Júlia Leigh Michaels Orvosi beavatkozás Alison nem bánja, hogy barátnői férjhez mentek már, ő egyedül is jól érzi magát. Egy gyerek viszont nagyon hiányzik az életéből, s ezt a gondját meg is osztja Kavanaugh doktorral. Az orvos megígéri, hogy segít, csak arra kéri Alisont, menjen hozzá feleségül, mert munkahelyén előnyben részesítik a nős férfiakat... Orvosi beavatkozás 1. FEJEZET Alison bárhová nézett, mindenütt kisbabákat látott. A bevásárlóközpontban a csöppségek gőgicsélve kapkodtak az élénk színű csomagok után. A parkban, amely mellett reggelente munkába menet elhaladt, a magas fűben totyogtak vagy a homokozóban játszottak. Az egyik ügyfele irodájában egy ikeipár aludt édesdeden egy takarón a széles diófa íróasztal mögött... Ennek ellenére Alison Novak tudta, hogy Chicagóban nincs demográfiai robbanás. Az ember azt látja, amit látni akar, és ha egy nő rájön, hogy gyereket szeretne... Márpedig ő kétségbeesetten vágyakozott gyerek után. Erre a gondolatra összeszorult a szíve, és mintegy válaszként a hasába fájdalom hasított. Az utóbbi hetekben gyakran érzett ilyen nyilallást, de ez most rosszabb volt minden eddiginél, és a veríték is kiverte tőle. Úgy döntött, mégsem tér vissza az irodájába, inkább elmegy a Flanagans-be, a kis falatozóba, ahol péntek esténként a barátnőivel - a Triad reklámszervező és tanácsadó cég másik két tulajdonosnőjével - sült kolbász mellett mindig megvitatják a hét eseményeit. Tapasztalatból tudta már, hogy ha egy darabig üldögél, a fájdalom elmúlik, így joggal remélhette, hogy mire félóra múlva a két társa, Susannah és Kit megérkezik, jobban lesz. A bejárathoz közel eső egyik bokszba ült, és kért egy limonádét. Amíg az italát várta, fejét a fülke falának támasztotta, és behunyta a szemét. Annyira igyekezett lazítani, hogy észre sem vette, amikor a pincérnő kihozta a frissítőjét, közben pedig a barátnői is befutottak. Susannah hangjára riadt fel. - Igazán borzalmas! Szunyókálsz, Ali? Alison kinyitotta a szemét, és kiegyenesedett, de a hirtelen mozdulattól forogni kezdett vele a világ. - Nem. Mi olyan borzalmas, Sue? Susannah letelepedett Alison mellé. - Ma délután megrongálták a Dearborn Múzeum legértékesebb képét. - Az Evans Jackson-festményt? - hökkent meg Alison. - Kinek juthatott ilyesmi az eszébe? Kit, aki velük szemközt foglalt helyet, felvihogott. - Én is meglepődtem. Hogy lehet megrongálni egy festményt, amely mindössze néhány elmaszatolódott vörös csíkból áll...? - Ali nem ezt kérdezte - utasította rendre Susannah. - Valaki becsempészett a múzeumba egy festéksprayt, és lefújta a képet. - Lehet, hogy ez még a hasznára is vált - motyogta Kit. - Te nem értékeled a modern művészetet! - förmedt rá Susannah. - Te sem, s ne játszd itt meg magad! Susannah szigorú képet vágott, de aztán nevetésben tört ki. - Ez igaz. így hatszemközt elárulhatom, hogy nekem jobban is tetszik, most. De amikor megrongálnak egy festményt, amely félmillió dollárra van biztosítva... Tulajdonképpen miért nem a törzshelyünkön ülünk, Ali? - Mert itt jobb a levegő - intett Alison a kitámasztott ajtó felé. - Élvezzük, amíg lehet, hamarosan úgyis beköszönt az ősz. - Titokban gratulált magának talpraesettségéért. - Igen, tényleg kellemesebb itt a levegő - bólintott Kit. - Te viszont nagyon sápadtnak látszol. Csak nem gyalog jöttél a belvárostól idáig? Alison vállat vont. - Ha a péntek esti csúcsforgalomban taxiba ülök, aligha lennék már itt. Susannah kicsit odébb csúszott, hogy jobban szemügyre vegye. - A sétától kipirult volna az arca, Kit. - Igazad van - ráncolta össze a homlokát Kit. - Akkor... Susannah felemelte a borospoharat, melyet a pincérnő eléje tett. - Ali mostanában mindig ilyen sápadt. A csillogó fekete hajával és a hófehér bőrével különben is olyan, mint egy régimódi porcelánbaba, de azért mindennek van határa. - Szerintem is. Én például utálom, ha úgy beszéltek rólam, mintha itt sem lennék emlékeztette a barátnőit Alison. - Egyébként semmi bajom. Nehéz hetem volt, és egy kicsit kimerültem. Nem lehetett valami meggyőző, de megkönnyebbülésére társai nem feszegették tovább a kérdést. Kit a pohara aljával köröket rajzolgatott az asztalra. - Sue-val támadt néhány remek ötletünk az egyedülállók klubjával kapcsolatban. Alison felsóhajtott. - Sajnálom, lányok, de tudjátok, hogy sosem lelkesedtem ezért a megbízásért. - Te javasoltad, hogy nyerjünk meg egy éttermet szponzornak - emlékeztette Susannah. - Az még nem jelenti azt, hogy helyeslem az ötletet. Nem is tudok jó munkát végezni, ha nevetségesnek találom azt, amit reklámoznunk kell. - Miféle reklámtanácsadó vagy te? Sokszor kell valami nevetségeset reklámozni Orvosi beavatkozás nunk -jegyezte meg. csendesen Kit. - És ezt a munkát nem sózhatod ránk. Te vagy az egyetlen közülünk, aki erre alkalmas. Alison megint felsóhajtott. - Mert hármunk közül én vagyok az egyetlen egyedülálló. Ahogy mondod. - Badarság. Ezen az alapon azt is mondhatnád, hogy csak akkor forgathatnék Chicagót jól bemutató videofilmet idetelepedők számára, ha magam is csak nemrég telepedtem volna le itt... - Ezúttal a fájdalom váratlanul, figyelmeztetés nélkül tört rá. Alison előrehajolt, és hasára szorította a kezét. Susannah és Kit összenézett. - Mentőt kellene hívni. - Nem! - Alison megpróbált kiegyenesedni. - Mindjárt elmúlik. - Biztos? - kérdezte Kit aggódva. - Eddig mindig elmúlt. - Igazán megnyugtató! Mióta megy ez így, Ali? - Hetek óta - felelte Alison helyett Susannah komoran. - Emlékszel még rá, Kit, mikor kezdődtek nálad a reggeli rosszullétek? Ha nem érzi magát olyan nyomorultul, Alison most felkacag, amint a szeme találkozott Susannah gyanakvó pillantásával. - Nem vagyok terhes - nyögte ki. - Ez csak... afféle görcs. - Örömmel hallom. Már megbocsáss, drágám, de mióta van orvosi diplomád? mordult rá Kit. - Ki kell derítenünk, mi bajod. Hozd a kocsidat, Sue... Susannah nem mozdult. - Biztos vagy benne, hogy nem kellene inkább a mentőket hívnunk? - Semmiben sem vagyok biztos. De a mentőautóban úgysem mehetnénk Alival, tehát mindenképp szükség lesz a kocsidra. - Kit a retiküljéből előhalászta mobiltelefonját, Susannah pedig elsietett. - Az ég szerelmére... - Alison hangja elcsuklott. Kit buzgón keresgélt a címjegyzékében. - Be kellett volna már táplálnom a mobilomba ezt a számot - morogta. - Ne hívd a mentőket, Kit! - nyöszörögte Alison. - Egy barátomat hívom. Alison megütközve meredt rá. Egy barátját? - Egy barátomat, aki egyben a nőgyógyászom is. - Mondtam, hogy nem va... - Nem vagy terhes, tudom. De valami bajod azért van, és Logan az egyetlen olyan orvos ismerősöm, akiről elképzelhető, hogy péntek este a rendelőjében találom... Halló, Kavanaugh doktor benn van még? - szólt bele a telefonba. - Értem. Odacsipogna neki, és megkérné, hogy sürgősen hívja vissza Kit Webstert? - Nem érek én rá ilyesmire - tiltakozott Alison, mihelyt valamelye st erőre kapott. Be kell fejeznem a videofilmet... Kit kikapcsolta a telefont. - Épp ez az. Kizárólag azért törődöm ennyire az egészségeddel, mert semmi kedvem a filmeddel bíbelődni - vetette oda hetykén, ám a mosolyba meleg volt, és bátorító. Alison torka elszorult. Hát persze, ezt el is hiszem. Nem is érdemellek meg benneteket, Kitty. - Ezt írásba is adnád? - incselkedett Susannah, aki kifulladva éppo bejött. - Felálltam a járdára, Kit, szóval jó lenne, ha igyekeznénk. Kit telefonja megcsördült, és a fiatal nő elfordult, hogy beszélhes sen. Alison közben Susannah karjába kapaszkodva kivánszorgott az utcára. Már rruajdnem a kocsihoz értek, amikor Kit utolérte őket. - Szerencsénk van - újságolta. - Logan egy közeli körházban most segített világra egy csecsemőt. A sürgősségi ügyeleten vár bennünket. Alison lerogyott a hátsó ülésre. Mivel még mindig erős fájdalmai voltak, igyekezett elterelni a figyelmét. - Fiút vagy lányt? - érdeklődött. -- Nem kérdeztem meg - dünnyögte Kit. A kórházban Alísont azonnal a gondjaiba vette két ápolónő. wV formaságokat Susannah intézte el, Kit pedig a kezelő előtt várt. Néhány perccel később Alison már a vizsgálóasztalon feküdt. Csak akkor ébredt rá, hol is van és mi törrténik vele, amikor az ápolónők magára hagyták. Szembe kell néznie a tényekkel, még ha beigazolódnak is a legrosszabb sejtései... Behunyta a szemét, hogy visszafojtsa feltörő könnyeit, ám egy csepp mégis kibuggyant a szeméből és végiggurult az arcán. - Megint görcsöl a hasad? - lépett hozzá Kit, és megfogta a kezét. Alison megrázta a fejét. - Nem, csak.., hogy lehettem ilyen buta? Miért hittem azt, hogja ha úgy teszek, mintha nem fájna, nem is fog fájni?! - És hogy minden rendben lesz, ha nem mégy orvoshoz... Ezt nevezem én elfojt tásnak, Ali! Ha... - Kit mély lélegzetet vett. - De nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy összeszidjalak. - Miért nem? Szerintem rászolgált. - Susannah is Alisonhoz lépett, és hátrasimította barátnője csapzott haját. - Ne félj, drágám, minden rendben lesz! Bárcsak magam is bízhatnék benne! - gondolta Alison. Susannah huncutul elmosolyodott. - Ezt nyugodtan megígérhetem, mert az előbb láttam az orvosodat. Szerencsés teremtés vagy, Ali! A következő pillanatban az ajtó felől halk nesz hallatszott, mire Susannah és Kit hátralépett, és Alison oldalra fordította a fejét. Bár a szeme káprázott az éles neonfénytől és hanyatt fekve, békaperspektívából elég rosszul látott, mégis azonnal megállapította, hogy az orvos az egyik legvonzóbb férfi, akivel valaha is találkozott: magas, széles vállú, és még a sok mosástól kifakult, zöld orvosi köpenyben is igen jól mutat. Kócos, sötétbarna haja talán valamivel hosszabb a kelleténél, de jól illik szögletes arcához, erélyes állához, mosolyra húzódó szájához. Különleges árnyalatú, zöld szemét sürü szempillák árnyékolják. A férfi szintén alaposan szemügyre vette őt, bár egészen más okból. Alison szinte látta, ahogy magában sorra kipipálja a tüneteket, mielőtt feléje nyújtja napbarnított, erős kezét. - Miss Novak? Logan Kavanaugh vagyok. Mikor kezdődtek a fájdalmai? Az orvos félrebillentett fejjel hallgatta, és olykor feljegyzett valamit egy csiptetős táblára erősített lapra. Alison még akkor is magán érezte vizslató tekintetét, amikor Kit közbekotyogott, és további részletekkel szolgált. Aztán a férfi letette egy szekrényre a táblát. - Itt fáj, ugye? - kérdezte. Noha csak enyhén nyomta meg a hasát, Alison felkiáltott, és a teste görcsösen összerándult. Mivel a hátán feküdt, és Logan Kavanaugh éppen föléje hajolt, a homloka beleütközött a férfi állába. Az orvos megtántorodott, és egyik kezét az arcára szorítva elhátrált az asztaltól. - Amint látom, megtaláltam a megfelelő helyet. - A hangja nyugodtan csengett, de amikor leengedte a kezét, az ujjai vértől piroslottak. - Bocsásson meg egy pillanatra! Amint elhagyta a szobát, Alison visszafeküdt a hátára. A hasa irgalmatlanul nyilallt, és most már a feje is sajgott. Még a lélegzést is fájdalmasnak találta. - Ezt nevezem gyors visszavonulásnak! Még sosem láttam, hogy valaki ilyen módszerrel szabadult meg egy férfitól - mondta elismerően Susannah, és megpaskolta Alison kezét. Alison erős fájdalmai ellenére is felnevetett, de a hang, amely kijött a torkán, inkább zokogásra hasonlított. Logan Kavanaugh hamarosan visszatért, és megállt, biztos távolságra az asztaltól. Az ajkához gézbe csomagolt jégkockát szorított. - Mikor evett ma utoljára, és mit? - kérdezte. Alison behunyta a szemét. - Egy könnyű ebédet, tizenkettő körül. Szóval ha azt hiszi, doktor, hogy gyomorrontásom van... - Nem, nem hiszem azt. Évek óta nem láttam ilyen akut vakbélgyulladást. Már hívtam egy sebészt, de amíg megérkezik, tisztázhatjuk a legfontosabb kérdéseket. Allergiás valamilyen gyógyszerre? Alison fáradtan megrázta a fejét. - Nem kockázatos ilyen sokáig várni, Logan? Nem tudnád azonnal... - kezdte Kit. - Mit? Csak nem várod el tőlem, hogy önszántamból együtt töltsek egy szobában egy órát ezzel a hölggyel és egy szikével? A barátnőd akkor is elég veszélyes, amikor csak a feje a fegyvere... - viccelődött az orvos. - A kolléganőm rögtön itt lesz - fordította aztán komolyra a szót. Eldobta a gézcsíkot, mivel a jégkocka már elolvadt, és felvette a csiptetős táblát. -Mire előkészítjük magát a műtétre... - Ez nem vakbélgyulladás! - ellenkezett Alison. A szobában síri csend támadt csak az ajtó fölötti óra ketyegését lehetett hallani. - Bocsásson meg, doktornő - mondta Logan Kavanaugh, tökéletesen utánozva Alison gúnyos hanghordozását -, de mi az ön diagnózisa? - A fájdalomtól félrebeszél - mentegette Alisont Susannah. - Csak nem próbálkoztál öngyógyítással, Ali? - érdeklődött fáradtan Kut. - Hülye kérdés! - morogta a másik barátnője. - Hát persze hogy azt tette. Valószínűleg ott hever az éjjeliszekrényén az Orvos a családban. Ekkor kinyílt az ajtó, a szobába belépett egy fehér köpenyes, rövid, vörös hajú, szeplős nő, és azonnal a tábláért nyúlt, melyet Logan Kavanaugh a kezében tartott. - Ezer köszönet, Kavanaugh - mondta szórakozottan, miközben átnézt e az orvos feljegyzéseit. - Tudod, hogy ma este randim van. Azazhogy lett volna... - Az a fickó úgysem illik hozzád, Sara - vont vállat Logan. - Jobb lesz, ha végleg szakítasz vele. A nő ezt elengedte a füle mellett, és Alisonra mosolygott. - Sara Williams vagyok, sebész. Ha megvizsgálhatom... - Légy óvatos! - intette Logan Kavanaugh, önkéntelenül végighúzva a mutatóujját duzzadt ajkán. - Tűnj el, Logan! - mordult rá Williams doktornő. Az orvos azonban nem ment el. Alison homályosan érzékelte, hogy megáll az ajtóban és vált néhány szót Kittel. Aztán visszatért az egyik ápolónő, beadott neki egy injekciót, s néhány perccel később ő már a kellemes súlytalanság ál lapotában lebegett. A következő órákból Alison emlékezetében csak töredékek maradtak meg. A hasa ugyan továbbra is nyilallt, de már csak tompán. Megpróbált ébren maradni, mert a fájdalmat is jobban viselte, mint a rémálmokat, de minduntalan elvesztette az eszméletét. Egyszer aztán kinyitotta a szemét, és megállapította, hogy egy gyengén megvilágított kórházi szobában fekszik, és Susannah hajol föléje, megnyugtató szavakat mormolva. - Mit csinálsz itt? - nyögte ki Alison. - Elég későre járhat. - Igaz - felelte vidáman Susannah. - Ma éjjel én vigyázok rád. Alison behunyta a szemét. - Miért? - Mert Kit és én attól féltünk, hogy megpróbálkozol a betegápolással is, és ha ahhoz is annyit értesz, mint a diagnosztikához, reggelre talán már halott leszel. - Ezek szerint... - a lány nagyot nyelt - tényleg vakbélgyulladásom volt? - Persze. Miért gondoltad, hogy más? - Mert nem azon az oldalon fájt a hasam. És egyéb okaim is voltak... Alison gyomrában feloldódott a görcs, amelyet azóta érzett, hogy az egészségügyi tanácsadóban megtalálta a tüneteihez illő kórképet, és megint elvesztette az eszméletét. Ezúttal azonban nem kínozták rémálmok. Másnap reggel Alison számára mindaz, ami előző nap történt, már csak rossz álomnak tűnt volna, ha nem érzi még mindig a narkózis utóhatásait és nem olyan gyenge, hogy első felkelésekor a nővérke segítségével is alig bírt állva maradni. Továbbra is infúziót kapott, de délután a szobájában egy széken pihent már, párnákkal feltámasztva, hogy könnyebben felállhasson. Emlékezetébe idézte, hogyan fokozódott a félelme minden egyes rohammal, hogyan hitette el magával az utóbbi hetekben újra meg újra, hogy ez volt az utolsó, és most már belátta, hogy intelligens nő létére elég felelőtlenül viselkedett. Amikor az ajtón kopogtak, meg sem fordult, csak kiszólt. - Tessék! Logan Kavanaugh lépett be, odahúzott melléje egy széket, és lehuppant rá. Most fehér inget és kicsit bő, antracitszürke nadrágot viselt. - Azért jöttem, hogy lássam, hogy van - kezdte. - Jobban érezném magam most egy focimeccsen. - Ezt mindannyian elmondhatjuk, nem? - mosolygott Logan. Bár a szeme vidáman csillogott, alatta sötét árnyékok húzódtak, s a szája köré mély barázdákat vésett a fáradtság. Az ajka még mindig dagadt volt. - Megint világra segített egy kisbabát? - Azt hiszem, az utolsó szabadnapom óta ez volt a tizenhetedik. Hosszú volt ez a hét. - Maga mindig dolgozik? - Elméletileg nem. De képzelje csak el, mit szólna például Kit, ha vajúdni kezdene, és én azt mondanám neki: Az ügyeletes orvos nagyon rokonszenves ember. Sok szerencsét! Holnap benézek. - Igen, értem, mire gondol. A férfi előrehajolt, könyökét a térdére támasztotta, és összekulcsolta az ujjait. - Azonkívül azért is jöttem, hogy bocsánatot kérjek a tegnapi, orvoshoz nem méltó viselkedésemért. Alison a homlokát ráncolta. - Nem hiszem, hogy... - Arra a szellemeskedésemre gondolok, hogy nem szeretnék magával és egy szikével egy órát együtt tölteni. Igaz, hogy csak körülbelül három percig voltam az orvosa, és akkor gyakorlatilag már Sara páciense volt, mégsem lett volna sz:abad lyet mondanom. - Minden oka megvolt rá. Egyébként sajnálom, hogy ennyire megsebeznem az ajkát. - Alison mély lélegzetet vett. - És köszönöm, hogy tegnap időt szakított rám. Nyilván nagyon elfoglalt, én pedig elég nehéz betegnek mutatkoztam. - Mert vitatta a diagnózisomat? Csak kíváncsiságból kérdezem: mit gondolt, oii a baja? Alison kibámult az ablakon. - Petevezeték-csavarodás. - 0! Ez nagyon ritkán fordul elő, és majdnem olyan veszélyes, mint egy akut vakbélgyulladás. - Tudom. - Az orvosi szakkönyve igen részletes lehet -jegyezte meg a férfi komolyan, de a hangjában kuncogás bujkált. - Vagy valamelyik női képeslapban olvasott erről - Nem vagyok hipochonder, aki kiválaszt magának valami érdekes betegséget. Alison nehezen leplezte az ingerültségét. - A tüneteim alapján jutottam erre a írtegállapításra. Értelmes, művelt nőnek tartom magam... - Aki nem tudja, mi a különbség a vakbél és a petevezeték között, de szakértőnek képzeli magát. - Mit mondott az előbb az orvoshoz méltatlan viselkedésről? - fuvolázta a lány. - Van fogalma róla, milyen közel került tegnap...? - Logan megrázta a fejét, megdörzsölte a tarkóját, és felállt. - Hagyjuk! Majd Sara megmagyarázza magának, mekkora könnyelműség volt szinte az utolsó pillanatban orvoshoz fordulni. Őt ezért fizetik, engem nem. Viszlát! Alison elfeledkezve a sebéről, megpróbált felpattanni, de visszahuppant a székre. Hápogva, tágra nyílt szemmel bámult a távozó férfi után, aztán hátradőlt, és mél yeket lélegezve próbálta legyűrni a fájdalmát. Ekkor a nyitva felejtett ajtón berontott Kit, ledobta a magával hozott vásjzontás kát az ágy mellé, és óvatosan megölelte Alisont. - Na, így már jobban tetszel! Szép halvány rózsaszín az arcod. A folyosón öss zefutottam Logannel, de nagyon sietett. Csak nem ütötted meg ismét? - Tegnap sem ütöttem meg. Csak összeütköztünk - sziszegte Alison, közben pillantása az útitáskára esett, amelyet utoljára a hálószobaszekrénye legfelső polcán látott, s kérdően Kitre nézett. - A retikülöd Susannah kocsijában maradt, és én kivettem belőle a kulcsaidat közölte vidáman Kit. - Eszembe jutott, hogy a macskáidat meg kell etetni... - Te jó ég! - kiáltott fel Alison. - Róluk teljesen el is feledkeztem. - Nemcsak megetettem őket, de játszottam is velük, ezért jöttem ilyen későn. Hoztam néhány holmit - Kit leereszkedett az ágy szélére -, és beraktam az orvosi szakkönyvedet is. Hátha a történtek után ismét el akarod olvasni. Ha kívánod, megkérem Logant, hogy mutassa meg, hol követted el a hibát. - Kösz, ne fáradj! - rázta meg a fejét Alison. - Az a pasas hihetetlenül beképzelt. - Az a pasas hihetetlenül jó orvos - mondta Sara Williams, belépve a szobába. A maga állapota pedig szépen javul, s ha akar, akár már ma hazamehet. Egy ideig azonban kímélnie kell még magát. A nővérek felírják, mit tehet, és mit nem. Egyedül él? Alison bólintani akart, de Kit közbeszólt: - Néhány napot nálam fog tölteni. Az orvosnő helyeslően biccentett, majd elköszönt és kisietett. - Egyedül is boldogulok, Kit. Nincs szükségem szárazdajkára. Kit az ágyra tette a táskát, és szembefordult Álisonnal. -Néha úgy tűnik, mintha senkire sem lenne szükséged. Komor hangjára Alison szemébe könnyek szöktek. - Köszönöm, Kitty! - mondta csendesen. - Szívesen elfogadom a meghívásodat. Később, amikor már a kocsiban ültek, Alison csak fél füllel hallgatta barátnője vidám fecsegését. Még mindig Kit korábbi szavai jártak a fejében. De igen, szükségem van valakire, gondolta. Valakire, akit szerethetek. Kitek öröklakása a Michigan-tó partján, egy felhőkarcoló harmincötödik emeletén volt. Alison szobájából csodálatos kilátás nyílt a reggeli napfényben ezüstösen szikrázó tóra, melynek tükrén több tucat vitorlás lebegett. Mire lezuhanyozott, a lány úgy elfáradt, hogy kénytelen volt lerogyni az ablak előtti karosszékbe. Egy darabig a panorámában gyönyörködött, de végül összeszedte minden erejét, belebújt egy szabadidőruhába, és kiment a konyhába, ahol Kit éppen zöldhagymát és angolszalonnát szeletelt. - Jó reggelt, Ali! Kérsz egy omlettet? - Nem szeretném, ha túlságosan elkényeztetnél. - Alison a pulthoz ült. - Épp elég dolgod van ezzel a villásreggelivel. - Azt ínég mindig lemondhatom. - Nem. Ha tíz embert meghívsz, nem gondolhatod meg magad az utolsó pillanatban. - Megértenék - érvelt Kit kicsit bizonytalanul. - Nos, én nem érteném meg. Hetek óta tervezed ezt az összejövetelt. Ha miattam elhalasztanád, úgy érezném, nyűg vagyok a nyakadon. Kit vállat vont. - Tudod, hogy nem vagy az, szóval ezen nincs értelme vitatkozni. Neke is teríthetek? Ma reggel sokkal jobb színben vagy. - Akkor pont tizenhármán lennétek. Még csak az kellene! - incselkedett Alison. Nem, inkább elbújok a teraszon egy fikusz mögé, és olvasok. A vendégeid azt sem v-eszik észre, hogy itt vagyok. A terasz gyönyörű volt végighúzódott az egész lakás előtt. Alison közvetlenül a hálószobája elé telepedett le, hogy ha valamelyik vendég kilép a teraszra, ő idejében visszavonulhasson. Először olvasni próbált, de a regény, melyet a vendégszoba polcán talált, nem kjtötte le, így aztán inkább a tó lágyan fodrozódó vizét bámulta. Milyen közel jártam nemrég a halálhoz! - futott át az agyán. De ezen most már nincs értelme rágódnia. Ezúttal szerencséje volt, és megúszta... Az ok azonban, amely miatt igazán elkeseredett, amikor a tüneteit megkereste az orvosi szakkönyvben, továbbra is foglalkoztatta. Akkor azt hitte, hogy talán sohasem lehet gyermeke. Nagyon megijedt. Mindig is akart gyereket, de csak ekkor tudatosult benne, milyen kétségbeesett sóvárgássá vált benne ez a vágy. Persze, érthető. A két barátnője férjhez ment, Kit már állapotos, és Susannah is egyre többet foglalkozik az anyaság gondolatával, tehát a téma gyakran szóba került a Triadnál. Nem csoda, ha ő aggódni kezdett. Két évvel idősebb volt a barátnőinél, már harminc felé járt. fia gyereket akar szülni, nem halogathatja már sokáig. Szerencsére a félelme alaptalannak bizonyult, és mihelyt felépül, semmi akadálya, hogy anyává váljon. Legfeljebb az az apróság, hogy nincs férje, még csak vőlegénye sem. Alison felkelt, és a kovácsoltvas korláthoz sétált. Nem lesz egyszerű a gyerek számára biztonságossá tenni ezt a lakást, villant át az agyán, ahogy előrehajolva lenézett a mélybe. Neki, aki egy egyszerű sorházban lakik, sokkal könnyebb dolga lesz. .. Úgy elmerengett, hogy meg sem hallotta a közeledő lépéseket. - Ugye nem akar átmászni a korláton? - csendült fel a háta mögött egy mély férfihang. Alison riadtan hátrafordult. Logan Kavanaugh odalépett hozzá, és átölelte a vállát. - Ne féljen,.nincs öngyilkossági szándékom! - közölte Alison ingerülten. - Akkor jó. Sara említette, hogy bikinivágással oldotta meg a műtétet. Sajnálnám, ha kárba veszne a fáradsága. - Na persze - dünnyögte Alison, azon tűnődve, hogy a lágy szellő vagy a férfi lehelete borzolja-e fel a finom hajszálakat a halántékán. Az orvos mintha nem is érzékelné, milyen közel húzódott hozzá. Persze ezen könnyű segíteni. Elég egy dühös pillantás, egy gúnyos megjegyzés, és... Felnézett a férfira, és hirtelen megtalálta problémáira a tökéletes megoldást. - Kavanaugh doktor! Segítene nekem gyereket szülni? - bökte ki. 2. FEJEZET Logan Kavanaugh elkapta a karját, mintha megégette volna, és elhátrált a lánytól. Bár arcizma sem rezdült, Alison észrevette, hogy ragyogó zöld szemében hitetlenkedés villan. - Az ég szerelmére! - kiáltott fel ingerülten a lány. - Maga nőgyógyász. Tudnia kell, hogyan... - Elhallgatott, amint rájött, hogy a kérdése másképp is értelmezhető volt, mint ahogy ő értette. - Tudom, hogyan születnek a kisbabák, ha erre gondol - felelte a férfi vidáman. - Ez biztosan megnyugtatja a pácienseit - felelte hűvösen Alison. - Csak azt ne képzelje, hogy mint lehetséges apa szóba jöhetne nálam! - Ez viszont engem nyugtat meg - vágott vissza a férfi. - Ha jól értem, alá szeretné vetni magát egy olyan eljárásnak, amilyenhez a gyermekre vágyó, terméketlen párok esetében szoktunk folyamodni. Alison kissé zavartan felelte: - Igen. - Lehet, hogy ostoba a kérdés, de miért nem próbálkozik meg az ősi, jól bevált módszerrel? - Nem hiszem, hogy magyarázattal tartozom. Segít, vagy nem? Logan elgondolkozó képet vágott. - Anélkül, hogy ismerném az indítékait? Nem. - És ha megismeri? - Az az indítékaitól függ. - A férfi összefonta mellén a karját, és csípőjét a korlátnak támasztotta. Alison mély lélegzetet vett, és megnyalta az ajkát. Bár úgy vélte, hogy az indítékai minden intelligens ember számára elfogadhatók, képtelen volt megszólalni. Zavarta a férfi tekintete. Amikor az utoljára így mustrálta, az orvos szemével nézte, a betegsége tüneteit mérlegelte, ő meg kócosan és ziláltan feküdt előtte. Bár a férfi most is merőn és személytelenül bámulta, a helyzet mégis más volt. - Ha azt akarja elhitetni velem, hogy nincs senki az életében, ne is fárassza magát! Ezt nem veszem be -jelentette ki Logan nyersen. - Nem akarom ezt mondani! - vágta rá Alison bosszúsan. - Épp az a baj, hogy túlságosan is sok férfi van az életemben. Logan felvonta a szemöldökét. - És mivel egyiket sem akarja megbántani, egy névtelen donort keres? Igen, ez elég ésszerűnek hangzik. Alison haragosan rámeredt. - Sok barátom van, és szeretném, ha továbbra is a barátaim maradnának. Ha valamelyikükkel viszonyt kezdenék, még ha az a lehető legrövidebb ideig tartana is, minden megváltozna. Egy ilyen kapcsolat a barátságunk végét jelentené. - És egyetlen olyan ismerőse sincs, aki hajlandó lenne feláldozni magát a jó ügy érdekében? - Bárkit választanék is közülük, tudná, hogy ő a gyerekein apja, és ez tovább bonyolítaná a helyzetet. Logan csettintett egyet. - Megvan! Feküdjön le mindegyikkel, akkor nem tudhatják, melyiküké... - Szeretném - emelte fel a hangját Alison -, ha ezzel nem tréfálkozna, Kavanaugh doktor. - ...sőt még maga sem tudná. Ez a tökéletes... - Logan elhallgatott. - Persze, mind elvégeztethetnék a DNS-vizsgálatot, és kiderülne az igazság... Ne haragudjon. Kérem, folytassa! - Egy apának vannak bizonyos jogai. - A kötelességeiről nem is szólva. - Az nem érdekel. Egyedül is tudok gondoskodni a gyermekemről. Még a munkahelyemre is bevihetem. És biztos vagyok benne, hogy jó anya leszek. - Leányanya. Arra nem gondolt, hogy a gyereknek apára is szüksége van? - Sok gyerek jobban járna, ha csak egy szülője lenne. Az anya és apa közti konfliktusokat leginkább a gyerekek szenvedik meg. Egyébként az én gyerekemnek nem fog hiányozni az apa. Ha fiam lesz... még baseballozni is megtaníthatom, és minden másra is, amire kell. - Ez igen! - Logan gúnyosan összeütötte a tenyerét. - Én csak gyereket szeretnék... Egyetlen férfinak sem akarok jogot adni arra, hogy beavatkozzon az életünkbe. Nem akarok vele a láthatásról vitatkozni, meg arról, hogy mikor kell a gyereket fodrászhoz vinni. Olyan érthetetlen kívánság ez? - Feltételezem, mindjárt azt is megmagyarázza, miért nem az - dörmögte Logan. - Ha a férfi hajlandó lemondani az apai jogairól, cserébemegígérem, hogy soha nem fogok anyagi igényekkel előállni. - Sokan vonzónak találnák az ajánlatát. Jót hancúrozhatnának, és nem kellene vállalniuk a felelősséget. - Épp ez az. Tudom, hogy én nem szegném meg az ígéretemet, de hogyan lehetnék biztos abban, hogy az illető is betartja a megállapodásunkat? - írasson alá vele egy lemondó nyilatkozatot! -javasolta Logan. - Gondolja, hogy akkor nem perelhetne be? Elég belenézni a lapokba, hogy az ember lássa, mennyivel könnyebben érvényesítik az apák manapság a jogaikat a bíróság előtt, mint régen. - Alison, mindez nagyon érdekes, de... A lány felhúzta az egyik szemöldökét. - Már megbocsásson, de mikor engedtem meg, hogy a keresztnevemen szólítson? Vagy a páciensei magát Logannek hívják? - A legnagyobb részük igen. Egyébként csak a pontosság kedvéért: maga nem a páciensem, és soha nem is lesz az. Alison csalódottan pislogott. - Akkor hát nem segít? - Még most sem értem, miért van szüksége a fogamzáshoz orvosi beavatkozásra, de ha felhívja a rendelőmet, az asszisztensnőmtől megkaphatja néhány orvos nevét. Lehet, hogy valamelyikükkel több szerencséje lesz. A férfi a tárcájából előhalászott egy névjegyet, ám mielőtt odaadta, az ajkához emelte a lány kezét. - Köszönöm, hogy a bizalmára méltatott. Ezt nagyon... Ha azt mondja, mulatságosnak találta, sípcsonton rúgom, határozta el Alison. - .. .hízelgőnek találtam, és sosem felejtem el - mormolta Logan. Aztán a lány kezébe nyomta a kártyát, ráhajtotta az ujjait, és már el is tűnt. Miközben Alison lassan eljutott a lakásától a munkahelyéig, még mindig nagyon gyengének érezte magát. Ki gondolta volna, hogy ennyi pihenés után is ilyen erőtlen lesz? Ekkor meghallotta, hogy a szemközti ház ajtaja becsukódik. Több mint három éve dolgozik itt, de szomszédasszonyuk, a remeteéletet élő Mrs. Holcomb, bár hébe-hóba már előmerészkedett a házából, és Kittel meg Susannah-val olykor röviden el is beszélgetett, azonnal visszahúzódott, amint ő megjelent, s ez sértette a lány hiúságát. - Vagyok én is olyan kedves, mint Kitty vagy Sue. Legalább adhatna nekem egy esélyt - zsörtölődött magában, míg kinyitotta az ajtót. Az előcsarnokban megállt, hogy kifújja magát. Az ajtó fölötti színes üvegablakon betűző napfény tarka foltokat vetített a tölgyfa padlóra és a lépcső homokszínű szőnyegére. Fentről lehallatszott Kit nevetése, a konyhából pedig frissen főzött kávé illata csapta meg Alison orrát. Ahogy belépett a hajdani lakóház nappalijába, amelyet most titkárságnak és fogadószobának használtak, a titkárnő meglepetten felugrott, s feldöntött egy virágokkal teli vázát. - Hát itt vagy! - örvendezett. Alison elkapta a vázát, felemelte, és megszagolta a vörös rózsát. - Gyönyörű - mormolta. - Remélem, egy udvarlódtól kaptad, mert ha azért küldték, hogy elcsábítsanak tőlünk, ellenlépésekhez kell folyamodnunk. Rita arcát halvány pír öntötte el, amely bájos ellentétet képezett ezüstös hajával. - A fiam küldte a születésnapomra. Azt hittem, egy hétig legalább otthon maradsz még. Alison vállat vont. - Unatkoztam, és valahányszor az orvos utasítását követve szunyókálni próbáltam, valamelyik cica az ölembe ugrott. Úgy gondoltam, még mindig jobb, ha bejövök dolgozni... - Úgy nézel ki, mint aki mindjárt össze akar esni -jegyezte meg Rita. - Leülhetek, hogy elolvassam az üzeneteimet? - Alison kivett egy csomag rózsaszín cédulát a nevével megjelölt postakosárból. - Ahhoz képest, hogy egész héten nem voltam itt, nem gyűlt össze olyan sok. És én még azt képzeltem, hogy nélkülözhetetlen vagyok. - Ezek csak a személyes üzeneteid, azoktól, akik otthon nem értek el. Alison már nem figyelt rá. A legtöbb üzenet igen rövid volt. A barátai és az ügyfelei jobbulást kívántak neki. Egyik barátja, Jaké, egy orvos-beteg viccet is elmesélt, amelyet Rita hűségesen lejegyzett. Rob Morrow pedig, aki el akarta vinni az operába, a történtekről értesülve közölte, hogy igazán fölösleges volt egy vakbélmütétnek alávetnie magát, csak mert nem kívánta megnézni a Rigolettót. Alison mosolyogva visszatette a cédulákat Rita asztalára. A barátaim tényleg különleges emberek, gondolta. És egyetlen olyan ismerőse sincs, aki hajlandó lenne feláldozni magát a jó ügy érdekében? - kérdezte Logan. Nincs, felelt most gondolatban Alison. Kevés férfi képes belátni, hogy létezhet igaz barátság férfi és nő között, és még kevesebb képes arra, hogy efféle, minden szexualitástól mentes kapcsolatot folytasson egy nővel. Logan Kavanaugli például biztosan nem tartozik közéjük, különben nem tett volna fel ilyen kérdést. Alison szerette a barátait, és nem akarta kockáztatni ezeket a kapcsolatait, ezért fel sem merült benne, hogy megemlítse előttük, mennyire vágyik egy gyerekre. Attól félt, barátainak egy része arra a következtetésre jutna, hogy mégis többet akar egy egyszerű alkunál, a többi pedig megsértődne, amiért nem hozzá fordult... - Kit és Susannah felosztotta egymás között a munkádat - zökkentette ki az elmélkedésből. Rita. - Kit a videofilmet, Susannah az egyedülállók klubjának szervezését vállalta... - Mintha a nevemet hallottam volna - csendült fel az előcsarnokban Kit hangja, és a következő pillanatban a fiatal nő már Alison széke előtt állt, a mellén összefont karral, vészjósló arccal, a lábával a padlón kopogva. - Mit csinálsz te itt? Még nem szabad vezetned. - Ki mondta, hogy vezettem? - Akkor remélem, taxival jöttél. Mert ha gyalogoltál... - Williams doktornő szerint szükségem van egy kis mozgásra. - De biztosan nem ilyen hosszú sétákra gondolt. Miért nem telefonáltál? Behoztunk volna kocsival. - Ha telefonálok, azt mondod, maradjak otthon. De most, hogy itt vagyok, akár dolgozhatok is. Mivel Alisonnak a lépcsőjárás nehezére esett még, nagyon vigyázott, amikor lement az irodájába. Már csak az hiányozna, hogy elvágódjon. Akkor aztán Kit joggal teremthetné le. Barátnői irodája az első emeleten volt, a hajdani hálószobákban, ő viszont első látásra beleszeretett a vastag falú, magas ablakú, beépített könyvespolcos dolgozószobába, amely a földszintnél néhány lépcsőfokkal lejjebb - félig az alagsorban - feküdt, és sosem bánta meg, hogy ezt választotta. Itt mindig kellemes meleg és csend volt, s Alison úgy vélte, az elszigeteltségéért nem túl nagy ár, hogy neki kell megtennie a legnagyobb utat, ha fel akar menni a második emeleti műhelybe. Fekete, lakkozott íróasztala most is úgy nézett ki, ahogyan hagyta: csak egy vörös bőrmappa hevert rajta, mellette pedig egy kis kínai váza állt, melyet ceruzatartónak használt. Az iratokat a fiókjaiban őrizte, és most elővette a legsürgősebb anyagokat. A reklámfilm, amelynek az volt a célja, hogy befektetőket vonzzon Chicagóba, már a vágóasztalon volt, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna több dolga vele. Aztán itt ez a klubügy. Az ötlet Susannah agyában fogant meg hónapokkal ezelőtt, és a megvalósítás azért várt Alisonra, mert Susannah csak egy héttel az esküvője előtt talált egy szponzort. És ugyan mit szólna az újdonsült férje, érvelt komolyan Sue, ha havonta két estét egyedülállók körében töltene, hiszen azok között természetesen sok a férfi is? Susannah híres volt az őrült ötleteiről, de Alison ezt tartotta az összes közül a legőrültebbnek. Amikor azonban Chicago egyik legjobb éttermének a tulajdonosa megígérte, hogy támogatja a klubot, és helyet biztosít az összejöveteleiknek, már nem visszakozhatott. A Triad hírneve forgott kockán. Alison kinyitotta a dossziét, és néhány perccel később teljesen belefeledkezett a munkába. Csak akkor jött rá, hogy túl sokáig dolgozott, amikor felállt, hogy a raktárból hozzon egy jegyzetfüzetet, és bele kellett kapaszkodnia az asztal sarkába, mert szédült, fájt a dereka, és sajgott a műtéti hege. Odatámolygott az S alakú fonott szófához, lekergette róla a Triad tarka macskáját - mire az sértődötten felcsapott farokkal elvonult -, aztán lefeküdt, és.megpróbált kényelmesen elhelyezkedni. Nem akart aludni, csak pihenni szeretett volna néhány percig. Míg Kit egy sezlont, Susannah pedig egy kanapét állított be az irodájába, szándékosan ezt a szófát és a hozzá illő kosárszéket választotta, amelyeket - noha barátságosak és hívogatóak voltak - vendégmarasztalónak nem lehetett nevezni. Alison teste elernyedt, gondolatai elkalandoztak. Szerette és élvezte a munkáját, és többé-kevésbé elégedett volt a sorsával. Eletéből csak egy gyerek hiányzott. A kisbaba utáni vágya napról napra erősödött, mégsem értette, hogyan viselkedhetett Kit erkélyén olyan ostobán. Remélte, hogy Susannah sosem értesül az esetről. Milyen jól mulatna azon, hogy ő, a mindig gyakorlatias, józan Alison megkért egy orvost, hogy segítsen neki gyereket szülni, anélkül hogy felmérte volna a lehetséges következményeket. Alison behunyta a szemét, és álmodni kezdett. Először nem tudta, milyen partin van. Semmit nem hallott, és minden fekete-fehér volt, mint egy régi filmen. Aztán a kép élesebb lett, és most már látta az embereket, akik csákót vis eltek, és úgy mozgott az ajkuk, mintha beszélnének. Mindenki őt figyelte, és ahogy lenézett, rájött, hogy egy tortát tart a kezében. Egy születésnapi tortát, melynek közepén egy szál gyertya ég... Körülpillantott, tekintetével a gyereket keresve, akié a torta. A vendégek hirtelen félrehúzódtak, és a rögtönzött sorfal végén meglátott egy etetőszékben ülő, fekete hajú, játszóruhás kisgyereket. Mosolyogva előrelépett, de ekkor megbotlott a saját lábában, és hasra esett. A gyertya kialudt, mielőtt az arca belenyomódott volna a tejszínhabos tortába... Alison felriadt. Nehezen, kapkodva szedte a levegőt. - Vajon mit szólna ehhez az álomhoz Freud? - dünnyögte, ülő helyzetbe tornászva fel magát. Istenem, milyen bolond volt! Hogyan is beszélhetett a vágyairól éppen Logan Kavanaugh-val? Félresikerült első találkozásuk után igazán érthető, hogy a férfi nem akar segíteni rajta. Miért nem gondolt erre? Igen, hülyeség volt megpendíteni a dolgot Kavanaugh-nak, de ez még nem jelenti azt, hogy az ötlete is hülyeség. Bár kétségkívül okosabb lett volna alapos táj ékozódás után kiválasztani egy orvost. Alison azonban az indokait ma is éppolyan ésszerűeknek találta, mint a kezdeti lelkesedés hevében. A kísértés, hogy összetépje Kavanaugh névjegyét, erős volt, de aztán elhatározta, hogy él a felkínált lehetőséggel, és megkeresi az asszisztensnőjét. Az asztalhoz ült, és a telefonért nyúlt. Épp az utolsó számot ütötte be, amikor az ajtóban megjelent Susannah feje. - Rita mondta, hogy... Ó, bocs! Visszajövök később! Alison már le akarta tenni a kagylót, amikor egy női hang jelentkezett: - Szülészeti-nőgyógyászati Praxisközösség. Micsoda nyelvtörő név, gondolta Alison, és megint a füléhez emelte a kagylót. - Elnézést, téves - motyogta, és bontotta a vonalat, majd Susannah-ra nézett. Végeztem, Sue. Ülj le! Susannah lehuppant a fonott székre. - Itt egy lista azokról, akik telefonon kerestek, és akikkel én beszéltem. Azt is felsoroltam rajta, hogy mit tettem, jobban mondva mit nem tettem az ügyükben - csúsztatott Alison elé egy ívet. - A legtöbben azt mondták, inkább megvárnak téged. - Köszönöm, Sue! - Alison átfutotta a listát. Susannah úgy helyezkedett el, hogy lábát a szék karfájáról lelógatta. - Nincs mit. Tudod, azon tűnődtem... Emlékszel? Mondtam, hogy a Dearbornban megrongáltak egy képet. Alison bizonytalanul bólintott. Az ezzel kapcsolatos emlékei, érthető módon, kissé ködösek voltak Susannah a Flanagans-ben említette a dolgot, akkor, amikor ő a fájdalomtól már szinte az eszét vesztette. -És? - A festője, Evans Jackson Chicagóba jön, hogy felmérje a kárt, és mivel én vagyok a múzeum reklámtanácsadója, természetesen nekem is ott kell lennem. Elkísérnél, ha nincs más programod? - Miért? Nekem soha semmi közöm nem volt a Dearbom Múzeumhoz. - Szükségem lenne erkölcsi támaszra - vallotta be Susannah. - Téged senki sem tehet felelőssé a történtekért, vagy igen? - Hát ez az. Én javasoltam, hogy vendégkönyv helyett akasszanak ki egy fehér vásznat, és a látogatók arra írják rá a véleményüket. És ha az igazgatóság most bűnbakot keres majd, biztosan eszükbe jut, hogy én bátorítottam az embereket a firkálásra... - Ez nevetséges. - Mikor zavart ez egy ügyfelet, ha kötekedni akart? Szóval ráérsz szombathoz egy hétre, délután ötkor? - Azt hiszem. - Alison előrelapozott a határidőnaplójában. - Aznap este tartjuk az egyedülállók klubjának első összejövetelét, vagyis a múzeumból egyenesen a Coq Au Vinbe kell majd rohannom. De talán egyúttal rábeszélhetem Pierce-t, hogy szervezzen valami rendezvényt ennek a hülye klubnak. - Ne emlegesd így a klubot, mert könnyen elszólhatod magad akár egy tévéműsorban is... Tulajdonképpen mit tervezel? Ajándékba vásárolható díszes tagsági igazolványokat? - Ezen még nem gondolkoztam. - Ha ezt teszed, talán én is adnék egyet a festő barátunknak. - Azt gondolhatná, hogy ezzel bocsánatot akarsz kérni a képe elcsúfításáért. - Igazad van. - Susannah ásított egyet. - Egyébként Kit azt mesélte, hogy múltkor vagy egy óra hosszat csevegtél a teraszán a daliás Kavanaugh doktorral. - Igen? - Alison közönyös képpel kinyitott egy üres dossziét. - Szóval mi van köztetek? - Semmi. - Jaj, Ali, ne mondd már, hogy őt is be akarod sorolni plátói barátaid közé! - Eszemben sincs. Susannah egy balett-táncosnő kecsességével felült, és szélesen rávigyorgott. - A! Ha nem akarsz a barátja lenni, nyilván komolyan vonzódsz hozzá. Alison letette a dossziét, és Susannah szemébe nézett. - Tudod, Sue, az életem sokkal egyszerűbb volt, míg te és Kit meg nem bolondultatok és szerelmesek nem lettetek. - Az enyém is, de sokkal unalmasabb is. Nos? Mikor találkoztok megint? - Sohanapján. - Akkor miért hívtad fel az imént a rendelőjét? - kérdezte Susannah, és felkelt. Hallottam, ahogy az asszisztensnője jelentkezett. Rémes neve van a praxisának, nem? És miért bontottad a vonalat, amikor bejöttem? Mit nem volt szabad meghallanom? - Ártatlan képpel rámosolygott Alisonra, és kivonult a szobából. Ezen a héten Alisonnak annyi dolga volt, hogy mire eljött a péntek délután, már alig állt a lábán ráadásul még mindig nem heverte ki teljesen a műtétet. Ahogy ásítozva kilépett az irodájából, hogy még egy levelet beletegyen a postakosárba, döbbenten látta, hogy a földszint majdnem teljesen sötét. Tudta, hogy későre jár, mert már órákkal korábban összehúzta irodájában a függönyt, és a ház csendje elárulta, hogy rajta és a macskán kívül senki sem tartózkodik az épületben, de arra számított, hogy a lépcsőforduló ablakain beszűrődik még egy kis világosság. Ehelyett csak a verandalámpa sárga fénye áradt be a bejárati ajtó melletti üvegpaneleken. Alison felkapcsolta a villanyt. Ekkor kinn a verandán megmozdult egy árnyék, és a lány szíve nagyot dobbant. Ilyenkor már nem fogadnak ügyfeleket, szóval miért ólálkodna bárki is odakint? Magára valamit is adó betörő sem vet szemet egy reklámszervező cég irodájára. És ha mégis, ő meg itt áll, a kivilágított hallban... Gyorsan leoltotta a villanyt, és már majdnem megnyugodott, amikor valaki az üveghez nyomta az orrát. Bár a csiszolt üvegtáblák eltorzították a képet, Alison ösztönösen érezte, hogy Logan Kavanaugh áll odakinn, és gyorsan kinyitotta az ajtót. - Szóval mégis itt van - üdvözölte a férfi. - Fényt láttam az alagsorban, aztán itt fenn, és gondoltam, hogy maga az. - Gratulálok. - Be sem hív? - Minek? A munkaidőm... - Azt hiszem, a maga munkaideje is ugyanolyan rugalmas, mint az enyém. Addig tart, amíg nem végez. A férfi szeme körül mintha megszaporodtak volna a finom kis ráncok. Fáradt lehet, villant át a lány agyán, és önkéntelenül hátralépett. - Megkínálhatom egy kávéval? - szaladt ki a száján. - Csak ha nem kell a kedvemért külön főznie. - Ugyan, egy perc az egész. Higgye el, az, ami a kannában maradt, nem alkalmas emberi fogyasztásra. - Biztosan ittam már rosszabbat is - vont vállat a férfi, ahogy követte a lányt a konyhába, de nem tiltakozott, amikor Alison kiöblítette a kannát, és bekészített a főzőbe egy kávét. - Szóval mi járatban van? - kérdezte a lány anélkül, hogy a férfira nézett volna. Nem, né mondja! Kitalálom. Nyilván meglepte, hogy este nyolc előtt végzett, s úgy döntött, mégis elvállal páciensének. - Eredetileg ez lett volna a szabad délutánom - mondta mélabúsan a férfi. - S ha keresnék valamit, az nem egy új páciens, inkább még egy orvos lenne. Ugyanis egygyel kevesebben vagyunk a kelleténél. Arra gondoltam, hogy talán mégis másként akarja megoldani a problémáját, ha nem hívta fel az asszisztensnőmet - tette hozzá nemet intve, amikor a lány felemelte a cukortartót. - Ha annyi páciense van, meglep, hogy számon tartja, mit csinálok. A férfi elmosolyodott. - Merő önvédelemből. Bár erre csak ma jöttem rá. A kávé közben kifolyt. Alison teletöltött egy csészét, Logan elé helyezte, s miután magának is töltött, leült a férfival szemközt. - És hogyan jött rá erre éppen ma? - Ez jött a mai postával. - Logan kivett egy borítékot a zakója belső zsebéből, és átnyújtotta. - Persze, magának semmi köze hozzá. - A hanghordozása azonban elárulta, hogy ennek épp az ellenkezőjéről van meggyőződve. Alison megnézte a borítékot. A feladó a Triad, a címzett Logan Kavanaugh. A borítékra gondosan rágépelték az orvosi rendelő címét. - Miért gondolja, hogy én... - Nyissa ki! - Talán nem kellene rajta hagynom az ujjlenyomataimat - meditált Alison, ám azért kinyitotta a borítékot, amelyben egy kártya, a Chicagói Egyedülállók Klubjának egy évre szóló tagsági igazolványa lapult. Előző nap nyomatta ezeket az ajándékozásra szánt díszes igazolványokat. Susannah, te kis kerítő! - somolygott. Mivel a kártya ötlete Susannah-tól származott, Alison nem kételkedett benne, hogy az ő keze van a dologban. - Ez igen értékes ajándék, de nem én küldtem -jelentette ki. - Bár sejtem, ki tette. - Rajta van az aláírása, Alison. - Természetesen. Egy egész köteg igazolványt aláírtam, de addig egyik sem érvényes, amíg Rita, a titkárnőm el nem látja sorszámmal és nyilvántartásba nem veszi. Ha akarja, holnap megkérdezem tőle, hogy ezért ki fizette be a díjat. - Pedig biztos voltam benne, hogy maga küldte, s ezért hoztam én is egy ajándékot. - A férfi a zakója másik zsebéből kivett egy lapos, fehér dobozt és lerakta a lány csészéje mellé. - Milyen kedves... De még mindig nem értem, miért gondolta, hogy én... - Logikusnak tűnt. Hogyan ismerkedhetne meg egy nő könnyebben független férfiakkal, mint egy külön erre a célra létesített klubban? Alison zavartan megrázta a fejét. - Azt hiszi, ott akarok megfelelő apát keresni a gyerekemnek? Még ha ilyen bolond lennék is, miért keverném bele ebbe magát? - Talán azt reméli, ha ekkora kockázatot vállal, lelkifurdalást ébreszt bennem, és elérheti, hogy mégis felajánljam a segítségemet. - Valószínűbbnek tartom, hogy megpróbálná óvni tőlem a férfitársait. - A lány a tenyeréhez veregette a kártyát. - Ezt holnap visszaadom Ritának, és ő átutalja magának az árát. - Az édesanyja nem tanította meg rá, hogy udvariatlanság ajándékot pénzre váltani? Nem! - felelte Alison szárazon. Logan kivette a kezéből az igazolványt, és visszadugta a zsebébe. - Valaki nyílván azt hitte, hogy ezzel örömet szerez nekem... És ki tudja? Lehet, hogy tényleg jól fogok mulatni. Talán abban is igaza van, hogy az volna a tisztességes eljárás részemről, ha megpróbálnám megvédeni magától a férfitársaimat. Köszönöm a kávét! - A férfi színpadiasan meghajolt, és távozott. Alison a csészéjével a kezében még egy darabig ott ült, és a semmibe révedt, aztán mosolyogva megrázta a fejét. Nem, Logan sosem jönne el a klubba... Végül nekilátott, hogy leszedje az asztalt. Csak ekkor fedezte fel, hogy a férfi otthagyta a fehér dobozt. Ha be lett volna csomagolva, Alison nem nyitja ki, de így ném bírt ellenállni a kísértésnek. Logan sosem jön rá, hogy belekukkantottam, gondolta. A dobozban fehér bársonypárnán egy fuvolást ábrázoló ezüst melltű felcüdt. Alison gyönyörködve szemlélte, és közben azon törte a fejét, vajon honnan tudja Logan, hogy mindig szeretett volna fuvolázni tanulni. Ahogy az ujjai hegyével habozva megérintette a brosst, elöntötte a boldogság, és ijedten visszarántotta a kezét. Gyorsan becsukta a dobozt, és betette az íróasztala fiókjába. Mihelyt lehet, visszaküldi a férfinak, határozta el. 3. FEJEZET Alison az asztalára készített ki mindent, amit el akart vinni az első klubestre: a tájékoztató füzeteket a klubtagoknak, a jelentkezési lapokat azoknak, akik még nem iratkoztak be, a nyugtatömböt, ha valaki a helyszínen készpénzben óhajtaná kifizetni a tagsági díjat, és a rövid megnyitóbeszédéhez készített jegyzeteit. Ekkor becsapódott a hátsó ajtó, és női cipősarkak kopogása hallatszott. - Szép ez a fekete ruha - állapította meg Susannah, belépve a szobába. - Kösz! Egy szombat délutáni múzeumlátogatásra máskor nem éppen ezt venném fel, de utána már nem érek rá átöltözni... Susannah lehuppant a szófára. - Azt hiszem, sokkal jobban élvezed majd a klubestet, mint gondolod. A hangja gyanúsan ártatlannak csengett, és Alison most már biztosra vette, hogy ő küldte Logannek az ajándékigazolványt. - Sajnálom, hogy még nem készültem el - mentegetőzött. - Talán okosabb lenne, ha a Dearbornban találkoznánk. - Ó, nem. Az erkölcsi támogatásodat kértem, és ehhez az is hozzátartozik, hogy együtt érkezzünk a múzeumba. Alison mindent bepakolt az aktatáskájába. Bár nem számított arra, hogy Logan ott lesz a klubesten, úgy döntött, magával viszi a melltűt is. Amikor azonban el akarta tenni, a doboz teteje felpattant, és a bross az asztalra pottyant. - Jaj, de szép! - lelkendezett Susannah. - És milyen jól illik a ruhádhoz! - Nem gondolod, hogy túlzás lenne a múzeumban viselni? - ellenkezett Alison. - Nyilván rég jártál a múzeumban, különben tudnád, hogy ott bármit lehet viselni. Feltűzzem? Mivel Alisonnak semmi kedve nem volt hosszas magyarázatokba bocsátkozni, hagyta, hogy Susannah a ruhájára erősítse a melltűt. Úgy vélte, ráér majd akkor levenni, amikor elindul a Coq Au Vinbe. Nyilván elterjedt a híre, hogy Evans Jackson is odalátogat, mert a múzeum zsúfolásig megtelt. A legnagyobb tömeg a központi kiállítóteremben gyűlt össze, ahol a megrongált festmény - Alison meglepetésére - még mindig a falon lógott. Egyébként csak kevesen vizsgálgatták, s amikor Susannah-val beléptek, a zaj azonnal elült, minden tekintet rájuk szegeződött. Azazhogy Susannah-ra. Alison tudta, hogy inkább a barátnőjét nézik, mint őt, mégis úgy érezte, mintha mindenki a brossát bámulná. Hja, a rossz lelkiismeret. - Tökéletes az időzítés! - suttogta Susannah. Alison meg akarta kérdezni, mire céloz, de ekkor a galéria hátsó részében lévő szárnyas ajtó kitárult, a terembe belépett két férfi, és odavonult az elcsúfított vászonhoz. Az egyik Pierce Reynolds, a múzeum igazgatója volt, a másik a festő, Evans Jackson. A művész megállt a képe előtt, és a melléhez kapott, mintha szíven döfték volna. - Szégyen, gyalázat! - hördült fel, mire egyetértő moraj futott végig a tömegen. Alison félrehajtott fejjel nézegette a festményt. Úgy találta, ez az egész múzeum legunalmasabb képe, és a zöld festékcsík csak javított rajta. Miközben a vendégek körülfogták a művészt és biztosították az együttérzésükről, Susannah üdvözölte a múzeum igazgatósági tagjait. Alison mellette maradt, készen arra, hogy szükség esetén beavatkozzon, de hamarosan észrevette, hogy barátnője nem szorul segítségre, és a figyelme elkalandozott. Hirtelen felfedezte Pierce-t, aki egyedül álldogált az egyik sarokban, és odasétált hozzá. - Pierce, van egy perced a számomra? - szólította meg. A férfi megfordult. Feszültnek tűnt, ennek ellenére gondosan hátrakefélt szőke hajával, jól szabott öltönyében most is úgy festett, mintha skatulyából húzták volna ki. - 0, szervusz, Alison! Parancsolj velem. - Pierce tekintete a lány arcáról a ruhájára vándorolt, és rámeredt. - Most indítok be egy klubot egyedülálló férfiak és nők számára, és meg akartam kérdezni... - A lány elhallgatott. Vajon az érdeklődése a melltűjének vagy a domborulatainak szól-e? A férfi udvarias, kifinomult ember volt, de... Pierce szeme visszatért az arcára. - Igen? -Nem jöhetnénk-e el ide például egy tárlatvezetéssel egybekötött múzeumlátogatásra vagy... Valami baj van? - Hm? Nem, nem, csak a brossodat csodálom. - Különleges darab, ugye? Pierce megköszörülte a torkát. - Az biztos, hogy meglehetősen szokatlan. És kevés nő merné így viselni. Alison nem értette, hogyan lehetne máshogy viselni egy melltűt. - Mi a baj vele? - kérdezte gyanakodva. - Semmi. Ez az egyik legszebb indián ötvösmunka, amelyet életemben láttam. - Akkor mi a...? - Alison megint elhallgatott, mert ráébredt, hogy túl hangosan beszél, és körülöttük mindenki rájuk figyel már. Pierce alighanem semmit sem vett észre ebből. - Hát nem tudtad, hogy a púpos fuvolás termékenységi szimbólum? - harsant bele a hangja a hirtelen támadt csendbe. Termékenységi szimbólum?! Megölöm Logan Kavanaugh-t, fogadkozott Alison. Megkeresem, és lenyomom a torkán az ezüstfuvolást. Remélem, megfullad tőle! Csak hát akkor a férfi megtudja, hogy sikerült kínos helyzetbe hoznia, márpedig ő nem akarta, hogy a rovására mulasson... Szóval okosabb, ha egyelőre nem csinál semmit, csak magában szövögeti a bosszúterveit. Igen, úgy tesz majd, mintha fogalma sem lenne, mit tartalmaz a doboz. Ezzel keresztülhúzza Logan számítását, ráadásul elveszi a kedvét attól, hogy a jövőben hasonló csínyekkel próbálkozzon. Alison előrehajolt a taxiban, és felnézett a Coq Au Vin bejárata fölötti védőtetőre. - Amikor utoljára itt jártam, a bejárat másképp nézett ki - állapította meg. - Egyes utasaim szerint nem ez az egyetlen, ami megváltozott - dörmögte a sofőr, és a járda mellé siklott. Alison fizetett, kiszállt, és megborzongott, ahogy megcsapta a hűs szeptemberi levegő. Az étterem több mint egy évtizeden át a város legelőkelőbb és legdivatosabb vacsorázóhelyei közé tartozott, de amióta új tulajdonosa lett, Alison nem járt benne. Az új tulajdonos átalakíttatta, és megpróbált egy másfajta vendégkört is idevonzani, egyedülálló, jómódú fiatalokat. A Chicagói Egyedülállók Klubjának kéthetenkénti találkozói erre ideálisaknak tűntek. Az előcsarnok annyira tele volt, hogy Alisonnak a szó szoros értelmében át kellett verekednie magát a tömegen. A pulthoz érve megállapította, hogy a főpincér kissé kimerültnek látszik. A lány szándékosan félórával korábban jött, hogy ellenőrizze, követték-e az utasításait. Amikor végre sikerült magára vonnia a főpincér figyelmét, az nyomban elsietett, hogy megkeresse a tulajdonost, aki állítólag feltétlenül személyesen óhajtotta Miss Novakot a rendelkezésükre bocsátott terembe kísérni. Alison a szája szélét rágta idegességében. - Én a maga helyében nem aggódnék - hallott a háta mögött egy ismerős hangot. Amilyen nagy itt a tülekedés, biztosan sokan elkésnek. Alison megpördült, és felnézett Logan Kavanaugh smaragdként ragyogó zöld szemébe. - Ha nem hagyott volna cserben a szerencsém, maga is közéjük tartozna. A főpincér időközben visszatért. -.,-,, - Segíthetek, uram? - kérdezte. - Nem, köszönöm - válaszolta vidáman Logan. - Egyike vagyok Miss Novak gazdátlan kandúrjainak, bocsánat, facér hímjeinek -javította ki magát, és visszafordult a lányhoz. - Meglepettnek látszik, pedig megígértem, hogy eljövök. - Csakugyan fenyegetőzött valami ilyesmivel. De csodálom, hogy sikerült elszabadulnia a pácienseitől. A férfi megmutatta az övére erősített csipogót. - Arra sajnos nincs garancia, hogy itt is maradhatok. - Majd szorítok! - dorombolta Alison. A férfi elvigyorodott, és témát váltott. - Csinos a ruhája, Alison. Csak túl egyszerű. Nem ártott volna feldobni valamivel. A lány haragos pillantást lövellt felé. Felmerült benne, hogy most rögtön visszaadja az ajándékot, de attól félt, akkor a férfi kitalálja, hogy kinyitotta a dobozt. - Miss Novak? - lépett melléje egy szmokingos férfi. - Isten hozta az éttermemben! Jason Lee vagyok, a tulajdonos. Ha megengedi, elkísérem - nyújtotta a karját, és bevezette a terembe. - Remek! Pont olyan, amilyennek elképzeltem - bólintott Alison elégedetten, amikor látta, hogy a hat-hat személyre terített asztalokat a falak mentén helyezték el, és a helyiség közepét üresen hagyták, hogy vacsora előtt és után a klubtagok kedvükre ismerkedhessenek. A tulajdonos udvariasan meghajolt, aztán arra hivatkozva, hogy a többi vendégével is foglalkoznia kell, távozott. Logan körülnézett. - Valamivel agyon kellene ütnünk az időt, amíg a többiekre várunk. Szívesen táncolnék - vetette fel. - Csak rajta! - Alison letette az aktatáskáját az ajtó melletti asztalra, és kirakta a tartalmát. - Én nem érek rá. - 0, akkor inkább segítek. - Jó! Menjen a bejárathoz, és kérdezzen meg minden érkezőt, hogy a klub találkozóra jött-e, és ha igen, irányítsa őket ide! Egyébként... - kivette a fehér dobozt a táskájából. - Ezt nálam felejtette. A férfi nem nyúlt érte. - Őrizze meg a számomra, jó? - kérte. Alison csalódott. Azt hitte, a férfi megpróbálja majd rábeszélni, hogy tartsa meg az ajándékot. - Miért? Nem szeretném, ha megint nálam maradna. - Mert elrontaná a zakóm vonalát, ha a zsebembe dugnám. - Tegnap nem zavarta, hogy kipúposodott tőle a zsebe? - Tegnap egy régi öltönyt viseltem, és nem akartam elcsavarni egy csomó hölgy fejét. Hát az enyémet biztosan nem sikerül elcsavarnod, gondolta Alison. - Nemcsak hölgyek vesznek részt a rendezvényen. És a Chicagói Egyedülállók Klubja nem partnerközvetítő, hanem egyfajta hálózat - oktatta ki a férfit. - A tagoknak lehetőséget adunk, hogy összebarátkozzanak hasonló érdeklődési körű emberekkel, üzleti kapcsolatokat létesítsenek, találjanak valakit, aki szívesen elmegy velük unalmas bankettekre, ahol rágós tyúkhúst kapnak vacsorára... - Ilyen ember nincs! - vágott közbe Logan. - .. .hogy megtudják, hol vannak a legjobb autójavító műhelyek. Logan tapsolni kezdett. - Ne kerítsek egy szónoki emelvényt? - csúfolódott. - ...és az orvosok közül kik a legjobbak a maguk szakterületén - folytatta zavartalanul a lány. Logan arcán mérsékelt érdeklődés tükröződött. - És kik a legrosszabbak? Vigyázzon, Alison, ezt fenyegetésnek is vehetem. - Tényleg? Mondja csak, mi is a praxisa neve? - Szülészeti-nőgyógyászati Praxisközösség. Ez rémes! Én megváltoztatnám. - Mit javasolna helyette? Alison, aki épp a tájékoztató füzeteket rendezgette, rásandított. - Ha azt akarja, hogy gondolkozzam rajta, felvehetem a Triad ügyfelei közé. - És nem hajlandó egyetlen ingyenes tanácsot sem adni? De Alison... - Miért, maga ingyen osztogatja az orvosi tanácsokat? - Előfordul. Maga sem kapott számlát tőlem, ugye? - Logan megérintette az ajkán a sebhelyet. - Az már igazán mellékes, hogy azért nem, mert igyekszem kitörölni az emlékezetemből az első találkozásunkat. Alisonnak szerencsére nem kellett válaszolnia, mert ekkor besétált két tanácstalannak látszó fiatal nő, és velük kezdett foglalkozni. A férfi is körülnézett a teremben. Alison pedig valahányszor megkereste a tekintetével, azt látta, hogy számos nő veszi körül, és nagyszerűen szórakozik. Amikor aztán a találkozónak vége lett, és kelletlenül a két utolsó nő is elhagyta a termet, Logan még mindig ott volt. Csukott szemmel, karba tett kézzel állt az ajtó melletti falnak dőlve, és olyan egyenletesen lélegzett, mintha aludna. - Mi nyomja a begyét, Kavanaugh? - kérdezte Alison, miközben összeszedte a megmaradt tájékoztatókat és jelentkezési lapokat. - Nem azt mondta, hogy ez nem partnerközvetítő? Én legalább egy tucat randevúajánlatot kaptam. - Szerencsés fickó! Akkor biztosan nem akarja visszaadni a tagságiját. - Visszavenné? - Természetesen - felelte a lány kicsit meglepetten. - Senkit sem kényszerítünk arra, hogy tag legyen. Logan morgott valamit, amit Alison nem értett. Amikor becsukta a táskáját és a hóna alá szorította, a férfi ellökte magáf a faltól. - Hazaviszem-jelentette ki. - Semmi szükség rá. - Dehogynem. Láttam, hogy taxival jött. Különben is, félek, hogy az a két nő, aki utoljára távozott, odakinn leselkedik rám. - Szegény fiú - gügyögte Alison. - Talán mégis vissza kellene adnia a tagságiját. Komoly problémákat okozhatna nekünk egy olyan tag, aki azt képzeli, hogy minden nő ellenállhatatlannak találja... A férfi végigmérte, aztán megfogta a könyökét, és az ajtóhoz terelte. - Ezért megérdemelné, hogy taxival kelljen hazamennie - morogta. - Kiderítette már, ki küldte az ajándékigazolványt? Alison megrázta a fejét. - Készpénzzel fizették ki. A pénz postán jött, egy borítékban. Egy köteg húszas mellett egy lap, amelyre rágépelték a nevét és címét. Ezek után Rita kitöltötte az igazolványt, és postázta. - Ez nem tisztességes - zsörtölődött a férfi. - Most nem tudom, kinek köszönjem meg a kellemes estét. - Vagy kinek tekerje ki a nyakát? - Úgy valahogy. Alison nehezen őrizte meg komolyságát. - Azt a borítékot akár maga is küldhette. Talán csak nem meri bevallani - dünynyögte, de a lelke mélyén még mindig szentül meg volt győződve róla, hogy Susannah a bűnös. Ezt azonban megtartotta magának. Miért adna a férfinak lehetőséget arra, hogy megfizessen Susannah-nak, amikor ő is szívesen megteszi? Alison csöpögő esernyővel sietett végig a State Streeten. Rég lemondott arról, hogy a tócsákat kikerülje, mert belátta, hogy ez lehetetlen. A legkellemetlenebbnek a Michigan-tó felől fújó szelet találta, amely minden keresztutcánál az arcába csapta az esőcseppeket. Ahogy az útkereszteződéshez ért, kicsit felemelte az ernyőt, és körülnézett, nem lát-e valahol egy taxit. Ekkor egy arra robogó kocsi belehajtott egy útszél pocsolyába, felspriccelve a saras vizet. Alison hátraugrott, így megmentette új, fekete körömcipőjét, de a másik karjában tartott papírzacskóból kihullott néhány túlérett őszibarack, és a földre pottyant. A szétfröccsenő gyümölcslé nemcsak a cipőjét, de fekete harisnyáját és tweedszoknyája alját is összepettyezte. Alison éppen a legközelebbi szemétkosárba akarta dobni a maradék barackokat, amikor elhúzott mellette egy szabad taxi, és ő hevesen integetve utánaeredt. Mire a taxi a Triadhoz ért vele, egy halom papír zsebkendővel sikerült eltüntetnie ruhájáról és cipőjéről a foltok legnagyobb részét. Miután fizetett, fogta a zacskót, kinyitotta az ernyőjét, és felballagott. Susannah Rita íróasztala sarkán ült, és épp telefonált. - Igen, sürgős - mondta, aztán lerakta a kagylót, és Alisonra bámult. - Már azt hittem, nem is jössz vissza. Elég megviseltnek látszol. - A chicagói taxisok a világ legjobb időjósai. Félórával eső előtt eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket. - Alison összecsukta az ernyőjét, és a tartóba állította. - Hol van Rita? - Hazaküldtem. Elromlott a fűtés. Amikor be akartam kapcsolni, meleg helyett igen furcsa hangokat produkált. És mivel Rita már úgyis tüsszög, nem akartam, hogy még jobban megfázzon. - Susannah a levegőbe szimatolt. - Mi van a zacskóban? - Őszibarack. - Alison az asztalra tette a zacskót, és lerúgta a cipőjét. - Alkalmi vétel volt. Persze, de mire kitisztíttatom a kosztümömet, igencsak sokba kerül nekem, gondolta. Susannah óvatosan kinyitotta a zacskót, és belekukkantott. - Alkalmi vétel? Szerintem csak azért vásároltad meg, mert megesett a szíved az utcai áruson. Alison vállat vont, és megborzongott. - Igazad van, látszott rajta, hogy teljesen átfázott. Akárcsak én. Az előbb a fűtésszerelőket hívtad? - Igen. Ha szerencsénk van, még idén kiküldenek valakit. Addig is, ha fel akarsz melegedni, lenne a számodra egy ajánlatom. Alison ismerte ezt a hanyag hanghordozást, és gyanakodva hegyezte a fülét. - Van egy új ügyfeled - folytatta Susannah. - Logan Kavanaugh asszisztensnője felhívott ma délután. Loganék tárgyalni óhajtanak egy reklámtanácsadóval. - És miért kellene pont nekem beszélnem velük? Egyáltalán... mit akarnak? Susannah vállat vont. - Talán meg akarják változtatni a praxisuk nevét. És csak te vállalhatod az ügyet. Kit Logan páciense, ezért ő nem elfogulatlan fél. Miért, én talán az vagyok? - bökte ki majdnem a lány, de sikerült lenyelnie a szavakat. - Na és te? - Jaj, drágám, most nem hagyhatom itt az irodát. Én vagyok az egyetlen, aki le tudja írni azokat a furcsa zörejeket, amelyeket a radiátor hallatott. Ez az ügy viszont sürgős. - Jellemző az orvosokra - dohogott Alison. - A pácienseiket jól megvárakoztatják, bezzeg ha ők akarnak valamit... - Megígértem, hogy fél hatra a rendelőben leszel. Alison gépiesen a karórájára pillantott. - Remeiéin, gyorsan végzek. Ugyanis randim lesz. Susannah szeme felcsillant. - Egy igazi? - Rob becserélte a múltkori Rigoletto-jegyeket egy ma esti előadásra. - Szóval megint csak az egyik barátoddal találkozol. Na mindegy, legalább addig sem fagysz meg. Az orvosi rendelőket mindig jól fűtik.- Susannah színpadiasan megrázkódott. - Ugye nem akarod itt hagyni ezeket az ősziket? Alison bebújtatta lábát a cipőjébe, és felkapta a zacskót. - Örülj, hogy nem dobállak meg velük! Először az ajándékigazolvány, és most... - Miről beszélsz? - A klubtagságiról, amelyet Logannek küldtél. Susannah értetlenül rámeredt. - Ne add az ártatlant, Sue! - De hát az vagyok. Valaki beíratta Logant a Chicagói Egyedülállók Klubjába? Susannah felkacagott. - Hát nem megmondtam, hogy élvezni fogod azt a klubestet? Amikor Alison kilépett a házból, az eső már nem esett, és a szomszédban épp a vizet söpörte le Mrs. Holcomb a lépcsőjéről. A lány hirtelen ötlettől vezérelve átszaladt hozzá. Az asszonynak már nem volt ideje elmenekülni, és dermedten bámult rá. Ráncos arca halálsápadt volt, szeme összeszűkült a félelemtől. Alison először látta ilyen közelről. - Szeretném magának adni ezt az őszibarackot, Mrs. Holcomb. Talán tud valamit kezdeni vele - nyújtotta feléje Alison a zacskót, és az asszony rövid habozás után elvette. - Őszibarack van benne? - Igen, csak sajnos kissé túlérett. - Alison tett egy lépést előre. - De ha magának nem kell... Mrs. Holcomb a melléhez szorította a zacskót. - Kár lenne érte - motyogta, s amikor felnézett, Alison látta, hogy a szeme könynyes. - Ez nagyon kedves magától. - Remélem, ízleni fog - motyogta zavartan Alison, és távozott. Kicsit szégyellte magát, mert tudta, hogy nem érdemli meg a hálát, hiszen csak meg akart szabadulni a gyümölcstől. De Mrs. Holcomb így ma legalább vitaminhoz jut. Gyakran töprengett, mit eszik az asszony, és honnan szerzi be az ennivalót, mivel soha egyikük sem látta vásárolni menni. Susannah nemcsak Loganék praxisának a címét jegyezte fel, hanem azt is leírta, hogyan jut oda. A Szülészeti-nőgyógyászati Praxisközösség egy egész emeletet foglalt el egy orvosi rendelőkkel teli épületben, és jól jövedelmező vállalkozás lehetett, legalábbis a kényelmesen és ízlésesen berendezett várószoba és a falakat díszítő, jó minőségű festmények erre utaltak. Alison éppen a megbeszélt időre érkezett, így nem maradt ideje léLekben felkészülni a találkozóra. Természetesen azt senki sem várhatta tőle, hogy rögtön elfogadható javaslattal áll elő a névváltoztatásra, de örült volna, ha legalább néhánnyal elő tud hozakodni. Az asszisztensnő letette a telefont, aztán mosolyogva feléje fordult. - Elnézést. Kihez...? - Kavanaugh doktorhoz - felelte Alison, és bemutatkozott. A nő megnyomott egy gombot a telefonkészüléken. - K. doktor, Miss Novak keresi -jelentette. Rövid szünet után felhangzott a válasz, amiből Alison egy szót sem értett. - K. doktor rendelője a főfolyosó végén van - magyarázta a nő. - A folyosó többször is elkanyarodik, de ha mindig jobbra tart, megtalálja. Az emeleten annyi folyosó volt, hogy Alison úgy érezte magát, mint holmi labirintusban. A legtöbb szoba üres volt, s az ajtajuk tárva-nyitva állt, de akadt néhány csukott ajtó is, amely mögött nyilván még sorukra vártak az utolsó páciensek. Amint ott kószált, a távolból beszélgetés zaja ütötte meg a fülét. - Kényes ügy - mondta nyersen egy férfi. - A nőgyógyászok mindig a figyelem középpontjában állnak, és ez után az eset után... - Én nem vagyok Templeton! Alison felismerte Logan hangját, és megszaporázta a lépteit. A folyosó vége kiszélesedett, s egy újabb előszobafélébe torkollott. Onnét jöttek a hangok. - Az nem számít. Templeton miatt benne vagyunk a csávában. Most még jobban figyelnek majd bennünket. A vita éles hangneme meghökkentette a lányt. Vissza akart húzódni, de elkésett, mert a két fehér köpenyes férfi már meghallotta a lépteit. Az idősebbik megfordult. Arckifejezése mogorva volt, harapós. Néhány lépésre tőle, zsebre dugott kézzel ott állt Logan. Érdekes módon a formátlan köpenyben valahogy még vállasabbnak és izmosabbnak látszott, míg a kollégája csak tömzsinek hatott. - Bocsánat! - mentegetődzött Alison. - Nem akartam zavarni. Azért jöttem, hogy.... Logan mellette termett, megfogta a karját, és előrehúzta. - Hadd mutassam be neked Sinclair doktort, Alison. Ő a rendelőnk igazgatója. - Örvendek. - Sinclair futólag végigmérte a lányt, és megint Loganhez fordult. Holnap folytatjuk ezt a disputát, de ne számíts rá, hogy megváltoztatom a véleményemet! Nem vállalhatunk több kockázatot. - Erre nincs is szükség - vágta rá Logan -, ami ennek az ifjú hölgynek köszönhető. Alison teljesen összezavarodott. Hogy érti ezt? És miért tegezí egyszerre? - De változatlanul az a véleményem, hogy tévedsz, Búrt - folytatta Logan. - Semmi okod feltételezni, hogy Templeton azért viselkedett etikátlanul, mert nőtlen, és hogy ennélfogva minden nőtlen férfi gyanús. Ám miattam már nem kell aggódnod. A hölgy Alison Novak, a leendő feleségem. A lány térde megroggyant. Bizonyára összeesett volna, ha a férfi nem fogja olyan erősen a karját. - Alison már alig várja, hogy családot alapítsunk - tette hozzá Logan mosolyogva. 4. FEJEZET Logan nyilván megőrült! - gondolta Alison. Amikor a lábába visszatért az erő, el akart húzódni a férfitól, de az átölelte a derekát. - Kérem! - súgta a fülébe. Ha Alison nem tudja, hogy ez lehetetlen, azt hitte volna, hogy a férfi könyörög. - A pokolba, Logan... - Sajnálom, drágám - emelte fel az a hangját. Tudom, hogy egy darabig még titokban akartad tartani az eljegyzésünket, és csak a családunkat szándékoztuk beavatni, de... egyszerűen kicsúszott a számon. - Vállat vont. - Talán azért, mert olyan büszke vagyok rád. Jelentőségteljes tekintete észre térítette a lányt. Logannek nyilván jó oka van erre a komédiára, legalábbis a saját szempontjából. Először meghallgatom a magyarázatát, csak aztán tépem ízekre, határozta el. - Semmi baj. Sinclair doktor biztosan nem fogja világgá kürtölni a titkunkat mosolygott az idősebb férfira, és rögtön érezte, hogy Logan izmai ellazulnak. - Az időzítésed különben tökéletes, szívem. Éppen most végeztem, és a kórházba ráérek később is bemenni. Tudod, hogy asztalt foglaltattam a Ciceros-ban... Sietnünk kell, ha nem akarjuk, hogy másnak adják - hadarta Logan, aztán végigkormányozta a lányt a folyosón, és kinyitott egy ajtót, amely a tüzlépcsőre nyílt. Alison mélyen beszívta a hüs, kora esti levegőt, és lassan sikerült visszanyernie lelki egyensúlyát. - Jöjjön már! - sürgette a férfi, visszatérve a magázáshoz. - Ez a személyzeti bejárat. A kocsim itt áll. - De az esernyőm a várószobájában maradt. - Veszek helyette másikat. - Logan megint karon fogta. - Nézze, Burt bármelyikpillanatban felbukkanhat, és nekünk beszélnünk kell. - Tényleg? - meredt rá színlelt csodálkozással Alison. - Ugyan miről? - Például arról, hogy mit keres itt. Alison előrelépett, de a cipősarka becsúszott a bejárat előtti acélrács résébe, és ha Logan nem fogja a karját és magához nem rántja, valószínűleg kificamodik a bokája. De mivel a férfi volt az oka annak, hogy a tüzlépcsőn jött le, hála helyett inkább bosszúságot érzett, sőt haragot, mihelyt meglátta, mi történt a cipőjével... - Elég, ha visszaküldi a régi ernyőmet, viszont veszek egy új cipőt, és annak az árát már bevasalom magán - mondta élesen, cipője lehorzsolt sarkát mutatva. - És mi az, hogy mit keresek itt? Maguk hívták fel a cégemet, és kértek egy reklámszakembert. Feltételeztem, hogy megfogadta a tanácsomat, és meg akarja változtatni a praxisuk nevét. - Hát erről van szó! Időközben kiértek az utcára, és Logan besegítette a kocsiba a lányt. - Múltkor csakugyan említettem Burtnek, hogy szükségünk lenne egy reklámtanácsadó cég segítségére, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy ezt komolyan veszi. - És a főnöke választása csak úgy véletlenül esett a Triadra? - mormolta Alison, amikor a férfi melléje csúszott. - Ó, valószínűleg említettem a cége nevét is. Kissé feldúlt voltam, és már nem emlékszem. Majd mindent megmagyarázok - ígérte kényszeredett mosollyal. - Ha nem akar a Ciceros-ba menni... - Tényleg foglaltatott asztalt? - Dehogy. De ilyen korán így is lesz hely. - Az nagyon zajos étterem... - Épp ez a jó benne. Senki sem hallja, mit beszélnek a szomszéd asztalnál. - Hát jó. A Ciceros legalább nincs messze. Már igencsak fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Szeretném végre megtudni, mi ez az egész... Néhány perccel később Logan lefékezett az étteremnél, és miután kiszálltak, a kocsikulcsot odadobta az egyenruhás boynak. Bár még nem volt vacsoraidő, az étterem eléggé megtelt. Alison szájában összefutott a nyál, ahogy az orrát megcsapta az olasz ételek jellegzetes illata. - Jó estét, doki! - kiáltotta az eléjük siető, fehér kötényes, kövér emberke. - Egy kétszemélyes asztalt parancsol? Erre tessék! Rég járt nálunk. Minden idejét lefoglalják a kisbabák és a kismamák, ugye? - fecsegett vidáman, miközben átvezette őket több tennen is. Végül lecövekelt egy félreeső sarokban egy kerek asztalnál meg egy vörös bőrrel behúzott, félkör alakú, kétszemélyes padnál. Ideális hely szerelmespároknak, állapította meg magában a lány. - Ez a törzsasztala, Kavanaugh? - gúnyolódott. Logan elmosolyodott, de nem szólt. - Nem, nem!- válaszolt helyette az emberke. - A doki még sosem hozott ide hölgy vendéget! Ez kivételes alkalom, ezért kapja ezt az asztalt. - Köszönöm, Luigi - mondta Logan, mire az emberke átnyújtotta az étlapokat, és elsietett. - Tényleg azt várja, hogy elhiggyem? - dünnyögte Alison. - A doki még sosem hozott ide hölgy vendéget... Nevetséges. Minek köszönheti ezt a különleges bánásmódot? - Én segítettem világra Luigi legkisebb gyermekeit, egy ikerpárt. Hozassak egy üveg bort? - Igen, az jólesne most a nagy megrázkódtatásra - vetette oda Alison hetykén, ám az ujjai remegtek, ahogy szétnyitotta a szalvétáját. Csakugyan bejelentette Logan az eljegyzésüket alig egy félórával ezelőtt? És tényleg nem szaladt ki visítva az épületből? Vagy csak képzelte az egészet? A férfi intésére a pincér mellettük termett egy porlepte palackkal és két talpas pohárral. Logan megkóstolta a bort, és bólintott. - Kettőnkre! - emelte fel a poharát, mihelyt a pincér magukra hagyta őket. - 0, nem! - rázta meg a fejét Alison. - Előbb hallani akarom a magyarázatát. Remélem, kielégítő lesz. Aztán majd eldöntöm, mire iszom. - Ez a házasság mindkettőnk számára előnyös lenne. így a maga problémája is megoldódna. - Ezt hogy érti? - Arra a gondolatra, hogy talán Logan akar a gyermeke apja lenni, Alisont elfogta a szédülés. - Hadd kezdjem az elején! - A férfi ivott egy kortyot, és felsóhajtott. - A rendelőben hat orvos dolgozik. Azaz dolgozott. Alison emlékezett rá, hogy Logan azt mondta, eggyel kevesebben vannak a kelleténél, - Dáve Templeton egy hónappal ezelőtt kilépett, korántsem önszántából, miután egyik páciense bepanaszolta. - Egyetlenegy panasz miatt? - hökkent meg a lány. - Aligha van olyan orvos, akivel mindegyik betege elégedett. - Itt nem egészen erről volt szó. Templetonnak viszonya volt az illető hölggyel. - Ó! - Nagyon jól maga elé tudta képzelni az asszonyt, aki felnéz az orvosára, az meg kihasználja a helyzetet. - Szegényke! - Nem kell azért túlságosan sajnálni. - Miért nem? A kollégájának nem lett volna szabad visszaélnie a helyzettel. - Remélem, nem hiszi, hogy helyeslem, amit tett?! - méltatlankodott Logan. - Dave Templeton felelőtlenül és erkölcstelenül viselkedett. Megérdemelte, hogy kitegyék a szűrét, sőt azt sem bánnám, ha soha többé nem folytathatna orvosi gyakorlatot. -Akkor hát... - A páciense nem valami tapasztalatlan, fiatal lány volt. Csak akkor panaszolta be, amikor Dave szakított vele. Ha nem akart volna így bosszút állni, valószínűleg soha senki nem értesül az ügyről. - És a kollégája tovább űzte volna kisded játékait. - Alison nem tudta, hogyan kerültek közben annyira közel egymáshoz, és kissé odébb húzódott. - Csak azt nem értem, mindennek mi köze kettőnkhöz. - Mindjárt rátérek. Búrt Sinclair az ügytől teljesen kiborult. - Csodálja? -Nem. De az eljárása meglepett. Rákényszerítette Templetont, hogy mondjon fel, méghozzá egészségi okokra hivatkozva. Persze ha egy orvos hirtelen otthagy egy jól jövedelmező állást, és nem helyezkedik el rögtön másutt, megindul a pletyka. Márpedig ha kiderül az igazság... az ránk, többiekre is visszahat. - Még akkor is, ha semmi rosszat nem tettek? - Egyetlen erkölcstelen kolléga elég ahhoz, hogy a páciensek bizalma megrendüljön a többi orvosban is. Mindenki azon tűnődné, vajon tudtunk-e a viszonyáról. Búrt elejét szeretné venni a kérdezősködésnek, s feltehetőleg ezért akart beszélni magával. - Logan összeráncolta a homlokát. - Bár nem tudom, mire jó ez, hiszen úgy véli, megtalálta már a megoldást. - Hogyan? - Búrt bármire kész, csakhogy elkerülje a gyanúnak még az árnyékát is. Templeton nőtlen, és mivel én is az vagyok, bennem is kockázati tényezőt lát. - Csupán azért, mert nincs felesége, feltételezi, hogy maga is valami hasonlóra lenne képes? De hát ez nevetséges! - méltatlankodott Alison. Logan szeme felvillant. - Köszönöm a bizalmát! - Nem ezt akartam mondani - vágott vissza ingerülten a lány, majd rögtön hozzátette: - Csak úgy vélem, hogy Templeton nős emberként is kikezdhetett volna a páciensével. - Ezt maga tudja, és tudom én is. Valamikor Búrt is belátja talán, de amíg észhez nem tér... - Arra céloz, hogy veszélybe került az állása? - Arra. És most, miután ezt tisztáztuk... - Logan letette a poharát, és a tekintetével a pincért kereste. - Rendelhetünk? Alison rámeredt, aztán óvatosan maga is letette a poharát. - Lassan a testtel, Kavanaugh! Lehet, hogy befejezte a történetét, de a témát még nem zártuk le. - Evés közben is beszélgethetünk - érvelt a férfi, és szimatolt egyet. - Maga is érzi ezt az őszibarackillatot? Furcsa, de amióta csak bejöttünk ide... - Felejtse el az őszibarackillatot - szólt rá a lány. - Inkább azt mondja meg, mikor jutott eszébe, hogy a leendő feleségeként mutat be, és miért nem figyelmeztetett előre, mit tervez? - Hogyan figyelmeztethettem volna? Búrt közvetlenül a megérkezése előtt fejtette ki az álláspontját. Addig nem is gyanítottam, hogy ilyesmin töri a fejét. - Szóval amikor közölte vele, hogy összeházasodunk, azt valami hirtelen sugallatra tette? - Fogalmazhatunk így is... Mit eszik, Alison? - kérdezte a férfi, ahogy a pincér hozzájuk lépett. - Mindegy. Az sem baj, ha egyáltalán nem eszem. - Vérig sértené Luigit, ha nem vacsorázna - ingatta a fejét Logan, aztán halkan mondott valamit a pincérnek, visszaadta az étlapot, és elégedett képpel hátradőlt. Hol is tartottunk? - Az ostoba ötleténél. Szerintem túl bonyolult megoldást választott erre a csipcsup ügyre. - Nekem ez nem csip-csup ügy. - Tudom. De a terve eleve kudarcra van ítélve. Senki sem fogja elhinni, hogy mi ketten... Logan várakozásteljesen méregette. Alison megköszörülte a torkát. - Miért épp engem szúrt ki? Egyáltalán miért kellett nevet mondania? - Azt hiszi, Búrt beveszi, hogy van ugyan menyasszonyom, de nem tudom a nevét? - Kitérhetett volna a válasz elől, és a következő klubtalálkozón megkörnyékezhette volna valamelyiket abból a tucatnyi nőből, aki állítólag randevút kért magától. Hátha egyikük hajlandó lenne eljátszani a menyasszonya szerepét. A férfi szusszant egyet. - És még maga mondja, hogy bonyolult megoldást választottam. Azok a nők veszélyesek. És az, hogy maga épp akkor jelent meg, amikor Búrt előhozakodott a dologgal, a gondviselés akaratának tűnt. Maga volt az én mentőangyalom. - Kár, hogy ezt nem tudtam előre - fuvolázta a lány. - Akkor kifényesítettem volna a glóriámat, és kivasaltam volna a szárnyaimat. - Ugyanakkor persze féltem is, hogy újra előáll a gyermek utáni vágyával, éppen Búrt előtt. Ez az adott pillanatban végzetes lett volna. S az is átvillant az agyamon, hogy talán az egészet előre kifőzték. Elég különös volt az a gyerek utáni nagy-nagy vágyakozása... - Köszönöm! - Arra gondoltam, hogy Búrt talán csapdát akart állítani nekem, és maga az megbízásából kérte a segítségemet. Ha valami etikátlan javaslatot teszek erre, Búrt nyugodt lélekkel kirúghat. - És ezért hamar beszereztem magamnak egy vakbélgyulladást, hogy összekerüljek magával - bólogatott Alison. - Csodálatos! - Amikor az ember kiborul, nem gondolkozik logikusan. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy valahogy kifogjam a szelet Búrt vitorlájából. A házasság bejelentése csak úgy kiszaladt a számon. A pincér közben letette asztalukra az előételt. - Nagyon meggondolatlan volt. Az emberek nem ostobák. Ha csak úgy mondja, hogy megnősül... Logan a villájára szúrt egy olajbogyót, és elmerülten vizsgálgatta. - Nemcsak mondtam. - Tessék? - hebegte a lány. - Valóban megnősülök. - Hadd gratuláljak! Csak éppen azt nem értem, hogy ha van menyasszonya, miért rángatott bele engem ebbe... - Ahogy Logan a smaragdzöld szemével rámeredt, Alisonnak torkán akadt a szó. - Jaj, ne! - kiáltott fel. - Eljátszani, hogy jegyesek vagyunk, az egy dolog, de hogy tényleg magához menjek... Nem, arról szó sem lehet! A férfi tanácstalanul meredt rá. - Nem mintha bármi kifogásom lenne a személye ellen - folytatta kedvesebben. De nem akarok férjhez menni, és... - Annál jobb! - Logan tárgyszerű hangnemre váltott. - Tudtam, hogy végül megegyezésrejutunk. - Félretolta a tányérját, és az asztalra könyökölt. - Már csak a részleteket kell tisztáznunk... Alison kezdett kétségbeesni. - Rosszul hall? Azt mondtam, hogy nem akarok férjhez menni. - Ez nem is lesz igazi házasság. - De az előbb... Tehát csak úgy akar tenni, mintha egybekelnénk? - Nem, valóban megesküszünk, de a házasságunk mégsem lesz igazi. És nem fog sokáig tartani. - Logan felvette a kanalát, és képzeletbeli vonalakat rajzolt vele az abroszra. - Ha hajlandó megtenni nekem ezt a parányi szívességet... Alison hitetlenkedve megrázta a fejét. - Parányi szívességet? - ...én is gondoskodom róla, hogy megkapja, amit akar. Vagyis a kisbabát. - Ezt hogy érti? - tudakolta gyanakodva a lány. - Nem fogalmaztam elég világosan? Azt mondtam... - Sok mindent mondott. Például megkérdezte, miért nem próbálkozom meg a régi, jól bevált módszerrel. - Tagadhatatlan, hogy az lenne a legegyszerűbb... - Szóval valójában egy rövid viszonyt javasol? Elbűvölő ötlet, legalábbis a maga szemszögéből nézve! így a házasságunk is hitelesebbnek hat, és még élvezheti is. így gondolta? - Nem, dehogy! - A férfi letette a kanalát. - Ha jól emlékszem, maga még egy futó kalandot sem hajlandó vállalni. Mi baja a férfiakkal? Nincsenek egészséges női ösztönei? Alison dühbe gurult. Önmagára egyébként éppúgy haragudott, mint Loganre. - Úgy értem, bármit kíván, megoldom - folytatta hűvösen a férfi. - Névtelen spermadonort akar? Meglesz. Lombikban végzett megtermékenyítést? Megkapjad Cserébe csak egy rövid szertartást kell vállalnia. - Ezt komolyan gondolja? Logan bosszúsan hátravetette a fejét. - Felfogta végre? Alison megcsóválta a fejét. - De hát orvosokat mindig keresnek, és maga biztosan érti a dolgát, különben Kit nem választotta volna a nőgyógyászának. Miért keresi hát Búrt Sinclair kegyeit? - Nem vagyok talpnyaló, ha erre céloz. De ez az első rendes állásom, mióta megszereztem a diplomát, s nem terme jót a hírnevemnek, ha csak úgy kicsöppennék belőle. - Arra gondol, ha egy orvos hirtelen otthagy egy jól jövedelmező állást, és nem helyezkedik el rögtön, megindul a pletyka? - célzott a lány a férfi korábbi szavaira. - Erre. És ha közben még az is kiszivárog, mit müveit Templeton... - Magáról is azt hinnék, hogy valami hasonlót követett el? - És ilyen körülmények között nem is lenne könnyű új állást kapnom. - Jó, ezt belátom. De csak nem rezeit be annyira, hogy továbbra is hajlandó együtt dolgozni olyanokkal, akik így vélekednek? - Máig nem tudtam, hogy így vélekednek - állapította meg bosszúsan Logan. - És most, hogy már tudja? - Kénytelen leszek állást változtatni. Vannak Sinclairnél józanabbul gondolkodó kollégák is, keresek másutt munkát. De nem szeretnék semmit sem elhamarkodni. A jövőm a tét, és nem volna jó, ha bánni is korlátozná a választási lehetőségeimet. Ha hirtelen kicsöppennék az állásomból, és nem tudnám törleszteni a tanulmányi kölcsönömet, kényszerhelyzetbe kerülnék. - És ha talál másik állást? - Akkor: Isten veled, Búrt Sinclair! - Úgy értem, mi lesz a házassággal? - Mivel már nem lesz szükségem feleségre, maga pedig tulajdonképpen nem is akart férjhez menni, közös megegyezéssel csendben elválnánk. Alison egy darabig hallgatott. - Mit gondol, meddig tart, amíg új munkát talál? - Legfeljebb hat hónapig. Hat hónap. A férfi csak ennyit kér..És ha ő kész hat hónapot feláldozni az életéből, teljesülhet a leghőbb vágya. - Ami a kisbabát illeti, a szavát adja? - Igen - bólintott komoran Logan. Kettőjük közül Alison fordította félre először a tekintetét. Bolondság, gondolta, Ugyanakkor viszolygott attól, hogy elölről kezdje a magyarázkodást és a vitát más orvossal, aki ugyanazokat kérdezné tőle, mint Logan, és a végén talán visszautasítaná. Logan nem szólt többet, nem is mozdult, de a lány érezte, hogy figyeli. Várja, hogy ő meghozza a döntést. Kis ideig szórakozottan forgatta a poharát, aztán felemelte, és a férfihoz fordult. - Igyunk arra, hogy mindketten megkapjuk, amit akarunk! - mondta rekedten. Logan maga is felemelte a poharát, és koccintottak. 5. FEJEZET Mire Logan Alison háza elé kanyarodott, már kilenc is elmúlt. A lány kicsatolta a biztonsági övét. Behívjam? Ne hívjam be? - tűnődött. Valószínűleg úgysem jönne be, hiszen még vissza kell mennie a kórházba. A férfi leállította a motort, kiugrott, és megkerülte a kocsit, hogy kisegítse a lányt. - Elkísérem az ajtóig, és megvárom, amíg felkapcsolja a villanyt - mondta. Ezzel megválaszolta a kérdésemet, gondolta Alison. - Ne fáradjon! - szabadkozott, de amikor a férfi mégis belekarolt, nem ellenkezett. Az épület nagyon sötét volt. Máskor Alison általában égve szokta hagyni valamelyik lámpát, ha este elment hazulról, de most... Az utcán becsapódott egy kocsiajtó. Döngő férfilépések hallatszottak. Alison feltételezte, hogy az egyik szomszédja jött haza, mégis gyorsabban kezdett verni a szíve. Most már örült, hogy Logan vele van. A lépések az ajtajához közeledtek. Megfordult, mert tudni akarta, ki követi. A férfi valamivel alacsonyabb volt, mint Logan. Szőke haján megcsillant a holdfény. - Rob! - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Te meg mit keresel itt? Rob Morrow úgy másfél méternyire tőlük megállt. - Hol a pokolban voltál, Alison? - Mióta tartozik ez rád? - fortyant fel a lány. - Nem jöttél el a randevúnkra. A lány a homlokához kapott. Teljesen kiment a fejéből, hogy Robbal operába készültek, s erről is Logan tehet... Meglepő ajánlata teljesen összezavarta. De hogyan magyarázza ezt meg Robnak? - Én vagyok az oka - szólt közbe Logan. - És ki az ördög maga? Rob keze ökölbe szorult. Alison attól félt, mindjárt nekiugrik a másik férfinak, és gyorsan közéjük lépett, de a következő pillanatban megint Logan mögött találta magát. - Alison nem minden este kap házassági ajánlatot - magyarázta Logan -, vagy legalábbis nem minden este fogad el egyet. Érthető, ha ilyen körülmények között minden másról elfelejtkezik. A lány megremegett. Most, hogy Logan más előtt is megemlítette házassági tervüket, a dolog hirtelen sokkal valóságosabbnak látszott. Robot fürkészte, hogy lássa, hogyan fogadja az újságot. Rob szeme elkerekedett. - Összeházasodtok? Még azt sem tudom, ki ez az alak, Alison. A lány bemutatta őket egymásnak. Logan kezet fogott Robbal, aztán visszafordult Alisonhoz. - Kimerítő napod volt, drágám. Menj csak be, én majd Mr. Morrow-t a kocsijához kísérem. - Könnyedén átölelte a lány derekát. Ahogy az ujjai figyelmeztetően a húsába mélyedtek, Alison odanyújtotta az ajkát, igyekezve azt a benyomást kelteni, hogy sóvárog a csókjára. Tudta, hogy a jövőben többször is el kell játszaniuk efféle jeleneteket. A férfi csókja gyengéd volt, de csöppet sem bátortalan. A lány vére felpezsdült, és végül azon kapta magát, hogy kezét összekulcsolja a férfi tarkóján. - Milyen megható! - morogta Rob. Alison teste megfeszült, de Logan nem engedte él, csak a fejét emelte fel. - Ö! - motyogta. - Ne haragudjon, Morrow! El is felejtettem, hogy itt van. Hiszi a piszi, gondolta a lány bosszúsan. Logan rámosolygott. - Jó éjszakát, drágám! Bárcsak itt maradhatnék ma éjjel! De lehet, hogy a kórházban hamar végzek... Alison meglepődve bámult rá. Logan finoman sejtette vele, hogy gyakran tölti majd nála az éjszakát. Persze az iménti jelenet után Rob ebben úgysem kételkedett. - Ez jó munka volt! Remekül vetted a lapot - súgta Logan a fülébe, megmaradva most már a tegezésnél. - Már megint őszibarackillatot érzek - folytatta emelt hangon, aztán megpuszilta Alison orra hegyét, és intett Robnak, hogy menjen előre. Alison, mihelyt beért az előszobába, megkapaszkodott a legközelebbi bútordarabban, az előtérben álló márványlapos asztalban. Még mindig remegett a térde. No persze csak azért, mert minden olyan váratlanul történt, nyugtatta meg magát. Logan meglepte, s ő teljesen összezavarodott... De ez még egyszer nem fordulhat elő! Másnap reggel Alison ragyogó napsütésre ébredt. Ahogy felült, fekete kandúrja, amely összegömbölyödve feküdt a párnáján, felriadt, és nyávogva fejezte ki nemtetszését. Az ágy másik végében heverő szürke nősténymacska egy pillanatra felemelte a fejét, ásított, aztán tovább aludt. Alison lement a konyhába, és feltette a kávét. Pocsék éjszakája volt, és teljesen összetörtnek érezte magát. Emlékezett rá, hogy valami rosszat álmodott, és az éjszaka közepén felriadt azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem mehet hozzá Loganhez. Elhatározta, hogy reggel felhívja, és közli vele a döntését. Utána megint elaludt, és ismét születésnapról álmodott. Most a tortán két gyertya égett, a gyerek - sötét hajú, lófarkas kislány - idősebb volt, s noha a torta ezúttal nem esett ki a kezéből, felébredt, mielőtt az asztalra tehette volna. Amikor a kávé elkezdett kicsöpögni, a kifolyó alá rakta a csészéjét, s mihelyt megtelt, a helyébe tette az üvegkannát, aztán egy darabig nyugtalanul járkált fel-alá a lakásban. A tágas, magas nappali felső ablakain besütő nap halvány rózsaszínre festette a fehér falakat. Lépcső vezetett fel a galériára, ahonnan a hálószoba nyílt. A galéria és a háló alatt, a ház hátsó részében feküdt a konyha és a vendégszoba, amely a nappalihoz viszonyítva meglehetősen kicsi volt. Alison megállt a vendégszoba küszöbén. Itt tervezte berendezni a gyerekszobát. Most az antik tölgyfa ágy, a hozzá illő öltözőasztal és a komód helyébe fehér bölcsőt, pelenkázóasztalt, hintaszéket képzelt. A kávéját kortyolgatva azon töprengett, visszakozhat-e egy rossz álom miatt, és arra az eredményre jutott, hogy nem. Logan segítségével beteljesülhet régi vágya, és ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztania. Épp a macskáit etette, amikor felberregett a csengő. Kíváncsian kilesett az ablakon, és meglátta Logant, aki éppen megint megnyomta a csengőt. Milyen türelmetlen, futott át Alison agyán, de ekkor észrevette a férfi dühös arckifejezését, és meghökkent. Lehet, hogy vissza akar lépni? Az ajtóhoz sietett, és kinyitotta. Logan épp akkor emelte fel a kezét, hogy harmadszor is csöngessen. - Mitől vagy ennyire izgága? Talán attól a négy csésze kávétól, amelyet az este megittál? - förmedt rá a lány. - Jó reggelt! - üdvözölte a férfi, és belépett. - Ha már szóba hoztad a kávét, megkínálnál eggyel? Alison bezárta mögötte az ajtót. - Szerintem ez az, amire most a legkevésbé van szükséged - dohogott, de azért a konyhába vezette. Kitöltött neki egy csésze kávét. Logan megállt a konyhapultnál, és körüljártatta a tekintetét. - Mi az, leltározol? - érdeklődött Alison. - Ez a lakás olyan derűs és modern, valahogy nem illik hozzád. - Tényleg? - Kívülről a ház legalább százévesnek látszik. - Valóban régi. Eredetileg több apró, sötét szobából állt, de az előző tulajdonos átalakíttatta. - Alison visszament a nappaliba. - Mi szél hozott erre ilyen korán? - Sajnálom, ha rosszkor jöttem, de később nem érek rá, és még sok mindent meg kell beszélnünk. Szóval nem változtatta meg a szándékát. Alison fellélegzett, ám nyomban szemrehányást is tett magának, amiért megkönnyebbülést érzett, s az egyik karosszékre mutatott. Amikor a férfi letelepedett, ő is leült a kanapé karfájára. - Mire gondolsz? - tudakolta. - Mert ha újabb feltételeket akarsz szabni... - Nem, csak tisztázni szeretnék egyet-mást. Például nem fogadtuk meg, hogy senkinek sem áruljuk el, mit sütöttünk ki. Alison felnevetett. - Csak nem képzeled, hogy bárkit is beavatnék a tervünkbe? - A kolléganőidnek sem vallhatod be az igazat. - Ők az utolsók, akiknek elmesélném. - Aztán meg kell vennünk a gyűrűket. - 0, erre csakugyan nem gondoltam. De nem olyan sürgős. És amilyen elfoglalt vagy, szerintem karácsony előtt úgysem érsz rá újra elmenni egy ékszerészhez. - Újra? - ismételte meg csodálkozva Logan. Alisonnak csak ekkor jutott eszébe, hogy annak idején úgy tett, mintha nem nézte volna meg az ajándékot. Amikor Logan a klubest után hazavitte, egyszerűen a kezébe nyomta a dobozt, a férfi pedig szó nélkül a hátsó ülésre hajította. - Ez csak afféle nyelvbotlás - motyogta. - Nem erről van most szó. Ha nem akarjuk, hogy Búrt gyanút fogjon, úgy kell tennünk, mintha már régebben eljegyeztük volna egymást. De akkor mivel magyarázható, hogy nem viselsz jegygyűrűt? - Azt mondtad neki, egy darabig titokban óhajtottuk még tartani az eljegyzésünket - emlékeztette Alison. - Helyes, s ezért eddig egy láncon hordtad a gyűrűt a nyakadban, közel a szívedhez. Most pedig, miután a titok már nem titok, nyugodtan az ujjadra húzhatod. Alison a két melle közé nyúlt, mintha keresné a gyűrűt. - Ez nagyon meggyőzően hangzott, Logan. Szóval, hogyan tovább? Ha azt akarod, hogy az ebédidőmben menjek el és vegyek egy gyűrűt... - A hangja elcsuklott, s hirtelen elhallgatott. Voltaképpen mi kifogása lehetne az ellen, hogy maga vegye meg a gyűrűjét? Logan kíváncsian félrehajtotta a fejét, és a lány gyorsan folytatta: -Hát... miért is ne? Akkor legalább olyat választok, amilyen tetszik. De a számlát te fizeted, mert az én havi jövedelmemből nem futja gyémántokra. Nos, mennyit költhetek rá? - Nem kell fáradnod, ha ez itt megfelel... - Ezzel a férfi kivett a zsebéből egy ékszerdobozt, és a lány ölébe dobta. Alison majdnem elejtette a csészét, ahogy ösztönösen utánakapott. Nyomban felkattintotta a doboz fedelét, s fehér szaténpárnácskán csillogó gyémántgyűrűt pillantott meg, amelynek középső, nagy kövét sok apró vette körül. Csiszolásuk alapján úgy ítélte, hogy az ékszer meglehetősen régi darab lehet. - Ez igazán nem eljegyzési gyűrű! - Majd azt mondjuk, hogy neked is éppoly különös az ízlésed, mint a nagyanyámé volt - vont vállat Logan. - Az övé volt ez a gyűrű? Logan bólintott. Igaz is. Miért venne újat, amikor ez is megteszi? - gondolta, míg az ujjára húzta a gyűrűt, és felemelte a kezét, hogy megcsodálja a ráeső fényben felszikrázó ékszert. A férfi belekortyolt a kávéjába. - Most már csak az esküvő időpontjában kell megállapodnunk. Alison leengedte a kezét, és ránézett. - Erre nem is gondoltam... - Tegnap este erre egyikünk sem gondolt, pedig nem ártana összehangolni, mit mondjunk. Ha te azt meséled mindenkinek, hogy jövő év júniusban kelünk egybe, én meg azt, hogy jövő hét pénteken... - Jövő hét pénteken? Ez valami vicc akar lenni? - Igen. Ugyanis sosem tudom előre, hogy pénteken hánykor végzek. A szombat sokkal jobban megfelel, mert ez a szabad hétvégém. Ha tehát nincs ellenvetésed... De van! - szerette volna odakiáltani a lány, ám ehelyett csak mély lélegzetet vett. - Nem félsz, hogy Sinclair doktor gyanúsnak találja majd ezt a nagy sietséget? kérdezte. - Tegnap még az eljegyzésünket is titkoltuk, ma meg alig várjuk, hogy összeházasodjunk... - Ezt akár bóknak is veheted! - A férfi elmosolyodott, és a lány először vette észre, milyen kedves gödröcske jelenik meg ilyenkor az arcán. - Tegnap, amikor eljárt a szám, hirtelen ráébredtem, hogy nem tudok tovább várni... - Ez elég hihetően hangzik - bólintott Alison. - Ugye? Megkértelek hát, hogy mondj le a fényes esküvőről, és elégedj meg egy egyszerű szertartással, amely már a jövő héten is megtartható, mert igy hamarább családot alapíthatunk. - Logan hangja mélyebbé vált. - És mivel nagyon ékesszóló tudok lenni, egykettőre meggyőztelek. - A jövő szombat nekem is megfelel. - Alison visszafojtotta feltörő félelmét. - Mondtam, hogy nagyon ékesszóló tudok lenni - ragyogott fel Logan arca. - Az ékesszólásodnak semmi köze az elhatározásomhoz - vágta rá bosszúsan Alison. - Csak arra gondoltam, hogy minél előbb túlesünk a formaságokon, annál előbb belevetheted magad az álláskeresésbe, és annál előbb szabadulunk meg egymástól. Logan összehúzta a szemöldökét. Éppen ezért olyan sürgős nekem az esküvő. Visszavigyem a csészémet a konyhába? - kérdezte, miután felhajtotta a maradék kávéját. - Hagyd csak! Alison felugrott. Logan pedig az ajtóban megállt, és a tenyerébe fogta párja állát. Ő meg dermedten bámulta az ajkát. Gyanította, hogy mindjárt megcsókolja... Pedig erre most semmi oka. Mégis mit képzel ez a pasas? - Most nincs közönségünk - mondta, hátrább lépve. - Azt hitted, meg akarlak csókolni? - Logan meglepetése őszintének tűnt. Te hülye! - szidta magát Alison. Már megint engedted, hogy elragadjon a képzelet. - Ilyen felkavaró hatással volt rád az a tegnap esti csók? - cirógatta meg Logan az arcát. Alison minden akaraterejét összeszedve mozdulatlan maradt, de az ajka remegése elárulta. - Elképesztő! - suttogta Logan az ujja begyével követve a lány szájának vonalát. Talán mégis vannak egészséges női ösztöneid. Alison okosabb volt annál, semhogy megpróbáljon elrejtőzni az irodájában, de a szerencse melléje szegődött: Kit majdnem egész nap házon kívül volt, Susannah-t pedig úgy lekötötte a munkája, hogy még ebédidőben sem jött le a műhelyből, s csak késő délután futott össze vele, amikor bement egy doboz gemkapocsért a kis raktárba. - Nem tudod, hol tartja Rita a tapadós papírszalagokat? - kérdezte Susannah, míg egy konyhaszéken állva a legfelső polcon kotorászott. - Itt, középen. - Alison odébb tolt egy dobozt, és közben az ujján megcsillant a gyémánt. Az ajkába harapott, és Susannah-ra sandított, aki nyomban észrevette a gyűrűt, de az arca rezzenéstelen maradt. - Szép gyűrű! - jegyezte meg. - Mostanában mintha egyre több ékszert kapnál. Először a fuvolás, most meg... - A szeme elkerekedett. - Ez egy gyémántgyűrű. És a bal kezeden hordod... Alison érezte, hogy az arcába szökik a vér. Susannah rámeredt, aztán leugrott a székről, és a lépcsőhöz szaladt. - Kitty! - rikkantotta. Néhány másodperccel később Kit feje megjelent a lépcsőforduló korlátja fölött. - Mi az, mi történt? - Tudtad, hogy Alison gyémántgyűrűt visel? - kérdezte Susannah izgatottan. Egy gyönyörű gyémántgyűrűt. - Vajon megkérdezhetjük, kitől kapta, vagy próbáljuk meg kitalálni? - Én már ki is találtam. Alison elsápadt. Hogyan találhatta volna ki? Kit ledübörgött a lépcsőn, és megnézte a gyűrűt. - És nekem is elárulod? - Tegnap este találkája volt Rob Morrow-val, és ma egy új gyűrűt visel... Rob ezek szerint megkérte a kezét, és ő... - Rob nem kérte meg a kezemet - tiltakozott Alison. Susannah összeráncolta a homlokát. - Nem? Akkor más jegyzett el? Csak nem az egyik ügyfeled...? - Természetesen nem. Kit még mindig a gyűrűt mustrálgatta. - De menyasszony vagy? - Kezdjük elölről, Alison - mondta türelmesen Susannah. - Tegnap este elmentél Robbal az operába. - Nem mentem el. Elfelejtkeztem a randinkről. - Alison Novak elfelejtett egy találkozót?! - Kit gondterhelt képet vágott. - Itt valami nincs rendben. - Logan Kavanaugh-hoz megyek feleségül - bökte ki Alison. Mély csönd támadt, aztán Kit lerogyott a konyhaszékre, de olyan hirtelen, hogy az majdnem felborult. Susannah felsóhajtott. - Ali, biztos, hogy elég jól ismered ehhez? Úgy értem, hogy nincsenek... beteges hajlamai? - Micsoda? - meredt rá Kit. - Hát... amikor először találkoztak, Ali úgy megütötte, hogy vérezni kezdett a szája. Lehet, hogy a fickó mazochista, és... Kit a szemét forgatta, Alison pedig nevetésben tört ki. - Talán azért lett orvos, mert szeret vért látni - érvelt Susannah. Ekkor a kapu kinyílt és becsapódott. - Rita már nincs itt, ugye? - kérdezte Kit. - Megnézem, ki az. - Hagyd, majd én - ajánlkozott fel Alison. - Menjünk mindannyian! - döntötte el Susannah. - Ez a vita úgysem vezet sehová. - Persze hogy nem, amikor ilyen hülye elméletekkel állsz elő - zsörtölődött Kit. - Ali jóformán nem is ismeri a pasast - védekezett Susannah. - Csakugyan nem ismeri annyira, hogy feleségül menjen hozzá, de ez még nem jelenti azt, hogy... - Megint úgy beszéltek rólam, mintha nem lennék itt - szólt hátra a válla fölött Alison, aztán megpillantva a látogatót, megtorpant. - A, szia, Logan! - üdvözölte színlelt örömmel a férfit. - Azt hittem, sohasem végzel nyolc előtt. Mi az a kezedben? A férfi ott állt az előcsarnok közepén, kinyújtott karral, s egy süteményestálcát szorongatott. - Fogalmam sincs. Amikor ideértem, egy töpörödött nénikét találtam a verandátokon, aki a kezembe nyomta ezt a tálcát, azt motyogva, hogy vigyem be, és elmenekült. Ez az izé kicsit csöpögősnek tűnik. És őszibarackszaga van. - Te mindenhol őszibarackszagot érzel - tréfálkozott vele Alison. De a férfinak igaza volt. Ahogy Alison elvette a tálcát, az orrát őszibarack és fahéj illata csapta meg. - Ez érdekes - csúfolódott Susannah. - Azt hittem, Ali az, aki rajong az őszibarackért. - Ez csakis Mrs. Holcomb lehetett - állapította meg Alison. - Neki ajándékoztam a gyümölcsöt, ő pedig tortát sütött belőle, és még át is hozta. Logan zavartan pislogott, és a lány megkönyörült rajta. - Eddig csak egyszer láttam Mrs. Holcombot kijönni az utcára. Akkor azt hitte, tetten ért egy bűnözőt - magyarázta. - Szinte hihetetlen, hogy még át is jött ezzel a süteménnyel. - Ha így folytatja, azt is megérjük, hogy Párizsba repül - mormolta Kit. - Eltértünk a tárgytól. - Susannah a lépcsőoszlopnak támaszkodott. - Miért akarja elvenni Alisont, Kavanaugh doktor? A férfinak a szeme sem rebbent. - Azt hiszem, erre a kérdésre már kielégítő választ adtam a menyasszonyomnak felelte. - Másként fogalmazva, Sue, semmi közöd hozzá! De nem akartok rögtön összeházasodni, ugye, Logan? - kérdezte Kit. - Nem - erősítette meg a férfi. - Mégis mikor lesz az esküvő? - tudakolta Susannah bizalmatlanul. Logan elgondolkozott. - Hát, ehhez kellene egy naptár, de azt hiszem, kilenc nap múlva. Jól számoltam, kedvesem? Alison emlékeztette magát, hogy a tervük sikere elsősorban a következő néhány percen múlik. Ha a barátnőit sem tudja meggyőzni, hogy jegyesek, másokat még kevésbé fog. - Nyolc -javította ki a férfit, mosolyt erőltetve az arcára -, ha az esküvő napját nem számítjuk. És én nem akarom számítani, mert már így is úgy érzem, mintha egy örökkévalóságig kellene várnunk. Logan helyeslő pillantást vetett rá. - Alison, ezt nem teheted! - sopánkodott Kit. - És mi még azt mondtuk, hogy Ali a gyakorlatias - nyögött fel Susannah. 6. FEJEZET Megint csend lett. Alison kivitte a konyhába a süteményt, Logan pedig követte. - Ez megvolna! - sóhajtott fel a férfi, miközben megmosta a kezét. - Nem ismered Susannah-t és Kitet. A neheze még hátravan - közölte Alison, és ő is a meleg víz alá tartotta a kezét. - Miért mondta Susannah, hogy te vagy a gyakorlatias? - Gyakran tréfálkozunk azon, milyen jól kiegészítjük egymást. Susannah a legfantáziadúsabb köztünk, Kit a műszaki zseni, ő az, aki Susannah ötleteit megvalósítja és eladja, és én vagyok a leggyakorlatiasabb: én figyelem, mennyit költünk, én hajtom be az ügyfelek tartozását, és amikor nagy a hajtás, én gondoskodom arról, hogy a többiek eleget egyenek, igyanak és aludjanak, meg hasonlók. - Szóval te vagy a gyakorlatias - dünnyögte Logan. - Ezt jó tudni. Bár a hangjában az irónia nyomát sem fedezte fel, Alison sejtette, hogy titokban mulat rajta. - Olykor másképp is fogalmazunk: Susannah a tréfamester, Kit szörnyen lágyszívű, és én vagyok az elektronikus agy. - A lány kivett a szekrényből egy tekercs műanyag fóliát, letépett egy darabot, és gondosan becsomagolta a süteményt. - Te bizonyára úgy véled, hogy a gyerekszülés problémáját is inkább számítóan, semmint szívvel közelítem meg, ugye? - Azt hittem, ezt a témát lezártad. - Le is zártam. Alkut kötöttünk, és szeretném, ha tartanád magad a megállapodásunkhoz. Egyébként mit keresel itt? Ha negyedóránként zaklatsz... - Az, hogy naponta kétszer eljövök hozzád, még nem minősíthető zaklatásnak... De azért érdekes, hogy úgy érzed, mintha örökké nálad lebzselnék... - Lehet, hogy érdekes, de rád nézve csöppet sem hízelgő. Ezúttal mit felejtettél el? - Biztos, hogy ezt itt akarod megtárgyalni? Alison az ajtó felé pillantott. - Igazad van, meghallhatnak. Rendet teszek az íróasztalomon, aztán beülhetünk valahová egy kávéra. Alison a folyosón megállt, és becsukta a raktárszoba ajtaját, aztán az irodájába vezette a férfit. Az a küszöbön megállt, bólintott, majd odasétált a szófához, és letelepedett rá. - Mit jelentett ez a bólintás? - érdeklődött Alison. - Az irodád pontosan olyan, amilyennek képzeltem. Hát ez meg micsoda válasz? - mérgelődött a lány, miközben a dossziékat bedobálta a fiókjába. - Mehetünk - közölte. - Mi lenne, ha mégis inkább itt maradnánk? - Azt hittem, félsz, hogy kihallgathatnak. - A konyha elég visszhangosnak tűnt, de egy kávéház sem lenne sokkal jobb. Itt viszont. .. - Logan megpaskolta maga mellett a szófát. - Gyere, ülj le! Gondolkoztam... Alison vonakodva leereszkedett a szófa szélére. - A hideg futkos a hátamon, valahányszor ezt mondod. Most miről van szó? - Először is meg akartam kérdezni, hogy vegyek-e kölcsön egy szmokingot. - Ez olyan nagy titok? Nem, szerintem fölösleges. Nem rendezünk fogadást... vagy igen? - Hát... ha nem akarjuk, hogy azt higgyék, valami rejtegetnivalónk van... - Fütyülök rá, ki mit hisz. - Alison lépteket hallott a lépcső felől, és figyelmeztető pillantást vetett Loganre. - Ez biztosan Susannah - suttogta. - Kémkedik utánunk? - Logan magához húzta a lányt, majd váratlanul a hajába fúrta az arcát, amitől annak felgyorsult a szívverése. - Ha szűk körű esküvőt tartunk, az emberek gyanút foghatnak - magyarázta. - Mit nevezel te szűk körűnek? - Egyébként nemcsak erről akartam beszélni veled - folytatta Logan, ahelyett hogy válaszolt volna. - Bocsánatot akartam kérni azért, hogy a megkérdezés ed nélkül tűztem ki az esküvő napját. Ha a családodnak nem felel meg az időpont... - Te csak ne izgasd magad az én családom miatt - szakította félbe nyersen Alison. - Mi a terved? - Mi kellene ahhoz, hogy meggyőző legyen a színjáték? - Ahhoz, hogy Búrt Sinclair bevegye, szerintem nem sok. - Na és a szüleim? Alison sietve kibontakozott a karjából. - A szüléidet is be akarod csapni? - Megegyeztünk, hogy senkinek sem áruljuk el, mit terveltünk ki. - Az anyád nem senki. - Jó, akkor magyarázd meg neki te a mi kis egyezségünket! - Logan megint átölelte. - Kíváncsi lennék, milyen képet vág, amikor a kisbabáról szóló részhez érsz. - Legyen, ahogy akarod, Kavanaugh. De ugye tudod, hogy valamikor mégiscsak fel kell világosítanod az igazságról? - Persze. És akkor majd nagyon sajnál, amiért túl későn vettem észre, milyen szívtelen és számító teremtés a feleségem. Alison megdermedt. - Inkább vársz, és aztán megjátszod a szenvedő áldozatot, mintsem hogy elismerd, te is éppoly szívtelen és számító vagy, mint én? - Mit csodálkozol ezen? Végtére is az anyámról van szó, és nem szeretném megfosztani a velem kapcsolatos illúzióitól. Ráadásul így, egy kis szerencsével, sosem szerez tudomást a gyerekről. - Akár tudomást szerez róla, akár nem, ennek semmi jelentősége. A dolog nem tartozik rá. - Ő erről másként vélekedne. Én vagyok az egyetlen gyermeke, és őrülten sóvárog arra, hogy unokákkal ajándékozzam meg. Ha megneszeli, hogy gyereket vársz... - Majd adok egy nyilatkozatot, hogy nem te vagy az apa. - Remélem, ilyen messzire nem kell elmennünk. Na már most, ami a vendéglistát illeti, az esküvőre körülbelül kéttucatnyi embert kell meghívnom. Ha te is ennyit hívsz meg... - Én tulajdonképpen csak két tanúra gondoltam... Hát jó - sóhajtott fel Alison majd megpróbálok én is összeszedni húsz-huszonöt embert. Rendezzünk fogadást is? És ha igen, elég lesz, ha pezsgőt és tortát adunk a vendégeknek, vagy inkább egy hatfogásos vacsorára gondoltál? - Alison, drágám, azért ne essünk túlzásokba! Nem az évszázad esküvőjére készülünk. És természetesen számíthatsz a segítségemre. - Már épp eleget segítettél eddig is. - Hát... igyekeztem. Először is mindent elkövettem, hogy szabaddá tegyelek... Meggyőztem Burtöt, hogy még sincs szüksége reklámtanácsadóra. - Remek. Ahelyett, hogy pénzt keresnék, én költhetek el egy vagyont. - A számlát én állom. Egyébként is, gondold meg, milyen nehéz lenne Burtnek tanácsokat adnod a jelen körülmények között... - Logan megint a hajába fúrta az arcát, de Alison elhúzódott tőle. - Azt hiszem, jön valaki - mentegetőzött a férfi. - Én semmit sem hallottam. - Nem? - Logan a mellére vonta a lány fejét, és végigsimított a haján. - Mint a fekete selyem - motyogta, és ásított egyet. - Hé, el ne bóbiskolj itt nekem! - Ezen a kényelmetlen szófán? Te tréfálsz! - Logan elengedte a lányt, felugrott, és kéjesen nyújtózkodott. - Eredj szépen haza, és aludd ki magad! - tanácsolta Alison. Meglepte, milyen rekedt a hangja. - Ez a leghőbb vágyam! - A férfi ismét nagyot ásított. - De be kell mennem a kórházba, hogy megnézzek négy újdonsült anyukát. Holnap majd megbeszéljük a többit, jó? - Szerinted miért fog el a remegés, amikor ezt hallom?! Logan komor képet vágott, ám a szeme huncutul csillogott. - Nem tudom, de megpróbálhatjuk kideríteni. Alison megcsóválta a fejét, Logan pedig közben heherészve távozott. Miközben Alisont a hálószobájában felöltöztették az esküvőre, Kit szokatlanul szűkszavú volt, Susannah viszont még többet fecsegett, mint máskor. Alison tudta, hogy csak idő kérdése, és valamelyik barátnője elveszti a türelmét. Már az is meglepte, hogy eddig türtőztették magukat. Amikor az öltözőasztalhoz ült, hogy kirúzsozza a száját, arra gondolt, hagy hármójuk kapcsolata eddig bizalmon és törődésen alapult, és ő most mindkét barátnőjét becsapta. De hát nem árulhatja el az igazat. Egyébként is azon talán még jobban megbotránkoznának, mint a hirtelen esküvőn. Csak az idő győzheti meg Kitet és Susannah-t arról, hogy ő végtére is tudta, mit tesz, és hogy helyesen döntött. Egy év múlva, amikor Logan már kilépett az életéből és ő elégedett, boldog anya lesz, döntése helyességében többé ők sem fognak kételkedni. - Minden rendben lesz - jelentette ki inkább csak önmaga biztatására. - Elég! - kiáltott fel Susannah, és lecsapta a hajkefét az öltözőasztalra. - Nem tehetek továbbra is úgy, mintha örülnék, amikor... Jaj, Ali, mindig olyan okos és józan nőnek tartottalak. - Mi nem tetszik? Az, hogy nem megyünk nászútra? Susannah megrázta a fejét. - Nem. Még az sem zavar, hogy Logan hozzád költözik. Nem helyeslem, de... - Én a saját házamban lakom, ő meg csak bérli a lakását. Ésszerűnek tűrit, hogy hozzám költözzön, a lakását pedig kiadja. - Mondtam, hogy nem ez zavar. Csak úgy érzem, meggondolatlanul ugrótok bele ebbe a házasságba. Amikor Rita meghallotta az újságot, meglepetésében elejtett egy halom levelet, és megjegyezte, hogy... - Hogy? - .. .hogy hármunk közül te sietsz a legjobban a férjhez menéssel, mintha -valamilyen rekordot akarnál felállítani. - Sue! - szólt rá Kit. - Miért nem vársz egy kicsit, Ali? Csak amíg meg nem bizonyosodsz ról a, hogy valóban szereted Logant. Alison a szemhéjfestékéért nyúlt. - Amikor te elhatároztad, hogy hozzámégy Marchoz, megpróbáltalak lebeszélni róla? - De én majdnem tíz éve ismertem már. Te és Logan viszont csupán néhányszor találkoztatok. Még a szüleit is csak tegnap este ismerted meg. - Nem a szüleihez megyek feleségül, Sue. És minthogy tegnap érkeztek, nehezen ismerhettem volna meg őket korábban. - Sue, ideadnád Ali kosztümkabátját? - avatkozott be Kit, de Susannah nem hagyta elterelni magát. - Egyáltalán hogyan kérte meg a kezedet? - tudakolta. Alison végighúzta a spirált a szempilláin, aztán letette a festéket az asztalra. - A Ciceros-ban, vacsora közben. De a részleteket nem árulom el. Susannah felsóhajtott. - Jobban örültem volna, ha úgy teszel, ahogyan vártam, és feladsz egy hirdetést. - A társkereső rovatban? - Nem, a Kisegítő kerestetik-ben. Alison nyelt egyet. Ez meglehetősen közel áll az igazsághoz, gondolta, miközben bepúderezte az orrát, aztán felállt. - Akkor legalább nem lennél fülig szerelmes, és nem csalódnál, amikor kiderül, hogy a szerelem nem tart örökké - folytatta Susannah. Ezek szerint sikerült megtévesztenem őket, gondolta Alison, ahogy Kit rásegítette a rózsaszín, nyersselyem kosztümkabátot. - Sue, felhoznád a menyasszonyi csokrot a nappaliból? - fordult Kit Susannahhoz, aki erre dünnyögött valamit, és a lépcsőhöz indult. Alison megigazította málnaszínű blúza ovális nyakkivágását. - Vajon Mrs. Holcomb eljön a templomba? Amikor visszavittem a tálcáját, meghívtam. Láttam, hogy jólesett neki, és... - Ne válts témát! - szakította félbe erélyesen Kit. - Sue-nak igaza van. Alig ismered Logant. Az ügyfeleidről többet tudsz, mint róla. - Azt hittem, a barátod, Kitty. - Az is. Te pedig a barátnőm vagy. Szerintem mindketten csodálatos emberek vagytok, és azt szeretném, ha boldogok lennétek. Szóval fújd le az esküvőt, Ali! - Nem tehetem. - Dehogynem. Persze pillanatnyilag kínos lenne, hosszú távon azonban... - Tudom, mit csinálok, Kitty! - Elhiszem, hogy ezt gondolod, mégis... - Kit felsóhajtott. - Drágám, a világért sem szeretnélek megsérteni, de ha csak azért mégy férjhez, mert én és Sue is férjhez mentünk... Kérlek, ne tedd! Alison majdnem felnevetett, mert barátnői házasságkötése egyáltalán nem befolyásolta az elhatározásában. - Egyszer majd eljön az igazi... Az igazi! Még csak az kellene! - Logan a nekem való férfi - szögezte le Alison. - Lehet, hogy most erről meg vagy győződve, de... Ali, nem szeretném, ha egy nap megbánnád... - Ettől nem kell félned. - Alison megragadta Kit kezét. - Kérlek, örülj velem, Kitty. - Hiába beszélek, igaz? Hát jó. Én megpróbáltalak észre téríteni, de most már befogom a számat. Még azt is megígérem, hogy nem vágom a fejedhez, hogy én megmondtam!, amikor a házasságotok zátonyra fut. - Én viszont nem teszek hasonló ígéretet - viharzott be Susannah a szobába, és Alison felé nyújtott egy fehér dobozt. - Parancsolj, itt a csokrod. És lent vár a limuzin. Alison a közeli kis kápolnában lépett oltár elé Logannel, ugyanott, ahol barátnői is örök hűséget fogadtak a párjuknak. Logan a bejáratnál várta. Amikor Alison megkérte, hogy ő kísérje majd az oltárhoz, félt, hogy a férfi megkérdezi, miért nem valamelyik rokonára bízza ezt a feladatot, de Logan nem faggatta, csak bólintott, és ezért a lány olyan hálás volt neki, hogy majdnem a nyakába ugrott. A férfi igen daliásnak hatott sötétszürke öltönyében. Nyakkendője és a zakója zsebéből kikandikáló zsebkendő ugyanolyan málnapiros volt, mint Alison blúza, és ezt látva a lány megint ellágyult. - Jól vagy? - suttogta Logan komoly képpel, amint a könyökhajlatába vonta arája kezét. - Jobban érezném magam egy focimeccsen - mosolygott fel rá Alison, ügyesen leplezve a megilletődését. Logan zöld szemében aranyszikrák villództak. - Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. A hazai csapat ma itthon játszik. Elmehettünk volna a meccsre, ha délelőtt tartjuk az esküvőt. Akkor már túl lennénk az egészen, és a gyomrom sem háborogna az idegességtől, gondolta Alison. Ebben a pillanatban felzúgott az orgona. Alison testén remegés futott végig, és örült, hogy a férfiba kapaszkodhat. Ahogy az oltár felé lépkedett, görcsösen szorongatva a kis csokrot, a szeme megakadt néhány arcon. Rob Morrow a folyosó szélén ült, a mellén összefont karral, mereven előreszegezve a tekintetét. Jaké az egyik sarokban foglalthelyet. Kit kényszeredetten mosolygott, Susannah arcán kételkedés tükröződött. Az első sorban ültek Logan szülei az édesanyja fehér csipke zsebkendőt gyűrögetett a kezében. A szertartás első részéből Alison nem sokat fogott fel, de aztán az agyára telepedett köd hirtelen eloszlott, és azon kapta magát, hogy felbámul Loganre, fogja a kezét, és olyan ígéreteket tesz, amelyeket nincs szándékában megtartani. Hirtelen szorongás fogta el, de aztán eszébe jutott, hogy a frigy is voltaképpen szerződés. És régi igazság, hogy előbb-utóbb minden szerződés hatályát -veszti, nyugtatta meg magát, úgyhogy mire befejezte a házassági esküt, a hangja már erősen, határozottan csengett. Ugyanez a magabiztosság sugárzott róla, amikor a szertartás után a kápolna lépcsőjén fogadta a vendégek jókívánságait. A mosolya még akkor is őszinte volt, amikor Búrt Sinclair bemutatta neki a feleségét, egy hideg, kék szemű, feltűzött hajú, magas szőkeséget. - Tud bridzselni, Alison? - érdeklődött Mrs. Sinclair. - Sajnos nem valami jól. - Mi négyen, a férje kollégáinak a feleségei, hetente kétszer összejövünk néhány partira. - Mrs. Sinclair hangja éppolyan hűvös volt, mint a tekintete. - Igaz, ha szintén játszik, akkor már öten lennénk. Bár nem ártana néha, ha lenne egy tartalék játékosunk... - Ahogy ellibegett, Alison elképedten bámult utána. Búrt Sinclair egy pillanattal tovább maradt. - Kicsit elkapkodták ezt az esküvőt, nem? - kérdezte. Logan átölelte Alison vállát, az ajkához emelte a kezét, és csókot lehelt az aranykarikára, melyet a gyémántgyűrű fölé az ujjára húzott. - Mint említettem, szeretnénk minél előbb családot alapítani. Alison felmosolygott rá: Logan szeme érzékien csillogott. Bárki azt hihette volna, már alig várja, hogy otthon legyenek és az ágyába vihesse őt. Noha Alison tudta, hogy csak színészkedik, ez a sóvárgó tekintet szinte megbabonázta, s jóformán oda sem figyelt, amikor Sinclair megjegyezte, hogy a hirtelen esküvőre való tekintettel nem lepné meg, ha egyesek azt gondolnák, már útban van a trónörökös, aztán a felesége után sietett. - Mióta is dolgozol együtt Sinclair doktorral? - kérdezte némi tűnődés után. - Körülbelül három éve. - A feleségét is ennyi ideje ismered? - Igen. -Es még nem vetted észre, milyen hideg, számító teremtés, a főnököd pedig milyen faragatlan alak? Logan vállat vont. - Azelőtt ez sosem izgatott. Vigyázz! - sziszegte. Alison, amint megfordult, látta, hogy Logan édesanyja közeledik feléjük. Nem értette, miért inti óvatosságra a férfi. Múlt éjjel nyilvánvalóvá vált számára, hogy imádja az édesanyját. Aztán észrevette, hogy milyen áthatóan méregeti őt Camilla Kavanaugh. Lehet, hogy meghallotta Búrt tapintatlan megjegyzését? Alison felkészült a legrosszabbra. - Azt hittem, már elindultatok apával a fogadásra - szólt oda Logan. - Vagy ti is a limuzinnal jöttök? - Ö, nem! Csak meg akartam győződni róla, nem felejtettétek-e el, hova kell most mennetek - mosolygott rájuk a mama, aztán követte a férjét. Néhány perccel később Alison kimerülten hátradőlt a limuzinban. - Arra nem is gondoltam, hogy egyszerűen el is bliccelhetnénk a fogadást dünnyögte maga elé. - Szerinted nagyon rossz néven vennék a vendégek, ha egyenesen hazamennénk? Haza. A szó szinte visszhangzott a fülében. Ma este nem egyedül fog hazamenni. Az otthonát egy darabig meg kell osztania egy másik emberrel. Szeme sarkából újdonsült férjére sandított, és szíve elszorult a félelemtől. Mire jó néhány órával később a limuzin megállt a háza előtt, Alison félelme már kimerültségnek adta át a helyét. És a bűntudatnak - mert amikor elbúcsúzott Logan szüleitől, Camilla megölelte, és édes kislányomnak szólította. Mihelyt beléptek az előszobába, Ashes, a szürke perzsamacska-keverék ugrándozva eléjük szaladt, és miákolva követelte a vacsoráját. Alison felemelte, és megsimogatta. Ahogy felnézett, látta, hogy fekete kandúrja a legfelső lépcsőfokon trónol. Logan bezárta az ajtót, és át akarta nyújtani a kulcsot, de Alison megrázta a fejét. - Ez a tiéd. A férfi olyan lassan csukta össze az ujjait, hogy a lányban felmerült, talán a kulcsnak szimbolikus jelentése van a szemében: hátha arra számít, hogy ezután nemcsak a háza ajtaja nyílik meg előtte? Az előtér egyszerre mintha összezsugorodott volna. Alison szíve őrülten kalapált. Ha Logan most átölelné... Megrémülve a saját gondolataitól, a macskával a karjában besietett a nappaliba, és megállt a szoba közepén. A fekete kandúr követte, és a lábához dörgölődzött. - Te is megéheztél, Velvet? - kérdezte remegő hangon. - Nagyon kimerültnek látszol -jegyezte meg Logan, aki észrevétlenül utána jött. Ha akarod, szívesen megetetem a kedvenceidet. Alison megmondta, hol tárolja a macskaeledelt, és Logan kivette a karjából Ashest. Miután kiment, Alison még egy darabig mozdulatlanul állt, s igyekezett meggyőzni magát, hogy a fogadáson a férfi égő pillantásai és birtokló gesztusai csak a közönségnek szóltak, és neki nincs mitől tartania. Végül lerúgta a körömcipőjét, lerogyott a legközelebbi karosszékbe, és megdörzsölte fájó halántékát. Amikor a sarokban álló ingaóra elütötte a hetet, meglepetten felnézett. A.zt hitte, már sokkal később van. Hogy fogják kibírni ezt az estét? Kedvetlenül felkelt, és kivánszorgott a konyhába. Logan háttal feléje, a pultnak támaszkodva állt, és elmerülten figyelte a mohón habzsoló macskákat. Őt valószínűleg ugyanúgy zavarja ez a helyzet, mint engem, vélte Alison, és ez a gondolat kicsit megvigasztalta. -Ha megéheztél... - A sok finomság után, amit a fogadáson ettem? Az kész csoda lenne. - Logan elmosolyodott. - Igaz, hogy te inkább csak csipegettél. Sajnálom, hogy nem foglaltattam asztalt ma estére valahol. - Itthon is van bőven ennivaló. - Még mindig elmehetünk a Ciceros-ba. Vagy a Coq Au Vinbe - folytatta Logan. - Úgy láttam, az új tulaj a szívébe zárt. Hátha szerez nekünk egy asztalt. - Csak azért zárt a szívébe, mert növelem a forgalmát. Tudja, hogy a Chicagói Egyedülállók Klubja minden második szombat este... - Alison elsápadt. - Mi a baj? - nézett rá értetlenül a férfi. - Kérlek, mondd, hogy nem két héttel ezelőtt volt az az első klubest! - Mondani mondhatom, de ettől még nem lesz igaz. Arra gondolsz, hogy... Logan nevetni kezdett. - Te jó ég! Ma este várnak a Coq Au Vinben? - Neked mindenesetre nem kell izgatnod magadat emiatt! - sziszegte Alison. Visszasietett a nappaliba, és fintorogva felhúzta a cipőjét sajgó lábára. - Nem kell velem jönnöd. Egyébként is, már nem vagy facér. - Te sem. - Az más. Én szerveztem a klubot, és egyelőre még felelős vagyok érte. - Éti viszont nem hagyhatom, hogy a feleségein a nászéjszakánkon nélkülem menjen társaságba. Miféle alaknak tartasz te engem? Alison kinézett az ajtón. Odakinn megélénkült a szél, és tovasodort a járdán néhány korán lehullott falevelet. - Mi az, hogy nem hagyhatod? - méltatlankodott a lány, ahogy kivette az előszobaszekrényből az esőköpenyét. - Nincs szükségem védelmezőre. - Elhiszem, és tudom, hogy nem írhatom elő, mit csinálj vagy ne csinálj, mégis elkísérlek. Őrülten kíváncsi vagyok, mivel indokolod majd a késésedet az előtt a sok magányos ember előtt. 7. FEJEZET Alison arra ébredt, hogy az arcába süt a nap. Néhány másodpercig nem mozdult, élvezte a kellemes meleget. Ekkor eszébe jutott az előző este, és felült. Egy darabig visszafojtott lélegzettel hallgatózott, ám lentről semmi nesz nem szűrődött fel. Ez nem lepte meg túlságosan. A vendégszoba a hálószobája alatt feküdt, de nehéz függönyein nem hatolt át a fény, és ha Logan csakugyan olyan fáradt volt, amilyennek látszott, legkorább an néhány óra múlva ébred fel. És neked is tovább kellene aludnod, mondta magában. Mégis inkább a háta mögé gyömöszölt néhány párnát, aztán elvett az éjjeliszekrényről egy könyvet, de nem nyitotta ki, hanem hátradőlt, és akaratlanul is újra átélte az előző estét. A klubtalálkozó kész katasztrófa volt nemcsak mert ő egy óra késéssel érkezett és addigra néhány tag már el is távozott, hanem mert felkészületlen volt. És noha több mint hároméves reklámtanácsadói ténykedése során megtanult rögtönöz.ni, ezúttal túl fáradt és ideges volt ahhoz, hogy leszerelje azokat a klubtagokat, akik a késéséből ügyet akartak csinálni. Alison vállat vont. Vagy elnézik a viselkedését, vagy nem vesznek részt a következő rendezvényen... Ez után a fiaskó után azt hitte, túl van a nehezén, de a java még hátravolt. Mire hazaértek, olyan kábult volt a kimerültségtől, hogy hanyag kézmozdulattal a vendégszobára mutatott. Ha nem vágysz társaságra, zárd be az ajtót - közölte a férfival. Már fenn volt a hálószobájában, amikor eszébe jutott, Logan aligha tudhatja, hogy a macskái társaságára gondolt. Ám ahhoz sem volt már ereje, hogy elpiruljon - nem úgy, mint most -, hát még hogy visszamenjen és nekiálljon magyarázkodni. Egyébként is, okoskodott, ha ketten együtt élnek, a félreértések olykor elkerülhetetlenek. Az ember nem vigyázhat folyton a nyelvére, és a rendkívüli körülményekre való tekintettel... Nem, ezekben a körülményekben nincs semmi rendkívüli, javította ki magát. Sok nő és férfi él közös lakásban anélkül, hogy barátok vagy szeretők lennének. 0 és Logan is csak ilyen lakótársak. A házasságkötésük üres formaság, és ezen mit sem változtat az a csók, melyet a férfitól a szertartás végén kapott. Ez utóbbi ugyan meglehetősen hosszúra- és jóval szenvedélyesebbre sikerült, mint várta, de hát Logan nyilván meggyőző alakítást akart nyújtani. Ugyanúgy fogok élni, mint eddig, csak most lesz egy lakótársam, állapította meg magában. Gondolatai visszatértek az előző éjszakára. Miután lefeküdt, elcsigázottsága ellenére órákig forgolódott az ágyban, és amikor végre elaludt, megint a születésnapi partiról álmodott. Ezúttal azonban annyi vendég nyüzsgött a helyiségben, hogy még a gyermek arcát sem látta, s ő ott állt a tortával a kezében, míg mind a három gyertya le nem égett. Arra ébredt, hogy hullanak a könnyei, és most is a legszívesebben a párnába fúrná az arcát és sírna. Ami igazán érthetetlen, hiszen sokkal közelebb került a céljához. De vajon csakugyan közelebb került-e? Alison összeráncolta a homlokát. Hirtelen ráeszmélt, mi az, ami tudat alatt kezdettől fogva nyugtalanítja: mindaddig, amíg házasok, a gyermeke - legalábbis a törvény szerint - Logané is. És még ha a férfi most kész is lemondani a jogairól, mi a garancia arra, hogy később sem gondolja meg magát? Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a férfi édesanyjára is tekintettel kell lennie. Camilla azonnal, fenntartások nélkül elfogadta a menyének. Ha Logan le is mondana az apai jogairól, az asszony bizonyára körmeszakadtáig ragaszkodna a nagyanyai jogaihoz. És ha ő megfosztaná tőlük, összetörné a szívét. Épp eléggé kikészíti majd szegényt a válásuk is. Most, hogy megismerte az anyósát, nem értette, miért nem látta Logan előre ezt a gondot. De ez már igazán mindegy. A lényeg az, hogy nem eshet teherbe, amíg el nem váltak. Logan remélhetőleg hamar talál új munkát, és ha... Annyira belemerült a tervezgetésbe, hogy csak későn jutott el a tudatáig a halk kopogtatás. Hirtelen felült, és dermedten figyelte, ahogy a gomb elfordul és az ajtó résnyire kinyílik. - Szóval már nem alszol - mondta Logan. - Nem akartalak felébreszteni, ezért kopogtam olyan halkan. Hoztam neked kávét. Alison meglepetten pislogott. A férfi odament hozzá, és feléje nyújtotta a csészét. A lány még sosem látta ilyen könnyedén öltözve világoszöld pólót meg kopott farmert viselt, és mezítláb volt. Ashes szintén beóvakodott a szobába, egy ugrással az ágyon termett, és nedves orrát Alison kezéhez dörzsölte. A lány a tenyerébe fogta a csészét, és kéjesen beszívta a kávé illatát. - Köszönöm. Nem szoktam hozzá az ilyen kiszolgáláshoz - szaladt ki a száján. - Örülök, hogy én vagyok az első, aki így bánik veled. - A férfi ajka körül halvány mosoly játszott. - Melléd ülhetek? Meg kell beszélnünk valamit. Alison ezt ugyan nem tartotta jó ötletnek, de nem utasíthatta vissza a kérését, így hát biccentett, azzal nyugtatva meg magát, hogy Logan aligha várt volna eddig, ha el akarja csábítani. A férfi letelepedett az ágy végébe, s az egyik könyökére támaszkodva gépiesen simogatni kezdte Ashest. A macska elégedetten dorombolt. Alison feljebb rángatta a takarókat, és felhúzta a térdét. - Látom, kényelembe helyezted magad -jegyezte meg szárazon. - Ez egy kényelmes ágy. Honnan szerzel hozzá megfelelő méretű lepedőt? - Ez a legnagyobb fekhely, ami ide befért. Szeretek kinyújtózkodni, szeretem a tág teret magam körül. Tulajdonképpen miért magyarázkodom? - mérgelődött magában. - Persze. Úgy látom, a hálóruha kiválasztásánál is ez volt az elsődleges szempontod. Alison még sosem örült ennyire, hogy a bő, férfias szabású hálóingeket kedvelte, nem a csipkés selyemcsodákat. - Remélem, kellemes éjszakád volt - terelte másra a szót. - Nem éppen. Azt ígérted, társaságot kapok, de hiába vártam. Alison zavartan nyelt egyet. - A cicák még nem szoktak hozzád, de ami késik, nem múlik. Ashes minden csukott ajtónak nekidől, hátha kinyílik, Velvet pedig még az ajtógombot is el tudja fordítani. A saját szememmel láttam... - Túl sokat és túl gyorsan beszélsz, figyelmeztette magát. - 0, hát te a macskákra gondoltál? - kérdezte elkámpicsorodva a férfi. Alison átkarolta a térdét, és újra témát váltott: - Mi az, amiről beszélni akartál? - Ja, igen. Sokat töprengtem a megállapodásunkon, és... - Ha most azt fogod mondani, hogy megszeged az ígéretedet, miután én teljesítettem, amit vállaltam... - Nem, ettől ne félj. De csak most jöttem rá, hogy nem lehetsz a páciensem. Alison a homlokát ráncolta. - Az orvosi etika tiltja, mert házasok vagyunk? - Ó, attól még kezelhetnélek. Ha egy orvos a feleségét kezeli, az azért nem ugyanolyan, mint ha viszonyt folytat egy páciensével. - Akkor mi a gond? - Ha én csinálnám, ott lenne nálunk az anyagod. - Arra gondolsz, hogy Sinclair doktor belenézhetne? - A praxisban dolgozók közül bárki belenézhet a páciensek anyagába, hiszen előfordulhat, hogy vészhelyzetben egy kollégája betegét kell ellátnia. Alison belekortyolt a kávéjába. - Te nem az én érzéseim miatt aggódsz, ugye? - kérdezte végül. - Attól félsz, hogy lelepleződsz. - Igen - vallotta be a férfi. - Persze, el is dughatnám az anyagodat, de csak egy időre. Az adatokat viszont nem hamisíthatom meg, mert ezzel kockáztatnám a működési engedélyemet. - Szóval várnom kell. - Alison csalódott volt, bár nem tudta, miért, hiszen korábban ő maga is ugyanerre a következtetésre jutott. - Nem látok más megoldást. Sajnálom, Alison. ígérem, mihelyt mód van rá... - Nyugodt lehetsz, a szavadon foglak! A férfi arcán megkönnyebbülés tükröződött. - Nem haragszol? - És ha haragszom, mit érek vele? - Alison még egy kortyot ivott, aztán elfintorodott, mert a kávéja már kihűlt. - Ha megengeded, felkelnék... - Rajtam ne múljon - nevetett Logan, aztán felugrott, és az ajtóhoz indult. Alison utánanézett, és megállapította, hogy fakó farmerében éppoly jól mutat, mint a zöld köpenyben, melyet első találkozásukkor a kórházban viselt. Miután a férfi elhagyta a szobát, Alison kimászott az ágyból, és a szekrényhez ment. Milyen kár, hogy nem választhatja valamelyik férfi ismerősét a gyermeke apjának, tűnődött el, ahogy kinyitotta-a szekrényajtót. Logan például tökéletesen megfelelne erre a célra. Nem bánta volna, ha a gyermeke az ő génjeit örökli. Jóképű, értelmes, még ha egy kissé kificamodott is a humorérzéke... Hirtelen nevetnie kellett ezen a bizarr ötleten. Logan, ha egyszer netán elmondja neki, valószínűleg ugyanolyan mulatságosnak találja majd, mint ő. Alison három blúzt is felpróbált, különböző frizurákkal kísérletezett, a kelleténél jóval több arcfestéket tett fel... de csak nem halogathatta a végtelenségig a lemenetelt. Képzeld azt, hogy csak a lakótársad! - parancsolt magára, amikor végre lefelé indult. Logan a nappaliban ült egy kényelmes karosszékben, körülötte a földön szanaszét hevertek az újság lapjai. Épp a sportrovatot olvasta, de amint Alison megjelent a lépcső tetején, lejjebb engedte az újságot, és felnézett rá. Alison úgy érezte magát, mint egy manöken, aki efőször lép a kifutóra. De még ezt is kellemesebbnek találta volna, mint azt, ahogy a férfi - mosolyogva, de átható tekintettel - mustrálgatta. Remélhetőleg nem hiszi azt, hogy ő azért fésülködött meg olyan nagy gonddal és készítette ki magát, mert tetszeni akar neki? Milyen kár, hogy Logan ezen a hétvégén szabadnapos! Szerencsére ő pénteken - szokása szerint - elég sok munkát hozott haza, s gy legalább valami értelmes dologgal el tudja foglalni magát. Logant mindenesetre nem állt szándékában ajnározni... - A hűtőben van egy-két szendvics is - bökte ki mégis, mihelyt leért a lépcső aljára. - Nem valami kiadós reggeli, de... Logan összehajtogatta az újságot. - A reggelizéshez kicsit késő van már, nem gondolod? Valami megmagyarázhatatlan okból Alison nyomban felfortyant. - Ma vasárnap van. És ha délig ágyban akarok maradni, megtehetem. - Csak nem gondolod, hogy kritizálni akartalak? - hökkent meg Logan. -Ami azt illeti... -Félreértettél. Csak gondolkoztam... - Valahányszor ezt mondod, görcsbe rándul a gyomrom. - Nyugi! - mosolygott Logan. - Olyan szép az idő, és eszembe jutott, hogy talán kiruccanhatnánk az állatkertbe. Valahol bekapnánk egy hot dogot, és... - Az állatkertbe mennél? - meredt rá Alison. - Miért ne? Képzeld csak, hogy unatkoznának szegény állatok, ha vasárnaponként senki sem nézne feléjük... - És most rajtunk a sor? - Olykor feláldozom magam. Ez megóv attól, hogy elbizakodottá váljak. - Azt hittem, ehhez több kell egy állatkerti sétánál - incselkedett a lány. Tényleg rengeteg dolga lenne, de a napsütés olyan csábító... - Rendben - állt rá végül. - Felszaladok a pulóveremért. A séta nagyon kellemes volt. Logan zsebre dugott kézzel ballagott mellett e, ő pedig a vállára terített piros pulóvere nyakába kötött ujjaival játszott. Az állatkertben kevesebben voltak, mint várta, de bárhová nézett, mindenütt kisgyermekes családokat látott. - Lehet, hogy ez mégsem volt olyan ragyogó ötlet -jegyezte meg Logan. Alison követte a tekintetét, és megpillantott egy férfit az egyik korlátnál, amint a magasba emel egy kislányt, hogy az jól láthassa a medencében lubickoló oroszlánfókákat. - Semmi baj - mormolta. - Nem vagyok olyan önző, hogy irigyeljem mások boldogságát. - Miért...? - Logan nem folytatta a mondatot, és odavezette egy bódéhoz. - Megéheztem. Te nem? Alison azon tűnődött, vajon mit akart kérdezni, s úgy elgondolkozott, hogy észre sem vette, milyen sok ketchupot öntött a hot dogjára, amíg bele nem harapott, és a paradicsomlé le nem csorgott az állán. Logan alig bírta visszafojtani a nevetését. - Tudom, tudom - dünnyögte. - Nem érted, miért akarok gyereket, amikor sokszor magam is úgy viselkedem, mintha még az lennék. Logan letette a hot dogját az asztalra, elővett egy fehér zsebkendőt, és felemelte párja állát. Alison megpróbálta elfordítani a fejét. - Nehogy ráköpj a zsebkendődre... - A te anyád is ezt csinálta? - Miután letörölte a ketchupot az arcáról, a zsebkendőt szalvétaként Alison ölébe terítette. - Még szükséged lehet rá - közölte, és felvette a hot dogját. - Ezek szerint volt édesanyád? Talán még apád is? - Természetesen. Miért, azt gondoltad, a tenger habjaiból születtem, mint Venus? - Nem is lett volna olyan képtelen feltevés, hiszen egyetlen rokonod sem jelent meg az esküvőnkön, hogy az oltárhoz kísérjen... - Nem akartam, hogy bárki az oltárhoz kísérjen. A menyasszony átadása megalázó középkori szokás. - De szép hagyomány - szállt vitába vele Logan. Alison körülnézett. A legtöbb család már eltűnt, de egy közeli padon ott ült egy terhes nő, akire már korábban is felfigyelt. Egy kislány állt mellette, piros léggömbbel a kezében, és buzgón magyarázott neki valamit. Alison nem értette a szavait, de kissé bosszantotta, hogy az asszony nem is néz a kicsire. A nő meglehetősen kényelmetlennek tűnő testhelyzetben ült a padon, a fejét a háttámlán nyugtatva... s úgy festett, mint akinek fájdalmai vannak. - Kíváncsi lettem volna rájuk, hiszen te is megismerkedtél az én szüleimmel folytatta Logan. - Hidd el, semmit sem vesztettél - válaszolta Alison szórakozottan. - Logan, az az asszony ott... Amikor a férfi megfordult, a várandós asszony éppen felállt, intett a kislánynak, aztán összegörnyedt. Logan a hot dogját Alison ölébe, a zsebkendőre ejtette, és odasietett a nőhöz. Mire Alison az asztalra tette az ételmaradékokat és felugrott, a férfi már visszaültette a nőt a padra. - Ahelyett, hogy itt ácsorognak, keressenek egy őrt, állatkerti alkalmazottat vagy valakit, akinek van mobiltelefonja! - kiáltotta oda Alison egy bámészkodó fiatal párnak, aztán a padhoz szaladt, és letérdelt. - Mit segíthetek? - Hívnunk kell a mentőket - mormolta Logan, mire Alison sürgető kézmozdulatot tett, és a pár elrohant a főbejárat felé. Az asszony arca eltorzult. - Azt hittem, még van időm - nyöszörögte. - És Chrissy annyira el akart jönni erre az ünnepségre... - Mikorra várta a kisbabát? - kérdezte Logan. - Legkorábban jövő hétre. De az előbb megkezdődtek a fájások. Úgy gondoltam, elüldögélek itt, amíg az ünnepség véget ér, aztán hazamegyek. Biztosan még órákig vajúdok majd. Ha egy kicsit pihennék... Alison nem hallotta, mit felelt Logan, de látta, hogy rázza a fejét. Nem sokkal később mellettük termett egy fiatal nő, aki a biztonsági őrök egyenruháját viselte. - Mi történt? - tudakolta aggódva. - Már telefonáltunk a mentőknek. - Remek - mondta szárazon Alison. - Ugyanis ez a kisbaba bármelyik pillanatban jöhet... A nő szeme elkerekedett. Gyorsan leakasztotta az övére erősített rádiót. - Egy kisbaba? De én még soha... Nem tudom, ma bent van-e az állatorvos, de... Logan felnézett. - Többre mennék azzal, ha szerezne tiszta vizet, egy csomó papírtörülközőit és valami takarófélét, amibe bebugyolálhatom a csecsemőt - közölte, és megint a vajúdó asszony fölé hajolt. A biztonsági őr elfutott. Alison levette a pulóverét a válláról, és leterítette a földre. - Ez ugyan nem takaró, de jobb a semminél. A férfi válaszát nem hallotta, mert a figyelmét egy tűzpiros tárgy vonta magára, amely egy pillanatra előbukkant a pad fölött, aztán megint eltűnt. A léggömb. A kislányról teljesen elfeledkeztek. Hogy is hívják? Ghrissynek? Alison felegyenesedett, és óvatosan megközelítette a kislányt, aki a pad mögött ült a füvön, a hüvelykujját szopva. Másik kezével a melléhez szorította a léggömböt. A szülei biztosan a lelkére kötötték, hogy ne álljon szóba idegenekkel, gondolta Alison, szóval nem lesz könnyű elnyerni a bizalmát, hát még elcsalni az anyja közeléből. A gyerek legfeljebb négyéves lehetett, és nagyon törékenynek, rémültnek látszott. - Chrissy! - kezdte lágyan Alison. - A doktor bácsi segít a mamádon. Ha velem jössz, leülünk a szomszéd padra. Onnét jobban láthatod az anyukádat. Chrissy majdnem egy fél .percig bámult rá. Aztán lassan kihúzta az ujját a szájából, és nyálas kis kezét a lányéba csúsztatta. - Engem Alinek hívnak - mosolygott rá Alison fellélegezve. Úgy helyezkedett el a padon, hogy lehetőleg eltakarja, ami történik. - Hogy tetszett az ünnepség? Néhány perccel később Chrissy már Alison ölében ült. Megmutatta a pénzdarabot, melyet az állatkerti úton talált, a csomót, amellyel a léggömböt a csuklójához rögzítették, nehogy elszálljon, mint az előbbi lufija, és a karcolást a térdén, amelyet előző nap szerzett, amikor egy Tommy nevű fiú fellökte. Alison érdeklődő arccal hallgatta, de a gondolatai máshol jártak. Ahogy múltak a percek, úgy fokozódott az idegessége. Mi lesz, ha a kisbabának valami baja esik? Ha a szülésnél komplikációk lépnek fel? Vajon meg tud-e birkózni Logan a helyzettel, orvosi műszerek, gépek és segítség nélkül? A kisbaba egy perccel azelőtt született meg, hogy a mentőkocsi megérkezett, de fülszaggató bömbölését Alison végtelenül megnyugtatónak találta. - Ez a kistestvérem? - kérdezte Chrissy, befogva a fülét. - Hogy ordít! - Mindjárt odamehetsz és megnézheted. - Anyu mondta, hogy sokat fog aludni. Azt nem, hogy bömböl is. Alison elfojtott egy mosolyt. - Anyukádnak igaza volt. Az öcsikéd sokat fog aludni, de most... - Most haragszik önmagára és az egész világra, mert meg kellett születnie - szólalt meg Logan a háta mögött. - Honnan tudod, hogy fiú, Alison? Női megérzés? Mosolyogva fél térdre ereszkedett a pad előtt. - Chrissy, téged most a mamáddal és a kisöcséddel együtt bevisznek a mentők a kórházba. Mire odaértek, a papád is ott lesz. A kislány összeráncolta a homlokát. - Anyu azt mondta, azért megy be a kórházba, mert ott hozza világra a kisbabát. De ha már megvan, minek kell bemennie? Alison majdnem elnevette magát, ahogy a szeme találkozott Logan tekintetével. Néhány perccel később a mentők gondjaira bízták Chrissyt, és elköszöntek a hálálkodó édesanyjától is, aki hangosan zokogott a megkönnyebbüléstől. Alison búcsúzóul gyengéden megérintette a kisbaba nedves, sötét hajacskáját. - Jól állt neki a piros pulóvered, nem gondolod? - kérdezte Logan. Mihelyt a mentőautó elrobogott, mindketten visszaültek a padra. Alison az ételmaradékot a legközelebbi szemétkosárba dobta, aztán összehajtogatta a férfi ketchupos zsebkendőjét. Logan kinyújtotta a lábát, és behunyta a szemét. - Köszönöm, Alison. -Mit? - Például azt, hogy távol tartottad tőlünk a kislányt. - Ezt bárki megtette volna. A neheze neked jutott. - Hát igen - vont vállat Logan, és nagyot ásított. - Látod? Ez az én formám! Még azon a hétvégén sem úszom meg munka nélkül, amikor újdonsült férj vagyok! Amikor hazaindultak, a napot felhő takarta el, és a levegő érezhetően lehűlt. Alisonnak eszébe jutott, hogy elajándékozta a kedvenc pulóverét, és megborzongott, mire Logan átölelte a vállát. - Mielőtt félbeszakítottak bennünket, a családunkról beszélgettünk - jegyezte meg. - Tényleg? - Alison igyekezett közönyös hangot megütni. - Azt mondtad, nem akartad, hogy a rokonaid közül bárki is az oltárhoz kísérjen. Nem azt, hogy nincs olyan rokonod, aki ezt megtehetné, vagy akit meghívhattál volna az esküvőnkre. - Ne légy már ennyire szőrszálhasogató! - Ha élnek rokonaid, nem gondolod, hogy mesélned kellene róluk? Mi lesz, ha egy nap hazajövök, és kiderül, hogy valamelyikük beállított hozzánk? Kínos lenne, ha még azt sem tudnám, kicsoda. - Emiatt ne fájjon a fejed! Ilyesmi sosem fordulhat elő. Alison ösztönösen megszaporázta a lépteit. Logan leengedte a karját, de továbbra is mellette maradt. - Jól van! - dörmögte. - Nem akarsz beszélni róluk. Akkor legalább azt áruld el, miért akarsz gyereket! - Mi abban olyan szokatlan, ha egy nő gyereket akar? - A körülmények. Nyilván nem vagy férfigyűlölő, de... - Köszönöm! Bár nem tudom, mennyiben tartozik ez rád... - Alison raegkönynyebbülten állapította meg, hogy már majdnem hazaértek, és felsóhajtott. - Úgy érzem, menten összerogyok. - Megmasszírozták már valaha a lábadat? Alison elképzelte, hogy Logan keze végigsiklik a testén, amint masszírozza, és elöntötte a forróság. - Nem. És ha ez a szándékod... - Ez. Állítólag nagyon értek hozzá. Ki szerint? - szerette volna megkérdezni, de aztán emlékeztette magát, hogy ez nem az ő dolga. Elvégre ő sem akart mesélni a férfinak a saját magánéletéről. - A világért sem terhelnélek ilyesmivel ez után a kimerítő nap után... A férfi szó nélkül elővette a kulcsát. Amint beléptek a félhomályos nappaliba, a szeme megakadt az üzenetrögzítő villogó lámpáján. - Talán rögtön le kellene törölnöm a szalagot - tréfálkozott. - Hátha a régi hódolóim kerestek. Az első telefonáló azonban Mrs. Sinclair volt, aki meghívta - jobban mondva magához rendelte - őket vacsorára. Alison meg sem kérdezte, el kell-e menniülc, Logan sóhaja erre azonnal megadta a választ. A második telefonáló hangját Alison már hónapok óta nem hallotta. - Alison? Én vagyok az, az anyád. Hébe-hóba azért jelentkezhetnél... Alison megnyomott egy gombot, és az üzenetrögzítő elnémult. Miért pont ma kellett telefonálnia? - tűnődött el lehajtott fejjel. - Ennyi volt az egész? - Ó, biztosan beszélt még egy darabig - felelte Alison hűvösen. - És te végig sem hallgattad? Alison felszegte az állát. - Nem. És akkor mi van? A férfi tekintete megkeményedett. - Ez a viselkedés annyira nem. vall rád! Legalábbis eddig ezt hittem. Úgy látszik, rosszul ítéltelek meg. Mivel Alisonnak semmi kedve nem volt vitatkozni vele, és úgy vélte, magyarázattal sem tartozik, nem válaszolt. Logan hosszan mustrálgatta, aztán elfordult, kiment a szobából, és kivett egy dzsekit az előszobaszekrényből. Alison még akkor is hallani vélte a lépteit, amikor már rég elhagyta a házat. A teste remegett, mintha a hideg rázná. 8. FEJEZET Amikor Alison lefeküdt, Logan még mindig nem tért vissza. A lány azt sem tudta, visszajön-e egyáltalán, mégsem tette fel a biztonsági láncot. Nem akarta, hogy a férfi az éjszaka közepén kiugrassza az ágyból - legalábbis ezt próbálta elhitetni magával. Még ébren volt, amikor hallotta a bejárati ajtó kattanását, és meglepte, mennyire megkönnyebbült ettől. Próbálta megfejteni ennek az okát. Természetesen örült, hogy Logan visszatért, hiszen kár lett volna egy kis nézeteltérés miatt felrúgni az egyezségüket. Túl sok vesztenivalójuk volt, és már nem visszakozhattak, főleg nem egy ilyen apróság miatt. Másnap reggel Alison vízcsobogás zajára ébredt, s mindaddig mozdulatlanul feküdt, amíg nem hallotta, hogy odalenn elzárják a vendégszoba zuhanyozójánál: csapját. Akkor erőt vett magán, kimászott az ágyból, és lement, azzal a feltett szándékkal, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Végtére is, mi történt? A férfi megmondta a véleményét, ő pedig nem értett egyet vele. Ennyi az egész. Alison elkészítette a kávét, s éppen teletöltötte a csészéjét, amikor magjelent Logan. Világoskék csíkos inget meg tengerészkék nadrágot viselt, és a haja még nedves volt a zuhanyozástól. A pult mellett megtorpant, minthameglepné, hogy őt ott találja. - Fel akartam vinni a kávédat - magyarázta. - De féltem, ha ilyen korán zavarlak, a fejemhez vágod. Alison elővett még egy csészét, teletöltötte, és a férfi felé nyújtotta. - Hétfőnként mindig az üzlettársnőimmel reggelizem. Ilyenkor szoktuk megbeszélni a heti teendőket. Különben is korán kelő vagyok. - Kivéve vasárnap, ugye? Visszatérve a tegnapi telefonüzenetre... Lehet, hogy Logan talán bocsánatot akar kérni, amiért beleütötte az orrát a magánügyeibe? Alison elfordult, és még egy kis kávét löttyintett a csészéjébe, csak hogy ne kelljen ránéznie. - Igen? - Attól tartok, nem utasíthatjuk vissza Sinclairék meghívásai. Imi gül mégsem kell elmennünk. Na és az anyám üzenete? - szerette volna megkérdezni, noha iga in dekében emlékeztetni rá a férfit. - Addig akarod húzni az időt, amíg más munkát nem találsz? Kaptál mi lyen ajánlatot? - Egyelőre semmi konkrétat - vont vállat Logan. - Ne felejtsd el, nem mi tem el fűnek-fának, hogy el akarok menni, de a múlt héten puhatolózni kezdtem azt hiszem, hamarosan megoldódik ez a probléma. - Majd tájékoztass a fejleményekről! - Feltétlenül megteszem. Addig is felhívom Mrs. Sinclairt, és kimentem magunkat. Remélem, a jövő hónapban minden hétvégéd foglalt. - Igen. És ha nem, kitalálok valamit. Nem akarod, hogy inkább én hívjam fel Mrs. Sinclairt? Akkor arra hivatkozhatnék, hogy beszélnem kell veled, mielőtt bármiben megállapodnánk. Logan elmosolyodott. - Nem rossz ötlet. Alison a mosogatóba öntötte maradék kávéját. - Most már mennem kell. Semmi esetre sem akart elkésni. Amikor Kitnek és Susannah-nak kissé nehezére esett visszatérni a taposómalomba a nászút után, sokat incselkedett velük, és nem lepte volna meg, ha most visszaadják a kölcsönt. Márpedig ezt szerette volna elkerülni. - Akkor viszlát. Egyébként fogalmam sincs, mikor érek haza - közölte Logan. Alison kiöblítette a csészéjét, és betette a mosogatógépbe. - Ha ezzel virágnyelven azt akarod az értésemre adni, hogy ne várjalak meg a vacsorával, jó, ha tudod, hogy ez nem is állt szándékomban. - Örülök, hogy megértjük egymást. Logan odébb húzódott, és Alison bement a nappaliba. - Ami az anyádat illeti... - kezdte a férfi. Alison megállt, de nem fordult hátra. - Nem tartozom neked magyarázattal, Logan - jelentette ki hidegen. - Igazad van - hagyta rá a férfi. - És én is éppen ezt akartam mondani. Az anyáddal való kapcsolatod a te dolgod, és nem volt jogom beleszólni. Tegnap különben is túl sokat faggattalak. A hangja szinte vidáman csengett, s Alison örült, hogy ilyen józanul szemléli a dolgokat. Noha Alison pontosan érkezett, a barátnőit már a törzshelyükön, a kis étterem egyik hátsó bokszában találta. Kit kétszersültet tartott a kezéb.en, és rosszallóan méregette Susannah vegetáriánus omlettjét. - Ide a pénzzel, Sue - mondta, kinyújtva a másik kezét, anélkül hogy Alisonra nézett volna. Susannah morgott valamit, de letette a villáját, és kotorászni kezdett a kézitáskájában. - Mi volt a fogadás tárgya? - kérdezte Alison, elvéve az utolsó tiszta csészét és a kávéskannát. - Az, hogy eljössz-e ma reggel. Susannah, a javíthatatlan romantikus, meg volt győződve róla, hogy nem lesz hozzád szerencsénk. - Szeretném visszanyerni a tíz dolláromat - jelentette ki Susannah. - Lássuk csak... egy kávét már nyilván ittál, tehát erre nem fogadhatunk. - Honnan tudod? - Alison a tenyerébe fogta a csészéjét, és a hozzájuk lépő pincérnővel közölte, hogy egy áfonyás muffint kér. - Mert csak kortyolgatod - felelte Susannah -, szóval ez már a második c-sésze lehet. Lefogadom, hogy Logan ágyba vitte neked a kávét. - Szerencse, hogy gazdag ember felesége vagy, Sue, mert ezt a fogadást s elvesztetted volna. - Alison túl későn vette észre Susannah szemében a pajkos csillogást. - Nem vitte ágyba? Ó! Azt hittem, romantikusabb. De nem is erre aka-rtam fogadni. - Akkor jó. Ugyanis ágyba hozta volna, ha nem keltem volna fel előbb. Egyébként nem értem, miért siettem annyira. Azért, hogy ilyen szövegeket hallgassak, amikor üzleti ügyeket kellene megbeszélnünk? Susannah oda sem figyelt. - Kitty, húsz dollárba fogadok, hogy Logan nemcsak a kávét, de a reggel újságot sem vitte ágyba Alisonnak. Kit megrázta a fejét. - Baleknek nézel, Sue? Hát persze hogy nem. - Miért vagytok ebben olyan biztosak? - kérdezte Alison. Amikor kilépett a házból, látta ugyan az újságot, de anélkül, hogy belepillantott volna, az előszobaasztalra hajította. - Mert nem ülnél itt ilyen nyugodtan, ha tudnád, hogy ma te vagy a pletykarovatban a fő téma. Susannah kinyitotta az aktatáskáját, és kivette az újságot, amelyet úgy hajtott öszsze, hogy a pletykarovat került fölülre. A pincérnő közben kihozta a süteményt, de Alison félretolta a tányért, és kitépte Susannah kezéből a lapot. Az állatkert! - gondolta. Mire a kisbaba megszületett, a közelben már jókora tömeg verődött össze, és valaki nyilván leadta a drótot a pletykarovat vezetőjének. De tévedett. A cikk a Chicagói Egyedülállók Klubjának szervezőjéről s zólt, aki elkésett a második klubestről, mert délután feleségül ment az egyik klubtaghoz. Rövidsége ellenére jó reklámot jelent majd a klubnak, állapította meg, és megkönnyebbülten visszaadta az újságot Susannah-nak. - Lehetne rosszabb is. - Ühüm - hagyta rá Kit. - Lefogadom, hogy ma még a tévét sem kapcsoltad be. - Sosem szoktam reggel tévét nézni, kivéve ha valamelyikőtök szerepel benne. Jaj, nem... - Állatkerti kisbaba a riport címe - jegyezte meg Susannah. - Igazán aranyos történet - vette át a szót Kit. - Az állatkertben világra jött csecsemőről szól, aki sokkal nagyobb feltűnést keltett, mint az állatóvoda lakói. -Jaj, ne! - Képes helyszíni beszámoló - tette hozzá Susannah. - Az egyik tévétársaság épp az állatkertben forgatott, és... - Jaj, ne! - Valami mást nem tudsz mondani? - érdeklődött Susannah. - Semmi szalonképest. - Alison megrázta a fejét, de az agya nem tisztult ki. - Elég messze voltak tőletek - folytatta Kit -, de Logant fel lehetett ismerni. Te egy kissé ziláltnak hatottál, és... - Engem is lefilmeztek? - Természetesen. A tudósítás három percig tart, és óránként legalább egyszer lejátsszák. Alison eltakarta a szemét. Óránként három perc... Rendes körülmények között még az elnök sem kap ennyi adásidőt! Talán csak pillanatok kérdése, és a pletykarovatok vezetői bekapcsolják a tévét, a tévések pedig belenéznek az újságba, és hamarosan mindenki tudni fogja a városban, hogy Logan és a neje tegnap nemcsak egy jó cselekedetet hajtott végre, hanem ennek a kedvéért még a mézesheteiről is lemondott. És mit szól majd Mrs. Sinclair ahhoz, hogy a mézesheteik első napját éppen az állatkertben töltötték? Mulatságosnak találja? Remélhetőleg, mert ha gyanút fog és kérdezősködni kezd, veszélybe kerülhet Logan állása. És ami az ő kisbabáját illeti... De hát végtére is nem ő tehet róla, hogy az az asszony épp az állatkertben hozta világra a gyermekét, és a tévéseket sem ő hívta ki. Az is Logan ötlete volt, hogy éppen az állatkertbe menjenek. Ám ha a férfi elveszíti a munkáját, nyilván nem az lesz a legfontosabb számára, hogy teljesítse az ígéretét. Alison csak akkor jött rá, hogy felugrott, amikor meghallotta Susannah hangját. - Ha az irodába mégy, ezt sem ártana magaddal vinned - mondta a barátnője, jelentőségteljesen odanyújtva egy videokazettát. Felvettem neked. Kit táskájából is előkerült egy kazetta. - Én is felvettem-De ha akarod, felhívhatjuk a tévétársaságot is, és kérhetünk egy igazán jó másolatot a személyi anyagodhoz... Alison halkan szitkozódva kivonult az étteremből. Már majdnem odaért a Triadhoz, amikor meglátta Mrs. Holcombot, aki a háza verandalépcsőjén ült. Először fordult elő, hogy az asszony nem menekült el előle, és Alison önkéntelenül lelassította a lépteit. Mrs. Holcomb tetőtől talpig végigmérte, és szélesen elmosolyodott. A mosoly egészen új kifejezést kölcsönzött fonnyadt arcának. - Láttam a tévében - újságolta. - Szóval a férje orvos? Jó, ha van egy orvos a közelben. Három mondat egymás után?! - Igen, olykor nem árt - nyögte ki. - Vigyázzon rá! - tanácsolta az asszony, aztán felállt, és visszavonult a lázába. Alison még akkor is a fejét csóválta, amikor felment a verandára, és kinyitotta az ajtót. Odabenn kávéillat terjengett, és Rita már a fénymásolónál állt. - Betettem a tévét és a videót a tárgyalóba, hátha még nem láttad a riportot - közölte. - A kazettát visszatekertem az elejére. - Te is felvetted? - Alison lenézett a kezében tartott két kazettára. - sodálom, hogy Mrs. Holcomb nem vette fel. - Talán ő is felvette, csak nem akarta odaadni. Még valami, Alison. Elfelejtettem megkérdezni, ezentúl milyen nevet használsz. - Miért, mi baj a nevemmel? - Ha az újságírók Mrs. Kavanaugh-t kérik, igazítsam ki őket? Alison felsóhajtott. Ha ez egy valódi házasság lenne, akkor is ragaszkodna a saját nevéhez, és fütyülne mások véleményére. A szakmában Alison Novakként ismerik, és nem óhajt mindent elölről kezdeni. Csakhogy azt sem akarta, hogy bárki megkérdőjelezhesse a házasságát. - Fölösleges! - mondta határozottan. - Mit számít, milyen néven keresnek? Nem várta meg Rita válaszát, hanem besietett a tárgyalóba, behúzta a talgyfa tolóajtót, lehuppant egy székre, és lejátszotta a kazettát. Kitnek igaza volt. A film aranyos, szinte émelygős volt. Felvonultatta egy szenzációs történet majdnem minden kellékét: a bajba jutott fiatalasszonyt, a megmentésére siető, jóképű hőst, a háttérben édesen csetlő-botló állatkölyköket és szentimentális befejezésképp a mamát két gyermekével, amint mentőautón elszáguld a naplementébe. Már csak a szerelmi szál hiányzott. De az sem fog sokáig hiányozni, gondolta Alison. - Örülhetünk, ha nem vesznek be még a nemzetközi hírműsorokba is. Még mindig mereven bámulta az üres képernyőt, amikor Rita bekopogott. - Alison? A férjed keres telefonon. Alison Rita íróasztalánál fogadta a hívást. - Sosem találod ki, mit hozott ma reggel az első páciensem - mondta vidáman Logan. - Hadd próbáljam meg! Talán egy... videokazettát? - Hát már hallottad? - Sőt láttam is a felvételt. Évek óta foglalkozom reklámmal, de még nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyi adásidőt kapott volna. - Ha legközelebb meglátsz egy vajúdó nőt, kérlek, inkább ne szólj nekem. - Nem én tehetek róla, hogy... Azaz mégis, ugye? - Legalábbis részben. De nem ezért hívtalak. Búrt egy elejtett megjegyzéséből arra következtetek, hogy a felesége szombatra tervezi a vacsorát. Gondoltam, jobb ha előre tudod... - Kieszelek valami jó kifogást - bólintott Alisón. - Szombatot mondtál? Akkor már nem is kell törnöm a fejemet. Aznap este lesz a videobemutatóm. - Azt hittem, az ma volt. - A chicagói reklámfilmről beszélek, amelyen az elmúlt évben dolgoztam. - Nem is tudtam, hogy filmsztár vagy. - Nem is vagyok az. Én készítettem a filmet, de ha sejtem, mit veszek a nyakamba, háromszor akkora honoráriumot kérek érte. - És szombaton lesz a bemutató? Akkor estére feltétlenül szabaddá teszem magam. - Arra semmi szükség. Úgy értem, ez is egy olyan bankett lesz, ahol rágós kakast szolgálnak fel és hosszú felköszöntőket mondanak. Miért szenvednéd végig te is? - Ne legyek ott a feleségem rendezői bemutatkozásán? Alison, drágám, miféle férjnek tartasz te engem?- kiáltotta Logan, de ifjú neje biztos volt benne, hogy csak színleli a felháborodást. - Természetesen elkísérlek, csak arra kérlek, gondoskodj róla, hogy a terembe ne engedjenek be előrehaladott állapotú nőket! Alison bontani akarta a vonalat, de a férfi megelőzte. Az asztala sarkára rakta a három kazettát, aztán elővette az elintézendők listáját. Évek óta íratlan szabálynak tekintette, hogy először a legkellemetlenebb feladatot végzi el, de ahogy most az órájára pillantott, úgy döntött, kivételesen a második legkellemetlenebbel kezdi, és feltárcsázta Sinclairék számát. - Halló, itt Alison Kavanaugh - mutatkozott be, amikor felvették a kagylót, bár kimondhatatlanul nehezére esett ezt a nevet használni. - Meglep, hogy időt tudott szakítani rám - mormolta Mrs. Sinclair. Hát persze hogy látta a filmet! - gondolta Alison, és bosszantotta a nő gúnyos hanghordozása. Mrs. Sinclair úgy beszélt, mintha ő, Alison szülte volna meg a gyermekét az állatkertben. - Annak az asszonynak erős fájdalmai voltak, és mi csak segíteni akartunk rajta. Nem sejtettük, hogy a közelben forgat egy tévéstáb. - Az az asszony bolond volt - közölte nyersen Mrs. Sinclair. - És Kavanaugh doktor még nagyobb bolond. Nem is ismerte azt a nőt, nem lett volna szabad hozzányúlnia. Ne csodálkozzon, ha beperelik! Havaiami baj lesz... Alison azonnal ellentámadásba lendült, mint a kölykét védő anyatigris. - Sokkal valószínűbb, hogy akkor lett volna baj, ha Logan nem nyújt az asszonynak segítséget. Mrs. Sinclair ezt mintha meg sem hallotta volna. - És most itt ez a film, még bizonyítékul is szolgálhat... Talán javasolnom kellene a férjemnek, hogy hívja össze a kollégáit, és tartson nekik egy kis eligazítást... - Vagyis parancsolja meg, hogy ha valahol meglátnak egy bajba került embert, altassák el a lelkiismeretüket, és sétáljanak tovább? - kérdezte élesen Alison, de aztán megcsóválta a fejét. Azzal nem egyengeti a férje útját, ha kötekedik a főnöke feleségével. - Manapság az ember nem lehet elég óvatos - vélte önelégülten Mrs. S inclair. De most beszéljünk másról! Szombat este nyolckor vacsorára várjuk magát és a férjét. Jó alkalom lesz arra, hogy mi is jobban megismerkedjünk. - Sajnálom, de szombaton nem érek rá. Fontos üzleti találkozóm van. - Igazán? Nos, az nem lehet olyan fontos, mint a férje praxisa, kedvesem. - Nekem az - szögezte le Alison. - Ezért attól tartok, el kell halasztanunk ezt a vacsorát. Mrs. Sinclair nem állt elő újabb javaslattal, és Alison nem tudta, hogy örüljön-e ennek, vagy pánikba essen. De most nem akart ezen töprengeni, hiszen épp elég dolga volt. Alig tette le a kagylót, megcsörrent a házi telefon. - Alison, a kettesen a Jó reggelt, Chicago! egyik munkatársnője keres, aki meg akar hívni a műsorába, és a hármason egy újságíró... - Mondd azt, hogy házon kívül vagyok, és ezen a héten be sem jövök már mondta Alison, és lenézett a listájára. Különösnek találta, hogy inkább az anyját készül felhívni, semhogy a szenzációéhes riporterekkel beszéljen. A telefon legalább tucatszor csengett ki, mire felvették. - Ki az ördög az? - kérdezte egy álmos, ingerült női hang. - Te kérted, hogy jelentkezzek, anya. - De nem az éjszaka kellős közepén! Alison az órájára sandított. - Floridában már fél tíz van. Miért kerestél? - Nem hallgattad meg az üzenetemet? - De. - Miután Logan elhagyta a lakást, Alison kétszer is lejátszotta a szalagot, csak utána törölte le. - Megértem, hogy még mindig neheztelsz az apámra, de ami a többit illeti... Mintha a tyúkszemére lépett volna, az anyja olyan harsány káromkodásban tört ki, hogy Alisonnak el kellett tartania a kagylót a fülétől. - Nem tudom, mit tehetnék - érvelt a lány. - Elváltál tőle húsz évvel azelőtt, hogy meghalt. Nem értem, miért vártad, hogy hagy rád valamit a végrendeletében. - Ő vált el tőlem - siránkozott az anyja. Alison nem akarta emlékeztetni arra, miért is ért véget a házasságuk. - És aztán újra megnősült. Elvette azt az álnok kis... - Itt újabb szitokáradat következett. Alison összeszorította a fogát, mert az apja második feleségéről ő is hasonlóképpen vélekedett. - És mindent az a perszóna örökölt - fejezte be az anyja durcásan. - Ez nem igazság. - Apának jogában állt arra hagyni a vagyonát, akire akarta. Én ebben az ügyben semmit sem tehetek. - De igen! Megtámadhatod a végrendeletet. Neked is jár valami. Amit aztán rögtön megpróbálnál megkaparintani, cserébe azért, hogy világra hoztál, gondolta Alison. - Ezt már számtalanszor megtárgyaltuk, anya. Semmit sem csinálok. Amikor erre az anyja őt kezdte szidalmazni, remegő kézzel letette a telefont, s mivel az évek folyamán megtanulta, hogy a fájdalomnak a munka a legjobb ellenszere, kihúzta a fiókját, és kivett belőle egy dossziét. Alison komolyan gondolta, amit Logannek mondott, mármint hogy nem várja meg a vacsorával. Még ha szerelemből házasodtak volna is össze, akkor sem tudná elképzelni, hogy eljátssza az odaadó hitvest, aki kötényben, a férje papucsával a kezében lesi az előszobában az urát. Minthogy azonban ez után az eseményekben bővelkedő nap után ő maga is megéhezett, hazafelé útba ejtette a vásárcsarnokot, és friss paradicsomot vett, hogy mártást készítsen belőle. Már feltette főni a felszeletelt paradicsomot, és éppen különböző fűszereket szórt a fazékba, amikor megcsördült a telefon. Kavart egyet a mártáson, s felkapta a kagylót, de csak egy halk kattanást hallott. Talán valamelyik kölyök szórakozik, gondolta. Ekkor eszébe jutott, hogy gyakran a betörők is így bizonyosodnak meg arról, hogy üres-e a ház, és elhatározta, hogy legközelebb nem veszi fel a kagylót, de meggyőződik róla, hogy jól bezárt-e minden ajtót és ablakot. Amikor majdnem félórával később a telefon megint megszólalt, nyugodtan tovább kavargatta a szószt. Aztán bekapcsolt az üzenetrögzítője, és egy ismerős hangot hallott. - Alison? Nem akartalak zavarni. Én vagyok, Camilla... Alison a kagylóért nyúlt, s közben megégette a kezét. - Halló! Sajnálom, de épp... - Hirtelen elhallgatott. Ha megmondja, mit csinál, Logan édesanyja azt gondolhatja, hogy mintaháziasszony, pedig ez meglehetősen távol áll az igazságtól. - Drágám, nem kell magyarázkodnod - felelte Camilla. - Tudom, mindketten mennyire elfoglaltak vagytok, bizonyára még egymásra sem jut elég időtök, szóval ne érezd úgy, hogy mindent félbe kell hagynod, csak mert telefonálok. - Hm... jó. - Bár Camilla hangjából nem csendült ki irónia, Alison mégis lelkifurdalást érzett. - Nem tartalak fel sokáig, kedvesem, de csak most tudtam meg, hogy a hétvégén a férjem és én megint Chicagóban leszünk, és meg akartam kérdezni, hogy szombat este együtt vacsorázhatnánk-e. Alison ezt a meghívást örömmel elfogadta volna, de nem tehette. - Sajnálom, de... - Értem. Már van programotok. Miért ne üssek két legyet egy csapásra? - villant át Alison agyán. - Én ugyan nem érek rá szombat este, de Logan biztosan szívesebben vacsorázna veletek, mint hogy elkísérjen arra az unalmas bankettre, amelyen részt kelL vennem. - Igazán nagylelkű vagy, drágám, de mi mindkettőtöket szeretnénk látni. - Hát... a hétvégén valamikor biztosan... Hol szálltok meg? - A Drake-ben, mint mindig - válaszolta az asszony. Alisonnak úgy tűnt, némi habozás után közölte ezt. A szíve elszorult. Az emberek általában a rokonaiknál szállnak meg, nem hotelben, gondolta. - Ezúttal nálunk szálltok meg - szaladt ki a száján. Camilla még néhány percig csevegett vele, aztán elköszönt. Alison letett e a kagylót,: és leroskadt a legközelebbi székre. Hogy magyarázom ezt meg Logannek? - tűnődött kétségbeesetten. Megvan! Majd pillanatnyi elmezavarra hivatkozom. Amikor felberregett a csengő, Alison összerezzent. Aztán eszébe jutott, Jiogy feltette a láncot. Már szaladt is, hogy ajtót nyisson. De odakint nem Logan áOt... - Meglepetés! - kiáltották a barátai kórusban, és máris benyomultak a n-appaliba, élükön Jake-kel, aki egy pezsgősüveget lóbált a kezében. Bár nemigen lehetlek húsznál többen, Alison úgy érezte, mintha megszállták volna a házát. - Mivel még az eljegyzésedet sem ünnepelhettük meg veled, elhatározt uk, hogy magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést - közölte Jaké. - Összegyültünk a Sherrysben, és idecsörögtünk, hogy meggyőződjünk róla, itthon vagy-e. Mindegyilcünk hozott valami ennivalót. Remélem, nem,zavartunk meg semmi... fontosban - fűzte hozzá vigyorogva. Alison nevetett. - Hazudós! Épp az ellenkezőjét reméled. És még ha akarnálak, sem dobihatnálak ki benneteket, hiszen túlerőben vagytok. - Akkor lazíts, és élvezd a mókát! - tanácsolta a férfi, miközben letépte az ezüstfóliát a palack nyakáról. - A poharakat még mindig a konyhában tartod? - Hát hol tartanám? Ha kimégy, légy szíves, kapcsold le a főzőt! Alisonnak még sohasem volt része ilyen lármás muriban. Csak az újdonsült férj hiányzott. Persze nem nekem, próbálta meggyőzni magát. Épp Jake-kel táncolt, amikor Logan megérkezett. Egyszerre mindenki elhallgatott és az ajtó felé fordult, sőt valaki még a magnót is kikapcsolta. Logan megállt a küszöbön, és a tekintete körbesiklott a szobán. Alison megdermedt. A szíve a torkában dobogott. A férfi azt hiheti, hogy ő rendszeresen ad ilyen őrült partikat. És mit szól majd, hogy egy másik férfi karjában látja? Kezdjen magyarázkodni, vagy tegyen úgy, mintha nem érdekelné a véleménye? Mert valójában nagyon is érdekelte... És ez a felismerés zavarba ejtette. Logan odaballagott hozzá. - Izé...-motyogta Jaké feszengve. - Remélem, nem haragszik? Logan Alisönt figyelte, aki képtelen volt a szemébe nézni. - Mi okom lenne rá? - felelte végül a férfi. - Örülök, hogy Alisonnak ilyen kedves barátai vannak. De most én szeretnék táncolni a feleségemmel. Remélem, nem haragszik? Jaké olyan kapkodva húzódott hátra, hogy majdnem belebotlott a saját lábába. A magnót újra bekapcsolták, és Alison behunyt szemmel hagyta, hogy Logan magához húzza. Érzékeire izgatószerként hatott a férfi illata, az arcszesz és fertőtlenítőszag keveréke, s egyszerre ráébredt, miért vált fontossá számára Logan véleménye. Most már azt is tudta, miért érzett olyan furcsa ellágyulást, amikor meglátta a kápolna előtt rá váró férfit, rhiért sebezte meg Logan tegnap esti viselkedése, és miért Örült annyira, amikor az éjjel mégis hazajött. Beleszeretett Logan Kavanaugh-ba! 9. FEJEZET Alison próbált szembenézni a tényekkel. Már gyerekkorában megtanulta, hogy hosszú távon ez kevésbé fájdalmas és sokkal kifizetődőbb, mint a struccpolitika. Nem tudta, mikor és hogyan szeretett bele Loganbe, de ez nem is volt fontos. A kérdés az, hogy most mit csináljon. Semmit sem tehetek, gondolta. Az egyezségük feltételem már nem váLtoztathat, és talán nem is akar változtatni. Továbbra is idegenkedett attól, hogy az életét és a gyermekét megossza egy férfival. Igen, Logan sokat jelent neki, de azért még nem vesztette el teljesen a józan ítélőképességét. Különben is, kettőn áll a vásár... Egyfajta kábulatban töltötte az estét. Amikor kikísérte a vendégeit, az egyik nő, ahogy megölelte, odasúgta: - Te aztán fülig szerelmes vagy! Mihelyt ez a pompás fickó betette a lábát, mi egyszerűen megszűntünk létezni számodra. Alison a haja tövéig elpirult. Remélte, hogy a pompás fickó nem hallotta meg a 1 nő szavait. Noha a vendégei a távozásuk előtt igyekeztek rendet rakni, neki is marad még némi tennivalója. Mire végzett, előmerészkedtek a macskái is. Logan a konyhában éppen szendvicset készített a maradék finomságodból, amikor csatlakozott hozzá. - Jó kis parti volt! -jegyezte meg. - Teljesen váratlanul toppantak be! - És gyakran tesznek ilyet? - Nem, most fordult elő először. - És hogy boldogultál Mrs. Sinclairrel? - váltott hirtelen témát Logan. - Lehet, hogy túl messzire mentem. Valószínűleg elviselhetetlenül emancipált nőnek tart, mert nem vagyok hajlandó a kedvedért változtatni a terveimen. - Arra nem is számítottam, hogy kebelbarátnők lesztek. - Kebelbarátnők? Nem hiszem, hogy van bármi is, amiben mi ketten egyetérthetnénk. Az a nő bolondnak nevezett téged, amiért egy szegény vajúdó asszonynak a segítségére siettél. Szerinte ezzel lehetőséget adtál arra, hogy bepereljenek. - Tényleg? Akkor Sinclairéknek ma este érdekes beszédtémájuk lesz. - Miért? - Mert Búrt szerint az egész csodálatos volt. At hitte, miiulci hogy a rendelőnk jó reklámot kapjon. - Micsoda bók! - mondta elhaló hangon Alison. - Gratulált is önmagának, amiért reklámtanácsadóho fordull - De hát ez eredetileg a te ötleted volt, nem? - Eszem ágában sem volt erre emlékeztetni. -Logan letette a s ra, és a hűtőszekrényből elővett egy ásványvizet. - Talán nem ártan ki egy számlát a cégnek tett szolgálataidért... - Inkább nem! De egyszerűen nem fér a fejembe, hogy Mis. Sinclaii úgy véli, cserben kellett volna hagynod azt a nőt. - Néha tényleg előfordul, hogy hasonló esetben beperelik az orvosi, tehát tu donképpen érthető az aggodalma - vont vállat Logan. - De te akkor sem lennél képes csak úgy elmenni mellette! -jegyezte meg nő Logan egy darabig az arcát fürkészte, aztán elmosolyodott. Alison gyorsan a paradicsommártásra fordította a figyelmét. Őrizd meg a józan ságodat! - parancsolt magára. Szükséged lesz rá. Amíg Alison a munkahelyén tartózkodott, nem is volt semmi baj, mert lekötötte a munkája. Gondolatait leginkább a videofilm foglalkoztatta, amelyet napokon belül látni fognak a város legismertebb, legbefolyásosabb polgárai, és amely az elmúlt évben annyi idejét és energiáját emésztette fel. Tudta, hogy nemcsak a saját, de a Triad hímevének is sokat ártana, ha a film nem aratna sikert. De miért ne aratna? Hiszen átkozottul jó! Csakhogy az átkozottul jó vajon elég jó-e? Nem kerülte-e el a figyelmét valami? Vajon meghívtak-e a bankettre mindenkit, akinek látnia kell a filmet? És el is jönnek-e mind? Mi lenne, ha telefonálna a legjelentősebb embereknek? Vagy ezzel azt a látszatot keltené, hogy kevés az érdeklődő? Ma már a lakása sem olyan békés menedék, mint régen, bár ott másfajta nyomás nehezedik rá. Alison számára igen nagy kihívás volt, hogy úgy kell tennie, mintha semmi sem változott volna az életében. A helyzetét nem könnyítette meg az sem, ahogyan Logan bánt vele. A férfi néhány alkalommal ágyba hozta neki a kávéját, és néhány percre letelepedett melléje csevegni. Alison ezért igyekezett korábban felkelni, hogy már Logan előtt érjen le a konyhába. Ám ez sem bizonyult szerencsés megoldásnak mert a szűk helyiségben még kevésbé térhetett ki az útjából, és a férfi legkisebb érintése is mindig felbolygatta. Ráadásul úgy kellett viselkednie, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Triadnál senki sem csodálkozott azon, hogy szórakozott, sőt szeszélyes, de Logan előtt uralkodnia kellett magán, ha nem akarta, hogy a férfi olyan kérdéseke tegyen fel neki, amelyekre nem tudott volna válaszolni. Azt, hogy a szülei a hétvégét a városban töltik, már elmesélte neki, de csak péntek reggel kávéfőzés közben merte bevallani, hogy náluk szállnak meg. A szeme sarkából látta, hogy a férfi megdermed. - Miért hívtad meg őket? - kérdezte meglepően barátságos hangon. Mert mazochista vagyok, szerette volna rávágni Alison. - Féltem, hogy különben azt hiszik, van valami rejtegetnivalónk - hadarta. - Miért, talán nincs? - Nézd, nem gondoltam végig a dolgot... Csak úgy kicsúszott a számon a meghívás. Ugy jártam, mint te, amikor a leendő feleségedként mutattál be a főnöködnek. Egy nulla a javamra, állapította meg, látva, hogy Logan összeráncolja a homlokát. - Értem. És most mit akarsz csinálni? - Csak egy éjszakáról van szó. A holmid egy részét persze el kell tüntetne-d a vendégszobából. Nem mindent... Hiszen nincs abban semmi különös, ha a lenti szekrényeket is használod, igaz? - Ezen még nem gondolkoztam. És hová tegyem mindazt, amit el kell tün-tetnem? Alison megköszörülte a torkát. - Nos, talán... megoszthatnánk a hálószobámat. - Miért is ne? Bár nem ez a leglelkesebb meghívás, amelyet egy olyan nő tői kaptam, aki az ágyába akar csalni... Alison arca lángba borult. -Nem akarlak az... - Ki sem bírod mondani, ugye? Ne félj, pontosan tudom, mit akarsz. De nem én idéztem elő ezt a helyzetet, és ha azt hiszed, hogy majd a fürdőkádban alszom, hát tévedsz! - Logan a kávéfőző kifolyója alá tette a kannát, és kiment az újságért. Camilla Kavanaugh-nak módfelett tetszett Alison sorháza és otthonának berendezése, a ház környéke, az utcán álló juharfa, amelynek levelei vörösen ragyxgtak a napfényben, és fölöttébb ízlett neki az az egytálétel is, melyet a lány szombaton ebédre felszolgált. A lelkesedése teljesen őszintének hatott, és Alison még este is, amikor a bankettre felöltözött, személyiségének a varázsa alatt állt. Épp a fülébe csippentette a gyémánt fülbevalót, melyet külön erre az alkalomra kért kölcsön Kittől, amikor a hálószoba ajtaja kinyílt, és belépett Logan. - Az anyám küldött - mentegetőzött a férfi. - Azt mondta, ha másban nem tudok segíteni, legalább húzzam fel a cipzáradat. Alison lepillantott fekete ruhájára, amelynek felső részét és ujjait flitterek díszítették. - Elkéstél. Már felhúztam. - Úgy látom, nagyon sietsz. Ilyen korán kezdődik a bankett? - Nem, csak nyolckor. De a vendégek előtt akarok odaérni, felszerelést... - Azt hittem, azért sietsz ennyire, hogy elillanhass, mielőtl feljö Azért is, gondolta Alison. A hálószobáját még soha nem érezt mint aznap reggel, amikor Logan felhozta a ruháit, a borotvakészU jét. Nem akarta végignézni, ahogy a férfi itt jár-kel... Logan mögéje lépett, és a válla fölött belepillantott az öltözőasztal ml Alison a legmagasabb sarkú körömcipőjét vette fel, és a haját is feltűzte, a fél lett mégis kicsinek és törékenynek hatott. Talán azért is, mert testhez álló estélyi voll rajta, Loganen viszont bő pulóver... Kivette a dobozából a fülbevalóhoz illő láncot, és a nyakához emelte. - Ezt bízd rám! - nyúlt az ékszerért Logan. Közben megérintette a nyakát, mire Alison enyhén megborzongott. - Azt hiszem, ez nem illik a sok flitterhez - dadogta, ahogy a szeme a tükörben találkozott Logan kíváncsi tekintetével, és gyorsan visszatette az ékszert a dobozba. - De azért kösz. - Tudod, gondolkoztam - mondta hirtelen a férfi. - Te jó ég, már megint? - kiáltott fel tettetett rémülettel a nő. - Mégis el kellene kísérjelek a bemutatóra. - És egyedül hagynád a szüléidet? Ne butáskodj! - Alison megigazította a haját, és mosolyogva hátrafordult. - Szép tőled, hogy feláldoznád magad, és hajlandó lennél rágós kakast enni, meg végighallgatni az unalmas szónoklatokat, de már megbeszéltük, hogy egyedül megyek. Hová viszed a szüléidet? A Ciceros-ba? - Gondolod, hogy tetszene nekik? - Szerintem az anyád azt se bánná, ha egy zacskó pattogatott kukoricára hívnád meg. Mindig ilyen... lelkes? - Az anyám rendkívül józan, kiegyensúlyozott asszony. - Hm. El fog tartani egy ideig, amíg megszokom a modorát. A munkám során ritkán találkozom hozzá hasonló emberekkel. - Talán inkább a magánéletedben? - kérdezte lágyan Logan. - Nem tudom, mit akarsz ezzel mondani - kapta fel a fejét Alison. - Nem? - Logan óvatosan megérintette a fülbevalóját. - Ha már szóba került a munka... Hogy megy az álláskeresés? Mintha ma reggel beszélni akartál volna valakivel... Logan leengedte a kezét. - Beszéltem is. Még semmi sem biztos, de az illető hallott egy-két lehetőségről, és neki jobb összeköttetései vannak, mint nekem. - Remek! - nyögte ki Alison. - Akkor talán hamarosan új állásod lesz. - És te végre nekiláthatsz berendezni a gyerekszobát. selt, Camilla pedig elegáns, rózsaszínű estélyit. Alison ebből megértette, hogy ittlétük nem valami spontán elhatározás eredménye. - Remélem, nem haragszol, hogy eljöttünk - mormolta Camilla. - Logan szerint félsz, hogy unatkozni fogunk. De hát hogyan is találhatnánk unaLmasnak a munkádat?! - Ez nem afféle hollywoodi film. - Alison az ajkába harapott. - Nem szeretném, ha csalódnátok. - Csalódnánk? - ismételte Camilla megütközve. - Benned? Ettől olvadozni kezdett az Alison szívét övező jégpáncél. Anyósa meleg tekintete átsegítette a következő órákon, megkönnyítette, hogy elviselje a vac sorát és a hosszú beszédeket. Amikor végre lekapcsolták a villanyt, és megjelent a film főcíme, észre sem vette, hogy a hüvelykujja körmét rágja, amíg Logan meg nem fogta és a két keze közé nem szorította a kezét. A film megmutatta, milyen vonzó hely Chicago, a város, melyet Alison annyira szeretett, s a nézők nemcsak a szép képekben gyönyörködhettek, hanem minden lényegeset meg is tudhattak a város gazdaságáról és infrastruktúrájáról. Ha akadtak is esetleg néhányan, akiket a film nem győzött meg arról, hogy Chicago a legeslegjobb hely potenciális befektetők számára, ezt nem lehetett észrevenni. Mihelyt a csillárok felgyúltak, a tetszés moraja zúgott végig a tennen. Alison azonban ebből semmit sem érzékelt, ő csak Camilla elismerő mo solyát lattá, amelyben a meglepetés legcsekélyebb jele sem tükröződött, és Logan meleg tekintetét. - Nem rossz, Novak - mormolta a férfi, aki még mindig szorongatta a jobbját. Egyáltalán nem rossz. És Alison úgy érezte, ez volt a legszebb bók, melyet életében kapott. Aznap éjjel Alison megint a születésnapi partiról álmodott. Ezúttal négy gyertya égett a tortán, amelyet most sikerült átvinnie a szobán és letennie az asztalnál ülő lányka elé. A gyereknek hosszú, fényes fekete haja és hatalmas zöld szem e volt. Zöld? Alison korábban sosem látott színeket, de ez az álma nem olyan volt, mLnt egy régi fekete-fehér film, inkább egy videofilmre emlékeztetett. A kislány a tortára bámult, és Alison hallotta, hogy a háta mögött valaki azt mondja: - Mosolyogj apura, kicsim! Erre a kislány elmosolyodott, ő meg lassan hátrafordult... És felébredt, tudva, hogy ha tovább tart az álma, Logant látja maga előtt fényképezőgéppel a kezében. Kicsorduló könnyei lefolytak a halántékán a hajába. Olykor úgy tűnik, mintha senkire sem lenne szükséged - vágta egyszer a fejéhez Kit. De bármilyen jó emberismerő is a barátnője, tévedett. Igenis szüksége van valakire, akit szerethet, és aki viszontszereti. Eddig azt hitte, a gyermeke lesz ez a valaki, a gyermeke, akiről kizárólag ő gondoskodik, aki csak az övé lesz. Most már tudta, hogy nem éri be ennyivel. Még mindig vágyik gyerekre, de immár azt akarja, hogy a kisbabájának Logan legyen az apja. Annak idején nevetségesnek találta ezt az elképzelést. Ma már nem. - Ébren vagy? - suttogta Logan. Alison megdermedt. Elfelejtette, hogy a férfi mellette fekszik. Amikor ágyba bújt, Logan odalenn telefonált, az egyik páciense felől érdeklődött. Az is lehet, hogy utána bement a kórházba. Mindenesetre ő már mélyen aludt, amikor feljött. - Igen. Rosszat álmodtam. Logán felkönyökölt. - Tudom. Sokat forgolódtál, és hallottam, hogy felsírsz. A növekvő hold sápadt fényében Alison csak a férfi körvonalait látta. Aztán az az ujjai hegyével óvatosan letörölte a könnyeit, és tenyerébe fogta az arcát. - És mondtál valamit a kisbabáról. Alison behunyta a szemét, de így csak még erősebben érezte a férfi bőrének kellemes szappanillatát. - Mit? - Valami olyasmit, hogy meddig tart még a dolog, mikor lesz már meg a kisbaba. Alison fellélegzett. - Olykor úgy érzem, egy örökkévalóságig kell várnom. - Dehogy kell! Alison fel akart ülni, de ahogy a melle súrolta Logan karját, gyorsan visszahanyatlott a párnákra. A következő pillanatban a férfi már mellette feküdt, és noha nem ért hozzá, a levegő szinte szikrázott köztük a feszültségtől. - Ha arra gondolsz, hogy próbálkozzunk meg a régi, jól bevált módszerrel... Alison igyekezett gunyorosnak mutatkozni. - Te nem erre gondoltál? - Logan behízelgő, kissé rekedtes hangja lángra gyújtotta érzékeit. Alison hirtelen rájött valamire. Ezért hívta meg a férfi szüleit. Azt akarta, hogy megtörténjen. És most itt a nagy pillanat. Csak a kezét kell kinyújtania... De valami visszatartotta, és régi bizalmatlansága egy csapásra visszatért. - Megmondtam, miért nem akarom ezt, és nem gondoltam meg magam -jelentette ki, de alig ismert rá a saját hangjára. Hová lett a régi határozottsága? És mi lesz, ha a férfi vitába száll vele? Ha megpróbálja jobb belátásra bírni? Ma már sok mindent másképp lát. Lehet, hogy ezzel Logan is így van? A férfi megint felkönyökölt. - Úgy érted, még nem készítetted el a szerződést? Mintha nevetés bugyborékolt volna a hangjában. Nem mintha számítana, hiszen a kérdése mindent elárult, amit Alisonnak tudnia kellett. Sokan vonzónak találnák az ajánlatát. Jót hancúrozhatnának, és nem kellene vállalniuk a felelősséget - mondta annak idején Logan. Talán rögtön fel is ajánlotta volna a szolgálatait, ha ő megközelíthetőbbnek mutatkozik. De hát akkor fel sem merült benne, hogy ágyba bújjon vele. Most viszont... Most viszont már Camilla sem jelent számára akkora problémát, hiszen Logan hamarosan új állást talál, és kisétál az életéből, mielőtt az asszony megsejtené, hogy gyereket vár. A férfi vak, ha nem vette észre, hogy megkaphatja őt, anélkül hogy felelősséget kellene vállalnia a gyermekükért. - Mint már említettem, egy szerződés még nem garancia. Egyébként sem mondhatnál le a jogaidról - vetette oda Alison, és visszafojtotta a lélegzetét. Azt szerette volna, hogy a férfi a szemébe vágja: A pokolba a szerződéssel! Nem is akarok lemondani a jogaimról - se a gyermekünkről, se rólad! Logan azonban hallgatott. - Ez igaz. Még a legegyszerűbb megoldásoknál is adódhatnak problémák, ugye? A döntés joga persze téged illet, és nagyon bölcs vagy, hogy nem hagyod magad eltéríteni a célodtól - dörmögte végül, és a másik oldalára fordult. Alison nem mozdult. Igyekezett elhitetni magával, hogy egyedül van. És valóban egyedül is volt, mert ebben a pillanatban Logant és őt világok választották el. 10. FEJEZET Másnap reggel Alison telefoncsörgésre ébredt, aztán meghallotta Logan hangját. - Rögtön megyek - mondta halkan a férfi, és még valamit hozzáfűzött, valószínűleg latínul. Még alig pirkadt, és Alison azon tanakodott, ne tegyen-e úgy, mintha aludna, amíg Logan el nem hagyja a szobát... De hát valamikor úgyis szembe kell néznie vele, és ha megpróbálná elkerülni, azt hihetné, sajnálja, ami az éjjel történt, azaz nem történt... így aztán felült, és a háta mögé gyűrte a párnáját. Logan épp tiszta inget vett ki a szekrényből. A mocorgásra hátrapillantott, de egy szót sem szólt. Alison tekintete végigfutott rajta. Noha már látta a férfit félmeztelenül, tehát nem hatott rá az újdonság varázsával széles mellkasa, izmos válla, keskeny dereka, el kellett ismernie, hogy a csípőjére lecsúszott selyem pizsamanadrágban sokkal szexisebb, mint bármi másban. Logan az ingét és a nadrágját az ágy végébe dobta, és megragadta a pizsamanadrágja zsinórját. Alison a legszívesebben a fejére rántotta volna a paplant, ám megőrizte az önuralmát, és inkább felkapott egy könyvet az éjjeliszekrényről, az ölébe vette, és találomra felütötte. Még akkor sem emelte fel a tekintetét, amikor a férfi immár teljesen felöltözve - odalépett az ágyához. - Lebilincselő olvasmány lehet -jegyezte meg. - Csakugyan az. - Kevesen mernének az ágyban közgazdasági műveket olvasni. Nem félsz, hogy újra elalszol? Gúnyt űz belőle? Alison rámeredt, de a tekintetében csak közönyt fedezhetett fel. És ez elszomorította. Nem menekülhet el az igazság elől. Többé semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt. A következő hetek amúgy is nehéznek ígérkeztek, ám a múlt éjszaka után... - A kórházban leszek. - Logan megigazította a gallérját. - Nem tudom, mikor jövök haza. Alison szerette volna, ha a férfi megosztja vele a gondjait, mert a hanghordozásából gyanította, hogy nehéz, valószínűleg veszélyes szülést kell levezetnie. De nem akart kérdezősködni, nem akarta, hogy Logan kíváncsisággal vádolhassa, vagy azt higgye, maga mellett akarja tartani... - Majd megmondom a szüleidnek. - Meg fogják érteni - vont vállat a férfi. - Már az is kész csoda, hogy tegnap nem hívtak be. Bármennyire igyekezett is nesztelenül járni, Alison hallotta, ahogy lemegy a lépcsőn, kinyitja az előszobaszekrény ajtaját, nyilván, hogy kivegye a kabátját, és becsukja a bejárati ajtót. Ne légy bolond! - szidta magát. Tegnap éjjel igenis helyesen döntöttél. Ha lefekszik a férfival, a következő hetekben kénytelen lenne úgy tenni, mintha a szeretkezésük semmit sem jelentene neki, ez pedig aligha sikerülne. Másrészt viszont akkor élete végéig táplálkozhatna közös éjszakájuk emlékéből. És ha még teherbe is esik... Ugyan, az ilyen álmodozásnak semmi értelme. Helyesen döntött, még ha most kételyek gyötrik is. Legfőbb ideje, hogy összeszedje magát, és lemenjen, hiszen törődnie kell Logan szüleivel. Sírni most igazán nem ér rá. A következő két hét igen nehéz időszaknak bizonyult. Alison zavarodott volt, és szórakozott. Esténként nem tudta, hogy örüljön-e, avagy inkább sajnálja, hogy már megint eltelt egy nap. Loganre nem lehetett panasza. A férfi mindig igen udvariasan bánt vele, de többé nem hozta ágyba neki a kávét, nem vitte el sem vacsorázni, sem az állatkertbe, és lehetőleg kerülte. Ha Alison reggelente nem látja a mosogatógépben a kávéscsészéjét és azt, hogy már megetette a macskákat, olykor már abban is kételkedett volna, hogy egy lakásban élnek. Néhányszor Logan este haza sem jött. Ilyenkor Alison a sötét hálószobában fekve igyekezett meggyőzni magát, hogy nem tartozik rá, vajon a férfi a kórházban van-e, vagy valahol másutt. Például Sara Williamsnél. A sebésznő egyszer telefonált, és mert Logant nem találta otthon, egy kicsit elcsevegtek. Alison csak akkor fogott gyanút, amikor Sara nevetve közölte, hogy rettenetesen irigyli, amiért most ő részesül rendszeres lábmaszszázsban. Na és ha Logan hébe-hóba megmasszírozta Sara lábát? Ez semmit sem jelent, próbálta csillapítani féltékenységét. A nő bizonyára sokszor órákig áll a műtőasztal mellett, és nagyon elfárad. Egyébként is, amikor őt bevitték a kórházba, nem azt mesélte Sara, hogy randija lett volna? Csakhogy Alison sajnos arra is emlékezett, hogy Logan rá akarta bírni a nőt, szakítson az udvarlójával. Vajon csak barátságból? Vagy mert személyes érdeke fűződött hozzá? Nekem ehhez semmi közöm, bizonygatta magának. De szeretnéd, ha lenne, incselkedett vele az ördög. Logan ismeretségük első pillanatától kezdve mély benyomást tett rá már akkor is, amikor a fájdalomtól félájultan feküdt a vizsgálóasztalon, annyira a tudatában volt a közelségének, hogy minden szava kitörölhetetlenül az agyába vésődött. Tényleg fülig beleestem, állapította meg. Ha a férfi távol volt tőle, akkor is örökké maga előtt látta. És ha együtt voltak, rá sem kellett néznie, anélkül is érzékelte minden lélegzetvételét. Camilla, az anyósa pedig csak tovább rontott a helyzeten. Gyakran felhívta, hogy tereferéljenek egy kicsit, és ilyenkor mindig nagyon érdeklődőnek mutatkozott. Az ilyen telefonbeszélgetések után Alison még nyomorultabbul érezte magát. A szíve elfacsarodott arra a gondolatra, hogy ha elválik Logantől, vele együtt elveszíti az anyósát és az apósát is, akik olyanok lettek számára, mintha a saját szülei volnának. Ha Camilla megtudja, hogy ő, Alison, nem a fia nagy szerelme, nem az a meny, akiről álmodott, már nem fogja szeretni. Márpedig Alison nem szívesen mondott volna le Camilla szeretetéről. Tudta, hogy mindez csak illúzió, mégis görcsösen ragaszkodott hozzá. Hol a csudában az az átkozott cédula? Itt kell lennie valahol. Alison leroskadt a székére, és kétségbeesetten bámult az asztalán heverő dossziékra. Már mindet átnézte, de hiába. - Van egy perced? - kukkantott be hozzá Susannah. - Mi az, mit csinálsz? Őszi nagytakarítást? - Egy feljegyzést keresek. Elfelejtettem, hová tettem. - Mézesheti amnézia - közölte csúfondárosan Susannah. - Ezen mind túlestünk. Idővel elmúlik. Bár a próféta szólna belőled! - gondolta Alison. Susannah letelepedett a kosárszékbe. - Ali, be kell vallanom valamit. Tudom, ki vette az ajándékigazolványt. - Milyen ajándékigazolványt? - Alison harmadszor is átlapozott egy dossziét. - Logannek. A Chicagói Egyedülállók Klubjának egyéves tagsági igazolványát. - Sejtettem, hogy te voltál. - Nem, nem én, hanem Marc. De az egészet Jarrett sütötte ki. Ő beszélte rá. - Miért? - hökkent meg Alison. Susannah könnyedén legyintett. - Hadd idézzem Marcot: Miért ússza meg, jobban mondva, miért nélkülözze Logan a házasság örömeit? Alison felnevetett. Susannah felhúzta a szemöldökét, de folytatta: - Jarrett és Marc úgy vélték, nekik is van némi beleszólásuk a férjed kiválasztásába, mivel Kitty, te és én olyan közel állunk egymáshoz, és így ők is gyakran fognak találkozni a pároddal. - Az ajtó felé nézett. - A, szervusz, Logan. Éppen rólad beszéltünk... Alisont nem érte váratlanul a férfi megjelenése, mert hallotta a lépcsőn a lépteit. A szíve a torkában dobogott. Logan utoljára az esküvőjük előtt járt itt... - Szervusz, Susannah! - köszönt udvariasan a férfi, majd Alisonhoz fordult: Szívesen várok a konyhában, ha... Susannah kecsesen talpra szökkent. - Eszedbe ne jusson! Már itt sem vagyok! Kiakasszak az ajtóra egy Kérem, ne zavarjanak! táblát? - kérdezte, és mosolyogva kilibbent a szobából. Logan becsukta az ajtót, és Alison asztalához lépett. - Jó híreim vannak. - Találtál munkát - állapította meg Alison. Hát persze, mi más hozhatta volna ilyenkor az irodájába? - Ha nem lennének problémáim Burttel, ez a lehetőség akkor is őrülten vonzaná. Az orvosok fiatalabbak, igen haladó nézeteket vallanak... - Ez csodálatos. - Alison félretolt egy iratcsomót. - Igazán örülök... - Burtnek megígértem, hogy maradok még három hétig. így eleget tehetek a kötelezettségeim nagy részének, a többi páciensemet pedig a kollégáimhoz irányítom. - Akkor most már lényegtelen, hogy Búrt Sinclair mit gondol. - Alisont meglepte, milyen nyugodt a hangja. -Hát... igen. - Ez nem hangzott valami meggyőzően. - A lány gyanút fogott. Talán nem is akar elválni Logan? Akkor még az is lehetséges... - Nem akarok semmilyen okot szolgáltatni a pletykára. Alison reményei szertefoszlottak. - Mihelyt átkerültem az új helyre, Búrt beszélhet, amit akar - folytatta Logan. De addig... - Természetesen - felelte kifejezéstelen arccal Alison. Nem akarta mérlegelni, mi lesz fájdalmasabb számára, a következő három hét vagy az elkerülhetetlen vég. Hirtelen rájött, hogy a legnagyobb sebet a szívén a férfi lelkesedése ütötte, az, hogy a jelek szerint alig várja, hogy véget érjen a házasságuk. - Szóval még három hét, és abbahagyhatjuk a komédiázást. - A kisbabára gondoltam - rázta meg a fejét Logan. - Ha már az új praxisban dolgozom, ahol nem számít, ki látja az anyagodat... A kisbabáról, a házassága tulajdonképpeni okáról, Alison teljesen el is feledkezett. Ahogy lenézett a kezében tartott iratra, észrevette, hogy izgatottságában összegyűrte. - A, a kisbabára - motyogta. - Igen, a kisbabára. Alison az asztalra dobta az iratot. - Nem ragaszkodom hozzá, hogy beváltsd az ígéretedet - közölte, de Logan hallgatott, ő meg nem bírta sokáig idegekkel a ránehezedő csendet. - Hála a reklámfilmem sikerének, rengeteg új megbízást kaptunk, szóval az időpont most nem a legmegfelelőbb. Talán... - a hangja elcsuklott. - Talán egyszer majd örökbe fogadok egy gyereket. - Ertem. Akkor nem is tartalak fel tovább - mondta halkan Logan, és anélkül hogy rápillantott volna, elhagyta az irodát. Amikor Alison hallotta, hogy becsapódik mögötte a kapu, az asztalra könyökölt, a kezébe temette az arcát, és szabad folyást engedett a könnyeinek. - Jaj, drágám... - ölelte át Susannah, és ő csak ekkor eszmélt rá, hogy már nincs egyedül. - Rajta - biztatta szomorúan a barátnőjét -, vágd csak a fejemhez, hogy ugye, megmondtam! Susannah azonban semmi ilyet nem tett, és mindaddig átölelve tartotta, amíg a könnyei el nem apadtak. Ali, Rita küldött, hogy figyelmeztesselek... - rontott be Kit valamivel később, aztán megtorpant, és a szeme elkerekedett. - A tévések még mindig a titkárságon várnak, hogy megállapodjatok valamilyen időpontban. Fel akarják venni az első látogatásodat az állatkerti kisbabánál és az anyukájánál. - Ezzel már elkéstek - szipogott Alison. - Múlt héten voltam náluk. - Egy ilyen apróság aligha zavarná őket. - Alinek most igazán nem tenne jót, ha közelről látnák - mondta Susannah. - Tényleg úgy néz ki, mintha beteg lenne. Ali, mi a...? - Igen? Úgy néz ki? Nos, ezúttal mindenesetre ne Logan cimborádtól kérj orvosi tanácsot, mert Alinek addig nem volt semmi baja, amíg a pasas meg nem jelent. Susannah bátorítóan megszorította Alison vállát. - Azt hiszem, egy kis nyugalomra lenne szüksége. Kitty, tereld el a hiénák figyelmét... - Ó, micsoda boldogság! - méltatlankodott Kit. - S ha valamelyik próbálna utánad eredni, majd én elkapom. Ön pedig, Mrs. Kavanaugh, szépen hazamegy, behúzza a függönyöket, és ágyba bújik. Mihelyt leráztuk a ragadozókat, utánad megyünk, és megnézzük, hogy vagy. - Nem érdemellek meg benneteket - sóhajtott fel Alison. - Talán csakugyan nem. - Susannah szeme vidáman csillogott. - De erről most nem nyitunk vitát. - Otthon biztosan jobban leszek - mosolygott rá Alison, kissé kényszeredetten. Nem kell utánam jönnötök. Nem fogok semmilyen őrültséget csinálni. - Nagyszerű! Bár nem biztos, hogy ugyanazt tartjuk őrültségnek - mormolta Kit. - Van valami ötleted, hogyan tereljem el a hiénák figyelmét, Sue, vagy rögtönözzek? - Hiszek a találékonyságodban - közölte ünnepélyesen Susannah. - De megpróbálhatod becsalni őket a tárgyalóterembe, és akkor Ali a főbejáraton is kisurranhat. - Szívesebben lépnék be egy arénába, ahol egy felbőszült bika vár rám - dünynyögte Kit, aztán mélyen meghajolt, és elvonult. Alison az aktatáskájába rakott néhány dossziét. Valamivel el kell foglalnia magát a délután hátralévő részében, és hátha valamelyikben rábukkan az eltűnt feljegyzésre... Néhány perccel később felberregett a házi telefon. - Tiszta a levegő - sziszegte Rita a kagylóba. - Biztos, hogy boldogulsz egyedül? - tudakolta Susannah. Nem, gondolta Alison. De az is biztos, hogy nem vágyom társaságra. - Persze - felelte hangosan. - Pihenek egy kicsit, bedobok két aszpirint, és... - És reggel telefonálsz - fejezte be helyette szárazon Susannah. - Hát jó, akkor indulás! Előrement, és mire Alison lábujjhegyen elosont Rita irodája előtt, Sue elhúzta a faltól és az ajtó elé tolta a nagy fénymásolót, aztán matatni kezdett a hátoldalán. Egy hároméves gyerek sem tudott volna kijönni a gép mellett, hát még egy forgatócsoport. Alison elégedetten biccentett, és kilépett a napfénybe. A parkban csak néhány kisgyermekes anya tartózkodott - talán, mert a napsütés ellenére kissé hűvös volt már ahhoz, hogy kihozzák a kisbabákat, vagy mert azok ilyenkor alusszák délutáni álmukat? Alison ezen töprengett egy darabig, aztán kelletlenül a saját problémáira összpontosított. Vajon a következő három hét végtelenül hosszú időszak lesz számára, amelyet valahogy ki kell bírnia, vagy egy csodálatos, de túl rövid epizód, amelynek minden napját élvezni fogja? Miféle kérdés ez? Ki kell bírnia ezt a három hetet, mert mást nem tehet. Csakhogy Logan azt mondta, őt illeti a döntés joga. És ő már határozott, nemde? Logan visszariadt a felelősségtől, és... No persze a maga részéről éppen ezt akarta. Akkor hát most miért nem elégedett? Talán mert nem a megfelelő kérdéseket tette fel. Bármennyire kellene is neki a férfi, nem kényszeríti arra, hogy szeresse. Ám ha azt kérdezi magától, akar-e Logantől gyereket... Erre csak egyetlen választ adhat. Amikor belépett a lakásába, a csend ellenére rögtön tudta, hogy Logan otthon van, de beletelt néhány másodpercbe, mire felfedezte. A férfi kinyújtott lábbal, hátrahajtott fejjel ült az egyik karosszékben, a két macskával az ölében, és feszültnek látszott. Alison átvágott a nappalin, és megállt előtte. Túl akart esni a vallomásán, mielőtt meggondolhatná magát. - Logan! - kezdte halkan. - Amikor meglátogattál az irodában, kicsit zaklatott voltam. A férfi hűvösen végigmérte. - És ezért hetet-havat összehordtam - folytatta Alison. - Természetesen még mindig szeretnék egy kisbabát, de... - az ajkába harapott. - Azt mondtad, hogy egy praxisban bárki hozzáférhet a páciensek anyagához... - Azért még nem tesszük fel az adataikat az internetre -jegyezte meg Logan szárazon. - Ennek ellenére úgy gondolom - Alison nyelt egyet -, hogy mégis a régi, jól bevált módszerhez kellene folyamodnom. - És most a jóváhagyásomat kéred? El nem tudom képzelni, miért lenne rá szükséged, de... - A... közreműködésedet kérem. - Remek! Úgy döntöttél hát, hogy mégis akarsz tőlem egy gyereket? Miért? Alison nem számított rá, hogy Logan kitörő lelkesedéssel fogadja az ajánlatát, most mégis csalódást érzett. - Talán most már el is készítetted a szerződést? - Ahogy a férfi felpattant, a macskák leugrottak a padlóra, és szétfutottak. - Szóval én vagyok a nyerő! Mekkora megtiszteltetés! - kiáltotta, és dühösen fel-ajá kezdett járkálni. - Ezért akartad jobban megismerni a szüleimet? Hogy szemügyre vedd a felmenőimet is? - Fölösleges sértegetned engem! Mi a válaszod? Igen vagy nem? Egy pillanatra mintha megállt volna az idő. - Nem! - mondta végül a férfi. - Felejtsd el! Alison magába roskadva bámult rá. Távozz emelt fővel, őrizd meg a méltóságodat! - biztatta magát, de már kicsúsztak a száján a következő szavak: - Múltkor akartad,.. - Akkor még azt hittem, hogy emberi lénnyel van dolgom, de azóta megbizonyosodtam róla, hogy csak egy vírusfertőzött számítógép vagy... - Szerettem volna, ha... - kezdte Alison, aztán csüggedten leeresztette a vállát, és összekulcsolt ujjaira nézett. Végül lehúzta mindkét gyűrűjét, és a férfi felé nyújtotta. - Jó néven venném, ha... ha elköltöznél. Mások előtt továbbra is színlelhetjük, hogy minden rendben van köztünk, de én nem tudok... egyszerűen nem megy... Mivel Logan nem mozdult, a gyűrűket a dohányzóasztalra dobta, és a lépcsőhöz indult. - Várj! - kiáltott utána a férfi valamivel békülékenyebb hangon. - Miért? Alison kitalálta, mit akar kérdezni, és megállt, de nem fordult meg. - Mondtam, hogy anya akarok lenni. - Ez nem válasz. Miért akarsz éppen tőlem egy gyereket? Mivel az igazat Alison nem árulhatta el, megcsóválta a fejét. Csak akkor jött rá, hogy Logan követi, amikor megérezte a tarkóján a leheletét. - Ezért? - A férfi ajka súrolta a füle alatti érzékeny bőrt, és Alison elfojtott egy nyögést. Logan ekkor gyengédén, de könyörtelenül maga felé fordította, ő meg gyorsan behunyta a szemét, hogy ne lássa izzó tekintetét. A többi érzékszervét azonban nem kapcsolhatta ki továbbra is érezte a férfi kezét a vállán, majd a hátán, érezte a szappana és az arcvize illatát, és amikor az az ajkára préselte az ajkát, ösztönösen a karjába simult. Csak bosszút akar állni, gondolta. De most ez sem érdekelte. Ha ez az utolsó csókjuk, hadd feledkezzen bele teljesen... Amikor a férfi végül eleresztette, zúgott a feje. - Csak egy gyereket akarsz? - suttogta Logan. - Úgy láttam, minden, amit kaphatok, legfeljebb annyi, hogy lefekszel velem, de a felelősségből nem kérsz. Rendben van, elfogadom... Logan addig rázta, míg el nem hallgatott. - Honnan vetted ezt a marhaságot? - Te céloztál rá, hogy a legtöbb férfi így gondolkodna. Az imént meg azt kérdezted, elkészítettem-e már a szerződést... - Csak azért, mert azt hittem, kiverted a fejedből azt az őrültséget, és rájöttél, mennyire nem neked való az a nehéz és üres élet, amelyre vállalkoznál. - Logan öszszehúzott szemmel lenézett rá. - Ha nekem gyermekem lesz, mérget vehetsz rá, hogy sosem hagyom cserben. Soha senki nem veheti el tőlem. És amíg biztos nem lehetek benne, hogy ezt senki nem is fogja megpróbálni, addig nem nemzek gyereket. Alison éppen ezt akarta hallani, de... A jégpáncél, amely a szívét körülvette, elvékonyodott, ám még mindig nem olvadt szét teljesen. Logan szavai csak azt jelentik, hogy sosem mondana le apai jogairól, s nem azt, hogy őt is akarja. - Megfigyeltelek azzal a kislánnyal az állatkertben, később pedig a szüleimmel folytatta a férfi. - Amit láttam, arra utal, hogy nem vagy te az a kemény, megkeseredett nő, aki gyávaságból menekül az érzelmek elől. Aztán emlékezetembe idéztem, hogyan viselkedtél, amikor az anyád telefonált, és arra a következtetésre jutottam, hogy kettőtök kapcsolatában keresendő a magatartásod magyarázata. Alison homloka ráncba szaladt. - Azt mondtad, az anyámmal való kapcsolatom nem tartozik rád. - Csakugyan nem tartozik rám, miért nem akartál beszélni vele. Bizonyára jó okod volt rá, de ez az ok lehet az, amely miatt félsz szeretni, amiért olyan sok térre van szükséged az életedben. Ezért szereted a széles ágyakat és azokat a bő, fehér hálóingeket, amelyekben olyan őrülten szexis vagy. Alison arca pipacspiros lett. Logan csak egyszer látta hálóingben, és ő eddig azt hitte, hogy visszataszítónak találta. - Nem sokkal azután, hogy Burtnek bejelentettem az eljegyzésünket, rájöttem, mennyire élvezem a helyzetet. Élveztem, hogy ugrathatlak, hogy átölelhetlek és megcsókolhatlak, hogy reggel ágyba vihetem neked a kávét, hogy nézhetlek, amint ébredezel. De valahányszor álmokat kezdtem szőni a közös jövőnkről, visszatérítettél a valóságba. Úgy éreztem, alig. várod, hogy megszabadulj tőlem. Ma is olyan megkönnyebbültnek hatottál, amikor elújságoltam, hogy találtam másik állást. Alison megrázta a fejét. - Aztán már a segítségem sem kellett a gyerekszüléshez - folytatta a férfit, és még kevésbé akartál elfogadni engem. Alison megérintette Logan száján a kis fehér sebhelyet, mintha a simogatásával be akarná gyógyítani azokat a sebeit is, amelyek nem látszottak. -- Ma már tudom, hogy nem csak egy kisbabát akartam. A lelkem mélyén arra vágytam, hogy szeressen valaki, de azt hittem, nincs olyan ember... - Aki szeretni tudna? Ó, drágám... - Logan gyengéden megcsókolta. - Mit tett veled az anyád? Alison felsóhajtott, és behunyta a szemét, aztán elmesélte a férjének azt, amit még soha senkinek nem mondott el. - Ötéves voltam, amikor elhagyott bennünket a szeretője miatt. Akkor azt hittem, én tehetek róla, hogy elment. Bizonyára nagyon rossz voltam, valami szörnyűséget követhettem el, mert senki nem beszélt róla. Logan csókot lehelt a halántékára. - Külsőleg nagyon hasonlítok az anyámra - folytatta Alison akadozva. - Az apámat örökké rá emlékeztettem. És amikor később elvett egy kétgyermekes asszonyt... Logan még erősebben magához szorította. - ...az ő gyermekeit előnyben részesítette veled szemben? Alison bólintott. - Aztán... az anyám egyszer meglátogatott. Úgy kilencéves lehettem. Megfenyegette az apámat, hogy magával visz. Először örültem, de később megtudtam, hogy ezt egyáltalán nem gondolta komolyan. Az apám pénzt adott neki, persze nem azért, hogy nála hagyjon engem, hanem hogy ne követelhessen tőle tartásdíjat. Logan gyengéden simogatta a hátát. - Könyörögtem anyámnak, hogy vigyen el mégis. De ő csak nevetett. Azt mondta, útjában lennék, és különben is, már megkapta, amit akart... Azóta csak kétszer láttam viszont: tizenhat éves koromban és két évvel ezelőtt, amikor az apám meghalt. Logan halkan káromkodott, és mormolt valami elítélőt az efféle szülőkről, Alison pedig közben érezte, hogy a jégburok a szíve körül repedezni kezd. - Azt hiszem, ezért akartam annyira egy gyereket - vallotta be. - Hogy bebizonyíthassam: jobb anya leszek, mint az enyém volt. - Ehhez kétség sem férhet. - Logan a vállánál fogva eltolta magától. - Tisztázzunk valamit! Mostantól nem te diktálod a feltételeket, hanem én. Igazi házasságot akarok, veled akarom leélni az életemet. Szeretlek, Alison! - Én is szeretlek! - vallotta be Alison, de a hangja megremegett. - Most meg mi a baj? - tudakolta gyengéden a férfi. - Valamikor a szüleim is szerették egymást. És mi lett belőle? - A szüleid nem szerették egymást, és téged sem. Ha szerettek volna, nem használnak fel eszközül a háborújukban... Nem csoda, hogy nem akartad egyetlen férfinak sem kiszolgáltatni magad - morogta Logan. - Alison, elhiszed, hogy én sosem fogok így bánni veled? Felnézett rá. Logan szeméből szerelmet, gyengédséget, együttérzést és aggódást olvasott ki, és a bensőjében enyhe bizsergés támadt, mintha a régi sebek gyógyulni kezdenének. - És a gyerekünkkel sem?! - suttogta, s lábujjhegyre állva megcsókolta az apró heget a férfi ajkán. - Szeretnéd visszakapni a fuvolásodat? - kérdezte valamivel később Logan. Hátha szerencsét hoz. - Szóval tudtad? - Hogy termékenységi szimbólum? Persze. Akkor még tréfának szántam. - És mikor fordult komolyra a dolog? - Az állatkertben - vágta rá a férfi. - Legalábbis ott ébredtem rá, mert addig nem akartam beismerni. De amikor aztán este összekaptunk és úgy láttam, téged egyáltalán nem érdekelnek az érzéseim... - Pedig nagyon is érdekeltek, de csak a barátaim által meglepetésszerűen rendezett partin eszméltem rá, mennyire fontos vagy nekem... A telefon csörögni kezdett, és Alison kelletlenül kibontakozott a férfi karjából. - Vagy Sue, vagy Kitty az - magyarázta. - És ha nem veszem fel, öt perc múlva itt teremnek. - Öt perc múlva? - Logan mosolyogva a telefon felé taszította. - Akkor inkább vedd föl! - Jól vagy? - kérdezte aggódva Susannah. - Igen, Sue. Én... - Alison elhallgatott, mert Logan megcsókolta a nyakát. - Remekül - nyögte ki. - Úgy beszélsz,- mintha a hideg rázna, de a történtek után ez nem is csoda. -Van ágymelegítőd? Alison elfojtott egy kuncogást. - Nem hiszem, hogy szükségem lesz rá. Ne haragudj, Sue, de nem cseveghetnénk inkább máskor? Alig tette le a kagylót, Logan megint magához húzta, hátrasimította a haját, és felemelte az állát. - Egyszer azt kérdezted, segítenék-e neked gyereket szülni. Nos, drágám, boldogan a rendelkezésedre állok- suttogta, s szenvedélyes csókjaitól a jégburok maradéka is leolvadt a lány szívéről.