Barbarának alig kellett segítenie, máris világra jött egy újabb emberi élet. Az európai nő kedveskedve nézte a még maszatos de formás, szép arcú kisfiú. Örömét a segítő ápolónő halk hangja oszlatta szét:
- Nézze, doktornő! Az anya már nem él...
Barbarának rémületében elakadt a lélegzete.
Csak nem csinált valami műhibát?
Az ápolónő kitalálta a gondolatát:
- Tessék megnyugodni.. A malária végzett vele... Nagyon gyenge volt már, nem is hittük hogy képes lesz megszülni gyermekét. Napok óta erősebb rohamokat kapott, s a láza már többször elérte a 42 fokot. Az a csoda, hogy eddig élt...
Barbara a csecsemőt átküldte egy üresen álló tukulba, meleg tejed adatott neki, dajkának egy manitát rendelt az újszülött mellé.
| evelyn_marsh.-_hideg_ölelés.doc |
RSS Feed
