Sherlock és John katonás léptekkel halad a Palota felé. Odaérkezvén Bainbridge-re még egy órát várniuk kell, mert a gárdista éppen szolgálatban van.
Sherlock és John leülnek hát egy padra. És Sherlock kihasználja az alkalmat, hogy egy igen fontos kérdést megvitasson.
Vajon a gárdisták kiképzésének része, hogy megtanítják nekik, hogyan NE vakarják a feneküket, ha az esetleg viszketne szolgálat közben.
Na, és miért nem beszélsz már az előző parancsnokoddal, kérdezi Sherlock, gyorsan túllépve a hátsófél vakarásának témáján.
Előző? Johnt igencsak érdekelné ez a kérdés, de Sherlock gyorsan javítja magát: Úgy értem, Sholto őrnagy a volt parancsnokod.
Mi történt vele?
---
John mesélni kezd Sholtóról. Kitüntették, háborús hős. De ahogy az lenni szokott, természetesen nem mindenki szemében.
Újoncokat vezetett a harctérre, ami természetesen szükséges, bevett eljárás, csakhogy akció közben valami hiba történt, és mindenki meghalt kivéve Sholto őrnagyot. Ő él, de több halálos fenyegetést kapott már, mint Sherlock valaha fog. Sherlock ezt erősen kétli.
Sherlock egyébként is csak csevegni próbált, ezért kérdezgetett Sholtóról. Többet nem fordul elő.
John pedig mintha szándékosan nem venné észre, hogy Sherlockot azért érdekli ennyire Sholto, mert nehéz neki elviselni (földolgozni), hogy rajta kívül más is van, aki nagy hatással volt John életére.
---
És, ha már a John életére nagy hatást gyakoroló, sőt, az életét teljesen megváltoztató emberekről beszélünk, akkor itt van Mary.
De hidd el, Sherlock, semmi sem fog változni, miután összeházasodtunk. Továbbra is járok veled nyomozni, hiszen te is alapjaiban változtattad meg az életem.
Te egy… faszfej vagy. John végül erre a következtetésre jut, hiszen már csak egyedül ül a padon, Sherlock az érzelmes monológ közepén jól otthagyta.
Sherlock egyetlen mentsége, hogy mivel ő az álcázás mestere,
már ment is, hogy beépüljön a gárdisták közé, és így eljusson a szálláshelyükre. Kucsmát húzott a fejébe, és egyszerre lépett ő is.
Céljához érve a kucsmát letette, haját megborzolta, mert a göndör fürtöket ápolni kell, majd egészen egyszerűen bement a gárdistákhoz, de még nem talált semmi különöset.
---
Időközben megtörténik az őrségváltás, Bainbridge indul zuhanyozni. Övét lecsatolja, egyenruháját gombolja.
Eközben John eljutott Bainbridge parancsnokához. A parancsnok igazi szemét módon viselkedik Johnnal, főleg, miután fölismeri, hogy John az, aki azzal a füles sapkás mitugrász detektívvel szokott együtt rohangálni. John már tűnhet is innen el, semmi köze, hozzá, hogy mi történik a királyi gárdában.
Ekkor jön be egy katona jelenteni, hogy Bainbridge összeesett a zuhanyozóban, minden csupa vér, Bainbridge halott.
A parancsnok és John együtt rohannak a helyszínre.
---
Bainbridge a hasán fekszik a mosdó véres, vizes padlóján.
John megvizsgálná, de a parancsnok nem engedi, mert hirtelen meggyőződése lett, hogy John a gyilkos, vagy legalábbis egy szélhámos, aki most valamiért orvosnak adja ki magát.
Egy katona ekkor hozza Sherlockot, aki „itt szaglászott”.
A parancsnok gyorsan vált, most már meg van győződve róla, hogy Sherlock a gyilkos, aki összejátszott Johnnal, hogy bejusson.
De Sherlocknak nem lett volna ideje a gyilkosságra,
hiszen még csak most volt őrségváltás. Gyilkos fegyver sincs nála.
A zuhanyozó ajtaja egyébként belülről volt bezárva, Sherlock pedig nem csuromvíz, tehát nem mászott be felülről, hogy valami láthatatlan fegyverrel leszúrja a fiatal katonát.
---
John nem várja meg, hogy Sherlock kikezdhetetlen érvei hassanak a parancsnokra.
Előjön belőle a határozott katona, nem tűr ellentmondást, megvizsgálja az áldozatot. John tehát a sebet vizsgálja, Sherlockot közben a rejtély nyűgözi le. Bezárt ajtó, a gyilkos fegyver sehol.
És ekkor John fölfedezi, hogy Bainbridge még lélegzik.
A katonákra ráparancsol, hogy hívjanak mentőt,
Sherlockot pedig fölszólítja, hogy szorítsa a sálját a vérző sebre. Most John irányít, határozottan és gyorsan.
Ő a parancsnok, Sherlock pedig engedelmeskedik.
---
Emlékszik még valaki egyébként, hogy mi most éppen egy esküvőn vagyunk? Pedig ott vagyunk, a hallgatóság eddig lélegzet visszafojtva figyelte Sherlockot. Ő pedig most játszani hívja a közönségét: pókember képességeivel rendelkező, falakon mászó gyilkos, és egy fegyver, amely láthatatlanná válik.
De mi az igazán lenyűgöző ebben a történetben? Tipp? Lestrade nyomozó, mi az ötlete?
Lestrade persze azon kezd gondolkodni, hogy hogyan történhetett a gyilkosság. Végül arra jut, hogy egy törpe bemászott a szellőzőnyíláson.
Nem nyert, mondja Sherlock. Következő?
Tom Molly fülébe sutyorog. Sherlock is kíváncsi, mit is mondott? Tom föláll, mint aki felelni készül. Izgul, de azért van benne valami félénk magabiztosság. Elmélete szerint Bainbridge magát szúrta le, egy tömörített vérből és csontból készült tőrrel.
Mire az elmélete végére ér, szerintem már Tom maga sem tudja, hogy miről beszél. Sebbe beletörő csont és hústőr.
Sherlock nem tudja, hogyan préselje egy „nem” szócskába, hogy Tom mekkora idióta, Molly meg csöndben elsüllyed a vőlegénye mellett.
RSS Feed
