Júlia 168 
Sally Wentworth 
Esküvő sohanapján? 
Alix annál a cégnél kezd dolgozni, 
ahol gyermekkori szerelme, Róbert a 
főnöki szék várományosa. A lány már 
régóta szeretne feleségül menni hozzá, és most a körülmények is mintha a kezére játszanának. A cégtulajdonosról ugyanis az a hír járja, hogy kinevezések esetén előnyben részesíti a 
családos embereket. Róbert persze tagadja, hogy nehezen megszületett nősülési szándékát épp ez befolyásolta 
volna, mégis folyton csak a munkájával törődik Alix helyett... 
Esküvő sohanapján? 
1. FEJEZET 
Szerelem volt első látásra, helyesebben első leskelődésre. Alix North a sövénykerítésen átkukucskálva pillantotta meg Róbert Stirlinget, s máris elveszett. A kislány 
családja azért telepedett át Kentbe, mert a papa itt vállalt állást. Nyár derekán költöztek 
be új otthonukba. Sütött a nap, csicseregtek a madarak, s a kicsi Alix nekiindult, hogy 
felderíti a kertet, sőt amennyire lehet, a szomszéd kertet is. A sövény egyik aprócska 
résén át egy ifjút pillantott meg. A fiú magas volt, és lenyűgözően jóképű. E két 
tulajdonságát a későbbiekben is megőrizte. Akkoriban épp tizennegyedik évét töltötte 
be. Alix csupán a negyediket. 
-  Szia! - kiabált át a kislány. 
Róbert letette a könyvet, s felpillantott. Rövid keresgélés után felfedezte a sövény 
sűrű bokrai között a kis arcot. Odament, és leguggolt. 
-  Szia! Hogy hívnak? 
-  Alixnak. És téged? 
-  Róbertnek. Most költöztél ide? 
-  Aha! 
-  Akkor itt fogsz suliba járni. Nyilván a BF-be. így hívják röviden a barkhami 
fiúiskolát. 
-  Én nem járhatok fiúiskolába, mert lány vagyok. 
-  Ne viccelj! Tényleg? - Róbert összevonta a szemöldökét, és előrehajolt, hogy 
alaposabban megszemlélje a jövevényt. - Pedig fiúneved van - jegyezte meg kissé 
gyanakodva. 
- Akkor is lány vagyok! 
Alix se szó, se beszéd átugrott a sövényen. Egyetlen pillanatig sem aggasztotta, 
hogy megkarcolhatja magát, s a ruhája is elszakadhat. Ez mind mellékes volt ahhoz 
képest, hogy haladéktalanul bizonyítania kellett leány voltát. 
Közben Róbert is felállt, és immár felülről lefelé sandítva szemlélgette hívatlan 
vendégét. Ahogy így kihúzta magát, majdnem akkora volt, mint egy felnőtt, de Alix 
csöppet sem ijedt meg tőle. Csípőre vágta a kezét, és dacosan felszegte az állát. 
-  Most már látod, hogy lány vagyok? - kérdezte majdnem olyan szigorúan, ahogy 
az anyukák szokták leckéztetni az oktondi gyereket. 
A fiú elnevette magát. 
-  Igen, látom. Meg azt is, hogy vadóc vagy. - Kézen fogta az apróságot, és bemutatta az édesanyjának. A mama süteménnyel meg limonádéval kínálta őket. 
Miután ettek-ittak, Róbert a nyakába ültette új barátnőjét, és hazaszállította. A 
kislány kacagva kulcsolta át az erős fiúnyakat, s csak úgy úszott a boldogságban. 
Róbert bemutatkozott Alix édesanyjának, s már búcsúzott is. Ám ahogy megindult 
hazafelé, a pöttöm gyerek a nyomába eredt, s a kertkapunál elcsípte. 
-  Várj, szeretnék kérdezni valamit! - szólt rá kissé lihegve, de nagyon komolyan. - Elveszel feleségül? 
A fiú megint jóízűt nevetett. 
-  Hát persze! - felelte vidáman, és megsimogatta a szőke fürtös fejet. 
Sajnos, nem vette elég komolyan a dolgot. Hiába telt az idő, ígéretét nem váltotta 
be. Alix viszont nem tréfált, és véleménye jottányit sem változott a hosszú évek során, 
miközben ki tudja hányszor furakodott át a sövénykerítés egyre táguló résén. A két 
családfő idővel meghajolt a sors akarata előtt, s kaput építettek a kérdéses helyre. Alix 
édesanyjának ettől kezdve érezhetően megcsappant a varrnivalója. 
A szomszédok összebarátkoztak, és mindenki rendkívül mulatságosnak találta, 
hogy a lányka milyen leplezetlenül rajong Róbertért. A fiú úgy bánt vele, mint a 
kishúgával. Nyaranta sokat játszott vele, elvitte kirándulni meg pecázni. A karácsonyi 
szünetben sakkozni tanította, és föltette neki az összes kedvenc lemezét. Tanítási időben nem sokat találkoztak. A fiú csak hétvégén jött haza a bentlakásos iskolából, s 
olyankor is napestig biflázott, a könyveit bújta. 
Amikor aztán végre beköszöntött a szünidő, a kislány rendszeresen átjárt hozzá. 
Hamarosan a szomszéd házban is otthon érezte magát, és a fiús szülők már-már úgy 
kezelték, mintha a saját lányuk lenne. Alix ebben nem talált semmi kivetnivalót, ám 
felettébb bosszantotta, hogy maga Róbert is a kishúgát látja benne. 
- Akkor is feleségül fogsz venni! - ismételgette teljes meggyőződéssel. Szentül 
hitte, hogy jövendőbelije állja a szavát, és beváltja az ígéretét. Csak meg kell várni, 
míg elérkezik az ideje. 
Szülei elnéző mosollyal nyugtázták ezt a bámulatos konokságot, s egyre csak azt 
mondogatták egymásnak, hogy nem baj, szegény gyerek előbb-utóbb úgyis kinövi. 
Amikor aztán Róbert egyetemre ment, majd kész építészmérnökként hosszú éveket töltött Dél-Afrikában és Botswanában, az egész történet mintha kissé a háttérbe 
szorult volna. A fiú diákként persze élvezte, hogy ha hazalátogat, kis barátnője mindannyiszor kitörő lelkesedéssel fogadja. Ilyenkor reggelente együtt kocogtak, s néha 
teniszeztek is, de Róbertnek már kicsit kínos volt egy tizenéves kis taknyossal mutatkozni a barátai előtt. Ekkor adta neki a Szemtelenke becenevet. 
A fiú huszonnyolcadik évében járt, amikor visszatért Botswanából. Külseje 
ugyanolyan megnyerő maradt, sőt vonásai egyénibbé váltak, bőrét megedzette a nap. 
Nem pusztán termete, hanem egész kiállása is megférfiasodott, újdonatúj öntudat 
áradt belőle. Afrikában egy híd építését irányította, vagyis igen sok ember munkájáért 
viselte a felelősséget. Másoknak és magának is bebizonyította rátermettségét, s ez 
megnövelte önbizalmát, ugyanakkor különös tekintélyt kölcsönzött neki. 
Alix ezenközben számos fiatalemberrel ismerkedett meg. Egyikkel-másikkal el is 
járogatott szórakozni, de a szíve rendületlenül Róbertért dobogott. Épp tizennyolcadik 
évét töltötte be, amikor álmai hercege visszatért Angliába. A lány valahogy úgy képzelte, hogy találkoznak, a hős lovag a szívéhez kap, egymás karjába omlanak, s másnap megtartják az eljegyzést, amelyet szinte rögtön követhet az esküvő. Édesanyja 
kétségbeesetten igyekezett kibeszélni a fejéből ezt a tébolyult rögeszmét, de Alix 
mindannyiszor magabiztosan legyintett egyet. 
És eljött a nagy nap. A lány gondosan kiválasztotta azt a ruhát, amely megfelelően 
érvényre juttatta nyúlánk alakjának összes előnyös részletét. Csöppet sem hivalkodóan, de annál izgalmasabban festette ki az arcát, s büszkén, egyenes háttal, magasra 
emelt fővel lépett imádottja elé. 
-  Szentséges Habakuk! - szólt az imádott meglepetten. - Ez nem lehet igaz! Ez 
a nagyvilági hölgy nem lehet azonos az én drága kis Alixommal! 
A lány elvárta volna, hogy felnőtt nőként kezeljék, s most szíven ütötte ez a kedélyes, testvéri hang. Róbert ugyanúgy bánt vele, mint azelőtt. Néha meghívta vacsorázni, olykor a szüleivel együtt is. Alix ilyenkor a hetedik mennyországban érezte 
magát, de elszomorította, hogy szerelme csak a kispajtást látja benne. Amikor nagy 
ritkán kettesben maradtak, azonnal latba vetette minden női báját és csáberejét, de a 
férfit nem lehetett levenni a lábáról. Legfeljebb egy-egy röpke puszira volt kapható. 
-  Csókolj meg rendesen! - követelte Alix. - Elvégre össze fogunk házasodni. 
-  Te meg én? - Róbertből kirobbant a nevetés. - Te kis csacsi! Hát még mindig 
nem verted ki a fejedből ezt a szamárságot? - kérdezte, és pajkosan megcibálta a lány 
haját. - Azt azért be kell ismernem, hogy hízik a májam, ha ilyeneket mondasz. 
Alix nem zavartatta magát. Türelmetlenül toppantott egyet, és újra megkérdezte: 
-  Szóval mikor házasodunk össze? 
A férfi puszit nyomott az orra hegyére. 
-  Kérdezz meg újra, ha felnőttél! 
-  De hiszen felnőttem! 
-  Úgy értem, hogy ha már valóban nagykorú leszel. 
-  Tehát a huszadik születésnapomon? 
Róbert nem szólt, csak kajánul mosolygott. Aztán váratlanul elkomorult. Hosszan 
elnézte barátnője nemes vonású, határozott egyéniségre valló arcát. A lány szőke volt, 
de izgalmasan dús, sötét szemöldök és hosszú, fekete szempilla keretezte angyalian 
kék szemét. 
-  Talán-suttogta végül a férfi, s ujját gyengéden végighúzta Alix cseresznyepiros 
ajkán. - Először mindenesetre tapasztalatokat kell szerezned, Szemtelenke. Másként 
nem megy. 
A Botswanában elért sikerek nyomán Robertet előléptették, és attól fogva több 
időt töltött a cég londoni irodájában. Az iroda közelében kivett magának egy lakást, 
és bár ezután is járt külföldre, ideje java részét Angliában töltötte. Mindig ott vetették 
be, ahol éppen gond támadt, ahol a legnagyobb szakértelemre, körültekintésre és lélekjelenlétre volt szükség. A szülei biztosra vették, hogy egyetlen fiacskájuk hamarosan igazgatótanácsi tag lesz. 
Alix lázas türelmetlenséggel várta a huszadik születésnapját. A homályos ígéretet 
nem vette ugyan készpénznek, de úgy érezte, hogy Róbert most az egyszer, egyetlen 
pillanatra meglátta benne a nőt. A lány közben két évre beiratkozott a főiskolára, 
közgazdasági szakra. A felsőfokú végzettséghez összesen három évet kellett volna 
tanulnia, ám erre már nem maradt ideje, elvégre az esküvőt a huszadik születésnapjára 
beszélték meg, s nem a huszonegyedikre. 
A következő két év szorgalmas munkával telt el. Egyetlenegyszer sem találkoztak, 
mivel Alix egy távoli városban diákoskodott, s mindig más időpontban látogatott haza, 
mint Róbert. Szüleik viszont annál sűrűbben érintkeztek, s mivel több gyermekük nem 
volt, hamarosan kialakult bennük az a szilárd meggyőződés, hogy ennek a frigynek 
létre kell jönnie. 
Miután a lány végzett középfokú kereskedelmi tanulmányaival, elkezdett munkát 
keresni. Leendő apósa sietett a segítségére. Ő hozta ugyanis a hírt, hogy a cégnél, ahol 
Róbert dolgozik, felszabadult egy hely. Méghozzá a londoni irodában. Alix megfelelt 
a követelményeknek, és megkapta az állást. 
-  A fiamnak nem szólunk a dologról - kacsintott rá Dávid Stirling. - Meglepjük 
az uraságot... 
Róbert éppen Dél-Amerikában tartózkodott, amikor Alix munkába állt mint titkárnő. Gyorsan beletanult az ügyintézésbe. Mivel nemcsak talpraesett volt, hanem 
egyenes és életvidám is, egy-kettőre megkedveltette magát a munkatársaival. Arról 
egyelőre mélyen hallgatott, hogy ismeri Robertet. 
Az irodában mindig akadt egy-egy férfi, aki megpróbált neki udvarolni, de ő udvariasan elhárította az ajánlatokat, mondván, hogy régóta jár valakivel, s nemsokára 
megtartják az eljegyzést is. 
Kathy nevű munkatársnőjével barátkozott össze a legjobban, így tőle értesült mindig a legújabb munkahelyi pletykákról. Valamelyik nap is az irodaházzal szemközti 
kávézóban üldögéltek, amikor Kathy egyszer csak kimutatott az ablakon. 
-  Látod azt a nőt? Ő Donna Temple, Todd Weston személyi titkárnője. 
-  Todd Weston? Ő a londoni iroda vezetője, ugye? 
-  Igen. És egyben George Weston egyszülött fia. George Westonról annyit kell 
tudnod, hogy ő alapította a céget, s még ma is ő a felügyelőbizottság elnöke. Ha 
visszavonul, valószínűleg Todd lesz az utódja. 
-  És ez a Donna netalán már ki is vetette a hálóját Toddra? - Alix előrehajolt, s 
az ablakon kibámulva jól megnézte magának a sietős léptekkel távolodó karcsú, fekete 
hajú nőt. 
Kathy a fejét rázta. 
-  Ugyan már! Todd családos ember. Donna másra vetett szemet. Arra, aki az öreg 
Weston nyugdíjba vonulása után Todd utódja lesz itt, Londonban. 
-  Igazán? És az ki? 
-  Róbert Stirling. Elképesztő pasas! Nemsokára te is találkozol majd vele, és 
meglátod, hogy leesik az állad! 
A lány nagyot nyelt, hogy válaszolni tudjon. 
-  És az mit jelent egész pontosan, hogy szemet vetett rá? 
-  Hát... a verebek azt csiripelik, hogy talán egy igazi nagy románc van közöttük 
kialakulóban... 
-  Úgy érted, hogy... szerelmesek egymásba? - Kimondani is rettenetes volt. 
-  Erről fogalmam sincs. Csupán annyit tudok biztosan, hogy Donna kiszemelte 
magának a fiút. - Kathy halkan kuncogott, és pajkosan hunyorogva közelebb hajolt 
Alixhoz. - Ha valóban el akar érni valamit, akkor fel kell ám kötnie a fehérneműt! 
Róbert igen jóképű fiú. Állítólag a lábánál hevernek a nők, de eddig senkinek sem 
sikerült megfognia. 
Bár az utolsó mondat vége némi vigasszal szolgált, Alix nagyon reszketeg hangon 
tette fel a következő kérdést: 
-  És ez a sok nő, aki a lábánál hever... velük mind komoly viszonya is volt? 
Kathy vállat vont. 
-  Én nem tartottam a gyertyát. Ha akarja, nyilván megkaphatja mindegyiket, de 
a jó hírére is vigyáznia kell. Jómagam például nagyon örülnék, ha felfigyelne rám, de 
amíg Donna a közelben van, semmi esélyem. 
Alix eltűnődött. Rádöbbent, hogy az elmúlt sok-sok év során egyetlenegyszer sem 
próbálta meg más szemével nézni Robertet. Ha elgondolkozott volna, rájön, hogy egy 
ilyen csinos fiúnak könnyen akad barátnő akár mind a tíz ujjára. Még rágondolni is 
szörnyű, hogy esetleg komolyan beleszerethet valakibe... Alix North ekkor ébredt rá, 
hogy vetélytársak hada veszi körül, s Donna Temple a különösen veszélyes ellenfelek 
egyike. 
Donna magasra emelt fővel járt. Nem is ment, hanem inkább vonult az utcán. 
Magabiztos mozgásán érződött, hogy otthonosan mozog a világ dolgaiban, és tudja, 
hogy szinte vonzza a férfiak tekintetét. Harminc körül lehetett, alakja kifogástalanul 
arányos volt. Most épp átért a másik oldalra, megigazította magán tökéletes szabású 
kiskosztümjét, majd eltűnt egy mellékutcában. Alix letaglózva nézett utána. 
Lehetséges, hogy álmai lovagját az efféle nők vonzzák? Nem, ennél sokkal valószínűbb, hogy Róbert a sok megerőltető munka közepette csupán ki akar néha kapcsolódni, és felszínes szórakozással üti agyon az időt, míg valódi menyasszonya 
felnő... 
Alix hosszan elmerengett, de minél jobban törte a fejét, annál kevésbé volt biztos 
a dolgában, s ettől kezdve még izgatottabban várta, hogy kiszemelt vőlegénye végre 
hazatérjen külföldi barangolásaiból. 
Róbert Dél-Amerikából egyenesen Ausztráliába utazott tovább. Három hosszú 
hónap telt el, míg végre az irodában elterjedt a hír, hogy Stirling rövidesen visszatér. 
Azt is mind többször lehetett hallani, hogy az öreg Weston végleg elszánta magát a 
nyugdíjba vonulásra, ami döntő változásokat hoz majd az igazgatósági szinten. 
Alix nemigen törődött a vállalati pletykákkal. Teljesen lekötötték Róberttel kapcsolatos magánjellegű gondjai. A férfi egy pénteki géppel érkezett meg Londonba. 
Mindenki biztosra vette, hogy a reptérről egyenesen hazamegy a szüleihez, s ott tölti 
a hétvégét. A lány szabadságot akart kivenni a nagy napra, de mert egy fontos szerződéstervezet elkészítése nem tűrt halasztást, be kellett mennie az irodába. Egész nap 
kedvetlen volt, s folyton csak az órát nézte. 
Délután Kathy asztalán megszólalt a telefon. 
-  A portáról szóltak fel -újságolta lelkesen, miután befejezte a beszélgetést. -Az 
előbb futott be Róbert Stirling. 
-  Komolyan? - Alix szerette volna elleplezni izgatottságát, de nem sikerült. 
-  Most a saját szemeddel is meggyőződhetsz róla, hogy igazat mondtam. Bámulatosan jóképű ember! - áradozott Kathy. - Ilyenkor körbe szokta járni az összes 
szobát, ha megjön. 
Alix tizedmagával dolgozott az ötödik emeleti nagy irodahelyiségben. A főnökség 
irodái egy emelettel följebb voltak, ezért aztán senki sem tudhatta, hogy Róbert felment-e már a hatodikra, a főnökök szentélyébe. 
A férfi úgy egy óra múlva jelent meg az ötödiken. Alix éppen az iratszekrénynél 
állt, háttal az ajtónak, de amint meghallotta élete nagy szerelmének hangját, remegni 
kezdett az izgalomtól. A legszívesebben hangosan ujjongott volna örömében, de erőt 
vett magán, s még csak meg sem fordult. Elvégre Dávid bácsival megbeszélték, hogy 
ez az egész egy nagy meglepetés lesz! 
Róbert végigsétált a helyiségen, és megállt Kathy előtt. 
-  Nicsak! Úgy látom, új munkatársnőd van. 
Alix nyelt egyet, vett egy mély lélegzetet, és sugárzóan mosolyogva megfordult. 
-  Szia, Róbert! - csicseregte vidáman, bár a hangja kissé elfúlt az idegességtől. 
A férfi ellátottá a száját. 
-  Alix? 
A lány odaszaladt hozzá, és a nyakába ugrott, mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb. Róbert felkapta, és kacagva megforgatta. 
-  Szervusz, Szemtelenke! - Aztán megcsókolta. Ott és akkor, mindenki szeme 
láttára. - Mi a csudát művelsz te itt? - kérdezte, miután letette. 
-  Hogy mit művelek? Ez a munkahelyem. Már hónapok óta. 
Róbert újra megölelte, egy csöppet sem zavartatta magát a többiek előtt. 
-  És ezt miért nem közölte velem senki? 
-  Meg akartunk lepni. 
-  Hát ezt sikerült. Lesz is néhány keresetlen szavam a szüleimhez. 
-  Most rögtön indulsz hozzájuk? 
-  Félóra múlva. Odalent vár a kocsim. Elvigyelek? 
-  Persze. 
-  Rendben. A kapuban találkozunk. 
Róbert el akarta engedni, de Alix belekapaszkodott, és kissé felágaskodott. 
-  Örülök, hogy megint Angliában vagy - súgta a fülébe. 
A férfi egy pillanatra mélyen a szemébe nézett. 
-  Még mindig...? - kérdezte, és elkomolyodott. 
-  Még mindig - bólintott a lány. - Soha többé nem szabadulsz tőlem. 
-  Hát te aztán szép kis firma vagy! - kiáltott fel Kathy, amint a férfi hallótávolságon kívülre került. - Nem azt mondtad, hogy nem ismered? 
Alix észrevette, hogy mindenki őt bámulja, és fülig pirult. 
-  Ezt nem mondtam. Nem is kérdezted soha. 
-  Szemlátomást nagyon jól ismeritek egymást -jegyezte meg az egyik férfi. 
-  így igaz. Gyerekkorom óta szomszédok vagyunk. 
Lassanként mindenki visszatért a munkájához. Kathyről lesírt, hogy a legszívesebben azonnal átfutna más osztályokra is elterjeszteni az izgalmas hírt. 
-  Mit nem adnék érte, ha én lehetnék a szomszédja! Gyakran látod, amikor hazalátogat? 
-  Nagyon gyakran - felelte Alix. Arról, hogy az utóbbi évekre ez egyáltalán nem 
voltjellemző, bölcsen hallgatott. - Esténként meg hétvégén is eljárogatunk ide-oda 
szórakozni. 
-  Ne viccelj! Hát tudod, szeretném látni Donna Temple arcát, amikor ez a fülébejut. 
Alix pontosan fél óra múlva lement a földszintre. Róbert már ott állt az előcsarnokban, és Todd Westonnal beszélgetett. Todd negyvenöt körüljárt, termetére nézve 
kisebb volt Róbertnél, de alkatán és mozgásán látszott, hogy sokat sportolt életében. 
A lány elbizonytalanodott, nem tudta, zavarhatja-e őket, de Róbert észrevette, és magához intette. 
-  íme a meglepetés! -mondta mosolyogva a főnöknek, és karját széttárva a leány 
felé fordult. - Alix kedves, gondolom, nem kell bemutatnom neked Todd Weston urat. 
Todd, a kisasszony Alix North. Alig látszott ki a földből, amikor megismertem, de 
már akkor nagyon élénk volt a képzelete. 
A lány szúrós pillantással viszonozta a pajtáskodást, de mire a főnök felé fordult, 
udvarias mosoly ült az arcán. 
-  Üdvözlöm, Mr. Weston! 
-  Jó napot, Alix! - felelte Todd erős kanadai kiejtéssel. -Eddig abban a hiszemben éltem, hogy az Alix fiúnév. 
-  Amikor először láttam, én is fiúnak hittem - mesélte vidáman Róbert, mielőtt 
a lány bármit mondhatott volna. 
Todd Weston somolyogva végigmérte. 
-  Most már igen nehéz lenne fiúnak nézni. 
-  így igaz! - helyeselt kacagva Róbert, mire Alix elvörösödött a dühtől. 
A következő pillanatban belépett az ajtón a sofőr, és jelentette Róbertnek, hogy a 
kocsi előállt. Todd sietve elköszönt. 
-  Hétfőn majd folytatjuk. - Kedélyesen meglapogatta Stirling vállát, és már ott 
sem volt. 
A sofőr betette a poggyászt a kocsiba, Alix és Róbert pedig beült a hátsó ülésre, 
az utasteret elválasztó üvegfal mögé. 
-  Mesélj, Szemtelenke! Hogy kerültél a céghez? 
-  Megpályáztam az állást, és felvettek - válaszolta a lány. - Azt viszont az édesapádtól tudtam meg, hogy új munkatársat keresnek. 
-  Vagy úgy! 
-  Miért? Talán nem találod jónak ezt a kis meglepetést? 
-  A leveleidben csak annyit írtál, hogy sikerült munkát találnod. 
-  Ezek szerint legalább elolvastad őket. Arra viszont nem érdemesítettél, hogy 
válaszolj -jegyezte meg fanyarul a lány. 
-  Hogy mondhatsz ilyet? Talán nem küldtem neked rendszeresen képeslapot? 
-  Képeslapot! - Alix olyan őszinte megvetéssel húzta el a száját, hogy a férfi nem 
állhatta meg nevetés nélkül. - Hát az is valami? 
-  Miért? Mi kifogásod van ellene? Utóvégre szenvedélyesen gyűjtőd a képeslapokat. 
-  Az régen volt. Most már csak azokat őrzöm meg, amelyeket tőled kapok. 
A lapokat valóságos kincsként rejtegette a fiókjában, Róbert összes ajándékával 
meg születésnapi üdvözletével egyetemben. Tizenhat évre visszamenőleg megtartott 
minden ereklyét, de jobbnak látta, ha erről most nem beszél. 
-  Az összesét? 
-  Természetesen. 
Róbert két ujjával gyengéden megsimogatta a lány nyakát s az arcát, aztán felsóhajtott. 
-  Fura egy szerzet vagy te! 
-  Azért, mert ragaszkodom hozzád? 
Róbert felnevetett, és alig észrevehetően megvonta a vállát. 
-  Igen. Azt hiszem. 
-  Nem értelek. Ha egy gyerek kicsi korában eldönti, hogy mi lesz, ha nagy lesz, 
akkor azt mindenki rendjén valónak találja. An én esetem miért lenne más? Megláttalak, és azonnal tudtam, hogy veled szeretném tölteni az életem. Ennyi az egész. 
A férfi megcsóválta a fejét. 
-  Azt hittem, már rég kinőttél ebből a korból. 
A lány huncutul elmosolyodott. 
-  Én meg azt hittem, hogy te viszont lassan belenősz ebbe a korba. 
Róbert elnevette magát, és tenyerébe fogta Alix kezét. 
-  Mesélj! Mi történt veled, mióta nem láttalak? 
-  Az elmúlt két évben? Megőszülnél, mire mindent töviről hegyire elmondanék. 
-  Csak rajta! Hiszen időmilliomosok vagyunk. Kezdd a főiskolával! 
A lány megkönnyebbülten nekidőlt Róbert vallanak, és mesélni kezdett. Kimondhatatlanul boldoggá tette, hogy végre kettesben maradtak, s imádottja ilyen figyelmeletl hallgatja őt. 
-  Sok emberrel ismerkedtél meg? - kérdezte Róbert, miután végighallgatta a lány 
diákélményeit. 
-  Jaj, rengeteggel! Néhányukkal mostanában is összefutok. Főként azokkal, akik 
Londonban szereztek munkát. Júliusra osztálytalálkozót tervezünk. 
-  És egyik fiún sem akadt meg a szemed? 
Alix csalafintán elmosolyodott. 
-  Megnyugodhatsz, Róbert, semmi okod a féltékenységre. 
-  Ezt nem mondod komolyan! Egyetlen férfi sem keltette fel az érdeklődésed? 
A lány határozottan megrázta a fejét. 
-  Nem. 
-  Javíthatatlan vagy. 
Alix még szorosabban hozzásimult Róberthez, és oldalról hosszasan vizsgálgatta. 
Rajongásának tárgya alig változott az elmúlt két évben, de az arckifejezése szigorúbbá 
vált. A lány fel is fedezte, hogy miért, s ujját végighúzta a férfi szája szegletében 
meghúzódó apró, de nagyon felnőttes vonáson. 
-  Hát ezt mire véljem? Mi ez a ráncocska? A gúny jele? Vagy netalán a kiábrándultságé? - kérdezte kissé szemrehányóan. 
-  Felettem is elmúlnak az évek - vetette oda Róbert. 
-  És persze halmozódnak a tapasztalatok... 
-  Mire célzói? 
-  A szerelemre. 
A férfi összevonta a szemét. 
-  Nyilván a munkahelyi pletykák zavarták meg a fejed. 
-  Hát, szó ami szó, megzavartak kissé - ismerte be a lány. Arra számított, hogy 
Róbert tagadni, cáfolni fog, ehelyett azonban a férfi teljes lelki nyugalommal hátradőlt 
az ülésen. 
-  Mit hallottál? 
-  Hogy a lábad előtt hevernek a nők. 
Róbert felkacagott. 
-  És te elhiszed, amit az emberek fecsegnek? 
-  Miért ne hinném el? Elvégre én is bolondulok utánad. 
-  Ez kedves. De a pletykák mégsem igazak. 
Alix oldalra billentette a fejét, és ártatlanul Róbertre meresztette a szemét. 
-  Azt állítod, hogy a külföldi utakon sosem élvezed csinos hölgyek társaságát? 
Róbert egy ideig csak nézett, aztán vidáman elmosolyodott, mint egy kisfiú. 
-  Ha most erre azt mondanám, hogy nem, akkor hinnél nekem? 
-  Természetesen nem. Tudom, hogy a férfiaknak szert kell tenniük bizonyos tapasztalatokra. 
-  Ilyen fiatal, és máris mennyi esze van! - ugratta Róbert. 
Alix elvörösödött, és játékosan oldalba bökte a férfit. 
-  Ne tégy úgy, mintha nem értenéd, miről beszélek! 
Róbert megint gyengéden a lányra mosolygott. 
-  Igazad van, Szemtelenke. Tudom, miről beszélsz. És veled mi a helyzet? Te 
gyűjtöttél már tapasztalatokat? 
-  A nőkkel ez kicsit másképp megy. 
-  Nem feltétlenül. 
-  Na ja... - Alix vállat vont. - De az én helyzetem rendkívüli. Miattad... 
A férfi elgyötörten felsóhajtott. 
-  Hagyd ezt abba, kérlek! A végén még zavarba hozol. 
A lány szigorúan összeráncolta a homlokát. 
-  Mást akarsz feleségül venni? 
-  Nem,de... 
-  Talán Donna Temple a szerencsés kiválasztott? 
Róbert szeme elkerekedett. 
-  Ezt meg kitől hallottad? 
-  Mindenki tud rólatok. Elveszed? 
A férfi mintha tűnődött volna kicsit, aztán felderült az arca. 
-  Nem. 
-  Mást sem? 
-  Mást sem. 
Hatalmas kő esett le Alix szívéről. 
-  Akkor ezt tisztáztuk. 
-  Mármint micsodát? 
-  Tizenhat évvel ezelőtt megígérted, hogy összeházasodunk, és én a szavadon 
foglak. Ha nem akarsz másik nőt elvenni, akkor semmi akadálya, hogy én legyek a 
feleséged. Ideje, hogy családot alapíts. 
-  Hát ezt meg ki mondta? - kérdezte Róbert. - A szüleim? 
-  Ők is. De én is ezt mondom. 
-  És mi lesz, ha egyszer csak beleszeretsz valaki másba? 
A lány megrázta a fejét. 
-  Az nem fordulhat elő, mert téged szeretlek. 
-  És ha én szeretek bele valaki másba? 
-  Kikaparom a szemét - közölte Alix pillanatnyi gondolkodás után. 
Róbert előrebökte az állát. 
-  Egyszóval féltékeny lennél. 
-  De még mennyire! - A lány hirtelen elkomolyodott. - Emlékszel a legutóbbi 
találkozásunkra? - Róbert bólintott. - Arra is, amit akkor mondtál? 
A férfi gyanakodva összehunyorította a szemét. 
-  Nem, arra nem. Valami azonban azt súgja, hogy legalább akkora szamárság 
lehetett, mint a négyéves Szemtelenkének tett ígéretem. 
Alix megint hozzábújt, a férfi pedig átkarolta. 
-  Nos, amikor utoljára találkoztunk, én kereken tizennyolc éves voltam, és azt 
kérdeztem, mikor tartjuk meg az esküvőt. Azt felelted, hogy kérdezzem meg újra, ha 
nagykorú leszek. Na és hát közben húszéves lettem. 
A férfi a homlokára csapott. 
-  Ezt feleltem? Micsoda szarvashiba! 
-  Szóval akkormost elveszel? - Alix ábrándosan lehunyta a szemét, mint aki már 
a bőrén érzi a menyasszonyi ruha selymét. 
Róbert hallgatott kicsit, aztán előrehajolt, és csókot lehelt a lány ajkára. 
-  Nagyon sokat jelentesz nekem, Alix. Ám ha egyszer nősülni támad kedvem, 
akkor én szeretném megkérni a választottam kezét. 
A lány csalódottan elbiggyesztette a száját. 
-  Nem mondhatni, hogy elkapkodod a dolgot. Az embert fölemészti az örökös 
várakozás. Mintha egy tengerészkapitány felesége lennék. 
A férfi felnevetett, és ezzel máris feloldódott a feszültség. Alix gyorsan másra 
terelte a szót, Ausztráliáról kérdezte Robertet. Nemsokára megérkeztek a falujukba. 
-  Kitennél a házatok előtt? - kérdezte a lány. 
-  Nem a sövényen át mégy? 
Alix a fejét rázta. 
-  Nem. A szüleid biztosan szeretnének veled egy kicsit egyedül lenni. Egyébként 
pedig ma valamennyien nálunk vacsoráztok. 
Róbert színpadiasan felnyögött, majd előrehajolt, és szólt a gépkocsivezetőnek, 
hogy álljon meg. 
-  Gondolhattam volna. Miféle merényletek készülnek még ellenem? 
-  Lesz egy kisebb estély a tiszteletedre, eljönnek látogatóba a nagyszüleid, és... 
A férfi védekezőn feltartotta a kezét. 
-  Elég, elég, gonosz asszony! - szavalta tréfás kétségbeeséssel. - Ennél több csapást nem tudok elviselni. 
Alix kiszállt, és fütyörészve elindult a szülei háza felé. A férfi most először nevezte 
asszonynak, és ez mégiscsak óriási előrelépés! 
Róbert ezúttal hat teljes hetet töltött Angliában. A lánnyal madarat lehetett volna 
fogatni. Rengeteg időt töltöttek együtt. Hétfőn reggel is együtt mentek be Londonba, 
de aznap már nem találkoztak. Alix irodájában hatalmas volt a jövés-menés. Mindenki 
talált rá ürügyet, hogy benézzen hozzá, és mintegy mellesleg megpróbálja kifaggatni 
Róbert Stirlinghez fűződő kapcsolatáról. Talán mondani sem kell, hogy maga Donna 
Temple is felbukkant. Hosszú, fekete haját kibontva, de teljesen hátrafésülve viselte. 
A ruhája annyiba kerülhetett, mint amennyi Alix havi keresete volt, de megérte az 
árát, mert remekül érvényesült benne viselőjének karcsú dereka és hosszú lába. 
Donna láthatóan hivatalos ügyben váltott néhány szót az egyik férfival, de kisvártatva már ő is ott tipegett Alix asztalánál, s negédesen rámosolygott. 
-  Maga nyilván Alix North, Róbert kedves kis szomszédja - fuvolázta szirupos 
hangon, ám Alixot nem tudta megtéveszteni. Tisztában volt vele, hogy Donna a legszívesebben megfojtaná egy kanál vízben. 
-  Az vagyok. Maga pedig... 
-  Donna Temple. 
-  Igaz is! Róbert kedves kis... - Alix jelentőségteljesen elhallgatott, mint aki épp 
a megfelelő kifejezést keresi, s közben a háta mögül Kathy elfojtott kuncogása ütötte 
meg a fülét. 
-  Bizonnyal kis barátnőt akart mondani - felelte Donna. - Igen, barátok vagyunk. 
Gondolom, Róbert mesélt már rólam. 
Alix szomorúan megrázta a fejét, s úgy meresztgette a szemét, mint aki röstelkedik. 
-  Nem, még soha. 
-  Ami késik, nem múlik - legyintett nagyvonalúan Donna, és jobbnak látta, ha 
témát vált. - És hogy megy a munka? - Mosolyogva tette föl a kérdést, mintha tulajdonképpen csak a puszta segítő szándék vezérelte volna ide. 
-  Köszönöm, jól. 
-  Ha bármilyen gondja támad, nyugodtan szóljon nekem! Róbert azt szeretné, ha 
sokra vinné a cégnél. Nagyon szívesen segítek, ha tudok. 
-  Köszönöm, de azt hiszem, egyedül is boldogulok - felelte Alix. - Egyébként 
nincsenek gondjaim. 
Donna bólintott, és távozott. 
-  A mi drága Donnánk maga mellé kíván emelni -jegyezte meg Kathy. - Alighanem abban reménykedik, hogy rajtad keresztül közelebb férkőzhet Róbert szüleihez. 
-  Ha Róbert akarta volna, már rég bemutatta volna a szüleinek. Amúgy meg eszében sincs, hogy feleségül vegye. 
-  Tényleg? - Kathy szeme tágra nyílt. - Honnan tudod? Ő mondta? 
Alixnak későn jutott eszébe, hogy Kathy a vállalatnál az első számú pletykafészek. 
-  Majdnem az egész hétvégét együtt töltöttük, és Donna neve egyszer sem hagyta 
el a száját. 
-  Az egész hétvégét...? Hogyhogy? 
-  A szüleink nagyon jóban vannak. Péntek este mi hívtuk meg vacsorára őket, 
szombaton pedig ők rendeztek vendégséget. Meg akarták ünnepelni, hogy a fiuk végre 
megint itthon van. Én is segítettem nekik, mert rengetegen eljöttek, és egyedül nem 
győzték volna a munkát. 
-  Micsoda egy szerencsés flótás vagy! - ámuldozott Kathy. 
Róbert nem járt le az irodájukba, így Alix napokig nem látta. Egyik este aztán a 
férfi otthon hívta fel. 
-  Ebédelhetnénk együtt holnap? - kérdezte. 
-  Ezer örömmel - vágta rá gondolkodás nélkül Alix. - Hol és mikor? 
-  Egykor az előcsarnokban. Addig is vigyázz magadra, Szemtelenke! 
A lányt meglepte, hogy Róbert a cégnél akar vele találkozni, az meg még inkább, 
hogy étterembe viszi. Másnap mindenesetre még a szokásosnál is gondosabban öltözött fel. Egy vadonatúj ruhát választott ki az alkalomra. 
Róbert néhány percet késett a megbeszélt találkozóról, s ráadásul Donna Temple 
oldalán érkezett le a földszintre. Az asszony bizalmaskodva belekarolt a férfiba, és 
bűbájosán nevetgélt. Alix szíve fájdalmasan összeszorult a hirtelen rátörő féltékenységtől. Szerencsére hamar kiderült, hogy nincs oka bánkódni, mert a férfi udvariasan, 
de nagyon határozottan elhátrált Donnától. 
-  Bocsáss meg, de már várnak - hajolt meg Róbert. - Viszlát! - Ezzel odasietett 
Alixhoz, és futó csókot nyomott a szájára. - Szervusz, kicsim! 
-  Szervusz - bólintott Alix kicsit elbizonytalanodva. - Hajói látom, örülsz, amiért 
megszabadítottalak ettől a démontól. 
A férfi szeme vidáman megcsillant. 
-  Látod, ez nem teljesen kizárt. 
-  Szóval ilyen gyakorlatias céllal hívtál meg... Ennek viszont nagyon drága és 
finom ebéd lesz az ára. 
-  Annyi baj legyen. Megéri. 
-  Az a benyomásom, hogy nem ereszt a karmai közül. 
-  így valahogy. De remélem, most végre megértette, hányadán áll velem. 
-  Egész biztosan megértette - biccentett Alix olyan vidáman és megkönnyebbülten, hogy Róbert elnevette magát. 
Gyorsan karon ragadta a lányt, és futva elindultak kedvenc éttermük felé. 
Alix hat héten át úgy érezte, hogy a felhők tetején jár. Róbert vele töltötte minden 
szabad percét. A hivatalban egymást követték a főnökségi értekezletek, mígnem végre 
közzétették, hogy Róbert Stirling bekerült az igazgatótanácsba. A lány eleinte arra 
gyanakodott, hogy Robertpusztán afféle védőpajzsnak használja őt Donna Temple 
kitartó ostroma ellen. Ám rövidesen híre ment, hogy Miss Temple már nem sokáig 
dolgozik a cégnél, mert máshol vállalt állást, s Róbert továbbra is rendszeresen elvitte 
kis barátnőjét színházba, hangversenyre és vacsorázni, amikor csak az ideje engedte. 
Hamar letelt a hat hét, újra elérkezett a búcsú pillanata. Az újdonsült igazgatótanácsi tagnak vissza kellett repülnie Ausztráliába. Abban állapodtak meg, hogy Alix 
kiviszi Robertet a repülőtérre, s a férfi kocsijával megy haza a szülőkhöz, a faluba. A 
lány pontosan érkezett meg a londoni lakásra, de az ajtó előtt megállt, s a táskájából 
egy boszorkánymaszkot húzott elő. Ezt kifejezetten erre az alkalomra vásárolta, hogy 
megmutassa, milyen nagyon elszomorítja a férfi elutazása. 
Róbert szívből felnevetett, amikor meglátta. 
-  Látod, így sokkal jobban tetszel. 
A poggyász már útra készen állt az előtérben. 
-  Meddig maradsz? - kérdezte a lány. 
-  Sejtelmem sincs. Alighanem hónapokig. - A férfi kis ideig hallgatott. - Gondoltál már arra, hogy Londonban keress magadnak lakást a mindennapos ingázás 
helyett? 
-  Ugyan már! Te is tudod, hogy a londoni lakbérek megfizethetetlenek. 
Róbert mosolyogva meglengetett egy kulcscsomót. 
-  Akarsz itt lakni, amíg nem vagyok itthon? 
A lány hitetlenkedve bámult rá. 
-  Ezt komolyan mondod? De hiszen ez valóságos csoda lenne! 
A férfi nevetve odadobta neki a kulcsot. 
-  Csupán arra kérlek, hogy ne rendezz zajos orgiákat, és ne törj borsot a szomszédok orra alá! Megegyeztünk? 
-  Meg. 
-  Akkor mehetünk. 
A férfi a repülőtér parkolójában elköszönt. 
-  Viszontlátásra, Szemtelenke! 
A lány nagyokat nyelt, és sűrűn pislogott. 
-  Hiányozni fogsz, Róbert - mondta elcsukló hangon. 
A férfi megfogta az állát, és kicsit felemelte a fejét. 
-  Akkor jó. És még valami... egy kis emlék, hogy ne hiányozzak annyira-mondta, és megcsókolta a lányt. 
Méghozzá úgy, ahogyan férfi csókol nőt. 
Alix először kővé dermedt döbbenetében, de aztán fölengedett, ellazult. Néhány 
pillanat múlva már széttárult az ajka, s mohón viszonozta a csókot. Nyelvük izgató 
játékba kezdett, szorosan összesimultak, s a lány életében először elsöprő és ellenállhatatlan vágyat érzett. 
Amikor végül vonakodva elengedte Róbert nyakát, a boldogság könnye csillogott 
a szemében. 
-  Húha! - nyögte kifulladva. - Tényleg lesz mire emlékeznem! 
A férfi kisfiúsán somolygott. 
-  Mit mondanál olyankor, amikor csúcsformában vagyok? 
-  Nem ijesztettél meg. Sőt. 
Róbert felkacagott. 
-  Viszontlátásra, Szemtelenke! Vigyázz magadra! 
Másnap Alix beköltözött Róbert lakásába. Hosszasan elnézegette a férfi személyes 
tárgyait, s óriási elégtétellel akasztotta be saját holmiját a szekrényekbe. Mintha együtt 
éltek volna. A lány egész nap Róbertre gondolt, és este is épp róla ábrándozott, amikor 
megszólalt a telefon. 
-  Szia, Alix! 
-  Róbert! Honnan tudtad, hogy éppen rád gondolok? 
-  Az ilyesmit megérzi az ember. Berendezkedtél már? 
-  Igen, köszönöm. 
-  Elfelejtettem szólni, hogy küldd utánam a postámat. 
-  Meglesz. Csak ezért hívtál? - kérdezte Alix kicsit csalódottan. 
-  Nem. Azért is, mert meg szeretném kérni a kezed. 
2. FEJEZET 
-  Halló! Alix? Ott vagy még? - aggodalmaskodott Róbert. Hirtelen az az érzése 
támadt, hogy a vonal megsüketült. 
-  Igen, itt vagyok - hebegte a lány. - Nyilván csak viccelni akartál... 
-  Nem viccelek, Szemtelenke. Azt akarom, hogy légy a feleségem. - Most sem 
érkezett válasz. -Alix, kérlek, ne csináld ezt velem! Válaszolj, légy szíves! Igen vagy 
nem? 
A lány azt hitte, belepusztul a boldogságba, és hirtelen szédülni kezdett. 
-  Ezen még gondolkodnom kell - felelte végül. 
-  Adok rá két egész percet! De csak hogy lásd, kivel van dolgod. 
-  Igen! Hát persze, hogy igen! - kiáltott fel Alix. - Jaj, Róbert! - Nehéz volt ennyi 
idő után elhinnie, hogy a gyerekkori álom végre valósággá válik. - Jaj, Róbert! 
Róbert! - ismételgette izgatottan. 
-  Úgy látom, megakadt a lemez - incselkedett a vőlegény. 
-  De jó lenne, ha most itt lennél! - Alix boldogan hanyatt vetette magát az ágyon, 
úgy szorongatta a kagylót. - Meséld el, hol vagy, és majd elképzellek. 
-   A szállodában vagyok. A szoba elég egyszerű. Olyan, mint bárhol másutt a 
világon. A hűtőszekrény viszont jó nagy. Rengeteg sör fér bele. 
-  En meg az ágyadban fekszem - búgta a lány. - És a te kék selyempizsamádnak 
a felsőrészét vettem fel. 
-  Nagyon jó! Én úgysem használom soha a felsőrészt. 
-  Hát ez remek! Akkor rengeteg pénzt takaríthatunk meg! 
Róbert jót nevetett. 
-  Amint visszamegyek Angliába, hivatalosan is eljegyezzük egymást. Addig viszont maradjon a kettőnk titka! 
-  Még a szüleinknek sem mondhatom el? 
-  Nekik természetesen elmondhatod. Arra persze ne számíts, hogy megleped 
őket. Ők már régóta tudják, hogy nincs más választásom. 
Alix szívből felkacagott. 
-  Mikor jöttél rá? 
-  Mire? 
-  Hogy szeretsz. 
-  Amikor csúnyán néztél rám, és dacosan közölted, hogy nem fiú vagy, hanem 
lány. 
-  Igazán? Már akkor egyformán éreztünk volna? 
-  Na, azért nem egészen. Ezt csak viccből mondtam. De most hosszú lenne erről 
beszélni. Majd inkább személyesen. 
-  Jól van - sóhajtott fel a lány bánatosan. - írsz majd? Mármint rendes levelet. 
-  Nem lenne jobb, ha telefonálnék? 
-  írjál is, meg telefonálj is! Ó, Róbert! Miért nem vagy itt mellettem? 
-  Néhány hónap az egész. - A háttérből zaj hallatszott be a vonalba. - Le kell 
tennem, Alix. 
-  Felhívsz holnap? - nógatta a lány. 
-  Amint tudok, telefonálok. Szia, Szemtelenke! 
-  Jó éjt, Róbert! Szia, drágám! 
Egyke lévén, Alix minden búját és örömét a szüleivel beszélte meg. Noha éjfélre 
járt már az idő, most is nyomban felkapta a telefont. 
-  Papa! - kezdte az izgatottságtól elfúló hangon. - Valamit el kell mondanom. 
Nem, nem raboltak ki. Jól vagyok. Igen, tudom. Sokszor mondtad, hogy legyek óvatos. Papa, megszólalhatok? - emelte fel kicsit a hangját. - Férjhez megyek. Éppen 
most jegyeztek el... Nem, nem buliról hívlak, és nem vagyok becsiccsentve. Persze 
hogy ismered. Róbert a vőlegényem. - Természetesen erre a hírre a mama is azonnal 
a telefonnál termett, és hallani akarta az összes részletet. 
-  Igen, felhívott Ausztráliából - mesélte Alix üdvözült mosollyal az ajkán. - Tudom. Hát nem csodálatos? Tessék? Hogy kicsit sem vagy meglepve? Én nem akartam 
hinni a fülemnek, de Róbert megmondta, hogy nektek ez nem lesz újdonság. - Édesanyja kérdezett valamit, mire Alix felkacagott. -Nem, mamikám, egyelőre nem tűztük 
ki az esküvő napját. Jóságos isten, hiszen még alig jegyeztük el egymást! Rajtatok 
kívül senki sem tudhatja meg, míg Róbert vissza nem jön. Hivatalosan csak akkor 
jelentjük be... Nem. Dávid bácsival és Joanne nénivel is én szeretném tudatni. Nem, 
Róbert épp munkába indult... Jól van, megígérem, hogy azonnal felhívom őket... 
Igen, boldog vagyok. Nagyon boldog... Holnap, persze. Jó éjszakát, mama! Üdvözlöm a papát. 
A következő húsz perce azzal telt, hogy Róbert szüleinek is beszámolt a nagy 
eseményről. 
-  Boldoggá tettetek bennünket, kincsem - mondta Joanne néni. - Évek óta várjuk 
ezt a napot. 
Alix biztosra vette, hogy Róbert szülei feleennyire sem örülnének, ha a fiúk mást 
választott volna élete párjául. 
Az fel sem vetődött benne, hogy Robertet a szülei is befolyásolhatták a döntése 
meghozatalában. Az sem jutott eszébe, hogy kettőjük érzései esetleg nem egyformán 
erősek. Hirtelen mindent rózsaszínben látott, és egyedül az felhőzte be örömét, hogy 
sokáig kell várnia jegyese visszatérésére. 
Tudta, mennyire nehezére fog esni két teljes hónapon át hallgatni az eljegyzésről, 
miközben szinte szárnyai nőttek a boldogságtól. Ezt hamar észre is vették rajta. 
-  Szerelmes vagy - állapította meg Kathy alig néhány perccel azután, hogy Alix 
másnap megjelent a munkahelyén. 
-  Igen - ismerte el Alix. 
-  Na ki vele! Kit hálóztál be a hétvégén? Akárki megmondja, hogy ez szerelem 
volt első látásra. 
-  Ahogy mondod. Az élet szép! 
-  Én meg azt hittem, hogy Robertet akarod meghódítani. 
-  Szentséges ég, ez meg hogy jutott eszedbe? 
-  Mindegy, nem érdekes. - Kathy gyorsan másra terelte a szót: - Halljuk, milyen 
fiú a legújabb áldozat? 
-  Csodálatos! 
Alixot nem kötötte le a munkája. Úgy érezte, hogy már sose lesz vége a napnak. 
A legszívesebben azonnal hazautazott volna a szüleihez, ahol kedvére beszélhetett és 
tervezgethetett volna. Ám munka után nem mert kimozdulni a londoni lakásból, mert 
Róbert telefonját várta. Elvégre megígérte, hogy jelentkezik. De a telefon nem szólalt 
meg, és Alix lassan rádöbbent, hogy valószínűleg hiába vár. Csalódottan tért nyugovóra, és másnap is csak bánatosan legyintett, amikor az egyik lány moziba akarta 
elcsalni. Este tízkor végre felhívta Róbert. 
-  Szervusz, Szemtelenke! Na? Nem gondoltad meg magad? 
-  Mivel kapcsolatban? - Alix úgy tett, mintha nem értené a kérdést. 
Róbert csendesen nevetett. 
-  Hát az esküvőt illetően. 
-  Nem gondoltam meg magam. Úgy döntöttem, hogy beérem veled. 
-  Nana! Látom, máris fejedbe szállt a dicsőség - ugratta a férfi. 
-  Emiatt ne aggódj! Egyébként beszéltem a szüleinkkel. El sem tudod képzelni, 
mennyire örülnek. 
-  De nagyon is el tudom képzelni. Tegnap hajnalok hajnalán felhívtak, hogy minden szépet és jót kívánjanak. Szépen sorban valamennyien. Még most is támolygok 
az álmosságtól. 
-  Jaj, Róbert, annyira boldog vagyok! Bárcsak itt lennél! Te nem örülnél, ha melletted lennék? 
-  Nem. Az utamban lennél, és nem jutna időm a munkára - közölte a férfi józan 
tárgyilagossággal. 
Alix vidáman felkacagott. 
-  Kiderült már, mikor jössz haza? Szeretném pontosan tudni, hogy hányat kell 
még aludnom. 
-  A jövő hónap vége felé. Pontosabbat ma még nem mondhatok, de egyelőre 
minden a tervek szerint megy. 
-  Mesélj a munkádról! - kérte a lány. 
-  Az túl hosszú lenne, és a szállodában vagyonokat fizetek a telefonért. 
-  Mikor hívsz legközelebb? 
-  Valószínűleg a jövő héten. 
-  Jól van. Ha nem találsz itt, akkor a szüleimnél vagyok- közölte Alix a biztonság 
kedvéért. 
-  Helyes. Most mennem kell. Vigyázz magadra, kicsim! 
-  Te is, Róbert! Nagyon hiányzol. Én... 
-  Te is nekem, Szemtelenke - szakította félbe a férfi. - Légy jó! 
Alix csalódottan tette le a kagylót. Még közölni akarta, hogy szereti, de Róbert 
nem engedte szóhoz jutni. Nem is csoda, elvégre ezt elég rég tudta már. 
Pénteken Alix hazautazott a szüleihez Kentbe, és remek hétvégét töltött náluk. 
Regénybe illően romantikus dolognak találta a titkos menyasszony szerepét. Édesanyja és Joanne néni már nagyban tervezték az esküvőt meg a lakodalmat, és a meghívandók listáját is összeállították. 
-  Szentséges egek! - kiáltott fel Dávid eltúlzott színpadiassággal, miután egy 
pillantást vetett a névjegyzékre. - Ha ennyi embert jól kell tartanunk, akkor kilencvenéves korunkig húzhatjuk a rabigát, hogy visszafizessük a felvett kölcsönöket. 
A következő két hónapban Alix nem egyszer érezte úgy, hogy megállt az idő. 
Esténként alig mozdult ki otthonról, mert mindig Róbert hívását várta reménykedve. 
A férfi többször is hírt adott magáról, de beszélgetéseik mindig kiábrándítóan kurtára 
sikeredtek. Kárpótlásként a lány hosszú levelekben engedett szabad folyást az érzéseinek. Úgy tervezte, hogy beéri heti egy vallomással, de aztán szinte mindig kettő 
vagy három lett belőle. Válaszul képeslapok érkeztek. A várva várt levél, vőlegénye 
első igazi szerelmes levele sohasem jött meg. 
Végre aztán Róbert felhívta a szüleit, és bejelentette, hogy napokon belül Angliában lesz. Alixot nem tudta elérni, mert ő Kathy vei elment moziba. A lány megpróbálta visszahívni vőlegényét, de egy ausztrál kiejtéssel beszélő férfihang azt közölte, 
hogy Stirling úr már elutazott. Alix minden szabad idejét a telefon mellett töltötte, 
állandó várakozásban, s nagyon meg kellett erőltetnie magát, hogy a munkahelyén 
eltitkolja halálos izgalmát. 
Néhány nap múlva, csütörtökön Róbert édesanyja hívta fel az irodában. 
-  Megjött Róbert! - újságolta Joanne néni. - Ma reggel. Én hoztam haza. Tudod, 
hogy a repülőtér csak egy ugrásra van tőlünk. Azt meséli, hogy Szingapúrban rengeteget kellett várnia a csatlakozásra, és emiatt sokat késett. Szeretett volna már tegnap 
este itt lenni, és mindannyiunkat meglepni. 
-  Tehát megjött? - Alix nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Hetek óta azt 
tervezgette, milyen lesz a viszontlátás a repülőtéren. - Azonnal indulok. 
-  Ne siess, kislányom! Az időeltolódás miatt Róbert borzalmasan fáradt volt, és 
rábeszéltem, hogy dőljön le egy kicsit. Azt javaslom, vacsoránál találkozzunk valamennyien. 
Alix jobban szerette volna kettesben tölteni az estét Róberttel, mégpedig Londonban, de tudta, hogy erről le kell mondania. Úgy döntött, hogy hamarabb hazamegy, 
és másnapra, péntekre szabadságot vesz ki. Az osztályvezetővel kellett engedélyeztetnie, mivel a közvetlen főnöke betegállományban volt, de gond nélkül elengedték. 
Nemsokára már a vonaton száguldott hazafelé, mégis úgy tűnt, mintha csigaháton 
utazna. 
Fél ötre ugrott az óra mutatója, amikor hazaért. Kutyafuttában megölelte az édesanyját, és szaladt fel az emeletre. A következő két és fél órát a készülődéssel töltötte. 
Hetekkel korábban megvette a ruhát, amelyet a nagy viszontlátás alkalmából készült 
magára ölteni. A bő szabású, fekete selyemnadrághoz a vállát szabadon hagyó fekete 
felsőrészt választott, amely fölött ezüsttel átszőtt bő blúzt viselt. Hosszú szőke haját 
kibontva hagyta, és a szokottnál valamivel erősebben festette ki magát. Már csak pár 
csepp parfüm hiányzott, s szemügyre vehette magát a tükörben. Elégedetten elmosolyodott. 
Senkiben sem vetődött fel, hogy Alix félénken lép majd Róbert elébe. Benne is 
csak akkor tudatosodott, mennyire szorong, amikor a szüleivel elindult Stirlingékhez. 
Hiszen legutóbbi találkozásukkor csupán jó barátok voltak, most viszont jegyesek, sőt 
nemsokára házasok lesznek. Ha teheti, felköti a nyúlcipőt, és elmenekül, de Dávid 
bácsi már kinyitotta az ajtót, és szívélyesen betessékelte őket. 
Róbert futva jött elébük. Kedvesen üdvözölte a vendégeket, s a szülőket bekísérte, 
a nappaliba. Úgy intézte, hogy rövid időre kettesben maradjon Alixszal az előszobában. 
-  Meggondoltad magad? - kérdezte, mert a lány szeméből már-már rémületet vélt 
kiolvasni. 
-  Dehogyis. 
-  Akkor gyere ide, butuskám! 
Alix a nyakába ugrott, ő pedig szorosan magához ölelte. 
-  Szervusz, Szemtelenke! - mormolta a férfi kis idő múlva, és megcsókolta a 
menyasszonyát. Gyengéden, vágyakozón, szédítőn. 
Alix hatalmas sóhajjal húzódott el tőle. 
-  Gyere, menjünk be hozzájuk! Ezen is túl kell esnünk. 
Kézen fogva léptek be a nappaliba. A szülők már emelték is feléjük a pezsgőspoharakat. 
-  Róbertre és Alixra! - kiáltották kórusban. - Legyetek nagyon boldogok! 
Miután mindenki mindenkit megölelt, Róbert szó nélkül a lányéhoz koccintotta a 
poharát. Alix úgy érezte, tündérmesébe pottyant. A szerettei között lehetett, és beteljesült az álma. Nem csalás, nem ámítás, azzal a férfival élheti le az életét, akit annyi 
évvel ezelőtt kiszemelt magának. 
Később asztalhoz ültek. A vidám csevegés közepette Alixnak egy pillanatra furcsa 
érzése támadt. Mintha ez az egész csak egy film lenne, ő meg a sötét nézőtéren ülne, 
és talán mindjárt vége az előadásnak. Aztán megrázta magát, és felsóhajtott. Hát igen! 
Mindez talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. 
Főként az esküvői tervek foglalkoztatták a társaságot, de szóba került az is, hogy 
hol lakik majd az ifjú pár. 
-  A közelben kell házat vásárolnotok - követelték az édesanyák. 
-  Hát az igazán várhat még - legyintett Róbert. - Hivatalosan még be sem jelentettük az eljegyzést. 
-  És erre mikor kívántok sort keríteni? - tudakolta kíváncsian Alix édesapja. 
Róbert elvigyorodott. 
-  Úgy látom, John, hogy neked már a tegnap is késő lenne. 
A férfi sosem nénizte és bácsizta Alix szüleit, hanem egyszerűen a keresztnevükön 
szólította őket. A lány viszont a legjobb akarattal sem tudta elképzelni, hogy így beszéljen leendőapósával és anyósával. 
-  Holnap tájékoztatom a sajtót - tréfálkozott Róbert, és rákacsintott a szülőkre. 
A hétfői újságok címlapon hozzák majd le, és attól kezdve bárkinek elmondhatjátok. 
Az est hátralévő része is oldott, boldog hangulatban telt. 
Amikor a lány a szüleivel együtt szedelőzködni kezdett, Róbert így szólt. 
-  Ti csak menjetek, John, én még járok egyet a menyasszonyommal. - Ezzel 
felsegítette a lány kabátját. 
Odakint már besötétedett, és teremtett lélek sem járt az utcán. A férfi átkarolta 
Alix vállát, így sétáltak ki a falu melletti rétre, amelyen régen annyit napoztak és 
labdáztak, ahol növényeket gyűjtöttek és olvasgattak. Közös élmények sokasága kötötte őket ehhez a helyhez. 
Mikor kiértek, a férfi magához vonta Alixot, s megcsókolta- izgatóan és érzékien. 
A lányt hirtelen heves vágy fogta el. Halkan felnyögött, átkulcsolta Róbert nyakát, s 
olvatagon hozzásimult. Ekkor a férfi keze már a lány csípőjénél kalandozott, s testük 
egyre szorosabban tapadt egymáshoz. Alix aléltan élvezte, amint Róbert apró, forró 
csókokkal pásztázza végig az állát, nyakát, vállát. Még sohasem kívánt meg ennyire 
egy férfit. 
Róbert azonban váratlanul lazított az ölelésén, és felemelte a fejét. A lány lassan 
kinyitotta a szemét. 
-  Jaj, Róbert! Nagyon szeretlek - suttogta elfúló hangon. 
Szerelme ekkor kissé elhátrált, s közben csókot nyomott az orrára. 
-  Hoztam neked egy ajándékot. Tessék! 
Apró skatulyát húzott elő a zakója zsebéből, és kinyitotta. Egy óriási drágakővel 
díszített gyűrű bújt meg benne. A kő körül kirakott apró gyémántokon meg-megtört 
a hold fénye. 
-  Engedd, hogy felhúzzam az ujjadra! Remélem, jó lesz. Édesanyád elárulta a 
méreted. - Róbert megfogta a lány reszkető kezét, és felhúzta a gyűrűt. - Opál. A 
munkahelyem közelében volt egy bánya. Én magam találtam a követ. 
-  Te találtad? - Alix szeme a férfira ragyogott. - Jaj, Róbert! 
-  Önismétlésekbe bocsátkozol. 
A lány elnevette magát. 
-  Tudom, és sajnálom. Csak... olyan gyönyörű ez az egész. 
-  Igen, kicsim, az. - A férfi kedvesen átölelte. - Most, hogy már hivatalosan is 
eljegyeztük egymást, elmesélheted a barátaidnak. Meg a munkatársaidnak. 
-  Jaj, már alig várom! Kathy el fog sárgulni az irigységtől. Nekem elárulta ugyanis, hogy nagyon tetszel neki. - Együtt nevettek, aztán a lány megint átkulcsolta Róbert 
nyakát. - De ezzel nem áll egyedül. Annyira boldog vagyok! Köszönöm a szép gyűrűt. 
Tulajdonképpen miért engem szemeltél ki feleségnek? - kérdezte hirtelen ötlettől 
vezettetve. - Bármelyik nőt megkaphatnád. 
-  De én téged akarlak. - A férfi végighúzta az ujját Alix ajkán. - Édes, ártatlan 
Szemtelenke! Szép vagy, és érintetlen. 
A lány kérdő pillantást vetett rá, de Róbert újból megcsókolta, és a csók minden 
kitörölt a fejéből. 
Miután az ajkuk elvált, Alix kissé bizonytalanul elnevette magát. 
-  Mi az? - kérdezte Róbert. 
-  Én... Nem tudtam, hogy ez ilyen szédítő. 
-  Ezt örömmel hallom. 
-  Mit? Hogy szédítő? 
-  Azt is. De főként azt, hogy nem tudtad. 
-  Rajtad kívül sohasem létezett más férfi az életemben, és másra még ránézni sem 
tudok - duruzsolta a lány. 
Róbert megfogta a vállát, mélyen a szemébe nézett, és végre kimondta, amit Alix 
réges-rég hallani vágyott már a szájából. 
-  Ez az, amit szeretek benned, Szemtelenke. Én édes kis Alixom! 
Újból megcsókolta, de ebben a pillanatban eleredt az eső, és vissza kellett fordulniuk. 
-  Holnap tizenegy körül beszólok érted - mondta a férfi -, és elmegyünk valahová, 
ahol senki sem zavarhat bennünket. Aludj jól, és álmodj szépeket, kicsim! 
-  Szép álmokat, szerelmem! 
Másnap kocsiba ültek, és lementek a tengerpartra. A néptelen strandon sétáltak 
mezítláb, felgyűrt nadrágszárral a sekély vízben. 
-  Szívesen laknék a tengernél - jegyezte meg Alix. - Anyám viszont legalább 
ezerszer elmondta, hogy Barkhamben kell házat vásárolnunk. 
-  Az enyém ugyanezt hajtogatja -jegyezte meg Róbert panaszos hangon. 
A lány belekarolt. 
-  És hol fogunk lakni? 
-  Szerintem itt a környéken keresünk majd házat. Addig is úgy gondoltam, hogy 
ha külföldön vagyok, akkor lakhatsz a londoni lakásomban, ha meg itthon vagyok, 
akkor hazamégy a szüléidhez. 
Alix elképedt. 
-  Ki kell költöznöm, amikor Londonban vagy? - A férfi bólintott, mire a lány 
mélyen elvörösödött. - Azt hittem, természetes, hogy együtt fogunk élni. 
-  Persze. Miután összeházasodtunk. 
A lány megállt. 
-  Róbert, engem nem zavar, ha csak később tartjuk meg az esküvőt. De semmi 
szín alatt sem szeretnék addig várni az összeköltözéssel. 
Legnagyobb csalódására a férfi csak a fejét ingatta. 
-  A szüleink ebbe soha nem mennének bele jó szívvel. Meg aztán én is tartani 
szeretném magam az illemhez. Te nem? 
-  De,persze... 
A férfi figyelmét nem kerülte el az Alix hangjából kicsendülő bizonytalanság. 
-  Mi a baj? 
-  És mikor házasodunk össze? 
-  Ráérünk. Még csak húszéves vagy. Semmit sem kell elkapkodnunk, csak mert 
a szüleink esetleg úgy akarják. Eljegyeztük egymást, és egyelőre élvezzük a jegyességet. - Ezzel gyengéden megcsókolta ifjú mátkáját, átkarolta a vállát, és továbbindultak. 
A lány bánatosan nézte a tengert. Lám, le kell tennie az összeköltözésről! Tudta, 
hogy el kell fogadnia Róbert álláspontját, de a teste hevesen vágyott a beteljesülésre. 
Arra gondolt, hogy ha nem laknak együtt, ez még nem akadálya a testi szerelemnek. 
A fiatal, mindenkiről csak szépet és jót feltételező Alix azt hitte, hogy Róbert ugyanígy 
érez, s már ő is alig várja, hogy egymáséi legyenek. 
A lány ezt a kérdést szíve szerint rögtön tisztázta volna, de sajnos úgy nevelték, 
hogy ilyen kényes dolgokról még a saját jövendőbelijével sem mert beszélni. Igaz, 
hogy gyerekkoruk óta ismerték egymást, de mégiscsak tíz év volt köztük a korkülönbség, és Alix nagyon jól tudta, hogy addig nem lehet egyenrangú társ, amíg le nem 
küzdi félelemmel vegyes tiszteletét, amelyet a tapasztalt és érett Róbert iránt táplált. 
Úgy másfél kilométeres gyalogséta után visszatértek a kocsihoz. Leültek a homokba, és falatozni kezdtek. Nem akartak ennivalót hozni, de Joanne néni addig erősködött, míg ráhagyták, hadd csomagoljon a fedeles kosárba elemózsiát. A tengeren 
közben felbukkant néhány hajó. A szél pocakosra dagasztotta feszes vásznaikat. Lenyűgöző látvány volt. 
-  Emlékszel a kis vitorlásomra? - kérdezte a férfi. - Eladtuk, amikor egyetemre 
mentem. Szívesen vennék másikat, ha egyszer annyit lehetnék itthon, hogy maradna 
időm kifutni a tengerre. 
-  És mégis mit gondolsz, meg fogjuk mi ezt érni? 
Róbert megvonta a vállát. 
-  Sejtelmem sincs. Todd Weston azt tervezi, hogy egyelőre London és Kanada 
közt utazgat, egészen addig, míg az apja vissza nem vonul. Akkor Todd lesz a papa 
utódja, tehát felszabadul a helye a londoni iroda élén. - Róbert a lány felé fordult, és 
mélyen a szemébe nézett. - Szeretném, ha én lennék Todd utódja. E percben azonban 
még épp csak bekerültem az igazgatótanácsba. Nekem most nagyon keményen kell 
dolgoznom, és minden mást a háttérbe kell szorítanom. A magánéletet is. 
-  Ez azt jelenti, hogy továbbra is állandóan külföldön leszel? - A lány igyekezett 
titokban tartani csalódottságát. 
-  Emberi számítás szerint igen. 
-  Nem gondolod, hogy jobban kímélnének, ha házas lennél? 
-  Ha megkapom a kinevezést, akkor időm legnagyobb részét Angliában tölthetem. Attól fogva én küldözgethetek másokat külföldre. 
-  Vagy úgy! Hát akkor ezt a kinevezést szerintem is feltétlenül meg kell kapnod! 
jelentette ki Alix ellentmondást nem tűrő hangon. 
A férfi felnevetett. 
-  Látod, így már jobban tetszel. -Róbert nekitámaszkodott egy homokdűnének, 
és magához vonta a lányt. - Jól áll neked az okosság és a határozottság. Később is 
ilyennek kell majd lenned, mert most, hogy eljegyeztük egymást, nyilván sok fogadáson kell majd együtt megjelennünk a cégnél. 
A férfi ekkor elkomolyodott. Kitágult a szeme, tekintete sötéten felvillant, és mohón Alix szájára tapasztotta az ajkát. A lány átkulcsolta a nyakát, beletúrt a hajába, és 
viharosan viszonozta a csókot. 
Róbert felnyögött, s a hátára hemperedett, hogy alulra kerüljön. Mind a ketten 
szaggatottan kapkodták a levegőt, szenvedélyük egyre vadabbá vált. A férfi fürge, 
szakavatott mozdulatokkal kigombolta Alix blúzát, s amint a keze becsusszant a melltartó alá, a lány felkiáltott. Úgy érezte, hogy valósággal elemészti a tűz. Róbert apró 
csókokat lehelt a vállára és a nyakára, s közben szinte észrevétlenül lesodorta a melltartó pántját, míg a másik kezével izgalmasabbnál izgalmasabb fölfedezéseket tett. 
Alix szinte elviselhetetlenül kívánta a szerelmet. Azt akarta, hogy teste minden 
porcikáján egyszerre érezhesse a férfi kezét, száját. Soha nem uralkodott még el rajta 
ilyen heves és fékezhetetlen vágy. 
-  Jaj, Róbert! - sóhajtotta esdeklőn. 
A férfi felemelte a fejét. A lány lángoló arcáról leolvasta, mire vágyik. Levette 
róla a melltartót, s telt, kerek keblét cirógatta a pillantása. Alixnak azonnal felágaskodott a mellbimbója. 
-  Nagyon szép vagy - suttogta Róbert. 
-   Simogass! - kérlelte a lány. - Kérlek. 
A férfi elmosolyodott, és felült. Simogatni, nyalogatni kezdte először az egyik, 
aztán a másik mellbimbót, majd rátapasztotta az ajkát, s nyelve izgató játékba kezdett. 
A lány lehunyta a szemét, és azt hitte, belepusztul a kéjbe. Róbert felemelte a fejét. A 
szembogara most már szinte fekete volt a vágytól, mégis el akart húzódni. Alix kétségbeesetten visszarántotta magához. 
-  Kérlek! 
A férfi mély lélegzetet vett, és határozottan megrázta a fejét. 
-  Ne! Most ne! Lesz még erre időnk bőven. 
A lány egész testében reszketett, és igyekezett visszanyerni az önuralmát. 
-  Gyere ide! - Róbert visszaadta rá a blúzt, majd átölelte, és megint simogatni 
kezdte a mellét, de most már nagyon-nagyon szelíden. - Ért így hozzád valaki? 
-  Egyszer - vallotta be a lány. - Egyik évfolyamtársammal elmentem egy bulira, 
és hazafelé menet megkörnyékezett... egész pontosan megfogdosta a mellem. 
-  Ez volt minden? Mást nem csinált? - firtatta a férfi kissé ingerülten. 
-  Nem, mást nem. Aztán elküldtem, és egyedül mentem tovább. 
-  Mondd meg, ki az, és megölöm. 
Alix felnevetett. Élvezte, hogy Róbert féltékenykedik. Ez is izgalmas volt, meglehet másként, mint az iménti csók. Az igazi vőlegény féltékeny, s ettől lesz a menyasszony is igazi. Alix legalábbis így képzelte, s immár hús-vér menyasszonynak érezte 
magát. 
Most tudatosult benne csak igazán, hogy egész önmagát, így a testét is odaígérte 
egy férfinak. Egy olyan férfinak, akit szenvedélyesen kíván, s aki szenvedélyesen 
kívánja őt. 
Ekkor Róbert kezére tévedt a tekintete, és felötlött benne a kérdés, hogy vajon 
hány nőt ölelhetett már ez a kéz. Alix a férfi szemébe nézett. 
-  Szerinted szépek a... Tetszem neked? - kérdezte. 
-  Gyönyörű a melled, ha ezt akartad kérdezni - nyugtatta meg Róbert. - Szép 
vagy. Szebb, mint bármelyik nő, akivel eddig találkoztam. Ennyi elég? 
Ez láthatóan megnyugtatta Alixot. 
-  Egy pillanatra rám tört a féltékenység. 
-  Nincs rá okod. Téged akarlak, és soha senki másnak nem kértem meg a kezét. 
A lány elégedetten felsóhajtott. Róbert lehajolt, megcsókolta a mellét, és visszaadta a melltartót. 
-  Vedd föl, úgy látom, jön néhány kiránduló. 
Hazafelé menet, a kocsiban ülve Alix szomorkásán elmerengett. Még mindig a 
testén érezte a férfi kezét, hevesen vágyott a homokban elkezdett játék folytatására, 
de tudta, hogy Róbert helyesen döntött. Megfelelőbb helyet és időpontot kell ehhez 
kiválasztani. A tengerparti jelenet így is csodás ízelítő volt abból, ami rájuk vár. 
A lány biztosra vette, hogy Róbert nagyon hamar megteremti a lehetőséget és a 
megfelelő körülményeket első meghitt együttlétükhöz. Milyen jó lenne, ha például a 
hétvégén elutaznának valahová... 
Alix ebben a pillanatban úgy érezte, hogy nem is lehetne boldogabb. Nem sejthette, hogy mit tartogat a jövő... 
3. FEJEZET 
Két napon át szinte szakadatlanul ünnepeltek. Szombaton Alix szüleinél családi 
körben ülték meg az eljegyzést, vasárnap pedig Róbert nagyszüleihez voltak hivatalosak villásreggelire. A lány felhőtlenül boldognak érezte magát, csupán az zavarta, 
hogy unos-untalan arról faggatták, mikor lesz az esküvő. Erre kínjában csak azt tudta 
válaszolni, hogy egyelőre néhány hónapig a jegyességet szeretnék élvezni. 
Alix hétfőn reggel különös gonddal öltözött fel. 
Kék-fehér szoknyát, tengerészkék, ujjatlan, kerek nyakú blúzt s fehér kiskabátot 
vett. Megjelenése egyszerre volt lenge, könnyű, nyárias, és komoly, dolgozó nőhöz 
illő. Kathy már bent volt, amikor Alix belépett, és az íróasztalára könyökölt. 
-  Jó reggelt! 
Munkatársnője felpillantott az újságból. 
-  Szia, Alix! Kellemesen telt a hétvé... - Kathynek hirtelen elakadt a szava, és 
halkan felsikoltott. - Micsoda gyűrű! Ezt meg honnan... Csak nem jegyeztétek el 
egymást? 
-  De bizony! - Alix kihúzta magát, és odanyújtotta a kezét, hogy a másik lány 
megcsodálhassa a gyűrűt. 
-  Hát ez álomszép! Akkor most már hivatalosan is menyasszony vagy? Mióta? 
Ki az? Csak nem az, akiről múltkor beszéltél? Azt mondtad, csak most ismerkedtetek 
meg... 
-  Egyszerre csak egy kérdést, légy szíves! - szakította félbe Alix. - Az igazság 
az, hogy szó sincs új barátról. Már hónapokkal ezelőtt eljegyeztük egymást, de csak 
a hétvégén jelentettük be hivatalosan. 
Kathy a homlokát ráncolta. 
-  Hónapokkal ezelőtt? Még ilyet! - ámuldozott. - Áruld már el végre, hogy ki 
az! - Aztán egyszeriben mintha fény gyúlt volna az agyában. - Csak nem a... Nem, 
az képtelenség. Ugye nem Róbert? 
Alix csillogó szemmel bólintott. 
-  Róbert Stirling felesége leszel? - Kathy szinte sikítva tette fel a kérdést, mire 
hirtelen mindenki feléjük fordult. - Ezt nevezem! - Odafutott a boldog menyasszonyhoz, és hevesen átölelte. - És hogy tudtad ezt titokban tartani? 
Az irodában dolgozó lányok egyetlen szempillantás alatt köréjük gyűltek. Mindenki meg akarta csodálni a gyűrűt. Alix kacagva fogadta a jókívánságokat, és újra el 
kellett mondania, hogy miért nem tűzték még ki az esküvő napját. A hír villámgyorsan 
elterjedt a cégnél, s a lányok irodája valóságos zarándokhellyé változott. Az összes 
emeletről jöttek az emberek szerencsét kívánni. 
Délben Alix az előcsarnokban találkozott Róberttel. Ragyogó arccal megjelent 
Todd Weston is, és közölte, hogy a jeles nap alkalmából szeretné meghívni ebédre a 
boldog jegyeseket. 
A lány eleinte kissé elfogódott volt, de Weston pillanatok alatt közvetlen, baráti 
hangulatot teremtett. Javasolta például, hogy szólítsák egymást keresztnevükön. Sokat mesélt kanadai szülővárosáról, elmondta, hogy otthon is van egy háza, és sokszor 
érez erős honvágyat. Alixot meglepte, hogy főnöke egyenrangúként kezeli őt, az újonc 
titkárnőt, sőt meg is hívta Kanadába az ifjú párt. 
-  Kérdeznék valamit - szólalt meg titokzatosan Todd, és belekortyolt a kávéjába. - Éppen keresek valakit, aki időnként hajlandó lenne mellettem dolgozni, ha a 
személyi titkárnőm beteg, vagy szabadságot vesz ki. A jelentkezőnek vállalnia kell, 
hogy elkísér hivatalos utakra, fogadja a cég számára fontos ügyfeleket, ellát bizonyos 
szervezési feladatokat, meg ehhez hasonlókat. Mit gondol, el tudná látni ezt a munkakört, Alix? 
A lánynak leesett az álla. 
-  Igen, persze, de... - Döbbenten Róbert felé fordult. - Te tudtál erről? 
-  Nem. - A férfi mosolyogva Toddra szegezte tekintetét. - Az az érzésem, hogy 
neked is csak most jutott eszedbe. 
Weston felnevetett. 
-  Többé-kevésbé. Brenda, a személyi titkárnőm ugyanis retteg a repüléstől. Hat 
ökörrel sem lehet felvonszolni a helikopterre. A kanadai titkárnőm meg elég idős, és 
nem szeret utazgatni. Olyan munkatársnőt keresek, akire számíthatok a hivatalos utakon. Lenne kedve ehhez a munkához, Alix? 
-  Csodásan hangzik, de egyelőre csupán a sokadik kis titkárnő vagyok a pénzügyön. 
-  A főnökétől tudom, hogy remekül végzi a munkáját, és jobban bánik a számítógéppel, mint sok vezető titkárnő. Azonkívül gyakorlatias gondolkodású, és vág az 
esze, mint a borotva. Pontosan ilyen embert keresek. Természetesen vállalnia kell a 
repülőutakat - tette hozzá mosolyogva. 
-  Hízelgő, amit mond, de nem vagyok biztos a dolgomban. - Alix segélykérő 
pillantást vetett Róbertre. 
-  Feltételezem, hogy olyan helyekre is elutazol, ahol én vezetem a munkálatokat 
fordult Róbert Todd felé. 
-  Elképzelhető. 
-  Ebben az esetben kitűnőnek tartom az ötletet. - Róbert kedvesen megsimogatta 
Alix kezét, és a szemébe nézett. - így gyakrabban láthatjuk majd egymást. 
-  És mi lesz, ha majd összeházasodtunk? - Alix szívesen beszélt volna négyszemközt Róberttel, mielőtt dönt. 
-  Az még odébb van. Addig is előnyödre válik, ha körülnézel egy kicsit a világban. 
Alix szívesebben utazgatott volna a férjével, mint a főnökével, de arra gondolt, 
hogy ha igent mond Westonnak, akkor talán hozzásegíti Robertet a főnöki pozíció 
megszerzéséhez. Todd felé fordult hát, és sugárzóan rámosolygott. 
-  Akkor köszönettel elfogadom az ajánlatát. - Aztán egyszeriben lelkifurdalása 
támadt. - Bár az emberek nyilván azt hiszik majd, hogy csak azért kapom meg ezt a 
munkát, mert Róbert menyasszonya vagyok... 
-  Ne aggódjék! Belső pályázatot írunk ki, maga pedig hivatalosan megpályázza 
az állást, hogy senki se gondolhasson semmi rosszat. - Todd rákacsintott a lányra. 
Olyan munkatársnőre van szükségem, aki független és megbízható. Róbert pedig biztosan megérti majd, hogy a munkája miatt sokat kell távol lennie. 
A személyzeti osztály kiírta a pályázatot, Alix beadta a jelentkezését, és hat héttel 
az éttermi beszélgetés után beköltözött Todd Weston hatodik emeleti irodájának előszobájába. Róbert ekkor már Szaúd-Arábiában tárgyalt. Az volt a feladata, hogy egy 
olajfinomító felépítéséhez szerezzen megrendelést a cég számára. 
Alix szomorúan búcsúztatta a három együtt töltött csodaszép hét után. Újonc titkárnőknek kevés szabadság jár, ezért főként este találkoztak. Róbert minden áldott 
nap kikísérte a londoni pályaudvarra, vagy kocsival hazavitte Barkhambe, s a kapuban 
mindannyiszor kedves csókkal búcsúzott el tőle. 
A lányban minden csók csak növelte a sóvárgást, ám Róbertnek eszébe sem jutott, 
hogy lefeküdhetnének egymással. Teljesen érthetetlennek tűnt, hogy miért nem veszi 
el a vőlegény azt, ami megilleti. 
Attól kezdve, hogy Róbert elutazott, Alix még többet tépelődött, mint addig. Végül 
úgy érezte, megtalálta a .megfejtést: Róbert nyilván tisztában van menyasszonya tapasztalatlanságával, és időt akar neki adni, hogy tisztázhassa magában érzelmeit. 
Egyszer, amikor egy étteremben vacsoráztak, Alix elmesélte, hogy egy ismerős 
házaspár válni készül. 
-  Szerintem nagy kár, hogy elválnak. Gimnazista koruk óta együtt vannak. 
Róbert komoly tekintettel fürkészte Alix arcát. 
-  Az emberek felnőnek, és megváltoznak - mondta kissé vontatottan. - Van úgy, 
hogy fiatal korukban túl sokat várnakel az élettől, és később kénytelenek belátni, hogy 
tévedtek, és a házasságuk mégsem az a boldog befejezés, amelynek hitték. 
-  Azt akarod mondani, hogy talán nem fontolták meg elég alaposan a házasságot? 
-  Lehet. De az is lehet, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy 
kellemes legyen a közös életük. A házasság kezdet, és nem végállomás. 
Alix sokat töprengett ezen a beszélgetésen. Ez is megerősítette abban a meggyőződésében, hogy Róbert őszinte és igazi szerelemből kérte meg a kezét. Visszafogott, 
önmérséklő magatartása tehát a lovagias önzetlenség jele. Elvégre háttérbe szorítja a 
saját vágyait, pusztán azért, mert tekintettel van menyasszonyára. A lány ettől a gondolattól hirtelen sokkal jobban érezte magát. 
Amióta Todd mellett dolgozott, mindennap túlóráznia kellett. Új feladatai sokkal 
nehezebbek, komolyabbak voltak a korábbiaknál, de örült, hogy munkája leköti minden figyelmét. Főnöke szigorú rendet tartott a cégnél. Mindig mindenről tudott, és 
sokszor késő estig dolgozott. Brenda, Weston személyi titkárnője nagyon kedves volt 
Alixhoz, és rengeteget segített neki. Amikor híre ment, hogy Alix North kapta meg 
az állást, a hoppon maradt pályázók egyike-másika tett ugyan néhány csípős megjegyzést, de hamarosan lecsillapodtak a kedélyek. 
Alig telt el három hét, és Todd máris magával vitte Alixot Szaúd-Arábiába. A 
főnök Róbert tárgyalásainak eredményéről kívánt tájékozódni. A cég tízszemélyes 
repülőgépével utaztak. Weston ezúttal maga vezetett, a pilóta addig átült a másodpilóta székébe. 
Róbert már várta őket a szaúdi főváros, Rijád repülőterén. Lélegzetelállítóan jól 
festett, és nem csak azért, mert bronzbarnára sütötte a nap. Alix azonnal a nyakába 
akart ugrani, de a férfi röpke ölelés után egyetlen határozott mozdulattal eltolta magától. Alix rémülten kimeresztette a szemét. Nem csókolhatja meg a vőlegényét? 
-  Itt ez nyilvános helyen szigorúan tilos - magyarázta Róbert. - Ha úgy csókolnálak meg, ahogyan szeretnélek, azonnal letartóztatnának bennünket. 
A lány megkönnyebbült. Róbert mosolyogva Todd felé fordult, hogy üdvözölje. 
Aztán egyenesen a szállodába mentek, ahol épp csak átöltöztek, s máris folytatták 
útjukat a tervbe vett építkezés helyszínére. 
-  Más külföldi cégek is ringbe szálltak a megrendelésért - tájékoztatta Róbert a 
főnökét. - Bemutattuk a terveinket, és előterjesztettük az árajánlatot, de itt minden 
nagyon lassan megy. Mindenki rangkórságban szenved. A személyes jelenléted felgyorsítja majd a döntéshozatalt. A brit nagykövetségen egyébként fogadást adnak a 
napokban. Biztosra veszem, hogy ott lesz az illetékes miniszter is. Márpedig ha hivatalosan bemutatnak neki, akkor fogadnia kell téged, és ha bejutsz hozzá, akkor hidd 
el, hogy nyert ügyünk van. Értesz hozzá, hogy miként kell rábeszélni az embereket 
valamire. 
Alix hátul ült a kocsiban. 
-  Hogy vált be az új munkatársnő? - kérdezte Róbert, és a visszapillantó tükörből 
a lányra pillantott. 
-  Nagyszerűen. Még repülni is szeret. Azt hiszem, elküldöm pilőtatanfolyamra. 
Róbert felnevetett. 
-  Áhá! Azt akarod, hogy ő is rákapjon a röpködésre! Akkor aztán semmi sem 
tarthat vissza attól, hogy az egész munkaidőt a levegőben töltsd! - A férfi nevetve 
Alix felé fordult. - Todd kizárólag azért látogatja sorra a munkaterületeket, mert ez 
jó ürügy a repülésre. 
Alixnak tetszett, hogy a két férfi között ennyire oldott a hangulat. Ha ilyen jól 
megértik egymást, akkor Róbertnek bizonnyal komoly esélye van rá, hogy ő legyen 
Todd utódja a londoni iroda élén. 
Személyi titkárnőként a lány közelebbről is megismerhette a cég felépítését. Noha 
az idős Weston, Todd édesapja már elmúlt hetven, nemigen akarta kiengedni kezéből 
az irányítást. A fia azonban felkészült rá, hogy hamarosan átveszi apja helyét Kanadában. Ezért utazgatott ilyen gyakran a két földrész között. 
Todd szívesen járta a világot, ám a magánéletére ez rossz hatással volt, amint 
Brenda tájékoztatta Alixot. Todd Weston felesége és két gyermeke Angliában élt, és 
az asszony ott is akart maradni, amíg a kicsik befejezik az általános iskolát. Todd ezzel 
szemben elvárta, hogy a család vele együtt visszatérjen Kanadába. A családon belüli 
vitákról ellentmondásos pletykák keringtek. 
Alix egyszer már találkozott Todd feleségével. Lynetté feltűnően alacsony volt, 
de az alakját sokan megirigyelhették volna, és igen jó ízléssel öltözködött. 
-  Szóval maga az az ifjú hölgy, akivel kapcsolatban Róbert olyan sokáig titkolózott - jegyezte meg mosolyogva, de a kedvessége érezhetően nem volt őszinte. 
Remélem, boldogok lesznek egymással. Szeretném, ha hamarosan meghívhatnám 
magukat vacsorára. 
-  Köszönöm szépen. Nagyon szívesen eleget teszünk a meghívásnak - felelte 
Alix. 
-  Azonnal jöjjenek el, amint Róbert hazatért. Sok szerencsét az új beosztásához! 
Kérem, próbálja meg elérni, hogy a férjem ne hajtsa magát halálra. 
Mrs. Weston nemsokára elhagyta az irodát. Alix szerint a hölgy látogatásának 
kizárólagos célja az volt, hogy őt megnézze magának. Alighanem a kíváncsiságát 
kellett kielégítenie. Féltékeny nem lehetett, hiszen tudta, hogy Alix Róbert menyasszonya, Todd ezért is döntött éppen mellette. 
Miután visszatértek Rijadba, együtt vacsoráztak a szállodában. Utána Weston tapintatosan visszavonult, és mivel a helyi erkölcs nem engedte meg, hogy a hotelban 
kettesben maradjanak, Róbert azt javasolta, autózzanak egyet. 
Ahogy áthajtottak a városon, Róbert leengedte a kocsi tetejét, hogy legalább a szél 
enyhítsen a hőségen. Alix ámulva nézte a királyi palotát és az egyetem épületét, mégis 
alig várta, hogy végre Róberthez simulhasson. Az egyik városkapun át csodás sugarúira jutottak, majd karcsú, hajlongó datolyapálmák sorfala között végül kiértek a sivatagba. 
Amikor már közel-távol senkit sem láttak, Róbert az út szélére kormányozta a 
kocsit, visszacsukta a tetőt, és hevesen megcsókolta a lányt. Mohóságán érződött, 
hogy nagyon vágyott már erre a pillanatra. 
-  Drágám! - suttogta. - Drága kis Szemtelenkém! 
-  Nem gondolod, hogy öreg vagyok már ehhez a becenévhez? Nemsokára betöltöm a huszonegyet. - Alix hátrébb húzódott, hogy a hold fényében láthassa a férfi 
arcát. - Mit gondolsz, Angliában leszel a születésnapomon? A mama kisebb ünnepséget szervez. 
-  A te mamád nyakra-főre szervezi az ünnepségeket. 
-  Tudom - nevetett fel a lány. - Akárcsak a tiéd. Ennek ellenére örülnék, ha ott 
lennél. Bemutathatnálak a volt főiskolai csoporttársaimnak. 
-  Szóval mutogatni akarsz. 
Alix két keze közé fogta a férfi fejét, mélyen a szemébe nézett, aztán megcsókolta. 
-  Melletted szeretnék lenni. 
A férfi magához húzta, de azonnal el is engedte, mert egy teherautó tűnt fel mögöttük az úton. 
A vezetője így is rájuk dudált, mintha tudná, hogy illetlenséget csinálnak. 
-  Disznó alak! - szitkozódott Róbert. 
-  Nem mehetünk vissza a szállodába? 
-  Alighanem az lesz a legjobb. Ebben az országban nem mutathatom meg, 
mennyire hiányoztál. 
-  Nem így értettem. Azt szerettem volna kérdezni, hogy... nem vihetnél-e fel a 
szobádba - suttogta Alix remegő hangon. 
A férfi nagyot sóhajtott, és megcsókolta a lányt. 
-  Én lennék a legboldogabb, ha megtehetném, de óvatosnak kell lennem. A szerződés rendkívül fontos a cég számára, úgyhogy semmi szín alatt sem szabad nemzetközi botrányt okoznom. 
-  Szóval nem kockáztatsz semmit annak érdekében, hogy velem alhass? - Alix 
izgatóan Róbert inge alá nyúlt, és simogatni kezdte a mellkasát. 
A férfi felnyögött. 
-  De... most, hogy jobban meggondolom, talán mégis. Erre ki tanított? 
-  Szeretnéd tudni, mi? 
-  Ki volt az? - Róbert hangja élessé vált, és megragadta a lány csuklóját. 
Alixnak tetszett a féltékenységi jelenet, s démonian elmosolyodott. 
-  Senki nem tanított. Egy filmen láttam. Jólesik? 
-  Természetesen. Csak épp sem a hely, sem az idő nem megfelelő rá. Azonnal 
hideg zuhany alá kell állnom. 
A lány felkacagott. Elégtétellel töltötte el, hogy hatalma van Róbert fölött, és ez 
megnyugtatta. Úgy döntött, egyelőre nem sürgeti a testi szerelmet. 
A következő napot a szálloda medencéje mellett töltötte, miközben a vőlegénye 
és Todd az illetékes miniszterhez próbált bejutni. Egy nappal később megtartották a 
fogadást a brit nagykövetségen. Brenda még otthon részletes oktatást tartott az ország 
szokásairól, így Alix illedelmesen hosszú, barackszínű szoknyát és hasonló árnyalatú, 
magas nyakú, hosszú ujjú felsőrészt vett fel. Hogy a haja összhangban legyen az 
öltözetével, lement a szállodai fodrászatba, és szerény, de mesteri kontyba rendeztette 
hosszú fürtjeit. 
A fogadáson háttérbe akart húzódni, de Todd több arabnak és angolnak bemutatta. 
Mindannyian el voltak tőle bűvölve, úgyhogy hamar az érdeklődés középpontjába 
került. Róbertnek egy idő múlva elege lett a zsibongásból, s elvonszolta a lányt a terem 
másik végébe. 
- Ha ez így megy tovább, erényövet kell készíttetnem a méretedre - ugratta menyasszonyát. 
A lány nevetve belekarolt. 
-  Ha vigyázni akarsz rám, akkor mondok neked egyszerűbb módszert is. 
-  Éspedig? 
-  Végy feleségül, és vigyél magaddal mindenhová! 
A férfi kedves mosolya megmelengette Alix szívét. 
-  Tudod mit? Nem is olyan rossz ötlet. 
Róbert szerződéssel a zsebében tért haza Szaúd-Arábiából, de semmilyen jelét sem 
adta, hogy ki szeretné tűzni az esküvő napját. Mivel az üzleti tárgyalások döntő szakaszukba érkeztek, a férfi Alix születésnapjára sem mehetett el. Hatalmas virágcsokrot és csodaszép karkötőt küldött ajándékba, telefonon is gratulált, a lány mégis 
boldogtalan volt. Nagyon szeretett volna Róberttel együtt ünnepelni, s végre bemutatni őt a barátnőinek. 
Ennek ellenére igyekezett megérteni, hogy a tárgyalások rendkívül fontosak. Uralkodott magán, és akkor sem mutatta ki a csalódottságát, amikor Róbert hazatért, majd 
szinte azonnal külföldre szólította a kötelesség. 
Alix mindegyre remélte, hogy hamarosan kitűzik az esküvőt, de a vőlegénynek 
egyre újabb feladatai támadtak, ami kivétel nélkül hivatalos külföldi utazással járt. 
Vagy egy újabb megrendelést kellett megszereznie, vagy valamelyik megkezdett építkezésen merültek fel gondok. 
Alix is gyakorta kísérte el Toddot. Westonnak egyre több munkája akadt Kanadában. Tulajdonképpen kézenfekvő lett volna, ha hazaköltözik, ám a felesége nem volt 
hajlandó elhagyni Angliát. Toddnak nem volt hát más választása, mint folyamatosan 
ingázni a két földrész között. 
Alix úgy érezte, szárnyakon repül az idő. Róbert javaslatára szabad idejében beiratkozott egy főzőtanfolyamra. Mivel fizetéséből egy ideje már szebb ruhákra is tellett, kialakította saját választékos, de könnyed eleganciájú ízlésvilágát. A szombatokat 
gyakran töltötte ruhavásárlással, s a háztartási eszközöket is kivétel nélkül beszerezte. 
Karácsonykor Róbert mindössze néhány napra térhetett haza Angliába. Szüleinél 
egymást érték a rokonok és egyéb látogatók, így aztán menyasszonyával alig-alig 
lehettek kettesben. Ezekben a ritka percekben a lány félreérthetetlenül kifejezésre 
juttatta, hogy mennyire vágyódik a férfi után, de Róbert mindannyiszor azt mondta, 
hogy nem kell a dolgokat elsietni. 
- Tudod, hogy a szüleink annak rendje és módja szerint szeretnék megünnepelni 
a házasságkötésünket - magyarázta egy ízben Alixnak. - Mihelyt Todd helyére kerülök, azonnal megesküszünk. 
Todd közben meghajolt a felesége akarata előtt, és késznek mutatkozott arra, hogy 
még egy évet Angliában töltsön. Alixon keserű csalódottság lett úrrá, s erősen meglepte, hogy Róbert milyen hűvös nyugalommal fogadta a bejelentést. 
-  Egy év nem a világ, Szemtelenke. Ha Todd határidőt tűzött ki a felesége számára, akkor azt be is tartja. 
-  És velünk mi lesz? Nem akarok még egy évig várni! - tiltakozott a lány, és kis 
híja, hogy nem sírta el magát. 
-  Todd megígérte, hogy én leszek az utódja. 
-,Igazán? Ez... nagyon jó. - Alixnak támadt egy ötlete. - Akkor nem is tőlem 
tudtad meg, hogy még egy évet Angliában tölt? 
-  Nem. Nekem ezt már korábban is említette, de megkért, hogy senkinek ne beszéljek róla. 
-  Felettébb készségesen igyekszel megfelelni az elvárásainak... - jegyezte meg 
lemondóan a lány. 
-  Ez együtt jár a munkámmal. Neked igazán meg kell értened, elvégre te is a 
cégnél dolgozol. 
-  Kétségtelen - húzta el a száját Alix. Szerette a munkáját, de még sokkal inkább 
szeretett volna férjhez menni. Rajongott Róbertért, s elvárta, hogy a férfi ugyanígy 
érezzen iránta. - De nem lehetne mégis összeházasodni? Feltétlenül ki kell várnunk 
ezt az évet? 
Alixnak mindössze azt az ígéretet sikerült kicsikarnia, hogy legközelebb, ha a férfi 
majd megint Angliában időzik, újra beszélnek a dologról. 
Közben mellesleg a szülők is minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy Robertet jobb 
belátásra térítsék. A lány idővel úgy döntött, hogy változtat a módszerén, és a legközelebbi találkozásra új taktikát eszelt ki. Egy darabig eljátszott a gondolattal, hogy 
féltékennyé teszi a férfit, de attól tartott, hogy vőlegénye egy pillanat alatt átlátna rajta, 
mint a szitán. Ezért aztán elhatározta, hogy elcsábítja. 
Egyik este Todd-dal, a feleségével és egy másik házaspárral készültek vacsorázni, 
és fél nyolcra beszéltek meg velük találkozót az étterembe. Alix már negyed hétkor 
beállított Róbert londoni lakására. Amikor megérkezett, a férfi éppen zuhanyozott, és 
jókedvűen fütyörészett. A lány összeszedte minden bátorságát, levetkőzött, besurrant 
a fürdőszobába, és a vőlegénye mögé lépett. 
Róbert épp a haját mosta. Erős, izmos teste még mindig barna volt, és szemet-lelket 
gyönyörködtető. Alix reszkető kézzel mögé lépett, átölelte, és szappanozni kezdte a 
mellkasát. 
Róbert megkövült, aztán hirtelen megpördült a tengelye körül. 
-  Alix! - kiáltott fel elképedve. 
-  Szia, Róbert! - A lány félősen mosolygott, mert nem tudta pontosan, milyen 
hatást ér el. Lassan megmozdult, eltökélten belépett a vízsugár alá, Róbert vállára tette 
a kezét, és csókra kínálta ajkát. 
Egy borzalmas pillanatig a férfi úgy markolta a vállát, mintha el akarná taszítani. 
Aztán tekintete végigsiklott Alix testén, és önkéntelenül magához szorította. 
A lány kedvezőnek ítélte a pillanatot, és gyorsan megcsókolta Robertet. Szenvedélyes csókban forrtak össze. A férfi hevülete már-már ijesztőnek tűnt Alix szemében, 
ezért elhátrált egy lépést. Róbert szeméből izzón sütött a vágy. Lehajolt, felvette a 
szappant, és szappanozni kezdte a lányt, majd alapos gonddal szétdörgölte testén a 
habot. 
A lány kéjesen felnyögött. Amikor Róbert ajka a szájáról a mellére vándorolt, majd 
tovább, egyre lejjebb, Alix hátravetette a fejét, és aprókat sikongatva egyre erősebben 
a férfihoz simult. 
Róbert felegyenesedett. Egy darabig szótlanul nézte az elé táruló makulátlan szépségű testet, majd elzárta a vizet, s folytatta a simogatást. Alix szinte magánkívül volt 
a gyönyörűségtől, s kígyózó mozdulatokkal kéjesen felkínálta magát. Róbert megborzongott, és rekedten felnyögött, majd egy hirtelen mozdulattal felkapta a lányt, bevitte 
a hálószobába, és úgy, ahogy volt, vizesen az ágyra fektette. 
Alix elpirult. Soha életében nem látott még hús-vér férfit meztelenül. A szeméremnél azonban sokkal hevesebb volt benne a vágy, s máris esdeklőn Róbert felé 
nyújtotta a karját. 
-  Jaj, Róbert, annyira szeretlek, és annyira kívánlak! 
A férfi zihálva kapkodta a levegőt. A lány fölé hajolt, tovább simogatta, ám váratlanul abbahagyta, és pillanatnyi habozás után felegyenesedett. Visszament a fürdőszobába, majd szinte azonnal visszajött, de immár fürdőköpenyben. Leült az ágy 
szélére, és Alixra terítette az ágytakarót. 
-  Szedsz valamit? - kérdezte nagyon komolyan, már-már szigorúan. 
A lány szótlanul megrázta a fejét, mire a férfi mélyet sóhajtott. 
rr Gondoltam. Nyilván abból indultál ki, hogy majd én gondoskodom a fogamzásgátlásról. 
-  Nos... igen. 
-  Az eszedbe sem jutott, hogy esetleg én sem gondoltam rá? Elvégre nem számítottam erre, és nem hálok más nőkkel. Nem értem, milyen alapon vártad el, hogy én 
legyek az okosabb. 
Alix megmarkolta az ágytakarót, és elfordította a fejét. Csalódottan kellett megállapítania, hogy kudarcot vallott, nem sikerült Robertet becsábítania az ágyba. 
-  Nos? - sürgette Róbert a választ. 
-  Nem tudom. Nem gondolkoztam ezen. 
A férfi felvonta a szemöldökét. 
-  Több felelősségtudatot feltételeztem rólad -jegyezte meg éles hangon. 
-  De hiszen már egy éve jegyben járunk! - csattant fel a lány. - Szeretjük egymást. 
Miért ne szeretkezhetnénk mindenféle előkészület nélkül? 
Róbert át akarta ölelni, de ő annyira dühös volt, hogy ellökte magától. Életében 
most először. A férfi azonban nem zavartatta magát. Megfogta az állát, és maga felé 
fordította a fejét. 
-  Azt hittem, abban egyeztünk meg, hogy ha összeházasodunk, akkor annak megadjuk a módját. - Alixnak most már kövér könnycseppek gördültek le az arcán. 
Fehér ruhában járulsz az oltár elé, és azután igazi mézeshetek következnek. Nem úgy, 
ahogy mások csinálják, akik az esküvőkor már mindent tudnak egymásról, amit csak 
lehet. 
-  Én nem egyeztem meg semmiben. Te közölted, hogy így lesz. Amúgy pedig 
miért ne szerethetnénk egymást az esküvő előtt? Még az is kiderülhet, hogy nem illünk 
össze. 
A férfi felnevetett. 
-  Hogy te meg én nem illünk össze? Na ne viccelj! - Gyengéden magához húzta 
a lányt. 
-  Láttam, hogy kívánsz - búgta Alix. Láthatóan megenyhült a kedvességtől. 
-  Persze hogy kívántalak. Olyan szép vagy, hogy majdnem kiverted a fejemből 
nemes elhatározásaimat. 
-  De csak majdnem - horgásztatta le a fejét bánatosan a lány. 
Róbert megint elkomolyodott. 
-  Igazán azt akarod, hogy ilyen legyen az első alkalom? Az első alkalomra egész 
életében emlékszik az ember. Nem gondolod, hogy futó szeretkezés helyett jobb lenne 
egy igazi nászéjszaka, amikor nem siet az ember sehová, s amikor valóban oda tudunk 
figyelni egymásra? 
Alix nem volt biztos benne, hogy nem a természetesen adódó, szenvedélyes egymásra találást részesítené-e inkább előnyben, ha rajta múlna. Mégis úgy tett, mint aki 
egyetért Róberttel, s megadóan bólintott. 
-  Persze. Valószínűleg igazad van. 
-  De még bőven ráérünk gondolkozni... 
-  Nem érünk rá! - csattant fel Alix. - Folyton csak azt hallom, hogy mennyire 
ráérünk, hogy nem kell semmit elsietnünk! Nekem az a véleményem, hogy pontosan 
eleget vártam. Nem akarok tovább várni, Róbert! 
-  Húha! Ez elég fenyegetően hangzik. - A férfi láthatóan szerette volna most is 
viccelődéssel elütni a kérdést, de látta, hogy ezúttal nincs esélye. Megvonta a vállát. 
Rendben van, Szemtelenke, nyertél. Kitűzheted az esküvőnk napját, csak olyan időpontot válassz, amikor lesz néhány szabad hetem. 
4. FEJEZET 
Alixnak sikerült hát keresztülvinnie az akaratát, mégsem érezte magát boldognak. 
El is késtek az étteremből, és az egész este feszült hangulatban telt. 
Todd és Lynette mogorván méregette egymást. Látszott rajtuk, hogy elindulás előtt 
veszekedtek. Ráadásul Lynette váratlanul kacérkodni kezdett Róberttel, sőt fel is kérte 
táncolni, és végeláthatatlanul hosszú ideig enyelgett vele a táncparketten. A legdühítőbb az volt az egészben, hogy Róbert még finoman, jelzésszerűen sem tanúsított 
ellenállást. 
Alix szíve szerint a napnál világosabban kifejezésre juttatta volna a véleményét, 
de mivel a főnök feleségéről volt szó, sajnos jó képet kellett vágnia a csúnya játékhoz. 
Amikor végül kocsiba szálltak, annyira dühös volt a vőlegényére, mint még soha 
senkire. 
-  Kiviszlek Barkhambe - ajánlotta a férfi. 
-  Ne fáradj! Vonaton is hazajutok - vetette oda Alix foghegyről. 
Róbert egy ideig fürkészve nézte a lányt. 
-  Tudod, hogy ki nem állhatom a duzzogó nőket. 
-  Én meg ki nem állhatom, ha a férfiak okot adnak a duzzogásra! - Alix most már 
kieresztette a hangját. - Hogy mertél egész este azzal a tehénnel édelegni? 
-  Nem édelegtem vele - vágott vissza a férfi már-már gorombán. 
-  Na ne! Talán nem vetted észre, hogy milyen kihívóan viselkedik? Még táncolni 
is elvitted, amíg én petrezselymet árultam. 
-  Szóval ez a baj! Ha figyeltél volna, akkor bizonyára meghallod, hogy Lynette 
kért fel engem, mert épp a kedvenc számát játszották, s mert Toddnak nem volt kedve 
táncolni. 
-  Hát ezt nem csodálom. Ezzel a nővel nekem sem lett volna kedvem táncolni. 
Nyilvánvaló volt, hogy otthon alaposan összevesztek. Nem vetted észre, hogy ez a 
boszorkány féltékennyé akarja tenni a férjét? Csak kihasznált téged. 
-  Az a nő még nem született meg, aki engem kihasználhat. Ezt még neked sem 
engedném meg - közölte Róbert elég nyersen. 
-  Bizonyára bosszút akartál állni rajtam azért, mert kierőszakoltam végre az esküvőt. .. 
-  Őszintén szólva sosem szerettem, ha kényszerítenek valamire - tért ki a férfi az 
egyenes válasz elől. 
-  Mit nem mondasz! - gúnyolódott Alix. - És te mit teszel velem immáron másfél éve? 
-  Ne nevettesd ki magad! Megígértem, hogy elveszlek, mihelyt kineveztek Todd 
utódjává. Miért veszekszünk tulajdonképpen? Már abba is belementem, hogy hamarább tartsuk meg az esküvőt, noha egyelőre nem élhetünk olyan életet, amilyet elképzeltem magunknak. 
Alixnak egyszeriben lelkifurdalása támadt. Végül is nem Róbert hibája, hogy 
Todd még egy évig Angliában marad, hanem Lynette-é. A lány hirtelen vad gyűlöletet 
érzett az asszony iránt, aki miatt halogatni kell megint az esküvőt, s aki mindenki 
szeme láttára kikezd másnak a vőlegényével. 
-  Ne haragudj - mondta engedékenyen. - Semmi gond, ha nem akarsz most elvenni. És egyáltalán... nem kötelező engem feleségül venni. 
-  Természetesen elveszlek feleségül. - Róbert is igyekezett békülékenynek mutatkozni. 
-  Ezt már nagyon sokszor elmondtad. Kezdek kételkedni benne. 
-  Ugyan, ne gyerekeskedj már! 
-- Nem gyerekeskedem! - dobbantott a lány dühösen, és előrehajolt ültében. 
Róbert csendesen szitkozódott. 
-  Mindenképpen most kell veszekednünk, amikor vezetek? 
-  Átvehetem a kormányt. 
A férfi csikorgó kerékkel lefékezett az út szélén, s magához rántotta a lányt. 
-  Az ilyen lázongó fruskákat kizárólag így lehet megtörni - sziszegte, s Alix 
ajkára tapasztotta az ajkát. 
A lány félre akart fordulni, de a férfi még erősebben szorította. Látszott, hogy 
hiábavaló minden ellenállás. Alix haragja pillanatok alatt elpárolgott, s szenvedélyes 
sóhajjal átkulcsolta a férfi nyakát. 
-  Te kis bolond! - korholta Róbert, miután végre elvált az ajkuk. -Meg ne halljam 
tőled még egyszer, amit az előbb mondtál! Tudnod kell, hogy csak téged akarlak, senki 
mást. 
-  Jaj, Róbert! - suttogta a lány könnybe borult szemmel. - Életünkben először 
veszekedtünk. 
A férfi felnevetett. 
-  De remélem, hogy nem utoljára! Olyan édes dolog kibékülni veled! 
-  Ne! Inkább ne veszekedjünk! 
-  Ha nem, hát nem! - vont vállat Róbert. - Akkor kitűzheted az esküvő napját. A 
szüleim és a nagyszüleim is eleget rágták már a fülemet. Feladom a harcot. Ekkora 
nyomásnak nem lehet ellenállni. 
Alix szomorúan felpillantott. 
-  Olyan nagy baj, hogy szeretnénk megtartani az esküvőt? Mindjárt huszonkét 
éves vagyok, és vágyom rá, hogy a férjem, vagy legalább a kedvesem légy. A csókjaiddal már nem érem be sokáig. 
A férfi szomorúan maga elé nézett. 
-  Gondolhattam volna. Az esküvőig azért tudsz még várni? 
A lány elmosolyodott. 
-  Addig talán még igen. 
-  Helyes. - Róbert megcsókolta az arcát. - Ebben az esetben... 
Hirtelen elnémult, mert valaki megkocogtatta a kocsi ablakát. Egy rendőr kandikált befelé. 
-  Tilosban várakozik, uram - közölte szigorúan. 
-  Bocsánat! - felelte Róbert nagy sietve. - A hölgy épp most ígérte nekem a kezét, 
és meg kellett állnom, hogy... megmutassam neki, mennyire örülök. 
-  Most jegyezték el egymást? - A rendőr mindjárt barátságosabb lett. - Hát akkor 
szívből kívánok minden jót, de megkérném magukat, hogy máshol ünnepeljenek. 
Olyan helyen, ahol nem tilos a megállás. 
-  Igenis, uram. Köszönjük szépen. Már itt sem vagyunk! 
Ezzel máris indultak tovább. Egy ideig hallgattak, aztán mindkettőjükből kirobbant a nevetés. Magában Alix is megállapította, hogy kibékülni jó. Ám amikor este, 
elalvás előtt újra lepergette a nap eseményeit, rádöbbent, hogy semmi sem úgy alakult, 
ahogy szerette volna. 
Bűntudat gyötörte amiatt, hogy feldühítette Robertet. Ráadásul világossá vált, 
hogy immár gyűlöli Lynette-et. Márpedig ez nem valami felemelő érzés, és Alix még 
soha senkit sem gyűlölt. Lynette-nek mégsem tudott megbocsátani. Elvégre ez a pimasz nőszemély robbantotta ki köztük, ifjú jegyesek között az első veszekedést. 
Másnap reggel megint csak nyomott hangulatban ébredt. Édesanyja viszont repesett az örömtől, amikor meghallotta a hírt, hogy Róbert végre hajlandó megesküdni. 
-  Hála az égnek! Most vettem meg a harmadik ruhát a lakodalomra. Az előző 
kettő időközben kiment a divatból. Már kezdtem attól tartani, hogy a legújabb ruhát 
is kidobhatom. És tudjátok, hogy mikor lesz a nagy nap? 
-  Nem. Róbert azt mondta, hogy döntsük el mi. Csak azt szeretné, hogy legyen 
néhány szabad hete a nászútra. 
-  És szerinted mikor lesz neki néhány szabad hete? 
-  Sejtelmem sincs. Hétfőn majd megnézem az irodában a beosztását. Remélem, 
néhány héten belül sikerül tető alá hoznunk a dolgot. 
-  Jesszusom! Ilyen hamar? Ennyi idő alatt nem is kapunk megfelelő termet a 
lagzihoz. Valószínűleg a kertben kell majd sátrat felállítanunk. De ne aggódj, majd 
én mindent megbeszélek Joanne-nel. 
Amíg a mama elszaladt telefonálni, Alix kiment a kertbe, és beült gyerekkori 
hintájába. Gyakorta vonult vissza ide, ha el akart gondolkozni valamin. 
Egyszer csak nyílt a sövénybe vágott kiskapu. Róbert édesanyj a érkezett meg nagy 
lelkendezve. 
-  Csodálatos a hír, kislányom! - Joanne néni arca ragyogott a boldogságtól. 
Végtelenül örülök, hogy nekiláthatunk végre az előkészületeknek! Gyere! Nagyon 
sok megbeszélnivalónk van. Anyukád már vár minket odabent. 
-  Róbert nem jön át? 
-  Nem. Daviddel és az édesapáddal elment vitorlázni. - Joanne néni leolvasta 
Alix arcáról a csalódottságot, s kedvesen megsimogatta a kezét. - A férfiak ilyenkor 
csak zavarnak. Vagy ahhoz ragaszkodnak, hogy hívjuk meg valamelyik osztálytársukat, akiről húsz éve nem hallottak, vagy a költségek miatt izgatják fel magukat. Már 
annak is örülhetünk, ha időben megérkeznek a templomba, és többé-kevésbé ünnepi 
ruhát vesznek magukra. Az előkészítésben nincs is rájuk szükség. 
Az asszonyság belekarolt leendő menyébe, és bevezette a házba. Alix édesanyja 
már várta őket, hogy - ki tudja hányadszor - összeállítsák a vendégek névsorát, s 
minden egyebet megbeszéljenek. 
Más körülmények között Alix élvezte volna az előkészületeket, most viszont még 
mindig az este történtek foglalkoztatták. Ráadásul újabb pofonként érte, hogy Róbert 
se szó, se beszéd eltűnt, s a menyasszonyát meg sem kérdezte, hogy nem lenne-e kedve 
vitorlázni. A lány szomorúan állapította meg, hogy ezek lehettek volna élete legszebb 
napjai, ám a vőlegényt hidegen hagyja minden, ami az esküvővel kapcsolatos. 
-  Semmit nem tudunk megbeszélni, amíg nincs kitűzve az időpont -jegyezte meg 
leverten. -Majd hétfőn felhívlak benneteket az irodából. Először ki kell deríteni, hogy 
Róbert mikor tölt idehaza néhány hetet. Ráértek majd akkor eldönteni, hol tartsuk a 
fogadást. - Alix elgyötörten feltápászkodott. - És most elnézéseteket kérem, de bemegyek Canterburybe. Szeretnék vásárolgatni egy kicsit. 
-  Ha a mézeshetekre akarsz ruhát venni, akkor inkább Londonban kellene körülnézned - vetette fel Joanne néni. 
-  Valószínűleg igazad van, de azért itt is körülnéznék. 
Kocsival tíz perc alatt beért Canterburybe, ám még egyszer ennyi időre volt szüksége, hogy parkolóhelyet találjon. Szombaton ez sosem könnyű feladat. Ilyenkor mindenki jobban ráér, és a tengerpart közelségének köszönhetően számos francia is 
átrándul a hétvégeken. 
Alix egy darabig a sétálóutcában csatangolt, aztán bement az ősi székesegyházba. 
Turistából ott sem volt kevés, de végül talált egy nyugalmas sarkot. Beült a padba, és 
az oltárra emelte a tekintetét. Ebben a templomban kellene megesküdnie, gondolta. 
Sokszor üldögélt már itt, és nem egyszer képzelte el a fényes esküvőt. Ezúttal 
azonban csak üres szemekkel meredt maga elé. Ellentmondásos érzelmek hullámzottak benne, nem igazán tudta, mit gondoljon a helyzetéről. Annyit mindenesetre 
könnyű volt megállapítania, hogy a jövőt közel sem látja olyan rózsásnak, mint korábban. A belvárosból később felhívta az édesanyját, és minden különösebb magyarázat nélkül közölte, hogy nem megy haza vacsorára. 
-  Minden rendben van, Alix? - aggodalmaskodott a mama. 
-  Hogyne, persze. Csak összefutottam néhány volt csoporttársammal. Úgy néz 
ki, hogy együtt vacsorázunk. Talán még moziba is elmegyünk. Ne várjatok rám az 
evéssel! 
-  Rendben van, drágám. Akkor jó szórakozást! 
Amikor éjféltájban Alix hazaért, édesanyja még a nappaliban tévézett. 
-  Itt vagyok, drágám - szólt ki a mama. 
A lány bedugta a fejét az ajtórésen, hogy jó éjt kívánjon, de édesanyja feltétlenül 
beszélni akart még vele. 
-  Mit láttatok a moziban? - tudakolta. 
Alix megmondta, de feltűnően szűkszavú volt. 
Édesanyja gyanakodva fürkészte az arcát. 
-  Van valami, amit el szeretnél mondani? - kérdezte aztán. 
-  Nem tudok róla - felelte a lány közönyösen. - Nagyon fáradt vagyok, mama... 
-  És valami, amit illene elmondanod? - makacskodott tovább az asszony. 
Alix elvörösödött, mert sejtette, mire megy ki a játék. 
-  Mondtam már, hogy nincs! 
Édesanyja megfogta a kezét. 
-  Elég régen jegyben jártok. Nem lepne meg, ha... szóval, ha valamilyen hibát 
követtél volna el. Emiatt vagy ilyen letört? 
A lány még jobban elvörösödött, és felpattant a székből 
-  A, dehogyis! - kiáltott fel ingerülten. - Hogyan követhettem volna el hibát, 
amikor még egyszer sem voltunk úgy együtt? - Ezzel kiviharzott a szobából, s az 
édesanyja elképedten nézett utána. 
Alix sokáig töprengett még elalvás előtt. Arra jutott, hogy édesanyja bizonyára 
kevésbé döbbent volna meg, ha kiderül, hogy az ifjú menyasszony gyermeket vár. 
Szemlátomást leesett az álla, amikor meghallotta, hogy ez még elméletileg is képtelen 
feltételezés. És sajnos, maga Alix sem tudta megmagyarázni ezt a furcsa helyzetet. 
Másnap, vasárnap a lány a szüleivel együtt átment Hampshire-be, hogy meglátogassák egy idős nőrokonukat, aki nemrégiben komoly műtéten esett át. Későre járt, 
mire hazaértek. Ez volt Róbert utolsó Angliában töltött napja, mert másnap Prágába 
kellett utaznia egy hétre. Rendes körülmények között Alix benézett volna hozzá, de 
most durcásan visszavonult. Haragudott, hogy a férfi nélküle ment el vitorlázni. 
Miután átöltözött, elhevert az ágyon, és olvasni akart. Sehogyan sem sikerült azonban odafigyelnie a könyvre, mert folyton azt leste, mikor szólal már meg a telefon. 
Kilenc óra körül aztán füttyszót hallott az ablaka alól. 
-  Egész este a szobádban akarsz gubbasztani, vagy sétálsz egyet velem? - kérdezte vidáman Róbert, mert ő volt az. 
Alix szerette volna kissé megnehezíteni a férfi dolgát, de hirtelen annyira megörült 
neki, hogy egy csapásra elpárolgott a dühe. 
-  Máris megyek! - felelte szinte lihegve, és már futott is kifelé. 
Róbert kedvesen átölelte, s megcsókolta. Aztán elindultak a falu főutcáján. 
-  Kellemes napod volt? 
-  Igen. És neked? 
-  Apámmal kijavítottuk a garázs tetejét. 
-  A vitorlázás is jól sikerült tegnap? 
A férfi felfigyelt az éles felhangra, és kutató oldalpillantást vetett Alixra. 
-  A vitorlázást élveztem, de közben kiderült, hogy apáink üzleti ügyben óhajtanak 
velem tárgyalni. 
-  Hogyhogy? 
-  Horgonyt vetettünk, hogy együnk, és ők váratlanul a pénzről kezdtek beszélni. 
-  Az esküvő miatt? 
-  Amiatt is. Apám úgy döntött, hogy előnyugdíjba megy, de még ki akarta kérni 
édesapád véleményét. 
Ez eddig érthetőnek tűnt, Alix apja ugyanis befektetési tanácsadó volt. 
-  És ehhez miért kellett a te társaságod? 
-  Látod, máris rátapintottál a lényegre! - nevetett fel Róbert. - Biztosan emlékszel, hogy évekkel ezelőtt megvásárolták a telkeinkkel határos telket. Azt akarták 
megtudni, mit szólnék, ha azt kapnánk tőlük nászajándékba. 
-  A telket? 
-  Hogy házat építsünk rá. 
-  Vagy úgy! - Közben kiértek a rétre. Alix megállt, és a férfi felé fordult. - És te 
mit feleltél? 
-  Azt, hogy nagyon kedves ötletnek találom. 
Róbert hangjából gúny érződött ki. 
-  Vagyis? Igen vagy nem? 
A férfi vállat vont. 
-  Ha akarod, építkezhetünk itt is. 
A válasz nem hangzott túl lelkesnek, ezért Alix óvatosabban folytatta a puhatolózást. 
-  A szüleink szemszögéből nézve ennek sok előnye lenne, elvégre ők sem lesznek 
már fiatalabbak. A közelükben lennénk, bármikor láthatnák az unokáikat. Nekünk is 
óriási könnyebbség, ha van kire hagynunk a gyerekeket. 
-  Rendben. Közlöm velük, hogy elfogadjuk az ajánlatot. 
Alix megmarkolta Róbert kezét. 
-  De csak akkor, ha te is akarod. Nem szeretném, ha megint azt hinnéd, hogy 
kényszeríteni akarlak valamire. Nekem tökéletesen mindegy, hol lakom, ha te mellettem vagy. 
-  Köszönöm, Szemtelenke. - Róbert mélyen a lány szemébe nézett. - Bevallom, 
az utóbbi időben úgy éreztem, hogy mindenki összeesküdött ellenem. - A férfi ajka 
már majdnem megérintette Alixét. - Én is szeretném, ha végre beköltözhetnél a saját 
házadba, és mindent szeretnék megadni neked, ami boldoggá tesz. De attól tartok, egy 
darabig még várnod kell. Mostanában ritkán leszek itthon, és nem tudok felügyelni 
egy ház építkezésén. 
-  Édesapád talán átvállalja tőled - csillant fel a lány szeme. - Ha nyugdíjba megy, 
bármikor ráér majd. 
-  Erre még nem gondoltam. 
-  Nem is olyan nagyon jó ötlet - fűzte hozzá Alix, mert észrevette, hogy a férfi 
nem lelkesedik a gondolatért. - Biztosan oda szeretnél figyelni, hogy a házunk tökéletesen megfeleljen az elképzeléseinknek. 
-  Apának így megint lenne feladata - morfondírozott Róbert. - Ti a segítségére 
lehetnétek, én pedig rengeteg időt megtakarítanék. 
-  Róbert... - A lány nem folytathatta, mert a férfi közben továbbindult. 
-  Sajnos vissza kell fordulnunk! Holnap hajnalok hajnalán kint kell lennem a 
repülőtéren. 
-  Majd kiviszlek. 
-  Nagyon kedves, de ezért nem kell fölkelned. Kimegyek a saját kocsimmal, és 
otthagyom a parkolóházban. 
-  Én akkor is szeretnélek kivinni. 
Róbert nem felelt. Egy futó csókkal elbúcsúzott menyasszonyától a kapu előtt. 
Alix sokáig tépelődött még az ágyban. Nehezen sikerült elaludnia, s szinte azonnal 
fel is riasztotta az ébresztőóra. Hajnali négy volt az idő. Sebtében felöltözött, majd az 
ablakából leselkedett. Amikor Róbert végre elindult, Alix lefutott elé a garázshoz, s 
a nyakába vetette magát. 
-  Ne haragudj, kérlek! Nagyon-nagyon szeretlek. Azt tesszük, amit te akarsz. 
Esdeklőn nézett fel rá. - Nem szabad így elutaznod. 
A férfi letette a bőröndjét, és átölelte Alixot. 
-  Nem haragudtam rád, Szemtelenke - mondta elgyötörten. - Csak az én elképzelésemhez képest túl gyorsan követik egymást az események, és bánt, hogy nem 
vehetek részt az esküvőnk előkészítésében. Biztosan boldogultok majd nélkülem is, 
és faxon bármikor tájékoztathatsz a fejleményekről. - Ezzel újra megcsókolta a 
lányt. - Talán mégis jobb, ha mielőbb összeházasodunk. Én sem bírom már ezt a 
hosszú várakozást. 
Alix pontosan erre a vallomásra vágyott. Csillogó szemmel szorította magához 
Robertet. 
-  Jaj, Róbert, hogy én mennyire szeretlek! 
-  Már csak néhány hét - felelte a férfi mosolyogva, és beszállt a kocsiba. - Vigyázz magadra, Szemtelenke! 
Másnap reggel Alix első útja Todd irodájába vezetett. Alaposan áttanulmányozta 
az előttük álló időszak beosztási tervét. Kiderült, hogy Róbertnek öt teljes hónapon 
át levegőt venni sem igen lesz ideje. A lány javában ezen szomorkodott, amikor belépett a főnöke. 
-  Jó napot, Alix! Mit talál ennyire érdekesnek a beosztáson? 
-  Azt nézem, lesz-e Róbertnek valamikor két-három szabad hete, hogy megtarthassuk az esküvőt - felelte a lány. - Sajnos, ha jól látom, minden perce foglalt a 
következő öt hónapban. 
-  Szóval eldöntötte, hogy nem vár tovább? No, akkor nézzük csak! - Todd kezébe 
vette a táblázat mellé kiakasztott tollat. - Azt hiszem, megoldható egy-két változtatás... A június tökéletes lenne erre a célra, nemdebár...? Keresnünk kell valakit, aki 
átveszi Róberttől a litvániai építkezést. így ki tudunk neki szorítani négy teljes hét 
szabadságot. És akkor két hónapjuk van a felkészülésre. Ez így megfelelne, Alix? 
-  Nemhogy megfelel, hanem egyenesen csodálatos! - Kevésen múlott, hogy a 
lány nem ugrott a főnöke nyakába. - Köszönöm, Todd. Nem is tudja, milyen hálás 
vagyok, s hogy ez nekem milyen sokat jelent. 
-  Kedvenc munkatársnőmért bármit megteszek. - A férfi kedvesen átölelte Alix 
vállát. - Azt viszont elvárom, hogy cserébe meghívjon a lagziba! 
-  Maguk lesznek a díszvendégek. Úgy értem, maga és Lynette. 
Váratlanul árnyék suhant át Todd arcán. 
-  Jó lenne, ha ketten mehetnénk, de valószínűbb, hogy egyedül velem kell beérniük. Mostanában kialakultak közöttünk bizonyos... feszültségek. 
-  Ó! Hát ezt őszintén sajnálom. De remélem, hogy sikerül mihamarább elsimítani 
a nézeteltéréseket. 
A férfi megrándította a vállát. 
-  Meglátjuk. 
Toddról tudni lehetett, hogy imádja a családját, főként a két fiát. Alix sajnálta is a 
férfit, Lynette-et viszont annál kevésbé. Biztosra vette, hogy az asszony az oka minden 
bajnak. 
Alix azonnal faxolt Róbertnek Prágába, aztán felhívta az édesanyját. 
-  Nagyszerű, kedvesem! - kiáltott fel Mrs. North elragadtatottan. - Melyik napot 
válasszuk? 
-  Még nem beszéltem Róberttel. 
-  Az esküvő előtt biztosan szeretne pihenéssel tölteni egypár napot. Én a tizedikét 
javaslom. Akkor három hetetek marad a nászútra. 
-  Jól hangzik, de mindenképpen egyeztetnem kell Róberttel. 
-  Miért? Elvégre szabad kezet adott neked -jegyezte meg az édesanyja. 
-  Igen, de... 
-  Semmi de! Megállapodtunk június tizedikében, és kész! 
Alix azért a biztonság kedvéért még egy faxot küldött Prágába: Június tizedikére 
beszéltük meg. Jó lesz? Alix. 
Róbert azonban továbbra sem hívta fel. Három napig kellett várni a válaszára, s 
akkor is csak egy faxot küldött, de régimódi táviratnak is beillett volna: Június tizedike rendben. Róbert. 
A lány vegyes érzelmekkel nézegette a szófukar üzenetet, s azzal magyarázta, 
hogy vőlegénye nyilván nem akar ennél bizalmasabb levelet küldeni az irodába, ahol 
bárki elolvashatja a faxból előkígyózó leveleket. 
Alix kapta magát, s egy emelettel lejjebb meglátogatta Kathyt. Barátnője már egy 
éve férjhez ment. Úgy ismerkedtek össze, hogy a teniszpályán egyszer véletlenül telibe talált valakit egy jó erősen megnyesett, ám rosszul célzott labdával. 
-  Elég hamar visszanyerte az eszméletét, akkor viszont azonnal belém esett 
mondogatta vidáman Kathy, és mindannyiszor jót nevetett a történeten. 
-  Szia, Kathy! - üdvözölte Alix. - Ráérsz az ebédszünetben? 
-  Sajnálom, de nem. Vásárolnom kell. Egy barátunk nálunk vacsorázik, és elhozza az új barátnőjét is. - Kathy gyanakodva összeráncolta a homlokát. - Mi az? Valami 
baj van? 
-  Nem. És június tizedikén ráértek? 
Kathy elővette a naptárát. 
-  A naptár szerint ráérünk. Miért? - Hirtelen elhallgatott, és felcsillant a szeme. 
Csak nem... Csak nem tartjátok meg végre a lakodalmat? 
Alix ragyogott a boldogságtól, miközben némán bólintott. Máris jobban érezte 
magát. 
-  Óriási! Természetesen ott leszünk. A világ minden kincséért sem maradnék le 
az esküvődről. 
Alix ettől kezdve igyekezett kiverni a fejéből a baljós előérzeteket, és roppant 
izgatottan készülődött az esküvőre. Időpontot kértek a canterburyi székesegyházban 
egyházi esketésre, s az azt követő fogadáshoz lefoglaltak egy termet az egyik helybéli 
szállodában. Nagyon nehezen, de sikerült kiválasztani a menyasszonyi ruhát, és a 
nyoszolyólányok számára is megrendelték a tüllös-fodros ruhákat. Alix édesanyjának 
egyik barátnője vállalta, hogy megsüli a tortát, a csokrok és a virágdíszek elkészítésére 
pedig egy ügyes kezű virágkötőt szerződtettek. 
Alixnak szinte alig maradt valami feladat, mert az édesanyja és Joanne néni mindent kézben tartott. A véleményét is kizárólag akkor kérték ki, ha igazán lényeges 
dologban kellett dönteni. 
Róbert nemsokára hazatért Prágából, de ismét csupán egy-két napot töltött Kentben. Épp csak összecsomagolt, s a barátaival máris indult Skóciába vitorlázni. 
-  Alighanem ez lesz az utolsó alkalom - közölte a menyasszonyával, mielőtt ismét elutazott. 
-  Ezt hogy érted? - kérdezte a lány. 
-  Ha házasok leszünk, együtt fogjuk tölteni a szabad időnket. Úgyhogy agglegényként ez az utolsó nyaralásom. 
Róbert igyekezett könnyedén és viccesen beszélni, de érezni lehetett, hogy nehezen mond le az efféle mulatságokról, s nem igazán lelkesíti a gondolat, hogy kevéske 
szabad idejét a feleségével kell majd töltenie. A lány ekkor el is határozta, hogy belőle 
nem lesz házisárkány, s az esküvő után gondja lesz arra, hogy a férje ápolja a kapcsolatot régi barátaival. Benne ugyan fel sem vetődött, hogy valamelyik barátnőjével is 
találkozhatna, amikor Róbert éppen ráér, de hát a férfiak mások. Az édesapja például 
minden évben egyszer elutazott golfozni a barátaival, köztük Dávid bácsival. 
Miután Róbert hazatért Skócia partjairól, azonnal jelentkezett Toddnál. Alix megtehette volna, de nem követte vőlegényét a főnök szobájába. Az irodában sosem engedett meg magának semmi bizalmaskodást, így most is kint ült a helyén, Weston 
előszobájában. Todd közben behívatta Brendát, s résnyire nyitva maradt az ajtó. Alix 
világosan hallotta, amint Róbert panaszos hangon ezt mondja: 
-  Azt tudod, hogy nagyon dühös vagyok rád, Todd! Illett volna megkérdezned, 
mielőtt elveszed tőlem ezt a munkát. Nagyon jól tudod, mi minden múlik azon, hogy 
sikerül-e megvetni a lábunkat ezen az új területen. Késhegyre menő küzdelem folyik 
a versenytársak között, és nem mindegy... 
Brenda közben kijött, s becsukta maga mögött az ajtót, de Alix így is eleget hallott. 
Tudta, hogy a litvániai munkáról beszélnek, amelyet Todd azért vett ki Róbert kezéből, hogy júniusban legyen néhány szabad hetük a nászútra. A lány megbántva érezte 
magát, bár nem volt újdonság számára, hogy Róbert életében a munka játssza a főszerepet. Ahhoz viszont már késő volt, hogy elhalasszák az esküvőt. 
Másnap a férfi Új-Zélandra repült egy hónapra. Elutazása előtt az édesanyja méretet vett róla az öltönyhöz, és nagy nehezen azt is kiszedte belőle, kit szeretne tanúnak 
az esküvőre. Ez volt minden, amivel a vőlegény hozzájárulhatott az előkészületekhez. 
A következő négy hétben Alix számára az idő hol csigatempóban vánszorgott, hol 
meg szédítő iramban repült. Todd majdnem végig Angliában tartózkodott, és házassága megmentésén fáradozott. Lynette időközben bejelentette, hogy egyáltalán nem 
akar Kanadába költözni. Arra hivatkozott, hogy Angliában született, és ott is a helye. 
Todd viszont nagyon szerette volna, ha a fiai megismerik az ő szülőhazáját is. 
Szemlátomást egyébként nem ez volt az egyetlen nézetkülönbség a házastársak 
között. Azt rebesgették, hogy Lynette szeretőt tart. Alix igyekezett elengedni a füle 
mellett a pletykákat, de egyre gyakrabban kapta azon főnökét, hogy üres tekintettel 
bámul a semmibe. Amikor pedig átadta neki a hivatalos esküvői meghívót, Todd 
zavartan azt motyogta, hogy Lynette valószínűleg nem jön el. 
-  Feltehetően Franciaországba utazik egy időre - magyarázta -, és nem tudom, 
visszajön-e addigra. 
-  Miért nem tart vele? - kérdezte Alix. - Magára is ráférne egy kis lazítás. 
Todd csak a vállát rángatta. 
-  Lehet, hogy nekem kell Litvániába mennem Róbert helyett. 
Róbert aztán hazatért Új-Zélandról, de teljesen beletemetkezett a munkába, és éjt 
nappallá téve a munkaterveken dolgozott. Alix úgy vélte, azért ez a nagy sietség, hogy 
az esküvőre mindennel elkészüljön. 
A hétvégén Barkhamben sem igen találkoztak. A vőlegény öltönyt próbált a szabónál, ajándékokat vásárolt a nyoszolyólányoknak, és az utazási irodában intézkedett, 
hogy minden rendben legyen a nászútra. Alix sem unatkozott. Ki kellett választania 
a menyasszonyi csokrot, aztán az édesanyjával és Joanne nénivel bement Canterbury 
be virágdíszeket rendelni a templomba, és kiválasztani a szállodai fogadáson terítékre 
kerülő ételeket. A lány örült, hogy a két édesanya jó barátnő. Mindenben tökéletesen 
egyetértettek, és egyetlen céljuk volt: hogy a nagy nap tökéletes legyen. 
Miközben odahaza minden remekül alakult, a cégnél gondok támadlik   gn 
Róbert csúcsidő alatt elkészítette a legújabb építkezés munkatervét, de azonnal bejelentette, hogy mégiscsak ő repül Litvániába, nem Todd, és nem is más. 
-  Légy nyugodt, időben visszajövök - veregette meg Alix vállát. 
-  Azt hittem, azért hajtod magad annyira, hogy élvezhesd az esküvő végső előkészületeit. 
Róbert felvonta a szemöldökét. 
-  Elvezni? 
-  Tudod, ilyen egyszer fordul elő az emberrel az életben - felelte a lány kissé éles 
hangon. - Miért ne élvezhetnéd életed egyetlen esküvőjének az előkészítését? 
Mivel épp kettesben voltak a lány irodájában, a férfi megkockáztatott egy röpke 
csókot. 
-  Tudod mit? Akkor élvezd helyettem is! De komolyra fordítva a szót, Szemtelenke, sokkal boldogabb leszek, ha most elugorhatok Vilniusba. Létfontosságú, hogy 
személyesen tárgyaljak az ottani képviselőnkkel, még mielőtt megérkeznek az embereim az építkezés helyszínére. Pár nap az egész. Neked is biztos kellemesebb lesz, ha 
nyugodt lélekkel indulok el a nászútra, nem igaz? 
-  De. Egész biztos - felelte Alix. Mi mást mondhatott volna erre? 
A következő kellemetlenséget Lynette okozta, aki egy szép napon bejelentés nélkül toppant be az irodába. Azelőtt Alix szó nélkül beengedte Toddhoz, de most eszébe 
jutott a szóbeszéd, no meg főnökének egyre szembetűnőbb búskomorsága, és másként 
döntött. Közölte az asszonnyal, hogy várnia kell, mert Todd éppen nem ér rá. Lynette 
erre elhagyta az irodát, de tíz perc sem telt bele, s máris visszajött. 
A titkárnő most is azzal fogadta, hogy sajnos senkit sem engedhet be. Az asszony 
további tíz percet járkált nyugtalanul fel-alá a folyosón, majd se szó, se beszéd berontott a férje irodájába. Todd éppen telefonon beszélt valakivel. 
-  Te mondtad Alixnak, hogy várakoztasson meg? 
Aztán becsapódott az ajtó. A titkárnő hallotta, hogy odabent csúnya veszekedés 
tör ki, de nem értette pontosan, mit beszélnek. Lynette kisvártatva kiviharzott, aztán 
a kijáratnál mégis visszafordult, és odalépett Alix íróasztalához. 
-  Nem megyek el az esküvőjükre - közölte kissé fennhéjázón. 
-  Nem? - Alix meglepetést színlelt. 
-  Nem. Az egész egyébként is csak színjáték. 
Alix most már őszintén meglepődött. 
-  Színjáték? - kérdezte hebegve. 
-  A legteljesebb mértékben. - Lynette megvetően rámeresztette a szemét. - Maga 
kötözni való bolond, drágaságom. Mit gondol, miért halogatta Róbert ennyi ideig az 
esküvőt? Mert a magácska személye a legkevésbé sem érdekli őt. Kizárólag azért 
nősül meg, mivel a cégvezetés csak házasembert hajlandó kinevezni Todd utódjául. 
Azért esett magára a mi kis Robertünk választása, mert mást aligha hitegethetett volna 
éveken át. - Az asszony sátáni hahotára fakadt. - Ha nekem nem hisz, kérdezze meg 
Robertet! Nem szereti magát. Sohasem szerette, és soha nem is fogja szeretni. Maga 
nem több a szemében, mint egy ostoba liba, aki úgy néz fel rá, mint egy istenre. - Még 
egyszer felkacagott, aztán sarkon fordult, és emelt fővel kivonult az irodából. 
5. FEJEZET 
Alix nem a vőlegényét kérdezte meg, hanem Toddot, s őt sem azonnal. 
Eleinte úgy gondolta, Lynette csak meg akarta bosszulni, hogy megvárakoztatták, 
vagy egyszerűen ki akarta adni a dühét. De ahogy tűnődött, egyre több kérdés fogalmazódott meg benne. Lehet, hogy Róbert valóban azért nősül meg, mert másként nem 
veheti át a főnöke helyét? Todd apja régivágású úriember, akiről minden további 
nélkül elképzelhető, hogy efféle feltételeket szab. Bizonyára úgy gondolja, hogy a nős 
férfiak megbízhatóbbak, nem léháskodnak, nem mondanak fel váratlanul, és a külföldi 
tartózkodásaik alatt sem keltenek feltűnést, nem hozzák kínos helyzetbe a céget. 
Ennek ellenére elképzelhetetlennek tűnt, hogy manapság még ilyen megfontolások befolyásolnák egy cég üzletpolitikáját. Bár meg kell mondani, rendkívül gyanús 
mozzanat volt, hogy Róbert eredetileg akkorra tervezte az esküvőt, amikor már megkapta a kinevezést. Mihelyt pedig kiderült, hogy Todd a felesége miatt még Angliában 
marad, Róbert kész lett volna további kerek egy évet várni a házassággal. 
Alixot mindennél jobban foglalkoztatta Lynette-nek az az állítása, hogy Róbert 
nem szereti őt. Ösztöne azonban azt súgta, hogy ez képtelenség. Ha Róbert kizárólag 
az érvényesülése miatt akarna megnősülni, akárki mást választhatna magának. Egy 
ilyen férfiszépségnek minden ujjára akad tíz nő... 
A lány végül erőnek erejével elhessegette magától a kínos gondolatokat. Meglehet, 
Róbert nem ugyanolyan hőfokon viszonozza az érzéseit, és bizonyos, hogy sokkal 
később lobbant szerelemre, mint ő, de vitathatatlanul szereti, és ezt ki is mondta. 
Alixnak eszébe jutott egy régi este. A falujukban sétálgattak, nem sokkal azután, hogy 
eljegyezték egymást. Róbert megcsókolta, és azt mondta, szereti, mert még ártatlan. 
Pontosabban azt szereti benne, hogy ártatlan. 
Korábban egyetlen pillanatig sem törte volna ezen a fejét, de most már tisztán akart 
látni. Kopogtatás nélkül belépett főnöke szobájába. 
-  Igaz, amit hallok? - kérdezte szemrehányón. 
Todd a tenyerébe támasztott fejjel ült, és a váratlan kérdésre csodálkozva felpillantott. 
-  Tessék? 
-  Igaz, hogy Róbert csak akkor veheti át a maga helyét, ha megnősül? 
-  Micsoda? - A férfi a homlokát ráncolta, aztán felegyenesedett, és figyelmesebben szemügyre vette a lány sápadt, felindult arcát. - Ezt meg honnan szedi? - kérdezte 
bizalmatlanul. 
Alix nagyon ideges volt. 
-  A felesége mondta az előbb. Azt állítja, hogy... 
Todd felállt, kijött az asztala mögül, és a lány vállára tette a kezét. 
-  Sajnálom, Alix. Lyn meg én csúnyán összevesztünk. Tombolt, amikor kirohant 
tőlem, és attól tartok, magán töltötte ki a dühét. Ha Brenda ül ott, valószínűleg őt 
pécézi ki. Őszintén sajnálom, de... Tudja, az utóbbi időben bajok vannak a házasságunkkal. 
-  Tudom - vallotta be a lány -, csak... 
-  Alighanem a bíróság előtt kell megharcolnunk azért, hogy melyikünk nevelheti 
a fiúkat - folytatta Todd a vallomást. - Mindent elkövettem, hogy ne így legyen, de 
Lyn nem akar Kanadába menni, és semmiféle köztes megoldásra sem hajlandó. 
-  Nagyon sajnálom - mondta Alix -, ám akkor is tudnom kell, igaz-e, amit állított. 
-  Amit Róbertről mondott? A fene egye meg, a vőlegénye a legalkalmasabb jelölt, 
és ezt maga is tudja. Aki olyan keményen dolgozik a cég érdekében, mint ő, az megérdemli az előléptetést. 
-  Igen, de... 
-  Komolyan elhiszi, hogy nem nevezném ki az utódomnak, csak mert nőtlen? Itt 
üzletről van szó, Alix, az pedig kőkemény világ. - Todd odament a szekrényéhez, és 
töltött magának egy pohár italt. - Nem iszik velem egy kortyot? Úgy látom, magára 
is ráférne egy kis szíverősítő. 
A lány nagyon gyengének érezte magát. Bólintott, és leroskadt az egyik kényelmes 
karosszékbe. 
-  Hogy mondhatott ilyet? - rebegte reszketeg hangon. - Ez az egész... 
-  Micsoda? Mondja csak ki nyugodtan, Alix! Mivel mérgezi a feleségem már 
megint a környezetét? 
A lány még mindig habozott. 
-  Azt állította, hogy Róbert nem szeret engem - bökte ki. - És szerinte soha nem 
is szeretett. 
A férfi most már nem állhatta meg nevetés nélkül. 
-  Hát ez aztán mindennek a teteje! Látja, ez is csak azt bizonyítja, hogy a feleségem össze-vissza fecseg. Mindenki tudja, hogy Róbert bolondul magáért. Nem is 
beszél másról. 
-  Komolyan? - A lány arcán ragyogó mosoly áradt szét. 
-  Igen, de ezt aligha tőlem hallja először. 
Alix még mindig mosolygott. 
-  Igaza van. Tudja, nem könnyű az ilyesmin túltennie magát az embernek. Lynette 
olyan meggyőzően beszélt... 
Todd elgyötörten bólintott. 
-  Lynette mestere az ármánykodásnak. Mindig pontosan tudja, kit mivel sérthet 
meg a legjobban. 
Egy darabig szótlanul kortyolgatták az italt, majd Alix szólalt meg: 
-  Ma este lesz a leánybúcsúm. 
-  Igen, hallottam róla - felelte Todd. - Néhány munkatársnőjét is meghívta, ha 
jól tudom. 
-  így igaz. 
-  Tessék! - A férfi bankjegyet húzott elő a levéltárcájából, és odanyújtotta Alixnak. - Fizessen egy kört a nevemben! 
-  Köszönöm.-Alany a pénzre pillantott.-De hiszen ez rengeteg! 
-  Londonban ünnepelnek? 
-  Igen. 
-  Akkor igya le magát, és felejtse el Lynette-et! 
Alix bizonytalanul felnevetett. 
-  Lehet, hogy ezt fogom tenni. Remélem, kellemes este lesz. 
-  Én is remélem. Kár, hogy Róbert csak későn jön vissza, és nem rendezhet legénybúcsút. Ennek ellenére... 
-  Mit beszél? - vágott a szavába a lány. 
Todd megdöbbent. 
-  Maga... még nem tudja? 
-  Nem! Semmiről sem tudok - felelte Alix szinte kiabálva. - Róbert nem jön meg 
időben, hogy legénybúcsút tartson? 
-  A jelek szerint valami gond támadt Litvániában, és ezt neki kell megoldania. 
Azt hittem, hogy már közölte magával, amikor ma reggel telefonált. 
-  Velem nem beszélt. 
-  Borzalmas volt a vonal, és talán meg is szakadt. Este biztosan felhívja majd 
otthon. 
Alix előreszegte az állát. 
-  Valószínűleg. 
-  Talán jobb is így. - Todd igyekezett megnyugtatni a lányt. - A vőlegény többnyire a sárga földig leissza magát a legénybúcsún, és a menyasszonya szerencsésnek 
mondhatja magát, ha az esküvőig sikerül kijózanítania. 
Alix kínkeservesen elmosolyodott. 
-  Igen, persze. Bizonyára mindent elmond még ma, amikor felhív. Köszönöm az 
italt. Megyek, mert vár a munkám. 
Visszaült a számítógépe elé, de képtelen volt összpontosítani. Mi ez az egész? 
Nemrég még maradéktalanul boldog volt, most meg egy világ omlott össze benne. 
Azért van valami, amibe kapaszkodhat. Teljes szívéből szereti Robertet, aki néhány 
nap múlva feleségül veszi. Miért aggódik hát? Az ördög vigye Lynette-et a hazugságaival együtt! 
Lassanként megnyugodott, s mire a munkatársai átadták a nászajándékokat, már 
a vonásai is kisimultak. Este a leánybúcsún mégis annyit ivott, mint eddig soha még. 
A szesz minden aggodalmát elfeledtette vele, és már csak arra gondolt, hogy hamarosan Róbert felesége lesz. Élvezte, hogy a legtöbb munkatársnője sárga az irigységtől. 
Éjféltájra már olyan állapotba került, hogy Kathy berakta egy taxiba, és Róbert 
londoni lakására szállíttatta. Alix először félve gondolt arra, hogy a férfi megharagszik 
majd, ha ott találja, de aztán eszébe jutott, hogy Róbert még napokig nem jön haza, 
és könnyes arccal elaludt. 
Ezzel a nappal megkezdődött a szabadsága, úgyhogy reggel kialhatta magát, így 
elég későn indult el Londonból hazafelé. A vonaton egyfolytában Lynette járt a fejében. Tudta, hogy csak akkor szabadulhat meg végképp a kétségeitől, ha találkozik 
Róberttel. Igen, csakis akkor nyugszik meg, ha a férfi kimutatja a szerelmét. És erre 
keresni sem lehet jobb alkalmat, mint egy nászéjszaka... 
Otthon aztán nem volt ideje tovább tépelődni. Időközben rengeteg ajándék érkezett, mindet ki kellett csomagolnia, és kisebb elintéznivalók is vártak még rá. Belevetette magát a végső előkészületekbe, és minden figyelmét a közelgő eseményre 
összpontosította. 
Róbert időközben felhívta, elnézést kért a bonyodalmakért, s megígérte, hogy időben hazaér. A lány, más választása nem lévén, jó képet vágott a dologhoz. Nem hozta 
szóba, hogy mit hallott Lynette-től, s még viccesen sem kérdezte meg vőlegényétől, 
hogy szereti-e. 
Az esküvő előtti napon megérkezett két volt főiskolai évfolyamtársnője, a leendő 
két nyoszolyólány, és megjött több rokon meg családi barát is, akik valamennyien a 
szülei házában szálltak meg. Roberteknél is telt ház volt, és a nagyszülei hidegbüfét 
rendeltek a vendégek számára egy közeli étteremben. 
A vőlegényt délutánra várták Londonba, és Alix arra számított, hogy a repülőtérről 
egyenesen hozzájuk megy majd, vagy legalábbis hazatelefonál. A férfi azonban nem 
adott hírt magáról. A lány azt gondolta, hogy bizonyára sürgős intéznivalói akadtak, 
s este az étteremben úgyis találkoznak. 
Kinyitotta a szekrényét, hogy megfelelő ruhát válasszon a vacsorához, és izgatottan végigpillantott a nászútra vásárolt holmijain. Róbert nem árulta el, hová utaznak. 
Mindössze annyit mondott, hogy az első napokban Angliában maradnak, kipihenik 
az esküvő fáradalmait, aztán pedig egy különleges helyre repülnek. Alix a Seychelleszigetekre gyanakodott, mert egyszer tett már rá célzást, hogy oda szívesen elmenne. 
Abban állapodtak meg, hogy édesanyja majd becsomagolja a bőröndöt, hogy útban a 
repülőtérre beugorhassanak érte. 
Alix az egyik új ruhája mellett döntött, amelyről tudta, hogy nagyon tetszik 
Róbertnek, mert remekül illett a kék szeméhez. Gondosan még szebbre varázsolta 
magát, és a szüleivel együtt korán elindult az étterembe, hogy fogadhassa a vendégeket. 
Róbert szülei elkéstek, ami egyáltalán nem voltjellemző rájuk. Joanne néni mosolygott, de látszott, hogy aggasztja valami. 
- Róbert telefonált, kedvesem, Vilniusból - mesélte kissé kifulladva. - Később 
ér haza, de aggodalomra nincs okod. A gépe nem szállhat fel, és a jelek szerint másik 
reptérről kell indulnia. 
Alix szeme villámokat szórt, és ökölbe szorult a keze, de hamar mosolyt erőltetett 
magára. 
-  Igazán kár! Ezek szerint nélküle kell elkezdenünk. 
Amikor azonban a férfi még másnap réggel sem érkezett meg, már-már attól lehetett tartani, hogy az esküvőt is nélküle lesznek kénytelenek elkezdeni. 
Alix korán ébredt, s azonnal kipattant az ágyból, hogy megnézze, kegyes-e hozzájuk az időjárás. Elégedetten nyugtázta, hogy egyetlen felhő sincs az égen. A következő gondolata Róbert volt. Átnézett a szomszédba, és megkönnyebbülten látta, hogy 
a vőlegénye szobájában ki van billentve az ablak. Mivel a férfi mindig nyitott ablaknál 
aludt, ez azt jelentette, hogy megjött. 
Voltaképpen korán volt még ahhoz, hogy felkeljen, de Alix nem tudott már elaludni. Kétségbeesetten vágyott rá, hogy láthassa Robertet, és legalább néhány röpke percet kettesben tölthessen vele, mert még mindig kétségek gyötörték. 
Melegítőbe bújt, és lábujjhegyen leosont a lépcsőn. Mezítláb keresztülvágott a 
kerten, átment a szomszédba, és egy kaviccsal megdobta vőlegénye ablakát. Semmi 
sem történt. Alix arra gondolt, hogy a férfi talán nagyon későn ért haza, és mélyen 
alszik. Néhány kisebb követ is felhajított, mire végre széthúzták a függönyt, és kinyílt 
az ablak. De nem Robertjelent meg odafent, hanem a nagyapja. 
Alix elképedve nézett fel rá. Ezek szerint nem a vőlegény, hanem a nagyszülei 
alszanak a szobában. 
-  Sajnálom - mondta csendesen, hogy legalább Róbert nagyanyját ne ébreszsze fel. 
Az öregúr jelbeszéddel értésére adta, hogy mindjárt lemegy hozzá. 
-  Sajnálom - ismételgette a lány, amint az öregúr megjelent a hátsó ajtónál. 
Én... Róberttel akartam beszélni. 
-  Igen, persze. - Az idős Mr. Stirling behúzta Alixot a konyhába. - Most mi 
alszunk a szobájában. Róbertnek a varrószobában ágyaztunk meg. 
-  Szóval megjött? - derült fel a lány arca. - Mikor érkezett? 
-  Kérsz egy csésze teát? - A férfi megemelte a kannát. 
-  Köszönöm, nem. - A lány figyelmesen vizsgálgatta a nagyapa arcát. - Ugye 
itt van? 
Az idős úr a fejét csóválta. 
-  Éppen most néztem meg. Az ágya üres, és szemlátomást nem is aludtak benne. 
-  Jaj, ne! 
-  Ne veszítsd el a fejed! Dávid kiment érte a repülőtérre, hogy hamarabb itt legyen. Róbert kocsijáért később is elmehetünk. 
-  Ezek szerint jelentkezett nálatok? 
-  Igen, telefonált. Kevéssel azelőtt, hogy felszállt a gépe. 
-  Ez mikor volt? 
-  Pontosan nem tudom. Mindenesetre már úton van. 
Alix nem volt biztos benne, hogy Stirling nagyapa igazat mond. Könnyen lehet, 
hogy csupán megnyugtatásnak szánta szavait. Szomorúan nézett az öregúrra. Mint a 
család valamennyi férfitagja, ő is feltűnően magasra nőtt, és sűrű hajával élemedett 
kora ellenére is nagyon jól festett. Vajon Róbert is így öregszik majd meg? - futott át 
a lány agyán. 
Aztán hirtelen megrázta magát. 
-  Akkor én inkább hazamegyek. 
-  Az lesz a legjobb - vélekedett Mr. Stirling. - Próbálj még aludni egy keveset! 
-  írnál Róbertnek egy cédulát, hogy hívjon fel, amint megjött? 
-  Persze. Most pedig irány az ágyikó! 
Alix engedelmesen visszafeküdt, de nem jött álom a szemére. Egyre várta, hogy 
megszólaljon a telefon. Fél kilenckor édesanyja kopogtatott be hozzá, s tálcán hozta 
neki a reggelit. 
-  Úgy gondolom, ma szívesen reggeliznél ágyban, kincsem - mondta. - A konyhában ugyanis teljes a zűrzavar. 
-  Róbert még nincs itthon - felelte a lány színtelen hangon. 
-  Tudom, kedvesem. Joanne itt járt az imént. Azt mondja, most már minden pillanatban várható - tette hozzá az asszony vidáman. - Nincs okod aggodalomra. Az 
esküvőig még van néhány óránk. Egyél, aztán indulunk a fodrászhoz. -Megszorította 
a gyermeke kezét. - Róbert sosem hagyna cserben. Le kell mennem, hogy gondoskodjam a vendégeinkről. ígérd meg, hogy az utolsó morzsáig mindent megeszel! 
Alix mosolyt erőltetett magára. 
-  ígérem. 
Reggeli után lezuhanyozott, felöltözött, és lement a földszintre. Róbert még mindig sehol sem volt. Még akkor sem érkezett róla hír, amikor hazaértek a fodrásztól. 
Alix idegesen bevonult a szobájába, és öltözködni kezdett. Tizenegy felé járt az idő, 
tehát még bő két órája volt az esküvőig. Többször benéztek hozzá a nyoszolyólányok, 
és az édesanyja is be-bekukkantott. Utoljára azért, hogy feltűzze rá a fátyolt. 
-  Tégy fel egy láncot, drágám! Róbert úgy tervezte, hogy... - Az asszony elhallgatott, és az ajkába harapott. 
-  Felveszem azt a gyöngysort, amelyiket tőletek kaptam a tizennyolcadik születésnapomra. - Alix gépiesen, szinte közönyösen vette elő az ékszert. - Bekapcsolod? 
-  Igen, hogyne. - Édesanyja a nyakába akasztotta a láncot, és helyére igazította 
a fátylat. - Gyönyörű vagy, drágám. Büszke vagyok rád. 
Ugyanezt mondta az édesapja, amikor Alix lement, hogy a szüleivel és a koszorúslányokkal együtt fényképet készítsenek róla. A mama állandóan az órát leste. 
-  Megjött a kocsi - közölte kis idő múlva. - Mit csináljunk? 
-  Természetesen az eredeti tervhez tartjuk magunkat - felelte a papa. Még mondani akart valamit, de ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A férfi felkapta a 
kagylót, s néhány pillanat alatt eltűnt arcáról a feszültség. - Róbert az! - jelentette 
diadalmasan. - Angliában van. Veled akar beszélni - nyújtotta Alix felé a kagylói 
A lány habozott. 
-  Mondd azt, hogy nem érek rá! - sziszegte, és dacosan dobbantott egyet. 
Édesapja megütközve nézett rá. 
-  Sajnálom, de éppen nem tud a telefonhoz jönni - közölte némi habozás után 
Róberttel. - Azt üzeni, hogy a templomban találkoztok. - Letette a kagylót, és sietve 
tájékoztatta a családot: - A repülőtéren van, és helikoptert bérel. Egyenesen Canterburybe repül. A sekrestyében öltözik át. 
Miközben a bérelt Rolls-Royce Canterbury felé suhant velük, North papa hiába 
igyekezett Alixot jobb kedvre deríteni. Mire azonban a templomhoz értek, a lány 
némileg megenyhült, mert ezernyi mentséget talált Róbert számára. Apja karján érkezett meg a templomba, s mikor az oltár előtt megpillantotta sugárzóan mosolygó 
vőlegényét, egy csapásra mindent megbocsátott. Róbert megérkezett, itt van, és semmi más nem számít! 
Ettől a perctől fogva már minden úgy zajlott, ahogy Alix megálmodta. Az esketési 
szertartás után rövid időre kettesben maradtak a sekrestyében. Róbert gyengéden megcsókolta mátkáját. 
-  Ugye azt hitted, hogy nem érkezem meg időben? - kérdezte, miután szétváltak. - Eget-földet megmozgattam, hogy el ne késsem. Sajnálom, hogy ezt itt nem 
adhattam oda korábban. Szeretném, ha most rögtön felvennéd. - Gyönyörűséges 
aranymedált húzott elő egy dobozkából. Ragaszkodott ahhoz, hogy Alix levegye a 
gyöngysort, és az ő ajándékát viselje helyette. 
-  Nagyon szép vagy, Szemtelenke. 
-  Te is - felelte a lány, s őszinte csodálat villant fel a tekintetében. A férfi valóban 
lélegzetelállítóan mutatott a jól szabott frakkban. 
Róbert felnevetett, és még egyszer megcsókolta a fehér menyasszonyt. Aztán belekarolt, és kivezette a templomból. 
A fogadás remekül sikerült. Alix, minden percét maradéktalanul élvezte. Végre 
bemutathatta Robertet a volt iskolatársnőinek, és láthatóan a vendégek is kitűnően 
érezték magukat. 
Utána hazamentek, hogy átöltözzenek, és magukhoz vegyék a csomagjukat. A két 
édesanya elsírta magát meghatottságában, és Alix is hevesen küzdött a könnyeivel, 
mikor elérkezett a búcsú ideje. 
Róbert lakosztályt vett ki egy vidéki szállodában. Ott fejedelmien megvacsoráztak, majd visszavonultak. Alix kissé feszült és ideges volt, de aztán ivott egy kevés 
pezsgőt, s mindjárt jobban érezte magát. Róbert nagyon gyengéden, lassú és izgató 
mozdulatokkal látott neki a szűzlány levetkőztetéséhez. Alix ekkor bánta meg csak 
igazán elhamarkodott csábítási kísérletét. Sajnálta, hogy a férje nem most látja először 
meztelenül. 
-  Te nem vetkőzöl le? - kérdezte elfogódottan, amikor már ruhátlanul állt Róbert 
előtt. 
Reszkető kézzel elkezdte kigombolni a férfi ingét, de abbahagyta, mert megint 
csókban forrt össze az ajkuk. Róbert végül felnevetett, és saját maga szabadult meg a 
ruháitól. 
Alix megborzongott és elpirult, amikor magán érezte a férfi tekintetét. Róbert ölbe 
kapta, és átvitte a hálószobába. 
-  Édes kis Alixom! - suttogta. - Olyan hamvas vagy, és olyan ártatlan! Nem is 
tudod, mennyit ábrándoztam arról a pillanatról, amikor végre megmutathatom neked, 
hogy milyen szép az, ha egy férfi és egy nő igazán szereti egymást. 
Ajka és keze egyszerre derítette fel a lány testét. Alix lassan ellazult, és minden 
félelme elpárolgott. Sóváran a férfihoz simult, és a szemébe nézett. 
Róbert szembogara mélyfekete volt a vágytól, amikor végre belehatolt. A lány 
halkan felsikoltott, de az első pillanatban érzett apró fájdalom helyét vad és egyre 
fékezhetetlenebb vágy vette át. Alix rövidesen érezte, hogy nem bírja tovább, s a 
gyönyörtől vonagló testtel elérte a kéj tetőfokát - alig néhány másodperccel a férfi 
előtt. 
-  Boldog vagy, Szemtelenke? - kérdezte Róbert, amikor már édesdeden elernyedve és szorosan összesimulva feküdtek egymás mellett. 
-  Igen, nagyon. Nem gondoltam, hogy ez ilyen szép. Te már sokszor... ez már 
sokszor megesett veled? 
A férfi jót nevetett a kérdésen, de nem válaszolt. 
-  Igyál még egy kis pezsgőt! Hol a poharad? 
Alix engedelmesen belekortyolt a gyöngyöző italba, Róbert viszont egy hajtásra 
kiitta, és máris újra töltött magának. Fáradtnak látszott, amiben nem volt semmi meglepő, elvégre az elmúlt huszonnégy órában alig aludt valamit. Ennek ellenére még 
egyszer szeretkeztek, aztán a férfi szinte azonnal elaludt. A második alkalmat a lány 
még szebbnek találta. 
Róbert karjában szenderedett el, pontosan úgy, ahogyan előre elképzelte. Később 
egyszer felébredt, és úgy érezte, senki emberfia nem lehetne ennél boldogabb. Sokáig 
feküdt mozdulatlanul, és imádott férje egyenletes légzését figyelte. Ez végtelenül 
megnyugtatta, s rövidesen újra elaludt. 
Mire legközelebb kinyitotta a szemét, már kivilágosodott. Az ágy üres volt mellette, Alix felkelt hát, köntösbe bújt, és átment a lakosztály nappalijába. 
Róbert ott ült, és telefonált. 
-  Tudod, hogy szívósnak kell lennetek, mint a buldognak! -mondta éppen valakinek. Érezhetően elég izgatott volt. - Feltétlenül meg kell szerezni az opciót... - A 
férfi ekkor észrevette a lányt. - Most be kell fejeznem - szólt bele a telefonba. 
Végszükség esetére megadom a számom. - Bemondta a szálloda telefonszámát, aztán 
letette a kagylót. - Szervusz, Szemtelenke! Remélem, nem én ébresztettelek fel. 
-  Nem. Meg akartam nézni, hová tűntél. Kivel beszéltél? 
-  Egy emberemmel, aki már Vilniusban van. 
-  Még a nászéjszakádon is a munkára kell gondolnod? - kérdezte Alix kissé megbántódva. 
-  Értesíteni akartam őket, hogy szerencsésen megérkeztem - csitítgatta a férfi. 
Aggódtak, hogy esetleg lekésem az esküvőmet. Gyere ide! - tette hozzá mosolyogva, 
és kinyújtotta a karját. 
A lány egyetlen szót sem hitt el az egészből, de azért engedelmesen odalépett. 
-  Édes kis Alixom! - suttogta Róbert gyengéden. 
-  Nem akarom elhinni, hogy összeházasodtunk. 
-  Én sem - nevetett a férfi. - Mivel azonban férj vagyok, teljesítenem kell a 
házastársi kötelességeimet. 
-  Nevezetesen? 
-  Ezt itt például. - Megoldotta az övet Alixon, benyúlt a köntöse alá, és a hasáról 
néhány rutinos mozdulattal átkalandozott a mellbimbókra. Közben mohón megcsókolták egymást. 
Újra szeretkeztek, és amikor másodszor is felébredtek, tízet mutatott az óra. Róbert 
eldöntötte, hogy az ágyban reggeliznek, utána elmennek sétálni, valahol egy sörözőben megebédelnek, majd visszatérnek a szállodába. így is történt. 
-  Nem felejtettem el, hogy egyszer belopóztál utánam a zuhany alá - ugratta a 
férfi Alixot. 
Nagyot nevettek, játékosan levetkőztették egymást, beálltak a kádba, és újabb 
szenvedélyes szeretkezés következett. 
Aztán megszárítkoztak, és lehevertek. Alix kicsit szégyellte magát így, meztelenül, ezért inkább hasra fordult, és a könyökére támaszkodott. A férfi éppen lehunyta 
a szemét, úgyhogy szégyenkezés nélkül szemügyre vehette. Azonnal elfogta a vágy, 
hogy felderítse az izmos testet. Lassan megsimogatta erős karját, aztán a mellkasát, 
kemény hasát és combját. Amikor észrevette, hogy kedveskedése milyen hatást ér el, 
visszafojtotta a lélegzetét. 
-  Te kis telhetetlen! - mormolta kéjesen a férfi, de a szemét nem nyitotta ki. 
Gyéreidé! 
Magára húzta a lányt, hogy szavak nélkül adja értésére, mire is gondolt. Még csak 
négyszer szeretkeztek, de Alix már tudta, mit jelent szeretni, kielégülésre lelni, és 
kielégíteni azt, akit szeretünk. 
Ezúttal olyan szép volt együtt, hogy a lány a messzi távolból vélte csak hallani a 
csörgést, és akkor sem volt biztos benne, hogy nem lett-e érzéki csalódás áldozata. 
Róbert ekkor szitkozódni kezdett, és Alix rádöbbent, hogy valóban megszólalt a telefon. 
-  Hagyd, hadd csörögjön! - zihálta, de a férfi kibújt alóla, és a kagylóért nyúlt. 
A lány kővé dermedt. Nem akart hinni a szemének. Az első döbbenetet követően 
féktelen düh hatalmasodott el rajta, és megpróbálta kitépni Róbert kezéből a telefonkagylót. Ő azonban átvette a jobbjába, és erősen megmarkolta Alix csuklóját. 
-  Alix, kérlek! Rendkívüli helyzetről van szó. Most... 
Mielőtt befejezhette volna a mondatot, a lány felugrott az ágyról, és kiszaladt a 
fürdőszobába. Magára zárta az ajtót, s teleengedte a kádat. Amikor végre elnyúlt a 
forró vízben, megeredtek a könnyei. Ez az átkozott munka annyira fontos Róbertnek, 
hogy képes szeretkezés közben felállni és telefonálgatni. Ráadásul a mézesheteik első 
napján! Pedig úgy tűnt, hogy ő is élvezi az együttlétet... 
A lányban ismét felébredtek a kételyek. Azóta, hogy az oltár előtt megpillantotta 
Robertet, igyekezett elhitetni magával, hogy minden a legnagyobb rendben. Bár ez 
nem sikerült, mégsem akarta számonkéréssel és faggatózással elrontani a mézesheteket. És tessék, most épp Róbert rontotta el a dolgot, méghozzá rögtön az első reggelen! 
Tíz hosszú perc telt el, mire Róbert bekopogott a fürdőszobába. 
-  Alix? Alix, nyisd ki az ajtót! - Nem érkezett válasz. - Ugyan már, ne butáskodj! 
-  A kádban fekszem - felelte Alix jeges hangon. 
-  Éppen azért kell beengedned! Meg akarom mosni a hátad. 
Egy ilyen hátmosás nyilván szeretkezésbe torkollna. De minek? Együttlétük már 
sosem lesz olyan, amilyen a reggeli telefonhívás előtt volt. 
-  Köszönöm, de elérem a hátam - felelte. 
-  Ugyan már! Ne gyerekeskedj! Nyisd ki az ajtót! 
Alix ettől csak még jobban feldühödött. Lehet, hogy Róbert még mindig gyereknek 
tartja? 
-  Menj a pokolba! - kiáltotta. 
A férfi nem szólt hozzá többet, abbahagyta a, dörömbölést is. Alix nem igazán 
tudta, hogy örüljön vagy szomorkodjék. Egy darabig elüldögélt még a kádban, majd 
megtörülközött, megszárította a haját, és kifestette magát. Elérkezett a kínos pillanat, 
amikor is kénytelen volt visszatérni a hálószobába. 
A nappali ajtajának résén jól látta, hogy Róbert időközben felöltözött, és az íróasztalnál ülve papírjaiba temetkezett. Ezek szerint még ide is magával hozta a hivatalos aktákat! Alix egy ideig kelletlenül nézte, aztán a ruhásszekrényhez lépett, hogy 
kivegye a ruháit. 
A férfi nyilván meghallotta a neszezését, mert odajött az ajtóhoz, és a félfának 
vetette a hátát. 
-  Na? Megnyugodtál? - A lány eleresztette a füle mellett a kérdést, és felvette a 
bugyiját. Amikor bekapcsolta a melltartót, Róbert odalépett hozzá. - Majd én bekapcsolom. 
-  Egyedül is elboldogulok vele - vetette oda Alix hűvösen, és elhátrált. 
A férfi azonban gyorsabbnak bizonyult, a lány háta mögé került, és ügyesen bekattintotta a finoman záródó csatot. Közben nem mulasztotta el kéjes mozdulattal 
megigazítani felesége keblén a csipkés kosárkát. 
Alix ettől még idegesebb lett. A férfi ügyessége arra utalt, hogy jó néhány melltartóval volt már dolga. Micsoda pimasz tolakodás! - dohogott magában a lány. 
Róbert közben még a derekát is átkarolta, és csókot lehelt a nyakába. 
-  Csodaszép a tested, Szemtelenke! 
Alix kiszabadította magát az ölelésből. 
-  Nem szeretnélek feltartani a munkában. 
A férfi összeráncolta a homlokát. 
-  Gyerekes vagy. A beosztottaim elvárják, hogy megfelelően ellássam őket utasításokkal. A litvániai munka épp döntő szakaszába lépett. 
-  Komolyan? Ezért késtél el majdnem az esküvőről? Szinte hihetetlen, hogy 
egyáltalán sikerült elszakadnod a munkádtól! Az a te igazi szerelmed! Már nem is 
tudom, elhiggyem-e, hogy a repülő hibásodott meg. Lehet, hogy csak te találtad ki, 
mert ürügyet kerestél, hogy egy nappal tovább maradhass. Én meg itt reszkettem az 
idegességtől! Az ellenségemnek sem kívánom, hogy végigcsinálja azt, amit én! 
Róbert összeszorította a száját, és csak nagy sokára szólalt meg: 
-  Elismerem, hogy ha rajtam múlik, akkor nem most tartjuk meg az esküvőt. De 
ti kaptátok magatokat, és összeesküdtetek ellenem. Kész tények elé állítottatok. Pedig 
ez a munka rendkívül sokat számít nekem. És a cégnek is. De volt-e más választásom? 
Nem várhatod el tőlem, hogy egyik pillanatról a másikra töröljem ki az agyamból 
mindazt, ami ennyire fontos nekem! Hiszen folyton csak ez jár az agyamban! Az én 
felelősségem, hogy mi történik Litvániában! Munka nélkül elképzelhetetlen az 
életem. 
-  Hát ezt most már én is tudom. Amiként azt is, hogy nekem legfeljebb a második 
hely jut az életedben. 
-  Nem igaz. A feleségem vagy, és téged illet meg az első hely. - Róbert átfogta 
Alix csuklóját, és maga felé fordította újdonsült asszonyát. - Sajnálom, Szemtelenke 
suttogta, és megcsókolta a nyakát. - Tudom, hogy a telefon nem is szólalhatott volna 
meg rosszabb időpontban. Nagyon szép volt, amit éppen csináltunk. 
Ezzel harapdálni kezdte a lány fülcimpáját. Alix kéjesen felsóhajtott, és lehunyta 
a szemét. 
-  Ezt meg kell ismételnünk - suttogta a férfi. - Méghozzá este, amikor senki sem 
zavarhat bennünket. Jó? Szorgalmas tanítvány vagy, és én sok mindent szeretnék még 
megmutatni. 
-  Szeretsz? - szegezte neki Alix váratlanul a kérdést. 
A férfi csendesen felnevetett. 
-  Elvégre feleségül vettelek, Szemtelenke. 
Alixnak nem tetszett a kitérő válasz. Újult erővel kezdték mardosni a kétségek. 
Hiába, Lynette megjegyzései termékeny talajra találtak! Erőnek erejével kitépte magát Róbert karjából. 
-  Éhes vagyok. Hol vacsorázunk? 
-  A szállodában. Nem hiszem, hogy vasárnap este sok étterem lenne nyitva errefelé. - A férfi elmosolyodott. - Látod, azt is mindig szerettem benned, hogy ilyen jó 
az étvágyad. Nem szoktál kényeskedni az asztalnál! - Ezzel lovagiasan meghajolt, s 
közben elegáns mozdulattal apró csókot lehelt Alix kezére. - Haragszol még rám, 
Szemtelenke? 
Alix kényszeredetten elmosolyodott. Nem látta értelmét, hogy tovább fokozza a 
feszültséget. 
-  Nem, dehogy. Mikor eszünk? 
-  Látod, így már sokkal jobban tetszel nekem -jegyezte meg Róbert leheletnyit 
leereszkedően, és megsimogatta felesége állát. - Bemehetek a fürdőszobába? Szívesen megborotválkoznék. Nem venném a lelkemre, ha összeszurkálnám azt a hamvas 
finom bőrödet. 
Miután eltüntette a borostáit és átöltözött, lementek az étterembe. A férfi újfent 
pezsgőt rendelt. 
-  Micsoda dőzsölés! -jegyezte meg Alix. 
-  Miért? Elvégre az ember egyszer megy nászútra az életben. Elhatároztam, hogy 
mostantól fogva kizárólag pezsgőt iszunk. - Róbert kisfiúsán somolygott. - Ha az én 
elbűvölő kis feleségemről van szó, akkor nekem semmi sem drága. 
Sem a pezsgő, sem a férfi mézes-mázos udvarlása nem szállt Alix fejébe. Ennek 
ellenére igyekezett vidámnak mutatkozni, mert még mindig szerette Robertet. A férfi 
egész este szokatlanul kedvesen és figyelmesen viselkedett. Nem telt bele sok idő, s 
már szívből kacagtak mind a ketten. Alix el is bizonytalanodott. Lehet, hogy nem 
kellett volna ennyire felháborodnia? Róbert jó formában volt, s értett hozzá, hogyan 
kell levenni egy nőt a lábáról. 
-  Minden áldozatra kész vagyok - fuvolázta -, és az én édes feleségem mégis 
elküld a pokolba? Ezért ki kellene porolnom a fenekedet. 
A férfi kéjsóvár tekintete csak úgy sütötte a lány bőrét. Ő maga is egyre hevesebb 
izgalomba jött, s alig várta, hogy ismét bebújhasson az ágyba, s felkínálja magát. 
Róbert arcán látszott, hogy úgy olvas Alix gondolataiban, mintha nyitott könyvet 
tettek volna elé. Ajkához emelte a fiatalasszony kezét, és gyengéden végigcsókolta 
ujjbegyeit. 
Ebben a pillanatban egy pincér lépett az asztalukhoz. Alix zavartan elvörösödve 
hátrébb húzódott. Róbert elengedte a kezét, és felnézett. 
-  Telefonon keresik, uram -jelentette a felszolgáló. 
-  Köszönöm. Kérem, kapcsolják a hívást a lakosztályomba - felelte a férfi, és 
visszafordult a feleségéhez. - Ne félj, nem Litvániából hívnak. Megkértem apámat, 
hogy nézzen utána, mikor indul pontosan a gépünk. Abban maradtunk, hogy kijön 
velünk a reptérre, és aztán elviszi a kocsimat a szerelőhöz. - Róbert felállt. - Egy 
pillanat, máris itt vagyok újra, drágám! 
Várakozás közben Alixnak egyszerre csak eszébe jutott, hogy Dávid bácsi kihozhatná a repülőtérre az időközben elkészült esküvői fényképeket. Gyorsan felsietett hát 
Róbert után a lakosztályukba. A hálószoba felől lépett be. Nem gyújtott villanyt, mert 
fölösleges lett volna, ám mentében hirtelen megtorpant, mert a nyitott ajtón át megütötte a fülét Róbert hangja: 
-  Nincs más választásunk. Ez az egyetlen megoldás-mondta a férfi a telefonba. 
Vissza kell mennem, hogy kézbe vegyem az ügyet... Igen, tudom, ez azt jelenti, hogy 
néhány napra meg kell szakítanom a nászutat... Hát most mit csináljak? Majd megoldom. De ma este még biztosan nem indulhatok el... Képtelenség. Holnap talán 
sikerül elszabadulnom. A holnapután még valószínűbb. Bízhatsz benne, hogy megoldom. Tudod, hogy ez a munka a szívügyem. Ha a fene fenét eszik, akkor is megcsinálom! 
Ezzel elbúcsúzott, letette a kagylót, és megfordult. Alix ebben a pillanatban lépett 
be a nappaliba. Hamuszürke volt az arca. 
-  Nem engedlek el. 
Róbert arckifejezése megkeményedett. 
-  Sajnálom, de nincs más választásom. Vissza kell mennem Vilniusba. Mindössze... 
-  Hogy jut eszedbe, hogy faképnél hagyj a mézesheteink alatt? - kiáltott fel Alix. 
A férfi felállt a fotelból, és odament hozzá. 
-  Tudom, mennyire nehéz ez neked, de csupán néhány napról van szó... Aztán 
már csak a tiéd leszek. ígérem, hogy... 
Át akarta ölelni, de Alix elhátrált. 
-  Nem! Ne érj hozzám! - suttogta rekedten, sötéten villogó szemmel. - Nyugodtan elmehetsz. De arra ne számíts, hogy megvárlak! Ha most elhagysz, a házasságunktól is köszönj el! 
6. FEJEZET 
Alix életében nem gondolt még ennyire komolyan semmit, Róbert mégis kinevette, s erőteljesen megmarkolta a karját. 
-  Engem legalább annyira bosszant ez az ügy, mint téged, de értsd meg, hogy nem 
tehetek mást! Holnap elviszlek Barkhambe, és csak ámulsz majd, hogy milyen hamar 
megjövök. 
-  Engem akkor már nem találsz ott-jegyezte meg fagyosan a lány. 
Róbert a homlokát ráncolta. 
-  Nem szándékosan csinálom, Alix. Ha nem vetted volna rá Toddot, hogy adja át 
másnak ezt a munkát... 
-  Nem én vettem rá - vágott közbe Alix. - Az ő ötlete volt. Arról volt szó, hogy 
ő megy el helyetted Litvániába. Ő ugyanis azt hitte, hogy meg akarsz nősülni, és 
nászútra szeretnél menni. Mint ahogy én is ezt hittem. De a jelek szerint mindketten 
tévedtünk. 
-  Természetesen meg akartam házasodni - emelte meg a hangját Róbert. 
-  Hát persze hogy meg akartál házasodni! De miért? Nem lehet, hogy csak azért, 
mert másként nem kapod meg Todd állását? 
Alix hosszú másodpercekig farkasszemet nézett a döbbent férfival, s érezte, hogy 
ezek voltak azok a történelmi pillanatok, amikor valami nagyon fontos meghalt a 
lelkében: az ártatlanság és a szerelembe vetett hit. 
-  Ostobaság! - horkant fel Róbert, s közben zavartan pislogott. - Hogy jut ilyesmi 
eszedbe? 
Az ifjú feleség válasz helyett kiszabadította a karját, és átment a hálószobába. 
Előhúzta a férje bőröndjét, és az ágyra hajította. 
-  Mire vársz még? Ha sietsz, a cég gépén még ma este elrepülhetsz Vilniusba. 
Segítek becsomagolni. - A ruhásszekrényhez lépett, és elkezdte a bőröndbe dobálni 
a férfi holmiját. 
Róbert megint elkapta a csuklóját. 
-  Hagyd abba, Alix! Megígérem, hogy mindent jóváteszek. Azonkívül nem kell 
most rögtön elutaznom. Ez az éjszaka csak a miénk. - A férfi kurtán felnevetett. 
Meglátod, reggel még örülni is fogsz, hogy végre megszabadulsz tőlem. 
A felesége dühösen ellökte magától. 
-  Inkább meghalok, mint hogy lefeküdjek veled. 
Róbert megdermedt. A lány szemében mélységes megvetés villant fel. 
-  Alix, én... 
Alix ekkor már a porta számát tárcsázta. 
-  Rendelnének, kérem, egy taxit Mr. Stirling részére? A repülőtérre kell mennie 
mondta a portásnőnek. - A számlát is készítse el, legyen szíves! Mind a ketten elutazunk... Nagyon kedves. Előre is köszönöm. 
Róbert megpróbálta jobb belátásra bírni. 
-  Kérlek, Alix! Nyugodj meg! Tudom, hogy dühös vagy, de... 
-  Éppen ellenkezőleg - szakította félbe Alix. - Még sosem voltam ilyen nyugodt. 
Igyekezz! Vagy úgy gondolod, hogy a csomagolás a feleség dolga? Ki kell hogy 
ábrándítsalak. Neked nincs többé feleséged. 
El akart lépni Róbert mellett, de a férfi elkapta, és nem eresztette. 
-  Teljesen világos. Tudod... eddig azt hittem, hogy megérted, mennyire fontos 
nekem ez a munka. Nem értetted meg. Nyertél. Felhívom Toddot, és megkérem, hogy 
repüljön el helyettem Vilniusba, mi pedig folytatjuk a nászutat. 
Róbert elhallgatott, és várakozón figyelte a hatást. 
Alix még jobban felháborodott, sőt egyenesen vérforralónak találta Róbert viselkedését. A férfi láthatóan azt képzelte, hogy néhány negédes szóval megint mindent 
elsimíthat, s felesége, ez az ártatlan és hiszékeny kislány egyszeriben mindent elfelejt. 
Aztán minden megy tovább a maga útján - azzal az apró külöqbséggel, hogy az uraság 
a mézeshetek végéig, sőt talán élete végéig a meg nem értett mártír szerepében tetszeleghet... Ahogy ő azt elképzeli! 
Alix előhúzta a bőröndjét, és a saját ruháit is kihajigálta a szekrényből. 
-  Azt csinálsz, amit akarsz! - vetette oda válaszként. - Én a magam részéről 
elutazom. 
-  Nem utazol, mert nem engedlek el. 
A lány keserűen felnevetett. 
-  Már késő! Nincsenek többé férji jogaid. Épp most adtad ékes bizonyítékát, hogy 
a házasság hatodrangú szempont az életedben. Akkor most tessék! Szabad vagy. Erre 
vágytál, nem? 
-  Nem igaz! - Róbert ismét meg akarta ölelni, de jobbnak látta, ha inkább elhátrál 
egy lépést. - Te is tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem... 
A lány éppen egy ruhát akart a bőröndbe dobni, de a keze megállt a levegőben. 
-  Hát persze! Legalábbis fontos voltam addig, amíg folyton a rendelkezésedre 
álltam. Elvettél, ugyanis azt hitted, bármit megtehetsz velem, és én mindenhez jó képet 
vágok majd. Talán így is tettem volna, ha biztos lehetek benne, hogy szeretsz. De most 
már egyáltalán nem vagyok ebben biztos. Azt sem tudod, mit jelent az a szó, hogy 
szerelem. Azért pedig nem maradok melletted, hogy kihasználj és becsapj, mint ahogy 
másfél éven át minden egyes csókod hazugság volt. Felnőttem, Róbert, és most már 
van annyi emberismeretem, hogy átlássak rajtad. Mehetsz, amerre jólesik! Megkaptad, amire vágytál. Nős ember vagy, és semmi akadálya, hogy Todd örökébe lépj. 
Alix elszántan felszegte az állát. - Befejeztük. Eltűnök az életedből. 
Róbert szemében különös kifejezés jelent meg. Egy ideig némán nézték egymást, 
majd hirtelen megszólalt a telefon. 
-  Megjött a taxid. - Alix az utolsó ruháit is bedobálta a bőröndbe, majd lezárta, 
és magához vette a kézitáskáját meg a kocsikulcsot. - Ég áldjon, Róbert! Remélem, 
hogy Litvániában siker koronázza fáradozásaidat. 
Ezzel távozni akart, de a férfi útját állta. 
-  így nem engedlek el. Beszélnünk kell. 
-  Igazad van. Meg kell beszélnünk a válás részleteit. De ezt a feladatot szívesebben átadom az ügyvédeknek - vágott a szavába Alix, aztán kilépett az ajtón. 
Nem tudta, mióta ül már a kocsiban, és azt sem, merre járhat. A tagjai megdermedtek, a szeme elfáradt. Órák óta ült a kocsiban, s érezte, hogy legfőbb ideje megállni. Néhány perc múlva a benzin is kifogyott. 
Legurult a padkára, behúzta a kéziféket, és körülnézett. Egy kis forgalmú, hatalmas 
fáktól szegélyezett, sötét országúton érte az este. Bezárta az ajtókat, és a hátsó ülésen 
úgy-ahogy kényelembe helyezte magát. Végre szabad folyást engedhetett a könnyeinek. Tündérmesének tervezte az életét, de rémálom lett belőle. 
Valamikor aztán nagy nehezen elaludt. Már világos volt, mire felébredt. Végignézett magán, és elszörnyedt. Gyönyörű ruhájával előző este Robertet akarta megörvendeztetni. Most meg úgy nézett ki, mintha a kutya szájából húzták volna ki. A 
csomagtartóból gyorsan farmernadrágot, pulóvert meg tornacipőt halászott elő, s egy 
bokor mögött átöltözött. Mikor meg akart fésülködni, kiderült, hogy a piperetáskáját 
a szállodában felejtette. Szerencsére volt nála pénz. Mindenekelőtt persze benzint 
kellett szereznie. Lezárta a kocsit, és elindult tovább az úton. 
Egy tábla azt jelezte, hogy öt kilométer a következő falu. Kiderült, hogy az aprócska település egy domb aljában bújik meg. Alix elgyalogolt odáig, majd a falu közepén 
megállt. Míg körülnézett, kis időre minden gondjáról-bajáról megfeledkezett. Egy 
parányi tavon kacsák úszkáltak, a festői főtéren elragadó kőházak, muskátlis ablakok 
gyönyörködtették a szemet. A régi templom tőszomszédságában két takaros kis üzlet 
és egy teázó volt, de még egyik sem nyitott ki. Alix egyszeriben rádöbbent, hogy 
farkaséhes. 
A rét másik oldalán épp egy tejeskocsi fékezett le. Mivel a tejesember volt az 
egyetlen élőlény az utcán ebben a korai órában, Alix habozás nélkül odalépett hozzá. 
-  Jó reggelt, bocsásson meg... 
-  Jó reggelt, Miss! 
-  Meg tudná mondani, hol kapok benzint a környéken? 
-  Igen, itt a következő utcában. - A férfi a karórájára pillantott. - De nyolc előtt 
nem próbálkoznék a maga helyében. 
Alix szomorúan ingatta a fejét. 
-  Köszönöm. Akkor várok még egy kicsit. 
A tejesember tett egy kört, majd visszaérve a teázóba is bekopogtatott. Egy nő 
nyitott ajtót. Váltottak néhány szót, aztán a férfi megfordult, és intett Alixnak, hogy 
menjen oda. 
-  Ugy gondolj uk, talán meginna egy csésze teát - mondta az asszony mosolyogva. 
Alix hálásan elfogadta a meghívást. Mivel még mindig a nyomasztó események 
hatása alatt állt, szinte könnyekig meghatotta a falubeliek kedvessége. Helyet foglalt 
hát odabenn az ablak mellett, és meghallgatta a kocsmárosné zaklatott hétvégéjének 
történetét. 
-  Képzelje! Az egyik felszolgálólány eltörte a csuklóját. Három hétig nem jöhet 
be, én meg ki tudja, hol találok helyette valakit hirtelenében. Nehéz ügy! Mert tudja, 
a mai lányok szívesebben mennek fel a városba. Nekik ott érdekesebb. Pedig sok 
kiránduló jár erre, mert szép a falunk, de az ifjúságot mégis jobban érdekli a városi 
nyüzsgés. Ez már csak így van... 
Az asszonyság még néhány gusztusos szendvicset is elővarázsolt, s Alix nem merte megmondani, hogy rá sem tud nézni az ételre. Végül aztán csak megette, s nem is 
tett neki rosszat. Aztán kiment a mosdóba, hogy a lehetőségekhez képest rendbe szedje 
magát. Miután végzett, nagy nehezen kifizette, amit elfogyasztott, mert az asszony 
nem akart pénzt elfogadni. Aztán elbúcsúzkodtak, s a lány elindult arrafelé, amerre a 
tejesember mutatta. 
Benzinkút nem volt, de talált egy autószerelőt, s vásárolt tőle egy kanna benzint. 
A férfi sajnálkozva közölte, hogy nem tudja elvinni Alixot a kocsijához, mert bármelyik pillanatban megérkezhet egy ügyfél. 
Alix gyalogszerrel tért vissza hát a kocsijához. Lassan kitisztult az agya, és felvetődött benne a kérdés, hogy most hogyan tovább. A fájdalom még túlságosan erős volt 
ahhoz, hogy döntésre jusson. Mindössze annyit tudott, hogy valahol el akar rejtőzni. 
A sebeit akarta nyalogatni, amíg túljut a nehezén. 
Betöltötte a tartályba a benzint, aztán kocsival visszament a faluba, hogy visszaadja a kannát. Hirtelen eszébe villant, hogy a teázó tulajdonosnője három hétre kisegítőt keres. Neki pedig éppen három hétig tart még a szabadsága. Ez csakis a sors 
akarata lehet! 
Gyors elhatározással visszament a teázóba, hogy felajánlja szolgálatait. 
Mrs. Pegram - mert így hívták az asszonyságot - azonnal alkalmazta. Egy órával 
később Alix már a konyhában állt, és serényen dolgozott. 
Gondjai dacára Alix élvezte ezt a három hetet. Másként élhetett, mint annak előtte 
bármikor. Reggeltől késő estig a konyhában szorgoskodott vagy felszolgált, este pedig 
másnapra készítette a süteményeket. Hála a főzőtanfolyamnak, amelyet Róbert javaslatára elvégzett, még arra is telt a tudományából, hogy az étlapot néhány új fogással 
egészítse ki, amivel új vendégeket szerzett a teázónak. 
Esténként még le sem tette a fejét, máris mély álomba zuhant. Keresve sem találhatott volna jobb elfoglaltságot. A teázóban egyetlen perce sem maradt arra, hogy a 
sorsán rágódjon. 
Néhány nap múltán eszébe jutott, hogy most kellene elindulniuk a tulajdonképpeni 
nászútra, s a szülők már nyilván aggódnak. Elvégre édesanyja vállalta, hogy gondosan 
összecsomagol mindent, amire az úton szükség lehet, és épp most kellene elhozni tőle 
a csomagot. Nem tudta, hogy Róbert hazatelefonált-e, de nem akarta, hogy a szülei 
aggódjanak miatta. Este kiment a fülkébe, és felhívta őket. 
Elég volt meghallania a mama hangját, és máris tudta, hogy a hazaiak mindenről 
értesültek. 
-  Alix! - kiáltott fel Mrs. North megkönnyebbülten. - Hol vagy? Rettenetesen 
aggódtunk érted. 
-  Jól vagyok, mami - nyugtatta meg a lány. 
-  Miért nem jöttél haza, kincsem? Róbert nem jól tette, hogy se szó, se beszéd 
elutazott. 
-  Szóval elrepült Vilniusba... 
-  Sajnos, igen, de ő is aggódott miattad. Azt hitte, itt vagy. Telefonált, és veled 
akart beszélni. Nagyon meglepődött, hogy nem is hallottunk felőled. Hol vagy most? 
Valamelyik barátnődnél? 
-  Igen. 
-  Akkor mondd a telefonszámod! 
-  Éppen rossz a telefon - füllentette Alix. - Fülkéből beszélek. 
-  De ígérd meg, hogy holnap otthon vagy! 
-  Sajnálom, de nem mehetek - mondta Alix rövid hallgatás után. - Időre van 
szükségem. El kell gondolkoznom néhány dolgon. 
-  Hogy tehetett ilyet ez a fiú? - sóhajtott fel Mrs. North. - Hát van annak lelke, 
aki a nászúton magára hagyja a feleségét? 
-  Ne aggódj, ő is megkapta a magáét. Én is elhagytam őt - mondta csöndesén 
Alix. - Méghozzá örökre. 
-  Tessék? - képedt el a mama. - Jaj, kislányom, ne hamarkodd el a dolgot! Ertem 
én, hogy dühös vagy, de várnod kellene, amíg visszajön, és beszéltek egymással. 
Őszintén sajnálja, ami történt, és nekem azt mondta, hogy... 
Alix keserűen felnevetett. 
-  Látni sem akarom, nemhogy beszélni vele! Ennek a házasságnak befellegzett, 
ha egyáltalán annak lehetett nevezni, ami köztünk volt. Nemsokára jelentkezem, mama. Add át apának az üdvözletemet! 
-  Ne tedd még le! Apád is szeretne veled beszélni... 
-  Sajnálom. - Alix szemét hirtelen elöntötte a könny. - Most... nem lehet... 
Lecsapta a telefont, és felzokogott. 
Mrs. Pegram azonnal meglátta rajta, hogy sírt, de tapintatosan hallgatott. Alix 
felmenekült a szobájába. Elővette a fiókból az eljegyzésre kapott gyűrűt meg a jegygyűrűt. Egy darabig nézegette őket, aztán lement a kis irodahelyiségbe, és keresett 
egy megfelelő méretű dobozt. Becsomagolta a két gyűrűt, és ráírta Róbert londoni 
címét. Másnap reggel odaadta a tejesembernek, s megkérte, hogy a legközelebbi postahivatalban adja fel. 
Alix három héten át a jövőjén törte a fejét. Csábította a gondolat, hogy élete végéig 
egy teázóban dolgozzék, de Mrs. Pegram csak helyettesnek alkalmazta. Először arra 
gondolt, hogy ő maga nyit kávézót vagy kisvendéglőt, de aztán mégis elvetette az 
ötletet. Külföldre menni, és új néven új életet kezdeni szintén nem tűnt igazi megoldásnak, mert túlságosan kötődött a szüleihez, és nem akart elszakadni tőlük. Végül 
ráébredt, hogy rosszul közelíti meg a kérdést. Miért éppen neki kellene felégetnie az 
összes hidat maga mögött? Talán nem Róbert volt az, aki hitványul és gazul viselkedett? 
Ugy döntött hát, hogy Angliában marad, s hogy Róberttel minden kapcsolatot 
megszakíthasson, felmond a cégnél. Újabb egy hét múlva megint meggondolta magát. 
Szerette a munkáját, s rájött, hogy bolond az, aki más kedvéért lemond az állásáról. 
Sokkal jobb lesz, ha szép nyugodtan keres magának egy új helyet, és csak akkor mond 
fel, amikor már lesz hová mennie. Róbert egyébként is ritkán tartózkodik Londonban, 
és előbb vagy utóbb mindenképpen találkozni fognak, hiszen a szüleik szomszédok. 
A harmadik hét végén Alix elbúcsúzott Mrs. Pegramtól, kocsiba szállt, és Londonig meg sem állt. Még volt néhány napja a szabadságából, ezért elment egy munkaközvetítőbe, és feliratkozott az álláskeresők névsorába. Utána felkeresett egy 
ingatlanügynököt, hogy bútorozott lakást szerezzen. 
Szerencséjére épp akadt megfelelő lakás, és azonnal be is költözhetett. Tető tehát 
már került a feje fölé, magára venni viszont csak azt tudta, ami vele volt a bőröndben. 
Eljátszott a gondolattal, hogy új ruhatárat állít össze, de aztán jobb belátásra tért. Az 
esküvője előtt annyi mindent vásárolt, hogy fölösleges tékozlás lett volna további 
ruhákra költeni a pénzt, különösen most, amikor háromhavi lakbért előre ki kellett 
fizetnie. 
Úgy döntött, elmegy Barkhambe, méghozzá egy olyan napon, amikor az édesapja 
és Dávid bácsi dolgozik, a mamáját és Joanne nénit pedig rendszeres jótékonysági 
tevékenységük szólítja el otthonról. Félt, hogy összefut Róberttel, de azzal nyugtatta 
magát, hogy a férfi bizonyára rég visszarepült már Litvániába, ha azóta egyáltalán 
hazajött onnan. 
Tudta, hogy nincs otthon senki, mégis lábujjhegyen lopakodott be a szobájába. 
Még mindig ott álltak a nászútra becsomagolt bőröndök, bennük a sok újonnan beszerzett holmi. Alix ennek ellenére a régi, kopott bőröndjét vette elő, és nekilátott, 
hogy becsomagolja azokat a ruhákat, amelyekben dolgozni járt. 
Pillantása egyszer csak az asztalra esett. Egy nagy boríték feküdt rajta. Miután 
végzett a bőrönddel, egy utazótáskát vett elő, és elrámolta a cipőit. Időközben egyre 
fokozódott a kíváncsisága. Végül felemelte a borítékot, és megnézte, mi van benne. 
Az esküvői fényképek... 
Elmerült a nézegetésben, s meg sem hallotta, hogy jön egy kocsi, hirtelen lefékez 
a ház előtt, visszatolat, és elállja a behajtót. 
Róbert - mert ő volt az - kiszállt a kocsiból, és a bejárathoz szaladt. Mivel a kaput 
zárva találta, fürgén megkerülte a házat, és beütötte az egyik ablakot. Alix csak az 
üvegcsörömpölésre figyelt fel. Először azt hitte, hogy betörő, de a következő pillanatban meghallotta Róbert hangját: 
-  Alix! Alix, hol vagy? 
A lány megrémült. Nem akart találkozni a férfival. Az első gondolata az volt, hogy 
magára zárja az ajtót, de rögtön belátta, hogy ezzel nem megy semmire. Róbertnek 
nem akadály egy vékony kis ajtó. Az ágyra hajította hát a fényképeket, kiszaladt a 
folyosóra, és becsukta maga mögött az ajtót. 
Addigra azonban Róbert felért az emeletre, és megragadta a karját. 
-  Hála a jó égnek! Végre megtaláltalak! Borzalmasan aggódtam érted, Szemtelenke. Soha többé ne tégy ilyet! 
-  Eressz el! - sziszegte Alix. 
A férfinak esze ágában sem volt elengedni. 
-  Szóval még jobban meg akarsz büntetni? Kétségtelen, hogy megérdemlem, de 
el sem tudod képzelni, mit álltam ki, mit álltunk ki mindannyian ebben a három hétben! Jaj, Alix, drágám, majdnem megőrültem az aggodalomtól. 
-  Gondolom, többször is hazatelefonáltál Vilniusból, amikor éppen nem volt jobb 
dolgod - felelte a felesége maró gúnnyal. 
-  Néhány napot voltam csak ott, és amint tehettem, visszajöttem. Nagyon hiányoztál. 
Alix kiszabadította a karját. 
-  Nem érdekel - közölte, és elfordult. - Menj isten hírével! 
-  Nélküled sehová sem megyek - mondta a férfi, és visszarántotta. 
Alix megvonta a vállát. Dühítette, hogy Róbert azt hiszi, elég bocsánatot kérnie, 
és máris minden rendbejön. 
-  Ahogy óhajtod. Ha nem mégy el, akkor majd elmegyek én. 
-  Nem! - A férfi elállta felesége útját. - Beszélnünk kell. Kérlek szépen... 
-  Jól van, beszélj! - felelte Alix. - Mit akarsz mondani? 
-  Először is elnézésedet szeretném kérni. Hibát követtem el, amikor nem adtam 
át azonnal Toddnak a litvániai munkát. Nem kezdhetnénk mindent egészen elölről? 
Kinyújtotta a kezét, de a másik elhúzódott előle. - Végül is házasok vagyunk - tette 
hozzá. 
-  Amíg el nem válunk - biggyesztette el a száját Alix. 
A férfi összerezzent. 
-  Nem lenne az kissé korai? Valóban nem érdemel többet a kapcsolatunk és az, 
amit egymás iránt érzünk? Legalább annyit, hogy... 
Alix kacagása hirtelen elnémította a férfit. 
-  Hogy te mit érzel, azt nem tudom - jelentette ki az asszony. - Valószínűleg 
dühös vagy, mert nem úgy táncolok, ahogy te fütyülsz. - Indulatosan megvillant a 
szeme. - Azt viszont nagyon jól tudom, hogy én mit érzek irántad. Semmit. Vége a 
szerelemnek és az istenítésnek. Már csak önmagámra haragszom, mert bedőltem neked. - Ismét gúnyosan felnevetett. - Nem csoda, hogy az esküvő előtt nem akartál 
együtt élni velem. Igaz a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember. Két nap elég 
volt, hogy átlássak rajtad, és kiderítsem, ki is vagy te valójában. 
Róbert szája pengeéles vonallá keskenyedett. 
-  Megtudhatom, milyen vagyok? 
-  Önző. Kizárólag azért vettél el, mert egy férfinak illik megnősülnie. Azt hitted, 
elvakult szerelmemben kezes bárány leszek, és te bármit megtehetsz velem. - Megvetően végigmérte a férfit. - Korábban kellett volna elszánnod magad. Mire elvettél, 
én felnőttem, és annak látlak, aki vagy. 
Róbert átkulcsolta felesége csuklóját, és most már ő is megemelte a hangját. 
-  Igazán? Ha így van, áruld el, miért jöttél hozzám egyáltalán. A régi álmodat 
akartad valóra váltani? - Hirtelen magához rántotta. - Vagy talán ez vett rá? - Csókolni kezdte, de olyan sóváran, hogy Alix kénytelen volt engedni a nyelvének. 
El akarta lökni magától, ám a férfi kérlelhetetlenül fogva tartotta, és szemlátomást 
egyre dühösebb lett. A csuklóját elengedte, de azonnal átkarolta a derekát, és Alix 
mozdulni sem bírt. Róbert csókja mind többet követelt, és felesége a haragja ellenére 
is izgalomba jött. Most már nemcsak a férfival, de a saját érzéseivel is küzdenie kellett. 
Ujabb kísérletet tett a szabadulásra, mire Róbert halk káromkodást eresztett meg, 
és sokkal erősebben szorította magához. Alixnak lassanként elpárolgott a dühe, ellenállása elolvadt, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. A férfi kis idő múlva ölbe 
kapta, hogy bevigye a szobájába. 
Ugyanebben a pillanatban odalent kivágódott a bejárati ajtó, és Mrs. North rontott 
be a házba. Mögötte Joanne néni csörtetett. 
-  Alix! 
-  Róbert! 
A férfi megint káromkodni kezdett, és letette az öléből a feleségét. 
A két asszony pillanatnyi habozás nélkül elindult felfelé a lépcsőn. Alix elhátrált 
egy lépést. Megrémítette, hogy majdnem engedett a férfi csábításának. 
-  Gyűlöllek! - kiáltotta. - Gyűlöllek, érted? 
-  Róbert, az ég szerelmére...! - szólalt meg Joanne néni. 
A férfi a mamák felé fordult. 
-  Mi a fenének kellett éppen most megjönnötök? Szemernyi tapintat sem szorult 
belétek? - Visszafordult a felesége felé, és oda akart lépni hozzá. 
-  Ne érj hozzám! - visította Alix, aztán bemenekült a szobájába, és bezárta maga 
mögött az ajtót. 
Odakintről izgatott hangzavar hallatszott be, és Alix jobbnak látta, ha taxit hív. A 
sarokra rendelte a kocsit, aztán halkan kinyitotta az ablakot, kidobta a bőröndjét meg 
az utazótáskáját, és lemászott az ereszcsatornán. Régebben gyakran közlekedett így, 
de azóta kijött a gyakorlatból, és alaposan lehorzsolta a bőrt a tenyeréről. Felkapta a 
csomagját, s kiszaladt az utcára. 
A taxi hamar megérkezett. Alix eredetileg a pályaudvarra akarta vitetni magát, 
hogy az első vonattal Londonba utazzék, de rájött, hogy a férje utolérné az állomáson. 
Ezért inkább a londoni címét mondta be a taxisnak. A szeme sarkából egészen addig 
rémülten pillantgatott ki a kocsi ablakán, amíg el nem érték London külső kerületeit. 
A következő három napban Alix ki sem mozdult a lakásból, de hétfőn már be 
kellett mennie dolgozni. Még mindig borzalmasan haragudott Róbertre. Ugyanakkor 
kétségbe ejtette, hogy a férfi ilyen könnyen meg tudja sebezni. Távol kell magát tartania tőle, hogy megmutassa, őszintén gyűlöli. 
Az irodában azonnal észrevette, hogy senki sem tudja, mi történt közöttük. Todd 
és Brenda sokat sejtető mosollyal üdvözölték, és megfeddték, mert nem küldött képeslapot a nászútjáról. 
-  Lassan jár a posta - tért ki Alix a magyarázat elől. 
-  Avagy túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy írjon - ugratta a főnöke. - El tud 
velem jönni néhány hétre Alaszkába? 
-  Igen, természetesen. 
A férfi ámulva felvonta a szemöldökét. 
-  Nem akarja előbb megbeszélni Róberttel? 
-  Nem. - Alix igyekezett közönyös képet vágni. 
-  Szóval abban egyeztek meg, hogy önállóan végzik a munkájukat? 
-  Mondhatjuk így is. 
Todd elégedetten bólintott, továbbindult, de még egyszer visszafordult. 
-  Most jut eszembe, hogy a férjezett nevére kell foglaltatnom a repülőjegyet. 
Ugye átíratta az útlevelét? 
Alix a fejét rázta. 
-  Nem. Megtartottam a leánykori nevemet. Ez nálam elvi kérdés - tette hozzá 
kevéssé meggyőzően. 
-  Manapság nyilván ez a szokás --jegyezte meg a főnöke. - Maga tudja. - A férfi 
kisfiúsán elmosolyodott. - Róbert talán majd eléri, hogy megváltozzék a véleménye. 
Alix megpróbálta viszonozni a mosolyát, de kimondhatatlanul örült, amikor Todd 
végre Brendával együtt bement az irodájába. Felakasztotta a kabátját, aztán körülnézett a szobában. Eszébe jutott, mennyire boldog volt itt az esküvője előtti utolsó munkanapján. Örömébe üröm is vegyült persze, amikor Lynette felnyitotta a szemét 
Róberttel kapcsolatban, de ő akkor még nem akart hinni neki. 
Elszántan elhessegette magától a kellemetlen gondolatokat, és leült az íróasztalához. Éppen olvasni kezdte Brenda emlékeztetőjét, amikor megszólalt a telefon. Kathy 
hívta. 
-  Szia! Hallottam, hogy megjöttél - hadarta. - És? Szépek voltak a mézesheteid? 
Róbert valóban félisten? 
Alix nem tudta, mit feleljen. Már gondolkodott azon, kinek mennyit meséljen el. 
Megnehezítette a dolgát, hogy Róbert cégénél dolgozott. A többiek nyilván hamar 
észreveszik majd, hogy fagyos közöttük a viszony. Kivéve, ha a férfinak azonnal 
külföldre kell utaznia. Alix elhatározta, hogy egyelőre úgy tesz, mintha minden a 
legteljesebb rendben lenne. Kathy ugyan az egyik legjobb barátnője volt, akinek a 
vállán jólesett volna kibőgnie magát, de tudta róla, hogy mindig mindent kikotyog, 
ezért őt is be kellett csapnia. 
-  Szia! Csodás volt, de részleteket ne akarj hallani! Azok kizárólag Róbertre meg 
rám tartoznak. Te hogy vagy? Tájékoztass az időszerű pletykákról! 
Mesteri ügyességgel végül sikerült elterelnie barátnője figyelmét, és ugyanezt a 
módszert választotta a többi munkatársnőjénél is, aki a nap folyamán kíváncsi kérdéseket tett fel neki. 
Nem értette, mit akarnak hallani. Talán azt, hogy Róbert elragadó szerető? Igen, 
az, válaszolta meg önmagának a kérdést, miután visszaemlékezett a szeretkezéseikre. 
Nem volt összehasonlítási alapja, mégis tudta, hogy nagyobb, kielégítőbb boldogságban senki más nem részesíthette volna. Ez teszi ajó szeretőt? És vajon ő megadta-e 
a férfinak a vágyott kielégülést? Aligha, hiszen teljesen tapasztalatlan volt. Róbert 
csak az utolsó alkalommal jött igazán izgalomba... 
Alix erőnek erejével elfojtotta feltörő emlékeit, és megint a munkájára összpontosította minden figyelmét. 
Róbert késő délután jött be. Nyilvánvalóan nem számított arra, hogy feleségét a 
munkahelyén találja, miközben mogorva képpel Todd irodájába tartott. Amikor aztán 
meglátta Alixot, kővé dermedt. Végül odalépett az íróasztalához, de akkor is csak 
szótlanul egymásra meredtek. 
Aztán előbukkant Todd, és Róbert vállára tette a kezét. 
-  Boldog embernek mondhatod magad, öregem. Kevés nő hagyja a férjét aludni, 
ha neki magának munkába kell mennie. 
-  Ahogy mondod. - Róbert szánalmas kísérletet tett egy mosolyra. - Alix kétségtelenül őstehetség, ami a nyomtalan eltűnést illeti. 
Todd természetesen nem értette a célzást, és jót nevetett a válaszon. 
-  De miért használja még mindig a lánynevét? Azt hittem, érvényesíteni fogod a 
jogaidat. 
Róbert arcán megfeszültek az izmok. 
-  Fájdalom, de a feleségemnek nem tetszik a nevem. Ennek ellenére meggyőződésem, nemsokára belátja, hogy sokkal kívánatosabb Mrs. Stirlingnek lennie. Igaz, 
Alix? - tette hozzá kihívóan. 
Álix dacosan előreszegte az állát. 
-  Nem hiszem - válaszolta hűvösen. 
-  Nagyon hamar megváltozik majd a véleményed - állította a férje makacsul, és 
a hangjából fenyegetés hallatszott ki. 
- Soha. 
Todd behívta magához Robertet, Alix pedig rádöbbent, hogy Róbert kesztyűt dobott neki, amelyet ö készségesen felvett. Hadüzenetet kapott, és önként, dalolva hadba 
vonult. A felismerésbe még a feje is belefájdult, amin nem lepődött meg, elvégre 
három napja alig aludt valamit. Minden akaraterejét mozgósította, hogy gondolatok 
szülessenek a fejében. Legelőbb is bizonyosságot kellett szereznie. 
7. FEJEZET 
Alix felhívta a kanadai anyavállalatukat, és Todd édesapjának a személyi titkárnőjét kérte, akit üzleti útjairól már ismert. Miután őt is biztosította, hogy csodaszépek 
voltak a mézeshetei, rátérhetett a lényegre. 
-  Az egyik munkatársunkat érdekelné a céghíradóban meghirdetett állás. Gondot 
csupán az jelenthet, hogy az illető nőtlen. Azt állítja, hogy nálunk a vezetés kizárólag 
házasembereket nevez ki magasabb beosztásba. Igaz ez? 
Az óceán túlpartjáról mély sóhaj hallatszott. 
-  Sajnos, igen. Óriási gond ez nekünk, de hát magának nem kell bemutatnom az 
öreg Mr. Westont. Meggyőződése, hogy a nős férfiak állhatatosabbak, és külföldön 
nem kerülnek olyan könnyen kétes helyzetbe, mint az egyedülállók. A cég hírneve 
mindenekelőtt! - szokta volt hangoztatni. 
-  Igazán? - Alix kényszeredetten elnevette magát. - Kész szerencse, hogy Róbert 
meg én összeházasodtunk. 
-  Tudomásom szerint Mr. Weston vegyes érzésekkel kísérte figyelemmel Róbert 
pályafutását. De azonnal megnyugodott, amint hírét vette az eljegyzésüknek. 
-  Jobban örült volna, ha azonnal összeházasodunk? - folytatta Alix a faggatózást. 
-  Úgy tudom, Róbert várni akart, mert maga még túl fiatal volt, és Mr. Weston 
egyetértett a döntésével. Mindkettőjüket nagyon kedveli. 
Miután lerakta a telefont, Alix első gondolata az volt, hogy Lynette igazat mondott, 
Todd viszont hazudott, amikor őt kérdezte. Bizonyára tapintatból tette. Feldühítette, 
hogy a főnöke és a férje elhallgatta előle a valóságot, mintha nehezen kezelhető kisgyerek lenne. Az utóbbi három hétben annyira megváltozott, hogy most már nem 
értette, miként lehetett valaha is ennyire bután jóhiszemű. Vajon változatlanul rózsaszín szemüvegen át nézné a világot, ha nem hagyja el Robertet? Egyszeriben megbánta, hogy nem olyan többé, mint volt, és kétségbeesetten a tenyerébe temette az 
arcát. 
Aztán gyorsan felegyenesedett, amikor meghallotta, hogy nyílik Todd irodájának 
az ajtaja, s úgy tett, mintha lázasan dolgozna. Senkinek nem szabad észrevennie, hogy 
nyomorultul érzi magát. 
Tíz perccel később Alix asztalán megszólalt a telefon. Az édesanyja hívta. 
Mrs. North könyörögve kérlelte a lányát, hogy menjen haza. 
-  Nem megyek, mama. Sajnálom. Találtam lakást, és mostantól egyedül élek 
jelentette ki Alix, és hosszú kérlelés után megadta a címét és a telefonszámát. Miután 
elköszöntek egymástól, elgyötörten arra gondolt, hogy ezentúl az új otthonában sem 
lesz nyugalma. 
Fél egykor Todd kijött a szobájából. 
-  Róberttel ebédelek - közölte. - Csatlakozik hozzánk? 
-  Köszönöm, de nem. Vásárolni megyek. 
A férfi tréfásan az ég felé emelte tekintetét. 
-  Vásárolni! Ez valami járvány a feleségek körében. Minden asszony állandóan 
vásárolni megy. 
-  Ennivalót kell vennem - világosította fel a munkatársnője. 
Todd mindentudóan somolygott. 
-  Értem. Gondoskodnia kell Róbert erőnlétéről. 
Alix elfintorodott, főnöke pedig jókedvűen távozott. A lány elgondolkodott rajta, 
vajon mit szólna Todd, ha megtudná, hogy még csak együtt sem él a férjével, s rövidesen beadja a válóperes keresetet. A per kizárólag azért várat magára, mert az elnyúzott és végtelenül kiábrándult ifjú asszony egyelőre nem érez magában elég erőt. 
Ekkor újra megszólalt a telefon. Kathy jelentkezett. 
-  Róberttel ebédelsz? - kérdezte. 
-  Nem én! 
-  Akkor öt perc múlva találkozunk a földszinten. 
Alix nagyot sóhajtott, aztán felállt, és kabátba bújt. Odalenn Kathy nevetve fogadta: 
-  Nem akarlak dicsérni, de iszonyatosan elgyötört a képed. Persze nem csoda. 
Sejtettem, hogy Róbert jó lesz az ágyban. 
-  Na de Kathy! -Alix megpróbálta eljátszani, hogy felháborodott, de végül ő sem 
állta meg nevetés nélkül. 
Vettek maguknak szendvicset, aztán elmentek vásárolni. Alix azt füllentette, hogy 
a férje az egyik ügyfelével vacsorázik. 
-  Téged nem visz magával? - csodálkozott a barátnője. 
-  Nem. Csak férfiak lesznek. 
-  Legalább most az egyszer kialudhatod magad - vélekedett Kathy. - Ha hazajön, 
akkor is színlelj alvást, ha még ébren vagy. Nem szabad ennyire lestrapálnod magad. 
-  Te így szoktad csinálni? - kérdezte Alix kíváncsian. 
-  Hát, előfordul - vallotta be a másik fiatalasszony. - Nem egyszerű feladat munka mellett háztartást vezetni és ráadásul üde és virgonc szeretőnek lenni. Hébe-hóba 
nekem is jár egy kis nyugalom. 
Alix elképzelni sem tudta, hogy lehet képes valaki alvást színlelni egy férfi előtt, 
akit szeret. 
Kathy egy darabig barátnője arcát fürkészte. 
-  Azt hittem, áradni fog belőled a boldogság - szólalt meg végül. - Mint az esküvőd napján. Most valahogy nem vagy... nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. 
Alix kényszeredetten elmosolyodott. 
-  Ahogyan már magad is megállapítottad, alighanem csak fáradt vagyok egy 
kicsit. 
-  Fogytál is. 
-  Ezt komolyan mondod? Akkor úgy látszik, eredményes a fogyókúra... - lódította Alix, és egyre kínosabban érezte magát. 
Közben a pénztárhoz értek, és elővették a pénztárcát. 
-  Hová lettek a gyűrűid? - kérdezte Kathy. - Csak azt ne mondd, hogy mind a 
kettőt elveszítetted! 
-  Nem, dehogy! Az ékszerésznél vannak, mert lötyögtek az ujjamon. - Alix fizetett, és a karórájára pillantott. - Mindjárt vége az ebédszünetnek. 
Úgy gondolta, Róbert a délutánt végig a szobájában tölti majd, mert a litvániai 
megrendelésen kell dolgoznia. Számítani lehetett volna rá, hogy munkaidő után a férfi 
még egyszer benéz hozzá, de nem így történt. Odahaza újabb meglepetés várta Alixot: 
az édesapja álldogált a lakása előtt. 
-  Szervusz, kincsem! - tárta szét karját a papa. Aztán átölelte és megcsókolta 
gyermekét, akárcsak egy aranyos kicsi babát. 
Alix kinyitotta a bejárati ajtót, amely egyenesen a nappaliba nyílt. Édesapja megállt a helyiség közepén, és körülnézett. 
-  Egyedül laksz? Úgy értem, nem valamelyik barátnőddel? - fűzte hozzá, miután 
Alix kissé ingerülten felsóhajtott. 
-  Igen, amint látod, egyedül lakom. Iszol egy kávét? 
-  Valami erősebbel nem tudsz megkínálni? 
-  Sajnálom, de nem. 
-  Akkor köszönettel elfogadom a kávét. 
A papa benézett az aprócska konyhába, aztán ellenőrző körutat tett a többi helyiségben is. 
-  Nem valami hatalmas lakás - állapította meg lemondóan, amikor nem sokkal 
később letelepedtek a nappaliban. 
-  Nekem ennyi éppen elég. Nagyobbat már csak anyagi okokból sem engedhetnék meg magamnak. 
-  Ha megszorulnál, tudod, hogy én bármikor... 
-  Nagyon kedves vagy, papa, de nincs szükségem pénzre - vágott közbe Alix, 
miközben az asztalra tette a kávéscsészéket. - Nyugodtan a tárgyra térhetsz, nem kell 
kerülgetni a forró kását. 
A férfi egy darabig szótlanul nézte gyermekét, aztán széket húzott oda magának, 
leült mellé, és megfogta a kezét. 
-  Az lesz a legjobb, ha elmeséled, mi történt. 
-  Róbert nem mondta el? 
-  Mindössze annyit mondott, hogy halaszthatatlan ügyben meg kellett szakítania 
a nászutát, és te ezért megharagudtál rá. Nem tudta, hol vagy, és úgy gondolta, meg 
akarod leckéztetni. Ami egyébként ráfért, ha engem kérdezel - tette hozzá mogorván. - Valami azonban azt súgja, hogy nem tudok mindent. Van kedved esetleg beavatni a titokba? 
Alix lenyelte feltörni készülő könnyeit. 
-  Valld be, a mama küldött azzal, hogy vigyél haza. 
Édesapja elkínzottan mosolygott. 
-  Mindannyian küldtek, és én magam is el akartam jönni. -Megszorította a lánya 
kezét. - Ne felejtsd el, hogy én mindig melletted állok! És a segítségedre leszek. 
-  Elválunk-jelentette ki Alix. 
Édesapja elképedt. 
-  Mit művelt veled az az alak? Ha fájdalmat okozott neked, vagy bántalmazott... 
-  Azt nem, nyugodj meg. Nem vadember ő. Csak ezért nem akartam elmondani 
a részleteket, mert nagyon fel voltam indulva, és tudom, hogy jóban vagytok Dávid 
bácsival meg Joanne nénivel. Nem szeretném tönkretenni a barátságotokat. 
-  Te viszont az egyetlen gyermekünk vagy, és a legdrágább kincsünk. Nekünk az 
a legfontosabb, hogy te boldog légy. 
Alix most már nem bírta visszatartani a sírást. 
-  Jaj, papa! - mondta, és felzokogott. - Róbert nem szeret. Azért vett el, hogy 
előléptessék. 
A férfi átölelte, és vigasztalón magához szorította. 
-  Jól van, drágám. Mesélj el szépen mindent! 
Alix kiöntötte a szívét. Közben édesapjától kapott elegendő zsebkendőt, és elfogyott a kávéja is. 
-  Lesz egy-két szavam ehhez a Róbert gyerekhez - közölte idegesen a férfi, és 
felállt. - Nem értem, honnan vette magának a bátorságot, hogy így bánjon veled. Ez 
egyszerűen felháborító. 
-  Kérlek, ne! Minden az én hibámból történt. Hozzámentem Róberthez, pedig 
figyelmeztettek előtte, hogy nem szeret. Nekem kell vele beszélnem. -Édesapja mondani akart valamit, de Alix felemelte a kezét. - ígérem, szólok, ha segítségre lesz 
szükségem, de ezt a dolgot nekem kell megoldanom. - Keserűen elmosolyodott. 
Egyedül kell kimásznom a csávából. 
-  Ez azért nem egy szimpla kis közúti koccanás - figyelmeztette Mr. North. 
-  Tudom. Frontális ütközés történt az autópályán. Mindennek dacára egyedül kell 
megbirkóznom a helyzettel. ígérd meg, hogy sem Róbertnek, sem a szüleinek nem 
mondasz el semmit abból, amit tőlem hallottál. Azt is ígérd meg, hogy a barátságotok 
Dávid bácsival és Joanne nénivel nem látja kárát a történteknek. Mindannyian jót 
akartatok, és abban a hi szemben voltatok, hogy Róbert meg én össze szeretnénk házasodni. És én a magam részéről valóban... 
Mr. North szomorúan ingatta a fejét. 
-  Megértelek. De most akkor mit mondjak az aggódó családnak? 
-  Elég, ha annyit mondasz, hogy Róbert elutazása feldühített, és nem akarok többé 
vele élni. 
-  Ez még nem ok arra, hogy elhagyd. Kétlem, hogy hinnének nekem. 
Alix megadóan felsóhajtott. 
-  Akkor mondd azt, hogy csupán meg akarom leckéztetni Robertet. Ha eltelik egy 
kis idő, mindenki könnyebben elfogadja majd az igazságot. 
A férfi bólintott, bár távolról sem volt elégedett. 
-  Jól van, ha mindenképpen így akarod. Most pedig mosd meg az arcodat! Meghívlak vacsorázni. 
-  Nem, papa, inkább menj haza! Mama biztosan vár, én pedig vettem magamnak 
ennivalót. - Felállt, hogy kikísérje az édesapját. Az ajtóban kedvesen megcsókolta. 
Próbáld meg távol tartani tőlem őket! Időre van szükségem. 
Apja betartotta az ígéretét, és senkinek sem mondta el a szakítás valódi okát. Arról 
viszont nem sikerült meggyőznie a többieket, hogy a lánya nyugalomra vágyik. 
Édesanyja másnap megint felhívta az irodában. 
-  Vigyázz, mert a végén még túlfeszíted a húrt, kislányom! - figyelmeztette 
bosszúsan. - Rendben van, hogy meg akarod büntetni Robertet, de az már nevetséges, 
hogy külön lakást bérelsz. Nem szabad elfelejtened, hogy a férjednek felelősségteljes 
munkája van, ami eddig a legfontosabb volt az életében. 
-  Nálam ezt senki nem tudhatja jobban, anyukám - felelte Alix gúnyosan. 
-  Ha így folytatod, egyszer s mindenkorra elveszítheted. Vagy talán ezt akarod? 
-  Sajnálom, de be kell fejeznem. Todd szólt, hogy menjek be. Szervusz, mama! 
Letette a kagylót, és csöndesen azért imádkozott, hogy az édesanyja ne bukkanjon 
fel a lakásán. 
Másodikként Dávid bácsi hívta fel. Együtt szeretett volna ebédelni vele, de Alix 
a munkájára hivatkozva kimentette magát. Érezte, hogy szép lassan sarokba szorítja 
a család. Ez az érzése csak erősödött, amikor Joanne néni is jelentkezett. Az édesanyjával ellentétben ő nem volt dühös, vagy ha mégis, jól leplezte. Többször elmondta, 
hogy Róbert a hibás, mégis mindenáron rá akarta venni a menyét, hogy költözzön 
haza. 
-  Róbert rendkívül boldogtalan. Hidd el, borzasztóan hiányzol neki. Hiszen tudod, hogy nagyon szeret. 
-  Nem, nem tudom! - válaszolta Alix kínkeservesen, és lecsapta a telefont. 
Mivel Todd másnapra fontos üzleti utat tervezett, Alixnak még a szokásosnál is 
több levelet kellett megírnia, és számos iratot készített elő, hogy a főnök még aláírhassa, mielőtt elindul Kanadába. Este hét lett, mire végre kiszabadult az irodából. 
Róbert a földszinti előcsarnokban üldögélt, és kényelmesen elnyúlva újságot olvasott az egyik fotelban. Amikor megpillantotta a liftből kilépő feleségét, felpattant, 
és elébe sietett. 
-  Szeretném, ha velem vacsoráznál - mondta kissé kifulladva. 
-  Veled? Soha! 
-  Enned csak kell. 
-  De nem veled. Veled egyetlen helyre megyek csak el. 
Róbert arcvonásai megkeményedtek. 
-  Tudom. A válóperes ügyvédhez. 
-  Ezenkívül nagyon örülnék, ha rávennéd a szüléidet, hogy ne zaklassanak. 
A férfi a homlokát ráncolta. 
-  Miért? Zaklattak? 
-  Természetesen. Azt akarják, hogy menjek haza. Arról persze nem tudnak, hogy 
nem szeretsz, és sohasem szerettél. 
-  Ez nem igaz. 
-  Ugyan már! Azt állítod, hogy szerelmes voltál belém, amikor feleségül kértél? 
A férfi tűnődve félrebillentette a fejét, de nem felelt. Alix szemében ez nyilvánvaló 
beismerése volt annak, hogy Róbert valóban sosem szerette. Ekkor újra kinyílt a lift 
ajtaja, és hirtelen kisebb tpmeg támadt körülöttük. 
-  Ez nem a megfelelő hely, hogy ezt megvitassuk - szólalt meg végül Róbert. 
Amint kiléptek az utcára, leintett egy taxit, és valósággal betuszkolta feleségét. A 
kocsi elindult a város egyik legjobb halvendéglője felé. 
-  Megmondtam, hogy nem akarok veled vacsorázni! - fortyant fel Alix. 
-  Azt hiszed, hogy valamit is meg tudsz oldani azzal, ha bujkálsz előlem? 
-  Nem tudom, mit kellene megoldani. Azonkívül nem tudom, ki állíthatja rólam, 
hogy bujkálok, amikor rendesen bejárok dolgozni. 
-  A tömegben is el lehet bújni. 
Mivel nem jutott eszébe megfelelő válasz, Alix elfordult, és kinézett az ablakon. 
Róbert is hallgatott, de egy pillanatra sem vette le a szemét róla. 
Az étterem előtt Alix nem akart kiszállni a kocsiból, úgyhogy a férfi ismét megfogta a könyökét. 
-  Ha elvárod, hogy felnőttként kezeljelek, akkor hagyd abba a gyerekes viselkedést! 
Alix szeme dühös szikrákat szórt, de kiszállt, és kelletlenül bement a vendéglőbe. 
A pincér azonnal hozta az étlapot. Róbert italt rendelt. 
-  Mit parancsolsz vacsorára? - kérdezte aztán Alixhoz fordulva. 
-  Nem vagyok éhes. 
-  Lefogytál -jegyezte meg a férfi. 
-  Akkor sincs étvágyam. 
-  A mártírt játszod, hogy lelkifurdalást ébressz bennem? 
Alix szemrehányó pillantást vetett rá. 
-  Semmit sem játszom, és nem érdekel, hogy furdal-e a lelkiismeret. 
A férfi összeszorította a száját. Tekintetéből dühöt és kétségbeesést lehetett kiolvasni. A pincér szinte azonnal hozta az italt, s felvette a rendelést a vacsorára. Róbert 
találomra kiválasztott két főételt, és kért hozzá egy palack bort. 
-  Hol voltál egész idő alatt, Szemtelenke? 
-  Ne nevezz Szemtelenkének! 
-  Bocsánat! Szóval, hol voltál? 
-  Komolyan érdekel? 
-  Minden érdekel, ami veled kapcsolatos - mondta a férfi komoly arccal. 
Alix örömtelenül felnevetett. 
-  Na ne mondd! És mióta? 
-  Kezdettől fogva. Talán nem törődtem veled, amióta csak ismerjük egymást? A 
szüleim után te álltál hozzám a legközelebb, ezt nagyon jól tudod. 
-  Azt akarod mondani, hogy hálával tartozom neked? 
-  Természetesen szó nincs erről. Mindössze arra kívántalak emlékeztetni, hogy 
mindig is közel álltunk egymáshoz. 
A lány a fejét ingatta. 
-  Látod, sokáig én is ezt hittem, de kiderült, hogy csak áltattam magam. Valójában 
soha nem ismertelek. - Lemondóan megrándította a vállát. - Nem te vagy a hibás, 
hanem én. Én voltam vak. Én istenítettelek, és még akkor sem akartam az igazság 
szemébe nézni, amikor Lynette felvilágosított. 
-  Azt állította, hogy azért veszlek el, mert különben nem lehetek Todd utódja? 
-  Igen. 
Róbert egyszeriben dühösnek látszott. 
-  Te ismered Toddot. El tudod képzelni róla, hogy ilyen otromba utasításokat 
elfogad az apjától? Ne viccelj már! Todd Weston két lábbal áll a földön. Esze ágában 
sincs alávetni magát holmi ósdi előírásoknak. És hajói tudom, ezt már ő személyesen 
is elmondta neked. 
-  Elmesélte, hogy megkérdeztem? 
-  Persze. Elnézésemet kérte Lynette viselkedéséért. Ő egyébként azt hitte, hogy 
sikerült téged megnyugtatnia. Én pedig biztosan tudom, hogy egészen addig boldog 
voltál velem, amíg félbe nem szakítottam a nászutunkat. Megharagudtál rám, és joggal 
haragudtál meg. Föltámadtak benned a régi kétségek, és elefántot csináltál a bolhából. 
-  Komolyan így gondolod? 
-  Igen. 
-  Nem hiszem. Felhívtam az öreg Weston személyi titkárnőjét Kanadában. Ő is 
megerősítette, hogy a cégpolitika szellemében, kizárólag nős férfiakat neveznek ki 
vezető beosztásba. -A férfi tiltakozni készült, de Alix elutasítóan legyintett. -Tudom, 
azt akarod mondani, hogy Todd megváltoztatta volna ezt a szabályt. Kanadából viszont azt is megtudtam, hogy az öreg Weston vegyes érzésekkel figyelte a pályafutásodat, s csak akkor nyugodott meg, amikor eljegyeztél. 
-  Elképzelhető, hogy a titkárnője ezt mondta - felelte a férfi bosszúsan. - Én 
viszont azt mondom, hogy nem igaz. Neki jobban hiszel, mint nekem? 
-  Igen - vágta rá Alix gondolkodás nélkül. - Neki ugyanis nincs semmi oka arra, 
hogy hazudjon. 
-  Miért, nekem talán van? Megtudhatnám, milyen okom lenne rá szerinted? 
Alix erőtlenül elmosolyodott. 
-  A forma kedvéért szükséged van egy feleségre, és ezt mindenki tudja. 
Róbert megfogta Alix állát, felemelte a fejét, s mélyen a szemébe nézett. 
-  Kívánlak, Alix. Őszintén akarom, hogy te légy a feleségem. Nem azért vettelek 
el, hogy előléptessenek. Ha nem én lennék Todd kiszemelt utódja, akkor is megkértem 
volna a kezed. 
-  Istenem, milyen megható! - gúnyolódott a felesége. - Már csak azt nem értem, 
hogy miért nem hiszek el egyetlen szót sem. 
-  Még sohasem hazudtam neked, Szemtelenke. 
Alixot váratlanul leírhatatlan gyűlölet fogta el a férfi iránt. 
-  Ezért nem feleltél soha, amikor megkérdeztem, hogy szeretsz-e? - csapott az 
asztalra. - Hát persze, most már minden világos. Nem volt kedved a szemembe hazudni! Egyébként most már nem fogok tőled ilyesmit kérdezni, nyugodj meg - tette 
hozzá megvetően. - Tudom a választ. 
-  Arra, hogy szerettelek-e? - kérdezte tűnődve a férfi, majd rövid hatásszünet 
után így folytatta: - Nem. Mindig sokat jelentettél nekem, de szerelmes nem voltam 
beléd. 
Az asszonyt elképesztette ez a kendőzetlen őszinteség. Hunyorogni kezdett, és 
gyorsan félrefordult. Megint úgy érezte, hogy valami meghalt benne. Akkor sem hitt 
volna Róbertnek, ha azt állítja, hogy szereti. Ezek szerint azonban még egy ilyen 
kegyes hazugságra sem tartja őt érdemesnek. 
A következő pillanatban megérkezett a pincér a vacsorával, egy másik pedig a bort 
szolgálta fel. Alix üveges szemmel figyelte a borostyánszínű, játékosan csillogó italt, 
a fényes kristálypoharat. Valamilyen megfoghatatlan okból nagyon sokáig elhitette 
magával, hogy a férje szereti. Egészen eddig. Most már a reménnyel együtt minden 
érzés kipusztult a lelkéből, egyedül a kétségbeesés maradt. 
-  Tessék, igyál egy kortyot! - Róbert poharat tartott elébe. 
Alix először ökölbe szorította a kezét, de aztán elfogadta az italt. 
-  Köszönöm - motyogta alig érthetően. 
-  Igyál! 
Pillantása a tányérra esett, és meglátta, hogy a férje levest rendelt neki. Kanalazni 
kezdte, hogy más irányt adjon a gondolatainak. 
-  Meg sem kérded, hogy miért kértem meg a kezed? - szólalt meg Róbert hosszú 
hallgatás után. 
-  Nem. Miért kérdezném? Tudom rá a választ. 
-  Részben tudod - vallotta be a férfi, és Alixnak megint leesett az álla. - Nem az 
állás megszerzése miatt akartam nősülni, hanem azért, mert rendezett életre vágytam. 
A szüleim is régóta szeretnének már unokákat. - Elhallgatott, majd így folytatta: 
Amikor feleségül kértelek, nem ismertem a szerelmet. Ezért gondoltam mindjárt rád, 
a szeretetre méltó szomszédlányra. Kézenfekvő volt a választás, annál is inkább, mert 
azt állítottad, hogy szeretsz. 
-  Szeretetre méltó! Persze, mert láttad, hogy beléd vagyok habarodva, és úgy 
gondoltad, hogy velem bármit megtehetsz. 
-  Talán így volt - ismerte el Róbert. - Ráadásul még ártatlan, életvidám és állhatatos is voltál... 
-  Kérlek, kímélj meg a további részletektől! 
A férfi összeszorította a száját, és elhallgatott, mert a pincér megérkezett a második 
fogással, és újra töltött a poharakba. 
Alix a rendkívül gusztusosán tálalt nyelvhalat nézegette, amelyet elé tettek. Az 
étel kimondottan étvágygerjesztő volt, de tudta, hogy egyetlen falat sem menne le a 
torkán. 
Róbert ivott egy korty bort. 
-  Fiatalnak véltelek még a házassághoz, és időt akartam adni magunknak, hogy 
jobban megismerjük egymást. Rendkívül fontos voltál nekem, és azt akartam, hogy 
érintetlenül lépj velem házasságra. Bizonyára még mindig úgy éreztem, hogy a védelmemre szorulsz. Edd meg a halat! - tette hozzá, mert a lány még mindig nem nyúlt 
az ételhez. 
-  Nem kérem. 
Megkövült arca láttán a férje nem erősködött tovább. 
-  Ma már nem is értem, miért halogattam ilyen sokáig az esküvőt. Tudat alatt 
talán arra vártam, hogy megérintsen a nagy szerelem. 
-  És miután hiába vártál, elvetted a derék, megbízható kislányt a szomszédból 
vonta le a következtetést Alix színtelen hangon. 
-  Ahogy mondod. Nem érintett meg a nagy szerelem. Legalábbis akkor még nem. 
Alix kővé dermedt, amikor felfogta az utolsó mondatot. Úgy érezte, elsötétül előtte 
a világ. Ezen az estén már sok mindent le kellett nyelnie, de ez minden eddigit felülmúlt. 
-  Ez... - hebegte - ezzel azt akarod mondani, hogy időközben mégiscsak beleszerettél valakibe? 
-  Igen - felelte a férfi csendesen, és mélyen a szemébe nézett. - Mégpedig beléd. 
Azon az éjszakán, amelyen elhagytál. Büszke voltál és harcias. Olyan volt, mintha 
villám csapott volna belém. Beleszerettem a saját feleségembe. 
Alix néhány percig meredten nézte a férfit, aztán felállt. Életében nem volt még 
ennyire dühös. Felkapta a poharát, és Róbert arcába löttyintette a bort. 
-  Te utolsó! 
Ezzel hátralökte a székét, sarkon fordult, és kiviharzott az étteremből. 
-  Bejönne hozzám, Alix? - szólt ki Todd a házitelefonon. 
A titkárnő azonnal magához vette a jegyzettömbjét, és besietett a főnöki irodába. 
A férfi az íróasztala mögött ült a magas támlájú bőrfotelban, és ujjaival kissé 
idegesen dobolt az asztallapon. Hétfő volt, s mert Todd pénteken tért vissza Kanadából, Alix számított rá, hogy rengeteg munkával bízza majd meg. A férfi már-már 
kicsinyes alapossággal szokta végignézni a távollétében felgyülemlett iratokat, de 
most szokatlanul szórakozottnak látszott. Csak jó idő múlva hagyta abba a dobolást. 
-  Mondanom kell valamit, Alix. Elválunk. Lynette megismerkedett egy angol 
férfival. Hozzá akar menni feleségül, és Angliában marad. 
-  Nagyon sajnálom - mondta a fiatal nő együttérzően. 
-  Nagyon kedves, de nyilván nem lepi meg a hír. 
Alix a fejét rázta. 
-  Nem, mert... efféle hírek már korábban elterjedtek. 
Todd beletúrt a hajába. 
-  Gondoltam. - Rövid szünetet tartott. - Tudja, az életben az egyik legborzalmasabb dolog, ha el kell válnunk attól, akit szeretünk. 
Alix a jegyzettömbjére szegezte a tekintetét. 
-  Bizonyára. 
Todd mélyet sóhajtott, és kissé elgondolkozott. 
-  Kizárólag azért maradtam Angliában, mert abban reménykedtem, hogy sikerül 
visszaszereznem Lynette-et. Nem sikerült, és ezért most már semmi sem köt ide. 
-  A fiaival mi lesz? 
-  Abban egyeztünk meg, hogy Angliában járnak iskolába, a szünidőt pedig nálam 
töltik Kanadában. Ha majd elég nagyok lesznek, maguk döntik el, hol akarnak élni. 
Az is lehet, hogy Lynette még szülni szeretne egy gyereket. Nem látok a jövőbe... 
Mindenesetre áttelepülök Kanadába, Róbert pedig átveszi a helyemet. 
-  Mikor utazik? 
-  Heteken belül. Amint itt mindent elrendeztem. 
-  Azon leszek, hogy addigra én is mindent elrendezzek. 
Todd ámulva felvonta a szemöldökét. 
-  Félreért, nem így gondoltam. 
Alix görcsösen mosolygott. 
-  A személyi titkárnője vagyok. Magától értetődik, hogy elkísérem. 
-  Nagyra becsülöm a ragaszkodását, de magának a férje mellett a helye. 
-  Neki van saját titkárnője. 
-  Igaz. Maga viszont a felesége, és nyilván azt akarja, hogy mellette legyen. 
A lány rövid habozás után lesütötte a szemét. 
-  Nekem is el kell mondanom valamit, Todd. Tudja... 
-  Talán jobb lesz, ha előbb én mondom el, hogy Róbert a múlt héten váratlanul 
elkísért Kanadába. 
Alix megint a férfira emelte tekintetét. 
-  Aha! Vagy úgy! - A lány most értette meg, miért tűnt el Róbert a botrányos 
éttermi jelenet után. Azóta a cégnél sem zaklatta. - És? Mesélt valamit? - kérdezte 
bosszúsan. 
-  Igen. Azt, hogy maguk között sincsenek rendben a dolgok. 
-  Nocsak! -jegyezte meg a fiatalasszony hűvösen. 
-  Alix, kérem! - igyekezett csitítani a főnöke. - Én mindkettőjüket nagyon kedvelem, és nem szeretném, ha boldogtalanok lennének. 
-  Nem vagyok boldogtalan. 
-  Ugyan már! - horkant fel a férfi. - Nézett mostanában tükörbe? Maga mindennek látszik, csak épp boldognak nem. Azt hiszi, nem tudom, hogy néz ki egy szerelmes 
fiatalasszony? 
-  Róbert beszélte rá, hogy menjen vissza Kanadába? Gondolhattam volna! 
-  Megint félreérti a helyzetet... 
-  Nem értek én félre semmit! - legyintett kissé udvariatlanul a titkárnő. - A férjem 
csúnyán kihasznált. 
-  Ugyan! Hónapokkal ezelőtt tudta már, hogy ő lesz az utódom - emlékeztette a 
főnöke. -Mondja, Alix, mi van magával tulajdonképpen? Ha nem ismerném magukat, 
azt hinném, hogy kifejezetten gyűlöli a férjét. 
-  Talán így is van. - A fiatalasszony az ajkába harapott, és gyorsan témát váltott. 
- Magával szeretnék menni Kanadába. Brenda nem költözik át, abban biztos vagyok. 
Én viszont jó szolgálatot tudnék tenni. Elvégre jól összeszoktunk, azt hiszem... 
Todd határozottan megrázta a fejét. 
-  Nem kívánok hozzájárulni a házasságuk kudarcához. 
-  A házasságunkhoz magának igazán nincs köze. - Ez nem volt igaz, viszont 
végérvényesnek tüntette fel a döntést. 
-  Ne vicceljen! - hűlt el a férfi. - A csudába, hát még csak tegnap volt az esküvőjük! Adott legalább valami esélyt Róbertnek? Tudja egyáltalán az a szerencsétlen, 
hogy maga válni akar? 
-  Túl sok szót még nem váltottunk róla - vallotta be Alix. 
Todd felállt, s az íróasztal elé került. 
-  Ez esetben azt javaslom, üljenek le, és beszéljenek egymással, mielőtt meggondolatlanságot követnek el. Amennyiben az is szerepet játszott a történtekben, amit 
Lynette állított, biztosíthatom, hogy nem mondott igazat. Én döntöm el, ki lesz az 
utódom. Megértette? 
-  Nem az volt az egyetlen oka -jelentette ki Alix. - Kérem, vigyen el Kanadába! 
Közöttünk mindennek vége. Szeretnék minél messzebbre kerülni innen. Segítsen nekem, Todd, szépen kérem! 
A férfi egy ideig szótlanul méregette a fiatal nőt. 
-  Nem - közölte végül. - Magának itt a helye. 
-  Akkor felmondok. 
-  Ezt megteheti. De ne feledje, hogy három hónap a felmondási ideje. 
Alix fagyos tekintettel nézett a férfira. 
-  Mit akar ezzel elérni? 
-  Nézze... Róbert a barátom. Nem akarom, hogy szemrehányást tegyen nekem. 
Ha egy mód van rá, szeretném megmenteni a házasságát. 
-  Mondtam már, hogy a történet lezárult. Én... 
Todd hirtelen dühbe gurult. 
-  Azt hiszem, jobb, ha most nem folytatjuk ezt a beszélgetést. Egyikünk sincs 
valami jó hangulatban. 
Alixnak senkivel sem sikerült igazán szót értenie. Az édesanyja is minden elképzelhető módon jobb belátásra akarta bírni. Róbert szülei pedig egy szép napon felkeresték az irodában, s mindkettőjüket meg akarták hívni ebédelni. Alix velük tartott, 
de azt ő sem tudta megmondani, hogy Róbert épp merre járhat. Dávid bácsi és Joanne 
néni roppant megértőnek mutatkozott, de látszott rajtuk, hogy bosszantja őket menyük 
hajthatatlansága. Az összes győzködésnek egyetlen eredménye az volt, hogy Alix még 
biztosabb lett döntése helyességében. Elég sokáig játszotta az engedelmes kislányt. 
Legfőbb ideje, hogy a saját életét élje. 
Megkönnyebbülve gondolt arra, hogy a hétvégén Alaszkába repülhet Todd-dal. 
-  Két napot töltünk Juneau-ban, aztán a cég gépén kimegyünk az építkezési területre - tájékoztatta a főnöke. - Az idősebbik fiam is velünk jön. Remélem, sikerül 
majd beiktatnom egy kis szabadságot. Jó lenne a gyereket elvinni horgászni. 
Alix örült, mert Róbert is üzleti úton volt éppen, s így nem kellett eldöntenie, 
szóljon-e neki a távollétéről. 
Az Alaszkában töltött két nap alatt rengeteget dolgoztak. Míg a tizenegy éves 
Martin felderítette a várost, Todd értekezleteken ült, és üzletet kötött. Alix a legtöbb 
helyre elkísérte, és este előkészítette az iratokat másnapra. A szerda délelőtt ük szabad 
volt, délután pedig kimentek a reptérre, hogy a Yukon folyó közelébe utazzanak, ahol 
a cég vízi erőművet épített. 
Alix arra számított, hogy Alaszkában hideg lesz, de nyári meleg fogadta őket. A 
pilóta kedvesen mosolygott, Martin jókedvű volt, mint mindig, no meg persze izgatott. 
Todd viszont kevésbé tűnt feszültnek a szokásosnál, amikor beszálltak a repülőbe. A 
titkárnő hirtelen felsikoltott, mert Robertet pillantotta meg az egyik ülésen. Azonnal 
megpördült, de nem tudott lemenekülni a gépről, mert Todd állta el az útját. 
-  Szervusz, Alix! - üdvözölte a rég nem látott férj, és udvariasan felállt. - Foglalj 
helyet! 
Mit volt mit tenni, le kellett ülnie Róbert mellé. 
8. FEJEZET 
Alix felháborítónak találta, hogy a két férfi összeszövetkezett ellene. Már nyitotta 
is a száját, de ebben a pillanatban megérkezett Martin, és rámosolygott Róbertre. 
-  Jó napot, Mr. Stirling! Ez aztán a meglepetés! Nem tudtam, hogy velünk repül. 
-  Eredetileg nem így terveztük - felelte a férfi. - Az utolsó percben döntöttem el, 
hogy veletek megyek. Jól vagy, Martin? 
-  Köszönöm, igen. Apával horgászni készülünk. -A fiú az egyik szemközti ülésre 
rakta a tengerészzsákját, a másikra meg maga telepedett le. 
-  Értesz a horgászáshoz? - kérdezte Róbert. 
-  Ó! Nagyon sokat horgásztam már! 
Miközben Martin régebbi kalandjait ecsetelte, Alix szeme dühös villámokat lövellt Todd felé. A főnök azonban csak önelégülten vigyorgott a pilóta melletti 
székben. 
-  Megkérem kedves utasai nkat, hogy ne fel ej tsék el bekapcsolni a biztonsági öveket! Köszönöm. 
Róbert és Martin felszállás után is folytatta a kedélyes társalgást, s miután kimerítették a pecázás témakörét, a gyerek elővette a videojátékát, és nyomogatni kezdte 
a gombokat. 
Róbert ekkor Alix felé fordult. Nagyon fáradtnak látszott, szemlátomást ő sem 
aludta ki magát az utóbbi időben. Váratlanul megfogta Alix kezét. 
-  Miért nem viseled a gyűrűidet? - kérdezte. 
-  Nem mindegy? Semmi jelentősége. - Alix visszahúzta a kezét. 
-  Csak ha véletlenül egy ismerős megkérdezi, hogy miért... Jó lenne, ha mind a 
ketten ugyanazt mondanánk. 
-  Ékszerészhez vittem őket, mert lötyögtek az ujjamon. 
Róbert bólintott. 
-  Miért kell hazudni? 
A felesége elvörösödött. 
-  Mert senkinek semmi köze a magánéletemhez. 
-  Ez igaz. Ennek ellenére ügyvédhez fordultál. Neki talán van köze hozzá? 
Szóval Toddnak eljárt a szája. 
-  Két év különélés kell, hogy kimondják a válást - tájékoztatta Alix hűvös 
hangon. 
-  Értem. És mikortól számít a két év? 
-  Még nem kezdődött el - felelte a felesége csendesen. 
Róbert erőtlenül elmosolyodott. 
-  Nem tudsz ügyesen hazudni. Nem is voltál ügyvédnél. 
Alix a fejét rázta. A férje kezdettől fogva átlátott rajta. Persze egy szerelmes nőn 
nem nehéz átlátni! 
-  Nem voltam, de rövidesen elmegyek - felelte higgadtan. - Nem jutottam még 
hozzá. 
-  Értem. - A férfi váratlanul másra terelte a szót. - Hallottam, hogy a szüleim 
felkerestek odabent. Remélem, nem voltak nagyon a terhedre. Meg kell értened őket. 
Nem megy a fejükbe, hogy nem tudunk kibékülni. 
-  Ezt a fejezetet én már lezártam. 
-  Igazán? - A férfi szomorúan maga elé nézett. - Abban bíztam, hogy itt, Alaszkában mindent megbeszélhetünk. 
-  Nincs mit megbeszélnünk - vágta rá a lány. - Közöttünk mindennek vége. 
A hangja hirtelen fél oktávval magasabban szólt. Martin csodálkozva felkapta a 
fejét. Róbert figyelmeztető pillantást vetett a feleségére, majd felállt. 
-  Megkérdezem a többieket, kérnek-e valamit inni. - A pilótafülkébe ment, aztán 
visszajött, és dobozos üdítőket vett ki a hűtőszekrényből. - Előreviszed az italokat, 
Martin? 
A fiú zsebre dugta a játékot, és elindult előre a dobozokkal. 
-  Mit szólnál egy kis pilótakiképzéshez? - kérdezte Róbert, amikor kettesben 
maradtak 
-  Ezt is nyilván te szervezted meg -jegyezte meg Alix fanyarul. 
-  Beszélni akartam veled - ismerte el a férje, és újra leült. - Időre van szükségünk, 
hogy... 
-  Nem! Nincs szükségünk időre - fojtotta belé Alix a szót. - Ha nem hagysz 
békén, az első géppel visszarepülök. 
-  Nem vagy te egy kicsit gyáva? 
-  Gyáva? - Alix őszintén megdöbbent. Eddig abban a hiszemben élt, hogy nagyon 
is elszántan küzd az igazáért. Fel sem merült benne, hogy valaki gyávának láthatja. 
-  Igen, jól hallod. Hetek óta menekülsz előlem, és ha beszélni akarok veled, meg 
sem hallgatsz. 
-  Mert nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra. 
Róbert megragadta a karját. 
-  Soha nem hazudtam neked - ismételte meg nyomatékosan. 
-  Te... de hiszen be is vallottad, hogy nem szerelemből vettél el - emlékeztette 
a lány. 
-  Ez igaz - bólintott a férfi. - A valóság azonban inkább az, hogy mindig is 
szerettelek, és ezért nem tudatosult bennem, mi a neve annak, amit irántad érzek. Csak 
akkor ébredtem rá, milyen sokat is jelentesz nekem, amikor megfenyegettél, hogy 
elhagysz. Amikor egyik pillanatról a másikra eltűntél, egy világ omlott össze bennem. 
Megértettem, hogy nélküled üres az életem. - Mélyen Alix szemébe nézett. - Előtte 
nem voltam fülig szerelmes beléd, de most az vagyok. Őrülten szeretlek. 
Alix elképedve nézett rá. 
-  És mi a helyzet Todd állásával? - kérdezte váratlan fordulattal. 
Róbert türelmetlenül megfogta a kezét. 
-  Nem mondtam elégszer, hogy nem érdekes? Gondolkodj okosan! Ha az előléptetés miatt vettelek volna el, akkor szemrebbenés nélkül azt hazudtam volna, hogy 
szeretlek. 
A felesége szívesen hitt volna neki, de az utóbbi hetekben túl sok mindenen ment 
keresztül. 
-  Mindegy. Ennek az egésznek most már semmi jelentősége - vonta meg a vállát. - Még az is lehet, hogy igazat mondasz. Talán belém szerettél, mert... mert hirtelen elérhetetlen lettem a számodra. De elkéstél. Én már nem szeretlek. 
-  Nem hiszem - mondta a férfi rezzenéstelen arccal. 
-  Pedig így van - felelte Alix fáradtan. 
-  Csak szeretnéd ezt hinni, mert megint védekezni akarsz, és megint el akarsz 
bújni a valóság elől. Nem tudom elképzelni, hogy annyi év után egyszeriben semmit 
sem érzel irántam. 
-  Hiába nem tudod elképzelni, ha egyszer így van. 
Róbert a felesége arcát fürkészte. 
-  Ezek szerint nincs más választásom, el kell érnem, hogy újra belém szeress. 
Alixnak vadul kalapálni kezdett a szíve. 
-  Csak az idődet pocsékolnád. 
-  Nem hiszem. Álmodni sem tudok szebbet, mint megmutatni a feleségemnek, 
hogy imádom. - A férfi az ajkához vonta a kezét, és megcsókolta, de mindvégig a 
szemébe nézett. - Soha, de soha nem foglak elengedni. - Nadrágzsebéből elővette 
Alix gyűrűit, és erőnek erejével felhúzta az ujjára. 
-  Ettől még nem változnak meg az érzelmeim -jelentette ki a fiatalasszony, bár 
a szíve egyre hevesebben dobogott. 
-  Az lehetséges. Viszont viselni fogod a gyűrűket. És béreltem egy kunyhót a 
hegyekben, hogy együtt lehessünk, mégpedig Mr. és Mrs. Stirling néven. 
Alix csak kis idő múlva értette meg, miféle együttlétről beszél a férfi, és hirtelen 
vakrémület lett úrrá rajta. Ha még egyszer szeretkeznek, ő egyszer s mindenkorra 
elveszett. Nincs ereje, hogy megküzdjön a testi vágyaival. Éppen tiltakozni akart, 
amikor különös zaj támadt a pilótafülkében. Kisvártatva Martin jelent meg az ajtóban. 
Az arca hamuszürke volt. 
-  Mi történt? - kérdezte tőle Róbert döbbenten. 
-  Nem az én hibám volt - panaszkodott a gyerek. - A videojátékom miatt... 
Honnan tudhattam volna, hogy megzavarja a műszereket, és irányt tévesztünk? 
Dermedt csend állt be, majd Róbert felpattant. 
-  Persze hogy nem tudtad. Gyere, ülj ide Alix mellé! Előremegyek, és megnézem, 
segíthetek-e. 
Megnyugtatóan rámosolygott a feleségére, aztán belépett a pilótafülkébe, és becsukta maga mögött az ajtót. Örökkévalóságnak tűnt az idő, mire megint visszajött. 
Mosolygott ugyan, de lerítt róla, hogy egyáltalán nem nyugodt. 
-  Sikerült visszatalálnunk a helyes irányba. A pilóta ennek ellenére leszáll az első 
reptéren, hogy átvizsgáltassa a műszereket. Már persze ha tudjuk venni a földi jelzéseket. 
Alix kinézett az ablakon. Úgy látta, hatalmas erdőség terül el alattuk, s a nap is 
lemenőben van már. Elfordult az ablaktól. 
-  Éhes vagyok - közölte színlelt jókedvvel. - Akad itt ennivaló? 
-  Én még Juneau-ban vettem pár szelet csokit - felelte Martin, aki nyilvánvalóan 
szerette volna jóvátenni a hibáját. 
-  Klassz! Mutasd, mid van! 
Elfeleztek egy csokoládét, aztán kártyázni kezdtek, hogy elfoglalják magukat. 
Egyszer csak kivágódott a pilótafülke ajtaja, és Todd behívta magukhoz Robertet. 
Odakint közben besötétedett, és a kabinban felgyúltak a fények. Martin ijedten megmarkolta Alix kezét. 
-  Mindenért én vagyok a hibás - mondta, miközben a sírás fojtogatta. 
-  Butaság. A pilótának meg kellett volna kérdeznie, mi van a zsebedben. 
Miután Róbert visszajött, a felesége leolvasta az arcáról, hogy nem rózsás a helyzetük, bár a férfi fegyelmezte magát. 
-  Kellemetlen leszállásra kell felkészülnünk -jelentette. - Gyere, Martin! Te 
leszel az első. 
Mielőtt beszíjazta a gyereket, takarókat terített rá, és még egy hálózsákba is becsavarta. Alix most már tudta, hogy kényszerleszállást kell végrehajtaniuk. 
-  Te következel, Szemtelenke. 
Az összes többi gyapjútakaró a lányra került. 
-  És ti hárman? Veletek mi lesz? - idegeskedett Alix. 
-  Mindig neked kell kimondanod az utolsó szót? -kérdezte a férfi. - Egyre inkább 
úgy érzem, hogy életem végéig bajom lesz veled. 
Szinte be sem fejezte a mondatot, amikor szemlátomást felfogta, mit jelentettek a 
szavai itt és most, ebben a helyzetben. Előrehajolt, és szenvedélyesen megcsókolta a 
feleségét, mintha ez lenne a legeslegutolsó alkalom. 
-  Nagyon szeretlek - suttogta. 
A következő pillanatban akadozni kezdett a motor, és nagyot rándult a gép. Róbert 
megkapaszkodott az ülésben, de állva maradt. Alix rémülten kilesett az ablakon. 
-  Nézd! - kiáltotta. - Fények! 
-  Szólok Toddnak meg a pilótának. Nem biztos, hogy ők is észrevették. 
Amint belépett a pilótafülkébe, a gép a jobb oldalára billent, és veszíteni kezdett 
a magasságából. Kifogyott az üzemanyag, és leállt a motor. Kísérteties volt a csend. 
Alix kétségbeesetten az előbb látott fényeket kereste megint, de sehol sem lelte őket. 
Bármilyen borzalmas, mégis igaz lehet, hogy tévedett, és csak a hold fénye tükröződött egy tó tükrén. 
Egyre többet veszítettek a magasságukból. Róbert megint visszajött, és ráfeküdt 
Alixra. 
-  Kérlek, ne csináld - kiáltotta az asszony. - Légy szíves, ne! 
A férfi azonban nem ült fel, nem csatolta be magát, hanem csak feküdt rajta. Alix 
döbbenten figyelte, hogy Todd is kirohan a pilótafülkéből, és védelmezőn a fiára 
fekszik. Hirtelen recsegést-ropogást hallottak. A gép minden bizonnyal gyalulni kezdte a fák csúcsát. Másodpercek múlva kialudt a világítás, és tárgyak repültek keresztül 
az utasfülkén. Aztán fülsiketítő robaj következett. Leszakadt a jobb oldali szárny, és 
jéghideg levegő árasztotta el a gép belsejét. Valaki fájdalmasan felsikoltott. Alix erősen átkarolta Robertet, hogy a szívóhatás ki ne rántsa a lyukon. A borzalmas hangok 
nem akartak véget érni, sőt. A legutolsó volt a legszörnyűbb. Mintha szét akart volna 
esni a repülő. Egy időre ijesztő csend állt be, majd valamelyik férfi kiáltott fel fájdalmasan. 
-  Róbert? - Alix ereiben megfagyott a vér. Nem kapott választ, csak azt érezte, 
hogy a férje teljes súlyával ránehezedik. - Róbert! - kiáltotta megint kétségbeesetten, 
és megrázta a férfit. Érthetetlen morgás volt a felelet, és egyben a boldogító életjel. 
Nem ő volt az, aki az előbb hangosan nyögött. 
Róbert elég gyorsan magához tért, és azonnal tudta, mi történt. 
-  Ki kell mennünk innen - mondta csendesen. 
-  Valaki megsebesült. 
A gép a jobb oldalán feküdt, a fél szárnya nélkül, ferdén. Róbert felhúzta magát, 
és a szanaszét heverő tárgyak meg a kiszakadt ülések között utat tört az ajtóig, hogy 
feltépje. Alix gépiesen kikapcsolta a biztonsági övét, és felállt. Alig tudott megállni a 
lábán, a férje azonban rögtön mellette termett, ölbe kapta, és a falon tátongó lyukhoz 
vitte. 
-  Martin!-kiáltotta Alix.-Todd! 
-  Majd megnézem őket. Most gyere! - Az ajtóban Róbert letette a feleségét. 
Távolodj el a géptől, drágám, amilyen gyorsan csak lehet! 
-  Jaj, Róbert! 
Alix megértette, a férfi attól tart, hogy a repülő bármelyik pillanatban kigyulladhat. 
Ennek ellenére engedelmesen kúszni kezdett az aljnövényzetben. Miután biztos távolságba került, egy vastag törzsű fa tövében kimerülten a földre ereszkedett. Megfordult, és a sűrűben felfedezte a gép fehér törzsét. Magában azon imádkozott, hogy 
ne robbanjon fel. 
Nemsokára Robertjelent meg az ajtóban, és valakit kisegített a roncsból. Alakja 
alapján Todd lehetett az. A férfi megállt odalent, Róbert pedig eltűnt, majd Martinnal 
a karján került elő, akit leadott az édesapjának. Alix felpattant, és futni kezdett 
visszafelé. Tudta, Todd most gyenge ahhoz, hogy egyedül cipelje a gyermekét. 
-  Hagyja! - kiáltotta már messziről. - Majd én hozom a gyereket. 
-  Alix! - figyelmeztette Róbert aggódón. 
-  Mi van a pilótával? 
-  Él. Visszamegyek hozzá. 
Alix és Todd együtt hurcolták el a fiút a veszélyes területről. A férfi erősen sántított, és a bal karja is láthatóan eltört, mert ernyedten lógatta. Amikor elérték a fát, 
letették Martint. 
-  Maradjon itt vele! - nyögte ki nagy nehezen Todd. - Én visszamegyek... és 
segítek Róbertnek. 
-  Maga nem megy sehová! - kiabálta Alix torkaszakadtából. - Maga megsebesült, és itt marad. Én megyek vissza. 
S ezzel máris elindult. A szeme időközben hozzászokott a sötétséghez, úgyhogy 
elég gyorsan haladt. Róbert még mindig fent volt a gépen. Alix felhúzta magát a résen, 
hogy megkeresse. Az erősen megrongálódott pilótafülkében talált rá, ahol éppen a 
pilóta beszorult lábát igyekezett kiszabadítani. Amikor meglátta a feleségét, bosszúsan megcsóválta a fejét. 
-  Jaj, Alix! 
A lány rámosolygott. 
-  Lopod aműsoromat. Én szoktam így sóhajtozni a te nevedet. 
A férfi egy pillanatig hitetlenkedve nézett rá, aztán visszafordult a sebesülthöz. 
-  Kihúznád a lábát, ha felemelem ezt a koloncot? 
-  Természetesen. 
A szerencsétlen pilóta felhördült kínjában, amikor Alix kirántotta a lábát, de végül 
közös erővel sikerült kiszabadítaniuk. 
-  Erősen vérzik - állapította meg a lány. 
-  Nézz körül, hátha megtalálod az elsősegélydobozt. A pilótafülkében kell lennie. 
A doboz után tapogatózva Alix elvágta a kezét egy letört fémdarabban, de végül 
ráakadt arra, amit keresett. Szerencsére zseblámpa is volt benne. Róbert csillapította 
a vérzést, bekötözte a sebet, és ideiglenes sínbe rakta a törött lábakat. 
-  Meg kell próbálnunk kivinni innen - mondta, amikor mindezzel elkészült. - Én 
a vállánál fogom, te a lábánál, de óvatosan! 
Végre kijuttatták a gépből a sebesültet, s csatlakoztak Toddékhoz. Martin éppen 
eszméletére tért, és mindent kiadott magából, miközben az édesapja tartotta a fejét. 
-  Visszamegyek az elsősegélydobozért - közölte Róbert, miután lefektették a 
pilótát. 
-  Kérlek, ne! - mondta Alix rémülten. 
A férfi csitítóan a vállára tette a kezét. 
-  Ha eddig nem robbant fel a gép, akkor most már nem fog. Mindjárt itt leszek 
megint. 
Sokára tért csak vissza, ám nemcsak a ládikát hozta, hanem takarókat, párnákat, 
Martin zsákját és néhány doboz üdítőt is. Aztán gallyakat és ágakat gyűjtöttek, hogy 
a pokrócokon kívül tűz is melegítse őket. 
Amikor már nem akadt több feladat, és úgy-ahogy oldódott bennük a feszültség, 
Alix rádöbbent, hogy a végsőkig kimerült. Lerogyott a földre, és észrevette, hogy 
egész testében remeg. Róbert leült mellé, átkarolta, és magához húzta. 
-  Nincs semmi baj - mondta csendesen. - Biztonságban vagy, kicsim. 
Vigasztalta, mint egy kisgyereket, és megsimogatta a fejét. Alix sírdogált egy 
keveset, de hamar elapadtak a könnyei. 
Róbert alighanem azt hitte, hogy elaludt, mert kis idő múlva odafordult Toddhoz. 
-  Sikerült valakivel rádiókapcsolatot létesítenetek? 
-  Egész idő alatt vészjelzéseket adtunk le, de nem ismertük a pontos helyzetünket. 
Leszállás előtt a pilóta fényeket látott, méghozzá előttünk. 
-  Akkor a közelben van egy település - állapította meg Róbert. - Hajnalban azonnal elindulok. 
Alix felült. 
-  Biztosan repülőket küldenek ki a felkutatásunkra. Vártak bennünket, és talán 
már keresnek is. - Róbert válasz helyett csak újabb ágat dobott a tűzre, és a felesége 
értett a mozdulatból. - Szóval senki sem tudja, hol vagyunk, és nem is fognak keresni 
állapította meg döbbenten. 
-  így van - mondta a férje. - Ezért kell segítséget hoznom. 
-  Talán meglátják a tüzet vagy a füstöt - reménykedett Alix kétségbeesetten. 
-  Talán. - Róbert a pilótára pillantott. - Sürgősen orvoshoz kell kerülnie. Adtam 
neki morfiumot a fájdalmak ellen, de ami volt, az elfogyott. 
-  Próbálj meg aludni! - tanácsolta a felesége. - Majd én őrzöm a tüzet. 
-  Jól van. És köszönöm. - A férfi átkarolta. - Vigyázz, magadra, és ne kezdj ki a 
medvékkel! 
-  Jobb lesz, ha ők vigyáznak magukra - tréfálkozott Alix. - Nem is jönne rosszul 
egy kis mackóbunda. 
Éjszaka Róbert többször is felriadt álmából. Amint világosodni kezdett, kiderült, 
hogy a pilóta egy tisztáson tette le a gépet. Alighanem közel-távol az egyetlen erre 
alkalmas tisztáson. A jelek szerint az utóbbi években tűz volt az erdőnek ezen a részén, 
mert sem fa, sem bokor nem nőtt sehol. 
A vízből és a kávéporból, amelyet Róbert a repülőből hozott, Alix meleg italt 
készített az üdítők kiürült dobozában a tűz fölött. Amikor megfőtt a kávé, felébresztette a férjét, és észrevette, hogy hosszú seb húzódik a homlokán. 
-  Tudod, hogy vérzett a fejed? 
-  Valószínűleg beütöttem, amikor földet értünk - mondta a férfi, miután megtapogatta a sebet. 
-  Ezért vesztetted el az öntudatodat. 
Róbert szemlátomást meglepődött. 
-  Elájultam? 
-  Már azt hittem, meghaltál. - Alix megborzongott, amikor eszébe jutott, hogyan 
érezte magát abban a percben. 
A férje leolvashatta az arcáról, mi megy végbe benne, mert magához ölelte, és 
megcsókolta. 
-  Azt hitted, ilyen könnyen megszabadulsz tőlem?-Megittaa kávét, aztán felkelt, 
és óvatosan megropogtatta a tagjait. 
Martin és Todd is felébredt. A gyereken látszott, hogy kiheverte az első ijedséget, 
bár még mindig sápadt és szokatlanul hallgatag volt. Nyilván továbbra is magát hibáztatta a kényszerleszállásért. Hogy elterelje a gondolatait, Róbert megkérte, keresse 
elő a zsebkést, és hozza el a gépről az iránytűt. 
Róbert épp indulni akart, hogy megkeresse a legközelebbi települést, amikor Alix 
is felállt. 
-  Veled megyek. 
A férfi megcsókolta, aztán megrázta a fejét. 
-  Nem lehet, drágám. Itt kell maradnod, és törődnöd kell a többiekkel. Ha repülő 
hangját hallod, dobj egy nedves ágat a tűzre, hogy füstöljön! 
-  Nem engedhetlek el egyedül - makacskodott a felesége. 
-  Ne félj, nem lesz semmi baj! Most mennem kell. Egy darabon elkísérhetsz. 
Elköszönt a többiektől, aztán átkarolta Alix derekát, és így mentek addig, amíg látótávolságon kívülre kerültek. 
-  Hagyjál nyomokat, hogy tudjuk, merre mentél! 
-  Igenis! - Róbert még egyszer megcsókolta Alixot, és sokáig nézett a szemébe. 
Aztán megfordult, és eltűnt a fák között. 
A lány lassan visszament a rögtönzött táborhelyre, hogy gondjaiba vegye a többieket. Amikor mindenkit ellátott, leült, és Róbert érkezését leste. 
Délutánra kellemesen kisütött a nap. Egyszer csak egy helikopter zaja töltötte be 
a levegőt. Alix épp a pilóta homlokára tett vizes borogatást. Martin is meghallotta a 
gép hangját, és izgatottan kiabálni kezdett. Mindketten a tisztás közepére szaladtak, 
és integetni kezdtek. Odafentről felfedezhették őket, mert a helikopter leereszkedett 
a tisztásra, és három, pilótaruhát meg bukósisakot viselő férfi ugrott ki belőle. 
Alix odaszaladt az elsőhöz. 
-  A férjem! Látták a férjemet? 
A pilóta a háta mögé mutatott, és a lány felfedezte Robertet, aki közben levette a 
sisakját, és elmosolyodott. 
-  Nekem megért annyit a kényszerleszállás, hogy végre mégis a férjednek nevezz! -mondta. 
Alix a nyakába ugrott, és a boldogságtól elsírta magát. 
Megint éjszaka volt, de ezt már nem a vadonban töltötték. A pilóta kórházba került. 
Az orvosok úgy ítélték meg, hogy hónapokig nem dolgozhat, de nem szenvedett maradandó sérüléseket. Toddnak begipszelték a karját. Egy magánklinikán töltötte az 
éjszakát Martinnal együtt. Lynette telefonon közölte, hogy azonnal repülőre ül, és 
utánuk jön. 
Alix és Róbert nem akart a kórházban maradni. Elmentek hát abba a közeli turistaházba, amelyre Róbert reggel bukkant rá, s ahonnan kihívta a helikopteres mentőosztagot. Kibéreltek egy szobát, és enni is kaptak egy keveset. Begyújtottak a 
kandallóba, majd a pattogó tűz előtt megálltak egymással szemben, és lassan levetkőztettek egymást. Azután Róbert karjába kapta a feleségét, és letette a puha vetett 
ágyra. 
-  Jól vagy? - kérdezte. 
Válasz helyett Alix csak mosolygott, és szorosan a férfihoz bújt. Róbert felnyögött, 
majd egyszeriben elkomolyodott. 
-  Soha többé ne fuss el előlem! - kérte. - ígérd meg, hogy nem teszel ilyet még 
egyszer! 
A felesége huncutul elmosolyodott. 
-  Lehet, hogy elfutok, de csak a legközelebbi hálószobáig. És oda is kizárólag 
akkor, ha biztos lehetek benne, hogy utánam jössz. 
Amikor Róbert fölébe hajolt, Alix tudta, hogy végre megtalálta a szerelmet, amelyre mindig is vágyott. 
HARLEQUIN 
perce különleges