A nénikékre most aztán nem lehet mondani, hogy nem mozdulnak ki a házból, mert Vivian már megint itt van, magányosnak érzi magát Lily nélkül.
Ned lelket ápol a kuckó előtti padon, közben rájön, hogy nem Vivian az egyetlen, aki nem tud túllépni Chuck „odábbköltözésén”.
---
Olive cuccait az apácák rövid úton odaadományozzák a szegényeknek, még a kanapéját is, amiatt még én is sírok, imádnék egy olyan virágos kanapét otthon.
Olive újabb titkokkal képes még itt is gyarapodni, ugyanis kiderül, hogy Lily itt szülte meg Chuckot annak idején.
---
A méhes felett lassan átveszik az uralmat a pitekészítőink, Ned lecsapott a recepciós helyére, miután megetette egy pitével, amitől az három hétig fosni fog.
ChuckKitty örül a lovagias szerelemnek, Emerson meg pofákat vág, mert hánynia kell az érzelmektől.
---
ChuckKitty, akinek még a szempillája is beporzódott, lecsap a kulcsra a fiókban. A lecsapás után viszont rá is lecsap
A Rémisztő És Zümmögő Méhember. Váó.
Nedék arra érnek vissza az irodába, hogy Chucknak csak a szemei látszanak ki a méhek mögül. Még jó, hogy ő ért a nyelvükön. Vagy reméljük, hogy ért.
---
Mindenkinek van annyi esze, hogy nem kezd el ész nélkül kalimpálni meg futkorászni körbe-körbe,
Ned is még időben rájön, hogy a kiselőadás miszerint hogyan is kéne Chucknak vigyáznia magára, nem most a legidőszerűbb.
Így a kézre eső állófogassal kitolja a szerencsére gurulós székben ücsörgő ChuckKitty-t az erkélyre,
ahol ő kiköpi a királynőt a szájából, a méhek meg távoznak.
---
Na de hogy került ChuckKitty szájába a királynő?
Beleköpte a Méhember.
Chucknak az volt a szerencséje, hogy épp sikoltott, mert így, hogy eggyé vált a királynővel, ő lett az új kas,
nem pedig az újabb áldozat, mint szegény Kentucky.
Szívás lett volna másodjára úgy meghalni,
hogy egyrészt méhek ölik meg, akikért odavan,
másrészt még gennyes göbökkel lenne tele a hullája,
bár lehet, hogy ez olyankor nem annyira fontos.
RSS Feed
