Júlia 166 
Lynne Graham 
Felújítás alatt 
Anyja halála óta Chrissy egyedül 
neveli a kishúgát. Nehéz anyagi körülményei miatt vonakodva bár, de 
elvállalja a felkínált házvezetőnői 
állást a család régi ellenlábasánál, 
Boyd Kenyon versenyistálló-tulajdonosnál. A férfival, aki régóta tetszik neki, egyre meghittebbé válik a 
kapcsolatuk, amikor feltűnik a színen Chrissy számító és könyörületet 
nem ismerő nővére, Elaine... 
Felújítás alatt 
1. FEJEZET 
Chrissy, amint leszállt a buszról, egy pocsolya kellős közepébe lépett. A sáros 
víz felfröccsent fehér köpenyére, amelyet a nyitott kabát alatt viselt. Elszontyolodva sietett végig az utcán, s kétségbeesetten nézegette az óráját. Máris elkésett 
a munkából! 
Éppen egy szűk mellékutcán vágott át, amikor fékcsikorgást hallott, és riadtan 
oldalra pillantott. Halványan érzékelte a gyorsan közeledő autót, aztán elvesztette 
az egyensúlyát, és az úttestre huppant. Rémületében ülve maradt, de azt nyomban 
észlelte, hogy nem sérült meg. A drága sportautó csillogó hűtőrácsa alig fél méterre volt az arcától. A kocsi ajtaja becsapódott, s Chrissy hamarosan egy pár 
divatos olasz bőrcipőt látott maga előtt. 
-  Magának teljesen elment az esze?! 
A férfi művelt hangja, ahogy ezt a sértést is hűvösen és visszafogottan mondta 
ki, furcsán ismerősnek tűnt Chrissy számára. A lány lassan fölemelte a fejét. 
-  Nem gondolja, hogy illene bocsánatot kérnie? Vagy megnémult, kisasszony? 
Tényleg nem tudott megszólalni. Hitetlenkedve pillantott a sötétszürke öltönyt 
viselő férfira. Boyd Kenyon! Szabályos arcvonásai, kék szeme és dús, barna haja 
ellenállhatatlanná tették, és - amint ezt Chrissy egyszer már tapasztalhatta - elérhetetlenné egy olyan nő számára, akinek a szépsége nem üti meg az általa megkívánt mértéket. 
Miközben ő csak bámult, a férfi leguggolt, s végigtapogatta a karját, lábát, hogy 
nem sérült-e meg. 
-  Tudja, hogy egy tócsában ül? - Kenyon hirtelen elmosolyodott, s ezzel csak 
nőtt a vonzereje, amellyel amúgy is mindenkit leszerelt. Keze éppen Chrissy 
combján nyugodott, amikor az hirtelen felocsúdott dermedtségéből, és eltaszította 
magától a férfit. Boyd nem szokott hozzá az ilyen viselkedéshez. A homlokát 
ráncolva felegyenesedett. 
Chrissy közben megpróbált feltápászkodni. Boyd Kenyon még csak fel sem 
ismerte! Elkeseredetten és dühösen szegte föl a fejét. 
-  Túl gyorsan hajtott! 
-  Te jó ég! - szólalt meg halkan a másik. - Chrissy! 
-  Chri-Christabel - helyesbített a lány, és elátkozta a dadogását, amely oly 
gyakran tört rá idegességében 
Boyd végignézett a lány piszkos kabátján, szakadt harisnyáján és nedves, vörösesbarna tincsein, amelyek kiszabadultak a feltűzött frizurából. 
-  Maga semmit sem változott. 
A lányt kissé bosszantotta ez a megállapítás, mert ezek szerint Boyd észre sem 
veszi, hogy az utóbbi három évben több mint tíz kilót fogyott... 
-  Maga sem. 
A férfi továbbra is gyanakodva méregette. Könnyedén megérintette köpenye 
állógallérját. 
-  Ápolónő lett? 
-  Ez a-aligha é-érdekelheti - felelte Chrissy, és összeszorította a fogát. Minden erejével küzdött a dadogás ellen, de hasztalan. 
-  Merő kíváncsiság. Nem számítottam rá, hogy itt összefutok a Hamilton család egyik tagjával. Valóban nem sérült meg? 
-  M-magának alapjában véve teljesen mindegy lehet, h-hogyan érzem 
magam. 
-  Szóval legfeljebb a hiúsága szenvedett csorbát, és néhány kék folt éktelenkedik az alfelén? 
Chrissyt előbb meglepte, milyen ridegen ejti ki családja nevét a férfi, aztán 
meg a kérdésében bujkáló gúny kergette arcába a vért. Három évvel ezelőtt találkozott utoljára Boyd Kenyonnal, de még mindig nagy hatással volt rá. 
-  Munkába sietek - jegyezte meg hűvösen. - Na-nagyon örülök, hogy találkoztunk. 
-  Örül? - A férfi felnevetett. - Kis híján elgázoltam! Még szerencse, hogy jók 
a reflexeim. 
Chrissy immár egyetlen szó nélkül, emelt fővel távozott. Szívesen megsimogatta volna kissé sajgó fenekét, de várt, amíg be nem lép az elegáns bérházba, ahol 
dolgozik. 
-  Mi a fene történt veled? - Karcsú, szőke nő nyitotta ki az egyik földszinti 
lakás ajtaját, és csodálkozva meredt Chrissy nedves, piszkos ruhájára. 
-  Elestem. 
-  Vagy úgy... 
-  Nem tudnál kölcsönadni egy köpenyt, Glynis? - érdeklődött Chrissy, miután 
letette a kabátját. 
-  Mindig legyen nálad váltás - oktatta ki a munkatársa. 
-  Ebben a hónapban még nem tudok másikat venni. Ezt az egyet mosom ki 
minden este. 
Glynis egykedvűen vállat vont, aztán letelepedett a nappali egyik heverőjére, 
és bekapcsolta a tévét. 
-  Mr. Cranmore telefonált már? - Chrissy hiába dörzsölte ruháján a foltokat. 
Amilyen szerencséje van, épp ma fogja ellenőrizni őket a munkáltatójuk! 
-  Nyugi! - csitította Glynis. - Túl komolyan veszel mindent. 
-  Nekikezdünk? 
-  Elég, ha egyszer végigporszívózod a lakást. - Glynis cigarettára gyújtott. 
így is tiszta itt minden. Nem is értem, minek takaríttatnak ezek az emberek. 
-  Ne cigarettázz! - Chrissy elővette a porszívót. 
-  Nekem is jár egy kis pihenés. 
Martin Cranmore azonnal elbocsátotta azt, akit hanyagságon ért. Ám a kék 
szemű, szőke Glynis esetében mindig meglágyult a szíve. A legtöbb alkalmazott 
gyűlölte a nőt, és nem akart vele együtt dolgozni. Chrissyt már jó előre figyelmeztették, hogy Glynis egyáltalán nem erőlteti meg magát, és nagyon ügyesen kibújik 
a felelősség alól, ha panasz érkezik a takarítóvállalathoz. 
A takarítóknak szigorúan tilos volt elüldögélni az ügyfelek lakásában, de 
Glynis rendszeresen megszegte ezt a szabályt, akárcsak azt is, hogy a kifizetett 
munkát akkor is el kell végezni, ha feleslegesnek látszik. Chrissy három héttel 
ezelőtt szerezte ezt az állást, és mivel feltétlenül meg akarta tartani, szorgalmasan 
dolgozott. 
Porszívózás közben egyre csak Boyd Kenyon járt a fejében. A váratlan és 
meglehetősen kellemetlen találkozás honvágyat és fájó emlékeket ébresztett benne. Az otthona iránti nosztalgián könnyen túltette magát. Már nem volt semmi, 
ami oda vonzotta volna. Az anyja meghalt, a bátyja és a nővére megházasodott és 
elköltözött a szülői házból, az apja pedig őt úgysem fogadná vissza soha többé. 
A múlt többi emlékét nem sikerült ilyen könnyen félresöpörnie. Nagyon 
rosszulesett neki, hogy Boyd most is csak a Hamilton család legszürkébb tagját, 
Elaine kissé elhízott, félszeg húgát látja benne. Utolsó találkozásukra a férfi valószínűleg nem is emlékszik már. A családban bekövetkezett haláleset és egy üveg 
whisky a szokásosnál is közönyösebbé tette akkor Boydot. Egy cseppet sem furdalta a lelkiismeret, amiért porig alázta Elaine kishúgát. Iszonyúan viselkedett, s 
ez még most is nagyon fájt Chrissynek. 
Miután végzett, a helyére rakta a porszívót. A következő takarítandó lakás a 
harmadik emeleten volt. Amint belépett a konyhába, földbe gyökerezett a lába. 
-  Te jóságos ég!-rebegte. 
-  Vendégek jártak a kis aranyosnál, mi meg mosogassunk utánuk! Hát arra 
várhat! - mérgelődött Glynis a nagy halom piszkos edény láttán. 
-  Erre a lakásra ma két órával több időt kaptunk. Most már tudjuk, hogy miért... - Chrissy szellőztetni kezdett. - Jó lesz, ha én itt kezdek, te pedig a nappalit 
csinálod meg? A hálószobát és a fürdőszobát is rendbe kell hoznunk. 
Glynis dühösen kiment. Chrissy remélte, hogy kolléganője most az egyszer 
talán mégis dologhoz lát. A munkarendet szigorúan be kell tartaniuk. Az ügyfelek 
mindig pontosan megadják, mikorra kell elkészülniük. 
-  Mit szólsz hozzá? - hallatszott valamivel később a konyhaajtó felől. 
Chrissy megfordult. Hitetlenkedve meredt a munkatársnőjére, aki egy merész 
koktélruhában feszített. 
-  Nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Őnagysága úgysem fogja észrevenni. 
A hálószobában teljes a felfordulás. Ez csak úgy ott hevert a padlón... 
-  Szentséges ég, vesd le hamar! 
-  Ne legyél már ennyire berezelve! A nappali kész. Ha nem bánod, én itt 
folytatnám. Utálok fürdőszobát takarítani. 
-  Azonnal rakd a helyére ezt a ruhát! 
Glynis lesújtó pillantást vetett Chrissyre. 
-  Jól van, na! Nem valami nagy élvezet veled dolgozni. 
Chrissy bement a fürdőszobába, és nem sokkal később egy férfi meg egy nő 
hangját hallotta a folyosó felől. Kétségbeesetten azon tépelődött, vajon Glynisnek 
maradt-e elég ideje átöltözni. 
-  Még nem készültek el? - A fürdőszoba ajtajában karcsú, rövid hajú nő bukkant fel. 
-  Sajnálom, még nem, de ha úgy kívánja, távozhatunk. 
A divatosan öltözött hölgy a homlokát ráncolta. 
-  Mivel sohasem fizetek el nem végzett munkáért, kénytelen leszek elviselni 
a jelenlétüket. 
-  Kivel beszélgetsz? - Boyd Kenyon tűnt fel a nő háta mögött. 
-  Maga meg mit ke-keres itt? - ámult el Chrissy. Micsoda fatális véletlen, 
hogy egyetlen nap kétszer is összefutnak! 
-  Éppen ide készültem, amikor odalent találkoztunk. De maga mit csinál Leila 
fürdőszobájában? 
-  Kitakarítja - jegyezte meg a lakás tulajdonosnője hanyagul. - Csak nem 
ismered ezt a lányt? 
Boyd nem titkolta meglepettségét. 
-  Takarítónő? 
-  Gyere, drágám, minél előbb végez ezzel az ocsmány munkával, annál hamarább maradunk kettesben! - türelmetlenkedett Leila. 
Chrissy megalázottnak érezte magát, bár nem szégyellte, hogy ezzel az ocsmány munkával keresi a kenyerét. Három évvel ezelőtt maga sem hitte volna, 
hogy egyszer majd idegen emberek lakását fogja takarítani, de azóta sok minden 
megváltozott. Igen hálás volt ezért az állásért - míg Boyd Kenyon megrökönyödését látva arra a felismerésre nem jutott, hogy a társadalom legaljára csúszott le. 
-  Éppen hogy sikerült még átöltöznöm - súgta oda Glynis Chrissynek. - Befejezem a konyhát, te meg dobd ki ezeket a virágokat, aztán le is léphetünk! 
Chrissy éppen a virágszirmokat szedegette föl a szőnyegről, amikor meghallotta, hogy Boyd a Hamiltonokról beszél. A nappali ajtaját nem csukták be rendesen, és a férfinak mély, erős hangja volt. Minden szót tisztán és világosan lehetett 
érteni. 
 igazi újgazdagok. A házuk tele van drága porcelánnal és olajfestményekkel. 
Hamilton a legönteltebb alak, akit valaha láttam! 
Chrissy döbbenten ejtette el a virágszirmokat, s önkéntelenül a váza után nyúlt. 
Lassan az ajtó felé indult. 
-  Szeretett volna bejutni az előkelő társaságba, de a felesége képtelen volt 
lépést tartani vele. Belle sokat ivott, s mosolyogva a legdurvább modortalanságokat követte el. Aztán egyszer csak nem bírta tovább a fényűző életet, és megszökött egy hűtőgépügynökkel, akiről később kiderült, hogy házasságszédelgő. 
Jim Hamilton ezt rendkívül mulatságosnak találta, s ezzel a történettel szórakoztatta a vendégeit, akik csak azért fogadták el a meghívását, hogy jót mulassanak a... 
Chrissy a hervadt virágokkal teli vázát szorongatva hirtelen belökte a nappali 
ajtaját. 
-  U-utálatos fráter! - S ezzel a váza tartalmát a férfi fejére borította. 
Leila rémüldözött, Boyd felpattant, és hátrasimította átnedvesedett haját. 
-  Maga megőrült? - visította az asszony. 
-  Csak dühös -jegyezte meg Boyd nyersen. 
-  Gondom lesz rá, hogy azonnal kirúgják! - Leila a telefonhoz lépett. 
Glynis egy törülközővel rohant be a szobába, és nem győzött elnézést kérni 
Boydtól. 
Chrissy zavartan állt ott. Még mindig az kavargott a fejében, amit Boyd a 
szüleiről mondott, ahogy tréfát űzött az anyja fájdalmából, mintha az csupán holmi 
mulatságos történet lenne. Ez a beképzelt alak! Egy előkelő főúr unokája, és minden az ölébe hullott, így nem csoda, hogy az arisztokráciára oly jellemző pökhendiség benne is megvan. Boyd Kenyonnak sohasem kellett azon igyekeznie, hogy 
megfeleljen egy magasabb társadalmi osztály elvárásainak. 
-  A főnöke beszélni akar magával! - Leila öntelten mosolyogva odanyújtotta 
Chrissynek a kagylót. 
Martin Cranmore tombolt, de nem sok szót vesztegetett az ügyre. Hamar kiadta 
alkalmazottja útját. 
Falfehéren, lesütött szemmel hagyta el Chrissy a szobát. Glynis utánasietett. 
-  Miért tetted? - bámult a lányra értetlenül. - Tudod, ki ez a férfi? 
Chrissy az előszobában szó nélkül belebújt a kabátjába. 
-  0 az a híres versenyistálló-tulajdonos, akinek a nőügyein örökké csámcsognak alapok! 
A lány erre sem felelt. Még most is maga előtt látta Boyd meglepett arcát. 
Eddig valószínűleg senki sem mert ilyesmire vetemedni. Az ideges férjek és az 
aggódó apák alighanem inkább nagy ívben elkerülik Kenyont. Más férfiak a harmincadik életévük körül lehiggadnak és megnősülnek. Ő viszont egyik botrányból 
a másikba keveredik, és közömbösen tudomásul veszi a róla szóló pletykákat és 
újsághíreket. Nyilván ez a közjáték sem zavarja különösebben, s egy óra múlva 
gúnyosan tréfálkozik majd a történteken... 
Chrissy viszont elvesztette a munkáját és három heti bérét. Az anyja összes 
ékszerét eladta már, a legutolsó darabot három hónappal ezelőtt. Hogy valamiből 
fenntartsa magát, félretette a büszkeségét, és kikönyörögte ezt az állást. Most pedig ettől is elesett! Mihez kezdjen ezek után? A lakbérrel is tartozik. 
Odakinn úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenek. Chrissy zsebre dugta a 
kezét, és végigfutott az utcán, nem is nagyon kerülgette a tócsákat. Hirtelen egy 
autó ajtaja nyílt ki mellette. 
-  Szálljon be! - rivallt rá Boyd. - De először vesse le ezt a mocskos kabátot! 
Chrissy döbbenten nézett rá. 
-  M-mit akar? - Az arcán végigfolyó könnyek keveredtek az esőcseppekkel. 
Ha-hajtson tovább! Nem kérek bocsánatot. 
-  Jöjjön, hazaviszem - türelmetlenkedett a férfi. 
-  Ennek s-semmi értelme. M-miért tenné? 
-  Talán szeretném kiengesztelni, nem gondolja? 
-  Nem. 
-  Ó, Chrissy, ha nem száll be, becibálom! Máris bever az eső, és elázik az 
ülés. 
-  Nem akarom, hogy elvigyen! Gy-gyűlölöm magát. 
-  Én pedig éppen ezért kedvelem, kicsikém. Maga igazi egyéniség. Látja ott 
azt a rendőrt? 
Chrissy felpillantott. Egy egyenruhás férfi közeledett feléjük. 
-  Jól nézhetünk ki! - gúnyolódott Boyd. - Biztosan azt hiszi, hogy egy utcalány alkudozik az ügyfelével. Legalább megfésülködhetett volna. Még a végén 
hírbehoz! 
A rend őre gyanakodva figyelte őket. Chrissy gyorsan beszállt, és becsapta az 
ajtót. 
-  Vigyázzon a CD-lemezeimre, nem szeretik a vizet! 
A lány az ajtó felé húzódott. 
-  Hogy van Belle? - Boyd indított. 
A kérdés hallatán Chrissy kihúzta magát, és megsemmisítő pillantást vetett a 
férfira. 
-  Mindig is kedveltem - tette hozzá az hanyagul. 
-  Soha figyelemre sem méltatta! - Chrissy szája sarkában keserű vonás jelent 
meg. - Egyébként meghalt. 
-  Mikor? 
-  Tavaly. 
-  Miben? 
-  Tüdőgyulladásban. 
-  Részvétem. Úgy tudom, nagyon közel álltak egymáshoz. Nagy csapás lehetett ez magának. 
Ez meglepően őszintén hangzott, de Chrissy majdnem felnevetett. Belle 
Hamilton szó nélkül faképnél hagyta a férjét és a gyerekeit. Ő, Chrissy, egyszer 
látta ugyan az anyját Dennis Carruthersszel a konyhában, de nem gondolt semmi 
rosszra. Belle gyakran behívott iparosokat vagy ügynököket egy kávéra, s elbeszélgetett velük. Az ő társaságukat többre becsülte az előkelő szomszédaiénál. 
Senki sem gyanította, hogy viszonya van Dennisszel, míg késő nem lett. 
-  A halála után miért nem költözött vissza az apjához? 
-  Képtelen voltam rá. - Chrissy megbánta már, hogy egyáltalán válaszolgat. 
Tudta, hogy Boyd Kenyonnal még egy levegőt szívni is veszélyes, a férfi érdeklődése azonban szinte megbabonázta. 
-  Hol lakik? 
Zavarában Chrissy megadta a lakcímét, de nyomban azt kérte Boydtól, hogy 
inkább tegye ki az első buszmegállónál. A férfi ezzel mit sem törődve továbbhajtott. 
A lány lopva nézegette. Habár megvetette, alig bírta kivonni magát a vonzereje 
alól. Nagyon jól mutatott, veleszületett magabiztosság áradt belőle. Mit tudhat egy 
ilyen ember mindarról, ami szétzilálta a Hamilton családot? 
Tizenhat évesen tehetetlenül nézte végig, hogyan megy tönkre a szülei házassága. Csak sajnálni tudta szerencsétlen anyját. Az apja néhány gyorsbüfé bérlőjeként kifejezetten elégedett embernek mondhatta magát, míg meg nem ütötte a 
lottón a főnyereményt. Ez megváltoztatta a család életét - sajnos, nem jó irányba. 
Eleinte Jim Hamilton törekvései még józanok, sőt szerények voltak. A nyert pénzből élelmiszer-nagykereskedést alapított. Sikeres vállalkozóként aztán már nemcsak gyors meggazdagodásra, hanem társadalmi elismerésre is vágyott. 
Miután beleunt abba, hogy kizárólag a rokonai és a barátai előtt henceghet a 
vagyonával, vásárolt Berkshire-ben egy nagy házat. A feleségét meg sem kérdezte. A régi ismerősök nélkül Belle magányosnak érezte magát a férje uralkodási 
vágya úgy nőtt, ahogy a bankszámlája gyarapodott. Az asszonyt hibáztatta azért, 
hogy az előkelő társaság ügyet sem vet rájuk. Habár a szomszédok végül kíváncsiságból elfogadták a meghívásaikat, a házasságuk közben menthetetlenül tönkrement. 
Jim és a két idősebb gyerek megvetése a hízelgő Dennis karjába kergette az 
asszonyt. Azt hitte, a fiatalabb férfi mellett megtalálhatja a boldogságot, ám döntése súlyos tévedésnek bizonyult. 
-  Úgy tudtam, hogy azt a városrészt szanálják! - Boyd hangja felriasztotta 
Chrissyt a gondolataiból. - Azt hittem, ott minden házat rég lebontottak már. 
Egy piszkos, szűk utcán hajtottak végig, amely egy nagy építkezés közvetlen 
szomszédságában álló ócska bérházhoz vezetett. Több ablakot a lakók üveg híján 
bedeszkáztak. 
-  Nem igazán a Buckingham-palota, ugye? - csillogtatta keserű humorát 
Chrissy. 
Boyd egy felborult kukától biztos távolságban állt meg. 
-  Maga kis nebáncsvirág! - dorgálta. - Csak beszélgetni akartam. 
-  Nem vagyok nebáncsvirág. M-maga viszont nagyképűsködik, valahányszor 
csak kinyitja a száját! - Chrissy kipattant az autóból, a pár méterre lévő házig 
futott, s kinyitotta a kaput. 
-  Maga az, Miss Hamilton? - A szállásadónője elállta az útját. - Ma korábban 
jött haza. 
-  Ha megbocsát, Mrs. Davis... 
-  Mi van a lakbérrel? Ha nem fizet, még ma ki kell költöznie. 
-  Meg fogja kapni a pénzét... 
-  Megbízhatatlanok ezek a leányanyák. Nem lett volna szabad kiadnom magának a lakást, de megsajnáltam. Ennek most vége, nekem is ki kell valamiből 
fizetnem a számláimat, és... 
-  Mennyivel tartozik a hölgy? - kérdezte a kapuban felbukkanó Boyd Kenyon 
hűvösen. Mrs. Davis meglepetten fordult feléje. 
Chrissy ijedten figyelte, hogyan veszi elő Boyd a tárcáját. 
-  Háromheti lakbérrel - felelte az idős nő, és megmondta az összeget. 
Néhány bankjegy gazdát cserélt, mielőtt Chrissy megakadályozhatta volna. 
-  Ez nem lesz jó így! - tiltakozott. 
-  Miért nem? Nekem mindegy, ki fizet. Az a lényeg, hogy megkapjam a lakbért. - Mrs. Davis Boydra mosolygott, aztán haragos arccal ismét a lányhoz fordult. - Jegyezze meg, csak szombatig maradhatnak! - Ezzel eltűnt a lakásában. 
Chrissy lehajtotta a fejét, képtelen volt a férfira nézni. 
-  Postán elküldöm a pénzt - ígérte remegve. - Amint tu-tudom. 
-  Nem sürgős. 
Most még tartozik is Kenyonnak! De mi más választása maradt, ha egyszer a 
szállásadónője haladéktalanul meg akarja kapni a pénzét, neki meg nincs miből 
fizetnie? Boyd segítsége nélkül azonnal az utcára kerülne... 
Ez a megalázó helyzet teljesen letörte. Nagy nehezen fölemelte a fejét, s a 
férfira nézett. 
-  Köszönöm. - Nem bírt többet kinyögni. Sarkon fordult, és felszaladt a lépcsőn. Amikor belépett a kis lakásba, fellélegzett. Képtelen lett volna tovább elviselni Boyd társaságát. 
-  Hogyhogy ilyen korán jött haza? - érdeklődött Karén, aki a gyerekre vigyázott. 
-  Hosszú történet... 
A kicsi Rosie boldogan felkiáltott, s átölelte Chrissy lábát. 
-  Az ördögbe! - harsant fel egy férfihang. 
Chrissy ijedten megpördült, s a földbe gyökerezett a lába. Nem vette észre, 
hogy Boyd az emeletre is követte. 
2. FEJEZET 
Végtelenül hosszúra nyúlt a csend. Boyd közelében a legtöbb nő zavarba jött, 
s Karén sem volt kivétel. Talán felismerte a férfit, aki naponta szerepel a lapok 
társasági rovatában. 
Boyd közben beljebb lépett, végignézett az ott található néhány ócska bútordarabon meg játékon, aztán szemügyre vette a kislányt, és gúnyosan elmosolyodott. 
-  Erre nem számítottam. Még magát is szinte gyereknek tartom. 
-  Hamarosan betöltöm a huszonegyet! 
-  Pedig olyan, mint egy csitri, akivel még nem szabad kikezdeni. 
Chrissy összeszorította a száját. Boyd számára, úgy látszik, csak kétfajta nő 
létezik: olyanok, akikkel ágyba bújhat, s olyanok, akiket egyelőre tanácsosabb 
elkerülni... Megrémítette ez a gondolat, és utolsó találkozásuk fájó emlékét idézte 
föl benne. De ezen nem óhajtott most tépelődni. Inkább azon háborgott, hogy a 
férfi milyen szoknyavadász hírében áll. 
Elaine-nek, a nővérének futó viszonya volt vele. Chrissy azt hitte, nincs az a 
férfi, aki képes az ő számító, kőszívű és mindig magabiztos testvérét felkavarni, 
de lám, Boydba Elaine fülig szerelmes lett. S amikor a férfi szakított vele, majd 
néhány újság társasági rovatában leereszkedőn nyilatkozott róla, Elaine hiúságból 
hozzáment az első kérőjéhez. Chrissy ekkor - életében először - már-már megsajnálta. 
-  Szóval miatta nem költözhetett haza... - Boyd leguggolt, s megsimogatta a 
rózsaszín plüssállatkát, melyet a kislány mutatott neki. 
-  Rosie nyuszikája - mondta a kicsi komolyan. 
-  Nagyon szép. - A meleg mosolytól Boyd teljesen megváltozott. Egyetlen 
pillanatig a szokásos, gunyoros arckifejezés helyett valódi szívélyességet lehetett 
fölfedezni rajta. 
Chrissy hirtelen olyan... olyan emberinek találta. Zavartan pillantott érzéki 
szájára. 
-  Hogy az ördögbe került ilyen helyzetbe? - A férfi beletúrt Rosie sötétbarna 
fürtjeibe, mielőtt felegyenesedett. 
Mint mindenki más, ő is kézenfekvőnek találta, hogy a gyerek Chrissyé. A 
lány meg nem merte bevallani az igazat, nem merte megmondani, hogy Rosie a 
féltestvére, az anyjaés Dennis Carruthers házasságának utolsó szomorú emléke. 
-  Azt hiszem, jobb, ha most elmegy - szólította fel a férfit Chrissy mereven. 
-  Alighanem igaza van. Ez lenne a legjobb, és ha elfelejteném, hogy valaha 
is itt jártam. De sajnos, az a gyanúin, hogy ez nem fog menni. Magának nyilván 
egy fityingje sincs, s mivel most ráadásul a munkáját is elvesztette... 
-  És kinek ahi-hibájából? 
Boyd nem jött zavarba. 
-  Amikor négyszemközt beszélgetek valakivel, nem fontolok meg kínosan 
minden szót, de sohasem terjesztek hazugságokat. Ha mégis olyasmit állítottam 
volna, ami nem felel meg a valóságnak, nyugodtan kérdőre vonhat. 
Mennyire megvetem ezt az embert! - gondolta Chrissy. Megkínzottan fordult 
el. Ó, nem, Boyd semmit sem költött hozzá a tényekhez. Hamiltonék valóban 
újgazdagok, modortalanok és tapintatlanok. Az apja azt hiszi, hogy ha a vagyonával elkápráztatja az embereket, ezzel kivívja a tiszteletüket is. Csakhogy előkelő 
szomszédai egyszerűen lenézik... 
-  Ha jól értettem a szállásadónőjét, néhány napon belül ki kell költöznie 
jegyezte meg Boyd. - Van már másik lakása? 
-  Nincs - ismerte el vonakodva Chrissy. A férfi amúgy is tudja, hogy pénz 
nélkül az ilyesmi nem megy. 
Londonban rettenetesen magányos az ember, ha nincsenek barátai, és Chrissy 
valamennyit elvesztette, amikor abbahagyta főiskolai tanulmányait. Hirtelen a 
gyermekét egyedül nevelő anya helyzetében találta magát. 
-  És mit akar csinálni a hétvégén? Az utcán ver sátrat? - gonoszkodott Boyd. 
-  Majd megoldom valahogy... 
-  Hogyan? Miért nem kért segítséget az apjától? 
-  Három éve nem is beszéltem már vele. Dü-dühös rám, mert az anyámhoz 
költöztem. Rosie-ról nem is tud, de az sem változtatna a helyzeten, ha szólnék 
neki róla. Úgy érzi, elárultam azzal, hogy Belle-hez mentem. 
-  No és a bátyja? Meg Elaine? Egyikük csak... 
Chrissy keserűen fölnevetett. Sem Rory, sem a nővére nem mozdítana meg 
egy szalmaszálat sem az ő érdekükben. A bátyja Kaliforniában él a családjával, 
és ő is elítélte Belle-t azért, amit tett. Egyikük sem volt hajlandó megbocsátani a 
mamájuknak. Elaine még akkor sem jött el Londonba, amikor az anyja az intenzív 
osztályon feküdt, s már csak órái voltak hátra. 
Rosie létezéséről nem tudnak, és Chrissy nem is látta értelmét, hogy beavassa 
őket. A kislány anyjuk törvénytelennek minősülő kapcsolatából származik. Nagy 
botrány kerekedett, amikor Dennist letartóztatták, mert kiderült, hogy Belle előtt 
volt két másik felesége is, s egyiktől sem vált el. 
-  Úgysem jöttem ki soha apuval - magyarázta Chrissy, mivel ezekről a dolgokról nem óhajtott Boyddal beszélni. 
-  Ki tudna vele kijönni? - háborgott Boyd. - A tulajdon anyját is eladná, ha 
nyerne rajta! 
A férfi viselkedése kissé meglepte Chrissyt. Mivel vívhatta ki az apja Boydnak 
ezt a mérhetetlen haragját? Mielőtt ezt megkérdezhette volna, a férfi az órájára 
pillantott. 
-  Egy óra múlva üzleti tárgyalásom lesz. 
-  Ahogy már mondtam, postán elküldöm a pénzt. 
-  Felesleges. Tekintse úgy, hogy némileg kárpótoltam vele a munkahelye elvesztéséért! 
Chrissy elvörösödött. A megalázottság érzésétől könnyek szöktek a szemébe. 
-  Nem kérek a kö-könyöradományaiból! 
A férfi enyhén összehúzott szemmel nézett rá. 
-  Némileg az adósa vagyok, s maga segítségre szorul. - Ez lekezelően hangzott, mintha Kenyon fel sem tudná fogni, hogyan kerülhet valamelyest is értelmes 
ember ilyen szörnyű helyzetbe. 
-  Nem k-kell az átkozott pénze! 
-  A szállásadónője úgysem adja vissza, így kénytelen lesz elfogadni -jegyezte meg Boyd hűvösen. - Megkérdezhetem, mi van Rosie apjával? 
-  Ül - közölte tömören Chrissy. 
-  Börtönben? - Habár általában nem lehetett könnyen kibillenteni a lelki 
egyensúlyából, Boyd most egy pillanatra megrökönyödött. - Ha már lúd, legyen 
kövér, ugye? 
Chrissy azt hitte, rosszul hall, de eszébe jutott, hogy Boyd Kenyon kíméletlenül 
őszinte tud lenni, ha a véleménye szerint igaza van. Türelmetlen és nyughatatlan, 
nem fecséreli udvariaskodásra az idejét. 
-  Ha nem tévedek, indulni készült - vetett véget a vitának Chrissy. 
-  Vagy visszakönyörgi magát az apjához, vagy szociális segélyért folyamodik. Egyedül nem boldogul. 
-  Nagyon szeretném, ha most távozna! - Chrissy az ajtóhoz sietett, és kitárta. 
Boyd elindult kifelé, aztán egy pillanatra megállt, és a lány szemébe nézett. 
Ezen a napon most találkozott először igazán a pillantásuk, és Chrissy úgy érezte, 
szinte elmerül a szeme kékjében. Akadozott a lélegzete, s furcsa izgalom járta át 
az egész testét. 
Boyd váratlanul végighúzta ujját a lány telt, puha ajkán. 
-  Maga érzelgős természetű! így könnyen kínos helyzetbe kerülhet. A szenvedélytől csupán egy lépés a szenvedés. 
Chrissyt teljesen összezavarták, ugyanakkor meg is riasztották azok az érzések, amelyeket a férfi közelsége ébresztett benne, s hátrálni kezdett. 
-  Menjen már! - rivallt rá Boydra. 
Miután a hívatlan látogató távozott, Chrissy az egyik közeli székre rogyott, s 
az ölébe vette Rosie-t. A kicsi odabújt hozzá, és hamarosan elaludt, ő meg közben 
az emlékezetébe idézte, ahogy ez a férfi egyszer már teljesen feldúlta az érzelemvilágát. Mihelyt közelebb kerül hozzá, szinte megbénul, és úgy érzi, kicsúszik a 
lába alól a talaj... Most legalább Kenyon dühkitörését nem kellett elviselnie. 
Aligha sejti bárki is, mi rejtőzik ennek az alaknak a hűvös mosolya és megnyerő külseje mögött, de Chrissy a saját bőrén tapasztalta, hogy Kenyon milyen 
szörnyűségekre képes. Boyd minden jel szerint nem emlékszik már arra az estére, 
amikor a durva szavaival szinte letaglózta őt. Miért is emlékezne? Hiszen csak a 
híresen közönséges Hamilton család egyik tagjáról volt szó. 
Chrissy riadtan észlelte, hogy még ilyen hosszú idő múltán is mennyire bántja 
az eset. Buta és rettenetesen hiszékeny volt akkoriban. 
Nem, soha nem felejti el azt a megaláztatást! Boyd elég sokat ivott, s azt hitte, 
hogy a többi nőhöz hasonlóan Chrissy is felkínálkozik neki, pedig éppen Kenyon 
volt az, aki először a lányhoz nyúlt, ha csak futólag is. Utána meg dühösen méregette, mintha elviselhetetlenül visszataszítónak találná. És Chrissynek, miközben 
szédült a szégyentől és az idegességtől, még a férfi szidalmait is el kellett viselnie. 
-  Ha nem vigyázol, ugyanolyan cafka leszel, mint a nővéred! - ordított rá 
dühösen. - Már lefeküdtem jó néhány nővel, de azért vannak bizonyos igényeim! - Miután Elaine-t lepocskondiázta, azt sem rejtette véka alá, mi a véleménye 
őróla. És éppen egy ilyen alaknak volt képe figyelmeztetni őt arra, hogy óvakodjék 
a ledér élettől?! 
Hogyan hihette róla Boyd, hogy ő is csupán egyike azoknak a nőcskének, akik 
mindent elkövetnek, csak hogy az ágyába vigye őket? Sohasem tagadta, hogy 
rendkívül vonzó férfinak találja Kenyont, de nem kedvelte. Kiállhatatlannak tartotta. 
Ennek ellenére szinte elolvadt, amikor a férfi annak idején megcsókolta. Úgy 
érezte, a viselkedésével hűtlen lett önmagához. A szégyen és az ijedség ugyanúgy 
gyötörte, mint a férfi maró gúnya, s a legszívesebben meghalt volna bánatában. 
-  És most mi lesz? - Karén felvette a kabátját, majd a lépcső felé tolta nehéz 
táskáját. - Rettenetesen aggódom magáért. 
-  Ha segélyért jelentkezem, elveszik tőlem Rosie-t, és nevelőszülőket keresnek neki - suttogta Chrissy. 
-  Ostobaság! Legfeljebb valami átmeneti szállásra dugják be mindkettőjüket. 
-  Nem vagyok az anyja, ezért semmiféle jog nem illet meg - emlékeztette 
Chrissy megkínzottan Karent. - Bár Dennis biztosan beleegyezne az örökbeadásba, ha megkérdeznék. Kezdettől fogva nem akarta Rosie-t. 
-  Mi beleszólása lehet neki ebbe? 
-  Végtére is ő a csöppség apja. 
-  Rosie igazán aranyos kislány, de nem értem, hogy a maga korában miért 
vesz a nyakába ekkora gondot - folytatta kertelés nélkül Karén. - Magát igazán 
nem terheli semmiféle felelősség Rosie-ért! Milyen életet tudna neki biztosítani? 
-  Karén! - kiáltott fel Chrissy megbántottan. 
-  Az lenne a legjobb, ha valami rendes családhoz kerülne. Akkor lenne apja, 
anyja meg nyugodt otthona. Térjen észhez! Én visszamegyek Liverpoolba, mert 
itt nem találok rendes munkát. Londonban maga sem boldogul egy gyerekkel. 
-  Elboldogultam eddig is, volt munkám. 
-  De csak volt! Nézzen szembe a tényekkel! Váljon meg Rosie-tól. Még ha 
talál is másik állást, sosem fog annyit keresni, hogy fel tudja nevelni. Hiszen még 
tisztességes szakmája sincs! 
Chrissy megkönnyebbült, amikor végre befutott a rendelt taxi. Be kellett azonban látnia, hogy Karennek sok mindenben igaza van. A jószívű teremtés szinte 
ingyen vigyázott Rosie-ra, és ő sohasem fog annyit keresni, hogy egy igazi pótmamát alkalmazhasson. 
Merő önzésből tartja magánál Rosie-t? Mit nyújthat neki? Szegénykének nincs 
elég ruhája, kénytelen beérni néhány ócska játékkal, ráadásul két nap múlva már 
fedél sem lesz a feje fölött. Hát nem érdemelne csakugyan ennél jobb életet? 
Mivel nem a gyámja a kicsinek, nem mer szociális segélyt kérni. A születési 
anyakönyvön kívül hivatalosan semmi nyoma sincs a gyerek létezésének. Az anyja halála előtt háromszor költözködtek, minden alkalommal kisebb, olcsóbb lakásba mentek, de sehol sem jelentkeztek be, így nem is szerepeltek az állami 
szervek nyilvántartásaiban. Belle egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni 
a szegénységét, és ezért még családi pótlékért sem folyamodott. 
Belle sohasem heverte ki, amit Dennis művelt vele. Negyvenöt éves kora ellenére nem a terhesség roppantotta össze, hanem az őt ért szégyen: az, hogy egyszerűen nem kellett már a férfinak, amikor elfogyott a pénze, s hogy Dennist végül 
még le is tartóztatták, ami nagy port vert föl. 
Chrissy abban reménykedett, hogy a szülés után az anyja állapota javulni fog. 
De Belle egyre fásultabb lett, elhanyagolta önmagát és Rosie-t is. Orvoshoz sem 
akart menni, amikor kiújult az asztmája. Egy megfázás szövődményeként aztán 
tüdőgyulladást kapott. Hiába került végül mégis kórházba, már késő volt. 
Az anyja halála után Chrissy azonnal máshová költözött Rosie-val, s így 
megint kikerültek a hatóságok látóköréből. 
Másnap reggel fél nyolckor kopogtattak. Chrissy ajtót nyitott, és meghökkenve 
meredt Boyd Kenyonra. 
A férfi kihasználta a zavarát, és belépett a lakásba. 
-  Reggelizett már? Nem akartam elkerülni, ezért jövök ilyen korán. - Rosie 
eléje sietett, s ő leguggolt hozzá. - Van, aki vigyáz rá? 
-  Nincs. - Chrissy megijedt, amikor látta, milyen lelkesen ölelgeti a kislány 
Boydot. Nyilván az is közrejátszott ebben, hogy ritkán találkozik férfiakkal. 
-  Vedd fel Rosie-t! - sürgette a csöppség. 
-  Várj egy picit... - Boyd elővette zsebéből a telefont, s taxit rendelt. - Az én 
autóm nem alkalmas gyerekszállításra. Meghívom magukat reggelire. Cumisüveg 
is kell a kicsinek? - Ezzel fölvette Rosie-t. 
-  Már majdnem két és fél éves -jegyezte meg Chrissy szárazon. 
Boyd vállat vont. 
-  Nem értek a gyerekekhez. 
A férfi alighanem azt gondolja, hogy rájuk férne egy kiadós reggeli. Chrissy 
nem talált más magyarázatot erre a meghívásra. 
-  Nem megyünk sehová. Semmi szükség rá, hogy etessen bennünket! 
-  Olyan vékony. Csak nem kóros soványságban szenved? 
-  P-persze hogy nem! - fortyant fel a lány. 
Boyd gúnyosan mosolygott. 
-  Ki nem állhatom a koplaló nőket, én ugyanis nagyon szeretek enni. 
Ez egyáltalán nem látszott rajta. Kisportolt, izmos testén a súlyfelesleg legcsekélyebb jelét sem lehetett fölfedezni. Rosie a plüssnyusziját kérte, s ragyogó 
mosollyal jutalmazta Boydot, amikor az odaadta neki. Chrissynek meg kellett 
állapítania, hogy a férfi meglepően türelmesen viselkedik a kicsivel. 
-  Lenne egy állás a maga számára - szólt Boyd mintegy mellékesen. 
-  Hol? Kinél? 
-  Ezt inkább majd tele gyomorral beszéljük meg. De ne tápláljon hiú reményeket! Nem Londonban van, s talán nem is felel meg az igényeinek. 
Szóval ezért jött Kenyon! A lelkiismerete megkívánja, hogy továbbra is törődjön velük, mert a nemesség kötelez. Chrissy elpirult, sértőnek érezte ezt. Nem 
szívesen fogadna el tőle segítséget. De megengedheti magának, hogy visszautasítson egy ilyen ajánlatot? És ha kapna is valamilyen állást a városban, hol lakna, 
és mihez kezdene Rosie-val...? 
A taxiban a kislány komolyan és csendesen ült Boyd ölében. Kifogástalanul 
viselkedett, s hevesen ellenkezett, amikor Chrissy át akarta venni a férfitól. 
-  Nem. Rosie nem megy Kissyhez! 
-  Ő nem Kissy, hanem anyu -jegyezte meg Boyd rosszallóan. -Mondd szépen: anyu. 
A kicsi engedelmeskedett. 
-  Mi jut eszébe?! - sziszegte Chrissy. 
-  Meglehetősen ostoba szokás, hogy nők gyakran a keresztnevükön szólíttatják magukat a gyerekükkel. 
-  Ehhez semmi köze! Ne avatkozzon a dolgaimba! 
-  A gyereknek tudnia kell, kicsoda maga. 
Chrissy összeszorította a száját. Minek vitatkozik? A reggeli után valószínűleg 
örökre elválnak útjaik, és Rosie is hamar elfelejti ezt a találkozást. Mivel az igazságot nem óhajtotta elmondani a férfinak, inkább hallgatott. 
Az előkelő szálloda éttermében azonnal hoztak egy gyerekszéket, és a főpincér 
különleges figyelemben részesítette őket. 
-  Az állásról akart beszélni - emlékeztette Boydot a lány, miután rendeltek. 
-  Ott lakhat a házban, a gyerek sem akadály. A tulajdonos egyedül él, legfeljebb nagy ritkán fogad vendégeket. 
Chrissy a homlokát ráncolta. Ilyesmire nem számított. 
-  És hol volna ez? 
-  A maga szűkebb hazájában. 
-  Pontosabban? 
-  Körülbelül öt mérföldre Southforktól, az erődtől. 
Chrissy nagyot nyelt. Az apja keresztelte el erődnek a házát, ám a név egyáltalán nem illett a spanyolos árkádokkal és lámpaoszlopos kocsifeljáróval hivalkodó kúriára. 
-  Mi lenne a dolgom? - folytatta a kérdezősködést, bár egyelőre fogalma sem 
volt, miként tudna ennyire közel dolgozni az egykori otthonához. 
Kihozták az ételt Boyd élvezettel nekilátott a sonkás tojásnak, gombának, apró 
szemű paradicsomnak és sült krumplinak, s nem sietett a válasszal. 
-  Szakácsnő, házvezetőnő, mindenes lenne - felelt végül. - Nincs pontosan 
rögzített munkakör. Ha nem elég rugalmas és strapabíró, akkor nem magának 
való. 
-  Azt akarja ezzel mondani, hogy végkimerülésig kellene dolgoznom? 
-  Dehogy! Ha szükség lesz rá, a tulajdonos további személyzetet is fölvesz. 
De egyelőre ez felesleges, mivel a házat éppen felújítják, így gyakorlatilag építési 
terület, és bútor is alig akad még benne. A ház ura még nem költözött be. így az 
első időkben jobbára magára lesz utalva. Van azonban telefon, s rendelkezésére 
bocsátanak egy gépkocsit. Mit szól hozzá? 
-  És a fizetés? Tud valamit róla? 
A férfi egy nagyvonalú összeget nevezett meg. 
-  Nem sok éppen - tette hozzá. - De vegye számításba, hogy nem kell lakbérre 
és a létfenntartásra költenie! 
-  Remélem, nem tréfál... - Chrissy örömében majd kibújt a bőréből, próbálta 
azonban ezt leplezni. Az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. - Miért éppen 
én kapom ezt a lehetőséget? 
-  Volt egy pályázó, de visszalépett. A ház állapota láttán meggondolta magát. 
-  Nincsenek ajánlásaim. 
-  Ha tud főzni, magáé az állás. 
-  És m-milyen ember? Úgy értem, a tulajdonos. 
Boyd hátradőlt a széken, s gúnyosan felhúzta a szemöldökét. 
-  Nem hiszem, hogy egyből az ágyába akarná vinni. 
-  N-nem erre gondoltam! 
A férfi jókedvűen nézte asztaltársa kipirult arcát. 
-  De azért akadnak nők az életében - fűzte hozzá somolyogva. 
.   - Ehhez nekem s-semmi közöm! 
-  Egyébként a nyugodt életet kedveli, jobban szereti a lovakat, mint az embereket, és a legtöbb idejét a szabadban tölti. A bútorokat nem kell örökké fényesítenie, az ilyesmire nem sokat ad. 
-  Ha megnősül, más lesz a helyzet. 
-  Nem fog megnősülni -jelentett ki Boyd. - Mert semmi sem szól a házasság 
mellett, de annál több ellene. 
-  Mikor lesz a bemutatkozó beszélgetés? 
-  Éppen most esett túl rajta. - Boyd figyelme eközben Rosie felé fordult, aki 
éppen egy gombafejet próbált elcsenni a tányérjáról. 
-  Maradj nyugton, Rosie! - szólt rá Chrissy. - A tulajdonos a maga ajánlása 
alapján felvesz? 
-  Ha akarja az állást, máris a magáé - nyugtatta meg a férfi, s közben Rosienak odaadta a kiszemelt gombát. 
-  Az illető nagyon jó barátja lehet... 
Boyd nem válaszolt, s Chrissy érezte, hogy a téma kissé már untatja a másikat. 
-  Mikor kezdhetek? - érdeklődött. 
-  Akár azonnal is. - Rosie most mohó pillantásokkal a paradicsomot méregette. Boyd abból is adott neki, aztán rosszallón megjegyezte: - Miért nem akarta, 
hogy mást is rendeljek szegénykének zabpelyhen és tejen kívül? Hiszen éhes! 
-  Éppen csak szeret mások tányérjából nyalakodni. - Chrissy a homlokát ráncolta. Ha elvállalja az állást, alighanem Torbald Manort, Boyd nagyapjának hajdani otthonát is viszontlátja majd. Vajon Boyd ott lakik még? Nem volt benne 
biztos, hogy a férfi örökölte-e a birtokot. A nemesi címet hivatalosan nem kaphatta 
meg, mivel az anyja, Chrissy tudomása szerint, nem élt házasságban az apjával. 
Házasságon kívül született! - rémüldözött annak idején Elaine. - Alig tudom 
elhinni... egy ilyen családban! 
-  Végzett? - Boyd várakozón nézett rá. 
-  Igen. - Chrissy eltolta magától a félig üres tányért. 
-  Tizenkettőre Brightonban kell lennem. 
A taxiban telefonon keresték Kenyont. Az egyik lovakat szállító kocsit baleset 
érte. A nyomdafestéket nem tűrő kifejezések hallatán, amelyeket a férfi használt, 
Chrissy legszívesebben befogta volna kishúga fülét. Mrs. Davis házához értek 
már, mire a férfi befejezte a beszélgetést, és zsebre vágta a telefont. 
-  Az utazás kissé körülményes lesz - szólt, miután kiszálltak. 
-  Milyen utazás? - nézett rá értetlenül Chrissy. 
-  Holnap délután üljenek fel a readingi vonatra. Rendben? 
-  Persze. 
-  Jó. - Boyd kinyitotta otthagyott autóját, elővett egy jegyzettömböt, és felírt 
valamit egy lapra. - A vasútállomásról hívja fel ezt a számot, és keresse Hamishi! 
Ő majd elviszi magukat az udvarházba. - Boyd ezek után beült a kocsiba, és 
elhajtott. 
Rosie szája gyanúsan legörbült, mert ez a kedves bácsi el sem búcsúzott tőle. 
A folyosón Mrs. Davis várta őket. 
-  Úgy látom, megoldódnak a gondjai. 
-  Bocsásson meg, én... 
-  Gyanítom, ki ez a férfi! Szóval hajlandó végre vállalni a felelősséget? Egy 
kicsit elkésett, nem gondolja? 
-  Sajnálom, de nem értem, miről beszél. - Chrissy megpróbálta kikerülni az 
idős asszonyt. 
-  Nem szeretné, hogy nyilvánosságra kerüljön a dolog. De mindenki láthatja, 
hogy a gyerek az övé! Ugyanolyan a haja és a szeme. El kellett volna adnia ezt a 
történetet valamelyik újságnak. Ilyesmivel sok pénzt lehet keresni. 
Mrs. Davis azt hiszi, hogy Boyd Rosie apja!? Jóságos ég... 
-  T-téved! - Chrissy nagyon megijedt. - S-semmi köze a kislányhoz! 
-  De hát kifizette a lakbérét. - Az asszony leereszkedőn mosolygott. 
Annak alapján ítéletet alkotni, hogy Rosie-nak sötétbarna a haja és kék a szeme... Micsoda szemtelenség! Chrissy mindamellett nem bosszankodott sokáig 
szállásadónője szavain. 
-  Munkát kaptunk, Rosie! - Átölelte a csöppséget. - A gazdánk elvárja tőlem, 
hogy úgy főzzek rá, mint a Ritzben. Nem számít, milyen keményen kell dolgoznom, elégedett lesz! 
A gazdánk... - gondolkozott el Chrissy a homlokát ráncolva. Boyd még a 
munkaadója nevét sem közölte! Udvarházról beszélt, ám ez egymagában még nem 
mond semmit. Pedig elég jól ismeri a környék nagyobb birtokait... 
-  Sajnálom, hogy ilyen későn érkeztünk - mentegetőzött Chrissy. 
-  Ühüm - morgott a bajsza alatt Hamish. 
Egy bombariadó miatt elakadt a vasúti közlekedés, és örülhettek, hogy egyáltalán elérték úti céljukat. De Chrissy magyarázkodása sem derítette jobb kedvre 
a férfit az igenen és a nemen kívül egyetlen szót sem szólt hozzájuk, mióta a 
pályaudvaron beszálltak a terepjáróba. 
Hamish zömök ember volt. Kissé meglepődött, amikor meglátta őket. Valószínűleg nem erre számított. Aztán felfigyelt arra, hogy a nő nem visel karikagyűrűt, és még komorabb lett. 
Elutasító magatartása lassan kezdte idegesíteni Chrissyt. Boyd kissé elhamarkodta talán az alkalmazását. Mi lesz, ha az új főnöke is úgy fogadja majd őket, 
mint az udvarház alkalmazottja...? Rosie teljesen kimerülten aludt a karjában, és 
ő sem vágyott most másra, mint egy ágyra. Holnap is ráér a jövőn törni a fejét. 
A fényszórók fákat és sövényeket világítottak meg, mást nem lehetett kivenni, 
ám Chrissy pontosan tudta, merre járnak. Hamish keresztülhajtott a falun, és végül 
ráfordult egy meredek mellékútra, amely korábban tele volt kátyúkkal és gazzal. 
Most új burkolatot kapott, s az útszéli fákat és bokrokat is megmetszették. 
-  Hiszen ez Mrs. Easton háza! - kiáltott fel Chrissy. 
-  Westleigh Hall - helyesbített Hamish. 
-  Azt hittem, lakhatatlan. - A házat Chrissy sohasem látta, mert messzire esett 
az országúttól, de emlékezett az idős hölgyre, aki vasárnaponként mindig más-más 
mókás kalapban jelent meg a templomban. A halála óta üresen állt az épület. 
-  Majdnem az. De a főnök mindenre gondol... - Úgy tűnt, Hamish szeretett 
volna mondani még valamit, de aztán Chrissyre nézett, és inkább összeszorította 
a száját. 
Egy kivilágított kapusház mellett hajtottak el. A főépület sötétben állt. Chrissy 
Rosie-val a karján nehézkesen kiszállt a terepjáróból, és követte a bőröndjeiket 
cipelő Hamisht. Az ajtó nyitva volt. 
A férfi felkattintott egy kapcsolót. 
-  Világítás, úgy látszik, nincs. - Eltűnt a sötétben, és némi kotorászás után 
egy zseblámpával tért vissza, majd Chrissyt ey nagy, üres konyhába vezette. 
A hűtőszekrényben bizonyára talál ennivalót. Én megyek is. 
Chrissy Rosie-val a karján egy székre roskadt, és a sírás környékezte. Nincs 
világítás, sem fűtés. De hát mit várt? Nem vendégnek jött ide, hanem házvezetőnőnek. Egy régi fotelba fektette a testvérét, s betakarta a kabátjával. Aztán elindult, 
hogy ágyat keressen. Eléggé hátborzongató volt felmenni a lépcsőn a zseblámpa 
fényében szellemszerű árnyak rajzolódtak a falra, és az ajtónyílások is félelmetes 
képet mutattak. Chrissy minden helyiségbe bevilágított, s három új fürdőszobára, 
de csak egyetlen berendezett hálószobára bukkant. 
Az emeleti folyosó végén egy szűk lépcső vezetett föl a tetőtérbe. A lány ijedten megtorpant. Az utat tátongó lyuk zárta el, amelyből előmeredeztek a földszinti 
mennyezet gerendái. A ház tényleg rossz állapotban van, állapította meg. 
Nyilván neki szánták ezt az egyetlen bebútorozott hálószobát... Felhordta a 
csomagokat, a kanapét a franciaágy mellé tolta - Rosie ugyanis állandóan forgolódik álmában, s ha mellette fekszik, ő sem tud nyugodtan pihenni -, elővette a 
bőröndből a gyerektakarót, magának pedig hálóinget keresett. 
A hűtőben csak három üveg pezsgőt, fonnyadt paradicsomot és penészes felvágottat talált. Az egyik szekrényben egy csomag kekszre is rábukkant, de legszívesebben egy jó meleg teát főzött volna. 
Aztán meggondolta magát inkább ágyba bújik, ott legalább nem fázik! Felvitte 
Rosie-t, és a kanapéra fektette. A szomszédos fürdőszobában persze meleg víz 
sem volt. Miután úgy-ahogy megmosdott, még egyszer megnézte a húgocskáját, 
kikapcsolta a zseblámpát, és dideregve bemászott atakaró alá. Azonnal elaludt. 
Alma annyira valóságosnak tűnt, hogy Chrissy egy pillanatig azt hitte, ébren 
van. Egy férfi cirógatta a vékony hálóing alatt, és a bőre felforrósodott a kezétől. 
Lihegve nyújtózkodott, amikor kedvese a mellbimbóját kezdte simogatni, és vágyakozva magához rántotta a fejét. A csók olyan izgalommal töltötte el, hogy 
megnyugodott, biztosan csak álmodik, mert ezek az érzések nem lehetnek valódiak. 
Aztán hirtelen ismerős hangot hallott: Rosie beszélt álmában. Ettől rádöbbent, 
hogy mégiscsak ébren van. Ijedten fordította el a fejét. 
-  Engedjen el! - Az ösztöne megsúgta, ki is ez a férfi, de egyszerűen nem 
akarta tudomásul venni, mert egy vadidegent kevésbé talált volna ijesztőnek. 
Amint kiszabadult, felült, és az álláig húzta a takarót. Ebben a pillanatban 
kigyulladt a lámpa. Chrissy riadtan nézett Boyd dühtől szikrázó szemébe. 
-  Mi az ördögöt keres az ágyamban? - förmedt rá a férfi. 
3. FEJEZET 
Chrissy lehunyta a szemét. 
-  Talán magára ve-vehetne valamit! 
-  Szeretném tudni, hogy kerül ide! - ismételte Boyd magából kikelve. 
Chrissy még mindig maga előtt látta a férfi karcsú, izmos, félmeztelen alakját. 
Szinte megbénult zavarodottságában. Hogyanjutott Kenyon ebbe a házba? És ami 
még rosszabb: mit művelhetett vele, amíg félig aludt? 
-  Le-lenne szíves elhagyni a szobát? 
-  Ez az én szobám! - kiabálta Boyd, miközben fölvette az ingét. 
-  Felébreszti Rosie-t! 
-  Micsoda? - Boyd ijedten megkerülte az ágyat, s hitetlenkedve nézte a kanapén alvó gyereket. - Ő is itt van? Mi majdnem... és ő láthatta volna... A fenébe 
is! - Felkapta Chrissy , kivitte a folyosóra, ott a talpára állította, aztán lábujjhegyen 
visszaosont az ajtóhoz, és igen óvatosan becsukta. Felesleges volt ez a nagy elővigyázatosság. Rosie mélyen és nyugodtan aludt. 
-  Tu-tudni akarom, mit keres itt! - méltatlankodott Chrissy. 
-  Majd odalenn megbeszéljük. Remélem, elég meggyőző lesz a magyarázata! 
Chrissy visszament a hálószobába, előkotort a bőröndből egy hosszú, bő pulóvert, s magára húzta. 
-  Ha felébred a gyerek, felrobbanok! - fújtatott Boyd. 
-  Rosie füle mellett most akár ágyút is elsüthetne. Teljesen kimerült. 
-  És ennek örülnöm kellene? - A férfi lerohant a lépcsőn. 
-  Hogy m-mert hozzám nyúlni?! - Chrissy a sarkában maradt. 
-  Nem tudtam, hogy maga az. - Útközben Boyd felkapcsolta a lámpákat. 
-  Azt hittem, nincs áram. 
-  Az iparosok elfelejtették visszakapcsolni a biztosítékot. - Boyd a konyhába 
érve az asztalnak támaszkodott, és fenyegető pillantást vetett a lányra. - Hadd 
halljam hát: mit keresett az ágyamban? 
-  Ez az egyetlen ágy a házban! 
-  Úgy volt, hogy ma délután ideszállítják a bútorokat. - Boyd egy pillanatig 
némán méregette Chrissyt. - Nem néztem utána, amikor megjöttem. Bekapcsoltam az áramot, aztán sötétben mentem fel, nehogy felébresszem magukat. 
-  A tapintata szinte me-megható. - Hirtelen beléhasított Chrissybe a felismerés. - Ez a ház akkor a ma-magáé? 
-  Az enyém, és nem pazarlom udvariaskodásra az időt, ha valakit az ágyamban találok! -felelte Kenyon gúnyosan. 
Tehát Westleigh Hall az övé... Elhallgatta előlem, szándékosan megtévesztett, 
hökkent meg Chrissy. Szólni sem tudott a rémülettől. Boyd Kenyon a munkaadója! Mit jelentsen ez? Azért ajánlotta fel az állást, hogy csúfot űzzön belőle? 
Az új főnökének anyagi nehézségei lehetnek, ha egy gyerekes nőt alkalmaz, 
akinek se ajánlólevele, se tapasztalata. Boyd Ferrarija azonban nem erre utalt. 
Nyilván találhatott volna megfelelőbb munkaerőt. 
-  Nem tudtam, hogy az a maga ágya. És mint már mondtam, más fekhelyet 
nem találtam az egész házban. Valahol csak le kellett dőlnünk! Nem volt villany, 
se fűtés, se ennivaló... 
-  Itt a pénz ennivalóra. - Boyd felnyúlt, és a hűtő tetejéről levett egy halom 
bankjegyet meg egy cédulát, amelyen a vásárlandó holmik listája állt. A hűtőszekrény olyan magas volt, mint Chrissy. A zseblámpa fényénél észre sem vehette az 
üzenetet. 
-  Este t-tíz óra lett, mire ideérkeztünk. - Chrissy elmesélte a bombariadót. 
Nem láttam a cédulát. 
-  Én meg arra számítottam, hogy ma meleg vacsorát kapok. 
Chrissy most értette meg, miért orrolnak meg oly gyakran az asszonyok a 
férjükre. 
-  Abban maradtam Hamishsel, hogy nála és a feleségénél, Flossnál a kapusházban töltik az éjszakát, ha nem érkeznek meg időben a bútorok - folytatta Boyd 
ingerülten. - Miért nem fogadta el a meghívásukat? 
Ha megmondom, hogy nem volt itt semmiféle meghívás, kellemetlen helyzetbe hozom Hamisht, töprengett a lány. Márpedig neki szüksége van erre az állásra, 
s nem engedheti meg magának, hogy összevesszen a többi alkalmazottal. 
-  Nem akartam a terhükre lenni. - Már reszketett, annyira fázott. 
-  Tegyen fel a kannában vizet! Valami forróra vágyom... Abból már úgysem 
lesz semmi, hogy másképp melegedjek föl. 
-  A kannában? - Az illetlen megjegyzés felbosszantotta Chrissyt. 
-  Tudja, abban az izében, aminek csőre és füle van. 
A lány szerencsére megtalálta a mosogató mellett a kannát. Habár legszívesebben Boyd fejéhez vágta volna, megtöltötte, és feltette a tűzhelyre. 
-  Miért ha-hallgatta el, hogy magának fogok dolgozni? 
-  Elejét akartam venni annak, hogy kapásból nemet mondjon. Még egy ilyen 
lehetősége úgysem adódott volna. Nekem házvezetőnőre van szükségem, magának pedig munkára. Ez minden. 
Chrissy gyanította, hogy ez korántsem minden. Bosszúsan azon kapta magát, 
hogy mereven bámulja a férfit. Boyd inge nyitva volt, s kilátszott széles, izmos 
mellkasa és lapos hasa. Spanyol apjától örökölte sötét bőrszínét, így mindig napbarnítottnak látszott. 
Ő is bálványozza majd, mint a többi nő? Hiszen le sem tudja venni róla a 
szemét! Vagy csak az a baj, hogy az imént a hálószobában történtek emlékezetébe 
idézték azt abizonyos három évvel ezelőtti estét? Boyd akkor éppen csak hozzáért, 
s körülötte megszűnt a világ. 
És a mai éjszaka? Chrissy még sohasem érzett így, és nem tudta, hogy a viselkedése mennyire szokványos. Lehet, hogy minden tapasztalt férfi képes ilyen izgalmat kelteni egy nőben... de nyilván bizonyos testi vonzalom is kell hozzá. 
Ez a gondolat felkavarta. Semmi értelme, hogy áltassa magát! Ez a férfi egyszerűen elbűvölte - testileg vonzódik hozzá. Szinte elolvadt a karjában. Vajon 
mennyire vette észre ezt Boyd? Chrissy ráébredt, hogy nem maradhat ebben a 
házban. 
-  A víz forr. A fenti polcon talál kávét, cukrot, tejet, s ott vannak a csészék 
is. - Olyan szenvtelen hangon mondta ezt Boyd, mintha mi sem történt volna. 
-  Nem hiszem, hogy magánál dolgozhatok - kezdte Chrissy. - Azok után, 
hogy... 
-  Mik után? Le akartam feküdni, s mivel az ágyamban egy nőt találtam, ösztönösen ennek megfelelően viselkedtem. 
Chrissy felháborodott. 
-  Ez olyan vi-visszatetsző! 
-  Úgy beszél, mint valami szűzike, pedig Rosie-t nyilván nem a gólya hozta. 
Boyd gúnyosan felhúzta a szemöldökét. 
-  Nem óhajtok erről tá-társalogni! - Chrissy hátat fordított a férfinak. 
-  Merő kíváncsiságból, hadd kérdezzem már, szerette Rosie apját? 
Chrissy megpördült. 
-  Nem! - Ebben a pillanatban rájött, hogy az anyja helyett válaszolt. - Azt 
hittem, szeretem, de cs-csak afféle fellángolás volt. 
-  Tartja vele a kapcsolatot? - Boyd egy pillanatra elhallgatott. - Ugy értem, 
meglátogatja néha a börtönben? 
-  Nem. 
-  Vár rá, míg kijön? 
A lány megrázta a fejét. 
-  Akkor térjünk vissza arra, ami kettőnk között történt... 
-  Ne kezdje újra! - vágott Boyd szavába Chrissy. 
-  Azt hiszem, mellőzhetjük a merev társalgási formákat -jelentette ki Boyd. 
Hiszen hajszál híján szeretkeztünk. 
-  Szó sincs róla! 
A férfi összehúzott szemmel méregette a lányt. Pillantása felfelé siklott szép, 
karcsú lábán, amelyet a bő pulóver nem takart el, egészen keskeny arcáig, zöld 
szeméig és telt, érzéki szájáig, majd a lány kócos vörösesbarna haján állapodott 
meg. 
-  Nagyon izgató nő vagy - állapította meg kerek perec. A hangja egészen 
másképp csengett, mint egyébként, szinte simogatott. 
Chrissynek nagy önuralmába került, hogy valamiképpen elkészítse a kávét. 
-  K-kérsz cukrot és tejet? 
Próbált nem törődni a kettőjük között támadt feszültséggel. Boyd nem gondolhatja komolyan, amit az előbb mondott! A hálószobában csakugyan átléptek egy 
bizonyos határt, s emiatt kissé zaklatottak. Lehet, hogy a férfi most azzal próbál 
enyhíteni a dolgon, hogy bókol neki? Ha ügyet sem vet rá, talán abbahagyja. 
-  Cukrot, tejet? - ismételte remegve. 
-  Egy cukrot, tej nélkül. 
Chrissy idegessége kissé alábbhagyott. 
-  Csak ugatok, de nem harapok - dünnyögte Kenyon. - Csinálj magadnak is 
egy kávét, és ülj le! 
Ez szinte parancsként hangzott. Most világosodott meg a lány előtt igazán, 
mennyire függ Boydtól. Elkészítette a saját kávéját, aztán az egyik székre roskadt. 
Hamar megitta a feketéjét, majd szórakozottan maga elé bámult. 
-  Nem kedvelsz engem -jegyezte meg Boyd. 
Chrissy ijedten emelte föl a fejét. 
-  Ne félj, nem zavar! Ez teljesen új élmény számomra, s van benne valami 
izgató - folytatta a férfi nyugodtan. - Akkor kezdhetsz majd aggódni, ha elmúlik 
az újdonság varázsa. 
Hajnali hármat mutatott az óra. A lánynak nem volt igazán kedve talányokon 
tömi a fejét. 
-  Akkor hol aludjak most? 
-  Menj csak fel! Én még maradok egy ideig. 
Chrissy az ajtónál megtorpant. 
-  Egy ideig? 
Boyd elhúzta a száját. 
-  Nem fogom éjnek évadján felébreszteni Hamisht és Flosst! Az ágy odafent 
elég széles. Majd ruhában fekszem le... 
-  Szó sem lehet róla! 
-  Csak nem akarod, hogy a földön aludjak?! Ne legyél már ilyen makacs! 
Észre sem fogod venni, hogy ott vagyok. 
Chrissy nem szólt semmit, de felháborodva nézett rá. Aztán mélyet sóhajtott. 
Az ágy csakugyan elég széles, Boyd ruhában lesz, ő viszont itt mindjárt álltó 
helyében elalszik. Csak az a fontos, hogy reggel előbb keljen föl, mint a férfi... 
Chrissy valami hangos zajra ébredt másnap. Felült, és kábán megrázta a fejét. 
A hálószoba ajtaja kivágódott, egy lovaglónadrágot meg csizmát viselő nő sietett 
a szobába, felkapta a fiókos szekrényen heverő aktatáskát, és távozni készült. Csak 
ekkor vette észre Chrissyt. Nehéz lett volna megmondani, melyikük volt nagyobb 
zavarban. 
-  Bocsásson meg... nem tudtam, hogy van itt valaki... - A barna hajú, fiatal 
lány az ágy végére pillantott, ahol Boyd néhány ruhadarabja hevert, aztán újra 
Chrissyre nézett. - A főnök azt mondta, vigyem le neki ezt... - S ezzel szinte 
kimenekült a szobából. 
Chrissy ijedten meredt a mellette fekvő párnára, amelyen világosan látszott 
még Boyd fejének lenyomata. Miért is felejtette el fölhúzni az ébresztőórát? Nem 
volt kétsége afelől, hogy mit gondol most ez a lány. Felvette az éjjeliszekrényről 
a karóráját. Már kilenc is elmúlt! Boyd biztosan azt hiszi, hogy rég fölkelt. 
Kipattant az ágyból, megmosakodott, és szűk, fekete nadrágot meg nyers színű 
pulóvert kapott magára. 
-  Ébresztő, Rosie! 
A kanapén azonban nem talált senkit. Ez már sok volt neki. Kétségbeesetten 
kiabálta a húga nevét, és a folyosón tátongó lyukhoz rohant. Rémülten kutatta 
végig az emeleti szobákat, mielőtt lefutott a lépcsőn. A konyhaablakból látta, hogy 
Boyd az udvaron Rosie kezét fogva Hamishsel beszélget. Kirohant. 
-  Visszaviszem a házba... - Égő arccal lépett a két férfihoz. 
-  Jó reggelt, Miss Hamilton! - üdvözölte Hamish ridegen. 
Az udvar másik végében álldogált a barna hajú lány egy másikkal, és leplezetlen érdeklődéssel figyelték a jelenetet. Chrissy zavara egyre nőtt. 
-  S-sajnálom, hogy elaludtam. 
-  A tegnapi éjszaka után nem is csoda. Mi már fél hat óta talpon vagyunk. 
Boyd felemelte Rosie-t. - Floss készített nekünk reggelit. 
-  Te öltöztetted fel? - kérdezte Chrissy, miután Hamish távozott. 
-  Viccelsz? Kivettem a bőröndből néhány ruhadarabot, és Floss segített. Nagyon szereti a gyerekeket. Neki sajnos nem lehetett. - Hármasban tértek vissza a 
házba. -Floss felajánlotta, hogy vigyáz a kicsire, amíg elmész bevásárolni... 
-  Nagyon kedves tőle, de... 
-  Figyelmeztetett arra, hogy a terepjáróban nincs gyerekülés. 
-  Csak két mérföldnyire van a falu. 
-  Egy vagy két mérföld, mit számít az?! Amíg nálam dolgozol, a legcsekélyebb kockázatot sem vállalhatod! Világos? 
Chrissy az előbb csak azért mondott ellent, mert nem akarta ismét ennek a 
bizonyos Flossnak a segítségét igénybe venni. Ez az első munkanapja, és ő máris 
leszerepelt. Korábban kellett volna fölkelnie, és neki kellett volna gondoskodnia 
Rosie-ról... 
-  Világos! - bólintott most rá. 
-  Az útkereszteződésben a benzinkút mellett van egy autófelszerelési cikkeket 
árusító bolt is. Ha ott nem kapsz gyerekülést, be kell menned Readingbe. - Boyd 
letette Rosie-t, elővette a pénztárcáját, és néhány bankjegyet nyomott Chrissy 
markába. 
-  Máris tartozom neked az egész első havi fizetésemmel, pedig még meg sem 
kerestem! 
-  Ha nem tudsz szabadon mozogni, nem megyek veled semmire. - Kenyon 
odaadta a lánynak a kocsikulcsokat is. - A kölcsönt ráérsz részletekben is letörleszteni, ahogy rendeződik az anyagi helyzeted. 
Chrissy a padlóra szegezte a tekintetét. 
-  Köszönöm. 
-  Érdeklődd meg, mi van a bútoraimmal! A számot megtalálod a telefon melletti jegyzettömbön. - Ezzel Boyd visszament az udvarra. 
Chrissy érezte, hogy nagyon sokkal tartozik Boydnak. Csakis az ő segítségével 
sikerülhet Rosie-val talpon maradnia. Vajon miért teszi ezt a férfi? Boyd Kenyon 
igazán nem az önzetlenségéről híres. Talán megsajnálta őket? Vagy egyszerűen 
élvezi, hogy egy Hamilton az alkalmazottja? Ha az apja ezt megtudja, rosszul 
lesz... 
-  Miss Hamilton? - Az előcsarnokban egy testes nő bukkant fel, akinek a 
szőke hajában már megjelentek az első ősz tincsek. - Floss vagyok, Hamish felesége. Alaposan lehordtam az uramat, hogy tegnap este még egy teára sem hívta 
meg! 
A férjével ellentétben Floss nagyon barátságos volt. Felajánlotta, hogy magával viszi Rosie-t a kapusházba. 
-  Nagyon kínos nekem, hogy ennyi kényelmetlenséget okozok - mentegetőzött Chrissy. 
-  Ne butáskodjon! Inkább igyekezzen ebből a romhalmazból otthont varázsolni! Boyd... nos, remek főnök, de csak az eredmények érdeklik. 
Ez figyelmeztetésnek hangzott. 
-  Meglep, hogy nem magának ajánlotta fel az állást. 
-  Felajánlotta, de nem fogadtam el. - Floss fölnevetett. - Nem törődik semmiféle időbeosztással. Amikor idehaza tartózkodik, elvárja, hogy mindenki bármikor a rendelkezésére álljon. Ez nekem már sok lenne. Hiszen itt van még a saját 
háztartásom is, meg a férjem... az egyebekről nem is szólva. 
A ház előtt Chrissy a legújabb típusú terepjárót fedezte föl. Ez nem az az autó 
volt, amelyikkel Hamish elhozta őket az állomásról. 
-  Ezzel járjak? - ámult el. 
-  Miért, nem boldogul vele? -kérdezte aggódva Floss, aki Rosie-val együtt 
követte. 
Chrissy egy használt kiskocsira számított. 
-  Majdcsak megszokom... 
Még sohasem járt ilyen szép nagy kocsin. Alighogy félúton volt a benzinkúthoz, már élvezte is a vezetést, de a boltban található egyetlen gyerekülés ára alaposan elkedvetlenítette. Egyheti fizetésem, állapította meg, pedig de sok mindent 
kellene még vásárolnom! 
Sotton, ez a kis falucska alapjában véve nem változott semmit. A fogadót felújították, és más nevet adtak neki, a helyi boltot pedig kibővítették. Szerencsére 
Chrissy nem fedezett fel ismerős arcot, s megkönnyebbülten rakta tele a bevásárlókocsit. A végzet akkor érte utol, amikor az utolsó zacskót rakta be a csomagtérbe. 
-  Chrissy? 
Megfordult, s látta, amint a nővére éppen kiszáll egy fehér Porschéből. 
-  Alig tudom elhinni, hogy te vagy az! - sipítozott Elaine. - Mit keresel itt? 
-  Bevásároltam. - Chrissy kissé hevesen csapta be a csomagtér ajtaját. 
Steve-vel jöttél ide? 
-  Nem, dehogy. De téged mi szél hozott Sottonba? 
Chrissy eldöntötte, hogy a nővérének azonnal elmond mindent. 
-  A közelben dolgozom mint házvezetőnő. 
-  Te jó ég! - Elaine arcára rémület ült ki. - Ezt nem mondod komolyan! 
-  Vissza kell sietnem. Kérlek, ne szólj róla apunak! Jó? 
-  Az nem okozott gondot, hogy közöljem vele Belle halálát, na de ezt... Megőrültél? Házvezetőnőnek beállni?! 
-  Hát inkább afféle szakácsnő vagyok. - Chrissy nyomorultul érezte magát. 
A nővére úgy beszélt az imént az anyjukról, mint valami idegenről. 
-  Gyere a fogadóba! - hívta meg Elaine. - Megiszunk valamit. 
-  Nem érek rá. 
-  Dehogynem! Vagy odajössz, vagy hazamegyek és elmesélek mindent apunak! - zsarolta a húgát Elaine. 
A lány tudta, hogy az apja előbb-utóbb úgyis megtudja a dolgot, de azért elfogadta Elaine meghívását, hogy némi időt nyerjen. Az apja első mérgében valószínűleg eljön majd az udvarházba, és jelenetet rendez. Ha addigra jól bedolgozza 
magát, ez talán már nem fog az állásába kerülni. 
Chrissy figyelte, milyen elismerő pillantásokkal méregeti a nővérét a fogadóban ücsörgő néhány férfi. Százhetvenöt centiméteres magasságával, modelleket 
megszégyenítő karcsúságával, platinaszőke hajával és egyedi tervezésű kosztümjében Elaine remekül festett. Akárcsak Rory, ő is örökölte az anyjuk szépségét. 
Chrissy a sors fintorának tartotta, hogy ő csak százhatvan centi magas, és a nagymamája hajszínével kénytelen beérni. Senki sem hinné róluk, hogy testvérek. 
Már gyerekkorában is bántották azok a megjegyzések, amelyeket döbbenten 
tettek az emberek, amikor megtudták, hogy ő Elaine húga. Még az anyja is nyíltan 
hangot adott a csalódottságának: 
-  Milyen kár, hogy nem Elaine-re és rám hasonlítasz! 
Chrissyt már nem várták a szülei, véletlenül jött a világra. A nővére nyolc, 
a bátyja tíz évvel idősebb. A korkülönbség miatt szinte egykeként nőtt fel, a testvérei állandóan éreztették vele, hogy csak a terhükre van. Az édességben keresett 
vigaszt, és ahogyan hízott, furcsa módon egyre magabiztosabb lett. Tizenhat évesen, amikor látta, hogy az osztálytársnői mind fiúznak már, újra meg újra fogyókúrába kezdett, de rendre kudarcot vallott. Végül Boyd egyetlen megjegyzése is 
elegendő volt ahhoz, hogy örökre elmenjen a kedve a nyalánkságoktól. 
A férfi egyik nap Elaine-ért jött, de várnia kellett, s a konyhában összefutott 
Chrissyvel, aki éppen egy csokoládétortából nyalakodott. 
-  Dobd a szemétbe, a hűtőszekrényre pedig tegyél lakatot! - Szinte borzongva 
méregette őt Kenyon. - Vagy halálra akarod zabálni magad? 
-  Ugyanolyan kövér, mint a nagyanyánk volt - nevetett a betoppanó Elaine. 
A rosszullét kerülget arra a gondolatra, hogy úgy nézzek ki, mint ő! 
Elaine most Chrissy mellé ült a fogadó bársonyhuzatú pamlagjára, s ezzel kizökkentette testvérét az emlékezésből. 
-  Házvezetőnő! Miért teszed ezt velünk? Belle miatt amúgy is nevetségessé 
váltunk! 
-  Kellett valami munka, s ez volt az egyetlen állás, amit sikerült szereznem. 
Chrissy ivott a kólából, amelyet Elaine rendelt neki. - Steve hol van? 
-  Elhagytam. Bár ő még nem tudja. - Elaine fölnevetett a húga rémült arcát 
látva. 
-  Sajnálom. 
-  Én nem. Hadd higgye egyelőre, hogy hosszabb ideig apunál maradok látogatóban! Ha nem térek vissza Edinburgh-ba, csak rájön, mi az ábra. 
Chrissy kedvelte a sógorát, bár három évvel ezelőtt csak futólag találkoztak. 
Kedves, tapintatos férfinak ismerte meg, aki bizonyára igen jó háziorvos és fülig 
szerelmes Elaine-be. 
-  Ennyire nem jöttök ki? 
-  Nem, tulajdonképpen nem. A pénzzel kezdettől fogva gond volt, eddig azonban apu mindig kisegített... 
-  És most már nem segít? 
-  Borzasztóan fösvény. De nem is ez a lényeg... Hallottam, hogy Boyd 
visszaköltözik ide, s rögtön elhatároztam, hogy otthagyom Steve-et. 
-  Boyd miatt? - ámult el Chrissy. 
Elaine elégedett mosollyal dőlt hátra. 
-  Vissza fogom szerezni. 
-  Hogy érted ezt? 
-  Ahogy mondom, sikerülni fog! Legutóbb elszúrtam, mert türelmetlen voltam, de most óvatosabb leszek. 
-  A tiszavirág-életű viszonyotoknak több mint három éve vége! 
-  Te nem tudod, miért szakítottunk akkor - tiltakozott éles hangon Elaine. 
Vissza akarom szerezni őt. Butaság volt, hogy bánatomban feleségül mentem 
Steve-hez. Azon, ami az öregemberrel történt, Boyd hamar túltette volna magát. 
Nem a mi hibánk volt, és ő amúgy sem kedvelte igazán... 
-  Miféle öregemberről beszélsz? - vágott a szavába Chrissy. 
Elaine ideges lett. 
-  Nem is tudom, hogy került ez most szóba... De neked semmi közöd hozzá! 
-  Mégis tudni szeretném, miről beszélsz. 
-  Ez már mind a múlté, nem érdekes. - Elaine kihörpintette az italát, és felállt. - Még mindig nem árultad el, kinek dolgozol! 
-  Nem ismered az illetőt. -És ez voltaképpen igaz is, gondolta Chrissy. Boyd 
és Elaine kapcsolata nem tartott elég hosszú ideig ahhoz, hogy megismerjék egymást. Elaine mégis úgy beszél az egészről, mintha az évszázad szerelmi történetéről lenne szó, de rajta és az apjukon kívül senki sem vette komolyan a 
viszonyukat. Jim Hamilton magánkívül volt, amikor Boyd szakított a lányával. 
Úgy gondolja, hogy nem vagy elég jó neki? - hallotta Chrissy akkor méltatlankodni az apj át. - Na majd én megmutatom, milyen fából faragták a Hamiltonokat! 
Hogy Boyd kiadta az útját Elaine-nek, ezt személyes sértésnek könyvelte el. 
-  Ne légy mái olyan gyerekes, Chrissy! Bökd ki végre! - unszolta Elaine. 
Chrissy rájött, hogy a nővére az ő révén Boyd közelébe férkőzhetne. Olyan 
gátlástalan! Úgy tapadt Kenyonra, mint a pióca, és az emberek már kinevették a 
háta mögött. De ő nem törődött vele. Megkívánta Boydot, és meg is szerezte, ha 
csak rövid időre is. 
-  Ha nem tudod, nem esel kísértésbe, hogy eláruld apának. 
-  Igazából nem is érdekel. Úgysem áll szándékomban, hogy meglátogassalak. 
Tényleg annyira szegény vagy, hogy házvezetőnőnek kellett szegődnöd? 
-  Talán kisegítenél egy kölcsönnel? 
-  Még mit nem! - Elaine szórta a pénzt, de jótékonykodni esze ágában 
sem volt. 
-  Azt hiszem, nem árt, ha tudod... Azért volt szükségem erre az állásra, mert 
egy gyerekről is gondoskodnom kell. 
-  Egy gyerekről? - Elaine szinte kővé dermedt. 
-  Igen. 
-  Hogy lehettél ilyen ostoba?! Belle is elég nagy csapás volt, de te végképp 
tönkreteszed a családunkat! 
Chrissy a gondolataiba merülve hajtott vissza Westleigh Hallba. Milyen öregembert említett Elaine? Kiknek nem volt a hibája micsoda? És ki az, akit Boyd 
amúgy sem kedvelt igazán? A nővére csakis az utolsó Lord Whitleyre, Boyd nagyapjára célozhatott. El sem tudta képzelni, hogyan függhet össze mindez egymással. Boyd és Elaine szakítása után körülbelül két hónappal a lord szívrohamban 
meghalt. Ő meg éppen akkor fejezte be a középiskolát. Lord Whitley temetése 
után egy héttel Elaine férjhez ment. Az esküvő előestéjén futott össze Chrissy 
Boyddal, és ebből az alkalomból azt is megtapasztalhatta, hogy nem mindenki 
hálás a segítségért és a megértésért. 
Amikor a kocsival be akart hajtani a hátsó udvarra, Hamish az útját állta, 
-  Ide csak a lovakat szállító autók jöhetnek be! - közölte komoran. 
-  Bocsánat. - Floss kedvéért a lány negédes mosolyt erőltetett az arcára. 
-  A főnök beszélni akar magával - vetette oda Hamish. 
-  Várjon, segítek! - Az előcsarnokban egy magas, szőke férfi kivette a kezéből 
a bevásárlózacskókat. 
Chrissy megköszönte a kedves idegen segítségét. 
-  Megyek, és hozom a többit. 
-  Pierce Balfour vagyok, a szomszédjuk. Maga pedig, gondolom, Chrissy... 
-  Mielőtt megpróbál a kegyeibe férkőzni, talán megkérdezhetné tőle, mi dolga 
akadt munkaidőben a fogadóban! - Boyd épp akkor lépett ki az egyik szobából. 
Chrissy szinte megdermedt a jeges pillantásától, és nagyot nyelt. 
-  Éppen csak tíz percre ugrottam be... 
-  Hamish meglátott. A szabadidődben szórakozz! 
-  Többet nem fordul elő - suttogta idegesen a lány. 
-  És mikor szabad? - érdeklődött Pierce. - Nagyon örülök, ha új arcokat látok 
errefelé. Szívesen meghívnám vacsorára. 
-  Chrissynek gyereke van. Ez pedig általában lelohasztja a férfiembert - gúnyolódott Boyd. -És mostanában ráadásul sok a dolga. 
Chrissy nagy nehezen türtőztette magát elvette új ismerősétől a zacskókat, és 
a konyhába sietett velük. Amikor újra az autóhoz indult, hallotta, ahogy Pierce 
azzal érvel, hogy nem a középkorban élünk már, majd azt kérdezi, hogy ez a 
gyerekügy nem tréfa volt-e csupán. Visszajövet Chrissy arra figyelt fel, hogy Boyd 
éppen a leányanyákkal folytatott viszony veszélyeit taglalja. Azt mondta, hogy az 
ilyen nő legtöbbször a jól bevált trükkhöz folyamodik: teherbe esik, levakarhatatlanná válik, és a végén a férfi még piszkos fráternek is érezheti magát. 
Chrissy tajtékzott a dühtől, míg kirakta a vásárolt holmit. Az idejére sem emlékezett már, mikor volt utoljára szórakozni. Ezek után Pierce úgy fogja kerülni, 
mint a leprást! Boyd léptei rázták fel merengéséből. 
-  Ebédelnél? - kérdezte fagyosan Chrissy, meg sem fordulva. 
-  Csak jót akartam. Pierce nem kedveli a gyerekeket. 
-  Ebédelsz? - ismételte a lány metsző hangon. 
-  Es nem kellene abba a lebujba járnod. A falubeliek nem nézik jó szemmel 
az ilyesmit. 
Ez már sok volt. Chrissy megpördült, és egy megsemmisítő pillantást vetett 
Boydra. 
-  A magánéletemhez s-semmi közöd! 
-  A te magánéleted merő csődtömeg! Kell valaki, aki egy kicsit rendbe hozza - vágott vissza a férfi. 
-  Ezt Rosie miatt mondod? - Chrissy remegett a dühtől, és hirtelen igencsak 
sajnálta, hogy most már nem árulhatja el az igazat a kislány szüleiről. - Te is csak 
bajt hoztál az anyádra? 
-  Az esküvőjük után két héttel rajtakapta a férjét, amint a titkárnőjével hetyeg! 
Érvényteleníttette a házasságukat, az apámat azonban sohasem tudta elfelejteni 
árulta el Boyd szenvtelen hangon. - Amikor ötéves lettem, bevallotta nekem, hogy 
Jaime volt az egyetlen férfi, akit szeretett. Ám ez nem tartotta vissza attól, hogy 
minden átutazó idegennel ágyba bújjon, hátha valamelyikőjük a helyébe léphet. 
Chrissy elképedt a férfi kitárulkozásán. Lady Barbara Kenyonról keveset 
tudott. Meghalt, mielőtt még Hamiltonék Berkshire-be költöztek volna. Boyd a 
nagyapjánál nőtt fel. Chrissy emlékezett rá, hogy valaki egyszer azt mondta Boydról: ugyanolyan zabolátlan, mint az anyja volt. 
-  Hány éves voltál, amikor meghalt? - Chrissy a férfi szép, szabályos arcára 
nézett, s megpróbálta elképzelni, milyen lehetett mint gyerek. 
-  Tizenegy, és aranyos kis kölyök - vigyorgott Boyd. - Az összes dél-angliai 
magániskolából kizártak. Hogy talpon maradjak, mindenki másnál keményebbnek kellett lennem. 
Különös csend következett. Aranyosnak most már egyáltalán nem mondható! - morfondírozott a lány. Tökéletes arcvonásai keménységről és önbizalomról 
tanúskodnak... Ennek ellenére Chrissy sejtette, milyen magányos gyerek lehetett, 
s hogy ebből fakad a keserűsége is. 
-  Együtt érző lélek vagy, tudom -jegyezte meg Boyd jókedvűen. - Figyelmeztetlek! A legtöbb férfi megható történetekkel próbálja a nőket levenni a lábukról. 
Chrissy zavarában elvörösödött. 
-  Ebben az esetben n-nem hiszem, hogy erről lenne szó... 
-  Kis pirulós! Ha nem ismerném a helyzetedet, bizonyosra venném, hogy még 
szűz vagy! 
-  Muszáj minden beszélgetésünk alkalmával a n-nemiséggel előhozakodnod? 
Boyd felnevetett. 
-  Sohasem értettem, miért bántja annyira a tiéidet a dadogásod! Egyszerűen 
elbűvölő. Ami pedig azt illeti, hogy mi okból hozakodom elő a n-nemiséggel, hát 
csak úgy eszembe jutott. 
Elbűvölő a dadogása? Chrissy zavartan elfordult. Ez a megjegyzés szokatlanul 
hangzik egy olyan férfi szájából, aki csak a makulátlan szépségeket kedveli! Valószínűleg ugratja, mert élvezi, hogy elpirul, akár egy csitri. Milyen jól szórakozna, ha megtudná, hogy valóban érintetlen! 
-  Floss mindenben a segítségedre lesz - mondta Boyd. - És ne felejtsd el, 
hogy nemcsak a születésem körülményei kifogásolhatók, hanem olykor a jellemem is! 
-  Majd igyekszem ezt mindig szem előtt tartani - suttogta Chrissy levegő után 
kapkodva. Ez az alak kiszámíthatatlan, ennyi bizonyos! És önelégült. 
-  Ebédet nem kérek, mert azonnal indulok. Holnaputánig Newmarketben maradok. Hétfőn megint jönnek az iparosok. Figyelj rájuk és... most jut eszembe. 
ma délután hozzák a bútorokat. Irányítsd az embereket a holmik elhelyezését illetően 
-  Mármint én döntsek a bútorok elhelyezéséről? 
Boyd felvonta a szemöldökét. 
-  Nem szeretném, ha ezzel engem zaklatnának. Tedd ezt a házat kényelmes 
otthonná! 
-  Én ehhez nem értek! Kellene egy belsőépítész... 
Floss lépett be Rosie-val, és mosolygott. 
-  Kettőnek már beletört a bicskája - közölte a lánnyal. 
-  És komolyan gondolod, hogy én jobban boldogulok, mint ők? - fordult 
Chrissy a ház urához. 
-  Miért ne? És válassz megfelelő konyhaberendezést is - türelmetlenkedett 
Boyd. 
-  De hát nem is ismerem az ízlésedet... 
Hamish vágott a szavába. 
-  Kész, főnök? 
Chrissy zavartan bámult a két férfi után. 
-  A lovakkal és a nőkkel tud bánni. De mihelyt a házról van szó, megfutamodik. - Floss együtt érzően mosolygott. - Bizony, magának itt csodát kell művelnie! 
Chrissy teljesen kétségbeesett. Ha két szakembernek a javaslatai sem feleltek 
meg Kenyonnak, akkor elég nehéz lehet a kedvére tenni. Nem szép tőle, hogy 
rábízza ezt a feladatot! 
-  Elnézést kérek a férjem viselkedéséért - váltott témát Floss. - Az egész a 
maga apja miatt van. Hamish és én hosszú éveken át Lord Whitley szolgálatában 
álltunk. Kissé tüskés, de alapjában véve rendes ember volt, s nem érdemelte meg, 
hogy ilyen csúnyán rászedjék. 
-  Hogy érti ezt? 
Floss a homlokát ráncolta. 
-  Nem tudja? 
-  Nem, fogalmam sincs, miről beszél. Kérem, mondja el! 
Floss zavarba jött. 
-  Ha tényleg így van, akkor nem is lett volna szabad szóba hoznom a dolgot... 
De azért Hamish miatt ne fájjon a feje! Ki fognak jönni. A férjem csak kissé 
akaratos, morgós fickó... 
-  Mi köze az apámnak Lord Whitleyhez? - értetlenkedett Chrissy. 
-  Nem vagyok illetékes arra, hogy erről felvilágosítsam. -Flossról lerítt, hogy 
roppant kényelmetlenül érzi magát. A hátsó ajtóhoz sietett. - Boydot lehetőleg ne 
faggassa! Nincs értelme erre emlékeztetni. Ne törődjön az egésszel, hiszen nem 
adott volna magának munkát, ha bármilyen csekély mértékben is felelősnek tartaná. 
Chrissy látta, hogy az asszonyt nem fogja szóra bírni. Boydot ne faggassa... 
Nem faggatja majd, ha más módon is sikerül megtudnia, mi történt. És mi lehet 
az, amiért a férfi őt nem tartja felelősnek? Bizonyára valami komoly, roppant 
kellemetlen dolog, hogyha a különben oly közlékeny Floss is hallgatásba burkolózik. Nyilván arról az ügyről van szó, amelyről Elaine sem volt hajlandó beszélni. 
És ez már önmagában aggasztó, mert a nővére egyébként a legelvetemültebb tetteit 
sem szokta eltitkolni! 
4. FEJEZET 
Chrissy éppen Rosie-t öltöztette, amikor Boyd belépett a konyhába. A lány 
gyorsan begombolta húga kardigánján az utolsó gombot is, majd felegyenesedett. 
Csak egy rövid, kifakult hálóinget kapott magára, és még meg sem fésülködött. 
-  Mikor jöttél v-vissza? 
Rosie az örömtől sikoltozva átölelte Boyd lábát, az meg mosolyogva felemelte. 
-  Késő éjszaka. - A férfi átható pillantásától Chrissy elpirult. 
-  Azért öltöztetem idelenn Rosie-t, mert itt melegebb van... 
-  Mondtam talán, hogy zavar? 
-  Mindjárt rendbe szedem magam, és készítek reggelit. - Chrissy gyorsan 
elfutott a férfi mellett, ki az előcsarnokba, aztán fel a lépcsőn. 
-  Nem sürgős. Csak azt szeretném tudni... 
A lány megtorpant az emeleti folyosón, és vonakodva fordult hátra. Boyd követte őt Rosie-val együtt. 
-  Hogy csináltad ezt? - A férfi megállt a hálószobája ajtajában. 
-  M-micsodát? - Chrissy át akarta venni tőle Rosie-t, ám a csöppség a férfi 
nyakába kapaszkodott. 
Boyd betuszkolta a szobába a házvezetőnőt. 
-  Legszívesebben már hajnalban felébresztettelek volna - közölte. 
Chrissy az alsó ajkába harapott, és gondterhelten körülkémlelt. A tegnapi napot 
a berendezéssel töltötte. Rengeteg régi bútort hoztak, és ő órákat töltött a válogatással. Mit ronthatott el? 
-  Teljesen megdöbbentem, amikor beléptem - folytatta a férfi. - Floss sohasem járt a hajdani hálószobámban, tehát tőle nem tudhattál meg semmit. Ez egy 
másik ház, mégis olyan itt minden, mint régen. Tökéletes képmása az eredeti 
szobámnak. Még a porcelánfigurák is ugyanazok a kandalló párkányán! 
Chrissy szinte megdermedt. Nem is tudatosult benne, mit csinál. Hogy történhetett ez vele? 
-  És te magad sem láthattad a szobámat, Chrissy! 
A lány elsápadt, egész testében remegett, közben pedig az emlékeivel küszködve valami elfogadható magyarázat után kutatott az agyában. 
-  De-dehogynem! Egy a-alkalommal, amikor meg lehetett tekinteni. 
-  A magánlakosztályaink mindig zárva voltak a nagyközönség előtt! 
-  É-én valahogy bejutottam az egyik szobába. - Azt kívánta Chrissy, bárcsak 
megnyílna a lába alatt a föld. 
-  Rosszul vagy? - kérdezte Boyd hirtelen. - Rettenetesen nézel ki. 
Chrissy lépteket hallott, és megfordult igencsak örült, hogy megzavarták. 
Hamish állt meg az ajtóban, felháborodott pillantást vetett a nőre, és tüntetően 
elfordította a fejét. 
-  Készítek re-reggelit. - Ezzel Chrissy kitépte a férfi kezéből Rosie-t, s 
Hamish mellett kirohant a szobából. 
-  Először öltözz fel! - szólt utána Boyd. - Fölösleges, hogy az iparosok így 
lássanak. 
Chrissynek hideg vízzel alaposan meg kellett mosnia az arcát, hogy megnyugodjon. Ha tudja, hogy a férfi már visszaért, esze ágában sincs hálóingben lemenni! Most azt hiheti Boyd, hogy szándékosan mutogatja magát. De még jobban 
megriasztotta Hamish felháborodása. Miután így látta gazdája hálószobájában, 
örökre az ellensége lesz. 
A reggeli inkább valami hosszú értekezletre hasonlított. Chrissy csak fél füllel 
hallgatta a két férfi beszélgetését, s nem sokat értett az egészből: Jockey Club... 
bajnokok akadályversenye... kezdők futama... és a többi. 
Nekilátott a mosogatásnak. Még mindig zavarodott volt. Rés támadt azon a 
falon, amelyet az elmúlt három évben maga köré épített, hogy megvédje őt ama 
bizonyos estének az emlékétől. Most újra végigpergett lelki szemei előtt minden. 
A templomban rendezgette a virágokat Elaine esküvőjéhez, aztán Torbald 
Manor hátsó bejáratán át indult hazafelé, így ugyanis négy mérfölddel rövidebb 
az út. Az első kanyarban hirtelen fékeznie kellett, mert egy ezüst színű Porsche 
zárta el az utat. Az autó egy tölgyfának ütközött, teljesen összetört az eleje. Chrissy 
megállt és kiszállt. A kocsiban nem talált senkit. 
Aztán a közelből valahonnan üvegcsörömpölést hallott. Később gyakran mondogatta magának, hogy egyszerűen tudomást sem kellett volna vennie róla, de 
azon az estén besietett az útszéli kis erdőbe. Az egyik fa alatt lelt rá a remegő 
Boydra. A halántékán vérző seb éktelenkedett, alaposan beverhette a fejét. Valamivel arrébb összetört whiskysüveg hevert. 
Habár Chrissy egyébként soha nem merészkedett volna ennek a férfinak a 
közelébe, most kötelességének érezte, hogy segítsen. 
- Balesetet szenvedett, orvost kell hívnunk! 
-  Ez magánterület - nyöszörögte Boyd. - Tűnés innen! - gorombáskodott. 
-  Nem hagyhatom itt. 
-  Miért nem? - A férfi nehézen felemelte a fejét, és lázasan csillogó szemmel 
nézett rá. 
-  Megsérült! 
-  Na és? 
-  Ilyen állapotban kórházban a helye, és nem szabad innia! 
-  Bocsásson meg, tanárnő! Holnaptól igyekszem jobban viselkedni. 
A pimasz válasz ellenére Boyd kiszolgáltatottnak látszott, és Chrissynek eszébe jutott, hogy éppen akkoriban temette el a nagyapját. Noha az újságok egyre 
csak arról cikkeztek, mennyire gyűlölték egymást, a lord halála szemmel láthatóan 
megviselte Boydot. A lány leguggolt mellé. 
-  Ő-őszinte részvétem, hogy elvesztette a nagyapját. 
-  Elvesztettem? Ez csak amolyan körülírás, amilyet a köznép fölöttébb szeret 
használni. Mintha bezzeg remélhetném, hogy visszakapom az öregfiút, ha a rendőrségen bejelentem az elvesztését! 
-  Nem akartam t-tapintatlan lenni. 
-  Most már nem kérhetek tőle bocsánatot... - suttogta Boyd, mintha a lány 
ott sem lenne. 
-  Hívjam a mentőket? 
-  Kár, hogy egyáltalán a világon vagyok... mindig csak rám haragudott, 
anyámra soha... 
-  Hazavihetem - ajánlotta fel Chrissy kétségbeesetten. 
-  Minden nő hozzám dörgölőzik. - Boyd még erősebben remegett. - De magáról még azt sem tudom, hogy kicsoda. 
A férfi nem ismerte föl. Ettől Chrissy felbátorodott. Határozottan megfogta a 
karját. 
-  Jöjjön velem! 
-  Fázom... - vallotta be Boyd. Ahogyan felállt, a lánynak dőlt, és az egyik 
fatörzshöz préselte. Chrissy nagy nehezen kiszabadult, majd az útra vonszolta őt, 
és betuszkolta az autóba. 
Torbald Manor teljes sötétségben volt. Chrissy csengetett. 
-  Nincs itt egy lélek sem - mormolta Boyd. - Mindenkit elküldtem. 
-  Van kulcsa? 
Az egyik hátsó ajtón végül sikerült bejutniuk, s a hatalmas előcsarnokban a 
lépcső alj án a férfi hirtelen összecsuklott. Eltartott egy ideig, míg a lány felsegítette 
az emeletre, és megtalálta a hálószobáját. Ott felfedezett egy telefont, és épp az 
orvos számát tárcsázta, amikor Boyd hirtelen fölismerte. 
-  Te jó ég! - mormolta, és megragadta a karját. - A kis Chrissy Hamilton... 
És én még mindig szégyenlősnek tartottalak! 
-  Hagyjon békén! Fáj a karom - tolta félre a kezét a lány. 
-  Micsoda meglepetés! - Boyd gúnyosan nevetett. - Chrissy Hamilton a hálószobámban az ápolónőt játssza! 
-  Nem értem, mit... 
A férfi dühösen összeszorította a száját, és magához rántotta. 
-  Ezt hagyd meg a tejfölösszájú osztálytársaidnak, édesem! Tudom, mit 
akarsz. A nagy, zöld szemed mindent elárul! 
Chrissy már képtelen volt gondolkozni. A teste megelevenedett a férfi közelében, minden izma megfeszült. Ezektől az új érzésektől szinte elakadt a lélegzete. 
És akkor Boyd megcsókolta. 
Ez annyira felkavarta, hogy elvesztette az önuralmát, és szinte elolvadt a karjában. A csók csak néhány másodpercig tartott, de elég volt ahhoz, hogy megértesse vele: a testi vágy mindent félresöpör. És ebben a helyzetben ez megalázó 
volt, mert Boyd Kenyon csak egyfajta büntetésnek szánta a csókot. Hiszen nem 
kívánta meg, hanem azt hitte, hogy ő próbál kikezdeni vele. 
Chrissy sohasem felejti el a férfi megvető arckifejezését, amellyel ellökte magától. Ó, meg sem kellett mondania, hogy kövérnek és csúnyának találja, a pillantása mindent elárult. Ahogy a lány hátralépett, az ágynak ütközött, Boyd pedig 
eléje állt, és a szavaival szinte megsemmisítette. Ő meg a rémülettől valósággal 
megdermedt, csak a pillantása járt ide-oda a szobában, így annak minden apró 
részlete megmaradt az emlékezetében. 
Boyd nem kímélte. A fejéhez vágta, hogy viszolyog tőle, hogy csak egy buta 
csitrinek tartja, aki nevetséges módon a nyakába próbált akaszkodni, és hogy ha 
nem lenne ilyen állapotban, hazavinné, és elmondaná az apjának, mit forgatott a 
fejében a leánykája. Chrissy a félelemtől és a megaláztatástól reszketve meg sem 
próbált védekezni. Hogyan is tehette volna, miután viszonozta a férfi csókját? 
-  Tűnj el innen! - Boyd megtántorodott, alig állt a lábán. 
Chrissy zokogva elszaladt, de a sértések mélyen a lelkébe vésődtek... 
-  Nem vagy jól, Chrissy? 
A kérdés hirtelen visszahozta a jelenbe, és zavartan nézett Boydra. 
-  Mi van veled ma reggel? Azt mondtam, hogy korán szeretnék ebédelni. 
-  Re-rendben. 
A férfi a homlokát ráncolva felvette rövid kabátját, és kifelé indult. Rosie sem 
akart lemaradni. 
Chrissy utánuk szaladt. 
-  Rosie! 
-  Kiviszem egy órára a friss levegőre. Ha utamban lesz, visszaküldöm. 
-  Az udvar nem gyereknek való - szólt közbe Hamish. 
-  Itt lakik, és meg kell tanulnia, mit szabad odakint csinálnia és mit nem! 
Ezzel Boyd kézen fogta Rosie-t. 
Chrissy dühösen összeszorította a száját. Talán most még szórakoztatja a férfit 
a kislány ragaszkodása, de hamarosan a terhére lesz, s aztán neki kell majd a 
makacs gyereket távol tartania tőle, ez pedig igencsak megviselné szegénykét. 
Nem sokkal később Hamish lépett be komor arccal a konyhába. 
-  Nagyon okosnak tartja magát, ugye? -mordult rá. -Még Flosst is az orránál 
fogva vezeti. A feleségem mindig csak a legjobbat tételezi fel az emberekről. 
-  Félreérti, amit ma reggel látott. - Chrissy, aki éppen süteményt sütött, a 
férfira nézett. 
-  Adok magának egy jó tanácsot: menjen vissza oda, ahonnan jött! Itt felesleges. 
Hamish ellenszenve megijesztette a lányt. Tudta, hogy a férfi nem kedveli őt 
és Rosie-t, de ilyen fokú ellenszenvre nem számított. 
-  Úgy gondolom... 
-  Persze, gondolkozzon csak! De abban hiába reménykedik, hogy itt gazdag 
zsákmányra lel! Éppen eleget kaptak, amikor az öregember meghalt, több nem 
lesz! Boyd nem felejtett el semmit. A nővérét csak kihasználta. Butaság volt tőle, 
hogy Newmarketben ráakaszkodott. És Boydnak magára is csak a saját céljai miatt 
van szüksége! 
-  A nővérem? - Chrissy megszédült. - Elaine N-newmarketben felkereste? 
-  Igen, felajánlkozott neki - vágta oda kíméletlenül Hamish. 
Chrissy megdöbbent ugyan, de azt is tudta, hogy Hamish nem tesz majd lakatot 
a szájára, mint a felesége. El fogja mondani, mi történt három évvel ezelőtt. 
-  Gazdag zsákmány? Miről beszél egyáltalán? 
-  A nővére akkor megvárta, míg Boyd külföldre utazik, aztán az apjukkal 
felkereste az öreg Lord Whitleyt. Gyerekjáték egy nyolcvanon felüli vénembert 
becsapni! 
-  Nem értem... 
-  Maga is pontosan tudja, mit műveltek azok ketten! 
-  Én semmit sem tudok! - kiabálta Chrissy kétségbeesetten. 
-  Boyd dobta a nővérét, az meg bosszút akart állni, vagy nem? Köztudott 
dolog volt, hogy Lord Whitley szeret kártyázni. Nagy tétekben azonban soha nem 
pókerezett, ahhoz nem volt elég pénze. A maga apja viszont rászedte, és több ezer 
fonttal megkopasztotta... 
-  Ezt nem hiszem el! 
-  A nővére meg az apja ölte meg! - kesergett Hamish. - Lord Whitley úriember lévén tudta, hogy a becsületbeli adósságát ki kell fizetnie, csakhogy nem volt 
miből. A maga apja viszont úgy szorongatta, akár egy végrehajtó! 
-  Nem. Ez n-nem lehet igaz - suttogta Chrissy. 
-  Lord Whitley nem bírta elviselni a szégyent. Ez okozta a szívrohamát. A 
büszkesége nem engedte, hogy az unokájához forduljon segítségért, Boyd pedig 
önmagát okolja, mert az ő révén jutott be a nővére a nagyapjához. Ők ketten Boyd 
barátainak adták ki magukat. Szegény öreg abban a hiszemben leledzett, hogy jó 
szándékú ismerősökkel kártyázgat egy kicsit. Undorító, durva bűncselekmény 
volt! Elaine és az apja Boyddal nem bírt. Ezért könnyebb prédát kerestek. 
-  Nem! - Chrissy a kezébe temette az arcát. Bármennyire nem akarta is ezt 
az egészet elhinni, belátta, hogy könnyen így történhetett. Az apja gyűlölte 
Boydot, amiért Elaine-nek kiadta az útját. Különben is mindenki tudta, mennyire 
utálja Jim Hamilton az arisztokráciát. Ez a veleszületett megvetése csak erősödött, 
amikor előkelő berkshire-i szomszédai rendre visszautasították a meghívásait. 
Meg sem fordult a fejében, hogy nem a származása, hanem a jelleme miatt nem 
fogadja be az úri társaság. 
Jim Hamilton bizonyára félretette volna a gyűlöletét, ha a lányából Mrs. Boyd 
Kenyon lesz, de ez oly sok nőhöz hasonlóan Elaine-nek sem sikerült. 
Chrissy sápadtan és remegve nézett a könyörtelen Hamishre. Szerette volna 
védelmébe venni a családját, de tudta, hogy az apja és a nővére bizony képes efféle 
bosszúra. 
-  Ha nem lenne kislánya, nem figyelmeztetném - folytatta Hamish éles hangon. -Veszélyes dolog Boy dot becsapni! Sosem felejt, és olykor igazán félelmetes 
tud lenni. Magát és a nővérét ízekre szedi! - Ezzel a férfi távozott. 
Chrissy még mindig képtelen volt felfogni, mit is művelt az apja és Elaine. 
Tudták, hogy Lord Whitley egyáltalán nem gazdag? Chrissy régen azt hitte, hogy 
az öreg igen vagyonos, de később az újságokból megtudta, hogy az arisztokráciának sokszor kastélyai vagy udvarházai fenntartásához sincs elegendő pénze. 
Az ősi birtok, amilyen Torbald Manor is, meg a nemesi cím még nem árul el 
semmit a tulajdonos anyagi helyzetéről. 
Másrészt viszont Boyd minden jel szerint jómódú... Számít ez? Semmi sem 
mentheti Jim Hamilton és Elaine tettét. Chrissy hirtelen úgy érezte, nem bírja 
tovább a bizonytalanságot. Lemosta kezéről a lisztet, és kirohant a házból, hogy 
megkeresse Boydot. 
A férfi éppen azt figyelte, ahogy a lovászok megjáratják az állatokat. Hideg 
volt, a szél belekapott Chrissy hajába. Mire a lovakhoz ért, már megbánta, hogy 
nem vett fel kabátot. 
-  Kissy! - kiabálta Rosie, s megrángatta Boyd nadrágja szárát, hogy felhívja 
a figyelmét nővére érkezésére. 
A férfi ingerülten nézett Chrissyre. 
-  Mit akarsz? Nem érek rá. 
Ha most nem kérdezem meg, soha többé nem lesz bátorságom hozzá, biztatta 
magát a lány. 
-  Tu-tudni akarom: igaz-e, hogy az apám s-sok pénzt nyert el a nagyapádtól 
pókeren... és könyörtelenül behajtotta rajta? - Meglepetten vette észre, hogy 
Boydnak az arcizma sem rezdül. 
-  Ezek szerint nem tudtál róla. Ki mesélte el? - kérdezte Kenyon nyugodtan. 
-  Ez lé-lényegtelen. 
-  Hamish, ugye? - hibázott rá Boyd. 
Chrissy keze ökölbe szorult. 
-  Igaz vagy nem? 
-  Igaz. Negyvenezer fontról volt szó. 
-  Micsoda? - ámult el a lány. - Ez csak valami félreértés lehet... 
-  Szó sincs róla - szakította félbe Boyd lágyan. 
A pillantásuk találkozott, és Chrissynek elakadt a lélegzete. A férfi nyugodt 
arckifejezése ellenére a lány elbátortalanodott, mert a hűvös álarc mögött mérhetetlen haragot és engesztelhetetlenséget fedezett föl. Hiba volt Boydot erről faggatnia. .. Csüggedten látta be, hogy megint elhamarkodottan cselekedett. 
-  Most elégedett vagy? - tudakolta a férfi. 
-  Mégis felajánlottad nekem ezt a munkát - suttogta Chrissy zavartan. 
-  Na és? 
A lány elpirult. Jóllehet Boyd nyilván gyanította, hogy neki semmi köze az 
ügyhöz, érthető lenne, ha a rokonai miatt megvetné. Miért nem mondja ki nyíltan, 
mit gondol? Ez a megjátszott közöny már kezd idegesítővé válni! 
-  Ez régi ügy, már el is felejtettem - tette hozzá Boyd. 
-  Ne hazudj! - tört ki a lányból. 
-  Miért hazudnék? 
-  Nem tudom... - Chrissy bizonytalanul kisimította haját az arcából, és könyörögve nézett a férfira. - Tartsd magad távol a nővéremtől! 
-  Neki lenne szüksége a tanácsodra, nem nekem -jegyezte meg Boyd önelégült gúnnyal. 
-  Gondolom, gyűlölöd. 
-  Azt hiszed, hogy rászolgált ilyen nemes érzelmekre? 
Chrissyt szörnyű sejtés kezdte gyötörni. 
-  Ha bátorítod Elaine-t... 
-  Teljesen felesleges. 
-  Tönkre fogod tenni a házasságát! 
-  A beszélgetésünk kezd untatni. - Boyd metsző pillantást vetett rá. - Ne 
avatkozz olyasmibe, amihez nem értesz! 
Chrissy egész testében reszketett. 
-  T-tökéletesen megértelek. 
-  Már csak ez hiányzott! Sohasem vágytam rá, hogy egy nő meg is értsen. 
-  Micsoda be-beképzelt fráter vagy! Egyetlen épeszű nő sem állna szóba 
veled! 
-  Kissy dühös - szólalt meg Rosie félénken. 
Chrissy bűntudatosan nézett a kislány rémült szemébe. Teljesen megfeledkezett a húgáról nagy izgalmában. 
-  Nyugodj meg, kicsim! - vigasztalta Boyd, és megsimogatta a gyerek fejét. 
Chrissy észrevette kishúga bizakodó arckifejezését, és ezzel a maradék önuralma is odalett. 
-  Ne nyúlj hozzá! - sziszegte. 
-  Anyu és én megpusziljuk egymást, és újra szent a béke - csitította Boyd a 
gyereket, de dühtől csillogó szeme elárulta valódi hangulatát. 
-  Szó sem lehet róla! - heveskedett Chrissy. 
Boyd megfogta a vállát, magához rántotta, és durván szájon csókolta. Gyalázatos, erővel kikényszerített csók volt, és Chrissy tudta, hogy undort kellene 
éreznie, ám helyette forró vágy öntötte el. Bárcsak sohase érne véget ez a pillanat! 
A férfihoz simult, s amikor Boyd a nyelvével cirógatta az ajkát, az ujjaival sűrű 
hajába túrt. 
Boyd váratlanul félbeszakította az enyelgést, az arca lángolt, és kapkodta a 
levegőt. Chrissy később úgy emlékezett vissza erre, hogy a férfi egy pillanatra 
teljesen elbizonytalanodott, aztán újra közönyös arcot vágott. 
-  Elviszem Rosie-t Flosshoz -jelentette ki rekedt hangon. - Te meg menj, és 
dobd ki az iparosokat! Megkapják a mai bérüket, de ne is lássam őket a nap hátralévő részében! Aztán melegítsd meg az ágyat... Amint tudok, jövök. 
Chrissyt szinte elemésztette a vágy, de a férfi kíméletlen őszintesége magához, 
térítette. 
-  T-te faragatlan tuskó! Csak nem képzeled, hogy ilyen u-undorító dolgot 
fogok művelni?! 
Látta a férfin, hogy képtelen felfogni a visszautasítást. Ez aztán az arcátlanság 
teteje! Egyetlen csók, és máris azt hiszi, hogy minden teketória nélkül ágyba bújik 
vele?! Ha Rosie nincs ott, Chrissy most felpofozza a férfit. Vakon megragadta 
húgocskája kezét, és bemenekült vele a házba. Ezek után nem dolgozhat itt tovább! 
Ez az öntelt alak egy másik világban él. Nincs benne semmiféle gátlás. Ha éppen 
arra támad kedve, hogy ágyba bújjon valakivel, hát megteszi. Nyilván el sem tudja 
képzelni, miért találja ő olyan sértőnek az ajánlatát... 
Chrissy sehogyan sem értette, miként juthatott el egyáltalán idáig. Úgy látszik, 
mégis jobban hasonlít az anyjára meg a nővérére, mint hitte - ő sem képes uralkodni magán, és a vágy hevében megfeledkezik a büszkeségéről. 
Órákkal később a lány kétségbeesetten próbálta melegen tartani a felfújtat, 
hogy össze ne essen. 
-  Nem ebédelt? - Floss feje bukkant fel a konyhaajtóban, és értetlenül pillantott a megterített asztalra. 
-  B-Boydra várok. 
Floss meglepődött. 
-  Hát nem szólt magának? Londonba ment. 
5. FEJEZET 
Chrissy az idegösszeomlás szélén állt. Éjjel csőtörés volt a konyhában. A szerelők kijavították ugyan a hibát, de ehhez fel kellett szedniük a burkolatot. Mindenfelé piszkos burkolólapok hevertek. Az új központi fűtés sem működött. A 
csiszológépek zajától, amely a két nappaliból szűrődött be, iszonyú fejfájást kapott. A ruhája átázott és bepiszkolódott, s ráadásul Rosie is négykézláb mászkált 
a padlón. 
-  Paci vagyok! - közölte a gyerek. 
-  Azonnal állj fel! - szidta Chrissy. 
-  Nyihaha! Sárgarépát akarok. 
-  Dehogy vagy te paci! - Chrissy már kiabált. Még sohasem merült ki ennyire. 
Egy hete megállás nélkül robotol, és semmi látszatja! Boyd nem is jelentkezett, 
és amikor ő aztán végre felhívta egyszer a londoni lakásán, egy őrült nőszemély 
vette föl a kagylót, és némi szitkozódás után azzal rázta le, hogy hagyja békén a 
férfit. 
Rosie hirtelen felsikoltott, és az ajtó felé rohant. Chrissy ijedten pillantott föl 
a magas alakra. Boyd ott állt előtte csillogó bőrcsizmában, krémszínű lovaglónadrágban és pulóverben, hosszú, zöld kabátján pedig esőcseppek csillogtak. 
-  Rosie sárgarépát akar - csacsogta a kislány. 
-  Már két órája itt vagyok -jegyezte meg a férfi, miközben megsimogatta a 
gyerek fejét. - Az udvaron nincs is semmi baj, de idebenn a házban iszonyú állapotok uralkodnak. Hiába, mindenkinek lehet néha rossz napja... Mikor kaphatok 
ebédet? 
Legalább azt közölhette volna, hogy mikor érkezik! Chrissy egy héten át napi 
tizennyolc órát dolgozott, erre a férfi besétál, és még neki áll feljebb! Ötször főzött 
neki vacsorát, mert nem tudta, nem toppan-e be. És éppen most, amikor a konyha 
a feje tetején áll, terített asztalhoz szeretne ülni! 
-  N-nem lesz ebéd - fakadt ki. 
-  Miért nem? 
-  Neked talán sikerül Hamishtől egy vödröt szerezned! - kiabált Chrissy. 
-  Várj egy percet! - Boyd felkapta Rosie-t, kiment vele az udvarra, és az 
elképedt Hamish kezébe nyomta, majd rögtön visszatért a konyhába. 
-  M-miért csináltad ezt? - Chrissy szinte már visított. 
-  Egyre hangosabb vagy. Nem szeretném, ha megijesztenéd szegény kicsit. 
Szóval miféle vödörről beszélsz? 
-  A vizet elzárták, és Hamish nem hagyja, hogy az udvarról hozzak be. Tíz 
perc múlva pedig az iparosok az áramot is újból kikapcsolják! Készítsd csak el 
magad az ebédedet, te felfuvalkodott hólyag! Kinek nézel engem... valami csodalénynek? 
Boyd egy pillantást vetett a felfordulásra. 
-  Ahogy látom, csakugyan nem vagy az. 
Chrissy most már végképp kiborult. A munkások felszedték a burkolatot, lyukakat fúrtak a falba, az egész házat telehordták malterral, és még a bútorokat is 
elfelejtették letakarni. Mindent vastagon belepett a por. Boydnak viszont sohasem 
kellett efféle apróságokkal törődnie. Hozzászokott, hogy a nők mindent megtesznek érte - és nemcsak az ágyban. 
-  Míg te Londonban a n-nőddel szórakoztál, én halálra gürcöltem magam! 
ordította Chrissy teljesen kiborulva. - Nem telefonáltál, és pénzt sem hagytál itt! 
Két helyen leszakadt a mennyezet, és ma ráadásul a konyhát is elöntötte a víz! 
Nincs p-porszívó, sem mosógép... 
-  Te jó ég, mintha a legvadabb rémálmom válna valósággá- hápogott Boyd. 
Hirtelen az az érzésem, hogy nős vagyok! 
-  Hogy lehet valaki ennyire önző, hiú és nagyképű! - Chrissy az egyik székre 
rogyott, és könnyekben tört ki. - Cs-csupa kosz vagyok, már n-nincs egy tiszta 
göncöm! 
-  Belátom, hogy ilyen körülmények között nem volt éppen szerencsés dolog 
az ebédet emlegetnem - csitította Boyd. 
Chrissy nem is ellenkezett, amikor a férfi felkapta a székről, és kivitte. Boyd 
nyilván nem szokott hozzá, hogy ilyen kellemetlen dolgokat vágjanak a fejéhez, 
ráadásul üvöltsenek vele. A lány felkészült rá, hogy munkaadója most aztán útilaput köt a talpára. De a férfi szó nélkül beültette a Ferrariba. 
-  Ho-hova viszel? - zokogott fel újra Chrissy. 
-  Kiveszek neked egy szobát, hogy meg tudjál fürödni. 
A lány nem akart hinni a fülének. Ám Boyd valóban a fogadóhoz hajtott, megállt az udvaron, és nagyot sóhajtva Chrissyre nézett. 
-  Ha már sírsz, nyugodtan bőgd ki magad! De így nem kerülhetsz emberek 
elé. Inkább a hátsó bejáraton surranunk be! Percynek nem lesz ellene kifogása. 
Chrissy bánta már, hogy ennyire kiborult. Hagyta, hogy Boyd bevezesse a 
szűk, hátsó folyosóra, majd várt, míg a férfi kivesz neki egy szobát. Két perc múlva 
indultak is felfelé a lépcsőn. 
-  Ha felhajtasz néhány pohárka italt, hamar helyrebillen a lelki egyensúlyod. 
-  N-nem iszom. 
-  Pedig rád férne most! 
Chrissy zavartan megtorpant a kényelmesen berendezett hálószoba ajtajában. 
-  Te m-megőrültél! 
-  Te pedig mindent túl komolyan veszel. Eresztek vizet a kádba. 
-  Miért csinálod ezt? 
-  Hogy jobban érezzem magam. 
Ez legalább őszinte beszéd! 
-  Egyedül nem boldogulok azzal a sok munkával - pityeredéit el újra Chrissy. 
-  Majd kihívok egy takarítóvállalatot. Neked nem lesz más dolgod, mint hogy 
az iparosokat szemmel tartsd, és főzzél. 
-  Meg hogy a szobákat berendezzem, eldöntsem, hova kerüljenek a konnektorok meg a fűtőtestek, konyhabútort, csempét és tapétát válasszak... 
Boyd közben ki akarta gombolni a lány blúzát, Chrissy azonban gyorsan hátrébb lépett. 
-  Majd én... 
A fürdőszobában éppen levetkőzött, amikor a férfi résnyire kinyitotta az ajtót, 
és egy pohár konyakot tett a padlóra. Chrissy bizonytalanul nézett az italra, aztán 
egy hajtásra kiitta, és beült a kádba. A forró víz pompás volt. 
Hát igen, gondolta, Boyd ért a nőkhöz. Most biztosan odalent van az étteremben, és az ebédjét rendeli meg. 
Újra résnyire kinyílt az ajtó, és Chrissy összerezzent. 
-  Kérsz még egy pohárkával? 
-  Nem jö-jöhetsz be, én meg túlságosan lusta vagyok, hogy kimásszak a 
kádból. 
-  Inkább túlságosan szemérmes vagy! -jegyezte meg Boyd, s begurított egy 
üveg italt. 
Chrissy felkapta az üveget, töltött magának még egy pohárral, aztán visszamerült az illatos habokba. 
-  Ki volt az a nő a lakásodon? - kérdezte kis szünet után, s elmesélte, hogyan 
járt, amikor telefonon kereste Boydot. - Ostoba liba. 
Nem kapott választ. 
-  Mindegyik ilyen lángész? 
-  Nem vizsgáztatom őket, mielőtt ágyba bújunk - mormolta Boyd. - De nehogy azt hidd, bárkivel lefekszem! És egyszerre mindig csak eggyel van viszonyom. 
-  Ezt el is higgyem?! 
Chrissy még egy korty konyakot akart inni, de az ital melléfolyt, és végigcsurgott a nyakán. 
-  Van benned valami különös - folytatta Boyd lágyan. - Nem tudom megmagyarázni, de eszméletlenül izgató, és ez zavar. Csak akkor leszek nyugodt, ha 
lefekszünk egymással. Kielégítem a kíváncsiságomat, s utána egyszerűen elfelejtjük a történteket! 
Most Chrissy nem válaszolt. 
-  Nincs hozzáfűznivalód? - kérdezte végül a férfi. 
A lány hangosan felsóhajtott. 
-  És én még azt hittem, hogy igazi nőcsábász vagy! 
-  Csak teljesen őszinte vagyok hozzád, mert nem akarom kihasználni a tapasztalatlanságodat. 
Chrissy kiürítette a poharát, és kissé bizonytalanul felállt, majd fogott egy 
törülközőt, és maga köré tekerte. 
-  Csalódtam benned. Neked csak könnyű nőcskék valók. Én viszont szenvedélyre vágyom, olyan szeretőre, aki nem tud betelni velem. Úgy nézzen rám, mintha Demi Moore lennék, végtelenül szeressen, és még az aranylakodalmunk után 
is hűséges legyen hozzám! - Szédelegve hagyta el a fürdőszobát, és Boydra nézett. - Valahol vár rám... csak eddig nem talált meg - mormolta szinte teljesen 
érthetetlenül, aztán megbotlott a hosszú törülközőben, és Boyd lába elé zuhant. 
Ha csak hozzád hasonló férfiak lennének a földön, fel is kötném magam... 
-  Teljesen berúgtál. - A férfi furcsán nézett rá. 
-  Tö-tökrészeg vagyok! - Chrissy felkacagott, és pillanatokon belül elaludt. 
-  Meg kellett volna mondanod, hogy semmit sem ettél, és még életedben nem 
ittál szeszes italt. 
Chrissynek fájt a feje. 
-  Fejezd már be! 
Szerencsére sötét volt már, amikor eljöttek a fogadóból. Boyd hagyta aludni a 
lányt, a ruháját beadta a tisztítóba, és hozatott neki ennivalót is. Amikor az udvarház előtt leállt a kocsival, feléje fordult, és jókedvűen méregette. 
-  Elragadó voltál. 
-  Nevetségesen viselkedtem - suttogta Chrissy leverten. 
-  Inkább én. Miért nem kóstoltál még soha szeszes italt? 
-  Az anyám miatt. 
-  Ő bizony szeretett iszogatni... 
-  Szeretett, különösen, ha nehézségei támadtak. - Chrissy kiszállt az autóból. 
Floss a kis nappaliban rajzfilmet nézett Rosie-val. 
-  Igaza volt! - szólt oda az asszonynak Boyd. - Chrissy valóban agyondolgozta magát. 
Az idősebb nő bólintott. 
-  És még azt sem hagyta, hogy legalább a gyerek gondját levegyem a válláról! 
Chrissy elpirult. Nem szerette volna, hogy Hamish azt higgye: kihasználja 
Floss jószívűségét, s ezért nem merte elfogadni az asszony segítségét. Sóhajtva a 
konyhába indult, hogy rendet csináljon. Boyd követte. 
-  Hagyd ezt most! - szólt rá. -A takarító vállalat holnap kiküld néhány embert, 
és másnaponként rendet raknak, amíg folynak a munkálatok. 
Chrissy megfordult. 
-  De hát ez egy vagyonba fog kerülni! 
-  Megengedhetem magamnak. Fontosabb dolgokkal törődj! Nem vártam el 
tőled, hogy padlót súrolj. Hogy őszinte legyek... sohasem törődtem az ilyesmivel. 
Miután a férfi távozott, Chrissy még sokáig zavartan álldogált a konyhában. 
Valahányszor azt hiszi, hogy végre kiismerte, Boyd mindig elképeszti valami váratlan dologgal. Igen tapintatos tud lenni, és Rosie-val is oly nagy szeretettel bánik, 
de a lány érezte, hogy ezeket a nemes tulajdonságait Kenyon nem csillogtatja, ha 
általában a barátnőiről van szó. A fogadóban kertelés nélkül közölte, hogy le akar 
vele feküdni, s aztán nyugodtan el is felejthetik az egészet... 
Nem értette, miért mondta ezt éppen neki Boyd Kenyon, aki szinte minden nőt 
megkaphat. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy valóban kívánja őt, Chrissy 
Hamiltont. Talán így akar bosszút állni a családján? Ez volna az oka? Ezért hozta 
ide őt és Rosie-t? Ezen inkább nem óhajtott gondolkozni. 
Éppen lefektette a kishúgát, amikor kopogtattak, s lesietett a lépcsőn, hogy 
ajtót nyisson. 
-  A-apu! - kiáltott fel ijedten, és hátrahőkölt. 
Jim Hamilton tajtékozva rontott be a házba. 
-  Szóval igaz! Idehozott! 
-  Boyd munkát adott... 
-  Ezt te munkának nevezed? Azt beszélik, hogy van egy gyereked, aki a megszólalásig hasonlít rá! 
Chrissy megütközve nézett az apjára. 
-  Rosie nem az ő lánya! Én éppen csak Boyd Kenyonnál dolgozom. 
-  A hátadon fekve, mi? Ma egész délután a fogadóban henteregtetek! Ez a 
munkád? Az egész falu erről beszél. Az a mocsok nem tudta bevárni, míg végeznek az iparosok, így mondják! Itt éltek ebben a fertőben, ráadásul egy gyerekkel, 
és a házvezetőnőjének mond téged. Te ostoba liba, hát erre neveltelek? Majd móresre tanítalak én! Most azonnal velem jössz! 
-  N-nem megyek sehová! - Chrissy félt ugyan attól a szörnyű jelenettől, amelyet az apja rendezni fog, amikor értesül az ittlétéről, de ennél is jobban bántotta, 
hogy a falubeliek így vélekednek a Boyddal való kapcsolatáról, és hogy Boydot 
tartják Rosie apjának. Vajon megtarthatja-e az állását, ha a férfi tudomást szerez 
ezekről a pletykákról? 
-  Nem maradsz itt! - Jim Hamilton durván megragadta Chrissyt. - Ez a fickó 
megpróbál engem nevetségessé tenni! 
-  Nevetséges maga az én segítségem nélkül is - szólalt meg egy gúnyos hang. 
E szemérmetlen sértés hallatán Chrissy ijedten megfordult. Boyd nyugodtan 
mosolygott. 
Jim Hamilton eleresztette a lányát, és harciasan a férfi felé indult. Mivel 
Chrissy ismerte apja dühkitöréseit, s félt attól, hogy megüti Boydot, odaszaladt, 
és közéjük állt. 
-  Félre az utamból! - kiabálta Jim Hamilton. 
-  Nincs szükségem a segítségedre, Chrissy - közölte Boyd szárazon. 
-  A lányom most szépen hazajön velem, Kenyon! A gyereket megtarthatja. 
-  Itt ma-maradok - szegült szembe az apjával Chrissy. - Egy szó sem igaz 
abból, amit pletykálnak. 
-  Ne fáraszd magad, kedvesem! - Boyd hátulról átkarolta, és szorosan magához ölelte. 
Chrissy megdermedt. Mit jelentsen ez? 
A jelenet láttán Jim Hamilton teljesen kiborult. 
-  Elaine-nel volt Londonban! - üvöltötte. - Ma reggel ő hozta haza a nővéredet. Ez nem üt szöget a fejedbe, te buta? 
-  Londonban... E-Elaine-nel? - suttogta Chrissy hitetlenkedve. Kérdőn 
Boydranézett. -Te ve-vele vo-voltál...? 
Jim Hamilton diadalmasan Boydra vigyorgott. 
Chrissy annyira megdöbbent, hogy levegőt is alig kapott. Néhány órával ezelőtt Boyd azt mondta neki, hogy kívánja. Nyilván gyűlöli Elaine-t azért, amit Lord 
Whitleyvel tett lehetetlen, hogy azok után is vonzalmat érezzen iránta. Chrissy 
meg akarta ismételni a kérdést, de izgalmában nem tudta kimondani. 
-  Te ve-ve-vele vo-vo-voltál...? 
Az apja arca eltorzult. Lánya beszédhibáját mindig is visszataszítónak találta. 
-  Hol van olyan férfi, akinek éppen te kellenél, ha Elaine-t is megkaphatja? 
Úgy dadogsz, mint valami gügye! 
Boyd félretolta Chrissyt, egy hatalmas horogütéssel leterítette Jim Hamiltont, 
s mielőtt az még feltápászkodhatott volna, a gallérjánál fogva megragadta, és kipenderítette a házból. 
-  Ha még egyszer Chrissy közelébe merészkedik, megölöm, Hamilton! Lesöpröm a föld színéről! S akkor lesz nagyobb gondja is Elaine-nél, ezt elhiheti. 
Chrissy kábultan a falnak dőlt. Egyre csak az motoszkált a fejében, amit az 
imént Boydról és Elaine-ről hallott. És sehogy sem értette, hogy voltaképpen miért 
is bántja a dolog ennyire. 
Elaine szép, szellemes, érzéki, és ha akar, tud elbűvölő is lenni. Egy ilyen 
asszonynak talán Boyd is kész mindent megbocsátani. Chrissy csak azt nem értette, miért mondta neki akkor a férfi a fogadóban, hogy kívánatosnak találja. 
Nemcsak lelkileg, hanem testileg is teljesen összetört. Még sohasem szenvedett 
ennyire. 
-  Sajnos, az ember nem válogathatja meg a szüleit -jegyezte meg Boyd nyugodtan, s Chrissy leverten tapasztalta, hogy az iménti szörnyű jelenet még szórakoztatja is a férfit. - Nyugodj meg! Nem jön el még egyszer, ahhoz túl gyáva. Az 
ördögbe is, rettenetesen félsz tőle, ugye? 
Dehogy! Az apja harsány, műveletlen és sokszor durva, de félni sosem félt tőle 
Chrissy. Jim Hamiltonnak volt már egy jóképű fia meg egy csodaszép lánya, és 
nem vágyott harmadik gyerekre. Rá, Chrissyre nem is lehetett büszke, mert se 
nem szép, se nem különösebben tehetséges. Ezért csalódottságában egyszerűen 
levegőnek nézte őt az apja. De ezt a közönyt ellenszenv váltotta fel, amikor Chrissy 
az anyja pártjára állt. 
A lány úgy érezte, csak egyetlen embertől fél, s az most itt áll előtte. 
-  Gyere! - Boyd a nappaliba vezette, és lenyomta az egyik heverőre. - Téged 
ez az egész ügy egyáltalán nem érint, ezért ne aggódj! Sohasem bántanálak. Miért 
is tenném? 
Chrissy hallgatott. 
A férfi leguggolt elé, s kék szemével szinte megbabonázta. 
-  Velem nyugodtan beszélgethetsz. - Boyd végighúzta mutatóujját az ajkán. 
Engem nem zavar a dadogásod. kifejezetten bájosnak találom. Azt hiszem, valami 
ilyesmit egyszer már mondtam. 
A lány még mindig nem szólalt meg. 
-  Chrissy... - A férfi felsóhajtott. - Na jó, elismerem, bosszút akarok állni 
rajtuk. Miért zavar ez téged? Apád és Elaine úgy kezel, mint valami törteimet, te 
pedig inkább éhen haltál volna, semmint segítséget kérj tőlük. 
-  Bosszút a-akarsz állni, és úgy látom, ebben nekem is bizonyos sz-szerepet 
szántál. Ezért adtál ne-nekem munkát. 
-  Azt hiszed, szándékosan gázoltalak el kis híján? - gúnyolódott Boyd. - Elismerem, hogy számítottam az apád efféle viselkedésére, amikor fölvettelek. És 
szórakoztatott a dolog. De nem ezért alkalmaztalak. Te nehéz helyzetbe kerültél, 
nekem pedig házvezetőnőre volt szükségem, szóval segítettem. 
-  Megkönnyítettem, hogy a céljaid szolgálatába állíts. - Ahogy az alkalmazásommal, úgy az átölelésemmel is az apámat akarta Boyd megalázni, morfondírozott a lány. Es épp ezért majd még örül is a szóbeszédnek... Chrissynek hirtelen 
megvilágosodott az elméje, és megijedt a saját hiszékenységétől. 
Minden egy gondosan kidolgozott terv része volt: a lovászlány, aki az első nap 
reggelén Boyd ágyában talált rá, az a szenvedélyes csók az udvaron, a fogadóbeli 
délután. Chrissy arca égett a szégyentől. Hát igen, ezek után a környéken nyilván 
már senki sem kételkedik abban, hogy viszonyuk van. 
Az egészben az a legkülönösebb, hogy éppen az ellensége figyelmeztette a 
veszélyre. Hamish feltárta előtte Boyd jellemét, bár mindezt ő már korábban is 
tudta. Mikor is emelkedett felül a korábbi ellenszenvén? Amikor a férfi segítséget 
nyújtott neki teljesen kilátástalan helyzetében? Vagy amikor megsimogatta, és 
régi álma hirtelen csodálatos valósággá vált? 
-  Chrissy... 
Szeretett volna rákiabálni Boydra, szerette volna sértegetni, ugyanúgy megkínozni, ahogy ő tette vele. De mi értelme volna?! A férfi számára mindez csakjáték, 
s ő jelentéktelen figura a sakktáblán. Még itt hagyni sem tudja, mert nincs se pénze, 
se lakása, és Rosie-ra is gondolnia kell. Tudtán kívül teljesítette a neki szánt feladatot. Az apja most azt hiszi, hogy szándékosan fitogtatja az ő halálos ellenségével való kapcsolatát. 
-  És m-mi a terved a nővéremmel? - kérdezte elhaló hangon. 
Boyd közben felállt, és az italszekrényhez ment. Ott aztán egy szépen metszett 
üvegből egy pohár konyakot töltött magának. A kandalló tüzének fényében csillogott a barna haja, a félhomály kiemelte nemes arcélét, görögös orrát és tökéletes 
vonalú száját. 
Ő a bosszú szép, de sötét angyala, nincsenek emberi érzései, állapította meg 
Chrissy, s megborzongott arra a gondolatra, hogy Boyd eltiporja majd Elaine-t. 
-  Ez az én dolgom. Jobb, ha ebbe nem avatkozol bele! - A férfi kérdőn nézett 
rá, azután gonoszul elmosolyodott. - De még ha eszedbe jutna is figyelmeztetni 
őt, úgysem hiflne neked. 
Chrissy tudta, hogy a nővére csakugyan ügyet sem vetne rá. Mégis meg kellene 
próbálnia... A hallgatásával Kenyonnak segítene, s ez semmiképpen sem állt 
szándékában. Vajon Boyd milyen messzire mehetett már el? - tűnődött Chrissy. 
Lefeküdt Elaine-nel? Rosszullét környékezte a lelki szemei előtt megjelenő képektől. Aztán rájött, mi bántja ennyire. Féltékeny. Hogyan képes így érezni mindazok után, amiket megtudott? Szégyen, gyalázat! 
-  Elmegyek. - Boyd elővette a kocsikulcsot a zsebéből. 
-  Elaine-nel találkozol? - Alig mondta ki ezt, Chrissy máris megbánta. 
-  Nincs jogod arra, hogy faggass, mit csinálok és mit nem! - felelte Boyd 
higgadtan. -Jelenleg csak kissé rendhagyó munkakapcsolatban állunk egymással. 
Semmi több. 
Boyd kíméletlen őszintesége szíven ütötte Chrissyt. Úgy érezte, hogy a férfi 
megalázta, megsértette, kigúnyolta. S ez jobban fájt, mintsem valaha is gondolta 
volna. 
6. FEJEZET 
Chrissy a nővére Porschéja mögött parkolt le. Az apjuk ritkán használta a garázst, s mivel a kocsija nem állt a feljárón, a lány feltételezte, hogy a readingi 
irodájában van. Elaine fekete csipkés hálóingben nyitott ajtót. 
-  Téged meg mi szél hozott? 
-  Bejöhetek? - kérdezte Chrissy idegesen. 
-  Tőlem... - Elaine előresietett a nappaliba. 
-  Meglep, hogy még itt vagy. Azt hittem, apa kitette a szűrödet, mert B-Boyddal találkozgatsz. 
-  Azt meséltem neki, hogy csak véletlenül futottunk össze, és hazahozott... 
Apa mindent bevesz, amit mondok. Ezzel te aligha büszkélkedhetsz. 
-  Hogy érted ezt? 
-  Hagyjuk a köntörfalazást! Londonban megtudtam Boydtól, hogy nála dolgozol. 
Londonban... Elaine olyan könnyedén beszélt erről, hogy Chrissyt a rosszullét 
környékezte. 
-  És tényleg csak vé-véletlenül futottatok össze? - A lány szégyellte magát e 
miatt a kérdése miatt. 
Elaine felhúzta a szemöldökét. 
-  Ne tettesd magadat még butábbnak, mint amilyen vagy! Egyébként én a te 
helyedben más munka után néznék. Boydnak furcsa szeszélyei vannak, de én nem 
tűrök el mindent. Ha odaköltözöm hozzá, neked bizony el kell tűnnöd. Nem fogom 
hagyni, hogy a hátam mögött holmi szerelmi háromszögön élcelődjenek! 
-  Odaköltözöl? - képedt el Chrissy. 
-  Persze. Amint a ház lakható lesz. Boyd tudja, hogy vannak bizonyos igényeim. - Elaine elégedetten mosolygott. - Megmagyaráztam neki, milyen szerepet kellett játszanom abban szerencsétlen ügyben a szegény öregemberrel, s most 
ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. 
-  Ezt komolyan mondod? 
-  A legkomolyabban. Nekem akkor fogalmam sem volt róla, mi apa szándéka. 
-  Ne szédíts már! 
-  Boyd bevette. Az meg teljesen mindegy nekem, hogy te elhiszed-e vagy 
sem!-- mordult a húgára Elaine. - Lord Whitley ráállt a játékra. Ha nem volt pénze, 
nem lett volna szabad kártyát vennie a kezébe. Senki sem kényszerítette! Apu 
sportszerűen nyert, és jogosan követelte a tartozást Nem a mi hibánk, hogy annak 
az aggastyánnak a szíve felmondta a szolgálatot. Úgysem élt volna örökké! 
Elaine elképesztő hidegvérrel hárított el magától minden felelősséget. Chrissy 
értetlenül nézett rá. Boyd ezek szerint látszólag elfogadta a magyarázatot, és 
Elaine túlságosan is öntelt, semhogy észrevegye, mennyire gyűlöli őt a férfi, 
-  Kérlek, hallgass meg... 
-  Minek? Fölösleges azt bizonygatnod, hogy nincs közöttetek semmi. Te jóságos ég! - Elaine gúnyosan végigmérte a húgát. - Ennyire azért nem alacsonyodhat le! 
Chrissy halálsápadt lett. Nagyon fájt neki a durva sértés. 
-  Boyd téged hibáztat a nagyapja haláláért. Ha kettőtök közös jövőjéről beszél, egyszerűen hazudik. Sohasem fogja elfelejteni, amit tettél. Bosszút akar állni. 
-  Féltékeny vagy. 
-  Én csak megpróbállak figyelmeztetni! 
-  Honnan veszed a bátorságot, hogy így beszélj Boydról? - Elaine hirtelen 
dühbe gurult. - Ezt nem hallgatom tovább! Tudod, merre van a kijárat! 
Ám Chrissy nem ment el, hanem követte nővérét a hálószobába. 
-  Miért találtam volna ki mindezt? 
-  Mert Boyd dúsgazdag, s nem bírod elviselni, hogy-az enyém lesz! 
-  Dúsgazdag? 
-  Az apja ráhagyta az egész vagyonát. - Elaine elmosolyodott. - Merő véletlen, csakugyan váratlan szerencse. A papa újra megnősült, és volt két gyereke is, 
de másfél évvel ezelőtt egy repülőgép-szerencsétlenségben az egész család életét 
vesztette. Boyd örökölt mindent. 0... 
Chrissy nem  s figyelt a testvérére, mert a papírkosárban felfedezett egy gyanús 
kis dobozt, s lehajolt, hogy kivegye. Terhességi tesztnek a göngyölege volt. 
-  A fenébe! - Elaine kitépte a kezéből, és visszahajította a kosárba. - Figyelmeztetlek... ha nem tartod a szádat, megfojtlak! A jövő hétre bejelentkeztem a 
kórházba, s megoldom ezt a kis gondot. 
-  Terhes vagy? 
-  A lehető legrosszabbkor jött, nem gondolod? 
-  Szerinted minden bizonnyal - válaszolta Chrissy. 
-  Üvölteni tudnék a méregtől! Persze, az én hibám, mert ostobaságomban 
hagytam maga rávenni, hogy fél év után újra lefeküdjek Steve-vel, és ez lett belőle! 
-  El akarod vetetni? - kérdezte Chrissy. - Ezt nem szabad megtenned. Kiváltképpen nem azért, hogy megszerezd Boydot! 
-  Mi másért tenném? 
-  Elaine... 
-  Ne nézz így rám! Ez kizárólag az én dolgom. 
-  De hát tulajdonképpen akartad ezt a babát, ugye? 
-  Persze. De aztán minden másképp alakult. Gyors, sima válást akarok, hogy 
hozzámehessek Boydhoz. 
-  Már az esküvőt is szóba hozta? - Chrissy a torkához kapott. 
-  Még nem, de hamarosan megteszi. És akkor nem lehet akadály az, hogy 
mástól várok gyereket! 
Chrissy az ágy szélére rogyott. Magasságos ég, hát ennyire érzéketlen a nővére?! Mindenáron meg akarja szerezni Boydot, és az sem zavarja, ha ezért ölnie 
kell. Ha Steve megtudja ezt, pokoli kínokat fog kiállni! Boyd pedig semmiképp 
nem fogja feleségül venni Elaine-t. 
-  Ha szólsz erről Boydnak, egyszerűen letagadom - közölte az idősebb 
Hamilton lány. -Egyébként akkor is lefeküdne velem, ha hitelt adna a szavaidnak. 
Ebben Elaine-nek alighanem igaza van, állapította meg Chrissy, és csüggedten 
lehajtotta a fejét. Hogyan győzhetné meg a nővérét arról, hogy Boyd csak a bolondját járatja vele? Azt mindenképpen meg kell akadályoznia, hogy a testvére 
elvetesse a babát! 
-  Boyd hallotta már azt a nevetséges pletykát, hogy ő a lányod apja? - Elaine 
gúnyosan elmosolyodott. - Csak apu képes elhinni azt a marhaságot, hogy egy 
ilyen férfi lefeküdt veled! Mikor, hol és hogyan történt volna meg ez? De Jim 
Hamilton szerint nincs olyan tizenöt és ötven közötti nő, aki Boyd Kenyon közelében biztonságban lehetne. 
Chrissynek hirtelen támadt egy ötlete arra, hogyan választhatná el egymástól 
Elaine-t és Boydot. Ha a nővérével sikerül elhitetnie, hogy a pletyka nem alaptalan... Eszeveszett dühében a testvére talán meggondolná magát. Chrissy kivette 
a táskájából a levéltárcáját, s előhúzta belőle Rosie fényképét. 
-  Mikor? Nos, az esküvőd előestéjén. Boyd nekihajtott egy fának, és részeg 
volt. Én vittem haza... 
Elaine hitetlenkedve nézett rá. 
-  Ilyesmivel ne tréfálj! 
-  Dehogy tréfálok. 
-  Nem érdekelnek a dajkameséid! 
-  Ez Rosie. - Chrissy a képet a takaróra dobta, és részletekkel szolgált. 
-  Valóban összetörte a kocsiját... A templomba menet láttam, ahogy elvontatják. - Elaine a fényképre pillantott. - De sohasem feküdt volna le veled! Te 
akkor még éppen csak kikerültél az iskolapadból! 
-  Emlékszel még, milyen zavart voltam az esküvőd napján? Én mindig rajongtam Boydért, ő pedig aznap jól felöntött a garatra, és amikor pró-próbálkozott 
velem, én ezt hí-hízelgőnek éreztem. 
Elaine felkapta a kislány képét, és darabokra tépte. 
-  Nem hiszem el! 
-  Szeretem a gye-gyerekeket, s mivel tudtam, hogy Boydot nem érdekeli majd 
a terhességem és soha nem lesz az enyém, legalább a magzatát meg akartam tartani. 
-  Nem igaz! - sipákolt Elaine. 
-  Gondolkozz csak egy kicsit! Miért adott nekem munkát, és mit műveltünk 
tegnap egész délután a fogadóban? - bátorodott neki Chrissy. 
-  Te...! - Elaine pofon ütötte a húgát. - Ő az egyetlen férfi, aki valaha is kellett 
nekem. És éppen te... Ez undorító! Ezt sohasem bocsátom meg neked. Tűnj el 
innen! 
Chrissy kimenekült a házból. 
-  Ő az enyém volt! - kiabált utána Elaine. 
Az is valami, hogy ezt már múlt időben mondta! Chrissy Boyd miatt nem érzett 
lelkiismeret-furdalást. Úgysem tudja meg soha, mit mondott az imént a nővérének. 
Elaine vissza fog térni Steve-hez ha nehéz helyzetbe kerül, mindig talál magának 
egy biztos zugot. 
Chrissy Readingbe hajtott, és hosszasan bevásárolt, nehogy bárkiben is felmerülhessen a gyanú, hogy Elaine-nél járt. 
Amikor visszatért, a kapusház ajtaját Hamish nyitotta ki. Floss Rosie-val a 
faluba ment. A saláta, amelyet a segítőkész asszony Boyd számára a hűtőbe tett, 
érintetlenül állt a helyén, bár már három óra is elmúlt. Chrissy a nappaliban a 
helyére igazította a bútorokat. Minden ragyogott a tisztaságtól. Kérésére a takarítóvállalat emberei elsősorban a földszinti helyiségeket tették rendbe. Chrissy egy 
különlegesen szép perzsaszőnyeget terített a padlóra, és így a szoba függönyök 
nélkül is egyből otthonos lett. 
Amikor meghallotta a Ferrarit, összeszorult a gyomra, ezért úgy határozott, 
hogy most inkább elkerüli Boydot, és kiosont a konyha hátsó ajtaján. 
-  Hova mész? 
-  R-Rosie-ért. - Chrissy nem mert a férfira nézni. - Kérsz ebédet? 
-  Az ebédidő már régen elmúlt. Nézz rám! - Boyd erőteljesen megragadta a 
karját. 
Chrissy felemelte a fejét, és megrökönyödött. A férfi arca kipirult, és enyhén 
összehúzott szemmel méregette. 
-  Dél körül hiányos öltözékben és magából kikelve beállított ide Elaine 
kezdte Kenyon hátborzongató nyugalommal. 
A lány szinte megbénult az ijedségtől. Tévedett hát, amikor azt hitte, a nővére 
túl büszke, semhogy a hallottak után felkeresse Boydot! Almában sem gondolta 
volna, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. 
-  Na-nagyon fáj a karom - suttogta. 
A férfi elengedte, és ő dörzsölgetni kezdte Boyd ujjai helyét. Most mit csináljon? Boyd természetesen egyetlen szavát sem fogja elhinni, és könnyűszerrel 
meggyőzi Elaine-t is, hogy az egész merő hazugság... Chrissy tudta, hogy akkor 
a terve kútba esett. Csak úgy érheti el a célját, ha kitart a meséje mellett. 
-  Nem igaz... hazudtál a testvérednek! - förmedt rá Boyd, de valahogy bizonytalannak látszott. 
Chrissy ebből arra következtetett, hogy valóban nem emlékszik semmire, és 
ezt a tényt most meglovagolhatja. Csak addig kell ezt a badarságot szajkóznia, 
míg Elaine el nem tűnik a környékről. 
-  Hiszen alig voltál akkor tizennyolc. Akármilyen állapotban voltam is, egy 
ujjal sem nyúltam volna hozzád! - folytatta éles hangon Boyd, és az ajtónak szorította a lányt. - Egyébként is, még sohasem feküdtem le senkivel úgy, hogy ne 
védekeztem volna. Ráadásul pedig miért csak most szólsz, és miért éppen Elainenek mondtad? - Remegő kézzel beletúrt a hajába. 
Chrissy sohasem hitte volna, hogy Boydot bármi is kizökkentheti gúnyos közönyéből. Már-már bűntudatot érzett, aztán eszébe jutott Elaine leendő gyermeke 
és a férfi bosszúszomja. Amint elmúlt a veszély, úgyis megmondja az igazat, de 
előbb nem! 
-  A mindenségit! Szólalj meg végre, vagy nem tudom, mit csinálok veled! 
-  Po-pontosan mit akarsz hallani? 
-  Hogy az egész az elejétől a végéig szemenszedett hazugság! 
-  Nem számítottam rá, hogy a nővérem azonnal iderohan ezzel. Nem állt szándékomban, hogy ezt valaha is közöljem veled, és ha távol tartod magad Elaine-től, 
nem is tudod meg soha. 
-  És ennek most örüljek? 
-  Te nem érdekelsz! De n-nem akartam, hogy tönkretedd Elaine életét. 
-  Ennek így semmi értelme. Ha valóban én vagyok Rosie apja, ami teljesen 
valószínűtlen, miért viselkedsz úgy, mintha ez nem lenne fontos? 
Chrissy megpróbált elmenekülni, de a férfi nem hagyta. 
-  Engedj el! 
-  Eszem ágában sincs! - Boyd kivonszolta a konyhából, és belökte a nappaliba. - Ha a nap hátralevő részét ebben a szobában kell eltöltenünk, akkor is elmondod az igazat! - A lábával becsapta az ajtót, és nekitámaszkodott. - Szóval? 
Hol zajlott le az az állítólagos nász? - gúnyolódott. 
Chrissy nagyon bánta már, hogy nem valami kevésbé sikamlós hazugságot 
talált ki. 
-  A há-hálószobádban, Torbald Manorbari... 
-  A balesetem estéjén? 
-  Akkor. Sokat ittál... 
-  Dehogyis! -csattant fel Boyd. - Agyrázkódásom volt, és influenzám... 
-  Ott feküdt az összetört whiskysüveg, amikor rád találtam az erdőben. 
Chrissy fölemelte a fejét, s látta, hogy a másik megdermed valószínűleg eszébe 
jutott a jelenet. 
-  Megfáztam, s némi itallal kúráltam magam. Aztán eldobtam az üveget, 
ugye? 
-  Igen. 
-  Szóval ott leltél rám. És aztán? 
-  Az én kocsimon Torbald Manorba vittelek. 
-  Eddig még semmi sem támasztja alá a mesédet. Az kétségtelen, hogy láttad 
a hálószobámat. - Boyd félrehúzta a száját. - Nem csoda, hogy olyan ideges lettél, 
amikor arról faggattalak, miként tudtad az újat így berendezni. Torbald Manorban 
miképpen kerültünk fel az emeletre? 
-  Felsegítettelek a lépcsőn. 
-  Miért? 
-  Beteg voltál... le kellett feküdnöd - pirult el Chrissy. 
-  Azt a földszinten is megtehettem volna. 
Csak nem arra akar ezzel célozni, hogy én csábítottam el? - rökönyödött meg 
a lány. 
-  Aggódtam, mert egyre rosszabbodott az állapotod! 
-  Aztán? 
-  Éppen az orvost akartam felhívni, amikor elhúztál a telefontól és... megcsókoltál. 
-  Valóban? - Ez bántóan gyanakvón hangzott. 
Mivel ez volt az igazság, Chrissy egyenesen a férfi szemébe nézett. 
-  Valóban! Eléggé meg is rémültem... 
Boyd összeszorította a száját. 
-  Folytasd! 
-  Aztán m-megtörtént. 
-  Megtörtént - ismételte a férfi maró gúnnyal.  Ez egyre cifrább! Az előbb 
még azt állítottad, hogy rosszabbodott az állapotom. 
-  Igen, de... 
-  Alig ismertelek. Gyerek voltál még, s én ilyen állapotban sem nyúltam volna 
hozzád! 
Chrissy a kezébe temette az arcát. Idegfeszültsége egyre elviselhetetlenebb lett. 
-  A nagyapád miatt nagyon feldúlt voltál... Nem értettem, miért dühöngsz. 
Elaine-t elmondtad mindennek. 
-  Azt állítod, hogy megerőszakoltalak? 
-  Nem!-Chrissy ijedten félrefordult. 
-  Talán azért feküdtem le veled, hogy bosszút álljak az apádon és anővéreden? 
Chrissy jobbnak látta, ha ebben a hiszemben hagyja Boydot, hátha ez elfogadhatóvá teszi számára a történetet. 
-  Én ugyan akkoriban még semmit sem tudtam arról a bizonyos kártyajátszmáról... 
-  És azt akarod mondani, hogy ellenkezés nélkül a karomba omlottal, noha 
én részegen dühöngtem, és a nővéredet szidalmaztam? - hitetlenkedett Boyd. 
-  Nem gondoltam át, mit teszek! - veszítette el az önuralmát Chrissy, s ez igaz 
is volt azon az estén valósággal elkábult, amikor a férfi megcsókolta. -Egyszerűen megtörtént! 
-  De én nem emlékszem semmire. S te éppen ezt használod ki! 
-  B-bánom is én, mit hiszel... 
-  Segíts hát kipótolni a hiányzó láncszemeket! Tehát hogyan történt meg, 
hogy ezt a szemérmetes kifejezésedet használjam? 
Chrissy elsápadt, és könyörgő pillantást vetett a féfira. 
-  Részleteket akarok hallani! 
-  Nincs jogod m-megalázni! 
-  Az apasági kereset komoly dolog, ezért van némi jogom. - Boyd kihívóan 
nézett rá. - Egy DNS-vizsgálatot nem lehet csak úgy ukmukfukk elvégeztetni. 
Erre az eshetőségre gondolva Chrissy még sápadtabb lett. De azzal biztatta 
magát, hogy nem kerül sor sem orvosi vizsgálatra, sem perre, mivel legfeljebb 
néhány napig kell kitartania a hazugsága mellett. Utána Rosie-val együtt természetesen újra az utcára kerül. Te jó ég, vajon belekezdett volna ebbe az egészbe, 
ha sejti, mi sül ki belőle? 
-  Szerintem okosabb lenne a dolgot itt és most rendezni - érvelt ügyesen 
Boyd. - Egy DNS-vizsgálatot nem lehet kijátszani, és ha csak azért mondtad ezt, 
hogy távol tartsd tőlem Elaine-t, megbocsátok neked, amennyiben azonnal megmondod az igazat. 
Chrissy a legszívesebben el is fogadta volna ezt az ajánlatot, ám aztán újra 
eszébe jutott a nővére terhessége. Az ablakhoz lépett, az arca szinte lángolt. 
-  A pa-padlón történt. Nem tartott s-sokáig. Le sem vetkőztél. Utána rám förmedtél, hogy tűnjek el, én pedig hazamentem. Akarsz még valamit tudni? 
-  Nem hiszem, hogy bármit is tudni kívánnék még - válaszolta a férfi hosszú, 
kínos hallgatás után. 
Ha Boyd rájön, hogy becsaptam, minden bizonnyal megfojt! - villant keresztül 
a lány agyán. 
-  Mikor vetted észre, hogy terhes vagy? 
Chrissy összerezzent. 
-  Már Londonban éltem az anyámmal. 
-  Anyád miért nem ragaszkodott hozzá, hogy vedd föl velem a kapcsolatot? 
-  N-nem árultam el neki, ki az apa. 
-  A gyámügy kéri az apa nevét a gyerektartáshoz, mielőtt egyedülálló anyákat 
segélyezne. 
-  De én sohasem kértem segélyt. 
Boyd csalódottnak látszott. Nyilván azt hitte, hogy megtalálta a történet gyenge 
pontját. 
-  És miből éltél? 
-  Anyám halála után lassacskán eladogattam az ékszereit. 
A férfi halkan szitkozódott, és idegesen fel-alá járkált. Chrissy elhatározta, 
hogy minden felelősség alól felmenti, hátha akkor megnyugszik. 
-  Ha rajtam múlik, so-sohasem tudtad volna meg. Egyszerűen felejtsd el! 
A férfi hirtelen abbahagyta a járkálást, és hitetlenkedve nézett rá. 
-  Hogy az ördögbe képzeled ezt? Elmeséled, hogy visszaéltem egy fiatal lány 
helyzetével, és most felejtsem el? - üvöltött rá Boyd. - Azzal vádolsz, hogy én 
vagyok Rosie apja! 
-  Én egyáltalán nem vádollak! - emlékeztette félénken Chrissy. 
-  És legyek hálás az önfeláldozó hallgatásodért? Elfogadod az állást, de egy 
szót sem szólsz Rosie-ról! Ez egyszerűen lehetetlen! Ez nem holmi szappanopera. 
Miért hazudtad azt, hogy a kislány apja börtönben van? 
-  Nem akartam, hogy gyanút fogjál - felelte Chrissy talpraesetten. 
-  De én egyáltalán nem fogtam gyanút. Tudhattad, hogy nem emlékszem arra 
az estére. 
-  Először nem v-voltam benne bi-biztos... 
Boyd dühösen a szavába vágott. 
-  Azt hitted, hogy szereted a gyerek apját. Legalábbis ezt mondtad, nem? 
Hogyan lehettél volna szerelmes belém? Legfeljebb néhányszor beszéltél velem 
előtte! 
Chrissy nem bírta tovább. Sírva kiszaladt a szobából. 
7. FEJEZET 
Chrissy remegett az idegességtől, amikor a második bőröndjét is behelyezte a 
terepjáróba. Olyan csend volt, hogy odahallatszottak az őr léptei az udvarról az 
értékes versenylovak miatt Boyd őriztette a házat. El kell hagynia ezt a helyet, 
más választása nem maradt! Amint visszasietett a házba Rosie-ért, az ablakból 
látta, hogy Boyd az udvaron fogadja Guyt, az ügyvédjét. 
-  Szóval mi az a személyes ügy, amiről nem lehet telefonon beszélni? - kérdezte gúnyosan Guy, amikor beértek az előcsarnokba. 
Két óra hosszat tárgyaltak a nappaliban, aztán Boyd elhajtott a Ferrarival, 
Chrissy pedig azonnal nekilátott, hogy összeszedje a maradék holmiját. A konyhapénzt is kénytelen magával vinni, mert a vasúti jegyet nincs miből megvennie. 
Mielőtt vonatra szállna, felhívja majd az ittenieket, és közli, hogy a terepjáró az 
állomás előtt áll, nehogy azt higgyék, a kocsit is ellopta. 
Éppen levitte Rosie-t az autóhoz, amikor a sötétből hirtelen ismerős alak lépett 
elé. 
-  Add ide a kulcsokat! - förmedt rá Boyd. 
-  A mű-műszerfalon vannak. 
A férfi némán elvette a kulcscsomót, aztán megkerülte az autót, s kinyitotta a 
csomagtér ajtaját. 
-  Ha bőröndöket találok itt, gyámság alá helyeztetem Rosie-t! 
Chrissy letörve a földre szegezte tekintetét, s hallotta, amint Boyd visszaviszi 
a csomagjait az előcsarnokba, aztán Rosie-t is kitépte a kezéből, és bevitte a házba. 
A lány rémülten követte őket. 
A férfi óvatosan felvitte és visszafektette ágyába a kislányt. 
-  Vetkőztesd le, és takard be! - parancsolt Chrissyre fagyosan. 
Gyámságot emlegetett az imént? Mit ért ezen? Chrissy hirtelen összeroppant. 
-  Úgy látszik, nálatok a szökés családi hagyomány - mordult rá Boyd. 
A lány elvörösödött, az anyja csakugyan az éjszaka leple alatt hagyta el Jim 
Hamilton házát. 
-  Ha még egyszer kedved szottyanna elfutni, Rosie-t itt hagyod! Különben 
bíróság elé viszem a dolgot. Világos? - Ezzel Boyd lefelé cibálta Chrissyt a lépcsőn. A lány idegesen megtorpant a nappali közepén. 
-  Én... 
-  Hova akartad vinni? Megint valami nyomortanyára, ahol nem találhatok 
rátok? Még egy ilyen húzást nem tűrök el! 
Chrissy hirtelen megértett mindent, és megborzongott a félelemtől. Boyd elhitte, hogy Rosie az ő lánya, de ahelyett, hogy minden eszközzel harcolna a feltételezett apaság ellen, a jelek szerint éppen az ellenkezője miatt tanácskozott 
olyan sürgősen az ügyvédjével. Ez a fordulat még jobban lesújtotta lányt. Most 
már azt szerette volna, hogy a férfi ne higgyen neki. 
-  Az gondoltam, ha-hazugnak tartasz. 
-  Ha lettek volna még kétségeim, azokat is eloszlatta a szökési kísérleted. 
-  Hogyhogy? 
-  Nem nekem mondtad el a dolgot, hanem Elaine-nek, és még azt sem akartad, 
hogy megtudjam. Ráadásul nem álltál elő semmiféle igénnyel, és az első adandó 
alkalommal megpróbáltál lelépni. Az olyan nő, akinek a pénzemre fáj a foga, nem 
így viselkedik. 
-  Attól még ha-hazudhatok - válaszolta Ghrissy. Megőrült? Most, amikor elérte a célját, vissza akar táncolni?! 
-  Hová akartál menni? 
-  A readingi pályaudvarra. A továbbiakat illetően még nem volt semmi elképzelésem. 
-  Micsoda anya vagy te? - rivallt rá a férfi. - Éjszaka kirángatod Rosie-t az 
ágyból, és még azt sem tudod, hová viszed? Mennyi pénz van nálad? 
-  Körülbelül ötven font... a te pénzed, elloptam! 
-  Ez minden? És mégis mit gondoltál, milyen messzire jutsz el ezzel? 
-  M-mindenképpen el innen, t-tőled! 
-  Butaság! - gúnyolódott Boyd. - Egyáltalán nem azért akartál elszökni, hogy 
megszabadulj tőlem. 
Chrissy dacosan nézett rá. 
-  Hogy jut ilyesmi az eszedbe? 
-  Pillanatnyilag fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk - türelmetlenkedett 
a férfi. - Ülj le, és hallgass végig! 
-  És ha nem akarok? 
-  Ne légy már ilyen makacs! - Boyd vállon ragadta a lányt, és a karosszékbe 
nyomta. - Szeretném látni Rosie születési bizonyítványát. 
-  Nem lehet. 
-  Miért nem? 
Belle azt egyszer hirtelen dühében széttépte. 
-  Elveszett az egyik költözésnél, és nem kértem m-másolatot. 
- -Engem jegyeztek be apaként? 
-  Nem. 
Boyd bosszúsnak látszott. 
-  Mikor van a születésnapja? 
Chrissy vonakodva elárulta a dátumot. 
-  Ezek szerint korábban született. 
-  Csak két héttel. - A valóságban Belle tíz nappal túlhordta a gyereket. 
-  Hol? 
A lány megmondta a kórház nevét. 
-  A legtöbb nő ilyen helyzetben elvetette volna. 
-  Anyám vallási okok miatt ellenezte az ilyesmit - árulta el Chrissy, mielőtt 
rájött volna, hogy elszólta magát. 
-  És ő beszélt rá, hogy tartsd meg? 
Chrissy, látva, hogy a férfi félreértette a szavait, gyorsan bólintott. 
-  Nehéz szülés volt? 
-  Erről n-nem óhajtok veled beszélni! - pirult el a lány. 
Boyd arca megkeményedett. 
-  Kár, hogy három évvel ezelőtt nem voltál ennyire szemérmes. Talán elég 
lett volna nemet mondanod, és most nem lennénk ilyen kínos helyzetben! 
-  Nekem ez kifejezetten tetszik! - tiltakozott dühösen Chrissy. 
-  Elhiszem, de büszke nem lehetsz éppen rá! - morgolódott a férfi. - Rajtad 
kívül még egyetlen nővel sem bántam ennyire kíméletlenül... 
A kitalált szerelmi jelenet nyilvánvalóan sértette Boyd férfiúi hiúságát. Chrissy 
elégedetten állapította meg, hogy sikerült olyan leírást adnia, amely bántja 
Kenyont. 
-  Valóban nem? Ez igazán meglep. 
-  Nem. - Boyd odalépett, felhúzta a fotelból a lányt, és megfogta a keblét. 
Az érintéstől Chrissynek azonnal megkeményedett a mellbimbója. Lehunyta 
a szemét, és megingott. 
-  Ha akkor is így viselkedtél, már semmin sem csodálkozom - szólt halkan 
Boyd. 
Chrissy ijedten észbe kapott, de már elkésett. A férfi átölelte, szenvedélyesen 
megcsókolta, majd lenyomta a kanapéra, és ráfeküdt. Ő meg felnyögött, amikor 
Boyd a nyelvével a szájába hatolt, aztán a férfi türelmetlenül felhúzta a pólóját, 
majd felváltva csókolgatta a mellbimbóit, végül pedig a szűk nadrágja alá csúsztatta a kezét, és megérintette a legérzékenyebb pontján. Chrissy beleremegett az 
izgalomba, s úgy érezte, nyomban belepusztul a vágyba, amelyet ez az érintés 
ébresztett benne. Boyd sóvárogva nézett rá. 
-  Még sohasem éreztem így - vallotta meg fátyolos hangon. - Egyetlen nő 
sem izgatott fel ennyire... 
Chrissy éppen újra lehúzta a pólóját, amikor rémült kiáltást hallott. 
-  Rosie! - Ijedségében majdnem leesett a kanapéról. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, amint felfelé rohant. Rosie zokogva ült az ágyban. - Semmi baj, aranyom, csak rosszat álmodtál! 
Amint a kislány meghallotta az ismerős hangot, megnyugodott, és hagyta magát visszafektetni. Néhány perc múlva már újra aludt. Chrissy csendben kiment a 
szobából, és éppen becsukta az ajtót, amikor Boyd hátulról átölelte. 
-  Ez a teljesítmény egy rövidtávfutónak is becsületére válna! - Kenyon maga 
felé fordította a lányt, és ismét szájon csókolta. 
Az egész világ forogni kezdett Chrissy vei. A vágytól megrészegülve beletúrt 
Boyd sűrű, sötét hajába. De aztán a férfi elkövette azt a hibát, hogy a hálószobaj ába 
vitte, és az ágyára fektette. 
-  Jaj, ne! - pattant fel ijedten Chrissy, amint a művészi hímzéssel díszített 
baldachint megpillantotta, s arról eszébe jutott az a bizonyos este. 
Boyd visszanyomta az ágyra. 
-  Ne! - ismételte a lány rémülten, és az ágy túlsó végébe húzódott. 
-  Mi bajod? - A férfi hangja kissé remegett. 
-  Sajnálom, de nem lehet... 
-  Miért nem? Mi az ördögöt jelentsen ez? - szitkozódott Boyd. - Csak nem 
azt várod el tőlem, hogy megerőszakoljalak? 
- Kö-közönséges vagy! - Chrissy felugrott az ágyról, és a leszaladt a földszintre. 
Boyd a nappaliban talált rá, amint az egyik karosszékben kuporgott. Hitetlenkedve és dühösen állt meg előtte. 
-  S-sajnálom - dadogta a nő riadtan. 
-  Tudni szeretném, miért csinálod ezt! Meg akarod bosszulni a három évvel 
ezelőtt történteket? 
-  Dehogy! 
-  Fájdalmat okoztam neked akkor? - Boyd kutatva nézett rá. - Félsz? 
-  Nem! - Chrissy érezte, hogy egyre jobban belegabalyodik saját hazugságába. 
-  Volt azóta más férfi az életedben? - faggatta tovább Boyd. 
Chrissy még zavartabban rázta meg a fejét. Hirtelen ráébredt arra, hogy amit 
Boyd iránt érez, talán több puszta vágynál. S ebbe a gondolatba beleborzongott. 
-  Nyugodj meg! Nem nyúlok hozzád, ha nem akarod - mordult rá a férfi. 
Félsz, hogy megint teherbe esel? Vigyázok. 
-  Sajnálom... 
-  Ha ezt még egyszer kiejted a szádon, akkor én... - Boyd nyomban meg is 
bánta ezt a hangnemet, és nyugodtan folytatta: - Te aztán tudod, hogyan kellesd 
magad! Nem, ez nem szemrehányás, de van fogalmad róla, milyen pocsékul érzem 
magam most? Úgy félek a bonyolult kapcsolatoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. 
A nőktől kel lemes társaságot és kielégítő szeretkezést várok el. Mélyebb érzésekre 
nem vágyom. 
-  Ki-kihasználod őket! 
-  Ahogy vesszük... Ezt én is állíthatnám róluk. Az első tapasztalataimat az 
egyik tanárnőmtől szereztem, tizenhárom éves voltam. Akkor ki használt kit? És 
mit gondolsz, milyen érzés nekem, amikor a szeretőim szennylapoknak kiteregetik, mit műveltem velük az ágyban? Ráadásul nekem kell állnom minden költséget, amíg a viszonyunk tart... 
-  Hagyd abba! Nálam nem kell ilyesmitől tartanod. 
-  Tudom. De olyan érzéseket ébresztesz bennem, amelyek megrémisztenek. 
-  Akkor miért nem hagyod, hogy elmenjünk? - suttogta Chrissy. 
-  Hát tényleg nem érted? Ragaszkodom Rosie-hoz. 
Chrissy megdöbbent. A férfi vallomása borzasztóan fájt. Ő nem, csak a gyerek 
kell neki. Az első pillanattól kezdve megkedvelte. Vajon mennyiben játszik közre 
a kislányhoz való vonzódása abban, hogy még az apaságát is hajlandó lenne elismerni? 
-  Rosie-hoz? 
-  Igen. Eszem ágában sincs megfutamodni a felelősség elől. 
Chrissy úgy találta, hogy ez a mostani viselkedés egyáltalán nem jellemző 
Boydra. Az lenne az ésszerű, ha minden lehető módon igyekezne kibújni az apaság 
alól. Vagy netán tetszik neki, hogy a házasság nyűge nélkül szert tehet egy gyerekre? 
-  Azért hívtam ide Guyt, hogy tájékoztasson a jogaimról - folytatta Kenyon. 
Megtudtam, hogy egy nőtlen apának nem sok az esélye. Ha láthatásért folyamodnék, nagyon könnyen megakadályozhatnád. Csupán meg kellene győznöd a bíróságot arról, hogy Rosie-t felizgatja a megjelenésem. 
-  De... 
-  Hadd fejezzem be! Ront a helyzetemen az is, hogy nem támogattalak benneteket anyagilag. Míg te a fennmaradásért küszködtél, én éltem világomat... A 
bíróság ezt laza életvitelnek minősítené. Hacsak le nem fizetek néhány embert, 
hogy a bíróságon az alkalmatlanságod mellett tanúskodjon, tulajdonképpen nincs 
is esélyem arra, hogy Rosie-t nekem ítéljék. 
-  M-miért akarnád, hogy neked ítéljék? - kérdezte Chrissy remegve. Újból 
félelemmel töltötte el, hogy egy hazugságnak ennyire szerteágazó következményei lehetnek. S megint csak azzal vigasztalta magát, hogy az egész nem tarthat 
már sokáig, mert nyomban bevallja az igazat, mihelyt Elaine észhez tér. 
Boyd leült a szemközti karosszékbe. 
-  Tegyük fel, hogy megismerkedsz egy férfival, és hozzámész feleségül. Akkor előbb-utóbb megszakad a kapcsolatom Rosie-val. Guy szerint sok apa sohasem látja többé a gyermekét, ha az anya új kapcsolatot kezd. Velem ez nem fog 
megtörténni. 
-  Hiszen csak ma sz-szereztél tu-tudomást az apaságodról. Nem gondolod, 
hogy elhamarkodottan döntesz? 
-  Két és fél évet máris elszalasztottam Rosie életéből. Mostantól itt vagyok 
mellette. Nem fog úgy felnőni, mint én! - Kenyon felpattant, és szikrázó szemmel 
nézett a lányra. - Az anyám megtiltotta az apámnak, hogy meglátogasson. így állt 
bosszút. Anyám halála után az apám egyszer a nagyapám engedélye nélkül felkeresett az intézetben. Én látni sem akartam. Az én szememben ő csak az az ember 
volt, aki tönkretette anyám életét... s így az enyémet is. Gyűlöltem, mert újra 
megnősült, és már volt egy kisfia is. Mivel bűntudat gyötörte, el akart vinni engem 
Spanyolországba a családjához. Alapjában véve rendes fickó lehetett. A felesége 
némán ült az intézet társalgójának a sarkában, és láttam rajta, mennyire megrémült 
arra gondolatra, hogy netán be kell fogadnia a férje törvénytelen fiát! Jaime ezt 
észre sem vette. Mivel Barbara nem állt többé az útjában, azt hitte, én most már 
az ő családjához tartozom, hiszen az ő vére vagyok. Elküldtem a fenébe. 
Chrissy szemébe könny szökött. 
-  De hajthatatlan maradt, és újra meg újra írt. Az összes levelét olvasatlanul 
eldobtam. Aztán egyszer csak nem jött több levél. És ami az egészben a legérdekesebb - Boyd keserűen elmosolyodott-, ha a nagyapámhoz fordul, ő valószínűleg az első géppel Spanyolországba küld. 
-  Azt akarod ezzel mondani, hogy a nagyapádnak nem kellettél? 
-  Nem tudom, valahogy ez volt az érzésem. Később felnőttként is túl büszke 
voltam ahhoz, hogy felvegyem az apámmal a kapcsolatot. Végül keserűen megbántam, hogy soha nem ismerhettem meg közelebbről. Talán barátok lehettünk 
volna. Nagyon megrázott, amikor repülőgép-szerencsétlenség érte az egész családját. 
-  Persze, megértem - suttogta Chrissy leverten. 
-  Már sosem találkozhatom vele és a féltestvéreimmel - mondta nyersen 
Boyd. - Az élet legtöbbször nem kínál második esélyt. A legkellemetlenebb az 
volt, hogy én örököltem a pénzét... Az apám sohasem feledkezett meg arról, hogy 
én vagyok az elsőszülött fia. Ha a féltestvéreim életben maradnak, a legnagyobb 
rész akkor is nekem jutott volna. Multimilliomos volt, és én örököltem mindent. 
Teljes képtelenségnek érzem ezt, hiszen életében szóra sem méltattam... 
-  De ha egyszer ő így akarta. 
-  Igen, én is ezzel vigasztalódtam. Ennek ellenére mardos a lelkiismeret, s 
ezen az sem enyhít, hogy továbbra is adok pénzt azoknak a jótékonysági szervezeteknek, amelyeket ő támogatott. Rosie megérdemli a szép gyerekkort, és ezért 
akarok mellé állni. A legfontosabb dolog a védettség. 
-  Egyetertekveled.de... 
-  Nincs de! - vágott a lány szavába Boyd. - Sohasem akartam gyereket. Attól 
rettegtem, hogy netán megismétlődik az, amit a szüleim velem tettek. Ezért gondosan ügyeltem rá, hogy soha egyetlen nőt se ejtsek teherbe. És most meg kellett 
tudnom, hogy egyszer nem vigyáztam, és minden megváltozik! 
Chrissy azon tépelődött, hogy megmondja-e neki az igazat, és vajon mi lesz 
akkor, ha ezek után Rosie már nem érdekli a férfit. Gyanította, hogy újból azElaine 
elleni bosszú kerülne előtérbe. Ha pedig elmesélné, hogy a nővére terhessége késztette a hazugságra, Boyd úgysem hinne neki, mert Elaine kereken letagadná, hogy 
gyermeket vár Steve-től. Reménytelen helyzet. Chrissy tisztában volt azzal, hogy 
amíg a nővére nem megy vissza a férjéhez, a magzatot csak úgy védheti meg, ha 
kitart a hazugsága mellett. 
-  Nagyon csendes vagy - korholta Boyd. - Úgy teszel, mintha az egész téged 
nem is érintene. 
-  Nem tudom, mit mondjak - ismerte el Chrissy remegő hangon. 
-  Rosie jól érzi magát a birtokon. De te nem élhetsz itt vele továbbra is úgy, 
mint a házvezetőnőm. A szennylapok nem hagynának békén. Engem ez nem zavar, de nem akarom, hogy ezek a szenzációra éhes riporterek ízekre szedjenek 
benneteket. 
-  Te-tegnap ez még egyáltalán nem izgatott! 
-  Csodálatos módon megváltoztattad a véleményemet - gúnyolódott Boyd. 
A tegnap már nagyon messze van. 
Chrissy azt kívánta, bárcsak bökné már ki, mi a szándéka. Nyilván a lehető 
leggyorsabban el akarja távolítani őt a házból, mielőtt újabb kellemetlenségeket 
okozna. 
-  Sohasem hittem volna, hogy ezt egyszer kiejtem a számon... - Boyd 
bosszúsan nézett rá. - De szükség törvényt bont. Össze kell házasodnunk, mégpedig minél előbb! 
8. FEJEZET 
Chrissy kővé dermedve bámult Boydra. Biztosan rosszul hallott. Ez nem lehet 
igaz! 
-  Többé-kevésbé úgy élnénk, mint most - folytatta a férfi. - Tető lesz a fejed 
fölött, biztonságban érezheted magad, és annyi pénzt kapsz, amennyit csak el bírsz 
költeni. Gondoskodom rólatok. Szóval mindenki jól jár. 
-  Ezt nem mondhatod ko-komolyan! 
-  De igen. 
-  Akkor nem gondoltad végig! - tiltakozott Chrissy. 
-  Pontosan tudom, mit teszek. Nem akarok hétvégi apuka lenni, és azt sem 
akarom, hogy átjáróház legyen Rosie otthona az egymást váltó bácsik miatt. 
Amikor Chrissy rájött, mire céloz, lángba borult az arca a dühtől. 
-  Ilyesmi nem fog előfordulni! 
-  Ne szakadj el a valóságtól! - vetette közbe Boyd. - Nem fogsz apácaéletet 
élni, míg Rosie fel nem nő. 
-  Manapság már nem szokás összeházasodni e-egy gyerek miatt. 
-  Mi ezt fogjuk tenni. Nem értem, mi itt a gond. Testileg vonzódunk egymáshoz. Rosie megérdemli, hogy rendes otthona, anyja és apja legyen. Tisztességes 
családban fog felnőni. 
-  Igen, de ez nem olyan egyszerű... 
-  Dehogynem! Azt akarom, hogy Rosie megkapja mindazt, amit én nem kaptam meg. 
Ez hát a valódi indítéka, állapította meg Chrissy leverten. Boyd nem ismerte 
az otthon melegét. Meg akar tehát nősülni, hogy megadhassa vélt lányának azt a 
biztonságot, amelyben neki sohasem volt része. Erre ő igazán nem számíthatott... 
De Chrissy hamar meg is nyugtatta magát. Mi értelme egy olyan esküvőn rágódni, 
amelyre úgysem kerül sor soha? Néhány nap múlva megmondja az igazat, s magától megoldódik minden. 
-  Nos? - sürgette Boyd. 
Chrissyt teljesen feldúlta ez az ajánlat. Zavarában lesütötte a szemét. Kívánta 
Boydot, és arról ábrándozott, hogy a férfi beleszeret majd. Valószínűleg a többi 
nő is ebben reménykedett. 
Ha most megmondja az igazat, Kenyon rettenetes jelenetet rendez, és ő Rosieval együtt megint mehet világgá. A lány félt ettől, de tudta, hogy még mindig ez 
volna a legjobb megoldás. 
-  Voltál már szerelmes? - kérdezte halkan. 
-  Nem voltam. De válaszolnál végre? 
-  Gondolkozom rajta... 
-  Dehogy! Csak játszod itt a nehezen megkaphatót - gúnyolódott Boyd, 
aztán odalépett a lány elé, leguggolt, és megfogta a kezét. - A fogadóban valami 
olyat mondtál, hogy ha csupa hozzám hasonló férfi élne a földön, felkötnéd magad. 
Ezt azonban csak azért mondtad, mert három évvel ezelőtt... 
-  Azt hiszed? 
-  Sohasem gondolkoztam a közös jövőnkön, de most nem tudom nélküled 
elképzelni az életemet. Valószínűleg hozzászoktam, hogy itt vagy. Jól érzem magam veled... 
Chrissy összeszorította a száját. Ugy beszél róla, mint holmi meghitt régi 
karosszékről vagy kényelmes papucsról! 
-  Ráadásul ki vagyok éhezve - tette hozzá a férfi nyersen. 
-  Mindig észreveszem rajtad, mikor a sze-szeretkezésre gondolsz! 
-  Remélem is. Az utóbbi időben éjjel-nappal erre gondolok, s nem hiszem, 
hogy csak én vagyok így ezzel... - Boyd belecsókolt Chrissy tenyerébe. 
A lány azonnal elgyengült. 
-  Boyd... 
-- Ha akkor fájdalmat okoztam, sajnálom. Megígérem, hogy ez soha többé nem 
fordul elő! 
Chrissy pirulva húzta el a kezét. 
-  Boyd, én... 
-  Hozzám jössz feleségül! 
-  Te mindig megkapod, amit akarsz? 
-  Mindig - mosolyodott el a férfi. 
-  Most le-lefekszem - szólt halkan Chrissy. - A sa-saját ágyamba. - Feltápászkodott a karosszékből. 
-  Jó éjszakát! - szólt oda Boyd. - Nekem még el kell intéznem két telefonhívást. 
Bármilyen fáradt volt is Chrissy, nem aludt jól. Azt álmodta, hogy Boyddal 
együtt az oltár előtt áll, amikor hirtelen felbukkan Elaine, a férfiba karol, és egyre 
távolodik vele, ő meg egyedül marad ott, háta mögött a gúnyosan kacarászó násznéppel. 
Reggel egy cédulát talált a konyhaasztalon. 
-  Theóhoz mentem - olvasta félhangosan. 
Máskor Boyd egyszerűen eltűnt, minden magyarázat nélkül. Ez a két szó is azt 
bizonyította, hogy a kapcsolatukat új alapokra helyezte. Arra persze Boyd nem 
gondolt, hogy ő tudja-e egyáltalán, ki a csuda az a Theo. 
Az iparosok ezen a reggelen a tetőtér átépítésébe fogtak bele. Délelőtt leszállítottak egy mosógépet, egy szárítógépet és egy porszívót. Chrissy hitetlenkedve 
meredt a dobozokra. Mikor vette meg mindezt Boyd? Tegnap? Ma? 
Amikor csengettek, szinte kábultan nyitott ajtót. 
-  Menj az utamból, látni sem bírlak! - támadt rá Elaine, és beszáguldott az 
előcsarnokba. Fehér kosztümöt viselt, amely kiemelte tökéletes alakját. -Miattad 
tettem magam nevetségessé Boyd előtt. Hol van? Beszélni akarok vele. 
Chrissynek görcsbe rándult a gyomra. Úgy látszik, nem sikerült meggyőznie 
a nővérét. 
-  Nincs itthon. 
-  Miért hazudtál nekem? Amikor hazafelé tartottam, szöget ütött a fejembe, 
hogy Boyd éppúgy megrökönyödött, mint én. Hevesen tagadta, hogy ő lenne a 
gyereked apja, és megesküdött, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzád. Hogyan lehettem 
olyan ostoba, hogy bedőltem neked! 
Chrissy gyorsan kapcsolt. 
-  Nem sejthettem, hogy odaállsz elé ezzel. Boyd nem emlékszik arra az estére. 
Amíg nem szóltál, semmit sem tudott az egészről. 
Elaine hallgatott. 
-  Nem volt bátorságom beszélni vele Rosie-ról - folytatta Chrissy. - így tulajdonképpen hálásnak kell lennem neked. 
-  Hálásnak? Miért? 
-  Nagy szívességet tettél nekünk. - Chrissy szélesen rámosolygott dühös nővérére. - Tőled eltérően Boyd elhiszi, hogy Rosie az ő lánya, és törvényesen is el 
akarja ismerni... 
-  Már megint hazudsz. Boyd nem szereti a gyerekeket! 
-  De Rosie-t szereti. És me-megkérte a kezemet. 
-  Ezt aztán végképp nem veszem be! - kiabálta Elaine. - Boyd Kenyon lenne 
az utolsó férfi, aki egy nem kívánt kölyök miatt megnősül! 
-  Megfeledkezel a származásáról, Elaine. H-házasságon kívül született gyermekként nőtt fel, nem volt kapcsolata az apjával. Meg akarja kímélni Rosie-t a 
ha-hasonló sorstól. 
-  Még ha az ő porontya lenne is, téged sohasem venne feleségül! 
-  Elaine, mi-miért nem zárod le ezt az ügyet, és térsz vissza Steve-hez? - fogta 
könyörgőre a dolgot Chrissy. 
-  Hogy átengedjem neked a terepet? Te teljesen megőrültél! - sziszegte 
Elaine. - Még mindig nem hiszem el, hogy az ő gyereke. Mutasd a születési bizonyítványát, vagy valami más iratot, amely igazolná, amit mondasz! Három évvel ezelőtt kövér voltál, és csúnya. Boyd még részegen sem nézett volna rád! No 
gyerünk, áruld már el, ki az apa! Talán anyánk valamelyik ismerőse? 
Chrissy döbbent arcot vágott. 
-  Rosie B-Boyd gyereke. 
Ám Elaine azonnal felfigyelt húga riadalmára. 
-  Ezt továbbra is erősen kétlem. Annak idején szégyenlős, gátlásos és álszent 
voltál. És akkor épp te feküdtél volna le valakivel csak úgy, az első szóra? - Elaine 
sarkon fordult, és az ajtóhoz indult. 
-  Kissy... nézd meg a képet! - Rosie, aki a konyhában festett, bejött az előcsarnokba. 
Elaine kezét a kilincsen tartva megfordult. A szeme összeszűkült, amint a gyereket alaposan szemügyre vette, aztán felsóhajtott, és váratlanul Chrissyre mosolygott. 
-  Találkozunk még... remélem, hamarosan. 
Chrissy feszülten figyelte, hogyan száll be nővére a Porschéjába. Lehet, hogy 
Elaine sejti már, kinek a gyermeke Rosie? Nem, az lehetetlen. Fogalma sincs róla, 
hogy Belle nem sokkal a halála előtt szült. Honnan is tudhatná? 
Boyd csak öt óra körül ért haza. Elegáns szürke öltönyében megállt a konyhaajtóban, és furcsán mosolyogva nézett Chrissyre. Rosie közben átölelte a lábát, 
meg a karjába vette a kicsit. 
-  Szerinted hasonlít rám? - kérdezte Boyd. - A haja nem annyira sötét, mint 
az enyém, és bőrének színe is világosabb. 
-  Ma délelőtt itt járt Elaine - tért ki a válasz elől Chrissy. 
-  Valóban? Remélem, nem áll szándékában rendszeresen meglátogatni bennünket. 
-  Meg ke-kellene mondanod neki, hogy v-vége a viszonyotoknak. 
-  Nekünk sohasem volt viszonyunk - válaszolta Boyd. 
-  Akkor közöld vele! - makacskodott tovább Chrissy. Úgy vélte, csakis Boyd 
tudja meggyőzni Elaine-t arról, hogy hasztalan vesztegeti az idejét. 
-  Számomra ő nem is létezik. 
-  A nővéremmel ezt most kell ti-tisztázni. 
-  Ha összeházasodunk, mindent tudni fog. 
De akkor már késő lesz, sopánkodott magában Chrissy. Elaine még mindig 
nem hiszi el, hogy Boyd elérhetetlen a számára. A magzatelhajtás veszélye továbbra is fennáll. 
-  Ez... 
-  Kiplakátozzam, hogy végre megértsd? - vesztette el a türelmét Boyd. 
Foglakozz csak egyedül ezzel a söpredékkel! Engem nem érdekel a pereputtyod. 
Chrissy mélyen megbántva nézett Boyd után, amint a postájával átvonult a 
nappaliba. A férfi elítéli a családját, de amit Boyd Kenyon művel, az erkölcsileg 
ugyanúgy elítélendő. Csak azért vette őt és Rosie-t a házába, hogy a megvetett 
Jim Hamilton ellen felhasználhassa őket! Most meg egyszerűen nem hajlandó 
megmondani Elaine-nek, hogy vége, hanem továbbra is hitegetni akarja? Lenézi 
ugyan Elaine-t, ám ez biztosan nem tartja vissza attól, hogy ágyba bújjon vele. Az 
érzelmek nélküli testi kapcsolat Boyd számára nem gond... 
-  Mi volt a szá-szándékod Elaine-nel? - kérdezte meg később Chrissy. 
A férfi arca megkeményedett. 
-  Nem hiszem, hogy valóban tudni akarod. Te együtt érző, megbocsátó ember 
vagy... El akartam tiporni, és élveztem volna. Elaine hálás lehet neked, mert a 
házasságunk meggátol a bosszúmban. Most már megnyugodtál? 
Nem, éppen ellenkezőleg! Ha ezek után megvallja Boydnak az igazat, a férfi 
még nagyobb hévvel folytatja a bosszúhadjáratát... Az egyetlen megoldás valóban a házasság lenne, ez Elaine-t is terve feladására és hazatérésre késztetné. De 
ilyen messzire csak nem szabad mennie... 
-  Az apád sem érdekel már - folytatta Boyd. - A csőd szélére került. 
Boyd közönye, ahogyan ezt kijelentette, mellbe vágta Chrissyt. 
-  A csőd szélére? Azt gondoltam, hogy apu si-sikeres. 
-  Az éttermi lánc eladása súlyos hibának bizonyult. Ebben az üzletágban jól 
kiismerte magát. A nyereséget azonban meggondolatlanul fektette be. Már nem 
sokáig fog ezen a vidéken maradni. 
Te jó ég! Az apját gyakorlatilag csak a pénz éltette. Miként boldogul majd, ha 
mindenét elveszti? Könnyek szöktek a lány szemébe. 
-  Te sajnálod ezt a szemét alakot? - kérdezte Boyd. 
-  Mégiscsak az apám. 
-  Ha megfogadod az oltár előtt, hogy szeretni, tisztelni és engedelmeskedni 
fogsz, akkor hűséget és bizalmat várok el, ezt ne feledd soha! - Boyd fenyegetőn 
nézett Chrissyre. - Tudok én nagyon kellemetlen is lenni. 
A lány lesütötte a szemét, és nem válaszolt. 
-  Chrissy, senki sem választhatja meg a rokonait. A neveden kívül semmi 
közös sincs benned az apáddal és Elaine-nel. Nem hazudsz, nem csalsz, nem ravaszkodsz, nem vagy aljas, mint ők. Nem szeretném, ha a családod miatt örökös 
nézeteltéréseink lennének. 
Chrissy rémülten állapította meg, hogy mind a négy vádpontban maga is vétkes, még ha kétségbeesetten próbálja is azzal enyhíteni a felelősségét, hogy akaratán kívül keveredett bele a hazudozásba. Az egyetlen ártatlan ebben az egész 
ügyben Elaine magzata. 
Bárcsak bízhatna Boydban! De a férfi megkeseredett, és csak a bosszúszomj 
hajtja. Chrissy úgy érezte, túl sokat kockáztatna, ha megmondaná az igazat. 
-  Gyere! - Boyd felállt, Chrissyhez lépett, és az előcsarnokba vezette. Az ajtó 
mellett egy aranyszínű doboz és jó néhány szatyor hevert. - Ma este átmegyünk 
Allanékhez. Vásároltam neked egyet-mást. 
Chrissy még mindig a beszélgetésük hatása alatt állt, ezért hallgatott. 
-  Szeretném, ha csinos lennél. - A csomagokat Boyd a lány kezébe nyomta. 
Floss megvacsoráztatja Rosie-t, és vigyáz rá. Két órád van a szépítkezésre. 
-  Allanékhez? - Chrissynek semmi kedve sem volt vendégségbe menni. 
-  Öt versenylovuk van az istállómban. 
A lány lassan felment a szobájába. Hazugságáról most már idegenek is tudomást szereznek, s ez tovább nehezíti a helyzetet. De ha egyszer belekezdett, most 
már végig kell csinálnia! 
Sokáig fürdött, aztán kinyitotta a dobozt, és egy egyszerű fekete, testhez simuló 
ruhát húzott elő, amelynek rövid ujja és mélyen kivágott háta volt. A méret pontosan illett rá. A szatyrokban magas sarkú cipőt, megfelelő táskát, fekete harisnyát 
talált, meg selyem fehérneműt, amelynek láttán elpirult. Minden tökéletesen állt 
rajta. 
Végül újra lement. Boyd a nappaliban egy lósporttal foglalkozó újságot olvasott. Amikor Chrissy idegesen megköszörülte a torkát, félredobta a lapot, felpattant és szemügyre vette. A vörösesbarna fürtök lágyan keretezték a nő arcát zöld 
szemét és formás ajkát finoman kifestette, a ruha pedig kiemelte karcsú alakját és 
hosszú lábát. 
-  Demi Moore anyomodba sem érhet! - állapította meg Kenyon elismerően. 
Elragadó vagy. 
Chrissy feszélyezetten állt egyik lábáról a másikra. Ezzel a bókkal a férfi biztosan csak az önbizalmát akarja növelni. 
-  Még a fekete szín sem öregít - folytatta Boyd. - Úgy nézel ki, mint valami 
elbűvölő tizenhat éves leányzó, akit most vezetnek be a társaságba. 
Chrissy egyre jobban elvörösödött. Csakugyan nem élt eddig soha társasági 
életet. 
-  Szeretném, ha ezt viselnéd... - Boyd kinyitott egy ékszerdobozt, s egy csillogó gyémánt nyakéket vett elő. - Barbaráé volt. 
-  Nem! - Chrissyn újra elhatalmasodott a bűntudat. 
A férfi ügyet sem vetett a tiltakozására, és a nyakába akasztotta a láncot. 
-  El fogunk késni. - Boyd az előcsarnok felé vezette a lányt. 
Floss Rosie kezét fogva állt a konyhaajtóban. 
-  Annyira örülök, hogy maguk ketten... 
-  Nem gondolta, hogy egyszer ezt is megéri, ugye? - vágott a szavába Boyd 
tréfálkozva. 
-  Miért meséltél r-rólunk Flossnak? - kérdezte Chrissy nem sokkal később az 
autóban. 
-  Hamish hallotta tegnap, miket mondott Elaine. Azóta úgy bánik velem, mint 
valami liliomtipróval -jegyezte meg Boyd szárazon. 
-  H-hogyhogy? 
-  Te még szinte csitri voltál, én pedig tíz évvel idősebb. 
Chrissy teljesen kétségbeesett. A hazugsága mind nagyobb hullámokat ver! 
Állanék is egy pompás, fényűzően berendezett udvarházban éltnek. Davis 
Allan, a hatvanas évei elején járó házigazda, az ajtóban fogadta őket. 
-  Maga mindig az utolsó, Boyd. És ő kicsoda? Várjon csak... nem, maga nem 
Lesley, ugye? 
Te jó ég, meghívás nélkül jött ide! Chrissy legszívesebben elsüllyedt volna 
szégyenében. 
-  Ő Chrissy - mutatta be Boyd nyugodtan. 
-  Már nem igazodom el a háremében, fiam. - Davis nevetve veregette meg 
Boyd vállát. 
Chrissy, amikor bemutatták a ház asszonyának, nyomban tudta, hogy itt ő nem 
kívánatos személy. A férjénél legalább húsz évvel fiatalabb Janine Allan buzgón 
igyekezett Boyd figyelmét magára vonni. 
-  Nem k-kellett volna elhoznod ide, ha egyszer nem hí-hívtak meg! - sziszegte 
Chrissy, amikor Boyddal a házaspárt és a másik hat vendéget követve az étkezőbe 
vonult. 
-  Mindenki tudja, hogy sohasem jelenek meg egyedül - felelte szenvtelenül 
a férfi. 
-  Úgy hallom, Chrissy a házvezetőnője. Ehhez igencsak fiatal! - szólt valamivel később Janine mézédesen, Boydhoz fordulva. 
-  Én azt szeretem, ha a női alkalmazottaim frissek és fiatalok - válaszolta az 
nyugodtan. 
Chrissy összeszorította az ajkát. 
-  A legvadabb pletykák keringenek magukról - folytatta Janine úgy, hogy 
mindenki hallja. 
-  Nem hiszem... - köhécselt tapintatosan a férje. 
-  Hogy Chrissy valóban a házvezetőnőm? - gúnyolódott Boyd. - Sajnálom, 
de igaz. 
Az egyik nő idegesen kuncogott. Janine nem látszott túl boldognak, hogy a 
gyanúja beigazolódott. 
Boyd megfogta Chrissy kezét, és hátradőlt a széken. 
-  Össze fogunk házasodni. 
-  Hogyan? - kiáltotta Janine hitetlenkedve. 
Davis Allan kilöttyintette a borát. Már senki sem kacarászott, mindannyian 
Boydra és Chrissyre néztek, a lány elsápadt. Davis végül pohárköszöntőt mondott, 
aztán a házassággal kapcsolatos vicceket meséltek. 
Janine részvétet színlelt. 
-  Milyen bátor, hogy ilyesmire vállalkozik! -jelentette ki megint mindenki 
füle hallatára. - Nos, a házasság valóban az egyetlen dolog, amit Boyd még nem 
próbált ki. 
Ez volt a leghosszabb és legszörnyűbb este, amelyet Chrissynek valaha is át 
kellett élnie. 
-  Szegény Davis! így jár az, aki kikezd a titkárnőjével. Pedig az első felesége 
elbűvölő asszony volt - mondta Boyd hazafelé menet. - Mindannyiunknak jó 
lecke ez! Egyébként ki nem állhatom a rosszmájú nőszemélyeket. Ha Janine még 
egyszer így viselkedik, Davis viheti máshová a lovait. 
Hirtelen lefékezte a kocsit, és kikapcsolta a biztonsági övét. Aztán egyik kezével átölelte Chrissyt, és szenvedélyesen megcsókolta, a másik kezével pedig 
megsimogatta a lány combját. 
-  Ez most nagyon jólesett - súgta Boyd a csók után Chrissy fülébe. 
Egy autó éppen kikerülte őket. A vezető három rövidet dudált. Boyd felnevetett. 
-  Az egyik házaspár. Az esküvőnk teljesen tönkreteszi a jó híremet! Különben... holnap hajnalban Londonba utazom. 
A csók teljesen összezavarta Chrissyt, és nehezen tudott másra is figyelni, mint 
Boyd kezére, amely a combján nyugodott. 
-  M-minek mondtad el, hogy házasodni készülsz? 
-  Mivel holnapután már házasok leszünk, talán nem hamarkodtam el a dolgot. 
Chrissy megdöbbent. 
-  Ho-holnapután? Te m-megőrültél? 
-  Mit gondolsz, miért voltam Theónál? 
-  Azt sem t-tudom, kicsoda az a Theo. 
Boyd meglepetten ráncolta a homlokát. 
-  A keresztapám. Kihez máshoz fordulhattam volna a különengedélyért? 
-  Mi-micsodáért? 
-  Ha húznánk-halasztanánk a dolgot, a sajtó megneszelhetne valamit, és mint 
a titkos szeretőm az újságok címlapjára kerülnél. Ezt pedig nem akarom. Theo is 
belátta, hogy nem lehet késlekedni. Ezenkívül hihetetlenül megkönnyebbült, hogy 
meg akarok nősülni. Nem tudta elég gyorsan kiadni az engedélyt. Alighanem fél, 
hogy meggondolom magam. Ebben viszont téved! 
-  Theo pap? - mormolta Chrissy egyre növekvő ijedséggel. 
-  Püspök. Már felvette a kapcsolatot a helyi lelkésszel, mert személyesen akar 
minket összeesketni. Feltételezem, hogy szeretne ennek az elhamarkodottnak tűnő 
szertartásnak némi ünnepélyességet kölcsönözni. Van valami kifogásod ellene? 
-  Mi-micsoda? 
Boyd türelmetlenül felsóhajtott. 
-  Mennyi bort ittál az este? Zavar talán, hogy nem amolyan igazi esküvő lesz, 
hatalmas virágcsokrokkal és vendégsereggel? Ha akarod, tőlem akár menyasszonyi ruhát is felvehetsz. Ma már senki sem törődik azzal, hogy tulajdonképpen csak 
a szüzek léphetnének fehérben az oltár elé... 
-  Nem... - Chrissy az összeomlás szélére került. - Nem mehetek hozzád fefeleségül! 
A férfi továbbhajtott, mintha ezt nem is hallotta volna. 
-  Komolyan mondom! - kiabálta a nő. - Tényleg, nem lehet! 
-  Ezt a butaságot nem hallgatom tovább. 
Néhány perccel később Boyd lefékezett a kúria előtt. 
-  Jó éjszakát! - suttogta Chrissy az előcsarnokban. Floss már elment, Rosie 
pedig bizonyosan az ágyacskájában alszik. 
-  Mi az ördög ütött beléd? 
Mielőtt Ghrissy felszaladhatott volna a lépcsőn, Boyd megragadta a karját, és 
maga felé fordította. 
-  S-semmi. Csak nem érzem jól magam. 
A férfi szorítása enyhült. 
-  Nem tudtál előbb szólni? 
-  Na-nagyon fáradt vagyok... az a sok izgalom meg az örökös viták... 
Boyd aggódva pillantott rá, és úgy tűnt, meg akarja simogatni az arcát, de aztán 
visszahúzta a kezét. Egy pillanatig bizonytalanul méregette, majd elengedte, és 
hátralépett. 
Chrissy hajnalban végre elaludt. Arra ébredt, hogy valaki rázogatja. 
-  Mi baj...? 
-  Boyd még az iparosokat is lemondta, hogy pihenni tudjon - közölte Floss. 
Nagyon fáradt lehetett, ha ilyen sokáig aludt. Délután három óra van. 
-  Boyd? - suttogta Chrissy. 
-  Londonba utazott. 
Floss távozott. Chrissy kiszállt az ágyból, megfürdött, felöltözött, és a földszintre indult telefonálni. Megmondja Elaine-nek, hogy Boyddal holnap házasságot köt. Ezt még a nővérének is el kell hinnie, és ezek után csak visszatér 
Steve-hez. 
Hét óráig újra meg újra tárcsázta az apja számát, míg Elaine végre felvette a 
kagylót. 
-  Boyd és én ho-holnap összeesküszünk. 
-  Lehet, hogy elmentek a templomba, de esküvő nem lesz se holnap, se máskor - felelte Elaine gúnyos kacajjal. 
-  Ho-hogy érted ezt? - dadogta Chrissy ijedten. 
-  Majd meglátod. - Elaine lecsapta a telefont. 
Egy órával később csengettek. Hamish volt az. 
-  Boyd hiába próbálta magát elérni. Azt üzeni, hogy nem jön haza. -Hamish 
rosszallón elhúzta a száját. -Valószínűleg csap még egy utolsó görbe estét, hogy 
kellően felkészüljön erre a házasságra. 
-  Köszönöm, Hamish. 
Chrissy a teljes idegösszeomlás szélén állt, és még csak nem is érezte sértőnek 
az előbbi megjegyzést. 
-  Micsoda szégyen! - szitkozódott Hamish. - így visszaélt egy fiatal lány 
bizalmával, aztán csak évekkel később hozza helyre a hibát! Boyd szégyellhetne 
magát, de nem! Csúcsformában van! 
Ezzel sarkon fordult, lement a lépcsőn, és a kapusház felé indult. 
Chrissy elképedve bámult utána. Éppen ő sajnál engem? - gondolta ijedten. 
Most mit csináljon? Vajon Elaine mit forgat a fejében? Chrissy tudta, hogy legkésőbb a templomban meg kell mondania az igazat Boydnak. Nem teheti meg, 
hogy valóban hozzá is megy... 
9. FEJEZET 
-  Csodálatosan néz ki, és... - Floss elhallgatott, mert érezte, hogy valami 
nincs rendben. 
Chrissy nem tudott másra gondolni, mint a templomban teendő vallomására. 
Félelmében és kétségbeesésében majdnem sírt. Előző nap Boyd egy rózsaszín 
kosztümöt küldött neki nem menyasszonyi ruha ugyan, de nagyon szép. Chrissyt 
ez is a csalására emlékeztette. Boyd valóban azt hiszi, hogy ez az esküvője napja. 
Mit fog érezni, amikor megtudja az igazságot? És ő miként hagyhatta, hogy idáig 
fajuljanak a dolgok? A templom aligha a legmegfelelőbb hely az ilyesfajta ügyek 
tisztázására. A püspök, Boyd keresztapja pedig alig várja már, hogy összeadhassa 
őket. Ha Boyd előző este hazajön, mindent elmondott volna neki... 
-  Paskolja meg egy kicsit az arcát! - tanácsolta Hamish Chrissynek, mielőtt 
beszállt az autóba. - Olyan sápadt, mint egy kísértet. 
Bárcsak az lenne! Eddig valahogy visszafojtotta Boyd iránti vonzalmát. Elaine 
születendő gyermekét sokkal fontosabbnak tartotta, mint a saját álmait. Ám most, 
teljesen váratlanul, hatalmukba kerítették az érzelmei. Végleg ráébredt arra, hogy 
szereti Boydot. Pontosan látja a hibáit, de ez nem számít. 
Tisztában volt vele, hogy a férfi nem viszonozza a szerelmét, ám abban reménykedett, hogy legalább kedveli. Ez nem sok, és most még ennek a kevésnek 
is elveszíti az esélyét. Megbocsáthatatlan, amit tett, és Boyd meg fogja vetni érte. 
Chrissy már össze is csomagolt arra számítva, hogy Boyd azonnal kidobja 
Rosie-val együtt. És akkor sohasem látja viszont... 
-  Mégiscsak kiszagolták. Ez nem fog tetszeni Boydnak. 
Hamish szavai felriasztották gondolataiból a lányt, és a templom előtt tolongó 
emberekre bámult. Egy férfi fényképezőgéppel a kezében a kocsi felé rohant. 
Aztán kinyílt az ajtó. Boyd kisegítette őt az autóból. 
-  Ezek az átkozott riporterek! - szitkozódott. Alighanem félreértette Chrissy 
ijedt arckifejezését. 
-  Hadd végezzük a munkánkat, Kenyon! - kiabálta az egyik türelmetlen újságíró. 
Boyd lehajtotta Chrissy fejét, és kíméletlenül utat tört a tömegen át, úgyhogy 
senkinek sem sikerültje fényképet készítenie. 
-  Mondanom kell va-valamit - suttogta Chrissy. - En... 
A súlyos templomajtó becsukódott mögöttük. Boyd maga felé fordította 
Chrissyt, és szeretettel nézett rá. 
-  Gyönyörű vagy ebben a rózsaszín ruhában! 
-  Kö-köszönöm. De m-mondanom k-kell... 
-  Boyd? - szólalt meg ebben a pillanatban egy női hang. 
Mindketten hátrafordultak. Elaine szélesen mosolygott rájuk. 
-  Mi a fenét keresel te itt? - rivallt rá a férfi. 
Egy pillanatra Elaine-nek arcára fagyott a mosoly, de aztán gyorsan összeszedte magát. 
-  A harangtoronyban vártam a menyasszony érkezésére, drágám. Nagyon hideg és kényelmetlen hely. És nagyon remélem, értékeled majd, hogy annyit fáradoztam ennek az okmánynak a megszerzéséért. - Egy összehajtott iratot nyújtott 
a férfi felé. 
Kenyon nem vette el tőle. 
-  Ez Rosie születési anyakönyvi kivonatának a hiteles másolata. Nézd csak 
meg! - Az asszony Boyd kezébe nyomta. 
Chrissy azt hitte, rögtön összecsuklik. Hogyan jött rá Elaine, hogy Rosie az 
anyjuk lánya? 
-  A kislány kiköpött Dennis Carruthers! - Elaine megvető pillantást vetett 
Chrissyre. - Még emlékeztem az ügyvéd nevére, aki anyut képviselte a váláskor, 
és Londonba mentem. Belle akkor is hozzá fordult, amikor Dennist letartóztatták. 
Elmondtam neki, hogy a mama meghalt, és hogy szeretném megtalálni a kisebbik 
húgomat. Az iratai között megvolt Rosie születési bizonyítványa. 
Chrissy figyelte Boydot, amíg az iratot átfutja. A férfi elsápadt, arca annyira 
megmerevedett, mintha márványból faragták volna. 
-  Igazán s-sajnálom - mondta Chrissy letörten. Mekkora kalamajkát csinált, 
anélkül hogy bármit is elért volna! Elaine ezek után mégis el fogja vetetni a gyerekét... 
-  Azt elhiszem, hogy sajnálod! - gúnyolódott Elaine. 
Chrissy arcán könnyek patakzottak végig megbántotta Boydot, pedig ezt sohasem akarta. Milyen hamar megszerette a férfi Rosie-t, és elhitte, hogy az ő lánya! 
És most ilyen megalázó módon kénytelen szembesülni az igazsággal. 
-  Kedves fiam... hát itt vagytok. Igyekeznünk kell, mert az egyik riporter 
megpróbált a sekrestyén keresztül bejutni. 
-  Sajnos, van egy kis gond - közölte Elaine vidáman. 
Chrissy ijedten pillantott az idősebb férfira, aki az anglikán püspökök bíborszínű palástját viselte, aztán ismét Boydra nézett. 
Boyd hirtelen feléje fordult, és ő remegni kezdett. A férfinak egyetlen arcizma 
sem rándult, de a tekintete mindent elárult. Kék szeméből látszólagos nyugalma 
ellenére mérhetetlen düh sütött. 
Orgonaszó törte meg a hallgatásukat. 
-- Nem lesz esküvő! -jelentette ki Chrissy nővére jó hangosan. 
Boyd Elaine-re nézett, aztán hirtelen elmosolyodott. 
-  Csakugyan? Még ha bizonyítékod volna is rá, hogy a húgod egy egész focicsapattal szórakozott, akkor is csak annyit kérdeznék tőle, hogy élvezte-e. Először 
életemben vagyok őrülten szerelmes, Elaine, és ezen semmi sem változtathat! 
Chrissy teljesen összezavarodott, s hagyta, hogy Boyd karon fogja, és a vörös 
szőnyegre vezesse. 
-  Kezdjük el! - A férfi odabólintott a püspöknek, és követte keresztapját az 
oltár elé. 
-  D-de hát nem lehet! - Chrissy most megpróbált kiszabadulni a szorításból. 
-  Fejezd be! - suttogta Boyd, és vasmarokkal fogta. - Igent fogsz mondani! 
-  Mi-micsoda? - Az oltár közelében várakozó helyi lelkész és a felesége tekintetét látva Chrissy elnémult mindketten láthatták, hogy valami roppant furcsa 
dolog történik. 
A püspöknek is bizonyosan feltűnt, milyen különösen viselkedik a jegyespár, 
de nem vett róla tudomást. Sietősen elkezdte az esketést, színtelenül és egyre 
gyorsabban mondta a szöveget. 
Chrissy egész testében reszketett, és Boyd átölelte, hogy össze ne essen. Dühödt pillantásokkal kényszerítette a helyes válaszokra, és aztán véget ért a szertartás. A püspök homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, mire a házaspár aláírta 
a sekrestyében az anyakönyvet. Boydnak fognia kellett Chrissy kezét, nehogy 
kiejtse a tollat. 
A lelkész mondott még néhány szót a házasságról, a rögös útról, amelyen csak 
kitartással, igyekezettel és kölcsönös megértéssel lehet végigmenni, és nem sokkal 
utána Boyd kivonszolta Chrissyt a templomból. 
-- Mosolyogj! - sziszegte a lépcsőn. Mindenhol vakuk villogtak. 
Chrissy önkéntelenül engedelmeskedett. Fel sem tudta fogni, hogy tényleg 
összeházasodtak. Miért csinálta ezt Boyd? Hogy bosszút álljon Elaine-en? Vagy 
büszkeségből? Tudnia kellett, hogy nem ő maga, hanem Chrissy vált volna nevetségessé, ha lemondják az esküvőt. Az emberek jót nevetve azt hajtogatták volna, 
hogy mindig is tudták, Boyd Kenyonnak nem való a házasság. 
A férfi keresztülvezette a tömegen, mosolygott, kitért a kérdések elől, kezet 
fogott emberekkel, elvette és újdonsült nejének adta a virágokat, aztán durván 
betuszkolta a Ferrariba. 
A no leverten várt a szidásra, ám Kenyon nem szólt egy szót sem. Az autópályára hajtott. 
A csend már elviselhetetlenné vált, s végül Chrissy kezdett beszélni. 
- Azért hazudtam Elaine-nek, mert t-terhes, és miattad meg akart szabadulni 
a babától. Azt hi-hittem, jobb belátásra bírom, ha elhitetem vele, hogy Rosie a t-te 
gyereked... 
Boyd motyogott valamit. 
-  Abban reménykedtem, hogy ezek után visszamegy Steve-hez, és m-megszüli a gyereket. Álmomban sem gondoltam, hogy elmondja neked, amit tőlem 
hallott. Aztán úgy éreztem, hogy ki kell tartanom a hazugságom mellett, amíg... 
Fi-figyelsz rám egyáltalán? - kérdezte a fiatalasszony könyörgőn. - Nem akartam, 
hogy idáig fajuljon a dolog, és nagyon bánom... 
-  Milyen szép mese! Es még ezután mennyire fogod bánni! 
Chrissy rájött, hogy Boyd semmit sem fogott fel az egészből. A düh teljesen 
elvakította. Csak azt látta, amit Chrissy művelt, az indítékai nem érdekelték. 
Hosszú hallgatás után végül a nő megkérdezte, hova mennek. 
-  Londonba. 
-  És R-Rosie? 
-  Egyet-mást előre elrendeztem. Floss vigyáz rá a hétvégén - vetette oda 
Boyd. 
És most biztosan azért csinálja végig az egészet a terv szerint, hogy megőrizze 
a látszatot. Chrissy elpirult. 
-  N-nincs másik ruhám. 
-  Van, de úgysem mész sehova a következő pár napban - felelte Boyd hidegen. - Hamish hétfőn elhozta volna Rosie-t Londonba, mert Párizsba akartam 
veletek utazni. Ebből most már nem lesz semmi. 
Chrissy szemébe könnyek szöktek. Boyd megszervezte a nászútjukat, és 
Rosie-t is el akarta vinni. A bűntudat és a szégyen egyre erősebben mardosta. 
-  N-nem várom el, hogy... 
-  Most aztán már ne játszd tovább a szende szüzet! - vágott Kenyon a szavába. - Elég értelmes vagyok ahhoz, hogy lássam: egy profi vezetett az orromnál 
fogva! Csak azt nem értem még mindig, hogyan hagyhattam magam így becsapni. 
Guy azt mondta: Nézz utána mindennek, csináltass DNS-vizsgálatot, fogadj fel 
magándetektívet, aki kinyomozza a nő múltját! Tagadj le mindent, amíg rá nem 
kényszerülsz arra, hogy beismerd. Én azonban nem fogadtam meg a tanácsát, 
mert bűnösnek éreztem magam, és nem akartalak megalázni. Micsoda őrültség 
volt azt hinnem, hogy te más vagy, mint a többi! - Boyd dühösen felnevetett. 
-  Kérlek! - Chrissy zokogott. 
-  Minél többet bőgsz, annál jobban érzem magam. De néhány könnyet tartalékolj későbbre is, édesem. Szükséged lesz rá. Látni akarom, ahogyan könyörögsz 
és rimánkodsz, és akkor joggal neheztelhetsz majd rám! 
-  Mi késztetett arra, hogy mindezek után mégis elvegyél, sőt kikényszerítsd 
a házasságot? 
-  Majd rájössz. 
Érvényteleníttetni fogja a házasságot... Chrissy az ölében heverő virágokra 
nézett, és kis híján újból sírásban tört ki. 
-  Dobd ki ezt a zöldséget! - Boyd megállt egy benzinkútnál. 
-  Nem! 
-  Nem? Akkor majd én! - Felkapta a virághalmot, és kiszállt. 
Boyd a londoni Savoy Hotelben gyönyörű lakosztályt foglaltatott. Chrissy az 
ablakhoz sietett, hogy elrejtse fájdalmát. 
-  A másik szobában tele van a szekrény ruhákkal. Vedd le ezt a maskarát! 
rivallt rá durván Boyd. 
-  Magad választottad, és nekem tetszik - felelte ő dacosan. 
A férfi néhány lépéssel az ablaknál termett, és letépte róla a felsőrészt. Chrissy 
remegve hagyta, hogy a ruha maradékát is leszaggassa a válláról, majd lehúzza a 
szoknyáját. Amikor aztán kikapcsolta a melltartóját, s ezt is félredobta, az asszony 
megpróbált a fürdőszobába menekülni, hogy ott bezárkózzon, de Boyd elállta az 
útját. 
-  Hagyd ezt a cirkuszt! - A zakóját az egyik székre hajította. - Hazug és 
alattomos vagy. Olyan, mint a nővéred, csak még sokkal ravaszabb. Gondosan 
elkerülted, hogy az esküvő előtt lefeküdj velem. Van egy találó kifejezés az efféle 
nőkre, bár nem túl szép... 
Chrissy megdöbbent. 
-  Én nem va-vagyok olyan! 
-  Valóban nem? - Boyd gúnyosan felvonta a szemöldökét. - Frissítsd csak 
fel az emlékezetemet! Meséld el még egyszer, hogyan is szeretkeztünk akkor a 
padlón. 
-  Most már tudod, hogy s-semmi sem történt! 
-  Igen? Szóval hozzád sem nyúltam, nem éltem vissza egy fiatal lány tapasztalatlanságával? 
Chrissy lassan lehajtotta a fejét. 
-  Mindössze megcsókoltál, aztán ellöktél magadtól. Én a legszívesebben a 
nyakadba ugrottam volna, de te mindenféléket a fejemhez vágtál, aztán Elaineszidalmaztad. Borzalmasan viselkedtél, és engem annyira m-megaláztál... 
-  Ezek szerint még nem feküdtem le veled. - Kaján mosoly játszott Boyd 
érzéki szája körül. - így még érdekesebbé válik ez a hétvége. Mert ki akarok 
próbálni mindent, és a képzelőerőm határtalan! 
Chrissy megnyalta kiszáradt ajkát. Ezt nem gondolhatja komolyan Boyd! Csak 
akkor érvénytelenítheti ugyanis a házasságot, ha nem hálják el. 
-  Tévedsz - szólt Boyd, mintha olvasott volna a gondolataiban. - Nem számít, 
milyen árat kell fizetnem mindezért! 
-  Értsd meg, én megpróbáltam elmondani neked az igazat a templomban, mielőtt Elaine felbukkant! Tegnap este nem volt módom rá, mert nem jöttél haza. A 
hazugságot nem neked, hanem Elaine-nek szántam. Rendíthetetlenül bízott abban, 
hogy feleségül veszed, s ezért el akarta vetetni a gyerekét. Ezt pedig nem hagyhattam, mivel tudtam, hogy téged csak a bosszú vezérel! 
-  Lenyűgözöl. Tényleg remekül hazudsz. - A férfi gúnyosan megtapsolta. 
A kis mártír, akinek nincsenek önző indítékai. 
-  Miféle indítékaim lehettek volna? Úgysem tudtam volna örökre eltitkolni 
Rosie származását. 
-  Dehogynem. A pénzemből felbérelhettél volna valakit, aki hamis születési 
bizonyítványt készít. Igen kicsi volt a valószínűsége annak, hogy az esküvő után 
vérvizsgálatot csináltatok. 
Chrissy halkan sóhajtott. 
-  Ilyesmire so-sosem vetemedtem volna! 
-  Átlátok rajtad, édesem. Olcsó, számító kis lotyó vagy, a szánalmas mentegetőzésed pedig egyáltalán nem érdekel. És most fizetni fogsz, Chrissy! Ameddig 
rád nem unok. - A férfi szétfeszítette felesége karját, amellyel az eltakarta a mellét. - Ezt a szégyenlősdit abbahagyhatnád már végre! Nem vagy te holmi ártatlanka, és én kívánlak. 
-  Eztn-nem teheted! Boyd, kérlek! 
-  Rosie nem az én gyermekem, de te az enyém vagy! - Kenyon felkapta, és 
az ágyra vetette ifjú hitvesét. Mielőtt Chrissy elmenekülhetett volna, lehúzta róla 
a harisnyát és a selyembugyit. Aztán a párnára nyomta, és lenézett rá. - A melled 
igazán szép. De gondolom, nem én vagyok az első férfi, aki ez. mondja. 
Chrissy megkínzottan meredt rá, míg Boyd az egyik mellére hajolt, majd a 
nyelvét izgatón végighúzta a bimbóján. Szinte megdermedt ettől, és minden erejével küzdött az érzései ellen. 
-  És felesleges tiltakoznod! Te is ugyanúgy akarod, mint én -jegyezte meg 
élesen Boyd. 
Chrissy elhatározta, hogy úgy fekszik majd ott, mint egy darab fa, és behunyta 
a szemét. Hátha akkor békén hagyja őt. Tudta, hogy Boyd csak megvetésből csinálja ezt az egészet, meg akarja alázni. 
Végül mégis Boyd győzött. Chrissy szíve egyre vadabbul vert, forró hullámokban öntötte el a vágy. Amikor a férfi ismét megcsókolta az egyik mellét, felnyögött, és akaratlanul hátrafeszült. Aztán érezte, amint férje kezét a lábai közé 
csúsztatja, s hangosan felsóhajtott. 
-  Olyan kicsi vagy... olyan szoros - suttogta gyengéden Boyd, mielőtt ráfeküdt volna. 
Chrissy remegett, úgy kívánta már a férjét, de amikor megérezte, mennyire 
felizgult a férfi, ösztönösen görcsbe rándult. 
-  Nyugalom! - parancsolt rá Boyd, és belehatolt. Ez annyira fájt, hogy Chrissy 
felkiáltott. 
A férfi megdermedt, meglepetten nézett rá, és megcirógatta kipirult arcát. 
-  Rosie így valóban csoda lett volna. Most már értem, miért vonakodtál 
annyira-mondta leplezetlen elégedettséggel. Mosolyogva kezdett mozogni, hogy 
éreztesse fölényét. 
-  Hagyd abba! 
-  Eszemben sincs! Hazudsz és csalsz, de alapjában véve rendes kislány vagy, 
aki megőrizte magát az esküvőig. Tényleg hálás vagyok neked ezért a meglepetésért. Lazíts, nagyon óvatos leszek! 
Chrissy ebben a pillanatban gyűlölte őt, de amikor Boyd gyengéden megcsókolta, újra elöntötte a vágy. A férfi lassú, óvatos lökései hihetetlen magasságokba 
repítették, míg együtt el nem értek a csúcsra. 
Boyd egy ideig némán feküdt még mellette, aztán felkelt, és kiment a fürdőszobába. Chrissy, amint visszazökkent a szomorú valóságba, nyomorultul érezte 
magát. Bántotta, hogy a férfi így csúfolódott a tapasztalatlanságán, s miután a 
fejéhez vágta, mit gondol róla, eljátszatta vele a nászéjszakás menyasszony szerepét, éreztetve közben, milyen hatalma van felette. Az egész annyira megalázó... 
Boyd visszajött, s mielőtt Chrissy meggátolhatta volna, felkapta és a fürdőszobába vitte, majd óvatosan a meleg vízbe ültette. 
-  Te kéjenc! - kiabálta közben Chrissy, és az öklével a férfi mellkasát ütögette. 
-  Ha az lennék, még mindig az ágyban hancúroznánk. Nem számítana, mekkora fájdalmat okozok. Ne hívd ki magad ellen a sorsot! Végtére is a hálószobán 
kívül amúgy sem érdekelsz. 
A fürdőszoba ajtaja becsapódott, és Chrissy könnyekben tört ki. Eddig a világon semmit sem kívánt jobban, mint azt, hogy jelentsen valamit Boydnak. Ebben 
a pillanatban már megelégedett volna azzal is, ha a férfi legalább annyira kedveli, 
mint eddig. De ez most már hiú remény. Boyd Kenyon nem bízik benne, és ezért 
nem is tiszteli. így bünteti a hazudozásért, és ezen a könnyei sem enyhíthetnek. 
Elaine visszamegy Steve-hez, de még ez sem igazán az ő érdeme... 
10. FEJEZET 
Chrissy kiszállt a Ferrariből, és bement a házba. Rosie izgatottan futott hozzá, 
és átkarolta, de a következő pillanatban már Boyd után kérdezősködött. 
-  Azonnal jön, drágaságom. 
-  Milyen kár, hogy nem utaztak Párizsba - üdvözölte Floss. - Egy-két hétig 
elboldogultunk volna a főnök nélkül is! Amíg az iparosok nem végeznek, úgysem 
lehet itt nyugodtan élni. A sarkára kellett volna állnia... 
-  Nem számít - szólt közbe Chrissy, aztán meghallotta Boyd lépteit. 
-  0, mielőtt elfelejtem... Phyllis Roper, az óvoda vezetője fel tudná venni 
Rosie-t. 
Ettől a pillanattól félt Chrissy a legjobban: amikor Rosie és Boyd találkoznak. 
Közben a gyerek már a férfi elé rohant. Az megtorpant, amikor a kislány átölelte 
a lábát, és a szokásos üdvözlést követelte. 
-- Boyd... Apu! - köszöntötte a kicsi teljesen érthetően. 
Egyetlenegyszer csúszott ki ez a számon, és azóta állandóan így hívja, 
Mr. Boyd. Sajnálom - szabadkozott Floss, s már indult is. 
-  Semmi baj - nyugtatta meg rezzenéstelen arccal a férfi, s közben gyilkos 
pillantást vetett Chrissyre. A következő másodpercben pedig már eleget is tett a 
kislány kérésének, és fölemelte. 
Chrissy biztos volt benne, hogy Boyd ezt voltaképpen nem akarja, hiszen most 
már tudja, hogy a kislány nem az övé. 
-  Á-átveszem - suttogta odasietve. 
-  Te alattomos kígyó! - förmedt rá Boyd. 
Chrissy megtántorodott, mintha arcul csapta volna. A férfi a két karját óvón 
Rosie köré fonta, s leplezetlen megvetéssel mérte végig ifjú feleségét, az meg 
zavarában betámolygott a konyhába, s az egyik székre rogyott. Sehogy sem értette, 
hogy volt képes Boyd lefeküdni vele, ha így gyűlöli. A hétvégén újra meg újra 
kíméletlenül a magáévá tette, s ő még a szállodát sem hagyhatta el. 
Azon az első estén Boyd a szobába hozatta a vacsorát, aztán egyszerűen távozott. Chrissy nem tudta, hová ment, és később sem merte megkérdezni. Lefeküdt 
aludni, s amikor a férfi visszajött, békén hagyta. De a másnapi ébredésük és az 
elutazásuk közötti majdnem másfél napot szinte végig a hálószobában töltötték. 
Chrissy sápadt arca kipirult, amint ez most eszébe jutott. Boyd telhetetlen szeretőnek bizonyult. És pontosan tudta, hogyan sebezheti meg a leginkább. Újra meg 
újra elérte, hogy ő a karjaiban mindenről megfeledkezve szinte elolvadjon, holott 
tudja, hogy csak az ágyban kell a férfinak. 
Boyd összetörte az önbecsülését. Milyen nő vagyok, hogy olyan férfit kívánok, 
aki gyűlöl engem? - tűnődött el Chrissy keserűn. 
Boyd lépett be a konyhába. 
-  Hallottam, hogy Floss az óvodát említette. Menj oda, és írasd be Rosie-t! 
-  M-minek? - csóválta értetlenül a fejét Chrissy. 
-  Jót tesz majd neki, ha együtt lehet más gyerekekkel. 
-  Rosie és én úgysem ma-maradunk itt. 
-  De most itt vagytok. 
-  Nem go-gondolhatod komolyan, hogy veled élek majd egy fedél alatt! - tört 
ki Chrissyből. 
-  Velem élsz itt, amíg minden éjszaka az ágyamban akarlak találni - közölte 
Boyd szemrebbenés nélkül. 
Az asztallap elhomályosult Chrissy szeme előtt. Kétségbeesetten küszködött 
a könnyeivel. 
-  Erre k-képtelen vagyok! - suttogta. 
-  Három napja házasodtunk össze, s az idegeid máris felmondták a szolgálatot? - Kenyon végighúzta ujját a nő remegő kezén. - Pedig mindent elértél, amit 
akartál. Mrs. Boyd Kenyon vagy, gazdagságban és biztonságban élhetsz... és ha 
nem szeretlek is, kedvedre való, amit az ágyban teszek. 
Chrissy elhúzta a kezét. 
-  Nem! Sohasem mentem volna hozzád, ha nem kényszerítesz rá! 
-  Már megbocsáss, de ezt nem hiszem el. 
-  Esküszöm, meg akartam m-mondani az igazat. De végül valahogy... képtelen voltamra... 
Chrissynek döbbenten jutott eszébe, hogyan hallgatott el a templom bejáratánál, amikor Boyd megcsodálta a menyasszonyi ruhájában. Egy pillanatra elbizonytalanodott akkor, mert hirtelen annyira szerette volna, hogy mindez valósággá 
váljék. 
Boyd kifelé indult. 
-  Ma este a fogadóban eszem. 
Chrissy valami zajra ébredt, és az órára nézett. Éjfél elmúlt. Hirtelen kicsapódott az ajtó. 
-  Mit csinálsz a régi szobádban? - kérdezte Boyd. 
-  Megpróbálok aludni. 
-  Gyere az én ágyamba! 
Chrissynek eszébe se jutott, hogy átköltözzön a férfi hálószobájába. Ezt álmosan közölte is vele. 
-  A mindenségit, hiszen házasok vagyunk! - ripakodott rá Boyd. 
-  Ó, va-valóban?-vágott vissza keserűen az asszony.-Az hittem, ap-pénteki 
szertartás csak belépőjegy volt számodra arra a mocskos hétvégére. 
-  De számodra is, ha meggondoljuk, mennyire kelletted magad, míg az ujjadra 
nem került a gyűrű! 
Chrissy elvörösödött. 
-  Menj, és melegítsd meg az ágyamat! - Ezzel Boyd kifelé lökdöste a nőt. 
Végül is előre fizettem. 
A fiatalasszony felháborodottan hátrafordult. 
-  Nem bánhatsz úgy ve-velem, mint valami ribanccal! 
Boyd megragadta a csuklóját, berángatta a hálószobájába, és az ágyra lökte. 
-  Pontosan úgy bánok veled, ahogy te velem. Érzelmek nélkül. 
Chrissy letörve sütötte le a szemét. Erre nincs mentsége. Sohasem fogja elfelejteni, milyen kétségbeesett arcot vágott Boyd, amikor Rosie átölelte. Sok szempontból egész életében magányos lehetett, s ezért sebezhető. 
-  Megbántottál... Nagyon régen volt, hogy valakinek ilyesmi sikerült - folytatta a férfi. - Már el is felejtettem, milyen az. Senkit sem engedek közel magamhoz, de Rosie-t megszerettem, és te... - Elhallgatott. 
Chrissy képtelen volt ránézni. Ez a vallomás mélyen megrázta. 
-  Rosie előtt nem volt dolgom gyerekekkel - fűzte tovább a szót Boyd. 
Olyan szeretetreméltó és kedves. És amikor azt mondtad, hogy az én lányom, talán 
el is akartam hinni. 
-  Tudom. - Chrissy rettenetesen szégyellte magát. 
-  Mióta viseled gondját? 
-  A születése óta. Anyám nem boldogult vele. Akkoriban még főiskolára jártam Londonban, és valahányszor hazamentem, Rosie sírt, a pelenkája örökké nedves volt, és nem kapott enni. Anyám sokszor teljesen megfeledkezett róla, hogy 
kisbabája van. Szinte belebetegedtem az aggodalomba, s végül otthagytam a főiskolát. 
-  És te helyettesítetted a mamáját? 
-  Anyu egyszer elmesélte, m-mennyire dühöngött Dennis, amikor megtudta, 
hogy terhes, pedig éppen az ő kedvéért hagyta meg a bábát... Mivel a férfi fiatalabb volt nála, azt hitte, hogy gyereket szeretne. - Chrissy összeszorította egy 
pillanatra a száját. - Azt az ocsmány alakot csak anyu pénze érdekelte! Miután a 
váláskor kapott összeget elköltötték, egyre elviselhetetlenebb lett. Anyám teljesen 
összetört, amikor a férjét letartóztatták. Szégyellte az állapotát, és sohasem tette 
túl magát Dennis viselkedésén. 
-  Es miért tartottad magadnál Rosie-t, miután az anyád meghalt? - kérdezte 
Boyd. 
Chrissy meglepetten nézett rá. 
-  Mert szeretem. 
-  Miatta állítottad azt, hogy az én lányom? 
-  Dehogy! Csak Elaine-nek hazudtam ezt, és akkor... 
-  Becsaptál! - szólt Boyd hidegen. 
-  Csak azért mondtam neki, mert m-meg akartam akadályozni, hogy Elaine 
elve... 
-  Ezt a butaságot nem akarom még egyszer hallani! - mordult rá a férfi. - A 
nővéred nem terhes, így nincs mit elvetetnie. Ilyen ostoba mesét nem veszek be! 
-  Márpedig ez az igazság, bár nem tudom bi-bizonyítani. 
-  Te vagy Rosie gyámja? 
Chrissy nagyot nyelt. 
-  Nem. 
-  Jó. Mert nem lehet rád bízni egy gyereket. 
-  M-milyen alapon mondod ezt? - kiabálta a fiatalasszony mélyen megbántva. - Megtettem, ami t-tőlem telt! 
-  Rosie-nak ez nem elég. - A férfi megvetően végigmérte. - Megrögzött hazudozó vagy, nem hiszek neked. 
Chrissyt elöntötte a vak düh. Boyd kezdte az alakoskodást, az ő bosszúszomja 
indította el a lavinát. Neki egyáltalán nem számított, kinek okoz fájdalmat! 
-  Te most mindenért engem hibáztatsz, pedig csak azért hoztál Rosie-val 
együtt a házadba, hogy felhasználhass minket a céljaidra. Teljesen mindegy volt 
neked, mit szólnak majd az emberek. Kizárólag az érdekelt, hogy az apámnak 
borsot törj az orra alá! 
-  Szorult helyzetbe kerültél, s én kihúztalak a bajból. 
-  N-nem erről van szó... 
-  Elfogadtad az állást. Sejthetted, mit fognak gondolni a falubeliek. 
-  Olyan há-hálás voltam, hogy ez meg sem fordult a fejemben, és aztán már 
késő volt! - ellenkezett Chrissy. - Kelepcébe csaltál! 
-  Micsoda? 
-  Az első reggel felküldted azt a lányt az aktatáskádért, holott tudtad, hogy az 
ágyadban fekszem. 
Boyd gúnyosan felvonta a szemöldökét. 
-  Butaság. Egyszerűen elfelejtettem, hogy ott vagy. 
-  Aztán előre megfontolt szándékkal vittél a fogadóba - vádolta Chrissy egyre 
kétségbeesettebben. 
-  Azért vittelek oda, hogy megfürödhess. 
-  Valóban? 
-  Ha a kádból kiszállva bebújtál volna mellém az ágyba... nos, nem lett volna 
ellene kifogásom - ismerte el Boyd szinte közönyösen sértő hangon. - Esküszöm, 
akkor délután eszembe sem jutott a családod. 
Chrissy égő arcát a párnába fúrta. 
-  Egyetlenegy alkalommal, három évvel ezelőtt talán fájdalmat okozhattam 
volna neked, de nem tettem - folytatta a férfi. - Sohasem okoltalak téged azért, 
amit az apád és Elaine elkövetett. 
Ez igaz. Boyd összeroppanthatta volna azzal, hogy elmeséli, mit művelt a családja az ő nagyapjával. Chrissy kétségbeesetten hátat fordított neki. Nem bírta 
elviselni, hogy egy olyan férfival kell megosztania az ágyat, aki alattomos kígyónak nevezi, és megrögzött hazudozónak tartja. Hallotta, ahogy Boyd levetkőzik, 
és szinte kővé dermedt, amikor férje magához ölelte. 
-  Ne ny-nyúlj hozzám! 
-  Csukd be a szemed, és gondolj a kötelességedre! Ma este a fogadóban ki 
akart velem kezdeni egy nő... 
-  Mi-micsoda? - Ha lehetséges, Chrissy még jobban megdermedt. 
-  De hirtelen eszembe jutott, hogy otthon vár a feleségem, aki hihetetlen dolgokat művelt, hogy megkaphasson. És mivel összeesküdtünk, élvezni óhajtom a 
házasság előnyeit! - Ezzel Boyd megfogta a nő mellét. 
-  Ne! - Chrissy most először kapálózott igazán. 
A férfi mosolyogva viaskodott vele, és néhány perc múlva győzött is. Lehúzta 
róla a hálóinget, és kényszerítette, hogy nyugton maradjon. 
-  Megadod magad? 
-  Gyűlöllek! Sohasem fogom megbocsátani, hogy azt mondtad, nem lehet rám 
bízni Rosie-t! - kiabálta Chrissy elkeseredetten. - Si-siess... aztán hagyj békén! 
-  Ha így akarod... 
Chrissy hamar rájött, hogy nem így akarta. Ömlöttek a könnyei, ahogy ott 
feküdt a sötétben, és Boyd egyenletes légzését hallgatta. Még csak meg sem csókolta. Hogy tehette ezt? Egyszerűen csak használta a testét, hogy a vágyát kielégítse. Ez volt a legnagyobb megaláztatás. 
Másnap az ifjú házasok egyetlen szót sem váltottak reggeli közben. Rosie vég 
nélküli kérdéseire viszont Boyd türelmesen válaszolgatott. Chrissy attól félt, hogy 
a férfi a kicsin tölti majd ki a dühét, de megint tévedett. Ám csak még elszigeteltebbnek érezte magát attól, hogy Boyd a húgával ilyen barátságos. 
Ez így nem mehet tovább! Nem bírom elviselni - döbbent rá Chrissy. Hirtelen 
felállt, megfogta a gyerek kezét, és az előcsarnokba indult. Úgy érezte, azonnal ki 
kell rohannia innen, el ebből a házból, hogy rendbe szedhesse a gondolatait. 
r- Hova mész? 
Chrissy megállt, és visszanézett. 
-  Tudod, hol van az óvoda? 
-  Azt hiszem, a polgármesteri hivatal épületében. Megbízhatok benned, vagy 
megint szökni próbálsz? 
-  És hova szökhetnék? - tudakolta szomorúan az asszony. 
Egy félórával később Rosie már együtt játszott a többi gyerekkel, s úgy tűnt, 
teljesen megfeledkezett Chrissyről. 
-  Nem kell tovább maradnia - közölte Phyllis Roper. - Ha Rosie mégis sírna, 
hazavisszük. 
Chrissy éppen beszállt a terepjáróba, amikor mögötte csikorgó kerekekkel fékezett egy autó. Magas, erős, barna hajú férfi indult feléje: Steve, a sógora. 
-  Itt az ideje, hogy elbeszélgessünk - kezdte a férfi idegesen. - Vagy inkább 
kölcsönösen sajnáljuk egymást? Az is ránk férne. - Kérdezés nélkül beült az 
asszony mellé az első ülésre, és kábultan bámult kifelé. Aztán nagyot sóhajtott, és 
megpróbálta összeszedni magát. - Annyira bánt, hogy te is belekeveredtél ebbe a 
históriába! 
Chrissy megrémült, mert a sógora ittléte azt jelenti, hogy Elaine nem ment 
haza. A fiatalasszony azon törte a fejét, vajon mennyit tud Steve az itt történtekről. 
Nem akarta a fecsegésével tovább súlyosbítani a helyzetet. 
-  Beszéltél Elaine-nel? - kérdezte végül. 
-  Azért jöttem, hogy hazavigyem. - Steve keserűen fölnevetett. - Azt hittem, 
újra rájött valami szeszély. Gyakran teszem fel magamnak a kérdést, miért is akarok egyáltalán vele élni. 
-  Mert szereted. 
-  És te szereted azt a piszok frátert? - kiabálta dühösen Steve. - Ennek csak 
izgalomra van szüksége... Nem számít, ki rnegy bele tönkre... Bárki mással felvettem volna a harcot, de én nem vagyok olyan jóképű és gazdag, ráadásul még 
lovagolni sem tudok! 
-  Nyu-nyugodj meg! - kérte gondterhelten Chrissy. Te jó ég, mit mesélhetett 
neki Elaine? 
-  A te férjed sohasem feledkezne meg ennyire magáról, ugye? Olyan tökéletes, hogy az már embertelen! Csak erkölcsi gátlásai nincsenek, ez tudnod kellett, 
amikor hozzámentél! 
-  Steve... 
-  Aligha fog váratlanul érni, amit mondok. - Ökölbe szorult a férfi keze. 
Elaine sohasem felejtette el... Hozzám csak csalódottságában jött feleségül, és én 
még örültem is! Most is sejtettem, mit tervez - dühöngött tovább. - Csak azt 
hittem, Boyd majd kiadja az útját. 
-  Meg is tette. 
-  Sajnálom, Chrissy. A nővéred haza akart jönni velem, aztán megszólalt a 
telefon. Hallgatóztam. Ő volt az... 
-  Boyd? Felhívta Elaine-t? Mikor? 
-  Körülbelül félórája. Ha egy kis ideig itt elüldögélünk, láthatod, amint a nővéredhez hajt. Elaine alig győzött kituszkolni engem a házból - mondta megkínzottan Steve. 
Chrissy elfordította az indítókulcsot. 
-  Néhány napja vagytok házasok, s máris rohan Elaine-hez, amint kiteszed a 
lábad! 
-  Kérlek, szállj ki, Steve! 
-  Mit akarsz...? - A férfi ránézett, aztán megfogta a kezét. - Hagyd őket! 
Egymásnak valók. 
-  A saját két kezemmel fojtom meg! - sziszegte Chrissy. 
-  Én is így éreztem. De mi értelme? 
-  0 a f-férjem. És most sz-szállj ki! 
Steve tétován megcsóválta a fejét. 
-  Csak nevetségessé teszed magad. 
-  N-ne aggódj! 
A férfi kinyitotta a kocsi ajtaját. 
-  Ebédig a fogadóban maradok. Jelenlegi állapotomban jobb, ha nem ülök 
kocsiba. 
Chrissynek nem voltak ilyen gátlásai. Szédítő sebességgel száguldott haza. 
Még életében nem borult ki ennyire. Hogy teheti ezt Boyd? Nem művelt már éppen 
elég szörnyűséget eddig is? 
Nem, Steve nyilván téved. Chrissyben még az is felmerült, hogy a nővére képes 
akár egy harmadik férfival is találkozgatni, és talán az telefonált. 
Boyd éppen a Ferrari felé tartott, amikor Chrissy csikorgó kerekekkel megállt. 
Férje értetlenül meredt rá. 
-  Ha így vezetsz, akkor jobb, ha elveszem tőled az autót. Add ide a kulcsot! 
Chrissy a lába elé dobta. 
-  Hovám-mész? 
A férfi nyugodtan lehajolt a kulcscsomóért. 
-  Meddig maradnak a gyerekek az óvodában? Visszafelé elhozom Rosie-t. 
Kitér a kérdés elől... Mégis igaza lenne Steve-nek? 
-  Mit akarsz csi-csinálni? 
-  Ebédre itt leszek. 
Az asszony mint az őrült rohant a Ferrarihoz, és az ajtajának támaszkodott. 
-  A faluban ta-találkoztam Steve-vei! Azt mondja, fel akarod keresni a nővéremet. 
-  Úgy van! - Boyd kihasználta, hogy Chrissy szinte megdermedt az őszinte 
választól, derékon ragadta, és egyszerűen arrébb tette. 
-  Nem mehetsz oda! - kiabálta a nő magából kikelve. - Inkább m-megfojtalak! 
Boyd a felesége Szikrázó szemét látva szélesen elvigyorodott. 
-  Úgy látszik, komoly veszélynek teszi ki magát, aki téged meg akar csalni. 
Chrissy elgyötörve figyelte, ahogy az ura beül a kocsiba, és elhajt. A düh és a 
tehetetlenség majdnem szétvetette. Boyd szemérmetlenül elmegy Elaine-hez, és 
sem a felesége, sem Steve érzései nem érdeklik! Ez a felismerés borzalmasan fájt 
Chrissynek. 
Az első órában fel-alá járkált a szobájában. Később hasra feküdt az ágyon, 
arcát bánatában a párnába fúrta. Két óra múltán már teljesen kétségbeesett. Az 
óvoda hamarosan bezár, és Boyd aligha megy el időben Rosie-ért... 
Aztán meghallotta a Ferrari hangját, de képtelen volt csak úgy egyszerűen 
lesétálni, és folytatni a vitát. Rosie és én méltósággal hagyjuk el Westleigh Hallt! 
fogadkozott. 
Feszülten figyelt. A kislány valószínűleg már keresi... Boyd felért a lépcsőn, 
és benyitott. 
-  Rosie-t Flossnál hagytam. 
Chrissy a hátára fordult, majd felegyenesedett, és megragadta az első keze 
ügyébe eső tárgyat. Az ébresztőóra keresztülrepült a szobán, és a falnak csapódott, 
anélkül hogy Boydot eltalálta volna. 
-  Te pi-piszok szoknyapecér! - kiabálta. - Elhagylak! 
-  Azt szeretném én látni! - gúnyolódott Boyd, és a lábával belökte az ajtót. 
Hihetetlenül nyugodtnak látszott, és Chrissy egy pillanatig jókedvet vélt felfedezni a szemében. - Miért nem mondtad meg rögtön, hogy Elaine terhes? - kérdezte 
váratlanul. 
Chrissy értetlenül bámult rá. Hiszen hiába mondogatta, Boyd egyszerűen nem 
hitte el! 
-  Kiráz a hideg, ha arra gondolok, milyen véleményed lehet most rólam. - A 
férfi felsóhajtott. - Azonnal megszakítottam volna a nővéreddel minden kapcsolatot. 
-  Elaine be-bevallotta, h-hogy...? 
-  Némi rábeszélés azért kellett hozzá. Mit gondolsz, miért mentem el oda? 
-  Azt hittem... 
-  Féltékeny voltál, ugye? - szakította félbe Boyd gunyorosan. - Ellenőrizni 
akartam a mesédet, még egy lehetőséget szerettem volna adni neked. 
-  Nem vo-voltam féltékeny! - sziszegte Chrissy, aztán a homlokát ráncolta. 
A férfi azért ment el a nővéréhez, hogy megtudja az igazat?! 
-  És most dühös vagy, hogy nem hittem neked. Sajnálom. - Boyd kicsit 
összeszorította a száját. -De más okom is volt rá, hogy felkeressem. Meg akartam 
tőle szerezni anyád ügyvédjének a címét. És még valamit mondott, ami megkönnyítheti Rosie örökbefogadását.. 
Chrissy teljesen összezavarodott 
-  Örökbefogadását? 
-  Dennis Carruthers halott. Két héttel ezelőtt autóbalesetben vesztette életét, 
miután feltételesen szabadlábra helyezték. 
-  Örökbe akarod fo-fogadni Rosie-t? 
-  Persze! Minél előbb meg kell tennünk a szükséges lépéseket. Ha Rosie elég 
nagy lesz ahhoz, hogy megértse, elmeséljük neki, kik a vér szerinti szülei. De 
addig a saját gyerekünkként neveljük. 
A saját gyerekünkként neveljük. Szóval neki is szerepet szán a terveiben! 
Chrissy reszketett. 
-  Én n-nem értem az egészet... 
-  Miután Elaine-t fölvilágosítottam, hogy nem érdekel a becses személye, a 
sógorod és én a fogadóban némi ital mellett egy órácskát elbeszélgettünk. - Boyd 
közelebb lépett az ágyhoz. 
-  Te és Steve? - hitetlenkedett Chrissy. 
-  Megmondtam neki, hogy Elaine között és köztem nem történt semmi. 
-  Tényleg? - Chrissy nem hitt a fülének. 
-  Sohasem feküdtem le a nővéreddel. - Boyd áthatóan nézett rá. - Három 
évvel ezelőtt egy másik férfival bújt ágyba, mert úgy gondolta, akkor majd jobban 
töröm magam utána. Csalódnia kellett... azonnal szakítottam vele. 
Chrissy meglepetten nézett rá. Ő mindig azt hitte, hogy a viszonyuk igen bizalmas. 
-  Te tényleg nem...? 
-  Nem. 
-  Véletlenül találkoztál Steve-vei? 
-  Úgy gondoltam, meg kell tudnia az igazat. - Boyd bosszúsan nevetett. - A 
feleségétől nem sok jót várhat. Elaine nekem azt hazudta, hogy éppen válnak. 
Kissé túlzott. 
-  Igen. 
Boyd a homlokát ráncolta. 
-  Sajnálom szegény fickót. Tudja, milyen a neje, de ez nem számít. Ahogy a 
nővéredről beszél, azt hihetné az ember, hogy az valami istennő. Azt hiszem, Steve 
úszni fog a boldogságban, ha tudomást szerez a babáról. Elaine-t elég rossz állapotban hagytam ott, szerintem tárt karokkal fogadja majd a férjét. 
-  Londonban is ve-vele voltál - mondta Chrissy idegesen. 
-  Egyszerűen rám akaszkodott. Hiszen ismered. Tudta, hol lakom, és beállított. Meghívtam vacsorázni, és másnap reggel elhoztam ide. Semmi mást nem is 
kellett tennem ahhoz, hogy őt megtévesszem, apádat meg feldühítsem. 
-  És ki volt az a nő a londoni lakásodban? 
Boyd zavartnak tűnt. 
-  Ha tényleg tudni szeretnéd... 
-  Igen. 
-  Le akartam vele feküdni, de meggondoltam magam, mert állandóan tejártál 
az eszemben. 
-  És ezt el is higgyem? - Chrissy nagyon sebezhetőnek érezte magát, és hirtelen rákérdezett: - Hogyan támadt egyszerre az az ötleted, hogy elmenj Elainehez? 
Boyd leült az ágy szélére, és nagyot sóhajtott. 
-  Tegnap éjjel... rettenetesen éreztem magam utána. 
-  Hi-hiszen aludtál. 
-  Nem. Rájöttem, hogy nem bírok több fájdalmat okozni neked. Túl messzire 
mentem, és tudtam, hogy valamit csinálnom kell, mielőtt teljesen tönkreteszem a 
kapcsolatunkat. 
-  Miért? Volt nekünk egyáltalán kapcsolatunk? 
-  Nem gondoltam komolyan, amikor azt mondtam, hogy nem lehet rád bízni 
egy gyereket - suttogta Boyd. - Csak meg akartalak bántani. 
-  Talán igazad volt... 
-  Nem. Teljes szívedből szereted Rosie-t, és ez az első pillanattól kezdve lenyűgözött. Az én anyám valószínűleg nem küzdött ilyen keményen, hogy magánál 
tarthasson. Ezért is kerültem kollégiumba. 
Chrissy gondolkodás nélkül a férfi combjára tette a kezét. 
-  Ezt nem hiszem... 
-  De! - tiltakozott megkínzottan Boyd. - Barbara úgy lázadt a társadalom 
ellen, hogy megszült engem. Túl későn ébredt rá, hogy ezzel végérvényesen kivívta mások megvetését. Az ő köreiben senkinek a szempilláj a sem rebbent volna, 
ha elvetet vagy örökbe ad, de az íratlan szabályok megszegése miatt bűnhődnie 
kellett. A nagyapám mindig azt hajtogatta, hogy én tettem tönkre az életét. 
-  Micsoda kegyetlenség! - Chrissy felháborodott. 
-  Emlékszel még? Figyelmeztettelek egyszer, hogy a férfiak gyakran próbálják megható történetekkel levenni a nőket a lábukról - évődött Boyd, és átölelte. 
Chrissy bizonytalanul ránézett, aztán elpirult. Boyd hajlandó megbocsátani, 
mert magánál akarja tartani Rosie-t. De ez neki nem elég! Mindamellett képtelen 
volt megakadályozni, hogy a lerfi levetkőztesse. 
-  Ezt nem ke-kellene csinálnunk - súgta tehetetlenül. 
-  Akkor azzal a szilárd elhatározással jöttem vissza Londonból, hogy lefekszem veled - ismerte el Boyd, s a nő két melle közé csókolt. - Te erre a fogadóban 
részegen a lábam elé zuhantál, és világosan értésemre adtad, hogy nem kérsz belőlem. 
Chrissynek komoly erőfeszítésébe került figyelni. 
-  Akkor té-tényleg hazudtam. 
-  Úgy éreztem magam, mint akit fejbe kólintottak. Szinte örültem, hogy elvesztetted az eszméletedet. Rájöttem, hogy életemben először szerelmes vagyok. - Boyd szavai alig érthetően értek el Chrissyhez, mert közben a köldökét 
csókolgatta. 
Chrissy kéjesen felsóhajtott. 
-  Szerelmes? - ismételte elfúlón. 
-  Szerelemnek kellett lennie. Piszok fráternak éreztem magam, mert leitattalak, hogy elérjem a célomat. - Boyd ajka már Chrissy combján kalandozott. 
Napokig egyre csak azon törtem a fejemet, hogyan csábíthatnálak el. Szinte megszállotta valtam, és azt hittem, el tudlak majd felejteni, ha szeretkeztünk. 
Chrissy érezte, hogyan tűnik el az önuralma utolsó maradéka is. 
-  Hallgass... 
-  De drágám! Éppen most vallok szerelmet, te meg azt akarod, hogy fogjam 
be a szamát?! 
Chrissy hitetlenkedve kérdezte: 
-  Ez azt akarja jelenteni, hogy szeretsz? 
-  Mégis mit gondolsz, miért vettelek feleségül? 
-  Azt mondtad Elaine-nek... 
-  Hogy életemben először őrülten szerelmes vagyok. Annak is kellett lennem 
ha a nővéred állításai ellenére az oltár elé akartam veled lépni. - Boyd halkan 
nevetett. - Legszívesebben kettéhasítottalak volna, de egyszerűen nem tudtalak 
elhagyni. Miért is dühöngtem? Elhatároztam, hogy pokollá teszem az életedet 
-  Nem tudtam elmondani a te-templomban az igazat, pedig tényleg akartam 
vallotta be szégyenkezve Chrissy. - Kellettél nekem... 
-  Féktelenül vágytál a testemre. - Boyd mosolygott. - Sohasem hittem volna 
hogy egyszer majd ezt is elismered! 
-  Szeretlek! - tiltakozott hevesen Chrissy. 
Boyd mosolyogva nézte a nő vágytól kipirult arcát. 
-  Szégyellhetned magad a rossz ízlésed miatt! 
-  Nekem nagyon is jó az ízlésem! - ellenkezett boldogan az asszony. 
HARLEQUIN 
 
  inden perce különleges