Félix Lope de Vega Carpio

A furfangos menyasszony

La discreate enamorada


Fordította: Berczeli A. Károly


ELSŐ FELVONÁS
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK FELVONÁS


Személyek:

Belisa, özvegy
Fenisa, leánya
Bernardo, kapitány
Lucindo, fia
Hernando, szolga
Leonardo, szolga
Gerarda, hölgy
Doristeo, nemesember
Finardo, nemesember
Fulminato, szolga
Liseo, Fabio, szolgák

 



ELSŐ FELVONÁS

Utca

ELSŐ JELENET

Belisa és Fenisa, lefátyolozva

BELISA
Mindig csak a földre néz le,
Mert egy tisztes úrilány
Lába alá néz csupán.

FENISA
S nem nézhetek föl az égre?

BELISA
Ne bosszants e fecsegéssel!

FENISA
Furcsa! Isten nem azért
Teremtett íly sok személyt,
Hogy legyen, ki égre néz fel?
Nem az volt a kívánsága,
Hogy az ember az eget
- Amelynek teremtetett -
Nézze folyton és csodálja?
Azért van az a sok állat,
Hogy a földet lesse csak,
Mert célja sem magasabb;
Én a földön mit csodáljak?

BELISA
Lélekben emelkedj föl te
A mennyekbe, ez a szép,
Mert egy leány a szemét
Mindig lesüti a földre.
Leánynak a szégyenérzet
Legfőbb kincse, birtoka,
Mindent megnyersz általa,
S nélküle csak kár, baj érhet.
Szobád ablakából, lányom,
Hogyha töprengsz, bánkodol,
Elmélkedhetsz bármikor
A szép mennyei világon.
Onnan, hogyha elmélázol,
Merenghetsz szűz távolán.

FENISA
Nem vagyok apáca tán,
S elég a sok bölcs tanácsból.
Hogyha folyton prédikálsz te,
S azért sétálsz, hogy perelj,
Nem alkalmas ez a hely:
S inkább a szobámba zárj be,
S fordítsd rá a kulcsot tízszer.

BELISA
Eltúlzod megint nagyon.

FENISA
Te meg megölsz, asszonyom,
Hogyha mindig így némítsz el.
Szememmel most mi bajod van?
Mit vétettek teneked?

BELISA
Még szendébbek legyenek,
Süsd le őket sokkal jobban.
S ne haragudj, ha megmondom:
De oly kíváncsi a nő,
Akár a kis csecsemő,
Ki elbámul minden dolgon.
Sok ficsúr él itt Madridban,
Rád néznek csak, és szemük,
Mint a villám, szíven üt.

FENISA
Mint a villám? Tényleg így van?

BELISA
Szíved rögtön lángra lobban,
Bár a ruhád ép marad.

FENISA
Ismerhetnéd lányodat:
Ily esendő sose voltam.

BELISA
Szólása volt nagyanyádnak,
Hogy az utcán oly riadt
Egy szép leány, mint a vad,
Kit vadászok körülállnak.
Meginog, ha hízelegnek,
Sóhajuktól elbukik;
Minden férfi úgy tud itt
Nézni, hogy nyílként sebez meg.

FENISA
S hogy megy egy leány itt férjhez,
Hogyha nem nézik soha?

BELISA
Ily módon nem is fog a
Nő férjet, mert szörnyüség ez.

FENISA
S mit tesz akkor?

BELISA
                         
Őrzi tisztes
Erényét és hírnevét.

FENISA
Kinek pénze nincs elég,
Szépségével hat. Nem így tesz?
Mert a férfi nem kiván csak
Erényt.

BELISA
         
Hát mit?

FENISA
                  
Birtokot.


MÁSODIK JELENET

Lucindo, Gerarda és Hernando, akik megállnak
az utca egyik oldalán, távol Belisától és Fenisától

GERARDA
(Lucindóhoz)
Szívszerelmed én vagyok?

LUCINDO
(Gerardához)
Úgy van! Ezt jól eltaláltad.

GERARDA
Ó, mily pompás udvarló vagy!

LUCINDO
Ez a módi.

FENISA
(félre)
                 
Ő van itt.

GERARDA
Mindig majmolsz valakit.

LUCINDO
Néhány ficsúrt? Gúnyolódsz csak.
Férfi vagyok, értsd meg végre.

FENISA
(félre)
Jaj nekem, hogy hasztalan
Áltatom csupán magam,
Szeretem őt, ámde én e
Férfiban viszontszerelmet
Ébreszteni nem tudok.

GERARDA
Olyannak, ki csak gagyog,
Az én szívem csalfa cselt vet.
S megmondom, hoppon maradsz, ha
Mókázol csak énvelem.

LUCINDO
Bolondság ez, s nevetem.

GERARDA
Még karmolsz is, te vadmacska?
Van gyógyszerem ám ez ellen,
Mert e nő, bármíly kacér,
Szerelmemmel fel nem ér.

LUCINDO
Így lehűtöd csak szerelmem,
Mert hát mi abban a vétek,
Hogyha oly nőt, aki itt
Ártatlanul szemezik,
Közömbösen megdicsérnek?
S mondtam neked annyiszor már,
Te vagy az én mindenem.

GERARDA
Indiánok közt ilyen
Bókokkal jobban boldogulnál.
Ott még kell ily encsem-bencsem,
Tükör, gyöngy meg szemüveg,
Mind sietve veszi meg.
Ezüsttel nem hatsz meg engem!
A szerelem aranytömbjét
Add, s ne ólmot, kedvesem.

FENISA
Ó, hogy engem senki sem
Szeretett ily epedőn még.
S ez a férfi nem tud rólam,
S élek-halok érte én.


HARMADIK JELENET

Doristeo, Finardo, - Belisa és Fenisa az egyik oldalon;
Lucindo, Gerarda és Hernando a másik oldalon

FINARDO
(Doristeóhoz)
Itt volt vele a legény.

DORISTEO
Úriember?

FINARDO
         
Az valóban.

DORISTEO
Ők azok ott?

FINARDO
                  
Jönnek éppen.

GERARDA
Látod azt a daliát?

LUCINDO
Látom hát.

GERARDA
                  
Nos, ő imád,
S nemhiába eped értem.
S mindaz, amit mondtam, édes,
Tréfa és nem igaz ám.
Megyek, mert ő vár reám.
(Doristeóhoz megy)

LUCINDO
Mit tegyek?

HERNANDO
                  
Nem téveszt célt ez.

LUCINDO
(félre, Hernandóhoz)
Elragadjam ezt a szotykát?
Vagy leszúrjam dühösen?

HERNANDO
Szereted?

LUCINDO
         
Lásd, ég szivem.

HERNANDO
Akkor víz kell, azt hozok hát.
Szerelmedet mért fecsérled
Ily cefrékre, jó uram?

GERARDA
(Doristeóhoz)
Mindenem vagy csakugyan.

DORISTEO
Megnyugtat őszinteséged.
Már-már elfogott a méreg,
Mikor jönni láttalak,
S hozzá ez a rongy alak
Lovag módra kísért téged,
Ám, mert otthagytad, Gerarda,
Nyújtom karom boldogan.
..........................................

GERARDA
Jöjj velem.

DORISTEO
         
Hová?

GERARDA
                  
A parkba.
(Gerarda, Doristeo és Finardo el.)


NEGYEDIK JELENET

Belisa, Fenisa az egyik oldalon,
Lucindo és Hernando a másikon

LUCINDO
Elmentek?

HERNANDO
                  
S hozzá sietve.
Jó nekik, s ne bántson ez.

LUCINDO
S az ki!

HERNANDO
                  
Az Fenisa lesz,
Szomszédod, ki szép és szende.
Van viszont egy rémes anyja,
Kit, hol nincsen nő elég,
Messzi földre küldenék.

FENISA
(félre)
Nincsen nő, ki ilyen balga.
Egy férfit, ki észre sem vett,
Hőn szeretek s áldom őt.

LUCINDO
Sosem láttam azelőtt.

FENISA
(félre)
Vágyam alig fékezem meg!
Mit tegyek, hogy végre lássa
Fátyol nélkül arcomat?
Szívem mennyi gondot ad...
S nincs remény az orvoslásra.

HERNANDO
Hogyha látnád ezt a lánykát,
Aki oly szép, balgamód
Nem szeretnél egy lotyót,
S többé látni sem kivánnád.
Nem tudom, hogy tudsz-e róla,
Jó atyád...

LUCINDO
                  
Mi van vele?

HERNANDO
Abban sántikál, hogy e
Szép lány anyját - s ez nem móka -
Nőül vegye nemsokára.

LUCINDO
Megnősül az én apám?

HERNANDO
Nézd meg már, mily szép e lány,
Úgy vélem, hogy nincsen párja.

LUCINDO
Jól tudod, Gerarda tölt be,
S nem felejtem könnyedén.
Mit nézzek e lányon én?

HERNANDO
Angyal ez, s leszállt a földre.

LUCINDO
Féltékenynek csúnya minden,
S bárha néz, se lát, se hall.

FENISA
(félre)
Tervem pompás, bár badar,
Ezt kell gyorsan véghezvinnem.
Elmegyek Lucindo mellett,
S leejtem e keszkenőt.
Ő felveszi, ám előbb
Arcom báján elmerenghet.
S míg a szemem nézi, menten
Megsejti, hogy szeretem.

HERNANDO
Nézd szemét, mily édesen
Csillan benne vágy s a kellem.

BELISA
Menjünk, lányom, késő van már,
Térjünk haza szaporán.

HERNANDO
Mellettünk megy el e lány,
Szebbet nem is találhatnál.

(Belisa és Fenisa halad el mellettük, az utóbbi leejti a zsebkendőjét.)

LUCINDO
Angyal ez, való igazság!

HERNANDO
Zsebkendője leesett.

LUCINDO
Átadom, nem nagy eset.
(Fölveszi a zsebkendőt, s a hölgyekhez lép.)
Fordítsa felém az arcát.

FENISA
Hogy? Mi az, amit kegyed kér?

LUCINDO
Ezt a kendőt leltem itt.

FENISA
S az enyém? Várjon kicsit.
Nem hiszem, de...
(Felfedi s leleplezi magát teljesen.)

LUCINDO
                           
Mit keresgél?

FENISA
Megnézem itt a ruhámban.

BELISA
Mi történt?

FENISA
                  
Itt nincs... Nahát...

BELISA
Nos?

FENISA
         
Egy zsebkendőt ad át...

BELISA
És tiéd?

LUCINDO
(félre)
                 
Szebbet se láttam.

FENISA
Ezt szeretném tudni éppen.
Itt sincs, bárhogy kutatom.

HERNANDO
(félre)
Elhagyja a nyugalom
Azt, ki elmerül szemében.

FENISA
Zsebeim is megvizsgálom.

BELISA
Hagy abba!

FENISA
                  
Lásd, sietek.
Itt sincs.

BELISA
         
Vártam eleget.

FENISA
Eltünt.

BELISA
         
Menjünk haza, lányom.

FENISA
Van szegélye?

LUCINDO
                  
S mily remek!

FENISA
És csipkéje?

LUCINDO
                  
Nem tudom.

BELISA
Ácsorogsz a nyílt uton,
Csak hogy jól megnézzenek.

FENISA
Jó uram, ne kérje tőlem,
Hogy a másét vegyem el.

LUCINDO
Bizonyítsam esküvel?

FENISA
Engedje, hogy megköszönjem.
Feslés látszik a szegélyen?

LUCINDO
Úgy hiszem.

FENISA
                  
S mely oldalán?

BELISA
Abbahagyhatnád talán.

LUCINDO
Az öné, percig se kétlem.

BELISA
Hagyja, hogy menjünk utunkra.
A zsebkendőt meg tegye
Szenteltvíztartóba be.

FENISA
(félre)
Bár a szíve lángra gyúlnak.

BELISA
Menjünk.

FENISA
         
Megyek.
(Elindul, de rögtön visszafordul.)

HERNANDO
                           
Van szebb nála?

LUCINDO
Féltékenyek mind vakok.

FENISA
(visszafordul)
Uram!

LUCINDO
         
Az öné vagyok!

FENISA
Kérem önt, ha megtalálja
Azt, kié feltehetőleg
E zsebkendő, s merthogy én
Gyanitom csak, hogy enyém,
Mondja meg az illetőnek,
(Félre.)
(Azt, hogy szívem izzik érted)
Azt, hogy itt lakom közel
Kertek alján...

HERNANDO
(félre)
                 
Mily kebel!
Nincs párja szép termetének!

FENISA
Ama Bernardóval szemben,
Aki tisztes kapitány.

LUCINDO
Ó, hisz ő az én apám!

FENISA
(félre)
Édes mélység, nyelj el engem!

BELISA
Megbolondultál?

FENISA
                  
Megyek, de
Ez az úr azt mondta, hogy
Szomszédunk.

BELISA
                  
Jöjj hát, konok!
Menjünk!

FENISA
(félre)
Bár viszontszeretne!
(Mindketten el.)


ÖTÖDIK JELENET

Lucindo, Hernando

HERNANDO
Hogy tetszik, gazdám?

LUCINDO
                           
Nagyon szép,
S hozzá fürge, eleven,
Ám Gerardát szeretem,
S másra gondolni se tudnék.
Csúszós sár a féltékenység,
S bármily erős férfi vagy,
Elnyel ez a lágy iszap,
S lehúz, bármily hős, nemes légy.
Szörnyü nézni egy leányt, ki
Más férfival édeleg,
Szíved késként sebzi meg,
S leghőbb vágyad bosszut állni,
Vágyam mégis gyarló volna,
Hogyha más nőt, aki csak
Rám pillant s tán csinosabb,
Megszeretnék megbomolva.

HERNANDO
Könnyű nőket hőn szeretnek
Férfiak, mert kedvesek,
Bár erényük elveszett,
S így maguk is elveszettek.
Sírdogál a tisztes asszony,
Mert ki oly kedves neki,
Az a férfi megveti,
S nincs mit szívből visszaadjon,
Mert tudja, hogy keseregve,
Magányban kell élnie;
Ám ha kinyílik esze,
Megjön gyorsan tréfás kedve,
S alig húzod ki a lábad
Házából dühöngve tán,
Megvigasztalódik ám,
S száz férfi is tart magának.

LUCINDO
Hőn csak tiszta nőt szerethet,
Mert a céda csapodár.

HERNANDO
S minden férfi nagy szamár,
S még butább, ha féltékeny lett,
Főként ha kard is van nála.
Bízom benne, hogy agyad
Tisztul s nem lesz makacsabb,
S ráeszmélsz az igazságra.

LUCINDO
Van okom, ha nem teszem meg.

HERNANDO
Egy könnyű nő, jó uram,
Mint a majom, épp olyan,
Grimaszt vág a gyermekeknek.
Ám ha megjön a gazdája,
Kié a bot s hatalom,
Biz megszeppen a majom,
Mert a gazda eltángálja.
Kamaszokkal e kis nőcskék
Elcicáznak komiszul,
S mindjárt jók, ha jön az úr,
Aki bölcs, ám nem idős még.
Ez a nő is tart a horgon,
S mert nem fog ki egyhamar,
Hagyja, úszkáljon a hal,
S féltékennyé is tesz folyton.

LUCINDO
Mit tegyek hát?

HERNANDO
                           
Keresned kell
Biztos ellenszert hamar.

LUCINDO
S akkor elmúlik a baj?

HERNANDO
El.

LUCINDO
         
S mivel?

HERNANDO
                  
Új szerelemmel.

LUCINDO
Kár beszélnünk mostan erről,
Nézzük meg, hogy merre jár?

HERNANDO
Nos, belátod végre már;
Mással lófrál s így hergel föl.
Egy bölcs a féltékenységet
Horgászbotnak hívta csak,
Mellyel hírt és aranyat
Horgásznak, kik ezt remélnek.
Nem szégyelled, hogy e semmi,
Mellyel a szél játszadoz,
Fogva tart, mint egy gonosz
Hatalom, s le fog teperni?
Birtokod zsíros csalétek,
Féltékenység a zsinór,
S biztosan van úgy, mikor
Egy horgot vet több legénynek.
Így, mit az a bölcs mondott a
Rászedésről, szent igaz,
Csakhogy jobban illik az
Nőkre, csalfa asszonyokra.
Pókháló a legtöbb némber,
Fognak legyet, kicsiket,
Ám az erős nekimegy,
S minden szálat játszva tép el.
Szégyen, hogy én oktatlak ki,
Mint kell élni okosan.

LUCINDO
Most már untatsz csakugyan.
Látod, nincs mód elszakadni
Tőle, mert a pókhálóban
Én vagyok a légy.

HERNANDO
                  
Szegény!

LUCINDO
Hű hal vagyok zsinegén,
S csüngök rajta elhalóan,
Jöjj, hogy lássam őt viszont már,
Szívem bár tőr járja át.

HERNANDO
Azt hiszem, más vár reád,
S megbánod, hogy így loholtál.

LUCINDO
Látnom kell, míg ellenem vét.

HERNANDO
Mily konok vagy, Jézusom!

LUCINDO
Én fenékig kiiszom
Gyilkos mérged, féltékenység!
(Elmennek.)


HATODIK JELENET

Szoba Belisa házában
Belisa, Fenisa

BELISA
Köpenyed már levetetted?

FENISA
Levetettem már, anyám.

BELISA
Akkor vedd föl szaporán.

FENISA
Haragod megrémit s meglep.
Mit vétettem, hogy így szólsz rám?
Megsértettelek talán?

BELISA
Ismerlek én már, te lány.
Bűnhődöm is érte jócskán.
Hogyha itthon tartanálak,
Tudomisten, ennyiszer
Nem dühítenél te fel.

FENISA
Elmúlik biz jónehány nap,
Míg valami csoda folytán
Kiviszel a sétatérre
S kínozol csak hazatérve.
Inkább zárj be jól!

BELISA
                           
Boszorkány!

FENISA
Miért kötsz hát folyton belém?
S mért pörlekedsz semmiért?

BELISA
Léha vagy, s ez, lásd be, sért.

FENISA
Léha?

BELISA
         
Hidd el, látlak én.

FENISA
Miért? Eszem talán egy délceg
Dalián vagy lovagon jár?
Vagy kaviccsal megdobott már
Egy legény, hogy rája nézzek?
Láttad már, hogy mise közben
Kacsintgattam bárkire?
Ifjak kísérgettek-e,
Hogy így ítélkezz fölöttem?
Kerítőnő járt e házban?
Feltűnt e itt oly papírlap,
Melyre csúnya szókat írtak?
Tollat, tintát leltél nálam?
Vagy oly szalagot, amely
Másé, s melyről mit se tudsz?
Nincs oly kendő, sem papucs...

BELISA
Hasztalan soroltad el
Mindezt, mert szerintem egy lány
Hírnevével mégse játszhat.

FENISA
Mit?

BELISA
         
Jó az elővigyázat.
S rám is kell gondolnod eztán.
Szeretném, ha őrizkednél
Mindattól, mit felsoroltál,
S bár most minden lakat jól zár,
Még erősebb kell ezeknél.

FENISA
(félre)
Bármennyire óvsz is engem...

BELISA
Mit mondtál?

FENISA
                  
Hogy megtenném én
Azt, mit kívánsz, de hagyj békén,
E sok morgás tűrhetetlen.
Mondd csak, anyám, lánykorodban
Szent voltál?

BELISA
                  
Utcán, misén
S otthon is a halk, szerény
Nőnek mintaképe voltam.
Szemem folyton lesütöttem.

FENISA
S hogy mentél hát férjhez akkor?

BELISA
Látott az ég a magasból,
És ő így döntött fölöttem.

FENISA
Nagynéném azt mondta gyakran,
Imádkoztál jó sokat,
Mert így az ég férjet ad.

BELISA
Én? Hogy apádat megkapjam?

FENISA
Még böjtöltél is evégett,
Mint egy buzgó remete,
S mindez annak a jele,
Hogy egy férjre volt szükséged.

BELISA
Eszembe se jutott. Rémes!
Igaz ebben nincs szemernyi,
Mert apáca vágytam lenni,
S nem szívesen mentem férjhez.

FENISA
Akkor mért voltál féltékeny
Apámra, kit az ég szerzett?

BELISA
Mert ha szoknyát vagy ékszert vett,
S bármit, mi nekem volt ékem,
Elvitte más nőnek ő.
Köszönd ezt ily asszonyoknak.

FENISA
Úgy hallottam, hogy kopognak.

BELISA
Nézd, Fenisa meg, ki jő?

(Fenisa a rácshoz megy, hogy kinézzen rajta.)

FENISA
Úgy látom e rácson át,
Szomszédod, a kapitány.

BELISA
Sejtem már, hogy mit kíván.

FENISA
Sejted? Mit kiván tehát?

BELISA
Napok óta néz e férfi.
Megszeretett óhatatlan!
Én persze közönyt mutattam.
Azt hiszem, hogy meg fog kérni.
S ez, habár váratlan ért,
Nem jön rosszul, merthogy ő
Úr, s hozzá előkelő.

FENISA
Megbocsáss e kacajért.

BELISA
Min nevetsz?

FENISA
                  
Mert egyre látlak,
Mily szent voltál, mint leány,
Templomban s utcák során,
S otthon is minden leánynak
Példát mutattál szerényen,
S most meg biztosan megérzed,
Hogy a kapitány jön érted.
Így vagy az én példaképem?

BELISA
Ostoba, ő nagyon gazdag,
S férfi nélkül áll e ház.
Lesz apád, ki rád vigyáz.

FENISA
Még kisül, azért akartad
Ezt is, csak, hogy nekem kedvezz.

BELISA
Hát nem is volt más a tervem,
Hogy legyen, ki rád ügyeljen:
Férfi, aki védelmed lesz.

FENISA
Adj előtte engem férjhez,
S akkor megvéd az uram.

BELISA
Meg is teszem biztosan,
Mihelyt jön, kit jól megértesz.

FENISA
Hogy nem jött, vád téged érjen.

BELISA
Megvéd majd a kapitány.

FENISA
A te férjednél talán
Jobban megvéd az én férjem.

BELISA
Fia is van s megtörténhet,
Hogy megegyezel vele.

FENISA
(félre)
Ó, Lucindo, drága te!
Akkor lesz csak szép az élet!


HETEDIK JELENET

Bernardo kapitány jó megjelenésű férfi; tollbokrétás sisakja,
kardja és rövid tőre van. Régi vágású kapitány.
Fulminato s még egy szolga, előbbiek

KAPITÁNY
Minthogy késtek hívni engem,
Nem vártam az engedélyt,
Melyet szívem hőn remélt,
S így jogosan cselekedtem.
Azon kívül, hogy szomszédok
Vagyunk, s Flandriából jöttem,
Más is lebeg még előttem.

BELISA
(félre)
(Értem jött s ez épp elég ok.)
Sértő csak az volna, ha
Nagyságod nem lépne be
Hozzánk, mint e ház feje,
Kinek ez az otthona.
Fenisám, ültesd le menten.

(A kapitány leül.)

KAPITÁNY
Távozzatok innen gyorsan!
(A szolgákhoz, akik eltávoznak.)

BELISA
Az bánt, lányom, hogy nem hoztam
Rendbe magam siettemben.
Tetszetős a fátyolom?

FENISA
Pompás, ahogy rajtad áll.

BELISA
S arcom vidám?

FENISA
                  
Csupa báj.

BELISA
S biztat is, úgy gondolom...

FENISA
Hogyne.

BELISA
         
S mire?

FENISA
                  
Alázatra.

BELISA
Légy átkozott, drága lányom.
Nem szerettél soha, látom.

Fenisa
(félre)
Ó, lemondás szent csapatja!
Mikor enni sem tudnak már,
S fáj, hogy másnak foga annyi
Van, hogy tud még jót harapni.
Nő vagy, s mért ne próbálkoznál?

BELISA
Épp ma nem volt rá idő,
Hogy ápolgassam magam.

FENISA
Ó, ne légy ily nyugtalan!

BELISA
Hogy?

FENISA
         
Közben elalszik ő.

BELISA
Jó, akkor mellé ülök le.

FENISA
Ő röstelli a hevét,
S mégis a te arcod ég.

BELISA
(a kapitányhoz)
Várom, hogy szivét kiöntse.

KAPITÁNY
Belisa, én mint oly közeli szomszéd
(Ez így is meghittebb viszonyt jelez),
Hogy ön derék s erényes hölgy, tudom rég.
Látom naponta és megnyugtat ez,
S mert nősülendő mindent tudni vágyna,
Tudom, hogy származásra is nemes,
S mivel szivünket, bárha mély az álma
Idősebb korban, szépség és erény
Ébreszti föl csak s gyujtja tiszta lángra,
Férjül kinálom hát magam fel én,
Ki vénnek látszom, ám megtudja gyorsan,
Hogy még ifjú vagyok, kemény legény.
Egy kissé megviselt, hogy táboroztam
Sok országban, mint harcos katona,
Aludtam sárban a fűben, harmatosban,
S a postát gyakran én vittem tova;
S a virrasztás s az égő seb felőrli
Az ifjú hőst, akármily marcona.
Károly császárt a vízi és a földi
Harc vénitette meg, így mondta ezt,
Bár ötven sem volt s bátrabb, mint a többi.
Én hatvanban születtem és kereszt-
Szüléim voltak Alba hercegék, kik
Úgy fénylenek, mint ritka égitest.
Örökké úton voltam, és a férfit
Megedzi ez, s izmos lesz, mint a vas.
De most szomszéd vagyok, s önök megértik:
Egy háznál jobb a vén, mint a kamasz,
Ki pénzt, birtokot, mindent elfecsérel,
S jön-megy, míg akad egyetlen garas.
Korom tán sérti önt, de fürge, éber
S erős vagyok, jól alszom és eszem,
S megbirkózom a legszilajabb ménnel.
Beteg nem voltam eddig sohasem,
Kivéve azt, midőn párbajra keltem,
S midőn egy harcban megsérült kezem,
Van egy fiam, derék és feddhetetlen,
Vár már reá egy tisztes hivatal,
Helyét megállja tán szilárdan ebben.
Remélem, ő itt senkit sem zavar.

FENISA
(félre)
Adná az ég, hogy már is itt lehetne!

KAPITÁNY
Különben is ő útra kell hamar.
Én hát, Belisa, kérem esdekelve,
Hogy adja lányát hozzám hitvesül.
Az én gondom lesz a gazdag kelengye,
S nem lesz más dolga, ha hozzám kerül,
Hogy óvja azt, mit kardommal szereztem.
S ha vénnek tart, s megtűr kelletlenül,
Meglátja majd, hogy ifju még a testem.

BELISA
Lányom kezét kéri ön
Tőlem, derék kapitány?

KAPITÁNY
Mondja, hogy enyém e lány,
S boldogan megköszönöm.

FENISA
(félre)
Jaj nekem! Hát mi ez itt?
Azt hittem, anyám megy férjhez,
Lucindo meg az enyém lesz,
S tán még ma jelentkezik.
Álom volt csak, képzelet,
Oly kedvező volt a helyzet,
És a vége mégis ez lett,
S így miden kútba esett.

BELISA
Azt hittem, hogy nem a lányom,
Én kellenék önnek jobban.

KAPITÁNY
Nem, Belisa.

BELISA
                  
Boldog voltam...
És vagyok is, hogy ezt látom...
Fenisa, ő rád pályázik.

FENISA
(félre)
Hittem én valamiben,
Boldog is volt a szivem
Mind e szörnyű csalódásig.
Ámde minthogy ily csalóka
Volt e szép hit maga is,
Álnok, csalfa és hamis,
Édes álmok árulója,
Mely megtréfált íly kegyetlen,
Maradjon hát álom, én meg
Többé szebbet nem remélek,
Hit nem csal meg többé engem.
(Fenn Belisához.)
Majdnem biztos voltam abban,
Hogy mátkája te leszel.

BELISA
Engem ő már nem vesz el;
Lányom, szégyenben maradtam.

FENISA
Ó, édes szerelmi álmok!
Ábrándoztam rólatok,
S csúful megtréfáltatok!
Minden álom balga s álnok!

BELISA
Lányom, szégyenben maradtam
Házassági terveimmel;
Ifjúságod gyújtja így fel,
S nem kell vén, hol fiatal van.
Győztél, de azért észnél légy,
S mindazt, ami történt, értsd meg.

FENISA
Míg vén korban győz az érdek,
Ifjan fő a báj s a szépség.
Mert ti, öregek, kik egykor
Élveztetek eleget,
Élveznétek, míg lehet,
Mert oly kapzsi az öregkor.
Jólét, pénz és ízes étek,
Lustálkodás... s kell-e több?
Kell, mert ifjú gyönyörök
Ízeit is szeretnétek.
Méltatlan lenne, hogy én ne
Fogadjak most szót neked,
S mert fáradt vagyok s beteg,
S számítok a türelmére,
Egy hónapot kérj te tőle,
Míg ügyeim rendezem.

BELISA
Elintézem ügyesen,
Hálás lehetsz már előre.
(A kapitányhoz lép, hogy beszéljen vele.)

FENISA
Okos voltam, hogy őt férjül
Elfogadtam - egyelőre -,
Mert amiről nem tud ő se,
Minden egyéb erre épül.
Hogyha én most nemet mondok,
Megharagszik, s akkor, ó, jaj,
Nem szólhatok Lucindóval,
S elrontom az egész dolgot.
Apja kedvéért viszont
Járhat-kelhet örömest itt.

(Belisa és a kapitány kettesben beszélget.)

KAPITÁNY
Nekem minden nagyon tetszik,
Mit a kedves lánya mond,
Semmi az a hónap, ez nem
Gát s szivem nem hűti le.
Hagyja, hogy szóljak vele.

FENISA
(félre)
Szándékom szerint cselekszem!

KAPITÁNY
Nem hangzott el soha még
Madridban, én drága szentem,
Oly határozat, amelyben
Volna ennyi bölcseség.
Meggyőzött erényed engem,
Hogy bár nagyon fiatal
Vagy, az eszed bölcsre vall,
S felfogásod sem éretlen.
S mától fogva, mert szeretnék
Egyenlő lenni veled,
Őröd és atyád leszek,
S jaj annak, ki ellened vét.
És ha Isten ád erőt,
Erényed bástyáinál
Ez a szürkülő szakáll
Lesz a lőrés és erőd.
S hogyha e deres fő mégsem
Válik ifjú díszedül
S kirívóan elvegyül
Az ezüst az aranyércben,
Akkor bőven megtetézem
Ajándékkal koromat.

FENISA
Mint kiváló úr s lovag,
Hozzám ifjodtál egészen.
Nincs szükség hát alázatra,
Tied vagyok én.

KAPITÁNY
                  
Tied?

FENISA
Talán ne tegezzelek?
Te! S ezt bárki meghallhatja!

KAPITÁNY
Ismét új kegy! Teringettét!
Lenne ez csak Flandriában,
Tivornyáznánk mindahányan,
Mert én mindent latba vetnék!
Bajvívásban is részt vennék,
Bátrabban mindenkinél,
És ha lesz rá engedély,
Madrid sem látott ilyet még.

FENISA
Kérlek szívből, ne háborgasd
Madridot ilyesmivel.

KAPITÁNY
Lásd, mindenre ráveszel,
Megszelídíted az ordast.
Ám ha nem te kérnél erre...

FENISA
Szólnék pár szót, keveset.

KAPITÁNY
Mindent adok s megteszek.

FENISA
Éltessen az ég kegyelme.
(Halkan a kapitányhoz.)
Nem tudtam eddig, hogy fiad Lucindo,
Ifjú lovag, ki házad ajtaján
Gyakorta jár ki-be, s én látom innen.
Most mondta meg, hogy jöttél, jó anyám.
De minthogy ő fiad és én a mátkád
Vagyok s leszek, ha Isten is segít,
Hogy jó erőben örvendjek frigyünknek...

KAPITÁNY
Ó, míly édes szavak, beszélj csak így,
Mert ajkad szegfű, melynek enyhe napja
Megolvasztja ősz fürtjeim havát.

FENISA
Nos, arra kérlek, fékezd szenvedélyét,
Hogy nyughasson s ne üldözzön tovább.

KAPITÁNY
Üldöz fiam?

FENISA
                  
Ha ő, amint ez illik,
Ismerne mértéket s tudná, miként
Kell udvarolni egy tisztes leánynak,
Nem szólnék most s nem firtatnám e tényt,
Mert nem vagyok kényeskedő, sem álszent.

KAPITÁNY
S hogy üldöz ő?

FENISA
                  
Ír balga levelet,
S ezt eljuttatja harmadik személlyel
Hozzám oly szesszel, mely sért módfelett.
Minden barátnőt felhasznál e célra,
S a furcsa az, hogy szíve bár lobog,
A házasságról említést se tett még.

KAPITÁNY
Bolond e fickó s ez galád dolog.
Bocsáss meg, kérlek, s hidd el, hogy ezentúl
Nem zaklat többé a pimasz.

FENISA
                                     
De ő
Fiam lesz nemsokára, s nem szeretném,
Ha vad haraggal rángatnád elő;
Te oly okos vagy, s érted majd a módját.

KAPITÁNY
Bízd rám, szerelmem, ezt. És óvjon ég!
Belisa, megjutalmazom Fenisát,
De úgy, hogy lelje benne örömét.
S nem kérek mást, csupán hogy áldjon Isten,
S hogy adj számomra, drágám, engedélyt,
Hogy látni téged bármikor jöhessek.

BELISA
Isten vele!

(A kapitány el.)


NYOLCADIK JELENET

Belisa, Fenisa

BELISA
                  
Az ég ily nem remélt
Szerencsében s javukban részesített.

FENISA
Boldog vagy?

BELISA
                  
Nem látod?

FENISA
                           
Csak leplezed
A sérelmet, mely kínoz, mar belülről.

BELISA
Hogy?

FENISA
         
Azt hitted, megkéri a kezed.

BELISA
Ez rágalom, gyere!

FENISA
(félre)
                          
Édes Lucindóm,
Ha csalfa csínyem nem fogod te fel,
Okos nem vagy, s Madridban sem születtél,
De hogyha érted, tüstént keresel,
És madridi vagy, s bölcsebb mindeneknél.
(Elmennek.)


KILENCEDIK JELENET

Utca
Lucindo, Hernando

LUCINDO
Gavallérunk egyre késik.

HERNANDO
Majd kijön, csak légy nyugodt.

LUCINDO
Nyugton lennem szenvedés itt.

HERNANDO
Nagy ház ez, s a sok zugot,
Fülkét minden csöppke résig
Megmutatja a legénynek.
Két hét kell, míg szépszerével
Ennyi lyuk végére érnek.
Két napig sem bírnám én el,
Inkább gályán vénülnék meg.

LUCINDO
Hogyha e boldog legény
Evezhet most Gerardának
Gályájában könnyedén,
Rája írígy férfi vár csak
Szerte a part fövenyén.
Ó, Hernando, baj, hogy oly
Nőt szeretek, akinek
Nincs szíve és bármikor
Színlel, biztat, hízeleg,
S hűsebb, mint a kőszobor!

HERNANDO
Megszeretni nőszemélyt
Egyszerű, ha ő megért,
Ám ha szíved lángözön,
S béred mégis gúny s közöny.
Íly vágy torz és hője sért.

LUCINDO
Ő jön, s a hölgy letekint
Ablakából.

HERNANDO
                  
Szép fiút
Kíván látni s méla kínt.


TIZEDIK JELENET

Doristeo Finardóval kilép Gerarda házából,
aki megjelenik az ablakban

GERARDA
(félre)
Lucindo! Ő jajgat úgy!

LUCINDO
Meglásd, meggyötör megint!

DORISTEO
Bájos, ugye?

FINARDO
         
Módfelett.
S hozzá oly udvarias!

DORISTEO
Nézd e pompás termetet!

FINARDO
(félre Doristeóhoz)
Nem Lucindo ez?

DORISTEO
                           
De az!

FINARDO
Úgy jön, mint ki fenyeget.

DORISTEO
Úgy jön, mint kit szíve hajt,
Én tudom, hogy hasztalan.

GERARDA
(félre)
Féltékeny! S egy felkavart
Szív, amelynek kínja van,
Az tud csak szeretni majd.
Így, hogy jobban felzaklassam,
Doristeóval társalgok,
S bár nincs vonzó e pasasban,
Úgy hálózom be a majmot,
Hogy emez is főjjön lassan.
Ah, lovagom!

LUCINDO
                  
Én volnék ez?

GERARDA
Nem önt hívom, hanem azt.

DORISTEO
Engem, hölgyem?

GERARDA
                           
Önt hát, édes!

LUCINDO
Látod?

HERNANDO
(félre Lucindóhoz)
        
         Ez tán lelohaszt,
Mert e nő mindenre képes.

LUCINDO
Keressünk oly ürügyet,
Mely vele azt hitetné el,
Hogy jönni más késztetett.

GERARDA
(Doristeóhoz)
Sétálnék én még ma éjjel,
Jöjjön s jól jár módfelett!

DORISTEO
És hová megy?

GERARDA
                  
A ligetbe.
Jöjjön értem.

DORISTEO
                  
Itt leszek.

LUCINDO
Együtt mennek - enyelegve.

HERNANDO
Téged ugratnak ezek.
Kínlódsz csak; mi szükség erre?

DORISTEO
S még mit óhajt?

GERARDA
                  
Semmit kedves.

DORISTEO
Isten önnel.

FINARDO
         
Minden rendben?

DORISTEO
Elmehetünk.

FINARDO
                  
Pompás est lesz.

(Doristeo és Finardo el.)


TIZENEGYEDIK JELENET

Lucindo és Hernando az utcán, Gerarda az ablakban

LUCINDO
Rántsak kardot, mert bánt engem?
Nos, mit szólsz e jelenthez?
No de várjon! Istenemre,
Féltékennyé teszem őt,
S majd fellángol a szerelme,
Ha jól meggyötröm előbb;
Minthogy nem segít Isten se!

HERNANDO
S hogy hajtod ezt végre, gazdám?

LUCINDO
Szerzek egy nőt éjszakára,
Elviszem a parkba s aztán
Látni fogja ez a dáma,
Mint enyelgünk ott a padkán.

HERNANDO
S az ki lesz?

LUCINDO
                  
Nem is sejtem még.

HERNANDO
Ráakadni most nehéz lesz.

LUCINDO
Nem fontos. - Egy női kelmét
Rád dobok...

HERNANDO
                  
De akkor Rémes
Tyúknak hívhatsz.

LUCINDO
                           
Nos, megtennéd?

HERNANDO
Megkergültél?

LUCINDO
                  
Mit számít ez?

HERNANDO
Hát ha nagy legénybe botlok,
S nem lesz teketória?

LUCINDO
Nem jársz rosszul, annyit mondok,
A többi csak szófia;
Odamégy most és egy másik
Nőcske után érdeklődöl.

HERNANDO
Jó, de aztán meg ne szánd itt,
Mert ha hall egy másik nőről,
Féltékeny lesz s nem cicázik.
Ah, Gerarda, szép kisasszony!

GERARDA
Hernando, te vagy?

HERNANDO
                  
Csak én.

GERARDA
Kotródj!

HERNANDO
         
Kell, hogy meghallgasson!

GERARDA
Épp rád várok, szép legény!

HERNANDO
Kérdésem van önhöz s az nyom.

GERARDA
Mit kívánsz?

HERNANDO
         
Kell tudnia,
Lakik-e itt a közelben
Egy lány: Stefánia?
Őt kellett volna követnem,
Egy bolondnak óhaja
Ez volt, de én önt csodálva
Elvesztettem a nyomát.

GERARDA
Gazdád ezt jól kifundálta!
Mamlasz ő s ha vár reád,
Mondd meg neki, hogy Gerarda
Íly furfangon jól mulat.
(Lucindóhoz.)
Beltenebras mása-képe!
Meddig kergetsz álmokat?
Íly tettért bók jár cserébe;
Ejnye, jöjj, s mutasd magad!
Nagy hőst mímelsz, ámde hogyha
Meglátsz, reszket mindened.
Jól vigyázz a pulzusodra!
Jézus, lázas vagy, beteg!
Homlokod tüzel! Te szolga,
Hozz e szegény féltékenynek
Néhány korty narancslevet.

HERNANDO
(félre)
Majom.

GERARDA
         
Az volt csak a terved,
Hogy én féltékeny legyek?

LUCINDO
Kínos ez.

HERNANDO
         
Itt pukkadok meg.
Költőt ismersz?

LUCINDO
                  
S az miért kell?

HERNANDO
Hátha van gyilkos receptje
Kígyók ellen, mint e némber,
S ráadásul szerezhetne
Macskazenét is, hogy éjjel
Megbosszantsuk e boszorkányt.
Én rázom majd a kolompot,
Míg fel nem kel s nem rikolt ránk.
Lesz lepedő, s nyög, sikong sok
Nép, kezében fejsze, zord láng...
Istenemre!...

LUCINDO
                  
Hallgass, balga!
Ó, Gerarda, szép szerelmem!

GERARDA
Hívtál? Pá! (El.)

LUCINDO
                  
Itt hagysz magamra?
Ó hová mégy? Rád kell lelnem!
Kérlelhetem, meg se hallja!
S én áldom e szívtelent.

HERNANDO
Stefánia merre ment?

LUCINDO
Hallgatsz, galád!

HERNANDO
                  
Van eszembe!
Mert a házba most lépett be.

LUCINDO
Szerelmem! Megöl e csend!

HERNANDO
Atyád jön.

LUCINDO
         
Még csak ez kellett!


TIZENKETTEDIK JELENET

A kapitány, Lucindo, Hernando

KAPITÁNY
Kereslek már reggel óta.

LUCINDO
Jól tudom, mi dúlja kedved.
Nemrég fogtál vallatóra,
S én elmondtam, mért kesergek.
Ámde tudd meg, jó atyám,
Szeretni az én koromban
Nem képtelenség talán,
Minthogy délceg alakom van,
S lángra gyújtott ez a lány.
Hogy személye kissé kétes...

KAPITÁNY
Mi az, hogy kétes? Bolond vagy?
Kígyónyelv, te! Nagy sértés ez!
Így róla fiam se szólhat!
Lába nyomába se léphetsz!

LUCINDO
Most éppen nagyon haragszom,
Féltékeny vagyok, hogy egy-két
Férfit szeret a kisasszony.

KAPITÁNY
Mit beszélsz? Mást is szeret még?
Szűzi pír s báj ég ez arcon!
Nem! Ez rágalom, galád!
Mondd meg akkor, kit tüntet ki?

LUCINDO
Téged is szeret tehát?

KAPITÁNY
Engem nem tudna szeretni?

LUCINDO
Ó, igen.

KAPITÁNY
         
Csak jár a szád.

LUCINDO
Inkább bánt, hogy ő kikezd
Hússzal is, oly léha nő.

KAPITÁNY
Te csak azért mondod ezt,
Róla, ki előkelő,
Mert félted, s ez nagy kereszt!
Istenemre, hogyha őt nem
Akarnám most nőül venni,
Pár kardvágást kapnál tőlem!

LUCINDO
Nőül vennéd? Hát szemernyi
Tisztesség sincs már e nőben?...

KAPITÁNY
Mit tudsz róla, mit fecsegsz te?

LUCINDO
Azt, hogy ő bájos lotyó csak.

KAPITÁNY
(félre)
Bolhát ültet a fülembe...
S az lett vége e sok szónak,
Hogy megingott nászom terve.
Mint amikor valaki
Tükröt tart elénk, hogy abban
Lássuk azt, mi távoli,
Úgy leptek meg irgalmatlan,
Bár ostoba szavai.
Most rögtön hozzámegyek,
S elmondom, jaj, amiken
Töprenghetek eleget. (El.)

HERNANDO
Mit szólsz ehhez?

LUCINDO
                  
A szivem
Érte szúrom át! Te meg
Rugdald kapuját.

HERNANDO
                  
Várj! Hallgass!

LUCINDO
Jöjj ki, Gerarda, te aljas!

HERNANDO
Légy finom, hisz ő oly drága.


TIZENHARMADIK JELENET

Gerarda, Lucindo, Hernando

GERARDA
Te zörgetsz itt, félnadrágja?

LUCINDO
Nem tudom, rám mivel hathatsz,
Hogy azonnal meg nem öllek?

GERARDA
Micsoda új mese ez?

LUCINDO
Igaz, céda, hogy belőled
Atyám felesége lesz?

GERARDA
Süss ki még előkelőbbet!
Ámde hogyha mindenáron
Ürügy kell, hogy láss esetleg,
Jobbat eszelj ki, barátom.

LUCINDO
Mért van az, hogy kezem reszket,
S kardomat beléd nem vágom?
Nem láttad itt az apámat?
Ő mondta el, ó kegyetlen,
Hogy legvégül kiköt nálad,
Nőül vesz s így megöl engem.

GERARDA
Sose láttam őt, s csodállak,
Hogy kitalálsz ily zöldséget,
Csak hogy szólj hozzám, pimasz.

HERNANDO
Kérem hölgyem, ő nem vétett,
Mert amit mond, színigaz.

GERARDA
Halkabban szólj, s légy szerényebb.

HERNANDO
Mért hallgassak? Az igazság
Hangos, de a hazug hallgat,
Vagy suttog, hogy rajt ne kapják.

GERARDA
Meglep, hogy ily arcátlan vagy.

LUCINDO
Engem, hogy ez mit sem hat rád.
Mikor beszéltél apámmal?
Mikor láttad?

GERARDA
                  
E bolondság,
Lucindo, valóban rád vall.

LUCINDO
Lehetséges, hogy befonták
Őt szavaid, s mit se lát, hall?
Ördögök vagytok ti, nők!

GERARDA
S angyalok a férfiak!
Megvallani nincs erőd,
Hogy a szíved megszakad,
Mert más járt itt már előbb?
Sért közönyöm s kitaláltad
Apádról e szép mesét.

LUCINDO
Hozzád a szent házasságnak
Terhe nem is illenék;
Hidd el, engem bántanál csak!
Élj kétezer esztendőig
Az öreggel, ki miatt
Szívem eztán emésztődik,
Míg valóban megszakad.
Kelepcébe esett ő itt,
S mondd, számomra lehet-e
Szörnyűbb és borzalmasabb,
Mint látni, hogy ősz feje
Fölött sütsz, mintha a nap
Havas szirtre tűzne le?
Látni, hogy egy vén test mellett
Ott fekszik egy szép, kecses nő,
Kinek a tél fagya kellett!
Ő meg csak madárijesztő,
Nyári hőben furcsa szerzet!
Isten veled, mostohám!
Megbánod még, hogy mint férjet
Folyton látod ezután,
S ajkam csak kezedhez érhet,
Ő meg szájon csókol ám!
Rosszul választottál, hidd el!

GERARDA
Mondd, igaz, mi feldúl téged,
Vagy harcolsz rémképeiddel?

HERNANDO
Bárcsak rémképek lennének!

GERARDA
Ebből tudom, hinni mit kell!
Meghallottad, hogy a park
Esti sétám célja lett,
S jöttél, hogy ezt megzavard.
Csakhogy én kocsin megyek,
S lesz, ki zeng pár régi dalt.
Te meg zörgess, ha van kedved,
Stefánia ajtaján.

LUCINDO
Megöllek!

GERARDA
                  
Nem ijedek meg! (El.)


TIZENNEGYEDIK JELENET

Lucindo, Hernando

HERNANDO
Eltűnt.

LUCINDO
         
Förtelmes leány!
Szerelmes szivem be szenved!
Nyisd ki ajtód, édes lelkem!
(Hernandóhoz.)
Leskelődj e kulcslyukon,
Szolgálója meg ne lepjen.

HERNANDO
Megbabonázott nagyon!

LUCINDO
Biztos, hogy ő öl meg engem!

HERNANDO
Vén atyádat megkeverte,
Csak azért, hogy meggyötörjön.

LUCINDO
Atyám könnyelmű, s e cefre
Vonzóbb bárkinél e földön,
S fájón is kell a szerelme.


TIZENÖTÖDIK JELENET

A kapitány, előbbiek

KAPITÁNY
Még mindig itt ácsorogtok?

LUCINDO
Téged, uram, meglep ez?
Hogyha e nő, kit imádok,
Életednek párja lesz,
Nagy csoda, hogy elbúcsúzom
Házától búsongva én,
Mert holnap már te, de még ma
Én vagyok itt a legény?

KAPITÁNY
Azt hiszem, hogy megbomoltál.
Mindenféle rágalmakkal
Illeted szép Fenisámat,
Őt, ki édes, tiszta angyal.
Elmondtam, hogy mit fecsegtél,
S majdnem faképnél hagyott.
Szerencse, hogy oly szemérmes,
S így nem történt baj nagyobb.
Nincs nemesebb hölgy annál, ki
Anyád lesz.

LUCINDO
         
Kiről beszélsz hát?

KAPITÁNY
Fenisáról!

LUCINDO
                  
Jellemző rád!
Fenisa, uram, leány,
És akiről én beszélek,
Gerarda, a kurtizán.
S éppen ő lakik e házban.

KAPITÁNY
Mi köze e Gerardának
Fenisához?

LUCINDO
                  
Itt méláztam,
Mikor rám törtél, atyám,
S dorgáltál, hogy vágyó szívvel
Járkálok egy hölgy után.

KAPITÁNY
Másban sántikáltok ti,
Szolgáddal, e jó pipával.

HERNANDO
Biztos megint csínyre gondolsz.
Mert kétkedni sose átall,
Bármily derék egy öreg.

KAPITÁNY
Nos, Fenisát szereted?
Tagadod?

LUCINDO
                  
Hogy én Fenisát?

KAPITÁNY
Szóval nincs hozzá közöd,
S még csak nem is üldözöd
Kerítőkkel, levélkékkel?
Most mondta, hogy tegnap éjjel
Rácsos ablaka alatt
Suttogtál lágy szavakat,
S ez már vallomással ér fel.

LUCINDO
Levélkéket? Kerítőket?
S rácson át környeztem őt meg?
Hernando...

KAPITÁNY
                  
Csak ily tanúd van?
Nyelve, szeme oly hamis,
Hogy hazug a lelke is,
S lódít mindig nyomorultan.
Éppen ezért halld szavam:
Úgy éljek, hogy ha még egyszer
Arra jársz s ilyet cselekszel,
S ablakán, bár rácsa van,
Bekukkantasz, akkor értsd meg,
Házamat elhagyod végleg!

LUCINDO
Hallgass meg!

KAPITÁNY
                  
Ne szólj! Elég!

LUCINDO
Egyetlen szót ejtenék.

KAPITÁNY
S az mi légyen?

LUCINDO
                  
Hogyha ő
Mostohám lesz, üsse kő,
Ámde azért nem szép tőle,
Hogy bajt okoz már előre,
Még nem történt meg a nász!

KAPITÁNY
Hagyd abba!

LUCINDO
         
Kérlek.

KAPITÁNY
                  
S vigyázz! (El.)


TIZENHATODIK JELENET

Lucindo, Hernando

LUCINDO
Hát ez meg mi? Jaj nekem!
Vádat emel, mielőtt
Láttam volna ezt a nőt.

HERNANDO
Nem az, ki oly melegen
S gyöngéden lesett reád,
Míg kendőjét adtad át?

LUCINDO
Ő az.

HERNANDO
         
Akkor öljenek meg,
Hogy ez csel, mit azért tervez,
Mert beléd nagyon szerelmes.

LUCINDO
Mit fecsegsz itt?

HERNANDO
                  
Azt, mi történt.
Én négy jelet olvastam ki
Szeméből, míg zsebkendőjét
Készült neked odaadni.
Így üzent ő illendőképp.
Zsebkendőjét - szemem nem csal -
Lejtette szántszándékkal,
És amit apádnak rótt fel,
Hogy te gyötröd levelekkel,
Azt jelenti, hogy írj bátran,
S este, ha már félhomály van,
Vár rád rácsos ablakában.

LUCINDO
Istenemre, furcsán fest ez!

HERNANDO
Próbáld meg, mert mit se vesztesz.

LUCINDO
Nem vesztek semmit, valóban,
Mert e szép hölgy, akiben
Annyi jó s elbájoló van,
S nemcsak élénk értelem,
Szív is, amely enyhet ád csak;
Megacélozza szivem,
Hogy Gerardán bosszut álljak.
Menjünk hozzá még ma éjjel,
És ha igaz, hogy ily módon
Hív oda, amint hiszed,
Akkor nem történt ez ódon
Földgolyón furcsább eset.

HERNANDO
Fontos, hogy beléd szeressen,
Mert először ezt a cefrét
Könnyűszerrel elfelednéd,
Aztán az se volna jó, ha
Vén atyád megházasodna.
Mert ha éppen ez a vágya,
Énszerintem jobban járna
Tisztes anyjával, kiről csak
Szépet és jót tud a fáma.

LUCINDO
Hogyha ő szeret, nagy ég,
Új nadrágot kapsz s zekét.

HERNANDO
Ideadhatod ma még.

LUCINDO
Mert e nőt, ki oly eszes, hogy
Két tapasztalt öreget
Lóvá tesz és megszeret
Oly férfiút, akinek
Arcát alig nézte meg,
S azt, mit gondolt, furcsa, csalfa
Csellel neki tudtul adta,
Íly édes nőről mit mondjak?
Hívd furfangos menyasszonynak!



MÁSODIK FELVONÁS

A Szent Jeromos sétány. - Éjszaka van

ELSŐ JELENET

Doristeo és Finardo éjszakai ruhában, Gerarda kalapban
s rövid fátyolköntösben, Liseo, Fabio

DORISTEO
Hűs az éj!

FINARDO
                  
Oly kellemes.

GERARDA
Mennyi forrás, tiszta csermely!

DORISTEO
Nincs hazánkban kedvesebb hely,
Mely e parkkal versenyez.

GERARDA
Mily bájos kutak!

DORISTEO
                           
Csobognak.

GERARDA
S lágyan gyöngyözik vizük.

DORISTEO
S árad szerte mindenütt
Lágy szellője e haboknak.
Boldog vagy, hogy eljöttél hát?

GERARDA
Mindig jó lennem veled.

DORISTEO
Üljünk le.

FINARDO
                  
Csodás liget.

DORISTEO
Élvezzük dús ajándékát.
Hangoljanak a zenészek?

LISEO
Egyik húrom meglazult.

GERARDA
Kár.

DORISTEO
Húzd fel jól azt a húrt.

FABIO
Kezdjük végre?

DORISTEO
                  
Jó, kezdjétek.

FABIO
Mit daloljunk?

DORISTEO
                           
Hát Lope
Egyik édes-bús dalát.

LISEO
Azt, mely sóhaj s csupa vágy.

FINARDO
Éppen jól illik ide.

Zenészek
(játszanak és énekelnek)
Látva bájod, kedvesem,
Sóhajtok szerelmesen,
Ám ha tőlem messzi vagy,
Sóhajtok magam miatt.
Hogyha látlak, két szemem
Boldog s csillog szűntelen,
Ám ha tiéd zord velem,
Nem vigasztal semmi sem,
Sóhajtok s ha messzi vagy,
Sóhajtok magam miatt.


MÁSODIK JELENET

Lucindo, Hernando, előbbiek

LUCINDO
(félre Hernandóhoz)
Mondták, hogy dalos legények
Kísérik majd őket el.

HERNANDO
Itt több férfi énekel.

LUCINDO
S hozzá nem is rossz az ének.

HERNANDO
Abbahagyták, mint madárkák,
Mikor ember közeleg.

LUCINDO
Menj hozzájuk közelebb.

HERNANDO
Baj lesz ebből, ne kivánd hát!

LUCINDO
Tréfa ez, s ha Fenisához
Nem mehetünk még, előbb
Bosszantsuk meg ezt a nőt.

HERNANDO
Féltékeny vagy, hát tréfálkozz;
Sír az igaz szerelem.
Várj, megnézem sétálgatva.

LUCINDO
Várlak.

(Hernando köpenyébe burkolózva elhalad az ülő csoport előtt, majd visszafordulva visszatér gazdájához.)

FINARDO
         
Mit bámul e balga
Tökfilkó? Mily szemtelen!

DORISTEO
Valamit elveszthetett,
S azt keresi itt a parkban.

GERARDA
Énekelj magad, de halkan.

LISEO
Jó.

GERARDA
         
S ne pengesd hangszered.

HERNANDO
(félre gazdájához)
Ráismerek a hangjáról.

LUCINDO
Gerarda az?

HERNANDO
                  
Nem kétséges.

LUCINDO
Jaj!

HERNANDO
         
Miféle gyöngeség ez?

LUCINDO
És amaz?

HERNANDO
                  
Ha nem látnád jól:
Ő a lovag.

LUCINDO
                  
Jaj nekem!

HERNANDO
Nő jajgat így, aki szül.

LUCINDO
Itt hagylak, s én egyedül
Megyek oda.

HERNANDO
                  
Esztelen!
Fölismernek rögtön téged.

LUCINDO
Mondd, ölében ül?

HERNANDO
                           
S hogyan!

LUCINDO
Két szemem csak arra van,
Hogy kínt faljon, mely mar, éget.
Ó, szörnyű méreg, amely
Életem hamar kioltod,
Mert öl minden cseppnyi kortyod,
Mit szemem mohón lenyel!
Jaj, mért is jöttünk ide?

HERNANDO
Menjünk innen, azt javaslom.
Az az angyali kisasszony
Vár ránk, beszélj ővele.

LUCINDO
Milyen angyal?

HERNANDO
                  
Hát Fenisa.

LUCINDO
Angyalokkal most nincs kedvem
Társalogni.

HERNANDO
                  
Tévedsz ebben.
Ő szeret s ez szóra bírna.

LUCINDO
Ő ráér, ha oly hű és jó!
Első szerelme vagyok!
Engem éppúgy várhat ott,
Mint Leandert ama Héró.
Ámde ez a céda lány itt,
Aki más ölébe ül,
Összetör kegyetlenül,
Hogyha nézem még sokáig.
Itt a ruha?

HERNANDO
                  
Itt van, persze.

LUCINDO
Vedd fel.

HERNANDO
                  
És ha gyanut fogna?

LUCINDO
Eltakar a hosszu szoknya.

HERNANDO
Én nő leszek! Szép menyecske!

LUCINDO
Menj, és itt a sűrü fáknál
Öltözz át hamar leánynak.

HERNANDO
Megteszem, csak meg ne bánjad...

LUCINDO
Menj, fajankó!

HERNANDO
                  
Jó, de várjál,
S bajban se felejtsd el ezt:
Hogyha már megtettél nőnek,
Védj ám, s azon se lepődj meg,
Ha hasacskám nőni kezd. (El.)


HARMADIK JELENET

Lucindo Gerardától távol áll; Doristeo, Finardo, Liseo és Fabio ül

LUCINDO
Szerelmen nem segít a lelemény sem!
Az ész nem gyógyít fájdalmas sebet,
S habár a hűlt szív szikrát rejteget,
Hamvát hiába szítod fel, hogy égjen.
Féltékenység, harag még észrevétlen
Elringat tán, hogy kínodat feledd;
De tudsz-e oly fás lenni és hideg,
Hogy hűs maradj e féltő szenvedélyben?
Ó, féltékenység! Bölcsen mondanak
A szerelem gondjának, szúnyogának,
Fojtó füstjéből kelsz életre csak.
Mit számít, hogyha elringat a bánat
Egy únt férfit, ha kegyetlen szavak
Fölrázzák, bárha szíve egyre bágyad?


NEGYEDIK JELENET

Hernando fejkendővel és szoknyának viselt köpenyben;
Lucindo s a szín előterében: Gerarda, Doristeo, Finardo, Fabio és Liseo

HERNANDO
(félre Lucindóhoz)
Jól festek? Mondd meg őszintén.

LUCINDO
Oly jól, hogy sikert remélek.

HERNANDO
És a szoknya? Vonz-e téged?

LUCINDO
Pompás.

HERNANDO
                  
És a kendő?

LUCINDO
                           
Szintén.

HERNANDO
Nem vagyok kivánatos?

LUCINDO
Hát...

HERNANDO
                  
E sok gönc lángra gyújt?

LUCINDO
Jöjj már!

HERNANDO
            
Meglásd, tébolyult
Szerelmed még bajba hoz.
(Az öt személyhez közelednek.)

DORISTEO
Mintha egy úr közeledne
Dámájával mifelénk.

GERARDA
Hozza kecses hölgyeként!
S míly pompás rajta a kelme!

DORISTEO
Hogy?

GERARDA
         
S szaga is szédítő.

DORISTEO
Jól kikente ez magát.

FINARDO
Könnyen lerí legalább,
Hogy...

DORISTEO
         
Mi?

FINARDO
                  
Éji lepke ő.

DORISTEO
Mellette foglal helyet.

GERARDA
S hozzá gyorsan s felhevülve.

FINARDO
Az, hogy éppen melléd ült le,
Számára fontos lehet.

LUCINDO
(Hernandóhoz)
Szép Stefániám, szivem,
Kellemes az éj e parkban?

HERNANDO
(női hangon)
Rossz voltam s meggondolatlan,
Hogy néném nem jött velem.
De én bízom vakon önben,
S amit kíván, azt teszem meg.

LUCINDO
Urak, mért nem énekelnek?

HERNANDO
(női hangon)
Abbahagyták, hogy én jöttem?

GERARDA
(félre)
Lucindo ez, ah, tudom már!
És szereti ezt a lányt!
Nyilván ő az, ki iránt
Érdeklődött ablakomnál.
Színleltem csak a közönyt,
Játszottam csak a gonoszt,
Álnok voltam, ámde most
Látva őt, a vér elönt.
Megleckéztet a betyár,
Tőrével most visszavág,
Így bosszúlja meg magát.

HERNANDO
(félre Lucindóhoz)
Nézd, a penész eszi már?
Jól enyelgek? Jó ez így?

LUCINDO
Láthatod, hogy mérgelődik.

GERARDA
(félre)
(Szenvedélyes ez a nő itt,
S ő oda se hederít!)
Doristeo, légy oly angyal,
Hozz vizet, hogy szomjam oltsam.

DORISTEO
Máris megyek, s bárha gyorsan
Visszatérek az itallal,
Távollétemet ne érezd,
Ők zenéljenek neked.

GERARDA
Egyedül mégy? Féltelek.

FINARDO
Elkisérjem?

GERARDA
                  
Jól tennéd ezt.
Itt mi vagyunk elegen.

FINARDO
Menjünk hát.

DORISTEO
                  
Gyerünk.

FINARDO
                           
Ég áldjon!

(Doristeo és Finardo el.)


ÖTÖDIK JELENET

Gerarda, Lucindo, Hernando, a zenészek)

GERARDA
(félre)
Látnom kell őt bármi áron,
S túl sok itt az idegen.

LISEO
Énekeljünk?

GERARDA
                  
Csöndre vágyom.
Hadd maradjak magam itt.

FABIO
(félre Liseóhoz)
Biztosan vár valakit.

LISEO
Túladott a két baráton.

FABIO
Ne zavarjuk őt tovább hát.

LISEO
Jöjj, Fabio, így a jobb!

(A zenészek elmennek.)


HATODIK JELENET

Lucindo, Gerarda, Hernando

GERARDA
Asszonyom!

HERNANDO
(női hangon)
        
         Ez én vagyok?

GERARDA
Látni szeretném magácskát.

HERNANDO
Látni engem? És miért?

GERARDA
Ön szomszédom, úgy tudom.

HERNANDO
Nagy csapás ez, Jézusom!

GERARDA
Oly baj ez? Ön félreért!

HERNANDO
Túlságosan nagy meleg van,
Lucindóm, gyerünk talán.

Lucindo
Lazíts kissé e ruhán,
S mozogj kissé szabadabban.
S fedd fel magad végre már,
Lássa e hölgy, hogy mily szép a
Legközelebbi szomszédja,
Kit az udvar is csodál.
Leplezd le izzó szemed, mely
Vágyat s írigységet ébreszt.

HERNANDO
Bús vagyok én, s jaj, ne kérd ezt,
Szemem könnye, mint a tenger,
Árad folyvást egy Gerarda
Nevű undok nő miatt,
Kit kecsesnek mondanak.

LUCINDO
Boldogságod ő zavarja?
Hidd el, drágám, álmodol.
Hogyha én ily nőt szeretnék,
Jöjjön rám olyan betegség,
Melyre nincsen ír sehol!
Ne legyen több gyönyöröm
Karjaid között, se nászom,
Mikor szobádba bemászom,
Hogyha én őt becsülöm.
Isten sújtson bármikép!
S csókosan ez édes ajkon
Szájam többé ne tapadjon,
Hogyha e nő tetszenék!
S hogyha őt látni kivánnám,
Légy te hozzám mostoha,
S hitvesem se légy soha!

GERARDA
(félre)
Meddig tűrjem ezt, te ármány!

HERNANDO
Átkozódni cseppet sem szép!

GERARDA
Érjen utol átka engem,
Mintsem hogy ezt elviseljem.
Feldúl ennyi esztelenség!

HERNANDO
Mondják, jársz e nő után,
Ezért vagyok olyan sápadt.

LUCINDO
Lepje pír el szép orcádat,
Mert én rád vágyom csupán.

GERARDA
Ebből nem eszel, nem ám!
(Rátámad Hernandóra.)

LUCINDO
Hogy lehetsz ily neveletlen?

HERNANDO
Stefániát bántja! Engem!

GERARDA
Vessz meg, szép Stefániám!

LUCINDO
Hagyd, Gerarda!

HERNANDO
                           
Bánt ilyen
Fínom nőt, mint én vagyok!

GERARDA
Pusztulj!

LUCINDO
         
Ez, Gerarda, sok!
Menj!

HERNANDO
Megöl ez esztelen! (El.)


HETEDIK JELENET

Lucindo, Gerarda

GERARDA
Ki ez a nő, nyomorultja?

LUCINDO
Oly nő, aki eped értem.
S tévedtél, hogy oly idétlen
Voltál hozzá, mit se tudva,
Mert e hölgy nagyúri dáma,
S ráfizetsz még e pofonra.

GERARDA
Hulljon fejem bár a porba,
Több rossz nem jön már utána!
Hagyd, hogy menjek!

LUCINDO
                           
Néhány szót még!
Annak, aki megvet engem,
Nincs joga, hogy úgy kezeljen,
Mintha a kutyája volnék.

GERARDA
Én megvetlek, mindenem?

LUCINDO
Mindened vagyok?

GERARDA
                           
Te drága!
Hűvös közönyt szimulálva,
Rád vágytam csak szüntelen.
Én Doristeót vetem meg.
Lucindo, te vagy az álmom:
S szívem újból felajánlom.

LUCINDO
Mit látok? Nincs szíve ennek!

GERARDA
És hogy érezd, mint imádlak,
Jöjj hozzám, s szeretni foglak.

LUCINDO
Korbács kell az asszonyoknak,
Mert mind olyan, mint az állat.
De most vége, s mérgelődhetsz!
Csak Stefániát imádom!

GERARDA
Mért hagysz most el, drágaságom?

LUCINDO
Itt az éj, s a te időd ez.

GERARDA
Jöjj velem ki otthonomba.

LUCINDO
Nincs orvosság erre!

GERARDA
                           
Rémes!

LUCINDO
Doristeo a tiéd lesz,
Derekad majd ő átfonja.

GERARDA
(letérdel)
Térden állva kérlek én,
Jöjj hozzám s ott fölfedem,
Miért voltam oly szívtelen,
Miért voltam hozzád kemény.
Féltékenység volt oka,
S jaj, most sírok és sóhajtok,
Jöjj s ne légy oly büszke zsarnok!

LUCINDO
Szerettél hát valaha?

GERARDA
Te voltál a szemem fénye.

LUCINDO
Életedbe kerül az, ha...


NYOLCADIK JELENET

Hernando, már a saját ruhájában; előbbiek

HERNANDO
Kit szántak itt áldozatra?

LUCINDO
...újabb kín és bánat érne.

HERNANDO
(félre)
Hogyha Lucindo a karddal
Bosszút akar állni rajta,
S csak döfést vár már Gerarda,
Én leszek a mentőangyal!
(Lucindóhoz)
Mi történt, uram?

LUCINDO
                           
De jókor
Jöttél, szolgám; ezer hála!

HERNANDO
Kereslek vagy két órája,
S féltem már, hogy elkallódol,
Mert e hölgyről megtudták, hogy
Nincsen otthon.

LUCINDO
                  
Ez a másik.

HERNANDO
Nem Stefánia e lány itt?

LUCINDO
Hulltak a mennykőcsapások!

HERNANDO
Ez Gerarda?

LUCINDO
                  
Jól megnézd őt.

HERNANDO
Hagyd itt, mert azt mondják rólad,
Stefániát elraboltad.

LUCINDO
Gerarda, beszélünk később.

GERARDA
Hallgass meg hát!

LUCINDO
                  
Soha!

GERARDA
                           
Jöjj el!

HERNANDO
(félre Lucindóhoz)
Jól csináltad! Ez derék!

LUCINDO
Tudni, hogy szeretsz, elég.
Bosszút álltam. - Kárörömmel!
(Mindketten elmennek.)


KILENCEDIK JELENET

Doristeo, Finardo, Gerarda

DORISTEO
Mit se hoztunk. Éjszakára
Minden bolt s üzlet becsuk.

FINARDO
Majd berugtunk egy kaput.

GERARDA
Fárasztottalak hiába.

DORISTEO
Egyedül vagy?

GERARDA
                  
Egyedül.

DORISTEO
S a zenészek?

GERARDA
                           
Elmentek már.

FINARDO
Semmit sem kaptunk, milyen kár!
Madridban megszégyenül
Könnyen az, ki nem vív éjjel
Harci vértben, hanem inkább
Inna egy kis bort, pálinkát
Jó kaláccsal, süteménnyel!

GERARDA
Ezzel már elkéstetek,
Rosszul érzem magam.

DORISTEO
                           
Akkor
Meghűltél e fuvalattól.

GERARDA
Jobban árt e nagy meleg.

DORISTEO
(Finardóhoz)
Értesz a csillagos éghez?

FINARDO
Azt tudom, hogy kocsink bőven
Lesz hajnalra.

DORISTEO
                  
S felkelőben
Van a nap, már újra fényes.
Menjünk, te meg bujj az ágyba.

FINARDO
Sápadt vagy, jöjj, vár a hintó.

Gerarda
(félre)
Mennél hűvösebb Lucindo,
Annál jobban vágyom rája.

(Elmennek.)


TIZEDIK JELENET

Utca
Lucindo és Hernando

HERNANDO
Oly boldognak látszol, hogy azt hiszem,
Eszedbe sem jut már a drága dajna.

LUCINDO
Kérlek, ne tréfálkozz.

HERNANDO
                           
Ki tett ilyen
Csodát veled, mely lelked felkavarta?

LUCINDO
A megnyugtató érzés, hogy szeret.
S áldott legyen a csel s a ritka ötlet,
Az éji park s női köpenyeg,
A kín...

HERNANDO
         
És őt, ki édes, csacska nőd lett,
Szegény Stefániát ne áldja ég?
Tekintve, hogy Gerarda karmait
Még érzi, s arca a pofontól ég!

LUCINDO
Kinyílt az ablak, vár rám, ő van itt!


TIZENNEGYEDIK JELENET

Fenisa az ablakban: előbbiek

FENISA
Ah, uram!

LUCINDO
         
Ki az, ki rám szól?

FENISA
Egy nő. Jöjjön közelebb.

HERNANDO
Ez csak Fenisa lehet,
Nyilván most bújt ki az ágyból.

FENISA
Mondja meg a nevét nyiltan,
Mielőtt beszélni kezdek.

LUCINDO
Őrködj, maradj végre veszteg.

HERNANDO
Mindenki alszik Madridban,
Még Gonzalo is, pedig vén.

LUCINDO
Lucindo vagyok, seńora,
S vádolom az első szóra,
S hogy ez bók csak, alig hinném.
Tudja, hogy én Bernardónak
Vagyok fia?

FENISA
                  
Hogyne tudnám.

LUCINDO
S láttam önt itt, vagy az utcán?
Udvaroltam s unszolólag
Kegyeiért esdekeltem?
Írtam ezer levelet?
S tisztességét sértve meg,
Rácsán csüngtem szerelmemben?
Fölvertem, itt csapva zajt,
S közvetítőkkel zavartam?

FENISA
Ne bosszankodjék szokatlan
Cselemen, mit szív sugallt.
Nem üldözött szerelmével,
Nem zörgetett rácsomon,
S oly panaszra sincs okom,
Mit szívesen viselnék el.
Levelet sem írt nekem még,
Senki sem beszélt önért,
S mégis tudtam, hogy megért,
S eljön, hogy megismerkedjék
Énvelem, ki itt bezárva
Így érhettem el e célt.
Engem vágyam ösztökélt,
Önt viszont a bátorsága.
Atyja kezemet megkérte,
Ámde én önnek születtem,
S egyszer talán mind a ketten
Istent buzgón áldjuk érte.
S nem bolondság, hogy neki
Szántam e torz szerepet,
Atyja józan és öreg,
S önt, akár én, szereti.
Az, hogy idejött s meghallgat,
Arra jó, hogy ezt közöljem,
S kérem önt, mert bízom önben,
Köszönje meg e bizalmat.
És ha külsőm s vagyonunk tán
Megfelel - bár önt jobb asszony
Illeti meg...

LUCINDO
                  
Ne árasszon
El több keggyel itt az utcán!
Minden szó, mit mond, olyan,
Mint a mag, mit boldog órán
Égi kéz lelkünkbe szór tán,
És az rögtön megfogan.
Szerencsémnek tartom, kedves,
Hogy ennyire tetszem önnek,
Mert ön érdemelne többet,
S önt bírni, ez túl nagy kegy lesz.
Áldott a nap, melyen én
Önt a téren észrevettem,
Ott ébredt a vágy föl bennem,
S el nem nyugszik könnyedén.
Mindazt, amit atyám mondott,
Gyarló, szerény értelemmel
Nem foghattam hirtelen fel,
S később jöttem rá csak, hogy jobb
Nem vitázni, hanem gyorsan
Tisztázni a helyzetet.

FENISA
S vágyam így ismerte meg.

LUCINDO
S vágyam, hogy ezt viszonozzam.
Sőt, minthogy így adós lettem,
Ráadást is fizetek.
Ám ha atyám e frigyet
Sürgeti, mert türelmetlen,
Mihez kezdek akkor én?

FENISA
Nem ér célt ő egyhamar,
S elvégre, ki fiatal,
Az van soron s nem a vén.
Nem tudja ön, mit mer egy nő,
Aki nemes célra tör.

LUCINDO
Eszével ön elbüvöl!
Csele szinte meghökkentő,
Férfi sem talál ki jobbat.

FENISA
Pedig ez még csak a kezdet.

LUCINDO
Ily nőt találón neveznek
El: furfangos menyasszonynak.

FENISA
Atyja megbocsátja tán,
Hogy általa - tudtán kívül -
Azt adhatom önnek hírül,
Mit nem tudhat az anyám.
Hogyha önnel elcsevegnék,
Akkor önt lecsepülöm,
S ebből máris érti ön,
Forrón áhítom szerelmét.
Résen legyen hát, ha szidnám,
S fejtse meg, mit üzenek.

LUCINDO
Úrnőm bírja szívemet,
S bízhat ezentúl bármit rám.

FENISA
Így megtudja, mik történnek
Házunkban e rács megett,
S mikor atyja engemet
Nőül venne, mit sem ért meg,
Mert mire ő észbe kap,
Házasok leszünk mi rég.

LUCINDO
Bár rejtve maradna még
Célunk, míg eljő e nap.
S rendelkezzék velem bátran,
Mert ön okos módfelett.

FENISA
Elmondom hát tervemet,
Melyet írként kifundáltam.
Atyját megkérem, hogy önt
Küldje hozzám, hogy megáldjam,
Így járkálhat majd e házban,
S még jó anyám se dühöng.
S bízzék bennem, érdemes,
Vagy térítsen észre menten.

LUCINDO
Önnek adtam már a lelkem,
S vak bizalmam jele ez.
Őt kérdje, ha neki hisz.

HERNANDO
Jó uram, a hajnal pírját
Köszöntik már a pacsirták,
S magasan a Vénusz is.
Itt e kalmár házában meg
Egy fürjecske pitypalattyol,
Megértheted e sok zajból,
Hogy búcsúzz, mert földerengett.

FENISA
Menj, szerelmem, itt a reggel,
S baj lesz, ha anyám itt lep meg.

LUCINDO
Kérj atyámtól engedelmet,
Hogy jöhessek.

HERNANDO
                           
A nap felkel.

LUCINDO
Adj valami csekélységet,
Hogy majd azzal feküdjem le.

FENISA
Magam adnám, ha lehetne.

HERNANDO
Hagyjátok már abba, kérlek.

FENISA
Itt egy szalag.
(Egy selyemszalagot dob neki.)

LUCINDO
                  
Hogy köszönjem?

FENISA
Szítsa vágyad.

HERNANDO
                  
Nyilván használ.

LUCINDO
Minden vágyam nálad van már.

FENISA
Ég veled!
(Visszahúzódik.)


TIZENKETTEDIK JELENET

Lucindo, Hernando

LUCINDO
         
Elment?

HERNANDO
                  
Nem könnyen!

LUCINDO
Mily szerencse!

HERNANDO
                  
Hogy szerelmes
Lettél bele rögtön?

LUCINDO
                           
Úgy van.

HERNANDO
És Gerarda?

LUCINDO
                  
Már meguntam.

HERNANDO
Hogyan?

LUCINDO
         
Úgy, hogy sokkal szebb ez.
S csillog élénk szellemével.

HERNANDO
Vad spanyol vér s indulat!

LUCINDO
Álmom ő, s e kis szalag
Ezer Gerardával ér fel!

(Elmennek.)


TIZENHARMADIK JELENET

Gerarda otthonának előcsarnoka
Gerarda, Doristeo

DORISTEO
Miért vagy hozzám oly rideg?
Mondd meg már az igazat!
Férfi vagyok, akinek
Valótlant nem mondanak:
Lucindót te szereted?

GERARDA
Azt hittem, hogy csöppet sem, de
Tegnap éjjel...

DORISTEO
                  
Vége már.

GERARDA
Zordul nézett a szemembe,
S úgy unt, hogy ettől akár
Még a hó is lángot vetne.
Láttad azt a hölgyikét, ki
Mellé ült le a padon?

DORISTEO
S Lucindo volt az a férfi,
Ki vele volt?

GERARDA
                  
Fájdalom!

DORISTEO
Úr az ilyesmit megérti.
Ah, Gerarda, féltékenység
Kínoz téged.

GERARDA
                  
Meghalok.
Mert e kín, ha ellened vét,
S annál, mit elbírsz, nagyobb,
Legyőzi szived szerelmét.
Eltűnődve Lucindónak
Szavain, mit csak futólag
Mondott e nőcskének ő,
Megtudtam, hogy úrinő,
Kit nagyon félthetnek, óvnak,
Mert egy szolga - akkor este -
Stefániának nevezve
Rémülten futott utána,
Visszavinni otthonába.

DORISTEO
Engem sújt a balszerencse!
Bár szerencse is lehet!
Hogy hívják ez úrihölgyet?

GERARDA
Baj van? Mi történt veled?

DORISTEO
Mert ismerős név ütött meg,
S átkod rajtam ver sebet.

GERARDA
Stefániát mondtak ők.

DORISTEO
Stefániát?

GERARDA
         
Így hallottam.

DORISTEO
Megbűnhődik a ripők!
Ármánykodik otthonomban,
S téged is megsért előbb?

GERARDA
Nem értelek.

DORISTEO
                  
Mert hugomnak
Stefánia a neve.

GERARDA
Ő az!

DORISTEO
         
S én meg se toroljak
Oly bűnt, mely sért ennyire,
S árulómód bemocskol csak?

GERARDA
Bosszuld meg magad keményen,
Csúnya folt ez íly erényen!

DORISTEO
Meglakol most a svihák!
Mondtad, hogy Stefániát
Kísérgette a sötétben.
Becsületem elveszett!
Hah, jókor jöttél, Gerarda...

GERARDA
Meglepnek kissé ezek...

DORISTEO
Hogyha fejét elcsavarta,
Férje lesz! Így helyesebb!

GERARDA
Férje lesz? Hisz így még rosszabb!
Nagyobb csapás ez nekem!

DORISTEO
S ez neked bajt mért okozhat?

GERARDA
Jól tudod, hogy szeretem,
S megnősíted?

Doristeo
(félre)
        
         (Rája most hat.)
Mondd meg mi mást tehetek?

GERARDA
Ölj meg előbb engemet!

DORISTEO
Menj innen!

GERARDA
(elmenőben)
Kár volt beszélnem!

DORISTEO
Meggyalázta kis nővérem!
Nincs bosszú kegyetlenebb!
Megkeresem most Finardót,
Kerítse tüstént elő,
S vagy megvív velem lovagmód,
S megölöm, ha nem fogad szót,
Vagy meglesz az esküvő.
Vagy házasság, vagy halál!
S bukott húgom, rád mi vár?
Megtudtam most - bár nagy áron -:
Más bajában ne vájkáljon,
Ki bajt otthon is talál.

(Elmennek.)


TIZENNEGYEDIK JELENET

Szoba Belisa házában
Belisa, a kapitány, Fenisa, Fulminato

FENISA
Szerezz azzal örömet,
Hogyha kérnem ezt szabad:
Küldd hozzám a fiadat,
Minthogy anyja én leszek.

KAPITÁNY
Nincs semmi e kívánságban.

FENISA
Bölcsebb ennél mi lehet?
Megcsókolja kezemet,
S buzgón várja, hogy megáldjam.

BELISA
Minthogy ön e ház gazdája,
Bátran jöhet a fia.

KAPITÁNY
Úgy jön ide, mint haza,
S azt is tudja már, ki várja.
Fulminato...

FULMINATO
                           
Parancsára!

KAPITÁNY
Hívd ide a zászlóst rögtön!

FULMINATO
Megyek! (El.)

Fenisa
(félre)
        
         Hogy ő idejöjjön,
S szemem szemtől szembe lássa,
Itt e házban, őt a drágát,
Ez valóban kész csoda.

KAPITÁNY
(félre)
Bár közömbös mosolya,
Mégis bőszít e kivánság.
Fiam ifjú, csupa hév még,
S furcsállja majd, hogy nem ő e
Tündéri szép lány kérője,
Hanem csupán én, a vénség.
Ki kétli, hogy csinosabb
Nálam ő, s e leánykának
Nyilván rossz érzése támad
Roskatag korom miatt.
Nem volt bölcs, de ő sürgette,
Hogy fiamat idehívjam,
S mihelyt megjön - már ez így van -
Vénebbnek látszom mellette.
Máris öl a féltékenység,
Többé nem jön ő ide.


TIZENÖTÖDIK JELENET

Lucindo, Fulminato, Belisa, a kapitány, Fenisa

FULMINATO
Itt a zászlós úr, ime!

LUCINDO
(félre)
(Áldanom kell a szerencsét,
Hogy őt újból láthatom.)
Uram...

KAPITÁNY
(félre)
        
         (Nagyobb kín nincs ennél.)
Akár táncra perdülhetnél.

LUCINDO
Hogyan?

KAPITÁNY
                  
Könnyed vagy s finom.

LUCINDO
Nem te hívattál imént?

KAPITÁNY
Csókolj kezet hát anyádnak!

LUCINDO
Hogyne...

KAPITÁNY
                  
Ne ronts így rá!

LUCINDO
                           
Várjak?...

FENISA
(félre)
Jól kinevetem szegényt.

LUCINDO
Mint leendő anyám, kérem,
Engedje, hogy meghatottan
Szép kezét most megcsókoljam.

KAPITÁNY
Túlzott e bók mindenképpen!
Elég, ha csak kéznek mondod,
Szép jelzőre nincsen szükség!

LUCINDO
Szebb jelzőt is hozzáfűznék,
Ékes a száj, hogyha boldog.

FENISA
Szép szavakhoz okos fő kell!

BELISA
Kedvét már ez is elrontja?

KAPITÁNY
Állj föl! Nem szeretem, hogyha
Kezet csókolsz szép jelzőkkel.

BELISA
Hagyja őt, hisz nem tett rosszat,
Kezet csókol az anyjának.

LUCINDO
Uram, minthogy az apám vagy,
Nem célom, hogy bajt okozzak.

KAPITÁNY
Ne nevezz apádnak folyton!

LUCINDO
Egy fiatal nőt anyámnak
Hívok, kit ez joggal bánthat,
S baj, ha önt atyámnak mondom?

KAPITÁNY
Ott, hol nem számít a kor még,
Jól hangzik az, hogy: atyám!
Én azonban únom ám,
Mert remete s pap se volnék.
Csókolj kezet! S légy rövid!

FENISA
(félre)
Ó, hogy vágytam íly helyzetre!

LUCINDO
Nyujtsa kezét! Ettől kezdve
Sorsom is megváltozik.
(Félre, hozzá.)
Tedd el ezt a papirost.
(Egy levélkét rejt a kezébe.)

FENISA
(félre)
Elrejtettem.

LUCINDO
                  
S adja rám
Áldását, mint jó anyám,
Ezt várja hű fia most.

KAPITÁNY
Hű fia! Ez mit jelentsen?
Új jelzőt sütött megint ki!

LUCINDO
(félre)
Ajkam kacsód megérinti.

FENISA
Áldjon téged meg az Isten,
S adja, hogy lelj olyan lányra,
Kivel élhetsz boldogan,
Vagyis legyen épp olyan,
Mint azt jó anyád kivánja.
Isten adja neked őt, kit
Őrzöl szívedben jelenleg,
Ő is áldjon meg s emellett
Jó legyen végső idődig.
Isten mind megadja ezt,
S azt is, hogy bút ne okozzál,
S hogy szót fogadj nekem most már,
S csak az illetőt szeresd.
Isten adja, hogy nemes légy,
Becsüld meg, hogy itt lehetsz,
S mert atyádat bántja ez,
Űzd el szivének keservét,
(A szívére mutat.)
Isten téged úgy segéljen,
S adjon oly jó s hű szivet,
Hogy én úgy szeresselek,
Mintha te volnál a férjem.

KAPITÁNY
Hát te milyen házassági
Könyvből vetted ezeket?
Jobb lesz, ha befejezed.

FENISA
(félre)
Féltékeny.

LUCINDO
(félre)
        
         Az lenne bárki.

FENISA
Anyám, egy szót kell váltanom veled még.

(Fenisa halkan beszél az anyjával, a kapitány pedig Lucindóval.)

BELISA
Mit kívánsz?

FENISA
         
Itt e cédulácska.

BELISA
                           
Látom.

FENISA
Kelmékről és ruhákról röpke jegyzék,
Mit adni óhajt drága kapitányom.
Elolvasnám, de úgy, hogy ő ne lássa,
S te se higgy oly gyarló, hiú bolondnak,
Ki csak ruhára gondol, semmi másra,
Mikor szivem ily férfiért rajonghat.
Légy szíves, szórakoztasd.

BELISA
                           
Kész örömmel.

FENISA
(félre)
Milyen nehéz jó ürügyet találnom,
Hogy levelét, mely boldog vággyal önt el,
Elolvassam titokban, s mindenáron,
Még válaszoljak is, mert erre vár csak.

BELISA
(a kapitányhoz)
Jöjjön! Pár szót önnel csak én ne váltsak?

FENISA
(olvas)
"Drágám, apámmal nem birok, hiába,
Megvádoltál, s azóta háborog csak,
Féltékeny s elküld Portugáliába.
Segíts, avagy tekints máris halottnak.
Tudván, hogy ma megcsókolom kezecskéd,
Leírtam ezt a pár sort, mert hiszem még,
Hogy boldogságunkat te is szeretnéd."
(Félre.)
(Ily csapás ért mégis engem?
Ily féltő vágy gyötri őt?
Isten büntet, mert előbb
Szerencsémmel dicsekedtem.)
Lucindo, elolvastam már.
(Félre, Lucindóhoz.)
Jobban fájlalnám mindennél,
Ha portugál földre mennél,
S percre is magamra hagynál.
S jó atyád bármit csináljon,
S lehet bármily esztelen,
Mert nagyobb a szerelem,
Mint az egész Portugálhon.

LUCINDO
Jó lenne veled beszélnem,
S fogni téged átkarolva!

FENISA
Annak is megvan a módja,
Hogy itt átölelj.

LUCINDO
                           
S miképpen?

FENISA
Egyszerűen színlelem,
Hogy szédülök s összeesve
Átölelsz és fölemelsz te.

LUCINDO
Tántorodj meg!

FENISA
                  
Jaj nekem!

(Összeesik, Lucindo átkarolja, hogy fölemelje.)

KAPITÁNY
Mi történt?

LUCINDO
         
Megtántorodva
Összeesett a mamám,
S én elkaptam szaporán.

KAPITÁNY
Ez a leendő férj dolga!
(Szétválasztja őket.)
Hordd el magad, az ördögbe!

LUCINDO
Udvariasságból tettem...

BELISA
Fáj valamid, kicsi szentem?

KAPITÁNY
Távozz tüstént, ádáz kölyke!

LUCINDO
Megyek.

KAPITÁNY
         
Kotródj sebesen!

LUCINDO
Elkergetsz?

KAPITÁNY
                  
Menj valahára!

LUCINDO
(félre)
Ó, Fenisa, ó, te drága!
Ó, isteni értelem!
Mindent felülmúl eszed!
Megmutattad - s kincset ér ez -,
Hogy egy asszony mire képes,
Aki okos és - szeret. (El.)


TIZENHATODIK JELENET

Belisa, Fenisa, a kapitány, Fulminato

FENISA
Hidd el, nem érzem én rosszul magam.

KAPITÁNY
Ez megnyugtat.

FENISA
                  
Elment már a fiam?

KAPITÁNY
Elment fiad.

FENISA
                  
Sajnálom módfelett.

BELISA
Szeretnéd látni? Gyorsan! Még lehet!

FENISA
Hadd menjen el!

KAPITÁNY
                           
E szédülésnek is
E gaz kölyök volt nyilván az oka!
Egy percig sem maradhat otthon ő,
S nem lép e házba sem többé soha!

BELISA
Ön nem szereti túlzottan fiát.
Pedig megvallom, tetszetős legény,
S ha akkor ismerhettem volna én,
Mikor lány voltam még, gyöngéd virág,
A férjem is lehetett volna tán.

FENISA
(félre)
Kapóra jött ez az ötlet igazán.

KAPITÁNY
Ő tetszik önnek?

FENISA
                           
Szót se szólj, anyám!

BELISA
E ház harctér, s ön itt a kapitány.
Szót fogadunk.

KAPITÁNY
                  
Ez sem nyugtat meg ám!

FENISA
(félre, az anyjához)
Nem Bernardo üzent a cédulán,
S nem ruhajegyzék volt azon.

BELISA
                           
Hanem?

FENISA
Lucindo adta át.

BELISA
                  
S mit írt neked?

FENISA
Jót fogsz nevetni, hogyha fölfedem.

BELISA
Kiváncsivá teszel.

FENISA
                  
Azt írta meg,
Hogy frigyre lépne.

BELISA
                  
És kivel?

FENISA
                           
Veled.

BELISA
Velem? Miket fecsegsz!

FENISA
                           
A tényeket.
Az írta, tetszel néki módfelett,
Érett korod oly vágyat gyújt szegényben,
Hogy jobban lángol, mint az apja értem.
S még azt is írta, hogy e nősüléssel
Majd egyesűl két birtok s két vagyon,
S utódaink élhetnek gazdagon.
Ha olvasnád, nem vetnéd e reményt el,
De kér, hogy portugál útját hamar
Gátold te meg, mert ebbe belehal.

BELISA
Mi az, hogy portugál út? Őrület!
A rendes lányok példaképüket
Szokták tisztelni tisztes szüleikben:
S én újból, lásd, eladó lányka lettem,
Kinek, hogy tisztes hírét gáncs ne érje,
Szüksége van megint egy drága férjre,
S kiről te szólsz most, éppen megfelel,
Mert kedves, szép, s a szívem gyujtja fel.

FENISA
Mit ér mindez, ha kell mennie?

BELISA
Hogyan?

FENISA
         
Neked kell meggátolnod ezt.

BELISA
Nem utazik! De jöjjön ő ide
Titokban, hogyha már leszáll az est.

FENISA
Menj hát, én meg beszélek jegyesemmel.

BELISA
(félre)
Egy kissé elhanyagoltam magam!
Eztán rövidebb fátylakat veszek fel,
S tükörbe nézek gyakran, mert ha kedvel,
Övé leszek szívemből, boldogan. (El.)


TIZENHETEDIK JELENET

A kapitány, Fenisa

KAPITÁNY
Kész csoda, hogy jó anyád
Itt hagyott magunkra végre.
S minthogy így senki se lát,
Nyújtsd ide a kezecskéd te,
Szép Fenisám.

FENISA
                  
Ne tovább!
Ne élj vissza helyzetemmel!

KAPITÁNY
Féltelek s ha ez tüzel fel,
Nyújtsd kezed barátilag.

FENISA
Tanúk nélkül nem szabad.

KAPITÁNY
Van tanúnk, ha nem is ember,
Itt a vágy s a szerelem.

FENISA
Igazad van, ha fiadra
Féltékeny vagy szüntelen.

KAPITÁNY
Üldöz most is a bitangja?

FENISA
S ez már sért is.

KAPITÁNY
                  
Meghiszem.

FENISA
Zajt hallottam éjszaka
Rácsomnál, s úgy megriadtam
Rémültömben, mint soha.
Kapkodtam e kábulatban,
Nem volt kéznél a ruha,
Köpenyt rántva hát magamra,
Ablakomhoz támolyogtam...
Miért nézel ily felkavarva?

KAPITÁNY
Hogy nézhetnék rád nyugodtan,
Mikor feldúl ez a balga?

FENISA
És az ablakrésben ott
Egy kis levélkére leltem.

KAPITÁNY
Nincsen galádság nagyobb!
Oroszlánt ismer meg bennem!

FENISA
Magad így felizgatod.
Nyugodj meg hát!

KAPITÁNY
                           
Erre nincs mód!
Jaj neki, ha meglelem. (El.)


TIZENNYOLCADIK JELENET

Fenisa

FENISA
Így értesítem Lucindót,
Hogy a rácsnál mely helyen
Találja meg levelem.
S válaszomból érti meg,
Mért lett anyám hódolója,
S azt a titkos tervemet,
Hogy jó anyám így gátolja
Meg, mit apja tervezett.
S anyámnak nem lesz nehéz,
Hogy kijárja a kegyelmet,
S elháruljon így e vész,
Mert ha most Lucindo elmegy,
Minden-minden kárba vész. (El.)


TIZENKILENCEDIK JELENET

Utca
Hernando, Lucindo

HERNANDO
S hogy történt ez?

LUCINDO
                  
Ha láttál volna engem,
Amint e lány előtt letérdelek,
Azt mondanád, hogy nem szebb műremek sem.

HERNANDO
Hasam fogom, hogy ez történt veled.

LUCINDO
Ha vízben látnád Tantaluszt, ki ebben
Rokon, mert többet ő sem szenvedett,
Megértenéd, hogy enyhébb szomjusága,
Mint látni ajkat s vágyni rá hiába.

HERNANDO
Nem enyhített a kéz?

LUCINDO
                           
Vad lángomat tán
Hűtötte kissé kezének hava,
De lelkem máris ott csüngött az ajkán,
Mely vulkán lett, s nem csillapul soha.
S ajkára forrón, mondd, mikor tapad szám?

HERNANDO
És megharaptad?

LUCINDO
                  
Nem vagyok kutya!
Nemes márványt, kristályt harapni vétek!
Megcsókoltam, mint bálványt, égi képet!

HERNANDO
Atyád jön.

LUCINDO
         
Hallgass! Hagyd, hogy tovamenjen.


HUSZADIK JELENET

A kapitány, előbbiek

KAPITÁNY
Fejed lehorgasztod, meglátva engem!
S elbújsz sután előlem.

LUCINDO
                           
Hogyha sejtem,
Hogy ezzel gyanúsítasz, bizonyára
Rögvest elmennék Portugáliába.

KAPITÁNY
Csak ne lepődj meg itt olyan nagyon.
Fenisa, jól tudod, menyasszonyom!

LUCINDO
Hát nem te kívántad, hogy mint anyámnak
Kezét megcsókoljam? És rossz szokás csak,
Hogy szépnek mondtam hófehér kezét.

KAPITÁNY
Már hófehér is? Hogy szép, nem elég?
Eh, egyre nagyobb gézengúz leszel!

LUCINDO
Felbőszíthetlek én ily semmivel?
Szőrszálat hasogatsz s dicső e tetted!
De áruld el, mivel sértettelek meg?

KAPITÁNY
Az semmi tán, amit Fenisa mondott?
Hogy éjjel zajt csaptál s e csúnya dolgot
Azzal tetézted, hogy egy cédulát
Dugtál a rács alá?

LUCINDO
                  
Hogy én?

KAPITÁNY
                           
Te hát!

LUCINDO
Mutassa meg! Az én írásom-e?

KAPITÁNY
Egy szót se! Várj! Még csak az kellene!
Ha más irása, még nagyobb a baj!

LUCINDO
(félre, Hernandóhoz)
Hallod?

HERNANDO
         
Jól.

LUCINDO
                  
Nos?

HERNANDO
                  
Tudom, hogy mit akar.
Nem kétséges, hogy választ ír neked,
S most így tudatja, hogy a levelet
A rács alatt keresd, ott megleled.

KAPITÁNY
Csönd! Jönnek. S nem szeretném semmiképpen,
Hogy egész Madrid frigyemről beszéljen.

(Halkan beszélgetnek.)


HUSZONEGYEDIK JELENET

Doristeo, Finardo, előbbiek

DORISTEO
Nézd, apjával társalog!

FINARDO
Nem számít, hívd félre bátran.

DORISTEO
(Lucindóhoz)
Kérem önt egy szóra csak.

LUCINDO
Épp apámmal diskuráltam...
S azt is jól tudom, hogy ön
Mért keres ily izgatottan.
(Apjához.)
Elmondok mindent, apám,
Hogyha ezen túljutottam.

(Félrehúzódnak beszélni Lucindóval.)

KAPITÁNY
Mondd, mit akarhatnak ők?

HERNANDO
Pajtások.

KAPITÁNY
         
Ez kártya-ügy!

HERNANDO
Meglehet.

KAPITÁNY
                  
S a kártya csak
Bajt okozhat mindenütt.

DORISTEO
(Lucindóhoz)
Megbocsásson, hogy habár nem
Ismerem, most szólok önhöz
(Íly esetben egy lovagnak
Arca szerfölött közömbös),
Én Gerardát kedvelem.

LUCINDO
Hogyha ez a baja csak,
Én a hölgyet átadom.

DORISTEO
Nem ő.

LUCINDO
         
Még más is akad?

DORISTEO
Más is, és ez oly galádság,
Hogy csak az ön tisztes atyja
Mérsékel vad haragomban.

LUCINDO
Önt ez a nő jól becsapta.

DORISTEO
Önt bántotta, hogy Gerarda
Kegyeit én élvezem,
S úgy állt bosszut rajta ön, hogy
Bemocskolta hírnevem.
Udvarolt az én hugomnak,
Aki jámbor, ámde balgán
Éjjel önnel ment a parkba.

LUCINDO
Rémkép ez s merő agyalmány!
Húgát én nem ismerem,
S nem hurcoltam meg nevét sem,
S azt sem tudom, hol lakik.

FINARDO
Meglepő ez, és nem értem.
Rászedett e dáma minket.

DORISTEO
Mért, mikor Stefániának
Hívják őt, ki özvegyasszony,
S holt férjéért gyötri bánat?

LUCINDO
Értem már a félreértést.
Más volt az a hölgy, uram,
Oly hölgy, kivel házasságot
Kötnék máris boldogan.
S hogy Gerarda meg ne tudja
Esküvőm előtt nevét,
Azt mondtam, mi épp eszembe
Jutott ottan legelébb.
Éppen így mondhattam volna
Franciscát avagy Juanát.
Megesküszöm, hogy ez így volt.

DORISTEO
Megdőlt akkor e galád vád.
Elhiszem, s bár nem szükséges,
Mégis arra kérem önt meg,
Árulja el barátságból:
Hogy hívják a bájos hölgyet?

LUCINDO
Minthogy hamar feleségem
Lesz, nevét nem titkolom,
Fenisának hívják, s már rég
Szeretjük egymást nagyon.
Itt lakik a szomszédunkban,
Gyakran látom, amint itt jár
Utcánkban, a kertek alján.
Ámde atyám aggódik már,
Engedje meg, hogy távozzam.

DORISTEO
Jó hírem forgott veszélyben.
Sajnálom, hogy megzavartam.
Mátkájával soká éljen!

(Lucindo el.)


HUSZONKETTEDIK JELENET

A kapitány, Doristeo, Finardo, Hernando

KAPITÁNY
Gazdád hová megy?

HERNANDO
                  
Nem tudom.

KAPITÁNY
                           
Kihívták?

HERNANDO
Beszélj ezekkel.

KAPITÁNY
                  
Baj van, jó urak?
Ha nem csalódom, vívni vágynak, így hát
Azt mondom én is: párbajozzanak!
De ő fiam, s bár nem közölte titkát,
Én fölajánlom néki kardomat.
Önök ketten vannak, de ő csak egymaga,
Fiával együtt küzd a jó apa.
Mi Flandriában sem féltünk a harctól,
Én kapitány, ő zászlós: rajta hát!

FINARDO
Ők megtesznek mindent, mit ön parancsol,
Mert tisztelik, mint bátor katonát.
De szívükben többé már nem harag forr,
S úgy élnek eztán, mint két jó barát.
Féltékenységből származott a vád,
S kisült, hogy más a hölgy, kit ő imád.
S már azt is tudjuk, hogy ki ő, e dáma,
S hogy Fenisának hívják, úgy tudom.

KAPITÁNY
Fenisa? Mit?

FINARDO
                  
Azt mondta, nemsokára
Nőül veszi, mert szereti nagyon.

KAPITÁNY
Inkább párbajban érje őt halála.

DORISTEO
Mit óhajt ön?

KAPITÁNY
                  
Az én menyasszonyom
A hölgy, s nem az övé. Ezért felel!

DORISTEO
(félre, Finardóhoz)
A gyáva lóditott.

FINARDO
                  
Te hitted el.

DORISTEO
Stefániát elcsábította akkor!

FINARDO
Színlelt! Hajtsuk fel őt!

DORISTEO
                           
Egy katona
Eliszkolt, mert félt, megijedt a kardtól!

FINARDO
S e fickó ily derék ember fia!

(Doristeo, Finardo el.)


HUSZONHARMADIK JELENET

A kapitány, Hernando

KAPITÁNY
Az én mátkámnak hódol, s ott csatangol
A háza táján minden éjszaka!
S azzal dicsekszik, hogy elveszi ő!

HERNANDO
Ezt mondta volna? Alig hihető!

KAPITÁNY
Kerítsd elő és csomagolj be aztán!
Most már egy percig sem tűröm meg itt.
Megy Portugáliába!

HERNANDO
(félre)
        
                  Balga gazdám
Beszélt megint.

KAPITÁNY
                  
Unom már csínyjeit!
A rácson zörget, őt így felriasztván,
"Anyám" - suttogja álnokul, pedig
Azt mondja tán titokban: "Asszonyom"!
E sértést többé tűrni nem fogom!
Menj s értesítsd, hogy készüljön az útra.
Szedd sátorfádat.

HERNANDO
                  
Nősülj meg előbb.

KAPITÁNY
Nem óhajtom, hogy nyugalmam feldúlja.
Szolgálja a királyt, és ne e nőt!
S Madridba sem térhet már vissza újra.

HERNANDO
Megnyugszol, ha meglesz az esküvőd.

KAPITÁNY
Megkapja tőlem most a gaz zsivány;
Nem lesz itt ő csábító Don Juan.



HARMADIK FELVONÁS

Utca Belisa háza előtt. - Éjszaka

ELSŐ JELENET

Lucindo aranyhímzésű köpenyben, tollas kalapban; Hernando

LUCINDO
S elmondta atyám nekik,
Hogy a lány az ő mátkája?

HERNANDO
El, de rám, Stefániára,
Mindez már nem tartozik.

LUCINDO
S Doristeo esküszik rá,
Hogy a húga így - te vagy.

HERNANDO
Jó atyád meg szinte vak!
Jaj, ha a valót gyanítná!
Doristeo s társa így hát
Téged keres mindenütt,
Azt hivén, csupán ürügy
Fenisa, hogy mentsd az irhád.
Mért árultad el nevét?

LUCINDO
Azt hittem, megnyugtatom.
Kár, hogy atyám aznapon
Találkozott vele még.

HERNANDO
S Portugáliába elmégy?

LUCINDO
Hogy mennék, mikor Fenisa
Levélkéjében megírta
Mind saját, mind anyja tervét?

HERNANDO
Ott voltál a rácsnál?

LUCINDO
                           
Persze!

HERNANDO
S volt levél?

LUCINDO
                  
Mért ne lett volna?
S éppen ott, hol atyám mondta,
Mikor rám tört fékevesztve.
Egyszóval elolvastam, s ott
Arra buzdít, hogy szinleljek
Anyja iránt hő szerelmet.
S rögtön!

HERNANDO
                  
Szeresd a vén szatyrot?

LUCINDO
Őt.

HERNANDO
         
Hát ez furcsa eset!

LUCINDO
S mást is kér.

HERNANDO
                  
Ezenfelül?

LUCINDO
Kérjem őt meg hitvesül.

HERNANDO
Az anyját?

LUCINDO
                  
Légy csendesebb!
Mindjárt itt lesz a balkónon,
S meghall...

HERNANDO
                  
Pompás gondolat!
Nem tudja már útadat
Meggátolni, csak ily módon.
Nagyszerű nő!

LUCINDO
                           
Azt hiszem.

HERNANDO
S beszélni kivánsz vele?

LUCINDO
Azt szeretném, hogyha te
Vállalnád a szerepem.
Légy Lucindo, s míg Belisa
Társaságát élvezed,
Én Fenisával leszek.
Különben ezt is megírta.

HERNANDO
S mit beszéljek?

LUCINDO
                  
Vallj szerelmet!

HERNANDO
Sokat tud kisasszonyod,
S én ezerszer gondolok...

LUCINDO
Mire?

HERNANDO
         
Hogy ő kincs s becsüld meg.

LUCINDO
Most mutasd meg, mit tudsz, lássam,
El tudod-e a vén hölgyet
Szédíteni?

HERNANDO
                  
Most meggyőzlek,
Hogy nincs párom.

LUCINDO
                           
Csábításban
Most kitűnhetsz! S elhiszem,
Hogy nagyobb szellem vagy nálam.

HERNANDO
Mit kezdjek e rossz gúnyában?
Ruha nélkül senki sem
Délceg gavallér.

LUCINDO
                           
Tudom...

HERNANDO
Add rám aranyköpenyed.

LUCINDO
Mindenem tiéd lehet!
Tedd fel díszes kalapom!

HERNANDO
És te ezt, de meg ne kedveld.

(Köpenyt és kalapot cserélnek.)

LUCINDO
Így is lovag maradok.

HERNANDO
Mást mutat az alakod,
Ruha teszi, lásd, az embert!

LUCINDO
Csönd, ott állnak az ablaknál.


MÁSODIK JELENET

Fenisa és Belisa feltűnik a magas rácsnál; előbbiek

BELISA
Adj helyet, lányom, s te menj el,
Lucindóval beszélnem kell.

FENISA
Honnan tudod, hogy itt van már?

BELISA
Két férfiú közeleg,
S erkélyünket figyelik.

FENISA
Valóban ők ezek itt,
Csalhatatlan a szemed.
Itt hagylak most. Mily csinos vagy...
S én addig szót váltok e
Szolgával.

BELISA
                  
Hisz az gügye.

FENISA
Bolondsága szórakoztat.
S üzennék is, ha szabad,
Valamit a kapitánynak.

BELISA
Menj hát oda.

HERNANDO
                  
Már itt állnak,
S itt már mindent hallanak.

LUCINDO
Nézd, Fenisa eltünt innen.

HERNANDO
Anyja rajta túladott.

BELISA
Ön Lucindo?

HERNANDO
                  
Nem vagyok,
Mert hiszen csak ön él bennem,
S így azért fohászkodom,
Hogy lelkem, mely itt hever,
S az öné, emelje fel
A magasba, asszonyom.
(Félre, Lucindóhoz.)
Jó így?

LUCINDO
         
Folytasd, kitünő!
Meggyőzően tudsz fecsegni!

HERNANDO
Cicerón is túlteszek, mi?

BELISA
Furcsa tán, hogy az a nő,
Aki anyja Fenisának,
Ki meg az ön marcona
Atyjának lesz asszonya,
Oly ifjút, mint ön, kivánhat,
Bár ön vejének fia;
Mégis, minthogy szeret ön,
Számomra ez oly öröm,
Amit meg kell tudnia.
Tetszem Önnek? Igaz ez?
S eszményképe is lehetnék?


HARMADIK JELENET

Fenisa megjelenik a másik rácsos ablakban, Belisa az előzőben látható.
Lucindo és Hernando az utcán

FENISA
(halkan)
Lucindo!

LUCINDO
                  
Ki szól?

FENISA
                           
Ki lelkét
Néked adta, s most üres.
Jöjj, s hagyd, hogy a szolga végleg
Megszédítse jó anyámat.

HERNANDO
Hogyha atyámban vágy támadt,
Bár idős és sokat ért meg,
Lánya iránt, aki nyers még,
Én, mint ifjú, vágyom égve
Az ön érett szépségére.

FENISA
Meghalok, úgy nevethetnék.

HERNANDO
Ez a tisztes fátyol és e
Szűzi apácaruha,
S hozzá férfi idoma:
Mind fényt vet szép jellemére.
Ez a gyászos papucs is, mely
Lába hegyét fogva tartja,
Hogyha úgy lép a talajra,
Mint egy oszlop, vasalt frízzel,
Ez a tömör hang s ez illat,
Mely vad vágyakat csihol,
S mint rizsen fahéj s cukor,
Szerelmének olyan ízt ad;
És e szeplők arra jók, hogy
Másról vonják el figyelmünk,
S köntöse meg - látja, feltűnt -
Leplez titkos éji csókot;
Ez az orr is pirkad lágyan,
Ámde a szív rajta át
Szívja balzsam illatát,
Mint boldog Arábiában;
Fátyol, orr és oszloplábak,
Szeplő, köntös és topán,
Mind nyüzsögve hat reám,
Mint tárháza a tudásnak.

LUCINDO
Hallottad?

FENISA
                  
Én attól tartok,
Rájön anyám a csalásra.

LUCINDO
Baj, hogy így kifigurázza,
Ám, ha nem jön rá, sokkal jobb.
Mert áruld el, drága, te,
Mire jut a mi szerelmünk,
Hogyha atyám mégis elküld
Bőszen tőled messzire?
El ne feledd, kedvesem,
Hogy sürgeti utamat.

FENISA
Drágám, ne gyötörd magad,
Ezt én jól elrendezem.
Mert anyám oly módfelett
Áhítja a te szerelmed,
Hogy egykönnyen el nem enged.

LUCINDO
Jó, de egyre közeleg
Esküvőd, s ez nagy bajt hoz rám,
Mert ha atyám a férjed lesz,
S én meghalok, mihez kezdesz,
Drágám, egy halottal aztán?
Mert akármily okos is légy,
Nem lelsz módot te sem arra,
Hogy ki egyszer meg van halva,
Feltámadjon s éljen ismét.

FENISA
Hogyha én neked születtem,
S azt is tudom biztosan,
Hogy nem áltatom magam,
S én is élek a szivedben,
Akkor atyád balga tervét
Meghiúsítjuk mi játszva.
Van földed, s egy gazdaságba
Elmegyek, ha úgy szeretnéd.
Furfangosnak ismersz engem,
Szerelmesnek és okosnak,
Márpedig én nő vagyok csak,
S hozzá bátor s elszánt ebben.

LUCINDO
Hogyha elhatároztad, hogy
Innen elragadjalak,
Én sem féltem magamat,
S ily nagy tettet végrehajtok.
Még ma éjjel, drágám, tedd meg,
Ékszert, ruhát szedj-rakj össze,
S jó anyád bármint dühöngne,
Holnap délben megszöktetlek.
S nem rettent meg már atyám,
Bármint üldöz, fenyeget.

FENISA
Anyám pedig engemet
Öl meg esküvőnk után.

BELISA
S elhatározta, hogy téged
Elküld Portugáliába?

HERNANDO
Féltékeny s ez ment agyára!
Ki látott ily őrültséget?
Azt hiszi, hogy Fenisának
Rabja vagyok s őt imádom,
Felverem őt éjszakákon,
S még misén is őt látnám csak.
Nos, hát ezért számüz innen!

BELISA
Fenisát nem szereted hát?

HERNANDO
Én Fenisát? Szörnyű egy vád!
Itt nyeljen a föld el engem,
S hat vad paraszt hurcolásszon
Falujába s ott öljön meg,
Mert nem érdemlek különbet,
S íly rút legyen pusztulásom;
Ósdi puskának golyója
Szaggassa szét ezt a keblet,
Kardot szegezzen szivemnek
Egy galád s gyökérig tolja,
Hogyha én őt szerelemmel
Üldöztem valaha bárhol,
S szóltam volna házasságról,
Hogy vágyát így ébresszem fel!

LUCINDO
Tény, amire esküszik.

BELISA
Megnyugtattál, kedvesem.

HERNANDO
Túl e szép érzelmeken:
Tudnál adni valamit?
Mert ha bármi feldühít,
S esküdve kell bizonykodnom,
Rögtön megkordul a gyomrom;
Terhes nők éreznek így!

BELISA
Ó, megéheztél, lovag?

HERNANDO
Cefetül!

BELISA
         
Jaj, nem elég
Jó, mi van, de küldenék
Holnap reggel finomat.
Mondd meg hát, milyen befőttre
Vágyol, mert az édességhez
Értek én s ez büszkévé tesz!
Meggy izgat, vagy zsenge körte?
Őszibarackom se rosszabb.
Mit szeretsz? Kell, hogy bevalld!

HERNANDO
Én? Petrezselymes pacalt!
S fődolog, hogy jól megmossad.

BELISA
Ezt szereted? Legyen! Jól van.
Tiszta lesz és ízletes,
Edd, ha a kedvenced ez.

HERNANDO
Én megbízom gusztusodban.
Holnap küldd minél korábban.

LUCINDO
Nincs ennél nagyobb zsivány!

BELISA
Pompás pacalt főzök ám!

HERNANDO
Összefut a nyál a számban!

BELISA
Úgy szereted?

HERNANDO
                  
Hogyha már
Firtatod, én felelek:
Annak, aki özvegyet
Szeret, csak pacal dukál.

LUCINDO
Jön valaki, hé!

BELISA
                  
Ki zaklat?

HERNANDO
Kedves szolgám, akinél
Nincs különb, tereferél.

BELISA
Négy kereke nincs ki annak!

HERNANDO
Híre rossz. De most sietnem
Kell, agyő!

BELISA
                  
Nagyon vigyáz rád.

LUCINDO
Járkálnak már, halld e lármát.
Ég veled.

FENISA
                  
Távozz, szerelmem!
- Jól elcsevegtél vele.

HERNANDO
Efféle nem ritka nálam.

LUCINDO
Menjünk gyorsan. Jöjj utánam.
Mondd, mit kértél tőle, te?

HERNANDO
Egy pacalt.

LUCINDO
                  
Számodra, balga,
Ez fölséges eledel?

HERNANDO
Néked egész birka kell,
Nékem elég a pacalja.

(Elmennek.)


NEGYEDIK JELENET

Szoba Gerarda házában
Doristeo, Gerarda

GERARDA
Megnyugszik e féltő szív, ha
Megtudom az igazat.

DORISTEO
Józan eszem azt gyanítja,
Hogy talán ő megriadt,
Ám tisztes ügy arra bírta,
Hogy vakmerőn s találomra
Stefánia nevét mondja,
Mert apjának ugyanakkor,
Nyilván merő fondorlatból,
Fenisa a választottja.

GERARDA
Atyja mondta, azt hivén,
Hogy Fenisát te...

DORISTEO
                           
Hogy én?

GERARDA
Szereted, s ő, hogy megbékülj,
Vállalta el hitveséül.

DORISTEO
Ezt nem értem.

GERARDA
                           
Te szegény!
Nem szép tőle, hogy Fenisát
Asszonyának mondta ő?
Merthogy így nem háborítják,
S tisztelik.

DORISTEO
                  
Így érthető.
Jól beszélsz, de akkor íly vád
Húgom éri és nekem
Bizonyíték kell, valódi!

GERARDA
Nekem is, mert szeretem.

DORISTEO
Képtelenség így aggódni
Hírnevéért szüntelen.

GERARDA
Nos, szeretnéd valahára
Tudni, hogy Fenisa ki?

DORISTEO
Persze.

GERARDA
         
Menjünk otthonába.

DORISTEO
Nem fogja megmondani,
Hogy Lucindo a babája!

GERARDA
Megmondja, s tudod, hogyan?

DORISTEO
Nos?

GERARDA
         
Te engem üldözöl.

DORISTEO
Én?

GERARDA
         
Mint aki odavan,
S tőrrel hitvesére tör.
Színleg férj leszel...

DORISTEO
                           
Remek!

GERARDA
Ők bizonnyal holtra válnak,
S megnyugtatnak engemet,
S én elmondom Fenisának:
Lucindóért epedek,
S érte hajszolsz, tudva ezt,
Mert amiben kételkedtél,
Ő megmondta egyenest.

DORISTEO
Nincs furább a némbereknél!

GERARDA
Inkább nagy észnek nevezd!

DORISTEO
Ó, ti nők!

GERARDA
                  
És spanyolok...

DORISTEO
Jöjj!

GERARDA
         
Ha vele maradok,
Elmondja az igazat.

DORISTEO
Nő, kit űz az akarat,
Oly tenger, mely háborog.

(Elmennek.)


ÖTÖDIK JELENET

Szoba Belisa házában
A kapitány, Fenisa, Belisa

KAPITÁNY
Szándékát ha ismerem,
Házamtól nem űzöm én el.

BELISA
Megvallott mindent ma éjjel...

KAPITÁNY
Mert e nász öröm nekem,
S kívánok hozzá szerencsét.

BELISA
Ámha drágám útra kel,
Gátat közénk az emel
Éppen, aki jót tehet még.

KAPITÁNY
Hogyha sejtem, ő mit tervez,
Minthogy önt így megszerette
(Megvallom, derék e tette,
Bár nem elég érett ehhez),
Én magam is küzdök bátran
Boldogságáért, hiszen
Ezzel nyer csak hitvesem,
S minden más lesz ily családban.
Mert ha elvenné netán
Nőm anyját Lucindo, akkor
- Bármily furcsa ez - fiamból
Lesz az én saját apám.
S Fenisa mint feleségem,
S önnek lánya, a fiamban
Atyját tisztelheti majdan,
S jót mulat az eseményen
Más is, mert ily csere össze-
Kúszálja a szálakat.

BELISA
S én bánkódtam amiatt,
Hogy Lucindót elüldözte,
S nem hajlandó tenni még egy
Lépést sem, hogy visszatartsa.

FENISA
Túl szigorú volt haragja.

KAPITÁNY
Úrrá lett bennem a méreg.

FENISA
Féltékenység volt oka
Ennek a száműzetésnek?

KAPITÁNY
Őt féltettem, drága, értsd meg,
Mert egy nő, Stefánia,
Szított benne oly szerelmet,
Hogy azonmód meg akarta
Ölni e nő két lovagja,
S megteszik, ha ott nem termek.

BELISA
Szörnyűség! Más nőt szeret hát?

FENISA
(félre)
Ó, mit hallok, jaj nekem!

KAPITÁNY
Így mondták, s nem kétkedem,
Bár meglehet, hogy hazugság,
Persze, ön is érdekelt fél.
Megbocsásson: Megyek érte. (El.)


HATODIK JELENET

Belisa, Fenisa

BELISA
Itt maradtam vérig sértve.

FENISA
Nincs lesújtóbb helyzet ennél.

BELISA
Hogyha van más nője is,
Melléfogtunk akkor ennek!

FENISA
(félre)
Érted tréfából esengett,
Gondolván, hogy lépre visz,
Ámde engem szerelemmel
Áltatott s most rászedett...

BELISA
Mit mondasz?

FENISA
                  
Azt, hogy ne vedd
Készpénznek, mit mond ez ember!
Féltékeny s hiába inted,
Sok zöldséget összehord.

BELISA
Ó, ki tudja, mily koholt
Hírrel jön s gyötör megint meg!
Jönnek! És mily zajosan!

FENISA
Nyitva hagyták a kaput.

BELISA
Boldoguljon a hazug,
Hogyha már más nője van!


HETEDIK JELENET

Gerarda, akit Doristeo üldöz, meztelen tőrrel a kezében; előbbiek

GERARDA
Segítség, hölgyek, gyorsan, védjetek meg!
E zsarnok üldöz, még meggyilkol ő!

DORISTEO
Ki védjen meg, rogy házasságtörő?

BELISA
Ne ölje meg! Mit vétett ő kegyednek?

FENISA
Uram, megálljon! Mért akarja vesztét?

GERARDA
Én házasságtörő?

BELISA
                  
Megérdemel
E ház annyit, hogy tőrét rejtse el!

DORISTEO
E nő számára az csupán a mentség,
Hogy íly nemes hölgyektől kért segélyt,
Mert átdöfném szivét s meghalna menten!

GERARDA
S te is meghalnál, mert te élsz szivemben.

DORISTEO
Megcsaltad azt, ki szerelmet remélt!
Hazug boszorkány! Istenemre, én még...

FENISA
Nyughasson már! Hiszen megszállta önt
A féltés ördöge, s romlásba dönt
Mindenkit tébolya s egy csalfa rémkép!

BELISA
(Doristeóhoz)
Én azt javaslom, ne maradjon itt,
Jöjjön szobámba s mindent mondjon el,
Hogy elcsitítsa végre kínjait.

DORISTEO
Hálára készt e megértő kebel,
Nagy szégyenem meg kell hallgatnia.

BELISA
S a hölgy lányommal itt marad maga.
Hogy hívják őt, uram?

DORISTEO
                           
Stefánia.

(Belisa és Doristeo el.)


NYOLCADIK JELENET

Fenisa, Gerarda

FENISA
Az ég mentette önt meg ily veszélyben.

GERARDA
Még most is reszketek, jó asszonyom.
Hová mehetnék, jaj?

FENISA
                  
Kérem, ne féljen,
S mondjon mindent el.

GERARDA
                           
Megpróbálhatom.
Én oly nő vagyok, kinél nincs
Sehol boldogtalanabb,
S bár azt látja, tudja meg most
Végzetes balsorsomat.
Burgosban születtem, ámde
Jó szüléim - fájdalom! -
Gyermekként Madridba hoztak
Dajkám karján egy napon
Dús jólétben neveltek föl,
S tán külsőmnek köszönöm,
Vagy ruhámnak, hogy megkért e
Férfi, akit ismer ön.
Kedvem ellen mentem férjhez,
Ez már így is nagy teher,
Ámde én e házasságban
Poklok kínját tűrtem el.
Éltem vele elcsüggedve
S üldözött az őrület,
Hogy öngyilkos leszek inkább.

FENISA
Szörnyű!

GERARDA
                  
Sajnos, így esett.

FENISA
Egy keresztény nő, seńora,
Mégsem öli meg magát,
Sújtsa bármily gyötrelem s kín.

GERARDA
Még ezt ön nem élte át.
Nem tudhatja, mit jelent az,
Eltűrni, kit nem szeret,
Élni azzal, ki ellenség
Nappal s éjjel szörnyeteg.
Ennyi szenvedés azonban
Mégis enyhült, amikor
Jött egy ifjú, oly napfényként,
Mely gyujt, s a szivig hatol.
Zászlós volt és csinos ember,
Megszédített, nem csuda,
S ellenállásom megtörte
Végképp az egyenruha.
Így a férjem társaságát,
Mely kínos volt s ostoba,
Kellemessé teszi - véltem -
Ez a kedves katona.
S teljesült a kívánságom,
Mert a szót követte tett,
S másfél éven át szerelmünk
Győzött mindenek felett.
Ám az idő haladtával
Zajt csaptak az írigyek,
S férjem már csak azt hallotta,
Hogy jóhírén folt esett.
Kezdett tüstént gyanakodni,
S őrt állított oda, ki
Mint madárijesztő, majd a
Madárkát elkergeti.
Én kerestem más megoldást,
Ablak, szomszéd, mind bevált,
Mert szerelmespár, ha kell, hát
Fortélyos lesz és csalárd.
Ámde, hogy rövid legyek most,
S önt se tartsam fel soká,
Szólt valaki nagy titokban,
S figyelmem fölhívta rá,
Hogy Lucindo, így hívják őt,
Látva karddal férjemet,
Megváltozott hirtelen s egy
Fenisának nevezett
Lánynak, akit igen szépnek
És okosnak mondanak,
Udvarolt, hogy elvehesse,
S hozzá minél hamarabb.
Engem e terv úgy feldúlt, hogy
Házam futva hagytam el,
S hajszoltam e hálátlant, ki
Csak megvetést érdemel.
Közben akadt rám a férjem,
Én meg, amint látja ön,
Itt keresem azt, kinek csúf,
Gyászos sorsom köszönöm.
Ismeri ön azt az asszonyt?
Mert itt lakik valahol.
Tudja, hogy ki ő, kiért e
Szív most oly szörnyen lakol?
Férjem elől menedéket
Leltem itt, ön oly nemes,
Ámde orvoslást a testen
Túl a lélek is keres.

FENISA
Lucindo önt szereti?

GERARDA
Ismeri?

FENISA
         
Bár ne ismertem
Volna őt és ő sem engem.

GERARDA
Én meg önt! Mily pokoli!
Éreztem, hogy bánatomnak
Ön lehet csak okozója!

FENISA
Téved ön, s ezt fel ne rója,
Kínjaim sokkal nagyobbak!
Én vagyok Fenisa, sajnos!
Engem csalt meg a ripők,
Mert szívből szerettem őt,
S álnokul rám ennyi bajt hoz!
Én vagyok, kit nagy titokban
Nőül akart venni ő,
S nem sejtvén, hogy lókötő,
Én örömmel ráállottam.
Ám a végső pillanat ez,
Hogy jókor s idejében
Megőrizzem még erényem,
S visszavonjam szavamat.
Még ma atyjához megyek nőül,
Csak hogy megkinozzam,
S kívánom, hogy marja mostan
Oly láng, mely mar engemet.
És ha ön szereti még,
Éljen vele boldogan.

GERARDA
Ön dúlt fel hát csakugyan?
Ön rabolta el szívét?
Önt hívják hát Fenisának?

FENISA
Legyen nyugodt, asszonyom,
Lucindóját átadom.

GERARDA
Sorsom önnek tanulság csak.
Lucindo oly álnok férfi,
S oly hizelgő, amilyen
Nincsen több.

FENISA
                  
Alig hiszem,
Hogy több csalódás fog érni
Ég veled, galád szerelmem!
S ön ki?

GERARDA
                  
Én? Stefánia.

FENISA
Így hát mégis igaza
Volt a kapitánynak ebben.
Hírből én önt ismerem már,
Ám most látom a valót.

GERARDA
Kérem önt, hogy semmimód
Meg ne tűrje őt e háznál,
Még erényét éri kár.

FENISA
Asszonyom, ettől ne féljen.

GERARDA
Most, hogy nyugton hágy a férjem,
Mennem illik végre már.
Egy nővérem háza megvéd.
Ó, ugye, nem vesztem önt el?

FENISA
Óhajt látni?

GERARDA
                  
Kész örömmel.
Bár barátnéja lehetnék!
Titkos ajtó van?

FENISA
                           
Nyitom
Máris, ha Lucindóhoz megy.

GERARDA
Ön biztat, hogy hallgasson meg.
Ah!

FENISA
         
Siessen, asszonyom.

GERARDA
(félre, távozóban)
Fondorkodva tudtam én meg,
Hogy Lucindo kit vesz el,
Most tehát szépszerivel
Véget vetek szerelmének.
Szép e nő, s ez nem öröm!
Féltékeny vagyok s ha nincs mód
Visszaszereznem Lucindót,
Lent az utcán megölöm. (El.)


KILENCEDIK JELENET

Fenisa

FENISA
Kegyetlen villám sújtott, jaj, halálra,
S lelkemben szürke, hűs üszök maradt,
Bár hegytetőn, hol pusztít hó s a fagy,
Virult reményem árva pálmafája.
Virágzott már, mikor dér hullt reája,
Májusban érte jeges fuvalat,
Mert fának, hogyha rajta rügy fakad,
Elég egy kis fagy és lehull virága.
Nem kell már szerelem, mely oly csalóka,
S az észt orránál fogva vezeti,
És minden bajnak, búnak okozója.
Elvesztjük azt, mi jó és mennyei!
De feledhető-e a boldog óra,
Ha a csalódás csak kedvez neki?


TIZEDIK JELENET

Lucindo, Fenisa

LUCINDO
Szándékunkhoz híven, íme,
Itt vagyok, hogy végre szép
Terveinket teljesítve,
Férj legyek s te feleség;
S hogy ne szálljon szerte híre,
Vakmerően, bár titokban,
Kis szobádba behatoltam,
Lent hagyván egy kocsit, melyben
Helyet foglal majd szerelmem,
Boldog szállást lelve ottan.
Jöjj, drágám, ne késlekedjél,
Vár a batár lent az úton;
Proserpina sem volt ennél
Szebb, mikor elvitte Plúton,
Mert űzte a féktelen vér.
Mért habozol? S mért nézel rám?

FENISA
Még csak ne is vonakodjam?
Tréfálsz? Elment az eszed tán?
Hogy beszélsz itt?

LUCINDO
                           
Mi bajod van?
Mondtad, szíved végre megszán,
Vagy más részesül e kegyben?
Nem bíztattál éjjel engem,
Hogy kocsival jöjjek érted?

FENISA
Áruld el, kivel beszélted
Ezt meg, mert én elfeledtem.

LUCINDO
Nem veled beszéltem itt?

FENISA
                           
De!

LUCINDO
S mit? Hogy nem tudod, ki hitte?!

FENISA
Azt, hogy anyám lesz a párod,
Én meg jó atyádra várok.

LUCINDO
Mit? Hogy anyád? Így lódítsz te?

FENISA
Nincs szükségem hazugságra.
Van tanúnk rá, hogy anyámat
Nőül veszed nemsokára.

LUCINDO
Félrevezettél! Gyalázat!

FENISA
Szószegő te vagy, s a gyáva!
Én csak felhívom figyelmed,
Hogy atyádhoz megyek nőül,
Mert anyám a jegyesed lett!

LUCINDO
Mit? Az ember belebődül!
Ördögien kieszelted!
Hát már arra sem emlékszel,
Hogy te szerettél előbb meg?
És apámat nem elégszer
Küldted rám, hogy idejöjjek,
Mert sóvárgó vágyban égsz el?
Csak terveink érdekében
Színleltük, hogy őt megkérem!
Mit fecsegsz most róla hát?

FENISA
Azt, hogy férjem lesz apád,
S mi sem változtat e tényen.
Hogyha anyám neked nem kell,
Bár rá nagyobb tisztelettel
Nézhetsz, mint Stefániára,
Menj, s keress, mert bizonyára
Jobb nő az, kit mástól csensz el.
Megjegyzem, keres a férje.

LUCINDO
Értelek már! Jellemző e
Pár szó a féltékenységre!
Téged ez a költött s dőre
Név bánt, célját félreértve!
Szolgám játszotta egy éjjel
Stefánia szerepét,
Én kértem, hogy öltözzék fel
Nőnek, de most már elég!
Jöjj s ne késlekedj a bérrel.
Hogyha íly nevű nőt láttam,
Szakadjon le rám az ég,
Szűkölködjem napvilágban,
Szálljak sírba élve még,
S nélküled bolyongjon árnyam.
Hidd el végre, hogy ez hóbort,
Stefánia Hernando volt,
S fátyol takarta az arcát.

FENISA
Ismerlek! Mindez ravaszság,
S volt eszed, hogy jól kimódold!
Későn jöttél s arra kérlek,
Őrizd meg a tekintélyed,
Mint atyámhoz illik ez;
Mert ki anyám férje lesz,
Azt atyámként becsülném meg.

LUCINDO
Mit mondasz?

FENISA
                  
Csak azt, mi józan.

LUCINDO
Észnél vagy?

FENISA
                  
Te kérdezed még?

LUCINDO
Egyikünk bolond valóban.

FENISA
Hogyha tombolsz, jobb, ha elmégy,
Férjem jön s nem mond le rólam.

LUCINDO
Ég, irgalmazz!

FENISA
                  
Majd csak eztán!

LUCINDO
         
Öngyilkos leszek.

FENISA
                  
Bolondság.

LUCINDO
Mit tegyek hát?!

FENISA
                  
Nősülj meg.

LUCINDO
                           
Lám,
Mily valódi gondom volt rád,
S mily könnyelmű vagy, szeles lány!
Lásd, mily vágyón jöttem érted,
Úgy tettem, amint te kérted,
Én helytálltam emberül.
S lásd, a terv nem teljesül,
Mert oly nő vagy, ki nem ért meg.
Lásd, milyen találó az, ha
Rosszat mond a férfinem
Rólatok, bár semmi haszna!
Lásd, én tervünkhöz hiven
Jöttem, semmit sem mulasztva!
Ámde isten adja, hogy
Mentül előbb megbánd még ezt,
Légy oly bús, mint én vagyok,
S mindazt, mi fáj, te is érezd!
Ily bosszúnál nincs nagyobb!
Örvendj hát buzgón atyámnak,
Ő jobb nálam csakugyan,
Bár kevésbé hat reád csak,
S én megnyugszom okosan,
Hogy nem nőm, csupán anyám vagy.
S mert atyám bűnöm miatt
Elküld Portugáliába,
Nézd el, hogy zavartalak,
Mert elindulok talán ma,
S újból úr leszek, szabad! (El.)

FENISA
Istenem, ne menj el, ó...
Mégsem! Álnok és ravasz!
Menj utadra, áruló!


TIZENEGYEDIK FEJEZET

Hernando, Fenisa

HERNANDO
Hé, figyelj!

FENISA
                  
Mit integetsz itt?

HERNANDO
Lagymatag vagy, s szökni készülsz?
S morc is, ez sehogy se tetszik!
Nem jött Lucindo ide,
S nem vársz rá, hogy menj vele?

FENISA
Megváltoztattuk a tervet.

HERNANDO
Hogy?

FENISA
         
Mert hát ő nem felel meg,
Minthogy foglalt a szive.
Más nőért van ő oda!
Ki ez a Stefánia?

HERNANDO
Megjártuk e csínytevéssel.

FENISA
Mit beszélsz?

HERNANDO
                  
Mert hát e némber
Én voltam egy éjszaka.

FENISA
Ő voltál te?

HERNANDO
                  
Egy köpenybe
Burkolózva, mint ki szende,
Ültem én Lucindo mellett.
Látott egy hölgy s féltékeny lett.
S nyilván ő ezt elfecsegte.
Mert a gazdám ideálja
Ő volt, úrnőm, teelőtted,
S mint egy tigris, jár utána,
S nem békíti semmi őt meg,
Űzi s a lábát lejárja
Elszántan s féltékenyen.

FENISA
Megcsaltak, ez már világos.

HERNANDO
Számára, hidd el nekem,
Bármily roppant nagy e város,
Kívüled nincs senki sem.
Mit üzensz?

FENISA
                  
Én? Jön anyám!
Nem tudom. Tűnj gyorsan el!

HERNANDO
Megyek hozzá szaporán. (El.)


TIZENKETTEDIK JELENET

Belisa, Fenisa

BELISA
Elküldtem, s ha érdekel...

FENISA
Mondott valamit talán?

BELISA
Elmondanom is nehéz,
Oly borzasztón kell nevetnem.

FENISA
Már nem ér meglepetés.

BELISA
Lángra gyúlt irántad menten.

FENISA
Í
ly gyorsan?

BELISA
                  
S mindenre kész!
Kér, hogy légy a felesége.

FENISA
Már házas.

BELISA
                  
Csak mondta így,
Mert ez a nő rábeszélte.

FENISA
Féltékeny, s ez iszonyít.

BELISA
Nyilván az, mert reszket érte.
S éppen ezért egyeztek meg,
Színleli, hogy ő a férje,
Mert a férfi attól retteg,
Hogy a húgát szégyen érte,
És a nő, hogy itt esetleg...

FENISA
Megcsalják!

BELISA
                  
Lucindo, persze.

FENISA
Rája féltékeny tehát?

BELISA
S én is! Szívem megsebezte.

FENISA
Tisztán látok rajta át,
S azt mondom, nyugodt lehetsz te!
(Félre.)
(Elmulasztottam e pompás
Alkalmat, hogy odébbálljak,
Ámde akad még megoldás,
Mert mi még ma házastársak
Leszünk, akármit papol más.)
Hallgass rám s ne légy gondterhes,
Mert mihelyt e ravasz nő, ki
Isten tudja, mit is tervez,
Életünkre akart törni,
Elment, mert több ész kell ehhez;
Megjelent Lucindo tüstént,
S téged imád, hangoztatta.

BELISA
S biztos ez?

FENISA
         
Pár perce történt.
Azt is mondta, hogy az apja,
Élvezvén újból az önkényt,
Ellenzi, hogy rendesen
Feleségül elvegyen,
Éppen ezért azt kivánja,
Hogy titokban légy a párja.

BELISA
Kezdettől ezt tervezem.
Nem tetszik a kapitánynak,
Hogy így nősül a fia,
Úgy véli, hogy megszólják csak,
Mert övé a szűz ara,
Míg Lucindo telt dámát kap.
S mégis ő lesz az én férjem!

FENISA
Azt mondta, meglátogat
Még ma éjjel a sötétben.

BELISA
Hogy képzeled?

FENISA
                  
Furcsa vagy!
Tüstént elvesz, azt reménylem.

BELISA
Szólj neki... Már alkonyul.

FENISA
Menj s készülj ez alkalomra.

BELISA
Mily gyönyör jut sorsomul!
S írigyelnéd mámorom, ha
Tudnád, mily vágy kínja dúl.
Feldíszítem nászi fülkém,
Illatos lesz minden ott.

FENISA
Tégy, anyám, így, ámde fürgén.

(Belisa el.)

FENISA
Még egy csel, s megnyughatok
Édes nászban egyesülvén!


TIZENHARMADIK JELENET

A kapitány, Fenisa

KAPITÁNY
Itt vagy, Fenisám.

FENISA
                  
Vágytam már utánad.
Hol van Lucindo? Mert anyám szeretné
A házasságot nyélbe ütni már.

KAPITÁNY
Mily házasságot?

FENISA
                  
Az övét s enyémet.

KAPITÁNY
Jól mondja, mert oly kurta, lásd, az élet,
S bolond, ki messzi terminusra vár.

FENISA
Most jöttem rá, az érzékek csalárdak,
Hogy nem Lucindo volt, ki ablakomnál
Állt éjszaka...

KAPITÁNY
                  
Ki hát? Ne tégy veszetté!

FENISA
Megtudtam ma, hogy egy barátja járt itt,
S így kérlek, Lucindót kerítsd elő,
Hogy házunk ajtaját őrizze ő
Hernandóval, s szóljon, ha látna bárkit.
Mert éjjel tíz felé a kerten át
Itt megjelent a kérdéses barát,
S szobámnak ajtaján bezörgetett.
Azt hittem, tán anyám, ki engemet
Meglátogat gyakran, s ha nincs bezárva
Ajtóm, hát jól elintéz a parázna.

KAPITÁNY
Példátlan aljasság ez! S énnekem
Kell őrt állnom!

FENISA
                  
Ne tedd ezt, édesem,
Mert míg őriznek ők, velem leszel.

KAPITÁNY
És hol?

FENISA
         
Szobámban, mert ott rejtlek el.

KAPITÁNY
Ó, add kezed!

FENISA
                  
De jól vigyázz magadra,
Jöjj úrimód és fedd be arcodat,
S a bajszod nyírd le, mert úgy csinosabb
Vagy sokkal, hogyha képed nem takarja
E sok szőr, s jobban tetszel is nekem.

KAPITÁNY
Ily nagy kegyért még ezt is megteszem,
S legszebb ruhámba öltözöm fel én!
A bajszomtól megválok könnyedén,
Mert nélküle vonzóbb egy vőlegény.
S most már enyém leszel.

FENISA
                           
Menj! Közeleg
Az éj. És szólj fiadnak.

KAPITÁNY
                           
Ég veled!

(Elmennek.)


TIZENNEGYEDIK JELENET

Szoba a kapitány házában
Lucindo, Hernando

LUCINDO
Már megbánta.

HERNANDO
                  
Mit beszélsz te?

LUCINDO
Hallhatod.

HERNANDO
                  
Merő szamárság.

LUCINDO
Elhinnéd te is, ha látnád.

HERNANDO
Szónoki fogás, hogy érte
Lelkendezzem módfelett.
Nos, tied volt legalább?
Oly fölényes gőg hat át.

LUCINDO
Még megéred végemet.

HERNANDO
Ez komoly?

LUCINDO
                  
Én meg akartam
Őt szöktetni, jól tudod,
S oly kelletlen fogadott,
Hogy otthagytam felkavartan.
Visszaküldtem a kocsit hát,
S cimboráim hazamentek.

HERNANDO
Már pedig Fenisa szenved,
Láttam én a kínja titkát...

LUCINDO
Mit láttál?

HERNANDO
                  
Azt, hogy féltékeny.

LUCINDO
És kire?

HERNANDO
         
Stefániára.

LUCINDO
Lesz-e vége valahára?!
Ám ne bánts most, hagyj békében;
Minden bajt a szív csinál.

HERNANDO
Jó atyád jön.

LUCINDO
                  
Bánom én!


TIZENÖTÖDIK JELENET

A kapitány, előbbiek

KAPITÁNY
Mit lebzselsz itt, szép legény?

LUCINDO
Holnap megyek útra már.

KAPITÁNY
Jól van, de előbb Belisát
Elveszed s máris mehetsz.

LUCINDO
Játék volt és tréfa ez!

KAPITÁNY
Terved ez volt, módosítsd hát
Bármint, ez rád tartozik,
Ámde itt kell most maradnod.

LUCINDO
S mért?

KAPITÁNY
         
Mert most tudtam meg azt, hogy
Fenisának álmait
Cimborád zavarja meg.

LUCINDO
Újra becsaptak tehát.

KAPITÁNY
Ő gyanakodott reád,
S most mondta, hogy tévedett.
Mert az éjjel ismeretlen
Férfiú kertjük falán át
Már elérte kis szobáját,
S ajtaját megverte csendben,
S arra kérte, nyissa ki,
Persze, ő nem állt kötélnek.

LUCINDO
Hogy manapság mik történnek!

KAPITÁNY
Én megígértem neki
- S ezt ő kérte kedvesen -,
Hogy te állsz őrt éjszaka.
Megteszed?

LUCINDO
                  
Ha önt szava
Köti, akkor megteszem.

KAPITÁNY
Én rohanok mindenképpen,
Végy fegyvert és óvjon ég! (El.)


TIZENHATODIK JELENET

Lucindo, Hernando

LUCINDO
Férj leszek s ő feleség.

HERNANDO
Hogyhogy?

LUCINDO
                  
Mert most végre értem.
Azt akarja, hogy én menjek
Hozzá a kis kerten át.

HERNANDO
Persze, merthogy az a vágy
Lángol benne, mint tebenned.
Piszkálta a féltékenység,
Így teljesül kívánságod.

LUCINDO
Mennyi csel! De mit se bánok,
Mert ma célhoz érkezem még!
Köss kardot s menjünk sietve,
S állj te őrt. De ez titok!

HERNANDO
Szívesen, mert várni fog
Beatriz, szivem szerelme.
(Elmennek.)


TIZENHETEDIK JELENET

Utca
Doristeo, Finardo

FINARDO
Gyanúdról, nem tudom, mint vélekedjem,
A húgom, látom, már nem érdekel,
Mert végzetes láng lobbant fel szivedben,
S a sértett gőg e lány előtt hever.

DORISTEO
Gerarda vett rá ily csalásra engem!
Hogy férj legyek s ott ezt hitessem el,
De megpillantva szépséges Fenisám,
Úgy elvakított menten, mint a villám.
Anyjával elvonultam más szobába,
Ott megvallottam én az igazat,
S megkértem lányát, azonmód utána.

FINARDO
Csitt! Itt állunk épp ablaka alatt.

DORISTEO
Ó, Parnasszus, boldog s dicső hazája
A múzsáknak, kik fényt árasztanak,
Ó, nő, kihez e földön nincs hasonló,
S kinél szebbet nem lát útján Apolló!

FINARDO
S elvennéd őt?

DORISTEO
                  
Ha ő is úgy akarja.

FINARDO
És jó házból való?

DORISTEO
                  
Mindenkinél
Különb ő, oly erényes, és az anyja
Oly szent, hogy hozzá senki föl nem ér.

FINARDO
S van birtoka?

DORISTEO
                  
E kérdés szinte balga!
Mert nincs nagyobb kincs, mint az oly személy,
Ki elvonul mindig magába szállva,
És szűz erénye minden hozománya.


TIZENNYOLCADIK JELENET

A kapitány, lenyírt bajusszal, kiöltözködve, éjszakai ruhában;
Fulminato, előbbiek

KAPITÁNY
(Fulminatóhoz)
Menj haza, nincs rád szükség már.

FINARDO
(halkan Doristeóhoz)
Nézd, itt jönnek.

DORISTEO
                  
S jól elfedve.

FINARDO
Ajtaján tán nem mennek be;
Mindkettő csak arra sétál.

FULMINATO
Kívánod, hogy várjalak,
Vagy hívjak több szolgát is még?

KAPITÁNY
Nem kell, merthogy az őr tisztét
Ellátja e két alak.
Nos, megyek! Siess!

FULMINATO
                           
Kik ők?

KAPITÁNY
Lucindóék! (Bemegy.)

FULMINATO
                  
Váltok egy-két
Szót velük.

FINARDO
                  
Bement.

DORISTEO
                           
Te szent ég!

FINARDO
Nincs lány szűzibb és hivőbb!

FULMINATO
Óhajtják a társaságom?

FINARDO
Nincs szükség rá, megbocsát...

FULMINATO
Elnézést...

DORISTEO
                  
Menjen tovább!

FULMINATO
Tévedtem, most már belátom. (El.)

DORISTEO
Itt maradtam szégyenemben.

FINARDO
Szép hozomány az erény.

DORISTEO
Isten, így tévedjek én?

FINARDO
Csönd!

DORISTEO
         
Mért?

FINARDO
                  
Jönnek újra ketten.


TIZENKILENCEDIK JELENET

Lucindo, Hernando, Doristeo, Finardo

LUCINDO
Lábam, reszketsz! Légy erős most!

(Bemennek.)

DORISTEO
Kötélhágcsót dob le?

FINARDO
                  
Nyilván.

DORISTEO
Míly ház ez?

FINARDO
                  
Nem tudhatom.
Leginkább erőd lehet még,
Merthogy olyan sok ellenség
Mászik át e falakon.

DORISTEO
Fölmentek már?

FINARDO
                  
Nem vitás.

DORISTEO
Mennyi asszony lehet itt?

FINARDO
Jönni látok valakit,
Még nem telt meg tán a ház.


HUSZADIK JELENET

Gerarda férfiruhában; Doristeo, Finardo

GERARDA
(félre)
(Tanúk nélkül s balga szívvel,
Lopva jöttem én idáig,
S meglesem, mint álldogál itt
Ellenségem és mit mível.
Nem hiszem, hogy tévedek, mert
- Bár jól takar a sarok -
Hernando és ő az ott.
Rajtacsípem a gazembert!)
Itt vagy, szívtelen?

DORISTEO
                           
Ki szól? Hé!

GERARDA
Én, Lucindo!

DORISTEO
                  
Ki?

GERARDA
                           
Gerarda!

DORISTEO
Ó, te!

GERARDA
         
Nem kellesz, te csalfa,
Szívem már Doristeóé.

DORISTEO
Én vagyok Doristeo, lám!

GERARDA
Te? És itt mit keresel?

DORISTEO
Téged.

GERARDA
         
S ezt hogy higgyem el?

FINARDO
Mindkettő ez éji órán
Látni kívánt valakit:
Ő Lucindót s te Fenisát.

DORISTEO
Így igaz.

GERARDA
         
Gyötrő az íly vágy.

DORISTEO
Kémkedünk mindketten itt.
Mondd, mily ház s miféle nép ez?
Három férfi ment elébb be.

GERARDA
Három?

FINARDO
                  
S harminc is beférne.

GERARDA
Nem! Fenisa oly erényes!
Süssük ki, hogy mint lehetne
Őket onnan kifüstölni.

FINARDO
Ordítsuk, hogy tűz ütött ki.

DORISTEO
Nem rossz ötlet s van értelme.

FINARDO
(hangosan)
Tűz van! Tűz van!

DORISTEO
                  
Tűz!

GERARDA
                           
Segítség!


HUSZONNEGYEDIK JELENET

Belisa, majd rögtön Fenisa és Lucindo; előbbiek

BELISA
(belülről)
Ég a házam! Föl, ti szolgák!

DORISTEO
Tűz!

BELISA
(belülről)
        
Szomszédok! Vagy kik oltják?
Föl, lányom, nem féltem így még!

FENISA
(belülről)
Tűz van, anyám!

DORISTEO
                  
Ég a ház!

Lucindo
(belülről)
Hozzatok gyorsan világot!


HUSZONKETTEDIK JELENET

A kapitány, Belisa, Lucindo, Fenisa, Hernando egy égő fáklyával,
Gerarda, Doristeo, Finardo

KAPITÁNY
Ég a ház?

BELISA
                  
Ilyet ki látott?

LUCINDO
Ég?

FENISA
         
Hát senki sem vigyáz?

HERNANDO
Hol van az a tűz, uram?

GERARDA
Bennetek van, csakhogy ezt nem
Látja, aki becsületben
Élt és vak, bár szeme van.
Hogy lehet, hogy férfiak
Rejtőzzenek tisztes házban,
S hozzá ketten?

DORISTEO
                  
Nem, mert hárman!

HERNANDO
Mindenki pácban marad!

BELISA
Én férjemmel voltam ott.

KAPITÁNY
S én ifjú nőm ölelgettem.

BELISA
Ó, ön volt az? Lehetetlen!

KAPITÁNY
Ó, ön volt? Megcsaltatok!

BELISA
Mit tettél, te szemtelen lány?

FENISA
Lucindohoz mentem férjhez.

BELISA
Így becsaptál? Szörnyüség ez!
Látom rajtad! Mit nevetsz rám?

KAPITÁNY
Mondd, Lucindo, lóvá tesznek
Íly apát jó gyermekek?

LUCINDO
Én Fenisát rég imádom,
S lásd, ő is viszontszeret.
Mindaz, amit veled tett, csak
Csel volt s tréfa, hogy velem
Házasságot kössön végre.
Ó, ti mind, kik itt jelen
Vagytok s nehezteltek is rám,
Ítélkezzetek felettem:
Nem jobb, ha az én apám e
Tisztes hölgyet, aki egyben
Hitvesem édesanyja,
Nőül veszi, minthogy ők
Korban jobban megfelelnek,
S tartsuk meg az esküvőt
Mi is, kikben ifju szív ver?
Szólj, beszélj, Gerarda, bátran.

GERARDA
Bár féltékeny szívvel jöttem,
Ebben annyi igazság van,
Hogy e két tanácsadóval,
Kik részt vesznek most e perben,
Vallom én is, hogy válassza
Őt atyád, ki feddhetetlen,
S te vedd el Fenisát, ámen.

DORISTEO
Igazságos ez ítélet,
Jóváhagyom én is.

FINARDO
                           
Én is.

LUCINDO
Add kezed.

FENISA
                  
Tiéd e lélek.

KAPITÁNY
Nyújtsa hát kezét ön is már.

BELISA
Mindent szépen rendbe tett.

HERNANDO
(félre)
Mert az ilyen vén gebének
Megfelel bármily nyereg.

GERARDA
Mindketten elkísérhettek.

DORISTEO
Felmegyünk hozzád, Gerarda.

KAPITÁNY
Hernando, vezesd e nőket
Lakmározni a házamba.

HERNANDO
Együtt lesz az egész banda.

LUCINDO
Játékunkon szórakoztak,
Szerelemről szólt, s most vége

A FURFANGOS MENYASSZONYNAK!