Jessica Hart
  Jóvátétel
    
    
    
   Pandora kölcsönkapja nénikéje házát, hogy ott készítse el kiállításra szánt kerámiáit. A házhoz tartozó rakoncátlan eb azonban beszabadul szomszédja, a jóképű Jay házába, és összetör egy értékes vázát. A férfi kártérítésként azt követeli, hogy Pandora játssza el gazdag amerikai vendégei előtt a feleségét. A megszeppent lány kénytelen-kelletlen igent mond, de aztán egyre jobban élvezi szerepét...
    
    
    
    1. FEJEZET
    
    
    
    - Hogy mit akar?
    Pandora Greenwood nem akart hinni a fülének, hitetlenkedve meredt Jay Mastersonra.
    - Feleséget - ismételte meg a férfi kissé türelmetlenül.
    Pandora gyanakodva méregette. Jay szemlátomást komolyan beszélt. A kezét hanyagul zsebre vágva, szálfaegyenesen állt az asztal mellett, és bosszúsan figyelte a lányt. Pandora megborzongott, mert eszébe jutott első és eddig egyetlen találkozásuk, amikor a férfi szinte gyilkos dühvel támadt rá. De akkor miért jött el a műtermébe ezen az esős, júniusi napon, és miért tett házassági ajánlatot? Csak valami ostoba tréfáról lehet szó. Pandora tétován elmosolyodott, és megtörölte agyagos kezét egy rongyban. Nem tudta hová tenni a férfi humorát.
    - Komolyan gondolja?
    Jay sötét pillantást vetett rá.
    - Nem vagyok vicces kedvemben.
    - De miért akar feleségül venni? - dadogta Pandora.
    - Feleségül? - kérdezte megrökönyödve a férfi. - Eszem ágában sincs.
    A lány lassan kezdte azt hinni, hogy ez csak valami zavaros álom. Néhány perce még békésen, mezítláb álldogált az asztalnál és tálakat formázott, miközben azon töprengett, hogyan teremthetne elő pár ezer fontot, amikor egyszerre itt termett Jay, és közölte vele, hogy megszabadulhat nyomasztó adósságától, ha a felesége lesz. Vagy talán túlhajtotta magát az elmúlt napokban, és képzelődik?
    - Nem azt mondta... ?
    - Azt mondtam, hogy feleségre van szükségem. De egy szóval sem említettem, hogy meg akarok nősülni. Azt meg végképp nem, hogy magát venném el.
    Pandora feladta.
    - Sajnálom, de egy szót sem értek - vallotta be. - Az egyik percben azt mondja, szeretné, ha feleségül mennék magához, a másikban pedig azt, hogy nem.
    - Pedig pofonegyszerű a dolog! - Jayt szemlátomást idegesítette Pandora lassú felfogása. - Csak egy napig kell eljátszania a feleségem szerepét. Ez minden.
    - Ó, csakugyan? Ez minden? - kérdezte a lány gúnyosan. - Milyen ostoba vagyok, hogy nem jöttem rá rögtön! - Az asztalra dobta a rongyot, odahúzott egy széket, és leült. Azután figyelmesen szemügyre vette a férfit, aki idegesen járkált fel-alá a műteremben. 
    - Talán szabad megkérdeznem, miért? Vagy ez is teljesen nyilvánvaló?
    Jay hirtelen megállt, mintha meglepte volna az ingerült hang. Pandora látta, hogy elmélyülnek a ráncok a homlokán, és ijedten gondolt arra, hogy ennek a férfinak harmincezer fonttal tartozik, és jobb volna, ha nem gúnyolódnék. Jay egy percig komoran bámulta, bosszúsan fújt egyet, azután ő is odahúzott magának egy széket.
    - Na, szép! - jegyezte meg mogorván, és leült a lánnyal szemközt.
    Az asztalra könyökölt, és összeillesztett ujjait tanulmányozta, miközben megpróbálta rendezni a gondolatait. Pandora idegesen figyelte. A legutóbbi találkozásuk katasztrofálisan sikerült, nem is emlékezett másra, csak a férfi haragosan villogó, szürke szemére, félelmetes dühére. Most tehát alaposan megnézte magának.
    A wickworth-i postáskisasszony mesélte, hogy Jay évek óta Afrikában dolgozik; erről árulkodott napbarnított színe és a szemét körülfutó sok finom ránc. A férfinak telt, érzéki szája és határozott álla volt.
    - Ugye tudja, hogy a nagybátyámtól én örököltem Kendrick Hallt?
    Jay váratlanul felpillantott, és észrevette, hogy Pandora figyeli. A lány elvörösödött, bólintott, és elkapta a tekintetét.
    - Mondják, hogy szeretne túladni a birtokon.	
    Ezt is a postán hallotta.
    Jay szárazon felnevetett.
    - Bárcsak megtehetném! De Kendrick Hall sajnos hitbizomány. Én vagyok a nagybátyám legközelebbi férfi rokona, mégis csak akkor adhatnám el a birtokot, ha tetemes összeget költenék ügyvédekre és bíróságra, hogy a hitbizományt megszüntessem. Végeláthatatlan hercehurca.
    - Miért nem költözik ide? - kérdezte Pandora, és arra gondolt, hogy a legtöbb ember örülne, ha ilyen gyönyörű birtoka lenne. - A vidék igazán elbűvölő.
    - Csakhogy egy kicsit messze van a kelet-afrikai munkahelyemtől.
    - Nem dolgozhatna itt?
    - Nem - felelte Jay hűvösen. - A mandíbiai kormány földművelésügyi tanácsadója vagyok. Különleges megbízatás, a mezőgazdaság gondjainak enyhítésén fáradozom. Mandíbia egyszer még a fekete kontinens meghatározó országa lesz; a kormány bízik ebben, és rengeteg pénzt áldoz az előtte álló feladatokra. Kaptam néhány hónap szabadságot, hogy elrendezzem az itteni dolgaimat, de őszintén szólva sokkal szívesebben lennék ott, mint hogy ezzel a hatalmas házzal vesződjek. Csak púp a hátamon.
    A férfi elhallgatott, és barátságtalanul pillantott Pandorára. Igen, gondolta a lány, nagyon is elképzelhető, hogy egy ország Jay Mastersonra bízza a jövőjét. Látszik is rajta, hogy jó szakember, energikus, határozott, és keresztülviszi, amit akar. Mindenki ilyen embert szeretne maga mellett tudni, aki biztosan segít, ha baj van. És senki sem szeretné magára haragítani azzal, hogy összetöri felbecsülhetetlen értékű családi örökségét.
    Pandora borzadva emlékezett vissza a szerencsétlen esetre, ám nem értette, hogyan szabadulhatna meg a hatalmas összegű adósságtól azzal, hogy egy napon Jay felesége lesz. Tűnődve nézte a férfi összeszorított száját, és hirtelen különös érzés kerítette hatalmába. Képtelen ötlet! Képtelen, veszélyes és nyugtalanító.
    - Mi köze ennek az egésznek hozzám? - kérdezte egy kicsit bizonytalanul.
    - Azonnal rátérek - csattant fel Jay hangja élesen. - Mivel fontos feladatok várnak rám Afrikában, és Kendrick Hallt nem tudom csak úgy egyszerűen eladni, arra gondoltam, hogy vendégházzá alakítom. Hallottam, hogy külföldi turisták nagy pénzeket fizetnek azért, ha szép régi kastélyban szállhatnak meg, ahol vendégként kezelik őket. Ma reggel járt nálam az egyik amerikai ügynökség két igazgatónője, akik ilyen utakat szerveznek.
    Jay habozva elhallgatott.
    - És? - kérdezte Pandora, mert még mindig nem értette, mire akar a férfi kilyukadni.
    - Kendrick Hall tetszett nekik - felelte Jay megfontoltan. - Természetesen tatarozásra szorul, de alkalmasnak tűnik vendégfogadásra. - Ismét elhallgatott, és Pandorára nézett. - Csak egy apró gond van.
    - Éspedig? - kérdezte a lány rosszat sejtve.
    - A két hölgy úgy vélte, ügyfeleik örülnének, ha a feleségem, a ház úrnője látná vendégül őket. - Látszott, hogy Jay gondosan megválogatja a szavait. - Ha a tatarozást és az átalakításokat befejezik, felveszek egy házaspárt, akik a könyvelést intézik, főznek és így tovább... Sajnos Myra és Elaine, a két igazgatónő, úgy képzelte, hogy én magam fogom játszani a házigazda szerepét. Azt akarják, hogy a turisták egy igazi család vendégeinek érezzék magukat. Amikor kiderült, hogy nőtlen vagyok, észrevehetően lanyhult az érdeklődésük. Miután ennyit fáradoztam, bolond lennék, ha most feladnám. Közöltem tehát velük, hogy félreértettek valamit, mert nős vagyok, csak a feleségem pillanatnyilag nincs idehaza.
    Pandora kétkedve pillantott a férfira.
    - Valószínűleg meglehetősen furán hangzott.
    - Elmagyaráztam, hogy épp most tértünk vissza Afrikából, és a feleségem feltétlenül meg akarta látogatni a rokonait - vonta meg a vállát Jay. - Magától értetődőnek találták. A hibát ott követtem el, amikor azt mondtam, hogy a következő héten hazajön, és sajnálni fogja, hogy nem találkoztak. - Bosszúsan felsóhajtott. - Mire Elaine rögtön rávágta, hogy Edinburgh-ból visszafelé jövet még egyszer beugranak, mert mindenképp szeretnének megismerkedni magával.
    - Velem?
    - Azt hazudtam nekik - folytatta Jay rövid habozás után, és egyenesen a lány szemébe nézett -, hogy a feleségemet Pandorának hívják.
    - Az ég szerelmére, miért pont az én nevemet mondta? - kérdezte a lány felháborodottan, miközben a szíve érthetetlen módon a torkában dobogott.
    Jay most először mintha elbizonytalanodott volna.
    - Hirtelenében ez jutott az eszembe - felelte, és egy pillanatra furcsa kifejezés költözött a szemébe, mert gondolatban megjelent előtte egy kimondottan karcsú, sötét hajú lány képe, egy ibolyakék szempár és egy szív alakú, kedves arc, amely az utóbbi időben folyton előtte lebegett.
    De azután visszazökkent a valóságba, és rosszallóan nézett Pandorára: az arca agyaggal összekenve, hosszú haja rendetlenül összefogva a tarkóján, és homokszínű kötött kabátjának mindkét könyöke lyukas.
    Fogalmam sincs, miért pont magára gondoltam - folytatta, és elhúzta az orrát. - Nem így képzelem el az eszményi feleséget, de hirtelen nem jutott más név az eszembe.
    - Igazán kedves! - felelte Pandora halkan, kissé megbántva.
    Nem mintha számítana, hogy Jay kedveli-e vagy sem, de ha már el kell játszania a felesége szerepét, azért hízelgőbben is nyilatkozhatna róla
    - Később, amikor jobban belegondoltam - folytatta a férfi -, nem is tűnt olyan ostoba ötletnek. Még csak egy hete vagyok itt, senkit sem ismerek a környéken, és az egyetlen nő, aki szóba jöhetne, jelenleg az Egyesült Állandókban tartózkodik. Azon kívül tudtommal maga sem idevalósi. Vagy talán van barátja, aki megnehezíti a dolgot?
    A hangjából ítélve meglehetősen valószínűtlennek tartotta, hogy valaki is érdeklődjék egy maszatos keramikus után, akinek ráadásul lyukas a kardigánja. Pandora ösztönösen összébb húzta magán kedvenc kabátkáját.
    - Még nem volt időm megismerkedni senkivel - felelte, és magában azt kívánta, bárcsak egy sereg udvarlóval dicsekedhetne, amint azt a Jay által imént említett fiatal nő biztosan megteheti.
    - Akkor hát semmi akadálya a dolognak - állapította meg a férfi, és az órájára pillantott. - Talán némi nehézséget okoz, hogy eljátsszon egy szokványos feleséget, de csak huszonnégy óráról van szó, és biztosan nem lesz semmi gond.
    - Valóban senki mást nem kérhet meg? - tudakolta Pandora bosszúsan. - Rengeteg a dolgom. - Az agyagedényekre mutatott, amelyek égetésre vártak. - Nem egészen három hét múlva lesz egy kiállításom - tette hozzá nem minden büszkeség nélkül.
    Tudja csak meg Jay Masterson, hogy nem akárkivel áll szemben. A férfira azonban szemlátomást semmiféle hatást sem gyakorolt a bejelentése.
    - Azt hiszem, félreértett. Én nem kérem, hanem utasítom, hogy játssza el a feleségem szerepét - mondta Jay halk, vészjósló hangon.
    - Ezt nem teheti! - tiltakozott Pandora, és fel akart ugrani, de Jay egy villámgyors mozdulattal megragadta a csuklóját.
    A lány érezte meleg, erős ujjait, és bár a férfi nem szorította a kezét, mégis visszaült, mire Jay azonnal elengedte.
    - Megtehetem, mert nem tudja előteremteni a harmincezer fontot, amellyel tartozik - felelte a férfi nyugodtan. - Vagy talán már megfeledkezett a minapi kis balesetről?
    Bárcsak képes lenne rá!
    Az egész egyedül az ő hibája, mert elengedte a kutyát. Pedig Celia nyomatékosan figyelmeztette, hogy Kendrick Hall közelében mindig tartsa pórázon. De miután Homer egész úton rángatta a pórázt, és végre ismét látótávolságba kerültek az átépített istállók, Pandora - megunva a folytonos viaskodást - szabadon engedte a jól megtermett ebet. Azt gondolta, meg sem áll majd hazáig, ám ehelyett a kutya felrohant Kendrick Hall kocsifeljáróján, Pandora hiába próbálta visszahívni. Mi mást tehetett, utánaeredt, nem is sejtve, hogy ezzel milyen, az egész eddigi életét megváltoztató események láncolatát indítja el.
    Nem aggódott, hogy Homer valami bajt csinál, ugyanis Eustace Masterson halála óta Kendrick Hall lakatlan volt. Azt beszélték, hogy az öreg egyik unokaöccse örökölte a birtokot, de eddig még színét sem látták az új tulajdonosnak.
    A kocsifelhajtóhoz érve Pandora meghökkenve látta, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva áll. Nyugtalanul meggyorsította a lépteit, mert az ugatás a házból hallatszott.
    - Homer! Lábhoz!
    Az óriási előcsarnok küszöbén megtorpant, és körülnézett. Sehol egy lélek. Ismét körbehordozta tekintetét a teremben. A magas falakat poros agancsok, kitömött halak és állatfejek, valamint számos fegyver díszítette. Hatalmas csillár csüngött alá a mennyezetről, a kőpadlón egymás mellett sorakozó, súlyos antik bútorok egyhangúságát egy lovagi páncélzat, egy hatalmas kínai váza és egy vaskos fatörzs törte meg, amelyre egy ijesztően valódinak tűnő óriáskígyó tekeredett fel. És a meglehetősen szokatlan tárgyakkal berendezett terem közepén Homer dühösen ugatott egy életnagyságú, kitömött medvét.
    - Homer! - kiáltott rá Pandora szigorúan, és megindult a kutya felé.
    Az állat hátrálni kezdett, és közben majdnem összeütközött egy férfival, aki a hátsó ajtón lépett be az előcsarnokba.
    - Mi folyik itt? - kérdezte az illető dühösen.
    Pandora futó pillantást vetett a magas, sötét hajú férfira, miközben hiábavaló kísérleteket tett, hogy elkapja a kutya nyakörvet.
    - Sajnálom... - szabadkozott lihegve, és fölegyenesedett. Zavartan kisimította hosszú haját az arcából, s ekkor pillantása találkozott egy szürke szempár haragos tekintetével. - Rémesen sajnálom - mondta újra, nagyot nyelve, és a kutya felé lépett, de az idegen megelőzte.
    Megragadta az állat nyakörvet, és ráparancsolt, hogy üljön le. Homer a lány legnagyobb megrökönyödésére szót fogadott.
    - Nagyon köszönőm! - hálálkodott Pandora, és megkönnyebbülten a férfira mosolygott.
    - Ki maga? - kérdezte az idegen nyersen. - És mit keres a házamban?
    - A házában? Ezek szerint maga Eustace Masterson unokaöccse?
    - Igen, Jay Masterson vagyok - felelte a férfi hűvösen. - Ezt tehát tisztáztuk, de még mindig nem tudom, hogy maga kicsoda.
    - Pandora Greenwood a nevem. - Habozott, hogy kezet nyújtson-e, de a házigazda mogorva arckifejezése elbátortalanította, ezért inkább elállt az ötlettől. - Szomszédok vagyunk. Az átépített istállóban lakom.
    Jay a homlokát ráncolta. Nem tűnt túlzottan lelkesnek, amiért megismerhette a szomszédját.
    - Az ügyvéd azt mondta, hogy az istálló a Williams házaspáré.
    - John és Celia Williamsé - bólintott Pandora. - Celia a keresztanyám, és jelenleg Texasban tartózkodnak, ahol John vendégprofesszor. Ez idő alatt én vigyázok Homerre.
    A bozontos kutyára mutatott, akinek Jay még mindig fogta a nyakörvet.
    - Szemlátomást nem sok sikerrel. 
    Pandora elvörösödött.
    - Sajnálom. Berohant, mielőtt megakadályozhattam volna. De biztosíthatom, nem szokott Kendrick Hall közelében szabadon futkározni.
    - Remélem is - felelte a férfi, és rosszalló pillantást vetett Homerre. - Egy kóbor kutya végképp nem hiányzik nekem.
    - Többé nem fordul elő - ígérte a lány halkan, és megindult az ajtó felé.
    - Tegyen róla! - Jay elengedte az állat nyakörvet. - Tessék, kösse pórázra, nehogy valami bajt csináljon.
    Pandora lehajolt, de mielőtt megfoghatta volna Hormert, az ismét megpillantotta háta mögött a medvét, és dühösen csaholva nekirontott.
    - Képtelen parancsolni ennek az állatnak? - förmedt a lányra Jay.
    - Homer! - kiáltotta Pandora könyörgő hangon.
    Az állat felugrott, egyenest a kínai váza állványának. Pandora egy másodpercig sóbálvánnyá meredve, sápadtan figyelte, amint az értékes porcelán ide-oda billeg, azután sikerült leráznia magáról a bénultságot, és kinyújtott karral a váza felé ugrott. De elkésett. A drága műkincs a kőpadlóra esett, és ezer darabra tört.
    A teremre nyomasztó csend telepedett. Pandora lehunyta a szemét, mozdulni sem mert.
    - Tudja, mit művelt? - csattant fel végül Jay olyan dühös hangon, hogy a lány összerándult.
    A férfi ott guggolt nem messze tőle, és haragos arccal szedegette össze a nagyobb cserepeket.
    - Én... igazán... sajnálom - dadogta Pandora.
    - Micsoda? - hördült fel Jay. - A kutyája épp egy több száz éves, harmincezer font értékű vázát tört össze, és maga csak annyit mond, hogy sajnálja?
    Pandora holtsápadt lett.
    - Harminc... harmincezer...?
    - Igen, harmincezer font - sziszegte a férfi. - Épp tegnap járt nálam egy műkereskedő. El akartam adni a vázát, hogy ebből fedezzem a ház tatarozását. Mit gondol, ezek után mennyit fogok kapni érte?
    Pandora természetesen felajánlotta, hogy megtéríti a kárt, bár fogalma sem volt, miből. A fazekasság alig hoz valamit a konyhára, a szüleihez pedig nem fordulhat segítségért. Annak idején már az is nagy erőfeszítésükbe került, hogy fedezzék a tanulmányait a művészeti főiskolán.
    Jay tetőtől talpig végigmérte a lányt. Figyelmét nem kerülte el a kopott szoknya, az elnyűtt pulóver, és máris tisztában volt Pandora anyagi helyzetével. Elhatározta hát, hogy érintkezésbe lép a Williams házaspárral, elvégre Homer az ő kutyájuk, és nekik legalább van egy házuk, amely szükség esetén pénzzé tehető. A lány kétségbeesve kérte, adjon legalább egy hét haladékot, addig megpróbálja valahogy előteremteni a pénzt. Elmondta, hogy rengeteget köszönhet a keresztanyjának, s nagyon csúnya dolog volna, ha egy harmincezer fontos számlával hálálná meg a nagylelkűségét.
    Négy nap telt el a szörnyű eset óta, és bár Pandora éjjel-nappal törte a fejét, nem talált semmiféle megoldást. Most pedig itt ül vele szemben Jay, és azt kéri tőle, hogy vadidegen emberek előtt játssza el a felesége szerepét.
    - Tehát? - kérdezte a férfi mogorván. - Megfizeti az adósságát, vagy az ügyvédem lépjen érintkezésbe a Williams házaspárral?
    - Jól értettem, hogy elfelejti a vázával történt szerencsétlen esetet, ha eljátszom a két amerikai hölgy előtt a feleségét? - kérdezte Pandora rövid habozás után.
    - Pontosan.
    - Megengedheti magának, hogy ekkora összegről egyszerűen lemondjon? - firtatta tovább a lány. Noha jól tudta, hogy inkább örülnie kellene ennek a megoldásnak, képtelen volt legyőzni gyanakvását.
    Jay vállát vont.
    - Csak a műkereskedőtől tudtam meg, milyen értékes a váza. Az ára fedezte volna a tatarozás költségeinek nagy részét, de most más megoldást kell keresnem. A kutyájának köszönhetően az eredetileg tervezettnél több festményt kell eladnom. Úgy vélem, nem kérek túl sokat, amikor igénybe veszem néhány órányi idejét és a színészi képességeit, ugye? Egy csésze tea délután, később egy aperitif, majd a vacsora és egy-két pohár bor, azután úgyis mindnyájan lefekszünk. Hol itt a gond?
    - Hová fekszünk le?
    - Tehát ez nyugtalanítja. - Jay hátradőlt a székben, és önhitten végigmérte a lányt. - Azt hiszi, ez csak valami trükk, hogy megkapjam magát?
    Pandora elpirult.
    - Szó sincs róla.
    - Akkor jó. Jelenleg ugyanis kisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy ostoba, maszatos, felelőtlen lányokat csábítsak el - mondta Jay éles hangon, mire Pandora még jobban elvörösödött. - Meglehet, hogy kissé folklorisztikus jellegű göncei alatt fantasztikus bájakat rejteget, de őszintén szólva, egyáltalán nem érdekel. Pillanatnyilag a vendégház terve az egyetlen dolog, amely foglalkoztat, mivel a lehető leghamarabb vissza akarok térni Afrikába. És ha ennek a célnak az érdekében el kell a maga társaságában töltenem egy éjszakát, hát megteszem. Egyikünknek sincs ínyére ez az ügy, de Myra és Elaine csodálkozna, ha egy állítólag boldog házasságban élő pár külön hálószobában térne nyugovóra. Számomra fontosabb, hogy meggyőzően viselkedjünk, mint a maga szemérmes, érzékeny lelke.
    - Rendben van, rendben! - felelte Pandora ingerülten, és felállt. - Megértettem, miről van szó.
    - Tehát igent mond?
    - Nincs más választásom - válaszolta keserűen a lány. - Pontosan tudja, hogy képtelen vagyok előteremteni harmincezer fontot, Johnt-és Celiát pedig nem terhelhetem ezzel.
    - Miért nem? Elvégre övék a kutya.
    - Igen, de rám bízták. A helyzet a következő: ki akartam próbálni, hogyan boldogulnék fazekasként, de nem volt műhelyem, ahol dolgozhattam volna. Celia nagylelkűen felajánlotta, hogy a távollétükben lakhatom náluk, használhatom a műtermét, így legalább vigyáz valaki Homerra. Egyébként ő volt az, aki megszerettette velem ezt a mesterséget, és mindig bátorított. Nélküle nem tartanék ott, ahol tartok. Szép kis fizetség lenne a kedvességéért, ha ezt a harmincezer fontos adósságot a nyakába varrnám.
    - Erre akkor kellett volna gondolnia, amikor eleresztette Homert - vélekedett Jay ridegen.
    - Magának pedig gondolnia kellett volna a kóbor kutyákra, amikor nyitva hagyta az ajtaját, ha egyszer harmincezer fontos vázákat őrizget a házában - vágott vissza Pandora, és villámló szemmel nézett a férfira.
    - És én még azt hittem, hálás lesz azért, hogy ilyen könnyen kimászhat a bajból.
    - Már amennyire könnyű egy hálószobában aludni egy vadidegennel!
     Jay hirtelen felállt.
    - Megadhatja a pénzemet is - mondta közönyösen. - Harmincezer fontból a legkiválóbb színésznőre is futja.
    Megindult az ajtó felé.
    - Ne! - kiáltotta Pandora. A férfi megfordult, és kérdően felvonta a szemöldökét. - Rendben van - jelentette ki a lány durcásan. - Mindent megteszek, amit akar.
    - Látja, ez már jobban hangzik. Nem is értem, miért csap ekkora felhajtást.
    - Őrült ötlet. - Pandora idegesen megtörölte a kezét. kopott farmernadrágjában, és feltűrte ócska kardigánja ujját, hogy ne látszódjék lyukas könyöke. - Az imént maga mondta, milyen topisan nézek ki. Senki sem fogja elhinni, hogy a felesége vagyok.
    - Dehogynem, ha egy kicsit rendbe hozza magát. - Jay megfogta a lány vállát, és tetőtől talpig végigmérte. - Tulajdonképpen egész csinos - állapította meg szenvtelen hangon, miközben a tekintete Pandora hosszú, selymes hajáról karcsú testére vándorolt. - Sőt kimondottan szép lehetne - tette hozzá tűnődve, miközben a lány szabályos arcvonásait tanulmányozta -, ha egy kicsit is adna magára.
    Pandora érezte, hogy elönti a forróság. Jay fürkész tekintete, vállán nyugvó keze összezavarta. Gyorsan lesütötte a szemét.
    Egészen mostanáig Jay csak bosszúságot, aggodalmat, álmatlan éjszakákat jelentett a számára. Most nézett rá először úgy, mint egy vonzó férfira, akivel ráadásul pár nap múlva meg kell osztoznia egy hálószobán.
    - Myrának és Elaine-nek kétsége sem lesz afelől, hogy maga a feleségem, ha a változatosság kedvéért egyszer valami tisztességes ruhát vesz fel - folytatta Jay az iménti személytelen hangon, és végre elhúzta a kezét. Szemlátomást nem vette észre a lány zavarát. - Biztosan van valami csinosabb holmija, mint ez a farmernadrág és pulóver.
    - Tulajdonképpen nincs - felelte Pandora halkan, és csodálkozott, hogy még mindig érzi a férfi kezének melegét a vállán. - Van ugyan egy estélyi ruhám, de a többi mind csak ócska cucc. Elegáns holmikban nem lehet agyagozni...
    - Fölösleges hosszas fejtegetésekbe bocsátkoznia - vágott közbe Jay, és megvető pillantást vetett a lány öltözékére. - Akkor be kell valamit szereznie a fényképezéshez.
    - Miféle fényképezéshez? - kérdezte Pandora meghökkenve.
    - Az esküvői fotóhoz. Egy bekeretezett fénykép a kandallópárkányon az esetleges utolsó kétségeket is eloszlatja, nem igaz?
    - Valószínűleg - bólintott a lány. Jay szemlátomást mindenre gondol. - És mikor kerülne sor erre? - kérdezte, miközben feltűnés nélkül arrébb húzódott.
    - Holnap. Ma délután megbeszélek a fényképésszel egy időpontot, és reggel beugrom magáért.
    - Csak egyetlen napról volt szó - tiltakozott Pandora. - Mikor égetem ki az edényeimet?
    - Délután.
    - Arra tényleg nincs időm, hogy az egész délelőttöt Wickworthben töltsem.
    - Nem az előbb mondta, hogy mindent megtesz, amit akarok? 
    A lány csüggedten égnek emelte a szemét.
    - Ha már itt tartunk - mondta rosszkedvűen -, inkább most közölje, mit vár még tőlem.
    - Már a két amerikai nő megérkezése előtt ott kell lennie Kendrick Hallban, hogy megismerkedjék a házzal. Ha pedig már ott van, hasznossá is teheti magát, előkészítheti a két vendégszobát, és a házat egy kicsit otthonosabbá varázsolhatja. Például megpucolhatná az ezüstöt, virágot tehetne a vázákba... 
    Pandora felsóhajtott. Gyűlölte a házimunkát.
    - Ez minden? - kérdezte szenvedő arccal.
    - Magának kell gondoskodnia a vendégek ellátásáról is. Myra és Elaine kitűnő, házias vacsorára számít.
    - Csakhogy én nem tudok főzni!
    - Akkor össze kell szednie magát - mondta Jay, és közelebb lépett. A lány képtelen volt kitérni előle, mert a kemence elzárta az útját. - Harmincezer fontért nyújtania kell valamit. Nemcsak a feleségem szerepét kell eljátszana meggyőzően, hanem a tökéletes háziasszonyét is, hogy a két hölgy lássa, a vendégek itt a legjobb kezekben lesznek. Ha nem képes erre, akkor inkább most mondja meg, és gondolkozzék rajta, hogyan tudja előteremteni a pénzt!
    Pandora a kérlelhetetlen szürke szempárba nézett. Tudta, hogy a férfi minden szót komolyan gondol.
    - Nem lesz semmi baj - jelentette ki végül.
    
    2. FEJEZET
    Csupán egy egyszerű megbízatásról van szó. Legalábbis ezt próbálta bebeszélni magának Pandora. Jaynek végül is igaza van, nem kér cserébe sokat az értékes vázáért. Ám a lányt különös izgatottság kerítette hatalmába, valahányszor a közös hálószobában eltöltendő éjszakára gondolt. Természetes, hogy ideges vagyok, győzködte magát, és azt kívánta, bárcsak az idegessége ne volna szoros összefüggésben azzal a furcsa nyugtalansággal, melyet akkor érzett, mikor Jay megfogta a csuklóját és a vállát.
    Este nehezen jött álom a szemére. Másnap reggel, amikor az órájára pillantott, ijedten pattant ki az ágyból. Öt perc múlva kilenc. Jay előző nap felhívta, és a szokásos hűvös, szűkszavú modorában közölte, hogy fél tízre érte jön.
    - És megpróbálhatna valamivel tisztességesebben felöltözni - mondta, mielőtt letette a kagylót.
    Pandora gyorsan lezuhanyozott, azután kinyitotta a szekrénye ajtaját. Valóban nem voltak elegáns ruhái. Végül egy fekete-barna mintás szoknya és egy bő, nyers színű pulóver mellett döntött. Legalább egyik sem szakadt.
    Reggelizni már nem maradt ideje, mert még sétálni kellett vinnie Homert. Füttyentett neki, és kilépett vele a reggeli napsütésbe. Mikor már elég messze jártak Kendrick Halltól, elengedte a kutyát, hogy kedvére kitombolhassa magát, mielőtt a délelőtt hátralévő részére bezárná a házba.
    Az órájára pillantott. Legjobb lesz, ha indul vissza; nem valószínű, hogy Jay elnézi a pontatlanságot. A tekintetével Homert kereste, és még épp látta, amint az eb farkcsóválva eltűnik a sűrű bokrok között. Hiábavaló lett volna kiáltani neki, úgyhogy Pandora inkább utánaszaladt, utat törve a bozótban. Szerencsére még sikerült elkapnia, mielőtt a sokféle izgató szag nyomában végképp eltűnt volna a szeme elől. Nagy nehezen visszaráncigálta a földútra, és föltette rá a pórázt. Sietve elindultak hazafelé.
    Jay már az ajtó előtt várt. Szürke öltönyt, fehér inget és halványszürke nyakkendőt viselt. Ebben az öltözékben még szigorúbban és merevebben festett, mint egyébként.
    - Hol az ördögben mászkált?
    - Sétálni vittem Homert.
    - És mi az oka, hogy a fél erdőt magával hozta? - kérdezte a férfi csúfondárosan, és lesöpört a lány válláról egy falevelet.
    Csupán futó érintés volt, de Pandora még percek múlva is érezte. Bosszúsan végigsimította a haját és a pulóverét.
    - Be kellett mennem Homer után a bozótba - felelte barátságtalanul. - Beviszem a házba, és máris mehetünk.
    - Nem akar átöltözni?
    Pandora meghökkenve nézett a férfira.
    - Miért kellene átöltöznöm?
    - Mondtam magának, hogy valami tisztességes ruhát vegyen fel.
    - Ez tisztességes.
    - Biztosan akad valami jobb is. Vagy egy zsákforma micsodában akar házasságot kötni?
    - Mikor idejöttem, nem számítottam arra, hogy férjhez megyek - felelte Pandora gúnyosan, miközben kinyitotta az ajtót. - Ha tudtam volna, természetesen magammal hozom a hosszú, uszályos fehér menyasszonyi ruhámat, amely minden eshetőségre készen ott lóg odahaza a szekrényemben.
    - Senki sem várja el magától, hogy kéznél legyen a menyasszonyi ruhája, de az esküvői képen mégsem mutatkozhat ebben a nyers színű pulóverben.
    - Nincs más.
    Jay ingerülten felsóhajtott.
    - Akkor Wickworthben vennie kell valamit. Bár a város nem éppen a divat fellegvára, de annál, ami magán van, biztosan találunk valami jobbat.
    - Nem értem, mi szükség ekkora felhajtásra - jegyezte meg Pandora sértődötten, és bezárta Homert a konyhába, miután eltávolított a hatóköréből minden olyan tárgyat, amelyet összerághatott volna. - Miért nem lehet olyan képet készíteni, hogy csak a fejünk meg a vállunk látsszon?
    - Azt mondtam a fényképésznek, hogy esküvői fotót akarunk - magyarázta Jay, miközben az autó felé ballagtak. - És meglehetősen különösnek fogja találni, hogy én öltönyben jelenek meg, míg maga úgy fest, mintha gyomlálni készülne a kertben.
    Pandora beült az autóba, és becsapta az ajtót. Általában nem nagyon érdekelte, mi van rajta, de most furcsa mód bántották a férfi szavai.
    Így is különösnek fogja találni a kérésünket. Miért nem az esküvőn készült az a fénykép?
    - Megesik, hogy egy pár ripsz-ropsz házasodik össze - felelte a férfi türelmetlenül. Szemlátomást bosszantotta, hogy Pandora kétségbe vonja a történet hihetőségét.
    - Maga biztosan nem tenne ilyen romantikus dolgot - jegyezte meg a lány kihívóan.
    - Egyáltalán, sohasem házasodnék meg - felelte Jay, miközben beült a volán mögé. - Főleg nem ripsz-ropsz és egy olyan teljességgel alkalmatlan nőszeméllyel, mint maga. De ezt nem kell a fényképész orrára kötnünk.
    - Mi kifogása van a házasság ellen? - kérdezte a lány, elengedve a füle mellett a bántó megjegyzést.
    - Senkit sem akarok lebeszélni róla, de én nem követek el ekkora hibát. 
    Pandora lopva a férfira pillantott. Miért ez a keserű hang? Szemügyre vette Jay határozott arcélét, kissé erőszakosan kiugró orrát, nyugtalanítóan érzéki száját, aztán gyorsan elkapta a tekintetét.
    - Tehát annyira szerelmesek voltunk, hogy nem tudtuk kivárni a hosszas esküvői előkészületeket, hanem egy hirtelen elhatározással összeházasodtunk? - tette fel a lány a kérdést.
    - Valahogy így - helyeselt Jay vonakodva.
    - De ha akkor nem akartunk fényképet, most miért szeretnénk?
    - Mit tudom én? Hogy elküldjük a beteg édesanyjának Kaliforniába, vagy valami hasonló...
    - Az anyám Dorsetben él.
    - Tökéletesen mindegy - felelte Jay ingerülten. - Ehhez semmi köze a fényképésznek. Neki csupán egy fotót kell készítenie a szerelmes ifjú párról.
    - Remélhetőleg mestere a szakmájának - jegyezte meg Pandora némi éllel. - Ahhoz, hogy maga szerelmes ifjú férjnek nézzen ki, minden ügyességét latba vetheti. Ez lesz élete legnehezebb feladata.
    - Miért, mi kifogása van ellenem? - kérdezte a férfi nyersen.
    - Hát... lehetne egy kicsit barátságosabb...
    - Maga talán barátságos lenne, ha valaki összetörte volna a legértékesebb dísztárgyát?
    - Nem én tettem, hanem Homer - emlékeztette Pandora a férfit. - Nem is értem, miért nem vele fényképezteti le magát? Mellette talán vidámabb képet vágna.
    - Ne ostobáskodjék! - mordult rá Jay. - A fényképésznél szükség lesz mindkettőnk színészi képességeire. Segítene egy megfelelő ruha is. Úgyis beszélnem kell az ügyvédemmel, addig kihasználhatná az időt, és vehetne magának valami tisztességes holmit.
    Pandora felsóhajtott. Utált vásárolni.
    - Pontosan mire gondol?
    - Nem értek a divathoz.
    - Csodálom, miután olyan éles kritikával illette a ruhatáramat. 
    Jay türelmetlenül pillantott rá.
    - Vegyen valami alkalomhoz illőt! Egy ruhát, egy kosztümöt, vagy tudom is én... valamit, amit valóban felvenne az esküvőjére.
    Könnyű ezt mondani, gondolta Pandora egy jó óra múlva, miután végigjárt a belvárosban egy csomó üzletet, és még mindig nem talált semmi kedvére valót. Jay az elválásukkor egy köteg húszfontost nyomott a kezébe, és a lelkére kötötte, hogy pontban tizenegykor menyasszonyhoz illő öltözékben legyen a szállodában.
    - Igenis, uram! - szalutált Pandora a férfi háta mögött, és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Jay valószínűleg gond nélkül megengedhetne magának egy másik kínai vázát, ha egyetlen ruhára képes ennyi pénzt kidobni.
    Az idő már sürgetett, Pandora tehát erőt vett magán, és belépett egy elegáns butikba, bár az ilyen boltokat általában nagy ívben elkerülte. Az elárusítónő, aki odasietett hozzá, a külsejét látva rosszallóan felvonta a szemöldökét.
    - Miben segíthetek? - kérdezte kelletlenül.
    - Holnap lesz az esküvőm, és még nem találtam megfelelő ruhát.
    - Van valami elképzelése?
    - A vőlegényem szeretné, ha csinos lennék - felelte Pandora, és titkon örült, hogy soha többé nem kell betennie a lábát ebbe az üzletbe.	
    Mielőtt észbe kapott volna, mi is történik vele, az elárusítónő fogott néhány méregdrága ruhát, és a lányt az egyik próbafülkébe vezette. Miközben Pandora öltözött, a nő az esküvőre, a nászútra és a vőlegényére vonatkozó kíváncsi kérdések tömegével árasztotta el, úgyhogy a lánynak végül már kóválygott a feje. Nem hitte volna, hogy ilyen nehéz feladat a boldog menyasszonyt játszani.
    - Ez remekül áll. Tessék, vegye fel még ezt a kabátkát is!
    Pandora kétkedve pillantott a tükörbe, de a látványtól szinte elámult. Az egyszerű, halványsárga ruhában, a rövid blézerben rá sem ismert magára.
    - Ez csakugyan én lennék?
    - Mintha önre szabták volna - felelte az elárusítónő mély meggyőződéssel. - Finoman egyszerű, ugyanakkor elegáns. Most már csak egy pár hozzá illő cipő és a kalap hiányzik.
    Rögtön az első pár cipőt megvette Pandora, de a kalapot, bármily ízléses volt is, határozottan visszautasította.
    - Azt kérem - mutatott a kirakatban díszelgő fejfedőre, amely már az utcán feltűnt neki.
    A hosszú szalagokkal díszített, széles karimájú hóbortos kalpaggal biztosan sikerül majd felbosszantania Jayt. Miután a férfinak szinte az összes pénzét elköltötte, elégedetten hagyta el a butikot. De előtte az elárusítónő tanácsát megfogadva, vett még egy rúzst is. Ha Jay változást akar, hát tessék!
    Mikor a városka egyetlen négycsillagos szállodájának előcsarnokába belépett, a férfi már az egyik kényelmes bőrfotelben üldögélt. Jöttére leengedte az újságját, és rosszallóan nézett rá.
    - Elkésett.
    - Csak tíz percet.
    - Tizennégyet - pillantott az órájára Jay.
    - Rendben van, tizennégyet. - Pandora meglóbálta a táskáját. - Akarja látni, mit vettem?
    - Szeretném, ha rögtön felöltözne. - A férfi ismét az órájára nézett. - Fél tizenkettőkor a fényképésznél kell lennünk.
    Pandora a női mosdóban átöltözött, majd belebújt az új cipőbe, és gondosan kifestette a száját. Habozva nyúlt a kalap után. Ez azért talán mégis túlzás. Idegesen megigazította a kabátkáját, és elhatározta, hogy a kalappal még vár, míg a férfi megszokja új külsejét.
    Jay észre sem vette, mikor odalépett hozzá, annyira elmélyedt az újságjában. Valószínűleg arra számított, hogy sokkal tovább fog tartani a szépítkezés.       
    - Na, mit szól?
    A férfi felnézett. A lélegzete is elakadt, amikor megpillantotta a karcsú, elegáns alakot, kezében a hóbortos kalappal. Lassan felállt.
    - Ilyesmire gondolt? - kérdezte Pandora bizonytalanul, mivel Jay még mindig nem szólt egy szót sem.
    Hát... - A férfi megköszörülte a torkát, a hangja furcsán csengett. - Jól... jól néz ki.
    Jól? Ez minden? - gondolta Pandora csalódottan, és csak most tudatosult benne, mennyire szerette volna elkápráztatni Jayt. De úgy látszik, ehhez egy méregdrága ruhánál többre van szükség.
    A férfi szép nyugodtan összehajtogatta az újságot, azután ismét Pandorára nézett, és a lány szíve nagyot dobbant. A szürke szempárban nem álmélkodás vagy elismerés tükröződött, kifejezésétől mégis elakadt Pandora lélegzete. Hogy zavarát leplezze, fogta a kalapját, és hetykén a fejére csapta.
    - Az esküvőmön biztosan viseltem volna kalapot, nem gondolja?
    Szinte megkönnyebbülve vette tudomásul a férfi döbbent, bosszús tekintetét; ez legalább már ismerős volt.
    - Képes volt ezért pénzt kiadni?
    - Nem tetszik? - nézett rá Pandora ártatlan képpel a széles karima alól.
    - Nem volt valami kevésbé feltűnő?
    - Biztos vagyok benne, ha egyszer férjhez megyek, egészen különleges, emlékezetes kalapot szeretnék viselni.
    - Vagy inkább nevetségeset - jegyezte meg Jay élesen, és Pandora úgy vélte, megkönnyebbülés cseng ki a hangjából, amiért visszataláltak a megszokott, csipkelődő hanghoz.
    - Pedig a maga kedvéért vettem.
    - Ha azt hiszi, hogy végigmegyek magával így az utcán, téved.
    Pandora vonakodva levette a kalapot, és bánatosan megsimogatta a karimáját.
    - Azt gondoltam, tetszeni fog - sóhajtotta csalódást mímelve, és még jókor pillantott fel, hogy észrevegye a férfi tekintetében bujkáló nevetést.
    - Vagy inkább azt, hogy sikerül kihoznia a sodromból - jegyezte meg Jay, és jóllehet nem mosolygott, a lány mégis úgy érezte, elérte, amit akart.
    - Ez eszembe se jutott.
    A szívére szorította a kezét, és ártatlan szemmel nézett fel a férfira. Jay elhúzta a száját.
    - Pedig egy percig már azt hittem, hogy megváltozott. De úgy tűnik, marad minden a régiben.
    - Attól tartok, igaza van - felelte a lány, és lehajolt, hogy felvegye az ócska cuccokkal megpakolt táskákat.
    - Magán maradt az árcédula - mondta Jay, mikor Pandora ismét felegyenesedett. - Ne mozogjon, leveszem.
    A lány moccanatlanul állt, miközben a férfi a kabát nyakából eltávolította az apró papírdarabot. Minden idegszálával érzékelte Jay közelségét, érezte a kezét, az ujjait. Mikor megfordult, és a tekintetük találkozott, a lélegzete is elakadt. A másodperc töredékéig némán bámulták egymást.
    - Indulnunk kell - szólalt meg végül a férfi nyersen.
    A feszültség szinte tapintható volt. Pandora lázas igyekezettel törte a fejét valami beszédtémán, de semmi sem jutott az eszébe. Ráadásul feszélyezte az elegáns ruha, amely a kalap nélkül is feltűnést keltett. Az emberek megfordultak utána, és a lány boldog volt, amikor végre megérkeztek a fényképész műterméhez.
    Jay hirtelen elébe állt.
    - Tegeződnünk kellene - közölte határozottan. - Vagy ismer házaspárt, akik magázódnak?
    És mielőtt Pandora válaszolhatott volna, udvariasan kinyitotta előtte az ajtót. A fényképész vékonydongájú, művészi ambíciókkal megáldott fiatalember volt. Rosszalló pillantást vetett a lány kalapjára, de el volt ragadtatva az elegáns ruhától, amely világos színével kétségkívül remekül illett Pandora fekete hajához.
    - Ha egy kicsit rendbe szeretné hozni magát... - szólt oda Pandorának, és a fésülködőasztalra mutatott, ahol fésű, kefe és szépítőszerek sorakoztak, míg ő maga eltűnt, hogy beállítsa a lámpákat.
    - Mit ért azon, hogy „rendbe hozni magam"? — kérdezte a lány. - Hiszen rendben vagyok.
    - Nem egészen. - Jay kivett Pandora hajából egy falevelet, amely nyilván még a reggeli kiránduláskor került bele. - A legtöbb menyasszony legalább megigazítja a haját.
    A lány engedelmesen leült a székre, és néhányszor végighúzta a kefét hosszú fürtjein. A férfi fejcsóválva odalépett hozzá.
    - Jaj, ez fáj! - kiáltott fel Pandora, mikor Jay erőteljes mozdulatokkal nekilátott, hogy megfésülje.
    - Ne kényeskedj! - Elrendezett még néhány tincset a lány vállán, azután elölről is szemügyre vette művét. - Most úgy nézel ki, mint egy fiatal nő, akibe képes volnék beleszeretni.
    Pandora kérdően pillantott rá. Jay tekintete ugyan kifürkészhetetlen volt, a lány szíve mégis vadul dobogni kezdett.
    - Készen van?
    Bűntudatos képpel rezzentek fel a fényképész hangjára. Pandora kétségbeesetten igyekezett arra összpontosítani, hogy Jay soha még csak rá sem mosolygott, sőt mindig kimondottan ellenségesen viselkedett vele, és most csak azért vannak itt, mert Homer összetört egy méregdrága vázát.
    A fényképész legnagyobb megrökönyödésére feltette a kalapot. A szegény mester hiába próbálta meggyőzni, hogy vegye le. Végül Jay tett pontot az értelmetlen vitára; azt javasolta, hogy készüljön néhány kép Pandoráról kalapban, ám egyedül, azután pedig a közös fotó, de immár a nevezetes fejfedő nélkül. A lány nagylelkűen beleegyezett a megoldásba.
    A fényképészről lerítt a megkönnyebbülés, amikor végre megkérte Jayt, hogy üljön Pandora mellé.
    - Talán átkarolhatná a felesége vállát - indítványozta. - Mrs. Masterson, ön pedig, dőljön egy kicsit a férjének... Igen, így nagyon jó! Ne mozduljanak!
    - Lazíts! - súgta oda Jay Pandorának, aki merev derékkal nekitámaszkodott. - Mosolyogj, mint egy szerelmes feleség!
    - Az nem olyan egyszerű.
    - Gondolj az adósságodra, akkor menni fog.
    - Egy meghatározott személy számára készül a kép?
    - A feleségem édesanyjának szánjuk - felelte Jay kurtán.
    - Kanadában él - tette hozzá Pandora, de úgy találta, a magyarázat meglehetősen gyatra. - Ágyban fekvő beteg, és nem tudott eljönni az esküvőnkre. És mivel még nem találkozott a férjemmel, természetesen látni szeretné.
    - Értem - bólintott a fényképész. - Egy műtermi felvétel sokkal szebb, mint az esküvőn sebtiben elkattintott fotók.
    - Az esküvőnkön nem készült fénykép - felelte Pandora, és Jayre sandított, aki figyelmeztetően felhúzta a szemöldökét. - Egészen különleges esküvő volt a miénk, csak mi ketten... ugye, drágám?
    A férfi nem válaszolt.
    - Készítsen még néhány felvételt! - szólt oda a mesternek, hogy másra terelje a szót.
    Nem kellett kétszer mondani. A lelkes férfiú nem győzte kattogtatni a gépét.
    - Tulajdonképpen mit képzel ez az alak, kik vagyunk? - kezdte végül Jay elveszíteni a türelmét. - Divatmodellek?
    Az egész helyzet annyira képtelen volt, hogy Pandora elnevette magát.
    - Most megkérem önöket, hogy nézzenek egymás szemébe!
    Pandora azonban minél jobban iparkodott komoly arcot vágni, annál inkább pukkadozott a visszafojtott nevetéstől. Jókedve a férfira is átragadt, és ettől az arca egészen megváltozott. Elővillant hófehér fogsora, különös lett, mégis meghitten ismerős. Pandora megbűvölve bámulta határozott állát, a szürke szempárt, amelyet körbefutottak a nevetés ráncai, barátságosan csillogó tekintetét, amelyből egyszeriben eltűnt minden hidegség.
    - Nagyszerű! — lelkendezett a fényképész.
    - Végeztünk? - kérdezte Jay.
    - Talán még egy romantikus felvételt. Mit szólnának egy csókhoz?
     Pandora arcára ráfagyott a nevetés, és nem mert a mellette ülő férfira nézni.
    - Remek ötlet - mondta Jay nyugodt hangon. Remek ötlet? A lány ijedten kapta fel a fejét.
    - Ugye, drágám? - kérdezte Jay kajánul.
    - Én... nem is tudom - dadogta, de a férfi már magához is húzta.
    - Így jó lesz? - kérdezte a fényképészt, miközben le nem vette a tekintetét Pandoráról.
    - Kitűnő!
    Jay gyengéden kisimított a lány arcából egy tincset, azután a keze a tarkójára csúszott, miközben a hüvelykujjával körülrajzolta az állát, és tekintete a szájára tapadt.
    A lány megremegett, félelmet, ugyanakkor valami furcsa, ismeretlen vágyakozást érzett. A szíve majd kiugrott a helyéből. Egyszeriben megfeledkezett az őt körülvevő világról, és csak Jayt látta maga előtt.
    A férfi nagyon lassan föléje hajolt, míg végül a szája lágyan az ajkához ért. Pandora akaratlanul felsóhajtott. Hallotta, amint vadul dobol a fülében a vér, és teljesen átengedte magát az izgató csóknak. A keze önkéntelenül felemelkedett, megfogta Jay csuklóját, és belekapaszkodott. A férfi válasz gyanánt még szenvedélyesebben csókolta.
    Azután elengedte, lassan elhúzódott Pandorától, és egy végtelennek tűnő pillanatig mosolyogva a szemébe nézett.
    
    3. FEJEZET
    Pandora mintha egészen távolról hallotta volna, amint Jay a fényképésszel megbeszéli, hány képet kérnek, és dühösen arra gondolt, hogyan képes a csók után ilyen nyugodt hangon társalogni, mikor ő még mindig egész testében reszket. A pulzusa szaporán vert, az ajka égett, és az ujjaival mintha még mindig érezte volna Jay izmos csuklóját. Csak miután elhagyták a műtermet, és mélyen beszívta a friss levegőt, kezdte ismét összeszedni magát.
    - Ebédeljünk meg valahol! - javasolta Jay nyugodt hangon, és beterelte Pandorát a sarkon lévő hangulatos kisvendéglőbe.
    A lány elnézést kért, és azonnal eltűnt a női mosdóban, hogy egy kicsit egyedül legyen, és rendezze a gondolatait. Hideg vizet engedett a csuklójára, azután megmosta az arcát. Nevetséges vagy, korholta magát. Mindenki azt hihetné, hogy még sohasem csókolóztál. Ráadásul ez nem is volt igazi csók. Tulajdonképpen meddig tartott? Harminc másodpercig? Egy percig?
    Egy örökkévalóságig, válaszolta egy belső hang. Pandora nem értette, mi történt vele. Hiszen jobb dolga is lehetne, mint hogy ezen az ostoba csókon törje a fejét, bármeddig tartott is. Elvégre csupán a Jay által megrendezett színielőadás része volt, és azt a célt szolgálja, hogy a férfi gyorsan visszatérhessen Afrikába. Minél előbb eltűnik az életéből, annál jobb. Legalább visszatérhet az agyagedényeihez, és elfelejtheti, milyen forró és érzéki Jay szája, milyen vonzó hirtelen felragyogó mosolya. Most pedig visszamegy az étterembe, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Ha Jay képes erre, akkor ő is.
    Igazán büszke volt magára, amikor közömbös arccal átvette Jaytől az étlapot. Nagy buzgalommal tanulmányozni kezdte, de fölötte lopva a férfira nézett. A pillantása felvont szemöldökére, egyenes orrára, végül izgató szájára siklott. Ekkor gyorsan elkapta a tekintetét, de képtelen volt elolvasni az étlapot, mert folyton maga előtt látta a férfi ajkát. Mitől van az, hogy Jay közelsége mindig felkavarja? Kétségtelenül jóképű férfi, de ez még nemének számtalan tagjáról elmondható. Talán a belőle áradó erő és határozottság az, ami megkülönbözteti a teremben tartózkodó többi férfitól? De hiszen mindegyiküknek két szeme, egy orra és egy szája van... bár egy sem olyan érzéki, mint Jayé.
    Na, ebből elég legyen! Nem arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha semmi sem történt volna? Kétségbeesetten igyekezett az étlapra összpontosítani, de a pillantása újra és újra Jay kezére, hájára, orrára tévedt...
    A férfi váratlanul felnézett, és észrevette, hogy Pandora figyeli.
    - Már választottál?
    - Hogy választottam-e? - visszhangozta a lány értetlenül.
    - Mit akarsz enni?
    - Persze, persze... - gyorsan az étlapra pillantott. - Csirkét...
    - Jól vagy? - kérdezte Jay, miután leadta a rendelést.
    - Remekül - vágta rá Pandora, és csak most vette észre, hogy a férfi még mindig tegezi.
    Jelenleg azonban nem volt olyan állapotban, hogy tiltakozzék ellene. Egyébként is, talán jobb, ha a bizalmas hangvételnél maradnak, mert a végén még elszólják magukat Myra és Elaine előtt.
    - Meglehetősen zaklatottnak látszol, vagy ez nálad a szokásos állapot? Pandora idegesen gyűrögette a szalvétáját, és azt kívánta, bárcsak ne lenne ilyen jó megfigyelő Jay.
    - Rengeteg minden kavarog a fejemben - szabadkozott zavartan, és remélte, hogy a férfi megelégszik ennyivel.	
    - Például?
    - Például... a kiállítás. Ez az első kiállításom, és természetesen szeretnék jól szerepelni. Már csak két hét van hátra a megnyitásig. És nem engedhetem meg magamnak, hogy ölbe tett kézzel üldögéljek.
    - De ha nem tévedek, azt sem engedheted meg magadnak, hogy vegyél egy másik több száz éves kínai vázát, igaz?
    - Igaz.
    Miként is képzelhette, hogy a férfinak megesik rajta a szíve?
    - Hol lesz a kiállítás? 
    - A Fő téren, a galériában.
     Jay felvonta a szemöldökét.
    - Hamar elintézted. Ha jól tudom, csak nemrég érkeztél ide.
    - Körülbelül hat hete - felelte Pandora, és hátradőlt a székében, hogy a pincér tölthessen neki. - Eredetileg Celia kiállítása lett volna, ő is fazekas, de Johnt váratlanul meghívták Texasba vendégprofesszornak. Mint ahogy már mondtam, Celia felajánlotta, hogy a távollétükben lakhatom náluk, és dolgozhatom a műhelyében. Nem kell lakbért fizetnem, így megengedhetem magamnak, hogy csak az agyagozással foglalkozzam, amit különben nem tehetnék. És amikor Celia a galéria tulajdonosának bemutatott, és felvetette, hogy esetleg átvehetnem a helyét... Túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen...
    Jay ivott egy korty bort, és a pohár pereme fölött Pandorára pillantott.
    - Egynapos kiesés még nem veszélyezteti a kiállítást, ugye?
    A lány habozott. Nem is arról az időről van szó, amelyet ténylegesen a férfival tölt, hanem sokkal inkább arról, hogy utána képtelen összeszedetten dolgozni, mivel a gondolatai folyton Jay körül járnak.
    - Nem - felelte végül vonakodva.
    - Nos, akkor találjunk ki egy történetet, hogyan ismerkedtünk meg, amennyiben Myra és Elaine kíváncsiskodnának! - indítványozta Jay, miután úgy gondolta, hogy a kiállítást levehetik a napirendről. - Jártál valaha Afrikában?
    A hirtelen témaváltás megzavarta Pandorát.
    - Nem, de Olaszországban már voltam.
    - A kettő nem ugyanaz.
    - Többel nem szolgálhatok - felelte Pandora durcásan. Bántotta, hogy Jay oly kevéssé érdeklődött a kiállítása iránt.
    - Hm. A családodból megfordult már valaki Afrikában? 
    A lány a fejét rázta.
    - Miért ragaszkodsz annyira Afrikához? Egyszerűen meséljük el, valójában hogyan ismerkedtünk meg, csak az időpontot ne említsük. Akkor legalább nem keverednénk ellentmondásokba,
    - Myra és Elaine sajnos tudják, hogy még egy hete sem tartózkodom Kendrick Hallban. És olyan gyorsan azért nem szokás megesküdni. Azonkívül meséltem nekik, hogy együtt voltunk Afrikában. Tehát ki kell találnunk valamit. Van testvéred?
    - Két öcsém. Ben még iskolába jár, Harry most fejezte be mérnöki tanulmányait, és Londonban helyezkedett el.
    - Remek. Akkor azt mondjuk, hogy Harry Afrikában dolgozik, és ott ismerkedtünk össze, amikor meglátogattad.
    - És mi lesz, ha kérdezősködni fognak Afrikáról? Még sohasem jártam ott.
    - Remélhetőleg Myra és Elaine sem. Biztosan láttál a tévében Afrikáról szóló filmeket. Adj homályos válaszokat, biztos vagyok benne, hogy ez nem okoz majd különös nehézséget.
    Pandora ellenségesen nézett a férfira.
    - Tehát Afrikában éltünk, és akkor jöttünk vissza, amikor megörökölted Kendrick Hallt?
    Jay bólintott.
    - És már alig várjuk, hogy a házunkban amerikai vendégeket fogadhassunk - tette hozzá. - Egyszerű történet, gyerekjáték megjegyezni.
    - Azért ilyen könnyen nem fogjuk megúszni - felelte Pandora komoran. - Biztosan fognak valami olyat is kérdezni, amire nem tudom a választ. Például, hogy mi a kedvenc ételed, vagy hogyan jövök ki az édesanyáddal.
    - Nem fognak keresztkérdésekkel bombázni - vélekedett Jay kissé bosszúsan. - És ha valamire nem tudod a választ, hát majd kitalálsz valamit.
    - Segítene, ha többet tudnék rólad.
    - Mire vagy kíváncsi? - kérdezte ingerülten a férfi.
    Pandora kis híján kimondta: Milyen érzés megsimogatni az arcodat? Milyen lenne, ha rád mosolyognék, és biztos lehetnék abban, hogy te visszamosolyogsz? Elfelejtem-e valaha is a csókodat?
    - Apróságokra - felelte végül, és kerülte Jay tekintetét. - Mikor van a születésnapod, van-e testvéred, mindig ilyen rosszkedvű vagy-e, és hasonlókra.
    - Egyáltalán nem vagyok rosszkedvű - jelentette ki a férfi rosszkedvűen. - Legalábbis egészen addig nem voltam, míg a harmincezer font értékű vázámat ripityára nem törted - tette hozzá, mire Pandora félrenyelte a bort.
    - Sejthettem volna, hogy ez is az én hibám.
    - Rendben van, helyesbítek, amíg meg nem örököltem Kendrick Hallt - visszakozott Jay, miközben a pincér felszolgálta az ebédet.	
    - A legtöbb ember örülne, ha ilyen gyönyörű, ódon háza lenne - jegyezte meg Pandora kissé megengesztelődve.
    - Minek a ház, ha úgysem akarok benne lakni? Egyébként is túl nagy egy embernek.
    - Egyszer talán családot alapítasz - felelte Pandora, de nem nézett fel a csirkéről.
    - Kizárt dolog - jelentette ki Jay határozott hangon.
    A lány úgy döntött, hogy nem feszegeti tovább ezt a témát. Elvégre mit érdekli, hogy Jay akar-e feleséget vagy gyerekeket.	
    - Romantikus épület, történelmi levegő lengi körül - jegyezte meg, és maga előtt látta a magas, tiszteletet parancsoló falakat, az oldalszárnyat, amelyet már ebben a században építettek a középkori udvarházhoz.
    - Mindenesetre vizes - felelte Jay tárgyilagosan. - Van fogalmad arról, mennyibe kerül a tatarozása?
    - Harmincezer fontba? - kérdezte Pandora ártatlan arccal, és kortyolt egyet a borából.
    - Annyiból már sok mindenre futná - bólintott a férfi. - Romantikusnak találod Kendrick Hallt, de számomra csak teher, ráadásul sokba kerül. Érzelmileg sem kötődöm hozzá. A múlt héten léptem át életemben először a küszöbét.
    - A nagybátyád sosem hívott meg? - kérdezte Pandora meglepetten. Jay keserűen felnevetett.
    - A nagybátyám szemében apám volt a család fekete báránya. Még a nevét sem lehetett kiejteni előtte. Mereven elzárkózott attól, hogy találkozzon velem, amikor Angliában voltam intézetben, és később is, mikor már egyetemre jártam.
    - Biztosan megváltoztatta a véleményét, ha rád hagyta a házát.
    - Nem volt más választása. Az örökösödési jog értelmében a ház és a birtok mindig a legközelebbi férfi rokonra száll, és a nagybátyámnak nem voltak gyerekei.
    - És mi lesz Kendrick Hall-lal, ha neked sem lesznek örököseid?
    - Nem érdekel - felelte Jay merev arccal.
    - Van fivéred? - kérdezte Pandora.
    - Nem, egyke vagyok.
    - Nem érezted magad soha magányosnak? - firtatta tovább a lány, mert ő bizony a testvérei nélkül nehezen boldogult volna.
    Jay vállat vont.
    - Ghánában nőttem fel. Gyerekkoromban mindig a szomszéd srácokkal játszottam, így nem hiányzott, hogy nincs testvérem. Afrika sokkal inkább a hazám, mint Anglia.
    - Sosem voltál nős? - kérdezte Pandora, összeszedve minden bátorságát.
    - Mi ez? Kihallgatás? - bosszankodott Jay.
    - Nem, csak megpróbálok néhány dolgot kideríteni rólad - méltatlankodott a lány. - Hogyan játsszam el a feleséged szerepét, ha a legalapvetőbb dolgokat sem tudom? És számomra alapvető dolog, hogy voltál-e már nős, vagy sem. Hidd el, ezt minden feleség tudni szeretné a férjéről.
    - Feltéve, ha az életüket csakugyan egymás mellett szándékoznak eltölteni. A mi esetünkben azonban csak huszonnégy óráról van szó.
    - Nem értem, miért titkolózol.
    - Nem erről van szó - felelte Jay mogorván. - Ám ha annyira érdekel, elárulhatom, sohasem voltam nős, és a jövőben sem kívánok változtatni ezen az állapoton. Van egy nyitott, minden felesleges bonyodalomtól mentes kapcsolatom egy amerikai lánnyal Mbuziban. Van még valami, amit tudni akarsz, vagy ehetek tovább?
    - Hogy hívják? - csúszott ki Pandora száján. Jay felnyögött.
    - Cindynek.
    Cindy? Nevetséges név! Pandora komoran bámulta a tányérját. Biztosan bájos, kedves, és mindenre csak bólogat.
    - Milyen lány? - érdeklődött tovább, bár nem volt biztos benne, hogy valóban kíváncsi a válaszra.
    - Kimondottan intelligens, ápolt, megbízható és nagyon kedves - felelte Jay, és a válaszból Pandora kiérezte, hogy ő a nyomába se léphet.
    - És biztosan csinos is - vélekedett sértődötten. 
    - Nagyon.
    - Ó! - Bárcsak ne kérdezte volna meg! 
    - És hogyan ismerkedtél meg vele? Netán beszabadult a kutyája a házadba?
    - Ha Cindynek lenne kutyája, biztosan megnevelte volna - jelentette ki Jay, és szemrehányó pillantást vetett Pandorára. - Az egyik legnagyobb segélyszervezetnek dolgozik, és remek munkát végez.
    Pandora felszúrt egy darab csirkét a villájára.
    - Ha ilyen kiváló teremtés, akkor most miért nincs veled?
    - A szabadságát tölti az Egyesült Államokban. Egyébként is, a mi kapcsolatunk más természetű. Cindynek fontos a karrierje, és tisztában van vele, hogy nem akarok megnősülni. Szívesen vagyunk együtt, de egyikünk sem szeretné lekötni magát.
    - Akkor nem is szeretitek egymást - jelentette ki Pandora ingerült hangon, bár maga sem értette, miért bosszankodik.
    - Semmi közöd hozzá, hogyan érzek Cindy iránt - nézett rá dühösen Jay. - Azt hittem, a születésnapomat akarod megkérdezni, és nem a kapcsolataimat elemezni.
    - Rendben, mikor van a születésnapod? 
    Duzzogva piszkálgatta a villájával a rizst.
    - Április huszonhetedikén. De el ne kezdd, hogy Oroszlán, Iker vagy valami hasonló.
    - Bika - közölte Pandora hűvösen.
    - Gondoltam, hogy tudni fogod - mondta Jay gúnyosan. - Ti művészlelkek szeretitek az efféle ostobaságokat. Valószínűleg mindjárt kifejted, milyen a jellemem.
    Pandora lecsapta a villáját.
    - Felesleges. Számomra világos, hogy nem illünk össze.
    Némán egymásra néztek. Jay tekintete szigorú volt, míg a lány dacosan kortyolt egyet a borából, miközben kihívóan a férfira pillantott.
    - Pandora?
    Beletelt néhány másodpercbe, míg a lány felismerte az asztaluknál álló fiatalembert, aki egy kicsit szintén bizonytalannak látszott. Magas volt, jóképű, szőke, és kimondottan nagyvilági, előkelő ember benyomását keltette.
    - Jó napot, Quentin!
    - Maga az csakugyan? - kérdezte a fiatalember álmélkodva. - Mikor beléptem, nem voltam biztos a dolgomban. Tudja, hogy elragadóan néz ki?
    Pandora a szeme sarkából látta, hogy Jay a szemöldökét ráncolja. Felvillantotta legelbűvölőbb mosolyát.
    - Köszönöm.
    Nem lepte meg, hogy a férfi nem ismerte meg azonnal, hiszen csak egyetlenegyszer találkoztak, amikor Celia bemutatta neki, és ő akkor kopott farmert és agyonmosott trikót viselt. Kedvesen csókra nyújtotta az arcát. Lássa csak Jay, hogy a legcsekélyebb mértékben sem féltékeny a tökéletes Cindyre.
    - Mi újság? - kérdezte Quentin, miután megpuszilta, és a hangjában sokkal több érdeklődés csengett, mint első alkalommal. - Mindennel elkészül a megnyitóig?
    - Remélem. Akadt ugyan egy kis másféle elfoglaltságom - mondta, és a szeme sarkából látta, amint megrándul Jay halántékán egy apró izom - de semmi gond, nincs jelentősége...
    - Bemutatnál, drágám? - szakította félbe Jay nyersen. Pandora barátságtalanul pillantott rá.
    - Quentin Moss, Jay Masterson - mondta vonakodva. - Quentiné a galéria, ahol a kiállítást rendezem - tette még hozzá, de szándékosan nem tisztázta, kicsoda Jay.
    A két férfi udvariasan kezet fogott, miközben barátságtalanul méregették egymást. Quentin figyelmét nem kerülhette el a „drágám" megszólítás, és Pandora komor tekintete sem, mert szinte azonnal a lányhoz fordult.
    - Egyszer feltétlenül együtt kellene ebédelnünk - vélekedett. - Megígértem Celiának, hogy törődöm magával. Mit szólna a jövő héthez? Megbeszélünk néhány dolgot a kiállítással kapcsolatban, azután elviszem egy hangulatos vendéglőbe.
    - A jövő héten rengeteg dolgod van, nem? - kérdezte Jay, és figyelmeztető pillantást vetett a lányra.
    - Ha fontos, ki tudok szorítani egy kis időt - nézett dühösen Pandora Jayre, majd mosolyogva Quentinhez fordult. - Hétfőn?
    - Remek. - A galéria tulajdonosa diadalmas pillantást vetett vetélytársára, majd lehajolt, hogy búcsúzóul megpuszilja a lányt. - Alig várom.
    Pandora kedvesen elmosolyodott, és elégedetten szemlélte Jay savanyú ábrázatát. Egyszeriben jókedve kerekedett. Ha tudta volna, hogy ennyit számít egy ruha!
    - Ha fontos, ki tudok szorítani egy kis időt - utánozta Jay Pandorát, miután a pincér leszedte a tányérokat.
    A lány meglepetten felkapta a fejét.
    - Van valami baj? - kérdezte mézesmázosan.
    - Elfelejtetted, hogy a jövő héten a feleségem szerepe vár rád?
    - Csak huszonnégy óráról volt szó - emlékeztette Pandora a férfit. - Hogy különben mit csinálok, ahhoz semmi közöd.
    - Mi lesz, ha Myra és Elaine hétfőn érkeznek? - kérdezte Jay kajánul. - Akkor hogyan fogsz a derék Quentinnel találkozni?
    - Biztos vagyok benne, hogy találunk másik időpontot. - Dühösen farkasszemet néztek egymással. - De miért érdekel, mit csinálok? Azt hittem, egyedül csak az izgat, hogy minél előbb visszatérhess hőn szeretett Cindydhez.
    - Ehhez az kell, hogy jövő héten rendesen eljátszd a szereped - felelte Jay élesen. - És sokkal jobban kell igyekezned, mint ma, ha Myrát és Elaine-t meg akarod győzni arról, hogy az én feleségem vagy, és nem Quentin barátunké.
    - Nem tudtam, hogy már szolgálatban vagyok - felelte Pandora metsző hangon.
    - Tekintettel arra, hogy az általam fizetett ruhát hordod, és az én számlámra ebédelsz, sejthetted volna!
    Pandora dühösen kinyitotta az étlapot.
    - Cindynél is ilyen pontos elszámolást végzel?
    - Hagyd ki a játékból Cindyt!
    - Ha te is békén hagyod Quentint.
    - Egyszeriben miért törődsz vele? Észre sem vett volna, ha nem veszem meg neked ezt a ruhát.
    - Ezt nem tudhatod. Mert neked nem tetszem, ez még nem jelenti, hogy senki sem érdeklődik irántam.
    - Meglep, hogy lelkesedni tudsz egy ilyen nyálas, émelyítően mézesmázos alakért. - Jay elhallgatott, mert a pincér odalépett hozzájuk. - Kérsz valami édességet?
    - Csokoládés roládot - mosolygott a pincérre Pandora. Megvárta, míg Jay megrendeli a kávéját, azután kifakadt: - Quentin nem mézesmázos. Csak kedves, kulturált és tapintatos, nem úgy, mint egyesek. Nem akarok ujjal mutogatni...
    - Kulturált és tapintatos? Ez minden, amit egy férfitól elvársz?
    - Kétségkívül több, mint amiben Cindynek része van.
    - Cindy sokkal okosabb annál, hogysem hófehér paripán érkező királyfiról álmodozzon. Sosem voltam túl nagy véleménnyel az értelmi képességeidről, de ennél azért többre számítottam.
    - Mi művészek már csak ilyenek vagyunk. Egyébként pedig szeretném, ha máskor nem szólítanál drágámnak.
    - Nem vagy abban a helyzetben, hogy megszabd, mit tegyek - jelentette ki Jay mogorván.
    - Homer csak egy vázát tört szét - emlékeztette Pandora a férfit. - Az amerikaiak előtt úgy szólítasz, ahogy akarsz, de máskülönben nem. Elvégre még egy egész évet szándékozom itt eltölteni. Egyébként mit mondjak Quentinnek, ki vagy?
    - Meséld azt, hogy a féltékeny szeretőd.
    Pandora szíve szaporábban vert. A képzelete gonosz tréfát űzött vele, mert szinte látta maga előtt, amint Jay magához vonja, lehúzza a ruhája cipzárját, rámosolyog, a keze végigsimítja meztelen hátát...
    - És mit mondok, ha ismét elutazol?
    - Hogy elhagytalak.
    - Köszönöm, de ez nem túl hízelgő rám nézve.
    - Ha valóban érdeklődik irántad, örülni fog, hogy végre szabad a pálya - jelentette ki Jay szenvtelen hangon.
    Önző, pökhendi alak, gondolta Pandora, és hálásan biccentett a pincér felé, aki megjelent a süteménnyel. Némán enni kezdett, és Jay is csendben kortyolgatta a kávéját. Csak egyszer találkozott a tekintetük, de mindketten nyomban félrenéztek.
    A hazafelé vezető úton sem szóltak egymáshoz. Pandora gondolataiba merülve bámulta Jay napbarnított kezét a kormányon. Ugyanaz a kéz, amely az imént képzeletben lehúzta a cipzárját, megsimogatta meztelen hátát...
    Ebből elég legyen! Dühösen felsóhajtott. Ez a hallgatás lassan megőrjíti. Kinézett az ablakon, és valami beszédtémán törte a fejét.
    - Van még dolgom az amerikaiak megérkezése előtt? - kérdezte meg végül vékony, reszketeg hangon, amely neki is idegenül csengett.
    - Gondolkozhatnál azon, mit főzöl - felelte Jay anélkül, hogy levette volna tekintetét az útról. - Mihelyt megtudom, mikor érkeznek, értesítelek, és elviszlek bevásárolni.
    - Egyedül is el tudom intézni.
    - Folyton azon siránkozol, milyen sok a dolgod - válaszolta a férfi nyugodtan. - Gyorsabban fog menni a vásárlás, ha veled tartok. Legalább nem esel majd kísértésbe, hogy kitérőt tégy a galéria irányában.
    Pandora bosszúsan keresztbe fonta a karját.
    - Csinálj, amit akarsz!
    Jay megállt az istállók előtt, de nem kapcsolta ki a motort, miközben Pandora kiszállt.
    - Rád bízom a menü összeállítását - mondta kárörvendőn, azután gázt adott, és eltűnt Kendrick Hall irányában. A lány dühösen nézett utána.
    
    4. FEJEZET
    Pandora két napig nem hallott Jay felől, mégis folyton maga előtt látta. Mindegy volt, mit csinált, hogy éppen teát főzött, Homert vitte sétálni vagy korongozott, lelki szemei előtt örökösen ott lebegett a férfi képe. Ráadásul mindig az a rövid, jelentéktelen és ostoba csók járt a fejében.
    A munkával is csak lassan haladt, mivel nagyon zaklatott és szétszórt volt. Harmadnapra azonban sikerült végre összeszednie magát. Minden másról megfeledkezve ült az asztalnál, s egyik ibriket a másik után formázta, miközben Homer békésen feküdt a lábánál, és élvezettel rágcsált egy cipőt. Pandora észre sem vette, mit művel, annyira elmélyedt a munkájában. A nap a nyitott ablakon át betűzött a műterembe, és vidám táncot járt a falakon. A lány halkan dúdolt, miközben a kezét újra és újra a langyos vízzel teli tálba merítette.
    A kopogtatásra ijedten felrezzent, és a lélegzete is elállt, amikor megpillantotta a küszöbön Jayt. Homer felugrott, és vad csaholásba kezdett. Pandora első ízben örült a hangos ugatásnak, mert így legalább maradt egy kis ideje, hogy összeszedje magát.
    - Szia! - szólalt meg végül, és döbbenten tapasztalta, hogy remeg a hangja.
    - Nem valami híres házőrző - felelte Jay köszönés helyett, miután Homer elcsendesedett. - Öt perce állok itt, és várom, hogy valaki észrevegyen.
    - Szólnod kellett volna.
    - Meg is tettem. De te mérföldekre jártál.
    Pandora furcsa bizsergést érzett a gondolatra, hogy Jay percekig bámulta. Gyorsan elfordult, hogy megtörölje a kezét.
    - Dolgoztam.
    - Homer viszont nem - jelentette ki a férfi éles hangon, majd lehajolt, és megpaskolta a kutya nyakát, aki érthetetlen módon majd kibújt örömében a bőréből, hogy láthatja. - Mihaszna, semmirekellő eb.
    - Nem igaz, hogy semmirekellő.
    - Igazad van. Remekül ért a magánlaksértéshez, tör-zúz...
    Pandora eleresztette a füle mellett a férfi szavait. Miközben nedves kezét a szoknyájába törülgette, lázasan járt az agya, mire is használható Homer.
    - Ha eldobok egy botot, utánaszalad. 
    Más egyszerűen nem jutott az eszébe.
    - És vissza is hozza?
    - Néha - füllentette Pandora, és dacosan Jay szemébe nézett.
    - Szép teljesítmény - felelte a férfi gúnyosan, azzal járkálni kezdett a műteremben, miközben szemügyre vette Pandora munkáit. - Te készítetted? - kérdezte egy kis idő múltán csodálkozva, és levett a polcról egy jókora gyümölcsöstálat, amelyet különböző déligyümölcsök, pálmafák levelei mögül előkandikáló majmok és színpompás papagájok díszítettek.
    - A kiállításra.
    Jay ámulva forgatta a kezében a tálat, majd a lányra nézett, mintha még sohasem látta volna.
    - Igazán... eredeti - mondta azután habozva. - Nem is tudtam, hogy ilyen tehetséges vagy - tette hozzá őszintén.
    Pandora dühös volt magára, amiért a férfi dicsérete olyan jólesett. Gyorsan elfordult, és teljesen feleslegesen igazgatni kezdte az ibrikeket.
    - Köszönöm - mondta halkan.
    - Mióta foglalkozol fazekassággal?
    Jay helyére tette a tálat, és egy tejeskorsót vett a kezébe, amelyről egy bánatos tehén bámult rá. A férfi alig egy méterre állt Pandorától. A lány unottan - legalábbis remélte, hogy sikerült ezt a látszatot keltenie - odébb sétált, hogy megszabaduljon Jay nyugtalanító közelségétől.
    - Kilencéves koromban néztem végig először, amint Celia egy korsót készített. Egy csomó agyagot felrakott a korongra, s a szemem láttára gyönyörű forma kerekedett belőle. - Kipillantott az ablakon, és tűnődve elmosolyodott. - Azt hittem... valami varázslat. Attól a naptól fogva fazekas akartam lenni. Ez lett számomra a legfontosabb.
    Megfordult, és észrevette, hogy Jay csodálkozva méregeti. Ám amint találkozott a tekintetük, a férfi arca ismét közönyössé vált, így Pandora biztosra vette, hogy csak képzelődött.
    - A legfontosabb? — kérdezte, miközben a tejeskorsót visszatette a helyére. - Azt hittem, a lányok azzal töltik az idejüket, hogy esküvőkről és kisbabákról álmodoznak.
    Pandora arca elborult a fitymáló hang hallatán. Már kezdte azt képzelni, hogy Jay egészen kedves is tud lenni, de nyilván tévedett.
    - Semmi kifogásom az esküvők és a kisbabák ellen - felelte hűvösen. - De minek ezzel foglalkozni, míg meg nem találtam az igazit?
    - Mesélj róla! Milyen lesz?
    Jay félig felült az asztalra, kinyújtott lábait keresztbe vetette, a kezét zsebre vágta. A hanyag testtartás ellenére feszültnek tűnt.
    - Csak akkor fogom tudni, ha már megtaláltam - felelte Pandora zavartan, mert idegesítette a férfi vizsla tekintete.
    - Nem hiszem! - mondta Jay hitetlenkedve. - Ne akard bemesélni nekem, hogy munka közben sohasem jár ez az eszedben. Biztosan van valamilyen elképzelésed.
    - Hát semmi esetre sem olyan lesz, mint te - jelentette ki Pandora bosszúsan, bár maga sem tudta, miért ingerült. - Olyasvalakit keresek, aki szeret annyira, hogy nem elégszik meg egy nyitott, laza kapcsolattal, hanem életre szóló szerelemre vágyik.
    - Olyasvalakit, mint Quentin Moss? - kérdezte Jay fitymálóan.
    Pandora dacosan hátravetette göndör fürtjeit. A nap folyamán egyetlenegyszer sem gondolt Quentinre, és most sem tudta felidézni a képét maga előtt.
    - Talán - felelte kihívóan.
    - A helyedben nem táplálnék a személyét illetően hiú reményeket - jelentette ki Jay, és elhúzta a száját. - Az volt a benyomásom, hogy csak saját magát szereti.
    - Te aztán tudod, hiszen te ebben szakértő vagy!
    Pandora elfordult, hogy eltegye a fel nem használt agyagot. A további munkától elment a kedve.
    - Csak figyelmeztettelek - felelte Jay nyugodt hangon.,
    - Akarsz még valamit? - kérdezte a lány hűvösen.
    - Myra jelentkezett - tért rá a férfi jövetele céljára. - Kedd délután érkeznek. Ez azt jelenti, hogy hétfőn kell bevásárolnunk.
    - Miért nem kedd délelőtt?
    - Mert akkor főzni fogsz. Így a művészbarátod ebédmeghívását sajnos le kell mondanod.
    Pandora teljesen megfeledkezett erről a randevúról, most azonban szilárdan eltökélte, hogy azért sem enged.
    - Nem fogunk egész nap vásárolni. Utána nyugodtan találkozhatom Quentinnel.
    - Én meg valahol várakozzam, míg végeztek? - nézett rá dühösen Jay.
    - Nem várok el tőled ekkora szívességet - felelte Pandora mézesmázosan. - A saját kocsimmal megyek.
    - Az ajtó előtt álló ócska tragacsra gondolsz? - gúnyolódott a férfi. - De hiszen az életveszélyes!
    - Teljesen megbízható. Nemrég vizsgáztattam - jelentette ki Pandora sértődötten. Szerette az autóját, ha lódított is kicsit, ami a megbízhatóságát illette. Egyébként pedig nem engedhetett meg magának egy új kocsit.
    - Felesleges két autóval mennünk - szólalt meg Jay rövid gondolkodás után. - Ami a randevúdat illeti, elviszlek a galériáig, elintézek néhány dolgot a városban, azután érted megyek, és bevásárolunk.
    - Hogy véletlenül se tölthessek túl sok időt Quentinnel - méltatlankodott a lány.
    - Szerdától kezdve felőlem éjjel-nappal együtt lehetsz vele - jelentette ki Jay nyersen. - Mihelyt a két amerikai nő elutazott, elfelejthetjük egymást. Addig azonban mindent elkövetek, hogy meggyőzzem őket, miszerint nemcsak a feleségem vagy, hanem remek háziasszony is. - Kivett a zakója zsebéből egy borítékot, és átnyújtotta Pandorának. - Az egyik képet kinagyíttatom és bekereteztetem. Vess egy pillantást rájuk!
    A lány leült, és óvatosan kezébe vette a borítékot. Az a bizonyos délután a képek nélkül is túlságosan elevenen élt az emlékezetében. Te jó ég! - gondolta, miközben sorra szemügyre vette a fotókat. Tényleg úgy festünk, mint a szerelmesek.
    - Meggyőző, ugye? - kérdezte Jay, mintha csak olvasott volna a gondolataiban.
    - Meglehetősen - bólintott Pandora, és nyelt egyet. - Melyiket akarod kinagyíttatni?
    Jay áthajolt a válla fölött, és a lány megint zavarba jött a közelségétől.
    - A kettő közül az egyiket - felelte, és először arra a képre mutatott, ahol egymásra mosolyogtak, azután arra, ahol csókolóztak.
    - Az elsőt javaslom - vágta rá sietve Pandora.
    - Rögtön gondoltam - felelte Jay szárazon, majd elvette a képeket, és a lány legnagyobb megkönnyebbülésére hátrább lépett, hogy visszategye őket a borítékba. - A csókolózós képet személy szerint különösen hatásosnak találom. - Kurta, éles pillantást vetett a lányra. - Mindenki megesküdne, hogy igazi szerelmespárt lát.
    - Csakugyan? - Pandora elégedetten nyugtázta, hogy a hangja közömbösen cseng. - Szerintem a másik kép természetesebb - vélekedett, majd felállt, gondosan kerülve a férfi pillantását. - Ez nagyon mesterkélt, látszik, hogy nem igazi csókról van szó.
    - Nem? - kérdezte Jay csúfondárosan. - Nekem nagyon is annak tűnt. Pandora keresztbe fonta a karját; a mozdulat bosszankodást, dacot és egyben elutasítást fejezett ki.
    - Tudod jól, hogy gondolom!
    - Igen, pontosan tudom - mondta a férfi gúnyosan, majd megindult az ajtó felé. -Nem tartalak fel tovább, de ne felejtsd el összeírni, mit kell vásárolnunk. Semmi kedvem az egész délutánt a bevásárlóközpontban tölteni. Kitaláltad már, hogy mit főzöl?
    - Nem vehetnénk valami készételt?
    - Nem. Myra és Elaine biztosan kíváncsi a főzőtudományodra. Talán ezen áll vagy bukik az üzlet.
    - Utálok főzni. Sohasem sikerül úgy, ahogy szeretném.
    - Kövesd a szakácskönyv utasításait - felelte Jay kissé türelmetlenül.
    - Miért nem te főzöl? Myra és Elaine valószínűleg el lennének ragadtatva.
    - Nem tudok főzni.
    Pandora csodálkozva felvonta a szemöldökét.
    - Miért nem követed a szakácskönyv utasításait?
    - Most ne nyissunk vitát a nemek egyenjogúságáról - mondta Jay rosszkedvűen. - Nem én fogok főzni, mivel nem én vagyok a felelős az összetört vázáért, hanem te. Ilyen egyszerű az egész. - Sarkon fordult, és megindult kifelé. Az ajtóban azonban még egyszer visszanézett. - Hétfőn tizenegykor érted jövök. Légy indulásra kész!
    - Légy indulásra kész - dohogta Pandora, mikor a férfi már hallótávolságon kívül került, és dühösen belerúgott egy összegyűrt papírba.
    Miért kavarja fel ennyire Jay jelenléte? Minden találkozás után ideges, ingerült és zavarodott. Sóhajtva lezökkent az egyik székre. Bárcsak képes lenne fütyülni rá! És ne azon törné a fejét folyton, hogy beszél, hogy mozog, mit érez! Bárcsak soha ne csókolta volna meg!
    Hétfőig Pandorának sikerült némiképp összeszednie magát. Életében mindössze négyszer látta Jayt, lehetetlen, hogy valóban fontos legyen a számára. Egyszerűen nevetséges. Ráadásul hamarosan szétválnak útjaik. A férfi visszatér Afrikába a tökéletes Cindyhez, és ők feltehetően soha többé nem találkoznak. 
    Indulásra készen üldögélt a ház előtt a napon, és őszintén remélte, hogy Jay legalább egy kicsit késni fog, és ő majd nagylelkűen megbocsáthatja a pontatlanságát. Am pontban tizenegykor bekanyarodott az autó az udvarba, és alighogy kiszállt belőle Jay, Pandora szíve máris a torkában dobogott. Gyorsan felállt, és megigazította a ruháját.
    - Szia!
    Szerencsére a hangja közömbösen csengett.
    - Látom, Quentin kedvéért ugyancsak kicsípted magad - mondta a férfi köszönés helyett.
    - Ez a ruha olyan drága volt, halálos vétek lenne, ha nem hordanám.
    - Különösen, hogy akkora hatással van Quentinre.
    - Talán van valami kifogásod ellene, hogy felvettem? - kérdezte Pandora elbizonytalanodva. - Végül is a tiéd.
    - Nem tudom, mihez kezdhetnék vele.
    - Esetleg odaajándékozhatnád Cindynek.
    Jay egy pillanatra meghökkent arcot vágott, mintha gondolkodnia kellene, kicsoda is Cindy.
    - Nem az ő stílusa - jegyezte meg azután. - Tartsd meg, emlékeztessen rám. Teljesen fölösleges, gondolta Pandora. A férfi képe annyira belevésődött az agyába, hogy évek múlva sem halványul el.
    - Hát... köszönöm... - kezdte, de elnémult, mert Jay kinyújtotta a kezét, és végigsimította hosszú haját. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy a testük csaknem összeért. Pandora érezte a férfi leheletét. - Mit... mit csinálsz?
    - Leveleket keresek.
    A lány gyomra remegni kezdett. Szólni akart, de nem jött ki hang a torkán. Egy őrült, lélegzetelállító pillanatig azt hitte, hogy a férfi ismét megcsókolja, de Jay ehelyett óvatosan kisimított az arcából egy rakoncátlan tincset, azután leeresztette a kezét.
    - Amint látom, Quentin kedvéért meg is fésülködtél - szólalt meg komoran. Pandora aligha vallhatta be, hogy egész reggel, miközben készülődött, csak Jay járt a fejében. Az arca égett. Megkönnyebbülést, csalódást és valami furcsa elragadtatást érzett. Képtelen volt egy szót is kinyögni, ezért csak bólintott.
    - Akkor talán induljunk!
    Útközben alig szóltak egymáshoz, mindketten gondolataikba mélyedtek. Hogyan feledhetem el valaha is? - tépelődött kétségbeesetten Pandora, és ösztönösen érezte, hogy a jövőben minden férfit Jayjel fog összehasonlítani. A végén még becsavarodik. Ostobaság! Bizonyára jön majd valaki, aki elfeledteti vele jóképű szomszédját. Vajon milyen lesz? A lelki szemei előtt azonban mindig csak Jay képe jelent meg. Talán azért, mert néhány nappal ezelőtt ő tette fel neki ezt a kérdést? Megpróbálta felidézni maga előtt eddigi udvarlói arcát, ám az emlékek ködösek és elmosódottak voltak. Valószínűleg, mert egyiküket sem szerette igazán.
    Nem tudta pontosan, milyen az, ha valaki igazán szerelmes, de abban biztos volt, hogy több az addig volt ártatlan kis flörtöknél. Az igazi szerelem csodálatos, mindent felkavaró érzés, amely nem ismer megalkuvást. A szív őrülten kalapál, a láb remeg... mint amikor Jay megérinti, behízelgő hangon a fülébe suttog... Gyorsan elhessegette a veszélyes gondolatokat.
    Badarság! Jay akkor sem érdeklődne iránta, ha a tökéletes Cindy nem létezne. Ilyen erővel akár a Kendrick Hallban őrt álló kitömött medvébe is beleszerethetne.
    Jay lefékezett a galéria előtt.
    - Két órakor itt találkozunk - közölte kurtán, azzal elhajtott.
    Pandora sokáig bámult utána, és hirtelen elveszettnek érezte magát. Ostobaság. Elvégre randevúja van Quentinnel. Sarkon fordult, és belépett az ajtón.
    A férfi lelkesen fogadta, jobbról-balról megpuszilta, ebéd közben azt sem tudta, hogyan keresse a kedvét. Pandora ebéd közben fecsegett, mosolygott, és remélte, hogy a férfi nem veszi észre, milyen messze jár gondolatban. Lopva újra és újra az órájára pillantott, úgy érezte, az idő ólomlábakon jár. Mikor az ebéd végeztével visszamentek a galériához, Jay már komor arccal várta őket. Pandora ezt látva azonnal belekarolt Quentinbe, és sugárzó arccal mosolygott fel rá. Hogyan is lehetett ekkora szamár! Elrontotta ezt a remek ebédet azzal, hogy folyton erre a mogorva pasasra gondolt, aki még csak el sem mosolyodik, amikor meglátja.
    - Végeztél? - kérdezte Jay, és kurtán odabiccentett kísérőjének.
    - Rögtön. - Pandora Quentinhez fordult, akit szemlátomást meglepett vetélytársa felbukkanása. - Nagyon köszönöm az ebédmeghívást - mondta mosolyogva, majd búcsúzóul megpuszilta a férfit, miközben elégedetten nyugtázta Jay keserű tekintetét. - Csodálatos volt. Feltétlenül meg kell ismételnünk.
    - Mit kell feltétlenül megismételnetek? - kérdezte Jay rosszkedvűen, miközben a könyökénél fogva magával húzta a lányt, egy örvendező, egyszersmind meghökkent Quentint hagyva a galéria előtt.
    Pandora saját magát sem értette. Ebéd közben folyton azt kívánta, bárcsak Jay lenne vele, de most, hogy találkoztak, úgy viselkedett, mint aki belehal a bánatba, amiért el kell hagynia Quentint. Meggyőző bizonyíték arra nézve, miszerint nem leselkedik rá az a veszély, hogy beleszeressen Jaybe, állapította meg magában, és ettől egy kicsit megnyugodott. Jelenleg még az is hihetetlennek látszott, hogy ez a lehetőség egyáltalán számításba jött.
    A férfi még mindig erősen szorította a könyökét, és a lánynak igyekeznie kellett, hogy lépést tartson vele. Pandora érzései széles skálán mozogtak: harag, vágyakozás, nyugtalanság kavargott a lelkében. Jay ingerült hangon kérte tőle a bevásárolnivalók listáját.
    - Látszik, hogy nincs benned semmi rendszer! Mindent úgy írtál fel, ahogy az eszedbe jutott - csattant fel a férfi dühösen, mikor a kenyeres pulttól ismét vissza kellett mennie a zöldséges részleghez, hogy még paradicsomot és hagymát is vegyen, mert a papíron ebben a sorrendben következtek.
    Pandora kitépte kezéből a cédulát.
    - Szerencsére nem mindenki olyan vaskalapos, mint te.
    - Ennek semmi köze a vaskalapossághoz, én inkább hatékonyságnak nevezném - felelte a férfi élesen. - És erre neked is szükséged lenne. Az egész életed egy hatalmas összevisszaság.
    - Inkább élek összevisszaságban, mint egy olyan emberrel, aki csak egyetlen sorrendben tud elképzelni egy bevásárlólistát.
    - Hidd el, én sem szeretnék melletted élni - vágott vissza Jay mogorván, és dühösen nézett a lányra.
    A hazafelé vezető úton sem oldódott a hangulat. Pandora dúlt-fúlt haragjában, így nem vette észre, hogy a férfi egyenesen Kendrick Hallba vitte.
    - Innen gyalog menjek haza?
    - Nem fogsz belehalni - felelte Jay ingerülten. - Arra gondoltam, egyszerűbb, ha itt kipakolunk, mintha holnap neked kellene átcipelned mindent. De ha ez vaskalapos, netán túlságosan hatékony megoldás, természetesen hazaviszlek. Elvégre minek gyalogolnál? A séta legalább... két teljes percig tartana.
    Pandora kiszállt, és becsapta maga mögött az ajtót.
    - Ha már itt vagyok, szeretnék körülnézni a konyhában - közölte éles hangon, és néhány perccel később ijedten meredt a két jókora széntüzeléses sparheltre. - Ezen főzzek?
    Jay vigyorogva nézte.
    - Szerencsére van egy villanytűzhely is - mutatott a középkori konyhába egyáltalán nem illő modern, csillogó-villogó készülékre. - A nagybátyám legutóbbi szakácsnője ezt szabta belépése feltételéül.
    - Ezen nem csodálkozom. - Pandora óvatosan kihúzott egy fiókot, és fintorogva szemlélte a tartalmát. - Még nem gondoltál arra, hogy háztartási eszközökből múzeumot nyiss?
    - Várj csak, amíg a többit is meglátod - jegyezte meg Jay, és letette a konyhaasztalra a megtömött szatyrokat. - A legjobb lesz, ha most rögtön körbevezetlek. Holnap talán nem lesz rá idő, és furcsán hatna, ha az állítólagos otthonodban eltévednél.
    Ám ezen a rövid séta nem segített. Pandorának hamarosan fogalma sem volt, merre járnak, miután lépcsőkön, hosszú, kanyargós folyósokon át követte a férfit, miközben mindig újabb és újabb szobákba néztek be. Kendrick Hall tagadhatatlanul pompás épület volt, de az biztos, hogy egy vagyonba fog kerülni a tatarozása. Pandora most értette meg valójában, hogy az örökséggel együtt mekkora anyagi teher szakadt Jay nyakába. És egyszeriben nem találta túl nagynak az árat, amit Homer ügyetlenségéért fizet.
    5. FEJEZET
    Pandora iménti barátságtalan viselkedése miatt némi bűntudattal hallgatta Jay előadását az ebédlőben függő festményekről, amelyek a felmenőit ábrázolták. A délutáni nap beragyogott a poros ablakokon, egy sugár épp a férfi arcára hullott.
    Bárcsak ne vette volna észre! Pandora gyorsan elkapta a tekintetét, és igyekezett minden figyelmét a Viktória korában élt mogorva tekintetű dédapának szentelni. Jay szavait nem értette, de a hangja ott visszhangzott a fülében, és mikor a férfi megindult az ajtó felé, idegesen összerezzent.
    Jay felvonta a szemöldökét, de nem szólt egy szót sem, türelmesen folytatta a kalauzolást. Sokkal egyszerűbb lenne gyűlölni őt, gondolta Pandora. Minden idegszálával érezte Jay jelenlétét, és mindannyiszor megrezzent, valahányszor a férfi véletlenül hozzáért vagy kinyújtotta a kezét, hogy felhívja a figyelmét egy lépcsőre.
    - Remélhetőleg holnap majd jobban játszod a szerepedet - jegyezte meg Jay élesen, amikor a nappaliban kinyitotta a teraszra vezető ajtót.
    - Ezt meg miért mondod?
    Pandora kilépett a teraszra, de közben ügyelt rá, hogy véletlenül se érjen a férfihoz.
    - Mert úgy viselkedsz, mint egy megrémült szűz lány, és nem úgy, mint egy szerető hitves. Myra és Elaine aligha fogják elhinni, hogy boldog házasságban élünk, ha minden alkalommal összerezzensz, valahányszor a közeledbe megyek.
    Pandora elvörösödött.
    - Hogyan kellene viselkednem? - kérdezte dacosan.
    - Mint egy normális feleségnek - felelte Jay ingerülten.
    - Még soha nem voltam férjnél, nem tudom, mi a szokás. 
    - Nem?
    Mielőtt Pandora észbe kapott volna, a férfi a terasz lépcsőfeljáratát őrző egyik kőoroszlánhoz szorította, miközben dühösen nézett rá. Aztán nyilván észrevette a tekintetében az ijedtséget, mert egészen másfajta kifejezés költözött a szemébe, amitől a lány lélegzete kihagyott, és szaporábban kezdett verni a szíve.
    Úgy érezte, mintha egy szakadék szélén állna, és csak Jay erős karja óvná meg a zuhanástól. A férfi a naptól átmelegedett kőszoborhoz szorította, és kutatón a szemébe nézett, miközben a keze lassan a karjára, a vállára, majd a nyakára csúszott, hogy az állát a hüvelykujjával gyengéden felemelje.
    - Csakugyan nem tudod, miként viselkedik egy igazi feleség? - kérdezte halkan.
    - Én... én...
    Zavarában, izgatottságában csak dadogni tudott.
    - Először is örül a férje közelségének - mondta Jay, miközben égő szemmel föléje hajolt, és a száját az ajkára tapasztotta.
    A szakadék hirtelen megnyílt Pandora lába előtt, és ő kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba, hogy mélység el ne nyelje. A férfi csókja vad volt és követelőző, mintha csak móresre akarná tanítani. De azután hirtelen minden megváltozott, és olyan szenvedéllyel csókolták egymást, ami mindkettőjüket meglepte.
    Pandora eleinte ugyan tiltakozott, de inkább csak a látszat kedvéért, azután átölelte a férfi nyakát, és szorosan hozzásimult. Érezte izmos testét, és rádöbbent, hogy a fényképészműteremben váltott első csók óta erre a pillanatra várt. Ám nem is sejtette, hogy ennyire izgató lesz.
    A férfi gyengéden megsimogatta a haját, megcsókolta az arcát, a fülcimpáját, majd kínos lassúsággal végighúzta a száját a nyakán. Pandora kéjesen felnyögött, a fejét hátrahajtotta.
    - Látod, most úgy viselkedsz, mint egy igazi feleség - suttogta Jay rekedten, és ismét csókokkal borította a nyakát.
    Pandora csak lassan fogta fel a szavak értelmét. Kinyitotta a szemét, a pillantása Kendrick Hall ódon falaira esett, és az a furcsa gondolat ötlött eszébe, hogy éppen olyan szürkék, mint Jay szeme. Hirtelen rádöbbent, mit is művel, és egyszeriben kijózanodott.
    Jay azonnal megérezte a változást. Ránézett a lányra, szürke szeme sötéten és kifürkészhetetlenül ragyogott.
    - Látod - mondta -, tudod te, mit kell tenned.
    Pandora elpirult, és egy határozott mozdulattal kiszabadította magát a férfi öleléséből. A lába remegett. Nyelt egyet, mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán.
    - Nem lesz gond Myrát és Elaine-t meggyőznünk, ha holnap is így viselkedsz - folytatta Jay ugyanazon a gunyoros-elismerő hangon, és a lány egyik hajfürtjét a füle mögé simította.
    Pandora félrekapta a fejét.
    - Remélem, nem lesz szükség ilyen eszközökre - mondta rekedten.
    - Mindenesetre bebizonyítottad, hogy képes vagy a kellő alakításra. Pedig már kételkedni kezdtem.
    Bebizonyította? Jay csupán bizonyítékot akart? Hogyan lehet ilyen nyugodt, mikor ő még mindig egész testében reszket?
    - Jobb színésznő vagyok, mintsem gondolnád - vágott vissza, és minden erejét össze kellett szednie, hogy a hangja magabiztosan csengjen.
    Jay összehúzta a szemét.
    - Quentinnel is latba vetetted a színészi képességeidet?
    - Nem volt rá szükség - felelte Pandora.
    A pillantásuk találkozott, és Jay arca elborult.
    - Mindenesetre holnap kitűnően kell szerepelned! - intette nyersen a lányt. - Ne felejtsd el, hogy harmincezer fontot fizetek érte.
    - Hogyan is felejthetném? - sóhajtott Pandora, és bizonytalan léptekkel megindult a lépcsőn lefelé. - Azt hiszed, máskülönben megcsókoltalak volna...
    Ijedten elhallgatott, mert a hangja remegni kezdett. Attól való félelmében, hogy a végén még elsírja magát, rohanni kezdett a gyepen át az istállók irányába.
    Alighogy becsukta maga mögött a ház ajtaját, lerogyott a konyhaszékre, és szabad folyást engedett a könnyeinek. Hogyan is viszonozhatta Jay csókját? Még mindig érezte a férfi széles vállát, érzéki száját...
    Na, most már szedd össze magad! Nagy levegőt vett, felugrott, megnyitotta a csapot, és hideg vizet locsolt az arcára, a nyakára. Elvégre csak egy napig kell kibírnia, bátorította magát. Megígérte Jaynek, hogy eljátssza a felesége szerepét, de világossá kell tennie előtte, hogy alig várja a megbízatása végét. Magabiztos, nyugodt és közömbös lesz. Azt a csókot pedig kiveri a fejéből.
    Legalábbis megpróbálja.
    Másnap reggel Pandora bepakolt néhány holmit egy táskába, fogta Homer tálkáját, füttyentett a kutyának, aztán ráérősen elindultak Kendrick Hallba. A bejárathoz érve megnyomta a csengőt.
    - Á, te vagy az! - köszöntötte Jay, mintha mi sem történt volna.
    - Jó reggelt! - üdvözölte Pandora, és elégedettséggel töltötte el, hogy sikerült udvarias, ám távolságtartó hangon beszélnie.
    - Ugye, nem akarod a kutyát is idehozni? - kérdezte a férfi, a farkcsóválva álldogáló Homerre sandítva.
    - De igen. Nem hagyhatom naphosszat magára. Meg kell békülnöd a jelenlétével. Ne félj, nem csinál semmi bajt, majd lefekszik valahol.
    - Ha megint tönkretesz valamit, kitömöm, és a medve mellé állítom - figyelmeztette Jay, és oldalt lépett, hogy Pandora és a kutya bejöhessenek.
    Homer megmorogta a medvét, de engedelmesen hagyta, hogy bevezessék a konyhába, és bezárják.
    - Hová tehetem a holmimat? - kérdezte Pandora, a táskára mutatva. - Szeretném a ruhámat felakasztani.
    Minden remekül megy. A lány továbbra is megőrizte a kimért, hűvös hangot, bár Jay ebből szemlátomást semmit sem vett észre.
    - Felkísérlek a szobámba - felelte, és Pandora magabiztossága egy kicsit megingott, amikor az előtte álló éjszakára gondolt.
    Ezzel most ne foglalkozz! - intette magát, miközben követte a férfit az első emeletre.
    - Ezek a legjobb szobák - nyitott ki előtte Jay két ajtót. A lány bekukkantott a tágas, napos helyiségekbe, pillantását végighordozta a megfakult tapétán, a súlyos, ódon bútorokon. - Myrát és Elaine-t ezekben szeretném elhelyezni, a fürdőszoba sincs messze. - A szemközti ajtóra mutatott, azután kinyitott egy másikat. - Ez pedig az én szobám. Nagyon közel van a vendégekéhez, feltűnő lenne, ha külön aludnánk.
    - Valószínűleg.
    Pandora kissé vonakodva lépett be. Jay semmit sem tett, hogy lakályossá tegye a helyiséget. Sehol egy festmény vagy egy fénykép. Akár egy spártai egyszerűséggel berendezett, személytelen szállodai szoba.
    A pillantása megállapodott a hatalmas, masszív ágyon. Nyelt egyet. Nyugodtnak és közömbösnek kell maradnod, figyelmeztette magát, és megköszörülte a torkát.
    - Hol fogok aludni? - kérdezte meg mintegy mellékesen.
    - Valami baj van az ággyal?
    - Te nem ott alszol?
    - Hát nem látod, milyen nagy? - felelte Jay türelmetlenül. - Négy ember is kényelmesen elfér benne.
    - Nem alszom egy ágyban veled - jelentette ki Pandora, de határozottnak szánt hangja valahogyan megbicsaklott.
    - Akkor mit javasolsz?
    - Aludhatnál a díványon.
    A lány egy valaha jobb napokat látott bútordarabra mutatott, amely nem tűnt valami kényelmesnek. A padlónál azonban bizonyára puhább.
    - Éppenséggel aludhatnék - bólintott Jay. - Csakhogy nem látom be, miért kellene álmatlanul forgolódnom azon a rémes díványon, amikor van egy kényelmes ágyam. Aludj te ott, ha ragaszkodsz a külön fekhelyhez.
    - Ezt is fogom tenni - felelte Pandora dacosan. Semmi esetre sem fekszik egy ágyba a férfival. Lehet, hogy nyugodt és közömbös, de annyira azért nem, hogy ezt megkockáztassa. Letette a táskáját, és kivette belőle az elegáns szürke ruhát, amit az édesanyja ajándékozott neki a születésnapjára. - Van vasalód?
    Jay kinyitotta a mahagóni szekrényt, kiemelte a vasalót, és bizalmatlanul figyelte, amint Pandora a ruhát az ajtóra akasztotta.
    - Hol a sárga? - kérdezte. - Remélem, nem ebben a régimódi vacakban akarod fogadni Myrát és Elaine-t?
    - Ez a régimódi vacak a kedvenc ruhám - felelte Pandora hűvösen.
    Igaz, a szabása nem a legújabb divatot követi, de olyan puhán simul a testére, mintha a második bőre volna.
    - A főzéshez és takarításhoz jó lesz, de ebben nem fogadhatod a vendégeket. A sárgát nem is hoztad el?
    Pandora elpirult, és gyorsan megigazította a szürke ruhát.
    - Piszkos, tisztítóba kell vinni.
    - Piszkos? Hogyhogy? Összekented valamivel?
    - Nem - felelte Pandora, és már egy csöppet sem volt nyugodt és közömbös. - Zöld lett a mohától.
    Este vette észre, amikor levetette. A tegnap délutáni jelenetre gondolva nehezen megszerzett lelki egyensúlya máris romokban hevert.
    - Az ördögbe! Azt akartam, hogy azt vedd fel.
    - Akkor nem kellett volna a kőoroszlánnak szorítanod - vágott vissza Pandora élesen.
    - Amikor... a színészi szárnyaidat próbálgattad?	
    - Így is mondhatjuk - válaszolta a lány mereven.
    - Azt gondoltam, hogy egy olyan tapasztalt színésznő, mint te, jobban vigyáz a jelmezére.
    - Inkább arról beszéljünk, mik a teendőim - pillantott Pandora barátságtalanul a férfira.
    - Rendben van - tért a tárgyra Jay. - Először is elő kell készítened a vendégszobákat, azután a lenti helyiségeket kell kicsit otthonosabbá varázsolnod. Kis portörlés, egy-egy csokor virág...Végül pedig hozzáláthatsz a főzéshez.
    - Azt hittem, a feleséged leszek, és nem a rabszolgád.
     Jay kinyitotta az ajtót.
    - Örülj, hogy a szerződésed csak egy napra szól. Várj csak, most jut eszembe... - Kivett két gyűrűt az inge zsebéből. - Próbáld fel!
    - Minek?
    - Ne játszd az ostobát! Myra és Elaine biztosan csodálkozna, ha nem viselnél jegygyűrűt. A fényképésznél nem gondoltam erre, de szerencsére a képen nem látszik a kezed.
    Pandora döbbenten bámult a férfira.
    - Erre az egyetlen napra képes voltál gyűrűt venni?
    - Dehogy - felelte Jay ingerülten. - Egy ékszeres dobozban találtam a dolgozószobában.
    Pandora félve nézte a gyűrűket.
    - Kié lehetett?
    - Valószínűleg a nagyanyámé, most pedig az enyém.
    - Nem szívesen hordom más gyűrűjét - mondta a lány idegenkedve.
    - Inkább fizetsz harmincezer fontot?
    Pandora megadóan kinyújtotta a kezét, és figyelte, amint a férfi az ujjára húzza először az egyszerű, keskeny karikagyűrűt, majd a zafírral és gyémánttal kirakott díszeset. Jay ránézett, és a lány elpirult a fürkész tekintettől.
    - Csodaszép - lehelte.
    A férfi még mindig fogta a kezét, és a hüvelykujjával végigsimította a csillogó köveket.
    - Szerencse, hogy illik rád - állapította meg tárgyilagosan, és Pandorának hirtelen Hamupipőke jutott az eszébe. Milyen csalódott lett volna, ha a királyfi, miután a lábára húzta a cipellőt, ilyen kiábrándítóan nyilatkozik.
    - Meg kellett volna őrizned, amíg megtalálod azt a nőt, akivel együtt akarod leélni az életedet - jegyezte meg Pandora bizonytalanul.
    - Talán - felelte a férfi. - De egyelőre te vagy itt nekem.
    A lány habozva nézett fel Jayre, a szíve a torkában dobogott. A levegő megtelt feszültséggel. Tudta, hogy a férfi is a tegnapi csókra gondol, akárcsak ő.
    - Csak egyetlen napra - mondta Pandora furcsán idegen hangon, és a férfi elengedte a kezét.
    - Csak egyetlen napra.
    A lány még akkor is érezte Jay erős, meleg ujjait, amikor az ágyneműt húzta fel, és a gondolatai újra és újra visszatértek ahhoz a végtelennek tűnő pillanathoz, amikor a férfi felhúzta rá a gyűrűket. Most valahogy nehéznek, sutának érezte a kezét. Vajon akkor is így lenne, ha más körülmények között kerültek volna az ujjára, ha Jay azt akarná, hogy örökre tartsa meg őket?
    Na, ebből elég! Egy határozott mozdulattal végigsimította a takarót. Körülnézett a szobában, minden ragyogott. Vajon Jay maga takarított ki, vagy megbízott ezzel valakit? De akárcsak az egész ház, ez a szoba sem volt lakályos.
    Pandora elhatározta, hogy szed a kertben egy kis virágot, és minden szobába tesz néhány szálat. Margarétával, törökszegfűvel, szarkalábbal, pünkösdi rózsával és százszorszéppel roskadásig megpakolva jött vissza a házba, és az előcsarnokban összefutott Jayjel, aki épp a dolgozószobájába igyekezett. Pandora megtorpant, a kertben visszanyert nyugalma egy perc alatt megint odalett.
    Némán meredtek egymásra, csak az ódon állóóra tiktakolása hallatszott. A szerkezet hirtelen ütni kezdett, mire a lány ijedten összerezzent. Váratlanul egymásra mosolyogtak, és egy csodálatos pillanatig csupán egy férfi és egy nő állt egymással szemben egy kitömött medve társaságában.
    Az óraütés utolsó hangjaival együtt azonban tovaszállt a pillanat varázsa is, és Pandora ismét ott találta magát a feszültségekkel és emlékekkel terhes valóságban. A váza, a tegnapi csók, Cindy... ráadásul Jay hamarosan visszatér Afrikába... A mosoly lehervadt az arcáról, és ugyanakkor a férfi is elkomorult.
    Pandora a virágokat nézte, képtelen volt állni Jay tekintetét.
    - Jobb... jobb lesz, ha folytatom a munkát. 
    - Igen...
    A férfi hangja furcsán bizonytalanul csengett, mintha még akart volna valamit mondani, de azután csak mormolt még egy igent, és eltűnt a dolgozószobájában.
    Pandora figyelte, amint az ajtó becsukódik mögötte, és érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe. Bosszúsan pislogni kezdett. Miért sír? Jay rámosolygott, azután bement a dolgozószobájába. Ez nem ok a szomorkodásra. A konyhába sietett, és vázákba tette a virágokat. A virágokkal együtt mintha a nyár is beköltözött volna a házba, a szobák sokkal derűsebbek, otthonosabbak lettek.
    Egy órával később éppen az ebédlőasztalt fényesítette, mikor Jay kilépett a dolgozószobájából és megállt a nyitott ajtóban.
    - Hogy haladsz a munkával? - kérdezte hűvösen.
    - Jól. - Pandora fölegyenesedett, és kézfejével megtörölte verejtékes homlokát. - Amint itt végzek, kezdem a főzést.
    - Remek. - Jay habozott. - Lemegyek a pincébe, és megnézem, van-e bor. Ha nincs, beugrom a városba és veszek.
    - Rendben.
    A férfi elsietett, így Pandora ismét az asztalnak áldozhatta teljes figyelmét. Miközben azon tűnődött, milyen erőltetetten beszélgettek egymással, megszólalt a telefon a dolgozószobában. Először tudomást sem vett a csörgésről, de azután rájött, hogy Jay a pincében nyilván nem hallja, tehát neki kell felvennie a kagylót. A szobába lépve illetéktelen behatolónak érezte magát, mert ez volt az egyetlen helyiség, amit a férfi nem mutatott meg neki. A falakat körben könyvespolcok borították, középen egy hatalmas íróasztal terpeszkedett, rajta halomban feküdtek az iratok, és ott volt a telefon is.
    - Halló! - szólt bele a kagylóba.
    - Hello! - üdvözölte egy barátságos, magabiztos, amerikai akcentussal beszélő hang. - Jay ott van?
    - Kivel beszélek? - kérdezte Pandora hűvösen, bár nyomban tudta, ki van a vonal másik végén.
    - Cindy vagyok.
    Pandora a legszívesebben azt mondta volna, hogy Jay nincs odahaza, ehelyett azonban kelletlenül közölte, hogy mindjárt szól neki.
    - Cindy keres telefonon - kiáltott le a pincébe.
    - Mondd meg neki, hogy azonnal jövök - felelte a férfi rövid habozás után, mire a lány bosszúsan visszament a dolgozószobába. Az már mégiscsak sok, hogy még a titkárnő szerepét is el kell játszania.
    - Rögtön itt lesz - szólt bele kurtán a kagylóba, de tulajdonképpen felesleges volt fáradnia, mivel Jay már ott is volt, és nyújtotta kezét a hallgató után.
    - Szia, Cindy! Hogy mi? Ja... csak a házvezetőnőm.
    Csak a házvezetőnője! Pandora bevágta maga mögött az ajtót, hogy csak úgy döngött, és az elkövetkezendő két órában a konyhában a lábosokon és serpenyőkön töltötte ki a dühét. Miután alaposan áttanulmányozta Celia szakácskönyvét, úgy döntött, hogy francia hallevest készít, valamint csirkemellet valami egészen különleges nevű mártással, desszertnek pedig citromkrémet, amit az édesanyja ajánlott, mint bombabiztos receptet.
    Nemsokára átkozta a választását. A citromkrémet egyáltalán nem volt olyan könnyű elkészíteni, mint ahogy a mama a telefonban elmondta. A másik két fogást is sokkal egyszerűbbnek gondolta. Ráadásul képtelen volt a főzésre összpontosítani, mivel a gondolatai folyton elkalandoztak. Vajon Jay és Cindy szerelmes gyengédségeket suttognak egymás fülébe? A férfi talán épp azt ecseteli, hogy megtalálta a házvezetőnők gyöngyét? Vagy kinevetik, amiért sikerült munkára fogni? Vagy ami még rosszabb, szóba se kerül, és arról beszélgetnek, mikor látják egymást viszont?
    Pandora egészen megfeledkezett a külvilágról, így nem vette észre, hogy a konyhaajtó nyitva maradt, és Homer csendben kisurrant. Csak amikor nem sokkal három után Jay beráncigálta a konyhába a jól megtermett ebet, döbbent rá a mulasztására.
    - Semmi értelme rendbe hozni a vendégszobát, ha arra biztatod a kutyát, hogy az ágyon szunyókáljon.
    - Természetesen már megint én vagyok a hibás - csattant fel Pandora ingerülten, és hangos csörömpölések közepette mosogatni kezdett. - Ha nem vetted volna észre, órák óta gürizem a konyhában. Nem biztattam Homert semmire.
    - Akkor valószínűleg hozzászokott az ilyesmihez. Mikor rábukkantam, kényelmesen elnyújtózott az ágyon, fejét a párnán pihentetve. Ellentétben veled, ő szemlátomást nem húzódozik attól, hogy idegen ágyakban aludjon.
    - Ellentétben velem, ő nem húzódozik az idegen férfiaktól sem - vágott vissza Pandora csípősen. - Ha annyira áhítozol egy hálótárs után, ott van Homer. Ő biztosan szívesen megosztja veled az ágyadat, nagyon igénytelen jószág.
    - Tévedsz, nem áhítozom arra, hogy veled aludjak - tiltakozott Jay. - Egyszerűen csak gyerekesnek tartom a viselkedésedet. Két felnőtt ember minden bizonnyal képes arra, hogy eltöltsön egymással az éjszakát anélkül, hogy cirkuszolna.
    - Nem cirkuszolok. - Pandora odacsapta a vágódeszkát az asztalhoz, majd a tálalóhoz ment, hogy belepillantson a szakácskönyvbe. - Egyébként is te vagy az, aki dúlsz-fúlsz. Mi történt? Cindynek talán nem tetszett, hogy házvezetőnőt tartasz? Mindig azt hittem, hogy egy nyitott kapcsolatban nincs szükség hazugságokra.
    - És ezt épp te mondod?
    Miért? - kiáltotta Pandora felháborodottan, és Jay felé fordult. - Talán én meséltem azt a barátnőmnek, hogy a házban tartózkodó fiatal nő csupán a cselédem?
    - Nem. De tegnap te is hazudtál.
    - Mikor? - kérdezte a lány haragosan.
    - Amikor azt állítottad, hogy csak színlelted a csókot. - Jay megfogta Pandora karját, maga felé fordította, és a falhoz szorította. - Ilyen jól nem lehet színészkedni.
    A lány hiába próbált szabadulni a férfi szorításából.
    - Mondtam már, hogy jobb színésznő vagyok, mint gondolnád.
    - Olyan jó azért nem lehetsz. - Ujjai belemélyedtek a lány meztelen bőrébe. -Vagy mindenkit így csókolsz? Quentinnel is ilyen gyengéd és odaadó voltál?
    - Az valami egészen más, ha az a férfi csókol meg, akit szeretsz - felelte Pandora remegve, de mégis hetykén.
    - Milyen az, amikor Quentin csókol? - nézett rá Jay. Megfogta szabad kezével a lány állát, és fejét a faihoz nyomta. - Ilyen?
    Pandora képtelen volt felelni - de úgysem tudta volna eldönteni, hogy igent mondjon vagy nemet - mert Jay máris rászorította a száját az övére, és a feszültség, amely egész nap ott vibrált közöttük, feloldódott egy szenvedélyes csókban. Pandora először megpróbálta ellökni magától a férfit. Hiába! Jay egyszerűen erősebb volt nála. A következő pillanatban azonban a lány már kétségbeesetten kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba.
    A férfi először vadul, dühösen csókolta, de azután a csók mintha önálló életre kelt volna, a harag és keserűség elszállt, és valami boldog vágyakozással ölelték egymást. Pandora érezte, hogy elveszett.
    A keze szinte akaratlanul siklott Jay derekára, és magához húzta, miközben a fal mellett lassan a földre csúszott. Boldogsággal töltötte el, hogy a férfi testét a magáén érzi, vágyott a szájára, becézgető csókjaira.
    Jay azonnal észrevette a változást. Elvette a kezét Pandora álláról, és a tarkójára csúsztatta, miközben a másik kezével a ruhája alá nyúlt. A lány kéjesen felnyögött, és még szorosabban hozzásimult.
    Ekkor élesen felberregett a csengő.
    6. FEJEZET
    Ijedten ugrottak fel, miközben Homer már a bejárati ajtónál csaholt.
    - Myra és Elaine - vélekedett Jay kissé bizonytalanul.
    Pandora remegő kézzel lesimította a szoknyáját, a szemében harag és ijedtség tükröződött.
    - Lemennél ajtót nyitni? - kérdezte idegesen.
    - Együtt megyünk - felelte a férfi nyugodtan, és Pandorával ellentétben már nem lihegett. Óvatosan lesöpörte a lány hajára hullott lisztet. - Nem kellene egy kicsit rendbe hoznod magad?
    Pandora elkapta a fejét.
    - Még nem volt rá időm - válaszolta dühtől szikrázó szemmel, és igazgatni kezdte a ruháját. - Nem lehetek szakácsnő, takarítónő és elegáns feleség egy személyben.
    Jay tetőtől talpig végigmérte.
    - Még mindig meglehetősen zilált vagy.
    - És ez kinek a hibája? - kérdezte a lány élesen, miközben idegesen végigsimította a haját.
    Újra csengettek.
    - Akkor jössz, ahogy vagy. Ajtót kell nyitnunk. Készen állsz? 
    Készen? Az iménti csók után? Egész testében remeg a vágytól.
    - Teljesen.
    Jay nem figyelmeztette előre, mennyire különbözik egymástól a két amerikai nő. Elaine magas volt, karcsú, rövid, sima hajú, Myra ezzel szemben kicsi, gömbölyű, a haja göndör. Mindketten csinosan, elegánsan öltöztek, csak úgy sugárzott belőlük az elevenség és az energia, és olyan szóáradatot zúdítottak vendéglátóikra, ami Pandorát szokványos esetben is megviselte volna. A két hölgy nem győzött szabadkozni, amiért egy kicsit korábban érkeztek, és közben leplezetlen kíváncsisággal méregették a „ház úrnőjét". A lány bizonytalanul hátrább lépett. Úgy érezte, egy percig sem képes megtéveszteni őket.
    Jay azonban megfogta a kezét, és könyörtelenül ismét előre taszigálta.
    - A feleségem.
    - Maga tényleg olyan elbűvölő, amilyennek Jay leírta - lelkendezett Myra. - Úgy örülök, hogy megismerhetem.
    Jay azt mondta volna, hogy elbűvölő? Lehetetlen.
    - Sajnálom, hogy az első látogatásuk alkalmával nem voltam idehaza - felelte barátságosan Pandora, mire végre Jay elengedte a kezét, szemlátomást megkönnyebbülve, hogy a lány nem feledkezett meg a szerepéről.
    - Teljességgel érthető - biztosította Elaine. - Hogy van a kedves édesanyja?
    - Jól - felelte Pandora meglepetten.
    - Mármint ahhoz képest, hogy nemrég operálták - tette hozzá gyorsan Jay. - Tudod - fordult Pandorához -, meséltem Myrának és Elaine-nek, hogy az édesanyád kórházban volt.
    Nem ártott volna, ha neki is elmeséli, bosszankodott magában a lány; dühös pillantást vetett a férfira, azután a vendégekre mosolygott.
    - Sokkal jobban van.
    - Ennek igazán örülök - mondta Myra. - Ugye, kedvesem, nagyon izgatottan várta már, hogy megpillantsa új otthonát. Erre számított?
    Pandora a kitömött kígyóra nézett.
    - Nem egészen.
    - Mit szólnának egy csésze teához? - ajánlotta sietve Jay, és a nappaliba terelte a vendégeket.
    - Csodás lenne, de sokkal korábban jöttünk, mint jeleztük. Ha valamiben megzavartuk önöket, kérem, ne feszélyezzék magukat, nyugodtan folytassák.
    Mintegy parancsszóra egymásra néztek. A férfi szürke szemében mosoly bujkált, látszott rajta, maga elé képzeli, mi lenne, ha nyugodtan tovább csókolóznának. A lány haragudott rá, de ő is csak nehezen tudta visszafojtani a nevetését.
    - A legjobbkor érkeztek - szólalt meg, és közben kihívóan a férfira nézett.
    - Elkészítem a teát, addig a vendégeinknek megmutatnád a szobájukat, drágám? - kérdezte Jay némi éllel.
    A két amerikai nő nem vette észre a titkos párharcot, és vidáman cseverészve követték Pandorát felfelé a lépcsőn.
    - Gyönyörű ház - áradozott Myra. - Örülök, hogy ezúttal alaposan körülnézhetünk. Az első látogatásunkkor csak nagyon kevés időnk volt.
    - Még én sem ismerem itt ki teljesen magam — vallotta be Pandora őszintén. - Jay azonban biztosan szívesen körbevezeti önöket.
    - Elragadó ember - sóhajtotta Elaine.
    - Remekül összeillenek - tette hozzá Myra. — Rögtön látni, hogy az isten is egymásnak teremtette magukat, ugye Elaine?
    - Igen - bólogatott a másik.
    Pandora megkönnyebbülten állapította meg, hogy a vendégeik nem valami jó megfigyelők, de olyan kedvesnek találta őket, hogy kezdett lelkiismeret-furdalást érezni a megtévesztésük miatt.
    - Itt van két szoba, egymás mellett.
    Kinyitotta az ajtókat, és remélte, hogy az iménti kínos témát lezárták. Tévedett.
    Miután a két hölgy biztosította, hogy tökéletesnek találják a szobákat, Elaine megkérdezte:
    - Hogyan ismerkedtek össze?
    Pandora kétségbeesetten próbálta felidézni, miben is egyeztek meg.
    - Jay és én? - próbálta meg húzni az időt, de azután szerencsére minden az eszébe jutott. - Az öcsém is Afrikában dolgozott, és amikor meglátogattam, találkoztam Jayjel.
    Szerelem első látásra? - kérdezte Elaine kíváncsian.
    Pandora felidézte első találkozásukat, maga előtt látta Jay dühtől szikrázó szemét hallotta felcsattanó hangját. Hirtelen gondolt egy nagyot.
    - Egyáltalán nem - jelentette ki határozottan. - Jay utólag elárulta, hogy kimondottan butának talált, én meg rendkívül ellenszenvesnek és nagyképűnek tartottam őt.
    Myra nevetett.
    - Mégiscsak szerelem első látásra - vélekedett kissé logikátlanul. - Mindenesetre nem kellett sok idő, hogy megváltozzon a véleményük. Hamarosan összeházasodtak?
    Pandora nem emlékezett, hogy ebben a kérdésben megállapodott-e Jayjel.
    - Az egyik nap egyszerűen fogtuk magunkat és megesküdtünk - vágta ki merészen.
    - Milyen bátrak - mondta Elaine álmélkodva. - Biztosan megkönnyítette a dolgot, hogy amúgy is messze volt a családjától, de ennek ellenére... És hogyan kérte meg a férje a kezét?
    Még hogy nem bombázzák keresztkérdésekkel! Pandora egyre kínosabban érezte magát.
    - Nagyon romantikus volt - füllentette.
    - El tudom képelni... kettesben Afrika kellős közepén...
    Akkor többre képes, mint én, gondolta Pandora. Neki ugyanis csak meglehetősen ködös elképzelései voltak a fekete kontinensről, de szerencsére néhány évvel ezelőtt látta a Távol Afrikától című filmet.
    - Igen, csakugyan csodálatos volt - sóhajtotta ábrándosan. - Elmentünk egy szafarira. Ültünk kéz a kézben Afrika végtelennek tűnő éjszakai ege alatt, fölöttünk ragyogtak a csillagok. Jay nem sajnálta a fáradságot, mindent tökéletesen megszervezett, hogy a kirándulás felejthetetlen élmény legyen - mesélte Pandora, egyre jobban belemelegedve a történetbe. Ha lúd, legyen kövér! - Hozott magával damasztterítőt, sőt még ezüst evőeszközt és kristálypoharakat is. És a háttérben halk muzsika szólt.
    A gondolat, hogy Jay ezüst evőeszközt és kristálypoharakat vitt magával a vadonba, olyan bizarrnak tűnt, hogy Pandorának a nyelvébe kellett harapnia, hogy ki ne pukkadjon belőle a nevetés. Myra és Elaine átszellemült arccal néztek rá.
    - Akár a Távol Afrikától című filmben! - sóhajtotta Myra.
    Megnézem, hol késik az a tea - szólalt meg Pandora, és gyorsan elfordult. - Jöjjenek le, ha készen vannak.
    Jay épp az almás lepényt rendezgette egy tálon. A süteményt a városban vették, mert Pandora nem volt hajlandó még azzal is bajlódni.
    - Mintha azt ígérted volna, hogy nem fognak keresztkérdésekkel bombázni - robbant be a lány a konyhába, és lerogyott az egyik hokedlira. - Szabályosan vallatóra fogtak. Hogyan ismerkedtünk meg, és így tovább...
    - Remélem, emlékeztél a kitalált történetre? - kérdezte a férfi, miközben mogorva arccal megtöltötte a teatojást.
    Persze. Azt is tudni akarták, hogy szerelem volt-e első látásra. Azt mondtam, hogy eleinte buta libának tartottál.
    - Ésszerűen hangzik.
    - De azután megváltoztattad a véleményedet, és elvittél egy szafarira, ahol megkérted a kezemet - folytatta a lány ártatlan ábrázattal. - Gyertyafényes vacsora Afrika csillagos ege alatt. Ráadásul még ezüst evőeszközt és kristálypoharakat is hoztál magaddal.
    - Tessék?
    - A háttérben lágy zene szólt - tette hozzá Pandora, és sugárzott a kárörömtől, hogy egy kicsit megfizethet a férfinak. - Gondoltam, jobb, ha tudsz róla, ha esetleg megkérdezik, hogyan tartottad hidegen a pezsgőt.	
    - A pezsgőt? - ismételte Jay hitetlenkedve, miközben a tálcára tette a tejeskancsót. - Ha elvittelek volna egy szafarira, egy farönkön ülve teát ittál volna zománcos bögréből.
    - Tudom, de arra gondoltam, ez a történet sokat javíthat a rólad kialakított képen. Myra és Elaine láthatják, milyen nagyszerű vendéglátó vagy.
    - Nincs semmi baj a rólam kialakított képpel - jegyezte meg bosszúsan Jay. - Ki az ördög mondta neked, hogy ilyen nevetséges dolgokat találj ki?
    - Te magad mondtad, hogy rögtönözzek, ha nem tudom valamire a választ.
    - Igen, de valami értelmes, hihető történetre gondoltam - zsémbelődött Jay. - Komplett idiótának állítottál be, aki zsúrkocsival rohangál a dzsungelben. Esetleg tettem még valamit? Talán elefántokkal harcoltam, vagy kiszabadítottalak egy oroszlán karmai közül?
    - Nem - felelte Pandora sértődötten. Neki tetszett a történet, és egyébként is egyik pillanatról a másikra kellett kiráznia a kisujjából. - Szenvedélyesen szerettük egymást a csillagos ég alatt, és azután a fülembe súgtad, hogy soha többé nem engedsz el - folytatta a lány gúnyos hangon, de rögtön meg is bánta a meggondolatlan szavakat.
    Jay a falra pillantott, amely előtt nemrég csókolóztak, azután Pandorára, majd némán leforrázta a tealeveleket.
    - Valóban ezt tettem volna? - kérdezte csúfondárosan. - Biztosan túl sok pezsgőt ittam.
    - Elaine és Myra meghatónak találták a történetet - közölte dacosan a lány.
    - Kérlek, a jövőben tartózkodj a megható történetektől, és legyél egy kissé földhözragadtabb - vélekedett Jay, majd bevitte a tálcát a nappaliba.
    Pandora követte a süteményestállal, és pironkodás nélkül fogadta Elaine dicséretét, amikor az megkóstolta az egyik lepényt.
    - Maga igazán remek szakácsnő.
    Pandora komoran gondolt az előttük álló vacsorára.
    - Tulajdonképpen nem. Az édesanyám megtanított az almás lepényre, de máskülönben még meglehetősen kezdő vagyok a konyhában. Természetesen elvégzek egy főzőtanfolyamot, mielőtt az első vendégek megérkeznek - tette hozzá gyorsan.
    Myra elismerően bólintott.
    - Tetszik, hogy komolyan veszi a feladatát - mondta, és látszott, hogy Jaynek is tetszik, hogy ilyen gyorsan vág Pandora agya. - Tudja, rögtön észrevenni, ha asszony van a házban. Elaine és én az imént éppen a virágokról beszéltünk. Látszik, hogy gondos kezek rendezték csokorba őket.
    - Valószínűleg tervezi, hogy néhány dolgot megváltoztat a házban, ugye? - kérdezte Elaine. - Vannak már elképzelései a berendezést és a dekorációt illetően?
    - A feleségemnek nem erős oldala a tervezés - jelentette ki Jay szárazon, és mosolyogva Elaine-hez fordult, miközben Pandora dühös pillantást lövellt rá.
    - Tulajdonképpen egész sereg ötletem van.
    - Nem is mondtad - játszotta Jay a meglepettet.
    - Még nem jutottam hozzá - felelte Pandora, és igyekezett barátságos hangot megütni. Épp elég nehéz Myrát és Elaine-t meggyőzni, miért kell még Jaynek is megnehezítenie a helyzetét? - Tudod, a megérkezésem óta alig volt egy szabad percem.
    Myra megértően bólogatott.
    - Mindig rengeteg a dolog, ha az ember új házba költözik.
    - Igen, folyton van mit csinálni - sóhajtott Pandora, és lopva Jayre pillantott, aki szemlátomást még nem döntötte el, hogy mosolyogjon vagy bosszankodjék.
    - Hogyan képzeled el Kendrick Hallt néhány hónap múlva? - kérdezte meg a férfi egy árnyalatnyi gúnnyal a hangjában, amit csak Pandora vett észre.
    - Nos... - a lány megpróbált időt nyerni -, ...nem szeretem a személytelen, jellegtelen házakat. Egy ház legyen otthon, és ne úgy érezze benne magát az ember, mint egy bútoráruházban. A gyerekek nyugodtan szaladgálhassanak, ne kelljen folyton rájuk szólni, ha egy párna leesik a díványról... - Jayre nézett, és hetykén folytatta: - Vagy ne kelljen attól félni, hogy a kutya összetör egy felbecsülhetetlen értékű vázát.
    - Tökéletesen igaza van - helyeselt Elaine. - Egy ház legyen otthon, ne pedig múzeum. Myra és én már sok ingatlant megnéztünk, amelyek valóban gyönyörűek voltak, de ridegek. A vendégeink szeretik a családias légkört, ezért is tetszett meg Kendrick Hall. Rögtön az volt a benyomásunk, hogy megtaláltuk, amit kerestünk. - Jayhez fordult. - Azt hiszem, ez az egyik oka annak, miért könnyebbültünk meg, amikor megtudtuk, hogy mégis nős. Természetesen tataroztatni kell a házat, de amire itt igazán szükség van, az az, hogy valaki életet leheljen az ódon falak közé. Biztosan maga is otthonosabban érzi magát, mióta a felesége megérkezett.
    Jay Pandorára pillantott, aki épp az almás lepény morzsáit söpörte le az öléből, azután pedig egy szalvétával elkente a sötét foltokat. A lány nem hallotta az utolsó mondatokat, most azonban felnézett, és a pillantása találkozott a férfi rosszalló tekintetével. Kicsit zavartan letette a süteményestányért az asztalra, és elpirult.
    Jay ismét a vendégekhez fordult.
    - Igen - felelte lassan. - Igaza van.
    - Kendrick Hall eszményi hely gyerekeknek - kapcsolódott be Myra a beszélgetésbe. - Biztosan szeretnének csemetéket.
    - Legalább hatot - felelte Pandora. Jaynek cigányútra ment a falat, köhögni kezdett, és tele lett morzsával a nadrágja szára, mielőtt a szája elé kaphatta volna a kezét. Pandora fogta a szalvétáját, és gondosan lesöpörte. - Mint egy malac - súgta oda.
    Jay dühösen nézett rá, de a lány csak vidáman mosolygott a vendégek jelenlétében teljes biztonságban érezte magát.
    - Hozzá kell szoknia a hasonló balesetekhez, ha hat gyereket akar - jegyezte meg Myra. - Nekem négy van, tudom, mit beszélek.	
    Pandora lassan élvezni kezdte a helyzetet. Bizalmasan előrehajolt.
    - Én fiúkat szeretnék, Jay azonban lányokat, olyanokat, mint én. Ugye, drágám? A férfi mintha már a gondolatra is elborzadt volna, hogy apró Pandorák szaladgáljanak körülötte.
    - Te páratlan vagy, és megismételhetetlen.
    - Az esküvői képük? - kérdezte Elaine váratlanul, és a kezébe vette a vidáman mosolygó ifjú párt ábrázoló fotót. - A múltkor nem is láttam.
    - Csakugyan? Meglep, mert ez volt az első, amit az érkezésem után kicsomagoltam.
    - Bájos kép - mondta Elaine, és szemlátomást egy másodpercig sem kételkedett Jay szavaiban. - Mindketten olyan boldogoknak látszanak.
    Átnyújtotta Myrának a fotót, aki egyetértően bólintott.
    - Nem minden párról mondanám, hogy valóban összeillenek, de magukon rögtön látszik.
    Pandora nem mert Jayre pillantani, de érezte, hogy a férfi a dívány másik végén megmerevedik.
    - A kép nemrég készült, ugye? - kérdezte Myra. - Mikor volt az esküvő?
    - Néha úgy érzem, hogy csak tegnap - felelte Pandora, Jayre sandítva.
    - Én meg, mintha már egy örökkévalóság telt volna el azóta.
    - Öröm látni, hogy ilyen boldogok - sóhajtotta Elaine ábrándosan. - Pandora mesélte, hogy nem szerettek azonnal egymásba.
    - Nem - felelte Jay kissé nyersen. - A legidegesítőbb nőnek találtam, akivel valaha is találkoztam.
    - Meséltem Myrának, hogy én pedig beképzeltnek, pökhendinek és kibírhatatlannak tartottalak - mondta Pandora édesen mosolyogva.
    A két vendég szívből kacagott.
    - Azóta szemlátomást megváltozott a véleményük.
    Pandora érezte, hogy Jay valami harapós válaszra készül, ezért huncut mosollyal közelebb csúszott hozzá, és kedveskedve a vállára hajtotta a fejét.
    - Természetesen - felelte. - Igaz, drágám?
    - Persze - helyeselt a férfi, és megragadta az első adandó alkalmat, hogy a tálcával eltűnjön a konyhában. Pandora követte.
    A- z ördögbe is, mi ütött beléd? - csattant fel, mihelyt becsukódott mögöttük az ajtó.
    - Mire gondolsz? - kérdezte Pandora ártatlan képpel, miközben Homert nyugtatgatta, aki már nehezen viselte a bezártságot.
    - Tudod te azt nagyon jól - felelte Jay dühösen, és levágta a tálcát a mosogató mellé. - Az ostoba fecsegésedre gondolok. „Természetesen megváltoztatta a véleményét" - utánozta dühösen Pandorát.
    - De hiszen te akartad, hogy eljátsszam a szerető hitvest.
    - „Drágám"-nak nevezni és mézesmázosan mosolyogni, ez minden, amire képes vagy?
    - Mindenesetre jobban játszottam a szerepemet, mint te. Ifjú férjek nem hőkölnek vissza, ha a feleségük hozzájuk bújik. Myra és Elaine biztosan furcsállták az esetet.
    - Ne túlozz!
    - Nem túlzok. - A vízcsaphoz fordult, és a szükségesnél jóval több mosogatószert löttyentett a tányérokra. - Ha az előcsarnokban lévő kitömött medvéhez bújok, az is jobban örült volna.
    - Erre még nem panaszkodtál - felelte Jay kajánul, és Pandora elpirult, amikor a szenvedélyes csókokra gondolt.
    - Egyáltalán nem panaszkodom - emelte meg a hangját, de kerülte a férfi tekintetét. - Te szeretnéd meggyőzni a vendégeinket, hogy házasok vagyunk, nem én. De értelmetlen a szerelmes feleséget játszanom, ha folyton ingerült pillantásokat vetsz rám.
    - Talán nem kellene ingerelned. - Jay idegesen a hajába túrt, majd elfordult. - Rendben van, megpróbálok kedvesebben viselkedni - jelentette ki váratlanul. - Eddig biztosan nem fogtak gyanút. Már csak reggelig kell kibírnunk. Holnap ilyenkor remélhetőleg túl leszünk az egész cirkuszon. Te is épp olyan boldog leszel, mint én, hogy végre folytathatjuk megszokott életünket.
    Csakugyan boldog lesz? Pandora már csak homályosan emlékezett rá, milyen is volt az élete Jay nélkül. Mit csinált, mi foglalkoztatta, mielőtt a váza a kövön darabokra törött? A munkája és Homer valószínűleg kitöltötték az életét, ami most egyszerre hihetetlennek tűnt. Nem tagadhatta, hogy az élete Jay felbukkanásával kapott igazi értelmet.
    A gondolat megdöbbentette. Jóformán egy idegen, és képtelen nélküle elképzelni a jövőt. Kivel veszekedne? Kit dühítene, kit bosszantana? És kinek a látványa dobogtatná meg szívét?
    De hiszen ott van a kiállítás! Nem ezért dolgozott és küzdött, mióta elkezdte a fazekasságot? Vége a világnak, mert Jay visszatér Afrikába Cindyhez?
    - Igen - felelte, és ijedten hallotta, milyen fakó a hangja. Holnapra törleszti az adósságát, és ismét a kiállításra összpontosíthat. Holnap itt hagyja Kendrick Hallt, és soha többé nem látja viszont Jay Mastersont. - Már alig várom.
    Miközben Jay körbevezette Myrát és Elaine-t a kertben, Pandora a vacsorát készítette. De képtelen volt a főzésre összpontosítani. Hol azon töprengett, milyen lesz a jövő Jay nélkül, hol pedig az előttük álló éjszakán. Bárcsak szabadulni tudna a férfi hatása alól! Ne gondolna simogató kezére, érzéki szájára!
    A konyha hamarosan úgy festett, akár egy csatatér. Pandora épp kétségbeesetten próbálta a mártásban keletkezett csomókat elkeverni, mikor hallotta, hogy a háta mögött nyílik az ajtó. Megfordult, és Jayt pillantotta meg szmokingban a küszöbön. Fantasztikus látványt nyújtott. Pandora kezéből kiesett a fakanál, de észre sem vette.
    - Mi a baj? - kérdezte a férfi a homlokát ráncolva.
    - Semmi - nyögte ki nagy nehezen Pandora, és ismét a tűzhely felé fordult, hogy kihalássza a mártásból a fakanalat. - Csak... csak nem gondoltam, hogy a vacsorához átöltözöl.
    - Myra és Elaine egyre lelkesebbek, az az érzésem, sikerülni fog a dolog. Persze neked is át kell öltöznöd.
    - Erre most nincs idő. - A víz alá tartotta a fakanalat. - Még rengeteg dolgom van.
    - Ha egy kicsit később vacsorázunk, az nem tragédia. Sokkal fontosabb, hogy rendesen nézz ki. - Körbehordozta tekintetét a konyhán. - Megpróbálok itt rendet rakni, amíg Myra és Elaine átöltözik - ajánlotta fel. - Feltéve, ha sikerül - tette hozzá csüggedten.
    Pandora most örült életében először a szürke ruhának. Korábban nem hitte, hogy valaha is fel fogja venni, de az édesanyja úgy vélte, nem butaság, ha van egy időt állóan elegáns ruhája, mert soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szüksége, és Pandora most igazat adott neki.
    A ruha rafináltan egyszerű szabásának, valamint a puha, ezüstszürke, fényes anyagnak köszönhette különleges báját. Mély kivágása látni engedte a lány gömbölyű vállát, a szoknyarész pedig kiemelte karcsú derekát. A színe jól illett sötét, hullámos hajához és ibolyakék szeméhez. Pandora azonban, miután szemügyre vette a tükörképét, azt a következtetést vonta le, hogy Cindy biztosan csinosabb nála.
    Kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Valamit tennie kell! Feltűzte a haját, de a számtalan csat és fésű dacára néhány rakoncátlan fürt mindig kiszabadult. Végül, bár a frizurája kissé csáléra sikeredett, mégis magabiztosabban nézett farkasszemet önmagával.
    A pillantása a kezén szikrázó drágakövekre esett, és mintha ismét érezte volna Jay ujjait, ahogy felhúzta rá a gyűrűt. Megpróbált másra gondolni. Remegő kézzel előkeresett a táskájából egy kis dobozt, és kivett belőle egy pár gyönyörű, igazgyöngy fülbevalót. Itt az alkalom, hogy viselje a nagyanyjától örökölt ékszert.
    Ismét a tükörbe nézett. A szeme szokatlanul nagynak tűnt. Ideges volt, és félt lemenni a földszintre. Félt Jay nyugtalanító közelségétől, félt a saját gondolataitól és érzéseitől, félt...
    Szedd már össze magad! - parancsolta a tükörképének. Meg kell fizetned az adósságodat. ,
    Szépen eljátssza a tökéletes háziasszony szerepét, azután a díványon tölti az éjszakát, és holnapra túl lesz az egészen. Ennyit csak kibír? A tükörképét azonban szemlátomást nem győzte meg ez az érvelés.
    - Kibírod és kész! - ismételte meg Pandora hangosan, azután elfordult, és az ajtóhoz lépett.
    
    
    7. FEJEZET
    Miközben lefelé ballagott a lépcsőn, hangokat hallott kiszüremkedni Jay dolgozószobájából. A félig betámasztott ajtó előtt egy pillanatra megállt, megigazította a ruháját, majd vonakodva belépett.
    A nyugatra néző szoba még napfényben fürdött, és Pandora hunyorogva a félhomályos előcsarnok után, bizonytalanul megállt a küszöbön; nem is sejtve, hogy milyen bájos látványt nyújt.
    - Minden rendben? - kérdezte zavartan a hirtelen beállt álmélkodó csöndben. Jay megköszörülte a torkát.	
    - Éppen azt latolgattuk, hol maradsz ilyen sokáig - felelte feszült hangon.
    - Igazán elbűvölő ebben a ruhában - lelkendezett Elaine. - Nem gondolja, Jay? 
    A férfi Pandorára pillantott.
    - De igen - felelte, azzal átnyújtott a lánynak egy pohár bort. - Nagyon csinos. Az ujjaik egy pillanatra összeértek, mikor Pandora átvette a poharat, de a férfi tekintetét sikerült elkerülnie, Természetesen Jay nem gondolja komolyan, amit mondott. Csak Myra és Elaine jelenlétében nem meri kimondani, ami a nyelvén van. Mégpedig, hogy rémes a frizurája, és általában véve is, a szokott módon rendetlenül fest.
    - A fülbevalója valóságos kis remekmű - mondta Myra, és közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse az antik darabot.
    - A nagymamámé volt.
    - Jó, hogy felvette. Az ékszert viselni kell, nem pedig dobozban őrizgetni - vélekedett Myra.
    Pandora az ujján ékeskedő gyűrűre pillantott, azután Jayre.
    - Szerintem is.
    - Maga igazán rendkívüli teremtés! - nyilatkozott Elaine elismerően. - Lenyűgöző a stílusa.
    Pandora a szeme sarkából látta, hogy Jaynek a megrökönyödéstől a lélegzete is elakad. Nem vette tőle rossz néven, mert eddig még csakugyan senki nem vette észre, hogy lenyűgöző stílusa volna.
    - Valóban így gondolja?
    - Természetesen. Az imént épp erről beszéltünk. Vegyük csak a ruhát, amit a megérkezésünkkor viselt. Kényelmes, otthoni viselet, de valahogy illik a házhoz.
    - De ha szükséges, tud rendkívül elegáns is lenni, mint például most.
    - Vagy az esküvőjén - vetette közbe Myra. - Az a kalap! Egyszerűen fantasztikus.
    - Kalap? - ismételte meg Pandora elképedve. Honnan tudnak a kalapról?
    - Ez itt.
    Myra a kandallópárkányról felemelt egy bekeretezett képet. Pandora csodálkozva bámulta a saját arcát, amely félig eltűnt az óriási kalap alatt, és sziporkázó életörömöt, ugyanakkor dacot sugárzott. Miért kereteztette be Jay ezt a képet? - tűnődött zavartan, de a következő pillanatban már meg is adta rá a választ. Természetesen, hogy még jobban alátámassza a történetüket, de mégis...
    Önkéntelenül Jayre pillantott. A férfi arca kifürkészhetetlen volt.
    - Milyen fura - mondta Myrának, miközben le nem vette le a férfiról a tekintetét. - Mindig azt gondoltam, hogy Jay gyűlöli ezt a kalapot.
    - Így is van. De amikor nem voltál itt, mindig olyannak láttalak, amilyen ebben a kalapban vagy.
    Pandora érezte, hogy elönti a forróság, és nyakig vörösödött.
    - Meglehetősen meleg van itt - szólalt meg gyorsan. - Miért nem isszuk meg kint az aperitifet?
    Jay kinyitotta a szárnyas ajtót, s a vendégek kisétáltak a teraszra.
    - Milyen aranyos oroszlánok! - kiáltotta Myra lelkendezve, és megsimogatta az egyik mohlepte kőszobor fejét. - Gondoljanak csak bele, mióta őrködnek itt, mennyi mindent láttak és hallottak!
    Pandora a szeme sarkából látta, amint Jay szája széle megrándul, és azonnal tudta, hogy ő is a tegnap délutánra gondol.
    - Úgy véli? Őszintén szólva, én nem különösebben kedvelem őket.
    - Pedig én azt hittem, hogy szereted őket, drágám - mondta Jay, és jelentőségteljesen arra az oroszlánra pillantott, amelyről kis foltokban hiányzott a moha. - Főleg azt ott.
    - Nem tudom, miből gondolod.
    - Talán azért nem kedveli őket, mert Afrikában igazi oroszlánokat látott - sietett háziasszonya segítségére Elaine.
    - Nap mint nap! - vágta rá Pandora.
    - Talán mégsem. - Jay bosszús pillantást vetett a lányra. - Amint bizonyára észrevették, Pandora néha hajlamos a túlzásokra. A fővárosban lakunk, illetve laktunk, és ott természetesen nem kószálnak oroszlánok.
    - Viszont százával láttuk őket azon a szafarin, amelyen megkérted a kezem, emlékszel?
    - Néhányat valóban láttunk - helyesbített a férfi, és a szeme figyelmeztetően megvillant.
    - És mondja csak, nem félt attól a rengeteg vadállattól, Pandora? - kérdezte Myra izgatottan.
    - Jay mellett az ördögtől sem félek - jelentette ki a lány ártatlan képpel.
    - Csodálatos lehetett!
    - Igen, az volt. De most olyannak tűnik, mintha csak álom lett volna, mintha sohasem jártam volna Afrikában.
    Rámosolygott a vendégekre, akik megértően bólogattak, azután Jayre nézett. A férfi szemlátomást nem tudta eldönteni, hogy mosolyogjon, vagy dühöngjön; először rosszallóan megcsóválta a fejét, azután végül is vonakodva elmosolyodott. Ezt a menetet én nyertem, gondolta Pandora ugyancsak mosolyogva, és egy másodpercre úgy érezte, hogy összeköti őket a cinkosság és a derű.	
    A vacsora végül is nem volt olyan katasztrofális, mint amilyenre Pandora számított. A filézett csirkemell szépen átsült, és a mártás is egész jól sikerült; egy kicsit ugyan sűrűbbnek kellett volna lennie, de a csomók legalább eltűntek. Az íze korántsem volt olyan érdekes, mint a recept után várta, de azért megjárta. A citromkrém azonban kemény lett. Mivel sehogy nem akart megdermedni, Pandora túl sok zselatint kevert hozzá, úgyhogy gyakorlatilag lehetetlen volt felszeletelni, és egyáltalán nem lehetett érezni a citrom, még kevésbé a tejszín ízét. Végső kétségbeesésében hozzáöntött egy kis pezsgőt, és szerencséje volt: a desszert ehető lett.
    Myrának és Elaine-nek szemlátomást ízlett a vacsora, sőt másodszor is szedtek mindenből, így Pandora kételyei végképp eloszlottak azt illetően, miszerint csak udvariasságból dicsérik az ételt. Jay arca is elégedettséget sugárzott, miközben tökéletes házigazdához illően másodszor töltött a pincében talált fenséges borból.
    - Ez a vidék egyszerűen elragadó - szólt Myra, és hátradőlt a székében - Még sohasem jártunk Northumberlandben, és szeretnénk megismerni a környéket.
    - Wickworth is bűbájos kisváros, megéri, hogy alaposabban szemügyre vegyük - vélekedett Elaine. - Tudják, az ügyfeleink számára mindig készítünk egy útikalauzt, amit aztán nyugodt szívvel a kezükbe adhatunk - magyarázta, és jámbor arccal először Jayre, majd Pandorára nézett. - Ismernek a környéken egy kellemes hotelt, ahol pár napra megszállhatnánk, míg felfedezzük a környéket?
    Zavart csend telepedett a szobára. Pandora és Jay tekintete összevillant. Erre a kérdésre csak egyetlenegy válasz adható.
    - Maradjanak nálunk - javasolta a házigazda, összeszedve magát.
    - Nem, nem! Nem akarunk a terhükre lenni.
    - Szamárság! Igazán örülnénk, ha maradnának, ugye, drágám?
    - Persze - helyeselt Pandora, és a szempillája se rebbent.
    - Csak van egy kis gond - folytatta a férfi, örülve, hogy sikerült jó ürügyet találnia, amellyel ügyesen kitérhet a vendéglátás elől. - A feleségemnek nem egészen két hét múlva lesz egy fontos kiállítása, és rengeteg a dolga.
    Pandorának ezek után természetesen részletesen be kellett számolnia a munkájáról. Csak remélte, hogy a vendégek nem fogják furcsállni, hogyan sikerült ilyen röviddel Afrikából való hazatérése után megszerveznie egy kiállítást. Szerencsére Myrának és Elaine-nek fogalma sem volt a fazekasságról, de annyira érdekelte őket a dolog, hogy jó félóráig bombázták a kérdéseikkel Pandorát. Jay végül tapintatosan jelezte, hogy ideje lenne visszavonulniuk, mert már meglehetősen későre jár.
    - Csak egy egészen kicsi kiállítás - magyarázta Pandora kétségbeesetten, mikor a vendégek kijelentették, hogy a megnyitásig maradnak.
    - Ennek ellenére szeretnénk megnézni, természetesen csak ha nincs ellene kifogása. És ígérjük, hogy nem leszünk a terhére. Napközben a környéket fogjuk bebarangolni, és házon kívül eszünk. Nem lesz velünk semmi dolga.
    - Azonkívül, hogy tovább kell játszanod az odaadó hitves szerepét - dünnyögte Jay, miután sikerült hálálkodó vendégeiktől elbúcsúzniuk, és betenniük maguk mögött az ajtót.
    - A te hibád - támadt a férfira Pandora. A gondolat, hogy még tíz napig maradnia kell, annyira felidegesítette, hogy a közös hálószoba miatt érzett aggodalmáról is megfeledkezett, ami pedig egész este nem hagyta nyugodni. - Te hívtad meg őket.
    - Nem volt más választásom - mentegetőzött Jay, kioldva a nyakkendőjét.
    - Kitalálhattál volna valamit!
    - Például?
    - Nem tudom - vallotta be Pandora duzzogva. - Azt bezzeg gyorsan kieszelted, miként tegyél szert rövid időn belül egy feleségre! Véleményem szerint ehhez képest gyerekjáték lett volna ürügyet találnod, miért nem láthatjuk vendégül őket.
    - Te miért nem álltál elő valami ötlettel? - kérdezte a férfi ingerülten. - Én sem örülök, hogy maradnak, de ezen most már nem változtathatunk. - Levette a zakóját, és leült az ágy szélére, hogy a cipőfűzőjét kikösse. - Meg kell békülnünk a helyzettel. Elvégre csak néhány napról van szó.
    - Tíz napról. - Pandora idegesen járkált fel-alá a szobában. - És mi lesz, ha tovább is maradni akarnak? Esetleg hetekig?
    - Nem túlzod el egy kicsit ezt az egészet? - pillantott fel Jay, miközben nyugodtan kigombolta a mandzsettáját. - Természetesen tovább kell játszanunk a szerepünket, amíg itt vannak. De ha túl sokáig elhúzódik a vendégeskedés, az édesanyád állapota megint rosszabbra fordulhat, és te sürgősen meglátogatod.
    - És véleményed szerint hogyan fogok elkészülni a kiállításra?
    - Egész nap dolgozhatsz - magyarázta Jay higgadtan. - Myra és Elaine holnap rögtön reggeli után elmennek. Most pedig ne hisztizz tovább! Mindössze arról van szó, hogy nem a keresztanyád házában, hanem itt kell aludnod. Ennyi az egész.
    Pandora lerogyott a fésülködőasztal előtt álló székre, és dühösen szedegetni kezdte a hajából a fésűket és csatokat.
    - Ennyi az egész? - ismételte. - Ennyi az egész? Továbbra is el kell játszanom a feleséged szerepét, meg kell osztanom a hálószobát egy gyakorlatilag idegen férfival, és te azt mondod, ne hisztizzek?
    - Nem leszek idegen a számodra, ha megosztod velem az ágyat - felelte a férfi csúfondárosan, majd feltette a lábát az ágyra, hátradőlt, és a kezét összekulcsolta a tarkóján.
    - Azt lesheted!
    Az utolsó fésűt is kiszedte a hajából, és idegesen a fésülködőasztalra hajította. Egy éjszakát is bőven elég közös hálószobában eltölteni ezzel a férfival, hát még tízet!
    - Nem tudom, miért izgulsz? Eszem ágában sincs elcsábítani téged.
    - Ma délután más volt a benyomásom.
    - Soha többé nem fordul elő. - Esküre emelte a kezét. - Cserkész becsületszavamra! - Közönyösen Pandorára pillantott, aki remegő kézzel épp a fülbevalóit vette ki. - Kivéve persze, ha te magad kérsz rá.	
    A lány megdermedt, és Jayre nézett, aki vérlázító egykedvűséggel nyúlt el az ágyon, és szemlátomást remekül szórakozott. Az ingét félig kigombolta, úgyhogy látszott napbarnított mellkasán a sötét szőrzet. Pandora lelki szemei előtt hirtelen hajmeresztő képek kezdtek peregni. Látta magát, amint megfordul a széken, a férfira nevet, kinyújtja feléje a karját, hagyja, hogy Jay maga mellé húzza az ágyba, és kéri, sőt rimánkodik, hogy ismét csókolja meg.
    Ijedten felugrott.
    - Arra ugyan várhatsz! - kiáltotta, miközben átkozta magát remegő hangja miatt. Felkapta a holmiját, bevágta maga mögött az ajtót, és elindult a fürdőszobába, mielőtt a képzelete újra nekilódult volna.
    Mikor visszajött, Celia egyik ódivatú, bokáig érő hálóingét viselte. Iszonyú melege volt benne, de a magasan záródó, hosszú ujjú, bő öltözékben nagyobb biztonságban érezte magát.
    - Fölöttébb illedelmes viselet - vélekedett Jay szárazon, és jót szórakozott Pandora igyekezetén, hogy megpróbálja őt levegőnek nézni. - De vigyázz, nehogy a lámpa elé állj, mert akkor átsejlik az alakod.
    Pandora dühösen kilépett a lámpa fényköréből, és átment az ágy másik oldalára.
    - Talán megváltoztattad a véleményedet, és mégis megosztod velem szerény hálóhelyemet?
    - Eszem ágában sincs. - Fogott egy párnát, majd megpróbálta kicibálni Jay alól a dunyhát. - Egyébként, ha úriember lennél, átengednéd az ágyat.
    - Most már fejezd be! Elvégre nem Viktória királynő idejében élünk, hanem a huszadik században. Az ágy elég nagy kettőnknek, és nem látom be, miért kellene a díványon éjszakáznom.
    - Rendben van - felelte Pandora jeges méltósággal. - Akkor majd alszom én a díványon.
    Jay égnek emelte a szemét, és egy kicsit oldalt csúszott, hogy a lány végre kihúzhassa alóla a takarót.
    - Pocsék éjszakád lesz.
    - Nem olyan pocsék, mintha veled kellene egy ágyban feküdnöm - jegyezte meg csípősen Pandora, miközben a dívány felé botorkált.
    Nem sokkal később már bánta a makacsságát. A dívány kemény volt, és hepehupás, kifelé lejtett, Pandorának vigyáznia kellett, nehogy leguruljon róla. Ráadásul nem tudott rendesen kinyújtózni. Az ablakot ugyan kinyitották, ennek ellenére melege volt, még azután is, hogy a takarót a földre dobta. A tetejébe a lába folyton belegabalyodott a hosszú hálóingbe, és amikor megpróbálta kiszabadítani magát, a rugók keservesen megnyikordultak, mintha csak tiltakoznának az állandó forgolódás miatt.
    - Az ördögbe is! - csattant fel Jay hangja egy félóra múlva. - Nem tudsz nyugton feküdni?
    - Nem találok kényelmes helyzetet - felelte Pandora rosszkedvűen.
    - Ha nem játszod tovább a mártírt, és idefekszel az ágyba, mindjárt kényelmesebb lesz.
    - Köszönöm, de nem - felelte a lány fagyosan.
    - Akkor légy szíves, maradj nyugton, hogy legalább én alhassak.
    Pandora ettől kezdve nem mert mocorogni. Mereven feküdt a hátán, a mennyezetet bámulta, és megpróbált tudomást sem venni arról a dudorról, ami a vállát nyomta. Mikor már nem bírta tovább, óvatosan az oldalára fordult, ám a dívány valószínűleg ezt is rossz néven vette, mert élesen megnyikordult. A lány ijedten tartotta vissza a lélegzetét, de az ágy irányából semmi nesz nem hallatszott.
    Jay elaludt volna? Pandora vigyázva felült, de a férfi most sem nyikkant semmit. Csakugyan elaludt! A gondolatra, hogy Jay nyugodtan durmol, a lányt elöntötte a méreg. Forgolódott és forgolódott, izzadt a hosszú hálóingben, és közben gyötörte a gondolat, hogy nem messze tőle ott egy csodálatosan puha matrac, ahol kényelmesen ki lehet nyújtózni. Olykor-olykor elbóbiskolt, de mindig felriadt arra, hogy rögtön legurul a díványról. Egyszer aztán nem maradt annyi ideje, hogy kiszabadítsa a lábát a hosszú hálóingből, és jókora puffanással a földön találta magát.
    Jay azonnal felkattintotta az éjjeliszekrényen a lámpát, egy szót sem szólt, csak odament a díványhoz, felemelte a szőnyegen elterült lányt, az ágyhoz vitte, és egyszerűen ledobta rá.
    - Mit művelsz? - kérdezte Pandora, egy kissé még mindig lihegve az ijedtségtől, meg attól, hogy imént a férfi meztelen mellkasához préselődött.
    - Megpróbálok aludni - jelentette ki Jay, miközben odahozta a lány párnáját és takaróját is. - És ez egyikünknek sem fog sikerülni, ha egész éjjel a díványon forgolódsz. Javaslom hát, hogy tedd félre a büszkeségedet, és fogadd el az ágyban felkínált helyet. Nekem teljesen mindegy, hogy a lepedőn vagy alatta fekszel, esetleg a felezővonalon párnákból bástyát építesz, a lényeg, hogy bármit teszel, csendben tedd. Az ördögbe is, maradj végre nyugton!
    Azzal Jay visszaballagott a másik oldalra, leoltotta a lámpát, és kinyújtózott a saját térfelén.
    Pandora mereven feküdt, és azon tűnődött, vajon nem kellene-e felháborodottan visszamennie a díványra. De az ágy csábítóan kényelmes volt, és amikor Jay hátat fordított, majd bosszantó módon perceken belül elaludt, Pandora végre kinyújtózkodott.
    Az ágy valóban bőven elég volt kettőjüknek. Nem értek egymáshoz, de a lány minden idegszálával érzékelte a férfi közelségét. Ahogy lopva oldalt pillantott, látta, hogy az ablakon bekandikáló hold megvilágítja Jay napbarnított testét. Pandora szívesen kibújt volna a meleg hálóingből, hogy az éjszakai friss levegő lehűtse felhevült testét. Milyen jó lenne bizalmasan Jayhez bújni, hallgatni a lélegzetvételét és a szívdobogását, gondolta sóvárogva.	.
    Érezte, hogy a keze megremeg, bizseregnek az ujjai, gyorsán hátat fordított hát, hogy megszabaduljon a kísértéstől. De ez sem segített. A díványon mégis jobb lett volna, gondolta kétségbeesetten. Ha ez így megy tovább, Myra és Elaine elutazásáig nem lesz egyetlen nyugodt perce.
    Jay ezzel szemben mélyen aludt. Pandora hallgatta egyenletes szuszogását, amitől aztán valahogy végül megnyugodott, és maga is álomba merült.
    Hajnaltájt felébredt. Hunyorgott a széthúzott függönyök közt beszüremlő fényben, és nagyon jól érezte magát. Azután valami szokatlan súlyt észlelt a derekán. Jay ölelte át a karjával. A férfi hason feküdt, az arcát feléje fordította, és mélyen aludt.
    Óvatosan felemelte a férfi kezét, kisimított egy sötét tincset Jay homlokából, azután megsimogatta a hátát, anélkül hogy tisztában lett volna vele, mit művel. A hajnali derengésben teljesen természetesnek tűnt, hogy olyan közel fekszenek egymáshoz, és érzi a férfi lélegzetét. Egy belső hang noszogatta, hogy húzódjon arrébb, de túlságosan álmos volt, ráadásul remekül érezte magát, így rá se hederített. Ehelyett lehunyta a szemét, és ösztönösen közelebb bújt a férfihoz.
    Amikor legközelebb felébredt, egyedül feküdt az ágyban. Nyújtózott egyet, azután ijedten felült, rádöbbenve, hogy hol is van. Emlékezett rá, hogy éjszaka leesett a díványról, és Jay dühösen idehozta. De a saját térfelére tette le! Mit keres akkor most a másik oldalon?
    Zavartan kisimította a haját az arcából, azután végighúzta a kezét a lepedőn, mintha így kideríthetné, hogy csak azután gurult-e át Jay térfelére, miután a férfi felkelt. Remélhetőleg, gondolta kétségbeesetten, és megpróbált egy ködös, ám meglehetősen nyugtalanító képet elhessegetni lelki szemei elől. Lehetséges, hogy Jay átkarolta a derekát, ő pedig hozzábújt?
    Biztosan álmodta! Ha valóban felébredt volna arra, hogy a férfi átöleli, arrébb húzódik, és biztosan nem bújik hozzá.
    Biztosan?
    A konyhában bukkant rá Jayre, aki épp Homert szidta, mivel az állat folyton útban volt kávéfőzés közben.
    - Na végre! Már azt hittem, délig alszol.
    Pandora egy kicsit kínosan érezte magát, de a barátságtalan üdvözléstől egyszerre jobb kedve kerekedett. Bármi történt is az éjjel, a férfit szemlátomást hidegen hagyta.
    - Még csak fél nyolc. - Gyengéden megvakargatta Homer füle tövét, aki boldogan ugrott fel rá. Még túl korai lett volna veszekedni. - Te mikor keltél?
    - Hatkor. - A szürke nadrágban és a rövid ujjú fehér ingben Jay frissnek, kipihentnek látszott. - Úgy aludtál, mint egy mormota. - A szeme nyugtalanítóan megvillant. - Kétségkívül jól érezted magad az ágyamban.
    Pandora meg akarta kérdezni, melyik térfélen feküdt, de nem volt hozzá bátorsága. Talán jobb, ha nem tudja.
    - Nem mondhatnám.
    - Pedig ott fogsz aludni Myra és Elaine elutazásáig - felelte Jay hidegen. - És remélem, többet nem fogsz cirkuszolni.
    Myra és Elaine reggeli közben elmesélték, hogy aznap Bamburgh-ba készülnek, és csak este jönnek vissza.
    - Megebédelünk egy vendéglőben, úgyhogy a kosztból ne csináljon gondot.
    - Valami apróságot azért biztosan kellene készítenem - vélekedett Pandora nyugtalanul, miután Jayjel búcsút intettek a hölgyeknek. - Menjünk és vásároljunk be!
    - Te most szépen a műterembe mész - jelentette ki határozott hangon a férfi. - Én majd mindent elintézek.
    Pandora meglepve nézett rá.
    - Nem kell főznöm?
    - Azt hittem, rengeteg munkád van a kiállításig.
    - Igen, de... - Jay hirtelen támadt figyelmessége megzavarta. - Nem fogod megint az orrom alá dörgölni, milyen drága volt az a váza, és én milyen olcsón megúsztam a dolgot?
    - Az éjjel még sokalltad az árat - jegyezte meg a férfi szárazon, és Pandora elpirult, amikor eszébe jutott előző napi szakadatlan sopánkodása.
    - Azt hittem, hogy az elkövetkező tíz napban igényt tartasz a szolgálataimra az adósságom fejében - magyarázta, és megindult vissza a házba.
    - Megállapodtunk, hogy segítesz elhitetni Myrával és Elaine-nel, hogy a feleségem vagy. Ezt természetesen továbbra is elvárom tőled. De tekintve a küszöbön álló kiállításodat, nem lenne tisztességes, ha megkövetelném, hogy mindennap főzz.
    - Igazán... igazán köszönöm - dadogta Pandora zavartan. - Te fogsz főzni?
    - Azt azért nem - felelte a férfi határozott hangon. - Hetente háromszor jön egy bejárónő a szomszédos faluból. Megkérem, hogy most egy darabig jöjjön naponta, és főzzön is.
    - Mit mondasz neki rólunk?
    - Az igazat. Szófukar nő, és nem valószínű, hogy találkozik a vendégeinkkel.
    - Jó megoldásnak látszik - mondta Pandora, majd habozva hozzátette -, de nem baj, hogy fizetned kell valamiért, amit jogosan elvárhatnál tőlem?
    
    
    Jay elmosolyodott.
    - Ha valaki hallana téged, meg volna győződve arról, hogy tulajdonképpen ragaszkodsz a háztartás vezetéséhez.
    - Szó sincs róla - tiltakozott a lány. - Csak... úgy érzem, az adósod vagyok.
    - Ne érezd úgy - jelentette ki Jay. - Nancy remek szakácsnő, ráadásul szüksége van a pénzre. A megállapodásunkat a vacsorát illetően teljesítetted, és nem venném a szívemre, ha egy szép reményű művésznő karrierje miattam törne derékba. Azonkívül - tette hozzá kissé csúfondárosan -, lesz elég dolgod azzal, hogy Myra és Elaine előtt eljátszd a szerető hitvest. Ha tehát az adósomnak érzed magad, összpontosíts erre.
    
    8. FEJEZET
    A műteremben tökéletes csend honolt. Pandora a hokedlin ült, és végighúzta az ujja hegyét a fazekaskorongon. Úgy érezte, mintha évekkel ezelőtt járt volna utoljára itt, és meglepőnek, ugyanakkor megnyugtatónak találta, hogy minden úgy várta, ahogy az emlékezetében élt.
    Képtelen volt dolgozni. Idegesen járkált fel-alá a helyiségben, a kezébe vett egy-egy kész darabot, és megpróbálta egy idegen szemével nézni őket. Valóban jók, még soha nem készített ilyen szép tárgyakat. Akkor miért nem örül?
    Jay Homerrel együtt bement a faluba, hogy beszéljen Nancyvel, a bejárónővel.
    - A legfőbb ideje, hogy megneveljem ezt a kutyát - mondta, mielőtt elindult. - Velem jöhet, legalább tanul egy kis engedelmességet.
    Talán ezért érzi olyan üresnek a műtermet? Pandora felsóhajtott. Tulajdonképpen örülnie kellene, hogy zavartalanul dolgozhat, de ő ehelyett egy férfin és egy kutyán töri a fejét.
    A félkész darabok a deszkán bőrkeménységűek voltak, tökéletesen alkalmasak a további formázásra. Pandora egyiket a másik után helyezte a korongra, és egy esztergakéssel eltávolította róluk a felesleges agyagot. Lassan kezdett belelendülni a munkába, de a gondolatai újra és újra visszatértek Jayre és Homerre. El sem lehet képzelni kevésbé összeillő párt, merengett. A férfi fegyelmezett és nyugodt, a kutya meg engedetlen és szertelen.
    Olyan jól ment a munka, hogy teljesen megfeledkezett az idő múlásáról, és amikor Homer farkcsóválva berontott a műterembe, meglepetten állapította meg, hogy már fél kettő.
    - Szia, te szörnyeteg! - Mosolyogva lehajolt, és barátságosan megveregette a kutya fejét. - Hogy boldogultál Jayjel?
    - A kétségbeesésbe kergetett - felelte az ajtóban felbukkanó férfi.
    Pandora, még mindig mosolyogva, felpillantott. A szíve, mint mindig, most is azonnal szaporábban kezdett verni.
    - Rossz volt?
    - Rossz? Mint ezer ördög - válaszolta Jay. - Próbáltam egy kicsit megnevelni. - Füttyentett, mire a kutya farkcsóválva odaszaladt hozzá. - Ül!
    Homer azonnal lefeküdt a földre, és boldogan a hátára hemperedett. Pandora felkacagott.
    - Jobb, mint a semmi.
    Jay megpróbált szigorú arcot vágni, de azután a kutyához lépett, és kedvesen megvakargatta a hasát.
    - Reménytelen eset - legyintett lemondóan.
    Homer szemlátomást élvezte a becézgetést. De jó neki! - gondolta Pandora vágyakozva, és maga is megdöbbent a kívánságán.
    - Remélem, azért nem volt túl sok baj vele. Most már nyugodtan itt hagyhatod,
    - Csak, ha feltétlenül ragaszkodsz hozzá. De ezt kötve hiszem. Ez a kutya csaknem akkora csapás, mint te. - Jay felegyenesedett, megfordult, és fogta azt a tányért, amit az imént tett le az asztalra. - Tulajdonképpen csak azért néztünk be, hogy hozzunk neked valami harapnivalót - magyarázta. - Gondoltam, örülsz néhány szendvicsnek.
    - Ó... - Pandora nem tudta, mit mondjon. Úgy vette át a tányért, mintha a koronaékszerek lettek volna benne. Furcsa meghatottság szorította össze a torkát. - Tényleg nem kellett volna fáradnod.
    - Talán így akartam elmondani, mennyire sajnálom, hogy még tiz napig a feleségemet kell játszanod - felelte a férfi mereven. - Tudom, nagyon nem kedvedre való ez a helyzet.
    Pandora lesütötte a szemét.
    - Majd csak kibírom.
    - A lehetőségek szerint próbáljuk megkönnyíteni egymás dolgát! Rendben? Pandora ismét felnézett, a tekintetük találkozott.
    - Rendben.
    Csend telepedett a műteremre. A lány furcsa bizsergést érzett, el akart fordulni, de nem tudott. Végül Jay volt az, aki megszólalt:
    - Gyere, Homer! Ne alkalmatlankodjunk tovább.
    A kutya azonnal felugrott, és követte a férfit. Pandora utánuk nézett.
    - Jay! - kiáltotta, mire a férfi visszafordult. 
    - Igen?
    - Csak... - Hogyan foglalja szavakba, amit érez? Maga sem igazán tudta. - Köszönöm a szendvicseket - mondta végül, mire Jay elmosolyodott.
    - Viszlát!
    És már el is tűnt. Pandora kezet mosott, és asztalhoz ült. Eddig észre sem vette, milyen éhes. Óvatosan szétnyitotta a zsemlét. Sonka csatnival, a kedvenc indiai fűszerével. Hogyan találta ki Jay? Folyton meglepetéseket okoz. Jóízűen beleharapott a szendvicsbe.
    - Tudom, nagyon nem kedvedre való ez a helyzet - mentegetőzött Jay az imént, így lenne? Remegő kézzel letette a zsemlét a tányérra. Egész idő alatt színészkedett. Tulajdonképpen boldog, hogy vele lehet. Szereti Jayt.
    - Te jó ég! - mondta ki hangosan, és boldogtalanul meredt a szendvicsére. Elment az étvágya. Hogyan is szerethetett bele? Nincs bennük egyetlen közös vonás. Ráadásul Jaynek ott van Cindy, és a lehető leghamarább vissza akar térni Afrikába. Ez a három ok éppen elegendő, hogy nagy ívben elkerülje a férfit.
    Ám túl késő; szereti, amióta Jay először megérintette. Most már csak az a fontos, hogy az elkövetkező tíz napban helytálljon, se saját magát, se a férfit ne hozza zavarba azzal, hogy elárulja valódi érzelmeit. Remélhetőleg sikerül.
    Az egész délutánt a műteremben töltötte. Addig nem akart Jay szeme elé kerülni, amíg egy kissé meg nem nyugodott, nehogy a férfi kiolvassa szeméből az igazat. Próbálta meggyőzni magát, hogy csupán futó fellángolásról van szó, és elfelejti Jayt, amint az visszatér Afrikába. A szíve mélyén azonban tudta, hogy ez nem igaz. Őszinte szerelmet érez a férfi iránt. Csak sajnos nem a megfelelő személyre esett a választása, Jay soha nem fogja viszonozni ezt a szerelmet.
    Pandora a könnyeivel küszködött, és gyorsan eltakarta a szemét. A sírás nem segít. Azért sem fog sírni!
    Sikerült összeszednie magát, és hamarosan annyira elmélyedt a korongozásban, hogy meg sem hallotta, amikor Myra és Elaine beléptek.
    - Még mindig szorgoskodik? Már biztosan nagyon fáradt lehet. Jay mesélte, hogy itt töltötte az egész napot.
    Pandora letette a kezében tartott tejesköcsögöt, és mosolyt erőltetett az arcára.
    - Igen, ma nagyon jól ment a munka.
    - Szétnézhetünk egy kicsit? - kérdezte a két amerikai hölgy szinte egyszerre, és a lelkesedésük nem ismert határt, amikor Pandora körülvezette őket a műteremben. - Igazán gyönyörű - vette a kezébe Elaine a gyümölcsöstálat. - Szerencsés csillagzat alatt született. Ilyen meseszép vidéken él, és ráadásul még ilyen tehetséges is.
    Mit ér az egész, ha Jay elutazik? Ne legyél hálátlan! - korholta magát. Elvégre valóban többet kaptál, mint a legtöbb ember, nincs miért zúgolódnod.
    - Igen - mondta tompa hangon. - Szerencsés csillagzat alatt születtem.
    Pandora egész este úgy tett, mintha nagyon jókedve lenne. Olykor-olykor magán érezte Jay csodálkozó tekintetét, de a férfi nem tett megjegyzést a viselkedésére, Myra és Elaine pedig szerencsére úgy tele voltak élményekkel, hogy szinte megállás nélkül dőlt belőlük a szó. Azután elérkezett a lefekvés ideje. Pandora délután óta most először maradt négyszemközt Jayjel, és tudta, hogy a nagy nehezen maga köré épített védőfalak menten összeomlanak, ha a férfi hozzáér.
    Jay azonban nem ért hozzá. Hűvös volt és józan, s amint lefeküdt, azonnal hátat fordított neki. Pandora is ágyba bújt. Tulajdonképpen örülnie kellett volna a férfi tartózkodó viselkedésének, de ez az érdektelenség bántotta. Szomorúan bámulta a mennyezetet, és azon tűnődött, miként lehetséges, hogy ilyen rövid idő alatt szerelmes lett. Olyan szívesen odabújt volna Jayhez, megcsókolta volna a vállát, hogy megforduljon, rámosolyogjon, és átölelje, de ehelyett moccanatlanul feküdt a saját térfelén, és a könnyeit nyelte.
    Másnap reggel rögtön közölte Myrával és Elaine-nel, hogy sürgősen be kell fűtenie a kemencébe, és menekülésszerűen távozott Kendrick Hallból. Homer szemlátomást remekül megvolt Jayjel, és mivel Pandorának még az ebéddel sem kellett törődnie, sokkal több ideje maradt a munkára, mint különben. Ha tudja tartani az iramot, jóval a kiállítás előtt elkészül mindennel.
    Épp szemrevételezte az eddig elkészült darabokat, amikor meghallotta egy autó ajtajának a csapódását, majd léptek közeledtek az udvaron. Már itt lenne Jay az ebéddel? Nyugalomra intette magát, de a szíve majd kiugrott a helyéből, amikor az ajtó felé fordult.	
    De nem Jay volt az, hanem Quentin.
    - Jó napot! - üdvözölte Pandora a férfit, leplezni próbálva csalódottságát.
    - Gondoltam, beugrom, és megnézem, hogy áll a munkával.
    Quentin közelebb lépett, és bizalmas barátokhoz illően kétfelől megcsókolta a lányt.
    - Jól - felelte Pandora, és szégyenkezve gondolt arra, hogy a legutóbbi találkozásukkor ő maga bátorította a férfit, csak hogy bosszantsa Jayt.
    Quentin kedvtelve nézett végig rajta, mintha még mindig a sárga ruhát viselné, nem pedig a kifakult farmernadrágot, ujjatlan pólót és ócska kardigánt. Nagyon tetszettek neki Pandora munkái.
    - Igazi művész - vélekedett, miután alaposan körülnézett. - Ha gondolja, a kész tárgyakat most elvihetem, maga pedig később hozza a többit.
    Miután bepakolták az értékes rakományt a férfi autójába, Pandora megköszönte a szívességet, de Quentin leintette.
    - Örülök, ha tehetek magáért valamit - mondta, és közelebb lépett. - Tudja, ugye? Pandora nem érezte jól magát a bőrében.
    - Nagyon kedves - dadogta zavartan.
    - Nincs szükségem hálálkodásra. - Megfogta a lány kezét, és mélyen a szemébe nézett. - A múltkori ebéd csodálatos volt. Mikor ismételjük meg?
    Közölnöm kell, hogy félreértette a helyzetet, gondolta Pandora bűntudatosan.
    - Quentin, én...
    - Zavarok? - csattant fel egy metsző hang a hátuk mögött.
    A lány elrántotta a kezét, és lángoló arccal megfordult. Jay pár lépésre állt tőlük, az arcáról gyilkos düh sugárzott. A kezében egy tányért tartott szendvicsekkel, de a jelen pillanatban kétségtelenül jobban örült volna egy kardnak, hogy ott helyben szíven döfhesse a betolakodót.
    - Tulajdonképpen magántermészetű beszélgetést folytatunk - közölte Quentin bosszús arccal.
    - Átkozottul magántermészetűnek tűnik!
    - Nem tudom, mi köze hozzá - vágott vissza Quentin, de Jay fenyegető tekintetét látva hátrább lépett.
    - Csak annyi, hogy a feleségemmel beszélget!
    - A feleségével? - Quentin megdöbbenve fordult Pandorához. - Azt hittem, egyedül él...
    - Egyedül is élek... 
    Jay félbeszakította.
    - Pandorának és nekem voltak kisebb nézeteltéréseink, és egy kis időre szétváltunk - magyarázta hűvösen. - Ezért lakott itt. De most elhatároztuk, hogy még egyszer megpróbáljuk, ugye? - pillantott jelentőségteljesen a lányra.
    - Így is mondhatjuk.
    - Értem - bólintott Quentin mereven. - Kérem, bocsássa meg, ha félreértettem a helyzetet.
    - Az én hibám - felelte Pandora boldogtalanul. - Van... van ennek valami befolyása a kiállításra?
    - Szó sincs róla. Biztosan óriási sikere lesz. - Barátságtalan pillantást vetett Jayre, azután tüntetően ismét Pandorához fordult. Nyilván még nem adta fel teljesen a reményt. Egy ilyen ellenszenves férj mellett könnyen megváltozhat egy asszony véleménye. - Ha bármit tehetek magáért, tudja, hol talál meg.
    - Nagyon köszönöm. - Pandora rémesen érezte magát, és remélte, hogy Quentin elmegy, mielőtt Jay, aki komor arccal hallgatta a beszélgetést, még ingerültebbé válna. - A többi kiállításra szánt tárgyat viszem, mihelyt készen leszek.
    - Alig várom - felelte a férfi kihívóan, és beszállt az autójába. - Ugye tudja, hogy mekkora mázlista? - szólt még oda Jaynek, mielőtt indított volna.
    - Tudom - felelte a másik hűvösen, és tüntetően átkarolta Pandora vállát. Mihelyt az autó látótávolságon kívül került, a lány elrántotta magát.
    - Nem volt jogod azt mondani, hogy a feleséged vagyok!
    - Előbb vagy utóbb úgyis meg kellett tudnia - vélekedett Jay közömbös hangon. - Elvégre ott lesz Myra és Elaine is a kiállításon. Nem kockáztathatom meg, hogy az utolsó percben minden meghiúsuljon Quentin miatt. Tulajdonképpen mit keresett itt?
    - Azért jött, hogy a kiállításról beszéljünk.
    - Vagy úgy? És ehhez szorongatnia kellett a kezedet? - kérdezte Jay gúnyosan. - Végtelenül sajnálom, hogy megzavartam a bontakozó románcot - mondta, azzal Pandora kezébe nyomta a tányért a szendvicsekkel, megfordult, és szó nélkül távozott.
    Jay ezentúl nem hozott Pandorának ebédet. Az elkövetkező négy napban feszült volt köztük a légkör. Ha kettesben maradtak, alig szóltak egymáshoz, a vendégek előtt azonban tovább játszották a szerelmes ifjú párt.
    Pandora rengeteg időt töltött a műteremben, és sehogy sem értette, miként lehet egyszerre gyűlölni és szeretni valakit. Dühös volt Jayre, amiért Quentin előtt kínos helyzetbe hozta, de magára is haragudott, hogy mindennek ellenére szereti a férfit. Önző, féltékeny alak! Semmit sem érez iránta, mégsem engedi, hogy ő, Pandora, megpróbálja felépíteni a saját életét. Nem vehetné rossz néven Quentintől, ha a történtek után lefújná a kiállítást, hiszen joggal érezheti úgy, hogy hazudott neki. Akkor aztán itt állhatna üres kézzel. Se Jay, se kiállítás, egyáltalán semmi...
    Pandora megszállottként dolgozott, hogy a kiállítás beváltsa a hozzá tűzött reményeket, és Jay elutazása ne fájjon annyira.
    Nem volt ugyan éhes, de mindennap átment Kendrick Hallba, és készített magának a konyhában néhány szendvicset, csak hogy Jay lássa, van étvágya, és tud magáról gondoskodni. Mikor az ötödik napon épp indult vissza a műterembe, meghallotta, hogy csörög a telefon a dolgozószobában. Jay - Nancy elmondása szerint - elment valahová, így Pandora bemerészkedett a férfi szentélyébe, és még mielőtt felvette volna a kagylót, tudta, hogy Cindy az.
    Nem tévedett.
    - Sajnálom, de nincs idehaza - felelte szűkszavúan a lány, kérdésére. - Átadhatok valamilyen üzenetet?	/
    - Nagyon kedves - válaszolta Cindy hálásan. - Kérem, mondja meg neki, hogy kerestem, és ha ráér, hívjon vissza. Tudja a számomat.
    Természetesen tudja. Valószínűleg fejből. Pandora lassan helyére tette a kagylót. Ne ringasd magad hiú reményekbe, fogd végre fel, hogy Jay jövőjének Cindy a neve! Papírt és ceruzát keresett. „Cindy telefonált 13.15-kor. Kérte, hogy hívd vissza. Elviszem a kerámiákat a galériába, egész délután távol leszek." Remek! Most legalább láthatja Jay, mennyire nem érdekli őt az egész.
    Quentinnek nagyon tetszettek a tálak, köcsögök és bögrék, és tapintatosan nem tett említést a néhány napja történt kellemetlen találkozásról. Pandora az egész délutánt vele töltötte. Minden egyes darabot feliratozott, beárazott, miközben próbált nem gondolni Jayre és Cindyre. A munka tovább tartott, mint gondolta, és csaknem hét óra volt, mikor visszaindult Kendrick Hallba. Myra és Elaine szemlátomást még szintén nem érkeztek meg, mivel sehol sem látta az autójukat. A házban néma csend fogadta. Ezek szerint Jay és Homer is elmentek valahová.
    Pandora felment az emeletre, lezuhanyozott, majd felvett egy színes nyári szoknyát, hozzá fehér pólót. Az utóbbi napokban, mintha az időjárás is alkalmazkodott volna a hangulatához, komor, szürke felhők takarták az eget, aznap azonban verőfényes reggelre ébredtek, és még így estefelé is meglehetősen meleg volt.
    A nappaliban még mindig nem talált senkit. Kitárta a nagy, szárnyas ajtókat, hogy kiszellőztessen, és amikor ismét megfordult, pillantása az „esküvői" képre esett. Remegő kézzel felemelte, és Jay nevető arcába nézett. Érezte, hogy fájdalmasan összeszorul a szíve. Mindketten olyan boldogoknak látszanak a képen. Hazugság az egész, gondolta keserűen.
    - Tehát megjöttél.
    Pandora összerezzent. A kép kicsúszott a kezéből, és nagy csattanással az asztalra esett. A lány vérvörös arccal gyorsan felállította.
    - Mi tartott ilyen sokáig?
    - A kiállításra szánt tárgyakat feliratoztam és áraztam - felelte Pandora, és remélte, hogy a férfi nem látta, milyen sokáig nézegette a képet.
    - Ez minden? - kérdezte Jay kényszeredetten.
    - Igen - felelte a lány, és ellépett az asztaltól. - Hol vannak a többiek?
    - Elaine egy jó órával ezelőtt telefonált. Felfedeztek egy remek kis vendéglőt, és csak későn jönnek haza. - Jay a kandallóhoz ballagott. - Valószínűleg tapintatból ma estére magunkra akarnak hagyni minket.
    - Ó! - Pandora ismét elpirult. - Úgy vélik, gondjaink vannak?
    - Nyilvánvaló - felelte a férfi kissé ingerülten. - Se nem ostobák, se nem vakok. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy alig szólunk egymáshoz.
    - És most mi lesz?
    - Megvacsorázunk és elbeszélgetünk - jelentette ki Jay.
    Nancy egy tálra hideg csirkét és salátát készített ki. Az egyszerűség kedvéért a konyhában ettek, talán, mert remélték, hogy a meghitt környezetben hamarább szót értenek. Mindketten megtettek minden tőlük telhetőt, a beszélgetés azonban folyton zátonyra futott, s ők újra és újra zavartan elhallgattak.
    Értelmetlen próbálkozás, gondolta Pandora bánatosan, és kétségbeesetten törte a fejét, hogy találjon valami közömbös témát. Mi értelme itt ülni és beszélgetni, amikor egészen másra vágyik. Arra, hogy felálljon, megkerülje az asztalt, átkarolja Jay nyakát, az ölébe üljön, és úgy tegyen, mintha küszöbön álló elválásuk csak egy rossz álom lenne.
    Végül is a talajerózió került szóba. Pandora ugyan nem sokat értett hozzá, de egy kérdés-felelet játékkal fenn tudták tartani a beszélgetés fonalát, miközben gondolatban mindketten másutt jártak. Miután befejezték a vacsorát, úgy döntöttek, hogy a kávét a teraszon isszák meg.
    Már erősen alkonyodott, a levegő virágillattól volt terhes. A békés hangulat körülölelte őket. Pandora leült az egyik lépcsőfokra, és két kezébe fogta a kávéscsészét. Jay egy kicsit távolabb foglalt helyet, de még mindig elég közel ahhoz, hogy lány megérinthette volna, ha kinyújtja a karját.
    A kísértés olyan nagy volt, hogy Pandora erősebben markolta a csészét, és szándékosan Cindyre gondolt. Ostobaság agyonhallgatni a témát, gondolta, jobb, ha nyíltan beszélnek róla. Belevágott tehát a közepébe.
    - Felhívtad Cindyt?
    Nem is volt olyan nehéz! Az apja mindig azt mondta, ha valamitől fél, kevésbé lesz szörnyű, ha beszél róla.
    - Igen, amint visszajöttem.
    Jay hangja feszülten csengett. Pandora lopva rápillantott, de a férfi arca félhomályban volt.
    - Idejön? - préselte ki magából a következő kérdést.
    - Nem tudom. - Jay olyan sokáig hallgatott, hogy Pandora azt hitte, lezárta a témát, de azután lassan, megfontoltan mégis folytatta: - Lejárt a szerződése Afrikában, és jelenleg a szabadságát tölti az Államokban. Már jó ideje együtt vagyunk, és Cindy úgy vélte, itt az idő, hogy a szavaival élve „egy kis szabadságot engedélyezzünk egymásnak". Egyikünk sem gondolt soha házasságra, és mindig nagy hangsúlyt fektettünk a függetlenségünk megőrzésére, de most már el kell gondolkoznunk rajta, vajon valóban együtt akarunk-e maradni. Cindy jó szakember, könnyen találhat új állást találhat Afrikában, de senki sem kényszeríti erre. Egyszerűen kivárjuk, miként alakulnak a dolgok.
    Pandora el sem tudta képzelni, hogyan akarhat valaki Jay nélkül élni.
    - Akkor is visszatérsz Afrikába, ha Cindy úgy dönt, hogy az Államokban marad?
    - Természetesen - felelte a férfi meglepve. - Vár a munkám, azonkívül... - elnémult, és a tekintetét körbehordozta a sötétségbe burkolózó kerten - Afrika különös része a világnak. Nagyon hiányozna.
    - Anglia nem fog hiányozni?
    Jay a lányhoz fordult, nézte az arcát, beszívta a violák illatát.
    - Tartok tőle, hogy igen - felelte halkan.	
    Ismét csend telepedett rájuk. Ezúttal azonban nem volt kínos, hanem meghitt, és valami egészen különös feszültség vibrált a levegőben. Pandora letette maga mellé a kávéscsészét.
    - Miért szereted annyira Afrikát?
    - Egyszerűen csodálatos kontinens - felelte a férfi, és úgy tűnt, gondolatban máris ott jár. - Az ég óriási, a látóhatár végtelen. Valahogy minden nagyobb, fel-fokozottabb, a vidék, az érzések, a gondok... minden. A színek harsányabbak, az illatok erősebbek, a fény élesebb, nyüzsög az élet. - Pandorára pillantott. - Te is hamar megkedvelnéd.
    - Nem tudom elképzelni, hogy ott éljek - felelte a lány tűnődve. - A te eseted más, hiszen te ott nőttél fel, ugye?
    - Úgy van, Nyugat-Afrikában - bólintott a férfi. - Négyéves voltam, amikor odaköltöztünk. Az apám orvos volt, és a dzsungelben egy kórházat vezetett. Soha nem tért vissza Angliába. Nem is emlékszem rá, milyen volt előtte az életem. Középiskolás koromban intézetbe küldtek Angliába. Kézzel-lábbal tiltakoztam, de hiába. Afrika végtelen szabadsága után az iskolát börtönnek éreztem.
    - Romantikus gyerekkorod lehetett.
    - Nem egészen így jellemezném - felelte Jay, árnyalatnyi keserűséggel a hangjában.
    - Miért? Nem voltál boldog?
    - Én igen, de az apám nem. Az anyám elhagyott bennünket, amikor ötéves voltam, és az apám ezt élete végéig nem tudta megemészteni.
    Pandora ijedten nézett a férfira.
    - Az anyád elhagyott? Hogy volt képes rá?
    - Gondolom, könnyen ment neki. Én csak eszköz voltam a célja elérésében. Az apám annak idején jó partinak számított... Kendrick Hall meg a birtok miatt. Az anyám csinos lány volt, és az apám fülig beleszeretett. Az anyámnak sokat jelentett a vagyon, az hogy bekerülhet az előkelő társaságba, de nem vette számításba apám szociális elkötelezettségét.
    Jay előre hajolt, karját a combjára fektette, kezét a térde között összekulcsolta.
    - Az apám szerette Kendrick Hallt, hiszen itt nőtt fel, de nem akart hasznot húzni kivételezett helyzetéből. Szilárdan eltökélte, hogy ott kamatoztatja a képességeit, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mihelyt elég idős voltam, átvette Ghánában egy kórház irányítását.
    - Az anyám megdöbbent. A megszületésemtől azt várta, hogy az apám feladja „világmegváltó terveit", ahogy ő nevezte. Ehelyett a férje magával cipelte a legsötétebb Afrikába, és egyedül hagyta egy gyerekkel, míg ő szinte éjjel-nappal dolgozott. Ha más típusú asszony lett volna, segíthetett volna neki, de ő folyton csak panaszkodott a hőség, a legyek és az unalom miatt. Azelőtt estélyekre járt, hétvégeken vendégeket hívott Kendrick Hallba, és amikor ráébredt, hogy egyszer s mindenkorra vége ennek az életnek, otthagyott bennünket.
    Pandora szíve elszorult.
    - Se szó, se beszéd, elment? 
    Jay vállat vont.
    - Nem volt anyatípus. Csak azért szült meg, hogy az apámat Angliában tartsa. Mivel ez nem sikerült, folyton a tévedésére emlékeztettem.
    - Nagyon sajnálom.
    - Így visszatekintve, valószínűleg helyesebb volt, hogy elment, mintha marad, és folyton csak kesereg - vélekedett a Jay. - Az apámat azonban teljesen kikészítette a dolog; akkor kaptam az első leckét, milyen romboló hatású lehet egy házasság. Azóta túl sok boldogtalan házaspárt láttam, ezért elhatároztam, hogy soha nem nősülök meg.
    Pandora tudta, hogy hiába bizonygatná, hogy ez nem törvényszerű, a férfi úgysem hinné el. Az édesanyja viselkedése jobban megsebezte, mintsem bevallotta neki, illetve saját magának.
    - Az apád sohasem próbálta rábeszélni a feleségét, hogy térjen vissza hozzátok?
    - Többször is írt neki, de az anyám nem válaszolt. Legvégül azután valószínűleg Ausztráliába ment, de előbb még egyszer felkereste Kendrick Hallt, és elsírta Eustace-nak, hogy az apám milyen kegyetlenül bánt vele. A nagybátyám ellenezte a válást, és írt az apámnak. Nem tudom mi állt a levélben, az apám ugyanis elégette, és ettől kezdve a két fivér minden kapcsolatot megszakított egymással. Az apámat ez nagyon bántotta. Bár sohasem jött ki valami jól Eustace-szal, Kendrick Hallt nagyon szerette.
    - Esténként gyakran vacsoráztunk a teraszon - folytatta Jay, és látszott rajta, hogy gondolatban Ghánában jár -, s az apám történeteket mesélt a gyerek- és ifjúkoráról. Kendrick Hallt élete végéig az otthonának tekintette, bár sohasem látta viszont. - Felsóhajtott. - Mikor tudomást szereztem az örökségről, először keserűséget éreztem. Az apám csak hat hónappal előbb halt meg, mint Eustace.
    Jay elnémult, Pandora sem szólt, a hallottakon tűnődött. Nem csoda, hogy Jay rossz véleménnyel van a házasságról.
    - Min töprengsz? - kérdezte a férfi egy kis idő múlva, és Pandora felsóhajtott.
    - Csak azon, hogy mennyire másként alakult az én gyerekkorom. Boldog család voltunk, bár sohasem dúskáltunk az anyagiakban, hiszen egy lelkész nem keres valami sokat. Nem volt pénzünk költséges nyaralásokra, de ez cseppet sem érdekelt bennünket, gyerekeket. Rengeteget játszottunk együtt, no meg persze veszekedtünk.
    Jay elmosolyodott.
    - A testvéreid is olyanok, mint te? 
    Pandora a fejét rázta.
    - Az anyámra hasonlítanak. A mama intelligens, erélyes, rendszerető, az apám ezzel szemben reménytelenül szétszórt. Én inkább rá emlékeztetek - tette hozzá őszintén.
    - Valahogy így képzeltem.	*
    - Furcsa - folytatta azután Pandora, mintegy magában morfondírozva. - A mama és a papa annyira különböznek, hogy jobban már nem is lehet, mégis tökéletes pár. Na igen, az ellentétek vonzzák egymást - csúszott ki a száján, de rögtön meg is bánta. Jay a végén még azt hiszi, kettejükre céloz. - Persze nem minden esetben - tette hozzá gyorsan, szemlesütve.
    A férfi figyelmesen tanulmányozta az arcélét.
    - Mindig erősen kétségesnek találtam ezt a bölcsességet, de a véleményem kezd megváltozni.
    Pandora feléje fordult, a tekintetük találkozott az egyre inkább sűrűsödő sötétségben. Jay lassan felemelte a karját, és óvatosan kisimított egy tincset a lány arcából, majd a tarkójára csúsztatta a kezét, és a hüvelykujjával gyengéden simogatni kezdte az arcát. Pandora érezte, hogy a teste megfeszül a vágytól. És mikor Jay egy alig észrevehető mozdulattal közelebb húzta, eszébe sem jutott, hogy ellenkezzen, boldogan hozzásimult.
    Az elmúlt napok haragja és zavarodottsága egyszeriben tovatűnt, a jövő pedig túlságosan messzi volt ahhoz, hogy foglalkozzon vele. Semmi más nem számított, csak az itt és a most, ez a gyönyörű, varázslatos pillanat.
    Ám ekkor felharsant egy autó dudája a ház előtt, és Homer valahol benn vidáman csaholni kezdett.
    Myra és Elaine megérkeztek.
    9. FEJEZET
    Már csak két nap - mondta Myra reggel sóhajtva Pandorának, miközben vidám hangulatban reggeliztek -, és nyit a kiállítás. Nagyon jól éreztük magunkat, de utána tényleg el kell utaznunk. Már így is nagyon igénybe vettük a vendégszeretetüket.
    - Szó sincs róla - tiltakozott Jay. - Ám ha feltétlenül menni akarnak, rendezünk egy búcsúünnepséget.
    Nekem nincs mit ünnepelnem, gondolta Pandora, de hősiesen mosolygott.
    - Menjünk el együtt valahova - javasolta. - Pénteken kora délután már a galériában kell lennem, de miért ne piknikezhetnénk holnap a folyónál? Ha marad a jó idő, nagyon kellemes ott.
    Myra és Elaine lelkesen fogadták az ötletet, majd nem sokkal később felkerekedtek a közeli Hadrianswallba. Pandora gondolataiba merülve szedte le az asztalt. Egy cseppet sem mérgelődött, amiért Jay visszavonult a dolgozószobájába, hogy beszéljen Mandíbiával, ahol nyilván gondok adódtak.
    Tegnap este megint majdnem megcsókolta! De a hangos dudálásra szétrebbentek, Jay rögtön felugrott és bement a házba, hogy üdvözölje Myrát és Elaine-t, s nem adta semmi jelét, hogy a vendégek megérkezése bosszantotta volna. Később pedig az ágyban különösen ügyelt rá, hogy véletlenül se érjen hozzá, úgyhogy Pandora már azon tűnődött, vajon nem értette-e félre a férfi délutáni viselkedését. Zavarában, bizonytalanságában ismét a merev udvariasság bástyája mögé menekült.
    A kiállítással kapcsolatban már nem akadt teendője, és nem igazán tudta, mit is kezdjen magával. Az előtte álló nap végtelenül hosszúnak tűnt. Homerral egy nagyot sétáltak, azután bekocsikázott Wickworthbe, hogy a másnapi piknikre bevásároljon, majd segített Nancynak a konyhában. Folyton Myra szavai jártak a fejében: „Már csak két nap." Két nap múlva mindennek vége. Mindörökre. Myra és Elaine visszarepülnek az Egyesült Államokba, Jay Afrikába, ő pedig... ő visszamegy a műtermébe.
    Jay egész nap telefonált. Valahányszor Pandora keresztülment az előcsarnokon, hallotta feszült hangját. Valami különösen nehéz és sürgősen megoldandó ügyről lehetett szó. Mennyire különböző is az életük! Az útjaik ugyan rövid időre keresztezték egymást, de holnapután ismét szerteágaznak. A gondolat kétségbeeséssel töltötte el Pandorát.
    Este éberen feküdt Jay mellett az ágyban, és a férfi első nap tett ígéretére emlékezett. Kérje rá, hogy csókolja meg? Meg meri tenni? Oldalra fordult, és a férfi hátát nézte, miközben a megfelelő szavakon törte a fejét. Lehet, hogy semmit sem kellene mondania, egyszerűen csak meg kellene simogatnia? A kísértés csábító volt, ugyanakkor ijesztő. Pandora megpróbálta minden akaraterejét összeszedve, tekintetének az erejével rábírni Jayt, hogy forduljon meg, de hiába. A férfi meg se moccant. A lány végül is nagyot sóhajtva elfordult, búskomoran kipillantott az ablakon, és azon tűnődött, hogy az elkövetkezendő években mennyire fogja bánni a gyávaságát.
    Másnap nem sokkal tizenkettő előtt mindnyájan felkerekedtek. Gyönyörű idő volt, bár egy kicsit fülledt, eső előtti meleg. Egyelőre azonban felhőtlen égből mosolygott le rájuk a nap.
    A folyó - tulajdonképpen csak folyócska - hosszasan kanyargott a tölgyek és fűzfák között. Egy félreeső helyen, ahol a folyó kanyart írt le, egy öreg, göcsörtös tölgy árnyékában leterítették a magukkal hozott takarókat. Kicsit lejjebb, a másik parton néhány tehén legelészett, és Homer, amint észrevette őket, hegyezni kezdte a fülét, Jay szigorú „nem"-je azonban elegendőnek bizonyult, s a kutya csalódott képpel elnyújtózott a fűben Pandora mellett. A lány szilárdan eltökélte, hogy csak azért is élvezni fogja a napot, és nem törődik vele, mi lesz holnapután. Mivel Myra és Elaine is jókedvűek voltak, a piknik remekül indult. Jay elégedetten ledőlt a fűbe, jóindulatúan nézte maga körül a sürgés-forgást, miközben szemmel tartotta Homert.
    Jó két órával később, miután az utolsó csepp pezsgőt is megitták, és ünnepélyesen szétosztották a maradék epret, Myra javasolta, hogy sétáljanak egyet. Homer azonnal meghallotta a varázsszót, és vidáman felugrott. Elaine is szedelőzködni kezdett, de Pandora csak a fejét rázta, még ennyi mozgást is megerőltetőnek tartva. Jaynek sem akaródzott felállni, így csak a két vendég és a kutya indult útnak.
    - Kicsit túlteng bennük a vállalkozó kedv - jegyezte meg a férfi, miután a hölgyek hallótávolságon kívül kerültek, majd elnyújtózott a takarón, a kezét a tarkója alatt összekulcsolva.
    - De olyan kedvesek, nem? - kérdezte Pandora, és átölelte a térdét. - Nagyon fognak hiányozni.
    Te pedig még jobban, tette hozzá magában.
    - A ház csendesebb lesz nélkülük - felelte a férfi, de nem nyitotta ki a szemét. Pandora is hátradőlt, elégedetten feküdt Jay mellett, anélkül, hogy megérintette volna. Boldog volt, hogy a közelében lehet. Oldalra fordította a fejét, egy darabig nézte az arcélét, majd a tekintete lejjebb siklott. Istenem, mintha időtlen idők óta ismerné! Hogyan lesz képes örökre elválni tőle?
    Kétségbeesetten lehunyta a szemét, és kényszerítette magát, hogy a jelenre gondoljon, élvezze a békét, Jay közelségét, hallgassa a víz halk csobogását.
    Elaludhatott, mert arra riadt fel, hogy valami birizgálja az orrát. Megpróbálta elhessegetni, de hiába. Végül is nagy nehezen kinyitotta a szemét. Jay könyökölt mellette, őt nézte, miközben egy hosszú fűszállal csiklandozta.
    - Valószínűleg elbóbiskoltam - szólalt meg Pandora, és azt kívánta, bárcsak örökké így feküdhetne.
    - Elbóbiskoltál bizony. Egy órát aludtál - felelte a férfi, és mosolygott.
    - A többiek már visszajöttek?
    - Nem, de már hallom a hangjukat. Bármelyik percben itt lehetnek.
    Az egészben az volt a különös, hogy egyazon időben két különböző beszélgetést folytattak, az egyiket a szájukkal, a másikat a szemükkel. Jay eldobta a fűszálat, és azzal az ürüggyel, hogy egy bogarat akar kivenni Pandora hajából, közelebb hajolt, azután szórakozottan játszani kezdett a fürtjeivel.
    A lány képtelen volt megmoccanni. A levegő mintha megritkult volna körülötte, és a vákuum ellenállhatatlan erővel szívta magához. Jay szája bármely percben rátapadhat az ajkára, bármely percben összeérhet a testük. Pandorának esze ágában sem volt tiltakozni. Miért is tenné, mikor a dolog elkerülhetetlen, és ő is erre vágyik.
    Akaratlanul felemelte a kezét, és mosolyogva megfogta a férfi vállát. Jay arckifejezése megváltozott.
    - Pandora - kezdte. - Emlékszel még...
    Nem folytathatta, mert hirtelen egy kutya pofája furakodott be közéjük, és az állat kedvesen végignyalta Pandora arcát.
    - Homer! - A lány nem tudta, hogy nevessen vagy bosszankodjék. Oldalra gurult, és eltolta magától az állatot. - Mész innét!
    - Mindig tökéletes az időzítésed, Homer - jegyezte meg csüggedten Jay, és megrántotta a kutya nyakörvet.
    Homer lógó nyelvvel állt mellettük, és olyan elégedettnek látszott, hogy Pandora elnevette magát. Azután az állat farkcsóválva szaladni kezdett Myra és Elaine felé, akik épp most tűntek fel a kanyarban.
    - Talán még jó is, hogy megzavart bennünket - vélekedett Jay, és talpra segítette Pandorát, de nem engedte el a kezét.
    A lány először ránézett, azután a két közeledő alakra, akik szemlátomást nagyon siettek.
    - Talán - bólintott vonakodva, és érezte, hogy a férfi megszorítja a kezét.
    - Sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtunk - szabadkozott kissé lihegve Myra, miközben a kalapjával legyezgette magát. - Remélem, nem unatkoztak.
    Jay elengedte Pandora kezét.
    - Én nem, és te, Pandora? 
    Hogyan is unatkozhatna Jayjel?
    - Én sem - felelte a lány halkan.
    -A legjobb, ha azonnal felkerekedünk - zihálta Elaine, és az égre mutatott. - Nyakunkon a zivatar.
    Miközben beszélt, távoli menydörgés hallatszott. Jay és Pandora megfordultak, és látták, amint sötét fellegek tornyosulnak a nyugati égbolton. Az álomszerű hangulat azonnal elszállt. Sietősen bepakolták a kosárba az edényeket, összehajtották a pokrócot, és szaladni kezdtek. Már hullottak is az első kövér cseppek. Bőrig ázva értek Kendrick Hallba.
    - Nem is lett volna igazi angol piknik, ha nem esik - jegyezte meg Pandora lihegve, mikor már a házban voltak.
    A vacsorát is kimondottan jó hangulatban költötték el. A folyosón nevetve kívántak egymásnak jó éjszakát, és Pandora később nem tudta volna megmondani, mit találtalak annyira mulatságosnak, hogy amikor betették maguk mögött a hálószobaajtót, hangos kacagásban törtek ki. Ám amint találkozott a tekintetük, azonnal megfeledkeztek a tréfáról, a nevetésük elhalt, sőt a mosoly is eltűnt az arcukról. Végtelennek tűnő percekig némán nézték egymást. Minden színlelés felesleges lett volna. Minek is tagadják, ami tovább már nem tagadható?
    - A folyóparton meg akartalak csókolni - szólalt meg végül Jay. A mély hangra Pandora megborzongott.
    - Tudom - lehelte alig hallhatóan.
    - Lett volna valami kifogásod ellene?
    - Nem - rázta a fejét Pandora.
    Jay óvatosan kisimított egy tincset a lány arcából, aztán gyengéden megcirógatta az arcát.	
    - Szeretném megkérdezni, emlékszel-e még az ígéretemre.
    - Azt mondtad, hogy nem érsz addig hozzám, míg magam nem kérlek rá.
    - Tehát emlékszel. - Jay elmosolyodott. - Most is szívesen megcsókolnálak - folytatta halkan. - De nem tehetem.
    Pandora megremegett a vágytól. Óvatosan, rezzenéstelen arccal gombolni kezdte a férfi ingét. Jay nem szólt. Akkor sem mozdult, mikor a lány lehúzta a válláról a könnyű anyagot, és a keze végigsiklott meztelen, széles mellkasán egészen a csípőjéig.
    - Pandora...
    A lány mosolyogva nézett fel rá.
    - Megcsókolnál? Kérlek!
    A férfi lehajolt hozzá, az ajkuk már majdnem összeért.
    - Meglátjuk, tetszik-e a várakozás? - mondta Jay halkan; egy kicsit felegyenesedett, hogy azután ismét lehajoljon, és az utolsó pillanatban másként döntve inkább a lány bal fülcimpáját csókolja meg. Pandora érezte forró, puha száját, és felnyögött, részben a vágytól, részben a csalódottságtól. Jay csókokkal borította az arcát, az állát, a másik fülcimpáját, majd a szája a nyakára siklott.
    Aztán fürge, magabiztos ujjakkal gombolni kezdte Pandora blúzát, lehúzta a válláról, végigsimogatta bársonyos bőrét, mielőtt a szájával felfedezőútra indult volna. Gyengéden megérintette a mellét, és végre megcsókolta az ajkát.
    - Jay!
    Pandora nem értette, mi történik vele, önkéntelenül a férfi hajába túrt.
    - I-igen?
    - Csókolj! - suttogta a lány a vágytól elhomályosuló szemmel. - Kérlek, csókolj, ahogy a folyónál csókolni akartál.
    - Megmutatom, hogyan csókoltalak volna - felelte a férfi rekedt hangon, miközben felemelte, az ágyhoz vitte, és gyengéden lefektette a takaróra, mint valami értékes ajándékot. - A hajad kócos volt, körülbelül ilyen - magyarázta, és puha kézzel összezilálta a lány fürtjeit. - És akkor felébredtél, rám mosolyogtál - folytatta lassan -, én pedig...
    Föléje hajolt, mint délután a folyóparton. Pandora átkarolta a vállát, és ezúttal nem bukkant fel a kutya, aki a pofáját közéjük dugta volna, nem hallottak közeledő hangokat, és egyáltalán semmi sem történt, ami megakadályozta volna a csókot. Pandora megkönnyebbült sóhajjal engedte át magát a gyönyörűségesen hosszúnak tűnő ölelésnek.
    Ölelték, simogatták, ízlelgették egymást, míg végül levegő után kapkodva szünetet nem tartottak.
    - Most már tudod, hogyan csókoltalak volna meg, ha az a szörnyeteg meg nem akadályoz - szólalt meg Jay lihegve. - És azt is tudod, miért jó, hogy odatolakodott, mert képtelen lettem volna abbahagyni, amikor Myra és Elaine megjelentek.
    - Mit tettél volna még? - kérdezte Pandora halkan.
    - Lehúztam volna a ruhádat - felelte a férfi mély, érzéki hangon, és a szót máris követte a tett. - Azután magam is levetkőztem volna - folytatta. - Igen, majd az árnyékba fektettelek volna...
    Óvatosan a lány fölé gördült, de ügyesen megtámasztotta magát a könyökével, úgy hogy a testük éppen csak összeért. Pandora végigborzongott a férfi közelségétől, és lágyan megsimogatta a karját.
    - Milyen szerencse, hogy Homer közbelépett.
    - Én is örültem - felelte a férfi.
    Pandora kuncogott, és a kezét Jay csípőjére csúsztatta.
    - És most?
    - Most még jobban örülök - súgta a férfi, és ismét megcsókolta.
    Pandora teste égett a vágytól, fülében zakatolt a vér. Érezte a férfi kezét a mellén, a csípőjén, a combja között, csókjai perzselték a bőrét. A teste beteljesülés után sóvárgott. Ijedten kiáltotta Jay nevét, amikor a izgalom hullámai mind magasabbra csaptak, és eddig ismeretlen mélységekbe sodorták.
    Azután már nem félt, mert Jay mellette volt és benne, és szorosan ölelte, mikor érzékei háborgó tengere már-már elnyeléssel fenyegette.
    - Pandora!
    Jay hangja furcsán csengett. A lány ujjai lázas vágyakozással kutatták a férfi izmos testét, még jobban akarta érezni... még közelebbről...
    Együtt értek a csúcsra, s a határtalan, elragadtatott mámor teljesen felkészületlenül érte Pandorát. Ösztönösen Jaybe kapaszkodott, miközben egy örökkévalónak tűnő pillanatig a világ megszűnt létezni körülöttük.
    Csak lassan tért vissza az érzékek birodalmából a valóságba. Jay teljes súlyával, ernyedten feküdt a lányon, az arcát a nyakához szorította, és erősen lihegett. A lány nagyot sóhajtott, és kinyújtotta az ujjait, amelyek még mindig görcsösen kapaszkodtak Jay vállába, és gyengéden megcirógatta a férfi hátát, megcsókolta a haját.
    Jay felkönyökölt, megcsókolta Pandora nyakát, és legördült róla. Óvatosan kisimította a haját az arcából, megcsókolta a szemét, majd a száját.
    - Boldog vagyok.
    - Én is - felelte Pandora halkan. Bár kettesben voltak, senki sem hallhatta őket, mégis suttogtak, hogy meg ne törjék a varázst. - Nagyon boldog.
    A férfi gyengéden magához szorította, ismét megsimogatta, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy nem álmodik. Pandora csendben feküdt. Legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy létezik ekkora gyönyör.
    Az emlék még mindig eleven élt benne, mikor másnap reggel Jay csókkal ébresztette.
    - Már fel kell kelni? - kérdezte álmosan, és nyújtózott egyet, ami nem gátolta meg a férfit, hogy tovább simogassa.
    - Nem - felelte Jay halkan, miközben csókokkal borította a lány vállát. - Aludhatsz még, ha akarsz.	
    Pandora megremegett, mosolyogva közelebb húzta magához kedvesét.
    - És ha nem akarok?
    - Akkor biztosan kitalálunk valamit, amivel elütjük az időt.
    Pandora egész nap a hetedik mennyországban lebegett. Elég volt csupán ránéznie Jayre, és eszébe jutott mindaz a gyönyör és kéj, amivel a férfi megajándékozta.
    Legalábbis így volt egészen öt óráig, amikor a slusszkulccsal a kezében leszaladt a lépcsőn. A sárga ruhát vette fel, nem is annyira a kiállítás, mint inkább Jay kedvéért. Délelőtt két órát töltött a galériában, hogy segítsen Quentinnek az utolsó előkészületekben. Most már valóban minden készen állt, ennek ellenére már a nyitás előtt ott akart lenni, ezért megbeszélte Jayjel, hogy előremegy a kocsiján, és a férfi később Myrával és Elaine-nel utána jön.
    Épp be akart lépni a dolgozószoba ajtaján, hogy elbúcsúzzon a férfitól, amikor megcsördült a telefon. Jay biztosan ott ült az íróasztalánál, mert azonnal felvette.
    - Cindy?
    Pandora, mint akinek gyökeret vert a lába, megtorpant a félig betámasztott ajtó előtt.
    - Hol vagy? - kérdezte a férfi. - Mikor érkeztél? - Azután hallgatott egy sort, nyilván Cindy beszélt. - Tehát döntöttél, és elfogadod az állást? - Ismét csend következett. - Örülök, hogy eljöttél - mondta Jay végül. - Sokat gondolkodtam kettőnkről, beszélnünk kell. De igazad van, telefonon ezt nem lehet elintézni.
    Pandora csak most vette észre, hogy a slusszkulcsot tartó keze ökölbe szorult. Kinyújtotta zsibbadt ujjait, és megdörzsölte sajgó tenyerét, de hirtelen újból megmerevedett, mert Jay megint megszólalt:
    - Holnap nem jó. - Egy pillanatig habozott. - Miért nem holnapután jössz, amikor már megszabadultam a vendégektől? Legalább egyedül leszünk, és nyugodtan beszélhetünk.
    Pandora eleget hallott. Kábán levánszorgott az autójához, beült és indított. Cindy nyilván eldöntötte, hogy visszatér Afrikába, és együtt marad Jayjel. A férfi említette, hogy a barátnője könnyen találna munkát, és a hallottak alapján nyilván meg tette. Holnapután pedig eljön Kendrick Hallba, miután Jay „megszabadult a vendégektől". Feltehetően őt is közéjük sorolta, hiszen hangsúlyozta, hogy egyedül akar lenni Cindyvel.
    Pandora túlságosan elkeseredett volt ahhoz, hogy sírjon, vagy dühöngjön. Ráadásul Jay egy percig sem csinált titkot Cindyhez fűződő kapcsolatából. Igaz, az elmúlt éjszakát vele töltötte, de egy szót sem ejtett szerelemről vagy közös jövőről. Jay pontosan azt fogja tenni, amiről mindig is beszélt: visszatér Afrikába Cindyvel.
    Pandora maga sem tudta, hogy jutott el Wickworthbe. Még soha életében nem érezte ilyen szörnyen magát, és csak nagy nehezen sikerült mosolyt erőltetnie az arcára, miközben az egymás után érkező vendégeket üdvözölte. Quentin mindenkit meghívott, aki csak számított a városban. A kiállítás hatalmas sikernek bizonyult. Nemsokára már egy sereg kerámián ott díszelgett az „Eladva" felirat, de Pandora nem tudott igazán örülni sem ennek, sem az őt elhalmozó dicséreteknek.
    Jay nemsokára befutott Myrával és Elaine-nel. Meglehetősen szórakozottnak tűnt, de azonnal elmosolyodott, amint megpillantotta Pandorát, és a rengeteg látogató közt utat tört magának hozzá.
    - Még nem volt alkalmam, hogy szerencsét kívánjak - mondta. - Miért nem jöttél be hozzám elbúcsúzni?
    - Éppen telefonáltál.
    Megfájdult a feje az erőlködéstől, hogy gondtalannak látsszon. Vajon Jay említést tesz Cindy hívásáról, vagy megtartja magának a titkot?
    - Azért bekukkanthattál volna az ajtón. - Homlokát ráncolva nézett a lányra. - Mi a baj?
    - Semmi - felelte Pandora kurtán. Ha Jay nem akar beszélni Cindyről, ő nem erőlteti. Egyébként is mit mondhatna, amit ő már nem tud? - Meglehetősen áporodott itt a levegő. - Rémülten érezte, hogy mindjárt elsírja magát. - Bocsáss meg, de beszélnem kell Quentinnel - hadarta, és pániktól űzve faképnél hagyta a férfit.
    Az est folyamán végig magán érezte Jay tekintetét, miközben minden erejét megfeszítve, mosolyogva csevegett a látogatókkal. Myrának és Elaine-nek hála, hamarosan mindenki megtudta, hogy házasok, és számos meghívást kaptak a jelenlévőktől, amelyeket igyekezett udvariasan visszautasítani.
    Pandora jóformán el sem mozdult Quentin mellől, és látta, hogy az idő múlásával Jay mosolya egyre kényszeredettebbé válik. De a férfi egyszer sem próbálta meg félrevonni, hogy Cindyről beszéljen vele. Pedig valamit azért kellene mondania, gondolta kétségbeesetten Pandora. Ám vélhetően csak arra vár, hogy holnap Myra és Elaine távozása után ő is elhagyja a házat. Nem kell aggódnia, megszabadul tőle, mielőtt Cindy betoppan.
    A vendégek egymás után távoztak, a galéria lassan kiürült, de az estének még korántsem volt vége.
    - Myra és én szeretnénk mindkettőjüket meghívni vacsorára - jelentette ki Elaine. - Hálából a vendégszeretetükért, és természetesen, hogy megünnepeljük az átütő sikert.
    Még mindig jobb, mintha visszamennének Kendrick Hallba, és kettesben maradna Jayjel, gondolta Pandora.
    - Nagyon kedves - felelte, és továbbra is kerülte Jay tekintetét -, de az ünneplésről Quentin sem hiányozhat. Ugye nincs kifogásuk, ha ő is velünk tart? Nélküle ugyanis soha nem jött volna létre ez a kiállítás. Rengeteget segített, nem is tudom, hogyan boldogultam volna nélküle.
    A szeme sarkából látta, hogy Jay arca elborul.
    - Hát persze! Magától értetődik, jöjjön ő is - felelte Myra.
    A vacsora sehogy sem akart véget érni. Pandora kétségbeesetten igyekezett, hogy eltitkolja Jay elől a szomorúságát. Mindent megtett, hogy vidámnak tűnjön. Kacéran flörtölt Quentinnel, aki ugyan szemlátomást csodálkozott egy kicsit, de kedvesen belement a játékba. Myra és Elaine látszólag nem vettek észre semmit, jobban örültek Pandora sikerének, mint maga az ünnepelt, és nem győzték hangsúlyozni, hogy Jay milyen büszke lehet a feleségére.
    Jay azonban inkább dühösnek tűnt, mintsem büszkének, és az est folyamán többnyire hallgatott. Pandora ragaszkodott hozzá, hogy Quentin mellett üljön, és következetesen kerülte Jay tekintetét. Alig várta, hogy vége legyen a szörnyű estének, ugyanakkor félt a pillanattól, amikor kettesben marad a férfival, kiharcolt hát magának még egy kis haladékot.
    - Üljenek csak be Jay kocsijába, és menjenek előre! - szólt oda Myrának, mikor elhagyták a vendéglőt. - Holnap szükségem lesz az autómra, ezért nem hagyhatom a galéria előtt. Quentin biztosan visszakísér, ugye?
    - Boldogan - felelte a férfi, és udvariasan a karját nyújtotta. Pandora belekarolt, és csak most első ízben nézett Jayre.
    - Viszontlátásra.
    Csigalassúsággal hajtott haza, és remélte, hogy Jay már alszik. Hiába. A férfi ébren várta.
    - Na mi az, sikerült végre elszakadnod Quentintől? - kezdte nyersen, mihelyt Pandora belépett a hálószobába.
    - Igen.
    A lány leült a fésülködőasztalhoz, és kefélni kezdte a haját, hogy ne kelljen Jayre néznie.
    - Elégedett lehetsz magaddal - folytatta a férfi ugyanolyan hangon. - Két sikeres csábítás és egy sikeres kiállítás két nap alatt!
    - Igen, a kiállítás nagyobb siker lett, mint vártam - felelte Pandora, de a megjegyzés első felét elengedte a füle mellett. Miért beszélnek úgy egymással, mint két ellenséges idegen, hiszen még egy nap sem telt el azóta, hogy ebben a szobában, ebben az ágyban szeretkeztek? - De talán jobb lett volna, ha nem jössz el.
    - Miért? A jelenlétem egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy sülve-főve együtt légy Quentinnel - vágott vissza Jay metsző hangon.
    Pandora összerezzent.	
    - A meghívások miatt gondoltam - mondta hűvösen. - Hogyan fogod azoknak az embereknek megmagyarázni, hogy nem vagyok a feleséged?
    - Miért kellene megmagyaráznom?
    - A te ötleted volt, hogy eljátsszam ezt a szerepet - szögezte le Pandora. - Én csak beleegyeztem. De holnaptól kezdve minden a te gondod. Mihelyt a vendégek távoztak, azonnal elhagyom a házat.
    - És remélhetőleg magaddal viszed azt a szörnyű kutyát is.
    - Természetesen - felelte Pandora, és maga is csodálkozott, milyen nyugodtan, szenvtelenül beszél, pedig a szíve ezer darabra tört, mint az az átkozott váza. - Azt hiszem, az általa okozott kárért busásan megfizettem.
    - Nem tudtam, hogy mindenről pontos egyenleget vezetsz.
    - Te vagy az, aki ezt teszed - mondta a lány keserűen, és arra gondolt, hogy Jay mennyire kihasználta.
    Feszült csend telepedett a szobára.
    - Elmondanád, mi bajod? - kérdezte végül Jay kényszeredetten.
    - Nem.
    - El akarod hitetni velem, hogy minden rendben?
    Pandora némán kefélte a haját. Minek beszéljen, amikor a férfi meg sem említette Cindy telefonját. Ha nem akarja elárulni, hogy meglátogatja a barátnője, hát ne tegye! Csak azt ne higgye, hogy ő majd nevetségessé teszi magát, és elmeséli, hogy egy világ dőlt össze benne, amikor a dolgozószoba ajtajában kihallgatta a telefonbeszélgetést.
    - Nem - jelentette ki, és letette a kefét. - Mégis, mit fogsz tenni, ha megérkeznek a Mr. és Mrs. Masterson névre szóló meghívások?
    - Az égadta világon semmit - felelte a férfi merev arccal. - Mivel Myrával és Elaine-nel sikerült nyélbe ütnöm az üzletet, megkezdődik a ház tatarozása, én pedig visszatérek Afrikába.
    - És velem mi lesz? Nekem végül is maradnom kell. Mit mondjak, ha találkozom valakivel Wickworthben?
    Jay vállat vont.
    - Mondd, hogy Quentin miatt elhagytál, vagy ha szívesebben tetszelegsz az áldozat szerepében, hogy én hagytalak el téged, és átköltöztél az átalakított istállókba, mert a ház túl sok fájdalmas emléket ébreszt benned.
    Jay tényleg azt hiszi, hogy az emlékektől ilyen könnyű megszabadulni? A férfi mosolya, ölelésének emléke mindenhová el fogja kísérni, bárhová menjen is. Egyszerűen meg kell tanulnia együtt élni a múlttal.
    - És a közbeeső időben? - kérdezte Pandora. - Vélhetőleg nem utazol el azonnal. 
    Talán most megemlíti Cindyt?
    - A közbeeső időben, azt javaslom, ne mutatkozz Wickworthben. Nem kell sokáig várnod. - Fogta a párnáját, majd keserű arccal Pandorára nőzett. - Ma este tiéd lehet az ágy - mondta. - Én majd a díványon alszom.
    
    10. FEJEZET
    Pandora erősen fogta Homer pórázát, miközben Myra és Elaine lassan távolodó autója után nézett. Még egy utolsó dudálás, még egy integetés, azután a kocsi rákanyarodott az országútra, és végleg eltűnt a szemük elől.
    - Megfognád egy percre Homert, míg hozom a holmimat? - fordult Jay felé, és átadta a pórázt.
    Már előzőleg összepakolta a táskáját, csak a kutya táljáért kellett bemennie a konyhába. Mikor kijött a házból, a férfi épp Homer füle tövét vakargatta, de azonnal felállt, amint meghallotta a lány lépteit a kavicsos úton.
    - Tehát elmész?
    - Gondolom, eljátszottam a szerepemet, teljesítettem a megállapodásunkat, és már nem tartozom neked semmivel, ugye? - kérdezte Pandora fagyosan, mire Jay összeszorította a száját.
    - Nem, nem tartozol semmivel.
    A lány letette a táskáját, és hóna alá szorította a kutya edényét, hogy lehúzhassa az ujjáról Jay nagymamájának a gyűrűjét.
    - Tessék - mondta, és a férfi felé nyújtotta. - Valószínűleg szeretnéd visszakapni. Ki tudja, talán egyszer megint szükséged lesz feleségre.
    Jay vonakodva vette el a gyűrűt.
    - Isten veled! - búcsúzott Pandora hűvös, személytelen hangon, pont úgy, ahogy azt egész éjjel gyakorolta magában.
    Jay hitetlenkedve nézett a lányra, mintha attól tartana, nem jól hall. Talán tiltakozni fog, reménykedett Pandora, és visszatartotta a lélegzetét. De csalódnia kellett.
    - Isten veled! - mondta a férfi kifejezéstelen arccal, és átadta a pórázt. Dühösen magára, amiért egy pillanatig is reménykedett, Pandora szó nélkül hátat fordított, fogta a táskáját, és megindult az istállók irányába. Homer ide-oda rángatta a pórázt, érezte, hogy valami nincs rendben, és vissza akart menni Kendrick Hallba.
    - Gyere már! - kérlelte a lány a kutyát a síráshoz közel, miközben elszántan húzta maga után.
    Nem, nem fog sírni, addig nem, amíg haza nem ér. De amint becsukta maga mögött a ház ajtaját, zokogva borult a konyhaasztalra. Homer szűkölve ugrándozott körülötte, a karja alá dugta a pofáját, a mellső mancsait feltette az ölébe, és vigasztalóan képen nyalta.
    - Ó, Homer, mit tegyek? - hüppögte Pandora, és az állat kócos bundájába rejtette az arcát.
    Egy álmatlanul töltött éjszaka után, másnap első útja a műhelybe vezetett. Mostantól kezdve megint ő irányítja a saját életét, és a legjobb, ha rögtön hozzá is kezd. Azelőtt Jay nélkül is boldog volt, és eljön az idő, hogy ismét az lesz.
    Egy napon.
    Egy napon a fájdalom enyhül, és ő újra megtanul nevetni. Egy napon majd... nagyon sokára.
    Szórakozottan átgyúrta az agyagot, miközben a könnyek feltartóztathatatlanul folytak végig az arcán. Órák teltek el anélkül, hogy bármit csinált volna, és végül késő délután azon kapta magát, hogy egyszerűen csak ül, és bámulja az üresen forgó korongot. Éppolyan üres, akár az életem Jay nélkül, gondolta kétségbeesetten, és leállította a motort. Mára elég volt, vélte, és felállt. Itt az ideje, hogy sétáljon egyet Homerrel a friss levegőn. A kutya egész nap feltűnően jól viselkedett, órák hosszat feküdt a földön, biztosan szüksége van egy kis mozgásra. Neki is jót fog tenni.
    - Gyere, Homer!	
    Elvette a pórázt az ablakpárkányról, kinyitotta az ajtót, és épp meg akarta fogni a kutya nyakörvet, amikor Homer elszaladt mellette, és vidám csaholással kirohant az udvarra.
    - Lábhoz! - kiáltotta Pandora szigorúan, de az állat nem engedelmeskedett, szaladt Kendrick Hall irányába.
    A lány ijedten követte. Már csak ez hiányzott! Őszintén remélte, hogy minél előbb utoléri Homert, mindenekelőtt pedig nem találkozik Jayjel, de hiába. Mikor felszaladt a kocsifeljárón, látta, hogy a férfi egy magas szőke nővel áll az autója mellett, és Homer lelkesen üdvözli.
    Pandora megtorpant, meg akart fordulni, hogy eltűnjön, de már túl késő volt, mindketten észrevették. Nagy levegőt vett, és megindult feléjük.
    Mikor odaért hozzájuk, Jay már fogta Homer nyakörvet. A férfi fáradtnak és feszültnek tűnt.
    - Sajnálom - szabadkozott Pandora, miközben lehajolt a kutyához, hogy felcsatolja rá a pórázt. - Megszökött.
    Fölegyenesedett, és ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy a férfi nyakába boruljon. Jay bólintott. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, de azután mindketten félrenéztek. Cindy kíváncsian figyelte Pandorát. Jay észrevette kérdő pillantását, és vonakodva bemutatta a két nőt egymásnak.
    - Pandora Greenwood - mondta kifejezéstelen hangon.
    - Jó napot, engem Cindynek hívnak. - A lány kedvesen elmosolyodott. - A közelben lakik?
    - Az átépített istállóban - felelte Pandora kényszeredetten.
    Cindy egyszerűen gyönyörű!
    - Ó, csakugyan? - kérdezte a lány feltámadó érdeklődéssel, és Jayhez fordult. - Nem is említetted, hogy van szomszédod. Azt hittem, remeteként élsz itt a világ végén. - Ismét Pandorához fordult. - A maga kutyája?
    - Igen. - Pandorának nehezére esett a beszéd. A Jay mellett álló Cindy látványát alig tudta elviselni. Ráadásul a férfi nyilván még arra sem tartotta érdemesnek, hogy említést tegyen a létezéséről a barátnőjének. - Sajnos, nagyon neveletlen - tette még hozzá, minden erejét összeszedve.
    - Barátságosnak látszik - felelte Cindy, és megvakargatta Homer füle tövét. - Eszményi hely ez egy kutyának. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű a vidék errefelé. Jó lehet itt élni.
    Egészen tegnapig én is így hittem, gondolta Pandora boldogtalanul, és mosolyt erőltetett az ajkára.
    - Nagyon jó. - Megpaskolta Homer fejét. - Gyere, mennünk kell - mondta. Kellemes itt-tartózkodást kívánt Cindynek, majd Jayhez fordult anélkül, hogy a szemébe nézett volna. - A jövőben megpróbálom távol tartani tőled Homert - szólt, és a tekintetét a férfi vállára szögezte.
    És magamat is, tette hozzá gondolatban, azután sarkon fordult, és elballagott.
    Pandora aznap éjjel sem tudott aludni. Bárcsak ne találkozott volna Cindyvel! Most már teljesen világos, hogy a helyzete reménytelen. Ha Cindy kövér lenne és buta, talán - de csak talán - lenne valami esélye. Cindy azonban éppen olyan, amilyennek Jay leírta: kedves, csinos, intelligens. Pontosan az a nő, akire szüksége van Afrikában.
    Most pedig biztosan a nagy franciaágyban fekszenek. Pandora egész éjjel csak forgolódott álmatlanul, és képtelen volt elhessegetni a szerelmeskedő Jay és Cindy képét lelki szemei elől. Egészen átnedvesedett a párnája a sok sírástól.
    Pirkadatkor döntő elhatározásra jutott. Összepakolja a holmiját, Homerrel együtt autóba ül, és addig vissza se jön, amíg Jay és Cindy el nem utaztak. Nem bírja elviselni a közelségüket. A távolság talán majd segít megemésztenie a tényt, hogy Jay számára csupán eszköz volt egy cél eléréséhez.
    Először azonban értesítenie kell Quentint. Elvégre ő tette lehetővé számára, hogy kiállíthasson, és tartozik neki annyival, hogy bejelentse, ha elmegy.
    Szerencsére talált parkolót a galéria közelében, s míg a piros lámpánál arra várakozott, hogy átkeljen az úttesten, megpillantott egy ismerős autót. Igyekezett összehúzni magát egészen kicsire, és nézte, amint a kocsi elhalad mellette. Jay és Cindy ültek benne, valamin szívből nevettek, megkönnyebbültnek és boldognak látszottak, észre sem vették a járda szélén ácsorgó szerencsétlen kis teremtést.
    - Elutazom - jelentette be Pandora Quentinnek, amint betette maga mögött a galéria ajtaját.
    A férfi épp egy olajfestményt rendezgetett a kirakatban, de rögtön félretette, amint meglátta Pandora feldúlt arcát.
    - Elutazik? Miért, mi történt?
    - Környezetváltozásra van szükségem.
    - Összeveszett Jayjel?
    Pandora már a név említésére összerezzent, és bólintott. Quentin aggódva nézte.
    - Nem mondhatom, hogy rokonszenves nekem az az alak, de tisztázniuk kellene a dolgot. Elvégre a férje.
    - Nem, nem a férjem. - Pandora csüggedten sóhajtott. - Sajnálom, hogy hazudtunk magának, de mindketten csak szerepet játszottunk.
    - A barátja, amikor meglátta, hogy fogom a maga kezét, és majd' megőrült a féltékenységtől, biztosan nem játszott szerepet - felelte Quentin szárazon. - Ilyen jó színész nem létezik.
    - Myrát és Elaine-t kellett meggyőznünk, hogy házasok vagyunk, de ez nem igaz... A hangja megbicsaklott, és az ajka gyanúsan remegni kezdett. Gyorsan a szája elé kapta a kezét, de már késő volt.
    - Jól van, jól van... - vigasztalta Quentin. Átölelte, és hagyta, hadd sírjon. - Mit számít az, hogy igazából nincs férjnél? Hiszen minden bolond látja, hogy szeretik egymást... még én is.
    - Jay nem szeret - zokogta Pandora, Quentin vállára borulva. - Alig várta, hogy megszabadulhasson tőlem, és jöhessen végre a barátnője. Most itt van, és olyan boldognak látszanak együtt...
    Görcsösen rázta a zokogás.
    - Jöjjön! - mondta Quentin határozottan. - Ne a kirakatban álljunk! Főzök hátul egy teát, és mindent elmesél, ha akar.
    Beletelt egy kis időbe, míg Pandorának sikerült elejétől végig elmagyaráznia a bonyolult történetet. Mikor végül elhallgatott, a férfi szomorkásán elmosolyodott, és kijelentette, őrültség volna Pandorától, ha elutazna.
    - Higgye el, én örülnék a legjobban, ha lenne a számomra egy kis reménysugár, de sajnos nincs. Nem tudom ugyan, mit keres itt Cindy, de egyáltalán nem úgy fest a dolog, mintha Jay beléje lenne szerelmes. Maradjon, és beszéljen vele.
    - Elmegyek - felelte Pandora, és megtörölte az arcát.
    Quentin próbálta meggyőzni döntése elhamarkodottságáról, de hiába. Megígérte hát, hogy értesíti, ha Jay már elutazott.
    - De hol tudom elérni?
    - Magam sem tudom. - Csupán az járt Pandora fejében, hogy „el innen", az sem érdekelte, hová. - Valószínűleg a szüleimhez megyek - felelte aztán, és azon tűnődött, otthon vajon mit fognak szólni váratlan felbukkanásához. - Még nem biztos. De majd felhívom.
    - Aztán ne feledkezzen meg róla! - fenyegette meg a mutatóujjával játékosan Quentin. - Egyébként sokan érdeklődtek maga után a kiállítás kapcsán. Biztosan kap jó néhány megbízatást.
    Kikísérte az ajtóig, és búcsúzóul megölelte.
    - Remélem, hamarosan viszontlátom.
    A szülei örömmel fogadták; Pandora azt mondta nekik, hogy egyszerűen szüksége van egy kis pihenésre, de az anyja csak egy pillantást vetett rá, és máris választ kapott minden kérdésére. Homer rögtön otthon érezte magát; azonnal barátságot kötött a ház labradorjával, és órákig tomboltak együtt a kertben, a ház háta mögött.
    Pandora bízott benne, hogy jót tesz majd, ha egy kicsit lazíthat, de teltek-múltak a napok, és egy fikarcnyit sem érezte jobban magát. Néha annyira vágyott Jay után, hogy elszorult a lélegzete. Hát sohasem felejtem el? - töprengett kétségbeesetten a negyedik napon, és a kezére nézett, amely a gyűrűk nélkül szánalmasan csupasznak tűnt.
    - Még alig meséltél a kiállításról - unszolta az anyja; töltött neki egy csésze teát, és leült melléje a konyhaasztalhoz. - Nem volt sikered?
    - De igen. - Pandora mindent elkövetett, hogy lelkesnek tűnjön, de nem sok sikerrel. - Szinte mindent eladtam. Quentin alig akarta elhinni.
    - A galéria tulajdonosa? Milyen ember? Pandora kortyolt egyet a teájából.
    - Nagyon kedves, sokkal kedvesebb, mint eleinte hittem.
    - Ugye, nem érte fáj a szíved? - kérdezte az anyja, és fürkész pillantást vetett rá. Pandora majdnem leejtette a csészéjét. Tudhatta volna, hogy a mama előtt hiába színészkedik. Mindig is átlátott rajta. Akárcsak Jay.
    - Nem - mondta kétségbeesetten, és elkínzottan az anyjára pillantott.
    - Akkor kiért?
    Mielőtt Pandora válaszolhatott volna, Homer előmászott az asztal alól, ahol a labradorral együtt idáig csendben szunyókáltak, vidáman felvakkantott, hegyezni kezdte a fülét, és megállt a konyhaajtó előtt.
    - Mi ütött belé? - kérdezte Pandora anyja, és kieresztette a kutyát, aki szűkölve a ház bejáratához rohant. A következő pillanatban csengettek, mire Homer szinte őrjöngeni kezdett. - Jobb lesz, ha megnézem, ki az - szólt sóhajtva az asszony, miután a labrador is kiviharzott a konyhából. - Valószínűleg a sekrestyés.
    Halkan behúzta maga mögött az ajtót. Pandora a gondolataiba merülve üldögélt tovább a konyhaasztalnál, csak az ismerős hangra kapta fel a fejét.
    - Csönd legyen! - hallotta. - Maradj már veszteg, Homer! - szólt ismét az iménti hang, mire a kutya csaholásából boldog vinnyogás lett.
    Pandora moccanni sem mert, attól félt, hogy álmodik. Hangok szűrődtek be kintről, azután nyílt a konyha ajtaja.
    - Ez az a férfi, akire vártál? - kérdezte az anyja, és oldalt lépett.
    Jay feszült arccal állt mögötte. Pandora hátratolta a széket, és némán felemelkedett.
    - Nagyon úgy fest a dolog - jegyezte meg az asszony szárazon, azzal megfogta Homer nyakörvet, és a kutyával együtt kiment a konyhából, csendesen becsukva maga mögött az ajtót.
    Pandora és Jay némán nézték egymást. A lány nem akart hinni a szemének.
    - Négy napba telt, amíg megtaláltalak - szólalt meg végül a férfi rekedten. - Miért mentél el szó nélkül? El sem búcsúztál.
    - Képtelen lettem volna rá - felelte Pandora halkan.
    - Mit gondoltál, mit érzek, ha szó nélkül eltűnsz? 
    Még mindig az ajtó mellett állt.
    - Azt hittem, örülni fogsz.	
    - Örülni? - ismételte meg Jay hitetlenkedve. - Az utóbbi napokban átéltem a pokol minden kínját, és te azt hitted, örülni fogok?
    Pandora elképedve nézett rá.
    - De hiszen boldog voltál Cindyvel.
    - Azóta az átkozott kiállítás óta egy percig sem voltam boldog - felelte a férfi lassan, tagoltan. - Úgy éreztem, mintha elrejtőztél volna egy láthatatlan fal mögé, ahová nem mehetek utánad. - Pandorára nézett, aki az egyik széknek támaszkodott, mert attól félt, hogy a lábai felmondják a szolgálatot. - Éppen csak megízleltem a boldogságot, és te máris elvetted tőlem.
    - De olyan boldognak látszottál, amikor Cindyvel Wickworthben voltál - mondta a lány elgyötörten. - Észre sem vettél, amikor elhajtottatok mellettem. Nevettetek. Azt hittem, tisztáztatok mindent.
    - Így is történt - bólintott Jay, de még mindig nem lépett közelebb. - Megállapítottuk, hogy sikerült elkerülnünk életünk legnagyobb tévedését. Ha nem öröklöm meg Kendrick Hallt, Cindy nem repül haza, és ott folytattuk volna tovább, ahol abbahagytuk. És egyikünk sem tudta volna meg soha, milyen az igaz szerelem. Cindy az Államokban találkozott egy régi barátjával, és mellette megtalálta a boldogságát. - Egy percre elhallgatott. - Én pedig megtaláltalak téged.
    - Engem? - kérdezte Pandora rekedten.
    - Igen, téged, a legidegesítőbb nőt, akivel valaha találkoztam - tette hozzá mosolyogva. - Soha nem hittem volna, hogy beleszerethetek egy hozzád hasonló lányba. De abban a percben, ahogy megpillantottalak az előcsarnokban a törött váza cserepei fölött, elvesztem.
    Pandora teljesen elképedve nézett Jayre.
    - Te szeretsz engem?
    A férfi végre közelebb lépett.
    - Őrülten - jelentette ki, és megfogta a lány kezét. - Harcoltam ez ellen az érzés ellen, mert mindig a szüleim házassága lebegett a szemem előtt. Független és szabad akartam maradni, de minden hiábavaló volt. Valahányszor rám néztél, vagy rám nevettél, egyre jobban beléd szerettem.
    - Miért nem mondtad soha? - kérdezte Pandora, és megszorította Jay kezét.
    - Mert ez egy egészen új érzés volt a számomra - felelte a férfi komolyan. - Bizonyos értelemben ismeretlen vizeken hajóztam, és nem tudtam bizonyosan, merre tovább. Tudtam, hogy egy nyitott kapcsolattal már nem elégednék meg, ahhoz túlságosan szerettelek. Erre akkor döbbentem rá, mikor Quentinnel láttalak. A legszívesebben nekimentem volna, mert te rámosolyogtál. Nem értettelek. Valahányszor hozzád értem, biztos voltam benne, hogy te is ugyanúgy érzel, mint én, de aztán újra és újra flörtölni kezdtél Quentinnel, és nem tudtam, mit gondoljak... Mindig határozott és magabiztos voltam, de te teljesen összezavartál.
    Pandora érezte, hogy a kétségbeesés hosszan tartó sötétsége után felvillan egy reménysugár, amely mind fénylőbb lesz, míg végül mindent beragyog.
    - Csak megpróbáltalak féltékennyé tenni.
    - Sikerült - mondta Jay, és keserű mosolyra húzta a száját. - Amikor Elaine közölte, hogy meg akarja ismerni a feleségemet, téged láttalak magam előtt, olyan tisztán, hogy megijedtem. Hiszen csak egyetlenegyszer találkoztunk, akkor sem a legszerencsésebb körülmények között. Hirtelen ott volt a képed a szemem előtt, és nem tudtam elűzni.
    Egy percig hallgatott, és erősebben szorította Pandora kezét.
    Azt mondtam magamnak, fontos lenne megbizonyosodnom róla, vajon a ház képes-e fenntartani magát, ha én visszatérek Afrikába, de tulajdonképpen csak ürügyet kerestem, hogy viszontlássalak. Csakhogy visszafelé sült el a dolog. Csak azért jöttél el Kendrick Hallba, mert kényszerítettelek rá, s ezzel lehetetlen helyzetbe hoztam saját magamat.
    - Ezért voltál hát olyan rosszkedvű - vetette közbe Pandora, és érezte, hogy boldogság tölti el a lelkét. - Én pedig azt hittem, halálra idegesítelek.
    - Iszonyatosan vágytam rá, hogy megcsókoljalak, csakhogy a helyzetből adódóan nem tehettem, és ez volt, ami idegesített. A konyhai jelenet után meg kellett ígérnem, hogy többé nem közeledem hozzád, csak ha te magad kérsz erre.
    - És megtettem.
    - Igen
    Pandora nem bírta tovább, és elmosolyodott.
    - Most is megcsókolsz, ha megkérlek?
    - Igen - lelelte Jay. Tétova mosoly derítette fel az arcát, mintha nem egészen hinné el, uiiiit u lány mondott. - Igen, megcsókolnálak.
    - Akkor mire várunk?
    A férfi magához húzta, és gyengéden két kezébe fogta az arcát.
    - Szeretlek - suttogta meghatottan.
    - Én is szeretlek
    Csodálatos volt, hogy végre kimondhatta. Mélyen Jay szemébe nézett. A férfi megcsókolta, vágyakozva, kétségbeesetten, vadul. Az elmúlt négy nap minden gyötrődése, szenvedése ott égett ebben a csókban. Pandora hozzásimult, a vállába kapaszkodott, és szenvedélyesen viszonozta a csókot.
    - Pandora, Pandora... - Jay csókolta a szemét, a száját, az orrát, azután ismét a száját. - Tudod milyen nehéz volt éjszakáról éjszakára melletted feküdni, miközben nem érhettem hozzád?
    - Igen, tudom - felelte a lány levegő után kapkodva, ám boldogan. - De még mennyire, hogy tudom! Annyira kívántalak, hogy csaknem beleőrültem.
    - Akkor miért vártál olyan sokáig azzal a kéréssel? - súgta a fülébe a férfi.
    - Biztos akartam lenni benne, hogy te is akarod...
    Ismét megcsókolták egymást. Jay leült a konyhaablak mellett álló régi karosszékbe, és az ölébe vonta Pandorát. A lány átölelte a nyakát, az arcával hozzásimult.
    - Azon a bizonyos éjszakán rá kellett ébredned, hogy szeretlek.
    - Reméltem, hogy így van. - Jay gyengéden megsimogatta Pandora haját. - Akkor már felhagytam azzal, hogy igyekezzem meggyőzni magam, legjobb egyedül élni, és tudtam, hogy te jelentesz számomra mindent. De jobbnak láttam, ha csak a kiállítás, valamint Myra és Elaine elutazása után beszélek az érzelmeimről. Annyi mindent kellett volna tisztáznunk. Például, hogy velem jössz-e Afrikába? - Egy kicsit eltolta magától Pandorát, hogy a szemébe nézhessen. - Miért változott meg hirtelen a viselkedésed? Mintha kicseréltek volna.
    - Kihallgattam a telefonbeszélgetésedet Cindyvel - vallotta be, a lány szégyenkezve. - Hallottam, hogy azt kérdezted, elfogadta-e az állást, és ebből arra következtettem, hogy visszatértek Mandíbiába.
    - Tehát erről volt szó. - Jay ismét magához ölelte Pandorát. - Cindy az Egyesült Államokban fog dolgozni, de a telefonban csak annyit mondott, hogy elvállalt egy munkát, és feltétlenül beszélni akar velem. Úgy érezte, tartozik nekem annyival, hogy iderepül, és személyesen közli, feleségül megy Bobhoz, és Amerikában marad.
    - Hallottam, amint azt mondtad, hogy sokat gondolkodtál rólatok, és te is beszélni akarsz vele.
    - Igen. Úgy véltem, itt az ideje, hogy beszámoljak rólad. Nagyon megkönnyebbültünk, amikor rájöttünk, hogy mindketten a megfelelő szavakat keresgéltük, de ugyanazt akartuk mondani. - Jay a lány fürtjeivel játszott. - Miért nem szóltál, hogy kihallgattad a telefonbeszélgetést?
    - Mert említést sem tettél róla - felelte a lány halkan. - Úgy gondoltam, Cindyt választottad, és alig várod, hogy megszabadulj tőlem.
    - Csak azért nem szóltam róla, mert észrevettem, hogy valami nincs rendben, és nem akartam még jobban elrontani a hangulatodat - felelte Jay bűnbánóan. - A kiállításod estéjén ragaszkodnom kellett volna hozzá, hogy áruld el, mi bajod. De dühös és féltékeny voltam Quentinre, azt hittem, a közösen eltöltött éjszakánk nem jelentett neked semmit.
    Pandora gyengéden megcsókolta a férfi fülcimpáját.
    - Folyton csak az járt a fejemben. Ám te kétséget sem hagytál afelől, hogy eszed ágában sincs megnősülni, és tudtam, hogy a lehető leghamarább vissza akarsz térni Afrikába. Ezért arra gondoltam, hogy mindkettőnknek könnyebb, ha úgy teszek, mintha nem szeretnélek.
    - Azt hittem, egyszer s mindenkorra eldöntöttem, hogy soha nem nősülök meg - mondta Jay, miközben a keze végigsimította Pandora csípőjét. - De közben rájöttem, hogy az ember nem parancsolhat az érzéseinek. A szerelem egyszerűen csak jön. Szeretlek, akkor is, ha te nem szeretsz, és nem tudok ez ellen semmit sem tenni. - Elgyötörten elmosolyodott. - Az a meglehetősen különös helyzet állt elő, hogy te épp aznap mentél el, amikor ráébredtem, hogy nélküled mit sem ér a szabadságom, és elhatároztam, hogy megkérem a kezedet. - Az arca elborult. - El sem tudom mondani, mit éreztem, amikor rájöttem, hogy elutaztál.
    - Nem bírtam elviselni, hogy együtt lássalak Cindyvel - mondta Pandora. - Már az is elég rémes volt, hogy a közeledben kellett lennem, és nem mondhattam el, mit érzek irántad, de amikor Cindyt megismertem, és láttam, milyen kedves és szép lány, végérvényesen arra a következtetésre jutottam, hogy nincs remény. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy engem válassz.
    - Cindy valóban nagyon kedves - bólintott Jay. - Csakhogy ő ő, és nem te vagy. Nem olyan, mint te, nem úgy mosolyog, és nem kezd el szaporábban dobogni a szívem, valahányszor belép a szobába. - Megsimogatta Pandora haját, és magához húzta, hogy az ajkuk csaknem összeért. - Cindy szép, okos, intelligens lány - folytatta Jay. - De nem vagyok szerelmes belé. Téged szeretlek.
    Pandora úgy érezte, mindjárt belehal a boldogságba. Gyengéden, bensőségesen megcsókolták egymást.
    - Hogy találtál rám? - kérdezte azután a lány halkan.
    - Nagyon nehezen - felelte Jay. - Végül is mindent elmeséltem rólad Cindynek, és ő azt tanácsolta, hogy öntsem ki neked a szívem. Úgy terveztem, felteszem Cindyt Newcastle-ban a vonatra, és utána azonnal elmegyek hozzád. De még rengeteg időnk volt, ezért megálltunk Wickworthben kávézni. Cindy a világ másik végéből jött, semmit sem látott a környékből, egyszerűen udvariatlanságnak tűnt, hogy rögtön a pályaudvarra vigyem. Azonkívül olyan boldog voltam, amiért nem szerelmes belém, hogy mindent megtettem volna érte.
    Egy pillanatra elhallgatott, miközben továbbjátszott Pandora fürtjeivel.
    - A kávézóba menet elsétáltunk a galéria előtt, és mivel meséltem Cindynek a kiállításodról, bekukucskáltunk az ablakon, hátha látunk még valamit a munkáidból. És téged láttalak Quentin karjában. - Hirtelen a lány hajába temette az arcát. - Szörnyű volt. gyilkos dühöt és határtalan kétségbeesést éreztem. Újra és újra megrohant a szörnyű felismerés, milyen üres is lesz az életem nélküled. Mihelyt Cindyt kitettem a pályaudvaron, visszahajtottam a galériához. Gondoltam, talán még ott vagy, de csak Quentint találtam. Legszívesebben megfojtottam volna féltékenységemben - vallotta be kesernyés mosollyal. De ő azt mondta, ne legyek ostoba, hiszen a napnál is világosabb, hogy engem szeretsz, még ha nem érdemlem is meg.
    - Hittél neki?
    - Igen, miután egy kissé megnyugodtam. Elmesélte, hogy te is éppen olyan boldogtalan vagy, mint én. Nem tudta, hová utaztál, csak gyanította, hogy a szüleidhez. Csakhogy nem hagytad meg a címedet, így nem maradt más választásom, fel kellett kutatnom a Williams házaspárt, és megkérdezni tőlük, hol laknak a szüleid. Az ügyvédem megszerezte az amerikai telefonszámukat, és felhívtam őket, de természetesen nem voltak odahaza. Végül valahogy azért mégis elértem őket.
    - Gondolom, csodálkoztak a kéréseden - jegyezte meg Pandora. - De ugye, nem beszéltél nekik Homerről és a vázáról?
    - Nem. Csak annyit említettem, hogy a kutya révén ismerkedtünk meg. Azt hiszem, meglehetősen tapintatos körülírása a katasztrofális eseménynek. Azt viszont elmondtam, hogy feleségül akarlak venni, és magammal szeretnélek vinni Afrikába, s megkérdeztem, jó-e nekik, ha a szüleidre bízzuk Homert. Gondolod, menni fog?
    Pandora bólintott.
    - Homer tökéletesen otthon érzi magát, és a mama biztosan sokkal szigorúbb lesz vele, mint én voltam. - Már nem mosolygott, és arrébb csúszott, hogy jobban lássa Jay arcát. - Csakugyan feleségül akarsz venni?	
    - Igen - felelte a férfi határozottan. - A Kendrick Hallban eltöltött napok után magától értetődőnek tartottam, hogy a feleségem vagy, és teljesen megfeledkeztem róla, hogy csak színjáték az egész. Mikor visszaadtad a gyűrűt, úgy éreztem, mintha pofon vágtál volna. - A zakója zsebébe nyúlt, és elővette a gyémántokkal és zafírokkal díszített gyűrűt. - Elfogadod?
    Pandora kinyújtotta a kezét.
    - És ezúttal meg is tartom - ígérte.
    - A lehető leggyorsabban megesküszünk - jelentette ki a férfi. - És amint megkezdődik Kendrick Hallban a tatarozás, már viszlek is magammal Afrikába. Egyszer talán majd elmegyünk egy szafarira is, feltéve, ha nem ragaszkodsz a kristálypoharakhoz.
    - Egy feltétellel: ha viselhetem az esküvőn a kalapot - felelte Pandora, és elmosolyodott.
    - Másban nem is vennélek el. 
    Pandora boldogan felsóhajtott.
    - Minden, amit Myra és Elaine kedvéért kitaláltunk, valóság lett.
    - Igen? - kérdezte Jay mosolyogva. - És mi lesz a hat gyerekkel?
    - Beletelik egy kis időbe, de igyekezni fogunk - felelte Pandora, és közelebb hajolt, hogy megcsókolja a kedvesét.



7