állj vagy jövök romana Milyen érzés találkozni egy férfival, akit az őrületig kívánsz - de aki évekkel ezelőtt egyszer már visszautasított? Ez a kérdés dobogtatja meg Rayanne, a rendőrnő szívét, mikor viszontlő ja Carl McKayt. A megaláztatás tüskéje olyan mélyre fúródott, hogy Rayanne folyamatosan harcol titkos szerelmével - miközben az érzéki feszültség mármár az elviselhetetlenségig fokozódik kettőjük között... HARLEQUIN~ 1. FEJEZET „Akárhonnan is jössz, most nem ott vagy. " Evie Garrett autómatricája - Nem volt más választása, mint hogy letartóztassa ezt a tyúkot, Garrett felügyelő. Egyértelműen ez volt a kötelessége, és ezt elmondom bárkinek, aki rákérdez az ügyre. - Az egyenruhás újonc megpróbált komoly arcot vágni, kevés sikerrel. Rayanne Garrett észrevette, hogy a fiú szája megrándul. - Hát igen - felelte, és reménykedett benne, hogy az újonc csak ennyit akart hozzáfűzni a dologhoz. De nem így volt. - Úgy értem, mégiscsak folyton a maga arcába repült, amikor megpróbált... - a fiatal rendőr egyre kevésbé tudott uralkodni az arcvonásain - ...tárgyalni vele. Ahogy beléptek az őrszobára, a fiúból kitört a nevetés. Rayanne tudta, hogy figyelmeztetnie kellene, mivel ő a felettese, de képtelen volt rá. Ő, Rayanne Garrett, a New York-i rendőrség felügyelőnője, egy túszejtési akciónál őrizetbe vett egy tyúkot. Hát igen, ezzel nehéz lesz együtt élni... És a nap ugyanilyen rettenetesen folytatódott. Ugyanis az őrsön egyik barátja, az őrszoba pszichológusa, dr. Malcolm Keene várt rá. - Jól vagy? - kérdezte a férfi. - Valaki mesélte, hogy volt egy túszejtési ügyed valami radikális csoporttal. Rayanne-nek nem nagyon tetszett barátja ideges hangja. Úgy tűnt, mintha Malcolm az ideg-összeroppanás szélén állna. Ez nem túl jó jel, ha figyelembe vesszük, hogy épp ő az, akinek vigyáznia kell mások lelki egészségére. - Így van - válaszolta -, de nagyobb baj nélkül a végére jártunk. - Hát igen, a legnagyobb bajt egy tyúk jelentette - kotyogta közbe az újonc. - A rendőrautó hátsó ülése tele van tyúkpiszokkal. Rayanne azt hitte, a fiú már elment, és egy kemény pillantással az értésére adta, hogy pontosan ezt várja el tőle. Amikor az újonc elvonult, Malcolm kihúzta magát. - Egy tyúk...? - ismételte. - Igen. - A lány először erre a szűkszavú válaszra akart szorítkozni, de aztán rájött, hogy jobb, ha a pszichológus tőle hallja a történteket. - Egy állatvédő szervezet tagjai túszul ejtették az egyik csemegeüzlet tulajdonosát, és néhány állattal együtt el 99 Állj vagy jövök! ROMÁNA barikádozták magukat egy házban. Amikor rá akartam venni őket, hogy engedjék szabadon a túszt, kieresztették az állatokat. Ez a tyúk folyton nekem rohant, és az arcomba repült. Nem láttam tőle semmit, ezért kaptam el és zártam az autóba. - Egy tyúk - mormolta Malcolm. - Egy Rhode Island-i vörös, legalábbis szerintem az. - Akkor ezért viselkedik mindenki olyan gyerekesen! Rayanne már éppen rá akart kérdezni, mit akar ezzel mondani, amikor egy munkatársnője három üzenetet nyomott a kezébe. Mindegyiken az állt, hogy bizonyos Carl McKay kereste telefonon. Ez tovább rontotta amúgy sem fényes hangulatát. - Biztos benne, hogy ezt a nevet mondták? - kérdezte a nőtől. - Egészen biztos. Megkértem, hogy betűzze a nevét. - Megmondta, mit akar? - Nem, csak annyit mondott, hogy jön, amint tud. - Ide? A nő rámeredt. - Nyilván. Remek! Carl biztosan szabadságot vett ki. Miért pont New Yorkot választotta? És miért akarja hirtelen látni őt? Még ha kapcsolatban maradtak volna a tizenegy évvel ezelőtti, Whiskey Creek-i kudarc óta! De az igazság az volt, hogy Rayanne akkor nem akarta többé látni Carlt. Ideges mozdulattal széttépte a cetliket, és a papírkosárba hajította. - Ha még egyszer telefonál, kérem, mondja meg neki, nem akarom, hogy idejöjjön. Majd felhívom, ha lesz rá időm. Majd ha fagy, gondolta közben. Ebből elég volt. Semmi szüksége Carlra, a tyúkos eset után főleg nem. Inkább időre van szüksége, hogy megnyugodjon, és megbizonyosodjon róla, hogy nem bűzlik-e és nincs-e rajta több toll. - Rendben - biccentett a kolléganője, közben hangosan pukkangatott a szájában csócsált rágógumival. - Egyébként hallottam a tyúkról. - Máris? - A lány az órájára nézett. - Hiszen alig fél órája történt. - Gyorsan terjednek a hírek. Néha azon gondolkozom, minek fárasztjuk magunkat egyáltalán elektronikus levelek és faxok küldözgetésével. Ahogy Rayanne körülnézett az őrsön, kénytelen volt helyeselni. Közben arra is rájött, mit értett Malcolm gyerekes viselkedés alatt. Valaki egy tyúkot ábrázoló rajzot tűzött az íróasztala melletti válaszfalra, és bekeretezte egy régi karácsonyi füzérrel. A rajz alatt a következő szöveg állt: „Végre elfogták a veszélyes bűnözőt!" - Látod? - bökött Malcolm a képre. - Éppen erről beszéltem neked. Nevetségessé tesznek, mert nő vagy! 100 Állj vagy jövök! - Ugyan már! - forgatta a szemét a lány, majd széttépte és a legközelebbi szemetesbe hajította a rajzot. - Bárkivel ugyanezt művelnék. - Nem tűrheted ezt a bánásmódot. Gyerekes és azt bizonyítja, hogy... Rayanne egy kézmozdulattal elhallgattatta, majd körülnézett a zsúfolt helyiségben. Élénk nyüzsgést látott, amely zűrzavarosnak tűnt ugyan, mégis rendjén való volt egy ilyen irodában. Telefonok csörögtek, mindenki összevissza beszélt, a szobát silány kávé és szikkadt péksütemény szaga töltötte be. Steve Beech nyomozót kereste a szemével. Nagy tréfamester volt, ezen a képen is az ő kézírását ismerte fel. Ezenkívül azon kevesek közé tartozott, akik képesek kezelni az új fénymásolót. - Beech! - kiabálta túl a helyiségben uralkodó hangzavart. Panaszkodni vagy duzzogni gyermeteg dolog lenne, ám egy jó visszavágás az egész rendőrőrs füle hallatára kiegyenlítené a számlát. - Mi az? - játszotta az ártatlant Beech, legalábbis megpróbálta elrejteni a vigyorát, és úgy tenni, mintha tartana a lány válaszától. Rayanne kemény hangot ütött meg: - Ha még egyszer ilyesmit tűzöl a falamra, gondoskodom róla, hogy ezentúl szopránt énekelj! Mindenki nevetett, ahogyan várta. - Rendben. Ahogy akarod, Rayanne. - Szerinted ennyi elég? - érdeklődött Malcolm. Rayanne beletúrt a táskájába, kivette az utolsó gyomorfájás elleni gyógyszerét, és bekapta. - Persze. Előbb-utóbb úgyis megunják. Tudom, hogy segíteni akarsz, de nincs szükségem lélekbúvárra, rendben? A férfi egy darabig szótlanul meredt maga elé, majd bólintott. - Rendben, próbálkozzunk egy darabig a te módszereddel... Te jó ég! A lány abba az irányba fordult, amerre Malcolm is nézett, és ezúttal ő maga is meglepődött egy kicsit. A válaszfal másik oldala telis-tele volt tűzdelve tyúkrajzok fénymásolataival, némelyiknek a lecsupaszított mellén még rendőrjelvény is fityegett. - Azonnal hívom a hadnagyot - jelentette ki a pszichológus, de Rayanne elkapta a karj át. - Nem akarom, hogy idejöjjön. Kérlek, menj el! Jelentéseket kell írnom, és le kell bonyolítanom néhány telefonhívást. Na meg el kell távolítanom a tyúkokat. Malcolm habozott. - Beszélhetnénk erről ma este vacsora közben - mondta végül, majd megfordult, és elment. - Vacsora? - mormolta a lány. Erröl teljesen megfeledkezett. Beleegyezett, találkozik Malcolmmal, hogy megtár ROMÁNA gyalják egy új munkatárs esetét. Ő ugyan a férfi irodájában szerette volna megejteni a beszélgetést, de az valahogy rávette, hogy vacsorázzanak együtt. A jövőben ez nem fordulhat elő. Nincs értelme felesleges reményeket kelteni Malcolmban. Egyáltalán nem az ő esete. Rayanne valójában nem nagyon tudta, milyen is az ő esete. Kissé homályosak voltak az elképzelései. Ám egy olyan férfi, mint Malcolm, akinek mintha minden pillanatban nyugtatóra lenne szüksége, biztosan nem az igazi. Sokkal inkább olyan valakire várt, aki megnyugtató hatással lehet rá. Sajnos hosszú évek óta nem találkozott ilyen férfival. Ha ez így megy tovább, lejjebb kell tennie a mércét. - Rayanne - szólította meg Beech -, elért végül az a fickó? - Miféle fickó? - Nem mutatkozott be. Magas férfi cowboycsizmában. Azt mondta, már hívott korábban, de nem voltál itt. Egy perce még láttam. - Cowboycsizmát viselt? - ismételte Rayanne. Borzongás futott végig a hátán, s ennek egyáltalán nem örült. Óvatosan az íróasztala felé lesett. Mikor végül meglátta a férfit, a borzongás reszketéssé változott. - Carl McKay... - morogta maga elé. A férfi csak pár méterre ült tőle, ráadásul az ő székén. Jobban mondva nem is ült, inkább terpeszkedett. Egyik lábát kinyújtotta, a másik fekete kígyóbőr csizma az íróasztal középső fiókján nyugodott. Carl úgy festett, mintha a fél életét ezen a széken töltötte volna, ebben az irodában. Az asztalára tett lábbal. És még van olyan szemtelen, hogy mosolyogjon! Rayanne szíve mégis nagyot dobbant. Carl McKayben mindig is volt valami, ami összezavarta. Főleg amikor így mosolygott. Persze a legtöbb nőre ilyen hatást tett. Hihetetlenül vonzó, na és persze cowboy. A farmerja a megfelelő helyeken igen szűk, és látszik rajta, hogy nap mint nap órákat dolgozik kinn, a forró texasi napon. Tényleg rettentően jóképű. És ezt tudja is magáról. Nem sokat változott az elmúlt tizenegy év alatt. Fekete haját még most is kicsit túl hosszúra növesztette, de ettől egyáltalán nem hatott elpuhult ficsúrnak. - Mit keresel itt? - kérdezte Rayanne, mikor újra meg tudott szólalni. Remélte, hogy a férfi nem veszi észre, mennyire bizonytalan a hangja. - Látni akartalak. Nem fogok elpirulni, mondta magában a lány. Semmiképp. Ezen már rég túljutott, nem tizennyolc éves fruska, időközben érett nő lett belőle. Nem szerzi meg Carlnak azt az elégtételt, hogy kimutatja, mennyire megszégyenítette annak idején. - És mit tehetek érted? Rayanne gondolatban megveregette a saját vállát, amiért sikerült kifejezéstelen arccal és semleges hangon beszélnie. Azt sem érezte, hogy elpirult volna. 102 Állj vagy jövök! Carl mosolya egyre szélesebb lett, amely jól érvényre juttatta a gödröcskéket az arcán. - Ugyanaz a jó öreg Rayanne. Még mindig ugyanúgy veszed a levegőt. A lány azonnal felhagyott az öndicsérettel. - Hogyan? - Arra a kis csuklásra gondolok - utánozta Carl, majd elvigyorodott. - Elárulok neked egy titkot. Mindig is nagyon izgatónak találtam. Rayanne kissé kibillent az egyensúlyából. Szorosan összezárta az ajkát, nehogy még egyszer kiadja magából azt a hangot. - Te díszítetted így a falat? - mutatott Carl a tyúkokra. - Nem - válaszolta Rayanne élesen. - Afféle munkahelyi tréfa. Eszében sem volt elmesélni neki a rajzok történetét. - Szóval szeretsz itt dolgozni? - Igen, szeretek. Persze rengeteg a dolgom, úgyhogy attól tartok, nem tudok túl sok időt szánni rád. Ez már mindjárt jobb; nyugodt, hűvös, és uralkodik magán. Carl hanyagul felkelt, és odalépett hozzá. Az önuralomnak már nyoma sem volt, Rayanne-nek kényszerítenie kellett magát, hogy ne húzódjon vissza. Végül is rendőr, képes akár túszejtőkkel is elbánni. De vajon miért érzi magát úgy Carl társaságában, mint egy tizenéves, aki zsebkendővel tömte ki a melltartóját? Jó tizenöt éve fordult ez vele elő utoljára. - Kérlek, áruld el, miért jöttél ide! Még mindig nehezére esett uralkodnia magán. Főleg azért, mert egyfolytában egy bizonyos éjszaka képei tűntek fel előtte. - A nagynénéd küldött. Rayanne megijedt. - Valami baj van Evie nénivel? - Azt hiszem, így is mondhatjuk. A longhomi börtönben ül. - Börtönben? - kérdezett vissza a lány. Ez már nem az ő hangja volt, inkább valami krákogásfélére emlékeztetett. - De hát miért? - Fegyveres gyilkossági kísérlet. Rayanne a válaszfalnak dőlt. Még jó, hogy meg tudok támaszkodni, gondolta. A gyomorfájás, Carl megjelenése, ráadásul még ez a hír Evie néniről... Úgy érezte, mindjárt összeesik. - Ez valami vicc? - Egyáltalán nem az. Puskát fogott Bennie Quinnre. - Bennie-re? - Quinn volt a leghatalmasabb, leggazdagabb ember a környékén. - Te jó ég, ugye nem sebesítette meg? Carl kiválogatott fél tucat zöld cukrot a lány íróasztalán heverő zacskóból. 103 ROMANA - Dehogy, semmi baja. Evie még csak el sem sütötte a puskát. De Bennie-nek nem nagyon tetszett a dolog. Figyelmeztetlek, Rayanne, az öreg megpróbálja elérni, hogy elítéljék a nagynénédet. Tudod jól, milyen makacs. Ez a nap már eddig is elég hosszú volt, és úgy tűnik, még egyáltalán nincs vége. - Legalább kifizethettétek volna érte az óvadékot. - Csakhogy azt nem akarja. Higgy nekem! Egy tucat ember próbálta már kihozni óvadék ellenében, köztük én is, de Evie azt mondta, addig nem jön ki, amíg te nem mégy érte. - De hát miért? - A jó ég tudja. Ne feledd, hogy Evie Gan erről beszélünk. A nagynénéd nem mindig cselekszik ésszerűen. Rayanne nem tett szemrehányást ezért a megjegyzésért. Végül is ez az igazság. A nénikéje fejében ritkán követik egymást logikusan a gondolatok. - Evie néni azt akarja, hogy Longhornba repüljek, és személyesen hozzam ki a börtönből? Akkor biztosan tervez valamit. - Én is erre gyanakszom. Egymás szemébe néztek. Carlé olyan volt, akár a jeges tea, legalábbis a longhorni lányok ezt állították. Rayanne viszont semmi jegeset nem talált benne. Úgy vélte, a „forró" közelebb jár az igazsághoz. - Van valami ötleted, miért akarhatja Evie néni, hogy hazamenjek? - Rayanne megpróbált arra figyelni, amiről beszéltek, Carl szeme színe pedig semmiképpen sem tartozott a tárgyhoz. - Nincs. Feladtam a kérdezősködést, mikor megint elővette az öregasszonyos magánszámát. Tudod, néha nagyon fel tud dühíteni vele. Rayanne jól tudta, miről beszél Carl. Ha a nagynénje előadja a feledékeny idős hölgyet, mindenki a fogát csikorgatja. - És miért pont téged küldött Evie néni, hogy mindezt kőzöld velem? Ha már alkalom nyílik rá, Carl arról is mondhatna pár szót, mivel foglalkozik Longhomban. Amikor legutóbb hallott róla, rodeókon vett részt a nyugati parton. Ezt persze nem kérdezheti meg, a történtek után a férfi ugyanis azt hinné, még mindig érdekli. És erről szó sincs! Carl vállat vont a rá annyira jellemző hanyag, laza mozdulattal. - Evie megkért, hogy jöjjek el érted, úgyhogy most itt vagyok. Úgy veszem, mint napi jócselekedetet. - Szélesen elvigyorodott. - Na, mi lesz? Jössz Longhornba vagy nem? - Nem. Egyszerűen felhívom Evie nénit, és... - Nem fogadja majd a hívásodat. - Miért nem? 104 Állj vagy jövök' Carl egy összehajtott papírt húzott elő a dzsekije zsebéből, majd felolvasta a tartalmát: „Ne fáraszd magad azzal, hogy felhívsz, Rayanne. Csakis szemtől szemben vagyok hajlandó veled beszélni. Megértem, ha sok a dolgod. Clyde Mueller, az ügyvédem mindent meg fog tenni, hogy érvényt szerezzen az igazságnak. Ha nem sikerül neki, karácsonykor meglátogathatnál itt a longhorni börtönben. Csókol. Evie nénikéd" - Nagyszerű - sóhajtott fel Rayanne. - Tényleg tervez valamit. Mióta van börtönben? - Két hete. - Már két hete! - A lány halkan káromkodott, de mert Carl egészen közel állt hozzá, hallania kellett. - És senki sem vette a fáradságot, hogy szóljon nekem? Rögtön értesítenetek kellett volna! - Tudod, Rayanne, igazán leszokhatnál a káromkodásról. Nem vet rád túl jó fényt. - Tényleg nem? - Rayanne nem akart közönséges lenni, de a férF szinte felszólította rá a megjegyzésével. - Jól emlékszem, milyen mocskos szád volt régen. - De már megváltoztam. A káromkodás nem a legjobb módja annak, hogy kifejezd, mi zajlik benned. Gondolj például arra a szóra, amelyet az emberek olyan sokszor használnak sértésként, pedig valójában nem az. Sokkal inkább olyasmi, amit élveznek, ami felszabadítja őket... - Carl! - A Íány mindenáron próbálta megőrizni az önuralmát. - Nem kívánom megtárgyalni veled a kommunikációs elméleteidet. A férfi újból vállat vont. Rayanne nem értette, hogyan tud ilyen egyszerű mozdulattal ennyi mindent kifejezni. - Szóval jössz Longhornba? - ismételte meg Carl a kérdést. - Igen, persze. - Evie néni úgysem hagyott más választási lehetőséget. - Még el kell intéznem néhány dolgot, de azt hiszem, holnap estére ott lehetek. Carl feltette krémszínű Stetson kalapját, és megint úgy mosolygott rá, hogy a lány lába remegni kezdett. - Akkor holnap látjuk egymást. Csak ha nagyon elkerül a szerencse, morogta magában Rayanne. Eddig akárhányszor utazott Longhornba a tizenegy év alatt, mindig szerencséje volt, hiszen egyetlen alkalommal sem találkoztak össze. Nagyon is jó volt ez így, különben eszébe juttatta volna azt a szörnyű éjszakát, amelyet azóta is szeretne elfelejteni. A férfi körbenézett az őrszobán. - Meg kell hagyni, itt senki sem úgy fest, mint a bűnügyi filmekben. 105 ROt~1ANA Állj vagy jövök! - Valóban? Hát akkor üdvözöllek a való világban. Mi egyszerűen csak keményen dolgozó rendőrök vagyunk. Carl megint ránézett. - Legalább veled kapcsolatban nem csalódtam. Jól nézel ki, Rayanne. Rayanne-t váratlanul érte a bók. Tulajdonképpen jobb lett volna, ha el sem hangzik, mert a férfi közben alaposan végigmérte a feje búbjától a cipője hegyéig. A legtöbb figyelmet a téste középső részének szentelte, különösen a mellének. Legszívesebben összefonta volna a karját a melle előtt. Az ellen viszont semmit sem tehetett, hogy a mellbimbója meg ne keményedjen. Nem kellett végignéznie magán ahhoz, hogy tudja: mindezt Carl is észrevette. Ennyi erővel akár meg is érinthetné. Hiszen amit művel, az nem más, mint becézgetés, csak éppen a szemével. Ugyanolyan jól csinálja, mint régen. De a férfi végül csak megemelte a kalapját. - Jobb lesz, ha most megyek. Ám nem mozdult. Csak állt, és állhatatosan tovább bámulta a lányt. - Rayanne! - Mi van? - mormolta a lány. Ebben a pillanatban nem csak a térde remegett; úgy érezte, mindjárt szakadékba zuhan. Mi az ördög miatt van rá Carl mindig ilyen hatással? - Be kellett volna fejeznem, amit elkezdtem egy éjszakán, a Whiskey Creek folyónál. Jaj, ne! Bármit, csak ezt ne! - fohászkodott a lány. Nem hitte volna, hogy valaha is szóba kerül az a szégyenletes eset. Lázasan kereste a megfelelő választ, de semmi találó nem jutott az eszébe. - Ó! - nyögte ki végül. - Rendben. Egy pillanat! Hogyhogy rendben? A férfi megjegyzése kemény visszavágást érdemelne, olyasmit, amilyennel a munkatársai vicceit szokta elütni. Csak az a baj, hogy az ilyen esetekben, mint ez is, semmi nem jut az eszébe. - Azóta nem is gondoltam arra az éjszakára - jegyezte meg végül. Hát nem éppen talpraesett válasz, de még mindig jobb, mint némán állni. - Furcsa, én folyton csak arra gondolok. Carl felemelte a kezét, és a lány füle mögé simított egy vörös tincset, amely kiszabadult a hajpánt alól. Ujja közben becézve siklott végig Rayanne arcán. - Jobban kellett volna bánnom veled. Ez azt jelenti, hogy az adósod vagyok. Bármikor kérheted, hogy megkezdjem a törlesztést. Rayanne gyorsan hátralépett. Mikor rájött, mi folyik itt, nagyot nyelt. Carl éppen udvarolni próbál! Ezen kívül emlékeztette valamire, amire soha többé nem akart emlékezni. Erre végre visszanyerte a beszédkészségét. . - Te vagy a legerőszakosabb, leg... - Igen, az vagyok. A férfi villámgyorsan előrehajolt, és megcsókolta a halántékát. Rayanne levegő után kapkodott, Carl pedig elhagyta az őrszobát. A lány tisztában volt vele, hogy munkatársai most mind róla beszélnek, és azon nevetnek, ahogy ott ácsorog. Teljesen összezavarodott. Ha valaki a nevét kérdezné, azt sem tudná most megmondani. Csak egyvalamit tudott: Carl McKay egyszerűen megcsókolta! 107 106 R0INANA „Beszélni olcsó, amíg nem alkalmazol pszichológust. " Evie Garrett autómatricája Carl mindent gondosan megfigyelt Stetsonja karimája alól. Mélyen az arcába húzta a kalapot, mintha szundítani akarna egy kicsit. De ez a New York-i repülőtéren aligha volt lehetséges. A zajszint gyilkos határokat súrolt, és túl sok ember hemzsegett itt, legalábbis az ő ízléséhez képest. Az egyetlen közülük, akit igazán látni akar, nem nagyon fog örülni, hogy itt találja. Abban a pillanatban észrevette Rayanne-t, ahogy a lány belépett. Egyik karján fekete bőrtáska lógott, a másikon egy magas szőke férfi. Emlékezett rá, hogy Rayanne említett egy Malcolm nevű férfit, aki pszichológus, és ezen kívül nyilván a... na igen, a barátja. Ez a feltételezés nem igazán tetszett Carlnak. Rayanne mohazöld selyemnadrágot és hozzá illő felsőrészt viselt. A puha selyem minden lépésnél a testére simult. A ruháit egy fényév választotta el attól a levágott szárú farmertól, amelyet annak idején olyan szívesen hordott. Tagadhatatlan, hogy Rayanne Garrettből első osztályú nő lett. Olyan nő, aki rangján alulinak tartja őt. Az pedig nem valószínű, hogy a longhorni utazás ezen valamit is változtatni fog. A lány kibontott, egyenes haja a vállát verdeste. Semmi fodrász alkotta fürtzuhatag, semmi művészi frizura: egyszerű rézvörös haja összhangban csillogott és mozgott a lépéseivel. Nem csoda, hogy sokan megfordultak utána. Igaz, Rayanne után mindig is megfordultak az emberek, de most, hogy érett nő lett, még mohóbban bámulták a férfiak. - Még mindig nem értem, miért kell elmenned - mondta Malcolm, miközben a lány a pénztárablakhoz lépett. A férfi hangja nem tetszett Carlnak. Valahogy siránkozónak találta. - A nénikéd csak befolyásolni és irányítani próbál. - Valószínűleg - válaszolta Rayanne hanyagul. Átvette a jegyét, majd körülnézett, de nem pillantott Carl irányába. A férfi kissé lejjebb csúszott a székén. Nem lenne jó, ha Rayanne már most észrevenné. Valószínűleg inkább egy másik géppel repülne. Ezt pedig több okból nem szerette volna. - Akkor miért hagyod, hogy keresztülvigye, amit akar? Már megint ez a panaszos hang! A barátja ezek szerint megpróbálja lebeszélni 108 2. FEJEZET Állj vagy jövök! Rayanne-t az útról, de ez biztosan nem fog neki sikerülni. Evie tizenegy évvel ezelőtt mindent megtett, hogy Longhornban tartsa Rayanne-t, és kudarcot vallott. És ha Evie nem tudta valamiről lebeszélni, akkor ennek a fickónak semmi esélye. Rayanne és Malcolm elment a pénztártól, de nem ültek le. A lány inkább kibámult az ablakon. Carl figyelte, és fülelt. - Azért repülök oda, mert Evie az egyetlen hozzátartozóm - jelentette ki Rayanne. - Ő is megtenné ezt értem. - Nem lenne rá szükség, mert te nem művelnél ilyen gyerekes dolgokat. A lány elhúzta a száját. - Tudom, hogy jót akarsz, Malcolm, de elutazom Longhornba, és kész. Carl elmosolyodott. Bravó! - gondolta. Csak hadd tudja meg, milyen az a Garrettféle makacsság! A pszichológus élére vasalt nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, és Rayanne-re meredt. - Van ennek valami köze ahhoz a cowboyhoz, aki tegnap nálad járt? Ez felkeltette Carl figyelmét. Cowboy? Lenézett a farmerjára és viseltes csizmájára. A fickó csak őrá gondolhatott. Még jó, hogy nem nevezte Texnek. - Nem, semmi köze a cowboyhoz. - Rayanne olyan hangon válaszolt, mint akit megsértettek. - Ő csak egy ember, aki valamikor a nagynénémnél dolgozott. Carl bal szemöldöke megrándult. Már tizenegy éve nem dolgozik Evie Garrettnél, és ezt Rayanne is nagyon jól tudja. Fájt neki, hogy a lány ilyen lenézően beszél róla, de számított rá, hogy el kell majd viselnie egyet s mást. Mindenesetre nem hitte el Rayanne állítását, hogy soha többé nem gondolt arra, ami köztük történt a Whiskey Creeknél. Valószínűbb, hogy nagyon is sokat gondolkozott rajta, miért utasította viszsza annak idején. A pokolba is, hiszen neki magának is jó időbe telt, amíg rájött. Talán egy nap lehetősége lesz rá, hogy Rayanne-nek is megmagyarázza. Malcolm elmosolyodott, a lány szemébe nézett, egyik kezével átkarolta a derekát, és magához húzta. Rayanne ugyan gyorsan véget vetett az ölelésnek, de ez Carlt nem vigasztalta. Mindig is féltékeny volt Rayanne-re, és most már eleget látott ahhoz, hogy hangos torokköszörüléssel életjelt adjon magáról. Rayanne úgy rezzent össze, mintha áramütés érte volna. Carl feljebb tolta a kalapját, hogy felismerhesse az arcát. Nem mintha szükséges lett volna, a lány anélkül is rögtón tudta, ki ül ott. Szorosan megmarkolta a táskáját, és odaviharzott hozzá. - Mit keresel itt, Carl? A férfi lassan felállt, és üdvözlésképpen megbökte a kalap karimáját. Közben először a lányra, majd Malcolmra nézett. - Ezt már tegnap is kérdezted. - Szerintem ma sem fog jobban tetszeni a válaszod. 109 Ro~anra - Tartok tőle, hogy nem. Úgy tűnik, ugyanarra a gépre váltottunk jegyet. A lány gyanakvó tekintettel préselte össze az ajkát. Amikor Carl a pszichológusra nézett, ugyanezt látta. - Nem hinném, hogy találkoztunk. Dr. Malcolm Keene vagyok. - Carl McKay. Carl megrázta a felé nyújtott kezet. Ugyanúgy, mint az imént az ölelést, a kézfogást is túl hosszúnak érezte. Mi ez, vetélkedés? Nos, mindenképpen ő fogja megnyerni, akkor is, ha egy ép csont sem marad a fickó kezében. Malcolm szeme elkerekedett. - Te jó ég! - Rayanne észrevette, mi folyik közöttük. - Azonnal hagyjátok abba! Gyorsan elengedte a táskáját, és elkapta a két férfi kezét, hogy szétválassza őket. Malcolm nem engedett, Carl sem. Rayanne még erősebben cibálta őket. Carl erre a bal kezével megragadta a lányét, s Malcolm is ugyanígy tett a másik kezével. - Azonnal fejezzétek be! - figyelmeztette őket újból Rayanne. Carl megérezte a hangjából, hogy komolyan gondolja. Annak ellenére, hogy selymet hord és a Chanel akárhányastól illatozik, kőkemény maradt. De nem ő adja fel elsőnek! Kénytelen lesz doktor Nyavalygós. - Sajnálom, Rayanne - kapott a lány keze után Malcolm, miközben nem tévesztette szem elől a másik férfit. - Nem egyezem bele, hogy egy gépre szállj ezzel a cowboyjal! - Nem emlékszem, hogy tanácsot kértem volna - vágta rá hevesen a lány, majd feltépte Carl dzsekijén a cipzárt. A férfi felemelte a kezét, hadd tegyen, amit akar. Igazából tetszett neki Malcolm döbbent arckifejezése. És tetszett neki az a vad, zabolátlan mód is, ahogy a lány átkutatta. Sokkal jobban, mint az előző napi jégkirálynő szám, amelyet megpróbált előadni neki. Rayanne gombra, szövetre és mellszőrzetre való tekintet nélkül turkált a zsebeiben, míg végül az ingzsebében meg nem találta a jegyét. Egy pillantás után dühösen meredt a férFra, aki csak vállat vont. - A mellettem lévő helyen ülsz - állapította meg. - De ezt persze tudtad előre. Sem neki, sem Malcolmnak nem adott esélyt, hogy megszólaljon, hanem a pénztárablakhoz sietett, hogy beszéljen az alkalmazottakkal. Carl feltételezte, hogy a helyét akarja elcserélni. - Nem szeretném, ha felidegesítené Rayanne-t, Tex - szegezte rá agymutatóujját Malcolm. Carl nyugodtan tolta el a kezét. - A nevem McKay - válaszolta szárazon. - Mindegy. Rayanne életében rengeteg feszültség volt az utóbbi időben. Nem akarom, hogy még maga is rátegyen egy lapáttal. - Nekem úgy tűnik, a feszültségek forrása éppen itt van New Yorkban. Jót fog tenni neki az otthoni környezet. Állj vagy jövök! Vagy mégsem? Kételyeit megtartotta magának. Ha pontokat akar szerezni, jobb, ha nem hozza szóba a dolog árnyékos oldalát. - Szerintem meg katasztrófa lesz. Rayanne nagyon sokra tartja a nagynénjét, de a vak is látja, hogy az az asszony befolyásolja. Arról nem is beszélve, hogy mi minden áll még Rayanne előtt. - Magának mi köze az egészhez? Evie Garrett Rayanne ügye, nem a magáé. - Rám is tartozik, mert Rayanne fontos nekem. - Valóban? - Carl közelebb hajolt, és halkan azt suttogta: - Én a maga helyében nem táplálnék nagy reményeket. Nem úgy tűnik, hogy maga Rayanne esete lenne. Fogadni mernék rá, hogy nem akar magától semmit. Nem érdekelte, hogy ez közönséges volt, és ráadásul kőkemény hazugság. A féltékenység hozta ki belőle a megjegyzést. Malcolm válaszolni akart, de ebben a pillanatban visszatért Rayanne. Mereven felvette a táskáját. - Viszlát, Malcolm! Pár nap múlva találkozunk. És köszönöm, hogy kihoztál a repülőtérre. Carlhoz egy szót sem szólt. Nem mintha a férfi mást várt volna. De Malcolmnak még volt némi mondanivalója. Az ujját megint Carlra szegezte. - Tudod, mit mondott az előbb? Hogy nem vagyok az eseted! Pompás, gondolta Carl. Nem számolt vele, hogy doktor Nyavalygós még árulkodik is. Nem kellett hozzá kristálygömb, hogy előre lássa, mit szól ehhez Rayanne. A lány összehúzott szemmel fordult felé. - Hogy jössz ahhoz, hogy ilyesmit mondj? - támadt neki. - Fogalmad sincs róla, mit érzek iránta. Van egy régi texasi mondás: „Ha ki akarsz jönni a gödörből, először is hagyd abba az ásást." Tényleg jó tanács, Carl általában meg is fogadta. De a pszichológus önelégült arca és Rayanne kihívó tekintete rávette, hogy szorgalmasan ásson tovább. - Ha bármit is akarnál tőle, az az iménti kis ölelés nem lett volna olyan rövid. Nagyon hamar véget vetettél neki - kacsintott a lányra, bár sejtette, hogy a gödör, amelyben ül, lassan eléri egy szakadék méretét. Rayanne elkapta Malcolm ingét, megnyalta az ajkát, majd szájon csókolta a fickót. Bosszú, kissé túl heves csók volt. Csak akkor engedte el a férfit, amikor a hangosbeszélő figyelmeztetett, hogy hamarosan indul a gépe. - Szia, Rayanne! - Malcolm levegő után kapkodva, ostoba vigyorral a képén köszönt el a lánytól. - Siess vissza! - Úgy lesz. Carl beállt Rayanne mögé a sorba. - Na, most jól megkaptam. Tényleg a barátod? A lány hátra sem fordult, úgy válaszolt. ROMAIPA - Ha okvetlenül tudni akarod, nem. De ez nem tartozik rád. Butaság. A férfi nagyon is úgy érezte, hogy rá is tartozik a dolog. Az meg az ő butasága, hogy ennyire örül, amiért Rayanne-nek nincs barátja. - Jobb is így. Kicsit idegesnek tűnik. Mikor a lány előrébb lépett, Carl is vele araszolt. A sor egyenletes csigatempóban kígyózott a biztonsági terület felé. - Nem kértem a véleményedet. A férfi elmosolyodott Rayanne hangsúlyán. Egy rozsdás kapu jutott róla eszébe. Nem éppen hízelgő hasonlat, de mégis volt a hangjában valami izgató. Biztos csak azért, mert olyan régen volt együtt növel. A túl hosszú önmegtartóztatás okozhatja, hogy már egy rozsdás kapu hangja is felizgatja? Biztosan. Semmi több nincs a dologban. Szeretett Rayanne-nel szórakozni, szerette felhúzni. A lány mindenképpen hatással volt rá, de nem bonyolódhat vele meghittebb viszonyba. Most nem. Túl nagy a tét. Rayanne tabu a számára. Túl sok gond lenne most ebből a kapcsolatból. Felértek a fedélzetre. Rayanne az első osztályon szerzett helyet, míg a férfié a turistaosztályra szólt. Rayanne tehát fizetett, hogy távol tartsa magától. Nyilvánvaló, hogy nem akar tudomást venni róla. Nos, lesz a számára egy meglepetése. Ha nem örül neki, hogy egy gépen utaznak, az főleg nem fog tetszeni neki, ami a leszállás után várja. Nem is beszélve a longhorni újdonságokról. 3. FEJEZET „Ha össze vagy zavarodva, morogj magad elé!" Evie Garrett autómatricája Rayanne úgy nézett Carlra, mintha az elvesztette volna az eszét. Biztos volt benne, hogy félreértette a férfit. - Mit mondtál? - Azt, hogy én viszlek el Longhornba. A lány körülnézett a San Antonio-i repülőtéren. Késő volt, és ő nagyon elfáradt. Holtbiztos, hogy nem tudna most egy autóban ülni a volt barátjával. Itt és most, a tizenkettes kapu mintás szőnyegén kell véget vetni a kellemetlen múltbeli emléknek. - Megkértem Fredát, hogy jöjjön értem. Freda, a nagynénje házvezetője olyan volt számára, mint egy dada. Huszonöt éve dolgozott Evie-nél, és akárhányszor Rayanne hazalátogatott, mindig Freda vitte haza. A lány nem látott rá okot, hogy ezen változtasson. Főleg akkor nem, ha a változtatásnak ez az ára. - Evie megkért rá, hogy Freda helyett én vigyelek el. Itt valami nem stimmel. - Na és miért? - Mert nem akarta, hogy Freda éjjel vezessen, nem beszélve arról, hogy úgyis egy géppel jövünk. - A férfi elindult a kijárat felé. - Az autóm a parkolóban vár. - Remek. Rayanne ott állt, kezében a táskájával és a bőröndjével, és végiggondolta a lehetőségeit. Beülhetne egy taxiba, de nemrég fizetett kétszázhatvannyolc dollárt, hogy az első osztályon repülhessen, és ne Carl mellett kelljen ülnie. Igaz, végül is nem áll roszszul anyagilag, de ez akkor is nagy kiadás volt, főleg, hogy csak dühében tette. Esetleg bérelhetne autót. Igazából ez az egyetlen ésszerű ötlet, ha meg akarja kímélni magát Carltól. - Valahogy furcsa lenne, nem gondolod? - szólalt meg a férfi abban a pillanatban. - Miről beszélsz? - Hogy autót bérelsz, pedig velem ingyen utaznál. Gondolom, a New York-i rendőrségnél viszonylag jól megfizetnek, de kétlem, hogy csak úgy kihajigálhatod a pénzt az ablakon. Főleg, ha arra gondolok, milyen drága lehetett ez a ruha, amely rajtad van. Állj vagy jövök! ROtNANA Tényleg szörnyen drága volt, de ez sem tartozik Carlra. Egyáltalán, semmi köze hozzá. Bevetette a szigorú közeg figuráját, amelyet annyit gyakorolt a tükör előtt. Ám a férfira nem hatott, mert csak vigyorgott. - Megérteném, ha úgy döntenél, hogy nem jössz velem - folytatta Carl. - Végül is tudom, hogy nem igazán értékeled a társaságomat. - Ez a legenyhébb kifejezés - nevetett fel hangosan a lány. Carl eltette a tárcáját. - Rendben, akkor hagyjuk az udvariasságot, ne kerülgessük tovább a forró kását! Beszéljünk nyíltan! Semmi értelme, hogy kiadj egy kisebb vagyont, és elpazarolj egy csomó időt csak azért, hogy elkerülj. Nem akarok közönséges lenni, mondta magában Rayanne, majd a férfira nézett. Pokolba a visszafogottsággal! Érezte, hogy a szavak válogatás nélkül tolulnak a nyelvére. - Teljesen mindegy, mit mondasz, nem vagyok rá kíváncsi. - És mit szólsz ahhoz, hogy ez nekem fájdalmat okoz? Mert valóban így van. Gondolkodtál már azon, hogyan érezted volna magad, ha azon a bizonyos éjszakán tényleg lefekszem veled? Hiszen még szűz voltál! Rayanne a jövő-menő emberekre sandított. Az arckifejezésükből látszott, hogy hallottak néhány szót. Elpirult. Bár nem volt szégyenlős, nem örült neki, hogy élete legbensőségesebb részleteit kürtölik világgá. - Ahogy már az őrsön elmondtam, évek óta nem gondoltam sem rád, sem arra az éjszakára. Na igen, lehet, hogy nem évek óta, de mostanában biztosan nem. Na jó, pár napja. Legalábbis egy napja. - Sokszor végigrágtam már ezt a kérdést - mondta Carl. - És tudod, mire jöttem rá? Megbántad volna. Súlyos szemrehányásokat tettél volna magadnak. Te komoly kapcsolatot kerestél, Rayanne, és én akkor képtelen... - Mit képzelsz, te mondod meg, hogyan éreztem volna magam utána? A lány ismét körbepillantott. Most már takaros kis közönség vette körül őket. Az utasok fáradtnak tűntek, mégis érdeklődés látszott az arcukon. - Ha így látod... - Így - Nos? - törte meg a férfi hosszú hallgatás után a csendet. - Elvigyelek, vagy a büszkeséged nem engedi, hogy pénzt takaríts meg? - Veled megyek. Rayanne nem mondott többet. Képtelen volt rá. Ezt a pár szót is nehezére esett kipréselni magából. Valójában nem akart Carllal utazni, de a kemény visszautasítás durva lett volna. A nyers hang nem árt, de nem akarta túlfeszíteni a húrt. - Akkor gyere! - mondta a férfi. - Hazaviszlek, amilyen gyorsan csak lehet. - Nem akarok egyenesen hazamenni. Először a longhorni börtönbe mennék. Állj vagy jövök! - Éjfél van - nézett Carl az órájára. - Evie már alszik. Igaza van. Semmi oka felébreszteni a nagynénjét az éjszaka közepén. De reggel elsőként őt akarta látni, és beszélni akart Ryland seriffel is. Mindenekelőtt arra volt kíváncsi, hogy a Garrett család régi barátjaként miért nem győzte még meg Evie-t, hogy óvadék ellenében menjen haza. Követte Carlt az autójához, ami persze nem rendes autó volt, sokkal inkább státusszimbólum: hatalmas, kék és drága. Akármivel foglalkozik is most Carl, sikeres lehet. - A tiéd ez az autó? A férfi bólintott. Beszálltak, majd elindultak délnek, Longhorn felé. - Miért kérded? - Csak úgy. - Mikor voltál utoljára itthon? - érdeklődött a férfi. Rayanne válaszolni akart, de Carl ujjaival a kormánykereket kezdte cirógatni, és ez egy másodpercre elterelte a figyelmét. - Nem tudom pontosan. Azt viszont pontosan tudta, hogy nem tetszik neki, amit a férfi az ujjaival művel. Volt egy kiálló rész a kormányon, a formája hasonlított egy mellbimbóéra. Carl feltűnően lassan körözött azon a ponton, újra meg újra. - Már régen, ugye? A lány ugyan hallotta a szavakat, de nem jutott el a tudatáig, mit mond a férF. - Mi volt régen? Carl ránézett, de nem hagyta abba a játszadozást. Az ujjai épphogy érintették a kicsi domborulatot, mégis úgy tűnt, mintha minden figyelmét neki szentelné. - Csupán annyit akartam megtudni, mikor voltál itthon utoljára Longhomban. Ez tényleg egyszerű kérdés. Nem lett volna nehéz megválaszolni, ha Rayanne tudta volna,`hol áll a feje. - New York... - morogta. - Ezzel meg mit akarsz mondani? Rayanne összeszedte magát, és megpróbált egész mondattal felelni. - Azt, hogy mindig Evie néni jött hozzám, New Yorkba. Ezért nem volt rá okom, hogy hazautazzam. - Tehát már jó ideje, hogy utoljára itthon jártál. Szinte úgy hangzott, mintha csak egy összezavarodott tanúnak tenne fel keresztkérdéseket. Rayanne annyira össze volt zavarodva, hogy ügy érezte, jobb, ha csak bólint. - Három éve - nyögte ki végül. Mély levegőt vett, és próbált megnyugodni. Igazából ostobaság volt ilyen hevesen válaszolnia a férfi kézmozdulataira. Végül is csak Carl az, aki a kormányt... Kegyelem! Most már nem csak a kiálló dombocskát cirógatja, hanem a körülötte lévő részt is! Carl ekkor a dombocskára szorította ujja hegyét, és dörzsölgetni kezdte. Hogy me ROMÁNA ri ilyen feltűnően becézgetni a kormányt? A lány szinte megbabonázva csúszkált előre-hátra az ülésen. - Nem hiányzik? - kérdezte a férfi. - Micsoda? - Longhorn. - Ó! Rayanne érezte, milyen kétségbeesetten cseng a hangja. Remélte, hogy nem tűnik fel a férfinak. Az persze észrevette, és aggodalmasan fordult felé. - Jól vagy? Ugye nem leszel rosszul az autózástól? A lány azt kívánta, bárcsak rosszul lenne. Inkább zöldüljön el az arca, mint hogy beleőrüljön Carl játszadozó ujjainak bűvöletébe. - Nem, jól vagyok. - Nem úgy nézel ki. Leálljak az út szélén? - Semmi bajom! - fakadt ki Rayanne. Szerencsére a kemény hang felrázta, és már tudta, hogyan vessen őrületnek. Carlnál mindig is az egyenes út volt a legcélravezetőbb. - Szeretném, ha nem játszanál tovább így a kormánnyal. Zavar. A férfi úgy húzta össze a szemét, mintha erősen gondolkodna. - Szóval azt akarod, hogy engedjem el a kormányt? New Yorkban az emberek nem érnek hozzá vezetés közben? - Nem dörzsölgetik és nem simogatják. Egyszerűen fogják, és kész. Az igazi férfiak szorosan tartják a kormányt. Micsoda ostoba szöveg! Rayanne legszívesebben hangosan káromkodott volna. Magában azért fohászkodott, hogy Carl gúnyolódás nélkül lépjen túl a megjegyzésén, de természetesen nem volt ekkora szerencséje. ' véget ennek az - Tisztázzuk a dolgot! - kezdte az gunyoros hangon. - Ha tehát igazi férfi akarok lenni, szorosan kell fognom a kormányt, és nem simíthatok végig rajta az ujjaimmal. - Rövid szünetet tartott. - A sebváltót megfoghatom? Vagy attól olyan leszek, mint egy lágy tojás? A lány kényszeritette magát, hogy mélyet lélegezzen. Muszáj megnyugodnia, viszszanyerni az önuralmát és a kezébe venni a helyzetet. - Társalgás... - mormolta. - Normális... Megpróbálni... Carl furcsa pillantást vetett rá. - Fogjuk. .. tenni... - utánozta a lányt. - Az előbbi beszélgetés után félek rákérdezni, mit is tartasz te normális társalgásnak.' - Beszéljünk Longhornról! Ez biztonságos témának tűnt. Amíg Carl semmit sem érint meg úgy, mint az előbb, valószínűleg jól elboldogul. - Rendben, szóval Longhorn. Lássuk csak! Az előbb már megkérdeztem, mikor Állj vagy jövök! voltál ott utoljára. Ezt nem akarom megismételni, úgyhogy próbálkozzunk mással. Szívesebben élsz New Yorkban, mint Texasban? - vigyorgott Rayanne-re. - Ez elég normális? - Igen. És a válaszom: igen, tetszik nekem New York. - Biztos vagy benne? Rayanne az ajkába harapott. Nem, egyáltalán nem volt benne biztos, de nem akarta, hogy Carl meglovagolja a dolgot most, amikor végre viszonylag értelmesen beszélgetnek. Egyetlen kérdés, és Rayanne megint benne lesz a pácban. - Száz százalékig - hazudta. - Felépítettem a saját életem. Ahogy szokták mondani, oda tartozom. Longhornban sokkal nehezebb lenne minden. Ott az emberek továbbra is Evie néni árva unokahúgaként néznének rám. Carl pedig továbbra is ártatlan lánykának tekintené. - De miért vagy rá kíváncsi, hogyan érzem magam New Yorkban? - Több okból is. A leheleteden érezni, hogy gyümölcsízű gyomortablettát szedsz. Idegesen viselkedsz. Doktor Nyavalygós is megjegyezte, hogy sok feszültség ért mostanában. - Ezt mondta Malcolm? Hogyan merte megbeszélni valakivel a magánéletét? Ráadásul éppen Carllal! Malcolm folytonosan próbálja elmélyíteni a kapcsolatukat. Persze az az ostoba reptéri csók nem igazán javít a helyzeten. Ha visszautazik, szakít rá időt, hogy elmagyarázza neki: sohasem lesznek egy pár. - Úgy látom, kissé felzaklatott, hogy doktor Nyavalygós ezt mondta nekem, ugye? - Eltávolodtál a tisztes társalgástól, Carl. Hadd keressek valami kevésbé kényes témát! Nem lesz könnyű találni valamit ilyen körülmények között. Már maga a tény sem normális, hogy Carllal beszél. - Rendben, kitaláltam valamit! Mikor költöztél vissza Longhornba? - Honnan tudtad, hogy elmentem onnan? - Evie néni említhette valamikor. Valójában minden egyes szóra emlékezett, amelyet Evie néni valaha is Carlról mondott. Valami megmagyarázhatatlan okból ezek a dolgok rögzültek benne, akármennyit is fáradozott, hogy kiverje őket a fejéből. - Ha jól emlékszem, azt is említette, hogy rodeókon vettél részt. - Így van. Körülbelül egy éve jöttem haza. - Miért? - Személyes okokból. Rayanne nem hitte volna, hogy a férfi kitérő választ fog adni. Pedig egyértelműen ez történt. Persze nem számít, nem is érdekli, mi lehet az a személyes ok. Ezen kívül Evie néni előbb-utóbb úgyis elmeséli, amire kíváncsi... Ro~ana Némán haladtak tovább. A lány figyelte, hogyan halványulnak el mögöttük San Antonio fényei. A síkság lassan dombos vidékké változott. Carl bekapcsolta a rádiót, és kiválasztott egy countryzenét sugárzó adót. Ettől Rayanne végre ellazult. Hátrahajtotta a fejét, és kis híján elaludt. - Szóval nincs semmi komoly köpted és a panaszláda között? A lány villámgyorsan visszarántotta a fejét. Úgy tűnt, a sors ezen a napon még egy lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyez neki. - Erről nem akarok veled beszélni. - Ha szóba hozom a pszichológusodat, az túllépi a normális társalgás határát? Micsoda közönséges fickó! Megint addig várt a kérdéssel, amíg kis híján elaltatta a gyanakvását. - Nem, dehogy. Végül is nem árt, ha Carl egy kicsit féltékeny Malcohnra, vagy legalábbis kíváncsi. Nos, a kíváncsisága még jó ideig kielégítetlen marad. Elhaladtak a Longhorn város határát jelző tábla mellett. Rayanne közelebb húzódott az ablakhoz, hogy jobban lásson. - Gondolom, ez azt jelenti, hogy nem akarod elárulni, kivel szeretkezel. A lány már éppen le akarta torkolni, mikor meglátott egy nagy műanyag tehenet, amely vastag kábelen függött a Tóutca felett. A tőgyére táblát tűztek a város szokásos évi ünnepének a dátumával. - Különös - csóválta a fejét Rayanne, miközben a tehenet vizsgálgatta. - Egy műanyag tehén, és pont a főutcán. - Tulajdonképpen gumiból van. Hal vendéglője tönkrement Floresville-ben, és Evie lecsapott rá. - Evie néni megvette Hal éttermét? - Nem, a gumitehenet kaparintotta meg, amely mindig ott állt a különteremben. Emlékszel, hányszor másztunk fel rá gyerekkorunkban? Húsz éven keresztül ott volt. Evie mindenesetre úgy gondolta, hogy elválaszthatatlanul össze van nőve a várossal, és nem akarta, hogy kihajítsák. - De miért lóg a Tóutca fölött? - Nem illett a pajtába, úgyhogy Evie a városbak adományozta. Furcsa. Nagyon furcsa. - És a város tényleg elfogadta. - Nem igazán volt más választása. Tudod, milyen makacsa nénikéd, ha valamit a fejébe vesz. Ezt Rayanne nagyon is jbl tudta. Ő maga rá az élő bizonyíték. Csak Evie érhette el, hogy visszajöjjön, és azt is, hogy hajlandó legyen Carllal utazni. De rávenni a várost, hogy elfogadjon ajándékba egy gumitehenet, hát, ez még tőle is nagy teljesítmény. Állj vagy jövök! - De nem fog leesni, ugye? - vetett bizalmatlan pillantást a sajátos műlényre, amikor a férfi áthajtott alatta. - Már megtörtént néhányszor. Szerencsére gumiból van, úgyhogy nem tud kárt tenni semmiben. Sara Jean Kellerman új frizuráját azért tönkretette. Sara Jean be akarta perelni miatta a várost. Ekkor csengés hallatszott. Rayanne akaratlanul is a telefonja után nyúlt, amely máskor az övén szokott lógni, aztán eszébe jutott, hogy a telefon és a csipogó a táskája mélyén lapul. - Szerintem az enyém az. - A férfi a műszerfalra erősített telefonjához nyúlt. A lány az ablaknak döntötte a fejét; és hallgatta, ahogy Carl beszél. Fel sem tudta fogni, hogy ők ketten egy autóban ülnek. A Whiskey Creek-i éjszaka után megesküdött rá, hogy többé szóba sem áll vele. És most itt ül az autójában, hallgatja a hangját, és olyan dolgok jutnak eszébe, amelyeket a legszívesebben elfelejtene. Emlékszik a szerelmes szavakra, amelyeket Carl a fülébe suttogott. Emlékszik, ahogyan simogatta. Élnek benne a forró csókok, amelyek elérték, hogy a fejében ne maradjon egy épkézláb gondolat sem. Aztán Carl mindent elrontott: egyszer csak viszszautasította. Később annak ellenére sem akart hasonló helyzetbe kerülni többé, hogy a férfi a repülőtélen bocsánatot kért. Soha többé! Azok az idők már elmúltak. - Gondolja, hogy szükség lesz Keller dokira? - kérdezte ekkor Carl a telefonálótól. - Jól van, körülbelül húsz perc múlva ott vagyok! - Valami baj van? - érdeklődött Rayanne, miután a férfi letette a telefont. - Csak az egyik kancámmal akadt némi gond. - Kancáddal? Tehát van egy farmod? - Longhorban szinte mindenkinek van. Marhákat és lovakat tartani itt tetrnészetes. - Saját farmod van? - ismételte a kérdést a lány hitetlenkedve. Carl bólintott, s közben megérkeztek Evie háza elé. Az épület kifejezetten szép volt a holdfényben. Rayanne ugyan tudta, hogy csak egyszerű kétszintes ház, amelyen egyfolytában javítgatni kell a tetőt, egyebeket, no meg festeni, mázolni, ám most csak az otthonát látta benne, s mint mindig, tia megpillantotta, könnybe lábadt a szeme. - Segítsek bevinni a csomagodat? - kérdezte Carl. - Köszönöm, nem szükséges. Elbóldogulok vele. Kinyílt a bejárati ajtó, és Freda lépett ki a verandára. Összehúzta magán a kifakult fürdőköpenyt, miközben a kocsihoz sietett. - Rayanne, kincsem, de jó látni téged! - ölelte át a lányt, és megpaskolta a hátát. - Kicsi napsugaram, Isten hozott itthon! - Én is örülök, hogy látlak, Freda - mosolygott Rayanne. Szerette, ahogy az aszszony becézgette. Tulajdonképpen mindent szeretett benne. Volt Fredában valami, ami mindig is egy csokoládéillatú játék mackóra emlékeztette. - Semmit sem változtál az elmúlt három év alatt. RO~IANA - Dehogynem! Öregebb, kövérebb és csinosabb lettem, ebben a sorrendben. Ugye, Carl? A férfi, aki még mindig az autóban ült, megrázta a fejét. - Nem, csak csinosabb. - Butaság, de kedves tőled, hogy ezt mondod. Tényleg kedves ember vagy, Carl. Rayanne úgy gondolta, ezt igen jól titkolja, s egyébként sem állt szándékában kihozni belőle a kedvesebbik oldalát. Intett neki abban a reményben, hogy végre elmegy. - Köszönöm, hogy elhoztál. Jó éjszakát, Carl! - Jó éjt, kicsi napsugaram! - ugratta a férfi. - Aludj jól! Majd találkozunk. De nem túl gyakran, tette hozzá magában a lány. Egy kis szerencsével már holnap elrendezheti a dolgot, amiért idejött, és aztán visszarepül New Yorkba. Ám szerencse nélkül is sikerülni fog. Van miért igyekezni: azt akarta, hogy megint megfelelő távolság legyen közte és Carl között. - Gyere be! - karolta át Freda. - Igyunk egy csésze kakaót, sütöttem süteményt is. Aztán mesélj el mindent arról a tyúkról, aki New Yorkban megtámadott. Ha jól hallottam, kénytelen voltál letartóztatni. Rayanne olyan gyorsan fordult Carl után, hogy majdnem kificamodott a nyaka. - Ezt te mesélted neki? A férfi a megszokott hanyag mozdulattal vonta meg a vállát. - Vannak dolgok, amelyeket egy igazi férfi nem tud magában tartani. 120 4. FEJEZET „Ha az élet színház, jobb világítást akarok!" Evie E. Garrett autómatricája - Felébredtél végre? - kérdezte egy halk hang. Rayanne a fejére húzta a párnát. Remek, most már hangokat is hall. - Felébredtél végre? Már nagyon régóta várok erre a pillanatra. Ez nem képzelt hang volt, és nem is álom. Ez maga a valóság. Valaki, akivel meg kell küzdenie, ha tovább akar aludni. Félretette a párnát, majd kinyitotta a szemét. Sugárzó napfény szűrődött át az egérkemintás filggönyön. Éjjel olyan fáradt volt, hogy nem nézett körül alaposabban a szobában. Ezt a függönyt tízéves kora óta nem látta. Úgy látszik, Evie néni előszedte a régi dolgait. A fény, amelytől lassan fájni kezdett a feje, többet elárult, mint amennyit tudni akart. Fényes nappal van, sőt valószínűleg már igen késő. Ő pedig az ágyában fekszik, a régi szobájában, Longhornban. Ám nem volt egyedül. Teljesen kinyitotta a szemét. Az ágy mellett egy gyermek állt rózsaszínű kantáros nadrágban és fodros blúzban. Ez nem álom. Valóban egy igazi kislány barna tincsekkel. - Ébren vagy végre? - mosolygott rá a gyermek. - Tudom, hogy még nem vagy felöltözve, de úgy nézel ki, mint aki már nem alszik. Nem, tényleg nem volt felöltözve. De vajon mennyire nem? Végignézett a selyemtrikón, amely szerencsére eleget takart ahhoz, hogy a gyerek ne lásson semmi illetlent. Volt idö, amikor csak körömlakk volt rajta, amikor ágyba bújt. - Egy egész kicsi hálóing van rajtad, ugyeT- kérdezte a kislány. Rayanne gyorsan feljebb rántotta a takarót. - Azt hiszem, igen. - Szerintem még az enyémnél is kisebb. Talán a babámra lenne jó. Rajtam már nem hálóing van, mert iskolába kell mennem, de ma a keddi bugyimat vettem fel. Kedd? Ma kedd van? Számít ez egyáltalán valamit? Pillanatnyilag semmi kedve nem volt ezen gondolkodni. Legszívesebben tovább aludt volna. - Ki vagy te? - kérdezte a kislányt. - Mattie. Főztem neked teát. Állj vagy jövök! RoMawa - Mattie - ismételte meg a lány. A név nem mondott semmit, de a tea csábítóan hangzott. Mattie egy kis tálcát tartott a kezében, rajta két apró porceláncsésze, egy pici teáskanna, nyilván játék teáskészletből. Na és két bontatlan csokoládé. Ez már végképp felcsigázta Rayanne-t. Évek óta nem evett ilyen csokit. - Mattie, miért vagy itt? - Hoztam neked teát. Freda néni azt mondta, akkor jöhetek fel, ha felébredsz. És most már ébren vagy végre. - Hát igen, valamennyire - ásított egy hatalmasat Rayanne, és megdörzsölte az arcát. Addig úgysem lesz ébren, amíg némi koffein nem kerül a vérébe. - Tudod, mit mond rám néha Freda néni? Hogy én vagyok a kiskanál cukor a müzlijében. Szerinted ez mit jelent? - Azt jelenti, hogy szerinte édes vagy. Ez volt Freda egyik legjobb mondása. Vagyis ennek legalább volt értelme, ami nem mindegyikről mondható el. - Hol vannak a szüleid? Mattie leült az ágy szélére, és nekilátott kibontani az egyik csokit. - Anyukám elutazott, apa pedig dolgozik. Ilyenkor itt vagyok Evie néninél, és innen megyek iskolába is az iskolabusszal. Evie néni most börtönben van, ezért vagyok Freda nénivel. Lehalkította a hangját, és ujját a szája elé tette, mintha valami titkot akarna elárulni. - Olyan illata van, mint a húsvéti csokinyuszinak. Mindig megéhezem, ha nála vagyok. Rayanne nevetett. Magában igazat adott a kislánynak. Szóval Mattie Freda rokona. Amióta csak vissza tudott emlékezni, időről időre mindig felbukkantak az asszony rokonai, és itt laktak egy darabig. - Meddig maradsz itt? - Fogalmam sincs. Nekem senki nem mond semmit. Tudod, hogy megy ez. Tényleg tudom, gondolta a lány. A nagynénje már két hete börtönben volt, mire valaki vette a fáradságot, hogy szóljon neki. Mattie egy picike tányérra tette az egyik csokoládét, és Rayanne-nek nyújtotta. Amikor azonban kitöltötte a teát, kiderillt, hogy tiszta víz van a kannában. A víz és a csoki így is több volt, mint amennyit Rayanne reggelenként magához szokott venni. A reggelije általában rossz kávéból és szamócaízű gyomortablettából állt. Éppen élvezettel beleharapott volna a csokiba, amikor kopogtak az ajtón. - Gyere csak be, Freda! Éppen reggelizünk. - Együtt reggeliztek? Ez nem Freda hangja, hanem Carlé! Volt olyan szemtelen, hogy belépjen a hálószobájába. Csak Mattie miatt nyelt vissza egy csípős megjegyzést. - Mit keresel itt? 122 Állj vagy jövök! Mielőtt a férfi válaszolni tudott volna, Mattie már a nyakába is vetette magát. Rayanne gyorsan megfogta a csészéket meg a teáskannát, nehogy a víz kiömöljön. - Apa! - kiáltotta a kislány. Rayanne döbbenten bámult rájuk. Carlnak van egy lánya? - Apa? - kérdezte. - Hogyhogy apa? Carl elsiklott a kérdés felett, és gyengéd puszit nyomott Mattie arcára. - Mit csinálsz itt fent, Mattie? - Hoztam reggelit Miss Rayanne-nek. Már ébren van, és Freda néni azt mondta, jöhetek, ha már felébredt. Elég sokat kellett vámom. Egyáltalán nem hasonlít Miss Eviere, és egy egészen kicsi hálóing van rajta. Carl felvonta a szemöldökét, és elmosolyodott. A lány még feljebb húzta az ágytakarót, míg az be nem fedte egészen az álláig. - Ő a lányod? - Igen. Rayanne sikertelenül próbálta feldolgozni a hallottakat. - Mattie azt mondta, hogy Freda a nagynénje. - Az is. Na igen, valamelyik fokon. Freda nővére az egyik másod-unokatestvéremhez ment férjhez. - Carl újból megpuszilta a kislányt. - Siess, kicsim! Mindjárt itt a busz. - Jól van, apa. - Mattie is megcsókolta az apját, aztán kisiklott a karja közül. Ahogy a lába talajt ért, már szaladt is az ajtó felé. - Szia, Miss Rayanne! Találkozunk, ha hazaértem az iskolából. - Szia, Mattie! - köszönt el a lány barátságosan, majd éles pillantással Carl értésére adta, hogy jobb lenne, ha ő is menne. - Nem szabadna ezt tenned. - A férfi drámai mozdulattal eltakarta a szemét. - Micsodát? - Így mutatkozni előttem. Végül is férfi vagyok, és az agyam teljesen összezavarodik, ha olyan részeket látok belőled, amilyeneket nem kellene. Mintha rejtett felhívás lenne a keringőre. - Mi az ördögről beszélsz egyáltalán? Semmi sem látszik ki belőlem. Carl, egyik kezével még mindig a szemén, az ágy mellett álló fésülködőasztal felé mutatott. Rayanne lassan abba az irányba fordult, hogy lássa, mit mutathat a tükör. Jesszusom! Bár elölről teljesen befedte a takaró, hátulról annál kevésbé. Selyemtrikója nem bízott sokat a képzeletre, főleg, mert fel is csúszott a fenekén. És a könyökére csokis krém ragadt. Visszafordult, és éppen le akarta hordani a férfit, amiért az be mert jönni a szobájába, de addigra az már eltűnt. A nevetése azonban visszhangzott a folyosóról. Tehát Carl apa. Akármilyen furcsa is ez, úgy tűnt, érti a dolgát. Nagyon kedvesen 123 R0INANA és gyengéden bánik Mattie-vel. Hiába hitte hát, hogy mindent tud róla, most egészen új oldaláról ismerhette meg. De ha Carl apa, akkor kell lennie anyának is. Ami annyit jelent, hogy nős. Kiugrott az ágyból, lemosta a ragacsos krémet a könyökéről, és magára kapott valamit. Remélhetőleg Freda beszédes hangulatban van. Ha nem, kénytelen lesz valahogy kitalálni, hogyan szedje ki belőle, amit sürgősen meg akar tudni. Carl és a házasság! Ez aztán a meglepetés! Carl ajtócsapódást hallott. Egy pillanattal később látta, hogy Rayanne közeledik feléje, jobban mondva a teste alsó része. Ugyanis éppen Evie öreg sárga limuzinja alól nézett ki. Nem kimondottan miniszoknya volt a lányon, de ebből a szögből kitűnő kilátás nyílt formás lábára. Mindenképpen eleget látott ahhoz, hogy azt kívánja: bárcsak hosszabb lenne az a szoknya, hogy ne kelljen azt kívánnia, bárcsak rövidebb lenne. - Freda! - kiáltotta Rayanne. - Bevásárolni ment - szólt ki Carl az autó alól, és az órájára nézett. Kíváncsi volt, mennyi idő múlva kezdi a lány kifaggatni Mattie-ről. Úgy tippelte, nem kell hozzá egyetlen perc sem. A lány lehajolt. Ha tudta volna, milyen könnyű így belátni a szoknyája alá, bizonyára nem teszi. Úgy tűnik, ez a nap a nagy-felismerések napja, gondolta Carl. - Már megint mutogatod magad - jegyezte meg nyíltan, aztán megpróbált elszakadni a látványtól. Hallotta, amint Rayanne levegő után kapkod. Azután a lány rájött, hogy r}em használ, ha elkezdi lesimítgatni a szoknyáját, de elmenni sem akart, hiszen akkor hogyan szedi ki a férfiból, mi a helyzet Mattie-vel? Fogta magát és letérdelt, majd benézett az alá. - Mit művelsz ott? - kérdezte. Carl úgy vélte, nem volna helyes, ha megmondaná az igazat, ugyanis éppen egy csipke fehérneműről ábrándozott. Így aztán más válasz mellett döntött. - Betömök egy lyukat, ahol csöpög az olaj. - Vagy úgy. A lány belekortyolt a kávéjába, melynek gőze csábító női illatokkal keveredett, szinte elbódította a kocsi alatt olajos alkatrészeket bütykölő férfit. - Gondolom, sokszor foglalkozol ilyesmivel. - Néha. Persze eddig soha nem volt ilyen érdekes. Carl ennek ellenére kimászott a kocsi alól, és felállt. Kivett egy rongyot a farzsebéből; és megtörölte vele a homlokát. Rayanne is felállt, és a motorháztetőnek támaszkodott. - Mattie nagyon aranyos kislány. Carl ismét az órájára pillantott. Egy perc tizenhat másodperc telt tel. Rayanne gon autó 124 Állj vagy jövök! dolatait nyilván megzavarta az a kis közjáték a szoknyájával. Ha farmer lenne rajta, már rég a tárgyra tér. - Megtakarítom neked a fáradságot - jelentette ki. - Mattie anyja Patricia Quinn. Rayanne szeme elkerekedett. - Bennie lányát vetted el? - Azt nem mondtam, hogy feleségül is vettem. - A férfi a kezében lévő rongyra bámult. - Körülbelül egy éve meghalt. - Meghalt? De hát Mattie azt mondta, hogy az anyja elutazott! - Bennie mondta neki. Mattie egyébként tudja az igazat, de néha úgy hiszi, mintha az anyja visszajöhetne. - Vagy úgy. - A lány egy darabig hallgatott. - Bennie nem kényszerített rá, hogy elvedd a lányát? - Nem, mert sem én, sem Bennie nem tudtunk Mattie létezéséről. Patricia hét évvel ezelőtt eljött Denverbe, ahol éppen.egy rodeón versenyeztem. Ünnepeltünk, és túl sokat ittunk... - Carl vállat vont. - Lefeküdtünk egymással. Nem is gondoltam rá többet, amíg tavaly fel nem hívott, hogy megkérdezze, felnevelem-e Mattie-t. Kerülte a lány tekintetét. Régebben Rayanne felnézett rá, de azok után, amiket most megtudott, valószínű, hogy a legszívesebben felküldené a Holdba, visszatérési lehetőség nélkül. - Mattie most hol Bennie-vel van, hol velem - folytatta. - Evie és Freda segít, ha dolgozom. Cserébe rendben tartom Evie autóját. - Értem - mondta a lány olyan halkan, hogy Carl önkéntelenül is ránézett. És innentől kezdve - mint a mai reggel folyamán már több alkalommal - nem tudta róla levenni a szemét. Nem tudott elszakadni a hosszú, barna lábtól, a formás csípőtől, és legfőképpen a mellétől. Rayanne melle különösen tetszett neki, ezért sokáig nézte, mielőtt a lány arcára siklott volna a tekintete. Igen, Rayanne valóban gyönyörű nő. - Tudod, Rayanne, hogy neked van a legzöldebb szemed egész Texasban? - Ez úgy hangzik, mint valami ócska countrydal - pislogott a lány. Ebben igaza lehet, de még ez a legjobb az összes hasonlat között, amely a férfi eszébe jutott. Mindenképpen jobb annál, hogy engedjen a vágynak, és megérintse Rayanne-t. Pedig nem csak ennyit akart, a legszívesebben levetkőztette volna. De nem valószínű, hogy ez olyan jó ötlet lenne így fényes nappal, a nagynénje háza előtt. Végül is nincs messze a pajta... Észrevette, hogy Rayanne rúzsa elkenődött. A lány nyilván nem tud róla. Rekordidő alatt öltözhetett fel, hogy kikérdezze Fredát Mattie-ről. S mert nem vonszolhatta be a pajtába, be kellett érnie az elkenődött rúzs látványával. Ám akár ki is használhatja ezt a pillanatot! - Maradj nyugton! - parancsolta, és mielőtt még Rayanne rájöhetett volna, mire készül, már ki is vette a kávéscsészét a kezéből, hogy aztán a kocsi tetejére tegye. 125 Ro1Naw.4 A lány kinyitotta a száját, nyilván meg akarta kérdezni, mit művel, de Carl nem adott erre esélyt. A nyakára tette a kezét, s az sem tartotta vissza, hogy Rayanne megdermeat. Hüvelykujjával lassan végigsimított a lány ajkán, és letörölte az elmaszatolódott pirosat. Ha eszénél lett volna, itt hagyja abba. Ehelyett megérintette Rayanne nyelve hegyét. Nehéz lett volna nem érzéki dolgokra gondolni, ujjával a lány szájában. A szemébe nézett, és közben élvezettel lenyalta az ujjáról a rúzst. Rayanne levegő után kapkodott, és rámeredt. - Miért csinálsz folyton ilyen őrült dolgokat? - Szerinted őrült dolog letörölni az elkenődött rúzsodat? - vágott vissza ártatlan arccal a férfi. - Csak figyelmes gesztus volt. - Na és persze izgató. - Az volna őrültség, ha megcsókolnálak. Rayanne ajkára tévedt a szeme. Egy pillanatig azt hitte, meg tudja állni, de rájött, hogy lehetetlen. - Az ördögbe is! - morogta, aztán lehajolt, és megcsókolta a lányt. Érezni akarta, mégpedig azonnal. Bár csak egy csók volt az egész, csak a puha ajkat érintette, olyan erős volt az érzés, hogy egészen különlegesnek tűnt ez a csók. A teste hevesen válaszolt, és ez nem jó jel. Tapasztalatból tudta, hogy meg kellene őriznie a hidegvérét. Nehogy egy bizonyos testrésze olyasmire vegye rá, amit később megbánna. De már elkésett a töprengéssel. Nem csak hogy nem tudott elszakadni Rayanne ajkától, még többet is akart. Főleg, ahogy érezte, hogy a lány voltaképpen nem ellenkezik. Mikor a szája követelőzőbb lett, Rayanne átadta magát a csóknak, és hozzásimult. Sokkal-sokkal szebb volt, mint ahogy emlékezett rá. Márpedig tizenegy év alatt sem felejtette el, milyen volt Rayanne-t csókolni. Annyira feltüzelte nyelvük érzéki játéka, hogy nem tudott másra gondolni, csak arra, mi mindent művelhetnének egymással. Énjének másik része meg volt róla győződve, hogy a lány mindjárt ellöki magától, hogy aztán hosszú előadást tartson arról, miért nem lett volna szabad megcsókolnia. Lehet, hogy még egy pofon is elcsattan. De minden másként történt. Rayanne halkan felnyögött, egyik kezével átfogta a férfi nyakát, majd gyengéden a hajába túrt. Carl mindezt a csábítás kezdeteként fogta fel, csakhogy az ő. tűrőképességének is volt határa, és amit most Rayanne tett vele, az olyasmihez vezethet, amit inkább hanyagolnia kellene, ha kedves a lelki békéje. Semmiképpen sem eshetnek egymásnak, nem szeretkezhetnek, akármennyire is szeretné. Más szóval muszáj észhez térnie és visszanyernie az önuralmát. Hirtelen félbeszakította a csókot, és a lányra nézett, aki lassan kinyitotta a szemét. - Engedj el! A férfi keze már a levegőben volt, mert hátrált néhány lépést. Ezzel ellentétben 126 Állj vagy jövök! Rayanne bal keze továbbra is Carl mellkasán nyugodott, jobb kezével pedig még mindig a nyakát cirógatta. Kábultnak tűnt, ahogy elhúzta a kezét, és hátralépett. - Esküdj meg rá, hogy ez nem fordul elő többé! - Eszemben sincs. - Nem? - Jól hallottad. Emlékszel, hogyan szikrázott köztünk régen a levegő? Ez még most is így van, Rayanne. Nem hazudhatsz magadnak. A szemed elsötétedett, a pillantásod tele van vággyal, nehezen veszed a levegőt. - Mit... - Ne aggódj, én is ugyanígy vagyok ezzel, és nálam is magától jön. Csak bonyolítja az életemet, hogy ennyire kívánlak. Márpedig semmi szükségem további bonyodalmakra. Rayanne hidegen nézett rá. Valószínűleg azt találgatta, vajon a férfi valóban azt mondta-e, amit hallani vélt. - Na jó. Legalább egy dologban egyezik a véleményünk. - Arra mérget vehetsz. Ezért arra gondoltam, hogy szeretkeznünk kellene, így letudnánk az egészet. - Mielőtt Rayanne közbevághatott volna, Carl gyorsan folytatta. - De attól még nem szűnne meg a vágy, legfeljebb átmenetileg, úgy egy félórára. A legegyszerűbb tehát az, ha megtanuljuk kezelni ezt a helyzetet. - Mi az ördögöt akar ez je... - Most mennem kell. - Carl az órájára nézett, pedig igazából nem volt kíváncsi a pontos időre. Tudta, jobb, ha eltűnik, mielőtt mindent elfelejt, amit az előbb mondott. - Evie már biztosan felébredt. Rayanne is megnézte az óráját. - Te jó ég, igazad van! - Gyorsan küttá a kávéját. - Be kell mennem a börtönbe. Remélem,' már nem leszel itt, mire visszajövök. - Soha nem lehet tudni. Az élet tele van meglepetésekkel. - Ennyi elég volt egy napra. Vagy inkább egész évre - helyesbített gyorsan. De Carl tudta, hogy még rengeteg meglepetés vár a lányra. 127 ROMÁNA „Ne játszd az ostobát! Ahhoz én sokkal jobban értek. " Evie Garrett autómatricája A főutca közepén mindenfelé gumicafatok hevertek. Beletelt néhány percbe, mire Rayanne felismerte, mik is azok pontosan. Szegény tehén gyalázatosan végezte. - A szél volt - jelentette ki Heretan Sheckley; a fodrász, aki éppen akkor ért oda. - Egy nagy széllökés. - Valóban az lett volna? - kérdezte Rayanne kétkedőn. Heretan élénken hadonászott mindkét karjával. - Igazán nagy lehetett. Lehet, hogy valaki szándékosan tette, legalábbis a lány úgy találta, merthogy gyanúsan néztek ki a maradványok: Ám nem akart ebbe a kérdésbe bonyolódni, akárki is tette tönkre a gumitehenet. Ez a longhorniak ügye. - Azért jöttél haza, hogy Evie-t kihozd a börtönből? - kíváncsiskodott Hetman. Rayanne bólintott. - Hogy van, Mr. Sheckley? - Remekül. Frech említette, hogy le kellett tartóztatnod egy tyúkot, mert állítólag megtámadott. Úgy látszik, most már végleg együtt kell élnie ezzel a történettel. Carl elmesélte Fredának, Freda Hetmannak, ő pedig valószínűleg mindenfelé továbbadja. A fodrász mosolygott: - Vallott a tyúk, amikor kihallgattad? - Erről nem szeretnék beszélni. Hetman felnevetett: - Ez olyasmi, amit később majd elmesélhetsz az unokáidnak. No, ezt biztosan nem fogja elmesélni! Egyetlen unokája sem fogja megismerni történetet. - Még találkozunk. Mialatt továbbment az utcán, gondosan kerülgetve szegény jószág darabkáit, észrevette, hogy vannak dolgok, amik semmit sem változtak. A tehéntől eltekintve a városka ugyanolyan volt, mint régen: nyugodt és kispolgári. Még a park padjain díszelgő firkák is hibátlan helyesírással, szép kézírással íródtak. 128 5. FEJEZET Állj vagy jövök! Ott volt He~man Sheckley fodrászüzlete, előtte a szegény faindiánnal, amely azért szánalomra méltó, mert Heretan ráhúzta a fia régi futballmezét. Ina Fay gyorséttermének ablakában ugyanaz a tábla lógott, mint korábban, igaz, kissé gyűrötten, s a kávét is ugyanannyiért adták, mint amikor Rayanne még itt élt. Ina Fay ráadásul sokszor tölti tele a csészét ingyen. Ezt a fajta vendégszeretetet hiányolta a lány, mióta szolgálatba lépett. Továbbsétálva végül elérte a fehérre mázolt hivatalt, a seriff irodáját. Ugyanúgy festett ez is, mint húsz éve, s ez valahogy megnyugtató volt Rayanne számára. Hogy miért? Nem tudta volna megmondani. Volt még valami, ami nem változott. Az, ahogy Carllal szemben érez. Ez viszont csöppet sem megnyugtató. Sokkal inkább bolondság. á volt a bolond, amiért hagyta, hogy Carl hozzáérjen. Ez volt az első hiba. Még nagyobb hiba az volt, hogy nem akadályozta meg a csókot. A harmadikat pedig akkor követte el, amikor nem tért észhez, hanem nagy élvezettel viszonozta a gyengéd érintést. Merthogy élvezte, és nem csak testileg, más szempontból is. Már csak ezért sem történhet meg még egyszer. Szerencsére Carl is ezen a véleményen van. Végre valamiben meg tudnak egyezni. Most már csupán távol kell tartani magukat egymástól. És hogy ezt biztosítsa, igyekszik minél előbb elintézni az ügyet, ami idehozta Longhornba. Mély levegőt vett, és benyitott az épületbe. - Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte a pult mögött álló nő. Rayanne kinyitotta a száját, aztán újra becsukta. A nő gyereket várt, és akkora volt a hasa, mint egy díjnyertes görögdinnye. - Jól van? - nyögte ki végül. Az asszony mosolygott. - Tulajdonképpen igen. Bármelyik percben jöhet a baba - simított végig a pocakján. - Utána nem leszek ilyen formátlan. Egyébként hogy vagy, Rayanne? - Jól, köszönőm. - Rayanne hiába vizsgálgatta a nő arcát, nem ismerte fel. - Sajnálom, de nem emlékszem a nevedre. - Arnette Richert. Régebben Arnette Middleton. - Ja, igen! Pár osztállyal alattam jártál általános iskolába. - Pontosan hattal. Hat osztállyal? Rayanne hirtelen öregnek érezte magát. Arnette tehát még csak huszonhárom éves, és már gyereke lesz. Remélte, nem a biológiai órája teszi, hogy ilyen nehezen emészti meg ezt a dolgot. - Én vagyok a seriflhelyettes - magyarázta Arnette. Átment a helyiség másik végébe, betett egy aktát a szekrénybe, majd a falnak támaszkodott. - Azért ezt nem lehet a te New York-i munkáddal összehasonlítani. Itt igazából semmi izgalmas nem történik. 129 ROMANA Ebben Rayanne egyáltalán nem volt biztos. A délelőtti csók nagyon is az volt. Olyannyira, hogy az efféle csókokat be kellene tiltani. - Biztos vagyok benne, hogy az itteni embereknek nagyon is fontos a munkád. Például el kell távolítani a gumitehén maradványait. Kénytelen volt elmosolyodni. Szórakoztató lehet olyan helyen védeni a törvényt, ahol a bűncselekmények inkább viccesek, mint kegyetlenek. - Gondolom, Evie nénit akarod látni - mondta Amette. - Igen. Felkelt már? - Ébren vagyok! - kiabált ki a nagynénje egy „seriffiroda" feliratú üvegajtón keresztül. - Gyere be, Rayanne! Már vártalak. A lány kérdő pillantást vetett Amette-re. - Hogyhogy az irodában van? - A fogda igen sötét. Egyébként sem fért volna be Evie ágya. - Az ágya? Amette bólintott. - Nem tudtuk rávenni, hogy a régi priccsen aludjon, úgyhogy kénytelenek voltunk behozni. Ilyesmi csak egy kisvárosban történhet meg. - Köszönöm, Amette. Legalább megpróbálták Evie-t kényelmesen elhelyezni. Ez is valami. Kinyitotta az ajtót, és belépett. Nem tudta pontosan, mire számíthat, de amit látott, arra biztosan nem. Nagynénje a hatalmas ágyában ült, és fánkotevett. Egész pontosan áfonyás fánkot. Az ágy melletti asztalon egy csésze kávé gőzölgött. Az aszfalt is felismerte. Ezek szerint ezt is behozták neki. Volt még jó pár apróság, amitől az egész nem egészen úgy festett, mintha Evie néni börtönbe lenne zárva, például a friss virágok az asztalon, vagy a köteg újság a foltokból varrt szőnyegen. A falon nagyobb kép függött, egy izmos cowboy vigyorgott le róla. Csak csizmát viselt és kalapot, amelyet a legizgalmasabb testrésze elé tartott. Evie gyorsan letette a fánkot, felkelt, és átölelte Rayanne-t. - Nagyon kedves tőled, hogy ideutaztál. - Nem mintha lett volna más választásom. A lány még egy másodpercig élvezte az ölelést, aztán kibontakozott, hogy nagynénje szemébe tudjon nézni. Mindene épnek látszik, állapította meg. Sőt, szokatlanul jól néz ki! Aranyszőke hajában egyetlen ősz szálat sem lehetett felfedezni, a sminkje is makulátlan volt. Nemrég járhatott a manikűrösnél is. Egyszóval egyáltalán nem úgy festett, mint aki két hete börtönben sínylődik. - Gondolom, láttad már a tehenet - mondta Evie néni. - A tehenet? Ja, igen, a Tóutcán. Heretan Sheckley szerint egy szélroham tépte szét. - A szél?! Te jó ég! Mintha Heretan Sheckley tudhatná! Az az ember nem lát mesz 130 Állj vagy jövök! szebb az orránál. Életveszélybe kerül, aki beül a székbe a fodrászüzletében. Nem, nem a szél volt. Ha engem kérdezel, szándékosan tették. Egyébként hallottam, hogy gondod volt egy tyúkkal. - Carl az egész városnak elmesélte? - Nem tőle hallottam, Freda hívott fel ma reggel. Megtámadott a tyúk, ugye? Még nem hallottam, hogy egy baromfi így viselkedett volna, de meg tudnak ám vadulni, ha valaki túl közel megy a csibéikhez... - Hát, nem támadott meg közvetlenül... - Hogy tetszik? - bökött Evie hirtelen a képre. - A cowboy? - Pompás fickó. Utána fogok nézni a világhálón, van-e róla meztelen fotó - jelentette ki a nagynénje. Rayanne éppen rá akart térni, miért is kertalt Evie néni börtönbe, de nem jutott el odáig. - Aktképeket akarsz erről a modellről? - Ő több annál. Színész, és írt nekem levelet. Na jó, nem ő, hanem a rajongói klub elnöke, de meglátogatom Hollywoodban, tia kiszabadulok innen. Hát igen, izgalmas idők ezek- legyezgette magát színpadiasan Evie néni. - Biztos dühös vagy rám, amiért megkértelek, hogy ide gyere. - Nem vagyok dühös. Csak gyanakvó. És most tudni szeretném, miért vagy börtönben,jobban mondva itt, a seriff irodájában. - Azzal vádolnák, hogy fegyverrel fenyegettem Bennie Quinnt - jelentette ki Evie hanyagul. - Igen, ezt hallottam. - Rayanne közben az ágy szélére ült. - Meséld el részletesen, hogyan történt. Evie legyintett. - Erről most nem akarok beszélni. Milyen utad volt? Elterelő hadművelet. Evie néninél ez mindig is átlátszó volt, ám meglepően jól működött. - Semmi gond nem volt a repüléssel. És most... - Carl hozott haza. Nagyon jó fiú lett, nem gondolod? - Nem fiú, és nem azért vagyok itt, hogy róla, vagy férfimodellekről beszéljünk. Vagy éppen a gumitehénről, valamint Heretan Sheckley rossz szeméről. A helyzetedet szeretném veled megbeszélni, és tudni akarom, hogy... - Találkoztál Mattie-vel? A lány összeszorította a fogait. - Igen, de már megint eltereled a szót. - Tudom, csak aggódom a gyerekért. Olyan szomorú. Tudtad, hogy meghalt az eaesanyja? ROManr~ - Carl mesélte. - És aztán Bennie - sóhajtott nagyot Evie. - Bennie annyira keményfejű. Harcol Carllal a kislány elhelyezése miatt. - Nem lep meg. Gondolom, nem örült, amikor megtudta, hogy volt valami Carl és Patrícia között. Tehát van valami köze ennek az esetnek a gyerek körüli vitához? - Mondtam már, hogy erről nem akarok beszélni. - Pedig nincs más választásod. Börtönben vagy, Evie néni, és tudnom kell, pontosan miért. Rövid habozás után Evie néni mesélni kezdett. - Bennie egy csökönyös vén bolond. Csak meg akartam neki mutatni, hogy nem kaphat meg mindig mindent, amit akar. Ezért fogtam apád régi puskáját, és elmentem hozzá, hogy észhez térítsem. Te jó ég! - Azzal akartad jobb belátásra téríteni, hogy megijeszted? - Nem ijesztettem meg annyira - vélte Evie. - De a puska meg volt töltve, úgyhogy Carl szerint nem volt éppen jó az ötlet, bár a pajta melletti fára céloztam Bennie helyett. Rayanne, a rendőrnő nehezen emésztette meg a hallottakat. Korántsem csak a nagynénje sajátos rábeszélő módszeréről volt szó. Nem, Evie beszámolója többet is mondott neki, mint amire kíváncsi volt. A töltött fegyver, még ha rozsdás és öreg is, a törvény szemében életveszélyes fenyegetés. A tény, hogy Evie rácélzott valamire, még ha az egy fa volt is, gondatlanságot jelent, mert megsebesíthetett volna valakit. - Ki tudod fizetni az óvadékot? - kérdezte a nagynénje. - Természetesen - sóhajtott Rayanne. - Azért jöttem. Amit még tudni akarok, az az, hogy miért csukatott be téged tulajdonképpen a seriff Te aztán tényleg nem vagy éppen veszélyes bűnöző! Már rég hazaküldhetett volna. - Megpróbálta -legyezgette magát újra Evie. - Úgy látszik, nem volt elég elszánt. Ezért beszélni szereznék vele, amilyen hamar csak lehet. Meg fogja mondani a véleményét Ryland seriffnek! Mi nem jut eszébe! Bezárni a nagynénjét? - Hogy van a gyomrod? - érdeklődött Evie. - Egész jól. Erről meg Rayanne nem akart nyilatkozni. Evie csettintett a nyelvével. - Jót fog tenni neked a longhorni légkör. Még a végén gyomorfekélyed lesz, vagy egyéb bajod. Az idegeket csak egy bizonyos határig lehet terhelni. Arnette nagyányjának a hónaljában jöttek elő kiütések, és egy hétig feltartott kézzel mászkált. Láttam a bankban, és azt hittem, bankrablás folyik éppen. 132 Állj vagy jövök! - Evie néni... - Tudtad, hogy a seriff keres valakit Arnette helyére, ha megszületik a baba? - Ne, Evie néni, eszedbe se jusson! - rázta a fejét határozottan Rayanne. - Nem fogok a longhorni seriflirodán dolgozni. Van egy állásom New Yorkban, nem emlékszel? - Nos, az a város már nem a régi, mióta Jimmy Smits otthagyta. - Evie néni, Jimmy Smits színész, aki rendőrt játszik egy tévésorozatban. Én viszont igazi rendőr vagyok. - Méghozzá boldogtalan, amennyire én látom. Ne fintorogj! Ráncos leszel. - Azt hiszed, itt boldogabb lennék? Nem, készönöm. Szeretem azt az életet, amit New Yorkban felépítettem magamnak. Ez úgy hangzott, mintha magamat akarnám meggyőzni, gondolta Rayanne. De akárhogy is van, nem akarta tovább folytatni ezt a beszélgetést, miként az előző estit sem Carllal. Jó oka volt rá. - Meg kell találnom a seriffet, hogy kihozhassalak innen. - Ilyenkor általában a gyorsétteremben van - mondta Evie. - Hozz nekem egy kis csomag csokoládés müzlit, jó? És kávét, meg esetleg valami jó újságot. Tudod, mit olvasok szívesen. Rayanne kisietett, mielőtt a nagynénjének még valami eszébe jutna. Lehunyt szemmel a csukott ajtónak támaszkodott, hogy megnyugodjon. De amit akkor látott, amikor kinyitotta a szemét, egyáltalán nem nyugtatta meg. Arnette eltűnt, a helyiség mégsem volt üres. - Mit keresel itt, Carl? A férfi az asztal mögött ült, csizmás lába az íróasztalon, kalapja a tarkóján, a szájában meg egy nyalóka. - Ezt minden alkalommal meg fogod kérdezni, ha meglátsz valahol? - Csak ha olyan helyeken tűnsz fel, ahol nem kellene. - Meg kell mondanom, ez az a hely, ahol egyébként is lennem kell. Azzal kihúzta az íróasztal középső fiókját. Rayanne figyelte, ahogy félrekotor egy rakás gémkapcsot, gumiszalagot s legalább egy tucat nyalókát. Végül előhúzott egy ezüstszínű jelvényt, és feltűzte fehér ingére. - Ez itt az én irodám. Nem, ez nem lehet igaz! Biztos rossz filmbe került. Lehetetlen, hogy Carl legyen a seriff! - Mióta? - Három hónapja, amikor Longhorn lakossága megválasztott, rögtön azután, hogy Ryland seriff nyugalomba vonult. - Kegyelem - rogyott le a lány egy székre. - Akkor te tartóztattad le Evie nénit? - Muszáj volt - bökött felé a zöld nyalókával. - Emlékszel, meséltem, hogy Bennie feljelentést tett. Nem tehettem mást. Hivatali kötelességem volt. 133 ROMÁNA - Akkor miért nem hívtál fel rögtön, hogy elmondd nekem ezt az egészet? - Azt hiszem, ebben én is hibás vagyok. Fel akartalak hívni, de Evie nem akarta, hogy megtudd. - Nem hiszem el, hogy ezt tetted. - Csak a munkámat végzem, Rayanne. Nem igazán volt más választásom. Bennie nyomást gyakorolt rám. - Ezt már említetted. De az ő szaván kívül mi bizonyítja, hogy Evie megpróbált rálőni? - Nálam van Evie aláírt vallomása, hogy minden úgy történt, ahogy Bennie mondta. Rayanne csak kelletlenül ismerte el, hogy Carl elvégezte a feladatát. Méghozzá nagyon is jól. Legalább egy pici hibát ejtett volna... - Mi van a tanúkkal? - Tanúk nincsenek, viszont készült szakértői vélemény a fegyverről. El lehetett volna sütni, bár a ravasz nem volt felhúzva, és a menete berozsdásodott. - Technikai szakvéleményt kértél? Nem gondoltam, hogy itt erre van embered. - Haladó szelleműek vagyunk itt, Longhornban, még a nők is kaptak választójogot. Fogalmam sincs, hogyan fogja ez érinteni a férfiakat. Ezen kívül van még jó néhány változás, amely el is vezet a következő ponthoz. Arnette nem akar tovább dolgozni, ha megszületik a baba. Szükségem van új helyettesre. Nem érdekel az állás? A lány könnyedén válaszolt a kérdésre, főleg, mert nem volt valami jó kedve. - Nem. - Gondoltam. Csak megfordult a fejemben, hogy szívesen elfoglalnád magad valamivel, amíg Evie perére vársz. Beugorhatnál Amette helyére, amíg nem találok valakit. - Per? - ugrott fel Rayanne. - Szerinted per lesz belőle? - Az ügyész szerint, aki persze nem más, mint Ezra Quinn, Bennie unokatestvére, valószínűleg igen. Ő mindent meg fog tenni, amit csak Bennie akar. A lány közel állt hozzá, hogy felrobbanjon. - Pontosan mikor lesz a tárgyalás? - Remélem, két héten belül. _ - Két hét? - kiáltott fel döbbenten Rayanne. Két hét Longhornban! Két hét Carl közelében! Két hétig egyfolytában kitérni az útjából, ő pedig mindenhol ott van! Két hét feszültség, hogy elkerülje a forró csókokat, melyek még több feszültség forrásai lennének. - Ha esetleg változna a véleményed az állással kapcsolatban, tudod, hol találsz - mondta Carl nyugodtan. Azt hiszi, meg fogja változtatnia véleményét? Sokkal valószínűbb, hogy megőrül. - Szeretném látni ennek az úgynevezett bűncselekménynek a jegyzőkönyvét. Ezen kívül ki akarom fizetni az óvadékot. Csekket elfogadsz? 134 Állj vagy jövök! - Amennyiben van rá fedezet. Rayanne úgy tett, mintha meg sem hallotta volna ezt a megjegyzést. Előszedte a csekk-könyvét a táskájából. - Mennyi? - Ötezer dollár. A lány visszaroskadt a székre. - Ötezer dollár? Te megbolondultál! - Nem én állapítottam meg az óvadék összegét, hanem a bíró, Ira Quinn. - Még egy unokatestvér - morogta Rayanne. - Jól vagy? - aggódott a férfi. - Kicsit sápadt vagy. - Semmi bajom. - A lány összeszorított foggal aláírta a csekket. - Használhatom a telefont? Fel kell hívnom a bankomat. Ne aggódj, ingyenes szám. Carl beleegyezőn mutatott a telefonra. - Kisegítselek esetleg? Tudok valamennyit kölcsönadni. - Nem, kösz - vágta rá élesen Rayanne. - Már éppen eleget segítettél. - Úgy becsülöm, még legalább tíz évig emlegeted majd nekem, hogy letartóztattam Evie-t. Ez bizony lehetséges. Bár végül is Carl rengeteget fáradozott, hogy Evie jól érezze magát. Bútorokat cipelt, és még egy képet is felrakott a falra. Ez rá vall. Rayanne felemelte a kagylót, oda sem figyelve a jelre, hogy valaki más is beszél. Már éppen le akarta tenni, amikor felismerte Evie hangját, aki éppen valami meglepőt mondott. - Igen, igen, Freda, partit rendezünk. Nagyot. Ma este. Már felhívtam pár embert, akik szintén felhívnak néhányat. - Evie néni? - Ó, Rayanne, örülgk, hogy vonalban vagy. Éppen most állítok össze egy listát, mi mindent szerezz be nekem. - Az összejövetelre? Nos, szerintem ez nem túl jó ötlet... - Dehogynem! - ellenkezett egyszerre Freda és Evie néni. - A hazatérésed örömére rendezzük- tette hozzá a nagynénje. - De én... - Ugyan, nagyon jól fogsz szórakozni! - jelentette ki Evie. - Lehet, de vannak fontosabb dolgaink is... - Butaság - szólt közbe Freda. - Annál nincs fontosabb, mint hogy megünnepeljük a hazatérésedet, és persze Evie-ét. Jó, hogy mindketten újra itthon lesztek ma este. Rayanne úgy érezte, senki sem hallgat rá. - Előbb még el kell hoznunk a börtönből Evie néni holmiját... - Majd Carl elintézi - válaszolta a nagynéni. - Elég, ha kedvesen megkéred rá! 135 ROMÁNA Igen, és hívd meg estére, ha már úgyis ott vagy. Mondd meg neki, hogy nem mondhat nemet. Ragaszkodunk hozzá, hogy jöjjön. A lány megállapította, hogy csapdába esett. Éppen most kényszerítik rá, hogy teljesítsen egy csomó megbízást, és még több időt töltsön Carllal. - Beszélnem kellene Bennie Quinn-nel, hátha rá tudom venni, hogy... - Bennie várhat - jelentette ki Evie néni. Mialatt a nagynénje azt ecsetelte, melyik Rayanne kétségbeesetten nézett Carlra. - Adhatok egy tanácsot? - A férfi kibontott egy nyalókát, és odanyújtotta neki. - Add fel! Időt és lélegzetet spórolsz vele. Természetesen igaza van, gondolta a lány. Valószínűleg semmit sem tehet, hogy megakadályozza az összejövetelt, amelyet Evie néni már el is kezdett szervezni. Úgyhogy elfogadta a sorsát, és a szájába tette a nyalókát. . rágcsálnivalót szereti a legjobban, 136 6. FEJEZET „Boldogságból semmit sem lehet venni. " Evie Garrett autómatricája A parti teljes gőzzel zajlott, amikor Carl, befejezve az aznapi munkát, megérkezett Evie házához. Barbecue szósz és sör illata érződött: Néhány ember az előkertben a gumitehén darabjait próbálta összerakni. Meglehetősen részegek lehettek már, a végeredmény ugyanis úgy festett, mint egy félresikerült klónbzási kísérlet. - Mit gondolsz, Carl? - kiáltott oda neki Ned Beekers. - Szerintem jobb lenne, ha levennétek a patáját az orráról. Ned a fejét vakarta, Carl pedig úgy döntött, hogy Ned és a cimborái kénytelenek lesznek egyedül megbirkózni a feladattal. Egy-két napon belül talán eszméletre is térnek. Elhatározta, hogy összeszedi a slusszkulcsokat, nehogy valaki kísértésbe essen, és a volán mögé üljön. Kiszállt az autóból. Nem éppen ilyesfajta esti szórakozásra fájt a foga, de úgy gondolta, a zuhanyzás meg a borotválkozás után csak ráhangolódik. Főleg, mert Rayanne is ott lesz. Bár kénytelen volt magának bevallani, hogy ennek kifejezetten örül, még mindig nem érezte magát abban a helyzetben, hogy igazi kapcsolatot kezdjen, még ha az sok szempontból nagyon is kielégítő is lenne a számára. Rayanne pedig hamarosan elmegy a városból, tehát csak futó kalandról lehetne szó kettejük között, ilyesmi pedig Rayanne-nel elképzelhetetlen. - Végre itt vagy! - Evie sugárzó arccal nyitotta ki az ajtót, kezében óriási tál pisztáciával, a hóna alatt nagy zacskó rágcsálnivalóval. - Úgy néz ki, esni fog. Remélem, a fiúk addig elkészülnek a grillezéssel. Gyere be! - Még haza kell mennem zuhanyozni, most jövök a pajtából. - Még mindig beteg a kancád? - Már jobban van, de azért meg akartam nézni. - Carl a verandára lépve leporolta a nadrágját. - Rayanne hol van? - Elküldtem a boltba, hogy vásároljon még néhány dolgot. Ne aggódj, a zöld nyalókát is felírtam a listára, amelyet annyira szeretsz. Evie az órájára nézett, közben kis híján magára borította a pisztáciát. Carl még épp idejében kapta el a tálat. 137 Állj vagy jövök! ROMANA - Nem értem, már itt kellene lennie. A férfi egyáltalán nem bánta, mert tisztázni akart pár dolgot, mielőtt Rayanne megjelenik. - Beszéltél már a földről az unokahúgodnak? - Nem - sóhajtott Evie. - Még nem volt rá alkalmam. Már négyszer küldtem el a boltba, mert folyton eszembe jut még valami, ami hiányzik. Jól néz ki ez a pisztácia, nem gondolod? Carl átlátott a szitán, és nem hagyta másra terelni a szót. - Rayanne-nek meg kell tudnia - győzködte az asszonyt. - Nem várhatsz... - Mattie szereti Rayanne-t. Egész délután róla áradozott. Még akkor is róla beszélt, amikor Freda átvitte Bennie-hez. Erről már Carl is hallott. Rayanne lenyűgözte a lányát. Ám nem erről akart beszélni Evie-vel, és ezt az asszony is nagyon jól tudta. - Ha nem mondod el neki, mi történt a földeddel... - Gondoltál már arra, hogy megkérd Rayanne kezét? A férfi teljesen elképedt. Evie Garrett aztán ért hozzá, hogyan kell a másikat sokkolni. Csípőre tett kézzel meredt az asszonyra. - Nem, nem gondoltam erre. Jó, rendben, az évek során talán egyszer-kétszer átfutott az agyán a gondolat, azon ritka alkalmakkor, amikor rájött a megállapodhatnék. Evie csak azért hozta szóba a dolgot, hogy más irányba terelje a beszélgetést. Egyáltalán nem akart a házasságra gondolni, főleg nem ma este. Evie vállára tette a kezét, és könyörgő tekintettel nézett rá. - Ne szakíts félbe, és ne tégy úgy, mintha komoly társalgásra képtelen lennél! Evie Garrett, ígérd meg nekem, hogy ma este mindent elmesélsz Rayanne-nek! - Jaj, csak ne ma, mégiscsak ünneplünk! Holnap reggel viszont az lesz az első dolgom - bizonygatta Evie. - Ott akarsz lenni, amikor elmondom neki? - Nem túl jó ötlet - ellenkeiett a férfi. - Dehogynem. Te jól bánsz a szavakkal. Az ördögbe is, Carl, még azelőtt, hogy az a fóld a tiéd lett volna, egy fél városra való leányt rábeszéltél, hogy kimenjen veled a Whiskey Creekhez! Még Rayanne-t is behálóztad... Nem szándékosan, de erről inkább most hallgatott a férfi. - Segíts nekem elmondani! - kérte az asszony. - Biztos felizgatja magát, de meglásd, túljut majd rajta. Talán még egy újabb Whiskey Creek-i kirándulásra is rátudod venni. Csak akkor, ha Rayanne megfelelőnek találja a helyet, hogy ott kivégezze és elrejtse az ő hulláját, gondolta Carl. - Evie, ezt neked kell elmondanod. Miután megtörtént, beszélek vele, rendben? Evie végül bólintott, és anyai pillantást vetett a férfira. 138 Állj vagy jövök! - Egyszerűen nem értem, miért nem vagytok együtt Rayanne-nel. Szerintem egymásnak vagytok teremtve. - Nem működik a dolog kettőnk között. Ez volt az általános válasz, ha Evie vagy Freda erről kérdezték, ami gyakran megtörtént. - Ott van Mattie. Nem gondolod, hogy meg kellene házasodnod, és... - Nem. Nem nősülök meg csak azért, hogy Mattie-nek új anyukája legyen. - De... - Nem - szakította félbe Carl. - Most megyek, és lezuhanyozom. - Azzal megfordult, és elindult. - Te és Rayanne olyan boldogok lennétek együtt! - kiabált utána az asszony. - Végül is mindketten a törvény védelmezői vagytok, és mindketten makacsok. Egyedül éltek, pedig mindketten elértétek azt a kort, amikor ideje lenne komoly kapcsolat után néznetek. - Ezt meséld a gumitehénnek - morogta vissza a férfi. - Engem nem érdekel. - Majd meglátjuk! Még elkaplak, Carl McKay! Látom abból, ahogyan a válladat tartod. Carl kihúzta magát, de nem fordult hátra. Furcsa dolog elismerni, de Evie Garrettnek legalább egy dologban igaza lehet. Már el is kapott, ha úgy vesszük, gondolta magában. Igaz, Rayanne jelenléte is teszi. Mielőtt Rayanne visszatért Longhornba, s mielőtt az a csók megesett, szinte biztosan tudta, hogyan állnak köztük a dolgok. Attól eltekintve, hogy a lány mindig kikérdezte róla a nagynénjét, aki persze mindent készségesen elmondott, semmit sem tett azért az elmúlt években, hogy kapcsolatba lépjenek egymással. Éppen úgy ő sem, leszámítva, hogy ő is kérdezősködött Evie-nél a lányról. Ám abból, ahogy Rayanne a csókra válaszolt, rájött, van még számára hely a szívében. Csak az a kérdés, mekkora. És ő vajon az egészet akarja? Ez legalább olyan nehéz dió, mint a rodeó. Carl elvigyorodott. Mindig is szerette a kihívásokat. Rayanne felnyögött. Már egész sokaság gyűlt össze, s éppen erre nem lett volna most szüksége, már a kezdődő fejfájást is érezte. Remélte, hogy lesz egy kis ideje lélegzethez jutni, ám úgy tűnt, ma este egész Longhornnal fog együtt ünnepelni, leszámítva persze a Quinn családot. Közülük senki sem fog feltűnni, pedig Evie biztosan meghívta őket. Nem hagyhatja, hogy viszály rontsa el az ünnepet. Rayanne megállította nagynénje autóját a bejárat előtt, és kiszállt, műanyag zacskóval a kezében. A zacskó citromos nyalókákat rejtett. Egyet máris kicsomagolt, és a szájába dugta. Aznap ez volt a tizenegyedik. Megtelik cukorral, mire találkozik Carllal. Ez talán erőt ad, hogy ellenálljon neki. 139 Ro~ax~ Egy pillanatra meghökkent a gumitehén látványától, vagyis csak sejtette, hogy ezt látta a főutca fölött függeni. A maradványok most az elülső lépcső mellett hevertek, mint valami különös, kissé ijesztő díszítmény. Egy patát az orrára ragasztottak, egy másikat pedig a füle helyére, a fejére pedig egy azonosíthatatlan testrészt erősítettek. Őrült jószág volt, annyi bizonyos. Rayanne a konyhaajtón ment be a házba. Bár ne tette volna! A helyiségben csak úgy hemzsegtek a vendégek, mindenki itallal a kezében csevegett, és lelkesen üdvözölték a lányt. Furcsa pillantásokat is észlelt, de fogalma sem volt róla, mi lehet az oka. Talán a sok cukortól lát rosszul. - Freda! - Meglátta a házvezetőnőt a mosogatónál, és félretette a zacskót a nyalókákkal. - Hol wan Evie néni? Meghoztam, amit kért. - Végre itt vagy, Rayanne! - nyomakodott át Freda a tömegen, és puszit nyomott a lány arcára. - Édes kis zöld szájú csokinyuszim! Rayanne csak most fogta fel, hogy a zöld száj nem valami kedves becézés, hanem a nyalóka eredménye. - Tényleg zöld a szám? Freda bólintott, és hosszasan tanulmányozta Rayanne ajkát. - Igen, de ne aggódj, illik a szemed színéhez. Texas legzöldebb szempórja, mondta korábban Carl, ám a lány mégsem akart egész este zöld árnyalatokban tündökölni. - Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Freda. Rayanne talált egy szalvétát, és megtörölte a száját. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet, hogy teletömje magát cukorral. - Kerültem egyet a városban. Körültekintett, de sem a nagynénjét, sem a sétakocsikázás okát, Carlt nem látta sehol. Ő tehet a zöld ajakról is, hiszen miatta írta fel Evie néni a listára a nyalókákat. - Mindegy, fő, hogy itt vagy - mosolygott Freda. - Miért nem nézel utána, hol lehet Carl? Megkérhetnéd, hogy táncoljon veled. Biztosan nem zavarná a cukormáz a szádon. - Eszemben sincs vele táncolni. - Dehogyisnem! Carl csodálatos férfi, olyan, akár egy nagydarab almás pite; jégkrémmel a tetején. Az pedig csak jó, hogy valahányszor meglátod, csillogni kezd a szemed - kacsintott Freda a lányra, majd eltűnt a vendégek között. Rayanne kénytelen volt elismerni, hogy Carl bizonyos szempontból tényleg csodálatos. Például csodásan csókol, de nem valószínű, hogy Freda erre gondolt. Ezenkívül nagyon szexi a farmernadrágjában. Az persze, hogy a társaságában úgy viselkedik, akár egy sült bolond, nem éppen válik előnyére, de kétségkívül a férfi tehetségének a jele. Azért kocsikázott a környéken, mert félt, hogy Carl közelsége megint összezavarja. Élete első tizennyolc évét úgy töltötte, hogy szerelmes volt belé. A következő ti 140 Állj vagy jövök! zenegyet azzal, hogy magát győzködte: Carl az utolsó férfia világon, akivel valaha is kezdene. Remek, mondta magában, már megint vele foglalkozom. Kivett egy sört a hűtőszekrényből, és kilépett az ajtón. Valószínűleg nem túl jó ötlet itt maradni rosszkedvűen és zöld ajkakkal. - Tartsd távol magad a tyúkoktól odakint! - harsogott utána Philip Ryland, a bankár. - Tényleg, nem akarsz fészket rakni? - nevetett kotkodácsolva. Rayanne nem méltatta válaszra az ostoba megjegyzést, inkább továbbment. Hirtelen kövér cseppek kezdtek hullani az égből, s mire elérte az istállót, csuromvizes volt. Nem törődött vele, az aznap átéltek után mindez semmiség volt. Most még egy harcos kedvű tyúk sem tudná feltartóztatni. Na és az eső talán lemossa a zöld színt az ajkáról. Belépett az istállóba, és beszívta a széna és a lovak ismerős illatát. Megcirógatta a kancát, majd felbontotta a sörét. Már csak két ló lakta az istállót, amely gyerekkorában mindig tele volt. Evie biztosan eladta a többi lovat, hogy ne legyen velük annyi gond ja. Tulajdonképpen kár, gondolta a lány. Mindig szívesen tanított be és ült meg lovakat, amikor még Longhornban élt. A szeme lassan hozzászokott a félhomályhoz. Az egyetlen fényfonás a húsz méterre lévő ház volt. A derengés éppen illett a hangulatához. Férfigondok, zöld ajak és fejfájás. Úgy hangzik, mint egy bolond könyvcím. Nem tudta biztosan, mi riasztotta meg, de egyszer csak érezte, hogy nincs egyedül. Az istálló másik vége felé nézett. Carl állt ott egy cölöpre támaszkodva, kezében szintén egy sör, amelyet most üdvözlésként megemelt. - Kellemes esténk van, nemde? - kérdezte. Rayanne is megemelte a sörösüvegét, és lassan odasétált a férfihoz. Valamire biztos nagyon jó ez az este, ám félt belegondolni, hogy mire. Ro~anr~ „A ma esti előrejelzés: sötétség. " Evie Garrett autómatricája - Mit keresel itt? - érdeklődött Rayanne. Tudta, hogy ma este mindenképpen találkozni fognak, csak arra nem számított, hogy ilyen hamar. - Megint a szokásos kérdés - csettintett a nyelvével Carl. A lány ivott egy korty sört, s a férfival szemben az oszlopnak dőlt. - Ezúttal van valami használható válaszod? - Pár percre el akartam szabadulni a tömegtől meg a gumitehéntől. És te? - Nagyjából ugyanez. Carl kicsit előrehajolt, szeme a lány ajkára tapadt. - Jól látod, zöld - mondta gyorsan Rayanne, mielőtt megmosolyogná. - Szép. Megy a szemedhez. - Mondták már... - a lány megint belekortyolt a sörébe, hátha az eltünteti a nyalóka maradványait. - Mattie hol van? - Bennie-nél. Heti három napot és két éjszakát tölt nála. De az öreg jobban szeretné, ha állandóan nála lenne. Biztosan hallottál már az elhelyezése körüli harcról. - Igen, Evie mesélt róla. Ez a vita rendkívül nyugtalanította Rayanne-t. Látta együtt apát és leányát, érezte a köztük lévő szeretetet. Senki, még Bennie sem veheti el Carltól a kislányt! - Úgy tűnik, neked és Evie néninek Bennie egyaránt gondot okoz. Holnap elmegyek hozzá, és megpróbálok szót érteni vele. - Ez nem túl jó ötlet - vont vállat a férfi. - Kivéve, ha vállalod a seriffhelyettesi állást. - Inkább megeszem reggelire a gumitehenet - válaszolta Rayanne, majd hirtelen eszébe jutott egyik gyermekkori álma. - Mikor kicsi voltam, mindig arról ábrándoztam, hogy ha felnövök, én leszek a longhorni seriff - Valóban? Nem is tudtam. A lány bólintott. - Mindig csodáltam Ryland seriff csillogó jelvényét és tiszteletet parancsoló tartását. Emlékszem, mindig cipőkrémszagot árasztott. Én is olyan akartam lenni, mint ő, 142 7. FEJEZET Állj vagy jövök! persze a szagot kivéve - tette hozzá. - Arra vágytam, hogy ha végigmegyek a városon, ugyanolyan tisztelettel nézzenek rám is. Ahogy most rád is néznek, fűzte hozzá magában. - Akkor miért nem maradtál itt, és valósítottad meg az álmodat? Rayanne az ilyesféle kérdésekre általában azt válaszolta: ki akart lépni a nagyvilágba. Ám ez tulajdonképpen nem volt igaz, hiszen mindig is Longhórn lesz az otthona. Valójában azért ment el, mert nem akarta Carlt nap mint nap látni. A számára oly szégyenletes eset után nem akart vele többé találkozni. Különös, de ennyi idő kellett hozzá, hogy erre rájöjjön. Gyáva volt, mert elhagyta a szülővárosát és a családját, amelyet nagyon szeretett. Ha arra gondol, hogy Carl is évekig távol volt Longhomtól, az egész még nevetségesebb színben tűnik fel előtte. És mégsem tért haza. A válasz elől kitérve most ő kérdezett: - Miért ragaszkodsz hozzá annyira, hogy én legyek a helyettesed? - Nyilván vonz a lehetőség, hogy valamit a melledre tűzhetek - vigyorgott Carl. - Ezen kívül nem örülnék, ha üres maradna a serifíhelyettesi szék, amikor Arnette kilép. - Bűnözési hullámra számít, seriff? - Hát igen, itt tényleg nem sok minden történik, de azért időnként előfordul törvényszegés. - Igen? Miféle? - A múlt hónapbán kirabolták a falatozót, elvittek két karton alkoholmentes sört és két tábla csokoládét. Aztán valaki baltával szétverte Evie gumitehenét. - Ez nem feltétlenül bűn - szögezte le Rayanne. - Talán inkább áldás. - Ebben igazad lehet, de Evie megkért, nézzek utána a dolognak. Szeretem a munkámat, de Mattie-re és a faunomra is időt akarok szakítani. A lány ivott egy korty sört. - Egész pontosan hol van a farmod? - Megvettem Saundersék régi földjét. Azt a birtokot Rayanne jól ismerte. Túl jól. A kellemetlen emlékek tüstént felébredtek benne. - A Whiskey Creeknél? - Igen. Ez rá vall, gondolta a lány. Nyilván már több tucat nőt csábított el annak az átkozott folyónak a partján. Carl megint lehajolt, és az ajkát nézegette. - Igen, valószínűleg a nyelvem is zöld - jelentette ki Rayanne, mivel sejtette, min töpreng a férfi. - De nem szükséges ellenőrizned. - Bármilyen érdekes is lenne, most nem a nyelvedre gondoltam. Úgy nézel ki ugyanis, mint akinek fáj a feje. 143 Ron,,ana Remek. Ezek szerint siralmas lehet a külsőm, állapította meg a lány magában. - Megerőltető napom volt. Méghozzá több okból is, és ezek közül a legfőbb éppen Carl. - Segíthetek valamiben? - Kösz, de nem. Bárha tudna valamit változtatni gyötrő érzéseimen, meg tudná fékezni a hormonjaimat, amelyek megbolondulnak a férfi láttán... - Magadtól is rájössz, mi a baj. Az egyik legokosabb ember vagy, akit ismerek. Rayanne zavartan nézett rá. - Ez bók volt. Vigyázz, Carl! Ha így folytatod, a végén elbízom magam. A férfi mosolygott. - Élvezzük inkább a sörünket! No meg a másik társaságát. Nem, Rayanne egyáltalán nem akarta Carl társaságát élvezni, mégis így történt. Avagy mégsem? Nem csoda, hogy fáj a feje! Az eső egyre erősebben zuhogott, s a víz becsapott az istállóajtón keresztül. A bádogtetőn kopogó cseppek ellenére is hallatszott a házból áradó zene. Patsy Cline éppen a lelkiállapotáról énekelt. Rayanne átérezte a szöveget, hiszen ahogyan most érez, abból legalább tíz countrydalt lehetne ími. - Gondolkodtál már azon, amit a reptéren mondtam neked? - fordult hozzá hirtelen a férfi. Bár Carl több mindenről is beszélt akkor, a lány mégis tudta, mire gondol: a tizenegy évvel ezelőtti eseményekre. - Hadd fogalmazzak másképp! - folytatta a férfi. - Szeretném tisztázni a dolgokat, egyvalamit mindenképpen. Nem akarom, hogy abban a tudatban éld tovább az életed, hogy annak idején azért utasítottalak vissza, mert nem kívántalak. - Mélyen a lány szemébe nézett. - Nagyon is kívántalak. De ezt te is tudod, ugye? Az ördögbe is, ebben a kérdésben nehéz őszintének lenni magamhoz, gondolta Rayanne. - Igen; tudom - ismerte be végül. - Korábban kellett volna szólnom, hogy tapasztalatlan vagyok. - Nekem meg korábban kellett volna rákérdeznem. Erre nem számított a lány. Meglepve pislogott Carlra. Az felsóhajtott. - Csak azt hittem... Úgy értem, már tizennyolc éves voltál, és szép, amilyen most is vagy. Még zöld ajakkal és fejfájósan is szép vagy. Mindenesetre azt hittem, korábban lefeküdtél Trey Jenkinssel. Nem mintha Trey valaha is állította volna, hogy együtt voltatok. .. Rayanne még soha nem látta így zavarba jönni a férfit. Nem talált szavakat, de nem is volt rá szükség, mert Carl tovább beszélt. 144 Állj vagy jövök! - Meg kell mondanom, nagyon hízelgő volt rám nézve, hogy azt akartad, én'legyek az első az életedben. - Megrázta a fejét. - Kérlek, ezt ne említsd senkinek! Nem szeretném, ha elterjedne, hogy ilyen helyzetben elbizonytalanodtam. Ártana a jó híremnek. A lány kénytelen volt elmosolyodni. - Azt hiszem, köthetünk üzletet. Nincs több megjegyzés letartóztatott tyúkokról, cserébe örökre elfelejtem, hogy elbizonytalanodtál egy olyan helyzetben, amelyikben nem kellett volna, nehogy ártsak a jó hírednek. - Nagyon kedves tőled. - Carl rövid szünetet tartott, mert a vigyorával küzdött. - De attól tartok, az első adandó alkalommal elszólod magad. - Pontosan. Ugyanúgy, ahogy te is felemlegeted majd a zöld számat, ahányszor csak tudod. A férfi végül mégis elvigyorodott. - Akkor most már hivatalosan is tisztáztunk mindent, ugye? - Tisztáztunk - válaszolta a lány. - Előre kellett volna szólnom annak idején, neked pedig rá kellett volna kérdezned. Akkor nem lett volna ilyen kínos a helyzet, legfeljebb kicsit összezavarodtunk volna. - Nem is kicsit - javította ki Carl. Igaza van, sóhajtott magában a lány. Már hónapokkal a nevezetes este előtt is alig tudták elrejteni, mennyire vonzódnak egymáshoz. Amikor aztán megcsókolták egymást, majd mezítelenül álltak egymás előtt, nyilvánvalóvá vált. A férfi lerakta maga mellé a sört, Rayanne-töl is elvette az üveget, ezután megfogta a lány kezét. - Táncolj velem, Rayanne! - Nem tudok táncolni - tiltakozott a lány. Carl egyik karjával átfogta a derekát. - Dehogynem tudsz - fonta össze ujjait a lányéval. - Csak mozogni kell a zenére. Pontosan ez volt az, amitől Rayanne tartott: A testük összeér, érzi a férfi illatát, a bőre melegét. Máris észrevehetően gyengült az ellenállása. Nem akarta, hogy teljesen megsemmisüljön. - Ezt idetesszük. - Carl egyik lábát a lány lába közé csúsztatta, majd lágyan ringatózni kezdett a zene ütemére. - Ez a dolog könnyebbik része. Hunyd be a szemed, és csak a zenére figyelj! Képzeld azt, hogy vasárnap reggel van; és egy réten sétálsz. Épp most kezd el esni. Érzed az esőcsepp ízét, amint a nyelvedre csöppen! A fú friss illatot áraszt, és langyos szél simítja végig az arcodat. Carl búgó hangja pontosan illett a dalhoz. A lány nem tehetett mást: lehunyta a szemét és engedte, hogy a férfi vezesse a zene ritmusára. Egy pillanatig engedélyezte magának, hogy élvezze a helyzetet. Aztán pillanat véget ért... Na jó, még egyet megengedhet magának. 145 Ro~a~ - Emlékszel? Ebben az istállóban tanítottalak meg rá, hogyan kell felszerszámozni a lovat. Te akkor voltál hétéves, én tizenegy. - Igen, emlékszem. Igazából rengeteg emléke van. Carlról, méghozzá kellemes emlékek, leginkább az izmai játékáról, ha nekiveselkedett a munkának. Volt persze olyan is, amelyiknek semmi köze a vágyhoz. Például amikor segédkezett a Penny nevű kanca születésénél, aki aztán a kedvenc lova lett. A férfi ujjaival cirógatni kezdte a hátát. Rayanne hevesen megborzongott, és ki akart bontakozni az ölelésből, ám a férfi szorosan tartotta, és előrehajtotta a fejét. Az arca végül a lány halántékához ért. - Ezt nem tehetjük - tiltakozott Rayanne. Carl ránézett. - Azt akarod mondani, hogy nem jó? A lány úgy tett, mintha gondolkodna, de közben jól tudta a választ. Bizonyára Carl is kiolvasta a szeméből. - Nagyon is tetszik - mormolta. - Csak nem akarom, hogy valami más legyen belőle. - Ez csak tánc. Igaz, lehetne több is. Miért is ne? Ha már ilyen jól érezzük magunkat, mi lenne, ha megcsókolnál? - Nem, erről szó sem lehet! - Csak nem félsz? - Nem. - Akkor adj ide egy csókot! - mutatott a szája sarkára a férfi. - Csak egy kicsit. - Mit akarsz ezzel? Nem vagyunk gimnazisták! - Ugyanolyan jól tudom, mint te. Felnőtt emberek vagyunk, akik évek óta vonzódnak egymáshoz. Ezért is érzem úgy, hogy jót tenne, s így végre mindketten felszabadulnánk. Egy csók biztosan nem ezt a célt szolgálná, ebben Rayanne teljesen biztos volt. - És ha nincs mitől megszabadulnom? - Akkor segíts nekem! - Ez aligha szabadít fel bármi alól. forróbb lesz a levegő körülöttünk. Méghozzá nagyon-nagyon fonó! - Szóval elismered? - vonta fel a férfi a szemöldökét. - Nincs okom rá, hogy vitassam. Ennek ellenére nem értette, Carl miért mondta neki mindezt. Olyan érzés volt, mintha az ellenségnek árulna el titkokat. Mérget mert volna venni rá, hogy a férfi a beismerését is felhasználja, hogy gyengítse az ellenállását. Az egyetlen, amit elérhetünk vele, hogy még 146 Állj vagy jövök! - Akkor csókolj meg, hogy kínlódjak! Zaklass fel annyira, hogy térden állva könyörögjek! Aztán dobd hátra a hajad, és hagyj itt! Jói megleckéztetnél. Rayanne elmosolyodott. Tetszett neki az ötlet, ám nem sokáig. Carl megérintette, újra végigsimított a hátán, és magához húzta. A lány erre nem számított: ha ő képes kínozni a férfit, az is megteheti vele. Már ha hagyja! Elhatározta, hogy nem hagyja. Soha! Gondoskodik róla, hogy védett legyen férfias kisugárzása ellen. Most nem úgy lesz, mint a csóknál, amely egy elkenődött rúzsfolt miatt történt, de nem ám! Ezúttal felkészült. Tudni fogja, hol a határ és... A férfi olyan szorosan ölelte, hogy még ott is érezte, ahol az valószínűleg nem akarta. - Csak egy gyors, pici csók lesz - suttogta a fülébe. Úgy hangzott, mint egy nyomatékos, nagyon is meggyőző kérés. Carl nem sokat tétovázott, és megcsókolta. De nem az lett belőle, amit ígért. Nem kicsi és nem is rövid csók, nagyon is hoszszúra sikeredett. A férfi rávette, hogy nyissa szét az ajkait. Igazából nem is kellett nagyon kérnie: készségesen viszonozta a csókot, bármilyen meggondolatlanság is volt a részéről. Carl mindig is ilyen hatással volt rá. Mint akit áramütés ért, úgy érezte magát,' amikor a nyelvük - a világ legtermészetesebb módján - izgalmas játékba kezdett. Odakint villámlott és dörgött az ég, ám Rayanne semmit sem vett észre a természet eme zendüléséből. Olyan helyen volt, ahol nem létezett sem hideg, sem eső. Carl gondoskodott róla, hogy egyre inkább melege legyen. Mennyei volt, és ugyan ki akarná, hogy a földöntúli élvezet véget érjen? Carl már annak idején is igazi művésze volt a csóknak, de most... Varázslatot űzött vele. Sima, puha szája mindent elfeledtetett a lánnyal. Eszébe sem jutott már a távolságtartás és a határok, már nem akarta kínozni a férfit. Éppen ellenkezőleg: nagyon is közel akart lenni hozzá, hogy átadhassa magát neki. A férfi mellkasán nyugvó ujjai bizseregni kezdtek. Benyúlt az inggombok közé, és finom mellszőrzetet tapintott ki. Szerette, ha a férfinak szőrös a melle. Izgatónak találta. Mozdulatai hevesebbé váltak, pár gomb lepattant és elgurult. Így már sokkal jobb. Most már a keze is befért, végre simogathatta meztelen bőrét. Carl láthatóan igei élvezte, ahogyan becézgeti, mert fojtott hangot adott ki magából, s ezután minden felgyorsult. Szenvedélyesen csókolta Rayanne nyakát, miközben az oszlophoz préselte. - Így... nagyon jó... Rayanne! Dorombolj nekem, mint egy édes kiscica! - Nem dorombolok. Dehogynem dorombolt. Remegett a vágytól, és várakozón simult a férfihoz. Akarta őt, és semmi más nem számított. 147 Ro~awa Felnyögött, amint Carl a vénuszdombjához nyomakodott, és éppen arra a pontra gyakorolt nyomást, amely a legérzékenyebb volt a becézgetésekre. Forró hullámok futottak át rajta, és valami édes gyengeség uralkodott el a tagjain. A férfi közben egyfolytában csókolta, és Rayanne izgalma egyre fokozódott. Mind gyorsabban kápkodta a levegőt, miközben apró kis nyögéseket hallatott. Még egy kis ideig hagyja, hogy Carl így játszadozzon vele, aztán majd meggyötri. De hogyan? Hiszen a férfi éppen azon mesterkedik, hogy ő egészen elolvadjon a gyönyörtől. Carl egyik kezét Rayanne mellére tette. A vékony blúz és a melltartó nem jelentett komolyabb akadályt. A férfi felsóhajtott, és cirógatni kezdte a kemény mellbimbókat. - Carl! - A lány a nevét suttogta, amikor a férfi a blúzon kéresztül a mellét csókolgatta. - Igen - lehelt egy csókot az a füle mögé. - Tudom, mit akarsz. Tényleg tudja, gondolta Rayanne, miközben Carl olyan hevesen mozgatta a csípőjét, mintha már beléhatolt volna. Közben tovább csókolgatta a mellét: - Igen, nagyon jó! - lehelte a lány. - Carl... - Folytassam? - Igen! És Carl folytatta. Megint birtokba vette a száját, csípőjét ugyanarra az izgató ritmusra mozgatva, mint a nyelvét. Keze Rayanne hajába túrt, és hátrahajtotta a lány fejét, hogy jobban hozzáférjen a nyakához. - Carl... Rayanne bőre bizsergett, ahol csak a férfi ajka érintette. Feltámadt benne a vágy, hogy ő is ugyanazt tegye. - Igen? Carl nem várta meg a választ. Megfogta Rayanne derekát, felhúzta a blúzát, majd lehúzta a melltartót, hogy ajkával becézgethesse a kemény mellbimbókat. A lányon fonó hullámok futottak végig, az egész teste lüktetett. Carl morgott valamit, ám Rayanne semmit sem hallott belőle, annyira összekeveredett minden a fejében. Nem is számít, mert csak egyet akart tudni: hogy Carl csak akkor hagyja abba, amit elkezdett, ha ő megállítja. Pillanatnyilag biztos volt benne, hogy nem teszi. Legfeljebb kicsit később... A férfia kezét Rayanne lába közé csúsztatta, s pontosan ez volt, amit a lány akart. Szinte lángolt a vágytól. Carl már-már az őrületbe kergette édes játékával. Körmei végigszántották a férfi hátát, és a folytatásért könyörgött. Akarta ezt az embert, szüksége volt rá, méghozzá azonnal. - Hahó! ' Hahó? Rayanne tisztában volt vete, hogy nyögdécsel, de nem valószínű, hogy „hahó"-t is mondott volna. Zavartan, mélységesen csalódottan bontakozott ki a férfi karjából. Kinézett az esőbe, és Evie-t látta az istálló felé közeledni. 148 Állj vagy jövök! - A fenébe! - szitkozódott. - Miért pont most? Kénytelen lesz várni a terveivel, hogyan részesítse ő is hasonló édes kínokban Carlt. A férfi sem volt elragadtatva a közeledő személyföl. Mire Evie belépett, Rayanne ruháját épphogy sikerült rendbe hozni. - Mit keresel itt? - kérdezte tőle mogorván. Evie legalább olyan rosszul időzít, mint amennyire rossz az ízlése. Elég, ha az ember a gumitehénre gondol. Az asszony bőrig ázott, de ennek ellenére sokat sejtetően vigyorgott. Egyik kezét a háta mögé rejtette. - Jöttém, hogy megnézzem, hol vagytok. Carl legszívesebben elmagyarázta volna, hogy egyiküknek sincs szüksége felügyeletre, ám nem akart ennyire közönséges lenni. - Amint látod, jól megy sorunk. Igaz, pillanatnyilag még mozdulni se nagyon tudna. Lehet, hogy legérzékenyebb testrésze maradandó kárt szenvedett a feszültségtől, de ezen kívül valóban jól van. Evie hirtelen ijedtnek tűnt. Közelebb hajolt Rayanne-hez, hogy jobban lássa. - Mi történt a száddal? - Megettem néhányat a zöld nyalókákból. A nagynénje most Carlt vizsgálgatta. - Úgy látom, te úgyszintén - állapította meg elégedetten. Nem csoda, hogy az én szám is zöld, gondolta a férfi. Amilyen lelkesen csókolóztak, nem is lehetne más. - Ha jól sejtem, már elmondtad neki - sóhajtott fel Evie megkönnyebbülten. - Nagyon örülök neki. A citromízű csókok biztosan enyhítették a csapást. - Miféle csapást? - kérdezte Rayanne értetlenül. - A földdel kapcsolatosat, természetesen. A lány megrázta a fejét. - Miféle földről van szó? - Ajjaj! - kapta a szája elé a kezét Evie néni. - Ezek szerint mégsem mesélted el. Carl felnyögött. Az „ajjaj" megfelelően alátámasztotta szorult helyzetét. Rayanne szigorúan nézett rá. Tudta, hogy magyarázatot vár, és ennél is rosszabb, hogy neki kell rá felelnie. - Amit Evie nénikédnek el kellett volna mondania, az abban áll, hogy... - most aztán elintézi a sorsát, Rayanne további tizenegy éven át gyűlölheti érte - ...eladott nekem valamennyi földet. - Milyen földet? - A sajátját. Körülbelül kétszáz holdat. A lány tanácstalanul pillantott hol az egyikre, hol a másikra, majd résnyire szűkült a szeme. 149 ROMÁNA - Eladta a Garrett család földjét? Eladta a Garrett család földjét! Eladta... - ismételte, mint egy rossz lemez. - Igen - szakította félbe a férfi. - Eladta neked... - Így van. Nem volt valami jó jel, hogy Rayanne ezt az egy mondatot ismételgeti. Minden ismétlésnél egyre dühösebbnek tűnt. - Ám egyáltalán nem tekintem magaménak azt a földet. Evie-nek pénzügyi gondjai voltak, kölcsönt viszont nem volt hajlandó elfogadni tőlem. A lány a nagynénjének esett: - Pénzre volt szükséged, és nem hozzám fordultál, hanem Carlhoz? Evie vállat vont. - Nem akartalak ezzel terhelni. Még eltart egy darabig, amíg új szerződést költik az autómatricák gyártására. Ezenkívül nem is volt szükségünk arra a területre. Te sosem vagy itthon, nekem meg nincs kedvem törődni vele. - Evie néni, az a föld több mint száz éve a családé! - Tudtam, hogy le fog sújtani a hír. Nagyon a szívedhez nőtt ez a hely. Rendben, igazad van, de tudod, nincs, aki megművelje, és sokkal több földem van, mint amenynyit hasznosítani tudok. No meg, mint már mondtam, kellett a pénz. - De hát tudtam volna segíteni! - jélentette ki Rayanne. - Nem akartam tőled kérni. A lány Carlra bökött a hüvelykujjával. - De tőle el tudtad fogadni, mi? Nem tudom elhinni! Eladtad a Garrett család földjét! A férfi odalépett hozzá, abban a reményben, hogy képes lesz megnyugtatni. Evie úgy festett, mint aki mindjárt könnyekben tör ki, Rayanne pedig úgy, mint aki tüstént felrobban. Carl nem akart az este folyamán robbanást átélni, hacsak nem Rayanne-nel az ágyban. Ám ahogy most állnak a dolgok, erre aligha kerül sor. - Ha valakit hibáztatni akarsz, hibáztass engem - mondta a lánynak. - Ne aggódj, azt teszem! - Rayanne mellbe taszította a férfit. - Rögtön fel kellett volna hívnod, mikor Evie néni megkeresett ezzel a bolond ötlettel. Úgy tűnt, a lány megfeledkezett róla, hogy az imént letépte Carl ingéről a gombokat, mert most zavarba jött, ahogy a mellszőrzetéhez ért. A mellkasáról az arcába nézett, majd dühödten felnyögött, és elviharzott. - Nem kellett volna figyelmeztetnem, hogy zöld folt Evie. Carl megcsóválta a fejét. - Szerintem elég gyorsan észre fogja venni maga is. van a nyakán? - kérdezte 150 Állj vagy jövök! - Talán érdekel, hogy neked sokkal nagyobb és sötétebb folt van a... - az asszony közelebb lépett, hogy jobban lássa- ...jobb fülcimpádon. Ezenkívül a nyakadon is van valamennyi zöld, meg a szád sarkában, s nem szívesen folytatom, de még a mellkasodon is látok foltokat. Úgy nézel ki, mintha kiütéses lennél. Nem lesz könnyű megmagyarázni az embereknek a zöld foltokat, különösen, hogy Rayanne-en is van néhány. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha hazamenne és megpróbálná eltávolítani őket. Ha nem megy, bizonyos nehézségeknek néz elébe az előtte álló héten. Ezt pedig nem kívánta. Elég kemény hét vár rá így is. RO1IiANA ,; Minden érv mögött egy szikrányi korlátoltság lapul. " Evie Garrett autómatricája A Quinn farm Rayanne-t mindig is Southforkra emlékeztette a Dallas című sorozatból. A tökéletesen meszelt, hófehér házat minden oldalról dús zöld legelő vette körül, melyen szarvasmarhák és lovak bóklásztak. Magas, öreg fenyők vetettek árnyékot a ház környékére. Több tavat, hatalmas pajtákat és istállókat is láthatott az arra járó. A bejáratnál hatalmas fehér luxuslimuzin állt, motorháztetőjét ezüst longhornimarhaszarvak díszítették. Igen, egyértelműen Southfork-hangulata volt az egésznek. Rayanne megállt az autófeljárónál nagynénje kocsijával. Komolyan kételkedett benne, eszénél van-e. Több oka is volt a kételkedésre: a hazautazás New Yorkból, az elkenődött rúzs esete, és főleg a vad csókok a pajtában... Mi jutott eszébe, hogy hagyta magát így csókolni? De éppen az volt a baj, hogy egyáltalán nem gondolkodott, csak válaszolt Carl csókjára. A zöld folt a nyakán még mindig emlékezteti arra, hogy elvesztette a fejét. És ami még rosszabb: a férfi úgy ölelte, hogy végig tudta, a családi birtok jelentős része már hozzá tartozik. El kellett volna mondania, mielőtt Evie néni elszólta magát. Sőt, inkább azelőtt, hogy benyúlt volna a blúza alá, s mielőtt még merészebb dolgokat kezdett művelni vele. Egy mindenesetre biztos: rendbe kell hoznia a földdel kapcsolatos ügyet, hogy nyugodt szívvel hagyhassa el Longhornt. Márpedig sürgősen el kell mennie, mielőtt még valami igazán nagy butaságot követne el, annál is nagyobbat, mint amilyet eddig sikerült. Persze nehéz lenne felülmúlni a pajtában történteket... A fél éjszakát ébren töltötte, hogy eldöntse, mit kell tennie, s végül arra a következtetésre jutott, hogy Carllal kapcsolatban semmit sem tehet. Úgy tűnik, a férfi olyan tényezője az életének, amelyen csak úgy nem tud átlépni. Arra viszont legalább van lehetősége, hogy a nagynénjének segítsen. Nyilvánvaló, hogy Evie néni segítségre szorul a farm vezetésében, már ami még maradt belőle. Persze visszaköltözhetne Longhornba, hogy személyesen vegye át az irányítást, ám ehhez nagyot kellene lépni, ráadásul munkát is kellene találnia. Igaz, Carl ajánlott egy lehetőséget, de azt nem fogadhatja el. Túlságosan össze lennének kötve. 152 8. FEJEZET Állj vagy jövök! Miért ilyen nehéz ez az egész? Akkor sem oldódna meg minden problémája, ha seriffhelyettes lenne. Még el kell intéznie, hogy megszüntessék az Evie elleni eljárást, s ezt úgy érheti el a legkönnyebben, ha beszél Bennie Quinn-nel. Reménykedett benne, hogy a mai látogatás nem pusztán időpocsékolás lesz. - Mr. Quinn? - szólította Bennie-t, ahogy a verandára lépett, de semmi választ nem kapott. - Mr. Quinn, itt Rayanne Garrett. Beszélnem kell magával. Az ajtó kinyílt, de az öreg nem jött ki. - Nincs mit megbeszélnem magával. Jogtalanul tartózkodik a birtokomon. Itt nem érvényes a városi rendőrjelvénye! Szóval így áll a dolgokhoz! De mit is várhatna egy ilyen zsémbes Sregembertől? - Mr. Quinn, úgy gondolom, ha leülnénk egy kicsit beszélgetni, mindent... - Carl küldte magát? - Nem. Ha Carlon múlott volna, nem jön ide. Szerencsére a férfi nem tudott a látógatásáról. - Olvastam a vallomását, és szeretném megtudni, mi történt maga és a nagynéném között. Az öreg még mindig a sötét folyosón állt. - El akart tenni láb alól. Ezen nincs mit megbeszélni, úgyhogy forduljon meg szépen, és tűnjön el! Rayanne-nek esze ágában sem volt ilyen könnyen feladni. - Kérem, gondoljon Mattie-re! Annyira szereti Evie-t! - Az unokámat hagyja ki a játékból! - Nehéz lesz, hiszen alapjában véve róla van szó. Bennie erre már kijött a verandára. A lány megpróbálta palástolni a meglepetését, de nem túl nagy sikerrel. Az öreg sokat változott, és nem éppen előnyére. Arcát sűrűn barázdálták a ráncok, és több szőr volt rajta, mint haj. - Mattie mesélte, hogy újra itthon van. Rayanne úgy érezte, Bennie éppen azt mérlegeli, vajon elég erős-e ellenfélnek. - Szereti magát, tudja? A félig-meddig barátságos megjegyzéshallatán a lány elmosolyodott. - Remek. Én is szeretem. Nagyon kedves gyerek. Miután alaposan megnézte azt az embert, aki a kislány felügyeleti jogáért harcol, enyhén szólva aggódni kezdett. Hogyan is bírna el egy öregember ilyen eleven kislánnyal? Egyáltalán nem értene egyet vele, ha Bennie-nek ítélnék Mattie-t, különösen, hogy a kislánynak van szerető édesapja, aki képes gondoskodni róla. Most mégis félretette az aggodalmait. Ez nem tartozik rá. Bár igaz, ami igaz, Carl mégiscsak a barátja, a közösen átélt kínos percek és a földvásárlás ellenére is. Egyáltalán nem akarta, hogy a férfi elveszítse Mattie-t. Kár, hogy nem tudja, mi módon aka 153 R0INANA dályozhatná ezt meg. Talán valahogy beleszőheti a dolgot abba, amiért idejött, főleg, mert a gyerek körüli csatározás vette rá Evie nénit az óriási ostobaságra, amit tett. - Nem számít, hogyan érez maga iránt Mattie T folytatta az öreg. - Nem vonom vissza a feljelentést a nagynénje ellen. Csak nem várja tőlem, hogy elfelejtsem, hogy meg akart gyilkolni? - Nem vagyok benne biztos, hogy valóban azt akarta. Nem ülhetnénk le, hogy felnőtt emberek mócijára beszéljünk az ügyről? Bennie jó ideig csak nézett rá. - Evie maga szerint felnőttként viselkedett, amikor idejött? Nem. Sokkal inkább úgy, mint akinek elment az esze. Ezt Rayanne sem vonhatta kétségbe. - De mi értelme börtönbe záratni? Hiszen hatvanegy éves! Az öreg megdöbbentő válasszal állt elő: - Az én nézőpontomból nagyon is van értelme. Vagy bolondokházába. Szerintem oda való. És ezzel be is fejeztük a társalgást, kicsi hölgy. Itt az ideje, hogy induljon. - De Mr. Quinn... - Komolyan gondoltam. Magának nincs joga itt lenni, ezenkívül csak ront Evie helyzetén. - És ugyan mivel? - húzta ki magát Rayanne. - Azzal, hogy felidegesít. Öt perce van, hogy eltűnjön, különben felhívom Arnette-et, hogy vegye magát őrizetbe. Remek, mondta magában a lány, és belerúgott egy kőbe, mialatt az autóhoz ment. A legszívesebben saját magába rúgott volna jó nagyot, hiszen egész életében ismerte Bennie Quinnt. Tudhatta volna, hogy vele nem lehet értelmesen beszélni. Most csak remélhette, hogy nem rontott el mindent még jobban. Beszállt az autóba, és elfordította a slusszkulcsot, ám semmi sem történt. - Még két perce van! - kiabált Bennie a verandáról. Rayanne megpróbálta még egyszer elindítani az autót. az eredmény. - Nem indul a motor! - Egy perce van, hogy eltűnjön a birtokomról. - S hogy nyomatékosítsa a szavait, Bennie apró mobiltelefont vett elő a zsebéből. -Nem hinném, hogy jól fog mutatni az aktájában, ha illetéktelen behatolás miatt letartóztatják. Rayanne a táskája után nyúlt, hogy előkotorja a telefonját, de az nem volt sehol. Az ördögbe is! Evie néni kölcsönkérte. - Gondolom, nem adja kölcsön a telefonját, hogy felhívhassam Fredát. - Nem hát. - Bennie nem tévesztette szem elől, amíg beütött egy számot. - Most egy furcsa kattanáson kívül Újra csak halk kattanás volt 154 Állj vagy jövök! jobb lesz, ha elmegy, kis hölgy, különben Arnette kénytelen lesz idejönni és elvinni magát. Talán megkönnyíti a helyzetét, ha eltűnik a földemről, mire ideér. A lánynak fogalma sem volt, hogyan bírja indulásra az autót, de nem is maradt rá ideje. Ráadásul Fredát sem tudja elérni. Kiszállt tehát, becsapta az ajtót, és elindult gyalog. Hallotta, amint Bennie éppen telefonál. Ennek a hívásnak még kínos következményei lesznek, s csak remélhette, hogy Arnette egyedül jön, s ami még fontosabb: nem mesél felettesének af dologról. Lehet, hogy Carl meg sem tudja. Ám szinte biztos volt benne, hogy ez a reménye nem fog teljesülni. Carl a főútra vezető földúton fedezte fel Rayanne-t. A lány nagyjából egy mérföldet tett meg, de még mindig nagyon messze volt Evie házától. Minden másnak tűnt, csak boldognak nem. Lógó vállal gyalogolt, minduntalan köveket rugdosott, és maga elé mormogott. A férfi annak örült, hogy ezúttal nem ő a rossz hangulat oka. Talán már ez is előrelépés. Megállt mellette, és letekerte az ablakot. - Szállj be! Hazaviszlek. Rayanne bizalmatlan pillantást vetett rá. - Le akarsz tartóztatni? - Dehogy, ám Bennie valószínűleg téged is feljelent. - Pompás! Rayanne megint mormolt valami szitokfélét az orra alatt. - Ne aggódj! Majdcsak eszembe jut valami, amellyel lebeszélem róla. - Azt az embert semmiről sem lehet lebeszélni. - A lány beszállt az autóba. Carl magában igazat adott neki. Ő is csak azért mondta, hogy megnyugtassa. Majd titokban kifizeti Rayanne büntetését, és soha többé nem említi az ésetet. Ez a legkevesebb, amit tehet érte azok után, hogy a zöld folt, amely tőle származik, még mindig ott virít a lány nyakán. Neki szerencsére egész jól sikerült eltüntetni a foltokat. - Nem tudom elhinni, hogy Bennie téged hívott! Azt mondta, Arnette-nek telefonál. - Így is volt, de Arnette nem tudott intézkedni. Ma reggel megszületett a kisbabája. Fiú lett. - Kérlek, mondd meg neki, hogy gratulálok! A hangja azonban nem tűnt túl boldognak. Carl nem is várhatta, hogy az legyen. El tudta képzelni, mi játszódott le Bennie-nél. Rayanne megpróbálta rendbe hozni a dolgokat, de Quinn nyilván nem állt kötélnek. Rayanne tehát most pocsékul érzi magát. Fel kellene vidítani, gondolta a férfi. De hogyan? Vajon miről beszélhetnének anélkül, hogy ne terelődjék a szó Evie ügyére? Aztán csak eszébe jutott valami, ami sikerrel eltereli Rayanne gondolatait. I55 ROMÁNA - Tegnap éjjel, ahogy az ágyamban feküdtem, a szexre gondoltam. A lány elhúzta a száját, és összefonta a karját a mellén. - Nem hinném, hogy rám tartozik. Ez túl személyes. - Nem úgy értettem. Amit elképzeltem, azt úgy nevezik: szeretkezés. Kívánlak, Rayanne, sőt, ennél sokkal többet ének irántad. Többet, mint bármelyik nő iránt az életemben. Ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ezt veled is közöljem. No meg hogy tegyünk is valamit az ügy érdekében. Rayanne elképedve pillantott rá. - Nem túl jó ötlet, hogy finoman fejezzem ki magam. Persze igaza volt, de még nem hallotta az éjszakai elmélkedés további részét. - Végül én is erre jutottam, főleg Bennie-re való tekintettel. Ha megtudná, hogy együtt alszunk, rögtön felhasználná ellenem a Mattie-ért folytatott harcban. Már így is elég sok minden szól ellenem, úgyhogy kénytelenek leszünk a barátságnál maradni. Legnagyobb meglepetésére Rayanne tanácstalannak tűnt, mint aki nem tudja, beleegyezzen-e vagy sem. Majd felvonta a szemöldökét. - Komolyan gondoltad? - kérdezte. - Persze. Még akkor is, ha nagyon jól tudja, hogy minden ésszerűség ellenére képtelen meg- , elégedni a barátsággal, de ezt inkább megtartotta magának. Semmi szükség arra, hogy még bonyolultabbá tegye a kapcsolatukat. - Ezek szerint... - A lány szünetet tartott, mintha még gondolkodna a dolgon. - ...csak annyit kell tennünk, hogy nem csókolózunk, meg ilyesmi. - Pontosan. Így lenne a legjobb, hiszen úgyis elmégy a városból, ha rendbe tetted Evie ügyét. Visszamégy New Yorkba, nem? - Igen természetesen. Csak azt nem tudom, hogyan oldjam meg Evie gondját. Vagy így, vagy úgy, de tisztáznom kell Bennie-vel ezt a dolgot. - A legkönnyebben úgy érhetnéd el, ha te lennél a helyettesem. - Mivel sejtette, hogy Rayanne tiltakozni fog, gyorsan folytatta. - Kérlek, hallgass meg! Ha szolgálati jelvényt viselsz, hivatalos személy vagy, és Bennie kénytelen szóba állni veled. Szerzek neked engedélyt, és addig bombázhatod a kérdéseiddel, amíg nem kapsz rájuk választ. Egy másodpercig úgy látszott, Rayanne hisztérikus nevetésben tör ki, de végül mégsem tette. A szemében elégedettség tükröződött, majd elsötétült a tekintete. Nyilván az állás előnyeit és hátrányait vetette össze. - Te jó ég! - Rayanne vett egy mély levegőt. - Nem értem, hogyan is mehetek ebbe bele. Carl nem mert mosolyogni. Még azt sem engedte meg magának, hogy a szája kissé szélesebbre húzódjon, ám belül ujjongott a boldogságtól. Elfogadta! Rayanne lesz a 156 Állj vagy jövök! helyettese! Bár igazából nem tudta, miért is örül ennek ennyire. Valószínű ugyanis, hogy ez nem tartozik a legjobb ötletei közé. - Telefonálnom kell, hogy meghosszabbíttassam a szabadságom - jelentette ki a lány. Carl már nem ünnepelt magában, inkább arra gondolt, vajon milyen következményekkel járhat, hogy felkínált Rayanne-nek egy állást, aki elfogadta azt. Tehát együtt fognak dolgozni itt, Longhomban. Mi itt a bökkenő? Ezt majd később kideríti, most más tisztáznivalóik is vannak. - Gondot okoz további szabadságot kérni? - Nem. Biztos vagyok benne, hogy Malcolm segíteni fog. Valamire legalább Doktor Nyavalygós is jó. - Rendben. Akár mehetünk is az irodába. Odaadom a jelvényedet, aztán felesketlek. - Várj! - emelte fel a kezét Rayanne. - Van néhány feltételem. Hát persze. Carl számított erre, csak nehogy olyasmit kérjen, ami teljesíthetetlen. - Először is nem ugráltathatsz. - De a főnököd leszek. - Akkor sem. Semmi parancsolgatás, megértetted? A férfi nagyon is jól értette, mire céloz. - Kivéve, ha a helyzet megköveteli. Ezen Rayanne alaposan elgondolkodott, végül bólintott. - De akkor sem leszel fensőbbséges. - Megbeszéltük. Ennyit még ki lehet bírni. - És még valami - folytatta a lány. - Ha jól vettem észre, nem hordasz fegyvert. Nekem viszont szükségem volna rá. Ezzel is együtt lehet élni. - Ahogy ól5ájtod. Bár nem hiszem, hogy itt fegyverre lenne szükséged. - Tedd meg nekem ezt a szívességet! Tetszik az elképzelés, hogy a jelvény mellett fegyver is van nálam. És hátravan még a harmadik feltétel. Nem akarom, hogy bárkinek is elmondd, amíg ez nem feltétlenül szükséges. - Tessék? - Nem akarom, hogy mindenkinek elhíreszteld, ahogy a tyúkos történettel tetted. - Csak Fredának meséltem el. Ő adta tovább. - Jó, akkor ne mondd el Fredának, és persze Evie néninek meg Amette-nek sem! - Hogyan akarod ellátni a hivatalodat, ha senki sem tudja, hogy te vagy a seriff helyettese? - Majd megoldom. Na igen, és nem a te helyettesed vagyok. Elsősorban a longhorni rendőrség szolgálatában állok. 157 ROtNANA - Amelyet én vezetek, ugyanis véletlenül én vagyok a seriff - bökött a mellére Carl. Rayanne elfintorodott. - Ez nagyon közel áll a nagyképűsködéshez, és megegyeztünk, hogy nem nagyzolsz. - Igazad van. - Carl mély levegőt vett. - Szóval, hadd foglaljam össze: a helyettesem leszel, de nem akarod, hogy ezt valaki is megtudja. Nem fogadsz el tőlem parancsot, és fegyvert fogsz viselni. - Pontosan. Akkor megegyeztünk? - Még nem egészen - mondta nyomatékkel a férfi. Neki is akad egy-két feltétele. - Nem vonom kétségbe, hogy jó rendőr vagy, de legközelebb, ha Bennie-vel beszélsz, hagyd ki a személyes érzelmeidet. - Az érzelmeimet? - Rayanne szájából úgy hangzott a szó, mint valami betegség. - Carl, biztosíthatlak róla, hogy tudom, hogyan kell kihallgatni valakit. - New Yorkban bizonyára, de ha Bennie-ről van szó, segítségre lesz szükséged. Az a legjobb, ha engeded, hogy úgy érezze, ő van nyeregben, máskülönben még felhívja valamelyik unokatestvérét. New Yorkban idegenekkel kell foglalkoznod, nem úgy, mint itt, ebben a kisvárosban. A legfontosabb, hogy minden körülmények között megőrizd a nyugalmadat! - Készönöm a tanácsot, de tudom, mit teszek. Ha feleskettél, visszamegyek hozzá, és szép hosszan elbeszélgetünk. A férfi nem tudta elfojtani a kikívánkozó sóhajt. - Azt hiszem, veled kell mennem. - Nem szükséges. - Dehogynem. - Ez úgy hangzott, mint egy parancs. Tudod, miben egyeztünk meg! - Abban, hogy csak akkor adok parancsot, ha a helyzet megkívánja. Hidd el, most pontosan ilyen a helyzet. Rayanne és Carl Bennie verandája felé közeledtek. A lány észrevette az idős férfin, hogy rettenetesen feszült. Mosolygott magában, hiszen ezúttal jelvény virított a blúzán, és volt nála egy harmincnyolcas, amely remélhetőleg működőképes. Készen állt bármire, akármivel is próbálkozik az öreg. Tetszett neki a lehetőség, hogy akár őrizetbe is veheti. - Ez már több a soknál! - ordított Bennie a verandáról. - Mit keres maga itt? - fordult a lány mellett álló Carlhoz. - A helyettesem és én azért jöttünk, hogy kihallgassuk az Evie Garrett-ügyben. - Ő a seriffhelyettes? - horkant fel az öreg. - Mióta? -- Nagyjából egy órája. 158 Állj vagy jövök! Bennie ezúttal hangosabban horkantott. - Pocsék szövetség. Egyikük se tegyen egy lépést se tovább! Csakis Buck jelenlétében vagyok hajlandó a kérdéseikre válaszolni. - Buck? - suttogta Rayanne. - Buchanan Quinn. Az ügyvédje, és persze szintén az unokatestvére. - Remek- jegyezte meg a lány. - Ha ragaszkodik az ügyvédje jelenlétéhez, egy óra múlva várom... azaz várjuk az irodában. A másik lehetőség, ha válaszol néhány kérdésre itt és most. Letudhatja az egészet. Csak magán múlik. Bennie jó ideig hallgatott, végül bólintott. - Tegye fel a kérdéseit, aztán tűnjenek el a földemről! Rayanne titkolta határtalan megkönnyebbülését. Az első menetet megnyerte. - Örülök, hogy úgy döntött, együttműködik velünk. Szeretném tudni, provokálta-e Evie-t bármilyen módon, mielőtt az állítólag fegyvert fogott magára. - Az „állítólag" szót nyugodtan kihagyhatja. - Esetleg. Szóval, mondott neki valami sértőt? - Nem. Az az őrült idejött, leparkolt a feljáró végén, aztán a puskájával megcélozta a fámat. - A fáját? Ezek szerint nem is magára célzott. - Aki a fámra lő, az engem vesz célba. Le akart lőni. - Nem feltétlenül. Lehet, hogy valami vadállatot látott. Mondjuk egy medvét... - Semmiféle vadállat nem volt itt! - kiabált az öreg Quinn. - Csak egy bolond nő fogott rám és a fámra egy elgörbült puskát! Rayanne rögtön lecsapott. - Tehát a puska csöve el volt görbülve. Hadd foglaljam össze: egy hatvanegy éves asszony megcélozta a fáját egy hajlott csövű puskával, és maga rögtön azt hitte, hogy le akarja magát lőni? Mr. Quinn, mutatott valaha Evie nyílt ellenségességet magával szemben? - Mit jelentsen ez? - nézett Bennie Carlra. - Rayanne arra kíváncsi, megfenyegette-e magát valaha is Evie. - Átkozottul jól tudja, hogy nem tett ilyet. Már mondtam magának is, amikor kikérdezett. Nos, úgy érzem, ma már éppen elég kérdésre válaszoltam. - Még egy pillanat. - A lány nem hagyott időt az ellenvetésre. - Szeretném, ha még egyszer végiggondolná, mi is történt azon a napon. Ha ezt megteszi, maga is arra a következtetésre jut, hogy Evie-nek nem állt szándékában kárt tenni magában. - Nem? Az a nő fegyvert fogott rám! - Nem magára. Hiszen elismerte, hogy a fára célzott. Bennie orra még vörösebbre váltott. - Kiforgatja a szavaimat! Tudom jól, mi történt. Ez a bolond vén tehén dühös volt 159 R0INANA rám, mert nem akarom Carlnak átengedni az unokámat. Ezért jött ide, és próbált meg eltakarítani az útjából. Rayanne igyekezett megőrizni a nyugalmát. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy valaki bolond vén tehénnek nevezi a nagynénjét, még ha van is némi oka rá, amikor úgy viselkedik. - Csak a maga szavait ismételtem. Evie a fát célozta meg, tehát nem tudta volna megsebesíteni magát, ugye, Mr. Quinn? - Nem igaz! Evie dühös volt. Szóval, ha nem is... nyíltan fenyegetett, ahogy maga mondja, mégiscsak idejött, és arra akart kényszeríteni, hogy mondjak le a tulajdonomról. - A tulajdonáról? - kérdezte egyszerre Rayanne és Carl. - Mattie-ről beszél? - érdeklődött aztán Rayanne. - Pokolian jól látja! Hozzám tartozik, és nem vagyok hajlandó átengedni holmi szoknyavadásznak meg rodeóbajnoknak, aki véletlenül ágyba csábította a lányomat! - Szóval igazából erről van szó - szögezte le a lány. - Mattie felügyeletéről. - Soha nem állítottam, hogy nem így van - szegezte rájuk az ujját Bennie. - És mondok maguknak még valamit. Ha Carl lemond Mattie-ről, én is ejtem a vádat Evie ellen. - Vén gazember! - fakadt ki Rayanne. - Maga visszataszító... Carl megragadta a karját. - Rayanne, azt hiszem... De a lány lerázta. - Hogy meri felhasználni azt az édes kislányt vagy a nagynénémet arra, hogy keresztülvigye az akaratát? Maga közönséges és önző! Mattie Carl lánya. Joga van hozzá, hogy felnevelje. Ez az, ami magát dühíti! Akar valamit, amit nem kaphat meg. Ami Evie-t illeti, meg tudom érteni, hogy miért célzott magára... azaz a fájára. - Rayanne... De a lány nem hagyta, hogy a férfi végigmondja, amit akar. Annyira forrt benne a düh, hogy képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni. Az összes haragját a verandán álló vörös orrú öregemberre zúdította. - Hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy képes lenne Mattie-t felnevelni? Maga öreg és zsémbes. A kislánynak családra van szüksége, és azt Carlnál megkaphatja. - Miből gondolja? Carl csak Carl marad. - Jó ember, és a város lakói tisztelik, mint seriffűket. Ráadásul nem is kell egyedül gondoskodnia róla, Evie és Freda is segít, meg én is, ha itthon vagyok. - Ez ugyan már sok volt, de valahogy kicsúszott a száján a többi érvvel együtt. - Mit tud maga egyáltalán nyújtani egy rakás unokatestvéren kívül, akiknek a háta mögé bújhat? Hallotta, amint Carl felnyög. Most ő is ugyanígy tett. Némelyeknek egész jó dolgok jutnak az eszébe ilyen helyzetben. Ez sajnos rá nem érvényes. 160 Állj vagy jbvSk! Bennie jócskán felemelte a hangját: - Elég volt, kis hölgy! Nem vagyok köteles ennél többet elviselni magától. A jelvény nem jogosítja fel arra, hogy szidalmazzon. Most pedig takarodjon innen, mielőtt felhívom valamelyik unokatestvéremet! Menjen ahhoz a bolond öreg tehénhez, és mondja meg neki, hogy a bíróságon találkozunk! Ezzel megfordult, és becsapta maga mögött az ajtót. Rayanne az ajkába harapott, nehogy hangosan felkiáltson. - Bocsáss meg, ha kicsit főnökösen beszélek - kezdte Carl finoman -, de nem mondtam, hogy őrizd meg a nyugalmad? - Szörnyen feldühített! Felhasználja Evie ügyét, hogy megkaphassa Mattie-t. Te nem haragszol rá? - Dehogynem. De a mi ügyünk a bíróságon fog eldőlni egyszer s mindenkorra, nem Bennie ajtaja előtt. - Carl megfogta a lány karját, és az autóhoz vezette. - Meglátod, pontosan elmondom majd a bírónak, mit másított meg Bennie. Hinnem kell benne, hogy ez végül segít rajtam. Az is lehetséges, hogy a bíró egyből visszautasítja Bennie keresetét. - Hogyan tudsz közben ilyen higgadt maradni? - Van más választásom? Ha felhúzom magam, és lehordom Bennie-t, annak Mattie látja a kárát. Végül is Bennie a nagyapja, és Mattie szereti őt. Az ördögbe is, igaza van, mondta magában Rayanne. Erről teljesen megfeledkezett, ahogy mellékesen az ésszerűségről és a szolgálati előírásokról is. Üvöltözött egy bűntény áldozatával, s ami még rosszabb: felhergelte Bennie-t, és ez sem Evie-nek, sem Carlnak nem használ. - Igazán sajnálom, Carl! Valószínűleg rontottam az esélyeiden. Bennie fel fogja hívni a bíró unokatestvérét, és... - Nem Ira dönt a gyermekelhelyezés ügyében. Sikerült elérnem, hogy az ügyet Floresville-ben tárgyalják, mivel száz százalékig biztosra veszem, hogy Bennie rokonánál nem indulnánk egyenlő esélyekkel. - Nagyon jó. Legalább ennyit sikerült elérned. Akkor talán nem is okoztam akkora kárt. - Nem, de változtathatnál a kihallgatási módszereiden. Jó, jó, tudom, hogy ez főnökösen hangzik - emelte fel egyik kezét. Valóban úgy hangzott, de igaza volt. Rayanne maga is tudta, hogy ezt a dolgot jól elpuskázta. Nem azért, mintha nem tudná, hogyan kell valakit kihallgatni, viszont hagyta, hogy az érzelmei vezessék. - Nem szoktam hozzá, hogy egy feladat megoldását a magánéletem is befolyásolja - morogta maga elé. Márpedig ebben az esetben számos személyes dolog keveredett az ügybe. Nemcsak Ro~a~ Evie és Bennie, hanem Mattie is benne volt, meg természetesen Carl, aki már hosszú évek óta része az életének, s tulajdonképpen éppen miatta olyan zavaros most minden. Carl átkarolta a vállát. - Ne aggódjon, kis hölgy! - utánozta Bennie-t. - Gyorsan meg fogod tanulni, mi a seriffhelyettes dolga. Rayanne persze rögtön közölte vele, hová teheti a bölcs megjegyzéseit. Muszáj volt, nem tudta megállni, ám közben mosolygott. 162 9. FEJEZET „Az idő minden sebet begyógyít. De mindenki más pénzt kér érte. " Evie Garrett autómatricája - Készítettem neked reggelit. Rayanne kényszerítene magát, hogy kinyissa a szemét, amint meghallotta Mattie hangját. Nagyon korán volt még. Úgy érezte, tíz előtt semmiképpen nem lesz szalonképes állapotban, miután előző nap vállalta az esti ügyeletet. De mert Mattie van itt, legalább fel kellene ülni. - Nagyon kedves tőled - pillantott a tálcára csokoládé reményében, ám egy szelet sem volt rajta. Helyette igencsak sötét pirítóst és egy almát kapott, mégis mosolygott. Ez azon helyzetek egyike, amikor a társaság jobban számít, mint a menü. - Azt akartam, hogy egyél valami egészségeset, mielőtt dolgozni mégy - magyarázta a kislány. - Készönöm - nyúlt az alma után Rayanne. Ezek szerint Carl elmondta a lányának, hogy ő az új helyettese. Hát persze, hogy elmondta. Lehetetlen lett volna titkolni előtte. - Nem szeretném, ha tápláló reggeli nélkül kellene elfognod a rossz embereket. - A kislány elhelyezkedett az ágy szélén, majd vett magának egy pirítóst. Mikor beleharapott, az úgy hangzott, mintha burgonyaszirmot ropogtatna. - Te is viselsz szolgálati jelvényt? - Igen. Tegnap adta oda az apukád. - Együtt dolgozol apával? - Igen. Vele, és nem neki. Mattie bólintott, mint aki érti, miről van szó. Előbb-utóbb remélhetőleg Carl is felfogja. - Ma a pénteki bugyim van rajtam, mert péntek van. És rajtad? Beletelt egy másodpercbe, mire a lány követni tudta a témaváltást. - Nem napok szerint választom ki a fehérneműimet, hanem színek szerint. Most... - benézett a takaró alá, hogy biztos legyen a dolgában - . .. a barackszínű van rajtam, pici pöttyökkel. - A pöttyök édesek. A csíkok is. - Mattie felállt, és játszadozni kezdett az ágytakaró rojtjaival. Rayanne észrevette rajta, hogy közel sem olyan élénk, mint máskor. 163 Állj vagy jövök! ROMÁNA - Valami baj van, Mattie? A kislány vállat vont, Carlra emlékeztető mozdulattal. Mattie jó néhány dologban hasonlított az apjára sötétbarnahajával, barna szemével, de ugyanígy Patricia Quinnre is arcformájával, kecses mozgásával. Patricia úgy mozgott, mint egy táncosnő, s a lánya nyilván örökölte tőle. - Nyugodtan elmondhatod nekem, mi a baj - tette hozzá a lány, mert Mattie egyre csak hallgatott. - Nagyon jól tudok figyelni, és hallgatni is. A kislány visszaült az ágyra, és összekulcsolta az ölében a kezét. - Ha megkérnélek valamire, igent mondanál? - Attól függ, mi az. - Szóval anélkül nem mondasz semmit, hogy tudnád, miről van szó? Rayanne letette a félig megevett almát. - Először hallanom kell a kérést, de aztán mindent el fogok követni, hogy igent mondhassak. Mi az, Mattie? A kislány mély levegőt vett: - Jól van, megegyeztünk. Kellene nekém egy anyuka holnaputánra. Azon gondolkodtam, nem lehetnél-e te az? Evie néni nagyon kedves, de túl öreg. Senki sem hinné el a városban, hogy ő az anyukám. Freda néni is aranyos, de ő sem lehet a mamám. Amikor megkérdeztem, azt mondta, hogy napsugár vagyok, de ha úgy kellene tennie, mintha az lennék, akkor nem lennék az. Mit jelent ez, Rayanne? - Nem tudom biztosan - válaszolta a lány. Néha neki is nehéz volt megérteni Freda kacifántos hasonlatait. - Mindenesetre adott egy pohár csokis tejet, és elküldött, hogy beszéljek veled. - Örülök, hogy hozzám küldött. - Bár Mattie gondja egyáltalán nem tette boldoggá. - Miért van szükséged holnapután egy anyára? - Bennie nagyapa miatt. Holnapután megint nála leszek, és mindig azt mondogatja, milyen jó lenne, ha lenne anyukám, és milyen szomorú, hogy nincsen. Azt gondoltam, hogy ha lenne, akkor nem kellene többet szomorkodnia, és talán nem veszekednének miattam apával. Ajjaj, gondolta Rayanne, ez csakugyan nagy baj. Valami könnyebb dologra számított, mondjuk, hogy elszakadt a gumi a szombati bugyiban. De Mattie gondját nem lehet azonnal orvosolni. Nem csoda hát Freda talányos válasza, és hogy valaki máshoz küldte a kislányt. Átkarolta Mattie vállát. - Nagyon szívesen lennék az anyukád, kincsem, de Bennie nagyapa tudja, hogy nem vagyok az. Mit mondott? Valóban azt, hogy szívesen lenne Mattie anyukája? Ennek azonban semmi köze Carlhoz, ez biztos. Egyszerűen arról van szó, hogy 164 Állj vagy jövök! Mattie olyan könyörgőn nézett rá nagy barna szemével. Ilyen gyermeki pillantásnak lehetetlen ellenállni, s ez bárkire igaz, nem csak Mattie-re. Vajon miért örül mindig annyira, hogy Mattie és Carl olyan boldogok együtt? És miért fontosabb ez neki, mint hosszú-hosszú ideje bármi más? - Megmondom neked, mit tehetek - űzte el Rayanne a zavaros gondolatokat. Tartozik Mattie-nek ennyivel, miután kudarcot vallott Bennie-nél. - Talán ki tudok találni valamit, hogy a nagyapád és az apukád ne veszekedjenek többet. Ezúttal viszont nyugodt marad, és eszénél lesz. - Gondolod, hogy használni fog? - kérdezte a kislány. - Mindenesetre megpróbálom. Ugye tudod, hogy azért vitáznak, mert mindketten nagyon szeretnek téged? - Igen, tudom. - A tapasztalat hangja. Túl sok tapasztalat ilyen idős gyerek esetében.. - Mindenki ezt mondja, de nem hiszem el teljesen - duzzogott kicsit Mattie. Rayanne az ölébe húzta, a kislányt. - Szerencsés vagy. Két ember is van, aki nagyón szeret. Az apukád és a nagyapád. Na és itt van neked Evie néni, Freda néni, és én is. - Ennek örülök a legjobban! - Mattie, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, a nyakába csimpaszkodott, és hozzábújt. - Freda néni azt mesélte, hogy a te anyukád is meghalt, amikor még kicsi voltál. - Így van. Sajnos az apukám is. Csak néhány évvel voltam idősebb, mint te most. - Akkor tudod, milyen ez. Rayanne csak biccentett, mert a hangja cserbenhagyta néhány másodpercre. Nagyon is jól tudta, milyen érzés elveszíteni a szüleit. Nagy szerencse, hogy itt volt neki Evie néni, aki magához vette és felnevelte. De a fájdalom sebet hagyott hátra, amely bizonyos pillanatokban újra meg újra felszakad. Mattie még szorosabban bújt hozzá. - Akkor barátok vagyunk. - Erre mérget vehetsz. Ha ekkor nem kopogtak volna az ajtón, biztosan elsírja magát. - Gyere be! - kiáltotta. Carl lépett a szobába, zsebre tett kézzel. - Minden rendben? - Csak amolyan női beszélgetés - válaszolta a lány. A kislány levette a kezét Rayanne nyakából, és az apjára nézett. - Régóta vagy Miss Rayanne barátja? Miss Freda azt mondta, régen te voltál a sonka és a sajt Rayanne életének szendvicsében. A lány felvonta a szemöldökét. Úgy tűnik, Freda ma reggel bőkezűen bánik a szavakkal. Erre semmi szüksége. Később majd vált vele pár komoly szót. 165 Ro~a~t - Rayanne és én régen barátkoztunk össze - mondta Carl hosszabb habozás után, és leült Mattie mellé az ágy szélére. Kis híján szeretők lettek. Rayanne-nek most tűnt fel, hogy a férfi egyetlen kétértelmű megjegyzést sem tett, mióta együtt dolgoznak. Nem bombázza tüzes pillantásokkal sem. Lehet, hogy mégis képes barátként kezelni? Barát. A gondolat egyáltalán nem volt szívet melengető. Ehelyett dühöt érzett és valami megmagyarázhatatlan szorítást a gyomrában. Pedig a barátság a lehető legjobb megoldás lenne mindkettejük számára. Dudálás szakította meg a cseppet sem felemelő gondolatmenetet. - Mennem kell - ugrott fel Mattie. - Itt a busz. Apa, ugye nem felejted el elhozni a nyergemet? A kislány Rayanne-t és az apját is megcsókolta, mielőtt kiszaladt a szobából. Carl felvette az almát, és beleharapott egy nagyot. - Ez az a pont, amikor kijelented, hogy rémes apa vagyok? Visszaadta az almát, és magában felkészült a lesújtó válaszra. Ha valaki, hát Rayanne biztosan megmondja az igazat. Ő aztán nem fogja vissza magát. - Ilyesmit nem fogsz tőlem hallani. Amennyire meg tudom ítélni, remekül bánsz Mattie-vel. - Tényleg? - lepődött meg a férfi. - Akkor miről beszélgettetek? - Mattie aggódik, mert veszekedtek miatta Bennie-vel. Azt akarta, hogy tegyek úgy, mintha az anyja lennék. Azt hiszi, ez boldoggá teszi majd a nagyapját, s így megoldódna a helyzet. Carl a fejét csóválta. - Napok óta egyre csak azt kérdezi, mikor lesz anyukája. Pontosabban amióta itt vagy... Sajnálom, hogy ezzel zaklatott. - Semmi baj. Szeretem Mattie-t és a reggeli beszélgetéseinket. Ez megint csak meglepte a férfit. Nem tartotta különösebben anyáskodónak Rayanne-t, igaz, vele kapcsolatban egészen más ábrándok forogtak a fejében, és azokban más volt a szereposztás... Mégis örült, hogy Rayanne és a lánya között ilyen szoros kapcsolat alakult ki. Nem sok nő szerepelt Mattie életében, s azok is inkább idősebbek, ezért tartott tőle, hogy a kislány nem megfelelően sajátítja el a nemi szerepet. A pokolba is, hiába állította Rayanne, hogy jó apa, erről azért nem volt egészen meggyőződve. A saját apja még a születése előtt elhagyta, sohasem találkozott vele, és ez űrt hagyott az életében. Az édesanyja még azelőtt meghalt, hogy tudomást szerzett volna Mattie létezéséről-, így nem volt családja, míg meg nem érkezett a kislány. Bennie nem szakíthatja el tőle! - Ne izgulj a lányod miatt, Carl - mondta a lány halkan. - Kedves gyerek, és csodásan fog fejlődni. 166 Állj vagy jövök! Aztán olyasmit tett, ami őt magát is megdöbbentette: a férfihoz hajolt, és arcon csókolta. Nem forró csók volt ez, csak kedves, baráti, ám még ez is veszélybe sodorhatja, ha közben Carl az ágyán ücsörög. A férfi azonban megmentette: - Gyerünk, seriffhelyettes, öltözz fel! Itt az ideje, hogy járőrözzünk egyet. A lány bólintott, Carl pedig kiment, hogy fel tudja venni a ruháját. Kis idő múlva Rayanne készen állt. Olyan szűk farmert viselt, hogy Carl azon tanakodott, hogyan tudta egyáltalán belepréselni magát. Talán margarin és cipőkanál segítségével. - Nem akarunk munkába indulni? - érdeklődött a lány. Még jó, hogy emlékeztet rá, eszmélt fel Carl. Órákig bámulta volna a lányt, ha az nem szól. De mit vár tőle, ha így öltözködik? Bólintott. - Azén autómmal megyünk. - Rendben. - Milyen egy átlagos munkanapod New Yorkban? - kérdezte menet közben. Muszáj volt valamire összpontosítania, hogy ne a testre tapadó nadrág meg a szex járjon egyfolytában a fejében. - Átlagos nap tulajdonképpen nem létezik. Egy halom papírmunka mellett gyakran kell tanúskodnom a bíróságon is. - Szóval a tyúkos eset rendkívüli volt? - Egy kis izgalom az unalom tengerében - vigyorgott a lány. - Az unalom tengere? Én sem tudok sokkal többet ígérni, mint... Na, kíváncsi vagyok, ezt ki tette. A gumitehén megint ott függött a régi helyén, pedig egyértelmű volt, hogy a nyílt utca nem a megfelelő hely számára. Csak rá kellett nézni. - Szent ég! - mormolta Rayanne. - Olyan, mint egy rémfilm reklámja. Carl felsóhajtott. - Evie nyilván rábeszélt valakit, hogy akassza vissza. De nem maradhat itt, annyi biztos. Megijeszti a kisgyerekeket. Rayanne először a tehenet méregette, aztán a férfit. - Csak azt ne mondd, hogy az én feladatkörömbe tartozik leszedni ezt az izét. Carl kísértésbe esett, ám nem akarta, hogy a lány ebben a szűk nadrágban létrára másszon. Megállítaná a forgalmat. - Nem, majd később elintézem. - Láttátok a tehenet? - kérdezte Herman Sheckley, a fodrász, amikor megálltak a hivatal előtt. - Igen, Herman, láttuk. Hogy került fel oda? 167 ROMÁNA - Evie rávette a fiúkat a középiskola baseballcsapatából, hogy akasszák vissza - árulkodott a fodrász. - Csak a tábla hiányzik a fesztivál dátumával. Gondoljátok, hogy a fiúk műveltek vele valamit? Carl nem kívánt azon elmélkedni, mit kezdhet egy csapat tizenéves a saját készítésű táblával. - Majd kiderítem. - Talán a helyettese szívesen átvenné a feladatot - húzta fel a szemöldökét Herman. A férfi látta, hogy Rayanne megdermed. - Nem én mondtam el neki - bizonygatta. - Csak Mattie-nek meséltem. - Bennie Quinn mondta - jelentette be Herman. - Nem mondhatnám, hogy árült neki, de Evie olyan boldog volt, hogy az unokahúga seriflhelyettes lett, hogy a hétvégén nagy mulatságot akar csapni. - Csak azt ne! - nyögött fel a lány. - Még az előzőt sem hevertük ki teljesen. Várható volt, hogy a társalgás további menete nem tetszik majd Rayanne-nek, így Carl karon fogta, és behúzta a hivatalba. Főzött neki egy kávét, majd beült az íróasztala mögé. - Rayanne, szerintem te sem gondolhattad komolyan, hogy az emberek előtt titkolhasd, te vagy az új helyettesem. Az ilyesmi gyorsan terjed. - Igazad van, de nem is ez aggaszt. Evie-ről van szó. Szeretném vele megértetni, hogy ne az összejöveteleken járjon állandóan az esze. Összeállítottam neki egy költségvetést, de amennyire ismerem, nem lesz képes tartani magát hozzá. Jut eszembe, meg kell köszönnöm, hogy kisegítetted, amikor pénzzavarban volt. Carl kis híján félrenyelte a kávéját. - Tessék? Azt hittem, dühös vagy rám, amiért olyan földet vettem meg, amely több mint száz éve a családod birtokához tartozik. - Igazából nem is rád voltam mérges, hanem az egész helyzetre. Tudom, hogy mint mindig, csak segíteni próbáltál. Az ördögbe is, Evie-nek igaza van. Tényleg több földje volt, mint amennyit hasznosítani tud. Ezenkívül valamennyire meg is szolgáltad azt a területet. Te vagy Evie soha meg nem született fia. A férfi barátságosnak, kedvesnek érezte ezt a mondatot, miként a reggeli csókot az arcán. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy Rayanne megtanult úrrá lenni a testi vonzalmon, amely kettejük között fennáll. Ám nem volt benne biztos, hogy örül is ennek. Rayanne és ő hosszú idők óta összetartoznak, igen, a barátság köti ősze őket. Ugyanakkor mindig is ott volt közöttük még valami: a vágy. A vágy és számos más érzés. Hirtelen őrült gondolata támadt: Rayanne tulajdonképpen az ő sohasem volt felesége. 168 Állj vagy jövök! Te jó ég, ez eléggé zavarba ejtő! Javában próbálta feldolgozni az újdonságot, amikor megszólalt a telefon, és kénytelen volt végighallgatni Jessie Herring mondanivalóját a szomszédairól, Beekerékről. Az érzelmeit tehát majd később tisztázza. Most szólít a kötelesség! Miután letette a kagylót, felállt, és megfogta Rayanne kezét. - Ez pont a te eseted, Garrett seriffhelyettes. Úgy néz ki, túszejtővel van dolgunk. ROAiANA „Ne vigyél kísértésbe! Odatalálok magamtól is. " Evie Garrett autómatricája A túsz nem volt más, mint egy tehén. Méghozzá egy igen sovány tehén. Egy hasonlóan sovány férfi állt előtte, aki baseballütővel a szerencsétlen állat szeme közé célzott. A férfi mögött nagydarab asszony állt, ő pedig egy másik baseballütőt tartott a férfi kopasz feje fölé. Carl leállította az autót az út mentén, és Rayanne-nel együtt gyalogosan mentek tovább. Egész úton nem említette, hogy a túsz egy négylábú, s valószínűleg jó oka volt rá, a lány ugyanis valószínűleg nem jött volna vele, ha tudja. Ez az eset inkább egy pszichiáterre tartozik, mint a seriffre. - Vigyázz, nehogy észrevegyenek! - suttogta Carl, és berántotta a lányt egy fenyő mögé. Az ágak közül jól megfigyelhették, mi folyik a legelőn. Egyelőre senki sem mozdult. - Nem akarom, hogy valaki megsebesüljön. Rayanne eddig egy cseppet sem aggódott, de most... - Ránk fognak rontani? - Nem, de szeretném mindenféle erőszak nélkül megoldani az ügyet. Ezt körülbelül havonta egyszer eljátsszák. Minden hónapban? A lány azt hitte, ilyesmi legfeljebb egyszer esik meg egy rendőrrel a pályafutása alatt. - Egész pontosan mi folyik ott? A férfi közelebb hajolt, úgy suttogta: - Biztosan emlékszel még Ned Beekersre és a feleségére, Alice-re. Rayanne tudta, kicsodák, ezenkívül Evie partiján is látta őket. Mindenesetre még nem hallott róla, hogy valaki túszul ejtett volna egy tehenet. Márpedig ha Evie nem tud róla, akkor senki sem tud róla. - Miért fenyegeti Ned baseballütővel a tehenet? - Mert Alice-é, és Alice-nek öt vagy hat évvel ezelőtt viszonya volt egy fickóval odaát Kerrville-ben, tőle kapta a tehenet, legalábbis Ned ezt hiszi. Alice viszont azt állítja, hogy nem ajándék volt, hanem a megtakarított pénzéből vette, mert megtetszett neki. Akárhányszor összevesznek, Ned mindig azzal fenyegetőzik, hogy agyonveri a tehenet. Erre Alice bedühödik, ő meg Nedet akarja agyonverni. 170 10. FEJEZET Állj vagy jövök! - Előfordult már, hogy tényleg egymásnak estek az ütőkkel? - Nem - suttogta Carl, ezúttal olyan közelről, hogy a lány a fülén érezte a leheletét. - Viszont mindig ilyen nagy feneket kerítenek a dolognak. A tyúkokkal való tapasztalatod után ez a tehén gyerekjáték lesz. - Hagyd ezt, Carl! Csak semmi tyúkokkal kapcsolatos megjegyzés! Árri közben mosolygott, s egyben meg is borzongott a férfi közelségétől. - Szóval, hogyan szoktad rábeszélni Alice-t és Nedet, hogy letegyék az ütőt? - Majd kialakul. Mindketten elég dühösnek tűnnek még. Pillanatnyilag semmire sem tudnánk rábeszélni őket. Ha elkezdenek ordítozni, az jó jel. Rayanne értetlenkedve nézett Carlra. - Miért lenne jó? - Mert felhasználhatjuk ellenük, amiket mondanak. Már megint! Carl lehelete a fülcimpáját és az arcát súrolta, mintha becézgetné. Rayanne szívverése hirtelen felgyorsult. Megpróbált elhúzódni, hogy ez ne történhessen meg még egyszer, ám akkor Beekersék észrevették volna. A férfi kinyújtott nyakkal próbált kikukucskálni az ágak között, közben a mellkasa Rayanne hátának nyomódott. Ned Beekers most mondott valamit a feleségének. A lány nem értette, hogy mit, de nagyon remélte, hogy lassan közbeléphetnek. Hirtelen ugyanis sürgőssé vált véget vetni a túszejtésnek, mert egyre idegesebb lett a férfi érintéseitől. - Megteszem! Ne hidd, hogy nem teszem meg! - bömbölte végre Ned. - Mindjárt a szánalmas tehened szeme közé vágom az ütőt! - Megbánod, ha megpróbálod, te szánalmas alak! - ordított Alice. - Úgy beverem a fejed, hogy szétloccsan, mint egy túlérett görögdinnye! , Rayanne kicsit hátradőlt, hogy a férfi hallhassa a megjegyzését. - Jól hangzik, nem? Carl bólintott, ám a lány rögtön tudta, hogy nem kellett volna hátradőlnie. Mert a férfi szája egyszerre az arcán volt, ajka a fülét cirógatta, a testét a hátán érezte. Mindez teljesen felkavarta.. Megmerevedett. Carl ugyancsak. Nem, javította ki magát Rayanne. A merevedés csak az öv alatti részre érvényes, de ott aztán nagyon... Carl valami érthetetlent motyogott, de a lány nem mert rákérdezni. Ez nem a megfelelő időpont, mert teljesen megzavarja a szoros testi érintkezés. Érezte, hogy egyre lágyabb és engedékenyebb, és ennek nem lesz jó vége. - Kérlek, mondd, hogy ami itt történik, az nem az, amire én gondolok - morogta a férfi. - Nem, nem az. RO1IiANA ostoba. Biztosan észrevette, Hazug válasz egy ravasz kérdésre. Végül is Carl sem hogy benne is felébredt a vágy. - Úgy értem, lehetne, de nem akarok erről beszélni. - Hát, én sem, de azért... - Nincs semmi „de", és nincs beszéd hogy elmúlik, ha nem hozzuk szóba. - Ezt erősen kétlem. - Pszt! Komolyan mondtam. Valószínűleg csak az adrenalin váltja ki belőlünk, és idegesek vagyunk ezek miatt is. - Azt hittem, valami másról akarsz beszélni - nézett rá a férfi. - Dehogy - dörzsölte meg az arcát Rayanne. - Csak ésszerű magyarázatot akartam adni, ennyi az egész. - Van ésszerű magyarázat, de annak semmi köze az adrenalinhoz. Carl még jobban hozzápréselődött. Ha ez nem a fegyvere, merthogy olyat nem hord magánál, és nem is a zseblámpája, akkor egyértelmű, mi lehet, gondolta a lány. - Harcképtelenné tettél - vetette a szemére a férfi. - Most elégedett vagy? Vajon miért gondolja, hogy ettől elégedettnek kellene lennie? Hiszen éppen ezt próbálta elkerülni, ezek szerint sikertelenül. Carlnak nem szabad azt hinnie, hogy örül neki,amiért feltüzelte. Na jó, talán egy kicsit... Nem gondolok rá! -parancsolt aztán magára. - Nem tehetek róla, hogy ilyen furcsa dolgok történnek nálad - panaszkodott. A férfi a szájára tette a kezét, de Rayanne nem hallgatott el. Carl nem húzta viszsza a tenyerét, és nagyon furcsán nézett a lányra. - Hozzáért az előbb a nyelved az ujjamhoz? - Micsoda? - A nyelved az ujjaim közé siklott, ugye? - Lehet - súgta Rayanne, mert a férfi keze még mindig a szája előtt volt. Lehet, hogy így történt, de nem szándékosan tette. Miért is állt volna szándékában? - Miért kérdezed? - Mert nem teheted többé, azért - suttogta Carl. - Ez a rész az ujjaim között különösen érzékeny, főleg, ha egy nő érinti meg a nyelvével. - Ha elvennéd a kezed, a nyelvem sem közelítene azokhoz az érzékeny ujjaidhoz! - tolta félre végül határozottan a férfi kezét. - Azt hiszem, ideje valamit hozzáfázni az egyezségünkhöz: soha többé ne tedd a kezed a szám elé! - Jól van, így lesz, amennyiben nem lihegsz többet a fülembe. Elégedetten bámultak egymásra. Mindketten elértek valamit. Rayanne ugyan nem tudta biztosan, hogy mit, de úgy érezte, előrébb léptek. Carl bólintott. - És most intézzük el ezt itt, hogy végre mehessünk! Eltalálod azt az ágat? - torkolta le Rayanne elszántan. - Lehet, 172 Állj vagy jövök! A lány követte a tekintetét, és meglátta az ágat, közvetlenül Ned karja fölött. - Persze. - Akkor gyerünk! Rayanne elővette a harmincnyolcasát, kibiztosította, és célzott. Eltalálta, mire az ág lezuhant. Ned gyorsan elugrott alóla. - Tegye le a baseballütőt, Ned! - kiáltotta Carl. - És maga is, Alice! Ned azonnal eldobta az ütőt, Alice ugyanúgy. A tehén meg csak állt, és kedélyesen rágott, mintha ez lenne élete legunalmasabb napja. - Úgy tűnik, véget ért a túszdráma - lépett ki a férfi a fa mögül. Így is volt. Rayanne még fel sem fogta az imént átélteket. Carl jól kieszelte: várni, aztán közbelépni. Most már senki nem fenyeget senkit. - Mihez kezdtél volna, ha nincs nálam fegyver? - kíváncsiskodott a lány. Végül is ő tett pontot az ügy végére a tőtudományával. A férfi felvett egy apró követ, célzott, és eltalálta Ned vállát. - Hé! - bömbölt a kárvallott. - Ezt miért kaptam, Carl? Már rég leraktam az ütőt! - Csak mutatni akartam valamit Rayanne-nek. Semmi személyre szóló nem volt benne. Rayanne nem akart hinni a szemének. Carl egy kővel és egy figyelmeztetéssel képes elrendezni ilyen rázós ügyet. Ez az ember nagyon érti a dolgát! - És most? Letartóztatod őket? - Semmi értelme: Beszélek velük egy keveset. Elmagyarázom nekik, mekkora butaságot művelnek ilyenkor. - Szerinted sikerülni fog? - Persze. Mintha kissé furcsán járna, ahogy Beekersék felé közeledett, vélte Rayanne. Carl megsimogatta a tehenet a szeme között, és mormolt a fülébe pár kedves szót, mielőtt a házaspárhoz fordult volna. Egész idő alatt, amíg a lelkükre beszélt, a tehenet cirógatta. Csak egyszerű gesztus volt, nem is szokatlan tőle. Mindig is óvatosan bánt az állatokkal. És az emberekkel is. Különösen vele. Ott állt a meleg napfényben, és elnézte a férfit, ahogy a munkáját végzi. Szinte érezte az erejét és a cipőkrém szagát, amellyel a csizmáját tisztítja. Carl jó seriff. És jó apa. És jó ember. Rayanne ekkor rájött valamire. Carl mindig is sokkal többet jelentett neki, mint egy barát, vagy mint egy ember, akit csodál. Ő volt az egyetlen férfi, akit valaha is szeretett. Most, miután erre a megrendítő felismerésre jutott, már csak egy kérdés maradt: Hogyan tovább? 173 Ro~aNa Állj vagy jövök! 11. FEJEZET „Egy pennyt adnék a gondolataidért - és húsz dollárt, ha azok alapján is cselekszel. " Evie E Garrett autómatricája - Miért megyünk Saundersék régi pajtájába? - kérdezte Rayanne, amikor Carl fékezett. A fém örült neki, hogy végre mond valamit. Mióta eljöttek Beekerséktől, végig hallgatott, nyilván azért, mert mielőtt véget vetettek a civakodásnak, túl közel kerültek egymáshoz. - Ígértem Mattie-nek egy nyerget - válaszolta. - Emlékszem. Itt a pajtád - mutatott az épületre, melyet néhány magas diófa vett körül. - Látom, újrafestetted. Nagyon takaros lett. - Köszönöm. Carl korábban nem gondolta volna, hogy valaha is ilyen jólesik neki néhány dicsérő szó. Valamilyen oknál fogva azt akarta, hogy Rayanne értékelje, amit csinál. Különös. Eddig csak Mattie dicséretére volt szüksége. Körülnézett a birtokán. Megpróbálta a lány szemével nézni a területet. A farm nem volt modem, de otthonos és rendezett benyomást keltett. Sok órát töltöttel a régi színek eltüntetésével, kerítések javításával és a melléképületek rendbe hozásával. Most már tényleg hozzá tartozik az egész birtok. Minden tőle telhetőt megtett, hogy otthont varázsoljon Mattie-nek. - Ugye nem Bennie a közvetlen szomszédod? - De igen, és épp ez itt a bökkenő. Ha jobban kijönnénk egymással, akkor persze kényelmes lenne Mattie-nek, hiszen csak át kellene sétálnia azok között a barackfák között, s máris ott lenne a nagyapjánál. A férfi kinyitotta a pajta ajtaját, és bement. A nyitott faajtókon keresztül napfény áramlott be, de így is elég sötét volt odabent. Carl a zseblámpa után nyúlt, amely általában az ajtó mellett lógott egy szögön, de most hiába kereste. Eszébe jutott, hogy a kislánya játszott vele előző este. Biztosan elfelejtette visszatenni a helyére. - Látsz a sötétben? - kérdezte a lányt. - Egész jól. Miért? - A nyereg hátul van, és nem akarok átesni semmin. - Nézd csak! - Rayanne felfedezett egy régi petróleumlámpát, és a férfinak nyújtotta. - Még van benne valamennyi petróleum. Van nálad gyufa? - A kocsiban - válaszolta Carl, majd behozott egy doboz gyufát a kesztyűtartóból. Meggyújtotta a lámpát, aztán beljebb léptek az épületbe. - Milyen tágas idebent - állapította meg Rayanne. - Hát igen. Most raktárnak használom, de hamarosan ki kell ürítenem, ha több lovat hozok ide. - Ez a terved? A férfi bólintott. - Ha bővítem a tenyészetet, tíz éven belül enyém lesz a legnagyobb ménes Longhorn környékén. - Nagyobb, mint Bennie Quinné? - Nagyobb. Most meglepődtél, mi? Carl megtalálta a nyerget a hátsó falon. Egymásra rakott pár szénabálát, és felmászott rájuk. - Igazából nem. Hallottam, hogy nagyon jó rodeós voltál, magától értetődik, hogy egy farmmal is elbírsz. - Csak vigyázz a bókokkal, Rayanne! Még a fejembe száll a dicsőség. Na és a szívét is megérintheti. Bár ebből a szempontból már késő. Bármi, amit Rayanne mond vagy tesz, a szívéig hatol. Nem volt könnyű elfogadni, hogy a lánynak ekkora hatalma van fölötte. Odaadta Rayanne-nek a petróleumlámpát, és a vállára vette a nyerget. Amikor az ajtó felé közeledtek, a lány elfújta a lángot, Carl pedig nem vette észre az utolsó szénabálát, és persze megbotlott benne. A nyereg a levegőbe röpült, a férfi előreesett, beverte a fejét és a vállát, végül a földön landolt. - Jól vagy, Carl? - térdelt mellé villámgyorsan Rayanne. A férfi a fejét dörzsölte, nyögött egyet, majd felült. - Jól. De legközelebb ne fújd el olyan sietősen azt a lámpát! - Sajnálom. Azt hittem, közvetlenül mögöttem vagy. - Pár lépéssel a szénabálák mögött jártam. - Ne mozogj, amíg nem tudjuk biztosan, hogy nem tört el semmid! - Rayanne újból meggyújtotta a lámpát, és a mellettük heverő szénabálása állította. - Mid fáj? - térdelt vissza mellé. A férfi válaszolni akart, ám ekkor tekintetük összetalálkozott, és a szíve vadul kalapálni kezdett. Azóta kívánta Rayanne-t, amióta az visszatért Longhornba. Sőt, talán már azóta, hogy viszontlátta New Yorkban. Most azonban nem számít, pontosan mennyi ideje. 175 174 ROMÁNA Állj vagy jövök! Rayanne itt van. És itt van ő is. Egyedül vannak. Meg akarja csókolni Rayanne-t. Mielőtt még lebeszélhette volna magát, odahajolt hozzá, és megcselekedte. - Mit képzelsz, mit művelsz itt? - suttogta a lány, de a hangja cseppet sem volt zavart, se felháborodott, sokkal inkább érzéki. Nem tért ki Carl ajka elől. - Megcsókolom a füled - cirógatta ajkával a férfi Rayanne fülcimpáját. - Ezúttal nem hagyok hátra zöld foltokat. A lány megborzongott, és rekedtes, halk hangot adott ki magából, közben mindkét kezével Carl ingébe kapaszkodott. A férfinak nem volt szüksége ennél nyilvánvalóbb biztatásra. Szájával a Rayanne fele alatti részt becézgette, majd megnedvesítette a nyelve hegyével, és ráfújt. Rayanne elragadtatott sóhajt hallatott. Carl folytatta az érzéki játékot. Ajka gyengéden siklott a lány arcára. - Ne félj! - hárította el Rayanne tiltakozását. - Csak szórakozunk egy kicsit. Senki sem fogja megtudni. Mikor érintett így férfi utoljára? A lány hangosan felnyögött, ahogy Carl a nyakát csókolgatta. - Körülbelül hírorr éve. Nem telt benne sok örömem. Három éve? És ő még azt hitte, a saját szerelmi élete a legrosszabb a Rayanne-é azonban, mondhatni, nem is létezett. - Azt mondod, nem volt valami jó? - Nagyon kiábrándító találkozás volt - rázta meg a fejét a lány. - Csodálom, hogy nem ábrándultál ki végleg a férfiakból. - Carl átfogta Rayanne nyakát, és magával húzta a földre. - Márpedig ez így van. A férfi erről egészen másképp vélekedett, hiszen a lány a karjában fekszik, itt és most, a teste egyértelműen a vágy jeleit mutatja. Főléje hajolt, és két kezét a lány feje mellé támasztotta. - Miért nem derítjük fel, milyen örömöket tartogatunk egymásnak? - Rendben - válaszolta Rayanne álmodozó hangon. - Újra megcsókolsz? Carl jó ideig nézegette a lány ajkát, mielőtt megszólalt volna. - Igen, éppen erre gondoltam. - Akkor mire vársz? - Úgy döntöttem... Még kicsit várakoztatni akarta a lányt, ám olyasmi történt, amire nem számított: Rayanne csókolta meg őt. Még mindig az ingébe kapaszkodva közelebb húzta magához, míg az ajkuk egymáshoz nem ért. Olyan volt ez a csók, mintha többé az életben nem lenne esélyük megcsókolni egymást. világon. - Eleget vártam - jelentette ki a lány, mikor kénytelenek voltak megszakítani a csókot, hogy levegőhöz jussanak. - Gondoltam. Carl belélegezte Rayanne illatát. Úgy érezte, a fejében összevissza kavarog minden, a vére szinte forr. Ezúttal ő kezdeményezett. Ujjai a lány puha, rézvörös hajába süppedtek, ahogy a hajába szántott, majd föléhengeredett. Rayanne nem tiltakozott, ellenkezőleg, úgy simult a férfihoz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A rugalmas, rövid felsőrész nem jelenthetett Carl számára akadályt. Egyszerűen lehúzta róla, és felfedte a lány mellét, majd nyelvével a bimbó körül kezdett körözni. Rayanne vágyakozva emelte meg a felsőtestét, és mikor Carl ajka összezárult a kemény mellbimbó körül, a csípője is követelőzőn mozdult felé. - Többet akarok - suttogta a férfi. - Igen... - nyögte Rayanne -, ...én is. A „több" azt jelenti, hogy most azonnal levetkőzteti és magáévá teszi, gondolta Carl. Minden bizonnyal meg is tette volna, ha nem vesz észre valami furcsát. - Te is érzed a füstöt? - kérdezte a lányt. - Még nem, de ha így folytatod, meggyulladok. Carl ugyan nem erre célzott, de tetszett neki az elképzelés. Rayanne egy másodpercre elterelte a figyelmét, de megint érezte a füstszagot. - Rayanne, itt valami ég! A lány felemelte a fejét, és beleszippantott a levegőbe. A következő pillanatban döbbent kifejezés jelent meg az arcán. Mindketten a szénabálán álló petróleumlámpára néztek, amely most az oldalára dőlve hevert, lángokkal körülvéve. Mindketten villámgyorsan felpattantak. Rayanne felkapott egy nyeregtakarót, azzal próbálta elfojtani a tüzet, Carl pedig lerántotta magáról az ingét, és csatlakozott a lányhoz. Mivel ez nem sokat használt, kirángatta Rayanne-t a szénából, és hozott egy locsolócsövet. - Itt van! - nyomta a lány kezébe a végét, majd a csaphoz rohant, és megnyitotta. A víz nyomása gyenge volt, ezért Carl a nyeregtakaróval is pusztította a lángokat, miközben Rayanne vizet locsolt rájuk. A férfi nem tudta, meddig küzdöttek, de végül kialudt a tűz. A pajta megmenekült. Némi elégett széna és fekete égésnyomok az ajtón: ez volt minden kár. Még Mattie nyergét is kihozta. Mindeközben alaposan kimerült, s biztosan ez volt az oka, hogy csak akkor vette észre az autót, amikor az megállt a pajta előtt. A pokolba vele, gondolta magában. Más sem hiányzott, csak egy látogató. - Hahó! - kiabált Evie. - Minden rendben? A férfi Rayanne-re nézett. A lány arcát korom borította, s a ruhája sem volt teljesen rendben. A tűz miatti izgalomban elfelejtette, hogy a felsője még mindig nem takarja 177 176 ROMÁNA a mellét. Carl gyorsan eldobta a takarót, és megpróbálta megigazítani. Közben észrevette, hogy Rayanne nadrágja is nyitva van. És még valami feltűnt neki. Evie nem egyedül jött. Egy bérelt autóból dr. Malcolm Keene szállt ki. Kezét elegáns szabású nadrágján nyugtatva nézett végig rajtuk. Evie is alaposan megbámulta őket, szemmel láthatólag azt találgatva, mi történhetett. Úgy tűnt, dr. Nyavalygós gyorsan felmérte a helyzetet, és mintha mindez nem lenne elég, feltűnt egy újabb autó. - Láttam a füstöt! - ordította Bennie, miközben kinyitotta a kocsi ajtaját. - Mattie nincs odabent, ugye? - Nincs - válaszolta Carl. Ez volt az egyetlen dolog, aminek örülhetett. Valószínűleg a hasonló helyzetekre mondják, hogy egyszer mindenért megfizetünk... Rayanne nem tudta eldönteni, a pajtához érkező három ember közül melyiknek örül a legkevésbé. Evie néni zavart volt, és aggódó, Bennie viszont rikító vörös orrával úgy nézett ki, mint aki mindjárt felrobban. Na és ott állt még Malcolm. Ő is zavartnak tűnt, és félő volt, hogy pillanatokon belül sírva fakad a feszültségtől. Remélte, hogy elhozta a nyugtatóját, biztosan szüksége lesz rá. Úgy érezte magát, mint aki rögvest pánikrohamot kap. Mivel a hallgatás minden másnál elviselhetetlenebbnek tűnt, Rayanne a pajtára bökött. - Felgyulladt - jelentette ki. - Semleges megjegyzés volt, abból legalább nem lehet baj. - A ruháddal történt valami? - kérdezte Evie. A lány önkéntelenül végigpillantott magán. Igaz, semmi különös nem volt rajta, de a felsőrész enyhén szólva ferdén állt, és a farmerja is nyitva volt. Ezt nehéz lesz megmagyarázni, különösen Carl nyitott nadrágjával és széttépett ingével együtt. - Felgyulladt - ismételte, és reménykedett benne, hogy ez elég magyarázatként szolgál a rendetlen ruházatra és zavart viselkedésére. - Le akartátok pisilni a tüzet? - találgatott a nagynénje. - Azért van nyitva a farmerotok? Rayanne az ajkába harapott, nehogy kitörjön belőle a nevetés. - Rayanne... Ez Malcolm felől jött. A pszichológus nem mondott semmi többet, csak állt és bámulta a lányt. Valószínűleg azon törte a fejét, mit mondhatna egyáltalán. Amennyire ez három ember előtt lehetséges volt, Rayanne feltűnés nélkül helyrerángatta a pólóját, és felhúzta a cipzárt a nadrágján. - Malcolm, égett a pajta. - Igen, azt látom. Jól vagy? - Igen. 178 Állj vagy jövök! Egy igazi texasi nő még akkor is ezt mondaná, ha lángokban állna a haja. Még egy fogyatékos is észrevenné, hogy itt nincs rendben valami. - Mit keresel itt egyáltalán? - Aggódtam érted - lépett közelebb Malcolm. - Amikor a szabadságod meghoszszabbítását kérted, azt hittem, akaratod ellenére tartanak fogva, úgyhogy utána akartam nézni, mi van veled. Akarata ellenére tartanák fogva? Éppen elmagyarázta volna, mennyire nevetséges ez a feltételezés, ám ekkor Bennie ragadta magához a szót. - Ó, már értem, mi történt itt! A lány úgy vélte, ehhez nem kell tál sok ész, miután már több ízben kihirdette, hogy tűz volt. - Most már értem - ismételte meg az öreg. - Carl azért hozta ide magát, hogy könnyebben megkapja Mattie-t! - Micsoda? Nem értette, hogyan jutott erre Bennie, hiszen a vak is láthatja, hogy finoman szólva flörtöltek Carllal. - Ami ebben a pajtában történt, annak semmi köze az elhelyezés körüli perhez! - Dehogy nincs! - ellenkezett Bennie hangosan. - Carl idecipelte magát, hogy majd aztán összeházasodjanak... - (Összeházasodni? - krákogott Rayanne. - Ősszeházasodni? - visszhangozta Carl is. A hangja kimondottan rekedt volt. - Bennie, magának elment az esze. Én nem akarok... - Ne hazudjon nekem, Carl! Az nem segít magán. Hallottam, amint az ügyvédje elmagyarázta, hogy jobb esélyekkel indulna Mattie-ért, ha megnősülne. A lány Carlra sandított, aki egy vállrándítással nyugtázta a kinyilatkoztatást. Miért nem említette ezt korábban? Úgy vélte, minden szóba jöhető lehetőséget megbeszéltek már Mattie ügyében, házasságról azonban egy szó sem esett. - Akkor nyilván a válaszomat is hallotta, miszerint a közeljövőben nem óhajtok megnősülni - vágott vissza Carl az öregnek. -- Hallottam, de nyilván másképpen döntött, mert két hét múlva New Yorkba repült, és idehozta Rayanne-t. Ez nagyon piszkos trükk, Carl, még magától is. Biztos lehet benne, hogy nem hagyom ennyiben. Ezzel Bennie az autójához masírozott, majd elhajtott. A lánynak most már csak két ellenféllel kellett szembenéznie. Vagy hárommal? Nem tetszett neki, hogy Carl netán a házasság reményében hozta haza. Megkérdezi majd a dologról, és jó lesz, ha őszintén válaszol. - Hát ez nem ment valami jól - sóhajtott Evie. - Már csak egyvalamit tehetsz, Rayanne. Hozzá kell menned Carlhoz. 179 ROMÁNA - Tessék? - Úgy tűnik, a nagynénje búcsút vett a való világtól. - Nem élünk a középkorban, Evie néni. Nyugodtan összebújhatok egy férfival a pajtában anélkül, hogy össze kellene házasodnunk. - Nem az összebújásról van itt szó. - Evie egy pillanatra elhallgatott, aztán sugárzó mosoly jelent meg az arcán. - Szóval összebújtatok? - Az ég szerelmére, ami Carl meg köztem történt, az rám tartozik! Felnőtt nő vagyok... Nagynénje átfogta a vállát, és most egészen anyai hangot ütött meg. Rayanne évek óta nem hallott ilyet tőle a tizenegy évvel ezelőtti este óta, amikor feldúltan ért haza a kudarcba fulladt csábítási kísérlet után. - Azt akarod, hogy Carl elveszítse Mattie-t a vénember miatt? - Nem, természetesen nem akarom. - Akkor tenned kell valamit, hogy megakadályozd. A te hibád lesz, ha Mattie-t Bennie-nek ítélik, és nem Carlnak. - Az én hibám? Ezt meg miből gondolod? - Mert Bennie egyenesen a bíróhoz megy, és elmeséli, hogy a nagy nyilvánosság elölt összeszűrtétek a levet. - Miféle nyilvánosság előtt? A pajtában voltunk! És még ha... ez nem jelenti azt, hogy rontottam Carl esélyein, és azt sem, hogy hozzá kell mennem feleségül! Evie néni, nem tudom felfogni, honnan támadnak ilyen ötleteid! Akkor sem mennék hozzá, ha... - Ekkor elhallgatott, mert észrevette, hogy Carl ott áll mellette. Egy pillantás a szemébe, és azonnal látta, hogy valóban jegestea-színű, melyben most a jég került túlsúlyba. Nagyon megbánthatta. - Sajnálom - mondta halkan. - Értsd meg, nem mehetek hozzád csak azért, hogy javítsak az esélyeiden a gyermekelhelyezési perben. - Nem emlékszem, hogy valaha is erre kértelek volna - vágott vissza a férfi hidegen, majd beült az autójába, és elhajtott. Rayanne az égre emelte a tekintetét. Istenem, mit tettem? - Ajjaj! - legyezgette magát Evie. - Ez nem egészen úgy sült el, ahogyan terveztem. A lány feszülten dörzsölgette az arcát. - Mit akar ez jelenteni? - Rayanne, be kell vallanom, hogy csináltam egy kis butaságot. Nos, ha a nagynénjéről van szó, ő csakis óriási hibákat hajlandó elkövetni. - Ki vele! - Hát igen, kitaláltam egy tervet, hogyan csaljalak haza... Ne mondj semmit! Hallgass végig, mielőtt felidegesítenéd magad. Tudom, hogy jó anyja lennél Mattie-nek. Hiszen szereted, ugye? 180 Állj vagy jövök! - Szeretem, de pillanatnyilag sokkal jobban érdekel a terved. Evie rövid habozás után beszélni kezdett. - Azért fogtam puskát Bennie fájára, mert tudtam, hogy Carl kénytelen lesz letartóztatni, és valahogyan visszahoz téged Longhornba. Abban is biztos voltam, hogy képtelen leszel elrejteni előle az érzéseidet. Azt hittem, a természet majd kézbe veszi a dolgokat, összeházasodtok, és Bennie feladja az ostoba harcát Mattie-ért. A szívem mélyén érzem, ő is azt szeretné, ha Mattie teljes családban nőne fel. Rayanne a homlokára szorította a kezét. - Képtelen vagyok felfogni, hogy ilyesmit tettél! - Tudom. Meg tudsz nekem bocsátani? Pár évtized kell hozzá, gondolta a lány, de most nem volt képes erről tovább beszélni. Még egy szó a házasságról meg az anyaságról, és sikítva rohan az erdőbe. Evie néni összeesküvése, mert nem lehet mást mondani erre a remek tervre, lehetetlen helyzetbe sodorta. Ennyi naivitás és merészség még a legkiegyensúlyozottabb embert is kiforgatná magából. - Gyere, Rayanne! - ragadta meg a karját Malcolm. - Visszaviszlek New Yorkba. Végre egy értelmes ötlet! A lány lépett egyet, aztán rádöbbent, mit tesz: nem a józan eszére hallgat. Mert az, amit Malcolm javasolt, mindeddig meg sem fordult a fejében. Olyan hirtelen torpant meg, hogy Malcolm beleütközött, s majdnem elesett. Mialatt azon igyekezett, nehogy beleessen a pajta előtti bizonytalan eredetű barna foltba, Rayanne kinyilatkoztatásszerű felismerésre jutott. Egyszerre minden megvilágosodott előtte. - Nem akarok visszamenni New Yorkba - jelentette ki elszántan. A pszichológus úgy bámult rá, mint egy eszelősre. - Ezt nem mondhatod komolyan! - De igen. - De hát semmi okod itt maradni! - Nekem más a véleményem. Több okom van itt maradni, mint visszamenni. Malcolm rámeredt, mintha kinőtt volna a szárnya. - Mi lesz a munkáddal? Rendőr vagy, nem valami erdőkerülő, aki egy tehenekkel teli falura vigyáz! Rayanne elnéző akart lenni. Malcolm össze van zavarodva, és nem gondolja végig, amit mond. Éppen úgy, mint ő az imént. - Ami az első részt illeti, igazad van - válaszolta nyugodtan. - De nem kell ahhoz New Yorkban élnem, hogy jó rendőr legyek. Abban viszont nincs, hogy nem nekem való ilyen isten háta mögötti helyen élni. Ellenkezőleg, itt nőttem fel, és ezt sosem fogom megtagadni. Ro~a~ - Ez nem te vagy! - tiltakozott Malcolm. - A múltadat itt hagytad, ott lett belőled valaki. - Azelőtt is voltam valaki, hogy a nagyvárosba költöztem volna, csak ezt egy időre elfelejtettem. Elegem van abból, hogy olyan helyen éljek, ahol nem akarok, csak hogy elmondhassam magamról, kiléptem a nagyvilágba. Rendben, kiléptem, de az utam visszavezetett ide. És itt akarok élni. Evie tapsolni kezdett, és éppen el akarta mondani, milyen boldog, hogy Rayanne így döntött, de a lány Malcolmra összpontosított, aki láthatólag képtelen volt felfogni a hallottakat, és zavartabbnak tűnt, mint valaha. - És mi lesz velünk? Rayanne felsóhajtott. Úgy látszik, meg kell ismételnie, amit évekkel ezelőtt már elmagyarázott neki. - Soha nem tartoztunk össze, és ezt a lelked mélyén te is tudod. Évek óta ismerjük egymást, s az egyetlen alkalom, hogy megcsókoltalak, a reptéri volt. Ez mindent elmond, nem gondolod? - Azt hittem, csak egyszerűen nem akarod elsietni a dolgokat. Vele nem is volt mit elsietni, ám Carllal más a helyzet. Tizenegy évig nem látták egymást, mégis szinte ott folytatták, ahol abbahagyták. - Repülj vissza New Yorkba, Malcolm, és keress magadnak egy nőt, aki olyannak szeret, amilyen vagy! Malcolm nagyot nyelt. - Ezt a cowboyt akarod, ugye? A lány bólintott. A legjobb dolog, ami valaha is történt vele, hogy megtalálta ezt a férfit. És szerelmes belé. Csak azt nem tudja, vajon szóba áll-e vele valaha is a férfi azok után, hogy olyan csúnyán bánt vele. Lehet, hogy térden állva kell majd bocsánatért könyörögnie. Azt csak remélte, hogy nem valami kétes eredetű barna foltban kell megtennie. Rayanne a délután nagy részét Carl keresésével töltötte. Először a lovára akadt rá. A csődör egy réten legelészett a Whiskey Creek folyó közelében. Aztán meglátta a férfit, aki éppen egy borjút húzott ki a parti mocsárból. Carl még nem vette észre, úgyhogy egy ideig állt, és figyelte. Közben volt ideje eldönteni, mit is mondjon, és hogyan vegye rá a fémet, hogy egyáltalán meghallgassa. Ha Carl helyében lenne, ő bizony nem hallgatná meg. Az őrdögbe is, neki tizenegy évébe telt túltennie magát azon, hogy Carl visszautasította. Szerencsére most már mindent tisztán Iát. Végignézett a férfin. Carl barna bőrből készült lábszárvédőt viselt a farmer fölött. A csizmáján sarkantyú csillogott. Mikor eleresztette a borjút, Rayanne hallotta, ahogy a sarkantyúk a csizma sarkának ütődnek. 182 Állj vagy jövök! Érdekes élmény volt. Látta már seriffként és apaként, s amikor Carl fiatalabb volt, James Deanként motoros bőrruhát viselt. Ez most egy másik oldala. Az igazi cowboyé. És ez is nagyon tetszett neki. Talán a legjobban. Ám nemcsak Carl külseje vonzotta mágnesként. Ott volt mögötte az ember is, akit ismert, és aki annyi mindent tud nyújtani neki. Igen, Carl McKay, akibe fülig szerelmes. Most már pontosan tudta, mit tesz a férfival. Remélte, hogy az belemegy a játékba. 183 ROMÁNA „A hetedik mennyországban pokolian szép az élet. " Evie Garrett autómatricája Carl meglátta Rayanne-t a fa mellett. Már csak ez hiányzott! Nem volt abban a hangulatban, hogy bárkivel is vitázzon, különösen vele nem. - Mit akarsz itt? - esett neki. - Ez az én szövegem. A lány lassan, mintha félne töle, közelebb ment hozzá. Ha eszénél lenne, futva menekülne. Carl még mindig nagyon haragudott rá, amiért azt gondolta, tervet kovácsolt a behálózására, hogy aztán elvehesse feleségül. Hogyan volt képes azt mondani, hogy sohasem menne hozzá? Mit tart magáról egyáltalán? - Evie néni mindent bevallott - kezdte Rayanne. - Szándékosan tett úgy, mintha Bennie-t fenyegetné. Ezzel azt akarta elérni, hogy hazautazzam, ha ki akarom hozni a börtönből. Úgy gondolta, amíg itt vagyok, a természet majd kezébe veszi a dolgokat. Ezek az ő szavai, nem az enyémek. A férfi a folyó fellé hajolt, és lemosta a kezéről a sarat. - És? - Malcolmot visszaküldtem New Yorkba, Evie néninek pedig megmondtam, hogy megkereslek. - A lány még közelebb lépett. - Aztán pedig rád találtam. - Nem vagyok játékos hangulatban. - Carl a lovához indult, de Rayanne elkapta a karj át. - Tulajdonképpen én sem - mérte végig a férfit. - Úgy nézel ki, mint egy igazi cowboy. - Rayanne, van valami meghatározott értelme ennek a társalgásnak? - Nagyon remélem. - Akkor sietnél egy kicsit? Nincs sok időm. - Rendben. - A lány megnedvesítette az ajkát. - Úgy döntöttem, hogy Longhornban maradok, úgyhogy tovább is melletted akarok dolgozni. Ez vagy piszkos trükk, vagy válasz az imáimra, gondolta Carl. De akármi is, még nem jelenti azt, hogy ezzel minden el van intézve. Végül is Rayanne olyasmit nem mondott, hogy miatta maradna. 184 12. FEJEZET Állj vagy jövök! - Megtarthatod az állásodat - jelentette ki, kissé lelkesebben a kelleténél. - Jól van. A fizetésemelésről majd később beszélünk. De most nem ezért jöttem. Emlékezz vissza a New York-i beszélgetésünkre a Whiskey Creek-i éjszakáról. Akkor azt mondtad, adósom vagy, és bármikor behajthatom. - Mit akarsz most ezzel? - Ezért vagyok itt. Hogy behajtsam az adósságot. Beletelt egy kis időbe, mire Carl megértette, mit jelentenek a lány szavai. Szeretkezni akar vele. - Én... - Képtelen volt folytatni a mondatot. Még mindig dühös volt Rayanne-re, aki mélyen megbántotta megjegyzéseivel. Viszont olyasmit kínált neki, amit igazán akart: saját magát. - Mi az, már nem él az ajánlat? - De igen, előbb azonban tisztázzunk néhány dolgot! Carl tudta, hogy valószínűleg ő az egyetlen férfi a világon, aki ilyen lehetőséget halogat csak azért, mert beszélgetni akar. Ám ez most nagyon fontos volt a számára. - Sohasem akartalak csapdába ejteni, hogy hozzám gyere feleségül. - Tudom - bólintott a lány. A férfi megzavarodott, mert némi ellenkezéssel számolt, legalábbis egy kis tétovázással. Rayanne válasza azonban őszintének tűnt. Idáig jó, de van még valami. - Az sem tetszett, hogy feldühödsz, mielőtt megkérdeznéd, van-e valami közöm a dologhoz. - Tudom - bólintott megint a lány. - Igazságtalan voltam. - Komolyan mondod? - húzta össze a szemét Carl. - Különben nem lennék itt. Ez igaz. Rayanne nem az a fajta nő, aki felkínálkozik egy férfinak, akivel összeveszett. A legfontosabbat tehát már tisztázták. A maradék ráér később. Carl a lány hajába túrt, az pedig az ingébe markolt. Szabályosan egymás karjába estek. A férfi hosszú, vágyakozó csókja nem hagyott kétséget afelől, hogy ugyanazt akarja, mint Rayanne. Megérintette a lány blúzát. - Ha tényleg elfogadod az ajánlatomat, akkor ennek a ruhadarabnak el kell innen tűnnie. - Azzal lehúzta a földre Rayanne-t. A lány finoman megcsiklandozta a fülcimpáját a nyelvével, de aztán nem tudta türtőztetni magát, és villámgyorsan levetkőzött. - Azt akarom, hogy rajtad se legyen semmi! Nem volt könnyű levenni a csizmát és a sarkantyút úgy, hogy Rayanne közben szenvedélyesen csókolta. Mikor a lány letépte róla a lábszárvédőt, kimondottan vad volt a tekintete. Carlra izgatóan hatott ez a sietség. Nagyon szerette Rayanne-ben ezt a 185 ROMANA vadságot, miként őt magát is. Gyorsan kibújt a zavaró ruhadarabokból, és figye nül félredobta őket. Amikor rádöbbent, mire gondolt az imént, megdöbbent. Szereti Rayanne-t? Béges ez? A lány azonban nem hagyott időt, hogy végére járjon a gondolatainak. Megfi vállát, és maga fölé húzta. - Azt akartam, hogy te legyél az első szeretőm. Végül egy ostoba fickó volt ~koláról - mormolta két csók között. - Inkább lennék az utolsó, mint az elsö, ha már erről van szó. Rayanne megdermedt, és a tekintetét kereste. - Komolyan mondod? Mivel az egyetlen ruhadarab, amely Carl izgalomtól remegő testét a lányétól lasztot~s, egy rózsaszín bugyi volt, az lett volna a legegyszerűbb, ha kimond' amit az hallani akar. Ugyanakkor nagyon fontos volt neki, hogy az igazságot - Komolyan gondolod? - ismételte Rayanne feszülten. Carl mélyen a szemébe nézett, majd az arcára siklott a pillantása, aztán lesese gigszemlélte az egész testét. Ez meglehetősen elterelte a figyelmét. Rayanne gyönyörű. Különösen a melle csodás. - Carl, hallottad, amit kérdeztem? Hát persze hogy hallotta! De a gondolatai, pontosabban a tekintete egészen jár. Látott már valaha szebbet, mint Rayanne vágyakozó teste? És Rayanne fekszik, arra várva, hogy... Válaszolj! - figyelmeztette magát Carl. Mondd meg hogy komolyan te akarsz lenni az utolsó szeretője! Ezúttal nem hagyta, hogy megzavarja a vágy. Szilárdan állta a lány pill gondoskodott róla, hogy a szíve adja a választ. - Nem akarom, hogy valaha is mással legyél együtt, csakis velem, Rayanne értetted? A lány arcán ábrándos mosolyjelent meg. - Azt hiszem, ennél romantikusabbat nem is mondhattál volna. Romantikus? Valóban az volt. Nehezére esett a beszédre összpontosítani, örült, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő dolog jutott az eszébe. És a Léa, mindez igaz is, különlegessé tette a pillanatot Rayanne életében. Carl szeme a lány mellén kalandozott. Megnedvesítette az ujja hegyét, és den dörzsölgetni kezdte Rayanne mellbimbóját, amely azonnal megkemény - Carl - suttogta a lány elfúló lélegzettel -, ez csodálatos! És mert a férfi legalább annyira élvezte, mint ő, még hagyott magának időt szájával is becézgesse a mellbimbóit. Még hosszabb időt töltőn volna Rayanne keze nem csúszik a testük közé, mert innentől kezdve lekötötték a léit, kézmozdulatai. 186 Állj vagy jövök! - Ne várass tovább, Carl! A férfi tökéletesen megértette a sietséget. Sokkal tovább ő maga sem bírná. Lehúzta Rayanne bugyiját, és a folyóba hajította. Tartott tőle, hogy ez túl vad volt, úgyhogy megpróbált lassítani a tempón. Miközben az ajkuk viharos csókban egyesült, lassan egymáséi lettek. Rayanne felnyögött. A férfi a Paradicsom kapujában érezte magát, és nem állt szándékában megállni, amíg el nem érik együtt a gyönyörök csúcsát. Rátaláltak a közös ritmusra, de semmi mérséklet nem volt benne. Olyan sokáig vártak, hogy most, amikor olyan közel voltak egymáshoz, mint még soha, nem volt többé megállás. Minden szenvedély kitört belőlük, amely régről fogva gyűlt bennük, és olyan tetőpontban teljesedett ki, amely az összes korábbi élmény emlékét kitörölte belőlük. Több volt ez egyszerű szeretkezésnél: maga volt a színtiszta, igaz szerelemben gyökerező szenvedély. Nem 'sokkal a csúcspont előtt Carl Rayanne nevét kiáltotta, mire a lány a szemébe nézett. Ez sokkal bensőségesebb volt számára, mint bármi más. Magával ragadó élmény volt Carllal együtt belépni a Paradicsomba. Ezt később megköszönöm neki, gondolta a férfi. Közvetlenül, miután bevallja, hogy fülig szerelmes belé. Rayanne a gyönyör tűzijátékát élte át, miként Carl is, aki hangosan felkiáltott a csodálattól, majd a lányra hanyatlott, arcát a vállához szorítva. Egyáltalán nem volt kimerült, sőt érezte, hogy megmozdul benne valami. Akár most kész lett volna egy második fordulóra. - Carl! - suttogta Rayanne. A férfi válaszul felnyögött. Lehet, hogy Carl még nem tért magához annyira, hogy beszéljen, ő annál inkább. Ugy érezte, legszívesebben felmászna egy tetőre, hogy onnan kiáltsa világgá: végre együtt volt a férfival, akit szeret. Mi lehet ennél jobb? Legfeljebb egy komoly kapcsolat. De nem fogja sürgetni Carlt, legalábbis nem most rögtön. Azt hitte, csak a fejében hallja a csörgést, ám a férfi újból felnyögött, ezúttal ingerülten. - A telefon - mormogta. - Ne merj elmozdulni innen! Még nem végeztem veled. Lehengeredett Rayanne-ről, felült, és turkálni kezdett a ruhái között. Végül a dzse~je zsebében megtalálta a csilingelő ellenséget. Gyorsan a füléhez emelte. - McKay seriff Remélem, fontos dologról van szó. A lány ínagában igazat adott neki. Sőt inkább legyen élet-halál kérdése. De amikor Carl feszült bosszús arcába nézett, látta, hogy valóban fontos ügyben keresik. Ez azt jelenti, hogy fel kell öltözniük, és indulniuk kell. És nem lesz második út a mennyországba. 187 ROMANA - Most rögtön? - kérdezte a férfi, majd a hajába túrt, és morgott valamit. - Kérek egy órát! Inkább kettőt - tette hozzá, ahogy Rayanne-re pillantott. Lehet, hogy mégis lesz ismétlés? - Ki volt az? - faggatta a lány, miután Carl eltette a telefont. - Evie. Beszélni akar velünk nálam. Azt mondja, nagyon fontos. - Mattie vele van? - Nem, Freda vigyáz rá. Egyedül akar beszélni velünk. - Szerintem csak meg akar bizonyosodni róla, hogy már nem haragszunk haragszunk, nem? - Nos, én sem örülök neki, hogy cselszövéssel akarta elérni, hogy összeházasodjunk, viszont boldog vagyok, hogy visszahozott téged - vigyorodott el, mire láthatóvá váltak a gödröcskék az arcán. - Ha nem lett volna az az eszement terv, most nem lenitt. Ez igaz. Talán mégsem kellene rá dühösnek lennem, mérlegelte Rayanne. A férfi rámosolygott, és a tenyerébe fogta a mellét. A lány oda akart hajolni hozzá, hogy megcsókolja. - Ne! - kiáltott fel Carí. - Mit ne? - pislogott zavartan Rayanne. - Ne mozdulj! Legalábbis most ne. Maradj úgy, ahogy vagy, hadd nézzelek! Ha megérintesz vagy megcsókolsz, képtelen leszek gondolkodni vagy élvezni a látványt.` Mindig megőrjítenek a csókjaid. A lány kissé kényelmetlenül érezte magát, amikor Carl tekintete alaposan végigmustrálta. Meztelen, és legalább egy tucat folt maradhatott rajta a férfi csókjai nyomán. Na és olyan helyeken tapadhatott rá fű, amelyekre nem is akar gondolni. - Olyan szép vagy, Rayanne - simított végig az oldalán Carl. - A tested, az arcod! Én vagyok a világ legboldogabb embere. Rayanne mosolygott. Carl McKay igazán romantikus férfi. Az az igazság, hogy mindketten nagyon szerencsések. És ha nem téved, a Carl szemében csillogó fény azt jelenti, hogy ez a szerencse még sok örömet fog szerezni nekik. - Most megcsókolhatsz - kacsintott rá a férfi. Rayanne pedig megtett minden tőle telhetőt. nénk rá. De - Nem láttad valahol az alsónadrágomat? - kérdezte Carl jóval később. - Nem. Hogyhogy nem találod? Nem lehet, hogy a farmerodban van? Nézd csak meg még egyszer! - Megnézzem a hajadban is? - Nézd meg a nadrágot, és kész! A férfi engedelmeskedett, de az említett ruhadarab nem került elő. Nem hogy meglesz. is várta, 188 Állj vagy jövök! - Csak biztosra akartam menni - mondta Rayanne. Carl leverte a piszkot a holmijáról. - Ha Evie hazamegy, leülünk és átbeszélünk néhány dolgot. Most, hogy a lány úgy döntött, Longhornban marad, valahogy rá kell vennie, hogy maradjon az életében is. - Esetleg valami mást is csinálhatnánk - mosolygott rá Rayanne. A férfi nevetett. Tetszett neki a lány kielégíthetetlen étvágya. De sokkal többet akart tőle, mint csak testi kapcsolatot. Rayanne álmodozó arcát nézve ez nem is tűnt lehetetlennek. - Egy pennyt a gondolataidért - csókolta meg gyorsan. - Kíváncsi vagy rá? - nevetgélt a lány. - Mi lenne, ha később majd lábszárvédőt húznál, de alá semmit? Talán még a bőrdzsekit a jelvénnyel. Aztán kimehetnénk a pajtába, és felmászhatnánk egy szénabálára. - Rayanne elpirult. - Tudod, mire gondolok. Hát persze, hogy tudta, és isteni ötletnek találta. Méghozzá úgy, hogy Rayanne veszi fel a dzsekit a jelvénnyel, meg cowboycsizmát. De semmi alsónemű, még egy vékony csipkebugyi sem. Ám ha .tovább ábrándozik, sohasem indulnak el. - Úgy lesz -jelentette ki. - Később, ha beszéltünk Evie-vel. Utána majd kitalálja, hogyan vegye rá Rayanne-t, hogy mélyítsék el a kapcsolatukat. Még a lábszárvédőjét is beveti, ha kell. Vagy könyörögni fog. Egyvalami biztos: Rayanne Garrett vele marad, örökké. 189 ROMÁNA „Aki nyerni akar, annak kockáztatnia kell, hogy esetleg veszít. " Evie Garrett autómatricája Rayanne pislogott. Nem volt benne biztos, hogy jól lát. De valóban, Evie a hintaszékben ült Carl verandáján, Bennie pedig mellette egy széken. A nagynéni egy kétcsövű puskát irányzott rá. - Ez vicces lesz - morogta a lány. Kiszálltak az autóból, és megindultak a veranda felé. A lépcső alatt megálltak. - Már vártunk benneteket - jelentette ki Evie nyugodtan. Ez a nyugalom kissé megijesztette Rayanne-t. Tapasztalatból tudta, hogy ez azon helyzetek egyike, amely könnyen kicsúszhat az irányításuk alól. - Miért nem teszed le azt a fegyvert, Evie? - kérdezte Carl, ugyancsak nyugodtan. - Rögtön, csak előbb még Bennie akar nektek mondani valamit. Az öreg orra még vörösebb volt, mint általában. Egy meggyújtatlan cigarettát rágcsált. - Azt kell elmondanom, hogy nem harcolok tovább Mattie-ért. - Hallottátok - bólintott Rayanne nagynénje elégedetten. - Minden gondunk megoldódott. Rayanne felnyögött. - Evie néni, ez így nem megy! - Dehogynem. Hallottad, mit mondott, nem? - Hallottam, de nem kényszerítheted rá Bennie-t. Csak akkor rendeződik a dolog, ha ő is úgy gondolja, hogy Mattie számára ez a legjobb. Bennie úgy nézett a lányra, mintha az megtalálta volna a gyógyszert a világ összes betegségére. - Így van, kis hölgy. Azt kell tennem, amiről úgy gondolom, hogy az unokámnak a legjobb. Nem hittem volna, hogy pont maga érti meg. - Hát persze, hogy megértem. Maga a legjobbat akarja a kislánynak, Carl ugyanúgy, én is, sőt Evie néni is, csak kicsit furcsán mutatja ki. Na jó, nagyon furcsán. - De Carl kizárna Mattie életéből - ellenkezett Bennie. - Nem, erről szó sincs - mondta Carl -, de el kell fogadnia engem, mint Mattie apját, merthogy én vagyok az apja. 190 13. FEJEZET Állj vagy jövök! Evie felállt. - Ezt mondtam én is a vén... Rayanne figyelmeztető pillantást vetett a nagynénjére. Semmire sem megy azzal, ha szidalmazza Bennie-t. Ezt saját tapasztalatból tudta. Amikor biztos volt benne, hogy Evie néni nem szólal meg, Bennie-hez fordult. - Mattie biztosan mondta magának, mennyire szereti az apját. Épp tegnap reggel beszélgettünk erről. Ezenkívül azt is említette, mennyire szereti magát, és nem akarja, hogy Carllal veszekedjenek miatta. Lassan felment a lépcsőn. - Ezt mondta? - Az öreg hangja olyan gyenge volt, mint még soha. Ez előrelépés lehet, reménykedett a lány. - Persze, hogy ezt, vén gazember - vetette közbe Evie. Rayanne a türelme végéhez ért. Kikapta a puskát a nénikéje kezéből, és Carlnak nyújtotta. - Evie néni, ideje, hogy visszaülj és figyelj egy kicsit, rendben? Evie leült, most viszont Bennie kelt fel. A lánynak fogalma sem volt róla, mit akar tenni, és örült, hogy Carl mellette van. - Én magam is beszéltem Mattie-vel - szólalt meg Bennie. - Azt mondta, hogy az apjával szeretne élni. Meg azt, ha maga is velük lenne. - Ó! - Rayanne kényelmetlenül érezte magát. Carlra nézve megállapította, hogy a férfi ugyanúgy. - Azt hiszem, ez olyan dolog, amit először alaposan meg kell tárgyalnunk. Evie megint felpattant. - Tegyünk pontot a dolog végére, jó? Szereted Carlt, ugye? Rayanne egyre jobban feszengett. Nem mintha bizonytalan lett volna a válaszban, csak éppen nem számított rá, hogy Carlon kívül valaki másnak is el kell mondania. - Igen, szeretem. Méghozzá nagyon. Egy pillanatig senki sem szólalt meg. - Nagyon? - ismételte aztán Carl. - Mennyire? - Rettenetesen - hajtotta le a fejét zavartan a lány. - Jobban, mint a levegőt és más létfontosságú dolgokat. Evie felemelte a karját, mint valami közlekedési rendőr. - És te, Carl? Szereted Rayanne-t? - Igen. Nagyon szeretem. - Nagyon? - nézett rá a lány. - Igen. Mondhattam volna azt is, hogy végtelenül. Rayanne az ajkába harapott, nehogy elnevesse magát. Nem ez a megfelelő pillanat. Majd nevethet még épp eleget. ROMÁNA - Végtelenül - visszhangozta Evie. - Ez nagyon úgy hangzik, hogy ebből házasság lesz. - Nem hallottam, hogy kikérték volna a véleményét - brummogta Bennie. - Akkor is hallani fogják. Mattie bármikor eltölthet magával egy-egy hétvégét, de családra van szüksége. Nem vagyunk öregek, Bennie, de nem is vagyunk elég fiatalok ahhoz, hogy felneveljünk egy kislányt. Ez egy apának és anyának való feladat. Bennie a lábára meredt, majd a fákra, aztán a kerten nézett végig. Végül Carl is sorkerült. - Összeházasodnak? Carl megfogta a lány kezét, az ajkához vonta, és megcsókolta. - Ha van dántési jogom, igen. - Nagyon is van - biztosította Rayanne. - Ezt vehetem „igen"-nek? - Veheted. Rayanne azonnal ünnepelni szeretett volna - kettesben Carllal, az ágyban. Ott részletesen, mindenre kiterjedően elmagyarázná neki, mennyire szereti. És közben fonó szerelmes szavakat suttogna a fülébe. De előbb végére kell járni ennek az ügynek. - Szóval, Bennie? - Azt hiszem, ebben kiegyezhetünk. - Nincs több veszekedés Mattie körül? - nézett a szeme közé szilárdan a lány. - Nincs több veszekedés. - És mi van az Evie elleni feljelentéssel? - kérdezte kemény hangon Rayanne. - Szerintem ejteni fogja -lépett közelebb Carl. - Különben tarthat tőle, hogy beperelik közösségi tulajdon megkárosításáért. - Micsoda? - döbbent meg a lány. - Maga tette tönkre a gumitehenet? - köhécselt Evie. - Őrület! - Szóval? - kérdezte Carl. - Mi legyen, Bennie? Ha fenntartja a feljelentést, én is kénytelen leszek feljelenteni magát. - Ejtem a feljelentést - húzta össze magát Bennie -, ha Evie megesküszik rá, hogy nem sző.többet buta terveket. Egyszerűen nem megy neki. - Soha többet nem teszek ilyesmit - egyezett bele Evie néni. Rayanne nem hitt neki, és meg volt róla győződve, hogy a többiek sem. Evie karon fogta Bennie-t, és gyorsan lerángatta a lépcsőn. - Miután minden tisztázódott, megyünk is, hogy kettesben lehessetek. Egyébként egy alsónadrág lóg ki a farmerod szárából. Ha jól sejtem, nem akarsz beszélni róla, ugye? Rayanne lenézett, és felnyögött. Miért történik vele ilyesmi a lehető legrosszabb pillanatokban? Maga elé mormolt valami nem túl szalonképeset. - Gondoltam - biccentett a nagynénje. - Mi most eltűnünk innen. ra 192 Állj vagy jövök! Hirtelen mindkettejüknek sürgős lett a távozás. Egy percen belül elhajtottak Evie néni öreg autóján. - Honnan tudtad, hogy Bennie verte szét a tehenet? - csodálkozott Rayanne. - Ösztönös megérzés. - Kitaláltad? - kérdezte a lány hitetlenkedve. - Igen. Ezenkívül Mattie említette, hogy a nagyapja baltájára egy papírdarab ragadt, rajta a városi ünnepség időpontjával. - Akkor ez bizonyíték. - Azt hiszem, igazad van - karolta át Carl a derekát. - Gondolom, szabsz néhány feltételt, mielőtt hozzám jössz feleségül. - Nem. Ugyanazt akarom, amit minden nő kíván magának. Egy férfit, aki szereti, aki jó apa és isteni szerető. És meg tud vele egyezni a távirányítón. Szerintem te minden pontnak megfelelsz. A férfi magához szorította. - Az előbb azt mondtad, szeretsz. - Igen, szeretlek. És ez nálam örökké tart, úgyhogy még nagyon sok örömünk lesz egymásban. Rayanne ezért megérdemelt egy csókot. Egy szép hosszú csókot. Nehezen vette a levegőt, amikor az ajkuk végül elszakadt egymástól, és Carl a szemébe nézett. - Te vagy az egyetlen nő, akit valaha is szerettem, tudod? Ezúttal a lány csókolta meg, hosszan és kimerítően. - Jól összeillünk mi hárman: te, Mattie és én. - Tényleg nagyon kedveled, ugye? - mosolygott a férfi. - Szeretem - vonta meg a vállát Rayanne, és kipislogott a szeméből néhány örömkönnyet. - Ha jól látom a helyzetet, kapok egy csodálatos kislányt anélkül, hogy terhességi csíkok lennének a csípőmön. Ez remek üzlet. És ha tényleg kijátsszuk a kártyáinkat, Mattie-nek kisöccse vagy kishúga is lesz. A könnyek végigfolytak az arcán. Carl letörölte őket a hüvelykujjával. - Remek üzlet lesz mindannyiunk számára - fogta meg a lány kezét. - Mielőtt elmondjuk Mattie-nek a jó hírt, van még egy utunk a pajtába. - De a tűz... - Nem abba, hanem ide, a ház mögé. Nem volt nehéz átlátni Carl szándékait. De hol is ünnepelhetnék meg alkalmasabb helyen a szerelmüket? - Miért nem megyünk a hálószobádba? - A pajta izgalmasabb. Fel tudsz mászni a szénabálákra. - Jó érv - egyezett bele a lány. - Eszembe jutott valami. volna. A következő választáson indulok a seriffi beosztásért. - Tényleg? - kérdezte a férfi nyugodtan. Már mondanom kellett 193 Ro~ana - Egészen biztosan. - Izgalmas lesz. Ugyanis véletlenül én is indulok. - Akkor tényleg nagyon izgalmas lesz. Ne aggódj, ha megválasztanak, megtartalak a helyettesemnek! Szerintem te is ugyanezt fogod tenni. - Természetesen. Várj csak, valamit elfelejtettem. - A férfi visszavezette az autóhoz Rayanne-t, és kivette a lábszárvédőt meg a bőrdzsekit. - Ezekre szükség lesz, hogy megvalósíthassuk azt a remek ötletet, amely a folyóparton jutott eszedbe. - Látunk közben tűzijátékot is? - Mindenképpen. - Carl megcsókolta a lányt olyan szenvedélyesen, ahogyan csak tudta. - Egy egész rajnyi tarka csillag szikrázik majd az égen, kedvesem. 194