Júlia 161. Lynne Graham Ne add a bankot! Kelda megdöbbenve értesül arról, hogy édesanyja másodszor is feleségül kíván menni a dúsgazdag bankárhoz, Tomaso Rossettihez. A lány így sok év után viszontlátja mostohabátyját, Angelót, aki annak idején valósággal megkeserítette kamaszkorát. A férfimost toscanai házába csalja Keldát, hogy az ne tudja megakadályozni szüleik házasságkötését. Az együtt töltött éjszakának nem várt következményei lesznek... 1. FEJEZET - Tudom, drágám, hogy váratlanul ért a hír - mentegetőzött Daisy Wyatt, és bűntudatosan a lányára emelte tekintetét. - Már régen meg kellett volna mondanom, de féltem, hogy felizgatod magad. - Váratlanul? Enyhe kifejezés. - Kelda egy heves mozdulattal nátravetette lángvörös haját. - Te jóságos ég, hiszen már négy éve elváltatok! Egyáltalán, mikor találkoztatok újra? Daisy, a negyvenes évei elején járó, törékeny, csinos, szőke asszony szemlátomást zavarba jött. - Hallottam, hogy szívinfarktust kapott, és gondoltam... szóval... - Kelda zöld szeme dühösen megvillant, mire az asszony egy percre elnémult. - írtam neki néhány sort, és jobbulást kívántam. Kedves hangú levélben válaszolt, és kért, hogy látogassam meg. Képtelen lettem volna megtagadni a kívánságát. - Mindez persze három hónappal ezelőtt történt - felelte Kelda vádlóan. - De azóta többször is találkoztatok, és nekem egy árva szót sem szóltál! Daisy elpirult. - Eleinte nem tartottam említésre méltónak. Néha fölkerestem a kórházban... Szegény Tomaso annyira magányosnak tűnt. Senki sem látogatta... - Az asszony észrevette lánya feszült arckifejezését, és lesütötte a szemét. - Kivéve persze Angelót. A név említésére Kelda összerezzent. Akaratlanul is eszébe jutott az a szörnyű éjszaka még tizennyolc éves korából, amely egész életére rányomta a bélyegét... De aztán gyorsan elűzte a nyomasztó emlékképeket. - Angelo valószínűleg még mindig az a nagyképű, gőgös alak, akinek egy cseppet sem volt ínyére, hogy az apja egy egyszerű kis fodrásznőt hozott az előkelő Rossetti családba - gúnyolódott Kelda. -De félek, hogy te már rég megbocsátottál neki. Daisy zavartan tanulmányozta egymásba font ujjait. - Annak idején nem kellett volna Tomasóval olyan viharos gyorsasággal összeházasodnunk. Angelo egyáltalán nem is ismert... így érthetően megrázta, hogy mostohaanyát kapott. - Főzök egy teát. Kelda érezte, jobb, ha most kimegy, különben kíméletlenül megmondja anyjának a véleményét. Még a végén képes, és védelmébe veszi azt az alakot? Mikor tizenegy évvel ezelőtt Tomaso Rossetti feleségül vette Daisyt, Angelo nem is titkolta a véleményét, miszerint az asszony hideg, számító nőszemély, akinek sikerült behálóznia egy gazdag férfit. Daisyt borzasztóan bántotta Angelo ellenséges, lekezelő viselkedése. A világos, fenyőbútorokkal berendezett konyhában Kelda vett néhány mély lélegzetet, hogy egy kicsit megnyugodjon. Még most is fájt, ha erre a rövid ideig tartó házasságra gondolt. Annak idején rendkívül megrázó volt számára a felismerés, hogy Tomaso szeretőt tart, bár a férfi úgy tett, mintha rajongana a feleségéért. A válás megkönnyebbülést jelentett Keldának, de azóta sem vitte rá a lélek, hogy beszámoljon anyjának Tomaso hűtlenségéről. Annál is kevésbé, mivel erre egy iskolatársnője kijelentésén kívül nem volt bizonyítéka. Az egész véletlenül derült ki. Akkoriban az egyik újságban egy cikk jelent meg Tomaso Rossettiről. - Szép kis alak! -jegyezte meg Heléna kuncogva. - Evek óta szeretőt tart, akivel vidéken tölti a hétvégeket. Nemrég ugyan megnősült, a kis szőkével azonban esze ágában sincs szakítani. Az apám múlt szombaton látta őket egy bárban, csak úgy nyalták-falták egymást. Különben mindenki kíváncsi a pasas új feleségére, találgatják milyen lehet.... - Az anyám az -jelentette ki Kelda hűvösen. Heléna összerezzent. - Te jó ég, bocsáss meg! Nem is sejtettem. Kelda felsóhajtott. Bárcsak a válás után mindent elmesélt volna az anyjának! De feleslegesnek tartotta, hiszen meg volt győződve róla, hogy a szakítás végleges. - Egyszerűen nem illettünk össze - mondta a válás után szomorúan az anyja. Nyilván fogalma sem volt Tomaso hűtlenségéről. És ez az alak nem szégyelli még egyszer megkérni a kezét. Már csak ez hiányzott, mintha nem lenne neki amúgy is elég baja! Fotómodellként befutott pályájának valószínűleg egyszer s mindenkorra befellegzett, miután azok a szörnyűségek megjelentek róla az újságokban. Kelda annak idején nagyon szerette életvidám, tréfás kedvű apját, bár csak halványan emlékezett rá, mivel a férfi többnyire külföldön dolgozott. Az anyja mindig könnyekben tört ki, valahányszor megkérte, hogy meséljen róla. Kelda szinte ereklye gyanánt őrizgette a tőle kapott leveleket, és sokszor nézegette a birtokában lévő néhány fényképet, amelyekről egy jóképű fiatalember mosolygott rá. Kelda tizenkét éves volt, mikor az apja szívinfarktusban meghalt. Az anyja teljesen összeomlott a hírre, néhány hónap múlva azonban összeszedte magát, és feleségül ment Tomaso Rossettihez. Az asszony akkoriban egy kis fodrászüzletet vezetett, Tomaso pedig a Rossetti Ipari Bank igazgatója volt. Daisy évek óta ismerte már őt a fodrászszalonból, ugyanis mindig ő nyírta a férfi haját, de soha említést sem tett róla Keldának. A lány csak az esküvő után ismerte meg Tomasót. Kelda érthető módon teljesen összezavarodott, amikor az anyja bemutatott neki egy vadidegen férfit, aki tulajdonosi büszkeséggel karolta át a csinos asszonyt, és kijelentette, hogy ezentúl ő Kelda mostohaapja. A lány nem is titkolta elkeseredését és haragját. Felfoghatatlannak tűnt számára, hogy imádott anyja egyszerűen kész tények elé állítja. Hát igen, a kezdet nem volt valami biztató! Akkoriban Kelda és a bátyja, Tim éppen Liverpool egyik csendes elővárosában, a nagynénjüknél lakott, és csak hétvégeken látták az anyjukat, mivel az asszony Londonban dolgozott. - Soha többé nem válunk el! -jelentette ki Daisy az esküvő után a boldogságtól ragyogva. - Tomaso vett egy gyönyörű házat Surreyban, és végre igazi család leszünk. Kelda hamar megbékélt Tomasoval, de Angelóval nem tudott kijönni. Angelo Cesare Rossetti... A fiatalembert Londonban csak a bosszú angyalaként emlegették, mivel alaposan megjárta mindenki, aki volt olyan ostoba, hogy ujjat húzzon vele. Az apja ezzel szemben igazi, régi vágású úriembernek bizonyult, mindig lovagiasan bánt a nőkkel, és hacsak tehette, védelmébe vette a gyengébbik nemet. Házasságuk első éveiben Tomaso és Daisy gyakran tartózkodott külföldön. Távollétükben Keldát a mostohabátyjára, Angelóra bízták, aki az első perctől kezdve gyűlölte a lányt. Igaz, ez az érzés kétségkívül kölcsönös volt. Kelda szívét mind a mai napig harag és keserűség járta át, valahányszor Angelo nevét felfedezte a pletykarovatokban. A lány tálcára tette a teáscsészéket, és igyekezett nem gondolni legádázabb ellenségére. Úgy érezte, most Tomasoval kell foglalkoznia. A javíthatatlan nőcsábásznak tehát ismét sikerült Daisyt az ujja köré csavarnia! Kelda tudta, mi a megoldás. A Rossetti család egyszer már tönkretette az anyja életét, és ő mindent el fog követni, hogy ez ne ismétlődjön meg még egyszer. - Mikor történt a lánykérés? - kérdezte Kelda mosolyt erőltetve az arcára, és kitöltötte a teát. Daisy tekintete ábrándos lett. - Tegnap este a vacsoránál. - Tehát már kijött a kórházból? - Régen. Tulajdonképpen nem is volt igazi infarktus, csak egy kis figyelmeztetés - magyarázta az asszony. - Tomaso szerencsére hallgat a fiára, aki rábeszélte, hogy vonuljon vissza az üzlettől. El sem tudod képzelni, Angelo milyen kedves volt... - Kedves? - ismételte meg Kelda hitetlenkedve. Az anyja csitítóan felemelte a kezét. - Minden egyes alkalommal kocsival vitt a kórházba, és hozott el onnan. - Daisy észrevette lánya megvető arckifejezését, úgyhogy gyorsan hozzátette: - Csodálatosan viselkedett, egyszer ebédelni is elvitt! Barátságos volt és tapintatos. Kelda a legszívesebben hangosan kacagni kezdett volna. Angelo kedves, csodálatos és tapintatos? Csak a jóhiszemű Daisyt lehet ilyen könnyen megtéveszteni. - Tudja, hogy az apja ismét feleségül akar venni? Az anyja bólintott, és elmosolyodott. - Felőled is érdeklődött. Nagyon együttérzőnek és megértőnek mutatkozott a sajtóban.. . a sajtóban megjelent ocsmányságok miatt. Kelda sápadtan elfordult. Tehát Angelo is hallotta ezeket a gyalázatos rágalmakat, bár nem olvas pletykalapokat. Hiába, ezek a hazugságok bemocskolják őt az egész világ előtt. Egykori barátját csak a bosszú hajtja. De honnan is tudhatnák ezt mások? Daisy felsóhajtott. - Igazán borzasztó, hogy haragban váltál el Danny Philipstől. - Nős volt - emlékeztette Kelda metsző hangon. - Természetesen azonnal kitettem a szűrét, mihelyt értesültem a dologról. - Valószínűleg akarata ellenére szeretett beléd - vélekedett Daisy szomorúan. - Nem volt ennek semmi köze a szerelemhez, csak le akart velem feküdni, akár a többiek - ellenkezett a lánya hevesen. - Biztosan szörnyen elkeseredett lehetett, különben nem vette volna be azt a rengeteg altatót. Ha legalább meglátogattad volna a kórházban... - Megadtam volna neki a kegyelemdöfést - szakította félbe Kelda az anyját türelmetlenül. - Akkor vette be azokat a tablettákat, mikor a felesége rájött, hogy velem randevúzgat. Csupán azt akarta elérni, hogy az asszony visszafogadja. Azután pedig elsírta annak a szennylapnak a bánatát, hogy bosszút álljon rajtam. - Hát nem volt szép dolog, hogy összevissza hazudozott mindenfélét. - Daisy nagy, kék szeme könnybe lábadt. - Angelónak meg is mondtam, hogy egy szó sem igaz az egészből, te még senkivel sem feküdtél le... - Tessék? Az anyja szemlátomást zavarba jött. - Csak a tudomására akartam hozni, hogy te nem vagy afféle... Keldának minden önfegyelmére szüksége volt, hogy ne kezdjen el kiabálni. Kelda a férjének tartogatja magát. Szinte hallotta az anyja hangját, és maga előtt látta Angelót, amint meglepetésében félrenyeli a borát, és gúnyosan mosolyog Daisy jóhiszeműségén. - Nos, mi a véleményed? - kérdezte az anyja óvatosan. - Miről? - Hogy újból férjhez megyek. Kelda nagy levegőt vett. - Életed legnagyobb baklövését készülsz elkövetni, de természetesen te döntesz. - Valószínűleg túl sokat vártam, mikor abban reménykedtem, hogy mi valamenynyien egy nagy, boldog család leszünk. Daisy nem tudta leplezni csalódottságát. Kelda kínosan érezte magát, pedig csak az anyja javát akarta. - Igent mondtál Tomasónak? - Még nem - vallotta be az anyja bizonytalanul. - Ha feleségül mégy hozzá, az természetesen mit sem változtat a kapcsolatunkon. Néha-néha együtt ebédelhetünk... - Igen... igen. - Daisy lehajtotta a fejét. - De mi ketten remekül megértjük egymást. .. Mi lenne, ha hétvégeken meglátogatnál minket? - Soha nem fogom átlépni annak a háznak a küszöbét, ahová Angelo is bejáratos jelentette ki Kelda határozott hangon. - Szóval tegnap beállított hozzád, és közölte, hogy férjhez megy? - Kelda bátyja, Tim felnevetett. - Ez jellemző a mamára. A vendéglő, ahol a testvérek ebédeltek, csak egy ugrásra volt attól a biztosítótársaságtól, amelynél Tim dolgozott. - Egyáltalán nem vicces. Miért nem figyelmeztettél, mi készül? Kelda megsemmisítő pillantást vetett a szomszéd asztalnál ülő férfira, aki a belépésük óta élénk érdeklődést tanúsított iránta. Tim észrevette, és csúfondárosan elmosolyodott. - A jéghegy újabb áldozata. - Utálom, ha így neveznek. - Kelda hibátlan, hófehér fogsorával épp egy zellert rágcsált. Hátravetette a fejét, úgyhogy csillogó vörös haja a vállára omlott. - Tehát hagyd abba! - Értettem! A bátyja bocsánatkérően felemelte a kezét. - Miért nem említetted, hogy a mama ismét találkozgat Tomasóval? Tim elkomolyodott. - Mert tudtam, hogy dühös leszel. - Persze, neked mindegy, hogy Tomaso az anyánk háta mögött viszonyt folytat más nőkkel - mondta Kelda szemrehányóan. - Egykettőre túlteszed magad az efféle csekélységeken. Tim fölényesen elmosolyodott. - Könnyen és elhamarkodottan ítélsz. Elég csak Angelót említenem... Kelda összerezzent. - Neki aztán semmi köze az egészhez! A bátyjának a szeme sem rebbent. - Ki nem állhatom azt a fickót - mondta Kelda, miközben idegesen kettévágott egy répát -, de most kizárólag a mamáról van szó. - Félsz Angelótól -jelentette ki Tim. - Ne nevettesd ki magad! Gyűlölöm és megvetem, ennyi az egész. Félelemről szó sincs. Tim kortyolt egyet a borából. - Valójában mi történt a tizennyolcadik születésnapodon? Soha nem sikerült kiderítenem, hogy Angelo miért utazott el másnap reggel olyan hirtelen, miért kapott Tomaso dührohamot és a mama csaknem idegösszeroppanást. Kelda elsápadt. - Erről nem szeretnék beszélni - válaszolta halkan. Kiverte a hideg veríték. Soha nem fogja elfelejteni azt az estét, amely miatt mind a mai napig rémálmok gyötrik. Angelo igazságtalanul bánt vele, és megalázta. Akkori viselkedésének köszönhető, hogy ő azóta is viszolyog a férfiaktól. Valóban jéghegy vagyok, vallotta be magának kétségbeesetten. Hiába, egyszerűen képtelen elviselni, ha egy férfi közeledik hozzá, libabőrös lesz a háta, mihelyt megérintik. És ez Angelo műve. Úgy viselkedsz, mint egy kiéhezett szuka! - kiabálta egy ízben a férfi. - Az apám bármennyi pénzt is áldoz rád, meglátszik rajtad, honnan jöttél, hogy az utca nevelt. Keldát a rosszullét környékezte. A hajdani szörnyű emlék még mindig sokkolóan hatott rá. - Angelo szemlátomást mindent elkövet, hogy mama és Tomaso újra összeházasodjanak -jegyezte meg Tim. - Én a helyedben nem avatkoznék a dologba. - Beszéltél vele? - kérdezte Kelda meglepetten. A bátyja kerülte a tekintetét. - Néhány hete felugrott hozzám az irodába, és felajánlott egy remek állást. - Más szóval te mellette állsz, én pedig egyedül maradtam. A lány szaporábban szedte a levegőt, Tim aggódva figyelte. - Angelo meglehetősen kellemetlen tud lenni, ha keresztezik az útját. A legjobb, ha szépen békén hagyod, húgocskám! Elvégre a mama felnőtt ember, tudja, mit csinál. És ha Angelo hajlandó elásni a csatabárdot... - Én újból kiásom - szakította félbe Kelda a bátyját éles hangon. - Nem áll szándékomban beleavatkozni mama és Tomaso kapcsolatába, de eszem ágában sincs úgy tenni, mintha boldog család lennénk. Tim felsóhajtott. - Egyáltalán nem vagy olyan erős, mint amilyennek képzeled. Ha magadra haragítod Angelót, biztosan te húzod a rövidebbet. Kelda keze enyhén remegett, mikor a poharat a szájához emelte. A bátyja figyelmeztetése baljós előérzettél töltötte el. - Van munkád? - váltott témát Tim. A lány elhúzta a száját. - Megpróbálom eladni a lakásomat. Tim meghökkenve nézett a húgára. - Ennyire rosszul állna a szénád? - A Fantasy Kampagne-nál felbontották a szerződésemet. És nem ők az egyedüliek - tette hozzá Kelda keserűen. - Biztosan kapsz majd újabb ajánlatokat, elvégre nagyon híres vagy. - Vagy inkább hírhedt -javította ki Kelda a bátyját cinikusan. - Az ügynökségnél a szerződésem két hónap múlva lejár, és nem hiszem, hogy meghosszabbítják. Mostanság senki sem venne az általam reklámozott méregdrága parfümökből vagy kozmetikai cikkekből. Tim szárazon megjegyezte: - Feleségül kellene menned Jeffhez. A bajban melléd állt, és az sem mellékes, hogy egyszer majd ő örökli az apja szállodáit... Kelda hallgatott. Érezte, hogy hiányozni fognak neki a megszokott, kellemes dolgok, amelyeket idáig megengedhetett magának, de eszébe sem jutott, hogy életszínvonala további biztosítása érdekében kössön házasságot. - Már régóta szakítanom kellett volna Jeff-fel - vallotta be. - Pedig kedvelem azt a srácot. - Tim figyelmeztetően felemelte a kezét. - Legalább barátságban váljatok el! Amikor Kelda átöltözött az aznap esti randevúhoz, kifejezetten kínosan érezte magát. Már két alkalommal hiába próbálta kíméletesen Jeff tudomására hozni, hogy közöttük mindennek vége. Kedvelte Jeffet, de idegesítette, hogy a férfi az utóbbi időben egyre gyakrabban beszélt házasságról. Abban biztos volt, hogy nem Jeff az igazi - amennyiben létezik egyáltalán ilyen. A férfiak általában szívesen mutatkoztak Keldával, hiszen ha valahol megjelentek vele, mindenki irigykedve bámulta őket. A százhetven centi magas, karcsú, megnyerő arcú lány az egyik legnépszerűbb modellnek számított. Hibátlan bőre, gyönyörű, lángvörös haja és hatalmas, kifejező szeme volt. Tizenhat éves korára az addig rút kis kacsából szép, büszke hattyú lett. Kelda annál is inkább élvezte, hogy ha valahol megjelenik, mindenütt az általános érdeklődés középpontjába kerül, mert Angelo annak idején teljesen elvette minden önbizalmát. Ráadásul a pályafutását is csaknem tönkretette. Kényszeríteni akarta, hogy ismételje meg a sikertelen érettségi vizsgát, de szüleik válása után szerencsére egyik napról a másikra kilépett az életéből. Ha most elengeded Londonba, később keservesen megbánod - figyelmeztette annak idején Angelo az anyját. - Éretlen, felszínes és állhatatlan. Mostohabátyja mindig gondoskodott arról, hogy amit Kelda a legjobban szeretett volna, azt ne kaphassa meg, sőt az ellenkezőjére kényszerítsék. Pedig a lány egyáltalában nem volt léha és felelőtlen. Céltudatosan és fegyelmezetten haladt előre a saját maga által kijelölt úton, és a hetedik mennyországban érezte magát, amikor először megjelent a fényképe a Vogue címoldalán. Ma már gyerekesnek találta, hogy küldött belőle egy példányt Angelónak. Jeff egy hatalmas csokor vörös rózsával állított be, s Keldának ettől megint inába szállt a bátorsága. Egy hangulatos kisvendéglőbe mentek vacsorázni. A lány folyton azon mesterkedett, hogy tapintatosan elterelje a témát a házasságról, Jeff azonban nem hagyta magát. Keldának egyszeriben lelkiismeret-furdalása támadt. Jeff bátran kiállt mellette, amikor az újságokban megjelent az a sok ocsmányság, pedig akkoriban sok barátja hátat fordított neki. A férfi ezzel szemben őszintén hitt az ártatlanságában. Ám a szerelmet nem lehet erőltetni, vagy jön magától, vagy minden hiába. Kelda sokra becsülte Jeff barátságát, de világossá vált számára, hogy előbb vagy utóbb tiszta vizet kell öntenie a pohárba. - Hidd el, nagyon kedvellek -jelentette ki. - Nekem ez kevés - válaszolta a férfi váratlan hevességgel. - Szeretném, ha feleségül jönnél hozzám. - Képtelenség. Az est hátralévő részében Jeff hol a házasság előnyeiről próbálta meggyőzni Keldát, hol mélabús hallgatásba süppedt. Ráadásul túlságosan sokat ivott. A lány sajnos korábban megígérte, hogy elkíséri egy éjszakai bárba, ahol a férfi találkozót beszélt meg a barátaival. Mivel nem akarta megbántani, nem visszakozott. Későn döbbent csak rá, hogy ezzel hibát követett el. A klub előcsarnokában Jeff megpróbálta magához ölelni, de Kelda dühösen ellökte magától. Ha volt valami, amit gyűlölt, hát a nyilvánosság előtt lejátszódó gyengéd, bizalmas jelenet mindig is az volt. - Megőrülök érted! - kiabálta Jeff. - Fejezd be, vagy azonnal itt hagylak! - sziszegte Kelda, és elfordult. Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, ijedten összerezzent. Néhány lépésnyire tőle ott állt Angelo, és őt figyelte. Százkilencven centis termetével azon kevés férfiak közé tartozott, akikre Keldának magas sarkú cipőben is fel kellett néznie. Kelda szíve a torkában dobogott. Egyszerre érzett forróságot és fagyos hideget. - Mondtál valamit? - kérdezte Angelo szinte suttogva. Ugrásra készülő tigrisre emlékeztetett. A lány tudomást sem véve jelenlétéről Jeffhez fordult. - Menjünk be! - mondta határozottan, és belekarolt a férfiba. Fejét magasan tartva, büszkén lépdelt el Angelo és szőke barátnője előtt. - Tudod ki ez, Kelda? - súgta oda Jeff meglepetten. - Az anyám annak idején az apja felesége volt. Ez az alak a mostohabátyám, és mivel nem a legjobb viszonyban váltunk el, nem tartom szükségesnek, hogy tudomást vegyek a jelenlétéről. - Miért nem mondtad soha, hogy az anyád Tomaso Rossetti felesége volt? Jeff tiszteletet érzett mindenki iránt, akinek az apjánál nagyobb összegű bankszámlája volt. - Mert lényegtelennek tartottam. - Egyszerűen levegőnek nézted Angelo Rossettit? - Jeff felszisszent. - Elment az eszed? Kelda leült, és nyugodt hangon megjegyezte: - Egyszer a szememre vetette, hogy az apja bármennyi pénzt is költ rám, mindig látszani fog rajtam, hogy az utca nevelt. Most biztosan örül, amiért nem kell szégyenkeznie miattam. Jeff a nagy emberrel való találkozás hatására szemlátomást kijózanodott. - Az apám egy milliót vett fel a Rossetti Banktól és még további kölcsönökre is számítunk. Annyira megdöbbentett a viselkedésed, hogy még köszönni is elfelejtettem Angelo Rossettinek. - Hirtelen felállt. - Legjobb, ha bocsánatot kérek tőle. - Sajnálom... nem akartalak belekeverni a dologba... - Nem vagy tisztában a viselkedésed súlyával - korholta Jeff a lányt. - Angelo nem tűri el, hogy semmibe vegyék. - Tőlem eltűri -jelentette ki Kelda, bár ebben ő maga sem volt biztos. Érezte, hogy túl messzire ment. A váratlan találkozás összezavarta, és persze ezúttal is megfutamodott. Csakúgy, mint régen. Semmi sem változott. Megborzongott. Angelo megvetően, szinte undorodva nézte a lányt. A hat évvel ezelőtti, szörnyű este óta most először látták viszont egymást. Angelo akkor másnap külföldre utazott, a szüleik pedig hamarosan elváltak. Kelda nem értette, miért állt az anyja és Tim egyszerre Angelo pártjára. A bátyja egyenesen boldognak tűnt, hogy ismét a Rossetti klánhoz tartozhat. Tulajdonképpen nincs is ebben semmi meglepő, morfondírozott, hiszen Tim folyton anyagi gondokkal küzd, nyakig ül az adósságban, és Tomaso pénzügyekben mindig rendkívül nagyvonalúnak mutatkozott. Egyébként az anyja és a bátyja mindig is csodálták Angelót, aki már tizenkilenc éves korában megszerezte az egyetemi diplomát, és vagy fél tucat nyelven beszélt. Ráadásul üzletemberként is rendkívül sikeresnek bizonyult, és fiatal kora ellenére volt a Rossetti Bank igazgatói posztjának legesélyesebb várományosa. Angelo kezében egyszerűen minden arannyá változott. Gazdasági folyóiratok idézték bölcs mondásait, és Tomaso is meg volt győződve róla, hogy a fia számára semmi sem lehetetlen. - Meglepően kedvesen fogadott - közölte Jeff megkönnyebbülten, és ismét helyet foglalt Kelda mellett. - Sőt megkért, hogy üljünk át az asztalukhoz. A lány nem mozdult. - És mi lesz a barátaiddal? Jeff elhúzta a száját. - Gondold meg, mekkora ostobaság lenne Angelo Rossetti meghívását visszautasítani. Hihetetlenül befolyásos ember... - Bocsáss meg, de szörnyen fáj a fejem. - Kelda felállt, és szenvtelen arccal hozzátette: - Kérlek, hívj egy taxit! Jeff a fejét rázta. - Kelda... A lánynak azonban esze ágában sem volt lehetőséget adni Angelónak, hogy mások előtt megalázza. A mostohabátyja ugyanis ezt korábban számos esetben megtette. Csakhogy ő most már huszonnégy éves felnőtt nő, fütyül rá és a véleményére. Jeff dühöngött, Kelda azonban nem törődött vele, taxiba ült, és hazament. Az előszobában felkattintotta a lámpát, kibújt a cipőjéből, és bekapcsolta az üzenetrögzítőt. A távollétében nem érkezett hívás. Nemrégiben még rengeteg üzenetet kapott, de úgy tűnt, mostanra teljesen leírták a barátai. Ő volt a jéghideg, érzéketlen nő, aki nős férfiakat kerget öngyilkosságba. A lakásáért biztosan nem kap annyit, mint amennyiért annak idején megvette. A bankszámláján csupán néhány dollár árválkodik, és munkanélküliségre nem kötött biztosítást. A televízió és az újságok pellengérre állították. A lapok tele voltak Danny jelentéktelen feleségének könnyáztatta fényképeivel, aki két gyermekével valahol vidéken élt. Keldának ugyanakkor fogalma sem volt az asszony létezéséről. Danny agglegénynek adta ki magát, sőt azt is elhitette vele, hogy hétvégeken a szüleit látogatja. Kelda felzokogott, és a tenyerébe temette az arcát. Hogyan is lehetett ennyire ostoba? A hálószobai nagy tükörben szemügyre vette magát. A szűk, fekete ruha kiemelte csábos alakját, hosszú lábát. Ám Danny feleségével, aki szerette és gyermekekkel ajándékozta meg a férjét, most pedig késznek mutatkozik visszafogadni, nem veheti fel a versenyt. Fog ő valaha is ennyire, fenntartások nélkül szeretni valakit? Aligha. Életében csak egyetlenegyszer vágyott ellenállhatatlanul egy férfi ölelésére... Ezt is szívesen kitörölte volna az emlékezetéből. A seb túlságosan mély volt, és sehogy sem akart gyógyulni. Kelda tudatalattijában mind a mai napig ott lapult a félelem, és ha egy férfi átölelte, azonnal pánikba esett, s legszívesebben hanyatt-homlok menekült volna. Csengettek. Ki lehet az hajnali kettőkor? - Én vagyok, Angelo... Kelda összerezzent, és önkéntelenül hátrább lépett. - Tűnj el! Kintről izgatott, halk beszélgetés hallatszott, majd Angelo megnyugtató hangja: - Nyugodj meg, kedves! A bizalmas megszólítás még jobban összezavarta a lányt. - Hagyj békén! Átment a nappaliba, leült a díványra, és védekezően keresztbefonta karját a melle előtt. Egy szörnyű este, egy rettenetes hét és egy egész rémes hónap állt mögötte, nem érzett sem erőt, sem kedvet hozzá, hogy most Angelóval vitatkozzon. Hirtelen észrevette, hogy nyílik a bejárati ajtó. Miért is nem akasztotta be a biztonsági láncot? - Ha gondolja, hívhatok orvost, Mr. Rossetti - hallatszott be egy ismerősnek tűnő hang, talán a portásé. - Most, hogy itt vagyok, már nem hiszem, hogy szükség lesz rá. De nagyon köszönöm! - Nincs mit, Mr. Rossetti. Kelda pénzcsörgést hallott. Még mindig képtelen volt megmozdulni. Angelónak sikerült a lakásába, a biztosnak hitt mentsvárába behatolnia. A következő pillanatban a férfi ott állt a nappali ajtajában. - Kifelé, különben hívom a rendőrséget! - kiáltotta Kelda. 2. FEJEZET Az imént, az éjszakai klub előcsarnokában Kelda alig nézett Angelóra, félt, hogy a férfi ismét megbabonázza. Istenem, Angelo, egyszerűen fantasztikusan nézel ki! -kiáltott fel annak idején az első találkozásukkor az akkor alig tizenhárom éves kislány. Klasszikus, szinte tökéletes vonások, sportos alak. Tomaso nevetett, Angelo viszont nem. Kelda lenyűgözve bámulta újdonsült mostohabátyját. Gyerekfejjel még nem tudta, mi nyugtalanítót talál benne, csak most döbbent rá, hogy már akkor is érezte a belőle áradó férfias vonzerőt. Angelónak a nők nemigen tudtak ellenállni, és általában az ágyában kötöttek ki... Ha akkor nem jön Tomaso... Kelda a gondolatra elvörösödött. Elűzte a kínos emlékképeket. - Mintha a rendőrséget akartad volna hívni - emlékeztette Angelo gúnyosan. Vagy netán eszedbe jutott, hogy a jelenlegi helyzetedben nem ajánlatos ismét reflektorfénybe kerülnöd? Kelda nyugalmat erőltetett magára, és megkérdezte: - Hogyan tudtad rávenni a portást, hogy beengedjen? - Aztmondtamjó okom van azt hinni, hogy öngyilkosságra készülsz-válaszolta Angelo egykedvűen. - És lehet, hogy valóban ez lesz a helyzet, mire végzünk. - Kifelé! - sziszegte Kelda. - Tűnj el a lakásomból! - Már nem sokáig a tiéd. - Angelo gúnyosan elmosolyodott, szemlátomást élvezte a helyzetet. - Különben ajelenlegi alacsony ingatlanárak mellett csak jókora veszteséggel adhatsz túl rajta. Azzal a pénzzel pedig aligha tudod törleszteni a jelzálogkölcsönöket... - Ne add a bankot! - szakította félbe Kelda dühösen. - Ismerem az ingatlanpiaci árakat. Nem vagyok olyan ostoba, mint gondolod. Angelónak szeme se rebbent. - Hosszú évekig a legdrágább iskolákba jártál, de képtelen voltál egyetlen vizsgát is letenni. - Legalább következetes vagyok -jegyezte meg Kelda hetykén. - Következetesen ostoba. Ha rám hallgattál volna, nem kellett volna lemondanod a modellkedésről, és mellette mégis lenne valami bizonyítvány is a kezedben. Most pedig se egyik, se másik. - Csupán azért jöttél, hogy diadalmaskodj? - kérdezte Kelda. - Szeretném, ha tisztában lennél a helyzeteddel -jelentette ki Angelo. - Ha azt hiszed, hogy rosszabb már nem lehet, tévedsz. Nagyon sok kellemetlenséget okozhatok. .. ha akarok. Kelda hátán végigfutott a hideg. - Fenyegetőzöl? - Meglep? - Angelo helyet foglalt az egyik fotelban, és figyelmesen szemügyre vette a lányt. - Nem hagyom, hogy még egyszer az apám és az anyád közé állj! Kelda megnedvesítette kiszáradt ajkát. - Még egyszer? - Hat évvel ezelőtt már tönkretetted a házasságukat... - Hazugság! - fortyant fel Kelda. - Ezúttal is minden remekül ment, míg meg nem jelentél a színen. - Fogalmam sincs miről beszélsz. Angelo gúnyosan felvonta a szemöldökét. - Tegnap este Daisy gondolkodási időt kért az apámtól. És mindketten tudjuk, miért. - Teljesen érthető, hogy az anyámnak alaposan át kell gondolnia Tomaso ajánlatát - védekezett Kelda. - Erről én igazán nem tehetek. Elvégre egyszer már válással végződött ez a kapcsolat. - Önző vagy! -jelentette ki Angelo fenyegetően. - Daisy csak azután kért gondolkodási időt, miután beszélt veled. Kelda érezte, hogy elvörösödik. - Félt, hogy elveszíti a lányát - folytatta a férfi könyörtelenül, miközben egy percre sem vette le a tekintetét Keldáról. - Mit mondtál neki? - Semmi olyat, amit ne ismételhetnék el mások előtt is - válaszolta a lány fölényesen,- bár közel állt a síráshoz. - Ne nekem tegyél szemrehányást azért, mert az anyámban kétségek ébredtek. Az apád annak idején is megcsalta, jobb tehát az óvatosság. Angelo vonásai megkeményedtek. - MárTnondtam, hogy az apám hűtlenségéről szóló mendemondák teljesen légből kapottak. És ha ezzel a hazugsággal akarod traktálni Daisy , velem gyűlik meg a bajod, te bosszúálló kis bajkeverő! Kelda ijedten hátralépett. A szüleik válása előtt beszámolt mostohabátyjának Tomaso hűtlenségéről, bár semmiféle kézzelfogható bizonyítékkal nem szolgálhatott. Angelo arckifejezése annak idején elárulta, hogy bár vitatta apja házasságon kívüli kapcsolatát, valójában egyáltalán nem lepődött meg. Az ő köreiben persze megszokott dolog, hogy nős emberek szeretőt tartanak. Ám Kelda tudta, hogy az anyja beleroppanna, ha értesülne Tomaso félrelépéséről. - Mit mondtál Daisynek? - ismételte meg Angelo a kérdését. - Semmit... egyébként pedig mi közöd hozzá? - Az apám boldogsága forog kockán, tehát rám is tartozik. Kelda kihúzta magát. - Nem hiszem, hogy az apád örülne annak, hogy beleavatkozol a dolgaiba. Ha pedig az anyám megtudja, hogy éjszaka kettőkor feljössz hozzám, és fenyegetőzöl... - El akarod mondani? Angelo teste megfeszült, akár az ugrásra készülő tigrisé. Keldának persze esze ágában sem volt Daisynek beszámolni a történtekről. - Talán igen... talán nem - vonta meg a vállát, majd mézesmázosan hozzátette: Nincs más választásod, türelmesen várnod kell, kedves Angelo. Jóleső elégtétellel állapította meg, hogy a férfi elsápad. - Azért jöttem, hogy észre térítselek... - Egyetlen szavad sem érdekel - közölte Kelda. - Ha akarom, tönkreteszlek. - Angelo sötét szeme hidegen megvillant. - És meg is fogom tenni. Kelda megborzongott. Igen, a mostohabátyja valóban gyűlöli. És azt is tudta, miért. Kimondatlanul is ott feszült köztük a régi ellentét. Gyorsan elfordult, mert nem bírta elviselni a másik tekintetét. Túl messzire ment volna? De miért kellene meghunyászkodnia, és hagynia, hogy Angelo megfélemlítse? Nem sokkal később hallotta, hogy a lakás ajtaja becsapódik. Kelda sápadtan rogyott a legközelebb álló székbe. Nyomorúságosan érezte magát. Angelo szerint bosszúálló, önző és gonosz, pedig csak az anyja érdekeit nézi. Könnyek szöktek a szemébe. Természetesen nagyon megviselte, amikor annak idején a mamája hirtelen férjhez ment. Élete egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Egy előkelő, bentlakásos iskolába küldték, ahol az osztálytársai kinevették a tájszólása miatt. Elszakították régi barátaitól, a nagynénjétől és mindattól, ami hosszú éveken át a nyugalmat és a biztonságot jelentette számára. És ahelyett, hogy gyakrabban együtt lett volna az anyjával, attól kezdve még ritkábban látta. Kelda nagyot sóhajtott. Csoda hát, hogy nem tudott megbékélni a megváltozott helyzettel? A legrosszabb az volt az egészben, hogy amíg a szüleik külföldön tartózkodtak, őt Angelo gondjaira bízták, aki rendkívül kemény kézzel bánt a vadóc kamaszlánnyal. Mikor az első intézetből eltanácsolták, mert éjszakánként kiszökött, Angelo apácákhoz küldte iskolába, ahol olyan volt az élet, akár egy börtönben. Mikor pedig a vizsgákon megbukott, pokollá tetteaz életét azzal, hogy magántanárt fogadott mellé, és az egész szünidőben magolnia kellett. Tomaso nem avatkozott bele a fia nevelési módszereibe, Daisy pedig valahogy sohasem volt a közelben, amikor lánya védelmet keresett volna nála. Kelda tehát sztrájkolni kezdett, és egy szót sem tanult többet. Az akció nem várt népszerűséget hozott számára osztálytársnői körében. Kelda tizenhat éves volt, mikor Angelo kiráncigálta őt az első barátja autójából. A lány csak titokban találkozgatott Joshsal, mivel tudta, hogy az anyja a huszonkét éves fiatalembert túlságosan idősnek találja hozzá. Azt a bizonyos estét teljesen ártatlan szórakozással töltötték egy tekeklubban, majd Josh hazavitte Keldát, és a házuktól egy kissé távolabb leparkolt. Épp meg akarta csókolni a lányt, mikor Angelo váratlanul feltépte az autót, és kicibálta Keldát a kocsiból. - Ha még egyszer megpróbálsz közeledni hozzá, egyenként tépem ki az ujjaidat! - fenyegette meg Josht. A jelenet a kapcsolat végét jelentette. Ráadásul Josh nem tartotta a száját. Hamarosan mindenki tudta: aki Keldával kezd, annak Angelo Rossetti vei gyűlik meg a baja, ezt pedig senki sem merte megkockáztatni. Még a barátnői is kinevették Keldát. Angelo nem elégedett meg annyival, hogy nyilvánosan megalázta a lányt Tornasónak és Daisynek is beszámolt a történtekről. Josht erőszakoskodó alaknak állította be, úgyhogy a szülők Kelda addig is csekély mértékű szabadságát még tovább korlátozták. Csoda hát, hogy Kelda tiszta szívéből gyűlölte Angelót? Elég volt csupán a tőle hallott erkölcsi prédikációkra gondolnia, és még most is elöntötte a méreg. Pedig a mostohabátyja söpörhetett volna a saját portája előtt is! Mikor Tomaso elvált dúsgazdag feleségétől, alighanem Angelo volt az egész nyugati világban az a kisfiú, akiért a legádázajpb küzdelem folyt. Tomaso elveszítette a pert. Elvált felesége halála után a gyerek nagyanyjával szállt ismét harcba a felügyeleti jogért, s ezúttal ugyan nyert, de nem sikerült megzaboláznia fia szilaj természetét. A tizenéves Angelo apró-cseprő ügyei felháborították a közvéleményt. Tizennyolc éves korában megkapta anyai örökségét, és attól kezdve egy aranyifjú megszokott életét élte. Nagy nőcsábász hírében állt. Az utóbbi tíz évben ugyan mintha elcsendesedtek volna körülötte a botrányok, de ahol Angelo megjelent, a férjek érthető módon nyugtalankodni kezdtek... Hajnalban Kelda verejtékben fürödve riadt fel. Évek óta visszatérő rémálom gyötörte. Kissé kábán felkelt, kiment a konyhába, és ivott egy pohár ásványvizet. Bágyadtan leroskadt az egyik székre. Akár akarta, akár nem, gondolatban újraélte azokat a szörnyű eseményeket... Tizennyolcadik születésnapja alkalmából a szülei megengedték, hogy bulit rendezzen. Daisy és Tomaso aznap este elmentek hazulról, Angelóban azonban természetesen nem volt ennyi tapintat. Az első vendégek megérkezése előtt a mostohabátyja meglepő módon megcsodálta új ruháját, majd visszavonult a ház másik végében lévő szobájába. Csak pár nappal azelőtt tért vissza egy hosszú üzleti útról, úgyhogy Kelda akkor már egy jó éve nem látta. Titokban remélte, hogy vége az örökös torzsalkodásnak, és Angelo végre felnőttként fogja kezelni őt. Kelda ugyan megígérte a szüleinek, hogy a bulin nem fogyasztanak szeszes italt, ám a vendégek nagy része hozott magával bort. Hogy ne lógjon ki a sorból, Kelda is megivott egy-két pohárral. Az est folyamán vagy fél tucat hívatlan vendég is beállított, többek között egyik barátnőjének a bátyja. A könyvtárban történt.., Néhány vendég behatolt Tomaso legféltettebb szentélyébe. Kelda idegesen kizavarta őket, mivel a mostohaapja sok értékes tárgyat őrzött itt. A buli irányítása kezdett kicsúszni a kezéből. Utólag rájött, hogy már ekkor segítséget kellett volna kérnie Angelótól, mivel néhány vendég túlságosan sokat ivott. A lány épp el akarta oltani a lámpát a könyvtárban, mikor valaki hátulról átölelte. Mivel azt hitte egyedül van, ijedten felkiáltott. A következő pillanatban durván a szőnyegre teperték, és egy fiatalember mocskos szavak kíséretében ecsetelte, mi mindent fog egy ilyen beképzelt libával művelni. Kelda megrémült, hiszen a férfi sokkal erősebb volt nála. Kétségbeesetten védekezett, rúgkapált, ám támadójának sikerült a ruháját feltűrni, és beleharapott a mellbimbójába. A következő pillanatban pedig durván fejbe vágta, miközben kezével betapasztotta a lány száját, hogy ne kiálthasson segítségért. Ekkor valaki váratlanul felkattintotta a lámpát, mire a támadó rögtön elengedte Keldát. Angelo lábainál fekve Kelda öklendezni kezdett. A fiatalember gyorsan kereket oldott, a lány nem láthatta az arcát. Furcsa módon Angelo meg sem kísérelte feltartóztatni, csak szó nélkül elhagyta a helyiséget. A vendégekkel közölte, hogy a buli véget ért. Kelda szinte sokkos állapotban volt, és nem is gondolt arra, hogy mostohabátyja félreértette a helyzetet. Könny áztatta arccal felbotorkált a szobájába. Egész testében reszketve levetkőzött, és sokáig állt a zuhany alatt, mintha lemoshatná magáról támadója érintéseit. A mellén kék folt éktelenkedett, a fején pedig egy jókora dudor nőtt. Remegve ült az ágyán, amikor Angelo kopogott és belépett. - Céda - mondta megvető hangon. Kelda, aki még jócskán az események hatása állt, értetlenül bámult Angelóra. Mi a csoda ütött belé? - Rám támadt, meg akart erőszakolni... - dadogta. Angelo némán nézte, a szeme fenyegetően megvillant. Az arca sápadt volt és feszült, látszott, hogy csak nehezen uralkodik magán. Hinni fog nekem, gondolta Kelda, és dühös lesz, amiért hagyta elmenekülni a fickót, ahelyett hogy a rendőrséget hívta volna. De Angelo szavai rácáfoltak várakozására. - Undorodom tőled - mondta halkan a férfi. - Sohasem fogom elfelejteni, mit műveltél. Azzal elhagyta a szobáját. Kelda bénultan meredt a csukott ajtóra. Angelo meg sem hallgatta, rögtön a legrosszabbat feltételezte róla. Zokogva az ágyára vetette magát. Mikor egy idő után kissé megnyugodott, azon kezdett töprengeni, vajon mit fog mondani Angelo a szüleiknek. Valamit tennie kell! Kétségbeesésében csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt: az, hogy Angelo meghallgassa, és higgyen neki. Úgy, ahogy volt, egy szál hálóingben a mostohabátyja szobájához sietett és bekopogtatott. Bár az ajtó alól világosság szűrődött ki, választ nem kapott. Visszafojtotta a lélegzetét, és belépett. Az éjjelilámpa tompa fénye megvilágította Angelót. Aludt. Kelda ijedten megtorpant, nehogy felébressze. A félig mezítelen test látványa szinte megbabonázta. A férfiban mindeddig csupán Tomaso fiát, utált és gőgös mostohabátyját látta, aki mellesleg tagadhatatlanul jóképű volt. Most azonban egyszerre nyugtalanító érzések törtek rá. Ott állt mozdulatlanul, Angelo pedig közben felnyitotta a szemét. Először álmosan ránézett, aztán kigyúlt a tekintete. Mielőtt Kelda rádöbbent volna, mi is történik, magához húzta az ágyra. - Carissima... bella mia! Drágaságom - suttogta vágyakozva. Kelda azt gondolta, hogy a férfi biztosan összetéveszti őt valakivel, hiszen ezek a becéző szavak nyilván nem neki szólnak. - Angelo... Nem folytathatta, mert a férfi egy szenvedélyes csókkal lezárta az ajkát. Keldának meglepetésében eszébe sem jutott, hogy védekezzen vagy kiabáljon. Egyszeriben mindenről megfeledkezett. Odaadóan viszonozta Angelo csókját, átkarolta a nyakát, amikor váratlanul felcsattant egy haragos férfihang. - Csapdát állítottál! - sziszegte Angelo, és eltolta magától a lányt, azután zavartan a küszöbön álló Tornasora nézett. Az egyébként szelíd férfi tudomást sem vett Keldáról, szünet nélküli dühös szóáradatot zúdított a fiára olaszul. Aztán furcsa módon hirtelen megnyugodott, elmosolyodott és valamit mondott. Angelo válaszát hallva azonban egy pillanat alatt lehervadt arcáról a mosoly. Levette a zakóját, Kelda vállára terítette, s kituszkolta a lányt a szobából, miközben ingerülten tovább beszélt a fiához. Nem sokkal később Daisy bekopogtatott Keldához. A lány mindent el akart mesélni, de a zokogástól szólni sem tudott. - Felejtsd el, drágám! Nyugodj meg! - kérlelte Daisy, és szintén sírni kezdett. Tudom, hogy van ez. A te korodban könnyen követ el ostobaságot az ember... nincs ebben semmi rendkívüli. Ilyenkor még nehéz az érzéseinket kordában tartani. Meglátod, hamarosan túl leszel rajta, drágám... A mama tehát azt hiszi, hogy szerelmes vagyok Angelóba, gondolta Kelda csüggedten. Rettenetesen szégyellte magát, és túlságosan össze volt zavarodva ahhoz, hogy vitatkozni kezdjen. Gyűlölte Angelót, de a csókja lángra lobbantotta szunnyadó érzékeit... Ezt természetesen nem mondhatta el az anyjának. Megpróbált világosan gondolkozni. Angelo biztosan félreértette, hogy éjnek idején megjelent a szobájában. Pedig mindeddig semmi sem utalt arra, hogy vonzónak találná. Vagy talán összetévesztette valakivel? Nem valószínű. De akkor miért ölelte és csókolta? Hogy megalázza? Hogy fájdalmat okozzon neki? És vajon meddig ment volna el? Másnap reggel Angelo elutazott Londonba, ahol saját lakása volt. Amikor Kelda bocsánatot akart kérni a mostohaapjától, Tomaso kijelentette, hogy szerinte őt a legcsekélyebb felelősség sem terheli a történtekért. Elvégre a fia nyolc évvel idősebb, tudnia kellett volna, mit tesz. Keldát lelkiismeret-furdalás gyötörte, úgy érezte, az bűne, hogy apa és fia szakítottak. Később az anyja szavai csak megerősítették ebben a hitében. - Tomaso nem hajlandó szóba állni Angelóval. Bizonyos dolgokban nagyon konzervatív. Megingott a bizalma a fiában, és nagyon dühös rá. Kidobta a házból, és ez, mindkettőjük számára szörnyű lehet, hiszen mindig remekül megértették egymást... Kelda két nappal később egy barátnőjével és annak szüleivel Franciaországba utazott. Ott kapta meg az anyja levelét, aki értesítette, hogy elvált Tomasótól. Az én hibám lett volna? - emésztette magát akkoriban Kelda. Anyja az utóbbi időben nem volt olyan jókedvű, mint korábban. Valami megváltozott a szüleik kapcsolatában... Kelda felsóhajtott. Mindez hat évvel ezelőtt történt, és az anyja most ismét feleségül akar menni Tomasóhoz. Valóban önzés a részéről, ha ezt ellenzi? Talán Timnek van igaza, hogy berzenkedésének sokkal inkább az Angelo iránt táplált gyűlölet az oka, mintsem az anyja iránt érzett aggodalom... Másnap délelőtt Ella Donaldson felhívta Keldát. Az asszony annak a modellügynökségnek volt a vezetője, ahol a lány évek óta alkalmazásban állt. - Lenne egy sürgős munka... amennyiben nem tartod rangodon alulinak az ajánlatot - kezdte Ella. Kelda habozott. Valószínűleg valami másodosztályú, alulfizetett megbízásról van szó. Ella meg sem várta a válaszát. - Egy utazási iroda programfüzetéről lenne szó. Tekintélyes cég... St Saviour Villa. Mr. St Saviour egy félórája személyesen járt nálam, és kimondottan téged kéri. Szárazon hozzáfűzte: -Valószínűleg nem kell, hogy emlékeztesselek, miszerint az a megbízó, aki mostanában hozzád ragaszkodik, ritka, mint a fehér holló. - Tisztában vagyok vele - válaszolta Kelda csüggedten. A legutóbbi megbeszélése Ellával meglehetősen fagyos légkörben zajlott. A rideg üzletasszonyt ugyanis egy cseppet sem érdekelte, hogy Danny Philips hazudott-e, vagy sem. Szerinte Kelda megbocsáthatatlan ostobaságot követett el azzal, hogy belekeveredett ebbe a históriába, amely egyszer s mindenkorra tönkretette a hírnevét. Az ügynökség jókora jutalékoi veszített, amikor Keldának a Fantasy Kampagne-nál felmondtak. - Rendben van. Mr. St Saviour rendkívül jó véleménnyel van rólad... - közölte Ella. - A szokásos gázsidat azonban lealkudta. Kelda hallgatott. - Valamelyik modell kiszállhatott az utolsó pillanatban - vélekedett Ella. - Különben Mr. St Saviour nem ragaszkodott volna hozzá, hogy már holnap délután odarepülj. - Holnap délután? - kérdezte Kelda csodálkozva. - Hétfőig szabad vagy - emlékeztette Ella. - A felvételeket Olaszországban készítik... szombatra vissza is érhetsz. A fotós nevét még soha nem hallottam, de nem vagy abban a helyzetben, hogy válogass. A többi modell olasz. Ella tájékoztatta még néhány további részletről a lányt, azután letette a kagylót. Olaszország... Holnap... Kelda úgy érezte, akkor is elmenne, ha csupán a repülőjegyet fizetnék. Vágyott rá, hogy egy időre kiszakadjon megszokott környezetéből. Másnap reggel megpróbálta telefonon elérni az anyját, de Daisy nem volt otthon, így hát felhívta Timet az irodájában, és közölte vele, hogy pár napra elutazik. A repülőgép késő délután szállt le Pisában. A hangosbemondó többször is elismételte Kelda nevét. Az információnál egy zömök, mogorva férfi várta. Bemutatkozott, majd elvette a lány bőröndjét, így Keldának nem maradt más választása, mint hogy kövesse az idegent az autóhoz. Elegáns villanegyeden hajtottak keresztül. Kelda még sohasem járt Toscanában. Rómában és Milánóban ugyan többször is megfordult, de mindig annyi volt a munkája, hogy kisebb kirándulásokra sem maradt ideje. Lassan besötétedett, s egyre kevesebbet lehetett látni a tájból. Kelda hátradőlt az ülésen és elszunnyadt. Arra riadt fel, hogy kinyitják a kocsi ajtaját, és hűvös esti levegő csapja meg az arcát. A sofőr, egy hallgatag olasz férfi már kipakolta Kelda bőröndjét. A lány kiszállt az autóból. Egy vélhetőleg középkori fal sötét körvonalai bontakoztak ki a szeme előtt. A hatalmas tölgyfa kapu inkább egy kolostorhoz illett volna, semmint egy szállodához. A sofőr megrángatta az ódonnak tűnő harang zsinórját, majd ismét az autóhoz lépett. Idős asszony nyitott ajtót. - Signorina Wyatt - mutatkozott be Kelda. - Sorda. - Az asszony megérintette a fülét, aztán mosolyogva magára mutatott. Stella. Talán azt akarja jelezni, hogy süket? Kelda fogta a bőröndjét, és követte a nőt a kivilágítatlan udvaron keresztül. Egy jókora épület emelkedett előttük. Stella keresztülvezette Keldát egy tágas, kővel borított előcsarnokon, amely egy kicsit barátságosabb benyomást tett a lányra, mint az eddig látottak. Ám itt sem fogadta senki, és minden olyan furcsán csendes volt... Miközben a csigalépcsőn lépkedtek, Kelda önkéntelenül is elmosolyodott. Ennek az épületnek egyszerűen csodálatos hangulata volt, nem úgy, mint a fényűző, méregdrága szállodáknak. Későre járt, s mivel senkit sem látott a szoba felé menet, Kelda úgy gondolta, a többi modell már valószínűleg nyugovóra tért, hogy a reggeli felvételeknél kipihentek legyenek. Stella egy antik bútorokkal fényűzően berendezett, faburkolatú szobába vezette Keldát. A lány megtorpant a küszöbön. Jókora mennyezetes ágy uralta a helyiséget. egy ajtón keresztűl lehetett látni a modern fürdőszobába. Kelda belépett, és áhítatosan körülhordozta a tekintetét. Szárnyas ajtó vezetett az erkélyre, ahol egy karosszék állt néhány színpompás növény társaságában. A fürdőszobában bolyhos, illatos törülközők, szappan és testápolók, akár a legelőkelőbb szállodákban. Stella halkan becsukta maga mögött az ajtót, úgyhogy Kelda egyedül maradt. Az éjjeliszekrényen egy tálcára néhány szendvicset és egy csésze forró kávét készített valaki, de Kelda inkább a telefont kereste a tekintetével, ám sehol sem találta. Az ajtóhoz lépett, de azután meggondolta magát. Jobb lesz, ha ezen a késői órán lemond az ásványvízről, mivel valószínűleg Stella az egyetlen rendelkezésre álló alkalmazott. Gyorsan levetkőzött, lezuhanyozott, megevett két szendvicset, kortyolt egyet a kávéból, majd bebújt a kényelmes ágyba. Különösnek találta, hogy a forgatócsoportból senki sem üdvözölte, még a fotós sem, aki utasításokkal szokta ellátni a modelleket. Mindazonáltal túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy ezen töprengjen. Leoltotta a lámpát, s szinte azonnal mély álomba merült. - Buon giorno, signorina... - Buon... Kelda nyújtózkodott egyet, kinyitotta a szemét. Valaki széthúzta a függönyöket, a reggeli napfény beragyogta a szobát. Csak amikor felült, döbbent rá a lány, hogy az imént egy férfi üdvözölte őt. Gyorsan az álláig húzta a takarót. - Giorno - fejezte be megkezdett mondatát az idegen. A hang azonban valahogy ismerősnek tűnt. Kelda a kezével beárnyékolta a szemét, hogy jobban szemügyre vehesse az illetőt, ám a rémülettől azonmód csaknem elengedte a takaró sarkát. - A... Angelo - dadogta. 3. FEJEZET - Isten hozott a toscanai házamban! Angelo szélesre tárta az erkélyajtót, majd az ágy lábához lépett. Ott megállt, és alaposan szemügyre vette Keldát. A lány biztos volt benne, hogy rögtön felébred, s csupán túlfeszített idegeinek köszönhető ez a rémálom. Lehajtotta a fejét a párnára, és hitetlenkedve bámulta Angelót, akinek a testhez simuló fekete lovaglóruha szinte ördögi jelleget kölcsönzött. Ez nem lehet igaz, nyugtatgatta magát Kelda. Ha becsukom a szemem, eltűnik a kép. - Meglehetősen lassan dolgozod fel a váratlan eseményeket - jegyezte meg Angelo szenvtelenül, de Kelda megborzongott a férfi jeges hangjától. - Talán az lehet az oka, hogy ritkán ébredsz egyedül, ezen azonban könnyen segíthetünk. Gyönyörű, izgató teremtés vagy. Tulajdonképpen arra számítottam, hogy ezen a korai órán smink nélkül kissé megviselt leszel, cara... Kelda még mindig némán bámult, Angelo tehát zavartalanul folytatta: - A rengeteg szerető és számos ágy után, amelyekben megfordultál, őszintén szóivá azt vártam, hogy csalódni fogok, de szó sincs róla... Üdének és harmatosnak tűnsz... Madre di Dio, hogy csinálod? Egyszerűen hihetetlen! Keldának sikerült annyira magához térnie, hogy ismét képes volt megszólalni: - Mit keresel a szállodai szobámban? - kérdezte metsző hangon. - És egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok? - Tehát mégiscsak tudsz beszélni. Kár! - Angelo bánatosan felsóhajtott. - Hol is kezdjem? Ez itt nem szálloda, hanem a saját házam. Három évvel ezelőtt vásároltam, mikor Max ingatlanvállalatába beszálltam. A villa reménytelennek tűnő állapotban volt, majdnem összedőlt, de engem megfogott ennek az isten háta mögötti helynek a varázsa, és nekiláttam... - A... a tiéd? - kérdezte Kelda kissé szédelegve. - De hogy kerülök én ide? - Az utasításomra - magyarázta Angelo türelmesen. - Ment minden, mint a karikacsapás. Max St Saviour a barátom és üzlettársam. Boldog házasember, és van érzéke a romantikához. Könnyű volt meggyőznöm, hogy játssza el Ámor szerepét, és a kedvemért keresse fel a Donaldson ügynökséget. Mit szólsz az ötlethez, hogy lealkudta a honoráriumodat? Maxnak nem igazán tetszett a dolog, de én ragaszkodtam hozzá az életszerűség kedvéért. Kelda most már teljesen éber volt. Nevetséges! De a férfi kemény tekintete elárulta, hogy nem tréfál. - Azt akarod mondani, hogy szó sincs semmiféle fotózásról? Egyszerűen nem hiszem el. - Max nemigen engedhetne meg magának egy ilyen produkciót - közölte kedvesen Angelo. - Én viszont igen. Az én terveimhez azonban nincs szükség kamerára. Kelda agya lázasan járt. Nincs fotózás? Akkor miért csalta ide Angelo? És miért bámulja olyan sóváran? Még sohasem nézett így rá. És mi a célja a kétértelmű megjegyzéseivel? Mi folyik itt? Ez nem az az Angelo, akit ő ismer... - Valóban lélegzetelállítóan gyönyörű vagy - állapította meg a férfi érzéki hangon. - Ha még továbbra is itt heverészel, kísértésbe esem, hogy csatlakozzam hozzád. - Tulajdonképpen miről beszélsz? - kiáltotta a lány egyre növekvő rémülettel. Elment az eszed? Angelo elnézően csóválta a fejét. - Szeretném, ha nem kiabálnál. - Olaszországba csaltál, és szó sincs semmiféle fotózásról? - Kelda lassan beszélt, megnyomva minden egyes szót. - Miért? - Mert az az érzésem, hogy a szüleink sokkal jobban megértik egymást, ha nem tartózkodsz a közelükben. - Angelo diadalmasan elmosolyodott. - Természetesen megtehettem volna, hogy egyszerűen fejbe kólintalak, és a hajadnál fogva kiráncigállak a lakásodból, de ez ostobaság lett volna a részemről, ráadásul nem is az én stílusom. - Teljesen megbolondultál - háborgott Kelda. Angelo eleresztette a füle mellett a sértést. - Ha egyik napról a másikra egyszerűen csak eltűntél volna, az emberek kérdezősködni kezdenek - folytatta. - így viszont senki sem keres. - Ezt még keservesen megbánod! - fenyegetőzött Kelda. - Egyébként az itteni vendégszereplésem azonnal véget ér. - Tévedsz, cara! Nálam van az útleveled, a pénzed, a hitelkártyád... bár az utóbbinak nem sok hasznát vennéd - tette hozzá sajnálkozva. - Már rég túllépted a hitelkeretedet. - Nálad van az útlevelem? - Kelda nem értette, hogyan kerülhettek a férfihoz az iratai. Biztosan kivette a táskájából, míg aludt. - És honnan tudsz a pénzügyeimről? kérdezte kihívóan. - Tájékozódtam - közölte Angelo. - És mint bankár, fejcsóválva kérdezem tőled: Hová tűnt az a rengeteg pénz? Kelda szégyenkezve lesütötte a szemét. Tehát Angelo még erről is tud. Mióta befutott modell lett, meglehetősen könnyelműen bánt a pénzzel. Mikor Daisy elvált Tomasótól, természetesen egy fillér tartásdíjat sem fogadott el, Kelda tehát vett az anyjának London közelében egy csinos, vidéki házat. Nem volt olcsó mulatság. Azonkívül ő fizette az anyja nyaralásait, Tim adósságait, s előszeretettel lepte meg a barátait és rokonait drága ajándékokkal. Aztán a lakása! Egy egész vagyonba került. Ám soha nem hitte volna, hogy egyik napról a másikra nem kap többé munkát. Most azonban pontosan ez történt, és a dolog felkészületlenül érte. - Szükséged lenne egy gazdag pártfogóra, aki kifizeti az adósságaidat, biztosítja számodra az eddig megszokott fényűző életmódot, és nem kérdezősködik sokat javasolta Angelo halk, behízelgő hangon. - Én például bőkezű ember hírében állok, bár még soha nem tartottam ki senkit, cara. De ahogy elnézlek itt az ágyban, egyre inkább kedvet kapok a dologhoz... Kelda elvörösödött, a torka összeszorult. Nem értett semmit. - Nem ilyennek ismerlek... egyáltalán nem - dadogta végül. Angelo csúfondárosan elmosolyodott. - Persze hogy nem ismersz. Az elmúlt hat évben sok minden megváltozott. Talán meglep, de annak idején egy cseppet sem lelkesedtem, hogy folyton a nyakamba varrtak. - Akkor miért vállaltad el? - csattant fel Kelda. Angelo szemrehányóan nézett rá. - Senki más nem jöhetett szóba. A szüleink szinte állandóan külföldön tartózkodtak, és tudom, az apám örült, hogy rám bízhatott. Az anyád mindig a pártodat fogta, és szörnyen elkényeztetett. Az apám nem akart szigorúan fellépni veled szemben, mert attól tartott, hogy Daisyvel kerülne összeütközésbe. Tehát nekem kellett elvállalnom ezt a cseppet sem hálás feladatot. - Hogyan állíthatsz ilyet? - Kelda érezte, hogy elönti a méreg. - Értesz hozzá, hogy kicsavard a tényeket. - Kibírhatatlan kölyök voltál, egyszer s mindenkorra elment a kedvem attól, hogy valaha is saját gyerekem legyen. - Ha ezzel azt akarod mondani, hogy megkíméled a világot egy hozzád hasonló kibírhatatlan alaktól, akkor ez a legjobb hír, amelyet hosszú idő óta hallottam. Kelda maga sem értette, miért fájnak neki Angelo szavai. Elvégre az első perctől kezdve tudta, hogy a mostohabátyja gyűlöli. Másrészt el kellett ismernie, hogy soha meg sem próbálta magát Angelo helyzetébe képzelni. Ő egyszerűen csak úgy látta, a mostohabátyja élvezi, hogy parancsolgathat neki és szekálhatja. Angelőnak tulajdonképpen igaza volt. Az anyja és Tomaso valóban gyakran tartózkodtak külföldön. Timmel könnyen boldogultak, mivel a csendes, magába forduló gyerek nem tiltakozott az intézeti élet ellen, amíg elegendő zsebpénzt kapott. - Huszonegy éves voltam - folytatta Angelo eleresztve a füle mellett Kelda megjegyzését. - Te azt csináltál, amit akartál, Daisy pedig egyszerűen nem bírt veled. Az anyád és az engedékeny nagynénéd teljesen elrontottak. Kelda lesütötte a szemét, mivel közel állt a síráshoz. Még sohasem gyűlölte úgy Angelót, mint ebben a percben. Tulajdonképpen mindig azt hitte, hogy nyilvánvaló ellenszenve dacára a férfi azért kedveli is egy kicsit, hiszen rengeteget foglalkozott vele. - Hat évvel ezelőtt inkább az apádnak, mint a mostohabátyádnak éreztem magam - közölte Angelo. - Most, hogy végre felnőttél, más oldalamról fogsz megismerni. El sem tudod képzelni, mekkora megkönnyebbülés, hogy megszabadultam a felelősség súlyától. Kelda idegesen végigsimította a homlokát. - Miért hoztál ide? - Miért? - Angelo tekintete megakadt a lány vöröslő haján, amely laza hullámokban omlott a vállára, majd elidőzött finoman metszett arcán. - Valóban ilyen nehéz lenne a felfogásod? Hat évvel ezelőtt egymásnak ugrasztottál minket az apámmal... - Nem szándékosan tettem - védekezett Kelda. - Az egyetlen nő, aki valaha is átejtett, egy tizennyolc éves csitri volt. S hozzá kell tennem: már akkor egy minden hájjal megkent nőszemély - folytatta Angelo könyörtelenül. - Pontosan tudtad, mit művelsz, az volt a célod... - Nem! Nem igaz! - Ment is minden, mint a karikacsapás. - Angelo halkan beszélt, és egy percre sem vette le a tekintetét Keldáról. - Megvártad, míg Daisy és Tomaso hazaérkezett, aztán beosontál a szobámba, mert tudtad, hogy meg lesznek lepve a buli korai befejezése miatt, és keresni fognak. Miután a szobádban nem találtak, az apám bejött hozzám... és mit látott? - Nem így történt! - kiáltotta Kelda elszörnyedve. - Nem... nem terveztem el semmit! - Dehogynem! Szépen behúztál a csőbe - jelentette ki Angelo gúnyosan. - így akartál hallgatásra bírni, miután nem sokkal azelőtt rajtakaptalak az egyik lovagoddal. Pedig nem kellett volna félned. Eszem ágában sem volt beszámolni Daisynek arról a csúnya jelenetről. - Ha nem érsz hozzám, semmi sem történt volna - bizonygatta Kelda. Angelo felnevetett. - Cara, velem beszélsz, nem az anyáddal. Áttetsző hálóingben álltál előttem, és majdnem elnyeltél a pillantásoddal. Egészen addig az estéig szégyelltem, hogy kívántalak. .. - Kívántál? Kelda annyira meghökkent, hogy hirtelen felült, a takaró pedig lecsúszott a válláról. - Olyan voltál, mint egy tüske, amely egyre mélyebben hatol a körmöm alá. Angelo hidegen elmosolyodott. - Le a kalappal előtted, igazán ügyesen játszottad a kis ártatlant, bár tisztában voltál vele, hogy majd megőrülök érted. Később sokat gondolkodtam azon, hogyan alakult Volna az életem, ha azon a bizonyos estén nem talállak egyértelmű helyzetben a szeretőddel. Könnyelműség volt tőled... - Könnyelműség... - ismételte meg Kelda, aki csak nehezen tudta feldolgozni a hallottakat. Sok minden, amire eddig nem talált magyarázatot, egyszerre megvilágosodott előtte. Angelo éles szemmel figyelte. - Akkoriban egyértelmű volt számomra, hogy csak úgy lehetsz az enyém, ha feleségül veszlek - folytatta a férfi. - Csak ezen az áron kaphattalak volna meg, és kész lettem volna ezt az árat megfizetni. Meg akartam várni, míg felnősz. Hihetetlen, ugye? - Igen - nyögte ki Kelda. - De ne ringasd magad hiú ábrándokba! - figyelmeztette Angelo. - Az egészet most csupán azért meséltem el, hogy véletlenül se gondold, ez a kis kaland az oltár előtt fog végződni. Sohasem foglak feleségül venni. Kelda számára a helyzet egyre valószerűtlenebbnek tűnt. Soha, álmában sem gondolt arra, hogy Angelóval összeházasodhatna. - De azért szeretni foglak, ahogy még soha egyetlen férfi sem szeretett -jelentette ki a férfi. Kelda egész testében megborzongott. Képtelen volt levenni a szemét Angelóról. Valami ismeretlen izgalmat érzett. - Hat éven át számtalanszor magam elé képzeltem ezt a jelenetet - folytatta a férfi érzéki hangon. - Biztos voltam abban, hogy elérkezik ez a pillanat. Mikor elküldted nekem a Vogue címlapfotóját, tudtam, hogy te is erre vársz. A képen csak egy smaragdláncot viseltél, semmi egyebet... - Csak... csak úgy látszott! - tiltakozott Kelda. Angelo kivett valamit a lovaglónadrágja zsebéből, és az ágyra hajította. - Ez a tiéd. Kelda lehunyta a szemét, majd ismét kinyitotta, de a gyémánttal ékesített smarágdlánc a beáradó napfényben úgy ragyogott előtte, mint egy tüzes kígyó. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne érintse. Angelo halkan felnevetett, élvezettel figyelte a lány ámuló tekintetét. Közelebb lépett, kezébe vette a láncot, és leült az ágy szélére. Kelda lesütötte a szemét, és moccanni sem mert, mikor a férfi szelíden felemelte a haját. Érezte, amint az ujjai végigsimítják a nyakát, érezte a lánc súlyát, de egy hang sem jött ki a torkán. Angelo lélegzete megcsapta az arcát, a szíve a torkában dobogott, a gyomra összeszorult. - Olyan görcsös vagy, hogy azt hihetném, félsz, cara - mondta a férfi halkan, és megcsókolta a füle alatti érzékeny pontot. Kelda nem próbált védekezni, egyszerre jeges és tűzforró borzongás járta át. Ellenállása megtört. - Ma éjszaka... - suttogta Angelo, és ismét felállt. - Lenne kedved kilovagolni? Kérdezte egy kis szünet után. Mikor Kelda nem válaszolt, az ajtóhoz lépett. - Nincs? Akkor egy óra múlva a reggelinél találkozunk a belső udvaron. Azzal elhagyta a szobát. Kelda képtelen volt világosan gondolkodni. Túl sok minden történt. Angelo kívánja. Évek óta sóvárog utána! Ékszerekkel akarja elhalmozni, és arra vár, hogy a szeretője legyen. Mindez felháborító volt, de tagadhatatlanul diadalérzéssel töltötte el Keldát. Angelo érintései felizgatták, felébresztették benne az évek óta szunnyadó szenvedélyt. Alighogy ezek a nyugtalanító gondolatok végigfutottak az agyán, Kelda már el is űzte őket. Nem, nem szabad, hogy becsapja magát: Angelo gyűlöli, és bosszút akar állni rajta. A nyakláncot azért adta, hogy megalázza. Kelda dühösen megpróbálta lecsatolni az ékszert, de nem sikerült. Elhatározta, hogy azonnal visszarepül Londonba. Angelónál van ugyan az útlevele, de majd visszaadja a férfi... No és mi van, ha nem teszi? Kelda egyre jobban belelovalta magát a felháborodásba. Angelo beképzelt, felfuvalkodott alak, és meg van győződve arról, hogy pénzért mindent megvehet. Valóban azt hiszi, hogy ő a lábaihoz fog omlani, ha kisegíti jelenlegi szorult pénzügyi helyzetéből, és fényűző életet biztosít a számára? Mégis minek nézi? Kelda ijedten vette észre, hogy könnyek szöknek a szemébe. Megpróbálta összeszedni magát. Tulajdonképpen mi a baja? Inkább diadalt kellene éreznie. Angelo elszámította magát, ő nem eladó. Történjék bármi, többet nem engedi, hogy a férfi hozzáérjen. Kelda lassan megnyugodott, és elhatározta, hogy még a reggeli előtt visszakéri az útlevelét. Jobb kedvre derülve ment a fürdőszobába, lezuhanyozott, magasított derekú nadrágot és fehér csipkeblúzt vett fel, majd szárazra dörzsölte a haját és alaposan kifésülte, de nem vette magának a fáradságot, hogy kifesse az arcát. A mostohabátyja a végén még azt hiszi, hogy miatta csinosítja ki magát. Szegény Angelo! - gondolta. Nagy meglepetésben lesz részed. Az udvaron - ahol tegnap este már járt - semmi sem utalt arra, hogy itt reggelihez készülődnének. Kelda tehát visszaballagott a előcsarnokba, léptei visszhangoztak a tágas teremben. Több szobába is bekukkantott. Gyönyörű ház, állapította meg magában. Akár egy palota. Angelo valószínűleg potom áron vásárolta, azután egy vagyont költött a helyreállítására. Elvégre megengedheti magának, tette hozzá magában Kelda, és önkéntelenül is megérintette a smaragdláncot. Merre lehet a személyzet? Ezt a fényűző, hatalmas házat Angelo biztosan nem tudja egyedül rendben tartani... Egy kis napsütötte belső udvaron végre rábukkant a férfira. Angelo sötét haján megcsillant a napfény. Mikor feléje fordult, Kelda szíve gyorsabban kezdett el verni, és furcsán elszorult a torka. A férfi udvariasan felállt. - Szeretném visszakapni az útlevelemet - közölte Kelda. Angelo hellyel kínálta. - Gyere, igyunk egy cappuccinót! - Figyelj ide, vége a tréfának. - Kelda csípőre tette a kezét. - Add ide az útlevelemet! - Nem. A lány nem jött zavarba. - Szóval nem. Azt hiszed, erőszakkal itt tarthatsz? - Aláírtad a megállapodást. Miután Kelda beszélt Ellával, egy sürgönykihordó valóban kézbesített neki egy szerződést. - Igen, de... - Amennyiben úgy döntesz, hogy távozol, rábeszélem Maxot, pereljen be szerződésszegésért. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetedben ezt aligha engedheted meg magadnak. Kelda elbizonytalanodott. - Ezt nem teheted. - Nem kenyerem az üres fenyegetőzés. Mit mondasz az ügynökségen, ha visszamégy Londonba... - Hogy csapdába csaltál. - Biztos vagyok benne, hogy inkább nekem fognak hinni, mint neked, cara, mert az emberek figyelembe veszik majd a társadalmi helyzetemet és befolyásomat. - Angelo szemlátomást élvezte a macska-egér játékot. - Ugyan ki tételezne fel rólam ekkora képtelenséget? Kelda a haragtól szinte magánkívül kiáltotta: - Én! - Meglehetősen valószínűtlen, hogy ilyesfajta eszközökhöz folyamodnék, ha meg akarnék szerezni egy nőt... - mondta Angelo szelíden. Kelda a legszívesebben pofon vágta volna a férfit, de uralkodott magán. Tehetetlenül ökölbe szorította a kezét, körmét a tenyerébe mélyesztette. - Tudod, nekem makulátlan a hírem, míg rólad ez aligha mondható el - vélekedett Angelo. - Alattomos, számító alak vagy! - sziszegte a lány. A férfi friss zsemlével kínálta meg a lányt. Kelda gyorsan leült az egyik székre, mert lábai felmondták a szolgálatot. Nagy levegőt vett, aztán újból próbálkozott: - Ilyet nem tehetsz... - Persze hogy nem. Bölcsen meghúzódom a háttérben, és onnan irányítom majd az eseményeket - válaszolta a férfi megtévesztőén szelíd hangon. - Valóban azt hiszed, hogy idecsaltalak anélkül, hogy előzőleg bebiztosítottam volna magam? Kelda elkeseredése nőttön-nőtt, Angelo azonban szemmel láthatóan élvezte a helyzetet. - Ez a... Max St Saviour - váltott témát a lány - miért hazudna a kedvedért? Angelo elmosolyodott. - Nincs más választása, azt kell tennie, amit mondok. - Képes lennél megzsarolni azt a szegény embert, csak hogy tönkretegyél? - kérdezte Kelda felháborodva. Angelo a legnagyobb lelki nyugalommal kortyolt egyet a kávéjából. - Nem szívesen tennék ilyet - ismerte el. - De szükség esetén egy percig sem tétováznék. Ha sarokba szorítanak, minden eszközzel kész vagyok harcolni. És ha elmegyek az anyámhoz, és mindent elmesélek? - fenyegetőzött a lány. - Azt fogja hinni, hogy szerelmes vagy belém, én pedig nem viszonzom az érzelmeidet -jelentette ki Angelo magabiztosan. - Csak feleslegesen felizgatnád. - Az anyám ennél jobban ismer! - Kelda arca égett a haragtól. - Soha nem voltam beléd szerelmes. - Nekem nem kell bizonygatnod - felelte a férfi. - Daisynek azonban más a véleménye. Kelda a nyaklánchoz kapott, mert úgy érezte megfullad. - Azonnal vedd le rólam! - követelte. - Bonyolult biztonsági kapcsa van. - Ha nem csatolod le rólam ezt a vackot, letépem! - Sokkal jobban szereted te annál a szépet, semhogy ilyet tegyél, cara. - Angelo gyengéden végigsimította Kelda ajkát. - Egyébként én is - tette hozzá jelentőségteljesen. - A jövőben jobban teszed, ha nem becsülsz alá. A lány válaszra sem méltatta, csak felállt, és elrohant. 4. FEJEZET Kelda kilépett az erkélyre, és felhajtotta a maradék cappuccinót. Rosszkedvűen hordozta végig tekintetét a festői tájon. Angelo nem túlzott, amikor isten háta mögötti helyről beszélt. Mindenütt szőlő- és olajfaligetek, búza- ás árpaföldek, közöttük elszórtan egy-egy facsoport, nagy ritkán egy ház narancssárga fala vagy terrakotta teteje, akár egy hatalmas, tarkakockás terítő. Ameddig a szem ellát, sehol egy település. Ám ha lenne is, nem sok hasznát venné. Mit tegyen? Forduljon a rendőrséghez? Biztosan törvénybe ütköző, hogy Angelo elvette az útlevelét, de egy külföldinek semmi esélye az egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb olasz család csemetéjével szemben. Azt pedig semmiképp sem engedheti meg magának, hogy szerződésszegésért bepereljék. Ella Donaldsonnal már amúgy is meglehetősen feszült a viszonya. Egy bírósági eljárás tovább rontaná a hírét, és a per kimenetelétől függetlenül ellehetetlenítené. Akkor aztán végleg búcsút inthetne a fotőmodelli pályának. Ebben a szakmában kíméletlen konkurenciaharc dúl megannyi szép és becsvágyó lány várja, hogy végre megkapja a nagy esélyt. Kelda boldogtalanul felsóhajtott. Tim azt mondta ugyan, hogy ő híres, de még koránt sincs az élvonalban. Akár tetszik, akár nem, ki van szolgáltatva Angelónak. Természetesen autóstoppal is eljuthatna a legközelebbi nagykövetségig, és ott azt mondhatná, hogy elveszítette az útlevelét. Ám ha most elmegy, az szerződésszegésnek minősül, és Ella egy szavát sem hinné, ha elmesélné ezt az őrült összeesküvést, amelyet Max St Saviour és Angelo Rossetti szőttek ellene. Kelda megpróbálta higgadtabban szemlélni a helyzetet. Végül is csak két napról van szó, ezt pedig kibírja. Angelo persze élvezi, hogy éreztetheti vele a hatalmát. Legyen meg az öröme! A férfi bosszút akar állni a hat évvel ezelőtt történtekért, végül is ezért csalta ide. Kelda lassan megnyugodott. Nem lesz semmi baj. Angelo itt tarthatja az akarata ellenére, de nem kényszerítheti semmire. Az imént két vihogó lány hozta fel tálcán a reggelijét, nyilván alaposan szemügyre akarták venni a ház urának legújabb hódítását. Keldát azonban egy cseppet sem érdekelte, mit gondol róla a személyzet. Valószínűleg soha senki sem fogja megtudni, hogy itt tartózkodott. Leballagott a lépcsőn, és megállt egy nyitott ajtó előtt. Ez biztosan Angelo irodája. Célszerű berendezés, tökéletes rend. Igen, ez jellemző a mostohabátyjára. Kelda önkéntelenül is elmosolyodott. Angelo kívánja... 0, aki minden nőt megkaphat, éveken keresztül várta, hogy eljöjjön az ideje. Most azt hiszi, nyert, de csalódni fog. - Úgy tűnik, nagyon elégedett vagy magaddal, cara. Kelda ijedten megpördült, de közben megbotlott egy szőnyegben, és elesett volna, ha Angelo nem kapja el. A férfi érintése most is nyugtalanítóan hatott rá. - Elengedhetsz - mondta szándékoltan hűvösen. - A segítséged nélkül is megállok a lábamon. - Igen? - Angelo szeme kihívóan megvillant. - A te helyedben nem lennék olyan biztos ebben. - Én pedig biztos vagyok. A férfi hosszasan bámulta, majd tekintete a lány mellére siklott. Kelda érezte, hogy elvörösödik. Kiszabadította magát Angelo szorításából, és karját védekezően keresztbe fonta maga előtt. A férfi gúnyosan elmosolyodott, de nem szólt semmit. - Menjünk el valahová ebédelni? - váltott témát. Kelda meglepetten nézett rá. - Elhagyhatom a házat? - Nem vagy börtönben - felelte Angelo. - Szívesen elmennék egy vendéglőbe - vallotta be a lány. - Mesélj Jeff Maitlandról! - kérte Angelo, miközben a Porsche a kavicsos úton gurult. - Azt hallottam, feleségül akar venni. - Csodálkozol rajta? Kelda a sötét napszemüvegen keresztül feltűnés nélkül szemügyre vette a férfit. - Semmi esetre sem, cara. De azt hiszem, ehhez a frigyhez az apjának is lesz néhány szava - tette hozzá elgondolkodva. - Vagy talán ismered már az idősebb Maitlandot? Kelda összeszorította az ajkát. - Szűk látókörű erkölcsprédikátor - folytatta Angelo könnyed, társalgási hangnemben. - A saját fülemmel hallottam, amikor kijelentette, soha nem fog beleegyezni abba, hogy a fia téged vegyen feleségül. Kelda dühös volt, de jobbnak látta, ha hallgat. - Mivel sok minden elmondható rólam, de erénycsősz nem vagyok, ezért bátran mesélj a múltadról, cara! - biztatta Angelo a lányt. Kelda megvető pillantást vetett rá. - Nem szoktam mások előtt kiteregetni a magánéletemet. - A szeretőid viszont megteszik -jegyezte meg a férfi szárazon. A lány tekintete feszültté vált. - Te meg lefogadom, hogy élvezettel hallgatod a történeteiket. - Persze, bár nem mindent hiszek el. Ám ha valóban szereted, ha megbilincselnek, és tejszínhabbal kenik be a testedet, én készséggel... Kelda értelmetlennek látta, hogy tiltakozzon. - Kedvencem a földieper tejszínhabbal. - Nem gondolod, hogy kissé ragacsos? Én mindenesetre jobban kedvelem a pezsgőt. - A férfi érzéki mosolyra húzta az ajkát. - Aztán az a kedves kis történet a lovaglóostorral meg a szíjakkal. Hihetetlennek tartottam, de nagyon mulatságosnak. Tudom, hogy nem vagy szadista... Kelda szeme harciasan megvillant. - Még lehet, hogy kihozod belőlem. - Az én ágyamban úgy fogsz dorombolni, mint egy kiscica - ígérte Angelo bársonyos hangon. - Nem lesz szükséged sem ostorra, sem szíjakra, hogy begerjedj. - Fantáziálj csak bátran! - gúnyolódott a lány. - Eszem ágában sincs az ágyadba bújni. - Pedig ha egyszer kipróbálod, többé nem vágysz semmi másra. - Önbizalomhiányban biztosan nem szenvedsz. - A hálószobában semmi esetre sem - erősítette meg a férfi. Kelda nagy levegőt vett. - És egy cseppet sem zavar, hogy több tucat szeretőm volt? - Zavarna, ha hinném. De nem hiszem. A lány meghökkenve nézett rá. - Nem...? - Nem. Egy nő, akinek több tucat szeretője volt, nem jön zavarba, ha a szexről beszélnek, és nem pirul el, ha a mellét bámulják. - Angelo csúfondárosan vigyorgott Keldára. - Az utóbbi néhány órában sok mindenre rájöttem, cara. - Tényleg? A lány, hogy zavarát leplezze, úgy tett, mintha untatná a beszélgetés. - Tényleg. Úti céljuk egy dombon emelkedő, álmos kis falu volt, amelyet a tizenharmadik századból való, romos fal és vagy egy tucat bástya vett körül. A vendéglő az egykori kolostorban kapott helyet. Kelda és Angelo úgy döntöttek, hogy a szabadban, egy terebélyes gesztenyefa árnyékában költik el ebédjüket. A lány kért egy pohár bort, majd a falhoz lépett, hogy gyönyörködjön a csodálatos kilátásban. A férfi előételként salátát rendelt pulykával és citrommal, második fogásként szűzérméket articsóka mártással. Kelda ezek után lemondott a sáfrányos rizzsel köritett halról helyette bort ivott, hogy megnyugodjon. Ám a spongatának, a dióval, mandulával konyakkal és mézzel ízesített édességnek nem tudott ellenálni. - Ilyen fejedelmi ebédért kész lennék a lelkemet is eladni - vallotta be, és elégedetten hátradőlt. - Nem hittem volna, hogy tisztára nyalod a tányért - mondta Angelo csodálkozva. - Az utóbbi időben leadtam néhány kilót, ezért nyugodt lelkiismerettel dőzsölhetek. - Kelda idegessége elmúlt, úgyhogy most végre fel merte tenni azt a kérdést, amely már napok óta foglalkoztatta: - Hogyhogy megváltoztattad az anyámról alkotott véleményedet? Miért szeretnéd, ha újra feleségül menne az apádhoz? - Apámat a válás nagyon megviselte. Az orvosok figyelmeztetése ellenére agyonhajszolta magát... és szívinfarktust kapott - kezdte Angelo. - Még mindig szereti az anyádat, és őszintén meg kell mondanom, akkor is a házasság mellett volnék, ha Daisy valóban az a pénzsóvár nőszemély lenne, akinek eleinte tartottam. Mikor az anyád első ízben meglátogatta az apámat a kórházban, én is ott voltam. Felrázta a párnáját, a szeméből leste minden kívánságát, és úgy nézett fel rá, mint egy ifjú istenre. Keldának nem esett nehezére maga elé képzelni a jelenetet. - Ez biztosan tetszett az apádnak. - Daisy még egy negyedórája sem volt ott, amikor az apám már legszívesebben felkelt volna a betegágyából - folytatta Angelo. - Az anyád egyszerűen visszaadta az önmagába vetett hitét. - Ez jellemző a mamára - jegyezte meg Kelda. - Szeret anyáskodni. - Bevallom, régebben azt hittem, színészkedik. - Angelo töltött Keldának egy kis bort, és rámosolygott a lányra. - Ma már tudom, hogy tévedtem. Daisy azon kevesekhez tartozik, akik igazán tudnak szeretni. Annak idején több emberismeretet kellett volna feltételeznem az apámról. Azóta rájöttem, hogy biztos érzéke van az emberek megítéléséhez. Kelda Angelóra pillantott, és boldogan elmosolyodott. Nagyon jólesett hallania, hogy a férfi belátta tévedését, és elismerően nyilatkozott az anyjáról. Angelo viszonozta a mosolyát. Kelda még sosem találta ilyen kedvesnek a mostohabátyját. A szíve hevesebben kezdett el verni. Lesütötte a szemét, és a megfelelő szavakat kereste. Angelo azonban megelőzte: - Milyen volt az apád? - Az apám? - A lány egy pillanatra elkomolyodott, és tekintete tűnődve a messzeségbe révedt. - Csodálatos ember volt. - Mesélj róla! - kérte Angelo rövid hallgatás után. - A termetemet és a hajam színét tőle örököltem -jelentette ki Kelda büszkén. Indulatos, forrófejű ember volt, de remek humorérzékkel rendelkezett, és nagyszerűen tudott bánni a gyerekekkel. Még jól emlékszem, mennyit játszott velünk, amikor kicsik voltunk. Néha maga is olyan volt, mint egy gyerek. - Kelda nevetett. - Rengeteget költözködtünk. Nyughatatlan lélek volt, de talán a mama is szerette a változatosságot. Ötéves lehettem, amikor a papa külföldön kezdett dolgozni. Nagyon megviselt az elválás... Angelo a poharát tanulmányozta. - Hol kapott munkát? - Jordániában az olajkutaknál. - Jordániában? - ismételte meg a férfi halkan. - Gyakran hazalátogatott, amíg ott... ott dolgozott? Kelda gondolkozott. - Túl sokba került volna. Néhányszor ugyan hazajött, de általában leveleztünk. Minden levelét megőriztem. Csodálatos dolgokat írt a sivatagról, a vad arab törzsekről , a tevékről. Néha valószínűleg magával ragadta a fantáziája, gyanítom, a történetek felét csupán kitalálta, hogy örömet szerezzen nekem... - Lehetséges - mondta Angelo furcsán száraz hangon. Kelda nem figyelt rá, az emlékeivel volt elfoglalva. - Mindig azt szerettem volna, hogy a papa közvetlenül nekem írjon, de ő a leveleket a mamának címezte. A mama mindig magával hozta a postát, amikor meglátogatott bennünket Liverpoolban, de a borítékokat és a csodálatos bélyegeket soha nem hozta el. Pedig annyira szerettem volna eldicsekedni velük az osztálytársaimnak! Angelo egy szót sem szólt, szemlátomást teljesen elmerült a gondolataiban. Egy méhecske zümmögött lustán a fal mellett nyújtózkodó akácfa ágai között. Kelda csodálatosan felszabadultnak érezte magát. Sóhajtva folytatta: - Nagyon nehezen tudtam feldolgozni, hogy apám haláláról csak a temetés után értesültem. A mama szerint túl kicsik voltunk ahhoz, hogy részt vegyünk a gyászszertartáson. Pedig akkoriban már betöltöttem a tizenhármat. Pontosan emlékszem, amikor a mama meglátogatott minket Liverpoolban, és elmesélte a történteket. Szörnyű szemrehányásokkal illettem, amiért nem értesített azonnal. - Kímélni akart benneteket. - Angelo felállt. - Azt hiszem, ideje, hogy induljunk. Kelda megsértődött. - Szólnod kellett volna, hogy untatlak. Már megbánta az őszinte vallomást. Még soha senkinek sem mesélt ennyit az apjáról. Angelo elmosolyodott. - Te sohasem untatsz, cara. A tekintetük találkozott. Kelda kiszolgáltatottnak érezte magát, és ettől zavarba jött. Felállt, de mintha minden imbolygott volna körülötte, és a tárgyak furcsán öszszemosódtak a szeme előtt. Túl sok bort ivott. Az alkohol megoldotta a nyelvemet, vallotta be magának töredelmesen. Angelo megfogta a kezét, és a meredek lépcsőn lesegítette a kocsiig. Kelda meglehetősen bizonytalan mozdulatokkal próbálta bekapcsolni a biztonsági övet. A férfi azonnal a segítségére sietett. - Még mindig meglátszik rajtam, hogy az utca nevelt? - kérdezte a lány kihívóan. Angelo az ujjával felemelte a lány állát, úgyhogy Keldának a szemébe kellett néznie. - Maradj csendben! - suttogta lágyan. - Elvégre egy lakótelepen nőttem fel... - folytatta Kelda metsző hangon. - Én pedig azt mondtam, maradj csendben. Angelo gyengéden megsimogatta a lány arcát, a hajába túrt, majd a nyelvét végighúzta szája körvonalán. Keldának elállt a lélegzete, a szíve vadul zakatolt. Hevesen vágyott a férfi csókjára. Megborzongott, várakozásteljesen lehunyta a szemét, a fejét hátra hajtotta, de Angelo váratlanul elengedte őt, és elindította az autót. Kelda kissé kábán a férfira emelte tekintetét. Angelo könnyedén megsimogatta a combját. - Tudom, mit érzel - suttogta. A lány félrefordította a fejét, kinézett a kocsi ablakán, és megpróbálta összeszedni magát. Két idősebb, fekete ruhába öltözött asszony ballagott át a kihalt piactéren a templom irányába, de mindez most valahogy valószerűtlennek tűnt előtte. Pillanatnyilag az egyetlen valóságos dolog a közte és Angelo között vibráló feszültség volt. Amikor a hallgatás kibírhatatlanná vált, Kelda hátravetette a fejét, és úgy tett, mintha szundikálna. Mihelyt a Porsche megállt, kinyitotta az ajtaját, és kiszállt, hogy minél előbb megszabaduljon Angelótól. - Kelda! A lány megfordult. - Sétálok egyet. - Rendben. Angelo nyugodtan nézett utána. Tisztában volt vele, hogy a lány úgysem tud szabadulni a hatása alól. Ebéd közben Kelda minden elővigyázatosságról megfeledkezett, és ebben nemcsak a bor volt a ludas. Angelo úgy érezte, sikerült ügyesen kifaggatnia, és a lány lépre ment. Néhány perc múlva Kelda nyomába eredt. - A kert egyszerűen elbűvölő ebben a vad szépségében - súgta a fülébe, miután utolérte. A lány mélyen beszívta a virágok illatát, és a sűrű bozótos felé vette útját. - Te mostanáig csak gyenge férfiakkal kezdtél - szólalt meg váratlanul Angelo. így legalább kézben tarthattad a gyeplőt, ugye? - Nem hagyom, hogy sértegess! - válaszolta Kelda élesen. Mostohabátyja csúfondárosan pillantott rá. - Te magad tehetsz róla, hogy a szeretőid nem állnak ki melletted. Csak a gyenge emberek dicsekednek fűnek-fának a hódításaikkal, vagy tálalnak ki mindent a sajtónak... - Meg a vérig sértett, hiú alakok! Kelda meggyorsította a lépteit, de aztán óvatosabban kellett haladnia, mivel a terep erősen lejtett. - Nem akarok kíváncsiskodni, de érdekelne, hányan tartoztak a szeretőid közül ebbe a kategóriába, cara -tudakolta Angelo behízelgő hangon. Ez már túl sok volt. Kelda megfordult, és tiszta erőből pofon vágta a férfit. A következő pillanatban éles fájdalom hasított a csuklójába, szinte a lélegzete is elállt. - Kellett ez neked? - Angelo megfogta Kelda kezét, és óvatosan végigtapogatta. Nyugodj meg, csak egy kis húzódás. Nem is állt szándékomban visszaütni, de jobb lesz, ha vigyázol. Meglehetősen hirtelen természetű vagyok, és bár ritkán veszítem el az önuralmamat, ha elönti agyamat a vér, nem nézek se istent, se embert. Angelo elengedte Kelda kezét. A lány lihegett. - Nem kell, hogy magyarázkodj - kiáltotta, és majdnem sírt. - Gyűlöllek, és mindig is gyűlöltelek! Egyszerűen nevetséges, ha azt képzeled, hogy valaha is ágyba bújok veled. A férfi gúnyosan elmosolyodott. - Régen voltál ártatlan kislány, cara. Akkoriban jegygyűrűt húztam volna az ujjadra, mielőtt hozzád érek. Tisztelettel és hódolattal közeledtem volna hozzád... - Hagyd abba! Kelda a gyümölcsös felé szaladt, hogy ne kelljen tovább hallgatnia Angelo sértegetéseit. Ám nem jutott messzire, mert a férfi utolérte, és maga felé fordította. - Nézz rám! - szólt fojtott hangon, és szemügyre vette a lány riadt arcát. - A szabadságodnak egy időre vége, cara. Legalábbis addig, amíg kellesz nekem. Pénzt kapsz tőlem, fizetem a számláidat, de semmi olyat nem tehetsz, amit előzőleg ne beszéltél volna meg velem. Hozzám tartozol, és ajánlom, hogy a lehető leghamarabb barátkozz meg ezzel a gondolattal! Ugyanis fogytán a türelmem. Kelda úgy érezte, rögtön megfullad. Angelo szemlátomást komolyan beszélt. - Nem tarthatsz fogva... - Dehogynem - jelentette ki határozottan a férfi. - És ez csak a kezdet. - Nem kényszeríthetsz arra, hogy a szeretőd legyek - vágta a szemébe Kelda bátran. Angelo egy pillanatig némán nézte, mielőtt válaszolt volna: - Nem szükséges, hogy kényszerítselek, cara. Velem szemben amúgy sincs semmi esélyed. Mindketten jobban járunk, ha nem ellenkezel. Meg fogod látni, milyen nagyvonalú vagyok... - Smaragdok és gyémántok nélkül is tudok élni - ellenkezett Kelda. - Nélkülem azonban nem -jelentette ki Angelo érzéki hangon. A lányt hol forróság öntötte el, hol fázott, a félelem és a vágy furcsa keveréke töltötte be a lelkét. - Szükséged van rám, cara... - Nem! - ellenkezett Kelda hevesen. -Egész életemben soha egyetlen férfira sem volt szükségem! Angelónak az arcizma sem rándult. - Amíg én nem jöttem. Kelda megnedvesítette kiszáradt ajkát. A férfi megsimogatta a lány hátát. - Hagyj békén! - kérlelte Kelda. - Majd később. Angelo leplezetlen vágyakozással bámulta, aztán átölelte a lányt, végül a száját Kelda ajkára tapasztotta. A lány olyan volt a kezében, mint a puha viasz. Kelda halkan felnyögött, hátrahajtotta a fejét, és átadta magát a szinte gyötrelemmel határos kéjnek. Angelo rekedt hangon súgott valamit olaszul, és lehúzta magával Keldát a puha fűbe. Kigombolta, majd óvatosan szétnyitotta a lány blúzát, és olyan szenvedéllyel csókolta Keldát, hogy a lány izgalmában minden ellenállásról megfeledkezett. Szinte kábultan beletúrt Angelo hullámos hajába, és magához húzta. A férfi lihegve eltolta a kezét, és kissé hátrahajolt, hogy jobban szemügyre vehesse. A lánynak kicsiny, formás, feszes mellei voltak, a kemény bimbók, mint rózsaszín rügyek ágaskodtak. Angelo halkan felnyögött. Kelda remegett, és úgy érezte, elevenen elég. Megigézve bámulták egymást, a feszültség elviselhetetlenné vált. - Köddé válsz... ha megérintelek? - kérdezte Angelo bizonytalanul. Válasz helyett Kelda gondosan kigombolta, aztán lecibálta a férfiról az ingét. Nem tudtak betelni egymás látványával. Kelda tekintete Angelo izmos felsőtestéről lapos hasára siklott. Még soha nem kívánta ennyire, hogy egy férfit megérinthessen. Angelo kinyújtotta felé a karját. Izgatottan magához húzta Keldát, és megfogta a mellét. A lány halkan felkiáltott, amikor Angelo finoman két ujja közé vette a mellbimbóját, és gyengéden dörzsölgetni kezdte. - Gyönyörű vagy - suttogta Angelo. - Tökéletes... bella, mia cara. Szenvedélyesen megcsókolta, közben pedig a mellét simogatta. A lány úgy érezte, nem bírja tovább. Kimondhatatlanul vágyott a beteljesülésre. A férfi felemelkedett, lehúzta Kelda cipzárját, majd levette a nadrágját. Azután a mellét kezdte el csókolgatni. A lány Angelo vállába vájta a körmét, a férfi közben a vékony bugyin keresztül simogatta. - Hozzám tartozol, cara. - Angelo lenyomta a fűbe. - Mondd, hogy hozzám tartozol! - suttogta rekedten. Kelda a szemébe nézett. Angelo tekintete olyan volt, akár egy titokzatos, mély tó. - Hozzád tartozom - nyögte. - Örökre - folytatta Angelo. A lány olyan kétségbeesetten vágyott a férfira, hogy ebben a pillanatban bármit megígért volna. Hirtelen férfihangok és nevetés törte meg a csendet. Kelda megmerevedett. - Ne félj, cara! - igyekezett Angelo nyugtatgatni. - Egy nyolcméteres fal mögött vagyunk. Kelda riadtan pillantott fel, lassan kezdett ráeszmélni a valóságra. Az enyhe szellőben lágyan hajladoztak az őszibarack- és cseresznyefák. Most már tudta, miért tartott egy kicsit mindig Angelótól, miért vélte úgy, hogy a férfi fenyegetést jelent a számára. Az érzései még mindig meglehetősen zavarosak voltak, de egy valamiben biztos volt: sohasem gyűlölte a mostohabátyját. A férfi fürkésző pillantást vetett rá, majd fogta a blúzát, és a vállára terítette. Kelda megborzongott. Angelónak igazán könnyű dolga volt vele, hiszen gyakorlatilag nem tanúsított semmi ellenállást. A férfi a kezét nyújtotta, és felhúzta a fűből. Kelda gyorsan elfordult, úgy érezte, megalázták és kihasználták. Még ma el kell hagynia a házat... 5. FEJEZET Kelda csupán egy mélyen kivágott, bokáig érő, végig gombos ruhát hozott magával. Az egyik kedvenc darabja volt, mivel nem gyűrődött, ugyanakkor szinte minden alkalomra illett. Megtapogatta a nyakán a smaragdláncot. Ha másként nem megy, letépi, gondolta dühösen. Esze ágában sincs magával vinni Londonba. Angelo a szalonban várta. Fürkésző tekintete áthatolt Kelda színlelt közönyén. - Mit innál? - kérdezte udvariasan. A lány narancslevet kért. Angelo mosolyogva megjegyezte: - Ma délután megrészegültél a vágytól. Örülök a választásodnak, az alkohol eltompítja az érzékeket. Kelda a tenyerébe vájta a körmét, fejét büszkén hátravetette. - Nem gondolod, hogy elég volt a komédiából? - Nem látom, hogy mulatnál rajta. - Csöppet sem tartom szórakoztatónak a fenyegetéseidet, akkor sem, ha voltaképp nevetségesek - válaszolta Kelda élesen. Egy szobalány lépett be, és jelentette, hogy a vacsora tálalva van. Átmentek az ebédlőbe. Kelda mereven ült a művészien faragott széken és ellenségesen hallgatott. Miután a szobalány távozott, kifakadt: - Hat év óta semmi olyat nem tettem, ami miatt szégyenkeznem kellene. Nincs jogod hozzá, hogy fogva tarts. - Nincsen? - Nincs - nyomta meg a szót Kelda. - A hat évvel ezelőtti viselkedésed teljességgel megbocsáthatatlan, amikor beléptél a könyvtárba, az az alak éppen meg akart erőszakolni... Angelo gúnyosan felhúzta a szemöldökét. - Ennél jobb mesét is kitalálhattál volna. Jól ismerlek, és nem hiszem, hogy erőszakoskodni kellett volna veled. Kelda elvörösödött. - Azt gondoltam, egyedül vagyok - bizonygatta. - Hirtelen mögöttem termett az a fickó, és a padlóra rántott. Rám vetette magát... - A torka összeszorult, de azért folytatta: - .. .azután a mellembe harapott, durván megütött... Kelda legnagyobb felháborodására Angelo hangos kacagásban tört ki. - Szerelmi csatározások - jegyezte meg. - Magam is szemtanúja voltam a jelenetnek. - De ez az igazság! - méltatlankodott Kelda. - Szörnyű volt, rettenetesen féltem, és ha nem jössz, az az alak elérte volna a célját. - Nem tudsz hazudni - állapította meg Angelo megvetően. - A tények magukért beszélnek. Nem kiabáltál segítségért, és nem ragaszkodtál hozzá, hogy hívjuk a rendőrséget. Az egész mesével csak akkor álltál elő, amikor a fickó elhagyta a házat, és biztonságban volt. Kelda nyomorultul érezte magát. Megalázó volt ez a vita. A támadás felidézése régi sebeket tépett fel lelkében, miközben Angelo gúnyos nevetése azt fejezte ki, hogy csupán időpocsékolás az igazát bizonygatni. A férfi már kialakított róla egy képet, és esze ágában sincs ezen változtatni. Kelda mereven bámulta a tányérját. Már egyáltalán nem volt étvágya. Hirtelen felállt. - Nem vagyok éhes, elfáradtam. - Madre de Dio... - Angelo hangja ingerülten csengett. - Úgy duzzogsz, akár egy gyerek. Kelda az ajtóhoz lépett, a küszöbön dühösen visszafordult. - Még senkit sem gyűlöltem annyira, mint téged. Előbb vagy utóbb megbánod, hogy idecsaltál. Az előcsarnokban Kelda megállt egy művészien faragott, arannyal díszített márványasztalka előtt. Amikor visszajöttek, Angelo erre dobta rá a kulcsot. A lány megkönnyebbülten állapította meg, hogy a kulcs még mindig ott van. Olyan gyorsan szaladt fel a szobájába, hogy kettesével vette a lépcsőket. Az elegáns ruhát fekete melegítőre cserélte. Gyorsan összepakolta a holmiját, és a bőröndjébe tömte. Gondolta, Angelo majd utánaküldi. Aztán leült az egyik karosszékbe. Arra gondolt, hogy most már csak ki kell várnia, míg mindenki lefekszik, és elcsendesedik a ház. Angelo csak egy óra körül ment aludni. Kelda hallotta a lépteit a folyosón. Ijedten fülelt, de a férfi elhaladt az ajtaja előtt anélkül, hogy lelassította volna a lépteit. Kelda a biztonság kedvéért még várt negyven percet, aztán hevesen dobogó szívvel fogta a retiküljét, halkan kinyitotta az ajtót, és lábujjhegyen lelopózott a lépcsőn: Óvatosan elvette a kulcsot a márványasztalkáról, és elindult Angelo irodája felé, mivel szüksége volt az útlevelére és a pénzére. Tudta ugyan, hogy hazajutna igazolványok nélkül is, de azt találta a legegyszerűbbnek, ha felül az első gépre. Rövid habozás után úgy döntött, hogy nem kapcsolja fel az asztali lámpát, mert a világosságot észrevehetnék az udvarról, inkább megelégszik a holdfénnyel. Az íróasztal egyik fiókja zárva volt. Kelda gyorsan átkutatta a többit, de semmit sem talált. Idegesen körülnézett, keresett valamit, amivel feltörhetné a zárat. Egy papírvágó késsel próbálkozott, de meglehetősen nagy zajt ütött. Rémülten hallgatózott. A házban szerencsére mindenütt teljes csend honölt. Kelda egyre elszántabban feszegette a fiókot, de sehogy sem boldogult. Az ördög vigye el Angelo Rossettit! - gondolta dühösen. Nincs mese, útlevél nélkül kell távoznia. Az ablakot sikerült csaknem hangtalanul kinyitnia. Már a párkányon állt, amikor eszébe jutott a nyaklánc. Halkan átkozódott, és erősen megrántotta az ékszert, de csupán a nyaka fájdult meg. Megpróbálta két kézzel leszakítani, ám a lánc nem engedett, csak felsértette a nyakát. Erre Kelda felhagyott a további próbálkozásokkal. Leugrott az ablakpárkányról, és a Porschéhoz szaladt. Szerencsére a pénze egy részét még odahaza a bőröndjébe rejtette, tehát most szükség esetén tankolhat, megszállhat valahol, és elintézheti a hazautazásához szükséges telefonokat. Úgy tervezte, hogy a kocsit Pisában hagyja, azután pedig felkeresi valamelyik angol kirendeltséget, és megkérdezi, mit tegyen az elveszett iratok ügyében. Beszállt az autóba, és nagy levegőt vett. A legnagyobb megkönnyebbülésére a motor azonnal beugrott. Kelda lassan megindult az autóval a kijárat felé. A fenébe is! Zárva. Kiugrott a kocsiból, idegesen remegő kézzel kinyitotta a kaput, majd ismét visszaült, és lerobogott a domboldalon. Kelda jól vezetett, de nem volt térképe, így nem tudott tájékozódni az ismeretlen vidéken. Néhány kilométer után egy faluhoz ért. Fékezett, hogy megnézze a helység névtábláját. Közvetlenül mögötte feltűnt egy autó, és a reflektorával rávillantott. Valószínűleg lassúnak találja a tempómat, gondolta Kelda dühösen. A következő pillanatban felvisított a rendőrségi sziréna, a kocsi villámgyorsan elébe vágott, és keresztben elállta az utat. Kelda a fékre taposott. Már csak ez hiányzott! A legnagyobb megdöbbenésére azonnal őrizetbe vették. A rendőr még annyit sem tudott angolul, mint ő olaszul, de azért kiderült, hogy autólopás miatt tartóztatták le. Angelo tehát feljelentette. Kelda tudta, hogy a helyzetét igencsak megnehezíti az, hogy nincs nála az útlevele. Félóra múlva becsukódott mögötte a cella ajtaja. A rendőrállomás nagyon kicsi volt, és éjnek idején senkit sem tudtak felhajtani, aki tolmácsolt volna. - Domani... - mondta a rendőrtiszt Kelda felháborodott tiltakozására. Holnap. Holnap majd mindent tisztáznak. A lány érezte, hogy hatalmába keríti a pánik. Hiszen valóban ellopta azt az autót. Ha Angelo bepereli, a jog az ő oldalán áll. Lefeküdt a kemény priccsre, és zokogni kezdett. Rettenetesen félt. Miként tudja megmagyarázni tettének indítékát? Pirkadatkor a rendőr kinyitotta a cella ajtaját, és Keldát egy gyéren megvilágított helyiségbe vezette. Azután eltűnt, majd hamarosan Angelóval együtt tért vissza. Keldának szüksége volt néhány percre, míg felfogta a történteket. Azután zokogva a mostohabátyja karjába vetette magát. - Vigyél ki innen... kérlek! - könyörgött. A férfi egy pillanatig mozdulatlanul állt, majd valamit odaszólt a rendőrnek olaszul. Kelda mélyeket lélegzett, és megpróbálta összeszedni magát. A beszélgetés csak rövid ideig tartott, aztán Angelo a Porschéhoz vezette a lányt. - Hogyan lehettél ilyen ostoba, cara? Megcsóválta a fejét, és besegítette Keldát a kocsiba. - Te pedig hogyan jelenthettél fel autólopásért? - kérdezte a lány. Angelo rezzenéstelen arccal fordította el a slusszkulcsot és indított. - Nem jelentettelek fel. Stella látta, hogy valaki elhajt a Porschéval, és szólt az egyik szobalánynak, hogy értesítse a rendőrséget. De nem volt szükség erre, mert a rendőrség már útban volt a házam felé - tette hozzá. - Amikor kimásztál a dolgozószobám ablakán, működésbe hoztál egy riasztóberendezést... - Riasztóberendezést? - ismételte meg Kelda kissé kábán. - Egy igen érzékeny biztonsági rendszer van beszerelve hozzám a betörők ellen magyarázta a férfi. - Ha működésbe lép, és a központtal nem közlöm, hogy csupán téves riasztásról van szó, egy rendőrautó azonnal elindul hozzám. Amikor a nyitott ablakot és az íróasztalomon a feszegetések nyomát megpillantottam, eszembe sem jutott, hogy te vagy a tettes., - Pedig igazán gondolhattad volna! -jelentette ki Kelda vádló hangon. - Bocsáss meg, de nem szoktam hozzá, hogy a vendégeim éjnek idején kimásszanak az ablakon, és ellopják a kocsimat - méltatlankodott Angelo. - Nem loptam el, csak... kölcsönvettem! - Az engedélyem nélkül. - Mit siránkozol a kocsid miatt? - sziszegte Kelda. - Elvetted az útlevelemet és a pénzemet, és a szó szoros értelmében fogva tartasz. Nem csoda hát, hogy szökni próbáltam. Soha nem bocsátom meg neked ezt a mai éjszakát! - Sta zitto! - szólt rá ingerülten Angelo. - Eszem ágában sincs csendben maradni! - fortyant fel Kelda. - Fogdába zártak, akár egy bűnözőt... - Mert egy lopott autót vezettél. Örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad. Ha a rendőrök nem értesítettek volna, még most is abban a cellában csücsülnél. - Meg tudnálak ölni! - sziszegte Kelda. - Mit mondtál a rendőröknek, hogy elengedtek? - Hogy veszekedtünk, ahogy az már szerelmeseknél lenni szokott. - Angelo megállt a kocsival a ház udvarán. - Mi mást? Az olasz férfiak szeretik a temperamentumos nőket. - Gyűlöllek - ismételte meg Kelda dühösen, mivel semmi más nem jutott az eszébe. - Ezt ne merd még egyszer mondani! Angelo figyelmeztető pillantást vetett a lányra. - És mi lesz, ha megteszem? - kérdezte Kelda kihívóan, miközben megindult a ház felé. - Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek! Angelo a karjánál fogva behúzta az előcsarnokba, és maga felé fordította. - Engedj el! - rivallt rá a lány. - Különben idecsődítem az egész házat. - Rajta! Próbáld meg! Kelda olyan dühös volt, hogy semmitől sem riadt vissza. Torka szakadtából kiabálni kezdett. A hirtelen beálló csendben azt várta, hogy mindenünnen emberek szaladnak elő, de nem történt semmi. Zavartan körülnézett. Mielőtt ismét kinyithatta volna a száját, Angelo felkapta, és felvitte az emeletre. - Eressz el! - sziszegte Kelda. A férfi feltépte a hálószoba ajtaját, és a lányt az ágyra dobta. - Angelo... - Maradj csendben! Miután Angelo ráhajította Keldát az ágyra, ráfeküdt, és egész testsúlyával a matrachoz szorította. A lány rúgkapálni és kiabálni akart, de a férfi a száját az ajkára tapasztotta. Kelda dühösen belemarkolt Angelo hajába, de a vágy olyan hirtelen és olyan erővel tört rá, hogy egyszeriben minden másról megfeledkezett. A halántéka lüktetett, a szíve vadul kalapált. Angelo szenvedélyesen csókolta, míg ő zihálva és remegve feküdt alatta. A férfi gyorsan levette a blúzát, és a két melle között kezdte csókolgatni a lányt. Aztán türelmetlenül ő is kibújt az ingéből. Kelda önkéntelenül is átkarolta a nyakát, hogy magához húzza. Angelo olaszul suttogott valamit, a hangja érzéki volt és csábító. Ismét ráfeküdt Keldára, a karját a lány háta alá csúsztatta, hogy még erősebben magához szoríthassa. Mindketten úgy érezték, nem lehetnek elég közel egymáshoz. Aztán a férfi megcsókolta Kelda nyakát, megsimogatta a mellét, de a bimbóhoz nem ért hozzá, míg a lány már nem bírta a feszültséget, és vágyakozóan kinyújtotta karját. Ekkor Angelo föléje hajolt, a szájába vette a lány mellbimbóit, a nyelvével becézgette, végül szopogatni kezdte. Kelda kéjesen nyögdécselt. A férfi nyelve most Kelda hasához közeledett. A lányt a vágy hullámokban járta át, azt akarta, hogy Angelo mindenütt csókolja. A férfi legördült róla, megszabadította maradék ruhadarabjaitól, azután ő maga is levetkőzött, majd meztelenül ismét ráfeküdt Keldára. Angelo bőre forró volt és vonzóan nyirkos, úgyhogy a lánynak szinte elállt a lélegzete, amikor megérezte a belőle áradó férfias erőt. Minden másként történt, mint ahogy régebben elképzelte, ennek ellenére csodálatos volt. Amikor Kelda végighúzta a kezét Angelo hátán, a férfit mintha áramütés érte volna, egész testében megrázkódott. Szenvedélyesen megcsókolta a lányt, majd keze az öléhez siklott. . Kelda nem hitte volna, hogy vágya még tovább fokozható, de most akaratlanul is felsikoltott. Úgy érezte, a szíve mindjárt kiugrik a helyéből. Angelo hirtelen megragadta a csípőjét, és magához rántotta. - Olyan régen várok erre a pillanatra, cara... - suttogta rekedten. Kelda egy kicsit megijedt, amikor megérezte, hogy a férfi mennyire kívánja, de már nem volt visszaút. Felkészületlenül érte a behatolás ereje és az éles fájdalom. Összerándult, és önkéntelenül az ajkába harapott. Angelo megmerevedett és ránézett. A hajnali derengésben Kelda tisztán látta az arcvonásait. A férfi tekintetében aggodalom ült. - Fájdalmat okozok neked - mondta halkan. A fájdalom azonban éppoly gyorsan elszállt, mint ahogy jött. - Szó sincs róla - füllentette Kelda gyorsan. - Nagyon szűk vagy, cara - suttogta Angelo. Aztán átfogta a lány csípőjét, és mozogni kezdett. Kelda izgalma lassan az elviselhetetlenségig fokozódott. Átvette az egyre gyorsuló ritmust, miközben elmerült az érzések eddig ismeretlen birodalmában. Amikor elérte a csúcspontot, felkiáltott. Angelo szelíden átölelte, Kelda pedig boldog mosollyal az ajkán lassan elszenderült. Amikor felébredtek, ismét szeretkeztek. A függönyöket Angelo behúzta, így Kelda nem tudta volna megmondani, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. De nem is volt fontos. Nem akart gondolkodni, csupán érezni. Angelo nem hagyott időt töprengésre vagy beszédre. Mintha csak a pillanat létezne, a határtalan gyönyör... - Hány óra? Kelda álmosan hunyorgott, amikor Angelo felébresztette. - Éjfél múlt. A lány meglepetten állapította meg, hogy a férfi időközben felöltözött. - És milyen nap van? - Tegnap tartóztattak le. Angelo egy bőségesen megrakott tálcát tett a feldúlt ágyra. Ezek szerint egy álló napon át szeretkeztek. Kelda szinte képtelen volt felfogni a történteket. Ő... és Angelo. - Nem vagy éhes? A férfi hangjának szenvtelensége kissé bántotta a lányt. Angelo az ágy végénél ült, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A borosta eltűnt az álláról, és a haja a zuhanyozás után nedvesen csillogott. Divatos pulóvert és farmernadrágot viselt. Lélegzetelállítóan festett. Kelda gyorsan közelebb húzta magához a tálcát, nehogy a férfi észrevegye zavarát. Marhasült és saláta. Angelo kisfiúsán elmosolyodott. - Mindössze ennyi a főzési tudományom. - Mert csak ennyi az, amivel valaha is próbálkoztál - magyarázta Kelda. Ennek ellenére meglepődött, hogy a férfi egyáltalán készített valamit. - Miért kellene főznöm, amikor megengedhetek magamnak egy házvezetőnőt? Milyen ostobaságokról beszélünk! - gondolta Kelda. Zavarban volt, míg Angelo nyugodtnak és közömbösnek tűnt. Érthető, hiszen egy szerelmes éjszaka valószínűleg teljesen megszokott dolog a számára. Kelda, hogy a bizonytalanságát leplezze, enni kezdett, miközben megpróbálta az elmúlt huszonnégy óra eseményeit feldolgozni. Miért éppen Angelo az, aki képes volt felébreszteni benne az érzéki nőt? Más férfiak, még ha szerette és becsülte is őket, hidegen hagyták. Tizennyolc éves korában mostohabátyja egyszer már felszította a szenvedélyét, de ezt az élményt Kelda mind a mai napig elfojtotta magában... Angelo játékosan megcsiklandozta Kelda tenyerét. - Mindig ilyen csendes vagy, cara? - Nyolcórai alvás és napi háromszori étkezés nélkül igen. Kelda a legszívesebben elhúzta volna a kezét. Most már hiába minden, ami történt, megtörtént, de büszkeségből és önvédelemből úgy kell tennie, mintha számára a hasonló helyzetek teljesen mindennapiak lennének. Szerencsére a férfi nem vette észre, hogy ő volt az első az életében. Higgye csak nyugodtan, hogy csupán egy a sok közül... A férfi diadalmas tekintete bosszantotta. - Először is lezuhanyozom -jelentette ki a lány határozottan. Angelo kihívóan elmosolyodott. - Mit szólnál a társaságomhoz? Kelda rémülten lesütötte a szemét. - Szó sem lehet róla! Felejtsd el ezt az éjszakát! - válaszolta hűvösen. - Lehetetlent kérsz - válaszolt a férfi érzéki hangon. - A lehető legtovább hagytalak aludni, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy néhány óra múlva másmás gépen London felé repülünk. Kelda nagy levegőt vett. Elmúlt, vége van. Az élet megy tovább. Hazautazik, és megpróbálja elfelejteni Toscanát. Valamit biztosan tanult az esetből. Kigyógyult, és most végre szabad... - Londonban természetesen sokkal körültekintőbben kell eljárnunk - folytatta Angelo. - Az édesanyád csak idegeskedne, ha megtudná, hogy viszonyunk van. - Nincs viszonyunk -jelentette ki Kelda mereven. A hálóköntöse után nyúlt, belebújt és felkelt. Angelo a karjánál megfogta a lányt, amikor az el akart menni mellette. - Ezt meg hogy érted? - Vége van. - Kelda megvető pillantást küldött a férfi felé. - Csupán futó kaland volt. Egy rövid, őrült találkozás, semmi egyéb. Angelo kedveskedve megsimogatta Kelda csuklóját. - Egyetlen éjszakára szóló kalandom még soha nem volt. - És ezt el is higgyem? - Érthető, hogy kételkedsz, cara. - Kelda ki akarta szabadítani magát, de a férfi erősen szorította a karját. - Különösen, mivel neked számtalan hasonló élményben lehetett részed - tette hozzá a férfi megvetően. - Mindenesetre én nem szándékozom gyarapítani a listát. Kelda a haragtól remegve kitépte kezét a férfi szorításából. - Sajnálom, nincs más választásod. - Félsz? - kérdezte Angelo fenyegetően halk hangon. - Félsz, hogy ismét lángra lobban benned a szenvedély? Kelda még mindig érezte bőrén a férfi érintéseit. Az ajka égett, melle feszült, teste ijesztően idegennek tűnt. Gyámoltalanul Angelóra pillantott. A férfiból sugárzott az erő és az önbizalom. Őt bezzeg nem olyan könnyű kibillenteni a lelki egyensúlyából. - Miért félnék? - Kelda arca szenvtelen és hűvös kifejezést öltött, ahogy azt a kamerák előtt már megszokta. - Azt hiszed, más vagy, mint a többi férfi? Azt hiszed, többet jelentesz a számomra? Túl sokat képzelsz magadról, kedvesem! - tette hozzá hideg mosollyal. - Jó vagy az ágyban... de nem annyira, hogy még egyszer lefeküdnék veled. Angelo elsápadt, a szeme villámokat szórt. Arca mozdulatlan volt, akár egy maszk, de Kelda látta, hogy csak nehezen uralkodik magán. Megbántotta, de nem tehetett mást. Inkább legyen Angelo az ellensége - elvégre ehhez már hozzászokott -, mint a szeretője, aki csak összezavarja az életét. Jobb lesz, ha a jövőben messze elkerüli. - Van még valami mondanivalód? Angelo érzéki, mély hangjára Kelda megborzongott. - Hiszen tudod, hogy milyen vagyok - vonta meg sóhajtva a vállát. - Szeretem a változatosságot... - Céda vagy - vágott a szavába dühösen Angelo. - Undorodom tőled. A lány úgy érezte, mintha arcul csapták volna. Könnyek szöktek a szemébe. Gyorsan elfordult, nehogy a férfi észrevegye. - Úgy felizgattál, hogy nem is gondoltam a fogamzásgátlásra - sziszegte Angelo, és maga felé fordította Keldát. Gyűlölködve tekintett rá. - Most csak remélhetem, hogy nem fogom keservesen megbánni ezt a kis kalandot. Amikor az ajtó becsapódott a férfi mögött, Kelda még sokáig meredt a semmibe. Mi lesz, ha az éjszaka nem marad következmények nélkül...? 6. FEJEZET - Ma este Tomasóval és Daisyvel vacsorázunk... Kelda, aki éppen újságot olvasott, erre a váratlan és meglepő hírre felkapta fejét, úgyhogy vörös fürtjei csak úgy röpködtek a válla körül. - Tessék? Angelo figyelmeztető pillantást vetett rá. - Megígértem nekik, hogy magammal viszlek. - Soha nem adod fel, ugye? - kérdezte a lány ingerülten. Csak azért jött le enni, mert gyávaságnak érezte volna, ha a szobájába kéreti a reggelit. Kettesben üldögéltek a belső udvaron. Kelda kényszerítette magát, hogy legyűrjön néhány falatot, bár semmi étvágya nem volt. Nem tett megjegyzést a tányérja mellett heverő útlevelére és a pénztárcájára. - Fölösleges lenne, ha a nézeteltérésünk beárnyékolná a boldogságukat -jelentette ki Angelo. - És mikor beszéltétek meg ezt a kedves kis találkozót? - kérdezte Kelda élesen. - Londonból való elutazásod előtt. Az édesanyád ugyan tartott attól, hogy nem jössz el... - Milyen igaza volt. - De én megígértem, hogy ott leszel, és tartom a szavam - jelentette ki Angelo határozottan. - Együtt megyünk és együtt jövünk. Azonkívül a jelenlétükben kedvesek leszünk egymáshoz. Kelda felfortyant: - Hogy képzeled? Eszemben sincs... - Rendkívül kedvesek és barátságosak leszünk egymáshoz - ismételte meg a férfi nyomatékosan. - Ez biztosan megnyugtatja majd az édesanyádat, és nem fog többé attól tartani, hogy rossz néven veszed a házasságát. - Eszem ágában sincs a kedvedért megjátszani magam! - jelentette ki Kelda dühösen. A lányt rettentően felbosszantotta az, hogy Angelo egyszerűen dönt helyette is, és biztos abban, hogy ő engedelmeskedni fog. - ígérem, pokollá teszem az életed, ha ellenkezel. Kelda a fenyegetésre megborzongott. Lehajtotta a fejét. Önző dolog lenne, ha a szüleik boldogságának útjába állna. - Megértetted? - kérdezte Angelo metsző hangon. A lány csüggedten felsóhajtott. - Igen, de... - A sofőr egy félóra múlva itt lesz, és kivisz a repülőtérre. Útban a repülőtér felé Kelda mély hallgatásba burkolózott. - Holnap este hét óra körül érted megyek - közölte Angelo, amikor az autó megállt. A lány úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Kiszállt a kocsiból, és nézte, amint a sofőr kiveszi a csomagtartóból a bőröndjét. Mielőtt rádöbbent volna, mi is történik, Angelo odalépett hozzá, magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta. Érezte, amint ujjai a nyakát simogatják, azután a férfi elengedte. Kelda zavartan nézett rá. - Hét órakor, cara - ismételte Angelo, - Vagy jöjjek korábban? Kelda az iménti csóktól egy kissé kábán nézett a férfira. Angelo tekintetében leplezetlen sóvárgás tükröződött. A lány kellemes bizsergést érzett, és egy másodpercre elakadt a lélegzete. - Dio. - Angelo csalódottan felsóhajtott. - Négy órakor sajnos tárgyalásom van. - Undorodom tőled - zihálta Kelda. - De nem a hálószobában -javította ki Angelo. - Az ágyban őrjítő vagy. Azzal megfordult és elballagott. Egyikük sem vette észre, hogy ugyanebben a pillanatban a parkoló másik oldalán egy fotós elégedett mosollyal engedte le a fényképezőgépét. Keldát az üzenetrögzítőjén egy sokat ígérő hír várta. Az ingatlanközvetítő tudatta vele, hogy jelentkezett egy érdeklődő, aki a vártnál jóval többet ígért a lakásáért. Kelda azonnal taxiba vágta magát, és felkereste az irodát. Ott közölték vele, hogy a vevő hajlandó a berendezés nagy részét is megvásárolni. A lány rettentően megörült a hírnek, mivel bútorozott lakást szeretett volna bérelni, s nagyon boldog lett attól, hogy így legalább nem lesz gondja a régi bútorai raktározásával. - Most már sínen van a dolog - jelentette ki az ingatlanközvetítő elégedetten. Egy svájci cég vezető alkalmazottjáról van szó, aki a vállalata megbízásából vásárol ingatlant. Az illető teljesen odavan a lakásért, a hónap végén már be is szeretne költözni. Keresse fel a lehető leggyorsabban az ügyvédjét, és írja alá a szerződést, mielőtt a svájci ráébred, hogy olcsóbban is vehet hasonló ingatlant. Kelda megfogadta a tanácsot. A szíve ugyan egy kicsit nehéz volt, mert számára ez a lakás szinte már a sikerei jelképévé vált. Csak most, éppen ennek a lakáseladásnak a kapcsán tudatosult benne, mennyit ártottak neki Danny Philips hazugságai. Épp zuhanyozott, amikor hat óra tájban csengettek. Russ Seadon, a fényképész állított be, aki Kelda legjobb barátnőjének, az ugyancsak felkapott fotómodellnak, Gina Delfontnak volt a vőlegénye. Ha Kelda New Yorkban dolgozott, általában náluk szállt meg, és ő is bármikor szívesen látta vendégül a fiatal párt. Russ letette a táskáját a vendégszobában, és vagy egy félóra hosszat mesélte a lánynak a legújabb eseményeket. Miután megtudta, hogy Keldának programja van, betett egy pizzát a sütőbe, és elhatározta, hogy tévénézéssel fogja tölteni az estét. Kelda idegesen járkált fel-alá a hálószobában. Tartott a családi körben elköltött vacsorától. Biztos volt benne, hogy Angelo egy kicsit sem fogja megkönnyíteni a dolgát. Ismét az jutott az eszébe, hogy képtelen ellenállni a férfinak. Ha csak megérinti, elveszett. Pedig Angelo számára ő csak egy a sok közül. Miként tudná elérni, hogy egyszer s mindenkorra tűnjön el az életéből? Russ a konyhában csörömpölt az edényekkel. A zaj hallatán Keldának remek ötlete támadt. El kellene hitetnie Angelóval, hogy van valakije. Elvégre Russ nála tölti az éjszakát... - Hogy mit csináljak? Ugye nem gondolod komolyan? - kérdezte Russ megrökönyödve, amikor, Kelda beavatta a tervébe. - Felejtsd el! - vágta rá a lány gyorsan. - Ostobaság volt... Russ alaposan szemügyre vette Keldát, aztán hirtelen elmosolyodott. - Most már értem. Nem tudod lerázni a fickót... ugye? A lány bólintott. - Úgy kellene tenned, mintha együtt élnénk, és ébren várnád, míg hazajövök magyarázta Kelda, miközben meglehetősen kényelmetlenül érezte magát. - De ugye az az alak nem fog tettlegességre vetemedni? - kérdezte Russ óvatosan. Kelda nemmel felelt, és őszintén remélte, hogy nem téved. Azután adott Russnak egy pótkulcsot, mivel a férfi még fel akarta keresni néhány ismerősét. A fotós, mielőtt elindult volna, vigyorogva megjegyezte: - Ne aggódj! Nagyszerű színészi képességekkel rendelkezem. Kelda nemsokára öltözködni kezdett. Egy meglehetősen feltűnő, szűk nadrágkosztüm mellett döntött. Azt remélte, hogy megjelenése kellőképpen sokkolja majd Angelót. Kis, szőke barátnői biztosan a tartózkodó eleganciát részesítik előnyben. - Úgy nézel ki, mint egy artista, cara - állapította meg Angelo mosolyogva, amikor megpillantotta a lányt. - Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy közöljem veled, megveszem a lakásod - folytatta, miután a lány beszállt a Ferrariba. Kelda gúnyos mosollyal fordult a férfi felé. - Ahhoz korábban kellett volna felkelned, kedvesem! Elkéstél. Ma reggel aláírtam az adásvételi szerződést. - És ki a vevő? - Egy svájci cég. - Az én cégem -jegyezte meg Angelo szenvtelen hangon. Kelda tanácstalanul meredt rá. - A tiéd? - Ki más fizetne ennyi pénzt azért a lakásért? Mihelyt megtörtént az adásvétel, ismét a nevedre íratom. - Miért veszed meg, ha azután nekem adod? - kérdezte a lány gyanakodva. - Már Olaszországban említettem, hogy gondoskodni kívánok rólad - emlékeztette a lányt Angelo kedvesen. - Ehhez tartozik, hogy megvettem a lakásodat. Ezenkívül rendezem az adósságaidat, és a folyószámládra rendszeresen jelentősebb összeget utalok át. Kelda csüggedten hallgatta a férfit. Szégyen és düh kavargott a lelkében, de végül is a harag kerekedett felül. - Nem tartozom a lakásom berendezési tárgyai közé!. - fortyant fel. - Nem vagyok eladó! - Ezt egy percig sem állítottam - válaszolta Angelo nyugodtan. - De Olaszországban megállapodtunk... - Nem állapodtunk meg semmiben!-tiltakozott Kelda harciasan. - Fogalmazzunk másként! Mikor nekem ajándékoztad gyönyörű testedet, úgy értelmeztem, hogy elfogadtad az ajánlatomat. A lány elsápadt. A legszívesebben tíz körömmel esett volna a férfinak. Még soha senkit sem gyűlölt annyira, mint Angelót. Némi elégtétellel töltötte el a gondolat, hogy ha aznap este Angelo hazakíséri, a lakásban Russ fogja üdvözölni. Jó nagy pofon lesz a számára. - Olaszországban kerek perec megmondtam, hogy vége -jelentette ki a lány jeges hangon, és kipillantott az ablakon. - Hibát követtem el, de nem szándékozom megismételni. Nem leszek a szeretőd, tehát hiába vetted meg a lakásomat, még ebben a hónapban kiköltözöm. - Nem hiszem - válaszolta Angelo egykedvűen, és leparkolt az autóval. Kelda emelt fővel lépett be a vendéglőbe. Egy sarokasztalnál azonnal észrevette az anyját. Daisy szemlátomást megkönnyebbült, amikor megpillantotta a lányát. Tomaso udvariasan felállt, és mosolyogva megcsókolta Kelda arcát. Soványabb volt és idősebbnek látszott, mint ahogy a lány emlékezetében élt. Kelda meghatottan állapította meg, hogy az anyja csak úgy ragyog a boldogságtól. - Micsoda véletlen, hogy egyszerre akadt dolgotok Olaszországban! -jegyezte meg Tomaso, miután megrendelte az aperitifet. - Olaszországban voltál? -játszotta Kelda a meglepettet, és Angelóra pillantott. - Nem találkozhattatok - mondta Tomaso. - Angelo délen járt, hogy megnézzen egy üzemet... Ugye jól mondom? - fordult a fiához. - Milyen unalmas lehetett! - Kelda kicsit túljátszottá a szerepét nagyot sóhajtott, és közben elkapta Angelo figyelmeztető pillantását. A férfi arcán jól látszott, milyen kínosan érinti, hogy hazudnia kell az apjának. Más körülmények között Kelda nagyon kellemesnek találta volna ezt az estét. Tomuo igazán remek formában volt. Többször kedveskedve megsimogatta Daisy arcát, és szerelmes pillantásokat vetett rá. Látszott mindkettőjükön, hogy határtalanul boldogok. Beszélgettek az esküvőről is, amelynek már ki is tűzték a pontos dátumát. - Valóban nem bánod, hogy ismét feleségül megyek Tomasóhoz? - kérdezte Daisy a női mosdóban a lányától. Kelda átölelte. - Nekem az a fontos, hogy boldog legyél, anya. - Nagyszerű. És most áruld el, mi van közted és Angelo között? - tette fel a kérdést az asszony aggódva. Kelda meghökkent. - Mi lenne? - Sem ostoba, sem vak nem vagyok. - Daisy bátorítóan a lányára mosolygott. Tehát ki vele! Még egy héttel ezelőtt is hevesen tiltakoztál az esküvőnk ellen... - Gyerekes és önző dolog volt. - Angelo megígérte, hogy elhoz ma este ebbe a vendéglőbe, de én nem hittem neki - vallotta be Daisy. - Ennek ellenére itt vagy. Angelo folyton téged figyel, te pedig, ha csak teheted, megérinted... Kelda összerezzent. - Megérintettem? - Többször is a karjára tetted a kezed... - Tényleg? - kérdezte a lány meglepetten. - Jól ismerlek - folytatta az anyja. - Ez nálad a legnagyobb bizalom jele. Pont Angelo... - Mama, csak nem gondolod, hogy... - Angelo egy percre sem veszi le rólad a tekintetét, te viszont nem mersz a szemébe nézni - tette hozzá Daisy. - Talán kissé kínosan érzem magam a társaságában - magyarázkodott Kelda zavartan. Nem hitte volna, hogy az anyja ilyen remek megfigyelő. - Rendkívül jóképű férfi, de nagy lókötő - folytatta Daisy. - Ha akar, hihetetlenül kedves tud lenni... - Úgy látom, belopta magát a szívedbe. - Nem szeretném, ha még egyszer csalódnál, drágám - mondta az anyja aggódva. - Nem hiszem, hogy Angelo valaha is meg fog nősülni, és te annyira más vagy, mint ő... Te jó ég! Az anyjának röntgenszemei vannak. Kelda elmosolyodott, hogy így leplezze zavarát. - Hidd el, nehezemre esik, hogy kedves legyek Angelóhoz. Kelda határozottan megkönnyebbült, amikor a vacsora végeztével beszállhatott Angelo Ferrarijába. - Hála az égnek, ezen is túl vagyunk! - sóhajtott fel, miközben megdörzsölte fájó halántékát. - Mit mondtál Daisynek? - kérdezte a férfi gyanakodva. - Semmit! Kár mindenütt összeesküvést szimatolnod! - válaszolta Kelda ingerülten. - Nem szoktam hazudni az anyámnak. Ez az egész színjáték rettentően nehezemre esett. - Valamit pedig mondtál neki - makacskodott Angelo. - Még egy szó és taxiba ülök! - fenyegetőzött Kelda. - Egyébként amennyiben beszámoltam volna neki a történtekről, az nem maradt volna titokban előtted, mivel az anyámnak lett volna hozzád néhány szava. - Az esküvő után minden egyszerűbb lesz. Tomaso és Daisy az év legnagyobb részét valószínűleg külföldön töltik, magától értetődő lesz tehát, hogy olykor-olykor meglátogatom a mostohatestvéremet... - Semmi dolgom veled! - kiáltotta Kelda dühösen. - Miért nem hagyod már abba? Angelo természetesen ragaszkodott hozzá, hogy felkísérje Keldát a lakásba. Szé pen belesétál a csapdába, gondolta a lány kárörvendően. A fejfájása viszont kezdett elviselhetetlen lenni. Angelo elvette a lánytól a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Russ bent vár, próbálta vigasztalni magát Kelda. Néhány perc múlva vége ennek az egész rémálomnak. - Nem érzed jól magad, cara? - Angelo előre engedte Keldát, majd ő maga is belépett. - Hozzak valamit gyógyszert? - Nincs semmi bajom. Kelda körülnézett. Russt nem találta sehol. - Nem akarsz... Angelo hirtelen elnémult, majd káromkodott egyet, és leeresztette a kezét. A lány nem akart hinni a szemének. Russ egy kicsiny törülközővel a dereka körül kilépett a hálószobából. - Már aggódtam, hol maradsz ilyen sokáig, drágám. - Angelóhoz fordult. - Köszönöm, hogy hazakísérte. Angelo képtelen volt levenni a tekintetét Russról. Egy percig úgy állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába, aztán Keldára rivallt: - Te álnok kígyó! A lány megborzongott. Angelo tekintete megijesztette. A legszívesebben bevallotta volna, hogy Russ csupán jó barátja, aki a kérésére eljátszotta ezt a szerepet. - Én pedig már kételkedtem... Angelo nem folytatta, hanem olyan gyűlölködve nézett Keldára, hogy az önkéntelenül a falig hátrált. Mikor a lakás ajtaja becsapódott mögötte, a lány az egyik fotelba roskadt. Russ felsóhajtott. - Na, milyen voltam? - Minden képzeletet felülmúló. Kelda mintha nagyon messziről hallotta volna a saját hangját a feje majd szétrobbant, olyan rettentően fájt. - Megbántad a dolgot? Russ aggódva nézte Kelda sápadt arcát. - Nem... természetesen nem. Sikerült. Vége ennek a kínos közjátéknak, vége az Angelo című fejezetnek. De akkor miért szomorú? - Azt hittem, vicces lesz, de egyáltalán nem volt az - vallotta be sóhajtva Russ. Rossetti magánkívül volt dühében. - A hiúsága kapott egy kis fricskát, ez minden. Kelda egyszerre szörnyen fáradtnak érezte magát. Az egyhetes New York-i forgatásból öt hét lett. Russ befolyásos kapcsolatai révén Kelda képe két magazin címoldalán is megjelent. Pályája ismét felfelé ívelt. Egy hónapra előre minden napja be volt táblázva, folyton csengett a telefonja, és Angliában is egyre több megbízást kapott. Hiába, az embereknek rövid az emlékezetük. Kit érdekelnek szakállas történetek? Hazafelé a londoni gépen Kelda épp a naptárjában lapozgatott, amikor feltűnt neki valami. Biztosan csak elnézte a dolgot. De nem. Legutóbbi mensesének időpontját elfelejtette bejegyezni. Zavartan utánaszámolt. Már három hete meg kellett volna jönnie. Képtelenség, vele ilyesmi nem eshet meg. Hátha valami más oka van a késésnek? Lázasan járt az agya, de semmi sem jutott az eszébe. A londoni repülőtéren vett magának egy terhességi tesztet. Az eladónő épp csomagolta az árut, amikor a hangosbeszélő bemondta Kelda nevét. A lány ijedten összerezzent. Tomaso és az anyja várták az érkezési csarnokban. - Van egy kis meglepetésünk a számodra -jelentette be Daisy sugárzó arccal. Kelda bágyadtan mosolyogva szállt be az elegáns Rolls Royce hátsó ülésére. - Meglepetés? - Tiéd a vidéki ház -jelentette be Daisy. - A jövő héten kiköltözöm. A jövő héten... akkor lesz az esküvő. Nincs mese, viszont kell látnia Angelót. - Tomaso meg akarta venni a lakásodat, de valaki megelőzte. - Daisy felsóhajtott. - Én pedig attól tartottam, hónapokba is beletelik, míg megszabadulsz tőle. Mielőtt elutazott volna New Yorkba, Kelda kibérelt egy lakást. Daisy megígérte, hogy amíg távol van, lebonyolítja a költözést. - A házat már át is írattam a nevedre, és oda vitettem a holmidat - folytatta az anyja. - Elvégre annak idején tőled kaptam. - A saját, megtakarított pénzedből vetted - mosolygott Tomaso Keldára. - Soha nem fogom elfelejteni, hogy törődtél az édesanyáddal, hiszen tőlem egy fillért sem fogadott el. - Nem szorulok rá senkire - zsémbelt Daisy, de közben gyengéd, szerelmes pillantást vetett Tornasora. A lakáskérdés tehát megoldódott, gondolta Kelda. Az első dolog, amely a szalonba belépve feltűnt neki, a gyerekkora óta gyűjtött szőnyegek voltak. Mikor az anyja kedvesen megszorította a kezét, könnyek szöktek a lány szemébe. A házban a szalonon kívül volt még két vendégszoba, fürdőszobák, konyha és egy étkező. A kicsi, belső kertet sűrű sövény takarta a kíváncsi tekintetek elől. Kelda alig tudta elhinni, hogy ismét van saját otthona. Bement a hálószobába, leült az ágyra, aztán kivette a táskájából a terhességi tesztet. - Mit kérsz vacsorára? - kiáltott fel lentről az anyja. - Nem vagyok éhes. - Szamárság. Nem egészen egy óra múlva Kelda már tudta, hogy terhes. Leroskadt a fürdőkád szélére, és tanácstalanul bámulta a falat. Talán rosszul csinált valamit, gondolta reménykedve, és még egyszer elolvasta a használati utasítást. Nincs tévedés. Terhes. Csüggedten nézett maga elé. Ilyesmi csak mással fordulhat elő. Egyetlen meggondolatlan lépésnek nem lehetnek ilyen következményei... Három nap múlva Kelda épp hányt, amikor az anyja belépett a fürdőszobába. - Beteg vagy - jelentette ki aggódva. - Ezúttal nem fogsz lebeszélni, hívom az orvost. - Ne! Kelda tiltakozása ellenére a mama a telefonhoz lépett. Már csak ez hiányzott! - Kérlek, ne! - Ne légy már ilyen gyerekes! Daisy tárcsázni kezdett. - Az ég szerelmére, mama... értsd meg, nem vagyok beteg... terhes vagyok! zokogta Kelda. A bejelentést néma csend követte. Daisy hitetlenkedve meredt a lányára. Kelda most döbbent rá, hogy elszólta magát, eredetileg csak a nászút után akarta közölni a hírt. Egy órába is beletelt, míg Daisy kissé megnyugodott. Kelda szeme, akárcsak az anyjáé, duzzadt és vörös volt a sírástól. - Csak később akartam elárulni - suttogta a lány gyenge hangon. - Hogyan mondjam meg Tomasónak? Kelda rémülten ugrott fel. - Az ég szerelmére, egy szót se szólj róla! - De... valamikor csak meg kell tudnia, drágám. Csak azt nem értem, hogyan feküdhettél le egy jóformán vadidegen férfival? meginl könnyekben tört ki, Kelda félrefordult, és azt kívánta, bárcsak elmondhatná az igazat, de eza dolgok jelenlegi állása mellett lehetetlen volt Kelda aznap éjszaka alig hunyta le a szemét, annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás. Az anyja és Tomaso holnap esküsznek, ő pedig elrontotta Daisy örömét. Ráadásul holnap viszontlátja Angelót is. Sokat tépelődött, elmondja-e a férfinak, hogy gyereket vár. Végül úgy döntött, hogy nem teszi. Angelo úgysem hinné el, hogy ő az apa, főleg azok után nem, hogy Russt egy szál törülközőben látta kijönni a hálószobájából. Amikor Kelda másnap lement reggelizni, legnagyobb csodálkozására az anyja remek hangulatban fogadta. - Felveszel egy gyereklányt, ha pedig este is akad valami dolgod, a babát áthozod hozzánk -javasolta Daisy vidáman. - Tomaso bolondul a gyerekekért, és biztosan boldog lesz, ha... magához tér az első meglepetésből. Változnak az idők, a lányanyákat manapság már nem ítéli el a közvélemény. Kérsz egy darab szalonnát? - Mama, én... - Kelda elnémult, az anyja átölelte. - Rosszul vagyok a szalonna szagától is - vallotta be. Az esküvőt a városházán tartották. Kelda elsőként épp Angelóval futott össze. Majdnem elbotlott a küszöbben, amikor megpillantotta a férfit. Az érverése felgyorsult, ésjjnkéntelenül is szenvedélyes ölelkezéseik jutottak eszébe. - 6 Fiona, drágám - súgta oda Daisy. - Elfelejtettem említeni, hogy Angelo őt is magával hozza. Gyönyörű teremtés, ugye? Tomaso úgy gondolja, hogy a fiának ezúttal komolyak a szándékai. Fiona egy bankban dolgozik, és két diplomája van... - Két diplomája - ismételte Kelda kábán. Kihúzta magát, és szemügyre vette Angelo sudár termetű partnernőjét. Sima, vállig érő fekete haj, ragyogó, zafírkék szempár, választékos ízlésről tanúskodó, divatos ruha. Fiona maga volt a szépség és elegancia megtestesítője. - Butaság volt, amikor a vendéglőben azt hittem, hogy közted és Angelo között van valami - suttogta Daisy, mielőtt Tomaso odalépett volna hozzájuk. Kelda semmi másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy Angelónak van valakije. De hát nincs ebben semmi meglepő. Ám bármit mondott is a józan esze, egyszerűen elviselhetetlennek találta ezt a gondolatot. A szertartás végeztével Kelda Tomaso öccséhez és annak feleségéhez lépett. - Beférek hozzátok a kocsiba... - Gyere velünk, Kelda! Angelo hangjára a lány összerezzent. Lassan megfordult és gépiesen bólintott, amikor bemutatták Fionának. A fiatal nő udvariasan elmosolyodott, de a szemében megvetés ült. - Annyit hallottam már rólad, hogy úgy érzem, szinte ismerlek. - A rosszindulatú pletykák gyorsan terjednek. - Kelda... - szólt közbe Angelo figyelmeztetően. A lány most nézett először rá. A férfi hideg tekintetétől megborzongott. - Nem akartalak megbántani - mondta Fiona nyugodt hangon. - Sajnálom, ha mégis így történt. - Nincs semmi baj. - Kelda igyekezett megőrizni az önuralmát. - Túlságosan érzékeny vagyok. - Elvihetünk? - kérdezte Angelo hűvösen. Valaki határozott mozdulattal átkarolta Kelda vállát. - Kelda velünk jön - jelentette ki Tomaso dühösen. - Haladéktalanul meg kell beszélnünk valamit. 7. FEJEZET A kocsihoz érve a lány vádló pillantást vetett az anyjára. - Nem tudsz titkot tartani. - Az édesanyád természetesen mindent elmondott nekem - vette Tomaso a védelmébe Daisyt. - Elvégre a férje vagyok, és mint mostohaapádat, engem is érint, ha gyereket vársz. Kelda zavarában azt sem tudta, hová nézzen. - Mama, hogy tehetted ezt velem? - Mindig is... kiszámíthatatlan voltál - mondta Tomaso tűnődve. - Nem tartozik rád! - háborgott Kelda. Tomaso fürkészve nézte. - Angelo az apa, ugye? - Mi köze ennek Angelóhoz? - kérdezte Daisy értetlenkedve. Tomaso előhúzta a leveltárcáját, és kivett belőle egy összehajtogatott papírdarabkát. - Ez a történet a buliról meg egy vadidegen férfiról meglehetősen valószínűtlenül hangzik -jegyezte meg Tomaso szárazon, és átnyújtotta újdonsült feleségének a lapot. - Mi ez? Kelda érezte, hogy mindjárt hisztérikus zokogásban tör ki. Daisy elsápadt, és rémülten meredt a lányára. - Hol és mikor készült ez a fotó? Miért nem beszéltél róla? Elvégre az anyád vagyok. - A képet hat héttel ezelőtt Pisában készítették. Egy olasz pletykalapban jelent meg, és valaki elküldte nekem - árulta el Tomaso. - Azért nem szóltam előbb, mert nem akartalak felizgatni. Kelda elvette az újságkivágást és bűntudatosan elvörösödött. A fénykép akkor készült, amikor Angelo az autóból kiszállva megcsókolta. A férfi a képen világosan felismerhető volt, míg ő csak homályosan látszott. - Együtt voltak Olaszországban - közölte Tomaso. Daisy döbbenten nézett a férjére. - Úgy érted, becsaptak minket? De miért? - A lányod nincs valami beszédes kedvében, de remélem, Angelo majd bővebb felvilágosítással szolgál... - Nem! - szakította félbe Kelda kétségbeesetten a mostohaapját. - A gyerek nem tőle van... biztosan nem. El sem tudom képzelni... Tomaso jelentőségteljes pillantást vetett rá. - Nem? Néhány napot kettesben töltöttél Angelóval, bár én egy órát sem adnék nektek... - Tomaso! - szakította félbe Daisy szemrehányóan. - A fiam rögtön szemet vetett a lányodra, és ha visszaemlékszem arra a hat évvel ezelőtt kis epizódra, Kelda sem volt éppenséggel közömbös iránta... - Nem Angelo az apa! - tört ki zokogva a lány, és arcát a kezébe temette. - Majd kiderül - zárta le Tomaso a beszélgetést. Kelda kiugrott az autóból, és rohanni kezdett a jókora villa felé, ahol kamaszkorának öt évét töltötte. Lélekszakadva esett be a szélesre tárt bejárati ajtón, észre sem véve az üdvözlésére elősiető házvezetőnőt. Egyenesen a mosdóba szaladt, ahol aztán kiadta az ebédet. Mikor újra csatlakozott a társasághoz, már mindenki helyet foglalt az ünnepélyesen megterített bálteremben. Kelda remélte, hogy a hatalmas vendégseregben elvegyülhet az emberek között, de legnagyobb rémületére egész közel jelölték ki az asztalnál a helyét Angelóhoz és Fionához. Utólag alig tudott visszaemlékezni, mit evett, kivel beszélgetett. Tomaso szavai teljesen kiborították. A vacsora után tánc következett, és bár Kelda a legszívesebben hazament volna, kötelességérzetből maradt. Többször is felkérték, és mivel nem akart udvariatlan lenni, minden alkalommal igent mondott. Valahányszor felfedezte Angelót és Fionát a táncparketten, lesütötte a szemét. Azután Angelo váratlanul lekérte. Mikor a férfi magához szorította, Kelda önkéntelenül megmerevedett. - Mosolyogj, cara! - biztatta Angelo, és kutató pillantást vetett a lány sápadt arcára. - Különben azt fogom hinni, belebetegedtél a bánatba. Kelda gépiesen lépdelt a zene ütemére. - Ha meglátlak, elmegy a kedvem a mosolygástól. - Nem így az ágyban -jegyezte meg a férfi rekedt hangon. Kelda összerezzent, és elvétette a lépést. - Úgy látom... ma valóban meglehetősen érzékeny vagy - súgta oda Angelo, és forró lehelete megcsapta a lány nyakát. - Egyébként nem nézel ki valami jól... - Mi van a lakásommal? - váltott gyorsan témát Kelda. - Remélem, jó sokat veszítesz ezen az üzleten. - Már el is adtam jókora haszonnal egy türelmetlen arabnak - válaszolta Angelo egykedvűen. - De a veszteség sem érdekelne. Elvégre megkaptam, amit akartam, és ha ismét kedvem szottyan rá, biztosan nem fogok csalódni. Veled igazán nincs nehéz dolga az embernek. Ida dühösen tépte ki magát Angelo karjából. Gyűlölllek és megvetlek! - sziszegte, és visszament a helyére. Daisy leült a mellette lévő üres székre. - Tomaso már megnyugodott. - Hála istennek! - Kelda felsóhajtott. - Őszintén sajnálom, hogy elrontottam ezt gyönyörű a napot. - Szó sincs róla. Még sohasem voltam ilyen boldog - vallotta be Daisy sugárzó arccal. - És mivel a gyerek Angelótól van, minden egykettőre megoldódik. Tomaso kijelentette, hogy a fiának feleségül kell téged Vennie, ha már egyszer elcsábított... - Már nem vagyok kislány, mama! - tiltakozott Kelda hevesen. - És a gyerek nem Angelótól van. Daisy megütközve nézett rá. - Drágám, ne hazudj! Ezt nem érdemeltem. - Bocsáss meg! - Természetesen megbocsátok. A hormonháztartásod a terhesség miatt felborult, ilyenkor gyakoriak a hangulatváltozások. Azzal Daisy mosolyogva elvegyült a vendégsereg között. Kelda hirtelen úgy érezte, megfullad, ha nem megy azonnal friss levegőre. A szalonban elhaladt néhány idős hölgy mellett, akik pezsgőt ittak, és nagy hangon olaszul beszélgettek. Kelda a téli kert felé igyekezett, mert remélte, hogy ott egyedül lehet. Az ajtóban azonban megtorpant, mert megpillantotta a pálmafák alatt szenvedélyesen ölelkező Angelőt és Fionát. Fiona beletúrt a férfi hajába és érzékien hozzásimult. Kelda, mint egy alvajáró, visszafordult. Rémesen érezte magát. Bágyadtan lerogyott az egyik fotelba, s a karját védekezően keresztbe fonta maga előtt. Tomaso, aki épp arra ment, megpillantotta mostohalányát. - Nem láttad Angelót? Kelda némán intett a téli kert felé, beszélni ugyanis képtelen lett volna. Gyámoltalanul összekulcsolta a kezét, és megpróbálta összeszedni magát. Még soha életében nem fájt így a szíve. Lelki szemei előtt látta a feldúlt ágyban szenvedélyesen ölelkező Angelót és Fionát, és a legszívesebben meghalt volna... Valaki megfogta és megszorította remegő kezét. - Sajnálom, hogy látnod kellett - mondta Tomaso komolyan. A részvét most nem segített. - Kedvesem... mit tehetek érted? A lány kinyitotta a szemét. A mostohaapja ott guggolt előtte, és kutatón nézett a szemébe. - Semmit - suttogta Kelda. - Angelónak joga van megtudni... - Nem! Ne most! - tiltakozott a lány, és a hangja elcsuklott a fájdalomtól. - Nem tudnám elviselni! - Szereted. - Nem... Tomaso le nem vette róla a tekintetét, úgy folytatta: - Feleségül fog venni. Kelda rémülten meredt a mostohaapjára. - Hívjak taxit? - kérdezte a férfi nyugodt hangon. - Bár nem örülök a gondolatnak, hogy hazamégy a négy fal közé. - Nincs semmi baj. - Ke Idának sikerült mosolyt erőltetnie az arcára. - Azt hiszem, most magányra van szükségem. Utólag nem tudott volna visszaemlékezni, hogyan jutott haza. Mikor a taxiból kiszállt, csaknem összeesett. A szeme égett, de nem tudott sírni. Az imént Tomaso jelenlétében majdnem felzokogott, de most, hogy egyedül volt, nem jöttek a megváltást hozó könnyek. Csak bámult a semmibe. Szereti Angelót. Miért csak most döbbent rá, amikor már késő? Miként is tudná Russ színjátéka után elhitetni vele, hogy övé a gyerek? Nem sokkal kettő után Kelda egy autó berregésére riadt fel. Felült az ágyában. Valaki bevágta a kocsi ajtaját, a kavics megcsikordult az illető léptei alatt, és háromszor hosszasan megnyomták a csengőt. Kelda leszaladt a lépcsőn. - Ki az? - Ki lenne? Angelo. Kelda erőtlenül lerogyott az utolsó lépcsőfokra. - Tűnj el! - Ha nem nyitsz ajtót, betöröm! Keldának egy pillanatra elakadt a lélegzete, aztán szorosabbra húzta a köntöse övét, és ajtót nyitott. - Tudod, hány óra van? - kérdezte élesen. - Egyedül vagy? Angelo gyanakodva az emelet irányába sandított. - Mit akarsz? Kelda megpróbált időt nyerni, és lassan előrement a szalonba. Némán felkapcsolta az egyik lámpát, keresztbefonta a karját, és a kandalló elé állt. A férfi kócos és borostás volt, máskor oly elegáns öltönye gyűrötten lógott rajta, az inge félig ki volt gombolva. A szeme hidegen fénylett. Látszott rajta, hogy csak nehezen uralkodik magán. - Azt hallottam, terhes vagy - szólalt meg fenyegetően. Kelda összerezzent, de rögtön összeszedte magát, és támadásba lendült. - Honnan veszed ezt az őrültséget? A bátyádtól. Timtől? Miután felöntött a garatra. Én vittem be a városba - mondta Angelo. Miután Fionát kitettem, igencsak beszédes lett. Az anyátok megkérte, hogy törődjön többet veled, és azt is kibökte, miért. Kelda elhúzta a száját. - Ez még mindig nem magyarázat arra, mit keresel hajnali kettőkor a házamban. - Terhes vagy? - kérdezte Angelo élesen. - Nem tartozik rád - válaszolta Kelda elutasító hangon. - És nem tartom szükségesnek, hogy védekezzem a bátyám részeg állapotban tett kijelentései ellen. - Olaszországban azzal fenyegettél: megbánom még, hogy odacsaltalak - emlékeztette Angelo komor arccal. - Ha ez lenne a bosszú, alaposan elszámítottad magad. Azt mondtad az anyádnak, hogy terhes vagy, én pedig most tudni akarom, igazat beszéltél-e. Ha igen, azonnal elárulod, ki az apa! Keldának görcsbe rándult a gyomra, de igyekezett megőrizni a lélekjelenlétét. - Megnyugtathatlak... nem te vagy az -jelentette ki határozott hangon, bár a lába remegett. Angelo moccanatlanul állt, végül megkérdezte: - Akkor honnan veszi a bátyád, hogy én vagyok? - Valaki lefényképezett bennünket a pisai repülőtéren, a fotó megjelent egy olasz lapban, és az újságkivágást elküldték az apádnak - válaszolta Kelda színlelt nyugalommal. - Tim Tomasótól vagy az anyámtól hallhatta a dolgot. Angelo mondott valamit olaszul, majd az ablakhoz lépett. Egy darabig némán állt ott, merev tartása elárulta, mennyire feldúlt. - Megmondtam nekik, hogy nem te vagy az apa- tette hozzá Kelda, és ez legalább igaz volt. - Akkor kicsoda? A lány nem válaszolt. - Russ Seadon... - Angelo megpördült, és keserű pillantást vetett Keldára. - Felismertem. Úgy tűnik, a terhesség bizonyossá válása óta elkezdődött rémálom nem akar véget érni. A lánynak nem volt ereje vitába szállni. - Seadon gyereke? - Angelo fenyegetően közelebb lépett Keldához. - Tudni akarom. - Mi jogon faggatsz te engem? - sziszegte a lány, és hátrálni kezdett. - Tudni akarom az igazat! A férfi megragadta Kelda csuklóját, és magához rántotta a lányt. - Ha nem az enyém, akkor kié? - Menj a pokolba! Kelda megpróbálta kiszabadítani magát Angelo szorításából. - Halljam! - rivallt rá a férfi. A lánynak még mindig volt ereje dacolni. - Amint látod, nem betegedtem bele a bánatba. - Most már értem, hogyan lesz valakiből gyilkos. - Angelo szeme lángolt a dühtől. - Inkább lássalak holtan, mintsem más férfitól várj gyereket! Kelda arcából kifutott a vér. - Megőrültél? - Megőrülök érted. Most elégedett vagy? - Angelo ijesztően halkan beszélt. - Bár nem hiszem, mivel te éppúgy megőrülsz értem... - Nem! - Nem tetszik, ha más nők társaságában látsz. Fáj, ugye? - gúnyolódott Angelo. Nem tudtad leplezni. Mintha tőrt forgattak volna a szívedben, igaz? Keldát kiverte a hideg veríték. - Gyűlöllek... - Kétszáz évvel ezelőtt boszorkányként megégettek volna a máglyán, ehelyett most az ágyamban égsz el... - Engedj el! - Angelo izmos mellkasához szorította a lányt, másik keze lefelé siklott, és Kelda csípőjét a combjához nyomta, hogy a másik érezze, mennyire kívánja őt. Kelda tehetetlenül lehunyta a szemét. - Ne... ne! Elhatározta, hogy ezúttal nem hagyja magát. Ám Angelo a várakozásaival ellentétben nem durván, hanem szelíden, gyengéden csókolta meg. - Angelo... kérlek - suttogta elhaló hangon. - Mit kérsz, cara? A férfi csókja egyre szenvedélyesebb lett, és Kelda érezte, hogy elhagyja minden ereje. - Hagyd abba! - sóhajtotta. - Ugyanúgy kívánod, mint én. A lány akaratlanul is belekapaszkodott a férfiba, miközben az szenvedélyesen csókolta őt. Angelo egy határozott mozdulattal felkapta Keldát, a falhoz szorította, és apró csókokkal borította el a nyakát. A lány halkan felnyögött. Amikor Angelo keze a combjára siklott, érezte, hogy a férfi megborzong, és a szíve ugyanúgy zakatol, mint az övé. - Mondd, hogy hazudtál! - követelte Angelo rekedten. - Mit... mit mondjak? Kelda csak nehezen formálta a szavakat. - Mondd, hogy nem vagy terhes - kérte Angelo szinte könyörögve. - De... az vagyok. A férfi káromkodott egyet, és ellökte magától a lányt. Kelda kábán nyitotta fel a szemét. Angelo néhány lépésnyire állt tőle és lihegett. A lányt nézte, aki remegve a falnak dőlt, s alig bírt megállni a lábán. - Egészen biztos vagy benne, hogy... a gyerek nem az enyém? A férfi úgy nézett rá, mintha hipnotizálni akarná. Kelda lelki szemei előtt feltűnt a Fionával szenvedélyesen ölelkező Angelo képe, ismét elöntötte a fájdalom és a keserűség. Semmi sem lenne megalázóbb, mint az igazat bevallani. - Biztosan nem a tiéd -jelentette ki. A férfi megvetően nézte. - Elviselhetetlen számomra az a gondolat, hogy utánam még más férfival is lefeküdtél. Ha úgy viselkedsz, mint egy szajha, viseld is a következményeit... Egy másik férfi gyerekével nem kellesz! Kelda befogta a fülét. Lehajtotta a fejét, mert szédült. A szeme előtt fekete pontok táncoltak, és Angelót egyre elmosódottabban látta. Hirtelen úgy érezte, megfullad, aztán minden elfeketedett előtte, és a fal mellett a padlóra csúszott. Mikor magához tért, olyan pocsékul érezte magát, hogy meg se tudott mozdulni. - Ébredezik - mondta egy ismeretlen hang. - Ha ügyel rá, hogy a felesége eleget egyen és pihenjen, akkor hasonló eset nem fordul többet elő. A terhes nőknek sok alvásra és egészséges, vitamindús táplálkozásra van szükségük... - A terhes nőknek - ismételte meg Angelo keserűen. - Most már értem, hol a baj. Mit evett ma a felesége? - Egy esküvői tortáról a cukormázat... semmi egyebet. Kelda felnyitotta a szemét. Nem értette, hogy Angelo honnan tudja ezt. Biztosan figyelte. Az orvos - egy idősebb úr gyérülő hajjal és busa szemöldökkel - szemrehányóan pillantott Angelóra. - És magát ez nem nyugtalanította? - Már jól vagyok... sajnálom, hogy ide kellett fáradnia miattam - szólt közbe Kelda szabadkozva, és megpróbált felülni. Az orvos azonban egy határozott mozdulattal visszanyomta fejét a párnára. - Maradjon nyugton! Csütörtökön délután kettőkor várom a terhesrendelésen. A férjét pedig hagyja itthon! Nélküle jobban elboldogulunk. - Azzal elbúcsúzott. - Nem, ne fáradjon, Mr. Rossetti, egyedül is kitalálok. Az orvos távozása után nyomasztó csend telepedett a szobára. Angelo az ablaknál állt, és mereven bámulta a sötétséget. Hirtelen megszólalt: - Nem tudom, mit keresek itt. Kelda végignézett magán. Csak most vette észre, hogy az anyja egyik fodros hálóinge van rajta. Előzőleg mezítelen volt a köntöse alatt... - Felöltöztettél? - kérdezte zavartan. - Ez volt a legkevesebb, amit megtehettem - válaszolta Angelo komoran. - Nem kellett volna orvost hívnod... - Akkor mit kellett volna tennem, miután összecsuklottál? Kocsiba ülni és elhajtani? - Igen. - Keldának eszébe jutott az ájulása előtt lejátszódott jelenet. - Erre számítottam volna. - Teljesen magamon kívül voltam, amikor idejöttem - vallotta be Angelo. - Várnom kellett volna, míg egy kicsit megnyugszom. - Túl vagyunk rajta. Kelda üresnek és fáradtnak érezte magát. - Köztünk mindennek vége. A lány elkínzottan hunyta le a szemét. - Nincs más választásom - folytatta Angelo. - Sohasem tudnám megbocsátani, hogy lefeküdtél Seadonnal, miután együtt voltunk Olaszországban. Kelda elfordította a fejét. - Ilyen körülmények között képtelen lennék egy másik férfi gyerekét elfogadni. Mondd, hogyan voltál képes elviselni a köztünk történtek után más férfi ölelését? fakadt ki Angelo hevesen. - Erről nem szeretnék beszélni. - Talán szégyelled magad? - kérdezte a férfi metsző hangon. - Sohasem hittél nekem. Mióta ismerlek, mindig a legrosszabbat feltételezted rólam. - Kelda inkább magának beszélt, mintsem Angelónak. - Ezt képtelen vagyok továbbra is elviselni. - Mostantól fogva nem is kell. - Végre egy jó hír - suttogta a lány. Angelo komolyan nézett rá. - Oly régóta és olyan kétségbeesetten vágytam rád, hogy ennek a szenvedélynek a megszállottja lettem. Mindenáron meg akartalak szerezni. Azt hittem, ha az enyém leszel, vége ennek a lázas sóvárgásnak, de azóta csak még rosszabb a helyzet. Pedig nem akarom, hogy hatalmad legyen felettem. - Angelo rosszkedvűen mosolyodott el. - Azt is gyűlölöm, ahogy viselkedem veled. Mindig én akarok parancsolni... Valószínűleg régi beidegződés... Pedig már gyerekkorodban sem tűrted. Kelda zavartan nézett rá. Ellentétes érzések kavarogtak a lelkében. - Menj! - szólalt meg hirtelen. Angelo boldogtalanul felsóhajtott. - Olyan törékenynek tűnsz, de elég erős vagy ahhoz, hogy szembeszállj velem. Kelda a párnába temette arcát. - Szükségem van valakire, aki átölel, aki érezteti velem, hogy hozzá tartozom. - Sohasem mertem közeledni hozzád - vallotta be Angelo. - Azt szeretném, ha egyszer s mindenkorra eltűnnél az életemből. - Nem, nem igaz. Tudom, mit érzel, akkor is, ha magad sem vagy tisztában vele. Ki az apa? - kérdezte Angelo újra, de ezúttal nyugodt hangon. - Seadon? - Fontos ez? - Talán valóban felesleges a teljes bizonyosság - bólintott a férfi fáradtan. - Menj már! - Valamit enned kell -jelentette ki Angelo. - Mit kívánsz? - Fura alak vagy -jegyezte meg Kelda csodálkozva. - Lelkiismeret-furdalásom van. Terhes vagy, rosszul lettél, és ott az ujjlenyomatom a csuklódon. Angelo kiment a szobából. A lány szemügyre vette a piros foltokat a karján. Érdekes, észre sem vette... A férfi nemsokára visszajött, a kezében egy tányér levest tartott. Pirkadt. Kelda egy másik hajnalra gondolt, és az arca égni kezdett. Gyorsan lehajtotta a fejét, és kanalazni kezdte a forró levest. Érezte, hogy a férfi figyeli, úgyhogy felpillantott. Angelo elgyötörtnek tűnt. - Miért fontos neked, hogy te mondd meg, mi legyen? - tette fel a kérdést Kelda váratlanul. A férfi tekintete elhomályosult. - Egy hozzád hasonló nő mellett nőttem fel. Egyik ágyból ki, a másikba be... - Ki volt az a nő? - vetette közbe Kelda. - Az anyám. Még csak nem is szégyellte magát. Az apám szerette, de boldogtalan volt mellette, ezért elvált tőle. A bíróság az anyámnak ítélt oda. Szörnyű volt vele együtt élni. Mindent és mindenkit birtokolni akart, ugyanakkor állhatatlan volt... - Akárcsak te. Angelo hidegen elmosolyodott. - Nem akarok úgy járni, mint az apám. Az én feleségem hűséges, szerény és megbízható lesz. Mindenben engedelmeskedni fog nekem. Egy idő után elkerülhetetlenül ráunok, akkor kerítek majd magamnak egy szeretőt. - Remélem, hogy a feleséged orgiákat fog rendezni, amíg te dolgozol - vetette oda Kelda dühösen. - Rólad el tudnám képzelni, hogy ilyesmiket szervezel, épp ezért soha nem is vennélek el. A legtöbb nő viszont tiszteletben tartja a játékszabályokat. Fontos számukra a társadalmi pozíció, a pénz, a gyerekek, ennek fejében elnézik a férjük diszkrét kis kalandjait. Kelda hátat fordított, és a párnába mélyesztette a körmét. Ennyi őszinteséget nem várt volna Angelótól. Fájt ez a vallomás, bár tisztában volt vele, hogy a férfi nem akarta megbántani, csak elmondta, miként képzeli el az életét, a boldogságot... miként akarja megőrizni a szabadságát. - Holnap menj el a megadott időpontban az orvoshoz! Ha valamire szükséged lenne... - Angelo habozott. - A legjobb, ha hozzám fordulsz. Kelda hallotta, amint a férfi beül az autóba, és elhajt. Zokogni kezdett az önsajnálat könnyei voltak ezek. Angelo, a bosszú angyala, akitől az egész város tart, valójában gyáva alak, nem mer szeretni. Ez a felismerés erőt adott a lánynak. Egy ilyen férfi nem érdemli meg, hogy sírjanak miatta. 8. FEJEZET - Halálra nevettem magam, amikor Carol Philips folytatásos történeteit olvastam arról, hogy milyen is az élet a szegény, félreértett Danny mellett - kuncogott Gina, és hátrasimította selymes, szőke haj át. - Az a gátlástalan alak felvitte a lakásukra az egyik kis barátnőjét, és a feleségét a húgaként mutatta be. - Carol Philips is hibás, hogy mindezt eltűri -jegyezte meg egy másik lány. - Én kidobtam volna őt is meg a cicuskáját is. Ilyet senki sem művelhetne velem. - Carol Philipsnek két pici gyereke van, és pénzügyileg teljesen a férjétől függ mondta Kelda tűnődve. - Tizennyolc évesen ment feleségül Dannyhez, és még szakmája sincs. Érthető hát, hogy mukkanni sem mer. - Ezt pont te mondod, Kelda! - A lány legjobb barátnője, Gina elfintorította az arcát. - Még sajnálod ezt a nőt azok után, amit művelt veled? - Akaratlanul ugyan, de nagy fájdalmat okoztam neki - válaszolta Kelda bűntudatosan. - Carol Philips beismerte, hogy te voltál az egyetlen, aki azonnal szakított a férjével, amint megtudta, hogy nős. - Ezzel véget is vetettél az ellened folytatott hecckampánynak - szólt közbe Russ. - Danny többi barátnőjével ellentétben te tisztán állsz a világ előtt. A fotómodellek közül az elmúlt hetekben néhányan igencsak megnyúlt képpel sétáltak. Carol Philips ugyanis újabb leleplezésekkel szolgált, miután a férje gyakorlatilag egy fillér nélkül otthagyta őt, és kereket oldott a csinos, tizennyolc éves nevelőnővel. Az egyik pletykalap szívesen megvette a megcsalt asszonytól a pikáns történeteket. Kelda hátrasimította a haját és felállt. - Jól vagy? Gina aggódva figyelte barátnője sápadt arcát. - Már megint hányingerem van, de ezt nem kell mindenkinek az orrára kötni súgta oda Kelda. Rosszul érezte magát erős feszülést érzett az alsó testében. Az utóbbi napokban ez többször is előfordult, a fájdalom azonban mint máskor, most is gyorsan elmúlt. Kelda arra gondolt, hogy beszélni kellene a nőgyógyászával, bár tulajdonképpen sejtette, mi lehet a panaszok oka. Az egyik orvosi könyvben olvasta, hogy a fájdalom az ín szalagok megnyúlására vezethető vissza, tehát normális jelenségről van szó. Ennek ellenére elhatározta, hogy hamarosan felkeresi az orvosát. A női mosdóban alaposan szemügyre vette magát a tükörben, és elhúzta a száját. Az ügyesen szabott ruhában nem is látszott domborodó hasa, ennek ellenére formátlannak és csúnyának találta magát. A hetedik hónapban járt, és a terhesség eléggé megviselte. Az elmúlt öt hónapban annyi munkája volt, hogy nem ért rá töprengeni. De néha, akárcsak most, rátört a fáradtság és a magányérzés. Ilyenkor boldogtalannak és üresnek érezte magát. Szégyellte a gyengeségét, elvégre nem volt egyedül: a családja és a barátai megható gondoskodással vették körül. Daisy és Tomaso másnaponként telefonáltak és gyakran felugrottak hozzá. Angelónak nem vált be az a jóslata, hogy szüleik az idejük nagy részét majd külföldön töltik. Kelda talán annak örült a leginkább, hogy Gina és Russ visszatértek Londonba, és saját ügynökséget nyitottak. Esküvőjük épp a következő napra volt kitűzve. Kelda barátai egyébként igazán csodálatosan viselkedtek. Amikor terhessége előrehaladtával a lánynak abba kellett hagynia munkáját, Russ és Gina állást ajánlottak neki. Ginának ugyanis a rengeteg elfoglaltsága mellett nemigen maradt ideje az ügynökségre, Russ idejének java részét pedig lekötötte a fényképezés. Kelda tehát átvette az ügynökség könyvelését és a napi adminisztrációs teendőket. Az elmúlt félévben sikerült rendeznie anyagi ügyeit. Megszabadult az adósságaitól, a hitelkártyáját visszaszolgáltatta, hogy a gyerek megszületéséig véletlenül se költsön többet, mint amennyit keres. Önkéntelenül megsimogatta a hasát. A következő évek nem lesznek könnyűek, de úgy érezte, kész minden áldozatra a gyermekéért. Visszaballagott az asztalhoz. Gina és Russ szemlátomást épp veszekedtek valamin. Amikor megpillantották, hirtelen elhallgattak. Kínos csend telepedett a társaságra. - Menjek el, és jöjjek vissza egy kicsit később? - próbálta Kelda tréfával oldani a feszültséget. - Fáradtnak látszol - állapította meg Russ. - Nem akarsz hazamenni? - Hogy lehetsz ilyen tapintatlan! - Gina szemrehányóan nézett a vőlegényére. Azért mert ő itt van, még nem kell Keldának megfutamodnia. A jólelkű Russ felsóhajtott. - Azt hittem... Gina megfogta barátnője karját. - Nézd, ott szemben... Keldát kiverte a hideg veríték. Nem kellett odanéznie, tudta, kiről van szó. Néha azt kívánta, bárcsak ne avatta volna be a barátait a titkába. De joggal bízott benne, hogy egyikük sem fog fecsegni, és képtelen lett volna hazudozni nekik. - Javíthatatlan Casanova! - súgta Gina felháborodottan a barátnője fülébe. - A mellette lévő lány Isabel Dunning. Isabel. Adele, Caroline, Felicity és Fiona után az előkelő családok egy újabb képviselője. Angelónak egyik kapcsolata sem bizonyult hosszú életűnek, bár a pletykalapok minden alkalommal tudni vélték, hogy ezúttal megtalálta az igazit. - Néhány év múlva biztosan elhízik -jegyezte meg Gina rosszmájúan. Kelda nem bírta ki, hogy oda ne nézzen. Isabel karcsú, nagyon szép, elegánsan öltözött lány volt. És Angelo? Kelda megborzongott, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. A férfi mint mindig, most is fantasztikusan nézett ki. Nem tudta levenni róla a tekintetét. - Jössz táncolni? - hallotta nagyon messziről Russ hangját. - Menj csak! - nógatta Gina. - Angelo nem érdemli meg, hogy lógasd az orrod miatta. Kelda nem tudta volna megmondani, hogyan jutott el a táncparkettig. Russ lelkesen, de meglehetősen rosszul táncolt. A lány titkon többször is megkereste a tekintetével Angelót. Az a férfias arcél... a határozott áll... a ragyogó, sötét haj. De mintha lefogyott volna. Vagy csak képzelődik? Az is lehet, hogy csupán ebben a megvilágításban tűnnek keményebbnek az arcvonásai. Kelda hirtelen gyűlölni kezdte saját magát. Mint egy szerelmes bakfis, epekedik egy férfi után, aki figyelemre sem méltatja. Hová lett a büszkesége? Az elmúlt néhány hónap volt élete legnehezebb időszaka, Angelo ezzel szemben élte az életét, és úgy váltogatta a barátnőit, mint más a fehérneműjét. Keldát rosszullét környékezte már csak a gondolatra is, hogy a férfi egy szép napon bemutatja neki a jövendőbelijét. No és Tomaso vajon akkor is hallgatni fog, ha Angelo bejelenti a nősülési szándékát? Kelda érezte, hogy a mostohaapjának egyre nehezebb megőriznie titkát. Öt hónappal ezelőtt még remélhette, hogy a fia és a mostohalánya az ő közbenjárása nélkül is egymásra találnak, de ez ma már egyre valószerűtlenebbnek tűnt. - Ne üljünk le? - kérdezte Kelda kicsit lihegve. - Hogy lehettem ilyen figyelmetlen! - Russ bűnbánó képet vágott. - Ne haragudj, de mindig elfelejtem... Én bezzeg nem! - gondolta Kelda keserűen. Russ aggódva megfogta a karját, és megindult a lánnyal az asztaluk irányába. Egyszerre csak Angelo állta el az útjukat. - Kelda... - Angelo hűvösen elmosolyodott. - Micsoda meglepetés! Bemutathatlak Isabelnek? Isabel, ő a mostohatestvérem, Kelda. - Örülök, hogy megismerhetem. Isabel udvariasan kezet nyújtott. Mostohatestvér... a szó úgy érte Keldát, mint egy arculcsapás. Angelo még sohasem nevezte őt így mások előtt. Gépiesen megszorította Isabel ujjait, aztán lehanyatlott a keze. - Én pedig Russ vagyok. Seadon közelebb húzta magához a bénultan álldogáló Keldát. - Kelda és Russ talán szívesen átülnének az asztalunkhoz -javasolta Isabel kedvesen. A bal kezét Angelo karjára tette, miközben megvillant elegáns gyémántgyűrűje Társaságban kellemesebb ünnepelni - tette hozzá pajkosan. - Sajnálom, de nem vagyunk egyedül - utasította vissza a meghívást Russ kényszeredett mosollyal. Néhány pillanat múlva Kelda sápadtan rogyott le a székére. - Mi történt? - kérdezte Gina. Russ nehéz sóhajjal válaszolt: - Rossetti bemutatta Keldának a menyasszonyát. - Jaj, ezek a férfiak... - fújt egyet Gina megvetően, amikor a lakása ajtaját becsukta maga mögött. Megegyeztek, hogy Kelda nála alszik, míg Russ az egyik esküvői tanúnál tölti az éjszakát. Gina a bárszekrényhez lépett. - Nem ártana egy pohár konyak. Halálsápadt vagy. Kelda bágyadtan tiltakozott. - Köszönöm, nem kérek. - Egy picit sem? - nógatta a barátnője. - Nem. - Otthon kellett volna maradnunk - mondta Gina kicsit ingerülten. - De hát Russ ragaszkodott hozzá, hogy menjünk el a klubba. - Előbb vagy utóbb úgyis összefutottam volna Angelóval. - Kelda felemelte a fejét és elmosolyodott. - Emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalásod. - Előttem hiába színlelsz - mondta Gina. - Teljesen kiborultál. A barátnője vállat vont. - Angelo megnősül... na és? - Már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna mondanod neki az igazat! - Gina! - kiáltotta Kelda elgyötört hangon. A barátnője felsóhajtott. - Mindent elrontottál, amikor elhitetted vele, hogy viszonyod van Russ-szal. - Akkor még nem is gyanítottam, hogy terhes vagyok... - De amikor már biztos voltál benne, akkor sem mondtad meg neki az igazat vetette szemére Gina a barátnőjének. - Komolyan azt hiszed, hogy örült volna a hírnek? Gina tanácstalanul széttárta a karját. - Hidd el, helyesen döntöttem - bizonygatta Kelda. - Kész, vége. Nem fogom örök életemben őt gyászolni. Van elég férfi a világon - tette hozzá bátran mosolyogva. A barátnője fürkészően tekintett rá. - Valóban így gondolod? - Természetesen. - Kelda kiment a konyhába. - Hol az a finomság, amit ígértél? Miközben falatoztak, Gina váratlanul megkérdezte: - Kiderítetted már, ki küldi minden héten azokat a fantasztikus ajándékkosarakat? Kelda mosolygott. Hónapok óta kapja London legdrágább csemegeboltjaiból a finomnál finomabb ínyencségeket. - Természetesen Tomaso. - A mostohaapád? - Gina csalódottnak tűnt. - Azt hittem, valami titkos hódolód. - A mostani állapotomban aligha. - Biztos vagy abban, hogy Tomaso küldi a kosarakat? - Ki más lenne? - kérdezett vissza Kelda. - Természetesen tagadja, hogy ő küldi a csomagokat, mert nem szereti, ha hálálkodnak neki. De hidd el, egyedül ő jöhet szóba. Tudod, visszautasítottam, hogy akár ő, akár az anyám támogassanak pénzügyileg. Kelda hiába tért vissza a vendégszobába, még sokáig forgolódott álmatlanul az ágyában. Könnyek szöktek a szemébe, de gyorsan letörölte őket. Angelo megnősül, ettől azonban még nem dől össze a világ. A mostohabátyja esküvője csupán egy keserű bohózat utolsó felvonása. Másnap Kelda éppen együtt reggelizett Russ-szal és Ginával, amikor annyira görcsölni kezdett a hasa, hogy fel kellett állnia az asztaltól. 0 maga is megijedt, amint a fürdőszobai tükörben megpillantotta sápadt arcát. Nem baj, egy kis arcpirosító segít a dolgon. - Azt hiszem, haza kellene menned és lefeküdnöd - vélekedett Gina aggódó hangon az esküvő után. Kelda egyre rosszabbul érezte magát. A fájdalom erősödött, és tudta, hogy orvoshoz kellene mennie, de nem akarta Gina és Russ esküvői fogadását megzavarni. Félóra múlva mégis búcsút intett az ifjú párnak. Visszasietett a szállodába, hogy taxit hívjon, ám hirtelen elviselhetetlen, szúró fájdalmat érzett. Felkiáltott, a hasához kapott, és a legközelebbi karosszékhez akart vánszorogni, de minden elfeketedett előtte, és ájultan rogyott a hotel előcsarnokában a padlóra. - Ha Kelda meghal, sohasem bocsátom meg neked, Angelo! - kiáltotta Daisy. Máskor oly szép arca most felduzzadt és kivörösödött a sok sírástól. - Tisztában vagy vele, hogy a terhesség előrehaladott szakaszában milyen veszélyes egy vakbélgyulladás? Keldát meg kell műteni, és emiatt lehet, hogy elveszíti a babát. - Daisy... Daisy - csitította Tomaso szinte hisztérikus állapotban lévő feleségét, és átölelte a nőt. - Angelo nem azért jött, hogy... - Egyáltalán mit keres itt? - zokogta Daisy Tomaso vállán. - Mit akar? - Kelda két legjobb barátja ma házasodott össze - magyarázta Angelo nyugalmat erőltetve magára. - Ezért vagyok itt. Daisy értetlenkedve bámult rá. - Hol itt az összefüggés? Kelda egy idegen szobában tért magához. A torka kiszáradt, a feje fájt. A hasában érzett furcsa, tompa fájdalom kellemetlen volt, de elviselhetőnek tűnt. Egy nővér hajolt a lány fölé. - Hol vagyok? - Kórházban. - És... és mi van a gyerekkel? - Minden rendben. A nővér elmosolyodott, Kelda szeme előtt pedig ismét elfeketedett minden. Mikor újból magához tért, jobban érezte magát, világosabban tudott gondolkodni. Az anyja ült az ágya szélén, és fogta Kelda kezét, akinek az egyik nővér épp mérte a vérnyomását. - Mi történt? - suttogta Kelda. Daisy el-elcsukló hangon számolt be az eseményekről. - Miért nem fordultál az első tünetekkel orvoshoz? - kérdezte szemrehányóan. - Akartam, de... - Tomaso szeretné, ha beszélnél Angelóval - közölte Kelda anyja habozva. - Angelóval? - a lány megpróbált felülni, a nővér azonban gyengéden, de határozottan visszanyomta. - Mit keres itt? - Akarod látni? A beteg kimerülten lehunyta a szemét. - Nem... kérlek ne! Miután egyedül maradt, a fal felé fordította a fejét. Angelo. Ő lenne az utolsó ember, akit látni kíván. Mi keres itt? Tomaso pedig miért szeretné olyannyira, hogy beszéljenek egymással? Valószínűleg csupán a családi béke kedvéért. Kelda azonban pillanatnyilag nem volt olyan állapotban, hogy fogadja Angelót, és ünnepélyesen megbocsásson a férfinak. Később, ha majd jobban lesz, gratulál neki az eljegyzéséhez. Most azonban időre van szüksége, hogy túltegye magát a dolgon. Pedig azt hitte, most már örökre megbékélt a gondolattal, hogy köztük mindennek vége... egészen addig, míg Isabel Dunning ujján meg nem pillantotta azt a gyémántgyűrűt. Abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy becsapta saját magát. Megdöbbentette a fájdalom hevessége. Ám előbb vagy utóbb el kell fogadnia a kialakult helyzetet, hogy a családban ne kerüljön sor kenyértörésre... Este a nővér hozott Keldának egy csésze teát és egy pirítóst. Nem sokkal később a kórterem ajtaja ismét kinyílt. A lány fel sem nézett, mivel a nővérek folyton jöttekmentek. Igen ám, de ezúttal egy pár férficipőt pillantott meg a küszöbön. Felkapta a fejét, a szíve, vadul kalapált. - Addig erőszakoskodtam, míg beengedtek. - Angelo szokatlanul gyorsan beszélt, mintha attól félne, hogy Kelda félbeszakítja. - Egész nap itt vártam. Zavartan álldogált az ajtóban. A lány megrökönyödve nézte, ilyennek még sohasem látta. Az álla borostás volt, az öltönye gyűrött, a haja kócos, az arca beesett és sápadt. A szeme riadtan szegeződött Keldára. - Nem akarlak látni - suttogta a lány, és lehunyta a szemét. - Beszélnem kell veled - mondta rekedt hangon Angelo, és közelebb lépett. Kelda felsóhajtott. - Miről? - Még kérded? - válaszolta a férfi hitetlenkedve. - A gyerek az enyém... A lány felnyitotta a szemét, és ökölbe szorította a kezét. - Ezt meg honnan veszed? - tiltakozott erőtlenül. - Hát nem tőled hallottam - felelte Angelo indulatosan. - Fogalmam sincs, miről beszélsz. Kelda megpróbált időt nyerni. Lehet, hogy Daisy és Tomaso ijedtükben kifecsegték a titkát? - Csak nem képzelted, hogy ezzel a hazugsággal leélheted az életedet? - kérdezte Angelo halkan, és fürkészve pillantott a lányra. - Előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna az igazság. Russ Seadon és Gina Delfont a legközelebbi barátaid, és te biztosan sohasem feküdtél volna le Seadonnal. Az esküvőjükön tegnap te voltál a díszvendég. Kelda nehézkesen mozdult meg. - Honnan tudsz ezekről? - A televízióban mutatták Ginát a piros esküvői ruhájában - felelte Angelo komoran. - Már tegnap este fel akartalak keresni, de akkor megtudtam az apámtól, hogy kórházban vagy. Ne is.próbáld bemesélni nekem, hogy a barátnőd háta mögött lefeküdtél Seadonnal... úgysem hinném el. - Soha egy szóval sem állítottam, hogy Russ a gyerekem apja - ellenkezett Kelda. - Viszont nem győzted hangsúlyozni, hogy nem én vagyok az - vágta rá Angelo. - Azon az éjszakán, amikor felkerestelek a házadban... - Magadon kívül voltál, és mindenáron azt szeretted volna hallani, hogy nem vagyok terhes. - Képtelen voltam világosan gondolkodni - vallotta be a férfi. - Még a gondolattól is iszonyodtál, hogy gyereket várok tőled. - Kelda kerülte Angelo tekintetét. - Sőt azt is a fejemhez vágtad, hogy ezzel a terhességgel akarok bosszút állni rajtad... - Ezt csak mérgemben mondtam - mentegetőzött a férfi. - Próbáld beleképzelni magad a helyzetembe! Kelda tiltakozóan emelte fel a kezét. - Köszönöm, de van így is elég bajom. Mindenki számára egyszerűbb lett volna, ha megmaradok az első változatnál, miszerint egy vadidegen férfi az apa. - Egyébként pedig nem iszonyodtam a gondolattól, hogy gyereket vársz tőlem jelentette ki Angelo. Kelda hallgatott. A férfi egyetlen szavát sem hitte el. - Nehéz feldolgoznom, hogy rajtam kívül mindenki tudta az igazat - folytatta Angelo keserűen. - Miként vetted rá az apámat, hogy hallgasson? Kelda most végre Angelo felé fordult és megvetően ránézett. - Látott téged a téli kertben Fionával. És mivel veled ellentétben ő érző lélek, megértette, miért nem akarom elmondani neked az igazságot. Angelo olyan erősen szorította az ágy támláját, hogy a bőr megfeszült a kezén. - Nem is gyanítottam, hogy terhes vagy - közölte bűnbánóan. - Ha tudod, sem viselkedtél volna másként. Kelda nagy erővel küzdött a hullámokban rátörő fáradtság ellen. - Hogyan mondhatsz ilyet? - tiltakozott Angelo felháborodottan. - Lényegtelen. - A lány vontatottan beszélt, nehezen formálta a szavakat, és a szemhéja le-lecsukódott. - Hol van már a tavalyi hó? - Lényegtelen? Ha otthon leszel rosszul, meghalhattál volna te is és a gyerekem jis veled együtt! - Angelo szeme haragosan villogott, láthatóan nehezen uralkodott magán. - Még szerencse, hogy egy szállodában estél össze. És erre azt mondod, lényegtelen? Kelda úgy elfáradt, hogy most már képtelen volt felnyitni a szemét. Megmozdult a párnáján, mert hosszú haja a válla alá szorult. Valaki szelíden megemelte a hátát, és kiszabadította a vörös hajzuhatagot. - Köszönöm - rebegte a lány, s azonnal elaludt. Másnap reggelre Kelda kórtermét elárasztották a virágok. Az anyja volt az első látogatója. Mosolyogva jegyezte meg: - Látom, Angelo kitett magáért... - Angelo? Azt hittem, te voltál... - Én is készültem rá, de amikor meghallottam, hogy Angelo mennyi virágot rendelt, gondoltam, várok vele. Kelda felült az ágyában. - Miért küld nekem Angelo virágot? - Kinek lenne jobb oka erre? - kérdezte az anyja. Kelda elbizonytalanodott. - Oka? Miféle oka? Daisy leült az ágya szélére. - Amikor Tomaso tegnap telefonon beszámolt Angelónak a műtétedről, dühös voltam. Úgyhogy amint Angelo megjelent a kórházban... szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez - vallotta be Daisy. - Hónapokon keresztül feléd se nézett, folyton más nőkkel flörtölt... Kelda az ajkába harapott. - Angelo azonban őszintén aggódott érted és a babáért. Ennyire kiborulva még soha nem láttam. Nem is tudtam hogy ilyen érzékeny. Mialatt félve és remegve várakoztunk a műtő ajtaja előtt... Daisy elhallgatott, és felállt. - Folytasd! Kelda félénk várakozással nézett az anyjára. - Szóval... igazán nem akartunk beleavatkozni a dolgotokba - suttogta Daisy bocsánatkérően -, de amikor kiderült, hogy Angelónak azt mondtad, nem az övé a gyerek... Tomaso és én természetesen megdöbbentünk... - Természetesen - ismételte Kelda tompa hangon. - Miért hazudtál neki? - kérdezte az anyja értetlenül. - Úgy gondoltuk, felnőtt emberek vagytok, el tudjátok rendezni az életeteket. Természetesen feltételeztük, hogy Angelónak elmondtad az igazat. Szerencsére azonban volt annyi esze, hogy magától is rájött. - A kedves és okos Angelo! - gúnyolódott Kelda. Tehát ő a fekete bárány. Az anyja nem is sejti, hogy a férfi hét hónappal ezelőtt pénzt, ékszereket, gondtalan életet ajánlott neki, ha a szeretője lesz. - Csak jót akarok neked és a babának - hangsúlyozta Daisy. - Hadd döntsem el én, mi a jó nekem! -jelentette ki Kelda. - Angelo ma velünk reggelizett, azután néhány órára lefeküdt. Később bejön hozzád. Elújságolta, hogy összeházasodtok... Kelda összerezzent. - Valóban? - El sem tudom mondani, mennyire örültünk a hírnek... - Nekem még nem említette - szakította félbe Kelda harciasan az anyját. Daisy tekintete Kelda kipirult arcára siklott. - Csak nem akarsz kosarat adni neki? - kérdezte aggódva. - Mama, Angelo nem vehet engem feleségül, hiszen nemrég Isabel Dunningot jegyezte el... - Csacsiság! Isabel a személyi titkárának, Roger Bamfordnak a menyasszonya ellenkezett Daisy mosolyogva. - Pontosabban szólva már nem a titkára. Angelo előléptette, hogy a Dunning család szívesebben fogadja a fiatalembert soraiba. Kelda zavartan nézett az anyjára. - De... - Minden rendben lesz - ígérte Daisy. A lány hallgatott. Végül is mindegy, hogy Angelo vőlegény-e, vagy sem. Ez úgysem változtat a lényegen. Felháborítónak találta, hogy Angelo a szüleinek már beszélt a házasságról, de neki magának még meg sem említette. Ez zsarolás! Keldának esze ágában sem volt, hogy férjhez menjen csak azért, hogy a látszatot megóvja. Késő délután Angelo is beállított. Elegáns, sötétkék öltönyt viselt, és olyan feltűnően jól nézett ki, hogy a nővér, aki épp Kelda vérnyomását mérte, megbűvölten bámulta. - Hogy vagy, cara? Kelda megborzongott és lesütötte a szemét. - Jól. - Amint kijössz a kórházból, összeházasodunk - közölte a férfi nyugodt, határozott hangon. Kelda válaszra sem méltatta Angelót. Ha most azt várja, hogy hálásan a lábaihoz omlik, csalódni fog. A férfi kifejezéstelen arccal folytatta: - Körülbelül egy évig együtt maradunk, aztán lesz néhány hangos veszekedés, és te az anyádhoz költözöl. A válást közös megegyezéssel kérjük, arra hivatkozva, hogy sajnos nem illünk össze. A család kicsit szomorkodik majd, de a gyérek a nevemet fogja viselni, és minden érintett fél elégedett lesz. Mit szólsz hozzá? 9. FEJEZET Kelda tanácstalanul, ugyanakkor felháborodottan hallgatta Angelót. - Valóban tudni akarod a véleményemet? - sziszegte dühösen. - Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy váratlanul ért az ajánlatom - folytatta gyorsan a férfi. - Az a legjobb, ha adok neked egy kis gondolkodási időt. Kelda dühösen felkapott egy virágvázát az éjjeliszekrényről és Angelóhoz vágta. A férfi ügyesen félrehajolt, amitől a lány még mérgesebb lett. - Fogd a virágaidat, és menj a pokolba! - kiáltotta. - Te lennél az utolsó ember, akihez feleségül mennék. Tűnj el, és kérd meg Adele, Caroline vagy Felicity kezét... és persze ne feledkezz meg Fionáról sem! Angelo szenvtelenül fogadta a lány dühkitörését. - Este visszajövök. - Kifelé! - kiáltotta Kelda. - És ne merészeld még egyszer idedugni a képed! Angelo távozása után Kelda négykézláb mászva, zokogva szedegette össze a földre hullott virágokat. Az egyik nővér épp akkor lépett be a szobába. - Miss Wyatt! - Rémülten összecsapta a kezét. - Nem szabad felkelnie az ágyból! - Soha többé ne engedje be ezt a férfit hozzám! - fakadt ki Kelda, de azért engedelmesen visszafeküdt. - Ki nem állhatom. - Megbántotta? - kérdezte a nővér óvatosan. - Igen... nem... jaj, nem is tudom! - Biztosan nem állt szándékában - csitította a nővér. - A barátnőm mesélte, hogy a fél éjszakát a kápolnában töltötte. Biztosan önért imádkozott. Angelo és az imádkozás? Csakis tévedésről lehet szó. A férfi magától értetődő természetességgel beszélt a válásukról, és bár Keldának esze ágában sem volt feleségül menni hozzá, mégis fájóan érintette ez az érzéketlenség. Tea után Angelo ismét meglátogatta Keldát, mintha mi sem történt volna. Az öltönyt szürke mintás pulóverre és szűk, fekete farmernadrágra cserélte. Kelda kénytelen volt belátni, hogy most is hihetetlenül vonzó. - Gondolkoztál az ajánlatomon? - tért Angelo azonnal a tárgyra. - Azt hiszem, mindenki számára ez lenne a legjobb megoldás. Kelda idegesen végigsimította a haját. - Valóban? - Annak idején miért nem mondtad, hogy Russ Seadon a legjobb barátnőd vőlegénye? - kérdezte Angelo. A lány büszkén felszegte a fejét. - Elhitted volna? - Úgy érezted, hogy sarokba szorítottalak, és Seadon segítségével kívántál szabadulni tőlem. Mindegy volt, mit gondolok felőled? - Ez legalább beleillett a rólam kialakított képbe. - Az utóbbi időben azon fáradoztál, hogy a lehető legrosszabb színben tüntesd fel magad. Szemlátomást még élvezted is ezt a játékot. Seadon a legjobbkor jelent meg egy szál törülközővel a dereka körül. Kelda rezzenéstelenül állta a férfi tekintetét. - Te kérted meg erre a kis színjátékra, igaz? - kérdezte Angelo. - Mindent előre kiterveltetek. A lány dacosan szegte fel az állát. - És ha igen? Elegem volt belőled. Angelo arca megkeményedett. - Veszélyes játszani a szerelemmel. - Ki beszél itt szerelemről? A hozzád hasonló férfiak tartanak egy-két szeretőt, de szeretni nem tudnak. Angelo váratlan hevességgel fakadt ki: - Mit tudsz te rólam! Hat évig nem láttál, és akkor is csak azért mentem fel hozzád, mert meg akartad akadályozni a szüleink házasságát. Vagy csupán képzelődtem? - Nem,de... - A kérdéseimre nem adtál egyenes választ, kihívóan, pökhendien viselkedtél. - Biztosan nem azért, hogy Olaszországba csaljál. - Ahol minden siránkozásod ellenére remekül érezted magad - vágta rá Angelo. - Akaratom ellenére fogva tartottál. - De a későbbiekben nem volt okod panaszra, cara - emlékeztette a férfi halkan. Kelda erre nem tudott válaszolni. Elvörösödött, és lehajtotta a fejét. - Nincs kedvem erről beszélni... - Kár. A mostani állapotod is szenvedélyes kapcsolatunk gyümölcse. Meg az ostobaságunké. - Melyikünk volt az ostoba? - kérdezte Kelda hetykén. - Én. - Angelo felsóhajtott. - Félreismertelek, azt hittem, sokat próbált, tapasztalt nő vagy. Kelda majdnem kiejtette a kezéből a poharat. Angelo fürkészve nézte, majd az ablakhoz lépett. - Nem tudtam túltenni magam a hat évvel ezelőtti eseményeken. Tegnap a kórházban volt időm gondolkozni, és rádöbbentem, hogy a pletykák és az igazság között jókora szakadék tátong. Valójában nem sok szeretőd lehetett. Kelda okosabbnak látta, ha hallgat. Angelo elégedetten folytatta: - Teljesen biztos vagyok abban, hogy előttem már régóta nem volt senkid. Valószínűleg te vagy a legszenvedélyesebb nő, akivel valaha is találkoztam, ám ha valóban olyan mozgalmas szerelmi életed lett volna, mint hírlik, sokkal rafináltabbnak bizonyultál volna az ágyban. - Hallgass! - sziszegte Kelda. Angelo zavartalanul folytatta: - És mivel az előítélet teljesen elvakított, észre sem vettem azokat az apró jeleket, amelyek a tapasztalatlanságodat bizonyították. - Befejezted? Angelo nagy levegőt vett. - Hidd el, sajnálom a történteket. Angelo bocsánatkérését Kelda szinte rosszabbnak érezte, mint a férfi sértegetései. - Mit sajnálsz? - Minden az én hibám. Az első találkozásunk... - Már vége - vágott a szavába Kelda. - Számomra nincs vége. - Angelo tekintete megállapodott Kelda takaró alatt domborodó kerek hasán. - És számodra sincs vége. - Ne bámulj! - sziszegte a lány. - Szívesen nézlek, mióta tudom, hogy enyém a gyerek - közölte Angelo. - Öt hónappal ezelőtt még úgy éreztem, hogy a terhességed áthatolhatatlan falat emelt közénk. Pedig ez a gyerek örökre összekapcsol bennünket, elszakíthatatlan kötelék... Bárcsak rögtön megmondtad volna az igazat! Egy tapodtat sem mozdultam volna mellőled! Azelőtt sohasem foglalkoztam az apaság gondolatával, most meg nem tudok másra gondolni. Angelo vallomása összezavarta a lányt. Elszakíthatatlan kötelék... - Nem gondolod, hogy a gyerek kedvéért együtt kellene élnünk? - kérdezte a férfi. - Nem! Soha nem lennék képes rá! Kelda nem tudta visszafojtani feltörő könnyeit. - Pedig a válás lehetőségét is felkínáltam, hogy megédesítsem a keserű pirulát jegyezte meg Angelo. Kelda fanyarul elmosolyodott. - Hogy megédesítsd? - Nem éreznéd úgy, hogy nincs visszaút. Amikor csak akarod, elmehetsz, én beleegyezem a válásba. - Egy gazdag férj diszkrét kis kalandokkal... - Kelda keserűen felnevetett. - Körülbelül annyira csábító ez a házassági ajánlat, mint húsz év kényszermunka az amnesztia reménye nélkül. Angelo visszajött az ablaktól. - Ha te feküdnél az ágyamban, eszembe sem jutna félrelépni. - De soha többé nem fekszem az ágyadba. - Fogadjunk? - Angelo leült Kelda mellé, és kutatón a szemébe nézett. - Elég csak rád pillantanom, és felizzik benned a szenvedély... megérintelek, és már lángolsz. A gyerekemet hordod a szíved alatt, egyszer s mindenkorra hozzám tartozol. - Te beképzelt... Kelda nem folytathatta, mert Angelo fölé hajolt, és szenvedélyesen megcsókolta. A lány felemelte a kezét, hogy ellökje a férfit, de a mozdulatból simogatás lett, Kelda közelebb húzta magához Angelót. Ujjai a férfi pulóvere alá siklottak, és becézgetni kezdték izmos mellkasát. Ebben a pillanatban hangosan kopogtak az ajtón. Angelo felugrott, és gyorsan megigazította összekócolt haját. A következő pillanatban a szüleik léptek a szobába. Valószínűleg már jó ideje kopogtak az ajtón. Tomaso mosolyogva kérdezte: - Gratulálhatunk? Kelda arca égett az izgatottságtól. Önkéntelenül is arra a hat évvel ezelőtti éjszakára gondolt, amikor Tomaso meglepte őt a fia ágyában. - Még korai lenne -jegyezte meg Angelo szárazon. - Drágám! - Daisy szemrehányó tekintetet vetett a lányára, de az nem hagyta magát megfélemlíteni. - Döntöttem és kész. Kelda másnap hiába várta Angelót. Mikor Tomaso és Daisy meglátogatta őt, a legszívesebben megkérdezte volna, hol maradt a férfi, de büszkeségből nem tette. Éjfél felé a lány halk motozásra riadt fel. Angelo ott ült sötét öltönyében az ágyán. - Hol voltál? - kérdezte Kelda éles hangon. - Tehát hiányoztam - állapította meg a férfi elégedetten. - Szó sincs róla! - Elárultad magad, cara. - Én kórházban fekszem, te pedig szórakozol - méltatlankodott Kelda. - Felháborító igazságtalanság! - A tegnapi látogatásom nagyon felizgatott, jobbnak láttam, ha egy darabig nem jövök - magyarázta Angelo. - Hol voltál? - Egy jótékonysági vacsorán, ahol felfuvalkodott naplopók vég nélküli fecsegését kellett hallgatnom. - A férfi hirtelen felállt, és idegesen járkálni kezdett fel-alá a kórteremben. - Sokáig tartott, de azt hiszem, megváltoztam. Ostoba voltam, ráadásul ragaszkodtam a hamis előítéleteimhez. Kelda arca elborult. - Erről nem szeretnék beszélni. - Miközben az életedért remegtem, ráébredtem az igazságra - folytatta Angelo rekedt hangon, és megtorpant. - Hat éven át nem mertem közeledni hozzád. Láttam, az apám mennyit szenvedett, és megfogadtam, hogy nem fogok az anyámhoz hasonló nőt feleségül venni. Egyszerűbbnek tűnt lemondanom rólad. Kelda tisztában volt vele, milyen nehezére eshet a vallomás Angelónak. - Hat évvel ezelőtt félreértelmeztem a helyzetet - ismerte be a férfi töredelmesen. - Igazságtalan voltam hozzád. Ráadásul egy kamaszlány esetében teljesen normális dolog lett volna, hogy próbálgatja a szerelmet. Kíméletlenül és kegyetlenül viselkedtem, mert vágytam rád, és magamnak akartalak. Amikor megpillantottalak azzal a fiúval, valami megpattant bennem... - Angelo... A férfi nem engedte szóhoz jutni. - Én huszonhat éves voltam, te tizennyolc. Akkor már egy éve nem láttalak. Szándékosan voltam oly soká távol, és nagy reményekkel tértem haza... - Miféle reményekkel? Keldának hirtelen eszébe jutott a férfi szokatlan kedvessége... a bók... - Azt hittem, végre elérkezett a pillanat, amelyre oly régen vártam. Feleségül akartaiák venni, bár szégyelltem az érzéseimet. Ha nem lettél volna olyan tapasztalatlan, biztosan észrevetted volna, mennyire kerültem, hogy megérintselek. És azon is eltűnődhettél volna, miért ragaszkodtam a kitűnő iskolákhoz, és miért vigyáztam annyira rád. - Ezen sohasem gondolkoztam - suttogta Kelda. - Féltékeny voltam, és majd elepedtem utánad - vallotta be Angelo. - Valahányszor távol voltál hazulról, pokoli kínokat álltam ki. Tudtam, hogy mint minden kamasznak, tapasztalatokra kell szert tenned, de ennek még a gondolatát sem bírtam elviselni. Elhatároztam hát, hogy egy évre elutazom. Mikor azon az estén megleptelek azzal a sráccal, teljesen kiborultam. Most már tudom, hogy majdnem megerőszakolt. Rettenetes élmény lehetett a számodra, ráadásul én is megvádoltalak minden szörnyűséggel. Nagyon sajnálom, kérlek, higgy nekem! - Azért mentem a szobádba, hogy hallgass végig, de valahogy... - Kinyitottam a szemem, és te ott álltál. Csak később döbbentem rá, mi történt... Azt hittem, észrevetted, hogy mit érzek irántad, és a végsőkig akartad élvezni a diadalodat. - Angelo bűntudatosan felsóhajtott. - Nem lett volna szabad hozzád érnem. Megbocsáthatatlan, amit tettem. Kelda zavartan morzsolgatta ujjai között a takaróját. - Én csodálatosnak találtam. Angelo őszinte bocsánatkérése jólesett neki, de nem értette, miért változtatta meg a férfi egyik pillanatról a másikra a róla alkotott véleményét. - Soha többet nem fogok elhamarkodottan ítélni, ezt megígérem. - Angelo határozott hangon folytatta: -Azt mondod, nem akarsz feleségül jönni hozzám. De gondoltál már a jövőre? Akár tetszik, akár nem, néhány hét múlva gyerekünk születik, akivel törődnünk kell... Kelda meglepetten pillantott rá. - Törődnünk? - Természetesen sok időt szeretnék a gyermekemmel tölteni. A bíróság biztosan megítélné a láthatási jogot, de azt hiszem, erre nem lesz szükség, ugye? Angelo az ágyhoz lépett, és a lányra szegezte a pillantását. Kelda egymásba font ujjait tanulmányozta. A gyerek jövőjére még nem is gondolt. Angelo ki akarja venni a részét a felelősségből, és részt akar vállalni az életükből. Talán ha barátok lennének... - Legalább próbáljuk meg! - nógatta Angelo. - Adjunk magunknak egy esélyt! - Nem akarok azért feleségül menni hozzád, mert a szüleink így tartják jónak tiltakozott Kelda. - Mi közük ehhez? - Ők azt szeretnék... - Itt arról van szó, mi mit akarunk - nyomta meg a szót Angelo. - Nem fog sikerülni - vélekedett Kelda. - Honnan tudod, ha meg sem próbáljuk? - Ez a házasság eleve kudarcra van ítélve. - És ha nem? Mit kockáztatsz? Fájdalmat, megaláztatásokat. Nem lehet rosszabb, mint Angelót mindig más nőkkel látni. Kelda bizonytalan pillantást vetett a férfira. Angelo akarja őt és a gyereket. Sok házasság indul rosszabb esélyekkel. Nagy levegőt vett. - Rendben van. Feleségül megyek hozzád, de csak a gyerek megszületése után. - Nem! - Miért nem? - Nem akarok addig várni. Kelda egy kicsit habozott, aztán bólintott. - Rendben van. Keldát csak három hét múlva engedték ki a kórházból. Két nappal később a kis falusi templomban megtartották az esküvőt. Csak a legszűkebb családi kör voltjelen. Kelda az egész szertartást valószerűtlennek érezte. Miután belegyezett, hogy feleségül megy Angelóhoz, a férfi naponta meglátogatta, virágokkal és ajándékokkal halmozta el, bátorította, ha csüggedés vett erőt rajta. Ennek ellenére az volt az érzése, hogy Angelo lelkileg egyre távolodik tőle. Hiányoztak a simogatások, a csókok, a vágyakozó tekintetek. A férfi tartózkodóan viselkedett, és semmiféle kísérletet nem tett, hogy a köztük lévő szakadékot áthidalja. Az esküvő napján Kelda megállapította, ha végigpillant magán, előredomborodó hasától már nem látja a lábát. Mit számít! Egy terhes nő sohasem vonzó. Ám a tudat, hogy karcsú alakja, vékony dereka már a múlté, elbizonytalanította, és hacsak tehette, kerülte az embereket. A legszívesebben Angelo háta mögé bújt volna, amikor a templomból kilépve villogó vakuk sokasága fogadta. Az újságírók valahogy megneszelték az esküvőt, és egymás hegyén-hátán tolongtak, hogy a vőlegényt - aki az utóbbi időkben mindig más nők társaságában mutatkozott - lencsevégre kapják nyolc hónapos terhes menyasszonyával. Kelda határozottan megkönnyebbült, amikor végre ott ült Angelo mellett a kocsibán. Életében először érezte magát kínosan a fényképezőgépek kereszttüzében. Angelo vigasztalóan megszorította a kezét. - Hamarosan mindenki megfeledkezik az egészről. Remélem, Hedley Court tetszeni fog - próbálta más irányba terelni ifjú felesége gondolatait. Hedley Cöurt egy Erzsébet korabeli udvarház volt. Kelda még sosem járt ott, pedig a birtok csupán százötven kilométerre feküdt Londontól, és Angelo több időt töltött ott, mint londoni lakásában. Az épület teljes szépségében bontakozott ki a szemük előtt a téli napsütésben. A pázsitot és a tiszafákat csillogó dér borította. Mikor Kelda kiszállt az autóból, a jeges szélben megborzongott. Angelo azonnal levette a kabátját, és védelmezőén a lány vállára terítette. - Nem kell - tiltakozott Kelda. - Egy kis szellő nem fog megártani. - Bárcsak ezt a néhány hetet melegebb éghajlatú vidéken tölthettük volna! Angelo a kavicsos ösvényen a bejárat felé vezette feleségét. Kelda szomorúan nézte a ház tiszteletet parancsoló homlokzatát. Hiába, a terhesség utolsó hónapjában túlságosan kockázatos lett volna külföldre repülni. A könnyeivel küzdött. Egészen másképp képzelte el az esküvőjét! Ám a fehér menyasszonyi ruhában nevetségesen festett volna, és az állapota miatt fogadást sem rendeztek. Angelo hirtelen ölbe kapta. - Tegyélle! - tiltakozott Kelda zavartan. - Ebből már nem engedek, a karomban viszlek be a házba. Angelo átemelte feleségét a küszöbön. Egy faburkolatú előcsarnokba léptek. - Gyönyörű! - Kelda elfordította a fejét, hogy a karzatot jobban szemügyre vegye. - Mikor vetted ezt a házat? - A dédanyám annak idején a házassága révén bekerült a Hedley családba. Keldának eszébe jutott, hogy Angelo ereiben nemesi vér csordogál. Nem kellett megvásárolnia ezt a történelmi légkört árasztó házat, egyszerűen csak megörökölte. - Gyerekkoromban gyakran tartózkodtam itt. - Angelo óvatosan letette Keldát a kőlépcső legfelső fokára. - Az egyik nagybátyám két évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig itt élt. - A férfi előzékenyen bevezette feleségét a fényűzően berendezett hálószobába. -Vacsora előtt egy kicsit le kellene pihenned, cara. A személyzetet majd később bemutatom, most szemlátomást tapintatosan visszavonultak. Azzal magára hagyta a feleségét. Kelda körülnézett a kimondottan nőiesen berendezett szobában. A nyitott ajtó mögött felfedezett egy öltözőszobát, ahonnan átjáró vezetett a fényűző fürdőbe. Nemsokára megjelent a házvezetőnő a bőröndjeivel. Nyilván alig várta, hogy megismerhesse Angelo ifjú feleségét. Mikor Kelda végre lefeküdt, arra gondolt, hogy ebben a szobában valószínűleg egyedül fog aludni, merthogy Angelo szemlátomást nem kívánja megosztani vele az ágyát. Vacsoránál Angelo kimért és udvarias volt, Kelda pedig egyre kedvetlenebb lett. Úgy érezte, mintha láthatatlan fal emelkedne köztük. Végül kihívó pillantást vetett Angelóra. - Tulajdonképpen ki mellett döntöttél? A férfi meglepetten felvonta szemöldökét. - Ezt meg hogy érted? - Adele, Felicity, Caroline vagy Fiona mellett? - sorolta Kelda a neveket. - Melyik hölgy nyerte meg leginkább a tetszésed? Angelo szeme megvillant, aztán lehajtotta a fejét. - Meglehetősen nehéz kérdés. - De egyértelmű. - Kelda negédesen elmosolyodott. - Elvégre azzal töltötted az elmúlt félévet, hogy feleséget kerestél. Én még csak fel sem kerültem a listára, de azért természetesen kíváncsi vagyok az eredményre. Angelo hátradőlt a székében, de nem válaszolt. A hallgatás egyre nyomasztóbb lett, de Keldának esze ágában sem volt visszakozni. - Adele-nek a legelőkelőbb és legrégibb a törzskönyve... - Törzskönyvük csak állatoknak van... - Pedig úgy látom, te nagy hangsúlyt fektetsz az ilyesmire - makacskodott az asszony. - Ugyanis az összes hölgy a társaság krémjéhez tartozik. Az egyikük múzeumban dolgozik, a másik egy képtárban, a harmadik az anyjának segít a szegény gyermekek gondozásában... - Kelda... - figyelmeztette Angelo. - Csupán Fionának van diplomája és rendes foglalkozása. Valószínűleg túlságosan intelligens és független volt a neki szánt szerephez. Ugyanakkor ő volt a legcsinosabb - folytatta Kelda társalgási hangnemben, mit sem törődve Angelo komor ábrázatával. - Mindegyikkel lefeküdtél? Milyen érzés egy olyan embernek a bőrében lenni, akinek pontos elképzelései voltak jövendő feleségéről, és végül egy magamfajta nő mellett kötött ki? - Sosem tudtam, hogy kisebbrendűségi komplexusban szenvedsz -jegyezte meg Angelo gúnyosan. Ez talált. Kelda összerezzent és elhallgatott. A férfi tűnődő mosollyal megkérdezte: - Most jobban érzed magad? Kelda felszegte az állát. - Persze! - Ez a beszélgetés nem vezet semmire. - Angelo felállt. - Azt hiszem, jobb lesz, ha aludni mégy. Kelda ingerülten felpattant. - Nem válaszoltál a kérdéseimre. - Nem is áll szándékomban... Addig semmi esetre nem, míg ilyen hangulatban vagy. Angelo megindult az ajtó felé, Kelda követte. - Még csak nyolc órája vagyunk házasok, de már most halálra unom magam. A férfi megfordult, és futólag elmosolyodott. - Miért csak én érezzem pocsékul magam? Ez fájt. Kelda álomba sírta magát. Ma volt az esküvőjük, és Angelo még csak jó éjszakát sem kívánt... Reggelinél Angelo bocsánatot kért, és úgy tűnt, sokkal jobb a kedve, mint előző nap. Közölte Keldával, hogy most el kell mennie, de vacsorára hazajön, és rádiótelefonon bármikor elérhető. Nem sokkal később beszállt az udvaron várakozó helikopterbe. A vacsoránál Angelo remek hangulatban volt. Különböző szokatlan neveket javasolt a babának, felajánlotta, hogy elkíséri Keldát az összes orvosi vizsgálatra, majd megmutatta a szobát, amelyet a gyereknek szánt. Este Kelda azon tűnődött, mi lehet az oka a férfi hangulatváltozásnak, és vajon tartós lesz-e a jókedve. Angelo a következő három hétben valóban mindenhová elkísérte a feleségét. Együtt választották ki a gyerekszobába a tapétát, a bútorokat, és a férfi meghatottan nézegette az apró babaruhákat. Négy nappal később megkezdődtek a fájások. Kelda először nem vette komolyan a dolgot, és mire világossá vált számára, hogy megindult a szülés, Angelót, aki éppen egy glasgow-i nemzetközi konferencián tartózkodott, már nem tudta értesíteni. így a gyerek a modern klinika helyett, amelyet Angelo már jó előre kiválasztott, az egyszerű kis községi kórházban jött a világra. A fájások mindössze két óráig tartottak, maga a szülés pedig simán folyt le. Mire Angelo megjelent, már minden rég lezajlott. Kelda kimerülten, de büszkén mosolygott. - Nézd meg a lányodat! Angelo ijesztően sápadtnak tűnt. Lábujjhegyen a gyerekágyhoz lépett, és belekukkantott. A kislány épp abban a pillanatban kezdett el torkaszakadtából bömbölni. - Remek tüdeje van - állapította meg Angelo halkan, és szemügyre vette a kis újszülött vörös arcocskáját. - Az én hajam... a te orrod... Kelda óvatosan felemelte a babát. - A te szemedet örökölte. - Azért nem értesítettél időben, mert nem akartad, hogy jelen legyek a szülésnél? - kérdezte Angelo szenvtelen hangon. - Egyszerűen nem volt rá időm. Kelda látta, hogy a férfi nem hisz neki. Vagy talán csalódott, hogy nem fia született? Angelo leült az ágya szélére, és óvatosan megsimogatta az újszülött görbe lábacskáját. Egy darabig csak nézegette, aztán félénken megkérdezte: - A kezembe vehetem? Angelo, miután a lányát visszafektette a kiságyba, meghatottan a feleségére nézett. Kelda lehajtotta a fejét, hogy Angelo ne lássa a könnyeit. Szerette volna, ha a férfi átöleli és megcsókolja. Angelo azonban semmi ilyesmit nem tett. Kelda még soha életében nem érezte ilyen magányosnak és boldogtalannak magát. 10. FEJEZET - Alice, drágám, te aztán igazán nem panaszkodhatsz. - Gina végighordozta ámuló tekintetét a fényűzően berendezett gyerekszobán. - Létezik egyáltalán valami, ami nincs a ti lányotoknak, Kelda? Már egy arany fogkefe is ott várakozik az első fogacskára. - Angelót kérdezd! - válaszolta a barátnője szenvtelen hangon, és lefektette lányát a baldachinos gyerekágyba. - Mostanság ő az egyik legszívesebben látott vevő London legdrágább üzleteiben. - Mit panaszkodsz? A férfiak általában nem tudnak mit kezdeni egy csecsemővel. - Hát Angelo biztosan nem tartozik közéjük. - Jól hallok, elégedetlen hangok a paradicsomban? Kelda bágyadtan elmosolyodott. - Nem. Azt hiszem, egyszerűen csak fáradt vagyok. Gina nevetett. - Vagy inkább túlhajszolt? A szülés... és gyakorlatilag még a mézes heteket élitek. Nem csoda, hogy karikás a szemed. Kelda mosolygott, bár a legszívesebben elsírta volna a bánatát barátnője vállán. Ám az igazság túlságosan megalázó volt. Alice már héthetes is elmúlt, de Angelo meg ő mind a mai napig külön hálószobában aludtak, és Kelda azt gyanította, hogy a férje a házasság érvénytelenítését szeretné elérni. - Ha nem lenne Russ, isten bizony belesárgulnék az irigységbe. - Gina ábrándosan felsóhajtott. - Angelo rendkívül jóképű férfi, ráadásul még gazdag is, és bolondul Alice-ért. Igen, a kislányuk az egyetlen összetartó kapocs köztük. Ha Kelda nem istenítette volna a lányát éppúgy, mint a férje, féltékeny lett volna rá. Úgy érezte, lépre csalták és kihasználták. Angelo elérte, hogy a gyerek az ő nevét viselje, a házassági anyakönyvi kivonat pedig biztosítja számára a törvényes apa minden jogát. Időközben rájött, hogy Angelo csupán a gyerek miatt vette feleségül. Az ő személye teljesen hidegen hagyja, holott régebben nem így volt. Most már ostobaságnak tartotta, hogy belegyezett a házasságba, s úgy vélte, itt az ideje, hogy ismét kezébe vegye a sorsa irányítását. Nincs szüksége Angelóra. Ella Donaldson a múltkoriban felhívta, és sejtetni engedte, hogy ő diktálhatná a feltételeket, amennyiben ismét hajlandó lenne fényképezőgép elé állni. A vacsoránál Angelo ugyancsak beszédes kedvében volt. Gina és Russ őszinte érdeklődéssel hallgatták, míg Kelda percről percre ingerültebb lett. Bezzeg ha kettesben voltak, a férfi udvariasan, ám tartózkodóan viselkedett. Mihelyt távoztak a vendégek, Angelo visszavonult a könyvtárba, amelyet dolgozószobának használt. Kelda öt percig bírta, majd utánament. Angelo a kandalló előtt állt egy whiskys pohárral a kezében, és szemlátomást teljesen elmerült a gondolataiban. - Beszélnünk kell - közölte Kelda, és nagy levegőt vett. - Az lesz a legjobb, ha a lehető leghamarább érvénytelenítjük a házasságunkat. - Tessék? Angelo értetlenül bámult rá. Kelda lassan az ablakhoz sétált, hogy ne kelljen elviselnie a férje tekintetét. - A kísérlet nem sikerült, ne kínozzuk egymást tovább. - Csak a holttestemen keresztül hagyod el Alice-szel ezt a házat - felelte Angelo fenyegető hangon. Kelda nyugalmat erőltetett magára. - Akkor látod, amikor csak akarod. Egyébként ismét dolgozni fogok. - Valóban? Az asszony közel állt a síráshoz. - Van valami kifogásod ellene? - Túlságosan unalmasnak találod a vidéki életet? - Ez nem igazi házasság. - Csak rajtad múlik, hogy változtassunk rajta. A gúnyolódás fájt Keldának. - Szeretném, ha érvénytelenítenénk a házasságunkat, és ez ellen nem tehetsz semmit. Dühösen kirohant a könyvtárból, és a szobájában keresett menedéket. Vége. Angelo egy kicsit ugyan tiltakozott, de csak azért, mert megszokta, hogy tesz pontot egy ügy végére, ám ezúttal megelőzték. Kelda kimerülten bújt ágyba, de nem tudott elaludni. Mikor az ajtó kinyílt, meglepetten kapta fel a fejét. - Bármi is történjék, a házasság érvénytelenítéséről szó sem lehet - közölte Angelo minden átmenet nélkül. A férfi fekete hálóköntöst viselt, egy üveg pezsgőt tartott az egyik kezében és két poharat a másikban. Kelda zavartan nézte, ahogy Angelo ügyesen teletöltötte a poharakat. Csak akkor tért magához első meglepetéséből, amikor a férfi átnyújtotta az italt. - Mit akarsz? Angelo szó nélkül kibújt a köntöséből. A meztelen, izmos férfitest láttán, Keldának szaporábban kezdett verni a szíve. - Angelo... A férfi Kelda mellé bújt az ágyba és koccintott. - Igyunk a hónapok óta tartó szexuális önmegtartóztatás végére! - suttogta érzéki hangon. - Ha te is akarod, én készen állok. - Mit akarok? - Kelda halkan felkiáltott, amikor Angelo pohara megbillent, és a jéghideg pezsgő végigfolyt fedetlen mellén. - Angelo! A pohár kicsúszott az asszony kezéből, és a szőnyegre hullott. - A szerelem remélhetőleg nem fog untatni. Angelo a párnára nyomta Keldát. - Hagyd abba! Nem akarom! - kiáltotta az asszony rémülten. - Hetek óta erre vágysz. Azt hiszed, nem tudtam? Észreveszem, ha egy nő kíván. Kelda magán kívül volt dühében. - Gyűlöllek! Angelo föléje hajolt, és szopogatni kezdte Kelda pezsgőtől nedves mellbimbóját. Az asszony ökölbe szorította a kezét, igyekezett leplezni fokozódó izgalmát. Olyan régóta várt erre a percre, olyan kétségbeesetten kívánta a férjét, hogy beleremegett. Angelo egészen Kelda hasáig követte szájával a pezsgő útját. Az asszony azonban hirtelen megragadta a haját. - Ne! A férfi tisztában volt azzal, hogy a tiltakozás nem komoly, úgyhogy a keze becézően siklott Kelda combjára. - Úgy látom, nem én vagyok az egyetlen, aki az elmúlt hónapokban majd belepusztult a sóvárgásba, cara - súgta Angelo rekedten, és nyelvét végighúzta Kelda combján, mire az asszony megfeledkezett minden ellenállásról. Lehunyta a szemét, csupán a férfi csókjait érezte. Még álmában sem engedte volna meg senkinek, hogy ezt tegye vele... de Angelót nem tudta megállítani... vágytól meg-megránduló testének képtelen volt parancsolni. Hallotta magát, amint nyögdécsel, Angelo nevét kiabálja, és a csúcs elérése előtt, mielőtt a világ végtelennek tűnő percekre megszűnt volna létezni körülötte, még egyszer felsikoltott. - Ettől talán ismét megtanulsz mosolyogni, cara. Angelo ráfeküdt, a száját kereste a nyelvével, közben az asszony öléhez dörgölte a csípőjét, hogy a másik érezze izgalmát. A combját gyengéden szétfeszítette, és Kelda szemébe nézett, miközben lassan belehatolt. Erőteljesen, egyre gyorsabban mozgott, míg csak az asszony zihálni nem kezdett. - Unatkozol? - kérdezte Angelo halkan. - Nem, nem! - kiáltotta Kelda az izgalomtól elfúló hangon. - Mondd, hogy kívánsz, cara! A férfi a szájába vette Kelda mellbimbóját. - Ne hagyd abba! - könyörgött az asszony csaknem sírva, amikor Angelo szünetet tartott. A férfi beletúrt a nő vörös hajába. - Nincs válás. - Angelo... - Nincs válás. - Nincsen. Kelda mindenre kész volt, csak Angelo folytassa a becézgetéseit. Amit annak idején Olaszországban átélt, csupán szerény kezdet volt a mostani, mindent elsöprő szenvedélyhez képest. Angelo mohón, minden gátlás nélkül szeretkezett vele, és többször is eljuttatta a csúcsra. Miután a vágyuk csillapodott, Kelda a férfi vállába fúrta könnyáztatta arcát, és egészen szorosan odabújt hozzá. - Egymásnak vagyunk teremtve, cara - állapította meg Angelo elégedetten, miközben apró csókokkal borította az asszony mellét. - Gondold csak meg, milyen megalázó lenne, ha mint az elvált feleségem, folyton az ágyamban keresnél vigasztalást. Kelda felemelte a fejét, és ijedten nézett férjére. Angelo tekintete határozott volt. - Sohasem hagynálak békén, és valahányszor a karomban feküdnél, százszorosan megfizetnél a válásért. Na, milyen kilátások? Kelda zavartan hallgatott. - Azt hiszem, remekül megértjük egymást. - Angelo játékosan végighúzta kezét az asszony ajkán. - És mivel úgy tűnik, a szerelem nagyon fontos számodra, ígérem, nem lesz okod panaszra, cara. - Angelo eloltotta a lámpát, és átölelte a felségét. Mostantól kezdve együtt alszunk. Egyszer s mindenkorra vége a külön hálószobának. Reggel hat órakor Kelda már Alice-t etette, amikor Angelo belépett a gyerekszobába. Leguggolt eléjük, és gyengéden megcirógatta lánya arcát. Alice az apja felé fordította a fejét, és boldogan gőgicsélni kezdett. - Genfbe kell mennem, de holnap itt vagyok, Kelda. - Tulajdonosi büszkeséggel megsimogatta feleségének a hálóköntös alól elővillanó combját. - Keresünk majd egy megbízható lányt, aki vigyáz Alice-re. Azt akarom, hogy egész éjjel mellettem légy, és reggel is, amikor felébredek - tette hozzá érzéki hangon. Kelda másnap reggel félálomban többször is hallotta a telefon csengését. Mi ez a nagy forgalom? Áttetsző hálóingében lement a földszintre, és közben a tükörben futó pillantást vetett immár a régire emlékeztető, karcsú alakjára. Nem találta a reggeli újságot, s amikor Mrs. Mossnál érdeklődött felőle, az asszony arca elárulta, hogy valami baj történt. - Az édesanyja telefonált, rögtön itt lesz - válaszolta a házvezetőnő kitérően. Kelda megijedt. - Mi volt az a sok hívás? - Újságírók, Mrs. Rossetti... Kelda halálsápadtan felállt. Miért jön át az anyja olyan hirtelen? Angelo! Repülőszerencsétlenség érte volna? - A férjem... - suttogta. - Valami történt vele? - Az ég szerelmére, dehogy! - igyekezett Mrs. Moss megnyugtatni. - Csak ezek... a szörnyű újságírók... Tehát nem véletlen, hogy ma reggel nem találta a kedvenc napilapját. Megkönnyebbülten fellélegzett. A lényeg az, hogy Angelónak nincs semmi baja. - Megkaphatnám az újságomat? A házvezetőnő vonakodva átnyújtotta. - Az édesanyja nem akarta, hogy addig elolvassa, amíg ő nincs itt - mondta habozva. A címoldalon jókora betűkkel a következő mondat állt: A bankrabló lánya és a bankár . Kelda hihetetlenkedve nézte az alatta közölt képet. Angelót és őt ábrázolta az esküvőjükön. Hevesen dobogó szívvel olvasni kezdett. Hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt. Kétszer is elolvasta a cikket, míg megértette, miről is szól. Képtelenség, próbálta nyugtatgatni magát. Hogy merészelnek ezek a firkászok ilyen szörnyűségeket állítani az apjáról? Hiszen a papa sohasem ült börtönben. Valami tévedés lehet a dologban. - Kelda? - Kelda felnézett, és megpillantotta az anyját. Az asszony zavartan tördelte a kezét. - Olvastad? Annyira sajnálom, drágáin! - Sajnálod? - ismételte meg Kelda értetlenkedve. - Mit sajnálsz? Természetesen bepereljük őket. Majd ők fogják sajnálni. - Minden igaz az utolsó szóig - suttogta Daisy. Kelda az anyjára nézett, mintha a tekintetével kényszeríthetné, hogy vonja vissza az iménti kijelentést. - De hiszen a papa egy olajtársaságnál dolgozott külföldön. Daisy a könnyeivel küzdött. - Tomasónak igaza volt, sokkal előbb meg kellett volna mondanom az igazat. Steve folyton börtönben ült. Autólopások, betörések... Kelda egész testében remegett. Ez az egész csupán rossz álom lehet. - Amikor kicsi voltál, mindig magammal vittelek, mikor meglátogattam az apádat - folytatta Daisy. - Azt akartam, lássa, érezze, hogy mellette állunk, mert akkor még hittem benne, hogy megváltozik. Eleinte nagyon szerelmes voltam belé. Jóképű volt, vidám, életerős. De minden egyes csalódással meghalt valami a szerelmemből. Kelda egy szót sem tudott kinyögni. - Steve persze folyton esküdözött, hogy nem kerül többet összeütközésbe a törvénnyel, de sohasem tartotta be a szavát. - Daisyn látszott, hogy nehezére esik tovább beszélnie. - Mikor hétéves voltál, részt vett egy bankrablásban, ahol egy biztonsági őr megsebesült. Akkor az apádat hosszú évekre elítélték... - De a levelei! - kiáltotta Kelda zavartan. - Nem akartam, hogy megtudd az igazat, drágám. - Az anyja könyörgő pillantást vetett rá. - Rajongtál az apádért! Ő pedig valóban lebilincselő történetekkel szórakoztatott. Hihetetlen fantáziája volt. Kérlek, próbálj megérteni! Steve csak tizenkilenc éves volt, amikor megszülettél, és sohasem vált igazán felnőtté. Fontosnak tartottam, hogy megőrizze a szeretetedet-és megbecsülésedet, és ez volt az egyetlen lehetőség... Kelda a kezébe temette az arcát. - Most már a többit is elmesélem - folytatta Daisy vonakodva. - Három évvel az apád halála előtt megismerkedtem Tomasóval. Első pillantásra egymásba szerettünk. Tomaso azt akarta, hogy váljak el Steve-től, de nem tudtam megtenni. Az apádnak nem volt senkije rajtunk kívül. Tehát továbbra is látogattam, mintha minden a legnagyobb rendben lenne - mondta Daisy bűntudatosan. - Tomasóval azonban képtelen voltam szakítani. Többször is megpróbáltam... Kelda agyában világosság gyúlt. Az anyja volt az a szőke nő, akivel Tomaso a hétvégéket vidéki szállodákban töltötte. - Hidd el, soha egy fillért sem fogadtam el tőle. Úgy szerettem, ahogy feltételezésem szerint te szereted Angelót. Tomaso hajlandó volt várni, amíg szabad leszek. Nagyon megrázott, amikor az apád váratlanul szívinfarktusban meghalt. Olyan fiatal volt... Kelda szólni sem tudott a döbbenettől, de egyszeriben sok mindent megértett. - A házasságunk tönkrement, mivel Steve miatt bűntudat gyötört. Csak miután Tomasótól elváltam, sikerült tisztázni magamban, hogy az apád sorsáért nem terhel felelősség. Steve választott, és nem érdekelte, mi történik a családjával, csak saját magára gondolt. Mivel Kelda továbbra is hallgatott, az anyja hozzáfűzte: - Tim két éve mindent tud. - Daisy váratlanul könnyekben tört ki. -Mit gondolsz, Angelo miként fogadja majd a hírt? Szörnyű, hogy az újságokból kell értesülnie róla. Közben Tomaso is megérkezett, és vigasztalni kezdte a feleségét. Kelda szinte megkövülten meredt maga elé. Igen, mit szól majd Angelo ahhoz, hogy egy börtöntöltelék lányát vette feleségül? - Nem a te hibád, mama. - Keldának sikerült összeszednie magát, és vigasztalóan tette zokogó anyja vállára a kezét. - Te csak jót akartál. - Ha a házasságod tönkremegy, soha nem bocsátom meg magamnak! Tomaso nagyot sóhajtott. - Angelo ma este jön haza. Itt maradunk, és majd együtt megbeszéljük a dolgot. - Nem! - tiltakozott Kelda, mivel úgy érezte, nem lenne tisztességes eljárás Angelóval szemben, ha mások támogatását is igénybe venné, amikor erről a roppant kényes kérdésről kell beszélnie vele. Mihelyt Daisy és Tomaso elbúcsúzott, Kelda felment az emeletre, és megkereste a díszes fadobozt, amelyben az apja leveleit őrizte. Kétség és félelem töltötte el a lelkét. Mi lesz a házasságával? Angelo gyanútlanul feleségül vette egy bankrabló lányát, és az emberek most biztosan kinevetik a háta mögött. És miként fogja befolyásolni ez a botrány Angelo kinevezését a Rossetti Bank élére? Kelda könnyes szemmel elővette a bőröndjét, és némán csomagolni kezdett. Eközben pillantása az apja leveleire esett. Hirtelen támadt indulattal felkapta a paksamétát, leszaladt a földszintre, és az egész köteget bedobta a kandallóba. Ebben a másodpercben zajt hallott a háta mögött, majd valaki egy szemvillanás alatt kitépte kezéből a gyufát. Kelda felugrott. - Angelo! De hiszen... csak estére vártalak... - Lemondtam a tárgyalást, és azonnal iderepültem. Kelda szégyenkezve kerülte a férje tekintetét. Angelo tehát már értesült a hírről. - Miért akartad az apád leveleit elégetni? - Még kérded? - Az egyetlen emléked tőle - mondta Angelo. Az asszony közel állt a síráshoz. - Csupa hazugság! Angelo szelíden kisimított egy tincset a felesége homlokából. - Az apád nagyon szeretett téged, cara. Ezek a levelek gyerekkorodban boldoggá tettek... - De minden hazugság volt! Kelda nem értette, miért veszi védelmébe Angelo az apját. - Nem gondolod, hogy az anyád is így kívánta? Kitől mástól származhatott volna a külföldi munka ötlete? Az asszony nagyot sóhajtott. - Valószínűleg Daisytől - folytatta Angelo -, mert meg szeretett volna kímélni benneteket. Azt akarta, hogy az apátokra továbbra is büszkén nézhessetek, és ne kelljen szégyenkeznetek a barátaitok előtt. Színjáték volt, de az édesanyátok csak a javatokat akarta. Ha az apátok életben maradt volna, előbb vagy utóbb úgyis rájöttetek volna, hogy Jordániában nincsenek olajkutak... - Nincsenek olajkutak? - ismételte meg Kelda döbbenten. - Nincsenek. Az apád tehát nem dolgozhatott az ottani fúrásokon. Kelda agyában hirtelen világosság gyúlt. - Olaszországban... már akkor is tudtad, de nem szóltál egy szót sem. - Kíváncsi voltam, vajon sejted-e az igazságot. Én már tíz éve tisztában vagyok a tényekkel... - De lehetetlen... - Még mielőtt az apám feleségül vette volna Daisyt, tudtam az évek óta tartó kapcsolatukról. A hirtelen megkötött házasság engem is éppúgy megrázott, mint téged - vallotta be Angelo. - Egy kicsit nyomoztam az anyád után, és amit kiderítettem, cseppet sem volt megnyugtató a számomra. Egy elhunyt férj, aki a börtönökben törzsvendégnek számított, két gyerek, akik egy másik városban élnek... Soha nem gondolkoztál el azon, miért voltam kezdetben ellenséges Daisy vei? Angelo tehát az első perctől kezdve tudott mindent, gondolta Kelda megrendülten. - Akkoriban huszonkét éves voltam és meglehetősen nagyképű - ismerte el a férfi. - Szívesen adtam a bankot, és egyszerűen nem értettem, hogyan vehette feleségül az apám Daisyt. Csak amikor idősebb és érettebb lettem, akkor ébredtem rá, milyen igazságtalan voltam az anyádhoz. - Mindent tudtál... - Kelda igyekezett megemészteni a hallottakat. - Ennek ellenére soha nem hánytorgattad fel ezeket a dolgokat... még akkor sem, amikor az apádat meggyanúsítottam, hogy szeretőt tart. Valószínűleg már akkor tisztában voltál vele, hogy az anyámról van szó. Angelo nagyot sóhajtott. - így van. - Na de miért nem vágtad a szemembe az igazságot, Angelo? - Mert sem a gyereknek, sem a későbbi fiatal lánynak nem akartam fájdalmat okozni, cara. Angelo szelíden megsimogatta felesége remegő ajkát. - És miért nem? A férfi leeresztette a kezét, és az ablakhoz lépett. - Mert tizenhat éves korodban beléd szerettem, és ez az érzés azóta sem múlt el. Angelo nem fordult meg, csak a testtartása árulkodott a belső feszültségről. Kelda a hátát nézte. - Egész életemben csak egyetlen nőt szerettem - folytatta Angelo rekedten. - Hat évvel ezelőtt feleségül akartalak venni, de te túl fiatal voltál, és nem szerettél... Kelda csak most értette meg, mi mehetett végbe Angelo lelkében, amikor megpillantotta őt a könyvtárban azzal az alakkal. - Mégsem tudtalak elfelejteni. - A férfi megfordult. - A Vogue címoldalát bekereteztettem. A londoni lakásomban a hálószobámban őrizgetem. - Angelo... Kelda szívét soha nem ismert boldogság járta át. - A kínok kínját álltam ki, valahányszor rólad és más férfiakról olvastam. Néha jobban gyűlöltelek, mint szerettelek. Végül Toscanába csaltalak, mert azt reméltem, ha megkaplak, kigyógyulok ebből a gyötrelmes szerelemből. De nem ez történt. Épp ellenkezőleg, attól kezdve még jobban szerettelek. - Én pedig azt hittem, csupán egy újabb trófeát akartál szerezni - suttogta Kelda. - Belehalok, ha elveszítelek. Az asszony félénken elmosolyodott. - Nem fogsz elveszíteni. - Akkor elárulnád, miért kezdtél el csomagolni ? - kérdezte Angelo bizonytalanul. - Mert szamár voltam. Azt hittem, hogy az újságokban megjelent cikkek miatt olyan dühös leszel, hogy... - Csak miattad aggódtam, téged féltettelek. Kelda mélyen megrendült. - De ha szeretsz:.. miért nem közeledtél hozzám Alice születése óta? - Ott szerettem volna lenni a szülésnél, de te nyilván nem akartad. - Angelo megvonta a vállát. - Úgy éreztem, nem kellek... - Akárcsak én - szakította félbe Kelda. - Azt hittem formátlannak, visszataszítónak tartasz. Egy ujjal sem értél hozzám. - Mert azt hittem, nem akarod. Szerettem volna elnyerni a bizalmad. Toscanában mindent rosszul csináltam. És azon a bizonyos éjszakán, a vidéki házadban, egyszerűen beszámíthatatlan állapotban voltam, cara. - Angelo le sem vette a szemét a feleségéről. - Ezért jobbnak láttam, ha nem közeledem hozzád, nehogy még több bajt csináljak. - Ha nem hazudtam volna... - Kelda felsóhajtott. - Ha egyszer őszintén leültünk volna beszélgetni... - Kétségbeesetten reméltem, hogy tőlem van a gyerek - vallotta be Angelo. - Annak ellenére, hogy azt hitted, lefeküdtem Russ-szal? - Igen. - Én pedig őrülten féltékeny voltam Fionára. Sosem hittem volna, hogy örülnél a hírnek, hogy apa vagy - tette hozzá zavartan Kelda. Angelo felsóhajtott. - Nagyon bántott, hogy hazudtál. Azt hittem, annyira gyűlölsz, hogy bár gyereket vársz tőlem, hallani sem akarsz rólam. A férfi fájdalmas tekintete mélyen elszomorította Keldát. - Én meg csak azt láttam, hogy folyton más nőkkel flörtölsz. - Mióta Olaszországban voltunk, senki más nem kellett nekem. - Angelo elmosolyodott, amikor meglátta Kelda hitetlenkedő arcát. - Az egyetlen nő, akire vágytam, te voltál. Egyébként megkaptad az ajándékkosarakat? Az asszony meglepetten nézett rá. - Te küldted? Meg voltam győződve arról, hogy az apád a feladó. - Olyan sovány voltál, féltem, hogy nem eszel eleget. Keldát meghatotta, hogy Angelo már akkoriban is aggódott érte. - Szeretlek - suttogta. A férfi egy percig némán, mozdulatlanul állt, aztán átölelte feleségét. - Biztos vagy benne? Kelda hozzásimult. - Egészen biztos. - Majd halkan hozzátette: - És nekem sem volt más férfi az életemben. Csak te. Te vagy az első és az egyetlen. A következő pillanatban Angelo szenvedélyesen, hosszan megcsókolta. Két óra múlva Kelda ijedten ült fel az ágyban. - Te jó ég... Alice! Teljesen megfeledkeztem róla. - Inga ott van vele, cara. - Angelo ismét magához húzta. - Inga? - Genfből hoztam. Jó barátaimnál dolgozott, akik a legmelegebben ajánlották. Beszéltem vele, és azonnal alkalmaztam. - Danny Philips a gyereklánnyal szökött meg - tűnődött Kelda. - Szőke? - Csak nem vagy féltékeny? - súgta Angelo a felesége fülébe. - Megnyugtathatlak, Inga ötvenéves, és kerek, mint egy hordó. Kelda Angelóhoz simult. - Kimondhatatlanul szeretlek. - Örökre velem maradsz? A férfi gyengéden megcirógatta az arcát. - Megéri? - évődött az asszony. - De még mennyire - ígérte Angelo, és gyengéden megcsókolta Keldát. - Hűséges és szenvedélyes szerető vagyok - tette hozzá. - És ha megint gyereket várok... - Melletted leszek. - Gyorsan tanulsz, caro. - Kelda kihívóan megsimogatta a férfi hasát. - Gyorsan is cselekszem. - Azzal Angelo a felesége fölé hajolt. - Mit szólnál hat hét toscanai nyaraláshoz? Kelda ábrándosan felsóhajtott. - A gyümölcsösben? - Si... A férfi szenvedélyesen megcsókolta Keldát, és a világ ismét megszűnt létezni körülöttük.