LÁSZLÓ ENDRE
Szíriusz kapitány
fogságban
Fantasztikus ifjúsági regény
a szerző rádiójáték-sorozatából


MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ



ESZIK ALAJOS RAJZAIVAL
(c) László Endre, 1987
ISBN 9&3 11 5225 1
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó: Sziládi János igazgató
Szikra Lapnyomda (88-42?0), Budapest, 1987
Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató
Fe121ős szerkesztő: Dani Erzsébet
Műszaki vezető: Szakálos Mihály
Képszerkesztő: Gáspár Imr e
Műszaki szerkesztő: Rucsek Andrea
71 200 példány
Terjedelem: 13,09 (A/5) iv. IF 5778



Tartalom


ELSŐ FEJEZET
amelyben kicsi fekete emberekről esik szó .........
MÁSODIK FEJEZET
amelynek központi szereplője egy makasari ivó-
pohár ...... , . .. . .. .... ... . . .. .. . .. . . .. .. . ... .. . . .. ... ... . . .. ......
HARMADIK FEJEZET
amelyben kezdetét veszi a fonál felgombolyítása ...
NEGYEDIK FEJEZET
amelyben Szíriusz kapitány felveszi az arcába hají-
tott kesztyűt ...................................................
ÖTÖDIK FEJEZET
amelyben egy kis Albatrosz típusú gépet mint
könnyű pihét sodor a hurrikán ...........................
HATODIK FEJEZET
amelyben Pierre idegen lábny orrokat fedez fel
a hamuban ......................................................
HETEDIK FEJEZET
amelyben az ember haszontalanná vált teste egye-
sül Föld Anyával .... ... , .....................................
NYOLCADIK FEJEZET
amelyben Kocsis professzor azon töpreng, kitől és
hol tanulta meg Csibész a ;,kutyajátékot" ............
KILENCEDIK FEJEZET
amelyben Szíriusz kapitány egy császárkorona alatt
fekszik .............................. . ..........................
TIZEDIK FEJEZET
amelyben Szíriusz kapitányt királlyá választják ...



Ajánlom könyvemet tisztelettel
és szeretettet Faggyas Sándornak.
Neki köszönhetem, hogy Szíriusz
kapitány megszületett.



ELSŐ FEJEZET
amelyben kicsi fekete emberekről esik szó


Leonida behozza a reggelit. Leteszi a megrakott tálcát Szí-', riusz kapitány elé.
- Tessék . . . Zöld tea tejjel, cukor nélkül, meleg krumplis: lángos.
Köszönöm! Maga reggelizett már? - Felhajtottam egy csésze kávét.
- Megkérem, üljön le . . . foglaljon helyet. Ez a lángos elég lesz kettőnknek.
~- Egye csak meg egyedül, Viktor Szíriusz, én fogyókúrás zom.
- Azért csak üljön le. Beszélgetni szeretnék.
Leonida ránéz a hatalmas férfira. Ha feláll, közel két mér ter magas. Barna szakálla, bajusza őszbe csavarodott, dús has fába fehér csíkokat festett az idő. Százkét éves . . . Máskor nem szokott reggel beszélgetni. Bekapja az ételt, és eltűnik a dolgozószobájában, vagy útjára indul . . .
- Üljön már le!
- Leülhetek - mondja az asszony. - Beszélgessünk;
De csend telepedik közéjük, hosszú másodpercekig . , . talárt egy egész percig. Aztán Leonida mocorogni kezd.
-- Na . . . jól kibeszélgettük magunkat . . . - és felállna. - Várjon . . . mondanivalóm van.
Akkor mondja. Néma gyereknek az anyja sem érti a szaVát...
- : . . mondaná Liuna, ha itt volna - fejezi be a mondatot Szíriusz kapitány. - És a kis Proton megkérdezné: mi az a néma gyerek?
Leonida jól ismeri a folytatást. Mondja is már:
- Mire az okos, piros hajú Liuna Steff rögvest magyarázná: régen, amikor még nem találták fel az elektronikus, beépít

hető gégetőt, voltak emberek; akik nem tudtak beszélni: Ezeket hívták némának.
- Elég! Nem némultam meg, csak _ töprengtem, hogyan mondjam el . . .
- Tudom, tudom - bölogat bölcsen Leonida -, valami rossz fát tett a tűzre, és most fél tőlem.
- Dehogy félek! Félreért. Ugyebár a Corinta-ügynek szerencsésen végére jártunk . . .
- Azám! Szegény öreg Corinta . . . nagyon gyűlöltem. De a halála békét teremtett Holdon és Földön.
Hirtelen ijedtem néz a kapitányra.
- Viktor Szíriusz! lV~aga gyanús nekem! Corinta dédunokája, azaz "negyedik" Corinta csak nem akar a Holdra költözni? Csak nem kell leányommá fogadnom őt is?!
- Nem, nem! - nevet Szíriusz. - Negyedik Corinta férjestül, gyerekestül a tegnapi lupabusszal hazautazott a Földre. Elég gond volt magának Ilolo Hoi-To.
- Ilolo? . . . Csillagocska? . . . Gond? . . . Hogy mondhat ilyent! Azt a kislányt nagyon megszerettem. Ahogy nap mint nap megjelent a konyhámban, és a forró levesbe lógatta a lábát . . ." Szent Leonida, de kedves volt! ~s ahogy nevetett, mint egy ezüstcsengettyű . . . De maga meg a miniszter barátja, a János, elvették tőlem! Elvitték Párizsba "művelődni"! . . . Pedig maga törvényes gyámja lett Csillagocskának, és neki most itt kellene laknia nálunk! . . . Amikor maguk legyőzték a gonosz apját . . .
- Hoi-To nem volt gonosz. Lángész volt . : ~ de sajnos nem épelméjű. Nagyszerű találmányai a Csendes-óceán fenekén feküsznek, talán tízezer méter mélyen. Lehet, hogy sohasem kerülnek elő.
- 3ó1 van, legyen lángész. Tehát: mielőtt ez a lángész Hoi-To önmagát és mindenét elpusztította, egy bizonyos Viktor Szíriusz nevű kapitányra bízta a leányát, aki elvállalta, hogy gondját viseli, vigyáz rá. Hogyan vigyáz rá, kérdem én ettől a Viktor Szíriusztól, amikor engedi, hogy abban a bűnös Párizsban egyedül éljen?
- Ne berzenkedjék, kedves Leonida. Ilolo abban a "bűnös"
~ A szerző Szíriusz ku~itány és Csiltagtá~iy c, regényében
párosban bűntelen. környezetben él. Kocsis János barátunk felesége, Erzsébet asszony törődik vele.
- Ha éppen otthon van - veti közbe Leonida -, mert most is a Himaláját túrja. ,
- Elismerem, a hivatása gyakran külföldre szólítja. De ne felejtse, hogy Ilolo a legjobb párizsi leánykollégiumban jakik.
- Kollégium? : : : Ki tudja, hogyan érzi ott magát? - Rosszul.
Leonida nem hisz a fülének.
- Mit mondott, Viktor Szíriusz?
- Azt, hogy rossz~cl. Rosszul érzi magát: Megvan ugyan mindene: kényelrr~es, szép szobája, jó kosztja, szorgalmasan hallgatja a bölcsészkar előadásait, mégis rosszul érzi magát: Nagyon egyedül él, szeretet és barátok nélkül.
- Ezt maga honnan tudja?
- Ő mondta, beszéltem vele. Felhívott videfonon. Azt kéri űezte, hogy a jövő tanévben lehetne-e levelező hallgató, lak= hatna-e a Holdon . . . nálunk.
- És maga mit válaszolt?
- Azt, hogy majd megkérdezem magától. Leonida arcán mosolyvirágok nyílnak.
- b, maga . . . maga . . . Hát ezért akart reggelizés közben beszélgetni velem! Na megálljon, ezt még visszakapja! Mikor érkezik Csillagocska?
- Csillagocska semmikor - mondja szigorúan Szíriusz. Csillagocska nincs! Elnyelte a Csendes-óceán! . . . Csak Ilolo Hoi-To van: E héten vizsgázik, és a jövő héten hazajön a Holdra!
Ilolo a következő héten valóban hazajötí a Holdra. Leonida igazi tüllfodros, csipkés, rózsaszínű "leányszobát" rendezett be neki. A Négyek Tanácsa fiú tagjai, amikor először beléptek, ker ekre tágult szemekkel bámultak.
- Te ebben a cukrosdobozban fogsz élni?
- Nagyon szép! Tetszik nekem - védi Ilolo a műalkotást -~ Leonida néni makulátlan lelkéhez hasonlít. Azt hiszem, nagyon boldog leszek ebben a szobában.

- Hogy érezted magad Párizsban? - kíváncsiskodik Berci.' - Mesélj Párizsról! Milyenek a fiúk az egyetemen? Milyenek a lányok? Nem udvarolt neked senki? Jártál táncolni? Randevúztál?
- Jaj, elég! Elég! Nem tudom, milyenek a fiúk és a lányok. Nem randevúztam . . . Tanultam.
- Mit tanultál? - kíváncsiskodik Proton.
- Irodalomtörténetet, művészettörténetet, népművészetet, zenét, keleti nyelveket . . .
Liuna gátat vet a felsorolásnak:
- Édesanyám csókoltat. TUzeni, hogy a könyvtárba új, hangos plasztimagazinok érkeztek Óceániából. Ha érdekel . . .
- Köszönöm, nagyon érdekel. Hamarosan felkeresem. Leonida néni lép be.
- Megjött Viktor Szíriusz a vendégekkel! Proton anyukája, Pierre szülei . . . mindenki terád kíváncsi, Csillagocskám!
Már megtöltik a leányszobát. Ölelgetik, csókolgatják Rolót Conchita viszi a szót:
- Kinyílt ez a kislány! Gyönyörű lett!
- Értékes dicséret a legszebb színésznő szájából! - mondja Szíriusz kapitány.
- Mit tudják azt maguk, férfiak, mennyi gyötrődés az ára ennek a szépségnek. Ezen a kislányon meg minden valódi! Hány éves vagy, szívem?
- Kereken húsz.
- Bizony vénülnek a gyerekek! - ezt éppen a legidősebb, Szíriusz kapitány mondja.
A többiek mosolyognak rajta. Conchita elmélázik.
- Az én kicsi fiam éppen betöltötte a tízet . . . A nagyfiúk a tizenhetediket tapossák . . .
- Az anyakönyvi hivatalt ezennel bezárom! - tréfálkozik a házigazda. - Javasolom, menjünk át a nappaliba, ott jobban elférünk. Ebben a kalitkában elefántnak érzem magam. Jösz= tök ti is, gyerekek?
- Azonnal, Szíriusz bácsi . . . azaz pár perc múlva - vála.' szolja Pierre -, parancsoljanak csak előremenni. Nekünk még valami elintéznivalónk van.
A felnőttek elindulnak. Adam Renard, az Urándúsító ve: térigazgatója Perez Casteiróval társalog.
- Most már egészen biztos, hogy hamarosan megüresedik három kupolaváros, a 176-os, a 177-es és a 178-as. Szállításunk a Földre meggyorsult, kevesebb raktárhelyiségre van szükségünk...
- Mivel kínálhatom magukat? Görög konyak? Orosz vodka? Rostos narancslé? - sürög-forog Leonida.
Helga asszony a narancslére szavaz, aztán megkérdezi, mert fúrja az oldalát:
- Milyen elintéznivalójuk lehet a gyerekeknek?
A "gyerekek", azaz a Négyek Tanácsa éppen most választja tagjává Ilolót. Pierre hirdeti ki a határozatot:
- Ilolo Hoi-To! Teljes jogú tagunkká avatunk. Ennek kő= retkeztében megszűntnek nyilvánítom a Négyek Tanácsát, és bejelentem, hogy megalakult az Ötök Tanácsa! áljen!
Másnap a Központi Könyvtárban lenhajú Aino igazgatónő szeretettel öleli magához Ilolo Hoi-Tót.
- Hát mégis a mi kislányunk leszel? Ilolo helyett Proton válaszol:
- Ilolo az Ötök Tanácsa teljes jogú tagja lett! Aino asszony tréfás bókkal nyugtázza,a hírt:
- Nagy dolog! Teljes jogú tag! . . . Akkor hát ezután a Holdon fogsz lakni, kedves?
Most Berci a gyorsabb, mert a részleteket is tudja.
- Ilolo Szíriusz bácsi rokokó palotájában Leonida néni parancsnoksága alá kerül.
- Tehát úgy határoztál, hogy nem tanulsz tovább? Végre a díszvendég is szóhoz juthat:
- De . . . de . . . levelező hallgató leszek. Nagyon szeretek tanulni. Az ember előtt kinyílik a világ, belelátok a múltba és a jövőbe.
- Szépen mondtad, kislányom. Liuna a lényegre tér:
- Ilolo néprajzot, népművészetet is hallgat.
-- Gyönyörű könyvek érkeztek Melanéziából! . : ~ Nézzétek csak! Ez az album Viti Levu szigetét mutatja be háromdimenziós színes képekben. Ha erre a zöld pontra teszed az ujjad, és rajta tartod öt másodpercig, bekapcsolod a hangot..

És máris hallják: beszél a könyv! ". . , az itt lakó fidzsi bennszülöttek főfoglalkozása még ma is a halászat. Erről szólnak dalaik is. Bemutatunk egyet. Előadja Ono Tanava . . ."
Keservesen jajgató, mély női hang énekel fidzsi nyelven. Ilolo fordítja:
- Suva fölött beborult az ég . . . esik az eső . . . folyton esik az eső . . . A halászok nem jönnek vissza . . . jaj, soha nem jönnek vissza . . .
Liuna megborzong.
- Fájdalmasan gyönyörű!
- Ha elveszed az ujjad, elhallgat - mutatja lenhajú Aino. - Hasonlít a mi dalainkhoz. - Ez Ilolo véleménye.
Aino érdeklődéssel kérdezi: - Mit értesz a mi dalainkon?
- A mi dalaink . . . Persze, Aino néni nem tudja, hogy édesapám révén egynegyed sulu vagyok. A Sulu-tenger partján nevelkedtem. Spanyol édesanyám korán meghalt . . . Sulu asszonyok voltak a dajkáim.
- Ismersz sulu népdalokat?
- Emlékszem néhányra. Van olyan is, amelyet világnyelven dalolnak.
Proton azonnal könyörögni kezd: - Énekeld el!
- Kérünk szépen! - segíti Pierre. Ilolo szerénykedik:
- Nagyon gyatra hangom van.
- Nem baj - dönti el Berci, és már konferálja is: - Következik a Sulu dajka dala. Előadja gyatra hangon Ilolo Hoi-To!
- Jó, csak meg ne bánjátok! - nevet Ilolo. Proton megnyugtatja:
- Legfeljebb befogjuk a fülünket! . . . Kezdheted! - Két pálcika kellene. Ezzel kísérik magukat.
- Tessék két töltőtoll . . .
Ilolo a tollakkal három rövid, egy hosszú ritmust kopog ki az asztalon, és magas madárkahangon énekelni kezd . . .
Kicseng az utolsó hang . . . Lelkesen megtapsolják. Pierre kegyesen megdicséri:
- Igazán nagyon szépen énekelsz, Ilolo.
Nekem nem nagyon tetszett - mondja Berci. - Hasonlított egy vegetáriánus tankölteményhez. "Kicsi, fekete emberek, mindig gyümölcsöt egyetek!" Vajon kik ezek a kicsi, fekete emberek?
~ Nem tudom. A dajkám se tudta, pedig 150 éves volt. Berci szellemeskedik:
- Valamikor tudhatta, de a száznegyvenkilencedik eszten= Bőben elfelejtette!
- Nem vicc ez, Vasgyúró - inti öt Pierre -, titokzaíos ez a dal. Itt van például ez a szó: szuenó. Mi a szuenó?
- Szaunáról már hallottam, de szuenóról soha!
- És mi az a Csui-Sut? Vagy inkább ki? - töpreng Liuna: Lenhajú Aino úgy véli, hogy lehet egy réges-rég kihalt néptörzs neve.
- ;,Vagy egy valaha élt, híres varázsló" - mondja Berci.
- Juj! Pvosszat fogok álmodni! . : : - ijedezik játékosan Pinton. - Varázsló! Boszorkány! Krampusz!
Aino csodálkozik:
- Proton, te ezeket a szavakat honnan ismered?

- Anyukámnak filmarchívuma van. Száz és száz ősrégi filmje. Átmásolva, lekicsinyítve öt milliméteres aluszalagra. Gyakran szoktuk nézegetni őket. Abban vannak ilyen vará~slós történetek. A legrégibbek talán ötszáz évesek is megvannak, Akkor még hittek az emberek boszorkányban, ördögben!
- Dehogy hittek! - tiltakozik Aino. - Azok a régi filmek, amiket láttál: mesék. Már akkor mindenki tLtdta, hogy nem igazak. Csak kitalálták, mesélték a gyerekeknek.
- Miért meséltek a gyerekeknek nem igaz történeteket? kérdezi az ötök Tanácsának legifjabb tagja.
- Mert akkor szabad volt a gyerekeknek nem igazat mesélni - magyarázza Liuna. - Ma már nem szabad, és nem mesélünk.
- Elég kár.
Lenhajú Aino nevetve állapítja meg:
- Proton véleményt nyilvánított az ,.Aenigma-vitában": - Mi az az aenigma? - kérdezi a legkisebb.
- Latinul: mese. A Világparlament Nevelésügyi Bizottsága éppen most tárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely rehabili· falni kívánja a mesét.
Berci kiáll a szoba közepére, és lendülettel szónokol:
- Sárba taposott lelkű emberek! Földhözragadt agyatokat fölszabadítja a mese! Újra szárnyalhattok az engedélyezett mesével a képzelet csodás világában!
- Vasgyúró, ma formában vagy! - állapítja meg Pierre.
- Köszönöm, Jegenye! Még tovább is etetnélek titeket termékeny agyam ízes gyümölcsével, de sajnos távoznom kell: Ugyanis a 10-es lunabuszkikötőbe egy óra múlva érkeznek a Földről a szüleim, akik szemrevételezni akarják Hold Allam jövendő főmérnökét: érdemtelen személyemet.
- Jön János bácsi és Erzsi néni, és ezt te csak most mondod?! - méltatlankodik Pierre.
Berci laposakat pislog.
- Nem kérdezte senki . . .
Pierre felemelt ököllel közeledik hozzá:
- Te . . . te . . . mindjárt agyonverlek! Azt vártad, hogy kér= dezzük? Te , . . te! . . . '
- Kegyelem! Kegyelem! - menekül Berci. - Kérlek, kedve
jegenye; ne bánts! Inkább beismerem bűnömet, és bocsána= tot kérek! Mellesleg azt se felejtsd el, hogy sokkal erősebb vagyok nálad . . . és nem szeretnék visszaütni!
Liuna szigorúan rájuk szól:
- Ne bolondozzatok, mert édesanyám és Ilolo még azt hiszi, fogy komolyan csináljátok!
Pierre és Berci azonnal vigyázzba vágja magát. Egymással Szembefordulnak, jobb és bal kézzel felváltva paroláznak. Közben taktusban együtt üvöltik:
~. Pax, Pace! Paz! Paix! Peace! Mír! Friede! Béke!
- Ez már más - nyugszik meg a lány, és folytatja a "papancskiosztást": - Most pedig az Ötök Tanácsa testületileg kivonul János bácsi és Erzsi néni fogadására!
Proton fölrikkant: - Hurrá ! Hurrá !
- Ez a gyerek egy szép napon "hurrává" változik - aggódik perci. - Mást nem tudsz kiabálni, Töpörtyű?
- áljen! áljen! . . : Ez jó?
- Kitűnő! Igazán gazdag a szókincsed! Liuna komolyra fordítja a beszédet:
- Anyukám, köszönjük a vendéglátást. Legközelebb alapos; habban megnézzük a könyveidet. 112ost rohanunk a minifurgonhoz!...
Lenhajú Aino még utánuk kiáltja: - Üdvözlöm a professzor urat!
Az Ötök Tanácsa eltűnik, mint a kámfor. Lenhajú Aino egyedül marad . . .
gaz asztalon "költői rendetlenségben" a vacsora romjai hever= nek. A férfiak poharában aranylik még némi tokaji szamorodni (Kocsis János ajándéka), amikor Helga asszony felemelkedik, és asztalt bont.
- Kedveseim, a kávét és a gyümölcsöt a teraszon szolgál-. juk fel.
Mindenki mindenkinek egészségére kívánja az elfogyasz~tott Hold-menüt. Az őszülő hajú, nádszálkarcsú Kocsis Erzsé= bet, Kocsis miniszter híres felesége (foglalkozása régész, a Francia Akadémia tagja) elragadtatással nyilatkozik:

- Helgám! A vacsora remek volt!
Helga Renard elhárítja a meg nem érdemelt dicséretet:
- Nem az én érdemem, Erzsikém. Otto Steff barátunké. 6 a Központi Konyha mindentudó parancsnoka.
- Apa hiába tudna mindent, és hiába parancsnokolna jegyzi meg az őszinte Liuna -, ha Helga néni kertészetében nem teremnének remek zöldségek, ízletes gyümölcsök.
- Úgy látom, itt a Holdon minden mindennel összefügg.
- Okos megjegyzés volt, édesanyám - bizonygatja Berci itt valóban minden cselekvésnek, minden mozdulatnak azonnal mutatkoznak a következményei. Például ha a Földön kirándulsz, és egy tövises bokor kiszakítja a ruhád ujját, megvarrod, és kész. Nem történt semmi bajod. Ha a Holdon kirándulsz, és véletlenül kiszakad a szkafandered, pár másod-, perc múlva . . .
- Majd a teraszon folytatjátok! - szakítja félbe a háziaszszony Berci rémületes példabeszédét. - Conchitá drágám, jöjj velünk . . . Liuna szívem, vigy ázz a gyerekekre! . . . Adam, kérlek, foglalkozz a férfiakkal! . .
Elmuldozik a világjáró régész:
- János, gyönyörű idefenn! Romantikusabb, mint Nápoly vagy a norvég fjordok! ,SZíriusz kapitány, ugye, Nox-időszakbán vagyunk?
- Igen. .A pontos idő Nox-162. Ilyenkor legszebb a teliföld: A kupola csúcsán van egy kis kilátó, kosárliften lehet biztonságo~an feljutni. Nem akarja megnézni onnan?
Helga tréfásan megfenyegeti.
- Kapitány! Ne csalja el a vendégeimet!
- Ne félts engem, Helgám - bizonygatja mosolyogva Er= zsike -, innen hat címeres ökörrel sem vontathatnának el! Ahógyan a Föld kék súgárzása a fák, bokrok, virágok leveleit; szirmait simogatja, az egy egész élétr~ szóló látvány . : . És ez az édes illat! . . .
Helga büszkén mondja:
- Virágoznak a hársfáim! . . . A kávét tejjel vagy konyak= kal parancsolod?
- Egy kicsi tejjel:

- És te, Conchita?
- Köszönöm, semmit sem kérek bele . . , cukrot sem. Nem szeretnék szerződésszegő lenni.
Proton még nem tud ja, mit szabad egy nőről elárulnia, és mit nem. Kikotyogja hát:
- 56 kiló anyu szerződött súlya. Egy dekával se több! A leleplezett filmsztár kínosan nevet.
- Így igaz, ahogy a fiam mondja. 56 kiló a határ, azon felül minden gramm veszedelem!
- Egy kis süteményt? - Jaj, nem!
- Én kérek . . . - jelentkezik Erzsi asszony; ` Ehetek, amennyi belém fér, nem érem el a hatvanat,
Helga tapintatosan változtat a témán: - Egyenesen Indiából jöttél, Erzsikém?
- Nem. Pár napot Párizsban töltöttem, Jánosra vártamt, Neki tegnap kezdődött a szabadsága.
- Mit csinált Indiában, asszonyom? - kérdezi Conchita. Erzsi mélykék szemével alaposan megnézi a színésznőt. Lángvörös haja kibontva a derekáig ér. Klasszikus szépségíi testére feszesen simul fehér .selyemköntöse . . .
- Gyönyörű vagy! . . . És a lányom lehetnél . . . De azért nyugodtan tegezz. Ötven felé jó néha azt hinni, hogy még fiatalok vagyunk . . .
- Megtisztelsz, Erzsikém.
Szíriusz kapitány véleményt nyilvánít:
- Hogy ki kit tisztel meg, ez esetben nem könnyű eldönteni. Conchita Ibanez a leghíresebb filmsztár, Kocsis Erzsébet a leghíresebb régész a Földön! Ha jól tudom, most éppen a Himalája csúcsain mászkált, a hajdan volt sok ezer éves lámakultúra emlékeit keresve.
- Közel egy évig.
A fiatalok a híres vendéget körülveszik.
- És tetszett valamit találni? - kérdezi Pierre.
- Sok érdekes, meglepő dologra bukkantam, de amit ke= restem, azt nem találtam meg.
- Abbahagytad a keresést? Lemondtál róla? - érdeklődik Berci.
Kocsis János kíméletes barackot nyom nagyfia fejére:

- Így ismered édesanyádat? Alig várja, hagy visszamehess sen turkálni!
- Valóban alig várom, hogy visszamehessek, de most te is jössz.
Kocsis miniszter megpróbál tiltakozni: - Az még nem biztos.
- De, de! - erősködik Erzsébet asszony. - Egészen biztos! Van négy hét nyári szabadságod. Ilyenkor a Tsampó folyó völgyében, óriásfenyők árnyékában hűsölni, és belélegezni azt a levegőt, egy fáradt kulturális miniszternek valóságos újjászületés!
Adam Renard, az Urándúsító Művek mindenható ura most csínytevő diák módjára kuncog.
- Elhatároztatott. János belenyugszik . . .
- Ott is elbűvölőek az éjszakák . . . A csillagok egészen kö= zel, a fejünk fölött fénylenek . . .
Valaki dúdolni kezd valami szomorút. Kocsis miniszter már a szöveget is mondja:
- Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatol~ . . . Conchita megérzi a dal bánatát.
- Mi ez a furcsa melódia?
- Egy népdal a hazámból - válaszolja Erzsi ~-; talán ezeréves, talán több : . . - és ő is esatlakozík a meleg férfihan~hoz: _
A szegény legénynek utat mutassatok,
mutassatok utat a szegény legénynek,
nem találja házát a szeretőjének . .

Ismét csend, aztán kitörő taps.
- Éljen! Nagyszerű! Folytassátok!
- Jaj, dehogy folytatjuk! Nem vagyunk énekművészek! Talán valaki más . . .
Berci mínt született műsorvezet'ó azonnal intézkedik: Most Conchita néni következik!
- Ne haragudjatok . . . én nem szoktam :
- Dehogyisnem! Van egy-tekercsem Az Amazonas gyermckei című filmből. Azonnal hozom! - és elrohan.
Szíriusz kapitány bölcsen megjegyzi:
- Jellemző korunkra: a filmsztár a hangját magnószalagon tárolja.
Berci már jön is vissza.
- Figyelem! Következik Conchita Iba-nez!
Felhangzik egy tüzes szamba. Kitűnő zenekar kíséri az énekesnőt. Az ingerlő dal táncra csábít öreget, fiatalt.
Helga elragadtatva suttogja:
- Conchita drágám, áyönyörű hangod van! Conchita hangosan válaszol, hogy mindenki értse: - Nem én énekelek.
- Hát kicsoda?
- Filmekben ez gyakori. Hivatásos énekesnő hangját halljátok, én a felvételen csak tátogtam hozzá. Légy szíves, zárd el, Pierre. Nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni! . . .
Szíriusz átveszi a kormánykereket. .
- Térjünk vissza az amatőr dalnokokhoz. Ki tud népdalt énekelni? Igazi népdalt!
Proton bátortalanul megszólal: - Ilolo . . . Énekelj, Ilolo! . Helga is biztatja:
- Énekelj, kislányom! Ilolo szabadkozik:
- Igazán . . . nem tudok . . , semmi hangom sincs . : : Erzsébet asszony biztatja:
- Ne kéresd magad. Nekem sincs hangom, mégis dúdolgattam.
Berci nem könyörög, cselekszik. - Nesze két fapálcika. Kezdd el!
- Jó . . . - engedelmeskedik a lány, és üti a ritmust a pál= cikákkal. Aztán énekelni kezd:
Kicsi, fekete emberek,
mindig gyümölcsöt egyetek.
Békesség, csönd és szeretet.
Pajta hát, szuenólc, rajta!
Fel, f el a tűzvörös Napba;
Csui-Sut népének apja!


Megtapsolják. Kocsis János a feleségéhez fordul:
- Nagyon érdekes volt. Figyelted, Erzsi, ugyanolyan pen= taton, mint a mi dalaink . . . - Hirtelen elhallgat, megdöbbenve bámul asszonyára. - Erzsi! . . . Mi történt veled, Er-_ zsikém?
- Semmi . . . semmi . . . nincs semmi bajom, csak a váratlan meglepetés . . , azonnal magamhoz térek. Ilolo kedves, elénekelnéd még egyszer a dal utolsó sorát?
- Szívesen . . . Csui-Sut népének apja . . Erzsi asszony izgatottan felkiált:
- Tévedés kizárva! Ez valóban Csui-Sut! Csui-Sut, itt a Holdon!
Kocsis János aggódva megsimogatja felesége arcát.
- Rejtélyes vagy, Erzsikém. Csui-Sut ott van, ahol éppen éneklik. Ha a Holdon éneklik, akkor a Holdon van.
Az asszony leküzdi izgalmát.
- Csak egy pillanatig légy türelmes, János, azonnal meg= magyarázok mindent . . . Kislányom, Ilolo, hol tanultad ezt a dalt'?
- Gyermekkoromban édesapámmal Sandakanban Laktunk,' a Sulu-tenger partján. Öreg sulu asszonyok neveltek. Tőlük tanultam. Ők valamennyien ismerték, énekelték.
- Sulu-tenger . . . Sandakan . . . legalább hatezer kilométer távolság . . .
Viktor Szíriusz most meglepő kijelentést tesz: - Hatezer kilométer a Himalájától!
Kocsis János rácsodálkozik a barátjára.
- Viktor! Te tudod, miről beszél a feleségem?
- Sejtem. Ebben a pillanatban megtalált valamit a Holdon; amit hiába keresett~Tibetben.
Erzsi asszony lelkesen helyesel:
- lgy van! Igen! Megtaláltam! , . . Csui-Sutot találtam meg! Egy álló esztendeje tűvé teszek érte országokat, földrészeket, bebarangoltam az egész I~imaláját : . . Tibetben legendák, babonák szállnak generációról generációra Csui-Sutról, a nagy varázslóról, akit soha senki sem látott, de iszonyú hatalmú és kegyetlen. Népe vérengző szokásairól hátborzongató történeteket mesélnek, t~ilítólag elevenen, szőröstül-bőröstül eszik meg a gyerekeket és az állatokat. Vannak, akik látni vélték
ezeket a rejtelmes lényeket. Azt mondják: kiesik, feketék és göndör szőrűek. Sziklarepedésekben húzódnak meg. Egyesek szerint szárnyuk is van . . . Mások azt mesélik, hogy emberek, kétszer akkorák, mint mi, és jóságosak. Mese, legenda . . . Legalább ezer tibetivel beszéltem, mindenki mást mondott, és máshova küldött. Csui-Sut nyomára azonban serol sem akadtam. És akkor te, kislányom, énekelsz egy dalt Csui-Sutról, és ezt a dalt több mint hatezer kilométerrel délkeletebbre, a Sulu-tenger partján tanultad! . . . Hogy került Csui-Sut dala a Himalájától a Sulu-tengerhez?
Liuna okosan közbeszól:
- Vagy fordítva: a Sulu-tengertől a Himalájához! Kocsis János véleménye:
- Innen oda vagy onnan ide, nincs jelentősége. Nem féltem t~ feleségemet. Azt hiszem, kinyomozza majd az igazságot. Szíriusz kapitány a hajdani gavallérok stílusában meghajol Erzsi asszony előtt.
- Én pedig, ha megengedi, besegítek egy kicsit. - Viktor! Maga is tud valamit Csui-Sutról?!
- Sajnos nagyon keveset . . . Fél éve történt. Roberto Na= mora, fiatal barátom, a Központi Híradástechnikai Intézet mérnöke egy álló hétig mindennap ugyanabban áz órában és percben fogott egy csonka rádióüzenetet, mely igen gyenge energiával a, Föld felől érkezett. Mint mondom: csonkán, de mindig azonos szöveggel és azonos hézagokkal. Valószínű, hogy valamilyen régi, elavult adóállomás ismételgette konokul a sérült szalagot. Pontosan emlékszem minden szavára: Így hangzott: ,.Segítség! Segítség! A Holdon élő Szíriusz kapitánynak kérem továbbítani! Kapitány! Ha csak fele igaz annak, amit önről beszélnek, könyörgök, ment . . . épemet! Mind egy szá . . . sztulnak, és elp . ~. . 1 velük a becs . . ., a hűs . . óság . . . (itt hosszabb rész hiányzik). Kérem, vá . . . evem Csui-Sut. Cím . . ."
Szíriusz kapitány elhallgat. Berci izgatottan várja a folytatóst.
- Mi a címe?
- Nem tudom. A hiányzó szöveg nagy részét könnyű ki= egészíteni: könyörgök, mentse meg a népemet . . . mind egy szálig elpusztulnak, és elpusztul velük a becsület, a híz

ség, a jósá5 . . . kérem, válaszoljon . . , a nevem Csui-Sut. Cí= nem...
- Tovább nincs?
- Nincs. A címe lemaradt.
- És tetszett valamit . . , intézkedni?
Szíriusz kapitány körülnéz feszülten figyelő hallsatóságán; azután mesélni kezd:
- Nagyon sok levelet kapok idegenektől, rádióüzenetet; telexet, meg videfonon is hívogatnak. Bőven akad köztük beugrató, komisz tréfát űző is. Ezt a rádióhívást mégis komolyan vettem. Valami . . . valami azt sejttette velem, hogy nem otromba viccelődés, hanem igazi segélykiáltás. Igyekeztem megtalálni ezt a bizonyos Csui-Sut nevű embert. A VilágálIam minden illetékes intézményét megkérdeztem, tudnak-e valamit ilyen nevű személyről. Minden válasz negatív volt . . egy kivételével. A Sydneyi Földrajzi Társaság közölte, hogy Ausztrália északi par tvonala közelében létezik egy kicsiny la= katlan sziget és azon egy időszakosan működő vulkán. Ezt a vulkánt a szomszédos szigeten lakó bennszülöttek állítólag Csui-Sutnap nevezik . . , Vége.
Adam Renard levonja a logikus következtetést:
- Bs mivel bizonyos voltál abban, hogy egy vulkán nem tud rádióüzenetet küldeni, "ad acta" tetted az ügyet. Többé nem _foglalkoztál vele. Azt gondoltad, hogy mégis beugratás volt..
- Igen, erre kellett gondolnom. Kocsis Erzsi kipirult arccal kérdezi: - De most már mást gondol!
- Valóban, most már mást gondolok. Igaz, hogy kontinensnyi köztük a távolság, de mégis kezdenek a szálak közelíteni egymáshoz . . .
Liuna szürke agysejtjei fürgén dolgoznak. Merre tovább? Ilolo dala a Sulu-tenger partján született . . , az egyszerű nép énekelte . . , népdal . . . népművészet . . . Óceánia népművészete . . . Melanézia népművészete . . . édesanyja könyvtárában az új albumok!. . . Már cselekszik is!
- Erzsi néni! Szíriusz bácsi!::: A Központi Könyvtárba különleges ritkaságok érkeztek: színes, háromdimenziós; beszéiő albumok, a Csendes-óceán déli felén, a Bonin-szigetek=
től a Húsvét-szigetig élő népfajok ősi művészetéről. ?Vieg kel= lene tekintenünk, hátha találunk vaia;ni úhnutatást . . .
Erzsi néni boldog.
- Okos vagy, kislányom. Holnap feltétlenül átmegyek . . , - Átmegyünk - mordja Szíritasz kapitány -, úgy gondolom, hogy én és az Ötök Tanácsa is . . .

MÁSODIK FEJEZET
amelynek központi szereplője egy makasari ivópoh~ír
Lenhajú Aino dolgozószobája padlótól a mennyezetig csupa könyv. Könyvek borítják az asztalokat, székeket, fotelokat, még a padlóra is jut belőlük. Az imént érkezett vendégek ép-, pen hogy beférnek. Szíriusz kapitány, Kocsis János és felesé-; ge, az Ötök Tanácsa és Csibész, ez akárhogyan -számolom,' nyolc ember és egy műkutya! Lenhajú Aino kedvesen fogadja őket.
- Jóholdat, kapitány! Szervusztok, gyerekek! . : . Rég nem láttalak, János. Hogy vagy? És ő a feleséged, Erzsike! . . Orülök, hogy végre megismerlek! Már egy egész polc tele van a könyveiddel. Elolvastam valamennyit. Nagy.~zerű írások! . .
Erzsi asszony megöleli a könyvtár lenhajú úrnőjét, és szívből rámosolyog.
- Tehát te vagy Aino. János és Berci sokat mesélt rólad,' Tudom, hogy a férjem évfolyamtársa voltál az egyetemen.
- Régen volt . . . majdnem harminc éve . . . Erzsike kedvesen, zavartalanul folytatja:
- Azt is tudom, hogy te az elegáns, mindig vidám osztrák fiút, Otto Steffet választottad. Meghagytad nekem a csöndes magyart.
- Jó választások voltak - szól közbe Szíriusz kapitány. A végeredmény két szép házasság és két kitúnő képességú gyerek.
- Hallod? - súgja Berci Liunának. - Minket dicsérnek) Proton viszont jó hangosan töpreng:
- Berci és Li, azt mondjátok meg nekem, ha a szüleitek netán fordítva házasodnak, akkor ti most Kocsis Liuna és Berci Steff lennétek?
Ezen aztán nevet mindenki.
- Amint látjátok, szűken vagy unk - panaszkodik Aino -y
eláraszt bennünket a folyton érkező nyomtatványáradat. Bővíteni kellene a könyvtárt. Értékek mennek veszendőbe. Beszélnem kell a kormányzóval . . .
- Majd inkább én - jelentkezik Kocsis János. - Elvégre Hold Állam Központi Könyvtára a Világállam kultúrájának szerves része, s így hozzám is tartozik.
Lenhajú Aino ráemeli szemét a hajdan morcos, zárkózott, mindig elfoglalt magyar fiúra . . . aztán halkan azt mondja Erzsikének:
- Akkor régen is ilyen volt: mindig segített. A vizsgáim előtt korrepetált, a dolgozataimat átnézte . . .
- És a másik fiú?
- Otto Steff? . . . Vele táncolni jártam . . , és szerelmesek voltunk egymásba. No de eleget idéztük a múltat!
Ilolo Hai-To; aki eddig csöndes hallgatóként a háttérbe hú' íódott, most megszólal:
- Van egy régi sulu közmondás: a múlt megszépül, a jelen izgalmas, a jövő bizonytalan.
- Tehát törődjünk az izgalmas jelennel, erre figyelmeztetsz, kislányom - ez lenhajú Aino megállapítása. - Rendben van. Törődjünk. Mivel itt nem férnénk el, az albumokat a nyolcas kutatóteremben készítettem ki. Vezesd vendégeinket a nyolcasba. Pár perc múlva utánatok megyek . . .
Az Ötök Tanácsának régi tagjai jól ismerik a hatalmas könyvtárépület belső beosztását. Hiszen alig fordult elő olyan kaland az életükben, amelynek egy-egy szála nem innen indult el, vagy nem ide vezetett.
Hosszú márványfolyosókon, díszkiadású ritkaságokat őrző vitrinek között haladnak. Ütös . . . hatos . . . hetes . . , elérkeznek a nyolcas teremig. Nyílik az automata ajtó. Belépnek. Kocsis János elismeréssel szól:
- Ez igen! Ezt nevezem felszerelésnek! Elektrofotó, lehallgató, sokszorosító, vetítő, tévékamera . . . Ni csak! Térmikroszkóp A világ legnagyobb könyvtáraiban sem találni különbet!
Liuna büszkén tájékoztat:
Nekünk tíz ilyen kutatószobánk van, és egy központi műszaki stúdió. Ha a látogató nem tudná kezelni a gépeket,

csak ráhelyezi ujját erre a fehér gombra, és máris jön a tecli· nikus.
Erzsi asszony megpillantja a kikészített albumokat.
- Nagyszerű! Igazi ritkaságok! "A Szunda-szigetek tit· kai" . . . "Néprajzi múzeum, Makasar" . . . Ezt nem ismerem. "Banjarmasin kincsei" . . . Ezt sem. "Barangolás a Sulu-tengeren" . . . én ezzel kezdem! János, neked melyiket adjam?
Kocsis miniszter tréfásan tiltakozik:
- Egyiket sem. Én nem "kutatok". Csendben meghúzódon a sarokban, és gyönyörködöm bennetek.
Erzsi asszony megfenyegeti.
- Lusta ember! Kapitány, magának?
- Köszönöm, már viszem is a Szunda-szigeteket:
- Téged, Ilolo, minden bizonnyal szintén a Sulu-tenger éti dekel. ÍJlj mellém, nézzük együtt.
- Ha szabad . . . örömmel. Ezután Pierre jelenti be igényét:
- Mi a makasari múzeumról szólót kérjük: Erzsi asszony nyújtja neki.
Máris hangzik a "vezéri hívó szó":
- Gyertek, kivetítjük az album mindegyik oldalát. Tudom kezelni a gépet. Plasztikus, színes képeket látunk, és hang is van hozzá!
- Hurrá! - zengi Proton. Ekkor lép be lenhajú Aino.
- Hohó, Pintonkám! Olvasd csak el ezt a felírást!
A KUTATÓSZOBÁBAN TELJES CSENDET KÉRÜNK1 FÜLHALLGAT6 HASZNÁLATA K~TELEZŐ!
- Elolvastam.
- No, mit szólsz hozzá?
- Tudomásul vettem, Aino néni, és betartom:
- Akkor hát, kedveseim, sikeres böngészést kívánok! . : ~
Eltelt egy teljes óra halk. lapozással, vetítéssel, fülhallgatók= ból szivárgó szövegfoszlányokkal, okos gépek surrogásával,' Ilolo egy-egy önfeledt lelkendezésével: "Itt jártam édesapám=
a`nal!" . . . "Papeetében töltöttünk egy nyarat! . : ." Aztán váratlanul Yinton nagyot ásít.
- Oáááá! . . . Unom már. Mindig ugyanaz: fejdísz, nyakIáne, fejdísz, nyaklánc, orrkarika, fazék, orrkarika, szigony, megint szigony, még egy szigony . . .
- Pszt! . . . - inti csöndre a lázadozó legkisebbet Pierre. Ha unod, ne nézd. Csinálj valami egyebet.
Liuna izgatottan a szavába vág:
- Te, ez a díszes micsoda igazán gyönyörű! Tedd az ujjad a zöld karikára. Hallgassuk meg, mit mond róla!
C5t másodperc múlva a fülhallgatókban felhangzik a kísérőszöveg:
"Ivópohár. Elefántcsont faragás. Kora, becslés alapján két8záz év . . ."
- Csak kétszáz év! Már az is valami? - elégedetlenkedik Proton.
- Maradj csendben! Figyelj!
Az album tovább tájékoztat: "A tárgyat 2350-ben ajándékozta B. C. Morgan úr; ausztrál állampolgár múzeumunknak: A poháron körülfutó szalagdísz vésete valószínűleg írás. Ismeretlen írásjelek."
Liuna megfeledkezik a kötelező csendről:
- Erzsi néni, kérem, van itt valami szöveg, belevésve egy gohár oldalába. Olyan, mintha rovásírás lenne. A tájékoztató szerint ismeretlen.
Kocsis Erzsi otthagyja a Sulu-tengert. A fiatalok asztalához lég.
- Mutassátok . : . Ez valóban ismeretlen írás. Nem hasonlít az ismertek egyikéhez sem. Helyesebben: hasonlít kicsit a latinhoz, az ógöröghöz, a héberhez, a föníciaihoz . . . de még a japán katakanához is. Értelme azonban, úgy látom, nincs. Proton csodálkozva kérdezi:
~- Erzsi néni ilyen sok nyelven beszél? Az asszony nevetve válaszol:
- No, azt nem. De olvasni tudom az összes régi írást. Ez foglalkozásom alapfeltétele. Kár, hogy a makasari kollégák ezt még nem fejtették meg. Érdekes lehet . , .
Berci kíváncsiskodik:
Anyukám, minden régi írást meg lehet fejteni?

- Az ókori írásokat már régen megfejtették a tudósok. Elő deink évtizedekig, néha évszázadokig kutatták egyiknek-másiknak a titkát. Amióta a valószínűség-számítógép létezik,' bármilyen eddig nem ismert betűírást percek alatt le tudunk fordítani világnyelvre, ha rendelkezésünkre áll at teljes betűsor. Kár, hogy nincs kéznél egy ilyen gép.
Kocsis János csóválja a fejét.
- Mért mondod, hogy nincs kéznél, Erzsike? Már hogyne volná! . . . Berci fiam, hozd csak ide Csibészt!
A műpuli meghallja a nevét, és vidáman vakkant. Végre valaki törődik vele!
- Azám, Csibész - mosolyog az asszony -, a te mindentudó csodamasinád! Minden titkok megfejtője!
- Az is. Csak ismerni kell a kezelését. - Kocsis János ölébe veszi a kiskutyát. - Csibész! Meghúzom a jobb füledet, meg= nyomom az or rodat!
- Aúúúúú!....
- Nézd ezt az írást! - Nézem.
A miniszter háromszor megforgatja a kutya farkát: - Olvasd!
- Olvasom . . . a_. . . e . . . nem megy. Kevés a betű. Nem le= het a logikai rendjét felállítani . . . Ez valószínűleg T . . , az meg ~' . . . de nem biztos.
Kocsis János biztatja:
- Nem baj, ha nem biztos. Olvasd nern biztosan! Kic szünet. Csibész láthatóan tépelődik.
- Az első három betű lehet TÍÍZ . . . de lehet más is, pél dául VÍZ . . .
- A következő jeleket nézd! - sürgeti alkotója, - Az ötödik és a hetedik minden bizonnyal Ó . ., - Tehát VÍZ.Ö. Ö. . .
Csibész helyesbít:
- Nem, Inkább TŰZ.Ö.Ö . . .
Ilolo Hoi-To is megszólal. Hangját mintha messziről hozná a szél:
- TÍ~IZV(7RÖS . . . Csibész beleegyezik:
- Lehet. A tizedik és tizenharmadik jel esetleg A betű:

Kocsis János kimondj: - i'ŰZVÖRÖS .A..A Ilolo kiegészíti:
- TŰZVÖRÖS NAPBA . . . Csibész bizonytalan.
- Igen . . . falán . . . lehet TÚZVÖRÖS NAPB:a, de nem biztos, mert kevés a betű.
Kocsis János izgatottan sürgeti csimbókos alkotását:
- Folytasd, Csibész, folytasd! . . : Lehet a következő szó CSUI-SUT?
Csibész, ha ember lenne, most felhúzná a vállát.
- Hááát . . . éppenséggel lehet. A két S betű és a T betű egyezik. De . .
Erzsi asszony idegeskedik.
- Hogy folytatódik ez a dal, Ilolo?
A lány készségesen énekli: "Csui-Sut népének apja . . . " Erzsi asszonyból robban a visszafojtott feszültség. Szinte kiáltja:
- Csibész! Lehet a folytatása: CSUI-SUT N~P~'NEK APJA? r
- Lehet . . , de nem biztos. Csak két N betű és két A betű egyezik. Más is lehet . . .
A világhírű régész magából kikelve vitatkozik:
- Mit akarsz még, hogy mi egyezzen? Hiszen teljes a bizonyosság! Ilolo dala Csui-Sutról egy makasari ivópohárra vésve! Ez bizonyosság! Ígenis bizonyosság!
Csibész monoton géphangon tiltakozik:
- Nem bizonyosság. Sok betű hiányzik. Sok-sok variáns lehetséges még.
- Bolondokat beszélsz! Ez csak elmélet! Matematika! . . . Értelmesen kiegészíteni a hiányzó betűket csak egyféleképpen lehet: Csui-Sut dalával!
A műpuli tiltakozik:
- 'l éved az úrnő. Még ki lehet egészíteni egymillió-kétszáztizenötezer-ötszázötvenhétféleképpen. Mert kevés az ismert betű!
Erzsi asszony fölcsattan:
- Mindig csak azt hajtógatod, hogy kevés a betű! Nem elég neked annyi, amennyit itt látsz?

- Nem elég.
- János! Légy szíves, magyarázd meg ennek i csökönyös.,.
Kocsis professzor felesége szájára teszi a mutatóujját, így hallgattatja el
- Erzsikém drágám, tudod, mit csinálsz? Egy terelőpuIival vitatkozott
Az asszony elneveti magát.
- Nem terelőpulival, hanem egy géppel. Egy elektronikus számítógéppel
- Rosszul teszed. Hiábavalóan erőlködsz. Gondolkozzál! Ahhoz, hogy a valószínűség-számítógép megfejtsen valamilyen soha nem látott írást, rendelkeznie kell annak teljes betűsorával és minél terjedelmesebb megfejtendő szöveggel. Akkor, az egyes betűk gyakoriságát figyelembe véve, egy-két perc alatt több millió variánst produkál - és kihozza a végeredményt. Ezen a poháron itt csak 17-féle vésett betújelet látok. Nem valószínű, hogy e nyelv betűinek a száma ilyen kevés lenne. Általában 30-40 betűjegyből áll minden eddig ismert betűírás. Azt hiszem, nem tévedek, Erzsi . . .
- Jánosom, olyan okosakat mondasz, mint egy nyelvészprofesszor. Ennek a betűsornak nyilván hiányzik még a fele. Csibész ezért ragaszkodik olyan makacsul a matematikához: Azonban ha nem a lehetséges variánsokat, hanem a lehetséges értelmet nézzük, bizonyosra vehető, hogy Ilolo dalának két sorát találtuk meg a makasari múzeumban őrzött poháron.
Eerci, aki mindeddig figyelmesen hallgatta apja és anyja szakmai vitáját, most felteszi a legfontosabb kérdést:
- Mit gondoltok, hol van a hiányzó négy sor, hol vannak a hiányzó betűk?
Viktor Szíriusztól érkezik a logikus válasz: - Az ivópohár túlsó oldalán.
Berci megdöbben.
- A Nagymedvére! Milyen egyszerű! Az ivópohár tülsó oldalán! . . . És erre nem gondolt senki!
- Tévedsz, Vasgyúró - jelentkezik Pierre -, nekem eszembe jutott. Tovább is lapoztam már az albumban, remélve,
hoóy megtalálom a pohár másik óldalának a fotóját, de hiába'. jVíncs.
Erzsi asszony összegezi a kutatás eredmény ét:
- Ezzel az "ügy" itt a Holdon, egyelőre, lezárult. Jelentős bizonyíték került a kezembe, ezt az utat követnem kell. Talán elvezet Csui-Suthoz.
Szíriusz kapitánynak más a véleménye.
- Téved, Erzsike. Az "ügy" itt a Holdon még nem zárult le. Van itt még kiderítenivaló. Például a versike nyelve.
Berci kotnyelesen érdeklődik:
- Hogy tetszik ezt érteni, Szíriusz bácsi? Liun.a kezét felemelve, iskolásan jelentkezik.
- Én tudom! Én tudom! . . . Ilolo a dalt világnyelten ének: li. Az ivópohárra ismeretlen írásjelekkel, de világnyelten vésték a szöveget. Igaz, Csibész?
- Világnyelven vésték.
Szíriusz kapitány gyönyörködik az okosan vitázó leányban: - Jól van, Liuna, mondd csak tovább.
- Minden gyerek tanulja az iskolában, hogy a világnyelvet 2240-ben vezették be az egész Földön. A pohár csak ez után készülhetett.
- Helyesen mondod - állapítja meg Kocsis Erzsébet. - A időpont különben megegyezik a múzeum régészeinek becslé-, sével.
Liuna most áll elő á döntő érvvel.
- Igen ám, de nem valószínű, hogy a Sulu-tenger benr szülöttei a világnyelv bevezetése után azonnal olyan tökélc: tesen elsajátították és megszerették azt, hogy dalaikat e nyel-,' ven énekelték, tárgyaikra e nyelven véstek volna.
Szíriusz helyesel.
- Ez bizony nem valószínű. De mondd csak; mondd!
- Mondom is. Ez a dal nem népdal, ez a faragás nem népi faragás. Csak olyan ember csinálhatta vagy csináltathatta; aki a világnyelvet nagyon korán elsajátította, mondjuk, valamelyik egyetemen. Talán ily módon akarta népszerűsíteni és terjeszteni!
Kocsis János tapsol.
- Bravó, kislány! Ez okos, logikus beszéd volt! De most

már mondd ki bátran a végkövetkeztetést is. Ki faragta vagy faragtatta az ivópoharat? Ki költötte a dalocskát?
Liuna kimondja:
- Természetesen Csui-Sut. Szíriusz megdicséri:
- No, ezt ügyesen kisütötted.
- Gúnyolódni tetszik, Szíriusz bácsi?
- Nem gúnyolódom, mert lehet, hogy igazad van. Sőt: valószínű, hogy igazad van. De Csibész hiányzó variánsaiba még jó néhány másféle igazság is belefér. Például, hogy CsuíSut nem is létezett: Valamiféle mondában előforduló fantázianév. Vagy hogy egy dél-tengeri emléktárgyakat gyártó ausztrál cég betűneve, és a dalocska reklámcélokat szolgált, vagy . . .
Erzsi asszony haragosan megfenyegeti a kapitányt.
- Elhallgasson, maga 102 éves kuvik! Elrontja a kedvünket!
- A világért sem akarom - tiltakozik Szíriusz -; i-nkább segíteni fogok. Például úgy, hogy azonnal átfurgonozok az egyes számú kupolavárosba, felkeresem Ruberto Namorát, aki felhívja nekem a makasari múzeum igazgatóját.
- Mi célból, Szíriusz bácsi? - kérdezősködik Pinton: - Szabad kitalálnom? - jelentkezik Pierre.
- Rajta, Pierre! - egyezik bele Viktor Szíriusz.
- Azért, hogy megkérje: csináltasson az elefántcsont ivópohárról egy körfotót, amelyen látható az egész palástja. Azt megküldik nekünk, hogy Csibész elolvashassa a teljes szövege t.
Szíriusz helyeslőn bólogat.
- Pontosan így gondoltam. Ezzel kiküszöböljük Csibész lehetséges matematikai variánsait. Marad az egyetlen tény: Csui-Sut Melanéziában keresendő! . . .
Szíriusz kapitány házi videfonkészülékén hívja a konyhát. - Itt Szíriusz. Leonida, kérem, ott van?
Azonnal érkezik a válasz:
- Mit gondol, Viktor Szíriusz, hol lennék? . . . Maga vendégeket hívott uzsonnára. A forró csokoládé, a tejszínhab,
a mazsolás kuglóf nem készül el magától. Azt meg kell csinálni!
- Jól van, ne pereljen. Megérkeztek a vendégek. Itt vannak a gyerekek?
- A gyerekek és Kocsis János a feleségével. Leonida hangján öröm érződik:
- A drága Erzsike asszony! . . . Végre mégismerem! 5zíriusz kapitány kedvesen korholja házvezetőnőjét; Ha odaragadt a videfonja elé, aligha.
- Mit beszél?! Hová ragadtam?
- Sehová . . . csak jöjjön már be. Hol van Ilolo? A kertben. Málnát szed az uzsonnához.
'- Igyekezzenek be mindketten.
- Szólok neki . . . és azonnal megyek én is, csak felkapok magamra valami rendes rongyot. Így mégse mutatkozhatom egy miniszterné előtt . . .
A kis képcső elsötétül.
Szíriusz hellyel kínálja vendégeit. Erzsi asszony kíváncsian nézelődik. Rengeteg különös holmi díszíti a kapitány múzeumnak is beillő dolgozószobáját. Az űrben töltött hetven esztendő emléktárgyai: az ott a híres Antares gyorscirkáló modellja, amellyel ötven évvel ezelőtt 1500 nap alatt elérte az Uránuszt, naponta kétmillió kilométernyi utat téve meg. (Akkoriban ez a közel 84 ezer kilométeres óránkénti sebesség világrekordot jelentett!) Azt a gyönyörű óriási zöld színu' malachitkristályt a Vénuszról hozta . : . Az egyik falat hatalmas Hold-térkép borítja . . .
Nyílik az ajtó, belép Leonida. Szíriusz Erzsébet asszonyhoz vezeti.
- Ismerkedjenek meg. Ez a szép és híres asszony János barátom felesége . : . ő pedig házam védőangyala, Leonida.
A "védőangyal" meghatottan. akadozva beszél:
- Erzsike! . . . Alig vártam már . . . hogy élőben is lássam! A vendég megöleli.
_.- Nem-élőben már látott, kedves?
Láttam ám! Berci büszkén mutogatja a fényképét. Van egy színes térfotója az anyukájáról. Kicsit kopott már, mert mindig a zubbonya belső zsebében hordja . . . a szíve fölött. De életbén szebb ám maga, lelkecském!

Most érkezik a kert felől Ilolo. Illatos málnával teli tálat tart a kezében. Kedvesen köszön:
- tóholdat kívánok!
- Málna! . . . Fríss málna! - üvölti lelkesén Berci, és kapkod a piros gyümölcs felé.
Ilolo nevetve hárítja el a támadást.
- Ki ne verd a kezemből, te éhenkórász! Most nem kapsz belőle. Ugye, Leonida néni, ez az uzsonna utolsó fogása?
- Berci, türtőztesd magad! - inti őt Pierre.
- Leonida néni híres uzsonnái! - emlékezik Erzsi asszony: - A fiam csodákat mesélt róluk . . . .
- Fáradjanak át az ebédlőbe, megterítettem már. Üljenek le. 6, csak olyan egyszerű, öregasszonyos vendéglátás lesz'. . . - szerény kedik Leonida. - Ilolo kedves, segítesz, ugye?
- Természetesen.
Kimennek mindketten a konyhába.
Erzsi asszony csak erre várt. Izgatottan fordul a házigazdához.
- Szíriusz kapitány! Égek a kíváncsiságtól... Beszélt a makasari igazgatóval?
- Beszéltem. Azonnal elmondom. De hozzák az uzso~,náí!
- Azaz csak elmondanám. Mert Leonidát nem szabad megsértenünk. Most uzsonnáznunk kell.
- Tessék, lelkeim! Fogyasszák egészséggel! Ilolo rakosgatja a habbal tornyozott csészéket.
- Ez Szíriusz bácsié . . . tessék, Pierre . . . Berci . . . Liuna . . . Pintonkám, ez a tiéd . . .
- Jaj de finom!
Leonida - kissé megkésve - visszatér a kapitány iménti megjegyzésére:
- Helyesen mondta; Viktor Szíriusz, most uzsonnázniuk kell. CSsszeesküvést szőni ráérnek azután is. Mert látom ám valamennyiük orrán, hogy valami huncutságra készülnek! Vigyázzon, Erzsike, ne higgyen nekik. Nehogy belekeverjék valami zavaros ügybe! Mert ezek képesek rá!
- Azt hiszem, nekik kell jobban vigyázniuk - nevet Er= zsike -, mert én keverem őket bele a zavaros ügybe. Ugyanis én vagyok a főkolompos!

I~eonida erélyesen tiltakozik:
- Nem hiszem. l4Taga híres tudós, és felnőtt, komoly aszszony. lVem olyan ugrifüles, mint ezek! - és méltóságul kivonul konyhai birodalmiba.
Most 27 percig ,;Leonida néni uzsorrája" játssza történetünkben jól ism°rt főszeg°epét. A vendégek esznek . . . esznek . . . esznek . . . alaposan elpusztítanak mindent. A 28-dilc percben Szíriusz kapitány hívja házvezetőnőjét:
- Kedves Leonida! Köszönjük az uzsonnát . . . rer_Zek volt! - Éljen Leonid.a néni! - rikoltja Proton.
Az Ötök Tanácsa lelkesen csatlakozik legfiatalabb tagjanak érzelemmegnyilvánulásáIzoz. Leonida szemében egy háfakönnycsepp lapul. "l~Tégis van értelme az életnek - gondolja. - Ezek a gyerekek nemcsak a főztömet szeretik . . . talán engem is."
Áz az egyetlen kis könnycsepp most lassan végigescrog az arcán . . . a~wik,or Sűírüesz megszólal:
- Kérem, szedje le az asztalt.
Egyszerre vége a varácsnak. Ránéz a hatalmas emberre:
- Tudom. Szedjem le az asztalt . . . és menjek ki. Hogy a suskust elkezdhessék! Nos, ide figyeljen, Viktor Szíriusz! Elárulom magának, hogy egy mikrofont helyeztem el ebben a szobában! Ne keressék, úgysem találják meg. Én igenis mindenről tudni akarok, amire készülnek! Ki fog magára vigyázni, ha én nem! . . .
Eltávolodva még visszaszcSl:
- Kellemes összeesküvést! - IJs keményen behúzza maga után az ajtót.
A kapitány suttogva utasítja Pierre-t:
- Ott van a mikrofon az ablakban, a tulipáncserépbe üugva! Állítsd eléje azt a kis magnót, kápcsold be . : : a Kék Duna-keringőt muzsikálja. Az Leonida kedvence, azon elandalodik, és nem hallja, amit beszélünk.
- Siess, fiam! . - Igenis.
Pár pillanat múlva megszólal a Kék Duna hatszáz éves édes-bús dallama.
- l~Tagyszerű! Elhárítottuk a kémet! Figyeljetek! : . Be= izéltem videfonon a makasari múzeum igazgatójával. Nagyon

értelmes fiatalember. Azt mondta, már régen ismer engem meg titeket is. Figyelemmel kísérte közös kalandjainkat. Nagy kitüntet; s számára, hogy kapcsolatba került velünk. Megkérdezte: "Mivel szolgálhatok, kapitány úr?" A többi itt van ezen a videfonrögzítőn. Elővesz a zsebéből egy lapos kis dobozt, kirakja az asztalra, és bekapcsolja. Máris hallják a párbeszé~ det:
"Igazgató úr, láttam nagyon rangos kiállítási albumukban egy faragott elefántcsont ivópoharat . . ."
"Biztosan a Morgan-gyűjteményben lévőre gondol." "Igen, arra. Tudományos kutatás céljából szeretnénk a palástjáról egy körfotót kapni."
"Semmi akadálya. Szívesen teljesítjük a kérését. De ez elég hosszadalmas eljárás. Két nap, amíg elkészül a fénykép. Ha postajárattal küldjük, három hétbe is beletelik, amíg a Holdon megkapják."
"Ultrarövidhullámon is tudnánk venni."
"Tudom. De a négyszázezer kilométeres sugárzás sokat ront a kép minőségén. Életlen lesz, és szürke. Hanem ajánlanék valami mást. Most azonnal idehozom a tárgyat. >;n a videfon képernyőjén gyönyörű tiszta képet látok. Mintha kapitány úr itt állna előttem!"
"Az ön arca is kifogástalanul éles."
"Ide állítom, erre a kis asztalra a poharat, és szép las· san többször megforgatom. ZSnök rögzítsék a képet videoszalagra. Azt akárhányszor lejátszhatják, nagyíthatják, megállhatnak, visszapergethetik, szóval alaposan megvizsgálhatják, mintha a kezükben lenne . . ."
A videfonrögzítő megáll.
-- Nincs rajta több? - kérdezi Erzsike.
- Ezen nincs - mondja Szíriusz -, de a másikon . . . Pierre izgatottan érdeklődik:
- Felvették videoszalagra?
- Fel ám - válaszolja a kapitány -, és nagyon szépen siker rült! Itt van ebben a kis kazettában. Tessék . . , helyezd a videóba . . .
Pierre befűzi, elindítja.
A képernyőn tisztán, tűélesen, színesen megjelenik a ma
kasarí pohár körülbelül másfélszeres nagyításban, majd Lenyúl egy kéz, és lassan forgatni kezdi . .
A jelenlévők elragadtatva tapsolnak.
- Naáyszerű felvétel, jobb nem is lehetne! Iss ahogyan fo= rog, az összes írásjelek jól láthatók. Milyen kár, hogy nincs itt Csibész - sajnálkozik a régésznő -, -azonnal elolvashatná...
A házi videfonban Leonida néni jelentkezik:
- Itt a konyha beszél! Csibész azonnal megérkezik. Ilolo már elment érte!
Megdöbbenve bámulnak egymásra. Hogyan lehetséges?! Leghamarabb Szíriusznak jön meg a hangja:
- Leonida! . . . Maga hallgatózott?! Leonida felháborodva tiltakozik:
- Nem hallgatóztam! Előre bejelentettem; hogy hallani fogok mindent!
- De hiszen a tulipáncserépbe dugott mikrofonjára rááZlitottuk a zenét. Azon keresztül nem hallhatott semmit!
- Azon keresztül nem is.
- Hát akkor hogyan hallotta mégis, hogy mit beszélünk? - - Maga engem pancsernak tart, Viktor Szíriusz, pedig nem vagyok pancser! Az elmúlt hetven esztendőben sok mindent megtanultam magától! Azt a mikrofont csak azért tettem a cserépbe, hogy maga észrevegye. Az igazi mikrofonom; akkora, mint egy lencseszem, a zubbonya belső zsebében van:
- Hol?! - horkan fel Szíriusz.
- Mondom: a zubbonya belső zsebében! - A mindenségit . . .
- Ne káromkodjék! Csúnya dolog! - Valóban . . . Itt van!
- Tudhatná, hogy soha nem hazudok. Mindent tudok:
~- Leonida! Abból, amit ma hallott, nerc tudhat mindent! - Abból nem is. A hiányzó részleteket Ilolo mesélte el. Nem tiltotta meg neki.
Szíriusz már mosolyog.
- A Galaktikára! Maga ravasz öregasszony! Még egyszer nem jár túl az eszemen . .
- Stop! Ezt majd elmondja legközelebb. Ilolo megérkezett! Vidd be Csibészt, kislányom . . .

IvTyílik az ajtó. Megjelenik Ilolo, ölében Csibésszel. - Tessék, meghoztam, amint Szíriusz bácsi kívánta: Szíriusz nem állja meg szó nélkül: - Ahogy én kívántam? - Leonida néni mondta, amilcor elküldött. Vagy nem kellett volna elhoznom?
- De . . . de . . , valóban én kértelek rá.
Viktor Szíriusz kis szünetet tart. Tekintetével befogja az öt szép gyereket, az "Ötök Tanácsát" . . . aztán nekiszegezi Iloió-, nak a kérdést:
- Mondd, kislányom: szereted Leonida nénit? - Nagyon! - válaszolja áhítattal Ilolo.
- Szeresd is, megérdemli. Nagy szerű ember! - Most a ;,gyerekekhez" fordul. - És ti? Szeretitek Leonida nénit? Fülsiketítő uniszónó "igen" a válasz.
Szíriusz bekapcsolja a házi videfont, képre állítja; és szerényen azt mondja:
- Leonida, kérem . . .
Leonida komor pillantása nem sok jót ígér.` - Parancsoljon, uram! Szíriusz bűnbánó arcot vág.
- Nem parancsolok, és nem vagyok az ura. Kérem, hogy jöjjön be. Levetítjük az ivópoharat, és Csibész elolvassa a sztivegét. Bizonyára magát is érdekli.
Leonida morcosan válaszol:
- Nem érdekel. Az én helyem a konyha: Szíriusz ifjú barátaihoz fordul.
- Gyerekek, hagyjuk ezt?
- Nem hagyjuk! - kiabálja Berci. - Leonida néni azonnal jöjjön be!
Pierre középre ugrik, és vezényelni kezd:
- Szavalókórus, vigyázz! . , . Leo-nida néni jöjjön be! Leonida néni jöjjön be!
Férfiak, nők, fiúk és lányok, de még Csibész műpuli is együtt zengi:
- Le-o-ni-da jöj-jön be! Le-o-ni-da jöj-jön be! . . .
Erzsi asszony a 18-as kupolaváros híres őserdejében sétál Helga Renard-ral, majd a kétszáz éves majomkenyérfa óriási lombkoronája alatt lepihennek egy durván ácsolt padra.
- És képzeld, Helgám, addig kiabáltunl~, amíg be nem
jött! Sajnálhatod, hogy nem voltál ett. Azok a gyerekek ti'tneményesek! Úgy örülök, hocy Bel cinek ilyen remek barátai vannak!
- Nó és Leonida néni! . .
Az arborétum úrnője őszinte elismeréssel mondja:
- Nagyra becsülöm az öregasszonyt. Viktor és ő a világ legderekabb emberei . . . De halljuk, mi van a makasari pohár másik oldalán.
- Természetesen a dalszöveg folytatása, illetve eleje. Betűről betűre úgy, ahogy Ilolo énekelte. Csibész egy pillanat alatt elolvasta, majd Szíriusz kapitánnyal elkészítették a szuenó írásjelek ábécéjét.
- Most mi a terved, Erzsikém? - érdeklődik Helga:
- Ezt a nagy lehetőséget természetesen nem szalasztom el. Jól megmarkolom. Nem engedem ki a kezemből! Csui=Sutot meg kell találnom! Tíz nap múlva utazom Makasarba!
- Egyedül, vagy a férjeddel?
Erzsi asszony nagy lélegzetet vesz, azután az igazi tudósok= ra jellemző egyszerűséggel kezdi a meglepő fölsorolást:
- Először is kölcsönkérném Csibészt. Hátha akad más olvasnivalója is. Azonkívül elvinném Ilolót, aki jól beszéli a sulu és még vagy tíz melanéziai nyelvjárást. Szíriusz kapitányt sem hagynám itthon. 6 biztosan megkeresné nekem a rejtélyes rádióüzenet feladóját . . . No és a világ leghíresebb nyomozótestületét: Liunát, Pintont, a fiadat és a fiamat . . .
- Tréfálsz, vagy komolyan mondod?
- Természetesen tréfálok. Pedig . . . ó, milyen szívesen magammal vinném az egész bandát! . ..
Kocsis dános és felesége a Hotel Galileiben lakik. Ez az egyetlen szállodája Hold Államnak. Peter, a recepció vezetője udvaríasan kopogtat az előkelő vendégek ajtaján.
- Szabad. Belép. - ll~Liniszter úrnak üzenet érkezett a Földről, azonnal kéz
besítendő utasítással. - És átnyújtja. Kocsis belenéz a szövegbe, meglepődik.
- Ejha! XCXCXC . . . ez De Sanetis sifr-jele!

Peter közben eltávozott. Euzsi asszony aggódva kérdi:
- Mit akarhat tőled a Világállam elnöke? . . . Csak nincs valami baj?
- Azonnal megtudjuk.
Tíz perc sem telik bele, megfejti a rövid szöveget
SAJNÁLOM, HOGY SZABADSÁGODBAN ZAVAR= LAK. AZONNAL AUSZTRÁLIÁBA KELL UTAZNOD. BETEGSÉGEM MIATT ENGEM HELYETTESÍTESZ. SAJÁT CSILLAGKL~ZI GRAVIPLÁNOMAT KÜLDTEM ÉRTED. DE SANCTIS
- Ez rosszkor jött . . . Melbourne-ben csúcsértekezletet tartanak az államok kormányzói. De Sanctisnak kellene elnökölnie, de már hónapok óta nem egészséges . . .
Erzsi asszony vigasztalja elszontyolodott férjét:
- Tulajdonképpen megtiszteltetés, hogy éppen te, a V1~ tágállam legf íatalabb minisztere helyettesíted az elnököt . . ; Sajnálom, hogy nem jöhetsz velem Melanéziába, Csui-Sutot megkeresni. Most természetesen veled megyek Párizsba.
Liuna, Ilolo, Pierre és Proton a Renard-villa kertjében regge.: lizik. Proton teli szájjal érdeklődik:
- Ho . . . hol marad Berci? Liur_a azonnal rászól:
- Előbb nyeld le a falatot, azután beszélj ! Még megful~ ladsz itt nekünk!
Proton kínlódik, lenyeli.
- Nem fulladok meg! . . . Azt kérdeztem, hol van Berci: Megállapodtunk, hogy Nox-85-kor munkareggelit tartunk. Nox-85 már rég elmúlt. Itt kellene lennie!
Liuna védelmébe veszi a Holdmérnöki Szakközép híres nővendékét:
- Tudod, hogy ameddig a szülei itt vannak, Berci velCik lakik a Hotel Galileiben. Biztosan elaludt . . .
- Nem aludt el . . . ott jön - mondja Pierre -, de nagyon fancsali képpel, és lógatja az orrát.
Valóban, a minifurgon állomásához vezető úton feltűnik $ocsis Berci alakja. Lassan bandukol, ami nála szokatlan -jelenség. Belép a kertbe, megáll a terített asztal előtt, és köszönés nélkül nagyot sóhajt.
- Hej! . . . Haj! . .
Líuna rácsodálkozik. 
- Ezt nevezem bánatnak! Majdnem elvitt a szele. Mi ba= jod? Mi történt?
Berci megismétli "panaszát" - Hejehej! . . . Hajahaj! . . .
- Meddig cifrázod még? - nevet Pierre: _- Inkább be= szélj !
Berci lehuppan egy székre:
- Ma hajnalban váratlanul hazarepültek a szüleim. Nox90-kor érkezett a Világállam elnökétől egy távirat . . . én akkor már aludtam. Felébresztettek. Apa azt mondta, hogy egy órán belül indulnia kell. Az elnök saját graviplánját küldte érte: Anyu, ha akar, maradhat . . . de anyu azt mondta, akkor ő is megy. Engem megcsókoltak és elrepültek . . . Adjatok enni, nem is reggeliztem. Kutya éhes vagyók . . .
Ilolo pattan, azonnal ellátja őt minden jóval. - Te szegény . . , parancsalj.
És amíg a tejszínhabot a gyümölcslére púpozza, elgondol= kozik és megkérdezi:
- Vajon miért hívták ilyen váratlanul haza János bácsit? - Nem tudom. Apa csak annyit mondott: nagy megtisztel= tetés. -
Ekkor Proton felteszi a legfoníosabb kérdési: - Csui-Sutról nem beszéltek?
Berci válasza rövid és elszomorító: - Nem. Azt hiszem, elfelejtették . . ,

HART;I~'1DIK FEJEZET
a~rtelyben Lez;letét z~es~i a fonál felgomF~olyítása
Caibész műpuli nyolcvan kilomét°res óránkénti seb°sréggel száguld a 27-es kupolaváros fehér műgumival burkolt főútján. Maga mögött hagyva a Casteiro-házat, átvágva Otto Steffék ápolt virágoskertjén, kecses ívben keresztülugorva a nem túl magas kerítést, az arany-barna Renard-villa kertjében terem, ahol az Ötök Tanácsa éppen "munkareggelijét" fogyasztja. Csibész fergeteges érkezése, megtorpanása, erős zihálása a tanácstagokat izgalomba hozza.
- Miért lihegsz, Csibész? - kérdezi az aggódó Proton: - Vau . . . vau . . . - ugat a kutya.
- Válaszolj rendesen! - Vau . . . vau . . .
- l~Tem tudsz beszélni? - mérgelődik a kisfiú. - Vau . . . vau : . .
- Ne nyaggasd őt, Proton - csitítja Liuna az Ötök legkisebbikét -, nem látod, hogy nincs beszédre kapcsolva!
- Azám! Valóban! - ismeri be tévedését Proton, és ázon= nal ölébe veszi legkedvesebb játszótársát. Meghúzza a fülecskéjét, megnyomja az orrát. - Válaszolj, miért lihegsz?
- Azért, kis gazdám, mert sokat és gyorsan futottam, és kí= fáradtam. Te is lihegsz, ha sokat és gyorsan futsz.
- Én igen, mert ember vagyok. De te gép vagy, te nem fáradhatsz el, tehát nem volna szabad lihegned. Aztán itt van például az orrod. Megnyomom, hogy dialógprogramodat bekapcsoljam. Mire te feljajdulsz, mintha fájna. Pedig nem fájhat, mert érzéketlen gép vagy.
- Jó, jó . . , ne sorold tovább. Elismerem, hogy néha játszom egy kicsit . . . megjátszom, mintha éremék, mint ti, emberek. Mintha elfáradnék . . . 1\Tem vettétek még észre, hogy én vagyok a világon az első robot, aki gondolkozni és dönteni is t.ud.
Liuna megnyugtatja:
- De, észrevettük. Csakhogy ez nem a t~ érdemed, ?ianem János bácsié, aki ilyennek alkctott. De most már válaszolj, kérlek: mért rohantál olyan veszettül?
- Mert rendkívül fontos hírt hozok. Alkotóm, Kocsis János és feles~~ge ma hajnalban visszarepült a Földre!
Körülnéz, várja a lesújtó hír hatását . . . de nem lepődik meg senki.
- Ti, emberek ezt ilyen nyugodtan fogadjátok? Mi ennek a magyarázata?
A magyarázatot Pierre mondja ki: - Tudtuk.
Most pár pillanatig némán falatoznak. Aztán Ilolo szólal meg halkan, bánatosan:
- Kár, hogy elmentek. Már egészen jól belejöttünk a nyomozásba. Izgalmas volt, ahogy lépésről lépésre kiderültek dolgok . . .
- lgy igaz, ahogy Ilolo mondja - kapja el Berci a mondat végét. - Édesanyám milyen izgatott reménykedéssel állapította meg: "Jelentős bizonyíték került a kezembe. Ezt az utat követnem kell." Aztán ukmukfuk ittha.gyott minket és Csui-. Sutot és a makasari poharat, egyszóval mindent! . . . Eh!
- Igaz.ö.d van, Berci - ez Proton véleménye -, az ember csalt felnőttekkel ne kezdjen! De ne búsulj . . . van egy ötletem. Azért, mert Erzsi néni abbahagyta a kutatást, nekü~tk nern muszáj abbahagyni.
Berci felugrik, majd feldönti az asztalt.
- Hű, ez a kiskorú olLosat mondott! Gombolyítsak tovább a fonalat mi!
Proton csodálkozva megjegyzi:
- Én semmiféle fonálról nem beszéltem.
- Dehogyisnem! Arról a fonálról, amelyik a megoldáshoz vezet. I-Iiszen a végét már a kezünkben tartjuk!
- Vagy úgy ? . . . Nagyszerű! Gombolyítsuk! - helyesel Proton, azután meghökken. - Te tudod, hogyan kell gombolyítani?
- Én? . . . Nem.
Pierre! Liunai Ti tudjátok?
- Fogalmunk sincs róla - ez Pierre válasza:

- Akkor : : . mit tegyünk? Tanácstalan vagyok . . . - Keresünk valakit, aki tudja! - javasolja Pierre. - Mit gondolsz, ki tudja?
- Természetesen Szíriusz kapitány.
Proton áll elő a furcsa kérdéssel:
- Szíriusz bácsi, tetszik tudni gombolyítani?
Szíriusz kapitány megszokta-már a fiatalok csavaros észjárását, tehát nem csodálkozik. Egyetlen szóval visszakérdez: - Mit?
- Fonalat.
- Hm! . . . Fonalat . . . éppenséggel tudok, de azt hiszem, Leonida néni sokkal ügyesebben gombolyít, mint én.
Liuna igyekszik tisztázni a félreértést:
- Proton nem igazi fonálra gondol. Xtvitt értelemben használja a kifejezést: mint cselekmény fonala . . . rejtély fonala...
- Ertem - mosolyog Szíriusz kapitány. - Csui-Sutról van szó. Azt a fonalat kellene tovább gombolyítani.
- Igenis. El tetszett találni! Rendkívül érdekel minket. Ezt Berci mondta.
- Engem is - jelenti ki a kapitány.
- De hiszen ez nagyszerű! - örvendezik a fiú. - Akkor ta= lán nem kell abbahagynunk mos, hogy . . . - Kis szünetet tart: mondja, ne mondja?
- Ugy gondolod: most, hogy a szüleid váratlanul elutaztak' - Hát tetszik tudni róla?
Természetesen tudok. Édesapád felhívott az éjjel, elbú~ esúzott tőlem, és a lelkemre kötötte, hogy legyek nagyon szi gorú hozzátok.
- Akkor . . . akkor talán azt is tetszik tudni, hogy az elnök miért hívta haza édesapámat?
- Tudom.
- És . . , el tetszene árulni nekünk?
- Nem kell elárulnom semmit. Benne van a reggeli Han~_ gos Hírekben. Kapcsold be. Ha jól emlékszem, a 1?-es hír. Berci a HH-készülékhez megy, bekapcsolja a tar talomjeg~: zéket.
- Tizenöt . . . tizenhat . . . tizenhét: Kocsis János . : . Z'aló= ban a tizenhetes!
- No, akkor keresd meg, és hallgasd!
A fiú gyorsan perge-ti a tárcsát. Tizenhetes . . . már mondja is a csinos bemondónő: "Kocsis János, a Világállam kulturális minisztere a közeli napokban Ausztráliába utazik. Melbourne-ben, a hét kormányzó csúcstalálkozóján a beteg De Sanctis világelnököt fogja helyettesíteni."
- No, most már tudjátok ti is - mondja Szíriusz kapitány, és elzárja a készüléket.
Csend követi a kijelentést.
- NTiért hallgattok? Talán nem tetszik? Liuna a legbátrabb.
- Bizony nem tetszik. János bácsinak esze ágában sem volt Ausztráliában "elnökölni" ! Erzsi néni és a mi társaságunkban Csui-Sut kutatásával akarta tölteni a szabadságát:
Szíriusz próbálja lecsillapítani a zúgolódókat.
- János barátomat sajnos De Sanctis úr utasítoaa, hogy esz ötödik államba utazzék.`
Berci tanúskodik:
- Úgy van, ahogy Szíriusz bácsi mondja. Apa, amikor búesúzkodott, kijelentette, hogy ez nagy megtiszteltetés.
- János bácsinak nagy megtiszteltetés, de nekünk nagy csalódás - elégedetlenkedik Liuna. - Milyen csodálatos élmény lett volna Erzsi nénivel és János bácsival Csui-Sut és népe után kutatni! Ez a gyönyörű feladat most kútba esett. 
Szíriusz kapitány ránéz a piros hajú kislányra: - Kútba esett? . . . Miért mondod?
Liuna felkapja a fejét.
- Hát ném esett kútba?! . . . Szíriusz bácsi szerint talán kutathatunk tovább? Esetleg mi megkereshetjük Csui-Sutot és népét?
- Hohó, ezt nem mondtam! De nincs kizárva, hogy Erzsi asszony, ha elintéződik János utazása, visszajön hozzánk.
s A Világállamot alkotó világr°szek sorrendje: i. Európa, 2. ~ZSi3, 3. Afrika, 4. Amerika, 5. Ausa-trál:a, 6. Antarktisz, 7. Hold. A számozás a belépés időpontja alapján ttirtént

- Jaj de jó lenne! - hangoskodik Proton. - Erzsi nénit szeretem !
- Valamennyien nagyon szeretjük - erősíti meg a kijelentést Szíriusz kapitány. - Éppen ezért azt tanácsolom, most ne erőltessük a döntést. Legyünk türelmesek. De a nyomozást folytassuk. Térjünk vissza a gombolyításhoz. Behívom a főgombolyítót... - A házi videfonhoz fordul. - Itt Szíriusz. Leonida, kérem . . .
Azonnal érkezik a válasz:
- Mit kíván, Viktor Szíriusz?
- Kérem, jöjjön be. Itt vannak Pierre-ék. Tanácsot szeret= vének kérni magától.
- Tőlem?
- Magátcl . . . mint főgombolyítótól: - Jó . . . megyek.
Erélyesen nyílik az ajtó. - Itt vagyok!
Erélyesen csukódik.
- RZit mondott? Mi vagyok én? Főgombolyító? : : : Mi az a főgombolyító? !
- Be ne kapjon! - nevet Szíriusz. - Mindössze arról van szó, hogy a gyerekek szeretnék folytatni a kutatást, Csui-Sut fölkutatását. De megakadtak. Nem tudják, hogyan tovább. A fonál vége a kezükben van, de hogyan gombolyítsák? Ez a kérdés!
Leonida megenyhül.
- Tehát ilyen gombolyításról beszélnek . . . Pierre puhítja tovább az asszony ellenállását:
- Leonida néni olyan tapasztalt, olyan okos . . . Adjon tanácsot, mihez fogjunk?
- Miért nem kérdezik tőle? - bök ujjával Szíriusz felé: - Kérdezték. Én javasoltam, hogy magához forduljanak: Ilyesmihez az asszonyok jobban értenek.
- Hát . . . nem bánom, megmondom. Ilolóval már beszélgettünk róla . . . Egyszerű a dolog. Amikor maga, Víktor Szíriusz, nap mint nap kapta azokat az URH-táviratokat, amelyekben Csui-Sut a segítségét kérte, tudom, érdeklődött világszerte: Párizsban, Londonban, Moszkvában, Berlinben . . . de ilyen nevű embert sehol sem ismertek. Namármost, hal
°-lom, kisütötték, hogy a sulu dalt csakis Csui-Sut szereztette, az ivópoharakat csakis Csui-Sut faragtathatta, mert abban az időben azon a tájon egyedül ő ismerhette jól a világnyelvet: Amit bizonyára valamelyik egyetemen tanult meg. Melyik egyetemen? Oxfordban vagy a Lomonoszovon? Csudát! Ott valahol a szigeteken, India és Ausztrália között. Csillagocska megnézte a könyvtárban: tizenegy város jöhet számításba, tizenegy egyetem. Itt vannak leírva, tessék: Manila, Sandakan; Banjarmasin, Makasar . . , és a többi. Ezektől tessék megkér= dezni, ismerik-e a Csui-Sut-legendát. Hallották-e valaha hí= rét egy Csui-Sut nevű embernek? . . .
Eltelt közben öt nap. A Nox-időszak Solra változott. Ilyenkor a kupolavárosokat borító hatalmas acél félgömbök sok ezer, rácsablakán besüt a vidám napsugár.
Sol-275 a pontos idő.
Ilolo, a gyerekek és Csibész műpuli valósággal beömlenek az ajtón.
- tóholdat, Szíriusz bácsi! tóholdat, Leonida néni! Ezt ugatja Csibész is.
Szíriusz visszaköszön:
- tóholdat, kedves Ötök Tanácsa! Foglaljatok helyet. Bejelentem az eredményt.
- Halljuk! Halljuk!
- Öt napja, hogy megfogadtuk Leonida néni tanácsát, és feladtunk tizenegy rádiótáviratot tizenegy déltengeri egyetem rektorának. A rádiótáviratok azonos szövegét most kis titkárnőm, Ilolo, felolvassa.
- Igenis . . . - papírlapot vesz elő - olvasom. "Szíriusz kapitány (I-Iold Állam, 28-as kupolaváros) tisztelettel kérdezi a Rektor Úrtól; ismerik-e a Csui-Sutról szóló legendát. Netán tudnak-e valamit egy Csui-Sut nevű személyről? Válaszát várva, vagyok tisztelője: Viktor Szíriusz nyugállományú űrhajókapitány."
- Az eredményt mondd, Ilolo.
- Nyolcan nem ismerik sem a legendát, sem a hőst. A lány szemében most ör öm csillan. - Há~~man a.~onb~n igen!

Ebben a pillanatban olyan fülsiketítő örömrivalgásban tör nek ki az Ötök, mintha Ötvenek Tanácsa lenne jelen. Szíriusz kapitány nem győzi őket csitítani:
- Cséndet! . . . Csendet! . . . Ilolo, tiéd a szó! Ilolo ünnepélyesen feláll.
- A nyolc tagadó választ, úgy hiszem, nem kell isrriertet= nem. De íme a kilencedik levél: a Borneói Központi Egyetem küldte Banjarmasinból. "Tisztelt Viktor Szíriusz kapitányúr! Csui-Sut-legendáról sajnos nem hallottunk. Amál inkább Csui-Sut személyéről. Az egyetem régi anyakönyveiből megállapítottuk, hogy Csui-Sut kiváló biológus tudós egyetemünk hajdani professzora volt. 2190-ben született. 2220-tól természettudományi fakultásunk vezetője. Több ízben volt rektor és dékán. 2240-ben lemondott állásáról, és ismeretlen helyre távozott. További sorsáról, halálának helyéről és ide,jéről semmit sem tudunk. Tisztelettel . . ."
Bercit izgalomba hozza a jó hír.
- Tehát mégis volt egy Csui-Sut nevű ember! Nagy tudós; mondják . . . észrevettétek, hogy a világnyelv bevezetésének évében tűnt el? De mit válaszolt a másik két egyetem? Kiderült valami Csui-Sut további sorsáról?
- Türelem! . . . Megtudjátok azonnal. Rajta, Ilolo!
- A Sandakani Orvostudományi Egyetem Élettani Intéze= tének levelét olvasom fel. "Mélyen tisztelt Szíriusz kapitányt Kérésének szívesen teszünk eleget. Csui-Sutról szóló legendát nem ismerünk, magát Csui-Sutot azonban igen. Született itt, Sandakanban, 2250-ben. 2300-tól tíz éven át intézetünk köztiszteletben álló igazgatója volt. 2310-ben minden előzetes bejelentés nélkül elhagyta intézetünket, városunkat, országunkat. Sokáig nyomoztunk utána, de soha nem került elő. Tisztelettel" . . . aláírások.
- Nocsak! - csodálkozik Pierre. - Ez nyilván egy másik Csui-Sut, hiszen hatvan évvel később született. Vajon gyakori arrafelé ez a név? Meg tudnád mondani, Ilolo?
- Nyolc évig éltem Sandakanban. Nagyon sok embert is~ mertem, de a Csui-Sut nevet soha nem hallottam, kivéve persze a dalban előfordulót.
- Ez a második Csui-Sut pontosan lekopírozta az elsőt állapítja meg Berci -, ő is faképnél hagyta az egyetemet.
Liuna jelentkezik szólásra. Halkan mondja:
- Mielőtt felolvasná Ilolo a harmadikat . . . Szíriusz bácsi, kérem . . . támadt egy gondolatom . . . - és ujja köré csavargatja göndör, piros haját.
A fiúk tudják, hogy Liunának azok a gondolatai, amelyek hajcsavargatás közben születnek, megérdemlik az odafigyelést.
- Légy kegyes közölni velünk - biztatja Pierre.
- rJgy gondolom, hogy a harmadik levélben egy harmadik Csui-Sutról lesz szó. Kell lennie egy harmadiknak, hiszen az első közel háromszáz éve született, a második 234 éve . . , ezek ketten már bizonyára nem élnek. Kell lennie egy harmadiknak, aki Szíriusz bácsinak a kétségbeesett segélykéréseket küldte.
- Liuna, mint mindig, most is telibe talált - bólogatott Viktor Szíriusz. - Figyeljétek a harmadik levelet. Ilolóé a szól - Makasarból a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főigazga=
tója írt. "Kedves Viktor Szíriusz! Egyetemünkhöz intézett levelére azért válaszolok én, mert a kérdés legalaposabb ismetője vagyok. Személyesen ismertem a keresett Csui-Sut nevű egyént. Kezdetben tanítványom volt, később tanárkollégám lett. Csui-Sut hallgató, évkönyvünk bizonysága szerint, 2380ban iratkozott be a matematika-fizika szakra. Én akkoriban fiatal tanársegéd voltam. Csui-Sut sárga bőrű, halk szavú, alacsony termetű, rendkívül eszes fiatalember volt. 2386-tan kimagasló eredménnyel végzett. 2390-től (ekkor még csak 28 éves volt!) 2400-ig egyetemünk fizika tanszékének vezetője. 2400-tan betegszabadságot vett ki, elhagyta Celebeszt, és soha többé nem tért vissza! Ha még életben van, 125 éves lehet. Múzeumunk őriz egy elefántcsontból faragott, gazdagon díszített ivópoharat, amelyet a néphagyomány szerint Csui-Sut használt. Erre azonban semmi bizonyítékunk nincs . . ."
- De van! De van! - kiabál közbe Pi~nton, - Rá van írva Csui-Sut neve, csak ők nem tudják elolvasni!
Szíriusz kapitány rosszallóan csóválja a fejét.
- Ejnye, Proton! Nem tudod csendben végighallgatni? - Bocsánat . . .
- Folytasd, Ilolo!
Már alig van hátra valami. "Még az sem bizonyos, hogy

a m.i Csui-Sutunkról van szó. Hallottam ugyanis egy másik Csui-Sutról, aki több mint kétszáz éve a banjarmasini egyetem professzora volt. Levelem zárom. Kedves Szíriusz kapitány, szeretettel üdvözlöm, jó egészséget kívánva . . ." aiáia-ás.
- Vége. Több Csui-Sut nincs - zárja Szíriusz a felolvasást: Proton szellemeskedik:
- Még szerencse! Ez a három is sok! Mit csináljunk ennyi Csui-Suttal? A bőség zavarával küszködünk.
Pierre megrója a gyereket:
- Pintonkám, ne panaszkodj a bőségre. Tegnap még egyet= len icipici Csui-Sut is boldoggá tett volna. Majd csak kiderül,' hogy a három közül melyik az igazi, melyik a miénk.
- Lehet, hogy mind a három - jegyzi meg Liuna.
- Na, ezt már mégsem hiszem - kételkedik Berci. - De most merre tovább? Leonida néni fonálgombolyító tanácsa nagyszerűen bevált! . . . Azám! Kérdezzük meg újra őt! Leonida néni, tessék nekünk ismét segíteni!
- Szívesen, édes gyermekem. Én felhívnám videfonon azt a kedves múzeumi igazgatót.
- A nyugdíjas öreget tetszik gondolni?
- Nem. A fiatalt, az utódját, akivel Viktor Szíriusz egyszer már beszélt, amikor azt az ivópoharat levideóztátok. Ez az ember nem mondott el még mindent. A kedves fiú a Hírközlésiből gyorsan "behozza". Ilolo, kislányom, tárcsázd csak P~o-bertót . . .
Viktor Szír iusz videfonbeszélgetése Ono Yaraka úrral, a ma=. kasari Néprajzi I~Túzeum igazgatójával. Hiteles videfonrögzítés.
"Jónapot, igazgató úr! Képre kapcsolok. Viktor Szíriusz vagyok.''
"Jóholdat, kapitány úr! Engedelmével pótolom egy mu= lasztásomat. Bemutatkozom: Ono Yaraka a nevem. Mivel le=_ hetek szolgálatára?''
,;Ó, tulajdonképpen semmivel. Azaz esup~,n beszélgetni sze= retnék . . ."
"Tartom szerencsémnck."
"Megvizsgáltuk ám alaposan az ivópohat~at. Nagy=on szép tárgy. Van belőle több is?"
"Van. Nem teljesen azonosak, de hasonló fara5ások: még tizenhárom darab. Ezt nevezzük B. C. lt-Iorgan-gyűjteménynek. Valamennyi elefántcsontból készült használati tárgy: Olyasforma vésett díszítéssel, mint az ivópoháron látható.''
"IV'em gondolja, hogy azok a jelek talán betűk?'' "Valószínűtlen. Nem ismerünk ilyesféle írásmódot. Persze behatóan még nem foglalkozott vele senki."
(Berci nem állhatja meg, itt köbe kell beszélnie: - 1`v~ajd fognak csodálkozni!
- Nyughass, Vasgyúró! - inti le azonnal Pierre.) "Mintha valaki közbeszólt volna . . ."
"A gyerekek beszélgettek mellettem . . . Igazgató úr! Isn~e= rik-e ezeknek a tárgyaknak a lelőhelyét?"
"Egészen pontosan. CSrizzük az adományozó naplószerű magnótekercsét. Emlékezetből anny it tudok mondani, hogy a Celebesztől keletre fekvő Boetoeng-szigetcsoport egyik kis névtelen és lakatlan szigetén járt Morgan úr. Pontosan megadta a hely földrajzi fekvését. Egy tűzhányó is működik a szigeten . . ."
(Bercinek ismét eljár a szája:
- Halljátok? Az volna csak főnyeremény, ha épp ezt a vulkánt hívnák Csui-Sutnak!)
"Bocsásson meg, nem értettem."
"Itt mellettem beszélt valaki . . , egy gy erek. Elnézését kérem . . ."
"A kedves kis gyerekek! Az én ötéves fiam is egész nan videfonálna. Sebaj, majd leszoknak róla, ha megnőnek. Kinövik . . . Azt még el kell mondanom, hogy hitelt érdemlően megállapítottuk a leletek korát. 220-230 évvel ezelőtt készültek. Tehát aránylag fiatalok. Ez az oka, hogy kutatócsoport még nem vállalkozott a sziget teljes feltárására. Munkatársaink szívesebben foglalkoznak a sek ezer éves múlttal." "Érthető."
"Kérdezhetek valamit, kapitány úr?" "Parancsoljon."
"Az önök érdeklődését milyen szándék vezeti?''

"Mi nem vagyunk régészek. Emberbarátok vagyunk. Segíteni szeretnénk Csui-Sut népén."
"Csui-Sut? . . . Ki az? . . . Mintha már hallottam volna ezt a nevet . . ."
Helga Renard világhírű arborétuma a 18-as kupolaváros teI= jes területét elfoglalja. Megközelítően 750 ezer négyzetméter: A Föld valamennyi fafajtája megtalálható a dzsungelsűrű erdőben, a libanoni cédrustól Kan~ad.a fenséges mamutfenyőjéig. Ezer és ezer különféle bokor, kúszónövény, gombaféleség, erdei aljvirágok teszik teljessé a képet: valódi ősrengetegben járunk. Holott a Földről ideszállított több millió köbméter televénytalajtól, annak szükség szerinti vegyi átalakításától, a levegő páratartalmától, a mesterséges esővíz hőfokától, kémiai összetételétől egészen a műnapfény mennyiségének és ínilyenségének pontos meghatározásáig itt mindent az emberi tudás, a kertészeti tudomány művileg állított eló, és tart üzemben. Tudósak százai látogatják Hold Állam arborétumát és kutatóintézetét, ahol jelentős tudományos munka és kitűnő tudósnevelés folyik.
Pierre és Liuna kétéves koruktáT ismerik és szeretik Hel g~a néni dzsungelét.
Nekik mindig szabad bejárásuk volt ide. Itt játszottak bú-,' jócskát, szembekötősdit, szedtek édes málnát és zamatos-szed= ret, később itt magolták az iskolai kötelező verseket. Évek múltával a Hármak, Négyek, Ölök Tanácsának rejtekhelyQ lett a 19-es kupolaváros őserdeje.
Most is itt tartják szigorúan bizalmas és titkos összejövete= löket. Az őserdő mértani középpontjában, óriási szomorúfű: zek tövében egy uszoda nagyságú, kénes, meleg vizű tavacska bújik meg. Ebben ül nyakig a Négyek Tanácsának teljes tag· sága. (Nem tévedés, kedves olvasó! Négyék Tanácsának négy tagja ül nyakig a 34 fokos vízben. Az ötödik - Ilolo - nincs jelen. Nem hívták meg. Hosszas tépelődés után úgy döntöttek: megkímélik a szeretett lányt attól, hogy Szíriusz bácsinak el nem árulható titokról tudomása legyen. Majd utólag - ha sikerül a tervük - beavatják őt is, és bocsánatot kérnek tőle: Most jobb, ha semmit sem tud . . .)

Pierre kimászik a meleg vízből, rátelepedik egy sziklára, és imigyen szól:
- A titkos értekezletet megnyitom. Liuna Steff! - Jelen!
- Kocsis Berci!
- Jelen! , .- Proton Casteiro!
- Jelen!
- Csibész műpuli!
Egy virágzó magnóliabokor alól hangzik a jelentkezés ku#yanyelven:
- Vau! Vau!
- És természetesen jelen vagyok . én is, Pierre Renard: Mondjátok utánam: "Fogadom, hogy a mai napon megtartott titkos értekezletünkön elhangzottakról soha senkinek egyetlen szót el nem mondok, le nem írok, semmiféle más formában nem hozóm senki tudomására!''
Utánamondják. - Köszönöm. Megállapítom, hogy értekezletünk egyetlen napirendi pontja: a nyári nagyszünettel kapcsolatban felmerült igen súlyos problémák. Felkérem Liuna Steffet, az ügy előadóját, ismertesse a tényállást.
Liuna, aki közben egy szál fehér vízililiomot tűzött piros hajába, beszélni kezd:
- Arról van szó, hogy két hét múlva befejezzük a tanévet, kezdődik a két hónapos nagy pihenő. Szüleink azt ígérték, hogy eby teljes hónapot a Földön fogunk tölteni. Előbb végigjárjuk Európa nagy városait. majd Magyarországon, Berci családjánál megpihenünk. Ez nagyon szép terv volt, és ennek valamenniyen örültünk.
Berci nem ura indulatának:
- Örülíünlc! De ma már nem örülünk!
- Erről van szó! - helyesel Liuna. - Nincs semmi kedvünk lomhán végigcsámborogni idegen városokat, bámulni képtáráikat, megcsodálni múzeumokat, vári orrokat, sétahajókőzni a Dunán vagy a Volgán, fényes szállodákban lakni . . . miközben Csui-Sut és népe iszonyú szene edések között nyomorog és elpusztul!
- Jól beszélt Igazé van! - zengi kórusban a tagság.

- _ Szíriusz kapitány szavait idézem, alkalmazva a jelen helyzetre: "Mi nem vagyunk luxusutasok, mi emberbarátok vagyunk! Segíteni akarunk Csui-Sut népén!"
- Ügy van! Segíteni akarunk!
- Persze lehetséges, hogy akiket meg akarunk menteni; már nem is léteznek. Hiszen Erzsi néni majdnem egy évig kereste őket hiába. És azok a bizonyítékok, amelyekre mi bukkantunk, sajnos kétszáz évesek. Csak azt bizonyítják, hogy Csui-Sut és népe valóban létezett, valahol élt.
Most Pierre veszi át a szót:
- Tehát elsősorban arról kell meggyőződnünk, megvan= nak-e még, vagy kihaltak. Mert ha csak százan vagy tízen vagy akár csak ketten élnek valahol, kötelességünk megmenteni őket!
Berci lelkesedése kifogyhatatlan.
- Meg kell tudnunk a valóságot: mi történt Csui-Suttal éz népével!
- Csakhogy a "valóságot" sem Párizsban, sem Rómában,' sem pedig a magyar Hortobágyon nem hozzák tálcán elénk' okoskodik Liuna. - Oda kell mennünk, ahol a "valóság" rejtős zik! A Sulu-tenger szigeteire, Makasarba, Sandakanba!
- Odamegyünk! - kiabál a tagság.
- Ha engednek a szüleink - mutat rá Pierre a nehézségek= re. - Kedves barátaim! Mai értekezletünknek az a céljá: ki· okoskodni a módját, miképpen "nyaralhatnánk" Európa helyett Melanéziában. Van-e valakinek épkézláb ötlete?
Proton azonnal jelentkezik.
- Talán meg kellene mondani apunak és anyunak . .~ Pierre csak annyit válaszól:
- Csacsikám, naiv vagy . . .
- Jó, akkor ne mondjunk nekik semmit, hanem egyszerűen szökjünk meg! Foglaljunk el egy graviplánt! Pierre és Berci el tudja vezetni. Meg sem állunk Makasarig!
Píerre gyakorolja vezéri hatalmát.
- Pintontót megvonom a szót. Okosabb ötleteket kérek!
- Esetleg apához fordulhatnánk - próbálkozik Berci. - Hat beszélne az érdekünkben illetékesekkel . . .
- Ez máskor biztosan célravezető lenne. De hol találod most meg miniszter apukádat, akit magához rendelt az el
i~ök? . . . Ls ha meg is Találnád, gondolod, hogy ráér ne a mi parányi ügyeinkkel foglalkozni? No, Liuna!
- Talán Szíriusz bácsi . . .
- Butaság! Ilyenkor Szíriusz bácsi is a felnőttekhez húz. - Akkor . . . teljesen tanácstalan vagyok.
Pierre demokratik~,s vezető, mindenkit meghallgat. - Csibész, mi a véleményed?
A műpuli felugrik. - Vau! Vau! Vau! Pierre nevet.
- Értem, értem! Nem tudsz beszélni. Proton, húzd meg a farkincáját, nyomd meg az orrát!
- Már is !
- Aúúúú . . . Pardon! Bocsánat! Megfeledkeztem magamról: Nem fájt! . . . Üzenetet hoztam.
És ekkor Csibész "szerkezetéből", valahonnan a csimbókos szőrzet alatt elhely ezett kitűnő hangszóróból felhangzik élethűen, ércesen Szíriusz kapitány hangja: "Jól sejtettem, gazfickók, hogy a hátam mögött készülődtök valamire! Figyeltet= telek titeket Csibésszel. Jelentette, hogy ma Ntitkos" értekezletet tartotok, amire nem hívtátok meg Ilolót. Tudom, hogy most az arborétum gyógytanában nyakig ültök a büdös vízben, és összeesküvősdit játsztok. Sejtem, mi a napirendi pont! Hogyan mehetnétek Európa helyett Melanéziába, Csui-Sutot és népét megmenteni! . . . Nos, ha eltaláltam, üljetek a2onnal minifurgonra! Irány a házam! Leonida néni már szeleteli a mazsolás kuglófot!"
- Vége - mondja Csibész. Liuna boldogan ujjong:
- Ez Szíriusz bácsi! Lehetséges, hogy Szíriusz bácsi mégis segít nekünk? . . . Éljen! Gyerünk Szíriusz bácsihoz!

NEGYEDIK FEJEZET
amelyben Szzriusz kapitány felteszi a~ arcába hajított hes~tyíit
A minifurgon sziszegve érkezik a 28-as kupolaváros automata vezérlésű pályaudvarára. Zajtalanul nyílnak a piros ülésű fülkék ajtói . . . a lázadó Négyek Tanácsa kiszáll.
Ilolo Hoi-To várja őket az állomáson. Azonnal körülveszik, és elhalmozzák kérdéseikkel:
- Nagyon haragszik ránk Szíriusz kapitány? - Te is haragszol, Ilolo?
- P~osszul esett, hogy kihagytunk? - Jó szándékból tettük.
- Hogy ne kerülj ellentétbe Szíriusz bácsival! - Kímélni akartunk, észrevetted?
Ilolo ijedten tiltakozik:
- Elég! Elég! Most melyik kérdésre válaszoljak? Pierre vezéri méltósággal intézkedik:
- Egyikre sem. Legjobb lenne, ha összefoglalnád mindazt, amit tudsz. Kezd ott, hogy mikor váltunk gyanússá.
- Jó. Megpróbálom. Szíriusz bácsinak feltűnt, hogy tegnapelőtt nem látott titeket. Engem sem hívtatok. "Vajon miben törik a fejüket ezek a fiókördögök?" - mondta Szíriusz bácsi Leonida néninelz. Mire Leonida néni azt válaszolta: ;,Biztosan abban, hogyan utazzanak Melanéziába!" "Lehetséges. Alikor szoktak ily en nagyokat hallgatni, ha terveznek valamit." Aztán többet nem említette a dolgot, de este átfurgonozott Casteiróhoz, és onnan Csibésszel az öleben tért v issza.
- Ezért nem találtam tegnapelőtt este sehol a kiskutyát! mondja Proton. - I\Tahát! Csibész elárult minket! Kémkedett utánunk! Ki hitte volna!
- Nem kémkedett, nem lett hűtlen! Csibész gép, azt cselekszi, amire beprogramozzák. Szíriusz bácsi nevetve mondta nekem: "Csibésznek megparancsoltam, hogy figyelje meg a
gyerekeket!" Ez tegnapelőtt volt. Tegnap Csibész hozta a hírt; j~ógy ti bizalmas, titkos, értekezletet fogtok tartani a. gyógy-, tóban: Ez a .kedvenc búvóhelyetek, mondta a kapitány, majd üzen nektek Csibésszel! De nem haragudott igazán, inkább tetszett neki, hogy milyen élelmesek vagytok. De ma reggel videfonon hívta őt Roberto. Valami rádiótáviratot olvasott be . . . és Szíriusz bácsi azóta feltűnően komor.
- Mint komor bikáé, olyan a járása! - szavalja Berci. - Miféle bikáról beszélsz, Bercikém?
- Idéztem egy nagy magyar költőt, aki több mint fél évez rede élt.. Ó írta . . . de úgyse ismeritek.
- Az idézet nagyon találó. - bizonygatja Ilolo. - A kapitány föl-alá jár a szobájában, a homlokát ráncolja, és ilyeneket mond: "No, majd meglátjuk : : : gazember . : : fogsz te még kesztyűbe dudálni!" . . .
- Vajon kire érti?
- Nem rátok, . az bizonyos, inkább arra a személyre, aki a rádiótáviratot küldte.
_ Közben elindultak, és hamarosan Viktor Szíriusz ;,cifra pa-: lotájához" érkeznek. Ilolo -meghúzza a kapuharangot. Azonnal nyílik az ajtó. Viktor Szíriusz magas alakja tornyosul előttük. A gyerekek félénken köszönnek:
- Jóholdat, Szíriusz bácsi! . : ::
. - tóholdat? . . . Majd kaptok tőlem jóholdat! - Aztán eny~, hűltebben hozzáteszi: - Na ne féljetek, nem harapom le sen= kinek az orrát. - Bekiált a házba: - Leonida! Itt vannak a lá-', zadók!
Leonida néni megjelenik a kapuban. A Négyek Tanácsa le= sütött szemmel mozdulatlanná mered. A fejedelmi uzsonnák gömbölyű tündére vidáman üdvözli őket:
- tóholdat, galambocskáim! Gyertek, gyertek! Már ki van töltve a kakaó! Viktor Szíriusz, magának illatos grúz teát főztem, attói talán megnyugszik.
- Köszönöm.
- Csak befelé, befelé! Üljetek asztalhoz!
Berci lelkifurdalás nélkül nekilát a táplálkozásnak: - Kitűnő, mint mindig!
Proton Ilolóhoz fordul.
- Szabad a kuglófból repetát kér ni?

-. Természetesen, parancsolj - mondja Ilolo, és telerakja a kisfiú tányérját a mazsolás "csodával".
Bércit ez a látvány tökéletesen megnyugtatja. Már egy gyönge tréfát is megereszt:
- Ez a fiú most pótolja be azt a négy évet, amíg jéggé volt fagyva, és nem ehetett.
- Növekedik is szépen - állapítja meg Leonida, és kivonul a konyhába.
Szíriusz kapitány, mintha csak ezt várta volna, komoly hangon bejelenti:
- Az uzsonna mellé egy kis meglepetéssel szolgálok. Berci Pierre-hez fordulva súgja:
- Most jön a számonkérés . . . Szíriusz kapitány meghallotta.
- Szerencsétek van, nem kérek számon semmit. Olyan esemény történt, ami mellett eltörpül a ti melegvízi lázadástok. Pierre elérkezettnek véli a pillanatot. Feláll.
- Szíriusz bácsi, mi ünnepélyesen bocsánatot kérünk. Csak a szánk járt, meggondolatlanul: Mert nagyon szeretnénk tovább foglalkozni a Csui-Sut-üggyel.
A kapitány ~rr,osolyog.
- Ez a kívánságtok azonnal teljesül. Roberto ma reggel egy nekem címzett üzenetet vett. Azonnal felhívott, és bemondta, majd átküldte írásban is. Itt van, felolvasom. "Szíriusz kapitánynak, Hold Állam. Kapitány! Ha kedves az élete, ne üsse olyasmibe az orrát, amihez semmi köze! Csui-Sut meghalt, népe elpusztult. Ne keresse őket, mert a vesztébe rohan! Egy jóakarója."
Döbbent csend . . . majd Berciből kitör a düh: - Ez aztán jóakaró a javából!
Liuna ijedten fogalmaz:
- De hiszen ez . . . életveszélyes . . , fenyegetés . .. Szíriusz jóváhagyja.
- Annak minősíti a törvény. No, Pierre., szólj hozzá!
- Nem is tudom, mit mondjak. Nagyon váratlanul ért. Kí-; csit gondolkoznom kellene.
- Hát gondolkozzál . . , de hangosan:
- Megpróbálom. Aki ezt a "kedves üzenetet" küldte, an= nak nagy teljesítményű rádióadója van. Nyilván vette annak
idején Csui-Sut csonka segélykéréseit is. Nevezzük őt X-nek: X-nek az az érdeke, hogy Szíriusz bácsi ne üsse bele az orrát ebbe az ügybe. Mondhatnám azt is, hogy ebbe a piszkos ügybe. Ezért küldte most ezt az elijesztő táviratot.
Berci valamit nem ért.
- De miért csak most? Miért nem akkor, amikGr Csui--Sut gebélyk~réseit elfogta?
Pierre öntudatosan válaszol:
- Erre a kérdésre, azt hiszem, tudom a választ. X tudta,` hogy Szíriusz bácsinak fogalma sincs Csui-Sut tartózkodási helyéről. Ezért csöndben lapult és figyelt. Most rájött arra, hogy a kapitány keresi Csui-Sutot . . .
- Mert fogta az egyetemeknek küldött kéréseket!
- Kitaláltad, kislányom! - helyesel Szíriusz. - Eddig ma= gam is eljutottam.
- Gondolkozzunk tovább - okoskodik Pierre. - Én még két tényt megállapítanék. X hazudik. Csui-Sut és népe nem pusztult el. Ha nem élnének, nem kaptuk volna ezt a fenyegető üzenetet. Küldőjének ugyancsak közömbös lenne, hogy Szíriusz kapitány egy kihalt népet keres vagy sem. E távirat azt bizonyítja, hogy feladója retteg, fél! Attól fél, hogy Szírius~ kapitány megtalálja Csui-Sut népét. Megtalálni pedig csak azokat lehet, akik valahol léteznek, élnek.
Szíriusz kapitány megdicséri a fiút:
- Bravó, Pierre! Logikából jeles! . . . Ez tehát az első tény: És mi a második?
- Elfogadom igaznak, Csui-Sut segélykérő rádióüzenetei is bizonyítják, hogy Csui-Sut népe valóban pusztul. X, a titokzatos jóakaró mindent elkövet, hogy ne segíthessünk nekik: Tehát érdeke, hogy elpusztuljanak! Talán neki is része van a pusztulásukban, esetleg ő okozza!
- Ez a következtetés is hibátlan - állapítja meg Szíriusz kapitány.
Berci lelkesedik.
- Akkor folytassuk! Mi a következő lépés?
- Ha megengeditek, én megmondom - jelentkezik Liuna: - Hallfiúk! Halljuk!
- Viktor Szíriusz, a nemes lovag, felveszi az arcába hajított kesztyűt - szavalja a lány romantikus pátosszal -, magára öl

ti páncélzatát, kardot, kopját, kelevézt ragad, paripájára pat= tan, és a szegény, sanyargatott nép segítségére siet! Berci folytatja a játékot:
- Követik őt hű fegyverhordozói: Pierre és Berci! A lányok is benne vannak:
- Nemkülönben Liuna és Ilolo markotányosnők!
- És Proton apróa'! - kiáltja egy lelkes szoprán hang. Éles csaholás. - Vau! Vau! Vau!
Pierre kegyesen beleegyezik
- Rendben van, a derék ebet is magunkkal visszük.
E pillanatban éles, erős hangon megszólal a házi videfon hangszórója
- Itt konyha : : . itt konyha! Elment az eszük?! Miket zagyválnak össze? Kihallgattam ám mindent!
Szíriusz türelmes szeretettel válaszol:
- Tudom, kedves Leonida. Láttam, hogy a lencsemikrofonját a kuglófoskosár oldalához ragasztotta.
- Akkor nyilván akarta is, hogy halljam: - Akartam. És most, kérem, jöjjön be.
- Ne féljen, Viktor Szíriusz, be is megyek! - és elsötétül a képernyő.
- Lesz haddelhadd! - rémüldözik Berci. - Mit mondunk? - Bízzátok rám - nyugtatja őket Pierre, a vezér.
Nyílik az ajtó.
- No, itt vagyok. Halljam csak, hová készülődnek? Pierre előlép. Szánakozó arcot vág.
- Tetszik tudni, Leonida néni, Csui-Sut népe, a szegény ártatlan szuenók pusztulnak . . . Halálra vannak ítélve. Betegek és rosszul táplálkoznak. Sírnak a kis szuenók, mert éhesek, és az anyjuk nem tud nekik enni adni . . . Még ruhájuk sincs: Mezítelenül dideregnek, megfagynak, csonttá-bőrré lefogyva éhen halnak . . .
- Ne folytassa, fiam, ne fáradjon. Engem nem hat meg: Semmi közöm azokhoz a szue-micsodákhoz!
Pierre fokozza a szánalomkeltést:
- Nem kapnak semmiféle segítséget, mert senki sem tudja; hol a hazájuk! Meg kell őket keresnünk! Gondolja csak el: megszületik a szuenó baba, és az anyja nem tudja szoptatni, mert nincs egy csepp teje sem! Se neki, se másnak!
Leonida már együttérsz:
- Szegény kis ártatlanok : : : Gazság, hogy senki sem törődik velük!
Liuna megkockáztatja a bejelentést:
- Szíriusz bácsi segíteni akar rajtuk : : . és mi is. Leonida néni roppant határozottan válaszol:
- Viktor Szíriusz azt csinál, amit akar, oda megy, ahová akar, mert "nagykorú", 102 éves: Én nem ellenzem. Hiába is ellenezném, velem nem törődik, mert csak az alkalmazottja vagyok. De azt erősen kétlem, hogy magukat a szüleik elen-, gedik.
Most Berci "puhítja" tovább az ellenfelet.
- Kedves Leonida néni! Teljesen veszélytelen kirándulás lenne. Úgyis arról volt szó, hogy idén nyáron körutazást teszünk Európában. Csak a helyszín változna: Európa helyett Melanézia.
- Körutazás? Szép kis körutazás! "Ha kedves az élete, ne üsse olyasmibe az orrát, amihez semmi köze! . . . a vesztébe rohan !" Ha ezt elmondom az apukáknak és az anyukáknak . . .
Liuna most Leonida elé áll, megsimogatja az arcát, és a fülébe sí~gja:
- De nem tetszik elmondani, ugye?
Most olyasmi történik, mint amikor vihar után eltakarodnak a piszkosszürke felhők . . , és kiragyog a nap. Leonida mosolyog.
- Nem mondom el. Majd azt füllentem, hogy kényelmés társasutazásra mennek Szíriusz kapitány felügyelete alatt. És Csillagocska is ott lesz, aki már nagylány, és ismeri a vidéket, a szokásokat, beszéli az ott élő emberek nyelvét . . . és természetesen naz is ott leszelt. Vigyázok magukra. És ha netán táborozni főgunk, az én főztömet eszik!
Szíríusz kapitány átöleli Leonida vállát.
- Leonida, igazán megtenné? Eljönne velünk?
- El . . . de nem a maga kedvéért, Viktór Szíriusz. Ezek et a gyereke?~et féltem, meg azoknak az éhező szuenó babáknak szeretnék enni adni . . .
Adódott még egy izgalmas kérdés: mit szól Erzsi asszony a név teien levélhez? Mert természetesen tudnia kell róla, megmondja,k neki. Hiszen a "vidám kirándulásnak'' képzelt Csui

Sut-expedíció váratlanul életveszélyes formát öltött. A Világáliarn kulturális miniszterének felesége részt vehet-e olyan k!itat:í~tban, amelyet ellenségei pokolba kívánnak, és tűzzelv~aal akadályozzák?
- Szerintem nem! - Ez Szíriusz kapitány véleménye. - Kocsa Erzsébet csak a tudomány tisztes útjain járhat. Zavaros kai.andokba nem keveredhet. Persze ezt csak ő döntheti el. Majd beszélek vele . . .
Az elutazás előtti napok vidám izgalomban teltek. Szíriusz kapitány, Leonida néni és Ilolo csatlakozása a "körutazáshoz" (ezt a meghatározást használták) minden akadályt elhárított. Lenhajú Aino, Liuna édesanyja ezt mondta:
- Boldogan elengedlek, kislányom. A kelet-ázsiai szigetvilág ma már annyira biztonságos, mintha Londonban vagy Helsinkiben sétálnátok. Gyönyörű - országokat, szigeteket, embereket fogtok látni! Annak idején édesapáddal mi is végigjártuk a Fülöp-szigetektől Új-Zélandig . . .
Adam Renard így nyilatkozott:
- Pierre fiam, édesanyáddal megbeszéltük ezt a "körutazást". Tudom, hogy nem turistakirándulásra mentek, hanem Csui-Sut titkát fogjátok kutatni. Legyetek megfontoltak, óvatosak. Bízom Viktor Sziriusz bölcsességében és a te komolyságodban. Mehetsz! Sok sikert kívánok!
Proton csak az édesanyjával tudott beszélni, mert Perez Casteiro épp úton volt a Föld és a Vénusz között. Conchita Japánba készült filmezni, feje tele gonddal, tervvel. Alig figyelt fia szavára.
- Mindig ilyenkor zavarsz, kisfiam, amikor tudod, hogy rohannom kell! Holnapután várnak Tokióban! llMit mondasz? . . . Körutazás? . . . Hogy ott lesz Szíriusz bácsi és Leonida néni is? . . . Meg Ilolo? Jó, mehetsz, mehetsz . . . csak menj már!
Bercinek sikerült szüleit videfonvégre kapnia.
- Édesanyám! . . . Jaj de jó, hogy otthon talállak titeket! Azt hittem, hogy apa már régen Ausztráliában "elnököl", és közben a bumerángdobást gyakorolja! . . . Nagy újság van! Indulunk Melanéziába! Csui-Sutot és népét felkutatni! Az expe

dícióban részt vesz az Öt'ók Tanácsa, kiegészítve két és _fél póttaggal, ezek Szíriusz bácsi, Leonida néni és Csibész.
- Jó kis csapat! - állapítja meg Erzsi asszony. - Te nem jössz velünk, édesanyám?
- Sajnos nem mehetek. Beszéltem Szíriusz kapitánnyal: Apád szerint nem szabad ilyen kockázatot vállalnom. Tudós ne keveredjék kalandokba. Úgy határoztam, hogy elkísérem édesapádat Ausztráliába, Melbourne-be. De megegyeztünk Szíriusz kapitánnyal, hogy időnként ti is, mi is tájékoztatjuk hollétünkről azt a kedves híradós mérnököt a Holdon . . . igen, Robertót. Ő ilyenformán bármikor kapcsolatot tud köztünk teremteni.
- Nagyszerű! De búcsúznom kell. Csókollak, édesanyám . . . édesapámat is!
Ilolo izgalommal várja a viszontlátást. Sandakan : ; : a Su= lu-tenger . . . Vajon olyan lesz-e, mint gyermekkori emlékeinek képei?
Leonida néni józanul felmérte a tervezett út veszélyeit. Az indulás előtti utolsó napon bekopogott Szíriusz kapitány dolgozószobájába. - Bejöhetek? Nem zavarom?
- Jöj Jön, kedves Leonida.
- Beszélni szeretnék magával.
- Foglaljon helyet. Halljuk, mi ny omja a lelkét?
- Komo'~an szeretnék beszélni magával, Viktor Szíriusz. A kapitányt meghökkenti az asszony aggódalmas hangja. - Csak nem történt valami baj?
- lLTem, de történhet.
- Mire gondol? Beszéljen! Leonida nekikészülődik.
- Figyeljen a szavamra, Viktor Szíriusz. Tö'ob mint hetven éve élek maga mellett . . . jóban-rosszban vigyázok magára, tö.~í;döm magával. Nem mondhatja, hogy nem becsülöm mágát. Szerettem az édesanyját, szeretem magát is, mintha a fiam lenne . . . pedig maga az idősebb. Most cinkostársa lettem, mert nem szóltam egy szót se a gyermekek szüleinek arról a maga életét fenyegető, gyalázatos névtelen táviratról. De Szent Leonidára esküszöm, ha a gyerekek közül bármelyiknek a legcsekélyebb bántódása esik - én maga ellen fordulok! . . .

Szíriusz kapitány sokáig szótlanul nézi élete hűséges holdját, a vele szemben ülő, hófehér hajú, pirospozsgás arcú, 90 éves nénit, a hajdani izmos, rosztovi parasztlányt, akit hetven évvel ezelőtt talán feleségül kellett volna vennie. Ki tudja megmondani, mit mikor tesz helyesen az ember? . . . Talán ez lett volna az egyszerűbb . . . Nevelni a saját gy ermekeit, és gyógyítani a beteg embereket. De ő az űrbe vágyakozott . . . a világmindenségbe . . . a Tejútrendszeren túl az extragalaxisok végtelenjébe . . . ahová persze még nem jutott el soha senki, sem ő; sem más. Hiszen itt toporog a földi űrhajózás a Tejútrendszer Orion-ágának belső szélén, egy egészen kicsiny, alig 6 milliárd kilométer sugarú képzeletbeli gömbben...
- Viktor Szíriusz! Mi van magával? - A kapitány felriad. - Bocsásson meg, Leonida, elgondolkoztam . . . azon, amit mondott. Egyenes, becsületes beszéd volt. Megnyugtatására csak annyit: ha komoly veszélytől tartanék, a gyerekeket nem vinném magammal. Azt hiszem, hogy fenyegetőző "jóakaróm", ahogy a gyerekek elnevezték: X, olyan, mint a megvénült, fogatlan kutyá, aki ha harapni tudna, nem ugatna. Érti, ugye?
- Értem - nyugszik meg Leonida. - Jól tette, hogy megmagyarázta, mert már kezdtem kételkedni az ítélőképességé-_ ben...
Liuna Steff elhatározta, hogy a Csui-Sut-expedíció útjáról naplót fog írni. Igazi naplót, amilyent Richard Wagner vezetett a Barna Könyvben, amelyet szerelmétől, Cosimától, Liszt Ferenc lányától kapott. Édesanyja könyvtárában találta meg e naplónak hű mását. Tollal, tintával fogja ő is írni, mint Wagner, Beszerezte a hozzávaló kellékeket (barna színű könyvet nem kapott, csak kéket), és gondosan elrejtette. Ha Pierre meglátná, fölényesen gúnyolódna: "Nem tudja, kedves piros hajú kisasszony, hogy ötszáz éve feltalálták a diktafont, és kétszáz éve a gép a lediktált szöveget papírra nyomtatva azonnal kiadja! Maga meg kézzel kaparászik egy ócska füzetben!" Igen! Kézzel kaparászik! Kerek gyöngybetűiből szorgalmasan szaporodnak a sorok . .

2482. július 1.
Ma reggel, pontosan Sol-83-kor indult el velünk a nyolcas számú űrkikötőből az LB-XX-aslunabusz, mely közvetlen járat Hold Állam és Calcutta között. Menetideje 5 és fél óra. Búcsúztatásunklra sokan eljöttek. Elsősorban a szülők (már akik éppen itthon vannak: vagyis az enyéim és Pierre apja és anyja, mert Pinton apukája a Vénuszon dolgozik, a drága Conchita néni Japánban forgat, Berci szülei pedig váratlanul Párizsba utaztak). De eljött Martin Gomes, Hold Állam kormányzója Ikeno Toyama, valamint jó barátunk Roberto Namora...
Befejezem naplóm első bejegyzését, mert hozzák a villásreggelit.

Szerencsésen és pontosan megérkeztek Calcuttába. És most ott ülnek a tízmilliós város pazar szépségű szállodáj~inak, a Hot21 Gangesnak a századik emeletén, lakosztályuk teraszán. Alattuk a Nagy Folyó sokágú deltája csillog a déli napsütésben. A városon túl messzire nyúlik a termékennyé varázsolt, hajdan mocsaras síkság . . . és a távolból mintha ide hélclene a Bengáli-öböl . . .
A tágas teraszt valósággal kertté öltöztetik az illatos trópusi virágok, jótékonyan beárnyékolják a hatalmas pálmák és örökzöldek. Két pincér szorgoskodik az érdekes holdbéli vendégek körül. Az egyik az indiai szakácsművészet sokféle finorn falatjával kínálja őket, a másik bárkocsiján csiszolt kristálypalackokban ita1ok sorakoznak.
- Ki tudja, mit eszik? - szellemeskedik Berci. - Rákot, kagylót; polipot. tengeri herkentyűt? Mert én nem tudom!
- Ilyen előkelő úrhölgy se voltam még életemben! - mondja Leonida néni, és az ananászlikőrt kóstolgatja.
A porta jelentkezik videfonon:
- Radzs Akola mérnök úr, a Szunda Légi Közlekedés .főpilótája szeretné tiszteletét tenni.
- Kérjük, fáradjon fel.
Egy perc sem múlik el, belép Radzs Akola.
(Amikor hetekkel később Liuna be fog számolni édesany jának erről a találki~zásról, sorsdőntő7iek fogja nevezni a pihanatot. Aztán így folytatja: "Radzs Akola magas, karcsú, izmos, harminc év körüli férfi, barna bőrű arcából kiragyognak az azúrkék szeme, és kisfiúsan mosolyog. Tökéletesen beszéli a világnyelvet, de ez a meglehetősen szárazon kopogó, célszerű nyelv az ő meleg baritonján mintha dalolna. Aki egyszer látta őt, soha el nem-felejti!" Lenhajú Aino aggódva kérdezi: "Beleszerettél, kislányom?" "Én? Mit képzelsz? . . . Ilolo!")
Bel?p Radzs Al~cla. Katonásan tístcleg, bemutatkozik.
- Kormányontói azt a feladatot kaptam, hogy graviplánommal a kapitány úr ren;lelkezésére álljak. Minden kívánságát teljesítenem kell. Szabad legyen megjegyeznem, hogy ezt örömmel teszem.
- Köszönöm. keaves fiam. Foglalj helyet, és igyál egy pohár italt. ~Y~t parancsolsz?

Bármit : : : alkohol nélkül. Álkoholt soha egy cseppet sem ,Iszom.
- Okosan teszed, Radzs bácsi! Én sem! ::: Proton a nevem: Radzsnak tetszik a bátor kisfiú.
·- Nagyszerű! Akkor máris barátok lettünk! Csapj a tenye= nembe, Proton! ' Szíriusznak tetszik a dolog.
- Na,, ez gyorsan ment. Jó előjel! . : . Ilolo, tölts Akola úr= nak egy pohár ananászlevet . . . Egészen tűrhető.
- Ne tessék engem Akola urazni. Radzs a nevem. - Tudomásul vettem. Radzs leszel:
Tessék, Radzs . . . - Ilolo hozza az italt. - Jégkockát?
~- Köszönöm, kérek . . . Ilolo, te nem vagy európai, ugye?
- Nem. Sandakanban születtem. Egyik nagyapám sulu törzsfőnök volt.
Radzs is bevallja származását:
- Az én édesanyám maláj, apám hindi volt: Proton követelődzik:
`Radzs! Ne Rolóval beszélgess, hanem velem! Kinevetik a legifjabb "féltékeny" gavallért.
- Radzs most sem veled, sem Rolóval nem fog beszélgetni; hanem velem! - dönti el a vitát Szíriusz kapitány. - Az ifjús ság elvonul, ki-ki a szobájába. Felveheti a fürdőruháját, és megmárthatja magát a szálló uszodájában.
- Éljen az uszoda! . . : Radzs, te is jössz? - kérdezi Proton: Szíriusz válaszol neki:
- Pár perc múlva mehet Radzs is, ha akar.
- Ha befejeztük Szíriusz kapitánnyal a megbeszélést, utá= hatok megyek!
- Várunk, Radzs! - hallatszik távolról::: de mintha nem Proton, hanem Ilolo mondta volna.
Eecsukődik utánuk a terasz ajtaja.
- Na, ülj csak le, fiam. Hamar végzünk, aztán mehetsz 3 fiatalok után.
- Bocsásson mes, kapitány úr, hogy helyreigazítom, de ne= kem a munkám, a hivatásom mir_dennél előbbre való.
- Fiatalkoromban én is ezt vallottam.
Radzs egy pillanatra meghökken. Jól hallotta? - És idősebb korában?

- Megmaradtam ugyanennél, Mindketten nevetnek.
- Meg fogjuk érteni egymást, Radzs fiam. - Számomra megtiszteltetés.
- Egy-két dolgot azonban tisztáznunk kell. Bevezetőül mindjárt azt, amit említettél: kormányod utasított, hogy rendelkezésünkre állj. Ezen csodálkozom. Én semmit sem kértem 'Nagy-Szunda-szigetek kormányától.
- A légi közlekedés miniszterével beszéltem. Ő úgy tájékoztatott, hogy a Világállam elnöke utasította . . .
- Így már értem! De Sanctis úr gondoskodása . . . Ennek szívből örülök, akkor ez tökéletesen rendben van. A másik téma, amiről beszélnünk kell, egy vallomással kezdődik. Mi nem nyári turistautazáson vagyunk. Ez itt-tartózkodásunknak csak a fedőneve. Mi keresünk valakit . . . valakiket . . . és lehet, hogy összeütközésbe kerülünk bizonyos csoportokkal; erőkkel. Az igazság és a törvény a mi oldalunkon áll. . , de olvasd csak el ezt a "kedves" üzenetet - és zubbonya zsebéből előkotorja a táviratot. - Ez a "jóakaróm'' arra figyelmeztet, hogy ha kedves az életem, ne üssem az orromat olyasmibe, amihez semmi közöm. Most én ezt a figyelmeztetést továbbítom a te címedre: ne üsd az orrodat olyasmibe, amihez semmi közöd. Azaz, ha úgy döntesz, hogy nem vállalod az oktalan veszélyt, megértem elhatározásodat, és lemondok közreműködésedről. Határozz!
Radzs Akola szeme meg se rebben.
- Kapitány úr, mielőtt válaszolnék, kérdezhetek valamit? - Természetesen. Kérdezz csak.
- Tessék elárulni, hogy ezt a névtelen förmedvényt ismerik-e a fiatalok; Ilolo és a szép piros hajú kislány és Pintori...
- Ismerik.
Radzs a kapitány elé áll.
- Akkor máris határoztam! Szívvel és lélekkel magukkal tartok! Korbáccsal sem tudnának elkergetni.
Szíriusz megöleli a Szunda Légi Közlekedés legfiatalabb főpilótáját.
- Jól van! Usse kő : : : fiammá fogadlak téged is. Legfeljebb eggyel több gyerekre kell vigyáznom! : ..
gadzs Akola HG-150-es graviplánja kisebb; mint az Euró= pában használtak, de gyorsabb és fürgébb. Vezetőjén kívül még nyolc személyt szállíthat. Most 35 ezer méter magasan,' a sztratoszféra és a mezoszféra határán, éppen Szumátra fö-, lőtt repül, és húsz perc múlva kell megérkeznie Makasarba:
Ilolo érdeklődéssel figyeli a vezérlőfalon elhelyezett elektronikus radartérképet, mely a graviplán sebességének megfelelő tempóban vonul el a szemlélő előtt, s amelynek közpon ti keresztje egyben a graviplán merőlegesen a Földre vetített helyzetét is jelzi.
- Messze járunk Sandakantól?
- Sandakan? . . . - csodálkozik Radzs Akola. - Nem esik az útvonalunkba. Miért kérdezed éppen Sandakant? Úticélunk most Makasar . . . - de hirtelen eszébe jut - persze, már ér-_ tem! Sandakanban születtél! Nos, Makasartól légvonalban körülbelül kétezer kilométer. Nem távolság . . . Szeretnéd látni? - Szívesen megnézném.
- Ha lesz egy kis szabadidőnk, és Szíriusz kapitány megen= gedi, átugrom veled.
Leonida néni figyeli a beszélgetést.
- Hallja, Viktor Szíriusz, mit terveznek a fiatalok? Át akarnak ugrani Sandakanta! Átugrani! Jó kis ugrás, mondhatom !
Szíriusz mértéktartó semlegességgel válaszol:
- Majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Megértem Ilolót. Ezeken a szigeteken élte gyermekéveit.
A lány hosszan elgondolkozik. Aztán mesélni kezd:
- Amikor Sandakunban laktunk, apám, ha yráért, a Sulu= tengerre járt horgászni. Sokszor magával vitt. Szerettem a motorcsónak száguldását a hullámok fölött . . . de gyűlöltem a horgászokat, mert kínozzák és megölik a halakat. Én mindig a halaknak szurkoltam!
Proton csodálkozva közbeszól:
- De hiszen a hal arra való, hogy megegyék!
Ilolo nem figyel Protonra. A szülőföld közelsége, tragikus sorsú édesapja emléke egyre élesebbén idézi a múltat.
- Apám az óriási kardhalakkal szeretett viaskodni. l-akár az a hajdan élt amerikai író . . . a neve nem jut eszembe.
-_ Ernest Hemingway - segít Liuna.

- Igen : : . Hemingway! Apa egyszer legyőzött egy őtmá= zsásat! Neki sikerült sértetlenül bevonszolnia a Nagy Halat a kikötőbe, nem úgy, mint az író öreg halászának. Sokáig néz-. tem, bámultam a motorcsónak oldalához kötött halott óriás t: Valami különöset éreztem . ... Tudtam bizonyosan, hogy valami borzasztó történt, de hosszú ideig nem ért a tudatomig, hogy mi. Aztán hirtelen rájöttem! Valósággal belém szúrt a fájó bizonyosság! Apám elé álltam, és az arcába ordítottam: ;,Megölted! . . . Ezt a halat te ölted meg! . . . Miért? Hogy bebizonyítsd, te vagy az erősebb? . . . Nem te vagy az erősebb! Csak ravaszabb és gonoszabb vagy! Gyilkos!" Apám nevetett. Kemény ember volt . . .
Hosszú szünet következik, majd Ilolo halkan azt kérdezi: - Radzs, te is szoktál horgászni?
Radzs Akola rámosolyog a lányra.
- Nem szoktam. De van egy kétszemélyes, belülről irányítható, elektromos meghajtású, teljesen átlátszó plexi búvár= gömböm. Kétszáz méteres mélységig merül, és reflektorokkal világítja meg maga körül a tengert. Csodálatos a korallszige= tek víz alatti világa! Nyüzsgő, színes életét filmezni szoktam: Egyszer majd lemerülsz velem?
- Szívesen lemerülök veled, Radzs.
Proton azonnal jelentkezik. Nem hagyja magát. - Én is lemerülhetek veled. Radzs bácsi?
- Mindenki le fog merülni Radzs bácsival - szólt szigorúan Szíriusz -, ha most békén hagyjátok, és nem zavarjátok a vezetésben. Ugyanis leszálláshoz készülődünk!
- Nem zavarnak, kapitány úr. A kisujjamat se kell mozdítanom. Automata tesz le minket. Már át is vette az irányítást. Kérem, szíjazzák be magukat, és fektessék hanyatt az ülésüket. Öt perc múlva megérkezünk Makasar'oa.
A fékezőfúvókák éktelen sivítása, ami a jól szigetelt utaskabinba is behallatszott, egyszerr°e megszűnt. Néma csend vette őket körül. A graviplán szilárdan áll ,.kaszáspók" támaszt;~Jábain a makasari légikikötő ötös számú leszállóbetonján. Elsőként Radzsnak jön meg a hangja, mékásan ,;kalauzt" játszik: - Makasar! . . . Kiszállás! . .
Eltelik néhány perc, amíg kikászálódnak. Leonida a néze= lődők csoportjában felfedez valakit.
- Ni csak! Ott! . . . Látjátok azt a kedves fiatalembert? Olyan ismerős . . .
Szíriusz kapitány felvilágosítja:
- A múze;~m igazgatója, Ono Yaraka úr. Minket vár. - Honnan tudta, hogy érkezünk?
- Calcuttából vide:onáltam neki.
Ono Yaraka az érkezőkhöz közelít, Szíriusz kapitány előtt megáll, nagyon mélyen meghajol.
- Üdvözlöm a Hold dicső lakóit Celebesz ősi földjén!
- Jó napot, igazgató úr! - viszonozza az udva.°ias köszöntést hasonló mély meghajlással Szíriusz. - Kedves, hogy személyesen elénk fáradt. Bemutatcm ifjú barátaimat . . .
- Teljesen fölösleges. Hírböl és képekről ismerem őket! Leonida néni elámul.
- Nahá!,. Viktor Szíriusz! Maguk milyen híresek!
- Bo~~~ánat. asszonyom - bókol az igazgató -, -ön ugyanolyan híres. EmlPkszem egy plasztikino-híradóra. Szíriusz kapitány e szavakkal mutatta be önt a nézőknek: "Házam és életem őrzője - Leonida!"
Leonida elérzékenyül.
- Házam és életem őrzője . . . ezt szépen mondta, Viktor Szíriusz.
- Hiába, aki híres, az híres! - zárja le a témát az igazgató, majd vendégeihez fordul. - Parancsoljanak utánam jönni. Mi kissé még régimódiak vagyunk, nem gravibusz, hanem egykerekű függővasút visz be minket a városba.
- Pompás kis masinának látszik - dicséri Szíriusz a függővasutat. - Mennyi a maximális sebessége?
- Negyven kilométer óránként, és ott áll meg, ahol az utas kívánja - büszkélkedik Yaraka úr. - Majd meglátják: a Hotel Celebesz ajtaja előtt tesz le minket. Parancsoljanak beszállni! . . .
Szíriusz kapitányt és Leonida nénit az első kupé első két űlésére ülteti. 6 maga tapintatosan hátrább ül. A gyerekek és Csibész a másodikba kerülnek, Ilolo és R.adzs a harmadikban helyezkedik el. A hárem kupé méltóságteljesen elindul, és enyhén ringatózva suhan a város felé.

Leonida a harmadik kupét figyeli, aztán megböki S'zíriusz oldalát.
- Látja? - suttogja izgatottan.
- Mit kellene látnom? - kérdezi a kapitány; - Őket!
- Kik azok az ők?
- Nincsen szeme? Nem látja? : : : Ilolo és R,adzs!
- Ilolo és R,adzs? . . . - Szíriusz meghökken. - Mit csinál= nak?
- Semmit sem csinálnak! Csak nézik egymást : : : és mindig egymás mellé ülnek . . . egymással beszélgetnek. Tudja, mit jelent ez?
- Maga szerint mit?
- Szerelmet! Szerelmesek egymásba! Szíriusz elgondolkodik egy kicsit.
- Azt hiszem, túloz, kedves Leonida. ~n inkább csak kez= dődő vonzalomnak nevezném.
- Maga még nem hallott olyasmiről: halálos szerelem az első találkozás pillanatában?
- De . . . olvastam róla regényekben: meglátni és megszeretni! Azt hiszem, az írók találták ki. Az életben nem fordul elő.
Kis csend. A Maluku szigetek felől édes virágillatot hoz a langyos keleti fuvallat. Az egy szem kerék öregurasan nyikorog a fejük felett.
- Na . . , miért hallgatott el? Talán helyesbíteni óhajtja a véleményét? Mégis van szerele7n az első pillanatban?
(Ó! . . . Barcelona! . . . 2404. szeptember i5. Műszaki Egyetem napfényben ragyogó folyosója . . . Megy a tanársegédi szobája felé . . , szembejön egy lány . . . Most látja életében először . . . Ó! . . . Corinta! . . . Corinta! . . . Corinta! . . .)
- Hát igen . . . előfordulhat nagyon ritkán, kivételesen. De ez nem hiba, nem bűn, nem tiltja semmiféle törvény . . . egyszerű biológiai szükségszerűség.
Leonida nagy lélegzetet vesz az ózondús déltengeri levegőből, és halkan, hogy ez a derék igazgató ne hallja, ám erős nyomatékkal, hogy a kapitány el ne felejtse, belekezd mondókájába:
- Viktor Szíriusz! Figyeljen arra, amit mondok! Csillagocs
kának maga a gyámja. A maga kötelessége lenne, hogy vigyázzon rá. Hogy ne enbedje elcsavarni a fejét ilyen túl csicsás, kikent-kifent legénytől, mint ez a Radzs "főpilóta". Erre ~~k rá kell nézni! A vak is látja, hogy úgy tapossa a női szíveket, mint más az utcaburkolatot. De ha maga nem, majd éyc nyitva tartom a szemem, és megmutatom . . .
Nem folytathatja (és Szíriusznak nem kell válaszolnia), mert lassít a függővasút; és megáll. 
- Megérkeztünk, kedves barátaim!
Valamennyien kiszállnak, és követve az igazgatót, bzlépnek a Hotel Celebesz csupa üveg, légkondicionált, hűvös halljába. A recepcióban kedves fiatal lány fogadja őket. llTajdnem földig hajol.
- Megtiszteltetés számunkra, ho§y a híres Szíriusz kapitány és hozzátartozói jelenlétükkel a mi szállodánkat tüntették ki. A poggyászokat már felküldtem, de_ érkezett a kapitány úrnak tíz távirata.
- Tíz távirat? - csodálkozik Szíriusz. - Ugyan kitől?
- Ezt természetesen nem tudjuk, mert a táviratokat nem bontottuk föl, de azt hiszem, ugyanattól a feladótól valamenynyi. Valószínű, hogy az illető csak azt tudta, hogy a-kapitány úr NIakasarba érkezik, de azt nem, hogy melyik hotelban száll meg. Fontos lehet a közlendője, ezért városunknak mind a tíz szállójába elküldte ugyanazt a szövegű táviratot. Mi egymás között kiderítettük, hogy a kedves vendégek nálunk fognak lakni, és a táviratokat ide kérettük. Tessék, parancsoljon . . . mind a tíz!
Szíriusz átveszi. Feltép egyet, elolvassa . . . feltép egy másikat . . . majd egy harmadikat. Mosolyog.
- Kitűnően tippelt, kedves kisasszony. A szöveg azonos, valóban fontos... és az, amit vártam. Egy "jóakarénk" küldte...

ÖTÖDIK FEJEZET
ametybe.n egy l;~is Albatrosz típusú gépet mint könnyű. pihét sodor a hzzrrilLán
Ono Yaraka így búcsúzott kedves vendégeitől:
- Nem akarom zavarni önöket elhelyezkedésükben, meg érdemelt pihenésükben. Gondolom, valamennyien vágyakoznak egy jó meleg fürdőre, félóra szundikálásra. Ha megengedik, ebéd után átküldöm önökért Caroline titkárnőmet. A múzeum itt van a közelben, három perc sétatávolságra. Eltávozott.
"Csui-Sut lovagjai" fellifteznek a tizedik emeletre. Leonida néni, Ilolo és Radzs Akola a saját szobájába vonul, a gyerekek azonban betódulnak Szíriusz bácsihoz. Alig csukódik be mögöttük az ajtó, körülveszik, és kórusban követelik:
- Mi van a táviratban? Mitől sápadt el Szíriusz bácsi?
- Hohó! Ez nem felel meg a valóságnak! Nem sápadtam el. Számítottam rá, hogy X, ameddig rádióhullámaival nyomon tud követni, jelentkezni fog.
Berci híve a pontosságnak.
- Mit tetszik érteni azon, hogy "rádióhullámaival nyomon tud követni"?
- Megmagyarázom. Ellenségünk, vagy nevezzük inkább ellenfelünknek, meg akarja akadályozni, hogy Csui-Sutot és népét megtaláljuk. No, Berci fiam, hányféleképpen lehet valakit valamiben megakadályozni?
- Rengetegféleképpen! Legegyszerűbb, ha útjába állok, és nem engedem cselekedni. Lefogom, megkötözöm, börtönbe zárom, fejbe verem . . .
- Nem kell tovább részletezned. Röviden: közvetlen erőszakkal. Folytasd!
- Folytatom. Lehet furfanggal. Ilyen például, ha rossz útirányba terelem. Próbálkozhatnék megvesztegetéssel . . .
- És még sok mindennel - zárja a felsorolást Szíriusz kapitány. - Ezzel szemben "jóakarónk" mit csinál?
$erci kivágja:
_ Híradástechnikai eszközökön keresztül ijesztget! - Rátapintottál a lényegre.
Most Liuna kezd okoskodni:
- Lehetséges, hogy ellenfelünk nem akar vagy nem tud másképpen utunkba állni . . . így tetszik gondolni?
- Igen, így. Azt hiszem, hogy valahol, bizonyára Csui-Suték közelében lapul az illető. Van egy nagy teljesítményű rádió adó-vevője. Azzal lehallgatja a mi videfonbeszélgetéseinket, elfogja a rádiótáviratainkat, és időnként jelentkezik: ijesztget, hátha begyulladunk!
- Nincs kizárva, hogy fizikai közbelépésre képtelen - ez Pierre véleménye -, öreg vagy beteg. Különben már meg-, próbálkozott volna.
- Lehet, majd kiderítjük.
Berci oldalát régóta fúrja a kíváncsiság.
- Még nem is tetszett mutatni a táviratot. Megnézhetjük? - Természetesen, tessék.
A fiú hangosan felolvassa.
- "Egy lépéssel se tovább! Halál fiai lesztek! Kotródjatok haza!" Ennyi az egész.
- Rövid, goromba, és már tegez minket. Haladunk! . : : Elgondolkoztató . . . - töpreng Pierre.
- Gondolkozz csak, gondolkozz! - biztatja Liuna.
- Gondolkozom . . . Az első üzenetben azt írta: ;,ha kedves az élete", meg hogy "a vesztébe rohan". Aláírás: "Egy jóaka-; rója." Ebben a mostaniban "a halál fiai lesztek". Ezek a kifejezések olyan sok ezer éves közhelyek, amiket talán már a római császárság névtelen levélírói is használtak. Kicsit is művelt ember ilyesmit ma már nem ír~le. A mi levélírónk tehát alacsony műveltségű férfi . . .
- . . . vagy nő! - szól közbe Liuna.
- Elismerem: lehet nő i.s. De akármilyen nemű, aligha ol-; vasta Machiavelli Il Principe című kitűnő orvgyilkolási kézikönyvét, különben korszerűbb halálnemekkel fenyegetőzne: Feltehetően selejtfilmeken és ponyvaregényeken nevelődött:
Szíriusz kapitány intőn felemeli a kezét.
- Pierr e fiam, nem akarom elrontani nyomozc~~i kedvedet," de elképzelhető ennek az ellenkezője is! Nagy műveltségű az

illető, aki ezekkel az ócska sztereotípiákkal leplezi a szemér lyét.
Pierre elszontyolodik.
- Igen, ez is lehetséges. De hát akkor most mi a teendő' - A teendő? Majd én meámondom! - Szíriusz bácsi videíman kacsint. - Sietve leereszl~edünk az expresszliften a szálló éttermébe ebédelni. Leonida, Ilolo és Radzs biztosan foglaltak már nekünk asztalt, és türelmetlenül várnak, mert éhesek. Ebéd után jönni fog a kedves Caroline kisasszony, és átkalauzol minket a múzeumba . : .
Az igazgató nagy tisztelettel fogadja őket.
- tóholdat. kívánok! Ugye, így köszönnek a Holdon : : : De hol vannak a többiek? Leonida asszonyhoz; Ilolóhoz és a pilótájukhoz nem lesz szerencsénk?
Szíriusz kimenti őket:
- Leonida azt mondta, hogy nem kíváncsi ócska, töredezett cserepekre. Inkább kimegy a piacra; megnézi, mit esznek itt az emberek. Ilolo és Radzs sétálnak a tengerparton . . .
- Szerelmeskednek! - árulkodik Proton. Liuna rászól a gyerekre:
- Ne beszélj csacsiságot! És főleg ne állíts olyasmit, amit nem tudsz bizonyítani!
- Én nem tudom bizonyítani? ! De igenis tudom! Vagy nem beszélnek állandóan sulu nyelsen, hoby mi ne értsük? !
- Ez nem bizonyíték. Ilolónak jólesik, ha gyakorolhatja áz anyanyelvét. Hiszen hazajött a szülőföldjére . . .
Berci helyesel:
- Igaza van Liunának. A sulu nyelv magában még nem bízonyít semmit. Ha én hazamennék Magyarországra, és magyarul beszélnék, nem biztos, hogy amit mondok, az a szerelemről szólna !
Szíriusz kapitány véget vet a vitának.
- Fejezzétek be! Az igazgató urat nem érdekli, hogy Ilolo és Radzs sulu nyelven miről beszélget. Ennek az expedíciónak különben is mi vagyunk a törzse, mi, kutatók, akik jelen vagyunk hiánytalanul. A többi cssk útisallang!
- higyelemre méltó megállapít~ís. Nos, jöjjenek utánam!

~7ezeti őket. Hatalmas termeken keresztül. 1MELA1~TÉ~IA . . . 1VZIKPc0I~ÉZIA . . . POLINÉZIA . . . az ezer és ezer szigeten valaha élt népek művészi alkotásai . . . aranyból, ezüstből, rézből, elefántcsontl~cl, fából, gyöngyből, korallból, kőből, bőrből, tollból . . . ősidőktől napjainkig. Elérkeznek egy kisebb terembe: ÚJ SZERZEMÉNYEK . . .
- Ezek még alaposabb vizsgálatra és beso.~olásra várnak. Itt őrizzük a lVTorgan-gyűjteményt is.
Egyszerű üvegfalú szekrény.
- Megérkeztünk . . . Íme! Itt látható mind a tizennégy darab. - Kulcsot vesz elő. - Ez itt például a már ismert ivópohár. Szakértőnk megállapította, hogy ezek a tárgyak mind indiai elefánt agyarából készültek. A ráfaragott motívumok nem sok rokonságot mutatnak a környező szigetek népművészetével. Ezek az ismétlődő, bonyolult mértani formák, bármily különösen hangzik, bizánci hatásról árulkodnak. Tudom, szinte hihetetlen . . .
Szíriusz mosolyog.
- Nekünk nem. Mi elhisszük, igazgató úr, sőt tanúsítjuk. Faragójuk vagy faragtatójuk, Csui-Sut művelt ember volt, művészetekben, iparművészetben jártas. Ismerhette például a bizánci faragott elefántcsont kürtöket.
Az ibazgató csodálkozik:
- Hogy tetszett mondani? Faragójuk; Csui-Sut . . .
- Vagy faragtatójuk. Nem valószínű ugyanis, hogy ezt mind egyetlen ember készítette volna. Igazgató úr említette, hogy a lelőhelyen még sok hasonló tárgy hever. De minden bizonnyal Csui-Sut tanította meg jó kézügyességű népét erre a művészetre.
Ono Yaraka valósággal megrökönyödve bámul Viktor Szíriuszra.
- Kapitány úr, nem győzök csodálkózni! . . . Csui-Sut! Már hallottam ezt a nevet . . . Nem mintha kételkednék a szavaiban, de kérem, árulja el: ki az a Csui-Sut? Ön teljes bizonyossággal állít róla valamit. Honnan e bizonyosság?
- Igazgató úr, bocsássa meg nekem ezt a kis tréfát. Nem tudtam megállni, hogy ne kövessem el. Nem volt szép tőlem, belátom - mentegetőzik Szíriusz. - Nos, egyszerű dolog. Mi megfejtettük az ivópohár feliratát. Abban a szövegben esik

szó Csui-Sutról, aki e rejtélyes népnek vezére vagy törzsfőnöke vagy királya volt. Amint látom, ezeket a tárgyakat is tömérdek felírás díszíti. Azonnal többet fogunk tudni, ha elolv assuk.
- Önöknek tehát sikerült megfejteni ezeket az írásjele ket . . . Most már értem! Ezért volt szüleségük az ivópohár teljes palástjára!
- Igen. Hálásan köszönjük a gyors segítséget. Birtokunkban van a teljes betűsor. Természetesen elhoztuk önöknek: Tessék . . .
- Köszönöm. Értékes ajándék - hálálkodik Ono Yaraka. Hosszadalmas, bonyolult művelet egy-egy szövegrész elolvasása?
Proton nem tud uralkodni diadalérzésén. Vígan rikkant: - Dehogyis! Csibész folyékonyan olvassa!
Berci rászól:
- Proton! Nem beszélünk bele a felnőttek társalgásába! - Bocsánat . . .
Az igazgató felfigyel a kis közjátékra.
- Mit mondott a kedves gyerek? Nem értettem jól.
- Jól tetszett érteni, igazáató bácsi - mondja Berci. - Azt mondta, hogy Csibész folyékonyan olvassa.
- Csibész? . . . De hiszen önök ezt a kutyát nevezik Csibésznek! . . . Csibész! . . . Kezdem érteni! Emlékszem! A magazinokban és a plasztivizorban arról volt szó, hogy a műkiskutya . . . Ez volna az a m.űkislcu~ya? ! Ezt akkor nem hittem el. Azt gondoltam: újságírói kacsa.
Szíriusz bizonyítja:
- Nem kacsa. Valóság. Csibész Kocsis professzor remekműve: puli formájú robotgép. Mindenttudó minikompttter. Pierre türelmetlen.
- Akkor talán el is kezdhetjük a leolvasást. IVTeg tetszik engedni. igazgató úr?
- Kíváncsian várom a produkciót!
- Tessék talán személyesen közreműködni - ajánlja a fiú. - Szíveskedjék meghúzni Csibész jobb fülét, megnyomni az orrát. Úgy . . .
- Aí~úúúú! . . . Várom a feladatot.
- Ó, hát beszél is? - ámuldozik Yaraha úr.
Természetesen beszélek. ~4lkotóm szerint a kommunikációnak ez a legegyszerűbb módja.
Pierre kezébe vesz egy tárgyat.
- Kezdjük talán ezzel. Úgy hiszem, sótartó lehetett. Csibész, mi van a fedelére vésve?
- "Urunk, parancsolónk Csui-Sut!'' Pierre folytatja:
- Ez meg egy késnek lehetett a nyele. Olvasd, mi van rákarcolva!
- "Csui-Sut nagy király! Néped neked engedelmeskedik!''; - Ez meg mintha merítőkanál lett volna.
- "Csui-Sut, felszállunk veled a magasba!"_ Most Proton mutat neki egy kis tálat.
- Ezt olvasd!
- "Csui-Sut hatalmas, Csui-Sut dicső!"
- Szíriusz bácsi, igazgató úr - jelentkezik Liuna -, azt hiszem, itt már sok újat nem találunk. Ezek a feliratok mind Csui-Sutot dicsőítik. Ha igazgató úr beleegyezik, én Csibész segítségével pontos listát készítek a tárgyakról.
- Hálásan megköszönjük.
- Holnap elkezdjük a munkát. Most azt a magnótekercset kellene még meghallgatnunk, amit említett.
- Igen, igen . . . a magnótekercset. Nos, akkor átmegyünk a hangosztályra. Kérem, kövessenek!
Ono Yaraka űr kis bevezetőt tart:
- Ez a hangfelvétel több mint százéves. Az eredeti hangszalagot gondosan konzerváltuk. Jó minőségű másolatot fognak hallani. Elindítom . . .
Az első másodpercek zavarosak. Valami síró sikoltás . . ember vagy gép . . . nem lehet megállapítani. . . aztán rájönnek, hogy szél süvít kifeszített acélsodronyok között, s közben egy-egy tompa csattanás, talán elektromos kisülés . . . majd mennydörgés dübörög, visszhangzik hosszú időn át . . . Ekkor megszólal egy félelemtől fuldokló férfi: "Iszonyú viharba kerültem! . . . Kis, egyszemélyes Albatrosz típusú gépemet mint könnyű pihét sodorja a hurrikán! . . . Már ötödik órája tart ez a veszeít forgatag! Egyik pillanatban majdnem

belenyom a tajtékzó tengerbe, aztán valósággal fölrögit a szá: guldó felh~5k fölé! . . . Lehet, hogy életem utolsó percei ezek; Elhatároztam: magnóra mondom, mi történik velem. Benja= min Cesar Morfian a nevem, 55 éves üzletember vagyok; Ausztrália államban, Darwin városában lakom, feleségem van, akit nagyon szeretek, és kár om gyern.ekem. 2350. május 30-án, azaz tegnap indultam el otthonról kis Albatrosz ommal,hogy két rag alatt Borneóba érkezzem. A Flores-tenJer fölött kapott el ez a vihar . . . most ismét lefelé szorít . . , bele fogok zuhanni a tarajos, örvéizylő, fekete vízbe! . . . Valóságos csoda, hogy még nem tört ezer darabra ez a kis, alig ötvenkilós repülőgépecske! . . . Kedves Albatroszom, leghűségesebb munkatár sam, csúnyán végezzük mindketten . . . Káprázik a szelnem?! Alattam . . . odalenn . . . Igen! Igen . : . odalenn fekér gyűrűvel szegélyezett, kicsiny korallszigetet látok! . Vagy csak képzelődöm? . . . Nem! Egy atoll! . : : Igen, egy atoll! . . . Jaj, ha oda leszállhatnék! . . . Meg kell kísérelnem . . .' megkísérlem! . . . Nem! Nem sikerült! Megpörgetett az átko-; zott! Fölborított! . . . És zuhanok lefelé! Egyre sebesebben) Neki a korallszirteknek! . . . Pár pillanat múlva nyúlós, véres massza leszek! . . . Talán nem fog nagyon fájni . . . Albatroszkám! Munkatársam! Testvérem! Cimborám! Most ne hagyj cserben! . . ." Egy ordítás . . . aztán csak a szél sírása . . . hullámverés . . . szél sírása . . . hullámverés . . . szél sírása . . . hullámverés . . . és újra a férfihang: "Csoda történt! Leszálltan! Magam sem tudom, hogyan . . . Amennyire ebben a pokoli zűrzavarban meg tudom ítélni, egy hegy csúcsán, körgyűrű alakú sziklafal védelmében, tül~örsima tulajon ért földet a gépem. Ha jól látom . . , igen, jól látom . . . ez a sima talaj egy kihűlt kráter szilárddá merevült felszíne. Alig merem kimondani: azt hiszen, biztonságban vagyok! . . . Most aludni fogok . . , aludni kell . . ."
Berci valósággal belepirul a hallottakba.
- Pokolian izgalmas! Ha filmen látom, vagy regényben olvasom, nem hiszem el!
- Figyelem! - szól az igazgató. - lVTórgan úr folytatja.
,;A csukott kabinban kibírhatatlan melegre ébredtem. Csurgott rólam az izzadság. Süt a nap! A viharnak nyoma sincs: Gyorsan kinyitom a plexifedelet. Kellemes, hűvös a levego . .
felhőtlen, sötétkék az ég. Nézem a műszerfalat: majdnem hívsz órát aludtam. Június másodika van . . . leghelyesebb, ha níost kiszállok és kör ülnézek . . ."
- Csuda dolgokat mesél ez a bácsi! - lelkendezik Proton. _ Pszt! Maradj csöndben! - intik őt a többiek. "Visszatértem. A csúcsról a keménnyé dermedt lávacsurgá
Sok mentén aránylag könnyű lejutni. A sziget kicsi, aligha tcbb 5-6 négyzetkilométernél. Sziklás, szakadékos hegyek, sehol egy tenyérnyi síkság, a part mellett keskeny sávban sűrű egyenlítői dzsungel, sok kókusz- és datolyapálmával, banánfával. Sehol egyetlen élőlényt nem lábam. A partot éles szirtek, zátonyok összefüggő gyűrűje zárja el a nyílt tengertől. Nincs az a hajó vagy csónak, amelyik megkockáztathatná az átjutást. Légi járművel is csak azon a kis vulkánteraszon lehet leszállni, ahol derék Albatroszom áll. Gépemet megvizsgáltam, ép, sértetlen. Ultrarövidhullámon beszéltem a darwiniakkal, üzentem a családomnak, hogy jól vagyok. Holnap teszek még egy kirándulást a sziget belsejébe. Találtam egy kis hegyi patakot. Ittam a vizéből, kitűnő volt! Annak a forrását fogom megkeresni . . ."
- Benjamin Cesar!. - kiabál Pierre -, ne feszítsd az idegeket! Térj már a tárgyra!
- Most következik - nyugtatja az igazgató:
;,Június 3. Elindultam a tiszta vizű patak mentén, szemben a folyásával. Meredek sziklafalhoz értem, azon jókora h.asadék: barlangbejárat, abból csordogál a patakocska vize. Boszszúsan visszafordultam, felkapaszkodtam "légikikötőmhöz"; magamhoz vettem erős fényű kézilámpámat és egy zsákot. Banánt akartam szedni. Előbb azonban megnézem, mi van a barlangban. Visszamentem a bejárathoz . . . és beléptem. Hosszú folyosón keresztül hatalmas terembe jutottam. Megdöbbenve észleltem, hogy itt valamikor emberek laletalc! Egyszerű, fából eszkábált bútorok: kicsi aszalok; székek, padok bizonyították. D~ sehol egyetlen élőt és sehol egyetlen holtat nem ttxláltam! Mindenütt kínos rend és tisztaság! Száz és száz apró használati tárgy a polcokon, katonás rendbe állítva. Felnyaláboltam néhányat, beleraktam a zsákomba . . . Ekkor mintha láthatatlan szellemek tiltakoznának, felmordult a föld! Először nem tudtam mire vélni, azután rémülten belém ny hallt

a felismerés: a vulkán! És Albatroszom a kráíerban! Ha a tűz: hányó működni kezd, végem! Gépem megsemmisül, és én, ha életben is maradnék, a sziget foglya leszek . . . Rohantam, ahogy a lábam bírta, kapaszkodtam fel a meredeken.`' Innen már látszott, hogy kénsárga füstöt ereget a hegy gyomra. Felérkeztem
Gépem ott állt a helyén, de a futóműtől alig tíz méterrel már repedezett, olvadozott a lávatalaj, gőzök és gázok törtek elő, és valami félelmetesen fortyogott. Beugrottam a vezetőfülkébe, és indítottam . . . Albatroszom valósággal kilőtte magát! . . . Ezer méter magasságban se voltam, amikor alattam tüzet okádva kitört a pokol . . ."
- Micsoda szerencse! - sóhajt nagyot Liuna.
- Ezt mondja azonnal Morgan úr is - nevet az igazgató: ;,Micsoda szerencse! . . . Óriási füstgomolyag emelkedik az égnek, kövek záporoznak! Izzó lávafolyó festi vörösre a kitörő,gőzöket! . . . Alatiam a tenger megbolondult, szökőár se=, per végig a szomszédos szigeteken! . . . Már száz kilométer távolságot megtettem . . . kissé megnyugodtam. Méréseket végzek. Megállapítom, hogy a kis sziget a Boetoeng-szigetcsoport délkeleti szögletében fekszik, hozzávetőleg az Egyenlítő alatt 5 foknyira, a keleti hosszúság 124. fokánál... Közben Ma-, kasarba érkezem. Gépemet a légikikötő szerelőire bízom. Jó-' magam bekocsizom awárosba, felkeresem a Néprajzi Múzeumot, s megkérdezem, elfogadják-e ajándékba a barlangban ta= lált tárgyakat és ezt a magnótekercset . . ."
Az igazgató elzárja a lejátszót. - Ez a vége.
- Nagyon köszönjük - hálálkodik Szíriusz kapitány -, hallatfanul izgalmas és tanulságos volt. Most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy Csui-Sut és a szuenó nép nyomára bukkamunk.
- És megtaláltuk a Csui-Sut-tűzhányót is! - mondja Pinton. ' s Az igazgató folytatja:
- E feltételezés jogossága bizonyítottnak látszik. Azon a kis szigeten valaha egy magas kultúrájú, különös bennszülött törzs élhetett, mint megtudtuk: a szuenók. Nem vitás, hogy, több mint két évszázada kipusztultak az utolsó szálig.
96
Liuna úgy érzi, hogy most már elmondhatja a teljes igaz= ságot.
- IJzt én ilyen határozottan nem állítanám. Persze igazgató bácsi nem tud a segélykérő üzenetekről és a fenyegető távíratokról...
- Illem értem, miről beszél a kislány.
- Azonnal megérti . . . ha megmutatom - mondja Szíriusz, és átnyújtja a rádiósegélykérést és a fenyegető táviratokat. Az igazgató nagy érdeklődéssel olvassa:
- Segítség . . . elpusztul . . . Csui-Sut . . . Ha kedves az élete . : . Hallatlan! . . . Halál fiai lesznek! . . . Förtelmes! . . . Kotródjanak haza!. . , Most már értek mindent! Köszönöm, hogy megmutatta.
Liuna felteszi az első fontos kérdést: . - Ugye, igazgató bácsi, ezeknek valahol lenniük kell, kü= lönben nem kérnének segítséget. Igazam van?
- És lenniük kell azért is - toldja meg Berci -, mert ijeszt= gető "jóakarónk" attól~fél, hogy megtaláljuk őket! - Azt a szigetet mindenképpen át kell vizsgálnunk. Ez
a derék Morgan mindössze két napot töltött ott, a barlangban pedig csak perceket - összesíti Pierre a tényeket.
- Most jut eszembe - szól az igazgató -, valamivel még szolgálhatok. Elődöm tervbe vette a sziget régészeti feltárását. A Tengerészeti Hivatalhoz fordult felvilágosításért. Tes-, sék a válasz.
Pierre hangosan olvassa:
- "Tengerészeti Hivatal, Baiavia. Kérésükre tájékoztat= juk . . . a sziget tudomásunk szerint lakatlan . . , megközelítése vízi járművel életveszélyes . . . légikikötője, leszállásra alkalmas sík területe nincs. Tűzhányója szakaszosan működik : . No, ez nem túl biztató.
- Ezek után a munkát mi nem kezdtük meg. Fontolják meg önök is . .
Másnap reggel Szíriusz kapitány Leonida nénit, Rolót és R.adzs Akolát a szobájába hívja. Részletesen elmeséli nekik a múzeumban látottakat és hallottakat. Mondókáját így fejezi be:

- Végül azt tanácsolta az igazgató, hogy látogatásunkat a szuenók szigetére fontoljuk meg.
- Én is azt mondom - helyesel Leonida.. - Nem engedem, hogy a gyerekeket hűbelebalázs módjára veszélybe sodorja! Szíriusz felháborodva tiltakozik:
- Leonida! Valaha is megtettem?! . : . Hajuk szála is meggörbült? !
- Jó, elismerem - helyesbít Leonida -, eddig nem görbült meg, de ezután se görbüljön! ,
- Ezt bízza rám. R,adzs fiam, mi a véleményed? Radzs Akola gondolkozik pár pillanatig.
- Látatlanban nehéz erre válaszolni. A Tengerészeti Hivatal levele lehet húsz- vagy akár harmincéves is, hiszen a mostani igazgató elődje kérte. Azóta jelentősen megváltozhatott az a kis sziget. Lehet, hogy modern hajókikötője van, de akár el is merülhetett a tengerben. Nálunk az ilyesmi könnyen megy. Mindenképpen meg kellene előbb nézni . . . Igen, ez a megoldás! Ha a kapitány úr megengedi, én egyedül odarepülök, és alaposan felderítem. Morgan úr elég pontosan meghatározta a helyét, a huszonötezres mappámon biztosan megtalálom. Húsz perc oda, húsz perc vissza, húsz perc nézegetés és fotózás . . . egy óra alatt megjárom.
Szíriusznak nagyon tetszik az ajánlat.
- Okos elhatározás, engedélyezem. De nagyon vigyázz magadra; fiam.
- Szívesen veled mennék, Radzs.
Ezt Ilolo mondta. Szíriuszhoz fordul . : . kicsit elpirul. - Meg tetszik engedni, Szíriusz bácsi? ,
- Szó sem lehet róla, kislányom! Kockázatos, veszélyes vállalkozás! lVem nőnek való!
Radzs igyekszik bizonyítani az ellenkezőjét:
- Semmi kockázat nincs be~~ne, kapitány úr. Egy kis sétarepülés!
- Nem, nem! Megtiltom! - Szíriusz hajthatatlan.
Ekkor különös dolog történik. L,eonida feláh, odalép Szíriüsz elé, és szoka tlanul határozott, szinte parancsoló hangon ellentmond imádott urá;zak:
- Ne legyen már oi~y~an merev, Viktor Szíriusz. Miért ne repülhetne Ilolo egy kicsit. Gyönyör ű az idő, csendes a ten
r:.. Menj csak, kislányom! Menj!... No, indulj! Vikíor t ~,~riusz megengedi. Én vállalom érte a felelősséget! . . j gadzs, ne bámuljon! Induljanak!
Radzs nem tudja, mit tegyen. Szíriusz arca nem árul el semmit . : : Végül kinyög egy kérdést:
- Valóban . . . megengedte?
Szíriusz kapitány kényszeredetten vigyorog. - Úgy látszik, megengedtem . ::
A pilótát elönti az öröm.
- Köszönjük, kapitány úr! Gyere, Ilolo! : : : Egy óra múlva itthon leszünk.
-- Megyek, Radzs! - mondja boldogan a lány, és kézen fog_va sietve távoznak.
Csukódik mögöttük az ajtó.
Szíriusz neheztelve néz élete és háza őrzőangyalára.
- Leonida . . . nem akartam magát meghazudtolni, de meg kell mondanom, hogy nem értem a viselkedését. Előbb megvádol azzal, hogy a gyerekeket veszélybe sodrom, aztán maga küldi Ilolót, szinte erőszakkal, egy nagyon is veszélyes útra! Két nappal ezelőtt a lengővasúton még arról szónokolt, hogy Radzs Akola megbízhatatlan, felelőtlen fickó, aki úgy tapossa a női szíveket, mint más az útburkolatot. Most maga követ el mindent, hogy bizalmas kettesbe kerüljön vele a féltett kislány! . . Mi történt magával?
Az asszony ráemeli szemét a hatalmas, bölcs, bátor, tudós, híres férfira . . . de tekintetében lekicsinylés bujkál.
- Jól van, válaszolok. Módszeresen, ahogy maguk szokták; amikor "nyomoznak". Először az első kérdésre: miért küldtem veszélybe Rolót? . . . Viktor Szíriusz, kérdezem: elfogad-, ja tényként, hogy ők ketten szerelmesek egy másba, mint . . mint Rómeó és Júlia volt?
Szíriusz csodálkozik:
- Leonida! Maga Shakespeare-t olvas?
- Nem olvastam. Arra nincs időm. Láttam a pl.asztivizor= ban az Angol Nemzeti Színház előadását. Szép volt : . . De ne tér jünk el a tárgytól. Elismeri, hogy Ilolo és Radzs szerelmesek egymásba?
- Elismérem. Annál inkább nem kellett volna együtt elen= gedni őket. Még bajuk történhet!

- No, akkor csak figyeljen! Most válaszolok az első kérdésére. Szerintem olyan óvatosan nem repült még senki, mióta világ a világ, mint ez a Radzs gyerek... ha mellette ül Ilolo!
- Hát... nem mondom... ebben lehet némi igazság. Látja, erre nem gondoltam.
- Maga sok mindenre nem gondol, sok mindent nem lát meg. Mert hiába nagy tudós, hiába kiváló orvos, hiába bátor űrhajós, mégiscsak férfi!
A kapitány arcáról már derű sugárzik.
- Sorolja csak, sorolja! Férfiszemmel mit nem láttam még meg?
- Például azt, hogy amióta ezeket a szigeteket járjuk, Ilolo megszépült, kinyílt, mint egy gyönyörű virág! Mert itthon van. Ez a hazája. Mint igazgyöngyök peregnek szájáról a sulu szavak. Itt élt, és itt lesz boldog asszony...
Szíriusz indulatosan felkiált:
- Leonida, legyen észnél! Tudom, hogy jót akar, de túllőtt a célon! Nagy igyekezetében odaadná Ilolót az első rokonszenves, jóképű férfinak . . . akiről semmit sem tudunk!
- Maga valóban nem sokat tud róla, de én annál többet! Mit gondol, mikor tegnap elmentem a piacra megnézni, mivel táplálkoznak itt az emberek, egész délután azokat a rusnya rákokat és guvadt szemű polipokat bámultam?
- Nem?
- De nem ám! Meglátogattam a Szunda Légi Közlekedés helybéli fiókjának az igazgatóját. Kedves japán ember...


Kedves japán ember. A neve Mijamoto Josiki. Mélyen meghajol vendége előtt.
- Megtisztel á látogatásával, madame. Kérem, foglaljon helyet. Mivel állhatok .szolgálatára? L?tazni akar, netán panasza van?
- Köszönöm... Panaszom nincs, utazni sem akarok, mert éppen javában utazom. Egyenesen a Holdról jövök... és csak kérdezni szeretnék valamit.
Mijamoto Josoki arca nem árul el megdöbbenést, de íróasztalán megnyom egy vészcsengőt. Vendége észreveszi.

- Nem kell behívnia senkit, nem vagyok bolond. Valóban Hold Államból jöttem Szíriusz kapitány expedíciójával.
- b! . . . - csodálkozik Josiki úr. Az ajtó nyílik, belép a titkárnő. - Tessék parancsolni.
- Semmi, semmi . . . tévedtem. Köszönöm . . A lány távozik.
- Szóval madame, Szíriusz kapitánnyal érkezett.
- Egy expedícióval. Heten vagyunk, és egy kiskutya. - Egy kiskutya?
- Mit csodálkozik? Nem látott még kiskutyát utazni?
- De . . . de láttam. Bocsánat . . . a kiskutyát nem hívják véletlenül Kszibésznek?
- Csak azok hívják így, akik nem tudják kimondani a Csi-, bész nevet.
- Igen . . . tudom . . . Tsibész. Akkor ön Lady Leonida!
- fgy is lehet mondani, de maradjunk csak a madame-nál. - Boldog vagyok, madame, hogy személyesen üdvözölhetem. Hírből nagyon jól ismerem Szíriusz kapitányt, háza né= pét és barátait. Szabad megkérdeznem, mit keresnek a Földön, precízebben szólva: Celebesz szigetén?
- Megkérdezni szabad . . . de nem mondhatom meg. Titkos küldetésben vagyunk. De mint már mondottam, én szeretnék önnek néhány kérdést föltenni.
- Megtisztel, madame! . . . Parancsoljon, válaszolok. -'Első kérdésem: itt önöknél a férfiaknak hány feleségük van?
Ho . : . hogyan? Nem értem.
- Azt kérdeztem, létezik-e önöknél töbönejűség.
- f3 . . . többnejűség? Érdekes kérdés! . . . Nem, kérem, nem létezik. Törvényeink tiltják. De ezt önnek is illene tudnia: A Világállam parlamentje 2390-ben tiltotta be a többnejűséget. Ennek a törvénynek minden művelt ember örömmel alá= veti magát. Feleségből bőven elég egy is! De gyanítom, hogy Borneó dzsungelesben élnek még primitív törzsek, a hajdani mohamedán vallás követői, és közöttük akadhat még férfi, akinek több neje van.
- Köszönöm. Második kérdésem: önöknél az asszony a házasságban egyenrangií a férjével?

- Hm . . . házassága válogatja. Jogilag igen. De mint mindenütt, nálunk is előfordulnak rossz házasságok.
- Értem. Ezt is köszönöm. Még egy utolsó kérdésemre kérem válaszoljon.
- KPrdezzen csak, madame!
- Milyen képesítésű és képességű férfi lehet a Szunda LéSi Közlekedésnél főpilóta?
Mijamoto Josiki sokáig fürkészi a holdbéli vendég arcát. Sejti már, miről van szó . . . és bele is vág a dolgok közepébe keményen, most már csöppet sem keleties údvariassággal:
- Asszonyom! R,adzs főpilótáról beszélgetünk? Leonida csodálkozik.
- Honnan tudja?
- Mi is megkaptuk a miniszteri utasítást. És központunk kérésére éppen én javasoltam Szíriusz kapitány mellé bizalmi szolgálatra Radzs Akola főpilótát. - Hirtelen elkomorul. Csak nincs vele valami baj?
- Van - mondja sötéten Leonida. - Szerelmes. A kis japán megdöbben.
- Csak nem követett el valami . . . valami erkölcsbe ütköző cselekményt?
- No azt éppenséggel nem. - Akkor mi történt?
- Nézik egymást . . . Egymással beszélgetnek sulu ny°lven . . . Együtt sétálnak . . . - vádol szigorúan Leonida.
Josiki úr egyszer r e megszelídül.
- Szabad megkérdeznem, madame; ki az illető hölgy? - Szabad. Megmondhatom. Csillaglány.
- Hogyhogy Csillaglány? Ez a neve? Csillaglány? . . . P~émlik valami! A kapitány úrnak és barátainak volt egy félelmetes kalandjuk . . . pillanat, azonnal eszembe jut . . . Megvan! Hói-To,professzor és a leánya: Csillaglány! Olvastuk a hihetetl2n kalandot! . . . Csak nem Hoi-To professzor leányáról van szó? A nevére is emlékezni fogok. Nem Csillaglány . . . hanem . . .
- Ilolo.
- Igen! Ilolo Hoi-To! . . . Madame! Csodálatos véletleneket produkál az életi Radzs Akolénak én voltom a törvényes gyámja, én vagyok a nevelőapja. Banjarmasinban éltünk.
Szegény édesapja fiatalon elhunyt. A legjobb barátom volt: rTemsokára az özvegye is meghalt. Én vállaltam a gyerek neveltetését. Sok örömöm telt benne. Kiválóan tanult. Becsületes, csupa szív ember. Olyan ő nekem. mintha az édesfiam lenne . . . Radzs a legfiatalabb főpilótánk. Ha tíz év múlva nyugdíjba megyek, állásom várományosa ő. De sokkal többre is viheti! Sokkal többre!
Josiki úr kis szünetet tart, aztán a "legalázatosabban" megkérdezi
- Madame... ne sértődjék meg, de fel kell tennem egy kérdést. Méltó a ~nagulz Ilolo Hoi-Tója, hogy Radzs Akola felesége legyen? . . .
Leonida felháborodva ismételgeti:
- Ezt kérdezte tőlem! Ezt merészelte kérdezni! Hogy Ilolo méltó-e?! . . .
Majdnem nyakon ragadtam, hogy kirázzam a köntöséből. De erőt vettem magamon. Mélyen meghajoltam, ahogyan ők szokták, és azt mondtam: "Remélem, igazgató úr megtiszteli méltatlan hajlékunkat a Hotel Celebeszben, és meglátogatja Szíriusz kapitányt, hogy bemutathassuk leányunkat, Ilolo Hoi-Tót." Mire ő is földig hajolt, és így válaszolt: "Tartom szerencsémnek a meghívást. Ha érdemtelen személyem nem lesz alkalmatlan, holnap délelőtt tíz órakor leánynézőben megjelenek." No, kedves Viktor Szíriusz, ezért engedtem el Rolót Radzs Akoléval sétarepülésre kettesben.
Sz:riusz kapitány nem titkolt elismeréssel szemléli élete őrzőjét.
- Leonida! Leonida! . : . Nem győzöm magát csodálni! Az asszony kicsit szomorúan válaszol:
- Tudja, Viktor Szíriusz, az életben talán az a legfontosabb, hogy az ember soha ne legyen önző: Nekem nagyon jó lenne, ha ez a kislány, akit .úgy szeretek, mintha az enyém volna, mindig körülöttem szálldosna, mindig hallanám a kacagását, minden reggel és este megcsókolna. De nelci mi lenne jó? . . . Én úgy gondolom, ha megtalálta azt a férfit, akivel boldog lehet, nekünk kötelességünk segíteni. Maga is úgy go~ndolja?

Csend... - Kérdeztem, Viktor Szíriusz! Szíriusz halkan válaszol:
- Kötelességünk . . .
Nyílik az ajtó. Ilolo és Radzs érkezik. Leonida csupa szemrehányás:
- Hol voltatok ilyen sokáig? Több mint két órája várunk! Már rémképeket láttam!
Ilolo megcsókolja Leonida nénit.
- Igazán sajnálom . . . ne tessék haragudni . . , de úgy alakult a helyzet, hogy komoly munkát végezhettünk.
Szíriusz csodálkozik. - Miféle munkát?
- Radzs kitűnő graviplánkikötőt- készített a dzsungel kellős közepén! Kipróbáltuk, le is szálltunk. Olyan remek az a fogadóakna, hogy még egy gyerek is landolni tudna benne.
Radzs folytatja a beszámolót:
- Aztán felderítettük kissé a környéket. Megtaláltuk a hegyi patakot, és eljutottunk a barlangig.
- Be már nem mentünk. Igyekeztünk haza. Szíriusz kapitány dicséri őket:
- Rendkívül ügyesen jártatok el. Ha jól értettem, három nagyszerű hírt hoztatok. Egy: megvan, létezik a sziget. Kettő: le lehet szállni rajta. Három: ép állapotban találtátok a bar-_ langot.
- Pontosan ez az igazság, kapitány úr! - Derék munka volt!
Radzs Akola a ;,derek munka" lázában ég. - lMikor indulunk, kapitány úr?
- Mikor is? . . . - gondolkodik Viktor Szíriusz. - Ma már semmiképp. Van még elintézendő dolgom. Esetleg holnap délelőtt . . . Nem! Tíz órakor el vaóyok foglalva, jön valaki hozzám . . . Indulás holnap délután!
Néhány sort idézünk Liuna naplójából:

2482. július 3.

Ma akaratlanul megleptem Ilolót és a kedves Radzsot. Csókolóztak a szálló télikertjében. Sikerült gyorsan visszalépnem, remélem, nem vettek észre. Ekkor úgy döntöttem, hogy himnuszt írok a szerelemről. Így hangzik:

Neked, ki az eget-földet teremtetted,
köszönjük, hogy kitaláltad a szerelemet.


HATODIK FEJEZET
arz.elyben Pierre idegen lábnyomokat fedez feL a hamicban
Tíz óra előtt két perccel jelentkezik a recepció:
- Kapitány urat keresi a Szunda Légi Közlekedés igazgatója, Mijamoto Josiki úr. Kérdezi, teheti-e tiszteletét.
- Kéretem az igazgató urat . . . - válaszolja Szíriusz. Pontosan tíz órakor belép a kis japán. Alázatosan, mélyen meghajol. 
- Hálásan köszönöm, hogy érdemtelen személyemet fogadni kegyeskedik.
Szíriusz viszonozza az üdvözlést.
- Én köszönöm, hogy jelenlétével megtiszteli hajlékomat. Remélem, hogy beszélgetésünk gyümölcsöző lesz mindkettőnk számára. Azonnal intézkedem, hogy gyámleányom jelenjék meg az ön köszöntésére.
Jos:ki úr váratlanul tiltakozik:
- Ne siessen, kérem! Ne rontsunk ajtóstul a házba! . . : Az ön igen tisztelt gyámleányát, Ilolo Hoi-To kisasszom~t bizonyára sértené, ha jelenlétében tennénk mérlégre szellemi és erkölcsi értékét, és alkudoznánk rá, mint piacon a hízott pontyra. Erre különben sincs már szüks,~g. Ugyanis mély alázattal visszavonom madame Leonidának f~'tett azon k·~rc.ésemet, mely így hangzott: méltó-e a maguk Ilolo Hei-Tója arra, hogy Radzs Akola felesé~e legyen? Időközben felvilágosítottak, ho;y Ilolo kisasszony bölPseket meghaladó értelemmel, tiszta szívű érzelemmel, hősi hely tállással és emberszeretettel gazdagon megáldott hajadon, aki az Akola-utódokban nemzetségük fényét gyarapítani fogja!
Szíriusz mosolyorva halibatj.a vcgg a lelkes tirádát, majd maya is hasonlóba kezd:
- Tisztelt igazgató úr! Bevallom, jólesett öreg szívem r.ek Ilolo gyámleányomról szóló dicsérete. Abban a kellemes helyzetben vag~~ok, hogy viszonozhatom. Az elmúlt napokban.
~~~posan megismerhettem Radzs Akolát. Igen megszerettem'. Tetteivel bizonyította, hogy méltó élettársa lesz gyámleá= nyomnak. Mégis meg kell kérdeznem, hogy tegnap óta kitől Szerzett ilyen feltűnően pontos információt gyámleányomról?
- Szívesen elárulom. Tisztelt édesanyám anyjának a testvérbátyja megnősülvén, tizenkét gyermeket nemzett. A ti-,' zenkettedik lett édesapja az én második unokatestvéremnek; aki jelenleg Hold Államban dolgozik, mint a Minifurgon Közlekedési Központ vezérigazgatója . .
Szíriusz örvendezik.
- A derék Ikeno Toyama! Kedves tanítványom és barátom! Mijamoto Josiki, ha lehet, még alázatosabb udvariassággal mondja:
- Ikeno öcsém, ha majd elmesélem neki, minden bizonnyal büszke lesz kapitány úr jelzőire. et hívtam fel videfonon, ő tájékoztatott "Csillaglány" tragikusan hősi történetéről.
Most kis csend simogatja a szíveket. Csak nézik egymást meleg, baráti szemekkel. Aztán a hatalmas Szíriusz magához öleli a válláig is alig érő Mijamoto Josikit.
- Hiszem, hogy gyámleányom és R,adzs Akola megtalálták egymást és boldogok lesznek!
- LTgy látszik, ez a Sors akarata - zsolozsmázik a kis japán; majd szerényen hozzáteszi -, de nekem és feleségemnek van egy kérésünk, amit tisztelettel előadnék.
- Hallgatom, és ha módomban áll, teljesítem:
- Szeretnénk személyesen megismerkedni Ilolo Hoi-T~ kisasszonnyal. . ~ feltűnés nélkül, természetes, mindennapi környezetében. Ezért mély alázattal meghívom kapitány urat, madame Leanidát, Ilolót és a híres Négyek Tanácsát, vacsorázzanak ma este szerény házamban. Ott lesz nevelt _fiam is.
Szíriusz kapitányt meglepi az igazgató kérése:
- Kedves meghívása váratlanul ér. Megtisztel, és hálásan köszönöm, de . . . egy keveset gondolkodnom kell. Úgy tervez-: tük, hogy ma délután továbbutazunk. lÍticélunk a Boetoeng= szigetcsoport egyik névtelen atollja. Tudom, ne is mondja, az atoll megvár minket . : : de ha csak holnap indulunk, ezt kö= zömöm kell valakivel. Úgy van, ezt teszem. Tehát meghívását köszönettel elfogadjuk. De : : : nem leszünk kissé sokan?

A gyerekek, Ilolo, Leonida és jómagam, az hét. Radzs a nyolcadik. Önök ketten . . .
- Ne folytassa - nevet a kis japán. - Mi szeretjük, ha sokan ülünk az asztalunk körül. Mi nem ketten vagyunk, hanem tizenöten. Tisztelt szüleim, valamint a feleségem és én, az négy . . . továbbá tizenegy gyermekünk, az tizenöt . . .
l~Tyole és tizenöt egyenlő huszonhárom. Huszonhárom személy üli körül a japán hagyományok szerint megterített; rendkívül alacsony asztalt. Az ételeket a két legidősebb Josiki lány szolgálja fel, a társalgás világnyelven folyik. Josiki úr éppen Leonidát kínálja:
- Vegyen még ebből a fürjecskéből. Leonida szabadkozik:
- Köszönöm, igazán nagyon finom . : . de nem kérek többet: Pintorr egy csöppet sem szerény.
- Én bizony ennék még, ha kínálnának. A kisebbik Josiki lány azonnal ott terem.
- Parancsoljon, vendég úr! - és nyújtja a vörösborba pá= colt fürjeket.
- Hallottátok: "vendég úr", ez `én vagyok! - Pintorr a kínálóhoz fordul. - Végtelen hálát érzek ön iránt, kisasszony, hogy jelentéktelen személyemet figyelemre méltatta.
Liuna vidáman szól:
- Mi történt veled, Pintonkám? Japán udvariasságból különórát vettél?
- Ez néprajzi jártasságomat igazolja.
Most a háziasszony veszi észre, hogy Ilolo tányérja ür es. - Radzs, kedves fiam, kínáld Hoi-To kisasszonyt!
A főpilóta azonnal sulu nyelten kínálja:
- (Ilolo drága, végy ebből a süteményből!)* A lány mosolyogva válaszol . . . sulu nyelven:
- (Köszönöm, szívem. Ezt a gyümölcstortát módfölön szeretem. A sandakani dajkám is gyakran sütötte) - és kivesz a tálból egy édes süteményt.
Pintorr felugrik.
Az itt következő néhány sulu mondat a szerző fordítása
- Tiltakozom! Tiltakozom! Ne beszéljenek sulu nyelven! Berci azonnal csatlakozik az előtte szólóhoz:
- Protonnak igaza van! Én is azt mondom, hogy ne beszéljenek sulu nyelven! Ma éppen tizedik napja, hogy Rolót a Négyek Tanácsa teljes jogú tagjává választottuk. Így alakultunk át Ötök Tanácsává. Alapszabályaink értelmében a tagoknak egymás előtt nem lehetnek titkaik! Ilolo Hoi-To példásan viselkedő tagunk volt mindaddig, míg meg nem ismerkedett Radzs Akolával. Azóta nem létezik számára senki és semmi más, csak Radzs, Radzs, Radzs!
Ilolo fülig pirul, nevetve tiltakozik:
- Nem igaz! Éppúgy szeretlek titeket, mint azelőtt! Pintorr agyából kipattan az egyetlen ide illő válasz:
- Az lehet. Minket úgy, mint azelőtt, de Radzsot jobban; mert Radzsba szerel7rces vagy!
Leonida szörnyülködik.
- Te gyerek! Miket beszélsz?! Ne légy neveletlen! Ilolo Radzshoz fordul, és sulu nyelven mondja:
- (Drágám, ez az a.~lkalmas pillanat!)
- (Ahogy parancsolod, szívem) - feleli Radzs sulu nyelven; majd a vendégkoszorúhoz fordul, és világnyelven folytatja: Leonida kedves, bocsánatát kérem, hogy helyreigazítom a szavait.
Tisztelettel kijelentem, hogy kis barátom, Pintorr nem volt neveletlen, csak szereti az igazságot kimondani. És ha nem tudja, megkérdezi. Ilolo az anyanyelvén felhatalma-, zott, hogy bevalljam, Pintorr igazat szólt. Én valóban szerel= mes vagyok Ilolóba, és ő is szeret engem. Kérünk titeket, ne haragudjatok ezért ránk. Nem tehetünk róla. A szerelem úgy jcn, mint Hold Államban Nox után a Sol. Törvényszerűen: Es nincs, aki ezen változtatni tudna! Elhatároztuk, hogy ösz= szeházasodunk, és szeretni fogjuk egymást . : : de titeket is; amíg csak élünk!
Radzs most ~ osiki úr elé áll. Nagyon mélyen meghajol.
- Tisztelt nevelőagám! Kérem beleegyezését, hogy Ilolo Hoi-Tót nőül kérhessem.
Josiki úr is feláll. Nagyon mélyen meghajol. - Pelee~;yezem. fiam.
F~adzs Ako?a most Szíriusz kapitány elé lép:

- Kapitány úr! Mély tisztelettel kérem engedélyét, hogy gyámleányát, Ilolo Hoi-Tót feleségül vehessem.
Szíriusz feláll. Az alacsony helyiségben feje majdnem a mennyezetig ér.
- Az engedélyt megadom. Legyetek boldogok! Most Liuna emelkedik szólásra.
- Az Ötök Tanácsa e pillanatban elvesztette egyik tagját.' Ezért egyik szemünk sír. De a másik szemünk nevet, mert:
Kívánunk sok diót, mákot,
bort, búzát és boldogságot!
Kocsitokba lcereket,
és egy tucat gyereket! . . .

Viszonylag alacsonyan, mindössze ötezer méterre a csillogta tengerszinttől, alig kétezer kilométeres óránkénti sebességgel ;,cammog" Radzs Akola graviplánja a Boetoeng-szigetek fölött, egyenesen keleti irányban.
- Nem szívesén haladnék gyorsabban, kapitány úr - jelenti ki a főpilóta -, félóra alatt így is kény elmesen odaérünk. Töméntelen egyforma kis sziget ván ezen a tájon. Legutóbb, amikor Ilolóval itt jártunk, elég sokáig méricskéltünk, amíg valószínűsíteni tudtuk, melyik lehet a keresett atoll. Bolond szerencsénk volt, hogy egyből megtaláltuk. Most azonban . . : Pierre közbeszól:
- Most azonban engedd, hogy én mondjam meg, mit fogsz csinálni, kedves Radzs!
- Megengedem, kedves Pierre, sőt kíváncsian várom, kitalálod=e.
- Nem kell kitalálnom, mert tudort, hogy most nem csinálsz semmit!
Radzs Akola érdeklődéssel szemléli az okos fiút. - Ezt hogyan érted?
- Tudom, hogy első látogatásod után pontosan betápláltad a sziget földrajzi adatait graviplánod irányító automatájába: Tudom, hogyha elérünk a sziget fölé, a leszállító automata magától megállítja a gépet, és mi lebegni fogunk a vizek fö= lőtt . : ~
Leonida váratlanul megszólal:
- Igen szépen mondtad, lelkem! : : : De mikor érünk már a szigetünkre?
- Berci, mit mutat a radartérkép? A keleti hosszúság hányadik fokánál tartunk? - érdeklődik Radzs.
Berci készséges.
- Pár másodperc türelmet kérek . : : Most léptük át a keles ti 124. hosszúságot. Akkor még 0,6 fok . . . vagyis körülbelül hatvan kilométer . . .
- Amit ez a derék graviplán jelenlegi sebességével egy egész hatvanhat század perc alatt megtesz, vagyis jó másfél perc múlva ynegállunk! - rikkant boldogan Proton.
- És meg sem állunk a másvilágig! - helyesbít Szíriusz kas pitány. - Szétloccsanna a testünk! Mintha kétezer kilométeres sebességgel sziklának ütköztünk volna!
- Szent Leonida, miket beszélnek! Életveszélyben vagY~k?
- Lennénk, ha Proton vezetné a graviplánt - nevet Liuna: - Szerencsénkre a számítógép okosabb Protonnál, és a megfelelő időben a megfelelő módon mérsékli a sebességet. Menynyivel, kedves Radzs?
- Kétezer kilométeres sebességnél az utolsó ötven kilométeren lassít . . . Ebben a pillanatban kezdte! Most tíz perc alatt eléri a nulla sebességet, azaz megáll. A keleti horizonton azonnal fel fog tűnni egy kis fehér pont: a mi szigetünk!
Fimon mereszti a szemét, majd egyszerre felkiált:
- Látom! Látom a szigetünket! Fehér szigetünk van!
- Nincs fehér szigetünk - magyarázza Szíriusz -, a hullás mok megtörnek a sziklákon, ez a fehér habkaréj látszik legmesszebbről. _
A graviplán már alig halad . . . öt . : : négy : : . három . . kettő . . . egy . . . zéró kilométer .
- Allunk. Tessék letekinteni.
Az ultramarinkék végtelen óceánban talán három kilomé= ter átmérőjű, majdnem szabályos körforma a sziget. Szegélye hófehér habtaraj . . , mögötte vízmarta barna bazalt szikla-_ gyűrű . . , ezen belül sűrű smaragdzöld lombrengeteg . . . kö.:, zepéből kinyúlik a félelmetes kráter . . . (Liuna pár év múlva egy novellájában így ír erről a kráterről: ,;Mintha az alvilági

istenek éhesre tátott szája volna, Agni tűzisten, Rudra vihar= isten és Nirriti pusztító isten izzó testének nyílása . . .") Ebben a kráterben most tűzfolyó lángol . . . és az egész képet sárga tündérfátyol borítja. Mesevilág . . .
Berci véleménye:
- Mesevilág valóban . . . de hol lehet ebben a mesevilágban leszállni?
- Ha lejjebb ereszkedünk, meglátod - ígéri Radzs, és megkezdi a graviplán vertikális süllyesztését. 0000 .. . 3000 . . . 2000 . . . 1500 . . . 1000 . . .)
Saíriusz kapitány megjegyzi:
- Már látok valamit . . . a dzsungel közepén ovális, fekete térséget. (&00 . . . 600 . . . 500 . . .) olyan, mintha erdőtűz okozta volna . . .
- Jól tetszik mondani - helyesel Ilolo -, erdőtűz volt. Száz méter hosszú, ötven méter széles.
- Radzs! Te ördögfióka! Mit műveltél? - kérdezi a kapitány. (400 . . . 300 . . . 200 . . .)
- Jelentem: fogadóaknát.
- Lángfúvókáiddal kiégetted az erdőt! Fölötte álltál, és ma= gad alatt égetted!
- Jelentem: szabályos méretű graviplánkikötőt pörköltem ki a dzsungelből.
- Szent Leonida! Ilolo kislányom! Te bent ültél a gépben; miközben pár méterrel alattad lángban állt az őserdő! Természetesen - mosolyog a lány -, mivel nem szállhattam ki.
Nem volt hová! Szíriusz kapitány nevet.
- Leonida! Ezt nevezte maga a világ legóvatosabb repülőútjának?!
- Hallgasson! . . . D~~ága gyermekem, még jó, hogy nem ébtete~ meg!
Radzs Akola igyekszik mebnyugtatmi a rémüldöző asszonyt: - Kedves I,eonida néni, egy percig sem voltunk étetveszélyben. Lángfúvókáink százméteres magasságból dolgoztak. A graviplán teste jól szigetelt, tnzálló alumíniumötvözet. Semmi meleget nem éreztünk. Amint a megfelelő nagyságú és formájú leszállóakna kiégett, hidegfúvókákkal eloltottuk a

`~xúzet, és megtisztítottuk a terepet. Persze pár centis hamuré;heg maradt a talajon . . .
Pierre jelenti:
- Azonnal lent leszünk! Tíz . . . nyolc . , . hat . . . négy . . , Esettő. . , egy méter . . . fél méter . . . zéró! Fent vagyunk! Bravó, Radzs! Ez mestermunka volt!
- Hurrá! - üvölti Proton.
- Most jókor hurráztál, Pintonkám - hely esel Berci. - Én is azt mondom: hurrá, Radzs!
A főpilóta szerényen fogadja az ünneplést.
- Ugyan, igazán semmiség az egész. Itt a szigetek világában gyakran előfordul az ilyesmi. Azonnal kiszállhatunk . . . ny itom az ajtót. Berci, a kézi reflektorokat hozzátok!
Kis szervomotor kezd búgni. Becsúszik az ajtólap a falba, az utasfülke alól kényelines lépcső surran a helyére. Radzs és Ilolo lépnek le elsőnek. Ledobbanásuk a földre finom hamufelhőt ver fel, r:,ajd nyújtják segítő kezüket.
- Leonida néni, tessék parancsolni . . . csak bátran!
- Menjen a csudába, kedves Radzs! Nem kell engem segíteni! Nem vagyok még olyan vén! - és fürgén leugrik.
- Radzs, Leonida néni csak 90 éves, ehhez tartsd magad! - mondja Berci.
Leonida néni körülnéz. Kormos törzsű, lombtalan ősfák veszik körül . , . óriási ravatalozó, melyet a dzsungel önmagának épített . . . puha hamuszőnyeggel borítva.
- A Pokolban lehetnek ilyen erdők - dünnyögi Leonida. Minden leperzselve.
- Csak ezen a kis területen. Par méterrel arrébb gyümölesöt érlelnek a fák, orchideák illatoznak . . . Majd meg tetsz;k látni - mordja Ilolo, miközben buzgón segít a kiszálló Négyek Tanácsának,
Szíritzsz kapitány hagyja ei utolsónak a graviplánt.
- H3t itt volnánk! - mondja derűsen. - Utunk első olyan állomása, ahol pozitív eredménynek számít ey negatív jelenség. Ki tudja, mire gondolok?
Természet°sen Liuna jelentkezik.
- Negatívum az, hogy ebben a ,.légikikötőben" nem fogad bennünl~et egy postás ,,jóakarónk'' ócsmány táviratával. Pozitív eredmény, hogy X keze ideűg nem ér el!

- Erre gondoltam - mondja Szíriusz -, bár az igazat megvallva azon sem csodá::~oznék, ha egy banánfa törzséhez szögezve táviratot találnánk: "Kotródjatolc, betolakodók!"
- Még találhatunk - bölcselkedik Pierre. - Elvégre a szuenók valószínűleg tudnak repülni. Idézem a verset: "Rajta hát, szuenók, rajta! Fel, fel a tűzvörös Napba . . ."
- Hááááápci!!! - tüsszent Proton. - Csípi orromat a füstszag!
- Ne csodálkozz, elégett itt pár száz tonna fa - találgatja Berci -, vagy talán ezer is.
Pierre öléből Csibész jelentkezik:
- Vau! Vau! . . . Régi kisgazdám parancsára kiszámítottam! A megtisztított terület ötvenszer száz méter, durván ötezer négyzetméter. Tíz négyzetméterenként egy fát számítva, átlagosan 150 centiméter átmérővel, negyven méter magassággal, ebben benne vannak az ágak is, az annyi mint . . . annyi mint huszonötezer tonna! . . . Kérlek, ne tégy le az öledből, elsüllyedek a hamuban !
- Hááááááápci!!! - Proton ismét tüsszent. - Menjünk már innen !
- Szegény gyerek! - sajnálkozik Leonida. - Valóban indulhatnánk már . . . de merre?
- Természetesen a bar~an~hoz - adja ki az utasítást Szíriusz kapitány. - Ilolo és Radzs, vezessetek! . . .
Óvatosan, lassan lépkednek, hogy ne kavarják fel a hamut. Egy férfi és egy női lábnyom vezeti őket: Radzs és Ilolo első ittlétének nyomai. Élesen rajzolódnak ki a hamuban, majd ahogy a hamuréteg vékonyodik (és teljesen elfogy), a nedves, puha talajban is jól látszanak. Megkerülnek egy kis dombot . . . az erdő itt már bántatlan szépségében borul rájuk, gyér aljnövényzetén virágok pompáznak, fönn a magas koronákon banán, kókusz, papafa, majomkenyér és aranyhúsú mangó . . . Paradicsomi bőség!
A nyomok egy kis tiszta vizű patakhoz vezetnek. Most azt követik, folyással szemben.
- Innen már csak körülbelül tízpercnyi út a barlang bejárata . . .
Ahogy távolodnak a tengertől, egyre fokozódik a trópusi hőség. Erősen páradús a levegő.
- Szép, szép . . . nagyon szép itt minden - mondogatja Leonida néni -, de nem laknék itt szívesen. Hold Állam 28-as kupolavárosának kellemesebb a műlevegője!
Proton szeretne mindent tudni. - Vajon iható ez a víz?
- Mi ittunk belőle. Kitűnő! - állítja Ilolo.
- Megkóstolom . . . - indul Proton a patak felé. Pierre keményen rákiált:
- Állj!
A gyerek megretten. Lecövekel, elsápad. - Nem szabad belőle inni?
- Nem arról van szó . . . Ne mozdulj !
Leonida hallotta a parancsoló hangot. Odafutna megtudakolni, mi a baj.
- Leonida néni! Kérem, maradjon ott! Ne jöjjön közelebb! Mindenki álljon meg, és maradjon a helyén! . . . - utasítja a "kutatókat" Pierre.
Szíriusz kapitány a "parancsra" fegyelmezetten megáll. - Mi történt? Találtál valamit, fiam?
Pierre kézzel-lábbal magyaráz, integet, utasít:
- Tessék óvatosan idejönni . . . erre . . , most balra! Még jobban balra! . . . Két lépést egyenesen! . . . Ott van! Tetszik látni? . . . Idegen lábnyomok a hamuban!
- Az nem lehet! - kételkedik Szíriusz. - Csak Radzs és Ilolo nyomai lehetnek.
- Nem, nem az övék. Idegen nyomok. Nem is hasonlít aá övékéhez. Gyere csak, Radzs, nézd meg jól: ez itt a te lábad; ez Rolóé . . . de itt van egy sokkal nagyobb! Egy férficsizma nyoma! Közülünk senki sem jár csizmában. Ez meg egy másik férficipő, bordázott talppal. Látod? . . . Tehát két férfi! . .: Éz a harmadik nyom egy nőé lehet, de nem Ilolóé. Ilolo cipőtalpa sima, ezen meg kis kerek tiplik vannak!
Radzs egyetért Pierre-rel.
- Tagadhatatlan, ez három személy, két férfi és egy nő lábnyoma. Előttünk járnak, és ők is a barlang felé mennek. Leonida végre megérti, miről van szó.
- Szent Leonida! . . . Három idegen ember! . . . Azt mondták, hogy a sziget lakatlan. És most itt van, tessék! Három ember! Lehetnek tengeri rablók, kalózok! . . . Az a harmadik

lábnyom, amit nőinek néztek, lehet kis termetű férfié, egy alacsony, kis lábú bennszüiötté, egy törpe pápua . . . talán emberevő! Hogy kerülhettek ide? Azt móndták, hogy a tenger felől megl=özelíthetetlen.
- Igen, azt mondták - erősíti meg Pierre -, de ahogy mi idejöttünk, ú5y más is idejöhetett. Persze az is lehet, hogy ezek ősidőktől fogva itt élnek.
- Csui-Sut népe lenne?
- Elég volt az oktalan beszédből! - inti őket Szíriusz kapitány. - Leonida, kérem, tengeri rablók és kalózok ezer évvel ezelőtt jártak itt utoljára, az emberevő pápuák ötszáz évvel ezelőtt kihaltak. Csui-Sut népe. minden jel arra mutat, régen elhagyta a szigetet, de ha egy-két szuenó itt rekedt volna, biztosan nem viselnek modern turistabakancsot és Gepárd gumicsizmát! Gondolom, mezítláb járnának, mint általában a meleg égövi emberek.
Proton alig mer megszólalni:
- Én mégis félek . . : Szíriusz bácsi, lehet, hogy az a rossz ember lopakodik előttünk, aki a névtelen leveleket írja?
- Ne félj, nem lopakodik itt senki. Ne találgassunk. Gyerünk utánuk! Majd kiderül, hogy kicsodák.
Leonida sápítozni kezd:
- Maga fegyver nélkül, csupasz kézzel utánuk menne? . . . Könnyelműség! Lehetnek gonosztevők . . .
- Leonida! Gonosztevők a XXV. században már nemigen vannak. De ha mégis azok lennének . . . én nem félek az olyan ,,gonosztevőtől", aki a feleségét vagy a lányát is magával viszi "gonoszcet tenni", és akkora lábnyomokat hagy maga után, mint egy elefánt! Ismételten azt javasolom, folytassuk utunkat. Hamarosan megtudjuk, kík járnak előttünk.
Radzs Akola gyorsan határoz:
- Kapitány úr meggyőzött. Én követem. - Én is - csatlakozik Ilolo.
- Mi is - adja ki a vezéri parancsot Pierre -, azaz Berci; Liuna, Proton és én.
Csibész hevesen ugat. - Vau! Vau!
- És terrmészetesen Csibész is. Leonida rémüldözik.
·~ - Volna szívetek engem egyedül itthagyni?!
- Itt maradok Leonida nénivel - ajánlkozik Ilolo.
- Mit képzelsz, kislányom? Két magányos nő a dzsun7elpen! Akkor már inkább a gonosztevőket választoml... ll2ehetürzk!
$osszú libasorban haladnak az egyre szűkülő szurdokban. A sor elejét Radzs és Ilolo vezeti, rögtön mögöttük Leonida néni baktat, utána Szíriusz kapitány lép öleseket. A további sorrend: Liuna, Proton, Berci és leghátul Pierre. Csibész a lábak között szaladgál.
Szíriusz kapitány szól az előtte menetelőkhöz:
- Figyeljétek ezt a vízvájta szorost, a patakot, az erdíit, az utat, amel~~en haladunl~ . . .
Liuna megjegyzi:
- Azt tetszett mondani, hogy utat?
- Azt bizony: utat. A völgyszoros egyre szűkül. A patak túlsó partján sziklák, öreg fatörzsek, liánok, dús aljnövényzet nehezítené a járást. Radzsnak, Rolónak eszébe sem jutott, hogy azon az oldalon kövessék a patakot. Egyenesen ide jöttek. a járható ínra.
Liuna elmélázik.
- Biztosan erre jártak a szuenó asszonyok, ha mosni, fürödni mentek . . , erre járt Csui-Sut király a feleségével és a fiával . . .
Berci szokásos keresztkérdésével azonnal jelentkezik. - Miért gondolod, hogy felesége és fia volt?
Liuna meglepődik.
- Bercilcém . . . nem is tudom. Azt hiszem, nem gondoltarn semmit. Csak úgy, gondolkozás nélkül mondtam. Természetesnek vettem, hogy Csui-Sutnak asszonya és utóda volt . . . Miért is? Tudom már! Mert ez magyarázza meg legegyszerűb'aen három Csui-Sut egyinast követő létezését!
- Okos következtetés. Valószínű, hogy három generáción keresztül öröklődött ez a "trónus" - helyesel Szíriusz -, de elég a beszélgetésből, menjünk tovább. Engedjetek előre . . . én vezetek.
Elindul a sor. De nemcsak a kapitány, Leonida is az élre

kerül. Közvetlenül Szíriusz után lépked, és vizsla szemekkel figyeli az őserdő sötét sűrűjét.
- Leonida kedves, mit keres itt? Miért nem vigyáz inkább a gyerekekre?
- Az én helyem itt van maga mellett.
A kapitány elmosolyodik . . . de nem szól többet. Liuna Pierre fülébe súgja:
- Nézd Leonida nénit! A íestével védelmezi Szíriusz bácsit!
Pierre nem tud válaszolni. Az ösvény egyre keskenyedik, lépcsőszerűen összerakott köveken lépnek, oda kell figyelnie. Hatalmas sziklahasadék elé érkeznek. Innen zuhog alá a kis patak vize. Megállnak.
- A barlang bejárata! Szíriusz kapitány intézkedik:
- Vegyétek elő a kézi reflektorokat! Radzs fiam, nekem is adj egyet . . . Köszönöm. Maradjon mindenki a helyén. Én megyek be egyedül!
- Jaj, ne . . . Szíriusz bácsi, ne! . . . - kiált fel önkéntelenül Liuna.
- Csend! Ez parancs! Senki se mozduljon a helyéről, amíg vissza nem jövök! . . . Hívni foglak titeket!
És belép a barlangba. Lámpája cikázó fényét kis ideig még látják . . . aztán elnyeli azt is a sötétség.
Megilletődve, csendben, mozdulatlanul állnak. Nagy sokára megszólal Liuna:
- Rettenetesen bátor . . , fegyver nélkül . : : még egy zsebkés sincs nála. Leonida néni, nem tetszik őt félteni?
Leonida arca most valóságos lélektani rejtvény. És amit vá-', Taszol, az is. Mert ezt mondja:
- Tudja a csuda, kislányom. Talán nem is olyan rettenete sen bátor . . . és talán nem is féltem.
- De hiszen . . . az előbb, mikor jöttünk, Leonida néni úgy viselkedett, mintha az élete árán is megvédené Szíriusz bácsit minden támadástól. Jól láttam?
- Jól láttad,' kislányom, akkor valóban így viselkedtem; mert ez gondoltam.
- Azóta mást tetszik gondolni? . : .
Leonida néni hallgat egy sort, aztán vallani kezd:
- Hetven éve ismerem őt. Hangjának rezdülését, a legrejlettebb gondolatait is. Ismerem, mint a tenyeremet. Most furesán viselkedik. Mintha színházat játszana nekünk. Nem elég óvatos. (5 valóban nagyom bátor ember, de sohasem könnyel~nű. Most viszont könnyelműnek látszik.
Liuna próbálja kitalálni.
- Tehát azt tetszik gondolni; hogy csak látszik könnyelműnek, de valójában nem az.
- Azt gondolom.
- Akkor . . . ez azt jelenti, hogy Szíriusz bácsi tudja, kik vannak a barlangban? Hogy csak ugrat minket?
- Könnyen meglehet . . . De figyeljünk! Valamit hallok! Valóban! Szíriusz bácsi hangját hallják, nem is túlságosan messziről. Sokszorozva veri vissza a barlang mélye:
- Hahó ... ahó ... hó ... akárki is van odabenn ..: benn . . . enn . . . nn . . . válaszoljon . . . oljon . . . jon . . .
Kis ideig mélységes csend, azután egy idegen férfihang szólal meg:
- Hahó . . ahó . . . hó . . .
- Akárki is ön . . . is ön . . . ön . . . jöjjön közelebb . . elebb . . . lebb . . . és mondja meg a nevé . . . evét . . . vét . . Az idegen szót fogad, közelít, de még nem látni őt.
- Mondja meg. . . eg . . . ön előbb . . . lőbb . . . őbb .
- Viktor Szíriusz vagyok . . agyok . . , gyok . . . ok . . .
- Akkor minden rendben . . . endben . . , ben . . . en . . . A barátai itt állnak mellettem . . . ettem . . . tem . . , em . . .
Most egy másik férfi azt kiáltja:
- Szervusz, Viktor . . . iktor . . . tor . . . or . . . Berci nem hisz a fülének:
- Ez . . . ez édesapám hangja!
Szíriusz bácsi azonnal igazolja a feltevést. - Szervusz, János . . . ónos . . . nos . . .
Női hang cseng odabenn:
- tóholdat, Viktor . . , iktor . . , tor . . .
- tónapot, Erzsike . . . zsike . . . ike . . . e : .
Berci nem bír magával. Lelkendezve, kiabálva berohan s barlang sötétjébe. Még a kézilámpáját is elfelejti bekapésoln i.
- Édesapám! . : . Édesanyám! . . .

c1 sötétből sorban lcilépnen az alakok. ElSsz;r Szíriusz kap:_ tény, utána a bakkecske módján ugrár_dozó BLrci, majd kocsis miniszter a feleségével.
- kezét csókolom, édesapám! Kezét csókolom, édesanyám! - Édes gyermekem! - öleli magához Erzsi asszony a fiát. Aztán észreveszi a többieket.
- Hát itt vagytok valamennyien? Az egész tisztelt kutató társaság? . . . Ilolo kedves, te is?! . . . És Leonida néni! NIaga hogy kerülide?
- Itt a helyem a gyerekek mellett. De hol van a harmadik lábnyom tulajdonosa?
Elegáns, karcsú ifjú férfi lép ki a barlangból. P~,adzs örömmel üdvözli őt.
- Mali-Mali! . . . Ó Celebesz leghíresebb vízi matadora! - Radzs! Draíga barátom!
MeSölelik egymást.
Erzsi asszony, mintha párizsi szalonjában fogadná a vendégeit. szertartásosan Szíriuszhoz fordul.
- Bemutatom vezet(ínket, Mali-Mali urat. Neki kösz~nhetjük, hogy a szigetre tudtunk lépni.
- Milyen közlekedési eszközzel? - érdeklődik Pierre. Kocsis János válaszol:
- Mali-llMali úr légpárnás versenycsónal~ja úgy ugrálja át a kétméteres szirteket, h~.romméteres zátonyokat, mint a repülőhal! Eleinte kissé szokatlan volt . . . aztán megszereti az ember
Saíriusz mellékesem megjegyzi:
- Ez a légpárnás jármű számomra is meglepetés.
- Viktor Szíriusz - csap le rá Leonida -, most elszólta magát! Szóval a repülő csónak magának is meglepetés. De a többi nem! Kocsis professzor meg Er zsébet asszony magának nem volt meglepetés! Viktor Szíri;isz, maga tudta, kik várnak minket a barlangban !
Szú~iusz tettetett rémülettel megszólal: - Bevallom . . . bevallom . . .
Leonida néni most olyan, mint a számonkérés lá.nSpallosú angyala.
- Nem megmondtam?! . . . Csak bolondított rninke! ! . . . Itlondja, miért csin<ilta?
~~ Pierre imádott kapitán5·a védelmére kel:
- Leonida néni! Szíriusz bácsinak biztosan komoly oka volt J°rá. (~5 nem szokott értelmetlenül cselekedni.
- Nekem is ez a véleményem - jelenti Berci. - Nekem is - csatlakozik Pinton.
Liuna egyetértése jeléül a kezét emeli fel.
- Nocsak! Mind ellenem fordultok? - méltatlankodik Leonida. - Halljuk hát, mi volt az a komoly ok. Mondjátok, ha tudjátok!
Pierre vezérhez illő méltósággal vállalja a felelősséget.
- Nem tudjuk, de megpróbáljuk kitalálni. Amikor Szíriusz bácsi az első fenyegető névtelen levél érkezése után videfonon felhívta János bácsiékat, és beolvasta az ocsmány szövi eget, megállapodtak, hogy Erzsébet asszony látszólag nem vesz részt a Csui-Sut-expedícióban. De hogy mindig a közelünk-: ben lehessen, elhíresztelik, hogy Kocsis minisztert hivatalos ausztráliai útjára elkíséri a f elesége. Én így képzelem.
- Eddig kitűnő! Minden egyezik! - mondja Kocsis János. =. Folytassátok!
Most Liuna bogozza tovább a gubancot.
- Talán az volt az eredeti terv, hogy Makasarban találkozunk, s innen aztán mindenki megy az igazi dolgára. Vagyis J Erzsi néni jöh velünk a szigetre, János bácsi pedig oda megy,
ahová küldték. Kitaláltam, Szíriusz bácsi?
- Mint mindig, te Nagy Kombinátor! De ekkor váratlanul közbejött valami.
- Gondolom, ,,jóakarónk'' távirata, mely Makasarban tíz példányban várta Szíriusz kapitányt.
- Ez is telitalálat! No, csak tovább!
- Ebből a mocskos üzenetből kiderült, hogy X lehallgatta János bácsiék videfonbeszélgetéseit. Én nem értek hozzá, de úgy hiszem, a közvetítő stacionárius r:~~űholdon keresztül. Liuna belemelegszik az igazság kutatásába. - Hogy ne sejtse senki Erzsi néni kapcsolatát velünk, tovább kellett játszania a "miniszterné" szerepet.
Szíriusz lezárja a témát.
- Ezért nem találl~ozhattunk velük Makasarban. Hát így történt. Megbocsátja ezt a kis turpisságot, kedves Leonida?
- Maga, Viktcr Szíriusz; gondoskodik róla, hogy mindig le=

gyen megbocsátanivalóm. Hát rendben van, megbocsátom; Persze ha, alaposan belegondolok, lehetségesnek tűnik, hogy jócskán eltúlozta a dolgot. Hiszen arra, hogy a névtelen ellenség tudott Berci anyukájának tervezett makasari utazásáról, Csui-Sut kutatásáról, nincsen semmi bizonyítéka.
Váratlanul Erzsi asszony válaszol:
- Viktornak nincs . . . de nekem van.
- Magának, kedvesem? Ugyan micsoda?
- Ez a távirat. Már várt Makasarban. Olvassa csak el. Leonida átveszi, nyitogatja az összehajtott lapot.
- Mutassa . . : "Te vén, földtúró boszorkány . . " Jaj ! De-; hogy olvasom!
- De csak olvassa! Ne féljen tőle! ,_ - Hát jó . . . nem bánom . . . ha mindenképpen akarja . . ;,Te vén, földtúró boszorkány! Szeméten kapirgáló, öreg tyúk! . . ." A szégyentelen! Hogy nem nyeli el a föld!
- Olvassa csak tovább.
- Hiszen olvasom. "Csui-Sut népe elpusztult! Ezt vésd be silány agyadba, és szedd a sátorfádat! Különben halálnak halálával halsz meg!". . .
HETEDIK FEJEZET
amelyben az ember haszontalanná vált teste egyesül Föld Anyával
Valamennyien körülállják a táviratolvasó Leonida nénit, aki mérgében elvörösödött.
.- "Szeméten kapirgáló, öreg tyúk" meg "vén, földtúró boszorkány"! Még ha nekem írta volna a gazember! Én elég .öreg vagyok hozzá. De ennek a gyönyörű Erzsi asszonynak . . .! Nem megy ki a fejemből, hogy ez a névtelen táviratozó a professzornét, ezt a szép fiatal nőt minő gyalázatosan sértegeti! Hogy boszorkány meg öreg tyúk! Hiszen a mi Erzsikénk még ötvenéves sincs!
- Mindén rosszban van valami jó - vigasztalja Szíriusz. = Ebből az otromba sértésből is megtudtunk valamit.
- Ugyan mit? - csodálkozik Leonida.
- Bizonyosnak tekinthetjük, hogy ellenfelünk nem ismer minket személyesen. Ha Kocsis Erzsébetnek, a világhírű régésznek valaha is látta volna legalább a fényképét, nem titulálná öregasszonynak, hanem olyan jelzőket használna, amelyek fiatal nőre illenek. Például . . .
- Ki ne mondja! - kiált fel Leonida. - Nem szégyelli magát?
Szíriusz kapitány nevet.
- Miért ne mondjam ki azt, hogy kapirgáló, pelyhes csibe vagy hogy boszorká~zy-leányka? . . . Leonida kedves, maga mire gondolt?
- Megálljon csak, Viktor Szíriusz, beugratott! Ezt még visszafizetem!
- Ja~·asolom, hogy a viss7afizet~st Leonida neni egyelőre hala,ssz.a el - mondja Fiaton -, inkább m-~njünk be a ba~~'angba.
- Azt tesszük. Padzs, Ilalo és Berci, induljatok - rendelkezik Szíriusz kapitány -; és mínáent úgy; al:o~y me~beszéltük!

A felszólitásnak eleget tesznek. Eltűnnek a barlang szuron; fekete torkában. Szíriusz folytatja utasításait:
- Ők hárman előttünk járnak majd, és elemes mirir~1_ lektorokat helyeznek el a helyiségekben. Jól fogunk látni: Amennyire rövid bennlétem alatt meg tudtam ítélni, rrt.esez-ikígba jutunk. Kérem, ne nyúljanak semmihez! Jöjjenek utanam. Indulás!
A sziklakapun belépve kanyargós folyosóba kerülnek. ErEdetileg vízvájta barlangjárat lehetett, amelyet szorgos kezek kiszélesítettek, falát simára csiszolták, és a kőről kőre bukdácsoló patakocskát szépen megmunkált bazaltlapokkal befedték. (Ott csörgedezik az most is a lábuk alatt.) A folyosó falához támasztva itt-ott fapadok állnak. Inkább fapadocskák, mert méretük egy földi óvoda "kiscsoportos" bútoraival azonos.
Radzs minireflektorai kifogástalanul megvilágítják az utat: A mennyezetet azonban félhomály borítja. Erzsi asszony észrevesz valamit. Izgatottan szól:
- Kérem, álljanak meg! . . . János, légy szíves, irányítsd a lámpád fényét oda fel . . . feljebb . . . Nem tévedtem! Nézzétek! A falakon, fönn, magasan és a mennyezeten mindenütt: képek! Falba karcolt rajzok és színes freskók! . . . Ha jól látom . . . Palla~sz Athénéra, a míves mesterségek istennőjére esküszöm, hogy jól látom: pompás remekművek!. Egészen jó állapotban!
- És ezekről a derék Morgan úr nem szólt egy szót sem! - mondja Liuna. - Vajon miért?
- Egyszerű az oka - véli Szíriusz kapitány. - A képeket nyilván nem látta. Izgatott volt, és mindössze egy kis elem-, lámpával rendelkezett. Azzal pedig nem fölfelé, hanem a lába elé világított. Érdekes, ezek a szuenók valamiben okból csak három méternél magasabbra szerettek festeni.
- Kényelmetlen lehetett odafenn az állványon - feltétes lezi Liuna. - Olvastam, hogy amikor Michelangelo a Sixtuskápolna mennyezetét festette . . .
- Stop! - rendelkezik Pierre. - Michelangelóról majd ott~ hon tarts előadást. Itt most a szuenók állványzatáról beszé= lünk.
- Ami nem volt! Nem állványról dolgoztak, hanem . : . N;~;

inkább találjátok ki! - javasolja Szíriusz kapitány. - Nézzétek csak, mit ábrázolnak a képelt.
Proton azonnal válaszol:
- Kis fekete embereket . . . Azám! Ahogy Ilolo nót<íjá'oan van! Kis felzete emberelt! Szuenók! Önmagukat örökítették meg.
A kapitány tanárosan részletezi, amit lát:
- Szép, nyúlánk testül van, domború homlokú, okos fejük . . . A karjukat a líl;_zklsal mi köű .öss,_e? . . . No, mondjuk csak ki! 1Ve féljünk! . . .
Leonida nekifohászkodik:
- Sz~zrny! Nli:zt az angya'oknalc! . . . Igen, szárnyuk van!
- Biztosan kitűnően tudtak repülni, ezért nem építettek állványokat. Nekik nem okozott gondot a magas falon vagy a mennyezeten festeni . . . lebegve fesíeni!
- Szent Leonida! Szárnyas emberek! . . . Repülő emberek! Viktor Szíriusz ünnepélyesen nyilatkozik:
- Valóra vált az ember ősi vágya. Sajái szárnyaival tud repülni! . . . Ez számomra egyébként nem meglepetés. Sejtettem.
- Ugyan miből? - kételkedik Leonida.
- Tudom, tudom! Szabad mondanom? - kérdezi Proton. - Mondjad.
- Ilolo dalában az áll: "Rajta hát, szuenók, rajta! Fel, fel a tűzvörös Napba!'' A múzeumban az egyik merítőkanál nyelén: "Felszállunk veled a magasba!" . . . Eddig azt hittük, hogy ez a f elszállás olyan költői micsoda . . .
- Szimbólum - súgja Liuna.
- Kösz . . , költői szimbólum, amolyan lelki felemelkedést jelent, holott valóságos repülésről van szó! Szíriusz bácsi! Ugye, ezért tetszett sejteni?
- ~Jgyesen kitaláltad. Igen.
- Ennek ismeretében azonnal más értelmet nyernek a mondésk, a leJendák, a birtokunkba került bizonyítékok - fűzi tovább Pierre a gondolatsort - és a fenyegető táviratok indítóokai is. De fel:rerül egy l~:érdés. Szíriusz bácsi az előbb azt mondta: valóra. vált az ena.öe~~ ősi vá2ya, saját szárnyával tud repülni. No.s, kérdm én: vajon a szuenók valóban emberek lennének?

- Vagy állatolt? Így gondolod? - kíváncsiskodott Liuna.
- Valahogy így. Ezeken a képeken a testük emberszabósúnak látszik, az arcuk- értelmet árul el . . . értelmesebbnek tűnnek, mint Neander-völgyi ősünk volt . . . Értelem,! Igen! Ez határozza meg. Ez a választóvonal!
- Elfcgadom - jelenti ki a lány -, de mit gondolsz, a sok használati eszközre, ivópohárra, késre, kalapácsra rávésték volna a töméntelen felírást, és a képek alá ráfestették volna jelmondataikat, ha nem tudják elolvasni? Bizonyosnak tetszik, hogy a szuenók írtak és olvastak! Tehát . . .
- Fogalmazz helyesebben, kislányom - szól közbe Szíriusz. - Jeien időben. A szuenák írnak és olvasnak. És hogy ez a feltevésünk igaz-e, kiderül, ha megtaláljuk őket.
- Tehát ne álldogáljunk, ne tépelődjünk, hanem menjünk tovább, és keressünk tárgyi bizonyítékokat - mondja Erzsi asszony.
A folyosó továbbra is követi a patakocska folyását, és kanyarog. Itt azonban már jobbra-balra ügyesen ácsolt faajtók nyílnak. Belépnek a legelsőn: jókora természetes barlangüreg. Hálóhelyiség, telé apró faággyal, asztalkával, kisszékkel. Pinton gyorsan megszámolja: húsz kicsi fekvőhely. A falakra polcokat erősítettek, ezeken mindenütt elefántcsontból, cédrusfából faragott apró használati tárgyak: tálacskák, csészék, evőeszközök, domborművekkel, felírásokkal ékesítve. Az ágyakat pálmarostból font gyékények takarják. Ugyanezt találják a második, a harmadik, a sokadik hálóteremben is: Mindenütt rend és tisztaság. A helyiségek mérete és a fekvőhelyek száma változó. Pierre tizenegy teremben 210 ágyat számol meg. Érdekes, hogy az ágyakat borító gyékények színe termenként hol fekete, hol világoskék. Öt fekete hálóhelyet találtak, kereken száz ággyal, és hat világoskéket száztíz ágy-, gyal. Összesen 210 ágy, nyilván ugyaninnyi szuen6.
- Vajon mit jelentenek ezek a színek, Szíriusz bácsi? érdel.lődik Proton.
- Nem tudom. Talán csak véletlen. Leonida határozottan ellentmond.
- Ehhez magui~; férfialj, rem érterek! Bizony je?entenek vat.~~~tit. A kik gyékények alatt a nők aludtak, a feketél= alatt a férfiak. Ha jól kinyüjál~ a sze:nük2t; iWhatják a bizonyíté-:
kokat is. ~1 férfiak hálószobájában a polcokon itt-ott szerszá~ mokat, késeket, fésűket találtunk, a női hálószobákban üres tégelyeket, dobozokat. De valamit én sem értek. Hol vannak a szuenó gyerekek? Hol vannak a gyermekszobák? . . .
Válaszra nincs idő, mert váratlanul megjelenik az egyik ;;előors", Kocsis Berci.
- Jelentem, egy nagy teremre bukkantunk. Ilolo és P,,adzs ott vár.
Elhagyják az utolsó hálóhelyiséget, és egy U kanyar után az eddigieknél jóval nagyobb kétszárnyú ajtóhoz érkeznek. A nagyterem bejárata . . .
A "nagyterem" legalább 30-szor 20 méter alapterületű, szabálytalan piskóta formájú természetes üreg, magassága 10 és 20 méter között váltakozik. Ez lehetett a s~uenók munkater
e. iVTost pár tucat asztal és pad található itt, milliméternyi pontossággal sorba rakva . . ~ és semmi más. Sehol egyetlen gép vagy kézi szerszám. Ezeket talán magukkal vitték. De nem tudták elhurcolni a falakra festett képeket.
Kocsis miniszter elámul.
- Csodálatos! . . . Csupa freskó az egész fal!
- lVTem freskó, hanem szekkó - mondja Erzsi asszony, aki zsebkéssel piszkálgatja az egyik képet. - A freskót nedves vakolatra, a szekkót száraz felületre, jelen esetben száraz bazaltra festették.
- A piktúrához nem sokat értek - ez Szíriusz kapitány megjegyzése -, de azt hiszem, hogy ezek jó képek.
- Remekművek! - lelkendezik Kocsis Erzsébet. - Ez az évezred legnagyobb képzőművészeti felfedezése! És ritka kincs a tömérdek elefántcsont faragás is!
Kocsis minisztert a reális valóság jobban érdekli.
- Figyeld, Viktor, milyen tisztaság és rend van itt mindenütt. Egy nép, amely elpusztul vagy kihal, nem hagy maga után ilyen rendet! Nézd csak a faragásokat a polco'.~on. Milliméternyire kiszámított távolságra állnak egymástól! Az asztalok, a székek katonás "fedezz"-ben! . . . Ti bizonyára el tudjátok olvasni a képek feliratait . . .
- Folyékonyan. Kezdd te, Pierre!
- Ez itt talán egy szuenó házaspár. Szövege: "Béke, szeretet, hosszú élet!"

Liuna egy másik képre mulat:
- Repülő fiatal lány. Felirata: "Az igazság éltet!"
- "Segű.sd testvéreidet!'', oktat az én szövegem - mondja Ber ci -, s a kép három repülő szuenót ábrázol. A középsőt mintha a másik kettő.támogatn~í.
- Mondtam már, hogy nm értele a festészethez - mosolyog z~avaszkásan Szíriusz kapitány -, de azt látom, hogy ez itt egy ügynevezett gyümölcscsendélet. Szövege: "A szv:enó csak gyümölcsöt eszik."
- Felfedeztem valamint - jelentkezik Berci. - Édesanyám; észrevetted, hogy ezeknek a képeknek kivétel nélkül különböző mértani síkforma az alapja: háromszög, téglalap, rombusz, trapéz és a többi? I7e minden falon előfordul egy olyan síkforma is, amely színesen le van ugyan alapozva, de képet nem festettek rá. A fiatal lány egy romboidban kék alapon repül, mellette a jókora piros négyzet üres. A másik oldalon egy háromszögben nem ábrázoltak semmit. Ez előfordult a hálótermekben is. Mi lehet a magyarázata?
Erzsike megpróbálja kitalálni.
- Ezek az üres síkformák bizonyára előkészített alapozósok. Lehet, hogy hosszú a száradási idejük, azért befejezetlenek.
Radzs rávilágít egy képre, és izgatottan magyarázni kezd valamit Rolónak.
Liuna csatlakozik hozzáiuk.
- 1lMit néztek olyan elmerülten?
- Radzs azt meséli, hogy egyszer Simlában látott egy nyomorult koldust, akinek éppen ilyen volt a keze meg a lába; mint ezeken a képeken a szuenóhé!
- Milyen a szuenók keze és lába? Ilolo helyett Radzs válaszol:
- Nézd meg jól. A szuenó kezének hány ujja van?
- Egy . . . kettő . . . három . . . négy . . . Nincs több! Négy! r!fegszámolom egy másik képen is . . . Ezen is négy! Ezt eddig =~.em vettük észre, de úgy látszik, négy ujja van rr~inden szuen~>nak.
- A kezén! . . . ZtMo st nézd meg a lábukat! - T:Tézem . . . azon öt ujj van.
- Nem látsz rajtuk semmi különöset?
- l~Tem : . . Dei Mintha . . . igen, a hüvelykuj ját, mint a ma~illok, S~27Yi'?e `L t:rC'jCL ~'O7'Ci2at(7é2 C 7Y7CCSd~~ ne?CJJ~121!
- Ez az! Ezt láttam a simlai kold~_tson! Akkor azt hittem, hogy sebesült nyomorék. l~~Iost már tudom, hogy szuenó volt!
- Erzsike néni! Tessék ide figyelni! - buzgólkodik azonnal Liuna. - Megvan az első Hi~naláju-nyom! Itt, az Egyenlítő alatt megtaláltuk az első Iiimal~íja-nyomot! Radzs Simlaban látott valamit! Tetszik tudni, hol van Simla?
- Természetesen tudom. India legészakibb részén, a Himalája tövében.
- Radzs Simlában látott egy koldust : : : - és elmeséli töviről hegyire, mit derítettek ki.
Erzsike elgondolkozik.
- Szemfiilesek vagytok, és hely esen következtettetek. Igen, ez valósnak tetsző nyom . . .
Megszakítja beszélgetésüket a közelí`ő Csibész vad csaho-: lása. Alkotóját, Kocsis Jánost ugrálja körül.
- Mondani akarsz valamit? - kérdezi a miniszter, mintha emberrel beszélne. - No jó, halljuk.
Felveszi az ölébe, meghúzza a jobb fülét, megnyomja aa orrát.
- Aúúúú! . . . Pardon. Nem tudom megszokni! - TvIit?
- Hogy ne jajgassak, ha az orromat nyomják. Pedig már mindenki tudja, hogy nem fáj . . . Parancsolj, alkotóm!
- Van valami mondanivalód?
- Igenis van. Találtam egy rejtekajtót. Itt van a terem túlsó végében.
- Vezess oda! - Igenis . . .
Csibész elindul. Kocsis János és a többiek követik. Kanyarog az asztalok között. A barlang túloldalán, a fal előtt meg áll.
- Itt van.
Pierre csodálkozik.
-- Itt nincs semmiféle ajtó! . : : Csupasz bazaltfal. - Nem bazalt - állítja a műeb.
- Nem bazalt? . . . Akkor micsoda?

- Nem tudom. De nem bazalt. l~Tásképpen veri vissza a sugara t.
- l4TÜyen sugarat?
Kocsis János megmagyarázza:
- Annak idején beszereltem Csibészbe egy kis hatótávolságú radart. Nyilván arról beszél . . .
- Nyilván arról beszélek. A radarsugár 27 százalékát nem veri vissza. Elnyeli. Nem bazalt.
- Akkor nézzük meg, . micsoda - javasolja Szíriusz kapitány, és tapogatni kezdi a fényesre csiszolt bazaltot.
A fal itt nagy területen csupasz, barnás, szemcsés rajzolatú, tökéletesen összefüggőnek, egynern-űnek látszik. A kapitány finoman simogatja a fényes felületet balról jobbra, felülről lefelé . . . egyszerre megáll a keze!
- Ez itt melegebb! . . . - Kicsit arrébb simogat. - Itt hideg! Körültapogatja, megjelöli a melegebb részeket. A végén a jelölésekből összeáll egy álló téglalap forma.
- Ez valóban olyan, mintha ajtó lenne!
Megnyomja a melegebb falrészt . . . a "bazalt" behorpad!
- Nézzétek! Ez itt kasírozott szikla, hűséges utánzat! Adjatok egy kést.
Berci bicskáia átlyukasztja a vékony műanyagot, mely az ajtó nyílását takarja. A kapitány óvatosan körülvágja a jelek mentén, néhány másodperc múlva úgy leválik a takaró műszikla, mint narancshéj. Alatta megjelenik az erős faajtó. Rajta rápingálva
IDEGEN, KI IDt~IG JUTOTTAL, TARTSD TISZTELETBEN A MÚLTAT. AZ AJTÓT NE TÖRD BE! A Z~R "CSUI-SUT"
KOMBINÁCIÓRA NYELIK!
Alatta különös írásjelek. Ilolo felkiált: - Sulu nyelven szóról szóra ugyanaz!
Hatalmas, régimódi, héttárcsás betűzár állja útjukat.
- lVTegengedi, professzor úr, megkísérlem kinyitni - jelentkezik Radzs Akola.
- Nyisd, fiam.
Radzs forgatja a betűket: C S U I közben fémesen koccan a szerkezet: S L1 T
= Zl'Iost kiderül, hosy nyílik-e: Nyekeregve, csikorogva fettárul az ajtó!
Áhítattal lépnek a terembe. Kivéve Leonida nénit, aki meg= botránkozva összecsapja két tenyerét.
- Micsoda rendetlenség! Valóságos zsibvásár!
- Téved, kedves Leonida - mondja Kocsis miniszter -, ez a "zsibvásár" hatalmas laboratórium: kémiai, biológiai vagy mindkettő, olyan csodálatos, amilyent még nem láttam! És itt példás rend uralkodik! A felszerelése persze elavult, de minden darabja kultúrtörténeti ritkaság. Barátaim . . . alázatosan hajtsunk fejet. Azt hiszem, egy nagyon nagy tudós munka= termében járunk.
Szíriusz összegezi a tapasztaltakat:
- Eleget láttunk ahhoz, hogy kimondjuk: a szuenók nem haltak ki, nem pusztultak el, hanem mindent szépen rendbe rakva, kitakarítva: elköltöztek.
Proton oldalát fúrja a kíváncsiság.
- Hogyan költöztek el, Szíriusz bácsi? - Természetesen elröpültek.
- Hová?
- Arra . . . vagy arra . . , vagy arra : : . vagy arra : : ; - mu= tat Szíriusz kapitány a négy világtáj felé.
Közben Erzsébet asszony Csui-Sut íróaszíalával ismerkedik: írószerek, mappa, néhány tudományos kézikönyv : : : Most éppen a fiókokat húzogatja.
- Nézzétek csak! Az íróasztal középső fiókjában volt ez a kis csomag. Rá van írva: ÜZENET A JÖVŐNEK! A jövő mi vagyunk, tehát jogosan felbontom.
Vigyázva hajtogatja a lapokat.'
- Egy kis könyv és egy kartonlap. Ráírva világnyelven valomi ajánlásféle . . . "Ember, ki e sorokat olvasod, tudd meg, hogy itt éltem én, Csui-Sut király, feleségémmel és a gyermekemmel, és itt élt a népem, a szuenók. Vidámak, becsüie
~tesek, boldogok voltak. Míg eI nem jött az idő, mikor szomorúak és boldogtalanok lettek. Nem volt más megoldás, el kellett költöznünk. Egy napon felkeres-Fedtünk és elröpültünk, mint a vándormadarak . . . Itt hagytam ezt a naplószerű fel

jegyzést. Lelet, hogy szerencsésen megérkesünk az új házé-, ba,vde leillet az is, h::y a !:oss?ú úion vala7~~eanyen e:p;is-r.tulunk. Ha ez utóbbi sors vái°na ránk, lét~ir~!,et, múl tunkat már csalt ez a könyvecs:;e tan~~sítja. Emúer, bánj vele kíméletesen!'' Eddig van . . .
Pizrre izgatottan kérdezi:
- És mit tartalmaz a könyv? Erzsébet asszony lapozgatja:
- Kézírásos feljegyzéseket, elég nagy időközökben: 2240 . . . 2245 . . . 2247 . . .
- Tessék felolvasni! - könyörög Proton.
- Úgy látom, élettani, biológiai tematikájú. Inkább kérve jük meg Szíriusz kapitányt . . .
- Szívesen. Tessék ide adni. Nézegeti pár másodpercig.
- Itt egy rövid bevezetést látok. Olvasom. "Borneó szigetén születtem 2190-ben. Édesapám jó nevű orvos volt Banjarmasinban.
Azt állította, hogy ősi murut vér folyik ereinkben. Lehet, hogy igaza volt . , . Negyvenéves koromban szülővárosom egyetemén a biológiai tanszék professzora voltam. Ekkor nősültem meg. Feleségül vettem tanítványomat, Gay Kadirt. Gay észak-borneói dusun lány volt, húsz.éues, gyönyörű virágszál. Ezt a házasságot sosem bántuk meg, se ő, sem én! Életem igazi társa lett. Hitt a Nagy Kísérlet sikerében! Kis helikopterünkkel sokszor bebarangoltuk csodálatos Melanéziát. Együtt találtuk meg szigetünket, együtt rendeztük be. 2240-ben zokszó nélkül követett." Most új fejezet következik. Címe: 2240. "Silcerült! A Szunda-szigeteken élő nagy repülőkutya (Pteropus celaeno) nőstényén sejtplazmaátültetést végeztünk. Kromoszómatestecskéinek számát és DNS-bázisainak sorrendjét megváltoztattuk. Hogyan? Mi módon? Nem írom le. Ez a tudás - illetéktelen kézben - veszedelmet jelentene az emberiségre. Az eredmény: három fióka született. Átmenetet képeznek a repülőkutya és az emberszabású majom között. Szárnyaik fejlettek, csontozatuk üreges maradt, tehát jól fognak repülni. A kísérleteket folytatom . . ."
- Emberek! - szólal meg Berci, Csui-Sut stílusát utánoz
va. - Figyeljetek! Figyeljetek az évszámra! DZikor történt ez? 2240-ben! . . . Csui-Sut, a kiváló tudós; a Borneói Központi Egyetem élettanprofesszora ebben az évben mondott le állásár ól, és távozott ismeretlen helyre . . , ide!
Líuna csípősen szól:
- Köszönjük a flgSTelmeztetést. Senki sem vette volna ész-', re! Megjegyeztük!
- Fegyverszünet! - parancsolja Szíriusz kapitány, és lapoz egyet. - Öt évvel későbbi keltezésű a következő feljegyzés. "2245. A három utód - két nőstény és egy hím - felnőtt. Remekül repülnek, szelídek és értelmesek. Kizárólag gyümölcscsel táplálkoznak. Most követláezik a Nagy Lépés!_ Meg kell tennem, nem szabad haboznom! . . , A következő megt.ermékenyítésnél a mesterségesen indukált mutációk kromoszómaszáma 46 lesz, a7onas az emberével! . . ." Itt oldalt van egy későbbi bejegyzés: "Mindkét nőstény sztilt egy-egy kölyköt. Kis fekete fiókák, gyapjasak, szárnyasak . . , és már hasonlítanak az emberhez. De még nem emberek."
Liuna megborzong.
- Kísérteties dolog, ahogy ez a tudós lombikerr2bert igyek= szik alakítani az állatból!
- Természetellenes, bűnös cselekedet! - ítélkezik Leonida. - Jóra nem vezet.
Szíriusz türelemre int.
- Az emberiség nagy jótevőit, a tudás vezérlő szellemeit, ha másként viselkedtek, mint az átlagember, gyakran bűnözőnek tekintették, perlae fogták, elítélték, sokszor ki is végezték... No, nem állítom, hoy Csui-Sut is a legnagyob'aak közé tartozi!:, csak azt mondom, ne ítélkezzünk előre. De olvas som tovább. Két év telik el... "2247. A két kis fekete fiól~a értelmes lénnyé fejlődö'~t. il~iár majdnem emberek! . . . Közölni t~?dják gondolataikat, megértik, amit mondok . . . Jó úton haladok! Bízcm az erec;znényben! Pueg kell születnie a ragülő e~nt~e~°azek!"
- Bar átunk ug~ arclak céltudatosan halad a maga útján! - VE'le."ae n~ eZl ~r Cl.
- Olvasom tovább! "2250. Vére! Megszülettek! . . . Négy kölyök, négy emberpalánta! Kicsik, feketék, szőrösek - de emberek! És szárnyuk van! És repülni fognak! . . . Az új em

borfajtának a szuenó nevet adum : : : Ebben az évben a tudomanyos siker mellett családi öröm is ért. Feleségem - szigetbirodalmunk jóságos any ja - szép fiúnyermeket szült. Aki, ha felnő. folytatni fogja munkámat. Az ő neve is Csui-Sut legYen . . ."
- Szíriusz bácsi - ujjong Proton -, itt a második CsuiSut! . . .
- Miként azt házi boszorl~ányunk, Liuna Steff, előre megjósolta. De folytatom. Eltelt három év. "2253. A négy kicsi fekete szuenó teljesen kifejlődött. Ksrülbelül 210 centiméter magasak. Kiterjesztett szárnytávolságuk két méter. Rövid vászonnadrágot hordanak, a feleségem varrta nekik. Nagyszerű emberkék lettek! A fiam velük nevelkedett. Egy ütt játszottak, együtt tanultak, együtt ettek, együtt aludtak. Szeretik egymást. Az alapfokú ismeretekre én tanítom őket. A szuenó gyerekek semmivel sem maradtak el a fiam mögött. A kis Csui-Sut majd városi iskolába kerül. A szuenók egyelőre sajnos nem mehetnek emberek közé. Feltűnést keltenének, elviselhetetlen lenne az életük. Inzultusok érnék őket! . . . A sulu nyelvet már elsajátították (ez a könnyebb), most a világnyelvet tanuljuk. És csodálatosan repülnek! A fiamnak sajnos nincsenek szárnyai. Gay készített neki pálinaháncsból kis ülést. Négy szíjánál fogva, szuenó testvérei emelik őt a magasba . . ."
- Nagyszerű szórakozás lehetett! Én is akarok így repülni! - ujjong Proton.
Leonida szörnyülködik:
- Nagyszerű? . . . Istenkísértés! És ha leejtették volna azok az embermadarak?
- Akkor nem lett volna második Csui-Sut - mondja műkomolyan Kocsis János. - De nem ejtették le . . . Kérlek, olvasd tovább, Viktor! Rendkívül izgalmasak ezek a feljegyzések.
A kapitány kicsit előrelapoz.
- A sziget ura most hét évig nem jegyzett fel semmit. 2260-ban folytatja, így: "Népem már negyven főt számol. Negyven repülő ember! Egyre töliéietesebb példányok születnek. Rájöttem, hogy sok közülük átlagon felüli művésztehetséggel van megáldva. Főleg a festészet és a szobrászat érdek

Ii őket. Vegyileg színezett, porított lávából festéket keverek nekik. A szobrászatot kedvelők elefántcsontot és cédrusfát faragnak. Öt éve száznál több teljesen ép elefántagyarat találtunk a sekÉly parti vizekben. Szerencsétlenül járt hajdani vi= torlás hajó rakom~W ya lehetett, még abban az időben, amikor Jáván, Eorneón, Celebeszen több volt az elefánt, mint az ember. Az örömmel végzett művészi tevékenységhez a világnyelv tanulását párosítom. Minden kép mellé és minden faragott tárgyra szöveget kell vésni, festeni. kitaláltam nekik egy könnyen megtanulható, egyszerű ábécét. Munkámat siker kíséri. Siker! Siker! Siker! . . . De volt egy célom, amit nem ér= tein el. Ez megállított a siker útján. Megtorpantam . . . Fiam tízéves, és korához illően még gyermek. Vele_ egyidős négy szuenó testvérén már az öregedés első jelei r~~2~tatkozn,ak. Ere sajnos nem számítottam. Úgy látszik, öröklik ősük - a
nagy repülőkutya - gyors fejlődésritmusát, de rövid életét is. Ez most már törvényszerűnek látszik. A szuenók átlagos életkora mindössze 15-16 esztendő." - Szíriusz félbeszakítja a felolvasást. - No lám! Itt a válasz Leonidának!
- Nekem? De hiszen nem kérdeztem semmit.
- Most nem, de odakint az egyik hálóteremben azt kérdezte: "Hol vannak a gyerekszobák?" Nos, itt van rá a válasz; nincsenek gyermekszobák. A szuenók gyermekkora olyan rövid, talán összesen két év, amit a gyermek az anyjával töltötí. Hároméves korában már teljesen kifejlődött. A férfiakkal vagy az asszony okkal jár, velük alszik.
- Azt mondja, hogy csak 15 évet éltek? - sajnálkozik Leonida.
- Embernek bizony kevés - állapítja meg Erzsébet aszszony.
- É111atnak se sok - magyarázza Sziriusz kapitány. - Ennyi ideig élnek a hangyák, a folyami kagylók, a macskák, a kutyák, az őzek... sorolhatnám még. Az igazi állatmatuzsálemek: a cetek és az óriásteknősök viszont évszáza~okl~al mérik az időt . . . De folytatom. Csui-Sat lng!s:özeiebbi feljegyzése tíz évvel kés~bbx°ől keltezett. "22 r0. A szuen,~k száma meghaladja a kétszázat. Nyu~ocltak; kedvesek, vidámak, játékosak. Szeretnek énekelni, és a le~eg~ben repLilve táncoinali: Semmi gonosz nem lal~ik a szíveikben . . . Fiam már hvszéves.

A sandakani egyetemen tanul. Biológus lesz ő is . . . Ebben az évben közösségünket, de különösen engem súl5-os csapás ért. Imádott feleségem fiatalon - 60 éves volt - hasi halált hal t. Öt szuenó kisgyerek, akik még nem tudtak tökéletesen repülni, hancúrozott a levegőben az atollt körülvevő sziklagyűrű hullámtaraja fölött. Le-lecsaptak a habzó vízre. Az egyik rosszul érzékelte a távolságot, éles sziklának ütiiözött, és elmcrült a tajtékzó habokban. A többi négy azonnal segítségére sietett. Sajnos a szuenók, amilyen ügyesek a levegőben, olyan nehézkesek a vízben. Szárnyula akadályozza őket az úszásban. Már valamennyien fuldokoltak, amikor Gay észrevette a bajt. Feleségem - mint minden dusun lány - úgy úszott, akár egy delfin. Négy szuenó gyereket sikerült kimentenie. Amíkor az ötödikért visszament, sokáig nem találta. A víz alatt kellett keresnie . . . Soha nem tudtuk meg, mi történt . . . Két nap múlva a tenger mind a két holttestet kivetette a partra . . . Ugy temettük el, mint a szuenókat szokás: testét a forró magma fogadta magába . : ."
Leonida felháborodik:
- Brrrr . . . rossz hallgatni!
- Mi ősidők óta elégetjük halottainkat - magyarázza Ilolo: - Ezt a munkát itt, úgy látszik, a vulkán végezte el.
Pierre gyakorlati következtetést von le a hallottakból. - Ezért nem találjuk hát nyomát semmiféle temetőnek. Liuna megfogalmazza a riasztó halált . . . szépen:
- Az ember haszontalanná vált teste egyesül Föld Anyával.
- Amen . . . - zárja le a témát és a kis dusun lány életét Leonida áhítata. .
Most jó ideig hallgatnak . : . aztán Szíriusz kapitány Erzsi asszonyhoz fordul
- Én már éppen eleget olvastam. l~Tost maga a soros. Már nem sok van hátra.
- Szívesen. "2271. Szaporodunk. Az elmúlt évben ötven szuenó csecsemő született. Kicsi már nekünk a sziget. A gyümölcstermés sem elegendő. Nemrégiben két beteg szuenót k~zeltem. Felpuffadtak, és iszonyú görcsök között múltak l:i. Haláluk előtt bevallották, hogy éhesek voltak, és halat ettek. Iiegölter. egy tonhalat, és nyers hússal tömték meg a hasu
kat : : . Ez volt az első gyilkosság a szigetünkön : : : ~ vuh~án, mely évtizedek óta csöndes, újabban füstöt ereget, időnként dübörög, kitör ni készül. Az embereknek elmagyaráztam, hogy haragszik Toli-Takira és Bolumra, mert megölték a haIat, és megették. Úgy tettek, mintha elhinnék . . . Előbb-utób'n el kell hagynunk a szigetet. Új életteret kell keresnem népemnek . . . De hol? Emberek közé nem vihetem őket. Erre nincsenek felkészítve sem a szuenók, sem a homo sapienseit. Hol találhatok elérhető "szárnytávolságbanH szigetünknél jóval nagyobb, termékeny, lakatlan szűzföldet? . . . Hol? . , .", És most következik az 'utolsó feljegyzés. "2272. október havának 20-dik napja. Minden előkészület megtörtént. Ma napnyugta után egész népemmel feikerekedűnk. Kizárólag éjszaka fogunk repülni, hogy az emberek meg ne lássanak minket. A szuenók rövid távon száz kilométeres óránkénti sebességet is elérnek. Hosszú távon fogják tartani az 50 kilométeres óránkénti átlagot. Éjszakánként tíz órát repülve, ötszáz kilo-, métert haladhatunk. Minden negyedik napon 24 órát pihennünk kell. Én kis helikopteremmel vezetem őket. Talán elérjük úticélunkat. Elvégre a költöző madár évente kétszer is megtesz ekkora utat . . ." Itt vége van a feljegyzésnek. Az utána következő oldalak üresek. I. Csui-Sut király óvatos volt: Nem árulta el, hová vezette népét . . .
Kocsis János egy plexilappal fedett kapcsolóasztalt nézeget.
- Mit talált, J ános bácsi? - éráeklődik Liuna:
- Ahogy elnézem, ez lesz a sziget elektromos berendezései-: nek az irányítóközpontja.
Liunának kerekre nyílilt a szeme.
- Elektromos berendezéseket tetszett mondani?
- Ne csodálkozz. A laboratóriumban több tucat kis gép van; I2 voltos egyenárammal működnek.
- János bácsi, hol van itt 12 voltos egyenáram?
- Látod, ezt nem tudom, kislányom. De lennie kell. 1L'fajd megta1~31ju'.~ , . . ~'Iit gondolsz, a s~uenbk a barlangban sötétben élteti, sötétben dolgoztak?

- Nem. D.e lehetséges, hogy fáklyával vagy mécsessel vilá= gítottak.
- Láttál a falalton bárhol is egy tenyérnyi kormot, füstöt vaby padlóra csöppent viaszt, sztearint?
- 2·,7em, nern láttam. De elektromos világítóberendezéseket sem !
- Hm . . . - mosolyog Kocsis professzor - mondok valamit. Próbál:;uk ki. Most minden helyiséget Radzs kis reflektorai világítanak telibe . . . Éppen itt jön Fi~adzs! Végszóra!
- Pararcc.oljon, miniszter úr!
- Ne miniszterezz, te főgalóca! János bácsi vagyok és maradok.
- Igenis, János bácsi.
- Felelj nekem: hány minireflektor világítja meg ezt a la= boratóriumot, amelyben most vagyunk?
- Jelentem: nyolc.
- Helyes. Most azt jelentsd, ha mind a nyolcat kikapcsol= nád, mi lenne?
- Jelentem: sötét.
- Főpilóta, főpilóta! Hajlandó vagy velem fogadni, hogy nem lenne sötét?
- Igen. Azaz ha János bácsi nem gyújtana azonnal gyertyát, akkor igenis sötét lenne.
Ebben a pillanatban Proton, aki mindeddig csöndben la= pult, közbekotyog:
- Én is fogadok! Nem lesz sötét! Fogadok egy nagy krémesbe, amit Leonida néni hozott Makasarból!
- Jó, én visszalépek - jelenti be Kocsis Jánes -, de váltoiatlanul állítom, hogy nem lesz sötét. A krémes legyen Pintoné.
P,,adzs Akola nevet.
- l~ezdhetem a sötétítést? . . . Ilolo, segíts!
Viliám,gyorsan kikapcsolják a nyolc minireflektort . . , és v~írjál~, fogy sz~;roksötét legyen. De nem! A falakról vürős, SiÍi'C7~ éS lti'iC ,~C'72~ SaLJ~L:'42~L.
I:eOnida nF~il1 r~n:'t'lt 1'aang'at 1'tail;~3.k:
- Sze:,t heonda! 1\'e hagyj el! . . . Vilfi,fí~anak a fale!c! Ko:~sis Jztnos jóvá,abyja a megáliapíuist:
- Valóban, világítanak a falak. Gyengén. De valaha kellő mennyiségű fényt sugározhattak ahhoz, hogy olvasni, dolgozni lehetett.
- Ez boszorkányság! Varázslat!
- Annál sokkal több, kedves Lconid.a. Zseniális találm<tny! Nézze csak meg, mí világít.
- A fal! hiszen csak látom! - Az egész fal, mindenütt`?
- Nem . . . csak bizony os része. Itt egy hossz~.~l>~a téglalap forma, amott esy kör . . . arrél;b két háromszög. De maga a fal! Jól látom! . . .
- Ha jobban megfigyeli, láthatja, hogy csak azok az alapo$ottnak vélt térformák világítanal~, amelyek minden hel5-iségben előfordulnak . . .
Leonida szorongva kérdezi:
- Mit gondol, hozzányúlhatok? Nem égeti meg a kezem?
- Majd én megpróbálom - nyugtatja Kocsis, és megvrinti a vörös téglalapot. - LTgy van, ahogy gondoltam. Hideg fényforrások!
` Most Szíriusz kapitány véleményét hallják:
- Ezek a falba épített idomok minden bizonnyal elektromos áram hatására szolarizálnak.
- De hol van itt elektromos áram? - csodálkozik Berci. ~s ha van, ki vagy mi fejleszti? . . . És vajon világítanak most a hálóhelyiségek és folyosók falai is?
- Vegyük sorba a kérdéseket - tanácsolja Kocsis János. Nézzünk csak körül alaposan. Ezt az elektromikroszkópot bekapcsolom . . . - felbúg a motorja - működik! És ez a kis keverőlapát is . . .
- Zavaros ez a kapcsolóasztal - nézegeti Radzs. - Majd apa kiigazodik rajta.
- Gondolod, fiam? Köszönöm a bizalmat. Ne felejtsd eI, hogy ezt a berendezést kétszáz éve tervezték! . . . Hm! . . . Valóban 12 voltos áramunk van . . . itt lép be . . . itt akkumulálódik . . . itt távozik a gépekhez . . .
Pierre eddig hallgatott. P.Zost megszólal:
- Ez mind szép, de honnan a csudából kerül ide e~ a 12 vo'tQS e5yenáram? És megismétlem Berci kérdését: rrti fejleszti? SziriLisz kapitány gondolkodás nélkül válaszol:

- Nlínden bizonnyal a Nap. Öriási napelemrendszernek kell itt lennie valahol. Több száz négyzetméter nagyságúnak. - Hol lehet?
- Természetesen csakis fölöttünk - mondja Kocsis professzor -, ahol a Nap sütheti. Dombtetőn, fennsíkon. És mivel egészen közel vagyunk az Egyenlítőhöz, csap vertikálisan kell követnie a Nap mozgását.
Radzs tiltakozni próbál:
- Márpedig itt semmiféle napelemrendszer nincs. Igaz; Ilolo? Mielőtt a leszállóaknát kiégettem, egészen alacsonyan és lassan repülve, a sziget minden négyzetméterét alaposan megszemléltük. Napelemrendszer sehol sem volt.
- Észrevettük volna - erősíti meg Ilolo.
Most egészen váratlanul a rosztovi parasztlány, Leonida né= ni kér szót.
- Bocsánat, hogy belebeszélek . . . Ilolo, kislányom, emlékszel-e, mit vetettünk májusban otthon a kertünkben?
- Leonida néni témát változtat! - tréfál Berci: - Talán hazavágyik a veteményei közé? - Nem változtattam témát! Ilolo, légy szíves, válaszolj!
- NTájusban tarka futóbabot vetettünk. - S az mekkora volt, amikor elutaztunk?
- Felkapaszkodott már jó két méter magasra. - Szépen megnövekedett?
- Nagyon szépen.
- Mit gondolsz, kislányom, egy ilyen őserdő, mint ami ezt a szigetet borítja, mennyit növekedett kétszáz esztendő alatt?
- Gól! Gól! Leonida gólt lőtt! - kiabál Berci.
- T,eonidának igaza van - mondja Szíriusz. - A napelemeket benőtte ctz őserdő!
Kocsi miniszter is helyesel:
- Így lesz valahogy, majd meggyőződünk róla. De ha a napeler~ze~ a lombsátor celá kerültek, akkor nem süti őket a Nap. lia rem süti őket a Nap, akkor nem termelnek áramot. És ítt a laboratóriumban, titokzatos módon, mégis zan elektrames ene.r~ía!
I'inton bö'_csen megállapítja: - Al~l=_umuiátorcl~ból. i.iu:~a c~entmond.
f _ - Én ugyan nem sokat értek az elektromossághoz, de azt -hiszem, nincs a világon olyan akkumulátor, amelyik kétszáz
évig folyton csak adna anélkül, hogy közben feltöltenék. Kocsis János megdicséri.
- Egészen ügyesen fogalmaztál. De miért gondolod, hogy ez törtért?
- Amikor a laboratóriumba beléptünk, világítottak a falap. Nem vettük észre, mert a minireflektorok fénye erősebb volt, de így kellett lennie, mert áram alatt álltak a berendezés gépei. A szuenók nyilván akkor hagytak bekapcsolva mindent, amikor kétszáz éve elmentek. Azóta csak fogy az áram, fogy . . . fogy . . . és nem pótolja semmi. Hogy lehet ez?
Proton a tudás lázában ég. Jelentkezik.
- Majd én megmondom! Majd én megmondom!
- No, erre kíváncsi vagyok. Mondd, fiam! - biztatta János bácsi.
- Az úgy volt, hogy az elektromos berendezések nem fogyasztottak áramot, mert ki voltak kapcsolva! ,
- Ez üres szócséplés - bosszankodik Liuna -, amikor a laborba beléptünk, áram alatt állt itt benn minden!
- Mert bekapcsolták őket - mondja határozottan Proton. - Ki kapcsolta be, és mikor?
- Természetesen mi, amikor beléptünk az ajtón. A zár nyitásától működni kezdett egy fotocella, az kapcsolta be a hálózatot.
- Egy fotocella . . . az ajtó nyitásakor - töpreng Liuna -, az bizony lehetséges. Valóban így történhetett!
Kocsis János megdicséri a kisfiút.
- Remekül vág az eszed, te gyerek!
- Köszönöm - szerénykedik Proton -, de az eszem nem érdemel dicséretet. Ha akkorák lennétek, mint én, ti is megláttátok volna.
- Ez a ~r~e~látás az évektől függ? - kérdezi Liuna. Proton bevallja:
- Nem az évek, a centiméterek számától! . . . Én kisebb vagyok, mit ti. Az ajtóra szerelt fotocella pontosan a fejem magasságában van elhelyezve. Amikor beléptem a laborba, a szemembe villant a sugara! . . .

NYOLCADIK FEJEZET
amel-yben F~ocsis professzor a_on töpreng, kitől és )zol tanulta r~ieg Csibése a "kictyajátéleot"
Nyclc.adik napja ott laknak a szigeten, mostoha kö.-üimények között. Legtöbb bajuk az alvással van. A szuenók ágyai 60-szor 120 centim~t~recek. Ebben egy szuenó kényelmesen elfért. Ha ezekből hármat egymás mellé állítanak, kapnak egy 120-szor 1~0-as fekvőhelyet, amelycn a közepes termetű Négyek Tanácsa tatjai tűrhetően kinyújtózhatnak.
Szíriusz kapitánynak, Leonida néninek, Kocsis Jánosnak, F~adzs Akolánali, 112a1i-ZGIalinak és a karcsú, műgas termetű Ilolának múr négy-négy ágyat k ell összetolni.
Erzsi asszony Csui-Sut elhagyott ágyában alszik. Megtalálták a raktárnak használt barlangokat is. Ágyneművel bőven el vannak látva. Ilolo a patakocska folyását követve rábukkant a ;,fürdőszobára", ahol tíz vízköpő elefántcsont állatfejből csorgott a kellemes, hűvös forrásvíz. Szíriusz kapitány és a Négyek Tanácsa fáradságos nyomozás után megtalálta a napelemrendszert. Kemény háromnapi munkával lombtalanította, megtisztította a rárakódott kétszáz éves portól, hamutól, rothadó levélrétegtől és guanótól. Kocsis professzornak sikerült újból üzembe helyeznie. Szerinte hajdani energiájának fi0-6á százalékát termeli még ma is. Rájöttek, hogy a szuenók hálóhelyiségeiben elhelyezett világító idomokat a központi laboratóriumban lehetett ki- és bekapcsolni.
Ma, ittlétük nyolcadik napján, éppen befejezték az ebédet a nagy munkateremben. A főétel ananászpuding, reszelt szentjánoskenyérrel meghintve. Berci fintorogva fölsóhajt.
- O! . . . Mikor eszem végre egy jó sertéspörköltöt nokedlival?! . . . Vagy tejföllel nyakon öntött szemesbabfőzeléket?! Radzs Akola sajnálkozva mentegetőzil~:
- Felajánlottam, hogy átugrom valamelyik közeli városba friss élelmiszerér t . . .
Erzsi asszony kedvesen nyugtatja:
- Valóban felajánlotta, de mi nem tartottuk szükségesnek, inert az igazság az, hogy a gyümölcsétrend kezdetben mindenkinek tetszett. Közben meguntuk. Változtatni rajta már nem érdemes, mert hamarosan elutazunk innen. Ezen a szigeten több keresnivalónk nincs. Feltártuk és bejártuk az egész barlangrendszert, számba vettünk minden tárgyat, lefotóz

tank minden képet, minden sor írást. János a laboratériumot gondosan áttanulmányozta. Nekem, a régésznek sincs több dolgom. Eddig se nagyon volt.
Ez tulajdonképpen nem régészfeladat. Kétszáz év a rég~~szetben két perc . . . Jöjjenek a biológusok! Keressék ők Csui-Sut titkát!
Liuna magában töpreng:
- Ha jól emlékszem, Csui-Sut naplójában ez áll: "Hogy ho= gyan (csináltam)? Azt nem írom le. Ez a tudás - illetéktelen kezekben - veszedelmet jelentene az emberiségre."
Szíriusz kapitány válaszol:
- Jól emlékszel, kislányom. Csui-Sut nem írta le nekünlc; az utókornak, de bizonyosan leírta magának. És elvitte magával . . .
- Hová?
Kocsis János felkiált:
- Nagyszerű! Elhangzott a legfontosabb kérdés: hoL~á? : :: Ezt kellene valakinek megválaszolnia!
R.adzs jelentkezik. Mosolyog.
- Nem tudok a kérdésre válaszolni, de ajánlok egy kitűnő segédeszközt. Van a graviplánomban egy rendkívül részletes térkép Délkelet-Ázsiáról. Azonnal behozom! . . .
Jó két órája hasalnak a padlóra kiterített, lepedő nagyságú atlasz fölött. Alaposan meghányták-vetették a dolgot. Végül is kizárásos alapon megegyezésre jutottak. Eldöntötték, hogy a szuenók merre nem mehettek, és merre mehettek. Pierre megkérdezi:
- Szabad nekem összefoglalnom? - Szabad! Halljuk! - kiabálják.
- Köszönöm . : . Tehát: Csui-Sut naplójából tudjuk, hogy a szuenók csak 500 kilométer légi utat tudnak egyfolytában megtenni. Ez kizárja azt, hogy nyugatra vándoroltak volna, mert ott - Jáva szigetét elhagyva - sok-sok ezer kilométeren keresztül nincs más, csak víz és víz . . , az óriási Indiai-óceán. Keleti irányban sem sokkal jobb a helyzet. Új-Guineáig több mint ezer kilométer a vízi út, majd sok ezer sziget következik, egészen a Csendes-óceánig. Ezek a szigetek vagy túl népesek,
Ú`t egy kicsik és lakatlanok, mint ez, amelyiken tartózkodunk: ': rjem valószínű, hogy a lleleti utat választották.
- Helyesen mondtad, folytasd! - dicséri a fiút Szíriusz.
- Folytatom. Marad észak és dél. Kezdjük a délivel, Ausztráliával. Partjait könnyen elérhették. Csábíthatta őket a közelsége. Két évszázaddal ezelőtt, úgy tudom, a földrész közbülső része még sivatagos, dzsungeles, ritkán lakott volt. Arra azonban nem lehetett számítani, hogy sokáig ilyen marad . . . és, ezt Csui-Sut tudhatta.
- Pontosan ez a véleményem - mondja kocsis miniszter.
- lliarad tehát az északi, pontosabban az északnyugati útirány. Celebesz-Jáva-Szumátra-szigeteken, a Maláj-félszigeten keresztül - szinte végig szárazföld fölött repülve - Hátsójndiába jutni, és onnan tovább a Nagy Hegyek Országába: Tibetbe. Ez az út hozzávetőleg nyolcezer kilométer. Iszonyú távolság! A szükséges pihenőnapokat is beleszámítva legalább húsznapi kemény repülés! Vállalták-e vajon a hosszú utakhoz nem szokott szuenók? Volt-e bátorságuk erre indulni?
Szíriusz rádupláz a kérdésre:
- Ezt kell megtudnunk! A Himalája hegységben még ma is yhatalmas szűz területek találhatók. Nekik való, ideális élettér. ' F'eltéteiezhető, hogy ezt választották. De biztosan kellene tudnunk!
r Erzsi asszony számba veszi a dokumentumokat.
- A tibetiek mondái, rémtörténetei csak gyenge, közvetett bizonyítékok. Nekünk tényekre volna szükségünk. Tényekre! - Erzsi néni! A simlai koldus, akit R,adzs látott, nem tény?
A kezén csak négy-négy ujj volt! - emlékeztet Liuna.
- Igen, a simlai koldus több, mint monda vagy képzelődés: ~1 simlai koldus, h,a most itt állna előttem, és megvizsgálhatnám, közvetlen bizonyíték lenre! Így messziről visszagondolva rá olyan tényező, ami elindíthatna egy tudóst, hogy nekivágjon a kalandnak . . .
- Egyedül! - fejezi be a mondatot Szíriusz. - De nem ekkora pereputtyal!.Ha egyedül lennék, akkor talán én is . . . Leonida lecsap rá, mint ülü a galambra:
- Maga csak ne akarjon menni sehová egyedül! . . . Viktor Szíriusz, maga felelősséget vállalt a gyerekekért! Épségben haza kell őket szállítania!

- Tudom, Leonida, erről nem kell meggyőznie. Legyen egészen n.yLibodt, ha rem taiálunk a köve~e:;dő írtirányra túry~.i bizon5-ítéi~ot, visszafordulm.k.
- Én nem akarok visszafordulni! - makacskodik Proton. Szeretnék ott lenni, amikor Erzsi néni megtalálja a kicsi, fekete embereket!
- Szeretném én is, hogy ott légy, arnilcor megíalálom ő~c~t - helyesel Erzsi asszony. - De igazat kell adnom a titeket féltő Szíriusz bácsinak. Ha legalább egy sor írás jelezné, hogy merre menjünk, vagy egy akkora kövecske, amilyennel Csibész játszik . . .
Csibész valóban egy lapos, szürke kövecskét harapdál . . , Fejének rándításával messzire dobja, utánafut, visszahoz...
(Vajon hol tanulta ezt a "kutyajátékot"? - töri a fejét Kocsis professzor. - Én biztosan nem programoztam bele!)
- Csibész - hívja őt Szíriusz kapitány -, gyere ide! Hozd azt a követ!
Csibész megérti a parancsot, azonnal teljesíti. A "nagygazdához" fut, leteszi lábai elé a kavicsot, és azt mondja:
- Tessék.
Szíriusz csodálkozva kérdi:
- Beszédre vagy kapcsolva, Csibész? - Így felejtettek.
- Én felejtettem el kikapcsolni - jelentkezik Berci. - Mutasd azt a kövecskét!
Csibész engedelmesen Berci tenyerébe teszi a játékát. - Parancsolj. De ez nem kövecske, hanem térkép.
- Ne butáskodj ! Hogy volna ez térkép? - Nézd meg jobban. Nem kövecske.
- Jó, jó, látom, igazad van. iLTem kő, hanem hulladék elefántcsont lap. Ilyet errefelé már so'.~at találtunk.
- Ilyet nem. Ez térkép! Nézd fordítva!
- I`Te makacskodj - mérgelődik Berci -, forgathatom napestig, csak hulladék elefántcsont marad! Valamilyen dudorok vannak rajta, és egy piros repedés.
Liuna felfigyel Berci és Csibész vitájára.
- Kedves Berci, megnézhetem azt a kövecskét? - Nesze. Nem leszel tőle okosabb.
Liuna megforgatja, megtapogatja . : . és egyre izgatottabb -Iesz. A 'sapitányhoz fordul.
- Szíriusz bácsi! Csibésznek igaza van! Ez csakugyan tér"kép! . . . Tessék nézni! Ez az alsó dudor Celebesz . . . mellette a hosszúkás: Jáva . . , ez a nagy: Borneó . . . ez a keskeny hosszú a Maláj-félszijet . . . ez a nagy lapos: India!
Liunából sugárzik a felismerés öröme.
Szíriusz kezébe veszi a lapocskát, forgatja, nézegeti.
- Hát . . . nem mondom . . , némi fantáziával ezt ís lehet mondani. De miért faragtatott volna Csui-Sut elefántcsont térképet?
Liunánál kész a válasz:
- Tájékoztatónak a nagy útra magának és az alvezéreinek. Nagy mappákat nem vihettek magukkal, akadályozta volna a repülésüket. Ezér t készültek ezek a kis lapocskák. Ez az egy megsérült . . .
Szíriusz váratlanul kikapja Liuna kezéből a ,;kutyajátékot". - Mutasd csak! - Kitörő örömmel folytatja. - Ez a lapocska nem sérült meg, nem dobták el! Az egy ilt alvezér elvesztette! . . . János! Erzsike! i adzs! . . . Mindenki ide hozzám!
Pillanatok alatt körülveszik. Viktor Szíriusz fölmutatja az elefántcsont lapot.
- Íme, itt a tárgyi bizonyíték! Az utazáshoz faragott térvkép! Mert Csibésznek és Liunának igaza van: térkép ez. In donézia térképe. És ez a térkép nem sér-i~at meg! Ez a piros csík nem repedés! Ez a HimaLá~ál~oz vezető, ~cöveíendő útz~one~,l! Belei~arcolva az elefántcsontba, és piros festékl~el kitöltve! Azzal a piros festpkkel, amelyikkel ehször a mal~asari ivópoháron találkoztunk . . . Erzsil~ém! Itt van a követcnclő út,·o:^al! Ezt kellett követniük a szuenc;knak, ezt Bell követnünk nekünk is! . . . És követni is fegjtzk!
Álldogálnak az útra kész graviplán mellett, és búcsúzkodna,3@. Szíriusz kapitány és Erzsi asszony úgy döntctt, hogy köt,.-ctni .~gják az elefántcsont té-rláépen megjelölt útvonalat . . , meg sem állnak Simláig. Ott egy kicsit körülnéznek, hátha emlél~
''szik még másvalaki is arra a négyujjít Icole!usra, s a tovr~bbi ~ttirányról ott határoznak.

- Édesapám, te nem tartasz velünk? - érdeklődik Berci:
- Sajnos nincs már időm. Három nap múlva kezdődik a kormányzók csúcstalálkozója Melbourne-ben, ahol De Sanctis urat helyettesítenem kell. l4lost, hogy bizonyossá vált, amit különben is sejtettünk, hogy a kis fekete emberek Tibetben keresendők, elbocsátlak titeket. Engem Mali-Mali úr repülő csónakjával visszavisz lVlakasarba. Onnan a Tasmania járattal lVlelbourne-be utazom, ahol vár Ausztrália államelnöke.
- Ha végeztél, nem jössz utánunk? - kérdezi Erzsi asszony; - Lehetséges . . . Rádión kapcsolatban maradunk egymással. Szálljatok be a graviplánba, Erzsikém! Vigyázz magadra és a gyerekekre! tóholdat, Viktor! . . . Viszontlátásra, Leonida!...
- Viszontlátásra, János!
A beszállók csoportjából még kihallatszik egy mutáló fiúhang:
- Kezét csókolom, édesapám! Aztán bezárul az ajtó.
A graviplán a Radzs égette aknában méltóságteljes lassú-: Sággal, teljesen zajtalanul emelkedik . . . száll fel . . . Már mélyen alatta gyűr űzik a szigetet ölelő habtaraj. A tenger hullámai vadul ostromolják a barna, moszatos sziklákat . . . Kissé arrébb, a dzsungel sűrűjében meg-megvillannak a napelemrendszer lapjai a rátűző reggeli fényben . . .
- Milyen szép! . . . - sóhajt Liuna. - Lehet, hogy soha többé nem látjuk . . .
- Én egy csöppet sem sajnálom! - szól Berci határozottan: - Ezután ha banánt, kókuszdiót, fügét vagy mangót látok, fájni fog a gyomrom, és eszembe jut Csui-Sut rémséges barlangbirodalma! És főleg azok a kemény kis ágyak!
- Mert te egy kényelemszerető halpék vagy! - nevet a piros hajú kislány. - Simlában teletömheted a bendodet mindenféle zsíros húsokkal, és pehelypaplanos, puha ágyban fekhetsz! . . . Radzs kedves, mikor érkezünk Simlába?
Radzs Akola válasza különösen hangzik:
- E pillanatban 500 méteres tengerszint feletti magassá<~ban a Földhöz viszonyítva egy helyben áll a graviplánurk: 1=`,s várunk . . .
- Kedves Radzs, mire vWunk?. - ér delelődik Leonida.
Még nem kaptam az indulásra parancsot. ~~ s ~ Kitől, édes fiam?
- Szíriusz kapitány úrtori.
- Nahát - ámuldozik Leonida - Viktor Szíriusz! Mi történt magával? Miért nem indítja a gépünket? . . . Vár vala~nire?
Ekkor felujjong Berci:
- Nézzétek édesapámat és NTali-Malit! . . . l~Tost repültek át a korahgyűrűn és a tarajos habokon! . . . Már a nyílt tengeren vannak! Úgy száguldanak, mint az ördögök!
Megszólal az URH hívójele: - Itt Mali-Mali. - Itt Radzs Akola.
- Köszönöm, hogy megvártatok. Minden rendben. - Jó utat!
- Jó utat! . . .
Tekintetükkel követik a gyorsan távolodó légpárnás versénymotorost.
Leonida érti már az összefüggést.
- Szóval maga megvárta, amíg a barátja elindul. - Igen.
- Mert erős a szél, háborog a tenger, magasak a hullámok: - Igen.
- Azért, hogy ha Mali-?Mali repülő csónakja netán nem tudná átugrani a szirteket és hullámokat . . .
- Igen, ígen . . . akkor azonnal segítségükre siessünk. - De átugrotta.
- Igen, átugrotta.
Most egy darabig mindenki hallgat, aztán Leonida néni nekifohászkodik, és idézi önmagát:
- "Ó, édes Helgám, drága Conchitám, nyugodtan elengedhetitek a gyere:~eket. Olyan kellemes és veszélytelen lesz az utunk, mint egy . . . mint egy európai luxus körséta! . . ."
Erre sem válaszol senki.
Radzs udvarias hangja töri meg a csendet:
- Jelentem, kapitány úr, menetkész vagyok. Indull-~atunk? - Köszöncim, fiam, induljunk.
Á graviplán alig érezne±ő állandó gyorsulással belefúrja 4esillojó ezüst orrát egy éppen arra vetődött kósza felhőbe. 1'ás perc múlva már o:~-an me;,sze jár, mint a gondolat . .

Harmincötezer méter magasan repülnek, óránként négyezer kilométeres seb,^_sséggel. Proton megké.dezi:
- Kedves Radzs! It-'Iiért repülsz ilyen re~tdkíuül magasan, a mezoszfé:ában? És miért repi.iisz ilyen rendkívül lassan; négyezer kilométerrel, amikor tízezerrel is tudsz menni? Megmagyaráznád?
- Szívesen. Kímclem a gépemet. Ugyanis szereti a sztá,atoszférán túli ritka levegőt és enyhe hőmérsékletét. Ugyanezen okból nem rohanunk. Teljesen mindegy, hogy egy óra vagy két óra matt teljesítjük az utat . . .
Leonida sajnálkozni kezd:
- Eorzasztó még elgondolni is, hogy azok a szegény kis fekete emberek hász napig repültek, amíg elértek oda, ahol mi két óra múlva kiszállunk!
- Több volt az húsz napnál, Leonida néni - magyarázza Pierre. - Végeztem egy kis számvetést Radzs kitűnő térképén, és lerajzoltam az elefántcsont lapocskára vésett útvonalat. Tessék nézni.
Elindultak a jobb alsó sarokból, az 1-es számmal jelzett Eoetoeng-sz;_getektől, Makasar (2), Banjarmasin (3), Palear bang (4), érintésével Singapore-ig (5) jutottak. Onnan végig a hosszú Maláj-félszigeten Rangoanba (6) értek, azután át a Bengál-öblön Calcuttá'pa (7), innen rr~eg a Himalája hegysc~g

rw ~~~li lejtője mentén valahová Simla ( 8) környékére. SimIa je
lentéhtelen kis város. Azért került térképünkre, mert ott lát;'~ Radzs a négyujjú szuenó koldust. De valószínűbb, hogy Csui-Sutnak a Simla közelében fekvő Lahore volt a tervezett végállomása. Itt megbújhattak egy őserdőben, és innen repültek felderítésre északra, északkeletre, a Nagy Hegyek Országába, ahol egyetlen éjszakai repüléssel óriási lakatlan terü.leteket, erdőket, tavakat, tiszta vizű forrásokat, hegyi patakokat, szakadékokat, barlangokat találhattak. Nos, én lemértem ennek a Nagy Repülésnek a teljes távolságát. A Flores-tenge_ ri kis szigettől Simláig, követve a szigetek vonalát, inkább a szárazföld felett, körülbelül 7500 kilométer. Innen tovább Tibet belsejéig még 700 kilométer, összesen 8200. CStszáz kilométeres éjszakai szakaszokra osztva 17 napi repülés. A pihenőn.apokkal együtt huszonhárom.
Berci okoskodik:
- Jegenye, te ezt úgy adtad elő, mintha jelen lettél volna: Mintha másképpen nem is történhetett volna. Nem túlzás ez? Erzsi asszony siet Pierre segítségére:
- Pierre elképzelését reálisnak tartom. Ismerjük a következő tényeket: a szuenók elindulását, valamint a négyujjú simlai koldust. Ez a szerencsétlen kis fekete ember egyedül semmiképpen nem kerülhetett Észak-Indiába. Csak szerve~ett segítséggel. Csak népével együtt tehette meg a ny olcezer kilométeres utat. Tehát a szuenók igenis megérkeztek Simla környékére. Hogy hányan, azt persze nem is sejtjük. De utazásuk részleteit el tudom képzelni . . .
- Hoyan utazlak? Tessék elmesélni! - könyörög Pinton. - Jó . . . szívesen. Indulásuk előtt egy nappal Csui-Sut helikopterével átrepült Celebesz szigetére, első tervezett pihenőhelyükre, nagyjából 500 kilométer távolságra. Ott keresett egy sűrű dzsungelt nappali rejtel~helynek, és táplálékot: banán- vagy kókuszültetvényt. Majd hazarepült. Másnap éjjel elindultak. Még sötét volt, amikor megérkeztek. Azonnal nekiestek a gyümölcsfáknak, alaposan belaktak! Ne felejtsétek el, hogy a szuenók őse, a repülőkutya szintén éjjel táplálkozik. Talán a szuenók is jól látnak sötétben. Aztán átaludták a napot. közben Csui-Sut földerítette második állomásukat: 500 kilométert repülve elérte Eorneót. Dzsungel, ültetvény, visz

sza népéhez : : , éjjel elvezeti őket második pihenőhelyükre; Es így ment ez 23 napon keresztül! Ne felejtsük el, hogy az Egy enlítő mentén általában 12 órásak a nappalok és az éjszakák is. Tízórai repülés után mindig maradt még két "sötét" órájuk, hogy kifosszanak, letaroljanak egy-egy ültetvényt vagy gyümölcsöskertet.
Protonnak tetszik a dolog.
- Képzelem, mit csinálhattak a pihenőnapokon! Egész éjjel kopasztották a fákat!
Leonida néni csodálkozik:
- Hogyhogy nem vették észre őket?! Kétszázötven gyümölcstolvajt! Meg a helikopteres főkolompost!
Ilolo szerényen szót kér:
- Azt hiszem, meg tudom magyarázni. Amerre járunk, óriási ültetvények vannak, de tömérdek gyümölcs terem vadon is. Ezeket állandóan dézsmálják a gyümölcsevő állatok, főleg a majmok. Kétszáz szuenó egyetlen éjszakai fogyasztása fel sem tűnik az ezres létszámú, helyben lakó, állandóan kárt tevő majomcsordák mellett. És van még valami! A tolvaj embernek és a tolvaj állatnak fel kell másznia a gyümölcsfára, majd le kell ~n,ásznia! A szuenó villámgyorsan felrepül, letépi a zsákmányt, és eltűnik! Szinte lehetetlen tetten érni . . . Ami a kis helikoptert illeti; a szigeteken ezer és ezer hasonló jármű közlekedik. Jelenléte nem feltűnő.
- Így van, ahogy Ilolo mondja - helyesel Szíriusz kapitány: - Nos . . . beszélgetünk, találgatunk . . . közben szépen haladunk. Észrevettétek, hogy Makasart már elhagytuk, és ott az a füstös, párás nagyváros, Banjarmasin . . .
Liuna csavargatja piros hajfürtjeit.
- Repülünk . . . repül az idő is. Másfél óra múlva Simlába érkezünk . . .
Másfél óra múlva Simlába érkeznek. A graviplán lejjebb ereszkedik, és megáll mintegy négyezer méter magasan. Szemlélődnek. Nagyon öreg városka, kőből építve . . . kő kőre rakva. Legfeljebb ha százezer lakosa lehet . . .
- Százkétezer-négyszáztizenegy - mondja a pontos számot Radzs Akola -, a tavalyi népszámlálás szerint. Simla az észak
a-índiai Hirnachal Pradesh állam székhelye. Sol: ezer éves v'aröe sok ezer éves kolostorral és nagyszerű klimatikus gyógyfürdővel. Kétezer méterrel a tengerszint fölött épült. Egyetlen modern szállodája van, a Hotel Punjab. Ott foglaltam szobákar.
- Radzs, édes fiam - örvendezik Szíriusz kapitány -; éppen most akartam megróni magamat, hogy megfeledkeztem simlai kényelmünkről, pedig a szuenó ágyacskák után áldás lenne egy igazi vetett ágy! És lám, kiderül, hogy te pótoltad mulasztásomat! Nagyszerű útimarsall vagy!
Radzs nemcsak szobát foglalt, de bejelentette érkezésünket a tanácselnöknél is - mondja büszkén Ilolo -, aki alig várja, hogy megismerje Szíriusz kapitányt. Radzs ugyanis két évig dolgozott ebben a városban. Sok barátja él itt. A tanácselnök neve Mitra Mahádévi, fiatal ember, azelőtt pilóta ,volt . . .
Feltűnés nélkül, csendesen értek földet a simlai repülőt~Ten. Nem várta őket senki . . .
Mitra Mahá~iévi és Radzs Akola már legalább három perce ölelkeznek, nagyokat csapnak egymás vállára, hátára, és hindi nyelven hadarnak . . . Aztán előbb a tanácselnök küzdi le az öröm ösztönös gesztusait, vendégei felé fordul, és mély meghajlás után kifogástalan világnyelven beszélni kezd:
- Bocsánatukért esedezem, hogy így megfeledkeztem magamról. Ez mindig így van, ha Radzs barátomat viszontlátom. Radzs Akola ugyanis életem megmentője.
- Ugyan, miket beszélsz?! - vág közbe Radzs. - Nem volt az életmentés! Véletlenül éppen ott álltam, megláttam, hogy mi történt, kihúztalak . . . B~crki megtette volna.
~- Ennek a "bárkinek" csak a fortyogó láva fölé kellett Volna bemásznia, izzó szikláról izzó sziklára ugrálnia . . . a kötelet a derekamra erősíteni, az égő pokoltól pár centire megvárni, amíg kihúznak engem, aztán a kötelet neki is ledobják . . . Te szerény szamár! Egett a ruhád! . . . Igen, égett a ruhája, mire kirángatták a tűzhalálból! Együtt feküdtünk a kórházban . . .
- Jól van, jól van együtt feküdtünk,, meggyógyultunk 

csitítja Radzs a tanácselnököt -, te is jól vagy, én is megva= g5-ok . . . Törődj inkább kedves vendégeiddel!
rJlitra Mahádévinek mosóly szépíti az arcát.
- Ismerem őket hírből, magazinból, televizorból! Sose hittem volna, hogy egyszer személyesen is üdvözölhetem Szíriusz kapitányt és barátait . . . A szép hölgy?
"A szép hölgy"-nek nevezett személy Ilolo volt. 6 hindi nyelven mond valamit, Radzs megtoldja, Mitra válaszol, Ilolo nevetve visszavág . . . utána kacagnak mindhárman.
Berci felkapja az ölébe Csibészt, meghúzza a fülét, megnyomja az orrát, és parancsol:
- Csibész, fordítsd!
A műpuli azonnal fordítja:
- Ilolc azt mondta: ,.Radzs menyasszon5·a vagyok." Radzs azt mondta: "Ilolo Hoi-To a neve." Mitra úr azt mondta: "Te gazember! Mindig neked jutott a legjobb, a legszebb! Kisaszszony, én is nőtlen vagyok. Válasszon inkább engem!" Ilolo a?~ mondta: "Sajnos már választottam. De ha netán az derülr~n ki, hogy rosszicl, majd kicserélem magukat." Ezen mindh-wrman nevettek.
wiitra Mahádévi csodálkozva felkiált:
- Sata-Púpára, az első nőre esküszöm, ez a kutya beszél!
- Nem mindig, csak ha be van kapcsolva - mondja kedveser Kocsis Erzsi. - Most ő a mi hindi tolmácsunk. Egyébként ell~isszük, hogy ritkán találkozik hindi nyelven beszélő kuty~sval, és ez joggal meglepi . . .
l~Mitra egyszerre szíves házigazdává változik.
- mérem bocsánatukat. ígérem, hogy bármit cseie'.~szenek va y mondanak, többé nem csodálkozom.
- Azonnal kipróbáljuk - nevet Szíriusz. - Egyszerű kér lést teszek fel. Tudja-e, hol keressük Csui-Sutot és népét, a sz~zcnúhat?
Tt-lahádévi úr meádöbben.
- Sikerült! Sikerült az egyszerű kérdéssel újabb meglepetést okozni! . . . Csui-Sut és a szuenók! . . . Azt hittem eddig, hogy rémmese az egész, hogy államrendészeink talál±ák kí. hogy babonás vénasszonyok boszorkányálma! . . . És most maga ~zíriusz kapitány és Kocsis Erzsébet, a Francia Akadémia tudósa emlegeti mint létezőket Csui-Sutot és a szuenókat! . . .
Ha nem tudnám bizonyosan, hogy önök tiszteletet érdemlci; -kiváló emberek, azt hihetném, hogy ostoba tréfa áldozata va=
gyok. De ez természetesen lehetetlen:
- Állj! Egy szót se többet! - toppan Radzs parancsa a ta= rácselnök panaszáradata elé. - Kapitány úr, tisztelettel javasolom, mondjunk-el neki mindeni.
Szíriusz másképp vélekedik.
- Nem. Előbb Mahádévi úr beszéljen. Az ő mondanivalója biztosan sokkal rövidebb, mint a miénk, és tényeket tár fel: A mi mesénk feltételezésekre épül, hosszú, és a simlai valóság esetleg változtat rajta. Kérem tehát elnök urat, előbb mondja el ő, mit tud Csui-Sutról és népéről . : . azután majd beszélünk zni.
- Szívesen. Pontosan öt éve történt, hogy rendészeink felfigyeltek egy nyomorúságos, törpe koldusra, akinek torz lába és keze volt, fejletlen, sovány teste, majdnem fekete bőre, és a piacok környékén kóborolt, hullott gyümölcsöt kunyerált vagy lopott.
- Tudott a koldus beszélni? - kérdezi Szíriusz.
- Nagyon gyatrán. Világnyelven makogott ilyen szavakat: igen, nem, éhes, álmos . .: és ezt a két különös szót hajtogatta: Csui-Sut és szuenó. Nem tudtuk, mit jelentenek.
- Milyen ruhája volt? Egyáltalában volt ruhája?
- Ruhája? . : .Nem nevezném annak. V alami erősen kopott bőrlebernyegféle takarta a testét.
- Mi történt vele?
- Pár hétig a rendészek laktanyájában őrizték. Kezdetben zárkában, de mert csendes, rendes volt, kiengedték a magas fallal kerített udvarra. Onnan egy napon eltűnt. Még ma sem tudjuk, hogyan.
- Mi tudjuk - pusmogja Proton. - Hallgass ! - inti le Pierre.
Mahádévi urat nem zavarja a közbeszólás. Folytatja:
- Pár hónap múlva egyszerre három kis törpét fogtak el a rendészek. Illetve nem fogták el őket, maguk jelentkeztek a laktanyában. Alig volt bennük élet, kiszikkadtak, kiéheztek . : Ezek is bőrlebernyeget hordtak, de rongyosat, szakadozottat: Nem beszéltek. Nem voltak süketnémák, mert a világnyelv egyszerű szavait megértették, de konokul hallgattak. Az ötö

diket nem sokkal később találtuk egy krumpliföldön . . , holtan. Kikotort néhány szem krumplit. Éhes lehetett. A parasztok agyonverték . . . Ezután négyen érkeztek egyszerre. Üldözték őket vérebekkel. Menekültek. Sikerült a laktanyát bántatlanul elérniük . . . Ez két éve történt. Azután még jöttek . . . nem tudjuk; honnan, és nem tudjuk, kik ők. De jönnek, reszketve, félve, éhesen . . . bekéredzkednek. Van, aki beteg lesz, felpuffad a hasa, és meghal . . . A nép gyűlöli és ördögöknek tartja a szerencsétlen kis törpéket. Mi védelmezzük őket, és enni adunk nekik. Jelenleg 27-en laknak a rendészeti körzetében . . . Azaz nem! Huszonnyolcan. Tegnap jelentették, hogy eggyel megszaporodtak. Az őrmester azt állítja, hogy felismeri, az első jött vissza, aki annak idején titokzatosan eltűnt. Most ugyanolyan titokzatos volt a megjelenése. Senki sem engecite be a zárt udvarra . . , egyszerre csak bent volt!
Mahádévi úr kis szünetet tart, majd megkérdezi: - Kíván még valamit hallani róluk, kapitány úr?
- Igen. Ha nem haragszik, volna két kérdésem. ~ Az első: ezeket a szerencsétlen emberroncsokat megvizsgálta-e orvos? - Csak felületesen, távolról. Nem engedték magukhoz kö
zel. ~3völtöttek, toporzékoltak, a földre vetették magukat, haraptak.
- Tehát alapos orvosi vizsgálat nem történt. Köszönöm: A második kérdésem: mit kapnak enni?
Mahádévi büszkén mondja:
- Ugyanazt, amit a laktanya valamennyi rendésze. Reggelit, ebédet, vacsorát. Bőségesen hússal, főzelékkel, főtt- és s:tlt tésztával . . .
- Olajjal főznek, vagy zsírral?
- Itt északon inkább zsírral készül minden.
Szíriusz körülnéz. Valósággal olvasni lehet társai arcáról a gondolataikat. Liuna ki is mordja:
- Szíriusz bácsi, azt hiszem, sok mindent megtudtunk. Illő és hasznos is lenne, ha kiteregetnénk a mi kártyáinkat is.
(És kezdik elmondani, ki tudja, hányadszor, Ilolo dalától a megtalált elefántcsont térképig. Közben illatos zöd teát szolgálnak fel, és ánizsos aprósüteményt.)
Vége a mesének . . .
lblit~~a P~Iahádévi találja meg leghamarabb az i:le illü szavak.a r, .
- Gnök most természetesen látni szeretnék a 28 szuenót. - Látni, és ha lelwt, beszélni velizk.
Mitra P~~ahádévi személyesen kísérte el őket a rendészlaktanyába. Útközben egy gyümöleslerakattól beszereztek fél mázsa piros európai almát. A laktanyában a tanácselnököt és híres vendégeit katonai tiszteletadással fogadták. A parancsnok fiatal ember volt. A 28 szuenó őrizetét, ellátását a már említett ídős őrmester intézte.
Muhammad Krisán, tisztelettel jelentkezem! - Mit csinálnak a védencei?
- Tisztelettel jelentem, alusznak a nagy hangárban. Nappal mindig alusznak.
- Mit gondól, ha megnézzük őket, felébrednek?
- Ezek ugyan nem! Tíz perc múlva enni kapnak, akkor is nehezen térnek magukhoz.
- Vezessen, őrmester!
A nagy hangár a régi időkben repülőgépek és helikopterek javítóműhelye lehetett. Ma a rendészeti gyors járatú graviplánon közlekednek, ezek a központi telepről indulnak. A hangár üres.
Belépnek. Hevenyészett fekhelyeken kis fekete lények kupor ognak mozdulatlanul, mint hóviharban a kivert kuty ák. Lepedőt, párnát, pokrócot kaptak, abba burkolóznak . . . és fáznak. Siralmas látványt nyújtanak, aligha nevezhetők embereknek.. Rendkívül soványak, a szó legszorosabb értelinében csont és bőr mindegyik. Közülük egyetlenegy állva bóbisl~ol, pokrócába burkolózva. Valamelyest erősebbnek, teltebbnek látszik a többinél.
- Ez az, aki megszökött öt éve, és jelentem, tegnap visszajött - mondja az ő.~mester.
Félh~~ínályos a terem, semmi sem mozdul. A levegő áporodott, mosdatlan testek izzadsaígsLaóa bűzlik. Liur_a szavakba foglalta az érzéseit:
- Látom a Flor es-tenger csillog2sát, a fenét habos hullámgyű_~űt, a szika~ázb kék ég alatt hajladozó pálmafákat, az ezer

színű orchideákat, dús levű, édes gyümölcsöket . . . a kedves kis ágyakat, a fürdőszoba vízköpőit . . . szinte tapintani tudorra Csui-Sut atyai védelmét . . . Szörnyűség, milyen mélyre süMy_ lyedt ez a boldogtalan nép!
Durván nyílik a vasajtó. Három rendész két kegyetlenül csörömpölő vas kézikocsit tól be. Éles hangú csengőjük darabokra töri az álmos csöndet.
- Ébresztő! . . . Ilé, ti majmok, ébredjetek! . : . Itt az ebéd! Mozgás! . . . Gyerünk! Gyerünk! . . . Sorakozó!
Az egyik kocsin hatalmas kondér, benne piros paprikás zsírban húsdarabok és főtt krumpliszeletek úszkálnak. Berci közelebbről megnézi, megszagolja.
- Hasonlít a magyar gulyáshoz. Nagyon ízletesnek látszik. Megkóstolnám . . .
A másik kocsin bádogtányérok, kanalak és kenyér.
A szuenók lassan, nehézkesen mozdulnak, felemelkednek, nyújtózkodnak, egy cseppet sem sietnek. A kondéros rendész rájuk rivall:
- Hét, ti rondaságok! Mozogjatok! Meddig álljak itt?! Sorakozóóóó!!! - úvölti. - Ha nem álltok azonnal sorba, kiöntöm az ételt a földre!
Na erre keservesen döcögve, egymásba kapaszkodva, botfaóozva (mint Bruegel képén a vakok! - döbben a hasonlóságra Liuna) felsorakoznak. Kezdődik az osztás. Bádogtányér a kézbe, két merőkanál a gulyásféléből, kenyér és kanál . . . a szuenó a fekhelyéhez tántorog . . .
Mahádévi intésére Bercinek is hoznak kóstolót. Szíriusz kapitány is lenyel egy falatot.
- Igazán jó - állapítják meg.
A szuenók meg csak ülnek az ágyaikon komoran; némán, ujjaikkal piszkálják a piros lében úszkáló krumplit . . . egyikmásik a szájába nyomkodja, kínlódva majszolja . . . falatka kenyeret is gyömöszöl hozzá . . . nagyon lassan, kimérten, alig-alig esznek . . . A hús mind ott marad a tányér okban.
Az egész szomorú szertartás alig pár percig tartott. A teremben újra csend és mozdulatlanság . . . A szuenók összekuporodnak. A tányérok a jócskán megmaradt étellel és kenyérrel mellettük hevernek a fekhelyen. Az őrmester panaszkodik:

- Kezdetben azt hittük, hogy majd később megeszik PváLuk hagytuk a maradékot. A bitangok azonban nem ették meg. A levet szertelocsolták, a hússal és kenyérrel dobálóztak. Most már nem marad náluk . . . tetszik látni: mennek az embereim, összeszedik, visszaöntik a kondérba. NToslék lesz belőle. Ettől híznak a disznaink.
Sz~riusz kapitány elérkezettnek látja az időt. - Őrmester, szólni szeretnék hozzájuk.
- Tessék, uram, szóljon. De n,. reméljen sok sikert. Aligha figyel majd egy is. Ám tessék, próbálja meg.
Szíriusz kapitány hívja Rolót:
- Gyere, kislányom, kezdjük a műsort! Te indítod dajkád dalával. Rajta!
Ilolo kedves hangján a komor csöndben felcsendül a dal: - "Kicsi, fekete emberek . . ."
Már az első hangokra megmozdulnak a renyhe testek, fel= emelik fejüket, felülnek, némelyek halkan Rolóval énekelnel~; - Ismételd meg, kislányom!
iJs jómaga is rázendít messzire hangzó basszusán. Az Ötci~ Tanácsa, Erzsi asszony és Leonida néni is beszáll a kórusba. NIost már énekelnek a szuenók is mind! Állnak, énekelnek! Az ének végén felharsan a kapitány hangja:
- Szuenók! Testvéreim! Királyotok, IÍI. Csui-Sut hivésára jöttem, hogy segítsek rajtatok, hogy megmentselek titeket! Most szétosztjuk köztetek az ő ajándékát, fejenként három almát!
Váratlanul fülsiketítő fütyülés hangzik, örömük kicsattanó jele. És tolonbna'_.~ Szíriusz felé.
- NTegálljatok! Mindenki üljön le a fekhelyére! Az almákat odavisszük. Csak ott lehet megkapni! . . Pierre! Indulja= tok!
Az Ötök Tanácsa ~z előre elkészített 3-3 almát pár perc alatt kiosztja. A szerencsétlen kiéhezettek nekiesnek, falják' harapják!
- Szuenó testvéreim! Figyeljetek rám! Az alma a tiétek, nem veszi el senki! Sőt mától kezdve mindenki mindennap kap három a'.mát és egyéb zöldségfélét nyersen, úgy, ahogy szeretitek. Kérlek tizeket, legyetek mértékletesek, lassan egyetek! P~ágjátok meg jól a falatot! Aki gyorsan eszik, meg~·

betegszik! . . . Mondjátok utánam: akz gyorsan eszil~, megbetegszik!
Csoda történik! A beszélni "nem tudó" vagy "nem akaró" szuenók most világnyelven, szép hangosan ismétlik Szír iusz szavait:
- Aki gyorsan eszik, megbetegszik!
Leonida néni e pillanatban színre lép, átveszi a parancsnokságot, lév én ő az étkezés és az étkeztetés nagymestere.
- Viktor Szíriusz! Nem mindegy, hogy ezeket a jámbor, fekete embermadarakat mivel etetik. Jó, jó az alma meg a burgonya meg a répafélék nyersen, de igazi táplálékuk a déligyümöles: banán, ananász, kókuszdió, narancs, füge . . .
- Attól tartok, asszonyom, hogy ezek itt északon nehezen szerezhetők be - aggódik Mahádévi úr.
- De mi délről felhozatnánk! - erősködik Leonida. - Viktor Szíriusz, maga felhívhatná a világállam elnökét, De Sanetis urat...
- Nem szükséges, drága Leonida néni - szól közbe Radzs Akola. - De Sanctis úr annak idején kiadta az utasítást, hogy a Szunda Légi Közlekedés a Szíriusz-expedíció minden kívánságát teljesítse. KapiNány úr beszéljen padangi központunhkal: szerezzenek be két tonna vegyes déligyümölcsöt. Holnapután reggel repülök érte. Graviplánom teherbírása pontosan két tonna. Rakodással együtt megjárom 5-~ óra alatt. Délutánra itt leszek a Nagy-Szunda-szigetek minden kincsével!
Leonida néni huncutkásan mosolyog.
- Erre az útjára, édes fiam, ugye, nem viszi magával Ilolót! Tudom, tudom . . . sétarepülés! De Ilolo 60 kiló! Hatvan kilóval több banánt hozhat!
Mindenki nevet. Szíriusz kapitány megöleli Akola fűpilótát. - Köszönöm, Radzs fiam. Íjy cselekszünk!
Körülnéz a hajdani hangárban. Mintha nem is ott lennének, ahová egy órával ezelőtt beléptek. A szuenók ágyaikon ülnek, szófogadóan lassan, de vidáman eszegetik almáikat. Az az egy szuenó áll, aki két napja keriilt elő. A három alma a kezében, büszke, egyenes tartással nez farkasszemet Viktor Szíriusszal. A kápitány int neki.
- Te, fiam . . . igen, te! Jöjj csak ide hozzám! A szuenó szép, nyugodt léptekkel közeledik.
- Mit parancsolsz, uram?
- Nem parancsolok, csak kérdezek.
- Kérdezz, uram. Te jó ember vágy. Válaszolok. - Ugye, te tudsz repülni?
A szuenó sokáig nem válaszol. Aztán valami meleg vidám= ság villan a szemében. Komolyan bólint.
- Tudok, uram.
- Az itteniek közül csak te egyedül?
- Nem, uram. Vannak még hárman, de ők nagyon gyen= gék, éppen csak felemelkednek, hamar elfáradnak, le kell szállniuk. De ha kapnak jó és erősítő táplálékot, ők is tudnak majd repülni.
- Ezután állandóan friss gyümölcsöt esznek. Kapnak ba= nánt, fügét, ananászt. Jól felerősödnek, mire mi visszajövünk: - Te hová mész, uram?
- Megkeresem Csui-Sutot és népét. Megszabadítom őket a gonosztól!
- Veled mennék, uram. Ticdok segíteni:
- P,~endben van, velem jöhetsz. Mi a neved? - ll~lanu . . .

KILENCEDIK FEJEZET
am-etyben Szíriusz kapitány egy csásaárkorona alatt fekszik
Még hét napot töltenek Simlában. De nem a városban.
- Eltűnünk az emberek szeme elől - mondja Szíriusz kapitány. - A város északi határában volt hajdanában a lahore-i maharadzsa vadaskertje. Vadak már nem élnek benne. Az utolsó királytigrist száz éve lőtte ki egy angol sportlady.~ De az egyik tisztáson áll egy szép vadászlak, tíz berendezett vendégszobával, konyhával, személyzettel. Mahádévi tanácselnök azt javasolta, költözzünk oda. Vigyük magunkkal a szuenókat is. Beleegyeztem. Rendfenntartókat is kínált. Azokat köszönettel visszautasítottam, csak az öreg őrmestert kértem "kölcsön", és terepjáró kocsikat. Holnap költözünk!
Hajnali hat órakor Radzs és Ilolo a graviplánnal felderítőútra in~'ult a vadászlakhoz. Félóra múlva már vissza is érkeznek. Radzs jelenti:
- Mindent tökéletesen rendben találtam. A régi út hepehupás, de járható. Az épület tiszta, kényelmes. Az erdei tisztás le- és felszállásra alkaúmas. A környező erdőben sok a szelídgesztenyefa. Termése most érik. A szuenók csemegézhetnek.
Nyolc órakor nzgy alaposan megrakott, öttonnás hernyótalpas terepjáró ir._dul az expedíció tagjaival és a 28 szuenóval. Szíriusz kapitány' az utolsó járműben maga mellé ültette Manut, a repillni tudót.
- Gy ere, beszélgessünk. - Szívesen, uram.
A pobgyászkocsi leghátulsó ülésén foglaltak helyet. IVTessze min;lenkitől.
s Egy évvel később -= 2281-ben = a Világállam parl<~mentje törvényben tiltotta el a sportvadászatit az egész Fö'dön. A törvény megszegőit 3 évi, állatkertben ttiltendő kén~suermunkára ítélték. Sajnos a tilalom a vízben élő állatokra nem vonatkozott
- Mondd, Manu, mikor hagytad el Csui-Sut királyt és né· ~pét?
- írem hagytam el őket . . , ma is velük vaáyok. Velük élek: - Akkor hogyan kerültél Simlába?
- A király megparancsolta, hogy kutassam fel és gyűjtsem össze elkóborolt, veszendő népét. Ezt cselekszem időnként.
- Szóval te tudod, hol él Csui-Sut és népe? Természetesen tudom uram:
- Elárulnád nekem?
·- Szívesen, uram, de nem sokra mész vele: - PJIégis . . . mi a neve a hely nek?
- Az országot az ott élő nép Pőnek vagy Bodnak nevezi: A kínaiak Hszicangnak, az európaiak Tibetnek. Területe kis híján akkora, mint Franciaország, Spanyolország és Nagy= Britannia együttvéve. E három országban összesen 150-160 millió ember él, Tibetben ennQk csak egyszázad része! Hatal= mas fennsíkjain, solc helyütt 10-12 ezer négy~tetkilométeren nem lakik egy lélek sem. Csui-Sut Tibet északnyugati határvídékén telepedett le, a keleti hosszúság 82,5 foka és az északi szélesség 34,2 foka találkozása táján.
l~Tintha Manu arcán huncut mosoly bujkálna, amikor udvar riasan megkérdezi:
- Most már tudod, uram, hol élünk?
,;Galileire! Ez a "repülőkutya" jól megleckéztetett! - gon=_ dolja Szíriusz. - És még fölényeskedik is!"
- Nos, uram, hol élünk?
Szíriusz keményen, de harag nélkül válaszol:
- Szititől északra, Lasungtól nyugatra, Sunká-Sahtól ke= letre.
Manu apró bogárszemei kerekre tágulnak. - Nagy tudós vagy, uram!
- Nem vagyok nagy tudós, csak ismerem Tibet térképét: De te, Manu, valóban nagy tudós vagy. Olyan pontosan meg-' határoztad néped lakóhelyét, mintha diplomás földrajztanár lennél.
Nem vagyok földrajztanár, uram, de diplomám van, nem is egy, hanem három! Fizikus, villamosmérnök és mezőgazdász vagyok.
&Zost Szíriusz kapitányon a sor, hogy csodálkozzék:

- Ma a meglepetések napját éljük! . . . Melyik egyetemre jártál?
- Egyikre sem. Kormányzói engedéllyel levelező hallgató voltam Bombayben. Az egyetemet b°lülről nem is láttam. Szíriusz gyöny őrködve nézegeti az élénk arcú, apró szue
nót, Vajon hány éves lehet? . . . Mil~~en kár . . , nem meri végiggo7zdolni. Manu mintha a szemé'oől olvasna.
- Tudom, mit forgatsz a fejedben, uram. Azt, hogy mi, szuenók rövidebb életűek vagyunk, mint az emberek.
- Manu barátom, én ezt nem így fogalmaznám. Ti is emberek vagy tok, erre éppen te vagy a legfőbb bizonyíték . . Sajnos I. Csui-Sut naplójából tudjuk a szomorú igazságot, hogy a szuenók átlagos életkora 15-16 év.
- Hála II. vagy Nagy Csui-Sutnak, ennél sokkal több. Én; uram, betöltöttem a húszat. Élni fogok talán 35 éves koromig: Nem vagyok biológus, nem tudom, hogy Nagy. Királyunk hogyan csinálta, de az tény, hogy az ő uralkodása alatt életkorunk átlaga a kétszeresére nőtt, és még mindig növekvőben van.
Élesen csikorog a terepjáró lánctalpa . . , nagy ot zökken . . - Mi történt? - hangzik a riadt kérdés mindenfelől. Muhammad Krisán őrmester futva közelít.
- Kapitány úrnak jelentem, az első kocsi előtt az út közepén egy jól megtermett tigris ül. Nem hajlandó elmozdulni, hiába riasztjuk. Parancsot kérek, használjunk-e fegyvert.
Leonida hallgatja a jelentést.
- Szent Leonida! Tióris! . . . Azt mondták, száz éve pusztult el az utolsó!
Pintorrnak van kedve tréfálkozni.
- ~~ az utolsó előtti volt. Ez az utolsó!
- Gyerekek! Azonnal be az utasfülkébe! - tereli őket Lconida néni. - Az ajtókat bezárni! . . . Viktor Szíriusz, intézkedjék! Mire vár? Lője le valaki azt a fenevadat!
-.Arra várok, kedves Leonida, hogy rnit ta7zácsal Marat. - Ez a . .~. ez a . . . kis fek . . .
- Igen, ez a kis fekete ember. Nyilatkozz, ~;Tanu fiam, mit tegyünk? Mit tudsz erről a tigrisről?
- Semmit. De azonnal elintézem, kapitány úr. Bes~=~lelL vele.
Kecses mozdulattal kiugrik a terepjáróból . . . széttárja szár'~yait, szélesen, csillogón . : . könnyedén elrugaszkodik a talaj~tól, és három-négy csapással már a dús lombú fák fölé emelkedik. Onnan szélsebesen siklik az első kocsi irányába, ahol a makacs tigris forgalmi akadályt képez.
- Ikarosz, ha ezt látnád! - sóhajt Liuna. Erzsi asszony is jelen van.
- Gyönyörű! - lelkesedik. - Ez a csúf, csupa csont, cs<ímpás emberke milyen csodálatos, amikor repül!
Alig telik e1 öt perc. Az óriási, göcsörtös tölgyek fölött feltűnik Manu. Kiterjesztett szárnyait átsugározza és sokszínűvé varázsolja a napfény. Hosszú siklórepüléssel ér földet Szír iusz kapitány előtt.
- Jelentem, elküldtem őt. Csíkos barátom megígérte, hogy elkerül minket. Indulhatunk nyugodtan . . .
Idézet Liuna naplójából:

2482. július 14.
Arra a rövid párbeszédre, ami ez után elhangzott, amíg élek, emlékezni fogok. Szíriusz bácsi azt kérdezte: "Manu, te tudsz beszélni a tigrissel?" Manu így válaszolt: "Ezt nem árulhatom el neked uram. Neki sem mondtam meg, hogy tudok beszélni veled."

Másnap reggel Radzs AkoIa korán indult. Padangba repült a xr~egr endelt déligyümölcs-szállítmányért. Délután megérkezett két tonna banánnal, ananásszal, mangóval megrakodná, A szuenók boldogan nevetnek, táncolnak . . . PJtanu kijelölte a határt, amit nem szabad átlépniük. Engedelmesen szót fogadnak, mert félnek a tigristől. Szemlátomást erősödnek, iz= mosodnak. A három ép szárnyú, Manu vezetésével, naponta gyakorlatozik. Már száz-kétszáz méterre is felemelkednek, és fogócskát játszanak a levegőben . . .
Eltelik egy hét. Szíriusz kapitány haditanácsra hívja háza né= pét. Közéjük tartozik már l~Manu is. Szeretik őt, és bíznak benne.
- Barátaim - kezdi mondókáját Viktor Szíriusz -, egy-két nap, és indulunk! Felkeressük utunk végcélját, Csui-Sut király . Fel kell készülnünk arra, hogy nem fogadnak tárt karokkal . . .
De folytasd te, Manu. Ne én mondjam el!
- Folytatom. Húsz évvel ezelőtt, amikor születtem, III: Csui-Sut király éppen nyolcvanesztendős volt, és szomorú magánosságban élt. Vágyakozott feleség és gyerek után. Még férfinak érezte magát, de tudta, hogy csak néhány éve van hátra. Ekkor éppen Európába kellett utaznia, Görögországba, ahonnan a rádió adó-vevő állomásunk teljes gépi berendezését kellett elhoznia, és onnan hozta a királynét -is, akinek Thémisz a neve. Thémisz harmincéves volt, és gyönyörű! Ezt édesanyám mesélte . . . mert én akkor születtem. Azóta húsz év telt el. A királyné már az első héten bejelentette: televíziót akar nézni, különben nem marad itt! Villanyáramunk volt. A király hozatott neki. Először egyet, azután többet is . . . végül a kőből épült és kőbe vájt királyi palota valamennyi helyiségében felállítottak egy televíziót. És minden szuenc nézhette. A királyné boldog volt. Később di-Hatos bútorokat kért a régiek helyett. Az új bútorok megérkeztek, a királyné boldog volt. Még később úszómedencét akart, színesen kivilágított meleg vízzel és szaunával. A király megépíttette ezt ís, mert víz és energia bőven állt rendelkezésünkre. A királyné boldog volt . : . a király azonban boldogtalan, mert a királyné
nem szült neki fiút. De még egy silányka lányt se. A királyné nem akart szülni . . . félt, hogy megcsúnyul! . . .
- Köszönöm a válaszodat, Manu. - - Szívesen. Kérdez még valaki?
.- Én szeretnék - jelentkezik Berci. - Kérdezz.
- P,Jianu! Téged ki tanított, ki nevelt?
- III. Csui-Sut király személyesen. Mindent neki köszönhetek. Nélküle semmi se lennék . . .
Szereted őt, és hálás vagy neki?
- Szeretem, és hálás vagyok. Az életemet adnám érte! = It'Iikor láttad őt utoljára? Mikor beszéltél vele?
- Körülbelül egy éve. Ő személyesen bízott meg azzal, hogy kutassam fel és mentsem meg kallódó szuenó testvéreimet. Még a szavaira is j61 emlékszem: "Manu fiam, csak benned bízom, mert tudom, hogy okos és erős vagy . És a király né is csak benned bízik."
- l;Tgy? . . . És az elmúlt év folyamán, ha jelentéstételre hazarepültél, nem beszeltél a királlyal?
- Nem lehetett. Súlyos beteg volt, magas lázzal feküdt, gyakran eszméletlen állapotban. Nem engedtek be hozzá. A királynénak jelentettem. Nagyon megdicsért, és újabb feladatokat kaptam . . .
- Ha a királyné olyasmit kérne,. ami a királynak ártana, teljesítenéd?
- Nem, scha!
- Ismersz olyan szuenót, aki teljesítené? - Sajnos iben.
- Ki az?
- Nem is egy. Mindenki, aki alkoholt iszik, és kábítószerrel él.
- Hát vannak ilyenek? Kitől tanulták? - A televíziótól.
- Ki adott nekik alkoholt és kábítószert? - l~Tem tudom . . . szerezték. '
Berci töpreng kis ideig, aztán mégis megkérdezi:
- Mondd, llTanu, nem gondoltál még arra, hogy téged nem a király küldött elcsellengett testvéreid felkutatására, hanem a királyné?

- Azt hiszed?
- Azt hiszem, ő kérte a királyt, hogy veled kerestesse az elkóborolt szuenókat . . .
Liuna hirtelen felpattan, és a tiszta igazmondás hangján "szónokolni" kezd:
- Mert útjában álltál gonosz terveinek! El kellett téged távolítani! . . . Ezt persze nem mondta!
- Nem mondta . . . _és én nem mertem erre gondolni. Talán tévedsz, kedves Liuna . . .
- Manu, figyelj! . . . Tudod, hogy Csui-Sut király segítséget kérő rádióüzeneteket küldött Szíriusz kapitánynak. Valószínű; hogy a ti adótok sugározta át Hold Állam stacionárius műholdjára, és az ismételgette, utasítás szerint. A szöveg sérült volt. Hol sérülhetett meg, mit gondolsz?
- Nem tudom.
- Majd én megmondom! A műholdon nem, mert ott nem érinti emberi kéz. Itt sérült meg adás közben! Kik dolgoznak Csui-Sut adóján?
- Két technikus dolgozott. Az egyik Bolo-Bolo volt, becsüs letes fiú, barátom. A másik Nakami nevű, nem ismerem.
- Miért mondtad múlt időben, hogy ketten dolgoztak? - Mert Bolo-Bolo szerencsétlenül járt. PJleghalt.
- PJli történt vele?
- Túl magasra repült fel, ahová már nem szabad. Talán eljege,sedtek a szárnyai. Lezuhant . . .
- Mikor történt ez? - Idén tavasszal.
- Szíriusz bácsi! Mikor tetszett kapni az első segélyt kérő táviratat`?
- Iáén tavasszal - válaszolja komoran Szíriusz.
- Manu! Elmondjam neked, miért és hogyan halt meg a barátod, Bolo-Bolo?
- Köszönöm, most már nem szükséges. Gondoltam én erre sokszer . . . de nem mertem elhinni . . . nem volt bizonyítékom. ltMost már van! Egyezik az időpont! Most már én is el tudom mondani! Valaki "tetten érte", amikor éppen a király segély kérését akarta leadni. Meg akarta akadályozni. Dulakodtal> . . , a szalag elszakadt. De Bolo-Bolo erős volt, támadóját legyőzte. Gyorsan úgy-ahogy összeragasztotta a szala
got . . . az adást az ismétlési utasítással éppen befejezte, amikor többen megrohanták, lefogták, elhurcolták, felrepültek vele jó magasra, fejbe verték és elengedték . . . Így "jegesedtek" el a szárnyai . . . Ilyen "eljegesedési" baleset az elmúlt néhány évben többször is előfordult . . .
- Szép, logil~us történet volt, Manu - mondja Szíriusz kapitány. - Liuna, kislányom, van még valami meglepetésed számunkra?
- Ahad. Egy jellemrajz. Címe: Thémisz, a görög nő. Szép, de buta. Minden szép, de buta nő sorsa előbb-utóbb tragikusra fordul. Unja magát, unja az életet, másokat okol kudarcaiért, gyűlölködővé válik. Ki akar törni ketrecéből! Élni! Élni akar a maga módján! . . . Ezért örül a szuenók pusztulásainak, és sietteti azt . . , ezért örül a király betegségének, és sietteti azt is ! - Szíriusz elgondolkozik.
- Igen . . . lehet, hogy így történt, de következtetésednek van egy gyenge pontja. Mi haszna származik a görög nőnek abból, ha elpusztítja a szuenókat, és megöli a királyt? Ő itt maradna egyes-egyedül a Nagy Hegyek Országában . . . megfagyni vagy éherz halni!
- -Nem tudom, Szíriusz bácsi, de majd megtudjuk. - Kitől?
- Esettelt tőiem - szólal meg l~Manu. - Te tudod? - csodálkozik Liuna.
- Tudok következtetni. Most tanultam meg tőled.
- Nos, akkor mondd meg: mi haszna lenne, ha itt maradna? - Semmi. Nem maradna itt. Felpakolná az államkincstárt, és megszökne vele Görögországba!
- Hoppá! - Ez Proton kissé gyermeteg felkiáltása. - Hát államkincstár is létezik? Erről eddig nem esett szó!
- Mi lehet benne? - érdeklődik Berci.
- Igazgyöngyök, gyémánt, rég elsüllyedt kalózhajók megtalált zsákmánya, mindez még az indonéziai hazából - sorolja Manu -, és a Himalája aranya. A szuenók szorgalmasan dolgoztak, és II. vagy Nagy Csui-Sut idejében háromezren szűrték, serpenyőzték a hegyi patakok aranytartalmú vizét! . . . A kincseskamra sértetlen. Tudom biztosan. Kombináeiós zárjának kulcsszavát csak ketten ismerik: a király és én. De a királyné nem tudja, hogy én is ismerem . . .

Július 22-én, délelőtt 10 ó~9ái~or eIl:rdulnak hosszú útjuk utol= só, legrövide'ob szakaszára. A távolságot Manu 700 kilométerre becsüli. Úgy határoznak, hogy lassan és alacsonyan fo~_ nan repülni, mivel Manunak az útjeleket kell figyelnie.
- Csui-Sut népének nem szabad meglátniuk Manut - magyarázza Szíriusz -, és nem szabad észrevenniük azt sem, hoáy ismerjük a hozzájuk vezető utat. Az út első felét rendes utazási sebesséágel, nyílegyenesen teheted meg, de a második felében kanyarodnod kell jobbra-balra, és rádión hívni őket szüntelenül . . .
141~ár túl vannak az ötszázadik kilométeren. Sziklás hegyek, őserdők, fennsíkok, szakadékos völgyeli, vakítóan fehér giecscserek, rohanó hegyi patakok, vízesések és hideg vizű tavak fölött repülnek. Alacsonyan, és teljesen zajtalanul... ("Itt Szíriusz kapitány . . . Itt Szíriusz kapitány . . . Keresi Csui-Sut népét . . . Szíriusz kapitány keresi Csui-Sut népét . . . Vétel . . .") Az utolsó száz kilométeren egyetlen embert sem láttak. Ideális lakótér rejtőzni akaróknak!
- Lakótérnek lehet ideális - állapítja meg Leonida -, de élettérnek aligha. Palit esznek ezek a szegény szuenók?
- Ugyanazt, amit a zergék, vadkecskék, vadjuhok - válaszolja PJIanu. - Fák, bokrok termését, fiatal hajtását, kérgét, magvakat. P,.endkívül egészscges és tápláló . . .
- Amíg nem keverik hússal, és nem locsolják pálinkával ! jegyzi meg Kocsis Erzsébet.
- Igazságot mondtál, asszonyom. Alig száz évvel ezelőtt, második királyunk idejében, háromezer erős, egészséges szuenó élt és vígan röpködött. It~a háromszázan, ha vagyunk, és szárnyait legfeljebb száz szuenó tudja használni . . .
Hallgatnak egy sort, aztán Szír iusz megkérdezi: - Jő irányban haladunk?
- Légy nyugodt, uram, errefelé már minden sziklát, minden szakadé:~ot ismerek.
("Itt Szíriusz kapitány . . , Keresi Cswi-Sut népét . . . Szíríusz kapitány keresi Csui-Sut népét . . . Vétel . . .")
- Nincs semmi eredmény, Berci?
- Jelentem: semmi . . . - és darálja tovább a szöveget.
P,~;rst az északi horizonton vízti;kör csillan.
- i3ata'.mas tó, Fehér K~acsr.-:ánal~ hívják - tájékoztat azonnal Manu -, mer± soha nem faóy be. IVTc'_eg források táplálják. 1`Tyáron ~0-32, télen 14-lá fokos a hőmérséklete. Ilyenkor óriási fehér ködkucsma ül rajta, innen a neve. Átmérője 10 kilométer. Túlsó part;ához már közel esik a szuenók lakóterülete, ezért az innenső parton leszállunk, és felverjük sátrainkat. Forrást is találunk a közelben, és a tóban a nektek oly kedves aranypettyes pisztránáok úszkálnak.
- Tetszik hallani, Leonida néni?! - diadalt hirdet Berci hangja. - Amikor otthon a könnyű dobóorsós horgászbotomat csomagoltam, meg a tízes zsinóromat, nevetni tetszett: "Bálnát vagy cápát akarsz fogni az Indiai-óceánban, te fiú?!" Most mit tetszik szólni: pisztrángot akarok fogni a Fehér Kucsmában!
Leonida kerek arca, mint a mosolygó telihold. - Megsütöm, ha fogsz! Vajban, ropogf~sra
Áll már a négy sátor. Le-lel~t`tték a vízhatlan padlóborítást, és a kompresszorok percek alatt felfújták a dupla falakat. Laposra csukott ágyak, asztalok, székek kerültek elő a graviplán gyomrából, és nyíltak ki gombnyomásra.
A négy sátor az erdő szélén egyenes sorban áll, és a tóra néz. Az elsőben a férfiak alszanak, a másodikban a nők., a harmadikban az ultrarövid-hullámú adó-vevőt állították föl, a neg~·eúik pedig konyha és ebédlő. Az expedíció tagjai a sátra'_~ körüli mohaszőnyegen sétálnak, hevernek. A sárga kövirózsák borította domboldalon nyugszékeket állítottak fel, Liuna - azúrkék gumimatracán - egy pompás, piros virágú császárborona árnyékában pihen. Berci már megfogta beígért pisztrángjait. a konyhasátorból forró olvadt vaj sercegését hallani. A hírad~ss~.torban Berci újból ismételgeti:
_ ltt Szírit,sz . . . itt Szíriu.sz kapi_inv . . , Vk,°,°F-~i Csui-Sut 11C"úÉ~t . . .
,T Wi~t ~ .l;i ny a ~sog es -no~c~ r,? .. euúl P~anu tűnt el, nern látni aei~ol. _1 , ural az őst~~ ~:;t.c'r lomboza±a a'~ ullitott gx-aviplán csoma?~eréb°n rejtőzik. O,-t nem fedezhetik fel kandi szuenó szer_~en, nyugodtan a llxat. Este óvatosan előbújik, ő a tábor éjjeliőre.

Harmadik napja folyik ez a csaujáték. Szakadatlanul adja hi: vásót az URH-állomás - most magnószalagról -, közben a2 emberek békésen teszik a semmit, jelezvén, hogy jelenlétük jó szándékú, baráti . . . de Csui-Sut népének még mindig nincs nyoma !
- reáig itt vannak, tőlünk alig húsz kilométerre, a tó túlsó oldalán. Ott van a vízerőmű, a szuenók barlangvárosa, a király mészkőbe vésett, pazar palotája. Egészen biztos; hogy tudnak jelenlétünkről . . . de a király már nagyon beteg, lehet,' hogy nem is ura akaratának, a királyné meg bizonytalankodik. Azt gondolom, uram, tegyük meg mi az első lépést. Holnap hajnalban "megérkezem" a palotába, mint aki messziről jött. Jelentkezem a királynénál. Szája íze szerinti "jó" híreket hozok neki. Aztán alaposan körülnézek. Morota hadnagy; a testőrség parancsnoaa ifjúkorunkban a barátom volt. Kiszedem belőle valahogy, mit tervez ellenetek a királyné . . . Hoinap éjjel itt leszek újra, és jelentem, amit megtudtam.
- Helyeslem a terved, Manu, és köszönöm. Holnap éjjel én és Csibész őrködünk. Liuna császárkoronája alatt fogsz megtalálni minket.
Pierre hevesen közbeszól:
- Nem egyezünk bele! Mi, férfiak úgy határoztunk, hogy Szíriusz bácsi egymaga nem őrködhet! Kegyetlenül kifáradna, és nem is volna az igazi őrködés. Hiszen három-négy órás éjszakai ébrenlét után az ember nem tud koncentráltan figyelni. Éppen ezért minden őrséget kétóránként váltani szokás. Mi is váltani fogjuk!
Szíriusz kedvét leli az aggódó fiú szavaiban, de a tekintés lyét mégiscsak meg kell őriznie.
- Le fogtok váltani engem? Így határoztatok?
- Igen . . . azaz szeretnénk leváltani, ha Szíriusz bácsi is be= leegyezik. Nem virraszthatja át az éjszakát. Aludnia kell!
- Ki mondta., hogy nem fogok aludni?
- Azt tetszett mondani, hogy holnap egész éjjel Liuna esászárkoronája alatt fog őrködni . . .
- Órködöm, és közben remélhetően jóízűen alszom: Pierre elámul.
- Alva tetszik őrködni?
Liuna már csavargatja piros hajfürtjeit:
- Nézzétek - kiált Berci -, ő már tudja!
- Tudom bizony! - nevet a lány. - Hiszen Szíriusz bácsi megmondta, hogy ott lesz Csibész is! Csibész, aki nem fárad el, nem lesz álmos, nem kell aludnia! Csibész gép, tud figyelni egész éjszaka, és a legkisebb szokatlan zajra is észrevétlenül ébreszti Szíriusz bácsit!
- Így bizony! Így lesz - nevet most már Szíriusz is -, és azt hiszem, ez mindenkit megnyugtat.
Csibész érzékelni tudja, ha a földön vagy a levegőben ezer méteren belül idegen személy vagy tárgy közelít hozzánk. Radarja megbízhatóan letapogatja, engem azonnal ébreszt, s én felkészülve várom az érkezőt. Lesz nálam altatószer és minireflektor . . . Ilyen feltételek mellett őrködhetem egész éjjel?
Pierre kihirdeti az Ötök Tanácsa határozatát:
- Természetesen igen, mert váratlan helyzetben mégisesak Szíriusz bácsi tudja a legjobban, mi a teendő . . .
Hár om éjjelen át zavartalanul aludt őrhelyén Viktor Szíriusz: Manu nem tért vissza. Aggódni kezdtek.
- Mi történhetett ezzel a derék, becsületes szuenóval? u Költői kérdés volt, mert senki sem válaszolt. - Talán rájöttek, hogy a mi oldalunkon áll, és "megfagytak" a szárnyai?
- Nem valószínű. - Ez Szíriusz kapitány véleménye. - Manu sokkal értelmesebb, mint szuenó testvérei meg a görög nő. Talán valami váratlan esemény tartóztat,;a.
- Nekem sohasem tetszett ez a fekete fiú - szól Leonida. Nem lehetetlen, hogy elárult minket a királynénak! I~tállt az ő oldalára! És akkor ugyancsak szedhetjük a sátorfánkat, ha ép bőrrel akarunk innen szabadulni!
Liuna á gyanúsítottat harcosan a védelmébe veszi: - Manu nem lehet áruló! Nem olyan ember! Leonida gúnyosan válaszol:
- Ember? . . . Azért, mert írni, olvasni meg számolni tud? Láttam a cirkuszban már sok mindenttudó, idomított állatot. Egyikről sem állították, hogy ember!
- Leonida néni - támad most Pierre -, miért lenne Manu hűtlen hozzánk, amikor ő és népe tőlünk csak jót kap!

- Teliért? PYIiért? . . . Megmondom. Az államkincstár ajtózárjának kulcsszavát csak ketten ismerik . . . lVem én találtam ki, ő mondta! És bizonyára elég ez a kincs kettőnek is! A kir~écl~n~rza'c és neki!
Lli~angzott a csúnya gyanízsítás.
Sokáig rágódtak rajta, tépelődtek magukban . . . de nem szólt ellene senki. Lima Steff ugyan prGbálkozott egy halvány "én nem hiszem"-írel, de nem jutott tovább. Érezte, hogy a hit most édeskevés.
Szíriusz kapitány megfontoltan beszélni kezd. Azt mondja ki, amire Liun.a gondol:
- Ez nem hit kérdése. Tények erősítik a gyanút. Én mégis csatlakozom Liunához, és kimondom: hiszek Maru hűségében. De ez a hit csak ahhoz eler_gedő, hogy a saját életemet kockáztassam. A tiéteket nem! Magatoknak kell dönteni, mit tegyünk. Ha Manu átállt az ellenséghez, akkor minden pillanatban megtámadhatnak minket. Száz szuenó tud repülni. Közülük negyvennek valamilyen ósdi fegyvere is van. Igaz, hogy a mi lézervetőink sokkal erősebbek, de százan ny olc ellen, ez nem megnyugtató arány. Arról nem is beszélve, hogy nem fogok halomra öldösni száz ártatlan kis fekete embert, hogy mentsem a magam bőr ét! Csak azt tehetjük tehát, hogy be a graviplánba, és gyorsan menekülünk!
- Ha tudunk. Ha még lehet . . . - mondja Radzs AkoIa mert ha Manu valóban áruló, akkor az őserdő takarásában már rég körülkerítettek minket, hogy meg ne szökhessünk. Erzsi asszony kér szót.
- Még nem vezettem olyan ásatást, ahol valamilyen életveszélyt ne kellett volna vállalnom. Hol a sivatag tikkasztó forróságát, gyilkos homokviharát, hol a ránk omló sok tonna földet, hol garázda rablókat. De azért mindig volt valahogy. Z'Iem féltem, és ezektől a kis feketéktől sem félek. De a gyerel~ek élet; ért felelések vaa5~unk. Őket biztonságos helyre kellege szállítanunk . . .
- Hogy képzeled ezt, éd°sanyám?! - háborog Perci. - Vedd tudomásul, hoóy nem fobok ö'be tett kézzel, "biztonságban" ,~~ t ~ +
k,.:ksolni, amíu teled ~ e.._.él~ fen,, e~,, t. Ki;e~en ~:em: nmn ftatolj meg szégyenszemre! Csak jöier.c:k ezer a kis bar.únCalóvc! Van elég. lé-r_erFe~;yverü:~k! T~l@m ölök én meg ebet sem, d+:
aludni fog az egész szuenó hadsereg! Arról nem is beszélve, hogy Radzs graviplánja, végső esetben, iszonyú fegyver!
- Berci nem túloz. A graviplán lángvetői és lézerágyúi valóban roppant tűzerősek. Nem félei; semmiféle támadástól - mondja Radzs Akola -, száz támadó szuenót két perc alatt me ;semmisítek!
Ilolo följajdul:
- Édes Radzs! Nem szabad megölnöd egyet sem! - Ilolo, a szuenók őrzőangyala! - rikkant Proton.
- Rendben van, ígérem, nem ölök meg egyet sem. De gondold csak el, ha a levegőben repülőket elaltatom, lezuhannak. Tele lesz a testük kék és zöld folttal, kezüket lábukat törik. Kórházat nyithatsz.
- Vállalom. Szíriusz bácsival meggyógyítjuk őket!
- Én is vállalom - bólint rá Szír iusz. Majd folytatja: Nos, akkor megállapodtunk, hogy maradunk. Egyetlen módosítást javasolok: féltem a nőket. Szeretném, ha sötétedéskor ők is a graviplánba lopóznának.
- Szó sem lehet róla! - fojtja Szíriuszba a szót Leonida. Harcolni akarunk! Én a húsvágó bárdommal védekezem, Erzsikének meg van egy formás kis acél régészásója! . . .
A nap izzó vörös korongja lassan közelit a messzi horizonton csillogó Karakorum havas, csipkés csúcsaihoz. Pár perc mízlva elmerül mögöttük. Gyorsan jön a sötétség. A megbeszélt haditerv szerint mindenki elfoglalja kijelölt helyét. Radzs Akola szerencsésen eljutott már a tölgyek alatt rejtőző graviplánig. A vaksötétben csöndesen lapul benne. A többiek befejezik a vacsorát, majd ki-ki hálósátrába vonul. Szíriusz kapitány, Csibésszel a karjában, Liuna kék gumimatracán a császárkorona tövében feleszik. A hálósátrul>ban a férfiak, jó melegen felöltözve, kezük izgyében az altatólézerrel, fekhelyeiken gubbasztanak. A p.ők se:n feküdtek le. Leonida ágyán ülnek . . . és félnek. Li~ana í5y fega7mazza meg előérzetét:
- Ma történni fó5 valami váratlan . . . valami rossz! Leonida néni nyugtatja:
- Bízzál, kislányom . . , bízzál Viktor Szíriuszban. - Leonida néni bízik benne?

- fJn, kedvesem, sokat acsarkodtam vele, sokat ostoroztam a könnyelműségéért . . . de tudom, ha bajba keveredik, abból mindig kimászik valahogyan.
Ilolo hirtelen csendet kér. - Pszt! Hallok valamid
COk is hallják már! A félelmetesen magas, sípoló hangot em= beri fül éppen hogy érzékeli . . . aztán szárnycsattogás . . Csibész is hallja . . . de nyugodtan marad, hiszen ismerős
közelít. Szíriusz is hallja. Gyorsan a lézervetőhöz kap . . . szerenesére elkésik! Könnyű, de kemény élő test zuhan rá, szárnyak borítják be, és mintha acélbilincsek szorítanák, moccanni sem tud! . . . Suttogást hall, de mindent tisztán ért:
- Ne mozdulj, uram! Manu vagyok! Bízzál bennem! Csak másodperceink vannak! Nagyon figyelj! Tegyétek, amit mondo'~'
- _~ízorn benned, Manu.
- Mindenki feküdjék az ágyába. A fegyvereket dugják el: Ne védekezzenek egy ujjal sem! Akkor nem esik bántódásuk.' Uram, te se védekezz! Negyven testőr közelít, közöttük vagyolc én is! Testőr lettem. Mivel sokkal gyorsabb vagyok ná-; luk, megelőztem őket, hogy megtudd: a királyné elraboltat: Elviszünk hozzá. Veled leszek, vigyázok rád! . . : Most men= nem kell, hogy idejében csatlakozhassam a többiekhez . : . Két percetek van, uram, a felkészülésre!
Egy szemvillanás alatt felszáll. Eltűnik a sötétben : . Szíriusz felugrik. Csibészt elszalasztja Radzsért. C5 a férfiak sátrához fut, közben áthívja a nőket is. Halkan, de mégis rendkívül határozottan, keményen beszél:
- Parancsot hirdetek! Vitára nincs idő! Engedelmeskedne= tek kell! . . . Két perc múlva itt lesznek a szuenók. Mindenki az ágyába fekszik, úgy tesz, mintha aludna. A fegyvereket rejtsétek jól el. Védekezni nem szabad! Eby ujjal sem! Megér ettétek? . . . Nem történik bántódástok. Engem fognak elrabolni!...
Futva érkezik Akola. Szíriusz gyorsan tájékoztatja:
- Ha elvittek engem, azonnal a graviplánban gyülekeaze= tek! Oda küldöm utasításomat, hogy mi a teendő. R,adzs, most siess vissza a gépedhez. Fuss! .:.
- Hogyan jut el hozzánk az utasítása? - kérdezi Erzsike:
- Még nem tudom, de el fog jutni. Lehet, hogy ?Vlanu viszi: Manu nem áruló! A barátunk! . . . Vége! Több kérdésre nincs idő! Tíz másodperc alatt tűnjetek el! Az ágyatokban ;,aludjatok" !
Mint felriadt nyulak szaladnak szét, ki-ki a fekhely éhez. A fegyvereket gyorsan eldugdossák, fejük búbjáig betakaróznak.
Csend van . . . borzasztó csend . . . csak a szívek dobognak. Akkor nagyon távolról éles, magas sípolás hallatszik . . . gyorsan erősödik, közeledik . . . már hasogatja a füleket . . . aztán csattogás, surrogás . . . csitt-csrrr-csitt-csrrr . . . mintha egyszerre száz szőnyeget püfölnének. A sátrakba tíz-tíz sz~cenó ront be, lefogják az ágyakban fekvőket. Tíz másik az ebédlősátor napvédő ponyváját szakítja le, és Szíriuszhoz repül vele, akit - karjában Csibésszel - a negyedik csoport szuenó tartja mozdulatlanságban. Most ráfektetik a napvédő ponyva közepére, nyolcan körülállják, megragadják a ponyva szélét, és elrugaszkodnak.
- Hallgassátok a rádiót . , . Hallgassátok a rádiót . . . - kiáltja Szíriusz.
142ár sebesen emelkednek . . . már az őserdő fölött repülnek. Szíriusz kapitány addig forgolódik, ügyeskedik a feszes repiilőponyván, amíg egyik keze Csibész orra mellé r~em kerül . . .
Fél percig tart az egész. Liuna riadtan suttogja: - Szíriusz kapitány fogságban . . .
Már bent ültek valamennyien a graviplánban. Leonida néni szörnyülködik:
- Elvitték Viktor Szíriuszt! . . . Elhurcolták, rr~int egy zsák krumplit! . . . Szent Leonída, segíts! IIa leejtik a mabasból, Viktornak vége!
Pier~re megtalálja a megfelelő nyugtató szavakat.
- Dehogy ejtik, dehogy ejtik! A királynénak élve kell Szíriusz bácsi! És ott van Manu is, viáyáz rá!
Bercit itatja valami.
- PJFit kiabáit Szíriusz bácsi, amikor rr~ár vitték? Liuna értette.
- Kétszer is ki~~ltotta: "FIallgassátck a rádiót!''

- Mifclerrádiót? - csodálkozik Pierre. - Miért hallgassuk? Van ugyan vevőnk kettő is, egy a sátorban, a másik itt, a graviplánban, de mit hallgassunk rajta?
- Azt parancsolta, hogy elrablása után itt gyülekezzünk: Nos, itt vagyunk. És ő tudja, hogy itt vagyunk . . .
- De hiába tudja . . . tehetetlen! Erzsi asszony véleménye:
- Nem baj, azért csak fogadjunk szót. Kapcsoljuk be a vevőinket, kedves Radzs, hátha történik valami . . . valami csoda.
- Igenis, bekapcsolom . . , azaz bekapcsolnám szívesen, de milyen hzcllámhoss7ra?
Egymásra bámulnak. Honnan lehet ezt tudni?
Berci észreveszi, hogy Liuna csavargatja a haját. Nem.szól; e~ak vigyorogva rámutat a lányra.
Liuna természetes egyszerűséggel jelenti ki:
- Tizenegy egész öt tized centiméterre. Csibész hullámhosszára.
Pierre rábámul a lányra.
- Te úgy gondolod, hagy Szíriusz bácsi Csibész adójával : . - Úgy gondolom. Csibész vele van. URH-adóját 50 kilométeres körzeten belül lehet venni.
- De íud-e leadni? - aggodalmaskodik Berci.
w Miért ne tudna? Akkumulátorai két órán át működnek: A mikrofonja jó, tegnap használtuk. Igaz, nem túl érzékeny, elég hangosan kell beszélni.
- Ez az! Hangosan kell beszélni! Milyen nyelven? Világnyelven, amit minden szuenó beszél? Mit tenne az a szuenó brigád, amelyik most favarozza őt, ha meghallaná, hogy valakivel beszélget? Csodálkozna. Leszállnának, és keresnék, hogy kivel társalgott. Ha van közöttük esetleg véletlenül egy villamosmérnök, és mért ne lehetne, Manu is az, rájönne Csibész titkára. Vége, megszűnik a rádiókapcsolatunk. Ha nincs közöttük mérnök, és nem jönnek rá, akkor ősi szokás szerint betömik a fogoly száját.
- Rettenetes! - rémüldözik Leonida.
Kocsis Erzsi mostanáig csöndesen kuporgott egy kis pót= ülésen. Most beszélni kezd:
- Élt a XIX, században egy Samuel Fínley Breese Morse nevű amerikai festő, aki feltalált egy pontokból és vonalakból álló ábécét . . .
Berci már hallott róla.
- A morzeábécé . . . a morzejelek! . : . Ki használ ma mor= zejeleket? Évszázadok óta senki!
- Tévedsz, fiam, mert tanulják és végszükségben használ

~ák a hajósok, az űrhajósok és a régészek. Igen, a régészek is: Kerülhetünk olyan helyzetbe, sivatagban, őserdőben, hogy nincs más eszközünk a kapcsolatteremtésre, csak a morzeábécé és a fényjelen.
- Szíriusz bácsi jól tud morzézni - állítja Pierre -, emlékszem, e yszer nagyon csodálkozott, hogy a Hírközben miért nem tanítják a morzejeleket. De vajon tudja-e, hogy Erzsi néni is szarembere ennek a közlési módnak?
- Tudja bizony. Egyszer egymás mellé kerültünk egy konferencián. Az előadó szörnyű unalmasan beszélt. Szíriusz egy darabig meg se mukkant, aztán az asztal alatt átdugott nekem egy cédulát. Az volt ráírva morzejelekkel: EZ AZ EMBER NAGYON BUTA.
És mintha ezt a végszót várta volna a rádió, finoman, szag= gatottan sípolni kezdett, így · .. . , . . . . ,·, ~ ·. '
Erzsi asszony felugrik.
- Azt mondta: ITT SZÍRIUSZ
A gép tovább sípol: - ~s · ~ - " ~ ,· - _..- . . - _ - . - :' . - - - - ._.
- NE VÁLASZOLJ MEGHALLJAK
A jelek tovább jönnek: ~ W , , · N -- .'. ~ ,' - ' -- ' . -._ . .- . .-. .--- "` 4
--- . - ,·;.M ~ . ~ ~ ._ __ . _
- lI'~ ÉRTED KÜLDJ EGY RÖVIDET . .. Pierre! Sípolj egyetlen rövidet.
Pierre engedelmeskedik:
- Most elválik, hallott-e minket. Ha adni kezd, nem fordí-' tolj, illetve nem olvasom, hanem azonnal leírom a szöveget: Papírt, írószerszámot kérek!
Ebben a pillanatban megindul a hosszú-rövid füttyentések áradata! Erzsi asszony nagy rutinnal, folyamatosan írja a sorokat.
,,JÓL VAGYOK. A CSILLAGOKON LÁTOM, ÉSZAKRA
REPÜLÚNK. CSIBÉSZ ORRÁN NY014iIZODOM A HOSZSZÚ-RÖVIDET.''
- Szegény Csibész . : ~ - súgja Proton. ~- Pszt! Hallgass!
;;ALACSONYAN, HALKAN KÖVESSETEK. ~T KILOMÉTER TÁVOLSÁGOT TARTSATOK. KÉREK EGY RÖVIDET, HA MINDEN RENDBEN."
- Átvettem a parancsnokságot! - intézkedik Radzs Akola. = Fényt gyújtani tilos! Indítok . . : Berci, keresd meg őket radarral
- Már rég kitapogattam. Megvannak. Tisztán behozza. Táyolság hatezer-ötszáz méter.
- Pierre! Add le a kért egy rövidet: Jelentem: leadtam.
Gyorsítok. Berci, távolság?
Jelentem: hatezer . . . ötezer-ötszáz . . . ötezer . . . ötezer állandósult . . .
Ettől kezdve - átvéve a szuenók repülési sebességét - lassan haladnak. Senki sem beszél, de feszültek az idegek, gomolyognak a gondolatok.
Leonida néni: "Jaj! Csak baja ne essék ennek a könnyelmű vénembernek!"
Erzsébet asszony: "Csodálatosak ezek a kölykök!"
Pierre: "Nem leszek lusta. Otthon megtanulom és gyakorol: ni fogom a morzézést."
Liuna: "Ezt a kalandot meg kellene írnom. De ki fogja r.e-', kem elhinni?"
Ilolo: "Drága, csodálatos Radzs!" R.adzs: "Édes, gyönyörű Ilolóm!"
Proton: "Szegény Csibésznek meg fog dagacYni az orra!"

TIZEDIK FEJEZET
afinelyben Szzriztsz kapitányt királlyá Zálaszlják
Szíriusz kapitány már harminc perce utazik a mesebeli ,;repülőszőnyegen". Úgy gondolja, hogy a Fehér Kucsma tó fölött szállhatnak, mivel időnként egy-egy sűrű ködfoszlány ellepi őket, és eltakarja a csillagos eget, amely most váratlanul 90 fokos szögben balra elfordul! Csibész! Hol az orrod? . .. Hosszú-rövid-hosszú-rövid . . .
Kocsis Erzsi asszony azonnal írja: "ÁTREPÜLTÜNK A TAVON. A TÚLSÓ PARTON KELETRE KANYARODTUNK.", Most eseménytelen percek következnek. Egyszerre csak ér
zi a kapitány, hogy egy kéz alulról, a ponyva túlsó oldaláról tapogatja a háta közepét . . . aztán kopogtatni kezdi a ger incoszlopát szép szabályos ütemben: kop-kop-kop-kop-kop . . . kop-kop-kop-kop-kop . . . Majd megkeresi a fejét, és a durva vásznon keresztül mintha párnáttartana alája . . . Hirtelen világosság gyúl a tudatában: Manu az! Jelt ad, hogy vigyáz rám! Szíriusz elmosolyodik (ezt senki sem látja), és visszakopog a ,;párnát tartó" tenyérre: kop-kop-kop-kop-kop . . .
Valami morgást hall messziről. Dübörgés . . . zúgás . . . egyre erősebben . . . Hol is hallott már ilyent? . . . Megvan! A Niagara-zuhatagnak ilyen a hangja! Gyorsan közelít . . . már betölti á ter et . . . szünet nélküli, folytonosan bömbölő, földöntúli hang! . . . Ereszkednek lefelé . . , hirtelen ezer vízcsepp permetezi az arcát . . . Még pár száz métert r epülnek : . . lassítanak . . , majd elég kíméletlenül az utolsó fél méterről leejtik a ponyvát a kemény talajra. "Ezt még gyakorolniuk kell a fickóknak!" - gondolja a kapitány, és - ölében Csibésszel feltápászkodik. Közel mellette simára csiszolt, függőleges kőfal emelkedik. Kék műfény világítja meg. Éles fütty hangzik, a nyolc ponyvahordozó villámsebesen fölemelkedik, és a kilencedik vezetésével (ez mintha Manu lenne) a vízesés irányában eltűnnek a magasban. Egyetlen szuenó marad Szíriusz
mellett. Valamilye.. katonai egyenruhát visel, rangjelzéssel Övében régi kézifegyver. Udvariasan meghajol.
- Megérkeztünk. Bocsánatot kérek a goromba földet éré= sért. Remélem, nem sérült meg.
- Semmi bajom.
- Ha megengedi, bemutatkozom. Morota gár dahadnagy, vagyok. Ön a foglyom, Szíriusz úr.
- Engem vendégnek hívtak ide!
- Sajnálom, nem tartozik rám. Királyném kiadta a paran; esot, hogy önt mint foglyot állítsam elő.
- Hát nem Csui-Suthoz megyünk?
- f5felsége beteg. Önnel a királyné óhajt beszélni. Ha meg-,' ígéri, hogy nem kísérel meg szökést .
- Eszem ágában sincs! Nem azért tettem meg közel félmil= lió kilométert, nem azért jöttem a Holdról Tibetbe, hogy ami= kor végre megtalálom a szuenókat, megszökjem!
Morota meghökken. Csodálkozva kérdezi:
- Ön a Holdról jött? Ön azonos a Holdon lakó híres Szíriusz kapitánnyal?
- Igen.
A hadnagy vigyázzba merevedik.
- Bocsánatot kérek, hogy nem üdvözöltem kellő tisztelettel.
- Semmi baj, hadnagy úr. Üdvözöljön kellő tisztelettel, és bocsásson szabadon.
- Sajnos nem tehetem. De biztosítom önt nagy rabecsülé~ nemről.
- Így is jó. Akkor talán menjünk a királynéjához. - Parancsoljon erre . .
- A kiskutyámat magammal vihetem?
- Természetesen. Gyönyörű kis állat . . : Itt jobbra fordu= lunk . . . - és a sziklafalon megforgat egy kapcsolót.
Néhány nagy fényerejű reflektor gyullad ki, és megvilágítja a vízesést. Legalább száz méter magasról zuhan alá az óriási, fehér párába burkolt vízoszlop. Odalent betonmedence nyeli el.
- Csodálatos látvány! Bizonyára vízerőmű.
- Elektromos áramot termel. Tessék jobbra fordulni . . . Ez a barlangpalota bejárata.

- Ő . . . itt is barlangpalotában laknak?
- Még hol laktunk barlangpalotában, és mikor? - érdeklődik Morota hadnagy.
- Az Egyenlítő tájékán, egy kis szigeten, három-négy év· százada az ön ősei.
- Ott jó meleg lehetett.
- Igen. És a szuenók banánt, datolyát, ananászt ettek. - Miért költöztünk ei onnan?
- Mert elfogyott az élelem.
- Akkor mégis jobb itt. Van elegendő áfonya, vadkörte,' bükkmag . . .
Durva, -szögletes kövekből faragott kapu elé érnek. Két ál=, mos szuenó, nyilván palotaőr, gubbaszt a bejárat előtt. Morofának hanyagul tisztelegnek. A hadnagy rájuk se néz.
- Szíveskedjék követni...
Morota belép a kapun. Szíriusz utána. Magában számolja a lépéseket . . . egy . . . kettő . . . három . . , hosszú, fehérre meszelt folyosón menn;.k . . , tizenegy . . , tizenkettő . . , jobbra vasrácsból ajtó. Morota kinyitja. Kís várószobaféle, puritán bútorokkal.
- Tessék belépni! Foglaljon helyet, kapitány úr. Megyek; jelentem a királynénak, hogy megérkezett . . .
Behúzza maga után a vasrácsot, és bezárja kulccsal.
- Elnézést kérek - szól vissza a rácson keresztül -, parancsot teljesítek.
Eltávozik. Szíriusz egy teljes pércig vár. Nem mozdul sem mi . . . néma csend. Hirtelen ölébe kapja Csibészt.
- Tartsd az orrod!
Sípol a rádióvevő! Izgatottan körülállják. Erzsi asszony ügyes keze nagy nyomtatott betűkkel írja Szíriusz üzenetét, hogy mindenki e;yszerre olvashassa: "EGYEDÜL VAGYOK. BÖR= TÖNBE ZÁRTAK. RÖVIDEN VÁLASZOLHATTOK, NEM HALLJA SENKI. HOL TARTÓZKODTOK?"
- Jaj! Börtönbe zárták! - kezdi a sápítozást Leonida, de Radzs azonnal elhallgattatja:
-- Tessék csendben maradni! A kapitány úr érdekében) - Jó, lelkem, csendben maradok.

- Kérem, Erzsébet asszony, kopogja le: őiszáz méterrel a vízesés fölött egy helyben állunk.
Hamarosan érkezik Szíriusztól az utasűás: '"LESZALI.-', HATTOK. A KAPU ELŐTT KÉT SZUENÓ ŐRKÖDIK. AL= TASSÁTOK EL ŐKET. A FOLYOSÓN 12 LÉPÉSRE VASRÁCSOS AJTÓ, OTT MEGTALÁLTOK. _VÉGE."
Radzs diktálja a választ.
Megértettük. Minden rendben. Vége:
Lépések visszhangoznak a folyosón. A királyné közelit, blorota hadnagy kíséri.
Nyílik a vasrács. Belép a bárdahadnagy: - Őfelsége Thémisz királyné!
Magas, karcsú, pompás jelenség vonul be. Éjfekete haját kibontva hordja. Homloka közepén jókora gyémánt szikrázik: Földig érő arany laméköntöst visel. Szíriusz kapitány feláll,' udvariasan, szótlanul meghajol. Az asszony, mérhetetlen gyűlölettel a szemében, gúnyosan mosolyogva végigméri ,foglyát".
- Tehát te vagy az a nagy hírű Szíriusz kapitány!:': Em= berek megmentője, emberiség jótevője! : .:
Szíriusznak szeme se rebben.
- Nem értem, asszonyom, ön miért gúnyolódik? A nő gőgösen rendreutasítja:
- Nekem a .,felséges asszony" megszólítás jár!
De nem tőlem. Én legfeljebb gyilkosnak vagy tolvajnak szólíthatom.
Az asszony dühében elsápad.
- Szíriusz! Hogy merészelsz velem így beszélni?! Nem tu= clod, hogy hatalmamban vagy, és a vesztedbe rohansz! Ha akarom: halál fia vagy!
- Hohó! Vesztembe rohanok! Hatál fia vagyok! Köszönöm a bizonyítékot! Ráismerek a stílusára! Szóval maga küldte azokat a primitív, ostoba, fenyegető névtelen üzeneteket! Miért fél tőlem? Mért nem akarta, hogy ide jöjjek?
A nő arca (gonosz varázslat!) egyszerre megváltozik. Lehull róla a királyi maszk. Helyette a kis Thémisz Xenopulosz athéni bártündér vigyorog Szíriusz kapitányra. Thémisz Xenopu

losz, a "fekete párduc", aki húsz évvel ezelőtt ravaszul eladta gyönyörű testét III. Csui-Sut tibeti "királynak".
- Megmondhatom. Már nem árulhatod el senkinek! Innen nem kerülsz ki élve! . . . A király haldoklik. Hamarosan meghal. Én vesvem át a hatalmat!
Szíriusz összevont szemöldökkel, komoran nézi a szörnyű asszonyt.
- Értem. Ön lassan, alattomosan megöli a királyt, hogy megszerezze népe fölött a hatalmat és talán azokat a kincseket is, amit évszázadok alatt ezek a szorgalmas kis fekete emberek összegyűjtöttek! Ön fertelmesen gonosz teremtés!
Thémisz dühében rikácsolni kezd: - Morota! Hallgattasd el!
- Hogyan, felség?
- Van fegyvered! Lődd le! Ez parancs!
- Nem tehetem, felség. Szíriusz kapitányra nem emelek fegyvert.
- Megtagadod a parancs teljesítését? Te is meghalsz!
- Kivégeztethet, felség, Szíriusz kapitányt akkor sem ölöm meg!
- Gyáva repülőkutya! . . . Add ide a fegyvered! - Nem adom!
- Ez lázadás! . . . őrség!
Éles hangú riasztócsengőt nyom meg, mely hosszan, vésze· sen rikolt. Szíriusz nevet.
- A maga őrsége mélyen alszik. De az enyém itt van! A rácson keresztül három lézervető mered a királynéra:
- Pierre! Egy kis adag altatót a hölgynek! - ítélkezik Szí= riusz.
A lézervető rövidet sistereg.
Thémisz elkábul. Zuhanás közben Szíriusz fogja fel:
- Hadnagy, fektessük le "őfelségét ::. legalább egy napig aludni fog.
Pierre, Berci és Radzs belép a szobába.
- Jelentem, a két palotaőrt is elaltattuk. Ezzel itt mi le= gyen?
- Ezzel semmi. 6 Morota hadnagy úr. Tisztelettel mutat= kottatok be. A gárdahadnagy úr barátunk, és azt hiszem, az is marad.
Morota kihúzza magát:
- Köszönöm, Szíriusz kapitány!
Á fiúk körülveszik, lelkesen ünneplik. Szíriusz csöndesíti őket.
- Ezt majd később folytatjuk. Most más dolgunk van. Had= nagy úr, azt hiszem, ideje, hogy Csui-Suthoz vezessen min= ~e t.
.. Kövessenek, kapitány úr ..3
Villannyal világított folyosón, szobákon és termeken mennek keresztül, ahol néhány szuenó lézeng. De milyenek! Szánal= urasan soványak, sápadtak, görnyedeznek. Szárnyuk kókad-', tan csüng, egyiknek-másiknak nincs is szárnya. Apatikusan viselkednek, az idegenek láttán alig mozdulnak . . . Egy mo= Bernül bútorozott előtérfélébe érkeznek. Itt fehér ápolónői ruhába öltözött szuenó nő fogadja őket.
- Szabad tudnom, kik önök, és mit keresnek itt?
-· Az urak őfelsége vendégei - mutatja be Szíriuszékat Mo= ~ota. - Hogy van a király?
- Őfelsége utolsó perceit éli. Nem szabad bemenni:
- Állj félre! - mordul rá Szíriusz kapitány, és arrébb tolja a nőt.
Valamennyien belépnek a király betegszobájába. Egyszerű faágyon csontig lesoványodva eszméletlen öregember fekszik:, Körülveszik a fekhelyét. Az ápolónő közéjük furakodik. Szí= riusz kapitány meghallgatja a beteg szívét, megtapintja a pul-, tusát, megvizsgálja a pupilláit . .
- Milyen betegségben szenved? - fordul az ápolónőhöz: Az bizonytalankodik, végül kinyögi:
- Úgy tudom, végelgyengülésbén. ·- Hadnagy úr, hány éves Csui-Sut? - Idén lesz százhuszonöt.
- Százhuszonöt? . . . Századunkban nem szokás százhuszon= $t évesen v égelgyengülésben meghalni. Azt hiszem, a királyt folyamatosan, rendszeresen mérgezik!
- Szíriusz bácsi! Az ápolónő! - kiáltja Berci. Radzs nyakon csípi a kifelé igyekvő, menekülő nőt. - Hohó! Megállás! Meg akartál szökni?

- Nem! Nem!
- Hadnagy úr! Zárja be ezt a nőt a királynéja mellé!
- Jaj! Ne bántsanak! Nem tettem semmit! . . . Ártatlan vagy ok! . . . Ő parancsolta! . . . C5 parancsolta!
- Gyerünk! - rendelkezik Morota.
- Jajaj . . . ne a királyné mellé! Félek tőle, megöl! Megöl, nehogy ellene valljak!
Szíriusz Morota után kiáltja:
- Nem bánom, dugja egy másik kalickába! - Mi történik velük? - érdeklődik Pierre.
- IV'em a mi dolgunk - válaszolja Szíriusz -, majd a király törvényt ül fölöttük.
Pierre csodálkozik.
- Ez a szegény haldokló?
- Mindjárt lehelünk bele egy kis életet. Radzs fiam, hozd be a graviplánból a KL-5 jelzésű szekrényt. De gyorsan! . .
Eltelt két óra, azaz 120 perc. Néha 120 nap vagy 120 év alatt sem történik semmi jelentős esemény, máskor 120 perc alatt esemény eseményre halmozódik. Ez ilyen 120 perc volt.
Az első 20 percbej a haldokló király volt a cselelevések középpontjában. Szíriusz kapitány alaposan megvizsgálta. Egy üvegben fehér, tejszerű folyadékot és a király poharában annak maradékát találta: Megállapította, hogy kecske- vagy jaktejbe rendkívül kevés, csak milligrammban kifejezhető mennyiségű cián-hidrogént kevertek, mely a sejtlélegzést bénítja. Nyilván ez az oka legyengült állapotának. A sejtek táp= látása, felerősítése lesz most az elsődleges cél. A másodlagos: ellenméreg óvatos adagolása.
Ekkor Leonida jelenti:
- Lenyelettem szegénnyel a harmadik tablettát is, és meg-; itattam finom citromos teával. Sokkal jobban van.
Szíriusz elégedett.
- Életben marad. Ha a méreg kitakarodik a szervezetéből,' lassan összeszedi magát. Majd maga feltáplálja, kedves Leon ida.
- Rám bízhatja, Viktor Szíriusz.
A másodil~ 20 percben jelentkezett Manu. Mostanáig a ki
rályi testőrség laktanyájában tartózkodott. Jelentette, hogy a negyven erős, egészséges, jól repülő szuenót az igazság őszín-, te feltárásával sikerült meggyőznie: valamennyien hűséges hívei III. Csui-Sut királynak. Javasolta, hogy Morota hadnagyot Radzs Akola minél hamarább fuvarozza át derék test-_ ő:°eihez. Aztán így folytatta:
- Amikor a vadászlakból ide repültünk, és én egy ideig a raktártérben lapultam, láttam, hogy a Padangból hozott két tonna déligyümölcsből mintegy két mázsa maradék még van: Tanácsolom, hogy Radzs Akola ossza ki a testőrök között mint Szíriusz kapitány ajándékát. Utána a tűzbe fognak menni érte!
Manu tanácsait megfogadták és megvalósították.
A harmadik 20 percben Morota és a negyven testőr megje-, lent a palotában. Hűséget esküdtek Szíriusz kapitánynak. Ezután nyolcat közülük Radzs átrepített a régi sátortáborba. Azt ügyesen lebontották, összecsomagolták, és berakták a gépbe.
A negyedik 20 percben megérkeztek a vízeséshez, és annak közelében ismét felállították a tábort. Ugyanakkor Leonida néni örömmel újságolta, hogy Csui-Sut felkelt az ágyából, beszélt hozzá, és néhány lépést sétált a szobájában.
Ettől kifáradt, és az ötödik 20 percben mélyen elaludt. De szunyókált az őt ápoló Leonida néni is. Kis fémes koccanásra ébredt. Azt hitte, a király okozta . . . de megdöbbenve látja, hagy egy ismeretlen szuenó, egy szárnyatlan kis fekete ember fehér köpenyben a király fölé hajol, emeli a fejét, és a szájába akar tölteni valamit! Leonida felugrik, rákiált a szuenóra
- Mit csinálsz, te gazember?!
Felkapott valamit, ami a keze ügyébe akadt (utólag tudta meg, hogy Csui-Sut márvány levélnehezéke volt), megragadta a merénylő nyakát, és fejbe verte a súlyos tárggyal. A fehér köpenyeges ember arcra bukott, nem mozdult többet.
A zajra berontott Morota. - Mi történt?
Ez a bitang meg akarta itatni a királyt ezzel a fehér folyadékkal! . . . Leütöttem! . . . Ne törődjön most vele, ez egy-, hamar nem tér magához. Hívja gyorsan Szíriusz kapitányt! l4Zorota futott a kapitánycrt.

Csui-Sut fölébredt. Leonida rákiált:
- Ne mozcLuljon, lelkem királyom, ki tuája, micsoda méreg ömlött magára! Lemosom . . . - Kezdi törülgetni a fehér f~,lyadékot a király melléről, v<ílláról. - l~Tég szerencse, hogy a szemébe és a szárába egy csöpp se került!
Szíriusz, Erzsi asszony, Liuna és Morota sebesen érkezik: A kapitány beleszagol a levegőbe:
- Mandulaillat! . . . Tömény ci án! . . . Mi történt?
- Fejbe kólintottam - mutat az eszméletlen szuenóra Leo· nida -, meg akarta itatni a királlyal!
Morota megfordítja a merénylőt.
- Nakami! . . . Az L'RH-adó technikusa! Liuna megborzong.
- Ki tudja, milyen szörnyű bűnök tapadnak a lelkéhez; hoóy gyilkolni próbált!
l~~Tost nagyon halkan a király is megszólal:
- Leonida asszony. . . megmentetted a.z életemet . . .
- Sose törődjék vele, lelkem. Az a-fő, hogy nem esett baja: Pvemélem. ezt a szerencsétlent sem öltem meg.
Sziriusz kapitány éppen vizsgálja.
- Hatalmas púp nőtt a fején . . . jókora ütés volt. Leonida; nem is tudtam, hogy maga ilyen erős! . . . No, azért ne aggódjék. Nemsokára magához tér. Morota hadnagy úr, vitesse börtönbe. Szedjenek el tőle mindent, nehogy kárt tegyen magában. Majd a király, ha teljesen felgyógyult, etélkezni fog a bűnösök fölött.
A ha~odi'~ 20 percben sípol a satorban Szíriuszék URH-ve= vője. Perci az ü ;~,~eletas távírász.
- Itt Sziriusz-e~.pedíció . . . itt Szír iusz-expedíció . . S-r.a;:,oran e~kezü~ a válasž:
- Itt I,ocsis János . . . itt Kocsis János : . .
- Eüe:~al~:i~-~! . . . Kezét csc~!:olom! . . . Hol vagy, édesar'.·v:° - Scrvuzsz, fiam! Útban va~vok hozzátok, Calcuttából N°~sz,~~i=~1~. Tuc'od adni é~~ an~,,:ic-iat?
- Tu,ac~m. azo3inal hívom!
És r;~'.2an bol~o~an, kiá?tozva:
- Éa~san,.~,ím! Édesanyám! . . . Édesapám jelentkezett! Tes= s·~k ji>rni, écie~ar~~-ám! . .
Kocsis Járos Simláig az Indiai Belföldi Légi Járat öreg gépein zötyögött. Ott átszállt Radzs HG-150-es graviplánjái°a, arnelyen a felesége és a fia eléje repült. Útjuk utolsó tíz kilomí:terét a teljes 40 tagú testőrgárda díszkíséretében tették meg. Szíriuszék táborában volt öröm, ujjongás és mesélés. Leonida néni fejedelmi ebédet tálalt . . . Amikor már mindenki mindent elmondón, Erzsi asszony a férjéhez fordult.
- l4Zit üléseztetek Ausztráliában?
- Jövőre új elnököt választ a Világállam..Ezt a témát cs~zr= i~ük-csavartuk. Protokoll-unalom volt. Elviseltem . . . l~~Tost inkább beszéljünk Csui-Sutról és népéről. Mikor ismerhetem meb a ti királyotokat?
Mintha színpadi végszó hangzott volna el, Morota hadnagy a sátorba lépett, és válaszolt Kocsis miniszternek:
- Öfelsége, felépülése óta először, holnap a nagy trónteremben fogadást tart. Általam üzeni, hogy Szíriusz kapitány urat, Kocsis miniszter urat, valamint az expedíció minden ta;ját feltétlenül elváuja . . .
Az úgynevezétt ,;nagy trónteremben" eddig még nem jártak. A királyi lakosztály előszobájából nyílik. 96 négyzetméter alapterületű, hat méter magas, bazaltba vésett helyiség. Manu szerint közel háromezer tonna kőzetet kellett kibányászni és elhordani, hogy a trónterern megépülhessen. l~4ost teli vari szueróval.
Szí>nyeggel borított, magas emelvényen, párnázott, öblös karosszékben ül a király. Sovány még mindig, de arcán már "rózsállik" az élet. Valamennyiükkel kezet fog, Szíriusz kapitányt megöleli, és jobbjára`ülteti, majd amikor Erzsi asszony kei=ttl eléje, a balján mutat neki helyet, és így szól:
- Tiszi~lt úrnőm, maradjon mellettem.-Tudom, hogy ~n nagy tudós, azt is tudom, hogy több éve keres engem. Szerenesémre megtalált . . . Kértem, hoóy magnetofonkészülékét hozza n:a~<~val. Elhozta?
- Igen, itt van.
- l~üszönöm . . . - Kocsis Jánoshoz fordul. - Miniszter úr! Ke~re-m, üljön a felesége mellé . . . Leonida asszony! Nagyszerű ápolóm és életem megmentője, álljon közvetlenül mögém,

és tegye áldott kezét a vállamra . . : Fiatalok! Mind ide körém! . . . Kési a tabló! Fényképészeim megörökítenek minket felgyógyulásom alkalmából!
Csattognak az öreg fotómasinák, ósdi vakufények villannak. Azután minden elcsendesül . . .
III. Csui-Sut feláll, beszélni kezd:
- Kedves vendégeim! Szeretett szuenó testvéreim! Szíriusz kapitány visszaadott engem az életnek. Ismét tudok gondolkozni és beszélni. De úgy érzem, már nem élek sokáig. Ezért elhatároztam, hogy népem színe előtt vallomást teszek. Kérem, indítsa el a magnetofont . . .
- Bekapcsoltam.
- Én, III. Csui.-Sut, a szuenók kir álya beszélek. Elmondom az igazságot és csakis az igazságot. 2400-ban meghalt az édesapám, II. Csui-Sut király. Én követtem a trónon. Én, aki addig szuenót nem is láttam. Makasarban nevelkedtem. Ott let-; tem tanár, majd az egyetem fizikaprofesszora. Akkor - tetszett, nem tetszett - ide kellett jönnöm! Egy fizikusnak a biológusok helyére! . . . Öregségemre belátom és bevallom: rossz királyotok voltam. Pedig igyekeztem jó uralkodó lenni: Modernizáltam ősi, primitív életformátokat. Vízerőművet építtettem, rádiókapcsolatot teremtettem a világgal, megismertettem veletek a televíziót . . . Ez Iett minden további baj forrása. A szuenók tudomást szereztek a másf éle életről, a szárnyatlan ember életéről! Kíváncsiskodtak, elégedetlenkedtek, sokan megszöktek. Ezek belepusztultak távozásukba. Le-; lőtték őket a vadászok, mert azt hitték róluk: nagy madarak: Agyonverték őket a babonás parasztok, mert azt hitték: vé-. rengző szörnyek! Vészesen fogyatkozott népem lélekszáma . . . és egyre kevesebben születtek. ötven évvel ezelőtt még 1200-an voltak, ma már alig háromszázan! Ezek közül is már csak mintegy százan vannak birtokában a szuenók régi képességeinek. A többiek eltompultak, gyengék, satnyák, alig tudnak repülni. Egyre sűrűbben megesik, hogy az újszülött szárnyak nélkül jön a világra . . .
A király elfárad, köhög. - Egy kis vizet kérek.
- Tessék, lelkem . : . igyék. Szíriusz gyógyszert nyújt neki.

- Vegye be ezt a tablettát. Azonnal jobban lesz: - Köszönöm.
- Pár másodperc alatt hatni kezd!
- Igen . . . máris könnyebb. Folytatom. Népem pusztulásár nak talán az is oka volt, hogy egyre szűkül a kör, egyre kör zelibb rokonok házasodnak össze. Egyre hitványabbak az egyedek. Sokan közülük átkozzák a szárnyaikat. Ha az nem volna, élhetnének az emberek között. Én pedig . . . én pedig ~. apámhoz és nagyapámhoz képest - gyenge és tudatlan vagyok. Azután elkövettem életem legnagyobb ostobaságát: rosszul nősültem. Thémisz szép volt, de nagyravágyó. Nem szerette a szuenókat, és nem szeretett engem se. Érdekből Iett a feleségem, és meggyűlölt, amikor kiderült, hogy rosszul számított. ~n gyenge voltam . . . nem távolítottam el magam mellől. Tulajdonképpen én vagyok az oka, hogy az életemre tört. Megbocsátottam neki, és hazaküldtem Görögországba. A már sik . . . az a kis gyenge akaratú szuenó lány, aki "ápolónőm", volt, megbánta bűnét. Azt kívánom, hogy ne essék bántódása.' A harmadik, Nakamí, akí meg akart gyilkolni . . . megbúnhőalött. Kérek még egy korty vizet . . .
- Tessék, lelkem királyom. De pihenjen egy kicsit. Sok lesz a beszéd.
- Folytatom. Már a végéhez értem. Évtizedek óta figye= lemmel kísérem Szíriusz kapitány életét. Elolvastam minden sort, amit róla írtak. Kezdetben csak azért, mert érdekes volt, később egyre inkább lebilincselt, és tudatosult bennem, hogy ő lesz a megmentőnk! . . . Elérkezett a pillanat! Népem előtt ünnepélyesen kijelentem, lemondok királyi trónomról. Viktor Szíriusz! Önre bízom népemet! Ön legyen az utódom! . . . Kérem, nagyon kérem, mentse meg őket! . . . Fogadja el a király-, Ságot!
Minden erejét összeszedve, váratlanul csengő hangon ki-1 áltja:
- Éljen Szíriusz királyunk!
A szuenók éles, magas hangja valósággal süvít a teremben: - Éljen Szíriusz királyunk!

Csitt . . . csalt . . . csitt . . . csalt . . , fedőt vernek fakanállal, és a'_~inek a fedő a bal kezében, a fakanál a jobbjában van, az maga Leonida néni.
Proton vígan kurjant:
- Hívnak uzsonnázni! Gyerünk! . . . - és vágtat az étkezósátor felé.
- Gyere, János, jöjjön, Erzsike! Leonida meg'epetést ígért: Kocsis miniszter nevet.
- A te Leonidád képes fagyalbogyóból és fenyőtobozból csokoládétortát sütni...
It-Zár az asztal körül ülnek. Leonida érkezik a "konyhából"; Hatalmas tálcát egyensúlyoz. Proton ugrál örömében.
- Nézzétek! Nézzétek! Tejszínhabos kakaó mazsolás kug-, lóffal!
Szíriusz kapitány kíváncsiskodik.
- Honnan varázsolta ezt elő, Leonida?
- A "felséges királyné" éléskamrájában találtam a hozzá=, valókat. A görög hölgy, úgy látszik, nem szuenó koszton élt: Berci ünnepélyesen felemelkedik.
- Azt indítvány ozom, hogy ezzel a "király női kakaóval", köszöntsük Szíriusz bácsit, akiből király lett! Éljen IV. Csui= Sut!
- Éljen! Éljen! - lármáznak a többiek. Szíriusz nevet.
- Köszönöm, köszönöm : . . Megnyugtatok mindenkit, nem fogadom el a felajánlott elefántcsont koronát. Persze ezzel nincs megoldva a szue-nók problémája. Valamit tenni kell ezekkel a szerencsétlenekkel. A mostani királyuk alkalmatlan a vezetésre.
- És ez a terület, ahol most laknak, alkalmatlan az élet, ben maradásukra. - Ezt Liuna állapítja meg. - Tegnap az ölembe vettem egy kéthetes szuenó babát. Olyan kedv es; olyan aranyos volt, legszívesebben hazavinném . . .
- Megállj! Ez az! . . . Egy szót se többet! - intézkedik azon= nal Szíriusz kapitány. - Radzs fiam, tudnánk videfonon be= szélni a Holddal?
- Megpróbálom. Ha Delhivel sikerül kapcsolatot teremte-', nem, ők behozzák.
- Remek! Felhívjuk Gomes kormányzót!
Hatalmas üvebcsarnok a Calcuttai LLtnabusz Kikötő váróterme. Körülbelül félszáz utas várakozik a beszállásra. Megszólal a hangosan beszélő' .,Figyelem! Figyelem! A CaIcut~.aHold E~llam közvetlen lunabuszjárat húsz perc múlva indul. Kérjük utasainkat, foglalják el a helyüket!"
- No, gyerekek, indulás befelé! - vezényel Szíriusz bácsi. Pierre, te menj előre . . . Leonida és Berci vigyázzanak Liunára és a kis szuenó bébire . . . Pintorv vedd Csibészt az öledbe . . . Induljatok! Radzs és Ilolo, ti Csui-Sutot támogassátok . . . Erzsike és János, ti következtek . . . serelhajtónak jómagam . . .
Másnap a reggeli Luna Pressben ez olvasható: "Calcuttai tu-: dósítónk jelenti. Nagyszerű ke~deménye~és! - Mire has~nálják a megüresedett kupolavárosokat? - Szíriusz kapitánynak és ifjú barátainak köszönhető a megoldás! - IMartim Gomes lcormá~,yzó rcyitatko7ata! A három üres kupolaváros hasznosítása végre megoldódott. Szíriusz kapitány és híres ifjú barátai expedíciót vezettek a Földre. Tibetben, a Himalája hegységben, egy ötezer méteres magasságban elterülő fennsíkon felfedeztek egy eddig ismeretlen néptörzset, akik magu-, kat szuenóknak nevezik. Elszigetelődve a XXV. század civilizációjától, rendkívül nyomorúságosan tengetik életüket,' pusztulnak. Hold Állam kormányzótanácsa úgy döntött, hogy, a törzset - mintegy háromszáz személyt - áttelepíti a Holdra, a megüresedett három kupolavárosba. Megszervezi gyógykezelésüket, oktatásukat, gondoskodik ellátásukról, szakmai képzésükről, majd hasznos beilleszkedésükről a holdi vagy a földi társadalomba. Az áttelepítés a közeli hetekben megtörténik. A mellékelt képen látható bájos fiatal hölgy Liuna Steff kisasszony. Az ölében nevető, sötét bőrű csecsemő, az általa örökbe fogadott szuenó bébi. Az expedícióban részt vett Ilolo Hoi-To kisasszony, Szíriusz kapitány gyámleánya is, aki Celebesz szigetén eljegyezte magát Radzs Akola főpilótával. Az esküvőt hamarosan Hold lÁlamban tartják meg.';

Együtt ülnek Szíriusz kapitány dolgozószobájában, a Négyek Tanácsa, Leonida néni, Csui-Sut . . , beszélgetnek, de nem na-, gyon vidámak. Sűrű napok vannak mögöttük. Három lunabuszban megérkeztek a szuenók. Manu és Morota vezette őket. Sikeresen begyűjtötték szerte lézengő testvéreiket is: 342-en települtek át Hold Államba. A három kupolavárosban kényelmesen elfértek. Étkeztetésükről Helga Renard gondoskodik. Az ő tízezer embert ellátó kertészetének nem jelent különösebb megterhelést a 342 szuenó táplálása. A törzs főnöke Manu lett, a karhatalom parancsnoka Morota. Negyven gárdistájával (ők a jól repülő volt palotaőrök) fegyelmet és rendet tart a három kupolavárosban. Szíriusz kapitány vezetésével egy főleg orvosokból és biológusokból álló tudós társaság létesült: Szuenók Egészségügyi Tanácsa címmel. Ennek Manu és Morota is tagja. Feladatuk, hogy a szuenók pusztu: Iásának gátat vessenek, s őket a fejlődés útjára visszavezess sék...
- Mit tetszik gondolni, Szíriusz bácsi, sikerülni fog? - ér= delelődik Liuna.
- Nem tudom . . . - mondja Viktor Szíriusz egyszerűen és őszintén. - Tudósaink a természetnek már ezer és ezer titkát megfejtették, de ezer és ezer újabb titokra bukkantak . . . Ha sikerül, visszatelepítjük őket flores-tengeri szigetükre. Ott csinos bungalókban fognak lakni, építünk nekik tengeri és lé-: gi kikötőt, orvost és iskolát kapnak, gyümölcstáplálékukról a Világállam gondoskodik . . , röpködhetnek kedvükre. A volt barlangpalotát múzeummá alakítjuk át, és oda szállítjuk a Csui-Sut-dinasztia kincstárát is.
Kicsit hallgatnak, aztán Csui-Sut keservesen kimondja: - És ha nem sikerül . . .
- Lehet, hogy nem sikerül. Lehet, hogy Természet Anya megmakacsolja magát, visszatér a régi ösvényre, visszaállítja a régi törvényeket . . . és kihal a szuenók törzse. De a Szundaszigeteken tovább élnek a nagy repülőkutyák, a Pteropus celaenók . . . Te pedig, öreg barátom, nekiülsz, és megírod a szuenók történetét első, második és harmadik Csui-Sut királyok uralkodása alatt . . .
Leonida néni jól ismert habos csokoládéját és mazsolás kuglófját tálalja fel. Közben nagyokat sóhajt.
= Hol lehet most az én Csillagocskám? : .
E sóhajnak és a vele kapcsolatos kérdő mondatnak magyar rázata: tegnap tartották Ilolo és Radzs esküvőjét. Maga Mar= tim Gomes, Hold Allam kormány zója eskette őket. A nagy eseményré utolsó pillanatban megérkezett Makasarból külön graviplánon a vőlegény nevelőapja, Mijamoto Josiki úr is, feleségével és tizenegy gyermekével. Az esküvő után a kormányzó fényes díszebédet adott. Ennek végeztével az ifjú pár graviplánra pattant. A főpilóta férj előbb hazaröpítette Párizsba Kocsis minisztert és feleségét, majd szép feleségével nászútra röpült . . . Ki Ludja, hová?
- Ki tudja, hová? . . . - mereng Leondia néni. - Szép volt . . . érdekes volt . . . izgalmas volt . . . de elmúlt, vége. Most ülünk csöndesen, és nem csinálunk semmit. Maga tud-, ja, Viktor Szíriusz, hogy én ezt az állapotot szeretem a legjobban. Mégis, ha legközelebb megint valamiféle kalandos útra kelnének, hogy megmentsenek valakit, vagy valamit . . szőljanak nekem is. Magukkal megyek . .