1. FEJEZET
Cassian Baldwin elégedetten ücsörgött a hatalmas, modern ház tetőteraszán, melyet együtt bérelt két angol sztriptíztáncosnővel, egy floridai buddhista férfival és egy marokkói biogazdálkodóval. Már későre járt. A bársonyfekete éjszakai égbolton csak úgy sziporkáztak a csillagok.
Kiadói ügynökével együtt némán nézegették a Djemaa el-Fnán, Marra-kech híres piacterén nyüzsgő kígyóbűvölőket és akrobatákat.
- Egy kicsit más itt, mint Londonban -jegyezte meg az ügynök, az angolok jellegzetes lekicsinylő hangsúlyával, holott lenyűgözve követett tekintetével egy csoport szaharai nomádot, akik méltóságteljesen vonultak át a téren.
- Ugyanaz a világ, mégis teljesen más értékek és vágyak. Az életük a legszükségesebbre korlátozódik: ételre, italra, lakásra és szerelemre - mondta mintegy mellékesen Cassian. Az ezüstözött csőrű kannából kávét töltött maguknak, és teasüteménnyel kínálta meg vendégét.
A piactéri jelenet felébresztette képzeletét, de már nem keltett benne különösebb érzelmeket. Miután hovatovább egy éve itt élt, mindez megszokottá és ismerőssé vált számára: a mesemondók, a kigyóbüvölők, a bűvészek és a berber lakosság tarka kavalkádban elvegyülve a bámészkodó turistákkal. Időközben füle hozzászokott a zajhoz is. Dobok, cintányérok és nyugati muzsika hangjai versenyeztek egymással, elnyomva az élénk szóváltásokat... és szerencsére a kis fogorvosi pavilonból kiszűrődő jajveszékelést is, ahol a jó doktor lázas igyekezettel használta fogóit.
Cassian, aki szeretett erős érzelmekről és érzéki tapasztalatokról írni, szabályosan magába szívta ezt a semmivel össze nem téveszthető hangulatot, együtt az egzotikus fűszerek és ételek illatával, melyeket a teret szegélyező számtalan izzó grillsütőn készítettek. Eltűnődött, mi lesz a következő kalandja, vajon mire ösztönzi a lelkében égő folytonos, kiolthatatlan vágy, hogy minden ízében kiélvezze az életet.
- Nos - dőlt hátra a kiadói ügynök elégedetten -, miután elkészült a könyvével, bizonyára hazatér egy kis időre a fiával, ugye? 
Cassian kortyolt egyet a zaccos török kávéból, és lehunyt szemmel élvezte a szájpadlását kényeztető aromát.
- Jainek és nekem nincs otthonunk.
Másrészről... Mintegy ezzel feleselve hirtelen egy kép bukkant fel lelki szemei előtt. Az alattuk zajló éjszakai élet, az egzotikus bűvészek és libegő fényű fáklyák képe helyett egyszeriben smaragdzöld dombokat látott, szürke kőfalakkal szegélyezve, ősrégi erdőket és tiszta vizű, vidáman csörgedező patak partján elnyúló kis falvakat. Yorkshire Dalé falucskáit... de mindenekelőtt: Thrushtont.
Nagy levegőt vett. Életében először érzett fájdalmas vágyódást egy olyan hely iránt, amelyet már megismert. Ez mélyen megrendítette. Eddig minden helyet kíváncsian és az élet zabolázatlan örömével fedezett fel, csábították még a sötét részletek is, hogy aztán adalékul szolgálhassanak a krimijeihez, melyeket Alán Blake álnéven jelentetett meg. Majd újra és újra másfelé vette az irányt, hogy további ismeretlen vidékeket fedezzen fel. Telhetetlenül...
- De legalább ismét visszanyerte a szabadságát - vigasztalta az ügynöke -, és nem kell órákig a számítógépe mellett gubbasztania.
- Soha nem is veszítettem el a szabadságomat. És ha valaha is ettől kellene tartanom - válaszolta Cassian nyugodtan -, azonnal felhagynék az írással.
- Az ég szerelmére, csak azt ne tegye! A következő könyvére ismét igen csábító ajánlatot kaptunk egy filmproducertől. - A lehetőségtől, hogy elveszíti tizenkét százalékos jutalékát, pánik fogta el az ügynököt.
Cassian azonban már egyáltalán nem figyelt rá. Éles hallásával szokatlan zajt észlelt a ház melletti apró utcácskából. Odalépett az alacsony mellvédhez, és lenézett. Egy férfit pillantott meg: a földön feküdt összegörnyedve és nyöszörögve. Sötét alak futott el mellőle, és eltűnt az éjszakában. Cassian egy percet sem vesztegetett gondolkodásra, tüstént lerohant az utcára.
Néhány perccel később megállapíthatta, hogy a férfi, akit bevonszolt a házába, nem más, mint Tony Morris, szegről-végről rokona és régi ellensége Angliának azon részéről, mely most váratlanul az „otthon" szót juttatta eszébe. Miközben Tony csak jajgatott és nyöszörgött, ő meg hallgatagon lemosta arcáról a vért, meg kellett állapítania, hogy nyugtalanító módon felerősödött benne a honvágy Yorkshire iránt, és az emlékek kellemetlen csavargóként kószáltak az agyában.
Cassian már hozzászokott, hogy kövesse az ösztöneit. Talán itt lenne az ideje visszatérni, és keresni egy olyan vidéket, amely vigaszt és lelki nyugalmat hozna az életébe. Ideje lenne annak is, hogy szembenézzen a régóta kísértő démonokkal, melyek nem hagyták békén álmaiban.
És akkor Tony lehetőséget kínált neki, hogy megtegye ezt a lépést.
Laura két kávéscsészét tett az asztalra, és elgondolkodva kanalazta ki az utolsó adag instant kávét a dobozból. A jövőben többek között a kávéról is le kell mondania...
- Sue - fordult izgatottan a legjobb barátnőjéhez. - Feltétlenül fel kell hajtanom valami állást!
Sue Collins együtt érzőn nézett rá.
- Ó, még mindig nem találtál semmit?
- Nem, pedig még Harrogate-ben is kerestem.
- Nahát! - Sue őszintén meglepődött, hiszen vélhetőleg ő volt az egyetlen ember, aki fel tudta mérni, milyen nagy lépést jelentett ez az asszony számára.
Laura egy hónapja veszítette el az állását. Azóta minden áldott éjjel álmatlanul hánykolódott az ágyában, gyermeke jövőj én tépelődve, a kisfiú ingatag egészsége és érzékeny lelkivilága miatt aggódva. Tudta, hogy Adam érdekében is mielőbb munkát kell találnia. A napok azonban csak rohantak, s benne egyre erősödött a kétségbeesés. Sem Thrushtonban, ahol éltek, sem a szomszédos községekben, Grassingtonban és Skiptonban nem akadt számára állás. Laura élete eddig kizárólag a Wharfe folyó mentén található festői falvakra és a szelíd völgyekre korlátozódott. Nem is ismerte Yorkshire többi részét, nem beszélve Angliáról vagy a világ többi tájáról. És már maga az az elképzelés, hogy életének megszokott, szűk határait átlépje, csontig hatoló félelemmel töltötte el.
Tisztában volt vele, hogy ez bolondság, de nem tehetett róla. A szigorú, korlátozó nevelés az önállóság minden szikráját kioltotta benne. És ha rendelkezett is némi becsvággyal, akkor az csak Enid néni éles nyelvének és féltestvére, Tony gúnyos és kegyetlen viselkedésének volt köszönhető.
Ám minden alázatossága és magába zárkózása ellenére a fia igényei arra ösztönözték, hogy átgondolja az életét. Laura nem szégyellt magának a bolhapiacon ruhát vásárolni, hogy cserébe Adamnek be tudja szerezni a megfelelő holmikat, különben a kisfiút könyörtelenül kicsúfolták volna az iskolában.
- Mindent megteszek azért, hogy itt maradhassunk - mondta elszántan. -Ez a ház az én...
- A te búvóhelyed - fejezte be helyette Sue mosolyogva. - Vald be, hogy itt csak eltemeted magad!
Laura elkínzottan viszonozta barátnője mosolyát.
- Igazad van. De egyszerűen szükségem van egy állandó, megszokott környezetre. És Adam is így van vele.
- Tudom, drágám. Ezért is gondolom, hogy igazi bátorság volt részedről, amikor Harrogate-ben kerestél állást. - A kerekded nő csodálattal megpaskolta Laura karcsú kézfejét. - De... elég megerőltető lenne oda bejárni kocsi nélkül, nem?
Laura felsóhajtott.
- Sajnos, itt a környéken senki sem töri magát érte, hogy alkalmazzon.
- Pedig kell lennie valami munkának! - próbált Sue lelket önteni belé.
- Persze. Lehetnék például sztriptíztáncosnő. - Barátnője vihogásán felbátorodva Laura felpattant, és színpadiasán csábító pózba állt az egyik tartóoszlopnál, miközben kihívóan megrebegtette a szempilláját, és delejező mozdulatokkal körözött a csípőjével.
- Nocsak, nocsak! Kapásból adnék érte öt fontot! - bólogatott Sue elismerően. - Nagyon erotikus. Irigylésre méltóan szép a lábad! És tökéletes az alakod!
Az asszony zavartan túrt bele a hajába, és visszaroskadt a székre, majd szégyenlősen lehúzkodta a szoknyája szegélyét. A szerény ruhadarab ugyanonnan származott, mint a többi: a helyi bolhapiacról, és egy kicsit szűk volt rá.
A kis táncos jelenet feldobta Laurát. Szemlátomást természetes adottsága volt az ilyesmihez... Talán az anyjától örökölte? Bárcsak tudná, milyen is volt valójában az anyja! Enid néni szerint könnyűvérű nőcske.
- Mindenkivel ágyba bújt - fröcsögött a nagynéni. - Pedig az apád volt a férje, egy köztiszteletben álló ügyvéd! Diana meghurcolta a Morris nevet.
Valószínűleg már sosem derül rá fény, miért lett hűtlen az asszony a férjéhez, és sosem fogják megállapítani, ki is volt Laura igazi apja. George Morris, akit mindenki az apjának tartott, és a nővére, Enid néni is régen meghalt. És senki más nem tudhatta, hogy Laura nem George Morris lánya. Születése után az anyja szinte azonnal megszökött, és a férfinak nem maradt más választása, mint saját gyermekeként felnevelni a kislányt. Nem szívesen vállalkozott rá, ami magyarázatot adott a hiányzó apai szeretetre is.
Laura szomorúan pillantott körbe az ódon, kedves konyhában. Nem is mert belegondolni, milyen felháborodást keltett az anyja eltűnése. Időközben megértette, mekkora csapás lehetett elviselni az „apjának", hogy a felesége nem tőle szült gyereket. Mindenesetre George sokat fáradozott, hogy a lányát egyenesbe terelje, és Enid nénivel olyan szigorú nevelésben részesítette, hogy Laura félénk, szürke egérré vált.
- Tudod, Sue, annyira borzasztó érzés, hogy a bemutatkozó beszélgetéseken mosolyogva kell eladnom magam! Gyűlölöm! - Laura elveszítette az önuralmát, és ököllel az asztalra csapott.
Barátnője összerezzent a szokatlan érzelmi kitörés láttán.
- Biztosan találsz valamit nemsokára - próbálta vigasztalni. - Ma délután be kell mennem Harrogate-be a fogorvoshoz. Elhozom neked a mai napilapot, abban mindig vannak álláshirdetések.
- Tényleg bármilyen munkát elvállalnék, tanulok is, ha kell, és keményen dolgozom... De látom a többi pályázót. Majd kicsattannak a magabiztosságtól, tökéletes a sminkjük, elegáns a kosztümjük, gondosan manikűrözött a kezük, és tudom, hogy kinevetnek engem. - Laura dühösen felemelte a kezét. -Nézd meg az enyémet! Durva és érdes a kemény munkától. Pedig én is ugyanolyan jól néznék ki, mint ők, ha adna nekem valaki egy kis rúzst, egy bődön kézkrémet, és befizetne a fodrászhoz.
- Hé, még sosem láttalak ilyennek! - kiáltott fel meglepetten Sue.
-  Igen, mérges vagyok - villant fel Laura kék szeme. - Mikor fogja fel végre a világ, hogy a külső nem minden? - Elhallgatott, és zavartan kibámult az ablakon. - Mit keres kint az a költöztetős autó?
- Biztosan eltévedt - vélte a barátnője.
Thrushton Hall a húsz házból álló apró falucska legszélén emelkedett. Eredetileg a középkorban építették a környék szikláiból, majd később, György király korában kibővítették. Tarka, virágzó kert választotta el a tekintélyes uradalmi épületet az előtte húzódó keskeny úttól, mely levezetett a folyóhoz.
Laura előrehajolt, és kíváncsian figyelt ki az ablakon. Sue-nak bizonyára igaza van... másrészt a két rakodóember elégedetten bólintott, amikor leolvasták az alacsony védfalra szegezett névtáblát. Termoszt vettek elő, és szendvicseket, majd komótosan falatozva leültek a kőkerítésre.
- Úgy tűnik, piknikező hely lettünk - jegyezte meg Laura. A következő pillanatban a költöztetőkocsi mögött megállt egy poros terepjáró is. - És jött még egy kiránduló!
Elhallgatott, mert az autóból egy magas, karcsú férfi szállt ki, fekete farmernadrágban és fekete pólóban.
- Mi folyik itt? - sietett barátnője mellé Sue. - Te atyavilág! Ez nem...? Laura elsápadt.
-De... ez Cassian!
Az asszonyt teljesen felkavarta a férfi váratlan felbukkanása, és elhűlten figyelte, amint a jövevény néhány szót vált a rakodómunkásokkal.
- Milyen klassz pasi lett belőle! - álmélkodott Sue. - De... mit keres itt?
Laura meg sem bírt szólalni. A sötét hajú, jóvágású férfi látványa ugyanúgy felzaklatta, akárcsak tizenhét évvel azelőtt, amikor először találkoztak... és mint öt évre rá, amikor hirtelen eltűnt.
A lány tízéves volt, amikor George Morris bejelentette, hogy feleségül veszi Bathsheba Baldwin művésznőt. Az új asszony tizenkét éves fiát, Cassiant is magával hozta Thrushton Haliba. Tony, az addig istenített és elkényeztetett egyetlen fiú, aki George első házasságából született, éktelen haragra gerjedt. Laurának azonban Bathsheba és Cassian érkezése a birtokra csak jót hozott. A ház megtelt élettel, nevetéssel, színekkel és zenével. Az olaj festék és a terpentin szaga egzotikus fűszerek és ételek illatával keveredett, mely az egész épületet belengte.
Csakhogy Bathsheba és a férje között már a kezdetektől fogva heves viszályok dúltak Cassian viselkedése miatt. Enid néni pedig természetesen mindig az öccse pártját fogta a nézeteltérések során. Laura ismét maga előtt látta az egykori Cassiant: a hallgatag fiút, aki egyszerűen nem akart alkalmazkodni az új körülményekhez. Rendíthetetlenül szembeszegült Enid néni szigorú szabályaival, és akár napokra is eltűnt, miközben szemlátomást jól elboldogult mindenféle élelem és emberi kapcsolatok nélkül. Laura irigyelte és a távolból csodálta a fiút függetlenségéért és konok ellenkezéséért, ugyanakkor rettegett is attól a szabadságtól, melyet megtestesített. Cassian megzabolázhatatlan volt a maga kalandos múltjával, hiszen olyan világból csöppent az övékbe, amelyet a kislány sosem ismerhetett vagy érthetett volna meg.
Amikor a fiú fiatalemberré cseperedett, a környék összes leányzóját mágikus erővel vonzotta magához. Ő volt a vidék körülrajongott „rosszfiúja". Egy vagy két lány részesült is a szerencsében, hogy felkelthette Cassian érdeklődését, ők aztán boldogan és áradozva számoltak be barátnőiknek a fiatalember szenvedélyességéről. Laura ilyenkor mindig rémülten, de izgatottan fülelt. Nem mintha bármilyen mértékben is részévé szeretett volna válni Cassian életének. A fiú inkább megijesztette, annak pedig nem akart a végére járni, miért is ver gyorsabban a szíve, ahányszor csak megpillantja.
Akárcsak most. Óvatosan kikémlelt az ablakon. Cassian már visszafordult a rakodómunkásokhoz, és izgatott beszélgetésbe merült velük. Volt egyfajta kisugárzása, mindig is különlegesnek látszott. Még Sue is, aki egyébként túlságosan józan volt, most nem titkolt csodálattal bámulta.
Mi tagadás, valóban vonzó férfi, de Grassingtonban, a szállodában, ahol eddig dolgozott, Laura nap mint nap több jóvágású férfival is találkozott: fiatalokkal, jómódúakkal, kellemes megjelénésűekkel... és ő alig vette észre őket. Ami persze fordítva is igaz volt.
Zavartan vette szemügyre Cassiant. És egyre nőtt az elragadtatása. A férfi hollófekete haja még mindig sűrű volt, de egykori rakoncátlan tincseit rövid frizura váltotta fel, amely még jobban kiemelte markáns arcát. Ez az arc... szinte minden nő elalélt a rajongástól, ha megpillantotta meleg, barna szemét és érzéki száját... Fekete pólója pedig olyan izgatóan tapadt izmos felsőtestére, hogy Laurának elakadt a lélegzete.
- Micsoda teste van! - ájuldozott Sue. - Egyszerűen tökéletes! Pedig kamaszkorában inkább sovány volt.
Nem, ellenkezett volna Laura a legszívesebben, Cassian mindig is erős és izmos volt. De nem akarta elárulni, hogy már annak idején olyan alaposan megfigyelte a férfit.
Kintről hirtelen szívből jövő nevetés hallatszott. Cassian sötét szeme vidáman csillogott, egész lényéből hihetetlen életszeretet sugárzott, és Laurán forró hullámok söpörtek végig.
-  Akár egy görög isten! - suttogta Sue elalélva. - Hasonlít az anyjára, nem? Ugye Bathshebának hívták? Elég szokatlan név, de illett hozzá.
Laura bólintott. Cassian édesanyja volt a legszebb és legélettelibb nő, akit valaha ismert. Fekete haja dús sörényként omlott a vállára, sötét szeme gyémántként ragyogott, amikor boldog volt. Az öt év alatt, amíg Bathsheba volt a mostohaanyja, ő és Cassian alig vett róla tudomást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Enid néni is igyekezett távol tartani őket egymástól. A Bathsheba és George Morris közötti kapcsolat pedig tragikus példája volt annak, hogyan tudja két egymást szerető ember pokollá tenni a közös életét. A világról alkotott felfogásuk, de kiváltképp a Cassian nevelésével kapcsolatos elképzeléseik annyira eltérőek voltak, hogy ez áthidalhatatlan szakadékot ásott közöttük.
-  Amennyire emlékszem, Bathsheba és Cassian akkoriban egy éjszaka tüntek el - mondta Sue.
- Igen. Egyik éjjel egyszerűen csak fogták magukat, és elutaztak. Mint te is tudod, George sosem heverte ki a történteket.
Szigorú, hajthatatlan nevelőapja szó szerint abba halt bele, hogy összetört a szíve. Ez is azt bizonyítja, milyen romboló ereje van a szenvedélynek.
- Nos, úgy tűnik, Cassian legyőzte a Thrushton iránt táplált előítéleteit. Idejön a házhoz! - kiáltott fel Sue izgatottan. - Miért éppen akkor kell ilyennek történnie, amikor holnap elutazom nyaralni?
- Úgysem marad sokáig - legyintett Laura. - Hiszen tudod, mennyire gyűlölte ezt a házat. Nem is értem, miért akar most meglátogatni. Hiszen soha tudomást sem vett rólam, Tonyt pedig egyenesen megvetette...
Rémülten elhallgatott. Kulcs fordult el a konyhaajtó zárjában. Az ajtó megreccsent. Egy hosszú másodpercig néma csend telepedett rájuk. A következő pillanatban szinte berobbant az ajtó, és Cassian jelent meg a küszöbön. A magas és tekintélyt parancsoló Cassian.
Komoran járatta végig tekintetét a helyiségen, végül sötéten és hitetlenkedve Laurára meredt.

2. FEJEZET
Mielőtt még feltárult volna a konyha ajtaja, Cassian orrát frissen sütött kenyér illata csapta meg. Finom illat volt, őt mégis dühös megtorpanásra késztette, hiszen csak egyet jelenthetett: bérlőt és azzal együtt hosszadalmas jogi vitákat.
Egy pillanatra megállt, hogy összeszedje magát. Úgy képzelte, hogy amikor megérkezik Thrushton Haliba, egyedül lesz, és zavartalanul megbirkózhat démonaival és a múlttal. Ezért is hagyta Marokkóban Jait, és küldte el egy berber barátjával az Atlasz-hegységbe kirándulni.
A jelek szerint azonban először meg kell szabadulnia a nemkívánatos bérlőtől. A pokolba kívánta Tonyt, aki elhallgatta előle a tényeket! Türelmetlenül belökte a konyhaajtót, és akkor megpillantotta Laurát.
Mintha villámcsapás érte volna.
- Te? - kérdezte hitetlenkedve. Éppen ez a nő! Már évekkel ezelőtt el kellett volna hagynia a házat és új életet kezdenie!
Amikor az asszony összerezzent a durva hangra, Cassian még nagyobb kedvet érzett rá, hogy Tonynak a legközelebbi viszontlátáskor kitekerje a nyakát. A nő hatalmas kék szeméből gyanakvás és értetlenség sugárzott. Kétség sem férhet hozzá, hogy a lelkét is kisírja, ha kiteszi innen a szűrét, ő pedig valami utolsó gazembernek érezheti magát.
- Hello, Cassian! - üdvözölte vidáman a Laura mellett álló szőkeség.
- Szia, Sue! - A nőt szemlátomást örömmel töltötte el, hogy még emlékezett a nevére. Ám őt Sue egy csöppet sem érdekelte. Visszafordult Laurához, aki még mindig ott állt moccanatlanul, és csak nézte a sötét, söprűs pillái árnyékából azzal a hihetetlenül kék szemével.
- Te meg... mit keresel itt? - kérdezte rekedten.
A férfi idegesen összeszorította a száját. Ez az önző, gyáva Tony ezek szerint nem közölte a féltestvérével, hogy mit csinált a házzal, melyet apja halála után örökölt. A patkány!
- Úgy látom, Tony nem szólt előre, hogy jönni fogok. Laura ajka remegni kezdett. - Nem, nem szólt. Én... már két éve nem is hallottam róla. - Kérdő pillantást vetett a kint várakozó teherautóra. És akkor derengeni kezdett neki. -Csak nem akarsz...? ó, ne! - suttogta kétségbeesetten.
Cassian legszívesebben a vállánál fogva megrázta volna. Ez a nő semmit sem változott! Ugyanolyan gyámoltalan és félénk, amilyennek az emlékezetében őrizte. Laura tizenöt éves volt, amikor ő elment innen. Azaz most huszonhétnek kell lennie, elég idősnek ahhoz, hogy tisztában legyen az élettel!
A nő hátrált egy lépést, mintha pofon vágták volna. Megfogott egy konyharuhát, és elkezdte vele törölgetni az edényeket, amelyek a csöpögtetőn száradtak. Teljesen értelmetlen cselekvés, mely olyannyira jellemző volt rá.
Cassian egyre mérgesebb lett. Laura mindig valami buta háztartási munkába menekült, hogy Enid néni kedvében járjon. Úgy látszik, még mindig nem bújt ki a csigaházából, márpedig mostantól fogva nem lesz más választása.
- Hagyd ezt abba! - rivallt rá, és határozott lépést tett feléje.
Meglepetten állapította meg, milyen kedves ilyen közelről nézve a nő arca: finom, szív alakú, a szeme tiszta kék, a szája érzéki. Sűrű, szőke haját semmitmondó lófarokba kötötte, de még így is lágy bársonyként ragyogott a reggeli napfényben.
- Fo... fogalmam sincs, miről beszélsz! - hebegett Laura. Cassian felsóhajtott. Ez nem lesz könnyű menet.
- Teljesen megértem, milyen nagy sokk lehet neked, hogy csak így hirtelen itt termettem, de én sem számítottam itt senkire - mondta akaratlanul is
lágyan.
- Tony adott neked kulcsot a házhoz? - kiáltott fel Laura zavartan. - Miért?
- Hogy be tudjak jönni - hangzott a tömör felelet.
Laura fülig vörösödve félretette a konyharuhát, de aztán rögtön fel is emelte a kezét, hogy eltakarja blúzának kopottas gallérját. Szemlátomást nem veti fel a pénz, állapította meg Cassian. Nem visel gyűrűt, tehát nincs férjnél, és nem is menyasszony. Viszont a falon több kép is lógott egy kisgyerekről. Néhány csecsemőkori fotó, egy-kettő későbbről és egy pillanatfelvétel egy kisfiúról, aki nagyjából annyi idős lehetett, mint az ő fia. A férfiban feltámadt
a kíváncsiság.
- Egy kicsit... meg vagyok zavarodva - hebegett Laura. - A költöztető-kocsi... - Idegesen megköszörülte a torkát. - Nem lehet! Ugye nem azt jelenti, hogy Tony megengedte neked, hogy együtt élj itt velem?
- Nem, nem azt jelenti. Tulajdonképpen...
A nő megkönnyebbülten fellélegzett, és mielőtt még Cassian kijavíthatta volna helytelen következtetését, tekintete az asszony mellére esett, mely a vékony blúz alatt feszesen és csábítóan domborodott. Megbabonázva bámulta, majd tekintete lejjebb vándorolt, miközben nem kerülhette el figyelmét a rosszul szabott szoknya és a kitaposott cipő. Laura lába azonban még így is szép volt, hosszú, karcsú és formás.
A férfin furcsa borzongás futott végig... de rögtön visszanyerte a hidegvérét. Laura egyáltalán nem az esete. Azokat a nőket szerette, akikben valami tűz lobogott.
- Laura...
- Várjunk csak! - avatkozott közbe Sue. - Ha nem akarsz itt maradni, minek akkor a költöztetőkocsi? - kérdezte gyanakodva.
- Éppen azt akartam elmagyarázni - felelte a férfi ridegen. Úgy vélte, ez az egész csak kettejükre tartozik, és Laurának akár tetszik, akár nem, el kell innen mennie. A legjobb lesz, ha most azonnal megmondja neki egyenesen. A szép szavak úgysem változtatnának semmin.
Ránézett Laurára, és dühös lett. A nő ugyanis csak állt ott, mint valami áldozati bárány, aki sután arra vár, hogy összeomoljon feje fölött a világ!
Cassian a legszívesebben jól megrázta volna, hogy mutasson valamiféle érzelmet. Ugyanakkor elhatalmasodott rajta a vágy, hogy megvédje a gyámoltalan teremtést. A csudába is, most meg mitévő legyen?
- Ülj le! - nyomta le végül a nőt az egyik hokedlire, de valami rejtélyes okból kifolyólag egy pillanatig a vállán hagyta a kezét, így még inkább érezte törékenységét. Aztán kihúzott egy széket, és leült mellé.
Laura ösztönösen arrébb húzódott, és görcsösen átfogta a térdét. Cassian utálta ilyen elesettnek látni... mintha idecsöppent volna a múltból, amikor szinte rabszolgája volt a szipirtyó Enid néninek, aki könyörtelenül kiirtott belőle minden magabiztosságot és öntudatot, igen, Laurának feltétlenül el kell mennie Thrushton Haliból, és meg kell találnia a saját életét... az igazi énjét.
- Amikor azt mondtam, hogy nem fogok együtt élni veled - kezdte lendületesen Cassian -, úgy értettem, hogy te nem fogsz többé itt lakni. Megvettem Tonytól a Thrushton Hallt. És most beköltözöm.
- Beköltözöl? - pislogott Laura zavartan. Majdnem elsírta magát.
- Úgy van. Neked pedig ki kell költöznöd. Méghozzá gyorsan.. Laura rémülten ingatta a fejét.
- Nem! - suttogta kétségbeesetten. - Ez az otthonom! Tony sosem tenne velem ilyet!
- Ó, dehogynem - ellenkezett Sue elborult ábrázattal. - Egy utolsó, aljas fráter.
- Úgy van - helyeselt Cassian is. Laura szinte könyörögve nézett a férfira.
- De hiszen ez... nevetséges! Én itt élek!
- Mostantól fogva már nem.
-  Én fizettem a számlákat, és rendben tartottam az egész házat, amióta Tony.eltűnt! Nem tehetsz ki bennünket csak úgy az ajtó elé! - tiltakozott erőtlenül.
- Benneteket? - Cassiannak eszébe jutottak a képek a falon, és kérdőn körülnézett.
- A fiam - válaszolta Laura halkan, a könnyeivel küszködve. - Adam. Kilencéves. - Látta, hogy Cassian számolni kezd, ezért dacosan hozzáfűzte: -Igen, tizennyolc voltam, amikor született!
Cassiannak a szempillája sem rezzent.
- Szóval te és a fiad - nyugtázta egyszerűen. - Lakik még itt valaki más is?
-  Nem, egyedülálló vagyok. Sosem voltam férjnél... és élettársam sem volt soha! - felelte Laura szokatlanul élesen.
A környéken mindenki tudta, hogy egy kereskedelmi utazó ügynök hízelegte be magát szép szavakkal a bizalmába, aztán elcsábította. Időközben már rég rájött maga is, hogy teljesen nyilvánvaló az ártatlansága, hogy a hiszékenysége és kétségbeesett szeretetéhsége volt mindennek az oka. Egy szenvedélyes éjszaka... és kilenc hónappal később világra jött Adam. Ám minden megbánás és szégyenérzet ellenére mégiscsak itt van a fia, aki attól kezdve olyan sok örömöt hozott szürke hétköznapjaiba.
Cassiant azonban nem igazán hatotta meg a vallomás.
- Értem - csak ennyit mondott.
- Nem, nem értesz semmit! - támadt rá Laura. - Egyszerűen csak felbukkansz itt, közlöd, hogy megvetted Thrushton Hallt...
- Látni akarod az adásvételi szerződést? - A férfi belenyúlt farmernadrágja farzsebébe.
Laura holtsápadtan kitépte kezéből a papírt, és olvasni kezdte a sorokat.
- Nem! Ezt nem hiszem el! - suttogta halálra váltán.
Nehéz gyerekkora ellenére különös szálak kötötték ehhez a házhoz. Valaha itt élt az édesanyja. És noha ettől eltekintve semmiféle kézzelfogható emléke nem maradt róla, mindig is egyfajta vigaszt nyújtott számára, hogy nap mint nap úgymond az anyja lábnyomaiban lépkedhetett. Cassian pedig most el akarja űzni innen!
- Nincs más választásod!
Laura izgatottan felnézett. Valami félelmetes, vad elszántság kerítette hatalmába, azzal a féktelen vággyal párosulva, hogy puszta ököllel támadjon erre a pökhendi alakra, míg végül elveszíti azt az átkozott magabiztosságát, és felfogja, hogy itt hús-vér emberekről van szó, nem holmi kínos akadályról, amelyet félre kell söpörni az útból.
- Nem akarhatsz itt lakni! - suttogta rekedten.
Cassian hanyagul végigmérte. Bosszantóan, vérforralóan hanyagul. - Ó, dehogynem. Miért ne akarhatnék?
- Ez az otthonom! És Adam otthona. Cassian megvonta a vállát.
- Legjobb tudomásom szerint a ház Tonyé volt. Most pedig az enyém. Fi zetsz bérleti díjat?
- Nem.
- Akkor nincs is jogod maradni.
- Ez nem lehet! - ágált Laura. - Biztosan kaphatok valami védelmet...
- Belekezdhetsz egy költséges pereskedésbe - hagyta rá Cassian -, de végül mindenképpen el kell menned. Más szóval mindkettőnknek időt és fáradságot takarítanál meg, ha most azonnal kiköltöznél. - Barátságosan elmosolyodott. - Biztosan találsz valami mást, és még talán rá is jössz, hogy jó, ha végre hátad mögött hagyod Thrushton Hallt és a múltat.
A nő kék szeme dühösen szikrázott. Cassian arcán elégedett kifejezés suhant át, mintha örülne a haragjának. Laura végképp elveszítette az önuralmát.
- Ugyan hová mehetnék? Nincs pénzem. Nem engedhetek meg magamnak másik lakást.
- Igaza van - avatkozott közbe Sue. - Most veszítette el az állását. Ne add fel ilyen könnyen! - kiáltott rá barátnőjére, és dühösen a férfira nézett. -Hagyd békén, te önző vadállat! Menj vissza oda, ahonnan jöttél! - kelt ki magából teljesen.
Cassian lassan felállt.
- Nem megyek sehová. Mihelyt befejezik az embereim az ebédjüket, beköltözöm. És nem áll szándékomban egy albérlővel megosztani a házat - tette hozzá ridegen.
Laura elfordult. Tekintete arra a fényképre esett, melyet Adamről készített a kilencedik születésnapján. A fia arca sugárzott a boldogságtól. Az egész napot együtt töltötték Skiptonban, bejárták a kastélyt, piknikeztek a folyóparton, és különleges ajándékként beültek egy kis kávéházba teára meg süteményre.
Jóllehet az ő helyzetében nem volt túl könnyű házasságon kívüli gyereket szülni, mégis kezdettől fogva örült a kisbabának. Leírhatatlan volt az érzés, amikor a csöppséget először a karjában tarthatta.
Nem fogja cserbenhagyni a fiát! Adam nagyon érzékeny és sebezhető kisfiú volt, ő pedig nem engedheti, hogy Cassian minden további nélkül az utcára tegye őket.
-  Harcolni fogok az otthonomért, foggal-körömmel! - mondta gyorsan, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
- Az anyatigris megvédi a kölykét - gúnyolódott Cassian. A nő kék szeme dühösen felvillant. - A fiamat -javította ki a férfit, felpaprikázva a lenéző hangsúly miatt. -Sue, nyugodtan menj csak el, egyedül jobban boldogulok. Amúgy sem szeretném, ha szemtanúja lennél a véres összecsapásnak. - Meglepődve saját eltökéltségén, az ajtóhoz tuszkolta barátnőjét.
Sue megmakacsolta magát.
- A saját szememmel akarom látni!
- Majd készítek neked néhány fényképet - ígérte Laura. - Kérlek, most menj!
Remegő kézzel csukta be mögötte az ajtót, nagy lélegzetet vett, majd viszszafordult Cassianhoz. Sue nélkül hirtelen egyedül érezte magát. És valóban egyedül is volt, ráadásul tudta, hogy Adam az iskola után elmegy a legjobb barátjához, és ott is tölti az éjszakát. Csupán Cassian és ő lesz a házban. Szíve vadul vert, mintha menten fel akarna robbanni.
A férfi fürkészve nézte. Szája sarkában apró mosoly bujkált.
- Nem lesz könnyű!
- A fényképezés vagy a vérfürdő? - vágott vissza a nő szokatlanul frappánsan.
A férfi sötét szeme felcsillant.
- Te és én. Ebben a házban. - Rekedt hangja nem illett elszánt arckifejezéséhez.
- Te bárhol élhetsz, de én...
- Nincs választásod. Laura a sírás határán állt.
- Nem érted? - kiáltotta kétségbeesetten. -Itt kell maradnom.
- Miért?
- Mert... - Laura fülig vörösödött, s habozott, megossza-e aggályait ezzel az alakkal. De nem volt más lehetősége. - Mert félek elköltözni.
Cassian gúnyosan felhúzta a szemöldökét.
- Akkor itt a legfőbb ideje.
Ennyit az együttérzésről. Cassian sosem fogja megérteni, mit jelent bizonytalannak és félénknek lenni. Laura nagyot nyelt: tedd meg Ádámért! -bátorította saját magát.
- Ez... még nem minden. Az édesanyám is itt élt...
- És?
A férfi istenítette az anyját. Talán megértené őt... Él még az édesanyád? - kérdezte Laura. Igen. Miért? Tartod vele a kapcsolatot?
- Újból férjhez ment, és Franciaországba költözött, de szoktunk találkozni, és minden héten beszélünk telefonon. 
- Képzeld el, hogy nem tudsz róla semmit, még azt sem, hogyan néz ki.. Hogy nem is sejted, milyen csodaszép, tehetséges művész és szenvedélyes életszerető asszony!
- Nem értem, mit akarsz ezzel!
- Pontosan így van ez velem. Soha senki nem akart egy szót sem elárulni az anyámról, és azon a napon, amikor elszökött innen, minden nyomot eltüntettek utána. - Elcsuklott a hangja, meg kellett köszörülnie a torkát. - Abszolút semmit sem tudnék róla, ha nem lenne Mr. Walker.
- Kicsoda? - horkant fel Cassian.
- Egy magányos, idős, mindig morgó férfi. Már alig tud járni, ezért egy héten egyszer bevásárolok neki. Megírja nekem a listát, aztán amikor annak alapján bevásárolok, mindig panaszkodik, hogy mit nem vettem, és attól megnyugszik. - Laura elhallgatott, és néhány pillanatra elmélázott. Mr. Walker egyszer minden átmenet nélkül azt mondta neki, milyen vonzó volt az édesanyja. És hogy szerinte Diana túl jó volt az unalmas George Morrishoz.
- Mit mondott róla? - firtatta Cassian. Érdeklődése meglepte Laurát. Mosolyogva válaszolt:
- Hogy szenvedélyesen szerette az életet.
- Ennyit?
- Igen, és hogy szeretetre méltó meg szép volt. - A nő felsóhajtott. - Mivel én egyáltalán nem ilyen vagyok, szerintem csak ugratott. Amikor tovább faggattam, nem akart többet elárulni róla.
- Értem - mondta Cassian elgondolkodva.
- A lényeg, hogy számomra ez a ház jóval többet jelent, mint puszta szállást. - Laura széttárta a karját. - Thrushton Hall az egyetlen, ami az anyámból megmaradt. Nem is tudom, hogyan nézett ki, és miért hagyott el engem. A házon kívül semmim sincs, ami rá emlékeztetne, egyetlen apró tárgy sem, amely valaha az övé lett volna. Minden eltűnt. Az egyetlen kézzelfogható nyom... én magam vagyok.
- Ezt nem hiszem - csóválta a fejét Cassian.
- Pedig ez az igazság! - kiáltotta a nő kétségbeesetten. - És ezért mindig ebben a házban képzelem őt el. Ennél a tűzhelynél főzött, ennél az asztalnál evett és itta a teáját. Ha elhagyom... Thrushton Hallt, semmi nem marad az anyámból... és az a kevés, amim van belőle, nagyon sokat jelent számomra. - Elhallgatott, és feszülten várt Cassian válaszára.
- Utána kellene járnod a dolognak. Meg kellene tudnod az igazságot -javasolta a férfi.
- Nem! - Hát nem érti, mennyire fél találkozni az anyjával? Talán nem is akarja Diana, hogy emlékeztessék ifjúkori ballépésére. Talán valóban csak 
egy könnyűvérü nőcske volt. Talán... - Cassian - suttogta Laura rekedten -, nem akarok nyomozni, mert... nem tudnám elviselni, ha visszautasítana. -Nem hiszem...
Végtére is cserbenhagyott. Egyszerűen lelépett. Bár valószínűleg tudta, hogy George-dzsal szemben úgysem lenne semmi esélye. Ügyvédként a férje könnyűszerrel tönkretette volna. Cassian elfogódottan hümmögött.
Laura, mindennek semmi köze hozzám. Semmi okát sem látom, miért kellene maradnod.
Azzal eltűnt az előcsarnokban. Laura férfilépteket hallott, vélhetőleg a rakodómunkások cipelték be a holmikat. Arcát a tenyerébe temette.
Amikor Cassian kisvártatva meglátta kijönni kisírt szemekkel a konyhából, szándékosan elfordult, és a munkásoknak adott utasításokra összpontosított. Az emberek a nagy előcsarnokban halmozták fel a csomagokat. Mindent gyorsan elintéztek. Cassian megköszönte a segítségüket, és a kialkudott béren felül olyan busás borravalót adott nekik, hogy kikerekedett tőle a szemük. Csak amikor elégedett dünnyögések közepette elhagyták a házat, akkor fordult vissza a férfi Laurához.
A nő végigjáratta tekintetét a néhány ládán, bőröndön és a három bevásárlótáskán.
Ez minden? - mutatott körbe.
Minden, amire szükségem van. Könyvek, számítógéptartozékok és néhány emléktárgy. És persze ruhák meg egy kis élelmiszertartalék. Nem értelek - suttogta Laura a fejét csóválva.
Nem vagy egyedül - vont vállat a férfi. - Egyébként foglaltam szobát az egyik grassingtoni szállodában, mert nem tudtam, milyen állapotban találom a házat. Most odamegyek, te pedig holnapig még maradhatsz. - Azzal sarkon fordult, és már ki is ment az ajtón.
Beült a terepjáróba, és utolsó gazembernek érezte magát. Nem baj, mindez csak Laura javát szolgálja, győzködte magát. Valamikor úgyis meg kell tudnia az igazat az anyjáról. De először tanuljon meg megállni a saját lábán... Beindította a motort, s gázt adott. 


3. FEJEZET
Amikor másnap reggel a férfi visszatért, Laura minden erejét bevetve épp tésztát dagasztott.
- Van előrelépés? - tért kendőzetlenül a tárgyra Cassian.
- Nincs. Ha éppenséggel tudni akarod, egyáltalán meg sem próbáltam. És ha a kávét keresed - tette hozzá Laura, amikor a férfi kinyitogatott minden kredencajtót -, nincs szerencséd. Elfogyott.
Cassian kiment az előcsarnokba, és előszedett a tartalékából egy doboz kávét, visszajött, majd feltett forrni egy kanna vizet.
- De azért beszéltél a fiaddal arról, hogy ki kell költöznötök, ugye? Laura dühösen bevágta a tésztát egy tálba.
- Nem. Adam a barátjánál van. Csak ma délután, az iskola után fogom látni. Ezenkívül... - Nagyot sóhajtott. - Nem tudom neki megmondani!
- ó, dehogynem. Erősebb vagy, mint hinnéd.
- De ő nem az. Egy kisgyerek számára a költözködés nagyon megrázó élmény lehet. El sem tudod képzelni, milyen szörnyű lenne Adamnek elhagyni a házat, amelyben született! - Könyörögve felnézett a férfira, miközben a kézfejével kisimított egy tincset az arcából. - Már az is nehezére esik, hogy barátokat találjon. Egy új iskola valóságos rémálom lenne számára.
- Az élet kemény. A gyerekeknek pedig kihívásra van szükségük - vélte Cassian szenvtelenül, és letett a nő elé egy bögre kávét.
- Kihívásokra? Adam nagyon érzékeny. Belepusztulna!
- Ugyan már - legyintett a férfi. - Boldog a mostani iskolájában? Laura habozott.
- Nem... de egy másik iskola még rosszabb lenne neki.
- Vagy jobb.
- Kétlem. Olyan félős, hogy már az első nap kikészítenék a nagyobbak. -Könyörgőn a férfira nézett. - Nem teheted ezt a kisfijammal. Szeretem őt. Ő a mindenem, senkim sincs rajta kívül!
Cassian nagy levegőt vett. És te? Neked milyen lenne másutt élni?
Én.,. nem tudom elviselni még a gondolatot sem - suttogta Laura. - Szeretem ezt a házat, ismerem minden zugát, a kertet, a falut, a dombot és a völgyet. Mindent úgy ismerek itt, mint a tenyeremet. Az egész világon nincs ennél szebb hely. Ha arra kényszerítesz, hogy elmenjek innen, megfosztasz engem a világomtól!
Sajnálom, hogy ilyen nehéz nektek - mondta Cassian mereven. - Ilyen az élet. Az egyik ajtó bezárul, de kinyílik egy másik. A férfi közönyössége Laura torkára forrasztotta a szót.
Nem érdekel az ajtócsukogatásod - szólalt meg dühösen. - Akkor is itt maradok!
A férfi arcán halvány mosoly suhant át.
Lisztes az orrod... - És mielőtt a nő még észbe kaphatott volna, Cassian egyszerűen letörölte.
Aztán mintegy teljesen véletlenül végighúzta az ujját a nő száján, mire Laurát mintha áramütés érte volna. Kétségbeesetten próbálta visszanyerni a lelki egyensúlyát. Az ördögbe is, hiszen Cassian ki akarja tenni a szűrét! Most meg flörtöl vele? Éktelen haragra gerjedt.
Ha el akarsz távolítani innen, a költöztető embereiddel kell elvitetned! -heveskedett.
Végszükség esetén magam is elbírok veled. És meg is teszem - nézett rá pimaszul a férfi.
Laura már látta is lelki szemei előtt, amint a karjába kapja, kicipeli a ház elé, ő pedig ki van szolgáltatva neki...
Ha egy ujjal is hozzám érsz, egy életre megkeserülöd!
Igen, talán igazad van - bólintott Cassian elgondolkozva, miközben tekintetét nem tudta levenni a nő igéző szájáról. Aztán győztesen elmosolyodott. - De ez sem akadályoz meg benne, hogy megtegyem. Laura zavartan pislogott.
Én... védekezni fogok - figyelmeztette dacosan.
Hmm. Akkor nagyon-nagyon szorosan kell fognom téged, nem igaz? -mondta a férfi gyengéden.
A nő nagyot nyelt. Anélkül hogy tudatában lett volna, mit is csinál, elkezdett pakolászni a tálalópulton, miközben mindig felborított valamit. Cassian egyszer csak mögötte termett, és megfogta a kezét, amikor éppen egy kis porcelánfiguráért nyúlt.
Még a végén összetörsz valamit. - Lehelete lágyan cirógatta a nő arcát.
Nem érdekel! - húzta el hevesen Laura a kezét, és Cassian ügyesen elkapta a leeső figurát, majd visszatette a tálalóra. - Add fel, Laura! Nem harcolhatsz az elkerülhetetlen ellen.
Az asszony megbabonázva meredt a férfi erős, ápolt kezére. Furcsa ér zések kerítették hatalmukba. Ahelyett hogy a küszöbönálló kilakoltatás miatt pánikba esett volna, teljesen elkábult Cassian férfias kisugárzásától, arcszesze illatától, a közelségétől...
- Nem kell elkerülhetetlennek lennie. Legyél együtt érző velünk! - suttogta.
- Az vagyok, és éppen ezért teszlek ki benneteket. A hátamra kapjalak,; vagy valami hagyományosabbat részesítesz előnyben? - kérdezte vidáman,: és maga felé fordította a nőt.
Laura érezte, hogy elgyengül a térde. Megingott, mire Cassian megfogta a csípőjét. Most már túlságosan is közel voltak egymáshoz, és a férfi annyira kedvesen, annyira szeretnivalóan nézett rá! Gyengéd mosolya megtörte Lau ra ellenállását. Egy szörnyű pillanatig majdnem kísértésbe esett, hogy előre hajoljon, és megcsókolja a férfit, de végül megrettent a saját merészségétől. Hiszen ez őrültség! Még soha nem érzett ilyesmit. Még soha nem volt ilyen nagy a kísértés, hogy sutba dobja az illemszabályokat, és engedjen a testi csábításnak. Szerencsére Cassian nem is sejti, mit érez. Szégyenlősen elpirult, és riasztó gondolata támadt: talán ő is csak egy könnyűvérü nő, amilyen az any ja volt. ..1 Nem! Boldogtalanul a szája elé kapta a kezét.
- Laura - suttogta Cassian, és közelebb húzta magához.
- Engedj el! - rántotta el az asszony a kezét, és hátralépett. - Nem akarom, hogy hozzám érj! És vésd az eszedbe: ha erőszakkal akarsz kitenni az ajtó elé, a hátsó ajtón jövök vissza.
A férfi sötét szeme vidáman csillogott.
- Bezárom.
- Akkor betöröm az ablakot - feleselt Laura.
- És a fiad is ugyanígy jön vissza? Laura összeszorította a száját.
- Tehát valóban ki akarsz hajítani egy egyedülálló nőt a gyerekével együtt, akik mindketten ebben a házban születtek? Mit gondolsz, mit fognak szólni az emberek a faluban? Minek tartanak majd?
- Sosem érdekelt az emberek véleménye - vonta meg a vállát Cassian. Ez igaz volt. Laura kétségbeesetten kutatott valami más érv után. Mivel
törhetné meg a férfi közönyösségét?
- Adam asztmás. A stressz bármilyen fajtája rohamot válthat ki nála. Elbírná a lelkiismereted, hogy megbetegedjen?
- Az mindannyiunknak rossz lenne - ismerte el Cassian. - Tehát mit javasolsz?
Laura megütközve nézett rá.  Tessék?
Cassian felült az asztal szélére, és az egyik lábával hanyagul kalimpálni kezdett.
Nos, megvettem a házat. Szeretnék itt lakni, és te is ugyanezt akarod. Ez egyértelműen érdekellentét. Hogyan oldjuk meg?
Laura nem számított rá, hogy a férfi hirtelen átvált erre a józan tárgyalásmódra, ezért el kellett gondolkoznia.
Mondd meg Tonynak, hogy hibát követtél el! - kérte aztán. - Vissza kell vásárolnia a házat.
Cassian megrázta a fejét.
Semmi értelme. Közben az árából már biztosan kifizette a hitelezőit, hogy ne verjék megint agyba-főbe.
Megint? Mit jelentsen ez? - sápadt el Laura. - Mi történt vele?
Meglep, hogy ennyire aggódsz miatta, főleg, ha belegondolunk, mennyire kevéssé törődött veled - vélte Cassian. - Hajól emlékszem, mindig ő volt  a herceg. Magániskolába járhatott, aztán egyetemre, ezzel szemben neked korán abba kellett hagynod az iskolát.
Döntő különbség volt közöttünk - vágott közbe Laura élesen.
Persze. ő egy önző fajankó, te pedig mindenki lábtörlője voltál...
Én... én... nem... - Laura lehajtotta a fejét. - Engem senkihez sem kö-Ifttt ebben a házban vérségi kötelék, pontosan tudod te is. Ezért nem csoda, ha Tony előnyöket élvezett. Boldog lehettem, ha...
Boldog? - Cassian dühödten leugrott a földre.
Igen, hiszen felneveltek! Ételt és ruhát adtak...
Kihasználtak és elnyomtak! És még hálás vagy nekik! Laura, olyasmiért büntettek, amit az édesanyád követett el „hű-de-fontos" George Morris, a környék híres ügyvédje ellen. Szürke, ijedt kisegeret faragtak belőled, aki még attól is fél, hogy kinyissa a száját. ,
Nincs jogod ócsárolni a családomat! - támadt rá Laura hevesen. -Semmi közöd hozzá, hogyan éltünk. És nem érdekel, mit gondolsz rólam... Elhallgatott, mert persze egyáltalán nem volt közömbös számára a férfi véleménye. Nyomasztotta, hogy Cassian ennyire lebecsüli. Szürke, ijedt kisegér... Milyen siralmas jellemzés! Aztán arra gondolt, hogy talán inkább közvetlenül Tonyhoz kellene fordulnia. Leroskadt az egyik hokedlire. - Mi  van Tonyval?
Cassian csak megcsóválta a fejét. Laurát arra tanították, hogy elnyomjon és megvessen mindenféle szenvedélyt, ám ezek az érzések ott szunnyadtak benne... és izgató elképzelés volt felébreszteni őket. A férfi nem tudta az okát, de erős kísértést érzett, hogy megcsókolja Laura csábító, rózsaszín száját, és megközelíthetetlensége még inkább felszította benne a vágyat. Feltétlenül meg kell gyorsítania a távozását, mielőtt még a csapdájába es, ne. A tapasztalatok megtanították; hogy a nők olyanok, mint az élő dinamit Kár, gondolta. Ez az érzéki, csábító száj csókra termett... Megrázta magát hogy visszanyerje az önuralmát.
- Marokkóban találkoztam vele.
- Marokkóban? - kiáltott fel Laura olyan elszörnyedve, mintha a férfi Marsot emlegette volna.
Cassian felnevetett.
- Átvágott néhány kemény fickót, akik aztán alaposan helybenhagyták. Én találtam rá, orvost hívtam hozzá, és pár napig a házamban lakott, amíg kissé lábra állt.
- Van házad Marokkóban? - csodálkozott el Laura. Cassian visszaült az asztal szélére.
-  Csak bérlem. Nemrégiben felbukkant Tony, és hagytam, hogy nálam húzza meg magát. Egy sztriptíztáncosnővel, Fee-vel osztotta meg az ágyat, akit...
-  Tessék?! - meresztett az asszony nagy szemeket. - Együtt éltél egy sztriptíztáncosnővel?
-  Pontosabban kettővel. És nem éltünk együtt - tette hozzá gyorsan. -Ugyanabban a házban laktunk ugyan, de külön szobában. Elég nagy volt a ház, és mindenki úgy járt-kelt benne, amint a kedve tartotta. Ideális felállás. Az embernek volt társasága, ha akarta, mindenféle elkötelezettség nélkül.
- De... miért éppen sztriptíztáncosnőkkel?
-Ne ítélj előre! - intette Cassian. - Fee tündéri teremtés, és szigorú erkölcsi elveket vall. Islingtonban született. Biztosan kedvelnéd. A szabadidejében egy állatmenhelyet tart fenn.
- Csak ugratsz.
- Nem, becsszó! Az aranyszíve miatt engedte csak meg Tonynak, hogy az ágyában aludjon - mosolygott Cassian. - És még annál is érdekesebb, ahogyan megoldották. A sztriptíztáncosnők köztudottan éjjel dolgoznak. Tony tehát éjszakánként Fee ágyában alhatott, a lányok szobájában. Napközben aztán ők aludtak, és olyankor Tony felment a tetőkertbe. Aztán... mivel pénzszűkében volt, javasoltam neki, hogy adja el Thrushton Hallt, ő meg kapva kapott az alkalmon. Azt hiszem, nem igazán kötődik ide.
- Nem, egyáltalán nem - helyeselt Laura.
- Legutóbb azt hallottam, hogy a maradék pénzből Gibraltárban akar letelepedni. - Jelentőségteljesen köhintett, és szúrósan az asszonyra nézett. - Mikor tudsz kiköltözni?
Laura nagyot fújt.
- Te szívtelen! 
Csak gyakorlatias vagyok.
Hadd magyarázzam el, milyen különösen nehéz helyzetben vagyunk!
Már megtetted párszor.
Kérlek, adj egy esélyt.
Laura nagy kék szemével esdekelve nézett rá. Cassian látta rajta, hogy mindjárt könnyekben tör ki, és különös módon elfogta az együttérzés. És noha a nő helyzete sokkal jobban megindította, mint ahogyan ínyére lett volna, biztos volt benne, hogy a kezében tartja az irányítást. Már ennél nehezebb dolgokkal is megbirkózott életében.
Na jó, meghallgatlak. De fogd rövidre! És figyelmeztetlek: nem változtatom meg a véleményemet.
De azért nem veszed rossz néven, ha megpróbálom megváltoztatni? Rajta, ha azt hiszed, hogy megéri harcolni. Foggal-körömmel, amint mondtad. És amikor legközelebb Sue meglátogat, láthatja majd a vérfoltokat itt a földön - fűzte hozzá gúnyosan.
Az asszonyban feléledt a dac, és ez új erőt adott neki.
Sue két hétre elutazott nyaralni Hongkongba. Mire visszajön, felszárad a vértócsa.  Cassian nevetett.
Akkor gyerünk! - bátorította az asszonyt.
Laura mély lélegzetet vett. Adam jövője attól függ, mit mond most, és hogyan fejezi ki magát.
Szeretnék egy kicsit mesélni Adamről neked - kezdte halkan. - Hogy milyen gyerek, és miért aggódom érte annyira.
Amikor a fiáról beszélt, az arca teljes átalakuláson ment keresztül. Hihetetlenül kedves és jóságos lett. Szeretni való. Simogatni való. Ez nem hagyhatta Cassiant sem érzéketlenül. Ez a nő képes az igaz szerelemre, gondolta
önkéntelenül.
Adam túl korán jött a világra. Ma már azt hiszem, hogy Enid néni agyondolgoztatott a terhességem alatt - folytatta Laura.
Ez teljesen a vén banyára vall. Talán éppen azt akarta, hogy elveszítsd a babát    vélte Cassian.
Talán... Adam kezdettől fogva sokat betegeskedett, és gyakran sírt. Mindig olyan érzésem volt, hogy meg kell őt védenem, sosem engedtem szem elöl, hogy a fertőzés legkisebb jelét is észrevegyem. És akkor, egy napon... Cassian, annyira szörnyű volt! - suttogta remegő hangon.
Meséld el! - nógatta a férfi gyengéden.
Akkor jött az első asztmaroham. Azt hittem, meghal! Bevitték a kórházba, és oxigénsátorba tették. Rájöttem, hogy számomra ő a legfontosabb világon, és attól a pillanattól fogva még jobban figyeltem az egészségére          ...
mondta Laura olyan ellágyultan, hogy Cassian már-már irigyelni kezdte a fiut . - Nem szabad semmi felesleges megpróbáltatásnak kitenni. Ha felizgatja magát, azonnal rohamot kap. Még a számítógépes tanfolyamot is abbahagytam ,m, mert Adam gyakran megbetegedett, és ápolnom kellett. Ezért vállalhatok  el csak részmunkaidős állást... De sok más anya is így van vele, nem igaz? - nézett Cassianra, és a szeméből nem önsajnálat vagy bánat sugárzott hanem csak szeretet.
A férfi eltűnődött, milyen lenne meghódítani egy olyan nő szívét, akibe yen mély érzelmek szunnyadnak. Rémisztő, válaszolta azonnal egy belső hang. Egy ilyen nő teljesen ki akarná sajátítani... ami számára kész pokollá válna.
- Tényleg nem vészes - folytatta az asszony kedvesen. - Adam sosem panaszkodik , én meg... szeretek együtt lenni vele - fűzte hozzá kissé akadózva , mintha nehezére esne kifejezni, mennyire szereti a fiát. - így jutott idő: arra, hogy pincérnőként dolgozzam egy grassingtoni szállodában. De az tulajdonosnak felnőtt lányai vannak, és ők vették át a helyemet. - Erőlteteten elmosolyodott, és megvonta a vállát. - Nagyon csinosak, fiatalok, szőke  nagymellűek.
Szemlátomást fogalma sincs, hogy neki magának milyen gyönyörű mellei vannak, gondolta Cassian, miközben tekintete ismét a telt, feszes keblekre vándorolt de A látványtól forró borzongás futott végig a testén.
- És ez sok vendéget vonz, mint azt el kell ismerned -jegyezte meg ridegen .
- Ó, nem hányhatom a tulaj szemére, hogy a családjában osztogatta szét az állásokat, ami pedig az én külsőmet illeti... nem kergetek illúziókat.
Egyszer tényleg rendesen bele kellene nézned a tükörbe! - mérgelődőtt magában Cassian, de nem merte kimondani.
- És most munkanélküli vagy - állapította meg lényegre törően.
- Egy beteg gyerekkel. - Laura keresztbe vetette lélegzetelállítóan szép lábait , és komoly pillantással a férfira nézett. Cassian azonban már felfegyverkezett ez ellen a tekintet ellen. Majd a szociális osztály foglalkozik az üggyel gondolta.
-És?
- Értsd már meg, hogy nem olyan egyszerű másik lakást találnom. Nincs semmi tartalékom. De tényleg keresek új munkát, és ha találok valamit, fizetek neked lakbért. Hiszen te úgysem akarod ezt a házat. Puszta szívjóságból segitettted meg, hogy kihúzd Tonyt a csávából...
- Ami Tonyt illeti, a szívjóságom erősen korlátozott - hárította el a feltételezést Cassian. - Azért vagyok itt, mert itt akarok lenni.
Nincs semmi de. Most már elég volt, Laura. Megkönnyíteni a dolgodat, én alkut ajánlok. Csomagolj össze! Amikor hazajön a fiad az iskolából, elviszlek egy általad választott szállodába benneteket, és addig fizetem a szobákat, amíg találsz magadnak új állást. Ennél sportszerűbb aligha lehetnék. Várakozásteljesen nézett az asszonyra, szemlátomást roppant elégedett volt a nagylelkű megoldással. Laura letörtnek tűnt. Cassian azonban valami rejtélyes okból egyáltalán nem érzett elégtételt. A nő a könnyeivel hadakozott, ö pedig alig bírta megállni, hogy ne kapja a karjába, és ne vigasztalja olyan ígéretekkel, amelyeket sosem tudna betartani. Lassan legördült az első könnycsepp az asszony arcán.
Nem fizetheted ki helyettem a szállodát! - zokogta.
Ragaszkodom hozzá.
Én pedig a büszkeségemhez.
Mint minden yorkshire-i.
Bosszút akarsz állni, ugye? - suttogta Laura. - Azért, amit Enid néni és knrge elkövetett ellened.
Nem! - ütközött meg Cassian a feltételezésen.
Akkor mi másért?
Az csak rám tartozik. Azt akarom, hogy kiköltözz innen. Fogd már fel
Laura már nem figyelt rá. Kifelé fülelt. Szaladó léptek zaját lehetett hallani, aztán az illető megtorpant.
Ez Adam! Valami történt vele! - rémüldözött Laura. Gyorsan letörölte a könnyeit, a konyhába sietett, és feltépte az ajtót.
Cassian egy kócos, szőke hajú, nyakig koszos kisfiút látott a bejáratnál, aki rémülten állt meg az anyja előtt.
Adam! - suttogta az asszony ijedten.
Cassian is az ajtóhoz ment. A gyereknek szemlátomást valami baja volt.  úgy tűnt, verekedésbe keveredett, de sem a fiúcska, sem az anyja nem mozdult egy tapodtat sem egymás felé. Csak álltak ott, mint akiknek földbe gyökerezett a lábuk, és aggodalmasan néztek egymásra.
Minden jel szerint Enid néni csípős nyelve nemcsak Laura ellenállását törte meg, hanem megfosztotta attól a képességétől is, hogy kimutassa a szeretetét. Cassian hátán végigfutott a hideg.
El... elestem - közölte Adam bátran, de a szája árulkodón megremegett.  Adam... - nyújtotta ki a karját Laura, mintha magához akarná szorítani a fiát, de mégsem tette. - Nem... nem kellene az iskolában lenned? Cassian nem bírta tovább nézni a jelenetet. Félretolta a nőt, és a reszkető gyermek vállára tette a kezét.
- Egy csésze tea most kapóra jönne - mondta, és gyengéden betuszkolta a kisfiút a házba. - Aztán egy jó, meleg fürdő meg egy kis fertőtlenítőszer horzsolásokra. - Odavezette a kicsit a konyhában egy kényelmes karosszék hez, és leguggolt mellé. - Velem is gyakran megtörtént gyerekkoromban mosolygott. - Tehetségem volt hozzá, hogy megbotoljak más nagyfiúk lábában.
Elakadt a lélegzete, amikor Laura előrehajolt közvetlenül a válla mellet és kisimított egy tincset Adam homlokából. Ekkor előbukkant a seb, melye Cassian már rég észrevett. A férfi kész tudós volt, ami a horzsolásokat és kék foltokat illeti... meg a fortélyokat.
- Szegény kicsikém! - nyomott Laura habozva egy puszit a kisfiú homlokára. - Főzök... egy teát.
- Köszönöm, mami. - Adam lehajolt, és kikötötte a cipőjét. Cassian tudta, csak azért teszi, hogy elrejtse a könnyeit. Erős akart lenni, azt akarta, hogy ne vegyenek észre rajta semmit. Hiszen az érzelmek szégyellni valók voltak Thrushton Hallban.
Cassian még ma is hallotta George Morris hangját.
- Hagyd abba a bőgést! - rivallt rá a szenvedélyes Bathshebára. Vagy:
- Ne nevess olyan hangosan! Vagy:
- Ne táncolj olyan vadul, nem illik egy férjes asszonyhoz! Vagy pedig:
- Szedd össze magad!
Nevetséges! Hiszen épp azért vette feleségül Cassian anyját, mert lenyűgözte a túláradó életszeretete. Utána meg mindent elkövetett, hogy megnyir bálja a szárnyait. Azt akarta, hogy a felesége alkalmazkodjon ennek a rideg háznak a szokásaihoz. Nem csoda, hogy Laura, aki itt nőtt fel, félt kimutatni az érzelmeit.
Cassian mélyen megrendülve karjába vette a remegő kisfiút, magához szorította, hogy az érezhessen egy kis emberi melegséget.
- Először levesszük a koszos ruhádat, rendben?
A gyerek megadóan engedelmeskedett. Cassian a saját fiával kialakítótt szoros kapcsolatára gondolt. Neki és Jainek sosem okozott gondot kimutatni egymás iránti érzelmeiket. A szeretetüket. Most is nagyon hiányzott a fia, mintegy kárpótlásul még egyszer megölelte Adamet.
- Te... ki vagy? - kérdezte a gyerek szégyenlősen.
- Cassian - mosolygott rá bátorítón a férfi.
 hüha! - Adam egy kéztörlővel letörölte a könnyeit. - Már hallottam rólad. Mit nem mondasz! - nyögött fel Cassian. - Mi tagadás, elég elviselhetetlen és durva voltam, és nem igazán törődtem az anyukáddal, amikor itt laktam,un
Adam megrázta a fejét. Kék szeme szakasztott olyan volt, mint az anyjáé.
A mami azt mesélte, hogy ismertél minden növényt, minden bogarat és minden madarat a környéken. Cassian vidám pillantást vetett az asszonyra.
Nagyon kedves az anyukádtól, hogy megjegyezte azt a néhány jó tulajdonságomat .
Cassian itt marad - avatkozott közbe Laura, és letett Adam mellé egy csésze teát. Figyelmeztető pillantást vetett a férfira, hogy ne áruljon el többet Szuper! - rikkantotta a kisfiú lelkesen.
 Casssian rosszallóan az asszonyra nézett, majd barátságosan visszafordult Adamhez.
Akkor hát elő a farbával! Mi történt?
Én... - kezdett bele a kicsi, aztán elhallgatott. Nem igazán akaródzott kitárulkoznia a nagyra tartott férfi előtt. Cassian azonban türelmesen várt, amíg .im folytatta: - A szünetben... azt mondták, hogy az anyukám ugyanolyan buta bőgőmasina, mint én... és hogy gyávák vagyunk, és vér helyett lekvár folyik az ereinkben!
Megint elnémult, és Cassian örült, hogy Laura nem szólt közbe. A kisfiúnak szüksége volt erre a hallgatásra. Bármilyen beavatkozás oda vezetne,  Adam ismét magába fordulna, elzárkózna. Végül aztán a gyerek folytatta
Én... megpróbáltam nem figyelni rájuk, ahogy mami is mindig mondja, belöktek a csalánba, megrugdostak, és elvették a tízóraimat. Nem tudta tovább visszatartani a könnyeit. Cassian együtt érzőn megfogta a kezét, és bátorítón megszorította.
Szegény kicsikém! - zokogott Laura, és Cassian legnagyobb meglepetésére félretolta őt, és az ölébe vette Adamet.
Cassian felállt, és kiöntött még két csésze teát. Fájdalmas volt látnia, amint az asszony a karjában ringatja a kisfiút. Mindkettőjüknek szeretetre és támogatásra lenne szükségük. Valakinek segítenie kellene, hogy egy kis önbizalomra tegyenek szert. Cassiant bántotta, ha másokat kigúnyoltak, mert régi idők haragját és rettegését keltette életre benne. Az iskolában az idősebb fiuk csúfolták, mert más volt, leköpdösték, sokszor meg is verték. ő, nagyon  ismerte a féktelen haragot és a tehetetlenséget. Ebben a pillanatban ráébredt, hogy nem teheti ki Laurát és a fiát az utcára. Legalábbis még nem. Kényelmetlenül érezte magát. Világos volt, hogy veszélyes vizekre evezett. Voltaképpen gyűlölt másokkal együtt lakni, alkalmazkodni a rigolyáikhoz. Másrészről erkölcsi kötelessége most átmenetileg menedéket nyújtani Lauráéknak. Úgy tűnt, valamiért nagyon a szívén viseli a sorsukat.
Mély levegőt vett. Ez igazán nyugtalanító felismerés egy olyan férfi szá mára, aki mindennél jobban szereti a szabadságot.
4. FEJEZET
Laura mérgesen csörömpölt az edényekkel, miközben fiának odakészítette az ebédet. Rejtély volt számára, mivel érte el Cassian, hogy Adam egy zokszó nélkül elment fürödni. És rekordidő alatt vissza is jött, tisztán, átöltözve, csilogó szemekkel, mintha valami különleges dolog várna rá. Türelmesen hagyta, hogy Cassian titokzatos kenőcsöket elővarázsolva az elsősegélyládikójából ellássa a sérülését. Laura szokásos tinktúrái szemlátomást nem vehették fel a versenyt a férfi orvosi készletével, amely kizárólag gyógynövényekből  és „egyszerűen szuper" volt.
Mindig ezeket használom, ha elesek - magyarázta Cassian. Nofene! Hirtelen feleslegessé váltam? - fortyogott magában az asszony. Dühösen keverte össze a darált húst a fűszerekkel. Cassian mellett úgy érezte hogy semmi szükség rá, csődöt mondott. Amikor Adam hazajött, koszossan. ijedten, ő nem tudta, hogyan reagáljon. Fogadja el, hagyja rá, amiért ilyen bátran viselkedett, amint állította, vagy kövesse anyai ösztöneit és vigasztalja meg? A fia és közte volt egy íratlan szabály: Adamnek meg kell tanulnia egyedül boldogulnia az iskolatársak piszkálódásaival. A kisfiú ragaszkodott ehhez, amikor az anyja az első ilyen alkalommal felháborodottan
bele akart avatkozni.
Most pedig Cassian megváltoztatta ezeket a szabályokat. És ami még bosszantóbb: bevált a férfi módszere, mely határozott fellépésen, humoron alapult. Adam asztmaroham nélkül vészelte át a sokkot, és már sokkal jobban érezte magát.
Laura idegesen gyúrta bele a masszába az aprított hagymát meg a sajtot. máskor Adam szótlanul ücsörgött ilyenkor a sarokban, kezében az asztmagyógyszereket   szorongatva. Most viszont boldogan nevetgélt valami bolondos történeten, amelyet Cassian mesélt neki... állítólag egyszer egy túrán a Himaláján több mint száz métert csúszott lefelé egy lejtőn, míg végül éppen egy pipuc jak ürülékben landolt. Na persze!
be kellene szólnunk az iskolába, hogy itthon vagy - szakította félbe  durván az izgalmas beszámolót. - Hívd fel őket ebéd után! -javasolta Cassian.
- Nincs telefonunk.
- Hogyhogy? - csodálkozott a férfi.
- Túl drága. Gyalog kell elmennem az iskolába szólni.
- De hiszen az négy mérföld! - tiltakozott Cassian. - Abbahagyhatnád már a mártírkodást. Használhatod a mobilomat, vagy elviheted a kocsimat.
- A telefont választom. Köszönöm - tette hozzá meghunyászkodva a nő
- Maminak nincs jogosítványa - kotyogott közbe Adam.
- Talán adhatnék neki néhány órát vezetésből -jegyezte meg Cassian mel lékesen.
Laura meglepetten nézett rá. Ez azt jelenti, hogy haladékot kapnak? Legalábbis elég hosszút ahhoz, hogy megtanulhasson vezetni. De annak meg nincs értelme, ha úgysem engedhet meg magának egy autót? Mindegy, most a haladék a lényeg.                                                                                        .
- De nem mondod el nekik, mi történt, ugye, mami? - aggodalmaskodott Adam.
- Drágám, nem engedhetem meg, hogy bántsanak, és ne...
- Kérlek! - nézett rá esdekelve a fiúcska. - Attól csak rosszabb lesz!
Az asszony akaratlanul is Cassianra nézett. Most mit tegyen?                 .
- Téged is piszkáltak - mondta halkan a férfinak. Nagyon is jól emlékezett rá, milyen gyakran állított haza Cassian széttépett ruhában, horzsolásokkal és kék foltokkal. És sosem kért senkitől segítséget. Aztán egyszer csak abbamaradtak a verekedések. - Mi a véleményed?                                     
- Én nem akarnám, hogy a felnőttek beleavatkozzanak - hangzott a válasz. - De nincs kőbe vésett megoldás. Mindenkinek magának kell döntenie Némelyik gyerekben nincs annyi erő, hogy egyedül boldoguljon.
Laura látta, hogy a fia önkéntelenül is kiegyenesedik.
- Meddig maradsz? - kérdezte Adam.
- Egy darabig. Ma este beköltözöm - mosolygott Cassian megnyerően.
- Szuper!
Laura lopott pillantást vetett Cassianra, és észrevette, hogy a férfi is figyelmesen nézi őt. Az asszonyon különös borzongás futott végig.
- Tizenkét éves voltam, amikor először jöttem Thrushton Haliba - magyarázta Cassian.
- És? Tetszett itt neked? - kérdezte buzgón Adam.
- Enid nénit utáltam, Thrushtont szerettem - hangzott az őszinte válasz. Adam nevetett.
- Miért?
- Enid vén boszorkány volt. Szigorú, sótlan banya, nem volt semmi humorérzéke, és úgy tartotta, hogy a gyerek csak kolonc. Ha rajta múlt volna mindenki rögtön felnőttnek születik, engedelmességből és szótlanságból szerzett egyetemi diplomával.
Cassian! - szólt rá Laura megró vón, miközben Adam lenyűgözve fülelt. Még ma is a fülemben cseng a hangja - folytatta Cassian zavartalanul,  laura szégyenlősen elpirult. - A kedvenc szava a „nem" volt, és folyton csikorgatta a fogát, amitől mindenkinek olyan érzése támadt, hogy akár a  terminátort is szét tudná tépni az állkapcsával. Adam elbűvölten kacagott.  De azért Thrushton tetszett, ugye?  igen. Ott, kint... - Cassian álmodozva kipillantott az ablakon. - A táj , szabad és végtelen. Ott a mindenség részévé váltam. Te nem így érzed? Laura döbbenten hallgatta. Tehát ezért volt kint a lápon akár napokig is! nem csak a kényszerektől akart megszabadulni, hanem akárcsak ő, talált valamilyen felemelőt a vidék szépségében. Az asszony elmélázva hallgatta, amint Cassian türelmesen válaszol Adam kérdéseire. Még sosem látta amúgy szükszavú fiát ennyire közlékenynek. éS be kellett látnia, hogy saját magára is megnyugtatóan hatott Cassian meleg, mély hangja. Miközben az ebédfőzéssel foglalatoskodott, azon kapta magát, hogy ugyanolyan izgatottan fülel a férfira, mint a fia.
és mit ettél, amikor napokig a lápban bolyongtál? - kíváncsiskodott éppen Adam.
lehetőleg pisztrángot. Ha közvetlenül a víz felszínére világítasz a zseblámpával a halak mind odasereglenek. Ha elég gyors vagy, elkaphatsz egyet . Majd egyszer megmutatom. A természetben sok ennivaló van, ha az ember kiismeri magát. Van erről egy könyvem, hogyan lehet a vadonban ehető dolgokat találni, kölcsönadhatom, ha kéred. De vigyázz, el ne tévedj! - intette Cassian. - Még egy felnőtt sem csatangolhat csak úgy a lápban napokig. nem kockáztattam, Adam. Először alaposan tanulmányoztam a térképet, és elsajátítottam a túlélés művészetét... számtalan gyakorlattal. Attól kezdve, hogy hogyan lehet viharban tüzet gyújtani és a zajok, szagok alapján tájékozódni.
Annyira el akartál menekülni Enid néni elől, hogy hetekig készültél rá? -H/tett Laura nagy szemeket meresztett egészen pontosan két évig - válaszolta Cassian, majd mosolyogva hozzátette    Nem meghalni akartam, hanem csak elmenekülni. Egy-egy csillagos éjszakán leírhatatlanul szép volt odakint... a csönd pedig méltóságteljes.
Adam kicsit közelebb csúszott új példaképéhez, akit valóságos hősnek tekintett Sosem féltél? - kérdezte bátortalanul.                        . 
- De, néha. Főleg, amikor szurokfekete éjszaka borult a tájra, és még nem értem el a búvóhelyemet, amelyet kinéztem magamnak. De mindig tudtam hová akarok menni, és sosem bíztam magam a véletlenre. Természetessen csak kisebb kirándulásokkal kezdtem, aztán egyre távolabbra merészkedtem És minden siker erősebbé, öntudatosabbá, magabiztosabbá tett.
- És... az iskolában nem nagyon szerettek... - vélte Adam eltűnődve.
- Nem, mert más voltam, mint a többiek - válaszolta Cassian nyugodtan és Laura fellélegzett. A férfi szemlátomást érezte, mire van szüksége a kis fiúnak. - Ha valaki egy kicsit is kilóg, rögtön kipécézik... Engem is ugyanúgy piszkáltak, mint a kövéreket vagy a szemüvegeseket. Igazából ez nagyon primitív hozzáállás, Adam, de része a túlélési stratégiának. Mert természetben eredetileg minden úgy lett megalkotva, hogy csak a legjobbak és legerősebbek maradhattak életben. Közben magunk mögött hagytuk a  kőkorszakot, de még mindig akad egy-két neandervölgyi.
Adam nevetett.
- És mit csináltál, amikor bántottak? - kérdezte hangsúlyozottan közönyösen.
Laura felkapta a fejét. Még sosem látta ilyen nyíltnak a fiát. Bízik Cassianban, gondolta kicsit féltékenyen. Jobban, mint benne valaha is bízott Vagy az édesanyák nem lehetnek a fiaik bizalmasai?
-  Nos, az én megoldásom nem feltétlenül lenne jó neked is - kezdte Cassian lassan. - El kell döntened, hogyan tudsz megbirkózni a te problémáddal, és ki kell találnod, mit akarsz...
- Erős lenni! - bökte ki Adam.
Cassian a kisfiú keskeny vállára tette a kezét, és komolyan bólintott. Laura legnagyobb meglepetésére a máskor visszahúzódó gyerek most kinyújtotta a kezét, és megtapogatta a férfi erős karizmát. Az asszony nem emlékezett rá, mikor érintett meg Adam valaha is bárkit önszántából!
- Én is így döntöttem - helyeselt Cassian. - Fát vágtam, és sokat futottam Fel a dombokra. Eleinte úgy szuszogtam, mint egy öreg gőzmozdony, de hamarosan könnyűszerrel felszaladtam a dombra. Nagy köveket emelgettem a láp belsejében, ahol senki nem láthatott, nem hallhatta, hogy nyögdécselek  káromkodom. Lehet, hogy te is valami hasonló megoldás mellett döntöttél
- Igen! - Adam szeme lelkesen csillogott.
- Gondoltam - nyújtózkodott egy nagyot a férfi. Közben szűk pólóján át kirajzolódott felsőtestének látványos izomzata. Laura erőnek erejével tudta csak levenni róla a tekintetét. - Milyen szerencse, hogy minden, amire szükséged van, itt található közvetlenül az ajtó előtt, nem igaz? - Tekintete találkozott Lauráéval. - De miért is halogatnánk tovább, Adam? - Felugrott,  azonnal elkezdheted edzeni az izmaidat azzal, hogy segítesz az anyukádnak összenyomni a krumplit, én meg addig hozok valami desszertet. Én? - nézett rá Adam meghökkenten, és Laura éppen közbe akart szólni, hogy a fia még sosem segített főzés közben, amikor a kisfiú már fel is pattant Jó. Mit... csináljak, mami?
Nyomkodd össze! - mutatott a főtt krumplira Laura, majd kevésbé lelkesen odaadta neki a krumplinyomót. Egy kis margarint és langyos tejet tegyél hozzá. Szeme sarkából kétkedve figyelte, amint Adam ügyetlenkedve próbál megbirkózni a burgonyával. Cassian közben egy tálat vett elő a konyhaszekrényből, és friss epret tett bele.
Mintha csak otthon lennél! - jegyezte meg Laura csípősen. Hiszen ott vagyok, nem igaz?
Az asszony megsemmisítő pillantást vetett rá, és inkább a krumplipürére figyelt. De még mielőtt megróhatta volna Adamet a benne maradt nagyobb darabok miatt, Cassian odafurakodott anya és fia közé.
Nagyszerűen csinálod - dicsérte meg lelkesen. - Amint látom, már majdnem mindet szépen összepasszíroztad.
Adam visszahúzta maga elé az edényt, és lázas igyekezettel tovább nyomta a pürét, míg az utolsó csomó is eltűnt. Laura szégyenkezve ismerte be, Cassian a dicsérettel elérte, hogy Adam ne érezze haszontalannak a teljesítményét.
Adok egy pennyt a gondolataidért - súgta Laura fülébe a férfi, és egyik kezét a nő csípőjére tette.
az érintéstől forróság öntötte el az asszony testét, a szíve vadul verni kezdett. Közben pedig ráébredt, hogy a férfi teljesen új, sokkal jobb utat mutatott meg arra, hogyan lehet befolyásolni a fia magatartását. Dicséret és javaslat a puszta kritika helyett. Úgy érezte, mintha drágakőbe botlott volna, megfordult, és mosolyogva belenézett a férfi bársonyosan barna szemébe.
A gondolataim többet érnek egy pennynél - feleselt vidáman. A legszívesebben táncra perdült volna. - Köszönöm!
Mit.' - nézett rá kérdőn a férfi.
Ilyen közelről veszélyesen csábító volt a szája. Laura csak nehezen tudta levenni róla a tekintetét.
 Hogy megmutattad neki, hogyan lehet tökéletes krumplipürét készíteni -
Nincs mit SzÍvesen tettem.
Ellenőrizheted! - mondta Adam, azzal letette az anyja elé az edényt. - a zörej visszarántotta az asszonyt a valóság talajára.
A mindenit! - csapta össze a kezét. - A világ mesterszakácsai belesápadnának az irigységbe! - A kenyér is istenien illatozik. Mit szólnál egy pohár borhoz? - emelt fel Cassian egy palackot, melyet valószínűleg a holmijai közül halászott elő.
Laura sugárzott az örömtől. Ritkán engedhetett meg magának ilyen fényűzést.
- Igen, kérek - mondta, aztán elővett egy nagy kanalat, és Adam kezébe nyomta. - Gyerünk, púpozd rá a darált húsra, utána szórj rá egy kis reszelsajtot! Aztán vegyél fel egy edényfogó kesztyűt, és told be az egészet a sütőbe. Amikor a sajt kezd megbarnulni, kész is van. Addig én lógatom a lábam és élvezem az édes semmittevést.
Cassian kihúzta a dugót az üvegből. Felszabadultnak és jókedvűnek tüntj és Laura észrevette, hogy a hangulata rá is átragadt. Biztos volt benne, hogy egy darabig még itt maradhatnak. Majd kitalálják, hogyan osszák meg a házat, amíg Cassian megint szűkösnek nem érzi a vidéki életet, és új tájakat akar felfedezni. Addig meg ő talál valami állást, emellett pedig a szállásért cserébe főzhetne Cassianra, takaríthatna és kimoshatná a koszos ruháit Ugyan melyik férfi utasítaná el, ha mindezt ingyen megkaphatja?
Miközben Laura ilyen terveket kovácsolt, titokban a férfit figyelte Cassian igazi ínyencként az orra elé emelte a nyitott üveget, és élvezettel be szippantotta a bor illatát. Aztán két pohárral kitöltött belőle, s az egyiket az asszonynak nyújtotta.
- Egészségedre!
Ujjaik egymáshoz értek, amikor Laura átvette tőle a poharat. A nő össze rezzent, mintha megégette volna magát, és Cassian szeme felvillant. A férfi lassan visszaült a helyére, ám nem szólt semmit. Ehelyett a borára összpontosított, elmélyülten tanulmányozva a színét, ismét magába szippantotta aromáját, csak aztán ivott belőle egy kortyot.
- Neked hogy ízlik? - kérdezte, mintha tényleg számítana az asszony véleménye.
Laura gyorsan felemelte a poharát.
- Egyáltalán nem értek a borokhoz.
- ízlelőbimbóid azért csak vannak! - ellenkezett a férfi határozottan. Az asszony óvatosan belekóstolt az italába. Aztán megint. Nehezére esett megtalálni a megfelelő szavakat, melyekkel leírhatta volna a sötétvörös bor erőteljes zamatát, mely már két korty után felmelegítette belülről.
- Finom illata van - felelte ezért kitérően. - Olyan érzést kölcsönöz, mint ha gazdag lennék.
- Én is hadd szagoljam meg, mami!
Laura mosolyogva nyomta a poharat Adam orra alá, aki kijelentette, hogy ő minimum milliomos.
 Egyáltalán nem bolond ötlet - erősítette meg Cassian is. - Hiszen sem- nem értékesebb, mint a jó étel, a jó bor és a szeretet.   valaki szerette az életében! - gondolta Laura bánatosan, és maga is meglepődött, milyen csalódott emiatt. Nem vigasztalta, hogy a férfi nem visel gyűrüt hiszen tudta, hogy Cassian nem is hagyná magát leláncolni egy nőhöz   Nekem itt van mami - mondta Adam elfogulatlanul. - És neked kid van?  A fiam - felelte Cassian szeretettel. Laura majdnem kilöttyintette a borát. - A fiad? igen  Tízéves.
én meg kilenc! - kiáltotta lelkesen a fiúcska.  Cassian mosolygott.  Igen, tudom.
Adam kérdésekkel kezdte bombázni, és Laura rájött, hogy Cassiannak a saját fiával szerzett tapasztalatai segítettek abban, hogy ennyire jól megtalálja a hangot Adammel. De mi van a gyerek anyjával? - vetődött fel a kérdés. Laurában, aki elnyerte ennek a férfinak a szívét, és azzal az irigylésre méltó helyzettel rendelkezett, hogy levetkőztethette ezt a csodálatos testet... Laura  ijedten intette rendre magát. Furcsa módon heves féltékenység mart a szívébe. Milyen csodálatos lehet meghódítani egy ilyen erős, független férfit. A férfi egyetlen csókja különleges nővé tenné. őt atyavilág!  rettent meg saját merész gondolataitól. Mi ütött belém? Marokkóban? - szakította ki álmodozásából Adam hangja.
Cassian felugrott, kivette a sütőből a tepsit, aztán egy vízzel teli fazekat tett a  tűzhelyre a fagyasztott borsóhoz. Ezúttal ő menekült pótcselekvésekbe, hogy ne kelljen Laura álmodozó arcát látnia. Vajon miről ábrándozhat? Minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy ellen tudjon állni a kísértésnek, hogy ne csókolja meg a nőt, addig ízlelgetve csábító ajkát, míg eszét nem veszti Micsoda öngyilkos elképzelés!
Igen    válaszolt Adamnek. - Jai most éppen túrán van a barátaival a Atlasz hegységben. Felteszik majd egy repülőre, és néhány nap múlva ő is itt lesz. Nem tudom pontosan, mikor.
háta mögött   feszült lett a csend. Kíváncsian megfordult, és látta, hogy Laura halálra váltán bámul rá.
teljesen magára hagytál egy tízéves kisgyereket? - hüledezett. - Nem gondolod, hogy túl korai még ekkora függetlenség? Mennyi minden történhet! Egy csomó gonosz ember van, Cassian...  hadd döntsem el én, hogyan nevelem a fiam! - szakította félbe a férfi idegesen. - Vélhetőleg gondoskodtam róla, hogy valaki ügyeljen rá. Jai tal örül, hogy teljesen egyedül tervezheti meg az utazását, és tud magára vigyázni. - Cassian összeszorította a száját. Hogy merészeli feltételezni Laura hogy közömbös lenne számára Jai biztonsága? - De talán - tette hozzá gúnyosan - mindegy is nekem, hogy kirabolják, leütik vagy...
- Jó, jó! Sajnálom - mondta Laura kelletlenül.
Cassian dörmögött valamit, beleszórta a vízbe a fél zacskó borsót, és egy gumiszalaggal visszazárta a tasakot. Úgy vélte, senkinek sincs joga beleavatkozni a fiához fűződő viszonyába, akinek a jóléte többet számított neki bárminél a világon.
- Tessék - dobta oda Adamnek a tasakot. - Visszatennéd a mélyhűtőládába?
- Persze. - Azzal a kisfiú eltűnt a kamrában.
Cassian még jól emlékezett a kamrára. Órákig állt ott krumplit pucolni míg a keze teljesen ki nem sebesedett. És George Morris dühöngött, hogy még így sem tudta megtörni az akaratát. Az ilyen apró győzelmek csiszolták a jellemét, és ennek megfelelően sajátos elképzelést alakított ki magába] gyereknevelésről.
Szüksége volt Adam rövid távollétére, hogy Laurához forduljon.
- A jelek szerint egy darabig együtt fogunk élni itt. Minél kevesebb ideig annál jobb. Amíg azonban egy fedél alatt lakunk, tartsd meg magadnak a fiamra vonatkozó véleményedet! Megvan a saját stílusunk, ahogyan élünk, boldogok vagyunk így. Ha gondjaid adódnának vele, gyere hozzám! kritizálhatod, nem szabhatod meg neki, mikor vegyen fel kabátot, mert hideg van. Nem szólhatsz neki, hogy legyen óvatos, amikor főzni akar. Ő maga dönti el, mit tud és akar tenni, világos?
- Amíg Jai viselkedése nem érinti Adamet is - válaszolta aggódva Laura - Pedig talán nem is lenne rossz.
- Hogy képzeled? - Laura elnémult, mert Adam visszajött a konyhába. Cassian levette a fazekat a tűzhelyről, és leöntötte a borsóról a vizet. Közben azt fontolgatta, hogy ha most odamenne a nőhöz, és szenvedélyesen megcsókolná, bizonyára megenyhülne egy kicsit... és akkor a fiával igy végre elkezdhetnének élni.
Laura odalépett mellé, és tányérokat vett elő a szekrényből. Cassian a  legszívesebben a karjába kapta volna, hogy forró csókokkal borítsa a nyakát, összekócolja szépen fésült frizuráját. Igen, össze akarta zavarni minden szempontból. Csábító szavakat akart suttogni a fülébe, áttörni az érzései köré emelt falakat, míg Laura a szenvedélytől eszét vesztve nem könyörög hogy tegye magáévá.
! Az elérhetetlensége csábítja. Vagy egyszerűen csak ennyire hiányzik.ii neki a szex? Ebben az esetben tanácsosabb lenne olyan nőt keresnie,
akikapható  kötelezettségek nélkül egy könnyed kis kapcsolatra... és az nem éppen Laura  Ő valószínűleg rögtön a jegygyűrűre gondol, ha csak megfogja a kezét. Leült az asztalhoz, és miközben Adam további kérdésekkel bombázta, ő legjobb tudása szerint válaszolt. Szívesen a jó útra vezette volna, mert nehezen viselte el tétlenül nézni, hogy egy gyerek ennyire elnyomottnak és kisebbrendűnek érezze magát. akár csak Laura. Cassian letört egy darabot a frissen sült kenyérből, és idegesen rágni kezdte. Akkoriban alig bírta elviselni, amint Enid néni állandóan bántja Laurát, és ha az anyja nem kérte volna, hogy hagyja békén a kislányt valószínűleg rábeszéli, hogy végezze vele együtt az edzéseket. Ámbár   igy mindkettejüket szörnyen megbüntették volna. A férfi  töltött maguknak bort. Nem volt hozzászokva, hogy tekintettel legyenn másokra, ezért bizonyára nehéz lesz az első néhány nap. Nem ízlik? - kérdezte Laura aggódva.
a férfi   lepillantott a tányérjára, és megállapította, hogy még  egy falatot sem evett. Izlik nagyszerű - biztosította az asszonyt, és jó étvággyal falatozni kezdett  örülök.
A nő tétova mosolya Cassian szívébe mart. Elég egy rossz szó, és mélyen  megsebzi. ez egyszerűen túl nagy teher volt számára.
elmegyek sétálni -jelentette jelentette be, miután befejezte az ebédet. - Bocsássatok  meg! .. és a desszert? - kérdezte ijedten Laura.                            ?
  Nem kérek, köszönöm.
 Még ki sem pakoltál - mondta az asszony bizonytalanul.
 Tudom - felelte Cassian ridegen. - Ráér.
mielőtt még valami egyéb Laura eszébe juthatott volna, amivel visszatarthatta volna a férfi már kívül is volt az ajtón.
 Nem fog igy működni, állapította meg magában Cassian, miközben belebújt a cipöjébe, és vállára vetette a hátizsákját. Laura és ő teljesen eltérő világban élnek. Valamiképpen rá kell vennie, hogy költözzön el... mielőtt olyat tessz, amit egész életére megbánna. vagy pedig el kell adnia a házat. Talán eleve hiba volt visszajönni ide.
Három órával később ismét foglyul ejtette a lápvidék különös varázsa. Útja az ólombányák középkori romjain túl vitt, a keskeny, lovas figurákkal szegéjezett  hídon át, mely még a tizennegyedik századból maradt itt, és csak bokáig ért a mellvédje. Eredetileg arra szolgált, hogy a hatalmas kosara felmálházott igás jószágok akadálytalanul átkelhessenek rajta.
Cassian élvezte, hogy történelmi nyomokat követhet, és rátért a régi útra melyet az itteniek csak a bánat ösvényének neveztek, mert egykoron a gyászólók mentek végig rajta halottaikat kísérve. Szinte tapinthatóan érezte a múlt terheit, lélekben hallotta a gyászolók zokogását, amikor a szeretteiket vitték fel a templomhoz valami elhagyatott helyről.
Aztán felmászott a dombra, hogy lepillanthasson a festői szépségű völgyre, ahol a Wharfe folyó vize frissen csillogott a napfényben. Féktelen eleven öröm kerítette hatalmába. A levegő friss volt, és tiszta, fecskék vidám raja sajátos légi balettet táncolt. Cassian az élményektől letaglózva ült le egy sziklára, és egy siklót figyelt, amint a délutáni napfény utolsó sugaraiban sütkérezett.
Lehunyta a szemét, lenyűgözve a körülötte lévő sok szépségtől. És ebbe: a pillanatban tudta, hogy egy darabig itt kell maradnia. Itt kell... Rémülten kinyitotta a szemét. Az imént átfutott az agyán, hogy ez a megfelelő hely letelepedni. Gyökeret ereszteni. Lélekben virágzó veteményeskertet látott maga körül, és az udvaron kapirgáló tyúkokat!
Ez a teljességgel lehetetlen elképzelés kizökkentette az egyensúlyából Felugrott, és futólépésben Grassington felé vette az irányt, hogy egy kis hideg sörrel leöblítse a személyes szabadsága ellen intézett támadást! És egy kis kötetlen társaság is éppen kedvére való lenne.
A sör valóban jó volt, a nők kevésbé. A Thrushton Haliba vezető vissza úton csak mosolygott magában. Egyik-másik nő megismerte, és kihívó szempilla-rebegtetéssel megpróbálta emlékeztetni a régi szép időkre. Cassian csak intett nekik a poharával, de figyelmen kívül hagyta a kezdeményezésüket, magányos farkas.
Még a tulajdonos szőke, buja keblű lányai is hidegen hagyták. Ráadásul rajta kapta magát, amint titokban összehasonlítja őket Laura természetes szépségével. Kifejező, hihetetlenül kék szemével, rózsás ajkával, mely annyira csábította, kecses termetével és angyali ártatlanságával. Laura különleges teremtés, aki nem is volt tudatában szunnyadó szenvedélyességének, akinek olyan férfira volt szüksége, aki nem sebzi meg, hanem felépíti törékeny önbecsülését.
ő akart lenni ez a férfi, de tudta, hogy nem képes megadni az asszonynak azt, amire vágyik. Házasságot, biztonságot, a statisztikailag nyilvántartott egész négytized gyereket, a jelzálogkölcsönt és a vasárnap délelőtti rituális kocsimosást a hétvégi nagybevásárlást követően.  jobb, ha nem ártja bele magát semmibe, és Laurát is, saját magát is megóvja a katasztrófától.
Jóocskán elmúlt éjfél, mire visszaért Thrushton Haliba. Halkan kinyitotta az ajtót és nagy lélegzetet vett. Most, a legsötétebb órákban akarta bejárni a házat és elűzni a múlt minden rossz szellemét.

5. FEJEZET
Laura szemére nem jött álom. Cassian eltűnt, anélkül hogy közölte volna melyik hálószobára tart igényt, vagy hogy éjszakára kicsomagolta volna holmiját. Ébren várta a férfit, hogy megmondja, a hátsó szobában ágyazótt meg neki. Jellemző volt Cassianra, hogy azt tett, amit akart, és senkivel nem törődött.
Az asszony most fülelni kezdett. Aha! Megjött. Vonakodva ismerte el hogy a férfi legalább igyekezett csendben maradni. Ám az ő füle az ajtó legkisebb neszét is kiszűrte. Rövid pamut hálóinge fölé húzta kék köntösét, olyan elszántan szorította meg derekán az övet, mintha valami csatába indulna.
Hallgatózott. Ahelyett hogy feljött volna, Cassian az alsó helyiségekbe mászkált. Ez a dolgozószoba ajtaja, állapította meg Laura, és zavartan törte a fejét. Mit művel odalenn?
Egy darabig semmit sem hallott. Aztán megreccsent az előcsarnokban a padló, és kinyílt az étkező ajtaja. Laura elhatározta, hogy utánanéz a dolognak.
Egy pisszenés nélkül megállt a felső lépcsőfordulóban. Cassian ismét fel bukkant lent, némán átment az előcsarnokon, aztán eltűnt a nappaliban. Laura lábujjhegyen lelopózott a lépcsőn, majd feszülten fülelni kezdett a félig nyitva hagyott ajtó előtt.
Cassian háttal állt neki, mozdulatlanul, sötét árnyként a sápadt holdfényben.
- Cassian - suttogta Laura aggodalmasan.
A férfi megperdült. Sötét szeme csak úgy szikrázott.
- Hagyj békén! - rivallt rá.
Az asszony hirtelen betolakodónak érezte magát a saját házában... ille a férfi házában. -De...
- Hagyj békén! - ismételte meg Cassian nyersen a szavába vágva. Aztán mély lélegzetet vett, és odament a kandallóhoz. Kivett egy fát a kupacból, elgondolkozva forgatta a kezében, megszagolta, majd lassan visszatette a halomba.
Laura nagyot nyelt. Úgy vélte, tudja, mi megy végbe a férfiban. Bármilyen  probléma volt is, Cassian szótlanul vágta a fát, sosem ellenkezett, az anyjának sem panaszkodott, aki mit sem sejtett az egészről. Bathsheba mindig elmerült az alkotásban, és csak festette a fenséges tájképeket.
Ezeket én vágtam fel - mondta Laura, csak hogy kicsit oldja a feszült légkört. - évek során megtanultam bánni a fejszével.
Casian nem nézett rá.
Nem vagyok csevegős kedvemben. Menj el, kérlek! Majd én bezárom az ajtót    mondta ridegen.
Laurát bántotta ez az elutasító magatartás.
Azt gondoltam, jobb, ha fenn maradok és megvárlak, mert...
Nem vagyok már gyerek! - dörrent rá a férfi.
De... megágyaztam neked. Nem is tudod, hol alhatnál. Laura idegesen felsóhajtott.
Teljesen mindegy. Lefeküdtem volna a díványra.
Az szörnyen kényelmetlen!
Laura! Ez az én gondom, nem a tied! - Cassian elutasítón ránézett. - Ne avatkozz bele az életembe.
Én Egyszerűen csak figyelmes akartam lenni - mondta Laura boldogtalanul. Sajnálom csóválta meg a fejét Cassian. - Az ördögbe is, hogyan magyarázzam el másképp? Öt évig éltünk együtt ebben a házban, és fogalmad sincs arrol milyen vagyok, ugye?
Nem álltunk túl közel egymáshoz - felelte az asszony megbántódva. Rendben, tehát félreértés volt. Csak kedves akartál lenni. Én meg. .. azt hittem, jobban ismersz, és békén fogsz hagyni. Eszembe sem jutott  hogy megágyazol nekem. - A férfi ismét felsóhajtott. - Tudom, nehéz elfogadni, ahogyan élek. De kérlek, ne érezd kötelességednek, hogy gondoskodj rólam. Nagyon jól boldogulok egyedül. Őszintén szólva, egyáltalán nem szeretem, ha anyáskodnak fölöttem. Felnőtt vagyok... ha akarok, hajnalig maradok, a nappaliban alszom a díványon, vagy akár kint a szabad ég alatt.
Laura megértette, mire akar kilyukadni. Hiszen tudhatta volna, mennyire szertelen a férfi. Számára azonban a vendég azt jelentette, hogy gondoskodik róla, csak azt felejtette el, hogy Cassian nem átlagos ember.
Értem    mondta halkan.
Sajnálom, hogy nehéz velem - mondta Cassian békülékenyen. - De előre figyelmeztettelek. Anyámtól örököltem az irtózást mindenféle próbálkozást amely arra irányul, hogy szokványos mederbe terelje az életem.  az arcán mosoly suhant át. 
- Igen, még emlékszem anyukádra, mennyit veszekedett emiatt Geor dzsal. Természetesen a jövőben azt teszel, amit akarsz. De... ha véletlen a hátsó szoba felé jársz, akkor ott vetettem meg neked az ágyat.
- Köszönöm, értékelem a fáradozásodat. - Cassian nem viszonozta a mosolyát. Arcvonásai feszültek maradtak, és Laura érezte, hogy a férfi egyedül akar lenni.
- Jó éjt! - köszönt el tőle ezért vonakodva. Cassiannak nincs szüksége senkire. Kiváltképp nem őrá. Szomorúan hagyta el a szobát, és még hallótta amint a háta mögött Cassian nagyot sóhajt. Kalapáló szívvel megállt a becsukott ajtó mögött.
- A nyavalyába! - tört ki a férfiból. - Hiszen ez csak egy szekrény! A hatalmas gardróbszekrény! - döbbent rá Laura.
Cassiant számtalanszor bezárták oda. Akkoriban még nem volt benne világítás, alul hideg kőburkolattal látták el, és egy dagadt pók tanyázott az egyik sarkában.
És ekkor Laura megértette, hogy Cassian próbára teszi magát. Fel akarja dolgozni a házban szerzett rossz élményeket. Együtt érzett vele. Másrészről... ha a férfinak sikerül legyűrnie a múltat, akkor ő hamarosan fedél nélkül marad. Talán inkább azért kellene drukkolnia, hogy Cassian számára erősek és fájdalmasak legyenek az Enid nénihez és George-hoz fűződő emlékei és ne érezze jól magát itt.
Ám miközben erre gondolt, azt is tudta, hogy segítenie kell a férfinak.
Lábujjhegyen visszaosont a nappaliba. Cassian a hatalmas szekrény elött állt, keze ökölbe szorítva. Laura egyszerűen nem hagyhatta magára. Hallkan mellé lépett, a karjuk egymáshoz ért. Egy pillanatra úgy érezte, hogy a férfi hozzásimul, de meglehet, inkább fordítva volt. Mindenesetre már maga tény, hogy Cassian nem kiáltott rá, felbátorította.
- Ne csináld ezt! - suttogta.
- Meg kell tennem.
Laura megértőn a hátára csúsztatta a kezét. Érezte, mennyire feszült, férfi tekintete elrévedt, mintha emlékezni akarna minden esetre, minden megaláztatásra, minden pofonra és minden büntetésre, melyet el kellett szenvednie. Hirtelen előrelépett, és feltépte a szekrény ajtaját. Az arca holtsápatt volt, a homlokán apró izzadságcseppek gyöngyöztek.
- Ó, Cassian!
A férfi egy szót sem szólt, csak egy örökkévalóságnak tűnő ideig bámult a hatalmas, bejárható szekrény áthatolhatatlan sötétségébe. Laura még élénken emlékezett rá, milyen elszörnyedve nézte minden alkalommal, amikor Cassian dacosan és felemelt fejjel belépett a szekrénybe, mintha a paradicsom várna rá ott. Miközben a szabadságszerető fiúnak a poklok pokla volt a bezárás.
Laura nem bírta elviselni a csendet.
- Cassian... -Zárj be!
Az asszony rémülten összerezzent. -Tessék?!
- Csukd be! - Azzal belépett a szekrénybe, megfordult, és követelőn a nőre nézett.
- Nem! - ellenkezett Laura megszeppenten.
- Tedd meg! - parancsolta a férfi.
Laura megbabonázva engedelmeskedett. Aztán remegve várakozott, zakatoló szívvel, és esdekelve nézte a nehéz tölgyfa ajtót.
Hosszú percek teltek el, mire halk kopogás hallatszott. Laura megkönnyebbülten nyitotta ki az ajtót. Cassian kilépett. Nehezen vette a levegőt, de a szeme győzelemittasan ragyogott. Laura magához ölelte, aztán elfogódottan hátralépett.
- De hiszen te jéghideg vagy! - mondta a férfi, és megdörzsölte a kezét.
- Nem fázom - hárította el Laura rekedten. - És te jól vagy?
- A lehető legjobban.
A kezéből áradó meleg átjárta az asszony testét is. Laura idegesen kotort le egy pókhálót a férfi pólójáról.
- Aggódtam miattad.
- Már minden rendben. Teszek majd be egy olyan zárat, amely belülről is nyitható, hogy soha többé ne lehessen bezárni senkit. Mindez már a múlté.
- Nagyon rossz lehetett neked gyerekként, amikor bezártak, ugye?
- Jó lecke volt.
Laura meglepetten nézett rá.
- Jó? Mire?
- A megszabadulásra... az anyag szellemétől.
-De... biztosan mindig szörnyen rettegtél, hogy bezárnak oda.
- Néha szembe kell nézni a félelmeinkkel, Laura, hogy megerősödjünk.
- Az egész házban olyan tárgyakkal és dolgokkal kell szembenézned, amelyeket legszívesebben elfelejtenél - sóhajtotta Laura.
- Ha te tudsz itt élni, akkor én is - felelte a férfi lágyan.
- Én más vagyok.
- Ez bizony igaz. Laura elvörösödött.
- Igen, te és az anyukád olyanok voltatok nekem, mint... mint a madarak. Mindketten szárnyalni vágytatok, én ellenben mindig engedelmes voltam, és... -  Ne mentegetőzz! Mindannyian szenvedélyesek vagyunk, ha arról van szó, amit szeretünk. - Cassian olyan behatóan nézett az asszonyra, hogy annak elakadt a lélegzete. - Még te is... ha például a fiadról van szó.
- Valóban? - csodálkozott Laura.
- Igen, nagyon is. Az Adamhez fűződő szereteted erősebb bármi másnál.; A férfi lefegyverzően mosolygott. - Ami engem illet, nem igazán tudom, miért vagyok itt, leszámítva azt, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem, amikor Tony megemlítette a házat. Amikor pedig megláttam a lápvidék fölött a napot és Thrushton Hallt a zöld dombok között megbújva, az örömtől gyorsabban vert a szívem. Itt kell maradnom, és békében lezárnom magamban a múltat Hiszen ez csak egy gardróbszekrény, és már nem tartogat számomra semmi féle szörnyűséget. Itt kell élnem, hogy az emlékeimben őrzött ház újra teljesen szokványos legyen. Azt hiszem, ez a fejlődésem elengedhetetlen részei
Laura megértette, mire gondol, és váratlanul eleredtek a könnyei. El akart fordulni, hogy Cassian ne lássa, de a férfi gyengéden a vállára tette a kezét és maga felé fordította. A következő pillanatban Laura a karjába simult, és a vállába temette arcát.
- Ne haragudj! - zokogta. - Tényleg nem akartam... A férfi megfogta az állát, és ránézett.
- Ha sírnod kell, csak sírj! Nem tesz jót, ha visszafojtod.
- Nekem... uralkodnom kellene magamon.
- Miért?
- Mindenkinek uralkodnia kell magán. Különben a világ elsüllyedne a roszban, vagy nem? - mondta a nő kétségbeesetten.
- Laura!
Az asszony boldogan simult hozzá. Álmodozón kinyitotta a szemét, a pillanatra várva, amikor a férfi lehajol hozzá, és megcsókolja. Cassian megköszörülte a torkát.
- Kérsz egy papír zsebkendőt? - kérdezte mereven.
Mint valami vezényszóra, elváltak egymástól. Cassian arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Laura nem tudta véka alá rejteni csalódottságát, noha megpróbálta méltóságának legalább egy keserves kis részét megőrizni.
- Már... minden... rendben... - hebegte, de kitért a férfi tekintete elől. Igazából nem vagyok ám ilyen bőgőmasina.
- Tudom - cirógatta meg Cassian az arcát. - Sőt azt gondolom, hogy nagyon is bátor vagy.
Az asszony bizonytalanul nézett rá. -Bátor?
- És erős meg eltökélt. Nem lehetett könnyű egyedül felnevelni Adamet Fogadni mernék, hogy Enid néni sem könnyítette meg a dolgodat, amíg élt. Nevelőszülőkhöz is adhattad volna.
-  Soha! - tiltakozott Laura rémülten. - Ő az én kisbabám volt. Inkább hagytam volna, hogy kitépjék a szívem a testemből, mint hogy őt elvegyék tőlem.
- Gondoltam. Figyelj ide, Laura... - mosolygott rá a férfi.
- Hallgatlak.
- Én hiszek a sorsban.
- Én is - bólintott a nő. Végül is a sors vezérelte hozzá a férfit! Cassian összeszorította a száját, és melle előtt keresztbe fonta a karját.
Laura reményei és álmai köddé foszlottak.
- Az ideérkezésem felold téged.
- Mi alól? - nézett rá Laura csalódottan és értetlenül.
- Minden alól, ami itt eddig fogva tartott - magyarázta a férfi. - Életed következő utazása abból fog állni, hogy lerázd magadról ennek a háznak és ennek a helynek a terheit, és a fiaddal új partokra evezzetek.
- Nem! - kiáltotta Laura ijedten.
A férfi komoly pillantást vetett rá. Nem úgy, mint egy barát, hanem mint egy távoli idegen.
- Erős vagy, és bátor, és az Adamhez fűződő szereteted gondoskodni fog róla, hogy mindketten túléljétek. Tudom, hogy képes vagy rá. Egy hetet adok, hogy elmondd Adamnek, és te magad is hozzászokj a gondolathoz. Azután el kell költöznöd innen.

6. FEJEZET
Laura hangos zenére ébredt, mely a földszintről szűrődött fel, és durván félbeszakította az álmait. Dühösen pillantott az ébresztőórára. Fél hét volt.
A pokolba is Cassiannal! Szüksége lett volna erre a fél órára, mert az éjsza ka java részét ébren fekve töltötte, és azon bosszankodott, mennyire félre értelmezte Cassian szándékait. Miközben abban reménykedett, hogy a férfi megcsókolja, ő azon törte a fejét, miképpen közölje vele, hogy mégis kirúgja a házból!
Laura teljesen éber lett. Morgolódva eltűnt a fürdőszobában. Rekordidő alatt letusolt, felöltözött és beágyazott. Elindult lefelé, közben elment Adam szobája mellett. A kisfiú is beágyazott már, tehát Cassian őt is felébresztette! Eltökélten, hogy most aztán lefektetik az együttélés közös szabályait, Laura leiramodott a lépcsőn. Lent sült szalonna fenséges illata fogadta.
A következő pillanatban legnagyobb rémületére Adamet pillantotta meg. Az arca gyanúsan piros volt... biztosan lázas! A kisfiú egy serpenyő nyelét fogta, a forró olajban hat szelet szalonna sercegett.
Laurának elakadt a lélegzete. A fia beteg. És egyedül főz a konyhában, felügyelet nélkül!
- Adam! - kiáltott fel. - Az ég szerelmére, mit művelsz te itt?
- Szia, mami! Süssek neked is szalonnát?
- Drágám, nagyon piros az arcod - aggodalmaskodott. - Megmérem a lázad.
- Jó reggelt, Laura! - szólt ki ebben a pillanatban Cassian a kamrából. Kutya baja. Azért piros az arca, mert már edzettünk. Az úton még gombát találtam. - Belépett a konyhába.
Laura nagy szemeket meresztett. A férfi nem viselt mást, csupán egy törülközőt a csípője körül. Laurának nehezére esett levenni a szemét napbarnított  férfiasan szép és erős testéről.
- Jó reggelt! - hebegte.
- Rókagomba, vargánya, csiperke... egyik sem mérgező. Már meg is pucoltam - fordult Adamhez, és behajította a szalonna mellé a gombát. Laura csodálkozva járatta végig tekintetét a férfi izmos hátán, le a törülközőig. Súlyos hiba volt, mert hirtelen erotikus képek pörögtek le lelki szemei előtt. Ám bármennyire csábítóak voltak is, az Enid néni szabályain edződött lelkiismerete arra figyelmeztette, hogy ez a férfi szívtelen, és jobb, ha elfelejti.
-Nos, Cassian...
- Egy pillanat - szakította félbe a férfi, mert a kisfiúra figyelt, aki közben virslit dobott a serpenyőbe. - De jól néz ki! - dicsérte meg a szakácstudományát.
- Nem fog szétdurranni? - kérdezte Adam.
- Ilyen gyenge lángnál nem. Mutasd meg, hogy te vagy a főnök, és ragadd meg határozottan a serpenyő nyelét! Akkor semmi baj nem eshet.
- így? - követte a tanácsot a kisfiú, és alaposan megrázta a sercegő virslit.
- Tökéletes! - mosolygott Cassian. - Olyan ez, mint minden más: a siker a szorgalom és a feladatra való összpontosítás eredménye.
- Alul egy kicsit barna - bizonytalanodott el a gyerek.
- Igazad van - nyújtotta oda neki a férfi a húsvillát. Laura ismét megcsodálhatta nevelési módszereit. A férfi nem utasította, hogy meg kell fordítania a virslit, hanem megvárta, amíg a gyerek magától rájön. Az asszony mérge elpárolgott. Meglehet, Cassian szívtelen, durva alak, de ő le volt nyűgözve tőle.
Leroskadt egy székre, és a szeme sarkából figyelte a férfit. Káprázatos volt a kisportolt teste. Egy gramm zsír nem sok, annyi felesleg sem látszott rajta, ellenben csodálatos izmokkal büszkélkedhetett. Laura csak nehezen tudott rendesen lélegezni. Egyszerűen nem volt hozzászokva az ilyen tökéletes férfiassághoz, főleg nem kora reggel.
Az egyik virsli veszélyesen sercegni kezdett, amikor Adam megfordította a villával. Laura ijedten összerezzent.
- Cassian! Fel fog gyulladni!
- Veszélyesebbnek hangzik, mint amilyen valójában - nyugtatta meg a férfi, és a kisfiú válla fölött belenézett a serpenyőbe. - Ne aggódj!
Az asszony dühösen meredt rá. Ha a fia megégeti magát... Fel akart pattanni a helyéről, Cassian azonban mellé lépett, a vállára tette a kezét, és viszszanyomta a székre. Olyan közel volt most az asszonyhoz, hogy érezni lehetett a tusfürdője friss illatát. Laurának nehezére esett világosan gondolkodni.
- Mit is mondtál az edzésről? - kérdezte mereven. Adamen semmi jelét sem látta a kimerültségnek, s ennek voltaképpen örülnie kellett volna, ám valamiért még jobban felbőszítette. 
- Cassian megkérdezte, nem akarom-e elkísérni. Már hat előtt felkeltünk újságolta Adam büszkén.
- Felváltva sétáltunk, kocogtunk és futottunk. Én még bírtam volna - fűzte hozzá Cassian -, de Adam azt mondta, már éhen hal, ezért visszafordultunk.
- Máskülönben alig eszel valamit reggelire - szólt Laura a fiához. Adam nem válaszolt, csak meglehetősen tanácstalanul meredt a tojásra
melyet Cassian most a kezébe nyomott.
- Először megmutatom, aztán a következőt te ütöd bele - mondta a férfi nyugodtan. - Figyelj! Egy könnyű ütés a késsel, aztán az ujjaddal óvatosan szétnyitod, beleöntöd a csészébe, onnan meg a serpenyőbe csúsztatod.
Laura életében először játszotta a másodhegedűs szerepét a fia mellett, és nem volt túl könnyű a háttérben maradnia. Ám legnagyobb ámulatára a kicsinek elsőre sikerült a bonyolult művelet a tojással, és az arca ragyogott büszkeségtől.
Cassian elismerően megveregette a vállát.
- Nagyszerű!
Laura úgy nézett nevető fiára, mintha az elárulta volna.
- Neked is jut belőle, Laura - vélte Cassian.
Az asszony büszkesége azt diktálta, hogy maradjon a kétszersültnél és a? lekvárnál, de a sült szalonna illatára összefutott a nyál a szájában.
- Köszönöm - felelte mégis elszorult torokkal. - Inkább készítek magamnak valamit. - Azzal felállt, hogy narancslevet vegyen elő. A teletömött hűtőszekrény látványától elakadt a lélegzete. - Ez mind a tartalékod? - kérdezte döbbenten.
- És a tied. Idefelé beszereztem pár dolgot.
- Pár dolgot? Marhahús, báránycomb, csokipuding... Nem fogadhatjuk el
- Ó, mami! - tiltakozott Adam. - Kérlek! Ez lehetne a lakbér, amiért itt lakik, vagy nem?
- Erre inkább te válaszolj! - fordult az asszony a láthatóan jól szórakozó Cassianhoz.
- Az étel a miénk. Hozzájárulásom a jó közérzethez - mondta a férfi egy szerűen.
- Hogy teli gyomorral masírozzunk a bizonytalanba? - kérdezte Laura élesen. Ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból, hogy a férfi mondja el Adan nek az igazságot.
Ám ő nem hagyta magát, hanem mosolyogva azt felelte:
- Ha Adam ilyen sokat akar edzeni, akkor több kalóriára is van szükség
- Annyira jó, hogy itt vagy, Cassian! - lelkendezett a kisfiú gyanútlanul És ez is milyen klassz zene, ugye, mami? Andoki fuvola. A kondorkeselyű hangját utánozza, ahogy ott repül fent a hegycsúcsok fölött. - Ó, tényleg? - húzta el a száját az asszony, de felemelte a fejét, és a zenére figyelt. Valóban: mintha a hegyekből visszhangozna a fuvola hangja.
- Főztem török kávét. Megkóstolod? - ajánlotta fel a férfi barátságosan.
- Igen - felelte Laura, és nézte, amint a férfi egy ezüstcsőrü keleties kannából forró folyadékot tölt egy kis csészébe.
Adam és Cassian jól megpakolták a tányérjukat, és leültek az asztalhoz. Laura a kávét iszogatta, miközben boldogtalannak és kirekesztettnek érezte magát. A két fiú izgatott beszélgetésbe merült, míg ö csöndben ücsörgött. Hihetetlen! Adam levetkőzte minden tartózkodását és félénkségét, nevetett, tréfálkozott, és jó étvággyal falatozott. Néhány óra leforgása alatt teljesen megváltozott, és szemlátomást nőtt az önbizalma.
Laura fájdalmas szúrást érzett a szívében. Gyorsan felállt, hogy reggelit készítsen magának. Reménytelen csődtömegnek tartotta magát. Adamnek apára lenne szüksége... vagy legalább egy másik anyára. De hát ő talán nem tett meg mindent, hogy megvédje? Nem gondoskodott róla legjobb tudása és lehetőségei szerint, és nem hozott érte sok áldozatot? Miért érzi akkor magát ilyen haszontalannak?
Cassian felajánlotta, hogy a kocsijával elviszi a gyereket az iskolába, Adam pedig felszólítás nélkül felbattyogott az emeletre fogat mosni és összepakolni az iskolatáskáját. Laura nem tért magához a meglepetésből.
Amikor Cassian mosogatni kezdett, azon kapta magát, hogy ismét vágyakozva figyeli őt. Felpattant, és elvett egy törlőkendőt.
- Figyelj csak - kezdett bele idegesen -, beszélnünk kell.
- Nem halaszthatnánk el, míg visszajövök az iskolából? -javasolta Cassian.
- Nem! - fortyant fel az asszony, de rögtön elnémult, amikor a fia felbukkant a lépcső alján.
- Eszembe jutott valami - nézett Adam reménykedve Cassianra. - Kaptam egy feladatot. Nem tudsz véletlenül valamit az ókori Egyiptomról?
- Néhány évig Kairóban és Asszuánban éltem - válaszolta a férfi, és ártatlanul Laurára mosolygott, amikor az hitetlenkedő fintort vágott. - Mit akarsz tudni?
A következő pillanatban már az asztalnál ültek Adam füzete fölött, és Cassian kalandos történeteket mesélt, amelyek olyan érdekesek voltak, hogy még Laura is a fülét hegyezte. Az elbeszélés fáraókról, mohóságról és becsvágyról, gyilkosságokról és nagy felfedezésekről szólt. Adam lenyűgözve hallgatta. Nem is csoda, gondolta az asszony. Ha nem ismerte volna Cassian valódi szándékait, ő is álmélkodva kuporodik a lába elé, és az egekig magasztalja.
Fájt látnia fia átszellemült arcát és közben tudni, milyen mélyen megsebzi majd, ha kiderül, hogy Cassian megvette Thrushton Hallt, őket pedig kiteszi az utcára. Hogyan fog megbirkózni Adam ezzel az árulással?
- Ideje indulni, drágám - intette a kicsit. - Minden megvan?
- Ó, mami!
- Gyerünk! - indítványozta vidáman Cassian is. - Majd este még dolgozunk  a feladatodon, miután edzettünk egy kicsit.
- Már megint? - kérdezte Adam elbizonytalanodva. - Általában este tévét szoktam nézni...
Cassian vállat vont.
- Ami neked jobb.
- Legyen az edzés!
Laurának elege lett. Véget kell vetni ennek a bálványozásnak.
- Miután megírtad a házi feladatokat, természetesen - avatkozott közbe
- Én is tudom! - fortyant fel a fiú.
Laura megrémült. Úgy tűnt, Adam valóban dühös rá - életében először.
- Legjobb lesz, ha felöltözöm - szabadkozott Cassian. - Pár perc, és itt vagyok.
- Ne haragudj, Adam! - kérlelte édesanyja, amikor a férfi eltűnt a lépcsőn. - Nem akartalak kioktatni.
- Semmi baj, mami, általában tényleg emlékeztetned kell rá. - Egymásra mosolyogtak, kissé zavartan, de ismét békességben. - Hát nem klassz? -  intett Adam lelkesen a fejével abba az irányba, ahol Cassian eltűnt.
- De - bólintott az asszony, és magára erőltetett egy mosolyt. Ám a jövő bizonytalanabbnak tűnt, mint valaha. Csak egyet tudott: szereti a fiát, és meg akarja védeni minden rossztól. De elég ez?
Eltartott egy darabig, mire Cassian visszaért az iskolából. Laura addig ezerszer is az órára pillantott, türelmetlenül, és szépen megfogalmazta, mit is akar mondani neki.
Cassian CD-lejátszója még az asztalon állt, mellette néhány lemez. Laura kivette az Andok-CD-t, és betett egy másikat, melyre a „Tűz lángjai" volt írva. A házat mély, érzéki muzsika töltötte be, és kéretlenül is erotikus képek jelentek meg Laura előtt a meztelen Cassianról. Okosabbnak tartotta, ha ki cseréli ezt a zenét valami veszélytelenebbre, de már nem jutott hozzá.
- Laura, hol vagy? Hazajöttem! - csendült fel az előcsarnokban Cassian hangja.
- Ó, nem - suttogta a nő. Ez az ő otthona, a férfi csak megvette!
- Hogy tetszik? - kérdezte a férfi jókedvűen, amikor belépett a konyhába
- Éppen ki akartam kapcsolni - felelte Laura az igazságnak megfelelően
- Tedd azt, aztán készülődj! Elviszlek magammal, hogy új állást keress 
Laura összeszorította a száját.
- Beszélnem kell veled.
- Majd útközben.
- Busszal megyek.
- Butaság lenne, de ha nem akarsz velem tartani, akkor estig várnod kell azzal a bizalmas beszélgetéssel.
Laura kelletlenül beleegyezett. Cassian még mindig az ajtóban állt, és nem lépett félre, amikor a nő ki akart menni. A CD-lejátszóból ebben a pillanatban olyan szenvedélyesen csendült fel a dallam, hogy Laura hátán végigfutott a hideg. Hozzáért Cassian farmernadrágjához, puha flanelingéhez. A férfi lélegzete a haját súrolta... és megbolondította érzékeit.
Vadul kalapáló szívvel iparkodott fel a lépcsőn. Gyors mozdulatokkal levetkőzött, elővette a kosztümöt, melyet a bemutatkozó beszélgetésekre tartogatott. Egy használtruhaboltban vette. Palackzöld színe volt, és inkább rosszul állt rajta, mint jól. De egy egyszerű fehér blúzzal kombinálva és a csillogóra suvickolt körömcipővel elmegy.
Cassian már a terepjárója mellett várt rá.
- Van egy javaslatom - szólalt meg Laura, miután elindultak. - Azt hiszem, közben már megismertél minden okot, miért szeretnék itt maradni.
- Igen.
Laura összerezzent, amikor Cassian feléje nyúlt, de a férfi csak a rádiós magnót kapcsolta be. Na persze! Forró flamenco...
- Nos - fogott bele ismét Laura. - Találtam egy megoldást a problémánkra.
- Komolyan? - A férfi nem tűnt túl lelkesnek.
- Thrushton Hallban maradhatsz.
- Köszönöm. Eddig egy véleményen vagyunk - mondta Cassian lassan. A nő nagy levegőt vett.
- Keresek valami munkát, én is itt maradok, és lakbért fizetek neked. Plusz elvégzek minden háztartási munkát, főzök és mosok rád. - Várakozásteljesen nézett a férfira, de annak arckifejezése elutasító volt.
- Csupán egy aprócska hiba van az ötletedben. Nincs szükségem házvezetőnőre.
Természetesen! Hogy is lehetett ilyen ostoba? Cassian Thrushtonba fogja hozni a feleségét, a fia anyját.
- Elnézést, teljesen kiment a fejemből. Hiszen van feleséged... vagy élettársad.
- Sem egyik, sem másik. Még csak hasonló sem - szakította félbe nyersen Cassian. - A feleségem meghalt Jai születésekor.
- Ó... sajnálom - dadogta az asszony.
- Laura, kérlek, próbálj meg elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Tudok gondoskodni magamról, és ehhez nincs szükségem nőre. - Jelentőségteljes pillantást vetett rá. - Még sosem volt szükségem nőre máshoz, mint a szerelemhez.
Szerelem. Tehát volt valaha egy nő az életében, akiért még a szabadságát is feláldozta, és aki tragikus körülmények között elhunyt. Milyen borzasztó
- Akkor... A fiaddal egyedül fogsz élni? - tette fel a kérdést Laura hosszas hallgatás után.
- Nekünk így tetszik.
- De... annyi terhet levehetnék a válladról! -Nem!
- Kérlek, gondold át még egyszer! - kérte Laura kétségbeesetten.
- Nem.
Az asszonyt már a sírás kerülgette. Már megint csődöt mondott. A jövő vigasztalannak tűnt. Hogyan mondja el mindezt Adamnek? Erre a gondolatra  aztán összeszedte magát.
- Ha valóban hamarosan az utcára kerülnénk, Adamet hagyd békén! - szólította fel a férfit. - Ne kerülj hozzá túl közel, mert azzal csak tönkreteszed.' Nem vagy vak, Cassian, és pontosan látod, mennyire istenít téged. Te meg csak ülsz ott, meséled neki a történeteidet, és úgy viselkedsz vele, mintha... mintha az apja lennél. Az apja, akire mindig vágyott. Pedig néhány napon belül el fogod lökni magadtól. Nem teheted ezt vele! Nem engedem, hogy megsebezd! - Elhallgatott, mert Cassian az út szélére hajtott, és megállt. - Mit akarsz?
- Szállj ki! Laura nagyot nyelt.
- Csak nem akarsz...
- Nem, nem hagylak itt - felelte a férfi idegesen. - De ez nagyon fontos és jobban meg tudjuk beszélni, ha nem kell az útra figyelnem.
- Megbeszélni? - Laura gyorsan kiszállt a kocsiból, mert nem akarta, hogy Cassian segítse ki, és meg kelljen fognia a kezét. - Nincs mit megbeszélni Nem értettél. Neked tökéletesen mindegy, mi történik Adammel és velem Nincs szíved! Teljesen közömbös számodra, hogy Adam halálosan boldogtalan lesz, ha kiderül, hogy a példaképe...
- Laura! - Cassian megragadta a karját, és hevesen megrázta. - Egyáltalán nem közömbös számomra ez az egész!

7. FEJEZET
Cassian maga sem akarta elhinni, hogy bevallotta, mit érez.
- Tessék? - suttogta az asszony.
- Adam fontos nekem - jelentette ki Cassian, és elengedte az asszonyt. -Gyere, üljünk le oda!
- Itt maradok - dacoskodott Laura.
Makacssága felkavarta a férfit. Szótlanul odalépett a néhány méterre álló, alacsony kőfalhoz, leült, lepillantott a völgyre, és mélyeket lélegzett. Laura több szenvedélyességről tett tanúbizonyságot, mint amennyire valaha is képesnek tartotta. Előző nap is hogy élvezte a zenét és a bort... Tagadhatatlanul izgatóan hatott rá, amint a nő végre megnyílt az élet örömei előtt. Azóta egyre erősödött benne a vágy, hogy bevezesse az asszonyt az érzéki örömök világába. Kétségbeesésében lehunyta a szemét.
- Cassian!
A nő hangjára forró hullám söpört végig a testén. Úgy tűnt, Laura meggondolta magát, mert közben leült mellé. -Igen?
- Ha Adam valóban jelent neked valamit...
- Éppen azért, mert jelent nekem valamit, mert tudom, hogy szomjazik az elismerésre - vágott a szavába a férfi -, éppen azért határoztam el, hogy mindkettőtöket kicsalogatlak a csigaházatokból. Adamnek kézbe kell vennie az életét. Még sosem láttam olyan gyereket, akinek ennyire fontos lett volna, hogy megfeleljen másoknak.
Laura nagyot nyelt, és elfordult. Sokáig némán meredt a semmibe.
Cassian szíve összefacsarodott. Hirtelen felébredt védelmező ösztöne: oltalmazni kellene Laurát, nem pedig kitaszítani a nagyvilágba. Összeszorította a száját, s fájdalmas kifejezés suhant át az arcán. A csudába is, egyszerűen csak hiányzik neki Jai, és szüksége van valakire, akit a karjába vehet.
- Valami baj van? - érintette meg Laura lágyan.
- Jai... - felelte Cassian, és a szeme sarkából látta, hogy a nő együtt érzőn bólint. - Jai boldog lehet, hogy te vagy az édesapja.
Cassian ránézett. Tiszta, kék szemének szépsége láttán szinte elakadt a lélegzete.
- Egy ilyen érzéketlen vadember, mint én? - tréfálkozott. Laura szomorkásan elmosolyodott.
- Tudom, hogy azt hiszed, helyesen cselekszel... és hogy az csak jó lehet mindkettőnknek.
Amikor felpillantott, Cassian szíve összerándult. Ez a nő teljesen megbolondítja! Persze lehet, hogy az egésznek nem Laura személyéhez van köze hanem inkább ahhoz, hogy már régóta egyedül van. Gyerünk! - nógatta egy belső hang. Egy ördögi, pimasz hang... Ébreszd fel! Csókold meg!
- Azt hiszem, jobb lenne elindulnunk állást keresni - mondta nyersen, de nem tudta levenni az asszonyról a szemét.
- Rendben. De ami a maradásunkat illeti... gondold át még egyszer! Csak próbáld meg! Kérlek.
Laura arcát elfutotta a pír, a szeme szenvedélyesen csillogott. És a férfi egyszeriben nem tudta visszafogni magát. Megcsókolta, s sóvárogva felnyögött, amikor Laura sután ugyan, de annál bensőségesebben viszonozta a csókot. Tarkójára csúsztatta a kezét, mire Cassian vágyakozva még job ban magához húzta, és egyre szenvedélyesebben csókolta. Legnagyob meglepetésére az asszony a nyaka köré fonta a karját, és epekedve, sóhaj tozva simult hozzá. Az ártalmatlannak induló csók felébresztette szunnyadó vágyát, mely most megmutatta erejét, és ez még jobban izgatta a férfit.]
Felemelte az asszonyt, és az ölébe húzta. Laura rövid kosztümszoknyája felcsúszott, miközben lábával átkulcsolta a férfi csípőjét. Csöppet sem érdekelte őket, hogy elmehet mellettük egy másik autó, ámbár ezen a kihalt útszakaszon erre vajmi kevés esély volt. Szorosan ölelték egymást a kőfalon ülve és teljesen belefeledkeztek régóta elfojtott érzéseik felszabaduló viharába! Cassian nem tudott betelni a karjában tartott nővel. Laura bőre puha volt, akár a bársony, selymes tapintású haja rozmaringillatot árasztott. Cassian gyengéd csókokkal hintette tele szépséges arcát.
És csókról csókra erőtlenedett az elhatározása. Laura szenvedélye igazi volt, és mesterkéletlen, gyámoltalan simogatása sokkal jobban felizgatta őt," mint azt valaha is elképzelhetőnek tartotta. Ha az ágyába csalhatná ezt a csodálatos, kívánatos nőt...
- Cassian!
- Laura... - suttogta Cassian elrévülten. -Ne!
Cassian ekkor kinyitotta a szemét, és meglátta az asszony bűnbánó'arcát Rögtön elengedte. Laura ügyetlenkedve megpróbált felállni. Cassian vonakodva segített neki a nő szégyenlősen hátat fordított, lehúzkodta a szoknyáját, visszagombolta a kosztümkabátkáját, és zavartan, sietősen lesimította a haját. A férfi ijedten tapasztalta, hogy Laura remeg. Laura - szólította meg lágyan.
Nem! Ne érj hozzám! Ne gyere túl közel! - kiáltott rá az asszony. De hiszen csak csókolóztunk - próbálta tompítani a feszültséget Cassian. :? Egy pillanatig a hetedik mennyországban érezte magát, és hihetetlen szépet látott.
Te bizonyára hozzászoktál már, hogy csak úgy elkapd a nőket, és... - Laura hevesen megfordult. - így van?
Előfordult, de nem ilyen lélegzetelállító hatással - ismerte be a férfi, Laura nagyot nyelt, és a kocsihoz sietett. Cassian tudta, hogy rontott a helyzeten. Felébresztette az asszonyban a nőt, de ő is majdnem elvesztette a fejét. A gond csak az, hogy Laura számára valószínűleg sosem jöhetne szóba szex elkötelezettségek nélkül, míg ő nem vágyott többre, néhány másodpercig csak állt ott, míg kicsit összeszedte magát. Súlyos hibát követett el, amikor ki akarta tágítani Laura látókörét. Valószínűleg nagyon jól elvan az asszony a saját kis világában, a saját barátaival, a saját, megszokott életvitelével, Szótlanul beült a kormány mögé.
- Még sosem tettem ilyet - suttogta Laura.
Cassian szomorúan ránézett. Ha a nő tényleg azt hiszi, hogy ő valaha is eltudja felejteni ezt a pillanatot, óriásit téved. Beindította a motort, sebességbe tette a kocsit, aztán gázt adott.
- Összpontosítsunk arra, hogy találjunk valami állást neked, rendben? javasolta nyersen.
Harrogate-be érvén Cassian egyenesen egy előkelő butikba vezette Laurát.
Figyelmen kívül hagyva az asszony heves tiltakozását elmagyarázta neki,
hogy sokkal hamarabb talál munkát, ha nem olyan kosztümben mutatkozik
, amely úgy néz ki, mintha már Enid néni is azt hordta volna. Laura vonakodva adta meg magát, ragaszkodott azonban hozzá, hogy az első béréből
malyd kifizeti az árát.
Amíg egy eladónővel elment megnézni a kínálatot, Cassian kényelembe helyezte magát az egyik karosszékben. Egy vörös hajú alkalmazott teasüteménnyel és kávéval kedveskedett neki. Sajnos, nem volt olyan szép a lába,
mint Laurának.
Végül az eladónő ismét felbukkant.
- Nos, erről mi a véleménye? - kérdezte győzelemittasan. Cassian megfordult, és nagyot nyelt. A látványtól elakadt a lélegzete.
- Tökéletes - nyögte ki nagy nehezen.
Az ujjatlan, tengerkék ruha kiemelte Laura szokatlanul kék szemét. Légiesen simult mesés alakjára, az alja pedig alig valamivel térd fölött végződött, hangsúlyozva formás lábát. A ruha összességében véve magasabbnak vonzóbbnak és határozottabbnak láttatta az asszonyt. Magas sarkú köröm cipő és selyemfényű harisnya erősítette a hatást. És amikor Laura az eladónő utasításait követve forgolódni kezdett a férfi előtt, Cassianban egyszeriben tudatosodott, milyen természetes báj és kecsesség jellemzi a nőt.
- Egy kis kabátka is tartozik hozzá - fuvolázta az eladónő, és buzgón fel is segítette Laurára.
- Tetszik? - kérdezte tőle Cassian rezzenéstelen arccal. Az asszony sugárzó szeme többet mondott minden szónál.
-  Igen, csodálatos! - felelte Laura vonakodva. - De nem hiszem, hogy megengedhetném magamnak. Én... nem is tudom.
- Én viszont igen. Megvesszük, és kész! - Cassian felállt, és odaadta az alkalmazottnak a hitelkártyáját. - Nem érek rá tovább itt ücsörögni. Még be kell rendeznem egy irodát.
- Egy irodát? Neked? - lepődött meg Laura.
- Egy munkatársnőmnek - felelte a férfi gyorsan. Óvatosnak kell lennie ha titokban akarja tartani, milyenfajta „üzletekkel" foglalkozik. - Gyere Most már minden megvan egy rendes bemutatkozó beszélgetéshez.
Órákkal később visszafelé tartottak Thrushton Haliba. A férfi elégedet volt, mert kibérelt egy György korabeli, erdőre néző nagy házat, és megrendelte bele a szükséges irodabútorokat és műszaki berendezést. Sheila bármelyik nap betoppanhat, és Cassian nem akarta, hogy a jótékonysági alapítványában késlekedjen a munka.
Laura is eredményes napot könyvelhetett el négy állásajánlattal, és sugárzott a büszkeségtől. Annyira aranyos volt, hogy a férfinak nehezére esett vezetésre figyelnie. Egyrészt azt kívánta neki, hogy sikerüljön elhelyezkednie, másrészt azonban remélte, hogy nem változik majd meg, hanem ugyanilyen melegszívű marad. És az elképzeléstől, hogy az asszony hamarosan elhagyja Thrushton Hallt, ismét fájdalmas szúrást érzett a mellkasában. Nem akarta, hogy elmenjen!
- Teljesen össze vagyok zavarodva - vallotta be Laura, amikor áthajtotta Grassington piacterén. - Szerinted melyik állást fogadjam el?
- Ez a te döntésed...
A férfi nyers hangja arra késztette Laurát, hogy szótlanul hátradőljön az ülésen.
Cassian maga sem tudta, miért nem tetszett neki az asszony sikere. Mitől fél? Hiszen azt kívánta, bár öntudatosabb lenne a nő. Most mégis boldogtalanná teszi, ha eszébe jut küszöbönálló távozása.
Gondolatai akaratlanul is Jaire terelődtek. Még sohasem töltött ilyen sok időt a fiától távol. Biztosan ez a baj! Igen, bizonyára csak a magány kínozza. A járdaszegély mellé kormányozta a kocsit, és hirtelen lefékezett.
- Fel kell hívnom Jait - magyarázta a meghökkent Laurának, és kiugrott az autóból.
Az asszony figyelte, amint előhalássza zsebéből a mobiltelefonját, és sietősen bepötyög egy hosszú számsort. Elérzékenyül ve látta, ahogy Cassian arca felragyogott, amikor vélhetőleg meghallotta Jai hangját. A férfi meg sem próbálta leplezni örömét, és sokáig izgatott, élénk beszélgetésbe merült a fiával. Laura azt kívánta, bárcsak ő is ilyen fesztelenül és felszabadultan tudna társalogni Adammel.
- Jó hírek? - firtatta, amikor a férfi visszaült a kormány mögé. Cassian sötét szeme csillogott a boldogságtól.
- Valamikor a hét folyamán érkezik, attól függően, mikor tud elcsípni egy repülőt. Hát nem fantasztikus?
- De, csodálatos! - erősítette meg Laura. - Azt hiszem, mindkettőnknek alapos okunk van az ünneplésre.
-  Igen, valóban - mondta lassan Cassian. Beindította a motort, és gázt adott.
Laura lopva rápillantott. A férfi rosszkedve visszatért. Ha jobban belegondolt, Cassian azóta viselkedik ilyen furcsán, amióta újból találkoztak a hazajövetel előtt, és Laura beszámolt neki, milyen jól és sokat ígérően sikerültek a bemutatkozó beszélgetései. A férfi nem dicsérte meg túlságosan, mint várta volna, sőt szinte úgy hatott, mintha igazából sajnálná, hogy ilyen hamar el tud helyezkedni.
- Mi a baj? - kérdezte óvatosan.
Cassian összerezzent, de tekintetét továbbra is mereven az úttestre szegezte.
- Gondolkodnom kell.
Laura fülig vörösödve elfordult, s égő szemmel kibámult az ablakon. Már elégszer bolondot csinált magából a férfi előtt. Talán éppen ez nyomasztja Cassiant... a félelem, hogy a fia előtt zavarba hozhatja őt. Laura lélekben már ezredszer átkozta el magát, amiért olyan hevesen reagált a férfi csókjára.
A vér az arcába szökött, amikor visszaemlékezett rá, mennyire magával ragadták az érzései. Megijesztette, hogy olyan siralmas az önuralma. De Cassian miért volt olyan készséges? Laurának hirtelen eszébe jutott, hogy Jairől beszélgettek. Te jó ég, a férfinak hiányzik a fia! És csak azért csókolta meg őt, mert magányosnak érezte magát!
Milyen buta volt, hogy azt képzelte, Cassian érdeklődik iránta! Egy ilyen férfi biztosan nem szürke kis háziasszonyokra bukik, hanem inkább az olyan művésztípusra, mint amilyen az anyja, Bathsheba: drámai, szenvedélyes forróvérű és kiszámíthatatlan nőkre.
Laura akaratlanul is megérintette a száját, és még mindig úgy érezte, hogy forró az ajka. Minden jel arra vallott, hogy reménytelenül belehabarodott a férfiba...
Igen, fülig beleszeretett, noha alig ismerte. Egyszerűen nevetséges!
Másrészről olyan érzése támadt, mintha már egy örökkévalóság óta ismerné. Talán már régebben is hasonlóképpen érzett iránta... Amikor Bathshebi és a fia elhagyta Thrushtont, őt halálos boldogtalanság fogta el. Vajon azért mert már tizenöt évesen szerelmes volt Cassianba? És talán, anélkül hogy ennek tudatában lett volna, éveken keresztül hordozta magában ezeket érzéseket... talán csak azért vetette magát annak a vonzó leedsi ügynöknek nyakába, mert neki is sötét haja és szeme volt, és Cassianra emlékeztette.
Ez a gondolat nyugtalansággal töltötte el. Idegesen keresztbe vetette a lábát, és a szeme sarkából észrevette, hogy Cassian csodáló tekintettel méri végig  a combját. Az asszony szíve hevesebben kezdett verni. De aztán lehűtötte magát, hiszen minden férfi meg szokta nézni a lábát. Sajnos Cassian pillantása nem jelent semmi különöset.

8. FEJEZET
Thrushton Haliba megérkezve Laura visszaöltözött megszokott ruháiba.
mi után megvacsoráztak, és Adam lefeküdt aludni, az asszony sokáig ücsörgött a nappaliban, és úgy tett, mintha olvasna, miközben Cassian hallgatagon
elgondolkozva ült a másik sarokban. A laptopjára meredt, de hozzá sem
ért a billentyűzethez.
- Eldöntötted már, melyik állást választod? - kérdezte meg a férfi végül lyugodt hangon.
Laura kitért fürkésző tekintete elől.
- Még nem. De valószínűleg vagy az ügyvédi irodában a titkárnői állást, vagy a kórházi recepciós munkát vállalom el - válaszolta vonakodva. Valójában eddig egy fia gondolatot sem fecsérelt erre a kérdésre.
- Rendkívül jó benyomást tehettél rájuk - mondta Cassian elismerően. -Elhiszed most már nekem, ha azt mondom, hogy mindent elérhetsz, amit csak akarsz?
Laura reménykedni kezdett. Bárcsak felfigyelne rá és megkedvelné őt Cassian! De nem lesz annyi ideje, hogy elfogadtassa magát vele.
Ez a férfi sosem fogja szeretni, ebbe bele kell törődnie. De vajon meg tud elégedni a puszta barátsággal? Adam sokat nyerhetne Cassian jelenlétével, számára azonban, kész kínzás lenne olyan férfival egy fedél alatt élni, akit szeret, és aki elől el kell rejtenie az érzéseit. Bár ez még mindig jobb, mintha sosem látná viszont... és már Adam kedvéért is mindent el kell követnie, hogy Thrushton Hallban maradhassanak.
Lopva ismét Cassiant figyelte. Már attól gyorsabban vert a szíve, hogy láthatta a férfit. Ügyesnek kell lennie. Fenséges ebédekkel és vacsorákkal fogja kényeztetni, és olyan kellemessé teszi számára az itttartózkodást, hogy soha többé nem akarja majd elengedni... Nem számít, hogy saját maga is képes lenne gondoskodni magáról, hiszen mint minden férfinak, neki is biztosan tetszik, ha kiszolgálják, elkényeztetik. Csak óvatosan kell nekilátnia ennek a „feladatnak", nehogy a férfi agyára menjen. - Nagyon komolynak tűnsz - jegyezte meg gyengéd hangon. - Megint Jaire gondolsz?
Cassian egy pillantást vetett rá, aztán rezzenéstelen arccal elfordult.
- Nem, egészen másra.
Laura visszafogta magát, és nem kérdezősködött tovább. Hiszen ha a férfi beszélgetni akarna, megmondaná. Szerencsére megszólalt Cassian mobiltelefonja, így Laurának nem volt alkalma tovább búslakodni.
- Cassian Baldwin -jelentkezett be a férfi. A következő pillanatban felderült az arca. - Sheila! - Örömteli hangjára Laura féltékenyen összerezzenj Mi van veled?
Aztán egy darabig csak hallgatta a vonal másik végén beszélő nőt, közben az arca egyre aggodalmasabb kifejezést öltött. Laura felállt, és tapintatosan kiment a konyhába. Ki lehet ez a nő, akivel Cassian ilyen együtt érző?
Javíthatatlan vagy! - rótta meg magát mérgesen, miközben megterítette az asztalt a másnapi reggelihez. Ez a Sheila nevű hölgyike biztosan valami lélegzetelállító szépség, beutazta már az egész világot, és doktori címmel rendelkezik asztrofizikából. Hogyan is képzelhettem, hogy Cassian akár valaha is érdeklődne irántam? - szomorodott el.
A szürke kisegér, aki még a saját árnyékától is fél, egészen más világban sőt egészen más bolygón él, mint a férfi... És ismét a könnyeivel küzdőt
- Lefekszem - hallotta Cassian hangját az előcsarnokból.
Gyors pillantást vetett a férfira a nyitott ajtón keresztül, és megint annyira levertnek látta. Bármit is mondott neki ez a Sheila, mélyen érintette Laura nagyot nyelt. Ő miért nem képes ennyire megindítani Cassiant?
- Jó éjszakát! - suttogta.
Cassian nem moccant, csak állt ott porig sújtva.
- Reggel vissza kell mennem Harrogate-be - közölte tompán. - Bevigyelek téged is?
Tehát nem akarja kiönteni a lelkét... Laura szomorúan tette le a lekvárt az asztalra.
- Nem, köszönöm. Holnap Mr. Walkernek kell bevásárolnom.
- Kinek?
- Hiszen már meséltem róla neked. Ő az az idős férfi, akinek segítek, Amikor Cassian még mindig értetlenül meredt a semmibe, Laura elvesztette a türelmét. - Öreg és házsártos, és állandóan eláraszt a panaszkodásával Gyalog teszem meg a két mérföldet Grassingtonba, megveszem, amire szüksége van, hazacipelem neki az egészet, és mindent elpakolok a konyháját miközben ő egyfolytában csak szid mindenért. Aztán főzök neki egy teát, ki segítem a nyugágyba, és egy órán át együtt tévézünk. Ez nekem a hét csúcspontja! - Már nem tudta visszatartani a könnyeit, és heves zokogásban tört ki.  - Nagyszerű, nem igaz? Én aztán tudom, hogyan kell élni, ugye? Nem csoda, hogy ennyire le vagy nyűgözve tőlem!
- Laura! - nézett rá Cassian elképedten. - Mi ütött beléd ilyen hirtelen?
- Nem fontos - legyintett a nő ingerülten, és elfordult. A férfi odalépett hozzá, és sóhajtva a karjába vonta.
- De, fontos. Az utóbbi napok nagyon felkavaróak voltak számodra. Az lenne a csoda, ha nem billentél volna ki az egyensúlyodból. - Gyengéden megsimogatta az asszony haját.
Laura számára csodálatos érzés volt, és feloldódva a férfihoz simult. Ám a legnagyobb sajnálatára Cassian visszahúzódott.
- Én... nem komolyan mondtam annyi rosszat Mr. Walkerről - suttogta az asszony. - Kedvelem, és szívesen gondoskodom róla. Szörnyű lehet neki, hogy oda van láncolva ahhoz a házhoz.
- Mióta jársz hozzá? - firtatta Cassian.
- Fogalmam sincs... talán a felesége halála óta. Mindig én mostam meg az asszony haját, mert súlyos ízületi gyulladás volt a kezében.
Cassian egy pillanatig hallgatott, miközben eltűnődve játszott Laura egyik haj fürtjével.
- Nagyon munkába akarsz állni? - kérdezte végül habozva.
- Nagyon! - nézett fel rá Laura. - Hiszen tudod, hogy feltétlenül szükségem van valami jövedelemre, hogy eltartsam Adamet is. Meg hát hogyan engedhetném meg különben magamnak a napi pezsgős vacsorákat?
Cassian elmosolyodott a nő akasztófahumorán, és odaadott neki egy zsebkendőt.
- Mert... tudok egy másik állást, amely esetleg jobban érdekelne. - Előhúzott a nőnek egy széket, aztán maga is leült mellé. - Van egy barátnőm... egy nagyon jó barátnőm - kezdett bele.
- Az a Sheila? Cassian bólintott.
- Igen, ő. Jótékonysági alapítványt vezet, és ő dönt a rendelkezésre álló pénzek ésszerű felhasználásáról.
- Irigylem -jegyezte meg Laura őszintén. Sheila nemcsak Cassian barátnője, hanem még csodálatos állása is van...
Cassian szíve hevesebben kezdett verni. Igen, Laura lenne a legjobb választás. Őszinte, egyenes, megbízható, melegszívű. Ilyen rövid idő alatt nem is találhatna megfelelőbb személyt egy ilyen fontos feladatra. Ám az esze arra intette, vigyázzon, mert így még jobban kötődhet a nőhöz.
- Sheilának fel kell adnia az állását - mondta gyorsan, mielőtt meggondolná magát. Fontos volt számára az alapítványa, sokkal fontosabb, mint amilyen erősek voltak a kétségei. - Azonnal az USA-ba kell repülnie, hogy gondoskodjon a három kis unokahúgáról. A nővére és a sógora tegnap meghalt egy autóbalesetben.
- Hiszen ez szörnyű! - kiáltott fel Laura. - Szegény kisgyerekek! Szegény Sheila! Van valaki, aki mellette áll? Vagy te kíséred el?
Vigasztalóan megragadta a férfi kezét, és őszinte együttérzése mélyen felkavarta Cassiant.
- Nem, az élettársa megy vele. De most aggódik, hogy cserbenhagyja az alapítványt. Még ha csak egy kis szervezetről van is szó, megbízható személy kell az élére, aki megfelelően kezeli a pénzügyeket. Nagyon nehéz azonban  ilyen embert találni, kiváltképp rövid idő alatt.
- El tudom képzelni - értett egyet Laura.
A férfi nem először csodálkozott el rajta, milyen kevéssé tudta felmérni Laura a saját képességeit. Még csak nem is sejtette, hogy Cassian őrá célzott.' Mély levegőt vett.
- Laura... azt mondtam neki, hogy ne aggódjon, mert már tudok is valakit az állásra.
Laura lehajtotta a fejét, és szomorúan bólintott.
- Ez nagyszerű! Sheila bizonyára megkönnyebbült.
- Rögtön rád gondoltam, Laura.
Az asszony nagy szemekkel nézett fel rá. Cassian a legszívesebben megcsókolta volna... a karjába kapta volna... az ágyába cipelte volna... Szinte! rémülten elhúzta a kezét, mire Laura zavartan pislogott.
- Nem gondolhatod komolyan!
- De igen. Éppen most rendeztem be az alapítványi irodát Harrogate-ben... 
- Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá...
- Dehogynem. Manapság nem túl könnyű ilyen pozícióba megbízható embert találni, A pénz nagy kísértést jelent, és aki az alapítványt vezeti, igen jelentős pénzek fölött bír szabad rendelkezési joggal.
-Ez nem inkább neked való munka lenne? - kérdezte az asszony. Cassian habozott a válasszal.
- Nekem... nekem már van munkám.
- Valóban? Én meg azt hittem, keresel valami állást, most, hogy visszajöttél  Marokkóból.
- Csak... kivettem egy kis szabadságot.
- Értem. És mivel keresed a kenyered? - kérdezte Laura érdeklődve.
- Számítógépen dolgozom - hangzott a kitérő válasz. - De most nem rólam van szó. Mit szólsz az ajánlatomhoz?
- Nem tudom. Túl nagy a felelősség. Nem vagyok biztos benne, hogy meg tudnám csinálni.
- Dehogynem. Figyelj ide, az alapítvány tőkéjének hozamait évente lehet kiosztani. A legkülönfélébb emberek és szervezetek pályázzák meg a pénzt, tehát az igazgatónőre nagy feladat hárul...
- Micsoda?! én lennék az alapítvány igazgatója? - hüledezett Laura.
- Igen, pontosan - nevetett Cassian. - A te feladatod lenne ellenőrizni a pájázatokat, és végül dönteni a rendelkezésre álló összegek elosztásáról belátásod szerint. Tehát valóban felelősségteljes feladat, amelyet kétszer annyi fizetéssel honorálnék, mint amennyit az eddig felkínált munkákért kaptál volna.
- Jaj, annyit sosem fogadnék el. Főleg nem egy jótékonysági alapítványtól!
- Tanuld már meg végre megbecsülni az értékeidet! - dörrent rá Cassian. -hát? Elfogadod az állást?
- Nem is kell előtte semmiféle bemutatkozó beszélgetésen átesnem? Úgy értem, bizonyára van valami alapítványi tanács, vagy nem?
- Mint már mondtam, eddig Sheila vezette az alapítványt, és a tanács tagjai... háttérben vannak. - Cassian nem tartotta szükségesnek, hogy felvilágosítsa róla: ő maga az egyetlen alapítványi tag. - Sheila rám bízta a döntést az állás betöltéséről, mert már régóta barátok vagyunk, és bízik bennem, és mert én... rendszeresen adományozok az alapítvány részére.
Laura csodáló tekintettel nézett rá.
- Mindig is nagyvonalú voltál. Pedig te magad biztosan nem dúskálsz a pénzben, ahogy az ütött-kopott terepjáródat elnézem.
Most kezdje el magyarázgatni, hogy számára egy kocsi csupán eszköz a távolságok leküzdésére, és hogy csöppet sem érdekli egy autó kinézete?
- Boldogulok - felelte Cassian ehelyett. - Velem ne foglalkozzunk! Egyszerűen mondd azt, elvállalod az állást, azzal óriási terhet veszel le a vállamról.
- Igen, igen, szívesen elvállalom! - sugárzott az asszony a boldogságtól.
- Csodálatos! Köszönöm!
Cassian megragadta az asszony kezét, és megkönnyebbülten ránevetett. Egyszeriben túl közel voltak egymáshoz, sokkal közelebb, mint kívánatos lett volna. A férfi tekintete megbabonázva tapadt Laura szép szájára. Egészen lassan, hogy el ne ijessze, lehajolt hozzá.
Laura lehunyta a szemét, szíve vadul kalapált.
-  Köszönöm - suttogta a férfi ismét. Laura szeretetre méltó mosolya, gyengéd pillantása teljesen elvette az eszét. - Meg akarlak csókolni - mondta minden józan megfontolás ellenére.
A nő még szorosabban simult a karjába.
- Nagy butaság lenne...
- Miért? - kérdezte a férfi rekedten.
- Mert a hét végén el kell mennem innen.
A nő tétova hangja elárulta, hogy szívesen módosítaná a feltételeket. Cassian számára azonban világos volt, hogy el fogja csábítani Laurát, ha az asszony továbbra is Thrushton Hallban marad. Ennek pedig nem szabad megtörténnie. Egy-két csók persze még nem a világ...
- Még egy nyomós érv, hogy megcsókoljalak, mielőtt elbúcsúzol - felelt ezért, miközben tudta, hogy becsapja saját magát is.
Laura zavartan nézett rá.
- És miért akarsz megcsókolni?
„ Tényleg nem tudja, milyen észbontó? Cassian mosolyogva húzta végig az ujját az asszony arcán. Laurának elakadt a lélegzete, és a férfi tudta, hogy annyi ideig elnyomott vágyai most beteljesülés után sóvárognak. Jót tenne, neki, ha végre egyszer szabadjára engedné a szenvedélyét... és a pokolba is, neki is jót tenne!
- Az ajkad olyan puha és forró, és túl közel van hozzám, hogy ne vegyek róla tudomást - suttogta. - Szeretlek a karomban tartani, szeretem az illatodat és azt, ahogyan hozzám simulsz...
Laura sóhajtva lehunyta a szemét, az ajka szétnyílt. Cassian a karjába vonta, érezte a nő szívének vad vágtáját, érezte kemény mellbimbóját. Nem is visel melltartót! Elég lenne a pólója alá csúsztatni a kezét, hogy... nagyot nyelt, és összeszedte magát. Csak egy csók. Semmi több.
- Csodaszép vagy - lehelte.
- Tessék?! - ámuldozott a nő. A férfi lágyan megcsókolta.
- Igen, csodaszép. - Aztán ismét megcsókolta, könnyedén, mint egy lepkeszárny rebegése.
- ó! - sóhajtott Laura boldogan.
A férfin leírhatatlan vágy lett úrrá, hogy ájulásig csókolja. Nem, ez nem igazságos. Valahogy ki kell kászálódnia ebből a helyzetből, anélkül hogy, megsértené Laura érzéseit. A csudába is!
Laura a nyaka köré fonta a karját, még szorosabban simult hozzá, és növekvő szenvedéllyel viszonozta a csókjait. Véget kell vetnem ennek, go dolta Cassian kétségbeesetten, ám közben egyre hevesebben ölelte az as. szonyt. Olyan nagyon kívánta, ahogyan addig még soha senkit. Aztán mégis, maga sem tudta, miként, de sikerült óvatosan kibontakoznia az ölelés Minden apró csókkal egy kicsit távolabb lépett tőle.
- Észbontó vagy - suttogta rekedten.
Laura sugárzó szemmel nézett fel rá. Cassian elátkozta magát, amiért engedett a kísértésnek.
Mély lélegzetet vett. Egy biztos: nagyon meg fogja még ezt bánni.
- Nem lett volna szabad megcsókolnom téged - vallotta be őszintén. -azt sem állíthatom, hogy sajnálom. Remélhetőleg nem veszed tőlem rossz néven... - Érezte, hogy a nő elhúzódik tőle. -egyszerüen nem tehettem mást - folytatta bünbánóan. - Olyan... hálás voltam, olyan boldog, hogy elfogadtad az állást, és... olyan csodálatosan nézel ki. Remélem, megérted. Meg tudsz nekem bocsátani?
Laura meglepő módon minden további nélkül elfogadta a bocsánatkérést.
- Értelek - biztosította a férfit, és huncutul hozzáfűzte: - Különleges pillanat volt, én pedig hagytam magam sodródni az árral, mert... - Cassian felkapta a fejét, és maga is meglepődött, mennyire csalódott volt, amikor a nő így folytatta: - ...mert ilyen csodálatos állást kínáltál.
-  Atyaég, de szörnyen nézel ki! -jegyezte meg Laura derűsen, amikor Cassian másnap reggel Adammel visszatért a kocogásból. - Borostás vagy, a szemed vörös... mi a baj?
- Egész éjjel nem tudtam aludni.
- Tényleg? Annyira kényelmetlen az ágyad? - kérdezte az asszony ártatlanul.
Adam mentette meg a férfit a válaszadástól.
- Aki előbb ér fel, az zuhanyozhat először! - rikkantotta, azzal már fel is iramodott a lépcsőn.
Ám Cassian gyorsan beletörődött a vereségébe, és elpakolta a futócipőket, aztán bágyadtan leroskadt az egyik székre. Miközben egy csésze kávét öntött neki, Laura azon gondolkodott, vajon így fest-e egy férfi, akinek szexuális gondjai vannak, és fél éjszakán át a hormonjaival küzd. Arcán győzedelmes mosoly suhant át. Remélhetőleg!
- Éppen rántottát készítek. Kérsz te is? - kérdezte vidáman.
- Igen, köszönöm.
A nő figyelmét nem kerülte el, hogy Cassian csodáló pillantást vet a lábára, feszes fenekére, telt keblére. Nyilvánvalóan élénk érdeklődést tanúsít iránta. Kedveli. És még állást is ajánlott neki, egy felelősségteljes állást! Ez nagyon sokat jelentett Laurának, nem is beszélve arról, hogy a férfi csodaszépnek és észbontónak nevezte...
A hatás nem maradt el. Ma reggel a tükörből egy öntudatos, sugárzó nő nézett vissza rá, aki csak úgy vibrált az életkedvtől.
Laura elégedetten dúdolt, miközben egy kis sütőformában elhelyezte a kertben szedett paradicsomot és hagymát, majd betolta a sütőbe. Cassian szótlanul elhagyta a konyhát, és fáradtan felcammogott az emeletre. Az aszszony vidám hangja még sokáig a fülében csengett.
Reggeli után Laura elindult bevásárolni Mr. Walkernek, Cassian pedig felajánlotta sofőri szolgálatait, hogy hamarabb végezzen, aztán együtt megnézhessék a harrogate-i irodát. Amikor az idős férfi kinyitotta előttük az ajtót, Laura bocsánatot akart kérni
- Remélem, nincs ellenére, Mr. Walker, de ma hoztam magammal valakit
- Cassian! - kurjantotta vidáman az öreg Tom.
Laura pedig nem akart hinni a szemének, amikor a férfi előrelépett, és szívélyesen átölelte az idős urat.
- Tom - köszöntötte szeretetteljesen. - Te, vén kópé! Úgy trónolsz itthon mint valami gróf, és egy gyenge virágszálat küldesz bevásárolni. Szégyelhetnéd magad!
Walker csak nevetett.
- Az én koromban már minden kis örömért hálát kell adni. És Laura lábának látványa egész napra feldob.
Az asszony fülig vörösödve eltűnt a konyhában, és elkezdte elpakolni a vásárolt holmit.
-  Tehát ti ketten ismeritek egymást - jegyezte meg, amikor a törékeny öregember Cassianra támaszkodva megjelent a konyhában.
Tom Walker nehézkesen leereszkedett a kemence előtti hintaszékbe.
-  Már régóta. Cassian gyakran eljött hozzám, amikor még fiatal volt Együtt mentünk horgászni, és az én Dorisom könyveket adott neki kölcsön Ez a fiú ugyanolyan könyvmoly volt, mint az én drága feleségem. Egész enciklopédiákat kebelezett be! Hé, várjon csak, kislány! - kiáltott rá hirtelen. -Ez nem jó sonka!
- Olyan, mint amilyet mindig szoktam hozni - válaszolt Laura türelmesen Az öreg Tom dörmögött valamit a bajsza alatt, s árgus szemekkel átnézte
a többi tételt.
- Hiszen megmondtam, hogy nem szeretem ezt a nagy narancsot! A kel bimbó meg túl kicsi. Hasznavehetetlen! - Mérgesen kikapta Laura kezébőla számlát. - Idehozza nekem ezt a sok vackot, és még két pennyvel drágább is mint máskor!
- Tudom - sóhajtott Laura. - Nagyon sajnálom.
- Nem jól csinálod, Tom - avatkozott közbe Cassian. - Olyasmibe kös bele, ami tényleg fontos neki, ami tényleg feldühíti.
Az öreg Walker érdeklődve felkapta a fejét.
- Őt? Semmire nem megyek vele. A fia is egy buta tök...
- Ne merészeljen így beszélni a fiamról! - tört ki Laurából. - Elviselem a rosszkedvét és a hálátlanságát, mert sajnálom magát, de Adamet hagyja ki ebből! Megértette? - rivallt rá az öregre, és öklével akkorát csapott az asztalra, hogy a kelbimbók szertegurultak, és leestek a padlóra.
Legnagyobb meglepetésére Tom ráncos arcát elöntötte a mosoly, Cassian pedig egyenesen hangosan hahotázott.
- Na, most úgy beszél, mint az anyja! - kacagott az öreg. - Tessék? - hökkent meg Laura.
- Már évek óta hiába próbálom feldühíteni, kislány - magyarázta Tom, és úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. - Látni akartam, hogy örökölt-e egy kis temperamentumot az anyjától. Már majdnem feladtam, mert maga mindenért csak bocsánatot kért, és olyan jámbor volt, mint egy kezes bárány. De most már látom, hogy ugyanolyan, mint ő! - nézett rá szeretettel. - Csodálatos asszony volt az édesanyja. Még mindig hiányzik.
Laura lerogyott egy székre.
- Maga... gonosz vénember! - suttogta magába roskadtan. - Tényleg... tényleg olyan vagyok, mint ő?
- Szakasztott mása. Ugyanolyan szép. És ugyanolyan vadmacska.
- Meséljen róla! - kérte az asszony. - Mondja el, mi történt, amikor megszülettem!
- Azt hittem, legalább azt tudja! - csóválta a fejét Tom. - Nos, George Morris nem bánt jól vele, pokollá tette az életét. Még a vak is láthatta, hogy Diana boldogtalan. És aztán beleszeretett egy amerikaiba, aki megvette a Killington-birtokot a völgy másik végében, közvetlenül a Little Sturton mögött, ahol lovászfiúként dolgoztam. és a sors fintora, hogy Diana terhes lett, pedig George már több mint egy éve hozzá sem ért. Az a makacs ember pedig nem akart beleegyezni a válásba. Diana megpróbált megbékélni a házassággal, de az már halálra volt ítélve.
- Az apám amerikai volt? - kérdezte Laura sápadtan.
.- Bizony ám! - erősítette meg az öreg. - Egy kedves, vidám fickó.
- Meséljen még! - kérlelte az asszony: - Többet akarok tudni róla.
- Magas volt, sötét hajú, és nagyon közvetlen, barátságos. Könyvkiadással foglalkozott. És teljesen bele volt habarodva a maga édesanyjába. De ki is tudott volna ellenállni annak az elragadó teremtésnek?
- Eddig miért nem mesélt nekem erről? - vetette a szemére Laura.
-  Sokáig azt hittem, tudja. És amikor rájöttem, hogy halvány fogalma sincs semmiről, jobbnak láttam tartani a számat, és nem beleavatkozni. Mert nem voltam benne biztos, hogy lenne elég ereje elviselni az igazságot.
- Thrushton Hallban soha nem beszélt senki az édesanyjáról - szólt közbe Cassian. - Ez a téma tabunak számított.
- És te tudtad? - fordult Laura a férfihoz.
- Igen - ismerte el Cassian. - De csak amikor néhány nappal ezelőtt azt mondtad, hogy Thrushton Hall az egyetlen kapocs az anyádhoz, akkor tudatosult bennem, hogy eltitkoltak előled mindent. - Átkarolta a nő vállát, és magához szorította.
- De miért akarta George magának a felügyeleti jogomat?
. - Mert mindenki azt hitte, az ő gyereke vagy - magyarázta Cassian lágyan. a nő nagyot nyelt.
-  Az igazi apám nem is érvényesítette a jogait? Az anyám biztosan elmondta neki, vagy nem? Nem együtt szöktek meg? Nem akartak engem? Nem szerettek? - kérdezte boldogtalanul.
Tom Walker bizonytalanul Cassianra nézett, aki védelmezőn magához szorította a nőt.
- Megbirkózik vele - mondta Cassian halkan. Laura reménye semmivé foszlott.
- Ó, ne! Azt akarod mondani, hogy... meghaltak? Tom sajnálkozva felsóhajtott.
- Igen, mindketten, Diana és az amerikai is. Felhőszakadás volt. Egy traktor hajtott ki eléjük a földekről a harrogate-i főútra. Az amerikai akkor akarta elvinni magát és az édesanyját a birtokára. Csak maga maradt életben a kocsiban. Akkor kéthetes volt. George Morris aztán a saját lányaként nevelte fel, és csak kevesen ismerték az igazságot.
Laura elfojtva felzokogott. Az édesanyjának nem adatott meg a boldogság, amelyre annyira vágyott. Milyen végtelenül szomorú! Vigaszt keresve kapaszkodott Cassian széles vállába.
-  Sosem mondta el nekem senki! - panaszolta, és potyogni kezdtek a könnyei. - Annyi éven keresztül kínzott a fájdalom, hogy anyám nem szeretett és cserbenhagyott. George és Enid néni meghagytak ebben a hitben. Ez szörnyű! - zokogta.
A két férfi vigasztalón lapogatta a hátát, és hagyták, hadd sirassa el a szüleit, akiket sosem ismert. Végül aztán Cassian egy térképet kért az öreg Tómtól, Laura pedig magába roskadva hallgatta, amint Walker elmagyarázza az utat a baleset helyszínéig, hogy neki lehetősége legyen legalább jelképesen búcsút venni a szüleitől.
- Igen, vigyél oda! - suttogta, majd letörölte a könnyeit. Cassian gyengéden megcirógatta a haját.
- Gyere, szedjünk az anyukádnak egy csokor virágot!
- Aztán majd gyertek vissza valamelyik nap, megiszunk egy teát, és mesélek még róluk - paskolta meg Walker az asszony kezét barátságosan.
- Rendben - ölelte meg hirtelen Laura az öreget. - Viszlát! Az idős férfi könnyes szemmel bólintott.
- Jó asszony volt az édesanyja. Melegszívű, akárcsak maga. Megígértem neki a temetésen, hogy mindig szemmel tartom magát. Büszke lenne a lányára.

9. FEJEZET
Jó negyedórás autóút várt rájuk. Laura hallgatagon és feszülten várta a döntő pillanatot. Amikor elérték a helyet, melyet Tom Walker leírt, Cassian leállította a terepjárót az út szélén, és bátorítóan megszorította Laura kezét.
- Várj! Segítek kiszállni - ajánlkozott.
Kedves volt, körültekintő, és úgy tűnt, pontosan tudja, milyen támogatásra van most szüksége Laurának.
Falfehéren, karjában a Tom kertjében szedett virágokkal szállt ki az aszszony a kocsiból, aztán egyedül odament a kerítéshez, amely leválasztotta a szántóföldet, ahonnan akkoriban az a traktor olyan váratlanul kihajtott az úttestre, és összeütközött a szülei autójával. Szemét ismét ellepték a könnyek. Szörnyű érzés volt, hogy egyik szülőjét sem ismerte. George és Enid Morris becsapta a múlttal kapcsolatban, és hazugságot tálalt fel neki. Magában fohászkodva édesanyja bocsánatát kérte, amiért hitt nekik, és kételkedett a szeretetében.
Ám minden gyásza ellenére sem maradt rá hatástalanul a körülötte kibontakozó idilli természet. A keskeny út egy völgyön át vezetett, amely ősidőkkel ezelőtt keletkezett egy elolvadó gleccser nyomán. Egészen közel egy középkori falu romjai kukucskáltak ki a buja növényzet közül,és őszi virágok sárga szőnyege virított a meleg szeptemberi napfényben. Az út menti, magas kőfalat benőtte a moha és a zuzmó. Laura elrévedve végigfuttatta rajta az ujjbegyét. Itt, ebben a varázslatos völgyben úgy hitte, érzi az anyja szellemét, és kicsit megvigasztalódott.
- Szeretlek, mami - suttogta. - Azt kívánom, bárcsak ismertelek volna téged és az apámat! Bárcsak veletek éltem volna! Annyira vágytam rá! Mi hárman biztosan boldogok lettünk volna együtt. - Könny patakzott végig az arcán, amikor szétszórta a virágot, aztán lehajtott fejjel egy darabig csak állt ott. - Nem hozok rád szégyent - ígérte hangosan. - Sosem leszek olyan utálatos, gonosz és elégedetlen, mint Enid néni. Mindent megteszek érte, hogy boldog legyek, és a szívemre fogok hallgatni. Mostantól fogva megölelem az embereket, ha arra vágyom, és nem fogom haszontalanul elfecsérelni az életemet. És segítek Adamnek, hogy erős legyen. Szeretnéd öt  anya... apa...
Zokogva elhallgatott. A szíve megtelt szeretettel és szomorúsággal. Most végre elfogadhatta az anyja és az apja örökségét, és életében először csodálatos módon teljesnek érezte magát.
Cassian észrevétlenül a háta mögé lépett, és gondoskodoan egy dzsekit terített a vállára.
- Reszketsz - mondta szeretettel a hangjában. Az asszony feléje fordult.
- Ölelj meg! - kérte.
A férfi pedig a karjába vonta, és melegen magához szorította. Laura hálásan simult hozzá.
- Úgy érzem... szeretetre méltó emberek voltak    suttogta.
- Te pedig a lányuk vagy. Ezt sose felejtsd el! Olyan vagy, mint ők - felelte Cassian, és megsimogatta a hátát.
- Nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod.
- Mert ez az igazság - nyugtatta meg a férfi. - És talán most már saját magad lehetsz. Szabad lehetsz.
Vigasztaló gondolat volt. Igen, még egyszer újra kezdhet mindent. Felpillantott a férfira.
- Sétálsz velem egyet?
- Amit csak akarsz. Gyere, fogd meg a kezem!
Cassian óvatosan átsegítette Laurát a kőfalat megszakító sövényes átjárón. Jó darabig csak sétáltak kéz a kézben a földúton végig, és hallgatták a bíbicek vijjogását. Végül rátaláltak egy védett helyre, ahol letelepedtek a fűbe. Gyönyörű kilátás tárult elébük a teraszosan megművelt földekre, melyeket az emberek már sok száz évvel ezelőtt kanyarítottak le maguknak a zöld dombok lankáiról.
A szél belekapott Laura hajába. Ez volt itt az ö          ne Yorkshire-je. A
hely, ahol az édesanyja és az édesapja szerette egymást, és ahol meghaltak. Az asszony megesküdött magában: mindent meg fog tenni érte, hogy örökké itt élhessen.
Cassian megszorította a kezét, és szeretettel ránézett  ama még soha életében nem érezte ennyire biztonságban magát, és érthetetlen okokból ismét elárasztották szemét a könnyek.
- Laura, Laura - suttogta Cassian, és magához huzta a nöt. Ajkát gyengéden végigsimította az arcán, majd lecsókolta a könnyeit.
Laura vigaszra vágyott, szeretett volna teljesen elveszni a csókjaiban. Türelmetlenül tenyerébe fogta a férfi arcát, és könyörögve a szemébe nézett. - Csókolj meg igazából! - kérte rekedt hangon. a férfi habozott.
- Ne csapd be magad azzal, amit most érzel! - válaszolta aztán. - Te...
- Azt akarom, hogy megcsókolj - vágott az asszony a szavába.
- Mert vigaszt keresel - próbálta Cassian kijózanítani. - Megölellek, de semmi több.
- Miért?
- Mert később megbánnád, amikor már nem leszel olyan szomorú.
-  Egészen biztosan nem. - Magához húzta a férfit, és szájon csókolta, egyre szenvedélyesebben, egyre bensőségesebben. Belefúrta ujjait Cassian dús hajába, közben vágytól égve hozzásimult.
A diadal forró mámora söpört végig rajta, amikor a férfi végül felnyögött, s éhesen viszonozni kezdte a becézgetést. Vadul egymáshoz tapadtak, csókolták, simogatták egymást, nem tudtak betelni a gyönyörrel. Laura mindenröl megfeledkezett maga körül. Csak Cassian létezett számára és az égető vágy, hogy eggyé váljon vele.
Ha szereti a férfit - és ebben már szemernyit sem kételkedett -, akkor nem pazarolhatja a drága időt haszontalanul, nem foghatja vissza magát. Lázasan segítettek egymásnak kibújni a ruháikból. Cassian az asszony mellére tette a tenyerét, megcirógatva az ágaskodó bimbót. Amikor leheveredtek a fűbe, s a férfi ráfeküdt, Laura megérezte sürgető vágyát, és ösztönösen nekinyomta a csípőjét. Minden egyes csókkal, minden cirógatással, minden forró lehelettel egyre tüzesebb szenvedély lett rajta úrrá.
- Nem bírom tovább - nyögte, s ráfonta lábát a férfiéra. Kezével Cassian derekát tapogatta, le akarta tolni róla a nadrágot.
A férfi szédülten vette birtokba a száját, egyik kezét becsúsztatta két combja közé, és olyan érzékien simogatta, ahogyan azt az asszony legmerészebb álmaiban sem tudta volna elképzelni.
- Cassian, kérlek! - fogta át az arcát, és esdekelve a szemébe nézett.
- Nem lenne okos...
- Szükségem van rád! - suttogta könyörögve Laura. Egyik kezét lecsúsztatta, és megérintette a férfiasságát.
Cassian lehunyta a szemét, s ösztönösen a nő kezének feszítette az ágyékát, amikor az elkezdte simogatni.
- Ne - nyögött fel. - Ó, ne!
- Azt mondtad nekem - zihálta Laura -, kezdjek el végre élni. - Csábítóan végigfuttatta nyelvét a férfi ajkai között. - Most élek. Akarlak! Szeress engem! - Ölét felhevülve a férfi kezének nyomta, mely még mindig ott időzött a combjai között. Csípőjével le-fel mozgott, a szerelmi aktust mímelve.
Cassian kibontakozott a csókból. - Később meg fogod bánni...
- Felejtsd el, hogy mi lesz később! Csak a most számít - mondta Laura elfúlva. Mindig erre vágyott... érzéki feloldódásra egy olyan férfival, akit szeret. A fizikai öröm elhalványult a szívében forrongó boldogság mellett. Egygyé fog válni Cassiannal! Nem számít, mit hoz a jövő, ezt a csodálatos tapasztalatot senki és semmi sem veheti el tőle.
Cassian visszahajolt fölé, és megcsókolta telt keblét, majd szájába vette a megkeményedett mellbimbót. Teljesen letaglózta, hogy a nő teste beleremegett az érintésbe. Már túl késő... már túl messzire ment. Minden önuralmát elveszítette, és ez aggodalommal töltötte el. Mit művel vele ez a nő?
Remegő kézzel tapogatózott a nadrágszíja felé. Egy szempillantás alatt megszabadult a saját és Laura maradék ruhadarabjaitól, s végre meztelenül feküdtek egymás karjában. Leírhatatlanul izgató érzés volt.
Fürkésző tekintettel nézett az asszonyra.
- Biztos vagy benne?
Laura olyan sugárzóan mosolygott rá, hogy elakadt tőle a lélegzete.
- Igen. Életemben még soha nem voltam ennyire biztos semmiben.
A férfinak az összes akaraterejére szüksége volt, hogy uralkodni tudjon sürgető, mindent felemészteni akaró vágyán, de aztán összeszedte magát. Időt akart hagyni még egy kis kényeztetésre, mígnem Laura már könyörgött, hogy vessen véget az édes kínnak. Csak ekkor hatolt belé lassan, óvatosan. A testén ekkor mintha áramütés szaladt volna végig. Elkezdett mozogni, először finoman, majd egyre hevesebben, míg mindketten belevesztek az érzékek mámorába. Cassian sosem élt át még valami hasonlót sem egy nő karjaiban, és azt akarta, hogy sose érjen véget a kéjes utazás.
Magával ragadta az asszony kendőzetlen szenvedélye, és együtt értek el a csúcsra a legpompásabb érzéki tűzijáték közepette. Egymásba kapaszkodva, kimerülten, elégedetten hullottak alá a világ tetejéről. Jóleső fáradtság bénította le tagjaikat, földöntúli mosoly játszott az arcukon. Laura most kezdte csak sejteni, milyen is lehet az, amikor két ember majd megőrül egymásért. Úgy érezte, mintha lebegne... szabadon, akár a pacsirta, melyet a feje fölött látott, magasban, fenn az égen.
Igen, most már megértette az édesanyját. Ha az ember találkozik az igaz szerelemmel és a szenvedéllyel, nehéz elzárkózni előle. Olyan leírhatatlanul boldog volt!
- Cassian - suttogta a férfi fülébe.
- Igen? - pillantott fel Cassian fátyolos szemmel.
- Ez mindig ilyen szép?
A férfi gyengéden megcsókolta. - Csak igen ritkán    mosolygott. - Mit műveltél velem? Titokban beadtál valami kábítószert?    viccelődött.
Az asszony felnevetett, s játékosan viszonozta a csókját. Nem, nem használt kábítószert, egyszerűen csak szerette őt, és megadott neki mindent.
- Jó voltam, ugye?    kérdezte elégedetten. A férfi sötét szeme felcsillant.
- Szenzációs!
Laura érezte, hogy ismét forró hullám söpör végig a testén, s lehunyta a szemét, hogy még jobban átélhesse.
- Cassian... - rebegte, s közben kéjesen hozzásimult. Büszke elégedettséggel tapasztalta, hogy a férfi testén remegés fut végig.
- Édes Laurám    felelte Cassian, és végigfuttatta nyelvét a nő nyakán.
Laura újból érezte, amint feléled benne a vágy, és meg sem próbálta leküzdeni. Hihetetlenül felszabadító volt, hogy gátlások és félelmek nélkül átadhatja magát az érzéseinek. Bízott Cassianban, fenntartások nélkül.
A férfi a hátára fordult, magával húzva őt is úgy, hogy Laura lovagló ülésben helyezkedett el rajta. Aztán Cassian megmarkolta telt mellét, és megnyalta a kemény bimbót. Laura kéjesen felsóhajtott, teste ívben hátrafeszült, majd a csípőjét kissé megemelte, és lassan visszaereszkedett kedvese forró, lüktető férfiasságára. Először néhány pillanatra mozdulatlanul élvezte a finom, feszítő érzést, aztán körözni kezdett a csípőjével. Lenézett szerelmesére, látta az arcán szétáradó boldog mosolyt, s ettől mérhetetlenül fokozódott a saját izgalma. A csúcspontra teljesen váratlanul ért fel, olyan hevesen, hogy combjai görcsösen megfeszültek. Végül aléltan hanyatlott Cassian erős mellkasára.
Egy darabig így heverésztek, aztán a férfi óvatosan kikászálódott alóla, és elkezdett öltözködni. Laura az átélt gyönyörtől még mindig megrészegülten tapogatózott a ruhái után. Amikor felhúzta a szoknyáját, összetalálkozott a pillantásuk. A levegő azon nyomban sisteregni kezdett közöttük.
Cassian bensőségesen megcsókolta.
- Nem tudok betelni veled - mondta mohón. -Az jó    dorombolta Laura.
- Nem, nem jó.
- Miért nem?    A nő ingerlőn nyújtózkodott egyet.
-  Kérlek!      nyögött fel Cassian elkínzottan. - Vissza kell mennünk. Harrogate-hez már úgyis késő van, de Ádámért időben ott kell lenned.
- Olyan késő van már? - csodálkozott az asszony.
- Az ebédet mindenesetre már lekéstük - nevetett Cassian. Visszaiparkodtak a kocsihoz. Laura az út szélén még egyszer megállt egy
pillanatra, és megpróbálta életvidám, szerelmes és boldog nőként elképzelni az édesanyját, aki jókedvűen csicsergett a szeretett férfival, miközben a kisbabájukkal együtt a Killington-birtokra hajtottak. Igen, az anyukája boldog volt abban a pillanatban, ugyanolyan boldog, mint most a lánya. Elégedetten felsóhajtott. A mai napon nagy szomorúság és nagy boldogság érte, és megfogadta, hogy ez a kapcsolat Cassiannal tartós lesz.
- Szeretnél inkább egyedül lenni? - kérdezte a férfi tapintatosan. Laura hálásan megszorította a kezét.
- Nem. - Soha többé nem akar egyedül lenni! - Köszönöm, hogy elhoztál ide, de most már menjünk haza!
- Tom elmondta nekem, hol vannak eltemetve a szüleid. Elviszlek oda. És azt hiszem, Adamnek is velünk kellene jönnie.
- Köszönöm - bólintott meghatottan az asszony.
Elmentek Ádámért az iskolába, aztán együtt elautóztak a Killington-birtok mögötti apró faluba, mely a folyó partján feküdt. Laura elmesélte fiának a nagyszülei történetét, miközben a sírkövet keresték.
- Itt van - intett Cassian.
Anya és fia dübörgő szívvel mentek oda. A férfi mindkettejüket átölelte, és egy kis fejfára mutatott egy gazzal felvert sírhalmon.
- Olvasd fel! - kérte Laura könnyektől homályos szemmel.      A férfi bólintott.
- Jack Edén és Diana Morris. Alatta a születési és elhalálozási dátum meg a felirat: „Tragikusan kiszakadtak ebből a világból, de egyesültek egy másikban". Tom Walker állíttatta a sírkövet - magyarázta.    George és Enid nem akarta állni a temetés költségeit, de a Killington-birtokon az alkalmazottak gyűjtést szerveztek. Aztán eladták az ingatlant, és a bevételből, az apád hagyatékából kiegészítették az összeget. Mivel Jack nem változtatta meg a végrendeletét, mindent egy távoli, New York-i unokaöccse örökölt. Tom igazságtalannak tartotta, hogy te semmit sem kaptál. Az öreg mindig figyel rád.
- Engem nem érdekel a pénz, az örökség - mondta Laura reszelős hangon.
- Mami, kérlek, ne sírj! - aggodalmaskodott Adam. Az asszony átölelte.
- Egyszerre vagyok szomorú és boldog, kicsim, érted. A kisfiú komolyan bólintott.
- Igen, mami. Én is sajnálom, hogy meghalltak. Szerettem volna, ha van nagymamám és nagypapám. - Megsimogatta az édesanyja karját. - Szeretlek, mami. És minden jóra fordul.
Laura elmosolyodott. Tekintete összetalálkozott Cassian szeretetteljes pillantásával.
- Igen - nyomott egy puszit a fia fejére. - Minden jóra fordul. Később, már este, amikor Adam lefeküdt aludni, a felnőttek kényelembe helyezték magukat a szófán. Laura Cassian karjába simult, a férfi pedig egyre csak csókolgatta, simogatta, mintha nem tudna betelni vele.
- Azt kívánom, bárcsak egy ágyban tölthetném veled az éjszakát, és reggel melletted ébredhetnék - suttogta aztán a fülébe.
- Erről szó sem lehet! - felelte az asszony mosolyogva.
- Tudom, de ez kínzás. A legszívesebben így aludnék el, hogy a karomban vagy, és így is ébrednék fel.
- Én is ezt szeretném - bólogatott Laura túláradó boldogsággal.
- Holnap együtt elmegyünk Harrogate-be, az irodába - ígérte Cassian. -Úgy foglak szeretni, ahogyan azt a legmerészebb álmaidban sem gondolnád. -Felállt, beletúrt a hajába. - Most... lefekszem. Holnap találkozunk.
Laura alig tudta elhinni, hogy a férfi ennyire kívánja őt. És az egész viselkedése arra vallott, hogy nem csupán szexről, hanem mélyebb kötődésről van szó. Az asszony úgy érezte magát, mintha a felhők között lebegne, amikor felment a szobájába, és alig tette le a párnára a fejét, már el is nyomta az édes álom.

10. FEJEZET
- Mit gondolsz? A kéket vagy a zöldet? - kérdezte Laura    másnap délelőtt a harrogate-i irodában, két leheletvékony tangát lobogtatva Cassian                     orra előtt.
- A zöldet, nem, a kéket. Ó, Laura! - nyögött fel a férfi,          hogyan is tudnék tisztán gondolkozni, ha így táncolsz előttem.
- így? - kacérkodott vele a nő, és csábító pózba vágta magát. Mindketten meztelenek voltak. Amikor Cassian el akarta kapni a derekát
Laura pajkosan kisiklott a keze közül, és kacagva a paraván         mögé menekült. .. mindazonáltal nem valami gyorsan.
- Te vadmacska - szuszogta a férfi, amint beérte                       cés megcsókolta.
- Azt hiszem - simult hozzá a nő - szeretek tangában járni. 
- De nem lesz minden alkalommal szex - figyelte mosolyogva Cassian.
- Milyen kár! Most azonban legjobb lesz, ha felöltözöl
Laura kék szeme ragyogott a boldogságtól. - Töltsél még, légyszives,! egy pohár pezsgőt hogy felszentelhessük az irodát, én meg addig letusolok és nekiállok pénzt osztogatni azoknak, akik megérdemlik    mond csak
- Szerinted minden megvan itt, amire szükségem van!  Laura végigjáratta tekintetét a férfin. Milyen csodálatos szeme van. Cassian lélegzetelállítóan vonzó, szexi, közben annyira figyelmes   és körültekintő... Mi többet kívánhatna egy nő magának? Felsóhajtott
- Igen, minden tökéletes.
Az iroda természetesen ugyancsak csodálatos volt, A György korabeli villa   ízléses és elegáns berendezése inkább emlékeztetett egy előkelő lakásra mint irodaházra. Lauráék éppen a fogadószobában tartózkodtak a lehető legfantáziadúsabban kihasználták a krémszínű velúrszőnyeg puhaságát  a helységben mindenütt ruhadarabok hevertek szerteszéjel  A kényelmes bőrszófán pedig a bevásárolt holmik tornyosultak: csinos szoknyák, selyemblúzok az asszonynak, néhány meglepetés Adamnek, aminek biztosan nagyon fog örülni.
Cassian megnyugtatta Laurát, hogy bátran szánjon időt a feladatok  begyakorolására. , és mihelyt az alapítvány munkája ismét rendesen beindul, felvesz egy titkárnőt is a levelezés intézésére. Mindez még mindig túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig nem volt álom. Már most nagy halomban állt az íróasztalon a sok pályázat, és Laura alig bírta kivárni, hogy elkezdhessen dolgozni.
- Köszönöm az esélyt - mosolygott Cassianra sugárzón.
- Én köszönöm neked. Nagyszerű leszel - felelte a férfi szent meggyőződéssel.
Laura puszit küldött neki a levegőben, aztán eltűnt a tekintélyes méretű fürdőszobában. Ezen a délelőttön már dolgozni akart egy kicsit Cassian útmutatásával. Délben kimennek majd ebédelni, később pedig elhozzák Adamet az iskolából. A két fiú aztán elmegy edzeni, és együtt megvacsoráznak... a ház ismét megtelik nevetéssel, zenével és vidámsággal, akárcsak előző este.
Laura boldogan vette tudomásul, hogy Adam megváltozott. Már most sokkal öntudatosabb volt, és testileg is egészségesebbnek, erősebbnek látszott. Igen, a nap megkoronázásaként ma valami különlegeset készít vacsorára. A fizetéselőleg lehetővé tette számára, hogy bőségesen bevásároljon... és tovább szőhesse a tervét, hogy nélkülözhetetlenné teszi magát Cassian számára.
- A pezsgő -jött be Cassian a fürdőbe, amikor a nő éppen törölközött, és odaadta neki a poharat, aztán kinyitotta magának a zuhanyt.
- A boldog jövőre - emelte Laura köszöntésre a poharát. Már nem kételkedett benne, hogy a férfi arra fogja kérni, maradjon.
- A boldog jövőre - nevetett Cassian.
Laura sietősen felöltötte elegáns kiskosztümjét, aztán büszkén leült tekintélyes íróasztala mögé. Éppen a parkra látott onnan. Egy pillanatra elkalandoztak a gondolatai. Olyan jövő álomképe jelent meg előtte, amelyben Cassian szerette őt, és két fiukkal meg talán egy közös gyermekkel együtt éltek boldogan...
Amikor aztán a férfi csatlakozott hozzá, befejezte az álmodozást, és munkához látott. Először is mappákat hozott létre a számítógépen a különböző pályázatoknak. Közben hamarosan rájött, hogy egyáltalán nem lesz olyan könnyű igazságosan és ésszerűen szétosztani az alapítványi pénzeket.
Az idő gyorsan elrepült. Ahelyett hogy elmentek volna ebédelni, Cassian házhoz rendelt néhány ínycsiklandó lazacos szendvicset, desszertnek pedig krémest.
- Morzsa van a szádon - nyújtotta ki a kezét, és érzékien végighúzta ujját az asszony ajkán.
- Mivel ma te vagy a kifutófiú, főzhetnél nekem egy kávét - mondta Laura megjátszott gőggel, és úgy tett, mintha hidegen hagyná az érintés. - Ó, persze, biztosan fiatal kifutófiúkról szoktál álmodozni, akik elcsábulnak a sugárzó, sikeres üzletasszonytól! - suttogta a férfi, és kezét lecsúsztatta a kosztümkabát gombolásán. - A hatalmas íróasztal láttán?
Laura szeme felcsillant. Anélkül hogy kitért volna Cassian tekintete elől, lassan visszament az íróasztalához, leült a szélére, majd felhúzta a szoknyáját.
-  Jöjjön, megtanítom néhány irodai praktikára, fiatalember - csalogatta dévaj hangon.
Cassiannak sem kellett több, megbabonázva követte az utasítást.
Amikor aztán végre már hazafelé hajtottak, Cassian zsebében megszólalt a mobiltelefon.
- Felvennéd? - kérte Laurát.
- Persze, természetesen. - Előkotorta az apró készüléket, és bizonytalan hangon beleszólt: - Halló?
- Ó, hol az apukám? - szólalt meg a vonal másik végén egy fiúcska.
- Jai az! - nézett Cassianra az asszony. A férfi arca rögtön felderült.
- Sehol nem tudok itt megállni. Kérdezd meg, miért hívott.
- Az apukád nem tud most beszélni, mert vezet - magyarázta a nő a gyereknek. - Üzensz neki valamit?
- Igen, meg tudná neki mondani, hogy itt ülök kint a kőfalon a háza előtt?
- Tessék? Már megérkeztél? Hiszen ez fantasztikus! De még jó félóra, mire odaérünk...
- Nem baj - nevetett Jai. - Nem szaladok el.
- Akkor nemsokára találkozunk - köszönt el Laura, és izgatottan a férfi felé fordult. - Már itt is van! A ház előtt!
- Remek! - lelkendezett a férfi is. - Alig várom, hogy megismerhesd. De először menjünk el Ádámért az iskolába! Biztosan jól megértik majd egymást.
Laura boldogan bólintott.
- Jó lesz, ha mindannyian együtt leszünk!
A ház egy felbolydult méhkashoz hasonlított leginkább, de Laura élvezte a ricsajt. Jai egy marokkói együttes hangkazettáját hozta ajándékba az apjának, akik valamelyik piactéren szoktak zenélni. Aztán izgatottan mesélt Adamnek és Cassiannak a hegyekben tett kirándulásról és a berberek vendégszeretetéről. Cassian érdeklődve hallgatta beszámolóját és a hangfelvételt. Néha tett egy-egy megjegyzést, miközben szeretetteljes pillantást vetett a fiára. Laura a vacsorával foglalatoskodott. Ragaszkodott hozzá, hogy egyedül készítse el,, egyúttal igyekezett egy szót sem elmulasztani abból, amit Jai mesélt a szűk szurdokokról, a zöld völgyekről és a titokzatos várromokról. Többnyire azonban emberekről mesélt, és Laura nem győzött csodálkozni, hogy egy tízéves fiú már ilyen sok mindent átélt.
Mosoly suhant át az arcán. Nem mindennapi élmény volt látni Cassiant a fiával. Jai haja és szeme sötéten fénylett, mint az apjáé, és minden valószínűség szerint a gyerek tőle örökölte a szívósságát meg az önbizalmát is. Mindamellett derűs kedély jellemezte, sokat nevetett, és nem tűnt beképzeltnek amiatt, hogy olyan nagyon eltér az élete az átlagos kortársaiétól.
Laura odafordult a három fiúhoz, és erőteljesen megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.
- Kész a vacsora - jelentette be. - Jai, ma te választhatsz: itt együnk, a konyhában, vagy az étkezőben?
- Itt! - kiáltotta a kisfiú. - Annyira klassz itt, olyan otthonos. Gyújthatnánk gyertyákat?
- Majd én hozok - ajánlkozott azonnal Adam, s már fel is pattant a helyéről.
-Várj, én is jövök!
A két kisfiú kiviharzott az ajtón. Cassian ránézett Laurára, és ha a nő nem lett volna már régen szerelmes belé, most beleszeretett volna. A férfi sötét szeméből annyi szeretet sugárzott, hogy Laura szíve sebesebben kezdett verni.
- Nagyszerű gyerek - dicsérte meg a kisfiút.
- Igen, szerintem is. Örülök, hogy kedveled - fogta meg az asszony kezét Cassian, és egy hosszú másodpercig némán néztek egymás szemébe.
-  Most... most inkább megterítenék - mondta Laura elszoruló torokkal. Félt, hogy elárulná, mennyire szereti a férfit, ezért inkább elhúzta a kezét.
- Szuper! - viharzott vissza a konyhába Jay, a nyomában Adammel. - Nézzétek a sült húst! Milyen jó illata van! Mindjárt éhen halok.
Laura felszeletelte a húst.
- Mikor ettél utoljára? - kérdezte nevetve, miközben a kisfiú már ki is szedett a tányérjára egy jó nagy adag krumplit és zöldséget.
- ó, még Skiptonban, mielőtt Karim feltett a buszra. Adam felnevetett.
- El tudom képzelni, mit szóltak az emberek Skiptonban, amikor meglátták a buszmegállóban azt a berbert a köpenyében.
- Igen, elég nagy feltűnést keltettünk - bólogatott Jai. - De mivel Karim pszichológiát tanult az egyetemen, jól tudja kezelni a helyzetet. Nagyon tetszik nekem itt, Angliában. Az emberek olyan barátságosak, és mindig mosolyognak.
- Biztos vagy ebben? - csodálkozott az asszony.
- Igen, rájuk mosolygok, ők pedig visszamosolyognak - mondta a fiú egyszerűen.
- Azt nagyon meg tudom érteni - felelte Laura. Jai ellenállhatatlanul bájos kölyök volt.
- Hű, ez szörnyen finom, Laura! - lelkendezett a gyerek. - A legjobb, amit
valaha ettem!
- Köszönöm! - pirult el az asszony. Úgy érezte, mintha hájjal kenegetnék. Egy kicsit aggódtam, milyennek találod majd az itteni ízeket a sok egzotikus étel után, amelyekhez hozzászoktál.
- De hiszen ez is egzotikus! - ellenkezett Jai.
- Yorkshire? - meresztett rá nagy szemeket Adam.
Jai bólintott.
-  Nekem teljesen ismeretlen, izgalmas. Még sosem jártam Angliában igaz, apa sokat mesélt róla. Pontosabban megállás nélkül Yorkshire-röl áradozott.
- Ez azért túlzás! - csóválta a fejét Cassian.
- És tudod mit, apa? - nevetett a fia. - Igazad van! Tényleg csodaszép itt. most már mindig itt fogunk lakni?
- Igen, igen, lakjatok itt velünk! - ugrott fel lelkesen Adam. Laura ijedten nézte Cassian elkomoruló arcát. - Olyan jó lenne, annyit játszhatnánk együtt!
- Szerintem is! - csillant fel Jai szeme. - Megmutatod nekem a bánatösvényt, amelyről meséltél? És azt a kis hidat? És...
- Mindent megmutatok! - adta alá a lovat Adam buzgón. - Holnap szombat, nem kell iskolába menni. Reggel elindulunk. Ott vannak még a római ólombányák romjai, és...
- Apa! - fordult Jai a férfi felé. - Itt maradunk, ugye? Adammel annyi
mindent tudnánk együtt csinálni!
A két kiskölyök összefogott, hogy megpuhítsa a férfit, Laura pedig egy falatot sem bírt lenyelni. Hiszen a jövőjük volt a tét. Jai nyilvánvalóan azt hitte, hogy Cassian csak bérli a házat, mint előtte Marokkóban, Egyiptomban Madagaszkáron meg a többi helyen. Miért nem mondta el a fiának, hogy megvette Thrushton Hallt? Laura feszülten visszafojtotta a lélegzetét, amikor Cassian megpróbált szóhoz jutni.
- Nos, igen. Arra gondoltam, egy darabig maradhatnánk... - kezdett bele, de a győzelemittas kiabálás elnyomta további mondanivalóját.                  . 
- Szuper, apa! Laura, nem baj? - nézett az asszonyra aggódó tekintettel Jaij
- Nem, természetesen nem - nyugtatta meg ő. Miért is lenne baj? Kedvelte és szerette az apját. - Nagyon is örülnék, ha itt maradnátok - fűzte még hozzá szívélyesen, miközben nem kerülte el figyelmét, hogy Cassian a homlokát ráncolja.
a gyerek felpattant a székről, és viharosan megölelte az asszonyt.
igy kicsit.olyan olyan lesz, mintha végre lenne anyukám - érzékenyült el. -
mindig erre vágytam, de apa eddig nem akarta.
Jai! - avatkozott közbe Cassian zord hangon.  de a kisfiú nem hagyta magát.
Igen, egy igazi otthon, igazi anyukával. Azt szeretném, ha lenne anyukám
A tied meghalt? - kérdezte Adam a gyerekekre jellemző nyíltsággal. Meghalt, amikor születtem. Apa azt mondja, ö volt a legszebb nő a világon. Vannak róla képeim, majd megmutatom neked. És nagyon okos is volt, ő. Apa azt mondja, sosem fog már senkit szeretni, igaz, apa? Laura elsápadt. Hogyan is tudná feledtetni vele a tökéletes nőt, aki tragikus módon elhunyt, mielőtt még rájuk szürkülhetett volna a megszokás? Igen, így van - helyeselt Cassian rekedten.
arca sápadt volt, és merev. Laura reményei köddé foszlottak. Semmi kétsége, a férfi szíve még mindig a halott feleségéért dobog.
- Én meg azt szeretném, ha lenne apukám - szólalt meg Adam, jelentőségteljes pillantást vetve Cassianra.
Laura lesütötte a szemét. A két kisfiú gyanútlanul, nyíltan kimondta legtitkosabb vágyait. Szeme sarkából Cassianra lesett. A férfi mereven bámult a tányérjára, késével egyre apróbb darabkákra vagdosott egy szelet húst.
- Miért, mi van a papáddal? - kérdezte Jai.
- Elhagyta a mamit - felelte Adam mérgesen. - De ő a legjobb anyuka a világon. Megosztom veled, ha akarod.
- Tényleg? - csillant fel reménykedve a kisfiú szeme, és a nőre nézett.
- Természetesen - nyögte ki Laura. Ha Cassian engedi, tette hozzá magában.
- Én meg azt hittem, szeretsz utazni a világban, fiam -jegyezte jegyezte meg a férfi de nem emelte fel tekintetét a tányérjáról.
- Igen, szeretek. Szuper! - bólogatott a gyerek hevesen. - Klassz mindig újat látni, és hogy te tanítasz, és nem kell iskolába járnom.
- Hú! Az apukád tanít téged? - esett le Adam álla.
- Igen! Sokszor költözködünk, nem tudnék iskolába járni. Apa mindig ad mindenféle feladatot. Például elküld bevásárolni, és ki kell számolnom az árfolyamokat meg az árakat, aztán össze kell hasonlítanom más országok pénzeit... és ilyenek. Vagy dolgozatot kell írnom az éghajlat és a domborzat hatásáról az emberek életstílusára. Vagy a helyi kulturális szokásokat kell elemeznem. én... Nagyon szeretem, mert közben egy csomó érdekes dolgot ismerhetek meg És ha már apa eleget írt aznap a könyvéhez, utána megbeszéljük,.
Cassian idegesen fészkelődött, és szúrós szemmel a fiára nézett, nyilván mondani akart neki valamit, de egyszerűen nem jutott szóhoz. Jai lelkesen mesélt, közben falánkan lapátolta be a vacsorát. mikor apa nagyon belemerül a könyvirásba, akkor saját magam gondoskodom a képzésemről - folytatta a fiú ártatlanul. Az is szórakoztató, csiszolom egy kicsit a nyelvtudásomat, vagy festek. Van, amikor olvasgatok.
Laura feszülten gondolkozott. Cassian felesége írónő volt. A férfi pedig képes azzal tölteni, az idejét hogy belemerüljön a könyvirásba. Cassian olvas a gondolataiban, mert nyugodt hangon megszólalt: könyveket írok. Álnéven. És senkinek sem árulom el, ki vagyok, mert meg akarom őrizni a magánéletem nyugalmát. Körbeutazzuk az egész világot, és minden történelmileg jelentős helyre elmegyünk, hogy ott ismerhessem meg a regényem helyszíneit. !    képedt el Adam. - Híres vagy? De az  ám! - mondta Jai büszkén.
Meg akarom őrizni a névtelenségemet vetette közbe figyelmeztetőn erre a fia végre felfogta.
ó! - állapította meg magában Laura. És ha Jai véletlenül nem közli nem is tudta volna meg. Cassian még most sem akarta elárulni az teljesen nyilvánvaló, hogy nem óhajtja vele megosztani életének ezt a szakaszát. Hát. Mit jelent számára valójában?
Számítógépen dolgozol? - kérdezte jelentőségteljesen, Laura arra a válaszra amelyet akkor kapott, amikor a férfi foglalkozása felől érdeklődött. és  bocsánatkérő pillantást vetett rá. pontosan.
mindenesetre nagyon klassz így élni - folytatta Jai rendületlenül. - De egyenlőre jó lenne itt maradni, apa. Annyira szuper ez a ház, ugye? Adam Laura meg lehetne a pótmamám...
már elég, fiam! - szakította félbe Cassian szemlátomást elfogódottan A következő egy vagy két évre itt maradunk, aztán... majd meglátjuk.! - örvendeztek a fiúk, és legszívesebben Laura is velük ujjongott volna. Ezek szerint legalább két éve van Cassiannal. és ha továbbra is kijönnek egymással, a férfi biztosan nem akar majd véget vetni a romantikus kapcsolatnak. Lehet, hogy ő nem lesz olyan szép és különleges asszony mint a felesége volt, de fontos szerepet fog betölteni az életében. ó bőven elég. 
Cassiant egészen más gondolatok foglalkoztatták, amikor késő este felkísérte a fiúkat az emeletre, hogy a nap lezárásaként még elmeséljen nekik egy izgalmas történetet. Az a szörnyű érzése támadt,, hogy a szabadsága lassan, de biztosan tovaszáll. Hamarosan ismét fiatalkori rémálmaiban találja majd magát. Csapdába esve, mint amikor bezárták a nagy szekrénybe.
Nem engedheti meg, hogy kicsússzon a kezéből az irányítás. Nem akart ilyen mély érzelmeket. Igen, Laurával a szex fantasztikus volt. De a szerelem... az egészen más lapra tartozik. A szerelem teljesen birtokba veszi az embert. Le kell győznie magában, nincs erre szüksége. Nincs helyük az érzelmeknek az életében!
- Mesélj nekünk! - rikkantotta Jai, amikor kiviharzott a fürdőszobából.
Cassian felnyalábolta a fiát, és nevetve az ágyra dobta. Aztán ugyanezt megtette Adammel is, mert a fiúcskának sokkal nagyobb szüksége volt erre, mint a saját gyerekének.
Te jó ég! Valóban össze akarja törni három ember szívét is?
11. FEJEZET

Cassian visszament a lépcsőn az alsó szintre, és   bement  a dolgozószobába. Természetesen egyetlen épkézláb gondolat sem jutott az eszébe, kedvetlenül ücsörgött az egyik régi karosszékben, némán kortyolgatott a wiskyjéből, és azt kívánta, bár ne lenne a világon senki rajta és a fián kívül
Nagyot sóhajtott. Lelki szemei előtt megjelent Laura képe, olyan lágyan olyan érzékien, hogy lehetetlenné tett mindenfajta próbálkozást a tiszta gondolkozásra. Talán majd holnap tud döntést hozni. Ha az időjárás megenyhül elmegy kirándulni, és tisztázza magában az érzéseit.
Fáradtan felállt, átment a nappaliba, ahol Laura még mindig a szakácskönyveket bújta. Szemlátomást azt tervezte, hogy még gyakrabban kényezteti őket a maihoz hasonló isteni ételekkel. Milyen gyönyörű, ahogy ott ül a szófán, teljesen belemerülve az olvasásba. Cassian vágyakozva végigjártatta rajta a tekintetét. Legszívesebben arra kérte volna, hogy maradjon vele mindörökre.
- Lefekszem aludni. A vacsora csodálatos volt     mondta mintegy mellékesen. - Holnap találkozunk, jó éjt!
Az asszony felállt.
- Jó éjszakát! - suttogta, és odalépett hozzá, és a nyakába fonta a karját. Mielőtt még a férfi eltűnhetett volna, gyengéden szájon csókolta.
- Örülök, hogy Jai kedvel engem - simult hozzá,
Cassian a nő feje fölött elrévedt a semmibe. Jai anya utáni vágya mélyen megrendítette, akárcsak az, hogy hiányzott neki a meghitt otthon.
- Még sosem csókolóztam híres íróval - vallotta be Laura elgondolkozva Biztosan irodalmi zseni vagy, és éppen ezért nem túl gazdag.
A férfi csak mosolygott.
- Gazdag vagyok - felelte egyszerűen -, de csak kevés pénzt tartok meg a  bevételből. Elveszem, amire szükségem van, a többit pedig odaadom...
- Az alapítványnak? - fejezte be helyette meglepetten Laura a mondatot.
- Bízom benne, hogy senkinek sem árulsz el erről semmit, Laura megsimogatta az arcát. - Te vagy a legbámulatosabb férfi, akit ismerek.
Cassian szívét megmelengette a büszkeség, az öröm és az elégedettség érzése.
- Tényleg többet kellene emberek közé járnod - nevetett, majd egy puszit nyomott az asszony orrára, és gyorsan elvonult a szobájába.
A siklóernyő narancssárgán világított a férfi mögött. Cassian még egyszer ellenőrizte a széljárást és a felhőjelentést, aztán végignézett a dombok vonulatán, melyet megvilágított a felkelő nap fénye. Még egy utolsó ellenőrzés a védősisak pántján, aztán rövid nekifutás a szirt széléig, és máris a levegőbe emelkedett.
Szabadság!
Mély levegőt vett. Túl régóta nem repült már.
Még soha nem érzett egyetlen nő iránt sem olyat, amit most Laura iránt, de azzal is tisztában volt, hogy minden tartós kapcsolat elviselhetetlen bilincset jelentene számára. Másrészről Jai szeretné, ha Laura lenne a pótmamája.
Cassian rátalált egy erősebb felszálló légáramlatra, mely belekapott az ernyőjébe, és felrepítette a magasba. Látta maga alatt elterülni Thrushtont és a nagy házat. Miért fogta el az érzés, hogy hazaérkezett, noha olyan borzalmas gyerekkort töltött itt? Jai és Adam közben már biztosan az erdőben barangolnak. Tetőtől talpig szutykosan fognak visszajönni, és ők hallgatják majd az izgalmas kalandokról szóló beszámolóikat, miközben egymásra mosolyognak...
Laura... Laura... Laura...
A nő nem hagyott neki nyugtot, feltartóztathatatlanul befurakodott a gondolatai közé, és be kellett ismernie, hogy máris igen erős befolyással bír az életére. Rá kell taposnia a fékre. És ehhez a szakítás az egyetlen megoldás. Amikor azt mondta, hogy a következő egy-két évre Thrushton Hallban maradnak, valójában csak magára és Jaire gondolt. Ezt a lehető leghamarabb tisztáznia kell!
A szél ide-oda kezdte rázni, úgyhogy most már nagyon kellett összpontosítania a levegőben maradáshoz. ám aztán gyorsan veszített a magasságból, ezért a leszállás mellett döntött. Nem igazán elégedetten csomagolta össze a siklóernyőt. A repülés szép volt, de nem lelkesítette úgy, mint máskor. És ha őszinte akart lenni, alig tudta kivárni, hogy visszaérjen Laurához!
A hazaút rövid volt, számára mégis végtelennek tűnt. Amikor benyitott a házba, és a nő nevét kiáltotta, nem kapott választ. Ijesztően keserű csalódottságot érzett. Látni akarta az asszony csodálatos mosolyát, hallani akarta lágy hangját, érezni akarta friss illatát. Laura nélkül a nagy ház üresnek és kihaltnak hatott. Tétován kiment a ház mögötti kertbe, és egy veteményeskert tervezésével ütötte el az időt. Úgy gondolta, olyan növényeket fog ültetni, melyeket a konyhában és gyógyászati célokra is fel lehet használni. Alkalmazza majd azokat az ismereteket, melyeket Marokkóban sajátított el biogazdálkodó la kótársától, a kert hátsó részében pedig épít egy nagy tyúkólat, hogy minden nap legyen friss tojásuk. A veteményeskertet persze majd kibővítik, és.. Cassian nekitámaszkodott a napfénytől meleg házfalnak, és hirtelen teljesen bizonyos volt benne, hogy itt akar gyökeret verni. Nem csupán két évre, hanem élete fennmaradó részére. Mosoly suhant át az arcán. Döntése olyan bel ső békével árasztotta el, amilyet még soha életében nem érzett.
-  Boldognak látszol - hallotta meg maga mögött hirtelen Laura  hangját.
Felnézett, tekintete találkozott az asszony csillogó szemével.
- Az is vagyok - vallotta be, ámbár az okát nem árulta el. Kordában kel tartania az érzéseit, hogy beavathassa Laurát a terveibe.
- Én is boldog vagyok. Elmentem Tom Walkerhez, és édesanyámról be szélgettünk.
- Örülök neki - cirógatta meg lágyan az asszony karját Cassian.
Laura hozzásimult, ő pedig csókot lehelt a homlokára, miközben a szívé ben harcot vívott egymással a félelem és az izgatottság. Laura belefúrta ujjait a hajába, és nevetve felnézett rá. Mintha megbabonázták volna, Cassian le hajolt hozzá, és megcsókolta szép száját. Amikor felemelte a fejét, már nen volt visszaút. Vágya erősebbnek bizonyult a józan észnél.
- Akarlak - suttogta.
Laura kibontakozott az öleléséből, megajándékozta észbontó mosolyával és az ajtóhoz ment. A pillantás, melyet válla fölött a férfira vetett, azt üzen te neki, hogy kövesse...
És Cassian nem habozott engedelmeskedni. Megbolondult ezért a mosó lyért, ezért a kék szempárért, ezért a bombázó testért. Közben remélte, hogy pusztán testi élvezetekről van szó.
Lassan, kapkodás nélkül szerelmeskedtek. Az asszony halk sóhaja, nyögései arra bátorították a férfit, hogy addig folytassa az izgató játékot, míg Laura nem rimánkodik a beteljesülésért. éS szinte ugyanabban a pillanatban értek fel a csúcsra, ami Cassiant teljesen kibillentette az egyensúlyából. Semmi nem lehet ilyen jó. Ez csak álom lehet! Két ember nem találhat ilyen összhangra, nem szerezhet egymásnak ilyen leírhatatlan örömet.
A mámortól megittasultan tartotta a karjában Laurát. És megijedt. A dol gok irányítása kicsúszott a kezéből. Senki sem kötődhet ennyire a másikhoz Úgy érezte, az egész élete Laurától függ. Elszorult a torka a félelemtől. A szí ve vadul vert. És végre sikerült kibontakoznia a nő karjaiból. Kisvártatva hallgatagon lépdeltek le a lépcsőn. Cassian úgy érezte feltétlenül tisztázni;i kell viszonyukat, ezt kívánja a tisztesség.
- Laura     kezdett bele, amikor az asszony a konyhában nekilátott a kenyérsütésnek.    beszélnem kell veled, hogy tisztázzunk pár dolgot.
- Pár dolgot?    visszhangozta a nő gyanakodva.
A férfi kerülte a pillantását, és inkább kibámult az ablakon.
- Azt hiszem, az elmúlt napokban az érzések valóságos hullámain utaztam. Minden olyan... gyorsan történt, hogy nem is tudom, hol is kezdjem...
- Megértem, én is hasonlóan érzek - bólogatott Laura, miközben lassan dagasztotta a tésztát.    Csodálatos, de közben félelmet is kelt.
- Kicsit... lassítanunk kellene. - Cassian elfíntorodott. Valóban ő mondta  volna ezeket a szavakat? Valóban ő intett volna óvatosságra és józanságra az érzelmek követése helyett?
- Ha ezt szeretnéd    válaszolta a nő nyugodtan.
A férfi megkönnyebbülten fellélegzett. Laura nem akarja lekötni, magához láncolni és mindenféle kötelezettségekre kényszeríteni őt. Odafordult a nőhöz, és figyelte, amint gyakorlott mozdulatokkal dagasztja a tésztát, és próbál bátorítóan mosolyogni. ez,/ a bájos, bizalommal teli mosoly mindig szíven ütötte Cassiant
- Örülök, hogy megértesz.
- Csak azt nem értem, hol csavarog Adam és Jai. - Laura kikukkantott az ablakon, és nevetett.    A két kis maszat hamar összebarátkozott, nem Én azért félek, hogy sok mosnivalóm lesz, ha hazajönnek.
- Laura    folytatta Cassian   , nem akarom elveszíteni, ami kettőnk közt van.
- Én sem    pirult el az asszony.
-Tudnod kell, hogy nem vagyok az a fajta férfi, aki szereti az elkötelezettséget - folytatta őszintén.    Nem bírom elviselni a kötöttségeket, a bilincset. -  Miféle elkötelezettségekről beszélsz? Milyen kötöttségekről? bilincsről? - lepődött meg Laura.    Akkor jössz és mész, amikor csak akarsz, én sosem kérdezem meg, honnan jöttél, hová mész.
- Nem csak erről van szó    sóhajtott fel Cassian. Nehéz meccs lesz. Hadd magyarázzam el!  Egyszer megkértél, hogy ne legyek túl kedves Adammel, mert nem sokáig leszek része az életének... nem, várj, hallgass végig! - kérte, amikor az asszony a pultra ejtette a masszát, és nagy szemeivel ránézett.
- Hallgatlak.    A nő hangja megremegett.
- Úgy érzem, hamis illúziókat keltünk a srácokban. Aggódom, hogy mindannyian túl közel kerülünk egymáshoz és mi lesz ha mégsem működik Láttad, mennyire rajong érted Jai. Anyára van szüksége, és téged szemelt ki erre a szerepre. De én semmiképpen sem akarom, hogy megsérüljön. Hiszen nem tudhatjuk, mi lesz köztünk. Talán egy darabig együtt maradunk, aztán szakítunk... talán már holnap. A mai világban semmi sem biztos. Ezért nem szabad meghagynunk a fiúkat abban a hiszemben, hogy köztünk ez valami tartós kapcsolat.
Cassian érezte az asszony fájdalmát, de muszáj volt őszintének lennie vele.
- Nem óvhatod meg mindentől a fiadat - suttogta Laura. - Erre már engem is megtanítottál. Mi a helyzet a filozófiáddal, hogy élvezni kell az életet, és megtanulni kezelni a csalódásokat?
Nem fogadja el, amit kínálok, ismerte fel Cassian. Laura igazi kapcsolatot akart. Férjet, gyerekeket. Tulajdonképpen kezdetektől fogva tudta. Igen, Laura megérdemli, hogy legyen egy kedves férje, és érthető, ha nem akar olyanhoz kötődni, akinek a házasság béklyót jelent. Cassian szívébe belemarkolt a félelem. El fogja veszíteni Laurát!
És annak ellenére, hogy tudta, nem fogja túlélni a szakítást, könyörtelenül folytatta:
- Jai nagyon impulzív és érzékeny. Kapásból kiválasztott téged a pótmamájának, és nem fog nekem addig békét hagyni, amíg le nem horgonyzok. Ezt azonban nem akarom. Ezért azt javaslom, hogy helyezzük inkább baráti alapokra a kapcsolatunkat, és tartsuk egy kicsit távol magunkat egymástól.
- És azt hogy képzeled? - kérdezte Laura fakón.    Ha csak egymás közelébe kerülünk, mindig vissza kell fognom magam, hogy ne érintselek meg... és ha egymásra nézünk... A gyerekek nem buták.
A dolgok nem úgy történtek, ahogy a férfi elképzelte.
-Nem bolondulnánk annyira egymásért, ha... ha nem laknánk együtt. Ezt amúgy sem akartam soha - magyarázta elég éles hangon, szándékai ellenére. - Azt mondtam Jainek, hogy legalább két évig Thrushton Hallban maradunk, de sosem gondoltam, hogy mindannyian azt hiszitek, ebbe Adam és te is beletartozol. Semmi sem áll tőlem távolabb. Neked és Adamnek máshol kell laknotok. Talán a faluban... van néhány ház eladó. Vagy akár Grassingtonban. Veszek nektek egy házat, és...
- Lehetek a titkos szeretőd - szakította félbe a nő hidegen.
- Viszonyunk lesz - javította ki Cassian. - Sok időt töltünk egymással és a gyerekekkel.
- És alkalmanként eljöhetek hozzád szexelni. Vagy a kocsid hátsó ülésén is csinálhatjuk. Vagy valahol kint a földeken.
Cassian megütközve nézett rá.
- Semmiképpen.
- Ó, dehogynem. - Laura szorosan keresztbe fonta melle előtt a kezét. Kék szeme csak úgy szikrázott. - Most pedig szeretnék végre egyvalamit tisztázni: nem leszek a fiad pótmamája és a te szexuális játékszered!
- Hogy érthetsz így félre? Hiszen megállapodtunk abban, hogy ez az egész túl gyors... kérlek, nem gondolhatod, hogy csak ki akarlak használni! Sokkal többet akarok...
- Mégis mit?    vágott Laura mérgesen a szavába. - Velem a karodban elaludni, és reggel mellettem ébredni? - ismételte a férfi szavait, melyeket nem is olyan régen mondott neki. - Mégis mit vársz tőlem? Hogy ide-oda utazgassak a kedvedért? Hogy majd hajnalban kiugrom az ágyból és hazaszaladok? Nem, Cassian, egyáltalán nem tervezem, hogy a tetszésed szerint a rendelkezésedre álljak. ennél többet és jobbat érdemlek. Vagy én lakom itt veled együtt, vagy szakítunk. Méghozzá rendesen szakítunk. Választhatsz. Most.
A férfi tehetetlenül beletúrt a hajába. Nem ezt akarta.. Csupán kevésbé rohamos tempót a kapcsolatukban, amely nem veszélyezteti annyira a szabadságát. De azt el sem tudta képzelni, milyen lenne az élete az asszony nélkül.
- Úgy tűnik, nem fejeztem ki magam érthetően.
- ó, dehogynem, nagyon is - ellenkezett Laura hevesen. - Voltaképpen az elhunyt feleségedről van szó, ugye? Azt hiszed, senki mást nem tudsz már szeretni, mert ö olyan tökéletes volt. Nos, nem tervezem elfoglalni a helyét, mert én nem ö vagyok, hanem én magam. És ha így nem kellek, amilyen vagyok, a gyengéimmel együtt, akkor legyél tisztességes, és mondd meg! De ne használj a lelkiismereted megnyugtatására, mert Jai anyai simogatásra vágyik, és ne használj az igényeidhez szexuális tárgyként! Ez egyszerűen nem tisztességes! Nekem is szükségem van a szexre, de ennél sokkal többet várok el attól a férfitól, akinek odaadom magam. Tehát döntsd el, hogy engem akarsz, élőn és tökéletlenül vagy a holtában is tökéletes, gyönyörű feleségedet.
- Tévedsz    ragadta meg a férfi durván a vállánál. - Nem volt tökéletes. Minden volt, csak az nem.
-Mégis feleségül vetted! -heveskedettLaura.
- És hogy megbántam! Még csak tizennyolc voltam, és összekevertem a szexuális vágyat a szerelemmel. Négy évvel volt idősebb nálam, rengeteg szeretője volt már előttem, és tudta, hogyan lehet megbolondítani a férfiakat. Belecsalogatott egy elhamarkodott házasságba, mert már gyereket várt... egy másik férfitól!    tette hozzá Cassian reszelős hangon.
- Jait? - suttogta Laura döbbenten.
- Pontosan.
-De... annyira hasonlít rád. Cassian bólintott.
- Az anyja is sötét hajú volt. Spanyol. Csodaszép, igen, de jéghideg éskönyörtelen. Igazi számító dög volt, és gyűlöltem érte, amiért rávett a házasságra - szorult ökölbe a férfi keze.
- De hiszen már halott!
- Nem. -Micsoda?!
Cassian fáradtan sóhajtott.
- Hazudtam Jainek - vallotta be. - Nem akartam, hogy bármikor is felvegye vele a kapcsolatot, és megtudja, milyen ember valójában az anyja,  el akarta vetetni őt! - Már az elképzeléstől is könnyek szöktek a szemébe Neki teljesen mindegy volt. A gyerek születése után eltűnt, engem meg ott hagyott egy csecsemővel. Azóta sem láttam viszont, évekbe telt, mire keresztül tudtam verekedni a válást, hogy megszabaduljak tőle. Jai nem az én fiam, de...
Laura megdermedt. Zajt hallott a háta mögül. Cassian rémülten pillantott át a nő válla fölött. És mielőtt még Laura megfordulhatott volna, tudta, ki áll ott. 


12. FEJEZET
Jai nyakig szutykosan és kócosan állt Adammel együtt a küszöbön. Hirtelen
annyira kicsinek és sebezhetőnek látszott... Sötét szeme, amely olyan megtévesztően hasonlított Cassianéra, tágra nyílt a döbbenettől. Az arcáról lerítt a kétségbeesés.
következő pillanatban elkínzottan felkiáltott, sarkon fordult, és zokogva elrohant, mielőtt még Laura vagy Cassian megmozdulhatott volna.
Jai! - kiáltotta utána a férfi rémülten.
- Laura az ajtó felé fordult, egyúttal felemelte az egyik kezét, megakadályozva Cassiant, hogy kövesse a gyereket. Most Ne, jobb, ha nem mész utána!
De hát a fiam!
A férfi lehunyta a szemét, amikor ráeszmélt szavai ironikus voltára. Laura könnyeivel küzdött. Erősnek kell lennie. Cassiannak és Jainek szükségevan rá.
Előled szaladt el. Hadd menjek én oda hozzá! Adj nekünk egy kis időt! - Laura anélkül, hogy megvárta volna a férfi válaszát, kisietett az előcsarnokba,
a teljesen összezavarodott Adambe botlott.
- Hova ment?
- A nappaliba - felelte a kisfiú. - Mami, mi történt?
De Laura már el is tűnt a nappaliban, a szoba azonban üres volt. Csak nem mászott ki Jai az ablakon? Odaszaladt, de nem látott kint semmit. El sem tudta képzelni, mit érezhet most a fiú. Szó szerint egy világ omlott össze számára. A kép, melyet a csodaszép, kedves, okos anyáról hordozott magában, a férfi, akit az édesapjának tartott...
Halk neszre figyelt fel. A nagy szekrényből jött.
- Hol van? - állt meg az ajtóban Cassian.
Az asszony rémült tekintete elegendő válaszul szolgált. Mielőtt még azonban a férfi bármit tehetett volna, Laura ismét figyelmeztetőleg felemelte a kezét Halkan odament az ajtóhoz, és rátette kezét a szekrényre, mintha így megvigasztalhatná a gyereket. 
- Jai - kezdte gyengéd hangon -, én vagyok az, Laura. - Óvatosan elhúzta a reteszt, de az ajtó nem moccant. Nyilván belülről volt bezárva a kulccsal amelyet Cassian körültekintően a zárban hagyott. Laura együtt érzőn lehunyj ta a szemét. - Ne sírj, kincsem! - kérte szeretettel.
Erre Jai szívszaggató zokogásban tört ki. Laura aggódva körülnézett Adam Cassian mellett állt, fogta a férfi kezét, és zavartan nézte annak sápadt arcát. Laura sem bírta elviselni, hogy szenvedni látja a férfit, akit szeret Rendbe kell tennie a dolgokat! Határozottan jelezte Cassiannak és Adamnek hogy menjenek ki, és hagyják magára a gyerekkel.
- Egyedül vagyok - mondta aztán a szekrény felé. Maga előtt látta a fiút, amint ott kuporog a kőpadlón, és vörösre sírja a szemét. - Gyere ki, üljünk le a szófára, és hadd öleljelek meg! Ha akarod, beszélgethetünk is, csak egyszerűen ücsörgünk egy kicsit. Bízzál bennem, tudom, hogy érzed magad. Én is szörnyű dolgokat hallottam az anyukámról, ami teljesen összetörte a szívemet. Gyere ki, Jai! Én megértelek.
A zokogás kicsit alábbhagyott.
Tehát a fiú figyel rá! Laura visszafojtott lélegzettel várt. A szekrényből szűrődő zajok arról árulkodtak, hogy Jai feltápászkodott a földről. Az asszony halkan hátrált egy lépést. A kulcs elfordult a zárban, aztán az ajtó résnyire kinyílt.
- Nincs itt Cassian - mondta Laura. - Csak én.
Jai könnyáztatta arca tétován megjelent az ajtónyílásban. Laura kitárta karját, a kisfiú pedig odarohant hozzá.
- Jól van, jól van - suttogta az asszony vigasztalón, és a szófához vezette a kicsit. - Gyere, sírjál nyugodtan, ha az kell! Vízálló vagyok. - Megsimogatta a gyerek borzas fejét, aztán puszit nyomott a homlokára, és türelmesen várta, míg lecsillapodik a sírása.
- Az anyukám egy undok nőszemély volt! - hüppögte a gyerek. - Nem akart engem!
- De Cassian akart.
- Nem, hanem csak a nyakába varrtak! - ellenkezett Jai.
- Te is tudod, hogy nem így van. Szeret téged. Számára valóban a fia vagy akkor is, ha ez biológiailag nem így van. Egyetlen apa sem lehetne büszkéb a fiára.
- Az anyám gonosz ember volt, és senki sem tudja, ki az apám! - nézett rá Jai kétségbeesetten és vigaszt keresve.
- Értem, hogy rossz most neked - ismerte el Laura. - Valamikor én is azt hittem, hogy ugyanilyen helyzetben vagyok, ezért nagyon is tudom, mennyire fáj. Nekem szerencsém volt, és kiderült, hogy az anyukám és az apukám a valóságban nagyon is szeretetre méltó emberek voltak. Nem mondhatjuk hogy az édesanyád egy szent volt, de ki tudja, mi vitte rá arra, hogy úgy cselekedjen, ahogyan cselekedett? Talán egyszerűen csak félt, mert szerelem nélkül esett teherbe. Ijedt emberek gyakran csak magukra tudnak gondolni. Ez tiszta önfenntartási ösztön.
Laura még jobban magához ölelte a gyereket, és letörölte arcáról a könynyeket.
- Talán az apád nem is tudta, hogy az anyukád terhes lett. Talán az anyukád már régen megbánta, hogy elhagyott téged, és gyakran gondol rád. Bármi lehetséges. De egyet pontosan tudunk... - Szeretettel arcon csókolta a fiút. - Cassian szeret téged. Te vagy a legfontosabb az életében. Csak kevés ember olyan szerencsés, hogy ennyire szeretik.
- Hazudott nekem! - kiáltott fel dühösen a gyerek.
- Tudom. - Laura nyugtatóan simogatta a hátát. - Ez is csak azt bizonyítja, milyen fontos vagy számára. Általában ugyanis nem szokott hazudni, sőt nagyon is őszinte és nyílt ember. Annyira őszinte, hogy néha még fájdalmat is okoz vele - fűzte hozzá szomorkásan. - De a kedvedért kivételt tett. Nem mondhatta el neked az igazat az anyukádról, mert nem akart fájdalmat okozni. Talán később megtette volna. A kedvedért kitalált egy olyan anyukát, akit kedves emlékként őrizhettél. Érted már, miért hitte azt, hogy az a legjobb, ha
hazudik neked?
Cassian, aki Adammel az ajtó mögött várakozott, visszafojtott lélegzettel fülelt. Az élete semmit sem ér a fia nélkül! Laura nélkül.
- Igen - hallotta meg ekkor Jai suttogását.
Remegő kézzel kinyitotta az ajtót, és odaszaladt a fiához. Adam a nyomában. Cassian leroskadt a fia mellé, és szüksége volt egy kis időre, hogy öszszeszedje magát, miközben Jai bocsánatkéréseket rebegett.
- Nem, nem, minden rendben van, fiam - mondta végül a férfi. - Szeretlek, és sosem okoznék neked szándékosan fájdalmat. Annyira sajnálom...
- Semmi baj, apa, most már mindent értek. Laura elmagyarázta. Tényleg, apa. Te itt vagy nekem, és csak ez számít. És most már itt van- nekünk Laura is. Éppen olyan, amilyen anyukára mindig vágytam.
Cassian nagyot nyelt. Most hogyan mondja meg a fiának, hogy Laura el fog tűnni az életükből? Nem ez a legmegfelelőbb pillanat erre. Arcára kényszerített egy mosolyt, de a szíve nehéz volt.
- Szuper, de most tűnés a fürdőszobába - parancsolt a két gyerekre tettetett vidámsággal. - Azt hiszem, egy fürdő rátok férne. A mocsárban dagonyáztatok?
A két fiú nevetve felugrott. Jai még egy puszit nyomott az arcára. 
- Szeretlek, apa.
- Én is szeretlek, fiam - felelte Cassian megindultan.
Egy pillanattal később a két gyerek olyan ricsajjal trappolt fel az emeletre, mint egy csorda elefánt.
- Cassian - szólalt meg a férfi mellett Laura.
Cassian érezte, hogy keze becsúszik az övébe. Milyen bolond volt! A szabadság nem abból áll, hogy egyedül van az ember, és azt teszi, amit akar. A szárnyaláshoz biztos alapokra is szükség van. Családra, bizonyos emberek szeretetére, hogy valóban boldog lehessen. Szüksége van Laura szerelmére.
- Annyira sajnálom, Laura - suttogta bűnbánóan. -Mit?
- Hogy idejöttem. - Nem tudott ránézni. Arcán könny patakzott le. Most mit gondolhat róla a nő?
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Laura nyugodtan.
- Ha nem jöttem volna ide...
- Még mindig az a szürke egér lennék - vágott az asszony a szavába. -Nem lenne csodálatos állásom, és Adam sem tudná, hogy mennyire szeretem őt.
- Rendben, tehát valami jó is volt benne - ismerte el a férfi. - De azt hiszem, mindannyiunknak sokkal jobb lenne, ha a közeljövőben ismét eltűnnék. Adammel itt maradhatsz.
- Vagy úgy. - Laura egy pillanatra elgondolkozott.    Vehetek fel albérlőket is? - kérdezte aztán komolyan.
- Albérlőket? - Cassian nem tűnt túl lelkesnek. - Persze, felőlem. Az a te dolgod lenne, azt hiszem. - Nagy levegőt vett. - A te házad. A te döntésed.
Laura nem tudta tovább nézni, mennyire szenved.
- Akkor jó - suttogta, majd hozzásimult. - Mikor költözöl be? Egy pillanatig azt hitte, a férfi nem érti, mert meg sem mozdult.,
- Mit... mit mondtál? - kérdezte aztán, és zavartan megdörzsölte a szemét.
Laura gyengéden a két tenyerébe fogta az arcát.
- Szeretlek. És azt hiszem, te is szeretsz engem. Együtt akarok lenni veled, és teljesen mindegy, meddig. Meghagyom a szabadságodat...
Cassian szenvedélyesen megcsókolta.
- Nem tudom nélküled elképzelni az életem - vallotta be, és behatóan a nőre  nézett. - Szeretlek, Laura. Akarsz a feleségem lenni? - Én meg már azt hittem, sosem kérdezed meg! - csendült fel az ajtóban Jay tiszta hangja.
Laura és Cassian egyszerre fordult oda a két kis kémhez, akiknek csupán egy egy törülköző volt a derekukra csavarva. Mindenki boldogan nevetett. Laura lehunyt szemmel simult Cassian széles vállára, és sugárzó szemmel nézett rá.
- Igen, akarok - felelte elégedetten. - Én vagyok a világon a legboldogabb izony!