Evelyn Marsh
A sors játéka
SUDAM3NMK
  Mocsári Erika, 2005
ISBN 963 8296 67 4
Kiadja a Budakönyvek Kft. és az Anuket Kiadó Bt.
Feleló s kiadó a Budakönyvek vezetője
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 250282
Feleló s vezető : Pogány Zoltán igazgató
Prológus
A csend olyan volt, mint a finom hóesés, lágy és mély, mint a szél suttogása, nyugodt, mint a csillagok járása. A lány karcsú alakja, hosszú szőke haja, égszínkék szeme mindenkit meghódított maga körül. Az ég különleges megjelenéssel áldotta meg, és a lelke, a gondolkozása, a mérhetetlen szeretete a családja iránt elbűvölte szüleit.
Most itt ült a tengerparton, a férfire nézett, s valami nyugtalanság kerítette hatalmába. - Menjünk vissza, elhagytuk a földnyelvet, innen legalább egy óra, amíg hazaérünk!
A fiatalember közeledett felé, szeme csillogott, s tekintetében a vágyakozás tört utat. - Szeretlek! Nem tudok nélküled élni! Senki nem jön rá... csak egyszer legyél az enyém! - ölelte át óvatosan a lányt, aki kibontakozott a karjaiból és felugrott. - Elég! Elég! Már ezerszer elmondtam neked, nem lehet... hiszen mi...
Ne folytasd! Kislánykorod óta vágyakozom rád... te vagy a mindenem... évek óta éjszakánként álmodozom a testedről, a bőröd finom illatát érzem az ágyamban... megőrjítesz... nem engedlek... nem engedlek! - Majd felpattant, letépte a lányról a ruhát, kivillant formás melle, hosszú, karcsú combja... A férfi képtelen volt hadakozni a vágyával... egyetlen mozdulattal lerántotta a fürdőruhát. A megdöbbent lány az első pillanatban nem is fogta fel, mi történik vele. Erezte, hogy a fiatal, izmos férfi leszorítja a földre, a melleit csókolgatja, keze lejjebb és lejjebb siklik a formás alakon...
Ne! Ne! Kérlek, ne bánts!
A férfi fékezhetetlenül rohant az extázis felé, miközben a lány szenvedett a fájdalomtól, a megaláztatástól és a könyörtelen durvaságtól... Támadója egyetlen percre sem engedte el, újból és újból beléhatolt, élvezte a fiatal, rugalmas test varázsát, amely elkábította, s amelyre éveken át várt és várt...
Simogatni, becézni kezdte, a fülébe lihegett és suttogott... - Olyan örömet szereztél nekem drágaságom, amelyről mindig álmodoztam, még akkor is, ha más nők karjaiban leltem szexuális élvezetre... mindez miattad történt... soha egyetlen egyszer sem tekintettél rám úgy, mint egy férfire... pedig az vagyok... most látod és érzed! Te vagy az életem értelme, a kincs és a titok. Soha! Soha! Nem adlak másnak! - majd ismét magáévá tette a zokogó teremtést, aki hiába próbált szabadulni a testtől, képtelen volt.
Egyetlen pillanatra elengedte a lányt, aki hirtelen felugrott és futni kezdett. A támadója őrjöngött, káromkodott, rohant... rohant utána... de nem érte utol...
A lány a város ifjúsági hosszútávfutója volt, s így futott... futott, a tengerpartról a hegyek felé...
Már messze járt, amikor a sziklás hegy tornyosult előtte, de még mindig szedte a lábát, ahogy csak bírta. Hátranézett, mögötte síri csend uralkodott. A lépések elhaltak, de a maradék ereje megfeszítésével még vonszolta magát. Tudta, hogy lerázta ezt az őrültet, megmenekült az újabb borzalomtól. Messze akart lenni megerőszakolása helyszínétől és üldözőjétől... Lerogyott egy fenyőfa alá és tudata utolsó szikrájával érezte, hogy megmenekült... majd elveszítette az eszméletét...
„A bűncselekmény végére a bírósági ítélet tesz pontot, a bosszú forgatókönyve magától íródik meg. 
 James Jovice 
Végre három esős nap után kibukkant a felhők mögül a Nap korongja, s kellemes meleget árasztott. Angelina nem találta a helyét. Péter már harmadik napja Aberdeenben tárgyalt. A barátja bízta meg egy örökösödési perrel. Az asszony magányosnak érezte magát, hiányzott a férje, aki elfoglalt volt, egész nap vagy az irodájában dolgozott, vagy tárgyalt. De esténként a nő a vacsorával mindig megvárta. Az idős Matildé gyakorlatilag minden háztartási munkát elvégzett, hetenként két alkalommal pedig egy takarítónő is segédkezett. Angelina már hetek óta azon töprengett, hogy visszamegy dolgozni a Szívek Királynője étterembe, ahol a főiskola elvégzése után rövid idővel üzletvezetői beosztást kapott. Ott ismerkedett meg Péter Bain ügyvéddel, aki harminchat éves korára már szép sikereket könyvelhetett el. Rövid találkozásaik után a férfi ellátogatott Angelina szüleihez és megkérte a lányuk kezét. - Istenem, milyen szerelmes voltam akkor! Nem titkoltam a boldogságom. Az esküvőt a szüleimnél tartottuk, szűk családi körben.
Eldöntötte, hogy a szép időt kihasználja, és elmegy a híres Land Marketre, az edinburghi vásárra, és nézelődik egy kicsit. Egyenesen a város szélére tartott, leparkolt és gyalog indult a színes forgatagba. Semmit nem szándékozott venni, mégis elcsábult egy blézerre és egy porcelán tálra. Már egy óra is elmúlt, amikor megérkezett a megyei tanács múzeumához, amelynek szomszédságában működött kedvenc étterme, a Királyi Fogadó, ahol családias hangulatban mindig jól érezte magát.
Egy könnyű ebéd után eldöntötte, hogy nézelődik még egy darabig, utána pedig átszalad a barátnőjéhez a kiadóba.
Séta közben visszagondolt az elmúlt hat hónapra, mióta Péter feleségül vette. - Nagyon rövid ideig jártunk, én gyorsan igent mondtam a lánykérésre. Beleszerettem és nem haboztam. Egyetlen kikötése volt, hogy az esküvő után ne dolgozzak, csak neki éljek, később pedig a jövendő gyermekeinket neveljem. Eleinte nem tartottam ezt terhesnek, de most, ahogy múlnak a hónapok, egyre gyakrabban felkerekedik bennem a vágy, hogy visszatérjek a munkámhoz.
Közben megérkezett a parkolóhoz, mobilján felhívta Katherinát és megbeszélték, hogy negyedóra múlva Angelina felmegy hozzá a Lubbock Szerkesztőségbe.
Megörültek egymásnak. A gimnáziumi évek alatt szoros barátságot kötöttek, útjuk ugyan az érettségi után elvált, de hetenként legalább egy alkalommal időt kerítettek a találkozásra. Katherina irodalmi szerkesztő lett a kiadónál, s nagyon élvezte a munkáját. Gondját az jelentette, hogy képtelen volt állandó kapcsolatot kialakítani. Mint barátnőjének számtalanszor elpanaszolta, a férfiaknak „sok  belőle. Pedig a lány igyekezett felszabadultan viselkedni a partnereivel, de egy idő után a férfiak megunták az okos nőt.
 Hogy van Péter? Tegnap este láttam a Hableányban, az egyik női ügyfelével vacsorázott ott. Én egy régi évfolyamtársam rábeszélésére mentem el.
 Kate, valami félreértés lehet, mert Péter egy barátja jogi ügyeit intézi Aberdeenben. Tegnap is onnan telefonált.
Bocsánat, akkor rosszul láttam, messze ültünk tőlük. Valószínűleg a férfi hasonlított a férjedre.
Magában a lány elkönyvelte, hogy Péter nem lehetett egy másik városban, hiszen felismerte. - Nem tévedtem -sóhajtott és eldöntötte, hogy gondolatait megtartja magának.
Volna kedved átjönni hozzám este fecsegni és esetleg televíziót nézni? Mióta férjhez mentem, csak hébe-hóba találkozunk, nekem hiányoznak a régi baráti beszélgetéseink.
 Rendben, úgy hét óra tájban odaérek. Legalább mesélsz a napjaidról, az enyémek úgyis elég egyhangúak. Elvégzem a munkám, és csak néha-néha akad egy-egy randevúm, de azok is reménytelenek - legyintett Kate.
 Drága barátnőm! Sokat vársz a férfiaktól, ez a te nagy hibád! Képtelen vagy megalkudni! Lásd be, előbb-utóbb minden nőnek, így neked is az a célod, hogy családod, gyerekeid legyenek. Kate, ne legyél már olyan önfejű! De nem prédikálok tovább! Estére finom vacsorával várlak.
Jratrick O Conner meglehetősen rossz hangulatban hallgatta két munkatársa beszámolóját, akik az ő megbízására egy ötezer holdas terület vételéről tárgyaltak. Oda, a Loch Ness-i parttól néhány kilométerre lévő Urquhart településre bevásárlóközpontot, szabadidőcentrumot, valamint szállodát tervezett. Azonban a kialkudott árat a telek tulajdonosa időközben felemelte, s ez módfelett bosszantotta Patrickot. Már több hónapja tárgyalt szakemberekkel, beruházókkal, kivitelezőkkel a tervről.
 Ha drágábban veszem meg a földet, az eddigi előzetes kalkulációt muszáj módosítanom, s ez nem vet jó fényt rám a befektetők előtt. - Majd határozott hangon munkatársai felé fordult. - Egy lehetőségem maradt, ismételten tárgyalok John Presivel, s igyekszem elfogadható árban megegyezni. Ha mégsem sikerül, akkor az északi partvidéken eladó földet vásárolom meg Marneskitől. De hát ez nem olyan remek megoldás. Bár neki családi okok miatt szüksége van a pénzre, így belemegy a feltételeimbe. No, majd holnap döntök! Köszönöm a tájékoztatást, most menjenek, lássanak munkához - fordult beosztottjaihoz.
Patrick, amikor egyedül maradt, eldöntötte, hogy telefonál Miának és meghívja vacsorázni. Dühöngött, mert barátnője éppen ebédelt, és csak a kolléganőjének hagyhatott üzenetet, akit szívből utált. Mia Grintet huszonöt éves kora ellenére igencsak felkészült és körültekintő szakembernek ismerték el a Kereskedelmi Bankban. Jelenleg a hitelosztály vezető helyettese volt, ami az ő korában teljesen szokatlan. Ám a főnökei megbecsülték kiváló érzékét, amelyet a különböző hitelügyleteknél, tranzakcióknál tanúsított. Pontos, fegyelmezett és megbízható vezető volt, bár munkatársai kezdetben nehezen fogadták el. Az eltelt félév alatt rájöttek, hogy Mia velük is igazságos, megértő munkájukat értékelésében. Mindezt Patrick tudta barátnőjéről, akivel immár egy éve jártak együtt. A férfi a házasság gondolatát már többször felvetette.
Patrick az előtte fekvő beruházási program esetleges módosításába temetkezett, amikor Mia visszahívta. Megállapodtak, hogy hét órakor a férfi felveszi kocsijával a bank előtt és együtt vacsoráznak.
Mia most is, mint mindig, elegáns volt. Szürkekockás kosztümöt viselt, hozzá fekete kasmír blúzt, fekete táskát és cipőt. Barnásszőke haja a vállára omlott, elöl rövidebbre vágva, amely kiemelte fekete szemét és vékony arcát. A lány kedvessége és bája Patrickot elbűvölte. Kecsesen beszállt az autóba és javasolta, hogy menjenek a Dávid-torony melletti pubba, ahol kiváló a füstölt tőkehal hagymával, de számos étel közül választhatnak. Mia egyik kedvence volt a tőkehal. Talán azért, mert gyermekkorát idézte. Az apja ír halász volt. Egy vihar magával ragadta, az anyja csak egy évvel élte túl a tragédiát, mert a szíve születésétől fogva beteg volt. így Mia tíz éves korában a nagynénjéhez került, Edinburghba, aki nagy szeretettel és odaadással nevelte, miután házasságából nem volt gyermeke, és fiatalon özvegy maradt. Ám anyagi gondjai nem voltak, mert a rá maradt pékséget kiválóan irányította, így Mia semmiben nem szenvedett hiányt.
A középkori épületek közzé ékelt Mackóház nevű pubban a pincér a legjobb sarokasztalhoz kísérte őket, miután az üzletembert jól ismerte. A férfi whiskyt rendelt
barna sörrel, Mia a skótok nemzeti italát, a whiskyt, tisztán kortyolgatta. Közben Patrick elmesélte a délelőtti kudarcát.
 Valószínűleg nem sikerül megegyeznem azzal a disznó Presivel, ismét feljebb srófolta az árat. Az üzletkötőimmel megüzente, hogy vagy belemegyek a nagyobb összegbe, vagy ugrik az üzlet.
 Ugye, így már nem spekulálsz a beruházáson? Világos számomra, hogy neked is megvannak a költségeid, s gondolom, részletes kalkulációt végeztettél: meddig mehetsz el a vásárlásban. Próbálkozz, s ha nem sikerül megpuhítanod, hagyd a csudába, keress máshol megfelelő területet! Skóciában, még a Loch Ness~i parton is találsz üres építési telket. Tisztában vagyok azzal, hogy nem közömbös számodra, főként a befektetőidnek, hol helyezkedik el a létesítmény. De nem szabad meghátrálnod! Ha most engedsz az árat illetően, és később rendszerint váratlan kiadások is felmerülhetnek, akkor az előre kikalkulált nyereséged elúszik. Gondolkozz el ezen is, mielőtt végleg döntenél!
A meghitt beszélgetés után Patrick javasolta, hogy menjenek fel hozzá. - Ugye, van kedved velem tölteni az éjszakát? - fordult barátnőjéhez. - Már egy hete nem bújtunk ágyba! Mindketten elfoglaltak vagyunk! Az utóbbi időben teljesen kimerültem a rám nehezedő nyomástól. Igen sokat lendítene a cégemen, ha sikerülne ezt a létesítményt tető alá hoznom. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy akkor én lennék az egyik legnagyobb beruházó és ingatlanértékesítő Edinburghban.
Mia elgondolkozott. - Milyen érdekes, Patrick a mindennapokban két lábon járó pénzügyi építész zseni, kissé cinikus, arrogáns fickó. Ahogy vízszintesben van, finom, mint egy kandúr, gyengéd, mint egy gyerek, szenvedélyes, kitartó, megindító és merész. Olyan magasságokba röpít, amelyeket csak álmaimban képzeltem el.
 Mehetünk, de reggel nyolcra a bankban kell lennem, mert a Knox-házzal szembeni területet lebontják, és egy modern hatemeletes épületet tervez helyére a Családi Biztosító. Nyilvánvaló, hogy rövidlejáratú hitelt nyújtunk nekik, már a paraméterekben is megegyeztünk. Reggel a főnökeim aláírják, de nekem is ott kell lennem, ha valami kérdés felmerül.
 Semmi gond kedvesem, most még csak tíz óra, van időnk!
Patrick kocsijával negyed óra múlva a Queen Streetre ért. Nemrégiben vásárolt itt egy kétszobás lakást. A ház alatt uszoda, szauna és fitnessterem is volt, igaz, ritkán használta, de a lehetőség mindig örömmel töltötte el.
Patrick mindkettőjüknek whiskyt töltött, majd átfogta két karjával a lányt, és Mia számára elveszett a világ. Elsüllyedt a férfi hatalmas, izmos férfi ölében.
Hajnalban testük ismét lángra lobbant és a vágy elborította minden porcikájukat. Miát égette a kéj, s Patrick érintésére ismét kinyílt, a gyönyör virágai életre keltek benne.
Az óra hatot ütött és Mia tudta, hogy most már nem szabad elaludnia. Kiosont a konyhába, teát, pirítóst, sonkát, sajtot, dzsemet készített az asztalra, s a bóbiskoló Patricknak bekiabált: - Gyere drágám, elkészült a reggeli!
A. női ruhabolt, az Aranyeső az utóbbi időben nem ment valami jól. Érthető, hiszen az East Markét Streeten, a butiktól mintegy kétszáz méternyire megnyílt új bevásárlóközpontban megfizethető áron kínáltak divatos női holmikat. Jennifer Cooper tépelődött, hogy rövidesen váltania kell, mert vásárlói száma apadt, csökkent a bevétele, már az alkalmazottait is csak részidőben foglalkoztatta. Többször elment a közeli bevásárlóközpontba és megállapította, hogy egyre több jó minőségű kínai és egyéb távol-keleti termék is bővíti a kínálatot. Ezek áraival pedig képtelen versenyezni. Egyre csak töprengett, mire cserélje az árukészletét. Eldöntötte, hogy reménytelen helyzetében felszámolja az üzletét, és mindent kiárusít.
 Persze - folytatta a gondolatsort -, csak akkor tehetem meg, ha a jövőre vonatkozóan kialakul az elképzelésem. Valójában kereskedelmi középiskolát végeztem, majd férjhez mentem. Nem sokat tudok felmutatni, képtelenség ezzel a háttérrel valami menő állást kifognom. Mindenesetre az egyik eladómnak felmondok. Ők is látják, hogy alig-alig megy az üzlet. Legfeljebb több időt töltök a pultnál és a rendelésekkel óvatos leszek. Utána meglátjuk -pakolta el a mini kis irodájában a számlákat. Átöltözött, bezárta az üzletet és elindult a kocsijához. Út közben beugrott vásárolni vacsorára. Szerette az otthonát, amely az üzletétől nem messze, a Holysroad Park szélén terpeszke-dő villanegyedben volt. Még évekkel ezelőtt a férje vásárolta a ma már szépen felújított villát, ahol a földszinten a nagy étkező mellett egy nappali és hálószoba, valamint a mellékhelyiségek helyezkedtek el, míg az emeleten három ! kisebb méretű szoba állt üresen. Jennifer a kezdet kezdetén arról álmodozott, hogy jövendő gyermekeik számára milyen nagyszerű lesz ez a szép ház. Szomorúság kerítette hatalmába, amikor a modernül felszerelt konyhában kicsomagolt. - Istenem, milyen pokoli érzés egyedül maradni! Még két év után is képtelen vagyok megemészteni a tragédiát, amely Kevinnel történt. Kiváló ember volt, remek férj és szerető, a munkatársai rajongtak érte, a főnökei elismerték. - Behunyta a szemét és visszagondolt arra a napra.
Reggel Kevin szokásához híven korán elment a textilgyárba. A tervezési osztály megbecsült vezetője volt. A gyártás jelentékeny mértékben bővült, s ezt nem utolsó sorban Kevin érdeme volt. Már az is felmerült, hogy az igazgatótanácsba is hamarosan beválasztják. Szegénykém, a gyár parkolójában a támadója egyetlen lövéssel leterítette. A gyár vezetősége, a kollégák is értetlenül álltak a gyilkosság előtt, hiszen Kevint mindenki szerette, tisztelte. Életében sötét folt nem volt, s a széleskörű nyomozás nem hozott eredményt.
A biztosítási pénzből nyitottam meg a butikot. Eleinte jól ment, de most már, kénytelen leszek lépni. Mennyire nehéz egyedül döntenem! Ha Kevin élne... Kár ezen rágódni, őt már senki és semmi nem hozza vissza.
Töltött magának egy nagy pohár whiskyt és a jövőjén töprengett. - Esetleg szabadságra kellene mennem, hiszen mióta a férjem meghalt és üzletasszony lettem, gyakorlatilag szüntelenül dolgozom. Csak tiszta fejjel lehet dönteni! Talán elutazom két hétre valami napfényes, meleg tengerparti országba. A butikot az alkalmazottamra hagyom. Megbízok Rebeccában, szorgalmas, tisztességes, precíz, becsületes teremtés. Már megette kenyere javát, de kénytelen még most is dolgozni, hogy támogassa leányát, aki utolsó éves Londonban az egyetemen.
Jennifer hosszú ideig gondolkozott és tervezgetett. Eldöntötte, megbeszéli Rebeccával, vállalja két hétre a butikot és ő elutazik.
Angelina csinosan átöltözött és várta a férjét. Vacsorára a kedvenc ételeit, a lazacos sült burgonyát, a rántott tőkehalat, végezetül a híres skót édességet, a plumpuddingot készíttette el. Hiányzott neki Péter. Fél év alatt ez volt az első alkalom, hogy a férje napokig távol volt. Leült a nappaliban, töltött magának egy pohár fehérbort és bekapcsolta a televíziót. Rágyújtott egy cigarettára, s közben azon tűnődött, sikerül-e Pétert rábeszélnie, hogy barátnőjével hármasban utazzanak el szabadságra a tengerpartjáról híres Sharm El-Sheikhbe. - Milyen jó lenne egy kis napfény, tengerpart, búvárkodás! Remélem, Péter nem zárkózik el az utazástól, egyébként is már igencsak esedékes, hogy szabadságot vegyen ki! Még nászútra sem utaztunk el, csupán néhány napra repültünk át Londonba, miután ő éppen egy fontos tárgyalásra készült.
Egy csokor virággal a kezében lépett be Péter, összevissza csókolta a feleségét. - Drágám, annyira hiányoztál! nyújtotta át a tearózsákat. - Legközelebb, ha el kell utaznom, magammal viszlek! Mivel töltötted a napjaidat?
Angelina beszámolt Katherinával történt találkozásáról, majd felvetette, hogy repüljenek együtt valamelyik tengerpartra nyaralni. - Kate már érdeklődött a Carine Utazási Irodában, ők rendszeresen indítanak csoportokat a Sínai-félszigetre.
Drágám, mondj igent! Úgy szeretnék kikapcsolódni! Állítólag meseszép Sharm El-Sheikh és környéke, igazi búvárparadicsom! Jól ereznéd magad Péter, kicsit kiszakadnál a bűnügyekből, no meg az irodád gondjaiból is. Egyébként bevallom, számomra egyre terhesebb és idegesítőbb a semmittevés. Naphosszat csak unatkozom! Egyre erősebben vágyom, hogy visszamenjek dolgozni. Meg kell értened! Számodra minden nap kihívás. Ott van az ügyvédi munkád, nekem pedig egy marad: esténként várlak haza... Szeretnék szórakozni, egy kis napfényt látni, tengerben fürödni... Kérlek, kérlek, menjünk! Meglátod, milyen remek lesz, ha csak a feleségeddel és a pihenéssel vagy elfoglalva - ölelte át Péter vállát.
 Na jó, várj egy kicsit, áttekintem az ügyeimet, mikor tudok elszabadulni. - Táskájából elővette a fekete bőr határidőnaplóját, és elmélyülten tanulmányozta.
 Rendben, mondjuk két hét múlva utazhatunk, ha akkoriban indul csoport. Beszéld meg a barátnőddel! Benne vagyok a közös programban. Talán Miát és az építész barátját is el kellene hívni. Mint százszor említetted, ti hárman azelőtt a gimnáziumban elválaszthatatlan jó barátnők voltatok. Persze, a foglalkozásotok más lett, de a kapcsolatotok a régi. Kérlek, ti intézzetek mindent - folytatta az ügyvéd -, mert nekem nincs időm a következő napokban. Egy hét múlva kezdődik annak a férfinek a tárgyalása, aki három nőt megerőszakolt a Ramsay kert közelében. Az utolsó áldozat egy tizenhat éves kislány volt, akinek a szülei feljelentést tettek, és az irodánkat bízták meg, hogy próbáljuk a többi szerencsétlenül járt teremtést rábírni a tanúskodásra. Eddig sikertelen volt a kísérletünk, mert mind a két asszony fél... pedig a férfi lebukott. Micsoda egy szemét állat az ilyen, aki védtelen nőket megerőszakol! Ha a törvény engedné, én halálra ítélném a pasast...
 De Péter, azért nem lehetsz ennyire szigorú, nem embert ölt... vagy...
Erről ne vitatkozzunk! Az egyik legnagyobb bűnnek tartom, ha valaki a kiszolgáltatott nőket zaklatja, megerőszakolja... Szóval, benne vagyok az utazásban, ha megszervezitek. ..
A. három lány jókedvűen ment be a Carine Utazási Irodába, hogy a sínai-félszigeti nyaralás részleteit megtudakolják. Megállapodtak, hogy Angelináékkal együtt nemcsak Kate utazik, hanem Mia és barátja Patrick is csatlakoznak. A barátnők már előre tervezgették a pihenést, s amikor az irodában a részleteket is megismerték, azonnal befizették az előleget. A csoport két hét múlva indul Sharm El-Sheikhbe, a Holiday Innben szállnak meg, a teljes ellátást biztosítják.
 Számos kirándulási lehetőség, búvárkodás várja a tenger Szerelmeseit - mondta kissé hangzatosán az üzletkötő. - Minden földi jóban részük lesz - majd átnyújtott egy részletes tájékoztatót az indulásról, a szállásról és a félsziget látnivalóiról. - A repülőtéren a kiküldött munkatársunk várja a csoportot, ő gondoskodik mindenről. Thomas Stone az idegenvezető, egy rátermett fiatalember. Meglátják, nem bánják meg a döntésüket, egy életre szóló élménnyel lesznek gazdagabbak.
 Reméljük - szólt egyszerre a három fiatal nő. Megköszönték az üzletkötő eligazítását, kiléptek az irodából, s a Lawnmarket déli részére fordultak. - Lányok, ismerek itt a közelben egy nagyszerű butikot. Nézzünk körül, mert szükségünk lesz néhány új holmira - mondta jókedvűen Angelina.
 Remek! Nekem is kellene egy pár csinos ruha, tetszeni akarok Patricknak, úgyis nehéz volt rábeszélnem, hogy tartson velünk - sóhajtott Mia.
 Igaz, én egyedül utazom, de remélem, hogy végre meg-ismerkedek egy jóképű, okos férfivel - nevetett fel Kate.
Ugyan már, te aztán taszítod a szemrevaló pasasokat, mert sugárzik belőled az ész, az pedig az ágyban nem sokat ér - viccelődött barátnőjével Angelina.
Végül bementek Jennifer üzletébe, ahol a választék kifogástalan volt. A három barátnő legalább egy órát nézelődött, válogatott. Próbálgatták a farmerruhákat, pólókat, fürdőruhákat. Jennifer határtalan türelemmel segített nekik.
Talán nyaralni készülnek, mindhárman olyan izgatottak - fordult a vevőkhöz az asszony.
Igen - válaszolt Mia. - Rövidesen a Sínai-félszigeten süttetjük a hasunkat! Az előleget már befizettük a Carine Utazási Irodánál.
 Ez igen érdekes! Éppen ma reggel jártam én is ugyanott, és a két hét múlva induló csoporthoz csatlakozva tettem le az előleget. A Holiday Innben fogok megszállni, és maguk?
Fantasztikus! Akkor együtt leszünk mindannyian -mosolyodott el Kate. - Az irodában a hölgy nagyon kellemesnek festette le a körülményeket.
A lányok még egy ideig nézelődtek, majd csomagokkal felpakolva elköszöntek Jennifertől, s ígérték, hogy még az indulás előtt bejönnek hozzá.
! A. repülőgépen finom ételeket, italokat szolgáltak fel, s i közben a Sínai-félszigetről és Egyiptom nevezetességeiről vetítettek egy ismeretterjesztő filmet. Mindannyian kissé fáradtan ültek a kényelmes üléseken, csak Angelina tartotta szóval a társaságot. Közben felfedezte a butik tulajdonosát, odament és néhány szót váltott vele. Megállapodtak,
hogy majd a szállodában keresik egymást. Kate elszundi-kált. Mia egy regényt olvasott, a két férfi pedig a munkájáról beszélt.
Amikor végre megérkeztek és kiléptek a repülőgépből, megcsapta őket a forróság. Mindenki kornyadozott még a légkondicionált váróhelyiségben is, ahol meglehetősen hosszú ideig tartott az útlevél- és vámvizsgálat. Örültek, mikor végre kijutottak. Már várta a csoportot Thomas Stone, a fiatal idegenvezető. Percek alatt a repülőtér előtt várakozó autóbuszba terelte a társaságot. Mintegy negyedóra múlva a Holiday Inn recepciójánál álltak. Itt a hőmérséklet már kellemes volt, és a vendégeknek hideg üdítőket szolgáltak fel. Kifogástalan rend és tisztaság, halk zene adott ízelítőt a kellemes környezetből.
Ha önöknek megfelel, egy óra múlva találkozunk az étteremben. Megvacsorázunk, hiszen már eléggé elszaladt az idő, s utána tartanék egy rövid tájékoztatást a szállodáról, a programokról és az irodánk kínálatáról. Ugye, rendben van? - kérdezte. A kellemes modorú fiatalember jóképű volt, de nem mint egy filmsztár, hanem inkább, mint egy diplomata, az arcát barátságos mosoly jellemezte. Magatartásából erő áradt, átható tekintete bizalmat sugárzott. Thomas az egyetemen történelem és irodalom szakot végzett, de vonzotta a világjárás, amit kezdő fizetéséből nehezen engedhetett volna meg magának. Ezért döntött úgy, hogy néhány évig idegenvezetést vállal, elsősorban afrikai országokban, s utána kezd tanítani valamelyik jó nevű skóciai középiskolában.
A vacsora kiváló volt, a svédasztalon kínált ételek sokasága elkápráztatta a nyaralókat. Nemcsak egyiptomi specialitások, hanem olasz, francia és egyéb európai ételek ízléses, gusztusos tálalásban kínálták magukat. A fala-tozás után Thomas a kerti kávézóban ismertette a fontos tudnivalókat. Megállapodtak, hogy reggel autóbusszal indulnak búvárkodni a Ras Mohammed Nemzeti Parkba, ahol a csodálatos sziklazátonyok egyedüli élményt nyújthatnak.
Az idegenvezető reggel a csoport felével, tíz emberrel kerekedett fel, a többiek a szálloda úszómedencéi köré telepedtek.
Az út meglehetősen kacskaringós volt, mert a vörös sivatagon keresztül haladtak egy nyomsávon, mély gödrökkel küszködve. Az utazás nem éppen lélekemelő óráját a látvány feledtette velük, amikor a híres öböl sziklái feltűntek. A táj leírhatatlan gyönyörűséget nyújtott. A parti sziklákon kapaszkodó törpe leanderek, ciprusok, trópusi növények színes kavalkádja lenyűgözte mindannyiukat. Kiszálltak az autóbuszból és immár gyalog közeledtek a kristálytiszta tengerhez, amely a föld egyik leggazdagabb élővilágát rejtette. Thomas elővette a búvárszemüvegeket, s megmutatta használatukat.
 Ma még csak mintegy tizenöt-húsz méterre megyünk a parttól. Lehetőleg maradjunk együtt. Ez az első nap, fő az óvatosság! Ugye, nincs félelemérzete senkinek? - kérdezte a turistáktól.
Én egy kicsit szorongok - szólt halkan Katherina. -Jól úszom, de búvárkodni még nem próbáltam.
 Az lenne a legjobb, ha megvárna bennünket és a part szélén kicsit gyakorolunk - mosolyodott el Thomas. - Most mintegy félórát maradunk, utána meglátjuk mennyire vágyódnak a víz alatti lebegésre.
A látnivaló minden képzeletet felülmúlt. A korallok élénk vörös, sárga, kék, zöld és szürke árnyalatai, a halak ezernyi sokasága és színorgiája mindenkit elbűvölt. Az első nagy vadászatnak egyetlen zsákmánya akadt, egy ellustult korcs kis polip, amely Mia lábánál úszkált, nem törődve a fürdőzővel.
A parton a lány mosolyogva fordult Patrick felé. -Ugye, te is egy életen át gyönyörködnél a víz alatti természet varázslatos szépségében. Nem gondoltam, hogy a korallzátony színvilága ilyen mesés!
Nem mondom, engem is lebilincselt a látvány! Valóban örülök, hogy rád hallgattam és eljöttem erre az útra.
Közben Thomas Kate mellett úszott a parttól mintegy öt méterre, és figyelte a lányt, aki nem kapálózott, hanem gyorsan feltalálta magát. A többiek a napernyők alá húzódtak. A pincérek körbejártak üdítőkkel, koktélokkal, erős italokkal, ki mit óhajtott. Mindenki elragadtatással beszélt a tenger csodáiról, amikor visszatért az idegenvezető Kate-tel. Ő is leült a többiekhez. Hideg Martinit rendelt, s lelkesedéssel ecsetelte - a mai búvárkodás még csak a kezdet, holnap kissé beljebb megyünk. De velünk jön majd a szállodából egy képzett búvároktató. Nagyon helyes, kedves olasz lány, nyáron itt dolgozik. A feladata fontos, mert a korallokra, a halakra, nem szólva a cápákról és a murénákról, figyelni kell, mert veszélyesek is lehetnek.
Még legalább három órát úszkáltak a part közelében, és élményekkel indultak haza.
 Medical Center fehér falai, ápolt gondozott kertje már messziről feltűnt a Nemzetközi Búvárklub mellett. Az egészségügyi központtól egy négysávos autóút választotta el a modern, külsejében is lenyűgöző szállodasort. Fehér zászlóban vörös kereszt hirdette, hogy az egyemeletes épületben gyógyító munka folyik.
A központ igazgatója a középkorú, igen ambiciózus Olivér Candol sebész volt, aki Skóciából érkezett, és két évre itt vállalt megbízatást. Egyetlen kikötése volt, hogy a központ a feleségét, Marinát is foglalkoztassa, belgyógyászként.
Mindketten örültek, amikor a beadott pályázatukat elfogadták, és két hónappal ezelőtt megkezdték a munkát. A Medical Centerben rajtuk kívül külföldi orvosok és helybéli ápolók dolgoztak. A társaság tagjai között kellemes munkakapcsolat alakult ki, és mindannyian lelkesen végezték feladatukat. Általában a külföldi turisták keresték fel őket kisebb-nagyobb sérülésekkel, amelyeket a korallzátonyoknál szereztek, vagy különféle bélfertőzésekkel, gyomor problémákkal. Az orvosok nem voltak nagyon leterhelve.
Martina igencsak élvezte a tengeri búvárkodást, valamint a csodálatos egyiptomi látnivalókat. Egy hosszú hétvégén már Kairóba is eljutott férjével. Ma az orvosnő örült, hogy korán végzett és hazamehet. Nem volt fárasztó napja, mindössze hat beteget kellett ellátnia, akik különböző gyomor- és bélpanaszokkal keresték fel.
Beült Fiat Puntójába és mintegy negyedórai autózás után megérkezett Naama Bay alsóvárosába, ahol a Szanafir Hoteltől jobbra, az első utcában voltak az orvosok lakásai. A földszintes, apró, ám igen vonzó házak egyformák voltak. Összesen nyolc kis kerttel övezett verandás fehér bungaló szolgálta az orvosok kényelmét. Három szoba, egy étkezőkonyha és a mellékhelyiségek, valamint egy meglehetősen nagyméretű terasz tartozott minden házhoz. Martina igyekezett otthonosan berendezkedni, még akkor is, ha csupán két évre érkeztek.
Az orvosnő gyorsan átöltözött, összekészítette a fürdéshez szükséges holmijait, berakta a búvármaszkot, a pipát és egy uszonyt, ivott egy jéghideg teát, és kilépett a kertkapun. Kollégája, Alberto Brazzi, olasz származású laboratóriumi szakorvos, észrevette kolléganőjét és barátságosan köszöntötte.
 Hello, Martina! Látom, fürödni indulsz, veled tarthatok?
Boldogan venném, legalább nem egyedül megyek! Gyere, pattanj be a kocsimba, átugrunk a Hiltonba. Ott remek a part, ismernek már engem, és a szállodai mini-autóval egészen a tengerig levisznek. Ha nincs sok időm, rendszerint oda járok. Megfelel ez neked is, Alberto?
Hát persze, én is úszni és búvárkodni akarok egy kicsit.
Alberto Brazzi az olasz férfiak általános külső jegyeit nem hordta magán. Vékony alkatú volt és szőke, zöld szeme szinte világított kreol arcából. Igaz, anyja svéd, míg apja olasz volt, s gyermekük mindkét szülőtől hozott külsőleg és belsőleg egyaránt tulajdonságokat. Alberto Rómában végzett, az ottani Központi Belgyógyászati Kórházban szerezte meg a laboratóriumi szakvizsgáját. Később egy magánklinikán helyezkedett el, és három év múlva sikeres eredményeinek köszönhetően kinevezték a laboratóriumi osztály vezetőjévé. Ekkor megnősült, de háromévi pokoli házasság után különváltak. Szerencsére gyermekük nem született. A hivatalos formaságok hosszú évekig húzódtak, míg végül a volt feleség Amerikába költözött, így sikerült jogilag is megszabadulniuk egymástól. Alberto eldöntötte, hogy soha többet nem köti be a fejét egyetlen nő sem. Bár szerette a szebbik nemet, de kapcsolatai kizárólag a szexre korlátozódtak. Most, amikor már közeledett az ötven évéhez, úgy érezte, jó lenne ha egy megértő asszony élne mellette. Bár munkája kielégítette, szabadidejében számos sportot űzött, de újabban esténként rátört a magány.
Elsősorban azért pályázott erre az állásra, hogy a római napokat maga mögött hagyja, és megpróbáljon valami újat felfedezni az életben. Eldöntötte, hogy itt, a Sínai-félszige-ten a munka és pihenés mellett, ha módja lesz, beutazza egész Egyiptomot, sőt átlátogat a környező országokba is. Szinte minden hétvégén felkerekedett valamilyen nevezetesség megtekintésére, pedig mindössze két hónapja foglalta el az állását.
A Hiltonban Martina a személyzet számára kijelölt parkolóban hagyta a kocsiját. Ismerték, így senki nem szólt. -Beszaladok a recepcióra, kérek egy mini-járművet, azzal öt perc alatt a kedvenc helyemen vagyunk - szólt kollégájához.
A parttól mintegy harminc méterre lemerültek a kristálytiszta kék tengerbe, a halak színorgiája ölelte át őket. Bóklásztak a korallzátonyoknál, nézegették a rákokat, csigákat, a különféle trópusi halakat.
Martina a búvárórájára pillantott, bizony már fél hét is elmúlt. Intett kollégájának, hogy kimegy a partra. Néhány perc múlva Alberto is követte az asszonyt. Martina megrázta fejét, és a lenyugvó nap felé fordulva igyekezett kicsit megszáradni.
 Alberto, volna kedved vacsorára átjönni hozzánk?
 Boldogan! Az esték unalmasak még itt ebben a csodálatos  környezetben  is.  Bár,  bevallom,  sokszor beugrók Margaret McComex mulatójába, ahol igencsak szép európai és afrikai lányok gondoskodnak a szórakoztatásról. Ismered azt a helyet?
 Már hallottam a Tenger Liliomáról, de még nem jártam ott. Egyszer majd rábeszélem Olivért, hogy nézzük meg. Úgy hírlik, egy ír asszony a tulajdonos, nemrég telepedett itt le. Átalakította, csupa fiatal lányt alkalmaz, jó műsoruk van és a konyhájuk is remek.
 Ez így igaz! De örülök, hogy nálatok tölthetem az estét! Mi lesz a finom vacsora?
Délelőtt az asszony, aki segít nekem a háztartásban már mindent előkészített, nekem csak a csirkét és borjúhúst kell megsütnöm frissen. Ha megfelel, nyolcra várunk. - Közben megérkeztek a recepcióra, ahol átültek a Fiatba, s pillanatokon belül hazaértek.
Akkor gyere - köszönt el az orvosnő.
Férje még nem volt otthon, így gyorsan kisütötte a húst, és még egy terítéket tett az asztalra. A hűtőből előszedte az elkészített paradicsom- és uborkasalátát, sajtot reszelt rá, megszórta az általuk is kedvelt erős egyiptomi fűszerekkel, olajjal, citrommal ízesítette. A lepényszerű kenyeret felvágta kisebb darabokra, majd azt is az asztalra helyezte. - Ezt valójában parasztkenyérnek hívják az itteniek, Olivér kedvence, rólam nem is szólva! De vigyáznom kell az alakomra, mert a sok édesség miatt felszedhetek néhány kilót, azt pedig nem akarom. - Rizs, burgonya is került az asztalra.
Közben az asszony átöltözött, éppen elkészült, mikor a férje betoppant.
 Ó, milyen finom illatok terjengnek! Látom sül a hús a sütőben, olyan éhes vagyok, mint a farkas! Vacsora előtt tölthetek neked is egy whiskyt?
 Persze, de tisztán. Remélem nem haragszol meg érte, de a szomszédunkat, Brazzi doktort meghívtam vacsorára. Együtt mentünk le késő délután a partra, s gondoltam, jól esik neki is egy kis finomság. Azért egy étteremben nem olyan a kaja, mint itthon. Nagy szerencsém van Tabival, aki nemcsak takarít, mos és mindent elvégez a ház körül, hanem remekül főz is. Egyre több európai fogást megtanul.
Drágám - ölelte át feleségét az orvos -, már én is gondoltam arra, hogy időnként a kollégákat meghívhatnánk ide, a lakásunkra. Első alkalommal talán egyszerre kellene mindenkit vendégül látni, beleértve az asszisztenseket is.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, és egy üveg whiskyvel a kezében lépett be a kolléga.
 Örülök, hogy átjöttél Alberto. Gondolom, messze az otthonodtól nehéz megszokni az egyedüllétet. Gyere, koccints velünk!
Martina asztalhoz hívta a férfiakat. Jó étvággyal láttak a finom falatokhoz. Közben halkan szólt az arab televízió műsor, amelyből egy szót sem értettek. - Még néhány perc és megkezdődik az angol adás - fordult a társasághoz a főorvos. A kávét a teraszon kortyolgatták, s a beszélgetés közben észre sem vették, hogy az idő kereke rohan, már tizenegy óra is elmúlt.
Olivér ismét whiskyt töltött, s érdeklődött Alberto családja iránt. Bár az adataiból tudta, hogy elvált, de érdekelte, hogy a kollégája miért nem nősült meg újra. Alberto röviden elmesélte házassága viszontagságait s azt is, hogy szerencsére nincs gyereke, bár a kezdet kezdetén szeretett volna. - Tudod, Olivér, mindketten már az első hónapokban éreztük, hogy baklövést követtünk el az egybekelésünkkel, de mindig újból és újból kibékültünk, végül megállapodtunk, hogy az útjaink szétválnak.
A volt feleségem Amerikában megtalálta a boldogságát, három gyermeke van és állítólag remekül élnek. Gyakorlatilag megszűnt közöttünk a kapcsolat, ezeket a híreket egy barátom mesélte, aki véletlenül összefutott vele Bostonban. Én eldöntöttem, hogy soha többet nem nősülök meg. Bár korábban rajongtam a gyerekekért, mint általában az olaszok, de ma már negyvennyolc éves koromban nem vállalkoznék a gyermeknevelésre. Ti hány éve vagytok házasok?
 Még az egyetemen ismerkedtünk meg, és a szakvizsga megszerzése előtt összeházasodtunk. így több mint húszéves   a  kapcsolatunk.   Igaz,   mint   minden   házasságban, nálunk is voltak problémák, főleg korábban, de ma már nyugodtan állíthatom - nézett Olivér a feleségére - kiegyensúlyozottan, harmóniában élünk.
 Csak a gyermek hiányzik - szólt közbe kissé élesebb hangon Martina. - A férjem ugyanis soha nem akart gyereket, csak a munkájával, a kutatással, a tudományos eredmények elérésével törődött.
Alberto észrevette a téma megpendítése után a fellobbant feszültséget, így megköszönte a vacsorát és hazament.
rV. skót turistacsoport reggeli után összegyűlt a hallban és várta, hogy Thomas Stone és Júlia Edlini búvároktató elvigyék őket a híres Tiran szigetekre. A szállodai autóbusz mintegy félóra alatt a kikötőbe érkezett, onnan pedig két órás hajóúttal elérték a Tiran szigetet. Többen az út alatt - bár Thomas előre figyelmeztette a kirándulókat, hogy csak üdítőt vagy ásványvizet igyanak - jócskán meghúzták a zsebükből előkerült kisalakú üveget. - A wishky - mint mondták -, jó a tengeri betegség és az izgalom ellen. -Thomas a felnőtt emberekkel nem bocsátkozott vitába, de arra ügyelt, hogy mindenki épségben érje el a sziklás partszakaszt. Júlia segítségével, valamint két arab búvár közreműködésével kirakták a holmikat. A társaság átöltözött, s várták a sznorkelezéshez szükséges felszereléseket. Thomas a csoportot négy részre osztotta, gyakorlatilag öt
ember mellé jutott egy-egy szakképzett búvár. A Tiran szigetek víz alatti élővilága e térségben a leglátványosabb. Mindenki izgult az elkövetkezendő órák élményeiért. Miát - bár már bátrabb volt - Thomas a saját csoportjába osztotta be.
 Kérem, mindenki figye en a másikra, ne hagyják el egymást! Ha valami baj lenne, szóljanak a búvároknak. Egyedül még a part felé se ússzon senki, mert veszélyes lehet.
Lemerültek, a víz felszínén csak egy-egy maszkos fej bukkant elő.
A halak színei és formái minden képzeletet felülmúltak, a szivárványhalaktól, a bohócokig, a sziklahalaktól a kagylókig, a rózsaszínű tengeri sünökig a lila és sárga csillagokig, a barnás hátú homárokig és rákokig, valamint langusztákig nem győzték a sznorkelezők csodálni a látnivalókat. Egy zátony előtt Angelina egy T-alakú kürtő szögletében valami vékony nyúlványra figyelt fel. A furcsa alakú lény előre-hátra mozgott, mintha hintázott volna. Az asszony megállt, s nem tudta mire vélni a mogyorószínű vibráló szemű állat mozdulatait. Ekkor Thomas észrevette Angelinát és azonnal odasietett. Mögötte Mia és Patrick úszott. Az idegenvezető a megbeszélt jelet alkalmazta, és tovább intette a társaságot. Amikor kiértek a partra egy kis pihenésre, Thomas elmondta, hogy az asszony egy bébi murénával találkozott, amely a sziklabarlangból kúszott előre.
Most még nem veszélyes a csöppnyi állatka, de ha megnő, nem szeretnék farkasszemet nézni vele! Ha az anyja előbújt volna, bizony meleg helyzetbe kerülünk, mert a muréna ereje, éles fogazata rendkívüli, s ha észreveszi, hogy kicsinye a közelünkben van, azonnal támad.
Közben hideg üdítőt, sült bárányt, salátát, csirkét, paradicsomot szolgáltak fel az utaskísérők. Az ételeket a hajóról hozták le és tálcákon készítették el. A kétórányi fürdés után mindannyian megéheztek, és jóízűen falatoztak. - Aki részt vesz a búvároktatáson - fordult a társasághoz Thomas -, két nap múlva már nemcsak a medencében, hanem a tengerben is teljes felszereléssel, oxigénpalackkal kipróbálhatja ezt a sportot. Az első nap a szállodánk közelében merülünk mintegy tizenöt méterre. Később meglátjuk, ki hogyan bírja. Este tízkor elmegyünk a híres Tenger Lilioma szórakozóhelyre, vagyis mulatóba. Remek műsor, italok, ételek, s nem utolsó sorban, gyönyörű lányok gondoskodnak a vendégek szórakoztatásáról. Kérem, akinek kedve van velem tartani, most szóljon, mert lefoglalom az asztalokat!
A parton Jennifer és Péter az ebéd befejeztével kávét kortyolgatott, míg többen ledőltek a napernyők alá pihenni, néhányan ismét visszamentek a tenger csodáiban gyönyörködni. - Mondja kedves Péter, nem bántja a lelkiismeret, amikor egy bűnözőt próbál védeni, bár tudja, hogy bűnös. A legutóbbi esetét olvastam az újságban: egy gyilkost védett, aki megölte az anyját. Borzasztó lehetett!
 Mindenkit megillet a védelem. Persze ezt a hírt a média igencsak felkapta, miután egy huszonhárom éves divattervező ölte meg az anyját, méghozzá különös kegyetlenséggel. Úgy tűntette fel, mintha a középkorú asszony öngyilkosságot követett volna el, felakasztotta magát. Ám már a nyomozás első perceiben egyértelmű volt, hogy ön-kezűségről szó sem lehet... A fiának nem volt megdönthetetlen alibije. A bíróság engem rendelt ki ügyvédként. Nem szívesen, de kénytelen voltam elvállalni a védelmét. A hosszas előkészület és a bizonyítási eljárás során kiderült, hogy a divattervezőnek nem volt pénze, hogy saját stúdiót nyisson, az anyja pedig nem támogatta a tervét. így megölte az anyját, még búcsúlevelet is hamisított. De az igazság kiderült. Az orvosszakértők véleménye szerint a fiatalember aberrált tudathasadásos személyiség volt, gyermekkori vélt sérelmeket tulajdonított az anyjának, aki egyedül nevelte fel. Elhúzódó, hosszú tárgyalás után a vádlottat megfigyelésre elmegyógyintézetbe utalták, ott kezelik majd. Elképzelhető, hogy élete végéig az intézet lakója lesz. Ilyen ügyekben nem szívesen vállalom a védelmet, de egy ügyvédnek mindig a törvény szerint kell eljárnia. Kedves Jennifer, nem könnyű egy büntetőjogász élete, annyi,
de annyi álmatlan éjszaka van mögöttem, amikor vajúdom a mentő körülményeken...
Pétert egyre jobban hatalmába kerítette az asszonyból áradó szexualitás, ezért felállt és csatlakozott a többiekhez, akik már készülődtek a hazainduláshoz.
 Mennünk kell, a hajónk indul, s bizony hosszú az út a kikötőig, hát még a szállodáig - szólt Thomas.
Jennifer is összecsomagolta a holmiját és közben azon tűnődött, miért ellenszenves számára a férfi. - Pedig látszólag kellemes társaság, okos, jó modorú, szívélyes, figyelmes. - Mégis az asszony nem kívánt sokáig a társaságában lenni.
Az esti fények megvilágították a négysávos autóutat, az út-szélén leanderek, pálmafák és különböző trópusi virágok sokasága bűvölte el az utazókat. A kis csoportot Naama Bayben a sétáló utca előtt kitette az autóbusz, s Thomas megállapodott a vezetővel, hogy éjszaka telefonál a recepcióra, ha értük kell majd jönnie. Lassan elsétáltak a kávézók, minibárok és szállodák, valamint kivilágított üzletek előtt. A nők meg-megálltak és megcsodálták a szebbnél-szebb arany ékszereket. Végül is fél órai nézelődés után feltűnt a Tenger Lilioma óriási, fényárban fürdőző, csalogató reklámtáblája. A mulató előtt egy fiatal, piros egyenruhába öltözött őr állt, s csak azokat engedte be, akik szerepeltek a főnöktől kapott listán. Thomast már ismerte, miután több külföldi csoportot is elhozott ide, de a biztonság kedvéért rápillantott a papírjára.
 Jó estét, uram, örülök, hogy ismét megtisztel bennünket - köszöntötte a férfit, kiváló angolsággal. A vendégeket az asztalukhoz kísérte a főpincér, amely a színpadhoz közel esett. Ahogy leültek, már hozták is a jéghideg whiskyt, valamint a barna sört. - Ez házunk ajándéka - hajolt meg a jóképű főpincér, a műsor rövidesen kezdődik - tette le az asztalra az ital- és étlapot.
A vendégek ízlésük szerint italt és sósmogyorót rendeltek. Thomas asztalához telepedett Jennifer, Katherina és az olasz Júlia. Kis idő elteltével élénk arab zene ütemére bevonultak a táncosnők. Péter és felesége mellett ült Mia Grint, Patrick O Conner foglalta el a negyedik helyet. A táncosok először lassú, majd egyre gyorsuló zenére, núbiai elemeket feldolgozó dzsesszre táncoltak. Ezután a zenekar olasz és francia dalokat játszott, egy lenyűgöző szépség mély bársonyos búgó hangon énekelt. Óriási tapsvihar köszöntötte a szereplőket, közben néhány lenge öltö-zetű fiatal lány leült egy-egy asztalhoz, ahol egyedülálló férfiak voltak.
Angelina éppen a férjéhez fordult, amikor az asztaluknál megjelent egy égővörös hajú, hófehér bőrű, karcsú lány, aki énekelt.
 Jó estét mindenkinek. De neked nem Péter! - emelte fel a hangját. - Micsoda véletlen, éppen itt találkozunk... Nancy King vagyok.
 Bocsánat, itt valami tévedés történt! Én nem ismerem a kisasszonyt! - A mondat elhangzása után Nancy arca lángba borult és suttogta.
 Nincs tévedés, kedvesem! Akkor tévedtem, amikor tizenhét évesen az ágyadba bújtam. Szerettél, mint százszor is  elmondtad,  nem  tudsz  nélkülem  élni.   Megkérted  a kezem. Megállapodtunk, hogy az érettségi után feleségül veszel. Aztán elkövettem egy hibát, megmondtam neked, hogy terhes vagyok, s te eltűntél az életemből. Nem akartad tudomásul venni, hogy gyermekünk lesz. Miután már a negyedik hónapban jártam, nem tehettem semmit. A kislányod, Mercedes, most kétéves és anyám neveli Edinburghban. A pénzt pedig én teremtem elő...
Úristen! Péter! Igaz ez? Szólalj már meg! Bár látom rajtad, hogy a hölgy nem hazudik - fordult Angelina a táncosnőhöz. Majd nyújtotta a kezét. - Angelina Bain vagyok, féléve vett feleségül a gyermeked apja, de azt elfelejtette közölni, hogy van egy lánya. Én hiszek neked, Nancy, de
most mit tegyek? Kérlek, holnap keress fel a Holiday Innben, mindenképpen beszélni szeretnék veled!
 Rendben, ha megfelel tíz óra tájban ott leszek - majd biccentett a fejével és távozott. Az asztalnál ülők egyetlen szót sem szóltak. Péter maga elé meredt, s csak sziszegett: - szemenszedett hazugság az egész! Nem is biztos, hogy az enyém a gyerek.
 Ne reménykedj, Péter, holnap mindent megtudok! Ha ez igaz... Csak nem képzeled, hogy egy olyan férfivel élem le az életem, aki megtagadja a saját gyermekét. Mi vár akkor rám, hiszen mindössze féléves házasok vagyunk... Ki tudja, mit rejtegetsz még, s a múltadban milyen titkok lapulnak... - majd felállt, s átment Thomas asztalához. -Bocsánat, megfájdult a fejem, hívnál nekem egy taxit, haza
akarok menni!
 Most kezdődött csak a műsor, nem maradsz mégis?
Nem, képtelenség...
Amikor Angelina a szobájába ért, az ágyra vetette magát, és kitört belőle az elfojtott zokogás. Lehetetlen volt megérteni, hogy Péter, akit annyira szeretett, hazudott neki és megcsalta. - Igaz, még a házasságunk előtt történt, de milyen férfi az, aki a saját gyermekét nem vállalja. Nyilvánvaló, hogy a lánnyal nem találkozott, s fogalma sem volt róla, hogy éppen itt keresi a kenyerét, énekesnőként. - Milyen sötét foltot titkol még a férjem életében? Mert ezek után nehezen hiszem el, hogy csak a munkája kötötte le, s az sem lehet igaz, hogy a vidéki útjai alkalmával napokat kell egy-egy városban eltöltenie. - Felötlött benne barátnője, Kate állítása, aki látta férjét egy nő társaságában vacsorázni, akkor, mikor Abeerdenben kellett lennie. - Úristen! Hányszor, de hányszor verhetett át! Lehetséges, hogy a szerelem elvakított, és valójában még alig ismertem, amikor férjhez mentem hozzá? Milyen boldog is voltam!
Péter sápadtan és rosszkedvűen érkezett. Látta, hogy Angelina még ébren van és a televízió halkan szól. - Hello! Hello! Ugye nem gondoltad komolyan, hogy beszélsz azzal a buta libával és meghallgatod a panaszát? Valószínűnek
tartottam már akkor is, hogy a gyerek nem az enyém. Aztán eltűnt, én pedig nem kerestem.
 Örültél, hogy megszabadultál tőle! Valid be az igazat, Péter! Úgyis kiderül... Nekem is könnyebb lenne, ha őszintén beszélnél... Ha nem, hát nem... reggel átjön a gyermeked anyja és kitálal mindent. Egyébként eldöntöttem, hogy bármiként is alakuljon kettőnk kapcsolata, a szabadságunk után, ha visszatérünk, megpróbálok ismét elhelyezkedni a régi munkahelyemen, a Szívek Királynőjében. Ha nem sikerül, előbb-utóbb akkor is találok melót a főiskolai végzettségemmel.
Ebbe nem egyezem bele. Utálom, ha egy nő a férje mellett dolgozik.
 Hát persze, szereted, ha az asszony kiszolgáltatott. De ennek most vége,  egyébként  is  a  holnaptól  sok függ. A gyermeked anyja nem habozik majd és elmondja az igazságot. Remélem... utána döntünk!
Angelina alig hunyta le a szemét. Újból és újból végiggondolta az életét és rájött, hogy Péter átverte. - Igaz, nem is érdeklődtem a korábbi kapcsolatairól, de most, alig tudom elhinni, hogy mindez igaz. - A hajnal már belopakodott a szobába, felkelt és készített magának egy kávét, lezuhanyozott és lement a partra úszni egyet. Leült és mereven nézte a sima, kristálytiszta kék tengert. Képtelen volt szabadulni az igazság terhétől.
 Valóban igaz lenne? - tette fel magának a kérdést, mert a lelke mélyén reménykedett, hogy az énekesnő hazudik, s a gyermek más férfié. A sziklás parton lassan beljebb ment, majd úszni kezdett. A kellemes langyos víz körülfonta testét, kissé megnyugodott. Felment, átöltözött és reggelizni indult. Pétert már nem találta a szobájukban. - Nyilván ő is úszik, vagy sétál, hiszen óriási a park. Otthon úgysincs erre ideje, mindig rohan. Este, épp otthon van, vacsora után gyakorta bevonul a dolgozószobájába, a tárgyalási anyagait bújja. Már ebből is kezd elegem lenni. Kezdetben a viharos szeretkezéseink megszédítettek. Én naiv! Úgy képzeltem, hogy később is éjszakánként gyakran ölelkezünk. De hát ebben nagyot csalódtam! Napokig, sőt hetekig egyedül fekszem le, szexről szó sincs közöttünk! De miért? Féléves házasok vagyunk...
Az étteremben Jennifer és Mia elmélyülten beszélgettek, a többi utazótárs a pompázatos svédasztalról finomságokat szedtek, és letelepedtek egy-egy asztalhoz. Még valójában nem szokott össze a csoport, hiszen néhány napja érkeztek. Bár Thomas kiváló idegenvezető volt, igyekezett mindenkinek  a kedvében járni  és  összebarátkoztatni  a
turistákat.
Angelina Miához és Jenniferhez tartott, leült. A nők ta-pintatból nem kérdeztek semmit, bár már az egész társaság értesült az éjszakai eseményekről. Szótlanul falatoztak. Amikor Angelina befejezte reggelijét, megjegyezte. - Gondolom, a medencében gyakoroltok, és délután Thomas kivisz benneteket a nyílt tengerre. Ha végeztem, én is csatlakozom hozzátok. - Felállt és elköszönt.
A hallban várta Nancyt. Arra gondolt, hogy a kávézóban beszélgethetnének. Csupán néhány perc telt el, s megérkezett a vendég, vékony farmernadrágot és hozzá egy pólót viselt. Vörös haját hátratűzte, smink nélkül diáklánynak nézett ki.
Hello Nancy! - ment hozzá Angelina és kezet nyújtott. - Tegeződjünk jó, úgy könnyebb a társalgás. Menjünk a kávézóba, ott nyugodtan mesélhetsz.
Nancy kissé félszegen kezdte a történetet, -r Az edinburghi Szent Katalin gimnáziumba jártam, amikor megismertem Pétert. Anyám testvérének volt az ügyvédje, aki bankrablásba keveredett. Egy alkalommal anyám vitt el valamilyen papírokat az irodába, én is vele tartottam. Ekkor kezdődött minden. Másnap Péter telefonált, szerencsémre egyedül voltam otthon, és elhívott kávézni. Rögtön igent mondtam, s boldogan siettem a randevúra. Imponált a jó nevű, jóképű ügyvéd, aki egy csitri gimnazista lányt randevúra hívott. Nem szaporítom a szót, a harmadik alkalommal a lakásán kötöttünk ki. Viharos délutánokat töltöttem nála, egyszer az anyámnak azt hazudtam, hogy iskolai
kirándulásra megyek két napra, és akkor Péterrel Londonba utaztunk. Boldog voltam és nem törődtem semmivel! Ősszel az utolsó gimnáziumi évemet kezdtem.
Péterrel nem szűnt meg a kapcsolatom, sőt talán még szorosabb lett. Minden szabadidőmet vele töltöttem, teljesen a hatalmába kerített, Azután jött a tragédia! Terhes lettem, az orvos négy hónapos terhességet állapított meg. Azonnal szóltam neki, hogy miután megtörtént a baj, s nincs visszaút, vegyen feleségül, hiszen nőtlen. O azonban minősíthetetlen hangon valósággal kidobott a lakásából. Még ma is emlékszem az utolsó mondataira: „ne akard bemesélni, hogy enyém a gyerek! De ha igen, akkor sem érdekel! Szép lány vagy, majd megtalálod a- módját, hogyan rendezd az életed. Ugye, nem képzeled, hogy feláldozom a karrieremet egy kis senkiért és egy születendő gyermekért. Többet látni sem akarlak! 
Még néhányszor kerestem telefonon, majd az irodájában személyesen is meglátogattam, de mindig elutasított, sőt egyre durvábban viselkedett. A hasam nőni kezdett, és anyámnak megmondtam az igazat. Eleinte őrjöngött, azután beletörődött. Az érettségit sem tudtam letenni, mert a vizsgák előtt megszületett a lányom. - Nézd meg - vette elő a fotókat -, annyira hasonlít a férjedre. Már kétéves, s anyám neveli, de az én segítségemmel. Havonta támogatom őket, s szeretnék itt néhány év alatt annyi pénzt összegyűjteni, hogy visszamenjek Skóciába a lányomhoz, persze nem mint énekesnő, hanem kerítek valami normális foglalkozást. A bár tulajdonosa anyám régi ismerőse, így kerültünk kapcsolatba és alkalmazott. Még szerencse, hogy a hangom megfelelő, s mielőtt szerződtetett, fél évig énekelni tanultam. Ennyi röviden a történet, vagy elhiszed, vagy nem. Tőled nem akarok semmit, sőt ma már a férjedtől sem. Kezdetben azt szerettem volna, ha a babát a nevére veszi, de erre sem volt hajlandó. A születés után anyám próbálkozott, de ő mereven elzárkózott, hogy lássa a lányát. Pedig esküszöm neked az élő Istenre, hogy tőle van a gyerek, sőt bármilyen vizsgálatra is hajlandó vagyok! Persze ő elutasítaná ezt is, ha felvetném neki. Igaz, a gimnáziumban néhány fiúval jártam rövid ideig, de ezek a kapcsolatok amolyan diákszerelmek voltak...
Nancy - nyújtotta át a fényképeket Angelina -, mondd, miben segíthetek neked, én mindent megteszek. Sőt, szót váltok a férjemmel is, most sem késő a gyermeket a nevére venni, hiszen mindössze kétéves. Nancy, beszélek Péterrel, és ha neked megfelel, vacsora után felkereslek. Mikor lenne alkalmas?
Úgy kilenc óra tájban, akkor még nem kezdődik a műsor. Ha van kedved, bemutatlak a főnökasszonynak. Nagyon érdekes egyéniség, majd meglátod, nem mindennapi teremtés.
Az asszony sietve ment a medencéhez, még ott érte a társaságot. Thomas segített neki az oxigénpalackos merülés-ben, mert délutánra kirándulást tervezett a csoporttal, amelyen Angelina is részt akart venni.
 Mindössze egy kilométerre húzódik az a partszakasz, ahol kipróbáljuk a palackos merülést. Ha valaki mégsem szeretné, szóljon! Félve nem lehet merülni, még négy-öt méterre sem! Négykor a recepciónál gyülekezünk!
Péter a feleségéhez lépett. - Gondolom, találkoztál a nővel. Menjünk a szobánkba, meséld el, miket hazudott össze! Kérsz egy korty italt? - kérdezte a férfi, amint a teraszon ültek.
 Igen, nagyon rám fér egy nagy adag whisky. - Péter a bárszekrényből jégkockát tett a poharakba.
 Nézd Péter, elhiszem, amit Nancy állít, mégpedig azt, hogy te vagy a kislány apja. Javaslom, csináltasd meg az orvosi vizsgálatot, hogy kiderüljön az igazság.
Azt már nem! - csattant a férfi hangja. - Csak nem képzeled, hogy tönkreteszem a jövömet! Ha bedőlsz a nőnek, az a te bajod! Nancy fűvel-fával lefeküdt az iskolában, s amikor terhes lett, előállt a kérésével, hogy vegyem feleségül. Hát persze... a menő ügyvéd... tetszett volna neki! De én elküldtem, soha többet nem álltam vele szóba. Azt elismerem, hogy néhány alkalommal feljött hozzám, de melyik az a férfi, aki ellenáll egy fiatal nő csábításának. Mert valójában erről volt szó, de most utólag szépíti a csaj a történteket. Az lenne a legokosabb, ha napirendre térnénk a kellemetlenség felett... te sem szűzen bújtál az ágyamba, de én soha nem kérdeztem kivel, mikor feküdtél le. Beléd szerettem és feleségül vettelek. Kár a múltat bolygatni! Szerencsétlen eset, hogy éppen itt találkoztam Nancyvel. Azt sem tudtam, mi van vele, kitöröltem az emlékezetemből. ..
Ez megdöbbent! Hogy lehet egy gyermeket elfelejteni! Nem vállalod a felelősséget a tettedért. Az a kislány nem tehet arról, hogy az apja nem ismerte el. Legalább a nevedet adhattad volna...
Megőrültél, Angelina! Elment a józan eszed! Csak nem képzeled, hogy valaha is elfogadom Nancy meséjét... Látni sem akarom azt a porontyot...
 Péter, ha te képtelen vagy szembenézni a múltaddal, az igen szomorú. Eszembe jut apám mondása, aki mindig figyelmeztetett, hogy az igazság örök, a tudás változó, s a kettő összetévesztése végzetes lehet. Péter, nem ismered el az igazságot, s azt hiszed, ha nem gondolsz a ballépésedre, a lányod soha nem tudja meg a valóságot, Nagyon tévedsz,  s lehet,  hogy egyszer még megbánod  ezt  az embertelen viselkedést. Este elmegyek Nancyhez, mert még számos kérdésem van, azonkívül szeretném megismerni a tulajdonost is. Miután ő Nancy édesanyjának a barátnője, lehet, hogy új részletekkel gazdagodik a történet. Egy biztos, ha beigazolódik a nő állítása, akkor én... meggondolom a válást.
 Micsoda naiv teremtés vagy! Csak nem képzeled, hogy nyersz velem, a jó nevű ügyvéddel szemben?
Eredj már! Mit nyerhetek én! A vagyonod a tied, semmi közöm hozzá. Jó lenne közös megegyezéssel elválnunk, de ha nem egyezel bele, akkor sem történt semmi.
Egyetlen pillanatig se gondold, hogy Edinburghban te vagy az egyetlen ügyvéd... Este még okosabb leszek. Kérlek, gondolkozz azon, hogy Mercedest a nevedre veszed, elismered, hogy te vagy az apja.
Azzal nem számoltál kedvesem, ha saját gyerekeink lesznek, nekik mit mondunk majd a törvénytelen lányomról?
 Nem te vagy az első férfi a Földön, akinek a kapcsolatából gyermek fogant. De nem is az utolsó. Ez még nem bűn, de az már igen, ha valaki nem ismeri el a saját gyerekét. De hagyjuk a vitát, délután elmegyek a csoporttal merülni, gondolom te is jössz? Este korán vacsorázom és felkeresem Nancyt.
Angelina, a tisztelt barátnőidnek már kitálaltad a szennyes? Mert elég visszataszítóan néznek rám.
 Nem szóltam egy szót sem, de este a bárban az asztalunknál hallották a jelenetet.
x homas mindenkit beszállított a minibuszba és elindultak az általa kijelölt helyre. Velük tartott természetesen az olasz, valamint a szálloda búvár központjából még két oktató is. - Jobb az óvatosság - válaszolta a férfi, amikor a résztvevők megkérdőjelezték miért van szükség ennyi segítségre.
Mindenkire ráadták az oxigénpalackot, a maszkot, a békalábat, és egyszerre merültek le hat méterre. Mindössze negyedórát időztek. - Pihenés, utána újabb merülés - adta ki a jelszót még az induláskor a fiatalember. Amikor feljöttek a tengerből Mia Kate-hez ült, csatlakozott hozzájuk Angelina is. - Egy életen át gyönyörködnék a víz alatti természet szépségében, az örök mozgásban lévő körforgásban - telepedett melléjük Jennifer.
A tenger maga a vadság - sóhajtott Katherina. - Itt minden élőlény támad és védekezik. Alig várom, hogy ismét merüljünk. - Szinte egymás szavába vágtak, úgy áradoztak a korallzátonyok színeiről, és a közülük előbukkanó halakról, rákokról, csigákról. - Úgy szeretnék egy cápával találkozni - nevetett fel Jennifer. - Eddig csak filmekben láttam azt a szörnyeteget, de gondolom az életben nem olyan borzasztó.
 Ismét merülünk - adta ki az utasítást Thomas. - Mindenki figyeljen a másikra, kérem, ne menjenek el a csoporttól! Most egy méterrel mélyebbre megyünk, a sziklaparthoz egészen közel.
A csoport úszott, kitartóan nézegették a sziklazátonyok bejáratánál úszkáló élőlényeket. A halrajoktól mozgalmas, csipkés szélű zátonyokban korallok tündököltek és hajladoztak a hullámok zenéjére.
Patrick O Conner kicsit lemaradt a többiektől, mert belefeledkezett a látványba, amint egy közepes méretű rák az ollójával igyekezett egy kisebb csigát megfordítani. Hirtelen egy sárga-fekete-szürke színű bohóchal raj úszott el mellette sebesen.
 Ezek hova sietnek? Olyanok mint az emberek, rohannak s gyakorta elmulasztják az élet szépségeit. Igaz, én is csak a pénzzel és a munkámmal törődtem otthon, de most másként lesz - döntötte el magában. Ebben a másodpercben egy árnyék vetődött elé... megijedt... Látta, amint az állat megtorpant, mintha felmérné a távolságot, s szemvillanásnyi  idő  alatt közvetlenül  a  karja  mellett  termett. Patrick kapálózott, ettől az állat megijedt, de nem úszott tovább, hanem szinte súrolta a férfi testét is. Ebben a pillanatban az egyik arab búvároktató Patrick mellé úszott. A cápa hirtelen meggondolta magát, és az egyik sziklazátonyhoz úszott, így már nem jelentett veszélyt. Amikor Patrick és az oktató kiértek a partra, Thomas is feljött, és dorgáló szavakkal közölte, hogy a búvárok felelősek a turistákért, és senki nem lehet olyan könnyelmű, hogy leszakad a csoporttól.
 Ne haragudj Patrick, de ez a kis kalandod az életedbe, de minimum a karodba, vagy a lábadba került volna. Mert ha mozogsz, a cápa támad!
A társaság megszeppenve hallgatta a dorgálást. A legjobban Patrick volt kétségbeesve, utólag megrémült a gondolattól: mi történhetett volna vele, ha nem érkezik időben a segítség.
Egy darabig még száritkoztak a parton, majd visszamentek a szállodába. Katherina a barátnőjéhez lépett. - Gyere be egy kicsit a szobámba, beszélgessünk! Ne legyél ilyen zárkózott Angelina, jobb, ha elmeséled a történetet, meglátod, ketten okosabbak leszünk. - Kiültek az erkélyre, Kate sört hozott a hűtőből és Angelina szépítés nélkül mindenről beszámolt.
 Mondd, csakugyan válni akarsz? Ez nagy butaság! Igaz, Péter félrelépett, de neked mi közöd van a múltjához? Az valóban nem mondható nemes cselekedetnek, hogy faképnél hagyta a terhes nőt. De én a te helyedben megbocsátanék. Mindössze féléves házasok vagytok. Kérlek, Angelina ne dönts ilyen gyorsan! Amikor megismerted ripsz-ropsz hozzámentél, alig tudtál róla valamit. Ne kövesd el még egyszer azt a hibát, hogy a gyors döntésed később megbánd. Este, ha beszélsz a mulató tulajdonosával, bár ennek sem látom sok értelmét, talán okosabb leszel. Az is járható út, hogy a férjed anyagilag támogassa a lányát, erre szerintem rábeszélhetnéd. Megértem a felháborodásodat, de féltelek az elhamarkodott lépéstől. Te sem lehetsz biztos az igazságban. Nancy és a férjed más-más változatban mondta el a történetet, s kinek van igaza? Nehéz eldönteni... Kérlek, legyél óvatos, ne ígérgess semmit Nancynek. Egy kicsit hagyd megérlelni magadban is a hallottakat. Bár tudom, érzékeny lelkületű ember vagy, már a gimnáziumban is állandóan mindenkinek a kedvében akartál járni. De ez nem megy az életben.
 Igazad van, Kate! Lásd be, hogy igencsak megrázott a hír, hogy a férjemnek van egy kislánya. Képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy Péter gonoszul bánt azzal a nővel, s magára hagyta  a bajban.  Mindenesetre megfogadom a tanácsodat. Abban igazad van, hogy nem szólhatok bele utólag a férjem korábbi döntésébe. De az egész szituáció
abszurd. Kíváncsi vagyok Margaret McComexre. Gondolom, tőle még többet megtudok a történetről, hiszen ő vette szárnyai alá Nancyt.
Még egy darabig beszélgettek. Később Angelina átment a szobájába, átöltözött és vacsorázni indult, majd hivatott egy taxit és a mulatóba vitette magát. Amint közölte a nevét, a portás azonnal szélesre tárta az ajtót: -asszonyom már várja önt. Fáradjon fel az emeletre, az első ajtó jobbra!
Amikor Angelina belépett az antik bútorokkal berendezett szobába, első pillanatban azt hitte, rossz helyen jár. Az egész helyiség melegséget, jó ízlést és kényelmet árasztott. A barokk stílusú íróasztal mögül felállt az asszony és kedvesen kezet nyújtott.
 Már vártalak kedvesem, erezd magad otthon! Nancy elmondta  mennyire   segítőkésznek  mutatkoztál,  bár   te semmit nem tehetsz. Foglalj helyet - intett a sarokban lévő aranybrokáttal bevont fotelra. - Hozok egy italt, gondolom te is whiskyt kérsz, bár én csak ír italt tartok, ha ez megfelel.
Köszönöm, de őszintén bevallom, zavarban vagyok. Annyi minden kavarog bennem, s a válaszokban bizonytalan vagyok. Elhiszem, amit Nancy mondott, de a részleteket nem ismerem. Egy tény, hogy a férjem nem veti alá magát az orvosi vizsgálatoknak.
Kedvesem, erre nincs is szükség! Ő soha nem fogja elismerni Mercedest, ezt annak idején közölte is. Nézd csak, Péter Bain Skóciában, főleg Edinburghban, igen jó nevű ügyvéd, jelentékeny vagyonnal a háttérben. A férjed ingatlanjai, értékpapírjai, befektetései valahonnan származnak. De honnan?
 Ön téved asszonyom, nekünk csak a lakásunk van, én semmiféle egyéb vagyonról, értékről nem tudok.
Tegezz csak nyugodtan te is, így könnyebb beszélgetnünk. A férjed az egyik ügyfelétől, akit halálra ítéltek, kapta a vagyonát, méghozzá végrendelet alapján. Na már
most, felmerül a kérdés, ha egy ügyvédnek nem sikerül a védencét felmenteni, az illető miért hagyja rá mindenét.
Nem tudod ki volt az illető, aki ilyen jótékony volt vele?
De tudom, Angelina, az egyik távoli unokatestvére, aki állítólag gyilkosságot követett el, megölte a feleségét. A per egyszerű volt, mert minden bizonyíték ellene szólt. Felvetődött az emberekben, így bennem is a kérdés, hogy az ügyvédje miért nem fellebbezett másodfokon? Állítólag a fiatalember beteg volt, rövid ideje volt hátra, mert a tüdőbaja a börtönben tovább romlott, és - bár jogerős volt az ítélet - természetes halállal halt meg. Egy fiatal lány, a volt szerelme Pétert több ízben megvádolta a védelem hiányosságával. Ez egy nagyon régi ügy, s végül is nem derült ki, hogy a férjed hibázott-e. A lényeg, hogy ezután néhány hónappal Bain ügyvéd úr saját irodát nyitott, több alkalmazottal. A büntetőjogi pályája egyre feljebb ívelt, s bár nem tette volna tönkre, ha anyagilag segíti Nancyt, ő mégis félt mindentől, ami árnyékot vethet rá. No, ennyi az előzmény. Gondolom, erről nem tudsz, miután csak féléve vagy a felesége. Amikor ez a botrányos ügy zajlott, a férjed már több éve praktizált. Ha jól számolok, mostanában olyan harminchat év körüli lehet.
 így igaz, tizenkét esztendő közöttünk a korkülönbség.
 Nancy édesanyját régóta ismerem, annak idején a férjem az IRA aktív tagja volt, és Steven King, Nancy édesapja, aki meghalt egy merényletben, szintén részt vett a megbízásokban. Ekkor kerültem kapcsolatba Steven feleségével, Janett-tel és összebarátkoztunk. Nem sokkal ezután a férjem meghalt, és én barátaim segítségével idejöttem és megnyitottam a mulatót. Janett-tel tartottuk a kapcsolatot, s így került a képbe Nancy és Mercedes. Segíteni akartam a lányon, ezért alkalmaztam. Kedves, aranyos teremtés, remélem, mielőbb összeszedi a szükséges pénzt és hazatérhet Edinburghba.
 Mit tegyek Margaret? Mit tanácsolsz?
 Semmit. Ne avatkozz ebbe az ügybe, ezt nem neked kell megoldanod! Egyébként hazavitetlek kocsival, mert Nancy nincs itt. Úgy is velem akartál beszélni, ugye?
 így igaz, de gondoltam Nancyvel is váltok néhány szót.
 Most nem teheted, ma nem jön be dolgozni. De beszámolok neki a látogatásodról.
vJliver korát meghazudtolta az ágyban. Már három órája szeretkezett szerelmével, Nancyvel, akit a mennyekbe repített heves izzásával és finomságaival. A férfi nemcsak tapasztalt volt, hanem figyelmes, törődött azzal is, hogy a lánynak is örömöt szerezzen.
Olivér amikor először megpillantotta a mulatóban Nancyt, már akkor érezte, hogy a nő rendkívüli hatással van rá. Bár akkor a feleségével, Martinával először járt ott, de olyan vágyat érzett a gyönyörű énekesnő iránt, mint eddigi életében sohasem. A főpincérnek busás borravalót adott, így sikerült megtudnia, hogy a lány Skóciából származik, a főnökasszony kedvence és pártfogoltja. Elhatározta az orvos, hogy rövidesen eljön egyedül a mulatóba, és megismerkedik vele.
Napokig törte a fejét, hogyan szabaduljon el késő este otthonról, és mi módon kerüljön az énekesnő közelébe.
A véletlen a segítségére sietett. Három nap múlva Margaret McComex kereste fel a rendelőben. Elmondta, hogy a kezelőorvosa, aki egyben az Intercontinental Szálloda orvosa is, elutazott néhány napra és elfogyott a gyógyszere. Miután a Medical Centerről, az orvosokról jókat hallott, ezért kereste fel a központ igazgatóját.
Olivér a lelke mélyén úszott a boldogságtól, hogy az asszony eljött hozzá. - Ennél jobb alkalom nem lehet -gondolta, majd azonnal felírta a kért gyógyszert. Megkínálta kávéval és melegen dicsérte a mulatót, ahol feleségével járt. így kezdődött az ismeretség, utána már a beszélgetés az orvosi hivatásra, a helyi munkára terjedt,
majd a férfi érdeklődésére Margaret McComex csak annyit árult el, hogy Belfastból jött ide, s ez ideig nem bánta meg. - A mulatóm igencsak közkedvelt a turisták, a helyiek és az üzletemberek körében. Jól megfizetem az alkalmazottaimat, cserébe kifogástalan munkát kérek mindenkitől.
A kellemes beszélgetést követően Margaret azzal búcsúzott, hogy örülne, ha a Candel házaspár mielőbb ismét megtisztelné jelenlétével a szórakozóhelyet.
Olivérnek eszébe sem jutott, hogy Martinát magával vigye. így egy kegyes hazugságot talált ki, mégpedig azt, hogy egy régi kollégája, Ernesto Glan felhívta, és késő este az egyik bárban találkoznak. - Nem ismered a sebész kollégát? Nem ugrik be a neve? - fordult a feleségéhez.
 Sajnos nem, de fáradt vagyok, nem szívesen mennék el. Ugye, nem haragszol, kedvesem? Már előre örülök, hogy korán lefekszem és olvasok.
így a sebész ellátogatott Margaret McComexhez és kérte, hogy mutassa be Nancy Kinget.
A tapasztalt asszony látta, hogy az orvos izgatott, és mielőbb szeretne beszélni a lánnyal. - Kérem doktor úr, tisztelje meg a házamat, legyen á vendégem! A bárban a harmadik saroknál foglaljon helyet és rendeljen, amit kíván. Ha Nancy befejezte a számát, bemutatom önnek.
így kezdődött a lángoló szerelem - ölelte át szorosan a fehér bőrű, karcsú női testet, amelyet izgalmassá varázsolt az égővörös hajkorona és a zöld macskaszem. Olivér legnagyobb sajnálatára ritkán adódott alkalom, hogy együtt legyenek. Gyakran igyekezett néhány órát kiszakítani a munkájából, főleg napközben, amikor Martina is dolgozott. Egyre nehezebben viselte szeretője hiányát, és a feleségéhez képtelen volt közeledni az ágyban. Tudta, hogy Martina előbb-utóbb megkérdezi az okát, miért hanyagolja el. így most is a meghitt és boldog, varázslatos szeretkezés után Olivérben felmerült a válás gondolata. Még nem tudta, hogyan valósítsa meg tervét. A lelke mélyén érezte,
hogy Nancy jelenti az életet. A lánynak még nem szólt a terveiről. Nancy már a kapcsolatuk kezdetén mesélt Mer-cedesről, a kislányáról, a születésének körülményeiről, valamint arról is, hogy Margaret segítsége nélkül nem tudná ilyen bőkezűen támogatni az anyját:
Az orvos simogatni, becézni kezdte szerelmét, és a fiatal női test azonnal reagált a férfi közeledésére. Nancynek biztonságérzetet jelentett Olivér szerelme és Margaretnek többször is bizonygatta, hogy a férfi nemcsak kellemes ember, hanem kiváló szerető.
Drágám - súgta a férfi. - Úgy szeretnék veled egy egész éjszakát eltölteni. Megpróbálom valahogy elintézni, hogy két napra elutazzunk Kairóba, esetleg Hurghadába. Majd valamilyen mesét beadok otthon, a főnöködtől pedig elkérlek.
 Gondolod, hogy sikerülhet? Ha te elutazol, a feleséged is veled akar menni.
Valamit kitalálok, mert képtelen vagyok betelni veled! Elvarázsolsz, a tested minden porcikáját imádom!
Éjjel három órakor az orvos hazaindult. Eldöntötte, bármi áron, de együtt lesz Nancyvel néhány napot.
Jennifer bár nagyon élvezte a tenger szépségeit, a búvárkodást, mégis egyedül érezte magát. Ismét fellobbant benne a vágy Kevin után. A férje hiánya itt jobban fájt, mint otthon. Bár a csoport tagjai kedvesek voltak vele, elsősorban az edinburghi ismerősei, mégis esténként, ha sétálni ment a tengerpartra, nem volt kivel beszélgetnie. A kirándulásokon a többiekkel váltott néhány szót, de a lelke mélyén tudta, hogy mindezek csak felületes fecsegések. Leült a partra, rágyújtott egy cigarettára, és gyönyörködött a tenger látványában.
Egy férfihang szakította meg merengését. - Jó estét, asszonyom! Nem ismer meg? A férje főnöke voltam, a textilgyár igazgatója vagyok. Ha jól emlékszem, két éve történt a tragédia. Ma sem értem, kinek állt érdekében és miért ez a szörnyű gyilkosság...
Valóban! Az első percben nem tudtam, honnan ismerem önt, de most már eleven a kép, ön mondott beszédet a temetésen. Már két év telt el, de nem tudok belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Ön is itt nyaral?
Igen, egy másik csoporttal, de szintén a Carine Utazási Iroda szervezésében. Tegnap érkeztünk. Nagyon elégedett vagyok a szállással, az ellátással és főleg a tengerrel! Egyedül van itt, Jennifer? Ugye szólíthatom így?
Természetesen, de bocsásson meg, a nevére nem emlékszem.
A férfi kezet nyújtott. - Rick Walton vagyok. Mikor érkeztek és eddig merre kirándultak?
Jennifer elsorolta a programjaikat, majd érdeklődött. -Egyedül jött pihenni?
Sajnos igen, mert a feleségem három hónapja meghalt.
Fogadja őszinte részvétem. Mi történt, ha nem kellemetlen erről beszélni.
Szegény Helen, mindössze huszonhárom éves volt. Autóbalesetet szenvedett, a kocsi fékje meghibásodott és a szakadékba zuhant. Edinburghtól mintegy száz méternyire, közel a mi híres tavainkhoz. Az orvosok nem tudtak segíteni. Helen a második feleségem volt. Az első meghalt infarktusban. Azért is jöttem el erre az útra, hogy kicsit összeszedjem magam, hiszen a gyár vezetése rengeteg gonddal jár.
 Árulja el, hogy lett ilyen fiatalon a textilgyár igazgatója?
 Könnyű a válasz. A gyár az apámé volt. Szegénykém, ő is viszonylag korán távozott az élők soraiból, mindössze hatvanhét  évesen,   s  jelentékeny  vagyont  hagyott  rám. Anyámnak életjáradékot biztosított. így belecsöppentem az igazgatói székbe. Ezt megelőzően mint festő próbáltam érvényesülni. Beutaztam a fél világot, de a képeim nem arattak nagy sikert. Ha kíváncsi rá, egyszer megmutatom.
Az asszony kissé meglepődött a bizalmassá vált beszélgetésen, de arra gondolt, hogy a férfi nyilvánvalóan nagyon egyedül érzi magát, s ezért nyílt meg.
 Felmegyek a szobámba, elfáradtam az egész napi fürdőzéstől, búvárkodástól és napozástól. Holnap kirándulunk a sziget északi részére. Az idegenvezetőnk egy kellemes, szolgálatkész fiatalember, aki nagyszerű programot állít össze. Ha igaz, Luxort és Karnakot is megnézzük. Maguknak is tartalmas a programjuk?
Úgy tűnik! Remélem, rövidesen találkozunk, hiszen egy szállodában lakunk. Ha megengedi, felkísérem a szobájáig.
X atrick az ágyban olyan volt, mint a vulkán, Mia nem tudott betelni az együttlétükkel. A férfi csak a lány örömeit nézte, amikor újból megpróbálta felkorbácsolni mindkettőjük vágyát, ám most kudarcot vallott. - Bocsáss meg drágám, nem megy... szeretlek és kívánlak, de az együttlétünk ma éjszaka nem volt zavartalan... magam sem értem mi van velem...
Ideges vagy, Patrick? De mitől, hiszen nyaralunk és eddig minden kifogástalan volt! Én remekül érzem magam, csodálatos a tenger, nagyszerű a búvárkodás, a társaság kellemes... mit kíván az ember egy nyaralástól? Vagy történt valami, amiről nem tudok?
Nehéz megmagyaráznom. Egy bő évvel ezelőtt az edinburghi textilgyár rekonstrukcióját az építőipari cégem végezte el. Menet közben kiderült, hogy a terven változtatni kell, mert a gyár tulajdonosa még egy csarnokot kívánt hozzá építeni. Ez eddig rendben is van, pótköltségvetést nyújtottunk be neki. Elfogadta, ám a befejezés előtt kiderült, hogy még néhány munkavédelmi előírásnak megfelelő módosítást kell végrehajtanunk, továbbá még három mellékhelyiséget hozzáépítenünk. Eddig nem is volt semmi baj. Elkészültünk, átvették a beruházást, de a tulajdonos, Rick
Walton nem akarta a nagyobb összeget kifizetni. Megfenyegetett, hogy feljelent az Iparkamaránál, mert a számlákon olyan tételek is szerepelnek, amelyek nem voltak az eredeti szerződésben. Persze, hosszú vita volt kettőnk között, végül beletörődtem, hogy ne fizesse ki.
Miért engedtél, kőkemény üzletembernek ismerlek, ami jár, az jár.
 így igaz, de nem akartam, hogy feljelentsen az Iparkamaránál, mert mire tisztázódik az igazam, a szakmában már a jó hírem csorbát szenvedhet. Azonkívül a befektetők bizalma is megrendülhet. így lenyeltem a békát, és nem is törődtem az egésszel. Nem ért olyan nagy veszteség, hogy ettől tönkremenjek!
Akkor most mégis mi a baj?
Később véletlenül tudtam meg, hogy két felesége meghalt, az apja szívrohamot kapott egy üzleti tárgyaláson. A testvére pedig az északi Orkney szigeteken nyaralt és hajójával együtt eltűnt a tengerben. De ez még mind semmi, mert kiderült, hogy mindenki után jócskán örökölt, így jelenleg a városunk egyik leggazdagabb embere. A pletykák felkeltették az érdeklődésemet, és próbáltam utánanézetni, mi az igazság. Kiderült, hogy mindkét feleségének a kocsija műszaki hiba folytán csúszott meg és ez okozta a balesetet, bár az elsőnek állítólag infarktusa is volt. Az apja egészséges volt, soha semmiféle szívbetegségben nem szenvedett. A testvére pedig kiváló úszó volt, és évek óta járt északra horgászni, de eltűnt. A rendőrség egy ideig vizsgálta a tragikus haláleseteket, de sokra nem jutottak. No mindezek igencsak korbácsolták a kíváncsiságomat, és kicsit mélyebbre ástam az ügyeiben, de abbahagytam az egészet. Nem sokkal később telefonált Rick Walton, és közölte, hogy jó hírnevét veszélyeztetem a szimatolgatásommal, s ha ezt nem fejezem be, én is könnyen megjárom.
 Még ma is fülemben csengenek a szavai: - Kedves barátom, nem vájkálhat büntetlenül a magánéletemben! -Azután az egész históriáról elfeledkeztem, de ismét az utamba került Walton. Mégpedig az egyik üzlettársa felkeresett, és elmondta, hogy őt is átverte, s hallotta, hogy az én pénzemet sem adta meg. Javasolta, hogy együtt lépjünk fel ellene. Bár azt elismerte, hogy mindenhol kiváló kapcsolatai vannak és nehéz lesz rábizonyítani a csalást. Az üzlettársától hatalmas mennyiségű nyersanyagot vett meg, de nem fizetett érte. Ám olyan rafináltán csinálta mindezt, hogy a szerencsétlen ürge tönkrement és teljesen eladósodott. Én mereven elzárkóztam bármiféle közös lépéstől. Két hét múlva hallottam, hogy a férfi öngyilkos lett, mert mindene, még a háza is elúszott. Röviden ennyi, amit Waltonról tudok. Képzeld el, ma a kávézóban őt láttam! Meggyőződésem, hogy a pasas a pénz érdekében semmitől sem riad vissza, még a gyilkosságtól sem. Veszélyesnek tartom őt, egyébként már lezártam az egészet. De most, amikor feltűnt, újból eszembe jutott mindez. Meglehetősen idegesít még a jelenléte is. Ugye megérted, Mia? Semmi közöm hozzá, de fenyegető az ittléte. Persze, ne törődj ezzel a butasággal, nyilván nagyon fáradt vagyok és kimerült,  s ilyenkor az ember gondolatai is sötétek. Mondd szerelmem, mikorra tűzzük ki az esküvőt? Én úgy gondolom, hogy egy hónap múlva szűk családi és baráti körben megtarthatnánk. Bevallom, már több szép fekvésű telket is megnéztem, ahova a családi házat felépíthetnénk. Jelenleg az én lakásomban ellennénk, ugye?
 Patrick, olyan boldog vagyok, hogy összeházasodunk!  Ezt már eldöntöttük jó néhány hónapja, de az időpontot nem beszéltük meg. A családi ház tervének pedig nagyon-nagyon örülök, mert később, ha majd gyerekeink lesznek, kell a ház, a kert a kicsiknek. Merre találtál telket?
A Holyroad Parktól négy kilométerre most három ikertelek eladó. A szélső négyszáz négyszögöles, gyönyörű a fekvése. A hazautazásunk után megnézhetnénk, és ha , tetszik, azonnal megveszem. A ház terveit pedig együtt alakítanánk ki. Ha minden sikerül, egy év múlva már ott lakhatnánk - csókolta meg forrón Miát, aki úszott a boldogságban a hírek hallatán.
Nem is gondoltam, hogy foglalkozol a házasságunkkal, hiszen állandóan roppant elfoglalt vagy. No meg féltelek is, fáradt vagy és rémeket látsz. Kérlek, próbálj legalább itt a tengerparton kikapcsolódni! Holnap hajóval megyünk merülni. Két turistacsoportot szervezett Thomas, s azt mondta ez már sokkal izgalmasabb lesz, mint az eddigi. - Mia átölelte a férfit, aki szép nyugodtan elaludt a karjaiban. Szeretettel és szerelemmel figyelte Patrick álmát és arra gondolt, hogy élete legboldogabb napjai következnek.
Iveggel az egész csoport már hétkor reggelizett, mert nyolc órára tervezték az indulást. Autóbusz vitte őket a kikötőbe, ahonnan hajóval indultak a Ras Mohainmed Nemzeti Parkba. A két csoport tagjai összeismerkedtek. Útközben a búvárok még egyszer aprólékosan átvették a merülés szabályait, s azt is felidézték, hogy mire figyeljenek és vigyázzanak egymásra.
Amikor kikötöttek a parttól olyan tizenöt méterre, a búvárok ellenőrizték a felszereléseket, és a csoportok alámerültek a kristálytiszta vízbe. Mia ámulattal gyönyörködött a hihetetlenül pompás korallkert csodáiban. Gombaszerű tönkök, rózsaszínű és sárgába játszó kőfenyők, színes legyezőkorallok, vízirózsák, tengeri liliomok, szarukorallok lengtek, a szivárvány minden színét idéző halak fogócskáz-tak a búvárok körül. Patrick a lány mellett úszott, mígnem egy-egy barlang körül már nagyobb halak szelték a vizet. Kicsit távolabb került a sodrás következtében. Egyszer csak azt érezte, hogy a palackból nem kap oxigént. Próbált inteni Miának, akit az áralmás már jócskán elvitt. A férfi csak annyit észlelt, hogy egyedül van, a tüdejében forró, égető érzés egyre erősödött. Ahogy igyekezett feljutni a víz felszínére, egy búvárt pillantott meg. Kapálózott, remélte észreveszi az illető, és segít neki. Ám nem ez történt. Az alak közeledett, s Patrick félig eszméletlenül csak annyit érzett,
hogy az illető meglódítja, letépi a maszkját, és ő zuhan... zuhan... a mélységbe...
A megbeszélt időpontban a társaság a hajóhoz közeledett. Mia Patrickot kereste, ám a férfi sehol nem volt.
 Thomas - szólt kétségbeesetten az idegenvezetőnek. -A barátom eltűnt, nem látom sehol, pedig már mindenki felért a fedélzetre!
Thomas ideges lett, hiszen a csoportért ő felelt. -Visszamegyek, megpróbálom megkeresni. Valószínűleg a nagyzátonynál beleakadt egy korallba.
Teltek, múltak a percek, a társaság többi tagja is izgatottan vizsgálta a tengert, néhányan visszamentek, Thomasnak akartak segíteni.
Mia, ne aggódj! - szólt Angelina. - Mindjárt itt lesznek, könnyű eltévedni ebben a mélységben. De tartalék oxigén is van a palackban, ami hosszabb időre elég. Mi egy órát sem voltunk lent. Ne essél kétségbe! - Bár már Angelina is érezte, hogy valami baj lehet. Mintegy negyedóra múlva Thomas és a segítői visszaérkeztek, de Patrickot nem találták. - Azonnal értesítem a vízirendőrséget, meg kell kezdeni a kutatást, hiszen ha elfogy az oxigén... - de nem fejezte be a mondatot.
Az egész csoport késő estig a parton várakozott. Közben a mentőcsapat váltva egymást, folyamatosan kereste az eltűntet, ám nem találták.
 Uram - fordult a vezetőjük Thomashoz -, befejezzük a munkát. Nem érdemes tovább kutatnunk, mert sötét van, semmit nem látunk. Valószínűleg a társuk palackjából kifogyott az oxigén, és lemerült a mélybe. Ön is tudja, hogy itt a tenger, ha kicsit beljebb megyünk, a száz-kétszáz méter mélységet is eléri. Természetesen a hivatalos papírokat holnap átadjuk a rendőrségnek.
Amikor Mia meghallotta a fenti mondatokat, zokogás rázta meg egész testét. Barátnői és a többiek is látták, hogy a lány az idegösszeomlás határán van, ezért Thomas intézkedett. A két csoportot a búvárok hazaszállították a szállodába, míg az idegenvezető a kikötőben szerzett egy autót, és a lányt bevitte a Medical Centerbe.
Martina Candol volt az ügyeletes. Mia csak zokogott egyre erősebben, képtelen volt még a nevét is kiejteni. Közben Thomas elmondta az orvosnőnek a történteket, aki egy Váliumot adott be a lánynak. - Fektessük le egy ideig, utána majd hazaviheti a szállodába. Sokkot kapott. Ha nem javul az állapota, holnap jöjjenek vissza. - Közben az orvosnő magának és a fiatalembernek is készített egy
kávét.
Próbáljon megnyugodni, maga nem tehet a tragédiáról. A Vörös-tenger minden évben több búvár áldozatot követel. Bár nem értem, ha nem merültek mélyen és előzőleg ellenőrizték az oxigént,  a felszerelést,  akkor mi
okozta...
Az a legborzasztóbb, hogy már a keresés során is éreztem, hogy baj van, és soha nem találom meg a férfit. Pedig kiváló úszó volt és a búvárkodást sem most kezdte. Mesélte, már több alkalommal búvárkodott a Földközi-tengerben és az Adrián is. Teljesen felfoghatatlan mi történt, lehetetlen, hogy a lélekjelenlétét vesztette el.
 Megeshetett, hogy valaki szándékosan az életére tört?
 Ez teljesen kizárt. Remekül prosperáló cége volt Skóciában, a szerelmével, Mia Grinttel, szemmel láthatóan nagyszerűen megértették egymást. Sőt, Patrick elújságolta, hogy rövidesen összeházasodnak.
Közben Mia kijött a vizsgálóból, kicsit szédelgett, de
már nem sírt.
 Mit kaptam, doktornő, már nem érzem azt a görcsös
feszültséget.
 Igen enyhe Váliumot adtam, ebből is többféle van. Este vegyen be még egy szemet, és reggel jöjjön át, megvizsgálom.
 Ugye meghalt Patrick? - fordult feléjük.
 Drága, Mia, nem állíthatjuk bizonyosan. Bár őszintén meg kell mondanom, nincs sok remény. Lehet, hogy az egyik kisebb szigetre kiúszott. De ne éld bele magad! Sajnos, szembe kell nézned az igazsággal. A mentőbúvárok szerint az oxigénpalackkal lehetett valami baj. Az is elképzelhető, hogy megijedt és letépte magáról... utána már nincs menekvés... - próbálta Thomas a kétségbeesett teremtést előkészíteni a legrosszabbra. A férfi tudta, hogy ha Patrick élt volna, a mentőbúvárok, miután órákig keresték, megtalálták volna. - Istenem - gondolta a fiatalember -, szegény, alig bírja a gondolatait féken tartani...
Kedves Mia, próbáljon pihenni! Mert ha a szerelme valóban eltűnt a mélyben, akkor már úgysem tehet semmit. Szeretném, ha a görcsös feszültség oldódna magában... mert ha nem... rossz vége lehet... Holnapra bizonyossá válik minden, s várom egy vizsgálatra. Ideggyógyászunk nincs, de a férjem, aki igen tapasztalt orvos, talán segíthet majd.
Jvét nap múlva a helyi rendőrség a mentőalakulat jegyzőkönyve alapján kiadta Patrick O Conner eltűntté nyilvánításáról a papírt, amelyben néhány szóval ismertették a körülményeket. A hadnagy Miával közölte, hogy ezzel Skóciában a hozzátartozók intézkedhetnek. A lány a rendőrségen tartotta magát, azonban amikor barátnői, Angelina és Kate beültették a bérelt autóba, ismét görcsös zokogás tört rá.
 Drágám, mindenképpen értesíteni kellene Patrick hozzátartozóit - szólt Kate. Látta, hogy a lány képtelen lesz elmondani a történteket. Pedig ezt nem halaszthatják. -Nézd, ha akarod, én felhívom őket, elmondom a lényeget, hiszen otthon intézkedni kell. Valószínűleg - miután temetés nem lehet - gyászmisét tartanak majd. Az édesanyján kívül van hozzátartozója Patricknak? - kérdezte Kate, aki tudta, hogy Mia a cselekvésre alkalmatlan.
 Igen, Londonban él egy bátyja, akivel nagyon jó kapcsolatban volt, szerinte, ő volt a legjobb testvér a világon. Talán őt kellene elérni, bár nem tudom a telefonszámát és a címét sem!
 Akkor felhívom az édesanyját és megpróbálok beszélni vele. Ha egyetértesz velem, azt is elmondom, hogy képtelen vagy telefonálni, de napokon belül jelentkezel.
 Nem akarok itt maradni, hazamegyek, ha kicsit megnyugszom. Nem értem... most sem értem... hogyan halt meg a szerelmem? Nem tudok beletörődni! Egy éve felhőtlen volt a kapcsolatunk!
 Mia - szólt közbe Angelina -, bízd ránk az intéznivalókat. Az lenne a legokosabb, ha visszamennénk a Medical Centerbe, és kérnénk a doktornőtől valami enyhe nyugtatót, amit napközben is szedhetsz. Hidd el, most semmiképpen nem utazhatsz. Mert kérdezlek téged, ha előbb mész haza, mit csinálsz? Hiába töröd a fejed a tragédián, úgysem leszel bölcsebb. Most az a legfontosabb, hogy pihenj. Otthon pedig majd a munka segít a felejtésben, meg mi is ott vagyunk neked. Tudom, könnyű ezeket a tanácsokat osztogatni, de nehéz megélni szerelmünk elvesztését.
Közben megérkeztek a szállodába és beültek a kávézóba egy hűsítő italra. Mia szótlanul nézett maga elé. Felhajtotta a narancslevet, és a szobája felé indult meglehetősen bizonytalan lépésekkel.
Bocs  lányok, elfáradtam, ledőlök egy kicsit!
A barátnők tanakodtak, mitévők legyenek, végül Kate eldöntötte, hogy nem halogatja a dolgot, telefonál Patrick édesanyjának. - Várj meg itt Angelina, a szobámból lebonyolítom ezt a megrázó beszélgetést. Képzeld, mit érez majd, ha egy ismeretlen közli a fiúk halálát. Talán mégis Miának kellene felhívni, és én átvenném a kagylót.
Töprengés után felmentek Miához. Rábeszélték, hogy mégis ő telefonáljon, és Kate majd elmondja a részleteket. A lány belátta, valóban neki kell értesítenie Patrick édesanyját, akinél több alkalommal is vendégeskedett, s az asszony megkedvelte a fiatal teremtést. Percek alatt kicsngett, a lány azonnal megismerte az idős nő hangját. Zokogva közölte a tragédiát, de a mondatot be sem fejezhette, mert az anya kiabálni kezdett:
 Nem! Nem igaz! Nem hiszem el! Patrick egy életerős, fiatal férfi volt... Mondd meg az igazat, Mia! - A lány ettől még jobban zokogott. Angelina folytatta a beszélgetést. Igyekezett érthetően és világosan elmondani a történetet, s őszinte részvétet kívánva megígérte, hogy faxon elküldi Patrick testvérének a kórházba a rendőrségi papírok másolatát. Majd Kate ragadta meg a kagylót, s ő is próbált hatni az édesanyára, aki nem hitte el nekik a tragédiát. Végül elköszöntek, azzal búcsúzva, hogy néhány napon belül jelentkeznek.
A barátnők magára hagyták Miát, aki lefeküdt s megpróbált aludni.
lVlartina Candol másnap a rendelőben elmesélte Patrick O Conner tragédiáját a férjének. - Az idegenvezető megígérte, hogy visszajön a kétségbeesett lánnyal, de eddig nem keresett. Eldöntöttem, délután átmegyek hozzá a szállodába, meggyőződésem, hogy segítségre van szüksége. Bár nem vagyok ideggyógyász, de látom, hogy nem sok hiányzik, és teljesen összeroppan az a szerencsétlen teremtés. Egyébként Olivér, hogy sikerült a régi kollégáddal a megbeszélés?
 Semmi különös. Már megbántam, hogy engedtem a hívásnak.
 Ez igen érdekes, mert ha ilyen rosszul érezted magad, miért olyan későn érkeztél, éjjel három órakor még nem voltál otthon.
A sebész megpróbálta elrejteni zavarát, s idegességében leejtette a kezében tartott gyógyszerigénylést. - Látod, ennyire elfáradtam, nem bírom én már az éjszakázást és az italozást. Az más, ha otthon este iszom egy pohár italt, de a szórakozás már nem nekem való.
Az orvosnő a férje hangján érezte, hogy valami nem stimmel, a húszévi házasság alatt kifejlődött benne a hatodik érzéke. - Olivér valamit titkol, de mit? - töprengett.
 Olivér, nem érzed mostanában kissé hidegnek a kapcsolatunkat? Azt fel sem említem, hogy a szex nem szerepel az életünkben.  Pedig ahhoz még fiatalok vagyunk mindketten, hogy csak a munkának éljünk.
 Ugyan Martina, hagyjuk ezt a témát, ne itt a rendelőben beszéljük meg. Nézd, már nem vagyunk ifjú házasok, s ez megszokott tény, hogy a kapcsolat kissé megfakul az ágyban.
Szépen fejezed ki magad, de ezzel nem oldunk meg semmit! Este próbálj te is időben hazaérni, és beszéljünk erről. Látom, most idegesít a téma felvetése. Pedig te is beláthatod, lehetetlen állapot, kerülöd, hogy együtt legyünk az ágyban. De miért? Miért? Kíváncsi lennék a válaszra...
Alberto Brazzi szakította félbe a vitát. - Most hoztak be hat embert a közeli Sheraton Hotelből. Gyomorfájdalomra panaszkodnak, magas a lázuk, a vérnyomásuk alacsony. Olivér, légy szíves, gyere át a vizsgálóba, és nézzük meg együtt a leleteket. Mindenkinél elvégeztem a gyors laboratóriumi tesztet. - Én is veletek tartok - sietett utánuk Martina - hátha segíthetek!
A vizsgálóban elemezték a leleteket és kiderült, hogy salmonella fertőzést kaptak a betegek, valószínűleg az előző este fogyasztott tojássalátától. Az egyik idősebb férfinek közben a láza még feljebb szökött, elérte a negyven fokot, így a főorvos azonnal befektette, és a nővérrel Ringer-oldatot és Algopyrint adatott neki infúzióba. A többieket hazaengedték, de szigorú diétát írtak elő.
Ha gondolod, beszélnék a szálloda igazgatójával - fordult főnökéhez Alberto -, mert valószínűleg még újabb betegek jelentkeznek görcsös gyomorfájdalommal, hányingerrel és levertség érzéssel.
Helyes, de azt is közöld, hogy vigyázzanak az ételek készítésére, tárolására! Nyilvánvaló, hogy a tojás, vagy a salátához felhasznált egyéb nyersanyag nem volt friss.
Alberto átment az irodájába.
Martina és Olivér egyedül maradtak. Az asszony folytatta: - Akkor este siess haza, mert okvetlenül beszélnünk
kell! A kedvenceidet készítem vacsorára - mosolygott a férjére.
Martina amikor elkészült a rák-, hal- és zöldségsalátával, a csirkét megsütötte, a gyümölcsöket tálra rakta. Átöltözött, készített magának egy pohár hideg Martinit, bekapcsolta a CD-t, és feltette a kedvenc operáját, a Parasztbecsületet. A halk zene, az ital kellemes íze kissé megnyugtatta. Reménykedett, sikerül tisztáznia férjével a kialakult helyzetet, és megint ugyanúgy lesz minden, mint régen. -Nyilvánvaló, hogy képzelődöm, Olivér csupán fáradt, ezért olyan ingerlékeny gyakorta velem. Vagy ki tudja?
A főorvos este hét után befutott. - Azonnal jövök, lezuhanyozom, átöltözök, készíts egy jó adag whiskyt!
A vacsorát szinte szótlanul fogyasztották el, egyikük sem volt beszédes kedvében. Olivér beszámolt a Sheraton-ban történt újabb enyhe lefolyású ételmérgezésekről, majd vacsora után kiültek a teraszra beszélgetni. A szavak nehezen törtek elő az asszonyból.
 Drágám, mondd el őszintén, mi bánt, hátha tudok se- gíteni! Az utóbbi hetekben elég ingerült vagy, nemcsak ve- lem, hanem a kollégák is észlelik ezt. Lehet, hogy nagy hibát követtünk el, amikor eljöttünk a megszokott környezetünkből? Talán már nem vagyunk elég fiatalok ahhoz, hogy  megszokjuk ezt a más életformát.
Kedvesem, nem erről van szó! Fáradt vagyok és néhány napra pihenni szeretnék... eldöntöttem, hogy elutazom Kairóba... vagy esetleg máshova... Hurghadába... vagy Luxorba... nem is tudom pontosan... de szükségem van az egyedüllétre...
 Ez azt jelenti, hogy engem nem akarsz magaddal vinni? -Pontosan. Szükségem van arra, hogy a gondolataimmal egyedül legyek és...
Nem értem. Eddig ez soha nem merült fel...
 Most igen! A jövő hétvégén négy napra elutazom. Ettől nem tágítok, még akkor sem, ha könyörögsz, hogy
vigyelek magammal. Nem engedek, bármit is mondasz...
 Bocsáss meg Olivér, egyetlen szót sem szóltam, de bevallom, meglep, hogy hirtelen ennyire vágyódsz a magányra. Mondd csak, nincs valami más a háttérben? Hidd el, jobb az őszinteség, még akkor is ha kényes témáról van szó. Talán a főorvosi beosztásod került veszélybe, amiről én nem tudok? Drágám, jobb lenne, ha kiöntenéd a szíved... megkönnyebbülnél...
Ugyan, hagyd már abba Martina! Kezd elegem lenni az állandó aggódásaidból! Vedd végre tudomásul, hogy magányra vágyom! Az életem abból áll, hogy bent vagyok a centerben, eligazítom az orvosokat, néha megvizsgálok egy-egy beteget. Amikor Skóciában eldöntöttem, hogy két évig itt dolgozom, nem gondoltam, hogy viszonylag kevés lesz a beteg, s azok is általában turisták, enyhe panaszokkal. Valahogy az egészet másként képzeltem. Szürke és egyhangú itt az életem.
Ugyan már, hogy mondhatsz ilyet! Hiszen a kollégák tisztelnek, szeretnek, szép lakásunk van. A Vörös-tenger csodálatos, kirándulhatunk, szórakozhatunk, valóban nem megterhelő a munkánk. Próbáld meg élvezni ezt a könnyebb életet! Otthon állandóan panaszkodtál, jogosan, hogy mint sebésznek soha nincs megállása. Pedig megbecsültek, és erkölcsileg, anyagilag elismertek. Képtelen vagyok felfogni, most miért lettél ilyen keserű... más oka is van...
 Martina, unom a kérdezősködésed! Elutazom néhány napra és ennyi! Nem lesz semmi bajod egyedül, majd búvárkodsz, pihensz, vagy elhívod kirándulni Brazzi doktort. Szemmel láthatóan jó barátság alakult ki közöttetek. Zárjuk le a vitát, elutazom. Csütörtökön reggel indulok, valószínűleg Hurghadába megyek. Figyelmeztetlek, ne gyere utánam, és főleg ne képzelődj!
Az asszony csak nézte a jóképű férjét, aki nyugodt szívvel letagadhatott a korából legalább tíz esztendőt. - Úristen! Csak nincs valakije? - gondolta összeszorult szívvel Martina. - Nem, nem, lehetetlen! Valóban egyedül akar lenni. Húszévi házasság után ez megengedhető. Okosabb,
ha nem kérdezősködöm tovább. Az élet úgyis előbb-utóbb megmutatja az utat, a jót és a rosszat egyaránt. Nem szólok többet, igyekszem majd kellemesen eltölteni a négy napot. Esetleg több ügyeletet vállalok. Megbeszélem Brazzi doktorral, mert bizonyára, ő helyettesíti Olivért.
 Rendben van drágám, megértettem, amit mondtál, csak közöld, mit csomagoljak az útra.
 Nem kell semmi különös, egy plusz nadrágot és inget tegyél be a kézitáskába, no meg fehérneműt. Mást nem viszek, miután semmiféle programot nem tervezek. Feküdjünk le, nem érdemes ezt a témát tovább ragozni.
JVlindenki örült, hogy Mia valamelyest megnyugodott. Az egész napot a híres Blue Hole korallzátonyok érintetlen partján töltötték, búvárkodtak, kagylókat szedtek és napoztak. Thomas megszervezett mindent és a csöppnyi faluban ebédeltek.
Ha van kedvetek, délután kirándulhatunk a környéken. Megismerkedhetünk a beduinok életével és szokásaival. Sőt, számos kézzel szőtt szőnyeget és használati tárgyat is lehet vásárolni.
A nagyszerű program után négy óra tájban már ismét búvárkodtak, úszkáltak a tengerben. Mia is csatlakozott a parton a többiekhez, csupán egy búvárszemüveget és uszonyt vett fel.
Estére értek vissza a szállodába. Vacsora után kiültek a hangulatos kertbe, ahol a Rómából érkezett hattagú zenekar játszott. Beszélgettek és iszogattak, amikor egy fiatalos, jóképű, magas, lebarnult, fekete hajú és kék szemű férfi lépett hozzájuk.
 Jó estét mindenkinek, én a másik csoporttal érkeztem, engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Rick Walton vagyok. Jennifer férjét ismertem. Ha megengedik, csatlakoznék önökhöz, mert a mi csoportunk az idősebb korosztályt képviseli.
Mia a férfihez fordult. - Bocsásson meg a kérdésemért, de önnek ugye textilgyára van Skóciában, és tudomásom szerint jól ismerte a barátomat, Patrick O Connert. Vagyis több, mint ismeretségről van szó, munkakapcsolatban voltak, azután ön meglehetősen elítélően viselkedett a kedvesemmel. Említette, hogy még panaszt is akart ellene tenni - emelte fel a hangját a lány. Egyre jobban elragadta a férfi iránti ellenszenve. - Sokat tudok magáról, remélem én nem végzem úgy, mint Patrick!
 Már megbocsásson kisasszony, de a barátjával a közös üzletünk, amiből vitánk származott, nem tartozik sem ide, sem önre. A részleteket csak mi ketten ismertük! Egyébként fogadja őszinte részvétemet...
Mia felugrott és torkaszakadtából kiabálni kezdett.
 Maga egy elvetemült alak, aki nem ismer sem istent, sem embert! Nem véletlen, hogy az összes rokona meghalt...
 Mia, Mia - lépett hozzá Kate és Angelina -, nyugodj meg, gyere, a szobádba kísérünk. Nyilvánvaló, hogy még nem heverted ki a szerelmed elvesztését, de ehhez semmi köze Jennifer ismerősének. Nyugodj meg, gyere - ölelte át a vállát Angelina.
Amikor a lányok elmentek, Jennifer, Rick és Péter egyedül maradtak. Kellemetlen csend telepedett az asztal köré. Végül Rick szólalt meg: - Elnézést kérek, hogy idejöttem, de fogalmam sem volt róla, hogy a megjelenésem Mia Grintből ilyen gyűlöletet vált ki. Edinburghban nem találkoztunk. A barátjával valóban volt üzleti nézeteltérésünk, de spongyát rá! Patrick O Conner nem szeretett veszíteni, s a pénzügyi vitánk ebből fakadt. De én már régen elfelejtettem, s nem értem a barátnőjének mi köze az egészhez. Vagy ő ,is ott dolgozik a cégnél?
 Nem, dehogy - válaszolt Péter. - Mia a Kereskedelmi Bank hitelosztályának vezető helyettese. Kérem, Rick, ne vegye a szívére ezt az incidenst, de szerencsétlen teremtés nagyon kiborult.
Közben visszatért Kate és Angelina. - Szegény barátnőm! - sóhajtott Angelina - teljesen kifordult önmagából, amikor önt meglátta. Még a szobájában is mondogatta, hogy ön egy csaló és tönkreteszi mások életét.
 Hát ez bizony súlyos vád, nem hiszem, hogy a kisasszonyt meg tudnám győzni, de valójában nem áll szándékomban.
vJliver már a harmadik napot töltötte Nancyvel. Úgy érezte, eddigi élete sivár és boldogtalan volt. A lány olyan örömöket nyújtott számára, amelyeket még álmában sem remélt. Rájött, hátralévő életét nem akarja Martinával tengetni. - Elválok, bármi áron elválok, és feleségül veszem őt! Persze, előre látom, nem lesz könnyű. - Az órája hajnali négyet mutatott. Csendben kiosont az erkélyre és rágyújtott a pipájára. Töprengett, hogyan oldja meg a válását és az esetleges hazamenetelét. A szerződés szerint még másfél évet kellene itt töltenie, de tudta, hogy a jelen felállásban ez képtelenség! Nem élhet úgy, mint eddig! -De mit tegyek? - sóhajtott. - A feleségemnek őszintén el kell mondanom az igazat, azt is, hogy válni akarok. Nem egyszerű... húsz év után... Martina kellemes teremtés, jó feleség volt, de számomra csak Nancy létezik. Képtelen lennék feláldozni az életem azért, hogy minden úgy maradjon, mint eddig.
Valójában magam sem értem, mi őrjít meg ebben a nőben, elismerem nagyon szép, kívánatos, vonzó. Van benne valami, ami lenyűgöz, ahogy érdeklődik a munkám felől, ahogy néz, ahogy beszámol a bárban töltött óráiról... no meg a kislányáról... Milyen apja lehetek? Nyilván a gyereknek biztonságot és szeretetet tudok majd nyújtani... De ha kitudódik mindez, a válásom, az új házasságom egy fiatal táncosnővel, mi lesz a beosztásommal? Kétséges! Az emberek rosszindulata mérhetetlen. Úristen, megannyi kérdés! Az lenne az ideális megoldás, ha Martina beleegyezne a különélésbe, itt maradhatnánk, amíg a szerződésünk kötelez, s közben otthon beadnánk a válókeresetet, közös megegyezéssel. De mi van, ha a feleségem mindezt nem nyeli le? Erre gondolni sem akarok!
Ebben a pillanatban Nancy jelent meg az erkélyen. -Drágám, mit csinálsz itt hajnalban? Nem tudsz aludni? Na gyere, bújjunk vissza az ágyba, majd én elkábítalak - nevetett fel a lány.
 Ne, Nancy! Gyere, ülj mellém, beszélni akarok veled. Döntöttem, elválok Martinától. Szeretlek és veled akarok élni... nem szakadhat meg a kapcsolatunk, kevés, hogy titokban lopjunk egy-egy órát. Végiggondoltam mindent, s ha visszamegyek, azonnal tisztázom vele a döntésemet. Ugye te is ezt akarod...
 Hát persze, te szamár! - csókolta meg forrón a férfit. - Szeretlek! Szeretlek!
Még hosszú ideig tervezgették a jövőt s megállapodtak, hogy Olivér igyekszik a feleségét is rábírni a másféléves maradásra.
 Ez nekem is sok szempontból jó lenne - ölelte át még szorosabban a férfit Nancy. - Bevallom, szeretnék sok pénzt összegyűjteni, erre itt van lehetőségem. Otthon egy társkereső szolgálatot nyitnék. Tudod, szerelmem, sok a magányos férfi és nő, rosszul viselik az egyedüllétet, de kevés az ismerkedési lehetőség. Egy újszerű céget alapítanék. Persze,  ehhez személyzetre és berendezésekre, no meg nem utolsó sorban tőkére van szükség. Sokat törtem a fejem, mihez kezdek, ha visszamegyek Skóciába. Mert egy biztos, nem leszek egy énekesnő valami bárban. Itt más a helyzet, mert Margaret McComex barátságát élvezem, így csak és kizárólag énekelnem kell. Ezt már az elején megígérte és azóta is betartja a szavát. Persze, ő senkit nem kényszerít a táncosnők közül sem, hogy bárki ágyában kössön ki, de a lányok többsége mégis megteszi a jelentékeny pénz miatt. Engem csak az érdekel, hogyan sikerül Martinával tisztáznod a helyzetet. Ha nem egyezik bele, akkor mit teszünk... remélem nem így lesz... annyira szeretnék
én is veled élni... Az is remek ötlet, hogy amíg a hivatalos ügyek elintéződnek, itt maradunk, és esetleg együtt lakhatnánk. Ki tudja hogyan reagál majd a bejelentésedre a feleséged...
 Nézd, szerelmem, akárhogy is alakul a jövőnk, egyet biztosan állíthatok, hogy veled akarok élni, te vagy a mindenem, és te adsz olyan földöntúli boldogságot nekem, amely csak a mesében létezik. Ne félj, mindent elkövetek, hogy megoldjam a helyzetünket. Bízzál bennem, addig ne szólj semmiről Margaretnek, amíg nem látok tisztán Martinát illetően. Lehetséges, hogy megért és mindenbe beleegyezik, de azt sem tartom kizártnak, hogy akadékoskodik. Majd kiderül! Holnap este, ha hazaérek, első dolgom lesz, hogy őszintén elmondom a döntésemet. Gyere, menjünk le a partra, ússzunk egyet, használjuk ki az utolsó napunkat!
A. parti település kicsi volt. A fehér vályogkunyhók egymás mellett sorakoztak, mindegyik előtt gyékény hevert s az állatok, juhok, birkák, kecskék, tyúkok ott szaladgáltak. A gyerekek sivítoztak, s egy-egy fiatal nő kijött a kunyhóból, karján ruhával megpakolt kosarat cipelt, hogy a közeli patakban kimossa a család szennyesét. Mások főztek, időnként élénk szóváltással fegyelmezték a gyerekeket.
A település végén három egyforma, nagy, kerek alakú, gyékényből épített helyiség állt. Az asszonyok egy csoportja itt szőtte kézzel a híres berbermintájú szőtteseket. A férfiak ezeket bevitték egy-egy közelebbi üdülőfaluba és eladták. Valójában az egész település olyan volt, mintha több száz évvel ezelőtt megállt volna az idő. Pedig itt is haladtak úgy-ahogy a korral, mert több viskóban már rádió is volt, sőt a férfiak egy részének mobiltelefonja. Mégis, az életvitelük és a körülményeik nem a huszadik századot idézték.
A fiatal férfi mellett a falu elöljárója, csodadoktora ült, és lányával együtt ápolta a beteget. Már egy hete félrebeszélt a fehér idegen, s a különféle főzetek, a gyógynövények, amelyekkel beborították testét, és az általuk főzött kenőcsök sem hatottak.
Apám, nem hiszem, hogy az idegen, akit olyan szeretettel ápoltál, valaha is meggyógyul. Fogd meg a homlokát, tüzel. Még mindig nem tért magához. Ha néhány percre visszajön a világba, akkor is összevissza beszél, látszik, hogy
nincs magánál.
Kislányom, én mégis bízom benne, hogy a mi gyógyszereink visszahozzák ezt a szerencsétlen férfit. Gondolj csak arra, milyen állapotban hozták ide a halászaink! Szerencsétlen! Vagy szerencsés? Ha néhány perccel később érkezik meg a csónak, ő már nem él... így pedig fennakadt egy korallzátonyban, s az emberek megtalálták. Ma sem értem, hogyan történhetett mindez. Ahogy elmesélték, búvárruhában akadtak rá, a hátán oxigénpalack volt, de a cső és a maszk hiányzott róla. Vagy leesett és kevés volt az oxigén, így ő maga tépte le, vagy valaki megpróbálta eltenni láb alól...
Ugyan, apa, ki követne el ilyen szörnyűséget? Azt hiszem, az egyik legborzalmasabb halál, ha egy búvár a tengerbe fullad... persze, én itt élek veletek ebben a zárt közösségben, és nem ismerem a külföldiek gondolkodásmódját. Egyébként nagyon örülök a beleegyezésednek, hogy iskolába járhatok Sharm El-Sheikhbe. Ne félj, megállóm a helyemet, nem hozok szégyent rád! Amióta anyám meghalt te pótolod őt is.
 Nézd, Maira, az általános iskolát sikerrel végezted el Bir Zurertben. De most már ideje, hogy tovább tanulj, nagyon-nagyon eszes lány vagy. Még azt sem tartom kizártnak, hogy az érettségi után egyetemre kerülj. Szerencsére, hogy nagyapád olyan örökséget hagyott ránk, amiből mindezt fedezhetem. Hiába, az öregem tudta, hogy a berbereknek is haladniuk kell a változó világgal, és erre, ha akarják, van is lehetőségük. Persze, itt a törzsünkben még mindig a régi szellem él, de ne felejtsd el kislányom, hogy előtted nagy jövő áll. Amíg élek, addig támogatlak anyagilag.
 Megtehetem - folytatta -, mert amikor én gyerek voltam, az apám a híres kanyonunkhoz vezető úton talált három követ. Eltette, bár akkor nem volt tisztában az értékével. Emlékszel, egyszer elvittelek a negyven méter magas falú homokkő-sziklás kanyonhoz, ahol nagyon féltél. Azután sok-sok év múlva, kereskedők álltak meg nálunk, s az egyik szimpatikus férfinek megmutattam a köveket. Elképedt, amikor meglátta és annyit mondott, hogy ez a három kő annyit ér, hogy a sziget földjének nagy részét megvásárolhatom belőle. Hosszú évekig vártam, mígnem egy alkalommal bementem Dahab egyik ékszerészéhez. Ő is megerősítette a tényt, hogy a nyers kövek egy vagyont érnek. Meg akarta venni a csiszolatlan gyémántokat, de én nem adtam el. Megállapodtunk, ha a sorsom úgy alakul, neki ajánlom fel először. No ennyi a történet. A múlt héten eladtam az egyik követ, mindent fedezni tudok belőle, amire szükséged lehet. A másik kettőt megtartottam, de kislányom, az is a tied. Nagyapád öröksége mindez, aki annak idején a táborunk elöljárója volt. Ma már nagyon kevesen vagyunk. Az asszonyok munkája, a szép berber szőnyegek és a halászok szorgalma, a bő halfogás itt mindenkinek jólétet biztosít. Senki nem éhezik, s ha akar, bemehet a városba szerencsét próbálni. Nézz csak körül! Az elmúlt évek folyamán a helyiek fele elhagyta a falunkat. Megértem, fiatalok, mást várnak a jövőtől, mint amit a mi lehetőségeink nyújtanak. Ezért is akarom, hogy tanulj és boldogulj az életben!
 Nézd apa, egy pillanatra kinyitotta a szemét. De ismét mély álomba zuhant.
Nem tudom, mit kezdjünk vele. Talán ismét itatok vele pár kortyot a fűkeverékemből. Hátha segít...
XVick Walton egyre idegesebb lett, amikor végiggondolta, hogy az a buta nő mennyit tudhatott meg Patrick O Connertől az ő viselt dolgairól és főleg a múltjáról. Egyszer kísérletet tett, hogy a parton a lány mellé telepedjen, de Mia felállt, szó nélkül otthagyta. - Valamit lépnem kell, mert sokat árthat nekem ez a csaj. De mit és hogyan? -Töltött magának egy pohár whiskyt, rágyújtott és kitelepedett az erkélyre. Már éjfél is elmúlt, de nem jött álom a szemére. Képtelen volt beletörődni, hogy az a senkiházi Patrick pillanatok alatt tönkretehette volna őt. Ki tudja? Miért beszélt rólam a barátnőjének? Lehet, hogy csak akkor szólt néhány szót, amikor itt észre vett? Képtelenség ez az egész! Csak nem alakul ki üldözési mániám, még az hiányzik... - Törte a fejét egy ideig, majd rájött a megoldásra. - Megkörnyékezem Jennifert, aki egyedül jött az útra, nyilvánvalóan nincs férfi az életében. Egyébként is visszahúzódó természetűnek tűnik, a külseje sem hozza lázba a férfiakat. Belőle majd kiszedem, amit akarok. Kedveskedek vele, teszem egy kicsit a szépet, s előbb-utóbb megpuhítom. Úgyis egyedül vagyok én is, egy kis kaland nem a világ! Bár nem az esetem, olyan okoskodó típus, de ő is csak egy nő, akit le lehet venni a lábáról, csak a módszert kell megtalálni. Ha kiderül, hogy csak képzelődöm, akkor leépítem őt.
JVora reggel az étteremben Kate és Angelina már reggeliztek. - Leülhetek? - vette elő legbájosabb mosolyát Rick és letelepedett a nőkhöz. - Mi lesz a mai programúk? kérdezte.
Thomas elvisz bennünket a híres, sínai geológiai csodához, a színes kanyonhoz, a falai a negyven métert is meghaladják. Ebédre hazaérünk és délután búvárkodás -lelkendezett Angelina, miközben Kate ismét megrakta a tányérját gyümölcsökkel és visszatért a beszélgetőkhöz.
 Szeretnék én is magukkal tartani, de nem tudom, hogy Thomas a másik csoportból vállal-e résztvevőket.
Szerintem, attól függ, hányan megyünk. Valószínűleg csak öten tartunk vele, s akkor minibuszt rendel. Megemlíthetné neki Rick, hogy eljönne, mert érdekli a híres kanyon. Bár Mia is velünk jön... remélem, már megnyugodott és képes elviselni az ön jelenlétét - szólt Katherina. -Próbálja meg, nézze, ott közeledik Thomas, vesse fel!
A két barátnő, amikor egyedül maradt szinte egyszerre szólalt meg:
Valahogy meg kellene nyugtatnunk Miát, mert már rögeszméjévé vált, hogy nem baleset történt, hanem gyilkosság! - Egyetértettek, hogy Rick szimpatikus, kellemes modorú férfi, és nyilvánvaló, hogy Mia viselkedése őt is kiborítja.
 Kate, azért nagyon kíváncsi vagyok, mint mondhatott valójában Patrick Miának, amitől a lány ennyire gyűlöli ezt a férfit. Pedig a textilgyáros igazán kifogástalanul viselkedik. Láttam, többször Jenniferrel is társalgóit.
Közben Rick és az idegenvezető hozzájuk lépett. - Ha nincs ellenvetésük, van hely a minibuszban, magunkkal vihetjük Walton urat. Remélem, a barátnőjük nem csinál ismét jelenetet. Kérem, beszéljenek vele! Tíz órakor indulunk a recepciótól.
JVlartina elég jól töltötte napjait, a férje nélkül. Ezt elsősorban kollégájának, Albertónak köszönhette, aki délutánonként elment vele úszni és kirándulni. Esténként pedig egy-egy kisvendéglőben vacsoráztak. Az asszony ráébredt, hogy az orvos vonzó férfi, és megmentette őt attól, hogy Olivér távolmaradása lehangolja. így is meglehetősen sokat gondolkozott azon, mi lehet az oka férje elhidegülésének és időnkénti érthetetlen ingerültségének. Hosszú házasságuk számlájára írta, de a lelkét balsejtelmek gyötörték. Ám Albertóval sokat úsztak, kirándultak a környező városokba, így nem maradt ideje a sötét gondolatokra.
Az asszony a rendelőben ellátta a három beteget, akik vártak   az   ügyeletesre.   Mindannyian   kisebb   zúzdásokat
szenvedtek a kor állóknál. Az egyik beteg alsó karját pedig sínbe rakta, mert a röntgen rándulást mutatott.
 Ugye örülsz Martina, hogy ma érkezik Olivér? Bár remélem, kellemesen töltötted velem az időt. Én bizony nagyon jól éreztem magam. Máskor is megtehetnénk, hogy kocsival bebarangoljuk a környező helységeket, sőt Olivér is velünk tarthatna.
i\z asszony bevásárolt mindent a vacsorához, megsütötte a csirkét és a borjúszeleteket, csicseriborsó krémet készített hozzá. Az asztalra rakta az édes rizslisztből sütött csokoládés süteményt. Átöltözött, ivott egy pohár hideg fehérbort és leült a karosszékbe, várta a férjét, aki nemsokára megérkezett.
 Hello drágám! - ment felé és átölelte. - Már annyira hiányoztál, nem szeretek egyedül lenni. Gondolom, kipihented magad és ismét a régi leszel. Töltök egy pohár italt. Mesélj, milyen volt Hurghadában?
Martina, jól figyelj, mert a mondanivalóm fontos mindkettőnk számára. Felvetetted, hogy az utóbbi időben elhidegültünk egymástól, ez így igaz. Az én hibám... Nem kertelek tovább... Beleszerettem valakibe... s a jövőben vele akarok élni... Meg kell, hogy értsd, vége a házasságunknak! Bevallom őszintén, vele töltöttem néhány napot, és eldöntöttem, hogy befejezem a titkos randevúkat, megmondom neked az igazat.
Az asszony elsápadt, keze remegni kezdett, s nem akarta elhinni, hogy mindez vele történik meg. - Olivér, ki az illető, mióta tart ez a kapcsolat?
 Itt ismertem meg a Tenger Lilioma nevű bárban, egy énekesnő. Skóciából érkezett ide, a tulajdonosnő barátja és ő támogatja. Nem kertelek, Nancy a szeretőm, nélküle nem tudok és főként nem akarok élni. így tartottam tisztességesnek, hogy mindezt nyíltan elmondjam, s azt is, hogy elválok.
Az orvosnő a megdöbbenésétől szólni sem tudott. Majd kétségbeesett kiáltás tört fel belőle: - Olivér! Olivér! A szerelmünk nem számít? A húsz évet sutba vágod és elhajítasz engem... pedig mennyire szerettük egymást... nem értelek! Nem értelek! Ha jól emlékszem, Nancy fiatal nő, egy alkalommal én is láttam... Kérlek, kérlek, gondold meg a döntésedet! Mindent félredobnál a szexért!
Tévedsz, Martina! Sokkal, de sokkal többről van szó. Nancy az életem értelme lett... igaz, jóval fiatalabb, de a kor nem számít... ő is szeret engem, s hajlandó értem bármit feláldozni...
 Jaj de ostoba vagy! Mit áldoz fel érted, ha szabad kérdeznem? Nem hiszem, hogy már olyan egzisztenciát teremtett, amely a jövőjét biztosítja. De veled mi lesz? Itt hagyod ezt a remek állást és visszamész Edinburghba? Bejelented, hogy elhagytad a feleséged egy fiatal táncosnőért? Gondold végig! Nem lehetsz ilyen balga, hogy tönkretedd a jö-vődet, az orvosi pályádat kettétörd!
Légy szíves, te ne törődj az én orvosi pályámmal! Ha egy kicsit megértőbb lennél, közösen találhatnánk megoldást. Vésd jól az eszedbe, semmi áron nem táncolok vissza! Szeretem Nancyt, ezen nem változtat semmi... senki... Martina, kérlek, legyél egy kicsit nagyvonalú!
 Megőrültél, Olivér! A feleséged vagyok, mit vársz tőlem, szeretlek és soha nem képzeltem el senki mással az életemet. Erre most is képtelen vagyok - zokogott fel Martina. - Miért? Miért? Megcsaltál, hazudtál, tönkretettél, és még csak lelkiismeret-furdalásod sincs! Azt kéred, legyek megértő, s a megcsalt feleség szerepéhez jó képet vágjak! Hát azt már nem! Nem és nem! Add be a válópert, azután meglátjuk mi lesz a vége! Mert abba soha nem egyezek bele, hogy csak úgy simán kisétálj az életemből, magad mögött hagyva a húsz évet. Mit képzeltél, Olivér? Nem érdekelt, hogy a szívem megszakad, ha megtudom a viszonyod?
 Ugyan már Martina, valljuk be, az utóbbi időben igencsak elhidegültünk egymástól! Ezt már te is felvetetted.
 Hát persze, csak az okát nem tudtam, de most már világos! Beleszerettél abba az énekesnőbe, a feleséged meguntad és dobod. A fiatal, szép és kívánatos teremtés nyilván újdonságot hozott az életedbe és a negyvenhat éves feleség már öreg, felesleges. Mit tettél velem, Olivér? Soha, még álmomban sem jutott eszembe, hogy megcsalsz, és más nőért képes vagy elhagyni. - Egyre jobban zokogott, töredezve suttogta a szavakat. - Ezt még megbánod! A sors úgyis visszafizeti neked mindezt. Hagyj gondolkozni, mitévő legyek... egyedül maradtam a világban... ha legalább lenne egy gyerekem... de te soha nem akartál... csak a munkád és a karriered érdekelt... ki maradt nekem? Senkim! Bíztam benned, s ez lett a vége...
Igazad van, Martina, becsaptalak, de hidd el, ez a mély érzelem váratlanul tört rám. Soha, de soha nem képzeltem, hogy egyetlen nő megszédíthet. De itt nem erről van szó. Mélyen és kimondhatatlanul szeretem Nancyt. Én kerestem meg őt! Egészen rendkívüli lény! Nem akartalak Martina elhagyni soha... de megismertem őt... képtelen vagyok a vonzásából kikerülni... s ma már nem is akarok... Meg kell értened!
 Elfogadhatatlan! Úgy viselkedsz, mint egy kamasz, aki nem lát, nem hall, csak a szerelem jár az eszében. Olivér, ez elmúlik, kivárom, amíg ismét józan leszel.
 De én nem vagyok hajlandó várni! Értsd meg végre, elhagylak. Reménykedtem, hogy megértesz, és nem gördítesz akadályt a válásunk elé.
Hogyan képzelted el? Itthagysz...
 Ne folytasd! Szeretném, ha Edinburghban beadnánk a válást, közös megegyezéssel, de amíg lejár a szerződésünk
itt maradnánk.
Hát ez szép! Hármasban élnénk, úgy gondolod? Valóban megőrültél Olivér! Képtelenség!
Ugyan már, elköltözöm, itt maradsz ebben a lakásban! Ha lejár a szerződésünk hazatérünk, de közben otthon beadjuk a válókeresetet, és addig minden rendeződik. Én úgysem megyek vissza a régi munkahelyemre. Találok másik kórházat. így nem lesz pusmogás, ha elválnak az útjaink. Egy ideig valószínűleg fecsegnek majd a kollégák, de idővel már nem lesz érdekes a téma.
 Nem mondom, te aztán jól eltervezted az egészet! Amit elmondtál az valóban számodra előnyös. A fiatal feleségeddel visszatérsz, én pedig egyedül folytathatom az életem. Arra nem gondoltál, hogy velem mi lesz? Hogy élem át a mindennapokat, hiszen együtt dolgozunk - mint kifejtetted - továbbra is. A beosztottjaid véleménye?
Nem érdekel! Másfél év az egész, annyit kibírsz! Egyébként sincs sok választásod, mert a döntésem végleges! Egyetlen kérésem, egyezz bele, hogy maradjunk és külön éljünk. Neked is ez a jobb...
 Milyen figyelmes vagy velem? Egészen megható a gondoskodásod - emelte fel a hangját Martina. - Tudod, Olivér, el nem hittem volna, hogy ennyire aljas vagy és önző.
 Mindent neked adok Edinburghban. Nem kérek semmit. A lakás, a nyaraló és a befektetési kötvényeink, vagyis a teljes vagyonom a tied. Az életben időnként olyan váratlan események történnek, amelyekre valóban nem számít az ember. Gondolkozz el, és néhány nap múlva közöld a döntésed. Addig itthon maradok, a költözést későbbre halasztóm. Abban biztos lehetsz, hogy útjaink végérvényesen elválnak. Nem mi vagyunk az első házaspár, akik nem együtt élik le az életüket.
nap már izzó hőséget árasztott, amikor elindult a busz a szálloda elől. Miával a két barátnője beszélt az indulás előtt, kérték, ne kavarjon botrányt. így a kis csoport viszonylag békésen zötykölődött a híres színes kanyonhoz. Az út igencsak keskeny volt, mindenhol leanderek, datolyapálmák ringtak a hőségben. Néhol egy-egy kecskenyáj, valamint szirti sasok szárnycsapásai verték fel a csendet.
 Olyan ez a vidék, mintha holdbéli tájon járnánk, de van valami titokzatos ebben a vörös homoktengerben szólalt meg Jennifer. - Igaz, én még nem sokat láttam a világból, Afrikában is először vagyok, de megkapott ez a terméketlen, kietlen sivárság.
 Néhány perc és megérkezünk az első oázishoz - jelezte lelkesen Thomas. - Ott minden zöld és virágzik. Bir Nasb a település, elsősorban berberek lakják, de ma már arabok is élnek a termőterületű zárt közösségben. Meglátják, vendégszerető emberekkel találkozunk. Egy kicsit megpihenünk, utána indulunk tovább. Ha valaki berber szőnyegre vagy szőttesre vágyik, itt vásárolhat.
Valóban az oázis szinte mágikus színekben ragyogott, a vörös homokból kiemelkedett a kisebb erdőnek is beillő pálmaliget, a bambuszkunyhók sora. Közben színes ruhákban asszonyok jelentek meg, bambuszból készült tálcákon finom banánpálinkát, datolyatejet és „shai ala bosztát , vagyis leveles teát hordtak körbe. Fiatal fiúk friss gyümölcslevet és az egyiptomiak híres ahva szadát, a cukornélküli kávét szolgáltak fel. - Sör is kapható - fordult a társasághoz Thomas -, de a fehér giannadis, vagyis az ő boruk, igencsak kellemes ízű, javaslom, kóstoljátok meg.
Az italokhoz két fiatal lány napkenyeret szolgált fel. Angelina letört egy darabot, s megállapította, hogy íze egészen különleges.
 Ezt a tésztát, csak az oázisokban készítik, nappal kelni hagyják az összegyúrt tésztát a forró sivatagi homokban, este pedig az eloltott kemencében öt percig sütik. Ettől olyan különleges - adta meg a felvilágosítást Thomas.
Közben az oázis első embere is megérkezett, aki barátságosan köszöntötte a betérőket, s megmutatta nekik az asszonyok különleges mintájú szőnyegeit, térítőit. Mindenki vásárolt, majd a zöldtea mellett Bálin szép angolsággal mesélt az oázis életéről. A társaság úgy érezte, hogy egy kitörölhetetlen élménnyel gazdagodott.
Nemsokára megérkeztek a híres kanyonhoz, amelyet a félsziget csodájának tartottak. Némely helyen alig szélesebb, mint három méteres úton lavírozott az autóbusz vezetője, s ha kitekintettek az ablakon, mindenhol negyven-ötven méter magas, mangán- és vas-oxid tartalmú homokkő falak vették körül őket. A sötétbarnától a pirosig és a szalmasárga színekig a nézelődő mindent árnyalatot megtalált. A színes kanyon valóban elbűvölte az egész társaságot, és amikor a következő oázisban megpihentek, csak az élményeket taglalták. Itt már ebédet is kaptak, s a hideg italok és a frissen sült ételek elbágyasztották őket.
Amikor a szállodába visszaértek, csak egy kiadós fürdésre vágytak.
i atrick kinyitotta a szemét. Fogalma sem volt róla, hol van, és hogy került ide. Pillantása a falra tévedt, amelyen egy nagy, szürke-fekete-piros mintás szőnyeg lógott. Minden idegen volt számára. Az ágya mellett egy fonott kis asztalka, mellette egy csöppnyi, bőrből készült ülőke állt. -Úristen! Álmodom, vagy ébren vagyok? - Lehunyta a szemét és felelevenedett a búvárkodása, ahogy egy férfi közelít felé, letépi róla a maszkot és az oxigénpalack vezetékét késsel elvágja. - Alom vagy valóság mindez? Mintha meghaltam volna... hogy kerülök ide? Ez nem a szállodai szobám... - rendkívüli fáradtságot érzett.
Ekkor lépett be az ajtón egy középkorú, magas, szikár férfi, fehér gyolcsing és rövidnadrág volt rajta. Mosolya barátságosnak tűnt. Leült és kezét Patrick homlokára tette. -Hála az égnek, már nincs lázad! Segítettek a főzeteim. Bizony nagyon betegen hoztak hozzám a halászaink, akik a Cápa-zátonynál találtak rád, eszméletlenül fennakadtál egy korallzátonyban. Valami szerencsétlenség történt veled, mert a búvárfelszerelésed hiányzott, csak a ruha és az uszony volt veled. Nyilván lemerültél a mélybe, de a sors különös kegye folytán fennakadtál! Ha a halászaink éppen nem azon a partszakaszon húzzák fel a hálót, már régen nem élnél. De most itt vagy! Hozok neked friss kecsketejet, s meglátod felépülsz! Majd beszélgetünk - mosolygott a férfi tekintete.
Patrick apró kortyokban nyelte a friss, jóízű, langyos tejet, s érezte, hogy ereje kezd visszatérni. - Kérem, uram, hol vagyok? Köszönöm, hogy megmentették az életem.
Természetes, hogy segítettünk, eszméletlenül magas lázzal birkózott a szervezeted, s csoda folytán elég gyorsan jobban lettél. Persze, a mi főzeteink kiválóak, több száz éves recept szerint készítjük a sivatag növényeiből. Tény, hogy a lázad megszűnt és visszatértél a világba.
 Ön orvos? Vagy valami mágus? Itt minden olyan más, olyan furcsa. Kérem, árulja el, hol vagyok. Mivel hálálhatom meg a segítségüket?
 Először is nem vagyok orvos, csak egy berber kis falu vezetője, aki valamennyit konyít a főzetekhez, a növényekből készült anyagokhoz, amelyeket naponta többször rád kentünk. Ezenkívül itt biztonságban vagy, messze élünk a városoktól, a legközelebbi település mintegy tíz kilométerre van innen, és a neve Bir Zureit. Még nagyon gyenge vagy. Jobb, ha most alszol, s néhány nap múlva meglátod, már felkelhetsz, s akkor te is mindent elmesélsz - állt fel a férfi, és magára hagyta Patrickot. Az álom lassan ismét a karjaiba ölelte. Sokáig aludt.
Esteledett, amikor ismét betért hozzá a férfi, kezében egy tálka forró levessel.
Ezt meg kell innod, a mi specialitásunk, erőre kell kapnod. Tudom, az íze kicsit furcsa az európaiaknak, de fontos, hogy étel legyen benned. Ne félj - tette egy gyékény tálcára az ételt -, meglátod, frissebb leszel tőle. Egyébként ez a zöldleves, paradicsomból, zöldségekből, birkahúsból és különféle fűszerek ízesítésével készült.
Patricknak jólesett a kissé csípős ízű, különleges étel, s valóban, mire lassan elkanalazgatta, érezte, hogy az ólmos fáradsága enyhül. - Mennyi ideig kell még ágyban maradnom? - nézett kérdően a férfire.
 Már nem sokáig, de még feküdni is nehezedre esik, látom. Ne türelmetlenkedj! Örülj, hogy élsz és élvezd a szerencsédet! Fiatal vagy és ez a kaland, rémálomnak tűnik majd később. De gondolom, most nem akarsz beszelni a történtekről, hagylak pihenni. Néhány nap s meglátod, már a parton sütkérezel - bólintott és elhagyta a szobát.
Angelina a kanyonban tett kiránduláson elfáradt, s jóleső érzéssel bújt az ágyba. Ám az álom messze elkerülte. Újból és újból végiggondolta a jövőjét, az életét Péter nélkül. Mert egyre jobban érezte, hogy a férfi hazugsága idegesíti és képtelen feldolgozni az eseményeket. - Ha ebben becsapott, még milyen titkai vannak? - töprengett.
Hello Angelina, még nem alszol? Azzal hagytál bennünket az étteremben, hogy nagyon fáradt vagy és lefekszel, de látom, ég a kislámpád.
Ugyan Péter, ne játszd meg az aggódó férjet! Mit érdekel téged, hogy én mit csinálok? Neked csak a külvilág megítélése a fontos...
Ezt most hagyjuk abba! Arra volnék kíváncsi, hogy mielőtt hozzám jöttél feleségül, milyen kalandjaid akadtak, amelyekről nem számoltál be. Mert nem szűzen omlottal a karjaimba, hogy finoman fogalmazzak. De nekem sincs közöm a múltadhoz, s légy szíves te se törődj az enyémmel! Úgy látszik, Nancy nem megy ki a fejedből... pedig ideje lenne túltenni magad a régi kis botlásomon, s megpróbálhatnál normálisan viselkedni. Kellemetlen, ahogy a tisztelt barátnőid végigmérnek, nem szólva a többiekről, akik szintén megvetően lekezelnek. Ehhez én nem szoktam hozzá és a jövőben sem akarok! Talán az egyetlen kivétel a társaságból, aki normálisan viselkedik velem, Rick Walton, akit a te kis Mia barátnőd gyilkosnak nevezett. Szép kis társaság, nem mondom!
 Péter, úgy állítod be a történteket, mintha nekem lenne egy lányom, akit nem ismertem el. Pedig én csak a múltadat szeretném megérteni és főleg megmagyarázni, miért nem adtad a neved a saját gyermekednek. Ha bárkinek ezt elmesélem, mindenki megbotránkozik a viselkedéseden.
 Úgy? Szóval már az összes Skóciából érkező turista az én ügyemen csámcsog! Szép kis feleség vagy...
 Hagyjuk abba a vitát, mert ez nem vezet sehova! Úgy látszik képtelenek vagyunk egy nyelven beszélni.  Értsd meg, az nem elítélendő, ha egy férfinek, aki egyedülálló, barátnői vannak! Itt nem ez a lényeg, hanem a lányod megtagadása.
Milyen szép lélek lettél Angelina, könnyen pálcát törsz felettem, de nézz csak magadba egy kicsit mélyebben. Annak idején elmondtad, hogy az első szerelmed, akivel együtt jártatok főiskolára, rákban meghalt, de te nem sokáig búslakodtál utána.
 Ez borzasztó, Péter! Mennyire kiforgatod a szavaimat. Mert az igaz, hogy a fiú halála után a szünidőben elutaztam Athénbe. A sok élmény, a társaság feledtette velem a halálát. Most már tudom, hogy ez afféle diákszerelem volt, ha valóban szerelemnek lehet nevezni. De rövid ideig tartott és én valóban megvigasztalódtam.
A többi szeretődről nem meséltél, pedig képzelem, nem voltál valami visszafogott diáklány. Amikor megismertelek, a harmadik találkozásunk után feljöttél a lakásomra. Kicsit meglepődtem akkor, hogy ilyen gyors tempót diktálsz. Mert ugye, te javasoltad, hogy nálam találkozzunk. Félre ne értsd, én nem bántam, sőt örültem is neki! Igen szenvedélyes voltál az ágyban, hogy finoman fejezzem ki magam.
 Mégis feleségül kértél? Ha ilyen elítélendő volt a véleményed rólam,  miért  akartad összekötni az életünket? Erre válaszolj!
 Egy férfit könnyű elcsábítani a te külsőddel és kedvességeddel. Igen, valóban megszédültem tőled, és igen gyorsan megkértem a kezed. Nem bántam meg, de azt nem tűröm el, hogy a múltamban vájkálj, és elítélj olyan döntésemért, amelynek a részleteit nem ismered! Mert Nancy, meg a drágalátos Margaret McComex bármit is mesélt neked, az igazságtól mindaz messze jár. Igyekeznek engem okolni Nancy elfuserált életéért. De ha nem jövünk ide
nyaralni, soha, de soha nem ismered meg, és nem kerülök ilyen hülye helyzetbe, hogy magyarázkodnom kelljen, amit szívből gyűlölök. Angelina, zárjuk le ezt a témát mindörökre! Valóban fiatal házasok vagyunk, és még előttünk az élet. Borítsunk fátylat erre a kellemetlen incidensre! Nem hiszem el, hogy a szerelmed megszűnt, és ilyen könnyen elhagynál. Gondolj bele, az ügy részleteit nem ismered és nem is fogod soha. Hazamegyünk és megpróbálok még több időt tölteni veled. Ha pedig mindenáron dolgozni kívánsz, rendben van, beleegyezem. Sőt, ha a Szívek Királynőjében nincs lehetőséged, segítek állást találni.
Angelina elgondolkozott férje szavain, s belátta, hogy talán mégis meg kellene próbálni helyrehozni a házasságukat. - Én még most is szeretem Pétert, bár nagyon dühös voltam rá, elkeserített a viselkedése. Igaz, ehhez nekem semmi közöm. Valami igazság abban is lehet, hogy a történetet Nancy és Margaret McComex a saját változatuk alapján mondták el. Mindenesetre otthon munkába állok, azután meglátjuk, hogy alakul az életünk! Péter még ma is lázba hozza a testem, s egyszerűen képtelen vagyok ellenállni sugárzó szexualitásának. Már a kezdet kezdetén is így volt. Elsősorban a férfiassága, szenvedélyessé-ge szédített meg.
Rendben Péter, próbáljuk meg rendbe hozni az életünket. A jövőben ne beszéljünk Nancyről és a kislányodról. De egyet kikötök, ha megérkezünk, azonnal állást ke-l rések.
  - Szerelmem - lépett hozzá a férje, átölelte, forrón megcsókolta és ölében vitte a franciaágyhoz. Lassú, finom mozdulatokkal vetkőztette le. Megtalálta azokat a pontokat, amelyek a nőnek pillanatokon belül örömet okoztak. Megbocsátott a férjének, mert szerelme ismét fellángolt és egész teste tűzben égett.
 Drágám - szólt Péter -, kérsz egy pohár italt? Nekem jól esne, nagyon boldog perceket éltünk át együtt. Remélem, visszatérnek a régi érzelmeink!
JVeggel nyolckor már forrón sütött a nap. A három barátnő a megbeszélés szerint együtt reggelizett, mert a délelőtti program szerint ismét részt akartak venni az egyik távolabbi merülésben. - Gyerekek, képzeljétek el, kibékültem Péterrel - mosolygott Angelina. - Megbocsátottam, és egy forró éjszakát töltöttünk együtt. Valójában semmi közöm, hogy a megismerkedésünk előtt kivel és mikor feküdt le. Az sem teljesen bizonyos, hogy az énekesnő nem túlzott-e a történet elmondásában. Egy szónak is száz a vége, folytatjuk a közös életünket, de annyi kikötést tettem, hogy visszamegyek dolgozni. Végül is beleegyezett a döntésembe. Ismét szép az életem, és a férjem mindent megtesz a boldogságomért. No, mit szóltok ehhez? - fordult a barátnőihez.
 Nézd, Angelina, ha te boldog vagy, mi is örülünk! Ha az ember belegondol a történtekbe, valóban semmi közöd a férjed régi életéhez. Az igaz, hogy nem mesélt Nancyről, de nem tulajdonított jelentőséget neki, Bár a kislányról mindenképpen beszélnie kellett volna. De végül is melyikünk nem követ el hibát? - szólt Katherina.
 Lányok, nekem is van egy újságom - kezdte igen halkan Mia. - Már két napja tudom, de addig nem akartam szólni, amíg nem szereztem bizonyosságot. Terhes vagyok Patricktól!
Jézusom! - kiáltott egyszerre a két lány. - Honnan tudod?
Tegnap bementem a központi gyógyszertárba és vettem egy tesztet, mert reggelente újabban egyre erősebb hányinger gyötört. A vizsgálatot elvégeztem s a terhesség bizonyos. Gondolom, olyan két hónapos lehet a magzat, de ha visszamegyünk, azonnal felkeresem a nőgyógyászom.
Mondd Mia, megtartod a gyereket, miután szegény Patrick... - nem fejezte be a mondatot Kate.
Mindenképpen megszülöm. Igaz, Patrick az apja, ő nem él, de el tudom majd tartani a kicsit. Jó állásom van, megfelelő a jövedelmem...
 A gyereknevelés nemcsak ebből áll, kedvesem - húzta meg a vállát Angelina. - Az apa minden családból hiányzik! Hogyan fogsz megbirkózni a szüléssel, később a gyermek nevelésével, az iskoláztatással és még sorolhatnám mindazokat a gondokat, amelyeket egy újszülött, később pedig a növekvő gyermek jelent. Ne felejtsd el, te egyedülálló anya leszel, s szembe kell nézned számtalan gonddal, bajjal.
 Ne félts engem, Angelina, megoldok majd mindent! De eldöntöttem, megtartom a babát. Patrickot nagyon szerettem, s ha élne, ő is így akarná. Az elhatározásomtól nem térít el semmi!
Közben Péter leült a lányokhoz és ő is elkezdett reggelizni. - Ma kimerített a futás a gyönyörű parton - nézett cinkosán a feleségére. - Az éjszaka viharos volt, így ma reggel tovább tartott az ezerméteres távolság, mint eddig!
 Péter, van egy meglepő hírünk, amit veled is megosztunk - nézett rá szerelmesen Angelina. - Mia most árulta el, hogy terhes... megtartja a gyereket.
 Akkor pedig Patrick vagyonából is részesednie kell, ha bizonyítani tudja, hogy a barátjáé volt a gyerek. Persze ez nehéz lesz, hiszen Patrick teste... bocsánat, nem akartalak megbántani, Mia. Csak, mint ügyvéd azonnal a jogi kérdések merültek fel bennem.
Nem kérek én Patrick családjától semmit. Egyedül vállalom a felelősséget. Lehet, hogy az édesanyjának elmondom majd, de anyagilag semmiféle igényt nem támasztok.
Megjelent az asztaluknál Thomas és jelezte, hogy fél óra múlva indulnak.
Jennifer igen gondosan készülődött a randevúra. Örült, hogy Rick Walton meghívta a Tenger Lilioma mulatóba, mert már nagyon unalmas volt, hogy esténként vagy a társasággal ült és beszélgetett, vagy a szobájában olvasott.
Egyébként is tetszett neki a férfi, mert nemcsak jó modorú volt, hanem megjelenésében is kiegyensúlyozottságot, jólétet és biztonságot sugárzott. Az eddigi beszélgetéseik mindig általános témákat öleltek fel, de Jennifer most reménykedett, hogy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. Este tíz órakor a taxi már várt rájuk a szálloda előtti parkolóban.
A kivilágított mulatóban az előre lefoglalt asztalhoz vezették őket. - Megfelel uram? - hajolt meg a pincér. Rick pezsgőt rendelt, hozzá sósmandulát és apró, kaviáros szendvicseket. A műsor már megkezdődött. A táncosok, valamint Nancy King éneke feldobta a hangulatot. Rick újabb pezsgőt rendelt. - Jaj, a fejembe száll - szólt pirongva Jennifer. Nagyon élvezte, hogy a férfi sóvárgó tekintettel nézett rá. A terveikről beszélgettek. Az asszony elmondta, hogy valószínűleg bezárja a butikot, mert a konkurens bevásárlóközpont elhódítja a vásárlóit.
Ebben az esetben mihez kezd, kedves Jennifer? Gondolom, a pénzét be akarja fektetni. Elképzelhetetlen számomra, hogy csak otthon üljön.
 Ez így igaz, de még fogalmam sincs mibe fogjak. Valójában a divat érdekel, s talán az üzletvezetéshez is értek valamelyest.
 Arra gondoltam, hogy a textilgyáramban készült anyagokat árusíthatnánk is. Már többször felvetettem a helyettesemnek, de ő mindig ellenezte az ötletet. Most itt a lehetőség! Ha akarja Jennifer, maga megvalósíthatja a tervemet! Megállapodnánk, hogy a maga üzlete forgalmazná a textilgyárunk anyagait. De az is elgondolkoztató, hogy az anyagok mellé egy-egy divatos ruhát, kabátot, kosztümöt is legyártatok magának. Ebből csak haszonnal kerülhet ki. Na, mit szól hozzá?
Annyira váratlanul ért a javaslata, hogy nem tudom, mit mondjak. Azt hiszem az ötlet jó és megvalósítható. A végleges választ otthon adhatom meg, felmérem a terepet.
Egy bő óra múlva hazatértek a szállodába. Rick elkísérte az asszonyt a szobájáig, aki egy kicsit tétovázva, de végül is behívta a férfit egy italra. - A hűtőben csak sör és konyak van, remélem megfelel. - A belépésük után Rick az asszonyt azonnal a karjaiba vette és viharosan megölelte, megcsókolta.
 Jaj, Rick, megfojtasz, annyira szorítasz - tért rá a te-gezésre Jennifer, aki érezte, hogy benne is fellobbant a láng.
Az ágyban Rick olyan volt, mint egy fiatal kamasz, aki nem győzött betelni az asszony testével. Simogatása, csókjai nem ismertek határt. A szeretkezés pillanata még nem érkezett el, a férfi nem sietett, először a felfedezés gyönyörét élvezte, majd mint a vihar felülkerekedett. ii     Hajnalban Rick óvatosan a szobájába osont. Jennifer 1 Szemére nem jött álom. Egyszerűen nem értette önmagát, hogy ennyire belehabarodott a férfibe, akit csak felületesen ismert. - Olyan élvezetet nyújtott, mit még soha senki - folytatta gondolatait. - Hiába, az egyedüllét rossz tanácsadó, s mióta Kevin meghalt, nem feküdtem le senkivel. Nyilvánvaló, hogy a test megköveteli a magáét, és képtelen voltam ellenállni. Alig várom, hogy megismételjük ezt az éjszakát, és Edinburghban is folytatódjék a viszony.
Amikor a csoport elhelyezkedett a repülőgépen, Thomas néhány szóval ismertette a következő órák látnivalóit, Luxor és Karnak nevezetességeit. Csak Mia hiányzott a társaságból, aki rosszullétre hivatkozva a szállodában maradt. -Két órai repülés után megérkezünk Luxorba. A városnak hatvanezer lakosa van, s gyakorlatilag a turizmusból élnek. Neve az al-Uqszur arab szóból származik, amely „palotát  jelent. Mikor Felső- és Alsó-Egyiptom, körülbelül az i. e. 1500 évvel egyesült, létrejött az Újbirodalom és a fővárosa Théba lett. A Nílus partján áll a legnagyobb templom-együttes, a Luxor-templom, valamint a Karnak-temp-lom. Mindkettőt és még számos látnivalót igyekszünk megtekinteni. Szerencse, hogy a gépünk csak éjszaka jön vissza.
Jókedvűen beszélgettek, miközben a légikísérők ízletes szendvicseket, italokat szolgáltak fel. Angelina szerelmesen nézett a férjére, úgy érezvén, hogy a házasságuk rendbe jön, és új életet kezdhetnek. Jennifer Rickkel társalgott, aki szintén befizetett az útra, míg Kate egy útikönyvet olvasott. A többiek is felszabadultan fecsegtek, várva az élményeket.
A repülőtérről a mai Luxor városközpontjába mentek. Szusszantak egyet, kávéztak és üdítőt ittak, hiszen a forróságtól mindenki szenvedett. Majd innen elindultak a Luxor-templomig, amelyet az egyiptomiak Amun és Mut isteneknek szenteltek, valamint fiuknak, Honsznak. A bejáratnál megcsodálták II. Ramszesz ülő szobrát. Thomas egy órát adott a nézelődésre, s megállapodtak, hogy a bejáratnál találkoznak, s autóbusz viszi át őket a Nílus nyugati partjára.
Mindenki pontos volt, a megbeszélt időben elindultak a Királyok Völgyébe. Amikor az autóbusz legördült a hajóról, a társaság elámult a hegytömeg láttán. Thomas tempósan kísérte a társaságot a hegy mögötti sírmező kacskarin-gós vájatai között, amely végül is a Holtak Birodalmába vezetett. Megnézték IV. Ramszesz fáraó sírját, valamint Tutanhamon nyughelyét és még számos királyi és hercegi sírt. Mindenhol csupán rövid ideig tartózkodhattak, mert a lenyűgöző látnivalók csodálatában az idő repült, mint a madár.
Autóbusszal rövid idő múlva megérkeztek a Királynők Völgyébe, ahol Hatsepszut temploma mindenkit ámulatba ejtett. A háromemeletes, teraszos létesítmény elegánsan simult a hegy lejtőjéhez. A sírokat lapos rámpák kötötték össze, s a sok színes dombormű a királynő életének egyes állomásait elevenítette meg. - Olyan ez az épületegyüttes, mintha néhány száz éve épült volna - mutatott körbe Kate. - Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal!
Mindenki elmerült a gondolataiban, s látszott, hogy az ókor csodája meglegyinti a lelkeket. Ezután a Memnon-kolosszusokhoz vitte őket az autóbusz, amelyek valamikor
III. Amenophisz halotti templomát őrizték, ebből mára már szinte semmi nem maradt meg. - A rómaiak - szólt az idegenvezető a csoportjához - a tizenkilenc méter magas oszlopokat Memnon, etióp király képmásának tartották. Állítólag hajnalonként a szobrok különös zengő hangokat repítettek szét, a régiek ezt azzal magyarázták, hogy az etióp király köszöntötte anyját, Éószt, a hajnal istennőjét.
Komppal visszamentek Luxor belvárosába, ebédeltek és a vásárolt, szebbnél-szebb ajándéktárgyakat mutogatták egymásnak. - Aki Luxorban szeretne még vásárolni, a főutca kétpercnyire van. Ajándékboltok, ékszerüzletek sora! Gyakorlatilag minden elfogadható áron megvehető. De másfél óra múlva legyetek az étterem bejárata előtt, mert Karnak látnivalóira még idő kell.
A társaság kisebb csoportokra oszlott. Thomas Kate-tel kettesben indult el nézelődni és vásárolgatni. - Nincs az a nő a földön, aki ellenáll a luxori arany ékszereknek - nevetett fel a férfi, amint Kate már bő negyedórája az egyik ékszerboltban válogatott.
Félórás utazás után egy zöld pálmaerdő északi végén bukkant elő Karnak. A széles síkságon keresztül, az elképzelhető legvilágosabb kék ég alatt poros út vezetett a tama-riszkuszok ligete mentén a híres templom-együtteshez. Lenyűgöző mérete megragadta az emberek képzeletét. A bejárat mellett a sólyomfejű Khonsu isten szobra várta a látogatókat. Az udvar közepét egy kettős oszlopsor töltötte be, a falakra vésett képek bemutatták, amint a szent bárkák a Níluson vitték Amon-Ra képmását. Majd ezután következett Amon temploma, nyugatra Honszu szentélye, valamint III. Tuthmószisz templomegyüttese. Thomas tömör összefoglalóval és adatokkal ismertette az ókori istenek, a fáraók, a királyok és királynők történeteit. Átmentek a híres oszloperdőhöz, amelyet I. Ramszesz fáraó és fia kezdett építeni, s a befejezés II. Ramszesz fáraó nevéhez fűződik. Az összesen 134 kolosszális méretű oszlop átmérője tíz méter, a magassága tizenhárom és huszonnégy méter között
váltakozik. A turisták egyre csak fényképeztek, néhányan videóztak, de senki nem tudott betelni e leírhatatlan csodával. Átsétáltak a szent tóhoz, ahol az Ámon papok végezték a szertartásaikat. A parton egy hatalmas, gránitból készült szkarabeuszt csodálhattak meg, amelyet a Nap istenének tiszteletére készítettek.
Kissé tovább sétálva a különböző beavatási szertartásokról készült faliképekben gyönyörködhettek. Még Péter is, aki nem hitt a misztikus csodákban, elmerengett Thoth, a titkos tudományok istenének szobra előtt.
Visszafelé az úton meg-megálltak a földből kiálló, különös, fejetlen, letöredezett kettős, kis kosfejű szfinxsorok előtt. Ezek a szobrok valamikor az út két oldalán vonultak végig Luxortól egészen Karnakig, most azonban nagy részük betemetve fekszik az út menti földeken. Eredetileg százával szegélyezték az utat ezek a kis szfinxek.
Angelina átölelte a férje vállát. - Drágám, ugye lenyűgöző Karnak? Mindenhol érzem a Napisten rejtélyeit. Ez a hely, mintha magába szippantana és nem enged el. Ha behunyom a szemem, magam előtt látom IV. Ramszesz fáraó szobrát, amint egy gyermeket ajánl fel Áment istennőnek, mögötte pedig ott áll és figyeli őt a szfinx! Milyen öregnek és bölcsnek ábrázolták! Mit jelenthet az a szobor, amelyen Áment istennő a kezében egy karikafejű keresztet tart, a vége egyenesen a fáraó szemei közé irányul. Mit akar ez
mondani?
Ekkor lépett hozzájuk Thomas, aki meghallotta Angelina kérdését. - Ennek a keresztnek a beavatott papok számára van jelentése, mégpedig a Misztériumok Kulcsát testesítette meg, vagyis az életet. A kulcs feltárta az ajtókat, a mögöttük rejlő titkokat, s aki belépett a sötétségbe, azt Ra isten megvilágította és megláthatta a jövőt.
Nem is sejtettem Angelina, hogy téged érdekel az egyiptomi művészet, a régészet, a misztérium, a szimbolikus jelentések - nézett kérdőn Péter a feleségére. - De most már ne időzzünk, a többiek várnak!
De kár, hogy két nap múlva hazamegyünk, szívesen visszatérnék még ide! Annyi a látnivaló, hogy csak kapkodom a fejem.
 Eljöhetünk még Egyiptomba, ha szeretnéd.
A társaság éjjel három órakor ért haza a Holiday Innbe, az élményektől kimerülve lefeküdtek. - Jó éjszakát mindenkinek - köszönt el Thomas. Javaslom, hogy holnap pihenés, fürdés legyen a fő program. A következő reggel hat órakor indul a gép haza.
INancy szolidan öltözött fel. Égővörös haját hátratűzte, így zöld szeme még jobban világított az arcából. A megbeszélés szerint Naama Bayben a korzón megbúvó Világítótorony nevű kávézóban találkoztak. Amikor Péter megpillantotta a lányt, elé ment, átölelte, az arcát megcsókolta.
Drágám, nagyon vártalak! Köszönök neked mindent, okos voltál...
 Sikerült a terved?
Hát nem egészen. Angelina nem akar válni, miután egy szenvedélyes forró éjszakát töltöttünk együtt. Előtte a látszat kedvéért győzködtem, hogy ne foglalkozzon a múltam botlásával, hiszen minden férfi követ el baklövéseket. Olyan meggyőző voltam, hogy végül is megbocsájtott. Hát szó, ami szó, nem így képzeltem el...
Ez bizony nem jó hír. Pedig, ismerd el, nagyon hitelesen alakítottam az elhagyott anya szerepét... még Margaret is tökéleteset nyújtott, ti mindig segítettetek egymásnak. Péter, most hogyan tovább?
 Korai lenne erről beszélnem, még magam sem tudom. Először is a csoporttal hazatérünk, úgy teszek, mint aki felhőtlenül boldog a házasságban. Közben kitervelem, hogy Angelina simán és zavartalanul tűnjön el az életemből. Egyre jobban idegesít az állandó figyelmességével, törődésével. Elegem van belőle!
Velem mi lesz?
 Semmi. Amíg a tisztelt doktor úr marad, addig te sem ugrabugrálsz. Szépen, finoman és főleg óvatosan befűzöd, idővel elválik a feleségétől, és te leszel az új hitvese. Az lebegjen a szemed előtt, hogy Olivér mielőbb lépjen... rá szükség lehet majd Edinburghban, s ha mégsem, az sem tragédia...   ki  tudja,   milyen  meglepetéseket  tartogat   a
sors...
 Őszintén áruld el, hogy oldod meg, hogy Angelina váljon el tőled, mert ha jól értelek, azt képzeli a kis butuska, hogy felhőtlen boldogság elé néz...
 Tévedni emberi dolog, s Angelina még nem sejti, hogy csapdába fogom csalni. Nagyon nehezemre esik megjátszani a szerelmes, boldog férfit, aki az ágyban is teljesíti a partnere vágyait. De hát másként nem megy, olyan vagyok, mint egy vérbeli színész, játszom a szerepem...
Nem értelek, Péter! Miért vetted el? Hogyan szabadulsz meg tőle?
Nem kell neked mindent tudnod! Megtetted, amire kértelek, ennyi és nem több a feladatod. Ha a jövőben szükségem lesz rád, jó előre értesítelek...
 Az elmúlt években olyan sokat segítettél nekem, most valóban rajtam a sor, hogy viszonozzam! Még ma is újra élem a pillanatot, amikor sikeresen megszabadítottál a börtöntől... nem lehetek elég hálás!
 Hagyjuk a múltat, előre nézzünk! Okos legyél Nancy, és jól fűzd be a sebészt! Szeretném, hogy mielőbb a felesége legyél!
 Ne félts te engem! A pasi teljesen belém zúgott, minden szavamat készpénznek veszi. Állandóan az ágyába hurcolna, s mindent megadna, amit kérek. Pedig ha tudná az igazat... Szerencsére semmit nem sejt, azt hiszi, hogy egy ártatlan nő vagyok, akit befűztek... Látod, milyen naivak a férfiak, amikor csak a szex jár az agyukban? De mondd csak Péter, kiderült már valami arról a fickóról, akit „elnyelt  a tenger? Patrcik O Connernek hívták, ha jól emlékszem. Ebben nem a te kezed volt, ugye?
Jaj, de butákat beszélsz, persze, hogy nem. Valójában csak igen felületesen ismertem a pasast, ha jól hallottam, számos beruházási érdekeltsége volt. A barátnője, az a szerencsétlen Mia, teljesen kiborult, hogy eltűnt a szerelme. Képtelen összeszedni magát, állandóan mindenkibe beleköt és várja vissza a férfit. No meg Angelinától is hallottam, hogy ez a félnótás csaj terhes a férfitől. Tény, hogy Mia és Angelina nagyon jó barátnők, és a harmadik virágszál, Kate szintén csatlakozik hozzájuk. Ők hárman együtt jártak középiskolába s azóta is jó barátnők! Én szívből utálom Katherinát, aki szerkesztő és igen fennhordja az orrát. De miért? Nem tudom, csendes, visszahúzódó teremtést alakít, de bennem mindig van egy rossz érzés vele kapcsolatban. Hármuk közül azt hiszem ő a legokosabb és a leg-ravaszabb is. A legrosszabb emberfajta, látszatra aranyosnak tűnik, azután ha kicsit jobban megismerjük, az arany rézzé változik.
 Hallottam a mulatóban, hogy a zsaruk már lezárták az ügyet, s nem találtak semmilyen nyomot... szerencsétlen ember, eltűnt a tenger mélyén... így azután nem is folytatták a nyomozást sem. így történt?
 Hát igen, lényegében a búvármentők hosszas keresés után  sem találtak semmit...   azt mondták, valószínűleg Patrick rosszul lett, elfogyott az oxigénje, de a palack szelepe is meghibásodhatott, és még számos verziót vetettek fel, de válasz egyikre sem volt. Gyilkosságra senki nem gondolt, én sem, csak az a csaj üvöltözte, hogy megölték a szerelmét... De hát ezt senki nem vette komolyan, még Rick Walton sem, az egyik nyaralótársunk, akit megvádolt Mia. Állítólag Patrick sok rosszat mesélt a lánynak erről a férfiről, akivel korábban üzleti kapcsolatban álltak. De a társaságunkból senki nem hisz annak a szerencsétlen Miának, aki elvesztette a józan ítélőképességét. Hamarosan elköszönök Margaret McComextől is, állítólag a közeljövőben valamilyen üzleti ügyben átjön Edinburghba. Tanácsot szeretne kérni tőlem. Természetesen rendelkezésére  állok, mint eddig mindig.
 Istenem, Péter! Ha te és Margaret annak idején nem segítetek nekem, elgondolni sem tudom, mi lenne most velem, hol lennék? Mercedesről már nem is szólok! Ugye, milyen szép baba? Még csak kétéves, de anyám a leveleiben részletesen beszámol a fejlődéséről.
 Nekem is ez a véleményem. Igaz, már legalább fél éve nem láttam, de aranyos szőke kislány. Indulnom kell, a kapcsolatot úgy tartjuk, mint eddig. Ha valami érdemleges van, tájékoztass! Anyádnak a szokott összeget elküldöm, rendben?
 Köszönöm, Péter - állt fel Nancy és megölelte a férfit.
x atrick reggelenként kiült a kunyhó elé, amikor a nap még nem tűzött erősen. Már lényegesen jobban érezte magát, de ha felállt, szédült, forgott vele a világ. Maira igyekezett ellátni a férfit, s apja is gyakorta meglátogatta a befogadott jövevényt. Patricknak egyre több múltbeli esemény jutott eszébe, és lassan teljesen visszatért az emlékezete. Bár fizikailag még gyenge volt, de szellemileg fokozatosan erősödött. A gondos ápolás eredményeként megszűnt a láza, a feje is kevesebbet fájt, s vágyódott Mia és az otthoni élete után. Bordunnak, Maira apjának, a közösség vezetőjének több ízben felvetette, hogy visszamenne a hazájába, de még maradásra bíztatták.
 Egyéként is meg kell szervezni kedves barátom a hazameneteledet, hiszen nincs semmiféle papírod, pénzed, így nem utazhatsz el. Ha jobban leszel, bemegyünk együtt Naama Bayba, és ott segítek neked. Gondolom a hazádnak van itt a Sínai-félszigeten képviselete, ott megpróbálhatunk beszerezni mindent. Én is elmondom a megmenekülésed történetét, s a szállodában bizonyára van valamilyen nyoma, hogy a társasággal odaérkeztél. Kérlek, ne aggódj, de ma még korai lenne lépned. Erősödnöd kell, szükséged lesz a józan ítélőképességedre és az intéznivalók bonyolítására.
Közben a beszélgetőkhöz érkezett Maira, kezében tálcával, amelyen fatier, ropogós egyiptomi pizza, mellette agyagtányérkában fatta, húsleves állt. Utána rizslisztből készült puding, mahallabija volt a desszert. - Te jó ég, ha ezt mind megeszem, még a kunyhóba sem tudok visszamenni - nevetett fel a napbarnított arcú fiatalember. -Mindent felfalt, ami a tálcán volt. Hiába a szervezet lába-dozott, s megkövetelte a kalóriát. Szép lassan néhány asszony odasomfordált a fehér férfihez, s kíváncsiskodva kérdezgették a múltjáról. Patrick beszélt a nagy építkezésekről, amelyeket az ő vállalata végzett, igyekezett egyszerűen és érthetően elmagyarázni a munkáját. Leírta, milyen egy lakópark, de a hallgatók szemlátomást elképzelni sem tudták mindezt.
Most már visszamegyek a kunyhómba, elfáradtam -szólt bágyadtán Patrick. - Ha lehet, segíts nekem - fordult Bordunhoz - szeretnék mielőbb hazatérni.
 Még egy kis idő, s mindent megoldunk, kérlek legyél türelmes, s rövidesen a tieidhez kerülsz - simogatta meg Patrick karját a férfi, és kiment, hogy ellenőrizze az állatok etetését. - Te maradj még Maira, nemsokára a barátunk aludni fog. Azután menj a konyhára, és segíts a fűszereket csomagolni, eladásra előkészíteni. Holnap visszük a városba.
A lány leült a tevebőrből készült kerek zsámolyra, s nézte az alvó fiatalembert. Szíve szerint összevissza csókolta volna, mert már az első pillanatban, amikor meglátta, a szíve gyorsabban dobogott. - Szeretem... szeretem -suttogta maga elé. - Milyen szépek a vonásai, milyen kedves a modora, sugárzik belőle a jóság és a férfiasság. De jó lenne, ha nálunk maradna, és én lehetnék az asszonya! Tudom, lehetetlen... ő hazatér, én pedig Sirku felesége leszek, aki a fd állatgondozó fia. Gyermekkorunkban döntöttek szüléink a házasságunkról, s eddig Sirku is kedves volt nekem. De mikor őt megláttam - homályosodott el a szeme, ahogy a fehér férfire nézett - tudtam, hogy a szerelem lángja megperzselt. Remélem, még egy kis ideig
maradt, hiszen még alig-alig beszélgettünk. Minden érdekel, ami az európai életben számára természetes, míg nekem újdonság.
Hirtelen elhatározással Patrick fölé hajolt és csókolgatni kezdte az arcát. - Szeretlek! Szeretlek! De soha nem lehetsz az enyém... az életemet is odaadnám, ha veled tölthetnék egy éjszakát, a szívem csak érted dobog... - majd újból és újból megcsókolta...
A kunyhó előtti kézzel szőtt függöny meglebbent, s Maira egyetlen másodpercre észlelte Sirku jelenlétét, amint az ajtóban áll. - Jaj! Jaj! Mit tettem... ha a vőlegényem hallotta a szavaimat és látta, amint megcsókoltam az idegent, ezt megbosszulja... beszélnem kellene vele - állt fel, s a fiatalember után rohant.
Állj meg Sirku! Állj meg! Félreértettél mindent! Ő elmegy, mi pedig itt maradunk, és rövidesen feleségül megyek hozzád!
A tüzes szemű, karcsú, szikár férfi a lányra nézett, s csak ennyit szólt: - Elvesztetted a józan eszed, Maira! Ha apádnak elmesélem...
Kérlek, kérlek Sirku, ne szólj arról, amit láttál... nem történt semmi... nem történt semmi... - zokogott fel a lány. A fiatal férfi sarkon fordult és szó nélkül otthagyta a kétségbeesett teremtést.
Késő délután Bordun bement Patrickhoz, akinek az arca tüzelt, a szemei lázasan csillogtak. - Mi történt itt? -hajolt hozzá Bordun, s azonnal látta, hogy a férfi eszméletlen, a teste forró és nem tud a világról semmit. Az asszonyokkal vizes ruhákat hozatott, abba csavarta az eszméletlen férfit, majd különböző főzeteket készített. Próbálta megitatni, de ahogy felemelte a fejét, látta, hogy bevégeztetett... a férfi teste még itt volt, de a lelke már
szárnyalt...
 Nyilvánvaló, hogy valamilyen fertőzést kaphatott -gondolkozott el a falu elöljárója. - De hogyan, hiszen délelőtt már lábadozott, s a láz már elkerülte. Esetleg valamilyen méreg került a szervezetébe? De miként? A lányom
talán tudna valami magyarázatot adni, hiszen vele hagytam itt. - Hivatta Mairát, aki zokogva bevallotta apjának a történteket.
 Én vagyok a hibás, hogy meghalt - hajolt Patrickra, és görcsös zokogás tört fel belőle. Bordun végiggondolta, döntött: senkinek nem szól. Mit is tudnának tenni? Elítélnék a lányát, hogy beleszeretett egy fehér férfibe, s felmentenék Sirkut, ha ugyan ő mérgezte meg féltékenységből az idegent. - De ebben sem lehetek bizonyos, így jobb, ha bejelentem a település lakóinak, hogy a halászaink által megmentett férfi meghalt és tisztességesen eltemetjük. Ezt elhiszik, miután én próbáltam meggyógyítani a szerencsétlenül járt turistát. így teszek, mert őt már nem hozhatjuk vissza az életbe. A halálesetet pedig senkinek sem kell jelenteni, miután csak a településünk tudott a férfiről. Talán így akarta az ég... bár gyakran az emberek próbálják átvenni a sors szerepét... de igaz az a berber mondás, hogy „a féltékenység nem tűri a józan mérlegelést. A féltékeny ember fordított szemüvegen látja a dolgokat, a nagyot kicsinek, a törpét óriásnak. 
Este összehívta a tábor lakóit és közölte a megboldogult halálát. Óriási tüzet raktak, és a saját tradíciójukhoz híven énekeltek és táncoltak, majd mindenki egy-egy ta-mariszkusz virágot dobott a kövekkel körülvett holttestre. Bordun a berber szokás szerint néhány szót mondott a befogadott testvérről és békés nyugalmat kívánt neki. Megszólaltak a dobok, a nők tánca következett... Éjfél után eltemették Patrickot, a tábortól távol a sziklás hegy oldalában.
Maira le sem hunyta a szemét, lelke háborgott az értelmetlen halálon. Patrick megmenekült a tengerből... de a halál mégis elragadta... A kunyhó előtt ült a fiatal teremtés, s amikor apja megérkezett a hegyoldalról, mellé telepedett. - Kislányom, hallgass rám, ne emészd magad! Patrickot nem tudod visszahozni, s neked itt van küldetésed nálunk, Sirku oldalán. A sors kiszámíthatatlan, ha Patrick meggyógyul, akkor sem marad itt veled... hazatért volna a családjához... Sírj, csak sírj, aztán ha megvirrad a hajnal, legyél ismét a régi lány, aki a közösségünkben él és idetartozik tes-testül-lelkestül...
JVlartina egyre idegesebb lett, a kollégák is észrevették, hogy az orvosnő nem figyel a betegekre és gyakran hibázik. Az asszony képtelen volt megbarátkozni a gondolattal, hogy Olivér elhagyja és már nem szereti. Éjszakánként forgolódott az ágyában, azon töprengett, hol és mikor rontotta el az életét. Már úszni és búvárkodni sem volt kedve, a legtöbbször otthon ült egyedül és whiskyt ivott. Az ital átjárta testét, lelkét, úgy érezte, így valamivel könnyebben viseli el a mindennapokat. De dönteni képtelen volt. Olivér szinte minden szabadidejét a bárban vagy a szeretőjénél töltötte. A munkán kívül szinte alig találkoztak. A férje elzárkózott minden magánjellegű kérdés elől, azzal a felkiáltással, hogy Martina döntsön, ő mindenképpen Nancyvel fog élni.
Már este kilenc is elmúlt, amikor az orvosnő egy nagy pohár itallal a kezében kiült a teraszra. Kortyolgatta a nedűt, közben rágyújtott egy cigarettára, úgy érezte ettől valamelyest csillapodik a benne dúló fesztültség.
 Hello, Martina!- Látom egyedül vagy! Átmehetek, szeretnék beszélni veled - szólt Alberto.
 Gyere, bár nem vagyok jó társaság - gördült le egy könnycsepp az asszony arcán. - Hozhatok neked is egy kis whiskyt?
Köszönöm, jólesne. - Alberto látta, hogy a házaspár között megszakadt a kapcsolat, hiszen Olivér szinte soha nem tartózkodott otthon. De eddig nem mert érdeklődni az asszonytól, akivel ugyan jó barátságban volt, de a magánügyek nem kerültek közöttük szóba.
Egy kis ideig szótlanul ültek egymás mellett, majd Alberto kezdte a beszélgetést. - Bocsáss meg Martina, hogy a magánéletedről kérdezlek, de az utóbbi időben egyre zak-latottabb vagy, a férjed szinte soha nincs itthon, te pedig...
 Tudom, mit akarsz mondani, jócskán iszogatok esténként. De képtelen vagyok elviselni a férjem hűtlenségét. Elválik tőlem, mert beleszeretett egy énekesnőbe. Nem lehet a döntésen változtatni. - Majd részletesen elmesélte Olivér kalandját, s azt is, hogy valószínűleg hazamennek Edinburghba. - Sok választási lehetőségem nincs - folytatta. - Vagy itt maradunk együtt, és ő Nancyhez költözik, amíg lejár a szerződése, s közben otthon elintézi az ügyvédjén keresztül a válópert, vagy felbontjuk a megállapodást és hazaköltözünk. Hajthatatlan, válni akar, én vagyok a megunt feleség - zokogott fel szívszaggatóan az asszony. - Ne haragudj Alberto, de nincs senkim, akivel megbeszélhetném a csalódásomat, vagyis ez több,  az életem tönkremenetelét.   Szerettem   és   még   ma   is   szeretem Olivért, soha nem hittem, hogy ez bekövetkezik. Most már beszélni sem lehet vele, várja a döntésemet: maradunk vagy megyünk. Ő nagyon szeretné, ha lehúznánk itt a hátralévő időt, de én képtelen vagyok nap mint nap elviselni a megaláztatást...
Alberto elgondolkozott a történeten. Már hetek óta sejtette, hogy a sebésznek akadt valakije, s ezért nem törődik a feleségével. - Milyen tanácsot adhatnék szegény Martinának? Mást érdemel a sorstól! Igaz, negyvenhat éves, de még újra kezdheti az életét. Okos, szép és kívánatos nő, saját egzisztenciája van, nem kellene ennyire a férje bűvkörében élnie. De hát a megszokás, a hosszú házasságból nehéz egyik pillanatról a másikra kilépni, főként akkor, ha nincs senki a háttérben! Megbánja még Olivér, nyilván a fiatal lány szexualitása megszédítette, elragadta a vágy. De mi lesz később? Erre nem gondol?
 Martina, én mindenképpen a hazatérést választanám. Gondolom, visszamehetsz a kórházba, ahol belgyógyászként eddig is dolgoztál, s akkor nem kell szembesülnöd... Nem vagyok tisztában az adminisztrációs teendőkkel, de gondolom, ha úgy döntesz, hogy hazatértek, Olivér elrendez mindent. Nem akarok rosszat, de maradni képtelenség. Attól is féltelek, hogy az italba menekülsz. Mint orvos, tudod, hogy ez nem megoldás, s előbb-utóbb rossz vége lehet. Persze nagyon nehéz okos tanácsot adni, de ez a helyzet számodra maga a pokol...
Alberto, teljesen igazad van! Alig alszom éjszakánként, s bevallom, az altatók mellé még whiskyt is kortyolok, gyakran még így sem jön álom a szememre. Amikor egyetemisták voltunk több választási lehetőségem akadt. De én egyértelműen Olivért választottam, pedig több kórház is alkalmazott volna, de akkor ő... eltűnt volna az életemből, és én ezt nem akartam. Képzelheted, mennyit vívódtam. Ma sem tudom, hogy okos voltam, vagy csupán egy szerelmes nő. Tény, hogy nem csináltam meg a kandidátusi disszertációmat, hanem a karjaiba omlottam... Az egyetemen nagy jövőt jósoltak nekem, s látod mi lett a vége? Egy alkoholista belgyógyász, aki nem képes uralkodni a szenvedélyén! Lassan valóban roncs leszek, mert egyetlen gondolat jár a fejemben: hogyan szerezzem vissza a férjemet. De amikor józan vagyok, világos, hogy ez balgaság! De nem tudom megemészteni, hogy elhagyott egy fiatal, szexis énekesnőért! Kérlek Alberto, ne ítélj el! Bizony, az ész és az érzelem nem egy úton járnak! Drága anyám mondogatta, hogy „a hazugság gyors, de az igazság kitartó . De hát ki az a vasjellem, aki ezt bevárja? Mert én nem... Úgy érzem magam, mint akit a földbe tapostak, nincs kiút... Sokat segítesz már azzal is, hogy meghallgatsz, és én szégyenkezés nélkül elmondhatom a gondolataimat... Megfontolom a véleményed, valóban döntök! Képtelenség így élni... mindent lenyelni, de miért is teszem? Valószínűleg még mindig szeretem a férjem, s nem akarok ártani neki... Micsoda badarság! A neveltetésem az oka... Ahogy a skótok mondják, „Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik, az mindent elszalaszt, amiért útra kelt.  Ez valahogy vonatkozik rám is, nem látom ugyan az út végét, de valójában a szívem mélyén nem is akarom, s ezzel valószínűleg elsza-lasztom az életem további lehetőségeit. Megfogadom a tanácsod és döntök...
Még legalább egy órát beszélgettek, amikor Brazzi doktor felállt és indulni akart. Ám előtte odahajolt az asszonyhoz és forrón megcsókolta. - Szeretlek Martina, az első pillanattól kezdve... bocsáss meg nekem, tudom, rossz az időzítés... de annyira kívánlak... szeretnélek a karomban tartani és megvigasztalni...
Az orvosnő a kollégájára nézett, és nagyon kedvesen csak ennyit szólt. - Bocsáss meg Alberto, de nekem most ez nem megy. - Odahajolt és megcsókolta. - Most menj haza, majd beszélünk még!
Olivér abban a pillanatban lépett be a kertkapun, amikor a felesége megcsókolta kollégáját. - Mi a fene? Ez jól jön, most megjátszom a dühös férjet... - Mi történik itt? -lépett az erkélyre és a feleségéhez fordult. Igyekezett zord arcot ölteni. - Még te prédikálsz nekem csalásról... Közben amíg nem vagyok itthon, mit műveltek kettesben? Szabadna tudnom? Szép kis helyzet, a feleségem megcsal, de játssza a sértődöttet... Ebből elég! Ezt nem tűröm tovább!
 Olivér! Félreérted a helyzetet, Albertóval csak beszélgettünk. ..
 És a csók? Nekem ne meséld be, hogy mindketten ártatlan báránykák vagytok, mert úgysem hiszem el! Ha szabad kérdeznem, mióta tart a viszonyotok?
 Szó sincs semmiféle viszonyról. Martina tisztességes feleség, csupán kiöntötte a szívét. Ne akard most rákenni a félrelépésedet, mert nem hagyom - csattant Brazzi hangja. - Hiába te vagy a főnök, azt egyetlen percig se képzeld, hogy ha Martinának ártasz, és szóbeszéd tárgya lesz, akkor én hallgatok a kisded játékaidról. Jobb lenne Olivér, ha belátnád, hogy tévedtél, és elhinnéd, hogy közöttünk barátság van. Féltem Martinát, mert a te hűtlenséged és ellenségeskedésed miatt tönkremegy. Nem veszed észre, hogy az italba menekül?
 Ugyan,  hagyd  ezt!   Orvos,  tehát tudnia  kell,  hogy előbb-utóbb az alkoholizmus eluralkodik rajta, utána kegyetlen órák, napok következnek. Erre egy belgyógyászt nem kell figyelmeztetni. A lényeg, hogy holnap elköltözöm,
és tisztázom a főnökökkel Kairóban, mennyi ideig kell itt maradnunk. Szeretném mielőbb felbontani a szerződést, mert látom, hogy a kis feleségem képtelen normálisan cselekedni, s Nancyt nem teszem ki bármiféle inzultusnak. -Elutazol Kairóba?
 Úgy döntöttem, hajnalban megyek, de estére itthon leszek. Ezt személyesen kell tisztáznom. Ha lehet, a jövő hónapban indulunk mindketten haza. Gondolom, Martina te sem akarsz itt maradni. Vagy Alberto közelsége megváltoztatja a terved, hogy otthon, a kórházban vállalj munkát?
Ugyan, miért maradnék itt? Természetesen hazamegyek... beadhatod a válókeresetet, beleegyezem mindenbe. Látom, elszánt vagy.
Jó éjszakát - távozott Alberto, s közben dühöngött, micsoda egy álszent alak a főnöke. - Képes lett volna Martinát hűtlenséggel megvádolni! Szegény asszony, nem lesz könnyű az élete Edinburghban. Lehet, hogy én is felmondom a szerződést? Nem tudom... nem tudom... gondolkoznom kell... nem léphetek felelőtlenül... hiszen azt sem tudom, Martina vonzódik-e hozzám?
JN emcsak a korai felkelés, hanem a hazamenetel ténye is rányomta bélyegét a társaság hangulatára. A repülőn Kate Miához fordult. - Ugye, már kicsit könnyebb a lelked? Ahogy múlik az idő, meglátod, kopik az emlék!
 Ugyan már, Kate! Hogy lehetsz ilyen szívtelen - vágott  közbe  Angelina.   -  Elfelejtetted  talán,  hogy  Mia Patrick gyerekét hordja a szíve alatt?
 Nem, dehogy, de remélem, otthon jobb belátásra bírják a kollégái. Még időben van, elvetetheti a magzatot. Mit akar egy fiatal nő olyan gyerekkel, akinek nincs apja, még remény sincs rá, hogy vállalja... az egész egy elmebaj... nem lehet Mia ilyen felelőtlen... tönkreteszi az életét... ki fogja feleségül venni nyakában egy kolonccal...
Már megbocsáss, Kate - vált indulatossá Angelina hangja -, de nem a te dolgod a döntés. Megértem Miát, mert én is szeretnék gyereket Pétertől. Remélem, hogy az álmom mielőbb megvalósul... Ha a barátnőnk úgy érzi, hogy a kicsit egyedül felneveli, én mindenben mellette állok, és segítek neki amiben csak tudok. Nem is értelek Kate, miért ellenzed ezt a gyereket?
 Mert nem a szívemmel, hanem a józan eszemmel döntök. Olyan megható, szép történet, az apa meghal a tengerben, soha nem tudja meg, hogy...
Ne folytasd, kérlek! Szerettem Patrickot és mindketten tudjátok, hogy rövidesen össze akartunk házasodni. Most, hogy egyedül maradtam, nekem kell a felelősséget vállalni az együtt töltött forró éjszakák következményéért. A gyereket megtartom, akármit is huhogsz Kate. Nem érted az én lelkivilágomat...
 Felejtsd el, amit mondtam, ez az egész a te ügyed, nem szólok bele, de azt jól vésd a fejedbe, hogy az emberek elfordulnak majd tőled. Persze nem most, de egy idő után bizonyosan.
Az út során egy filmet néztek, így gyorsan repült az idő. A barátnők viszonylag megnyugodtak. A mikrofonból a kapitány hangja szólalt meg: - Tíz perc múlva megkezdjük a leszállást, kérem, mindenki üljön a helyére!
Angelina a férjéhez bújt és suttogta: - De jó lesz otthon kettesben, már alig várom, hogy... Nagyon szeretlek Péter, boldog vagyok, hogy a házasságunk ismét a régi. Nem tudnék nélküled élni, erre akkor jöttem rá, amikor felmerült bennem a válás gondolata. Tudod mit, kedvesem, menjünk majd el Nancy édesanyjához, és nézzük meg a kislányodat. Rendben? Szeretném látni...
Angelina, erről pont most, leszálláskor kell beszélnünk? Nem értelek! Ez a téma ráér. Majd eldöntjük, meg akarjuk-e látogatni a gyereket. E pillanatban nem ez a legfontosabb dolgom. Holnap már egy nehéz tárgyalásom lesz, amire még készülnöm kell. Elfelejtetted, hogy az ügyvédi iroda vezetése nem kis feladatot ró rám? No de hagyjuk ezt is! Amint hazaérünk, bemegyek és tájékozódom. Remélem, nem sértődsz meg!
 Csak nem képzeled? Megértem, két hétig nem voltál itthon, és nyilvánvalóan rengeteg ügyetek van. Ha a főnök szabadságon van, utána mindig rá kell kapcsolni. Te vagy a felelős az iroda hírnevéért, a munkatársaid tisztességes tárgyalásaiért. Menj csak be nyugodtan. Én kicsomagolok, s telefonálok a Szívek Királynője vezetőjének. Kérek tőle egy időpontot. Nagyon remélem, hogy visszavesz.
A férfi figyelemmel hallgatta Miát, aki nem kertelt, s mindent elmondott Patrick tragikus haláláról, s terhességét sem titkolta el. - Meg akarom tartani a babát, még akkor is, ha előre számolok a nehézségekkel. Nem vetetem el,
semmi áron.
Mia Grintet szerették a kollégái, a főnökei és az ügyfelek is. Pontos, megbízható, kitűnő szakembernek tartották. Ezért most a beszélgetés alkalmával az osztályvezetője megértéséről biztosította a lányt, s arról is, ha bármiben segíthet, megteszi.
Nézd, Mia, azt javaslom, hogy a hitelosztályon dolgozó kollégáknak szóljunk Patrick elvesztéséről, s a terhességedről. Jobb, ha ismerik a tényeket, mintha találgatnának. Egyébként jó, ha tudod: másfél év múlva nyugdíjba megyek, és neked kívánom átadni a stafétabotot.
Az igazság az, hogy az utolsó időkig be akarok járni, s ha a baba néhány hónapos lesz, felveszek mellé valakit és folytatnám a munkát.
Ennek semmi akadálya, de vigyázz magadra és rendszeresen járj az orvosi vizsgálatokra! Gondolj arra, hogy egyedül vagy, s így te felelsz mindkettőtökért. Én mindig és mindenben melletted állok. Fiatal vagy és szorgalmas, előtted az élet. Meglátod, a sors valahogy elrendezi a dolgokat! Persze, tisztában vagyok vele, hogy számos nehézséggel kell megküzdened, miután egyetlen rokonod a nagyné-néd. Ő már tudja a történteket?
 Csak Patrick halálát említettem, de a hétvégén meglátogatom, és mindenbe beavatom. Ő nevelt fel a szüleim halála után, s valóban ő a pótmamám. Nemcsak anyagilag, de lelkileg is mellettem állt, az ő érdeme is, hogy sikeresen elvégeztem az egyetemet. A péksége jól megy, és tervei szerint egy reggeliző helyiséggel akarja bővíteni. Nagyon örülök neki, mert Júlia remek asszony.
Látod, Mia, nem leszel egyedül, nyilvánvaló, hogy a nagynénéd is segít. Eddig csak jót és szépet meséltél róla. Holnap összehívom a kollégákat, és a legszükségesebbet bejelentem.
Köszönöm a támogatásodat.
A lány hazafelé kirakatokat nézegetett, elsősorban a csecsemőholmik keltették fel az érdeklődését. Meg-meg-állt s eltűnődött, ha Patrick élne, mennyire örülne a picinek. Ekkor vette észre, hogy Jennifer Cooper jön vele szembe. Kedvesen üdvözölték egymást, majd az asszony javasolta, hogy egy kávéra, vagy üdítőre üljenek be valahova.
Ha te is akarod, Mia. Boldogan beszélgetnék veled, mert amióta nem találkoztunk, felgyorsultak körülöttem az események.
A Városi Tanácsház melletti Virágkosár nevű kávézóban Jennifer lelkendezett. - Képzeld el Mia, Rick Waltonnal összejöttünk. Felvetette, hogy költözzek hozzá és házasodjunk össze. El sem tudod képzelni, milyen remek ember... csak szépet és jót mondhatok róla, no és az ágyban földöntúli örömöket szerez. Tudom Mia, hogy nem szívleled, de hidd el, Patrick félreismerte őt... Kérlek, ne ítélj el, egyszerűen gyűlöltem egyedül élni. Kevin halála óta nem volt férfi az életemben. Most Rick még a gondolataimat is lesi, elhalmoz minden földi jóval. Egyébként rábeszélt, hogy adjam el a butikot, igaz, ez már bennem is felmerült, s később majd a pénzzel kezdek valamit. De, Kevin után maradt még jó néhány részvényem és egyéb bankbetétem is, amit majd befektetek Rick textilgyárába, hiszen kiválóan prosperál.
 Erre ő beszélt rá, igaz? Kérlek, fontold meg a döntésedet, de alaposan! Szegény Patricknak nagyon rossz volt a véleménye Rickről. Azt sem titkolta előttem, hogy a rokonai, elsősorban a feleségei és a testvére gyanús körülmények között hunytak el. Patrick üzleti kapcsolatba került vele, azután vitájuk akadt, s kicsit nyomoztatott utána. Nagyon sok részletet nem ismerek, de annyit igen, hogy ez a férfi nem tiszta, s a jelleme megkérdőjelezhető. Féltelek Jennifer, nehogy te is ráfázz, s a mézes-mázos szavak behálózzanak! Persze, lehetséges, hogy Patrick tévedett és az egész csak képzelgés. Ezt nem tudom megítélni, mert a szerelmem már nincs... - nehezére esett visszatartani a könnyeit.
Egyébként szeretnék tőled valamit kérni, Mia. Örülnék, ha átnéznéd Kevin értékpapírjait, amelyeket még nálatok, a Kereskedelmi Bankban vásárolt, s most itt az idő, hogy értékesítsem. Tudsz ebben segíteni? Szeretném mielőbb ezt is elrendezni.
Természetesen, bár nem a hitelosztályhoz tartozik, de holnap gyere be a papírokkal. Bemutatlak az egyik kolléganőmnek, ő mindenben a segítségedre lesz.
JVlargaret McComex behivatta Nancyt. - Ülj le, beszédem van veled! Mondd csak, hogy döntött Olivér, mikor mennek vissza?
 Valószínűleg egy hónapon belül, már beadta a kérvényét, hogy fel akarja bontani a szerződést családi okok miatt. Sőt, az ügyvédjét is megbízta a válóper elindításával. Szóval minden remekül halad...
 Elhiszem, de tudod lányom, mindig akkor történik valami gubanc, amikor az ember nem sejti. Az orvos mindenképpen válni akar, ez biztos. De a felesége mit lép majd? Gondoltál arra, mivel járhat, ha nyomoztat utánad? Én nem tartom kizártnak.
 Ugyan, Margaret! Te mindig kombinálsz! Nem ismernek itt, csak annyit tudnak, hogy te régi barátom vagy. Na
és? Ebből még nem lehet baj! Te pedig úgysem beszélsz, ez mindkettőnk érdeke. Ne felejtsd el, Péter a hátunk mögött áll... valójában neki köszönhetem, hogy most itt vagyok, s az IRA-mesédet is ő találta ki. Vagy tévednék? Mindenki sajnál téged, hogy elvesztetted a férjed a szent ügyért - nevetett fel Nancy...
Hagyd abba, nem akarok hallani az egészről... jobb, ha te is befogod a szád, mert könnyen megjárhatod! Csak képzeled, hogy Péter mindenáron megvéd... ez addig igaz, amíg az ő érdekei úgy kívánják... de mi van, ha lehull a lepel... a sors kezét még te sem kötheted gúzsba... én mindenesetre figyelmeztettelek... nagyon is jóban vagy azzal a semmirekellő barátnőddel, Ulával, remélem, neki nem járt el a szád!
 Ugyan, ugyan, nem vagyunk olyan jóban, de valakivel csak kell beszélgetnem... megőrülök az unalomtól... sehova nem engedsz el...
Ez így biztonságos, a te érdekedben vagyok ilyen...
 Látod, Margaret, nem hiszem el, te bármit is teszel érdek nélkül. Igaz, annak idején mellettem álltái, sőt az ötlet, hogy itt énekeljek a szülés után, az is tőled származik. Akkor és most is hálás vagyok neked... De kérlek, azt már bízd rám, hogyan oldom meg a közelgő házasságomat. Olivér imád, és senki, semmi nem tántoríthatja el a döntésétől. Egyetlen vágya, hogy a felesége legyek. Arról se feledkezz meg, hogy az esküvőm után új életet kezdek, s mindent kitörlök a múltamból, kivéve a lányomat. Mercedest szeretem, még akkor is, ha időnként szemrehányást teszel, hogy nem gondoskodom róla megfelelően. Ez persze nem igaz, de újabban sokszor cinikus és igazságtalan vagy velem. Nem is értem miért? Hiszen akkor te is részt vettél a buliban... s ha Péter nincs... ki tudja, mi lett volna a vége...
Tudod mit Nancy, hagyjuk a vitát! Teljesen a fejedbe szállt, hogy egy főorvos megőrül érted... Csak arra kérlek, amíg itt vagy nálam, tartsd a szád, és senkinek semmiről ne fecsegj! Azonkívül fejezd be, hogy egy-egy férfivel szobára menj! A józan ész sugallatára...
JVJLartina örömmel fogadta Alberto javaslatát, hogy szombaton kiránduljanak a Szent Katalin kolostorhoz.
 Martina, nemsokára hazautazol, s ezt még nem is láttad. Nem hiszem, hogy Olivér ellenezné a kirándulást, miután már nem éltek együtt. Neked is szükséged van egy kis kikapcsolódásra.
Végül az asszony beleegyezett, és szombaton hajnalban elindultak. Elragadó tájakon kanyarogtak, titokzatos hegyek és sziklák övezte úton. - Mózes vezetésével innen indultak a zsidók - szólt Alberto -, hogy elhagyva Egyiptomot az ígéret Földjére érjenek. Nézd, itt van a szikla, s benne a bölcs írás:
„Ne nézz hátra csak előre, mert nem sejtheted, mit tartogat a sors a számodra.  Valószínűleg, amikor kiépítették az egyiptomiak a Sínai-félszigeten a kisebb-nagyobb városokat, településeket, akkor írták fel arabul, majd angolul ezt a szöveget. Van igazság benne! Jó, hogy nem ismerjük sorsunk titkos útját és titkát, mert azt hiszem, megszakadnánk a tehertől, amint a jövő rejtélye feltárulna.
Az orvos néhány perc múlva a kijelölt parkoló részen leállította a kocsiját. - Innen már gyalog megyünk.
Lenyűgöző ez a táj - sóhajtott az asszony. - Mennyi mindent nem láttam még itt a félszigeten sem, az országról nem is szólok! De remélem, egyszer turistaként még visszajövök. - Pár perces gyaloglás után pihentek egy kicsit, mert elég meredek volt az út. Messziről feltűnt a kolostor körvonala.
 Még egy kis gyaloglás és ott vagyunk, de a szerzeteseknél már vásárolhatunk üdítőt. A világ négy sarkából érkeznek ide zarándokok. Mint olvastam, több mint 1400 évvel ezelőtt építtette itt I. Justinianus római császár a kolostor elődjét. Ez az a hely, ahol Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban. Ma ebben, a világ legkisebb görög ortodox püspökségében huszonhárom szerzetes él csupán. A kolostor birtokában van a Vatikán utáni, világviszonylatban legértékesebb vallási kézirat gyűjtemény. Ha szerencsénk
van, bejuthatunk a belső részbe, mert a szerzetesek megnyitják a kolostor egy kis részét a látogatók előtt.
A kertben padok szolgáltak a turisták pihenésére. Már meglehetősen sokan várakoztak, hogy megtekintsék a dugványokat az égő csipkebokorról, valamint a kéziratokat és az ikongyűjteményt. Megszólalt a mélyzengésű harang, és egy magas, szikár szerzetes kitárta a kaput.
A nézelődés után forró teával a kezükben üldögéltek. Hamarosan kinyitották a bizánci stílusú bazilikát, ahol a freskók lenyűgöző látványában gyönyörködhettek.
Visszasétáltak az autóhoz. Martina igencsak elfáradt.
 Ebédeljünk és valahol pihenjünk. Remélem, tetszik az ötletem! Javaslom, menjünk át kocsival Dahabba, nincs nagyon messze, meglátod, különös hangulatú hely. Megebédelünk, s utána, ha van kedved, pihenünk a tengerparton.
Asszalah nevű településen leanderrel befuttatott kör alakú vendéglő hívta fel magára a figyelmet. Megálltak, s amikor beléptek, meglepődve látták, hogy minden asztalon virág, mellette kis kosárkában egyiptomi kenyér és agyag-kancsóban cukornád lé.
 Maradhatunk? - kérdezte az orvos, s a bólintás után leültek az egyik asztalhoz. A rendelt ételeket viszonylag gyorsan hozták, s a friss roston sütött borjúhús salátával még éhesebbé tette őket. Ezután paradicsomban főtt hús következett, mellé padlizsánkrém. A süteményt, a híres baklavát, a dióval és mézzel töltött leveles tésztát már nem kérték.
A kávé kortyolgatása után elsétáltak a tengerpartra. Elhagyták a strandot, ahol hátizsákos turisták heverésztek, tovább mentek a kietlen sziklás vidéken. Az orvos átölelte Martinát, akin jóleső bizsergés futott végig, majd megcsókolták egymást és hirtelen, mint a fellobbanó láng megérintette testüket a forró vágy. Egy sziklamélyedés alatt ledobták a ruháikat. Martina egy pillanatig habozott, majd mint a sirokkó úgy söpört végig minden porcikáján a vágy. Az orvos vadul és szenvedélyesen csókolgatta végig a formás asszonyi testet, s nem törődve a világgal egymásba feledkeztek.
Szeretlek, Martina! Mindig is kívántalak... Nem tudok betelni veled - simogatta lágyan azokat a hajlatokat, amelyekre érzékenyen reagált a női test.
Az órák elrepültek. - Martina, maradj itt velem, nemsokára elválsz... én szeretlek, s ha te is akarod, összeköthetjük az életünket... már az első percben, amikor megláttalak, akkor elöntött a tűz. Ugye, te is érzel irántam valamit... tudom, most még nehéz döntened. De a tested lángba borult, és remélem, hogy a szíved is megnyílt előttem. Felöltöztek, rágyújtottak egy cigarettára, és Alberto á farmerkabátja zsebéből egy laposüveget vett elő, skót whisky volt benne.
 Látod, ez most igen jól esik... bár remélem, hogy leszoktam az italról. Még időben megálltam - szólt halkan az asszony. - Nehéz döntenem. Egyben bizonyos vagyok, hogy visszamegyek Olivérrel Edinburghba, a válást valószínűleg addigra kimondják, hiszen ő mindent megmozgat ennek érdekében. Dolgozni akarok, a jövőmre nem gondolok. Te itt maradsz Alberto, s nem kívánhatom, hogy utánam epekedj, még hosszú ideig, hiszen a szerződésed sokáig
kötelez.
Nézd szerelmem! Az elmúlt hetekben sokat töprengtem  én is  a jövőn,  mert mindig reménykedtem, hogy előbb-utóbb megtalálom hozzád az utat. Nem akarok itt maradni nélküled. Utána kell érdeklődnöm mi a teendőm, de az bizonyos, hogy igen sok külföldi orvos akad, aki a helyemet elfoglná. A laboratóriumban mint te is tudod, nagyon kevés a munka, néha órákig nincs tennivaló. Mégis fenntartják, mint hallottam a szállodák és a Sharm El-Sheikben működő önkormányzat keretében, persze a pénzt Kairóból kapják, az ottani Központi Elosztó pedig a WHO anyagi támogatását élvezi. Az indok a fertőző betegségek kezelése, és a turisták ellátása. Ha valójában megnézzük a tényeket, a turisták idecsalogatásához hozzátartozik a magas színvonalú betegellátás. Szóval, majd valamilyen okos
indokot kitalálok, és rövidesen követlek. - Martinára nézett, és vágyakozva csókolgatni kezdte újból. Ruháikat lefejtve testük ismét egymásra talált.
A Nap már lenyugvóban volt, a tenger lágyan hullámzott, csak a sirályok egy-egy sivítása verte fel a táj csendjét. - Drágám, mennünk kell - nézett rá szerelmesen az asszony. - Nem szeretném, ha a válóperünk kimondása előtt Olivér rájönne a kapcsolatunkra. Soha nem tudom, mikor jön át, szinte ellenőriz. Igaz, az ő javaslatára - bár közös megegyezés a válás - de elég sok mindent én kapok meg. Gondolom, azért kezdeményezte, mert ő csalt meg, ő hagyott el, én mégis beleegyeztem a döntésébe. Ha pedig rájönne, hogy én sem vagyok immár az a fehér bárányka -mosolyodott el Martina -, akkor képes lenne és mindenből kisemmizne. Rövidesen vége és új életet kezdhetek! Induljunk haza, este vagyis éjszaka még együtt lehetünk. Nancy, az énekesnő, a jövendőbeli hitvese általában éjfélig foglalt és utána szabad. Olivér pedig egyetlen percet sem hagyna ki, amelyet vele tölthet el. Valóban nagyon szerelmes, teljesen megbolondította ez a nő.
Kézen fogva visszasétáltak a kocsihoz, ittak egy kávét és elindultak a kacskaringós hegyi úton haza.
Jennifer izgatottan várta Ricket. Mindent elintézett a bankban és telefonált a férfinek, hogy jó hírei vannak a számára. Meghívta a férfit vacsorára. Nem kellett sokáig várnia, mert a sminkelés után megszólalt a kaputelefon. Rick a kocsijával beállt a villa kertjébe, és arcán kedveskedő mosollyal lépett be a házba. - Drága Jennifer! - ölelte át az asszonyt. - Halljam a híreket, rám fér egy kis öröm, hiszen ami neked jó, az számomra is boldogság.
Na, azért ne túlozd el ennyire kedvesem! Mia Grint segítségével soron kívül elintéztem mindent, s az összes va-gyonom itthon van - lépett a széfhez és több köteg fontot vett elő. - Látod, mégis megoldottam, méghozzá gyorsan!
Pedig azt jósoltad, hogy ez a tranzakció hosszú ideig tart. Na mit szólsz? - mosolygott Jennifer.
Nem értelek! Miért kellett Mia Grintet bevonni a pénzügyeid rendezésébe? Tudod, hogy az a csaj gyűlöl, hisztérikus elmebeteg... fogalmam sincs az a szerencsétlen pasas mit zagyvált össze rólam... Kár volt a lányt beavatnod... Azt is elmondtad talán, hogy a pénzt nálam fogod befektetni?
 Hát persze! Hiszen nincs ebben semmi kivetendő dolog. A férjem már két éve meghalt, egyedül élek, s ha egy jó üzlet kínálkozik, miért ne használjam ki az előnyeit?
 Mondd csak, a kapcsolatunkról is szóltál neki? Remélem, nem voltál ennyire balga.
 Ma délelőtt, amikor a pénzt átvettem, bementem hozzá és megköszöntem a segítségét. Egy kávé mellett beszélgettünk.  Elmondtam,  hogy  miután  mindketten  egyedül élünk, felvetetted a házasság gondolatát, én pedig örömmel egyeztem bele. Drága szerelmem, még azzal is eldicsekedtem, hogy mennyire körültekintő és óvatos vagy.
Ezt hogy érted, Jennifer?
Nagyon egyszerű. A javaslatodra mindketten kötünk életbiztosítást, s a másik fél lesz a kedvezményezett. Vagyis ha veled történne baj, én lennék az örökös és fordítva is ez a helyzet. Okos ötletnek tartottam, de Mia mintha kissé meglepődött volna. Csak intett, jól gondoljam meg, kihez kötöm az életem. Kicsit meg is haragudtam rá, hiszen ő nem ismer téged. Na mindegy, nem érdekes Mia mit gondol, azt hiszem egy hisztériás alkatú nő. Most meg, hogy gyereket vár, gondolom egyre nehezebb az élete. Mindenesetre láttam, hogy a bankban igencsak megbecsülik. Rick, tűzzük ki az esküvő időpontját. De először döntsünk: mibe fektessük a pénzt. Azt hiszem, mégsem nyitok üzletet a gyárad által termelt anyagok forgalmazására, egyelőre szeretnék egy ideig mindenképpen itthon maradni, majd utána... De erről még ráérünk beszélgetni, most örüljünk az egybekelésünknek.
Kedvesem, nagyon idegesít, hogy Miával, azzal a lökött nőszeméllyel beszélgetsz.
Ugyan már... nincs ebben semmi kivetnivaló! Az örömömet osztottam meg vele. Valójában félreismered a lányt, én megértem, hogy kiborult a tragikus baleset miatt. Hidd el, most semmi rosszat nem mondott rólad. Úgy látszik, a nyaralásunk alatti incidenst még máig sem törölted ki az emlékezetedből. Ne gondolj rossz érzéssel Miára. Valószínűleg a vitád Patrickkal nem volt olyan komoly... vagy tévednék... semmit nem mondtál róla...
 Na jó - állt fel Rick és töltött magának egy pohár italt -, hagyjuk az egészet! Mindenesetre csendes esküvőt szeretnék, ha lehet a barátnőidet se hívd meg. Csak a tanúk legyenek jelen.
 Nem értelek, nem erről beszéltünk, amikor felvetetted. Igaz, a részletekről nem szóltál, de nekem természetes, hogy néhány ismerőst meghívjak. Miért nem akarod, Rick?
 Nézd, már két boldog házasság van mögöttem, sajnos mindkét feleségem meghalt. Látod, mennyire egyedül maradtam, a testvérem és apám is meghalt... ezért már babonából sem szeretnék nagy felhajtást. Az előző két esküvőmön rengeteg ember volt jelen... s mi lett a vége... Most kettesben szeretném megünnepelni, hogy egymásra találtunk... Az a fontos, hogy szeretjük egymást, bízunk egymásban, s ez végigkísér majd egész életünkön. Kérlek, Jennifer, gondold végig a kérésem! De ez nem tartozik másra... csak ránk... ez a kettőnk ügye... egyikünk sem fiatal... éppen ezért kerülöm a nagy felhajtást. Ellenben nászútra oda mehetnénk, ahova kedved van. Európában, Afrikában, Ázsiában annyi szép hely van, sőt ha akarod, átruccanhatunk esetleg Jamaicára. Azt mondják, az a földi paradicsom.
Az asszony elgondolkozott a férfi szavain. Bizony, már ő sem nem csitri. A második házasságát már nem kell nagydobra verni. Talán Ricknek igaza van, ő pedig már két
feleséget meggyászolt... lehet, hogy még nem heverte ki teljesen a tragédiákat...
 Megértelek,  elfogadom  az  érveidet.  Rendben van, csak a tanúk legyenek a házasságkötésnél. Őket meghívhatnánk vacsorára és másnap elutazhatnánk nászútra. Az időpont tőled függ.
Ez a beszéd! Megértettél kedvesem! Néhány napon belül visszatérünk erre. Beszéljünk a pénzről! Eldöntötted, hogy a gyáram bővítésébe fekteted? Mert nekem valójában mindegy! Egy a lényeg, hogy jól kamatozzon az összeged.
 Úgyis minden közös a házasságunkban, nem? Gondolom, te nem akarsz az esküvőnk előtt szerződést kötni, hiszen azt mondtad a múltkor, hogy ami a tied az az enyém, és fordítva is így van. Persze a te vagyonod sokkal, de sokkal nagyobb.
 Most a pénzt tedd el, kedvesem - mutatott a pénzkötegekre -, majd eldöntjük, mi legyen vele. Nem olyan sürgős, nemde?
Milyen melegszívű vagy Rick, soha nem gondoltam, hogy Kevin után, bárkit is megszeretek, és ismét férjhez megyek. Te vagy a legkülönb férfi, akivel összehozott a sors! Milyen érdekes, hogy éppen a Sínai-félszigeten találkoztunk, pedig itt Edinburghban is összefuthattunk volna... Az a fontos, hogy végül is megismerkedtünk. Az életem megváltozott, mióta beléptél a mindennapjaimba. Nem egyedül kell döntenem, itt vagy nekem és bizton számíthatok rád. Miának is mondtam, hogy remek társam leszel a jövőben.
 Jennifer! - csattant a férfi hangja. - Ne gyere állandóan azzal a szöveggel, hogy a barátnőidnek, ismerőseidnek áradozol rólam. Ezerszer kértem, hogy a kettőnk kapcsolata csak és kizárólag ránk tartozzon. Többet ne fecsegj a magánéletedről...
Az asszony egy pillanatra felkapta a fejét, és megdöbbent az éles hangtól. Ez még nem fordult elő. - Mi van, ha mégis Miának van igaza, s nem ismerem elég jól a Ricket?
 Elhessegette magától a gondolatot és a férfihez fordult. -Vacsorázhatunk, nagyon finomat készítettem...
 Bocsáss meg, Jennifer, de egy váratlan megbeszélésre kell rohannom... sajnos ezt már nem tudtam lemondani, de bepótoljuk az együttlétet, ne haragudj!
Nem haragszom, de jelezhetted volna...
 Az utolsó percig abban bíztam, hogy sikerül a gazdasági igazgatómat elküldeni a tárgyalásra. De sajnos a partner, a londoni feldolgozó és forgalmazó cég vezérigazgatója mindenképpen velem akart tárgyalni. Fontos, hiszen hároméves keretszerződést akarok kötni vele. - Az asszonyhoz  lépett   és  megcsókolta.   -  Holnap   látjuk  egymást, vigyázz magadra, kedvesem.
Amikor Jennifer egyedül maradt, igencsak elgondolkozott a döntése helyességén. Furcsának találta, hogy Rick nem az érkezésekor szólt, hogy halaszthatatlan üzleti tárgyalása van, hanem a vitájuk után. - Mivel magyarázható, hogy senkinek nem szabad szólnom az esküvőnkről? Mi ebben a titok? Mindketten szabadok, függetlenek vagyunk... - Le-föl járkálni kezdett a szobában. Kételyek gyötörték. - Látszik, hogy a pénz nem érdekli, hiszen vissza sem tért a befektetésre, sőt a bankjegykötegekre egy pillantást sem vetett. Ez is azt bizonyítja, hogy szeret, nem foglalkoztatják az anyagiak. Igaz, jócskán akad neki... Nem töprengek tovább - döntötte el Jennifer. - Esetleg Angeliná-nak felvetem a kételyemet. Ő tárgyilagos, s nem gyűlöli Ricket. De talán Kate még tisztábban lát, miután egyedül él, jobban megért, hogy vágyódom egy társra. No meglátom, valamelyik lánynak kiöntöm a szívem, s megemlítem Rick kikötését, hogy senkinek ne szóljak a közelgő házasságunkról. Ezt végleg nem értem, még akkor sem, ha a szerelmem mindig mindent megmagyaráz. - A telefonhoz lépett és tárcsázta Kate lakását. A lány otthon volt és boldogan átjött vacsorázni.
 Fél órán belül nálad vagyok - röpködött Kate. Közben Jennifer betette a sütőbe a májjal töltött pulykahúst, hozzá a felapított gombát és zöldséget. Készített majonézt,
majd a hideg hurkát felszeletelte, s az asztalra tette. Mire elkészült, megérkezett Kate egy üveg whiskyvel és egy szárított déligyümölccsel, dióval töltött tortával.
Bocs, de virágüzletet nem találtam a közelben, s ez volt a legegyszerűbb, a sarkon vásároltam. - Jennifer mindkettőjüknek töltött italt, majd igyekezett tömören elmondani a kételyeit.
Ne haragudj, hogy hozzád fordultam, de Mia lebeszélt Rickről, vagyis precízebben fogalmazva, elég rossz képet festett róla. Az eddigi tapasztalataim nagyon kedvezőek, bevallom, beleszerettem és vele akarok élni.
Akkor nem értelek, mi a baj? Jennifer, ne törődj senki véleményével, felnőtt asszony vagy. Szegény férjed meghalt, s te itt maradtál özvegyen, egyedül. Kinek mi köze hozzá, hogy a jövőben miként boldogulsz az életben?
 Mondd Kate, te nem gondoltál még házasságra? Vagy egyedül jól érzed magad?
 Dehogynem, sokszor megfordult a fejemben, jó lenne majd egy olyan férfihez kötni az életem, akit szeretek, megbecsülök. Sajnos, eddig még nem akadt ilyen pasas. Rövid kapcsolataim voltak, de mind-mind kudarcba fulladt. Van időm megtalálni az úgynevezett igazit! A munkám is lefoglal, mert a kiadóban igen magas a mérce! Nagy a felelősségem és jól akarom végezni a dolgom. Régebben nagyszerűen szórakoztunk Angelinával és Miával, de annak vége. Már hangversenyre, moziba, színházba is külön járunk. De még a hétvégi kirándulások is elmaradtak. Néha a kollégáimmal megyek el vacsorázni, de sajnos majdnem mindegyik nős, vagy foglalt... Leginkább otthon töltöm az estéimet... Jennifer, ne töprengj, hanem lépj, ha szereted Ricket! Mia teljesen kifordult önmagából, mióta Patrick meghalt, nem lehet vele értelmesen beszélni. Képtelen felfogni, hogy a gyermeknevelés mérhetetlen terhet ró rá. Még szerencse, hogy a bankban megbecsülik, s állítólag Patrick édesanyja és testvére, aki Londonban él, biztosították a támogatásukról. Persze az életben csak az a biztos, ami már elmúlt...
X éter Bain előkereste íróasztalából az apja jellegzetes írásával készült irodai feljegyzéseket. Az öreg az érdekesebb ügyeinek konzekvenciáit mindig összefoglalta néhány tömör mondatban és elrakta. Péter szerette időnként átolvasni ezeket, még akkor is, ha teljes szívéből és leikéből gyűlölte az apját, akinek egyénisége mindig és mindenhova elkísérte. - Az öregem nevelt és oktatott, időnként pokollá változtatta az életem. A legkisebb lazaságot sem tűrte, bezzeg a szeretőire két kézzel szórta a pénzt, nem szólva a kártyáról, a lóversenyekről! De ha nekem szükségem volt egy kis plusz zsebpénzre, kikelt önmagából... Amikor elvégeztem az egyetemet, a jól menő ügyvédi irodáját eladta egy barátjának, s ő mint beosztott dolgozott ott tovább. Szerencsére nem sokáig... mert meghalt... Azután egy évvel később a tulajdonos, aki szintén ügyvéd volt, meghirdette az irodát, s viszonylag jó áron megvettem, miután egyik ügyfelemtől, távoli rokonomtól éppen akkor örököltem egy jelentősebb összeget. Az emberek felét elbocsátottam, s újakat alkalmaztam. Megtehettem, hiszen én voltam a vezető és egyben a tulajdonos is. Lassan kiépítettem az egyre szélesedő praxisomat, s immár az alvilág egyik legbefolyásosabb ügyvédje lettem. Nem tudtam olyan összeget kérni, amelyet ne kaptam volna meg. Az irodám hírneve ugyan a bírók, az ügyészek és néhány kolléga szemében nem valami fényes, de mit érdekel ez engem!
Ismernek, s nemcsak itt a városunkban, hanem egész Skóciában és Angliában is. Nemegyszer Londonból kérnek fel egy-egy rázósabb ügy védelmére. Igaz, az ügyfeleim nagy része nem nyakkendős férfi, de ez sem zavar. El akarom érni, hogy számos irodám legyen, és én legyek az első a védőügyvédek között. Ehhez még sokat kell tennem, elsősorban legyőznöm az úgynevezett „tisztességes  bírók ellenállását és fenntartását. Jó pár zsarut, ügyészt és néhány bír át is lekenyereztem, de mindez nem elég... Milyen naiv voltam kezdetben! Azt hittem egy ügyvéd hófehér és tiszta, csak és kizárólag a védence érdekeit tartja szem előtt. Ez igaz... de közben annyi, de annyi mellékutat kell végigjárnia! Emlékszem, az első ügyem egy fiatalkorú lány volt. Betöréses lopásban való bűnrészességgel került az irodánkhoz. A főnök rám szignálta, s mint kirendelt ügyvéd nagyon-nagyon igyekeztem mentő körülményeket felsorakoztatni. Szerencsém volt, mert a tizenöt esztendős lányért letette egy férfi az óvadékot, és a végén a vádat bizonyítékok hiányában ejtették.
Ekkor kezdődött a kapcsolatom Frenci Robsennel. Felkeresett az irodában és felkért, hogy egyik munkatársát, ahogy ő nevezte a drogárust, hozzam ki az előzetesből. Tiltakoztam, de a felajánlott pénz megszédített. Meghívott az edinburghi szerény házacskájába, ahogy ő nevezte a tíz holdon fekvő, kétemeletes, minden luxussal felszerelt kastélyt a tengerparti Portobello városrész szélén. Amikor először behajtottam az ócska Ford kocsimmal, szinte a lélegzetem is elállt. Testőrök vettek körül, elkérték a kocsi kulcsát, és a legnagyobb udvariassággal kísértek fel Frenci dolgozószobájába.
 Hello! Hello! - nyújtotta a kezét. - Már vártam, ügyvéd úr! Megkínálhatom? - Egy csinos barna lány már perdült is. Csak álmélkodtam a pompa és fényűzés láttán. A falakat eredeti képek díszítették. Felismertem a XVIII. századbeli híres portréfestőt, Allan Ramsyt, aki egy idős asszonyt ábrázolt, kutyával az ölében. A skóciai impresszionisták közül Sir James Guthrie kanyargós folyót ábrázoló képe lógott az íróasztalnál a falon.
Látom, tetszenek a képeim, mind eredetiek! Később megmutatom a kis vityillómat, még számos festő alkotásában gyönyörködhet. A házam eredetileg a XIV. században épült. Amikor először megpillantottam, olyan volt, mint egy erődítmény. Azután az építészem kicsit átszabta, egy belsőépítész pedig a saját ízlése szerint rendezte be. Nekem mindenesetre tetszik... s magának ügyvéd úr? De nem a művészetről szeretnék beszélni. Tulajdonképpen felkérném önt, hogy az irodája képviselje a cégemet, a Robsen acélgyárat, ha valamilyen jogi problémánk adódna.
Mint akkor bókoltam, nagy megtiszteltetés számunkra, de gondolom a gyárának külön jogi osztálya is van. Persze, helyeselt kedélyeskedve, de ecsetelte, hogy szüksége van egy olyan ügyvédre, aki jártas a büntetőjogban, és az irodája a polgári peres ügyekben is. Olyan magas honoráriumot ajánlott fel, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak. Eddig nem adott sok munkát, néhányszor kellett a pénzmosásban közreműködnöm, de ott is csak mellékszereplőként. Egy alkalommal pedig egy köztisztviselőnek kínált fel valamilyen szívességért pénzt, amelyet én rendeztem el.
Tovább nem maradt ideje a gondolkodásra, mert a titkárnője beszólt, hogy Robsen úr van itt személyesen. Péter igencsak meglepődött, mert az alvilág urával általában valamelyik bárban, étteremben vagy esetleg vacsorameghívással egybekötve a villájában találkoztak. A kölcsönös üdvözlés után Frenci rátért jövetelének okára.
 Péter, tudsz te arról, hogy Nancy férjhez megy valami dokihoz? Úgy látszik, elment az esze... Számítottam rá, ha visszajön, ha elcsitulnak a hullámok, és ismét közreműködik a vállalkozásomban.
Igen, tudok róla, és remek ötletnek tartom. Legyél egy kicsit tárgyilagos a volt szeretőddel! Fiatal nő, s nem élheti le az életét bárokban énekelve, kiszolgáltatva. Bocsáss meg az őszinteségemért, de kötelezettsége van a kislányával szemben is. így tehát, amikor Sharm El-Sheikhben találkoztunk, s elmesélte a kapcsolatát Olivér Candol sebésszel, én örültem neki. Gondolkozz egy kicsit, jól jöhet még egy orvos a közeli ismerőseid körében!
 Ugyan, ne szédíts! Pénzért bárkit megvásárolhatok! -Tévedsz, barátom! A sebész innen Edinburghból ment
ki a Sínai-félszigetre a feleségével együtt. Most elválnak, rövidesen hazatérnek, s Nancy az orvos felesége lesz. Te már dobtad a csajt, miután jócskán kihasználtad. Akkor pedig miért nem látod be, hogy neki is joga van egy új élethez. Egyébként sem vállalna semmiféle rizikós melót, a gyermeke miatt, akinek ki tudja ki az apja. Mert te aztán
mindenkinek odalökted a lányt, akitől valamilyen üzleted függött és megkívánta.
Nocsak! Nocsak! Mióta lettél erénycsősz! Nem ismerek rád! Talán te is kilépsz tőlem? Nem akarsz a jövőben segíteni? Itt tartanánk? Elégedetlen vagy a pénzzel? Szólj, mert gyűlölöm, ha átvernek...
Nézd, kedves Frenci! Nem a te közreműködéseddel hoztam létre a jó hírű ügyvédi irodámat. Emlékezz rá vissza, kezdetben vonakodtam az ügyeidet elvállalni. A honoráriummal elégedett vagyok, de azt senkitől nem tűröm el, hogy bármilyen módon kioktasson. Te pedig ezt akarod tenni. Ha a munkám nem tetszik, megszakíthatjuk a kapcsolatunkat. Sőt, továbbmegyek, az általad kijelölt utódomnak, minden elmondok, amire szüksége lesz. Beavatom abba, kit, hogyan és miért fizettünk le, s ha valami kényes esete van, szívesen segítek. De vésd jól az eszedbe, nem vagyok és nem is leszek a beosztottad! Időnként szakmai tanácsokat adok, s egy-egy ügyedben eljárok. Ennyi és nem több. Ha nem tartod be a megállapodásunkat, s engem is úgy kezelsz, mint a többi emberedet, akkor most melléfogtál. Ez nem megy! - csattant Péter hangja, arca kivörösödött a méregtől.
Ez a senkiházi, azt hiszi, ugráltathat! Igaz a kapcsolatai szerteágazóak és széleskörűek, minden ajtó kinyílik előtte. De engem nem érdekel, ha most hagyom magam, legközelebb a fejemen ugrál - zárta le dühét magában.
Robsen felállt és átölelte Péter vállát. - Ugyan már! Ugyan! Ne húzd fel magad! Nem akartalak megbántani, főleg elveszíteni nem! Felejtsd el az egészet! Abban is igazad van, hogy Nancy további életéhez semmi közöm. Péter, dobjunk spongyát a mai beszélgetésünkre! Tölts egy italt, koccintsunk a közös jövőnkre!
Még egy ideig beszélgettek, s Frenci elmondta, hogy Kolumbiában egy acélgyárat étesít, az alapokat már lerakták, s félév múlva beindítja. - Tudnál esetleg ajánlani egy megbízható fiatal ügyvédet, aki néhány jogi formaság elintézésében segít? Természetesen busásan megfizetem. Nem
akarok minden apró dologért Kolumbiába futkosni, szükségem van ott valakire. Gondolkozz, kit javasolnál!
 Holnapra igyekszem választ adni.
A társalgás után Robsen távozott, de még az ajtóból visszaszólt: - Ugye, minden rendben? Nincs sértődés és harag közöttünk!
Amikor végre Péter egyedül maradt rájött, hogy fél óra múlva a bíróságon kell lennie, mert egy meglehetősen szerteágazó bűnügyben ő a védő. Egy fiatal férfi ellopta az egyik vegyipari gyárból a kollégája találmányát, a sajátjaként eladta külföldre, a pénzt pedig állítólag elköltötte. -Micsoda alakok vannak! - morfondírozott magában, közben összerakta a tárgyalásra szükséges iratokat. - Délután leszek, ha keresnének! - szólt a titkárnőjének, s már sietett is el.
J\dia a szokásosnál később ért haza. Fáradt volt, miután több mint egy órát időzött a nőgyógyásznál. Izgatta, hogy a magzattal minden rendben van-e. Az orvosa megnyugtatta, de javasolta, hogy többet mozogjon, sétáljon, legyen a friss levegőn, és minél több vitamint fogyasszon. - Ha egész nap csak ül, az nem tesz jót sem magának, sem a babának - intette az orvos. Ledőlt egy kicsit pihenni. Ebben a pillanatban megszólat a telefon. Felvette.
 Itt Dániel O Conner beszél - hangzott a kellemes férfihang. - Kedves Mia, már többször akartalak hívni, de soha nem találtalak otthon. Remélem, jól vagy, s azért jelentkeztem, mert egy hétre átmegyek Edinburghba hivatalos megbeszélésre, s szeretnélek felkeresni.
Nagyon örülök, hogy végre személyesen találkozunk, mert eddig csak a megboldogult testvéredtől hallottam rólad. Legalább alkalmunk lesz közelebbről megismerkedni.
Anyámtól hallottam, hogy gyereket vársz Patricktól. Gratulálok, s nagyon felnézek rád, hogy ilyen körülmények között is vállalod.
 Mikor érkezel?
 Még jelentkezem, valószínűleg két nap múlva indulok
Londonból.
Várom az értesítésedet, örülök, hogy megkerestél, viszontlátásra - köszönt el Mia.
Nagyon kíváncsi vagyok milyen ember Dániel! Ha olyan mint Patrick... - de nem folytatta a gondolatait, mert szeméből patakokban folyt a könny, ahogy a gyermeke apjára gondolt.
Újból csörrent a telefon, s Mia szipogva vette fel a
kagylót.
Hello! Hello! Remélem, nem felejtetted el, megbeszéltük, hogy ma este egy kis fecsegésre átugrok - hadarta Kate. - Mondd, valami baj van? Sírós a hangod. Félórán belül ott vagyok. Ne készíts semmit, viszek egy kis hideg sültet, salátát és gyümölcsöt. Sietek! - köszönt el Kate.
A terített asztalnál érezte Mia, hogy mennyire éhes, és szinte falta a sok finomságot. Kate panaszkodott, hogy a kiadóban rengeteg a munka, de elismerik a teljesítményét, sőt rövidesen felelős szerkesztővé nevezik ki.
 Tudod, barátnőm, ez nagy előrelépés nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is! Boldog vagyok, ha már a magánéletem ilyen sivár, legalább a munkában megtalálom az
örömöm.
Mia beszámolt Dániel közelgő érkezéséről és az orvosi vizsgálatról is. - Kate, beszéltél mostanában Jenniferrel?
Nemrégiben. Elpanaszolta, hogy elég rossz véleménnyel vagy a jövendőbelijéről, és óva intetted a gyors döntéstől. Nézd, Mia, én megértem, hogy Patrick tragikus végzetét nem tudod kiheverni. De azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valamit félreértettél a vőlegényed történetében. Bevallom, Rick nekem is szimpatikus férfi. Egyébként sem okos dolog Jennifer életébe beleszólni!
Kate, tudom, amit tudok. Patrick megfontolt, józan üzletember volt, nem beszélt a levegőbe. Fenntartás nélkül elhiszem, amit említett, s bizony ez nem volt valami hízelgő Waltonra nézve. A múltja is sötét foltokat takar. Igazad
van, nem az én asztalom, s a jövőben igyekszem, nem szólok bele Jennifer döntéseibe. Ugye, Kate, meglátogatsz, amikor Dániel eljön? Egy hétig marad Edinburghban. A telefonban nagyon aranyos volt!
 Drága Mia, boldogan találkozom vele, de nem nagyon hiszem, hogy erre lesz ideje. Meglátjuk! Izgulok Angeliná-ért, mert nem kapta vissza az állását a Szívek Királynőjében, s most máshol próbálkozik. Elég nehéz helyzet, miután a főiskola elvégzését követően rövid ideig dolgozott, férjhez ment Péterhez. Ideges és ingerült, panaszkodik, hogy aludni sem tud, s ha igen, rémálmai vannak. Ez pedig egy fiatal nőnél, aki ráadásul boldog a férjével, nem indokolt. Javasoltam, hogy menjen el orvoshoz, de hallani sem akar róla. Péter egyre kevesebb időt tölt otthon, különben sem érdekli Angelina álláskeresése. Azt hajtogatja, hogy a feleségének nincsenek anyagi gondjai, az egész csak egy kitalált probléma.  Jó  lenne,  úgy mint régen,  hármasban összejönni és kicsit kiönteni egymásnak a szívünket.
 Ebben én is benne vagyok, de halasszuk Dániel látogatása után. Egyébként eldöntöttem, ha fiam lesz Patrick-nak, ha lányom, Patríciának keresztelem.
JVlartina egyre többet találkozott a Medical Centeren kívül is Albertóval. A férfi kedves volt hozzá, az összes gondjában, bajában igyekezett mellette állni és segíteni. Olivér minden szabadidejét Nancyvel töltötte, aki látszólag még a gondolatait is leste, az ágyban olyan volt, mint egy tüzes csikó. Az orvost teljesen hatalmába kerítette. Közben sikerült meggyorsítani a válást, és az ügyvéd szerint néhány héten belül kimondják. Megérkezett a kairói központból az engedély, így megkezdték a csomagolást. Olivér helyét egy amerikai belgyógyász foglalta el, a megállapodás szerint egy hónap alatt veszi át az ügyeket. Bár erre a gyakorlatban semmi szükség nem volt, de a központ ragaszkodott hozzá.
Martina hazaindult, amikor egy szirénázó mentőautó állt meg a bejáratnál. A hordágyon a mentősök egy húsz év körüli lányt hoztak be, karjában infúzióval.
Doktor úr - fordult a mentőorvoshoz az asszony -, mit állapított meg? Milyen infúziót adott? Ideiglenesen vigyék a földszintre a vizsgálóba - fordult a szállítókhoz -, azonnal ott vagyok, csak néhány szót váltok a kollégával.
 Amikor megérkeztünk, a lány jajgatott, alhasi fájdalmat jelzett a fizikális vizsgálaton. Már egy napja rosszul van, de nem akart orvoshoz menni. Mára viszont már annyira erősödtek a görcsei, hogy a társai kihívtak minket. Veseköves görcsrohamra gyanakszom, de ehhez ultrahang, röntgenvizsgálat   szükséges.   Mindenesetre   az   infúzióba Dolargánt adtam a fájdalmak, görcsök ideiglenes enyhítésére.
 Micsoda buta szituáció, éppen most nincs itt Olivér! Majd Alberto segít. Szerencse, hogy röntgen- és ultrahangvizsgálatot végezhetek. Utána meglátom - gondolta az orvosnő. - Köszönöm a segítségét, átvesszük a beteget.
Martina bement a vizsgálóba. A lányt először fizikálisán vizsgálta meg. Ekkor már hányinger is jelentkezett. Alberto a teljes laboratóriumi vérképet, vizeletvizsgálatot, süllyedést elkészítette. Az anyagok birtokában megállapították, hogy a lánynál görcsös vesekőroham jelentkezett, amely enyhülni látszott a fájdalomcsillapítók hatására. - Martina, mi itt nem tudjuk hosszabb távon kezelni a beteget, azt javaslom, hogy miután Belgiumból érkezett, néhány napig tartsuk itt, s ha jobban lesz - ami valószínű -, javasoljuk neki, hogy szakítsa félbe a nyaralását és térjen haza. Otthon pedig alaposan vizsgáltassa ki magát. De addig is rendszeresen adassunk neki sok teát, fájdalomcsillapítót és esetleg, hogy erősödjön, adjunk infúzióban Ringer-oldatot. Elhelyezhetnénk a belgyógyászati vizsgáló melletti egyágyas teremben. Szürkének látom az arcszínét, és nézd meg, időnként cseppekben verejtékezik!
Valószínűleg a fájdalomtól és a kimerültségtől, mindenesetre egy szedatív hatású Redargámot is beadatok
neki. A folyosón közben két férfi várakozik, megnézem őket, utána visszajövök.
 Én pedig megyek a laboratóriumba két amőbás beteg vizsgálati anyagával.
Délután négy órakor jelent meg Olivér. - Remélem, mindent megoldottatok nélkülem? Ma intéztem a helyi hatóságoknál a hazamenetelünket - fordult Martinához. - Az amerikai kolléga még nem jött be? - kérdezte. A választ meg sem várva lement a laboratóriumba, és megkérte Albertót, hogy este jöjjön át hozzájuk, mert szeretne beszélni vele.
 Hallottam, hogy téged is foglalkoztat a gondolat, hogy megszakítsd az itteni munkádat, és Skóciába gyere. Feltételezem, ennek az én kis feleségem az oka. De hidd el, már nem zavar, hiszen rövid idő múlva elveszem Nancyt. Ahogy hazaérünk, megtartjuk az esküvőt. Mondd, nem az olaszországi kórházba kívánsz visszamenni? Ahogy én tudom, a római klinika igencsak értékelte a kiváló szakmai tudásodat. Persze, Skóciában is találsz a képesítéseddel állást, de azért jól gondold meg a döntésed! Nem szólok bele, végül is mindenki a saját szerencséjének kovácsa!
 így igaz, Olivér. Te is a saját utadat követed, s nem törődtél Martina érzelmeivel. Pedig kezdetben igencsak megviselte a hűtlenséged, de én megpróbáltam segíteni neki... Egyébként már éltem Skóciában, mivel az anyám skót volt, míg apám olasz. Mintegy harminc évvel ezelőtt Rómában telepedtek le, így érthető, hogy én is ott vetettem meg a lábam. De nem félek az új szituációtól sem, ha lehet Edinburghban szeretnék elhelyezkedni. Ez még a jövő zenéje! Még bizonytalan, mikorra sikerül a szerződésemet felbontani.
Nyílt az ajtó és Nancy lépett be. Égővörös hajával, sudár alakjával, hófehér ruhájában valóban elbűvölő jelenség volt. - Elnézést kérek, Olivér, hogy itt zavarlak, de azonnal szükségem van fájdalomcsillapítóra, mert Margaretet ismét gyötri a migrénje, s a patikában csak receptre adnak gyógyszert. Megkért, hogy jöjjek el hozzád. Gondolom, ennyit
segítesz a főnökömnek. - A sebész megpuszilta a lány arcát, majd szó nélkül bement a gyógyszerszobába, és a szekrényből háromfajta fájdalomcsillapítót vett elő. - Majd este átnézek a mulatóba és beszélek a főnököddel. - Közben elmondta, hogy a készítményeket hogyan kell szedni, melyik a leggyengébb és melyik az erősebb.
 Tudod, gyakorta szenved, ez a kínzó fájdalom mindig visszatér. Köszönöm a segítséget - átölelte az orvost és kilibbent a szobából.
Alberto elmerengett a lányon, megállapította, hogy nem csoda, ha az idősödő férfi belezúgott a feltűnő jelenségbe. - Persze, ki tudja, mi lakozik a tündéri külső mögött? Nem hiszem, hogy Olivér ismerné a lány valós életét, csak annyit, amennyit Nancy elmondott. Ez pedig bizonyára nem a teljes igazság. Miért jött el egy énekesnő ide Egyiptomba, ha Skóciában is megtalálta volna a számítását? De hát mit foglalkozom én ezzel a lánnyal! Semmi közöm hozzá, hála az égnek. Egyszer már megégettem magam egy rossz társaságban, ahol a feleségem feltűnően szép nő volt. Mit ér a szépség, belső tartalom nélkül? - Igyekezett, mert a laboratóriumból szóltak, hogy várják.
Angelina elkeseredett, amikor a negyedik munkahelyen is elutasították. - Hiába, vagy megalkuszom egy alacsonyabb beosztással, vagy... még tovább keresgélek. De azt hiszem, elfogadom a Morcos Oroszlán vezetőjének ajánlatát: a konyhára és a beszerzésekre kel ügyelni. - Később majd meglátjuk, most ez az állás üres - bizakodva idézte a tulajdonos, a fiatal Róbert O Meniel szavait. - Azt javaslom, fogadja ezt el, ha lesz üresedés, a végzettségének megfelelő beosztást kaphat. Kérem, holnap szóljon vissza a döntéséről, mert négyen jelentkeztek, s szükségem van a munkaerőre.
Az asszony azonnal telefonon hívta Pétert, hogy elújságolja a hírt, s tanácsot kérjen tőle. Ám a titkárnője közölte,
hogy nem jön ma vissza, mert fontos tárgyalásra ment. Angelina ezután Katherinát kereste. A lány készségesen elfogadta az ebédmeghívást s megállapodtak, hogy félóra múlva a szerkesztőséghez közeli étteremben, a Vörös Csikóban találkoznak.
Angelina ért oda hamarabb, fehérbort rendelt. Pillanatok múlva Kate is megérkezett. Azonnal rátértek az állás kérdésére.
Én elfogadnám a helyedben Angelina, később majd meglátod! Te mondtad, hogy megőrülsz az otthonléttől, állandóan egyedül vagy. Még ez is jobb megoldás, mintha emészted magad. Ugye a férjeddel minden rendben van? -kérdezte Kate.
Hát persze... nagyon szeretem őt. Péter aranyos, figyelmes... Előfordul, hogy vidéken, vagy a fővárosban tárgyal ügyfelekkel, s akkor néha két-három napig sem kerül elő. Még szerencse, hogy a helyettese maradéktalanul ellátja az iroda vezetését. Péter folyamatosan feszegeti, miért kell dolgoznom. Képtelen felfogni, hogy a semmittevés megőrjít.
 Vállald el, Angelina! Ha nem jön be, még mindig kereshetsz másik állást! De mondd csak, milyen a főnök?
 Kellemes, kultúrált, szimpatikus férfi, érti a szakmáját. Nem beszélgettünk, elsősorban ő kérdezgetett. Köszönöm a tanácsod, magam is így gondoltam, de jól esik, hogy megerősítesz. Otthonról visszaszólok telefonon, hogy vállalom, mert félek, hogy Péter igyekszik majd lebeszélni.
Ugyan már, ne hagyd magad! Nem vagy te egy báb, akit a férjed rángathat... azelőtt nem ilyennek ismertelek, Angelina...
Bevallom, mostanában erősödnek az alvási zavaraim, gyakoribbak a rémálmaim. Péter a barátjától szerzett valami könnyű nyugtatót, de az sem segít.
 Talán el kellene menned orvoshoz. Nem vagyok a távkezelés híve!  Gondolom, az orvost nem ismered. Nagy felelőtlenségnek tartom, hogy látatlanul nyugtatókat ír fel. Bocs, de most már mennem kell, egy szerzővel találkozom,
a kéziratában javasolt változtatásokat beszéljük meg. Hívjál fel, végül is hogyan döntőttél!
Angelina izgatottan várta haza férjét, hogy elújságolja a hírt. A tulajdonosnak még délután igent mondott. Megállapodtak, hogy a formaságok elintézése után három-négy nap múlva megkezdi a munkát. Már kilenc óra is elmúlt, mikor Péter végre megjött.
 Hello, drágám! Nem kérek vacsorát, egyik ügyfelemmel már ettem. De egy italt készíthetnél - szólt be a nappaliba -, az bizony jól esne. Nehéz napom volt, bonyolult ügyeket tárgyaltam.
 Drágám, nekem is van egy fontos újságom. Állást vállaltam a Morcos Oroszlánban. Ismered, a Polgármesteri Hivatal mellett van.
Úristen! Megbolondultál Angelina? Minek neked az az állás? Ha szabad kérdeznem, mit fogsz ott csinálni?
Hát... hát... e pillanatban csak a konyhára ügyelek és a beszerzésekre, de megígérte a tulajdonos, Róbert O Meniel, ha lesz üresedés, a végzettségemnek megfelelő beosztást kapok.
Péter mereven és gúnyos tekintettel nézett a feleségére. - Mondd csak kedvesem, és azt elmondtad, hogy gyógyszert kell szedned, mert nem tudsz aludni és rémálmaid vannak, sőt újabban hallucinálsz is?
Ez utóbbi csak egyszer fordult elő. Nem említettem, ez nem tartozik rá! Egyébként is meggyőződésem, hogy idegileg jót fog tenni... holnap már intézem a papírokat.
Angelina, bevetted az esti gyógyszereidet? A hangod olyan furcsa, a tekinteted révedező... nem tartom jó ötletnek ezt a melót, de ha te ettől gyógyulást vársz, legyen...
 Sőt, eldöntöttem, hogy elmegyek egy orvoshoz, s nem a barátod gyógyszerét szedem, aki csak az elmondásodból ismeri a tüneteket.
 Na látod, ez nem bölcs dolog! Én csak jót akarok neked, s nem gondoltam, hogy valaha is kételkedsz bennem!
 De Péter, nem te vagy az orvos, nem benned kételkedem, hanem a kezelésben... - pirult el zavartan Angelina.
Mondd csak, kedvesem, nem találkoztál ma valamelyik kótyagos barátnőddel, aki telebeszélte zagyvaságokkal a fejed? Mert erre Mia és Kate is alkalmas.
Kate-tel bekaptunk egy gyors ebédet, nem volt sok ideje - hadarta az asszony.
Úgy? Tehát innen fúj a szél! Fáj neki, hogy kibékül-tünk, a szerelmünk a régi, míg ő nem talál egyetlen pasast sem, akit az ágyába hurcolhatna. Nem mondom! Szép viselkedés! Ha van egy csöpp eszed, holnap reggel lemondod az állást! Nincs szükséged rá! Előbb gyógyulj meg, utána helyezkedj el! Lásd be, hogy igazam van.
Nem mondom le, Péter, akár igazad van, akár nem. Dolgozni akarok! Unatkozom! Ha este végre megérkezel, vacsora után azonnal bevonulsz a dolgozószobádba és elmerülsz az aktáidba. Már nem is emlékszem, mikor szeretkeztünk! Teljesen kizársz az életedből! Feleslegesnek érzem magam, nincs életcélom... Az ügyeidről sem mondasz semmi soha...
 Na ez szép! Hát így állunk? Mit meséljek neked? Nem vagy jogász, hogy megértsd egy tárgyalás menetét. Rengeteg munka egy ügy előkészítése a tárgyalásig. Azután az irodában mennyit kell vesződnöm a beosztottjaimmal! Van neked erről fogalmad? Amióta a feleségem vagy, soha nem szenvedtél hiányt. Igaz, az utóbbi időben megsokszorozódott a dolgom, de majd igyekszem a jövőben többet veled lenni. Meg kell értened, hogy a hivatásom teljes embert kíván. Legyél egy kicsit belátóbb, kedvesem. Megzavarta a fejedet Kate, akit eddig sem nagyon kedveltem, most pedig utálom. Minek szól bele más életébe? Keve-ri-kavarja az amúgy is szétzilált gondolataidat. Lásd be, hogy az álmatlanság, a depresszió betegség. Te pedig mindkettőtől szenvedsz. Majd beszélek az orvos barátommal, és ha akarod, felkeresheted. Ez lesz a jó megoldás. Bár én már mindent elmondtam a tüneteidről, de talán valóban célszerűbb, ha ős is megismer.
Elfogadom, Péter, de attól nem tántorítasz el, hogy munkát vállaljak, nem vonom vissza a szavam.
Az ügyvéd csak nézte a feleségét, és azon töprengett, folytassa-e a vitát, próbálja meggyőzni. Rájött, hogy más utat kell választania... - Angelina túlságosan beleélte magát a dolgozó asszony szerepébe. Nagyon-nagyon unom már őt! Életem legrosszabb döntését hoztam, amikor feleségül vettem. Ma sem értem, mi a fene történt velem, hogy egészen rövid idő után megkértem a kezét. Nem mondom, kedves, aranyos, de pokolian unalmas és főleg prűd... Igaz, én nem ezt a szexuális élményt szoktam meg, mit is vártam egy szigorúan vallásos nevelésben részesült lánytól! Még ma is előttem van, amikor a szüleit meglátogattuk Dollárban. Micsoda egy álszent família! Akkor nem jöttem rá semmire. Úgy látszik, a hirtelen fellobbanó szerelem elfedte a józan ítélőképességemet!
A feleségéhez fordult. - Legyen úgy, ahogy döntőttél! Próbálj meg ismét dolgozni. Egyetlen kérésem van, keresd fel az orvos barátomat, mert nem szeretném, ha gondod lenne az új munkahelyeden. Tudod szívecském, ha az ember kialvatlan, lelassulnak a reflexei, ingerlékeny és még sorolhatnám...
 Köszönöm, Péter, hogy segítőkész vagy és nem ellen-zed annyira. Megígérem, ha megbeszélsz egy randevút az orvos barátoddal, felkeresem.
 Rendben, mindez a te érdekedben történik... Bocsáss meg, elvonulok a dolgozószobámba, még három periratot át kell böngésznem.
Angelina megnyugodva feküdt le. - Hála az égnek, nem volt nagyobb vita, viszonylag könnyen beleegyezett! Ha annyira akarja, hogy felkeressem az orvos barátját, a kedvéért megteszem. Nyilvánvaló, hogy az álmatlanság és a fáradtság összefügg!
Jennifer világoskék kosztümöt, hozzá fehér selyemblúzt vett fel, előzőleg kozmetikusnál és fodrásznál járt. - Nem így képzeltem az esküvőmet, de Rick változatlanul ragaszkodott hozzá, hogy a tanúkon kívül ne legyen senki az anyakönywezetőnél, s utána kettesben ebédeljünk. Nászút-ra sincs idő, pedig megígérte. Új jelentékeny üzleteire hivatkozva, mint mondotta, nem hagyhatja itt éppen most a gyár vezetését. De később bepótoljuk az utazást. De két napra elmegyünk a Loch Ness-i tó partjára, ahol egy szállodában foglalt szobát.
Közben megérkezett Rick. - Kész vagy, kicsikém? Indulnunk kell, a kocsiban van a bőröndöm, ebéd után azonnal útra kelünk.
Az esküvői szertartás rövid ideig tartott, Rick két kollégája, a tanúk, a gratuláció után nyomban eltűntek. - Gyere, ebédeljünk itt a közeli étteremben és induljunk. Szeretnék mielőbb odaérni. Meglátod, micsoda fenséges tájakon megyünk át.
Skócia egyik legszebb útjának mondják az.A 82-es Loch Ness mentén haladó szakaszát. Jennifer gyönyörködött a tájban. Elérték az Urquhart Bay öblöt, és Dumnadrochit-ben kávéztak.
 Megnézik a Loch Ness-i szörnyről összeállított kiállítást? Nagyon érdekes! A történet még a harmincas években kapott szárnyra - kezdett bele a vendéglős.
 Nincs időnk erre a butaságra - szólt ingerülten Rick. Fizettek és a férj sietve ment az autóhoz. - Milyen gyönyörű ez a vidék - sóhajtott Jennifer, és karjával körbemutatott a szélesen elterülő lapos partszakaszon, a közeli erődítmény tornyaira. - Egyszer eljöhetnénk ide - nézett szerelmesen a férfire. - Annyi mende-mondát hallottam a szörnyről, érdekes történet. A hatalmas állat időnként felbukkan, aztán eltűnik, de a legcsekélyebb valószínűsége sincs a létezésének.
Szállj be, Jennifer, indulnunk kell. Hagyjuk a szörny létezésének taglalását. Mielőbb oda akarok érni - indította a kocsit a férfi türelmetlenül. Mintegy tíz kilométert tettek meg a festői szépségű Glen Affric völgykatlanban. A csodálatos Dog Falls vízesésnél sem volt hajlandó időzni Rick, pedig Jennifer szeretett volna,  legalább  néhány percre
l l  ,1
megállni, és gyönyörködni a táj egyik érdekességében. Az út elkeskenyedett és sűrű erdők lombjai árnyékolták be a szürkületet. Rövidesen megérkeztek a néhány ezer lelket számláló falucskába, a Loch Meiklie-be. A települést magas kőerődítmény vette körül, amely az elmúlt századok hangulatát idézte. Jennifer egy csöpp kis félelmet érzett, mintha elzárták volna előle a külvilágot. A második utca elején megálltak és egy kivilágított tábla hirdette „Itt készül a legjobb báránysült és puding, térj be az Erődítménybe . Két fiatal férfi már jött is a csomagokért. - Jó estét uram és asszonyom - köszöntötték őket. Majd egy terebélyes asszonyság nyomult eléjük.
 Már vártuk önöket, a szobájuk készen áll, a vacsorát, ha megfelel félóra múlva tálaljuk. Lejönnek az étterembe, vagy a szobájukba kérik?
 Nem, lemegyünk - szólt Walton bársonyos hangon. -Régen láttam, asszonyom, jól megy az üzlet?
 Remekül, ahhoz képest, hogy messze vagyunk a legközelebbi településtől is, de a régi vendégeink, mint ön is uram, visszajárnak. A kocsiját hagyja csak itt, a fiúk leviszik a garázsba.
A szoba igen barátságosan és kényelmesen volt berendezve. A hálószoba közepén egy franciaágy állt, két fotel, egy asztalka és televízió szolgálta a kényelmet. Tisztaság és rend fogadta a belépőt és Jennifer meglepődött, hogy az asztalon friss erdei virágcsokor és behűtött pezsgő várta őket. Rick felbontotta az italt s az odakészített poharakba töltött.
Egészségünkre, szerelmem - ölelte át Jennifert -, arra iszom, hogy életünk végéig boldogok legyünk, teljesüljön minden kívánságod! Megérdemled, kicsikém, hogy a sok megpróbáltatás után, révbe érj. Remélem, én majd megadom neked mindazt, amire a szíved vár. - Forrón megcsókolta az asszonyt és elindultak az étterembe, ahol kiváló vacsorával várták őket. Két pohár whiskyt ivott Jennifer, és érezte, hogy a fejébe száll. A szobájukba felérve az asszony vágyakozóan nézett férjére, aki eddig,
minden alkalommal maradéktalanul kielégítette szexuális vágyait. Rick komótosan vetkőzni kezdett, míg Jennifer már a franciaágyban sóvárgott a közelgő percekért. A férje melléfeküdt, ám az eddigiektől eltérően nem várta meg az asszony izzásának pillanatait, a kielégülés csak az ő számára érkezett el.
Bocsáss meg kicsikém, majd holnap bepótoljuk! Úgy látszik, az egész napi izgalom, az utazás kikészített. - Megcsókolta az asszonyt, s percek múlva mély álomba merült. Jennifer nem így képzelte az együttlétüket, ám felmentette magában Ricket, rövid idő múlva ő is a jótékony álom karjaiba zuhant.
A reggeli napfény ébresztette őket. Rick becézgetni és simogatni kezdte a vágyakozó női testet, amely azonnal lángba borult. Jennifer élvezte a szexuális örömöket és minden sérelmét elfelejtette. A férfias erő megszédítette, és teste mint a virág a tavaszi esőben, kinyílt és pompázott. Mámorosán belefeledkeztek egymásba.
JVlia izgatottan várta Dánielt. Személyesen még nem találkoztak, kíváncsi volt Patrick testvérére. - A telefonban igen megnyerő volt a hangja, de lehet, hogy az életben nem olyan barátságos - gondolkozott el a lány miközben kikészítette a kávéscsészéket, az asztalra italt tett és aprósüteményt.
Pár perc múlva kezében virággal megérkezett a kisportolt alakú, magas, vörös hajú, égszínkék szemű férfi. Belépett és megpuszilta Mia arcát.
Hello! Hello! Örülök, hogy végre találkozunk, régebben Patrick, most meg anyám is, sok szépet és jót mesélt rólad - hadarta egy szuszra Dániel. Bementek a nappaliba, kényelmesen leültek, s pár pillanatig mindketten zavarban voltak. - Nem látszik rajtad a terhesség. Hogy érzed magad? Nem visel meg nagyon az állapotod? Hallottam, visszamentél dolgozni...
El sem jöttem, csak Patrickkal elutaztunk nyaralni a Sínai-félszigetre. Ott kezdődött minden tragédia... ha nem beszélem rá az útra, ma is élne... - potyogtak Mia szeméből a könnyek.
 Tudod mit, Mia, mesélj el mindent. Te is megkönnyebbülsz és végre én is szembesülök, valójában mi történt. Kérlek, a részletekre is térj ki! - A lány felállt és töltött mindkettőjüknek italt, majd belefogott. Nem hagyott ki semmit, részletesen taglalta Rick Walton megjelenését a szigeten, majd Patrick történetét a gyáros viselt dolgairól. A tragédia napját igyekezett percről percre vázolni, és a tényeknek megfelelően fejezte be.
Hosszas hallgatás után Dániel így szólt. - Őszintén mondd meg, felmerült benned a gyanú, hogy a tragédia mögött Rick Walton állhat? Vagy esetleg valóban Patrick megijedt valamitől, elfogyott az oxigénje, de millió műszaki hiba is lehetett. Úgy érzem Mia, te mégis a férfit okolod a testvérem haláláért. így van?
Nézd, azóta eltelt egy kis idő, távolabb vagyunk az akkori eseményektől. Én mégis, képtelen vagyok szabadulni a megérzésemtől, hogy valamilyen módon köze van Patrick halálához. Persze ezt sem akkor, sem most nem tudom bizonyítani. A testvéred józan gondolkodású, megbízható férfi volt, aki nem rágalmazott ok nélkül senkit. Amikor Rick váratlanul megjelent egy másik csoporttal, Patrick ideges lett. Láttam rajta, hogy foglalkoztatja a férfi múltja. Amikor kiderült a terhességem, a két barátnőm ellenezte, hogy megtartsam a gyereket. Én azonban döntöttem és egyedül felnevelem a kicsit. Ha Patrick élne... -zokogott fel a lány, előtörtek az emlékek és felforgatták az érzelmeit.
Dániel hozott a konyhából egy pohár hideg vizet. - Idd meg, jobban leszel! Csak sírjál, hátha megkönnyebbülsz. Én, mint ideggyógyász, tudom, hogy tragikus az emlékek felidézése és fájdalmas, ám gyakran segít a gyógyulásban. Jársz pszichiáterhez?
 Nem dehogy! Elég nekem a nőgyógyász, havonta elfutok ellenőrzésre. Alig van időm, bizonyítani akarok a bankban, hogy ha megszületik a kicsi, rövid idő után visszamehessek. A főnököm egyetért ezzel, de éppen ezért még gondosabban  végzem   a  tennivalómat.   Reggelente  még mostanában is gyakran rosszul vagyok, de a nőgyógyász szerint a félidő után megszűnik a reggeli hányás, szédülés... remélem...
 Felnézek rád, Mia, nagy bátorság kellett a döntésedhez. De szívből megértelek, és mindenben melletted vagyok. Egyébként milyen érdekes a sors útja. Az egyetem elvégzése után megpályáztam egy londoni állást és megkaptam. Azóta élek ott. Most azonban, vagyis néhány héttel ezelőtt az orvosi hetilapban megakadt a szemem egy ideggyógyász főorvosi álláson. Egy ideig töprengtem, azután elküldtem a papírjaimat ide Edinburghba. Nem hittem, hogy elnyerem az állást. Elsősorban az motivált, hogy anyám már hosszú hónapok óta könyörög,  hogy jöjjek vissza. Patrick halála után pedig ahányszor felhívtam, szinte sírva hiányolt. Ezért adtam be a pályázatomat.
Hol és mikor kezded a munkát?
 Itt az edinburghi Fehér Kereszt Kórházban, a pszichiátriai osztályon leszek főorvos. Ha minden összejön, akkor három hét múlva. Egyelőre anyámnál fogok lakni, azután majd vásárolok valahol egy lakást, de arra ráérek. Most az a legfontosabb, hogy anyám végre megnyugodjon, mert látom rajta a depresszió jeleit.
Éjfélig beszélgettek. Dániel azzal búcsúzott, hogy két nap múlva ismét eljön és beszámol a fejleményekről. Úgy érezte a férfi, mintha Mia a húga lenne, olyan szeretettel nézett rá.
IVlartina beült a kocsijába és a megbeszélt helyre hajtott. Két nap múlva indulnak haza, s előtte el akart búcsúzni négyszemközt Albertótól, aki jelezte, hogy felgyorsultak körülötte az események. A Világítótorony melletti kávézóban ült le az asszony, valamivel előbb érkezett. Néhány perc múlva betoppant a férfi.
 Drága Martina - ült le mellé az asztalhoz -, képzeld el, ma délelőtt értesítést kaptam, hogy egy hónap múlva talán visszatérnek a beadványomra, és a kérésemnek eleget téve felmentenek a megbízás alól. Ugye nagyszerű a hír, így valószínű rövidesen utánad mehetek. Persze még találnom kell egy megfelelő állást Edinburghban, de remélem, nem lesz akadálya.
Nagyon boldog vagyok Alberto! Amint megér kezek, azonnal érdeklődöm, hol keresnek laboratóriumi orvost. Ugye csak vezetői beosztást fogadsz el?
 Igen, ha lehet, nem szeretnék visszalépni, de az sem baj, ha átmenetileg csak beosztott lehetek. Arra is megkérlek, hogy egy garzonlakást is bérelj. Jelenleg az tökéletesen megfelel, ki tudja, hogyan alakul kettőnk élete... - nézett szerelmesen az asszonyra.
 Lakást könnyen találok, ha jól értettem, úgyis átmeneti megoldásnak gondolod.
Nézd, Martina, lényegében tőled függ, mi lesz kettőnkkel. Szeretném életem hátralévő részét veled leélni, de ez a pillanat nem alkalmas a döntésre. Olivér, ahogy hazatértek, rögtön feleségül veszi Nancyt, de számomra a te érzéseid a fontosak. Szívből remélem, hogy te is az én vágyaimhoz hasonlóan vélekedsz. Jól gondold végig, hiszen egy hosszú házasságot hagysz magad mögött. A csalódásodat megértem, s azt is, hogy nehezen lépsz egy új kapcsolatba. Miután mindketten megégettük már magunkat, nem akarunk felelőtlenül dönteni. Mesélj, rendben van a régi állásod? Visszakapod a munkaköröd?
 Beszéltem az igazgatóval, s megígérte, hogy talál valamilyen feladatot a számomra, mert kezdetben az osztályos orvosi állást nem kaphatom meg. Érthető, hiszen a helyemre felvettek egy idősebb kollégát. Nem túrhatom ki! Az is elképzelhető, hogy a kórház betegfelvételi osztályára helyeznek. Nekem lényegében mindegy, az a fontos, hogy megérkezesünk után mielőbb dolgozhassak, mert lelkileg megvisel az egész. Képzeld el, örökké a jövendő hitveséről áradozik, szerinte Nancyhez hasonló tünemény kevés akad a földön. Még a gondolatait is lesi... érted ezt Alberto? Egy fiatal nő miért habarodott bele egy idősebb orvosba? Csak a pénzért... de lehet, hogy tévedek, és valóban mindkettőjük részéről dúl-fúl a szerelem, bár ezt erősen kétlem. Elismerem, hogy a lány megjelenése nem mindennapi, és már a foglalkozásánál fogva is érthet a férfiak nyelvén! Olivér teljesen megszédült, kifordult önmagából! Tudod barátom, ahogy múlnak az évek és a korkülönbség egyre nagyobb lesz, nem hiszem, hogy a fiatal hitves kitart a férje mellett. De ez már nem az én gondom lesz. Bevallom, képtelen vagyok felülemelkedni. Nyilvánvaló azért, mert én vagyok a megcsalt fél, vagyis a vesztes, még akkor is, ha ezt nem mondja ki az ember... Jobb, hogy most történt a válásunk, mintha mondjuk tíz év múlva, amikor már szinte lehetetlen új életet kezdenem. Istenem! Micsoda furcsa fintora a sorsnak, hogy ide kellett jönnöm Egyiptomba, hogy megismerjem a férjem valódi énjét. Ma már abban sem vagyok bizonyos, hogy Edinburghban nem voltak kalandjai, de ahogy mondani szokták, amiről nem tudsz, az nem is fáj.
 Drágám, menjünk le a partra! Vágyódom utánad, s ki tudja mikor lesz alkalmunk ismét élvezni a szerelmet.
Szótlanul ballagtak legalább egy kilométert, amikor a férfi nem bírta tovább és karjaiba kapta az asszonyt, vadul csókolta, s az egyik sziklabemélyedésben vetkőztetni kezdte. - Szeretlek! Szeretlek! Alig várom, hogy összekössük az életünket, és nap mint nap együtt legyünk. - Martina teste is fellángolt...
Angelina Bain már egy hete dolgozott a Morcos Oroszlánban és igen jól érezte magát. Kezdetben bizonytalan volt a rendelésekben, de néhány nap elteltével rájött, hogy hétköznaponként hasonló mennyiség fogy el a főételből, de tartalék egyébként is mindig volt a mélyhűtőben és számos tárolóban. Igyekezett mindent megfigyelni és a kollégákkal udvariasan bánni. A főszakács az első pillanatban megkedvelte a jó modorú, bájos, szolgálatkész fiatalasszonyt, s a főnöknek, Róbert O Menielnek áradozott róla. A pincérek és a személyzet többi tagja is kedvezően vélekedett Angelináról.
Már öt óra is jócskán elmúlt, amikor az asszony átöltözött és készülődni kezdett az orvoshoz. Bár sem teste, sem lelke nem kívánta ezt a találkozást Péter barátjával, de férje ragaszkodott hozzá.
Kocsijával hamar megérkezett az előkelő Johanes Center városrészbe, ahol Doktor James Gran rendelője volt. Az előtérben egy középkorú hölgy ült az íróasztalnál, s a belépő pacienst kedvesen köszöntötte. Angelina bemutatkozott, majd az asszisztens bekísérte a rendelőbe.
 Örülök, hogy végre eljött hozzám. Foglaljon helyet. Kér egy kávét vagy teát?
Köszönöm, nem.
 No, akkor mesélje el a panaszait, bár a férjétől nagyjából tájékozódtam.
 Nézze doktor úr, valóban egy ideig voltak panaszaim, de néhány napja dolgozom, és jobban alszom, nincsenek félelmeim, rémálmaim.
 Kedves Angelina, ilyen gyorsan nem múlnak el a depressziós tünetek. Mint a barátomtól értesültem, házasságuk kezdete után is gyakran előfordult, hogy nyugtalanul töltötte az éjszakáit,  napközben  ideges és ingerlékeny volt.
 Jaj, nem! Ez nem igaz! A férjem túlzott a történetével. Tény, hogy nehezen viseltem a semmittevést. A főiskola elvégzése után azonnal dolgozni kezdtem, s szerettem a munkám. Miután Péter rábeszélésére kiléptem, meglehetősen egyhangúnak éreztem a napjaimat. Azonkívül, talán ön is tudja, volt köztünk egy kis összetűzés a nyaralásunk alatt.
Igen, hogyne. A barátom elmesélte, hogy váratlanul felbukkant egy régi kis barátnője és ön féltékeny lett. Ilyen minden házasságban előfordul.
 No, azért ez csak féligazság, mert kiderült, hogy a férjemnek van egy kétéves kislánya, akit nem ismer el.
Biztosan tudja asszonyom, hogy övé a gyermek?
Nem... nem... de az énekesnő, Nancy ezt állította.
Na látja, mégiscsak kezelésre szorul kedvesem, mert ha egy idegennek jobban elhiszi a történetet, mint a férjének, akkor finoman fogalmazva kényszerképzetei vannak. Ezt pedig meggyógyítjuk - mosolygott nyájasan az orvos, amitől Angelinán a hideg futott végig. - Jézusom! Ez az orvos olyan visszataszító és félelmetes számomra, mintha maga az ördög lenne. A tekintete átható, a modora elviselhetetlenül mézédes, s a mondatai nem őszinték - könyvelte el magában gyanakvóan.
 Feküdjön le ide az ágyra, hunyja be a szemét! Kérdezek öntől mindenfélét, maga azonnal válaszoljon, ami arról a tárgyról eszébe jut.
 Dinnye. .  - Édes.
 Remek, így gondoltam. Rózsaszál.
Illatos. - Legalább egy félórán át tartott ez az orvos által definiált elemző felmérés, amikor abbahagyta.
Kedves Angelina ön sorra negatív érzéseket él át, anélkül, hogy bármi indokolná. A betegség kezdetén a depressziós ilyeneket szokott mondani „Nincs semmi bajom, nem értem miért vagyok szomorú, nem történt velem semmi. . Mi, pszichiáterek ilyenkor nem kérdezzük a depressziós betegünktől, hogy akkor miért ilyen. Nem tudja. Ez az állapot a betegség kezdetére jellemző. De ne féljen, időben jött el hozzám, meggyógyítom. Gondoljon arra kedves Angelina, hogy maga is logikus magyarázatot ad a viselkedésére, a nyugtalan magatartására. Gyűlöli a lelke mélyén a férje volt barátnőjét... de mégis máshol keresi az okot, amely a gyűlöletet igazolja...
 Megbocsásson, doktor úr, de nem értem. Miért akarnám a gyűlöletemet igazolni, amikor nincs... nekem nem kell igazolnom semmit...
 De a lelke mélyén igenis kell! Szüksége van arra, hogy saját magát igazolja. Nem akar beteg lenni, a férjétől hallom, hogy rendszertelenül veszi be az altatót.
 Miért szedném? Jobban vagyok, s most is, csak és kizárólag a férjem unszolására, az ő kedvéért jöttem. Nincs nekem semmi bajom! Van elfoglaltságom, szeretem a munkám... így akkor mennék is - állt fel az asszony.
Még nem fejeztük be. De, ha menni óhajt, adhatok egy másik időpontot, amikor hosszabban elbeszélgethetünk. Látja, most is zaklatott, ideges, menne már haza. Értelmetlennek tartja a kezelést és ellenáll minden segítségnek. De nem baj, majd egy idő után rájön, hogy a pszichiáter segíthet feldolgozni a téves eszméit.
Ugyan, kérem! Nincs itt semmiféle téveszméről szó! Nyilvánvaló, hogy Péter valamit félreértett, és önt rosszul
tájékoztatta.
 Nyugodjon meg, kedvesem! Péter okos férfi. Nem véletlenül az ő ügyvédi irodája a legmenőbb a városunkban, sőt... szereti magát és aggódik önért... de hát ez nem bűn? Kérem, szerezze meg neki azt az örömet, hogy legalább még egyszer felkeres, és beszedi az általam írt gyógyszert. Rendben?
Amikor Angelina távozott a rendelőből, doktor Gran azonnal telefonált. - Hello barátom! Minden rendben! Kicsit nehéz volt vele, de meggyőztem, hogy legalább még egy alkalommal jöjjön el. A gyógyszert felírtam, légy szíves ellenőrizd, hogy beszedi-e. Meglátod, nemsokára lesz eredmény!
 Nem is tudom, hogy köszönjem meg James, hogy
segítesz.
Ugyan már, te is kihúztál a bajból! Nem emlékszel? A barátok szívességet tesznek egymásnak, vagy már elfelejtetted a gyerekkori jelszavunkat! A barátság szent és sérthetetlen! Azt hiszem, számíthatunk a jövőben is egymásra. - Megállapodtak, hogy az orvos telefonon beszámol Péternek Angelina állapotáról.
Az asszony elég rosszkedvűen távozott az orvostól. Nem értette, miért kell felkeresnie a pszichiátert. - Mi szükség van erre? Majd beszélek a férjemmel, ne erőltesse a kezelést. Egyéként is irtózom Gran doktortól. Van benne valami taszító, a mozdulatai erőltetettek, a tekintete hátborzongató. Persze lehetséges, hogy csak én érzek ilyen ellenszenvet iránta. - Alig várta, hogy hazaérjen és igyon egy forró teát. - Most valóban elfáradtam, de nem a munkától, hanem az agyfurkásztól... - sóhajtott fel.
Péter éjfélig nem érkezett haza, de kétszer is telefonált, hogy igen fontos megbeszélésen van. Végül Angelina kikapcsolta a televíziót és lefeküdt. Nem jött álom a szemére. Még éjjel két órakor is gondolkozott... nem értette, mi zavarta ennyire... A gyógyszert sem vette be, amit hazafelé jövet egy patikában kiváltott. Végül nagy nehezen elaludt. Ismét a Sínai-félszigeten járt, de most a tengerben búvárkodott, Patrick úszott álmában mellette, és karjával egy nagy szürkeség felé mutogatott. Akkor észlelte, hogy cápa közeledik... felsikoltott... felébredt, a hálóinge verejtékben úszott... - Úristen! Mi van velem! - Kiment a konyhába, készített egy pohár langyos tejet. - Ez talán majd hat. - Visszafeküdt és elnyomta az álom...
Jvate meg akarta lepni Miát. Vásárolt egy hófehér bébiruhát, hozzá kötött kiscipőt és sapkát. Az eladó szerint ezek a holmik az újszülötteknek valók. Kate még egy plüss mackót, egy elefántot és egy macskát is becsomagoltatott, bár ezeket csak nagyobb gyerekek kezébe lehet adni! De Kate nem bánta, majd későbbre elteszi Mia, mindegyik olyan édes...
Beült a kocsijába és a barátnőjéhez sietett. Ez lesz a meglepetés, a bébinek az ajándék. - Nem is telefonáltam neki, látni akarom az arcát, mit szól, hogy most már én is örömmel gondolok a kis jövevényre.
Jaj de jó, hogy jössz Kate! Vendégem van. Képzeld el Patrick testvére érkezett Londonból... Gyere, bemutatlak neki. Dániel, ő a legjobb barátnőm, Katherina Mayes, de mindenki Kate-nek hívja.
Az első udvarias mondatok után Kate elővette az ajándékot, Mia örült és összevissza puszilta a barátnőjét. - Látom, már elfogadtad, hogy megtartom a babát. De édesek ezek a játékok - tette őket a kisasztalra.
 Igazán, nagyon figyelmes Kate - szólt Dániel is. - Rövidesen én is Edinburghba költözöm, és akkor többet törődhetek Miával - nézett  testvéri szeretettel  a lányra. Dániel elmondta, hogy két hét múlva elfoglalja a Queen Streeten fekvő Fehér Kereszt Kórház Pszichiátriai osztályán az állását.
Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, megkaptam a kinevezésem, s bemutattak ma délelőtt a kollégáknak és a kisegítő személyzetnek. Valójában mindenki kedvesen fogadott, csak James Gran, aki a helyettesem, nem volt valami barátságos. Az egyik ápoló megsúgta, hogy ő is pályázott, de sikertelenül. Általában nem szeretik a kollégák, a magánrendelője mégis jól megy. Majd meglátom, később hogyan jövünk ki egymással. Anyám is nagyon boldog, hogy egy ideig ismét nála fogok lakni.
 Gratulálok Dániel, ez nagy elismerés, hiszen még fiatal ember a főorvosi beosztáshoz.
Azért nem annyira, miután közeledek a negyvenhez. Bár az is számított a döntéshozatalnál, hogy tudományos fokozatot szereztem pszichiátriából. Később, a terveim szerint a nagydoktori címet is szeretném elérni.
Ezek szerint csak a tudománynak él? Család, feleség nem hátráltatja a munkájában? - kérdezte cinkosán Kate.
Bevallom, eddig még nem akadt olyan asszony az utamba, akivel összekötöttem volna az életem. Ne gondolja kedves Kate, hogy nem vagyok egy nőcsábász, de feleséget még nem választottam - mosolyodott el Dániel. Kate-nek szimpatikus lett a férfi, pedig csak rövid ideje beszélgettek. Dánielből áradt a humor, a jókedv, és a tekintete gyermekinek, tisztának tűnt. Kate elgondolkozott azon, hogy lehet pillanatok alatt ennyire megkedvelni valakit. - Az én visszahúzódó természetem eddig nem ezt bizonyította. Valójában még soha életemben nem voltam szerelmes, remélem most sem zúgok bele ebbe az igencsak szimpatikus orvosba - gondolta.
Dániel Kate-et kérdezte a munkájáról, aki pirulva és kissé zavartan ecsetelte, hogy egy könyvszerkesztőnek mennyire szerteágazó a tevékenysége, mert bizony a szerzők érzékenyek, ragaszkodnak az elgondolásukhoz, még akkor is, ha abban nincs meggyőző logika. No, és azonkívül minden adatot, amely a könyvben szerepel, még regény esetében is, a szerkesztőnek ellenőriznie kell. Ez pedig kitartó koncentrálást igényel. - Örülök, hogy az egyetem elvégzése után rögtön a Lubbok Kiadóhoz kerültem. Bedobtak a mélyvízbe. Az első könyv, amit megszerkesztettem olyan, mintha a gyerekem lenne.
Készítek nektek valami vacsorát, van itthon sonka, sajt, gyümölcs és még körülnézek a konyhában - ajánlotta kedvesen Mia. Látszott, hogy elfáradt.
A két vendég szinte egyszerre mondta, hogy majd legközelebb, s elköszöntek. - Holnap hívlak - ölelte át barátnőjét Kate, míg Dániel búcsúzóul biztatta: - Vigyázz magadra és a kicsire! Két hét múlva jövök, és azonnal felkereslek. De ha közben valamire szükséged van, szólj. Anyám is várja, hogy felszaladj hozzá az egyik nap.
Dániel természetes barátsággal fordult a lányhoz. - Volna kedve velem vacsorázni? Láttam Mián, hogy fáradt, neki este már pihenni kell, de magával, Kate szívesen együtt lennék még, ha nincs ellenvetése.
A lány egyetlen másodpercig sem gondolkozott azonnal rávágta. - Boldogan! Itt a közelben van egy családias hangulatú étterem, ahol egyszerű, ám nagyon finom, házias skót ételeket készítenek. Menjünk oda, gyalog három perc!
Sarokasztalhoz ültek, s Dániel mindkettőjüknek a vacsora előtt száraz fehérbort rendelt. - Ez megfelel? - fordult a lányhoz. - Igen, hogyne! - majd tanulmányozni kezdték az étlapot. Mindketten nyelvhalat, utána hideg hurkát, és vajastésztában sült veseragut rendeltek. Az ételek valóban háziasak voltak, s mindketten jóízűen fogyasztották el. Annyira elmerültek a beszélgetésben, észre sem vették, hogy elszaladt az idő.
 Messze lakik, Kate?
 Nem, a kocsim Mia háza előtt áll, s onnan negyedórányira lakom. Dániel, volna kedve egy pohár italra, nálam?
Dániel boldogan bólintott, s hallgatagon sétáltak a kocsihoz. Perceken belül Kate lakásához érkeztek. A lány behajtott a mélygarázsba, lifttel mentek fel a harmadik emeletre. Kinyitotta az ajtót és betessékelte a vendéget.
Csak bor van itthon, nem számítottam látogatóra -mentegetőzött Kate.
 Remek lesz - ült le a nappaliban Dániel, máris otthonosan érezte magát. Koccintottak. - Tegeződjünk! - javasolta, Kate bólintott.
A sugárzó vágy megérintette őket, és a férfi karjaiba kapta a könnyű női testet, csókolta és ölelte. Kate boldogan simult a férfihez. Ilyet még soha nem érzett. A mámoros szenvedély magával ragadta őket.
Ilyen nincs... nem is létezhet... - suttogta Kate, a földön fekve földöntúli boldogságban úszva, kitárulkozva, elfeledve a neveltetését, a morált, s mindent, ami eddig szent volt a számára. Dániel ízig-vérig férfi volt. Képtelenek voltak betelni egymással, mintha egyetlen éjszaka lenne az övék. A lány tudta, hogy Dániel az a férfi, akire egész életében várt...
Hajnalig szeretkeztek, s mély álomba merültek.
Kate ébredt fel elsőként, kávét, pirítós kenyeret készített. Felkeltette Dánielt, mert sajnos időre a kiadóban kellett érnie. A férfi szorosan magához ölelte a karcsú lányt, aki boldogan viszonozta érzelmeit.
Ugye, este még együtt lehetünk, reggel visszarepülök Londonba. De rövidesen ismét jövök, s akkor nem válunk el soha...
 Szerelmem! - suttogta Kate. - Egyszerűen nem értem mi történt velem. Ha arra gondolok, hogy hetekig nem látlak, összeszorul á szívem, pedig csak tegnap délután ismertük meg egymást. Ne gondold rólam, hogy az a lángoló típusú nő vagyok... Soha egyetlen férfi karjaiban sem éreztem ezt a földöntúli boldogságot. De majdcsak elrepül az a kis idő, azután mienk a világ...
Közben Kate öltözködni kezdett, mert a percek szá-guldtak, és neki a főnökkel lesz megbeszélése az egyik no-velláskötet kiadásával kapcsolatban.
 Este hét órára idejövök, s ha akarod, elmehetünk vacsorázni. A gépem reggel hatkor indul Londonba. Addig nálad lennék, anyámtól már ma elbúcsúzok, a holmimat is elhozom.
Tudod mit, gyere, amikor akarsz, én igyekszem haza hat óra tájban. Ne menjünk el sehova, készítek vacsorát. Legalább kettesben maradnánk... nem vágyódom étterembe...
Elkészültek és együtt indultak el. - Bocsáss meg, Dániel, de nem tudlak hazavinni, mert sietnem kell, késésben vagyok.
 Ugyan már ne szamárkodj, hívok egy taxit - ölelte forrón magához a lányt és elváltak.
Kate a megbeszélésen szétszórt volt, alig figyelt a főnöke és a szerző javaslataira. Egyre csak bólogatott, mint aki gondolatban máshol jár. Visszaidézte magában az éjszakát és rájött, hogy megtalálta élete szerelmét. Most értette csak meg Miát. Már izgatottan várta az estét, amikor újból a férfihez bújhat.
Ugye, mindent átvezet a kéziraton, amiben megállapodtunk - szólt a főnöke - bár nem értem, miért nem jegyzetelt. Nem lesz később a javításokkal semmi gond? Kate, eddig mindig olyan aprólékos és figyelmes volt, most mi van magával? Talán beteg? Rosszul van?
 Nem, nem, nincs semmi különösebb bajom, csak a fejem fáj. Igyekeztem megjegyezni a javításokat, de ha valahol megakadok, majd megkérdezem, ugye nem baj?
Dehogy! Hiszen maga az egyik legjobb szerkesztőnk. Mindenkivel előfordulhat, hogy dekoncentrált, ha nincs jól. - Még megbeszélték a borítót, utána a szerző és a főnök magára hagyta Kate-et.
Az utaskísérő feltálalta az italokat, az ételeket valamint a kávét. Olivér látta, hogy Martina még a szokásosnál is rosszabb kedvű. - Nyilvánvaló, hogy megviselte őt a válás, s most a hazatérés ténye sem tölti el örömmel.
Mondd, a régi lakásunkban maradsz?
Nem hiszem. Minek nekem egy ötszobás, kétgarázsos villa, még fenntartani is nehéz lenne, nem szólva a kertről, amit nem tudnék folyamatosan gondozni. Egyedül maradtam, felesleges ilyen luxusban élnem...
Úgy tervezem, hogy körülnézek a város szélén, mert Nancy egy úszómedencés villalakást szeretne. Gondolom, ez jó nagy kiadást jelent majd, de megpróbálom kölcsönnel megoldani. Ez a szíve vágya, hogy saját kertje, medencéje, többszobás lakása legyen. Én meg szeretném teljesíteni a kívánságát, hiszen olyan örömet nyújt nekem... - azután nem fejezte be a mondatot, mert rájött, hogy Martina meg-bántódhat, ezt pedig nem akarta. - Van neki éppen elég gondja, baja, lehet, hogy Alberto sem jön utána, még nem rendeződött a felmondása. Ami igaz, igaz, nem olyan könnyű egy szerződést felbontani, persze az én helyzetem más volt...
 Visszamész az osztályra dolgozni? Ott szerettek téged a kollégák,  s gondolom, jobb, ha ismerős környezetbe kerülsz.
 így igaz, remélem nem lesz semmi váratlan esemény, az ambulancián kezdek, de, ha az osztályon lesz üresedés, állítólag áthelyeznek. Majd meglátom, e pillanatban örülök ennek is. Előnye, hogy nem kell éjszakáznom. Nancy mikor érkezik, az esküvőt mikorra tervezitek?
Egy hét múlva jön utánam, a főnökasszonya is vele tart. Margaret McComex igen kedveli a lányt. Valamilyen elintéznivalója van Skóciában, s itt tölt néhány napot. Gondolom, akkor tartjuk az esküvőt is, csak a tanúkat hívjuk meg. Margaret lesz Nancy tanúja. Martina, az a szerencsétlen teremtés az életben már annyi, de annyi gondot és bajt cipelt a vállán, hogy megérdemli a gondoskodásomat, szeretetemet.
A gép leszálláshoz készült.
 Ma   még   otthon   alszol   nálam?   Gondolom,   nem kívánsz ezzel a sok csomaggal szállodába menni, s tudod, van hely bőven.
 Nagyon köszönöm az ajánlatodat, mert szállodát találnék, de valóban ahhoz fáradt vagyok, hogy most keresgéljek. Igazad van, elég sok a csomagom, de hát nem akartam a kedvenc tárgyaimat otthagyni. Látom, te is hoztál magaddal több bőröndöt és útitáskát.
 így igaz, hiszen számos egyiptomi emléket vásároltam. Taxival menjünk a lakásunkra, s holnap nyugodtan felkereshetsz egy kisebb panziót, ahol, ellehetsz, amíg ráakadsz a megfelelő házra.
A múltat idéző lakásban Martina hirtelen sírva fakadt. Rátört az egyedüllét és a magány érzése. Tudta, hogy Olivér csak egy éjszakát tölt ott, azt is kényszerből. Bár már úgy érezte, hogy megbékélt a helyzetével, de most itthon újra felszakadt belőle a kétségbeesés, hogyan tovább! Eszébe jutott Alberto, aki indulása előtt közölte, hogy még mindig nem kapta meg az engedélyt, s így maradnia kell.
 A csomagban van egy doboz kávé és egy üveg whisky, készítek neked is - szólt Martina a férfihez, aki máris a telefonhoz lépett és Nancyvel beszélgetett. Az asszony csak annyit hallott: - Hiányzol szerelmem... nagyon hiányzol... alig várom, hogy a karjaimban tartsalak...
Az orvosnőnek a néhány mondat elég volt ahhoz, hogy rájöjjön: Olivér és az ő élete végleg megszakadt, s ahogy mondani szokták, a boldogság belügy, ehhez már neki semmi köze sincs.
Jteter Bain gondterhelten ült az irodájában, várta barátját, James Grant doktort. Az ügyvéd azt hitte, hogy Angelina kezelése a tervei szerint alakul, ám az asszony csak három alkalommal ment el a pszichiáterhez, mivel közölte, hogy
nem érzi a beszélgetések szükségességét. Az a legnagyobb baj, hogy a James által rendelt gyógyszereket sem szedi be, sőt az altatókat is kidobta. A titkárnője beszólt, megjött Grant doktor. Péter eléje ment, barátian üdvözölte, majd a lényegre tért.
 Mondd meg őszintén James, mi a magyarázata, hogy a feleségem nem hajlandó felkeresni, sőt a gyógyszereket sem veszi be.
 Ez így igaz, pedig hidd el, minden képességemet bevetettem, hogy rábeszéljem a kezelés szükségességére. De ő mindent elutasított. Egyetlen mód van, hogy befektessük az intézetünkbe. Ott azután nem ugrálhat! Majd én kiállítok egy olyan beutalót, amelyen skizofrénia szerepel.
 Nem tartom jó ötletnek. Ha ő nem akar, nem vitethetem be hozzátok. Ez nem járható út, biztosan lebuknánk. Nem, nem... mást kell kiokoskodnunk. Találj ki egy olyan gyógyszert, amelytől esetleg rosszul lesz, s ő maga akar orvoshoz menni, s akkor felkeresünk együtt. Felállítasz majd egy elfogadható diagnózist...
 Megpróbálhatjuk. Maradjunk ez esetben a depressziónál.   Arra   felírnék  egy  barbiturát   tartalmú   altatót,   és Haloperidolt adagolnék mellé. A kettő együttes hatása a mi számunkra remek lesz, mert az érzelmi, hangulati élete felbomlik, s hallucinációk léphetnek fel. Sőt, továbbmegyek, esetleg gyorsan váltanánk gyógyszert, talán Parkant adnék, és rövid idő múlva prognosztizálható a szorongásos melankólia. De e pillanatban az a legfontosabb, hogy kezdjük meg a kezelést.  Barátom,  tudom,  sokkal tartozom neked, hiszen tisztára mostad a becsületemet egy orvosi műhiba perben, de csodát ne várj tőlem!  Egy pácienst szisztematikusan bele lehet kergetni a depresszióba, vagy a melankóliába, sőt még bizonyos fokig tudatzavart is elő lehet idézni. Ám sajnálatos módon bármely betegségre esik a választásunk, mindegyik kifejlődéséhez idő kell. Ha jól értettem,   te   viszont   mielőbb   meg   akarsz   szabadulni Angelinától, oly módon, hogy bezárasd egy elmegyógyintézetbe, ezzel örökre eltűnik az életedből...
 így igaz, de óvatosan kell dűlőre vinni, s ezért van szükségem rád. A barátnői, az új munkatársai gyanút foghatnának... ezt pedig el kell kerülnöm... mindenki gondolja azt, hogy én egy aggódó férj vagyok, aki nagyon-nagyon szenved a felesége betegségétől, amely lényegében már hosszabb ideje tart, de nem mondtam el a barátainak sem, mert reménykedtem, hogy jobban lesz... Ezt kell elérnem, mindenáron!
Nem lesz könnyű feladat, mert Angelina egészséges. Semmiféle pszichikai elváltozás nem jellemzi, sőt, elég határozott egyéniség. De mondd meg drága Péter barátom, miért akarsz ilyen radikálisan megszabadulni tőle?
 Előtted nincs rejtegetnivalóm. Annak idején, mikor feleségül vettem, megtudtam, hogy az apja, aki Dollar-banban erdész, a lánya számára egy jelentős összegű örökséget biztosított, amelyet egy távoli rokon hagyott Ange-linára. Ő nem tud semmiről, ez teljesen biztos. De ezt az összeget, amely kereken félmillió angol font én akarom megkapni. Ezen kívül igen-igen meguntam a nőt. Szeretnék megszabadulni tőle...  Ugye megértesz és segítesz. Nem várhatok sokáig, mert ha mégis kitudódik az örökség,  akkor már nem  tehetek semmit.  Betegséget kell produkálnunk,  s  erre   a legjobb  módszer  a  pszichikai kórkép...
 Mindenben segítek Péter, de azt látnod kell, hogy ha a feleséged mereven elzárkózik minden orvosi kezelés elől, akkor mit tehetek én? Mert kényszeríteni - mint az előbb is említettem - képtelenség! Nagyon hálás vagyok, de nem szeretném a karrieremet, az állásomat, az egzisztenciámat feláldozni. Mert ha kipattan a botrány, hogy egy embert, aki egészséges, én téves diagnózis alapján kezelek, akkor nekem annyi! Ezt te sem akarhatod, hiszen egyszer már kihúztál a kátyúból...
 Beszélek Angelínával, és holnap jelzem neked, hogyan döntöttem.   Még   az   is   elképzelhető,   hogy   megoldom nélküled...
Hamarosan James Grant elköszönt. Amikor az ügyvéd egyedül maradt, szokásához híven alaposan végiggondolta, hogyan és miként beszélje rá a feleségét a kezelésre. Azután hirtelen megvillant egy ötlet a fejében... - este megoldom - zárta le a gondolatsort.
Péter igyekezett szokásától eltérően korán hazaérni. Angelina már várta. Jókedvűen kortyolgatott egy csésze teát, és kedvesen érdeklődött férje aznapi tárgyalásairól.
Tudod szerelmem, amióta dolgozom, jobban alszom, az étvágyam kitűnő és a fejfájások is megszűntek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy életünk ismét a régi. Egyetlen vágyam maradt, mielőbb terhes szeretnék lenni... remélem, te is osztoznál az örömömben, ha kisbabánk születne. De sajnos ez még csak álom a részemről, de mielőbb valóság is lehet, ha te is akarod. - A férjéhez lépett és forrón
megcsókolta.
 Gyere, gyere - fogta meg a karját -, szeressük egymást, végre együtt vagyunk, és korán van...
Nézd kedvesem, innék egy pohár whiskyt, kicsit beszélgessünk. Valóban mostanában rengeteg a dolgom, igencsak későn érek haza. De ez nem jelenti azt, hogy nem vágyódom utánad. A periratok helyett veled szeretnék lenni... de remélem előbb-utóbb ez is megvalósul, miután bővíteni fogom az ügyvédi irodát. - Péter lassan iszogatta a kristálypoharába töltött italt, s közben  igyekezett szerelmes tekintettel csüngeni feleségén.
 Örülök drágám, hogy jókedvű vagy, s egy újszülött reménye engem is boldogsággal tölt el. Egyetlen kérésem, menj el egy beszélgetésre Grant doktorhoz. Erre még szükséged van.
 De Péter, nem vagyok beteg, nem akarok pszichiáterhez járni. Az egészségem remek, nincsenek panaszaim, akkor meg minek? Nem értem!
Sajnos, éjszakánként gyakran felriadsz, körülnézel, álmodban beszélsz valamit, amit nem értek, utána visszaalszol, és reggel nem emlékszel semmire. Gondolom, ez csak valami  apró betegség,  de  a  terhesség  előtt  szeretném
James véleményét hallani. Az is előfordult már, hogy lementél éjszaka a konyhába, és nem emlékeztél, mit akartál a hálószobába felhozni. Drágám! Nagyon, nagyon szeretlek, és úgy érzem, a házasságunk valóban sínen van. Te vagy az életem értelme és boldogságom forrása. Most pedig, a gyermek utáni vágyakozásod bearanyozza a napjaimat. Már alig várom, hogy a fiam vagy a lányom itt futkorásszon körülöttem. Én is nagyon szeretnék tőled gyereket, azt hiszem elérkezett az ideje.
 Gyere - ölelte át az asszony karcsú derekát, és a hálószobába vitte, óvatos mozdulatokkal levetkőztette. Simoga-tása lázba hozta a női testet.
Éjfélig szeretkeztek, olyan hévvel és forrósággal, hogy Angelina remegve suttogta: - Ilyen éjszakánk még soha nem volt.
 Kicsikém, örülök az elhatározásunknak, hogy a családunk bővüljön, de arra kérlek, keresd fel Grant doktort.
Ha ennyire ragaszkodsz a vizsgálathoz, akkor elmegyek. Remélem, gyorsan teherbe ejtesz, s jön a mi kisbabánk...
 Annak örülnék a legjobban, ha ma éjszaka fogant volna meg a csöppség... - Magában Péter mosolyogva könyvelte el, hogy a sors közbeszólt, s így Angelina a saját csapdájába sétál be...
J ennifer életében ilyen boldog nem volt. Rick még a gondolatait is leste, s nem tudott olyan apróságot kérni, amelyet férje ne teljesített volna. Most, amikor az üzleti útjára elkísérte őt, úgy érezte, hogy mindenbe beavatja és megosztja vele terveit.
 Milyen okos voltam, hogy a teljes vagyonom a kezébe adtam. Később, ha majd dolgozni kívánok, megígérte, hogy vásárol nekem egy üzletet. De most olyan jól esik a semmittevés! Aranyosan hívott erre az üzleti útra is, s én örömmel jöttem. - A szigetcsoport leírhatatlan szépsége
elvarázsolta az asszonyt. A Shetland-szigetek közül Mainlandban szálltak meg, ahova Aberdeenből komphajóval jöttek át. A kocsit a kikötőben hagyták, mert mint Rick mondta, Mainlandban csak két napig lesznek, s utána még átugranak Unstba is. Mindkét helyen üzleti tárgyalásai voltak. A gyáros nagyszabású tervet készített, s itteni feldolgozó üzemet kívánt létesíteni.
A szállodában elhelyezkedtek, majd Walton tárgyalni ment, míg az asszony gyalog indult a mozgalmas kikötő felé. Közben megtekintette a híres Fort Charlotte erődítményt, onnan negyedórányi sétaút végén beért a Shetland Workshop Gallerybe. Két öreg ikerházban rendezték be a sziget képző- és iparművészeinek kiállítását. Hamar elszaladt az idő, és visszasétált a Sound of Bressay öböl szélére, ahol a szállodájuk volt. A Várfok hotel egyemeletes épülete belesimult a környezetbe. Mindenhol rend, tisztaság uralkodott, a falakon viking életképek lógtak. A szoba barátságos volt, s az erkélyről a Bressay-sziget festői tájában gyönyörködhetett Jennifer. A szobalány hozta a teát és a finom aprósüteményt, ami elmaradhatatlan egy hotelben.
Az asszony az uzsonna után átöltözött, mert férje még elmenetele előtt közölte, hogy késő délután elviszi a feleségét Jarlshofba, ahol mintegy másfél kilométeres sétaút során a természet fenséges tájaiban gyönyörködhetnek. -Itt a hegyoldalon nemcsak erdők vannak, hanem szakadékok és tengerszemek, a látvány mindenkit lenyűgöz.
Öt is elmúlt, amikor elindultak.
 Nem vagy fáradt, szívem? - kérdezte Rick, s a választ meg sem várva odaszólt a recepciósnak: - Egy bő óra múlva érünk vissza, ha keresnének.
Az út rövidebb volt, mint Jennifer gondolta, s amikor megpillantotta a hegyekbe nyúló sziklafalakat, szakadékokat szinte a lélegzete is elállt ettől a földi csodától. Néhány száz métert tettek meg a keskeny földúton, amikor Rick átölelte az asszonyt, s szerelmesen megcsókolta.
Te vagy az életem értelme... szerelmem... - majd elengedte, és egy nagyot taszított rajta. A test zuhant...
zuhant... lefelé a mélybe... A halálsikoly éles, visító hangjára a madarak felröppentek... pillanatok múlva síri csend ülte meg a tájat. Rick az órájára nézett, s megállapította, hogy minden a terve szerint alakult. Bizonyos volt benne, hogy véletlen balesetnek nyilvánítják Jennifer halálát.
Lélekszakadva rohant vissza a hotelbe, és zokogva kiabált: - Lezuhant a feleségem... lezuhant... segítsenek megkeresni... remélem, még él... drágaságom!!! Drágaságom! - Kiabálta.hisztériásán... A szálloda igazgatója telefonált a rendőrségnek...
A jarlshofi hegyoldalon történt... - üvöltözött Rick, mint aki megzavarodott. Remekül játszotta a hisztériába hajló férj szerepét. Rövid idő után megérkeztek a rendőrök és a hegyimentők, s Rickkel elindultak a helyszínre. Rövid keresés után a mélyben, ahova a mentők speciális kötéllel ereszkedtek le, kicsavart testtel feküdt Jennifer. Amikor Rick megpillantotta az asszonyt, ahogy kötélen vontatták fel élettelen testét, odarohant s nem akarta elengedni. Szorította, ölelte, csókolta és torkaszakadtából kiabálta: -Nem engedlek el! Szeretlek! Nem tudok nélküled élni! Ne hagyj itt! Miért? Miért történt ez a tragédia! Miért akartad este látni a hegyet! Ha tudtam volna... - A rendőrök erős kézzel próbálták Rick ölelő karjaiból kiszabadítani a feleségét, de a férfi, mint aki elvesztette a józan eszét, nem eresztette a holttestet.
John, adj valami nyugtatót a férjnek - szólt a közben megérkező rendőrorvosnak a felügyelő. - Teljesen kiborult, nem bírunk vele.
A rendőrorvos Rickhez lépett, megfogta a karját. - Kérem uram, próbálja összeszedni magát, a felesége meghalt, nem támaszthatja fel. - Átnyújtott egy termoszt, amelyben illatos tea volt, és egy fehér tablettát. - Kérem, most vegye ezt be. Meg kell nyugodnia!
 De nem tudok megnyugodni! Elvesztettem az életem értelmét, fiatal házasok voltunk... szerettük egymást... -Majd visszafogottabb hangon folytatta, mert nem akarta túljátszani a szerepét. - Kérem uram - nézett a nyomozást
vezető fiatal férfire. - Hogyan csúszhatott meg szegénykém? Ez veszélyes hely? Még soha nem jártam itt...
 Nézze uram, már nappal is történt baleset, nem is egy. Akik nem ismerik ezt a kacskaringós, keskeny ösvényt, nagyon könnyen megcsúszhatnak rajta. Sötétben ez még veszélyesebb... Nyilvánvaló, hogy a feleségével is ez történt...
Istenem! Istenem! Ő akarta látni ezt a csodálatos vidéket, azt mondta, este még varázslatosabb ez a táj. Drága kicsi angyalom! - zokogott fel ismét Rick, akit két oldalról támogatva kísértek vissza a hotelba. A rendőrök említették, hogy reggel felveszik a jegyzőkönyvet, addig pihenjen. - Mikor kíván tovább utazni?
Amilyen gyorsan csak lehet, hiszen életem tragédiája itt történt, és ezt nem lehet elfelejteni.
 Rendben! Reggel nyolc órakor itt vagyunk.
Rick lassú, botladozó léptekkel ment fel a szobájába, ahol azonnal töltött egy nagy pohár whiskyt, és örült, hogy terve szerint minden sikerült. - Remélem, jól alakítottam a kétségbeesett, gyászoló férj szerepét. Most megszabadultam Jennifertől is, s a vagyonom jócskán bővült. Persze, az is szempont volt a döntésemben, hogy nem akartam előbb-utóbb kiderüljön a férje halálának körülményei.
Szerencsétlen Kevint is én tettem el az útból... sokat kérdezősködött, s a végén rájött, hogy a terveit megváltoztattam, a biztonsági intézkedéseit nem vettem figyelembe. Sőt megfenyegetett, hogy tudomására jutott: a legolcsóbb anyagokat hagytam jóvá, így a textilgyár bővítése nem szabályos és néhány új épület életveszélyes. Micsoda bolond volt! Megmondtam neki annak idején, hogy ha valami baj adódna, a biztosító fizet. Ő azonban, mint afféle szép lélek, arra hivatkozott, ha baleset történik s bárki meghal, az emberi életet nem tudjuk pótolni. Mit érdekel engem a munkások sorsa? Fizetek nekik, s annyi... Ha mindenkinek a gondját, baját a vállamra venném, megőrülnék. Egyébként sem az én stílusom...
Újból töltött magának, majd rágyújtott egy pipára és elgondolkozott Jenniferen. - Nem volt buta nő, mégis szépen és dalolva besétált a csapdámba... még csak nem is gyanakodott... teljesen elvarázsoltam a figyelmességemmel, látszólagos szerelmemmel... Kevinre pedig soha nem gondolt, álmában sem jutott eszébe, hogy a volt férje halála az én körültekintő akcióm volt... Nem hallgatott a józan észre... aztán ráfázott... velem senki nem kötekedhet. Ha figyelembe vettem volna a javaslatát, és az ő tervei alapján született volna meg az új szárny, sokat veszítettem volna... én pedig nem szívesen dobálom ki a pénzt az ablakon... Igaz, a megboldogult feleségeim, az apám és a testvérem után sokat örököltem... De erre szükségem is van. A nagyszabású terveimhez pénz kell, sok-sok pénz! Most ismét özvegy lettem, immár harmadszor - váltott torz mosolyra az arca. - Reggel azonnal intézkedem, s mielőbb megrendezem Edinburghban a temetést. Mindenkit értesítek, még a szörnyű barátnőit is kénytelen vagyok. Remélem - folytatta a gondolatait - a rendőrség gyorsan kiadja a holttestet, mert még tegnap közöltem a rendőrorvossal, ha lehet legyen mielőbb boncolás. Mint mondottam, tudni szeretném nem vett-e be valamilyen gyógyszert, amitől rosszul lett. A doki megértőén bólogatott, és megígérte, hogy soron kívül elvégzi a boncolást, a jegyzőkönyvet átadja a rendőröknek, s ők értesítenek. - Gondolom, a délelőtt folyamán minden elrendeződik. A jegyzőkönyv aláírására úgyis be kell mennem a rendőrkapitányságra, amely város központjában a Szent Patrick templom mellett áll. Ha a számításom beválik, két-három nap múlva indulhatok haza. Bérelek egy magángépet, a kocsimat pedig az egyik szállítócéggel vitetem Edinburghba. Most, amikor tervem sikerült óvatosan, gondosan és körültekintően kell cselekednem. Nem csúszhat hiba az elgondolásomba.
Milyen naivak az asszonyok! - hajtott le egy utolsó pohár whiskyt. - Jennifer úszott a boldogságban, amikor a feleségem lett. Később is ezerszer elmondta, hogy nálam jobb férjet elképzelni sem tudott volna. Vakon megbízott bennem... hála az égnek nem hallgatott Miára, arra a lökött tyúkra! Igaz, annak van esze, de átkozottul hisztériás.
No és micsoda képtelenség, hogy megtartja Patrick gyerekét... Talán abban reménykedik, hogy csoda történik, és a férfi visszatér? De hála az égnek, ilyen csodák nincsenek...
Bement a fürdőszobába, lezuhanyozott, s lefeküdt.
 Holnap szükségem lesz az eszemre és az óvatosságomra... - majd mély álomba zuhant...
Angelina sokáig beszélgetett Róbert O Meniellel a Morcos Oroszlán tulajdonosával. Az asszony jó néhány ötletét tárta a férfi elé, hogyan lehetne még jobban fellendíteni a forgalmat, és az egytálételek kínálatát változatosabbá tenni. Róbert rövid idő alatt megkedvelte a csinos, kedves, szorgalmas nőt, akire egyre jobban támaszkodhatott. A férfi harmincöt éves korában még mindig egyedül élt, csupán rövidebb-hosszabb ideig tartó viszonyai voltak. Nem nősült meg, nem szerette a kötöttségeket, és főleg nem akart egyetlen nőnél megállapodni. Angelina kérdésére: miért nem nősült meg ez ideig, csak annyit válaszolt, hogy a házasság könnyen köttetik, de a válás évekig húzódhat.
Délután három órakor tele volt az étterem. Elsősorban a közelben dolgozó emberek fedezték fel, hogy az egytálétel itt jobb ízű és olcsóbb, mint a szomszédos gyorsbüfében. Angelina még egyszer körülnézett, majd beszólt Róbertnek, hogy ma kicsit korábban megy el, mert felkeresi a férje orvos barátját.
 Csak nem beteg, kedves Angelina? Nem látszik magán semmiféle levertség, vagy egyéb tünet. Valójában mivel kezelik?
Őszintén elmondta a férfinek a Sharm-El-Sheikh-beli nyaralásuk alatti eseményeket, rosszulléteit, álmatlanságát, Nancy feltűnését, és kibékülését a férjével. Úgy érezte, a főnökében megbízhat.
Tudja Róbert, ma már ismét felhőtlen a viszonyunk Péterrel, de ragaszkodik ahhoz, hogy megvizsgáljon a barátja. Szeretnék gyereket, de a férjem még mindig fél, hogy
visszatér az általa kitalált depresszióm. Persze mindez csak a szerelmét jelzi, félt engem. A pszichiáter barátjában teljes mértékben megbízik, s elfogadja véleményét. Én pedig bevallom őszintén, ha elmegyek James Grant doktorhoz, mindig megmagyarázhatatlan rossz érzés kerít hatalmába. Pedig semmi okot nem adott erre az orvos, de én mégis kicsit tartok tőle.
 Ezt elmondta a férjének?
Valójában nem ennyire nyíltan, de ő is tudja, hogy nem kedvelem a barátját. De ma délutánra megbeszéltem, hogy felkeresem. Azt akarom, hogy végre Péter is nyugodjon meg, semmi bajom nincs, s főleg ne szedessen velem gyógyszereket.
 Kedves Angelina, én nem ismerem személyesen a férjét, csak hírből az ügyvédi irodáját. Azt rebesgetik, hogy nagyon felkapott ügyvéd, és az alvilág is igencsak megbízik benne.
Nem, nem, téved Róbert! Igaz, hogy néhány esetben védett már drogosokat, meg nem éppen tisztakezű embereket, de én úgy gondolom, hogy egy ügyvédnek az a feladata, hogy az ügyfelét védje, s legjobb tudása szerint lássa el a képviseletét. Péter kiváló ember. Igen nagyra becsülöm azért, hogy olyan csórókat is kihúz a bajból, akik nem tudnak fizetni.
 Ezt ő mondta el magának? Mert én más történeteket hallottam az irodájáról és róla is. De persze, az emberek irigyek, s lehet, hogy mindez csak rosszindulatú pletyka.
Bocsásson meg Róbert, de most látom, mennyire elszaladt az idő, mennem kell. Holnap reggel korán jövök, és elkészítem az új menüválasztékra vonatkozó javaslataimat.
Angelina sietve ment a kocsijához. Grant doktor már várta. Leültette, teát hozatott a számára.
 Kérem kedves Angelina, lazuljon el. Próbáljon a kérdéseimre őszintén válaszolni, meglátja nem lesz nehéz. Ugye nem szorong?
Nem, dehogy, nincs semmi bajom, de Péter kedvéért eljöttem. Kezdjük el - szólt kissé ingerülten az asszony.
Meséljen a munkájáról, hallom, nem elégíti ki, de maga mindenáron dolgozni akar, gondolom ezzel is bizonyítani kívánja a fontosságát...
Bocsásson meg doktor úr, de semmit nem akarok bizonyítani. Egyszerűen arról van szó, hogy nem bírom elviselni az otthoni lógást, a semmittevést. Péter rendszerint késő este ér haza, és én egész nap ténfergek... Szeretem a munkámat, a főnököm megbecsül, s később majd a végzettségemnek megfelelő beosztást ígért... addig pedig bőven van mit csinálnom, sőt néhány újdonságot akarok bevezetni az étteremben.
Az életében nem? Pedig gondolkoznia kellene! Ha gyermeket kíván a világra hozni, akkor nem új receptek összeállításán kellene törnie a fejét, hanem többet pihenni és otthon maradni. De amíg eldönti, hogy valójában mit akar, addig is szednie kellene a szedatívumokat. Hallom nem alszik jól...
Kérem doktor úr, ne is folytassa... Ezt a férjemtől hallotta, akinek meggyőződése, hogy én beteg vagyok. Ne írjon fel semmit, úgysem szedem be!
Ez így nem lesz jó, Angelina. A betegségnek, depressziónak egyik tünete, hogy elutasítja a segítséget, s gyógyszerfóbiája alakul ki, nem szedi a szükséges szereket és nem ismeri el, hogy a környezetére szorul. Nézze, ha maga ilyen makacs és végleg elutasítja a jó szándékú orvosi tanácsokat, akkor nem tudok mit tenni. De megjósolom, hogy rövidesen súlyos tünetei lesznek, és akkor már csak a kórházi kezelés a megoldás.
Angelina arca vörössé vált és teljesen kivetkőzve magából kiabálta: - Ön doktor úr, ne jósolgasson! Ha pszichiátriai kezelésre lesz szükségem, felkeresem és kérem a segítségét, de most jól vagyok, ne akarjon beteggé tenni! Majd elmondom a férjemnek, nincs szükségem e pillanatban semmire, csak a szerelmére és megértésére. Ezt pedig megkapom. - Felállt, köszönt és elhagyta a szobát.
Az orvos nyomban telefonált barátjának: - Nem sikerült, a feleséged nem bízik bennem... Sajnálom Péter, de
nem segíthetek. A továbbiakban nem akarok részt venni az ügyeidben. Nem szeretném elveszíteni a diplomámat... Kérlek, törődj bele, Angelina nem kezelteti magát... más megoldást találj... - tette le a telefont.
Jennifer temetésére nagy tömeg gyűlt össze. Ricknek a gyárból néhány munkatársa, valamint barátai kívántak részvétet. Angelina, Mia és Kate is megjelent, de Mia nem ment oda a férfihez, csupán a fejével biccentett üdvözlés gyanánt. A temetési szertartás után Rick nem tartott fogadást, megjátszottá a fájdalmat, a szeretett nő elvesztését. Nem akarta, hogy ismerősei, barátai különféle kérdéseket tegyenek fel a tragikus balesettel kapcsolatban. Örült, hogy a rendőrség lezárta, s neki sikerült mindent a terve szerint elintézni.
Egyedül görnyedten állt a sírnál. Nézte a hatalmas virágkoszorúkat, a földet beborító csokrokat. Eldöntötte magában, hogy rövidesen megkezdi a gyár terjeszkedését, de nem akart feltűnést kelteni a gyors intézkedéssel. - Pedig már alig vártam, hogy ne kelljen megjátszani a gyászoló férjet, akit a sors ennyire megtaposott. - Elmerült a gondolataiban, amikor mellé lépett Katherina.
 Kedves Rick,  fogadja  őszinte  részvétemet.  Kérem, mondja el, hogyan történt a tragédia?
 Jaj, csak erről ne beszéljünk! Még most is sajog a seb, amelyet a drága Jennifer elvesztése okozott. Ne haragudjon Kate, de most is szinte sokkos állapotban vagyok, s képtelenség, hogy beszéljek a mély gyászomról...
A lány kissé összehúzott szemmel nézett rá. - Megbo-csásson, kedves Rick, de elég nehéz elhinni, hogy ilyen rövid ideig tartó házasság után, annyira fájna Jennifer elvesztése, ahogy maga most mondja. Tudomásom szerint rajta kívül már két feleséget temetett el és...
Ne folytassa, kérem! Elég szerencsétlen vagyok a házasságokban, a feleségeim mindannyian itt hagytak. Egyébként sem az alkalom, sem az idő nem megfelelő a megboldogult tragédiájának ismertetésére. Gondolom a barátnői, elsősorban Mia már régen tájékozódott a részletekről... Mindenfélét terjeszt rólam... de nem érdekel... Gyűlöl, engem okol a lelke mélyén Patrick elvesztéséért. Még ott a szigeten sem tudtam neki megmagyarázni, hogy semmi közöm a volt vőlegénye halálához. Hiába, ő bűnöst keresett, pedig balesetről volt szó. De hagyjuk a múltat! Köszönöm, hogy eljöttek a temetésre, látom, a kocsinál már várják a barátnői.
Katherina elköszönt és gyors léptekkel csatlakozott a többiekhez. Útközben mindannyian hallgattak, a lány Mia lakásához közel megállította a kocsiját.
 Gyertek, menjünk be ide a pubba. Innék valamit, Mia te gondolom egy tea mellett maradsz, Angelina te kávézol, ugye? Jól ismerem az ízléseteket. - Leültek a pub hátsó asztalához, és Kate megrendelte az innivalókat.
Tudjátok, valahogy ma a temetésen az volt az érzésem, hogy Rick túljátszottá a szerepét. Nem lehet őszinte ez a nagy gyászolás... valami felhangot éreztem a szavaiban. De beszéljünk másról! Angelina, jól érzed magad a Morcos Oroszlánban?
Remekül, de Péter igencsak ellenzi, hogy dolgozom. Állandóan megjegyzéseket tesz. De engem nem érdekel, a főnököm rendes, s rövidesen új munkakört kapok. Róbert pedig betartja a szavát.
 Mégis olyan gondterheltnek látlak, Angelina - szólt közbe Mia. - Mondd, mi bánt, mert kissé ideges vagy.
Nézzétek lányok, járok egy pszichiáterhez, és a pasas nagyon idegesít. De miután Péter barátja, s ő ragaszkodik hozzá, hogy beszélgessek vele, hiszen ez a pszichiátria lényege, így több vita után végül is beadtam a derekam. Péter aggódott, mert egy ideig alvászavaraim voltak...
 Na és? Ez érthető azok után, hogy megjelent az énekesnő, és közölte a férjeddel, hogy lánya van! Gondolom, ma már nem izgatod magad, remélem neked is lesz gyereked - mutatott a gömbölyödő hasára Mia.
I
 Bevallom, nagyon szeretnék én is egy kisbabát, Péter is örülne az újszülöttnek, és valójában ezért akarta, hogy menjek el James Grant doktorhoz. Beleegyeztem, több alkalommal is jártam nála az utóbbi időben, de előzőleg is felkerestem, amikor hazaértünk a Sínai-félszigetről. Igaz, akkoriban valóban kicsit dilis voltam, nem aludtam át az éjszakát, és napközben is nyugtatókat szedtem. De hála az égnek, rendbe jöttem, jól alszom, nincs szükségem semmiféle gyógyszerre!
Hallottam a bankban, hogy Péter irodája valamiféle pénzmosási ügybe keveredett. Persze lehet, hogy az egyik munkatársa a ludas. Neked nem mesélt erről valamit, Angelina?
Dehogy, az irodájáról soha semmit nem mond. Azt hangoztatja, hogy az ügyvédi titoktartás szent, s nem akarja a lakásba hozni a sok zűrt és izgalmat, amit egy-egy vádlott védelme jelent. Eleinte kérdezgettem, de mostanában ejtem a témát. Valójában az foglalkoztat, hogy mielőbb terhes legyek... Ugye Mia, remek érzés, ahogy nő a hasadban a baba? Kate említette, hogy Patrick testvére is gyakorta megfordul nálad, mert Londonból visszaköltözött ide. Helyes férfi?
Nagyon, de ezt elsősorban Kate-től kellene megkérdezned, mert ahogy én látom, ugyancsak megtalálták a közös hangot. Igaz, Kate?
 Még nem tudok semmit, ne faggassatok, de szimpatikus az orvos... - pirult el Kate.
Egy kis ideig még beszélgettek, majd elváltak, ki-ki indult a dolgára.
Mia éppen a kulcsot helyezte a zárba, amikor észrevette, hogy egy alak settenkedik utána. A szíve összeszorult félelmében, s már arra sem volt ideje, hogy kinyissa az ajtót, amikor Rick Walton elélépett és fenyegető hangon szólt rá.
Fejezze be a rágalmazásom! Most még megúszta, de legközelebb pórul járhat! Láttam a temetésen, s tudom, hogy rossz híremet költi. Gondolom, nemcsak a barátnőinek mesélt a gonoszkodásairól, hanem a bankban is. Ha bármi visszajut hozzám a pletykáiból, megnézheti magát! Vegye tudomásul, hogy Jennifer balesetet szenvedett... szegény! - A férfi félelmetes alakja egyre közelebb ért a lányhoz, akinek a torka összeszorult, szinte fulladozott. Rick ránézett, majd gyors léptekkel lefutott a lépcsőn. Visszakiabált az első fordulóról:
Vigyázzon magára, kedves Mia! Bárkit érhet baleset! Ezt maga jól tudja...
A lány a szobában lerogyott az ágyra, s azon spekulált mitől gőzölt be Rick, hiszen a temetésen nem ment oda hozzá. - Valami mégiscsak lehet ezekben a balesetekben! Eddig három feleséget temetett el. S ki tudja még kit? Az biztos, hogy Patrick nem véletlenül sorolt annyi rosszat róla. Tény, nem lehetett bizonyítani, de én változatlanul azt hiszem, benne van a keze a tragédiában. Bár a barátnőim óva intenek attól, hogy rágódjak a történteken. Igazuk van, de most a lépcsőházban nagyon megrémített a férfi. Nem is értem, pontosan mit akart tőlem? Az őrült tekintete árulkodott... vagy csak én féltem...
Elhatározta, hogy telefonál Angelinának, elmeséli a történteket, miután a sírnál ő találkozott a férfivel. Talán tud valami elfogadható indokot...
Péter vette fel a telefont, zordan közölte, hogy a feleségének nagyon fájt a feje, adott neki nyugtatót és nem ébreszti fel. Ezzel letette a kagylót.
A lány megdöbbent az ingerült hangon. Vacsorát készített magának s közben gondolatai visszatértek Ange-linához, a délutáni beszélgetésükre. - Valami nem stimmel itt - kezdett gyanakodni. - Majd Dániellel, mint orvossal megbeszélem.
IVlargaret McComex bérelt kocsiján ment Frenci Robsen birtokára. Már két napja megérkezett Edinburghba, a Sheratonban szállt meg, s várta a főnök jelentkezését. Közben vásárolgatott, s egy alkalommal Nancyvel is találkozott. - Milyen meglepő fordulatokat hoz az élet - meditált -, soha nem gondoltam, hogy Nancy megállapodik! Úgy tűnik, tetszik neki a feleség szerep. Vajon meddig tart a lelkesedése?
Közben megérkezett. A kapunál ellenőrizték a személyazonosságát és a listát, amelyen a neve szerepelt. így állhatott be a parkolóba. Egy tagbaszakadt férfi nyitott ajtót.
Jó napot asszonyom, a főnök már várja, kövessen az emeletre!
Margaret amint belépett Frenci dolgozószobájába, észrevette, hogy a férfi kicsit lekezelően tekint rá.
Hello! Jó, hogy megjöttél, ülj le és mesélj, várom a híreket!
 Kérésed szerint három lányt szerveztem be. Most úton vannak. Kolumbiából hazafelé tartanak, vagyis a megállapodásunk szerint holnap érkeznek meg. Engem keresnek a Sheratonban. Ezúttal csak kisebb mennyiséget hoznak át a határon, s ha beválnak, a következő útjuk Goába vezet. Megtanítottam őket mindenre, amit egy ügyes futárnak tudnia kell... Remélem elégedett vagy!
 Hát persze kedveském, de ne felejtsd el, hogy te is bőven részesülsz a haszonból! Igaz, a pénzért megdolgozol, de a mulatódat sem tudtad volna megvenni, ha én nem vonlak be a buliba. Mindannyian jól járunk... Térjünk rá a következő féléves programra! Szeretném, ha még legalább öt-hat fiatal lányt beszerveznél a kábítószer-csempészésbe, mert jelenleg nemcsak itt Edinburghban terjesztem, hanem már Londonban, és még több nagy angliai városban is megvetettem a lábam. Elég megbízhatóknak tűnnek a partnereim. Ha valamelyik elfeledkezne a jó modorról, annak annyi! Mindig találok a helyébe mást, aki boldogan kapkod a pénz után... Margaret, te igazán tudod, a pénz mindenkit megszédít! Visszatérve a lényegre, nekem egyre1 több áru kell! Tehát ehhez beszerzők, futárok, árusok szükségesek, olyanok, akikben feltétel nélkül megbízhatok. Egy év alatt ötszörösére kívánom
emelni a forgalmat! A tengerparti kis laboratóriumot is bővítem, hiszen az áru minősége igen fontos, elsősorban a nagyfogyasztók részére. A kis halacskáknak az olcsóbb áru, a gyengébb cucc is megfelel.
Értem, hogy terjeszkedni akarsz, de mit tehetek én ennek érdekében? A lányokat megszerzem és betanítom. Persze te is jól tudod, hogy váratlan lebukás mindig becsúszhat... azért is kell különféle óvintézkedéseket tenni. A szórakoztató kombinátom teljes biztonságban van. Mindenki kedveli a bárt, a táncosnőket, a kiváló műsort, és nem utolsó sorban a lányok nyújtotta szolgáltatásokat. Egyszer el kellene jönnöd, meglátnád milyen nagyszerű.
Kedves Margaret, engem nem érdekel a bárod, csak az, hogy a megállapodásunk szerint tartsd be az utasításaimat! Egyébként sem hoznak lázba a táncosnőid... Más érdekel...
 Megkérdezhetem, hogy ki?
Hát igen! Elég komplikált helyzet.
Ugyan Frenci, neked senki és semmi nem állhat az utadba! Keresztül csörtettél mindenen és mindenkin. Sem Isten, sem ember nem szent előtted.
így igaz, de a sors különös szeszélye közbeszólt... Egy váratlan esemény történt velem. Azért mesélem el, mert a hosszú évek alatt annyi mindent átéltünk együtt, olyan, mintha a nővérem lennél... Szóval, a közelmúltban a kocsiban rosszul lettem, mint később kiderült, enyhe ételmérgezést kaptam. Hirtelen fordult egyet velem a világ, és már csak arra emlékeztem, hogy egy vizsgálóasztalon fekszem, s fölém hajol egy gyönyörű asszony. A kocsival éppen a Fehér Kereszt Kórház előtt jártunk, amikor rám jött a rosszullét, s a sofőröm berohant az ambulanciára segítségért. Az ápolók bevittek, s a doktornő gyorsan infúziót adott és gyógyszereket. Egy bő óra múlva jobban lettem, de az orvosnő szavamat vette, hogy bemegyek másnap kivizsgálásra. Igent mondtam, de nem gondoltam komolyan. Amikor már hatottak a gyógyszerek, elengedett, s azzal búcsúzott, hogy korán reggel visszavár. Eszemben sem volt!
Ám délután ismét erős szédülés tört rám, megfordult velem a dolgozószobám, verejtékben úszott a testem. Úgy éreztem, itt a világvége! Ekkor döbbentem rá, hogy a kedves orvosnőnek még a nevét sem tudom. De pillanatok alatt megszerezte a titkárom. Utasításomra telefonált neki, ám már nem találta a kórházban, de a lakásszámát kinyomozta és felhívta. Kérte, hogy jöjjön el, mert ismét rosszul vagyok, kocsit küld érte. Ám az orvosnő az ügyeletre utasította. Hirtelen, a fájdalmaim ellenére dühbe gurultam. Ki a fene ez a nő, hogy utasítson engem? Végül is érte mentek a lakására és idehozták. Adott egy injekciót, és hajnalra jobban lettem. Az orvosnő az ágyam mellett ült, és én még soha életemben nem éreztem magam ilyen biztonságban! Mikor jobban lettem, kicsit beszélgettünk, s Margaret, ha  hiszed, ha nem, beleszerettem. Még soha, de soha nem vol- tam ilyen bátortalan, ilyen kedves senkihez. Az orvosnő olyan szép volt és kívánatos, hogy azon nyomban magam mellett tartottam volna.
 Mondd csak Frenci, elment az eszed? Legalább fiatal az a nő, hogy pillanatok alatt belezúgtál?
Nem... nem... nekem való. Később megtudtam: negyvenhat éves, elvált asszony, s most jön a csattanó! Mit gondolsz, a férje, aki szintén orvos, kiért hagyta el ezt a csodálatos teremtést?
 Fogalmam sincs! Mondd már! Kíváncsi vagyok! -Nancyért! A férje Olivér Candol! Ugye, ezt álmodban
sem sejtetted volna? No látod, a sors fintora, hogy az én volt szeretőm, az a kis szemétláda, megkaparintotta a sebészt. Úgy vélem, Péter Bain áll a háttérben. Majd beszélek vele. E pillanatban csak az asszony érdekel... Nem akar velem találkozni. Téged bízlak meg, hogy valamilyen módon rábeszéld, legalább még egyszer látogasson meg!
Jaj, ezt ne kérd tőlem! Engem a Sínai-félszigetről valószínűleg ismer...
 Ez nem kifogás! Meggyőződésem, hogy soha nem látott, nem is hallott rólad! Szóval tekintsd az ügyet szíves- ségnek! Tudod, ha Frenci Robsen kér valamit, azt ajánlatos
teljesíteni. Gondold csak meg Margaret, hány éve ismerjük egymást? Emlékezz vissza, ha én nem állok mögötted, a mulatód most kié lenne? Világos! Azé a senkiházi John Blacké, akivel együtt éltél több mint tíz évig. Nem is értem, hogy bírtad ki. Még gyereket is szültél neki... Bár azóta sem beszéltél a csemetédről... Nyilván nem tudsz róla! Talán nem is érdekel... Most az a fontos, hogy Martina Candolt környékezd meg és hozd el hozzám...
Hogy képzeled? Miért nem az embereidet vonod be ebbe a legújabb hóbortodba? Küldj szép virágot, vagy ékszert az orvosnőnek! Úgy viselkedsz, mint egy kamasz, aki képtelen dönteni. Ha jól emlékszem, már elhagytad az ötödik ikszet, benőhetett volna a fejed lágya! Egyébként is, annyi nővel szaggattad már el a lepedőt, hogy össze sem lehet számolni! Most mi a fene ütött beléd? Éppen egy középkorú asszony babonázott meg?
 Nem vagyok kíváncsi a megjegyzésedre, Margaret. Két napot kapsz, addig lépj a tettek színterére! Ha nem - vált fenyegetővé a férfi hangja - vannak eszközeim...
 Rendben. Még ma megkeresem az orvosnőt, kitalálok valamit!
 Este hívjál, mit sikerült intézned! Nemleges választ nem fogadok el. Ha ráveszed, hogy meglátogasson, a jutalmad fejedelmi lesz. Mint a villámcsapás úgy perzselt a szerelem lángja... Most mehetsz, mert egy fontos üzletfelet várok.
Amikor a férfi egyedül maradt, töprengeni kezdett. -Mi történt velem? Az asszony olyan hatással volt rám, amilyet még soha nem éreztem nővel kapcsolatban. Pedig ami igaz, igaz, ugyancsak sok némberrel volt rövidebb-hosszabb viszonyom. De mindig ura voltam a szívemnek! Most pedig úgy gondolok az orvosnőre, mint egy elérhetetlen istenségre. Nem tudom, mi fogott meg benne? Talán a sápadt arca és a nagy kerek kék szeme, a sötét haja, a karcsú alakja? Nem, nem, nála sokkal kívánatosabb nőket is megkaptam, s néhány óra múlva dobtam... Akkor ez mi? Valóban ez lenne a szerelem? No ez hiányzott, hogy elhanyagoljam az
üzleteim! Hogyan lehetne a közelébe férkőznöm? Mar-garetben sem bízom igazán. Mit tegyek? - Eszébe jutott Péter Bain, aki igencsak ismerte Nancyt és a szigeten nyaralt. - Valami olyasmi lehet a háttérben, amiről nem tudok. De esküszöm, kiderítem! Meg kell kapnom Martinát! Mindenáron!
IVlia a megbeszélés szerint sietett haza a bankból, mert Dánielt és két barátnőjét várta. Kate és Angelina együtt érkeztek, mindketten babaholmikat hoztak, virág helyett -kuncogták. A háziasszony az asztalra ropogós pogácsát, sóssüteményeket, valamint italokat, üdítőket készített. A két lány otthonosan érezte magát, s izgatottan várták Dánielt, hogy tanácsot adjon Angelinának. Bár az asszony leleteket nem kapott, de a felírt gyógyszereket magánál tartotta. Abban reménykedett, hogy talán Dániel ebből is le tud vonni valamilyen következtetést.
Pár perc múlva megérkezett az orvos, aki Miát és Katherinát kedvesen üdvözölte, bemutatkozott Angelinának. Azonnal a tárgyra tértek, s Kate valamint Mia felváltva egymás szavába vágva igyekeztek mindent elmondani Angelina rossz tapasztalatairól James Gran doktorral kapcsolatban.
 Bocsássatok meg - vágott közbe Dániel. - Jobb lenne, ha az érintett a kérdéseimre válaszolva mondaná el a történteket. Világos, hogy mindketten aggódtok érte, de így az egészből nem értek semmit. - Angelinához fordult, sok kérdést tett fel. A válaszok alapján, valamint a felírt gyógyszerek átnézése után megállapította, hogy az asszonyt manipulálja a pszichiáter. De a miértet nem sejtette. Rövid gondolkodás után javasolta Angelinának, hogy az éjszakai altatóból ne vegyen be, a nappali nyugtatókat is mellőzze, ha nem érez feszültséget. Ha levertséget, rosszkedvet tapasztal, csak akkor vegyen be a felírt nyugtatóból. Mozogjon, sportoljon többet és járjon társaságba. Ne húzódjon
annyira vissza! - A terhességgel kapcsolatban csak annyit mondanék, ha teherbe esik, az remek, de még ráér, emiatt ne idegesítse magát!
Dániel elhatározta, hogy utánanéz kollégája működésének. - Még az is elképzelhető, hogy nincs, is magánpraxisa. Mindenesetre nem hagyom, hogy Angelina tönkremenjen, Mia és Kate igen jó barátnője. Ennyit igazán megtehetek.
 A férjem igen jó véleménnyel van az orvosról - magyarázta az asszony -, de ő ügyvéd, mit ért az ideggyógyászathoz? Nem tetszik, hogy Gran doktor mintha belém akarná beszélni, hogy beteg vagyok, és ragaszkodik a gyógyszerek szedéséhez. Dániel, miért kedélyjavító az egyik szer? Amikor bevettem belőle, álmos lettem és enyhén szédültem, de a kedélyem nem lett jobb.
Angelina, ezek a gyógyszerkészítmények az úgynevezett antidepresszánsok közé tartoznak, de csak depresszióban szenvedőknek adják. Úgy látom, ön kiegyensúlyozott teremtés, és nincs szüksége sem nyugtatóra, sem egyéb szerekre. Megígérem, hogy utánanézek és telefonon jelentkezem. Felajánlom, ha maga úgy érzi, hogy ideggyógyászati kezelésre lesz szüksége, segítek olyan kollégát találni, akiben megbízik.
Az asszony megnyugodott, és immár a három barátnő fesztelenül csacsogott, majd Dániel eddigi életéről kíváncsiskodtak. Kate, ahogy egyre többet találkozott az orvossal, beleszeretett, és életében először a házasság gondolatával is megbarátkozott.
A délután hamar eltelt. A vendégek elköszöntek.
Angelina hazament, míg Kate és Dániel a lány lakása felé tartott. Katherina magában töprengett, hogy egy italra hívja-e fel az orvost, vagy kedvesen búcsúzzon el tőle. Végül is vágya győzedelmeskedett, mert együtt akart lenni Dániellel.
Ahogy beértek a lakásba, egymás karjaiba estek, és szenvedélyük diktálta a cselekedeteiket...
Dániel gyengéden átölelte és magához húzta a karcsú lányt, akit még a szeretkezés utáni pillanatok is forró boldogsággal töltöttek el. Szerette a férfit, teljes szívóbői, minden porcikájával és lelkének minden rezzenésével. Dániel simogatta a formás alakot, és egyre halkabban suttogta:
Drága Kate! Te vagy az életem értelme! Elképzelni sem tudom nélküled a jövőmet... Ugye, te is így érzel? Ez több mint szerelem... ez a szeretetnek és a szerelemnek olyan foka, amely leírhatatlan bárki más számára. Milyen jó, hogy megismertelek... Ha nem jövök vissza Londonból Edinburghba, soha nem találkozunk, és nem élem át ezt az érzést.
JVlargaret meglehetősen ideges volt. Tudta, hogy Frenci megbízásának eleget kell tennie, de a megoldásra nem jött rá. Kézenfekvőnek látszott a terve: bement a kórház ambulanciájára és panaszkodott, hogy igen gyakran fejfájás gyötri, és szeretné, ha kivizsgálnák. Igen ám, de a betegfelvevő nem Martina Candolhoz küldte, hanem az egyik férfi belgyógyászhoz. Amikor a doktornőhöz kérte magát, közölték, hogy ma nem jön be, szabadnapos. így Margaret nehéz helyzetbe került. Két nap múlva jelentkeznie kell Robsennél! A mulatója megtartásához és a plusz pénzek megszerzéséhez szüksége volt a férfire. Éveken keresztül kínlódott, míg végre elérte, amije van. - Ezt pedig elveszíteni - sóhajtott fel.
Ivott egy pohár whiskyt, a telefonhoz lépett és tárcsázta az asszony lakását. Szerencséjére Martina otthon volt. Az előre kitervelt mondandóját hadarni kezdte, de az asszony végleg nem értette, mit akar tőle Margaret McComex. Belekeverte Nancyt, Olivért, még Péter Baint is, akit Martina nem is ismert. Végül is a szóáradat megtette a hatását. Az orvosnő beleegyezett, hogy egy óra múlva felkeresse Margaret. A kíváncsiság erősebb volt benne, mint az elutasítás.
Amikor Martina letette a kagylót, elgondolkozott: mit akarhat tőle a nő, aki a Sínai-félszigetről jött, s nála dolgozott Nancy, mint énekesnő. - No, nemsokára okosabb leszek, kiderül, mit közöl ez az idegen... Átöltözött, s várta a látogatót, aki perceken belül megérkezett.
Margaret szolidan, ám ízlésesen jelent meg, s az első pillanatban megtalálta a megfelelő hangot. Nemhiába, annyi mindenen ment keresztül életében, ahogy meglátta Martinát, tudta hogyan és mit kell mondania.
A házvezetőnőnek, Melindának szólt az orvosnő, hozzon be kávét, hellyel kínálta a vendéget és kíváncsian figyelt.
Elnézést doktornő, de kicsit messzebbről kell kezdenem. Hosszú évekkel ezelőtt meghalt a férjem, az IRA egyik vezetője volt, és egy akció során lelőtték. Egyedül maradtam és átköltöztem ide Skóciába, mert úgy gondoltam, számomra ez biztonságosabb hely lesz. Igen ám, de miután addig egy kifőzdét üzemeltettem Belfastban, gyakorlatilag semmi máshoz nem értettem. Ott mindent felszámoltam. Érkezésem után kiderült, hogy a pénzem nem elegendő, hogy bármi önálló tevékenységbe kezdjek, állást sem kaptam. Hónapokig szaladgáltam, hogy megalapozzam a megélhetésemet és a jövőmet, de reménytelenül. Ekkor sietett a segítségemre a férjem régi ismerőse, Frenci Robsen, aki megvásárolta nekem Naama Bayban a Tenger Lilioma nevű mulatót, és biztosította a működéséhez szükséges pénzt. így sikerült az egyik legszínvonalasabb szórakozóhelyet kialakítanom a félszigeten. Az adósságot havonta törlesztem, valamint a haszonból tíz évig havonta öt százalékot utalok át neki.
Margaret bánatos arcot vágott, mint akit a sírás kerülget, majd folytatta. - Nancy anyját régóta ismerem, s ő kért meg, hogy a lányát, aki énekesnő, alkalmazzam, mert Péter Baintől van egy kétéves kislánya, akit el kell tartania. A férfi nem ismerte el a gyermeket. Szóval, még annyit fűznék hozzá, hogy az ön férje, Olivér Candol, igencsak belezúgott Nancybe...
 Kérem asszonyom, ezt ne részletezze, miután már feleségül is vette. Nem vagyok kíváncsi a részletekre, bőven elég amennyit tudok! De árulja el, mi közöm van az ön életéhez?
 Nagyon sok! Bocsásson meg, hogy ennyire elkalandoztam, de mindez a képhez tartozik. A mulatóm igencsak jól megy, de a törlesztést és a haszonból a százalékot nehéz fizetnem. Ezért felkerestem a jótevőmet, Frenci Robsent és a segítségét kértem. Igen ám, de ő megtagadta, mert az üzleteit nem kívánja folytatni megromlott egészségi állapota miatt.
 Ugyan már, semmi baja nincs! Valamitől egy enyhe lefolyású ételmérgezést kapott. Amikor kényszerített és meglátogattam, betegséget nem találtam nála. Kivizsgálást javasoltam, de fütyült rá. De nem is érdekel! Több csokor virágot, ékszereket küldött nekem, de én mindent visszajuttattam hozzá. Nem akarok hallani arról az úgynevezett üzletemberről, mert meggyőződésem, hogy az alvilág egyik figurája... Nem is akármilyen, miután körül van véve testőrökkel, különböző rossz arcú alakokkal, akik ugranak az első intésére...
Azt hiszem, téved! Igaz, hogy különféle szerteágazó üzleti érdekeltségei vannak, de az alvilági kapcsolatait, ha vannak, én nem ismerem. Ön tud erről valamit?
Nem, dehogy, csak feltételezem.
Kedves doktornő, ne utasítsa el egy kétségbeesett asszony kérelmét. Legalább még egyszer menjen el hozzá és vizsgálja meg, adjon tanácsot neki! Gondolom - bár én laikus vagyok -, diétáznia kellene, vagy többet sportolni. Nem tudom, de az tény, hogy meglehetősen rossz állapotban van, így az üzleteit sem képes irányítani, ez pedig a megélhetésem végét jelentené. Könyörgöm, könyörgöm, legyen rám tekintettel, aki elvesztette a férjét, és egyedül egy szál magamban élek. Hiába van a csillogó éjszakai élet körülöttem, még ma is sokat sírok a drága szerelmem elvesztéséért, aki meghalt az eszméért...
Martinát meghatotta a zokogó asszony. Tulajdonképpen nem veszít semmit, ha még egyszer meglátogatja a pasast, és elmagyarázza, hogy tartsa be a diétáját, többet legyen friss levegőn, sportoljon, és ne igyon, ne cigarettázzon. - Ennyit megtehetek ezért az elesett asszonyért, aki fél, ha Robson üzletei csődbe mennek, neki is befellegzett...
Kis idő eltelt, mindketten szótlanul ültek, Margaret csak a szemét törölgette... a könnyeit próbálta előcsalogatni.
 Rendben van, asszonyom, egyik délután, amikor korán végzek, elmegyek Robsen úrhoz. Megnézem a naptáram, mikor lenne alkalmas - állt fel és átment a dolgozószobába. Pillanatok múlva közölte: - Holnap délután három órára küldhet kocsit értem az ambulanciára. De előre kikötöm, hogy csak az ön kedvéért vizsgálom meg újból, és azt üzenem  neki,  hogy ne  csináljon  olyan  felhajtást,  mint utóbb. Nem szükséges az egész szobát telerakni virágokkal, és az asztalokat roskadásig pakolni ételekkel, italokkal. Nem vendégségbe megyek, hanem orvosként a beteghez, ha ugyan valóban beteg! De ez holnap kiderül!
Margaret könnyek között köszönte meg Martina segítségét és sietve távozott, nehogy az orvosnő meggondolja magát.
Ahogy távolodott a háztól, azonnal mobilon hívta Frencit, és néhány szóban beszámolt a történtekről. - Légy szíves vigyázz! Ne játszd túl a szerepet... az asszony nagyon okos és nem lehet átverni. Csak semmi felhajtás, mert gyanút fog! Mindenesetre panaszkodj a rosszulléteidre!
Köszönöm, Margaret, majd jelentkezem, egy hétig maradsz, ugye?
Frenci kikapcsolta a mobilt. Töltött egy pohár konyakot, és azon törte a fejét, milyen betegséget szimuláljon.
 Szükségem van rá, szeretem, s meg akarom kaparintani... bármi áron is... az enyém lesz...
Eszébe jutott Péter Bain. Hátha tudna segíteni. Tárcsázta az ügyvédi irodát. Péter bent volt, éppen egy gyilkossági per anyagát nézte át ismételten. Az ügyvéd nem örült
Robsen hívásának, mert azt gondolta, újabb ügyben kéri a közreműködését, s most annyira tele volt különböző perekkel, hogy nem szívesen vette volna a megbízást. Kölcsönösen üdvözölték egymást, majd Frenci a tárgyra tért.
Mondd Péter, nem ismered véletlenül Olivér Candol volt feleségét, Martinát? Nem találkoztál vele véletlenül a Tenger Lilioma mulatóban?
Nem, dehogy! A férjét ismerem úgy-ahogy, de őt se személyesen, csak Nancyn keresztül, aki már boldog feleség a sebész oldalán. Egyébként miért keresed az orvosnőt?
 Ha nem ismered, akkor nem is aktuális a telefonom. Jövő héten majd küldök hozzád valakit, rám hivatkozik az üzletember, és egy adóügyben kéri a segítségedet. Gondolom, az egyik munkatársadat bízod meg. - Még pár szót váltottak, s elbúcsúztak.
Péter nyugtalankodott. - Mi a fenét akar Olivér volt feleségétől Frenci, ez nem jelent jót. Csak nehogy megzavarja a jól alakuló tervemet! Még néhány hét, és Angelinát kórházba vitethetem. Már a személyzetünk is látja, hogy mindent szanaszét hagy, elfelejt... no persze ebben az én kezem is benne van, de valahogy a környezetének is látnia kell, hogy beteg...
X  renci ismét átolvasta az íróasztalán lévő jelentést. Megbízott egy nyomozóirodát, hogy mindent derítsenek ki az orvosnőről, a születésétől kezdve mostanáig. Négy nyomozó dolgozott az anyagon, két nap alatt a férfi asztalán volt a teljes kép, még a szüleiről is a különböző adatok. Robsen látta, hogy Martina élete teljesen egyszerű. A gyógyításnak és a férjének élt, akivel fiatalon házasodtak össze. Amikor Nancy feltűnt Olivér életében, egy idő múlva az asszonynak is akadt barátja, mégpedig Alberto Brazzi orvos, aki felmondta az ottani szerződését és ide készül az egyik kórházba. - No ezt sürgősen meg kell akadályoznom, mert ha a nő szereti azt a pasast, akkor egy fikarcnyi esélyem sincs!
Ha viszont csalódott lesz, mert nem jön utána a szerelme, úgy én majd megvigasztalom - nevetett fel.
Másnap kora délután elküldte kocsiját Martináért, aki ígéretéhez híven meg is érkezett. A férfi csupán kávéval kínálta, igyekezett visszafogott lenni. Megköszönte, hogy eljött és megvizsgálja. Martina megmérte a vérnyomást, amely kissé magas volt, majd kitapintotta a pulzusát, meghallgatta a szívét és a tüdejét.
 Kissé nagyobb a mája, úgy érzem. Elképzelhető, hogy a múltkori rosszullétet is ez váltotta ki, de bizonyosat csak laboratóriumi vizsgálatok után mondhatok. Kérem, holnap reggel korán jöjjön be, üres gyomorral, s levesszük a vért.
Ön is bent lesz, doktornő?
 Igen, majd én leveszem a vért, mert látom, nagyon fél az orvosoktól és a betegségektől. Pedig ennek utána kell járni! - Majd leült a fotelba és kortyolgatni kezdte a kávét. Jó néhány orvosi kérdést tett fel a betegnek, aki előzőleg egy belgyógyászati könyvből igyekezett kitanulni, mire és hogyan panaszkodjon. Martina semmit nem sejtett a válaszok nyomán, de annyit elkönyvelt magában, hogy a férfi valóban beteg és kivizsgálásra szorul. Már nem bánta meg, hogy eljött, mert végére akart járni a tünetek okainak.
Bő félóra után az orvosnő elköszönt, a kocsi a lakására vitte.
Amikor elment, Frenci két nagy pohár konyakot hajtott le, óriási erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magán, és a szerepnek megfelelően színészkedjen. Szíve szerint azonnal összevissza csókolta volna az asszonyt. Majd amikor erre gondolt, rájött, hogy Martina más mint az eddigi nők. - Úristen! Hogyan történt ez meg velem? Miért éppen az ő személye és a belőle sugárzó báj és kedvesség ragadott meg? Valójában egyetlen pillanat alatt beleszerettem! Ilyen csak a romantikus könyvekben van... Nem szabad elvesztenem a fejem! Az üzleteim fontosak, s nem tudhat meg róluk soha semmit Martina. Alig várom, hogy ismét lássam, még akkor is, ha kénytelen leszek bemenni hozzá a vizsgálatokra. Majd húzom az időt, hogy megkedveljen... Kitalálok valamit, amivel leveszem a lábáról...
A reggeli órákban nagy volt a nyüzsgés a Fehér Kereszt ambulanciáján. Betegek sokasága várt a kiírt vizsgálatokra, az elkészült leletekre. Martina azt sem tudta, hol áll a feje, mert hét órától már bent volt. - Kérem a következő beteget - szólt ki az ajtón az asszisztense.
Ekkor lépett be az igencsak elegánsan öltözködő, ősz hajú, ám fiatalos mozgású férfi, aki mosolyával az asszisztenst nyomban lefegyverezte. - Martina Candol doktornő rendelt be vizsgálatokra - fordult az idősödő nőhöz.
 Igen, tudok róla. Felment a belgyógyászatra, de üzeni, hogy rövidesen itt lesz. Addig leveszem a vért, s a röntgent, az EKG-t is elvégezzük. Rendben?
Frenci egy másodpercre meglepődött, azután kedvesen fordult a nővérhez. - Természetesen, gondolom ön is naponta rengeteg betegtől vesz vért. Tudja, én nagyon félek a vizsgálatoktól, ezért is szántam rá magam olyan nehezen.
 Ezek a vizsgálatok nem fájnak, de a diagnózishoz szükségesek. - Az asszisztens rutinosan vette le a vért, majd átkísérte a röntgenbe, utána az EKG-szobába. Amikor mindezzel végeztek, javasolta Robsennek, menjen át a büfébe, egyen valamit, mert a továbbiakhoz nem kell üres gyomor.
Amikor a folyosón a férfi megpillantotta Martinát, a szíve gyorsabban kezdett dobogni. - Jöjjön be, megvizsgálom! A laboratóriumi leletek sajnos csak hcflnapra lesznek készen, végleges diagnózist csak akkor mondhatok. Arra kérem, hogy délelőtt bármikor fáradjon be! Most vetkőzzön le derékig és feküdjön a vizsgálóasztalra!
Alaposan megvizsgálta az orvosnő, majd így szólt. - Felöltözhet, uram. Az elmondott panaszai és az eddigi eredmények alapján, valószínűsíthetem, hogy az enyhe bélfertőzés és annak tünetei még nem múltak el teljesen. Egyelőre gyógyszert sem írok fel, majd holnap meglátjuk. Várom délelőtt - nyújtotta kezét Martina, és az asztalán fekvő leleteket kezdte tanulmányozni.
 Doktornő, szeretném meghívni vacsorára, esetleg, ha ma este megfelelne.
 Bocsásson meg, de ma nem érek rá, majd egy másik alkalommal - szólt kissé elutasító hangon. A férfi elköszönt, mert nem akarta lerohanni az asszonyt.
LJaniel eldöntötte, hogy beszél James Gran doktorral. Megállapodtak, hogy együtt ebédelnek. Az étterem egyik csendesebb sarkában ültek, Dániel azonnal a tárgyra tért. -Szeretném megkérdezni, honnan ismered Angelinát? Ne gondolj semmi rosszra! Két barátnőjével voltam együtt, s Angelina is eljött. Mesélte, hogy te kezeled, bár ő semmiféle betegséget nem érez, kizárólag a férje kedvéért jár hozzád. Még pontosan elmondani sem tudta, mit állapítottál meg nála, csak a gyógyszerek voltak a táskájában. Ezért vagyok kíváncsi a diagnózisodra, mert tudomásom szerint többször felkeresett.
James majd szétrobbant a méregtől, de uralkodott dühén. - Az asszony férje az ügyvédem, vagyis egy régi ügyben segített, és nemrégiben felkeresett, hogy a felesége napközben ingerlékeny, ideges, mindent elfelejt, kissé zavart és aludni sem tud. Gyakorta előfordul, hogy a férj arra ébred fel éjszaka, hogy a felesége le-föl járkál a szobában. Majd kis idő múlva lefekszik. Reggel pedig, amikor megkérdezi, miért nem aludt éjszaka, az asszony semmire nem emlékezik. Több alkalommal beszélgettem vele, s tünetei, valamint megnyilatkozásai alapján depressziót állapítottam meg, méghozzá mániás zavarral körítve. Nem hajlandó elismerni a feledékenységét, az ingerültségét, az álmatlanságát. Tehát gyakorlatilag úgy érzi, hogy a férje kényszeríti a kezelést. Időnként agresszív megnyilvánulásai vannak, amelyek dührohamokban jutnak kifejezésre. A két gyógyszert írtam fel, lényegében az egyik enyhe nappali nyugtató, míg a másik antidepresszáns Isoniacid, amely növeli az aminokat és enyhíti a depressziót. Mivel a depressziót az
agyi aminok, különösen a katekolaminok szintjének csökkenése váltja ki, olyan gyógyszert választottam, amely növeli az agyi aminok szintjét. A legújabb kutatások szerint...
 Bocsáss meg, James, de nem akarom az idődet rabolni. Tudományos folyóiratokat én is olvasok, de engem kizárólag Angelina érdekel. Ha nincs kifogásod ellene, átvenném tőled a kezelését. Te is tudod, hogy mennyire fontos, különösen a neurológiai eseteknél, hogy a beteg feltétel nélkül bízzon az orvosában.
Térjünk erre vissza, mert nem akarom megsérteni a barátom, Péter Bain ügyvédet. Még ma telefonálok neki, s felvetem a javaslatodat, azután értesítelek.
Dániel felment az osztályára és három betegét megvizsgálta. Telefonált Katherinának, hogy este nyolc órakor nála lesz, ha a lánynak megfelelő.
Még két óra sem telt el a kollégával folytatott beszélgetés óta, amikor James Gran jelezte, hogy nagyon sajnálja, de a férj ragaszkodik a személyéhez, s így Angelina kezelését nem adhatja át. - Ugye, nincs harag közöttünk? - kérdezte a pszichiáter, ám magában tudta, hogy Dániel ezt nem nyeli le, s újabb lépéseket tesz. De rájött, hogy a főnöke valójában nem sokat tehet, hiszen Péter Bain keze hosszú és mindenhová elér. így megnyugodva tette le a telefont.
JNancy szinte bevonult az étterembe, Margarettel volt találkozója. Kedvesen,köszöntötték egymást, majd megrendelték az ebédet. - Mesélj, Nancy, bevált a házasság?
Hogyne, el sem tudod képzelni, Olivér mit meg nem tesz értem, még a gondolataimat is lesi! Szerencse, hogy egy magánklinikán kapott főorvosi beosztást, így nem találkozik Martinával, aki a régi munkahelyén, a Fehér Kereszt Kórházban dolgozik. Én meg drága Margaret, élem az életem! Végre nem kell egyébbel törődnöm, mint saját magammal. Olivér éppen tegnap vásárolt egy gyönyörű házat,
sajnos kölcsönt kellett felvennie, de még így is megérte. Eddig szállodában laktunk, s végre saját otthont akarok, nem is akármilyet. A felújítást holnap kezdik meg, s állítólag három hét múlva költözhetünk.
 Merre van a házatok? Gondolom valami szép helyen, mert te Nancy igencsak nagyravágyó lettél, mióta Olivér feleségül vett.
 Megengedhetem magamnak, hiszen a férjem jó nevű sebész, s a klinikán a kollégák és a betegek egyaránt szeretik. Szóval a házat a Montrose térből nyíló első utcában, az Alberly Streeten vettük, a város szélén. A környéket hatalmas platánfák díszítik, s a kertes házak kikandikálnak a zöldellő vidékből. Egyemeletes épület, két kocsis garázzsal, hozzá úszómedence és szauna, valamint rendezett kert hatalmas fákkal. Képzeld, már megrendelte Olivér számomra az új autót, jogosítványt is szereztem. Egy sport Mercedes-re vágyódtam, s Olivér teljesítette az óhajomat. Ha ismét átjössz Skóciába, meglátod milyen mesés lesz a házunk. A belső kialakítását és a berendezéseket lakberendezőre bíztam.
Gondolom, busás összegért! Nancy, Nancy, vigyázz magadra, a sors nem ad meg mindent, nehogy pórul járj! Anyádtól hallottam, hogy még csak egy alkalommal látogattad meg a kislányod, s közölted, hogy még hosszú ideig nem tudod magadhoz venni. Nem értelek, Nancy, fejedbe szállt a jólét? Én úgy képzeltem, ha rendeződik körülötted minden, Mercedest magad neveled, nem hiszem, hogy Olivér kifogásolná.
 Nem erről van szó! De már éppen eleget kínlódtam az életben, végre szeretnék egy kicsit lazán élni... a kislányom jó helyen van anyámnál. Imádja, én pedig anyagilag gondoskodom róla. Egyébként bevallom, hogy Olivér újabban egyre féltékenyebb. Ha elmegyünk vacsorázni, és egy pillantást vetek egy férfire, már jelenetet rendez. A múltkor bementem hozzá a klinikára, s amíg vártam rá, egy fiatal orvossal beszélgettem. Ez olyan nagy bűn? El sem tudod képzelni, micsoda cirkuszt rendezett... Néha olyan kibírhatatlan... De ebbe bele kell törődnöm... Úgy látszik, a fiatalságom idegesíti, de nem az ágyban, mert ott elfeledkezik mindenről és csak a szex érdekli. De nem szabad panaszkodnom, mert valóban még a gondolatomat is lesi. Nekem is megvan a keresztem, mert ha valaki, te tudod, hogy nem vagyok szerelmes a férjembe.
 Ugyan már Nancy! Ne így gondolkozz! Azelőtt elképzelni sem tudtad, hogy mint megbecsült feleség éld az életed. Emlékezz azokra az időkre, amikor Frenci Robsennek voltál kiszolgáltatva, ő pedig ki is használt. Amikor kábítószert csempésztél neki lebuktál, és a börtön árnyéka fenyegetett. Akkor bezzeg boldogan rohantál volna Olivér karjaiba! Örülj annak, hogy így alakult az életed, becsüld meg magad! Egyébként találkoztál mostanában Robsennel?
 Mióta visszajöttem, csak egy alkalommal, ő keresett meg. Meglátogattam abban a csodálatos kastélyban. Úgy viselkedik, mint egy középkori várúr.  Lényegében nem akart tőlem semmit, csak barátian érdeklődött a körülményeimről. Mondta, ha a jövőben ismét neki akarok dolgozni, csak szóljak... Megőrült az a pasas! Éppen eleget fet-rengtem az ágyában, tönkretette az életemet, amikor a szeretője voltam... nemcsak arra kényszerített, hogy kábítószert csempésszek, hanem gyakorta az ügyfeleivel is meg kellett osztani a testem. Ha akkor Péter Bain nem segít a kapcsolatai révén, még most is börtönben sínylődnék. Micsoda pocsék évek vannak a hátam mögött! Mindig erre gondolok, ha már nagyon unom a férjem állandó szexuális vágyakozását. Olyan, mint egy ifjú, aki nap mint nap az éjszakát szeretkezéssel kívánja tölteni. Nem is értem, hogy negyvenhat éves korában ilyen hatalmas étvágya van. Gondolom, Martinával csak amolyan tessék-lássék volt az ágyban a kapcsolatuk.
Nancy, nem merült fel benned, hogy gyereket szülj a férjednek?
 Isten ments! Elég nekem Mercedes, Olivértől nem kell egyéb, csak a pénze és a háttere, vagyis a biztonság, amit nyújtani tud. Nem bolondultam meg, hogy egy koloncot a nyakamba vegyek! Annak idején sem szültem volna, ha időben észreveszem a terhességem, de amikor rájöttem, és orvoshoz mentem, késő volt. Persze, ha tudnám ki az apja, talán könnyebb lenne, de így... Most te mesélj magadról! Mikor utazol vissza Naama Bayba? Gondolom rövidesen.
 így igaz! Már beszéltem Frencivel, mindent elintéztünk, Bain ügyvéddel is szeretnék találkozni, azután két-három nap múlva visszarepülök. Nem hagyhatom sokáig a helyettesemre a mulatót. No meg nincs itt keresnivalóm. Már minden odaköt, valójában nem szeretek átjönni Edinburghba. Ott kényelmesen élek, nem zavar senki és semmi. Akkor lenne teljes az örömöm, ha Frencivel megszakíthatnám az üzleti kapcsolatomat, de ez ma még korai.
Lassan mennem kell Margaret, mert a lakberendezővel találkozom a belvárosban, rengeteg dolgom van a házzal kapcsolatban, el sem tudod képzelni! Gyönyörűnek kell lennie, mert Olivér később estélyeket ad, baráti társaságokat kíván meghívni.
lVlartina orvosi szobája közvetlenül a vizsgáló mellett volt. Most is, mint általában minden reggel már nyolc órakor kezdte a rendelést. Kicsit előbb érkezett, az asszisztense kávéval várta. Hetek óta minden reggel egy fiatal férfi a portán leadott egy nagy csokor rózsát Candol doktornő részére. Mellette egyetlen sor, vagy névjegy sincs soha, a küldönc sem válaszol a portás érdeklődésére. így senki nem tudta a kórházban, ki küldi az orvosnőnek reggelente a hatalmas rózsacsokrokat. Martina bár sejtette, hogy Robsen a ludas, de senkinek nem említette.
Doktornő, doktornő - szólt utána a portás, ahogy a szobája felé haladt. - Itt a mai csokor! Ne hagyja itt, az asszisztense korábban érkezett, mint a virág, így nem tudtam a kezébe adni!
Ó  172
Köszönöm - szólt mosolyogva az orvosnő. - Frenci Robsen nem jelentkezik sem telefonon, sem személyesen, de a rózsák magukért beszélnek. Már hetek óta küldi a virágot, egyetlen nap sem marad ki. Én nem hívom, az bizonyos! Hála az égnek, a leletei szerint nincs semmi baja! Remélem, előbb-utóbb abbahagyja a virágküldést és engem sem keres meg.
A szobájában egy borítékra esett a tekintete.
 Ez a levél tegnap, későn érkezett - lépett be Júlia -, s gondoltam ma reggel megtalálja a doktornő. - Matina izgatottan bontotta fel, miután a feladót elolvasta. Leült az íróasztala mellé és olvasni kezdte.
„Drága szerelmem!
Sajnos igen rossz hírt kell közölnöm. A napokban megkaptam több edinburghi kórház és klinika elutasítását, nincs helyük a számomra, van laboratóriumi szakorvosuk. Mindannyian biztosítanak, ha üresedik egy állás, azonnal értesítenek. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, mi történhetett. Azért mertem beadni az itteni központba a lemondásomat, mert több kórház válasza akkor pozitív volt. Most, amikor jeleztem, hogy rövidesen elfoglalnám az állásomat, mindenki elutasított. Miután itt már nem maradhatok, így sajnos kénytelen vagyok Egyiptomból visszamenni Rómába, ahol lesz állásom. Elkeseredésem határtalan, mert így fogalmam sincs, mikor találkozhatunk. Te Skóciában dolgozol én pedig Rómában! Még elképzelhető, bíztatott a kairói főnök, hogy esetleg mégis maradhatok, miután elmondtam neki a fejleményeket. De még nem döntöttek véglegesen az ügyemben. így tehát vagy Róma, vagy a jelenlegi munkaköröm. Más választásom nincs! Drága Szerelmem!
így az egész jövőnk a közös életünk gyakorlatilag megsemmisült. .. Nem kívánom tőled, hogy várj rám, amíg sikerül valami megoldást találnom, s arra sem bíztatlak, hogy gyere el Rómába, mert ott bizonytalan, hogy belgyógyász állást találünk. E pillanatban elég zűrös a helyzet. Kérlek, próbálj elfelejteni és új életet kezdeni! Tudom, egyikünknek sem lesz könnyű, de kénytelenek vagyunk reálisan gondolkozni. Eletem nagy vágya volt, hogy veled éljek, de ez nem sikerült... a sors közbeszólt... játékot űzött velünk... Ha mégis Rómában kötnék ki, értesítelek... Nagyon szeretlek Martina, és várom, hogy hírt adj magadról, még akkor is, ha a közös jövőnk egyre távolabbinak és reménytelennek tűnik... Sokat gondolok rád, változatlanul nagyon szeretlek!
Milliószor ölel és csókol, Alberto. 
Az orvosnő harmadszor olvasta el szerelme sorait, s végleg nem értette, miként történhetett meg, hogy Alberto számos beadott pályázatra mindenhonnan nemleges választ kapott. - Lehet, hogy valaki közbelépett? De ki? Ugyan már! Képzelődöm! Nyilvánvaló, hogy nem volt státuszuk... vagy Albertóról a római kórház nem adott kedvező véleményt. Bár ez lehetetlen, hiszen igazán ambiciózus, szorgalmas orvos, tudományos képzettséggel. Borzasztó lesz nélküle! Istenem! Mi lesz velem! Egyedül élem le az életem? Még belegondolni is őrjítő... Olivér bezzeg vidám és kiegyensúlyozott! A múlt héten véletlenül találkoztunk, eldicsekedett az új házával és azzal is, hogy Nancy mellett tíz évvel fiatalabbnak érzi magát.
Nem volt ideje tovább meditálni, mert az asszisztense bekísérte az első beteget, akinek szívpanaszai voltak. Átvitte a röntgenszobába, utána pedig EKG-t csináltatott. Előtte Júlia levette a vért s átküldte a laboratóriumba. Martina arra gyanakodott, hogy a fiatal nő szívpanaszai érszűkületre utalnak, mert a gyakori fejfájás is ezt látta igazolni. Ezért még egyszer megmérte a vérnyomását, amely kiugróan magas, 210 130, a pulzusa 110-es volt. A röntgen alapján szinte egyértelműen angina pectoralisra gondolt a belgyógyász, ezért biztonságból fél ülő helyzetben nitroglice-rint adott be, s kíváncsian várta az eredményt. Látta, hogy
a sápadtság elmúlt, a pulzusa kezdett visszaállni a normális szintre és a vérnyomása is csökkent valamelyest.
Ha akarja, beutalom a belgyógyászati osztályunkra, mert alapos kivizsgálásra lenne szükség.
 Ha elkerülhető, nem szeretnék befeküdni a kórházba, mert van egy négyéves kislányom, a férjem vidéken dolgozik, s nem tudom kire hagyni a gyereket.
 Megértem, akkor írok fel gyógyszert. Tessék, Furo-semid és Spironalacton. Az előbbiből, ha hazaér vegyen be egy szemet, az utóbbiból pedig délben. Kérem, reggel jöjjön vissza, s az összes lelet birtokában megbeszéljük a további kezelést. Ha napközben rosszabbul érzi magát, azonnal hívjon telefonon - nyújtotta át az orvosnő a névjegyét. - Remélem, a gyógyszerek hatnak, s a folyamatos gyógyítást holnap megkezdem. Ha nem tud bejárni, esetleg a háziorvosnak leírom a javaslatomat.
 Ha lehetséges, s nem kell gyakran jönnöm, a doktornő kezelését választanám, nem lakom messze. A háziorvosunk elég morózus idős férfi, s nem szívesen látja az új betegeket.
Rendben, megértem, reggel várom - nyújtotta kezét Martina.
Az asszisztens már bekísérte a következő beteget, akinek az epe tájékán görcsös roham jelentkezett. Az orvosnő beadott neki egy Algopyrin injekciót, és a röntgenbe küldte.
Ebédig meg sem állt Martina, még a szokásosnál is több beteg kereste fel az ambulanciát. Amikor lement az étterembe, arra gondolt, milyen szerencse, hogy nem volt ideje beletemetkezni a fájdalmába, mert Alberto levele szinte megsemmisítette az életét. Délután nyugodtabb időszak következett.
Ötkor átadta kollégájának a stafétabotot és elindult hazafelé. A kocsiját leállította az óváros festői főtere melletti parkolóban és elgyalogolt a Greyfriars-templomkertig, ahonnan óriási parkos területet lehetett bejárni. Kiadós séta után betért Skócia egyik legszebb XVII. századi polgári udvarházába, amelynek földszintjén egy kellemes, csendes pub várta a vendégeket. Kávézott és visszasétált a kocsijához. Éppen be akart ülni, amikor egy hang megállította.
Jó estét, doktornő, milyen régen nem találkoztunk! Látja, betartom az ígéretemet és nem zavarom... - nyújtott kezet Frenci, és álszent arckifejezéssel folytatta. - Nem is hallottam mostanában Önről. Beilleszkedett már teljesen a munkahelyén? Nehéz lehetett a kórházi osztály után megszokni az új feladatkört.
 Csak bizonyos értelemben, hiszen itt is belgyógyászként dolgozom, s remélem mielőbb visszamehetek az osztályra. De maga hogy kerül ide?
 Én is csak egy kicsit levegőztem. Az utóbbi hetekben igen elfoglalt voltam, annyi üzleti ügyem volt, hogy el sem mondhatom. Volna kedve egy kávét meginni velem, s kicsit beszélgetni? Vagy vacsorázhatnánk is itt a közelben, de csak akkor, ha nem veszi tolakodásnak a javaslatomat.
Martina rövid gondolkozás után döntött. - Miért is ne fogadhatnám el a vacsorameghívást? Otthon csak búslako-dom a reménytelen szerelmemen.
 Igen - fordult a férfi felé. - De nem akarok sokáig maradni, reggel hét órakor váltom a kollégámat.
 Nagyszerű, akkor üljünk be a tér másik oldalán lévő Fehér Kristály étterembe. ígérem, nem tartóztatom, ha akar, vacsora után azonnal indulhat haza. Megfogadtam a múltkori tanácsát, soha többet nem zavarom. Egyébként egészségileg is jól vagyok, diétázom, betartom az utasításait és többet mozgok, mint régebben. - Frenci úgy adta elő, mintha igaz lenne, pedig jó előre mindent pontosan kiszámított. A keze jócskán benne volt abban, hogy Alberto Brazzi pályázatát mindenhol elutasították. Sőt arról is értesült, mikor kapta meg Martina a férfi levelét. A tartalmát nem ismerte, de abban bizonyos volt, hogy az orvos nem jön Edinburghba.
A vacsora kellemesen telt. A férfi mesélt a legális üzleteiről, a többiről mélyen hallgatott. Úgy nézett az orvosnőre, mint egy Istenre, s látszott rajta, hogy rendkívül boldog.
Egy ideig még beszélgettek, majd amikor Martina szólt, hogy menni szeretne, a férfi egyetlen szóval sem tartotta vissza, s a búcsúzáskor sem kérdezte meg, mikor találkozhatnának.
Robsen elégedett Volt magával. Senki nem gyaníthatta, hogy mindent előre megszervezett, s nem volt véletlen a találkozás. Látszólag Frenci csupán udvariasságból hívta meg az orvosnőt, mindenféle hátsó szándék nélkül. Martina is így értelmezte.
 Csak így tovább, nem szabad siettetnem, mert elveszítem - bizakodott a jövőt illetően hazafelé tartva a kocsiban. - Kimondhatatlanul vágyódom erre az asszonyra, s meg is kapom... de nem szabad kapkodnom... körültekintően, okosan kell szövögetnem a hálót körülötte, hogy a végén önként sétáljon az előre elkészített csapdába... s akkor nem engedem el soha...
rVngelina napról-napra rosszabbul érezte magát. Alig bírt néhány falatot lenyelni, állandóan hányingerrel küszködött, s gyakran szédült, fájt a feje. A főnöke egyre jobban vonzódott hozzá, s nem tetszett neki Angelina sápadtsága és levertsége. Most is, amikor bement az irodájába aggódva érdeklődött. - Bocsásson meg, ha megkérdezem, de ahhoz a pszichiáterhez jár még kezelésre, mert ahogy én látom nemigen javul az állapota, sőt... azelőtt vidám volt, most pedig szinte állandóan levertség tükröződik az arcán...
 Nem járok már orvoshoz, de mégsem vagyok rendben. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, most nem vagyok jól, mintha a gyomromban gombócok lennének, alig bírok enni, s folyamatosan fáradtsággal küszködöm. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek a Fehér Kereszt Kórházba, ahol egy jó ismerősöm dolgozik, igaz, hogy ideggyógyász, de nyilván segít egy belgyógyászhoz eljutnom. Valami nincs rendben, bár a férjem azt mondja, hogy csak képzelődöm...
 Nagyon helyes az ötlet! Elkísérjem a kórházba? Akár most is indulhatnánk...
 Ennyire azért nem sürgős, de a napokban felkeresem Dániel O Connert. De Róbert, remélem, nincs baj a munkámmal! Igyekszem mindennel úgy törődni, mint eddig, de bizony néha le kell ülnöm, mert forog velem a szoba... ezt nem tudom mire vélni...
 Kedves  Angelina,   ha   akarja,   holnap   menjünk  be együtt az ismerőséhez! Kérem, vegye komolyan a tüneteket! Nem normális, hogy egy fiatal nő állandó rosszulléttel kínlódjon. Azt sem értem, a férje miért nem veszi észre.
Tudja Róbert, a férjem mostanában igencsak elfoglalt. Egyre gyakrabban kell késő éjszakáig bent maradnia az irodában. Rengeteg megbízást kapnak, amelyeket nem utasíthatnak el. így gyakorta csak a reggelinél találkozunk, de akkor legalább elmeséli az előző napi eseményeket. Olyan aranyos, a reggeli kávémat ő készíti el, nem bízza a házvezetőnőre, hanem ágyba hozza. Amíg nem iszom meg a reggeli nedűt, használhatatlan vagyok.
Eddig is ő hozta a kávéját az ágyba?
Nem, csak mostanában, mióta látja ő is, hogy fáradtabb vagyok a megszokottnál. Többet törődik velem. Nem akarja elismerni az állapotom rosszabbodását, gondolom azért, hogy megnyugtasson. Sőt nem is veti fel, hogy menjek orvoshoz.
Ezt azért kissé furcsállom... Angelina, szemmel láthatólag valami belgyógyászati rendellenességgel küszködik. Én a férje helyében már elcipeltem volna az egyik kórházba kivizsgálásra.
 Péter ismeri, mennyire nem szeretek orvoshoz járni, s ezért nem javasolja. De azt eldöntöttem, hogy megkeresem Dánielt s vele beszélek. Kellemes orvos, meghallgatja a beteget. Egyéként a barátnőm, Mia Grint sógora, vagyis nem tudom most minek nevezzem, miután Mia jövendőbelije meghalt a Vörös-tengerben, amikor együtt nyaraltunk a Sí-nai-félszigeten. Erről már beszéltem. Szegénykém, olyan
egyedül maradt, de Dániel mindenben segíti, hiszen néhány hónap és megszületik a baba.
 Látom, nagyon kedves magának Mia Grint! Csak szépet és jót mondott róla. Ugye, ő dolgozik a Kereskedelmi Bankban?
 Igen, nagyon szeretik és megbecsülik a munkáját. Mia aránylag kiegyensúlyozott, de Patrick hiánya beárnyékolja a mindennapjait. Most, mikor a babát várja, gondolom még nehezebb elviselni az egyedüllétet. így azután Katherina Mayos, aki irodalmi szerkesztő, én és Dániel segítünk neki, már amennyit tudunk. Ez igazán természetes.
 Mi lenne, ha most telefonálna Dánielnek, és egy időpontot kérne a mai napra. Szívesen elkísérem, említette, a férjének úgysincs ideje erre.
 De ha Péter fülébe jut, hogy magával mentem a kórházba, dühös lesz rám.
Ugyan már, nem kell megtudnia...
Angelina a telefonhoz lépett és felhívta a Fehér Kereszt Kórházat. Szerencséje volt, mert Dánielt megtalálta és az orvos azonnal fogadta az asszonyt. így Róbert kocsijával rövid időn belül megérkeztek a kórházba, de a férfi az autóban maradt.
 így nem lesz komplikáció, hogy én kísértem el. Itt megvárom, s ha sokáig tart a vizsgálat, bemegyek abba a kávézóba, ott megtalál. Úgyis beszélni akarok a tulajdonossal. A múlt héten üzente, hogy eladná a kávézót, mert nyugdíjba akar menni. Sok neki az elfoglaltság, miután ez igen felkapott hely. Kihasználom az időt és tárgyalok vele. Felmerült bennem, ha megfelelő árat kér érte, megveszem ezt az üzletet, és esetleg átalakítanám, vagyis kibőyíteném. Akkor pedig magának Angelina, itt kellene vezetői beosztást vállalnia - mosolygott rá nagyon kedvesen a főnöke.
Mintegy bő óra múlva megjelent az asszony. Róbert már befejezte a tárgyalást és éppen kifelé tartott. - Jaj, már alig várom, na, meséljen mit mondott az orvos!
Képzelje el Róbert, azonnal levitt a belgyógyászati ambulanciára, ahol Martina Candol doktornő vizsgált meg.
A beszélgetésünkből kiderült, hogy nemrég jött haza Naama Bayből, ahol a volt férjével együtt dolgozott. Szóval, néhány vizsgálatot azonnal elvégeztetett, s reggel korán a laboratóriumba kell mennem. Délután Dániellel együtt várnak, és megmondják valójában mi a bajom. Kíváncsian várom, de a férjemnek most még nem szólok semmit, jobb ez így. Nem lenne boldog, ha megsejtené, hogy nem a barátját kerestem fel, de Gran doktorban nem bízom.
Reggel elkísérjem, Angelina?
Nem, köszönöm! Az eredményt úgyis délután közlik. De ha érdekli, utána felhívom telefonon.
INancy igencsak megváltozott, mióta feleségül ment Olivérhez. Péter hosszú ideje nem találkozott vele, s most, amikor belépett az irodájába, meglepődött milyen diszting-vált úrihölgy lett a lányból. - Hello Péter, örülök, hogy végre ismét találkozunk, az irodád közreműködését szeretném igénybe venni.
Foglalj helyet, előbb mesélj magadról, utána megbeszéljük, mit tehetek érted! Látom, remekül megvagy a férjed mellett, aki gondolom, minden földi jóval ellát. Ugye, nem bántad meg a házasságot?
Dehogy, Olivérnél ideálisabb férjet nem lehet a földön találni, csak egy kicsit unalmas! De hát Istenem! Ez legyen életem legfőbb baja! A tenyerén hordoz, de a korkülönbség sok területen jelentkezik...
 Csak nem a szexben?
 Azt nem mondhatom, Olivér étvágya kielégíthetetlen! Remélem, idővel majd csökken, mert neked bevallom: az ágyban nekem nem nyújt élvezetet, de hát ezt is meg lehet szokni.
Ugyan már, Nancy, ne finnyáskodj! Hány férfivel feküdtél le a pénzéért, megszámolni sem tudod... örülj, hogy gondtalanul élsz...  s ha félrelépsz, nem lesz lelkiismeret-furdalásod! Ha ugyan van lelkiismereted, amiben igencsak kételkedem.
Mondd, Péter, tudsz arról, hogy az a lökött Frenci Robsen teszi a szépet Olivér volt feleségének, Martinának? Amikor hallottam, teljesen megdöbbentem! Az a csaj majdnem annyi idős, mint Frenci! Azelőtt csak a fiatal csi-behúst szerette, most mi a fene ütött belé, hogy azt az öreg tyúkot ajnározza? Képzeld, állítólag minden reggel egy hatalmas rózsacsokrot küld neki a kórházba. Azt hitette el az orvosnővel, hogy beteg, s a nő képzeld, már felkereste a kastélyában is. De a pletyka szerint még nem feküdt le vele... okos ez a csaj... nyilván kivárásra játszik... jól behálózza Frencit, aztán lecsap a vagyonára...
 Jaj de szamár vagy! Nem hiszem el, hogy Martina bármit is sejtene Robsen mérhetetlen vagyonáról, üzleti kapcsolatairól, azt végképp nem, hogy ő az alvilág koronázatlan királya... ez képtelenség! Martina Candolt könnyen be lehet fűzni, elég naiv teremtés... Te is ezt tetted vele, kedvesem! Vagy már elfelejtetted, milyen jól eljátszottad a szerepedet? Persze, ebből neked is csak hasznod származott... Miért érdekel Frenci magánélete? Már régen nem cipel az ágyába, s ha a memóriám nem csal, örültél, hogy megszabadultál a melótól, vagy vágyódsz a drogcsempészet után? Bírj magaddal, Nancy, s ne akarj Robsen ügyeibe beleszólni. Emlékszel, amikor hazajöttél a kis csomaggal Malaysiából, én mentettelek meg... Igaz Robsen jócskán fizetett, mert ő sem akart lebukni... de eltüntettem a lefizetett embereimen keresztül a bizonyítékot, s az előzetes letartóztatás után szabadultál... akkor annyira hálás voltál, hogy azonnal az ágyamba fészkelted magad...
Csak azt ne meséld be, hogy nem kívántál! Emlékszem, amikor először felkerestél az előzetesben, a szemed le sem vetted rólam. No nem azért mondom, mintha nekem ellenvetésem lett volna... Örökre hálás vagyok, hogy a Frencitől ellopott jó kis adag drog soha nem került elő. Te rájöttél, hogy én csórtam el, de hallgattál, mint a sír! Akkor sikerült kicsit rendbe hozni az életem... Frenci mindig
is fukar volt velem, az üzletből csak morzsákat dobott felém... Pedig hány ázsiai országból hoztam át neki a drogot... Mondd csak, Angelinával a terved bevált?
Erről most nem szeretnék beszélni... alakul... alakul... de elég lassan...
 Nem tudok segíteni?
 Sajnos nem, de ne félj, ezt is megoldom, csak ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Térjünk a tárgyra! Miért kerestél meg, gondolom céllal.
 Hát igen. Olivér vett egy gyönyörű házat, amelyet csak ötven százalékban íratott rám. Én azt szeretném, ha az egész az enyém lenne, s amije van, minden! Bár kölcsönt vett fel a házra, de meggyőződésem, hogy pillanatokon belül visszafizeti a banknak, és még jócskán marad is pénze. Csak azt ne kérdezd, mivel keres ennyit, mert a főorvosi fizetése szép ugyan, de egyre költekezőbb...
Valójában ugye most egy magánklinikán sebész?
Igen, egyik este mesélte, hogy egyre több plasztikai műtétet végeznek. Az égési sérülteket látják el, valamint számos lányt, asszonyt varázsolnak szebbé kisebb-nagyobb plasztikai beavatkozásokkal. Azt mondta, ez teljesen szabályos, a működési engedélyük erre is vonatkozik. Persze, egyéb műtéteket is vállalnak, de ő elsősorban azokon a betegeken segít, akik szebbé szeretnének válni.
 No, persze, jó pénzért, nyilvánvaló, hogy a főnökével osztoznak a lóvén - gúnyolódott az ügyvéd. - Tehát térj rá végre, mit akarsz tőlem, Nancy?
 Szeretném, ha Olivér a teljes házat a nevemre íratná, valamint végrendeletet készíttetne a te közreműködéseddel, így legalább én is betekinthetek a vagyonba. Csak te tudnád erre rábeszélni valamilyen fondorlatos úton. Nemrégiben óvatosan felvetettem, s nevetve csak annyit válaszolt: - Drága kincsem! Melletted sokáig fogok élni, s e pillanatban nem foglalkozom a halállal. Egyébként is te vagy az örökösöm, hiszen nincs senkim!
Ez így igaz, Nancy, nem értelek, miért izgulsz? Csak nincs egy új pasid, s az idősödő férjedet el akarod tenni láb
alól... bár azt hiszem, erre később spekulálsz majd... még nem szedett össze annyi lóvét, amennyi neked elég lenne!
Jaj, Péter, ne legyél ilyen cinikus! Jól megfizetem, ha segítesz, és bármit kérsz tőlem, rám számíthatsz. Vagy már elfelejtetted, hogy Naama Bayben is segítettem...
Az ügyvéd elgondolkozott. - Rendben, megpróbálom, de adj időt! Nem lehet csak úgy hirtelenjében rávenni Olivért, hogy végrendeletet írjon. Gyanús lenne. Majd kitalálok valami elfogadható indokot... esetleg azt hazud-hatnád, hogy terhes vagy, s a baba jövőjét akarod biztosítani. Nyilvánvaló, hogy egy idősödő férfi örülne az újszülöttnek... Azután mondjuk, a végrendelet aláírása után pár héttel, elvetélsz... Olyan nőgyógyászt kell keresnünk, akit beavathatunk a titokba... Mert ha nem tudnád, ez csalás...
 Micsoda remek ötlet! Látszik Péter, hogy ügyvéd vagy, elég csavaros az észjárásod! Erre a lehetőségre nem is gondoltam, pedig Olivért ezzel csőbe lehetne húzni. Már meg is van! - kiáltott fel Nancy. - Egy régi nőgyógyász ismerősöm, akinél annak idején néhányszor megfordultam, nyilván jó pénzért belemegy a játékba. Valójában neki csak az a feladata, hogy a férjemet tájékoztassa a terhességemről és esetleg diétát, pihenést írhatna elő. Az orvost elég közelről ismerem, többször segített rajtam...
Az ágyban viszonoztad a szívességét? Nancy, van olyan férfi itt Edinburghban, akivel neked nem volt viszonyod? Csak azt nem értem, hogyan sikerült Frencit átverned? Meggyőződésem, nemcsak a drogot dézsmáltad meg, számos kisebb-nagyobb csalást is elkövettél a háta mögött.
 Jobb, ha te nem kritizálsz, Péter! Többet tudok rólad, mint gondolod, de ne félj, nem teszek ellenedre semmit! De légy szíves add meg nekem a tiszteletet, mert nagyon fáj az ilyen hang! Te sem vagy különb, mint én, csak szépen álcázod a gonosz terveidet. Azt hiszed, nem is sejtem, hányszor fizetted le a különböző hivatalnokokat, ügyvédeket, bírókat, hogy eltüntessék a bizonyítékokat, vagy az ügyfeled javára döntsenek, vagy enyhe büntetést kapjon a
védenced? Arról is tudomásom van, hogy az irodád kinek a pénzéből van! Szerencsétlen ember, rád íratott mindent a börtönben, s utána meghalt... állítólag betegségben... - nevetett fel Nancy, s kihívóan Péter szemébe nézett.
Jó, hagyjuk a múltat! Beszélj az orvossal, később pedig jelentsd be a férjednek, hogy gyermeket vársz, a többi bízd rám! Megfelel? Arra pedig figyelmeztetlek, ne avatkozz az ügyeimbe...
 Vngelina a megbeszélt időre megérkezett a kórházba, Dániel és Martina már várta. A belgyógyász néhány szóval elmondta, hogy a vizsgálatok alapján nem találtak semmi rendkívülit, de azt javasolja, hogy néhány napra feküdjön be az asszony az osztályra. A diagnózis megállapításához számos olyan vizsgálatra is szükség van, amelyet nem lehet az ambulancián elvégezni.
Ez nehéz lesz, mert nem hiszem, hogy a férjem beleegyezik a kórházi kivizsgálásba. Szerinte az idegeimmel van baj, s ehhez nem kell befeküdnöm, már hallom előre a mondókáját.
 Kedves Angelina, ha úgy gondolja, én szívesen beszélek Péter Bainnal, meggyőzöm, hogy három-négy napra a belgyógyászati osztályunkon kiderítjük, mitől szédül gyakorta, sőt a fejfájásainak is megtaláljuk az eredetét. Nyilvánvaló, a férje sem kívánja öntől, hogy a kellemetlen tünetekkel éljen. Annyi tény, hogy az EKG második elvezetésénél enyhe eltérést találtunk, s a vérsüllyedése, a koleszterinszintje is kissé magasabb a szokottnál. De felelőtlenség lenne bármit is mondani, ha nem végzünk egyéb bel- és ideggyógyászati vizsgálatokat. Még az is elképzelhető, hogy az étrendjén kellene változtatni - szólt közbe Martina -, de ezt sem állítom határozottan addig, amíg néhány fontos lelet nincs a kezünkben. Pár nap, nem a világ! - mosolyodott el a belgyógyász.
Angelina elgondolkozott a hallottakon. - Úgy vélem, az a legokosabb, ha én beszélek a férjemmel, s rövidesen
jelentkezem a doktornőnél. - Az asszony megköszönte a segítségüket és távozott.
Amikor hazaérkezett, átöltözött, evett két hideg szendvicset és leült a televízió elé, várva Pétert. A férfi viszonylag korán jött haza, s igen kedvesen köszönt be a feleségéhez.
 Drágám, remélem kész a vacsora, mert farkaséhes vagyok! Ha lehet, együnk előbb. - Péter a benti dolgairól beszélt, majd érdeklődött, hogy a felesége mivel töltötte a napját.
 Ma bent jártam a Fehér Kereszt Kórház ambulanciáján, mert mostanában napközben néha szédülök, fáj a fejem s  a közérzetem sem jó. Az ambulancián  Martina Candol doktornő vizsgált meg, s néhány egyéb vizsgálatot is elvégeztek. Azt javasolja, hogy néhány napra feküdjek be hozzájuk a belgyógyászati osztályra, mert csak úgy tudja megállapítani a panaszaim okát.
Mondd, Angelina, teljesen megőrültél? Hogy jutott eszedbe, hogy egy ismeretlen orvost felkeress? Ki volt a tanácsadód? Felelj csak szépen! Mert nem te találtad ki, hogy éppen a Fehér Kereszt Kórházba menj be!
Ne legyél ilyen ingerült, Péter! Egyik nap véletlenül megismerkedtem Dániel O Connerrel. Emlékszel Patrick-ra? Az ő testvére. Beszélgetés közben elpanaszoltam neki a rosszulléteimet, ő hozott össze a doktornővel. De nem értem, mi a gond? Eddig mindig te erőszakoskodtál, hogy járjak a barátodhoz, Gran doktorhoz. Most végre elszántam magam egy alapos kivizsgálásra, s nem helyesled, látom rajtad.
 Mondd, Angelina, véletlenül nem Mia javasolta, hogy a sógorával beszélj? Egyébként nem tudtam, hogy Edinburghban  dolgozik.  Hogy kerültél vele  kapcsolatba,  az egész ügy hátterében a barátnőid állnak... elég pletykás nőszemélyek...
 Ne beszélj csacsiságokat, drágám - ölelte át a férjét az asszony. - Véletlen találkozás volt... Dániel egyébként sem belgyógyász... Martina Candolt sem ismertem... De minek a részletek! Az a fontos, hogy megállapítsák, mitől érzem
időnként rosszul magam... Ezt most már én is szeretném tudni...
Rendben. Szerzek egy jó hírű magánklinikát, és ha akarod, ott kivizsgálnak. Nem egyezem bele, hogy egy állami közkórházban feküdj, megengedhetjük magunknak a drága orvosokat, a vizsgálatokat ha szükséges. Nagyon szeretlek Angelina! Azt akarom, hogy neked az életben mindenből a legjobb jusson, még az orvosokból is - nevetett fel kissé erőltetetten az ügyvéd. A feleségéhez lépett, forrón megcsókolta s az ágyhoz vitte. - Feküdj le szerelmem, pihenésre van szükséged. Holnap utánanézek, melyik a legjobb magánklinika a városunkban. Ugye ez elfogadható?
Angelina néhány másodpercig gondolkozott. - Nézd, Péter, ha te állítod, hogy egy magánklinika jobb a számomra, én nem ragaszkodom a Fehér Kereszt Kórházhoz, sem az ottani orvosokhoz. De azt ne felejtsd el, hogy a barátod, Gran doktor is ott dolgozik.
 Ez így igaz, de Jamesnek óriási magánpraxisa van, és a belvárosban saját rendelője. Remek ideggyógyász hírében áll. Tudomásul veszem, hogy neked nem szimpatikus, nem is erőltetem tovább. De abban állapodjunk meg, hogy rám bízod milyen klinikát és orvost választok. Megegyeztünk?
 Rendben, ha te így akarod! Csak arra kérlek, mielőbb találj megfelelő szakembert, mert szeretnék teljes erőbedobással dolgozni, Róbert O Meniel nagyon rendes hozzám, és megérdemli.
 Most aludj egy jó nagyot, rövidesen teljesítem az ígéretemet. Ha nem haragszol, még egy kis időre lemegyek a dolgozószobámba, néhány iratot átnéznék.
Persze, eredj csak, úgyis kezdek álmosodni, kifárasz-tott a mai nap.
A férfi egy ideig üldögélt a dolgozószobájában, majd visszaosont, s megnézte a feleségét, aki már aludt. Ezután lement a garázsba, kihajtott a kocsijával, a várost elhagyva rákanyarodott a 8-as autópályára. Eljutott a Stringhez vezető elágazáshoz, majd néhány kilométer megtétele után áthajtott a 84-es útra, végül a 9-es főúton haladt tovább.
Nemsokára feltűnt a hatalmas tengeröböllé szélesedő Firth of Fort és a Firth of Tay között elterülő földnyelv. Az út végén rövidesen elérte Culrosst, áthajtott a településen és leállította kocsiját a tengerparton.
Cigarettára gyújtott és végiggondolta, mit kellene tennie. Majd sétált egy ideig, de valójában képtelen volt megnyugodni. - Micsoda őrültséget követtem el, amikor Angelinát feleségül vettem. De annyira hasonlított Theresára, hogy nem tudtam a vonzásnak ellenállni. Szegény húgocskám... milyen gyönyörű teremtés volt... még ma is magam előtt látom sudár alakját, gyönyörű hosszú haját, égszínkék szemét, aranyos mosolyát. Egész lénye kedvességet és csábos szexualitást sugárzott... nem véletlen, hogy mindenki kedvelte őt... Theresa volt a szemem fénye... imádtam... imádtam... még most is fáj az elvesztése... nem hevertem ki soha... ő volt életem értelme... szívemet és lelkemet betöltötte az iránta érzett vágy és szenvedély... - Behunyta a szemét és szinte érezte a tizenhat esztendős fiatal lány leheletét...
Szerelmem - suttogta -, miért hagytál el... Miért? Mindent odaadnék azért, hogy ismét szerethesselek... de te már nem vagy... mennyi év eltelt azóta, s még ma is   ugyanannyit jelentesz nekem, mint akkor, azon a tragikus napon... Te nemcsak szép és kívánatos voltál, hanem okosságod és műveltséged lenyűgözött... láttam, ahogy nővé válsz... de micsoda nővé!!! Az egész iskolád beléd zúgott... nem győztem elhessegetni a fiúkat... Istenem! Istenem! Az illatod azóta sem felejtettem el... Drága szép Theresám! Bezzeg apám hamar elfelejtett... Szerencse, hogy anyánk a tragédia után rövidesen rákban meghalt...
Az órájára pillantott, vissza kell fordulnia. Nem akarta, hogy Angelina rájöjjön, nem a dolgozószobában nézi az aktáit. - Mit ér az ügyvédi hivatásom, az irodám, a gazdagságom, mindez csak a hiúság virága... Nekem Theresa kellene... Ő töltené be a napjaimat, de ő nincs... Nem lesz, soha többet nem tarthatom az ölemben a drága kis testét...
Beült a kocsiba és visszaindult. Amikor rátért az autópályára, fénysugár állította meg. Egy rendőrautó farolt mellé. - Uram - szállt ki az ülésről egy fiatal zsaru. - Ön gyorsabban haladt a megengedettnél! Kérem, a jövőben figyeljen a táblákra! A múlt héten itt több baleset történt, azért figyelmeztetem...
Kifizetem a büntetést, de ne írjon fel, kérem...
 Nem akarom önt megbírságolni, csak óva intem, legyen körültekintőbb! Sokan nem veszik figyelembe ezt a rövid szűkítő szakaszt. Mehet tovább uram - közölte barátságosan a fiatal rendőr és intett az ügyvédnek.
A férfi hátán cseppekben folyt a víz az idegességtől. Még a torka is kiszáradt. - Lám, lám - motyogta maga elé -, hova vezet, ha az ember nem figyel...
Reggel korán kelt, Angelina már a fürdőszobában zuhanyozott. - Jól aludtál, kedvesem? - hajolt hozzá a férje.
 Remekül, mint egy mormota! Nemrég ébredtem fel, korán kell bent lennem, megígértem a főnökömnek, mert új tervei vannak, amelyekben én is szerepet kapnék.
Én is sietek, mert több ügyféllel tárgyalok ma - csókolta meg a feleségét. A reggelit mindketten kapkodva ették meg, s rohantak, ki-ki a maga útjára.
Péter Baint az irodában már várta Rick Walton. Az üdvözlések után a férfi elmondta, hogy áttelepül Brazíliába. -Még most sem tudtam feldolgozni Jennifer elvesztését. Új életet akarok kezdeni, ezért már megállapodtam néhány ügyfelemmel, hogy eladom a textilgyáramat, az összes részvényemet és gyakorlatilag a teljes vagyonomat. A vevők már megvannak, de az irodádat akarom megbízni, hogy soron kívül bonyolítsátok le az üzletek jogi részét. Ott pedig beszállok egy cukornád-ültetvénybe.
 Nem értelek, mit tudsz te a cukornád termesztéséről?
 Nem sokat, de a jövendőbelim annál többet, miután Brazília egyik hatalmas ültetvényének tulajdonosa. Véletlenül ismertem meg itt Edinburghban, egymásba szerettünk s eldöntöttük, hogy, miután ő is tíz éve özvegy, feleségül jön hozzám. Több ezer holdas birtoka van, s én is befektetem
a tőkém a meglévő feldolgozó bővítésébe. Egyébként nagyon kedves, okos és remek üzletasszony. Filoména Merchánnak hívják. Igaz, kicsit korosabb nálam, de mit számít az? Az esküvőt is nála a birtokon tartjuk majd. Talán az új házasságom feledteti Jennifert - nézett ájtatos arccal az ügyvédre. - Ha lehet, szeretném mielőbb lebonyolítani az itteni ügyeimet, ebben sokat segíthetsz Péter, természetesen honorálom.
Még számos jogi részletkérdést tisztáztak, s megállapodtak, hogy Bain egyik munkatársa intézi a szerződéseket, de Péter ellenőrzi. - Remélem két héten belül sikerül mindent elrendeznünk, s akkor jelentkezem - nyújtotta a kezét az ügyvéd.
Amikor Walton elhagyta az irodát, Péter elgondolkozott. - Micsoda gátlástalan férfiak élnek a világban! Nemrégen halt meg a felesége balesetben, de már itt a gazdag özvegyasszony! No, de ez nem az én dolgom - rakta össze a jegyzőkönyveket, amelyekkel a bírósági tárgyalásra indult.
Angelina egész nap a munkába temetkezett. Déltájban Dániel telefonált. - Sikerült a férjével megállapodnia, mikor fekszik be hozzánk? - kérdezte barátian az orvos.
 Nem megyek be a Fehér Kereszt Kórházba, mert Péter azt szeretné, ha magánklinikán vizsgálnának ki. Nem vitatkozom. Ugye, megért? Nem akarok a férjemmel veszekedni, amikor a legjobbakat biztosítja. Ugye, ezzel nem sértettem meg, Dániel?
Á, dehogy! Bár a Fehér Kereszt Kórház is kiváló orvosokkal és felszereléssel rendelkezik, de nem akarok beleszólni a döntésébe. Gondolom, rövidesen találkozunk Miánál, s akkor kedves Angelina, beszámol, melyik klinikán kezelik. - Elköszöntek, s Angelina rohant a Morcos Oroszlánba, mert Róbert O Meniellel volt megbeszélése. A férfi barátságosan fogadta, s azonnal közölte a jó hírt. Megállapodtam a Mezei Virág tulajdonosával, hogy megveszem a kávézót. Valószínűleg egy hét alatt lebonyolítjuk a formaságokat. Szeretném ezt a kissé lerobbant, ám remek helyen fekvő üzletet átalakítani, bővíteni. A kínálatát közösen döntsük el, miután magát szeretném üzletvezetőnek kinevezni.
Jaj, Róbert, nem is tudja, milyen boldog vagyok! Kiváló lehetőség, hogy bebizonyítsam magának, többre is képes vagyok, mint a jelenlegi feladatköröm.
Angelina, tegeződjünk! Most úgyis többet leszünk együtt. ízlésessé, kellemessé szeretném varázsolni ezt a helyet.
Róbert, én mindenben a segítségedre leszek, vannak ötleteim. De boldog vagyok, ez nagyszerű kihívás! A Morcos Oroszlánban az üzletvezető elláthatja az én munkámat is, úgysem szakad bele a tennivalóba. Ha sikerül megvenned, én azonnal megkezdem a tervezést, kidolgozok egy javaslatot. A nevet se tartsuk meg, valami mást válasszunk, így még feltűnőbb lesz a változás. Egyetértesz?
 Hát persze, tudtam, hogy rád számíthatok, és ontod az ötleteket.
 Hogy tetszik a Tündérmese elnevezés? Szerintem, jól hangzik - vágott töprengő arcot az asszony -, de más is lehet, ahogy gondolod! Ugye örülsz? Van egy jól menő, bevezetett éttermed, s most bővül a paletta! Mondd csak, további terveid is vannak? Áruld el!
E pillanatban nincs, de nem tartom kizártnak, hogy rövidesen újabb üzleteket vásárolok. Véleményem szerint a jó befektetés, még ha kezdetben csak viszi is a pénzt, előbb-utóbb jócskán megtérül. A Morcos Oroszlán, amikor megvettem, egy kis lebuj volt... s látod, mára milyen forgalmas étterem lett belőle. Csak akkor lehet hosszútávon sikereket elérni, ha az ember igyekszik mindenből a legjobbat adni, hogy a vendég visszatérjen. Az éttermünkbe törzsvendégek járnak, ismerik a személyzetet, s amikor megjelennek, azonnal a kívánságuknak és ízlésüknek megfelelő italt, ételt és nem utolsó sorban kiszolgálást kapják.
 így igaz, egyetértünk.
Még sokáig tervezgették a kávézó átalakítását, és dolgukra mentek.
Angelina nagyon boldognak érezte magát, s talán hosszú idő óta nem szédült, nem gyötörte hányinger, a közérzete kiváló volt. - Lehet, hogy mégis az idegeimmel volt baj? -tette fel magának a kérdést. - Ez az új feladat nagyon sok lehetőséget kínál, hogy bebizonyítsam van fantáziám, s képes vagyok új ötletekre. Már alig várom, hogy Péternek is elmeséljem ezt a fantasztikus megbízást. Talán nem is kellene elmennem a magánklinikára. Teljesen lefoglal majd az átszervezés, s a rosszulléteim is megszűnnek.
Estig dolgozott a Morcos Oroszlánban, mert a délelőtt elment a tervezgetéssel, így számos munkája elmaradt. De ennek ellenére nem volt fáradt, sőt jókedvűen tért haza. Péter már várta.
Elmesélte az új üzlettel kapcsolatos terveket, áradozott Róbertről. Péter meglepődött, Angelina még soha nem volt ennyire jókedvű és feldobott. - Csak nem zúgott bele a főnökébe? Na engem az sem érdekel! - gondolta magában. Amíg a felesége mesélt, töltött egy pohár whiskyt és csak annyit mondott: - Örülök kedvesem, hogy ismét van életcélod, s ha nem akarsz kivizsgálásra menni, azt sem bánom.
 Most várjunk ezzel egy kicsit, úgy érzem, megtaláltam önmagam! Képzeld, ma nem fájt a fejem, nem szédültem, remekül ebédeltem. Szóval, minden nagyszerűen alakul! Róbert rám bízza, hogyan és miként varázsolom át a Tündérmesét. Valami egészen különlegeset szeretnék létrehozni, olyan helyet, ahova az emberek szívesen térnek be, családias a hangulat, mégis külsőleg eltér a többitől. Már holnap beszélek egy belsőépítésszel. Egyelőre csak ötleteket, tanácsot kérek, s ha Róbert megköti a szerződést, akkor belevetem magam. Kevesebbet leszek itthon, remélem nem haragszol érte...
 Ugyan már, hiszen én is gyakorta késő este érek haza az irodából!
JNancy már negyedik alkalommal találkozott Thomas Stone-nal. Először az utcán futottak össze véletlenül, s Thomas azonnal felismerte a nőt, aki a Tenger Liliomában énekelt. Nancynek az első pillanatban nem ugrott be, hogy Thomas idegenvezető volt Naama Bayban. Néhány szó után az asszonynak derengeni kezdett, hogy a fiatal férfi mindig csoportot hozott a mulatóba.
Nancy javasolta, hogy igyanak egy kávét, s Thomas boldogan fogadta az ötletet. A fiatalember elmesélte, hogy már abbahagyta az idegenvezetést, mert a tulajdonos a Carine Utazási Iroda vezetőjévé nevezte ki. - Nekem sokkal jobb ez a megoldás, a végén már nagyon untam a sok kérdést, kívánságot, amivel a turisták elárasztottak. Nancy, maga visszamegy a szigetre, vagy végleg Edinburghban marad?
 Férjhez mentem Olivér Candolhoz, aki egy magánklinikán sebész főorvos, így most itt élek vele.
Ha jól emlékszem, a kislányáról is hallottam, ő is magukkal él?
Még nem, de rövidesen hozzánk költözik, most anyámmal van, még nagyon kicsi, csupán kétéves múlt.
Egy ideig még beszélgettek, majd Thomasnak egy tárgyalásra kellett rohannia. - Remélem, a közeljövőben ismét találkozunk. Bár maga Nancy, gondolom nem rendelkezik sok idővel, hiszen mint említette nagy házat tartanak fenn.
 Ez így igaz, de a személyzet mindent ellát, a férjem sokszor későn ér haza. Nagyon leterhelt, sok plasztikai műtétet végez.
Thomas búcsúzóul átnyújtotta a névjegyét. - Ha van ideje és kedve, telefonáljon! - Elköszönt és iparkodott a kocsijához.
Nancy elgondolkozott. Sok-sok férfit ismert meg élete során, de ilyen kimondhatatlan nyugalmat és örömet egyik társaságában sem tapasztalt.
Jézusom! Csak nem tetszik nekem ez a fiatalember! Ennek még egzisztenciája sincs, a külseje átlagos, s a megjelenése nem igazán dobogtatja,meg a női szívet. Hát akkor mi lehet a titka, hogy olyan kellemesen éreztem magam vele? Nyilvánvaló semmi, de ha őszinte akarok lenni önmagamhoz, jólesett egy másik férfivel beszélni, mert nagyon-nagyon unom Olivért. Micsoda szexőrült lett a férjemből! Roppant idegesítő az ágyban, főleg azért, mert megjátszom magam... ő azt hiszi, hogy a mennyekbe repít, de még a földről sem emel fel... nem egy vonzó férfi... igaz ezt akkor is tudtam, amikor hozzámentem. Persze a pénze nem megvetendő, de nem is minden! Már attól ideges leszek, ha közli, hogy korán ér haza, és vacsora után azonnal az ágyban kötünk ki... Úristen! Mennyire unom! Sőt, időnként még gyűlöletet is érzek iránta... pedig jószí-vű, igazán, még a gondolataimat is lesi... Hálát adhatok a sorsnak, hogy ilyen jólétben élhetek! De hol marad a szerelem... a szenvedély... a szórakozás! Fiatal vagyok még, unalmas az életem Olivér mellett. De ezen már nem lehet változtatni. Vagy mégis? Tetszik nekem Thomas! A mulatóban észre sem vettem... annyi ember volt körülöttem... nem figyeltem rá... de most más a helyzetem... Elképesztő, hogy néhány nap múlva felhívom... legalább egy kis változatosság lesz a programjaimban... Olivérnek nem kell tudnia arról, hogy én esetleg randevúzgatok, ha Thomas is úgy akarja... Jó lenne néhány kellemes órát eltölteni a szimpatikus férfivel...
Hazaindult. Otthon a személyzetnek csak intenie kellett, és a kívánsága azonnal teljesült. Kért egy pohár Martinit, elővett egy magazint és olvasni kezdte. Ám ahogy telt-múlt az idő rájött, hogy nagyon egyedül érzi magát és képtelen feloldódni az egyhangúságból.
Olivér belépett a boltíves, barokk bútorokkal berendezett nappaliba. - Drágaságom! - sietett a karcsú asszonyhoz és forrón megcsókolta, magához vonta. - Ma nagyon sikeres műtétet hajtottam végre. Kicsit fáradt vagyok, de vacsora után ismét férfi leszek, megígérem! A mennyekbe repítelek! - csókolta meg a nő karját. - Szólj, hozzák be a
vacsorát! Mielőbb érezni akarom a forróságot, amely elárasztja a testem, amikor az enyém leszel!
Nancy végigpásztázta szemével a férfit. A vonásain látszott, hogy fáradt. - Istenem, már megint jön egy éjszaka! Mennyire kezdem gyűlölni! Azt képzeli, hogy kielégít és boldogságot nyújt. Milyen ostobák a férfiak... Olivér el van ragadtatva magától... Lehet, hogy kiváló sebész, de pocsék szerető! Nem is értem, Martina miért élt vele ennyi ideig, s miért szerette. Ha visszagondolok, hány és hány férfi volt az életemben... nem is tudom összeszámolni... Gyakran megjátszottam magam, de néha élveztem a mámort! Milyen fiatalon bújtam Frenci ágyába... ő aztán jól kihasznált! Valójában igazán soha nem voltam boldog! De mi is a boldogság? Lehet, hogy nem ismerem meg soha...
Olivér közben már mélyen aludt, átgurult a franciaágy másik oldalára, mit sem törődve a feleségével. Nancy eldöntötte, hogy másnap felhívja Thomast. - Ennyi jogom csak van az élethez... nem kell mindent Olivér orrára kötni!
Férje korán reggel már indult a klinikára, s Nancy nyomban telefonált Thomasnak, aki először kicsit meglepődött a nő gyors jelentkezésén, de utána szívesen beleegyezett, hogy kora délután találkozzanak.
A Királyi Vár nevű pubban várt rá Nancy. Szolidan öltözött fel, nem is festette ki magát. Kellemes beszélgetés után Nancy javasolta, hogy menjenek el egy szállodába. -Ott kicsit meghittebben lehetünk együtt - fűzte hozzá zavar nélkül. Thomas boldogan csatlakozott az ötlethez, s nemsokára egymás karjaiba fonódtak és elborította testüket a vágy...
 Istenem! - sóhajtott az asszony. - Miért nem találkoztunk korábban? A sors miért nem adta meg nekem ezt az örömet eddig?
Thomas forró csókkal tapadt a finoman ívelt női ajakra, s szavak nélkül, testük eleggyé forrt, úgy merültek az élvezet tengerébe...
Már késő estére járt az idő. Nancy tudta, hogy mennie kell, ám a teste nem akart elválni az örömet nyújtó férfitől. Még egyszer, utoljára beteljesült vágyuk, és az asszony öltözni kezdett. - Éjfél is elmúlt, kénytelen vagyok elhagyni, szerelmem... de remélem holnap is találkozunk... Mint a forgószél, úgy kavartad fel az unalmas mindennapokat. Soha nem hittem, hogy ilyen boldogság létezik. Szeretlek Thomas!
 Én is szeretlek, Nancy! Miért nem hozott össze bennünket a sors a mulatóban? Akkor csak csodáltam messziről a szépségedet, és még álmomban sem jutott eszembe, hogy valaha a karjaimban tartalak majd... Hol találkozzunk holnap? Ide naponta nem jöhetünk, találj ki valamit és hívjál fel. Én szabad vagyok, mint a madár, de neked alkalmazkodnod kell a férjedhez. Mondd csak, nem lesz botrány, hogy ilyen későn érsz haza?
 Nem érdekel, majd kitalálok egy hihető mesét! Legalább ma éjszaka nem kell Olivérrel ágyba bújnom. Gyűlölöm! Most még jobban gyűlölöm! Már a közelségétől is futkos a hátamon a hideg - csókolta meg Thomast, majd taxit hívott és hazament.
Éjjel egy óra is elmúlt, mire kulcsával kinyitotta az ajtót és belépett a nappaliba. Olivér az egyik fotelben szundikált a televízió mellett. Az orvos ebben a pillanatban felébredt s ingerülten támadt. - Hol a csudában jártál, Nancy? Már majd megőrültem miattad! Hívtam a rendőrséget, a mentőket, mindenhol érdeklődtem utánad. Na most mesélj, de az igazat akarom hallani! Kivel és hol töltötted a napod, mert itthonról már korán elmentél.
Nagyon egyszerű a válaszom. Sétálgattam, nézelődtem, majd felhívtam egy régi ismerősömet. Találkoztam vele és elszaladt az idő.
 Kedvesem, ezt a mesét nem hiszem el. Éjjel egyet is elütötte az óra, nem vetted észre az idő múlását? Furcsa... furcsa... ezek után hazatérsz, és csak úgy ragyog az arcod... de mitől... kérdezem én...
 Csak nem vagy féltékeny, Olivér? Új oldaladról ismerlek meg!
 Ne kábíts! Ne tereld másra a szót! Vedd tudomásul, nem tűröm, hogy a feleségem éjszakáig csavarogjon, s ki tudja hol, kivel szórakozzon. Ez nem megy Nancy... Vésd jól az eszedbe, hogy nagyon szeretlek ugyan, de nem tűröm el, hogy átverj!
 Ugyan már, ne legyél ilyen önző. Te egész nap a klinikán vagy, én pedig itthon senyvedek.
 Többször kértem, hozd el a kislányod anyádtól, s törődj a gyerekeddel. Már mióta itt élünk Edinburghban, és még a házunkba egyszer sem hoztad el Mercedest. Látod, akkor lenne elfoglaltságod, s nem csavarognál... ki tudja hol!
Nem tűröm, hogy így beszélj velem! Mondtam már, egy régi ismerősömmel beszélgettem és elszaladt az idő! Légy szíves, fogd vissza magad, Olivér! Nem én akartam hozzád menni feleségül, hanem te akartál elvenni. Ha ilyen gyanakvó vagy, hogyan folytassuk... Szíved szerint bezárnál, mint egy éneklő madarat a kalitkába, és soha nem engednél ki... Lásd be, hogy ez így nem élet számomra! Ha véletlenül összefutok valakivel és később érek haza, te már vered a tamtamot! Mit követtem el, hogy ennyire kételkedj bennem?
Az orvos féltékenységében elragadtatta magát és üvöltözni kezdett. - Egy senki voltál a mulatóban... Margaret McComexnek köszönheted, hogy megtűrt és hagyott énekelni! Elismerem, csinos vagy, jól nézel ki, de a hangod kívánnivalót hagy maga után. Eddig nem vettem észre, hogy átversz, de most bizonyos vagyok benne, hogy férfivel voltál! Ragyogsz, csillogsz, s engem okolsz ráadásul! De ezt nem tűröm! Jegyezd meg magadnak: ha még egyszer kimaradsz, és az éjszaka közepén jössz haza, le is út, fel is út! Mehetsz Isten hírével! Nem hagyom, hogy megalázz és mással henteregjü! Vésd ezt jól a fejedbe! Az én türelmemnek is van határa!
Miket hordasz össze, Olivér! Mióta a feleséged vagyok, először voltam távol kicsit tovább... beszélgettem...
Ha ezt nem fogadod el, akkor azonnal csomagolok és elköltözöm az anyámhoz...
A férfi megijedt, hogy túl messzire ment, nem akarta elveszíteni Nancyt. így békülékenyebb hangon szólt. - Na, jól van, elhiszem a történetedet, de kérlek, máskor ne tedd ezt! Ha valakivel találkozol, szóljál, és én este is szívesen érted egyek, bárhol vagy - majd hozzálépett és kiengeszte-lően megcsókolta. - Gyere, feküdjünk le, legalább bújjunk össze egy kicsit... - látszott a férfin, hogy a szex reményében mindent félre tesz. Nancy alig bírta megjátszani a szerető hitvest, annyira undorodott az ölelésétől. Behunyta a szemét és Thomast képzelte a férje helyett az ágyba. Ám így sem sikerült teljesen beleélni magát az ábrándjába, s férje gyanakvóan tolta el. - Úgy látszik, fáradt vagy ma, mert mintha utálnád az ölelésem...
Nancy nem szólt semmit, csak kibontakozott Olivér karjaiból, hátat fordított neki, majd jó éjszakát kívánva úgy tett, mintha azonnal mély álomba merülne.
A. Tündérmese szűk körű megnyitójára Angelina elhívta barátnőit, Dánielt és természetesen a férjét is, aki elfoglaltságára hivatkozva nem jött el. A hangulat remek volt, mindenkinek tetszett az ízlésesen berendezett három kisebb helyiség, az asztalok, a székek, a falikárpitok, a festmények és minden kellemes összhangot sugárzott. Róbert néhány barátját látta vendégül, s élvezték a családias légkört. Már este nyolcra járt az idő. Mia igencsak elfáradt.
Bocsássatok meg, de baromi nehéz napom volt, s az állapotom miatt egyre gyakrabban fekszem le korán, így hazamegyek.
 Majd én elviszlek és visszajövök a társasághoz - szólt Dániel, és kedvesen megsimogatta a lány igencsak domborodó hasát.
 Már nincs sok hátra, s meglátod hamar túl leszel. Talán már most kellene keresned egy segítőt - szólt a beszélgetésbe Angelina -, ne akkor futkorássz egy megbízható asszony után, amikor világra jött a kicsi.
 Éppen ma hallottam az egyik kollégától, hogy a nagynénje feljönne ide a városba, s szívesen elhelyezkedne gyerekek mellé. Eddig is egy kétgyermekes családnál volt, de a szülők elváltak, s most állás nélkül maradt. Edinburghitól nyolc kilométerre fekvő településen, Mairedben élt eddig. Ha akarod Mia, szólok a kollégámnak és megadom a címedet, hátha megfelelő lenne.
 Köszönöm, bizony jó lenne, ha már most segítene valaki, mert mire hazaérek a bankból, már annyi erőm sincs, hogy kimossak, vagy főzzek. Hiába, közeleg a szülés!
Félóra sem telt el, Dániel visszatért a társasághoz. -Egy bejelentésem lenne. Katherinával elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Az eljegyzést rövidesen megtartjuk, az esküvőt pedig terveink szerint két-három hónap múlva.
 Gratulálok - pattant fel Angelina. Kate, majd Dániel nyakába ugrott. Róbert is örömét fejezte ki, s mindenkinek a ház számlájára whiskyt rendelt. - Igyunk az ifjú párra, legyenek nagyon, nagyon boldogok!
 Te mikor nősülsz Róbert? - kérdezte az egyik barátja. - Ideje lenne, hogy neked is valaki bekösse a fejed, hiszen már elmúltál harmincöt éves, mire vársz még?
Róbert elpirult és titokban Angelinára nézett, de a kérdésre nem válaszolt. Még egy kis ideig beszélgetett a társaság, végül csak Róbert és Angelina maradtak.
Mindketten egyre közelebb érezték magukat egymáshoz, s az utóbbi időben szinte éjjel-nappal együtt dolgoztak, hogy mielőbb kinyissák a Tündérmesét. Róbert beleszeretett az asszonyba, s Angelina is egyre erősebben érezte, hogy Péterrel kötött házassága elhibázott lépés volt. Bár még nem beszéltek Róberttel a jövőről, de leikük mélyén tudták, hogy kapcsolatuk nem fellángolás csupán, hanem annál sokkal több. Megbecsülést, szeretetet éreztek egymás iránt, s mindketten a másik kezdeményezésére vártak.
Angelina, volna kedved egy italt meginni nálam? Kocsival tíz perc alatt otthon vagyunk. - Az asszony elpirult,
egy másodpercig habozott, majd bólintott és együtt mentek a parkolóba.
Szótlanul ültek az autóban. Angelina az ablakon kinézve egyre csak arra gondolt, hogy megcsalja Pétert, s ez végzetes hiba lehet. Valójában akarta is, meg nem is a férfi közelségét. Jólesett a gondoskodása, a törődése és a megértése. - Péter soha nem figyel rám - könyvelte el magában, mintegy felmentve a következő órák súlyától. A várdombtól északra elérték a híres Újváros szélét, innen mintegy öt percre megálltak a Waverley Station mellett. Róbert beszaladt a sarki éjjel-nappal üzletbe egy üveg italért. Három perc és megérkezünk - fordult az asszonyhoz.
A teremgarázsban leállította autóját és lifttel felmentek a negyedik emeletre. A lakás kellemes harmóniát árasztott, mindenhol rend és tisztaság fogadta őket. - Mintha te terveztetted volna - fordult a férfihez.
 így is történt. Amikor megvettem, ez egy meglehetősen lerobbant régi lakás volt, és egy építész barátom az egészet áttervezte és felújította. Nekem épp megfelelő. Tudod Angelina, nem vagyok sokat itthon, de ha igen, szeretem a rendet és a tisztaságot. Egy idősebb asszony tartja rendben a lakást, másnaponként jár ide. - Körbevezette a kissé zavarban lévő vendéget. Leültek a nappaliban. A férfi italt töltött. - Igyunk a közös munkára és a barátságunkra - emelte poharát Róbert. Angelina idegességében egy hajtásra kiitta az italát. - Alig tudok rólad valamit Róbert, a magánéletedet csak nagyon felszínesen említetted eddig. Miért nem nősültél meg? - tért a lényegre az asszony. -Gondolom, sok nő szerette volna, ha feleségül veszed.
 Ez igaz, de nem találtam meg az igazit. Nekem az életben olyan társ kell, aki mindenben mellettem áll, akinek hasonló az életfelfogása. A szüleim házassága nagyon boldog még ma is, ennyi éven át, ők a példaképeim. Elvileg nincs semmi közös a munkájukban, és az érdeklődési körükben. Anyám háziorvos Hoy szigetén, apámnak pedig egy fogadója van ott. Szerelemből házasodtak össze, mint mesélték nekem,
s a kapcsolatuk azóta is szoros. Nagyon kevés házasságot láttam, ahol egy idő után a felek nem unták meg egymást. -Te hogy keveredtél Edinburghba?
 A nagybátyámtól, anyám testvérétől örököltem a Morcos Oroszlánt, meg jelentős pénzösszeget is. így kezdetben más irányította az éttermet. A végzettségem távol áll a vendéglátástól, mert erdőmérnöknek tanultam, s jó néhány évig a mi szigetünkön dolgoztam egy nagy gazdaságban.
Angelina, ismered Hoy szigetét?
 Nem, soha nem is hallottam róla. Bár én a szüleimmel Dollárban éltem. Szégyen, de Skóciában még nem sokat utaztam, de majd bepótolom. Hol van ez a sziget?
 Orkney délnyugati nagy szigete Hoy. Mainland felé közeledve a komphajón, amely elhalad e sziget közepén, a meredek sziklaparton kiugró, százötven méter magas, oszlopszerű alakzat tűnik a szemünkbe: Old Man of Hoy, mindenki „Hoy öreg embere  néven emlegeti. Nagyon szép a vidék, rengeteg az erdő, mező... De nem untatlak az áradozásom-mal, én valóban nagyon szeretem ezt a gyönyörű skót vidéket. Ha nem szól bele az életembe az örökség, valószínűnek tartom, hogy ott élem le az éltem. De talán egyszer rnajd te is meglátod - sóhajtott a férfi, és átölelte a karcsú nőt. Megcsókolta. Karjába kapta és a hálószobába vitte. Nem kérdezett semmit. Csak a testük beszélt...
Már éjfél is elmúlt, amikor csodálatos mély hangon megszólalt a falióra és tizenkét ütésével jelezte, hogy új nap kezdődik.
 Atyavilág! Mit mondok majd Péternek! Biztosan keresett már, igaz a mobilom kikapcsoltam. Valamit ki kell találnom, ami elfogadható. Bár nem sokat törődik velem. Annyi megbízást kap az irodája, hogy gyakorta csak éjjel, vagy hajnalban ér haza. Nem szólok ezért, hiszen az utóbbi időben én is nagyon elfoglalt voltam, azelőtt pedig, emlékszel, az egészségem sem volt valami príma. De hála az égnek és neked, ma már kutyabajom sincs! Valóban mennem kell - szaladt be a fürdőszobába az asszony.
Róbert pillanatok alatt elkészült, sietve vezetett Bainék házához, de jóval előtte parkolt, kisegítette Angelinát a kocsiból. - Szeretlek! - csókolta meg búcsúzóul, és visszaült a kocsijába. Megvárta, míg szerelme bemegy a kapun és csak utána hajtott el.
Angelina óriási szerencséjére a férje még nem volt otthon. A házvezetőnő már aludt, s így az asszony minden feltűnés nélkül átöltözött, lefeküdt, de álom nem jött a szemére. Róbertre gondolt, és határtalan melegség öntötte el egész valóját.
Az a szeretetteljes tekintet, a mozdulatok, mind-mind arról árulkodtak - töprengett magában -, hogy nemcsak kíván, hanem belém szeretett. Valószínűleg engem is megérintett a vágyakozás szele, hiszen álmomban sem jutott eszembe, hogy a férjem megcsaljam. Valami egészen fura történt... Róbert jósága és segítőkészsége már eddig is rabul ejtett, ma éjszaka pedig a kedves simogatása, a forró csókjai felpezsdítették véremet, és átéltem mindazt, amit eddig csak romantikus regényekben olvastam. Felhevítette a bennem szunnyadó testi vágyakat, Péter már hosszú ideje rám se néz, állandóan fáradtan érkezik, s különféle kifogásokkal kitér az együttléttől. Ekkor eszébe jutott, hogy az előszobában egy levelet látott a dohányzó asztalon, amely neki volt címezve. - Eldöntötte, hogy leszalad érte, mert nem akarta, hogy férje kezébe kerüljön. - Bár nincs semmilyen titkom, vagyis a mai napig nem volt, de ismerem a férjem, mindenre kíváncsi. Még jó, hogy hetek óta külön szobában alszunk az ő kívánságára. Azzal indokolta a szobák átrendezését, hogy ha késő éjszakáig dolgozik, nem akar zavarni. Én pedig belementem. Most milyen jó, hogy egyedül vagyok.
Magára kapta a köpenyt és lefutott a levélért. Amikor visszaért, gyorsan kibontotta.
„ Tisztelt asszonyom!
Bocsásson meg, hogy névtelenül írok, de még ennyi év után is félek a férjétől... nem fedem fel önnek a kilétem - e pillanatban semmiképpen nem Ú, de arra intem, vigyázzon magára!
Az életemet annak köszönhetem, hogy a sors nem fejezte be Péter munkáját, s egy véletlen találkozás megmentett. A férje azt hiszi, meghaltam... nyugodtan él ebben a tudatban... de élek... csak ő nem sejti hol és hogyan... A sors kereke állandóan forog és senki nem tudja, élete következő pillanatában mit kap az égiektől. Ahogy a skótok mondják, mindenkinek szüksége van az életben a jó emlékekre, ám a rosszak keserűvé teszik a mindennapokat. Péternek az emlékei nem lehetnek jók velem kapcsolatban... de rosszak sem, hiszen már régen eltemetett gondolatban... hányszor elrévedeztem, ha akkor nem jön a segítség számomra, most hol lennék? Ki tudja, hiszen senki nem jött vissza a halál öleléséből...
Kérem, kedves Angelina, erről a levélről a saját érdekében ne tegyen említést a férjének. Elhatározásom, hogy előbb-utóbb megfizet mindenért, megkapja a méltó büntetését... mert abban bizonyos vagyok, hogy, ha megtudja életben maradtam, nem lesz egyetlen perc nyugalma sem... Bár amit ő tett velem, azt soha senkinek nem kívánom...
Most is csak azért írtam önnek, mert az újságban olvastam, hogy Péter Bain egy többszörös gyilkost védett, és valahogy sikerült felmentetnie. Ez beleillik a képbe, amelyet jobban ismerek, mint bárki más! Kérem, legyen óvatos, mert az ügyvéd úr akkor ejti csapdába a kiszemelt áldozatát, amikor az végképp nem számít rá.
Üdvözlettel: egy ismeretlen ismerőse. 
Angelina többször is elolvasta az írást és megborzongott. A belőle áradó szenvedés és magabiztosság megrendítette. - Akárki írta is e sorokat, alaposan ismerheti a férjem. -Eldöntötte, hogy jól elrejti a levelet, és Róbertnek megmutatja, hátha ő valamilyen módon eligazodik a sorok között.
K éter Bain ahogy megérkezett az irodájába, a titkárnője azonnal hozta a reggeli kávéját és mellette a postáját. Átnézte a feladókat, feltűnt, hogy egy levél Brazíliából jött. No, Rick Walton úgy látszik megnősülhetett, bár még van néhány elintézendő hivatalos papírja nálunk. De a lényeget lerendeztük. A tőkéje nagy részét már átutaltuk. Péter felbontotta a levelet s meglepődött, mert nem férfi írta.
„Tisztelt ügyvéd úr!
Sajnálatomra és igen nagy bánatomra, szomorúságomra értesítem, hogy Rick Walton meghalt. Az esküvőnket a birtokon rendeztük, ahol egy harmincholdas park közepén tartottuk a szertartás utáni fogadást. Szerencsétlen férjem éppen az egyik barátom elé sietett a parkolóba, egy páfrányos, fákkal beültetett területen át. Kiáltást, sikolyt hallottunk, mire odaértünk egy curucucu tekeredett a testére. Ez a kígyófajta az egyik legfélelmetesebb és legnagyobb mérges kígyó, mintegy három méter hosszúságú volt. Ez az állat igen agresszív, akkor is támad, ha nem bántják, de veszélyt érez. A marása halálos. A vendégek között orvos is volt, aki azonnal a férjemhez sietett, de nem tudott segíteni. így megboldogult szerelmem és férjem elhunyt. Nem derült ki, hogyan került a kígyó a birtokomra. Vádolni senkit nem akarok és nem is tudok, mert nincs bizonyítékom. De az tény, hogy az egyik földbirtokos barátom többször megkérte a kezem, s igencsak dühöngött, amikor Ricket választottam jövendőbelimnek.
Az itteni törvények szerint szükségem van néhány adatra a megboldogult férjem vagyonával kapcsolatban. Ezek még nem kerültek az én birtokomba, bár mint tudom, jelenleg már sínen vannak, így valójában semmiféle probléma nincs, kizárólag formai elintéznivalók akadnak. Ezért egyik munkatársam a közeli hetekben felkeresi önt, elviszi magával a többi iratot, és kérem segítsen azok rendezésében. Természetesen a honoráriumát készpénzben a megbízottam kifizeti. Előre is köszönöm a segítségét és a megértését. Nagyon, nagyon fájdalmas számomra ez a tragédia.
Köszönettel és üdvözlettel: Filoména Merchan 
Péter elgondolkozott, hogy valóban véletlen baleset volt, vagy előre kitervelt gyilkosság. Bizonyítani szinte lehetetlen, vagy esetleg nem is akarják... ki tudja... nem ismerem sem az asszonyt, sem a körülményeit. Az bizonyos, hogy mérhetetlenül gazdag az asszony, s az iratokból tudom, hogy húsz évvel idősebb, mint a megboldogult Rick volt. -Behívta a Walton-ügyekkel foglalkozó beosztottját.
 Jack, olvasd el ezt a levelet - nyújtotta át. Az ügyvéd alaposan megnézte, s hozzáfűzte: - Akkor eszerint intézkedjek a még nem lezárt témákban? Ugye tudod Péter, hogy, ha elintézzük a még meglévő formaságokat, gyakorlatilag Walton úr teljes vagyona az asszonyé lesz.
Persze, hogy tudom, de az irodánknak ehhez semmi köze. Nagyon sajnálom Ricket, de nem támaszthatjuk fel! Tudomásom szerint nincs rokona itt Skóciában, mindenkije meghalt... Kérlek Jack, adj fel egy táviratot, közöld, hogy mélységesen megrendültem a halálhírtől és részvétemet fejezem ki. Egyben arról is tájékoztasd Filoména Merchant, hogy megbízottja keressen fel téged, s mindenben készségesen a rendelkezésére állunk. Rendben?
Természetesen a függőben lévő ügyeket rendezem, s ha Brazíliából megérkezik az ügyvéd - gondolom jogi szakember az illető - hozzám fordulhat bármi kérdése van.
Amikor Péter egyedül maradt, igencsak megrázta a hír. Elgondolkozott azon, hogy a sors útjai mennyire kiszámíthatatlanok, s a baj akkor érkezik, amikor nem számol vele az ember. Gondolataiban ismét Theresa arca villant elé.
 Istenem, Istenem! Micsoda örömet jelentene, ha most is a karomban tarthatnám... csak ne sikoltozna... azt nem bírtam akkor sem hallgatni... Jézusom! De ő visszautasított. Bezzeg a fiúkkal kacérkodott! Nem egyszer a szemem előtt csókolta meg az osztálytársát! Ezt már igazán nem tűrhettem el. Milyen szép lány volt, nemes lelkű! Apánk is imádta, bezzeg neki mindet elnézett, nekem pedig! Ha egy aprócska hibát követtem el, már nem állhattam meg előtte... Igazságtalan volt velem az öreg, megérdemelte, amit a sors rámért. Bezzeg a húgomért még az életét is odaadta
volna! Ma is emlékszem, amikor megtudta, hogy Theresa eltűnt, mindenkit mozgósított. Értem még a kisujját sem emelete volna fel! Theresa mindenkit meghódított azzal a bájos arcocskájával a behízelgő modorával, s nem utolsó sorban a megjelenésével. Már kislánykorában is olyan volt, mint egy királynő! Az egész család imádta, én is szerettem. Nagyon szerettem, de ő ebből semmit nem vett észre, vagy nem akart! Szemtelen kis fruska lett, s ahogy növekedett, úgy szorított háttérbe az életében... a végén már szinte észre sem vette, hogy létezem. De megjárta! Alaposan megjárta... Mennyire könyörgött a végén... sírt, zokogott, üvöltözött, de én hajthatatlan voltam... akkor már betelt a pohár! Nem tudott hatni rám... megkaptam őt... de milyen áron! Ő a hibás! Sajnos éjszakánként még most is megjelenik előttem, ennyi esztendő sem homályosítja el azt a napot. Jobb, ha felejtek, bár nem tudok, s nem is fogok soha... az a sima bőr, olyan volt, mint a bársony... a teste, mint a karcsú nádszál... a tekintete mint a kéklő égbolt, a haja mint a legfinomabb méz! Miért gondolok állandóan rá? Hiszen nincs már! Nem létezik, nem csókolgatja senki! Nem akartam osztozni rajta. Nem és nem!
 Péter, elkésel a tárgyalásról, ma mondod a védőbeszéded a pedofil pasas ügyében. A kazettát leírtam, itt a teljes szöveg! Indulás előtt nem akarod átolvasni? Bár, gondolom, álmodban is sorolod a tényeket. Én szívem szerint megölném azt a szemetet, aki kislányokat csábított el, s az ártatlan gyerekeket megrontotta. Nem sajogna a szívem, ha felakasztanák! De hát én megértem Péter, hogy egy ügyvédnek mindig az ügyfelét kell védeni, még akkor is, ha irtózik a bűncselekménytől. Látom, te is előbányásztál enyhítő körülményeket, de remélem, az esküdtszék a legszigorúbb büntetést szabja ki rá.
Kösz az anyagot Helga, ha keresnek, tárgyaláson vagyok. Egyébként valószínűleg a helyi televízió is közvetíti a tárgyalást, olyan nagy port vert fel az ügy. Sietek vissza, ha lehet, várj meg!
IVXartina amint hazaérkezett, levette a kosztümkabátját, kiment a konyhába egy sörért. Szomjas volt és fáradt. Melinda szabadnapot vett ki, így a lakás kongott az ürességtől. Az asszony leült a televízió elé, kapcsolgatta a csatornákat, de semmi érdekeset nem talált. Nyugtalanította a magány, amely, ahogy múltak a hetek, egyre jobban a lelkére telepedett. Észrevette, hogy a kórházban is idegesebb a kollégákkal, betegekkel, valahogy nincs türelme semmihez. - Ezen változtatnom kell, méghozzá sürgősen - figyelmeztette magát.
Milyen nehéz egyedül élni! Megszoktam, hogy Olivérrel este megbeszéltük, ami foglalkoztatott bennünket. Most nincs kihez szólnom, s egyre rosszabbul viselem. Pedig bele kell törődnöm! Bár Robsen naponta küldi a virágokat, s időnként telefonon is érdeklődik, de valóban nem tolakodóan. Igaz, nem álmaim férfija, de talán még vele is elmennék vacsorázni néha, ha ismét hívna... De nem hív! Azt hiszem, megunta az elutasításomat. Nem értem, miért küldi a virágokat. Megmagyarázhatatlan... De előbb-utóbb úgyis kiderül minden...
Kiment ismét a konyhába és keresett valami ennivalót, mert Melinda nem hagyja kiürülni a hűtőt. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Martina felvette és legnagyobb meglepetésére Frenci Robsen kereste.
 Elnézést a zavarásért, de olyan régen hallottam a doktornőről, így bátorkodtam felhívni. Lenne kedve nálam vacsorázni? Ha igen, küldöm a kocsimat. Kérem, ne értse félre a meghívásom helyét, de egy igén fontos megbeszélésem van. Mire ideér, befejezem - hadarta egy szuszra a mondandóját.
Az asszony pár másodpercig töprengett,  majd igent
mondott.
Egy órán belül ott az autóm!
 Rendben, várom!
Martina habozott, mit is vegyen fel, nem akart túlöltözni, de a szokásos kosztümjeit sem akarta előszedni. Majd egy bordó bársonyszoknyát vett elő, hozzá fekete selyemblúzt és magas sarkú lakkcipőt. Megnézte magát a tükörben, és elégedett volt a látvánnyal. A haját is gyorsan megmosta és beszárította. A tükörből így nem egy agyongyötört nő nézett vissza, hanem egy csinos negyvenes asszony.
 Rendben, ez így megfelel!  Már valószínűleg itt az autó. - Vékony fekete selyemkabátját a vállára dobta s elhagyta a lakást. Valóban a sötétkék sport Mercedes már várta. Robsennek annyi autója volt, hogy Martina meg sem lepődött, amikor egy számára új kocsi várta, csak a vezető volt a régi. Köszöntötték egymást, majd elindultak Robsen kastélyához.
Frenci az asszony elé ment a kertbe, kisegítette az autóból, kezet csókolt és mosolygós arccal mondta.
Annyira boldoggá tett, hogy elfogadta a meghívásomat! Hiányzott, de nem mertem zavarni. - kísérte az egyik társalgó szobába. - A ház óriási - állapította meg ismét magában a doktornő, csak tudnám, mire kell egy embernek ekkora palota! - Közben az inas betolta a barokk italoskocsit, amelyen számos különlegesség kínálta magát.
 Asszonyom, mit tölthetek? - hajolt meg szertartásosan az inas.
 Egy Martinit kérek vodkával.
A beszélgetés kicsit nehezen indult meg, mert egyikük sem tudta valójában mi érdekli a partnerét. Aztuán Frenci belevágott, és egy dél-amerikai legális üzletről beszélt. Óvatosan fogalmazott, nehogy valamit kifecsegjen. Bár ennek a beruházásnak a hasznát bevallotta az adóhivatalban is, miután néha legális üzleteket is akart produkálni. Robsen mindig vigyázott arra, hogy a skót hatóságok ne tudjanak belekötni egyetlen érdekeltségébe sem. - A kábítószer, a tiltott szerencsejátékok, a prostik futtatása, a különféle klubok, nem tartoznak a legális üzletkörbe, de szerencsére erről Martinánk fogalma sincs. Egyébként már olyan sok lóvét összeszedtem, hogy akár abba is hagyhatnám az egészet! De fura az emberi természet, ha sok a lé, még többet akar...
Ábrándozásából a doktornő hangja hozta vissza a szobába. - Mondja Frenci, maga járt Dél-Amerikába, ahol kávéfeldolgozót hozott létre.
Sajnos csak egy alkalommal, méghozzá, amikor felavattuk a létesítményt. Sok brazilnak ad megélhetést, kenyeret ez az üzem, ahol a nyers kávét nemcsak feldolgozzák, hanem a megrendelők számára külön-külön csomagolják nagy tételben.
A gyár számos egyéb termékkel is foglalkozik, de erről nehéz számot adnom, mert a kakaótól a déli gyümölcsökig mindent értékesítünk. Milyen jó lenne, ha egyszer közösen látogatnánk el Brazíliába. Feltételezem, ott még nem volt, de erre az utazásra gondolni sem merek.
 E pillanatban valóban képtelenség lenne ott hagyni a nemrég elfoglalt állásomat, s az a célom, hogy az ambulanciáról mielőbb az osztályra kerüljek fel. Ehhez pedig időre van szükség! Megbocsásson Frenci, de a közös utazás nem szerepel a terveim között.
A férfi érezte, hogy kissé elsiette a dolgot, ezért igyekezett közömbös témákat felvetni. A vacsora utáni kávét és desszertet a dolgozószobában fogyasztották el. Martina nem értette miért, de kellemesen érezte magát a férfi társaságában, aki udvarias volt és figyelmes. Az idő gyorsan elszaladt, és éjfélkor az asszony felállt és búcsúzni kezdett.
Ugye, Martina a jövőben is találkozhatunk? Természetesen, én alkalmazkodom a maga időbeosztásához, egyéb programjaihoz. Gondolom, mióta elvált, sokan veszik körül... elsősorban férfiak... Egy ilyen csinos, vonzó és kellemes asszony ritkaság, olyan mint a fehér holló!
Kedves Frenci! Ne túlozzon! Egyébként egyedül élek, s mióta Olivér elvált tőlem, nem vágyom új partnerkapcsolatra. Azt hiszem ez érthető is.
Robsen elkönyvelte, hogy okosan cselekedett, amikor elintézte, hogy a nő szerelmét, Alberto Brazzit a beadott álláspályázatai alapján mindenhol elutasították. - Ha az orvos itt dolgozna, bizony nem lenne semmiféle halvány reményem sem arra, hogy Martinához közelebb kerüljek! De
így, pontosan tudom, mennyire egyedül van az asszony, miután egy emberem állandóan figyeli. A kórházon kívül gyakorlatilag nem jár sehova. Szeretném mielőbb meghódítani, de nem szabad sietnem, bár a mai este után úgy érzem, a magány az én malmomra hajtja a vizet.
 Máris intézkedem - fordult az orvosnőhöz -, a kocsim hazaviszi. Remélem, hamarosan ismét láthatom - csókolt kezet Frenci, és kikísérte az ajtóig a vendéget.
Amikor az asszony hazaért, megállapította magában, hogy kellemes estét töltött el a férfivel, aki lehetséges, hogy alvilági figura, és sok kétes üzlete van, amelyről nem szólt, de Olivér a tisztalelkű férj, szemrebbenés nélkül hazudott, csalt és faképnél hagyott. Akkor ki a jó, és ki a rossz? - tette fel magában a kérdést. Az biztos, hogy a magány és az elhagyatottság rossz tanácsadó. Amikor az ember nap mint nap esténként egyedül üldögél, a boldogtalanság egyre jobban eluralkodik rajta. Alberto Brazzi azóta sem jelentkezett. Pedig mennyire reménykedtem! De hát ez is meghiúsult, nyilvánvaló, hogy néhány sikertelen próbálkozás után feladta. Rómában - gondolom - már dolgozik, s éli az életet, hiszen egy férfinek könnyebb a helyzete, ha egyedül van, akkor is. Ki tudja, Rómában milyen kapcsolatai voltak, amelyek újraszövődtek! Nem gondolkozom ezen, mert megőrülök. Időnként olyan reménytelennek és eseménytelennek érzem a napjaimat. Elég kellemes volt Robsennél a vacsora, de messzebbre képtelen lennék vele menni. Ez a baráti kapcsolat bőven elég! Valószínű neki is, bár akkor nem világos számomra a naponkénti virágküldés. Lehet, hogy rosszul ítélem meg a helyzetet? Persze abszurd ötlet, hogy egy dúsgazdag üzletember egy negyvenhat éves asszonyt akarjon meghódítani. Még a gondolat is nevetséges.
INancy és Thomas egyre többet találkoztak, s az asszony érezte, hogy a férfi varázsa teljesen hatalmába keríti. Thomas nemcsak az ágyban volt kiváló szerető, hanem a
mindennapokban - amikor sikerült lopni egy-egy délutánt - kedves, figyelmes, gondoskodó partnernek bizonyult. Nancy szíve szerint lényegesen több időt töltött volna szerelmével, de Olivér ezt nem tette lehetővé, miután, ha végzett a klinikán, rohant haza. S ha véletlenül Nancy nem volt otthon, dührohamot kapott, s nem kímélte még a személyzetet sem. Azonkívül Nancy félt is a jelenetektől, mert újabban Olivér agresszív lett vele is.
Már napok óta reggelente elég pocsékul érezte magát, az ételre rá sem tudott nézni. Hányinger kerítette hatalmába és gyakran megszédült annyira, hogy a kocsijával meg kellett állnia. Délután felkereste régi nőgyógyász barátját, aki közölte vele, hogy terhes, méghozzá körül-belül hatnyolc hetes a magzat. Nancy először végtelen boldogságot érzett, hogy Thomastól gyereke lesz. Azután végiggondolta ennek következményeit, és nem volt felhőtlen a hír, amit hallott. Thomas lakása felé tartott, s közben eldöntötte, hogy nem tartja titokban az újságot. - Joga van megtudni, hogy terhes vagyok, s együtt kell döntenünk a jövőjéről. Ha ő nem akarja, én semmiképpen nem tartom meg a babát. Még csak az kellene, hogy Olivér legyen az apja Thomas gyermekének! Ez lenne az igazi groteszk helyzet.
Thomas már várta, s azonnal észrevette, hogy Nancy nem olyan vidáman üdvözli, mint máskor.
 Gyere, mesélj, látom valami baj van! Csak nem jött rá a férjed a kapcsolatunkra?
Nem, dehogy! Állapotos vagyok, gyerekem lesz tőled... - hangzott a mondat, s mintha pillanatokra megállt volna Nancy szívdobogása, annyira leste a férfi válaszát.
Drágaságom, Szerelmem! Ez a hír nagyszerű! Boldog vagyok, hogy közös gyermekünket hordod... - majd az asszony hasát csókolgatta és becézgette a magzatot. Fel sem merült Thomasban, hogy Nancy ne tartsa meg a babát, ez látszott minden mozdulatán.
 Nézd, szerelmem! Végig kell gondolnunk, hogy a férjeddel hogyan közöljük a hírt. El kell válnod, és természetesen azonnal összeházasodunk. Talán okos megoldás lenne, ha egy ügyvédtől kérnénk tanácsot. Az egyik csoportomban emlékszem Péter Bain ügyvéd és a felesége is a turisták között szerepelt. -Jaj, csak őt ne!
 Ismered talán?
 Igen, de erről most ne beszéljünk! Majd egyszer elmesélem a történetet. Ez már a múlt, még gondolni sem akarok rá!
Thomas átölelte Nancyt s biztatgatta. - Nincs jelentősége, annyi ügyvéd van a városunkban, nem lényeges Péter Baint felkeresni! Gondolkozzunk el, mi lenne a bölcsebb... Talán kellene a férjeddel beszélni, vagy inkább szó nélkül eljönni otthonról? Mi lenne a könnyebb megoldás? Ha akarod, akár én is felkereshetem. Megmondom neki, hogy szeretjük egymást, elválsz tőle, mert terhes vagy, s a születendő gyermek apja én vagyok. Talán jobb ezt az egyenes utat választani, mint szó nélkül eljönni otthonról. Hidd el drágaságom, nem félek a sebész főorvostól... nincs vesztenivalóm... de a döntés a te kezedben van. Nem akarlak kitenni semmi felesleges izgalomnak!
Nancy elgondolkozott. - Talán a volt feleségét, Martinát kellene beavatni és a segítségét kérni. Bár ez nem valami erkölcsös viselkedés, de ő mindenképpen megértő lesz velem. Remélem... Erről persze nem szólok Thomasnak, úgysem ma kell rendeznünk ezt a kértiést. Margaretnek is szólhatnék, de ő jelenleg Naama Bayben van. Ő is adhatna tanácsot, sőt talán segíthetne is!
Istenem! A sors játékot űzött velem, ott van Mercedes, akit anyám nevel, és még az apját sem ismerem... Thomas ugyan tudja, hogy van egy lányom, de ez ideig nem akartam, hogy találkozzanak... Úristen! Nem lesz könnyű ebből a zűrös és komplikált helyzetből kimásznom! Az is tetézi a gondjaimat, hogy a szerelmem nagyon keveset tud a múltamról. Igyekeztem eltitkolni eddigi életem sötét foltjait. Mert sajnos abból bőven akad! Ha megtudja nem hagy el? - tette fel Nancy magának a kérdést - s kissé megijedt a választól. - Valakivel beszélnem kell, mit tegyek - döntötte el. Thomast nyugtatta, hogy egy kis ideig még várhatnak a probléma megoldásával. - Nem sürgős, hiszen az orvos szerint hat vagy nyolchetes terhes vagyok csupán.
A férfi most még lángolóbban vette birtokba az asszony minden porcikáját, s olyan élvezetet nyújtott, amit talán még soha.
Drágaságom! Imádlak! Imádlak! Most még jobban, mint eddig, hiszen a szerelmünk gyümölcse megszületik! Ugye, te is örülsz? Én kimondhatatlanul boldog vagyok -szorította magához és a beteljesülés pillanata ne váratott magára. A két fiatal test szavak nélkül is egyet akart.
Nancy az órájára nézett s felugrott.
Te jó ég! Már nyolc óra is elmúlt, észre sem vettem... Bocsáss meg Thomas, de futnom kell! Majd kitalálok valamilyen mesét, hol voltam délután...
Thomas szomorúan ugyan, de tudomásul vette, hogy Nancynek sietnie kell a férjéhez, s így szó nélkül szemlélte, amint az asszony magára kapkodta a ruháit, megcsókolta és elviharzott a lakásból.
Gyorsan hajtott, szerencséjére már csökkent a forgalom, így viszonylag hamar hazaért. Az előszobában megjelent Olivér, a tekintete fenyegetőnek tűnt. - Most azonnal tudni akarom, hol kószáltál!
 Menjünk a dolgozószobádba, ott beszéljünk.
Nem! - csattant fel a férje hangja. - Nem versz át! Nem hagyom magam... Elég volt a hazudságaidból! Azt hiszed, teljesen hülye vagyok és beveszem a meséidet? Nem kicsikém... nem... tudok mindent! Nem titkolhatsz előttem semmit!
Nancy fehér lett, mint a fal. - Honnan szerzett tudomást a férjem Thomasról? Vagy csak próbálja kiugratni a nyulat a bokorból? - Fogta magát, ledobta a kabátját és elindult a földszinti dolgozószobába. Olivér utána ment, töltött magának egy pohár konyakot. - Te is kérsz? -Köszönöm igen, ezután a kirohanásod után rám fér egy kis erősítés.
 Szépen vagyunk, te lépsz félre és engem hibáztatsz talán?
Ugyan Olivér, egy régi barátnőmmel találkoztam és elbeszélgettünk az időt. Ennyi a történet, ez nem olyan nagy bűn!
 Mondd kedvesem, jobbat nem tudsz kitalálni? Ez a szöveg már unalmas! Fura egy barátnő mondhatom, talán be kellene mutatnod nekem - vált egyre fenyegetőbbé a férfi hangja. - Te buta liba! Magándetektívvel figyeltetlek egy ideje, tessék - vette ki az íróasztalból a fényképeket. Nancyt és Thomast kapták lencsevégre, amint sétáltak, egy pubban beszélgettek.
A képek tucatjai repültek szét nemcsak az asztalon, hanem a földön is. - Már tudod, mi az ábra? Ma is követtek. Egy nőgyógyásznál voltál... utána pedig Thomas Stone lakásán hancúroztál...
Nancy megdöbbenésében egyetlen szót sem tudott kiejteni, képtelen volt összeszedni a gondolatait. Fogalma sem volt, hogyan és miként szóljon Thomasról, mert a fényképek bizonyították, hogy többször is találkoztak. Ráadásul azt sem tudta Nancy, mit derített ki a nyomozó. Végül nagy nehezen kinyögte:
 Olivér, terhes vagyok tőled! Azért kerestem fel a nőgyógyászt, mert bizonyosságot akartam...
Te ostoba tyúk! Tőlem nem lehet gyereked, mert a spermáim nem képesek megtermékenyíteni! Hazudsz! Hazudsz! De még sok mindenre fény derült, miután kicsit utána nézettem a viselt dolgaidnak. Milyen őrült voltam, amikor megszédültem a külsődtől, a nyájas modorodtól és elváltam Martinától. De ne félj, megkapod még a büntetésed! Kidoblak, mehetsz ismét az utcára, hogy a gyerekednek betevő falatja legyen. Arra még nem jöttem rá, ki támogatott annak idején, hogy kikerülj az utca szennyéből, de ne félj, ezt is megtudom mielőbb! Addig maradhatsz a házamban, amíg nem találsz valamilyen lakást. Utána beadom a válópert, s egyetlen szál ruhában mehetsz, ahova akarsz! Az már nem az én dolgom! Légy szíves, a személyzet előtt játszd meg a szerető hitvest, nem akarom, hogy idő előtt pletyka keringjen rólunk. Addig is próbálj időben hazaérni, s ha megtudom, hogy újból találkozol Thomas Stone-nal, akkor se szó, se beszéd, repülsz... Megértetted? Elfogadod a kikötéseimet?
 Igen - suttogta könnyáztatta szemmel Nancy. De gondolataiban már azt latolgatta, hogy kihez fordulhat segítségért. Végül Margaret McComexra esett a választása.
Menj lefeküdni! Holnaptól embereid meg magad! A lakásból kimehetsz, de jól vésd az eszedbe, minden lépésedről értesülök...
IVlia Grintnek a kilencedik hónap elején született meg a kislánya, Patríciának keresztelték, Katherina és Dániel tartották a keresztvíz alá a gyönyörű három kilóval született csecsemőt. Nagynénje, Júlia asszony, hét hétre otthagyta a pékséget és Miához költözött. Ezenkívül egy fiatal lányt alkalmaztak a szülés után. A segítségre szükség volt, mert Mia az utolsó ideig dolgozott. Kate és Dániel egy hét múlva hazavitette a babát és Miát, aki leírhatatlanul boldog volt a kislányával.
Most is a keresztszülőket várta Mia, mert megbeszélték, hogy segít nekik a ház vásárlásában, Kate és Dániel az elmúlt időszakban számos lakást és házat megnézett, de egyik sem nyerte el a tetszésüket. Mindegyiken valamilyen hibát találtak. Most végre úgy érezték, álmaik házát megtalálták, és Kate a barátnője véleményére is kíváncsi volt. így a kis Patrícia otthon maradt a nagynénivel és a dajkával.
 Sietek vissza - szólt Mia az ajtóból -, két órán belül itthon vagyok.
 Ugyan már, jó kezekben van a kicsi, nem kell ennyire óvatoskodnod kedvesem - nyugtatta a nagynéni, aki imádta a babát.
Dániel kocsijával mentek az északi városrész felé. Szép fekvése megragadta mindkettőjüket, mert az apró földszintes és egyemeletes házak a tengerparton sorakoztak.
Igaz a központtól kicsit hosszabb utazást igényel, de úgy gondoljuk, hogy a környék, a friss, szabad levegő, a gyönyörűen gondozott parkok és sétányok megérik a fáradtságot. Itt is vagyunk - állította le az autóját Dániel. A kertkaputól alig lehetett a hófehér házat látni. Belépéskor a tölgyfával burkolt falak, a beépített bútorok, valamint a jellegzetes skót galéria ragadta meg tekintetüket.
A tetőtér be van építve, a földszinten három szoba van és a mellékhelyiségek, míg fent két szoba, egy fürdőszoba és egy hatalmas terasz helyezkedik el. Tetszik, Mia? - kérdezte a lány barátnőjétől, aki végignézett aprólékosan mindent.
Anyagilag meg tudjátok oldani a vásárlást? Nekem nagyon tetszik, kisebb változásokat ugyan végrehajtanék, de ezek lényegtelenek.
 Hitelt veszünk fel, két év alatt fizetjük vissza. Ez gondolom megengedhető, s a berendezést és a kisebb átalakítást is kölcsönből finanszírozzuk. A ház értékének a hatvan százaléka megvan, de a többihez kell a segítség.
 Nézzétek, ha bemegyek a bankba, körülnézek, melyik hitelforma lenne számotokra a legkedvezőbb, s főleg a kamat melyiknél a legalacsonyabb. Beszélek a főnökkel is. Ezt a házat meg kell vennetek! Ötvenezer fontért, ma még egy kétszobás lakást is nehezen kaptok. Ez alkalmi vétel.
 Igen, így van. Az egyik szerzőm távoli rokonáé volt, ő örökölte. Szeretne mielőbb megszabadulni tőle, mert utazni akar a pénzből. így áron alul adja el, s én kaptam az alkalmon...
 Jól tetted barátnőm, megpróbálok a kölcsön felvételénél segíteni. Épp ma délelőtt hívott a főnököm, s megállapodtunk, ha Patrícia három hónapos lesz, napi két-három órára bejárok. Állítólag, aki ideiglenesen helyettesít, hibát hibára halmoz. Ha csak ellenőrzöm a munkáját, és a kényes ügyekben a segítségére leszek, már az is megnyugtató
a hitelrészleg igazgatójának, ennyi időt pedig ki tudok majd szakítani.
 Nézzük meg a hátsó kertet is! Kate és én beleszerettünk a kilátásba. - Mia is álmélkodva szemlélte a lenyűgöző látványt, a magas fenyőket és tujákat, a szépen elrendezett kertet, s a tenger zenéje visszhangzott. - Csodálatos ez a táj, mintha nem is a városban lennénk, pedig ez még Edinburghhoz tartozik.
Akkor megvesszük - ölelte át Dániel Kate vállát -, ugye drágám, te is örülsz a közös otthonunknak.
Éppen elkészülhet az átalakítás, a rendezés, mire az esküvőtöket tervezitek, jól mondom? - mosolygott a fiatal párra Mia. Szívébe egy csöppnyi irigység költözött, mert belegondolt, ha Patrick élne...
Tegnap találkoztam véletlenül Angelinával, néhány szót váltottunk, úgy tűnt, hogy a munkája leköti és boldogítja. Állítólag, mint mesélte, a főnöke teljesen szabadkezet adott neki, s a Tündérmese remekül működik. Egyre több a visszajáró vendég, és Angelina az összes elképzelését megvalósíthatja. Egyébként valamilyen névtelen levélről tett említést, de nem részletezte, csak annyit árult el, hogy Péterre nézve elég szörnyű dolgokat írt az ismeretlen. Amikor rákérdeztem, hogy miről van szó pontosan, nem válaszolt, csak legyintett, mint aki nem kíván beszélni az egészről - fejezte be Katherina, majd átölelte Dánielt s megcsókolta. - Olyan jó, hogy vagy nekem Istenem! Csak a házasságunk is olyan legyen, mint a jelenlegi életünk... nem akarok hibázni... boldog akarok lenni veled!
 Én is Kate, minden vágyam, hogy reggelente a buksid a párnám mellett legyen, s ha felébredek, erezzelek magam mellett - nézett szerelmesen a fiatal nőre. Kate az utóbbi időben kivirult, többet törődött az öltözködéssel, rendszeresen fodrászhoz és kozmetikushoz járt, megjelenéséből a kiegyensúlyozottság áradt.
 Bocsássatok meg, de mennem kell, Patrícia már bizonyára éhes.
 Akkor indulunk - szólt Dániel és hazavitte Miát, majd egyenesen Kate lakásához hajtott.
 Ugye nem baj, ha felmegyünk még egy rövid időre hozzád - nézett cinkosán a lányra.
INancy néhány szóval telefonon beszámolt Margaret Mc Comexnek Olivér gonoszságairól és zsarnokoskodásáról.
 De mi válthatta ki az orvosból ezt a haragot? Erről beszélj, mert érzem, valami van a háttérben!
 Igen. Gyereket várok a szerelmemtől, Thomas Stone-tól. Nemrég ismerkedtünk meg, egymásba zúgtunk, és én terhes vagyok tőle. Olivér pedig nyomoztatott utánam és mindent megtudott. Mit csináljak most, Margaret? Azért hívtalak fel, hogy tanácsot adjál!
Rendben... Holnap utazom Edinburghba, személyesen akarok veled beszélni! Ez nagyon-nagyon fontos! Légy szíves, legyél otthon, kora délutánra megérkezem. A mondanivalóm nem tűr halasztást - ezzel se szó, se beszéd lecsapta a telefont.
A lány nem értette Margaret reakcióját, fogalma sem volt, mivel bántotta meg. - Nem lehet álszent, hogy a félrelépésem miatt dühöngjön! Ahogy én ismerem az ő élete se volt sétagalopp, remélem, nem erkölcsi prédikációval érkezik, mert abból nem kérek.
Másnap kora délután Nancy izgatottan várta az asszonyt, aki négy óra tájban szállt ki a taxiból. Ahogy belépett, kimérten kérdezte: - Hol beszélgethetünk nyugodtan?
 Menjünk a szobámba, Olivér csak este jön meg. Hozatok neked teát, italt és valami szendvicset.
 Csak italt kérek, méghozzá whiskyt, tisztán. Mondd csak Nancy, neked teljesen elment az a maradék józan eszed, hogy ezt az életformát felborítsd egy futó kaland kedvéért?
Tévedsz Margaret, Thomas nem futó kaland! Életemben először lettem szerelmes, most nem érdekel a pénz, a
jólét, a vagyon, csak és kizárólag Thomas és a jövendő gyerekem.
 Ha szabad kérdeznem, miből és hogyan fogtok élni? Meggyőződésem, hogy a férjed egy szál ruhában kidob... Thomas fiatal, gyakorlatilag kezdő, még akkor is, ha itt az irodában kinevezték, de a fizetése igen csekély...
 Mi a csoda, honnan tudsz te ennyit Thomasról, áruld el nekem!
Ahhoz neked semmi közöd! De ha jót akarsz magadnak, szakítasz vele! Ha nem, feltárom előtte a múltadat! Nem mindennapi történet! Lásd be, ha a fülébe jut, hogy hány férfivel háltál, hogy drogot csempésztél és Frenci Robsen egyetlen füttyentésére bárki ágyába ugrottal... nem hiszem, hogy mindezt lenyelné. Még akkor se, ha most szerelmes beléd! Gondolom, nem dicsekedtél eddig, s a szegény férfi majd most szembesül a tényekkel, mert én bizony felvilágosítom! Vagy otthagyod, vagy szembesül a valósággal...
 Jaj   ne   Margaret!   Ne   tedd   ezt   velem!   Szeretem Thomast! Leírhatatlanul aranyos férfi, nemcsak okos, hanem szeretetreméltó. Árad belőle a kedvesség, a megértés. Arról már nem is szólva, hogy az ágyban a fellegekbe emel...
Na, most már elég, Nancy! Utolsó szavam, hagyd Thomast, és békülj ki a férjeddel, aki amilyen idióta, megbocsát neked, ha egy szép kerek történettel állsz elé.
Szó sem lehet róla! Már bánom, hogy felhívtalak, és éppen tőled kértem tanácsot, hiszen ellenséges vagy velem. Értsd meg: szeretem, s vele akarok élni! Ezen még te sem változtatsz! Egyébként is ki vagy te Margaret, hogy beleszólj Thomas döntésébe? Egy mulató állítólagos tulajdonosa, ahol az alvilág tisztára mossa a pénzét, a lányokat futtatod, s Robsennek mindent megteszel, amit csak kíván. Te Margaret csak egy kiöregedett csaj vagy, akit kihasznál Frenci. Biztosítja, hogy a mulatódban te legyél az úr, persze, ameddig az érdekei úgy kívánják. Thomashoz semmi közöd, nem engedem, hogy lejárass előtte!
 Tévedsz kedvesem! Ha szükséges, felfedem előtte a lapjaimat, még akkor is, ha megtudja rólam az igazat.
Ugyan már, mit érdekli őt a te igazságod!
Azért, mert én vagyok az édesanyja...
A szobára olyan csend telepedett, hogy a két nő lélegzését is hallani lehetett. Nancyvel fordult egyet a világ. Úgy érezte, jobb lenne, ha megnyílna alatta a föld és ő elsüllyedne... Nem tudott egyetlen szót sem kinyögni, csak nézte az asszonyt és képtelen volt felfogni a hallottakat...
 Elmondom neked a történetemet, noha nem akartam, de látom, nem téríthetlek el másként a szándékodtól. Azzal kezdem, hogy Thomas nem ismer, s fogalma sincs, hogy én hoztam a világra... Mindössze tizenhat éves voltam, amikor Belfastban az IRA beszervezett és kisebb feladatokkal megbízott. Elsősorban a hegyekbe kellett üzeneteket vinnem és hoznom. Örömmel tettem, mert az egyik vezetőjükbe beleszerettem. Sajnos ő nem szeretett, csak kihasznált és ágyba bújt velem, amikor kedve támadt... de én így is boldog voltam, mert lenyűgözött a határozottsága, a férfiassága...
Ekkor véletlenül tudomásomra jutott, hogy szerelmem, John Black az IRA belfasti raktárából nagy mennyiségű fegyvert lopott és eladta a baszk szeparatistáknak. A vezetőség vérdíjat tűzött ki a fejére, likvidálni akarták, de John eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Pedig hidd el nekem Nancy, hogy a szervezet keze messzire nyúlt el, de az a szemét valahogy mégis megúszta. Azt suttogták, hogy a baszkok rejtették el, de ez nem valószínű - mondta több ízben is a szervezet feje. Hetekig folyt a keresés, kutatás utána, de sehol semmi nyom! Azután egy szép napon a közeli zárdából, ahol megboldogult édesanyámat jól ismerték, s engem is, sokszor odajárt takarítani, behívott a főnökasszony. Mária nővért mindenki szerette és tisztelte, mert okos és igazságos volt, a rászorulóknak mindig segítséget nyújtott.
Amikor elmentem hozzá, azonnal a tárgyra tért.
Lányom, tudod az áruló mit érdemel, főleg, ha pénzért eladja a bajtársait és az elveit. John Black egy elvetemült gazember - Isten bocsásson meg neki - nemcsak a fegyvereket adta el, hanem elárulta az IRA titkos listáját, mégpedig az angol titkosszolgálatnak. így kijátszotta a szervezetet, először a baszkokkal üzletet, majd a bajtársait is lebuktatta. Azt rebesgetik, te közeli kapcsolatban álltái vele, mondd csak lányom, nem tudnál segíteni, szeretném megtalálni. Én, mint a zárda főnökasszonya nem avatkozom a politikába, de azt már nem hagyom, hogy emberek kerüljenek börtönbe az árulás miatt. Nem szoktam senki felett ítélkezni, de John Black jellemtelen, gátlástalan, pénzimádó áruló!
Legyél hozzám őszinte, nem jelentkezett nálad? Kérlek, ha valamit tudsz róla, nekem elmondhatod... nem lesz bántódásod... ígérem... itt maradhatsz a zárdában egy ideig...
Még most is előttem van a kép, ahogy lehajtottam a fejem és halkan mondtam: Üzent, ma este felkeres a kocsmában, ahol felszolgálok. Éjszaka bejön a kuckómba és megkér valamire.
 Rendben van lányom, okos vagy, hogy elmondtad. A szervezet majd intézkedik, a többi nem a te dolgod. Remélem, hogy valóban meglátogat, s így sok ember életét menthetjük meg. Azután képzeld el, vártam, vártam, de senki nem jelentkezett. Múltak a hetek, nekem nőtt a hasam, mert John magzatát hordtam a szívem alatt. Az IRA többet semmit nem kért tőlem, mintha nem is léteznék.
Azután egy szép napon a falu pékségéből egy cipót hozott az egyik pék. Átadta és se szó, se beszéd elillant. Nem értettem semmit. Majd széttörtem, és benne volt egy levél, amelyben John kérte, hogy jöjjek át ide, Skóciába Frenci Robsenhez, a többit majd megtudom. Én pedig jöttem... hát hiába, ez a szerelem... a józan ész itt mit sem ér... Azután következett a pokol mélysége, John Blackkel tíz évig éltem együtt! Maga a borzalom volt! Vérbeli vadászösztön jellemezte. Imádta az izgalmakat, mindenkit becsapott, átvert, de a gyilkolás volt az, ami igazi, mély kielégüléssel töltötte el. Egyszer alkoholos pillanatában bevallotta,
hogy valóságos orgazmust él át, ha ölhet... most is fülembe csengenek a szavai: - nekem mindegy, hogy szarvast, nyulat, vagy embert kapok el. Van az élet kioltásában valami, amitől Istennek érzi magát az ember... John Black évekig Robsennek dolgozott. Ha valaki a kölcsönkapott pénzt nem tudta törleszteni, megjelent az a díszvirág, s az illető elmondhatta az utolsó imáját. A végén már szabadulni akartam tőle, de nem sikerült...
Közben Thomas a Szent Mária zárdában nevelkedett. Kétéves korában a jóváhagyásommal nevelőszülőkhöz, vagyis Stone-ékhoz került. Később sikerült megtudnom, az aranyos, kedves, segítőkész nővérek jóvoltából, hogy a fiamat szeretik, iskolába jár és Stone-ékat tekinti a szüleinek. Hány, de hány éjszakát végigsírtam, amikor elképzeltem, hogy a drága fiamnak más meséli a Micimackót, más für-deti, majd később iskolába viszi. Egész életemben megbántam az ifjúkori döntésemet, hogy a fiamat „eladtam . Nem mentem fel magam ma sem, s a mai tapasztalatommal és eszemmel, nem mondtam volna le róla, még akkor se, ha John Black megfenyegetett, megöl ha a gyerektől nem szabadulok meg. Egyébként képes lett volna rá. Ki tudja, hány ember életét oltotta ki!
Közben múltak az évek, és én Robsen titkos találkahelyén felügyeltem a lányokra. Oda jártak bankárok, ültetvé-nyesek, gazdag üzletemberek, sőt külföldről, elsősorban az arab sejkek, szórakozni vágyó milliomosok. Robsen akkor még jóképű, magával ragadó férfi volt, aki prostituáltak közelében forgott egész életében, miután az anyja is az utcán kereste a kenyerét. A lányok közül sokan szerelmesek lettek bele, mert hatott rájuk az erős egyéniségű férfi.
Ha valaki nem úgy ugrált, ahogy ő fütyörészett, máris a kapun kívül találta magát. Ezek a szerencsétlen jószágok teljes mértékben kiszolgáltatottan éltek. Már nagyon untam a szennyet és mocskot, ami körülvett... Egyre csak azon törtem a fejem, hogy szabaduljak innen és főleg a mákvirág Johntól. Azután a sors segített. Váratlanul Edinburghban találkoztam a belfasti Albert Streeten található
kettős tornyú katolikus templom, és a hozzá tartozó zárda főnökasszonyával, Mariával. Nagyon kedvesen érdeklődött s akkor megfogant bennem a döntés. Elmondtam neki, hol található John Black. Ő rám nézett, nem szólt semmit, megáldott és faképnél hagyott. A találkozás után egy héttel John lelke már a pokolra került. Ezt a tettemet soha nem bántam meg...
 Hogyan szabadultál meg Robsentől? - kérdezte Nancy, aki lélegzet-visszafojtva hallgatta a megrázó történetet.
Sehogy! Ma is ki vagyok szolgáltatva neki... Sajnos még mindig tartozom a mulató vételárának egy részével, továbbá a bevétel egy hányadára is igényt tart. De ami tény, az tény, ma is felhasznál a drogos üzleteinél és én nem sokat tehetek ellene...
Nancy, verd ki a fejedből a fiam! Nem engedem meg, hogy hozzá kösd az életed! Ha nem hallgatsz rám, mindet elmondok neki, s akkor meglásd, ő hagy el... Gondolkozz el ezen! Nem és nem! Ő nem kerülhet erre az ingoványos talajra, amibe te előbb-utóbb berángatod! Nem szabadulhatsz meg a múltadtól és Péter Baintől se... Igaz, nekem többször segített annak idején, amikor Frenci és John kijátszottak és börtönbe akartak juttatni. De Péter jobb belátásra bírta Frencit, aki rám bízta azt a leírhatatlan szórakoztatóhelyet, amitől a gyomrom is felfordult.
Nézd Margaret, semmiképpen nem mondok le Thomasról, a jövendő gyermekem miatt sem. Akármit is mesélsz a múltadból, ki tudja mennyi ebből az igazság, és mennyi a kitalált történet. Nem hiszek neked, soha nem is hittem! Thomast nem engedem el!
 Nancy, akkor számolj a következményekkel, mert én a meztelen igazságot kitálalom, s leleplezlek...
 Nem is tudod, hol találod meg, Edinburgh nagy város!
Jaj, de naiv vagy! A Carine Utazási Irodában dolgozik, de a lakáscímét is tudom. Már évek óta egy nyomozó rendszeresen jelent a fiamról. Nem telt el olyan nap, hogy ne mart volna a szívembe a vágy, hogy egyszer megölelhessem... De így legalább ismertem az életét... Nancy vigyázz!
Én nem tréfálok! Nincs vesztenivalóm! Nem érdekel az életem... A fiam a mindenem... Egy rendes, tisztességes lányt kívánok neki, nem olyant, mint te! Megakadályozom, hogy a fiam felesége legyél! Még az életem árán is! Ha nem hallgatsz a szavamra, mindent feltárok neki magamról is. Rólad már nem is beszélve!
 Fejezzük be Margaret! Nem tudsz semmilyen történetetekkel, érvekkel meggyőzni! Hozzámegyek Thomashoz, ha elváltam, vésd ezt jól az eszedbe!
Angelina egyre többször munkájára hivatkozva késő este, vagy éjszaka ért haza. Péter már szemrehányást sem tett feleségének, mivel őt is lefoglalta az iroda irányítása, valamint a saját peres ügyeinek intézése. Az asszonyt már többször sürgette Róbert, hogy vesse fel a férjének a válás gondolatát, de Angelina mindig valamilyen ürüggyel elhalasztotta. A Tündérmese annyira fellendült, hogy Róbert a mellette lévő pékséget is megvásárolta és átépítette.
Ám Angelina már újból terveket szőtt, hogyan lehetne tovább lépni, és esetleg egy olasz pizzériát is csatolni a meglévőhöz. A környéken mindenki ismerte és kedvelte a gusztusosán kialakított éttermet, ahova már nemcsak ebédelni futottak le, hanem esténként is telt házzal működtek. Róbert elsősorban annak örült, hogy Angelina sikerélményekkel lett gazdagabb, és nem törődött megromlott házasságával sem. A férfinek egyetlen bánata volt, hogy az asszony húzta az időt és nem szólt férjének a válásról. Pedig nyilvánvaló, hogy Péter is sejtette, a feleségének van valakije... de nem érdekelte. A válásról ő sem beszélt, s amikor váratlanul Angelina örökölt, a távoli rokonától, Péter egyetlen szóval sem említette, hogy ő már régen tudott a várható örökségről. Egyszerűen úgy tett, mint akit nem izgat az egész. Valójában tervezgette egy újabb ügyvédi iroda létrehozását Glasgow-ban, amelyhez Frenci Robsen felajánlotta kölcsönét. Bár Bain még töprengett a válaszon,
de nagyon csábítónak tűnt. Már egész Skóciában híres volt az általa fémjelzett ügyvédi munka, de a bennfentesek tudták, hogy Bain azért is nyer meg annyi büntető ügyet, mert sokan csemegéznek a kezéből. A főpolgármesteri hivatalban is számos beépített embere volt, akik mindig tudták kinek és mikor kell az ajánlatot megtenni. Péter élt is ezzel a lehetőséggel! Ugyanakkor Frenci Robsen nem volt az a kellemes partner, akivel közösködött volna, és főleg nem kívánta beavatni a bizalmas ügyeibe. Bár Frenci biztosította, hogy soha meg sem fordult a fejében, hogy megkérdőjelezze Péter jogi szaktudását és döntését, de Bain jól ismerte a gátlástalan alvilági kiskirályt, ahhoz, hogy a válaszon eltöprengjen.
Várok egyelőre a döntéssel. Még az is elképzelhető, hogy Angelina örökségét kölcsön kérem és bankhitelt veszek fel. Még mindig elfogadhatóbb számomra, mint Robsen közelsége - zárta le magában a gondolatsort.
Összerakta tárgyalási anyagait és elindult haza. Útközben eldöntötte, hogy Angelinával beszél a pénzről. Ám éjfélkor a felesége még nem volt otthon, s ettől hirtelen olyan düh fogta el, hogy legszívesebben ott helyben megölte volna. Ivott egy pohár whiskyt és igyekezett megnyugodni. Közben Angelina megérkezett fáradtan és kimerültén. -Hello Péter! Gondolom, te is mostanában érkeztél. Képzeld el, a Tündérmesében már harminc főre rendeltek vacsorát. Nem mondom, ez igen jó hírünket költi, de ami sok, az sok. A többletmunkát a személyzet is nehezen bírja, így éppen ma szóltam Róbertnek, hogy esetleg új, nagyobb helyiséget kellene keresnünk. Abban én is mint résztulajdonos résztvennék. Hiszen itt van az örökségem, bőven futja belőle mindenre.
 Ha már szóba hoztad ezt a témát, én akartam kölcsönkérni tőled, valamint hitelt felvenni, és még egy ügyvédi irodát létrehozni. Tudod, ez már régi vágyam... Remekül megy minden, időnként sajnos el kell utasítanunk egy-egy ügyvédi megbízást. Ezért is gondoltam egy másik
iroda nyitására. Itt is lehetnél résztulajdonos, ne Róberthez fektess be, hanem hozzám...
 Na, azért a kettő nem ugyanaz! Mint tudod a vendéglátáshoz valamelyest értek, részint a főiskolai végzettségem, másrészt a jelenlegi munkám révén. Azonkívül nagyon élvezem azt, hogy kreatív lehetek és senki nem szól bele az elképzeléseimbe. Az ügyvédi munkához nem konyí-tok, így nem is társulok veled... kérlek, ezen ne sértődj meg... de lásd be, nem akarok mélyvízbe ugrani, ha nem tudok úszni.
 Milyen költői vagy! Nyugodtan azt is válaszolhattad volna, hogy nem akarsz kölcsönözni.
Jaj Péter ne sértődj meg, ne gúnyolódj! Ha már itt tartunk, nekem is lenne mondanivalóm a számodra, amely a közös jövőnket érinti. Kérlek hallgass meg! Szeretném, ha beleegyeznél...
 Ne folytasd! Fáradt vagyok. Lefekszem, majd legközelebb megbeszéljük azt a fontos mondanivalódat. - Ezzel felállt az íróasztala mellől és egyedül hagyta a feleségét.
Angelina hét órakor lerohant az ebédlőbe, gondolta, férjét reggelizés közben ott találja. Ám tévedett, mert Péter már hat órakor távozott otthonról, mint a szakácsnő mondta.
 Most mit tegyek? - töprengett. - Róbert már türelmetlen, s nem érti meg, miért nem tisztázom a férjemmel a különélést, valamint a válást. De, hiszen alig-alig találkozunk, s eddig nem volt alkalmas a hangulat a téma felvetésére. No, nem baj, este ismét próbálkozom! Igyekszem korán hazajönni, hátha szerencsém lesz és felhozhatom. Nem élünk házaséletet, néha napokig csak a reggelinél találkozunk... de ő mit tervezhet? Mert amilyen csavaros eszű, nyilván már kigondolt valamit, ami az ő számára megfelelő. Na mindegy - állt fel az ebédlőasztaltól -, felöltözöm és megyek dolgozni. Ha itt ücsörgők és töprengek, azzal sem jutok előbbre!
Eldöntötte, hogy beszél Miával, megkérdezi az örökség után mennyi illetéket kell fizetnie, s milyen kötvénybe vagy
részvénybe fektesse a pénzét. - Legalább látom a kicsit is, az utóbbi időben úgyis elhanyagoltam őket. Veszek valami aranyos holmit. Szegény Mia, nehezen élhet, bár mint mesélte, Dániel és Kate is sokat segít neki. De akkor is egyedül van a babával. Soha nem gondoltam róla, hogy ennyire jó anya lesz! Bejár a bankba, igaz csak néhány órára, így marad ideje Patríciára. Gyönyörű kislány! Istenem, bár nekem lenne gyerekem Róberttól!  Mindig is vágytam az anyaságra, de e pillanat valóban nem alkalmas erre. Várnom kell, amíg kialakulnak a dolgaim. Azért nagy szó, hogy örököltem, soha nem gondoltam, hogy valaha is a rokonok közül valaki hagy rám pénzt. Ezt jól kell forgatni, jelenleg a legjobb megoldás a bankban elhelyezni és a kamatokat felvenni. Ebben Mia nagyon okos és biztos vagyok benne, hogy megfontolt tanácsot ad.
x homas igencsak meglepődött, amikor telefonon kereste Margaret McComex. Bár emlékezett a Tenger Lilioma nevű mulató tulajdonosára, de fogalma sem volt róla, mit akarhat tőle az asszony. Mindenesetre udvariasan érdeklődött hogyléte felől, s arról is miben állhat a rendelkezésére. Ám Margaret csak annyit mondott, hogy szigorúan magánügy, és szeretne négyszemközt beszélni a fiatalemberrel nyugodt körülmények között. Végül megállapodtak, hogy délután hat órakor Margaret a lakásán felkeresi Thomast.
Ha nem haragszik asszonyom, nem lesz sok időm, mert este nyolc órakor találkozóm van egy barátommal.
Az asszony pontosan érkezett, s Thomas kávéval és itallal kínálta. Margaret az utóbbit választotta. - Elég nehéz lesz elmondanom mindent, amit szeretnék. Kérem, próbáljon nyugodtan végighallgatni. Bár megrázza majd a történetem, de ha lehet, ne ítéljen el. Kénytelen vagyok leleplezni magam, mert nem akarom, hogy a te életed is tönkremenjen - tért át a tegezésre. - Én vagyok az édesanyád!
Thomas csak ült és a megdöbbenéstől elakadt a szava. -Nem... nem... nem... mit akar tőlem! Nekem Anne Stone az édesanyám, aki jelenleg Glasgow-ban él az édesapámmal, és van egy kis .papírüzletük. Havonta meglátogatom őket. Bocsásson meg asszonyom, de hagyja el a lakásom! Nem hallgathatom ezt a hazugságot tovább! Szeretem és tisztelem a szüléimet, akik mindent megadtak a lehetőségükhöz képest. Egyetemet végezhettem, ők vették ezt a lakást is nekem a nehezen összegyűjtött pénzükből. Nem engedem, hogy ön bármit is mondjon róluk!
Thomas! Nem hazudok! Valóban én szültelek, de Anne Stone és a férje neveltek fel, méghozzá tisztességesen és becsületesen. Nem is tudtad volna meg soha ezt a történetet, ha a sors nem hoz össze Nancyvel, akit feleségül akarsz venni. Akkor döntöttem el, mikor meghallottam tőle a hírt: ha sikerül elválnia, feleségül veszed, miután szíve alatt hordja a gyermeked. így elhatároztam, hogy mindent feltárok neked az életemről és Nancyről. Kérlek Thomas, kérlek, ne ugorj fel... hallgass végig, utána dönts a továbbiakról...
Margaret nem szépített semmit. A saját élettörténetét a valósághoz hűen mondta el. Nem köntörfalazott akkor sem, amikor a múltbeli bűneit és hibáit sorolta fel. Azt is bevallotta, hogy ő jelentette fel Thomas apját, John Blacket, aki egy gátlástalan gazember volt. Szólt az IRA-beli múltjáról, a férfi pénzimádatáról, valamint társai elárulásáról. Hosszan és részletesen ecsetelte saját félrelépéseit és kiszolgáltatottságát Frenci Robsennek. - Én vagyok ebben is a hibás... nem tudtam felmérni a helyzetem és a könnyebb utat választottam, amikor kezdetben teljesítettem a megbízásait. Hány és hány ártatlan fiatal lány szenvedett miatta, de én nem védtem meg őket... Még ma is tőle függök. - Azután kitálalta a Tenger Lilioma történetét, a drogkereskedelmet és mindent.
A férfi szólni sem tudott ennyi tömény borzalom, bűn és nyomor, szenvedés és árulás hallatán. - Asszonyom képtelen volt anyának h ívni Margaretet -, csak arra lennék kíváncsi, hol jön a képbe a szerelmem, Nancy?
 Egy különös történet, amely egyben lehangoló! Valahol a lelkem mélyén sajnálom őt, még akkor is, ha nem akarom, hogy a feleséged legyen. De kezdjük az elején! Nancy már fiatal kislány korában az utcán kereste a kenyerét, majd Frenci Robsen vette a szárnyai alá. De ez nem tartott sokáig, a férfi megunta és a barátainak körbeadta. Nancy jólétben élt, s tizenhat évesen mindén férfi ágyába bújt, aki busásán megfizette, majd Frenci drog-kereskedelmében is részt vett, ám nem sokáig... Lebukott és Péter Bain mentette meg... Végül megúszta a büntetést, ám az ügyvéd ágyát szintén melegítette... Nem akarom részletezni a szeretői névsorát, hiszen ez értelmetlen lenne, de Nancy egy gátlástalan fiatal nő, aki szépségével, elegáns megjelenésével meghódítja a férfiakat. Ezt tette Olivér Candol főorvossal is, aki miatta elhagyta a feleségét, Martinát. Ma már persze Olivért is dobni akarja a te kedvedért...
Kérem, ne folytassa! Nem hiszem el egyetlen szavát sem! Hazudik! Hazudik! De miért! Maga gonosz, aljas nőszemély, aki felkeresett, hogy bemocskolja a szüléimet és a szerelmemet. Tűnjön el a szemem elől! Nancyt szeretem, és ez az érzés egy életre szól! A kitalált történeteivel pedig menjen a pokolba, nem érdekel! Takarodjon a lakásomból! Látni sem akarom többet! Maga egy boszorkány! Egy torzszülemény, ferde lelkületű nőszemély! Kifelé! Kifelé! Kifelé!
Margaret felállt és az asztalra tett egy géppel írt névsort. - Ha nekem nem hiszel Thomas, itt a lista, érdeklődhetsz az igazság után...
A férfi megfogta az asszony karját és kipenderítette a lakásból. Majd a vállára vett egy könnyű kabátot és lerohant az utcára. - Nem! Ezt nem bírom elviselni! Szeretem Nancyt! Hazugság, amit ez az asszony elmondott... Nem tévedhetek ennyire... szeretem... szeretem... - lépett le a
járdáról. Nem figyelt a közeledő járműre, az autó nem tudott megállni...
Az emberek összesereglettek, Margaret is hallotta a fékcsikorgást és visszafutott. Látta, hogy a fia esés közben a járda szélébe beverte a fejét, és a szájából keskeny csíkban vér folyik... Megfogta a pulzusát... - Nem! Nem! Nem! Ezt nem akartam! Nincs Isten! Nincs Isten! Elvette a fiamat! Megbüntetett! Nem adom... nem adom senkinek... - kiabálta torkaszakadtából, mígnem az odaérkező rendőrök és mentősök leszedték a holttestről. A mentőorvos csak annyit szólt: - Nincs segítség, bevégeztetett...
Az asszonyt bevitték a közeli ügyeletes kórházba, mert magánkívül üvöltözött: - Én öltem meg! Én öltem meg! Én vagyok a fiam gyilkosa!
INancy nyugtalanul aludt, éjszaka sokáig gondolkozott a jövőjén, s azon, hogy helyes volt-e, hogy Margaretnek elmondta a románcát. Korán,felkelt, lement a konyhába, kért egy narancslevet, kávét és pirítóst, azután olvasni kezdte a Reggeli Híreket. Mindig az apróhirdetés rovatot futotta át először, most is így tett. Azonnal észrevette a hírt:
„ Thomas Stone tegnap este meghalt, a járdáról lelépve elütötte egy autó. A rendőrség vizsgálja a körülményeket. 
Az asszony az első pillanatokban nem értette, majd újból átolvasta és felkiáltott. - Jézusom! Most mi lesz velem, meg a gyermekkel! Nyílván szerencsétlen Thomas nem nézett körül, s ez lett a végzete. Szegényke! Szegényke! Tiszta szívből sajnálom, illendően meggyászolom majd, de az én jövőmet ki rendezi? Egyetlen lehetőségem van. Olivért ismét megszelídíteni és rávenni, hogy minden maradjon a régiben, ismerje el sajátjának a gyereket.
 Milyen nehéz feladat elé állított a sors! Nem akarok újból az utcára kerülni és nyomorogni... miből nevelem fel
a gyerekem... egyébként, nem annyira rossz Olivér mellett az életem, hiszen eddig leste a kívánságomat. Valamit ki kell találnom, hogy visszahódítsam! Nem lesz könnyű! De semmi nem lehetetlen, ez az út maradt a számomra - töprengett tovább Nancy.
Le-föl járkálni kezdett az ebédlőben. - Hogyan fogjak hozzá? Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb a férjem is tudomást szerez a balesetről... Vajon hogyan reagál a hírre? Kivel beszélhetném meg, mit tegyek? Nincs senkim... Talán Péter Bainnak elmondhatnám, hátha találna valamilyen jó megoldást... nem, nem, mégsem! Egy férfi nem érti meg a női mentalitást... egyébként sincs valami jó véleménnyel rólam, bár azt soha nem mondta, de én mindig is éreztem a magatartásából. Csak akkor volt kedves, ha az érdeke úgy kívánta, vagy amikor a kezdet kezdetén az ágyába cipelt. Nem, hozzá nem fordulok. Nekem kell megbirkóznom ezzel a gondolattal. Olivért visszaszerzem! Azt elképzelni sem tudom, hogy Martinát akarja ismét feleségül venni. No meg az asszonynak van hivatása, állása, jövedelme, vagyis mindene.
Egy ideig még töprengett, majd végleg eldöntötte, hogy a férje az a bástya, ahova menekülhet szorult helyzetében. - Megígérem, hogy megváltozom és kapcsolatom Thomas-sal csak azért alakult ki, mert ő elhanyagolt, késő este járt haza, és nem tudtam mivel töltsem az időmet. így Thomas behálózott és én belesétáltam a csapdába. No, ezen a mesén még finomítanom kell, de az elgondolás nem rossz! Az ágyban pedig olyan leszek, mint egy tüzes csikó, s remélem Olivér ennek majd nem tud ellenállni. Mindent bevetek, amire csak képes vagyok... nem szabad most feladni... még mindig jobb egy biztos és stabil kapcsolatban élni, mint kezdeni a régit... vagyis folytatni... nem, nem, semmiképpen sem! Már ma este bedobom magam, zokogva fogadom és a segítségét kérem. Ez mindig hat a férfiakra. Minden férfi a lelke mélyén hiú, és szeretik, ha a nő elesett, bátortalan, kiszolgáltatott... ezt fogom kihasználni... remélem sikerrel... olyan leszek, mint egy ártatlan barika, akit
megtámadott a farkas... szegény Thomas! Ha tudná, hogy a halálát kénytelen vagyok felhasználni és befeketíteni a szerelmünket. De hát nekem is élnem kell, s a nyomor már nem az én jövőm! Kíváncsi vagyok, ha Margaret megtudja, hogy fiacskája autóbalesetben meghalt mit tesz? De engem bizony nem érdekel sem a múltja, sem a jelene, de még a jövője sem. Soha többet látni sem akarom! Még Thomas temetésére sem biztos, hogy elmegyek, Olivér reagálásától függ... nekem most a legfontosabb, hogy visszaszerzem, bármi áron...
lVlia megdöbbenve olvasta a hírt Thomas Stone balesetéről. Bár nyaralásuk óta nem találkoztak, de a kellemes és készséges fiatalember képe megmaradt az emlékeiben. Angelinát és Kate-et felhívta telefonon, eldöntötték, hogy a temetésre együtt elmennek. A három barátnő sajnálta a tragikus balesetet, a háttérről fogalmuk sem volt. Megállapodtak, hogy késő délután összejönnek Miánál, legalább Patríciát is megszeretgetik. - Dánielt is meghívom, jó? -kérdezte Katherina.
Természetes, örülök, ha látom, el sem mondhatom, mennyit segít a kislányom nevelésében.
A lányok már teáztak és beszélgettek, amikor az orvos megérkezett. -Bocsánat a késésért, de ma rengeteg gondunk volt, sok beteget kellett ellátnunk. Hallottátok, hogy egy fiatalembert autóbaleset ért, s egy középkorú asszony volt a közvetlen szemtanú. A nő torkaszakadtából kiabálni kezdett a baleset után, így a mentők behozták a kórházba. Az egész szituációt nem is értem, mi köze az asszonynak a balesethez, és miért rázta meg annyira, hiszen a rendőrök megállapították, a fiatalember volt a vétkes, az autó nem tudott megállni.
Dániel, kiről van szó? Egy távoli ismerősünk, az egyiptomi idegenvezetőnk Thomas Stone tegnap lelépett a járdáról és meghalt. A déli hírekben hallottam, hogy a koesi vezetője vétlen volt - szólt Ka te. - Ugye Thomas Stone az áldozat?
 Igen. A szemtanú pedig Margaret McComex, akit behoztak hozzánk. Nyugtatókat kapott, de szerencsétlen csak egyfolytában zokog és összevissza beszél... Azt sem tudjuk kit értesítsünk az állapotáról...
 Én   egyszer   találkoztam  vele   a   mulatóban,   akkor hosszasan beszélgettünk - emlékezett Angelina. - Tudod Dániel, Margaret McComex asszony velem akkor igen kedves volt, s magabiztos. Emlékeztek az egész az egész ügyre - fordult az asszony barátnői felé. De nem tudta folytatni a történetet, mert megcsörrent Dániel mobilja. A nővér kérte,   hogy   menjen   vissza   a   kórházba,   mert   a   betege, Margaret McComex elszökött, sehol nem találják, már a rendőrséget is értesítették.
 Elnézést, intézkednem kell - szólt Dániel és elhadarta a nővér üzenetét. Mint a szélvész, úgy rohant a kocsijához, hogy mielőbb beérjen.
Azonnal a szobájába ment. Az asztalon egy borítékot talált, neki címezték. - Doktor úr - lépett be a nővér -ezt még korábban az asszony hagyta itt Önnek. Azután valahogy, kiszökött a kórházból. Csak azt nem értem, ennyi nyugtatóval miként volt képes egyedül kisétálni? A rendőrök az egész környéket átfésülik, nem juthatott messzire.
Dániel feltépte a borítékot és olvasni kezdte:
„Kérem doktor úr, segítsen nekem, teljesítse az utolsó kívánságomat! Nem tudok máshoz fordulni. Öngyilkosságot követek el. Elhatározásom szilárd, ezért is szöktem el, nehogy bárki megakadályozzon ebben. Egy évvel ezelőtt végrendeletet készítettem, a polgármesteri hivatal közjegyzője hitelesítette, s ott helyeztem letétbe.
A végrehajtást Péter Bain ügyvédre bíznám, a honorárium költségét a bankszámlámról vegye le az ügyvédi iroda, amelynek adatait Ú intézkedésem szerint az edinburghi Pénzügyi és Befektetési Bank halálom esetén kiadja.  Vagyonom tetemes
részét a belfasti árvaházra hagyom, mint ez a hitelesített okiratban is szerepel, míg a temetésem költségeit a fennmaradó összegből az iroda fedezni tudja. Köszönöm a segítségét. Megyek a fiam után, nem akarok élni... ő volt a mindenem, még akkor is, aha ő nem tudta, hogy én vagyok az édesanyja. Köszönöm a segítségét, biztos vagyok benne, hogy kíváncsis-kodás nélkül teszi, amire megkérem.
Köszönettel, Margaret McComex. 
Az orvos elgondolkozott... - Nem mindennapi rejtély húzódik meg a háttérben. Szerencsétlen asszony, amikor behozták, akkor is azt kiabálta: én vagyok a gyilkos! Én öltem meg a fiam! Reménykedek, hogy nem marad ideje elkövetni tettét, mert a rendőrök mielőbb rátalálnak...
Maragret a kórháztól nem messze maga elé nézett... pillanatokig állt... majd behunyta a szemét és fia, Thomas jelent meg előtte... - Kisfiam! Kisfiam! Bocsáss meg nekem! Megyek utánad! Én vagyok a bűnös a tönkretett életedért! Ezért most fizetek... Hirtelen mozdulattal az autóbusz elé vetette magát. A vezető már hiába fékezett. A csikorgó kerekek metsző hangja állította meg a járókelőket...
Amikor Péter Bain elolvasta Margaret halálhírét az újságban, elgondolkozott. Nem értette, hogyan és miért került a kiegyensúlyozottnak tűnő asszony a Fehér Kereszt Kórház idegosztályára, onnan miért szökött meg, s főleg miért ugrott az autóbusz elé. - Ez utóbbi megmagyarázhatatlan számomra... Csak nem volt depressziós? - Eszébe jutott barátja James Gran, hiszen ott dolgozott, ahova az asszonyt bevitték. - Felhívom és megtudom, mi volt az indíték és miként került hozzájuk - döntötte el.
Gran doktor baráti hangon üdvözölte Pétert, s kérdésére néhány szóban elmondta, hogy a mentők hozták be a beteget, az utcán jött rá roham, de Dániel O Connerhez került. - Sajnos barátom, semmi érdemlegeset nem tudok
mondani, csak annyit, hogy valamiféle borítékot hagyott Dánielre, aki tőlem kérte el a telefonszámodat. így gondolom, rövidesen jelentkezik, de semmi különösről nem hallottam, pedig tudod a kórházban pletykások az emberek. Az asszonyon igen súlyos depresszió uralkodhatott el, de az okát senki nem tudja.
Még egy ideig beszélgettek, azzal búcsúztak el, hogy a következő héten egyik nap találkoznak ebédidőben.
Az ügyvéd már felkapta a kabátját és a táskáját, indult kifelé, amikor megcsörrent a telefon. Dániel O Conner jelentkezett, hogy sürgősen beszélni kíván Péterrel. -Bocsánat, megnézem a naptáram, esetleg holnap délután?
Ha lehetne, ma öt óra után, amint végzek a kórházban, néhány percre átszaladnék. Margaret asszony a betegem volt, hagyott hátra néhány sort, valamint közjegyző által hitelesített végrendeletet, amelyet egy évvel ezelőtt írt. Szeretném teljesíteni utolsó kívánságát. A honoráriumról, amely az ügyvédi irodát megilleti, szintén gondoskodott McComex asszony.
Rendben doktor úr, ez valóban nem tart sokáig, egy órát leszek távol, de a kívánt időpontban már megtalál. Természetesen, ha közjegyző hitelesítette a végrendeletet, valószínűleg semmi akadálya, hogy az elhunyt kívánságának megfelelően járjak el.
JN ancy áhítattal tekintett a férjére, aki bekapcsolta a televíziót, hogy az esti híreket meghallgassa. - Tudod, hogy Margaret öngyilkos lett? A kórházban hallottam. Nem nálunk feküdt, képzeld, megszökött az idegosztályról...
Szegényke! Nagyon-nagyon sajnálom. Úgy látszik, megviselte a mulató irányítása, hiszen nem volt fiatal, elmúlt ötven éves, ha jól emlékszem - pirult el Nancy, s próbált bánatos arcot ölteni. Közben a lelke örült, hogy a múltjáról most már csak az ügyvéd és az alvilág királya
tud. - Alig bírom lenyelni a falatot, annyira sajnálom a régi jótevőmet. Soha nem felejtem el, hogy annak idején mellettem állt és segített... Milyen rendes, igaz ember volt
  sóhajtott álszent, bánatos arckifejezéssel az asszony.
 Valóban, én is sajnálom szegényt, nyilván valamibe belekeveredett. A részletek nem is tartoznak rám, de a temetésére talán együtt kellene elmennünk...
Nem tudom... nem tudom... Fogalmam sincs volt-e rokona, vagy olyan közeli barátja, aki a temetést intézi.
 Bizonyára. De ha nem, akkor a polgármesteri hivatal intézkedik. Azt hiszem, gazdag nő lehetett, a mulatójából ítélve, te mit tudsz erről?
 Nem sokat! A magánélete tabu volt mindenki előtt, az anyagiakat pedig véletlenül sem hozta szóba.
 Thomas Stone temetésére kimész, Nancy? Róla egy rövid hírt olvastam...
Az asszony lehajtotta a fejét, s latolgatta, mi lenne a helyes válasz, ami nem ingerelné fel a férjét. - A te döntésedtől függ - nézett Olivérre, könnyben úszó szemmel. - A jövőben, mindent jóváteszek, és a te akaratod szerint élek. Bebizonyítom neked, hogy a futó kaland gyorsan elmúlik. Mindannyian követünk el hibát...
Azt mondtad, megbocsátod a botlásom, de a gyereket nem vállalod. Ez nagyon fáj - zokogott fel Nancy. Belelo-valta magát az elhagyott anya szerepébe. Olivér nem hatódott meg, de már inogni kezdett a döntése helyességében.
  Milyen jó lenne, ha itt körülöttünk ugrálna a gyerek, no meg ezzel végleg, magamhoz láncolom Nancyt. Még most is megőrjít, ha a testére nézek és az éjszakára gondolok. Egyébként is, szegény Thomas Stone meghalt... Senki nem tudja meg, hogy a kicsi nem az én gyerekem. De e pillanatban nem engedek neki, szenvedjen egy kicsit, nem árt, ha rájön: nélkülem létezni sem képes...
Fáradt vagyok, lefekszem - és tüntetőleg rá sem nézett a feleségére. - Ne siess utánam, tudom, ilyenkor még szereted nézni a romantikus sorozatokat. Majd reggel találkozunk... - hagyta el a szobát.
Nancy kicsit megijedt, hogy Olivér nem hívta magával. -Csak nem unt meg? Az végzetes lenne számomra. Egy kis idő kell neki, hogy megeméssze a történteket. Ha az igazság kiderülhetett volna, még a gyomrom is összeszorul. Képes lenne kirakni az utcára, ha a múltamat sejtené...
lVlartina fáradtan fejezte be a napját, és most első ízben hívta meg vacsorára a lakására Frenci Robsent. A férfi az utóbbi időben rendszeresen elment az asszonyért a kórházba, együtt sétáltak, beszélgettek, majd különböző éttermekben vacsoráztak. Martina örült a férfi jelenlétének, kedvességének és figyelmességének, amivel elárasztotta. Az is előfordult, hogy egy teljes napot kettesben töltöttek a férfi kastélyában, úsztak, sétáltak, zenét hallgattak.
Már többször elgondolkozott Martina, hogy Frenci miért nem közeledik hozzá, mint nőhöz, de minden alkalommal elkönyvelte magában, hogy jobb ez így, mert ki tudja az ágyban testük egymásra találna-e? - Kellemes partner Frenci, figyelmes, gondoskodó, törődő, s valójában úgy néz ki, semmit nem akar tőlem, csak a barátságot! De létezik nő és férfi között csak barátság? Nem tudom, de előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy a kapcsolatunk merre tart.
Kocsijába bepakolta a sok csomagot, mert ízletes vacsorát kívánt készíteni. Az órájára nézett, sietnie kellett, mert a férfi pontos volt. A báránysültet berakta a sütőbe, közben salátákat és előételként padlizsánt és gombát készített. A tortát a hűtőbe dugta, majd megterített. Gyorsan lezuhanyozott, átöltözött. Fekete bársonyból készült bokáig érő szoknyát, hozzá égővörös selyemblúzt vett fel. Szokatlan volt számára a magas sarkú cipő, miután a kórházban képtelen lett volna ilyenben szaladgálni. Nagyon szolidan kifestette magát, s amikor a hálószobai velencei tükörben végignézett megjelenésén, megállapította, hogy néhány évet letagadhatna a korából...
A csengő megszólalt, s Martina ment ajtót nyitni. Az asszonynak szabadnapot adott, bár Melinda igencsak bizonygatta, hogy nincs semmi dolga. Végül Martina rábeszélésére elment a nővéréhez, és csak másnap délutánra ígérte visszajövetelét.
Frenci egy csokor fehér rózsával a kezében állt az ajtóban, s meglehetősen zavartnak tűnt. - Örülök, hogy látom Martina, és végre az otthonát is megismerhetem.
 Ez nem olyan kacsalábon forgó kastély, ahol ön lakik, de nekem megfelel. Csak az a baj, hogy sokszor a volt férjemre emlékeztet, hiszen évtizedekig itt éltünk együtt. No de ez már a múlté, nem kesergek! Megszoktam úgy-ahogy az egyedüllétet, s már nem nyomaszt annyira a magány -szólt őszintén az asszony. Soha nem akart másnak látszani Frenci előtt, s talán ez hódította meg a férfit. Eddigi életében a nők meg akarták szerezni, ennek érdekében szebb képet festettek magukról, mint a valóság. - De Martina ebben is más - állapította meg magában századszor a férfi.
A vacsora kellemesen telt, a konyakot a könyvtárszobában kínálta a háziasszony. Mindketten kicsit zavarban voltak, ez látszott az időnként el-elakadó beszélgetésen is. Martina erőt vett magán és elmondta az újságot.
 Őszinte akarok lenni magához Frenci, ezért mondom el a történetet. Amikor Olivér, a volt férjem elhagyott, kis idő múltán beleszerettem Alberto Brazziba, aki kollégám volt a Sínai-félszigeten, egy kórházban. Olaszországból érkezett. Rövid idő múlva szeretők lettünk és elterveztük a jövőnket. Ám a sors játéka folytán Alberto nem kapott itt munkát Edinburghban, s ezért visszatért Rómába.
Amikor ezt megtudtam, úgy éreztem, mindenki elhagy és nagyon-nagyon elkeseredtem. Néhány nappal később a Belgyógyászati Hetilapban a szemembe ötlött a WHO pályázati felhívása. Egy esztendőre belgyógyászokat kerestek Johannesburgba. A követelményeknek megfeleltem, így elküldtem a pályázatomat. Ma délelőtt kaptam meg a választ: elfogadták és három hét múlva utaznom kell. A kórházunk igazgatója, amikor beadtam a papírokat támogatott, miután ismerte a családi körülményeimet, s látta, hogy lelkileg mélyponton vagyok. Most gratulált, s reményét fejezte ki, ha vissza jövök valószínűleg a belgyógyászatra kerülhetek... Mit szól mindehhez? Ugye, milyen véletlenen múlik az ember sorsa! Ha akkor Alberto állást kap nálunk, soha nem jutott volna eszembe, hogy egy Dél-Afrikában töltsék el egy évet. De most már nem bánom, hogy így alakult...
Frenci megszólalni sem tudott. Az asszonyhoz lépett, forrón magához vonta és megcsókolta. - Martina, szeretlek! Mindig is szerettelek! Ne menj el! - tért át tegezésre.
  Én mindent, amit csak akarsz az életben, biztosítok a számodra, még saját kórházad is lehet, ha akarod! Kérlek... kérlek... ne hagyj el...
Az asszony nem válaszolt, csak kinyitotta a hálószoba ajtaját és magával húzta a férfit... Nem beszéltek... élvezték a pillanat lángolását... a váratlan örömöt... a beteljesülés mindenhatóságát... .
A hajnali fény bevonta a két egymásba feledkező embert, akik olyan békésen aludtak, mint a csecsemő anyjuk karjaiban. Frenci felriadt s aggódni kezdett a múltja miatt.
 Nem lehet közös jövőm Martinával, csak akkor, ha mindent újrakezdek és tiszta lappal indulok. Időre van szükségem... a legális tevékenységeimet tartom fenn, s a többitől megszabadulok. Egy évem van! A szerteágazó üzleti kapcsolatok felszámolásához nem sok idő... de megoldom... szeretem ezt az asszonyt, aki a tisztaságot, az őszinteséget és a szerelmet hozta el nekem...
Közben Martina is felébredt és zavartan nézett körül. Megsimogatta a mellette fekvő férfi fejét, majd csillogó szemmel rátekintett, s megkérdezte: - Nem vagy éhes? Reggel nyolc óra van. Hála az égnek, csak délután vagyok ügyeletes. Menjük a konyhába, készítsünk reggelit! -Frenci próbálta a tojásokat felütni, ám mire Martina észrevette, már az egész asztal úszott a tojáslében.
 Mondd csak, még soha nem voltál konyhában? Nem főztél semmit? Egy tojás feltörése nem nagy kaland - nevetett fel szívből az orvosnő, majd leültette a férfit. Ő készítette el a rántottat, a pirítóst. Gyümölcslevet vett elő, a kávé már kellemesen illatozott, közben megtérített. -Látod, ennyi az egész! Nem nagy ügy egy reggelit összecsapni. Gondolom, nálad bőségesebb a kínálat, de tudod, én reggel itthon csak egy kávét hajtok fel, soha nincs időm másra, a kórházban kapok be általában egy szendvicset.
Az étkezőben leültek és falatozni kezdtek. Úgy viselkedtek, mint két kamasz, megfogták egymás kezét, és közben tömték magukba az ételt. Kis idő múlva Frenci szólalt meg. - Döntöttem, több üzletből kiszállok, s megpróbálok új életet kezdeni. Ugye, segítesz ebben, ha visszatérsz Johannesburgból. De én gyakran meglátogatlak ott is, nem szabadulsz meg tőlem sosem... csak akkor, ha te akarod... ma már nem tudom az életemet elképzelni nélküled, s remélem, egyszer a feleségem leszel... De addig mindent elrendezek... Azt akarom, hogy büszke lehess a férjedre! Bevallom, voltak kétes ügyeim, hogy finoman fogalmazzak, de annak vége lesz, kiszállok... tisztán akarok eléd állni...
Martina elgondolkozott. - Mi is a tisztaság? Olivérről mindig azt hittem, hogy kezéhez nem tapad olyan pénz, ami kétes munkából fakad. Most pedig hallottam, olyan plasztikai műtéteket végez, amellyel a maffia egy-egy tagját megváltoztatja. Nem fél? Nyilvánvaló, hogy nem, és szüksége van a pénzre. Nancy nem kíméli sem őt, sem a bankszámláját. Igaz, gyereke lesz a nőtől, bár furcsa, mert Olivér soha nem akart gyereket. Ezerszer közölte is velem. Talán a sors megadja nekem, hogy életem hátralevő részében ne legyek egyedül... Frenci sem az a fehér bárányka... de ki mondhatja el magáról, hogy hófehér, és soha nem volt titkolni való lépése... nem is érdekel a férfi múltja...
Hosszan beszélgettek és tervezték a közös jövőjüket. Frenci néhány pillanatig elrévedezett, s azon töprengett, mennyit mondjon el az asszonynak a jelenlegi életéről, és
hogyan próbálja szépíteni a piszkos dolgokat, amelyek nyilvánvalóan eltaszítanák tőle Martinát. - Ha megtudja, hogy a kezem soha, de soha nem volt tiszta, már tízéves koromban loptam, csaltam és hazudtam... akkor mi lesz? A későbbiekre gondolni sem merek... Ha én most nem szólok, esetleg bárki lebuktathat.
 Hol jársz gondolatban, Frenci? - kérdezte az asszony, aki látta, hogy partnere erősen töri a fejét valamin.
Nézd, nem szeretném, ha később csalódnál bennem... Nagyon sok bűn terheli a lelkem, de soha többet nem kerülök olyan helyzetbe, hogy téged is magammal rántsalak. Kérlek, ha akarod, most feltárom néhány sötét ügyemet, bár nem szívesen teszem. Nem szeretném, ha bárki pletykákat hordana össze rólam. Mert ha visszatérsz, és hajlandó leszel feleségül jönni hozzám, biztos vagyok benne, hogy egy-két jóakaróm befeketít. Ezt pedig szeretném elkerülni...
Az lenne a legbölcsebb, ha semmit nem mondanál. Egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy azt a csodálatos kastélyt, az őreidet, a vagyonodat munkával szerezted. De ez nem az én dolgom, az sem, hogy bárki felett ítélkezzek. Ha visszatérek Johannesburgból, s mindketten úgy gondoljuk, hogy hátralévő éveinket együtt kívánjuk leélni, akkor sem megyek hozzád feleségül. Egyszer elegem volt a házasságból, de ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolatunkat ne ápolhatnánk. Független emberek vagyunk, akkor találkozunk, amikor kedvünk van! Nem szeretném elrontani az életem, sem veled, sem mással. Egy bizonyos, házasságra nem vágyódom, s a csalódások sem hiányoznak. Frenci, az utazásomig még nyilván többször találkozunk, de arra kérlek, hogy a házasság gondolatát mellőzzük. Egyébként pedig úgy intézed az üzleti ügyeid, ahogy neked tetszik, ebbe sincs beleszólásom, s nem is akarok semmiről sem tudni...
A férfi meglepődött a házasság nyílt elutasításán, majd arra gondolt, hogy egy év nagy idő. Martina megváltoztathatja a véleményét. - Én mindenesetre megpróbálom felszámolni a zűrös ügyeket, nincs szükségem sem az izgalmakra, sem a pénzre.
X éter Bain elgondolkozva ült az íróasztalánál. Előtte munkatársai feljegyzései, a döntésre váró periratok anyagai. Letette a papírokat, s megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába. Már napok óta zavarta valami... de képtelen volt rájönni rosszkedvének okára. - Ez valójában nem is rosszkedv, hanem valami szorongató érzés... de miért... Most éppen nincs olyan ügyem, amiért idegeskednem kellene... Az embereim megbízhatóak, az irodám jól prosperál, s előbb-utóbb Angelinától is sikerül megszabadulnom. Bár újabban igen lelkesen mesél a főnökéről, Róbertről, ami gyanús. De nem hinném, hogy a feleségem félrelép, kicsit butácska ehhez. Mert a hazugsághoz is ész kell, nem is kevés... Angelina pedig nincs megáldva fondorlatos, agyafúrt gondolkozással, olyan, mint egy ma született bárány... Mindent csak feketén vagy fehéren képzel el. Egyébként is naiv és hiszékeny. Meggyőződésem, hogy a főnöke jócskán kihasználja, mert azt nem mondhatom, hogy nem ért a vendéglátáshoz. De ha hagyja magát, hát az az ő baja! Mindenesetre nem zaklat az állandó kérde-zősködésével, hol jártam, mit csináltam, s számomra már ez is nagy szó! Istenem! Ha most megkérdezné valaki miért vettem el, képtelen lennék válaszolni rá. Egyszerűen elment az eszem... Hogy a sors mire képes? Nyilvánvaló, hogy megszédített a szelídségével és a kedvességével, no és nem utolsó sorban igen hasonlított rá... ma sem tudom feledni... mennyire szerettem... de ő nem értett meg... eltaszított... szegénykém... nyilván meghalt... mennyi ideig kerestük, az apám is, én is... reménytelenül...
Elővette a reggeli újságot. Ismét átolvasta a rövid búcsúztatót, amelyet a Carine Utazási Iroda a fiatal vezetőről, Thomas Stone-ról közzé tett. - Milyen szerencsétlen ügy! Nyilván elgondolkozott és nem nézett körül... lelépett az úttestre és ennyi! Mit is ér egy ember élete! Ki látja, hogy mit hoz a jövő, mit rejteget a sors a számára? Talán jobb is így, mert, ha előre tudnánk az örömet, a bánatot, a tragédiát, nem lehetne elviselni... Fura... fura... Margaret is így halt meg! De ő öngyilkos lett! Miért? Miért? Vagy már elege lett
mindenből... Ki tudja, mikor érzi valaki, hogy nem bírja tovább... milyen szerencsétlen ember vagyok! Én soha, de soha nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy várjam a halált... vagy elébe mennék... úgyis jön, amikor nem is számítunk rá...
A titkárnője szólt be: - Péter, egy hölgy vár rád, nem kapott időpontot, de azt mondja fontos, halaszthatatlan ügyben keres.
 Engedd be, de nincs sok időm, közöld vele.
Az ajtón egy vörös hajú nő, áttetsző fátyollal árnyékolt kalapban, hosszú kék kabátban lépett be. Az ügyfélre szinte rá sem nézett az ügyvéd, bólintott és hellyel kínálta. -Nem szoktam bejelentés nélkül senkit fogadni, kérem, legyen rövid és tömör, sietnem kell egy megbeszélésre - s nyomatékot adva mondanivalójának, rendezgette az előtte fekvő iratokat.
 Uram, kérem, jöjjön velem, egy dúsgazdag argentínai üzletember várja lent az autóban. Nem kíván feljönni, a közlendője bizalmas.  Az ön  honoráriuma felejthetetlen lesz... ne tétovázzon... ez élete nagy lehetősége...
Péter nem látta a nő arcát, csak a körvonalait és a vörös haja kivillant a kalap alól. A hangja csábítóan csengett. Át-villant a fejében, ha nagy dohányt szakíthat le, akkor az új irodát játszva megnyitja, nem kell kuncsorognia sem baráti, sem banki hitel után. Egy csöppet még meditált, azután arra gondolt, mi veszteni valója lehet? Meghallgatja az argentin pasast, utána dönt, hogy elvállalja-e a megbízást.
 Rendben, asszonyom. Azonnal elkészülök, csak összerakom az irataimat és mehetünk.
Együtt elhagyták a szobát, s Péter a titkárnőjének szólt, hogy ma ne keressék, nem jön már vissza.
A nő egy fekete Mercedeshez vezette. A sofőr kinyitotta a hátsó ajtót, udvariasan betessékelte a férfit, míg az asszony előre ült. A Mercedes elindult.
Bocsásson meg asszonyom, de nem arról volt szó, hogy elmegyek önnel, hanem arról, hogy egy argentin úr megbízást kíván adni.
Az elöl ülő nő nem is válaszolt. Mélyen hallgatott. Péter hirtelenjében nem tudta mit tegyen. Nem ugorhat ki a száguldó autóból, amely pillanatok alatt kiért a városból. Az ügyvéd csak azt konstatálta, hogy rákanyarodnak a 8-as autópályára, rövid idővel ezután a stiringi elágazást követően a Mercedes áthajtott a 84-es úton, végül a 9-es főúton ment tovább, mígnem feltűnt a hatalmas földnyelv. Elhagyták, végigmentek Culross településen és megálltak a tengerparton.
Péter hirtelen képtelen volt megszólalni. Visszatért az emlék... - Theresa... Nem! Nem! Nem! Képzelődöm! Itt valami óriási félreértésről lesz szó!
 Uram, szálljon ki a kocsiból - szólt bársonyos hangon az asszony, aki amint elhagyta az autót, ledobta a kalapját, a vörös parókát, és teljes valójában közeledett Péter felé. -Hello! Hello! Megismersz még, bátyuskám? Vagy már elfelejtetted a régmúlt időket... En nem! Nem is fogom soha! A tőled származó fiam, mindig emlékeztet arra a napra! Azt  hitted  meghaltam.   Igaz,  mint  később  megtudtam, apám is kerestetett, de gondolom, te hallgattál, mint a sír, a kisded játékodról. Megerőszakoltál! Megerőszakoltál! Ha éjszakánként lehunyom a szemem, most is előttem van az arcod,  amely gonoszságot, kegyetlenséget tükrözött!  De meglógtam előled, segített az Isten!
Jaj, Theresa, annyit szenvedtem miattad! Nem fogtad fel, hogy szerettelek! Azért tettem, amit tettem...
 Remek! Megerőszakoltad a saját húgod, és még fel is mented magad! Ez rád vall! Már akkor őrült voltál. Zaklattál, de nem vettem komolyan. Azután éppen ezen a helyen győzött a gonoszság, és elvesztetted az önuralmadat! Nem engedtél el, pedig emlékszem, mennyire könyörögtem neked, sírtam, de te erősen lefogtál, mozdulni sem bírtam! Istenem, hogy akkor túléltem mindezt! Szerencsém volt, sikerült elfutnom, s te nem értél utol.
Intett a parton ácsorgó két embernek: - Kezdhetitek! Akkora gödröt ássatok, hogy ez a pasas beleférjen... de a feje kint maradjon!
Úristen! Theresa! Csak nem akarsz élve eltemetni... jaj... jaj... Ne legyél ilyen kegyetlen! Embert nem ölhetsz! A saját testvéred gyilkosa nem lehetsz! Bocsáss meg! Bocsáss meg!
Közben a felbérelt két munkás szorgosan ásott, a víztől mintegy kétméternyire. Az asszony merengő tekintettel nézett a végtelen kékségbe, a hullámok száguldása, a saját rohanását idézte fel benne...
 Vigyétek és emeljétek fel, rakjátok a gödörbe, az arcáig érjen a föld... Jól ássátok be, a kezét kötözzétek össze... Ne tudjon mozdulni...
Ne! Ne! Kegyelmezz! Theresa, legyen szíved! Ne ölj meg!
Te sem kegyelmeztél! Emlékezz! Emlékezz!
 Nem lehetsz ilyen gonosz velem! Azóta hány és hány év telt el... Megbántam, amit tettem... Bocsáss meg! Bocsáss meg! - zokogott fel magán kívüli állapotban a férfi. A homok súlya egyre jobban ránehezedett, már egészen a vállát is befedte. Az asszony intett az embereknek, hagyják abba. A táskájából egy összecsomózott köteg pénzt vett elő. - Rendben! Köszönöm. A továbbiakban is minden a megbeszélés szerint történjen!
Kettesben maradtak a parton, a Mercedes feljebb, az úttesten állt, s vezetője újságot olvasott.
Theresa a testvérétől mintegy méternyire leült a parton, és nézte, ahogy a férfi zokog, könyörög az életéért. - Mindent megteszek, amit kérsz, de szabadíts ki innen! Jön a dagály! Mi lesz velem? Megfulladok!
 Szép halál és nem mindennapi - mosolyodott el az asszony. - Megérdemled a büntetésed. De most figyelj, mert elmesélem neked, hogyan tértem vissza az életbe, amely számomra hosszú ideig megszűnt.
Elrohantam, és végül az erdőben eszméletemet vesztettem. Ha akkor nem jön arra egy argentin geológuscsoport, s nem találnak meg, akkor valóban már nem is élnék. Ám megmentettek, de sem a nevemről, sem a lakhelyemről, sem a körülményeimről fogalmam sem volt. Az orvos szerint amnéziás állapotba kerültem, s nem tudta megmondani, hogy valaha visszaemlékszem-e az eddigi életemre. Amikor a kutatócsoport befejezte a munkáját, könyörgé-semre magukkal vittek Argentínába. Nem volt senkim, akihez fordulhattam volna, hiszen még abban sem voltam biztos, hogy Skóciában élek-e. A csoport egyik tagja, a vezető barátja, Miguel Bariloche csak kedvtelésből jött velük Skóciába. A személyében óriási kőolaj-kutak, kőolaj-finomítók tulajdonosát ismertem meg. Végül is ő intézett el minden formaságot és átvitt Argentínába, ahol több orvos is kezelt. Közben a terhességem előrehaladt, és fogalmam sem volt, ki a jövendő gyermekem apja. Ám Miguel kivételes egyéniségű férfi volt, aki még a kicsi születése előtt feleségül vett. így lett a fiam Leandro Bariloche, aki most tíz esztendős, gyönyörű, szőke hajú, égszínkék szemű fiúcska.
Sajnálhatod kedvesem, hogy a saját fiadat már nem ismerheted meg, nincs sok időd hátra... Nemsokára megérkezik a dagály, és téged is magával ragad - nézett rá az asszony, s tekintetéből gyűlölet sugárzott... - Szóval, folytatom a történetet, van még időnk! A Rio Mendoza Völgyben lakunk a kicsivel. Megérkezésem után bő két esztendő telt el, amikor a férjemmel és Leandróval kirándulni mentünk a Rio Mendoza Völgy északi részére, ahonnan a kilátás az Andok hegykoszorújára esik. Megbotlottam egy fagyökérben, megütöttem magam és elájultam... Miguel megijedt, és mobilon beszólt az uspallai kórházba, mentőautó jött értem. Én semmire egyébre nem emlékszem, csak arra, hogy egy fehér falú szobában ébredtem fel, az ágyam körül a családom és az orvosok tanakodtak, s íme az Úr csodát tett, mert visszatért az emlékezetem... Rövid idővel a balesetem után már mindent pontosan elmeséltem Miguelnek, akivel megállapodtunk, hogy a fiúnknak nem mondjuk el a fogantatása szörnyűségét. Hosszas töprengés után rájöttem, hogy megbosszulom rajtad, amit velem tettél... Ekkor egy magánnyomozót fogadtunk Miguellel közösen és elküldtük Edinburghba. Az évek során az összes piszkos ügyedről értesültünk.
Pontos feljegyzéseink vannak, mely bírót, ügyészt, rendőrt és számos köztisztviselőt miért és hogyan fizettél le. Az is tudomásunkra jutott, hogy az alvilág pénzmosásában részt veszel, s nem egy vádlottnak nem nyújtottál megfelelő segítséget, amikor az érdeked úgy kívánta. De gyilkosokat felmenttettél hamisított bizonyítékok alapján. Még most sem értem, hogy a feleséged, az a naiv lélek,, hogyan nem jött rá a szörnyű cselekedeteidre!
Már előbb is megbüntettelek volna, de sajnos három éve Miguel balesetben meghalt... így gyászoltam őt, s kezdtem elfelejteni a létedet... Ám ekkor a férjem egy távoli rokona felkeresett Brazíliából, és elmondta, hogy férjhez megy Rick Waltonhoz, akinek te vagy az ügyvédje... Ismét fellángolt bennem a bosszúvágy. Közben folyamatosan kaptam a híreket rólad, a házasságodról, a puszi pajtásodról, Frenci Robsenről, Margaret McComexről, Nancy Kingről. Ők hárman a nyomozómnak a tenyeréből falatoztak s minden információt továbbítottak rólad. így azután nyomon kísérhettem a napjaidat, de most már vége! A repülőgépemen hazamegyek Argentínába, mert a férjem nagyszabású vállalkozását én vezetem, persze szakemberek segítségével. De hát ez már téged nem érdekelhet, hiszen rövidesen jön a víz, és mindent eltemet, de hozza a felkavart mocskot is a tengerből! Egész életedben a zavaros vízben fürödtél... most valóban oda kerülsz, ahová való vagy! Már nem fogod látni a virágzó fákat, az énekesmadarak repülését, a Nap ragyogását, a kék tenger hullámzását... semmit... semmit...
Ezzel felállt Theresa, és kényelmes léptekkel a partra sétált. Még hallotta, amint Péter próbált utána kiabálni: -Segíts! Segíts! - De hangját elvitte a szél. Pillanatok alatt jött a dagály, emelkedett a víz szintje, s ahogy visszafordult és lenézett a partra, már látta, hogy testvére arcáig csapkod a hullám, és percek múlva elborítja.
Na ennyi elég volt! Most megtanulta, hogy a sors nem kímél senkit, s ha valaki bűnt követ el, a büntetése sem marad sokáig távol... mindenkit utolér a végzete...
Szaporán lement a partra, a kezével intett a kocsi felé, ahol a megbeszélés szerint a két markos férfi várt a jelre, lefutottak, és kiásták az eszméletlen testet.
 Vigyétek az autóhoz, letesszük valahol, ahol gyorsan rátalálnak... él... ez a lényeg... nem akartam a gyilkosa lenni... a hátralévő éveiben ezeket az órákat soha nem törölheti ki az emlékezetéből. Ahogy az argentin emberek mondják: „Minden életnek vannak fejezetei, amelyeket nem szívesen olvasunk el, fennhangon semmiképpen nem...  Te is így teszel majd bátyuskám, ezt az emléket magadba zárod örökre!
Péter Baint a késő esti órákban a Szent Patrick Kórház előtt találta meg egy mentőautó orvosa. Az ügyvédet azonnal az ügyeletre vitték, infúziót kapott, két napig nem tért magához. Hetekig tartott a kórházi kezelése, mert stroke roham érte, s ennek következtében a bal lába és az arcának egy része megbénult. Beszélni csak akadozva volt képes, s akkor sem adott magyarázatot, miként került ilyen állapotba. Angelina sűrűn látogatta, de fogalma sem volt arról, hogy mi történt a férjével...
Epilógus
JLIaniel és Kate a szűk baráti kört hívták meg a házavató-ra. Előtte Kairóba utaztak nászútra. Ez Kate kívánsága volt, mert látni akarta a szfinxet, a piramisokat, s a híres egyiptomi múzeumot.
Még egyszer ellenőrzött mindent az asszony, s magában elkönyvelte, hogy nagyszerű érzés az új házukban várni a barátait, de soha nem felejti el azt a csodálatos, földöntúli szépségű pillanatot, amikor az alkony leszáll a sivatagra. Minden színné változik át, és a legélesebb ellentétek bontakoznak ki az égbolt és a föld között.
Dániel is élvezte a csodálatos lángolással izzó, vörösre festett eget - gondolta - amint a Nap egyik pillanatban még olyan mint a felszított parázs, majd egy szemvillanásnyi idő alatt elhalványul, és rózsaszín lágy, koralltónus terjeszkedik szét az égen, és beborítja az ugrásra készülő Szfinx hatalmas királyi alakját... Istenem! Ez maga a csoda! Amikor a színek eltűnnek, a tevehajcsárok, a feketeruhás idegenvezetők, a fáradt szamarak és vicsorgó tevék is hazaindulnak.
 Ha behunyom a szemem, most is látom az opálszínű háttérben a Szfinxet, amint kezdi magára ölteni az éjszaka színeit. Kairó és a Szfinx még most is, itthon az új házamban, hatalmában tart és valami rejtélyes erő köt hozzá. Az egyiptomi istenek meglegyintették a lelkemet. Ha lehet, szívesen visszatérnék Kairóba, hogy a hallgatag múltat, amely a jelennek is üzen, ismét erezzem.
Ebben a pillanatban érkezett meg Dániel. - Bocs, de az egyik betegem állapota súlyosra fordult. Ugye, még nem érkeztek meg a vendégek, szeretnék átöltözni.
Nyugodtan, hiszen barátok között leszünk, de ne izgulj, még senki nem jött meg.
Perceken belül Angelina és Róbert O Meniel hatalmas csomaggal futottak be. A két barátnő azonnal egymás nyakába borult, majd Kate körbevezette mindkettőjüket. Nem sokkal ezután Mia kislányával, Patríciával érkezett, utána Dániel három kollégája.
Italokat, üdítőket szolgáltak fel, s a társalgás kezdetén Dániel megmutatta kairói fotóit a vendégeknek. - Angelina, nektek is el kellene egyszer mennetek Egyiptom fővárosába, biztos vagyok benne, hogy neked annyi élményt jelent, amennyiről nem is álmodsz...
 Már annak is örülnék - szólt közbe Róbert kicsit ingerülten -, ha Angelina végre beadná a válópert. De nem, ő csak Pétert látogatja hetenként legalább egyszer, s képtelen elszakadni tőle...
Ne haragudj, de megértem a barátnőmet - válaszolt Katherina. - Már hosszú ideje gyakorlatilag tolószékben ül Péter, a külvilágról alig-alig tud valamit, nem is érdekli, beszélni, írni, olvasni úgyszólván képtelen. Angelina kötelességének érzi, hogy törődjön a férjével, mert ki tudja, hogy a válóper okozta stressz milyen hatással lenne rá.
 Ugyan már, Kate, ezt te sem mondod komolyan! Nyilvánvaló, hogy Péter soha nem lesz a régi, sőt az életbe sem igen tér vissza, mert jelenleg szanatóriumi ellátását mindennek lehet mondani, csak igazi életnek nem.
Nézzétek - fordult a társaság felé -, nem tudnám elviselni, hogy beadjam a válópert. Ha jobban lenne, akkor megtenném...
 Erre nincs nagy esély - lépett hozzájuk Dániel. - Már többször említettem neked Angelina, hogy a jelenlegi állapota nemigen változhat, vagy ha mégis, akkor egy újabb agyvérzés végez vele. Mert mint az ottani kollégákkal konzultáltam a szíve aritmiás, a keringése elégtelen, a vérnyomása magas, a koleszterinszintje sem jó, sőt újabban cukrot is találtak nála. Tehát a prognózis nem kecsegtető. Megértem őt - fordult Róbert felé -, hogy e pillanatban nem akarja elhagyni. De tudomásom szerint ti így is együtt éltek...
 No, nem egészen! - vágott szavába Róbert. - Együttélésnek nem nevezném azt a helyzetet, hogy amikor időnk engedi, együtt töltjük a hétvégéket és alkalmasint az éjszakákat is. Nem így gondoltam a jövőnket!
Drágám - lépett hozzá Angelina és forrón megölelte -, tudod mennyire szeretlek, de nem akarok bűntudattal élni! Várnunk kell, megígérem, ha Péter állapota így marad, egy éven belül beadom a papírokat. De addig semmiképpen sem, ezt meg kell értened...
Igyekszem mindent megérteni Angeíina, de időnként nekem is kezd az idegeimre menni. Amikor visszatérsz a szanatóriumból, alig lehet hozzád szólni, annyira megviselt vagy. Ha ez még egy évig tart... hát nem is tudom...
 Megbocsáss Róbert, de én nem tágítok az elhatározásomtól. Nem lenne egyetlen boldog pillanatom sem veled, ha...
Ne folyasd! Ezerszer hivatkoztál a lelkiismeretedre! Rendben, belátom, hogy várni akarsz. Azt is megértem, hogy az eladott ügyvédi iroda pénzéhez nem nyúlsz, ebből fedezed Péter szanatóriumi költségeit. Látod, ezzel nincs is bajom, de téged akarlak, éjjel és nappal...
 Gyerekek! Gyertek enni, elkészült a vacsora, nézzétek mennyi finomság került az asztalra! Hagyjátok a vitát - nézett kissé megrovóan Kate a veszekedőkre. - Ne rontsátok el a házavatónkat!
Mia ölébe vette Patríciát, aki egyre szebb kislány lett, s vonásai Patrick képét idézték. - Nagyon hasonlít az édesapjára - mondta halkan.
A vacsora valóban fenséges volt, utána leültek a kertbe, s mindenki ízlése szerint kortyolgatott valamit.
Dániel és Róbert elmélyülten beszélgettek a ház építéséről, és a még hiányzó apróságok pótlásáról. - Olyan boldog vagyok, hogy Kate elégedett, nagyon jó természete van, a legkisebb dolognak is tud örülni, nem szólva erről a jó fekvésű és beosztású házról. Később, ha nagyobb lesz a család, amit szívből remélek, hozzáépíttethetünk. Bár Katherina még nem akar gyereket, de nem zárkózik el az anyaság elől. Nagy családot szeretnénk, de mindkettőnket igencsak leköt
a munkánk. Kate most kapta meg egy húszkötetes lexikon szerkesztését, ami bizony páratlan megbecsülést jelent.
Nekem az a legnagyobb gondom, bár tudom, hogy Angelina szeret, de mióta Péter Bainnal történt a tragédia, képtelen teljesen feloldódni a kapcsolatunkban. Az a baj, hogy senki, de senki nem érti, mi történt az ügyvéddel, s ez a bizonytalanság, találgatás a legrosszabb. Mondd Dániel, valóban ti orvosok sem tudjátok, mire számíthattok ilyen esetben, vagy csak Angelinának nem akarjátok megmondani? Kérlek, velem legyél őszinte! Ha egy évig várnom kell még arra, hogy együtt legyünk, elfog a kétségbeesés...
 Meggyőződésem, hogy Pétert valami olyan súlyos megrázkódtatás érte, amitől stroke-ot kapott, de valószínűleg már előzőleg is magas lehetett a vérnyomása, esetleg lábon kihordott egy kisebb hátsófali infarktust. Ez mind csak feltételezés, de beszéltem a szanatóriumi kezelőorvosával, aki megerősítette a verziómat. Mindezt bizonyítani így utólag képtelenség, de meggyőződésem, Angelinának semmi köze a tragédiához. Lássuk be, Petér depresszióba zuhant, s nem is akar hallani a külvilágról. Nem érdekli semmi, a kezelőorvosa szerint csak a felesége megjelenése ragadja ki a szürkeségből. Róbert, legyél egy kicsit megértőbb! Belátom, hogy türelmetlen vagy, de jobb, ha Angelina hozza meg a döntést, a saját akaratából.
 Rendben,  azt hiszem,  igazad van - törődött bele Róbert lehangolóan. Majd a férfiak csatlakoztak a fecsegő nőkhöz, akik Patríciát babusgatták.
 Jó lenne Mia, ha végre te is megtalálnád a boldogságod - nézett barátnőjére kedvesen Kate -, nem élhetsz életed végéig egyedül, nem gyászolhatod Patrickot, már a kislányod miatt sem.
 Jelenleg betölti az életem a gyerek és a munkám, nem kívánok többet! Hidd el Kate, a sors megmutatja az utat! Te is tudod, hogy gyakran segít és mellénk lép, sokszor pedig váratlanul játszik az életünkkel, amelyből mindenkinek csak egy adatik csupán...
Előkészületben
Evelyn Marsh
Kitörés
A cselekmény fő szála Portugáliába, Portóba, valamint az északi hegyvidékre viszi el az olvasót. A regény két portugál család bosszúját és nem mindennapi kálváriáját mutatja be, ízelítőt adva a hatalomról, a vagyonról, a szerelemről, az ármányról. A két család és a köréjük sereglett emberek gátlást, barátságot, tisztességet nem ismerve megállíthatatlanul törnek előre. Ám a diadalút mentén tönkretett életek, sőt néhol holttestek kísérik egymás ellen vívott harcukat.
A Cesaro és a Pombal család félelmében és kétségbeesésében menekülni akarnak, ám az nem mindig sikerül. A Cesaro család egyetlen lánya, Lucia, apja kérésére a Szent Antal zárdába vonul. Egészen addig kell ott maradnia amíg a családi viszály elrendeződik. Ám árulók itt is akadnak, így Lucia Fatimába menekül. Mindössze húsz esztendős, amikor rájön, hogy az élet nem csak napos és árnyékos oldalból áll, s gyakorta az ártatlanok bűnhődnek. Egy távoli rokon felfedi az igazságot és kiderül, hogy az évtizedekig tartó viszály nem hozott sikert.
Az emberi sorsok, a gyönyörű szárnyalás, a lelki pokoljárás összefonódik a portugál életfilozófiával, amely szerint Isten után a család az első..