Penny Jordán 
Testbeszéd 
Anya nélkül, négy bátyjával nő fel 
Lucianna, nem csoda hát, ha férfias ruhákat hord, és autószereléssel 
keresi a kenyerét. Mivel párkapcsolatában boldogtalan, Jaké, a 
szomszéd farm tulajdonosa segíteni akar neki. Alaposan kioktatja, 
milyen fontos a nőies viselkedés, a 
testbeszéd, a csábos fehérneműk 
viselése. Ám minél szebb lesz 
Lucianna, annál jobban nő a férfiban a féltékenység... 
Testbeszéd 
1. FEJEZET 
- No, és hol van Lucianna? Biztosan már megint a műhelyben bujkál, és 
valamelyik ócska autót bütyköli - mosolyodott el Jaké. 
Jake-et a szomszédai, Janey és Dávid Stewart hívták meg ebédre. Mindhárman a tanyaház tágas konyhájában ültek, és jóízűen falatoztak. Janey, aki 
kitűnő szakácsnő volt, ezúttal szinte felülmúlta önmagát. 
- Nem fogod elhinni, de kivételesen nincs a műhelyben - felelte Janey. 
Lucianna Janey sógornője volt, és Dávid egyetlen húga. Ötödik, legkisebb 
gyerekként született a családba, és Dávidén kívül volt még három, jóval idősebb bátyja. Lucianna alig múlt másfél éves, mikor az édesanyja meghalt. Az 
apja nem nősült meg újra, így a kislány férfiak közt nevelkedett, és vele is 
úgy bántak, mintha fiú lenne. 
- Találkája van - folytatta Janey. - Elbúcsúzik Johntól. 
- Elbúcsúznak? Vége a nagy szerelemnek? 
- Nem, de John három hónapra Kanadába utazik. Gyanítom, hogy Lucianna meglehetősen csalódott. Titokban valószínűleg azt remélte, hogy John 
még elutazása előtt eljegyzi. 
-Nevetséges! 
Dávid, Lucianna legidősebb bátyja, megcsóválta a fejét. Annak idején 
vette át az apjától a farmot. Lucianna egyelőre még velük lakott, mivel nem 
tudott saját lakást bérelni. 
- Luciannát egyetlen férfi sem fogja feleségül venni, ha örökösen azokban 
a formátlan overallokban szaladgál. Ráadásul... 
- Ez nem csak az ő hibája - szakította félbe Janey a férjét. - Ti négyen, fiúk, nem sokat segítettetek neki abban, hogy megtanulja, miként kell viselkednie egy lánynak. Azonkívül mindent elkövettetek, hogy az udvarlóit elzavarjátok a háztól. 
- Én csak értésükre adtam, hogy a húgommal kizárólag a férje oszthatja 
meg az ágyát és az asztalát. Ez akkora bűn lenne? 
- Nem - mosolyodott el Janey. - De ha az emlékezetem nem csal, te már 
az esküvőnk előtt össze akartál költözni velem. 
- Az egészen más volt -jelentette ki Dávid. 
- Remélem, hogy Luciannának ez a kapcsolata végre tartós lesz -jegyezte meg Janey. - Elvégre már huszonkét éves. 
- Kizárt dolog, hacsak nem tanul meg úgy viselkedni, ahogy egy nőnek 
kell. Miért nem adsz neki néhány jó tanácsot? - pillantott Dávid a feleségére. 
Janey a fejét rázta. 
- Már megpróbáltam. De Luciannának nem arra van szüksége, hogy valaki elmagyarázza, mennyire csinos és kívánatos lány, hanem hogy valaki ezt 
éreztesse is vele. Nem tudnál segíteni, Jaké? 
- Még hogy Jaké? - nevetette el magát Dávid. - Jaké fütyül az olyan lányokra, mint Lucianna. Hát nem emlékszel a barátnőire? Az olasz fotómodellre, a 
New York-i üzletasszonyra, a... 
- Te is féleségül vettél engem, holott nem vagyok sem manöken, sem üzletasszony -jelentett ki Janey határozottan. - Talán nem Jaké a legmegfelelőbb személy, de Luciannának mindenképp szüksége van segítségre. Rettenetes lenne, ha John elhagyná. 
- Annyira odavan azért a fickóért? 
Jaké összehúzta sűrű, erős szemöldökét. Világos, szürkéskék szeme meglepő ellentétben állt olasz nagyanyjától örökölt, barna bőrével és dús, fekete 
hajával. 
Magassága és erős testfelépítése viszont egyértelműen észak-európai 
ősökről árulkodott. Apai nagybátyja volt hasonló alkatú. Jaké tőle örökölte a 
Stewart család farmjával szomszédos házat és birtokot. 
- Attól tartok, hogy igen - felelte Janey komolyan. - Luciannának segítségre van szüksége, persze ezt nem vallaná be senkinek, neked meg a legkevésbé. 
- Tudom. Mi ketten olyanok vagyunk, akár a kutya meg a macska - bólintott mosolyogva Jaké. 
Az előszobában megszólalt az állóóra, mire Janey felkapta a fejét. 
- Félóra múlva indul John gépe. Lucianna nemsokára itthon lesz. 
- Hogy kisírja magát a válladon? - nézett Jaké kérdőn az asszonyra. 
- Lucianna sosem sír. Nem az a fajta - szólt közbe Dávid. 
Janey csak a fejét rázta. Hogy lehet Dávid ennyire vak? Hiszen ő és az öccsei tehetnek arról, hogy Lucianna nem meri kimutatni az érzéseit. Már kislánykorában belenevelték, hogy sírni szégyen. 
Kár, hogy Lucianna nem kedveli Jake-et. Pedig ő megértethetné vele, miért mennek sorra tönkre a kapcsolatai. Jaké erős egyéniség, ráadásul kimondottan vonzó férfi. Elegendő szexuális tapasztalattal rendelkezik, ugyanakkor 
érző szívű, kedves ember. Lucianna azonban sajnos másként vélekedik róla. 
Janey nagyot sóhajtott. 
- Köszönöm a kitűnő ebédet - mosolygott Jaké az asztal fölött a házi asszonyra. - Sajnos mennem kell, mert néhány fontos faxot várok. 
- Biztosan megint valami bombaüzlet - évődött Dávid. - Vigyázz, mert a 
végén még negyvenéves korod előtt milliomos leszel, és nem győzöd lerázni a nőket. 
- Ne félj, amíg fenn kell tartanom a birtokot, nem leszek milliomos - felelte Jaké. 
- Tulajdonképpen mihez kezdtél volna az örökségeddel, ha nincs az a rengeteg részvényed? 
- Nem tudom. Valószínűleg a házat és a földet is el kellett volna adnom. 
Remélem, hogy egy nap a birtok önfenntartó lesz. Talán majd akkor, ha megkezdhetem a most telepített erdő kitermelését. Akkor a fa eladásából is lesz 
némi jövedelmem. 
-  Szerencsére nem kellett eladnod az örökséged. Elvégre ezek a földek 
vagy kétszáz éve a te családod tulajdonában vannak -jegyezte meg Janey. 
Dávid megkopogtatta a barátja vállát. 
- Lassan itt az ideje, hogy összehozz néhány gyereket, öregem, máskülönben kihal a család! Elvégre te sem leszel fiatalabb. Hány éves is vagy? Harmincnégy? 
- Harminckettő. Épp egy évvel idősebb nálad. Jut eszembe, Luciannának 
nem a múlt héten volt a születésnapja? 
-  De igen, bár nem látszott valami vidámnak. Titkon valószínűleg egy 
jegygyűrűre számított. 
- Hogy megy az autószerelő műhely? - kérdezte Jaké, hogy témát váltson. 
-  Lassan, nagyon lassan, de azért beindult - felelte Janey óvatosan. 
Luciannának kezd kialakulni egy stabil ügyfélköre. Egyre több az olyan asszony, aki kimondottan örül, hogy egy nőhöz viheti az autóját. 
- Lárifári! Lucianna még mindig hitelekből él. - Dávid meg sem próbált 
lakatot tenni a szájára. - Melyik épeszű férfi bízná a kocsiját egy nőre? De 
próbáld csak ezt megértetni Luciannával! Egyetlen szerencséje, hogy nálunk 
ingyen lakhat. Pedig eleinte saját lakást akart bérelni, de mostanában ezt biztosan nem engedheti meg magának. 
- Megrögzött hím soviniszta vagy, Dávid! - korholta Janey a férjét. - Lucianna végül is olyan lett, amilyennek ti és az apád neveltétek. Annak a szegény kislánynak még csak esélye sem volt, hogy megtanulja, mit jelent nőnek lenni. 
2. FEJEZET 
- Nem is hallottuk, mikor tegnap hazajöttél. Jolin gépe pontosan indult? 
Janey tésztát gyúrt, míg Lucianna a konyhaasztalnál a könyvelésén dolgozott. Először összeadta a számoszlopot, és csak azután felelt a sógornőjének: 
- Valahogy elszaladt az idő - válaszolta kitérően, anélkül hogy felnézett 
volna. 
Nem akarta elárulni Janeynek, hogy előző nap teljesen kiborult. Miután szólították a gép utasait, és John eltűnt az üvegajtó mögött, Lucianna nem ment 
rögtön haza, hanem céltalanul kószált a repülőtér épületében. Kétségbeesettnek 
és csalódottnak érezte magát. John mindössze egy futó csókot lehelt az arcára, 
azután elsietett anélkül, hogy akár egyszer is visszafordult volna. Előtte pedig 
folyton egy csinos jól öltözött nőt bámult, akinek feltehetően ugyanarra a gépre szólt a jegye. Luciannának egyre az járt a fejében, hogy ismeretségük hat hónapja alatt John tulajdonképpen többet foglalkozott más nőkkel, mint vele. 
Janey, aki sejtette, mi történhetett, vigasztalni próbálta Luciannát. 
- Meglátod, a távolság jót tesz majd. John rá fog ébredni, milyen sokat jelentesz a számára. 
Lucianna a fejét rázta. Már nem hitt ennek a kapcsolatnak a jövőjében. 
Megtanulta, hogy szembenézzen a tényekkel, és se magának, se másoknak ne 
hazudjon. 
Hat hónappal ezelőtt ismerte meg Johnt. A férfi nem messze a farmtól defektet kapott. Lucianna véletlenül arra járt, és segített rajta. Gyorsan és szakszerűen. 
Már kislánykorában érdekelték a motorok. Magától értetődően az apja és 
a bátyjai is konyítottak valamit a gépekhez, bármelyikük meg tudott javítani 
egy traktort vagy egy aratógépet - elvégre ezek a dolgok hozzátartoznak egy 
farmer mindennapjaihoz -, de Lucianna volt a családban messze a legügyesebb, mindig ő fedezte fel elsőnek a hibát. 
Ahogy múltak az évek, az emberek mind gyakrabban kérték a segítségét. 
Lewis, a testvérek közt sorban a második, egy időben megpróbálkozott az 
autóversenyzéssel. Mivel Lucianna volt a környéken a legjobb autószerelő, 
ráadásul ingyen dolgozott, Lewis és a barátai mindig őhozzá fordultak, ha a 
kocsijukkal valami baj volt. 
Lucianna szenvedett attól, hogy ö a legkisebb a családban, és a tetejébe 
még lány is. Kisebbrendűségi érzését megpróbálta becsvággyal és szorgalommal ellensúlyozni. Be akarta bizonyítani, hogy többet ér minden fiúnál. 
Miután befejezte az iskolát, még mindig nem volt határozott elképzelése 
arról, hogy mi szeretne lenni. Továbbra is segített a farmon, emellett megjavította a bátyjai és azok barátainak traktorait, autóit. Végül úgy döntött, hogy 
a hobbijából fog megélni. 
Eredetileg valamelyik nevesebb szervizben szerette volna annak rendje és 
módja szerint kitanulni a szakmát, de akárhová fordult, csak kinevették. Egy 
nő mint autószerelő? Végül az apja felajánlotta, hogy egy használaton kívüli, régi pajtában berendezhet magának egy műhelyt. 
Johnt elég kellemetlenül érintette, mikor megtudta, hogy Lucianna mivel 
keresi a kenyerét. Úgy vélekedett, hogy ez a munka egyáltalán nem nőnek 
való. Lucianna hamar rájött, hogy John a nőies lányokat kedveli. Ő pedig 
nem volt az. 
Elkeseredetten az ajkába harapott. John és ő már egy fél éve rendszeresen 
találkozgattak. Ám a férfi eddig még csak nem is célzott rá, hogy szereti, és 
vele akar élni. 
. Lucianna feltekintett a munkájából, és Janeyre pillantott. 
- Ha tényleg jelentenék valamit Johnnak... - kezdte, de azután elhallgatott. Képtelen volt szavakba önteni aggályait. - Mondd, Janey, mi a baj velem? - kérdezte kétségbeesetten. - Miért nem tudom Johnnal megértetni, 
hogy mi összeillünk? 
Mivel az ajtónak háttal ült, nem vette észre, hogy Dávid és Jaké épp a 
megfelelő pillanatban léptek be ahhoz, hogy az utolsó mondatot meghallják. 
Jaké volt az, aki megtörte a kínos hallgatást: 
- Talán azért, mert jobban értesz a belsőégésű motorokhoz, mint a férfiak 
hoz. Az emberi természet túlságosan bonyolult ahhoz, hogy a fizika törvényeivel leírhassuk. 
A mély, túlontúl ismerősen csengő hang hallatán Lucianna megpördült. Az 
arca elvörösödött, a szeme villámokat szórt haragjában. Hátrafésült haja kiemelte erős pofacsontját, határozott állát. Kihívóan, egyenesen Jaké szemébe nézett. 
- Téged aztán senki sem kérdezett. Légy szíves, ne szólj bele a beszélgetésünkbe! Ha csak a legcsekélyebb mértékben is érdekelne a véleményed, 
már kikértem volna. 
Jaké és ő sohasem állhatták egymást. Lucianna már gyerekkorában sem 
szenvedhette Jake-et. Nem értette, miért van akkora befolyása a bátyjaira, de 
még az apjára is. Jaké csak egy évvel volt idősebb Davidnél. Ennek ellenére 
valahogy más volt: érettebb, megfontoltabb. Mindig jobban tudott mindent, 
és általában igaza is volt. Valószínűleg ez zavarta a legjobban Luciáimat. A 
felfuvalkodottsága. 
Jaké volt az, aki annak idején a nagynénjét rábeszélte, hogy vegye meg 
neki azt az idétlen ruhát a tizenharmadik születésnapjára. A fiúk dőltek a nevetéstől, amikor Lucianna felvette. Azok a rózsaszín fodrok és a vállszalag! 
A kislány tiltakozásul a vállszalagot végül felhasználta annak a taligának a 
Kerék felfüggesztéséhez, amelyet akkoriban barkácsolt. Sosem felejti el Jaké 
meghökkent arckifejezését, amikor megpillantotta, mit művelt. S még ma is 
pontosan emlékszik arra a dühödt diadalérzetre, amely ekkor eltöltötte a lelkét. 
- De hiszen kérdeztél valamit -jegyezte meg Jaké barátságosan. Szemlátomást hidegen hagyta Lucianna iménti dühös kitörése. 
- Janeytől, és nem tőled! 
-  Janey nyilván túl lágyszívű ahhoz, hogy őszintén válaszoljon. Érthető 
okokból fél megmondani az igazat. 
- Az igazat? Miről beszélsz? 
- Megkérdezted, mi a, baj veled, miért nem kötelezi el magát melletted 
John - ismételte el Jaké a saját szavaival Lucianna kérdését. - Nos, megmondjam? Azért, mert John férfi. Nem valami kemény férfi, de azért mégiscsak az. És mint minden normális férfi, a barátnőjében az ellenpólust keresi, 
a nőiességet. A nőies azt jelenti, hogy szelíd, alkalmazkodó, gyengéd. Egy 
férfi szereti, ha barátnője csacska kedvességeket suttog a fülébe, és nem akar 
tőle lökettérfogatról, lóerőkről és a legújabb típusú motorokról hallani. Mutasd a kezed! - szólt oda Luciannának, és megfogta a balját, mielőtt a lány 
tiltakozhatott volna. Alaposan szemügyre vette, majd elhúzta a száját. - A 
gyűrűs ujjad nem csábítja arra az embert, hogy arannyal vagy drágakővel ékesítse. Megcsókolni se lenne kedvem. 
Lucianna elrántotta a kezét, és dühösen meredt Jake-re. 
- Számomra a nőiesség kényeskedést, lustaságot, megalázkodást és önállótlanságot jelent. 
A konyhában egyszerre csend lett. Jaké tetőtől talpig végigmérte Luciannát. A lány a legszívesebben a háta mögé dugta volna a kezét. Jaké a megjegyzésével az elevenére tapintott. John épp a múlt hétvégén panaszkodott 
arra, milyen ápolatlan Lucianna keze. A barátai egytől egyig gondosan lakkozott, hosszú körmű lányoknak udvaroltak. 
- Csak sajnálni tudlak, ha számodra ezt jelenti a nőiesség - felelte végül 
Jaké. 
Lucianna nyelt egyet. Hatalmas gombócot érzett a torkában, és félt, hogy 
mindjárt elsírja magát. 
- Ebből is látszik, hogy még nem vagy érett nő. Testileg persze bizonyára, noha ebben az öltözékben nehéz megítélni. - Jaké kritikusan végighordozta tekintetét a lötyögő overallon. - Bár a szépség nem feltétele a nőiességnek. Fogadok, hogy a legjelentéktelenebb külsejű barátnőd is jobban fel 
tudja kelteni egy férfi érdeklődését, mint te. Én még férfi létemre is többet 
tudok erről. 
- Akkor korrepetáld Luciannát - nevetette el magát Dávid. - Talán sikerül megfognia egy férfit. 
- Nem rossz ötlet - felelte Jaké. Szemlátomást komolyan fontolóra vette 
Dávid javaslatát, noha Lucianna ennél nevetségesebb dolgot soha életében 
nem hallott. 
- Majd éppen te fogod megmondani nekem, mitől lesz valaki nő! - kiáltotta felháborodva. - Semmit sem tudsz róla, az égvilágon semmit. 
- Biztos vagy ebben? Én a helyedben óvatosabban fogalmaznék. 
- Fogadd el a felajánlott segítséget, Lucianna! - mondta Dávid komolyan. 
Elvégre Jaké férfi, és... 
- Csakugyan? Köszönöm a felvilágosítást  vágott közbe Lucianna gúnyosan, de maga is érezte, hogy gyerekesen viselkedik. 
Jaké színlelt meglepetéssel húzta fel a szemöldökét. 
-  Tehát még felvilágosításra szorulsz. Roppant érdekes. Szóval még azt 
sem tudod, milyen egy férfi. 
- Mind a ketten fejezzétek be! - fordult Janey határozottan a férfiakhoz. 
Bár meg kell mondanom, Lucianna, hogy amit Jaké mondott, abban van némi igazság. John három hónapra elutazott, kihasználhatnád az alkalmat, hogy 
egy kicsit változtass magadon. 
Lucianna már épp szóra akarta nyitni a száját, hogy közölje a jelenlévőkkel, miszerint mindnyájan meghibbantak, de Jaké megelőzte: 
- Ha jól értettem, Lucianna gyakorlatilag beleegyezett a dologba. Mielőtt 
azonban belevágunk, tisztáznunk kellene néhány alapvető dolgot. 
- Mit kellene tisztáznunk? Te nem fogsz nekem előírni semmit. 
Ám miközben a szavakat kereste, hogy világosan és határozottan visszautasítsa a tervet, hirtelen maga előtt látta azt a nőt, akit John a repülőtéren 
olyan érdeklődve és vágyakozva bámult. Lehetséges, hogy Jaké őt, a jelentéktelen külsejű Lucianna Stewartot hozzásegíthetné ahhoz, hogy ugyanolyan lenyűgözően nézzen ki? 
- Rendben van, próbáljuk meg! - hallotta a saját hangját, és ezen maga 
csodálkozott a legjobban. 
- John valóban sokat jelenthet neked. Vajon miért? 
Jaké ugyan gunyorosan beszélt, de a hangjában volt valami kis furcsa mellékzönge. Lucianna olyan izgatott volt, hogy észre sem vette. 
- Micsoda kérdés ez? Szeretem és kész! - felelte dacosan. 
- Erről jut eszembe. Nemrégiben vettél egy rozsdás, öreg autót, és kijelentetted, hogy nem élhetsz nélküle. Mi lett vele? 
- A pajtában áll, és vígan rozsdásodik tovább - vigyorodott el Dávid, mire a húga dühös pillantást lövellt felé. 
- Lucianna - ragadta magához Jaké ismét a szót. - A három hónap talán 
hosszúnak tűnik, de rengeteg a tennivalónk. Kérlek, hogy már holnap reggel 
gyere át hozzám. Előtte még... 
-  Hozzád? Az nem megy. Rengeteg a dolgom, nem érek rá - felelte 
Lucianna undokul. 
- Csakugyan? - Jaké a kezébe vette az asztalon heverő kimutatást. - Ezek 
a számok egészen mást mondanak. Nem túl nyereséges a műhely. 
Lucianna elvörösödött. Úgy vélte, nem szép Jake-től, hogy ezt az orra alá 
dörgölte. Hiszen ő maga is tudja. És sajnos, hamarosan a bankja is értesül 
róla. 
- Természetesen a húgom ráér. Gondoskodom róla, hogy holnap reggel átmenjen hozzád - ígérte meg Dávid a barátjának. 
Lucianna fáradt volt. Leállította az autót, és kiszállt. A házban sehol nem 
látott fényt, Janey és Dávid már biztosan lefeküdtek. 
Lucianna a délutánt az édesapjánál töltötte, aki - miután átadta a farmot 
Davidnek - megözvegyült húgához költözött. Egy kisvárosban laktak, jó harminc kilométerre a farmtól. Lucianna megígérte az apjának és a nagynénjének, hogy átnézi az autójukat, de a gondolatai minduntalan elkalandoztak. 
Képtelen volt kiverni a fejéből Jaké ígéretét, miszerint új nőt varázsol belőle, aki után megfordulnak a férfiak. 
Tapasztalatból tudta, hogy Jaké határozott, erős akaratú férfi, és véghezviszi, amit a fejébe vesz. Annak idején ő vette rá az apjukat is, hogy adja át 
Davidnek a farmot. Pedig éveken át úgy tűnt, hogy Dávid sosem szabadul 
meg apja gyámkodásától, és nem korszerűsítheti a gazdaságot. 
Lucianna legfiatalabb bátyját, Adamet is Jaké támogatta az elképzeléseiben. 
Adam úgy döntött, hogy világot akar látni, mielőtt végleg megállapodna, s ezt 
az apjuk képtelen volt megérteni. Jaké közbenjárásának köszönhetően aztán 
Adam mégiscsak elindulhatott körülnézni a világban. Jelenleg Ausztráliában 
volt, és a Nagy Korallzátonynál, egy búvárállomáson kapott munkát. Dick, a 
Stewart fiúk között sorban a harmadik, Kínában egy duzzasztógát építésén dolgozott. 
Vajon mit gondolna a három másik bátyja arról a tervről, hogy Jaké igazi 
nőt farag belőle? Lucianna sejtette a választ. A hasukat fognák nevettükben, 
és azt mondanák, hogy Jaké lehetetlen feladatra vállalkozott. 
Lucianna biztos volt abban, hogy nem olyan ostoba kis liba, mint amilyennek a bátyjai képzelik. Régen ráébredt anélkül, hogy bárki is mondta volna: 
hiányzik belőle valami, ami a vele egykorú nőkben megvan. Az, ami mágikus erővel vonzza a férfiak tekintetét. Lucianna nem is sejtette, mi a baj vele. Kizárt dolog, hogy egyszerű, praktikus ruhatára és fiús viselkedése lenne 
az oka. Pedig Jaké ezt akarja bemagyarázni neki. Ha magas sarkú cipőt hordana, és gyámoltalanul rebegtetné a szempilláját, szerinte a férfiak máris a lábaihoz omolnának. No nem, biztos, hogy nem ilyen egyszerű ez a dolog! 
Luciannának természetesen voltak már barátai: fiúk, akikkel néha találkozgatott, eljártak együtt, szórakozni, vidáman elbeszélgettek, sokat nevettek, 
aztán ki-ki ment tovább a maga útján. Ám Johnnal másként állt a dolog. 
Lucianna most először gondolt házasságra, gyerekekre. 
John látszólag jól érezte magát a társaságában. Ennek ellenére futó csókoknál, baráti öleléseknél tovább nem jutottak. Lucianna igyekezett bebeszélni 
magának, hogy ez csak azért van így, mert John lovagias, tapintatos férfi, és 
nem akarja semmire sem rákényszeríteni. Ám elutazása napján másról árulkodott a viselkedése. 
Lucianna hangtalanul kinyitotta a bejárati ajtót, s csöndben felosont a lépcsőn, hogy ne ébressze fel Janeyt és Dávidét. Ám amikor a szobájuk elé ért, 
kiderült, hogy még ébren vannak. Beszélgettek. Akár akarta, akár nem, a 
lány hallotta, miről. 
- Szerinted Jaké tényleg segíthet Luciannának, hogy nagyobb sikereket érjen el a férfiaknál? - kérdezte Janey a férjétől. 
- Kizárt dolog - felelte Dávid. - Lucianna a húgom, és igazán szeretem, 
de nincs benne semmi nőiesség. 
- Ez nem igaz. Jó az alakja, csak eltakarja az a bő overall. Az arca is csinos, finoman metszett. Csak egy kicsit többet kellene törődnie magával. 
Négy báty mellett nem volt könnyű dolga, őt is úgy kezelték, mint egy fiút. 
- Ennek semmi köze az egészhez - jelentette ki Dávid. - Lucianna egyszerűen nem az a típus, akit a férfiak körül zsonganak. És ezen még sokat látott Jaké barátunk sem segíthet. Számolnunk kell azzal, hogy vénlány lesz 
belőle, és örökre velünk marad. 
Lucianna könnyes szemmel ment a szobájába. Még a saját bátyja sem talál benne semmi vonzót. Hát azért is megmutatja! Akkor is, ha ehhez folyton 
a konyhában kell sürgölődnie, és eltűrnie, hogy minden Jakehez hasonló fickó kedvére szekálhassa. Lucianna megfogadta, bármily nehezére esik is, követni fogja Jaké útmutatásait. 
A szíve mélyén belátta, hogy nem kívánhatna magának jobb tanítómestert. 
Gyerekkora óta ismerte a férfit, volt elég alkalma megfigyelni, milyen hatással van a nőkre. Újra és újra elámult rajta, hogy körülrajongják, holott ő a kisujját sem mozdítja ezért. 
Valószínűleg örök rejtély marad a számára, mitől válnak Jaké jelenlétében 
intelligens, önálló nők egyik percről a másikra epekedő, ostoba libákká, akikből aztán többé egyetlen értelmes mondatot sem lehet kihúzni. Lucianna személy szerint nem találta különösebben vonzónak Jake-et. Délies megjelenése 
és erőszakos fellépése inkább taszította. Ő a Johnhoz hasonló, szőke, nyugodt, 
kiegyensúlyozott férfiakat kedvelte. 
Tudta, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét, míg Jaké ezzel szemben valószínűleg remekül fog szórakozni. De nincs más választása. Kézfejével letörölte 
a könnyeit. Fáradozása biztosan meghozza majd a gyümölcsét. Ha John visszajön, szerelmesen öleli majd magához, és jegygyűrűt húz szépen manikűrözött ujjára. 
Lábujjhegyen a szobájába osont, és levetkőzött. Útban a fürdőszoba felé 
azonban megállt, és szemügyre vette magát a ruhásszekrény tükrében. 
Épp ma délután mondta a nagynénje, hogy mennyire hasonlít az édesanyjára. És az anyját mindenki igazi szépségnek tartotta. De mi is a szépség? 
Nem attól lesz szép valaki, hogy szépnek látják? Nem kerülte el a figyelmét, 
milyen rémülten nézett rá John, mikor néhány hete váratlanul beállított hozzájuk. Leplezetlen undorral méregette olajos kezét, kurtára vágott körmeit. 
Miért? Mikor először találkoztak, John kétségkívül vonzónak találta. Akkor 
még a munkája ellen sem volt kifogása. Épp ellenkezőleg, dicsekedett fűnek fának,  milyen ügyes autószerelő a barátnője. 
Csak később kezdte mások előtt titkolni, hogy Lucianna mivel keresi a kenyerét. Ráadásul tőle is megkövetelte, hogy senkinek se beszéljen róla. Ha 
Lucianna a titkolózás okáról kérdezősködött, John kitérően és ingerülten válaszolt. 
A lány érezte, hogy ő más, mint a férfi baráti körébe tartozó lányok. Nem 
is tudott megbarátkozni velük, mindig kívülállónak érezte magát. Az volt a 
legrosszabb, hogy a beszélgetés és nevetés mindig elült, valahányszor belépett a szobába. Ilyenkor biztosra vette, hogy rajta mulattak. 
Az általános iskolában nem panaszkodhatott, sok barátja volt. Kamaszkorában azonban egyre kevésbé tudott mit kezdeni a vele egykorú lányokkal. 
Az idegeire ment folytonos vihogásuk, ostoba fecsegésük. Szívesebben volt 
együtt a fiúkkal velük sportolt, vagy különböző csínyeket eszelt ki. Mindenesetre ezt sokkal érdekesebbnek találta, mint hogy ruhákról és együttesekről 
beszélgessen. 
Az utóbbi időben azonban mindent megtett, hogy tetsszen Johnnak. A kívánságára vett magának egy új ruhát. A férfi felajánlotta, hogy az egyik kolléganője segít majd kiválasztani, s Lucianna végül, ha vonakodva is, de beleegyezett a dologba. Annál nagyobb volt a csalódása, amikor Johnnak nem 
tetszett a ruha. Pedig Felicity választotta. Ráadásul a kolléganő azt mesélte 
Johnnak, hogy ő megpróbálta lebeszélni Luciannát erről a ruháról. Lucianna 
a mai napig nem értette, miért viselkedett Felicity ilyen alávalóan. 
Ismét könnyek szöktek a szemébe. Luciannának szép szeme volt: mandulavágású, szokatlan zöld árnyalatú, és sűrű szempillák árnyékolták. Az utóbbi időben azonban gyakran ült bánat ebben a szempárban. Fájt Luciannának, 
hogy senki sem tekinti igazi nőnek. 
Az igaz, hogy szívesen járt farmernadrágban, és a munkája sem volt éppen 
nőies, de azért éppúgy érzett, mint a többi nő. Ő is van olyan kívánatos, mint 
Felicity, gondolta. És ezt be is fogja bizonyítani! 
3. FEJEZET 
- Ma nagyon korán keltél. Talán meggondoltad magad? - kérdezte Dávid 
a húgát. 
Lucianna határozottan megrázta a fejét, jóllehet a bátyja nem járt messze 
az igazságtól. A tegnapi ötlet most egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnt. 
- És ezt el is higgyem? - Dávid jobban ismerte a húgát, mint Lucianna 
szerette volna. A férfi az éppen belépő Janeyhez fordult. - Én rögtön megmondtam, hogy Lucianna nem képes... 
- És ha mégis képes vagyok? - vágott a lány Dávid szavába. - Csak azért 
keltem fel korábban, mert még meg kell javítanom egy autót, mielőtt elindulnék Jake-hez. 
Felhörpintette a kávéját, majd kisietett a konyhából, hogy megszabaduljon 
Dávid csipkelődésétől. Így nem láthatta, hogy a bátyja együtt érzően néz utána. Dávid szerette a húgát. A legszívesebben kitekerte volna John nyakát, 
amiért olyan sok bánatot okozott szegény kislánynak. 
Luciannának csak egy olajszűrőt kellett kicserélnie, így hamar végzett. 
Épp vissza akart menni a házba, amikor begördült Jaké kocsija az udvarra. 
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Lucianna bosszúsan, mikor a férfi kiszállt az autóból. Jaké farmernadrágot viselt, akárcsak ő, de az - ellentétben 
az övével - tiszta volt, és úgy állt, mintha csak ráöntötték volna. 
- Elfelejtetted, miben állapodtunk meg? 
- Teljesen felesleges, hogy elvezess, mint egy rabot. Épp most akartam indulni hozzád - nézett Lucianna kelletlenül a férfira. 
- Pontosan ez az első óránk anyaga. 
- Tessék? 
- A mai lecke címe így hangzik: Hogyan viszonyuljak a férfi természetes 
indíttatásához, miszerint gyámolítani és óvni szeretné a nőt. 
- Mi sem egyszerűbb! Elég, ha epekedően, néma áhítattal felnézek rá - felelte Lucianna harapósan. 
-  Egy őszinte, köszönő szó és egy barátságos mosoly tökéletesen megteszi. Elvégre csak azt szeretnéd a barátod tudomására hozni, hogy örülsz a figyelmességének. Azt állítani, hogy nélküle képtelen volnál élni, enyhén szólva túlzás. 
- Ha ezzel arra célzói, hogy képtelen volnék John nélkül élni, tévedsz. De 
szükségem van rá, mert szeretem. 
- Legfeljebb azt hiszed. Semmit sem tudsz a szerelemről. 
Sajnos épp ebben a pillanatban bukkant fel Dávid az udvaron, így 
Lucianna lenyelte a csípős választ, amely pedig már a nyelve hegyén volt. 
Beült a kocsiba, és várt, míg a bátyja és Jaké üdvözölték egymást, majd 
Dávid ismét eltűnt az istállóban. 
Jaké ekkor beült a volán mögé, és elindultak. Lucianna némán, egykedvűen bámult ki az ablakon. Végül a férfi törte meg a hallgatást: 
- Mondd csak, miről beszélgettek Johnnal, ha kettesben vagytok? 
- Ha kettesben vagyunk? - rezzent fel Lucianna a gondolataiból. 
-  Igen. Ugyanis abból indulok ki, hogy olykor-olykor beszélgettek is. 
Vagy akkor inkább egy más, ösztönösebb síkon érintkeztek? 
Eltartott egy ideig, míg Lucianna megértette, hogy a férfi mire céloz. Elvörösödött. 
-  Természetesen sok mindenről beszélgetünk. - Lázasan gondolkodott, 
milyen hatásos, jól hangzó témát említsen. Sajnos, semmi sem jutott az eszébe. - Minden fontos dolgot megtárgyalunk - tette hozzá zavartan. 
- Csakugyan? Tehát neked is az a véleményed, hogy az előjátékban éppoly izgatóak a szavak, mint az érintések? 
- Előjáték? Johnnak és nekem jobb dolgunk is van, mint hogy a szexről 
beszélgessünk. 
- Értem. És mit jelent számotokra a szex? 
Luciannának elakadt a lélegzete. Nem tudta, mit válaszoljon. 
- Ilyesmiről nem vagyok hajlandó beszélni - jelentette ki végül. 
- Johnnal sem? Tisztában vagyok vele, hogy meg tudsz javítani minden 
autót, de vajon azt is tudod, miként kell elcsábítani egy férfit? 
Lucianna merev tekintettel bámult ki az ablakon. Jaké nem is sejti, milyen 
fájó pontot érintett. A lánynak rögtön eszébe jutott az a beszélgetés, amelynek nemrég akaratlanul is fültanúja volt. John két barátja beszélgetett róla. 
- Nahát, hogy bánik ez a lány szegény Johnnal! - mondta az egyik a másiknak. - Mindenki füle hallatára megszabja neki, mit tehet, és mit nem. Te 
érted, hogy John miért tűri? 
Lucianna persze nem sok tapasztalattal rendelkezett szexuális téren, így 
elképzelhetetlennek tartotta, hogy ő kezdeményezzen. Soha nem próbált még 
például egy férfit levetkőztetni. Még a gondolatra is megborzongott. De ha 
John jobban odafigyelne rá, már rég észrevette volna, hogy sokkal többet 
megengedne neki, mint néhány baráti csók vagy kézszorítás. A férfi viselkedését azzal magyarázta, hogy túlságosan is tiszteli őt. De hát ő, Lucianna, is 
azt akarja, hogy John saját magáért, és ne csupán a testéért szeresse. 
Lucianna összevonta a szemöldökét. Tulajdonképpen hová viszi Jaké? 
Nem kanyarodott be a háza felé, hanem továbbhajtott, a város irányába. 
- Hová mégy? Azt hittem... 
- Vásárolunk - felelte Jaké nyugodtan. 
- Vásárolunk? 
Lucianna keserűen elmosolyodott, mert eszébe jutott a számtalan alkalom, 
amikor valamelyik jóakaró családtag rábeszélte, hogy menjen el vele vásárolni. Ám hiába is próbálták meggyőzni arról, hogy le kellene cserélnie a ruhatárát. Lucianna ragaszkodott a bő farmernadrágokhoz és a kényelmes, több 
számmal nagyobb flanelingekhez. Mindenki makacsnak és önfejűnek tartotta, mert senki sem tudott szörnyű, kamaszkori emlékéről. 
Akkoriban az emberek még félig-meddig fiúnak tekintették. Lucianna 
azonban szeretett volna úgy kinézni, mint az osztálytársnői, ezért a születésnapjára kapott összes pénzt egy ruhára akarta költeni. A vásárláshoz elhívott 
egy lányt, akire akkoriban hasonlítani szeretett volna. 
Szégyenében még most is behunyta a szemét, mikor eszébe jutott, mi lett 
a vége. A bevásárlás végeztével az új harisnyatartóban, a vékony harisnyában és egy szűk, rövid szoknyában a barátnőjével együtt betért egy fagyizóba. Jobban mondva betipegett. Ugyanis alig tudott járni a túlságosan magas 
sarkú cipőben. 
A fagylaltozóban összefutottak néhány felsőéves fiúval. Még most is a fülében csengtek durva, bántó megjegyzéseik. Úgy gondolták, hogy Lucianna 
kihívó öltözködésével azt akarja jelezni, hogy bárkivel szívesen ágyba bújik, 
és ennek megfelelő ajánlatokkal zaklatták. 
Lucianna annyira szégyellte magát, hogy napokig úgy tett, mintha beteg 
lenne, csak ne kelljen iskolába mennie. Az apja már orvost akarta hívni, erre 
aztán összeszedte magát, és hajlandó volt ismét kimozdulni a házból. 
Szerencsétlen módon nem sokkal e kellemetlen eset után hallotta, amint a 
bátyjai a lányokról beszélgetnek. Olcsó kis szajhának nevezték azokat, akik 
szívesen mutogatták a testüket. Ez a két élmény annyira sokkolta Luciannát, 
hogy soha többé nem vett fel szoknyát. A szűk farmernadrágokat is meggyűlölte. 
Meggyőződésévé vált, hogy lealacsonyítja magát, ha testhezálló ruhát 
vesz fel. 
- Nem megyek veled vásárolni. Azonnal állj meg! 
Jaké az út szélére kormányozta a kocsit. 
- Mitől félsz? - kérdezte, és fürkész pillantást vetett a lányra. - Hogy nem 
vagy igazi nő? 
- Dehogy! 
- Akkor bizonyítsd be! 
- Nem akarok neked semmit bebizonyítani - fakadt ki Lucianna. 
- Magadnak sem? Magadnak és Johnnak? 
Lucianna lehorgasztotta a fejét. 
- Természetesen te döntesz - folytatta Jaké -, de meg kell mondjam, csalódtam benned. Azt hittem, több az akaraterőd és a kitartásod. Biztosra vettem, hogy ha kitűzöl magad elé egy célt, az el is éred. 
- Nem vagyok gyáva! - Lucianna felemelte a fejét. - Csak nem akarom, 
hogy mindenféle nevetséges, cuki rongyot rám tukmálj. 
- Már megbocsáss, sok mindent a szememre vethetsz, de azt semmiképpen sem, hogy előszeretettel viseltetnék a fodrok és szalagok iránt. Azonkívül messze vagyunk még attól, hogy a külsődön változtassunk. Egyelőre más 
a feladatunk: azon dolgozunk, hogy valós képet alakíts ki saját magadról. 
Jaké Lucianna szemébe nézett. 
-  A nőiesség belülről fakad. Azt jelenti: büszke vagy arra, hogy nőnek 
születtél. Ha ezt eléred, mindegy, hogyan öltözködsz. A stílus ugyan sok 
mindent elárul az ízlésről, de nem érinti a lényeget. 
Lucianna hallgatott. Jaké gázt adott, és az autó megindult a város irányába. 
A lány úgy érezte, hogy gombóc van a torkában, titkolt félelmei éledtek 
újjá. Az önmagáról alkotott képpel valami nincs rendben. Magányosnak és 
kétségbeesettnek érezte magát. Furcsamód azonban nem John után vágyott, 
hanem az édesanyja után. 
Talán azért küzd ilyen gondokkal, mert már egészen kicsi korában elveszítette? Lehet, hogy tanácsai és féltő gondoskodása mellett másként alakult 
volna az élete? 
- Hiszen ez egy könyvesbolt! - torpant meg csodálkozva Lucianna az ajtóban. 
- Eltaláltad. És ott, szemben találjuk azt, amire szükségünk van. 
Lucianna a homlokát ráncolta. Csak fogyókúrás és más, hasonló témájú 
könyveket látott. 
- Aligha van erre szükségem - mutatott egy gazdagon illusztrált, fogyókúrás recepteket tartalmazó könyvre, amely a pulton kinyitva feküdt. 
- Ebben egyetértünk. Inkább arra van szükséged, hogy felszedj néhány 
kilót. 
- Hogy teltebbek legyenek az idomaim? - kérdezte Lucianna sértődötten. 
- Pusztán az egészséged miatt - felelte Jaké. - Kicsi vagy, és törékeny. 
Az ujját végighúzta Lucianna arccsontján. A lány megbabonázva tűrte, 
furcsán érezte magát, szédült, szaporán, felületesen vette a levegőt. 
- Ennek megfelelően törékeny az alakod is. Hosszú a lábad, vékony a derekad, kicsi a melled. 
Jaké megfogta Lucianna csípőjét. A lány tiltakozni akart, de nem jött ki 
hang a torkán. A vastag ruhán keresztül is érezte a férfi ujjait. A torka összeszorult, azt hitte, mindjárt megfullad. 
- Nem kapok levegőt! - suttogta rekedten, és megpróbálta eltolni magától 
Jake-et. 
- Csakugyan? 
Lucianna reszketett. Jaké mély hangjában volt valami, ami lenyűgözte, 
megbénította. A férfi mágikus erejű tekintete a szájára tapadt. Lucianna akaratlanul szétnyitotta az ajkát, és megnyalta. 
- Fejezd be! - Nyelt egyet. - Azonnal fejezd be! - kérte újra. 
- Miről beszélsz? 
- Nagyon jól tudod. Ne nézz így rám! - mondta halkan, és megkönnyebbült, mikor Jaké végre elengedte a derekát. 
- Zavartnak és felhevültnek látszol - nézett a férfi Lucianna szemébe. 
Mi történt? 
A hangjában részvét csengett, de Lucianna látta rajta, hogy a legszívesebben elnevetné magát. 
- Még magyarázzam is? A viselkedésed az oka ahogy rám bámulsz - felelte bátran. 
- Tehát zavar, ha egy férfi vágyakozva néz rád - állapította meg Jaké tárgyilagosan. 
Mintha ugyan Jaké vágyakozna utánam, gondolta Lucianna. Még csak ez 
hiányozna! Ö csupán arra vágyik, hogy John szeresse és megbecsülje. 
- Tudod te egyáltalán, mi az a testbeszéd? - kérdezte Jaké, és leemelt néhány könyvet a polcról. - Mindegyik az emberi testbeszéddel foglalkozik. 
Tudományosan bizonyított tény, hogy akarva-akaratlan mindannyian különböző jelzéseket adunk embertársainknak a testünkkel - magyarázta Jaké. 
Először is meg kell tanulnod kimutatni azt, hogy kész vagy fogadni ezeket az 
üzeneteket. Például, amikor az imént a szádat néztem, te megnyaltad az ajkadat. Ez azt jelenti... 
- .. .hogy ideges és ingerült voltam - vágott közbe Lucianna. 
- Ideges? - mosolyodott el csúfondárosan Jaké. 
- Ideges és ingerült - makacsolta meg magát a lány. 
- Értem. És így reagálsz John pillantásaira is? 
- John sosem bámul ilyen szégyentelenül. 
Alig csúsztak ki a száján a szavak, Lucianna ráébredt, hogy hibázott. Jaké 
persze nem állta meg gonoszkodás nélkül. 
Biztos vagyok benne, hogy ezek a könyvek a jó öreg Johnnak is segítségére lehetnek. Ha nem, természetesen bármikor készen állok... 
Lucianna azonban már oda sem figyelt. Hogy zavarát titkolja, kivette a 
könyveket Jaké kezéből, és némán a kasszához sétált. Az a kényelmetlen érzése támadt, hogy a pénztárosnő kíváncsian méregeti, miközben a táskájába 
csúsztatja a könyveket. 
-  Ismerem ezt a nőt - sziszegte dühösen Jaké fülébe, mikor kiléptek a 
könyvesboltból. - Az anyja hozzám szokta hozni a kocsiját. - Elővette a 
könyveket, és leplezetlen viszolygással olvasni kezdte a címeket. - Mi a testbeszéd, és hogyan kell használni? A flörtölés művészete. Nem gondolod, 
hogy ez az egész fölöttébb nevetséges? 
- Nevetséges? A legkevésbé sem az. 
Jaké arca hirtelen elborult. Lucianna szívesen megkérdezte volna, miért 
tartja annyira fontosnak és hasznosnak ezeket a könyveket, de nem merte. 
Némán lépkedett a férfi mellett. 
Jaké a város közepén elterülő parkba vezette. A tér szemlátomást népszerű volt szép időben az emberek szívesen töltötték ebédidejüket a friss levegőn. Még a gyepen is ültek napoztak, beszélgettek vagy ettek. 
Jaké talált egy üres padot, és megkérte Luciannát, hogy üljenek le. 
- Most megfigyeljük az embereket. Szeretném tudni, mit látsz, és hogyan 
értelmezed a látottakat. Rajta, mesélj! 
Luciannának csöppet sem tetszett a dolog, nagy levegőt vett, számolt magában tízig, aztán vonakodva belekezdett: 
- Látok egy szökőkutat, körülötte padokat. Jobbra tőle egy forgalmas sétálóutcát, autóbuszmegállót... 
- Nem erre gondoltam - szakította félbe Jaké az egyhangú felsorolást, és 
szemrehányóan nézett a lányra. 
Gyerekkoromban is ugyanilyen megrovóan nézett rám, ha rossz fát tettem 
a tűzre, gondolta Lucianna. Engem pedig mindig elöntött a pulykaméreg. 
Alig változott valami, tette hozzá magában némi öniróniával. Legfeljebb 
annyi, hogy felnőttem, és túlteszem magam a rosszalló pillantásokon. Jaké 
már régen elveszítette a tekintélyét. Mert mi történhet? Semmit sem tehet, ha 
fogom magam, felállók, és elmegyek. 
Jaké mintha olvasott volna a gondolataiban. 
- Jobb lesz, ha maradsz még egy kicsit. Végül is elfogadtad a segítségemet, mert bizonyítani akarsz magadnak és a világnak. 
- Nem igaz. 
- Tudod, kire emlékeztetsz? - kérdezte John tudomást sem véve Lucianna 
válaszáról. - Egy kisgyerekre, aki épp azt a játékszert akarja, amelyet nem 
kaphat meg. Azon tűnődöm, Vajon nem azért olyan kívánatos-e a számodra 
John, mert elérhetetlen? 
- Már nem vagyok gyerek! - csattant tel Lucianna, és maga is érezte, hogy 
a durcás hang ellentmond kijelentésének. 
-  Akkor viselkedj felnőtt módjára! - tanácsolta Jaké. - És most próbáld 
meg újra, ahogy én kertem! Az embereket figyeld! Mondj valamit például 
azokról, akik most jöttek ki a fényképésztől! 
Lucianna nagyot sóhajtva megadta magát, és engedelmesen a megadott 
irányba nézett. 
A férfi, a nő és a két gyerek az imént léptek ki az üzletből Az asszony szorosan a férje mellett állt, és felmosolygott rá. A gyerekek izgatottan ugrándoztak körülöttük. A férfi láthatólag keresett valamit a zakója zsebében. Mikor 
egy autó egészen közel robogott el mellettük, az asszony ösztönösen magához 
húzta a gyerekeket. A férfi pedig védelmezőén állt az asszony elé, mikor egy 
kutyáját sétáltató gyalogos csaknem fellökte. 
Valószínűleg egy család, mégpedig egy boldog család, gondolta Lucianna. 
A férfi közben megtalálta, amit keresett, kivett pár fényképet egy borítékból, 
és megmutatta a gyerekeknek. A gyerekek nevettek, és mókás fintorogat 
vágtak. 
Lucianna azonban nem akart erről beszélni. 
- Egy férfi, egy nő és két gyerek áll ott - mondtahetykén. 
.....Az én türelmem is véges intette Jaké. -Nézd meg jobban őket! A férfi védelmező, óvó szeretettel veszi körül a nőt és a gyerekeket. Az asszony 
úgy néz fel rá, mintha valami egészen csodálatos dolgot tett volna. A gyerekek is így gondolhatják. Nézd csak, milyen izgatottak! Elképzelhető, hogy ez 
a család az első külföldi vakációját tervezi. Épp most készültek él az útlevélképek. Nyilván már régóta tervezik ezt a nyaralást, készültek és spóroltak rá. 
A férfinak valószínűleg túlóráznia is kellett, hogy a szükséges pénzt előteremtse. 
- Már megint ezek az ósdi előítéletek! - szállt vitába Lucianna Jake-kel. 
És mi van, ha a nő túlórázott? 
- Én csak tolmácsolom, amit látok. Látod, a férfi fölöttébb elégedett magával, és ez sokat elárul. A felesége büszke rá. Nézd csak a tekintetét, ahogy 
kedvesen megérinti a karját! Majdnem olyan, mint az állatoknál a dürögés 
vagy a násztánc... Ebben a családban biztosan a férfi keresi a pénzt. Ennek 
ellenére modern családapa. Figyeld, ahogy megköti a lánya cipőfűzőjét, és 
közben a kislány hozzásimul! Nyilvánvaló, hogy ez megszokott dolog ebben 
a családban, és nem kivételes eset. 
- Mindez nagyon érdekes, csak azon tűnődöm, mi közöm van hozzá -jegyezte meg Lucianna élesen. Fájó irigység hasított bele a boldog család láttán, és hirtelen borzasztó magányosnak érezte magát. - Johnnak mindenesetre nem szeretném megkötni a cipőfűzőjét. 
- Persze hogy nem. De ami a násztáncot illeti... Az embereknek is nagyon 
fontos az udvarlás. Megérintjük a másikat, hogy az bennünket is megérintsen. Vagy talán kissé ódivatú vagyok? A szexnek manapság a legcsekélyebb 
köze sincs az érzékiséghez. Mindenki kétségbeesetten igyekszik, hogy minél 
előbb elérje a csúcspontot. A gyengédségről, a pillanat öröméről és a vágy 
lassú fokozásáról közben megfeledkeznek. - Jaké oldalról Luciannára sandított. - Te mit gondolsz a szexről? Számodra is csupán technika, amelyet jól 
el kell sajátítani, hogy minél gyorsabban testi kielégüléshez juss? 
- Hogy én mit gondolok a szexről, annak semmi köze a szemben álldogáló családhoz, és főleg nem tartozik rád! 
- Igazán? Ha tényleg így gondolod, nem is csodálkozom, hogy gondjaid 
vannak. A szex a titok nyitja. Ha Johnra nézel, és nem vágyól rá, hogy megérintsen, ha te sem szeretnéd megérinteni... 
- John mások előtt sosem érint meg - vágott Lucianna ingerülten Jaké szavába. - Ki is kérném magamnak. 
- Nagy hiba. 
Jaké éppoly nyugodt volt, mint amilyen ideges Lucianna. Előrehajolt és 
megfogta a lány csuklóját. 
Nem szorította erősen, Lucianna ennek ellenére furcsa nyugtalanságot érzett. A szíve szaporán kalapált, és kapkodva szedte a levegőt, mikor a férfi 
hüvelykujja lassan, gyengéden körözni kezdett a pulzusán. Biztosan meg 
akar nyugtatni, gondolta Lucianna, de épp az ellenkező hatást éri el. 
- Látod, most megérintelek - mondta Jaké halkan, szelíden. - Megérintelek úgy, ahogy egy férfi megérint egy nőt nyilvános helyen, hogy jelezze, 
többet is szeretne, ha kettesben lennének. Megérintelek úgy, ahogy Johnnak 
kellene. - A férfi injainak szorítása erősödött, a hangja keményebben csengett: - Ha John helyében lennék, a legcsekélyebb kétséged sem lenne az érzéseim felől. 
- Most sincs. - Lucianna mindent megtett, hogy úrrá legyen hangja remegésén. - Pontosan tudom, mit tartasz felőlem. 
Hátravetette a fejét, és kihívóan nézett a férfira. De rögtön le is sütötte a 
szemét. Erre bizony nem számított. Jaké tekintetében leplezetlen vágy tükröződött. Lucianna megdöbbent. A férfi ez idáig mindig higgadt, szinte elutasító volt vele szemben. 
- Lucianna! 
A lány zavartan kapta fel a fejét. Ez Felicity hangja. Sohasem kedvelte 
John kolléganőjét, de az emlékezetes marhavásárlás óta leplezetlenül gyűlölte. 
Felicity magas, hosszú lábú, barna nő volt, és nagyon sokra tartotta magát. 
- Hallottál már valamit John felöl? - Felicity ugyan Luciannához intézte 
szavait, de közben Jake-re mosolygott. Mintegy véletlenül oldalt lépett, így 
közelebb került a férfihoz, míg Luciannának hátat fordított. - Ma reggel küldött egy faxot az irodába. Jól van, de nagyon hiányzunk neki. 
-  Tudom. Nekem is küldött faxot - jelentette ki Lucianna, és közben maga sem értette, miért hazudik. 
Nyilván része volt ebben annak, amit Jaké az imént a testbeszédről mondott, ráadásul dühös is volt Felicityre. Dühös, mert a lány úgy tett, mintha 
Jaké hozzá tartozna, és Lucianna csak zavarná őket. 
Tulajdonképpen miért is izgatja magát? Csináljanak ezek ketten, amit 
akarnak! Hiszen ismeri Jake-et, a Felieity fajta nők mindig is imádták. 
Maga Lucianna egyik ügyfele? - kérdezte Felicity dallamos hangon, és 
turbékolva nevetett hozzá.- Egyszerűen elképesztő az a nő. Én még egy autógumit sem tudok kicserélni. 
- Az ember nem a gumit cseréli ki, hanem a kereket - oktatta ki Lucianna 
fensőbbségesen, majd felállt. - Jaké, vásárolni indultunk, nem? 
-  Egyszerűen imádok vásárolni! - jelentette ki Felicity túláradó lelkesedéssel, és néma rajongással Jake-re emelte a tekintetét, 
Lucianna egy pillanatig attól tartott, Jaké képes, és felajánlja Felicitynek, 
hogy kísérje el őket. A férfi azonban csak elmosolyodott, felállt, és megfogta Lucianna könyökét. 
Ha tíz perccel ezelőtt valaki azt mondta volna Luciannának, hogy hálás 
lesz Jakc óvó-védelmező mozdulatáért, megvetően nevetett volna. Most 
azonban igenis hálás volt ezért az ódivatú gesztusért. Önbizalmat adott neki. 
-  Nem is említetted, hogy John jelentkezett - szólalt meg Jaké, mikor 
Felicity már hallótávolságon kívül volt. 
-- Mindenről azért neked sem számolok be. 
Lucianna megpróbálta elhúzni a karját. Csak most érezte, milyen erős a 
látszólag gyengéd szorítás. Ám okosabb volt annál, hogy huzakodni kezdjen 
Jake-kel, hiszen úgyis ő veszített volna. Megelégedett hát egy dühös pillantással. Észre sem vette, hogy közben a fejét leírhatatlanul kecses mozdulattal 
oldalt billentette. Jaké nehezen tudta megállni nevetés nélkül. 
- Szemlátomást megvannak a titkaid. Arról sem tudtam, hogy egyáltalán 
van faxod. 
- Ó! - Lucianna bűntudatosan lesütötte a szemét. - Egyszerűen csak nem 
akartam, hogy Felicity azt higgye, John neki üzent először. Ezért füllentettem. 
- Vajon az a bizonyos üzenet az irodának vagy Felicitynek szólt? - kérdezte Jaké, és szabad kezével váratlanul megsimogatta Luciaima arcát. - Ezúttal működött benned az egészséges, női ösztön. Egyébként mikor vettél fel 
utoljára mást, mint farmert vagy overallt? 
- Múlt éjjel - vágta rá ügyesen Lucianna, holott a férfi érintésétől elakadt 
a lélegzete. - Ugyanis nem munkaruhában alszom. 
- Nyilván valami hosszú, flanel hálóingben, amelyet tizenöt éves korodban kaptál. 
- Éjszakánként nagyon hideg van - védekezett Lucianna. 
- Egy nőnek, aki mellett ott fekszik a szeretett férfi, nincs szüksége hálóingre, hogy melegítse - évődött Jaké. - De te valószínűleg még nem vagy nő. 
- A te szemedben biztosan nem - felelte Lucianna sértődötten. - Mi történt veled? Inadba szállt a bátorságod? Mégsem vagy képes igazi nőt faragni belőlem? 
Érezte, hogy a férfi teste megfeszül. Jaké tekintete elsötétedett, szemlátomást nehezen uralkodott önmagán. Lucianna megijedt. Érzékeny pontra tapinthatott. 
- Ne vígy kísértésbe! - mondta a férfi kényszeredetten. 
Lucianna értetlenül pillantott rá. Jaké elkapta a kezét a karjától, mintha 
megégette volna magát. Valószínűleg kísértésbe esett, hogy kitekerje a nyakam, gondolta a lány keserűen. Szinte szaladnia kellett, hogy lépést tartson 
Jake-kel. 
Dühös volt a férfira, és a legszívesebben azt mondta volna, hogy a jövőben nem tart igényt a segítségére. Aztán eszébe jutott Felicity, a nő Johnra és 
Jake-re vetett kihívó pillantásai, és kihúzta magát. 
Jaké közben megállt, hogy bevárja. Lopva figyelte a lányt. 
Egy kívülálló szemében Lucianna ormótlan nadrágot és több számmal nagyobb pulóvert viselő, csinos kamaszlány volt. Csakhogy Lucianna már kinőtt a gyerekkorból. Nő volt, akinek az ösztönei működésbe léptek, mert 
megijedt, hogy elveszítheti a kiválasztott férfit. 
A kiválasztott férfit. Jaké homloka ráncba szaladt. Vállalt feladata több 
kockázattal jár. A lehetséges következmények közül pedig épp az a legkellemetlenebb, ha vállalkozása sikerrel jár, és Lucianna elnyeri a kiválasztott férfi szerelmét. 
4. FEJEZET 
- Mit bámulsz? - kérdezte Lucianna, mikor Jaké megtorpant és hátrafordult. 
Aztán maga is rájött. Egy fiatal nő keltette fel a férfi figyelmét. 
A nő, akárcsak Lucianna, farmernadrágot viselt, és neki is sötétbarna haja 
volt. Ám ezzel véget is ért a hasonlósság. 
Lucianna szigorúan hátrafésülte a haját, ezzel szemben másik nő haja szabadon, laza fürtökben terült szét a vállán. Ráadásul szemlátomást nem viselt 
fehérneműt. Szűk, krémszínű nadrágja úgy feszült rajta, mintha második bőre lenne. 
Lucianna gúnyosan figyelte, amint Jaké végighordozza pillantását a nő arcán és testén, de el kellett ismernie, hogy a lány nem látszik kihívónak vagy 
közönségesnek. Ám az még a tapasztalatlan Lucianna számára is nyilvánvaló volt, hogy szereti a testét, és büszke női mivoltára. 
- Jellemző! - csúszott ki Lucianna száján akaratlanul is a megjegyzés, mikor a nő futó mosolyt villantott Jake-re, mielőtt átment volna az úton. 
Ringó léptekkel járt, és kicsi, kerek feneke volt. 
- Irigykedünk? - kérdezte Jaké. 
- Miért irigykednék? Egyébként is megengedhetetlennek tartom, hogy valaki fehérnemű nélkül szaladgáljon. 
- Fehérnemű nélkül? - Jaké összevont szemöldökkel nézett a nő után. 
Neked tényleg némi korrepetálásra van szükséged - fordult vigyorogva 
Lucianna felé. - Alighanem tangát visel. 
- Hogy mit? 
- Tangát. Olyan apró bugyit, amely szűk nadrág alatt sem látszik. Neked 
is van, nem? 
-  Nem vagyok hajlandó a fehérneműimről társalogni veled - felelte 
Lucianna hűvösen. 
- Kár. Te talán még nem tudod, de e a tekintetben a legmodernebb ember 
is romantikus. A fehérnemű a férfiak számára nagyon fontos, és elvárják, 
hogy a nők ezen a téren is kedvükben járjanak. 
- Fekete harisnyákra és harisnyatartókra gondolsz? - kérdezte Lucianna, 
és fölényesen elmosolyodott. 
Még jól emlékezett, hogy a bátyjai annak idején mennyit gúnyolódtak az 
ilyesmin. Ö akkor szentül megfogadta, hogy egyszer s mindenkorra száműzi 
a szekrényéből az efféle ruhadarabokat. 
- Például - bólintott Jaké. - Számomra erotikus és izgató, ha tudom, hogy 
a másik fél is készült az együttlétre. A vetkőztetés a szerelmi előjáték fontos része. Akár egy ajándéknál. Nagyobb az öröm, ha szép és ötletes a csomagolás. 
- Ez nem lep meg. A nő számodra játékszer, amelyet kicsomagolsz, azután 
ha megunod, elhajítod. Csak hogy tudd: kár a gőzért! Inkább meghalok, mintsem hogy ilyen megalázó módon kínáljam fel magam egy férfinak. 
- És még azt várod, hogy Johnnak örömet okozzon, amikor megszabadít 
a kétségkívül praktikus, kifőzhető, fehér pamut fehérneműdtől? Gondolj csak 
bele, Lucianna! Felébredne benned a vágy, ha John lötyögős, bő alsógatyában állna előtted? 
Lucianna elvörösödött. 
- John és én egészen másféle kapcsolatban vagyunk egymással. Nem tudom. .. 
- Mit nem tudsz? - kérdezte John, mert a lány hirtelen elhallgatott. 
Lucianna az ajkába harapott, és nem felelt. Nem fogja elárulni Jake-nek, 
hogy még csak nem is sejti, John milyen alsóneműt visel. És vajon mit visel 
Jaké a farmernadrágja alatt? 
Luciannának akaratlanul is eszebejutott egy reklámfotó, amelyet az egyik 
divatlapban látott. A képen egy sötét hajú, izmos férfi állt egyszerű, fehér alsónadrágban, amely tökéletesen rásimult a testére. Lelki szemei előtt most 
Jaké jelent meg. Évek óta nem látta fürdőnadrágban. Vajon hogy nézhet ki 
most? 
- Lucianna! 
A lány bűntudatosan lehorgasztotta a fejét. Nem mert a férfi szemébe nézni. Még szerencse, hogy Jaké nem gondolatolvasó. 
- Mára végeztünk a vásárlással, haza kell mennem, mert egy fontos telefont várok - pillantott az órájára Jaké. - Te majd addig szépen letelepszel nálam egy fotelba, és hozzálátsz a házi feladathoz - mutatott a lány táskájában 
a könyvekre. 
- Inkább otthon. - Lucianna képtelen lett volna úgy olvasni, hogy közben 
végig magán érzi Jaké figyelő tekintetét. - Egyébként is lehet, hogy John ma 
felhív. 
- Annál jobb. - Jaké tántoríthatatlannak tűnt. - Legalább felteszi majd 
magának a kérdést, vajon merre bujkálsz. Ez a bizonytalanság jót fog neki 
tenni. Tehát semmi ellenvetés, gondolj arra, hogy ezt az egészet te magad 
akartad! 
Lucianna nagyot sóhajtott. Aznap délelőtt túl gyakran engedte szabadjára 
a fantáziáját. Legfőbb ideje, hogy ismét a célra, más szóval John elcsábítására összpontosítson. 
A parkoló felé indultak, és már messziről hallották egy autó riasztóját. 
Jaké halkan szitkozódott. 
- Az az átkozott szerviz! Ha ez tényleg az, amire gondolok, nem teszik 
zsebre, amit tőlem kapnak. 
Mikor közelebb értek, látták, hogy csakugyan Jaké kocsija szirénázik, miközben a lámpái is villognak. 
- Szegény Jaké - mondta Lucianna negédesen. - Úgy tűnik, gondok vannak az elektronikával. 
A férfi megsemmisítő pillantást vetett rá. 
- Hamarosan a műhelynek lesznek gondjai, azt garantálom. Égre-főldre 
esküdöztek, hogy megjavították. 
- Ezeken a drága luxusautókon az elektronika rendkívül bonyolult, és elég 
könnyen meghibásodik - mondta Lucianna mézesmázos mosollyal. 
Fél évvel ezelőtt, mikor Jaké a kocsit vette, a lány megkérte, hadd nézze 
meg egyszer közelebbről. Jaké azonban rövid úton elutasította. A kocsi nem 
játékszer, mondta, és elvész a garancia, ha egy kontár, akinek még szakképesítése sincs, hozzányúl. 
- Nem vagyok kontár, csak szeretnék egy kicsit belenézni - felelte Lucianna sértett büszkeséggel. 
- Még nem felejtettem el, mit műveltél annak idején a kabriómmal. 
Lucianna elhúzta a száját. Ő is jól emlékezett a sportkocsira, amelyet Jaké 
határozott utasítása ellenére, a távollétében szétszerelt. Mikor a férfi a vártnál hamarább visszajött, ott találta Luciannát a garázsban, a takarosan elrendezett alkatrészek között. Természetesen dühödt dörgedelem következett, és 
Lucianna idegességében felcserélt két érintkezőt. 
Utólag ugyan gyorsan kijavította a hibát, de a szakítást Jaké és a barátnője között nem tudta megakadályozni. A lányt komoly lelki megrázkódtatás 
érte, mikor a ventilátor a kocsiba meleg helyett jéghideg levegőt fújt. Lucianna azzal védekezett, hogy ha a lány rendesen felöltözött volna, és nem egy 
tenyérnyi kis szoknyában és leheletvékony harisnyában ült volna a kocsiba, 
nem történik semmi baj. Ha viszont valaki ilyen lengén öltözködik, ne csodálkozzon, ha megfázik. 
- Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy hozzányúltál a kocsimhoz - fogadkozott akkor Jaké. 
Lucianna most kárörvendő mosollyal nézte, amint a férfi kétségbeesetten 
próbálta elnémítani a riasztót. Ám hiába nyitotta ki az ajtót, és nyomta meg 
a szükséges gombot, ez nem segített. 
- Azt hittem, ezek a riasztók húsz perc múlva maguktól is kikapcsolnak 
sziszegte dühösen. 
- Összekevered az épületekbe szerelt riasztókkal. 
Lucianna az egyik nyitott kocsiajtónak dőlt, és leereszkedően mosolygott. 
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Jaké arcszíne egyre jobban kezd hasonlítani a túlérett paradicsoméhoz. A férfi lassanként elveszítette az önuralmát. 
Idegesen a hajába túrt, és megpróbálta elereszteni a füle mellett a járókelők 
megjegyzéseit. 
- Rosszabb is lehetne - vigasztalta Lucianna. - A legújabb modelleknél 
már beszélő riasztók vannak. Segítség, elrabolnak! Segítség, elrabolnak! 
- Nagyon vicces - nézett Jaké megvetően a lányra, majd az autótelefon 
után nyúlt. 
- Nem működik. Ha a rjasztó bekapcsolt, letiltja a telefont. 
- Hol a kezelési leírás? - Jaké leguggolt, hogy hozzáférjen a kesztyűtartóhoz. 
- Nem lehet kinyitni, ha... 
- ...ha a riasztó bekapcsolt. Tudom - szakította félbe Jaké nyersen. - Valószínűleg a motort sem indul. 
- Hát nem - rázta a fejét Lucianna. 
- Akkor nem tudok mást tenni: a legközelebbi telefonfülkéből felhívom a 
szervizt. Addig maradj itt! 
- Rendben. De hagyd itt a kulcsot! Különben az emberek esetleg még azt 
hiszik, hogy el akarom lopni az autót. 
Jaké szó nélkül átnyújtotta a kulcsot, és elment. 
Ahogy látótávolságon kívül került, Lucianna munkához látott. Annak 
idején, mikor Jaké Belgiumban járt, a férfi határozott utasítása ellenére már 
áttanulmányozta a kocsit. Halkan dúdolt magában, ügyesen kiiktatta a riasztórendszert, kinyitotta a kesztyűtartót, kivette a kezelési utasítást, és kinyitotta a motorháztetőt. Nem egészen három perc alatt elnémította a riasztót, 
és két további perc elteltével megtalálta a hiba forrását. Az egyik biztosíték 
átégett. A riasztóberendezést természetesen újra kell programozni. De most 
legalább elhallgatott, és Lucianna tökéletesen elégedett volt ezzel az eredménnyel. 
- Az ég szerelmére!- csattant fel Jaké hangja, miközben egy szervizkocsi 
megállt a kocsi mellett, és kiszállt belőle egy szerelő. 
- Előbb kiiktattam a riasztórendszert, aztán pedig le is állítottam - fordult 
Lucianna a szerelőhöz. - A hiba szerintem az egyik biztosítékban van. 
- Fején találta a szöget. - A szerelő kinyitotta motorháztetőt, és elismerően 
biccentett. - Gyakori gond ennél a modellnél. Valószínűleg összefüggésben 
van a nagy hőmérsékletingadozással. Lehetséges, hogy... 
Jaké egy darabig hallgatta őket, majd véget vetett az élénk szakmai diskurzusnak, mondván, hogy sietnie kell haza. A szerelőnek borravalót adott, 
Luciannát pedig besegítette a kocsiba. A lány hallgatott. Mélységes elégtételt 
érzett. 
Jócskán mögöttük volt már a város, mire Jaké megtörte a csendet: 
- Örülök, hogy jól szórakoztál. Ha szabad kérdeznem, mikor kerültél közelebbi ismeretségbe az autómmal? 
- Azon a hétvégén, amikor Brüsszelben voltál - szolgált Lucianna készségesen a felvilágosítással. - Dávid vitt ki az autódon a repülőtérre, majd 
is ment ki érted, mert nem akartad a repülőgép parkolójában őrizetlenül 
hagyni a kocsidat. Így aztán az autód két napig a garázsban állt, a műhelyem mellett. Ennyi nekem elég volt ahhoz, hogy töviről-hegyire áttanulmányozzam. 
- Tehát a határozott utasításom ellenére hozzányúltál. Talán épp a te kontárkodásodnak köszönhető ez a hiba. 
Lucianna tudta, hogy Jaké ostobaságot beszél. És tudta, hogy ezt Jaké is 
tudja. Igazán fölemelő érzés volt, hogy legalább az élet egyetlen területén lepipálja a férfit. És még szebb volt, hogy ezt Jake-nek is el kellett ismernie. 
Lucianna kis pihenőt tartott, és letette az öntözőkannát. Kedvtelve nézegette a ládákban, cserepekben, kaspókban dúsan burjánzó növényeket. 
Gyerekkorában is lelkesen gondozta kis virágoskertjét, noha édesapja, a régi vágású farmer, folyton morgott miatta. Számára a virágok haszontalanok 
voltak. Miután Dávid vette át a gazdaságot, Luciannának többé nem parancsolhatott senki, és a lány rengeteg pénzt és időt áldozott a növényeire. 
Eleinte a bátyjai is gúnyolták Lucianna furcsa hobbiját, de megváltozott a 
véleményük, mikor a szomszédok és ügyfelek nem győztek álmélkodni a 
színpompás virágoskert láttán. Sőt egyenesen büszkék voltak a húgukra, 
amikor a lány a múlt évben elnyerte A falu legszebb kertje díjat. 
Lucianna a leveleken át tűnődve figyelte az udvar másik végében álldogáló Janeyt és Dávidét. Amilyen ímmel-ámmal kezdte lapozgatni a Jake-kel 
múlt héten vásárolt könyveket, utóbb olyan lelkesedéssel falta őket. Nem hagyott ki egyetlen egy alkalmat sem, hogy újonnan szerzett tudományát a gyakorlatban is kamatoztassa. 
Ahogy Dávid átkarolta Janey vállát, ahogy az asszony felmosolygott rá, 
egyértelműen mutatta, milyen szerelmesek egymásba. Lucianna hirtelen 
irigységet és féltékenységet érzett. Nagyon egyedül volt. 
Miért magától értetődő más nők számára az, hogyan tegyék magukat 
vonzóvá és kívánatossá egy férfi szemében? Neki ez miért olyan bonyolult? Kizárt dolog, hogy minden más nő színleljen. Hogy a férfiak hiúságában bízva mindnyájan gyengének és alázatosnak tettessék magukat. 
Janeynek például tagadhatatlanul van saját véleménye, és ha úgy látja helyesnek, Daviddel is szembeszáll. Nőies vonzereje közben egy csöppet sem 
szenved csorbát. 
Lucianna figyelme ismét a növényei felé fordult, kezdte lecsipkedni az elhervadt virágokat. A szexuális vonzerőt könnyű felismerni, de nehéz megmagyarázni. Nagyot sóhajtott. Közte és John között nem éppen erotikus a 
légkör, de hát akadnak fontosabb dolgok a férfi és a nő kapcsolatában, mint 
a szex. 
Az órájára pillantott. Jaké az utóbbi pár napban üzleti úton járt. Mára várták haza. Reggel felhívta, és kérte, hogy nézzen be hozzá, 
A szeme sarkából látta, amint Dávid a kezét Janey hasára tette, 
Lucianna tudta, hogy gyereket szeretnének. Ez az apró, büszke mozdulat 
talán azt jelentené, hogy a sógornője terhes? 
Tűnődve nézte, amint Dávid átölelte Janeyt, és lassan besétáltak a házba. Feltűnt neki, hogy a bátyja az utóbbi napokban milyen figyelmes és kedves a feleségéhez. Vagy csupán arról lenne szó, hogy ő kezdi érteni a testbeszédet? 
-  Látom, Jake-nek még nem volt ideje, hogy vásárolni menjen veled 
mondta Dávid, és kedvesen meghúzta a húga haját. Lucianna Janeyvel és a 
bátyjával a konyhaasztalnál ült. - Kíváncsi vagyok, mit akar venni neked. 
Biztosan valami feketét, azon nem látszanak az olajfoltok. 
- Most már elég legyen! - mondta Janey, és szemrehányóan a férjére nézett. 
- Semmi baj! - nevetett Lucianna. - Tudom, hogy Dávid nem mondja komolyan. Csak heccelődik. 
Lucianna a könyveknek köszönhetően sokat változott. Felszabadultabb 
lett, és megnőtt az önbizalma. A múltban gyakran bosszankodott, sőt egyenesen dühös volt Davidre, amiért folyton ugratta. Most már nem vette olyan 
komolyan a dolgot. Rájött: nemcsak az a fontos, amit mondanak az emberek, 
hanem az is, ahogyan mondják. A testtartás, a taglejtés és a mimika ugyanannak a mondatnak egészen különböző jelentést adhat. 
Ha a flörtölésről írott könyvnek hinni lehet, egy férfi figyelmét sokkal hatásosabb módszerekkel is fel lehet keltem, mint kihívó öltözködéssel. 
Lucianna a szobájában, zárt ajtó mögött már elgyakorolta, hogyan tudja egy 
férfinak jelezni, hogy érdeklődik iránta. 
5. FEJEZET 
Jaké persze kikérdezte Luciannától a tanultakat, s a lány úgy érezte magát, 
mint egy megszeppent kisdiák a tanító bácsi előtt. Mikor a telefon megszólalt, Jaké elnézést kért, és átment a könyvtárba. Hogy az időt addig is agyonüsse valamivel, Lucianna bekapcsolta a tévét. Meglepetésében a lélegzete is 
elakadt. Egészen közelről mutatták, amint egy szerelmespár szenvedélyesen 
csókolózik. Lucianna megigézve bámulta őket. 
John csókja egészen más volt. Nem érezte benne azt a vágyat, amely a szereplőkből áradt. Nem, John sosem vette két kezébe az arcát, és nem csókolta 
ilyen mohón, követelődzőn. A képernyőn a nő ugyanilyen hevesen viszonozta a csókot. Úgy simult a férfihoz, mintha nem tudna betelni a közelségével. 
Lucianna szíve szaporán vert. A jelenet olyan lebilincselő erővel hatott rá, 
hogy nem vette észre, mikor Jaké visszajött a szobába. A filmbéli szerelmespár egyre vadabbul csókolózott. Hangosan ziháltak, és az ajkuk szinte egybeforrt. 
- Miért csodálkozol, Lucianna? John talán sohasem csókolt így? 
Jaké hangjára a lány ijedten megpördült, az arca kigyúlt szégyenében. 
- Dehogynem! - felelte dacosan, de közben nem mert Jaké szemébe nézni. 
- Egy szavadat sem hiszem. Szerintem még azt sem tudod, hogyan kell 
csókolózni. 
- Hogyne tudnám. 
- Akkor bizonyítsd be! Gyere, és mutasd meg! 
Lucianna először azt gondolta, Jaké csak tréfál. Ám a férfi tekintetén látszott, hogy komolyan beszélt. A lány ijedten hátrálni kezdett. 
- Nem tudod, hogyan kell, ugye? 
Mielőtt Lucianna észbe kapott volna, Jaké előtte termett, és a két kezébe 
fogta az arcát. A lány hátrébb lépett volna, de már a falnál állt. A férfi szája veszedelmesen közelinek tűnt. Lucianna idegesen végighúzta nyelvét az 
ajkán. 
-  Sokat ígérő kezdet. De te akartál megcsókolni engem, nem pedig arra 
csábítani, hogy én csókoljalak meg téged. 
Lucianna összeszedte minden bátorságát, kihúzta magát, és szorosan összezárt ajkakkal megcsókolta Jake-et. 
- Szerinted ilyen egy csók? Ha csak ennyit tudsz, akkor már semmin nem 
csodálkozom -jegyezte meg Jaké gúnyosan. 
Azzal előrehajolt, és megcsókolta Luciannát. John sosem csókolta így. A 
lány füle zúgott, a szíve majd kiugrott a helyéből. És miért remeg a térde? 
Miért olyan erős benne a vágy, hogy még közelebb legyen Jake-hez, miért simul hozzá akarata ellenére? A legnagyobb megdöbbenésére még azt is hallania kellett, amint halkan sóhajtozik. 
- Jaké... - próbált meg az utolsó erejével tiltakozni. 
Ám ez hiba volt. Amint szétnyitotta a száját, a férfi csókja még követelődzőbb lett. Nem engedte, hogy Lucianna becsukja a száját. 
A lány érezte, hogy Jaké nyelve az ajkait becézgeti. Szó se róla, értett hozzá, hogyan kell valakit megszédíteni. Lucianna pedig ahelyett, hogy védekezett volna, megadóan hozzásimult, s lelki szemei előtt hirtelen a tévében látott szerelmespár jelent meg. Jaké gondolatai is ugyanarra kalandozhattak, 
mert a jelenetben látott férfihoz hasonlóan ő is hol apró csókokkal borította 
Lucianna arcát, hol hosszasan, gyengéden csókolta. 
A lány édes bódulatot érzett. Teste mintha önállósította volna magát. Ez az 
élmény teljesen új volt a számára. Jaké nyelve mélyen a szájába siklott. 
Nyelves csók! 
Lucianna elhomályosuló öntudata ellenére érezte, hogy Jake-nek nem lenne szabad megcsókolnia őt. Hiszen ő Johnt szereti. A körmeit belevájta Jaké 
karjába, és hihetetlen akaraterővel elfordította a fejét. 
- Ezt nem lett volna szabad megtenned - mondta szemrehányóan. 
- Ebben igazad van - felelte Jaké komolyan. 
Nem lehet igaz! Jaké elismerte a hibáját. Ez legalább annyira furcsa és érthetetlen, mint az iménti csók. Legjobb, ha minél hamarább elfelejti. Jaké is 
hasonló véleményen lehetett, mert az ablakhoz lépett, és hosszasan kibámult 
rajta. 
- Holnap délután elmegyünk bevásárolni - jelentette ki váratlanul. - Ha 
azt akarod, hogy nőként bánjanak veled, akkor úgy is kell öltözködnöd. 
Lucianna nem ellenkezett. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a 
csókról több szó nem esik. 
Egyébként is időközben megváltozott a véleménye a ruházkodást illetően. 
Eddig ha ránézett egy nőre, máris eldöntötte: tisztességes vagy közönséges. 
Most már belátta, hogy az előbbiek is sokféleképp öltözködhetnek. 
Eszébe jutott a múltkori lány. A csinos, frissen vasalt farmernadrág, a fehér blúz és a teveszőr kiskabát nagyon is tetszett neki. Vajon milyen érzés lehet, ha a férfiak megbámulnak valakit? 
Vannak persze olyan holmik, amelyekben nem tudná elképzelni magát. 
Például miniszoknyában vagy testhez simuló, kötött nadrágban. Ám be kellett látnia, hogy akadnak nők, akik ezekben a ruhadarabokban is öntudatosan, 
természetesen mozognak. 
Lucianna tisztában volt vele, hogy eddig hazudott magának. Nem praktikus okokból viselte a bő nadrágokat és pulóvereket, hanem mert el akarta rejteni a testét. 
Nem is értette, hogy egyszeriben mi baja lett az overallal, és miért akar 
változtatni. Szeretett volna megszabadulni régi önmagától, ugyanakkor félt is 
ettől. Akárhogy is, életében először komolyan elhatározta, hogy igazi nővé 
válik, jóllehet ezért a vágyáért mostanáig csak gúnyt és megvetést kapott. 
Luciannának még két óra múlva is Jaké szenvedélyes csókja járt az eszében. A férfival szemben ült, és az olvasmányain tűnődött. Maga is meglepődött, mennyi mindent tanult. Jaké azonban szemlátomást nem törődött ezzel. 
Elutasítóan viselkedett, és alig nézett Luciannára. 
Csak akkor pillantott rá, amikor ő bemutatta, mi mindent tud már kifejezni testbeszéddel. Csakhogy a tekintetéből dühöt és ingerültséget olvasott ki 
Lucianna. Meglepődött, mert erre igazán nem számított. Épp ellenkezőleg, 
biztos volt benne, hogy a férfi majd megdicséri. 
- Jaké! 
Anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, megérintette a férfi karját. 
Maga sem volt tudatában annak, hogy a könyvekből tanultakat önkéntelenül 
is alkalmazza. Másként mozgott, másként beszélt, másként mosolygott. Tíz 
nappal ezelőtt meg sem fordult volna a fejében, hogy megérintsen egy férfit. 
Most azonban természetesnek és magától értetődőnek érezte, hogy így hívja 
fel magára Jaké figyelmét. 
- Neked is el kellene olvasnod azt a könyvet - mondta évődve, és elmosolyodott. - Az áll ugyanis benne, hogy ha így megérintelek... - Még egyszer 
megérintette a férfi karját, közelebb lépett hozzá, és vidáman ránevetett. 
.. .akkor te rám nézel, és közelebb jössz. 
- Johnnal gyakorold a flörtölést, ne velem! - förmedt rá Jaké nyersen, és 
hátrább lépett. - Azt hiszem, jobb lesz, ha mára befejezzük. 
Mikor Lucianna félórával később a kocsijában ült, csalódottnak és lehangoltnak érezte magát. De ugyan mi mást is várt? Hogy Jaké megdicsérje? Hiú ábránd! Elvégre Jaké bakfis kora óta folyton csak korholta és kritizálta őt. 
Amint Lucianna távozott, Jaké gyorsan felhajtott egy dupla whiskyt. Jóllehet nem az a típus volt, aki az alkoholban keres vigaszt, ám ez kivételes 
napnak számított. 
Mire vállalkozott? És miért? Megrázta a fejét. Felesleges volt ezt a kérdést 
feltennie, mert már legalább jó félórája tudta rá választ. Hiába is ámítaná önmagát. Az ajánlata, hogy segít Luciannának, minden volt, csak nem önzetlen. 
Az egész úgy kezdődött, hogy annak idején nagyon nehezen tudta elfogadni azt, ahogy a serdülő Luciannával a bátyjai és azok barátai bántak. A srácoknak persze eszükben sem volt, hogy bántsák a húgukat. Egyszerűen csak 
nem vették észre, hogy a viselkedésükkel lehetetlenné teszik, hogy Lucianna 
életvidám, fiatal nővé érjen, aki jól érzi magát a bőrében. Akkoriban Jaké 
gyakran alig állta meg, hogy ne avatkozzon közbe. 
De hát végül is ő nem volt Lucianna bátyja. 
Halkan szitkozódott, töltött magának még egy whiskyt, leült a fotelba, hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Még jól emlékezett arra a napra, amikor világossá vált előtte, miféle érzésekkel is viseltetik legjobb barátai húga 
iránt. 
Már jó ideje nem értette, miért találja olyan érdektelennek a barátnőit. 
Folyton összehasonlítgatta őket Luciannával, és mindig arra a következtetésre jutott, hogy szívesebben lenne együtt az utóbbival. Szerette száraz humorát, szellemes megjegyzéseit. Nem is értette, hogyan fér mindez össze olykor 
gyerekes érzelmi kitöréseivel. 
Azon az emlékezetes napon találkozót beszélt meg Daviddel. Nyitva találta a konyhaajtót. Alighogy belépett, megszólalt az ebédlőasztal melletti telefon. Hallotta, hogy fent nyílik egy ajtó, és következő pillanatban Iucianna 
viharzott le a lépcsőn. Meztelen volt, a bőrén még csillogtak a vízcseppek. 
Futtában bújt bele vékony fürdőköpenyébe. Mikor meglátta Jake-et, elvörösödött. Mellbimbói jól láthatóan kirajzolódtak a vékony anyag alatt. 
Jaké nyelt egyet. Azóta is ez a kép kísérti. Lucianna akkoriban alig tizenhat éves lehetett. Jaké annak idején is, most is restellte, hogy belebolondult 
egy gyereklányba. 
A legszívesebben magához húzta volna, hogy megcsókolja a mellét, a 
nyelvével becézgesse a bimbókat, amíg a lány ellenállása meg nem törik, 
hozzásimul, és hasonló szenvedéllyel viszonozza az ölelését. 
Persze semmi effélét nem tett. Óriási akaraterővel elfordult, Lucianna pedig felszaladt a szobájába. Egyikük sem beszélt többé az esetről. Ám attól a 
naptól fogva Jaké gondosan ügyelt rá, hogy érzelmileg és fizikailag távol 
tartsa magát a lánytól. 
Pedig nem volt könnyű. Felnőtt férfi létére reménytelen szerelemre lobbant. A dolog annál is keservesebbnek bizonyult, mivel Lucianna akkoriban 
félig még gyerek volt. Jaké ezért mindent megtett, hogy leplezze az érzéseit. 
Még most is ezzel küszködött, holott időközben Lucianna kívánatos nővé 
érett. Ám az iménti csók mindent megváltoztatott. 
Jaké maga sem értette, miért lépte át a saját maga által szabott határokat. 
Mindig kínosan érezte magát, mikor Johnról beszélgettek. Szinte megőrjítette a gondolat, hogy egy másik férfi megcsókolhatja Luciannát. És nemcsak 
ez volt a baj. Lucianna is megváltozott. Lassacskán magabiztos, határozott 
nővé vált. 
Nem sok időbe telik, és rá fog jönni, hogy ő, Jaké miért olyan távolságtartó vele szemben. Akkor mi lesz? 
A telefonra pillantott. Az lenne a legegyszerűbb, ha felhívná, és közölné 
vele, hogy felmondja a megállapodást. Hivatkozhatna valami üzleti útra, és 
pár hétre külföldre utazhatna. Csakhogy ezt nem akarta. Jobban mondva, 
képtelen volt rá. 
Lucianna már nem gyerek, de még mindig úgy viselkedik vele, akár gyerekkorában. Visszautasító és bizalmatlan. Ő pedig nem tárhatja fel előtte az 
érzéseit. 
Ha csakugyan szereti Luciannát, segítenie kell neki, hogy végigcsinálja, 
amibe belefogott. Akkor is, ha fáradozásainak köszönhetően a végén megszerzi magának azt a férfit, akire vágyik. És ha John feleségül veszi Luciannát, végre talán ő is szabad lesz, és újrakezdheti az életét. 
Ismét lehunyta a szemét. Vajon Lucianna tudja, milyen közeljárt ma hozzá, hogy elveszítse az önuralmát? Hogy mennyire akarja és kívánja őt? 
-  Azt hittem, Jaké csak kettőkor jön érted - jegyezte meg mosolyogva 
Janey, mikor látta, hogy Lucianna újra és újra kinéz a konyhaablakon. 
- Így is van - pirult el a lány. 
- Ha nem ismernélek, azt mondanám, alig várod, hogy vásárolni indulj. 
- Ami megint csak azt mutatja, a nők minden áldozatra készek, hogy megszerezzenek egy férfit, ha már egyszer a fejükbe vették - szólt közbe Dávid, 
és így legalább a húgának nem kellett válaszolnia. 
Dávid és Janey aznap reggel közölték Luciannával, hogy gyereket várnak. 
Lucianna velük együtt örült a nagy újságnak. Büszke volt saját magára, hogy 
már korábban is rájött a dologra. 
- Ez biztosan Jaké kocsija - kapta fel Janey a fejét. - Nyilván ő is alig várja ezt a vásárlást. 
- Szerintem minél előbb túl akar esni rajta -jegyezte meg Dávid. - Tökéletesen megértem. Számomra sincs rettenetesebb, mint órák hosszat az üzleteket járni. 
- Kár a gőzért, ha netalán így akarnád kivonni magad a babakelengye beszerzésének feladata alól. Nálam ezzel a nyavalygással nem mész semmire 
nevetett Janey Dávid elképedt arcát látva. - Egyébként ellentétben veled, 
Jaké szeret vásárolni, és komoly segítséget jelent, mivel kitűnő az ízlése. 
Lucianna legnagyobb csodálkozására Jaké nem a városba vitte, hanem egy 
London közelében nemrégiben megnyílt bevásárlóközpontba. Lucianna már 
hallott róla az ügyfeleitől. Míg a régi Lucianna hevesen tiltakozott volna az 
ötlet ellen, mondván, hogy bármelyik farmerüzletben beszerezheti, amire 
szüksége van, nem kell hozzá semmiféle bevásárlóközpont, az új Lucianna 
örömet érzett, bár egy kicsit félt is. Félt, hogy a divat és kozmetika számára 
idegen világában nem fog egykönnyen eligazodni. 
A könyveiben olvasta, hogy egy nőről igen sokat elárul az öltözködése. És 
a férfiak rendkívüli módon fogékonyak és érzékenyek erre az üzenetre. Emiatt Lucianna gondosan felkészült a vásárlásra. Mikor nemrégiben megvette a 
legújabb autókatalógust, vásárolt néhány divatmagazint is, borsos árukkal 
mit sem törődve. Tudni akarta, mi a divat, hogy megspórolja magának Jaké 
szokásos, nagyképű kioktatását. 
Miután alaposan áttanulmányozta az újságokat, rájött, hogy sok a hasonlóság az autók és a divat világa között. Az igazán drága és elegáns mindig 
egyszerű és nemes. Ennek nagyon örült, ugyanis gyűlölte a csiricsáré, túldíszített holmikat. 
Lucianna ugyan nem vette észre, de új gondolkodása már meglátszott a 
külsején. Most is farmernadrágot viselt, de ez már korántsem volt formátlan. 
Az agyonmosott flaneling helyett egy fehéret vett fel, amelyet ugyan a bátyjától kért kölcsön, de frissen mosta és vasalta. 
Az óriási bevásárlóközpont akarata ellenére is teljesen lenyűgözte Luciannát. Szerencsére nem volt tömeg, így nyugodtan sétálhattak. A szökőkutak 
körül padok álltak, és fadézsákban trópusi növények pompáztak. Nemcsak 
üzletek, hanem vendéglők és kávéházak is voltak itt. 
- Hol kezdjük? - kérdezte Jaké. - Vagy először innál egy kávét? 
Az ajánlat fölöttébb csábítóan hangzott. Szép is lenne elüldögélni, és egy 
csésze fekete mellett magába szívni a hely atmoszféráját. Lucianna ennek ellenére megrázta a fejét. Egyetlen percet sem kívánt elvesztegetni. Határozott 
szándékkal jött ide, és a lehető leggyorsabban meg akarta venni, amire szüksége volt. 
- Mi az, Lucianna? Inadba szállt a bátorságod? 
- Miből gondolod? - nézett rá kihívóan a lány, és büszkén felszegte az állát. 
Jaké csak nehezen állta meg mosolygás nélkül. Milyen könnyű átlátni rajta! 
Belekarolt a lányba, és odahúzta az egyik butik kirakata elé. Lucianna 
zsebre tett kézzel nézte az elegáns ruhákat és kosztümöket. El tudta képzelni, milyen lehet a bolt légköre. Az eladónők nyilván még a kirakati bábuknál 
is elegánsabban öltöznek, és lenézik a hozzá hasonló vidéki tramplikat. Nem 
sokkal ezelőtt még nagy ívben elkerülte volna a boltot. 
Igyekezett titkolni az idegességét, és tüntető közönnyel vette szemügyre a 
kirakatot. Nehogy azt higgye Jaké, hogy számára kínos egy ilyen boltba belépni. 
-  Ez a butik egy nemzetközi lánc tagja. Meghatározott stílust közvetít, 
amelyet mindig a legújabb divatirányzathoz igazítanak. 
-  Csakugyan? Roppant érdekes - Lucianna megpróbálta gúnyos szavak 
mögé rejteni a szorongását. - Ráadásul praktikus. Ha minden barátnődet ideküldöd vásárolni, sohasem fogod összekeverni őket. Aki a legújabb kollekciót hordja, az a soros szerelem. 
- Az ég áldjon meg, ezzel meg mit akarsz mondani? 
Jaké Lucianna felé fordult, és dühösen meredt rá. A száját összeszorította. 
- Semmit, semmi különöset. Csak tréfáltam. 
- Tréfáltál? - Jaké felvonta a szemöldökét. - Én nem találtam benne semmi vicceset. Úgy állítasz be, mintha egyik nő a másiknak adná nálam a kilincset. Csak hogy tudd: számomra a nők nem lélektelen babák, akiket kedvem 
szerint cserélgetek. A megjegyzésed meglehetősen sértő volt. 
Luciannát meglepte, hogy Jaké ilyen komolyan vette a szavait. 
- Talán rosszul látom a dolgot, de végül is te olyan férfi vagy, aki úgy váltogatja a barátnőit, mint más a fehérneműjét. 
- Tényleg? Úgy látszik, többet tudsz rólam, mint én saját magamról. Látnoki képességeid lenyűgözők. Pedig azt hittem, csak az autók, a gépek és a 
motorok iránt érdeklődsz. Az utolsó kapcsolatom... 
-  Nem tudom, miért ez a felháborodás - szakította félbe türelmetlenül 
Lucianna. - Dávid mindig beszámolt a viselt dolgaitokról, tőle tudom, milyen sok barátnőtök volt. Egyszerűen undorítónak találtam, ahogy a bátyám 
az úgynevezett hódításaival büszkélkedett. És te is pont olyan vagy, mint ő. 
- Ez nem igaz. És nem emlékszem rá, hogy a jelenlétedben ilyesmiről beszéltünk volna. 
- Az lehet, de épp eleget mesélt rólad Dávid. 
- Kamaszkorunkban talán szívesen tetszelegtünk a nőcsábász szerepében, 
de ez már rég a múlté. Teljesen légből kapott a kijelentésed, miszerint úgy 
váltogatom a barátnőimet, mint más a fehérneműjét. 
- Egyszerűen undorító volt - mondta Lucianna remegő hangon -, ahogy 
te és Dávid a lányokról beszélgettetek, meg a ... 
- A szexről? - egészítette ki Jaké nyugodt hangon. 
Lucianna érezte, hogy elvörösödik. Miért is kezdett bele ebbe a témába? 
Ezeket a dolgokat még végiggondolni is kínos, nem hogy beszélni róluk. 
Jaké fürkész tekintettel figyelte. Hirtelen megvilágosodott előtte valami. 
- Igen, el tudom képzelni, hogy ezek a beszélgetések milyen hatással lehettek rád - mondta halkan. 
- Ezt te nem tudhatod. 
Lucianna gondolatban újra végigélte, amin akkoriban keresztülment. Újra 
átélte azt a félelmet, amely akkor fogta el, mikor a bátyjai ízetlen élcelődéseit hallgatta. Érezte a szégyent, amikor ellátták tanácsaikkal, hogyan kell egy 
tisztességes lánynak viselkednie. 
- Te férfi vagy, egyszerűen nem értheted... 
Lucianna ijedten az ajkába harapott. Majdnem elárulta magát. 
- Mit nem értek? 
Jaké szemlátomást nem akart témát váltani. Lucianna a fejét ingatta, és vágyakozóan nézett a boltba. Néhány perce még a világ másik végébe kívánta 
magát, most azonban az üzlet békés kikötőnek tűnt. Jaké ott nem folytathatná a beszélgetést, nem próbálná meg kiszedni belőle a legtitkosabb gondolatait és érzéseit. 
- Mit nem értek? - ismételte Jaké türelmesen. - Azt hiszem, tudom, hogy 
akkoriban min mentél keresztül - folytatta, mikor Lucianna még mindig nem 
válaszolt. - Rémes lehet kamasz fiúk nagyképű szövegeit hallgatni. Különösen egy lánynak, aki épp akkor fedezi fel női mivoltát. Általában a fiúk óvakodnak is attól, hogy lányok jelenlétében társalogjanak a szexről. De a bátyáid téged mindig is fiúnak tekintettek. 
- Nem származott belőle semmi károm - vette védelmébe Lucianna azonnal a bátyjait. - Épp ellenkezőleg. Kezdettől fogva tisztában voltam azzal, 
hogy a fiúk mit gondolnak. 
- Talán. Ám sohasem tapasztaltad meg, milyen sokat jelenthet egy nő egy 
férfi számára. Azt hiszem, innen erednek a félelmeid. Végig kellett hallgatnod, ahogy a bátyáid az első szexuális tapasztalataikkal büszkélkedtek. Pedig 
te akkoriban álmodozni szerettél volna. De félelem ébredt benned, hogy ha 
egy férfi megérint, azt valami hátsó szándékkal teszi. A szex gondolata bizonytalansággal és szégyennel töltött el. 
- Szó sincs róla! - Lucianna mindenképp titkolni akarta Jaké előtt sebezhető pontjait. - Sőt élvezem a szexet. Nagyon is élvezem. 
- Értem. Akkor ne is vegyünk semmit, inkább menjünk haza, és bújjunk 
ágyba! Ezt szeretnéd, ugye? 
Lucianna nem akart hinni a fülének. Rémülten pillantott Jake-re. 
- Dehogy - felelte bizonytalan hangon. - Sose tennék ilyet. 
- Hiszen épp az imént jelentetted ki, hogy élvezed a szexet - emlékeztette Jaké. - Én pedig már régóta nem voltam együtt nővel. És mivel férfi vagyok, te meg... 
- Képtelen lennék rá. 
- Hogyhogy? Vagyok olyan férfi, mint bárki más. - Jaké tetőtől talpig végigmérte a lányt. - Nem akarok dicsekedni, de fölöttébb elégedett leszel. Talán sokkal inkább, mint az eddigi szeretőiddel. 
-  Szeretőimmel! - kiáltotta Lucianna, és a szeme elkerekedett. - Nekem 
még soha... Azt hiszem, megfeledkezel Johnról.- helyesbített gyorsan. 
-  Persze, persze. Csakugyan majdnem megfeledkeztem róla, de hát 
nincs itt, nem igaz? 
Lucianna most már megelégelte a dolgot. Túljutott az első sokkon, és 
most már józanabbul ítélte meg a helyzetet. Felemelte a fejét, és Jaké szemébe nézett. 
- Látom, remekül szórakozol. Tudom, hogy eszed ágában sincs ágyba bújni velem. 
- Igazad van. Nem akarok lefeküdni veled. 
Jaké persze hazudott, hiszen erre vágyott a legjobban. Simogatni, becézgetni szerette volna a lányt, megmutatni neki, milyen szép a testi szerelem. 
A legszívesebben kitekerte volna a bátyjai nyakát, amiért a meggondolatlanságuk ekkora kárt tett Lucianna lelkében. 
Jaké határozott léptekkel megindult az üzlet ajtaja felé, de ott megfordult, 
és mintegy mellékesen megkérdezte: 
- Ugye nincsenek szexuális problémáitok Johnnal? 
- Természetesen nincsenek! - vágta rá Lucianna túl hirtelen, túl hevesen, 
és gyorsan elsétált Jaké mellett. 
A férfi semmiképp nem tudhatja meg féltve őrzött titkát. Ha tovább folytatják a beszélgetést, akkor előbb vagy utóbb kiszedi belőle, hogy huszonkét 
éves korára még mindig szűz. 
Lucianna elméletileg mindent tudott a szexről, erről szabad szájú bátyjai 
gondoskodtak. Nemcsak felvilágosították, aprólékosan ki is oktatták, hogyan 
utasítsa vissza a férfiak közeledését. 
- Mondj nemet, és ebből egy jottányit se engedj! - tanácsolta neki Dávid. 
Akkor majd megértik, hogy nem vagy afféle könnyen kapható nőcske. Tisztelni fognak érte. 
- Bizony. És ha nem tennék, hát velünk gyűlik meg a bajuk - fűzte hozzá 
Lewis harciasan. 
Ám a bátyjai azt már nem árulták el, hogyan és mikor mondhat igent egy 
lány. 
A kapcsolatuk kezdetén John még szorgalmazta, hogy bújjanak végre ágyba. Lucianna - bátyjai tanácsát megfogadva - mereven elutasította. John az 
elutazása előtti hetekben már nem is próbálkozott mással, mint futó csókokkal és ölelésekkel. Lucianna viszont szívesen lobbantotta volna lángra benne 
a szenvedélyt, csak nem tudta, hogyan. 
Ha egy kicsit jobban hozzásimult, John megkérdezte, hogy fázik-e. Ha 
csókolózás közben szétnyitotta az ajkát, a férfi mintha észre sem vette volna. 
Szerencsére Lucianna időközben elolvasta mindkét könyvet. Talált is bennük 
néhány jó tanácsot, amelyekről úgy gondolta, segíteni fognak. Ezt persze 
nem akarta Jaké orrára kötni. 
Lucianna annyira elmerült a gondolataiban, hogy először észre sem vette 
a hozzálépő eladónőt, aki egyáltalán nem volt nagyképű vagy lekezelő, hanem barátságosan mosolygott. 
- Segíthetek? - kérdezte udvariasan. 
- Szeretnénk... - kezdte Jaké, de Lucianna nyomban félbeszakította: 
- Először csak körülnézünk -jelentette ki határozottan. 
Az elárusítónő tapintatosan visszavonult, és hajtogatni kezdte egy asztalon 
a pulóvereket. 
- Ez nem önkiszolgáló farmerbolt - súgta oda Jaké Luciannának. 
- Ezt én is tudom. 
Lucianna sarkon fordult, és magára hagyta az elképedt férfit. Megállt egy 
állvány mellett, ahol őzbarna ruhák lógtak. 
Első ránézésre a szín unalmasnak tűnt, főleg ha valaki összehasonlította a 
boltban árult többi ruha élénk árnyalatával. Ám Lucianna emlékezett rá, 
hogy egy hozzá hasonló lány a divatlapban ugyanezt a színt viselte, és nagyon jól állt neki. 
Megtapogatta az egyik nadrág anyagát. Puha volt és sima, akár a selyem. 
Az asztalon, az állvány mellett hevert egy divatlap. Lucianna megpillantotta 
benne a nadrágot. A manöken ugyanolyan anyagból készült blézert és elefáncsontszín topot viselt hozzá. 
- Ezek a legújabb modellek - jegyezte meg az eladónő, aki észrevétlen 
Lucianna háta mögé lépett. - Ugye milyen csinos? Különösen a top. 
Lucianna kutatva körülnézett, de Jaké már nyúlt is fel az egyik polcra, és 
leemelte az imént látott pólót. 
- Biztosan jól állna neked - mondta nyugodtan. 
Lucianna hálás volt a segítségért. És mielőtt észbe kapott volna, már át is 
öltözött: ott állt Jaké előtt a nadrágban, a blézerben és a topban. Az eladónő 
ugyanolyan árnyalatú sálat nyújtott felé, és azt tanácsolta Luciannának, hogy 
vegye meg az ujjatlan ruhát is, mert akkor jobban ki tudja használni a blézert. 
- Nem is tudom... - kezdte Lucianna, de hirtelen elhallgatott. 
Milyen furcsa tekintettel méregeti Jaké! Zavarában elpirult. 
- Mi az? Valami baj van? - kérdezte suttogva, mikor az eladónő odébb sétált, hogy megmutassa a ruhát. 
A férfi a fejét rázta. 
- Nem, minden rendben. 
Luciannát azonban nem lehetett becsapni. Jaké minden jel szerint visszataszítónak találja ezekben a holmikban. Hirtelen inába szállt a bátorsága. Az 
imént, amikor a tükörbe nézett, a hetedik mennyországban érezte magát, hiszen egy gyönyörű, fiatal nőt látott, most viszont annál keservesebb volt a kiábrándulás. A legszívesebben ismét belebújt volna valamelyik bő overallba, 
amely sokkal inkább csak sejteni, mintsem látni engedte az alakját. 
Jaké hátat fordított a lánynak. Azon töprengett, vajon elment-e az esze, 
amikor elkísérte Luciannát erre a bevásárlásra. Hiszen pontosan tudta, hogyan érez iránta, és azt is tudta, hogy végig kell néznie, amint a rút kis kacsából gyönyörű hattyú válik. Mardosta a féltékenység. Tisztában volt vele, 
mi fog történni, ha a többi férfi megpillantja az új Luciannát. A lány egyszerűen elragadóan festett. A nadrágkosztüm, noha egy csöppet sem volt kihívó, 
hangsúlyozta Iucianna karcsú, hajlékony testét, és a lágyan leomló, csillogó 
anyagban minden mozdulata maga volt az ígéret. 
- Nagyon jó alakja van -jegyezte meg az eladónő, amikor karján a kiválasztott ruhával visszatért. - Ez a szín remekül áll önnek, nem is beszélve a 
szabásról és az anyagról. Mindkettő kimondottan nőies, de nem kihívó. 
Lucianna habozott. Jaké iménti arckifejezését látva úgy döntött, hogy nem 
veszi meg a kosztümöt. Felemelte a fejét, és a tükörbe nézett. A meglepetéstől elállt a lélegzete. Egy nőt látott hátulról ugyanebben az öltözékben. Kitűnően állt neki a nadrágkosztüm. Mikor Lucianna le akarta venni a sálat, a 
mozdulat közben megdermedt. Csak most vette észre, hogy optikai csalódás 
áldozata lett. Ő maga volt az a nő, akit az imént megcsodált! 
- Mindet megveszem -jelentette ki határozott hangon. - A ruhát is. 
Az eladónő az eddiginél is barátságosabban mosolygott. 
Lucianna fizetett, és diadalmasan nézett a mellette álló Jake-re. Nem érdekli, hogy tetszenek-e neki az új holmik vagy sem. A lényeg, hogy ő jól érzi magát bennük. Ráadásul az eladónő szerint is remekül választott. Lucianna 
már előre örült, hogy meglepheti vele Johnt. 
- Gyönyörűen csillog a haja -jegyezte meg az eladónő, mikor átnyújtotta 
a csomagot. - Elárulná, milyen festéket használ? 
Lucianna tanácstalanul nézett rá. Jaké válaszolt helyette: 
- Sajnos nem. Ugyanis a nap szívta ki erre a színre. 
- Komolyan? Micsoda szerencséje van! Én egy vagyont költöttem fodrászra, és mégsem ragyog így a hajam. 
- Iszunk egy kávét? - kérdezte Jaké, miután kiléptek a butikból. 
Lucianna a fejét rázta. 
- Ugye nem tetszik az új ruhám? Láttam az arcodon, hogy szerinted lehetetlenül nézek ki benne. 
- Ellenkezőleg - tiltakozott Jaké. - Nagyon is tetszik. 
- Csak nem rajtam. Nyilván úgy gondolod, hogy nem vagyok hozzá elég 
nőies. 
Jaké felvonta a szemöldökét, és összeszorította a száját. Dühös volt. 
Lucianna durcásan felszegte az állát. 
- Gondolj, amit akarsz! - vetette oda öntudatosan. - Elvégre John véleménye az, ami számít. 
- Mégis, mit képzelsz? - támadt rá Jaké nyersen. Kezdte elveszíteni az önuralmát. - Hogy amint John megpillant, máris megpróbálja majd letépni rólad a ruhát? Vagy hogy örök szerelmet esküszik? Ha azt képzeled... 
- És mi van, ha ez nemcsak képzelődés? - szakította félbe Lucianna dühösen. Az arca kigyúlt a haragtól. - Te biztos vagy abban, hogy John nem 
szeret engem, de ez nem igaz. Várj csak, míg visszajön! 
Lucianna hangosan zihált, és Jaké látta, hogy a könnyeivel küzd. Halkan 
szitkozódott magában. Hogy is lehetett ilyen meggondolatlan! Hiszen nem 
akarta megbántani a lányt. Csak annyit akart elmondani, hogy az igaz szerelem nem az olyan külsőségeken múlik, mint például a divatos ruhatár. Az a 
férfi, aki csak büszkélkedni akar a barátnőjével, nem érdemel igaz szerelmet. 
De hogyan értesse ezt meg Luciannával? 
6. FEJEZET 
- Gyere, még nem végeztünk. 
Jaké karon fogta Luciannát, és egy jókora kirakathoz vezette. 
- Szükséged van fehérneműre is - közölte a lánnyal, aki tágra nyílt szemmel bámulta a hatalmas választékot. 
Amit ott látott, még csak nem is emlékeztetett praktikus, kifőzhető pamut 
fehérneműire. Ám ezt a világért sem vallotta volna be Jake-nek. 
- Nincs szükségem új holmikra - füllentette, de rögtön látta a férfi arcán, 
hogy nem hisz neki. 
- Biztos vagy benne? - húzta gúnyos mosolyra a száját Jaké. - Akkor mit 
fogsz felvenni a nagy csábítási jelenethez, mikor John hazatér? Remélhetőleg nem a régi vászon fehérneműidet. - Jaké a fejét rázta. - Arról nem is beszélve, hogy az új kosztümöd vékony anyaga sejtetni engedi, mit viselsz 
alatta. 
Lucianna vitatkozni akart, de aztán meggondolta magát. Belátta, hogy 
Jake-nek igaza van, az új ruhatárához megfelelő fehérneműre is szüksége 
lesz. Ám semmi esetre sem szerette volna ezeket az intim ruhadarabokat a 
férfi jelenlétében kiválasztani. 
- Most nincs több időm -jelentette ki. - Fél ötre otthon kell lennem, mert 
az egyik ügyfelem hozza az autóját. 
- Csakugyan? Akkor siessünk, mindjárt négy. 
- Tulajdonképpen nincs is szükséged fehérneműre -jegyezte meg váratlanul Jaké útban a parkoló felé. - Anélkül sokkal szebb az anyag esése. 
Egyébként meg biztosan olvastad már a könyveidben, milyen jó tesz egy 
férfi lelkivilágának, ha a kedvese nem visel semmit a ruha alatt. Ezzel jelzi, hogy készen áll a szerelemre. 
Lucianna megtorpant, és megsemmisítő pillantást vetett Jake-re. 
- Hogyan feltételezhetsz rólam ilyesmit? 
Jaké egy cseppet sem látszott bűntudatosnak. Épp ellenkezőleg. A lány 
naivitása egészen felizgatta. A legszívesebben bevallotta volna neki, mi jár 
a fejében. Látni vélte maga előtt Luciannát az új, elegáns nadrágban és selyem topban, alatta semmi. A gondolat, hogy csupán a leheletvékony anyag 
választja el tőle a lány meztelen testét, szinte megőrjítette. Mi lenne, ha elárulná neki, milyen erotikusnak találná, ha terjesen felöltözve, ám fehérnemű 
nélkül lépkedne az oldalán? 
Gyorsan megrázta a fejét, hogy elűzze az érzéki képeket. Tudta, milyen 
veszélyesek. 
Mikor Lucianna az imént kilépett a próbafülkéből, ő csaknem elveszítette 
az önuralmát. A lány az új ruhában végtelenül izgató és kívánatos volt, 
ugyanakkor oly ártatlannak és sebezhetőnek tűnt, hogy legszívesebben a karjába kapta és megvallotta volna, mit érez iránta. Csak hallatlan akaraterővel 
tudott úrrá lenni a kísértésen. 
Tűnődve nézte, ahogy Lucianna sietős léptekkel keresztülvágott a parkolón. Az arckifejezése és a testtartása elárulta, hogy még mindig haragszik rá. 
Jaké szívesen elmondta és szükség esetén meg is mutatta volna neki, hogyan 
viselkedik egy férfi a szeretett nővel. Sokért nem adta volna, ha megspórolhatja neki azt a csalódást és bánatot, amelyet majd akkor fog érezni, mikor 
rádöbben, hogy John nem méltó a szerelmére. 
Lucianna halkan dúdolt magában. Már csak le kell mosnia és át kell fényeznie a szomszédasszony Oldtimerét, és aznapra végzett is. 
Felkapta a fejét, mikor egy kocsi nagy sebességgel bekanyarodott az udvarra, és megállt a pajta előtt. Csak akkor ismerte fel a sofőrt, mikor megállt: 
Felicity volt az. 
Ugyan mit akarhat? Talán el akar dicsekedni vele, hogy ismét kapott Johntól egy faxot? Beletörölte a kezét a farmernadrágjába, és a látogató elé sietett. 
Lucianna munkaruhájával ellentétben, Felicity öltözéke egyáltalán nem illett ebbe a környezetbe. A nő magas, tűsarkú szandált viselt, a vékony szíjak 
nehezen tartották a lábát. A fehér ruha pedig Lucianna véleménye szerint túlságosan is rövid volt. 
- De jó, hogy itt talállak! - kiáltotta Felicity üdvözlés helyett. - Az autóm 
valahogy furcsán zörög. Megnéznéd, mi van? 
- Természetesen - felelte Lucianna, és közelebb lépett a kocsihoz. - De ez 
még vadonatújnak látszik. Lejárt volna a garancia? 
Lucianna pontosan tudta, hány éves az autó. Még jól emlékezett rá, hogy 
Felicity a huszonegyedik születésnapjára kapta akkori barátjától. És jól emlékezett John megjegyzésére is. John egy csöppet sem csodálkozott, amiért a 
fiatalember ekkora kiadásba verte magát, hiszen - ahogy fogalmazott 
Felicity igazán klassz csaj. 
Műszaki érzéke azonban egyenlő volt a nullával. Lucianna a legjobb akarattal sem tudott a kocsin hibát találni. A motor hangtalanul járt, és kifogástalanul működött. Miután Lucianna mindent megvizsgált, megkérte Felicityt, 
hogy írja le pontosabban a furcsa zajt. Ám ez szemmel láthatólag meghaladta a lány képességeit. 
- Nem is tudom - felelte bizonytalanul. - Valami zörej. - Vállat vont. 
Gőzöm sincs az autókról, de nem is bánom, hiszen minden alkatrész olajos 
és mocskos. Kár lenne a kezemért. - Felicity utálkozva összerázkódott. 
Egyébként ki volt az a férfi, akivel nemrég a városban láttalak? Valahogy ismerősnek tűnt. 
- Jake-re gondolsz? 
Lucianna lecsapta a motorháztetőt. Már kezdte volna magyarázni, kicsoda 
Jaké, de hirtelen meggondolta magát. Egy belső hang óva intette, hogy a látszólag közömbös kérdésre kimerítő választ adjon. Nem hagyja, hogy Felicity 
kikérdezze. Főleg nem Jake-ről. 
- Csak az egyik szomszédunk - felelte kitérően. 
- Az egyik szomszédotok? - nézett rá Felicity meglepetten, majd alaposan 
végigmérte Luciannát, végül megvetően elmosolyodott. - Belehalnék, ha 
ilyen durva munkaruhát kellene hordanom -jegyezte meg kissé összefüggéstelenül. - Szeretem érezni a vékony, bársonyos anyagokat a bőrömön. A legszívesebben selyemfehérneműt hordok. Te is? 
- Csak nem az overall alatt - vágta rá Lucianna rezzenéstelen arccal. 
- Valószínűleg a selyemharisnyákat sem kedveled. Én egyszerűen imádom 
őket. John sokszor cukkolt is miatta - tette hozzá gonosz mosollyal. 
Lucianna szíve elszorult. Nem akarta, hogy Felicity észrevegye hirtelen támadt féltékenységét, ezért kerülte a pillantását. Felicity már nem sokáig gúnyolódik rajta. Ő is vesz selyemharisnyát, és hordani is fogja. 
Huszonnégy óra leforgása alatt másodszor olvasták a fejére, hogy a fehérneműje egy csöppet sem szexi. Ráadásul a könyvei szerint is egy nőnek oda 
kell figyelnie az ilyen jelentéktelennek tűnő apróságokra. 
Lucianna nagy levegőt vett. Majd ő megmutatja Felicitynek és Johnnak! 
- Nem találtam semmi hibát az autódban, de azért a biztonság kedvéért nézesd meg egy szakszervizzel! - Lucianna az órájára pillantott. - Muszáj sietnem. Mindjárt jönnek ezért az öreg csotrogányért, és még le is kell mosnom, 
és átfényeznem. 
Lucianna sarkon fordult, és faképnél hagyta Felicityt. Tisztában volt vele, 
a lány csak azért jött, hogy kiszedjen belőle mindent Jake-ről. Az autó egyszerűen ürügyül szolgált. Ha Felicity őszinte lett volna hozzá, talán segít is 
neki. így azonban esze ágában sem volt. Elvégre Felicity mást sem tesz, mint 
folyton az orra alá dörgöli, mennyire tetszik ő Johnnak. 
Lucianna csak akkor nézett újra fel, mikor Felicity autója elporzott. Ha a 
lányt ennyire érdekli Jaké, biztosan megtalálja a módját, hogy felkeltse a figyelmét. Tulajdonképpen egész jól összeillenének, gondolta Lucianna dühösen. Hiszen mindketten rémesen nagyképűek. 
- Történt valami, Lucianna? - kérdezte Dávid aggódó hangon. - Egész vacsora alatt egy szót sem szóltál. 
- Ne aggódj, minden rendben. 
Lucianna egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből az aznap történteket. 
Még mindig azon rágódott, mennyire különbözik Felicitytől. Összehasonlította a formátlan overallt, amely legfeljebb sejtetni engedte az alakját, és 
Felicity csinos, túlontúl rövid ruháját. És ahogy az a lány mozog! Lucianna 
az ajkába harapott, amikor eszébe jutott, mint mondott Felicity a harisnyáiról és Johnról. 
Aztán eszébe jutott a kirakat, amelyet Jaké mutatott neki. Volt ott egy vékony harisnyatartó a hozzá tartozó harisnyával. Mellette pedig a hozzáillő, 
apró bugyi. 
- Holnap Ryedalesbe utazom. Körülnézek a most kapható legnagyobb és 
legmodernebb cséplőgépek között. Van kedved velem jönni? 
Lucianna a bátyjára nézett, és megrázta a fejét. 
- Nincs időm - felelte. - Bemegyek a városba vásárolni. 
Janey, aki épp Lucianna széke mögött állt, figyelmeztetően a szájára tette 
az ujját, ezzel jelezve a férjének, hogy ne tegyen megjegyzést. Dávid tehát 
hallgatott. Csak később, mikor négyszemközt maradt a feleségével, adott 
hangot a meglepetésének. 
- Lucianna bevásárolni megy! Felfoghatatlan. Ez a John teljesen elcsavarta a fejét. 
- Lucianna felnőtt nő, és kezdi felfedezni, hogy ez mit jelent. Büszke a női 
mivoltára. 
- De hát mindig olyan vadóc volt, inkább emlékeztetett egy fiúra, mint egy 
lányra. 
- Ti tettétek ilyenné. Ám ezek az idő elmúltak, Lucianna kinőtt a kamaszkorból, és nővé serdült. Ráadásul fölöttébb vonzó nővé. 
- Lucianna? 
- Igen, Lucianna! - csóválta meg Janey a fejét. Hogy lehet valaki ilyen 
vak! - Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg Jake-et. 
- Jake-et? - pillantott Dávid értetlenül a feleségére. 
Janey vállat vont, és nevetett. Ezek a férfiak! Némely dologban rendkívül 
nehéz a felfogásuk. 
- Jaké telefonált. - Janey épp terített, mikor másnap reggel Lucianna lejött 
a konyhába. - Üzleti ügyben sürgősen el kellett utaznia. Üdvözöl, és azt üzeni, hogy a hétvégén újra itthon lesz. 
Tehát Jaké elment. Lucianna érezte, hogy szaporábban ver a szíve. Biztosan a megkönnyebbüléstől, gondolta. Néhány napra megszabadul a férfi nyomasztó jelenlététől, és végre egy kis nyugta lesz. 
Lehet, hogy a váratlan üzleti út mögött valamilyen nőügy rejlik? Jaké talán nem is egyedül ment el, valaki elkísérte. Egy olyan nő, akivel nem csak 
munkakapcsolatban áll. Egy nő, aki szívesen vásárolgat, és nagy hangsúlyt 
fektet a ruhatárára. És a szexis fehérnemükre. 
Nem mintha őt, Luciannát, érdekelné a dolog. Neki aztán mindegy, miféle nőknek vesz Jaké kombinét és selyemharisnyát. Teljesen mindegy. 
Janey összevonta a szemöldökét. Lucianna egy falatot sem evett, kedvetlenül félretolta a tányérját. Igaza lenne hát Davidnek, és Lucianna csakugyan 
szerelmes Johnba? Janey őszintén remélte, hogy nem. 
- Most rögtön bemegyek a városba - közölte Lucianna a sógornőjével. 
Csak előbb átöltözöm. 
Jobbnak látta, ha a nehezen meghozott döntés után minél előbb a tettek 
mezejére lép. 
Könnyen megtalálta a bevásárlóközpontban azt az üzletet, amelyet Jaké 
mutatott neki. Ám kinyitni a nagy üvegajtót, és belépni a boltba, ez már nehezebb feladatnak bizonyult. 
Lucianna tanácstalanul álldogált a kirakat előtt. A pultnál ácsorgó eladónő többször is feléje nézett, és barátságosan rámosolygott. Ez megkönnyítette a dolgát. Határozott mozdulattal lenyomta a kilincset, és belépett az 
üzletbe. 
Pár lépés után azonban zavartan megtorpant. Ámulva nézte a rengeteg, különböző színű és anyagú fehérneműt. 
- Ekkora választék láttán nehéz dönteni. Segíthetek? - lépett hozzá a barátságos eladónő. 
Lucianna mély lélegzetet vett, majd bólintott. Szerencsére ő volt az egyetlen vevő a boltban. 
- Saját magának szeretne valamit? - faggatta az eladónő. Lucianna megint 
csak bólintott. - Valami különleges alkalomra vagy egy bizonyos ruhához? 
Szakszerű pillantást vetett Lucianna farmernadrágjára. - Ha ehhez szeretne 
bugyit, tangát ajánlanék - mutatott a jobboldali polcokra. 
Lucianna az ajkába harapott. El tudta képzelni, milyen megjegyzéseket 
tenne Jaké, ha megtudná, hogy egy ilyen semmi kis bugyit vett. 
- A tanga sokkal kényelmesebb, mint amilyennek látszik. Én is ezt hordom - magyarázta az eladónő. - Szűk nadrág alatt ideális viselet, mert még 
a legvékonyabb anyag alatt sem rajzolódik ki. Ráadásul a barátomnak is tetszik - mosolygott cinkosán Luciannára. 
-  Természetesen hagyományos bugyikat is tartunk. - Az eladónő ismét 
felvette hivatalos modorát, és helyére tette a tangát. Levett egy konzervatívabb szabású darabot a polcról, és megmutatta Luciannának. - Roppant kényelmes, de kevésbé fogy. A férfiak ugyanis nem lelkesednek érte - tárta szét 
a karját. - De talán szívesebben választana kevésbé praktikus, ám annál erotikusabb fehérneműt. Hatalmas a választékunk, van közöttük csipke, selyem, 
bársony és mikroszálas anyag. 
Lucianna minden bátorságát összeszedte. 
- Árulnak harisnyatartót is? - kérdezte. 
- Természetesen. - Az eladónő egyáltalán nem találta szokatlannak a kérdést. - Ott szemben. - A szemközti sarokba vezette Luciannát. - Magam 
csak ritkán viselek ilyet, mivel többnyire nadrágban járok. A harisnya egészen más, mint a harisnyanadrág, sokkal erotikusabb. 
Kitett Lucianna elé a polcra vagy egy tucat harisnyatartót a hozzájuk illő 
bugyikkal együtt. 
- Természetesen kapható hozzáillő melltartó is. De mielőtt valamelyiket 
felpróbálná, nézzük, mekkora méretre van szüksége. 
Lucianna jó két óra múlva hagyta el a boltot. Nemcsak harisnyatartót vett, 
hanem hozzá tartozó bugyit és melltartót is, valamint két pár harisnyát. Vett 
még két melltartót is tangával. Az utóbbiak szinte áttetsző, fényes, kávébarna színű anyagból készültek. 
Mikor meghallotta, mennyit kell fizetnie, Lucianna felsóhajtott. Hogy kerülhet ez a maréknyi anyag egy vagyonba? 
Az eladónő mosolygott. 
- Várjon csak, míg a barátja meglátja ebben a fehérneműben! Akkor majd 
igazat ad nekem, hogy ez a vásárlás nem volt rossz befektetés. Higgye el, tudom, miről beszélek. 
Lucianna felkereste az eladónő által ajánlott cipőüzletet is. Könnyelműségét talán az magyarázta, hogy még mindig nem reggelizett. Kétségkívül ez 
volt az oka annak, hogy ábrándozni kezdett. Látta magát, amint ott áll Jaké 
előtt új ruhájában, alatta pedig a most vásárolt fehérneműt viseli. És a férfi 
leplezetlen csodálattal bámulja. 
Nem tudta volna megmagyarázni, hogy ábrándjainak miért nem John a főszereplője. Talán mert Jaké volt az, aki annyira leszólta a külsejét. 
A cipőboltban az eladónő éppoly kedvesnek és segítőkésznek mutatkozott, 
mint iménti kolléganője. Időközben persze Lucianna is sokkal magabiztosabb lett. Pontosan tudta, mire van szüksége. Hamarosan két pár lábbelivel 
gazdagabban lépett ki a boltból. Az egyik egyszerű, ám annál elegánsabb félcipő volt, amelyet kimondottan a kosztümhöz vett, a másik egy magas sarkú 
szandál. Azt még nem tudta, hogy ez utóbbit mihez fogja felvenni - leszámítva természetesen a harisnyát és harisnyakötőt. 
A hosszas bevásárlás annyira kimerítette, hogy úgy döntött, megiszik egy 
csésze kávét, mielőtt hazaindulna. Keresett egy árnyékos helyet az egyik kávézóban, letette a csomagjait egy székre, és rendelt egy cappuccinót. Pillantása közben a szemközti drogéria plakátjára esett. Kozmetikai tanácsadást 
hirdettek, ahol a különféle készítményeket ingyen lehetett kipróbálni. 
Lucianna gyorsan megitta a kávéját, fizetett, és már ott is állt a csillogó, 
csupa üveg, légkondicionált illatszerboltban. Élvezte a kellemesen hűvös levegőt, és megcsodálta a kivilágított polcokon sorakozó üvegcséket és tégelyeket. 
Annak idején a bátyjai gurultak a nevetéstől, mikor Lucianna először próbálta meg kifesteni magát. Dávid még rá is parancsolt, hogy a rikító piros 
rúzst és az acélkék szemhéjpúdert, amelyre az egész zsebpénzét rááldozta, 
azonnal törölje le. Ám az itt kínált szépítőszerek egészen mások voltak. Elegánsak, visszafogottak, és látszott rajtuk, hogy méregdrágák. 
- Segíthetek valamiben? 
Lucianna megfordult, és egy csinos eladónő mosolygós arcába nézett. Jöjjön, aminek jönnie kell, gondolta nagyot sóhajtva. 
Odahaza Dávid az órájára pillantott, és összevonta a szemöldökét. 
- Lucianna nem vásárolhat ennyi ideig. Már négy órája, hogy elment. 
- Miért ne vásárolhatna? - mosolyodott el sokatmondóan Janey. - Elvégre nő. 
Dávid egy szót sem szólt, csak ismét belemélyedt az asztalon kiterített 
szaklapba. Tapasztalatból tudta, hogy hiába is vitatkozna, biztosan a feleségéé lenne az utolsó szó. 
Janey sejtette, mi megy végbe a férje fejében. Megsimogatta gömbölyödő 
pocakját. 
- Biztosan jobban szeretnéd, ha lány lenne. 
- Lány vagy fiú, nekem teljesen mindegy - felelte Dávid az igazságnak 
megfelelően. Felállt, megkerülte az asztalt, és magához ölelte a feleségét. 
Tőlem akár egy tucat lányod is lehet. 
- Nekem? Nagyon jól tudod, hogy a gyerek neme a férfitól függ - vágta 
rá Janey, és nevetve a férje vállára hajtotta a fejét. 
7. FEJEZET 
Lucianna közelebb lépett a szekrényajtó belső felére szerelt tükörhöz, és 
kritikusan szemügyre vette az arcát. Dávid és Janey elmentek szórakozni, 
amit elég ritkán tettek, így Lucianna kihasználta az alkalmat, hogy kipróbálja az új sminkkészletét. És nem csupán azt. Feltett még egy kis festéket a 
szemhéjára, miközben eszébe jutott az illatszerbolt kedves eladójával folytatott beszélgetés. Lucianna ugyanis beszámolt neki a balsikerü esetről, mikor 
is rikító pirosra festette a száját, és acélkékre a szemhéját. 
Az eladónő nevetett, és a fejét csóválta. 
- A maga arcszínéhez nem illenek az élénk színek. Maga kimondottan őszi 
típus. A tompa, meleg árnyalatok kiemelik bőrének aranyos ragyogását, minden más sápasztja. 
Luciannának el kellett ismernie, hogy a hölgynek igaza volt. A barnás árnyalatú szemhéjpúder jól illett zöld szeméhez, amely így még ragyogóbbnak 
és nagyobbnak látszott. A korallpiros rúzs nőiesebbé, kifejezőbbé varázsolta 
az arcát. Lucianna egészen másként nézett ki, mint azelőtt, és másként is 
érezte magát. 
Vajon Johnnak is tetszeni fog? 
A férfi aznap délután felhívta. Nem tudtak sokáig beszélgetni, mert az 
egyik ügyfél épp akkor jött az autójáért. John rendkívül rideg és tartózkodó 
volt. Új kanadai kollégáiról mesélt csupán, Lucianna iránti érzéseit egyetlen 
szóval sem említette. Egyáltalán: szereti még őt? 
A lány pár lépést hátrált, és kényszerítette magát, hogy a tükörbe nézzen. 
A legszívesebben ismét lesütötte volna a szemét. Kínosan érezte magát, mert 
egy idegen nőt látott. Noha egyedül volt a szobában, zavarában olyan piros 
lett az arca, mint a frissiben vásárolt rúzs. Lehetetlen, hogy ő lenne az a nő, 
aki a tükörből visszanéz rá. 
A haját általában szigorúan hátrafésülte, most azonban puha hullámokban 
omlott a vállára. Tulajdonképpen kicsit rendetlennek találta, de így keskenyebbnek látszott az arca, finomabbnak a bőre. Ám nem az arca vagy a frizurája volt az, ami zavarba hozta. Az egyedüllétet nemcsak arra használta fel, 
hogy kifesse magát. Felpróbálta az új fehérneműt is. 
Vajon mit szólna hozzá John, ha így látná? Neki is feltűnne, milyen hosszú és elegáns a lába a csillogó selyemharisnyában? Lucianna nyelt egyet. És 
vajon mit szólna a csipkés harisnyatartóhoz? Az apró melltartóhoz? Az eladónőnek minden rábeszélőképességére szüksége volt, hogy meggyőzze 
Luciannát, tisztességes nők is hordanak ilyet. 
És a tanga! Elölről semmi rendkívüli, egy magasan felszabott bikini nadrág. De hátulról! Eddig még nem volt annyi bátorsága, hogy alaposabban 
szemügyre vegye. A saját tükrében ez nehéz is lett volna, de Dávid és Janey 
hálószobájában volt egy sokkal nagyobb, állítható tükör. 
Lucianna kétkedve pillantott a szandáljára. Még csak a szobájában sétált 
benne, de hol volt ez a manökenek kecses, elegáns lépteitől! Nagy levegőt 
vett. Ha meg szeretné vele lepni Johnt, akkor gyakorolnia kell. Mivel a műhelyben ez nehezen oldható meg, itt a házban kell megpróbálnia. 
Szerencsére egyedül van, így senki sem nevetheti ki. Van ideje, hogy megszokja a magas sarkú szandált és az új életérzést. Óvatosan sétálni kezdett. 
Jaké megkönnyebbülten sóhajtott fel. A váratlanul közbejött párizsi tárgyalások rendkívül fárasztóak voltak. Sikerült ugyan keresztülvinnie az elképzeléseit, de csak kemény viták árán. Azért utazott Párizsba, hogy befektesse a tőkéjét hosszú távon sikeresnek ígérkező cégekbe. 
Kockázatos üzlet volt, amelyhez jó idegek és biztos ítélőképesség kellett. 
És az utóbbival mostanában hadilábon állt. 
A hazaút nem volt kellemes. A repülő késett, és az autójával London után 
dugóba került. Ráadásul szinte elviselhetetlen volt a forróság. Jaké csak akkor lélegzett fel, mikor befordult a birtokához vezető útra. Ez vitt Dávid 
farmjához is. Furcsa mód nem érzett sem örömet, sem megkönnyebbülést, 
amiért újra otthon lehet. 
Már látta a kaput, mikor hirtelen fékezett, és megfordult. Egy darabig viszszafelé hajtott, majd ráfordult a Dávid farmjához vezető kis bekötőútra. Maga sem tudta, miért. 
Lucianna egyre magabiztosabban mozgott. Végigsétált az előszobán, felment a lépcsőn, majd ismét le. Miután egy kissé hozzászokott a magas sarokhoz, már nem is találta olyan kényelmetlennek. De azért fura érzés volt ilyen 
cipőben járni. 
Lucianna a lábára pillantott, és összevonta a szemöldökét. A harisnyát 
szandálhoz tervezték, nem volt rajta sem sarok-, sem lábujj erősítés. A vékony selymen áttetszettek festetlen körmei. Egy gyöngyházfényű körömlakk 
kiemelné karcsú lábát, és még elegánsabbá tenné a megjelenését. 
Most, hogy már valamivel biztosabban mozgott, átsétált Dávid és Janey 
szobájába. Bármennyire is ódzkodott tőle, szentül elhatározta, hogy szemügyre veszi magát a nagy tükörben. A szíve izgatottan kalapált. Jó darabig lehajtott fejjel állt a tükör előtt, aztán lassan felnézett. 
Meglepetésében elállt a lélegzete. Kizárt dolog, hogy ez ő lenne! Az a jelentéktelen, mindig olajos-maszatos lány a műhelyből. A tükörben gyönyörű 
nőt látott. Hosszú lábakkal, izgalmas domborulatokkal. Még sosem vette észre, milyen karcsú a dereka, feszes a melle, gömbölyű a csípője. 
Az is igaz, hogy még sohasem vette ilyen alaposan szemügyre magát. De 
akkor is érthetetlen, hogy lehetett ilyen vak. Vagy az egész csak optikai csalódás? A tompa világítás és a fény-árnyék játéka teszi? 
Habozva végigsimította a melltartó mély kivágását, és elpirult. Mintha 
nem is ő lenne... Megfordult, és a válla fölött hátranézett. Hihetetlen, hogy 
ilyen csinos feneke van. 
Lucianna mindenről megfeledkezve forgolódott a tükör előtt. Azt sem hallotta, mikor egy autó bekanyarodott az udvarra, és megállt. 
Jaké látta, hogy világosság van a házban, és bekopogott a konyhaajtón. 
Mivel senki sem válaszolt, benyitott, és belépett. Daviddel kölyökkora óta 
barátok voltak, és őt mindig úgy kezelték ebben a házban, mint egy családtagot. Ezen az sem változtatott, hogy Dávid megnősült. 
Nem találta szokatlannak, hogy a konyha üres volt. Ahhoz még korán volt, 
hogy a ház lakói nyugovóra térjenek, egyébként is látta, hogy Dávid és Janey 
hálószobájában ég a villany. Kiment az előszobába, és a nevüket kiáltotta. 
Senki sem válaszolt. Még a kezében volt a kilincs, mikor fent kinyílt egy 
ajtó. Lucianna indult vissza a szobájába. 
Mikor a múlt héten a nadrágkosztümöt vásárolta, a próbafülkében meglepte a saját látványa. Most azonban ennél többet érzett. Először ébredt rá, hogy 
ő vonzó, érzéki nő. Megállt, kihúzta magát, és tűnődve elmosolyodott. 
Nincs szüksége arra, hogy Jaké könyveket vegyen neki a testbeszédről. 
Most már tudta, mivel keltheti fel John érdeklődését. Végre megérezte, mit 
jelent nőnek lenni. Büszke volt önmagára. Ez meglátszott a mozgásán, egyenes tartásán, ringó csípőjén. 
Jaké bizonytalanul nézett felfelé. Nem akart hinni a szemének. Az a nő 
nem lehet Lucianna. A teste azonban egyetlen percig sem kételkedett, azonnal és váratlan hevességgel reagált a látványra. Jaké önuralma, amelyet hoszszú évek erőfeszítésének köszönhetett, másodpercek alatt semmivé foszlott. 
Képtelen volt világosan gondolkodni. Kettesével szedve a fokokat felrohant a lépcsőn, és elállta Lucianna útját. 
- Mit művelsz itt? - kiáltotta magánkívül. 
Lucianna úgy érezte, mintha fejbe kólintották volna. Jaké váratlan felbukkanása, teljességgel érthetetlen dühkitörése felkészületlenül érte. Ráadásul 
szinte meztelen! Ebben az öltözékben még Janey előtt is szégyellte volna magát. Csak abban a biztos tudatban szánta rá magát erre a divatbemutatóra, 
hogy teljesen egyedül van a házban. 
És most itt van Jaké! A legeslegutolsó ember, aki előtt így mutatkozna. Itt 
áll előtte, és gyűlölettől eltorzult arccal néz rá. 
- Hol van? 
A férfi megragadta a csuklóját, s Lucianna ettől mozdulni sem bírt. 
- Kicsoda? - kérdezte értetlenül, és megpróbált kiszabadulni Jaké szorításából. 
- Természetesen az, akinek a kedvéért így kiöltöztél, jobban mondva levetkőztél. Ne tégy úgy, mintha nem lenne itt! Engem nem tudsz becsapni. 
Jaké pillantása most lejjebb siklott. Lucianna elvörösödött. De nemcsak az 
arca, hanem az egész teste is, ahogy legnagyobb rémületére megállapította. 
Ennél is kínosabb volt, hogy a mellbimbója felágaskodott, ami a leheletvékony anyagból készült melltartóban jól látszott. 
Jaké megbabonázva bámulta. 
Lucianna szabad karját védekezően a melle elé emelte, hátravetette a fejét, 
és dühösen a férfira meredt. 
- Hiába is takargatod magad - ripakodott rá Jaké. - Akár meztelen is lehetnél. Tulajdonképpen az is vagy. 
- Nem igaz - emelte fel Lucianna is a hangját. - Van rajtam fehérnemű. 
Az a fehérnemű, amelyet te ajánlottál. 
- Én? - vonta fel a szemöldökét Jaké. - Csak nem azt akarod mondani, 
hogy ezeket a... rongyokat miattam vásároltad? 
- De igen - nézett dacosan Lucianna Jake-re. - Ez az igazság. Rád gondoltam, amikor... 
Rémülten hallgatott el. Majdnem elárulta magát. Majdnem bevallotta, 
hogy Jake-re gondolt, miközben a tükörben nézegette magát. Elképzelte, mit 
szólna a férfi a kihívó, szexis fehérneműhöz, maga előtt látta az arcát, hallotta a hangját. 
Elképzelte, milyen lenne, ha Jaké megérintené meztelen bőrét, megsimogatná, megcsókolná. Igyekezett elűzni ezeket a fantáziaképeket. Csakhogy ez 
nem sikerült. Érezte, hogy megremeg, s mellbimbói még jobban felágaskodnak. 
Jaké hirtelen elengedte a csuklóját. 
- Miattam öltöztél így fel? - kérdezte rekedt hangon. - Lucianna... 
Elveszítette önuralmát, győzött benne a vágy. Megsimogatta a lány mellét, 
a hüvelykujját a melltartó alá csúsztatta. 
- Miattam? - ismételte Jaké szenvedélytől elfúló hangon. - Vagy a kedvemért? 
Lucianna éppen mondani akarta, hogy soha eszébe se jutott elcsábítani 
Jake-et. Ám ekkor önkéntelenül előrelépett, a magas sarkú szandálban elveszítette az egyensúlyát, és Jake-nek esett. 
- Őrült vagyok, hogy ezt teszem - sóhajtotta a férfi. 
Lucianna már épp meg akarta kérdezni, mire gondol, de nem jutott hozzá, 
Jaké ugyanis egy szenvedélyes csókkal lezárta az ajkát. Lucianna megremegett. Nyilván azért, mert csak fehérnemű van rajtam, gondolta, és még szorosabban simult Jake-hez, hogy felmelegedjen. Minden tapasztalatlansága ellenére érezte, hogy a férfi mennyire izgatott. Most már biztosan tudta, hogy 
teljes értékű nő. Minden úgy van, ahogy a testbeszédről szóló könyvekben leírták, gondolta diadalmasan, és Jaké a megfelelő módon reagál. 
Élvezte a saját érzékiségét, hogy hatalma van egy másik ember felett. A 
férfi csókjai egyre követelőzőbbek lettek. Lucianna csak most ébredt rá, 
hogy ez már nem ártatlan próbálkozás, hanem játék a tűzzel. Ám ez sem tartotta vissza attól, hogy még szorosabban ölelje Jake-et. 
A férfi felemelte a fejét. 
- Te is csókolj! - kérte halkan. 
Lucianna habozás nélkül engedelmeskedett. Egy idő után zihálva, kábultan elhúzta a fejét. Jaké az ujjával lágyan körülrajzolta a szája körvonalát, mire a lány vonakodva kinyitotta a szemét. 
- Lucianna - suttogta Jaké rekedten. - Hihetetlenül szenvedélyes vagy. Ha 
már a csókjaim így felizgatnak, mi lesz, ha a melledet és a combodat fogom 
simogatni, becézgetni? 
Lucianna már a gondolattól is megszédült, és vágyakozva sóhajtott. Jaké 
nevét súgta, miközben a férfi keze a mellére siklott, és ügyesen kikapcsolta 
a melltartóját. Lucianna érezte bőrén a férfi hűvös kezét. 
Jaké megcsókolta a nyakát, miközben ujjai a lány testén kalandoztak. 
Lucianna nem védekezett, sőt még szorosabban simult a férfihoz. Mikor Jaké 
a hüvelykujjával lágyan dörzsölgetni kezdte a mellbimbóját, Lucianna kéjesen nyögdécselt. Még többre vágyott, hogy a férfi ne csupán a kezével, hanem a szájával is becézgesse. 
- Mit szeretnél? Mit tegyek? - kérdezte Jaké. 
Lucianna nem habozott. 
- Amit mondtál, itt is csókolj - mutatott a mellére a szégyenkezés legcsekélyebb jele nélkül, noha a hangja még saját magának is idegenül csengett. 
Jaké tudta, hogy elveszett. Képtelen volt ellenállni Luciannának. A lány 
édes volt, ártatlan és izgató. Jaké tudta, mi következik, de nem bírt küzdeni 
ellene. Nem csak azóta volt tisztában ezzel, hogy megpillantotta Luciannát 
az előszobában. Már évekkel ezelőtt ráébredt, hogy Lucianna az egyetlen nő, 
akit szeret és kíván. 
Magához ölelte, és felemelte, hogy a hálószobába vigye. Az ágy előtt 
azonban megtorpant, és lehajtotta a fejét. Lágyan a szájába vette a lány mellbimbóját, majd egyre szenvedélyesebben csókolta. 
Lucianna sohasem tapasztalt kéjt érzett. Magához szorította Jaké fejét, 
mintha azt akarná, hogy sohase engedje el. 
- Tudod, te egyáltalán, mit művelsz velem? - kérdezte a férfi rekedten. 
Tudod, mit szeretnék csinálni? 
- Mutasd meg, mutasd meg... taníts meg rá! - nézett Lucianna mélyen 
Jaké szemébe. 
A férfi halkan felnyögött. Lucianna maga volt a megtestesült csábítás. Pedig Jaké tudta, hogy a lány mást szeret. Ennek ellenére menthetetlenül a rabjává vált. 
- Lucianna - próbált meg tiltakozni. - Lucianna... 
- Vetkőzz le! - súgta a lány. - Látni szeretnélek. 
Lucianna elpirult saját merészségén, pedig csak kimondta azt, amire a leginkább vágyott. 
Jaké csak egy pillanatig habozott. Azután gyengéden az ágyra fektette a 
lányt. Lassan kigombolta az ingét. Közben egy percre sem vette le a szemét 
Luciannáról, várta, mikor változik meg az arckifejezése, és adja az értésére, 
hogy meggondolta magát. De semmi nem történt. 
Jaké keze habozva elidőzött az öv csatján. Lucianna türelmetlenül felkiáltott. Lassúnak érezte a férfit. 
Természetesen tudta, hogy néz ki Jaké. Azelőtt, mikor még a kamaszkor 
nem kuszálta össze a dolgokat, gyakran ment úszni a bátyjaival és Jake-kel. 
Ráadásul gyakran látta a férfit a földeken dolgozni, egy szál rövidnadrágban. 
Tudta, hogy szőrös a mellkasa. De még sohasem érzett vágyat arra, hogy 
megsimogassa, belefúrja az arcát, megcsókolja. És még sohasem akarta meztelenül látni. Még soha egyetlen férfi teste sem érdekelte - jobban mondva 
izgatta fel - ennyire. 
Mikor Jaké az alsónadrágjához ért, félre akart fordulni. Lucianna azonban 
kinyújtotta a kezét, és nem engedte. A férfi nem tiltakozott, levetette az utolsó ruhadarabját is. 
Látta, hogy Lucianna megremeg, a szeme tágra nyílik, a lélegzete elakad. 
Most már túl késő. Mos már nem tudja titkolni a vágyát. Mikor a lány halkan, kissé kábán a nevét kiáltotta, Jaké érezte, hogy elönti a harag. Dühös 
volt Luciannára, de még inkább saját magára. 
- Mi az? Mi a baj? Még sohasem láttál meztelen férfit? 
- Senki hozzád foghatót - felelte Lucianna bizonytalanul. - És főleg nem 
így.- Jaké haragja egy szempillantás alatt elpárolgott. Leült az ágyra, és magához ölelte a lányt. 
- Ilyet egy férfinak se mondj, mert csak elbízza magát - mosolyodott el 
csöppnyi öniróniával. - Ráadásul fizikai következményei lesznek. 
Lucianna értetlenkedve nézett rá. 
- Akarlak - vallotta be Jaké kertelés nélkül, és két kezébe fogta a lány arcát. - De te még sohasem voltál férfival, és... 
- Honnan tudod? - kérdezte Lucianna megsebzett büszkeséggel. 
- Te magad mondtad, ha nem is ezekkel a szavakkal - felelte Jaké kitérően. Miként magyarázza el a lánynak: egész viselkedése arról beszél, hogy 
még érintetlen? Az a bizonytalanság, amellyel a férfiakhoz közeledik, elárulja, hogy még nincsenek szexuális tapasztalatai. Jaké teljesen biztos volt benne, hogy Lucianna valójában Johnra vágyik. Egyedül a hirtelen feltámadt érzékisége fölött érzett öröm az, amely ezt ideig-óráig feledteti vele. 
- Most azonban együtt szeretnék lenni valakivel - mondta Lucianna őszintén, és a férfi szemébe nézett, - Mégpedig veled. 
Mielőtt Jaké megakadályozhatta volna, előrehajolt, és megérintette, gyengéden, óvatosan. A férfi felnyögött, el akart húzódni, de képtelen volt rá. 
Magához vonta Luciannát, és megcsókolta. Először szelíden, aztán egyre 
követelőzőbben. A keze felfedezőútra indult a lány testén, közben lehúzta róla a bugyit, a harisnyát és a harisnyatartót. Lucianna ellenkezés nélkül tűrte. 
Mikor a férfi a nyelve hegyével becézgetni kezdte a köldökét, nem bírta 
tovább. Halkan felsikoltott, a háta ívben megfeszült. Hirtelen a férfi kezét, 
aztán pedig a fejét érezte a combja között. Jaké csókolta. Luciannát nem rémítették meg ezek a bizalmas érintések, teljesen átengedte magát elsöprő erejű érzéseinek. 
Egyre hevesebben és vadabbul mozgott, Jaké nevét kiáltotta, majd mintha 
egy hatalmas hullám ragadta.volna magával. A világ megszűnt létezni körülötte. 
A következő, amire emlékezett, hogy remegve és sírva feküdt Jaké karjaiban. A férfi ringatta, és kedves, becézgető szavakat suttogott a fülébe. Mintha 
egy kisgyereket nyugtatgatna. 
- Mi volt... - kezdte Lucianna, de aztán elhallgatott. 
- Eljutottál a csúcsra - magyarázta Jaké. 
- Tudom. 
Lucianna a férfira pillantott. Tényleg azt hiszi, hogy neki fogalma sincs 
semmiről? 
-  Jól van. A következőt már egyedül is fel fogod ismerni. - Mielőtt 
Lucianna válaszolhatott volna, Jaké szenvedélyes csókkal zárta le az ajkát. 
Ez még csak a kezdet volt, várd ki a végét - suttogta rekedten. 
- Még ne... - kezdte Lucianna, de nem folytatta. 
Mielőtt befejezte volna a mondatot, ismét érezni akarta a férfit, teljesen 
eggyé válni vele. Oda akart eljutni, ahová csak Jaké vihette, Egyszerre érték 
el a csúcsot, aztán boldogan és kimerülten pihentek egymás karjában. 
Lucianna elégedetten Jake-hez simult, és lehunyta a szemét. 
Jaké óvatosan betakargatta az alvó Luciannát, majd összeszedte a földről 
szanaszét dobált ruháit, és felöltözött. El kell mennie, mielőtt a lány felébred. 
Nem akarta látni szemében a csalódást, mikor ráeszmél, hogy gyerekkori barátja szégyentelenül visszaélt a bizalmával. 
Jaké nem táplált illúziókat. Tudta, hogy a szerelmes éjszakának semmi köze az ő személyéhez. Lucianna a karjában lett asszonnyá, de Johnt szereti. 
Legalábbis ezt állítja. 
Természetesen könnyű lenne meggyőznie az ellenkezőjéről. Kihasználhatta volna Lucianna tapasztalatlanságát, az első szerelmes éjszaka mámorát. 
Elmagyarázhatta volna, hogy ez az éjszaka ékesen bizonyítja: Lucianna őt, 
Jaké Carlisle-t szereti, és nem mást. Óriási kísértést érzett, hogy ezt meg is 
tegye. Csakhogy utána nem tudott volna Lucianna szemébe nézni. Lelkiismeretlen dolog lenne befolyásolnia az érzelmeit. 
Jaké szerette Luciannát, tiszteletben kívánta tartani a szabadságát, vállalva azt is, hogy a lány nem őt választja. Elvégre felnőtt nő, és senkinek nincs 
joga gyámkodni fölötte. Jaké persze tisztában volt azzal, hogy rettenetesen 
nehéz lenne eltemetni az álmait, és végleg lemondania Luciannáról. Különösen egy ilyen éjszaka után. Valószínűleg képtelen lenne valaha is más nőt 
szeretni. 
Jaké még utoljára az alvó lányra pillantott, azután kiosont a szobából. 
8. FEJEZET 
- Tulajdonképpen mi a bajod? 
Lucianna ijedten összerezzent, és felnézett. Nehéz volt állnia Janey aggódó tekintetét. 
- Semmi - füllentette, és az ajkába harapott. 
- Ugye tudod, hogy Jaké vár rád? - kérdezte Janey. - Az imént telefonált, 
és a lelkemre kötötte, hogy mondjam meg neked. 
- Nem felejtettem el - biztosította Lucianna a sógornőjét. 
Ez után az éjszaka után hogyan is felejthetne el bármit, aminek köze van 
Jake-hez? De most kár ezen töprengenie. Az a kínos érzése támadt, hogy a 
sógornője olvas a gondolataiban. 
Mikor Dávid és Janey hajnaltájt hazajöttek, a legmélyebb álmából riasztották fel. Nem is emlékezett rá, mikor aludt utoljára ilyen mélyen. Akaratlanul is kinyújtotta a kezét, hogy megérintse Jake-et. A férfi nem volt sehol. 
Csakhogy az éjszaka emlékeitől Lucianna képtelen volt szabadulni. 
Megpróbált rendet teremteni a gondolatai és az érzései között, de nem sikerült. Elvörösödött, mikor rádöbbent, mit tett, és főleg miket mondott. Szabályszerűen könyörgött Jake-nek, hogy simogassa, csókolja, szeresse. Miért? 
Mivel tudott a férfi ilyen ellenállhatatlan vágyat ébreszteni benne? 
Biztosan nem a fehérnemű volt az oka, elvégre a csipke nem változtatja 
meg az ember személyiségét. Márpedig Lucianna más embernek érezte magát. Hogyan volt képes így viselkedni egy férfival - ráadásul Jake-kel? 
Hiszen még Johnnal sem... Lucianna nyelt egyet. A gyomra összeszorult, 
émelygett. 
- Mi van veled? Sápadtnak és kimerültnek látszol. 
- Nem érzem jól magam - vallotta be Lucianna vonakodva. - Talán a tegnapi felfüjttól - tette hozzá gyorsan. 
Janey aggódva nézett rá. 
- A maradékot nyomban kidobom a szemétbe. 
- A legjobb, ha szívok egy kis friss levegőt - mondta Lucianna, és felállt. 
Gyötörte a lelkiismeret-furdalás, hiszen a vacsorának nem volt köze a roszszullétéhez. Átsétált a műhelybe. Volt egy kis dolga, és közben legalább nyugodtan gondolkodhatott. 
Miként történhetett meg, hogy így elvesztette a fejét, így elragadták az érzékei? Hogyan magyarázza meg magának, hogy gyakorlatilag Jaké nyakába 
varrta magát? Nyelt egyet. És miért esett valósággal pánikba, mikor felébredt, és a férfit nem találta az ágyában? Miért vágyott még reggel is utána? 
A gondolatok vadul kergették egymást a fejében. Ám egyetlen elfogadható magyarázatot sem talált zűrzavaros érzéseire. Bárcsak lenne valaki, akihez 
tanácsért fordulhatna! Valaki, aki megnyugtatná, és biztosítaná, hogy ez semmi esetre sem jelenti azt... Lucianna lehunyta a szemét. 
Eddig úgy gondolta, egy nő csak egyetlen férfi iránt érezhet úgy, ahogy 
tegnap Jaké iránt érzett. Mégpedig a szeretett férfi iránt, aki viszontszereti. 
Csakhogy ő, Lucianna Stewart, egy másik férfit kíván. Nem Johnt, akit szeret, hanem Jake-et, akire soha, még legvadabb álmaiban sem gondolt. 
Soha? Lucianna gyorsan kinyitotta a motorháztetőt, hogy megtisztítsa a 
hengereket. Nem akart szembenézni az igazsággal, jóllehet tudta, sokáig nem 
dughatja homokba a fejét. 
Világéletében őszinte volt önmagához is, másokhoz is. Ezúttal sem tehet 
másként, akkor sem, ha az igazság zavarba ejtő és fájdalmas. Nem fogja becsapni magát, pedig biztosan az lenne az egyszerűbb megoldás. 
Igen, az utóbbi időben furcsa dolgok történtek vele. Jaké jelenlétében különösen érezte magát, vad fantáziaképek kísértették, amelyek éppoly szemérmetlenek és megmagyarázhatatlanok voltak, mint tegnap esti viselkedése. 
Lucianna hallotta, amint a házban nyílik a konyhaajtó, és látta keresztüljönni Dávidét az udvaron. Valószínűleg emlékeztetni akarja, hogy találkoznia kell Jake-kel. Nem tévedett. 
- Ugye tudod, hogy ma délelőtt Jake-hez kell menned? - kérdezte Dávid. 
- Igen - felelte Lucianna kurtán. 
Érezte, hogy elvörösödik, és félt, hogy a hangja elcsuklik. 
Szembe kell néznie a tényekkel. Érez valamit Jaké iránt. Különben az elmúlt éjszaka nem történt volna meg az, ami megtörtént. De mivel magyarázza a dolgot? Mind ez ideig elutasítóan, ha ugyan nem sértően viselkedett 
Jake-kel. 
Bárhogy is igyekezett, képtelen volt a munkájára összpontosítani. Ráadásul addig nem szabadul meg Dávidtól, amíg el nem indul Jake-hez. A legjobb, ha mihamarabb túlesik rajta. 
Lecsapta a motorháztetőt, de olyan ügyetlenül, hogy becsípte az ujját. Halkan felkiáltott, majd egy olajos kendőbe beletörölte a kezét, mit sem törődve 
a sérüléssel. És mintha ez lenne minden baj okozója, dühösen az egyik sarokba hajította a rongyot. 
Bezárta a műhelyt, átment a házba, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön. A 
lépcsőn hirtelen megtorpant. Miért nem megy át Jake-hez munkaruhában? 
Régebben fel sem merült volna benne, hogy ne így tegyen. Mi változott meg? 
Miért akar szép lenni? 
Bizonytalanul szemügyre vette magát a tükörben. Lágyan vállára omló haja selymesen ragyogott. A festék kiemelte szép szemét, finom bőrét. A 
rúzs... 
Lucianna fogott egy papírkendőt, hogy letörölje, de aztán meggondolta 
magát. Eszébe jutott, hogy az eladónő határozottan azt mondta: ezt a világos, 
természetes árnyalatot napközben is viselheti. Egyszerűen hozzá kell szoknia, hogy az ajka teltebb és érzékibb, ha ki van festve. 
Vajon Jaké mit fog szólni hozzá? Lucianna szíve nagyot dobbant. Lehetséges, hogy akarata ellenére beleszeretett a férfiba? Ez lenne a magyarázat? 
Jaké biztosan tudja a választ, gondolta. 
Már megint ezek a fantáziaképek! Jaké megértően végighallgatja, kedvesen bólogat, aztán szeretkeznek. Lucianna kisimított egy tincset a homlokából. Ismét érezte az ellenállhatatlan vágyat, amely előző este Jaké karjaiba 
űzte. 
Alig várta, hogy ismét láthassa és megérinthesse. Jaké biztosan megérti, és 
segíteni fog, hogy rendet teremtsen az érzései között. Hiszen tudja, mekkora 
szüksége van rá, és mennyire szereti őt. 
Jaké az íróasztalánál ült, és azon igyekezett, hogy az előtte lévő szerződést 
ne csak elolvassa, hanem meg is értse. Sikertelenül. Fájt a feje, égett a szeme. Egy szikrányit sem aludt az éjjel. Folyton Lucianna járt a fejében. Vajon 
mit érzett a lány ma reggel, mikor felébredt? Minden eddiginél jobban gyűlöli Őt, vagy talán...? 
Hát persze hogy gyűlöli. Őrültség lenne mást képzelnie. Nincs mentsége 
arra, hogy tegnap elveszítette a fejét. Még az sem mentség, hogy szereti 
Luciannát. Sőt! 
Ennek ellenére mikor eszébe jutott, hogy a lány milyen odaadóan szerette, nem bánt semmit. Lucianna maga a szerelem. 
És ő, Jaké volt az első, aki hallhatta, amint az élvezettől halkan felkiáltott. 
Bár Lucianna nem őt szereti, néhány röpke óráig mégis hozzá tartozott. Felfedezte magában a nőt, és most már tudja, hogy képes mély, igaz érzésekre. 
Csakhogy Jake-et nyomasztotta a felelősség. Segítenie kell Luciannát, 
hogy a saját maga által választott úton járhasson. Ezért is hívta fel Dávidét, 
és kérte meg, hogy feltétlenül küldje át hozzá a húgát. Nyugodtan és világosan el akarta magyarázni a lánynak, hogy nincs miért szemrehányást tennie 
magának. Minden kizárólag az ő bűne. Legalább a lelkiismeret-furdalástól 
szerette volna megkímélni Luciannát. 
Nem fogja megkérdezni tőle, amit más esetben biztosan megtett volna, 
hogy mitől támadt benne az a hihetetlen hév és szenvedély. Elvégre Lucianna 
félreérthetetlenül az értésére adta, hogy Johnt szereti. Jaké biztosra vette, 
hogy a lány igazából John után vágyakozott, csakhogy az nem volt itt, ezért 
keresett az ő karjaiban vigasztalást. 
Motorzúgást hallott, és felnézett. Az udvaron egy ismeretlen, piros autó 
állt meg. Jaké felállt, hogy ajtót nyisson. Lucianna talán kölcsönvette egy 
próbaútra az egyik ügyfele kocsiját. Az autóból azonban nem ő szállt ki. Jaké 
tudta, hogy valahol már látta ezt a nőt, aki most lassan elindult felé, a szoknyáját húzogatva, hogy felhívja a figyelmét kétségkívül formás lábaira. 
- Jó napot! - köszöntötte mosolyogva, kissé fátyolos hangos. - Ne haragudjon, hogy csak így magára rontok. Biztosan nem emlékszik rám, de nemrég találkoztunk a városban. Felicity Hammond vagyok, Lucianna egyik barátnője. 
Hátravetette a fejét, arcán ragyogó mosoly villant fel. 
- Luciannához indultam, de nem találtam otthon. Arra gondoltam, hogy 
maga talán tudja, merre lehet. Meglehetősen fontos ügyben keresem, ugyanis John, Lucianna barátja, ma reggel értesített minket faxon, hogy a vártnál 
hamarább érkezik haza. Nyilván nem bírta tovább a kedvese nélkül. 
Lucianna biztosan nagyon fog örülni a hímek. 
Felicity átnézett Jaké válla fölött. 
- Gyönyörű háza van. Szívesen megnézném. 
-  Sajnos nincs idegenvezetés - felelte Jaké szenvtelenül. - Luciannának 
átadom az üzenetét, de most bocsásson meg, sok dolgom van. 
Azzal sarkon fordult, és faképnél hagyta Felicityt. Még látta, hogy a lány 
elvörösödik, valószínűleg sokkal inkább dühében, mint zavarában. Jaké általában nem bánta, ha a nők magukhoz ragadták a kezdeményezést. Elutasító 
viselkedésének most az volt az oka, hogy Felicity rossz hírt hozott. Miért is 
nem marad John ott, ahol van? Megnyugtató érzés, ha egy óceán választja el 
Luciannától. Jaké dühösen bevágta maga mögött az ajtót, csak úgy csattant. 
Johnnak tehát hiányzik Lucianna. Nyilván a távollétre volt szüksége ahhoz, hogy rádöbbenjen erre. Vajon bevallja-e neki Lucianna, mi történt közöttük? Es John mit szól majd a dologhoz? Mi lesz, ha nem bocsátja meg...? 
Jaké elhatározta, meggyőzi Luciannát, hogy senkinek, de tényleg senkinek 
se beszéljen az elmúlt éjszakáról. Felelősnek érezte magát a lányért, s úgy 
vélte, mindent el kell követnie, hogy elejét vegye az ostoba pletykáknak. 
Lucianna befordult a Jaké házához vezető útra. Azonnal felismerte a szembejövő autót és a sofőrjét is. Felicity kurtán biccentett, és megvetően elhúzta a 
száját. Lucianna erősebben markolta a kormányt, és a fogait összeszorította. 
Uralkodnia kellett magán, hogy a piros kabriót le ne szorítsa az útról. 
A rövid néhány perc alatt, míg a házhoz ért, Lucianna ráébredt, hogy határtalan dühét egyszerűen a féltékenység okozta, amiért egy másik nőt talált 
Jake-nél. Vajon akkor miért nem volt ennyire dühös, mikor Felicity az orra 
előtt nyíltan flörtölt Johnnal? Talán most, hogy lefeküdt Jake-kel, egyszerűen birtoklási vágy ébredt benne. Vagy mélyebb érzelmekről lenne szó? 
Jaké hallotta, amint Lucianna csikorgó kerekekkel lefékezett a háza előtt. 
Ajtót nyitott, és szembe találta magát a lánnyal. Szeme szikrázott, keze ökölbe szorítva. 
- Mit akart itt? - förmedt rá Jake-re, de még mielőtt a férfi szóhoz juthatott volna, ő maga adta meg a választ: - Nem kell mondanod semmit, úgyis 
tudom. 
Könnyek szöktek a szemébe, és csak elmosódottan látta Jake-et. Ellentétes érzelmek kavarogtak a lelkében: harag, féltékenység, félelem és kétségbeesés. 
- Felicity azért jött, hogy üzenetet hagyjon neked. John hamarabb érkezik 
haza. 
- Hogyan...? John már vissza is jön? 
Lucianna elsápadt, de nyomban el is pirult, mert rájött, hogy elárulta magát. Jaké most már biztosan tudja, mit érez iránta. Ám Jaké, akinek nem kerülte el a figyelmét Lucianna arcjátéka, egészen más következtetést vont le. 
Azt gondolta, hogy a lánynak rossz a lelkiismerete. Fél John szeme elé kerülni. 
- Gyere csak! - tessékelte be Luciannát. - Nyugodtan akarok beszélni veled, nem itt az ajtó előtt. 
- Szeretnék... - kezdte Lucianna, de Jaké nyersen félbeszakította: 
- El tudom képzelni, mit szeretnél - mondta, és szélesre tárta az ajtót. 
De nem áll módomban teljesíteni, ezért... 
A lány olyan közel állt hozzá, hogy Jaké hallotta a lélegzetvételét. Az arcát azonban nem láthatta, mert lehajtotta a fejét. 
Lucianna a legszívesebben elmondta volna, hogy Jaké téved, és semmi 
oka rá, hogy ilyen kíméletlenül beszéljen vele. Hiszen nem azért jött, hogy 
szerelmet valljon, vagy a szerelméért könyörögjön. Ehhez ő túlságosan büszke. És ne is féljen, nem akarja a nyakába varrni magát. 
- Ha jól emlékszem, te akartál beszélni velem - felelte nyugodtan, és besétált a férfi mellett a házba. 
Tudta, hogy Jaké a könyvtárat szereti a legjobban. Emelt fővel keresztülvágott a tágas, majdnem négyzet alakú előcsarnokon, amelyet a férfi őseinek 
képei és mellszobrai díszítettek. 
Lucianna mindig is irigyelte Jake-et elegáns, mégis otthonos házáért. Most 
azonban egyetlen pillantásra sem méltatta a gyönyörű, antik, mahagóni bútort. Nem szippantott bele a kandallóban lobogó tűz vagy a méhviaszpolitúr 
illatába, amelyet egyébként annyira szeretett. 
- Miért akartál beszélni velem? - kérdezte hidegen csengő hangon, miközben kerülte a férfi pillantását. 
- Még kérded? - felelte Jaké ugyancsak hűvösen. - Tegnap éjjel... 
- Tegnap éjjel semmi olyan nem történt, amiről érdemes lenne beszélni 
szakította félbe Lucianna a férfit. 
Mivel továbbra is leszegte a fejét, nem láthatta, hogy szavai ostorcsapásként érték Jake-et. A férfinak szüksége volt néhány másodpercre, hogy viszszanyerje a nyugalmát. 
- Számodra talán nem jelentett semmit. 
- Számodra meg aztán végképp nem! - csattant fel Lucianna. 
Jaké ismét félreértette a lány szavait. Könyörgést vélt kihallani belőlük, 
hogy minél előbb felejtsék el a történteket. Félelmet egy esetleges szerelmi 
vallomástól. A férfi lehajtotta a fejét. 
- Meglehet, hogy a múlt éjszaka egyikünknek sem jelentett sokat, de vannak emberek, akik esetleg félreértenék - kezdte Jaké, és érezte, hogy minden 
egyes szót nehezére esik kimondania. - Ezért azt javaslom, maradjon köztünk a dolog. 
-  Tehát azt akarod, hogy senki se tudjon róla - pillantott fel végre 
Lucianna, és a hangjában megvetés csengett. 
- Te talán nem? - Jaké idegesen a hajába túrt. - Nem rólam van szó. Nem 
érdekel, hogy az emberek mit gondolnak felőlem. Rólad van szó. John hamarosan visszajön. Biztosan nem szeretnéd, ha értesülne a kalandunkról. Csak 
a javadat akarom. Elvégre minden, amit tettünk, egyetlen célt szolgált, hogy 
rendbe jöjjenek a dolgok közted és John között. 
- Ezért feküdtél le velem? - csuklott el Lucianna hangja. - Csak azért feküdtél le velem, hogy megtaníts rá, miként csábítsam el Johnt? - Hitetlenkedve meredt a férfira. - Gyűlöllek, Jaké Carlisle, úgy gyűlöllek, ahogy még 
senkit az életben. 
Mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, Lucianna kiszaladt a szobából, 
a házból, beült az autójába, és indított. 
- Lucianna! 
Jaké elkésett. A kerekek felvisítottak, és a kocsi elporzott. 
A férfi elkeseredetten nézett utána. Félelmei beigazolódtak. Lucianna őt 
teszi felelőssé azért, hogy megcsalta Johnt, akit szeretni vél. Luciannát kétségbeesés és lelkiismeret-furdalás gyötri. És ő hiába szereti, nem képes megszabadítani a bűntudattól. Nem tudja meggyőzni arról, hogy nincs miért 
szemrehányást tennie magának. 
Lucianna megállt egy földút szélén. Ebben az állapotban nem kerülhet 
Dávid és Janey szeme elé. Időre van szüksége, hogy megnyugodjon. 
Kibámult az ablakon, anélkül hogy valamit is látott volna. A szeme égett 
az el nem sírt könnyektől. Üresnek és megalázottnak érezte magát. Jaké nem 
szereti. Visszautasította, ezt a csapást sohasem fogja kiheverni. 
Lassan oldódott a bénultsága. A fogai összekoccantak, a teste meggörnyedt az elviselhetetlen fájdalom súlya alatt. Szereti Jake-et. Mintha hályog 
hullt volna le a szeméről. A felismerés villámcsapásként érte. A John iránti 
érzelem, melyet szerelemnek hitt, egy éretlen kislány fellángolása volt csupán. 
Nem szereti Johnt, soha nem is szerette. Becsapta magát. Azt hitte, hogy 
a férfi és a nő között a szerelem valami egyszerű, magától értetődő, kellemes 
dolog, mint egy ajándék, amiért nem kell tenni semmit. 
Tévedett. A szerelem egészen más. Nem szelíd, könnyen kezelhető érzés. 
A szerelem, az ő szerelme, egészen más: vad, mindent elsöprő szenvedély, 
amely az életét fenekestül felforgatta. A szerelem fájdalom és kétségbeesés, 
tehetetlen vágyakozás egy férfi után, aki sohasem lehet az övé. 
A szerelem maga Jaké. 
Ám Jaké nem szereti őt. Nem kívánja, nincs szüksége rá. Még csak nem is 
kedveli különösebben. Alig várta, hogy emlékeztesse rá: ő Johnhoz tartozik, 
és nem hozzá. 
John. 
Lucianna összevonta a szemöldökét, és igyekezett maga elé képzelni. Nem 
sikerült. Nem tudta felidézni az arcát. Minduntalan egy másik férfi jelent 
meg a szeme előtt. 
Jaké. 
Jaké hosszan nézett a távolodó autó után. Lucianna remekül vezet, és ezen 
az úton alig van forgalom, de a mostani állapotában... 
Zsebébe nyúlt, és kivette a slusszkulcsot. Épp be akarta maga mögött 
csukni a bejárati ajtót, amikor megszólalt a telefon. Először nem akarta felvenni. Ám biztos volt abban, hogy ezt a hívást várta órák óta. Arról a szerződésről van szó, amely biztosítaná számára a szükséges pénzt, hogy megtarthassa az örökségét. 
Habozva zsebébe süllyesztette a slusszkulcsot, és visszament a házba. 
Csaknem egy órába telt, míg Lucianna annyira megnyugodott, hogy elindulhatott haza. Jaké iránt érzett haragja időközben elpárolgott. Mérhetetlen 
üresség és bénult kétségbeesés töltötte el a lelkét. Tudta, hogy ez az zsibbadtság nem tarthat soká. Elég egy rossz szó vagy gesztus, és ismét elviselhetetlen erővel tör rá a fájdalom. Védekeznie kell. El kell titkolnia a bánatát, nehogy valaki feltépje a sebet. 
Janey látta, amint a sógornője leparkol az autóval, lassan kinyitja az ajtót, 
és mint valami alvajáró, eltűnik a műhelyben. Aggodalom szorította össze a 
szívét. Lucianna sápadtnak és elkeseredettnek látszott. Valami baj van vele. 
Janey letette a sodrófát, és kávét főzött. Egy tálcára két csészét tett, és elindult a műhely felé. 
Lucianna épp csak felpillantott, mikor a sógornője belépett, helyet keresett 
a munkapadon a tálcának, maga pedig leült egy olajoshordóra. 
- Nem tudom, hogy fogom túlélni a következő öt hónapot - sóhajtotta 
Janey. - Már most az erőm végén járok. 
- Nem látszik rajtad. 
Lucianna letette a gépkönyvet, amelyet éppen olvasott, és figyelmesen 
szemügyre vette a sógornőjét. Janey még sohasem nézett ki ilyen jól. Valósággal sugárzott róla a boldogság, magabiztosabb lett, látszott rajta, hogy 
büszke a terhességére. Dávid viselkedése is megváltozott a feleségével szemben. Régebben is szerette, de most egyenesen istenítette. Úgy bánt vele, 
mintha ő lenne a világ legcsodálatosabb, legtörékenyebb és legtiszteletreméltóbb asszonya. 
Hirtelen könnyek szöktek Lucianna szemébe. Gyorsan lehajolt egy franciakulcsért, hogy a sógornője ne vegyen észre semmit. 
- Jaké körülbelül félórával ezelőtt telefonált - szólalt meg Janey egykedvüen. - Arra volt kíváncsi, hogy már hazaértél-e. A szavaiból úgy vettem ki, 
hogy aggódik érted. 
Még hogy Jaké aggódik! Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg 
csak önmagát félti. Tart tőle, hogy nem fogadja meg a tanácsát, és elmeséli 
Davidnek meg Janeynek a tegnap éjszaka történteket. Ez meglehetősen roszszat tenne a róla kialakult képnek. 
- Azt is említette, hogy John a tervezettnél hamarabb érkezik vissza Kanadából. 
- így van - felelte Lucianna kurtán. 
Janey a homlokát ráncolta, és tűnődve bámulta a kávéscsészéjét. Lucianna 
rosszkedvűnek látszik. Valószínűleg nincs értelme tovább faggatnia, bár elképzelhető, hogy szüksége lenne valakire, akinek kiöntheti a szívét. 
- Megértem, hogy izgatott és talán bizonytalan is vagy. Nem könnyű a viszontlátás. Csak azt tanácsolhatom... 
- Hogy izgatott lennék, amiért viszontlátom Jake-et? Nevetnem kell - vágott Lucianna ingerülten a sógornője szavába, és feléje fordult. 
Közben megfeledkezett a könnyeiről. Jaké tehát beszélt Janeyvel a múlt 
éjszakáról. Neki meg azt tanácsolta, hogy senkinek ne mondjon semmit. 
- Lucianna! - nézett rá Janey értetlenül. - Én Johnról beszélek, nem Jakerői. 
Lucianna későn jött rá, hogy elárulta magát. 
- Összevesztél Jake-kel? - kérdezte Janey szelíden. 
Lucianna a fejét rázta. Képtelen volt megszólalni. Janey pedig elég okos 
volt ahhoz, hogy ne feszegesse tovább a témát. 
9. FEJEZET 
- Sokat segítettél. 
Dávid felállt, és megrázta Jaké kezét. Az egész délelőttöt a barátjánál 
töltötte, és a különböző nyugdíj-előtakarékossági formákról beszélgettek. 
Dávid tisztességesen megélt a farmból, de tisztában volt vele, ha biztos 
öregkort akar, új nyugdíjbiztosítást kell kötnie. Jaké segített a megfelelő 
konstrukció kiválasztásában. 
- Egyedül nem boldogultam volna - vallotta be Dávid őszintén. 
- Jól van, öreg cimbora - hárította el Jaké a hálálkodást. - Most, hogy tető alá hoztuk a dolgot, nyugodtan elutazhatsz. Örülök, hogy sikerült megszerveznetek ezt a nyaralást. Janeynek biztosan jót fog tenni. 
Dávid bólintott. 
- Még egyszer nagyon köszönöm, hogy addig te rajta tartod a szemedet a 
gazdaságon. Lucianna ugyan mindenhez ért, de Janeynek és nekem nem lenne egy nyugodt percünk sem, ha teljesen magára hagynánk. Egyébként... 
Dávid összevonta a szemöldökét. Jaké látta, hogy nehezére esik a beszéd. 
- Janey aggódik Luciannáért. Arra gyanakszik, hogy ti ketten összevesztetek. Mindenesetre Lucianna az utóbbi időben nagyon levert. Persze anyagi 
gondjai is vannak, Rory Simons folyton nyaggatja a hitelek miatt. Mikor 
Lucianna önállósította magát, kölcsönt vett fel a banktól, hogy berendezze a 
műhelyt. Most pedig... Őszintén szólva bekövetkezett, amit megjósoltam. 
Meglehet, hogy Lucianna a környéken a legjobb autószerelő, de a férfiak 
egyszerűen nem szívesen engednek nőket a kocsijuk közelébe. 
- Úgy érted, a férfiak nem akarják tudomásul venni, hogy egy nő jobban 
érthet az autójukhoz, mint ők maguk -javította ki Jaké mosolyogva. 
- De hogyan értessem ezt meg Luciannával? - vonta meg a vállát Dávid. 
- Nem lehet beszélni vele, mert azonnal robban. Legalábbis régebben így 
szokott történni. Az utóbbi időben szokatlanul nyugodt. Egyébként hogy 
megy az okítás? 
- Kölcsönös megegyezéssel abbahagytuk - felelte Jaké kényszeredetten. 
- Lucianna is ezt mondta. 
Dávid nem fűzött a dologhoz megjegyzést. Ő és Jaké úgy nőttek fel, mint 
a testvérek, de jól tudta, a barátja nem tűrné, hogy beleavatkozzon a magánéletébe. 
- Egyébként Janey üzeni, hogy bármikor szívesen látunk ebédre vagy vacsorára - mondta Dávid, miközben a barátja az ajtóhoz kísérte. 
-  Köszönöm - bólintott Jaké szórakozottan. - Valójában hogy megy 
Luciannának az üzlet? - kérdezte hirtelen. 
- Elég rosszul. Csak úgy tudja a felszínen tartani magát, hogy nálunk ingyen lakhat. Felajánlottam neki, hogy támogatom anyagilag, míg be nem indul az üzlet, de tudod, milyen büszke és önfejű: kerek perec visszautasított. 
Szívből sajnálom szegény kislányt, mert már megint elveszítette az egyik 
ügyfelét. A férj új kocsit vett a hölgynek, és a kereskedő azt mondta, hogy 
elveszíti a garanciát, ha nem szakszervizben javíttatja. Ugyanez a gond a karambolos kocsikkal is. Lucianna gyorsan és olcsón megjavítja őket, mégsem 
kap megrendelést, mivel a biztosítók nem fogadják el az ő számláját. 
Dávid nagyot sóhajtott. 
-  Lucianna említette Janeynek, hogy szívesen vállalna munkát egy nagyobb szerelőműhelyben, sőt már arra is gondolt, hogy elköltözik innen, és 
másutt kezd új életet. 
- Elköltözik? - kérdezte Jaké. - De hát miért? Hiszen John hamarosan hazajön. 
- Igen - bólintott Dávid. - Az utóbbi napok gyakori telefonhívásaiból ítélve, be kell látnom, hogy valószínűleg tévedtem. Úgy fest, Johnnak tényleg 
fontos Lucianna. 
Szerencsére Dávid már elindult kifelé, így nem láthatta, hogy Jaké arca 
fájdalmasan megvonaglik. 
Jaké örült, mikor végre becsukta az ajtót a barátja mögött, és egyedül maradt a házban. 
Miért is gyötri magát? Miért nem ad el egyszerűen mindent, és hagyja itt 
ezt a környéket? Elmenne, akár a világ végére is, a lényeg, hogy minél távolabb legyen Luciannától. Megrázta a fejét. Nem, nem hagyhatja itt egyik 
napról a másikra ősei birtokát csak azért, mert képtelen elviselni, hogy a 
szeretett nő egy másik férfi oldalán él. Ez olyan lenne, mintha elárulná a 
nagybátyját. Az öreg bízott benne, amikor megtette egyedüli örökösének, 
olyan embernek tartotta, aki a jövőben is képes megőrizni a birtokot. 
Ám egy ház és a hozzátartozó föld bármily kedves is a szívnek, nem pótolhatja a szeretett nőt. 
Vajon Lucianna gondol-e majd rá, mikor John karjaiban fekszik? Eszébe 
jut-e, milyen boldog volt vele, milyen szenvedélyesen, mégis gyengéden szerették egymást? 
Miért kínozza magát ezekkel a gondolatokkal? Úgysem változtathat semmin. Már évek óta tudja, hogy Lucianna nem szereti őt. Csak legalább ne pazarolná az érzelmeit egy olyan férfira, aki nyilvánvalóan érdemtelen rá. És 
neki hogyan is juthatott eszébe az az őrült ötletet, hogy segít Luciannának 
meghódítani Johnt? 
Jake-nek be kellett ismernie, hogy kudarcot vallott. Nem sikerült meggyőznie a lányt, hogy John nem méltó hozzá, gyenge és öntelt ember. 
Jaké visszaballagott a könyvtárba, hivatta az intézőjét, és adott neki néhány utasítást. Azután telefonált az ügyvédjének. Az emberek bizonyára azt 
fogják hinni, hogy megőrült, de ő akkor is minden tőle telhetőt el fog követni, hogy legalább az anyagi csődtől megmentse Luciáimat. 
Lucianna szórakozottan kisimított egy fürtöt a homlokából. Mostanában 
majdnem mindig kibontva viselte a haját, kivéve, ha dolgozott. Ugyanilyen 
magától értetődő természetességgel festette az arcát és vett fel csinosabbnál 
csinosabb ruhákat. Ám valahányszor szemügyre vette magát a tükörben, 
megállapította, hogy a változás nem csupán külsődleges. Hála Jake-nek, végre felfedezte, mit jelent, nőnek lenni. De nemcsak a hasznos tanácsoknak, hanem elsősorban a szerelemnek köszönhetően érett asszonnyá. 
Lucianna tűnődve tanulmányozta a kávéscsészéjét. Nehéz időszak állt mögötte. Még a munka is lassan ment, mert a gondolatai folyton Jake-nél időztek. Az éjszakák még rosszabbak voltak. Rettenetesen hiányzott neki a férfi. 
Álmában Jaké karjában feküdt, és szeretkeztek. Mikor felébredt, és ráeszmélt, hogy egyedül van, könnyek peregtek végig az arcán. 
Ráadásul az üzlet is pangott. Lucianna annak idején be akarta bizonyítani 
a világnak, hogy egy nő is lehet olyan jó - vagy még jobb - autószerelő, mint 
egy férfi. Most be kellett látnia, hogy ezen a téren is kudarcot vallott. A számok tanúbizonysága szerint vállalkozása menthetetlenül csődbe jutott. 
Mára várta a banktól Rory Simonst, hogy átnézze a könyvelését, és hogy 
megbeszéljék a starthitel visszafizetését. Luciannának fogalma sem volt, hogyan fog törleszteni. Nem volt megtakarított pénze. 
Nyelt egyet. Pedig minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. Ám 
minden hiába. A számok magukért beszéltek, és Lucianna már előre tudta, 
hogy Rory Simons mit fog mondani. A vállalkozása nem kifizetődő. Ezen az 
sem segített, hogy nem kellett lakbért fizetnie, és gyakorlatilag semmit sem 
költött. Anyai örökségének a kamataiból tartotta fenn magát. 
Janey, aki már figyelte egy ideje, bátorítani próbálta: 
- Ne lógasd az orrod, Rory Simons biztosan megértő lesz. Hiszen te minden tőled telhetőt megtettél. 
-  Csakhogy ez kevés. Apának úgy látszik, mégiscsak igaza volt. Nem 
mértem fel elég tárgyilagosan a helyzetemet. - Lucianna az ajkába harapott. - Talán jobb lett volna, ha továbbtanulok, és valami normális foglalkozást választok. Valami nőnek való, tisztességes munkát - tette hozzá keserűen. 
- Lucianna... - kezdte Janey, de a sógornője közbevágott: 
- Hiába, nincs mit tenni. Rory Simons azt fogja mondani, hogy nem ad 
több kölcsönt, hiszen így a bank az ablakon dobná ki a pénzt. És igaza is van. 
Janey tele volt részvéttel. 
- Dávid talán... 
- Nem - rázta meg határozottan a fejét Lucianna. - Ez az én dolgom. Ha 
az üzlet nem nyereséges, abba kell hagynom. Nem egyszerűen a tőke hiányzik, kevesen bízzák rám a kocsijukat. Dávid fején találta a szöget: a férfiaknak nincs bizalmuk egy női autószerelőhöz. 
- Nemcsak a férfiaknak van autójuk - ellenkezett Janey. 
- Ez igaz - bólintott Lucianna. - De kevés az olyan nő, aki szabadon rendelkezik a kocsijával. És ez az, ami számít. 
-  Gondolj arra, hogy John hamarosan itthon lesz - próbálta vigasztalni 
Janey a sógornőjét. - Es az utóbbi időben megszaporodott telefonhívásokból 
arra következtetek, hogy rettenetesen hiányzol neki. 
- Igen, úgy látszik a távolság egyenes arányban áll a szerelemmel - felelte Lucianna kevés meggyőződéssel a hangjában. 
Hiszen Jaké mindössze egy kőhajításnyira lakik tőle, és ő mégis utána epekedik. Lucianna az órájára pillantott. Rory Simons kocsija percnyi pontossággal kanyarodott be az udvarra, és megállt. 
Reggel Dávid felajánlotta a húgának, hogy lemondja aznapi programjait, 
csak hogy jelen lehessen a megbeszélésen, Lucianna azonban elhárította. 
Nem a megszokott, nyers stílusában, hanem kedvesen. 
- Köszönöm, hogy segíteni akarsz, de ezt egyedül kell elintéznem. 
Dávid némán bólintott. Nem volt valami jó megfigyelő, de még neki is feltűnt, hogy a húga az utóbbi hetekben mennyire megváltozott. És nem csupán 
azért, mert másként öltözött, és festette magát. Valahogy érettebb lett. 
Rory Simons is meglepődve üdvözölte Luciannát. Alig ismert rá. A lány a 
kifakult, alaktalan overall és a foltos flaneling helyett fehér farmernadrágot 
és nyárias, ujjatlan pulóvert viselt. Lucianna ezeket a holmikat az apjától és 
a nagynénjétől születésnapjára kapott pénzből vásárolta. A szó szoros értelmében az utolsó fillérét is elköltötte, hogy az új ruhákkal helyreállítsa megrendült önbizalmát. 
- Elragadóan néz ki - mosolygott rá Rory Simons atyai jóindulattal. 
Ám miután jobban szemügyre vette, rájött, hogy ennél sokkal többről van 
szó. Lucianna valóban megváltozott festette magát, csinosan öltözködött. 
Egy feltűnően szép és vonzó fiatal nő állt előtte. Csak éppen nem látszott boldognak. Ellenkezőleg. 
Rory Simons összevonta a szemöldökét. Lucianna arcáról leolvasta, hogy 
a lány bajban van. A hitelosztály vezetője már rengeteg hasonló esetet látott, 
és ettől nyomban elszállt a jókedve. Titkon azt remélte, hogy Luciannának 
fellendül a vállalkozása. Szívből kívánta neki. Csodálta a bátorságát, amiért 
bemerészkedett egy hagyományosan férfiak számára fenntartott területre. 
Ráadásul gyerekkora óta ismerte a lányt. 
A számokat tanulmányozva aztán hamarosan láthatta, hogy csakugyan komoly bajok vannak. Rory Simons nagyot sóhajtott. 
- Lucianna - kezdte. - Szörnyen sajnálom, de... 
Elhallgatott, mert a lány nem figyelt rá. Egy autó hajtott be az udvarra, és 
Lucianna azt nézte megigézve. Rory Simons követte pillantását, és felismerte Jaké Carlisle-t. Rory tudta, hogy Dávid és Jaké barátok. Ám Jaké nem a 
ház, hanem a műhely felé indult. 
Amikor nyílt az ajtó, Lucianna a helyiség legtávolabbi sarkába menekült. 
Az ott uralkodó félhomályban keresett menedéket. Elég volt Jake-et csak 
meglátnia ahhoz, hogy kibillenjen lelki egyensúlyából. 
- Bocsánat a késésért - szólalt meg Jaké. Lucianna értetlenkedve nézte, 
amint a férfi kinyitja az aktatáskáját, és elővesz egy halom papírt. - Sajnos 
az építkezésnél megint dugóba kerültem. Lucianna, itt vannak a karbantartási szerződések. Jó, hogy itt vagy, Rory, legalább hitelesítheted Lucianna aláírását. 
Karbantartási szerződések? Miféle karbantartási szerződések? Mielőtt 
azonban Lucianna megkérdezhette volna, miről is van szó, Jaké odalépett hozzá az iratokkal. Aznap elegáns, sötét öltönyt viselt. A zakó 
nem volt begombolva, látni engedte fehér ingét és nyakkendőjét, 
amelynek a színe remekül illett a szeméhez. Lucianna nyomban arra 
gondolt, hogy ezt a nyakkendőt biztosan egy nő ajándékozta Jake-nek, 
ebben azonban tévedett. 
- A szerződések a birtok egész járműparkjára vonatkoznak, beleértve az 
intézőm kocsiját is. A megbízás öt évre szól, a megbeszélt feltételekkel. 
Jaké nyugodtan magyarázott, és úgy tett, mintha nem venné észre sem 
Lucianna elképedését, sem Rory megkönnyebbülését. 
- A saját autómra külön szerződést kell kötnünk. - Jaké az órájára pillantott. - Sajnálom, de rohannom kell egy fontos megbeszélésre. Lucianna, aláírnád a szerződést? 
Lucianna némán meredt Jaké-re. Tulajdonképpen miről beszél? Hiszen 
egyetlen szóval sem említette, hogy karbantartási szerződést készül kötni 
vele. Biztosan csak álmodik. Lehunyta a szemét. Mindjárt újra kinyitja, és 
akkor kiderül, hogy csupán a képzelete játszott vele. Csakhogy nem így 
történt. 
- Jaké - kezdte bizonytalanul, de még mielőtt megkérdezhette volna, mi 
ez az egész, Rory megelőzte: 
- Jaké, jól értettem, hogy szerződést kívánsz kötni Luciannával, amely szerint a jövőben ő tartja karban ez egész járműparkodat? - kérdezte izgatottan. 
Jaké vállat vont. 
- Ő adta a legkedvezőbb ajánlatot, ráadásul nem ismerek nála jobb autószerelőt. Egyébként is említette, hogy pillanatnyilag pénzszűkében van. Ezért 
felajánlottam, hogy befektetek némi tőkét a vállalkozásába, hogy a bankhitelnek mindenképpen legyen fedezete. 
Széles mosoly terült el Rory Simons arcán, mintha megütötte volna a főnyereményt. Lucianna még mindig nem fogta fel, mi történik körülötte. 
- Ha itt aláírnád. - Jaké odatolta Lucianna elé a szerződést, és a kezébe 
nyomott egy töltőtollat. - Rory majd ellenjegyzi. Ha siettek, talán nem kések 
el a megbeszélésről. 
Lucianna tétován engedelmeskedett. A toll még őrizte Jaké kezének melegét. Azét a kézét, amely oly gyengéden simogatta, oly szenvedélyesen becézgette. Könnyek szöktek a szemébe, és elvörösödött. Megrázta a fejét, a haja 
az arcába hullott. Legalább nem veszik majd észre, mennyire feldúlt. Ám így 
is mindenki láthatta, hogy aláírás közben mennyire remeg a keze. 
Luciannának halvány fogalma sem volt, mit akar Jaké elérni ezzel a mesterkedéssel. Miért akarja becsapni a bankot? Miért tesz úgy, mintha ők ketten üzleti kapcsolatban állnának egymással? Miért ringatja Rory Simonst hamis illúziókba? Lucianna tudta, hogy fel kellene tennie ezeket a kérdéseket, 
de egész egyszerűen nem volt ereje hozzá. Nem a vállalkozása sikerét féltette, az most teljesen másodrangúnak tűnt. Szerelmes volt Jake-be, és attól félt, 
hogy egy nap még könyörögni fog érzelmei viszonzásáért. 
Rory Simons elégedett mosollyal kanyarította oda a nevét a szerződés aljára. Megkönnyebbült, amiért az ügy kedvezően alakult, nemcsak Lucianna, 
hanem természetesen a bank szempontjából is. 
Jaké visszatette az iratokat az aktatáskájába. Luciannára pillantott, majd 
sietve elhagyta a műhelyt. 
- Miért nem azzal kezdte, hogy Jaké Carlisle megbízta a járműparkja karbantartásával? - kérdezte Rory Lucianna felé fordulva. 
A lány nem válaszolt. Csak gyámoltalanul elmosolyodott, miközben mindent elkövetett, hogy visszafojtsa feltörni készülő könnyeit. 
Eltartott egy ideig, míg Lucianna visszanyerte a nyugalmát. Nem akart 
Jake-re gondolni. Jake-re, aki oly férfias és vonzó volt abban a méregdrága, 
sötét öltönyben. Jake-re, aki számára elérhetetlen. 
Lázasan törte a fejét, vajon mi késztethette a férfit erre a szokatlanul nagylelkű gesztusra. Segíteni akart neki, hogy megtarthassa a műhelyét, és valóra váltsa élete legnagyobb álmát? Vagy talán más volt a szándéka? 
Hirtelen belehasított a felismerés: Jaké meg akarta vásárolni a hallgatását. 
Átvállalta az adósságait, csak hogy befogja a száját! Hát nem arról próbálta 
kezdettől fogva meggyőzni, hogy senki sem tudhat a közösen eltöltött éjszakáról? 
Lucianna úgy érezte, felfordul a gyomra. Igen, Jaké meg akarta vásárolni. 
Ki akarta fizetni, mint egy... A rosszullétet azonban hamarosan felváltotta a 
harag és a felháborodás. Ezért még megfizet! Akkor lássa azt a szerződést, 
mikor a háta közepét. 
Inkább éhen hal, feláldozza a műhelyét és a függetlenségét, mintsem hagyja, hogy így megalázzák. Hogyan merészelt Jaké így bánni vele? Tulajdonképpen minek tartja? 
Talán annyira kellemetlen és kínos volt számára az együtt töltött éjszaka, 
hogy minél előbb meg akar feledkezni róla? Lucianna nyelt egyet. 
Annak idején mekkora lelkesedéssel vágott bele a vállalkozásába. Nem 
volt könnyű végleg lemondani a terveiről. Ám nem fogadhatja el Jaké segítségét. A büszkesége nem engedi, hogy kifizessék. 
Lucianna elszántan vette kézbe ügyfelei listáját, amelyet a Rory Simonsszal való tárgyaláshoz készített elő. Remegő kézzel tárcsázta az első számot. 
Két óra alatt végzett. Minden egyes ügyfelével személyesen közölte, hogy 
bezárja a műhelyt. Most már csak annyi van hátra, hogy a maradék pénzéből 
visszafizesse a hitelt. Azután majd meglátja. 
Kihúzta magát. Átmenetileg keres magának egy állást, azután ősszel továbbtanul vagy kitanul egy szakmát. Valamilyen nőnek való foglalkozást választ majd, amellyel képes lesz megbarátkozni. Fátyolos szemmel nézett ki 
az udvarra. Könnyek peregtek végig az arcán. 
Mennyire örült, mikor beindította a műhelyt! Rendíthetetlenül bízott magában és az emberek jóakaratában. Szilárdan hitte, be fogja bizonyítani, hogy 
egy nő is lehet olyan jó autószerelő, mint egy férfi. Tudta magáról, hogy kiváló szakember. Ebben nem ingathatta meg semmi. Ám úgy tűnt, a férfiak 
nagyképűsége és mélyen gyökerező előítéletei legalább ilyen szilárdan tartották magukat. 
A családjával is közölnie kell a döntését. Először Daviddel és Janeyvel, 
azután az apjával. Talán nem is baj, hogy mindez most történt, mikor Dávid 
és Janey gyereket várnak. Itt az ideje, hogy elköltözzön innen, és végre a saját lábára álljon. Ismét könnybe lábadt a szeme. 
Mielőtt teljesen elszállt volna a bátorsága, fogta a szerződés nála maradt 
példányát, kettétépte, borítékba tette, és ráírta Jaké címét. A férfi érteni fogja, miről van szó. Mint ahogy ő is minden magyarázkodás nélkül megértette 
Jaké szándékát. 
- Mit akarsz csinálni? - nézett fel döbbenten Dávid a tányérjából. 
Lucianna épp most közölte vele és Janeyvel, hogy bezárja a műhelyt. 
- Már mindent elintéztem - felelte Lucianna. 
Nem mert a bátyja szemébe nézni, úgy tett, mintha minden figyelmét a vacsorának szentelné. 
Janey, aki Lucianna háta mögött állt, figyelmeztetően intett a férjének. Őt 
is megdöbbentette sógornője bejelentése, de elég volt egyetlen pillantás 
Lucianna kétségbeesett arcára, hogy megértse, felesleges most minden vita. 
- Nagyon fáj neki, hogy így kellett döntenie - mondta Janey később a férjének, mikor kettesben maradtak. 
Lucianna közben visszament a műhelybe, hogy leltárba vegye a gépeit és 
a felszerelést, mivel mindent el akart adni. 
- Azt elhiszem. - Dávid idegesen a hajába túrt. - Csakugyan nem értem, 
miért ilyen makacs. Miért nem beszél meg velünk mindent szép nyugodtan? 
Biztosan találnánk valamilyen megoldást. 
- Talán egyedül akart dönteni - felelte Janey, aki a férjével ellentétben teljesen nyugodtnak tűnt. 
- De hiszen ez a nyomorult műhely volt a mindene! - csattan fel Dávid. 
Egyszerűen nem megy a fejembe, miért dobta be hirtelen a törülközőt. 
- Talán rájött, hogy van fontosabb dolog is az életében - próbálta Janey 
megvilágítani a dolgot. 
Nagyon szerette a férjét, de kénytelen volt belátni, hogy ami a nők lelkivilágát illeti, különösen, ha a húgáról van szó, fölöttébb nehéz felfogású szegény. Dávid következő kérdése csak megerősítette a véleményét. 
-  Úgy érted, John kényszerítette, hogy adja fel a műhelyt? - nézett rá 
Dávid zavartan. - Biztosan nehezen tudott megbarátkozni vele... 
- John is szerepet játszhatott a döntés meghozatalában, de az igazi ok másutt keresendő. 
Dávid a fejét rázta. Mire céloz Janey? Ezek a nők! Képtelenség megérteni őket. 
Jaké tárgyalásai rendkívül sikeresen alakultak. Még aznap este New Yorkba indult, hogy előkészítse egy cég átvételét, ahol a részvények többségét korábban már megszerezte. Miközben az Atlanti-óceán fölött repült, odahaza 
útnak indult egy levél, amely majd mindent megváltoztat. Lucianna borítékja már az egyik postás zsákjában lapult. Benne a darabokra tépett szerződés, 
amelyet Jaké oly nagy gonddal dolgozott ki, és amelyre annyira büszke volt. 
10. FEJEZET 
- Nem értem, hol tekereg Jaké. - Dávid visszatette a telefonkagylót a villára. - Már harmadszor hívom, és nem veszi fel. 
- Elfelejtettem volna mondani? Ma reggel a boltban összefutottam az intézőjével, és ő említette, hogy Jaké rövid időre New Yorkba utazott. 
Janey mondatára Lucianna kezében reszketni kezdett a toll. Az ajkába harapott. Mikor szokik már le arról, hogy Jaké nevének hallatára is elveszítse 
az önuralmát? Megpróbált a szövegre összpontosítani. Éppen két hirdetést 
fogalmazott meg. Az egyikben a műhely teljes berendezését, a másikban az 
oly nagy gonddal felújított Oldtimert kínálta eladásra. 
- Még nem kell indulnod John elé a repülőtérre? - kérdezte Janey, és az 
órájára pillantott. 
- Még van egypár órám - felelte Lucianna különösebb lelkesedés nélkül. 
Nem értette, miként képzelhette egy percig is, hogy szerelmes Johnba. 
Összevonta a szemöldökét. Természetesen közölnie kell vele, hogy közöttük 
mindennek vége. Nem valószínű, hogy Johnt megrendíti a hír. Elvégre egy 
csöppet sem bántotta, mikor pár héttel ezelőtt el kellett válniuk. 
Lucianna még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe. A frizurája tökéletes, 
az arca finoman kifestve. Egy óra, és viszontlátja Johnt. Magától értetődőnek 
érezte, hogy odafigyel a megjelenésére. Kicsinosította magát, jóllehet nem 
azzal a férfival fog találkozni, aki után vágyik. Egyedül és kizárólag Jake-et 
szereti. És ez már örökké így lesz. 
Miért is gyötri magát ezekkel a gondolatokkal? Nyilvánvaló, hogy Jaké 
nem szereti őt. Sőt, ami sokkal rosszabb, lenézi és megveti. Máskülönben 
nem ajánlott volna pénzt, csak hogy távol tartsa magától. 
Lucianna felállt. A szűk farmernadrág kihangsúlyozta karcsú derekát, hoszszú lábát. A kockás blúzt nem tűrte be a nadrágba, hanem lazán megkötötte 
a derekán. Noha sportosan öltözött, csinos volt, és elegáns. Senki sem gondolta volna, hogy ez a nő azonos azzal a jelentéktelen, szürke kisegérrel, aki 
alig pár hete kikísérte Johnt a repülőtérre. 
Luciannának már nem volt szüksége az eladónők szakavatott tanácsaira. 
Megtalálta a saját stílusát, és megszokta, hogy a férfiak ámulva, a nők pedig 
elismerően néznek utána. Maga is meglepődött azon, mennyire élvezi, hogy 
ízlésesen, szépen öltözködik. Ám bármennyire is örült annak, hogy a megjelenésével feltűnést kelt, ez legfeljebb elszórakoztatta, de nem vigasztalta. A 
viszonzatlan szerelemnél nincs nagyobb bánat. 
Az érkezési csarnokban kevesen voltak. Lucianna felfedezte Johnt, még 
mielőtt a férfi észrevette volna. 
Nem ment oda hozzá mindjárt, hanem egy darabig figyelte. Hová tűnt az 
az érzés, melyet pár hete még oly erősnek hitt? Elszállt, mintha sohasem lett 
volna. Most már más szemmel látta Johnt. Csak most tűnt fel neki, milyen 
fitymálva bámulja a mellette elhaladó nőket. Hogyhogy ezt korábban nem 
vette észre? 
Lucianna kihúzta magát, és megindult John felé. A férfi döbbent tekintete 
mindent elárult. A lány majdnem elnevette magát. John szeme elkerekedett, 
eltátotta a száját, és elhűlten meredt rá. 
- Lucianna! 
A férfi egy szempillantás alatt mellette termett, átölelte, és megcsókolta, 
de közben lopva körülnézett, vajon mások is látják-e. Lucianna megmerevedett, és bosszúsan elhúzta a száját. John olyan, mint egy kisgyerek, aki büszke az új játékszerére. 
- Csodálatosan nézel ki - lelkendezett a férfi, miközben Lucianna elfordította a fejét, így a csókja a szája helyett csak az arcát érte. - Kérdeznem sem 
kell, hogy hiányoztam-e - mosolygott John önelégülten, és elindult a kijárat 
felé. - Látom, mindent elkövettél, hogy kedvemért kicsinosítsd magad. Hozzá kell tennem, hogy sikerrel. Ha kettesben leszünk, szívesen be is bizonyítom - tette hozzá széles mosollyal. 
- Sajnos ma este még dolgoznom kell - mondta Lucianna, és oldalt lépett, 
mert a férfi át akarta karolni a derekát. 
- Már megint egy roncs, amelyet egyetlen műhely sem vállal el? 
Lucianna az ajkába harapott. Már egészen megfeledkezett róla, hogy John 
milyen lenézően és sértően tud viselkedni. Nem csinál belőle titkot, hogy 
nem tartja őt jó autószerelőnek. Korábban ez nagyon bántotta, most azonban 
csak bosszankodott. 
- Még nem is mondtad, mennyire örülsz, amiért a tervezettnél hamarább 
hazajöttem - méltatlankodott John. 
- Te pedig nem mondtad, miért akartak ilyen gyorsan megszabadulni tőled a kanadaiak - vágta rá talpraesetten Lucianna. 
Látszott, hogy érzékeny pontra tapintott. John elvörösödött, és zavartan 
bámulta a földet. 
- Gondok voltak a munkahelyi légkörrel - felelte kitérően. - De most nem 
a cégről szeretnék beszélni, hanem rólunk. Sokat gondolkoztam a kettőnk 
dolgán. Nagyon hiányoztál. 
Lucianna összeszorította a száját. Már várta, hogy szóba kerüljön ez a téma. Tudta, hogy előbb vagy utóbb közölnie kell Johnnal: köztük mindennek 
vége. Csakhogy a férfi viselkedése megzavarta. Vagy ő ítélte meg korábban 
rosszul a kapcsolatukat, vagy John változott meg. 
Az elutazása előtt ugyanis az volt a benyomása, hogy a férfi érzelmei kihűltek, és ő már semmit sem jelent a számára. Most azonban John úgy tesz, 
mintha ő volna álmai asszonya. Ki érti ezt? 
Tűnődve körülnézett, és ijedten rezzent össze. Ott megy Jaké! John hangja mintha valami sürü ködfüggönyön keresztül hatolt volna el a tudatáig, az 
alakja elmosódottá vált. Csak Jake-et látta, kínzó vágyat és határtalan elkeseredést érzett. 
Nem értette, miként lehetséges, hogy bár Jaké megbántotta és megalázta, 
ő mégis szereti. A férfi is észrevehette, mert hirtelen megtorpant. Lucianna 
szíve elszorult, a lélegzete elakadt. 
Még így messziről is észrevette, mennyire elváltozott Jaké arckifejezése. 
A tekintete hideg lett, a szája keskeny, mint a kés pengéje. 
Luciannában feltámadt a büszkeség. Jaké sohasem tudhatja meg, mi játszódik le benne. Elszántan belekarolt Johnba, hozzásimult, és boldogan felmosolygott rá. 
John sem késlekedett, és szorosan magához ölelte. Miért ilyen kegyetlen a 
sors? Miért érzi John közelségét taszítónak, mikor néhány hete még mindent 
megadott volna érte? 
- Menjünk, kettesben szeretnék lenni veled - súgta John a fülébe. 
Lucianna könnyben úszó szemmel annyit még látott, hogy Jaké megvetően elmosolyodik, és elfordul. 
- Ha csak anyagi okokból akarod bezárni a műhelyt, Janey és én szívesen 
segítünk - ajánlotta fel Dávid a húgának másnap. 
Lucianna halványan elmosolyodott. 
- Köszönöm, nagyon kedves tőled, de már késő. Már feladtam egy hirdetést, hogy eladó a műhely teljes felszerelése. Ha minden jól megy, mire viszszajöttök a nyaralásból, üres lesz a pajta. A távollétedben ki fog gondoskodni az állatokról? - kérdezte. 
- Ne aggódj, mindent elrendeztem. Szerintem neked sem ártana egy kis pihenés. Nem gondoltál arra, hogy Johnnal...? 
Lucianna a fejét rázta. 
- Johnnak jelenleg rengeteg a dolga, nem tudja szabaddá tenni magát. 
Ez igaz volt ugyan, de Lucianna elhallgatta az igazi okot. A világ minden 
kincséért sem szeretett volna kettesben lenni Johnnal. 
- Kivigyelek benneteket a repülőtérre? - kérdezte a bátyját. 
- Nem szükséges, Janey már hívott taxit. - Dávid az órájára pillantott. 
Pár óra, és magunk mögött hagyunk mindent. 
- Szívből irigyellek - mosolyodott el Lucianna, mert nem akarta, hogy a 
bátyja most szomorúnak lássa. 
John aznap estére meghívta vacsorázni, és Lucianna vonakodva ugyan, de 
igent mondott. John szemlátomást le volt nyűgözve barátnője megváltozott 
külsejétől, de a lány nem érezte őszintének a viselkedését. 
- Végre. - Janey lépett be a konyhaajtón. - Mindent bepakoltam, már a 
bőröndöket is lezártam. Megvannak az irataink, Dávid? A taxi nyomban itt 
lesz. 
-  Igen. - Dávid a zakója zsebében lévő irattárcára csapott. - Kiteszem a 
bőröndöket az ajtó elé. 
Félórával azután, hogy Dávid és Janey elhagyták a házat, Lucianna felment az emeletre átöltözni. 
Szomorú mosollyal vette ki a szekrényből új nadrágkosztümjét. Mintha 
egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy megvette. Szinte más ember lett 
belőle. A dacos, gyerekes kislány, aki vonakodva ment Jake-kel vásárolni, 
már a múlté. 
Lucianna gyengéden megsimogatta a selymes tapintású anyagot. Eszébe 
jutott Jaké tekintete, amikor megpillantotta az új nadrágban. Egyike volt élete legszebb perceinek. 
Lucianna gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, és kifestette az arcát. Bárcsak 
már túllenne ezen az estén! 
Képtelen volt megérteni, hogyan szerethetett bele Johnba. Mi vonzót találhatott benne? Hiszen megtestesíti mindazt, amit utál a férfiakban. Éretlen, 
beképzelt, érzéketlen. Jaké nyomába se léphet. 
Végtére is felesleges ilyen összehasonlításokat tennie. Túlságosan veszélyes. Letette a hajkeféjét, a keze remegett. Nekilátott, hogy kifesse a 
száját. 
Épp felhúzta a nadrágja cipzárját, mikor hallotta, hogy egy autó megáll az 
udvaron. Felvonta a szemöldökét. Johnt csak félóra múlva várta. Még szerencse, hogy már elkészült. Lement, hogy ajtót nyisson. 
Az autóból kiszálló férfi azonban nem John volt, hanem Jaké. 
- Elkéstél - mondta Lucianna üdvözlés helyett. - Dávid és Janey már elmentek. 
- Nem hozzájuk jöttem, hanem hozzád. 
Jaké besétált a házba. Lucianna becsukta mögötte az ajtót, majd követte a 
konyhába, de előrelátóan az asztal másik oldalára állt. Jaké elővette táskájából a már jól ismert borítékot. 
- Ezt találtam a postaládámban. Meg tudnád magyarázni, mit jelentsen ez? 
A papírdarabokat az asztalra szórta. 
- Nem hiszem, hogy meg kellene magyaráznom - emelte fel Lucianna 
büszkén a fejét. A hangja remegett a felindultságtól. - Lehet, hogy meglep, 
de nem vagyok megvásárolható. 
-De a műhely... 
- Meggondoltam a dolgot, más szakmát akarok tanulni. 
- Meggondoltad a dolgot? Nem lehet, hogy valaki más döntött helyetted? 
Esetleg John? Nagyon szeretheted, noha számára nem vagy több egy játékszernél. 
Luciannának ekkora arcátlanság hallatán elakadt a szava. Hogy meri Jaké 
sértegetni Johnt, mikor egy csöppet sem jobb nála? 
- Nincs jogod ezt mondani - felelte dühösen. 
- Nincs jogom? - kérdezte Jaké fojtott hangon, megkerülte az asztalt, és 
mielőtt Lucianna észbe kapott volna, megragadta a karját. Ujjai fájdalmasan 
mélyedtek a lány húsába. - Lucianna... 
- Ne nyúlj hozzám! - a lány szinte sikoltott, annyira félt, hogy elárulja magát. Jaké közelsége elgyengítette. A lábából kiszállt minden erő, és szédült. 
Kimondhatatlanul vágyott a férfi érintésére. Egész testében remegett, a legszívesebben Jake-hez simult volna, hogy csókolja és simogassa. 
Ám az esze józanságra intette. Kerülnie kell Jaké veszélyes közelségét, hiszen a férfi nem szereti. 
- Ne nyúljak hozzád? - nevetett fel Jaké kurtán, élesen. - Nemrég még 
egészen mást mondtál. 
Lucianna kihúzta magát, és hidegen a férfi szemébe nézett. Elviselhetetlennek érezte ezt a megaláztatást. 
- Aljas vagy, Jaké Carlisle. 
- Tényleg így gondolod? 
Jaké hangja mélyen, érzékien csengett, tekintetével szinte hipnotizálta 
Luciannát, aki mozdulni sem bírt. Nem védekezett, mikor a férfi keze a karjáról a vállára, majd a nyakára és az arcára siklott. Jaké föléje hajolt, és a szája szinte magától talált rá Lucianna ajkára. 
A lány képtelen volt ellenállni. Ahelyett hogy elhúzódott volna, hozzásimult, odaadóan szétnyitotta a száját. 
Akarja Jake-et. Szüksége van rá, mint az éltető levegőre. Szereti, és nem 
tud nélküle élni. Azt kívánta, bárcsak kapná ölbe, vinné fel a szobájába, fektetné le az ágyára, súgná a fülébe, hogy szereti, és bizonyítaná is be. 
Csakhogy Jaké nem szereti őt. Lucianna kijózanodva lökte el magától, és 
megpróbálta visszafojtani a könnyeit. 
- Hát ez rövid volt - jegyezte meg Jaké gúnyosan. Ebben a pillanatban 
mindketten felkapták a fejüket, mert egy autó állt meg az udvaron. - Egyet 
azért mondhatok... 
- Nem, Jaké - kiáltotta Lucianna elkínzottan, és befogta a fülét, akár egy 
kisgyerek, aki nem akar hallani semmit. - Nem vagyok kíváncsi a mondandódra. 
Mielőtt Jaké válaszolhatott volna, felrántotta a konyhaajtót, és kirohant. 
- Hát ez meg mit keres itt? - kérdezte John, miután kinyitotta Luciannának 
a kocsi ajtaját, és megpillantotta a lány nyomában felbukkanó Jake-et. 
-  Daviddel akart beszélni - füllentette Lucianna habozás nélkül. Nem 
csinált gondot abból, hogy magára hagyta Jake-et a farmon. Elvégre a férfi szinte családtag volt, azt is tudta, hol a pótkulcs, így be tudja majd zárni 
maga mögött az ajtót, ha elmegy. Szerencsére Luciannának sikerült megőriznie a lélekjelenlétét, és felkapta a táskáját, mielőtt kirohant volna a házból, így aztán gond nélkül, a saját kulcsával juthat be a házba, ha éjszaka 
majd hazaér. 
- Nagyon örülök ennek az estének -jegyezte meg John jelentőségteljesen, 
mikor ráfordultak a főútra, és gyengéden Luciannára mosolygott. - Sokat jelentesz a számomra - folytatta, és megszorította a lány kezét. Lucianna csak 
azt érezte, hogy Johnnak kellemetlenül nyirkosak az ujjai. - Hihetetlenül sokat - ismételte meg a férfi szerelmesnek, érzékinek szánt hangon, de Lucianna érzelgősnek és visszataszítónak találta csupán. 
Határozott mozdulattal elrántotta a kezét, és mereven bámult ki az ablakon. Megkérdezhette volna Johntól, hogy ha ez igaz, akkor miért ment el oly 
könnyedén Kanadába, és az elutazás előtti hetekben miért veszekedett vele 
folyton, de nem tette. Nem akart vitatkozni. Egy gúnyos megjegyzést azért 
megengedett magának. 
- Más szóval Kanadában nem botlottál bele egyetlen nőbe sem, akit eléggé vonzónak és izgatónak találtál volna. 
John mindent elkövet, hogy elkápráztassa, állapította meg Lucianna meglepetten, mikor megálltak a környék legdrágább vendéglője előtt. Csak akkor 
jött rá, amikor beléptek az étterembe, hogy szó sincs John hirtelen támadt 
nagyvonalúságáról. A férfi mindig is takarékos, pontosabban fogalmazva 
zsugori volt, és kanadai távolléte ezen mit sem változtatott. 
Nem kettesben elköltendő, romantikus vacsora várt rájuk, hanem a férfi 
főnöke hívta meg munkatársait az ötvenedik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre. 
- A főnök fizet - súgta John Lucianna fülébe, majd a tulajdonos büszkeségével átölelte a derekát, és elvegyültek a kollégák között. 
Lucianna egy külső szemlélő közömbösségével figyelte az eseményeket. 
Egy hónappal ezelőtt még kimondhatatlanul boldog lett volna, hogy percek 
alatt a figyelem középpontjába kerül, de most hidegen hagyták az elismerő 
pillantások, John pedig még ennél is kevésbé érdekelte. 
Felicity leplezetlen ellenségességgel méregette Luciannát. Görcsösen 
kapaszkodott nála jóval idősebb, pocakos kísérőjébe, mivel hihetetlenül 
magas sarkú cipőjében tipegni is alig tudott. Lucianna gyorsan félrekapta a 
fejét. 
Az est házigazdáját egy karácsonyi ünnepségen már látta. John most hivatalosan is bemutatta a főnökének. 
- Maga John barátnője? Nagyon örülök, hogy megismerhettem. - A férfi 
jóakaratúan bólintott, Johnt ezzel szemben csak egy kurta, szinte ellenséges 
pillantásra méltatta. - A barátja már elárulta, hogy hamarosan megkondulnak 
az esküvői harangok. 
Lucianna igyekezett döbbenetét udvarias mosoly mögé rejteni. Szerencsére épp akkor bukkant fel a pincér, hogy mindenkit a helyére kísérjen. 
- Miféle esküvői harangokról beszélt a főnököd? - kérdezte Lucianna. 
- Ne most - sziszegte John. - Szia, Basil! - fordult nyomban egy közelben álldogáló férfihoz, aki szemlátomást érdeklődve figyelte őket. 
- Szia, John! Nem sokáig időztél a távoli Kanadában. De meg tudlak érteni. Ha nekem is ilyen csinos menyasszonyom lenne, hat ökörrel sem tudnának az óceán túlsó felén tartani. 
- Menyasszony? - ismételte Lucianna, mikor kettesben maradtak. - Mi folyik itt? Nem vagyunk jegyesek, és... 
- Később mindent megmagyarázok. Most légy jó kislány, és ne kérdezősködj! 
Lucianna kezdte elveszíteni a türelmét. Hogy merészel a férfi ilyen hangon beszélni vele? 
- John... - kezdte, de a férfi csak a fejét rázta. 
Mivel a többiek helyet foglaltak mellettük, Lucianna elhallgatott. Ez nem 
a megfelelő időpont a dolog tisztázására, de amint kettesben maradnak, kérdőre vonja Johnt. Hiszen nem a menyasszonya, és soha nem is lesz az. Sőt 
minél előbb ki akarja adni az útját. 
A többfogásos vacsorának sehogy sem akart vége szakadni. Lucianna aggódva figyelte, hogy John túl sokat iszik. Apró izzadságcseppek gyöngyöztek a férfi szája felett, az arca kivörösödött, egészségtelenül puffadtnak látszott. Lucianna hirtelen maga előtt látta, hogy fog kinézni húsz év múlva. 
Hogyan találhatta valaha is vonzónak? Felállt. 
- Hová mész? - kérdezte John. 
- A mosdóba - felelte Lucianna nyugodtan. 
Mikor benyitott a helyiségbe, ijedten fedezte fel Felicityt. Luciannának 
már az asztalnál feltűnt, hogy a lány is jócskán a pohár fenekére nézett. 
- A, a bájos, kis Lucianna! - húzta Felicity mesterkélt mosolyra a száját. 
Biztosan azt hiszed, John miattad jött vissza. De tévedsz, aranyom - mondta, 
és visszacsavarta a rúzsra a kupakot. 
- Elárulom, hogy nem ez az igazi ok. Johnt ugyanis hazaküldték. És tudod, miért? Mert viszonyt kezdett az egyik kanadai üzlettársunk feleségével, 
ami természetesen nem tett jó benyomást a kintiekre. Magától értetődően 
mindketten tagadtak: a nő azt állította, hogy az egész a férje koholmánya 
John pedig, hogy te vagy az egyetlen nő az életében, és majd elemészti utánad a vágy. 
Felicity estélyi táskájába süllyesztette a rúzst. 
- Johnnak esze ágában sincs megnősülni, de tudja, hogy ha nem varázsol 
elő a kalapból egy feleséget, lőttek az állásának. Nocsak, elállt a szavad? 
kérdezte Felicity gúnyosan, mivel Lucianna még mindig hallgatott. 
-  Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Johnt, de figyelmeztetlek, az 
őszinteséggel kissé hadilábon áll. A hűséggel nem kevésbé. Nem a kanadai 
nő volt az első szerelmi kalandja. Kedveli az idősebb, férjes asszonyokat, 
mivel ők rendkívül hálásak. Ráadásul könnyű megszabadulni tőlük, ha rájuk un. 
Lucianna néma döbbenetét kihasználva a nő gúnyosan folytatta: 
- Nem is sejtettél semmit? - kérdezte, és elhúzta a száját. - Az sem tűnt 
fel, hogy John az elutazása előtt fütyült rád, most meg maga a lángoló szenvedély? Mivel magyaráztad a dolgot? Vagy neked teljesen mindegy? Túlságosan finom lélek vagy ahhoz, hogy szeretni tudj egy hús-vér férfit? John 
maga mondta nekem azon az éjszakán, amikor... Jaj, bocsáss meg, kiszaladt 
a számon. 
Lucianna szó nélkül sarkon fordult, és elhagyta a mosdót. A portástól kért 
egy tollat és egy darab papírt. Néhány szóban közölte Johnnal, hogy közöttűk mindennek vége, és soha több nem kívánja viszontlátni vagy beszélni vele. Azután fogott egy taxit. 
Lehunyt szemmel dőlt hátra az ülésen. Tulajdonképpen nem csalódást érzett, hanem megkönnyebbülést. Végre szabad! John kalandjai egy csöppet 
sem érdekelték. Örült, hogy nem feküdt le vele. 
Megkérte a sofőrt, hogy tegye ki a farm ritkán használt, külső kapujánál, 
hogy ne kelljen a kocsinak az udvarra behajtania, és ott megfordulnia. 
Egy darabig álldogált, mélyen beszívta a friss, éjszakai levegőt. Lezárult 
életének az a szakasza, melynek John is része volt. Fájdalom és harag nélkül 
tudott visszagondolni erre az időre. Vajon mi vár még rá? 
Egyet biztosan tudott: Jake-re és az iránta érzett boldogtalan szerelemre 
sohasem lesz képes ilyen közönyösen visszagondolni. 
11. FEJEZET 
Jaké éppen elzárta a zuhanyt, amikor motorhangot hallott az út felől. 
Gyorsan felkapott egy törülközőt, és leszaladt a lépcsőn. Éppen abban a pillanatban ért az ajtóhoz, mikor Lucianna kinyitotta. 
- Jaké! - suttogta a lány hitetlenkedve. 
Meg akarta kérdezni, mit keres itt, hogy miért itt és nem odahaza zuhanyozik, de csak bámulta némán a férfit. Jaké bőrén vízcseppek csillogtak, a haja 
nedvesen tapadt a fejéhez, és csak egy szál törülközőt csavart a csípője köré. 
Lucianna nyelt egyet, de nem jött ki hang a torkán. Kimondhatatlanul szereti Jake-et. Elég megpillantania, és egyetlen vágya, hogy a férfi ölelje, simogassa, vigasztalja és szeresse. Tudta, hogy lehetetlent kíván. Az élete véget 
ért, még mielőtt elkezdődhetett volna. Sírni kezdett. 
Nem titkolta sürün záporozó könnyeit. Hangosan, szívet tépően zokogott. 
Egész testében reszketett, képtelen volt uralkodni magán. 
- Mi történt? Mit művelt veled az a fickó? És egyáltalán hol van? - kiáltotta Jaké magából kikelve, egyúttal teljesítette Lucianna egyik óhaját: magához ölelte. Igaz, nem gyengéden és szeretettel, de a lány legalább a vállára hajthatta a fejét. Jaké megismételte a kérdését: - Az ég szerelmére, mit 
művelt veled az a fickó, és hol a pokolban van? 
- A vendéglőben vacsorázik - zokogta Lucianna. - Egyszerűen faképnél 
hagytam. Úgysem tudna vezetni, hiszen berúgott. 
Jaké szorosabban ölelte magához a síró lányt. 
- Mindenkinek azt mesélte, hogy jegyesek vagyunk, és nemsokára összeházasodunk. De ez nem igaz, nem is akar feleségül venni. Csak azért terjesztette ezt a hazugságot, mert viszonya volt egy férjes asszonnyal. John arra 
használt fel engem, hogy megmentse az állását. Egyáltalán nem szeret. 
Lucianna zokogása lassan csillapodott. Már csak halkan szipogott, de a bánata valódi volt. Miért viselkedik Jaké úgy, mintha a bátyja lenne? 
Hirtelen elszédült. 
Érezte Jaké testének melegét, beszívta friss illatát. Mintha a kelleténél többet ivott volna, képtelen volt tisztán gondolkozni, köd ereszkedett az agyára. 
Egyszerre volt kába és nagyon boldog. Semmi mást nem akart, mint Jaké 
karjaiban pihenni. Örökké vagy még tovább. 
Jaké viszont valószínűleg elunta a dolgot. Az egyik kezével eltolta magától, a másikkal kinyitotta a nappaliba vezető ajtót. 
- Egy forró teára és időre van szükséged. Meglátod, hamarosan megnyugszol. 
Jaké megelégelte, hogy vigasztalgassa. Lucianna hirtelen úgy érezte, betelt a pohár. Nem teára van szüksége, hanem egészen másra. Megingott. Jaké 
nyomban átölelte. 
- Komoly sokk ért. Szükséged van... 
- Egyedül rád van szükségem - hallotta Lucianna a legnagyobb megdöbbenésére a saját hangját. - Nem bírom tovább nélküled. 
Ezt a Jake-től kapott könyvekből tanulta. Régebben nem tudta, hogyan 
kell levenni egy férfit a lábáról. Most azonban úgy döntött, felhasználja a tanultakat. 
Lassan kinyújtotta a kezét, és megérintette Jaké meztelen felsőtestét. Ujjai 
hegyével gyengéd köröket írt a mellkasára. A mozdulat egyszerre volt kedves és izgató, legalábbis így olvasta. 
A könyv szerzői feltehetőleg tudták, mit írnak. Lucianna diadalmasan elmosolyodott, mikor Jaké halkan felnyögött. 
- Tudom, hogy John megbántott, és te most... 
- Nagyon fázom - sóhajtotta Lucianna. - Kérlek, melegíts fel. 
- Készítek neked egy forró fürdőt. Azután rögtön ágyba bújsz. Hidd el, 
holnap reggel egészen más színben fogod látni a világot. 
- Hm... - Lucianna még szorosabban simult Jake-hez. - Segítened kell, 
annyira fázom. 
Hallotta, hogy a férfi egyre gyorsabban, szaggatottabban lélegzik. Még 
szorosabban ölelte. 
- Nem tudod, mit művelsz... 
Lucianna felemelte a fejét, és Jake-re nézett. Szétnyitotta az ajkát, és végighúzta rajta a nyelvét. 
- Mit művelek? Kérlek, mutasd meg. 
Hátrahajtotta a fejét. Az ünnepségen három pohár bort ivott. Talán ezzel 
magyarázható szokatlan, jobban mondva hallatlan viselkedése? Nem érdekelte. Izgató lassúsággal - ezt a trükköt is a könyvből tanulta - tekintete Jaké 
szeméről a szájára siklott. 
Sikerült. Látta, hogy a férfi arca megfeszül. Egy pillanatig azt hitte, el fogja lökni, de azután egy fojtott kiáltással magához rántotta. Az egyik kezét a 
tarkójára, a másikat a csípőjére tette. 
- Érezd csak, mit tettél velem! Érezd, mennyire kívánlak! 
Lucianna nem rettent meg. Sőt! Átölelte Jaké nyakát, és odaadóan viszonozta csókjait. Szétnyitotta az ajkát, és érzékien sóhajtozott, miközben a férfi nyelve felfedezőútra indult a szájában. 
Halkan felkiáltott, mikor Jaké a kezébe vette a mellét, és hüvelykujjával 
megérintette az ágaskodó bimbót. 
- Jaké! 
Lucianna türelmetlenül a férfi csípőjénél megkötött törülköző után kapott. 
Ám Jaké gyorsabb volt. Megragadta a csuklóját, és nem eresztette. A csókjai 
egyre szenvedélyesebbek lettek. 
- Mit akarsz? - kérdezte rekedten. - És kit akarsz? Engem, csakugyan engem? 
- Igen, téged. Csak téged. - Lucianna apró csókokkal borította Jaké nyakát és vállát. Forogni kezdett körülötte a világ. Majd megőrült a vágytól. 
Ágyba akarok bújni veled. Kérlek, Jaké, akarom. 
- Hát még én! 
A férfi ölbe kapta Luciannát, de nem a lépcső, hanem kijárat felé indult 
vele. 
- Jaké! 
Lucianna hirtelen megijedt, hogy a férfi csak tréfált, leteszi és elmegy, 
egyszerűen magára hagyja, ahogy a legutóbb is tette. 
- Hová mész? - kérdezte, és nyelt egyet. 
- Hazaviszlek, hozzám. A saját ágyamban akarlak szeretni. 
Mikor Lucianna meglátta a férfi tekintetét, megremegett. Ezúttal nem a félelemtől. 
A kocsiban Lucianna arra gondolt, még szerencse, hogy magánterületen 
autóznak, mivel Jaké mindössze egy szál törülközőt viselt. 
Gyerekkora óta ismerte a férfi házát, már a hálószobájában is járt. Ám 
amikor Jaké az előcsarnokon át a lépcső felé vitte, úgy érezte, mintha egy 
mesebeli herceg kastélyában lenne. A szerelem mindent bearanyozott. 
A lépcső alján Jaké letette. Két kezébe fogta az arcát, és megcsókolta. Először lágyan és gyengéden, aztán egyre szenvedélyesebben. Lucianna hozzásimult, és vágyakozva a nevét súgta. 
Hogyan került le róla a kabát és a top, Lucianna nem tudta volna megmondani. Csak azt tudta, hogy Jaké keze a mellét simogatja. 
A férfi letérdelt a lépcsőre, és a szájával becézgette tovább. Először az. 
egyik, utána a másik mellbimbóját csókolta. Azután lassan, egészen lassan 
lejjebb csúszott a szája egészen a nadrág pántjáig. Egy ügyes mozdulattal lehúzta a cipzárt, a selymes anyag lecsúszott Lucianna combján, majd a földre 
hullott. Jaké nyelve a köldökét kutatta. 
Lucianna megfogta a férfi vállát. Kérje meg, hogy hagyja abba, vagy inkább azért könyörögjön, hogy folytassa? 
Érezte, hogy a férfi milyen izgatott. Ennek ellenére megriadt, mikor Jaké 
rekedt hangon megszólalt: 
- Ha nem bújunk rögtön ágyba, itt, a lépcsőn teszlek a magamévá. 
- Itt? - ismételte meg Lucianna hitetlenkedve, nyilvánvalóvá téve naivitását. - De hiszen ez lehetetlen! 
- Nagyon is lehetséges! - Jaké kisfiúsán elvigyorodott. Az arca piros volt, 
és felhevült. - Egyszer majd megmutatom, de most inkább felviszlek a hálószobámba. Szeretném hosszasan élvezni az együttlétet. 
Lucianna halkan felkiáltott, a férfi kérdőn nézett rá. A lány szeme egészen 
tágra nyílt, és Jaké hamarosan felfedezte az okát. A törülköző lecsúszott a 
csípőjéről. A férfit büszkeséggel töltötte el leplezetlen ámulat. 
- Mikor csináltad?- kérdezte Lucianna zavartan. 
- Te csináltad - igazította ki Jaké kedvesen. - Hidd el! - erősködött, mert 
a lány kétkedve rázta a fejét. - Amikor itt csókoltalak - mondta, és az ujjaival körülrajzolta a bugyi körvonalát. Lucianna kéjesen megborzongott. 
-Jaké... -kezdte. 
Azt akarta mondani, hogy nem helyes, amit tesznek, hiszen a férfi nem 
szereti őt, de egyszeriben mindenről megfeledkezett. A keze ugyanis véletlenül hozzáért a férfi combjához, a sima, feszes bőrhöz. Nem jött ki hang a torkán. Jaké szemébe nézett, a tekintete végigsiklott a testén. 
A bugyi is a lépcsőre hullott. Jaké felvitte Luciannát a hálószobába. Csökokkal borította a testét, kéjesen és szenvedélyesen simogatta. Mikor gyengéden szétnyitotta a combját, a lány teste ívben meghajolt. 
A flörtölés művészetében ezt egy szóval sem említették, de Luciannának 
nem is volt szüksége tanácsokra. Ösztönösen érezte, hogyan tudja Jake-nek 
és magának a legtöbb örömet szerezni. 
Sokkal mélyebben és tudatosabban élte át a szerelmet, mint első alkalommal. Utána bágyadtan, de boldogan hanyatlott vissza a párnára. 
- John... - kezdte, mikor fáradtan elfészkelődött Jaké karjában. 
Feltétlenül el akarta mondani, hogy már régen ráébredt, csak képzelte, 
hogy szerelmes Johnba, de most már tudja, nem szereti, és soha nem is szerette. Ám mielőtt folytathatta volna az elkezdett mondatot, lecsukódott a szeme, a lélegzete egyenletesé vált. Elaludt. 
Jaké ezzel szemben teljesen éber lett. John! Lucianna Johnnak szólította! 
Kifejezéstelenül bámult a sötétbe. Lucianna boldogan és elégedetten szuszog mellette, míg neki élete legkeservesebb csalódásával kell megbirkóznia. 
A szeretett nő a karjaiban egy másik férfi nevén szólította. Azé, akié a szíve. Ez pedig John. 
Lucianna felriadt. Zavartan körülnézett, aztán lassan az eszébe jutott, hol 
is van. Megborzongott. Nem feküdt mellette senki. Jaké már másodszor 
hagyja magára az ágyban. Ezúttal ráadásul a sajátjában. Visszafojtotta feltörni készülő könnyeit, és felkelt. A behajtott hálószobaajtón át világosság szűrődött be a szobába. 
A földszinten égett a lámpa, Lucianna tehát lement. Jaké dolgozószobájából zaj szűrődött ki. Összevonta a szemöldökét, és belépett. Közben teljesen 
megfeledkezett róla, hogy anyaszült meztelen. 
Jake farmernadrágban és pólóban az íróasztalánál ült, és a számítógépen dolgozott. Lucianna a homlokát ráncolva mögé lépett, és a monitorra pillantott. 
- Jaké? - kérdezte bizonytalan hangon. - Mit csinálsz? 
- Dolgozom. 
- Dolgozol? 
Lucianna érezte, hogy elönti a harag. 
- Mi a baj velem? Mit rontok el? - kérdezte remegő hangon. - Mi az oka, 
hogy egyetlen férfi sem képes igazán szeretni engem? Először John, most 
meg te. John nem érdekel, mert tudom, csak azt hittem, hogy szeretem. De 
te! Hogy viselkedhetsz így? - Kövér könnycseppek buggyantak ki a szeméből, és folytak végig az arcán. - Szeretlek, de te még csak nem is kedvelsz. 
Hangosan felzokogott. 
- Képes voltál pénzt adni, hogy elhallgattass, nehogy valaki tudomást szerezzen az együtt töltött éjszakánkról. Feleslegesen aggódtál, mivel soha senkinek nem beszéltem a dologról. Valószínűleg azt hitted, hogy reményeket 
táplálok a személyedet illetően, csak azért, mert lefeküdtél velem. Olyan naiv azért nem vagyok. Biztosan most is azért jöttél le dolgozni, hogy lássam... 
Nehogy azt higgyem... 
Lucianna belezavarodott a mondanivalójába. Ám mielőtt folytathatta 
volna, Jaké felugrott a székéről, és odalépett hozzá. Az arca sápadt volt, és 
merev. 
Lucianna megijedt. Nagyot nyelt, és hevesen tiltakozott, mikor a férfi átölelte. 
- Hogy érted azt, hogy szeretsz? - kérdezte Jaké rekedten. 
- Mit gondolsz, mégis hogy értem? - vágta rá Lucianna dühösen. - Valószínűleg tudni sem akarsz róla, de ez az igazság. Rémesen sajnálom, de szeretlek. 
- Sajnálod? Jaj, Lucianna! - Jaké megrázta a fejét, és nagyot sóhajtott. 
Gyere! 
Lucianna ugyan nem értette a férfi viselkedését, de követte felfelé a lépcsőn. Jaké úgy sietett, hogy alig tudott lépést tartani vele. Néhány lépcsőfok 
után a férfi megállt, hogy bevárja. 
- Jaj, Lucianna, drágám - suttogta. 
Jaké szenvedélyesen, vágyakozva megcsókolta, mintha hosszú-hosszú idő 
óta nem látták, nem érintették volna egymást. A fülébe súgta, hogy szereti, 
már régóta szereti, és örökké szeretni fogja. 
Lucianna sehogy sem értette a dolgot. Ha szereti, akkor miért volt vele 
mindig tartózkodó és rideg? De most nem volt idő ennek a tisztázására. 
Lucianna most egy dologra vágyott csupán: élvezni akarta Jaké gyengédségét, szenvedélyét. Lehunyta a szemét, és átadta magát a szerelemnek. 
- Ó! - Lucianna erősen szorította Jaké vállát, és levegő után kapkodott. 
Igazad volt. Nincs szükségünk ágyra, jó a lépcső is. 
-  Mindenütt tudnálak szeretni. Lépcsőn, asztalon, földön - ahol csak 
akarod. 
Miután mindketten megnyugodtak, Jaké ölbe kapta Luciannát, felvitte a 
szobájába, és lefektette az ágyára. 
- Ki ne ejtsd többé a szádon, hogy nem szeretlek! - súgta a fülébe, miközben magához húzta, és gyengéden simogatta a hátát. 
- Tényleg azt hittem, hogy nem szeretsz. Azt mondtad... 
Lucianna nem folytathatta, mert Jaké egy csókkal zárta le az ajkát. 
-  Azóta szeretlek, mióta tudom, mi a szerelem - vallotta be halkan. 
Akkoriban te még túl fiatal voltál, hogy ezt megértsd, és nekem meg kellett védenem téged saját magamtól. Gyűlöltem magamat, amiért szerettelek. És néha téged is gyűlöltelek. 
Lucianna felült, és felháborodottan nézett Jake-re. 
-  Szerettél, és soha egyetlen szóval, egyetlen gesztussal sem éreztetted? 
Úgy tettél, mintha közömbös lennék a számodra? Elhitetted velem, hogy ki 
akarsz fizetni, hogy többé nincs közünk egymáshoz? Hiszen azért írtad azt a 
szerződést, ugye? Azt akartad... 
Lucianna szünetet tartott, hogy levegőt vegyen, Jaké pedig kihasználta az 
alkalmat, hogy megállítsa a szóáradatot. 
-  Csak szép sorjában! Először is szeretném felhívni a figyelmedet arra, 
hogy jelentős korkülönbség van köztünk, amiről te nyilvánvalóan megfeledkeztél. Mikor ráébredtem, hogyan érzek irántad, te még túl fiatal voltál. És 
amikor végre elég idős lettél ahhoz, hogy szerelmet vallják neked, még mindig nem tartottalak elég érettnek. 
Jaké gyengéden megsimogatta Lucianna arcát. 
-  Természetesen rábeszélhettelek volna a házasságra vagy egy szerelmi 
kapcsolatra. De ezt nem akartam. Merénylet lett volna ellened, beszennyezte volna az irántad érzett szerelmemet. Azt akartam, hogy magadtól találd 
meg az utat hozzám. Hallgattam, mert annyira szerettelek, hogy semmire 
sem akartalak kényszeríteni. 
Jaké előre hajolt. 
- Ez még nem ok a sírásra - mondta, és lecsókolta Lucianna könnyeit. 
- Éveken keresztül vak voltam. Nem értettem a viselkedésed okát. Egyszerűen csak hidegnek és érzéketlennek tartottalak. Mintha egy csöppet sem 
érdekelt volna, hogy én... 
Lucianna az ajkába harapott, és elhallgatott. 
-  Hogy te...? Folytasd! Vagy találjam ki? Hogy úgy viselkedtél velem, 
mintha ki nem állhatnál? 
Lucianna bólintott. 
- Ezért ajánlottad fel, hogy igazi nőt varázsolsz belőlem? Meg akartál leckéztetni? - kérdezte félénken. 
- Nem, Lucianna. És ha már itt tartunk, nem volt szükséged a segítségemre, mert te korábban is igazi nő voltál. Csodálatos nő. Akibe én halálosan beleszerettem. - Komolyan nézett Luciannára. - És ha a többi férfi megfelelő 
intelligencia vagy érzelemvilág híján képtelen volt ezt felismerni, nekem aztán eszem ágában sem volt, hogy erre ráébresszem őket. Nem, Lucianna - ismételte meg Jaké. - Nem akartalak megleckéztetni. Mi sem állt tőlem távolabb. 
Előrehajolt, hogy megcsókolja kedvesét, közben gyengéden megérintette 
a mellét. 
- Még nem fejezted be a történetet - figyelmeztette Lucianna egy idő múlva vonakodva Jake-et. 
- Nem, még csakugyan nem. - A férfi újabb csókot lehelt Lucianna mellbimbójára, azután felhúzta a takarót, és bebugyolálta a lányt. - Máskülönben 
sosem fejezem be - mosolyodott el magyarázólag. - Egyetlen oka volt, amiért segítettem neked abban, hogy olyan nővé válj, aki után megfordulnak a 
férfiak: nem bírtam nézni, hogy szenvedsz. Fájt, hogy az emberek oda sem 
figyelnek rád, csak azért, mert képtelenek észrevenni a belső értékeidet. A 
szerelemnek, az igaz szerelemnek semmi köze a külsőhöz. A külső csak egy 
burok. Az ember jelleme, személyisége az, ami számít. 
Jaké mélyen Lucianna szemébe nézett, úgy folytatta: 
- Azt akartam, hogy te magad fedezd fel, milyen csodálatos és értékes nő 
vagy. Fontosnak tartottam, hogy legyen önbizalmad, hogy higgy magadban. 
A bátyáid sok mindent elrontottak, pedig lehetett volna több eszük is. - A fejét csóválta. - Néha a legszívesebben kitekertem volna... 
- Nem akartak rosszat - vágott közbe Lucianna. - Én voltam túl érzékeny. 
Szívemre vettem a nagyképű, cinikus szövegeiket. Eszembe se jutott, hogy 
mindez a saját félelmeikből és bizonytalanságukból fakad. 
- Nem akartál nő lenni, mert féltél a következményektől. Tisztában voltam 
ezzel, de... 
- Ha mindezt tudtad, akkor az első éjszakánk után miért viselkedtél olyan 
elutasítóan? 
- Gyötört a lelkiismeret. Úgy éreztem, hogy lábbal tiportam legszentebb 
elveimet, és kihasználtalak. Akkor fedezted fel a szexualitást, az érzékiséget, 
és rendkívül sebezhető voltál. Ugyanakkor annyira édes. Képtelen voltam ellenállni neked, megszegtem az elveimet, de ami talán a legszörnyűbb volt, 
semmit sem bántam, és bármikor újra ágyba bújtam volna veled. 
Jaké tehetetlenül vállat vont. 
- Csodálatos élmény volt ölelni téged, és az első szerelmes éjszakánk után 
csak még jobban kívántalak. Azelőtt képes voltam uralkodni a szenvedélyemen, de miután az enyém lettél, ez már lehetetlennek tűnt. Akkor már tudtam, amit azelőtt csak sejtettem, hogy te vagy álmaim asszonya. A karjaidban tapasztaltam meg először, mi is az igazi szerelem. Számomra is egészen 
új érzés volt. 
Lucianna lesütötte a szemét. 
- Te tanítottál meg rá, hogy az a szerelem, amiről addig csak álmodni mertem, létezik. Szörnyű volt egyedül felébredni. Mikor áthajtottam hozzád, 
szembejött velem Felicity. Azelőtt már próbálkozott valamilyen nevetséges 
ürüggyel, hogy kiszedje belőlem a nevedet és a címedet. Johntól tudom, hogy 
Felicity a férfiakkal nagyon hamar... - Lucianna nyelt egyet. - Féltékeny 
voltam, úgy éreztem, megaláztak. Gyűlöltem saját magam. 
- Nem volt okod rá. Felicitynek egyértelműen a tudomására hoztam, hogy 
számomra közömbös. 
Jaké egészen lassan lehajtotta a fejét, és megcsókolta Luciannát. A lány 
kéjesen elnyújtózott. Hideg zuhanyként érte, mikor a férfi váratlanul elengedte. 
- Majdnem elfelejtettem valamit - szólalt meg Jaké szigorúan. - A szerződésről beszélek, amelyet apró darabokra téptél. A legszívesebben kitekertem volna azt az édes kis nyakadat. Rengeteget dolgoztam vele. Honnan támadt az a beteges ötleted, hogy ezzel akartalak hallgatásra bírni? Kizárólag 
segíteni szerettem volna, hiszen megdolgoztál azért a műhelyért. Ráadásul 
remek autószerelő vagy, első osztályú autószerelő. Ne higgy annak, aki mást 
mond! 
Váratlanul elmosolyodott. 
- Gondoltál már arra, hogy a gyerekeink zsenik lesznek? Képzeld csak el, 
tőled öröklik a műszaki, tőlem meg az üzleti érzéket. Egy szép napon ők lesznek a világ urai. 
Lucianna a fejét rázta. 
- Csak azt ne! Egészen más jövőt képzelek a gyerekeinknek - mondta ábrándozva. 
- Hadd halljam! - nógatta Jaké, miközben gyengéden simogatta a lány füle mögötti érzékeny területet. 
Lucianna lehunyta a szemét, és átengedte magát a kéjes érzésnek. Mikor 
végre megszólalt, a hangja rekedten csengett. 
- A gyerekeink boldogok lesznek, mert tudni fogják, hogy szeretjük őket. 
Bizalommal tekintenek majd a világba. Tisztában lesznek vele, hogy érdemesek a szeretetre, és képesek lesznek ők is szeretetet adni másoknak. 
- Biztosan így lesz - mondta Jaké lágyan. - Hogyan is lehetne másként, 
ha te neveled őket? 
- Mindjárt reggel lesz - kiáltotta Lucianna meglepetten, mikor a felkelő 
nap első vöröslő sugarai beragyogtak a szobába. 
- Alig várom - felelte Jaké elégedetten. - Akkor legalább láthatlak, miközben szeretjük egymást. Szeretem nézni az arcodat. Olyan boldognak látszol, én pedig büszke vagyok arra, hogy én ajándékozhatlak meg ezzel a boldogsággal. 
- Szeretlek, Jaké. Kimondhatatlanul szeretlek. 
- Csakugyan? Nem hiszem. Gyere, és bizonyítsd be! 
Lucianna nevetve rúgta le a takarót. Öntudatosan végignézett meztelen 
testén, majd Jake-re sandított, hogy lássa a hatást. Azután a férfi karjaiba simult.