19 év telt el, a kis vörös Nedből nagy barna Ned lett, legalább 2 méter, klasszikusan jóképű, cukin zavarodott, szexi mosolyokkal.
Egy pitézőt működtet, és bár a rohadt eperből egy érintéssel frisset varázsol, és egy igazán lelkes, a világra és a szeretetre nyitott szőke cica, Olive szolgálja fel a sütiket, az egység csak vegetál.
Szokatlan képességeiről nem tud senki, csupán a nagydarab feka bőrkabátos Emerson, jövedelem-kiegészítésként ugyanis Ned a hullaházakat járja vele, és az egy percre felélesztett halottakat faggatja arról, ki ölte meg őket.
Ahogy Ned mutatóujja élet és halál ura, úgy a halottak sem csodálkoznak vagy akadékoskodnak nagyon, ha feltámasztják őket, szívesen elmesélik, mi történt velük, ha úgy kanyarodik a beszélgetés fonala. Ez egy ilyen hely.
xxx
A hétköznapokban állandó kihívás Ned számára az alapból olykor már hátborzongatóan töndér és magányos Olive nem agresszív, de határozott nyomulása.
Olive-nak azért feltűnik, hogy Ned kimondottan nem akar hozzáérni.
Nedet szűzies élete egyhangúságából egy híradós anyag zökkenti ki, toronydaruval emelnek ki egy fiatal nőt a tengerből, állítólag meggyilkolták, majd a vízbe dobták.
Ned kezében megáll a kutya hátvakarója (igen, az elgázolt eb), tudja, hogy ez neki most nagyon fontos. El is jut Emersonnal a ravatalozóba, ahol bizonyosságot szerez arról, hogy jól érezte, a koporsóban élete nője fekszik.
Megérinti a - száját? arcát? - legyen az arca, Chuckba pedig (igen, a temetés után lesmárolt Chuck) visszatér az élet.
Nagyon megörülnek egymásnak, Ned gyorsan bevallja, hogy szerelmes volt belé, Chuck erre csak bájosan mosolyog. Tényleg? - dorombolja.
RSS Feed
