A regény öt fejezet, ötször negyven-ötven oldalnyi, verstömörségű, szökőárként gördülő prózaszöveg;
a hatalom rettentően hiteles, anatómiai pontosságú leírása.
---
Valamikor régen, a partra szálló idegen katonaság segítségével kaparintotta meg az elnöki hatalmat
a pontosan meg nem nevezett karibföldi országban a tábornok,
hogy aztán közel két évszázadon át - mint valami üveggolyó-játékszerrel - folytassa egyre magányosabb, elvadultabb szórakozását a korlátlan országlással,
szeszélye szerint adva parancsot titkosszolgálatának,
időnként lecserélt, kivégeztetett bizalmi embereinek tömeges vérfürdőkre.
----
"Szeret a nép, szeret a nép" - hajtogatta, s a belügyi szervek e hazug óhajának megfelelően mindig meg is szervezték a tábornok iránti rajongás szinjátékait;
oly régen uralkodott már, hogy túlélt több, maga irányította rendszerváltozást is, volt népbarát, egyházüldöző,
a pápai nuncius tárgyalópartnere, anyja szentté avatási kultuszának élharcosa,
s közben, mint egyre aszottabb, kortalanabb pátriárka, palotájának állatokkal, testőrökkel,
ágyasokkal zsúfolt termeiben félve, bolyongva tengette napjait,
éjszakánként visszahúzódva cellájába, gondosan eligazítva a három zárat, három reteszt, három lakatot,
majd szeretettelen űzekedéseitől is elfáradt testét éjszakára végigdobta a padlón: így találnak rá "árva vízihullaálmainak utolsó éjszakája" után azok, akik rátörik az ajtót,
s a hatalom e valószínűtlen démona ekkor, ahogy egy bankettasztalon lassan, szorongva, remélve, hogy tényleg vége, felravatalozzák, valóságossá, az "alkony parttalan iszapjából" felbukkant hullatetemmé válik.
| márquez_a_pátriárka_alkonya.pdf |
RSS Feed
