Irány a hullaház, van egy nő áldozat, aki akár Irene Adler is lehet, csak azonosítani kéne.
Az arca felismerhetetlen, de Sherlock a teste alapján be tudja azonosítani (Molly kis híján elájul), és most jön a Holmes testvérek sajátos gyász-szertartása.
Ami abból áll, hogy Mycroft engedélyez egy cigarettát Sherlocknak, és elmélázik azon, hogy mennyivel szarabb úgy élni, hogy törődünk az embertársainkkal, majd boldog karácsonyt és boldog új évet kívánva elválnak.
Mycroft azért még figyelmezteti Johnt, hogy figyeljen Sherlockra, mert ez olyan alkalom, amikor hülyeséget csinálhat,
úgyhogy John lemondja a barátnőjével való karácsonyi programját, aki megállapítja, hogy John nagyszerű partner.
Csak nem neki, hanem Sherlock Holmes-nak, aki nagy mázlista, aú, de kínos szakítás.
---
Sherlock ezek után a maga módján gyászol, vagyis nem beszél, csak hegedül (komponál!),
és az egyetlen dolog, amit észrevesz, hogy John blogján megállt a számláló 1895-nél, lehet, hogy ez lesz a kód Irene Adler telefonjához?
Hát nem, a négy betűs kód még nincs meg, továbbra sem tudják, mi van azon a telefonon, Sherlock meg visszasüllyed a hegedűs szomorkodásba.
Magához képest tényleg meg van most zakkanva, John
és Mrs. Hudson találgatják is, hogy lehetett neki valaha valakije?
Hát ha ők ketten sem tudják, akkor azt hiszem, ezt a kérdést lezártnak is tekinthetjük.
Johnt ezek után egy titokzatos, csinos, titkárnő-fazonú hölgy várja, és udvarias ellentmondást nem tűréssel kéri, hogy tartson vele,
John persze meg van róla győződve, hogy megint Mycroft játssza az eszét.
----
Az elhagyatott gyárépületben viszont, ahova titkárnő viszi,
nem a savanyú képű esernyős fazon várja,
hanem Irene Adler teljes életnagyságban, élve és egy darabban!
Johnnak majd szétrobban a feje, mondd meg Sherlocknak, hogy élsz, mert ez a néma búsulása megőrjít, csak akkor szól, ha a tévé hülyeségeit javítja ki, pedig ez az ember túl fogja élni Istent, csak hogy az övé legyen az utolsó szó.
Igen? Na ez már érdekes Irene Adlernek is, szinte hízelgő,
de neki csak a telefon kell, túl könnyelműen adta át Sherlocknak.
És megmutatja Johnnak a flörtölős sms-eket is, vagy 50-et küldött Sherlocknak, mindegyiknek az volt a vége, hogy vacsorázzunk,
és Sherlock semmire nem reagált.
Irene Adler elküldi a „nem vagyok halott, vacsorázzunk" üzenetet, és pár másodperccel később hallatszik a kéjes nyögés – egészen közelről.
Ááá, Sherlock végig az épületben volt, és mindent hallott,
na ezzel mit fogtok kezdeni?
---
Sherlocknak egyelőre ennyi elég is, a Nő életben van, király,
de most hazamegy, amit jól is tesz, mert otthon azt látja,
hogy betörtek a lakásba, és túszul ejtették Mrs. Hudsont.
Rosszarcú amerikaiak hemzsegnek a nappaliban, persze a telefont akarják.
Sherlock gyorsan megszabadul rosszarcúak 99%-ától, utálja a túlerőt, mert az azt jelenti, hogy túl sok a hülye szobában.
Azt az egyet, aki ott maradt meg könnyen lefegyverzi,
Mrs. Hudsonnak kutya baja, és már hívja is Lestrade-ot,
hogy küldje a legkevésbé irritáló alkalmazottját,
mert betörtek a 221B-e, és az elkövető súlyosan megsérült. Hogy?
---
John is hazaérkezik, Sherlock üzenetet is hagyott az ajtón („Bűncselekmény folyamatban. Kérem, avatkozzon közbe!"),
de neki már csak Mrs. Hudson pátyolgatása marad, miközben Sherlock módszeresen hajigálja ki az emeleti ablakból a rosszarcút.
Mire Lestrade legkevésbé irritáló alkalmazottja (aki maga Lestrade) megérkezik, rosszarcú már vagy 10-15-ször ki lett vágva az ablakon, de ki számolja?
Sherlocknak láthatóan jó kedve van, végre eszik, és kiderül az is, hogy Mrs. Hudson a melltartójába dugva menekítette ki a telefont, király!
Anglia elbukna, ha Mrs. Hudson elmenne a Baker streetről,
mondja Sherlock, és milyen igaza van.
---
Újév alkalmából pedig Sherlock elküldi az első és utolsó sms-ét Irene Adlernek, amiben boldog új évet kíván.
Ami pedig a telefont illeti Sherlcok bepróbálja még a 221B kódot,
de ez sem oldja fel, nem nyert,
otthon pedig Irene Adlert találja az ágyában, ez a nő nagyon rühellheti az ajtót.
Most azért jött, mert a rosszarcúak elől menekülve megjátszotta a halálát, de most már nagyon kéne a telefon, hogy végleg eltűnhessen.
Sherlock a kezébe nyomja a telefont, (csak így?), és persze sasolja a Nő ujjainak mozgását, meglesz végre a kód?
Hát nem, mert csak másolat volt, így Irene Adler is hamis kódot ütött be természetesen,
ez a nő tényleg méltó ellenfél Sherlocknak, de tulajdonképpen ugyanilyen méltó partnere is lehetne, csapkodnak a szikrák köztük rendesen.
John már erősen gyertyatartónak érzi magát, meg is jegyzi, hogy a középső neve Hamish, ha esetleg gyereknevekben kéne gondolkodniuk, az nagyon cuki lenne.
RSS Feed
