BIANCA 111
Ann Major   . Melyiket szeressem?

Cheyenne hajótöröttre bukkan a szigeten, ahová azért vonult visz-sza, hogy Martinnal tervezett házasságáról döntsön. A sérült férfi azonban meghódítja a szívét, s egymáséi lesznek. A lány nem tudja, hogy szerelmese épp vőlegényének a féltestvére. A körülmények kényszerítő hatására később mégis hozzámegy Martinhoz, s rá nyolc hónapra kisfia születik. Hét évvel ezután Martin meghal...
ELOHANG
Sötét, zord éjszaka volt. A vihar egész Texasban elsöpört minden virágot és letépett minden leveiet a fákról. Cutter Lord túl gyorsan hajtott. Izgalmas életében megszokta, hogy a kellemetlen feladatokat másokra bízza. Mint ahogy megpróbálta ezt a nehezen kezelhető Miss Rose-zal, öccse menyasszonyával is. A lány azonban lekapcsolta a legjobb emberét.
-  Törődjön saját maga Miss Rose-zal, különben... - kiabált Paul O'Connor a csuklóját dörzsölgetve.
Mindez a dallasi börtön lépcsőjén történt, miután Cutter elintézte, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék.' Pedig Pault, ezt a rendkívül eszes és kitartó színes bőrű férfit általában nem lehetett olyan könnyen kibontani.
- Különben?
- Különben felmondok! A hölgy mögém lopakodott, leütött egy vázával, és bezárt a pincéjébe. Majdnem megfagytam, mire kihívta végre a rendőrséget.
Cutter limuzinhoz és külön sofőrhöz volt szokva, luxus magánrepülőhöz, meg ahhoz, hogy gyakori utazásai idején mások minden gondot levesznek a válláról. És ezek az utazások lényegesen szebb tájakra vitték, mint Dél-Texas.
Ma este minden másképp alakult. A legrémesebb téli viharban, amelyet Texas az elmúlt tíz évben átélt, a fekete Lincoln, a dühös Cutterrel a kormánynál, az előtte elterülő szigetek felé vivő gáton száguldott.
A rádióban arról számoltak be, hogy a Minnesota állambeli Crookstonban mínusz húsz fokot mértek, Nebraska útjain kétszáz autó vesztegel, Arkansasban, Okla-homában és Texasban a tornádók házak tetejét szaggatták le, Floridában két óra alatt csaknem húsz fokot esett a hőmérséklet, El Pasónál hárem ember vesztette életét az ítéletidőben.
A vihar, amely észak felől jövet átsöpört Daliáson, és lehetetlenné tette, hogy Cutter magángépe felszálljon, a déli partoknál orkánszerű széllökésekkel és jégesővel járt.
Cutter Lord legszívesebben egy-egy szép nővel töltötte az éjszakáit a meleg ágyban. Most halálosan kimerült, mert iszonyúan hosszú ideje senyvedett már a jeges utakon.
\
bÍANCA
Merész vállalkozásáért egy bizonyos nőt terhel a felelősség, aki annyira felbőszítette, hogy elveszítette a józan eszét. Ezért hát a viharral együtt maga is száguldott a sziget felé, mintha mindent le akarnának tarolni, ami az útjukba kerül.
Koromfekete hajával, sötétbarna szemével és szigorú, markáns arcvonásaival olyan férfiasnak hatott, hogy a legtöbb nő ízgatónak találta. Ráadásul magas, karcsú és izmos, okos, erőtől duzzadó és céltudatos volt. Közismert ténynek számított, hogy teljesen elkötelezte magát a családi vállalkozásnak. Barátai a lendületével és veleszületett zseniális üzleti érzékével magyarázták hihetetlen sikereit. Ellenfelei kíméletlennek mondták. Mindkét vélemény azon alapult, hogy rendkívül sokat keresett.
A müút hirtelen fekete tajtékba veszett. Az előtte haladó autók féklámpái kigyulladtak.
A mindenségit, jön a dagály!
Ahelyett hogy megfordult volna, Cutter lassan tovább haladt a sötét hullámokban. Sietnie kell, mielőtt lezárják a gátutat, amely a szigetre és egyúttal arra a helyre vezet, ahol Cheyenne Rose tartózkodik. Ha már ilyen messzire jutott, nem futamodhat meg. Egyszer s mindenkorra tisztáznia kell ezt az ügyet Miss Rose-zal.
Ahogy emlékezetébe idézte a lány éjszakai telefonhívását, izgalomba jött, akár a cápa, amely vérszagot érez. A nőnek cseppet sem tetszett, hogy ő „férj vadásznak" titulálta. És nyomban visszavágott:
- Akkor hát küzdjön ellenem! Ha én férjhez akarok menni az öccséhez, Mr. Lord, nem állhat az utamba. Tudja, mi a maga baja? Pokolian el van kapatva!
A férfi olyan erősen szorította a kagylót, hogy belefájdult a keze.
—  Egyébként, Mr. Lord - tette hozzá a nő negédesen -, a maga derék Paul O'Connorját elvitettem a rendőrökkel, mert belesett a fürdőszobámba. Most egy prostituálttal összebilincselve csücsül a börtönben. Gondoltam, nem árt, ha tudja. Emellett elhagytam a várost, hogy további zavaró körülmények nélkül végre eldönt-hessem, hozzámenjek-e a fivéréhez, és így a sógornője legyek-e.
A sógornőin? Csak a holttestemen át! ( méltatlankodott magában a férfi. Lecsapta a kagylót. És miután Paul is megerősítette, hogy a lány elhagyta a várost, így csupán az érdekelte már: hol az ördögben lehet?
Egy órával később az emberei tájékoztatták, hogy Martin repülőgépen a Lordszigeten álló parti házba vitte, s hogy egy hétig teljesen egyedül szándékozik ott
maradni.
Ez tökéletes alkalomnak látszott arra, hogy elkapja. Az is lett volna, ha ez a vihar nem szól közbe. De Cutter nem ijedt meg ettől a nőtől vagy egy vihartól. A lány hívása csak megerősítette benne az elhatározást, hogy véget vet az üzelmeinek.
Ahogy a dolgok állnak, ezt a feladatot most magának kell elvégeznie.
Cutter nem volt elkapatva. Bár többnyire megszerzett mindent, amit akart. És azon lesz, hogy ezúttal is így legyen!
Melyiket szeressem?
A Mexikói-öblöt felkorbácsoló hullámok hatalmas méreteket öltöttek. Csak a jachtkikötőben volt a víz valamelyest nyugodt.
- Főnök, jobban tenné, ha csak holnap menne! - Miguel túlharsogta a bömbölő vihart, miközben Cutter kioldozta a hajókötelet. - De inkább még akkor se!
- Márpedig én most indulok! Nem azért autóztam fél éjszakán át jégesőben és záporban, hogy holmi bárban vagy olcsó motelban várjam ki a vihar végét!
Ezen az éjszakán a Lord-szigetet csak azzal a motorcsónakkal lehetett elérni, amelyet Martin egy verőfényes nyári napon Jolly Girlnek keresztelt el.
„Akkor hát küzdjön ellenem..." - hallotta Cutter most is a nő fenyegetését. Hogyne, éppen ezt akarja: legyőzni ezt a nőt, akinek a csalókán lágy hangja valósággal felbőszítette.
Amint a kikötőhídról a himbálódzó csónakba ugrott, majdnem elcsúszott.
- Megőrült, főnök? - ordított rá Miguel. - Maga nem ért a csónakokhoz. A fivére, Martin...
Cutter mérgesen ránézett. Bár kiváló üzletember volt, a csónakokhoz csakugyan nem sokat konyított. De azért soha nem vallotta be, hogy akad bármi is, amihez nem ért annyira, mint az öccse, az a playboy. Dacosan beindította a motort. Csak akkor támadt némi kételye, amikor már eloldotta az utolsó kötelet, és a sötét hullámok magukkal ragadták a parányi csónakot. Talán mégsem bölcs dolog hagyni, hogy a haragja vezérelje.
Most már azonban elkésett az efféle elmélkedéssel.
Másodperceken belül maga mögött hagyta a parti fényeket és Miguel rémült kiáltásait. A hideg szél szaggatta viharkabátját, az eső a bőréig hatolt.
Egy órával később a motor prüszkölni kezdett, majd elnémult. Cutter hallotta a hullámok morajlását, tehát arra következtetett, közel van a parthoz, csakhogy a sziget áram nélkül maradt, s a tájékozódást segítő fények nélkül aligha fogja megtalálni a kikötőt.
Újra megpróbálta beindítania a motort. Ám ahogy föléje hajolt, a csónakon hatalmas hullám csapott át. A Jolly Girl felágaskodott, Cutter pedig elveszítette az egyensúlyát, és a tengerbe zuhant. Elmerült a hideg vízben, aztán igyekezett a felszínre jutni.
Mohón kapkodott levegő után, de amint a következő hullám keresztülgázolt rajta, prüszkölni kezdett. Ismét felküzdötte magát, csakhogy ezúttal ez nem egészen sikerült. Nem kapott levegőt, mind több vizet nyelt. S miközben alábukott a tengerben, újra a fülében csengett a nő gúnyos, lágy hangja: „Mr. Lord, nem állhat az utamba!" Az árral küszködött, s az mind mélyebbre húzta a hideg, nedves sírba...
A nap halványan sütött át a szürke felhőkön, a csendes víz ezüstösen csillogott. Csupasz lábát hullámok nyaldosták. Hideg... éhség... hideg... éhség... Ezek a szavak doboltak szüntelenül Cutter agyában. Félig öntudatlan volt. Bőre fakó lett, ajka
bÍANCA
megkékült. Cipőjét és szinte minden ruháját elvesztette. Orra és füle telement homokkal, nyeléskor égett a torka. Karját és lábát alig érezte.
Vajon hol van...? De mit érdekli ez? Annyira fázik, hogy már csak aludni szeretne. Örökre.
Azután kiáltást hallott. Valahogy ismerősnek találta a hangot.
- Jaj istenem! - sikoltotta a nő.
A férfi nagy nehezen kinyitotta a szemét, és megpillantotta maga előtt a Jolly Girh, fenékkel felfelé fordulva. Ügyet sem vetett azonban a csónakra, csakis az illatos fehér ruhára figyelt, amely a széllel szemben rátapadt a karcsú combokra.
Cheyenne Rose...
A nő látványa szinte fájt, mintha ez is a rémálom része lenne.
Nagy nehezen Cutter ismét kinyitotta égő szemét. Másmilyennek képzelte ellenfelét. Karcsú és szép - olyan szép, mint a hangja. És szelíd az arca. Hajában fehér gardénia.
Cutter összerázkódott. Nem akarta, hogy a nő tetsszen neki. Mi ütött belé? Már önkívületben van? Vagy haldoklik? Mit számít, hogy csinos és szelíd, hogy sebezhetőnek tűnik? Hiszen az ellensége!
De igenis számít. Érezte, mekkora hatással van rá.
Olyan, mint egy gyerek, ahogy magához szorítja a kagylókkal teli zacskót, és szemügyre veszi a partra vetődött csónakot. Hosszú vörös haja lobog a szélben, a napsütésben úgy hat, mintha égne, fehér ruhája felduzzadt. Ez a nő olyan törékenynek és angyalszerűnek látszik, mintha nem is e világról való lenne!
Milyen nő az, aki elmegy egy szigetre, ott átél egy heves vihart, de másnap reggel kagylókat gyűjtöget, mintha mi sem történt volna?
Arcvonásai lágyak, melle és csípője gömbölyű. Cutter még soha nem látott ilyen zöld szemet, ilyen aranyként csillogó bőrt. Ahogy a nő csodálkozva és kissé riadtan vizsgálgatta őt és a csónakot, nemcsak hogy hihetetlenül érzékinek tűnt, hanem ellenállhatatlanul ártatlannak is.
A férfi hangosan felnyögött, amikor heves fájdalom nyilallt a mellkasába. Cheyenne ijedten visszahőkölt, óvatosan méregette, majd bájosán elmosolyodott.
Amikor a lány odaszaladt hozzá, Cutter lehunyta a szemét, és szótlanul fekve maradt.
- Jó napot! - üdvözölte az. - Nem lesz semmi baj! - fűzte hozzá, hogy megnyugtassa.
Ez a nő az ellenségem, s nem mutatkozhatom gyengének előtte, győzködte magát Cutter. Köszönésére azzal válaszolt, hogy megragadta a lábát és megsgntotta. A kagylók szanaszét repültek, és a lány rémült kiáltással rázuhant. Fájdalmában Cutter levegő után kapkodott, majd egy hirtelen mozdulattal föléje kerekedett, hajából közben homok hullott a nő csinos arcába, kicsiny szeplős orrára.
Melyiket szeressem?
-- Sajnálom, hogy megijesztettem - mentegetőzött Cheyenne prüszkölve, és lesöpörte a homokot az orráról.
- Egészségére! - vágta rá a férfi. Közben élvezte a lányból áradó meleget, amely mintegy visszahozta a nyarat.
Aztán a szeme előtt minden forogni kezdett, s mielőtt elveszítette az eszméletét, még érezte a lány mellét és az ujjait, ahogy lágyan simogatják a haját.
Vastag takaróba volt bugyolálva, amikor ismét magához tért. A nő hordalékfából tüzet rakott, föléje hajolt, és aggodalmas mosollyal figyelte.
- Igyon egy kis kávét! Azután keljen fel, szerintem tud járni! Megvizsgáltam, mialatt eszméletlen volt. Tüzet gyújtottam a házban is. Biztosan meleg van már odabent.
A férfi halványan elmosolyodott. Vacogott a foga, miközben a nő kávét töltött neki, majd megemelte a fejét, és a műanyag poharat remegő ajkához tartotta. Engedelmesen itta egyik kortyot a másik után.
- Nagyon jó - dicsérte a lány. - Ne féljen! Megsérült, de segítek. Először meg kell szabadulnia a nedves ruháitól... már attól, ami megmaradt... - Elpirult, ahogy Cutterre nézett.
A férfi kiitta az egész termosz kávét. A forró folyadék felmelegítette - vagy inkább a lány sugárzó mosolya? Még soha nem találkozott hozzá hasonló nővel. Az köréje fonta a karját, és segített neki felállni. Bájos arca egészen közel volt az övéhez, amikor Cutter szeme előtt ismét elsötétült minden.
Utolsó szavai ezek voltak:
- Ne hagyjon itt!
Cuttert még soha nem kényeztették ilyen sokáig, de még soha nem is kívánt ilyesmit. Három napig feküdt egy szobában, amelyben gardéniák és más virágok illatoztak, mialatt Cheyenne Rose ápolta.
És ő ennek minden percét élvezte.
Az ellensége... Mennyire tetszett neki, amikor a lány odament \íotzz., és puha kezével, kedves szavakkal becézgette. Már szinte vágyott rá. Amikor Cheyenne mosolyogva belépett a helyiségbe, és egy tálcán pompás ennivalót hozott neki, gyengédséget érzett iránta. Talán varázsszert kevert az ételébe, hogy megbabonázza?
Ez idáig a modern tengerparti nyaralóját túlságosan távolinak és unalmasnak találta ahhoz, hogy felkeresse. Most viszont már el sem akart menni innen.
A telefon-összeköttetés megszakadt. Cutternek hirtelen tetszett, hogy el van vágva a külvilágtól, a civilizációtól és a munkájától - meg a merev szabályoktól, amelyek meghatározzák az életét, és amelyek szerint Cheyenne Rose szóba sem jöhet mint egy Lord felesége.
A ház a dűnéken állt, és szinte egybeolvadt a magas füvei meg a lapossal. A vihar óta napról napra melegebb lett az idő, és a sziget mindkettejüket rabul ejtette fe-
bÍANCA
hér homokfóvenyeivel. Mindenütt virágok nyíltak. Cheyenne szedett belőlük, és csinos csokrokat kötött.
Cutter felkelt, beburkolódzott egy takaróba, és az ablak melletti heveröhöz ment. Cheyenne a teraszon napozott. Üvegfalak védték a széltől, apró fehér bikinit viselt, és valamilyen izgalmas krimit olvasott.
Ami az olvasmányait illeti, elég pocsék az ízlése. A ponyvákat kedveli félmeztelen emberekkel vagy gyilkos fegyverekkel a címlapon, az olcsó regényeket, amelyek mindig hepienddel zárulnak.
Ráadásul csak úgy tett, mintha olvasna. Cutter egy órán keresztül figyelte, és egyetlenegyszer sem látta, hogy lapozott volna.
Türelmetlenül a faliórára pillantott. Fél három. Hamarosan Cheyenne feláll, ahogy minden délután teszi. Különös, mennyire örül, hogy a lány ilyenkor befejezi a napozást, és bejön a házba - hozzá. Nevetséges ez a vonzalom, hiszen semmi közös nincs bennük: Cheyenne Rose ponyvaregényeket olvas, ő meg gazdasági folyóiratokat, hírmagazinokat, napilapokat és olykor egy-egy valóban igényes regényt.
- Az újságok és az igényes regények lehangolóak - jelentette ki a lány.
- Az embernek folyamatosan tájékozódnia kell.
- De szórakoznia is.
- Ezért hagyta ott az egyetemet?
- Nem. Már mondtam, hogy anyám megbetegedett, és segítenem kellett őt. Nagyon szerettem volna befejezni a tanulmányaimat.
Cutternek nem volt szíve elmondani, hogy a maga részéről viszont a keleti part legjobb egyetemein tanult közgazdaságtant.
Cheyenne egy szolgáltató vállalkozással igyekezett fenntartani magát, s Cutter nem árulta el neki, hogy ő bezzeg többszörös milliomos. Nem tett célzást arra, hogy a családja nemzedékek óta gazdag és fontos szerepet játszik a társadalomban. És persze azt sem kötötte a lány orrára, hogy ő Cutter Lord, a vőlegénye „elkapatott" féltestvére.
A lány viszont nem árulta el neki, hogy házasságon kívül született gyerek a texasi Westville-ből. Elhallgatta továbbá, hogy az anyját „Aligátorgörl"-nek és „Boszorkány "-nak nevezik, és hogy ő tizennyolc éves koráig a mamája aligátorait gondozta a lápban. S mivel különféle ellentétek támadtak közöttük, végül örökre eljött otthonról. A férfi mindezt a magánnyomozóitól tudta. Cheyenne csupán annyit mondott el neki, hogy szereti a virágokat és általában a természetet.
A férfi ismét az órára nézett. Napozás után Cheyenne néha lement a partra. Cutter elégedetten elmosolyodott, amikor most felállt, és aggodalmas pillantást vetett a szobába. Intett neki, hogy jöjjön be.
A lány kinyitotta az ajtót, és csábosán elmosolyodott. Kissé összeborzolódott vörös hajába virágot tűzött. Cutter szíve megdobbant.
- Hagyja már ezt abba! - fordult el zavartan Cheyenne.
8
Melyiket szeressem?
-Mit?
- Hogy így bámul.
- Azt hittem, szereti. - A férfi felállt, odalépett hozzá, maga után húzva a takarót.
- Én... én... - hátrált riadtan a lány. - Mondanom kell magának valamit.
- Ki vele!
- Menyasszony vagyok.
- És szereti a vőlegényét?
- Nem vagyok biztos benne... - A bal szeme alatti apró sebhely hirtelen kifehé-redett.
- És irántam mit érez? - A lány értetlen arckifejezését látva Cutter hozzátette: -Tudnom kell!
-  A vőlegényem bátyja nem akarja, hogy összeházasodjunk. Úgy véli, nem vagyok elég jó az öccséhez. Én... én azért jöttem ide, hogy egyedül legyek, és végiggondoljak mindent Martint meg a közös jövőnket illetően, nem pedig azért, hogy... -Cheyenne tekintetében fájdalom tükröződött.
Cutter magához vonta, ujjaival beletúrt vörös hajába, és megcsókolta. A lány először gyengén tiltakozott, de aztán olyan hévvel viszonozta a csókot, hogy ez őt is meglepte.
- Cheyenne...
- Nem! - A lány hátralépett, és kiszaladt a házból.
- A fenébe! - mormolta a férfi maga elé.
Ha utánamegy, talán leveheti a lábáról. Csábította a gondolat, hogy lerántsa a homokra, és a magáévá tegye. Utóbb aztán elmesélhetné ezt Martinnak, és megértethetné vele, hogy egy Lord nem vehet el olyan nőt, aki ilyen könnyen kapható.
Csakhogy az eltelt három nap után Cutter már nem akarta tönkretenni a lányt. Az kedves volt hozzá, sőt megmentette az életét. Ő tehát az adósa. A kérdés csak az, meddig terjedjen ez a hála. Martin jövőjét és vagyonát semmiképpen sem érintheti.
De volt még valami. Cutter magának szerette volna megszerezni Cheyenne-t. Ott állt tanácstalanul, ami cseppet sem volt jellemző rá. Miért nem csábítja el egyszerűen?
Csak később tette fel magának a kérdést, hogyhogy nem ismerte fel a veszélyt, amelyet ez a nő jelent a rendezett életére - és a lelki békéjére. De hát amíg nem találkozott Cheyenne Rose-zal, azt sem tudta magáról, hogy lelke is van.
Mindig példás fiú, kötelességtudó fivér és később kíméletlen üzletember volt, akinek az életben fontosabb a pénz, mint a szerelem. Megnősült, majd elvált. Az utóbbi években egyedül élt, sokan irigyelték, de nem szerették. Ő pedig inkább csodálatra vágyott, nem szerelemre. És mostanáig nem is zavarta a magány.
Hozzá volt szokva, hogy élvezze a legérdekesebb városokat és a legszebb nőket. Számára magától értetődő volt, hogy minden ellenfelét félreállítja, így álmában sem gondolta, hogy egy nő legyőzheti. Nála a házakat, a földeket, a pénzt és a nőket illetően csak felsőfok létezett. De nem kötődött semmihez és senkihez. Több nyelven
blANCA
beszélt, csupán a szív nyelvén nem értett. A gyengébb emberek iránt nem mutatott megértést. És az sem zavarta, hogy az öccse szeretet helyett csak féltékenységet érez iránta.
Ám aztán erre a szigetre vetődött, és Cheyenne megmentette az életét. Egész világa megváltozott minden szabályával és törvényével egyetemben - azt az egyet kivéve, hogy nincsenek gátlásai. Amikor Cheyenne a neve felől érdeklődött, egyszerűen hazudott neki:
- Lyon vagyok - mutatkozott be.
Cheyenne bikiniben volt, s kezében tartotta a ponyvaregényét meg vékony köpenyét. Ám nem mert szokásához híven a teraszra telepedni és napozni, mert Lyon odakint ült. Nem szívesen találkozott volna most vele, s az előző napi csók óta a férfi is kerülte. A lány örült ugyan ennek, mégis folyton rá kellett gondolnia.
Pedig csak Martint akarta szeretni. Akkor meg miért nem képes Lyont kiverni a fejéből? Egész életében azon volt, hogy előkelő helyet szerezzen magának a társadalomban. Olyasvalakihez akart férjhez menni, aki fel tud mutatni valamit, és akit tisztelnek. Rendezett életre vágyott és rendes családra, azt akarta, hogy elfogadják és megbecsüljék.
Lyon után azonban még jobban sóvárgott, mint egy ilyen élet után, habár a férfi idegen, és ő szinte semmit sem tud róla. Lyon általában szívesen végighallgatta őt, de magáról semmit sem mesélt. Vajon mit titkol? Semmiképpen sem azt, hogy kívánja. Gyakorlatilag az első perctől fogva érezte az erős, kölcsönös vonzalmat, már akkor is, amikor a férfi teljesen átfagyva és sérülten ott feküdt a parton. Martinnak ezt soha nem szabad megtudnia!
Mint törvénytelen gyereket Westville-ben semmibe vették Cheyenne-t. Hiába igyekezett felülemelkedni születésének szégyenletes körülményein. Soha nem járt senkivel. Elég volt ránéznie egy fiúra, és az emberek máris azt suttogták, hogy ugyanolyan romlott és különc, mint Ivory Rose, az önző, az életet habzsoló anyja.
Ha Martin Lord felesége lenne, mindenki csodálná. Nyugodtan visszatérhetne Westville-be, s a neve tekintélyesebb lenne a West családénál is, amelyhez az apja tartozik. És akkor a féltestvére, Chantal sem fölényeskedhetne tovább. Ha neki, Cheyenne-nek van férje, már nem számít, hogy a nővére Jackhez ment hozzá, ahhoz a fiúhoz, aki valamikor tetszett neki, akit Mrs. West, Chantal anyja évekkel azelőtt kiemelt a szegénynegyedből, és aki azóta a West nevet viseli.
Mielőtt a szigetre jött, Cheyenne közölte Martinnal, hogy még nem döntött az esküvőjüket illetően. Pedig nem volt ezen sok meggondolnivaló. Jack elveszett a szá-
10
Melyiket szeressem?
mára, s Martin a maga fiatalos bájával a legkedvesebb férfi, akivel Westville-ből való elmenekülése óta találkozott.
Amíg meg nem ismerte Lyont.
Okos nő nem megy hozzá egy idegenhez, akit egy félreeső szigeten partra vetett a tenger...
Óvatosan kiosont, és úszott néhány hosszt a medencében. A víz azonban hideg volt, ezért kimászott, megszárítkozott, és leheveredett egy fehér törülközőre. Kis idő múlva úgy elbódította a napsugarak melege, hogy nem hallotta meg Lyon lépteit. A férfi árnyéka hirtelen rávetödött. Szétterpesztett lábbal állt mellette.
Cheyenne egy csapásra megfeledkezett Martinról és az új élettel kapcsolatos álmairól. Már csak Lyon létezett, csak az adott pillanat és a féktelen vágy, amely a hatalmába kerítette. A férfi tekintetében is ugyanazt a sóvárgást látta, s most először feledkezett meg minden hazugságról, amellyel Dallasba való menekülése óta együtt élt. Csupán azt érezte, hogy magányos lelkűket egymásnak teremtette az ég, és hirtelen volt mersze az lenni, aki tulajdonképpen lenni akart.
Mégis elszaladt, amikor a férfi felemelte a köpenyt, és odanyújtotta neki. Lyon ebből felismerte a lány valódi érzéseit, és utánaeredt. Cheyenne zihálva bezárta maga mögött a terasz ajtaját, kifulladva állt az üvegfalnál, és izgatottan várt.
- Menj el! - suttogta, habár az ellenkezőjét kívánta, és soha nem ismert vágyakozás ébredt benne.
Egy nagy darab hordalékfa hevert Lyon mellett, amelyet a lány még a vihar előtt talált a parton, és felcipelt a teraszra. A férfi lehajolt, könnyedén felemelte, egy pillanatig belenézett Cheyenne tágra nyílt szemébe, azután meglendítette a fatuskót, és az üvegnek hajította.
Mindenfelé szilánkok röpködtek. Lyon cipője alatt csak úgy ropogtak az üvegcserepek, amint belépett a házba. A lány főidbe gyökerezett lábbal állt ott, s amikor a férfi aztán felemelte, és szenvedélyesen megcsókolta, képtelen volt tiltakozni.
Hirtelen úgy érezte, hogy eddig a percig, eddig a csókig nem is élt igazán. És hasonlóképpen volt ezzel a férfi is.
Cheyenne-nek már nem számított semmi más, csak Lyon. Hajdani álmai elvesztették jelentőségüket, akárcsak az az igyekezet, hogy többre vigye a nővérénél, Chantalnál. Vajon ki lehet ez a férfi? Fogalma sem volt róla. Amikor társa lehúzta a bikinijét, majd maga is levetette a farmernadrágját meg az ingét, Cheyenne pusztán annyit tudott, hogy örökre Lyonhoz tartozik, még ha az netán nem is akar mást tőle, mint szexet.
Elismerésre áhítozott, amióta csak ötéves korában a nővére első ízben fattyúnak csúfolta. Pénzzel és házassággal szeretett volna biztonságra és megbecsülésre szert tenni. De most már csak Lyon volt fontos. Amíg kell neki, megteszi, amit elvár tőle, házasságban vagy azon kívül. Ebben a csodálatos pillanatban, amikor a férfi csókolta, egyedül az övé volt.
11

bÍANCA
Cutter felvitte a lépcsőn, be a hálószobába. Ott kitárt minden ablakot, hogy hallják a hullámok zúgását, érezzék a sós víz illatát és a szelet a meztelen, felhevült testükön. Azután a lánnyal együtt az ágyra zuhant, beletúrt vörös hajába, és beléhatolt.
Hevesen és vadul szeretkeztek. Nem szántak rá időt, hogy megismerjék egymást, s ez megdöbbentette a lányt.
A férfi egyszeriben ráeszmélt arra, hogy ez az érzéki nő még szűz. A lány pedig rájött, hogy fájdalom nyitja a szenvedély kapuját. Egy szót sem szóltak, sem akkor, sem később. Ahhoz, ami közöttük történt, nem kellettek szavak.
Egész délután szeretkeztek, néha nyugodtan, néha hevesen, amíg le nem bukott a nap. És aztán megint, a végtelen sötét éjszakában.
Amikor végre alábbhagyott a szenvedélyük, egymást boldogan átölelve feküdtek. És Cheyenne tisztában volt vele, hogy soha nem mehet hozzá Martin Lordhoz, bármi történjék is.
Biztosan nem marad te nyereményjátékainkról, HA ELŐFIZETI
Hívja az alábbi számot:
488-5700/1410
(előfizetés és terjesztés)
Melyiket szeressem?
1. FEJEZET
Semmi sem izgatja jobban az embereket, mint egy várható botrány, különösen ha a felsőbb körök egyik tagjáról van szó.
Ezen a fülledt tavaszi estén a texasi Houstonban a szenzációt az az árverés jelentette, amelyet Martin Lord csődje miatt tartottak a kastélyképtárban. Mindenki eljött. Westék az El Atascadero ranchról, a Westville melletti hatalmas birtokukról, valamint sokan Theodora West unokafivérei közül, akiknek szintén farmjuk volt. Nem maradhattak ki Jacksonék sem, akik a ranchukkal még több pénzt kerestek, mint Westék.
Igen, mindenki eljött, a gazdagok, a kapzsik, a sznobok, az irigyek és a kíváncsiak. Gyönyörködni akartak az özvegy utolsó megaláztatásában, végignézni, ahogy Cheyenne legbecsesebb holmiját elárverezik. És mindenféle pletykák kaptak lábra. Lehet, hogy ő ölte meg Martint? Vagy netán Martin bátyja tette?
Már akkor is sokat sutyorogtak Martin és Cheyenne Lordról, mielőtt a férfi meztelen és megláncolt holttestét fél évvel azelőtt a Galvestoni-öbölben az Osztriga-zátonynál partra vetette a víz. Még Houstonban is, Texas legzabolátlanabb városában, ahol megszokott a botrányos viselkedés, feltűnést keltett a párocska.
Az esküvőt hét évvel ezelőtt a Jackson-farmon tartották, Texas déli részében. Martin holtrészegen járult az oltár elé Jeb Jackson egyik díjnyertes bikáján. Az esküvői ünnepség alatt aztán előkerült a vőlegény bátyja is, és megcsókolta az arát. Csakhogy ez nem testvéri csók volt. Olyan mértékben izzott közöttük a levegő, hogy a szemtanúknak elakadt a lélegzetük. Mrs. Gilchrist, egy ősz hajú hölgy később megesküdött rá, hogy szikrákat látott röpködni.
Cheyenne daléit Cutter karjában. A férfi el is vitte volna, ha a vőlegény a barátaival le nem teperi. Talán meg is ölik, ha Jeb és Tad Jackson nem lép közbe, és eszméletlenül be nem viszi a kórházba Cuttert. Az úgy állt bosszút az öccsén, hogy apjuk végrendeletére való hivatkozással megfosztotta a vagyona feletti rendelkezés jogától, és kitette a családi vállalkozásból. Ha az ifjú párnak nem lettek volna gazdag barátai, közös életüket gyakorlatilag üres zsebbel kellett volna megkezdeniük.
Még több pletyka keringett, amikor nyolc hónappal az esküvő után Cheyenne öt-kilós, koromfekete hajú kisfiút hozott a világra. Cutter megjelent a kórházban, és ko-
13
'            bÍAIMCA
Melyiket szeressem?
moran méregette a csecsemőt, amely ijesztően hasonlított rá. Szörnyen összeveszett az ifjú anyával, pedig az majdnem belehalt, amikor megszülte a gyermeket, akit a férfi a saját fiának tartott.
A baba felbőgött, de mihelyt a látogató ringatni kezdte, megnyugodott. Cheyenne könnyekre fakadt. Amikor Cutter őt is a karjába akarta vonni, Martin hívta a biztonságiakat, s azok kituszkolták. A pletykák akkor értek a tetőpontjukra, amikor Cutter ezek után sem vonta vissza pénzügyi döntéseit, és a két fivér nem tudta elsimítani a viszályát.
A helyzet csak akkor enyhült némileg, amikor Cutter Dél-Franciaországba költözött. Martin és Cheyenne Lord mindenféle kölcsönökből nagy lábon élt. Pompás kertjükben gyakran adtak fényes estélyeket, amelyeken az asszony feltálalta híres ételkülönlegességeit.
Újabb szóbeszédre adott alapot, hogy a vonzó Chantal West, Cheyenne féltestvére elhagyta a férjét, Jacket, és elcsábította Martint. Ráadásul maga is terjesztett pletykákat a húgáról. Rövidesen mindenki tudta már, hogy a szép Mrs. Martin Lord, a szomorú arcú fiatalasszony, akinek a virágai szebben díszlettek, mint másokéi, házasságon kívül született gyermek, hogy az anyja egy ledér nőszemély, aki aligátorokat tenyészt, embereket babonáz meg, cowboyokra főz, és bárkivel lefekszik, ha megtetszik neki.
Chantal elhitette az emberekkel, hogy Houstonban melegebbre fordul az idő, és kivirulnak a virágok, kirügyeznek a fák, valahányszor Lordék estélyt adnak. Ilyenkor aztán az emberekkel is furcsa dolgok esnek meg. Házasok, akik évek óta nem feküdtek le egymással, hazamennek, és egész éjjel szeretkeznek.
Martin Lord szinte megszállottan igyekezett túltenni a bátyján. Mindennek örült, ami Cutter hírét rontotta. Ezért nem is tiltotta meg a szeretőjének, hogy az a felesége sötét múltjáról és különös erejéről fecsegjen. Jó viszonyban volt a sajtóval, és szívesen azt hiresztelte magáról, hogy Texas legnagyobb ingatlanügynöke. Emellett volt egy nagy import-export cége is.
Felesége szolgáltató vállalkozást tartott fenn gazdag és híres emberek részére. És kiadott öt remek, kétnyelvű szakácskönyvet igen drága kiállításban. Ennek ellenére az emberek továbbra is azt tartották, hogy szépsége és eleganciája alatt rnég mindig ott lappang a vad, rossz vér, amely az ereiben folyik. Receptjei a legjobbak voltak, főzt-je a legfüszeresebb. Szakácskönyvei mégis elsősorban azáltal váltak keresettekké, hogy Chantal világgá kürtölte, Cheyenne ételei ajzószerként hatnak.
Lordék habzsolták az életet. Volt egy fényűző házuk Houston legelőkelőbb negyedében, egy farmjuk Texas déli részén és egy tengerparti villájuk Acapulcóban. Minden pletyka ellenére úgy éltek, mint a királyok. Eddig.
Csakhogy Martin Lord a halála előtt tönkrement, s ami még rosszabb, szépséges özvegyére és fiára, Jeremyre ötmillió dolláros adósságot hagyott hátra, ráadásul igen veszélyes hitelezőkkel a határ mindkét oldalán. Ám Cheyenne szemében a sógora
14
volt a legveszélyesebb ellensége. Vele kapcsolatban ugyanis a szívéről és a leikéről volt szó. És nem felejtette el a férfi forró csókját, amelyet az esküvőn kapott.
A mai estét illetően a fiatal özvegy úgy rendelkezett, hogy a sógora ne kapjon belépőjegyet az árverésre. Amikor azonban elhagyta a házát, és be akart szállni a limuzinjába, két figyelmeztető jelet vett észre. Egyetlen villám cikázott át a láthatáron, fehér C betűt rajzolva az égboltra. Ugyanakkor a magnóliafa, amely Martin halálának napján elhullajtotta az utolsó virágait is, ismét kivirult.
Cheyenne megértette a jeleket. Cutter Lord úton van hozzá. Dühösen becsapta az ajtót. Haragudott magára, amiért képtelen elfelejteni a szigeten együtt töltött napokat, és főleg azt a pillanatot, amikor reggel mélyen a férfi szemébe nézett, és az megvallotta neki a szerelmét.
Nyilvános „kivégzésére" Cheyenne testhez álló fekete nadrágkosztümöt és puha, fekete pulóvert vett fel. A briliáns és smaragd nyakék, valamint fülbevaló nászajándék volt a férjétől, az egyetlen ajándék, amelyet hét évig tartó házasságuk alatt kapott tőle.
Miután az özvegy belépett a terembe, üdvözölte Jacksonékat, igazán elbűvölő barátait. Majd megérkezett Theodora és Chantal West, akik az apja „igazi" családját alkották; fagyosak voltak, mint a behűtött pezsgő. Cheyenne csak remélte, hogy senkinek sem tűnik fel, mennyire remeg a keze, és milyen mesterkélt a mosolya, miközben tekintetével Cuttert keresi.
Theodora soha nem ejtette ki Ivory Rose nevét, kivéve ha veszekedett azóta már elhunyt férjével. Most meglepő módon kissé felengedett, és azt mondta Cheyenne-nek, igen sajnálja, hogy az anyja olyan beteg. A mama ugyanis agyvérzést kapott, amikor megtalálták Martin holttestét. Azóta ágyhoz volt láncolva, és Cheyenne alig bírta fizetni az ápolónőket, akik éjjel-nappal a gondját viselték.
Cheyenne-nek könnyek szöktek a szemébe.
- Azt hittem, nem kedveli őt, és...
- Én is azt hittem, de a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. Gyötört a féltékenység. - Theodora közelebb lépett, és egyik kezét a fiatal özvegy vállára fektette. - Nem tehettem mást. Ő olyan különc volt, olyan fiatal és sokkal szebb nálam.
- Nem szívesen hagytam magára ilyen betegen - felelte megindultán Cheyenne. -Amint itt végeztem, Jeremyvel együtt visszamegyek hozzá.
-  Soha* nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani - jegyezte meg Theodora vigasztalóan -, de jobban fog hiányozni nekem az édesanyja, mint a legtöbb westville-i.
Egy pillanatig Cheyenne már azt hitte, hogy az apja családja egy szép napon képes lesz iránta is rokonszenvet mutatni.
- Na nézd csak, a boszorkány! - lépett oda ekkor Chantal. - Milyen elragadóan festesz, drága húgocskám!
A két nő egymásra nézett, most is méla undorral, mint mindig.
Cheyenne jól emlékezett még Westville-ben töltött fiatalságára. Néma harc folyt
15
t
bÍANCA
I
a gazdag és mindig fölényes Theodora West és férjének barátnője között. Ivory Rose szerette az életet, és mit sem törődött rossz hírével. Az sem érdekelte, hogy egyesek boszorkánynak tartják. Ez a harc átterjedt a lányaikra is, mivel a két asszony fegyverként használta a lányokat egymás ellen. Minden iskolai verseny, amelyen részt vettek, valóságos csatává vált.
Cheyenne Rose, a kissé szertelen leány ilyenkor gyakran túltett nővérén, a farm hercegnőjén. Sokan azt állították, hogy ebben a boszorkányság volt a segítségére. És Chantal mindannyiszor szörnyű bosszút állt rajta.
Chantal erre az estére sem ásta el a csatabárdot. Szexis, szűk piros ruhájában szebb volt, mint valaha. Ám dühítette és elbizonytalanította, hogy az emberek Cheyenne miatt jöttek el ide, nem pedig őmiatta. Folyton a középpontban akart állni. Elvetette magát Jackkel, aztán bosszúból elcsábította Martint. Cheyenne gyomra görcsbe rándult. Mi következhet még?
Ha anyáik nem lettek volna ellenségek, Chantal a puszta létéért is gyűlölte volna a húgát. Legfőképpen erős hasonlóságuk zavarta. Talán azért, mert ez nyilvánvalóvá tette rokonságukat. Alighanem az is bántotta, hogy nem egyke. De lehetséges, hogy mindezek ellenére is kialakulhatott volna közöttük valamiféle baráti vagy testvéri érzés, ha a két anya nem uszítja őket egymás ellen.
Nem, Cheyenne rég feladta azt az ábrándját, hogy normális kapcsolat fűzheti Chantalhoz és a Westekhez. Már nem akart imponálni nekik. A mai este után eltűnik a nyilvánosság elől, és nem törődik többé mások véleményével. Elege volt a férfiakból, a szerelemből és a házasságból. így remélhetőleg nem lesz már semmi dolga a nővérével sem, aki kétszer is megcsalta.
Cheyenne már csak a fiának akart élni. Békére, magányra és biztonságra vágyott. Emlékezetébe idézte Cutter fájdalmas arcát, ahogy Jeremyt a karjában tartotta születése után, és olyan gyengéden csitítgatta. A baba akkor nyomban megnyugodott. 0 meg közben arra gondolt, milyen jó, hogy gyereke van ettől a férfitól. És azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat. Cutter ránézett, s ő sírt, annyira vágyott rá, hogy együtt legyen vele. Sőt még manapság is sokszor elgondolkodik rajta, vajon nem lett volna-e ez is lehetséges, ha nincs Martin.
Theodora West elment, mielőtt az árverés megkezdődött. Jacksonék a Cheyenne mögötti sorban ültek. Chantal elvegyült a tömegben, amint a kikiáltó megnyitotta a rendezvényt. Martinnak a Tang-korszakból való értékes lovas plasztikája könnyen talált vevőre.
Cheyenne hamarosan meg is feledkezett már Chantalról.
- Eladva! - kiáltotta a kanárisárga nyakkendőt viselő férfi, és kalapácsával erőteljesen a pultra csapott.
Cheyenne azt hitte, menten meghal, amikor két férfi összecsavarta és kicipelte a perzsaszőnyeget, amely a hálószobájában volt. De egyetlen arcizma sem rándult, miközben az árverés folytatódott.
16
Melyiket szeressem?
Teljesen elkábult, alig hallott és látott már bármit is. Hát soha nem ér véget ez a lidérces álom, amellyé az élete változott?
-  Kínál valaki ezer dollárt ezért a vázáért? - kérdezte a kikiáltó.
Mindössze ezret?! Cheyenne, aki az első sorban ült kisfia és a testőre között, felugrott, megragadta a mikrofont, és ecsetelte, hogyan jutott hozzá Martin és ő az antik kristályvázához. Mialatt beszélt, a vendégek látni vélték, ahogy tucatnyi sárga rózsa bontja ki szirmait a vázában.
Mihelyt visszaadta a mikrofont a kikiáltónak, az ajánlatok a magasba szöktek. Cheyenne pedig megint úgy tett, mintha az egészhez nem lenne semmi köze. Megszokta a színlelést. Hét évig tartó szörnyű házassága alatt, amely csak kívülről látszott boldognak, mestere lett ennek. Ám nehezére esett már ez is, amióta fél évvel Martin meggyilkolása előtt rendszeresen kezdték kapni telefonon a halálos fenyegetéseket. A magnóliafa akkortájt kezdte hullatni a virágait, s az utolsó szirom aznap esett le, amikor férje hulláját partra vetette a víz.
Az első telefonhíváskor éppen a hatalmas csillárokkal megvilágított ebédlőben ültek az asztalt körülvevő aranyozott antik székeken, és Cheyenne-nek akkor tűnt fel, amint egyetlen virágszirom leválik a fáról, és lefelé szállingózik. Martin a telefonhívást követően a félelemtől tágra nyílt szemmel a semmibe meredt, teljesen magába roskadt.
-  Martin, kérlek, áruld el, mi történt! - könyörgött neki az asszony, miközben újabb fehér szirom lebegett a földre.
- Semmi közöd hozzá! - vágta rá fagyosan a férje, mialatt a virágszirmok szinte már záporoztak lefelé.
- Hogyhogy? Hiszen a férjem vagy.
- Valóban? - A férfi odalépett hozzá, és felemelte a fejét. - Milyen vonatkozásban? - kérdezte gúnyosan. - Én nem tekintem magam a férjednek. Meglep, hogy te annak tartasz.
Az asszony uralkodott magán, és nem húzódott el, amikor a férfi simogatni kezdte.
- Akkor meg miért nem válsz el tőlem?
- Mert te vagy az egyetlen tulajdonom, amit a bátyám szeretne megkapni... eltekintve persze a fiunktól, a kis zsenitől.
- Ne nevezd így!
- Elfelejtetted a megállapodásunkat, drágám?
Az asszony jól emlékezett Martin házassági ajánlatára: „Mindketten gyűlöljük Cuttert. Csak úgy állhatunk bosszút ezen a gazfickón, hogy összeházasodunk."
- Nem, nem felejtettem el a megállapodást - felelte az asszony.
De nem gyűlölte Cuttert. Csupán elveszettnek érezte magát. És félt. Azt kívánta, hogy szeressék és megbecsüljék, Jeremy kedvéért azonban sokkal kevesebbel is beérte.
- Akkor jó - szögezte le Martin, amikor felismerte, hogy ismét a hatalmában tartja a feleségét. Sőt még mosolygott is, ami csak ritkán fordult elő, ha maguk közt voltak. - Lazíts, drágám! Menj ki a kertbe, és szedjél virágokat! A fenébe is, csinálj,
17
bÍAIMCA
I
amit akarsz! Ezek csak átmeneti nehézségek. Idehívom Kürtöt, hogy vigyázzon rád és a gyerekre. Ha itt van melletted, biztonságban erezheted magad.
Bár Kürt fontos ember volt Martin cégénél, Cheyenne nem kedvelte. A férfinak durva arca volt, törött orral és hideg szempárral. Nagy feje mintha nyak nélkül ült volna vaskos felsőtestén.
- Félek tőle.
Martin tettetett gyengédséggel megsimogatta az asszony haját.
- Pedig nagyon jó a fickó.
- Martin, az ég szerelmére, mi folyik itt?
- Miért árulnám el neked? - A férfi felkapta az aktatáskáját és az újságot, és elvi-harzott otthonról. Mindig ezt tette, amióta a felesége rajtakapta Chantallal. Ez eleinte zavarta az asszonyt, de aztán rájött, hogy nem tehet semmit, ha a férje nem hajlandó
válni.
Sohasem voltak igazi házasok. Cheyenne Martin foglya volt, a túsza abban a lélektani háborúban, amelyet az a bátyja ellen folytatott.
Martin gyűlölte, amiért ő lefeküdt Cutterrel, és világra hozta Jeremyt. De százszor jobban gyűlölte azért, mert elvesztette miatta a vagyona feletti rendelkezés jogát. Martin gondjai abból adódtak, hogy kölcsönöket vett fel, mert szerette volna bebizonyítani a fivérének és az egész világnak, hogy az üzleti életben ő is megállja a helyét.
Martin halála után Cheyenne rájött, hogy végre szabad lett - de milyen áron! A brutális gyilkosság mélyen megrázta. Most egyedül érezte magát egy veszélyes csapdában. A kisfiút porig sújtotta apja halála. Voltaképpen szerette kiszámíthatatlan természete ellenére is. Martin pedig elnéző, gúnyos vagy közömbös volt a gyerekkel
szemben.
Rögtön a temetés után kezdődtek a telefonhívások, amelyek rádöbbentették Cheyenne-t, milyen veszélyben van Jeremy. Most, az árverésen is azon töprengett, vajon itt van-e az a férfi, akitől a fenyegető hívások érkeznek. Lehetséges, hogy figyeli őt és a fiát? Csak a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsapjon?
Nyugalmat erőltetett magára, a gyűrűivel játszadozott, Jeremy fekete haját simogatta, és arról győzködte magát, hogy a fia biztonságban van. Nem lehet azonban mindig mellette. Még most is hallotta a telefonáló rekedt hangját:
- Jól tudja, mit akarok. Ha nem kapom meg, Jeremy lesz a következő.
- Nekem nincs ötmillióm! - kiabálta Cheyenne.
- Szeretem, ha egy szép asszony szenvedélyes - válaszolta a férfi. - És már alig várom, hogy személyesen találkozzam önnel.
- Soha!
- Dehogynem, hamarosan. - Azzal letette a telefont.
Mibe keveredett Martin? És ő most mit tegyen? Elszaladjon? Újrakezdje az életét, mint annak idején, amikor elhagyta Westville-t? Szívesen megtette volna. De hogyan? A rendőrség kihallgatta, Martin hitelezői a sarkában lihegnek. Vállal-
18
Melyiket szeressem?
kozása veszélybe került, amióta olyan sok rosszat terjesztenek róla. Képtelen új receptekre összpontosítani, partikat rendezni, vagy könyveket írni. De még ha élete végéig dolgozna is, akkor sem keresne annyit, hogy visszafizethesse férje adósságait. Figyelmeztette Jeremyt, hogy óvakodjon az idegenektől, ám a gyerek ezt nem értette meg. Nevetve megjegyezte:
-  Ha valaki bántani akar, fejbe vágom egy lexikonnal, vagy felmászom a magnóliafára.
Ha rajta és Martinon kívül valaki is hibás abban, hogy ilyen szörnyű helyzetbe került, hát Cutter Lord az!
Neki nem is kellett volna hozzámennie Martinhoz, ha Cutter nem használja ki, ahogy nyilván oly sok nővel tette. És ő annyira sértett és rémült volt, hogy elkövette ezt a szörnyű hibát. De a férje sem folytatott volna olyan fényűző életet, ha nem igyekszik bizonyítani Cutternek.
Milyen szívesen gyűlölte volna Cuttert, aki elcsábította, majd otthagyta!
Amikor ő rájött, hogy terhes és hozzáment Martinhoz, Cutter tombolt.
Jeremy kedvéért segíthetett volna Martinon, amikor az röviddel a halála előtt segítségért fordult hozzá. Ám ragaszkodott apjuk végrendeletének szívtelen feltételeihez, amelyek szerint a harmincötödik születésnapjáig ő kezeli öccse vagyonát. Ekkor Cheyenne is elment Cutterhez, és könyörgött neki, hogy térjen jobb belátásra, s azt is a szemére hányta, hogy mindent elvett a férjétől.
Cutter ekkor kihúzta a rózsát a nő hajából, és beszívta az illatát.
- Nem, Cheyenne, ellenkezőleg. Martin vett el tőlem mindent, és te mellette álltái ebben. Mindazonáltal szívesen segítek, de ennek megvan az ára. Kedvesen meg kell kérned rá. - Azután megérintette, és ajánlatot tett neki.
Cheyenne vágyott a szerelmére, de úgy látta, hogy a férfi csak ki akarja használni...
Az árverező közben sikeresen dobra verte egyik darabot a másik után. Egy órával később Jeremy majdnem elaludt, s haza szeretett volna menni. Az asszony homlokon csókolta, és utasította Kürtöt, akit nem mert elbocsátani, hogy vigye haza a gyereket.
Kürt jeges tekintetétől mindig megborzongott. Nem szívesen bízta rá a fiát, mégsem ment velük, mert a jelenlétében a holmijai sokkal jobb áron keltek el. Órákon át szálfa egyenesen ült a helyén.
A szünetben túl kimerült volt ahhoz, hogy bárkivel is társalogjon. Jeb és Megan Jackson a bár egyik sötét zugába vezették, majd magára hagyták, hogy a barátaikkal beszéljenek.
Ám Cheyenne nem sokáig maradt egyedül. Hirtelen ott termett Cutter Lord.
19
2. FEJEZET
Talán az alkohol tette. Cutter nem is tudta. Mindenesetre elbizonytalanodott, amikor látta, hogy Cheyenne a bár felé jön, ahol ő már több mint egy órája lapul.
Az asszony bőre sápadt volt, és bársonyos, a pulóvere szorosan a mellére simult. Bár igen régen történt már, a férfi még mindig úgy érzett iránta, mint annak idején. Cheyenne mindenkire rámosolygott, aki szólt hozzá pár szót. Rövidesen alighanem az ajkára fagy a mosoly, ha meglátja őt!
A férfi kiürítette a poharát. Elérkezett a kellő pillanat. Ennek ellenére tétovázott, és azon tűnődött, mit tegyen. Életében csupán kétszer fordult elő, hogy nem tudta, hogyan viselkedjen. Először a szigeten, amikor a hajnali derengésben rádöbbent, beleszeretett Cheyenne-be. Másodszor pedig akkor, amikor a kórházban a karjában tartotta a fiát, s közben olyan dühösen és vágyakozva nézett Cheyenne-re, hogy az sírva fakadt.
Hirtelen előtörtek annak a szigetbeli éjszakának a szép emlékei. Hajnalban felébredt. A lány meztelenül és meghitten hozzásimult. Ő felkelt, izgatottan és csodálkozva, amiért ilyen gyengédséget érez iránta. Az ablakhoz lépett, és zavartan bámult kifelé a sziget fölött úszó ködbe. S akkor Cheyenne halkan odajött hozzá, és megfogta
a kezét.
Ebben a pillanatban már nem érezte magát magányosnak, és már nem látta úgy, hogy Cheyenne nem méltó egy Lordhoz. Bár még mindig berzenkedett ellene, nem értette, hogy tarthattá magához méltatlannak. Ő az egyetlen hozzá illő asszony!
Megcsókolta a homlokát, a szemét, kócos vörös haját. Miként is hihette valaha, hogy a pénznek bármiféle jelentősége lehet, amikor egy férfi és egy nő szerelmes?
Úgy beszélgettek, mintha mindig is ismerték volna egymást. Cheyenne mesélt neki a kisvárosról, ahol felnőtt, és az apjáról, aki nem ismerte el lányának, a féltestvéréről, aki gyűlöli és örökké túl akarja szárnyalni. Beszélt szépséges anyjáról, akit mindenki lenéz a városban. És elmondta, hogy azokat a könyveket szereti, amelyeknek boldog a befejezésük, mivel saját élete cseppet sem az.
Ő is beszélt a lánynak az életéről, a magányról, amellyel már kisfiúként megismerkedett. Mindent elmesélt. Csak a nevét hallgatta el.
Azután kimentek a konyhába, és megreggeliztek. Csupán száraz zsömlét, tejet és
20
Melyiket szeressem?
narancslevet találtak, mégis csodálatosnak tűnt, mert Cheyenne ott volt, és a szájába dugdosta a falatokat.
Később megint felmentek, és szeretkeztek. És ő tudta, hogy fülig szerelmes lett... A lány azonban az öccsét szerette, s így Cheyenne végül tönkretette őt.
Most viszont rajta a sor.
Cheyenne általában nem ivott szeszes italt, de ezen az estén éppen skót whiskyt rendelt, amikor a háta mögött megszólalt Cutter:
- Nekem egy duplát!
Az asszony arcáról lehervadt a mosoly.
- Mindenkinek meg kell fizetnie a bűneiért, Cheyenne. Az ördög mindig megköveteli az árat.
Pont a legrosszabbkor kellett felbukkannia? Az asszony megfordult. Mögötte állt az ördög személyesen, kezében egy szál vörös rózsával, ugyanolyannal, amilyet ő viselt a hajában utolsó találkozásukkor.
Cutter szúrós szemmel végigmérte, miközben átnyújtotta a rózsát. Éppen olyan könyörtelen volt a tekintete, mint az esküvőjén és azon a napon, amikor ő azzal a kéréssel kereste fel, hogy mentse meg Martint. Akkor kivette a rózsát a hajából, és elkezdte kigombolni a kabátkáját.
-  Szívesen segítek, de ennek megvan az ára. Kedvesen meg kell kérned rá -mondta halkan.
Kigombolta a második gombot, és Cheyenne érezte ujjait a mellén. Zihálva vette a levegőt, annyira felizgatta a férfi érintése. Sőt azt kívánta, hogy vetkőztesse le és szeresse.
Csak nehezen tudott uralkodni magán. Begombolta a kabátkáját, és megpróbált elmenekülni. Ám a férfi fogva tartotta, és a falnak szorította, amíg már nem tudott védekezni. Amikor aztán felkínálkozva szétnyitotta az ajkát, Cutter nevetve eleresztette...
Most még veszélyesebbnek hatott. Cheyenne soha nem bocsátott meg neki, de a férfit ez szemlátomást nem zavarta. Egy vércsepp buggyant ki az asszony ujján, megszúrta egy tövis. Dühösen odacsapott a rózsával.
- Kedves sógornőm. Megrémültél! - állapította meg Cutter lágyan, s mielőtt az tiltakozhatott volna, megragadta az ujját, az ajkához emelte, és megcsókolta.
Cheyenne elpirult ettől a gyengédségtől.
- Még szebb lettél. - A férfi az orrához emelte a rózsát, és megszagolta. - És az arcod olyan vörös, mint ez a virág - fűzte hozzá incselkedve.
Az asszony meg sem bírt szólalni a haragtól, és ki akarta szabadítani a kezét. Cutter azonban szorosan fogta.
- Csak nyugalom! - Könnyedén elmosolyodott. - Ismersz. Ugatok ugyan, de nem harapok.
21
Melyiket szeressem?
Bárcsak tényleg ilyen ártatlan lenne! Cutter Lord soha nem szeretett senkit. A nőket pusztán szexre használja. És keresztülgázol mindenkin, aki az útjában áll - és a
fivérét kímélte a legkevésbé.
Cutter arca az elmúlt években keskenyebb és keményebb lett, de még mindig átkozottul jól nézett ki.
- Hogyan jutottál be? - Cheyenne visszahúzta a kezét, és a falnak dőlt. - Azt az
utasítást adtam, hogy...
- Hát persze. De elfelejtetted, hogy én inkább osztom az utasításokat, semmint betartom.
- Te... te fattyú!
- Ugyan, drágám!
A férfi mosolya Cheyenne-t a saját kétes származására emlékeztette. Eszébe jutott
a gyermekkora...
- Mexikói! - kiabálták a gyerekek az első iskolanapján, s ezáltal tudatosult benne, mennyire elhanyagolt a megjelenése.
- Ez egy fattyú és boszorkány - csúfolta Chantal.
Ő meg sírva lesütötte a szemét, így nem látta a magas növésü, fekete hajú fiút, aki a többi gyerek elé állt. Ám azután meghallotta Jack hangját, aki az első pajtása, első barátja és első szerelme volt.
- Hagyjátok békén!
- Maradj ki ebből! - kiabált rá Chantal.
Jack félig mexikói volt, és éppoly kétes származású, mint Cheyenne. Neki még nála is keményebben kellett megküzdenie Westville-ben azért, hogy elfogadtassa
magát.
A fiú meghúzta Chantal vörös copfját.
- Ne csináld ezt! Téged csak az zavar, hogy a húgod.
- Nem a húgom! Gyűlölöm! És téged is gyűlöllek! Ő is csak olyan, mint te: egy kis mocsok a nyomornegyedből!
- Nem. Ő éppen olyan, mint az apád és mint te. Ezért utálod!
- Nem! nem! - sipítozott Chantal, és befogta a fülét.
A bármixer közben a pultra állította a poharakat. Cheyenne megmerevedett, amikor Cutter a reszkető kezébe nyomta a whiskyspoharat.
- Egészségedre, Cheyenne! Sokra vitted Westville óta. Sőt, a szigetemen töltött napok és az öcsémmel való házasságkötésed óta is. Talán ez a mai este a legszebb mulatság, amit valaha rendeztél. Én mindenesetre sokkal jobban szórakozom itt, mint az esküvődön, bár ma még nem volt szerencsém megcsókolni téged.
Az asszony ajkát nézte, és Cheyenne-nek eszébe jutott az esküvője napja. Akkor azt hitte, megszakad a szíve, amikor Cutter dühösen megcsókolta. Az örömtől és a reménytől elveszítette az eszméletét, de csak mély kétségbeesésbe zuhant, amikor
22
magához tért. Cutter elment, Martin viszont ott volt, és tudni akarta, vajon a bátyja után szalad-e, vagy mellette marad.
De hát milyen választása volt? Cutter csak szexet akart tőle, nem házasságot.
- Jól áll neked a smaragd - állapította meg a férfi. - Özvegyként egészen kivirultál. Milyen kár, hogy még mindig nem vagy eléggé kétségbeesve, s így eladd nekem, amit akarok! - Forgatta a rózsát az ujjai között, az ajkához nyomta, majd letette. Tekintete a rózsáról Cheyenne érzéki szájára és testére vándorolt.
Az asszonyt bosszantotta, hogy a férfi mohó tekintete vágyat ébreszt benne. Szótlanul felemelte a poharát, és ivott.
- Egészségedre! - mondta remegő hangon, és megpróbálta egy hajtásra ledönteni a whiskyt. Köhögnie kellett.
A férfi igen udvariasan és aggodalommal telve előhúzott egy monogramos zsebkendőt, átadta az asszonynak, és erőteljesen hátba veregette. Cheyenne a pulóveren át is érezte kezének melegét, levegő után kapkodott.
- Nem kellett volna idejönnöd - szólt rekedten.
- Aggódtam érted, és fel akarom ajánlani a szolgálataimat.
A férfi hangjának mellékzöngéje csak még jobban feldühítette Cheyenne-t.
-  Ó, nem! Egyszerűen nem akartad elszalasztani a nyilvános kivégzésemet. De hogyan jutottál egyáltalán belépőjegyhez?
- Chantal révén.
- Gondolhattam volna! Mindig igyekezett megnehezíteni az életemet, ahogyan te is Martinét.
Cutter összeráncolta a homlokát.
- Úgy találod?
- Mit akarsz voltaképpen?
- Nagyon sok mindent. - A férfi ismét kezébe vette a rózsát, és a lágy szirmokkal végigsimított az asszony ajkán. - A tested a kívánságlistám legtetején áll, éppúgy a lelked is.
A nő félretolta a virágot.
- Kár volt megkérdeznem.
A férfi letörte a rózsa szárát, és az asszony füle mögé dugta a virágot.
-  Én viszont örülök, hogy megkérdezted. A fiamat akarom. - Olyan sóvárogva meredt rá, hogy Cheyenne majdnem elveszítette az önuralmát. - Téged akarlak, és a fiamat, s kész vagyok mesés árat fizetni.
Fizetni? A szó mellbe vágta az asszonyt. Abban nem kételkedett, hogy a férfi Jeremyt akarja. De tőle mit vár?
Farkasszemet néztek. Cheyenne megbántódott és félt. És dühös volt, amiért az apja sohasem ment el az anyjához, hogy bejelentse igényét a gyerekére, ahogy most Cutter teszi.
- Azt akarom, hogy légy a feleségem, Cheyenne - közölte a férfi halkan.
23
Melyiket szeressem?
Az asszony a bárpultba kapaszkodott.
- De hiszen gyűlölsz! Nem viselnék el egy újabb szerelem nélküli házasságot.
- Hát akkor tegyünk úgy, mintha szerelmesek lennénk!
-Nem!
A férfi az arcát fürkészte.
- Te vagy az egyetlen fiam anyja.
- Nem akartál segíteni rajtam és Martinon, amikor...
-  Alábecsültem Martin gorfdjait. És nagyon haragudtam rád. Sajnálom! Azon a napon szörnyen viselkedtem, és...
- Sajnálod? Martin meghalt, és te sajnálod? Lehet, hogy éppen te ölted meg! Cutter kemény arca elsápadt, mint a magnóliavirág a holdfényben. Vállon ragadta Cheyenne-t.
- Dühös voltam rád, amikor eljöttél hozzám. Olyan édes és csábító voltál, s közben azt kérted, hogy segítsek Martinon! Azért viselkedtem úgy! De a gyilkosság éjszakájára van alibim! Hát neked?
- Az a nő, aki azt állította, hogy egész éjszaka nála voltál, bármit megtenne érted.
- Megtenné a legtöbb nő, akivel dolgom volt - bólintott elégedetten a férfi. - Kivéve téged. De nem én öltem meg Martint.
Az asszony lehunyta a szemét. Cutter eleresztette.
- Drágám, aligha van más választásod.
- Neked bezzeg annál több! Sok szépasszony vesz körül, egyik fiatalabb, mint a
másik. És itt van még Chantal is.
- Csakhogy egyikük sem a fiam anyja.
Először nem tartott elég jónak, azután elcsábított, hogy rontsa az esélyeimet Martinnál, most pedig csakis Jeremyt akarja, tűnődött el Cheyenne.
- Lehet, hogy féltékeny voltál a többi nőre? - kérdezte a férfi gúnyosan.
- Nem voltam féltékeny! - fórmedt rá Cheyenne.
- Kár! Igaz, hogy nem éltem szerzetesi életet. De hát mit vártál tőlem? Elvégre
férjhez mentél.
- A te bűnöd, hogy hozzá kellett mennem Martinhoz, és... - Az asszony elnémult.
A férfi feszülten figyelte.
- Folytasd!
- Nem... - Cheyenne elpirult. - Ha olyan okosnak tartod magad, hát találd ki!
- Nos, magányos voltam - szólalt meg Cutter kis idő múlva. - Férfi vagyok. De ha elfogadod az ajánlatomat, és ha ez olyan fontos neked, lemondok minden más nőről. Erre a szavamat adom. Nem tudom, Chantal mit mesélt, de köztünk soha nem volt semmi. Kétszer elvittem vacsorázni, és kifaggattam, mi van Martinnal és veled. És tudni akartam, hogyan éltél az esküvőd előtt.
- Hogy fordulhattál éppen Chantalhoz?
24
- Es te hogy mehettél hozzá éppen az öcsémhez, és hogyan tarthattál hét éven át távol a fiamtól?
Hogy a felszínen maradjak, és megkíméljem Jeremyt egy olyan elviselhetetlen gyermekkortól, amilyet én szenvedtem végig, gondolta az asszony.
- Mintha az egész az én hibám lett volna! Gondolom, most bosszút akarsz állni rajtam. Meg akarsz bántani és megalázni, és...
- Jeremyt akarom - szakította félbe Cutter keményen. - És te hozzá tartozol. Habár tudta, hogy képtelen lesz megértetni a férfival a dolgot, Cheyenne még egyszer megpróbálta.
- Cutter, semmilyen körülmények között nem akarok érzelmek nélkül belemenni egy újabb házasságba. Szeretnék végre szabad lenni. Ki akarom elégíteni Martin hitelezőit, és nyugalomra vágyom.
- De nincs pénzed, nekem viszont van. Azt hittem, feltétlenül gazdag férfinak a felesége akarsz lenni.
- Most a saját életemet akarom élni. Tudok gondoskodni magamról és a fiamról.
-  Sajnos, ez nem ilyen egyszerű. Martin gyilkosa rendkívül veszélyes ember. Ha nem kapja meg a pénzét, téged is megöl. És ha neked nem fontos a saját életed, legalább Jeremyre gondolj...
- Hagyd abba! - Valami összetört Cheyenne-ben. - Ez így nem tisztességes játék! A férfi arca aggodalomról árulkodott.
- Csakis a téten múlik, drágám. Nem vállalhatok semmiféle kockázatot, ha a gyerekem életéről van szó... aki a te gyereked is.
Bezzeg én nem jelentek neki semmit! És ez soha nem is lesz másképp. Neki csak Jeremy kell... Könnyek szöktek a nő szemébe. Minden összeesküdött ellene. A férjét meggyilkolták, az anyja haldoklik, a fia élete veszélyben forog... Azt viszont semmiképpen sem akarta, hogy Cutter lássa, mennyire kiborult.
- De jó volna, ha véget érne már ez a lidérces álom! - suttogta.
- Újrakezdhetünk mindent, Cheyenne. Te különleges asszony vagy, különös erővel, de nagy bajba kerültél. Én csak segíteni akarok.
Cheyenne megérezte a férfi ujját'az arcán, és elbizonytalanodott.
- Ha elfogadom a feltételeidet, eladom a lelkemet az ördögnek.
- Éppen úgy, ahogy én is - vágta rá Cutter keményen.
- Ha gyűlölsz, miért akarsz...
-  Én azonosítottam Martint a hullaházban. Elfelejtetted? Láttam, mit műveltek vele. Nem titkolom, hogy kívánlak. És Jeremy miatt feleségül is akarlak venni. Meg-védelek mindkettőtöket.
Az asszony képtelen volt elfelejteni, hogy Cutter elhagyta, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Azóta pedig többször is megsértette, nyilvánosan megalázta.
- És tőled ki fog megvédeni? - kérdezte hűvösen.
25
Az árverező fellépett a dobogóra, és kalapácsával a pultra csapott. Jeb és Megan Jackson odaintett Cheyenne-nek.
- Most mennem kell - mondta az asszony.
- Várjál! Még nem végeztünk!
A nő megpördült. A vörös rózsa a földre hullott.
- De igen, végeztünk egymással! - sziszegte, és cipőjével széttaposta a rózsát. Tekintetük találkozott. A férfi szemében Cheyenne felkorbácsolt érzelmeket fedezett fel, s ez újra felkavarta. Gyűlölte a saját tehetetlenségét és azt, hogy Cutternek
ilyen hatalma van fölötte.
- Tartsd távol magad tőlem, Cutter Lord! És Jeremytől is! Te vagy a világon az utolsó férfi, akihez hozzámennék. A legeslegutolsó! Soha többé ne hozakodj elő a szánalmas javaslataiddal! Jeremynek éppúgy nem kellesz, mint nekem. Csak tönkretennéd az életét, ahogy az enyémet már tönkretetted!
- Ha megnyugodtál, hivj fel a Warwick Szállóban.
- Soha nem foglak felhívni!
- Drágám, mint már mondtam, aligha marad más választásod. Cheyenne könnyekkel a szemében elmenekült.
Cutter haraggal, sebzett büszkeséggel és kétségbeesve nézett utána.
Túlságosan kívánta. A nők megérzik, amikor hatalmuk van egy férfi fölött. És Cheyenne arra használja a hatalmát, hogy térdre kényszerítse őt. Elvégre az öccsé-hez is azért ment hozzá, hogy bosszút álljon rajta.
- A fenébe!
Az asszony folyton elszalad előle, visszautasítja. 0 pedig soha nem futott olyan nő után, akinek nem kell. Cheyenne Rose az egyetlen kivétel e szabály alól.
Ez az asszony csak bajt hozott rá, csúnyán bánt vele. Őt mégis meghatotta a sebezhetősége, megbabonázta gyengéd és romlatlan lénye. És az ágyban nincs nő, aki
csak a nyomába is érhetne.
A válása után álmában sem gondolta volna, hogy még egyszer meg akar majd nősülni. De képtelen elfelejteni Cheyenne-t.
Chantal elmesélte neki, hogy Cheyenne anyját boszorkánynak tartották az emberek. Egy düledező viskóban laktak a mocsár szélén. Kertjükben trópusi virágok nyíltak, míg körülöttük minden kopár volt. Cutter sokszor eltűnődött azon, vajon menynyire igazak ezek az őrült történetek. Lehet, hogy Cheyenne tüt szúrt egy babába, és
így megbabonázta őt?!
Felemelte a széttaposott rózsát, belehajította egy hamutartóba, és rendelt még egy whiskyt. Voltaképpen nem akarta Cheyenne-hez kötni magát, csupán az ágyban kellene neki, amíg rá nem un, ahogy Martin is ráunt. De Jeremyre is gondolnia kell! A gyerek szereti az anyját, és az asszony rávehetne a fiút, hogy fogadja el őt. Nem bírta elviselni azt a gondolatot sem, hogy Cheyenne később esetleg egy másik férfié le-
26
Melyiket szeressem?
gyen. És nem feledkezhetett meg arról a veszélyről sem, amely Jeremyre leselkedik. Ha nem tesz semmit, az a fiúnak is, az asszonynak is könnyen az életébe kerülhet.
Cutter több okból jött el az árverésre. Meg akarta venni Cheyenne holmijait, hogy azután visszaadja neki. Az asszony pénzsóvár, és jobban áhítja a vagyonát, mint őt magát. Akkoriban üres zsebü csavargónak hitte, akit partra vetett a tenger. Lefeküdt vele, terhes lett, azután hozzáment az öccséhez, mert Martint jobb partinak tartotta.
A kapzsiság olyan bűnös szenvedély, amely iránt Cutter másoknál több megértést mutatott. Cheyenne az esküvője idején még nem sejthette, hogy ő Martin vagyonának a kezelője, és hogy megfoszthatja mindkettőjüket az utolsó dollártól is.
Egy ideig azonban minden az asszony akarata szerint történt. Maga mögött hagyta a múltját, és remek házasságban élt. Martin kihasználta a Lord nevet, hogy pénzt vegyen fel kölcsön és befektesse. Cheyenne neve minden újságban felbukkant. Ösz-szeismerkedett olyan előkelő texasiakkal, mint Jacksonék. Még a Westeket, az apja családját sem kerülte már, hanem megjelent az estélyeiken.
Cutter megpróbálta elfelejteni. Ám amikor az asszony világra hozta az ő fiát, és Martin gyerekének mondta, ezzel túl messzire ment. Amint aztán meglátta Jeremyt a kórházban az üvegablakon keresztül, szörnyű vágyakozás fogta el. Akkor azt hitte, soha nem tud megbocsátani Cheyenne-nek. Meg akarta bántani, ahogy a nő tette vele. Ám azután a karjába vette a kisfiút, és az asszony sírva fakadt. Ettől a pillanattól kezdve egyre erősebben vágyódott a fia és Cheyenne után.
Teltek-múltak az évek. Cheyenne Martinnal maradt, Jeremy pedig úgy cseperedett fel, hogy az apját nem is ismerte. Cutter Európában élt, mérhetetlenül sok pénzt keresett, de a magánya egyre nőtt. Valódi családra és otthonra vágyott. Nem múlt el este, hogy ne gondolt volna Martinra, Jeremyre és Cheyenne-re, és ne irigyelte volna az öccsét a boldog családi életéért.
Cheyenne túlságosan keménynek tartotta őt, és bosszút akart állni rajta? Nos, majd megmutatja neki, milyen kemény is tud lenni valójában! Ivory Rose a halálos ágyán fekszik, de mindenki tudja, milyen nő volt hajdanán. A lánya, Cheyenne sem különb. Legfőbb ideje, hogy erre ráébressze az embereket!
A Wedgwood-készletre csak vontatottan jöttek az ajánlatok. Cheyenne ismét felállt, és kezébe vette a mikrofont, hogy ecsetelje a készlet értékét, mert a jelenlévők már ásítoztak.
Nem kellett azonban sokáig unatkozniuk. Cutter nem bírt ellenállni a vágynak, hogy megalázza Cheyenne-t a nyilvánosság előtt. Az italtól kissé akadozó hangja beleharsogott a terem csöndjébe:
- Mrs. Martin Lordért, de nem ezért a siralmas, rózsás étkészletért egymillió dollárt ajánlok fel!
Mindenki hátrafordult, hogy lássa az ajánlattevőt. Cutter pityókásan vigyorgott.
Ránézett Cheyenne-re, egyenesen a csillogó szemébe, s fájdalmat látott benne. A
27
Melyiket szeressem?
fenébe, miért üldözte őt ez az asszony még Európában is? Miért van hatalma hozzá,
hogy elpusztítsa?
Egyetlen rúgással arrébb perdített egy széket, és elindult a nő felé. Cheyenne odasúgott valamit az árverezőnek, majd hátrébb lépett.
- Az lehetetlen, uram! - magyarázta az árverező, és intett valakinek Cutter háta
mögött.
- Akkor legyen kétmillió! Cheyenne szemét elfutotta a könny.
- Uram, ön egy tisztességes házban van, nem bordélyban! Cutter változatlanul Cheyenne felé tartott.
- Hárommillió!
Az asszony leugrott a dobogóról, és elfutott. Cutter a nyomában.
- Cheyenne, várj!
A nő egy utolsó pillantást vetett rá, majd kimenekült a hátsó ajtón át, és úgy bevágta, hogy az edények megcsörrentek. Az árverező kalapácsa lecsapott.
- Eladva ennek az úrnak hárommillió dollárért! Uram, elküldjük önnek a készletet, vagy rögtön magával viszi?
Cutter egy mozdulattal a földre söpörte az edényeket.
- Fogják meg! - kiáltott egy férfi a biztonsági szolgálattól.
Riadalom támadt, amikor a fegyveres őrök odarohantak Cutterhez, és elvezették.
Ö nem látott maga előtt mást, csak Cheyenne sápadt arcát, ahogy elmenekült előle: szemében fájdalom tükröződött, arcán könnyek peregtek végig. Bántani akarta, megalázni a nyilvánosság előtt. Ez sikerült is. De képtelen volt örülni ennek. Tudta, hogy megbocsáthatatlanul viselkedett.
Ürességet érzett, és megvetette magát. Tudhatta volna előre, hogy Cheyenne-nel együtt fog szenvedni, ha fájdalmat okoz neki.
28
3. FEJEZET
Cheyenne letörölte a könnyeket az arcáról, amikor bekanyarodott a felhajtóra, melyet a város legnagyobb magnólia- és tölgyfái szegélyeztek. A pázsit mintha a végtelen messzeségbe nyúlt volna. A házat hihetetlen magasra nőtt, rózsaszín virágú azáleák vették körül.
Cheyenne gyermekkora óta nem érezte így megalázva magát. Nem, ez így nem iga?. Amikor Cutter elcsábította, majd elhagyta, mint valami riherongyot, ugyanilyen nyomorultul érezte magát.
Voltaképpen mi késztette rá, hogy igyekezzen maga mögött hagyni korábbi, west-vill^-i életét? S mire jutott vele?
Cutter képtelen szeretni. Érzéketlen fatuskó. És rossz véleménnyel van róla. Ennek ellenére üldözni fogja, amíg ő meg nem adja neki, amit akar.
Tényleg olyan alávalónak hiszi, aki kész eladni magát?! Ott, a szigeten csodálatos volt, ahogy keresztülgázolt az üvegcserepeken, és aztán szerette őt. És ő is szerette a férfit. A gyermekét hordta a szíve alatt, de ő elhagyta, s ezzel belekényszerítette egy ross^ házasságba.
Cutter Jeremy apja. Csak a fiú miatt akarja megszerezni. S ő... Nem, a történtek után semmiképpen!
Lehet, hogy az anyját mindenki megvetette, de az soha nem feküdt le olyasvalakivé), akit nem kívánt. És Cheyenne sem óhajtott megint olyan férfihoz hozzámenni, ajd nem szereti, de még csak nem is tiszteli.
Szembe kell szegülnie vele! Csakhogy éppúgy fél tőle, mint hajdan Martin. Sőt, bizopyos fokig éppen ez a félelem hozta össze őket. Egy délután történt az olaszországi Sorrentóban. A férfi egy magas lilaakác alatt állt, amelyet ő éppen le akart fényképezni. Megkérte hát, hogy húzódjon félre egy kicsit. Az idegen azt felelte, hogy szívesen eleget tesz az óhajának, ha utána meghívhatja egy italra. És a fényképezés után az ismeretlen mesélt neki a bátyjáról, Cutterről.
Valószínűleg a saját, Chantallal szerzett tapasztalatai miatt ébredt benne együttérzés Martin iránt. Végső soron Cutter még rosszabbnak bizonyult, mint amilyennek Martin lefestette. Eleinte rendes embernek tartotta „Lyon"-t, de tévedett. Nem volt
29
igaz a szerelmi vallomás sem. A férfi semmi egyebet nem akart, mint rontani az esélyeit az öccsénél.
Azzal persze nem számolt, hogy a lány teherbe eshet, még kevésbé azzal, hogy mindenáron meg akarja óvni a gyermekét a házasságon kívül születés szégyenétől. És azt sem sejtette, hogy az öccsének a leghőbb vágya: bosszút állni rajta. Amikor Martin tudomást szerzett a lány terhességéről, lehetőséget látott rá, hogy elvegyen a bátyjától olyasvalamit, ami az övé. Cheyenne pedig azért ment hozzá Martinhoz, hogy fia viselhesse a Lord nevet, amely megilleti.
Cutter ennek ellenére mindannyiuk életét tönkretette. A józan megfontolásból kötött házasság végzetes hibának bizonyult. Cheyenne magányos éveket szenvedett végig. És most Jeremyt is veszély fenyegeti. Mégsem engedhet Cutternek!
Hét éven át sötét árnyékként kísérte végig az életét. Ez így nem mehet tovább. Meg kell szabadulnia tőle, akármilyen árat fizet is érte!
Ahogy közeledett a sötét házhoz, meg is feledkezett már Cutterről. Helyébe egy másik aggodalom lépett. A házban nem látott sehol sem világosságot. A hatalmas épület a holdfényben úgy hatott, mint valami kísértetkastély. Az asszony torkában dobogó szívvel közeledett felé. Nem lett volna szabad Kürttel hazaküldenie
Jeremyt...
Ne ess pánikba! - figyelmeztette magát.
Szíve mégis majd kiugrott, a gyomra görcsbe rándult, ahogy közelített a házhoz. Miért jutott éppen most eszébe az az este, amikor két nyomozó kereste fel, és közölte: „Mrs. Lord, sajnáljuk, de megtaláltuk a férjét..."
Az épület külső falait éjszakánként mindig megvilágították, ahogy a fákat és a pázsitot is. A házban is kellett volna fénynek lennie. Martin halála óta Cheyenne még nagyobb súlyt helyezett erre, és folyton ellenőrizte a riasztót is. Tudta, hogy történt valami, még mielőtt az ajtóhoz rohant volna.
Az ajtó nyitva állt, a riasztó ki volt kapcsolva.
- Jeremy! - suttogta, s belesett a sötét házba. - Jeremy! Jeremy! - kiabálta hisztérikusan.
A fiú neve visszhangzott az üres helyiségekben.
A sötét előtérben üvegcserepek ropogtak Cheyenne cipője alatt, amint a villanykapcsolót kereste. Miután megtalálta, s öklével rácsapott, vakitó fény árasztotta el a hallt.
- Szentséges ég...
Cheyenne úgy érezte, mintha még soha nem járt volna ebben a házban, amely kész csatatérré változott. A márványpadlón egy Tiffany-lámpa hevert összetörve. A waterfordi kristályváza cserepei a vörös rózsák mellett feküdtek egy tócsában. Az aubussoni szőnyeg egyik sarkán vérfolt éktelenkedett.
A villanykapcsoló alatti márványasztalkán egy véres cetli hevert. Az üzenetet újságból kivágott betűkből ragasztották rá: Ötmillió. Semmi rendőrség! Cheyenne leejtette a papírlapot.
30
Melyiket szeressem?

Odakint zúgott a szél a fák között, ágakat tört le, és magával ragadta az azáleavi-rágokat.
- Jeremy! - Cheyenne a lépcsőhöz szaladt. — Jeremy! Kürt! Mrs. Perkins! — Hová tűntek mind?
Zajt hallott a pince felöl, s a konyhán át a nyitott pinceajtóhoz rohant. Összerezzent, amikor belebotlott valamibe.
- Miau!
Cheyenne megkönnyebbülve fellélegzett. Csak Párduc volt, Jeremy fekete macskája, amely fülét hegyezve felbámult rá. Cheyenne felkapcsolta a pincében a villanyt.
- Jeremy!
A lépcső alján ott feküdt Kürt és Mrs. Perkins, kezük-lábuk dróttal összekötve, szájuk szalaggal beragasztva. Cheyenne leszaladt, letépte szájukról a ragtapaszt, eloldotta a köteleiket, és meggyőződött róla, hogy még lélegeznek.
- Jeremy? Hol van Jeremy? - Megpaskolta Mrs. Perkins arcát, és megrázta Kürt vállát, de nem kapott választ. Egyikük sem mozdult. Majd később törődik az alkalmazottaival, előbb meg kell keresnie a fiát!
Az udvarház tizenkilencedik századi francia kastély mintájára épült. A szobák hat méter magasak voltak, a mennyezetet fafaragások díszítették. Az ablakok a varázslatos kertre nyíltak. Tíz hálószoba és hat fürdőszoba volt benne.
Martin azért vette meg a házat, hogy elkápráztassa Cuttert és Houston előkelőségeit. De már nem Cheyenne-é. Az asszony elképzelni sem tudta, hogy ebbe a házba egykor besütött a nap, hogy vidám estélyeket adtak itt, amelyekről az újságok pletykarovataiban is megemlékeztek. Csakugyan szerette, ha a másnapi lapokban olvashat magáról? Valaha tényleg fontos volt neki, hogy az emberek csodálják a szépségét, a sikereit, a házát és a házasságát? Valóban boldoggá tette, hogy példás vendéglátónak számított, szép ruhákat viselt, és gazdag embereket látott vendégül? Csakugyan jelentett neki bármit is, hogy Martint tökéletes házigazdának tartották?
Szegény lány volt, szégyellte nehéz ifjúkorát, és rendezett életre vágyott. A gazdagok világához akart tartozni, művelt és szép óhajtott lenni, akit mindenki irigyel. Martin pedig versengett sikeres bátyjával. Tényleg olyan nagy hiba volt ez?
Cheyenne mint egy rémült gyerek végigszáguldott a konyhán, a hosszú folyosón, fel a márványlépcsőn. Mindegyik szobában felkapcsolta a lámpát, s Jeremyt szólongatta.
Utolsóként érte el a gyerekszobát. Az ajtó nyitva állt. Óvatosan belépett.
Szemlátomást heves küzdelem zajlott le itt. Az ágynemű a padlón, a perzsaszőnyegen szétdobálva a párnák, a játékok. Könyvek is hevertek szanaszét. A matracon Cheyenne felfedezett egy vérfoltot.
Mint egy robot lépésről lépésre közeledett az ágyhoz, és szótlanul lerogyott a szőnyegre. Szeméből könnyek törtek elő, ahogy kezébe vette Jeremy legrégebbi és legjobban imádott mackóját. A gyerek még mindig azzal aludt, és Molly macinak nevezte. A játékállat fejét csak egy cérnaszál tartotta, a belsejéből kibuggyant a töltőanyag.
31
Az asszony felsikoltott, és még akkor is jajveszékelt, amikor megszólalt a telefon.
A mackót magához szorítva odament a készülékhez, amely általában kiírta a hívó fél telefonszámát. Cheyenne megvárta a második csörgést, de a kijelzőn ez jelent meg: Nincs adat.
Felvette a kagylót.
- Elég sokáig tartott, míg hazaértél, te cafat!
Megint az a kísérteties, rekedt hang. Cheyenne némán sírdogált.
- Hol van Jeremy?
- Jeremy, mondd, hogy halló!
- Anyu! - kiabálta a gyerek. Ő, a legbátrabb kisfiú, akit Cheyenne valaha is ismert, úgy zokogott most, hogy alig értette a szavait. - Fel akartam mászni a magnóliafára, de volt egy nagy kése! Megvágott vele!
- Add vissza a kagylót! Mrs. Lord, hagyja ki a rendőrséget, különben lemondhat
Jeremyről!
A kisfiú a háttérben üvöltözött.
- Ne bántsa! Ne merészelje bántani!
- Ez csakis magától függ. - A telefonáló utasítások és fenyegetések özönét zúdította rá.
Jeremy még egyszer panaszosán felzokogott.
- Anyu!
Amikor a vonal megszakadt, Cheyenne sírni kezdett. Ez a szörnyeteg ötmillió dollárt követel. Ennyi fáradsággal akár a napot vagy a holdat is követelhetné! Neki
nincs ötmillió dollárja.
Hirtelenében nem is jutott eszébe senki, akinek ennyi pénze lenne. Még soha nem érezte magát ilyen tehetetlennek és elhagyatottnak. Azután eszébe jutott Cutter és az ajánlat, amelyet az árverésen tett.
Te jóságos ég!
Az asszony az ablakhoz lépett, és mereven nézte a hatalmas magnóliafa legfelső ágait... És miközben a fát figyelte, elállt a szél, és a fa csúcsán, akár a csillag a karácsonyfán, kinyílt egyetlenegy virág.
Ez jó jel.
Cheyenne megragadta a telefont.
Amint Cutter belépett Warwick Szálló-beli tetőtéri lakosztályába, megszólalt a telefon. Még mindig rossz hangulatban volt. Kezében tartott egy rózsamintás Wedgwood-csészét. Több nem maradt az összetört készletből, amelyet iszonyúan
32
Melyiket szeressem?
magas áron kellett megvennie. Mivel Cheyenne szerette a virágokat, ezüstvázákban tucatnyi sárga tulipán virított a nagy hálószobában és a szép nappaliban. A muskátlival díszített két erkélyről pompás kilátás nyílt a városra.
A lakásban elő volt készítve whisky, pezsgő és számos romantikus kellék. Az ágyon leheletfinom fekete hálóing feküdt, a márvány fürdőkád szélén illatos fürdő-olajok sorakoztak. A CD-lejátszó mellett lemezek tornyosultak. Az éjjeliszekrényen tarka ponyvaregények vártak a kétes irodalmi ízlésű hölgyre. Milyen ostoba és ön-telt dolog volt azt remélnie, hogy Cheyenne vele tölti az éjszakát, az ő lakásában, az ő ágyában! Ez kizárt mindazok után, amiket elkövetett ellene.
Megint alaposan elszámította magát Cheyenne Rose-t illetően. Emlékezetébe idézte azt a napot, amikor eljött hozzá és megkérte, hogy segítsen Martinon. Olyan szép volt egy szál piros rózsával a hajában! Fehér kosztümje egyszerű volt, s arcát nem festette ki, hogy enyhítse érzéki kisugárzását. Őt ennek ellenére hihetetlenül felizgatta a látványa. És egyben megrémítette a gondolat, hogy talán még mindig szereti. Zavarában kigombolta a nő kabátkáját, megérintette a bársonyos bőrét, és felajánlotta a segítségét - bizonyos ellenszolgáltatás fejében.
Cheyenne el akart szaladni, ő azonban szorosan fogta, s abban a pillanatban erősebben kívánta, mint valaha bármilyen más nőt. És az asszony tekintete elárulta, hogy benne is felébredt a vágy.
- Egyszerűen nem érted! - súgta az. - Engem nem lehet megvenni. Nem pénzért mentem hozzá az öcsédhez. És nem is a pénz miatt vagyok itt.
Erre eleresztette. Cheyenne remegő ujjakkal begombolta a kabátkáját, és elfutott...
Akkor nem hitt neki. Ma már nem volt olyan biztos magában. Vajon miért ment hozzá Martinhoz? Meg akarta ezt kérdezni az asszonytól, de tudta, úgysem kapna választ.
Csak egy hónappal később jött rá, hogy szörnyen bánt vele...
Nagyon szégyellte magát. A mai este után még nehezebb lesz meggyőznie az asz-szonyt, hogy nem marad más választása: hozzá kell jönnie feleségül.
A telefon még mindig csörgött, de Cutter nem mozdult. Túl fáradt volt ahhoz, hogy továbbra is Cheyenne-nel vesződjön, vagy valamelyik alelnökével társalogjon. Egy italra vágyott, azután egy kellemes zuhanyra és alvásra. Az árverésen nyújtott alakítása után kész csoda, hogy nem kell börtönben töltenie az éjszakát.
Az ördögbe a telefonálóval! Kiment a konyhába, és teletöltötte a rózsás csészét whiskyvel.
Mivel a telefon még mindig csörgött, végre felvette.
- Cutter Lord! Hisztérikus zokogást hallott.
- Cutter! Végre! Azt hittem, már soha nem veszed föl.
A nő annyira sírt, hogy alig értette, még a hangját sem ismerte fel.
- Ki beszél?
33
Melyiket szeressem?
-Cutter! Cutter...
- Cheyenne? - suttogta a férfi szokatlanul lágy hangon.
- Igen... Én vagyok. - Az asszony zihálva vette a levegőt.
- Drágám, lélegezz mélyeket, s mondd el, mi történt! - De Cutter már sejtette, mielőtt a nő egy szót is kinyögött volna.
- Náluk van! Magukkal vitték Jeremyt!
A férfi megmarkolta a kagylót. Az ö hibája. Tudta, milyen veszélyben vannak. Kényszerítenie kellett volna Cheyenne-t, hogy fogadja el a feltételeit!
-Kik?
- Nem tudom. Martin gyilkosa vagy gyilkosai! Fogalmam sincs... A férfi tudta, ki ölte meg Martint, és milyen veszélyes ember.
- Cutter, segítened kell. Kérlek! Senki máshoz nem fordulhatok. Mindent megteszek, amit csak akarsz. Lefekszem veled, hozzád megyek, ha...
Cutter most már ismerte az asszony árát. Nem pénz és nem esküvő az, hanem a fia élete. Még jobban undorodott magától, de ez már nem sokat számított.
- Maradj, ahol vagy! - utasította. - Azonnal odamegyek.
Cheyenne visszament a pincébe, hogy megnézze Kürtöt és Mrs. Perkinst. Mindketten lehunyt szemmel, ugyanabban a testhelyzetben feküdtek, ahogy otthagyta őket. Csak most vette észre az altatószeres üvegcsét Kürt mellett. A legtöbb tabletta még benne volt. Tehát legfeljebb néhányat nyelettek le velük.
Cheyenne kitapintotta a pulzusukat. Tisztán érezhető volt. Finoman pofozgatta az arcukat, és a nevükön szólítgatta őket.
Kürt felnyögött, és kábán nézett rá.
- Hagyjátok! - Mrs. Perkins felsóhajtott, és csak motyogott. - Hiszen még gyerek. Ne bántsátok!
Cheyenne kétségbeesetten lerogyott a földre. Közben hallotta Cutter lépteit, ahogy
beront a házba.
- Cheyenne! - A férfi hangja visszhangzóit az üres helyiségekben.
Az asszony lassan feltápászkodott. A gyógyszeres üveg kiesett a kezéből. Párduc 1   nyávogott, és izgatottan felszaladt a lépcsőn, ő meg óvatosan követte. Az előtérben majdnem összeütközött Cutterrel.
A férfi a karjába vette, a melléhez szorította, és kisimította haját az arcából.
- Minden rendben lesz - suttogta.
Gyengédsége meglepte a nőt. Már nem az a goromba fráter volt, aki az Irodájában megpróbálta levetkőztetni. Nem is az a komor fickó, aki az árverésen pénzt kínált érte. Az a szerető volt most, aki a szigeten meghódította a szívét, és aki a gyermeke apja lett. Az a férfi, akivel először élte át a szerelmet.
- Meg fogom találni Jeremyt. Erre megesküszöm. De segítened kell, Cheyenne.
Össze kell szedned magad! Nélküled nem boldogulok. - A konyhába vezette az asz-szonyt. - Drágám, készítek egy kávét, azután mindent elmesélsz.
Már a tűzhelynél állt, amikor a nő megint a mellére borult, és sírva fakadt.
- Elhurcolták, és ez csakis az én hibám. Nem lett volna szabad egyedül hagynom. Mindennek vége.
-  Hagyd abba! - parancsolt rá Cutter, és megsimogatta a fejét. - Kérlek, hagyd abba! Nem bírom elviselni, ha bőgsz. Ráérsz akkor sírni, ha... - Elhallgatott.
Az asszony rémülten meredt rá, amikor felfogta, mire céloz. Hirtelen szertefoszlott minden gyanakvás, fájdalom, harag és kétségbeesés, és egymásba kapaszkodtak, mert pontosan tudták, hogyan érez a másik. Ez a veszteség összekovácsolta őket. Cutter éppúgy szenvedett, mint ő, és éppúgy félt. Mindkettőjüknek vigasztalásra volt szükségük. Ami eddig elválasztotta őket, már nem számított. Cheyenne megtört, ahogy Cutter is. Mivel azonban a férfi mellette volt, elviselt mindent. Ebben a pillanatban érezte, hogy sokkal több köti hozzá, mint a közös gyerek. Lehunyta a szemét, és megborzongott.
- Az én hibám is - mondta a férfi, és eleresztette. - De ezen ráérünk később is té-pelődni. Most tennünk kell valamit.
-  Igen... igen - helyeselt az asszony, majd lerogyott az egyik konyhaszékre, és még jobban félt, mert már nem érezte magán Cutter erős karját.
Jeremynek nagyon kellett pisilnie, de félt megkérdezni a kopasz férfitól, hogy szabad-e.
- Neked én Mr. X vagyok - suttogta az emberrabló, amikor a csónakot egy hosz-szú bottal keresztültolta a sötét, vízililiomokkal borított vízen.
A kopasz hatalmas fickó volt. Csúf koponyájával békára emlékeztetett, robusztus alakjával pedig díjbirkózóra. Még a mocsárban is napszemüveget viselt. Terepszínü ruhája büzlött.
Jeremy megszokta, hogy a felnőttek csodálják, mert okos és bátor. Most is bátor szeretett volna lenni, és úgy tenni, mintha nem félne, de a kopasztól libabőrös lett.
Egy kunyhóban voltak a mocsár közepén, és Jeremy egy ingatag széken állt egy tükör előtt. A kopasz olyan közel tartotta arcához a kést, hogy a kisfiú csak elmosódottan látta a pengét. A kopasz hirtelen motor hangját vélte hallani, ezért becsukta a kését, és az ajtóhoz osont.
Odakint csak a madarak csiviteltek. A víz bugyborékolt, szúnyogok zümmögtek körülöttük.
Jeremy azt hitte már, menten szétdurran a hólyagja. Hirtelen nem bírta tovább.
34
35
bÍANCA
Három dolog is történt egyszerre: a nadrágjába csinált, mint egy kisbaba. Felordított, ahogy érezte a melegséget végigfolyni a lába szárán. Aztán kirohant az ajtón, és a legközelebbi fához igyekezett. Ha elég gyors, és elég magasra mászik...
Ám a kopasz gyorsabb volt nála.
- Ezt még megbánod, kölyök!
Egy hatalmas kéz galléron ragadta. A kés nyele koppant a fején. Hirtelen elsötétült előtte a világ.
Cheyenne iszonyúan fáradt volt, mégsem tudott aludni. El akart menni Cutterrel és az embereivel felkutatni Jeremyt, de a férfi ragaszkodott hozzá, hogy a telefon mellett maradjon, hátha ismét jelentkezik az emberrabló.
Kivételesen ellenkezés nélkül engedelmeskedett. Miután mindent, amit tudott, elmesélt a férfinak, Cutter beszélt Mrs. Perkinsszel és Kürttel. Majd sokakat felhívott telefonon a határ mindkét oldalán. Ezt követően eljött két embere, hogy vigyázzon Cheyenne-re, s ő indulni készült, anélkül hogy közölte volna az asszonnyal, hová
megy.
- Cutter, mindent tudni akarok! - kérlelte Cheyenne. Egy pillanatig farkasszemet néztek.
-  Megértelek - szólalt meg rövid gondolkodás után Cutter. - Ebben az esetben azonban jobb, ha minél kevesebbet tudsz.
- Miért?
- Martin összeszürte a levet néhány igen veszélyes alakkal.
- Na ne mondd! Te tudod, kikről van szó? - kérdezte a nő.
- Hát te?
- Martin nem avatott be engem semmibe. - Ez mindent elárult a házasságukról.
Cutter együtt érző csókot nyomott a homlokára.
- Mennem kell.
- Mondd meg, ki... Mondd meg, hová...
- Csitt! Paul itt van, ha szükséged lenne rá.
- Nekem rád van szükségem.
- Soha nem hittem volna, hogy egyszer ezt is hallom majd tőled - szólt gyengéden a férfi. - Melengeti a szívemet.
- Hogy vagy képes tréfálni?
-  Ez nem tréfa! - sóhajtott a férfi, s kifelé indult.
-  Mikor jössz vissza? - Cheyenne érezte, mekkora szakadék tátong közöttük. -Megőrülök, ha nem tehetek semmit.
- Ezt már megbeszéltük. Ügyelned kell a telefonnál!
Az asszony bólintott, és a férfi távozása után betelepedett a hálószobába, amely mindig is kizárólag az övé volt. A legszebb bútordarabok már hiányoztak. Cutter nél-
36
Melyiket szeressem?
kül a szobát börtönnek érezte, de hát így volt ez a házassága alatt is. Lefeküdt az ágyra, és sóvárogva várta Cutter visszatérését...
A férfi olyan kedves és aggódó volt. És nem is tett neki szemrehányásokat, hanem a karjába vette, és nyugtatgatta:
- Inkább az én hibám, mint a tiéd. Egyszerűen nem akartam látni, min mentél keresztül Martin mellett. Miután nálam jártál és a segítségemet kérted, nyomoztattam az öcsém után. Azóta sok mindent kiderítettem azokról az emberekről, akikkel üzleti kapcsolatban állt. Tudom, milyen veszélyesek.
Ha tudja, kikkel van dolguk, miért olyan nehéz a fiuk nyomára bukkanni? Miért kell az egész államot átkutattatnia? Miért csődítette össze mindenfelől az embereit, hogy segítsenek a keresésben? Miért utasította a pilótáját, hogy rakja tele a gépet puskákkal? Miért nem felelt a kérdéseire?
- Mihez kellenek a fegyverek? - érdeklődött Cheyenne tőle.
- Jobb, ha nem tudod - közölte akkor a férfi.
- Ha Jeremynek bármi baja esik, azt soha nem bocsátom meg neked!
- Újabb bűn a hosszú bűnlajstromomon. Drágám, gondolod, én ezt meg tudnám bocsátani magamnak?
- Sajnálom, hogy ezt mondtam - suttogta az asszony, mert érezte a férfi fájdalmát.
- Én meg azt sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem veled az árverésen - válaszolta Cutter.
Cheyenne megszorította a kezét.
- Kedvesebbnek kellett volna lennem. Talán itt az ideje, hogy legalább a bíróságon alkalmazott elvet betartsuk: az ártatlanság vélelmét.
- Nem hangzik rosszul. - Cutter megsimogatta az arcát. - Légy erős! Számomra fontos, hogy higgyél bennem.
S aztán elment...
Az asszony most a sötétben feküdt, az ágyon. Szép emlékek és rémálomszerü látomások váltogatták egymást. Eszébe jutott Jeremy születése, amelybe ő majdnem belehalt. A férje nem törődött vele. A fájások szörnyűek voltak, és ő Cutter nevét kiáltozta. Amikor a férfi napokkal később tényleg megjelent, Martin kidobatta, míg ő azt kívánta, bárcsak örökre vele maradna.
Emlékezett Jeremy első fogára, az első szavaira, az első lépéseire, az első alkalomra, amikor fára mászott, az első olyan esetre, amikor lepottyant, és el is törte a karját.
Háromévesen a kisfiú már tudott olvasni és szorozni. Folyton azon igyekezett, hogy mindent jól csináljon, és iskolába kerülve két osztályt átugorhatott. Martin alig méltatta figyelemre, és megvetette a fiát, akinek különleges képességei Cutterre emlékeztették. Ugyanebből az okból rosszallotta Jeremy kíváncsiságát és tudásvágyát is.
Cutter büszke lett volna a fiára, de soha nem volt vele. És most talán soha nem is
37
bÍANCA
fogja megismerni. Vajon él-e még a gyerek? Még most is Cheyenne fülében csengett
kisfia utolsó kiáltása, amit a telefonban hallott, mielőtt az emberrabló letette a kagylót.
Órákkal később, amikor Cutter komoran és dühösen visszatért, Cheyenne még
mindig ébren volt.
- Mi van Jeremyvel? - suttogta, és felkönyökölt, amikor Cutter fáradtan beleült az ágya melletti fotelba, és felkapcsolta a lámpát. A férfi szeme alatt sötét karikák
húzódtak.
- Még nem mondhatok semmit - válaszolta, majd felvette az asztalról az egyik
ponyvaregényt, és belelapozott. - Hogy olvashatsz ilyet?
- Jó a vége - motyogta a nő.
A férfi hallgatott. Cheyenne nem tágított.
- Nem jutottál semmire?
Cutternek arcizma sem rándult, miközben letette a könyvet.
- Kértelek már, hogy ne faggass! Nem szeretnék hiú reményeket kelteni... Azonnal tájékoztatlak, mihelyt megtudok valami érdemlegeset. Nem telefonált senki? -
kérdezte végül.
A nő bágyadtán megrázta a fejét.
Cutter bement a fürdőszobába, és kinyitotta a csapot.
- Mit csinálsz? - kiáltott utána Cheyenne.
Mivel nem kapott választ, felkelt, és utánament. A férfi a kád szélén ült, illatos gőzfelhő vette körül, miközben kezével ellenőrizte a víz hőmérsékletét.
- Kimerült vagy - állapította meg aggódva. - Ha már aludni nem tudsz, legalább végy egy jó fürdőt. Én közben készítek reggelit magunknak.
- Nem vagyok éhes - ellenkezett a nő, habár tetszett neki, ahogy Cutter gondoskodni akar róla. - Nem akarok...
- Tudom. Én is így vagyok vele. Mégis ennünk kell. Azután kimegyünk a kertbe sétálni. Közben elmesélheted, hogyan mászik fára a fiam.
Jeremy nélkül mindegy volt Cheyenne-nek, hogy fúrdik-e, eszik-e, vagy Cutterrel beszélget-e. Mivel azonban Cutter úgy akarta, mindezt megtette, és erősebbnek is érezte magát utána. És mert a férfi mellette volt, nem érezte annyira egyedül magát. Most, hogy megoszthatta vele a terhet, már reménykedni is tudott.
Jóval később még mindig nem jött álom a szemükre, bár igencsak kimerültek, ezért a férfi maga mellé húzta a könyvtárszoba kanapéjára, s megpróbáltak olvasni, Cutter egy gazdasági szaklapot, Cheyenne egy krimit. Az asszony szeme hamarosan lecsukódott.
Cheyenne hirtelen felébredt, és emlékezett rá, hogy Cutterről álmodott. Megrémült, amiért szorosan a férfihoz simult, feje a vállán, keze a combján nyugodott. Cutter átölelte az egyik karjával.
Ugyanolyan meghitten és elégedetten aludtak együtt, mint annak idején a szige-
38
Melyiket szeressem?
ten. Amikor az asszony meghökkent ezen, a férfi ösztönösen megérezte a változást, s álmosan kinyitotta a szemét.
- Cheyenne - súgta —, itt vagy még, kedvesem? Kedvesem? A kedvesének nevezte!
Cheyenne összerezzent, és el akart menekülni, ám a férfi erősen fogva tartotta -nem testileg, még csak nem is szavakkal, hanem pusztán a tekintetével, amely elárulta, milyen nagy szüksége van rá.
Sokáig feküdtek így, szorosan átölelve egymást, és egyikük sem mert megszólalni, nehogy elijessze a másikat. Végül Cutter megmozdult, és az asszony érezte, ahogy keze végigsiklik a homlokán. A férfi felé fordította az arcát, mint egy elégedett kiscica, és lehunyta a szemét.
Cutter a hajára nyomta az ajkát, majd lágy csókokkal borította a szemhéját. Cheyenne visszatartotta a lélegzetét, miközben a férfi szája az övéhez vándorolt. Semmit nem akart, amíg Jeremy... De amint Cutter szája megérintette az övét, elszállt az aggodalma. Hirtelen arra vágyott, hogy megérintse a férfit, hogy a karjába fogja, és engedelmesen szétnyitotta az ajkát.
Egyre jobban kívánta Cuttert, és mégis...
A férfi ráhengeredett, kigombolta a ruháját, s a következő pillanatban Cheyenne magán érezte a csupasz testét. Cutter szétfeszítette a combjait, s az asszony hevesen zihálni kezdett, amikor hozzápréselődött. Ujjait Cutter karjába vájta, s közelebb húzta magához. Annyira kívánta! És félt a rá váró borzalmaktól, az egyedülléttől. Nem akarta egyedül átélni ezt a rémálmot. Szereti...
Nem, itt nem szerelemről van szó, csak félelemről!
- Mitől félsz ennyire? - kérdezte Cutter, mintha a gondolataiban olvasott volna. Tőled, állapította meg magában Cheyenne, de nem mondta ki.
A férfi így is megértette.
- Jól van! - suttogta. Dehogy, nincs jól.
- Jól van! - ismételte a férfi.
Az asszony lehunyta a szemét, mert nem akarta látni, ahogy Cutter lefordul róla. Vaktában felugrott, összekapta a ruháját, és elszaladt. Ám a szobájában nem találta a helyét Cutter nélkül. Szíve csak egyre hevesebben vert.
Mialatt lezuhanyozott és friss holmikba bújt, arra gondolt, mennyire más Cutterrel ebben a házban, mint Martinnal volt. Bánta, ami majdnem megtörtént közöttük, és attól tartott, a dolog meg fog ismétlődni. Ennek ellenére úgy érezte, Cutter \\OTzk tartozik. Martin viszont soha nem tartozott hozzá. Házasságuk évei alatt egyetlen percig sem tapasztalt ilyen meghitt összetartozást - és nem érzett ilyen vad vágyat sem.
Cutter többet jelent neki, mint szeretné. A férfi éppúgy vissza akarja kapni
39
Jeremyt, épen és egészségesen, mint ö. Ha nem is ért egyet Cutter módszereivel, nagy hatással van rá a gyengédsége, a figyelmessége, sőt a csábítási művészete is.
A férfi túlságosan könnyen megtörte az ellenállását. Mégis éppen neki, akit annyi éven át próbált gyűlölni, neki köszönheti, hogy most nem őrült meg. Ha vége lesz ennek a? egésznek, mindegy, miképpen, a férfi nyerni fog.
És ez azt jelenti, hogy ő veszít. Mégsem akart ezekben a szörnyű napokban senki mással lenni, mint vele. A férfi iránt táplált érzelmei veszélyesek, efelől nem volt kétsége. Vágyott rá, hogy Cutter szeresse, mert ő még mindig szereti. Tiszta szívéből szereti.
Cutter Lord már rég rájött erre, és ezt ki is fogja használni.  .
füzeteiben 1999. október 1-től december 22-ig meghirdetett
elnevezésű játékban
1.000.000 Ft értékű betétkönyvet nyert. Babinszky Pálné Kosztárt Zsuzsa, monori lakos. 100.000 Ft értékű betétkönyvet nyertek:
Mosonmagyaróvár
Várpalota
Budapest
Budapest
Gyöngyös
Veszprém
Tiszasas
Hegyeshalom
Pécs
Pécs
Horváth Noémi Kovács G. Anna Mészáros Istvánné Molnár Andrásné Molnárné Antal Marianna Pethe Katalin Szíjártóné Baráth Éva
Szikora Istvánné
Varga Andrásné
Vörös Károlyné
Szeren cs éj ükhöz gr a tu Iá lünk!
Melyiket szeressem?
4. FEJEZET
Cutter a saját fájdalmas tapasztalataiból megtanulta, hogy nem okos dolog bűnözőkkel tisztességesen bánni. Tudta, ki rabolta el Jeremyt. Sokan tudták. Ám amikor az emberei az utcákon érdeklődtek, senki nem akart beszélni.
Amint kínzó lassúsággal eltelt a második nap is, és közeledett a váltságdíj átadásának időpontja, ráébredt arra, hogy más utat kell keresnie. Több mint tíz éven át kötött üzleteket veszélyes országokban, a világ minden táján. És nem először gyakoroltak rá nyomást.
Helytelen dolog váltságdíjat fizetni. Dél-Amerikában szokássá vált, hogy elveszik a pénzt, majd megölik az elrabolt személyt, hogy ne maradjon szemtanú. Cutter egyszer kifizette a váltságdíjat, de az nagy hibának bizonyult. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem fizet.
Ezt persze nem mesélte el Cheyenne-nek. Az asszony talán nem bízik meg benne, és túl naiv ahhoz, hogy megértse a taktikáját, ezért soha nem egyezne bele a tervébe.
Elhatározta, ha nem találja meg hamarosan Jeremyt, ellentámadásba megy át. Akkor aztán megizzasztja azt a szemét alakot, aki az egész mögött áll. Nemzetközi üzletemberként Cutter tudta, hogy az országhatárok nem pontosan úgy futnak, mint a térképeken a vonalak. A kultúrák, erkölcsi normák és törvények átfedik egymást. Akik szomszédos nemzetek ellenségeskedését kihasználják, meggazdagodhatnak. Ugyanez áll azokra is, akik teljesítik szomszédaik törvénybe ütköző kívánságait. Gazdagok, nagy hatalomra tesznek szert, megvásárolnak politikusokat, és kikezdhe-tetleneknek képzelik magukat.
Jósé Hernando is ezek közé tartozott. Mexikó északi részén elterülő hatalmas ranchain a világ legjobb bikáit tenyésztette a leghíresebb matadorok számára. Három nyelven beszélt, indult európai autóversenyeken, és szerette a filmcsillagokat meg operadívákat. Azt tartották róla, hogy minden nőnek teljesíti a leghőbb kívánságát. Ha kissé nyugalmasabb napjai akadtak, a szerencsejátéknak hódolt, vagy sakkozott az unokaöccseivel és az egyetlen lányával.
Hemando gazdagabb és hatalmasabb volt, mint sok államelnök. Megvásárolt amerikai politikusokat, követeket, papokat és persze nőket. Legálisan milliókat ke-
41
bÍANCA
resett ranchokkal, bankokkal, telefontársaságokkal és földbirtokokkal. Illegálisan pedig még sokkal többet. Ezért Hemando rákényszerült a pénzmosásra. Kiemelten érdekelték a határ mindkét oldalán az olyan üzletemberek, akiknek anyagi gondjaik támadtak. Ezért fektetett be Martin vállalkozásaiba is.
Cutter rájött, hogy Jósé Hernando Martin üstökösszerű feltörése után a társa lett. Martin cégei túlságosan is gyorsan nőttek. Túlságosan magas hiteleket vett fel, és túlságosan tékozló módon élt.
Amikor Texasban hanyatlásnak indult a gazdaság, nem tudott fizetni a bankoknak. Mindent elvesztett volna, ha Hernando nem fekteti be „piszkos" pénzét Martin üresen álló lakóingatlanaiba és irodaépületeibe. Hatalmas összegek folytak be import-export üzleteibe is.
Ám aztán Martin csillaga leáldozott. Hernando követelte az adósságok visszafizetését, éppúgy, mint a bankok. Ekkor kérte meg Martin a bátyját, hogy bocsássa rendelkezésére a személyes vagyonát. Cutter azonban vonakodott eleget tenni a kérésének. Mire ráébredt, hogy az öccse élete forog kockán, már elkésett. Soha nem bocsátja meg magának, hogy túl sokáig várt. Részben az ő hibája tehát, hogy Martin meghalt, és hogy Hernando most elkapta Jeremyt.
Több mint hét esztendeje, hogy Cutter egy forró napon a délkelet-ázsiai őserdőben hallott Martin és Cheyenne árulásáról. Az akkori bűntudata, keserűsége és féltékenysége most kiújult.
Annak idején csak azért hagyta el Cheyenne ágyát a Lord-szigeten, hogy kocogjon egyet a parton. Ott találkozott Paul O'Connorral és több más férfival, akik éppen akkor érkeztek csónakon. Egy malájfoldi finomítóban kiütött tüz hírét hozták, s sürgették Cuttert, hogy haladéktalanul repüljön Szingapúrba. Még arra sem maradt ideje, hogy elbúcsúzzon Cheyenne-től.
Martin már várta a repülőtéren. Látszólag nem zavarta különösebben, amikor« meghallotta, hogy Cutter feleségül akarja venni Cheyenne-t. Sőt még gratulált is a
bátyjának.
Cutter átmenetileg az öccsére bízta a cég vezetését, és felszállt a magángépére. Amint Szingapúrba ért, hazatelefonált, de nem érte el Cheyenne-t, s ezért megkérte Martint, hogy keresse meg.
Martin hetekig nem jelentkezett. Amikor azon a forró napon végre felhívta, Cutter teljesen kimerült volt. Éjjel-nappal azokkal az emberekkel törődött, akik megsérültek a robbanáskor, haldoklókat keresett fel, és nagyon sok halottat látott.
A dzsungelben elviselhetetlen volt a hőség, s Cutter akkor már három napja nem aludt. Martin viszont kipihentnek hatott.
- Megtaláltad Cheyenne-t? - kérdezte az idősebbik Lord fiú az öccsétől.
- Meg - felelte az némi szünet után.
-És?
- Összeházasodunk.
42
Melyiket szeressem?
- Tessék?
- Az én barátnőm volt, nem a tied. És elveszem, te pedig kivételesen semmit sem tehetsz ez ellen.
- Mit csinálsz?
- Mindig te voltál a zseni. Folyton ugráltattál. Rajta tartottad a kezedet a családon, az üzleten, a szüleinken, a pénzemen és még a nőügyeimen is. Mindig gondod volt rá, hogy felsüljek, hogy mindenki csődtömegnek tartson.
- Mi van Cheyenne-nel?
- Szombaton hozzám jön feleségül. Megkérnélek, hogy légy a tanúm, de két nap alatt aligha érnél ide.
- Odaérek!
Cutter otthagyott csapot-papot, hogy idejében hazaérjen, és megakadályozza az esküvőt. A kártérítési perek, amelyeket ezért a nyakába akasztottak, majdnem tönkretették a Lord Enterprise-t. És mire ment mindezzel?
Martin valóban megházasodott már, mire odaért, Cheyenne pedig fagyosan elutasította, szóba sem állt vele. O pedig megtorlásképpen kidobta az öccsét a cégből, és rátette kezét a vagyonára, amint erre apjuk végrendelete feljogosította... Idővel talán meg is enyhült volna, ha nem látja később a kórházban Jeremyt, és rá nem döbben arra, hogy Martin a fiát is elvette tőle.
Cutter magát hibáztatta hát most Jeremy elrablásáért, mert Martinnak soha nem kellett volna kölcsönökhöz folyamodnia, ha hozzáfér a vagyonához. De a történteken már amúgy sem változtathatott, ezért inkább a jelennel kívánt foglalkozni.
Élt már a világ legkülönbözőbb tájain, elmaradott országokban is. Tapasztalatai megváltoztatták és megkeményítették. Már nem az Egyesült Államok müveit, törvénytisztelő polgára volt. Átalakult a szemléletmódja. Szemet szemért, fogat fogért! - ez lett a hitvallása.
Ideje, hogy valaki megleckéztesse Jósé Hernandót. Ehhez át kell hágni a törvényesség határain, sőt talán saját lelkiismeretén is túl kell tennie magát. Vissza kell vágnia, még ha ezzel halálos ellenségévé tesz is egy különösen veszélyes alakot.
Ha az emberei csak a legkisebb hibát is elkövetik, bünrészesség és emberrablás vádjával perbe foghatják. Mégis ez az egyetlen lehetősége, hogy élve visszahozza Jeremyt.
Hernando gyilkos, de barátságosnak és megnyerőnek mutatja magát. A felesége halála óta a nők halványának hírében áll. Csakhogy van egy gyenge pontja. Egyetlen ember létezik, akit szeret, s ez gyönyörű tizenhat éves lánya, annak az asszonynak a gyermeke, akibe Hernando szerelmes volt, és akit feleségül vett. Ez a szépség a megszólalásig hasonlít az anyjára, aki belehalt a szülésbe. És Cutter most ostrom alá vétette a Mexikó belsejében álló sziklavárat, amelyben a lány a legszigorúbb őrizet alatt él. Amint az emberei közlik vele, hogy náluk a leányzó, Cntter felhívja Hernandót, és visszaköveteli Jeremyt.
43
blANCA
Amennyiben Cutter emberei nem jelentkeznek, Jeremy minden bizonnyal meghal.
Akkor nemcsak az egyetlen fiát veszíti el, hanem Cheyenne-t is. Ha az emberei elhozzák a lányt, akár börtönbe is kerülhet, vagy megölheti Hernando valamelyik haramiája. Cutter azon igyekezett, hogy mindig győzzön, ezúttal azonban számolt azzal is, hogy esetleg kudarcot vall.
Felidézte, milyen szenvedélyes volt reggel Cheyenne. Köztük még mindig nincs vége mindennek. Nem szerette volna elveszíteni az asszonyt, márpedig ez elkerülhetetlen lesz, ha nem hozza vissza Jeremyt.
I
Melyiket szeressem?
A hőmérő negyven foknál is többet mutatott. Cheyenne nem bírta ki tovább a házban, ezért kiment a kertbe, hogy megöntözze a virágokat. Elrablása előtt Jeremy szívesen segített neki, amikor a kertben dolgozott. Azután a közelében játszott, vagy rovarokat gyűjtött. Máskor felmászott egy fára, ott fent olvasott, és olykor le-lekiáltott.
Ma, bármennyit locsolt is az asszony, a föld száraz maradt, akár a sivatag. Szinte érezte, ahogy a levelek elszáradnak a hőségtől. Mivel sejtette, hogy ez rossz jel, végül letette a locsolótömlőt, és visszament a házba.
A nap végtelenül hosszúnak tűnt, míg végre elérkezett a váltságdíj átadásának ideje. Cutterrel kerülték egymást. A nő a hálószobájába húzódott vissza, Cutter a földszinti könyvtárban üldögélt a telefon mellett.
Csak ül ott és vár. Ezt ő is megtehetné! Cheyenne az órára pillantott. Még harminc perc... Úgy érezte, lassan megbolondul.
A percek szinte vánszorogtak. Az ablakok bepárásodtak. Cheyenne alig kapott levegőt a félelemtől. A torka kiszáradt, mint a kert. Hirtelen elege lett a várakozásból. Cutter ráparancsolt, hogy pihenjen a szobájában, de ő képtelen rá. Összenyomják a
falak.
Megszólalt a telefon. Cheyenne sápadtan kiszaladt a hálószobából, és berontott a könyvtárba. Cutter fel sem pillantott, amikor ő belépett. A telefon fölé hajolt, és olyan halkan, de keményen beszélt, hogy az asszony összeborzadt. Még soha sem látta ennyire gyülölködőnek.
-  Sakkozik ugyebár? Nos, elkaptam a királynőjét. Sakk-matt! - Azzal letette a
kagylót.
Amikor Cheyenne közelebb lépett hozzá, megfordult, ránézett, majd kibámult a kertbe. Az asszony érezte, mennyire eltávolították őket egymástól az elmúlt évek. Ki ez az ember? Mikor lett ilyen rideg? Már nem ugyanaz a gyengéd szerető, aki nemrég majdnem elcsábította. Ez a férfi idegen.
- Kivel beszéltél? - kiáltott rá. - Hogy beszélhetsz sakkról, amikor a fiad életéről
44
van szó? Miért nem tettél semmit? Miért nem keresed meg? Miért ülsz itt tétlenül órák óta?
- Nem gondolod, hogy képtelenség ennyi kérdésre egyszerre válaszolni? - tudakolta a férfi színtelen hangon. Tekintetével könyörgött valamiért, de az asszony nem értette meg.
Azt akarom, hogy menj el! Bánom már, hogy egyáltalán felhívtalak Jeremy miatt. És sajnálom, ami reggel köztünk... történt.
-  Én is, drágám - válaszolta a férfi idegesen. Cheyenne mélyet sóhajtott, és zavartan elfordult. Újra megcsörrent a telefon. Cutter nyomban felkapta.
-  Igen? - Elszürkült az arca.
A feszültség egyre nőtt. Cheyenne rámeredt. Néhány másodperc múlva a férfi letette a kagylót.
- Mi van? - suttogta az asszony. - Ő jelentkezett? Cutter bólintott.
- Most elmegyek - mondta rezzenéstelen arccal. És mégis mintha megváltozott volna.
- Hogy kifizesd a váltságdíjat, és elhozd Jeremyt? A férfi tétovázott.
-  Igen -- felelte végül.
- Hazudsz! Tudom, hogy ez nem igaz!
Cheyenne tehetetlenségében sírva fakadt, amikor a férfi fogta a zakóját, a vállára vetette, és szótlanul elhaladt mellette.
Utánaszaladt.
•- Én... nem hiszek neked! Hová mész? Meghalt Jeremy? Él? Mit csináltál a fegyverekkel? Mit hallgatsz el előlem? Mondd meg! Hogy mehetsz el olyan nyugodtan, mintha...
A férfi megpördült, és együtt érzőén ránézett.
- Veled akarok menni! - kiabálta az asszony.
- Nem, ez túl veszélyes - hárította el Cutter, és megsimogatta az arcát. - Csak egy kicsit bízzál még bennem, kérlek! Nemsokára vége. Jeremy él. Nélküle nem jövök vissza, erre megesküszöm. Bízzál bennem!
Hogy is bízhatna benne, ha egyszer már becsapta? Cheyenne a férfi karjába vetette magát, és az próbálta megvigasztalni. Csakhogy a nő közben érezte a belőle áradó ridegséget s a vágyat, hogy végre induljon már.
- Bízzál bennem! - suttogta a férfi újra, és elment.
Valami balul ütött ki.
Jeremy reszketett nedves pizsamájában. Megkötözték, és be volt ragasztva a szá-
45
bÍANCA
ja. A torka kiszáradt, s a nyelés fájt. Az ablakon át kilátott egy magas ciprusra, és szeretett volna felmászni rá. Akkor nem tudnák elkapni a rossz emberek.
Soha nem kerül már haza, nem mászhat fára, nem olvashat, és nem nyerhet díjakat az iskolában, amiért többet tud a többi gyereknél. És soha nem látja viszont az
anyukáját.
A kopasz a telefon mellett ült, és gyűlölködve bámulta őt, miközben egy koszos zsebkendővel törölgette az izzadságot a homlokáról. Vajon mire vár? Már két napja voltak a fülledt levegőjű kunyhóban.
Hirtelen megszólalt az asztalon fekvő mobiltelefon.
A fickó elvigyorodott, amint felismerte a hívó fél hangját, de nyomban levegő után kapkodott, mérgesen az asztalra csapta a telefont, és felkapta a kést. A padló recsegett a lába alatt, ahogy odament Jeremyhez. A hatalmas penge megcsillant. Jeremy lehunyta a szemét, hogy ne kelljen látnia a kopasz dühös képét.
Meg kell hát halnia. A mamájához szeretne menni...
Egy könnycsepp pergett le az arcán. Vajon az égben szabad a kisfiúknak fára
mászniuk?
Cheyenne kirohant a házból, amikor megpillantotta Cutter fekete limuzinját a felhajtón. Észre sem vette, milyen nedves a föld, milyen zöldek a levelek, és mennyi virág pompázik a fákon és bokrokon. Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a hosszú, fekete kocsi megáll, majd kivágódik a hátsó ajtó.
A kocsiból kiszállt Cutter, karjában az alvó Jeremyvel.
- Kiheveri! - vigasztalta a férfi, amikor az asszony kék foltokat és horzsolásokat fedezett fel a kisfia nyakán és arcán. - De azért hívj orvost... - tette hozzá.
Cheyenne megsimogatta Jeremy homlokát. Milyen hideg! A gyerek meg sem moccant, amikor megcsókolta, és a nevén szólongatta.
Cutter megfogta az asszony kezét, és megszorította, az pedig belé kapaszkodott, és ismét érezte a közöttük lévő láthatatlan köteléket. Együtt léptek ki a felhajtót szegélyező fák árnyékából, és bementek a fényárban úszó házba.
Jeremy sápadtan feküdt az ágyban, meg sem mozdult. Karjával magához ölelte a leszakadt fejű mackót. Az orvos adott neki egy nyugtatót.
Cheyenne figyelte, ahogy gyerek mellkasa emelkedik és süllyed. Máskor mindig olyan eleven volt. Sok mindenen mehetett keresztül.
- Teljesen rendbe fog jönni - nyugtatta meg az orvos.
46
Melyiket szeressem?
Jeremy lecsukta a szemét, és Cheyenne így nem láthatta már a tekintetében ülő félelmet. Melléje feküdt a keskeny ágyra, és átkarolta.
- Most már biztonságban vagy - suttogta. — Nem eshet semmi bajod.
- Hála Cutter bácsinak - felelte a gyerek, mintha a férfi máris hozzájuk tartozna. Hála Cutter bácsinak... ez valahogy a nő számára is megnyugtatóan hangzott. És
megfogadta, hogy soha többé nem hagyja magára a kisfiát. Most is mellette maradt, hogy magához ölelhesse, és rámosolyoghasson, amikor felébred.
Jeremy éjszaka felébredt, és odafordult hozzá. Az asszonynak eddig soha nem is tűnt fel, mennyire hasonlít az apjára.
- Vissza tudod varrni Molly maci fejét?
- Persze, kicsikém. - Cheyenne lágyan beletúrt a fiú sűrű, fekete hajába.
- Holnap?
- Most. Megcsinálom, amíg alszol.
Egymás szemébe néztek. Egyikük sem tudta kimondani, amit akart, miközben a kisfiú az anyja felé nyújtotta a mackó testét.
- Már nem kell félned! - súgta az asszony.
A gyerek bólintott, de tágra nyílt szemén látszott, hogy nem hisz neki.
- Cutter bácsi azt mondta, érthető, ha az ember fél, és hogy nem kell szégyellnem magam emiatt.
- így is van.
Cheyenne tudni szerette volna, mi minden történt a fiával, de nem faggathatta. Úgy gondolta, hajónak látja, majd elmondja magától, ám tisztában volt vele, hogy ezt soha nem fogja megtenni, mert képtelen lenne elviselni az emlékeket.
A kisfiú kissé élénkebben nézett rá.
- Itt van még Cutter bácsi? Az asszony bólintott.
- Igen, és sok őrt hívott ide, nehogy bajod essen.
- Megmutatta a pisztolyát. És azt mondta, lelövi azt a gonosz embert, ha visszajön. Én is akarok egy pisztolyt. Cutter bácsi azt mondta, nekem is lehet, és ő majd megmutatja, hogyan kell lőni vele, és...
- Most aludj!
Cheyenne nem akart fegyverekre gondolni, sem Cutter ígéreteire, amelyek azt sejtették, hogy talán örökre velük marad. Jeremy elmosolyodott, ismét összegömbölyö-dött, és elaludt.
Az asszony csak feküdt mellette, Cutterre gondolt, és azon töprengett, hogyan viszonozhatná azt, amit tett.
Jeremy még aludt, amikor Cheyenne órákkal később felébredt, és bement a szobájába. Visszavarrta Molly maci fejét, aztán megfürdött, és megmosta a haját egzotikus virágillatú samponnal.
47
bÍANCA
A veszély elmúlt. Most már csak ki kell valahogy heverniük a történteket. Jeremy itthon van. Ez a lényeg. Hamarosan megint fára mászik. A kert ismét olyan buján virágzik és zöldell, mint korábban. És a magnóliafa szemlátomást egyre több virágot bont. Mindez annak a jele, hogy túljutottak a nehézségeken.
Pedig nem egészen így van. Adósa lett Cutternek.
A férfi itt van valahol a házban, és őt várja. Ideje, hogy bocsánatot kérjen tőle. Sőt még meg sem köszönte neki, amit tett. És nem kérdezte, hogyan csinálta. Elvégre a részletek nem fontosak. Csak az számít, hogy Jeremy ismét biztonságban van.
A kisfiú nélkül olyan volt a ház, mint egy kripta. Cheyenne most először érezte igazán otthonnak. Tudta, hogy be kell mennie Cutterhez.
Riadt volt és félénk, mint egy kislány, amikor bekopogott a férfi hálószobájának az ajtaján. Vajon kell-e még neki, miután megtalálta Jeremyt?
- Tessék!
Cheyenne haragja hét éven át elnyomta a valódi érzelmeit. Az is eszébe jutott, hogy kis híján szeretkeztek, mialatt Jeremy távol volt. E percben pedig még sebezhetőbb és még védtelenebb. És ettől Cutter még veszélyesebb rá nézve.
Elmosolyodott, amikor látta, hogy a férfi az egyik könyvét olvassa, aztán gyorsan a párnája alá csúsztatja, nehogy ő észrevegye.
Az asszony zöld szaténköntöst viselt, amelyet aranyszínű zsineg fogott össze. A férfi megborotválkozva, félmeztelenül feküdt az ágyban. Fésületlen fekete haja még nedves volt a zuhanyozástól.
- Bámulatra méltó a magnóliafád -jegyezte meg, és felemelt egy fehér virágot az
éjjeliszekrényről. - És te is.
Mosolya bátorságot öntött Cheyenne-be.
- Tényleg az egyik könyvemet olvastad?
- De csak azért, mert azt hittem, már soha nem jössz. Olyasmire vágytam, aminek a vége már az elején egyértelmű.
- Vagyis egy kellemes történetre, boldog befejezéssel. A férfi szokatlanul gyengéden nézett rá.
- Igen, így is mondhatjuk.
Az asszony lenyűgözve szemlélte a férfi szőrös mellét. Vajon van rajta valami a takaró alatt? Feltehetően semmi, mint ahogy neki sincs a köntöse alatt. Jeremyre gondolt, és arra, milyen üres lenne a háza és az élete nélküle. Cutter megmentette a fia életét. És ezért sokkal tartozik neki. Nagyon is sokkal.
A férfi azt mondta, mindent akar. Talán el is megy, miután mindent megkapott, elhagyja, mert nem kívánja úgy, ahogy ő Cuttert... mert az nem szereti. De elhessegette ezt a fájdalmas gondolatot.
Cutter némán felült, és őt figyelte, miközben betolta az éjjeliszekrény fiókját. Cheyenne sejtette, hogy a pisztolyát tartja benne, de most nem óhajtott erre gondolni. A veszély elmúlt.
48
Melyiket szeressem?
A férfi mellén és vállán megfeszültek az izmok, mintha ő is képtelen lenne ellazulni.
- Sajnálom, amit a könyvtárban mondtam — suttogta végül az asszony.
- Semmi baj - felelte ellágyulva a férfi, és hirtelen nem is tűnt már olyan határozottnak.
- Köszönöm! - fűzte hozzá Cheyenne.
- Nem kell megköszönnöd. Jeremy az én fiam is. - A férfi kis szünetet tartott. -Cheyenne, sok mindent megbántam kettőnkkel kapcsolatban.
- Igazán?
- Az egész életem örökös verseny volt, és mindig én akartam győzni. Lehet, hogy nem hagytam elegendő teret Martinnak. Talán ezért...
-  Hagyd ezt!  - Ma a nő nem  akart Martinról beszélni-  Tartozik annyival Cutternek, hogy amennyire lehet, megkönnyíti a dolgát. Ezt megígérte neki. És nem tanácsos mélyebb érzelmeket táplálnia. - Szavakkal ki sem fejezhetem a hálámat -folytatta.
- Én sem szavakat akarok hallani.
- Nincs szükséged valamire? - érdeklődött az asszony. - Esetleg párnára? Vagy takaróra? Sajnálom, hogy nem kérdeztem meg már tegnap este. A folyosón álló szekrényben találsz...
- Nem. Mindenem megvan, ami kell. Cheyenne elfordult, és indulni készült.
- Maradj! - súgta a férfi. - Ezt a virágot a hajadba szántam. Tudod, mit akarok. Az asszony megdermedt, amikor a férfi megszagolta a virágot.
- Gyere ide! - suttogta Cutter. - Kérlek!
Szavak nem fejezhettek volna ki annyi mindent, mint a beálló csönd.
Cheyenne hirtelen ismét az a lány lett, aki a vihar korbácsolta szigeten volt, az a fiatal nő, aki megtalálta az utat Cutter Lord szívéhez.
A férfi tekintete csalogatta, és az asszony ugyanazt a heves vágyat érezte, mint azon a napon, amikor Cutter a fadarabbal bezúzta az üveget, és szenvedélyesen szerette őt. Emlékezett rá, hogyan nyíltak ki a dünéken a virágok, s hogyan lett a télből hirtelen nyár.
Lassan kioldotta a zsineget. Arca lángolt. Kibontotta a haját, mire az illatos vörös fürtök a vállára omlottak. Köntöse a padlóra csúszott.
Cutter majd felfalta a tekintetével. Hosszú órákat töltöttek együtt leírhatatlan feszültségben. Ez idő alatt a férfi minden gondolata és tette arra irányult, hogy megoltalmazza az asszonyt és közös gyermeküket. Végtelenül kedves és türelmes volt Cheyenne-nel, és éreztette vele, hogy szüksége van rá. Most az asszonyon a sor, hogy beváltsa ígéretét.
- Gyere ide! - suttogta Cutter rekedten.
A nő az ágyhoz ment. A matrac besüppedt a súlya alatt, ahogy leült a szélére.
49
bÍANCA
Mindketten hallgattak. Egyedül voltak a világukban. Azután a férfi átnyújtotta a virágot, s az asszony vonakodva a hajába tűzte.
Egy ideig némán és mozdulatlanul ültek, majd Cheyenne a férfi arcára tette a kezét, és lágyan megcirógatta a száját. Pusztán ettől az érintéstől megint érezte a közöttük meglévő bűvös köteléket.
Lehunyta a szemét, mélyet sóhajtott, és ujjbegyével végigpásztázta a férfi arcát. Szinte áhitattal simogatta sürü haját. Mennyire hiányzott neki! Hét hosszú éven át.
- Megtaláltad Jeremyt. Visszahoztad a fiamat. Cutter felnyögött.
- A fiunkat.
- Igen.
- Mondd ki!
- A fiunkat.
A férfi elmosolyodott.
- Hát olyan nehéz volt?
- Csakis neked köszönhetjük, hogy biztonságban vagyunk.
- Együtt csináltuk végig - állította a férfi.
Bőre és haja olyan finom tapintású volt, hogy Cheyenne egyszerűen nem bírta abbahagyni a simogatást.
- Elég! - súgta Cutter, majd elkapta a kezét, felemelte a takarót, és alája húzta az asszonyt. S azt egy cseppet sem lepte meg, hogy a másik meztelen.
Amint a testéhez préselődött, Cutter kezét-lábát köré fonta, és erősen magához szorította. Az asszonynak soha nem volt más szeretője, és féltékeny volt a férfi barátnőire. Ám ezt soha nem vallotta volna be.
- Szóval áldozati bárányként kínálod fel magad? Hát olyan gazembernek tartasz, aki szexet követel fizetség gyanánt a szolgálataiért?
A nő kerülte a tekintetét, és hallgatott.
- Egyébként nem jöttél volna be hozzám? - faggatta Cutter. Cheyenne az alsó ajkába harapott.
A férfi mosolyogva simogatta a nyakát.
- Ez hogy tetszik? - kérdezte, és ujjait a mellei közé siklatta. A nő megremegett az érintésétől. - Nem hiányzott a gyengédségem? Nem vágytál a simogatásomra?
- Szörnyen beképzelt vagy!
- Nem tudsz becsapni.
Csak hogy elhallgasson végre, Cheyenne megcsókolta.
- Na ugye? - dörmögte a férfi. - Téged is gyötör a vágy. Valid be!
A nő nyomban visszahúzódott, amikor azonban Cutter a mellét kezdte simogatni, ívben megfeszítette a testét. A férfi becsúsztatta kezét a combjai közé, és óvatosan
cirógatta.
- Hogyhogy minden virág kinyílt a kertedben?
50
Melyiket szeressem?
- Tehetséges kertész vagyok - lehelte Cheyenne, és felnyögött az élvezettől. Nem akarta beismerni, hogy mindig is Cuttert szerette. A férfi túl veszélyes.
Ilyenre egyetlen nő sem bízza a legtitkosabb álmait.
Amikor a férfi megcsókolta, viszonozta a csókjait, majd lejjebb csúszott. Ajkát végigsiklatta a férfi hasán, egyre lejjebb. Lassan közeledett célja felé. Cutter hangosan felnyögött, amikor az asszony nyelve hozzáért.
- Cheyenne! - suttogta. Nem bírta tovább visszatartani magát, és szorosan magához ölelte. - Azok az évek, amíg Martin felesége voltál, a poklot jelentették nekem.
A nő szerette volna megkérdezni, hogyan érti ezt, de félt a választól. Bizonyosra vette, hogy a férfi semmit nem érez iránta.
- Nekem is. Féltékeny voltam minden más nőre, aki a közeledben lehetett. A férfi nevetve ölelte magához még szorosabban.
-  Cutter, én soha nem feküdtem le Martinnal. Egyetlenegyszer sem. És nem is akartam.
A férfi lehunyt szemmel feküdt a hátán. Cheyenne nem tudta, jelentettek-e neki bármit is a szavai. Végül Cutter megszólalt:
- És én még így képzeltelek el benneteket... ahogy mi most... újra meg újra. Eltelt egy kis idő, míg Cutter beletúrt, majd beleszagolt az asszony hajába.
Cheyenne simogatni kezdte, és érezte, mennyire kívánja őt a férfi. Cutter ráhengere-dett, beléhatolt, és ezúttal csakis azt tartotta szem előtt, hogy az asszonynak jó legyen. A férfi teste karcsú és izmos volt, és csillapíthatatlan étvágyról tett tanúbizonyságot. Szenvedélyével az asszonyt is lángra lobbantotta, és értett hozzá, hogy az élvezetét addig nyújtsa, amíg az kegyelemért nem könyörög.
- Gyere már, Cutter! Nem bírom tovább! Kérlek, gyere!
- Csak ha hozzám jössz feleségül - súgta a férfi, és legördült róla.
- Miért?
Cheyenne olyan furcsán érezte magát Cutter kutató pillantása alatt - könnyűnek és idegesnek, izgatottnak és elevennek és leírhatatlanul boldognak. Kedvese azonban nem vallott szerelmet neki.
Felhasználta a férfit arra, hogy visszahozza Jeremyt. De vajon Cuttemek ő csak azért kell, hogy megtarthassa a fiát?
- Szeress most! - felelte kitérőén.
- De én többet akarok! - Cutter kitartóan nézte. - Légy a feleségem, Cheyenne! -Mivel a nő még mindig vonakodott, hozzáfűzte: - A fenébe is, mondjál már igent!
Az asszony végre bólintott, mire a férfi magára húzta.
- Hogy házasodhatunk össze, amikor a múlt...
- Ha elfelejtjük a múltat, és a jövőre figyelünk, minden jó lesz.
A férfi beléhatolt, hevesen megragadta, és addig mozgott benne, amíg az asszony el nem érte a csúcsot. Azután visszahanyatlottak az ágyra, s Cheyenne a karjában fekve élvezte, hogy izmos testéhez simulhat.
51
És ő még azt hitte, hogy egyszer elég! Most még szebb volt, mint a szigeten. Még több éjszakára vágyott a férfival, sokkal többre. Cutter győzött. Immár hozzá tartozik, akár szereti őt a férfi, akár nem.
Amikor úgy gondolta, hogy a másik elaludt, az ablakhoz lépett, és elhúzta a nehéz függönyöket. A magas fákra derengő fény hullott. Új napra virradtak.
Cutter nem aludt.
- Gyere vissza az ágyba! - kérte lágyan. Kezében tartotta a szétlapított magnóliát,
amely kiesett az asszony hajából.
Cheyenne eleresztette a függönyt, és odament hozzá.
- A következő szeretkezésünk után kimegyek - mondta a férfi -, és hozok új virágot a hajadba.
Amikor ismét a karjába vette, az asszony egy pillanatra sem hunyta le a szemét.
S az élvezet tetőfokán eltűnt minden fájdalom és bizalmatlanság.
A férfi érezte rajta, hogy megváltozott, magához szorította, és szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Cheyenne megindultán hallgatta, és azon tűnődött, őszintén gondolja-e.
A tűz fénye beragyogta az éjszakát. Gitárzene és vidám, többszólamú ének hallatszott. Ám Jósé Hemando, aki nagyra tartotta az erejét, nem volt ünnepi hangulatban. Gyengének és sebezhetőnek érezte most magát. Odakint a szabadban ittak és nevettek az emberei. Ő azonban képtelen volt csatlakozni hozzájuk.
Hatalmas lakásának rácsos ajtói és ablakai nyitva álltak. Itt őrizte a trófeáit is. Oroszlánok, elefántok és tigrisek feje lógott a magas falakon. Az egyik sarokban kitömött zsiráf állt.
Hemando egy súlyos bőrfotelban ült, mogorván, alkoholtól kábán. Hallotta a zenekart, amely bevehetetlennek hitt, fényűző haciendájának a belső udvarán játszott. De nincs bevehetetlen ház, még az övé sem az. Cutter Lord, az a gazember, el genio,
a zseni megértette ezt vele.
Jósé magába szívta a füst, a sült hús és a lótrágya szagát. Az emberei minél többet ittak, annál hangosabban nevettek. Csak ő nem tudott örülni. El genio- bolondot
csinált belőle.
Meleg tavaszi éjszaka volt. Észak-mexikói ranchának magas falai között emelkedett volt a hangulat. Az ajtókban fekete hajú asszonyok ácsorogtak a gyerekeikkel. Az idősebb fiúk felváltva megülték a fiatal bikákat.
Isabel épségben visszatért. Átölelte az apját, ránézett nagy, sötét szemével, és kö-nyörgött neki, hogy nyugodjon már meg. A férfiak, akik elvitték, nagyon kedvesek
52
Melyiket szeressem?
voltak hozzá, úgy bántak vele, mint egy hercegnővel. Tréfálkoztak vele, és papas fritast és hamburguesast adtak neki enni.
Hemando elmélázva nézegette a lány finom metszésü arcát és a haját borító fehér mantillát. Olyan ártatlan! És egyre jobban hasonlít csodálatos édesanyjára, akinek halálakor Hemando azt kívánta, bárcsak ő is meghalna.
A család volt a mindene. Isabel volt a mindene.
Cutter Lordra gondolt. Soha életében nem gyűlölt ennyire senkit, és nem szomjazott így bosszúra. Még gyermekkorában sem érzett ilyen gyűlöletet, amikor a szegénynegyedben élt, igazi család nélkül, s a többi gyerek megvetette, mert az anyja prostituált volt. És akkor sem, amikor az idősebb fiúk rendszeresen megverték.
Akkoriban minden falatért meg kellett küzdenie, hogy ne haljon éhen. Apára és tisztességes anyára vágyott. És iskolába akart járni. Ám a sok verés és a szegénység megkeményítette és megerősítette az akaratát, hogy vigye valamire az életben. Cutter Lord viszont gazdagnak született. Mindene megvolt, amit ember csak kívánhat, s a kisujját sem kellett mozdítania érte. És Jósét még senki sem ütötte meg büntetlenül, amióta maga is hatalommal bír.
- Te vagy az én hercegnőm! - válaszolta a lányának, eltitkolva előle iszonyú gyűlöletét. - Belehaltam volna, ha valami bajod esik.
Jósé középmagas, széles vállú, izmos testű férfi volt. Sötét arcából kiugró széles orra fölött sötét szempár parázslott.
- Kérlek, ne bántsd őket, pápá] - kérlelte Isabel. - Ök a barátaim.
- Nem, mi preciosa, nem fogom bántani őket - nyugtatta meg az apja.
Egy olyan férfi szemében, mint Jósé Hemando, a hazugság nem számított bűnnek. Ha bosszút áll Cutter Lordon, sokkal súlyosabb bűnök fogják nyomni a lelkét. Valahányszor elképzelte, mi történhetett volna a lányával, egyre nőtt a gyűlölete, míg végül majd megfojtotta már. És az emberei megvetnék, ha nem büntetné meg azt a gazembert.
Senki sem csinálhat bolondot Jósé Hernandóból. Senki! Cutter Lordnak meg kell halnia, s az asszonyának meg a fiának is. Jósé már rég nem ölt meg senkit, de most személyes bosszúról volt szó. Ezt neki magának kell elintéznie.
Először az asszonyt és a fiút akarta megölni. Hadd könyörögjön Cutter Lord az életükért! Hadd csússzon térden állva előtte!
Végül aztán Cutter is sorra kerül.
53
bÍANCA
5. FEJEZET
Cheyenne az ablaknál állva kitekintett a Mexikói-öbölre, és azt kívánta, bárcsak ne lenne a sziget olyan szép, mint az emlékeiben. Akárminek jobban örült volna, mint a füvei és virággal borított dűnék, a fehér ibvenyes strand és a kék tenger látványának. A sziget fájdalmas emlékeket ébresztett benne. Miért hozta ide Cutter, ha azt akarja, hogy felejtse el a múltat?
Volt még egy baj Cutterrel. A Jeremy visszatérése óta eltelt hét alatt egyre idegesebb lett. S amióta három nappal azelőtt Jeremynek lidérces álma volt, éjszakánként pisztollyal a kezében végigjárta a houstoni házat.
Miért olyan feszült, ha egyszer elmúlt a veszély? Miért ragaszkodott hozzá, hogy elhagyják Houstont, és erre a néptelen szigetre repüljenek, mégpedig úgy, hogy egy teremtett léleknek sem árulták el a hollétüket?
Cheyenne szeretett volna visszatérni Westville-be, hogy ápolja az anyját, a férfi azonban hallani sem akart róla, s azt hajtogatta, hogy a sziget biztonságosabb. Hogyhogy biztonságosabb?
Cutter nem volt hajlandó elárulni, hogyan is érti ezt. Martin is éveken át titkolódzott előtte, de ő mindig érezte a veszélyt. Képtelen ismét ilyen bizonytalanságban élni!
Egyszer össze is kapott Cutterrel, de így sem ment semmire. Amikor aztán a férfi beszélt lvory ápolónőjével és megtudta, hogy az asszony még mindig kómában van, de az állapota stabil, végképp nem engedett. Azzal érvelt, hogy semmit nem használna, ha Cheyenne az anyja halálos ágya mellett üldögélne, és várakozna. Úgy döntött, a szigetre viszi őt és Jeremyt, és nem győzte hangoztatni, mennyire fontos neki most, hogy összeházasodjanak.
- Összeházasodhatnánk Westville-ben is - vetette fel az asszony.
- A Lord-szigetre repülünk, minél előbb, annál jobb.
Este Cheyenne, miközben enchiladas\ főzött vacsorára, végképp elveszítette a türelmét, és kijelentette, hogy soha nem bocsátja meg neki, ha Westville helyett a szigetre viszi.
- Vállalom a kockázatot.
- Mit ér egy házasság bizalom nélkül?!
- Akkor hát bizzál bennem!
54
Melyiket szeressem?
- Mindkét félnek engednie kell - érvelt az asszony, és olyan hevesen kavargatta az ételt, hogy babszemek repültek szanaszét.
- Akkor engedj! - vágta rá Cutter, és kisebbre vette a gázt.
- Ne nyúlj semmihez! - kiáltott rá Cheyenne, és a fakanállal a kezére csapott.
- Majdnem odaégett a bab.
Igaza volt, s ez még jobban feldühítette az asszonyt.
- Muszáj mindig annak lennie, amit te akarsz?
- Nem, csak ha fontos dologról van szó, vagy ha tudom, hogy igazam van.
- Csakhogy te mindig azt hiszed, igazad van! A férfi témát váltott.
- Öntsek egy kis vizet a babhoz?
- A babhoz nem kell víz - kiabált rá az asszony. - Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Az anyám haldoklik!
Összerezzent, amikor a férfi a vállára tette a kezét.
- Megnyugtathatlak: észre sem venné, hogy mellette vagy.
- Honnan tudod? - Cheyenne nagyot sóhajtott. - Én tudnám, amíg csak élek.
- Sajnálom, Cheyenne - mondta a férfi gyengéden, amikor könnyeket látott a szemében. - De a szigetre kell repülnünk.
Az asszony tiltakozásul duzzogott, miközben Martin elegáns ebédlőjében vacsoráztak, és később is, amikor a számláit nézték át a könyvtárban. Leginkább az zavarta, hogy a férfi nem egy bankhoz fordult Jeremy váltságdíja ügyében, hanem egy egész hadsereget mozgósított, és telerakatta a repülőgépét fegyverekkel.
Vajon mit művelt? Feltétlenül ki kell faggatnia még egyszer...
A dűnét borító magas fü és a virágok hajladoztak a szélben. Cheyenne sokkal nagyobb biztonságban érezte magát itt a szigeten Cutterrel, mint valaha. Ennek ellenére soha nem tévesztette szem elől Jeremyt, amikor az a szabadban játszott. És ezt tette Cutter is, habár mindenhol őröket állított fel.
A kandalló melletti ablakból figyelte, ahogy Jeremy a teraszon pattogatott kukoricát hajít a levegőbe, és fel-felkacag, amikor a sirályok mohón az eledelre vetik magukat.
Kiszabadulása után a kisfiú nagyon ijedős volt, de az anyjának és Cutternek sikerült eloszlatnia a félelmét. Önbizalma lassan helyreállt. Ám amikor egyszer arról beszélt, hogy kimegy a szabadba, és újra fára mászik, majd felhívja a barátait, aznap éjjel lidérces álma volt.
Sikoltozva ébredt, és azt állította, hogy látta és hallotta a hálószobájában Kürtöt és a kopaszt. Cutter komolyan vette Jeremyt. Perceken belül a ház már nyüzsgött a rendőröktől és Cutter embereitől. Különös véletlen, hogy Kürt ezen az éjszakán eltűnt, és a kertben az összes rózsa elhervadt.
55
A Kürt utáni nyomozás nem járt eredménnyel.
Azóta Cutter minden este megvárta, amíg Cheyenne elalszik. Akkor fogta a pisztolyát, és végigjárta a házat, ellenőrzött minden ablakot és minden ajtót, minden zárat, különösen Jeremy szobája körül. Az asszony egyszer követte éjszakai kőrútján, és megbotlott az egyik szőnyegben. A férfi megpördült, és pisztolyával a szívére célzott.
- Ne mozdulj!
A nő felsikoltott, s Cutter leeresztette a fegyvert.
- Mi jut eszedbe, Cheyenne? Mit keresel itt? - Rekedt hangja félelemről árulkodott, s majdnem annyira remegett, mint az asszony.
- Mit művelsz itt ezzel a micsodával?
- Körülnézek.
- Nem lenne szabad fegyverrel mászkálnod. Még megsebesítesz valakit. Majdnem rám lőttél.
- Igazad van - bólintott a férfi. - Megőrjít ez az egész.
-Mi?
- Nem beszélhetek róla.
Cutter megcirógatta a nő arcát, s ezzel le is zárta a magyarázkodást. Az asszony pedig hagyta, hogy Cutter magához ölelje, és arcát a mellére szorította.
- Néha még most is félek - súgta Cheyenne.
- Tudom - simogatta meg a férfi a haját.
- Kérlek, mondd meg, mi folyik itt! Semmit nem tudok, s ez azokat az időket juttatja eszembe, amikor Martinnal éltem. Ö sem avatott be semmibe...
- Én nem vagyok Martin. Én mindig gondoskodni fogok rólad. Erre megesküszöm!
Olyan jól érezte magát a karjában, hogy Cheyenne nem tett fel több kérdést. A férfi lágyan megcsókolta őt, s nyelvével szétfeszítette az ajkát. Gyengéden cirógatta az arcát, simogatta a mellét. Az asszony feszültsége és félelme nyomban elszállt. Hátha Cutter mégis szereti?
Amikor a férfi visszavitte az ágyba, hagyta, hogy szeresse, és szenvedélye, gyengédsége új magasságokba repítse...
Szerencsére Jeremynek azóta nem volt több lidérces álma, s ahogy most a teraszon játszott, teljesen egészségesnek tűnt.
A kacagó kisfiú és a madarak mögött köd jelent meg a láthatáron. Az asszony azt kívánta, bárcsak az édesanyja újra meggyógyulna. Akkor talán ő, Cheyenne is élvezhetné a pihenést a szigeten Cutterrel és a fiával. De az elmúlt éjjel azt álmodta, hogy az anyja lápbeli telke kiszáradt, akár a környező vidék. Almában koporsóban látta... Cutter a karjába vette, amikor sírva felébredt, és arról panaszkodott, hogy már most hiányzik neki az anyja, pedig még él. Könyörgött a férfinak, hogy engedje hazautazni.
56
Melyiket szeressem?
- Nem lehet - hárította el Cutter, és megcsókolta. - Még nem. Drágám, az egész világot a lábaid elé raknám, ha tehetném!
Az asszony érezte, mennyire sajnálja Cutter a dolgot, és ismét hagyta, hogy szeresse. Szégyenkezve fordult el az ablaktól, amikor eszébe jutott, hogyan sikoltozott legutóbb az élvezettől...
Amint elfogyott a pattogatott kukorica, Jeremy a leszálló sirályok után szaladt. A hullámok magasra csaptak, a távolban egy fúrótorony fényei világítottak a nyílt tengeren.
Ezen a szigeten Cheyenne úgy érezte, el van vágva a világtól - szabad és biztonságban él. Holott gyakorlatilag Cutter foglya volt.
A sziget és a parti ház a kopott deszkapalánkkal és modern tágas épületszárnyaival semmit sem változott. Cheyenne szerette volna, ha Cutter nem ezt a helyet választja esküvőjük színhelyéül, mert ez felidézte számára a múltat minden reményével és álmával - és eszébe juttatta azt, ami félresiklott köztük.
Annak idején még tapasztalatlan lánynak számított. Jack árulása után is elég fiatal volt még ahhoz, hogy higgyen a szerelemben. Teljesen odaadta magát Cutternek. S mire másnap délelőtt felébredt, a férfi eltűnt. Lábnyomai a partra vezettek, de visz-sza már nem. Valószínűleg érte jött valaki csónakkal. Ez a férfi mindent elvett tőle, aztán habozás nélkül elhagyta!
Martin még aznap délután felbukkant. S amikor ő mesélt neki Lyonról, majd közölte vele, hogy már nem lehet a felesége, az csak nevetett.
- Mindent tudok. A bátyám, az a gazember azért fektetett le téged, hogy megakadályozza a házasságunkat.
- Micsoda?
- Mindent elmesélt nekem, mielőtt a magángépével Szingapúrba repült. Te kis bolond! A csodálatos Lyonod nem más, mint Cutter. Máskor is űzött már ilyen aljas játékot. Soha nem jön vissza hozzád.
- De... én megmentettem az életét. Én... ő...
-  Megmondtam neked, milyen alak, de te ugyanolyan ostoba liba vagy, mint a többi. Tud«bánni a nőkkel. És nem törődik senkivel, csak magával. Képtelen bárkit is szeretni.
Amikor Cheyenne rájött, hogy terhes, megpróbálta telefonon felvenni a kapcsolatot az Ázsiában levő Cutterrel, csakhogy a titkárnői ebben nem voltak a segítségére. Újra és újra próbálkozott, ám hiába. Az alkalmazottak áthatolhatatlan falat vontak a főnökük köré. Bizonyára erre utasította őket.
Ilyen előzmények után hogy menjen most hozzá feleségül?
Csakhogy Cutter megmentette Jeremyt, és megígérte, hogy akár az élete árán is megvédi mindkettőjüket.
Cheyenne visszament a kandallóhoz, és levette róla Martin ezüstkeretes fényképét. A képen még mosolyog, de az esküvőjük után többé sem rá, sem Jeremyre nem
57
mosolygott soha. Az asszony visszatette a fotót a kandalló párkányára. Martin becsapta. Azt hitte, a férfi érez iránta valamit, de a nászéjszakájukon a férje elárulta, hogy undorodik tőle és meg nem született gyermekétől.
Nem akart most Martinra gondolni, hiszen éppen feleségül készül menni a bátyjához.
Leheletfinom fehér ruha volt rajta, hasonló ahhoz, amelyben Cutter először megpillantotta a parton. A férfi ezt néhány napja vásárolta neki Houstonban. Amikor Cheyenne kinyitotta a dobozt, a férfi megjegyezte:
- Eszembe jutott, milyen voltál annak idején a fehér ruhádban. Akkor azt hittem, meghaltam, és te angyal vagy. És bizonyos értelemben az is voltál.
Igazán azt hitte? Akkor miért ragadta meg olyan vadul, és próbált ráijeszteni? Miért feküdt le vele, és hagyta el aztán...? Megannyi kérdés, amit egyszer fel kell majd
tennie Cutternek.
Másnap egyedül ébredt az ágyában, átkutatta a szigetet, és kétségbeesetten követte Cutter nyomait a partig. Amikor felfedezte, hogy a kikötőnél véget érnek, egy törött üveg megvágta a lábát, és vissza kellett szökdécselnie a házba. Ott bekötözte a sebét, és remélte, hogy a férfi előkerül. De hiába várta. Helyette megjelent Martin,
és közölte vele a lesújtó hírt.
Martin elől a szigetről az anyjához menekült. Mint régen, gyermekkorában, végiggyalogolt a lápvidéken. Sok-sok napon és éjszakán szenvedett, aztán rájött, hogy gyermeket vár. Cutter Lord Westville minden lakójánál jobban gondoskodott róla, hogy olcsó cédának érezze magát.
És ma hozzámegy ehhez a kegyetlen férfihoz, aki jobban megbántotta, mint bárki más. Ehhez a rideg emberhez, aki saját vágyait az övéi fölé helyezte. Ehhez az alakhoz, aki nem engedte haza a beteg anyjához...
Ugyanakkor olyan gyengéd is tud lenni! Ő voltaképpen megérti Cuttert, és mélyen lekötelezve érzi magát iránta. Vajon a férfi fog-e valaha is valami hasonlót érezni, mint ő?
Jeremy megmenekülése óta egyáltalán nem beszéltek a múltról. Inkább azon voltak, hogy a kisfiú ismét biztonságban érezze magát, és hogy rendezzék Martin
anyagi ügyeit.
Cheyenne a szigetre való jövetelük előtt éppen azon mérgelődött, hogy Cutter nem engedi az anyjához utazni, amikor előállt egy nagy teherautó, és visszahozta azt a rengeteg holmit, amely az árverésen elkelt. Cutter bevallotta, hogy mindent ő vett meg, elhárította azonban az asszony hálálkodását, azzal érvelve, hogy mint a leendő férjének kötelessége gondoskodni róla, s hogy ezt örömmel teszi.
Nagyvonalúsága, gyengédsége és védelmező ösztöne zavarba ejtette Cheyenne-t. Valóban csak a fiát akarja, őt pedig legfeljebb ahhoz, hogy kielégítse a vágyait? Vagy
tényleg többre áhítozik?
Cutter a teraszon át most odajött hozzá. Arcán szokatlanul lágy mosoly ült. Az
58
Melyiket szeressem?
asszony azonban a régi fájdalmára gondolt, meg arra, hogy milyen zsarnok vele az utóbbi időben, és lélekben elzárkózott előle.
Jeremy már ráunt a sirályokra, és az apja után szaladt. Mennyire hasonlítanak egymásra! Cheyenne-t szinte dühítette, hogy olyan jól kijönnek egymással. Mindketten pontosan tudták, mit akarnak, és szilárdan eltökélték, hogy azt meg is szerzik. És mindketten értettek hozzá, hogy megtáncoltassák őt.
Egy dolog vitathatatlan. Jeremy, aki valósággal sóvárgott az apai szeretet után, máris csüngött Cutteren. Sőt a nagyanyját illetően ugyanazt az álláspontot képviselte, mint Cutter.
- A nagymama tudta, hogy szeretjük. Most meg úgysem venné észre, hogy mellette vagyunk-e, vagy sem.
Jeremy kedvéért Cutter megengedett magának egy mosolyt, és kitárta a terasz ajtaját, hogy mindketten beléphessenek.
Cutter farmerban és fehér ingben volt, Jeremy úgyszintén, mivel mindenben utánozta az apját.
- Mindenki kész a szertartásra - közölte a férfi gyengéden.
- Igen, anya. Cutter bácsi azt mondja, csak akkor ehetjük meg az esküvői tortát, ha már összeházasodtatok, és én nagyon éhes vagyok.
- Kérlek, hagyjatok magamra egy-két percig! - suttogta az asszony mosolyogva. Amikor Cutterre nézett, lefagyott ajkáról a mosoly. Mi történik vele? Részben
bosszantja, hogy a férfinak olyan hatalma van fölötte, részben vágyik rá. Még nappal is felizgatja a közelsége...
A férfi odahajolt hozzá, és csókot lehelt az arcára. Amikor az asszony elhúzódott, ő a dereka köré fonta a karját.
- Kérlek, Cutter! - súgta Cheyenne, s eltolta magától a férfit. - Ne most, amikor a gyerek látja!
- Remek - vetette oda a férfi keményen. - Öt perc múlva összeházasodunk, és te nem akarod, hogy megérintselek. Gyere ki a levegőre, Jeremy!
- Cutter bácsi nekem adta a gyűrűket, anyu. - Jeremy megveregette a zsebét.
- Cutter, én... én...
- Megértettem - válaszolta a férfi rekedten.
Cheyenne kételkedett ebben. A szája hirtelen úgy kiszáradt, hogy meg sem bírt szólalni. Összezavarodva bámult a férfi után.
Feldúltan járkált fel s alá a szobában. Ellentétes érzések kavarogtak benne. Nem akar hozzámenni ehhez a férfihoz, hiszen alig ismeri a gondolatait. És mégis együtt szeretne lenni vele. Bizonyosra vette, hogy rosszul teszi, ha másodszor is tarthatatlan alapokra építi a házasságát.
És mégis...
Kimenekült a szabadba. Amikor sírva fakadt, Cutter lágyan letörölte a könnyeit.
59
- Most ne töprengj rajta, mit jelent mindez - súgta oda neki. — Majd később tisztázzuk!
Azzal átnyújtott az asszonynak egy csokor vadvirágot, és az oltárhoz vezette, melyet Jeremyvel épített hordalékfából.
Az esküvő a lehető legszűkebb körben zajlott le. Jeremyn kívül egyetlen rokon sem volt jelen. Cheyenne anyja haldoklott, Cutter pedig nem hívott meg senkit. A tanú O'Connor volt, akit az asszony annak idején leütött a vázával.
Miközben a pap elkezdte a szertartást, Cheyenne belekarolt Cutterbe, és igyekezett megfeledkezni gyomoridegességéről. Az anyja súlyos beteg, apja már meghalt. Nővére mindig is gyűlölte. Cheyenne a jövőre gondolt, az előtte álló hosszú évekre, amikor Cutteren kívül nem lesz senkije. Igazi házasságra vágyott, bizalommal és valódi szerelemmel.
De Cutter vajon mit akar?
A szertartás végén a férfi a karjába kapta, a szemébe nézett, rámosolygott, és megcsókolta. A szája meleg volt, a csókja meghitt. Ennek ellenére az asszony valami láthatatlan falat érzett kettejük között. Cutter a szeretője volt, de bizonyos fokig még
mindig idegen a számára.
Vajon mindig lesznek titkai előtte? Cutter hirtelen elkomolyodott, mintha őt is aggasztaná a jövő. Amikor bátorítóan megszorította Cheyenne kezét, a jegygyűrű belevágott az asszony ujjába.
Jeremy mindkettőjüket átölelte, s csak úgy ragyogott.
- Most van anyukám és apukám!
- Igen. - Cutter a felesége karcsú derekára tette a kezét. - Nekem pedig feleségem és fiam.
Cheyenne-nek elszorult a torka.
Cutter a másik karjával átölelte Jeremyt.
- Igazi család leszünk.
Csakugyan? Komolyan így gondolja Cutter? A férfit szemlátomást nem gyötörték annyira a kételyek, mint öt. Unszolta az asszonyt, hogy vágja fel az esküvői tortát, amelyet Cheyenne maga sütött, majd megosztott vele egy szeletet. Tréfásan megjegyezte, hogy a szóbeszéd szerint Cheyenne ételei ajzószerként hatnak.
Későre járt, mire Jeremy teleette magát tortával, és elment lefeküdni. Röviddel ezután Cutter átemelte feleségét a hálószoba küszöbén. - Csakhogy itt tartunk már! - sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd bezárta az ajtót, és letépte magáról az inget. - Azt hittem, soha nem ér véget ez a nap.
60
Melyiket szeressem?
Hát olyan szörnyű volt? - - súgta az asszony. A férfi tekintete úgy lángolt a vágytól, hogy Cheyenne belepirult.
-  Szörnyű? Miért kérdezel ilyet?
Soha nem tudom, mit gondolsz vagy érzel.
Tudni akarod, mit gondolok? Mit érzek? - kérdezte a férfi, s hevesen magához húzta. — Hát nem tapasztalod? - Az ajtóhoz nyomta, és nyakát, száját, arcát csókolta.
Cheyenne belecsimpaszkodott, míg a férje végígsiklatta nyelvét a mellén. Felnyögve beletúrt párja hajába, és még közelebb vonta magához.
Cutter becsúsztatta kezét a ruhája alá, megmarkolta a fenekét, és magához szorította, hogy az asszony érezze ágaskodó férfiasságát. Cheyenne-t olyan vad vágy fogta el, amely elfojtott minden egyéb érzést. Első házassága éveiben sok-sok magányos éjszakán álmodott Cutterről, elképzelte, milyen lenne ismét a karjában feküdni, és teljesen hozzá tartozni.
A férfi vajon álmodott-e róla valaha? Sóvárgott-e csak egyetlenegyszer is utána?
- Cheyenne, kedvesem...
A férfi felemelte, odavitte az ágyhoz, és levetkőztette. Érintése nyomán az asz-szony teste szinte lángolt. És ő sem maradt tétlen. Remegő ujjakkal megszabadította férjét a zavaró ruhadaraboktól, miközben élvezettel simogatta széles vállát, izmos mellét.
Cutter lezuhant vele az ágyra, és ráfeküdt.
Most már házasok. Cheyenne a felesége!
Cutter gyönyörködött benne a halványuló nappali fényben, s az asszony gyengédséget fedezett föl éles vonásaiban. Bár bebeszélte magának, hogy csupán szexről van szó, amikor a férfi megcsókolja, mégis érezte, hogy társa szereti.
Cutter nem mondta ki, mit érez iránta, de addig csókolta, amíg Cheyenne-nek elakadt a lélegzete, és a vér dobolni kezdett a fülében. A férfi hihetetlen gyengédséggel becézgette a mellét, majd lassan lejjebb siklott, előbb a hasához, azután még lejjebb, a combja tövére. Az asszony reszketve tárta szét a lábait.
Cutter immár a férje. S nem számít, hogy rá nézve veszélyes-e... A férfi szenvedélye mögött megbúvó mélységes gyengédség megérintette a lelkét. Szemébe örömkönnyek szöktek, amikor Cutter a kezével, ajkával, nyelvével becézgette, hihetetlen élvezetet okozva neki.
Miután eljuttatta öt a csúcsra, és Cutter maga is kielégült, a felesége mellé feküdt, s átölelte.
-- Lemehetnénk most a partra, hogy a hullámok között szeretkezzünk - súgta a fülébe az asszony.
- Ahol legelőször megpillantottalak, ahol megmentettél - mondta a férfi lágyan.
- Miért vettél feleségül?    kérdezte Cheyenne.
61
bÍAINCA
- Mert kellesz nekem! Nem tehettem mást. Érted? Kellesz nekem, még ha boszorkány vagy is, aki elpusztíthat...
A víz megcsillant a holdfényben. Hideg volt, amikor kéz a kézben beszaladtak a hullámok közé. Cutter térdre ereszkedett, s egy pillanatra felnézett Cheyenne-re, mielőtt fehér tajtékkal borított testére vonta. Az asszony szenvedélye rövidesen olyan forrón izzott, hogy már nem is zavarta a hideg víz.
Hullám csapott át rajtuk, majd még egy. Összefonódott testük beleveszett a pezsgő habokba...
Később Cutter egy puha törülközővel megszárította Cheyenne-t. Nevetve visszaszaladtak a házba, együtt lezuhanyoztak, és ismét szeretkeztek.
És együtt ébredtek, de akkor minden más volt már. Az esküvői csokor és a sziget
összes virága elhervadt.
A hihetetlen közelség, amelyet Cheyenne a holdfényben érzett Cutter iránt, a pirkadat első fénysugaraival eltűnt. Büntudatosan gondolt az anyjára. Micsoda férfi ez, aki ennyire szenvedélyesen szereti, mégis megtagad tőle egy ilyen fontos kérést? Azt sem tudta elfelejteni, hogy elhagyta őt. amikor gyermeket várt.
Ebben a pillanatban szemlátomást Cutter is gondokkal küszködött, ám nem osztotta meg őket a nejével. Egy futó csók után felkeltek, és felöltöztek.
Úgy tűnt, közös életük képrészre oszlott. Éjszakáikat vad, erotikus vágy töltötte be, míg napközben idegenek voltak egymás számára.
A hét folyamán Cheyenne-nek feltűnt a sok, csak éjszaka pompázó virág, amely a hajnali derengésben volt a legszebb. Az első napsugaraktól azonban mind elhervadt.
Cheyenne esténként szedett virágokat, s egy vázában az ablakába állította őket. A virágok minden reggel lekókadtak. Az asszony ennek ellenére estefelé kiszaladt a ¦ dűnékhez, hogy friss virágot vigyen a házba, ahol Cutter már epekedve várta.
Ott-tartózkodásuk utolsó délutánján magánrepülőn befutott O'Connor. Elhozta a postát és egy nászajándékot, amelyet egy küldönc adott le az asszony houstoni házában. Cheyenne azon töprengett, vajon kitől érkezhetett, hiszen a barátai nem is tudtak az esküvőjéről. A kartondobozt széles, fehér szaténszalag fogta át.
Jeremy odament az anyjához, amikor az leült az egyik asztalhoz, és leszedte a dobozról a papírt. A kisfiú felemelte a fedelét, és előhúzott egy kártyát, amely egy réteg selyempapírhoz volt ragasztva.
Miközben Cheyenne elolvasta, mi áll rajta, Cutter bejött a szobába. - Mi ez? - kérdezte.
62
Melyiket szeressem?
- Cutter, ismersz bizonyos Jósét? - Az asszonyt lekötötte a selyempapír kibontása, így nem vette észre Cutter rémületét.
A férfi egyetlen lépéssel mellette termett.
- Ne, drágám!
De elkésett. Az asszony már megpillantotta a három borzalmas fényképet. Elször-nyedését látva Jeremy fogta a képeket, és ő is megnézte. Elsápadt.
Cheyenne szinte eszelősen meredt a fotókra, felkiáltott, s a torkát markolászva küzdött növekvő rosszulléte ellen. Nem kapott levegőt, szája kiszáradt, hányinger kerülgette, és végül sírva fakadt.
Cutter átölelte.
- Lélegezz mélyeket!
Cheyenne azonban oda sem figyelt rá.
- Te tudtad - suttogta. - Te... egész idő alatt tudtad.
- Nem.
Cutter aggódó arca elmosódott a nő szeme előtt, aztán minden elsötétült.
Nem érinti Önt az áremelés és minden számhoz biztosan hozzájut,
HA ELŐFIZETI Hívja az alábbi számot:
488-5700/1410
(előfizetés és terjesztés)
bÍANCA
6. FEJEZET
Cheyenne hirtelen felült az ágyban, de nem tudta, mi ébresztette fel. A hálószobában csend honolt. A nap besütött az ablakon.
Odakint sirályok köröztek a kék égen. A dünék túloldalán a tenger csillogott. A hullámok lágyan nyaldosták a parti fövényt. Cutter az ágy melletti kék fotelban üldögélt, és igen feszültnek látszott. Kopott farmert, kék cowboyinget, csizmát és nagy ezüstcsatos övet viselt. Valamilyen gazdasági magazint olvasott, mintha csak aggódó férj lenne, akinek a felesége elrontotta a gyomrát.
Azután Cheyenne meglátta a pisztolyt az asztalon, és emlékeiben megjelentek a borzalmas fényképek Kürt hullájáról.
- A szeme nyitva volt - suttogta elakadó hangon, mintha a férfi nem látta volna a
fotókat.
- Drágám, Kürt az ő emberük volt.
- Az a szörnyű, merev szempár... - Minden szó fájt Cheyenne-nek.
- Ne gondolj rá! - A férfi letette az újságot. - Csak az a fontos, hogy jobban légy. Ki ez a férfi, akihez hozzáment? Hogy maradhat ilyen érzéketlen? Szinte azt hihetne az ember, hogy számára mindennapos dolog az ilyesmi.
Martin gyakran mesélte neki, hogy Cutter üzleti ügyekben könyörtelen. Gyarapította a család hatalmas vagyonát, dolgozott Afrikában, Dél-Amerikában, a háborúk
dúlta Keleten.
Cheyenne még soha nem találkozott hozzá hasonló férfival. Az elmúlt héten kissé ideges volt, de nem mutatott félelmet, mint ö vagy Martin. Cutter fagyos önuralma megrémítette.
Egész héten át számolt valami effélének a bekövetkeztével. Mégsem szólt semmit, és eltitkolta az érzelmeit. Az asszony már tudta, miért nem vette le róla a szemét, és miért kellett Westville helyett erre a félreeső szigetre jönnie.
- Hol van Jeremy? - kérdezte kimért hangon. - És hogy van?
-Jól.
- Jól? Mit jelentsen ez? Felizgatta magát? Hát persze. Úgy értem...
-  Erős gyerek. Persze megdöbbent, de megbeszéltük a dolgot, és megértette a helyzetet. Bízik bennem.
64
Melyiket szeressem?
- Most mit csinál?
- A szobájában játszik a számítógépen, és aggódik érted.
- Nem akarom, hogy elhagyja a házat. Megértetted? Ezek a gazemberek egyszer már elrabolták. Most lehet, hogy... - Az asszony könnyekben tört ki, és pánik lett úrrá rajta.
Cutter mogorván bólintott.
- Nem hiszem, hogy Jósé megtámadná a szigetemet. Csak jelentkezni akart. Most vár, amíg lankad a figyelmünk. Akkor egyszerűbb célpont leszünk.
Célpont? Cutter nyugalma elképesztő!
- Megmondanád végre, ki ez a Jósé?
- Te és Martin ötmillió dolláros adósságot csináltatok Jósé Hernandónál. És mint minden épeszű üzletember, ő is szeretné visszakapni a pénzét.
- Jósé rabolta el Jeremyt?
Az ajtó felől halk zaj hallatszott, ám egyikük sem figyelt oda.
- Nem személyesen, ő csak parancsot adott rá.
- De ha kifizetted a váltságdíjat, biztonságban vagyunk.
- Igen, ha!
- Ha? Mit jelentsen ez? - rökönyödött meg az asszony. A férfi lehajolt hozzá.
- Nagyobb veszélyben vagyunk, mint valaha, Cheyenne.
- Hogyhogy?
- Nem fizettem ki a váltságdíjat. Ezért küldte Jósé a fényképeket. Figyelmeztetésnek szánta.
- Hogy mi leszünk a következők? A férfi bólintott.
- Az egész a te hibád! - méltatlankodott az asszony gyanúsan halk hangon. - Ha megtetted volna, amit követelt...
-  Sajnálom - vágott a szavába nyersen a férfi. - A saját szabályaim szerint játszom. Jósé elraboltatta a fiamat. Tehát én elraboltattam az ő lányát.
Cheyenne szíve fájdalmasan összeszorult.
- Mit tettél?
- Szabadon is engedtem, mihelyt visszakaptuk Jeremyt.
- Miért nem fizettél inkább?
- Azért, ártatlan báránykám, mert akkor biztosan megölte volna Jeremyt.
- Honnan tudod?
- Tudom. Te még ábrándokban ringathatod magad, mert nem úgy éltél, mint én. Nekem viszont gyakran volt dolgom olyan banditákkal, mint ez. Túlságosan is gyakran. Egyszer kifizettem a követelt váltságdíjat. Szeretnéd tudni, mi történt? Először elvesztettem a pénzemet, azután meg azok a gazfickók bedobták az előkertembe az ifjú menedzserem holttestét, golyóval a szeme között. Jorge szinte még
65
bÍANCA
kölyök volt. Látta az emberrablók arcát, és így attól tartottak, rács mögé juttathatja őket.
Cutter nyugodt hangja ellenére az asszony érezte rajta a haragot, amely könyörtelenné tette.
- Nem úsztak meg szárazon. Jorge szinte a testvérem volt. Felkutattuk a gyilkosait, egyiket a másik után. Hat hónapomba került, míg rátaláltam a vezérükre.
- És mi történt?
A férfi sötét szeme csak úgy szikrázott.
- Abban az országban nem veszítettem el több embert.
Az asszony érezte a keménysége mögött megbúvó fájdalmat, és szerette volna megvigasztalni a férjét.    •
- Miért nem mondtad el az igazat? - kérdezte.
- Mert tudtam, hogy pánikba esel majd, ahogy ez most meg is történt.
- Ne beszélj velem úgy, mintha gyerek lennék! Persze hogy pánikba estem. Egy idegen fényképeket küld nekem a testőröm holttestéről, aki...
- Szép kis testőr! - vágott a szavába idegesen a férfi. - Örülhetsz, hogy álmodban Kürt nem vágta át a torkodat. Még szerencse, hogy Jósé végzett vele.
Szerencse?!
- Tudatosan sodortál minket bajba.
- Drágám, Martinnal igen veszélyes embertől vettetek fel kölcsönt. És ezt nem fizettétek vissza. Én csak próbálom valahogy elrendezni a dolgot.
- De szánalmasan rosszul rendezed el!
- Jeremy életben van. És te is. Mi lett volna, ha nem sietek hozzád a hívásodra?
- Mit számít az már, ha egyszer bujkálnunk kell, mert különben Jósé megöl?
- A mindenségit, Cheyenne! - Cutter felpattant, és felborította az éjjeliszekrényt. Pisztolya, az ernyős lámpa és az újság a padlóra esett. - Hát nem tudnál most az egyszer bízni bennem?
Mielőtt az asszony tiltakozhatott volna, Cutter melléje rogyott az ágyra, és magához vonta.
- Tisztázzunk valamit, drágám! Jeremy elrablása, Kürt halála és ez az egész ügy nem az én hibám! - Olyan erősen szorította meg a nő kezét, hogy Cheyenne össze-rándult a fájdalomtól.
- Ez fájt.
A férfi eleresztette, leguggolt, és felemelte a pisztolyt. Megvizsgálta a fegyvert, és arrébb söpörte a széttört lámpa cserepeit. Amikor visszaült, remegett a keze, de uralkodott magán.
- Úgy látszik, mégis összeillettetek Martinnal - jegyezte meg dühösen. - A családomban, különösen Martinnál, egyben biztos lehettem. Mindenki mindig csak a legrosszabbat feltételezte rólam. Ebben a tudatban nőttem fel. Az öcsém volt a szüleim örökké vidám és nyitott természetű kedvence. Én magoltam, aztán belevetettem
66
Melyiket szeressem?
magam az üzleti életbe, mégpedig igen eredményesen. Megtanultam egyedül boldogulni. A szüléimet ez nem érdekelte. Nekik csak az volt a fontos, hogy Martinnak segítsek és törődjek vele.
Mély lélegzetet vett, és halkabban folytatta:
- Martin irigyelt a képességeimért. Senki sem volt kíváncsi arra, hogy én mit szeretnék. Mindenki azt mondta, olyan vagyok, mint a kapzsi nagyapám, aki gazdaggá tett bennünket, de rideg és kemény volt. Az első feleségem is hasonló nézeteket vallott, mint a családom. Rövidesen rájöttem, hogy számára én csupán pénzkereső gép vagyok. Akkoriban úgy éreztem, hogy igaza is van. Kifizettem hát, és megszabadultam tőle. Lemondtam a szerelemről, és kizárólag az üzletnek szenteltem magam, amíg nem találkoztam veled.
-Cutter...
A férfi nem vette le róla a tekintetét.
- A fenébe, el akartalak felejteni, de annyi éven át sem tudtalak kiverni a fejemből! Gyerekek, család... erre vágytam. Irigyeltem Martint. Amikor meghalt, és megtudtam, hogy Jósé a nyomodban van, nem akartalak még egyszer elveszíteni. Gondoltam, talán van még rá lehetőség, hogy mi ketten... - Megbicsaklott a hangja. -De esküszöm neked, ha nem Jeremyről lenne szó, most azon nyomban elhagynám ezt a szobát, és soha többé nem térnék vissza.
Lemondott a szerelemről, amíg nem találkozott vele... Nem akarta őt még egyszer elveszíteni... Rendes családra vágyik... Az asszony nem bírt megszólalni a megindultságtól, de még mindig nem hitt Cutternek. Nem engedheti meg, hogy az érzelmei elvegyék a józan eszét.
Cutter feszülten figyelte.
- Olyan szörnyetegnek tartasz engem is, amilyen Jósé...
- Nem... én...
Mielőtt a nő válaszolhatott volna, kinyílt a hálószoba ajtaja. Jeremy nyilván hall-gatózott, és most odaszaladt Cheyenne-hez.
- Anyu, örülök, hogy apu... úgy értem, Cutter bácsi megmentett. Ő lelövi a kopaszt és Jósét, aztán minden rendben lesz. Majd meglátod.
- Nagyon helyes, fiam - mondta Cutter. Jeremy arca ragyogott.
- Úgy látom, ti ketten már beszéltetek erről -jegyezte meg az asszony halkan, és Cutterhez fordult. - És hogy akarod ezt a csodát véghezvinni? Mi a terved?
- Megteszem, amit tennem kell.
- Te jó ég! - mormolta Cheyenne.
- Ne légy ilyen undok, anyu! Cutter bácsi nem rossz ember... Jeremy leugrott az ágyról, Cutterhez lépett, és megragadta a kezét. Cheyenne meglepődött, hogy Jeremy az elrablása ellenére ilyen higgadtan képes
67
bÍAIMCA
beszélni ezekről a dolgokról. Talán Cutter befolyásának köszönhető ez? Úgy tűnt, ezek ketten szabályosan szövetkeztek ellene. Az asszony az arca elé emelte a kezét.
-  Mi folyik itt? Nem lett volna szabad hozzád mennem! Nem akarom, hogy Jeremy is olyan kemény és rideg legyen, mint te!
- A bőrömet viszem a vásárra érted - felelte Cutter. - Mutathatnál némi hálát.
- Hálát?
- Igen, anyu. Úgy érti, ne légy ilyen undok vele.
- Undok? Ó! - Cheyenne a párnába temette az arcát.
- Ne félj, Cutter bácsi! - biztatta Jeremy. - Nem duzzog sokáig. - Azután kiment, és becsapta az ajtót.
- Nem duzzogok! - tiltakozott az asszony. - Az csak természetes, hogy ideges lettem! - Azzal felkapta a párnáját, és a csukott ajtóhoz vágta. Egyszerűen elviselhetetlennek találta, hogy Jeremy ennyire felnéz Cutterre.
Jeremy egész életében sóvárgott apa után. Martin örökké csak lenézte, mert olyan nyugodt és okos gyerek. Csupán akkor volt kedves hozzá, ha ezzel borsot törhetett Cheyenne orra alá.
A fiú most először került egy olyan férfi közelébe, akit csodálhat. Cutter mindig kedves hozzá és figyelmes. Minden este bemegy a szobájába, felolvas neki, beszélget vele, és felel véget nem érő kérdéseire. Az asszony tudta, hogy a férfinak magányos és boldogtalan gyerekkora volt, mert a szülei jobban szerették Martint. Ez elől a könyvekhez, később a tanulmányaihoz, majd az üzleti életbe menekült.
Cutter és a fia megérti és szereti egymást. Gyerekkorában Cheyenne is vágyódott az apja után. Állandó vetélkedése Chantallal alapjában véve próbálkozás volt, hogy elnyerje apja szeretetét és megbecsülését. Valahányszor Ben West megjelent egy iskolai rendezvényen, Cheyenne arról ábrándozott, hogy megdicséri őt, és meghívja hatalmas farmjára. Elképzelte, hogyan veszi rá a papa Chantalt, hogy fogadja el a húgaként. Ben azonban soha nem ismerte el őt a lányának. Látta, milyen elkeseredetten igyekszik elnyerni a szeretetét, és milyen sokszor alázzák meg, de ügyet sem vetett rá.
Cutter akkor bukkant fel, amikor Jeremy és ő veszélybe került. És az életét kockáztatta értük. Mint mondta, leghőbb álma egy igazi család. A múlt dacára és mindannak ellenére, ami közöttük történt, lassan családdá válnak.
Mihelyt Cheyenne felismerte ezt, megenyhült Cutter iránt. Ám odáig még nem jutott el, hogy bevallja neki, mennyire bántotta, hogy hajdanán úgy alakultak a dolgok.
Cutternek a harmadik világban gyakran akadt dolga zsarnokokkal. Noha Cheyenne nem hasonlított rájuk, makacsságban túltett mindegyiken. Öt órája nem
nyitotta már ki az ajtaját, s a férje egyre idegesebb lett.
68
Melyiket szeressem?
Miután Cheyenne bezárkózott, Cutter és Jeremy visszavonult a kisfiú szobájába-a férfi a számítógépen dolgozott, a fiú pedig olvasott. Ajtajukat nyitva hagyták, hogy meghallják, ha az asszony kijön a szobájából.
Cutter aggódott ugyan Cheyenne-ért, de olyan régóta vágyakozott már Jeremy után, hogy most élvezte a fiával töltött órákat. És fölöttébb örült, hogy az olyan értelmes.
A kisfiú felpillantott a történelemkönyvéből.
- Cutter bácsi, te tudtad, hogy 1834-ben ezen a szigeten egy kalóztanya maradványaira bukkantak? Itt az áll, hogy hatalmas vasgyűrűk voltak mélyen a homokba beásva. Feltételezik, hogy ezekhez kötötték ki a csónakokat, amelyekkel a nagyobb hajókról a partra eveztek. - Mivel nem kapott rögtön választ, hozzátette: - Gondolom, rég elrozsdásodtak már.
- Én soha nem láttam ezeket a gyűrűket.
- Talán megkereshetnénk őket egyszer.
- Szívesen.
Egymásra mosolyogtak, majd Jeremy újra a könyvébe mélyedt.
-  Hé, tudtad, hogy 1880-ban egy nő ezüstérmékkel teli ládát talált a Mustang-szigeten?
- Nem - felelte Cutter.
- Én is szeretnék egy olyan ládát találni. Te kerestél már kincset? A férfi pötyögtetett a billentyűzeten.
- Állandóan azt teszem. -Hol?
- Mindenhol.
- Ja, értem. A pénzkeresésről beszélsz.
Cutter abbahagyta a gépelést, és a fiúhoz fordult.
- Miért olvasol ennyit?
-  Mert szeretek olvasni. Anyu megtanított, amikor hároméves voltam. Az első osztályból egy hónap után már ki is maradtam, mert mindent tudtam, és unalmamban rosszalkodtam.
- Régen én is rengeteget olvastam, s az anyukámnak úgy kellett kizavarnia, hogy játsszam a többi gyerekkel.
- Ezzel én is így vagyok - jelentette ki komolyan Jeremy. - De más oka is volt, hogy annyit olvastam. Anyu és apu folyton veszekedett, és nem akartam erre gondolni.
- Veszekedtek?
-  Többnyire úgy volt, hogy apu ráordított az anyura, s ő akkor többé meg sem szólalt.
Cutter összeszorította a száját. Jeremy nagy szemeket meresztett rá.
- Ugye te vagy az igazi apukám...?
69
bÍAIMCA
A férfi félt ettől a pillanattól, és nem volt felkészülve rá. Mély lélegzetet vett.
- Mióta tudod?
- Régóta. - Jeremy elpirult, és a könyve fölé hajolt. - Hallottam, amikor apu... úgy értem, Martin egyszer nagyon csúnyákat mondott rólam, róla és rólad.
Cutternek fogalma sem volt, mit feleljen erre.
- Rossz volt - folytatta félénken a gyerek. - Apu nagyon mérges volt. Azt hiszem, nem szeretett engem. És anyut sem. Örökké szidta, és anyu sokat sírt. Én teljesen összezavarodtam. És... nem is akartam a fia lenni.
- Ha ezt sejtem... - dörmögte Cutter, majd elnémult. Ha tudja is, mit tehetett volna? Meg volt kötve a keze. Szerette volna bepótolni az elszalasztott hét évet, és elölről kezdeni mindent. Kikapcsolta a számítógépet, és megfordult.
- Örülök, hogy feleségül vetted anyut - mondta halkan a fiú, feltekintve könyvéből.
Cutter bólintott, és amikor Jeremy felállt, maga is felemelkedett, a következő pillanatban pedig a gyerek a karjába vetette magát.
- Apu... én... szeretlek - dadogta zokogva.
- Jeremy! - Cutter átölelte, és magához szorította. Most már tudta, hogy sokkal korábban kellett volna a fiával törődnie. Magához kellett volna vennie, hogy megvédje Martintól. - Én is szeretlek!
- És mi van anyuval? - faggatta a gyerek.
- Én is örülök, hogy feleségül vettem - vallotta be Cutter, és megsimogatta a fiú haját. - Remélem, nem fog örökké haragudni rám.
- Nem, biztosan nem.
- Honnan tudod?
Jeremy szégyenlősen elmosolyodott.
- Mert van egy tervem.
- Remélem, jó terv.
A fiúcska valamivel bátrabban folytatta:
- Emlékszel, hogy berohant hozzám, amikor rosszat álmodtam?
- Ezt azonnal verd ki a fejedből!
Az idő gyötrelmesen lassan telt. Cutter egyedül feküdt a sötétben, a villámokat figyelte, a szél bömbölését, az eső kopogását és a mennydörgést hallgatta. Nyugtalanul hánykolódott. Amint elaludt, erotikus álmok gyötörték.
Tulajdonképpen miért kínozza magát? Cheyenne haragszik rá, ő pedig az asz-szonyra. Az nem szereti őt, és túl sok a bonyodalom közöttük.
Félrehajtotta a takarót, és felült. Hány éjszakán át hevert az ágyán álmatlanul, maga elé képzelve, ahogy az asszony az öccse karjában fekszik?! Keserűen elmosolyodott.
70
Melyiket szeressem?
És ma este ugyanolyan szörnyű helyzetbe került, holott házasok. Mivel szolgált rá erre a büntetésre?
Egyvalami azért sokat jelentett neki. Az asszony csak vele feküdt le, Martinnal soha.
Cheyenne félredobta a takarót, és felállt. Az ablakokat verte az eső, az ablaktáblákat szél zörgette. Az asszony riadtan kitekintett a szabadba. A vihar a földhöz lapította a füvet. Ez rosszat jelent.
Folyton Kürt holttestét látta maga előtt, és elképzelte, hogy a férfi gyilkosai csónakkal a szigetre jönnek, ahogy annak idején Cutter tette. Bárcsak ne gyötörné ez a szörnyű félelem! Akkor nem akarna Cutterhez rohanni.
Könnyek peregtek le az arcán. Letörölte őket, de képtelen volt abbahagyni a sírást. Minden olyan borzasztó: Martin halála, Jeremy elrablása, Kürt meggyilkolása. .. Miért éltek olyan nagy lábon? Miért engedte meg, hogy Martin kölcsönöket vegyen fel? Miért volt olyan fontos mindkettejüknek, hogy a társaság krémjéhez tartozzanak?
Most sokkal egyszerűbb dolgokra áhítozott. Szerelemre és családra. Ám leginkább Cutterre. És már nem számított, mit tett a férfi a múltban. Igaz, hogy elhagyta, s ő ezért úgy érezte, kénytelen hozzámenni Martinhoz. Mégis eljött hozzá, amikor egyedül maradt, és veszélybe sodródott. Ráadásul megmentette Jeremyt. A maga módján kedves és gyengéd. Ő az egyetlen, akire mindig is vágyott, és most már nemcsak a szeretője, hanem a férje is.
Nélküle üresnek és elveszettnek érzi magát. Erős karjába akar bújni, hogy biztonságban tudhassa az életét. De vajon egy olyan férfi, mint Cutter, képes szeretni őt, megbízni benne? Vagy csupán szeretőnek kell neki, meg arra, hogy megtarthassa Jeremyt?
Elképzelni sem tudta azt az életet, amely ilyen keménnyé és könyörtelenné tette Cuttert. Vajon csakugyan képtelen a szeretetre, ahogy azt az öccse mindig is állította róla? Vagy Martint elvakította a irigység? És valóban Cutter volt a magányos, folyton mellőzött gyermek?
Egyet tudott Cheyenne. A férfi bátor, erős, és kész arra, hogy feláldozza magát érte és a fiáért. És hirtelen tudta: annyira sóvárog Cutter után, hogy legalább meg kell próbálnia vele.
Jeremyt felébresztette a párnája alatt megcsörrenő vekker. Beletelt egy kis időbe, mire rájött, miért is állította be.
'     71
bUlMCA
Álmosan lenyomta a gombot. Kiment a mosdóba. Amikor azonban visszatért, nem feküdt le, hanem átgondolta a tervét. Az emlékezetébe idézte, milyen iszonyú félelem töltötte el, amikor a kopasz bejött a houstoni hálószobájába és rátámadt, mennyire sikoltozott, amikor az lecipelte a lépcsőn.
Akkor senki nem sietett a segítségére. Sem Kürt, sem Mrs. Perkins. De még az anyja, az apja sem. Bezzeg amikor az a rossz álma volt, mindketten hozzásiettek, és ez ma éjjel is így lesz!
Jeremy kinyitotta a száját, és velőtrázóan sikoltott... aztán még egyszer. A második sikoly után hallotta, hogy az anyja ajtaja kivágódik. Azután az apjáé is.
Igen! Igen! Jeremy diadalmasan a párnájára csapott, és mivel ilyen jól sikerült a terve, mindjárt sikított még háromszor.
Majd belekapott a szemébe, hogy könnyezzen.
A kis sátánfajzat mégsem fogadott szót!
Cutter Jeremy szobájához sietett. Cheyenne a másik oldalról szaladt oda, vékony, fehér hálóinge repkedett körülötte. Cutternek nem sikerült idejében megállnia, Cheyenne-nek sem, így összeütköztek.
A férfin csak pizsamanadrág volt. Cheyenne, ahogy megkapaszkodott benne, kezét végigsiklatta csupasz mellén, kemény izmain. Cutter megragadta a karját, nehogy elvágódjon, s olyan szorosan ölelte magához., hogy érezte az asszony szívverését. És nyomban izgalomba jött. A neje nem húzódott el, pedig éreznie kellett...
Cutter egész éjszaka sóvárgott utána. Legszívesebben már soha többé nem eresztené el... Nagyot sóhajtva az asszony szemébe nézett.
És akkor Jeremy még egyet ordított. Átkozottul meggyőzően csinálja! - állapította meg magában a férfi.
- Jeremy! - kiáltották mindketten, Cheyenne riadtan, Cutter bosszúsan, de szinte mosolyogva, némi apai büszkeséggel.
A férfi vonakodva elengedte az asszonyt, s együtt léptek be a fiú szobájába.
- Jeremy! - szólította Cheyenne aggódva. Az ágy melletti lámpa felgyulladt.
- Semmi baj - közölte a gyerek meglehetősen rekedt hangon. - Csak rosszat álmodtam. - Fekete haja a homlokába hullott. Arca fehér volt, szeme piros. Arcán könnyek futottak végig.
- Szegény drágám! - ölelte magához Cheyenne.
- Minden rendben - bizonygatta a kisfiú, Cutterre kacsintva. - De ha már itt vagytok, talán mesélhetnétek nekem valamit.
Anya és fia először egymásra, majd a gyerek elbizonytalanodva Cutterre mosolygott. Cheyenne persze beleegyezett, hogy mesél neki. A férfit elbűvölte az asszony lágy hangja és a fiú figyelmes arca, amellyel hallgatta. Habár kissé távolabb ült tő-
72
Melyiket szeressem?
lük, úgy érezte, bevonták a körükbe. Ez volt az első alkalom, hogy remélni merte, az igazi családról szőtt álma valóra válhat. Hogy ő és Jeremy és Cheyenne...
Mire a történet véget ért, Jeremy lehunyta a szemét, és úgy tűnt, elaludt.
Cheyenne leoltotta a lámpát. Cutterrel egy darabig nézték egymást a szinte teljes sötétségben, majd halkan elhagyták a szobát. Amint kiértek, villámlott egyet, ezt követően pedig mennydörgés rázta meg a házat, s az asszony a férje mellére borult.
- Cutter! - csimpaszkodott bele kétségbeesetten. - Ne hagyj magamra! A férfi szíve gyorsabban vert.
-Cheyenne...
- Fegyverszünet? - súgta a nő. - Sajnálom, hogy a szemedre vetettem...
- Csitt!
- Bocsáss meg, Cutter! - folytatta, megsimogatva a férfi arcát, nyakát, vállát. — Szoríts erősen magadhoz! Ma éjjel nem tudtam aludni, mert nem voltál mellettem.
- Én sem tudtam aludni, kedvesem.
Cutter mosolyogva magához ölelte, és megcsókolta.
Remek, gondolta Jeremy, amint az ajtóhoz lapulva kihallgatta a beszélgetést. A hosszú csönd csakis azt jelentheti, hogy a szülei veszekedés helyett összebújnak.
Amikor hallotta, hogy bementek az anyja szobájába és bezárták az ajtót, magához ölelte Molly macit, és álmosan megdörgölte a szemét.
Vajon újból megcsókolják egymást?
- Helyes! - mormolta, s mosolyogva visszamászott az ágyába.
Jack West megzabolázta a lovát, és megigazította a kalapját.
Cheyenne csodálatosan fest a fekete selyemruhájában, állapította meg. Csinos, vonzó és karcsú, mint régen. Gazdag férje gyanakvóan pillantgat körbe, mintha szörnyek lennének a nyomában.
Jack élőknek soha nem adott második esélyt. A halottakról másképp vélekedett. Azért is tette szabaddá magát erre a napra, és idelovagolt, hogy megadja a végtisztességet Ivory Rose-nak.
A férfi félig mexikói, félig angolszász származású amerikai volt. Az El Atascadero ranchon ezért a legtöbben nem sokra tartották. Bőre és haja sötétebb az angolszászokénál, termetre viszont magasabb, mint a mexikóiak. Meglehetősen félelmetes. Cheyenne szerint egyszer eltört az orra, s ezáltal lett olyan kemény és erőszakos a külseje.
Ahogy most végignézett a kis csoporton, amely a cowboytemetőben gyűlt össze Ivory sírjánál a nagy tölgyfa árnyékában, Jacknek összeszorult a szíve. Letörölte a
73
bÍANCA
verejtéket a homlokáról, és összehúzta a szemét, hogy meggyőződjön róla, nem képzelődik-e.
Cheyenne tényleg visszatért. Ő eddig minden találkozásukkor kitért az útjából. Nem lett volna szabad idejönnie az asszonynak, még az anyja temetésére sem. A fejére vérdíjat tűztek ki, ahogy férjéére és kisfiáéra is.
Chantal mesélte neki, hogy az egyik igen gazdag bűnöző vadászik rájuk. Állítólag már éppen készültek felszállni egy Franciaországba tartó gépre, amikor Ivory haláláról értesültek, s így maradtak. Pedig okosabb lett volna, ha elmenekülnek. Ezt valószínűleg Cutter Lord is érzi, ezért néz folyton körül.
Jack ökölbe szorította a kezét, amint felidézte Chantallal való utolsó beszélgetését. Az asszony nevetve újságolta, hogy az a szörnyeteg, aki Martint megölte, most Cheyenne-re és a fiára vadászik.
- Honnan tudod? - kérdezte a férfi.
- A nővére vagyok. - Chantal olyan kajánul vigyorgott, hogy még Jack is megborzadt.
- Most először kérkedsz ezzel a rokoni kapcsolattal - gúnyolódott. Cheyenne a férje és a fia mellett állt. Most Jackre nézett, és elmosolyodott.
A férfi meghökkent ezen. Egykor nagyon megbántotta az asszonyt. Még mindig gyűlölte magát, amiért feláldozta a nő szerelmét a kapzsiság és a kéjsóvárság oltárán. .. De egy szép napon övé lesz így a farm, és legalább van egy lánya.
Cheyenne úgy mosolygott rá, mintha megbocsátaná neki azt, amit ő maga meg-bocsáthatatlannak tart. Jack végre észbe kapott, illedelmesen mosolyt erőltetett az arcára, és megérintette a kalapja karimáját. Salvavidas felhorkant, és kapart egyet a mellső lábával.
Jack ellovagolt a temető kapujáig, és ott leszállt. Miután megkötötte Salvavidast, lassan felsétált a dombra, és szedett egy csokor virágot. Ez Cheyenne-nel töltött fiatalságára emlékeztette.
Ők nem a tévé előtt ücsörögtek, hanem kerékpároztak és lovagoltak a prérin. Virágot szedtek, futkároztak a fűben, és úsztak a folyóban. Még ma is emlékezett rá, hogyan beszélgetett a lány az állatokkal, a madarakkal, de még a kígyókkal is. A vadon élő állatok a tenyeréből ettek. És a növények, amelyekkel társalgóit, mintha gyorsabban nőttek volna...
Jack elhessegette az emlékképeket, és odament a sír körül álldogáló kis csoporthoz. Átizzadt ingében, kopott farmerjában, piszkos kalapjában nem volt éppen temetéshez illően öltözve.
Amikor a pap elhallgatott, Jack letérdelt, és a koporsóra helyezte a virágokat.
A temetés után elképedve látta, amint Theodora elsőként lép oda Cheyenne-hez, hogy kifejezze részvétét. Még jobban meglepődött, amikor az meghívta Cheyenne-t és családját El Atascaderóba egy frissítőre.
Cheyenne tétován elmosolyodott, mielőtt megfogta a nő kezét. Theodora is elmo-
74
Melyiket szeressem?
solyodott. Mihelyt a két asszony megfordult és a nagy farmház felé indult, az emberek sustorogni kezdtek.
Legfőbb ideje volt. Ben West második lánya, a kettő közül a jobbik, végre hazaérkezett. Nem az anyja mocsárszéli kunyhójába, hanem El Atascaderóba, az apja házába, ahová mindig is tartozott.
Repülőgépen kellene ülniük, nem pedig ilyen hőségben pocsék texasi utakon autózniuk!
- Ott! - kiáltott fel Cheyenne hirtelen, amikor az út menti bokrok fölött felbukkant egy düledező háztető. - Ez az! Itt kell bekanyarodnod.
Cutter elfordította a kormányt. A kocsi végigdöcögött az Ivory kunyhójához vezető keskeny, kátyúkkal teli, kagylós mészkővel telehintett bekötőúton.
Talán éppen ez az értelmetlen időhúzás és ostoba szentimentalizmus az, amit Cutter szeretett volna elkerülni, amikor megpróbálta Cheyenne-t távol tartani az anyja temetésétől. Hát nem fogja fel, hogy megölhetik őket, ha nem tűnnek el minél hamarább? Rövidesen besötétedik.
A levegő meleg volt, és párás. A barna legelök fölött az ég ibolyakéken ragyogott. Az Ivory kunyhója mögött húzódó mocsáron fehér köd lebegett. Amikor Cutter fékezett, porfelhőt kavart fel.
Az úton két rozsdás furgon állt betontömbökön, kerekek nélkül, betört szélvédővel. A ház és a kocsik körül derékig ért a gaz, és kaktuszok meredtek ki belőle. Két fekete macska elsomfordált a verandáról, s elbújt, de Cutter úgy érezte, szemük még mindig rá mered... akárcsak más szemek is.
Ivory alig két napja halt meg, de a háza máris úgy hatott, mintha régóta nem lakott volna benne senki. A szél titokzatos neszeket csalt elő a fák ágai közül. Egy széttört ablaktábla újra meg újra a falnak vágódott.
El kellene tűnniük, mielőtt még sötétebb lesz, és Jósé a nyakukra küld egy egész bandát!
De az asszonnyal nem lehetett beszélni, mindenáron meg akarta mutatni neki, hol töltötte a gyermekkorát. Amióta megtudta, hogy az anyja már nem él, valamilyen különös, zavarodott hangulatban volt. A férfi igyekezett megvigasztalni őt, miután az anyja koporsóját leeresztették a földbe. Ám ahogy Theodora olyan szívélyesen az apja házába invitálta, még nyomottabb lett Cheyenne kedélyállapota.
- Ivory lánya vagyok - mondta férjének a nő bűntudatosan, miközben Theodora hosszú folyosókon át bevezette őket Ben házának előkelő szalonjába -, nem pedig Theodoráé. Ezt ne felejtsd el!
Cheyenne a halványuló nappali fényben most riadtan szemlélte anyja lepusztult kunyhóját, majd a férfi arcát.
- Rendben van - mondta Cutter. - Itt is voltunk. Megmutattad nekem. Most már mehetünk?
75
bÍANCA
A felesége sápadt volt.
-  Itt nőttem fel. Az anyámat mindenki boszorkánynak tartotta. Kalapszalagokat készített csörgőkígyók bőréből. Madártojásokat gyűjtött, ezeket kifújta és megfestette, nyakláncot csinált belőlük, és a farmon dolgozó munkások gyerekeinek ajándékozta őket. Fel tudott emelni egy kígyót, és el tudta altatni. - Ezzel Cheyenne kivágta az autó ajtaját, és a bejárat felé rohant.
A férfi utánairamodott.
- Mit művelsz? Tudod jól, hogy veszélyben vagyunk!
- Azt akarom, hogy ezt nézd meg jól, tudnod kell, ki vagyok! Nem az apám hatalmas házában nőttem fel. - Az asszony tekintetében fájdalom tükröződött. - Amikor először hallottál rólam, nem tartottál egy Lordhoz méltónak.
-  Sajnálom. El sem mondhatom, mennyire bánt ma már. Mindez azonban régen volt. Mennünk kell! - sürgette a férfi, de azért követte. - Minél hamarabb kerülünk el innen, annál jobb, drágám. Hernando...
A köd körülfogta őket. Egy tölgyfa alatt kabócák énekeltek. A sötét kis tóban, a magasra nőtt nád között állatok lubickoltak. A ház mellett meglepően magasra nőtt a rozmaring és a többi növény.
Cheyenne kinyitotta a szakadozott szúnyoghálós ajtót. Macskaszag terjengett.
-  Ezt mindenképpen látnod kell még - jelentette ki az asszony zavartan. - Ez a legócskább ház Westville környékén. Az emberek már anyám életében is azt rebesgették, hogy itt kísértetek járnak. Az a néhány gyerek, aki játszott velem az iskolában, félt idejönni.
- Cheyenne, kedvesem, mindezt el kell felejtened!
- Nem, neked kell egy időre elfelejtened Hernandót. Hallgass végig! - követelte a nő remegő hangon. - Egész életemben menekültem e ház és a gyerekkorom elől. Te azért jöttél utánam a szigetre, mert nem tartottál elég jónak ahhoz, hogy hozzámenjek Martinhoz. Nos, csakugyan nem voltam elég jó. Valószínűleg nem is jutott volna eszembe soha egy olyan férfi társaságát keresni. Csakhogy én itt nőttem fel, és a városban engem tartottak a leghitványabbnak, s így az a kényszer alakult ki bennem, hogy bizonyítanom kell...
- Cheyenne, hagyd ezt!
- Hát nem érted? - folytatta az asszony. - Martin valószínűleg soha nem kért volna kölcsönt, ha nekem nem olyan fontos a pénz és a fényűző élet!
-  A becsvágyat szinte mindig valami kényszer váltja ki - magyarázta Cutter. -Nálam is így volt. Felejtsd el a múltat! Ez nem a megfelelő időpont arra, hogy...
- Várjál! - Az asszony reszkető kézzel mutatott egy lécre, amelyről elszáradt szőlőlevelek csüngtek alá. - Mindig ezen másztam fel, és egész éjjel a tetőn ücsörögtem, valahányszor az anyámnál járt egy cowboy. A hold és a csillagok olyan fényesnek és közelinek hatottak. Azon a fán minden éjjel egy ölyvpár ült. Ezért soha nem
76
Melyiket szeressem?
éreztem magam magányosnak, pedig néha csak virradatkor jöttem le, és mentem be a házba. Nyilván nem tudod, hogy az ölyvek nagyon barátságosak.
-  Cheyenne...
- Barátságosabbak^ mint a legtöbb gyerek volt a városban. A tisztességtudó emberek megtanították őket arra, hogy megvessenek engem. Annyira szégyelltem magam! Néha azt kívánto&m, bárcsak örökre a tetőn maradhatnék. Nem akartam hallani, ahogy szeretkeztek a kunyhóban. Megfogadtam, hogy felnőttként mindent másképpen fogok csinálni. A gyerekemnek soha ne kelljen szégyenkeznie miattam. Olyan házban akartam élni, amely szebb az apáménál is. És mindenekelőtt fontosnak tartottam, hogy a gyerekemnek legyen apja. Ezért mentein hozzá...
A férfi hirtelen megértette, miért kellett Cheyenne-nek feleségül mennie Martinhoz. Csak a gyermekét akarta megóvni.
- Hát nem furcsa? - suttogta a nő. - Még jobban elrontottam az életemet, mint az anyám. Amikor Marti n és én veszekedtünk, Jeremy kiment a kertbe, és felmászott egy fára. És aztán elrabolták.
A teraszon elviselhetetlenül meleg volt, de Cutter alig érzékelte. Csak Cheyenne gyámoltalan, riadt tekintetét látta.
- Bárcsak ismerted volna az anyámat! - mondta az asszony.
- El tudom képzelni, milyen volt.
- Komolyan?                                                                                 "»
- Igen. - A férfi óvatosan megfogta a kezét. - Drágám, menjünk! Az asszony közelebb vonta magához.
- Gyere be velem! Lz nagyon fontos nekem... nekünk. A férfi hátrapillantött a válla fölött, mielőtt követte.
Az ablakok zárva Voltak. A forró helyiségben áporodott volt a levegő. Cutter megrökönyödött, amikor Cheyenne megmutatta neki a szobáját, ahol az egyik sarokba egerek fészkelték be magukat. Amint a vidám arcokat nézegette, amelyeket Cheyenne a falra festett, meg a poros könyvespolcokon sorakozó ponyvaregényeket, eszébe jutottak azok a hatalmas házak, amelyekben ő nevelkedett.
- Szerintem előnyödre változtál - szögezte le.
Az asszony szótlanul bevezette az anyja hálószobájába.
A férfi kinyitott egy ablakot, de a friss levegő sem tudta eloszlatni az utóbbi hetekben keletkezett ros^z szagot. Odakint gyorsan sötétedett. Bárki megláthatja a kocsit... Ivory háza kés2 csapda! - suhant át Cutter agyán.
Cheyenne megigézve állt az ágy lábánál, és a matracot bámulta. Bűntudatot érezhetett, mert az utolsó bráiban nem lehetett az anyja mellett.
- Senki nem tartotta jó anyának. A ruháimat az egyháztól kaptuk. Más gyerekek levetett holmiját viseltem. A többi anyával ellentétben ő soha nem szorított rá fürdésre, hajmosásra vagy fogmosásra. Ha úgy tartotta a kedvem, egész éjjel fenn maradhattam. Aludhattam az erdőben is, felvehettem, amit akartam, de akár meztelenül
77
bÍAIMCA
is szaladgálhattam. Süteményt ehettem és limonádét ihattam reggelire. Túl sok szabadságot hagyott nekem. - Felsóhajtott. - Mindenki kritizált, még Maverick, Chantal unokatestvére is. Mindenki, kivéve Jacket... legalábbis, amíg Chantal nem állította őt is maga mellé. A nővérkém mindig gondoskodott róla, hogy semmirekellőnek erezzem magam. Elég volt néhány szót szólnia rólam vagy az anyámról. Fogalmad sincs, milyen az, ha az embernek ilyen testvére van! Az iskolában sokat szenvedtem. De Ivory valójában nem volt olyan rossz - szögezte le halkan. - Én szerettein őt, és ő is szeretett engem.
Cutter úgy találta, ha mindez így van, Cheyenne-nek többje volt, mint neki. Ő egész életében hasztalan vágyott szeretetre...
- Mennünk kell! -- sürgette újra.
- Amikor a szigetre jöttél, mert magatokhoz méltatlannak tartottál, aligha sejtetted, milyen alacsonyról jövök. Most már tudod. Féktelen voltam, nyomorult és szegény. Annyira szegény, hogy Jack, aki szintén szegény volt, inkább Chantal mellett döntött. Pedig nem sokra tartja. És én nem éppen úrinőhöz méltóan fogadtam a visz-szautasítását.
- Csitt! - A férfi hirtelen megértette, mitől félt annyira Cheyenne. Az ő hibája, hogy az asszony nem bízott meg benne. Az ő hibája, hogy azt hitte róla, meg fogja vetni e miatt a kunyhó miatt, és újra elfordul tőle.
Szótlanul egymás szemébe néztek. És Cutter szíve megdobbant. Szereti ezt a nőt!
- Cheyenne! - szólalt meg végül. - Valóban azt hiszed, hogy ez itt... számít nekem?
-  Egyszer már elutasítottál, ahogy mindenki más is. Hitvány senkinek tartottál. Riherongynak. Szeretkezésre jó voltam, de otthagyhattál terhesen! Pedig én tényleg szerettelek. Azt hittem, meghalok, amikor nem jöttél vissza.
A nő arcán könnyek peregtek le.
Cutter nem sejtette, hogy egy másik ember fájdalmát képes annyira átérezni, mintha a sajátja lenne.
- Amikor nem jöttél vissza, tudtam, hogy te is megvetsz, mint mindenki más.
- Nem, szó sincs róla!
Cheyenne gyönyörű volt a fekete ruhában lángvörös hajával, sápadt arcával.
- Nem kellett volna mindezt elmondanom - suttogta az asszony. - Túl sokat akarok. Olyan dolgokra vágyom, amelyeket a hozzám hasonló nőknek remélniük sem szabad.
- Dehogy!
- Nem várom el, hogy jelentsek neked valamit. Csak tudnod kell, miért félek any-nyira a szegénységtől és attól, hogy életem végéig szégyenkeznem kell. De mindez most már nem fontos. Bárcsak az anyám mellett lehettem volna, amikor... - Azzal megpróbált kiszaladni a szobából.
-  Cheyenne, sokat jelentesz nekem. - Cutter átölelte, és magához szorította. -
78
Melyiket szeressem?
Drágám! - súgta. - Én is szerettelek. Az első perctől fogva, ahogy megláttalak És most is szeretlek, mindig szeretni foglak. Valószínűleg eddig a pillanatig nem tudtam, hogyan mondjam el neked. Semmi nem számít: sem Martin, sem ez a ház, sem az anyád. Nekem mindegy, hol nőttél fel. Csak örülök, hogy szeretted az anyádat. Az asszony megremegett, amikor férje gyengéden megcsókolta.
-  Szeretlek - ismételte a férfi. - Az első nap óta szeretlek, és mindig is szeretni foglak.
- Annak idején miért nem mondtad?
- Talán túl hirtelen jött az egész. Talán nem tudtam, hogyan mondjam meg. Nem önszántamból hagytalak ott akkor. Mindig kellettél nekem, és Jeremy is. Higgyél nekem!
Cheyenne az arcát fürkészte.
- Én... hiszek neked. Tényleg. És én is szeretlek. Cutternek végre volt bátorsága kimondani, mit érez:
- Szeretlek. Szeretlek...
A csalódással és fájdalommal teli évek menten feledésbe merültek. Cutteren elhatalmasodott a vágy. Már semmi sem volt fontos, csak az övé legyen ez a nő, hogy megmutassa neki, mennyire szereti. Megcsókolta, először selymes nyakát, majd a száját. Amikor a mellére hajolt, szenvedélye felkorbácsolódott.
Képtelen volt visszafogni magát, a falhoz préselte az asszonyt, türelmetlenül felhúzta a selyemruháját, utána kigombolta a nadrágját, hogy egyesülhessen vele.
Túl kemény és túl gyors volt. Hamar elélvezett, ám amikor utána összenéztek, végre megértették egymást. Bármilyen hevesen szeretkeztek is, ezúttal sokkal többről volt szó, mint puszta testi vágyról. Szívük és leikük is egyesült. A kezdete volt ez a valódi bizalomnak, az örökké tartó szerelemnek.
Mindketten ziháltak még, s Cutter bocsánatot akart kérni a kapkodásáért, de Cheyenne a szájára tette az ujját.
- Ne rontsd el! - suttogta az asszony gyengéden. - Azt mondtad, szeretsz, és én tudom, hogy őszintén gondoltad. Csodálatos volt. - Mélyen elpirult. - Olyan csodálatos, hogy szavakkal le sem tudom írni. És alkalomadtán szeretném ezt újra átélni.
79
bÍANCA
1
7. FEJEZET
Cutter a lassan forgó mennyezeti ventilátorra nézett, és unatkozva ásított egyet.
Az alacsonyan szálló felhőkből villám csapott az erdőbe, és ez felriasztotta. A pálmák levelei közül papagájok röppentek fel. A nap hirtelen elbújt, az ég elfeketedett. Banánfák és pálmák levelei csapódtak az ablakokhoz. Mennydörgött. Cutter nem akarta felébreszteni Cheyenne-t, ezért óvatosan felkelt, felvette a farmerját, hozzá egy hosszú ujjú fehér inget, és kilépett az erkélyre.
A hintaszék mellett egy tálban tucatnyi rózsaszín orchidea virított. Cutter reggel szedte őket a mezőn, ahol naponta sétálgatott Cheyenne-nel.
Már három hete rejtőztek ezen az eldugott helyen.
Jeremy, aki több gyerekkel is összebarátkozott, éppen a medencénél hangoskodott, amikor kövér esőcseppek kezdtek hullani. A fiúk kimásztak a vízből, és behúzódtak a fürdőházba.
Már megint eleredt az eső. A fenébe! Itt folyton esik.
Costa Rica, a csábító utazási plakátok paradicsoma, az orchideák és kávéültetvények hazája, a hegyek, sivatagok és tengerpartok országa, a Csendes- és az Atlantióceán partján elterülő nyaralóhelyek földje. Agyagos utakkal átszőtt, buja növényzerű végtelen őserdők, működő vulkánok és mocsarak országa. Itt gyakori a köd, és az eső szinte soha nem áll el.
Az itteni emberek jámborak. Minden kellemetlenségre egyetlen kifejezést használnak: púra vida, ez az élet. Ezt mondják, ha az eső nem áll el, s akkor is, ha egy repülőgép a köd miatt napokig nem tud felszállni. Cutter egy domb tetején bérelte ki ezt az egyszerű bungalót, mert az erkélyről rá lehet látni az őserdőre és a tengerre. Amikor Cheyenne először lépett ki az erkélyre, kijelentette, hogy nem tud betelni a látvánnyal.
Cutter ellenben soha nem tartotta fontosnak a szép kilátást, és nem szerette, hogy el van vágva a civilizációtól. Hamarosan halálra unta magát.
Cheyenne szerette a tengerpartot és a természetet, úszott, és kagylókat gyűjtögetett. Már pirkadatkor felkelt, és az esőerdőt fürkészte annak egzotikus állat- és növényvilágával. Eleinte nagyon lelkes volt, ám lassacskán neki is minden az idegeire
80
Melyiket szeressem?
es
ment már. Jeremynek viszont tetszett Costa Rica. Itt biztonságban érezte magát gyorsan elfelejtette az elrablásakor átélt megrázkódtatást.
Három, ba^on és rizsen eltöltött hét elteltével azonban sóvárogtak az amerikai konyha után. Cutter ráadásul nyugtalankodott a cége miatt is. Először Indonéziába vagy Franciaországba akart repülni, de Paul lebeszélte róla. Ezért választotta rejtekhelyül Costa I^icát.
-  Hernandc^nak soha nem jutna eszébe, hogy Mexikón kívül bármelyik középamerikai országban keresse magukat.
- Ott nincs^nek cégeim, de még barátaim sem.
- Éppen ez a lényeg - magyarázta Paul. - Hernandónak sincsenek.
- Nekem rr\égis jobban tetszene Európa.
-  Costa Ri^a Közép-Amerika Svájca. Még hadserege sincs. Hernando állítólag még sohasem járt ott.
Cutter vonakodva bár, de elküldte a maga, Cheyenne és Jeremy hasonmását Paul O'Connorral a. cég magángépén Dél-Franciaországba, s ott a tengerparti villájában csapdát állítottak Hernandónak. Maga pedig a családjával hamis útlevelet szerzett, és Costa Ricába repült. Menedzsernek adta ki magát, aki spanyolul szeretne tanulni, mielőtt elvállal egy állást Argentínában.
Jeremyt Cutter beíratta egy karatetanfolyamra, hogy erősödjön az önbizalma. Bár az oktatás spanyolul folyt, Jeremy tökéletesen boldogult a többi gyerekkel. Cutter csak egy héti§ látogatta a San Jósé központjában működő nyelviskolát. Az egész nem bizonyult jó ötletnek. Képtelen volt a tanulásra összpontosítani, mert állandóan Hemandot kerete a tekintetével. Különben sem tetszett egyiküknek sem San Jósé az ócska buszaiv^ a szmogjával és a szörnyű közlekedésével.
Cutter idegenkedett a sűrűn lakott várostól. Sokszor úgy érezte, hogy követik, amikor elhozt^ Jeremyt a karateedzésről. Azért is döntött az őserdőben álló magányos bungaló inellett.
A nappaliban megszólalt a telefon. A férfi besietett, és felvette a kagylót.
- Lord? Itt O'Connor.
Paul általában a keresztnevén szólította, és legalább egy „Halló"-val vezette be a mondandóját. Minek tudható be ez a hangnem? Erős recsegés hallatszott.
- Beszéljen hangosabban! Rossz a vonal. ¦
- Elkaptuk. Maguk most már biztonságban vannak. Hazajöhetnek! Cutter többet akart tudni.
- Paul, hogy az ördögbe sikerült...
Villámlott egyet. Paul hangja beleveszett a dörgésbe. Azután csönd lett.
- Paul! - ordította Cutter. De semmi. Még búgó hang sem. Micsoda egy ország! Egyszerre v^lt dühös és felvillanyozott, amikor letette a kagylót, és ismét kilépett
a szabadba, hogy az esőt figyelje. A zivatart már nem találta olyan nyomasztónak. Talán holnap e) js utazhatnak.
81
bÍANCA
Paul elkapta Hernandót! Cutter el sem tudta hinni, hogy ilyen egyszerű volt. Lépéseket hallott a hálószoba felől. Cheyenne kinyitotta az erkélyajtót.
- Mit csinálsz idekint? - kérdezte halkan.
- Az esőt nézem.
- Már megint unatkozol? - incselkedett vele az asszony, és beletúrt vörös hajába. A férfi megcsodálta a vállára omló sűrű hajzuhatagot. A feleségén egy mélyen
kivágott, áttetsző hálóing volt, s mellének, ágaskodó mellbimbójának látványa felizgatta.
- Most nem.
- Ki telefonált?
- Paul. Jó hírekkel szolgált.
- Csak nem kapcsolta le Hernandót?
- Lekapcsolta. Most már biztonságban vagyunk, Cheyenne. Hazamehetünk!
- El sem tudom hinni...
Cutter is alig akarta elhinni, de ezt nem vallotta be.
- Csodaszép vagy!
- Mondd még egyszer azt\ - súgta az asszony, és közelebb lépett. - Újra hallani akarom. Most, hogy biztonságban vagyunk, és minden jóra fordul...
- Azt hittem, hallani sem bírod.
- Dehogynem. Ismételd meg!
Az eső közben felhőszakadásba csapott át, dobolt a bungaló tetején, és túlcsordult az ereszen, függönyként elzárva az erkélyt. A partra levezető út folyóvá változott, de Cuttert ez most nem zavarta. Úgy érezte magát az erkélyen, mintha egy vízesés közepén állna Cheyenne-nel. És hirtelen nagyon is szépnek találta a kilátást.
-  Szeretlek - suttogta. - Nem érdekel, hogy szegénynek születtél. És nemcsak Jeremy miatt jöttem vissza, hanem miattad is. Mindjárt el kellett volna árulnom neked.
A fehér hálóing átázott és rátapadt az asszony testére, amitől még izgatóbb volt. Miért van az, hogy olyan gyakran szeretkeznek esőben?
- Még egyszer! - sürgette a nő.
- Szeretlek, csak téged, Cheyenne. Mindörökre. Amikor hozzámentél Martinhoz, azt hittem, meghalok.
- Akkor is csak téged szerettelek - biztosította az asszony. - Csak téged, annyi éven át, amikor azt hittem, hogy gyűlölsz.
- Olyan buták voltunk.
- Még egyszer! - kérte a nő, és hozzásimult. Közelsége több volt, mint amennyit a férfi el bírt viselni.
- Ezt a játékot csak egy módon fejezhetjük be - suttogta, majd magához vonta az asszonyt, és hevesen megcsókolta.
Cheyenne viszonozta a csókját, és a férfi már képtelen volt leállni. Örült, hogy
82
Melyiket szeressem?
Jeremy nincs itt, és ebben a felhőszakadásban aligha válik el a barátaitól, s tér visz-sza. A bungaló meglehetősen kicsi, csak négy szobából és egy folyosóból áll. Ez járt a fejében, miközben Cheyenne-t bevitte.
Még soha nem volt nővel olyan jó, mint vele. Még soha nem bolondult így senkiért. Amióta ott, a westville-i kunyhóban először bevallotta neki a szerelmét, napról napra jobban szerették egymást. Sokáig akarta csókolgatni, hogy minél tovább tartson a szerelmi játék, de az asszony már gombolgatta is az ingét és a farmerját, mert nem bírt tovább várni.
Cutter lehúzta róla a hálóinget. Ruháik az ágyról a padlóra hullottak. Együtt feküdtek a matracra, és simogatták egymást. Amikor Cheyenne mondani akart valamit, a férfi csókkal zárta le az ajkát...
Később szorosari összesimulva, békésen hevertek az ágyon, és hallgatták az eső neszeit. Cheyenne időnként megmozdult, hogy arcon csókolja a férjét.
Szeretik egymást, és végre biztonságban vannak!
Az este lassan leszállt a bungalóra. Ebben a pillanatban úgy érezték, Costa Rica maga a paradicsom.
Cutter elalvás előtt arra gondolt, hogy mivel a veszély elmúlt, másnap hazarepülhetnek. És mint a mesében, boldogan élnek majd, míg meg nem halnak.
Valamikor éjjel egyszerre riadtak fel egy szörnyű rémálomból, és átölelve tartották egymást, amíg újra el nem aludtak. Később ismét felébredtek arra, hogy egy gép szállt el alacsonyan az esőerdő fölött. Cutternek még át is villant az agyán, vajon ki lehet ennyire őrült, hogy ilyen időben felszáll, de aztán elaludt.
Először akkor gyanította, hogy baj van, amikor déltájt egyedül ébredt. Napfény sütött be a házba. Valaki dörömbölt az ajtón.
Cheyenne már nem volt ott.
Cheyenne boldogan gyönyörködött a fehér homokban. Még soha nem érezte magát ilyen pompásan.
Ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy egyetlen kagylógyüjtőként a part egyedül az övé. Ahhoz sem, hogy vihar után találhatók a legszebb kagylók. Nem, Cheyenne azért volt boldog, mert érezte, hogy a férje szereti. Folyton Cutter járt a fejében, és a szenvedélyes éjszaka. Még látta maga előtt, ahogy reggel a férfi mellette aludt. Sokáig állt az ágy lábánál, és figyelte az arcát, emelkedő-süllyedő mellkasát.
Ezen a reggelen fiatalabbnak és nyugodtabbnak hatott, mint egyébként. Boldognak és elégedettnek. Az elmúlt éjjel szeretkeztek először úgy, hogy nem kellett tartaniuk Jósétól.
A nő lehunyta a szemét, és felidézte, ahogy becézte és izgatta a férfi, és ahogy újra meg újra kimondta és kimutatta, mennyire szereti. Egész életében szerelemre vágyott. Ma reggel örülhetett először a jövőnek azzal a férfival, akit szeret, és aki viszontszereti.
83
bÍANCA
Pirulva elhessegette a szeretkezésük emlékeit, felemelte fehér ruháját, és vidáman keresztülgázolt a lagúnán. A túloldalon megállt a száraz homokon, és hallgatta a partnak verődő hullámokat.
A tengeren halászhajókat látott, meg egy nagy motorcsónakot, amely eddig nem tűnt fel neki. Alighanem egy gazdag turistáé.
A nemzeti park, amelynek szélén a bungaló állt, hivatalosan zárva volt. Általában a nő délutánonként jött ide Cutterrel és Jeremyvel s más turistákkal. Jeremy szerette a leguánokat, amelyek az erdőből félénken lemerészkedtek a partra, mert ezek a dinoszauruszokra emlékeztették a fiút kedvenc filmjéből, a Jurassic Parkbó\. Cheyenne többnyire két-három kilométernyit úszott, míg Cutter a parton található barlangokat kereste fel a fiával. Most, hogy biztonságban érezte magát, az asszonynak igazán tetszett itt. Minden olyan csöndes és békés.
A strandot számtalan kagyló borította. Mialatt gyűjtögette ezeket, ráébredt arra, hogy Cutter semmiképpen sem engedte volna ide egyedül, mégha el is múlt már a veszély. Úgy gondolta hát, visszabújik az ágyba, mielőtt a férje felébred.
Amikor lehajolt egy kagylóért, egy kis fehér pofájú fekete majom szaladt be az őserdőbe. Valami felriasztotta. Miközben Cheyenne szemügyre vette a parton magasodó pálmákat, egy kígyó bújt el a sűrűben. Szemlátomást veszélyt érzett.
Valami megcsillant a fák között. Cheyenne ezt valahogy kísértetiesnek találta, bár maga sem tudta, miért.
A nap éppen elbújt egy felhő mögé. Hűvös szél söpört végig az öblön, anélkül hogy a vízen a legkisebb hullám is keletkezett volna. Azután átsüvített a part és az esőerdő fölött. Hirtelen, mint egy vadállat, Cheyenne megérezte egy idegen lény közelségét.
A szél elült. Az esőerdő sötéten és áthatolhatatlanul állt előtte, akár egy fal. Csönd volt. Túlságosan nagy csönd.
Az asszonynak már nem tetszett a kihalt part. Egy majom visított a fák között. Ő meg fázósan megdörgölte csupasz karját, és röstellte ostoba viselkedését. Összeszedte magát, és lehajolt, hogy felemeljen egy újabb kagylót, ám az piszkos volt, és ronda. Amikor megfogta, összetört a markában, és egy skorpió mászott elő belőle.
Rossz előjel!
Rémült kiáltással elhajította, és elrohant.
Cheyenne nem látta, mégis érezte, hogy az őserdőben rejtőzik valaki, miközben ő a sekély lagúnán futott végig. A homok olyan laza volt, hogy hamar elfáradt. Minden lépésnél mind mélyebbre süppedt, üldözője pedig közben a szilárd talajú erdei ösvényt használta.
Kifulladva megállt. A férfi is megtorpant.
Cheyenne úgy látta, hogy az őserdőn keresztüljut el leghamarabb a bungalóhoz. Az erdő sötét volt, és csöndes, mintha valamilyen templomba lépett volna be, maga
84
Melyiket szeressem?
mögött hagyva a valóságos világot. Félt a kígyóktól és a leguánoktól, mégis leült a sürü aljnövényzetre, hogy kissé kifújja magát.
A magasra futó borostyánokkal fátyolszerüen befont fák és a hatalmas páfrányok remek rejtekhelyül szolgáltak. Legszívesebben elbújt volna itt, de aztán felfedezte egy majom körvonalait, amely a keskeny ösvényen közeledett felé. Fent az ágak között több majom is követte.
Különösnek találta, hogy egyetlen hangot sem adnak ki. Mint ahogy az is különös volt, hogy az ösvényen közeledő egyre nagyobb lett - végül már túlságosan is nagy ahhoz, hogy majom legyen.
Cheyenne összerezzent, amikor felismerte, hogy az egy férfi, és egyre csak közeledik. Érezte, hogy az illető pontosan tudja, hogy ő merre van.
Fehér a ruhája. A férfi mindjárt olyan közel kerül, hogy mindenképpen rátalál... Felugrott, és rohanni kezdett az ösvényen, el a napsütötte parttól. A férfi követte. Ha lassított, az is ezt tette. De hallotta a zihálását.
Amikor hátralesett a válla fölött, hogy lássa, milyen közel van már, megbotlott egy kiálló gyökérben, és elesett. Fejjel egy fának vágódott, és elfeketedett körülötte a világ.
Amikor kinyitotta a szemét, közvetlenül mellette súlyos csizmák alatt reccsenve eltört egy ág. Rémülten kapkodta a levegőt. Ahogy felült, ujjai magas, fekete bőrcsizmába ütköztek, s tekintete egy férfi izmos combjára siklott.
- Álljon fel, hölgyem!
Még soha nem látta a fickót, ám Cutter leírása alapján nyomban felismerte.
- Örvendek. A nevem Jósé Hernando.
- Hogy talált ránk?
- A nővére segítségével.
- Chantal?
-  Az árverés estéjén ismerkedtem meg vele. Összebarátkoztunk. - A férfi elvi-gyorodott. - Sőt több is lett ez, mint barátság. Rendkívül tehetséges asszony - tette hozzá ridegen és érzéketlenül. - Tudta, hogy maga elmegy az anyja temetésére. Követte magát ide, Costa Ricába is, és tájékoztatott engem. Én éppen Európában jártam. Soha nem gondoltam volna, hogy ide rejtőznek. De ez szép ország, ha valakit nem zavar a sok eső.
Cheyenne rémülten el akart menekülni, Hernando azonban a ruhájára lépve megállította, és a hajánál fogva felrántotta.
- Cutter! - suttogta a nő kétségbeesetten.
- Ő nem segíthet magán.
Minden hiábavaló volt. Az esküvő... a szerelme... a boldogsága. Minden.
Amikor a bungaló ajtaja kivágódott, Cutter mindjárt tudta, hogy hívatlan látogatója érkezett. Fel akarta kapni a pisztolyát az éjjeliszekrényről, de Hernando mar be
85
bÍANCA
is lépett Cheyenne-nel. Egyik kezével az asszonyt markolta, a másikkal pisztolyt fogott rá.
- Eszedbe ne jusson, bastardo\
Hangjától Cuttert kirázta a hideg, s engedelmesen visszahúzta a kezét. Semmiképpen sem lőhet Hernandóra, amíg Cheyenne a védőpajzsa.
-  Buenos días, mi amigo! Ezúttal én kaptam el a te királynődet, és ezzel sakkmatt. Én nyerek, te veszítesz.
-  Cutter! - kiáltott fel Cheyenne büntudatosan. - Sajnálom. Elmentem, anélkül hogy...
- Pofa be! - mordult rá Hernando.
Az asszony görcsösen nyelt egyet, amikor a férfi a torkát markolászta. Cutter csak nézte kedvese krétafehér arcát, rémülten tágra meredt szemét. Fehér ruhája elszakadt és bepiszkolódott, nyakát és arcát véraláfutások tarkították. Ez a gazember rátámadt, és bántalmazta... Hernando szeme megcsillant, amikor az asszony arcához nyomta a pisztoly csövét.
- És most térdelj le! Könyörögj! - Intett a fegyverrel. - Térdre! Rimánkodj az életéért, vagy lelövöm! - Ismét Cheyenne arcára irányította a fegyvert. - Aztán te is meghalsz. És én telekürtölöm vele a világot, hogy a nagy Cutter Lord szánalmas, gyáva alak volt.
Cuttert elfutotta a méreg.
- Ereszd el! Mindenemet neked adom, csak őt engedd el!
- Hol a fiú?
A két férfi gyűlölködve meredt egymásra. Csupán az ereszből folyó eső csobogását lehetett hallani, s a papagájok rikoltozását a fák közül.
- Hol van? - ordította Hernando.
-  Ereszd el az anyukámat, te disznó! - kiáltotta Jeremy az egyik hátsó ablak mellől.
Amikor Hernando megpördült, Cutter az ellensége lábára vetette magát. Jeremy eltűnt az ablakból.
- Hívd vissza! - bömbölte Hernando, mielőtt Cutter a jobb térdéhez vágódott, és egy csont reccsent.
- Engedd el az asszonyt, vagy kitekerem a nyakadat! - Cutter Hernando állának feszítette az öklét. A pisztoly elsült. - Jeremy! - kiáltotta Cutter. - Cheyenne! Rohanjatok! Az orchideáknál találkozunk! Ha nem mennék oda, akkor ne gyertek visz-sza, és...
Hernando ismét lőtt. Cutter elnémult, vér buggyant elő a vállából. Ahogy erőtlenül a padlóra rogyott, alig érezte a golyót, amely áthatolt izmain, csontjain.
A harmadik golyó üveget talált. Orchideák repültek, víz fröccsent szanaszét, Cutter vérével keveredve.
A durva kéz mintegy varázsütésre levált Cheyenne nyakáról. Hernando a térdét
86
Melyiket szeressem?
szorongatta. Jeremy elvonszolta anyját a férfitól, ki a bungalóból, az őserdőbe. Cutter tántorogva felállt, és követte őket, amint az erdőben szaladtak.
Megpróbáltak együtt maradni, ahogy az orchideamező felé rohantak, de Cutter erősen zihált, és egyre lassúbb lett. A sötét erdőben hamarosan szem elől tévesztették egymást.
Cheyenne és Jeremy egyszerre hagyta el az erdőt és érte el a pompás rózsaszínű virágokkal borított, napsütötte mezőt. Cutter azonban nem volt már mögöttük.
Nem merték a nevét kiáltani.
Amikor nem bukkant elő, Cheyenne magához ölelte Jeremyt. A kisfiú halálsápadt volt. A virágok között térdre rogytak, és szorosan fogták egymást. Az asszony simogatta a gyerek fekete haját, percekig várt még, és imádkozott.
Nem is olyan régen még semmi egyebet nem kívánt, mint hogy biztonságban élhessen a fiával. Nem akart feleségül menni Cutterhez, de azóta minden megváltozott. Hernando elraboltatta a fiát, Cutter azonban visszahozta és segített, hogy ő túltegye magát a megrázkódtatáson. És a férfi szerelmet vallott neki.
Hernando majdnem megölte, most pedig meggyilkolta Cuttert. A férfi az életét kockáztatta, hogy megmentse őt. Már eltalálta a golyó, amikor megparancsolta nekik, hogy ne térjenek vissza.
De nélküle nem tud élni. És Jeremynek nem lenne apja.
Cutter ráparancsolt, hogy ne keresse, és Cheyenne már a puszta gondolatra is reszketett, hogy még egyszer szembe kell néznie Hernandóval. Ám sokkal rosszabb elképzelni, mit művelhet a férfi Cutterrel.
- Kincsem, vissza kell mennem, hogy segítsek apádnak - suttogta, és fel akart állni. - Te itt maradsz!
- Nem! - A gyerek a ruhájába csimpaszkodott.
- Jeremy! Ha velem jössz, mindannyiunkat megöl. Ezt sem az apád nem szeretné, sem én.
- Csakhogy én tudok karatézni!
Az asszony keserűen elmosolyodott.
- Nem, itt maradsz!
- De anyu, hiszen láttad, milyen ügyes vagyok!
- Láttam - felelte Cheyenne. - Ennek ellenére itt maradsz! A vitát lezártuk!
Vércseppek hulltak az erdei földre. Cutter alig állt a lábán, nemhogy szaladni bírt volna. Mégis tovább botladozott, az ereje azonban gyorsan elhagyta.
Szakadt inge csurom vér volt. A jobb vállában égő fájdalom kiterjedt a karjára és a hátára is. Már nem is érezte a karját. A lába szinte megbénult. Szeme előtt ködfátyol lebegett, s a sűrű ágak között képtelen volt tájékozódni.
Amikor lerogyott, többé nem bírt felállni. Testét kiverte a hideg veríték. Mégis el-
87
bÍAIMCA
Melyiket szeressem?
mosolyodott arra a tudatra, hogy Cheyenne és Jeremy biztonságban van az orchideamezőn.
Csak az asszony és a fia számít.
Egész életében szerelemre vágyott. Nemrégiben megtalálta. Ebbe a gondolatba kapaszkodott, amikor hallotta, hogy Hernando a sérült térdével közeledik a sűrű aljnövényzeten át.
Cutter maga elé képzelte az asszony arcát szeretkezés közben. Cheyenne! Az ő arcával a szeme előtt akart meghalni.
Amikor meglátta a parton, gyönyörű vörös haja lobogott a szélben. Meghalt volna, ha a nő akkor nem menti meg. Emlékezetébe idézte zöld szemét s az örömöt,
amelyet látott benne.
És szinte boldog volt, ahogy ott feküdt, és lehunyt szemmel várta a gyilkosát.
Hernando a motorcsónakja kormányánál ült, és nagy sebességgel kiszáguldott az öbölből, el a halászhajók mellől, amelyek legénysége integetett neki. El genio eltörte a térdét. Lehet, hogy egész életére nyomorék marad. Mégis ő, Hernando
győzött.
Az emberei Cannes-ban nem sokat teketóriáztak Lord munkatársával, rákénysze-rítették arra, hogy hívja fel a főnökét, és hazudjon neki. Azután agyba-főbe verték O'Connort, és a Földközi-tengerbe hajították. Akármilyen szívós fickó is, aligha sikerült élve a partra vergődnie.
El genio mindenképpen meghal. Hernando csupán valamivel távolabb akart kihajózni vele.
Kár, hogy Cutter elájult, és semmit nem érzékel nyomorúságos helyzetéből! A gazdag nyápic kapott egy golyót a vállába. Az egész fedélzet tele van vérrel... A férfi kísértetiesen sápadtan, megkötözve, eszméletlenül fekszik a padlón. Hernandónak az volt a terve, hogy bedobja a tengerbe, mihelyt elérik a mély vizet. Fölöttébb bosz-szantotta, hogy az asszony és a gyerek megmenekült.
Ebben a pillanatban zajt hallott a kabinból. Megfordult, és rémülten felkiáltott, amikor megtámadták: az asszony és a fiú!
A pisztolya után kapott, de azok ketten hihetetlen erővel rávetették magukat. A csónak lélegzetelállító sebességgel száguldott tovább. Hernando a sérült térdére esett, a fegyver lecsúszott a fedélzetről.
Hogy kerültek ezek a hajóra?
A nő kemény ütést mért a tarkójára. A fiú keze egy karateütéssel lecsapott a nyakára. Egy hullám bukott át a fedélzeten, s ettől ő csuromvizes lett. A sós víz elvakította, és elsodorta a kormánykeréktől. A hajó irányítás nélkül szelte a habokat.
Hernando utolsó gondolata az volt: „Nem baj, akkor most mindnyájunkat megölöm!"
Ám az asszony ismét lesújtott rá. Az ütéstől előrebukott, és beverte a homlokát a
88
szélvédőbe. Ép lába megbicsaklott, s ahogy a hajó megbillent, jobbra tántorodott. Szerette volna széttépni a fiút és a nőt.
Amint elvakulva maga körül tapogatózott, a keze elkapott egy vékony csuklót. Az asszony felsikoltott.
Dulakodás közben Hernando átbukott a fedélzet korlátján, s magával rántotta Cheyenne-t is. Miután a vízbe csapódtak, a nő kézzel-lábbal igyekezett megszabadulni tőle, de ő nem eresztette el. A motoros tovább siklott, maga mögött hagyva őket.
A férfi elernyedt teste tehetetlenül hánykolódott. Olyan szegény ördög volt, hogy nem tanult meg úszni. Amikor alámerült, még erősebben csimpaszkodott a nő lábába, és levegőért kapkodott. Tüdeje megtelt sós vízzel.
Az asszony hevesen védekezett, de a férfi szorosan fogta, amíg bírta erővel. Hamarosan nem is érezte már az égető fájdalmat a fejében. Szinte öntudatlanul rúgka-pált és csapkodott a karjával, mialatt mind mélyebbre süllyedt, és Cheyenne-t is magával húzta.
Ha a nő meghal, meghal el genio egy része! Neki magának csak egyetlen kívánsága volt már. Azt szerette volna, hogy még egyszer utoljára megjelenjen lelki szemei előtt Isabel arca.
Ehelyett azonban megjelent előtte az anyja arca, amilyen akkor volt, amikor azok a fickók ott, a szegénynegyedben agyonverték és meggyalázták. És azon a napon bosszút esküdött.
Szemhéja megrándult, szeme kifordult. Minden elsötétedett és elnémult körülötte, de még mindig nem eresztette el az élettelen nőt, s mind mélyebbre merült vele a hideg vízben.
Cutter sápadt és eszméletlen volt, s reszketett. Orvosért kiáltott valaki.
-  Kérlek, istenem, ne engedd meghalni! - hallatszott a távolban egy nő rekedt hangja.
Cheyenne hangja volt az, gyenge és megtört. Vagy mégsem? Cutter égető fájdalmat érzett a jobb vállában. Fázott, és éhes volt.
A nap átsütött a felhőkön. Sugarai melegítették a bőrét, mégis fázott.
Két férfi elcipelte a csónakról, és lefektette a homokra. Hangok vették körül. Azután kinyitotta a szemét. Lassacskán fehér és kék egyenruhákat ismert fel.
Cheyenne ott állt, föléje hajolt, amikor megmozdult, nem törődve azzal, hogy nedves fehér ruhája a homokot söpri. Amikor látta, hogy férje magához tért, egész arca sugárzott. És ez a bájos mosoly, ez a tündöklő szem felébresztette Cutterben az élni akarást.
- Olyan sokáig vártam! - suttogta Cheyenne remegve. - Már attól féltem, többé nem is térsz magadhoz.
- Cheyenne, drágám... - lehelte a férfi. Miért olyan vizes és megviselt? Fehér ru-
89
bÍANCA
ha van rajta. Vörös haja lobog a szélben, mint akkor ott, a szigeten, amikor beleszeretett. S az ő szemében Cheyenne ma is valóságos angyal! Cutter megmozdította az ajkát, de a torka égett, amikor meg akart szólalni. - Visszajöttél - súgta végül.
- Vissza, érted! - felelte az asszony gyengéden. - Nélküled nem lenne értelme az életemnek. Egyszer azt mondtad, hogy te a saját szabályaid szerint játszol. Meg akartam mutatni neked, hogy ezt én is meg tudom csinálni.
- Nekem kellett volna megmentenem téged, nem fordítva.
- De most én voltam a soros.
-  És én is, apa! - szólt közbe Jeremy. - Leütöttem a fickót a tenyerem élével, ahogy a karateoktató mutatta. Bátor voltam, ugye?
- Nagyon bátor.
-  Gondoltam, hogy Hemandóé a gyors motorcsónak - magyarázta Cheyenne. -Mi értünk ide előbb, és elbújtunk a kabinban.
- Megölhetett volna benneteket.
-  Majdnem meg is tette. Magával húzta anyut a mélybe. Ha nincsenek ezek a halászok...
- Maradj csöndben, Jeremy! Cutter, kedvesem, túlságosan féltettünk ahhoz, hogy a saját biztonságunkért aggódjunk.
Hátulról napsugarak hulltak a nő fejére, amitől a haja tüzként csillogott. Mint mindig, most is légiesnek hatott, s mintha nem e világról való lett volna - akár egy angyal. Azok után, amiket átélt, még törékenyebbnek tűnt.
Milyen nő az, aki szembeszáll egy olyan gyilkossal, mint Hernando?
Magával húzta az a gazember a mélybe! Cutter látta a nyomokat az asszony arcán. Fantasztikus egy nő! És ő szereti. Felnyögött, és összegörnyedt a fájdalomtól.
-  Már jön a mentő, drágám - vigasztalta Cheyenne. - Queposban van kórház. Meg fogsz gyógyulni, és amint lehet, átszállítunk San Jóséba.
- Szóval másodszor is megmentetted az életemet! És megint a tengerparton.
- Remélem, ez volt az utolsó alkalom -jegyezte meg az asszony mosolyogva.
- Megígérem!
- Mondd ki! -Mit?
- Tudod... azt a szót, amit már hét éve akarok hallani tőled.
- Szeretlek! - súgta a férfi.
- Én is szeretlek!
- És velem mi van? - kotyogott közbe Jeremy.
- Hisz tudod - nyugtatta meg Cheyenne, és lenyomta a fejét, hogy Cutter megsimogathassa.
- Mindketten nagyszerűek voltatok! - suttogta a férfi.
- Pedig még semmit sem tudsz, apu! Anyu...
90
Melyiket szeressem?
- Pszt!
Mentők jöttek hordággyal. Cutter utolsó szavai, mielőtt betolták a mentőautóba, ezek voltak:
- Ne hagyj el!
- Hogy is tehetném meg?! - válaszolta Cheyenne.
A távolban mennydörgött, a szél eső illatát hozta. Cutter egy csapásra felébredt, amikor közvetlenül fölötte feltépték az erkélyajtót. Nem a szél tette, hanem a fia.
- Hogyhogy nem találták meg Hernando holttestét? - kiáltott le Jeremy az erkélyről a kertbe. - Lehet, hogy megették a cápák?
-  Ráfért volna - dörmögte Cutter lomhán, azután szemügyre vette Jeremyt és a sötét égboltot, majd lehunyta a szemét, hogy tovább aludjon.
- Olvastam valahol a cápákról - folytatta Jeremy, azzal áthajolt az erkély korlátján, és fel-le rángatta a piros jojót, amelyet az előző héten vásárolt a bolhapiacon. -Errefelé sok van. Több turistát is felfaltak már.
- Maradj csöndben, Jeremy! - intette Cheyenne, és felpillantott olcsó regényéből. -Hernando halott. Biztonságban vagyunk. Apádnak pedig pihennie kell. Most igazán nem szabad ilyesmivel zaklatni.
-De én szívesen elképzelem, hogyan falták fel Hernandót a cápák, és...
- Maradj csendben! Mondtam, hogy három óráig olvassál, hogy apád nyugodtan aludhasson.
- Elfelejtettem.
- Mint mindig - korholta az asszony szelíden.
- Sajnálom. Akkor most játszhatok Jüannal? Neki is van jojója. Jüan a szomszédban lakott.
-  Nem - mondta Cheyenne. - Megint esni fog, és akkor nem jössz vissza, én meg...
- Hadd menjen! - szólt közbe mosolyogva Cutter.
- Kérlek, anyu!
- Csak most az egyszer - nógatta a férfi. - Már nem eshet semmi baja. Apa és fia esdeklő pillantást vetett rá.
- Na jó, de csak azért, mert az apád...
Cutter óvatosan feljebb csúszott a nyugágyban. Egy hete már, hogy Hernando rálőtt. Most engedték ki a kórházból, és Cheyenne őrizete alatt gyógyulgatott. Az asz-szony kibérelt egy villát San Jósé közelében a hegyekben, és maga főzött. Az orvo-
91
bUlMCA
sok szerint csodát tettek a levesei és a fűszerei, mert ők még nem láttak olyat, hogy valaki ennyire gyorsan felépüljön a sérüléseiből.
Ma a sötét felhők ellenére rendkívül nagy orchideák pompáztak a kertben.
- Mennyi virág! - mondta halkan Cutter, amikor meghallotta, hogy Jeremy kiszalad a házból.
- A virágok jót jelentenek -jegyezte meg Cheyenne, és lapozott. - Különösen, ha egész nap virulnak.
- Ha te mondod, drágám. A te közeledben szemlátomást mindig virítanak. A hegyekben villámlott. Az asszony nem nézett fel a könyvből.
- Már mondtam neked, hogy tehetséges kertész vagyok.
- Sok adottságod van. - A férfi elmosolyodva kivette a kezéből a könyvet.
- Éppen az utolsó oldalon tartottam!
- Az várhat, én nem - jelentette ki Cutter. - Különben is esni fog. Gyere ide! A betegednek gyengéd ápolásra van szüksége.
A nő elmosolyodott.
- Pontosan mire gondolsz?
- Gondolom, tudod. Alighanem belekevertél valamit az ételembe, hogy ennyire kívánlak.
- Nem igaz! És túl súlyos a sérülésed ahhoz, hogy akár csak gondolj is a szexre.
- Ezt hadd ítéljem meg magam! - A férfi hangja hirtelen erősnek és elszántnak hatott.
Az asszony felnevetett, amikor Cutter a karjába vonta, miközben elnyomott egy fájdalmas nyögést.
- Látod, még...
- Púra vida - felelte a férfi, ügyet sem vetve a vállába hasító fájdalomra.
- És most mit csinálunk, te kemény fickó? - lehelte Cheyenne.
- Rengeteg mindent.
A következő pillanatban Cutter átölelte és szenvedélyesen megcsókolta az asz-szonyt, s az megmámorosodva felsóhajtott...
Egy idő múlva Cutter gyönyörködve nézte felesége arcát.
- Együtt maradunk, kedvesem. Örökre. Boldogok leszünk, amíg csak élünk, pontosan úgy, ahogy a te könyveidben.
- Úgy tudtam, nem hiszel a boldog befejezésben - emlékeztette Cheyenne vidáman, amikor az első esőcseppek az arcára hullottak.
A férfi továbbra is elbűvölve nézte.
- Most már igen, mert az enyém vagy.
Az asszony gyengéden simogatta a férje arcát, mire Cutter újból megcsókolta a kezét.
Együtt vannak, és szeretik egymást. Hét magányos év után semmi sem választhat-
92
Melyiket szeressem?
ja már szét őket. S mivel a csók közben lehunyták a szemüket, nem látták, ahogy a kert összes virága kinyílt.
Csak egy heves szélroham hatására rebbentek szét.
- Cutter, már zuhog!
A férfit nem zavarta. Megfogta az asszony kezét, és besietett vele a házba. Ömlött az eső, és mennydörgött. Mire Cutter behúzta Cheyenne-t a bungalóba, az eső felhőszakadássá dagadt.
Kizárt dolog, hogy Jeremy a zivatar vége előtt visszajön!
Szótlanul összefonódtak, és Cutter csókja elárulta, mennyire rajong Cheyenne-ért.
®