"A repülő széles ívben fordult egyet, majd zökkenőmentesen talajt fogott, s a dzsippel csaknem egy időben ért Banáékhoz. A nyomozók kiugráltak a kocsikból, s körülfogták az AN-2-est, amelynek motorja leállt, s a pilóta a földre ugrott. Kemény léptekkel az elhárítás főnökéhez ment, feltolta homlokára a szélvédő szemüveget, és kihúzta magát.
– Ezredes elvtárs, Hód főhadnagy jelentem: az értékes szállítmánnyal megérkeztem. Köszönöm a fogadtatást!
Bana örömében csaknem megölelte a beosztottját, aki vidáman visszaperdült a géphez, kinyitotta az ajtót és beszólt:
– Hölgyeim és uraim, megérkeztünk. Tessék kiszállni!
Blumenstock tűnt fel elsőnek az ajtóban, és a pilótára förmedt:
– Hol az istenbe voltunk eddig?
Akkor látta meg a géppisztolyos civileket. Halálfehér lett. És csak suttogni tudta: – Glaser, és megölöm magát!"
| hod_es_a_labon_jaro_orulet.pdf |
RSS Feed
