JACK LONDON

JEROMOS �S MIH�LY

K�T CSODAKUTYA T�RT�NETE

FORD�TOTTA
HARS�NYI ZSOLT

AZ IFJ�S�G SZ�M�RA �TDOLGOZTA
ROBOZ ANDOR

BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI �S NYOMDAI R.-T. KIAD�SA

Elektronikus v�ltozat:
Budapest : Magyar Elektronikus K�nyvt�r�rt Egyes�let, 2015
K�sz�lt az Internet Szolg�ltat�k Tan�csa t�mogat�s�val.
K�sz�tette az Orsz�gos Sz�ch�nyi K�nyvt�r E-k�nyvt�ri Szolg�ltat�sok Oszt�lya
ISBN ? (online)
MEK-14435

TARTALOM

I. JEROMOS
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII.

II. MIH�LY
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII.
XXIII. XXIV. XXV. XXVI. XXVII. XXVIII. XXIX. XXX. XXXI. XXXII. XXXIII. XXXIV. XXXV. XXXVI.

I.
JEROMOS

I. FEJEZET.

Jeromos addig nem is ďż˝lmodta, hogy valami kellemetlen fog tďż˝rtďż˝nni vele, mďż˝g Haggin ďż˝r elhatďż˝rozott mozdulattal a hďż˝na alďż˝ nem kapta ďż˝s be nem lďż˝pett vele a vďż˝rakozďż˝ mentďż˝csďż˝nak farďż˝ba. Haggin ďż˝r Jeromos imďż˝dott gazdďż˝ja volt, mďż˝g pedig immďż˝r Jeromos ďż˝letďż˝nek ďż˝sszes hat hďż˝napja ďż˝ta. ďż˝ nem »gazda« nďż˝ven ismerte persze, mert Jeromos nem ember volt, hanem kutya. Sďż˝maszďż˝rďż˝, aranybarna ďż˝r terrier. ďż˝ Haggin nďż˝ven ismerte gazdďż˝jďż˝t, mert mindenki ďż˝gy szďż˝lďż˝totta. De azďż˝rt Jeromos szďż˝mďż˝ra sokkal tďż˝bbet jelentett a »Haggin ďż˝r« nďż˝v, mint amennyit az emberek ďż˝rtenek rajta. Valďż˝sďż˝ggal Istennek tekintette, akinek hatalma vďż˝ghetetlen, aki ďż˝letnek ďż˝s halďż˝lnak ura. ďż˝gy aztďż˝n mikor Haggin ďż˝r felkapta, a hďż˝na alďż˝ csapta ďż˝s belďż˝pett vele a mentďż˝csďż˝nakba, mingyďż˝rt ďż˝rezte, hogy valami szokatlan dolog tďż˝rtďż˝nik. Kďż˝lďż˝nďż˝sen akkor lett nyugtalan, mikor a fekete legďż˝nysďż˝g neki fekďż˝dt az evezďż˝knek. Mert egy nagy hajďż˝ felďż˝ tďż˝rekedtek. Az Arangi felďż˝. Vajjon minek? Hiszen csak nemrďż˝gen futott ki a kikďż˝tďż˝bďż˝l. ďż˝ maga is lďż˝tta. Csakis azďż˝rt szaladt egy ďż˝rďż˝val ezelďż˝tt az ďż˝ltetvďż˝nyeshďż˝zbďż˝l a kikďż˝tďż˝be, hogy gyďż˝nyďż˝rkďż˝djďż˝k az Arangi kifutďż˝sďż˝ban. Mert tagadhatatlanul nagy gyďż˝nyďż˝rďż˝sďż˝g volt ilyenkor a homokkal padozott korallsziget fehďż˝r kikďż˝tďż˝jďż˝ben fel s alďż˝ futkosni. Mennyi ember, mennyi izgalom! ďż˝s hogy hajszoltďż˝k a nďż˝gereket! A borzas feketďż˝ket, akiket gyďż˝lďż˝lt. Mert erre tanďż˝totta anyja, Brigitta ďż˝s apja, Terentius. ďż˝k is gyďż˝lďż˝ltďż˝k a nďż˝gereket. ďż˝gy tudtďż˝k, hogy a nďż˝ger olyan valami, amire rďż˝ kell vicsorďż˝tani. ďż˝s, ha nem inasa a hďż˝znak, meg kell tďż˝madni, meg kell harapni ďż˝s szďż˝t kell tďż˝pni, ha a belsďż˝ terďż˝letre teszi be a lďż˝bďż˝t. ďż˝gy ďż˝reztďż˝k, hogy ezzel szolgďż˝ljďż˝k mindenhatďż˝ urukat, Haggin urat. Sajnďż˝lni nem sajnďż˝ltďż˝k a szegďż˝ny feketďż˝ket, mert ďż˝gy lďż˝ttďż˝k, hogy a fehďż˝r urak sem bďż˝ntak velďż˝k nagyon embersďż˝gesen. Rabszolgďż˝iknak tekintettďż˝k ďż˝ket, akiket mďż˝g kďż˝zelďż˝kbe sem engedtek. Azďż˝rt laktak - gondolta Jeromos - a tďż˝voli munkďż˝sbarakkokban. Talďż˝n nem is igazi emberek, csak affďż˝le alsďż˝bbrendďż˝ kďż˝tlďż˝bďż˝ teremtmďż˝nyek.

Jeromos m�r eg�szen pici kor�ban megtanulta a n�gerek hajszol�s�t. Mulats�gosnak tartotta, b�r n�ha veszedelemmel j�rt. K�l�n�sen akkor, ha a feh�r urak sem voltak v�letlen�l a k�zelben. Mert ilyenkor a feket�k k�vekkel �s dorongokkal t�madt�k meg a kuty�kat. �t mag�t, Jeromost is, j�l sz�jon verte egyszer Godarmy, a fekete leg�ny, ki egy porcell�n ajt�gombot hordott d�sznek a mell�n. S�t, mi t�bb: Jeromos eml�kezett egy m�sik kalandra is a magas f�ben, amikor � �s fiv�re, Mih�ly, megt�madt�k Aumit, a m�sik n�gert, aki arr�l volt felismerhet�, hogy �breszt��ra f�r�szes sz�l� kerek�t hordta a mell�n. Mih�ly olyan kem�ny �t�st kapott a fej�re, hogy mindaz�ta a bal f�le �r�kre f�j�s maradt �s bizonyos furcsa, kajla �s g�rcs�s m�don megmerevedett.

S�t, mi t�bb, itt volt m�sik fiv�re, Patsy, �s n�v�re, Katalin, akik k�t h�nappal ezel�tt elt�ntek �s nem voltak t�bb� sehol. Haggin �r d�h�ngve kutatta v�gig az eg�sz �ltetv�nyt. M�g a k�rnyez� �serd�t is t�v� tett�k. Egy f�ltucat n�gert megkorb�csoltak. De Haggin �r sohasem tudta kibogozni Patsy �s Katalin elt�n�s�nek rejt�ly�t. Brigitta �s Terentius azonban tudt�k a titkot. Mih�ly �s Jeromos is tudt�k. Patsy �s Katalin, mind a ketten n�gy h�naposok, a munk�sbarakkokban a f�z��stbe ker�ltek, l�gy, ifj� bund�jukat pedig elem�sztette a t�z. Jeromos �pp�gy tudta ezt, mint apja, anyja �s fiv�re, mert �k meg�rezt�k az �gett h�s f�lreismerhetetlen szag�t �s ez csak sz�totta a feket�k ir�nt val� gy�l�let�ket. Arra persze nem gondoltak, hogy a szeg�ny, �ld�z�tt n�gerek csak v�dekeztek, mikor a kuty�kat puszt�tott�k.

De most a ment�cs�nakban nem a feket�kre gondolt Jeromos. Hanem az Arangi fel� fordult eg�sz figyelme. Megint feltette mag�nak a k�rd�st: mi�rt igyekszik a cs�nak �s az Arangi egym�sfel�, mikor csak nemr�gen futott ki a nagy haj� a kik�t�b�l? Erre a k�rd�sre nem tudott ugyan Jeromos felelni, de azt �rezte, hogy ez az eg�sz hallatlan dolog �sszef�gg valahogy sors�val. Mert mi�rt �lt volna k�l�nben anyja, Brigitta, a v�z homokos partj�n �s mi�rt von�tott volna ut�na olyan f�jdalmasan? Ez a von�t�s a sz�v�be sz�rt �s amint visszan�zett, l�tta, hogy apja, Terentius, is aggodalmasan ugrik ide-oda Brigitta mellett. De nemcsak Brigitta von�tott, hanem Mih�ly is. Ott �lt az anyja m�g�tt �s d�h�sen ugatott a cs�nak fel�, mely testv�r�t vitte mag�val. Mindez nagyon rosszul esett Jeromosnak �s meger�s�tette benne azt az �rz�st, hogy szomor� fordulat �ll be �let�ben.

F�l�ves �letkor�hoz k�pest Jeromos igen sokat, de igen keveset tudott. An�lk�l, hogy gondolt volna r� p�ld�ul, tudta, hogy az anyja mi�rt nem ugrik ut�na a v�zbe? Az�rt nem, mert a kuty�k vil�g�ban a s�sv�z� tenger azok k�z� a dolgok k�z� tartozott, melyekt�l f�lni kell. Valami hom�lyos sejtelem azt s�gta Jeromosnak �s eg�sz csal�dj�nak, hogy a v�zbe menni annyi, mint a hal�l tork�ba ugrani. Hiszen nem egyszer l�tt�k, hogy a tenger m�lys�g�b�l pikkelyes sz�rnyetegek, �ri�s sz�j�, borzalmas fogazat� l�nyek bukkannak hirtelen fel, amelyek egy pillanat alatt bekapj�k �s lenyelik a kuty�t, mint ahogy Haggin �r csirk�i cs�pik fel �s nyelik le a b�zaszemeket.

A kutya nem gondolkozik olyan pontosan, mint az ember, de az�rt � is okoskodik a maga m�dj�n. �gy p�ld�ul azt is kiokoskodta, hogy az a bizonyos valami, mely �gy bukkant fel olykor-olykor a v�z felsz�n�re, mint �sz� fat�mb - m�gsem fat�mb, hanem �llat, mert �l. Nem tudta, hogy az emberek krokodilusnak nevezik, de az�rt m�gis sokkal t�bbet tudott r�la, mint a legt�bb ember. �gy p�ld�ul sokkal t�volabbr�l megismerte a szag�t, mint ak�rmilyen �serd�ben feln�tt n�ger. Jobban ismerte a krokodilusok nyelv�t is, mint az ember. Tudta, milyen hanggal fejezik ki k�l�nb�z� �rz�seiket. F�lelm�ket, �hs�g�ket. De Jeromos tud�sa m�g sem volt az�rt nagy. Mert ha meg is �rezte, hogy hol �s merre lust�lkodnak a krokodilusok, m�r mag�r�l a vil�gr�l vajmi keveset tudott. Nagys�g�r�l sejtelme sem volt. Nem tudta, hogy az a Meringe nev� hely, ahol �lt �s melyet h�tulr�l erd�s hegyek, el�lr�l pedig a tengerben, apr� korallszigetek hat�rolnak, m�g nem az eg�sz vil�g. Nem tudta, hogy ez a hely csak egy kicsinyke szigete annak a csoportnak, melyeket egy�ttv�ve Salamon-szigetcsoportnak neveznek. Arr�l persze m�g kevesebb sejtelme volt, hogy ez a szigetcsoport a D�li �ce�n v�ghetetlens�g�ben nem t�bb, mint egy kicsike pont. Egy�ltal�ban a legt�bb dolog titok volt Jeromos el�tt. Titok, amelyen nem is nagyon t�rte a fej�t. Azt �szrevette p�ld�ul, hogy olykor �j n�gerek bukkannak fel valahonnan - de hogy honnan, az m�r titok volt. Valahonnan. M�shonnan. Azt is �szrevette, hogy az �j n�gerek akkor bukkannak fel, mikor az Arangi meg�rkezik �s a n�gerek k�z�l akkor t�nnek el sokan, mikor az Arangi t�vozik. Mi�rt �ppen akkor? Az m�r nem �rdekelte. Tudom�sul vette. Term�szetesnek tal�lta. De mi�rt is kellett volna neki tudni, hogy az Arangi azokat a n�gereket viszi el, kiknek szerz�d�se m�r lej�rt �s olyanokat hoz, kik p�tolni fogj�k a t�voz�kat. El�g, ha annyit tudott, hogy n�ha emberek j�ttek a semmib�l �s ezek az emberek azt�n �jra visszamentek a semmibe. �s mindannyiszor az Arangi fed�lzet�n j�ttek �s mentek.

Ezen az izz�, forr� �g�vi d�lel�tt�n, erre az Arangira ment Jeromos a ment�cs�nakon, mik�zben a parton anyja �s testv�re, Mih�ly, keservesen ugatott ut�na.

II. FEJEZET.

A haj� fed�lzet�n nagyon sokan voltak. Olyan ember, ki ritk�n utazik, ugyancsak el�mult volna a nagy tolong�son �s zsivajon. Persze Haggin Tam�s �s Van Horn kapit�ny egy cs�ppet sem volt meglepve. Megszokt�k m�r az ilyen jeleneteket.

A fed�lzet kicsi volt, mert kicsi volt maga az Arangi is. Munk�stoborz� haj� volt. A t�voli szigetekr�l sz�ll�tott er�s, fiatal leg�nyeket az �j �ltetv�nyekre, ahol feh�r emberek a tespedt �s d�gv�szes mocsarakat �s �serd�ket gazdag �s rendes k�kusz�ltetv�nyekk� v�ltoztatt�k.

A haj�nak sz�k fed�lzet�n a leg�nys�gen k�v�l m�g h�rom messzees� �ltetv�ny hazat�r� n�germunk�sai szorongtak. Ezek a n�gerek h�rom�vi munka ut�n Malaita sziget�n fekv� falvaikba haj�ztak vissza. Mindny�jan a fed�lzeten voltak, furcsa torokhangon fecsegtek �s rajtuk k�v�l ott volt m�g k�t feh�r ember is, Van Horn kapit�ny �s d�n matr�za, Borckman.

- M�r azt hittem, hogy az utols� pillanatban meggondolta mag�t - �gy k�sz�nt�tte vend�g�t Van Horn kapit�ny, gyors �s �rvendez� pillant�ssal a szem�ben, amikor Jeromost �szrevette.

- H�t bizony majdnem �gy volt. M�snak nem is tettem volna meg. Jeromos a legk�l�nb valamennyi �j k�ly�k k�z�tt, kiv�ve persze Mih�lyt. Na itt van, fogja.

Gyors �s hat�rozott mozdulattal odanyomta Jeromost a Van Horn karjai k�z� �s elfordult a fed�lzet fel�. De azt�n nyersen, f�lv�llr�l m�g visszasz�lt:

- Azt�n ha baja esik a kuty�nak, sohase bocs�tok meg mag�nak, kapit�ny.

- �gy fogok r� vigy�zni, mint a szemem f�ny�re. Ink�bb a fejemet hagyom elvenni, mint ezt a kuty�t.

Haggin Tam�s hirtelen b�cs�ra ny�jtotta a kez�t, de �rizkedett att�l, hogy a m�sik ember karj�ban l�v� Jeromosra egy pillant�st is vessen. Mikor �tsz�llt a ment�cs�nakba, m�g visszasz�lt:

- Azt�n tartsa szemmel a hazat�r� leg�nyeimet, am�g csak az utols�t is partra nem tette. Nem sok okuk van, hogy szeress�k Jeromost, vagy a fajt�j�t.

Mikor Jeromos l�tta, hogy Haggin �r elhagyja �s a ment�cs�nakban lassan elt�volodik a haj�t�l, elkezdett rugdal�zni �s aggodalm�nak halk, ny�sz�rg� sz�k�l�ssel adott kifejez�st. Van Horn kapit�ny m�g szorosabban mag�hoz �lelte �s szabad kez�vel megcir�gatta. Haggin Tam�s a tenger n�vekv� t�vols�g�b�l m�g visszaki�ltott:

- El ne felejtse, miben maradtunk. Ha valami baja esik mag�nak, Jeromos megint az eny�m.

- Legyen nyugodt, - felelte Van Horn - ezt majd �r�sba foglalom �s az okm�nyt odarakom a haj�papirok k�z�.

Azok k�z�tt a szavak k�z�tt, amelyeket Jeromos �rtett, ott volt a saj�t neve is. A k�t ember t�rsalg�s�ban ism�telten meghallotta ezt a sz�t �s halv�nyan sejteni kezdte, hogy a besz�lget�s arra a hom�lyos �s kital�lhatatlan borzalomra vonatkozik, amely nyilv�n t�rt�nni fog vele. M�g jobban elkezdett fick�ndozni �s Van Horn letette a fed�lzetre. Sokkal gyorsabban odaugrott a korl�thoz, semmint egy �gyetlen f�l�ves kutyak�ly�kt�l v�rni lehetett volna �s Van Horn minden igyekezete mellett sem tudta volna ut�l�rni. Azonban Jeromos a korl�tn�l hirtelen meg�llott. Visszah�k�lt a nyilt tenger viz�t�l. Az usz� tusk� k�pe - amely nem is tusk�, hanem eleven l�ny - felmer�lt elm�j�ben �s visszatartotta.

Le�lt csonka fark�ra, aranysz�n� pof�csk�j�t �gnek ford�totta �s a gy�sz �s szerencs�tlens�g hossz� von�t�s�t eresztette vil�gg�.

- J�l van, �reg Jeromos, szedd �ssze magad, l�gy f�rfi, - v�gasztalta Van Horn.

De Jeromost nem lehetett megb�k�teni. Igaz, hogy az a feh�rb�r� is olyasf�le, mint Haggin �r, de m�gsem az. Jeromos Van Hornban is olyan hatalmas valakit l�tott, mint a vadak isteneikben, de m�gis �gy �rezte, hogy Haggin �r t�bb, fels�bbrend�, mindenhat�bb. Haggin �r hossz� nadr�got �s cip�t hordott, Van Horn kapit�ny pedig �gy �lt�zk�d�tt, mint egy n�ger. Nadr�got nem viselt, l�ba t�rdig meztelen volt, cs�p�j�t v�szonnal csavarta k�r�l. K�l�nben nagyon sz�p ember volt, de ezt Jeromos nem tudta. Most k�l�nben semmir�l sem tudott. Mik�zben Van Horn kapit�ny �s matr�za, Borckman, parancsokat osztogattak �s az Arangi f�vitorl�i kezdtek felsz�llni az �rbocokra, � egyre csak a partot n�zte �s keservesen von�tott. Ezzel a von�t�ssal az egyik m�g�tte �ll� n�gernek l�that�an nagy �r�m�t okozott. Hangosan nevetett. Erre m�r er�t vett Jeromoson a m�ltatlankod�s �s t�hegyes fogai a k�vetkez� pillanatban p�rhuzamos, v�res vonalakkal sz�ntott�k v�gig a megr�m�lt n�ger l�basz�r�t. Fut�snak eredt.

Van Horn kapit�ny, ki l�tta ezt a jelenetet, megel�gedetten sz�lt oda Borckmannak:

- Ez azt�n n�gervad�sz!

Azt�n lehajolt �s megs�mogatta Jeromost.

Ez a simogatďż˝s egy pillanatra elfelejtette Jeromossal bďż˝natďż˝t. De azutďż˝n ďż˝jra eszďż˝be jutott a baja ďż˝s ďż˝ppen a korlďż˝thoz akart rohanni, hogy a tďż˝volban pillanatonkint kisebbedďż˝ Meringe felďż˝ bďż˝muljon, mikor a dďż˝lkeleti szďż˝l egy lďż˝kďż˝se belekapott a vitorlďż˝kba ďż˝s lenyomta az Arangit. ďż˝s Jeromos a fedďż˝lzeten, amely egy pillanatra negyvenďż˝t foknyira dďż˝lt meg, elcsďż˝szott ďż˝s hiďż˝ba kaparďż˝szott tďż˝maszkodďż˝ pont utďż˝n a sďż˝ma talajon. Csďż˝szva ďż˝rkezett az egyik ďż˝rboc talpďż˝ig, mialatt Van Horn kapitďż˝ny, aki jďż˝ tengerďż˝sz-szemďż˝vel meglďż˝tta a kďż˝zeli kis korďż˝llzďż˝tonyt, kiadta a vezďż˝nyszďż˝t: »Be a szďż˝l alďż˝!«

Borckman �s a fekete korm�nyos visszhang gyan�nt ism�telt�k a kapit�ny szavait, a korm�nyker�k fordult egyet �s az Arangi boszork�nyos gyorsas�ggal fordulv�n bele a sz�lbe, fed�lzete egy pillanatra egyenes s�kba billent.

Jeromos, aki m�g mindig Meringe fel� figyelt, fel akarta haszn�lni az egyenesre fordult talajt, hogy felt�p�szkodj�k �s odamenjen a korl�thoz. De amint odaigyekezett, a f�vitorla, amely az egyik oldal�r�l hirtelen a m�sikba kapta a szelet, recsegve fordult �t. Jeromos a fenyeget�, recseg� veszedelem el�l vadul megugrott (nem kev�sb� vad gyorsas�ggal ugrott oda Van Horn is, hogy megfogja) �s ekkor egy nagy vitorla lebeg� t�mege alatt tal�lta mag�t, amely azzal fenyegette, hogy r�esik �s agyon�ti.

Ez volt Jeromos els� tapasztalata a vitorl�kr�l. Az efajta �llatokat m�g nem ismerte, �letm�djukat m�g kev�sb�. De �l�nk eml�kezet�ben �lt m�g k�ly�kkor�b�l annak a s�lyomnak az eml�ke, amely az �ltetv�nyesh�z udvar�n lecsapott r� a leveg��gb�l. A fenyeget� veszedelem el�l most is lelapult a fed�lzetre. Most is egy sz�rnyas s�lyom lebegett f�l�tte, s�t zuhant le fel�je a k�k �gb�l, mint a ny�l, csakhogy elk�pzelhetetlen�l nagyobb volt, mint az a s�lyom, amelyikkel annak idej�n dolga akadt. Azonban a meglapul�sban nyoma sem volt a gy�vas�gnak. A meglapul�s csak arra val� volt, hogy �sszeszedje mag�t, hogy ugr�snak k�sz�lj�n.

Azonban a k�vetkez� pillanatnak olyan cs�ppnyi r�sze alatt, hogy Jeromos m�g a f�l�tte elhalad� �rny�kot sem vette �szre, a f�vitorla �jabb recseg�ssel �tfordult megint a m�sik oldalra.

Van Horn semmit sem mulasztott ebb�l a l�tv�nyb�l. Sokszor tanuja volt m�r annak, hogy a vitorl�k r�m�t�en megijesztett�k a fiatal kuty�kat, mikor a kis �llatok el�sz�r tal�lkoztak az eget elfog�, mindent els�t�t�t�, fenyeget�en lefel� l�g� hatalmas v�sznakkal. De ez volt az els� kutya �let�ben, amely b�tran, meztelen fogakkal ugr�sra k�sz�lt, hogy megm�rk�zz�k az �ri�s ismeretlennel.

Van Horn lelkes b�mulat�ban hirtelen felkapta Jeromost a fed�lzetr�l �s a karj�ba z�rta.

III. FEJEZET.

Jeromos e pillanatban Meringet teljesen elfelejtette. J�l eml�kezett arra, hogy a s�lyomnak �les volt a cs�re �s a karma. Erre a leveg�ben csapkod�, mennyd�rg�en l�rm�s sz�rnyetegre teh�t aj�nlatos volt vigy�znia. Ez�rt ugr�sra g�rb�lve �s rugkap�lva, hogy a cs�sz�s, s�ma fed�lzeten megtartsa az egyens�ly�t, �lland�an r�szegezte tekintet�t a f�vitorl�ra �s a v�szon minden egyes mozdulat�ra csendes d�h�s mordul�ssal v�laszolt.

A f�vitorla t�bbsz�r is �tfordult. Jeromos mindannyiszor nekiugrott. Nem �rte el. A vitorla sem csapott le � r�. Jeromos gondolkozott �s lassan meg�llap�totta, hogy ez a recseg�, nyikorg� valami nem olyan gyilkos, veszedelmes dolog, amilyennek el�sz�r v�lte. Elm�j�ben arra a helyre sorozta, ahol a borzalmasnak l�tsz�, de m�gsem borzalmas dolgok foglaltak helyet. �ppen �gy tanulta meg, hogy ne f�ljen a p�lm�k k�z�tt z�g� sz�l zaj�t�l, mikor v�dett helyen fekszik az �ltetv�nyesh�z verand�j�n �s hogy ne f�ljen a fenyeget�en �rkez� hull�mokt�l, amelyek a kik�t�ben �rtalmatlan tajt�kk� omlottak �s csap�dtak a l�bain�l.

�gy azt�n nem k�sz�lt t�bb� ugr�sra a vitorla ellen. Ez volt az els� lecke �s Jeromos hamarosan kitanulta.

Miut�n a f�vitorla �gy�t elint�zte, Jeromos elm�je ism�t Meringe fel� fordult. Csakhogy Meringe nem volt t�bb� sehol, sem Brigitta, sem Terentius, sem Mih�ly a kik�t�ben, sem Haggin �r, sem Derby, a hivatalnok, sem Bob, a munkafel�gyel�. Nem volt sehol a kik�t�, nem volt sehol a f�ld, a k�zelben a p�lmaf�kkal �s a t�volban a hegyekkel, amelyek az �gnek nyujtott�k z�ld cs�csaikat. Ak�r a haj� far�ban, ak�r a haj� orr�n, ak�r a korm�nyf�len, ak�r a tatbalon �llott, mikor fel�gaskodott els� l�baival a h�szcentim�teres korl�tra �s kib�mult, nem l�tott egyebet, mint az �ce�nt.

Minthogy Jeromos nem l�tta t�bb� Meringet, azzal kezdett foglalkozni, ami k�zvetlen k�zel�ben volt. M�r nagyon kor�n megtanulta, hogy arra kell figyelni, ami k�zel�ben van �s nem a t�voles� dolgok fel�.

Els� felfedez�se nagyon �lvezetes volt: egy fiatal, Ysabel-�serdei vadkuty�t tal�lt, amelyet a Meringeb�l hazat�r� n�gerleg�nyek egyike vitt mag�val vissza Malait�ba. Koruk egyforma volt, de fajuk k�l�nb�z�. A vadkutya egyszer�en vadkutya volt: mindig lapult �s cs�szott, f�le mindig lekonyult, farka mindig a l�ba k�z� csap�dott, a szeme mindig �j bajokat �s b�ntalmakat sejtett, �lland�an f�lt, az �t�s alatt meghuny�szkodott, f�lelm�ben �s f�jdalm�ban von�tott �s mindig k�szen volt arra, hogy �rul� m�don orvul harapjon, ha a j� szerencse �s a biztons�g a v�delm�re vannak.

A vadkutya �rettebb volt, mint Jeromos, nagyobbtest� �s gonoszs�gban okosabb. De Jeromos jobbfajt�j�, j�l teny�sztett �s d�lceg. A vadkutya el�dei az �serd�ben �ltek. A szabadban sohasem t�madtak, csak ha a zs�km�ny gy�nge volt vagy v�dtelen. Nem a b�tors�g, hanem a cs�sz�s �s bujk�l�s tartotta fenn �let�ket. A veszedelem el�l elrejt�ztek.

Jeromos ellenben olyan �s�kt�l sz�rmazott, akiket b�tors�guk miatt v�lasztottak ki �s vettek maguk mell� az emberek. S amilyenek az �s�k voltak, olyanok lettek az ut�dok is. Nem cs�sz�k, hanem egyenesen �ll�k. T�mad�k, akik mindig meg�llt�k a sarat. A veszedelemnek arc�ba ugrottak, harcoltak �s meghaltak, de soha meg nem adt�k magukat.

Ilyen kutya volt Jeromos is. Mikor r�bukkant a vadkuty�ra, nem kutatta egy pillanatig sem, vajjon ez az �llat nagyobb, vagy vadabb-e, mint �? Csak azt tudta, hogy ez az �si ellens�g: a vadkutya, mely nem csatlakozott az ember t�zhely�hez. Ez�rt az �r�m diadal�v�lt�s�vel ugrott neki.

A vadkutya-k�ly�k hihetetlen gyorsas�ggal vonult vissza, �r�lten szedte a l�b�t, de Jeromos el�rte �s megbukfenceztette a cs�sz�s fed�lzeten. Amint ott hempergett �s �rezte a bel�cs�p� �les fogakat, � is kapdosott �s vicsorgott, de vicsorg�sait a r�m�let, f�jdalom �s megtiport al�zatoss�g vinnyog�sai �s jajgat�sai v�ltott�k fel.

Jeromos azonban �riember volt, azaz ink�bb �r a kuty�k k�z�tt. Mivel az ellens�ges �llat megadta mag�t, mivel s�rt �s al�zatos volt, mivel kiszolg�ltatva fek�dt alatta, Jeromos abbahagyta a t�mad�st. Fel�llt az ingadoz� fed�lzeten �s roppant kellemesen �rezte mag�t, egyr�szt az�rt, mert gy�z�tt, m�sr�szt att�l a b�szkes�gt�l, mellyel Van Horn kapit�ny dics�r� ki�lt�sai t�lt�tt�k el.

- J�l van, Jeromos! Der�k kutya vagy, Jeromos! Ez azt�n kutya! Kutya a talp�n!

�s amint elvonult a k�zdelem hely�r�l, azt kell mondani, hogy eg�sz l�nye csak �gy dagadozott a b�szkes�gt�l �s a feje tart�sa, amint a v�lla f�l�tt visszan�zett a ny�sz�rg� vadkuty�ra, mintha ezt mondta volna:

- H�t most, azt hiszem, megkaptad a magad�t. Ezekut�n majd el fogsz tisztulni az utamb�l.

Azt�n folytatta �j �s kis vil�g�nak felkutat�s�t. Ez a vil�g egy pillanatig sem volt mozdulatlan, folyton imbolygott, lengett, t�ncolt a tenger hull�mz� felsz�n�n.

Megismerkedett a meringei hazat�r� munk�sleg�nyekkel �s azokkal a n�gerekkel, akik a haj�n szolg�ltak. R�j�tt, hogy ezek valahogyan k�zelebb �llottak Van Horn kapit�nyhoz, mint a t�bbiek. Nyilv�nval� volt, hogy ezek k�zvetlenebb�l tartoznak az Arangihoz �s a kapit�nyhoz. A kapit�ny alatt az � vez�nyszav�ra dolgoztak, m�k�dtek a korm�nyker�kn�l, h�zt�k �s szerelt�k a k�teleket, vizet mer�tettek k�v�lr�l a fed�lzetre �s kef�vel surolt�k a padl�t.

�s mint ahogy megtanulta Haggin �rt�l, hogy eln�z�bbnek kell lennie a n�ger inasok ir�nt, mint a mezei munk�sok ir�nt, ha azok bevet�dtek a nagy udvarra, most �ppen �gy megtanulta Van Horn kapit�nyt�l, hogy eln�z�bben kell kezelnie a haj� leg�nys�g�t, mint a hazat�r� munk�sokat.

Alaposan kif�rk�szte a konyh�t is. Nyomor�s�gos kis konyha volt ez: mind�ssze nyitott kis helyecske a nyitott fed�lzeten, szabad pr�d�ja sz�lnek, es�nek �s viharnak.

Nemsok�ra egy furcsa int�zked�s keltette fel figyelm�t. A haj� leg�nys�ge oszlopokkal er�s�tette meg a h�rmas sorba k�t�z�tt sz�gesdr�tot, amely teljesen k�r�lfutotta a haj�t. Csak a f�bej�r�n�l hagyott egy f�lm�ternyi ny�l�st szabadon. An�lk�l, hogy erre egy gondolatot is kellett volna vesztegetnie, Jeromos �rezte, hogy ez �v�int�zked�s valami veszedelem ellen. Eddigi eg�sz �lete annak a veszedelemnek kell� k�zep�n folyt le, amely a n�gerek r�sz�r�l minduntalan fenyegetett. A meringei �ltetv�nyesh�zban a feh�rek �lland�an gyanakv� szemmel �gyelt�k azt a sok feket�t, aki az �v�k volt �s nekik dolgozott. A nappali szob�ban, ahol az eb�dl�asztal, a billi�rdasztal �s a gramof�n�llv�ny foglaltak helyet, ott �llott a puska�llv�ny is �s minden h�l�szob�ban, k�l�n minden �gy m�g�tt k�z�gyben �llottak a revolverek �s a pusk�k. Azonk�v�l Haggin �r �s Derby, mihelyt elhagyt�k a h�zat �s kimentek a feket�k k�z�, mindig �vet vettek fel, amelyben revolvert hordottak.

Jeromos nagyon j�l tudta, hogy ezek a d�rren� eszk�z�k mire val�k: a puszt�t�s �s hal�l eszk�zei. L�tta m�r, hogyan pusztulnak el eleven l�nyek ezekt�l az eszk�z�kt�l, p�ld�ul kecsk�k, madarak �s krokodilusok. A feh�r istenek akaratuk erej�vel �s az ilyen eszk�z�k seg�ts�g�vel el tudt�k �rni a t�vols�got an�lk�l, hogy saj�t test�kkel oda kellett volna menni�k, �s meg tudt�k �lni az �l� l�nyeket. Ez a k�pess�g, hogy a t�vols�gon kereszt�l is �lni tudtak, bizonyos tekintetben k�rm�k �s foguk meghosszabb�t�s�nak t�nt fel neki. �s ezt Jeromos elfogadta an�lk�l, hogy t�n�d�tt volna rajta, an�lk�l, hogy az eg�sz egy�ltal�ban esz�be jutott volna, mint ahogy elfogadta a k�r�l�tte �l� titokzatos vil�g minden egy�b jelens�g�t is.

Nem tďż˝nďż˝dďż˝tt Jeromos a szďż˝ges drďż˝tkerďż˝tďż˝sen sem, de azt ďż˝rezte, hogy a fehďż˝r hatalmasak valami veszedelem ellen vďż˝dekeznek vele. ďż˝ppen ezďż˝rt figyelemmel kďż˝sďż˝rte felkďż˝tďż˝zďż˝sďż˝t. Mikďż˝zben elmerďż˝lve nďż˝zte a munkďż˝t, egy Lerumi nevďż˝ nďż˝ger, ki azt hitte, hogy senki sem lďż˝tja, hirtelen belerďż˝gott a kutyďż˝ba, mely olyan ellensďż˝gesen viselkedett a feketďż˝kkel szemben. Jeromos megvadult a megalďż˝ztatďż˝stďż˝l. Lerumi, ki ďż˝szrevette, hogy Jeromos tďż˝madďż˝sra kďż˝szďż˝l, ďż˝j rďż˝gďż˝sra emelte lďż˝bďż˝t, de a kďż˝vetkezďż˝ pillanatban mďż˝r bokďż˝jďż˝ban ďż˝rezte Jeromos fogait. Menekďż˝lni akart, de a kutya lďż˝bai kďż˝zďż˝ keveredett. A nďż˝ger elvesztette egyensďż˝lyďż˝t, megingott ďż˝s nekiesett az ďż˝j kerďż˝tďż˝s hďż˝romszoros szďż˝ges drďż˝tjďż˝nak. A fedďż˝lzet nďż˝gerei nevettek. Jeromos azt hitte, rajta mulatnak - ďż˝s neki rohant a sok fekete lďż˝bszďż˝rnak. A nďż˝gerek eszeveszetten menekďż˝ltek a fedďż˝lzetrďż˝l. Csak a legďż˝nysďż˝g ďż˝s Jeromos maradt ott. Van Horn kapitďż˝ny, ki lďż˝tta az egďż˝sz jelenetet, hangos ďż˝rďż˝mmel hirdette megelďż˝gedďż˝sďż˝t, magďż˝hoz szďż˝lďż˝totta Jeromost, megveregette a hďż˝tďż˝t, azutďż˝n az utasok tďż˝megďż˝hez fordult ďż˝s azon a zagyva keverďż˝k nyelven, melyen a nďż˝gerek beszďż˝lnek ďż˝s melyet bêche-de-mer-nek hďż˝vnak, ďż˝gy szďż˝lott:

- H�! Leg�nyek! �n nagy besz�d hozz�tok csin�l! Kutya nekem eny�m! Ha leg�ny b�nt kutya, �n szavamra, borzaszt� haragszik leg�ny! Leg�ny �v� h�ta bel�le �n has�t sz�j! Ti vigy�z l�bsz�r tietek, �n vigy�z kutya eny�m. �rt?

�s az utasok ellenkez�s n�lk�l fogadt�k el a feh�rember t�rv�ny�t.

Kďż˝zben a fedďż˝lzeten az egyik ďż˝rbocrďż˝d ďż˝rnyďż˝kďż˝ban ďż˝tkezďż˝shez terďż˝tettek. Mikor a kapitďż˝ny szďż˝lďż˝totta, Jeromos hozzďż˝ja sietett ďż˝s kďż˝zte ďż˝s Borckman kďż˝zďż˝tt ďż˝lt le az ebďż˝dhez. Meg is kapta a maga rďż˝szďż˝t bďż˝ven, a kapitďż˝nytďż˝l. ďż˝gy hďż˝t hozzďż˝ hďż˝zďż˝dott kďż˝zelebb. Kďż˝lďż˝nben is szeretet kezdett benne irďż˝nta derengeni. Most meg kďż˝lďż˝nďż˝sen ďż˝rďż˝lt, mert elďż˝szďż˝r tďż˝rtďż˝nt, hogy az asztalnďż˝l adott neki enni. Eddig kďż˝lďż˝n evett. Tďż˝bbnyire zabkďż˝sďż˝t, melyet Van Horn kapitďż˝ny megďż˝ntďż˝zďż˝tt konzerv-lďż˝vel ďż˝s megďż˝desďż˝tett egy kanďż˝l cukorral. ďż˝m ezďż˝ttal egyďż˝b jďż˝ falatokat is adott neki. Jeromos olyan boldog volt, hogy el is ugatta magďż˝t. Ez az ugatďż˝s ďż˝j eszmďż˝t ďż˝bresztett a kapitďż˝ny fejďż˝ben. Elhatďż˝rozta, hogy a kutyďż˝t megtanďż˝tja ďż˝rzďż˝seinek ďż˝s gondolatainak kifejezďż˝sďż˝re, vagyis megtanďż˝tja »beszďż˝lni«. S azonnal hozzďż˝fogott a munkďż˝hoz.

ďż˝t perc mulva Jeromos mďż˝r megtanulta, hogy csendesen beszďż˝ljen: ne ugasson tďż˝bbet egyetlen csendes, lďż˝gy, ďż˝raďż˝tďż˝shez hasonlďż˝ szďż˝tagnďż˝l. Ugyancsak ebben az elsďż˝ ďż˝t percben megtanulta, hogy az »ďż˝lj le« lďż˝nyegesen kďż˝lďż˝nbďż˝zik attďż˝l, hogy »fekďż˝dj le«. Megtanulta, hogy mikor beszďż˝l, akkor le kell ďż˝lnie, hogy beszďż˝dkďż˝zben nem szabad ugrďż˝lnia, az ďż˝lďż˝helyďż˝ben meg sem szabad moccannia ďż˝s vďż˝rnia kell, mďż˝g a kďż˝rt ennivalďż˝t megkapja.

Ezenkďż˝vďż˝l a szďż˝kincse hďż˝rom ďż˝j szďż˝val gazdagodott. Ettďż˝l az idďż˝tďż˝l kezdve az a kifejezďż˝s, hogy »beszďż˝lj«, mindďż˝rďż˝kkďż˝ a beszďż˝det jelentette a szďż˝mďż˝ra ďż˝s az a kifejezďż˝s, hogy »ďż˝lj le«, ezentďż˝l mindig a leďż˝lďż˝st juttatta az eszďż˝be, sohasem a lefekvďż˝st. Szďż˝kincsďż˝nek harmadik szaporodďż˝sa ez a szďż˝ volt: »Kapitďż˝ny«. Ezzel a nďż˝vvel hallotta szďż˝lďż˝tani Van Hornt a matrďż˝z rďż˝szďż˝rďż˝l. ďż˝s mint ahogy tudta, hogy ha egy emberi lďż˝ny azt mondja: »Mihďż˝ly«, az testvďż˝rďż˝re, Mihďż˝lyra vonatkozik ďż˝s sem ďż˝rďż˝, sem Brigittďż˝ra, sem Terentiusra, ďż˝ppen ďż˝gy tudta most, hogy vizenďż˝szďż˝ ďż˝j vilďż˝gďż˝nak kďż˝tlďż˝bďż˝ fehďż˝r gazdďż˝jďż˝t Kapitďż˝nynak hďż˝vjďż˝k.

Van Horn v�g�l �gy �sszegezte �t�let�t a matr�z el�tt:

- Ez nemcsak egyszer�en kutya. A barna szeme m�g�tt eg�sz hat�rozottan emberi agy is van el�g. Hath�napos az eg�sz �llat. Egy f�l�ves csecsem�, aki �t perc alatt k�pes lenne megtanulni, amit most ez a kutya megtanult, vil�g csod�ja volna. A teremt�sit neki, a kutya esze m�gis csak hasonl�t az ember esz�hez. Ha �gy cselekszi a dolgokat, mint az ember, akkor k�vetkez�sk�ppen �gy is tud gondolkozni, mint az ember.

IV. FEJEZET.

A kis haj�szob�khoz, a kab�nsorhoz vezet� l�pcs�t meredek foksor helyettes�tette. Ezen vitte le a kapit�ny Jeromost az �tkez�s befejez�se ut�n. Hossz� helyis�gbe jutottak, amelynek egyes r�szei az Arangi eg�sz hossz�s�g�n v�gigterjedtek, kezdve egy pici szob�n �s v�gezve a n�gerek hely�n. Itt ter�lt el a fed�lk�z, ahol a haj� leg�nys�ge lakott. �s ett�l egy deszkafallal elv�lasztva ter�lt el a pici szoba, amelyet Van Horn �s Borckman osztottak meg, m�g a lakhat� helyek t�bbi r�sz�t a hazat�r� n�ger munk�sok foglalt�k el. Rendetlen�l elsz�rva fek�dtek mindenfel� a padl�n �s azon a hossz�, alacsony l�c�n, amely az eg�sz helyis�g minden oldal�n k�r�lfutott.

A kis kaj�tben a kapit�ny egy p�rn�t gy�m�sz�lt a f�ld�n a sarokba �s nem volt neh�z meg�rtetnie Jeromossal, hogy ez lesz az �gya. Viszont Jeromosnak sem esett nehez�re, hogy j�l l�v�n lakva �s f�radt l�v�n ennyi izgalomt�l, azonnal elaludj�k.

Egy �r�val k�s�bb Borckman bel�p�se �bresztette fel. Mikor megbillentette a fark�t �s a szem�vel ny�jasan r�mosolygott, a matr�z r�ki�ltott �s haragosan mondott valamit. Jeromos megsz�ntette a ny�jass�got �s csendesen figyelve nyugton maradt. A matr�z az�rt j�tt, hogy igy�k egyet. �szint�n sz�lva, Van Horn k�szlet�b�l lopta az italt. Ezt Jeromos nem tudta. Az �ltetv�nyen gyakran l�tta, hogy a feh�remberek isznak. De most abban a m�dban, ahogy Borckman elvette az italt, volt valami k�l�n�s. Jeromos hom�lyosan �rezte, hogy a dolog k�r�l valami nincsen rendben. Hogy mi nincs rendben, azt nem tudta, csak �rezte, hogy a dolog g�rbe �s gyanakodva figyelte.

Miut�n a matr�z kiment, Jeromos megint elaludt volna, de a gondatlanul nyitvafelejtett ajt� l�rm�san kicsap�dott.

Erre fut�lag k�r�ln�zett a szob�ban �s kis�t�lt a folyos�ra. Minden�tt n�gerek hevertek, de Jeromos, aki ezt kapit�nya ir�nt val� k�teless�g�nek �rezte, b�tran kezdte valamennyit k�l�n-k�l�n megszagl�szni. Mikor megszagl�szta �ket, azok haragos �s morg� fenyeget�seket hallattak. Jeromos nem ijedt meg �s �vatosan folytatta vizsg�l�d�sait.

De a m�sik, szomsz�dos helyis�gbe vezet�, ajt� n�lk�li bej�ratn�l egyszer csak gyan�t hozott fel�je a l�gvonat �s � mer�szen k�vetni kezdte azt az �j szagot, amely az orr�t meg�t�tte. Az alacsony, s�t�t helyis�gben egy idegen valakit tal�lt, akit eddig m�g nem szagolt meg. Egy sz�l ingben, azon a durva zs�kv�sznon, amit egy nagy rak�s doh�nyos skatuly�ra �s lisztet tartalmaz� �tvenfontos pl�hl�d�kra bor�tottak, egy fiatal n�gerl�ny fek�dt ott.

Volt valami rejt�z� �s leskel�d� �rz�s a leveg�ben, ami Jeromos �szt�n�t nem ker�lte el. R�g�ta tudta m�r, hogy nem jelent j�t, ha egy n�ger leselkedik vagy rejt�zk�dik. A l�ny s�r�sba t�rt ki, mikor Jeromos fennen ugatni kezdett �s r�ugrott. B�r a kutya fogai megkarcolt�k meztelen karj�t, a l�ny nem �t�tt r�. Nem is sir�nkozott t�bbet, �sszegubbaszkodott, reszketett �s nem v�dekezett. A kutya nem eresztette el azt a fog�st, amit a v�kony ingen a fogai nyertek, hanem ing�n�l fogva h�zni �s r�zni kezdte a l�nyt, k�zben pedig l�rm�zott �s szitkoz�dott �s k�ptelen l�rm�t csapott, hogy a kapit�nyt vagy a matr�zt ideh�vja.

A k�zdelem folyam�n a l�ny elvesztette egyens�ly�t a skatuly�k �s l�d�k tetej�n. Az eg�sz halom �sszeomlott. Ett�l Jeromos m�g nagyobb l�rm�ban t�rt ki, a feket�k pedig, bekukucsk�lva a maguk term�b�l, kegyetlen gy�ny�r�s�ggel kacagtak.

Mikor a kapit�ny megj�tt, Jeromos cs�v�lni kezdte farka csonkj�t �s h�tracsapott f�lekkel m�g jobban r�zta �s r�ngatta a l�ny ing�nek hitv�ny v�szn�t. D�cs�retet v�rt az�rt, amit tett, de mikor a kapit�ny mind�ssze felsz�l�totta, hogy hagyja b�k�n a l�nyt, azzal a meg�llap�t�ssal engedelmeskedett, hogy ez a rejt�zk�d� �s hal�lra r�m�lt teremt�s valahogyan k�l�nb�zik minden m�s rejt�zk�d� l�nyt�l �s m�sk�ppen is kell vele b�nni.

A l�ny csakugyan hal�lra volt r�m�lve, ami, amint az mingy�rt kit�nik, nem is volt csoda. Nagy gond volt ez a l�ny a Von Horn nyak�n, aki igyekezett ett�l a gondt�l megszabadulni, de �gy, hogy a l�nynak az�rt ne kelljen meghalnia, � maga �ppen a hal�lt�l mentette meg a l�nyt, mikor egy k�v�r diszn��rt megv�s�rolta.

A dolog �gy t�rt�nt, hogy Van Horn a Balebuli foly� partj�n egy gy�szos menetet pillantott meg. A l�nyt vitt�k, hogy egy �stben f�zz�k meg. Mert beteg volt �s nem tudt�k semmi haszn�t venni.

Van Horn kapit�ny sz�baereszkedett a feket�kkel �s megtudta t�l�k, hogy meg akarj�k f�zni. Az volt a sz�nd�kuk, hogy n�h�ny bar�tjukat is megh�vj�k a lakom�ra.

F�l�rai alkudoz�s ut�n, mialatt Van Horn cs�k�ny�sen hangoztatta a zs�km�ny hitv�nys�g�t, v�g�l v�s�rolt egy h�zott diszn�t �t doll�r�rt �s a diszn�t kicser�lte a l�nyra.

Ekkor kezd�dtek meg Van Horn igazi bajai a l�nnyal. Nem tudott t�le szabadulni. Malaita bensz�l�tteit sokkal jobban ismerte, semhogy a szigeten ak�rhol �tadta volna nekik a l�nyt. �s mivel Van Horn kapit�ny nem tudott tal�lkozni a Nyugati Kereszt nev� hitt�r�t� briggel, ahol a l�nyt nem ett�k volna meg, k�nytelen volt ott tartani az Arangi sz�k�s helyis�geiben addig a k�ts�ges j�vend�ig, mikor majd egyszer m�dj�ban lesz a hitt�r�t�knek �tadni.

A l�ny azonban egy�ltal�ban nem mutatkozott h�l�snak. M�g pedig az�rt nem, mert egy�gy�s�g�ben nem �rtette meg, hogy mit k�sz�nhet a kapit�nynak. Azt hitte, hogy sors�ban alapj�ban nem t�rt�nt v�ltoz�s. Mind�ssze annyi, hogy a feket�k helyett, most m�r az Arangi feh�r gazd�ja fogja megenni. Bizony�ra csak arra v�r, hogy megh�zz�k. Ez�rt azt�n csak annyit evett a l�ny, hogy �letben maradjon. �jjel-nappal rettegett.

Ilyen sz�nalmas �llapotban bukkant r� Jeromos. Miut�n a kapit�ny felsz�l�t�s�ra elengedte a l�nyt �s gazd�ja visszavitte a fed�lzetre, ott megint valami �jat fedezett fel: sz�razf�ldet. Az orra �gnek fordult �s �gy szagl�szta sz�lment�ben a leveg� �raml�s�t, amely h�reket hozott neki, �s amelybe olyan arckifejez�ssel dugta az orr�t, mint ahogy az emberi l�nyek az ujs�got szokt�k olvasni. A sz�l a tengerpart s�s �z�t hozta neki, a mangrove-mocsarak alacsony v�z�ll�s� nyirkos iszapszag�t, a forr�-�g�vi n�v�nyzet f�szeres illatait �s a kormos t�zhelyek gyenge, nagyon gyenge, alig �rezhet� f�stj�nek savany� cs�p�s�t.

A sz�l, amely az Arangit egyenesen a Malaita sziget�nek e kiugr� pontja fel� halad� �ramlatba hajtotta eddig, most el�llott. Ezt a sz�lcsendet arra haszn�lta fel a kapit�ny, hogy leg�nys�g�t a fegyverek haszn�lat�ra oktassa. Fadarabokat, �vegeket �s �res dobozokat hajig�it a tengerbe, azut�n t�zeltetett r�juk. A nyolc n�ger matr�z �r�lt ennek a mulats�gnak, de �r�lt neki Jeromos is. Mikor a pusk�k ropogtak, izgatottan ugatott elragadtat�s�ban. A hazautaz� n�ger munk�sok pedig a kil�tt h�velyekre vetett�k magukat. Ezeket az �res patronokat nagyon �rt�kes t�rgyaknak tartott�k. M�g am�gy meleg�ben beledugt�k �ket f�l�k �res ny�l�s�ba. Nagyon sok ilyen lyuk volt f�l�knek cimp�j�n. A nagyobbakba cser�ppip�kat, doh�nyrudakat �s gyufaskatuly�kat helyeztek el.

A leg�nys�g k�l�nben nem tudott valami nagyon j�l c�lbal�ni, de Van Horn azzal v�gasztalta mag�t, hogy az �serdei bennsz�l�ttek �s a vizin�gerek, akikkel baja t�madhat, m�g rosszabbul c�loznak. De azt m�r restelte, hogy feh�r matr�z�nak, Borckmannak, revolvere az els� l�v�sn�l cs�t�rt�k�t mondott. Meg is intette hanyags�g��rt, hogy nem tisztogatja �s nem olajozza el�gg� a fegyvert. Azonk�v�l azt a jelent�s�ges k�rd�st is int�zte Borckmanhez, mennyit ivott �s hogy nem az ital-e az oka annak, hogy a szokottn�l rosszabb a tal�lata. Borckman erre elmagyar�zta, hogy l�zrohama van. Van Horn k�ts�geskedve megadta mag�t, de p�r perc mulva, mikor Jeromost tartva a karj�ban, ott �lldog�lt az �rny�kos �rboc m�g�tt, Jeromosnak r�szletesen megmondotta a v�lem�ny�t.

- A p�linka az � baja, mondhatom neked. Ez�rt kell nekem elv�geznem a magam munk�j�n fel�l m�g az � munk�j�nak a fel�t is. � azt mondja, hogy a l�z. Ne higgy neki, Jeromosk�m. A p�linka, semmi m�s, csakis a p�linka. Ha j�zan, akkor nagyon j� tenger�sz, tudod. De ha bep�link�zott, akkor a feje k�tyagos lesz, tiszt�ra megbolondul, teljesen meg van keveredve az esze �s a legnagyobb vihart is horkolva volna k�pes t�rni, csak hogy alhasson egy kicsit. L�tod, Jeromos, te csak most kezdesz j�rni a nagyvil�gban ezen a n�gy puha l�badon, fogadd meg egy okos embernek a tan�cs�t �s ne szokj�l r� az italra. Hidd el, fiam, amit ap�d mond: az ital nem haszn�lt m�g senkinek semmit.

Ezek ut�n otthagyta Jeromost a fed�lzeten, lement a kis kaj�tbe �s egy nagyot h�zott ugyanabb�l a p�link�s�vegb�l, amelyet Borckman szokott megd�zsm�lni.

Jeromos pedig a vadkuty�t kereste, mert m�r megszokta, hogy amikor csak lehet, megt�madja vagy legal�bb is incselkedj�k vele.

Estefel�, miut�n a vadkuty�t �jabb leck�ben r�szes�tette, a kapit�nyt ott tal�lta a fed�lzeten. H�t�t az alacsony korl�tnak t�masztva �ld�g�lt �s kib�mult a tengerre. Jeromos r�nyugtatta az �ll�t Kapit�ny t�rd�re �s hosszasan, komolyan az arc�ba n�zett. Most vette csak �szre kedves �llatj�t. Hirtelen elnevette mag�t �s egy csom�ba fogta Jeromos fej�nek �s pof�j�nak f�loldal�n a b�rt. Azut�n r�zogatni kezdte el�re �s h�tra. Jeromos eg�szen m�moros lett a boldogs�gt�l. Mert tudta, hogy ennek a r�z�snak gorombas�g�ban sem harag, sem veszedelem nincsen �s hogy ez a j�t�knak az a faja, amelyet � �s Mih�ly sz�vesen j�tszottak. Alkalmilag Brigitt�val is szokott �gy j�tszani. Nagyon ritka alkalmakkor m�g az is megt�rt�nt, hogy Haggin �r maga is bar�ts�gosan megr�zogatta. Mindez besz�d volt Jeromos sz�m�ra, f�lre�rthetetlen besz�d.

Mikor a r�zogat�s egyre goromb�bb lett, Jeromos el�vette legd�h�sebb morg�s�t, amely abban a m�rt�kben n�tt m�g d�h�sebb�, ahogyan a r�z�s ereje is egyre er�sebb lett. De ez is csak j�t�k volt: f�jdalmat akart elhitetni azzal, aki j�t�kb�l szeret f�jdalmat okozni. Jeromos j�l belefek�dt a markol�sba �s cib�lta a fej�t, legal�bb annyira pr�b�lv�n kifesz�teni b�r�nek megmarkolt r�sz�t, hogy egy kis harap�shoz is jusson.

Mikor Kapit�ny hirtelen tasz�t�ssal eleresztette, Jeromos harap�sranyitott sz�jjal, d�h�s morg�ssal ugrott vissza hozz�, hogy Kapit�ny megint megmarkolhassa �s tov�bb r�zogassa. A j�t�k Jeromos egyre n�vekv� izgatotts�g�ra tov�bb folytat�dott. Egyszer f�rg�bb is volt Kapit�nyn�l, �s a j�t�kos kezet a fogai k�z� kapta. De a fogait nem szor�totta �ssze.

Ebben a pillanatban a Kapit�ny egyetlenegy sz�t mondott ki, a Jeromos nev�t. Ebben a sz�ban benne volt a tilalom �s vez�nysz� minden parancsa �s a szeretet csendes figyelmeztet�se.

Jeromos �rezte mindezt �s azonnal mag�hoz t�rt. Egy pillanat alatt rendben volt megint, csupa al�zatoss�g volt, k�t f�l�t bocs�natk�r� esdekl�ssel csapta h�tra �s a sz�ve meleg szeretettel dobogott. A k�vetkez� pillanatban m�r ott volt Kapit�ny karjai k�z�tt, arca Kapit�ny arc�t �rintette, nyelve azzal a s�v�rg�ssal csapott ki �jra �s �jra a sz�j�b�l, mellyel a besz�d tehets�g�t�l megfosztott kutya �rz�seit szeretn� meg�rtetni.

- A teremt�sit neki, - morogta h�zelg�en Van Horn kapit�ny - csupa �rtelem vagy te kutya, az eg�sz mivoltod egy nagy arany sz�v, amire ez az aranyos bunda van k�r�lcsavarva. A teremt�sit, te Jeromos, arany vagy te, tiszta arany, k�v�l-bel�l, aranyb�ny�ban sem tal�lni ilyen kincset, mint amilyen kutya te vagy. Aranyb�l van a sz�ved, te aranykutya, l�gy j� hozz�m �s szeres engem mindig, mint amilyen j� �n leszek hozz�d �s mint ahogy �n foglak szeretni, m�g a vil�g vil�g lesz.

V. FEJEZET.

Az Arangi a hirtelen be�ll� forr�-�g�vi �jszak�ban felv�ltva hol sz�lcsendben siklott, hol hirtelen leveg�rohamok sz�rnya alatt bukd�csolt el�re Malaita emberev� szigete fel�.

Nyolct�l tizenkett�ig a feh�r matr�z tartotta az els� �rs�get. Van Horn kapit�ny, akit egy hirtelen felh�szakad�s lekergetett a fed�lzetr�l, mag�val vitte Jeromost aludni a kis kaj�tbe. Jeromos f�radt volt �lete e legizgalmasabb napj�nak sz�zf�le izgalm�t�l.

Jeromos olyan eg�szs�gesen aludt, hogy mikor az es� el�llott �s p�r�s, fojt� kemenc�v� v�ltoztatta a kaj�t�t, nem is vette �szre, hogy Kapit�ny szinte fuldokolva a friss leveg� ut�n, csuromvizesre izzadt ruh�ban �s ingben felt�p�szkodott, h�na al� csapta p�rn�j�t �s takar�j�t �s felment a fed�lzetre.

Jeromos csak akkor �bredt fel, mikor egy �ri�si sv�bbog�r m�szta meg a l�bujjai k�z�tti �rz�keny �s sz�rtelen helyet. Felserkent �s nagyot r�gott megcsiklandozott l�b�val, azt�n r�b�mult a sv�bbog�rra, amely m�lt�s�gosan s�t�lt tov�bb.

Ekkor hirtelen esz�be �tl�tt: hol van Kapit�ny? Tudta, hogy nincs a szob�ban, de az�rt fel�llt a h�ts� l�baira �s �tf�rk�szte az alacsony fekv�helyet, mik�zben okos kis orra reszket� gy�ny�r�s�ggel szuszogott ide-oda, megszagolv�n Kapit�ny nemr�gi jelenl�t�t. �s amit�l az orra reszketett �s szuszogott, ugyanatt�l csonka farka is hevesen ide-odamozgott.

De h�t hol van Kapit�ny? Gondolat volt ez az agy�ban, �ppen olyan �les �s hat�rozott, amilyen egy emberi agyban lett volna. �s a gondolat ugyan�gy cselekv�st is sz�lt. Az ajt� t�rva-nyitva �llott �s Jeromos keres�s�re indult. Eljutott a fed�lzetre vezet� meredek l�tr�hoz. Miut�n t�bbsz�r visszabukott, v�gre fent volt. Addig j�rt-kelt, szagl�szott, m�g v�gre r�akadt gazd�j�ra. A fed�lzet k�zepe t�j�n ott fek�dt a h�t�n, �gy be volt csavarva a takar�j�ba, hogy csak a feje l�tszott ki �s eg�szs�gesen aludt.

Jeromos mindenekelďż˝tt boldogan megszaglďż˝szta ďż˝s boldogan csďż˝vďż˝lta a farkďż˝t. De Kapitďż˝ny nem ďż˝bredt fel ďż˝s Jeromos a vďż˝konyan szitďż˝lďż˝ esďż˝tďż˝l, amely szinte a harmathoz volt hasonlďż˝, ďż˝sszegďż˝rbedt ďż˝s szorosan befurakodott abba a sarokba, amelyet Kapitďż˝ny feje ďż˝s vďż˝lla alkotott. Ettďż˝l mďż˝r nyilvďż˝n felďż˝bredt Kapitďż˝ny, mert csendes dďż˝delgetďż˝ hangon azt mondta, hogy »Jeromos«, ďż˝ pedig azzal vďż˝laszolt, hogy hideg, nyirkos orrocskďż˝jďż˝t odaďż˝rtette a gazdďż˝ja arcďż˝hoz. Kapitďż˝ny mingyďż˝rt el is aludt. De Jeromos nem. Felemelte orrďż˝val a takarďż˝ szďż˝lďż˝t ďż˝s addig kapaszkodott ďż˝s furakodott Kapitďż˝ny vďż˝llďż˝n keresztďż˝l, mďż˝g egďż˝szen benn nem volt a takarďż˝ alatt. Ettďż˝l megint felserkent Kapitďż˝ny, fďż˝lďż˝lomban megfogta a kutyďż˝t ďż˝s segďż˝tett neki elhelyezkedni.

Jeromos azonban m�g most sem volt kib�k�lve a helyzettel. Addig f�szkel�d�tt, am�g azt�n v�gre ott fek�dt Kapit�ny karj�nak �bl�ben, fej�t r�nyugtatta Kapit�ny v�ll�ra, azt�n a megel�ged�s m�ly s�haj�val � is elaludt.

Ak�rmilyen rendk�v�li k�ly�kkutya is volt Jeromos, az � tehets�g�nek is voltak korl�tai: sohasem tudta meg, hogy b�rsonyos test�nek puha, meleg �rint�s�vel milyen hat�st gyakorol a nyers, viharedzett emberre. A kapit�ny azonban visszagondolt arra az �vek el�tti id�re, amikor a saj�t �des gyereke fek�dt alva a karjai k�z�tt �s olyan f�jdalmasan eml�kezett vissza, hogy teljesen fel�bredt �s agy�ban �gni kezdett a k�nz� k�pek eg�sz sora, legel�sz�r is apr� l�nyk�j�nak a k�pe. A Salamon-szigeteken senki sem tudta, hogy ez az ember mit hordoz mag�ban reggelt�l estig, olykor est�t�l reggelig is. Pedig �ppen ezek miatt a k�pek miatt j�tt a Salamon-szigetekre, azzal a hi� igyekezettel, hogy megszabaduljon t�l�k.

A karj�ban tartott puha k�ly�kkuty�t�l felserkentett eml�kezet�vel legel�sz�r is kisl�ny�t l�tta �s a kisl�ny anyj�t, az apr� h�rlemi lak�sban. Apr� lak�s volt, az igaz, de szorosan megt�lt�tte annak a h�rom l�nynek a boldogs�ga, akik ezt a lak�st mennyorsz�gg� var�zsolt�k.

Miut�n felt�madt el�tte az a borzaszt� k�p, melyt�l sohasem tudott t�bb� szabadulni... A h�rlemi ment�kocsik parancsnoka volt... Egyszer s�rg�s seg�ts�g�t k�rt�k. Egy szek�r elg�zolt valakit, � maga m�szott els�nek a t�rszek�r al�. Meggy�jtotta villanyos zsebl�mp�j�t... F�nye k�t halott arc�ra esett. Az egyik feles�ge volt, a m�sik l�nyk�ja...

Ekkor indult el a tengerre... �s k�v�le senki sem tudta, hogy m�rt j�r itt a Salamon-szigeteken, m�rt kapit�nya az Aranginak, m�rt sz�ll�t n�gereket �s kock�ztatja fej�t �gysz�lv�n nap-nap ut�n.

Miut�n a Kapit�ny lelkiszeme el�tt elvonult �let�nek ez a legsz�rny�bb jelenete - megint elaludt. �s ha n�ha-n�ha felserkent kiss�, gy�ny�r�s�ggel �rezte a v�ll�n Jeromos fej�t. �s mikor Jeromos, aki a meringei kik�t�r�l, Haggin �rr�l, Brigitt�r�l, Terentiusr�l �s Mih�lyr�l �lmodv�n, gyeng�n sz�k�lni kezdett, Van Horn fel�bredt, m�g szorosabban mag�hoz z�rta a kuty�t �s �lomittasan, de v�szesen d�rm�gte:

- Azt a n�gert, aki hozz� mer ny�lni... ehez a kuty�hoz...

�jf�lkor, mikor a matr�z meg�rintette a v�ll�t, az �bred�s pillanat�ban, �s az �bred�st k�zvetlen�l megel�z� pillanatban, Van Horn jobbkez�vel a derek�ra �vezett revolver ut�n ny�lt �s felmordult:

- Azt a n�gert, aki hozz� mer ny�lni ehez a kuty�hoz...

Kis v�rtatva mind a k�t f�rfi a sz�l ir�ny�ban n�zett el�re �s a l�t�hat�ron meredeken felbukkan� f�ldr�szt szeml�lt�k.

- Val�sz�n�leg Kopo Point lesz az ott el�tt�nk - magyar�zta Borckman - a haj� nem haladt t�bbet t�z m�rf�ldn�l �s semmi �lland� sz�lre nincs kil�t�sunk.

- Odafenn gy�lekezik j�csk�n, csak essen is le, - mondta Van Horn, mikor mind a ketten az �g fel� fordultak arcukkal �s a gomolyg� felh�ket kezdt�k n�zni, amelyek a hom�lyos csillagok k�z�tt foszladoztak.

Alig hozta fel a matr�z a pokr�c�t, hogy lepihenjen a fed�lzeten, cs�p�s, er�s sz�l indult a sz�razf�ld fel�l �s kilenc csom�nyi sebess�ggel kergette az Arangit a s�ma vizen kereszt�l. Jeromos egy darabig megpr�b�lt Kapit�nnyal egy�tt �llni az �rs�gen, de hamarosan elvackol�dott a f�ld�n �s elszunnyadt, test�vel f�lig a pall�n, f�lig Kapit�ny meztelen l�b�n.

Mikor Kapit�ny odavitte a takar�hoz �s belepakolta, Jeromos gyorsan megint elaludt. Azonban ugyanilyen gyorsan fel�bredt megint, kikecmergett a p�rn�b�l �s � is le s fel kezdett j�rk�lni a fed�lzeten, ahogyan Kapit�ny j�rk�lt le s fel. Ekkor �jabb lecke kezd�d�tt �s Jeromos �t perc alatt megtanulta Kapit�nynak azt az akarat�t, hogy � a takar�ban maradjon, hogy minden rendben van �s hogy Kapit�ny eg�sz id� alatt le s fel fog j�rk�lni �s ott fog maradni a k�zel�ben.

N�gy �rakor a matr�z vette �t az �rs�get.

Jeromos arra �bredt fel, hogy Kapit�ny bem�szik a takar� al�. � teh�t, mintha ez m�r r�g�ta kifejl�d�tt szok�s lett volna, befurakodott Kapit�ny karja �s oldala k�z� �s miut�n boldog szusszant�ssal megszagolta �s hideg kis nyelv�vel megcs�kolta Kapit�nynak d�delget�en hozz�nyomott arc�t, mingy�rt el is aludt.

Egy f�l�r�val k�s�bb a vil�g hirtelen mintha el�rkezett volna az �t�let napj�hoz. Arra serkent fel, hogy Kapit�ny l�hal�l�ban felugrott �s ugr�s�t�l a takar� egyik oldalra, Jeromos a m�sik oldalra esett. Az Arangi fed�lzete szinte f�gg�leges fall� v�ltozott, amelyen Jeromos siklani kezdett a b�mb�l� s�t�ts�gen kereszt�l. Minden k�t�l �s csarnak nyikorgott �s recsegett abban az ellen�ll�sban, amelyet a sz�l megvadult s�lya ellen fejtett ki. Jeromost, ki egyre cs�szott lefel�, el�nt�tte a korl�ton �tcsap� �ce�nnak a vize. A k�vetkez� pillanatban a sz�lroham el�lt, az Arangi visszabillent v�zszintes helyzet�be �s Jeromos boldogan �getett gazd�j�hoz. Hisz es�s�nek sz�rny� pillanataiban is csak r�gondolt. �gy s�v�rgott ut�na, mint az anya elveszett csecsem�je ut�n.

Mikor a Kapit�ny meztelen l�bsz�r�n meg�rezte Jeromos h�v�s orr�t, mikor meghallotta �rvendez� szagl�sz�s�t, lehajolt hozz� �s megcir�gatta, majd hirtelen felkapta, nyers siets�ggel belecsavarta a takar�ba, azt�n letette a k�z�p�rbochoz k�t�z�tt k�t yam-zs�k k�z�tti ny�l�sba. Azt�n m�g egyet gondolt �s egy zsin�rral j�l �sszek�t�zte a takar�t, �gy hogy Jeromos ezek ut�n mintegy zs�kba volt varrva.

Alig k�sz�lt el ezzel Van Horn, mikor az �rboc reccsenve hajlott oldalra a feje f�l�tt, a f�v�sznak hirtelen�l megtelve, mennyd�r�gni kezdtek, a nagy f�vitorla �tfordult �s olyan szorosan megfesz�tette a csiga k�t�lszerkezet�t, hogy a reccsen�s megr�zta az eg�sz haj�t �s hevesen balfel� billentette.

Jeromos el�sz�r Kapit�ny hangj�t hallotta, azt�n a matr�z�t:

- Vigy�zzatok ott! Eldobni azt a k�telet! Majd �n vigy�zok a csig�ra! Betu! Te gyorsan dolgoz ott csiga k�t�l vele! Renga! Te elereszt h�z�k�t�l!

Ekkor Van Hornt les�p�rte a l�b�r�l n�h�ny munk�sleg�ny test�nek lavin�ja, akiket m�r az els� sz�lroham egym�s hegy�re-h�t�ra bor�tott a fed�lzeten. A verg�d� t�meg, amelynek � is r�sze volt, lesiklott a baloldali korl�t sz�gesdr�tj�ig, amely a v�z al� mer�lt.

Jeromos biztons�gban volt a maga vack�ban �s nem gurult tova. De mikor hallotta, hogy Kapit�ny vez�nyszavai abbamaradnak �s p�r pillanat mulva hallotta, hogyan k�romkodik Kapit�ny a sz�gesdr�tn�l, �lesen von�tani kezdett �s �r�lt igyekezettel feszegette �s kaparta a takar�t, hogy kijusson bel�le. Kapit�nnyal t�rt�nt valami. Ezt tudta. Egyebet nem is tudott, mert a pusztul� vil�g z�rzavar�ban a maga szem�ly�r�l nem volt semmi gondolata.

De a von�t�st abbahagyta, hogy egy �j zajra figyeljen: mennyd�rg� v�szoncsattog�sra, melyet ki�lt�sok �s ord�t�sok k�s�rtek. �rezte, m�g pedig helytelen�l �rezte, hogy ez rosszat jelent. Nem tudta, hogy ezt a zajt a f�vitorla okozza, amelyet Kapit�ny alacsonyabbra eresztett, m�g pedig �gy, hogy a nagy siets�gben k�s�vel elmetszette a csiga k�t�lszerkezet�t.

Ahogy n�tt a pokoli z�rzavar, Jeromos maga is egyre jobban von�tott, m�g egyszer csak a takar�n k�v�l egy k�z tapogat�s�t �rezte. Elcsendesedett �s szagl�szni kezdett. Nem, ez nem volt Kapit�ny. M�g egyszer szagl�szott �s megismerte a k�z gazd�j�t. Lerumi volt, az a fekete, aki csak nemr�gen r�gott bele �s akinek � ez�rt ugyancsak j�l belekapott a bok�j�ba.

A zsin�r engedett �s Lerumi ujjai kutatni kezdt�k �t a takar� belsej�ben. Jeromos d�h�dten vicsorgott. Nem volt ez egy�b, mint szents�gt�r�s. Kor�n megtanulta a t�rv�nyt, hogy n�gernek nem szabad a feh�rember kuty�j�hoz nyulni. �s ime, m�gis Lerumi, ez a csupa gonoszs�g, meg mer�szelte �t �rinteni ebben a pillanatban, amikor recseg �s ropog k�r�l�tt�k az eg�sz vil�g.

�s mikor az ujjak meg�rintett�k, a fogai r�z�rultak ezekre az ujjakra. De a k�vetkez� pillanatban a n�ger szabad keze olyan er�vel r�ntotta el �t, hogy �sszeszor�tott fogai az ujjak h�s�n �s b�r�n v�gigsz�ntva, lesiklottak a megharapott k�zr�l.

�s Jeromost, aki �rj�ngve d�h�ng�tt, a k�z megragadta a nyak�n�l, f�lig megfojtotta �s a leveg�be r�p�tette. Jeromos m�g r�pt�ben is hangosan h�r�gte a d�h�t. Beleesett a tengerbe, elmer�lt, egy korty s�svizet sz�vott be a t�dej�be �s g�rcs�sen rugkap�lva, de �szva a felsz�nre ker�lt. Az �sz�s azok k�z� a dolgok k�z� tartozott, amelyekr�l soha nem gondolkozott. �szni nem tanult soha, mint ahogy nem tanult soha l�lekzetet venni. Arra, hogy j�rni megtanuljon, m�g biztat�sra is volt sz�ks�ge, de mikor �szni kellett, ez mag�t�l �rtet�d� dolog volt a sz�m�ra.

A sz�l �v�lt�tt k�r�l�tte. A r�pk�d� hab, amelyet a sz�l ereje csapott fel, megt�lt�tte a sz�j�t �s az orrlyukait cs�p� f�jdalommal �s vak�t�an csapott bele a szem�be is. Vadul igyekezv�n l�lekzethez jutni, de nem l�v�n tiszt�ban a tengeri dolgokkal, magasan a leveg�be emelte a pof�j�t a fojt� nedvess�gb�l. Ennek az lett a v�ge, hogy mivel kiker�lt a v�zszintes helyzetb�l, a vizet tapos� l�bai nem tartott�k fent tov�bb: f�gg�legesen a v�z al� mer�lt. Azt�n kibukkant megint �s m�g t�bb s�svizet nyelve, k�szk�d�tt tov�bb. De most m�r an�lk�l, hogy gondolkozott volna err�l, kiegyenesedett a v�zben �s �gy �szott tov�bb, hogy megtartotta teste kiegyenesedett helyzet�t.

A s�t�ts�gen �t, ahogy a sz�l elhalt, hallotta a f�lig leeresztett f�vitorla csapkod�s�t, a leg�nys�g �les ord�t�sait, Borckman k�romkod�s�t �s Kapit�ny kiab�l�s�nak mindenen uralkod� hangj�t:

- Fogd meg, te leg�ny! �tdobni! Te er�s nagyon leh�z! F�vitorla k�t�l beh�z k�t c�l�p! Ugorj!

VI. FEJEZET.

Kapit�ny hangj�t megismerv�n, Jeromos s�v�ran �s v�gyakoz�an von�tott, azonban, amint az Arangi elt�volodott t�le, hamar elhalt minden zaj. �s ekkor a s�t�ts�g mag�ny�ban, himb�l� felsz�n�n annak a v�znek, amelyben most �jabb �r�k ellens�get ismert meg, elkezdett sz�k�lni �s panaszosan s�rni, mint az elvesztett gyerek.

Nem tudta ugyan, mi a hal�l, de az�rt hom�lyosan sejtette �s f�lt t�le.

Mint ahogy egy ember verg�dik lid�rcnyom�sa k�njaiban, �gy verg�d�tt Jeromos a h�borg�, s�sv�zzel fojtogat� tengeren, �gy panaszkodott �s s�rt szeg�ny elvesztett gyerek, elvesztett kiskutya, amely mind�ssze egy f�lesztendeje �lt az �r�mmel �s szenved�ssel hangos vil�gon. Kapit�nyt akarta. Kapit�ny volt sz�m�ra a legf�bb �r, minden.

Az Arangi fed�lzet�n, amelyet a f�vitorla leereszt�se nagyon megk�nnyebb�tett, mihelyt a sz�l vads�ga sz�nt �s a forr��g�vi es� felh�szakad�sa megkezd�d�tt: Van Horn �s Borckman egym�st k�mlelt�k a s�t�ts�gben.

- Kett�s roham volt, - mondta Van Horn - jobbr�l is, balr�l is megcsapott benn�nket.

- Nyilv�n f�lig elmorzsol�dott, - felelt a matr�z - miel�tt r�nk csapott.

- A m�sik fel�vel pedig visszatartotta az es�t... - mondta Van Horn, de hirtelen k�romkodva szak�totta f�lbe mag�t - ...mit te csin�l ott, h�, ott a korm�nyn�l?

Tudniillik a kis k�t�rbocos az egyik vitorl�ja alatt, amely most �ppen �res volt, belefordult a sz�lbe, h�ts� vitorl�ja meg�resedett �s alkalmat adott az el�vitorl�knak, hogy megteljenek a m�sik oldalon. �s az Arangi elkezdett h�tr�lni k�r�lbel�l ugyanazon az �ton, amelyet im�nt tett meg. K�vetkez�sk�pen a v�zen h�nykol�d� Jeromos fel� haladt. Azt a m�rleget, amelyen �lete ingadozott, �gy billentette a jav�ra egy n�ger korm�nyos bakl�v�se.

Van Horn megtartotta az Arangit az �j ir�nyon, meghagyta Borckmannek, hogy szedje rendbe a fed�lzeten hever� rendetlen k�teleket, � maga pedig a szakad� es�ben elkezdte �sszefonni a csigak�teleket, amelyeket elmetszett. Mikor az es� sz�nni kezdett, �gyhogy nem verte m�r olyan hangosan a fed�lzetet, egyszer csak valami zaj keltette fel a figyelm�t, amely a ny�lt tengerr�l �rkezett fel�je. Egy pillanatra abbahagyta a munk�t, hogy hallgat�dzz�k �s mikor megismerte Jeromos s�r�s�t, izgatottan felugrott.

- A kutya a tengerbe esett! - ki�ltotta Borckmannek. A k�vetkez� pillanatban megadta az utas�t�sokat, melyek az Arangit a hang ir�ny�ba terelt�k. De mert tudta, hogy a sz�l �s a tengeri �ramlat gyorsan elt�vol�thatja az �sz� kuty�t�l, maga mell� ki�ltotta Borckmant, hogy eresztesse le a ment�cs�nakot, � maga pedig leszaladt szob�j�ba a villamos zsebl�mp��rt �s a cs�nakdelejt��rt.

Mire Van Horn vissza�rkezett a fed�lzetre, a matr�z m�r leeresztette a cs�nakot. Van Horn �gyet sem vetett a sz�gesdr�tra, a leg�nys�g k�z�l egyik embert a m�sik ut�n emelte �t a korl�ton �s ugratta le evick�lve a cs�nakba, v�g�l �tugorva egy t�nk�n, maga is leugrott utols�nak �s k�zben, mialatt a hurkokat eloldozt�k, m�g felkiab�lta utols� utas�t�sait:

- Tartson mozg� vil�goss�got a fed�lzeten, Borckman! A haj� maradjon ir�nyban. A f�vitorl�t ne h�zza feljebb. Tiszt�tsa meg a fed�lzetet �s az �rcsig�t k�t�zze a f�c�l�pre!

Azzal megragadta a korm�nyz�lap�tot �s elkezdte biztatni a leg�nyeket:

- Vasi-vasi, j� leg�nyek, vasi-vasi!

Olykor sz�netet parancsolt az evez�s�knek, hogy hallgat�dzz�k �s Jeromos ut�n kiab�ljon. K�rben eveztette �ket, azt�n el�re �s h�tra, sz�l alatt �s sz�l ellen, a tengernek azon a foltj�n, ahol becsl�se szerint a kuty�nak lenni kellett.

- Most f�l tietek nagyon idehallgat, - sz�lt oda az els� leg�nynek - ha egyik leg�ny meghall kis kutya s�r�s �v�, �n leg�ny ad �t r�f v�szon, k�tszer t�z r�d doh�ny.

Egy fďż˝lďż˝ra mulva mďż˝r »kďż˝tszer tďż˝z rďż˝f vďż˝sznat« ďż˝s »tďż˝zszer tďż˝z rďż˝d dohďż˝nyt« ďż˝gďż˝rt annak a legďż˝nynek, aki elďż˝szďż˝r hallja meg »kiskutya sďż˝rďż˝s ďż˝vďż˝«.

Jeromos m�r nagyon rossz �llapotban volt. Nem szokta meg az �sz�st, nagyon k�nozta a s�sv�z, amelyik nyitott sz�j�n folyton becsapott, �s ereje kezdte m�r elhagyni, mikor meghallotta azt a ritmikus zajt, amelyet az evez�k nyele a vill�kban okozott �s a maga von�t�s�nak �r�m�t megkett�zte a Kapit�ny hangj�b�l hallott �r�m. Kapit�ny ugyanis folyton-folyv�st biztatta �t, csak k�zben sz�lt oda egy-egy serkent� mondatot az evez�s�knek:

- J�l van, Jeromos, j�l van, �reg! J�l van Jeromos! J�l van... Vasi-vasi, leg�nyek!... J�v�k. Jeromosk�m, j�v�k. Tartsd magad, �reg. B�rd m�g egy kicsit... Vasi-vasi, mint az �r�lt!... Itt vagyunk, Jeromosk�m, tartsd magad. Ne f�lj, �reg, mingy�rt oda�r�nk. Csak m�g egy kicsit... Vasi-vasi, leg�nyek, nagyon sok!

�s ekkor Jeromos boldog�t� hirtelens�ggel megpillantotta maga f�l�tt a hom�lyb�l felmer�l� cs�nakot, szem�be vak�t�an csapott a zsebl�mpa teljes erej� f�nysugara �s boldog von�t�sa k�zben is �rezte �s megismerte Kapit�ny kez�t, amely megragadta a nyaka irh�j�n�l �s felemelte a leveg�be.

Csuromvizesen, csapzottan ker�lt Kapit�ny es�verte mell�re, a farka �r�lten cs�v�lva csapkodta Kapit�ny �lel� karj�t, teste vonaglott, nyelve �r�lten nyaldosta �ssze-vissza Kapit�ny �ll�t �s sz�j�t �s arc�t �s orr�t. �s Kapit�nynak esz�be sem jutott, hogy � maga is csupa v�z �s hogy �ppen a visszaes� mal�ria-l�z els� rohama vesz er�t rajta a nedvess�gt�l �s az izgalomt�l. Csak azt tudta, hogy a k�ly�kkutya, amelyet el�z� nap kapott, ott van biztons�gban a karjai k�z�tt.

Mialatt a leg�nyek nekifek�dtek az evez�knek, � a k�ny�ke �s az oldala k�z� fogta a korm�nylap�tot, hogy Jeromost tov�bb is a karjai k�z�tt tarthassa.

- Te kis gazember, - mondta neki g�gics�l� hangon �s mondogatta neki ism�t �s ism�t - � te kis gazember.

Jeromos pedig nyelve cs�kjaival v�laszolt �s �gy ny�sz�rg�tt �s s�rt, mint az elveszett gyerek, mikor megtal�lt�k.

Mikor megint a fed�lzetre ker�ltek, Van Horn elmondta okoskod�s�t a matr�znak:

- Ez a kutya nem s�t�lt le csak �gy egyszer�en a fed�lzetr�l. Nem is a v�z mosta bele a tengerbe. J� szorosan bek�t�ztem egy zsin�rral a takar�ba.

�s odal�pett a haj� leg�nys�g�nek �s a hatvan f�nyi visszat�r� munk�scsoportnak a kell�s k�zep�be, akik mind ott �llottak a fed�lzeten �s a k�zil�mp�j�val r�vil�g�tott a takar�ra, amely m�g mindig ott fek�dt a yam-zs�kokon.

- Itt a bizony�t�k. A zsin�r el van v�gva. A csom� m�g rajta is van. M�r most melyik n�ger felel ez�rt?

K�rben v�gigtekintett a s�t�t arcokon, v�gigvil�g�totta �ket �s szem�ben akkora volt a v�d �s a harag, hogy a feket�k szeme mind a f�ldre szegez�d�tt vagy elfordult t�le.

- Csak legal�bb tudna ez a kutya besz�lni, - mondta bossz�san - majd � megmondan�, melyik volt.

Hirtelen lehajolt Jeromoshoz, aki a lehet� legszorosabban oda�llt a l�ba mell�, olyan szorosan, hogy nedves mancsai Kapit�ny meztelen l�bafej�n nyugodtak.

- Te ismered, Jeromos, te tudod, melyik fekete volt - mondta gyors �s izgatott szavakkal, kez�vel pedig k�rd� k�rt �rt le a feket�k fel�.

Jeromos abban a pillanatban tele lett �lettel, elkezdett ugr�ndozni �s a moh�s�g r�vid ugat�sait hallatta.

- Azt hiszem, a kutya nyomra tudna vezetni, - mondta Van Horn a matr�znak - gyere, Jeromos, keresd meg, cs�pd meg, h�zd le. Hol a n�ger, Jeromos? Keresd! Keresd!

Jeromos csak annyit tudott, hogy Kapit�ny akar valamit, meg kell keresnie valamit, amire Kapit�nynak sz�ks�ge van �s � s�v�ran akart szolg�lat�ra lenni. Egy darabig c�ltalanul �s szolg�latk�szen ugr�ndozott jobbra-balra, mialatt Kapit�ny biztat� ki�lt�sai egyre n�velt�k izgatotts�g�t. Akkor egy gondolat csapta meg, m�g pedig igen tiszta �s hat�rozott gondolat. A leg�nyek csoportja �tat nyitott neki, amint rohanva nyargalt v�gig az eg�sz tatbalon a l�d�k szorosra rakott �p�tm�ny�hez. Ott bedugta az orr�t abba a ny�l�sba, ahol a vadkutya bujdokolt �s elkezdett szimatolni: igen, a vadkutya bent volt. Nemcsak a szag�t �rezte meg, hanem fenyeget� morg�s�t is hallotta.

K�rd�en n�zett fel Kapit�nyra. Azt akarja Kapit�ny, hogy hajtsa meg a vadkuty�t? De Kapit�ny nevetett �s a kez�vel gesztikul�lt neki, jelezv�n, hogy nem ezt akarja t�le: valami m�st kell keresnie, valami m�s helyen.

Elugrott teh�t �s tov�bb kezdett szimatolni m�s ilyen helyeken, ahol tapasztalata szerint sv�bbogarak �s patk�nyok tart�zkodhattak. De hamar derengeni kezdett el�tte az is, hogy Kapit�ny nem ilyen dolgokra gondol. A sz�ve vadul v�gyott szolg�lni �s minden vil�gos sz�nd�k n�lk�l elkezdte szagl�szni a fekete leg�nyek l�basz�r�t.

Most m�r Kapit�ny m�g �l�nkebben biztatta �s serkentette. Jeromos szinte esz�t vesztette. Teh�t err�l van sz�! Meg kell �llap�tania a matr�zok �s a munk�sok szem�lyazonoss�g�t. Sietve v�gezte a feladatot, gyorsan ugrott egyik leg�nyt�l a m�sikhoz, m�g v�gre Lerumihoz �rkezett.

Most azt�n elfelejtette, hogy Kapit�ny akar t�le valamit. Csak az j�rt az esz�ben, hogy ez az a Lerumi, aki megt�rte a feh�remberek t�rv�ny�t, mikor hozz�ny�lt, s�t ez az a Lerumi, aki kidobta a tengerbe.

D�h�s ki�lt�ssal, feh�r fogak villog�s�val �s �gnek borzol�d� nyaksz�rrel nekiugrott a feket�nek. Lerumi menek�lt a fed�lzeten v�gig, Jeromos pedig a t�bbi fekete kacag�sa k�zben �ld�zte. Ahogy az �ld�z�s folyt a fed�lzeten k�r�sk�r�l, t�bb�zben szer�t ejtette, hogy bele csapja fogait a rep�l� l�bsz�rakba. Akkor Lerumi megkapta a vitorl�r�l lel�g� k�t�lzetet, felh�z�dzkodott �s Jeromos tehetetlen�l d�h�ngve ottmaradt alatta a fed�lzeten.

A feket�k erre �vatos t�vols�gban k�rbe ver�dtek, a k�r k�zep�n pedig Jeromos mellett ott �llott Van Horn. A kapit�ny a zsebl�mp�val r�vil�g�tott a k�t�lzeten kapaszkod� feket�re �s megl�tta a fekete ujjakon, amelyek Jeromos takar�j�ba behatoltak volt, a sebek hossz� p�rhuzamos vonalait. Megmutatta ezeket a vonalakat Borckmannek, aki �gy �llott a k�r�n k�v�l, hogy egyik fekete se ker�lhessen a h�ta m�g�.

Kapit�ny f�lvette Jeromost �s csendes�teni igyekezett a haragj�t:

- J�l van, Jeromos. J� kutya. R��t�tted a pecs�tedet. Der�k kutya vagy. Nagyszer� kutya vagy.

Azt�n ism�t Lerumihoz fordult, megvil�g�totta a k�telek k�zt l�g� feket�t �s a hangja rekedten �s ridegen hangzott, amikor r�ki�ltott:

- Mi n�v tied leg�ny?

- Eny�m n�v Lerumi - volt a f�l�nk, csipog� v�lasz.

- Te j�n Pennduffryn bel�le?

- �n j�n Meringe bel�le.

Van Horn kapit�ny m�rlegelte egy kiss� a dolgot, am�g karjai k�z�tt d�delgette a kuty�t. Elv�gre ez egy hazat�r� munk�s. Egy, vagy legfeljebb k�t nap mulva �gyis partra teszi �s megszabadul t�le.

- Szavamra, - ki�ltotta - �n r�d haragszik. �n r�d nagyon haragszik. �n r�d haragszik nagyon sok. Mi�rt te csin�l szeg�ny kis kutya eny�m megy ki bele nagy v�z?

Lerumi k�ptelen volt v�laszolni. Tehetetlen�l forgatta a szem�t �s mag�ban m�r belenyugodott, hogy most meg fogj�k korb�csolni, mert r�gen megszerezte m�r azt a keser� tapasztalatot, hogy a feh�r gazd�k �gy szoktak int�zkedni.

Van Horn kapit�ny megism�telte a k�rd�st, a fekete pedig megint csak tehetetlen�l forgatta a szem�t.

- �n szeretne h�t tied korb�csol nagyon, - kiab�lta a kapit�ny, - te most idehallgat, �n csin�l neked nagy besz�d. Ha te szem tied egyszer mer�szel r�n�z kutya eny�m, �n h�t tied megkorb�csol �s eg�sz fed�lzet t�ged n�z. �rt?

- �n �rt, - felelte panaszosan Lerumi �s ezzel az �gy el volt int�zve.

A munk�sok lementek aludni a kab�nsorra. Borckman �s a leg�nys�g felh�zta a f��rbocot �s �tj�ra terelte az Arangit. �s Kapit�ny, aki egy sz�raz takar�t hozott alulr�l, lefek�dt aludni, v�ll�n Jeromos feje pihent, karjai k�z�tt Jeromos ny�lt el.

VII. FEJEZET.

Reggel h�t �rakor, mikor Kapit�ny kig�ngy�lte a takar�b�l �s felkelt, Jeromos azzal �nnepelte meg az �j nap felvirradt�t, hogy visszakergette a vadkuty�t a barlangba �s kaj�n nevet�sre ind�totta a fed�lzeten tart�zkod� feket�ket, mert morg�s�val �s fogvicsorgat�s�val �tl�p�snyi vad ugr�sra k�sztette Lerumit, aki �tengedte a k�zd�teret a kuty�nak.

Jeromos megosztotta a kapit�nnyal a reggelit. Van Horn ahelyett, hogy rendesen evett volna, belepakolt egy cigarettapapirosba �tven gram kinint �s lenyelte egy korty k�v�val. K�zben panaszkodott a matr�znak, hogy j� volna j�l betakar�znia �s kiizzadni mag�b�l a l�zrohamot. Didergett �s a foga minduntalan vacogni kezdett, pedig az �g� nap a fed�lzet gerend�ib�l g�nd�r�d� g�z�kben h�zta ki a nedvess�get.

Kapit�ny lement. �s nem vett tudom�st Jeromosr�l, aki csendben trappolt ut�na, m�gnem a lej�r� ny�l�s�hoz �rtek. Kapit�ny az�rt nem vett tudom�st Jeromosr�l, mert d�h�ng�tt benne a l�z, amely t�pte a h�s�t, dideregtette a csontjait. �s Jeromos tudta, hogy valami nincs rendben a Kapit�nnyal.

Van Horn sietett �gyba ker�lni. Lesz�llott a l�traszer� lej�r�n �s Jeromos, aki tele volt s�v�rg�ssal, nagy �nuralommal csendben maradt a l�tra tetej�n�l �s azzal a rem�nnyel szeml�lte gazd�ja lesz�ll�s�t, hogy mikor Kapit�ny le�r a fen�kre, �gyis felny�jtja majd �rte a karj�t �s leemeli. Azonban Kapit�ny sokkal l�zasabb volt m�r, semhogy Jeromos esz�be juthatott volna. Messzire terpesztett karokkal egyens�lyozta mag�t, hogy t�ntorg�s�ban el ne ess�k �s bet�molygott a kab�nsoron a kis kaj�tbe.

Jeromos els� �szt�ne az volt, hogy l�rm�t csapjon �s k�rje, hogy levigy�k. De nem tette. Er�t vett mag�n, nem is tudta mi�rt, csak valami k�d�s tudat derengett benne, hogy Kapit�nynak Istent illet� tiszteletet kell megadni �s az id� most nem illend� ahoz, hogy r�er�szakolja mag�t Kapit�nyra. A sz�v�t csak �gy szakgatta a v�gy�d�s, de meg sem mukkant, csak �lt ott a ny�l�sn�l tov�bb nagys�v�rogva �s hallgatta Kapit�ny t�volod� l�pteinek gyenge nesz�t.

De nem sok�ig tudott mag�n uralkodni. Egy negyed�ra mulva ellen�llhatatlan, parancsol� �rz�s kelt benne, hogy le�lj�n, orr�t az �gnek szegje �s hangot adjon sz�vt�p� f�jdalm�nak. De ekkor hirtelen esz�be �tl�tt valami. Hogy hogyan �tl�tt esz�be, annak nincs magyar�zata. �ppen �gy nem lehet megmagyar�zni, hogy az ember eb�dn�l mi�rt v�laszt z�ldbors�t �s mi�rt utas�tja vissza a z�ldbabot, holott tegnap z�ldbabot v�lasztott �s a z�ldbors�t utas�totta vissza. �s ha az ember nem tudja, hogy mi�rt t�mad valamely gondolata �s mi�rt sz�nja mag�t erre vagy arra a cselekedetre, - hogyan tudhatn� azt olyan kis kutya, mint Jeromos. A gondolat felt�madt benne �s � engedelmeskedett neki. Elindult a fed�lzeten, hogy megkeresse a matr�zt. A maga m�dj�n arra akarta k�rni, hogy emelje le a meredek l�tr�n. De Borckmannek nem volt szeret� �s meg�rt� sz�ve. Egyszer�en r�gott egyet a l�ba el�tt ugr�l� kuty�n.

Jeromos b�natosan �getett vissza a lej�r�hoz �s s�v�rogva ny�jtotta a fej�t a ny�l�s f�l� abba az ir�nyba, amelybe Kapit�nyt elt�nni l�tta. Val�s�ggal marta az �ntudat�t �s f�jdalmasan izgatta az a v�gy, hogy ott legyen Kapit�ny mellett, mert Kapit�nnyal valami baj van, valami nincs rendben. K�v�nta Kapit�nyt. El�sz�r is �s vil�gosan az�rt akart vele lenni, mert szerette, m�sodszor �s hom�lyosan az�rt, mert szolg�lni akarta �t.

A lej�r� tetej�t�l a kab�nsor padl�ja t�bb mint k�t m�ter m�lyen fek�dt. � csak n�h�ny �r�val ezel�tt m�szott fel a l�tra meredek�n. Azonban j�l tudta, hogy lemenni m�s, �s lehetetlen. �s v�g�l m�gis r�sz�nta mag�t. Egyszer�en egyetlen nagyszer� �s h�sies ugr�ssal levetette mag�t a ny�l�son. �rezte, hogy nagy veszedelem �rheti, de az�rt megtette. A nagy szeretet mindig k�pes arra, hogy �nkock�ztat�sban �s �nfel�ldoz�sban nyilatkozz�k meg. Jeromos is csak szeretetb�l tudta megtenni ezt az ugr�st.

Az oldal�ra �s fej�re zuhant. Az egyik �t�st�l meg�llt benne a l�lekzet, a m�sikt�l els�t�t�lt el�tte a vil�g. De amint ott fek�dt az oldal�n �s remegett, m�g �ntudatlans�g�ban is gyors, g�rcs�s mozdulatokat tett a l�ba, mintha futna oda Kapit�nyhoz.

N�gy teljes perc mult el, am�g visszat�r� �ntudata k�pess� tette Jeromost, hogy felt�p�szkodj�k �s sz�tterpesztett l�bakkal �s k�nnybenusz� szemekkel hozz�egyens�lyozza mag�t az Arangi ing�s�hoz. T�molyogva ment v�gig a kab�nsoron, azut�n bel�pett a kaj�tbe, ahol Kapit�ny l�z�lomban fek�dt h�l�hely�n.

Jeromosnak sohasem volt mal�ri�ja. Nem �rtette a dolgot. De a sz�v�ben m�g nagyobb aggodalom kelt annak l�tt�ra, hogy Kapit�nynak valami baja van. Kapit�ny nem ismerte fel �t m�g akkor sem, mikor odaugrott hozz�, �tl�pett a fekv� ember hevesen emelked� mell�n �s lenyalta arc�r�l a l�z cs�p�s verejt�k�t. Nemcsak hogy nem ismerte meg, vadul csapkod� karjai m�g el is sepert�k a kuty�t. Jeromos eg�sz s�ly�val nekiv�g�dott a h�l�hely fal�nak.

Ez a gorombas�g m�r nem a szeretet gorombas�ga volt. De viszont olyanf�le gorombas�g sem volt, amellyel Borckman r�gta f�lre az �tb�l. Ez a gorombas�g r�sze volt a kapit�ny baj�nak. Jeromos nem gondolkoz�s �tj�n jutott erre a v�gk�vetkeztet�sre. De pontosan �gy cselekedett, mintha az eg�szet v�giggondolta volna.

Meg�lt az egyik nyugtalanul csapkod� kar veszedelmes k�r�n k�v�l �s sz�vdobogva egy�tt k�nl�dott �s szenvedett Kapit�ny minden baj�val.

VIII. FEJEZET.

Egy f�l�ra mulva Van Horn izzad�sa olyan b�s�ges lett, hogy el�rte a legmagasabb pontot. Ez jelezte, hogy a mal�ri�s roham megt�rt. Nagy testi megk�nnyebb�l�st �rzett, de roppant �sszet�rtnek �s gyeng�nek �rezte mag�t. Ler�gta a takar�t �s megismerte Jeromost, azt�n �d�t� term�szetes �lomba mer�lt.

Csak k�t �ra mulva �bredt fel. Indult fel a fed�lzetre. Mag�val vitte Jeromost is. Borckmant, ki megint ittas volt, lek�ldte h�l�f�lk�j�be �s � foglalta el hely�t.

Jeromos �s Kapit�ny megosztott�k a hossz� d�lut�ni �rs�get.

Van Horn n�gy �rakor egy pillant�ssal megbecs�lte a d�lut�ni nap �ll�s�t, megm�rte az Arangi fut�s�nak gyorsas�g�t a k�zeli Su'u fel�, azt�n lement �s szigor�an fel�bresztette a matr�zt. Jeromos maga maradt a fed�lzeten, m�g mind a ketten visszaj�ttek.

Az Arangi h�v�s szell�ben fesz�l� vitorl�kkal gyorsan k�zeledett a sz�razf�ld fel�. Jeromos kikukucsk�lt a sz�gesdr�t f�l�tt �s beleszimatolt a leveg�be. Kapit�ny ott �llt mellette �s vez�nyszavakat osztogatott a matr�znak �s a korm�nyosnak. A l�d�k rak�s�t m�r kioldott�k �s a leg�nyek elkezdt�k a l�d�ikat nyitogatni �s z�rogatni. K�l�n�s gy�ny�r�s�get okozott nekik, hogy mindegyik l�d�nak a fedel�re bel�lr�l cseng� volt er�s�tve. A cseng� mindig megsz�lalt, mihelyt a fedelet felnyitott�k. Ennek a j�t�kos berendez�snek �gy �r�ltek, mint a gyerekek. Mindegyik �jra �s �jra odament a l�d�k halmaz�hoz, hogy kinyissa a maga l�d�j�t �s megsz�laltassa a cseng�t.

A leg�nyek k�z�l tizen�t�t kellett Su'uban partra tenni. Ezek vad k�zl�b�l�sokkal �s ki�lt�sokkal kezdt�k felismerni �s mutogatni a legpicibb r�szleteit annak az el�tt�k kibukkan� helynek, amelyen k�v�l m�st nem ismertek h�rom �vvel ezel�ttig, mikor apjuk, b�tyjaik �s f�n�keik a rabszolgas�gra adt�k el �ket.

A hossz� �s keskeny kik�t�helyhez alig sz�z m�ter sz�les, keskeny csatorna vezetett. A partot mangroveerd�k �s a s�r�, forr��g�vi n�v�nyek ezrei lept�k el. H�zaknak, emberlakta helyeknek semmi nyoma nem volt sehol, pedig Van Horn, aki er�sen figyelte a k�zvetlen k�zeli s�r�, s�t�t �serd�t, mag�t�l �rtet�d� dologk�nt tudta, hogy ebben a pillanatban az emberi szemek t�z�vel, s�t tal�n sz�z�val figyelik �t.

- Szagold, Jeromos, szagold - biztatta a kuty�t.

Jeromos nyaksz�re az �gnek �llott. Megugatta a mangrove-erd�t, mert �les szagl�s�val meg�llap�totta, hogy ott n�gerek leselkednek.

- Ha nekem olyan szagl�som volna, mint neki, - mondta a kapit�ny a matr�znak - eg�szen bizonyos voln�k benne, hogy sohasem vesztem el a fejemet a nyakamr�l.

De Borckman nem felelt �s komoran tett-vett a munk�j�val. A kik�t�ben gyenge volt a sz�l. Az Arangi lassan hatolt be �s harminc fon�lnyi v�zben vetett horgonyt. A kik�t� partj�nak lejt�je olyan meredek volt, hogy az Arangi ezt a tekint�lyes m�lys�g� vizet alig �rte el, m�r harminc m�ternyire bent volt a k�toldalr�l szeg�lyez� mangrove-erd�kben.

Van Horn egyre csak aggodalmasan n�zegetett a lombos partokra. Su'unak nagyon rossz volt a h�re. Mi�ta a Hathaway T�nd�r nev� szkunert^[1], amely a queenslandi �ltetv�nyek sz�m�ra toborzott munk�sokat, elfoglalt�k a bensz�l�ttek tizen�t �vvel ezel�tt �s minden matr�z�t lem�sz�rolt�k, az Arangi kiv�tel�vel nem akadt haj�, amely ki mert volna k�tni Su'uban �s a legt�bb feh�rember el�t�lte Van Horn esztelen vakmer�s�g�t.

Messze fenn a hegyekben, amelyek p�r ezer m�ternyire emelkedtek a sz�lhajtotta fellegekig, itt is, ott is jelz�f�st�k emelkedtek, amelyek a haj� j�tt�t hirdett�k. T�vol �s k�zel egyszerre ismeretes lett az Arangi meg�rkez�se. �s a k�zvetlen k�zeli �serd�b�l m�gis csak a papag�jok rikolt�s�t �s a kakaduk fecseg�s�t lehetett hallani.

Az Arangir�l leeresztett�k a cs�nakot, hat fekete matr�z �lt bele, majd belerakt�k a tizen�t Su'uba val� leg�nyt �s a l�d�ikat. A cs�nak oldala ment�n elh�z�d� vitorlav�szon alatt �t Lee-Enfield-fegyver fek�dt. A fed�lzeten egy fekete matr�z pusk�val a kez�ben �rizte a t�bbi fegyvert. Borckman felhozta a maga fegyver�t, hogy r�gt�n k�zn�l legyen, ha sz�ks�g van r�. Van Horn fegyvere ott fek�dt a cs�nak far�ban, Van Horn maga is ott �llott Tambi k�zel�ben, aki egy hossz� lap�ttal korm�nyzott. Jeromos halkan s�rni kezdett �s a korl�ton �t Kapit�ny fel� esengett, akinek megesett a sz�ve �s beemelte a cs�nakba.

Maga a cs�nak volt a legveszedelmesebb hely. Hogy az Arangin maradt munk�sok fell�zadnak, arra �ppen ebben a pillanatban kev�s volt a val�sz�n�s�g. Som�ba, No-ol�ba, Langa-Lang�ba �s a t�voli Maluba val�k l�v�n, nagyon hasznos f�lelem �lt benn�k, hogyha elvesztik feh�r gazd�ik v�delm�t, felfalja �ket Su'u n�pe, mint ahogy a su'ui leg�nyek f�ltek volna, hogy Somo, Langa-Langa vagy No-ola n�pe felfalja �ket.

A cs�nak veszedelmes helyzet�t m�g n�velte, hogy nem volt m�g�tte fedez� cs�nak. A nagy toborz� haj�k rendszeres szok�sa az volt, hogy minden parti k�ldet�sre k�t cs�nakot ind�tottak. Mialatt az egyik kik�t�tt a parton, a m�sik nem messze ott vesztegelt, hogy fedezze a partrasz�llottak visszavonul�s�t, ha b�rmilyen zavar t�rt�nik. Az Arangi ahhoz is kicsi volt, hogy a fed�lzeten egy cs�nakot el tudjon helyezni, kett�t pedig nem tudott felk�tni az orr�ra. Van Horn teh�t, mint legvakmer�bb munk�stoborz�, egyszer�en n�lk�l�zte ezt a fontos �v�int�zked�st.

Tambi a Van Horn halk vez�nyszavainak engedelmeskedve, a part ment�n haladt tova. Ahol a mangroveerd� abbamaradt, a part meredekebb lett �s a v�z sz�l�ig egy csapott �sv�ny vezetett le, Van Horn elrendelte, hogy az evez�s�k menjenek kiss� a part fel� �s h�zz�k be a lap�tokat. Ezen a helyen magas p�lm�k �s sz�leskoron�j� f�k emelkedtek az �serd� f�l� �s az �sv�ny olyan benyom�st tett, mintha egy alag�t bej�rata volna a tropikus n�v�nyzet s�r� z�ld fal�ba.

Van Horn, aki az �let valami jel�t kutatta pillant�s�val a parton, szivarra gyujtott �s egyik kez�vel v�szonba burkolt cs�p�j�re tapintott, hogy megbizonyosodj�k, ott van-e a ruh�ja �s teste k�z� dugott dinamitos vet�r�d. Az �g� szivar arra val� volt, hogy mikor sz�ks�g lesz r�, meggyujtsa vele a dinamit kan�c�t. Ez a kan�c, amelynek ki volt hegyezve a v�ge, hogy alkalmasan bele lehessen illeszteni egy gyujt�sz�l let�r�tt fej�t, olyan r�vid volt, hogy att�l a pillanatt�l kezdve, am�g a kezel�je hozz��rt az �g� szivarral, a robban�s pillanat�ig nem telhetett el t�bb h�rom m�sodpercn�l. Van Hornnak teh�t j�zan fejjel kellett dolgozni, ha a sz�ks�ge felmer�lt. H�rom m�sodperc alatt meg kellett gyujtania a kan�cot �s az illet� c�lra ir�nyozva, odavetni a megl�b�lt rudat. Most azonban nem gondolta, hogy sz�ks�ge lesz r�. Csak �ppen el�vigy�zatoss�gb�l tartotta k�szen.

Elmult �t perc, de a part cs�ndje v�ltozatlanul m�ly maradt. Jeromos megszagolta Kapit�ny meztelen l�bsz�r�t, mintegy biztos�tand� a gazd�j�t, hogy � ott van mellette, ak�rmi fenyegeti is a sz�razf�ld ellens�ges csendj�b�l. Azt�n fel�gaskodott els� l�baival a cs�nak sz�l�re �s moh�n, hallhat�an szimatolt tov�bb, felborzolta a nyaka sz�r�t �s m�ly morg�sban t�rt ki.

- Ott vannak, rendben van, - mondta neki Kapit�ny.

Jeromos oldalra pillantott mosolyg� szem�vel, megcs�v�lta a fark�t, hamar h�tracsapta a f�l�t, majd megint a partfel� ford�totta az orr�t �s olvasta tov�bb azt az �serdei t�rt�netet, amelyet a tikkaszt� �s majdnem mozdulatlan leveg� k�nnyed sz�rnya lebegtetett fel�je.

- H�, - ki�ltotta el mag�t hirtelen Van Horn - te leg�ny kidug fej tied!

Mint egy sz�npadi v�ltoz�skor, a l�tsz�lag lakatlan �serd� hemzsegni kezdett az �lett�l. Egy pillanat alatt sz�z vadember pattant el�. Mind az �serd�b�l bukkantak ki. Valamennyien fel voltak fegyverezve, n�melyekn�l Snider-puska volt �s �cska pisztoly, m�sokn�l �j �s ny�l, hossz� d�rda, buzog�ny �s hossz�nyel� tomahawk. A k�vetkez� pillanatban egyik�k kiugrott annak a nyilt t�rnek a naps�t�s�be, ahol az �sv�ny �s a v�z tal�lkoztak. D�szeit kiv�ve, olyan meztelen volt, mint �d�m a b�nbees�s el�tt. G�nd�r, ragyog�, fekete haj�b�l egyetlen feh�r toll meredt a magasba. Egy feh�r, megk�vesedett kagyl�b�l csiszolt �lesv�g� �k, amely az orra k�zfal�n volt kereszt�ldugva, egy decim�ternyire terjedt kereszt�l az �br�zat�n. A nyak�n vaddiszn�agyarakb�l k�sz�lt elef�ntcsontfeh�r nyakl�nc l�gott fonott k�kuszdi�-rostok fonal�n. Egyik l�bsz�r�n k�zvetlen a t�rde alatt feh�r kauri-kagyl�b�l val� l�ncocsk�t hordott. Egyik f�le mell� kac�ran �g�piros vir�got t�z�tt, a m�sik f�l�be furott ny�l�son kereszt�l pedig malacfarka volt dugva, amelyet �ppen most v�ghatott le, mert m�g v�rzett.

Mikor ez a melan�ziai piperk�c kiugrott a napf�nyre, a kez�ben tartott Snider-puska egyszeriben a cs�p�j�t�l a v�ll�hoz ker�lt �s cs�ve egyenesen Van Hornra szegez�d�tt. Van Horn sem volt rest. Hasonl� gyorsas�ggal kapta el� a maga fegyver�t �s c�lz�sra tartotta. �gy �lltak egym�ssal szemk�zt farkasszemet n�zve, egym�st�l h�sz l�p�snyire, az ujjuk v�g�ben a hal�llal.

Hossz�, t�z m�sodpercnyi csend k�vetkezett. M�g Jeromos is elnyomta tork�ban a morg�st, maga sem tudta, mi�rt. Sz�z emberev� kannib�l az �serd� perem�n, tizen�t hazat�r� su'ui n�ger a cs�nakban, h�t fekete matr�z, egyetlen feh�rember szivarral a sz�j�ban, fegyverrel a kez�ben �s a meztelen l�basz�r�n�l �gyel� �r terrierrel: ezek mind n�m�n �s egyform�n �llott�k ennek a t�z m�sodpercnek �nnep�lyes id�k�z�t �s egyetlen egyik�k sem tudta vagy sejtette, hogy az eg�sznek mi lesz a v�ge.

- Nem ti k�k� Su'u leg�ny tietek, ha leg�ny megy kifel�?

- Te nem kell f�l, - felelt a fics�r, - ha Su'u leg�ny mind, j�l van. Ha nem Su'u leg�ny, szavamra nagy baj. Isikola, nagy fekete gazda itten, � mond nekem, �n izenet besz�l neked. � mond nekem, nagyon sok rossz ember van benne erd� itten. � mond, nagy feh�r gazda nem j� megy kifel� part. � mond, kedves j� nagy feh�r gazda marad haj� �v� rajta.

Van Horn kicsinyl�en legyintett, mint hogyha ez a h�rad�s nagyon csek�ly �rt�k� volna r� n�zve, �mb�r tudta, hogy ez�ttal Su'u nem bocs�t ujoncokat rendelkez�s�re. Egyenk�nt utas�totta a cs�nakb�l a partra a hazat�r� munk�sokat, a t�bbieket mindig a hely�k�n tartva. Ez m�r a Salamon-szigetek taktik�j�hoz tartozott. A csoportosul�s veszedelmes volt. Sohasem volt szabad megkock�ztatni, hogy a feket�k nagyobb sz�mban ver�djenek �ssze. �s Van Horn el�kel� k�z�mb�ss�ggel p�f�kelv�n a szivarj�t, l�tsz�lag k�z�mb�s tekintet�t �les figyelemmel tartotta rajta mindegyik leg�nyen, aki l�d�val a v�ll�n kisz�llott �s kil�pett a sz�razf�ldre. A leg�nyek egym�sut�n t�ntek el az alag�tszer� �sv�nyen �s mikor az utols� is elt�nt, kiadta a rendeletet, hogy a cs�nak t�rjen vissza a haj�hoz.

- Ezen a fordul�n nincs itt mit keresn�nk, - mondta a matr�znak - felszedj�k a horgonyt �s reggel elp�ly�zunk.

A gyors forr� �g�vi alkonyat hirtelen hajlott a napb�l az �jszak�ba. Fent minden csillag el�villant. A v�z felett a leggyeng�bb szell�cske sem moccant �s a nyirkos h�s�g b�s�ges verejt�kkel lepte el mind a k�t f�rfi arc�t �s test�t. A fed�lzeten felter�tett vacsor�jukat b�gyadtan ett�k meg �s als�karjukkal minduntalan a fej�kh�z nyultak, hogy let�r�lj�k a szem�ket cs�p� izzads�got.

IX. FEJEZET.

Napfelkeltekor az Arangi m�r �ton volt. Vitorl�i s�lyosan l�gtak le a d�gl�tt leveg�ben, mialatt a leg�nys�g a cs�nak evez�ivel dolgozott, hogy a haj�t a sz�k bej�raton kifel� r�vkalauzolja. Egy �zben, mikor a haj� valami csavarg� �ramlatt�l hajtva, k�zel ker�lt a parti hull�mt�r�shez, a fed�lzeten tart�zkod� feket�k olyan sejtelemmel h�z�dtak egym�shoz, mint a ny�j megrettent birk�i, mikor odakint az erdei rabl� �llat �v�lt�se hangzik fel. Nem is volt nagy sz�ks�g r�, hogy Van Horn r�ki�ltson a cs�nakra:

- Vasi-vasi, a fene a fejeteket!

A fekete leg�nyek szinte felemelkedtek az evez�padokr�l, amikor teljes s�lyukkal nekifek�dtek a lap�toknak. Tudt�k valamennyien, milyen borzalmas v�gzet v�r r�juk, ha a tengermosta korallszikla elt�ri az Arangi t�gerend�j�t. A f�lelem, amelyet �reztek, teljesen azonos volt a haj� fenek�n retteg� n�ger le�ny f�lelm�vel. Elmult id�kben nem egyszer t�rt�nt, hogy egy-egy langa-langai vagy somoi leg�nyt �nnepi lakom�n faltak fel Su'uban, mint ahogy alkalmilag su'ui leg�nyek is �nnepi lakom�ul szolg�ltak Langa-Lang�ban �s Som�ban.

Mikor a veszedelmes vid�ken t�lj�rtak �s az Arangi ki�rt a nyilt tengerre, Tambi �gy sz�lt a korm�nyker�kn�l Van Hornhoz:

- Szavamra, ap�m �v� testv�r hossz� id� el�tt volt j�n fed�lzet rajta ide. � volt matr�z haj� rajta. Nagy szkuner volt j�n ide. Itt minden v�ge. Ap�m �v� testv�r. Su'u leg�nyek volt megesz mind nagyon.

Van Horn visszaeml�kezett a Hathaway T�nd�r tizen�t �v el�tti eset�re, amelyet Su'u n�pe elfoglalt �s felgyujtott, miut�n leg�nys�g�t egy sz�lig lem�sz�rolta. Az bizonyos, hogy a Salamon-szigetek m�g most a huszadik sz�zad elej�n is vadak voltak m�g, �s bizonyos, hogy az eg�sz Salamon-csoportban ez a nagy Malaita-sziget volt a legvadabbik.

Elt�n�dve emelte a szem�t a sziget hegyein v�gig eg�szen a tenger�szek eml�keztet� pontj�ig, a Kolorat-hegyig, amely h�romsz�z m�ternyi, felh�kben �sz� cs�cs�ig z�ld erd�kkel volt bor�tva. �s most is f�stoszlopokat l�tott felfel� sz�llani a kisebb-nagyobb cs�csokon, s�t itt is, ott is m�g �jabb f�st�k emelkedtek.

- Szavamra, - vigyorgott Tambi - j� sok leg�ny bujk�l �serd� benne, most n�z kapit�ny r� szeme �v�.

Van Horn meg�rt�en mosolygott. Ismerte a f�stjelekkel val� t�viratoz�s r�gi m�dj�t �s tudta, hogy most falur�l-falura, t�rzsr�l-t�rzsre sz�ll a h�rad�s, hogy munk�stoborz� haj� j�r a part mellett.

Az Arangi az alatt a h�v�s szell� alatt, amely a nappal egy�tt kelt fel, eg�sz d�lel�tt �szaknak futott �s �tj�t folyton hirdette a szaporod� f�stbesz�d, amely h�rt adva, tovasz�llott a z�ld cs�csok k�z�tt. D�lt�jban a f�stoszlopok a hegycs�csokon egyre besz�desebbek lettek �s a falvak lakoss�g�ig m�r r�gen tudta minden n�ger, hogy a munk�stoborz� haj� Langa-Langa fel� halad. Mikor a part k�zel�ben l�ncszer�en sorakoz� szigetecsk�k lagun�ja^[2] felt�nt, Jeromos elkezdte a korallszigetek falvainak a szag�t szimatolni. A laguna s�ma t�kr�n kereszt�l-kasul nagyon sok kenu siklott. Vagy evez� hajtotta �ket, vagy a k�kuszp�lm�k �sszefonott lombj�b�l val� vitorl�ikba kapaszkod� sz�l. Jeromos ijeszt�en megugatta azokat, amelyek eg�szen k�zel j�ttek, borzolta a nyaka sz�r�t �s vadul igyekezett azt a benyom�st kelteni, hogy hathat�s v�delmez�je annak a feh�r nagy�rnak, aki mellette �ll. �s minden ilyen haragos intelem ut�n l�gyan odanyomta h�v�s, nedves orr�t Kapit�ny napt�l forr� l�bsz�r�hoz.

Mikor befutott a lagun�ba, az Arangi f�rg�n siklott el�re. Egy gyors f�lm�rf�ld ut�n elkanyarodott, f�vitorl�i lehajlottak, egy�b v�sznai er�sen csattogtak, s a haj� horgonyt vetett �t m�ter m�lys�g� olyan tiszta v�zben, hogy a korallos tengerfen�ken minden fodros, �ri�si kagyl�t tiszt�n ki lehetett venni. Nem volt sz�ks�g r�, hogy a Langa-Lang�ba val� hazat�r� munk�sokat a cs�nak tegye partra. Az Arangi mind a k�t oldal�n sz�zsz�mra �llottak a kenuk, h�sz cs�naknyi vastag k�rben �s mindegyik leg�ny�rt, aki ott �llott a l�d�j�val �s csengety�j�vel, a rokonok �s bar�tok eg�sz sokas�ga ki�ltozott.

Az izgalomnak ezen a tet�pontj�n Van Horn senkit sem engedett a fed�lzetre.

F�l�ra alatt a partra t�vozott a l�rm�s t�rsas�g. Csak n�h�ny kenu k�v�lygott m�g a haj� k�r�l �s Van Horn az egyikb�l a fed�lzetre h�vta Nauhaut, a langa-langai er�ss�g legnagyobb f�n�k�t. Ellent�tben a t�bbi f�n�k�kkel, Nauhau fiatal ember volt �s ellent�tben a t�bbi melan�ziaiakkal, nemcsak csinosnak, hanem f�rfisz�ps�gnek is lehetett mondani.

- Hall�, Babilon kir�lya! - k�sz�nt�tte Van Horn a f�n�k�t. Tudniillik �gy nevezte arc�nak halv�nyan szemita^[3] von�sai miatt, amelyek a hatalom kegyetlen kifejez�s�be olvadtak �t. Ez a kegyetlens�g �lesen ki�lt az arc�n �s eg�sz testtart�s�ban is megnyilatkozott.

Mint aki meztelen�l sz�letett �s meztelen�l n�tt fel, Nauhau b�tran �s sz�gyentelen�l l�pett fel a fed�lzetre. �sszes ruh�ja egy hossz�, csavart �v volt a cs�p�je k�r�l. Az �v �s meztelen b�re k�z�tt egy k�t arasz hossz� t�r meztelen peng�j�t hordta. Egyetlen �kszere az a feh�r porcell�nt�ny�r volt, amelyet kif�rva �s sodrott k�kuszh�ncsra akasztva �gy hordott a nyak�n, hogy a t�ny�r laposan pihent a mell�n �s f�lig elfedte pomp�san dagadoz� izmait. Igen nagy kincs volt ez a t�ny�r. Sohasem hallotta, hogy a malaitai ember valaha is a mag��nak mondhatott volna egy t�retlen porcell�nt�ny�rt.

De a porcell�nt�ny�r �ppen �gy nem tette nevets�gess�, mint ahogy meztelens�ge nem tett illetlen benyom�st. Kir�lyi volt. Kir�ly volt m�r az apja is �s � m�g nagyobb embernek bizonyult, mint az apja.

Ahogy j�rt-kelt, magatart�sa kir�lyi �ntudatot hirdetett.

�s kir�lyi volt a b�tors�ga is e pillanatban az Arangi fed�lzet�n. Ismerte a legborzaszt�bb robbant�szernek, a dinamitnak titk�t �s noha tudta, hogy l�ba �gysz�lv�n ezen az �llhatatlan �s hal�losan borzalmas anyagon j�rk�lt, m�gis er�s l�ptekkel hordozta v�gig a fed�lzeten kir�lyi szem�lyis�g�t �s a k�s�rt� veszedelmet vakmer�s�ggel igyekezett legy�rni.

- Szavamra, - kezdte a besz�det - mi�rt te csin�l leg�nyek eny�m ten�lad marad id� nagyon sok?

Ez jogosan �s pontosan azt a v�dat fejezte ki, hogy a munk�sok, akiket Van Horn most sz�ll�t haza, h�rom esztend� helyett h�rom �s f�lesztendeig voltak t�vol haz�jukt�l.

- Besz�d tied engem csin�l nagyon haragszik.

�gy felelt Van Horn m�rgesen vissza, de azt�n diplomatikusan beleny�lt egy sz�tf�r�szelt doh�nyos l�d�ba �s tele marokkal doh�nyrudakat k�n�lt a f�n�knek:

- Te jobban tesz, ha r�gyujt �s besz�l velem j� besz�d.

De Nauhau f�ls�gesen elh�r�totta a s�v�rgott adom�nyt.

- Doh�ny nekem van nagyon sok, - hazudta - mi n�v leg�ny nem j�n vissza most?

Van Horn el�vette �v�b�l a hossz�, v�kony �zleti k�nyvecsk�t �s mialatt �tfutott a k�nyv lapjain, Nauhau azt �rezte, hogy ebben az emberben megvan a feh�r emberek fels�bbrend� dinamitos hatalma, mert �me k�pes arra, hogy pontosan egy k�nyv �sszefirk�lt lapjaival, nem pedig az agy�val tudjon eml�kezni.

- Sati, - olvasta Van Horn, ujj�val megb�kve a helyet, szem�t v�ltakozva hol az �r�sra, hol az el�tte �ll� fekete f�n�kre szegezve, mialatt a fekete f�n�k maga azon t�rte fej�t, milyen �gyes �ton-m�don ker�lhetne a feh�r ember h�ta m�g�, hogy azzal az egyetlen k�slend�t�ssel, amelyet olyan j�l ismert, elmetszhesse a m�siknak gerincoszlop�t a nyaka t�v�ben.

- Sati, - olvasta ism�t Van Horn - utols� monszun eleje � Sati volt lesz has neki beteg nagyon sok, lassan Sati v�ge eg�szen.

ďż˝gy fordďż˝totta le bêche-de-mer nyelvre a kďż˝nyvbe ďż˝rt adatot: meghalt vďż˝rhasban. 1901 jďż˝lius 4.

- Sati hossz� id� volt dolgozik nagyon sok, - t�rt r� Nauhau a t�rgyra - mi p�nz neki van keres �v�?

Van Horn a k�nyvbe n�zett �s elv�gezte a fejsz�mol�st.

- �sszes van neki keres �v� hatszor t�z font �s k�t font arany p�nz, - ford�totta le a hatvank�t fontnyi b�rt - �n volt fizet apja �v� el�leg egyszer t�z font �s �t font. Neki �sszes marad n�gyszer t�z font �s h�t font.

Nauhau csak a nyelv�vel tudta ism�telni ezt a hihetetlen �sszeget, az agy�val nem:

- Hol van n�gyszer t�z font �s h�t font?

Van Horn feltartotta a kez�t.

- Te Nauhau siet nagyon sok. Sati volt v�s�rol olcs� szekr�ny �ltetv�ny rajta �r t�z font �s egy font. Neki Sati �v� �sszes marad k�tszer t�z font �s hat font.

- Hol van k�tszer t�z font �s hat font? - folytatta hajthatatlanul Nauhau.

- N�lam, - felelte r�viden a kapit�ny.

- Te nekem adsz k�tszer t�z font �s hat font ide.

- �n neked ad nyavalya, - utas�totta vissza Van Horn. �s a n�ger f�n�k megl�tta szem�nek k�kj�ben a dinamit fenyeget�s�t, agy�ban pedig hirtelen felbukkant annak a v�res napnak a l�tom�sa, amikor el�sz�r tapasztalt dinamitrobban�st �s maga is megfordult a leveg�ben.

- Mi n�v �reg ember van lent kenu benne? - k�rdezte Van Horn, r�mutatva az oldalt �ll� kenuban lev� �regre, - � Sati neki apa �v�?

- � Sati neki apa �v�, - felelte Nauhau.

Van Horn intett az �regnek, hogy j�jj�n a fed�lzetre, sz�lt Borckmannek, hogy tartsa szemmel a fed�lzetet �s Nauhaut, azt�n lement, hogy p�nzszekr�ny�b�l kivegye a p�nzt. Mikor visszat�rt, el�kel�en kereszt�ln�zett a f�n�k�n �s az �reg emberhez fordult:

- Mi n�v tied �v�?

- �n n�v eny�m Nino, - hangzott a reszketeg v�lasz - Sati nekem eny�m volt fi�.

Van Horn tanus�t�s�rt fordult Nauhauhoz, aki a Salamon-szigetek ford�tott m�dj�n igent intett. Mire Van Horn leolvasott huszonhat arany sovereignt Sati apj�nak a mark�ba.

�s a k�vetkez� pillanatban Nauhau kinyujtotta a kez�t �s elvette a summ�t. H�sz aranyat megtartott mag�nak, a megmaradt hatot visszaadta az �regnek. Ez m�r nem a Van Horn �gye volt. � teljes�tette a k�teless�g�t �s tisztess�gesen fizetett.

Mind a k�t f�n�k, a feh�r is, a fekete is, meg volt el�gedve mag�val. Van Horn lefizette a p�nzt rendeltet�si hely�re, Nauhau pedig, kir�lyi volt�nak erej�n�l fogva, elrabolta Sati apj�t�l Sati keresm�ny�t a Van Horn szemel�tt�ra. De az�rt nem sz�nt meg tov�bb is g�g�snek lenni. Visszautas�totta a felk�n�lt aj�nd�kdoh�nyt, v�s�rolt egy doh�nyrudakkal telt l�d�t Van Hornt�l, lefizetett �rte �t fontot �s ragaszkodott hozz�, hogy r�gt�n ki is nyiss�k, mert meg akarja t�mni a pip�j�t.

- Sok j� leg�ny van Langa-Langa benne? - k�rdezte nyugodtan �s udvariasan Van Horn, hogy t�rsalg�st kezdjen �s kimutassa f�lelmetlen k�z�mb�ss�g�t.

Babilon kir�lya vigyorgott, de a k�rd�st nem m�ltatta feleletre.

- Mi lesz t�rt�nik, ha �n megy part ki �s j�rk�l? - tette meg Van Horn a kih�v� k�s�rletet.

- Baj t�rt�nik neked nagyon sok, - felelte kih�v�an Nauhau - sok rossz ember tal�n k�k� t�ged.

Van Horn tudt�n k�v�l �rezte erre a kih�v�sra feje b�r�ben a hajviszkettet� �rz�st, amelyet Jeromos szokott �rezni, mikor a nyaka sz�re az �gnek borzol�dott.

- H� Borckman, - ki�ltotta - leg�nyeket a cs�nakba!

Mikor a cs�nak lent volt a haj� oldala mellett, m�lt�s�gosan maga sz�llt be els�nek, azt�n felsz�l�totta Nauhaut, hogy k�vesse.

- Szavamra, Babilon kir�lya, - mondta bele a f�n�k f�l�be, mialatt a leg�nyek az evez�knek fek�dtek - ha egy ember nekem csin�l baj, �n el�bb l� t�ged bele. Azt�n �n l� eg�sz Langa-Langa bele. Eg�sz id� �n s�t�l part rajta, te s�t�l k�zel �n mellette. Ha te nem akar s�t�l �n mellette, eg�szen lesz r�gt�n v�ge neked.

�s Van Horn kisz�llott a partra: mag�nyos feh�rember, mellette az �r terrier k�ly�kkutya szeretett�l dagadoz� sz�vvel �s a fekete kir�ly a feh�r ember dinamitja ir�nt val� gy�l�lk�d� tisztelettel. Van Horn g�g�sen, mez�tl�b l�pkedett a h�romezer lelket sz�ml�l� er�ss�gen, mialatt isz�kos feh�r matr�za vigy�zott a horgonyz� kis haj� fed�lzet�re, fekete evez�sei pedig lap�ttal a kez�kben ott tartott�k a cs�nak orr�t a parton, hogy k�szen �lljanak annak a feh�rembernek el�rel�that�, rohan� visszaugr�s�ra, akit szolg�ltak, de nem szerettek �s akinek a fej�t b�rmikor s�v�ran leszelt�k volna, ha nem rettegtek volna t�le.

Van Hornnak eredetileg nem volt sz�nd�ka kisz�llni a partra. Hogy a fekete f�n�k szemtelen kih�v�s�ra m�gis partra sz�llott, az nem volt egy�b �zleti fog�sn�l. Egy �ra hosszat j�rk�lt ide s tova, jobbkeze mindig ott volt az �v�be t�z�tt revolver agy�n�l, szem�t sohasem ford�totta el hosszabb id�re a d�h�sen mellette l�pked� Nauhaut�l. Mert Nauhau a maga elfojtott vulk�nikus d�h�ben a legkisebb alkalom eset�n k�szen volt a kit�r�sre. �s Van Hornnak, amint �gy csatangolt, megadatott az a l�tv�ny, amely kev�s embernek adatott meg, mert Langa-Langa �s testv�rszigetei, a Malaita partja ment�n elsz�rt sz�ps�ges gy�ngy�k, mindeddig ismeretlen ter�letek voltak a feh�r faj sz�m�ra.

Ezeknek a szigeteknek lak�i olyan �s�kt�l sz�rmaztak, kiket messzi n�gerfalvak m�sz�rl�sai �ztek el otthonukb�l. A homokpadokat t�rhetetlen munkaer�vel term�keny talajj� gy�rt�k �t. Megtanult�k a hal�szatot �s a tengerparti �letnek sok minden cs�nj�t-b�nj�t, az eddigi lak�kat pedig vissza�zt�k az �serd�be.

Itt, a t�bbi n�gert�rzsekhez k�pest gazdag n�p k�zepette, j�rk�lt most Van Horn, v�llalva a kock�zatot, mert nem tudta elk�pzelni, hogy egyhamar meg fog halni �s mert tudta, hogy most alap�tja meg j�v� �zleti boldogul�s�t, mikor m�g nagyobb sikerrel fog munk�sokat toborozni a t�voli szigeteken kalandoskod� m�s feh�remberek �ltetv�nyei sz�m�ra, akik nem tudnak akkor�t merni, mint �.

�s mikor egy �ra mulva Van Horn el�rek�ldte Jeromost a cs�nak far�ba �s maga is k�vette, a parton megd�bbenve �s csod�lkozva maradt ott egy fekete uralkod�. Nauhau most m�g jobban tisztelte, mint valaha, a dinamitb�l val� feh�rembereket, akik doh�nyrudakat, v�sznat, k�seket �s fejsz�ket hoznak ide �s az �zletb�l k�ny�rtelen�l leszedik a maguk haszn�t.

X. FEJEZET.

Mikor visszaj�tt a fed�lzetre, Van Horn azonnal nekil�tott a vitorlamunk�nak, felh�zatta a v�sznakat, felvonatta a horgonyt �s j� sz�l alatt indult el�re a lagun�n annak a t�z m�rf�ldnyi �tnak, amelynek v�g�n Som�t kellett el�rnie. �tk�zben meg�llt Binuban, hogy k�sz�ntse J�nost, a f�n�k�t �s partra tegyen n�h�ny binui hazat�r� munk�st. Azt�n folytatta �tj�t Somo fel�, amely mindig az utaz�s v�g�t jelentette az Arangi �s a fed�lzet�n �l�k sz�m�ra.

Som�ban �ppen ellenkez�en j�rt el Van Horn, mint ahogy Langa-Lang�ban fenyeget�dz�tt. Mihelyt a leg�nyeket partra rakta, amivel d�lut�n f�ln�gyre m�r el is k�sz�lt, megh�vta Basti f�n�k�t a fed�lzetre. Basti f�n�k j�tt is, kor�hoz k�pest roppant f�rg�n �s mozg�konyan �s nagyon j� hangulatban, annyira j� hangulatban, hogy h�rom v�n feles�g�t er�nek-erej�vel mag�val hozta a fed�lzetre. Ez m�g nem t�rt�nt soha. Basti soha m�g nem engedte meg egyetlen feles�g�nek sem, hogy feh�rember el�tt megjelenj�k. Van Horn annyira megtisztelve �rezte mag�t, hogy mindegyik asszonynak egy-egy sz�p cser�ppip�val �s egy tucat doh�nyr�ddal kedveskedett.

Alkonyodott m�r, a szell� h�v�s�d�tt. Basti, aki a k�t elhalt munk�s apj�nak j�r� b�rb�l alaposan kiszedte a maga r�sz�t, b�s�ges v�s�rl�st csapott az Arangi k�szlet�b�l. Eg�sz csom� �j munk�st is �g�rt Van Hornnak �s a kapit�ny, aki kitapasztalta m�r a vademberi l�lek v�ltoz�konys�g�t, elkezdte s�rgetni, hogy a szerz�d�st most r�gt�n k�ss�k meg. Basti vonakodott, az eg�szet m�snapra akarta halasztani. De Van Horn er�sk�d�tt, hogy ilyen j� alkalom nem j�n t�bbet. Annyira er�sk�d�tt, hogy a v�n f�n�k v�gre is kenut k�ld�tt a partra, hogy �sszeszedesse azokat a leg�nyeket, akik m�r ki voltak v�logatva, hogy az �ltetv�nyekre k�ldj�k �ket.

- Na mit gondol? - k�rdezte Van Horn Borckmant�l, akinek a szeme ez�ttal felt�n�en kifejez�stelen volt - soha nem l�ttam m�g ilyen bar�ts�gosnak a v�n gazembert. Vajjon valami rosszban s�ntik�l?

A matr�z leb�mult az oldalt csoportosul� sok kenura, megl�tta a benn�k �ld�g�l� nagysz�m� asszonyn�pet �s megcs�v�lta a fej�t.

- Ha valami v�llalkoz�sba kezdenek, - mondotta - az asszonyokat mindig be szokt�k k�ldeni az erd�be.

- Ezekkel a n�gerekkel soha sincs tiszt�ban az ember, - t�n�d�tt mag�ban a kapit�ny - mert, hogyha az asszonyokat sohasem szokt�k is maguk mellett tartani, mikor baj van a leveg�ben, az m�g nem ok arra, hogy ravaszs�gb�l ezt a szok�st meg ne v�ltoztass�k.

- Ilyen fog�shoz m�g Bastinak sincs el�g esze, - vetette ellen Borckman - j�indulat�, ny�jas kedv�ben van, ennyi az eg�sz.

- M�gis csak j� lesz, ha nyitva tartja a szem�t, - felelte Van Horn �vatosan - k�l�n�sen sohse felejtse el, hogy kett�nknek egyszerre sohasem szabad lent lenn�nk. A p�link�hoz pedig ne ny�ljon nekem, m�g kint nem vagyunk ebb�l a z�rzavarb�l.

Basti hihetetlen�l hajlott termet� aggasty�n volt �s babon�san �reg. Hogy h�ny �ves, azt maga sem tudta. Csak annyit tudott, hogy mikor � fiatal fi� volt a faluban, n�p�nek ma �l� tagjai k�z�l m�g senki sem volt �letben. A fiatals�g testi er�b�r�s�val m�r nem rendelkezett, de gondolkoz�ereje m�g most is �ppen olyan eredeti �s �les volt, mint �let�ben ak�rmikor. �s azt, hogy a t�rzs most sokkal er�sebb volt, mint mikor � elkezdett uralkodni f�l�tte, csak ennek a gondolkoz�snak lehetett tulajdon�tani.

�s ezzel a m�g mindig eleven esz�vel most olyan terv sz�lait bogozta, amellyel kij�tszhassa Van Hornt �s fel�lkerekedhess�k az �ri�si brit birodalmon, amelyr�l keveset sejtett �s semmit sem tudott.

Hossz� id� �ta m�lyen j�r� �s mindenre kiterjed� okoskod�ssal �rlelte ezt a tervet, amelynek megsz�let�s�re a k�vetkez� esem�ny adott alkalmat: Ano-Ano n�pt�rzse h�rom �vvel ezel�tt m�rf�ldekkel lejjebb a partment�n foglyul ejtett egy munk�stoborz� haj�t, eg�sz leg�nys�g�vel egyetemben elpuszt�totta �s megszerezte a haj�nak doh�nyb�l, v�szonb�l, gy�ngy�kb�l, mindenf�le kereskedelmi cikkekb�l, pusk�kb�l �s l�szerekb�l �ll� mes�s kincseit.

Ami �rat ez�rt fizetni kellett, az nem volt t�ls�gos b�nh�d�s. Egy f�lesztend�vel k�s�bb egy hadihaj� dugta be az orr�t a lagun�ba, bomb�zta Ano-An�t �s arra k�nyszer�tette lak�it, hogy menek�lve b�jjanak el az �serd�be. A hadihaj� leg�nys�ge azt�n kisz�llt a partra �s fel�letesen v�gigj�rta az �serd� �sv�nyeit. V�gre is megel�gedtek azzal, hogy meg�ltek negyven h�zott diszn�t �s elpuszt�tottak sz�z k�kuszp�lm�t. Alig szaladt ki a hadihaj� a nyitott tengerre, Ano-Ano n�pe m�ris visszat�rt az �serd�b�l a faluba. A f�vel �p�tett v�zna kis h�zakban az �gy�t�z nem sok k�rt tud tenni. Az asszonyok p�r �r�t dolgoztak a megrong�lt h�zak rendbehoz�s�n, ennyi volt az eg�sz. Ami pedig a negyven le�lt diszn�t illeti, az eg�sz t�rzs nekiesett az �llatoknak, megt�zes�tett k�vek k�z� a f�ldbe �sta �ket �s a s�lt diszn�kon nagy lakom�t csapott. Hasonl�k�ppen megett�k a led�nt�tt p�lm�k zsenge hajt�sait, a k�kuszdi�kat pedig ezersz�mra felapr�zt�k, megsz�r�tott�k a napon, azt�n megf�st�lt�k, hogy kopra^[4] gyan�nt eladj�k a legk�zelebb erre j�r� kereskedelmi haj�nak.

�gy azt�n az eg�sz b�ntet�-v�llalkoz�s csak lakom�t �s d�zs�l�st jelentett a t�rzsnek. K�l�n�sen ez forgott Basti atyai �s csavaros agy�ban. Ami j� volt Ano-Ano t�rzs�nek, gondolta mag�ban, eg�sz biztosan j� lesz Som�nak is. Ha egyszer az angol lobog� alatt vitorl�z� feh�remberek �gy bosszulj�k meg a v�res tetteket �s t�rsaik fejv�tel�t, hogy mind�ssze meg�lik a diszn�kat �s kiv�gj�k a k�kuszp�lm�kat, Basti nem l�tta ok�t, mi�rt ne csin�ln� meg � is, amit Ano-Ano megcsin�lt. Az az �r, amelyet majd id�vel meg kell fizetni �rte, lehetetlen�l csek�ly ahhoz a gazdags�ghoz k�pest, amelyet nyerni lehet vele. K�l�nben is k�t �ve mult m�r, hogy a legut�bbi angol hadihaj� felt�nt a Salamon-szigetek vid�k�n.

Basti teh�t, fej�ben egy kit�n� �j �tlettel, beleegyez�en meghajtotta ezt a f�n�ki fejet: n�pe felj�het a fed�lzetre �s t�rgyalhat. N�pe k�z�l nagyon kevesen tudt�k, hogy mi ez az �tlet, vagy hogy egy�ltal�n valami �tlet motoszk�l a fej�ben.

A sz�l m�g h�v�sebb lett, mikor m�g t�bb kenu j�tt a haj� oldal�hoz �s a n�ger f�rfiak �s asszonyok el�rasztott�k a fed�lzetet. J�ttek az �jonnan szerz�dtetend� rekrut�k is, fiatal, �sszefogdosott vad l�nyek, f�l�nkek, mint az �z, akik fejet hajtottak a szigor� sz�l�i �s t�rzsi t�rv�nynek �s egyenk�nt lementek az Arangi kab�nsor�ra, mindegyik az apja, anyja �s rokonai csoportos k�s�ret�ben, hogy oda�lljon a nagy feh�r gazda el�, aki mindegyiknek a nev�t be�rta egy titokzatos k�nyvbe �s a h�rom�vi munk�ra k�telez� szerz�d�st azzal tette hiteless�, hogy minden n�ger k�teles volt jobbkez�t hozz��rtetni ahoz a penn�hoz, amellyel �rt �s aki kereskedelmi �rucikkekben az els� �v teljes b�r�t fizette ki mindegyik leg�ny csal�dfej�nek.

A v�n Basti ott �lt a k�zelben, hogy minden el�legb�l elvegye a maga alapos d�zsm�j�t. H�rom v�n feles�ge al�zatosan �ld�g�lt a l�b�n�l �s puszta jelenl�t�vel nyugalmat keltett Van Hornban, akit az �zlet lend�lete eg�szen mag�val ragadott. Ha �gy megy tov�bb, malaitai �tja ez�ttal igen r�vid lesz �s hamarosan teli haj�val vitorl�zhat tov�bb.

A fed�lzeten, ahol Borckman �les szemmel �rk�d�tt, hogy baj ne legyen, Jeromos ide s tova j�rk�lt �s szagl�szta a sok fekete l�bsz�rat, amelyeknek gazd�it eddig soha nem l�tta. A vadkuty�t elvitt�k a hazat�r� munk�sok, akik k�z�l csak egy t�rt vissza a fed�lzetre. Lerumi volt ez az egy. Jeromos ism�telten, mereven megfesz�tett l�bbal morgott r�, de Lerumi mintha meg sem ismerte volna, nem is vett r�la tudom�st, hanem lement a fed�lzet al�, ott egy k�zit�kr�t v�s�rolt, k�zben pedig szeme egy villan�s�val jelentette a v�n Bastinak, hogy minden k�sz �s meg�rett arra, hogy az els� alkalmas pillanatban kit�rj�n.

A fed�lzeten Borckman szolg�ltatta ezt az alkalmas pillanatot. Az eg�sz nem t�rt�nhetett volna meg, ha Borckman jobban vigy�zott volna �s ha megfogadta volna kapit�nya parancsait. A p�linka azonban nem hagyta nyugodni. Nem is �lmodta, mi fenyegeti az eg�sz haj�t. Ahol �llott, szinte n�ptelen volt a h�ts� fed�lzet. K�z�pen �s el�l, a haj� leg�nys�g�vel elvegy�lve, csak �gy ny�zs�gtek a n�ger n�k �s f�rfiak. Borckman utat csin�lt mag�nak a k�z�p�rbochoz k�t�z�tt yamzs�kok^[5] fel� �s megkereste az �veget. Miel�tt ivott volna, az �vatoss�g egy gondolat�val maga m�g� pillantott. Egy �rtalmatlan asszony �llt a k�zel�ben, k�z�pkor�, k�v�r, csunya, kellemetlen, cs�p�j�n egy k�t�ves szop�s gyerek �lt lovagl� helyzetben �s szopott. Err�l a r�szr�l val�ban nem lehetett semmi bajt v�rni. Azt�n meg ez az asszony nyilv�nval�an fegyvertelen is volt, mert nem hordott �vet, amely fegyvert rejthetett volna. A korl�t mellett pedig mintegy hat l�p�sre onnan Lerumi �llott �s n�zegette mag�t a t�k�rben, amelyet �ppen most v�s�rolt.

Ebben a t�k�rben l�tta meg Lerumi, hogy Borckman lehajlik a yam-zs�kokhoz, felegyenesedik, h�traszegi a fej�t, az �veg ny�l�s�t a sz�j�hoz illeszti �s az �gnek ford�tja az �veg fenek�t. Lerumi f�lemelte a jobbkez�t, �gy adv�n jelet az oldalv�st �ll� kenuban lev� asszonynak. Ez az asszony gyorsan lehajolva felkapott valamit �s felnyujtotta Leruminak. Hossz�nyel� tomahawk^[6] volt ez, feje k�z�ns�ges �csszekerc�r�l val�, a nyele pedig bensz�l�tt munka, fekete f�nyezett kem�nyfa, amely durva gy�ngyh�zberak�sokkal volt d�sz�tve �s k�kuszrost-fon�llal volt megcsavargatva, hogy j� fog�sa legyen. A fegyver �le olyan �les volt, mint a borotva.

Ahogy a tomahawk zajtalanul rep�lt �t a leveg�n Lerumi kez�hez, �ppen olyan zajtalanul rep�lt a k�vetkez� pillanatban a Lerumi kez�b�l a leveg�n kereszt�l annak a k�v�r asszonynak a kez�be, aki a matr�z h�ta m�g�tt szoptatta a gyerek�t. Az asszony k�t k�zre fogta a szekerce nyel�t, a gyerek pedig k�t kis karj�val k�r�lfogta a cs�p�j�t �s lovagolva rajta maradt.

Az asszony m�g v�rt a csap�ssal, mert am�g Borckman feje h�tra volt szegve, nem volt itt az ideje, hogy a gerincoszlopot a nyakn�l egy sujt�ssal el lehessen szelni. A leveg�ben l�g� trag�di�t sok szem n�zte. Jeromos is l�tta, de nem �rtette. Ak�rmennyire ellens�ge volt a n�gerfajnak, a leveg�n �t val� ilyet�n t�mad�st nem �rte fel �sszel. L�tta Tambi is, aki v�letlen�l ott volt a fed�lzet k�zep�n emelked� h�zik� k�zel�ben �s azonnal egy Lee-Enfield ut�n ny�lt. Viszont Lerumi l�tta Tambi mozdulat�t �s sziszegve siettette az asszonyt.

Borckmannek minderr�l halv�ny sejtelme sem volt. H�zott egyet az �vegb�l �s a feje el�re egyenesedett. Az �les penge beles�llyedt a h�sba. Hogy ebben a pillanatban, amikor agya elmetsz�d�tt teste t�bbi r�sz�t�l, mit �rezhetett, vagy mit gondolhatott Borckman, ha egy�ltal�ban �rzett vagy gondolt valamit, olyan titok, melyet �l� ember nem oldhat meg. Soha m�g ember, akinek gerincoszlop�t �gy elv�gt�k, nem tett m�g tanus�got egy sz�val vagy egy suttog�ssal sem arr�l, hogy mik az �rz�sei �s benyom�sai. �s amilyen gyorsan sujtott a fegyver, �ppen olyan gyorsan olvadt Borckman teste lucskos, n�ma zs�kk�. Borckman nem ingadozott, kez�vel nem hadon�zott. A sz� szoros �rtelm�ben elolvadt, mag�ba roskadt, mint ahogy a sz�llel t�lt�tt zs�k hirtelen ki�r�l, vagy mint ahogy �sszemegy a kilyukadt h�lyag. Az �veg kiesett halott kez�b�l a yam-zs�kokra �s nem t�rt el, de ami ital m�g benne maradt, az lassan bugybor�kolt ki a fed�lzetre.

Mindez olyan hirtelen t�rt�nt, hogy Tambi pusk�j�nak els� l�v�se elhib�zta az asszonyt, miel�tt m�g Borckman a fed�lzetre omlott volna. M�sodik l�v�sre m�r nem volt id�, mert az asszony leejtette a szekerc�t, mind a k�t kez�vel �tkapta a gyermeket, odaugrott a korl�thoz, kereszt�lvetette mag�t rajta �s m�r a tengerben is volt, zuhan�sa meg is ingatta azt a kenut, amely mell� ugrott.

Most eg�sz sor esem�ny t�rt�nt ugyanebben a pillanatban. A haj� mellett k�toldalt �ll� kenukr�l berakott gy�ngyh�znyel� tomahawkok csillog�, s�v�lt� z�pora indult meg �s a rep�l� fegyvereket a fed�lzeten tart�zkod� Somo-beliek v�rakoz� keze fogadta, mialatt az asszonyok lekuporodtak �s kim�sztak a vesz�lyes z�por al�l. Abban a pillanatban, mikor az az asszony, aki Borckmant meg�lte, �tugrott a korl�ton, Lerumi felkapta az elejtett szekerc�t �s Jeromos, aki most m�r l�tta, hogy v�res harc t�rt ki, beleharapott a tomahawk�rt ny�l� k�zbe. Lerumi f�legyenesedett �s egyetlen �v�lt�ssel hangos kit�r�st adott annak a h�napok �ta tart� elnyomott d�hnek �s gy�l�letnek, amely a kutyak�ly�k ir�nt f�st�lg�tt benne. Amint f�legyenesedett �s Jeromos a l�bsz�r�nak esett neki, teljes erej�b�l �gy r�gott bele a kuty�ba, hogy a r�g�s erej�t�l Jeromos messzire rep�lt a leveg�ben.

�s a k�vetkez� pillanatban, vagy egy pillanat t�rt r�sz�ben, mikor Jeromos a leveg�ben sz�llott a sz�gesdr�ton t�l ki a v�zbe, ugyanekkor a kenukb�l Snider-fegyvereket adogattak fel a fed�lzetre, Tambi pedig sietve leadta a m�sodik l�v�st. �s Lerumi, akinek a l�ba a r�g� mozdulatb�l m�g vissza sem t�rt a padl�ra, de m�r sietett ism�t lehajolni a tomahawk�rt, pontosan a sz�v�be kapta a goly�t. Lehanyatlott a f�ldre, hogy Borckmannel egy�tt olvadjon bele a hal�l csendess�g�be.

�s miel�tt m�g Jeromos vizet �rt volna, Tambi csod�latosan szerencs�s l�v�s�nek dics�s�ge sem jelentett m�r semmit Tambi sz�m�ra, mert abban a pillanatban, mikor ujja megnyomta a ravaszt, egy tomahawk a koponyaalap alatt elv�gta a velej�t �s �r�kre els�t�t�tette el�tte a tengermosta, naps�t�tte forr��g�vi vil�g ragyog� l�tv�ny�t. Ugyanilyen gyorsan, szinte valamennyien egyszerre, a haj� t�bbi n�ger matr�za is v�g�t lelte. A fed�lzet val�s�gos m�sz�rsz�kk� v�ltozott.

Jeromos feje arra emelkedett ki a v�zb�l, hogy Snider-pusk�k ropognak �s zajlik a hal�los k�zdelem. Egy kenu oldal�n �t emberi k�z ny�lt �rte �s megragadta a nyaka b�r�n�l. � vicsorgott �s k�szk�dve igyekezett megharapni a ment� kezet, de haragj�n�l sokkal jobban marcangolta a lelk�t a Kapit�ny�rt val� legvadabb aggodalom. An�lk�l, hogy gondolkozott volna err�l, tudta, hogy az Arangi el�rkezett az �letnek ahoz a legf�bb szerencs�tlens�g�hez, amelyet csak az emberek tudnak �s neveznek a hal�l nev�vel. L�tta, hogy Borckmant lev�gt�k. L�tta, hogy Lerumit lel�tt�k. �s most hallotta a fegyverropog�st �s a diadal �s r�m�let �v�lt�seit �s ord�t�sait.

�gy verg�d�tt, ny�sz�rg�tt, r�gdos�dott �s k�h�g�tt tehetetlen�l a nyaka b�r�n l�gva a leveg�ben, am�g a n�ger bosszankodva durv�n lecsapta a kenu fenek�re. Jeromos felt�p�szkodott �s egym�sut�n kett�t ugrott. Egyik ugr�ssal felsz�k�tt a kenu far�ra, a m�sik ugr�st k�ts�gbeesetten �s rem�nytelen�l, saj�t mag�val nem t�r�dve, az Arangi korl�tja fel� tette.

Els� l�ba egy m�terrel maradt innen a haj� korl�tj�n. Belezuhant a tengerbe. Felbukkant, �r�lten �szott, sz�ja �s torka tele lett s�s v�zzel, mert m�g most is von�totta, ord�totta, ugatta azt a s�v�r v�gy�t, hogy a fed�lzeten legyen Kapit�nnyal.

De egy m�sik kenuban �l� tizenk�t�ves fi�, aki v�gign�zte az el�z� n�ger kalandj�t Jeromossal, minden teket�ria n�lk�l r�v�gott az �sz� Jeromos fej�re, el�sz�r az evez� lap�tj�val, azt�n az evez� �l�vel. A fekete fi� egy eszm�letlen, elny�lt kutyak�lyk�t emelt be a kenuba.

Ezalatt lenn az Arangi kab�nsor�n, miel�tt m�g Jeromos a Lerumi r�g�s�t�l a v�zbe esett, k�r�lbel�l akkor, mikor m�g a leveg�ben volt, Van Horn egy pillanat elr�ppen� nagy �s m�ly t�red�k�ben szint�n megismerte a hal�lt. A v�n Basti abban a pillanatban, mikor a n�ger asszony szekerc�je meg�lte a fed�lzeten Borckmant, egy fel�je nyujtott kos�rb�l �ri�si, �cska mord�lyt ragadott ki.

Basti gyors volt, de Van Horn is. Csakhogy nem el�gg�. Abban a pillanatban, amikor keze a t�rd�re tett tokban gondosan meglaz�tott modern revolverhez kapott, az �vsz�zados pisztoly els�lt. K�t kis vasdarabbal �s egy g�mb�ly� goly�val volt megt�ltve. �s Van Horn egy szempillant�s alatt megismerte a hal�l s�t�tj�t, ujjai elernyedtek a f�lig f�lemelt revolveren �s leejtett�k a padl�ra.

De mivel t�l volt t�ltve puskaporral, az �cska fegyvernek m�s hat�sa is volt. Felrobbant a Basti kez�ben. Mialatt Aora l�tsz�lag a semmib�l egy k�st ker�tett el� �s kezdte lenyisz�lni a feh�r gazda kopony�j�t, Basti �rdekl�dve pillantott a maga jobb mutat�ujj�ra, amely egy kis b�rdarabon l�gott le a kez�r�l. Megragadta az ujjat a balkez�vel �s egy hirtelen r�nt�ssal �s csavarint�ssal let�pte, azt�n vigyorogva a j� tr�fa felett, bel�kte a buzog�nyfakos�rba, amelyet a feles�ge m�g mindig el�be tartott a f�lkez�vel, mialatt a m�sik kez�vel a robban� pisztolydarabt�l megs�rtett, v�rz� homlok�t tapogatta. Ezalatt h�rom ifj� munk�s-ujonc, apjaik �s nagyb�tyjaik t�rsas�g�ban nekiestek a kab�nsoron tart�zkod� egyetlen fekete matr�znak �s elint�zt�k.

Basti olyan r�gen �lt m�r, hogy b�lcsess�g�ben keveset t�r�d�tt a f�jdalommal �s m�g kev�sb� b�sult egy ujja elveszt�s�n. A v�llalkoz�s diadala f�l�tt �rzett b�szkes�g�ben �s �r�m�ben motyogott �s csipogott, h�rom agg feles�ge pedig a szolgai szerencsek�v�nat �s im�dat al�zatoss�g�ban vonaglottak l�b�n�l a padl�n.

�s a v�zna, retteg� n�ger le�ny, mint a r�m�lt ny�l a barlangja ny�l�s�ban, n�gyk�zl�b �llva kandik�lt ki a jelenetre a maga vack�b�l �s tudta, hogy az �st �s az id�k v�gzete elj�tt az � sz�m�ra.

XI. FEJEZET.

Hogy mi t�rt�nt az Arangi fed�lzet�n, azt Jeromos sohasem tudta meg. Csak annyit tudott, hogy ez a vil�g elpusztult, mert l�tta k�s�bb a pusztul�s�t. Az a fi�, aki az evez�vel fejbev�gta, szorosan �sszek�t�zte a l�bait �s m�g miel�tt az Arangi kifoszt�s�nak izgalm�ban megfeledkezett r�la, kil�kte a kik�t� partj�ra.

A csinos t�lgy-yachtot nagy kiab�l�ssal �s �nekl�ssel vont�k a parthoz a hossz� kenuk �s k�zel ahoz a helyhez horgonyozt�k le, ahol Jeromos fek�dt. A kik�t�ben t�zek ragyogtak, a fed�lzeten l�mp�k gy�ltak fel �s az Arangit nagy �nneps�g k�zepette kifosztott�k. Minden megmozd�that� dolgot a partra vittek r�la a vasmacsk�kt�l kezdve a vitorlafelszerel�sig �s a haj�z�si eszk�z�kig. Ezen az �jszak�n senki sem aludt Som�ban. M�g a legkisebb gyerekek is ott totyogtak az �nnepi t�zek k�r�l vagy megzab�lva vonszolt�k magukat a homokon. Hajnalban, k�t �rakor, Basti parancs�ra felgyujtott�k a haj�t �s Jeromos, aki a v�gkimer�l�sig s�rt �s jajgatott m�r, szomj�s�gt�l k�nl�dva, megk�t�tt l�bakkal, tehetetlen�l fekve az oldal�n, l�tta, amint az �sz� vil�g, amelyet mind�ssze olyan r�vid ideig ismert, l�ngg� �s f�stt� v�ltozik.

A haj� t�z�nek vil�g�n�l az agg Basti sz�tosztotta a martal�kot. Senki a t�rzsb�l nem volt olyan csek�ly, hogy ne kapott volna valamit. A kereskedelmi �ruk oroszl�nr�sz�t, ami nem ker�lt kioszt�sra, Basti maga vitte fel a maga nagy szalmah�z�ba. A vitorl�k hatalmas kincs�t a kenu-h�zakban rakt�rozt�k el. Ezalatt az �rd�g-�rd�g h�zakban az �rd�g-�rd�g orvosok f�stre rakt�k a sok kopony�t. Mert az Arangi leg�nys�g�n k�v�l elfogt�k azt a tizenk�t noolai �s egy-k�t malui hazat�r� munk�st is, akiket Van Horn eddig nem rakott partra.

Valamennyit azonban nem m�sz�rolt�k le. Basti szigor�an el�t�lte az olcs� m�sz�rl�st. De nem az�rt, mintha olyan gyeng�d lett volna a sz�ve, hanem az�rt, mert el�g kem�ny volt a feje. Hogy valamennyit le kell egyszer v�gni, az nem volt k�ts�ges. De Basti sohasem l�tott jeget, nem is tudta, hogy j�g van a vil�gon �s j�ratlan volt a h�sfagyaszt�s tudom�ny�ban. A h�s meg�rz�s�re az volt az egyetlen m�dja, hogy a h�st �letben hagyta. �s a foglyokat berakt�k a legnagyobb kenuh�zba.

Megk�t�zt�k �ket, mint a csirk�t vagy a malacot �s lehajig�lt�k valamennyit a kem�nyre vert f�ldre, amely alatt �regekbe temetve fek�dtek a hajdani f�n�k�k maradv�nyai, fent pedig a leveg�ben f�zs�kokba takargatva Basti k�zvetlen el�deinek csontjai lebegtek. Ebbe a h�zba rakt�k a sov�ny kis le�nyt is a haj�r�l, mivel �gyis arra volt sz�nva, hogy megegy�k. Megk�t�zt�k �s odadobt�k a f�ldre a t�bbi fekete k�z�.

Ebbe a kenuh�zba hozt�k Jeromost is, hogy csatlakozz�k a f�ld�n fetreng� t�bbiekhez. Agno, az �rd�g-�rd�g orvosok f�n�ke, r�bukkant a parton �s ak�rhogy tiltakozott a fi�, aki a kuty�t szem�lyes zs�km�ny�nak tekintette, Agno megparancsolta, hogy a kuty�t is a kenuh�zba vigy�k. Az �nnepnapi t�zek mellett vitt�k el �s �les szagl�sa megmondotta neki, mib�l �llt ez az �nneps�g. Az �j tapasztalat megd�bbentette, a sz�re felborzol�dott �s vicsorogva k�szk�d�tt a k�tel�keivel, hogy kiszabaduljon. �s mikor a kenuh�zban ledobt�k a f�ldre, hasonl� haraggal megmorogta fogolyt�rsait, de a tork�ban lassank�nt elcs�ndesedett a n�gerek ellen val� harag. Hom�lyos �ton-m�don felderengett benne, hogy azok is boldogtalanok. N�melyik kegyetlen�l meg volt sebes�lve �s abba nem hagyta a ny�g�st �s jajgat�st. �s Jeromos a felfog�s vil�goss�ga n�lk�l is r�j�tt, hogy azoknak is olyan k�nos a helyzet�k, mint az �v�. Ott fek�dt az oldal�n, a l�b�ra csom�zott k�tel�kek belev�gtak gy�nge h�s�ba �s elz�rt�k a v�rkering�s�t. Majd meghalt a szomj�s�gt�l �s sz�raz nyelvvel, sz�raz sz�jjal, tikkadtan lihegett a f�lledt h�s�gben.

F�jdalmas hely volt ez a kenuh�z. Ny�g�sek �s s�hajok t�lt�tt�k be. A hossz� fekete kenuk, amelyek magasracsapott orrukkal �z�nv�zel�tti cs�r�s sz�rnyetegekhez hasonl�tottak, hom�lyosan derengtek az alacsony t�z vil�g�n�l, ahol a Somo-t�rzs egy v�nje azzal a le�rhatatlan munk�val foglalkozott, hogy megf�st�lje egy �serdei ellens�gnek a kopony�j�t. Fonnyadt, vak, v�gelgyeng�lt v�nember volt, �gy fecsegett �s ny�vogott mag�ban, mint valami nagy majom, mikor minduntalan megford�totta �s �jra felk�t�tte a t�z cs�p�s f�stje f�l� f�ggesztett fejet �s olykor mar�ksz�mra rakta a piszkos t�zre a redves fat�rmel�ket.

Hajnal fel� nagy kiab�l�ssal, hadon�z�ssal �s h�h�val egy csapat Somo-beli f�rfi behozott egy nagy harci kenut. K�zzel-l�bbal csin�ltak utat, r�gt�k, tolt�k, l�kt�k, tasz�tott�k arr�l a helyr�l a megk�t�z�tt foglyokat, ahol a kenut akart�k elhelyezni.

Egy darabig el�ld�g�ltek, pip�zgattak, furcsa v�kony fejhangon csiripelve �s vigyorogva az �jszaka �s az el�z� d�lut�n esem�nyeir�l. Hol az egyik, hol a m�sik ny�lt el a f�ld�n �s elaludt takar� n�lk�l. Sz�let�s�k ideje �ta �gy aludtak meztelen�l a nap f�nye alatt.

Ahogy vil�gosodott, m�r csak azok maradtak �bren, akik s�lyosan meg voltak sebes�lve, vagy t�ler�sen voltak megk�t�zve, meg azt�n a furcsa v�nember, aki v�n volt, de m�gsem olyan v�n, mint Basti.

Mikor az a fi�, akinek evez��t�se Jeromost elk�b�totta �s aki a kuty�t mag�nak ig�nyelte, belop�dzott a kenuh�zba, az aggasty�n nem hallott semmit. Mivel vak volt, nem is l�tta. Esztelen�l fecsegve �s csipogva folytatta a munk�j�t: leoldotta �s megford�tva visszak�t�zte az �serdei n�ger fej�t a t�z f�l� �s a t�zet redves fat�rmel�kkel t�pl�lta.

De a tizenk�t�ves fick�, aki belop�dzkodott �s �vatosan l�pkedett �t az alv�kon, utat keresg�lve a foglyok k�z�tt, �gy rettegett, hogy a sz�ve a tork�ban dobogott. Tudta, hogy milyen szigor� tilalmak ellen v�t. M�g arra sem volt el�g id�s, hogy elhagyja az apja szalmavisk�j�t �s az ifjak kenuh�z�ban aludj�k, m�g kev�sb� arra, hogy egy�tt alhasson a leg�nyekkel a m�sik kenuh�zban.

Azonban minden�ron akarta Jeromost. Meg is tal�lta. Csak a v�zna kis asszony, akit megk�t�ztek az �st sz�m�ra, l�tta a r�m�lett�l t�rgranyitott szem�vel, hogy a fi� felemeli a f�lig �jult kuty�t �sszek�t�tt l�bain�l fogva �s elviszi �t a h�snak abb�l a felrakt�rozott t�meg�b�l, amelynek �, a l�ny, kis r�sze volt.

XII. FEJEZET.

Ezt a fi�t, ahogy Jeromos megtanulta, Lamainak h�vt�k. Jeromos abba a h�zba ker�lt, ahol Lamai lakott. Nem is volt az nagyon h�z, m�g abban az �rtelemben sem, ahogy a kannib�lok, az emberev�k a h�zat nevezik. Lamai apja �s anyja �s n�gy kisebb testv�re a puszta f�ld�n laktak, amelyen kem�nyre ev�d�tt a sok�ves piszok. Fej�k f�l�tt rozoga mestergerend�ra, szalmafed�l t�maszkodott, amelyen minden es� kereszt�l tudott csurogni. S�t az er�s z�por m�g a falakat is �tj�rhatta. Sz�, ami sz�, Lamai apj�nak, Lumainak a h�za a legnyomor�s�gosabb volt Somo minden h�zai k�z�tt.

Lumai, a h�zigazda �s csal�df�, a legt�bb malaitait�l elt�r�en, k�v�r ember volt. Nyilv�n ebb�l a k�v�rs�gb�l sz�rmazott a j�indulat� term�szete �s ezzel �sszef�gg� rests�ge. De amilyen k�v�r volt Lumai, olyan sov�ny volt feles�ge, Lenerengo, �s amilyen csendesszav� volt az ura, �ppen olyan rik�csol� hangosan besz�lt �maga. S m�g Lumai mindig j�kedv� volt, Lenerengo mindig zs�rt�l�d�tt �s am�g az ura �r�k�sen lust�lkodott, � nyughatatlanul izgett-mozgott. A fi�, mikor a h�z h�ta m�g� haladt�ban arra ment, csak �ppen bekukkantott. L�tta az apj�t �s az anyj�t, akik k�t ellenkez� sarokban aludtak �s a szoba k�zep�n n�gy testv�r�t, akik olyan csom�ba k�sztak �ssze, mint egy gombolyag kiskutya. A h�z k�r�l, amely igaz�n alig volt t�bb valami �llati barlangn�l, a vil�g maga volt a f�ldi paradicsom. A leveg�ben a vad, er�sszag� f�vek �s pomp�s forr��g�vi vir�gok f�szeres �s �desen neh�z illata �szott. Fent h�rom keny�rfa terjesztette sz�t nemes �gait. A ban�nf�kat �s pizangf�kat az �r� gy�m�lcs�k �ri�si rakom�nyai terhelt�k. �s a pap�ja-fa hatalmas arany dinny�i, amelyeket m�r enni lehetett, egyenesen a v�konyt�rzs� f�k oldal�b�l n�ttek ki, amelyeknek t�rzse alig volt tizedr�sz olyan vastag, mint a gy�m�lcs, amelyet termettek. De Jeromos sz�m�ra a leggy�ny�r�s�gesebb egy kis patak cs�rg� zaja volt, amely mohos k�vek f�l�tt gyeng�d �s finom p�fr�nyok �gy�ban folytatta l�thatatlan �tj�t.

Jeromos majd meg�r�lt a v�z hangj�t�l, de el�bb el kellett t�rnie, hogy a fi� meg�leli �s mag�hoz szor�tja �s a f�ld�n �lve, el�re-h�tra hajladozva valami furcsa g�gy�g� kis dalt d�dol neki. Jeromosnak nem adatott meg az emberi besz�d tehets�ge, nem volt m�dja elmondani azt a szomj�s�got, amelyt�l majd meghalt.

Lamai most vigy�zva k�kuszk�telet k�t�tt a Jeromos nyak�ra, azt�n kioldotta a l�bah�s�ba v�g�d� k�tel�ket. Jeromos az elszor�tott v�rkering�s miatt �gy elb�gyadt �s att�l, hogy egy teljes forr� �jszak�n kereszt�l nem ivott, �gy elgy�ng�lt, hogy mikor fel�llott, megingott �s visszaesett �s valah�nyszor megpr�b�lt fel�llani, mindannyiszor t�molyogva rogyott vissza a f�ldre. Lamai v�gre r�j�tt, mi a baj. Felkapott egy bambuszr�d v�g�re er�s�tett f�l k�kuszh�jat, bem�rtotta a z�ld p�fr�nyok k�z� �s odanyujtotta Jeromosnak a dr�ga v�zzel telt ed�nyt.

Jeromos el�bb oldal�n fekve ivott, azt�n a nedvess�ggel visszat�rt az �let is szikkadt sejtjeibe. M�g gyeng�n �s ingadozva ugyan, de nemsok�ra fel tudott �llani �s n�gy messzire sz�tterpesztett l�b�n t�molyogva moh�n nyelvelte tov�bb a vizet. A fi� csuklott �s csipogott a l�tv�ny f�l�tt val� gy�ny�r�s�g�ben �s Jeromos most m�r el�gg� megk�nnyebb�lt ahoz, hogy a kuty�k �kessz�l� sz�ves m�dj�n a nyelv�vel sz�ljon a fi�hoz. Kiemelte orr�t a k�kuszh�jb�l �s r�zs�s kis nyelv�vel megnyalta Lamai kez�t. Lamai pedig mag�nk�v�l az �rthet� besz�d felett val� �r�m�ben, visszatolta a k�kuszh�jat Jeromos orra al� �s Jeromos megint ivott.

Minden j�l ment �s minden j�l ment volna tov�bb is, ha Lamai anyja, Lenerengo, �ppen fel nem �bredt volna. Lenerengo kereszt�ll�pett fekete csemet�in �s rik�csol� tiltakoz�sban emelte fel �les szav�t az ellen, hogy els�sz�l�tte m�g egy keny�rpuszt�t�t �s m�g egy bossz�s�got iktasson be a h�ztart�sba.

De Lamai, aki cs�k�ny�s daccal tekintett maga el�, er�nek-erej�vel ragaszkodott ahoz, hogy megtartsa a kiskuty�t. Lenerengo v�gre is, miut�n hosszabb besz�det tartott, visszament aludni.

Az �tletek �tleteket sz�lnek. Lamai r�j�tt, milyen megd�bbent�en szomjas volt Jeromos. Ett�l felbukkant benne az �tlet: h�tha ugyanilyen �hes is. Enn�lfogva sz�raz fagallyakkal kipiszk�lta a szabad t�zhely hamv�b�l a pisl�kol� parazsat �s nagy t�zet rakott. Mikor a t�z m�r er�sen lobogott, egy erre szolg�l� rak�sb�l egy csom� k�vet szedett el�, amelyek t�zt�l feket�n hirdett�k, hogy m�r sokszor szolg�ltak ilyen c�lra. Azt�n a fi� el�szedte annak a vadgalambnak a holttest�t, amelyet el�z� nap a hurokkal fogott �s amelyet a kis fonott zs�kban elrejtett volt a v�z al�. A vadgalambot z�ld levelekbe csavargatta, k�r�lrakta a megt�zesedett k�vekkel, azt�n a vadgalambot is, a k�veket is bef�dte f�lddel.

Mikor egy id� mulva el�vette a vadgalambot �s leh�mozta r�la a megp�rk�l�d�tt leveleket, olyan pomp�s szag terjengett a mad�rb�l, hogy Jeromos hirtelen hegyezni kezdte a f�l�t �s az orrlyukai megreszkettek. A fi� sz�tt�pte a g�z�lg� h�st �s megh�t�tte. Jeromos lakom�ja megkezd�d�tt. De nem is v�gz�d�tt addig, m�g le nem tiszt�totta, s�t le nem nyalta a csontokr�l az utols� porcika h�st, s�t a csontokat is sz�t nem harapd�lta �s az utols� csontszil�nkot is le nem nyelte. Az �tkez�s eg�sz folyam�n Lamai folyton d�delgette Jeromost, �jra meg �jra eld�dolta neki a kis n�t�t, veregette �s cir�gatta.

De Jeromos, aki a v�zt�l �s h�st�l friss er�re kapott, nem vett r�szt hasonl� k�lcs�n�ss�ggel a d�delget�sben. Udvarias volt, szel�den ragyog� szemmel, cs�v�l� farokkal �s a szok�sos der�kvonagl�ssal fogadta a d�delget�st. De nyugtalan volt, folytonosan t�voli zajokra figyelt �s szeretett volna elmenni. Ez nem is ker�lte el a fi� figyelm�t. Miel�tt lefek�dt volna aludni, Jeromos nyak�nak a zsin�rj�t biztons�gosan egy f�hoz k�t�tte.

Jeromos, miut�n egy darabig r�ngatta a k�telet, megadta mag�t �s elaludt. De nem sok�ig aludt. Kapit�ny t�ls�gosan izgatta. Tudta �s m�gsem tudta Kapit�ny visszavonhatatlanul utols� szerencs�tlens�g�t. Miut�n sok�ig vinnyogott �s sz�k�lt, v�gre �les els� fogaival nekiesett a k�kuszfon�lnak �s addig r�gta, am�g az el nem szakadt.

Most m�r szabad volt �s mint a hazafel� tart� postagalamb, vakon, toronyir�nyt indult a part �s a tenger fel�, amelyen az Arangi �szott, fed�lzet�n a parancsol� Kapit�nnyal. Somo sz�lt�ben-hossz�ban n�ma volt, lak�i m�lyen aludtak. Jeromost senki sem zavarta, mikor v�gig�getett a kanyarg� �ton a h�zak k�z�tt �s jobbra fordulva, a parti b�styafal ment�n lejutott a partra. A laguna csendes t�kr�n nem volt ott az Arangi.

Jeromos teh�t le�lt a v�z sz�l�n, olyan k�zel a tengerhez, hogy els� l�bai bele�rtek a v�zbe. A sz�ve majd meghasadt Kapit�ny�rt. Orr�t felfel� ford�totta az �g� nap fel� �s hangot adott f�jdalm�nak azzal a von�t�ssal, amellyel a kuty�k mindaz�ta kifejezik f�jdalmukat, mi�ta a vad rengetegb�l odatelepedtek az emberek t�zhelyeihez.

Itt tal�lt r� Lamai, �lel� karokkal a mell�hez szor�tva igyekezett f�jdalm�t csendes�teni �s visszavitte a csermely melletti szalmavisk�ba. V�zzel k�n�lta, de Jeromos m�r nem tudott inni t�bbet, d�delgetni akarta, de Jeromos nem tudta elnyomni Kapit�ny�rt val� v�gy�d�s�nak lelki vihar�t. Lamai kedv�t vesztve a kutya ostobas�ga miatt, gyermekes vads�g�ban v�gre is megfeledkezett szeretet�r�l, jobbr�l-balr�l r�v�gott a Jeromos fej�re �s megk�t�zte, ahogy feh�r ember kuty�ja m�g aligha volt megk�t�zve. Mert Lamai a maga m�dj�n l�ngelme volt. Sohasem l�tta, hogy a kuty�val �gy kell elb�nni, de a pillanat sarkal� hat�sa alatt kital�lta, hogy Jeromost hogyan kell egy bottal megk�t�zni. J� egy m�ter hossz� bambuszbot volt ez. Az egyik v�g�t szorosan a Jeromos nyak�hoz k�t�tte, a m�sik v�g�t �ppen ilyen szorosan egy f�hoz. Jeromos fogai csak a botot tudt�k el�rni. M�r pedig a sz�raz �s r�gi bambusz fittyet h�ny minden kutya fogainak.

XIII. FEJEZET.

Jeromos a bothoz k�tve sok napon �t Lamai foglya maradt. Boldogtalan id� volt ez, mert Lumai h�z�t �r�k�sen felverte a civakod�s �s marakod�s. Lamai elsz�nt harcokat v�vott v�gig �ccseivel �s h�gaival, ami�rt azok Jeromost ingerelt�k �s ezek a viaskod�sok kiv�tel n�lk�l abban cs�csosodtak ki, hogy Lenerengo felemelte a kez�t �s p�rtatlanul v�gigd�ngette valamennyi gyermek�t.

Jeromos azon vette mag�t �szre, hogy szeretni kezdi Lamait. De ez a szeretet nem volt sem er�s, sem szenved�lyes. Ink�bb h�l�b�l fakadt, mert csak Lamai n�zett ut�na, hogy �lelmet �s vizet kapjon. A fi� azonban nem volt sem Kapit�ny, sem Haggin �r. Aff�le alacsonyrend� emberi l�ny volt, n�ger, �s Jeromost eg�sz r�vid �let�n �t szigor�an ahoz a t�rv�nyhez szoktatt�k, hogy a feh�rek a fels�bbrend� k�tl�b� istenek.

Mindazon�ltal nem ker�lte el a figyelm�t, hogy a n�gerekben is lakik �rtelem �s hatalom. L�tta, hogy a n�gerek is parancsolni tudnak m�s t�rgyaknak, botokat �s k�veket tudnak a leveg�n �t r�p�teni, s�t �t mag�t is �gy oda tudj�k k�tni a bothoz, hogy tehetetlen.

Jeromost eg�sz �let�ben most k�t�tt�k meg el�sz�r �s � nem szerette ezt a dolgot. Hi�ba k�nozta agyon a fogait, amelyek k�z�l egyik-m�sik az alatta sarjad� �j fog nyom�s�t�l m�r l�gott. A bot er�sebb volt n�la. �s b�r Kapit�nyt nem felejtette el, id� mult�val Kapit�ny elveszt�s�nek f�jdalma is enyh�lt �s Jeromos elm�j�nek legels� hely�t a szabadul�s v�gya foglalta el.

De mikor elj�tt a szabadul�s napja, m�r nem ragadta meg az alkalmat, hogy leosonjon a tengerpartra. V�letlen�l megt�rt�nt, hogy Lenerengo leoldotta. Sz�nd�kosan tette, mert meg akart t�le szabadulni. De mikor leoldotta, Jeromos ott maradt, hogy k�sz�netet mondjon neki, cs�v�lta a fark�t �s mogyor�barna szem�vel felmosolygott r�. Az asszony megint ki�ltott �s dobbantott egyet a l�b�val. Ezzel azonban csak azt �rte el, hogy Jeromos �rk�d� figyelme a l�b�ra terel�d�tt. M�r pedig az, hogy a kutya m�g mindig k�slekedik t�vozni, mikor m�r le van oldva, sok volt a Lenerengo kurta b�ket�r�s�nek: r�gott egyet �s Jeromos kiker�lve a r�g�st beleharapott a bok�j�ba.

A harc azonnal kit�rt �s az asszony bizonyosan meg�lte volna d�h�ben Jeromost, ha Lamai fel nem t�nik a k�zd�t�ren. Azonnal k�z�j�k ugrott, elh�r�totta azt a csap�st, amelyet az asszony egy sulykol� k�vel akart Jeromos fej�re m�rni �s amely a kuty�t biztosan agyon�t�tte volna.

Most m�r Lamain volt a bajba jut�s sora. Az anyja m�r le is m�rt neki egy hatalmas pofont, mikor a szeg�ny Lumai, akit az �v�lt�z�s felriasztott �lm�b�l, kimer�szkedett, hogy b�k�t teremtsen.

Az eg�sz �gy v�geredm�nyben el�g �rtalmatlanul v�gz�d�tt. A gyerekek s�r�sa is elhallgatott. Lamai visszak�t�zte Jeromost a botra, Lenereng�nak elfogyott a szussza, Lumai pedig f�jdalmas lelki�llapotban t�vozott el a kenuh�zba, ahol elmes�lte h�zi bajait �s a bajok ok�t is megmondta: mindennek az a k�ly�kkutya az oka, amelyik az Arangi fed�lzet�r�l ker�lt a szigetre. Agno, az �rd�g-�rd�g orvosok f�n�ke, vagy ha �gy tetszik, f�pap, t�rt�netesen hallotta az elbesz�l�st �s esz�be jutott, hogy az � parancsa szerint Jeromosnak a t�bbi foglyokkal a kenuh�zba kellett volna ker�lni. Egy f�l�ra mulva m�r mosta a Lamai fej�t. A fi� minden k�ts�get kiz�r�an megs�rtett egy szigor� tilalmat, egy az � nyelv�k�n �gynevezett tabut. Agno n�gyszemk�zt ezt meg is mondta neki. Lamai remegett, s�rt �s a l�baihoz vetette mag�t, mert tudta, hogy a tett��rt hal�lb�ntet�s j�r.

Sokkal jobb volt az alkalom korl�tlan hatalmat nyerni a fi� f�l�tt, semhogy Agno elszalasztotta volna. Egy halott ifj� nem �rt volna neki semmit, de egy �l� ifj�nak, akinek az �let�t a kez�ben tartja, m�g sok haszn�t vehette. �s mivel a megs�rtett tabur�l �gysem tudott m�s senki, Agno megengedhette mag�nak, hogy hallgasson. Ellenben Lenereng�nak azt a parancsot k�ldte, hogy m�snap k�t�zze �ssze a kutya l�bait �s sz�ll�tsa Agno h�z�ba. Az �sszek�t�z�s nem ment olyan k�nnyen, mert Jeromos folyton az asszony kez�hez kapdosott, de v�gre siker�lt. Lenerengo elindult, de a falu f�ter�n a kuty�t ledobta a f�ldre, hogy � is r�sztvegyen abban a mulats�gban, melyet Basti ezen a napon rendezett. A mulats�g tulajdonk�ppen b�ntet�s volt, de mulats�gos b�ntet�s. Basti eszelte ki. K�t �r�k�sen marakod� asszonyt arra �t�lt ugyanis, hogy versenyt fusson. Tih�nak �s Vivaunak, a k�t b�n�snek, a kit�z�tt t�vols�got k�tszer kellett megfutnia, oda is, vissza is, de egyszer egyiknek kellett kergetni a m�sikat, m�sodszor meg ford�tva. Az el�lfut�nak k�t k�vet nyomtak egy-egy kez�be. Mindegyik k� nyomott legal�bb h�sz kil�t. A kerget� pedig egy hossz�, k�nny� bambuszrudat forgatott, melynek v�g�re t�hegyes forg�csok voltak er�s�tve. Ezzel kellett az el�tte fut�t szurk�lnia, �szt�k�lnie. Ezen a versenyen azt�n nemcsak a n�p mulatott nagyon j�l, hanem Basti, az �reg f�n�k is. Csak �gy potyogtak a k�nnyei.

A versenyfut�s befejezt�vel Basti m�g elbesz�lgetett egy darabig f�embereivel, t�bbek k�z�tt Agn�val. Lenerengo is el volt foglalva n�h�ny r�gi kebelbar�tn�j�vel. Jeromos ott fek�dt az oldal�n, ahol az asszony felejtette �s egyszer csak a vadkutya, amelyiket Jeromos az Arangin legy�z�tt, odaj�tt �s elkezdte szimatolni. El�sz�r csak t�volr�l szagl�szta, k�szen arra, hogy minden pillanatban elmenek�lhessen. Azt�n �vatosan k�zelebb settenkedett. Jeromos f�tyolos szemmel figyelte. Abban a pillanatban, mikor a vadkutya orra hozz��rt, fenyeget�en elkezdett morogni. A vadkutya visszah�k�lt �s eszeveszett fut�sban keresett mened�ket �s csak j� messze gy�z�d�tt meg arr�l, hogy Jeromos nem �ld�zi.

�vatosan megint visszaj�tt, mint ahogy vad�sz�szt�ne dikt�lta, olyan szorosan a f�ldh�z kushadva, hogy a hasa szinte s�rolta a talajt. A l�b�t macskaszer� hajl�konys�ggal �s s�mas�ggal emelte �s rakta el�re, olykor-olykor pedig oldalt pillantott jobbra is, balra is, mintha oldalt�mad�st�l tartana. Nem messze egy csoport fi� �llott. Ezeknek v�ratlanul kit�r� l�rm�ja hirtelen arra k�sztette, hogy meglapuljon, k�rmeit t�maszt�kot keresve a f�ldbe v�jja �s izmai feszes r�gok gyan�nt k�sz�ljenek az ugr�sra, ak�rmilyen ir�nyb�l, ak�rmilyen veszedelem kezdi fenyegetni. Azt�n felismerte a zaj min�m�s�g�t, r�j�tt, hogy nem fenyegeti semmi baj �s alattomosan folytatta lapul� utj�t az �r terrier fel�.

Hogy mi t�rt�nt volna m�g, azt nem tudhatja senki, mert ebben a pillanatban Basti tekintete r�esett az aranysz�n� k�ly�kkuty�ra, amelyet az Arangi elfogat�sa �ta most l�tott el�sz�r. Az esem�nyek torl�d�s�ban eg�szen elfelejtette a kuty�t.

- Mif�le kutya? - ki�ltott �lesen �s ki�lt�s�t�l a vadkutya megint meglapult.

A ki�lt�st Lenerengo is meghallotta. R�m�lten vetette mag�t a f�ldre a f�lelmes v�n f�n�k l�bai el� �s eldadogta a t�rt�nteket. Lamai, az � semmirekell� fia, a v�zb�l hal�szta ki a kuty�t. A kutya nagyon sok zavart okozott a h�zban. Az�rt most Agno s�rg�s parancs�ra Agno h�z�ba viszi.

- Mi�rt kutya megy h�z tied bele? - k�rdezte most Basti egyenesen Agn�t.

- �n k�k� kutya, - volt a felelet - kutya k�v�r j�. Kutya j� k�k� kutya.

Basti f�rge �reg elm�j�ben felcsillant egy eszme �s �gy sz�lt:

- Kutya nagyon j� kutya t�ls�gos, - jelentette ki - te jobban tesz, ha te k�k� vadkutya.

�s megadv�n a tan�csot, r�mutatott a vadkuty�ra. De Agno a fej�t r�zta.

- Vadkutya nem hasznos t�ls�gos, - v�lte Basti - vadkutya mindig f�l nagyon sok. Minden vadkutya f�l nagyon sok t�ls�gos. Feh�r gazda �v� kutya nem f�l. Vadkutya nem vereked. Feh�r gazda �v� kutya vereked, mint fene. Vadkutya elszalad, mint fene. Te r�n�z szemed �v�, te l�t.

Basti odal�pett Jeromoshoz �s elv�gta a kutya l�b�ra hurkolt k�tel�ket. �s Jeromosnak, mihelyt egy pillanat alatt a l�b�ra �llt, t�ls�gosan siet�s volt a dolga, semhogy h�l�lkod�sra fecs�relhette volna az id�t. A vadkutya ut�n rugaszkodott, meg is cs�pte rohan�s k�zben �s t�bbsz�r egym�sut�n megforgatta a f�ld�n, nagy porfelh�t csapva maga k�r�l. A vadkutya t�bb �zben is megpr�b�lt menek�lni, de Jeromos mindig el�llta az �tj�t, fell�kte �s marta, mialatt Basti tapsolt �s kiab�lt a f�embereknek, hogy n�zzenek oda.

Jeromos val�s�gos d�h�ng� kis �rd�gg� v�ltozott. Az Arangi v�res napj�t�l kezdve Kapit�ny elveszt�s�ig �s l�ba legut�bbi megk�t�ztet�s�ig minden s�relme fell�zadt benne �s most minden�rt a vadkuty�n bosszulta meg mag�t. A vadkutya tulajdonosa, egy hazat�rt munk�s, elk�vette azt a hib�t, hogy Jeromost f�lre pr�b�lta r�gni. Jeromos egy pillanat alatt nekiesett, a fogaival v�gighas�totta a n�ger l�basz�r�t, a t�mad�s hirtelens�g�ben m�g a leg�ny l�ba k�z� is keveredett �s a n�ger v�gigzuhant a f�ld�n.

- Mi az? - ki�ltott d�h�sen Basti a leg�nyre, aki r�m�lten fek�dt ott, ahov� esett �s rettegve v�rta, hogy milyen szavak k�vetkeznek a f�n�k ajak�n.

De Basti m�r rengett a kacag�st�l a vadkutya l�tt�ra, amely teljes erej�b�l rohant le az �ton, m�g�tte pedig negyven l�p�ssel Jeromos r�gta a port.

Mikor elt�ntek, Basti kifejtette, hogy az olyan b�tor kuty�t, mint Jeromos, k�r volna megenni. Meg kell �rizni. B�tors�g�nak m�g az eg�sz t�rzs haszn�t veheti. Az�rt elrendeli, hogy az �rd�g-�rd�g orvosok f�n�ke gondozza - a t�bbi sz�m�ra pedig m�t�l kezdve tabu. Nem szabad senkinek hozz�ny�lni.

Ett�l fogva teh�t Agno s�t�t szalmah�z�ban �lt Jeromos. M�gpedig el�g j�l �lt.

XIV. FEJEZET.

A gazd�j�t nem szerette Jeromos. Mert Agno sem szerette �t. Senkit sem szeretett. De az�rt nem b�ntotta Jeromost. F�lt Bastit�l, ki hatalmasabb volt n�la.

M�ltak a napok �s Jeromosnak kib�jtak er�s, szil�rd m�sodik fogai. S�lyban �s alakban is er�s�d�tt. �gy elk�nyeztett�k, ahogy egy kuty�t csak elk�nyeztetni lehet. Mivel a szem�lye tabu volt, hamarosan belej�tt, hogy uralkodj�k Somo n�pe f�l�tt, �s hogy mindenben meglegyen a maga m�dja �s akarata. Bottal vagy k�vel senki sem mert neki ellentmondani.

A laguna viz�be nem mert menni, mert m�g eml�kezett a meringei tilalomra. A v�zben krokodilusok vannak �s a krokodilust ker�lni kell - a krokodilus, mint a feket�k mondan�k: tabu. De egy�bk�nt a laguna partj�t�l kezdve Basti t�rzs�nek legt�volabb es� erdei falv�ig minden az � birodalma volt. Ha �telt k�v�nt, mindenki adott neki enni. A tabu erej�n�l fogva senki sem akad�lyozta meg, ha bekukkantott szalmazs�kjaikba vagy �tellel telt k�kuszh�jaikba. Hatalmaskodott, ahogy akart, szemtelen lehetett az illend�s�gen t�l is, senki sem mondott neki nemet. S�t a n�p k�z�tt Bastinak az a parancsa is elterjedt, hogy ha Jeromost a nagyobb n�v�s� �serdei kuty�k megt�madj�k, Somo n�p�nek k�teless�ge a Jeromos p�rtj�ra �llani, az �serdei kuty�t pedig r�gni, k�vel hajig�lni �s �tni. �gy azt�n Jeromos n�gyl�b� rokonai is f�jdalmasan r�j�ttek, hogy � tabu.

Jeromos fejl�d�tt is. A butas�gig elh�zhatott volna, de ett�l meg�vta fesz�lt idegzete �s kiel�g�thetetlen, s�v�r k�v�ncsis�ga. Szabadon j�rt-kelt eg�sz Som�ban �s �lt is ezzel a szabads�ggal, kereszt�l-kasul kitanulm�nyozta az eg�sz falut �s k�rny�k�t, megtanulta a mocsarakban �s erd�kben lak� azoknak a vadaknak szok�sait is, amelyek nem ismert�k el, hogy � tabu, azaz hogy � hozz� nem szabad ny�lni.

Volt nagyon sok kalandja. T�bbnyire � gy�z�tt, de az is megesett, hogy � kapott ki egy-egy olyan �llatt�l, melynek erej�t nem ismerte.

Mint ahogy az �serd�t v�gigcsatangolta, �p�gy futk�rozott a faluban is.

S�t egyszer Basti h�z�ban r�bukkant Kapit�ny f�ldi maradv�nyaira is. Basti nagyon sok�ig �lt, igen b�lcsen �lt, sokat gondolkozott �s tiszt�ban volt vele, hogy mivel messze t�l�lte m�r az emberek �tlagos kor�t, m�r napjai meg vannak sz�ml�lva. De mi lesz azut�n? Vajjon �j �letre fog-e t�madni �jra? Mi v�r r� az �leten t�l? Ezt szerette volna tudni. Mikor nagyon er�t vett rajta a v�gy, hogy az �let �s hal�l rejt�ly�n elgondolkozz�k, nagy zs�ph�z�b�l elk�ld�tt mindenkit �s leszedte a tet�gerend�r�l azokat a szalmafonatokba csavargatott emberfejeket, melyeket valaha �lni l�tott. Csak kiv�l� emberek fejeit gy�jt�tte. A k�z�ns�ges fejeket elk�ld�tte a kenuh�zakba. A kiv�l� fejeket sem a gy�jt�s kedv��rt gy�jt�tte, hanem k�v�ncsis�gb�l. Feleletet szeretett volna t�l�k kapni k�rd�seire. A t�rd�re rakta - �s �gy faggatta �ket. Mi az �let? Mi lesz a hal�l ut�n? Nem felelt egyik sem.

A fejek k�z�tt az utols�, amely a legjobban gy�t�rte t�n�d�seit, Van Horn feje volt. �s �ppen Van Horn feje fek�dt a t�rd�n, �ppen ennek a fejnek szeml�let�ben mer�lt el, mikor Jeromos, Somo szabad barangol�ja, bet�vedt Basti zs�ph�z�ba, megszagolta �s megismerte Kapit�ny halotti maradv�ny�t, el�sz�r f�jdalmasan von�tani kezdett, azt�n vad d�hben t�rt ki.

Basti el�sz�r nem is vette �szre, mert mag�ban m�ly k�rd�seket int�zett Van Horn fej�hez.

Jeromos hosszan elnyujtott f�jdalmas von�t�sa felriasztotta �lmodoz�s�b�l. Mint ahogy a hegyi p�zsitokon a farkas rohanja meg az anyakanc�t csikaj�val, �gy rohanta meg Jeromos Bastit. �s Basti, aki hossz� �let�ben sohasem f�lt a hal�lt�l, aki megmosolyogta azt a tr�f�t, hogy a felrobbant kov�spisztoly elvitte a mutat�ujj�t, most der�sen mosolygott mag�ban. Mert meg�rtette, mi megy v�gbe a fiatal k�ly�kkuty�ban �s csod�lta h�s�g�t, ragaszkod�s�t - a meghalt emberhez. De az�rt v�dekezett. Kurta, kem�nyfa-bottal r�csapott a kutya orr�ra �s t�vol k�nyszer�tette mag�t�l. Jeromos ak�rh�nyszor �s ak�rmilyen vadul rohant r�, � a bot csap�s�val fogadta az iramod�st �s hangosan csukl� der�vel, elismer�ssel szeml�lte a kiskutya b�tors�g�t �s fiatal erej�t.

A j�t�kban az �regs�g f�radt el hamar�bb. Basti v�g�t szak�totta a dolognak. Egy s�lyos csap�st m�rt Jeromos f�le m�g�. Jeromos eszm�letlen�l ter�lt el a f�ld�n. �s a kuty�nak l�tt�ra, amely egy pillanattal el�bb m�g olyan elevenen d�h�ng�tt, most pedig mintegy halva fekszik a f�ld�n, Basti megint elt�n�d�tt. A v�ltoz�st egyetlen er�s csap�ssal a bot okozta. Mi t�rt�nt? Hova lett a kutya haragja? �s mi�rt nem tud most mag�r�l semmit? Sem mag�r�l, sem m�sr�l. Valami kialudt benne? De mi?... Basti csak t�rte, t�rte a fej�t, de hi�ba.

Basti nagyot s�hajtott �s f�radtan takargatta vissza a fejeket a szalm�ba. Csak Van Horn�t hagyta kint. A t�bbit felh�zta a magas gerend�kra, hogy ott l�gjanak sok�ig m�g az � hal�la ut�n is, mint ahogy egyik-m�sik ott l�gott m�r az apja �s a nagyapja ideje el�tt is. Van Horn fej�t letette a f�ldre, azt�n kilop�dzkodott, hogy egy lyukon bekukucsk�ljon �s l�ssa, mit fog csin�lni a kutya.

Jeromos el�sz�r megremegett, azt�n gyeng�n a l�b�ra t�p�szkodott, de eleinte ingadozott �s sz�delgett. Basti a lyukon �t szeml�lte, hogyan sziv�rog vissza a tehetetlen test sejtjein kereszt�l az �let csod�ja �s hogyan szil�rd�tja meg a kutya l�bait.

�s Basti t�bbet is l�tott. Jeromos el�sz�r morogva �s sz�r�t az �gnek csapva az ellens�get kereste. De azt�n az ellens�g helyett Kapit�ny fej�t pillantotta meg. Odam�szott hozz� �s elkezdte im�dni. Nyelv�vel cs�kolgatta a kem�ny arcot, a lecsukott szemek pill�it, amelyeket im�data m�r nem tudott kinyitni, a mozdulatlan ajkakat, amelyek nem ejtik ki t�bb� azokat a kedves szavakat, amelyeket kiskuty�khoz szoktak int�zni.

Azt�n m�ly k�ts�gbees�ssel le�lt Kapit�ny feje el�, orr�t a magas mestergerenda fel� szegte �s gy�szosan �s hosszan elkezdett von�tani. V�g�l pedig betegen �s megt�rten kim�szott a h�zb�l, elment �rd�g-�rd�g gazd�j�nak a h�z�ba �s itt �ll� huszonn�gy �r�ig hol fel�bredt, hol elaludt �s r�mes �lmok gy�t�rt�k.

Ett�l kezdve Jeromos hevesen gy�l�lte Bastit, mint aki okoz�ja volt Kapit�ny elm�l�s�nak.

XV. FEJEZET.

Elm�lt m�g h�rom h�nap. Az �szaknyugati monszunsz�l, miut�n egy f�lesztendeig l�lekzett, helyet adott a d�lkeleti leveg��ramlatnak. Jeromos �lt tov�bb az Agno h�z�ban �s �lte tov�bb a faluban csatangol�s szabads�g�t. S�lya meggyarapodott, alakja meger�s�d�tt �s a tabu v�delme alatt olyan �nbizalom n�tt benne, amely m�r a g�gh�z j�rt k�zel. Gazd�t azonban nem tal�lt. Agn�t sohasem tudta megszeretni. Agno nem is nagyon igyekezett megnyerni a szeretet�t. Viszont, mint hidegv�r� ember, a gy�l�let�t sem mutatta Jeromosnak. V�rt t�relmesen. V�rta a maga idej�t. Amikor majd b�ntetlen�l �reztetheti a kuty�val a gy�l�let�t. �gy �rezte, hogy ez az id� a d�lkeleti sz�l �vszak�val egy�tt meg�rkezett. Mert �ppen ebben az �vszakban rakj�k a l�basty�kok a k�ltet�kertben toj�saikat. Ez a kert Basti� volt, aki az �v egyik r�sz�ben semmi m�st nem evett, mint l�basty�k-toj�st.

A toj�st nagyon szerette. Ez volt az egyetlen �tel, amelyet szeretett �s amely m�g �zlett neki. Az�rt kimondotta, hogy a l�basty�k-toj�s, rajta k�v�l, mindenki sz�m�ra tabu. Szigor� vall�si tilalom. �s mert a vall�s �gyei Agno hat�sk�r�be tartoztak, az � k�teless�ge volt, hogy �rizze, �polja �s gondozza a kir�lyi k�ltet�kertet.

Csakhogy maga Agno is nagyon szerette a l�basty�ktoj�st, Hath�napi n�lk�l�z�s ut�n Agno �ppen �gy v�gyakozott a toj�sok ut�n, mint Basti. Egy sz�p napon elindult teh�t a k�ltet�kertbe. A tabu-�sv�nyen, azaz azon az �ton, melyre Bastin �s k�v�le, senkinek sem volt szabad l�pni. Mag�val vitte Jeromost is. A j�ratlan csap�s egy kezdetleges ajt�hoz vezetett. De Agno nem ezen az ajt�n eresztette be Jeromost, hanem mindenf�le kis b�tor�t� csettint�sekkel �s unszol�sokkal r�vette, hogy a durva faker�t�s t�v�ben alagutat �sson mag�nak. A maga kez�vel is seg�tett neki, mar�kkal �sta ki a homokot, de viszont gondoskodott r�la, hogy Jeromos otthagyja a homokon a kutya-mancsok �s k�rm�k k�ts�gbevonhatatlan nyomait.

Mikor azt�n Jeromos benn volt a kertben, Agno is bement az ajt�n �s arra cs�b�totta a kuty�t, hogy �ssa ki a toj�sokat. Jeromosnak azonban nem jutott a csemeg�b�l. Nyolcat Agno kisz�rcs�lt nyersen, kett�t pedig t�retlen�l eldugott a ruh�j�ban, hogy hazavigye az �rd�g-�rd�g h�zba. A kisz�rcs�lt toj�sok h�j�t apr�ra t�rte, ahogy egy kutya csin�lhatta volna �s a nyolcadik toj�sb�l arra haszn�lt egy kicsit, hogy r�kenje Jeromosnak nem a sz�j�ra, ahol a kutya nyelve el�rhette volna, hanem magasan a szem�re �s a szeme f�l�, ahol biztosan megmarad �s tanuskodhatik majd a kutya ellen, amint ez Agno gonosz terv�vel egybev�gott.

S�t mi t�bb, f�papi szents�gt�r�s�ben m�g arra is usz�totta Jeromost, hogy egy l�basty�kot a toj�srak�s munk�j�ban t�madjon meg. �s mialatt Jeromos lem�sz�rolta a ty�kot, Agno j�l tudv�n, hogy az els� mad�r ut�n a t�bbi is sorra ker�l, otthagyta a k�ltet�kertet �s l�lekszakadva rohant kereszt�l a mangrove-mocs�ron, hogy Bastinak elmondja, milyen fogas vall�si k�rd�s mer�lt fel. A kutya tabu. Tabu minden l�basty�k is. M�rmost a kutya-tabu v�tett a ty�k-tabu ellen. De � nem merte a kuty�t megfeny�teni, mert nem tudja, hogy melyik a nagyobb tabu. Mikor Basti meg�rtette, mi t�rt�nt, fut�l�p�sben szaladt a k�lt�kertbe, Jeromos csakugyan ott volt. L�ba v�res, sz�ja v�res. �ppen a negyedik ty�kot int�zte el. Szem�n �s szeme f�l�tt pedig ott a friss toj�ss�rg�ja, melyet Agno kent oda.

Basti hasztalan keresett egyetlen toj�st is, pedig a hath�napos koplal�s a szerencs�tlens�g kell�s k�zep�n jobban k�nozta, mint valaha. Jeromos pedig, Agno biztat� b�tor�t�s�ra, kit�n� viselked�s�rt elismer�st v�rva cs�v�lta a fark�t �s piros pof�j�val �s s�rg�ra kent szem�vel mosolygott fel Bastira.

Basti nem d�h�ng�tt �gy, mint ahogy d�h�ng�tt volna, ha egyed�l van. F�papj�nak szemel�tt�ra m�ltatlan dolog lett volna a k�z�ns�ges emberek ilyen sz�nvonal�ra lealacsonyodnia.

- Melyik a nagyobbik tabu? - k�rdezte Agno som�i nyelven.

Ezt nem is kell k�rdezni. Term�szetes, hogy a l�basty�k�.

- �s a kutya? - k�rdezte Agno.

- A kutya lakolni fog, ami�rt megszegte a tabut. Nagy tabu ez. Az �n szem�lyes tabum. Ezt a tabut m�g maga Somo hozta, mindny�junk leg�sibb atyja �s els� uralkod�ja �s az � ideje �ta is minden f�n�knek ez a tabuja. A kuty�nak meg kell halni.

Meg�llt �s elgondolkozott, mialatt Jeromos megint elkezdte �sni a homokot azon a helyen, ahol �rul� szagot �rzett. Agno r�ki�ltott, de Basti k�zbesz�lt:

- Hagyd. Azt akarom, hogy a kutya a szemem l�tt�ra �rulja el mag�t.

Jeromos ezt meg is tette. Ki�sott k�t toj�st, felt�rte �ket �s kinyalta dr�ga tartalmuknak azt a r�sz�t, amely nem folyt ki a homokra �s nem ment pocs�kba. Basti szeme els�t�tedett, mikor megk�rdezte:

- Holnap van a kutya�nnep?

- Holnap d�lben, - felelte Agno - a kuty�k m�r be�rkeztek. Lesz legal�bb �tven.

- �tvenegy - hangzott Basti �t�lete, amint Jeromos fel� intett a fej�vel.

A f�pap �szt�nszer�en gyors mozdulatot tett, hogy megfogja Jeromost.

- Mi�rt sietsz, - mondta a f�n�k, kiben ez a gyorsas�g valami hom�lyos gyan�t �bresztett, - Csak azt �red el vele, hogy magadnak kell cipelned az eg�sz hossz� �ton. Hadd j�jj�n csak vissza vel�nk a maga l�b�n, a kenuh�z el�tt majd megk�t�zheted.

Mialatt a k�t ember sark�ban vidoran �getett �s a kenuh�zhoz k�zeledett, Jeromos hallotta a sok kutya k�nj�t �s jaj�t, amely f�lre�rthetetlen�l bajt �s f�jdalmat hirdetett. Azonnal fel�bredt benne a gyan�, amely azonban nem vonatkozott a saj�t szem�ly�re. �s ebben a pillanatban, amikor felcsapta a f�l�t �s az orra �jabb adatok ut�n szimatolt a leveg�ben, Basti megragadta a nyaka b�r�n�l fogva, felemelte a leveg�be, Agno pedig �sszek�t�zte a l�b�t.

Jeromos nem ny�sz�rg�tt, a f�lelemnek semmif�le jel�t nem adta, ellenben vadul csuklott �s morgott, haragj�ban vicsorgott �s harciasan r�g�dozott a h�ts� l�baival. Azonban a kutya, ha h�tulr�l megragadj�k a nyak�n�l, sohasem veheti fel a harcot k�t emberrel, akik az emberi faj �rtelm�vel �s �gyess�g�vel vannak felruh�zva �s megvan az az �ri�si el�ny�k, hogy a kez�k�n n�gy ujjal szemk�zt van egy �thajl�that� �t�dik.

Els� l�bait �s h�ts� l�bait sz�lt�kben-hosszukban �sszek�t�tt�k. Fejjel lefel� vitt�k v�gig azon a r�vid t�vols�gon, amely a m�sz�rl�s �s f�z�s hely�ig terjedt, ott azt�n ledobt�k a f�ldre egy nagy sereg kutya k�z�, amelyek hasonl�an tehetetlen�l �s �sszek�t�zve fek�dtek ott. B�r a d�lut�n m�r j�l el�rehaladt, egyn�melyik m�r kora reggel �ta �gy fek�dt ott a forr� napon. Valamennyien �serdei kuty�k, vagy vadkuty�k voltak �s nagyon kev�s volt benn�k a lelkier�: a testi f�jdalom, amelyet a t�lszorosan �tk�t�tt madzagok okoztak, azt�n a szomj�s�guk, azt�n annak a v�gzetnek halv�ny sejtelme, amelyet az ilyen b�n�sm�d m�r el�re jelzett nekik, csak sz�k�l�st, ny�sz�rg�st �s k�ts�gbees�s�k �s szenved�s�k ord�t� �v�lt�s�t szor�totta ki bel�l�k.

A k�vetkez� harminc �ra neh�z id� volt a Jeromos sz�m�ra. A faluban r�gt�n elterjedt a h�re, hogy a kutya tabuja megsz�nt �s hogy nincs olyan alacsony sors� f�rfi vagy gyerek, akinek m�g mindig k�teless�ge volna tisztelni a kuty�t. M�g csak le nem sz�llott az �j, az ingerked�k �s cs�fol�d�k eg�sz k�re �llt mellette. Cs�fol�dtak buk�sa f�l�tt, torzpof�kat v�gtak �s vigyorogtak r�, megvet�en taszig�lt�k a l�bukkal, egy m�lyed�st csin�ltak a homokban, amelyb�l nem tudott kiverg�dni, azt�n a h�t�ra ford�tott�k, �gy, hogy n�gy �sszek�t�tt l�ba gyal�zatban meredt az �g fel�.

H�rg�tt �s d�h�ng�tt tehetetlens�g�ben, egyebet nem tehetett. A t�bbi kuty�t�l abban k�l�nb�z�tt, hogy f�jdalm�ban sohasem sz�k�lt vagy ny�sz�rg�tt. Egy �ves volt m�r �s az utols� f�lesztend� alatt nagyon meg�rett. A t�bbi kutya �gysz�lv�n szakadatlanul von�tott �s �v�lt�tt. Eg�sz nap �s a sz�rny� napra k�vetkez� �jszak�n is. Reggelre m�r majdnem meggebedtek a t�rhetetlen szomj�s�gt�l.

A nap, amely let�z�tt a feh�r homokban hever� kuty�kra �s szinte megp�rk�lte �ket, mindent hozott, csak megk�nnyebb�l�st nem. A k�nz�k csoportja megint Jeromos k�r� gy�lekezett �s tabuja elveszt�se folyt�n megint mindenf�le gyal�zatot k�vettek el rajta. De nem az �t�sek �s testi b�ntalmak kergett�k majdnem az �r�letbe, hanem az, hogy kinevett�k. Semmif�le kutya nem szereti, ha kinevetik, de Jeromos k�l�n�sen nem tudta haragj�t tart�ztatni, ha kig�nyolt�k �s k�zelr�l az arc�ba vigyorogtak.

B�r egyetlen egyszer sem �v�lt�tt, folytonos vicsorg�sa �s h�rg�se, amihez m�g szomj�s�ga is j�rult, berekesztette a tork�t �s kisz�r�totta a sz�ja h�rty�it, �gy, hogy most m�r a legki�lt�bb b�ntalomra sem tudott egy hangot sem kiadni. V�gre a nyelve kifordult a sz�j�b�l �s a reggel nyolc�rai naps�t�s lassan elkezdte �getni.

Ekkor t�rt�nt, hogy a gyerekek egyike kegyetlen�l cs�fot �z�tt bel�le. Kihempergette Jeromost abb�l a g�d�rb�l, amelyben eg�sz �jszak�n �t a h�t�n fek�dt, az oldal�ra ford�totta �s egy kis k�kuszh�j-ed�nyt nyujtott oda neki, amely tele volt v�zzel. Jeromos olyan �r�lt s�v�rg�ssal kezdte nyelvelni a vizet, hogy egy j� darabig nem is j�tt r�, mit tett bele a v�zbe a fi�: eg�sz csom� �rett v�r�sborsmagot. A k�r�l�ll�k az oldalukat fogt�k nevett�kben �s Jeromos eddigi szomj�s�ga semmi se volt ehez az �j szomj�s�ghoz, amelyet a bors k�nz� �get�se is n�velt.

A soron k�vetkez� esem�ny - amely k�s�bb rendk�v�li fontoss�g� esem�nynek bizonyult - az volt, hogy odaj�tt Nalaszu. Nalaszu hatvanesztend�s vak �reg volt, nagy bottal a kez�ben j�rk�lt, ezzel a bottal tapogatta maga el�tt az utat. A szabad kez�ben egy �sszek�t�z�tt l�b� malacot cipelt.

- Azt mondj�k, - mondta som�i nyelven - hogy a feh�r gazda kuty�j�t is meg fogja enni a falu. Hol a feh�r gazda kuty�ja? Mutass�tok meg.

Agno �ppen most �rkezett oda �s mellette �llott, mikor az �reg lehajlott Jeromos f�l� �s ujjaival kezdte vizsg�lgatni. �s b�r a vak ember keze t�bbsz�r a foga �gy�be �rt, Jeromos egyszer sem morogta vagy harapta meg ezt a kezet, mert semmi ellens�gest nem �rzett az ujjakban, amelyek olyan puh�n simultak v�gig rajta. Nalaszu most a malacot kezdte tapogatni �s mintegy m�rlegelve a dolgot, v�ltakozva tapogatta v�gig hol a kuty�t, hol a malacot. V�gre f�legyenesedett �s �gy sz�lt:

- A malac akkora, mint a kutya. A nagys�guk egyforma, de a malacon t�bb az ennival� h�s. Vedd a malacot �s �n elviszem a kuty�t.

- Nem, - mondta Agno - a feh�r gazda kuty�ja megs�rtette a tabut. A kuty�t meg kell enni. V�lassz egy m�sik kuty�t �s hagyd itt a malacot. V�lassz egy nagy kuty�t.

- Nekem a feh�r gazda kuty�ja kell, - mondta makacsul Nalaszu - csakis a feh�r gazda kuty�ja, m�s kutya nem kell.

A vita kil�t�stalan volt, mikor Basti t�rt�netesen a sz�nhelyre �rkezett, hallgatta a besz�lget�st �s meg�llott. De v�gre megsz�lalt:

- Vidd a kuty�t, Nalaszu, a malac j�, magam fogom megenni.

- Csakhogy a kutya megs�rtette a tabut, - vetette k�zbe gyorsan Agno - a te k�ltet�kerted nagy tabuj�t, ez�rt kell megenni.

Ezt gyorsan vetette k�zbe Agno, s�t Basti v�lem�nye szerint t�lgyorsan. A fejedelem elm�j�ben a gyan�, mely m�r egyszer �tsuhant rajta, �jra felmer�lt. Nem tudta vil�gosan, hogy milyen gyan� er�s�dik benne - de azt m�r tudta, hogy Agno viselked�s�ben van az a bizonyos valami, ami gyan�j�t fel�bresztette.

- A tabut v�rrel �s az �st hal�l�val kell megvezekelni, - folytatta Agno.

- Rendben van, - mondta Basti - meg fogom enni a malacot. Torka v�gass�k el �s teste ismerje meg a t�zet.

- �n csak a tabu t�rv�nye szerint besz�lek. A tabu megt�r�s��rt hal�l j�r.

- Van egy m�sik t�rv�ny is, - mondta f�l�nyesen mosolyogva Basti - �s ez a t�rv�ny az�ta �ll, mi�ta ezek a falak: �letet meg lehet venni �lettel.

- Igen, csakhogy az f�rfiak �s asszonyok �let�r�l sz�l.

- �n a t�rv�nyt j�l ismerem, - folytatta �llhatatosan Basti - ezt a t�rv�nyt maga Somo hozta. �s a t�rv�nyben sohasem volt sz� arr�l, hogy �llati �lettel ne lehetne �llati �letet megvenni.

- De ez m�g nem fordult el� soha, - vetette ellen az �rd�g-�rd�g orvos.

- Annak is megvolt a maga j� oka, mert m�g sohasem volt senki olyan ostoba, hogy malacot adjon egy kuty��rt. Ez a malac fiatal, a h�sa k�v�r �s gy�nge. Vidd a kuty�t, Nalaszu. M�ris viheted.

De az �rd�g-�rd�g orvos nem volt megel�gedve.

- Amint mondtad, � Basti, a te igen nagy b�lcsess�gedben, ez a kutya az er� �s b�tors�g kuty�ja. V�gjuk csak le. Ha majd kiker�l a t�zb�l, test�t osszuk sok apr� darabra, �gy, hogy minden f�rfi ehess�k bel�le �s �gy megszerezze az er�nek �s b�tors�gnak egy-egy kis r�sz�t.

Csakhogy Basti nem haragudott Jeromosra. Sokkal tov�bb �s sokkal b�lcsebben �lt, semhogy haragudni tudott volna egy kuty�ra, ami�rt ez megs�rtett egy tabut, amelyet nem is ismert. Azonk�v�l tetszett neki Jeromos b�tors�ga �s sz�ps�ge. J�l esett neki, ha r�n�zett.

�s azt�n volt m�g egy m�sik oka-foka is Basti viselked�s�nek. Szerette volna tudni, mi�rt s�v�rogja az � �rd�g-�rd�g orvosa olyan nagyon egy kuty�nak a hal�l�t. Volt ott el�g kutya. Mi�rt akarja lev�gatni pont ezt a kuty�t? Nyilv�nval� volt Basti el�tt, hogy Agn�nak nyomja valami a begy�t, de hogy micsoda, azt nem tudja kital�lni, legfeljebb azt sejtette, hogy Agno �gy akarja megbosszulni azt a napot, mikor � megtiltotta neki, hogy megegye a kuty�t. De ha �gy �llt a dolog, akkor ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy hatalm�t �reztesse a f�pappal. Hogy megint megmutassa, hogy ki� az utols� sz� Som�ban. Enn�lfogva �gy felelt:

- �n sok�ig �ltem �s sok malacot megettem. Ki meri �ll�tani, hogy ez a sok malac mind bel�m ment �s engem is malacc� tett?

Itt elhallgatott �s kih�v� tekintettel n�zett v�gig a hallgat�k k�r�n. De meg sem mukkant senki. Ink�bb egyik-m�sik n�ger al�zatosan mosolygott �s f�szkel�dve v�ltogatta �llt�ban a l�b�t, Agno arckifejez�se pedig al�zatosan igyekezett kifejezni, hogy uralkod�j�ban nincsen semmi diszn�szer�.

- Sok halat is megettem, - folytatta Basti - de pikkelyek sohasem n�ttek ki a b�r�m�n. A torkomon sohasem ny�lott kopolty�. �s mindenki l�thatja, aki r�mn�z, hogy a h�tamb�l sohasem n�ttek ki uszonyok. Nalaszu, vidd a kuty�t. Aga, vidd a malacot a h�zamba. M�g ma megeszem. Agno, rendeld el, hogy a kuty�kat kezdj�k lev�gni. Azt akarom, hogy a kenu-emberek idej�ben kapjanak enni.

Aztďż˝n, mikor elfordult, hogy meginduljon, ďż˝ttďż˝rt bêche-de-mer nyelvre ďż˝s szigorďż˝an szďż˝lott hďż˝tra:

- Szavamra, te csin�l engem �n haragszik r�d nagyon sok.

XVI. FEJEZET.

Amint a vak Nalaszu lassan kocogott tov�bb, egyik kez�vel az utat kopogtatva maga el�tt, a m�sik kez�ben a megk�t�z�tt l�b�n�l fogva fejjel lefel� l�g� Jeromossal, hirtelen vad er�re kapott a kuty�k �v�lt�se, amint az �ld�kl�s megkezd�d�tt �s az �llatok �szrevett�k, hogy itt a hal�l.

Az �reg ember az els� patakn�l, amely az emelked� partvid�k alacsony dombjai k�z�tt cs�rgedezett lefel�, meg�llott �s letette Jeromost, hogy igy�k. �s Jeromosnak nem volt m�s gondolata, mint a nedves h�v�ss�g, amely el�nti a nyelv�t, megt�lti a sz�j�t �s lehalad a tork�n. De �ntudata alatt m�r megf�szkelte mag�t a benyom�s, hogy ez a n�ger gy�ng�debb, mint Lamai, mint Agno, mint Basti, ez a n�ger a leggy�ng�debb ember, akivel Som�ban tal�lkozott.

Mikor m�r annyit ivott, hogy t�bb v�z nem f�rt bel�, a nyelv�vel mondott k�sz�netet Nalaszunak. Nem forr�n, nem elragadtatva, mint ahogy Kapit�ny kez�t cs�kolta volna meg, hanem az �letad� ital�rt j�r� h�l�val. Az �reg ember �rvendezve mosolygott, meghempergette Jeromos napgy�t�rte test�t a v�zben �s a kutya fej�t a v�z sz�ne f�l�tt tartva, beled�rzs�lte a vizet sz�raz b�r�be, azt�n hossz�, �ldott percekig ott hagyta fek�dni a v�zben.

A v�zt�l a j�csk�n messzire fekv� h�zig Nalaszu m�g �sszek�t�tt l�bakkal vitte a kuty�t, de nem fejjel lefel�, hanem egyik karj�val a mell�hez szor�tva. Az volt a sz�nd�ka, hogy megszeretteti mag�t a kuty�val, mert Nalaszu, aki hossz� �veken �t t�velygett a vaks�g mag�nyos s�t�tj�ben, sokkal t�bbet gondolkozott az �t k�rnyez� vil�gr�l �s sokkal jobban ismerte, mint hogyha meglett volna a l�t�k�pess�ge. A kuty�ra a maga k�l�n c�ljai miatt volt sz�ks�ge. Pr�b�lkozott m�r n�h�ny �serdei kuty�val, de azok kev�ss� �rt�kelt�k a gy�ng�ds�g�t �s valamennyien egyform�n megsz�ktek. A legut�bbi m�g a legtov�bb maradt n�la, mert a legnagyobb gy�ng�ds�ggel kezelte, de az is megugrott, miel�tt m�g a maga c�ljaira betan�totta volna. Ekkor hallotta, hogy a feh�r gazda kuty�ja eg�szen m�s kutya. Sohasem fut meg f�lelm�ben, azonk�v�l az a h�re, hogy sokkal okosabb, mint a som�i kuty�k.

Lamai tal�lm�ny�nak az a h�re, hogy bottal f�hoz k�t�zte a kuty�t, nagy eset gyan�nt terjedt el a faluban. �s Nalaszu is �gy k�t�tte meg Jeromost. Volt azonban egy nagy k�l�nbs�g. A vak ember, mialatt �r�k hossz�ig ott �ld�g�lt a f�ld�n �s d�delgette Jeromost, sohasem mutatott t�relmetlens�get, Jeromos a Nalaszu �lelm�t ette, de nemcsak ez�rt fogadta el gazd�j�nak, hanem az�rt is, mert �rezte a lelk�ben egy gazda parancsol� sz�ks�g�t, mert �lete legkor�bbi idej�t�l kezdve mindig volt gazd�ja ezen a vil�gon.

Mikor teh�t elj�tt az a nap, amelyen Nalaszu leoldozta r�la a botot, Jeromos �nk�nt ott maradt a h�zban. �s mikor m�r k�r�lbel�l biztos volt, hogy Jeromos nem fog elsz�kni, az �reg ember megkezdte Jeromos oktat�s�t. Lassank�nt kezdte meg a tan�t�st, m�gnem oda jutottak, hogy naponta hossz� �r�kig tartott a lecke.

Jeromos legelďż˝szďż˝r is megtanulta, hogy ďż˝j neve van: »Bau«. Megtanulta, hogy mikor a nevďż˝t hallja, vďż˝laszoljon rďż˝. Nalaszu egyre tďż˝volabbrďż˝l szďż˝lďż˝totta ezen a nďż˝ven ďż˝s egyre halkabban, vďż˝gre mďż˝r nem is mondta a kutya nevďż˝t, csak belesďż˝gta a levegďż˝be. Jeromosnak ďż˝les hallďż˝sa volt, de a hosszďż˝ gyakorlattďż˝l a Nalaszuďż˝ is majdnem olyan ďż˝les volt.

Azt�n az k�vetkezett, hogy Jeromos m�g �lesebbre gyakorolja a hall�s�t. Hossz� �r�k teltek el abban, hogy Jeromos Nalaszu mellett �lve, vagy t�le t�vol �llva megtanulja �szrevenni az �serd� s�r�j�b�l �rkez� legcsek�lyebb neszt vagy z�rg�st is. Mikor ezt megtanulta, akkor k�vetkeztek a leck�k, hogy k�l�nbs�get tegyen az �serd�b�l �rkez� zajok k�z�tt �s k�l�nbs�get tegyen a maga hangjaiban is, amelyekkel ezekre a zajokra Nalaszut figyelmezteti. Ha olyan nesz j�tt a leveg�ben, amelyet Jeromos malac vagy csirke zaja gyan�nt ismert fel, akkor megtanulta, hogy ne morogjon. Ha nem tudta a neszt felismerni, akkor sz�p csendesen morgott. De ha a zaj embert�l vagy gyerekt�l eredt, aki halkan �s enn�lfogva gyan�san mozgott, Jeromosnak hangosan kellett morognia. Viszont, ha a zaj hangos �s gondtalan volt, akkor Jeromos cs�ndesebben morgott.

Sosem forgott meg a fej�ben a k�rd�s, hogy mi�rt kell neki mindezt megtanulni. Egyszer�en megtette, mert leg�jabb gazd�j�nak az volt az �hajt�sa, hogy �gy tegyen. Minderre �s m�g t�bbre, Nalaszu kimondhatatlan f�rads�ggal �s t�relemmel tan�totta meg, m�g tov�bb is folyton tan�totta �s annyira megn�velte a Jeromos sz�t�r�t, hogy lassank�nt pontosan hat�rozott �s vil�gos t�rsalg�st tudtak egym�ssal folytatni.

Jeromos pďż˝ldďż˝ul nďż˝gy lďż˝pďż˝snyi tďż˝volsďż˝gbďż˝l halk »Vuff«-hanggal adta hďż˝rďż˝l, hogy hall valami neszt, amirďż˝l nem tudja micsoda. Nalaszu erre mindenfďż˝le fďż˝ttyentďż˝sekkel pisszentett rďż˝, hogy maradjon nyugodtan, mďż˝g halkabban vakkantson, hallgasson el, vagy nesztelenďż˝l jďż˝jjďż˝n hozzďż˝, vagy menjen be az erdďż˝be ďż˝s kutassa ki az ismeretlen nesz forrďż˝sďż˝t, vagy hangosan ugatva rohanjon oda ďż˝s tďż˝madja meg.

Olykor Nalaszu �les f�le a m�sik oldalr�l hallott olyan zajt, amelyet Jeromos m�r nem hallott. Ilyenkor meg tudta k�rdezni Jeromost, hogy h�t � hallotta-e. �s Jeromos felugrott, ser�nyen figyelt a hangokra �s vakkant�sainak v�ltakoz� mennyis�g�vel �s min�s�g�vel tudta elmondani Nalaszunak, hogy nem hall semmit. Vagy azt, hogy: igen, m�r hallja. Vagy v�g�l, hogy a zaj idegen kuty�t�l, vagy erdei patk�nyt�l, vagy embert�l, vagy gyerekt�l ered, - mindezt eg�szen halk hangokkal, amelyek alig voltak t�bbek hangos l�lekz�sn�l, csupa egytag� hangok, amelyeket val�s�gos gyors�r�si besz�dnek lehetne nevezni.

Furcsa �regember volt ez a Nalaszu. Egyed�l �ldeg�lt zs�ph�z�ban a falu v�g�n. M�g a legk�zelebbi h�z is j� messzire volt t�le. Az �v� pedig a s�r� �serd�ben egy irt�s k�zep�n �llott �s k�rben minden ir�nyb�l csak nyolc l�p�snyire kezd�d�tt az �serd�. Ezt az irtott tiszt�st Nalaszu folyton tiszt�n tartotta, a gyorsan burj�nz� gazt mindig kigyoml�lta bel�le. Bar�tja nem volt. Legal�bb is vend�g soha nem j�tt a h�z�ba. �vek elm�ltak m�r, mi�ta az utols�t is elriasztotta mag�t�l. Csal�dja nem volt. A feles�ge r�g meghalt �s h�rom leg�ny fi�t, akik egy rabl�hadj�rat alkalm�val t�lmentek Somo hat�r�n, a magasabb dombok �serdei �sv�nyein az �serdei emberev�k lefejezt�k �s megett�k.

Ahhoz k�pest, hogy nem l�tott, nagyon szorgalmas ember volt. Nem k�rt senkit�l semmit, maga tartotta fenn mag�t. A tiszt�son yamot, �deskrumplit �s tar�t termesztett. Egy m�sik tiszt�son - mivel hozz�tartozott az agyafurts�g�hoz, hogy a h�za k�zel�ben ne tartson f�kat - voltak piz�ngf�i, ban�nf�i �s hat k�kuszp�lm�ja is. A gy�m�lcs�t �s a z�lds�get azt�n lent a faluban becser�lte h�sra, halra �s doh�nyra.

Az idej�b�l sokat szentelt Jeromos nevel�s�re is, olykor pedig �jakat �s nyilakat faragott, amelyeket a t�rzsbeliek olyan nagyra becs�ltek, hogy Nalaszu sokat keresett rajtuk. Nem m�lt el nap an�lk�l, hogy az �jjal �s ny�llal val� b�n�sban maga is ne gyakorolta volna mag�t. Persze csak hang ir�ny�ban tudott l�ni. Valah�nyszor valami zaj vagy motoszk�l�s hallatszott az �serd�b�l �s Jeromos h�rt adott a nesz minem�s�g�r�l, � kil�tte a nyilat a hang ir�ny�ba. �s ha a ny�l nem tal�lt, Jeromos k�teless�ge volt gondosan megkeresni �s visszahozni.

�rdekes tulajdons�ga volt Nalaszunak, hogy a nap huszonn�gy �r�j�b�l csak h�rmat aludt, m�gpedig sohasem �jszaka �s ezt a kurta pihen�t sem t�lt�tte soha a h�z�ban. A szomsz�d �serd� legkusz�bb s�r�j�ben volt egy eldugott f�szekf�l�je, amelyhez nem vezetett �sv�ny. Soha nem ment ugyanazon az �ton ide, �gyhogy a k�v�r term�f�ld gazdag n�v�nyzete, amelyet olyan kev�s l�p�s taposott, mindig eltitkolta a legkisebb jel�t is annak, hogy Nalaszu erre j�rt. �s Jeromos megtanulta, hogy mikor Nalaszu alszik, � �rk�dj�k �s ne aludj�k.

Nalaszunak erre a v�gtelen �vatoss�g�ra volt is el�g alapos oka. A legid�sebb fia civakod�s k�zben meg�lt volt egy bizonyos Aot. Ez az Ao az Anno-fam�lia hat fi�testv�re k�z�l volt az egyik, akik fent laktak a hegyi falvak egyik�ben. A som�i t�rv�nyek szerint az Anno-csal�dnak joga volt, hogy behajtsa a v�rad�t a Nalaszu csal�dj�n, de ezt a behajt�st megakad�lyozta Nalaszu h�rom fi�nak az �serd�ben t�rt�nt elhal�loz�sa. Mivel pedig a som�i alapt�rv�ny szerint �let�rt �let j�rt, Nalaszu pedig eg�sz csal�dj�b�l csak maga maradt �letben, k�ztudom�s� volt az eg�sz t�rzs k�r�ben, hogy az Annok addig nem nyugszanak, m�g a vakembert meg nem fosztj�k az �let�t�l.

Csakhogy Nalaszu nem hi�ba volt h�res harcos a maga idej�n. M�g abban az id�ben, mikor �p volt a szeme. Ann��k k�t �zben megpr�b�lt�k behajtani a v�rad�t. Nalaszu felfedezte a tervet, megker�lte �ket �s h�tukba t�madva, mag�val Ann�val, a csal�daty�val ker�lt szembe. Meg is �lte �s �gy most m�r k�tszeres v�rad�val tartozott.

Ekkor t�rt�nt vele a baleset. T�bbsz�r haszn�lt Snider-patronokat t�lt�tt �jra, a puskapor felrobbant �s mind a k�t szem�re megvak�totta. R�gt�n a baleset ut�n, amikor m�g sebeit gy�gy�tgatta, az Ann�k r�mentek. Mint ahogy erre el is volt k�sz�lve. �s meg is tette m�r a maga el�k�sz�leteit. Ezen az �jszak�n k�t Anno-fiv�r �s egy Anno-nagyb�csi l�pett az �sv�nyen m�rgezett t�visbe. Mind a h�rman borzaszt� hal�lt haltak. �gy azt�n a megtorland�k �lete sz�ma az Anno-csal�d rov�s�n �tre emelkedett �s mind�ssze egy vak ember maradt, akin ezt be kellett hajtaniok.

Ett�l kezdve az Ann�k jobban f�ltek a t�visekt�l, semhogy �jra t�madni mer�szeltek volna, de a bossz�v�gyuk tov�bb par�zslott, �s �ldeg�ltek tov�bb, rem�lv�n annak a napnak elj�tt�t, mikor Nalaszu feje m�gis csak �kes�teni fogja mestergerend�jukat.

XVII. FEJEZET.

Ezenk�zben teltek-m�ltak a h�napok, a d�lkeleti sz�l kif�jta mag�t, a monszun kezdett megint l�lekzetet venni �s Jeromos egy �jabb f�lesztend�vel gyarapodott korban, s�lyban, termetben �s csontjainak erej�ben. Az �regember t�rsas�g�ban t�lt�tt ez a f�lesztendeje k�nny� id� volt, noha Nalaszu szigor� fegyelmet szeretett tartani, nap-nap ut�n hossz� �r�kig cs�k�ny�sen oktatta Jeromost, sokkal szorgalmasabban, mint ah�ny lecke kuty�nak valaha is kijutott. �t�ssel, vagy kem�ny sz�val sohasem illette Jeromost. Ez az ember, aki az Anno-csal�db�l n�gy f�rfit �lt meg, m�gpedig h�rmat akkor, mikor m�r megvakult, vad fiatals�g�ban pedig m�g t�bbet, soha nem emelt haragos sz�t Jeromosra �s soha szigor�bb dologgal nem nevelte, mint a leggy�ng�debb pirongat�ssal.

Ami az �rtelmet illeti, az az �lland� oktat�s, amelyet Jeromos k�s� k�ly�ks�g�nek ebben a korszak�ban kapott, eg�sz �let�re kifejlesztette benne az elme hatalm�t. Val�sz�n�, hogy ennyire a vil�g egy kuty�ja sem tudott soha besz�lni, mint �. M�gpedig h�rom okb�l. Az els� ok a Jeromos saj�t �rtelmess�ge volt, a m�sodik Nalaszu oktat�si tehets�ge, a harmadik az a hossz� id�, melyet az oktat�sra ford�tottak.

Nemsok�ra nagyszer� alkalma ny�lt Jeromosnak annak bebizony�t�s�ra, hogy Nalaszu nem hi�ba ford�tott annyi id�t Jeromos oktat�s�ra.

Az Ann�k ugyanis addig t�rt�k a fej�ket, m�g feltal�lt�k azt a csod�s valamit, melynek seg�ts�g�vel diadalmaskodnak az �reg Nalaszun. Ez a valami nem volt egy�b, mint vastagtalp� szand�l, mely megv�delmezhette l�bukat azokt�l a m�rgezett t�visekt�l, amelyekkel Nalaszu m�r h�romnak veszt�t okozta. Ezeket a szand�lokat h�zt�k fel l�bukra azon a s�t�t �jszak�n, melyen az �reg legy�z�s�re indultak. Sz�mszerint tizenketten lesz�lltak Nalaszu tiszt�s�ra, mind fel voltak fegyverkezve Sniderekkel, mord�lyokkal, tomahawkokkal �s buzog�nyokkal �s a vastag szand�lokban is roppant el�vigy�zatosan l�pkedtek azokt�l a t�visekt�l val� f�lelm�kben, amelyeket Nalaszu m�r r�g�ta nem is rakott az �sv�nyre.

Jeromos ott �lt Nalaszu t�rdei k�z�tt �s szundik�lva b�longatott. � adta az els� jelet Nalaszunak, aki a h�za ajtaja el�tt �lt, t�granyitott vak szemmel, �les figyelemre fesz�lt f�llel, mint ahogy �gy �lt m�r hossz� �vek minden �jszak�j�n kereszt�l. Jeromos figyelmeztet�s�re hossz� percekig m�g nagyobb figyelemmel hallgat�dzott, de nem hallott semmit. Ugyanakkor halkan felvil�gos�t�st k�rt Jeromost�l �s felsz�l�totta, hogy halkan v�laszoljon. Jeromos azoknak a vakkant�soknak �s szusszan�sainak seg�ts�g�vel, melyekre gazd�ja megtan�totta, elmondta, hogy emberek k�zelednek, m�gpedig sok ember, �tn�l is t�bb ember.

Nalaszu felkapta a mellette hever� �jat, r�fesz�tett egy ny�lvessz�t �s v�rt. V�gre a maga f�le is hol innen, hol onnan meghallotta a v�gtelen�l halk neszeket, amelyek k�r�sk�r�l minden ir�nyb�l k�zeledtek fel�je. Folyton halk besz�dre intve, �jabb jelent�st k�rt Jeromost�l, akinek a nyaksz�re m�r �gnek meredt Nalaszu �rz�keny ujjainak tapint�sa alatt �s aki ekkorra m�r nemcsak a f�l�vel, hanem az orr�val is ser�nyen olvasta az �jszakai leveg� h�rad�sait. �s �ppen olyan halkan besz�lve, mint Nalaszu, megism�telte, hogy csakugyan emberek azok: sok ember, �tn�l is t�bb ember.

Az aggkor t�relm�vel Nalaszu mozdulatlanul �lt a hely�n, m�g v�gre az �serd� k�zvetlen sz�l�t�l mintegy �t l�p�snyire ki tudta venni egy hat�rozott ember hat�rozott zaj�t. Megh�zta a h�rt, eleresztette a ny�lvessz�t, �s a l�v�sre egy felh�rd�l�s �s ny�g�s furcs�n kevered� hangja v�laszolt. Nalaszu el�sz�r is megtiltotta Jeromosnak, hogy visszahozza a ny�lvessz�t, mert tudta, hogy a l�v�s tal�lt. Azt�n �j nyilat illesztett a h�rra.

Egy negyed�r�i csend k�vetkezett. Az �reg ember �gy �lt ott, mint a k�be v�sett szobor, a kutya izgatottan �s s�v�ran reszketett az ujjak besz�des tapogat�sa alatt �s engedelmeskedett a parancsnak, hogy csendben maradjon. Mert Jeromos �ppen olyan j�l tudta, mint Nalaszu, hogy a k�rnyez� s�t�tben a hal�l b�jdos �s �l�lkodik. Most megint halk nesz hallatszott, de k�zelebbr�l, mint az el�bb. Most azonban c�lt t�vesztett a ny�lvessz�. Hallott�k hogyan csap�dik bele egy fat�rzsbe �s hallott�k azokat a z�rzavaros halk neszeket, amelyeket a t�mad�k siet�s visszavonul�sa okozott. Nalaszu csendben v�rt egy kicsit, azt�n suttogva megparancsolta Jeromosnak, hogy a nyilat hozza vissza. Jeromos olyan alaposan �s olyan sok� tanulta a maga dolg�t, hogy amikor elindult a fat�rzsbe csap�dott ny�l hangj�nak ir�ny�ba �s visszahozta a sz�j�ban a nyilat, m�g Nalaszunak a l�t� emberek f�l�n�l sokkal �lesebb f�le sem hallhatott semmit.

Nalaszu megint v�rt, am�g a t�mad�k �j felsorakoz�s�nak a nesz�t megint meg lehetett hallani. Akkor Jeromos k�s�ret�ben felszedte mind a nyilait �s zajtalanul elindult a k�r ment�n. Alig indult el, eld�rd�lt egy Snider, amely �ppen az alig meg�r�lt helyre c�lozta tal�lomra a maga l�v�s�t.

�s az �reg ember �s a kutya �jf�lt�l virradatig eredm�nyesen vertek vissza tizenk�t olyan embert, akik a puskapor mennyd�rg�s�vel �s a puha �lomb�l k�sz�lt, messzesz�r�d�, m�lyrehatol� goly�k hatalm�val rendelkeztek. A vak ember csak az �j�val �s sz�z ny�lvesszej�vel v�dte mag�t. De sok sz�z ny�ll�v�st adott le, mert Jeromos mindig visszahozta neki a nyilakat �s � mindegyiket �jra, meg �jra kil�tte. Jeromos derekasan �s kit�n�en seg�dkezett. Nalaszu �les hall�s�t a maga m�g �lesebb hall�s�val szapor�totta, nesztelen�l cirk�lt a h�z k�r�l �s r�gt�n h�r�l adta, ahol a t�mad�s k�zelebbr�l kezdett fenyegetni.

Az Ann�k sokat elpocs�koltak a dr�ga puskaporb�l, mert az eg�sz tusa a l�thatatlan szellemek harc�hoz volt hasonl�. Az eg�sz harc alatt legfeljebb a puskal�v�sek felcsap�d� l�ngj�t lehetett l�tni. Jeromost egyszer sem l�tt�k meg, noha gyorsan r�j�ttek, hogy ott mozog a k�zvetlen k�zel�kben, mikor a nyilakat keresi. Egy �zben az egyik Anno, mikor a k�zvetlen�l mellette c�lt t�vesztett ny�lvessz�t keresg�lte, a kez�vel bele�tk�z�tt a Jeromos h�t�ba �s a borzalom vad ord�t�s�val ki�ltott fel, mert Jeromos fogai �lesen belehas�tottak. Pr�b�ltak t�zelni Nalaszu h�rj�nak pend�l�se ir�ny�ba, csakhogy Nalaszu, mihelyt l�tt, r�gt�n megv�ltoztatta a hely�t. T�bb �zben, mikor �szrevett�k a kutya k�zell�t�t, Jeromosra is r�l�ttek, s�t egy �zben Jeromos orra kapott is egy k�nnyebb p�rk�l�st a puskaport�l.

Mikor felj�tt a nap, az Ann�k a gyors forr��g�vi sz�rk�letben visszavonultak. Nalaszu is beh�z�dott a vil�goss�gr�l a h�z�ba �s Jeromos j�volt�b�l m�g mindig volt nyolcvan nyila. A csata eredm�nye egy halott volt �s ki tudja, h�ny ny�lsebezte ember, akinek el�g ereje volt elv�nszorogni.

�s Nalaszu egy f�lnapig folyton Jeromos f�l� hajlott �s d�delgette �s cir�gatta az�rt, amit tett. Akkor elment, Jeromost is mag�val vitte �s a faluban elmondta az �tk�zetet.

XVIII. FEJEZET.

Az �tk�zet ut�ni harmadik napnak a reggel�n Malaita eg�sz partvid�k�n v�gig minden cs�cs elkezdett besz�lni a maga f�stszavaival. A f�stjelek azt hirdett�k, hogy hadihaj� �rkezett a k�zelbe: nagy hadihaj�, amely Langa-Langa korallszigetei k�z�tt halad el�re. �s a f�stjelek egyre t�bbet hirdettek. A hadihaj� nem �llott meg Langa-Lang�ban. A hadihaj� nem �llott meg Binuban. A hadihaj� egyenesen Som�nak tartott.

Nalaszu, a vak ember, nem l�thatta ezt a leveg�be �rt f�stbesz�det. A h�za nagyon kiesett a falub�l �s �gy senki sem j�tt hozz� a h�rt elmondani. Akkor kapta az els� gyan�s jelet, mikor asszonyok riadt s�p�toz�sa, gyerekek kiab�l�sa �s csecsem�k s�r�sa �rkezett fel�je arr�l a f��sv�nyr�l, amely a falub�l Somo magaslati hat�rai fel� vezetett. M�st nem tudott kiolvasni ezekb�l a hangokb�l, csak f�lelmet �s retteg�st, �s azt, hogy a falu n�pe menek�l a meger�s�tett hegyi helyekre. Az ok�t azonban ennek nem tudhatta.

Odasz�l�totta Jeromost �s azt a parancsot adta neki, hogy �lljon �rt a nagy ban�nf�n�l, ahol az � �sv�ny�k beletorkollott a f��sv�nybe, ott figyeljen, azt�n tegyen jelent�st. Jeromos teh�t le�lt a ban�nfa al� �s v�gign�zte eg�sz Somo menekv�s�t. A szeme el�tt asszonyok, gyerekek, ifjak �s �regek, botokra �s mank�ra t�maszkod� aggasty�nok haladtak el, mindny�jan a legnagyobb siets�gben �s riadalomban. A falusi kuty�k is �ppen �gy meg voltak r�m�lve, sz�k�lve �s von�tva szaladtak az emberek ut�n. �s a borzalom rag�lya Jeromost is er�s k�s�rt�sbe hozta. �szt�ne azt mondta neki, hogy nagy szerencs�tlens�g k�sz�l. De m�gsem menek�lt. Nem akarta elhagyni azt az �reg vak embert, aki m�r egy hossz� f�lesztendeje t�pl�lta �s d�delgette.

Mikor visszat�rt Nalaszuhoz, oda�lt a vak ember t�rde k�z� �s megtette jelent�s�t, �tn�l tov�bb sz�molnia lehetetlen volt, �mb�r tudta, hogy a menek�l� lakoss�g sz�ma sokszorta t�bb �tn�l. Enn�lfogva �gy fejezte ki mag�t, hogy �t f�rfi �s m�g t�bb; �t asszony �s m�g t�bb; �t gyerek �s m�g t�bb; �t csecsem� �s m�g t�bb; �t kutya �s m�g t�bb, - m�g a diszn�kat is elmondta: �t diszn� �s m�g t�bb. Nalaszu a f�l�vel tudom�sul vette, hogy �tn�l sokkal nagyobb sz�mr�l lehet sz�. Enn�lfogva neveket is k�rdezett. Jeromos tudta a Basti, Agno, Lamai �s Lumai nev�t. Persze nem �gy ejtette ki a neveket, hogy ezek rendes hangz�sukhoz teljes t�k�letess�ggel hasonl�tottak volna, hanem olyan vakkant�sokkal adta tudtul a neveket, amelyekre Nalaszu pontosan megtan�totta volt.

Nalaszu m�g igen sok nevet mondott, amelyeket Jeromos hall�sb�l ismert ugyan, de maga nem tudott hanggal visszaadni. Ezekre a nevekre �gy v�laszolt igennel, hogy megb�lintotta a fej�t �s a jobb mancs�t el�re nyujtotta. N�h�ny n�v hallat�ra mozdulatlanul maradt annak jel��l, hogy ezeket nem ismeri. Viszont m�s nevekre, amelyeket ismert, de tulajdonosaikat most nem l�tta, �gy felelt nemet, hogy a bal mancs�t nyujtotta el�re.

�s Nalaszu, aki tiszt�ban volt azzal, hogy valami borzaszt� fog t�rt�nni, valami r�mesen borzaszt�bb, mint a szomsz�dos tengeri t�rzsekkel val� h�bor�s�gok b�rmelyike, amelyeket Somo a maga falai m�g�tt k�nnyed�n visszaverhetett, most kital�lta, hogy ez az a r�g�ta v�rt b�ntet� hadj�rat. Hatvan�ves volt m�r ugyan, de a falu bomb�z�s�t m�g sohasem �rte meg. Hallott egyet-m�st, k�sza besz�det arr�l, hogy mi t�rt�nt, mikor m�s falvakat b�ntet� bomb�z�s sujtott, de mind�ssze annyi fogalma volt r�la, hogy a bomb�z�sban el�fordul� goly�knak bizony�ra sokkal nagyobbaknak kell lenni�k, mint a Snider-goly�k, �s ennek megfelel�en sokkal nagyobb t�vols�gra is l�het�k a leveg�n kereszt�l.

De a sors k�nyv�ben meg volt �rva, hogy megismerje az �gy�t�zet, miel�tt meghal. Basti r�g�ta v�rta m�r a cirk�l�t, amely megbosszulja az Arangi elpuszt�t�s�t �s a k�t feh�rember fejv�tel�t, �s m�r r�gen kisz�m�totta azt a k�rt, amelyet a b�ntet�s fog okozni. Most teh�t kiadta n�p�nek a parancsot, hogy mindenki menek�lj�n a hegyekbe. Nalaszu h�za el�tt a kivonul�s utols� csapat�nak �ppen legutols� lass� k�sleked�i haladtak el, �s Nalaszu az �j�val �s nyolcvan ny�lvesszej�vel, a sark�ban Jeromossal, �ppen indult hozz�juk csatlakozni, mikor fej�k f�l�tt a leveg�t hihetetlen hang remegtette meg.

Nalaszu hirtelen le�lt a f�ldre. Ez volt az els� �gy�l�v�s, melyet �let�ben hallott, �s ezerszer borzaszt�bb volt, mint k�pzelte volna. L�lekzetel�ll�t�, egethasogat� hang volt ez, olyan hang, mintha borzaszt� nyersen elrepesztettek volna valami v�sznat, amely olyan vastag, mint egy pokr�c, sz�les, mint a f�ld �s t�voli, mint a mennybolt.

A vak ember nemcsak le�lt a h�za ajtaja el�tt, hanem a t�rdei k�z� f�rta a fej�t �s k�t karj�nak �v�t v�d�en fonta a feje k�r�. Jeromosra is hatott a t�zel�s borzalmass�ga. Sohasem hallott m�g ilyesmit, m�g kev�sb� k�pzelte, hogy milyen. Az � sz�m�ra ez �ppen olyan term�szeti katasztr�fa volt, mint ami az Arangival t�rt�nt, mikor a z�g� sz�l lenyomta egyik oldal�ra a haj�t. Jeromos azonban term�szet�hez h�ven nem lapult meg ennek az els� d�rren�snek a r�m�lete alatt. S�t ink�bb �gnek meresztette nyaka sz�r�t �s fenyeget� fogakkal vicsorgott felfel� a leveg�be, ak�rmi legyen is az a valami, ami olyan irdatlanul jelen van �s szeme sz�m�ra m�gis l�thatatlan.

Nalaszu m�g szorosabban �sszegubbaszkodott, mikor a lehullott bomba felrobbant valahol, Jeromos pedig megint csak vicsorgott �s a sz�r�t borzolta. Minden �j l�v�sre megint csak ugyanezt csin�lt�k mind a ketten, b�r a bomb�k nem d�rrentek hangosabban, de viszont hozz�juk sokkal k�zelebb robbantak fel, valahol az erd�ben. �s Nalaszur�l, aki hossz� �let�n kereszt�l minden veszedelem k�zepette derekasan �s b�tran meg tudta �llni a hely�t, meg volt �rva, hogy az ismeretlen dologt�l, a feh�r gazd�k vegyileg messzire vetett l�vegeit�l val� f�lelm�ben gy�v�n haljon meg. Amint a lehull� bomb�k egyre k�zelebb �s k�zelebb robbantak fel, hirtelen �r�lt ijedelemmel ugrott talpra �s berohant a h�z�ba, mintha a visk� zs�pfedele meg�vhatta volna a fej�t ilyen �ri�s goly�kt�l. Bele�tk�z�tt az ajt�ba �s miel�tt m�g Jeromos k�vethette volna, f�lk�rben botork�lva botlott be a szoba k�zep�re, hogy pontosan abban a pillanatban, pontosan a fej�be kapja a soron k�vetkez� �gy�l�v�st.

Jeromos �ppen akkor �rt az ajt�hoz, mikor a bomba felrobbant. A h�z rep�l� t�rmel�kk� v�ltozott �s t�rmel�kk� robbant maga Nalaszu is. A robban�s l�gnyom�sa Jeromost a k�sz�b�n kapta meg �s m�terekre dobta el. Elborult el�tte a vil�g.

Nem tudta, hogy meddig fek�dt �gy. Eltartott �t percig, m�g a l�bai meg tudt�k tenni az els� g�rcs�s mozdulatokat, mikor azt�n v�gre felt�p�szkodott �s sz�delegve t�molygott a l�b�n, az id� m�l�s�r�l nem volt fogalma. Egy�ltal�ban nem volt fogalma az id�r�l. A gondolata, amelynek alapj�n �ntudatlanul cselekedni kezdett, a dolgok rendje szerint az volt, hogy egy m�sodperc t�rt r�sz�vel el�bb valami borzaszt� �t�s �rte, amely olyan volt, mintha egy n�ger k�z bot�t�s�t kisz�m�thatatlanszor megszorozn�k.

A torka �s a t�deje tele volt a puskapor sz�r�, fojt� f�stj�vel, az orra tele volt f�lddel �s porral. �r�lten t�ssz�g�tt �s k�h�g�tt, ugr�lt, r�szegen d�l�ng�tt, megint a leveg�be ugrott, a h�ts� l�baival t�ncolt �s els� l�baival megfogta a fej�t, �gy d�rzs�lte lefel� a mancsaival az orr�t, s�t az orr�t m�g a f�ldbe is beled�rzs�lte. Nem volt semmi egy�b gondolata, mint hogy az orr�b�l �s a sz�j�b�l elt�vol�tsa a mar� f�jdalmat, a t�dej�b�l pedig a fojtogat�st.

Csod�nak csod�j�ra a rep�l� vasszil�nkok egyike sem s�rtette meg. �s er�s sz�v�nek k�sz�nhette, hogy nem �lte meg a robban�s l�gnyom�sa sem. �t hossz� percnyi �r�lt verg�d�s ut�n, amely alatt hajsz�lnyira �gy viselkedett, mint a metszett tork� csirke, v�gre megint t�rhet�nek kezdte tal�lni az �letet. A fuldokl�s �s ag�nia legnagyobb foka elm�lt �s �mb�r m�g gy�nge �s sz�delg� volt, elindult a h�z �s Nalaszu ir�ny�ba. Azonban a h�z �s Nalaszu nem volt sehol: hely�k�n a kett� v�res t�rmel�ke ter�lt el.

Mialatt az �gy�l�v�sek tov�bb d�rrentek �s robbantak, hol k�zel, hol t�vol, Jeromos �tgondolta a helyzetet. Mint amilyen k�ts�gtelen�l elt�nt a h�z, �ppen olyan k�ts�gtelen�l elt�nt Nalaszu is. Mind a kett�re lesz�llott a v�gs� semmi. Minden jel szerint az eg�sz �t k�r�lvev� vil�gra r� fog sz�llni az a v�gs� semmi. Az �letet csak valahol m�sutt lehetett rem�lni, a magas dombokon �s a t�voli erd�kben, ahov� a t�rzs m�r el is menek�lt. Jeromos h� volt a gazd�j�hoz, akinek, ha n�ger volt is, olyan sok� engedelmeskedett, aki olyan sok�ig enni adott neki �s aki ir�nt �szinte vonzalmat �rzett. De ez a gazda nem volt t�bb�. Nem k�telezi semmi sem, hogy maradjon. Menek�lhet a t�bbivel egy�tt � is. Hogy a menek�l�k merre rohantak, azt megmondta neki szagl�sa. Ut�nuk indult.

Amint Jeromos a falut�l bizonyos t�vols�gnyira jutott, az �gy�t�z megsz�nt. Kev�ssel ut�bb a partrasz�ll�k puskat�z�t hallotta meg, mikor a haditenger�szek Somo ucc�in le�ld�st�k a diszn�kat. Azt azonban m�r nem hallotta, hogy a b�ntet�k kiv�gtak n�h�ny k�kuszp�lm�t is. Soha nem is t�rt vissza a faluba, hogy a fejsz�k �ltal okozott k�rt megl�thatta volna.

Mert �ppen ekkor valami csod�latos dolog t�rt�nt Jeromossal, maga sem tudta mi�rt, hirtelen meg�llott. Valami hom�lyos �szt�n azt mondotta neki, hogy ne arra menjen, amerre Somo n�pe menek�lt. Ne a hegyi er�d�t�sek fel�, hanem �szaknak, Somo hat�rain t�lra. �s Jeromos hallgatott �szt�n�re. Elindult az ismeretlen fel�. A fekete Malaita �serd�inek s�t�tj�be.

Jeromos soha nem l�tta t�bbet Som�t. De Basti m�g aznap a t�rzs�vel egy�tt visszat�rt �s nagyot nevetett a mark�ba, mikor felm�rte a k�rt. Az �gy�l�v�sek csak egyn�h�ny zs�pfedeles h�zat tettek t�nkre. A fejsz�k csak n�h�ny k�kuszp�lm�t d�nt�ttek ki. �s ami a lem�sz�rolt diszn�kat illeti, Basti nagy lakom�t csapatott bel�l�k, hogy h�suk meg ne romoljon. Minden bossz�s�ga az eg�sz kalandb�l az volt, hogy Nalaszu meghalt �s Jeromos elt�nt.

XIX. FEJEZET.

Jeromos egy h�tig �lt az �serd�ben. Fel akart hatolni a hegyekbe is, de mindig visszariasztott�k az �serdei vademberek, akik �vatosan �rizt�k �sv�nyeiket. �s �lelem dolg�ban meg is gy�lt volna a baja, ha m�sodnap nem tal�lkozik egy elhagyott kis malaccal. Ez volt az els� �lelemszerz� vad�szkalandja. De ez meg is mentette att�l, hogy tov�bb v�ndoroljon, mert �szt�n�hez h�ven ott maradt a zs�km�nya k�zel�ben, am�g majdnem eg�szen fel nem falta.

Messze k�rben bebarangolta ugyan a k�rnyez� vid�ket, de nem tal�lt sehol elejthet� �lelmet. M�g teh�t el nem fogyott, visszat�rt a meg�lt malachoz. De szabads�g�ban nem volt boldog. Ehez t�ls�gosan h�zi�llat volt m�r, t�ls�gosan megszokta az embereket. M�r megel�gedett volna egy feket�vel is, csak ember legyen. Az ember ut�ni v�gy, a kis malac elfogyaszt�sa ut�n, arra k�sztette, hogy balfel�, le a dombr�l a tengerpart fel� induljon. Mert eddigi tapasztalata az volt, hogy az �let szorosan a tenger ment�n folyik le. Emberekkel mindig szorosan a tenger mellett volt tal�lkoz�sa. A dombokr�l lefel� vezet� utak pedig mindig a tenger partj�n �rtek v�get.

Mikor le�rt a nagy v�zhez, a s�s szag kellemesen �rintette orrlyukait. Boldogan szagl�szott, mikor egyszerre szinte megdermedve �llott meg a meglepet�st�l. Egy l�bnyom szag�ra bukkant �s ez a l�bsz�r eg�szen bizonyosan feh�r ember� volt.

Jeromos csak egy pillanatig �llott mozdulatlanul. Azt�n, mintha meg�r�lt volna, eszeveszetten sz�guldott ide-oda.

Ha valaki mindezt v�gign�zte volna, bizony�ra azt hitte volna, hogy Jeromos hirtelen meg�r�lt. Eszeveszetten sz�guldozott ide-oda, hirtelen fordulatokat tett �tj�ban, hol a f�ld fel� szegezte az orr�t, hol felfel� az �gnek, sz�guldoz�s k�zben t�bolyultan sz�k�lt, majd hirtelen merev sz�gben ugrott oldalt, mikor �j szagok �rkeztek hozz�, amelyek itt is, ott is, mindenfel� sz�kelltek, mintha valami l�thatatlan pajt�ssal fog�csk�t j�tszan�nak.

Olvasta azt a t�rt�netet, melyet emberi l�bak �rtak az � sz�m�ra a talajba. Meg�llap�totta, hogy itt egy feh�r ember j�rt �s sz�mos n�ger. Emitt egy n�ger felm�szott a k�kuszp�lm�ra �s leverte a di�kat. Ott egy ban�nf�t szedtek meg a gy�m�lcseit�l. Amott pedig nyilv�nval�an hasonl� eset t�rt�nt egy keny�rf�val. Olyan szagra is bukkant, melyet eddig nem ismert �s ezzel a szaggal finomabb illatok is keveredtek. Ezeket sem ismerte. De honnan is ismerte volna a cip�feh�r�t� �s az illatnak szag�t?

A rejt�lyen nem sok�ig t�rte a fej�t. Kiszimatolta egy feh�r ember l�bnyom�t �s a t�bbi l�bnyomok �tveszt�j�n kereszt�l ser�nyen k�vette ezt az egyet od�ig, ahol elveszett a tenger viz�ben.

Ha egy f�l�r�val hamar�bb �rkezik, egy cs�nakot l�tott volna, amely evez�k n�lk�l, a benzinmotor erej�vel has�tja v�gig a csendes vizet. �gy azonban csak egy Arangit l�tott a tengeren. Igaz, hogy ez az Arangi sokkal nagyobb volt, mint az az Arangi, melyet � ismert, de feh�r volt, hossz� volt, �rbocai voltak �s a tenger fel�let�n �szott. H�rom magasra ny�l�, egyforma hossz�s�g� �rboca volt, de a Jeromos megfigyel�s�nek nem volt el�g gyakorlata ahoz, hogy �szrevegye, mennyiben k�l�nb�zik ez a h�rom egyforma hossz�s�g� �rboc az Arangi k�t k�l�nb�z� magass�g� �rboc�t�l. Az egyetlen �sz� vil�g, amelyet ismert, a feh�rre m�zolt Arangi volt. M�r pedig, ha ez nyilv�nval�an �s k�ts�gtelen�l az Arangi, akkor rajta kell lenni az im�dott Kapit�nynak. Ha az Arangik fel tudnak t�madni, mi�rt ne t�madhatn�nak fel a Kapit�nyok is? �s Jeromos abban a szent hitben, hogy az a halott fej, amelyet legutolj�ra a Basti t�rdein l�tott, most k�ts�gtelen�l ism�t egy�v� lesz n�ve a testtel �s a testhez tartoz� k�t l�bbal a feh�rre festett �sz� vil�g fed�lzet�n - belement a m�lyebb v�zbe �s vakmer�en �szva nekiv�gott a nyilt tengernek.

Nagyszer� volt ez a b�tors�g. Mert mikor az �sz�st megkock�ztatta, megs�rtette egyik�t azoknak a legnagyobb �s legkor�bbi tilalmaknak, amelyeket �let�ben megtanult. A sz�t�r�ban a krokodilus fogalm�ra nem volt sz�, de a gondolkoz�s�ban ott volt egy f�lelmes valaminek a k�pe, egy �sz� tusk�nak a k�pe, amely nem tusk� �s nem �lettelen, amely egyar�nt tud �szni a v�z felsz�n�n �s a v�z m�ly�n, amely ki tud m�szni a sz�razf�ldre, amelynek nagy fogai vannak, hatalmas sz�ja �s amely az �sz� kutya sz�m�ra a biztos hal�lt jelenti.

� azonban f�lelem n�lk�l tov�bb szegte a tilalmat, a f�lelmetes tabut. Nem t�r�d�tt � m�r sem tilalommal, sem veszedelemmel, csak egy gondolata volt, hogy most megy Kapit�nyhoz.

Az �sz�sban kev�s gyakorlata volt m�g. Teljes erej�b�l evick�lt �s k�zben kurta kis von�t�sokban ny�gte im�dat�t Kapit�ny ir�nt, aki k�ts�gtelen�l ott kell hogy legyen a f�lm�rf�ldnyi t�vols�gban �sz� feh�r yachton^[7]. �s ez a kis von�t�s, amelyet az aggodalom �less�ge is er�s�tett, egy f�rfinak �s egy n�nek �rkezett a f�l�hez, akik a kifesz�tett erny� alatt pihen�sz�keken hever�sztek a fed�lzeten. El�sz�r az asszony �les szeme pillantotta meg Jeromos aranysz�n� fej�t. R�gt�n elkezdte kiab�lni, hogy mit l�t.

- Eressz le egy cs�nakot, f�rjecske, - s�rgette - egy kis kutya van ott, nem szabad engedni, hogy belef�ljon a v�zbe.

- A kuty�k nem f�lnak meg olyan k�nnyen, - v�laszolta a f�rjecske - nem lesz semmi baja. De hogy az �rd�gbe ker�l ide kutya?

�s szem�hez emelve a tengeri messzel�t�t, egy pillanatnyi k�mlel�s ut�n m�g hozz�tette:

- M�g hozz� feh�rember kuty�ja.

Jeromos taposta a vizet a mancsaival �s �llhatatosan haladt el�re, k�zben szem�t �lland�an a yacht n�vekv� k�p�re szegezte, mikor egyszer hirtelen a k�zvetlen veszedelem �rz�se lepte meg. A tabu megbosszulta mag�t. Ott k�zelgett fel�je az �sz� tusk�, amely nem tusk� volt, hanem a veszedelem egy eleven l�nye. Ennek a l�nynek egy r�sz�t l�tta is, amint a v�z felsz�ne fel� kiemelkedve �szott, �s miel�tt ez a ki�ll� r�sz visszabukott a tengerbe, Jeromos m�r tudta, hogy ez l�nyegesen k�l�nb�zik valami v�zben �sz� fat�rzst�l.

Kisv�rtatva valami k�zvetlen m�g�tte kezdett mozgol�dni, �s � fogvicsorogva �s els� mancsaival csapkodva fogadta az �rkez� veszedelmet. Abban az �rv�nyben, amelyet ennek a l�nynek megijedt farkcsap�sa okozott, Jeromost f�lig megford�totta a v�z sodra. C�pa volt ez, nem krokodilus. Nem is lett volna ilyen gy�va, de nagyon j�l volt lakva: �ppen most falt fel egy nagy tengeri tekn�sb�k�t, amely a menek�l�shez m�r t�ls�gosan �reg volt.

Jeromos nem l�thatta, de �rezte, hogy ez a valami ott �l�lkodik k�r�l�tte. Azt sem l�tta, hogy a c�pa h�tuszonya felbukkan a v�zb�l �s h�tulr�l k�zeledik fel�je. Ellenben a haj� fel�l gyors egym�sut�nban k�vetkez� puskal�v�seket hallott. Ez volt az eg�sz. A veszedelem elm�lt �s � r�gt�n el is felejtette. Sohasem tudta meg, hogy egy ember, akit embert�rsai Kennan Harleynak h�ttak, asszonyk�nak nevezett feles�ge ellenben f�rjecsk�nek h�vott, az Ariel nev� h�rom�rbocos szkuner tulajdonosa, megmentette az � �let�t azzal, hogy egy harminc-harmincas Martin-goly�t k�ld�tt a v�zb�l kiemelked� h�tuszony al�.

Kennan Harleyt azonban meg kellett ismernie Jeromosnak. Meg is ismerkedett vele hamarosan, mert Kennan leereszkedett a h�na alatt egy ereszt�-�vvel, amelyet a j�l felszerelt Ariel fed�lzet�r�l k�t matr�z bocs�tott le, megmarkolta a kutya s�masz�r� nyak�t �s kiemelte a v�zb�l. � ezalatt f�gg�legesen taposta a vizet �s Kennanre egy pillant�st sem vetett, olyan s�v�ran vizsg�lta a haj�ker�t�s ment�n sorakoz� arcokat, hogy egy bizonyos arcot megtal�ljon k�zt�k.

Mikor letett�k a fed�lzetre, meg sem �llott k�sz�netet mondani. Ehelyett - fut�s k�zben �szt�n�sen r�zogatva mag�r�l a vizet - beszaladg�lta a fed�lzetet, hogy megtal�lja Kapit�nyt. A f�rfi �s a feles�ge nevettek ezen a l�tv�nyon.

- �gy tesz, - jegyezte meg Kennann� - mintha elment volna az esze �r�m�ben, hogy megmentett�k.

- Nem, - sz�lt Kennan - nem err�l van sz�. Valahol elvesztette a hozz�tartoz�it.

Jeromos ezalatt tov�bb futkosott, v�gig a haj� far�t�l a haj� orr�ig, k�zben folyton cs�v�lta csonka fark�t �s r�mosolyogta ny�jas bar�ts�g�t arra a sok k�tl�b� istenre, akikkel tal�lkozott.

Kapit�ny azonban nem volt sehol. Jeromos leszagl�szott a fed�lk�zre, beszimatolt a konyh�ba, ahol k�t k�nai szak�cs �rthetetlen nyelven fecsegett hozz� valamit, leszagolt a kab�nsorra, beszimatolt a g�pterem lej�r�j�ba �s �let�ben el�sz�r tal�lkozott benzinnel �s g�polajjal, - de ak�rhogy szagl�szott, ak�rhogy futkosott, egy szemernyi Kapit�ny-szagot sem tal�lt sehol.

�gy azt�n le�lt h�tul a korm�nyker�k k�zel�ben �s csal�d�s�ban von�tani kezdett. Mikor azt�n a haj� �rn�je maga el� hozatta �s meg akarta simogatni, Jeromos hirtelen visszah�k�lt. Visszariasztotta az asszony sz�l-lobogtatta szokny�ja.

- �, te mulats�gos kis j�sz�g, - nevetett az asszony - hiszen nem akarlak megenni.

A f�rje egyszer�en kinyujtotta er�s �s biztos kez�t �s odah�zta az asszonyhoz Jeromost. �s Jeromos val�s�gos elragadtat�sban vonaglott a f�ldi hatalmass�g �rint�se k�zben, nyelv�nek piros villan�s�val cs�kolva a kezet. Kennan Harley azt�n azt csin�lta vele, hogy szembe�ltette az asszonnyal az egyik sz�ken �s Jeromost �dv�zl� l�bmozdulatokkal el�rehajoltatta. Jeromos engedelmeskedett. H�tracsapott f�llel �s nevet� sz�jjal k�zeledett, de miel�tt m�g az asszony el�rhette, a sz�l megint meglobogtatta a szokny�j�t �s Jeromos ism�t vicsorogva ugrott vissza.

- Nem t�led f�l, Villa, - mondotta a f�rfi - hanem a szokny�dt�l. Lehet, hogy m�g sohasem l�tott szokny�t.

- Azt akarod mondani, - mondotta tr�f�san Kennan Villa - hogy ez a gy�ny�r� fajkutya az emberev� kannib�lok sziget�n sz�letett? H�t nem l�tod, hogy tiszta �r terrier?

Kennan Harley helyesl�en nevetett. Nevetett Kennan Villa is. �s Jeromos tudta, hogy ezek ketten boldog hatalmass�gok. � is nevetett vel�k.

Most m�r a saj�t kezdem�nyez�s�b�l k�zeledett Kennan Vill�hoz, mert vonzotta az a cip�feh�r�t�-szag �s m�s sokf�le gyeng�bb illat is, amelyekr�l m�r meg�llap�totta, hogy ezek azok a furcsa szagok, amelyekkel m�r tal�lkozott a parton. De a szerencs�tlen passz�t-sz�l^[8] megint meglobogtatta az asszony szokny�j�t �s Jeromos megint h�tr�lt. Igaz, hogy most m�r nem olyan messzire, a v�ll�n is kev�sb� borzol�dott fel a sz�r �s a vicsorg�sa sem terjedt t�bbre, minthogy a fogai f�lig kil�tszottak a sz�j�b�l.

- A szokny�dt�l f�l, - hajtogatta Harley - n�zd meg csak. Szeretne hozz�d j�nni, de a szokny�dt�l nem mer. Szedd magad al� a szokny�dat, �gy, hogy ne lobogjon �s n�zd meg, mi lesz.

Kennan Villa megfogadta a tan�csot �s erre Jeromos �vatos l�p�sekkel csakugyan odaj�tt, a fej�vel odanyomult az asszony kez�hez, m�g a h�t�t is a k�z al� tolta, k�zben pedig a harisny�ba �s cip�be bujtatott l�bakat megszimatolv�n, megismerte, hogy ezek a l�bak hintett�k be nyomokkal a parti falu romban hever� �tjait.

- Semmi k�ts�g, - �llap�totta meg Harley is - ezt a kuty�t feh�r emberek teny�sztett�k �s t�pl�lt�k. Valami t�rt�nete lehet neki. Alaposan ismerheti a kalandokat. Ha el tudn� mondani a t�rt�netet, bizonyosan el tudn�k hallgatni naphosszat. Vajjon ismert-e valaha n�gereket is? Pr�b�ljuk meg Johnnyval.

Johnny, akit Kennan odasz�l�tott, a brit Salamon-szigetek tulagii korm�nybiztos�nak az inasa volt. A korm�nybiztos tudniillik a Kennan haj�j�n utazott. Mint a gazda j� bar�tja, Johnny vigyorogva k�zeledett �s Jeromos viselked�se hirtelen megv�ltozott. A teste megmerevedett Kennan Villa keze alatt, elfordult az asszonyt�l �s peckes l�bakkal t�mad�an k�zeledett a feket�hez. A f�l�t nem csapta h�tra, nem mosolygott ny�jasan a n�gerre, hanem megtekintette Johnnyt �s megszagolta a bok�it, hogy a j�v�ben majd megismerje. De mindamellett a t�ls�gig gavall�ros l�v�n, nagyon gyorsan v�gzett a vizsg�lattal �s visszat�rt Kennan Vill�hoz.

- Mit mondtam? - mondta diadalmasan a f�rfi. - Ismeri a fajok k�z�tti k�l�nbs�get. Feh�r ember kuty�ja ez, meg van tan�tva, hogy vigy�zzon a n�gerekre.

- Szavamra, - sz�lalt meg Johnny - �n ismer apa �v� �s anya �v�. Nagy feh�r gazda Haggin �r Meringe benne, kutya �v� anya �s �v� apa van h�z �v� Haggin �r benne.

Kennan Harley hangosan felki�ltott:

- H�t persze! A korm�nybiztos elmes�lte nekem az eg�szet. Az az Arangi nev� haj�, amelyet a som�iak elfoglaltak, onnan indult el a meringei �ltetv�nyekr�l. Johnny felismerte a kuty�ban azt a fajt�t, amely eg�sz bizonyosan Meringeb�l sz�rmazik a Haggin kutyap�rj�t�l. De ez m�r r�gen t�rt�nt. Ez a kutya akkor m�g k�ly�k lehetett. Az eg�szen bizonyos, hogy feh�rember kuty�ja.

- Persze, - mondta Kennan Villa tr�f�s ingerked�ssel - a legfontosabb bizony�t�kot nem is veszed �szre. Pedig a kutya mag�n hordja.

Harley figyelmesen v�gign�zte Jeromost.

- K�ts�gtelen bizony�t�k, - mondta makacsul az asszony.

Kennan m�g egyszer m�g hosszasabban megszeml�lte a kuty�t, azt�n megcs�v�lta a fej�t.

- Ak�rmi legyek, ha l�tok valamit rajta, ami hom�lyos tal�lgat�sokn�l t�bb anyagot szolg�ltat.

- A farka! - mondta kacagva az asszony. - A bennsz�l�ttek eg�sz biztosan nem v�gj�k el a kuty�ik fark�t. Vagy elv�gj�k, Johnny? Fekete emberek Malaita benne elv�g kutya farok v�ge �v�?

- Nem elv�g, - igazolta Johnny is - de Haggin �r Meringe benne elv�g. Szavamra, �n mer aj�nl fogad�s, � elv�g kis kutya itt farok v�ge �v�.

- Akkor ez az egyetlen l�ny, amely az Arangi fed�lzet�r�l �letben maradt, - �llap�totta meg Kennan Villa - vagy �nnek m�s v�lem�nye van, tisztelt Sherlock Holmes Kennan �r!

- Gratul�lok, Sherlockn� asszony, - hajlott meg udvariasan a f�rje - �s elgondolkozva n�zett a kuty�ra.

XX. FEJEZET.

Az Ariel nev� sz�p h�rom�rbocos szkuner m�r egy esztendeje volt t�vol San-Francisk�t�l vil�gk�r�li �tj�n, mikor Jeromos odaker�lt. Csakhamar r�j�tt, hogy ez a haj� sok mindenben k�l�nb�zik az Arangit�l. El�sz�r is nagyobb, azut�n hegy�n-h�t�n, elej�n �s v�g�n nem ny�zs�gtek rajta n�gerek. Minden�tt feh�r hatalmass�gok akadtak �tj�ba. Csakhamar meg�rtette azt is, hogy valamennyi k�z�tt Kennan Harley �s Kennan Villa a legnagyobb hatalmass�g. De hogy a kett� k�z�tt melyik a hatalmasabb, azt m�r nem tudta meg�llap�tani. Megnyugodott abban, hogy �k ketten egy�tt uralkodnak az eg�sz vil�g f�l�tt. A t�bbi ember pedig meghajlik el�tt�k.

Nem igaz, hogy a kuty�t etetni kell, ha sz�v�t akarjuk megnyerni. Harley vagy Villa sohasem adtak enni Jeromosnak. � m�gis tudta, hogy kett�j�kh�z tartozik, m�gis meg�llap�totta mag�ban, hogy ink�bb �ket szereti �s szolg�lja, mint a jap�n haj�pinc�rt, aki rendesen enni ad neki. Mert ebben a tekintetben Jeromos, mint �ltal�ban minden kutya, meg tudta k�l�nb�ztetni az ennival� egyszer� �tnyujt�j�t az �lelem forr�s�t�l. Vagyis an�lk�l, hogy gondolkozott volna rajta, tudta, hogy nem csak az � �lelme, hanem a haj�n �l� minden l�ny �lelme ett�l a f�rfit�l �s ett�l az asszonyt�l sz�rmazik.

� mint eddig mindig �let�ben a legf�bb hatalmass�gokhoz csatlakozott. Bar�tkozott egy kiss� a k�t haj�stiszttel �s Winters kapit�nnyal is, de nagyobb bizalmass�gokat csak Kennan Harleynak �s feles�g�nek engedett meg. Ak�rmilyen gorombas�gokat �hajtott vele Kennan Villa csin�lni, � dobog� �r�mmel volt hajland� �ket elfogadni, mint p�ld�ul az olyanokat, hogy Villa kiford�totta a k�t f�l�t, hogy azt�n �gy maradjanak; fel�ltette �s Jeromos az els� l�baival egyens�ly�rt kapkodott a leveg�ben, Villa pedig ingerkedve f�jt bele az arc�ba �s az orr�ba. �ppen ilyen volt Kennan Harleynak a tr�f�ja, hogy mikor Jeromos boldogan aludta az igazak �lm�t Villa szokny�j�nak sz�l�n, Kennan megcsiklandozta a l�bujjai k�z�tt a sz�rt, m�gnem Jeromos �lm�ban �szt�nszer�en rugdos�dni kezdett �s �gy rugdos�dott, hogy v�gre is fel�bredt �s hallotta, amint a h�zasp�r pukkadoz� nevet�ssel mulat az � rov�s�ra.

Volt egy nagyon mulats�gos tr�f�ja Jeromosnak, amelyre v�letlen�l j�tt r�. Egyszer a pof�j�t im�dattal k�zel�tette az asszony fel� �s az asszony arc�t v�letlen�l olyan er�sen �rintette meg puha kis orr�val, hogy Villa visszah�kkent �s felki�ltott. Mikor ez az �rtatlan dolog megint megt�rt�nt, Jeromos r�j�tt, hogy az ilyesmi hogyan hat Vill�ra. Ezut�n teh�t, mikor Villa m�r t�ls�gosan sokat tr�f�lt vele �s t�ls�gosan bolond m�k�kat csin�lt ir�nta val� szeretet�ben, Jeromos egyszer�en odanyomta a Villa arc�hoz az orr�t �s Villa ett�l visszakapta a fej�t, hogy kiker�lje. Mikor pedig id� mult�n arra is r�j�tt, hogy ha ezt a mutatv�nyt cs�k�ny�sen tov�bbcsin�lja, Villa az �l�be kapja �t �s szeretettel g�gics�l a f�l�be, Jeromos addig j�tszotta sz�n�szi szerep�t, m�g ez a gy�ny�r�s�ges pillanat be nem k�vetkezett.

A som�i id�ben nem egyhamar halv�nyodott el benne Kapit�ny �s Haggin �r eml�ke. A kannib�l faluban nem volt nagyon kellemes az �let. Nagyon kev�s szeretet akadt itt az � sz�m�ra. �s egy szeretet eml�k�t, vagy helyesebben egy szeretet elveszt�s�nek f�jdalm�t, csak egy �jabb szeretet tudja elhalv�ny�tani. Az Ariel fed�lzet�n viszont �ppen ebben volt r�sze. Kapit�nyt �s Haggin urat most sem felejtette el. De ha most is gondolt r�juk n�ha, az a s�v�rg�s, amely eddig az eml�k�kkel egy�tt j�rt, megsz�nt ki�lt� �s f�jdalmas lenni. A r�juk val� eml�kez�s id�k�zei is egyre hosszabbak lettek, �lmaiban sem �lt�ttek olyan gyakran alakot �s val�s�got Kapit�ny �s Haggin �r. Mert Jeromos a kuty�k m�dj�n sokat �s �l�nken �lmodott.

XXI. FEJEZET.

Az Ariel �szak fel� folytatta k�nyelmes �tj�t, Malaita partja ment�n v�gig.

Ez alatt az id� alatt Jeromos saj�tmag�nak egy �j nev�t tanulta meg, s�t a nevek eg�sz sor�t kellett megtanulnia. Ez az�rt t�rt�nt �gy, mert Kennan Harley nem szerette, ha �jra elneveztek valamit, aminek m�r volt neve.

- Neve eg�sz biztosan volt m�r neki, - magyar�zta Vill�nak - eg�sz biztos, hogy Haggin elkeresztelte, miel�tt a kutya elindult az Arangin. Enn�lfogva maradjon csak n�v n�lk�l, am�g vissza nem �r�nk Tulagiba. Ott majd megtudjuk az igazi nev�t.

- M�rt fontos a neve? - ingerkedett az ur�val Villa.

- A n�v nagyon fontos, - felelte Harley. - K�pzeld csak el, hogy haj�t�r�st szenvedsz �s akik megmentenek, elkezdenek neked mindenf�le nevet adni, elneveznek Riggsn� asszonynak, Maupin kisasszonynak, vagy eg�sz egyszer�en Topsynak. Vagy k�pzeld el, hogy engem elneveznek Arnold Benedeknek, vagy Jud�snak, vagy... mit tudom �n... H�m�nnak. Nem, maradjon csak n�v n�lk�l, am�g az igazi nev�re r� nem j�v�nk.

- De valahogy csak kell sz�l�tanom. �s gondolni sem tudok r� an�lk�l, hogy valami nevet ne adjak neki magamban.

- Akkor nagyon sok nevet kell neki adni, de sohasem kell egy n�ven k�tszer sz�l�tani. H�vjad m�ma Kuty�nak, holnap Kutya �rnak �s holnaput�n megint m�sk�p.

�gy t�rt�nt, hogy Jeromos egyes nevekben, abb�l a hangs�lyb�l, mellyel kiejtett�k �ket, �j meg �j neveket ismert fel a maga neve gyan�nt. Ilyen �j nevei voltak p�ld�ul: Kutya, Kutya �r, Kalandor, Haszontalan, Von�t� Csacsi, Dr�ga Sz�vem. Ezt a p�r nevet Villa ragasztotta r�. Viszont Harley egym�sut�n a Der�k Kutya, Megvesztegethetetlen, Vassz�v�, Nagyszer�, D�li Tengeri Satrafa, Nimr�d, Miki �s Oroszl�n�l� nevekkel illette. Egysz�val f�rj �s feles�g vet�lkedtek egym�ssal abban, hogy �jabb �s �jabb, sohasem ism�tl�d� neveket tal�ljanak ki neki. �s Jeromos mindannyiszor megtanulta azt a nevet, amelyet �k �ppen v�lasztottak, megtanulta nem annyira bet� �s hangz�s ut�n, mint ink�bb ann�l a bens�s�gn�l fogva, amelyt�l a sz�v�k ott remegett a torkukban, mikor sz�ltak hozz�. M�r nem �gy gondolt mag�ra, mint Jeromosra, hanem a nev�nek tartott minden hangot, amely kedves volt �s amelyb�l szeretet rezd�lt ki.

Nagy csal�d�s �rte azzal, hogy a nyelvtud�s�nak nem vehette haszn�t. Az eg�sz haj�n senki sem akadt, aki Nalaszu nyelv�t besz�lni tudta volna, m�g Harley �s Villa sem. Jeromos b�s�ges sz�t�ra �s sz�kincse, amely a besz�d tehets�g�vel minden m�s kutya f�l�tt val� csod�v� avatta volna �t, teljesen k�rbaveszett az Ariel �l�l�nyei k�r�ben. Ezek az emberek nem ismert�k, m�g kev�sb� tal�lhatt�k ki azt a vakkant�sokb�l �s egy�b kis hangokb�l �ll� nyelvet, amelyre Nalaszu tan�totta �s melyet Nalaszu hal�la ut�n most m�r csak egyetlen �l�l�ny besz�lt a vil�gon: Jeromos.

Pr�b�lta ugyan ezt a besz�det Vill�val, de hi�ba. Odatelepedett el�be, a fej�t el�redugta �s r�nyugtatta az asszony kezeire, azt�n elkezdett besz�lni, besz�lt �s besz�lt, de soha egyetlen sz�nyi �rtelmes v�laszt nem kapott. Apr� kis sz�k�l�sekkel, v�kony kurta von�t�sokkal, vakkant�sokkal, egy�b hangokkal �s a torka m�ly�n morajl� mindenf�le neszekkel megpr�b�lt valamit elmondani neki az �lete t�rt�net�b�l. Az asszony majdnem elolvadt a szeretett�l, a f�l�t olyan k�zel tartotta a kutya sz�j�hoz, hogy a kutya orra m�r majdnem beleveszett az asszonyi haj illatos �z�n�be, de az emberi agy semmit nem �rtett abb�l, amit a kutya besz�lt, legfeljebb az emberi sz�v �rzett meg az �rtelm�b�l valamit.

- Szent Isten, f�rjecske, - ki�ltott fel n�ha - ez a kutya besz�l. Eg�sz biztosan tudom, hogy besz�l. Mindenf�l�ket mes�l saj�tmag�r�l. Megtudhatn�m az eg�sz �lett�rt�net�t, csak meg tudn�m �rteni. Belemondja az eg�szet az �n nyomor�s�gos, �rtelmetlen f�lembe, de �n nem tudom meg�rteni.

Kennan Harley nem hitte, amit a feles�ge mondott neki a Jeromos mes�ir�l. �lete utols� napj�ig is az eg�szet csak Villa k�pzelg�s�nek, k�lt�i hajland�s�g�nak tartotta.

Pedig bizony �gy volt: Jeromos, a n�gyl�b�, simasz�r� �r terrier meg volt �ldva a nyelv k�pess�g�vel. Nyelveket nem tudott volna tan�tani, de volt nyelv, amelyet meg tudott tanulni. Most is minden er�fesz�t�s n�lk�l �s gyorsan, oktat�s n�lk�l, csak hallom�sb�l, kezdte felcsipegetni azt a nyelvet is, amely az Arielen uralkodott. Sajnos, ez nem olyan vakkant�sokb�l �ll�, kuty�k sz�m�ra is el�rhet� nyelv volt, mint amilyet Nalaszu tal�lt ki. Jeromos sokat kezdett �rteni abb�l, amit az Arielen besz�ltek, de � maga nem tudott kimondani bel�le semmit. Az istenn� sz�m�ra nevet is tudott: Villa, Asszonyka, Nagys�gos Asszony. Mert k�l�nb�z� alkalmakkor ezen a h�rom n�ven hallotta sz�l�tani. De � maga nem tudta sz�l�tani egyik n�ven sem.

Hasonl�k�ppen a f�rfi-nagyhatalmass�g sz�m�ra is sz�mos nevet tanult: Kennan �r, Harley, Kennan Kapit�ny. Azonban a sok n�v k�z�l Jeromos egyetlen egyet sem tudott kimondani. Csak sz�lmentes, csendes �jszak�kon kezdett el besz�lni Nalaszuhoz, megsz�l�totta a r�gi vakkant�sokkal �s besz�lt hozz� a t�volba.

Egy napon Villa Jeromos fďż˝lďż˝ hajlott. A haja, amelyet egy tengeri ďż˝szďż˝s utďż˝n ďż˝ppen szďż˝rogatott, szabadon lengett kďż˝rďż˝lďż˝tte. Kďż˝t keze fogta a kutya fejďż˝t ďż˝s pofďż˝jďż˝t, ďż˝gy, hogy a kutya folyton csďż˝kolni akarďż˝ nyelve ďż˝ppen csakhogy meg nem ďż˝rintette az asszony orrďż˝t. ďż˝s az asszony ďż˝nekelt neki: »Minek nevezzelek, minek nevezzelek?...«

M�snap elism�telte a dalt, ugyan�gy fogta a kutya fej�t, mint el�z� nap �s ugyanolyan halkan d�dolt a f�l�be. �s egyszer csak Jeromos valami k�l�n�s dologgal lepte meg. De mondhatjuk �gy is, hogy Jeromos meglepte saj�t mag�t. Tudatosan sohasem csin�lt eddig ilyesmit. Most sem csin�lt sz�nd�kosan. Esze�g�ban sem volt csin�lni eff�l�t. Csak azt tette, ami �rr� lett f�l�tte, hogy tegye. Mint amilyen teljesen �nk�nytelen�l r�zta le a vizet a h�t�r�l �sz�s ut�n, vagy mint amilyen �nk�nytelen�l rugdos�dott �lm�ban, ha viszketett a l�ba, �ppen �gy kellett most ezt is tennie.

Mikor az asszony �nekl� hangja l�gy rezg�seket okozott a f�l�ben, egyszerre csak hirtelen le�lt, �gysz�lv�n g�rcs�sen, elkapta a fej�t a simogat� kezek k�z�l, az asszonyi haj k�zels�g�b�l �s az orr�t negyven�t foknyira felfel� szegve, elkezdett reszketni, azut�n az orra g�rcs�sen eg�sz f�gg�leges ir�nyban szegez�d�tt az �gnek, a sz�ja kiny�lt, a tork�n hang�radat �ml�tt el�, gyorsan er�s�d�tt, majd pedig lassan elhalkult �s megsz�nt.

Ezzel a von�t�ssal kezd�d�tt az eg�sz dolog. Ez vezetett ahoz, hogy �nekes Csacsinak nevezt�k el a gazd�i. Mert Kennan Villa ezt a dallamos von�t�st elkezdte fejleszteni. Valah�nyszor Villa le�lt, kiterjesztette fel�je k�t, szeretett�l sug�rz� kez�t �s r�sz�lt: gyere ide, �nekes Csacsi, Jeromos mindig engedelmeskedett. Odament hozz�, le�lt, pof�j�nak oldal�t odanyomta az asszony arc�hoz, az orr�t odatartotta az asszony f�l�hez �s mikor Villa elkezdett halkan �nekelni, � szinte r�gt�n k�vette az �neket. A l�gy hangok k�l�n�sen izgat�an hatottak, hogy r�kezdje az �nekl�st, ha pedig egyszer elkezdte, addig nem is hagyta abba, am�g Vill�nak tetszett.

�nek volt ez, semmi m�s. Jeromos, aki a besz�d �gyess�g�ben m�r ki volt k�pezve, egy-kett�re megtanulta, hogyan kell a von�t�s�t addig l�gy�tani �s cs�kkenteni, am�g l�gyan �s ez�st�sen nem hangzik. M�g azt is megtanulta, hogy a von�t�sa s�hajszer�en haljon el, emelkedj�k �s cs�kkenjen, gyorsuljon vagy lassuljon, mindig engedelmesen hozz�idomulva az asszony hangj�hoz.

Mikor Jeromos �nekelt, val�s�ggal �lmodott. Nyitott szemmel, de m�gis �lmodott. R�gi id�kr�l, r�gi f�jdalmakr�l. Nalaszu, mikor a vakkant� nyelvre tan�totta, az esz�re hatott. Villa ellenben a sz�v�re. Sz�ve megtelt valami l�gy, �des b�nattal. Olykor ennek az �des bub�natnak k�vetkezt�ben Kapit�ny �s Haggin �r k�pei mer�ltek fel a lelk�ben, tov�bb� Terentius, Brigitta, Mih�ly k�pei �s a meringei �ltetv�ny, eg�sz messzire t�nt �lete.

- Dr�g�m, - mondta egyszer Harley Vill�nak egy ilyen �nekl�s befejez�se ut�n - nagy szerencs�je ennek a kuty�nak, hogy nem vagy �llatszelid�t�n�, vagy ahogy tal�n helyesebben lehetne kifejezni: idom�tott �llatok mutatv�nyosn�je, mert azt hiszem, a vil�g minden orfeum�nak �s cirkusz�nak te lenn�l a legnagyobb vonz�ereje. S akkor bizony nem volna Jeromosnak olyan gy�ngy �lete. Mert bizony az idom�t�s munk�ja sok k�nt, gy�trelmet �s f�jdalmat jelent az �llat sz�m�ra.

- Hďż˝t akkor, - mondta Villa a lemondďż˝s mďż˝ly sďż˝hajďż˝val - azt hiszem, le fogok mondani errďż˝l a sokatďż˝gďż˝rďż˝ ďż˝s jďż˝vedelmezďż˝ ďż˝letpďż˝lyďż˝rďż˝l. De azďż˝rt a falragaszok mďż˝gis csak jďż˝l hatnďż˝nak. Az ďż˝n nevem ďż˝llana rajtuk a legnagyobb betďż˝kkel: »Kennan Villa, az emberi csalogďż˝ny ďż˝s ďż˝nekes Csacsi, az ďż˝r terrier tenorista.« Kitďż˝nďż˝!

A kacag�shoz ugr�l� tekintettel �s kil�g� nyelvvel Jeromos is csatlakozott. Nem mintha tudta volna, mir�l van sz�, hanem mivel a vid�ms�g azt jelentette, hogy azok ketten boldogok �s az arra k�sztette, hogy � is boldog legyen vel�k.

XXII. FEJEZET.

T�rt�nt egy napon, hogy Kennan Villa megk�v�nta a f�rd�st. Foly�v�zben szeretett volna f�rdeni. F�rje azonnal �ssze�lt Johnnyval tan�cskozni. Vajjon nem veszedelmes-e a partra l�pni �s a Suli foly�ban megf�rdeni? Johnny a fej�t r�zta:

- Itt vid�k rajta nincs fekete ember. Senki nem baj csin�l itten, �serd� ember innen van nagyon messze ide.

�gy teh�t a cs�nak kiment a parthoz �s mialatt az evez�s�k ott h�s�ltek a parti k�kuszf�k �rny�ban, Villa, Harley �s Jeromos a foly� partja ment�n egy j� negyedm�rf�ldre hatoltak a sz�razf�ld belsej�be, hogy alkalmas f�rd�helyet tal�ljanak.

- Az ember sohasem tudhatja, - mondta Harley, kivette revolver�t a tokb�l �s r�tette a levetett ruh�k csom�j�nak tetej�re - elv�gre megeshetik, hogy egy csavarg� fekete csapat v�letlen�l meglep benn�nket.

Villa t�rdig beg�zolt a v�zbe �s feln�zett a felett�k s�t�tl� magas part �serdej�be, amelyen kereszt�l alig tudott �tverg�dni n�h�ny napsug�r. �nk�nytelen�l megr�zkodott.

- S�t�t tettek sz�m�ra rendk�v�l alkalmas hely - mondta mosolyogva, azt�n befecskendezte egy mar�knyi hideg v�zzel az ur�t, aki erre ut�na ugrott a v�zbe.

Jeromos egy darabig ott �lt a ruh�k mellett �s n�zte a v�zben �v�d�ket. Akkor egy �ri�si pillang� reppen� �rny�ka vonta mag�ra a figyelm�t, majd pedig egy erdei patk�ny nyom�t szimatolva, bement az �serd�be. A patk�ny nyom�t nemsok�ra �j nyom keresztezte, eg�szen �j nyom, eg�szen k�zvetlen�l friss. Az orrlyuk�t egy n�ger f�lreismerhetetlen szaga �rintette. Ez a n�ger idegen volt, mert Jeromos a szagot nem tudta azonos�tani egyetlen egy szaggal sem azok k�z�l, amelyek agya polcain el voltak rakt�rozva. A patk�nyt teljesen elfelejtette �s k�vette az �j nyomot. K�v�ncsis�ga �s j�t�kos kedve unszolta tov�bb. Vill�ra �s Harleyre nem is gondolt, m�g akkor sem, mikor el�rkezett arra a helyre, ahol a fekete, nyilv�n megijedve, az emberi hangok hallat�ra, meg�llhatott, val�sz�n�leg habozott �s er�sebb szagot hagyott maga ut�n. Ett�l a pontt�l a nyom a foly�v�z fel� fordult. Jeromos roppant ser�nyen, a v�gs�kig fesz�lve, de ijedelem n�lk�l, csak a nyom k�vet�s�nek j�t�k�val mulatva, haladt tov�bb a nyomjelezte �ton.

De mikor az idegen n�gert k�zvetlen�l a foly�v�z mellett megpillantotta, Jeromos gyan�t fogott. A n�ger nem �gy viselkedett, mint ahogy egy j�sz�nd�k�, rendes n�gernek kell viselkednie. Ehelyett csupa olyan dolgot csin�lt, ami a rosszindulat� ember leselked�s�re vallott. N�gyk�zl�b m�szott az �serd� talaj�n �s mind k�zelebb jutott a v�zhez. Jeromos meglapult �s k�vette. �gy meglapult, hogy v�zszintesen el�renyomott feje sokkal alacsonyabban fek�dt, mint a v�lla, amelyet magasra felh�zott �s amely teste legmagasabb pontja volt. Mikor a n�ger meg�llott, meg�llott Jeromos is, mintha egyszeriben k�v� v�lt volna. Mikor a n�ger megindult, � is, de sokkal gyorsabban, folyton cs�kkentve a t�vols�got kett�j�k k�z�tt. �s ezalatt nyak�n �s v�ll�n minduntalan a vads�g �s a harag meg-meg�jul� hull�maiban csapott fel a sz�re.

Jeromosnak az volt a sz�nd�ka, hogy mihelyt el�g k�zel jutott, azonnal t�mad.

Lass� m�sz�sa k�zben annyi teret nyert, hogy mikor a n�ger v�ratlanul l�v�sre k�sz�lt, Jeromos �gy v�lte, hogy a t�mad�s ideje el�rkezett. A puska �ppen a v�ll�hoz emelkedett, mikor Jeromos ugrott. A gyors ugr�s k�zben nem okozott neszt, �s �ldozata csak akkor vette �szre, mikor Jeromos teste, amely kil�tt ny�lvessz� gyan�nt csapott r�, pontosan a k�t v�lla k�z� zuhant. Ebben a pillanatban a kutya fogai is belev�g�dtak a n�ger tark�j�ba, de t�lk�zel a duzzad� v�llizmokhoz, semhogy behatolhattak volna a gerincoszlopba.

A meglepet�s els� r�m�let�ben a n�ger ujja elcsattantotta a ravaszt �s a tork�n k�s�rteties ki�lt�s szakadt ki. El�reesett az arc�ra, elvesztette az egyens�ly�t �s Jeromossal egy�tt meghempergett. Jeromos marta az �ll�t, az arc�t, �s elt�pte az egyik f�l�t. Mert az �r terriernek az a szok�sa, hogy egym�sut�n sokszor �s gyorsan harap, �s nem ragaszkodik egyetlen harap�snak a fog�s�hoz �gy, mint a buldogg.

Mikor Kennan Harley revolverrel a kez�ben oda�rt, a kuty�t �s az embert teljesen �sszekeveredve tal�lta. K�szk�d�s�kben csak �gy sz�rt�k maguk k�r�l az �serd� sar�t. A n�ger, akinek az arc�b�l �ml�tt a v�r, megfogta mind a k�t kez�vel a Jeromos nyak�t �s fojtogatta. Jeromos pedig h�r�gve, csukolva, k�h�gve �letre-hal�lra karmolta a h�ts� l�baival. H�ts� l�b�n m�r nem a k�ly�kkutya gy�nge k�rmeit hordta; ezek a k�rm�k az �rett kutya k�rmei voltak �s alapjukat kem�ny izom �gyazta be. �s a k�rm�k felszak�tott�k a n�ger meztelen mell�nek a b�r�t, has�n is v�gighas�tott�k a b�rt, m�gnem eg�sz test�b�l csorgott a v�r.

Kennan Harley nem mert lďż˝vďż˝st kockďż˝ztatni, a kďż˝t harcolďż˝ fďż˝l ďż˝gy ďż˝ssze volt keveredve. Ehelyett kďż˝zel lďż˝pett hozzďż˝juk ďż˝s a revolvere agyďż˝val fejbevďż˝gta a nďż˝gert. Az elszďż˝dďż˝lt nďż˝ger ernyedďż˝ kezeibďż˝l kiszabadulva, Jeromos egy pillanat alatt a vďż˝dtelenďż˝l maradt toroknak esett ďż˝s csak Harley keze ďż˝s szigorďż˝ parancsa tudta rďż˝bďż˝rni, hogy visszavonuljon ďż˝s nyugodtan maradjon. Reszketett a dďż˝htďż˝l ďż˝s vadul hďż˝rgďż˝tt tovďż˝bb, de azďż˝rt mindig felnďż˝zett, hďż˝tracsapta a fďż˝lďż˝t ďż˝s megcsďż˝vďż˝lta a farkďż˝t, valahďż˝nyszor Harley rďż˝szďż˝lt: »Derďż˝k kutya«.

Jeromos tudta, hogy »derďż˝k kutya« dďż˝csďż˝retet jelent. ďż˝s mivel Harley gyakran ismďż˝telte a kifejezďż˝st, tisztďż˝n ďż˝s vilďż˝gosan tudta, hogy ezt a dďż˝csďż˝retet most nagyon is megďż˝rdemelte.

Villa f�lig fel�lt�zve �s �tk�zben m�g mindig kapkodva ruh�it, odaj�tt hozz�juk.

- Tudod, hogy ez a gazember le akart l�ni benn�nket? - ujs�golta Harley a feles�g�nek. - A t�vols�g nem volt t�bb �t m�tern�l, semmiesetre sem hib�zott volna. N�zd meg ezt a Winchestert. Eg�szen �j. �s akinek ilyen fegyvere van, az b�nni is tud vele.

- H�t akkor mi�rt hib�zott m�gis? - k�rdezte Villa.

Harley Jeromosra mutatott. �s Villa szeme gyors meg�rt�ssel ragyogott fel.

- Azt gondolod, hogy...

- Igen. - b�lintott Harley - �nekes Csacsi k�zbel�pett.

Harley lehajlott, megford�totta a f�ld�n hever� embert �s felfedezte a nyaka h�tulj�n t�tong� sebet.

- L�tod? Erre a helyre ugrott a kutya. A n�gernek �ppen a ravaszon lehetett az ujja, mikor t�ged �s engem le akart l�ni, val�sz�n�leg el�sz�r engem. De ekkor �nekes Csacsi feld�nt�tte a sz�m�t�s�t.

Ezt Villa m�r csak f�lig hallotta, mert felkapta Jeromost karjai k�z�, elkezdte d�delgetni, csit�totta a morg�s�t �s elsim�totta utols� berzenked� sz�rsz�l�t is.

De Jeromos megint csak morogni kezdett �s ugr�sra k�sz�lt, mert a n�ger megmozdult �s t�ntorg� fejjel fel�lt. Harley odany�lt a n�ger �v�hez �s az �v �s a meztelen test k�z�l elvette a k�st.

- Mi n�v tied �v�? - k�rdezte t�le.

De a n�ger csak Jeromosra tudott figyelni. Csod�lkoz� b�mulattal meredt r�, am�g elm�je feldereng� vil�goss�ggal �sszekapkodta a helyzetet �s r�j�tt, hogy a zs�km�nyt�l egy ilyen z�m�k kis �llat fosztotta meg.

- Szavamra, - mondta vigyorogva Harleynek - kutya engem harap er�s nagyon sok.

Kitapogatta nyaka �s arca sebeit �s k�zben �szrevette, hogy a feh�rgazda m�r birtokba is vette a pusk�j�t.

- Te ad ide puska eny�m nekem, - mondta szemtelen�l.

- �n ad nagy pofon fej tied r�, - felelte Harley.

- �gy l�tom, - mondta azt�n Harley Vill�hoz fordulva - hogy ez nem rendes malaitai bensz�l�tt. El�sz�r is honnan juthatott volna ilyen fegyverhez. Azt�n gondold meg csak a vakmer�s�g�t. Bizonyosan kellett, hogy horgonyt vetni l�sson benn�nket �s tudnia kellett, hogy a cs�nakunk ott van a parton. M�gis nekiv�gott, hogy megszerezze a fej�nket �s a kett�nk fej�vel visszamenjen az �serd�be.

Azt�n megint a n�gerhez fordult:

- Mi n�v tied �v�?

De a n�ger nev�t nem tudta meg, csak akkor, mikor Johnny �s a cs�nak leg�nys�ge elf�l� l�lekzettel, rohanva �rtek oda. Mikor Johnny megpillantotta a foglyot, a szeme hirtelen felvillant �s l�that� izgalommal fordult Kennanhez:

- Te ad nekem leg�ny aj�nd�k, - mondta k�ny�rg� hangon - te ugy-e nekem �t ad?

- Mi�rt te �t akar?

Erre a k�rd�sre Johnny sok�ig nem akart felelni, csak akkor v�laszolt, mikor Kennan biztos�totta, hogy nem lesz semmi baja �s hogy a n�gert �gyis el sz�nd�kozik engedni. Ez ellen Johnny hevesen tiltakozott.

- Ha te n�ger leg�ny visz oda Korm�nyz�s�g Tulagi bele, Korm�nyz�s�g neked fizet h�sz angol font p�nz. N�ger rossz gyilkos leg�ny nagyon. N�v Makavao �v�. Nagyon rossz. � Queensland leg�ny.

- Queensland? - sz�lt k�zbe Kennan. - Odaval�?

Johnny r�zta a fej�t.

- � el�sz�r val� Malaita bele. Ezel�tt id� nagyon hossz� � munk�stoborz� haj� rajta volt elmegy Queensland bele.

- Visszat�r� queenslandi munk�s, - tolm�csolta Harley a furcsa besz�det Vill�nak - tudod, mikor Ausztr�li�t el�z�nl�tt�k a feh�rek, a queenslandi �ltetv�nyeknek minden fekete munk�sukat vissza kellett k�ldeni. Ez a Makavao ezek szerint k�z�l�k val�, m�gpedig el�g nevezetes leg�ny, ha hinni lehet Johnny fecseg�s�nek, hogy h�sz font v�rd�j van kit�zve a fej�re. Ez szokatlanul nagy p�nz egy n�ger fej��rt.

Johnny folytatta a magyar�zatot, amely rendes nyelvre leford�tva �gy sz�lt, hogy ez a Makavao mindig nagyon rosszul viselte mag�t �s roppant sok �s nagy b�n terheli lelk�t.

- Szavamra, - fejezte be Johnny az elbesz�l�st - � gonosz leg�ny nagyon sok. Korm�nyz�s�g Tulagi benne lesz �r�m, mint bolond, nekem fizet h�sz angol font.

- Te isten�ldotta dr�ga �nekes Csacsi, - suttogta Villa a Jeromos f�l�be - ha te nem lett�l volna...

XXIII. FEJEZET.

Malait�b�l az Ariel �szaknyugatnak tartott Ongtong Java �s Tasmania fel�: nagy korallszigetek k�z�tt, amelyek ki sem emelkedtek eg�szen a tengerb�l a Csendes-�ce�n e d�lkeleti r�sz�nek �ri�si s�kj�b�l. Tasmania ut�n ism�t hossz� tengeri �t k�vetkezett Bougainville magas sziget�ig. Innen az Ariel derekasan sietett volna d�lkelet fel�, de csak nagy �ggyel-bajjal tudott a sz�lcsendben el�rehaladni. De m�gis csak sorban horgonyt tudott vetni a Salamon-szigetek majdnem valamennyi kik�t�j�ben. Choiseul- �s Ronongo-szigetekt�l egym�sut�n jutott el Kulambangra, Vangunu, Pavuvu �s �j-Georgia sziget�hez. M�g az Ezerhaj�-kik�t�ben is horgonyt vetett, ahol azonban teljesen egyed�l vesztegelt egy darabig.

Legv�g�l Tulagi kik�t�j�ben v�g�dott bele a tenger korallos fenek�be a horgony. Itt �lt �s uralkodott a korm�nybiztos.

Kennan Harley annak rendje szerint ennek a korm�nybiztosnak szolg�ltatta ki Makavaot, aki mingy�rt be is csukta a j�l �rz�tt b�rt�nbe. Itt �lt a l�b�n neh�z vasakkal, hogy megv�rja sz�mos gaztett�nek f�t�rgyal�s�t. �s Johnny, miel�tt ism�t a korm�nyz� szolg�lat�ba l�pett vissza, pontosan k�zbekapta a h�sz fontnyi sz�p �sszeget. Ezt azt�n Kennan igazs�gosan sz�tosztotta a cs�nak evez�sei k�z�tt, akik odarohantak volt az �serd�be azon a napon, mikor Jeromos megharapta a Makavao tark�j�t �s �gy megijesztette, hogy a n�ger fegyvere vakon s�lt bele a leveg�be.

Mikor egy�tt �ltek a korm�nybiztos bungal�j�nak t�gas verand�j�n, a korm�nybiztos �gy sz�lt:

- Megmondhatom mag�nak a kutya nev�t. Ez annak a Hagginnak a kuty�i k�z�l val�, aki a meringei laguna ment�n lakik. A kutya apj�t Terentiusnak, az anyj�t Brigitt�nak h�vj�k. Mag�nak a kuty�nak Jeromos a neve. Tudom, mert ott voltam a keresztel�n, mikor a kuty�nak m�g ki sem volt ny�lva a szeme. S�t mi t�bb: a kutya testv�r�t is meg tudom mutatni mag�nak. Azt Mih�lynak h�vj�k. N�gervigy�z� az Eug�nia fed�lzet�n. Az az a k�t�rbocos szkuner, amely �ppen a maguk orra el�tt horgonyoz. A kapit�ny�t Kellarnak h�vj�k. Majd megk�rem, hogy hozza ki Mih�lyt a partra. Semmi k�ts�g: ez a Jeromos az egyetlen �l� l�ny, amely az Arangir�l �letben maradt. Ha majd r��rek, teszem tiszteletemet ann�l a Basti f�n�kn�l. Nem, nem angol cirk�l�val megyek oda exped�ci�t csin�lni. �ssze�ll�tok k�t kereskedelmi haj�t, magammal viszem a saj�t n�ger rend�rs�gemet �s annyi feh�r embert, ah�nyat nem tudok visszatartani az �nk�ntes jelentkez�st�l. �s �n majd nem fogom bomb�zni a zs�ph�zakat. �n majd partra rakom az embereimet �s h�tulr�l ker�l�m meg Som�t, az embereim m�sik r�sze pedig ugyanakkor a tenger fel�l megy majd neki Basti orsz�g�nak.

- M�sz�rl�ssal akar felelni a m�sz�rl�sra?

- A m�sz�rl�sra t�rv�nnyel akarok felelni. Meg akarom tan�tani Som�t a t�rv�nyre. Rem�lem, hogy v�ront�sra nem ker�l a sor. Rem�lem, hogy ember�letben egyik oldalon sem lesz k�r. De meg vagyok gy�z�dve, hogy meg fogom tal�lni Van Horn kapit�nynak �s Borckman nev� matr�z�nak a fej�t �s visszahozhatom a k�t fejet Tulagiba, hogy kereszt�nyi m�don eltemethessem �ket. �s meg vagyok gy�z�dve, hogy a v�n Bastit meg fogom cs�pni a nyak�n�l fogva �s alaposan megr�zogatom, am�g hossz� leck�t verek a fej�be t�rv�nyr�l �s becs�letr�l.

El�rkezett teh�t az id�, amikor Jeromos meghallotta Villa �s Harley ajk�r�l a r�gi, igazi nev�t �s viszontl�tta �des testv�r�t, Mih�lyt. Mikor a h�zasp�r megl�tta a part fel� k�zelg� cs�nak pereme f�l�tt kikukucsk�lni a dr�tsz�r�, v�r�ses Mih�ly fej�t, Harley �gy sz�lt Vill�hoz:

- Ne sz�lj semmit. Ne tudjunk semmir�l semmit, tegy�nk �gy, mintha nem is nagyon figyeln�nk arra, mit csin�lnak.

Jeromos tettetett buzgalommal �sott egy lyukat a homokba, mintha ott valami �j szagot �rezne. Nem tudta, hogy Mih�ly ott van a k�zelben. Tulajdonk�ppen csak tettet�ssel kezdte, de azt�n komolyan belej�tt �s v�gre roppantul k�v�ncsian, vid�man pr�szk�lt �s szimatolt bele annak a g�d�rnek a fenek�be, amelyet �sott. Olyan m�lyre �sta, hogy az eg�sz kuty�b�l csak a h�ts� l�ba, a t�rzse �s okos, kem�nyen fel�ll� farka l�tszott ki.

Nem csoda, hogy � �s Mih�ly el�sz�r nem vett�k �szre egym�st. Mih�ly, eltelve az Eug�nia fed�lzet�nek korl�tolt tere ut�n a szabads�g szokatlan elevens�g�vel, eszeveszetten kezdett le s fel sz�guldani �s rohan�s k�zben nem vette �szre Jeromosnak a f�ldb�l ki�ll� kis h�ts� fel�t. De Jeromos f�le figyelemre kapott �s abban a pillanatban, amikor nagysietve kiugrott a g�d�rb�l, �ssze�tk�z�tt Mih�llyal. Jeromos felborult, Mih�ly nekiesett �s mind a ketten vad h�rg�sbe �s vicsorg�sba t�rtek ki. Felt�p�szkodtak, felborzolt�k a sz�r�ket, a fogukat mutogatt�k egym�snak �s ellens�gesen, m�lt�s�gosan, mereven kezdtek l�pkedni, megf�leml�t�, peckes f�lk�r�ket �rva le egym�s k�r�l.

Alapj�ban azonban tettet�s volt mind a kett�nek a viselked�se. Mind a ketten meg voltak egy kicsit zavarodva. Mert mind a kett�j�k fej�ben felbukkant a meringei �ltetv�nyesh�z, a birtok �s a kik�t� k�pe. De az�rt n�h�ny pillanatig igyekeztek meg�rizni b�szkes�g�ket �s m�lt�s�gukat �s nem rohantak - �gy mint �szt�n�k unszolta �ket - �r�lt elragadtat�ssal egym�snak. Minthogy Mih�ly volt a kev�sb� fegyelmezett, nem sok�ig b�rta a sz�n�szked�st �s a felindul�s �les sz�k�l�s�vel, a gy�ny�r�s�g g�rcs�s r�ng�saival ki�lt�tte rajong� nyelv�t �s goromb�n nekinyomta a v�ll�t a testv�r�nek abban a v�gyban, hogy menn�l k�zelebb jusson hozz�.

Jeromos �ppen olyan m�don v�laszolt nyelve cs�kj�val �s v�lla nyom�s�val. Akkor mind a ketten sz�tugrottak, figyelmesen �s kutat�an, szinte kih�v�an egym�sra b�multak. Jeromos k�t f�le eleven k�rdez�sk�d�ssel csap�dott az �gnek, Mih�lynak is �gy tett az egyik f�le, de a m�sik, a kajla, �gy maradt a maga �lland� lel�g� �s g�rbedt alakj�ban. Egyszerre csak ugyanabban a pillanatban �r�lt vad iramban elkezdtek rohanni egym�s oldal�n v�gig a parton, minduntalan egym�sra nevetve �s alkalomadt�n egym�shoz nyomva a v�llukat fut�s k�zben.

- Tiszta dolog, - mondta a korm�nybiztos - pontosan �gy szaladt egy�tt az apjuk �s az anyjuk is. Nem egyszer figyeltem �ket.

De t�z napi pajt�skod�s ut�n megj�tt a v�l�s perce. Mih�ly ekkor tette els� l�togat�s�t az Arielen. Jeromossal egy pokolian mulats�gos f�l�r�t t�lt�ttek a feh�r fed�lzeten a vitorlaszerel�s, horgonyfelh�z�s �s cs�nakfelvon�s zaja �s mozgalmass�ga k�zepette. Amint az Ariel elkezdett tovamozdulni a vizen �s dagad� vitorl�iba kapta a cs�p�s passz�t-szelet, a korm�nybiztos �s Kellar kapit�ny m�g egyszer elb�cs�ztak �s lem�sztak a lej�r�n a v�rakoz� cs�nakokba. Kellar kapit�ny az utols� pillanatban felmarkolta Mih�lyt, a h�na al� csapta �s vele egy�tt bel�pett a cs�nakja far�ba.

A k�teleket eloldott�k �s mindegyik cs�nakban ott �llott egy feh�r ember �s m�g egyszer utolj�ra b�cs�t integettek. Mih�ly, akit az izgalom mag�val ragadott, �jra �s �jra elugatta mag�t.

- B�cs�zz el a testv�redt�l, Jeromos - mondta Kennan Villa a Jeromos f�l�be. Ott tartotta a kutya remeg� v�kny�t a k�t tenyere k�z�tt, amint f�lemelte a haj� korl�tj�hoz, hogy len�zzen.

Jeromos nem �rtette a szavakat, s�v�r v�ggyal vonaglott, mindenf�le r�ngat�dz�sokkal v�laszolt a besz�dre, h�tranyomta a fej�t, ki�lt�gette a nyelv�t. De a k�vetkez� pillanatban, amikor kin�zett a korl�ton kereszt�l �s megpillantotta a gyorsan t�volod� Mih�lyt, hirtelen f�jdalmas gy�szban �s jajban t�rt ki. A hangja nagyon hasonl�tott ahhoz, melyet az anyja, Brigitta hallott r�ges-r�gen a meringei tengerparton, mikor � t�vozott el Kapit�nnyal.

Jeromos sz�m�ra �r�kre elt�nt Tulagi, a dombtet�n a korm�nybiztos h�za, a kik�t�ben a lehorgonyzott haj�k �s �des testv�re, Mih�ly. Megszokta m�r az ilyen elt�n�seket. �ppen �gy, mint valami �lom csod�ja, t�ntek el Meringe, Somo �s az Arangi. �gy t�ntek el egym�sut�n mind a vil�gok, a kik�t�k, a r�vpartok �s a korallszigetek lagun�i, ahol az Ariel felszedte volt leeresztett horgony�t �s nekiv�gott a tenger t�volban domborod� perem�nek.

V�GE.

II.
MIH�LY

I. FEJEZET.

Mih�ly, Jeromos testv�re, kinek t�rt�net�t most mondottuk el, mint m�r eml�tett�k, n�ger-felvigy�z� volt az Eug�nia fed�lzet�n. Kellar kapit�ny erre a c�lra v�s�rolta meg. Minthogy egy �s m�s dolga akadt, n�h�ny napot ott t�lt�tt Tulagiban, a kis ausztr�liai szigeti helys�g kik�t�j�ben. Ennek k�sz�nhette Mih�ly, hogy tal�lkozhatott testv�r�vel Jeromossal. Mikor Kellar kapit�ny letette a partra, m�g sok�ig b�mult abba az ir�nyba, amelybe az Ariel elt�nt Jeromossal... Gazd�ja mag�ra hagyta, hogy k�s�bb visszavigye cetvad�sz-haj�j�ra, az Eug�ni�ra. De megfeledkezett r�la. Ennek eg�sz �let�re kihat� k�vetkezm�nye lett Mih�lyra.

Az t�rt�nt ugyanis, hogy a Makambo nev� g�z�s, mely minden �t�dik h�ten, mikor �j-Guinea fel�l erre vitt az �tja az ausztr�liai sz�razf�ld fel�, meg�llott r�vid id�re Tulagiban, ennek a napnak �jjel�n elk�sve futott be a kik�t�be. Mikor pedig Kellar kapit�ny �jf�lkor visszament a partra Mih�ly�rt, ez m�r a Makamb�n volt. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a haj�n Jeromost rem�lte megtal�lni, hanem az is, hogy bar�ts�got k�t�tt valakivel. Hogy m�rt rem�lte a haj�n testv�r�t viszontl�tni? Mert m�g nem ismerte a vil�got. Azt hitte, hogy mert ma legutolj�ra haj�n l�tta testv�r�t, most is ott lesz a haj�n. Hogy t�bb haj� is van a vil�gon, arra nem gondolt egy�gy�s�g�ben. Azt�n �j bar�tja is vonzotta a haj�ra. �s ez az �j bar�t - kire m�r c�lz�st tett�nk - nem volt senki m�s, mint Daughtry Dag, a Makambo haj�pinc�rje. H�res ember a maga vil�g�ban. H�r�t er�s szervezet�nek, k�teless�gtud�s�nak �s annak k�sz�nhette, hogy h�sz �ve nemcsak napi munk�j�t nem mulasztotta el egyetlenegyszer sem, hanem napi t�z �veg s�r�t sem. Feljebbval�i persze nem az�rt az ut�bbi, cseppet sem tiszteletrem�lt� szok�s��rt becs�lt�k meg, hanem pontoss�g��rt �s munkab�r�s��rt. Sajnos, Daughtry Dag, mint annyi m�s ember is, nem er�nyeire volt b�szke, hanem hib�ira. �gy Daughtry Dag arra, hogy m�g sohasem mulasztotta el napi t�z �veg s�r�t. A napi t�z �veg s�r�nek meg kellett lennie, ha t�rik, ha szakad. Nem az�rt, mert szervezete megk�v�nta, hanem az�rt, mert meg volt gy�z�dve, hogy ha csak egy �veg is hi�nyozna a t�zb�l, ez �rtana h�rnev�nek. Ez�rt azt�n mindent elk�vetett, hogy telj�k a napi t�z �vegre. Ez�rt dolgozott a munka sz�netel�sekor is. Ez�rt k�sz�tett �res �r�iban tekn�sb�kacsontb�l f�s�ket �s egy�b haj�keket �s ez�rt - kapott kedvet Mih�lyra is, mihelyt megpillantotta. Mingy�rt �szrevette, hogy nem k�z�ns�ges �llat, hogy p�nzt �r... De vajjon van-e joga hozz�? Ej, nyugtatta meg lelkiismeret�t, tal�n a gazd�ja szabadulni akart t�le. Mi�rt k�dorogna k�l�nben, mag�ra hagyottam a tengerparton? Mert Daughtry Dag a tengerparton tal�lkozott Mih�lylyal. �s �gysz�lv�n egy pillanat alatt megbar�tkoztak.

Mih�ly k�l�nben is bar�tkoz� term�szet�, ny�jas fick� volt, pedig nagyon kev�s feh�r embert ismert eddig. Ismerte Haggin urat, tov�bb� Derbyt �s Bobot, a Haggin �r gyerekeit, azt�n Kellar kapit�nyt �s az Eug�nia matr�zait, v�g�l Kennan Harleyt, �s yachtja, az Ariel tisztjeit. Kiv�tel n�lk�l mindr�l azt tal�lta, hogy el�ny�sen k�l�nb�znek a fekete emberekt�l, akiknek len�z�s�re �s megf�kez�s�re tan�tott�k.

Ez al�l az �ltal�nos meg�llap�t�s al�l Daughtry Dag sem bizonyult kiv�telnek el�tte. Az els� pillanatban megtetszett neki a z�m�k, k�v�r, sz�rkehaj� haj�pinc�r.

- Nini, te feh�r ember kuty�ja, mit csin�lsz itt szerecsenorsz�gban!? - ki�ltott r� Daughtry Dag, mikor �szrevette.

Mih�ly k�z�ny�ss�get sz�nlelt, de f�l�nek s�v�r hegyez�se �s a szem�ben ragyog� j�kedv meg�rttette a haj�pinc�rrel, hogy a kutya �rdekl�dik ir�nta. Daughtry Dag az els� pillant�sra minden kuty�t kiismert. Tiszt�ban volt Mih�llyal is. Ann�l is ink�bb, mert a cetvad�szhaj�k n�gerei l�mp�sokat tartottak a kirakod�sn�l a kez�kben �s azok f�ny�vel j�l szem�gyre vehette az �llatot. Miut�n - mint m�r eml�tett�k - lelkiismeret�t megnyugtatta - gyorsan k�r�ln�zett. Nem �gyelt r� senki. A haj�pinc�r elhat�rozta mag�t. Tettetett k�z�mb�ss�ggel elindult �s a rakod�part ment�n kis�t�lt a l�mp�k vil�g�t� k�r�b�l. Sz�zh�sz l�p�snyire le�lt a f�v�nyen �s v�rt.

A homokon l�p�sek nesz�t �s halk szimatol�st hallott, amit�l hirtelen felfigyelt. �gy t�rt�nt, ahogy rem�lte. A kutya mingy�rt megszerette �s most ut�na j�tt.

Mert Daughtry Dagben megvolt az a bizonyos valami, amit Mih�ly is hamarosan megismert. Megismert �gysz�lv�n abban a pillanatban, mikor a haj�pinc�r keze kiny�lt ut�na �s megfogta, f�lig a tork�n�l, f�lig a f�le alatt a nyaka sz�r�n�l fogva. Ebben a k�zmozdulatban nem volt semmi fenyeget�, semmi pr�b�lkoz�s vagy f�l�nks�g. S�t lelkes �s nyiltsz�v� mozdulat volt, amely Mih�lyban bizalmat �bresztett. Goromba volt, de nem f�jt, biztos volt, de nem fenyegetett, gyakorlott volt, de nem h�zelgett. Mih�ly sz�m�ra mindenesetre a vil�gon a legterm�szetesebb dolognak l�tszott, hogy egy vadidegen ember ilyen ny�jasan megragadja �s megr�zogatja.

- J�l van, kutyus. Gyere csak ide, gyere ide, kapsz valami nagyon j�t.

Az biztos, hogy Mih�ly m�g nem tal�lkozott emberrel, akit ennyire r�gt�n lehetett szeretni. Daughtry Dag, persze �szt�n�sen, tudta, hogy kell kuty�val b�nni. Term�szet�b�l hi�nyzott a kegyetlens�g. Sem t�ls�gosan makacskod�, sem t�ls�gosan enged�keny nem volt. Nem volt ny�jasabb most sem, mint Mih�ly. Ny�jasnak ny�jas volt a kuty�hoz, de ebb�l a ny�jass�gb�l hi�nyzott a felk�n�lkoz�s. �ppen csak hogy megr�zogatta bevezet��l a kutya nyak�t, mingy�rt el is eresztette �s �gy l�tszott, hogy nem is t�r�dik vele t�bbet.

Pip�ra gyujtott �s egym�sut�n t�bb gyujt�t is haszn�lt, mintha a sz�l oltotta volna ki mindet. De m�g a gyujt�sz�lak szinte a k�rm�re �gtek, �s m�g rettent� p�f�kel�st m�melt, apr�, okos, k�k szeme a bozontos �sz szem�ld�k al�l figyelmesen tanulm�nyozta Mih�lyt. Mih�ly pedig felcsapott f�llel �s figyel� szemmel n�zte ezt az idegent, aki mintha egy�ltal�ban nem is lett volna idegen.

Mih�ly legink�bb csal�d�st �rzett ebben a pillanatban, hogy a pomp�s k�tl�b� isten �gyet sem vet r� t�bbet. Pedig � m�g fel is sz�l�totta, hogy ismerkedjenek meg alaposabban: j�tszani h�vta, hirtelen felkapta a mancsait a f�ldr�l �s megint lecsapta, el�re nyujt�zkodott, a h�tulj�t magasan tartotta �s olyan g�rb�ben hajl�totta be a test�t, hogy a melle szinte a f�ldet �rte, csonka fark�nak cs�v�l�s�val jelezte, hogy h�j�n van ebben a pillanatban minden rosszindulatnak, a tork�n �les, h�vogat� ugat�s szaladt ki. De az ember nem t�r�d�tt vele, oktalanul igaz�totta od�bb a pip�j�t a s�t�ts�gben, amely a harmadik gyujt�sz�lat k�vette.

Mih�ly nyilv�n �szrevette, hogy az ember nemt�r�d�ms�ge �s k�z�nye visszautas�t�st akar jelenteni: izgett-mozgott �s fenyeget�en mutatta, hogy elmegy. Ekkor a pinc�r goromb�n r�ki�ltott:

- Gyer ide, hďż˝, ide gyere!

�s Daughtry Dag �r�mmel vigyorgott mag�ban, mikor Mih�ly odaj�tt �s hosszasan �s komolyan szimatolta a nadr�gja sz�r�t. Fel is haszn�lta a kutya k�zels�g�t, hogy m�g jobban megn�zze. Megint pip�ra gyujtott �s szem�gyre vette a kutya pomp�s vonalait.

- Ezt azt�n nevezem kuty�nak - mondta hangosan, elismer�en, - hallod-e, kutya, els� d�jakat nyerhetn�l ak�rmilyen ki�ll�t�son, mint valami fajkecske. Csak ez a kis baj van itt az egyik kajla f�leddel, szinte ki szeretn�m vasalni. De majd megcsin�lja az �llatorvos.

Egyik kez�vel hanyagul odany�lt a Mih�ly f�l�hez �s ujjahegy�vel elkezdte fogdosni a kutya f�let�v�t, ott, ahol a porcog�ja be volt �gyazva a koponya feszes b�r�be. Mih�lynak ez j�l esett. Soha emberi k�z nem fogdosta meg m�g �gy a f�l�t an�lk�l, hogy ne f�jt volna. Ezek az ujjak pedig val�s�gos gy�ny�r�s�get okoztak neki.

Az ujjak most lassan, hosszasan felfel� huzt�k a f�let, a f�l lassan simult �t az ujjak k�z�tt eg�szen a leghegy�ig, azt�n puh�n al�hullott. Ez �gy ment hol az egyik, hol a m�sik f�llel. K�zben az ember halkan besz�lt, amit Mih�ly nem �rtett ugyan, de hozz� int�zett besz�d gyan�nt fogadott. Daughtry Dag v�gigh�zta az ujjait a kutya fej�n, azt�n megint gyujt�t vett el�.

- A feje kit�n�, er�s �s lapos. Semmi r�nc. Az �llkapocs pomp�s, j� �s veszedelmes. Az arc egy hajsz�lnyival sem teltebb vagy sz�lesebb, mint ahogy duk�l.

Azt�n beny�lt a Mih�ly sz�j�ba, hogy a fogak erej�r�l �s egyeness�g�r�l meggy�z�dj�k. Megn�zte a kutya v�ll�nak sz�less�g�t �s melle m�lys�g�t. Felvette a kutya egyik l�b�t is. Azt�n megint gyujt�val vil�g�tott �s v�gigvizsg�lta mind a n�gy l�b�t.

Mih�lyt m�r kezdte nyugtalan�tani ez a f�rk�sz� vizsg�lat, de Daughtry, mikor a kutya combjainak vonal�t �s erej�t tapogatta ki, meg�llt, var�zslatos ujjai k�z� fogta a kutya fark�t, kitapogatta t�ve k�r�l a h�tizmokat, megnyomta �s megd�fk�dte a gerincoszlopot, azt�n eg�szen k�l�n�s �s j�rtas m�don elkezdte a kutya fark�t k�rben forgatni. Mih�ly mag�nk�v�l volt, hol erre, hol arra nyomkodta mag�t a d�delget� ujjakhoz. Ekkor az ember nyitott tenyer�vel v�gigsimogatta az oldal�t, a hasa al� ny�lt �s hirtelen felkapta a f�ldr�l. De m�g meg sem ijedhetett a kutya, m�r a f�ld�n volt megint.

- Tizenh�rom kil� lehetsz, vagy tal�n egy kicsivel kevesebb. Fogad�st aj�nlok, sz�zat egy ellen, hogy leszel te tizen�t kil� is, mikor el�red a teljes s�lyodat. K�l�nben az csak besz�d. Nem musz�j olyan pontosan ragaszkodni ahoz a szab�lyos tizen�t kil�hoz. T�bb is lehetsz �s akkor majd ledolgozol magadr�l n�h�ny gramot. Nagyszer� kutya vagy, a form�d hib�tlan. Megvan a fut�sra val� form�d �s a vereked�sre val� s�lyod. Igen, tisztelt bar�tom, kutya �r, fogadni merek, hogy legal�bb sz�z ember akadna Sydneyben, aki sz�vesen kiguber�lna h�sz sovereignt^[9], vagy t�bbet is, hogy az �v� lehess.

�s nehogy Mih�ly t�ved�sb�l azt gondolja, hogy t�ls�gosan felvitte az Isten a dolg�t, Daughtry f�legyenesedett, pip�ra gyujtott �s nyilv�n megfeledkezett r�la, hogy a kutya a vil�gon van. Nem akart kedveskedni a kuty�nak. Azt akarta, hogy a kutya kedveskedjen neki.

Mih�ly ezt meg is cselekedte. Hozz�nyomkodta az oldal�t a Daughtry t�rd�hez, hozz�f�rta a fej�t a Daughtry kez�hez, �gy k�rt m�g egy kicsit abb�l az �ldott f�lnyomogat�sb�l �s farkforgat�sb�l. Daughtry azonban, kit megint b�ntani kezdett a lelkiismerete, ehelyett �llon kapta, ide-oda mozgatta a kutya fej�t �s �gy besz�lt hozz�:

- Ki kuty�ja vagy? Lehet, hogy egy n�ger kuty�ja vagy. H�t az nem helyes. Tal�n valami n�ger ellopott valahonnan. R�mes. Borzaszt� dolgok t�rt�nnek n�ha kuty�kkal. Sz�gyen, gyal�zat. M�g csak r� gondolni is, hogy te egy n�gernek szolg�lt�l �s hordoztad a holmij�t �s sz�t fogadt�l neki. Nem, tisztelt bar�tom, ez most m�r nem �gy lesz. J�ssz velem. Gondolom, nem is kell nagyon biztatni.

Daughtry Dag felkelt �s k�z�mb�sen elindult. Mih�ly n�zett ut�na, de nem ment vele. Nagyon szeretett volna vele menni, de nem kapott megh�v�st. V�gre Daughtry halkan cuppantott egyet a sz�j�val. Olyan halk volt ez a cuppant�s, hogy m�g � maga is alig hallotta. Nem is a f�l�vel tudta, hogy a cuppant�s elhangzott, hanem az ajk�n �rezte ink�bb. Semmif�le �l�l�ny ilyen t�vols�gr�l nem hallotta volna meg. De Mih�ly meghallotta �s nagyboldogan ugrott a t�voz� ember ut�n.

II. FEJEZET.

Daughtry Dag a part ment�n mendeg�lt, Mih�ly pedig a sark�ban ment ut�na, vagy pedig annak a k�l�n�s cuppant� nesznek minden megism�tl�s�t�l elragadtatva, k�rben szaladt k�r�l�tte. A l�mp�k f�nyk�r�n innen meg�llottak. Fekete alakok dolgoztak a cetvad�szhaj�k kirakod�s�n�l �s Daughtry nem ragaszkodott hozz�, hogy megl�ss�k. Azon t�n�d�tt, hogyan jusson �szrev�tlen�l a g�z�sre. Nagy �vben megker�lte a l�mp�k megvil�g�tott k�r�t �s a rakod�part ment�n elment a bensz�l�ttek faluj�ba. Mint ahogy el�rel�tta, minden �pk�zl�b ember elment a rakod� munk�hoz. A gyeph�zak k�z�tt nem l�tszott semmi �let. V�gre az egyik h�zb�l hang �rkezett, olyan fisztul�z�, panaszos, magas hang, mint az �reg n�gerek�:

- Ki az?

A dďż˝lnyugati Csendes-ďż˝ceďż˝nnak, mint mďż˝r Jeromos tďż˝rtďż˝netďż˝ben is tapasztalhatjuk, van egy kďż˝lďż˝n furcsa nyelve a »bêche-de-mer«, amelyen angolok ďż˝s nďż˝gerek ďż˝rintkeznek. A szavak egyszerďż˝ egymďż˝smellďż˝ rakďż˝sa ez, nemzetkďż˝zi nyelve ennek az ďż˝ceďż˝nvidďż˝knek. Daughtry ezen a nyelven vďż˝laszolt:

- �n megy nagyonsok m�r. �n �v� g�z�s. Ha te elvisz engem vasi-vasi (n�ger�l: evezni) csolnak, �n ad neked k�t r�d doh�ny.

- Ha te ad nekem t�z r�d, �n j�lvan.

- �n ad neked �t r�d, - felelte a t�z�veges pinc�r alkudozva - ha te nem szeret �t r�d, te megy pokolba.

Csend k�vetkezett.

- Te szeret �t r�d? - unszolta Daughtry a vaks�t�tben.

- �n szeret - felelt a s�t�ts�g, �s a s�t�ts�gen �t olyan k�l�n�s nesszel k�zeledett a hang tulajdonosa, hogy a pinc�r vil�got gyujtott.

Nedvesszem� v�n ember �llt el�tte, aki f�lmank�val bicegett. A szeme f�lig h�lyogos volt, az egyik l�ba viszont t�rden fel�l hi�nyzott.

- H�, hol neked l�b? - k�rdezte Daughtry �s arra a helyre mutatott, ahol a l�b lett volna, ha nem hi�nyzott volna.

- Nagy c�pa elvisz nekem l�b, - vigyorgott az �reg, egy fogatlan sz�j borzaszt� ny�l�s�t mutatva meg. Azt�n folytatta reszket� v�kony hangon: - �n �reg-�reg nagyonsok. �s nagyonsok id� nem sz�v doh�ny. Ha feh�r gazda nekem ad el�re egy r�d doh�ny, �n nagyonsok gyors vasi-vasi oda g�z�s.

- �s ha nem adok? - sz�lt t�relmetlen�l Daughtry.

Az �reg v�lasz gyan�nt elfordult, meglend�tette a leveg�ben csonka combj�t �s kezdett bicegni befel� a gyeph�zba.

- J�l van no, - ki�ltott gyorsan Daughtry - �n ad gyorsan sz�v.

Benyult kab�tja oldalzseb�be, ahol a Salamon-szigetek e kedvelt p�nzfajt�j�t tartotta �s a pr�selt doh�nyrudakb�l kihal�szott egyet. Az �reg ember val�s�ggal megdics��lt, mikor s�v�ran ny�lt �rte �s elvette. Az �tf�rt f�lecimp�j�b�l kivette a fekete agyagpip�t �s reszket� ujjakkal morzsolta �s gy�m�sz�lte bele a virginiai n�v�nyt.

Mikor azt�n a pip�t kisz�vta, mank�ja seg�ts�g�vel hihetetlen �gyesen �llott fel a f�ll�b�ra �s bicegve indult a kik�t� fel�. Mikor a kis cs�nakot a homokr�l be kellett tolni a v�zbe, Daughtry is k�nytelen volt k�lcs�nadni az erej�t. Kis kenu volt ez, �ppen olyan v�n �s rozzant, mint a gazd�ja. Daughtry vigy�zott, hogy fel ne bor�tsa besz�ll�s k�zben. Mikor m�r a v�n n�ger is benn volt a kenuban, olyan halkan cuppantott, hogy az �reg n�ger nem is hallotta. De Mih�ly, aki val�s�ggal leste a parton a megh�v�st, bezzeg hogy meghallotta! A f�v�nyr�l egyenesen a cs�nakba ugrott �s sz�raz l�bbal ker�lt a pinc�rhez. Daughtry m�g egyszer cuppantott, Mih�ly szembe fordult vele, le�lt �s a fej�t a pinc�r t�rd�re fektette. A pinc�r pedig r�sz�lt a n�gerre:

- Gyors vasi-vasi.

Az �reg engedelmesen mer�tette le az evez�t �s ide-oda kanyarogva, vesz�dve pr�b�lt k�r�lbel�l arrafel� jutni, ahol egy csoport f�nypont a Makambo hely�t jelezte. Csakhogy t�ls�gosan gyenge volt, szakadatlanul zih�lt �s lihegett a meger�ltet�st�l �s minden evez�csap�s ut�n meg�llott pihenni. A pinc�r t�relmetlen�l vette el t�le az evez�t �s munk�hoz l�tott.

A l�tra a haj� innens� oldal�n volt. Daughtry Dag k�r�levezett a korm�nyf�lhez �s egy bizonyos nyitott ablakny�l�s alatt meg�llt a cs�nakkal.

- Kv�k! - sz�lt halkan k�tszer is.

A m�sodik sz�l�t�sra az ablakny�l�s vil�goss�g�t egy felbukkan� fej s�t�t�tette el. A fej v�kony fisztula-hangon suttogott le:

- �n itten, gazda.

- �n kutya ad neked, - s�gta fel a pinc�r - te bez�r ajt�. Te engem v�r. Hopp. Most!

Gyorsan felkapta Mih�lyt �s odatette a haj� vasfal�b�l kiny�l� l�thatatlan kezekbe. Azt�n el�re evezett egy nyitott rakod� ablakhoz. Beny�lt a zseb�be, tal�lomra egy mar�knyi doh�nyrudat vett ki, az �reg n�ger kez�be tette, azt�n elr�gta a cs�nakot.

Az �reg n�ger nem ny�lt az evez�lap�thoz. A s�ma oldal� g�zhaj�t sem b�multa meg, mikor a kenu a haj� ment�n lassan siklott tova a s�t�t vizen. Nagyon el volt foglalva: igyekezett megsz�ml�lni az �ld�st, amely doh�nyrudak alakj�ban cs�st�l hullott r�ja. Ez a sz�ml�l�s nem volt kis munka. A sz�mok fogalm�t �tig ismerte. Mihelyt �tig jutott, el�lr�l kezdte, �s m�g egyszer �t�t olvasott. �sszesen h�romszor egym�sut�n olvasott �t�t, �s m�g r�ad�sul k�t r�d maradt. �gy azt�n meg�rtette v�g�l, hogy h�ny rudat kapott. Tizenhetet. A sz�mot nem tudta kimondani, de a mennyis�g nagys�g�val tiszt�ban volt.

T�bb volt ez, sokkal t�bb, mint amennyire a kapzsis�ga v�gyott. M�gsem volt meglepetve. Ha nem tizenh�t r�d lett volna, hanem kett�, �ppen �gy nem lett volna meglepetve. A feh�r emberek minden tette meglep�. A feket�t csak az lepi meg, ha a feh�r ember valami olyat csin�l, ami nem meglep�.

III. FEJEZET.

Ezalatt Mih�ly a leveg�be emelkedett �s l�thatatlan kezekbe ker�lt, amelyek egy sz�k r�zk�r�n kereszt�l beemelt�k egy megvil�g�tott szob�ba. K�r�ln�zett �s testv�r�t, Jeromost, kutatta. Csakhogy Jeromos ebben, a pillanatban egy Kennan Harleyn� nev� h�lgy f�gg��gya mellett hever�szett az Ariel nev� yacht fed�lzet�n. Az Ariel pedig oldalt d�lt nagy igyekezet�ben, �gy szaladt �j-Guinea fel� tizenegy csom�nyi sebess�ggel. Jeromost teh�t nem l�tta itt Mih�ly, pedig nemr�gen egy haj�n v�lt el t�le. Hanem ehelyett Kv�ket l�tta.

Kv�k? �gy van, ez volt a neve: Kv�k. K�l�n egy�nis�g, m�s emberekhez nem hasonl�, amennyiben az emberek �ltal�ban k�l�nb�znek egym�st�l. Az �let �tjain aligha bolyongott valaha n�la furcs�bb teremt�se istennek. Emberi id�sz�m�t�s szerint tizenh�t�ves volt. De viszont ferde arc�r�l, r�ncos homlok�r�l, homor� hal�nt�k�r�l �s m�lyen �l� szem�r�l sz�z esztend�t is le lehetett olvasni. A teste egy k�v�r ember teste volt, de ez a k�v�r t�rzs v�kony, t�r�keny pipasz�rl�bak hitv�ny sz�r�b�l eredt, melyeket fonnyadt b�r fedett, alatta az izmoknak semmi l�that� nyoma. Nagy, kid�lled� has�t sz�les �s szil�rd cs�p�k hordozt�k, a v�lla sz�les volt, mint egy Herkulesnek. Azonban, ha oldalr�l n�zte az ember ezt a termetet, a v�lla v�kony volt �s melle horpadt. A karja �szt�v�r, v�zna volt, mint a l�ba. Mih�ly, ahogy el�sz�r megl�tta, olyannak tal�lta, mint egy nagyhas� fekete p�kot.

Kv�k folytatta az �lt�zk�d�s�t, ami mind�ssze pillanatokat vett ig�nybe: piszkos, viseltes v�szonnadr�got �s v�szonbl�zt kapott mag�ra. Balkez�nek k�t ujja merev csom�ba volt g�rcs�s�dve. Hozz��rt� ember err�l meg tudta volna mondani, hogy Kv�k lepr�s.^[10] De a gazd�ja nem tudta, hogy az elpusztult idegeknek ez az �sszecsom�sod�sa a f�lelmes betegs�get jelenti, pedig Kv�k annyira az �v� volt, mintha v�s�ron vette volna.

Az Admiralitas-csoport^[11] Vilmos Kir�ly nev� sziget�n jutott hozz�, amint egyszer szok�sa szerint s�t�lt egy kicsit a sz�razf�ld�n. K�v�ncsian n�zett sz�t az �serd�nek a kik�t�ig ugr� ny�lv�ny�ban, hogy vajjon mit v�ghatna zsebre. �s �ppen Kv�ket v�gta zsebre �s �ppen a legutols� pillanatban.

Kv�ket k�t nagyon heves bensz�l�tt fiatalember �ld�zte. T�zben edzett d�rd�t lengettek a kez�kben. Kv�k hihetetlen�l gyorsan szedte pipasz�rl�bait, kimer�lten rogyott �ssze Daughtry l�bai el� �s olyan k�ny�rg�en n�zett r�, mint a kutya kergette �zike. Daughtry azonnal megind�totta a vizsg�latot a fenforg� �gyben, m�gpedig el�g er�szakos m�don. Az egyik fiatalember d�rd�j�t lefogta, a m�sikat pedig bal�k�llel �gy sz�jonv�gta, hogy el�jult. A k�vetkez� percben a m�sik fiatalember, akinek lefogta a d�rd�j�t, odarogyott az els� mell�. Azut�n nyugodtan elindult.

Kv�k nyomon k�vette megment�j�t. A pinc�rnek megesett rajta a sz�ve �s a g�z�s�n, amelynek Cockspur volt a neve, Daughtry r�besz�lte a kapit�nyt, hogy �rja be a jegyz�kbe Kv�ket, mint t�zileg�nyt, havi t�z shilling fizet�ssel. Egyszersmind megismerte Kv�k t�rt�net�t.

Mindennek egy disznďż˝ volt az oka. A heves fiatalemberek testvďż˝rek voltak. A szomszďż˝d faluban laktak, ďż˝s a disznďż˝ az ďż˝vďż˝k volt. ďż˝gy mesďż˝lte el Kvďż˝k az ďż˝ borzalmas bêche-de-mer nyelvďż˝n. ďż˝ a maga rďż˝szďż˝rďż˝l soha nem is lďż˝tta a disznďż˝t. Akkor hallott rďż˝la elďż˝szďż˝r, mikor megdďż˝glďż˝tt. A faluban suttogtďż˝k, hogy meg kell ďż˝rte valakinek halni.

A pinc�r k�rd�s�re Kv�k azt felelte, hogy ez rendben is volt. Ez n�luk �gy szok�s. Ha egy szeretett diszn� elpusztul, a tulajdonosok kimennek �s meg�lnek valakit, ak�rkit. Term�szetesen nagyon j�, ha azt �lik meg, akinek b�b�joss�ga a diszn� hal�l�t okozta. De ha ez nincs meg, j� ak�rki m�s is. Ebben az esetben Kv�ket szemelt�k ki a v�rbossz� c�ljaira.

Az �sv�nyekr�l - mes�lte tov�bb Kv�k - h�rn�k�k j�ttek, hogy k�zeledik a k�t el�rvult diszn�tulajdonos. Az eg�sz falu bemenek�lt az erd�be �s felm�szott a f�kra, csak Kv�k nem, mert � nem tud f�ra m�szni.

- �n - fejezte be elbesz�l�s�t Kv�k - nem csin�l beteg neki diszn�.

Daughtry Dag pedig ezt felelte:

- Te diszn� besz�l gyanus nagyonsok. Te vagy mint �rd�g pokol. Te csin�l beteg minden, ami r�n�z t�ged. Te csin�l engem beteg nagyonsok.

A pinc�rnek ett�l fogva az lett a szok�sa, hogy mikor megitta a tizedik �veg s�rt �s be akart fordulni a falnak, el�bb m�g felsz�l�totta Kv�ket, hogy mondja el a t�rt�netet. Ez visszaringatta a gyerekkor�ba, mikor a t�voli orsz�gokban lak� kannib�lok t�rt�netei izgatt�k �s n�ha �lm�ban l�tta is �ket. Most pedig azon nevetett mag�ban, hogy �me: egy igazi kannib�l a rabszolg�ja.

Kv�k csakugyan rabszolga volt, mintha Daughtry Dag �rver�sen vette volna. Valah�nyszor a pinc�r haj�t v�ltoztatott, mindig kik�t�tte, hogy Kv�k is vele j�hessen �s megkapja pontosan a maga t�z shillingj�t. Kv�k ebbe nem is sz�lt bele �s nem v�gyott otthagyni a gazd�j�t, aki hozz� bar�ts�gos volt, igazs�gos �s soha nem emelt r� kezet. Meg volt gy�z�dve arr�l, hogy f�ldi paradicsomban �l. Megvolt mindene, rendes kosztja. �s milyen koszt! A falubeliek nem is �lmodhattak olyan csemeg�kr�l, amilyeneket � folyton evett.

Ez a Kv�k vette be az ablakon kereszt�l Daughtry Dag szob�j�ba Mih�lyt, � v�rta a szob�ban, hogy �rdemes gazd�ja az ajt�n �t szint�n meg�rkezz�k. Mih�ly el�sz�r gyorsan k�r�ln�zett, megszagolta az �gyat, beszimatolt az �gy al�, azt�n l�tv�n, hogy Jeromos nincs itt, Kv�knek szentelte figyelm�t.

Kv�k pr�b�lt bar�ts�gos lenni. Rokonszenve nyilv�n�t�s�ul valami furcsa kotkod�csol� hangot adott. Mih�ly azonban a fog�t vicsor�totta erre a feket�re, aki �t a kez�vel mer�szelte �rinteni. Mih�ly �gy tanulta, hogy ez megsz�gyen�t� dolog. M�g hozz� a fekete sz�lni is mer�szelt �hozz�, aki kiz�r�lag feh�r istenekkel �rintkezett.

A n�ger buta, h�pog� nevet�ssel tette t�l mag�t a kudarcon �s k�zelebb akart l�pni az ajt�hoz, hogy r�gt�n nyithassa, ha a gazd�ja j�n. De abban a pillanatban, ahogy megmozdult a l�ba, Mih�ly r�rohant. Kv�k azonnal meg�llott, Mih�ly is visszavonult, de �ber, �rk�d� figyelembe helyezkedett. Semmit sem tudott err�l a feket�r�l, csak azt, hogy fekete �s hogy a feh�r gazda t�voll�t�ben minden feket�re �gyelni kell. Kv�k pr�b�lta lassan cs�sztatni a l�b�t az ajt� fel�; de Mih�ly ismerte ezt a fog�st. Felborzol�dva �s morogva meg�ll�totta.

Daughtry �ppen enn�l a jelenetn�l l�pett be. Sok�ig n�zte Mih�lyt a f�nyes villamos vil�g�t�sn�l �s k�zben meg�rtette a helyzetet. Hogy megbizonyosodj�k, r�parancsolt Kv�kre:

- Kv�k, csin�l egy l�p�s l�b tied!

Az a gyanakv� pillant�s, melyet a n�ger a kuty�ra vetett, eleget besz�lt. De a pinc�r tov�bb biztatta. Kv�k t�tov�n engedelmeskedett, de alig mozdult meg a l�ba, Mih�ly m�r r�rohant. A n�ger l�ba gy�keret vert. Mih�ly pedig m�g egy f�lk�rt csin�lt k�r�l�tte, hogy k�l�n megf�leml�tse. Daughtry kacagott.

- Oda vagy szegezve a padl�hoz, h�! Ezt azt�n nevezem n�gerfog� kuty�nak, bizonyisten.

Azt�n a n�gernek is �rthet� nyelvmodorban, parancsol�an sz�lt:

- H�, Kv�k, te nekem hoz kett� �veg s�r, tesz bele j�gh�t�.

Kv�k k�ny�rg� pillant�st vetett r�, de nem mozdult. Akkor sem mozdult, mikor a gazd�ja m�g hangosabban ism�telte meg a parancsot. A pinc�r kiab�lt:

- Ha te nem hoz nekem kett� �veg s�r, �n t�ged megver borzaszt� nagyonsok. Ha te nem hoz nekem kett� �veg s�r, �n t�ged tesz part ki Vilmos Kir�ly-sziget.

- �n nem tud, - motyogott Kv�k gy�v�n - kutya �v� szem engem n�z nagyonsok. �n nem szeret kutya engem k�k�.

K�k� az � nyelv�n annyit jelent, hogy megenni.

- Te f�l kutya? - k�rdezte a pinc�r.

- �n f�l kutya nagyon-nagyon.

Daughtry Dag el volt ragadtatva. Azonfel�l szomjas is volt a parti s�t�t�l �s nem akarta h�zni-halasztani a dolgot. R�sz�lt Mih�lyra:

- H�, kutya te, fekete fi� j�lvan. �rt? Fekete j�lvan.

Mih�ly cs�v�lta a fark�t �s hegyezte a f�l�t a besz�dre, amelyet igyekezett meg�rteni. A pinc�r megveregette a n�ger v�ll�t. Erre Mih�ly odal�pett a l�bakhoz, amelyeket � sz�gezett a f�ldh�z �s megszagolta �ket. Daughtry most a n�gernek sz�lt:

- Indul. Te indul lassan.

De az �vatoss�gra nem volt sz�ks�g. Mih�ly borzolta ugyan sz�r�t, de az els� f�l�nk l�p�sbe beleegyezett. A m�sodik l�p�sn�l Daughtryra n�zett, hogy megbizonyosodj�k. A pinc�r megnyugtatta:

- Helyes. N�ger fi� eny�m. � j�lvan neked.

Mih�ly mosolyg� szemmel jelezte, hogy meg�rtette.

Azt�n k�z�mb�sen od�bb ment, hogy �tf�rk�sszen egy nyitott l�d�t a padl�n, amely tekn�c-lemezeket, lombf�r�szt �s smirglipap�rt tartalmazott. Mikor azt�n k�s�bb meg�rkezett a s�r, Daughtry Dag az �veggel a kez�ben h�trad�lt a karossz�ken �s mialatt a l�b�n�l t�rdel� Kv�k kif�zte a cip�j�t, fontoskodva �gy sz�lt:

- Most pedig, tisztelt kutya bar�tom, n�v ut�n fogunk n�zni, amely m�lt� lesz a sz�rmaz�sodhoz is, meg az �n tal�l�konys�gomhoz is.

IV. FEJEZET.

Az �r terrier, ha megn�, nevezetes kutya. Nemcsak b�tors�g�val, h�s�g�vel �s ragaszkod�s�val t�nik ki, hanem azzal is, hogy rendk�v�l hidegv�r� �s �nuralma kiv�teles. Nem k�nny� kihozni a sodr�b�l. A marakod�s harc�ban �s d�h�ben meghallja a gazd�ja hangj�t �s sz�t fogad neki.

Mih�lyban nyoma sem volt az idegess�gnek, �mb�r a v�rm�rs�klete izg�konynak mutatkozott. Roppant j�t�kos �s hanc�roz� kutya volt. Ak�rmelyik k�ly�kkuty�t ki tudta f�rasztani j�t�k k�zben. R�viden sz�lva: vid�m ked�ly� l�lek volt.

A »lďż˝lek« szďż˝ szďż˝ndďż˝kosan ďż˝ll itt. Akďż˝rminek tartsuk is az emberi lelket: - ez a megfoghatatlan valami egďż˝sz bizonyosan megvolt Mihďż˝lyban is. Az ďż˝ lelke csak alsďż˝bbrendďż˝ volt, de ugyanazokkal az alaptulajdonsďż˝gokkal volt felruhďż˝zva, mint az emberi lďż˝lek. Ismerte a szeretetet, bďż˝natot, ďż˝rďż˝met, haragot, bďż˝szkesďż˝get, ďż˝nďż˝rzetet, humort. Az emberi lďż˝lek hďż˝rom fďż˝jellemvonďż˝sa az emlďż˝kezet, az akarat ďż˝s az ďż˝rtelem. Mihďż˝lyban megvolt az emlďż˝kezet is, az akarat is, az ďż˝rtelem is.

De ha �ltal�noss�gban lelki �lete alacsonyabbrend� volt is mint az ember�, voltak viszont benne olyan tulajdons�gok is, melyekkel �llta a versenyt az emberi l�nyekkel: nem lehet k�ts�gbe vonni, hogy tudott szeretni olyan odaad�an, teljes sz�vvel, �nzetlen�l, rajong�an, �nfel�ldoz�an, mint egy ember. �gy is szeretett. Nem, mert Mih�ly volt, hanem mert kutya volt.

Kellar kapit�nyt jobban szerette, mint az �let�t. Egy pillanatig sem habozott volna, hogy Kellar kapit�ny�rt kock�ra tegye az �let�t. Pedig alig ismerte m�g. �s mikor m�lt az id� �s r�j�tt, hogy Kellar kapit�ny ugyan�gy elt�nt a semmibe, mint az ausztr�liai sz�l�f�ld, akkor az volt a v�gzete, hogy ugyanilyen t�k�letesen szeresse a t�z�veges haj�pinc�rt, aki olyan �gyesen tudott vele b�nni �s olyan megragad�an tudott cuppantani.

ďż˝j istenďż˝t azonban nem Daughtry Dag nďż˝ven ismerte. Duncan kapitďż˝ny ďż˝gy szďż˝lďż˝totta Daughtryt, hogy »pincďż˝r«. Mihďż˝ly ďż˝szrevette, hogy nemcsak a kapitďż˝ny, hanem a tisztek ďż˝s az utasok is ďż˝gy szďż˝lďż˝tjďż˝k, ennďż˝lfogva Mihďż˝ly szďż˝mďż˝ra az Isten neve az volt, hogy Pincďż˝r. Ezutďż˝n mindig ďż˝gy ďż˝lt a tudatďż˝ban ďż˝s ďż˝gy gondolt rďż˝, hogy Pincďż˝r.

H�tra volt azonban az � nev�nek k�rd�se is. A haj�ra �rkezte ut�n m�snap este, lefekv�s el�tt Daughtry Dag ezt meg is besz�lte vele. Mih�ly le�lt a h�ts� l�b�ra, �ll�t r�tette a Daughtry t�rd�re, a szeme felv�ltva kit�gult, �sszesz�k�lt, felragyogott, a f�le hol felcsapott, hol lekonyult a nagy figyelem k�zben, csonka farka lelkesen kopogott a padl�n.

- Hallgass ide, fiam. Ap�d, any�d �r kuty�k voltak. Ne is tagadd, te csirkefog�...

Mih�lyt felb�tor�totta a gazd�ja hangj�nak f�lreismerhetetlen kedvess�ge �s gyeng�ds�ge. Eg�sz test�ben megr�zk�dott �s gy�ny�r�s�g�ben kett�t koppantott a fark�val a f�ld�n.

- Nekem ne h�zelegj. Ismerem azt a sz�nesked�, kedvesked�, alamuszi term�szetedet. Engem nem fogsz megh�d�tani. Az�rt hoztalak magammal, hogy eladjalak, nem az�rt, hogy szeresselek. H�sz arany�rt most azonnal odaadn�lak, persze k�szp�nz�rt, ha arra ker�lne a sor. De el�bb meg kell hogy kereszteljelek, fiam. Nem k�nny� dolog. �r n�vnek kell lenni, de mi az �rd�g legyen? Paddy? Igazad van, ha nem tetszik. Nagyon k�z�ns�ges n�v, nincs benne semmi finoms�g.

Megvan. Killeny, az nagyon sz�p n�v. Killeny lesz a neved. Hogy �zlik ez a n�v m�lt�s�godnak? El�kel�, m�lt�s�gos hangz�s�, mint valami gr�f�, vagy... vagy meggazdagodott s�rf�z��.

Hirtelen mind a k�t kez�vel megkapta a Mih�ly fej�t, �s hozz�d�rzs�lte az orr�t a kutya orr�hoz. Azt�n eleresztette. Mih�ly kopog� farkkal �s izgatott szemmel n�zett fel a gazd�ja arc�ba.

- H�! Te Kv�k!

Kv�k, aki maga al� h�zott l�bbal �ld�g�lt a f�ld�n, abbahagyta annak a tekn�cf�s�nek a csiszol�s�t, melyet gazd�ja rajzolt �s v�sett ki, �s moh�n leste a parancsot.

- Te most megtanul kutya �v� n�v. N�v �v� Killeny. Most te beletesz fej tied bele kutya �v� n�v. Mindig, ha te besz�lsz kutya neki, te mond Killeny. �rt? Ha te nem tud, �n t�ged pofoz nagyonsok. Killeny! �rt? Killeny! Killeny!

Kv�k azt�n leh�zta a gazda cip�j�t �s vetk�zni seg�tett neki. Daughtry �lmos szemmel n�zegette Mih�lyt. Mikor fel�llt �s az �gyhoz indult, megsz�lalt:

- Na. Hďż˝t most mďż˝r neved is van, hďż˝kďż˝s. Aztďż˝n most magamban meg is csinďż˝ltam a hivatali minďż˝sďż˝tďż˝sedet. »Nagyon tďż˝zes, de jďż˝zan«. Ez az. ďż˝gy illik rďż˝d, mint a tapďż˝ta a falra.

�s mikor Kv�k beseg�tette az �gyba, m�g mindig mondogatta:

- Nagyon t�zes, de j�zan. Az vagy, Killeny. Nagyon t�zes, de j�zan.

Azt�n elaludt. Kv�k folytatta a f�s�-csiszol�st, mik�zben hangtalanul, mozg� ajakkal szakadatlanul mondogatta mag�ban:

- Killeny... Killeny...

V. FEJEZET.

N�h�ny napig Mih�ly nem is l�tott m�st, mint Pinc�rt �s Kv�ket. Ugyanis be volt z�rva a pinc�r kab�nj�ba. Senki sem tudta, hogy Mih�ly a haj�n van �s Daughtry Dag nem is akarta, hogy megtudj�k. Elv�gre m�gsem eg�szen egyenes �ton jutott hozz�. Rem�lte, hogy a kutya jelenl�t�t mindv�gig titokban tudja tartani �s mikor majd a Makambo kik�t Sydneyben, partra tudja csemp�szni.

A pinc�r csakhamar kitapasztalta Mih�ly b�mulatos tanul�konys�g�t. Maga etette �s n�ha egy-egy csirkecsontot is odavetett neki. �sszesen k�t leck�t vett ig�nybe, am�g Mih�ly megtanulta, hogy a kab�n sark�ban az ajt� mellett van az a hely, ahol meg szabad ennie a csirkecombot. Leck�knek sem igen lehetett ezeket nevezni, mert nem tartottak egy-egy f�lpercn�l tov�bb �s �t percen bel�l lezajlott mind a kett�. Ezut�n m�r haboz�s n�lk�l, mag�t�l �rtet�d�en a sarokba vitte, ha csontot kapott. Mert az �rtelme is megvolt hozz�, hogy kapisk�lja, mit akar t�le Pinc�r, a sz�ve is megvolt hozz�, amely boldogg� tette, ha szolg�lhatott neki. Pinc�r isten volt, aki j� volt, aki besz�ddel �s cuppant�ssal, simogat�ssal, orrd�rzs�l�ssel, s�t �lel�ssel szerette �t. Minden szolg�latk�szs�g a szeretet f�ldj�ben virul igaz�n. �gy volt Mih�lyn�l is. Ha Pinc�r azt parancsolta volna neki, hogy a sarokba vitt csontot hagyja ott, sz�vesen �llott volna szolg�lat�ra azzal, hogy ott hagyja. A kutya az egyetlen �llat, amely vid�man, boldogan, �r�m�ben ugr�ndozva k�pes otthagyni az eledel�t, hogy az embert k�vesse, vagy szolg�lja.

Daughtry Dag rendesen minden szabad idej�t a bez�rt Mih�lylyal t�lt�tte, aki hamarosan megtanulta, hogy parancssz�ra abba kell hagyni a sz�k�l�st, meg az ugat�st. �s az egy�ttl�t ez �r�i alatt Mih�ly m�g sok egyebet is tanult. Daughtry r�j�tt, hogy Mih�ly m�r �rt �s megfogad sz�mos parancsot. Mint p�ld�ul:

- Nem!

- Igen!

- Kelj fel!

- Fek�dj le!

Ezekhez most �jak j�rultak hozz�. Daughtry megtan�totta a k�vetkez�kre is:

- Eredj az �gyba �s fek�dj le!

- Eredj az �gy al�!

- Hozd el az egyik cip�t!

- Hozd el mind a k�t cip�t!

Szinte minden f�rads�g n�lk�l megtan�totta a szokott kutya-dolgokra: bukfencet vetni, im�dkozni, halottat tettetni, kalappal a fej�n �lve pip�zni �s a h�ts� l�b�n nemcsak meg�llni, hanem j�rni is.

Aztďż˝n kďż˝vetkezett a »szabad« ďż˝s »nem szabad«. Daughtry odatett az ďż˝gy peremďż˝re, Mihďż˝ly orrďż˝val egy vonalban, holmi jďż˝szagďż˝, orrcsiklandozďż˝ hďż˝st vagy sajtot ďż˝s ďż˝gy szďż˝lt:

- Nem szabad!

�s Mih�ly nem ny�lt hozz� addig, m�g meg nem kapta a v�rva-v�rt sz�t:

- Szabad!

Mih�ly sikereinek koron�ja Daughtry vezet�se alatt az volt, hogy a kab�nban mingy�rt az els� napok folyam�n megtanult �tig olvasni. Ak�rmilyen rendk�v�l �rtelmes volt, ehez m�gis sok-sok �rai munk�ra volt sz�ks�g.

A tan�t�shoz Daughtry Dag c�rn�val �sszek�t�z�tt pap�rgomb�cokat haszn�lt. Bedobott az �gy al� �t gomb�cot �s megparancsolta Mih�lynak, hogy hozzon el� h�rmat. �s Mih�ly nem kett�t, nem n�gyet, hanem h�rmat hozott ki �s adott a kez�be. Mikor Daughtry h�rom gomb�cot dobott az �gy al� �s n�gyet k�vetelt, Mih�ly el�hozta a h�rmat, eredm�nytelen�l kereste a negyediket, azt�n k�ny�r�gve, farkcs�v�lva, ugr�ndozva t�ncolt Pinc�r k�r�l, v�gre felugrott az �gyra �s m�gis csak el�hozta a negyediket a p�rna al�l vagy a takar�k k�z�l.

Ugyan�gy t�rt�nt m�s ismert t�rgyakkal. �tig, ak�r cip�r�l, ak�r ingr�l, ak�r p�rnacih�r�l volt sz�, Mih�ly elhozta a k�v�nt sz�mot. Daughtry Dag m�r majdnem annyi haszn�t vehette, mint Kv�knek.

Csak egy dologban tudott Kv�k f�l�be kerekedni Mih�lynak. Kv�knek volt egy dorombja. Valah�nyszor a vil�g meg a pinc�r szolg�lata t�lneh�znek tetszett, a n�ger a Vilmos Kir�ly-szigetre ringatta mag�t: sz�j�ba fogta a kezdetleges hangszert �s az ujj�val f�ld�nt�li hangokat br�gatott ki bel�le. Mikor �gy t�lemelkedett t�ren �s id�n, Mih�ly �nekelt. Tal�n ink�bb von�tott, de a von�t�s�ban megvolt ugyanaz a l�gy zeng�s, mint a Kv�k muzsik�j�ban. Mih�ly nem akart von�tani, de valami ellen�llhatlan �szt�n k�nyszer�tette r�, hogy megsz�laljon a zen�re.

De ez a mulats�g nem tartott sok�ig, mert Mih�lyt olyan kalandba sodorta a v�gzete, mely nemcsak az � sors�ra volt hat�ssal, hanem gazd�j�nak �s Kv�knek �let�re is.

VI. FEJEZET.

Az a kaland, amely a j�v�t annyira megv�ltoztatta, �gy t�rt�nt, hogy Mih�ly, igen hat�rozott m�don, mindenkinek tudtul adta a Makamb�n val� jelenl�t�t. Az eg�sz dolgot Kv�k gondatlans�g�nak a sz�ml�j�ra kell �rni. Kv�k ugyanis nem z�rta be j�l a kab�n ajtaj�t. Ahogy a Makambo ingott a Csendes-tengeren, az ajt� kicsap�dott, visszacsap�dott �s id�k�z�nk�nt nyitva maradt, mert a haj� ing�sa nem volt el�g er�s ahoz, hogy eg�szen becsap�dj�k.

Mih�ly azzal az �rtatlan sz�nd�kkal l�pte �t a magas k�sz�b�t, hogy csak a k�zvetlen szomsz�ds�got fogja �ttanulm�nyozni. De alig l�pett ki, hirtelen nagyot lend�lt a haj�: az ajt� v�g�rv�nyesen becsap�dott m�g�tte. Az engedelmess�g �rz�se igen er�sen �lt benne: a sz�ve szolg�lni v�gyott ura akarat�t. �s a p�r napi rabs�gb�l �rezte, sejtette vagy kital�lta, ha nem gondolkozott is r�la, hogy Pinc�rnek ez a sz�nd�ka: neki benn kell maradni a kab�nban.

Sok�ig �ld�g�lt a bez�rt ajt� el�tt. Hallgatagon n�zte. Ann�l m�r sokkal okosabb volt, semhogy ilyen �lettelen t�rgyat megugasson, vagy sz�k�l�ssel megsz�l�tson. Olykor v�gigment a kis keresztfolyos�n, amelyb�l balra a kab�n is ny�lott, �s v�gigb�mult jobbra-balra az innen ered� nagy folyos�n.

Majdnem egy �ra hosszat csak ezt csin�lta. Minduntalan visszat�rt az ajt�hoz, amely csak nem akart megny�lni. V�g�l hat�rozott gondolat sz�letett meg benne. Mivel az ajt� nem ny�lik ki, viszont Pinc�r �s Kv�k nem j�nnek vissza, � fogja �ket megkeresni. Miut�n hat�rozott, haboz�s �s a f�l�nks�gnek legkisebb �rz�se n�lk�l indult el. V�gigl�pkedett a hossz� folyos�n. A v�g�n k�vette a folyos� der�ksz�g� fordulat�t �s egy sz�k l�pcs�j�rattal tal�lkozott. Sz�mos szag k�z�tt felismerte itt Pinc�r szag�t �s Kv�k szag�t. Most m�r tudta, hogy erre mentek.

A l�pcs�n �s a f�fed�lzeten m�r sz�rv�nyos utasokkal tal�lkozott. Mivel feh�r istenek voltak, a hozz� int�zett megsz�l�t�sokat nem utas�totta vissza, de nem sokat t�lt�tte az id�t �s ki�rt a nyitott fed�lzetre, ahol a haj�sz�keken sz�mosan hever�sztek a feh�r istenek k�r�l. De sem Pinc�r, sem Kv�k nem voltak sehol. Egy m�sik sz�k l�pcs�j�rat hivogat�an t�rult el�je, ezen �t azt�n egy harmadik fed�lzetre jutott. Itt m�r sokkal t�bb feh�r isten volt a nagy v�szontet�k alatt, sokkalta t�bb, mint amennyit � eg�sz �let�ben l�tott eddig.

Ennek a fed�lzetnek az el�ls� v�ge a h�dban v�gz�d�tt, amely azonban nem emelkedett ki a szintj�b�l, hanem r�sze volt a fed�lzetnek. Mih�ly megker�lte a korm�nyh�zik�t �s oda�rt az �rny�kos oldal�ra. Itt tal�lkozott a v�gzet�vel. Meg kell itt mondani ugyanis, hogy Duncan kapit�nynak k�t foxterrieren^[12] k�v�l m�g egy perzsa macsk�ja is volt a haj�n, a macska nemr�gen k�lykezett �s a korm�nyh�zik�t v�lasztotta ki gyermekszob�nak, Duncan kapit�ny pedig m�g azzal is tet�zte a kedv�t, hogy egy l�d�t tett oda a kicsinyeinek �s a korm�nymatr�zokat a legv�logatottabb borzalmakkal fenyegette meg, ha valamelyik kis cic�ra r� tal�lnak l�pni.

Mih�ly persze minderr�l nem tudott semmit, � m�g nem �rtes�lt a nagy perzsa macska l�tez�s�r�l, de az m�r �szrevette az �v�t. Mih�ly m�r csak azon vette �szre mag�t, hogy a macska a korm�nyh�zik� nyitott ajtaj�n �t r�ugrik. Abban a pillanatban, mikor �szrevette a hirtelen veszedelmet, de m�g nem is tudta, mir�l van sz�, hirtelen oldalt ugrott �s megmenek�lt. Felborzolta a sz�r�t, megb�multa a t�mad�t. Mikor az megint ugrott, karnagys�g� farka lengett ut�na, a karmai kiny�ltak, sziszeg�s�b�l d�h �s bossz� hangzott, akkor Mih�ly megismerte, hogy ez macska.

Ez m�r sok volt egy �n�rzetes �r terrier sz�m�ra. Ahogy a macska m�sodszor ugrott, � is megharagudott. El�sz�r oldalt ugrott, hogy kiker�lje a t�mad�t, azt�n r�gt�n visszaugrott, hogy k�zel jusson hozz�. A macska f�lig m�g a leveg�ben volt, mikor Mih�ly fogai egyetlen odakap�ssal �sszeszorultak a gerinc�n. A k�vetkez� pillanatban a t�r�tt gerinc� macska vonagolva �s v�v�dva fek�dt a fed�lzeten.

De ez csak a kezdet volt Mih�ly sz�m�ra. Nem is ugat�s, hanem �les �v�lt�s jelezte, hogy �j ellens�g k�zeledik. Mih�ly s�rg�sen megfordult. De nem el�g gyorsan. K�t feln�tt, nagy foxterrier oldalr�l rontott r�. Elsodort�k. Mih�ly elhemperedett a fed�lzeten. Ez a k�t kutya egy�bk�nt �ppen a Daughtry Dag kab�tzsebeib�l ker�lt m�r r�gebben a haj�ra. Daughtry a maga rendes m�dja szerint szerezte �ket valahol Sydneyben �s darabonk�nt egy arany�rt eladta �ket a kapit�nynak.

Mih�ly, aki megint talpra �llott, most m�r igaz�n megharagudott. Az �gb�l a sz� szoros �rtelm�ben kuty�k �s macsk�k hullottak r� az angol p�ldasz� szerint. A foxterrierek igen derekasan viselkedtek. Alig �llt a l�b�ra, m�r megint nekimentek. Az egyiknek az agyara �sszecsattant az �v�vel, sz�tmart�k egym�s ajk�t �s a k�nnyebb foxi visszah�k�lt a l�k�st�l. A m�sik azonban sikeresen megt�madta oldalr�l, v�rz� �s f�j� sebet v�jva bel� a fogaival. Hirtelen, szinte g�rcs�s g�rb�l�ssel Mih�ly ler�zta mag�r�l a beleharap� kuty�t, amelynek a sz�j�ban ott maradt egy csom� az � sz�r�b�l. �s a k�vetkez� pillanatban m�r addig nyomta bele egy f�lbe fogait, m�g azok a f�l�n kereszt�l tal�lkoztak. A foxi f�jdalmasan fel�v�lt�tt �s olyan hevesen ugrott vissza, hogy Mih�ly �sszeszor�tott fogainak f�s�j�b�l a f�le szalagokban szakadt ki.

Most az els� foxi h�tulr�l t�madta meg. � k�rben forogva pr�b�lt vele szembe ker�lni. De most �jabb �s megint �rdemtelen t�mad�s szakadt r�. Ez Duncan kapit�ny volt, aki feld�h�d�tt a macsk�ja d�gl�d�s�nek l�tt�n. A cip�je Mih�lynak pont a melle al� r�gott. Mih�ly elvesztette a szussz�t �s a leveg�be rep�lt az er�teljes r�g�st�l. Teljes s�ly�val zuhant az oldal�ra. A k�t foxi azonnal r�. A sz�juk nyomban tele lett a Mih�ly egyenes, dr�tszer� sz�r�vel, ahogy a fogukat belem�lyesztett�k. Nagy �ggyel-bajjal kap�l�dzva igyekezett talpra �llani, de m�g fekt�ben j�l beleharapott az egyik kutya l�b�ba, amely k�nj�ban von�tva, h�rom l�bon s�ntik�lva, egyik els� l�b�t feltartva vonult vissza. Mih�ly fogai �sszeroppantott�k a csontj�t.

Mih�ly k�tszer bor�totta fel a m�sik foxit, azt�n k�rben �ld�zni kezdte. � ut�na pedig Duncan kapit�ny rohant. Az �ld�z�s szab�lyos k�r�t azonban Mih�ly nem tartotta meg: kiragadta mag�t a k�rb�l, egyenesen �tv�gott ezen a k�r�n, utol�rte a rohan� ellens�get �s belev�gta fog�t a nyak�ba. A kisebbs�ly� foxi rohan�s k�zben nem b�rta el a nehezebb test r�zuhan�s�t: neh�z koppan�ssal v�g�dott v�gig a fed�lzeten. Ezzel egyid�ben Duncan kapit�ny m�sodik r�g�sa �rte Mih�lyt �s arra ind�totta, hogy fogait kir�ntsa a foxi h�s�b�l. Igaz, hogy az�rt nem nyitotta sz�t a fogait.

�s nekifordult a kapit�nynak. Hi�ba volt feh�r isten a kapit�ny. Mih�ly elv�gre b�k�sen kereste Pinc�rt �s Kv�ket. Ennyi ellens�g ennyi t�mad�sa �gy d�hbe hozta, hogy nem m�rlegelte t�bb� a dolgokat. K�l�nben is ez a feh�r isten idegen volt, akit eddig sohasem l�tott.

Eddig m�g morgott �s h�rg�tt. De egy istent megt�madni, ez m�r komolyabb valami. Most m�r eg�szen n�m�n ugrott neki annak a l�bnak, amely m�r megint k�zelgett fel�je, hogy m�g egyet r�gjon rajta. Mint ahogy a macsk�val is csin�lta, ennek sem ugrott neki egyenesen. El�sz�r oldalt kit�rni, azt�n mikor a t�mad�s elsuhant, beg�rb�tett testtel neki: ez volt az � harcmodora. Am�g feln�tt, sok n�geren volt alkalma ezt kitanulni. Most m�r ott tartott, hogy legal�bb annyiszor siker�lt a fog�st alkalmaznia, mint nem. Ez�ttal a fogai sikeresen v�g�dtak bele a feh�r v�szonnadr�g sz�r�ba �s tal�lkoztak egym�ssal. Duncan kapit�ny l�b�nak f�jdalmas mozdulata pedig azt eredm�nyezte, hogy a m�rges tenger�sz elvesztette egyens�ly�t. Kev�s h�j�n hasra esett. Nagy er�fesz�t�ssel maradt a l�b�n, �gyetlen�l csetlett-botlott Mih�ly f�l�tt, aki m�sodszor is harapni k�sz�lt. �s bizony a kapit�ny, miut�n hadon�zva t�ntorgott egy darabig, v�g�l letottyant a fed�lzetre.

Hogy meddig �lt volna itt kiszuszogni mag�t, azt nem lehet megmondani. Mert olyan gyorsan, ahogy elh�zotts�ga csak megengedte, talpra ugrott megint: Mih�ly foga m�ris a v�lla h�s�ba m�lyedt. Mikor a kapit�ny felkelt, Mih�ly a l�bsz�r�t pr�b�lta megcs�pni, de nem tudta, csak a nadr�g m�sik sz�r�t t�pte sz�jjel �s olyan r�g�st kapott, hogy egy l�p�snyire bukfencezett od�bb �s hanyatt fekve ter�lt el a padl�n.

Eddig a kapit�ny volt a vadul t�mad� f�l �s �ppen megint r�gni k�sz�lt, mikor Mih�lynak siker�lt fel�llni. A kutya szinte felr�ppent a leveg�ben. Az embernek most m�r nem a l�basz�r�t, vagy a combj�t kereste, hanem a tork�t. Ez t�lmagas volt neki. Csak a lobog� fekete nyakkend�t tudta lekapni a fog�val. Ronggy� is t�pte, mikor saj�t test�nek s�ly�t�l visszaesett a f�ldre.

Duncan kapit�ny nem annyira ez�rt ment �t v�dekez�sbe �s nem annyira ez�rt kezdett h�tr�lni. Ink�bb Mih�ly n�mas�ga h�kkentette meg. Ez a n�mas�g olyan v�gzetesnek tetszett, mint a hal�l. Sem vicsorg�st, sem h�rg�st, sem morg�st nem lehetett hallani. Mih�ly egyenesen n�z� �s nem hunyor�t� szemmel ugrott �s ugrott egyre. Mikor t�madott, nem h�rg�tt, mikor r�g�st kapott, nem von�tott. Az �t�st�l val� f�lelem hi�nyzott bel�le. Haggin Tam�s gyakran mondta b�szk�lkedve, hogy Terentius �s Brigitta, Mih�ly sz�lei, teliv�r �r�ks�g gyan�nt adt�k �t fiuknak ezt a tulajdons�got. Azoknak is az volt a szok�suk, hogy nyitott szemmel nekiugrottak a fel�j�k m�rt �t�snek �s �gy k�zel�tett�k meg a t�mad�t. Olyan n�mas�ggal szoktak t�madni �s �jra t�madni, amelyben a hal�l komolys�ga rejlett.

Mih�ly szint�n. A kapit�ny rugdos�dva h�tr�lt, � pedig ugorva �s nekirugaszkodva t�madott. Duncan kapit�nyt egy matr�z mentette meg, aki egy bot v�g�re t�rl�rongyot k�t�z�tt. Ezt �gyesen belenyomta a Mih�ly sz�j�ba �s �gy pr�b�lta od�bb tasz�tani a kuty�t. Mih�ly �nk�nytelen�l bele is harapott, de azt�n kik�pte �s nem harapta tov�bb, mert r�j�tt, hogy amit harapna, az �lettelen t�rgy, amelynek a fog�val �gy sem tud f�jdalmat okozni.

A matr�z sem �rdekelte, csak annyiban, hogy igyekezett kiker�lni. A Mih�ly c�lja Duncan kapit�ny volt, aki most hanyatt d�lt a korl�tnak, nehezen l�lekzett �s t�r�lte arc�r�l a verejt�ket. Amilyen sok� tartott elmondani az eg�sz h�bor�s�got a perzsa macska pusztul�s�t�l kezdve eg�szen a Mih�ly sz�j�ba nyomott t�rl�rongyig, �ppen olyan gyorsan zajlottak le az esem�nyek. Az utasok, akik felugr�ltak a nyugv�sz�kekr�l �s odasereglettek, �ppen akkor �rtek oda, mikor Mih�ly egy �gyes sz�k�ssel kiker�lte a matr�z t�rl�rongy�t �s r�ugrott Duncan kapit�nyra. Ez�ttal olyan vadul nyomta bele a fog�t a kapit�ny egyik l�bikr�j�ba, hogy az �sszef�gg�stelen k�romkod�sba �s a d�h�s meglepet�s ord�t�s�ba t�rt ki.

Egy szerencs�s r�g�s elr�p�tette Mih�lyt �s alkalmat adott a matr�znak, hogy a t�rl�ronggyal megint k�zbel�pjen. Ekkor �rt oda Daughtry Dag, hogy ott l�ssa kapit�ny�t, megr�m�lten, v�rezve, g�rcs�sen lihegve, Mih�lyt k�s�rteties n�mas�ggal d�h�ngve egy t�rl�rongyon, a nagy perzsa anyamacsk�t pedig t�r�tt gerinccel elny�lva, a f�ld�n. A pinc�r parancsol� hangon ki�ltotta:

- Killeny!

Ak�rmilyen m�lt� harag tartotta hatalm�ban Mih�lyt, a gazd�j�nak a hangja azonnal meg�rintette az �ntudat�t. Szinte egy pillanat alatt leh�lt, a f�le lekonyult, felborzolt sz�re les�mult �s a sz�ja lef�dte a fog�t, amint v�laszul odaford�tott fejjel pillantott fel.

- Gyere ide, Killeny!

Mih�ly sz�t fogadott. Nem meglapulva sompolygott, hanem b�szk�n �s �r�mmel futott Pinc�r l�b�hoz.

- Fek�dj le!

A kutya f�lig k�rben fordult, amint a megk�nnyebb�l�s m�ly l�lekzetv�tel�vel telepedett le. Azt�n piros nyelv�vel megcs�kolta Pinc�r l�b�t.

- A maga kuty�ja ez, pinc�r? - k�rdezte Duncan kapit�ny elf�l� hangon, amelyben a harag k�szk�d�tt a kurta l�lekzettel.

- Igen, k�rem. Az �n kuty�m. Mit akart a kutya, k�rem?

H�t bizony, amit a kutya akart, az teljesen kifullasztotta a kapit�nyt. Csak n�ma k�zmozdulatokkal tudott utalni hol a d�gl�d� macsk�ra, hol a maga t�pett ruh�ira �s v�rz� sebeire, hol a foxterrierekre, amelyek a l�b�n�l nyifogva nyalt�k a maguk sebeit.

- H�t ez nagyon kellemetlen, k�rem... - kezdte a pinc�r.

- Nagyon kellemetlen, a pokolba is, - szak�totta f�lbe a kapit�ny - h�, haj�mester! Dobja ezt a kuty�t a tengerbe!

- A kuty�t a tengerbe, k�rem, igenis, k�rem, - felelt a haj�mester. De habozott.

Daughtry Dag arca �ntudatlanul megkem�nyedett akarat�nak att�l a merevs�g�t�l, hogy ellen�ll�st fog kifejteni, m�gpedig a maga csendes �s nyugodt m�dj�n, de a legv�gs�kig. El�g tisztess�gtud� hangon v�laszolt, mialatt arckifejez�s�t minden�ron a megszokott szolg�latk�szs�gbe k�nyszer�tette vissza:

- J� kutya ez, k�rem sz�pen, �rtalmatlan kutya. Nem tudom elk�pzelni, mit�l vesz�thette el �gy a b�ket�r�s�t. Bizonyosan volt valami oka, k�rem...

Az egyik utas, shortlandi k�kusz-�ltetv�nyes, itt k�zbesz�lt:

- Persze, hogy volt.

A pinc�r h�l�s pillant�st vetett r�, azt�n folytatta:

- J� kutya ez, k�rem sz�pen, roppant engedelmes kutya, k�rem, tess�k csak meggondolni, hogy �szbekapott a szavamra a h�bor�s�g kell�s k�zep�n �s hogy idej�tt �s hogy lefek�dt. Olyan sz�fogad�, mint cs�nak a l�ncon. Ak�rmit mondok neki, megteszi. Mingy�rt bar�tkoztatni fogom. Tess�k csak iden�zni...

Odament a k�t hiszt�ri�s foxihoz, azt�n odah�vta Mih�lyt. Egyik kez�t r�tette Mih�lyra, m�sik kez�t a foxi egyik�re. Azt�n �nekl� hangon mondta:

- Ez a kutya j�l van, Killeny, �rted? J�l van.

A foxi sz�k�lt �s er�nek erej�vel Duncan kapit�ny l�b�hoz huzakodott vissza, de Mih�ly lass� farkcs�v�l�ssal, szel�den lekonyul� f�llel odal�pett hozz�, biztons�g ok��rt m�g egyszer feln�zett Pinc�rre, azt�n megszimatolta volt ellens�g�t, s�t m�g kedveskedett is neki: a f�le sz�l�t megcs�kolta a nyelv�vel.

- Tetszik l�tni, k�rem, - diadalmaskodott Daughtry - nem rosszindulat� kutya ez. Tudja ez, mit kell, mit nem. Nagyon der�k kutya, olyan, ak�r az ember. H�, Killeny! Itt a m�sik. Ez is j�l van, �rted? Cs�kold meg �s b�k�ljetek �ssze. Err�l van sz�.

A m�sik foxi, amelyiknek meg volt harapva a csontja, t�rte a Mih�ly szagl�sz�s�t, csak m�lyen a tork�n reszketett valami ideges morg�s. De mikor Mih�ly kinyujtotta a nyelv�t, ez m�r sok volt neki. A megsebes�tett kutya kit�rt, d�h�sen hozz�kapott Mih�ly nyelv�hez �s orr�hoz. Daughtry gyorsan intette:

- Nem szabad, Killeny. Ez a kutya j�l van, �rted?

Annak jel��l, hogy meg�rtette, Mih�ly cs�v�lta a fark�t. Azt�n a harag legkisebb jele n�lk�l felemelte az egyik mells� l�b�t. Mintha tr�f�san megl�kn�, kiss� r�nehezkedett a foxi nyak�ra �s feld�nt�tte. A foxi elesett �s d�h�sen h�rg�tt. De Mih�ly nyugodtan elfordult �s felpillantva, kereste Pinc�r arc�n a helyesl�st.

A foxi felb�tor�t�s�t �s Mih�ly der�k, j�indulat� nyugalm�t az utasok hangos kacag�sa jutalmazta. De nemcsak ezen nevettek. Ugyanekkor Duncan t�lfesz�tett idegei felmondt�k a szolg�latot. Mag�nk�v�l felugrott �s kiegyenesedett. A pinc�r pedig �ppen ekkor folytatta n�vekv� �nbizalommal:

- K�rem sz�pen, kapit�ny �r, fogadni merek, hogy holnapra a kapit�ny �rral is �ssze tudom bar�tkoztatni...

- �t perc mulva - felelte a kapit�ny - a kutya a v�zben lesz. Haj�mester! Tengerbe dobni!

A haj�mester habozva indult a kutya fel�. Az utasok z�gol�dni kezdtek. A kapit�ny ki�ltott:

- Gyer�nk!

De ekkor megsz�lalt az �ltetv�nyes.

- Legy�nk igazs�gosak ezzel a kuty�val. �n l�ttam az eg�sz dolgot. Nem a kutya kereste a vereked�st. El�sz�r is nekiesett a macska. K�tszer is nekiesett, m�g a kutya megt�madta. Hiszen kikaparta volna a kutya szem�t. Azt�n ez a k�t foxi esett neki, pedig � nem b�ntotta �ket. Azt�n j�tt a matr�z a t�rl�ronggyal. Az is nekiesett. Most pedig �n azt k�v�nja, hogy m�g a haj�mester is essen neki �s dobja ki a tengerbe. Legyen csak igazs�gos a kuty�val. Elv�gre csak v�dte mag�t. Mit csin�ljon egyebet egy kutya, ha igaz�n kutya? Fek�dj�n le �s eresszen mag�ra minden arra men� idegen kuty�t-macsk�t? Legyen igazs�gos, kapit�ny. Hiszen alaposan beler�gott egy p�rat. �s a kutya csak v�dekezett.

Duncan kapit�nynak kezdett visszat�rni a lelki egyens�lya. Gy�ng�den nyomogatta v�rz� v�ll�t, f�jdalmasan n�zett le sz�tt�pett v�szonnadr�gj�ra, de azt�n elmosolyodott:

- H�t v�deni tudja mag�t, azt meg kell adni. Nem b�nom, pinc�r, rendben van. Ha meg tudja csin�lni, hogy �t percen bel�l �sszebar�tkozz�k velem a kutya, akkor megkegyelmezek neki. De a nadr�gomat megt�r�ti.

- Boldogan, k�rem, - ki�ltott Daughtry - nagyon sz�pen k�sz�n�m. M�g a macsk�t is megt�r�tem, k�rem sz�pen. Killeny, gyere ide. Ez a feh�r gazda j�l van. �rtetted?

Mih�ly figyelt. Nem azzal az elfullad�, g�rcs�s, esztelen idegess�ggel figyelt, amelyb�l a foxik m�g mindig nem ocsudtak fel, sem a t�lfesz�tett idegek remeg�s�vel vagy az izmok izgatott vonagl�s�val, hanem j�zanul, nyugodtan, mintha nem is az im�nt folyt volna le egy hatalmas vereked�s �s mintha a harap�sok �s r�g�sok nyomai nem is f�jtak �s �gtek volna m�g mindig a test�n.

De mikor megszagolta azt a nadr�got, amit csak az im�nt t�pett sz�jjel, a sz�re �nk�nytelen�l felborzol�dott.

- Tess�k r�tenni a kez�t, k�rem sz�pen, - mondta Daughtry.

�s Duncan kapit�ny, aki most m�r teljesen lecsillapodott, szil�rdan �s hat�rozottan r�tette a kez�t a Mih�ly fej�re. S�t mi t�bb, megfogdosta a f�l�t �s megnyomkodta a f�le t�v�t. �s a der�k, vid�m Mih�ly, aki �gy harcolt, mint egy oroszl�n, most �gy bocs�tott meg �s �gy felejtett, mint egy f�rfi. Nyak�n a sz�r les�mult, csonka farka ide-oda mozgott, szeme, f�le, sz�ja mosolygott, �s a nyelve megcs�kolta azt a kezet, amellyel r�vid ideje m�g h�bor�ban �llott.

VII. FEJEZET.

Az �t h�tral�v� r�sz�n Mih�ly szabadon j�rt-kelt a haj�n. Mindenkihez ny�jas volt, de a szeretet�t csak Pinc�r sz�m�ra tartotta fenn. �mb�r sokszor leereszkedett hanc�rozni a foxterrierekhez.

- �letemben ez a legj�t�kosabb kutya, m�gsem l�ha, - mondta b�lcsen Daughtry Dag az �ltetv�nyesnek, akinek �ppen most adott el egy tekn�cf�s�t - tetszik tudni, n�melyik kuty�nak csak a j�t�kon j�r az esze, egy�bre azt�n nem is j�. De Killeny m�s. � egy pillanat alatt vissza tudja kapni a komolys�g�t. Mingy�rt megmutatom. Azt is meg fogom mutatni, hogy milyen esze van: �tig tud sz�molni �s ismeri a dr�tn�lk�li t�v�r�t is. Tess�k csak idefigyelni.

A pinc�r cuppantott a sz�j�val, m�gpedig olyan halkan, hogy � maga sem hallotta; szinte szerette volna tudni, hogy adott-e csakugyan valami hangot, vagy nem. Az �ltetv�nyes meg �ppen nem is �lmodhatott ilyesmir�l. Mih�ly e pillanatban hat l�p�snyire fek�dt onnan, hempergett a h�t�n, a k�t foxi pedig j�l j�tszott v�rszomj�s�ggal fojtogatta. Egyszerre az oldal�ra fordult, gyorsan fel�lt �s vizsga szemmel, hegyez� f�llel n�zett �s f�lelt.

Daughtry megint cuppantott, az �ltetv�nyes megint nem hallhatta, nem is tal�lhatta ki �s Mih�ly l�bra �llott �s odainalt a gazd�j�hoz.

- Ez azt�n a kutya, mi! - hencegett a pinc�r.

- De honnan tudta a kutya, - k�rdezte az �ltetv�nyes - hogy maga h�vja! Hiszen nem sz�l�totta.

A pinc�r rejt�lyes arcot v�gott, azt�n �gy sz�lt:

- �s most megmutatom, hogy mennyit �rt a matematik�hoz.

El�vette a zseb�b�l a pap�rgomb�cokat �s a k�rben �ll� utasok nagy b�mulat�ra �s tetsz�s�re bemutatta Mih�ly �tig sz�mol� tudom�ny�t. El�ad�s�t �gy fejezte be:

- Tetszik tudni, ha p�ld�ul partra sz�lln�k �s a kocsm�ban rendeln�k n�gy poh�r s�rt �s sz�rakozott voln�k �s nem venn�m �szre, hogy a pinc�r csak h�rmat hozott, Killeny azonnal l�rm�t csapna.

Mivel Mih�lynak a Makamb�n val� jelenl�te most m�r tudott dolog volt, Kv�k b�trabban muzsik�lt dorombj�n s nem kellett f�lnie, hogy Mih�ly von�t�s�t meghallj�k. Mert a dorombbal egy�tt Mih�ly is megsz�lalt. Ez annyira tetszett Kv�knek, hogy olykor a kab�nban lopva maga is k�s�rleteket v�gzett Mih�llyal. �s mihelyt a doromb egyszer� dallamai elkezdtek bongani, Mih�lynak v�ge volt. Musz�j volt elt�tania a sz�j�t �s �nk�nytelen, �rad� von�t�st kiadni a tork�n. De ez nem volt puszta von�t�s. Ink�bb az �nekl�shez hasonl�tott. Nemsok�ra Kv�k m�r alacsonyabbra vagy magasabbra tudta vinni a kutya hangj�t, eg�szen kezdetleges ritmusban �s dallamban, persze, csak bizonyos hangfekv�s hat�rain bel�l.

Mih�ly nem nagyon lelkesedett ezek�rt az �nek�r�k�rt. � len�zte Kv�ket �s nagyon nem szerette, hogy b�rmilyen m�rt�kben a Kv�k hatalm�ban �ll. Mindez azonban megv�ltozott. Daughtry Dag egyszer rajtakapta �ket az �nektanul�son. El�szedte harmonik�j�t, amellyel kik�t�i kocsm�kban a s�r�z�s idej�t szokta elt�lteni. Felfedezte, hogy Mih�lyt a moll-hangnemekkel lehet leghamarabb �nekl�sre b�rni. Ha egyszer r�kezdte a kutya, sosem hagyta abba addig, am�g a zene sz�lt. S�t hangszer h�j�n a Daughtry hangja is el�g volt, hogy Mih�ly elkezdjen �nekelni. Kv�kkel nem szeretett �nekelni Mih�ly, de Pinc�rrel nagyon szeretett. M�g akkor is, ha Pinc�r felvitte a fed�lzetre �s �nekel�ad�st rendezett a kacag�st�l k�nnyez� utasoknak.

Az utaz�s v�ge fel� a Pinc�r k�t komoly tan�cskoz�st folytatott le. Az egyiket Duncan kapit�nnyal, a m�sikat Mih�lylyal.

Egy este Mih�ly ott nyugtatta a fej�t ura t�rd�n �s im�dattal tekintett fel gazd�ja arc�ra. Egy sz�t sem �rtett abb�l, amit Pinc�r besz�lt neki, de boldog volt att�l a kedvess�gt�l, melyet a besz�db�l ki�rzett. A pinc�r ezeket mondta:

- �gy van ez, Killeny. Magamhoz cs�b�tottalak, hogy legyen p�nzem s�rre. Mikor megl�ttalak ott a kik�t�ben �jszaka, r�gt�n tudtam, hogy t�z tall�rt f�lt�tlen be fogsz hozni nekem. T�z tall�r, az rettent� sok p�nz. H�t most k�rdezek t�led valamit. Elfogadok �n �rted �t tall�rt? Na? Besz�lj! Elfogadok?

Mih�ly farka kopogott a padl�n. Fennen �s hangosan elugatta mag�t annak jel��l, hogy b�rmir�l van sz�, azzal � lelkesen egyet�rt.

- Vagy mondjuk, ak�r h�sz tall�rt. Ami m�r nagyon sz�p �r. Elfogadok? Mi? Elveszem �n �rted azt a p�nzt? Soha ebben az �letben. Vagy mit sz�ln�l �tven tall�rhoz? Ez m�r sz�get �tne a fejembe. Sz�z tall�r m�g nagyobb sz�get �tne a fejembe. De ki az �rd�g k�n�lna nekem sz�z tall�rt? Szeretn�m �n azt az embert l�tni, csak azt mondom. Tudod, mi�rt szeretn�m l�tni? Rendben van. Megs�gom neked. Az�rt szeretn�m l�tni, hogy megmondhassam neki: menjen a pokolba.

VIII. FEJEZET.

Volt m�g egy mutatv�ny, amelyre Daughtry Dag tan�totta Mih�lyt. Ett�l a mutatv�nyt�l �gy megn�tt a kutya Duncan kapit�ny szem�ben, hogy tizen�t fontot k�n�lt �rte. A pinc�r persze nem adta. Ezt a mutatv�nyt Daughtry el�sz�r z�rt k�rben m�veltette a kuty�val a f�m�rn�k �s az �ltetv�nyes t�rsas�g�ban.

- Most tegy�k fel, - mondta Daughtry az els� �s harmadik tisztnek - hogy az urak rend�r�k vagy detekt�vek, �n pedig valami rettent� b�nt�nynek a tettese vagyok. Azt is tegy�k fel, hogy Killeny az egyetlen nyom �s az urak megfogt�k Killenyt. Mihelyt felismeri a gazd�j�t, m�r tudniillik engem, az urak megtal�lt�k a tettest. Most tess�k �t a zsin�rn�l fogva levezetni a fed�lzetr�l. Akkor ugyanezen az �ton tess�k majd vele visszaj�nni, mintha ez volna itt az ucca �s mikor a kutya megismer engem, akkor letart�ztatnak. De ha nem ismer meg, akkor engem nem lehet letart�ztatni, ez nyilv�nval�, �gy-e?

A k�t tiszt elvezette Mih�lyt, majd n�h�ny perc mulva visszat�rtek a fed�lzetre. Mih�ly feszesre h�zta a zsin�rj�t, olyan nagy igyekezettel tolta el�re a nyak�t, minthogy Pinc�rt kereste.

Mikor k�zel �rtek hozz�, Daughtry megsz�lalt:

- Hogy ez a kutya?

Ez volt a jelsz�, amelyre Mih�ly meg volt tan�tva. �s Mih�ly, tov�bb h�zva a zsin�rt, elhaladt mellette, meg se billentette a fark�t, r� se n�zett. A tisztek meg�lltak Daughtry el�tt �s Mih�lyt visszacib�lt�k maguk k�z�.

- Tal�ltuk ezt a kuty�t, - mondta az els� tiszt.

- Keress�k a gazd�j�t, - tette hozz� a harmadik tiszt.

- Ez azt�n kutya, - mondta Daughtry, �rdekl�d� szemmel vizsg�lgatv�n Mih�lyt - mennyi�rt adj�k? Nem harap�s?

- Pr�b�lja meg, - felelt�k neki.

A pinc�r odany�lt, hogy tenyer�vel megveregesse a kutya fej�t, de hamar visszar�ntotta, mert Mih�ly felborzolta a sz�r�t, morgott �s m�rgesen vicsor�totta a fog�t.

- Pr�b�lja csak, nem harap, - biztatt�k az elragadtatott utasok.

Daughtry megpr�b�lta, de Mih�ly �gy hozz�kapott, hogy alig tudta elr�ntani a kez�t; Mih�ly vadul ugrott neki, m�r amennyire a zsin�r engedte.

- Vigy�k el ezt a kuty�t! - kiab�lt Daughtry m�rgesen. - Hamis bestia! Akkor se kell, ha ingyen adj�k!

Azok tov�bb vitt�k, de Mih�ly a d�h tet�pontj�n r�ngatta mag�t visszafel� a zsin�ron, r�vid ugr�sokat csin�lt a megfesz�lt zsin�r v�g�n �s p�ld�tlan g�ggel �s len�z�ssel morgott �s von�tott vissza a pinc�rre. Daughtry pedig diadalmasan k�rdezte:

- Mi? Ki mern� mondani, hogy ez a kutya valaha l�tott engem �let�ben? Ez olyan mutatv�ny, melyet �n magam sohasem l�ttam m�g, de hallottam, mikor valaki elmondta. R�gen az angliai orvvad�szok tan�tott�k �gy ki a vad�szkuty�jukat. Ha valaki megcs�pte a vadorz� kuty�j�t, abb�l a kuty�b�l ugyan ki nem szedte semmif�le vad�r vagy zsand�r, hogy melyik a gazd�ja. Mondok az uraknak valamit. Tud m�g ez a kutya egyebet is. Angolul is tud. A kab�nomban most nyitva van az ajt� �s hozz�f�rhet� helyen van cip�, papucs, sapka, t�r�lk�z�, hajkefe, doh�nyzacsk�. Tess�k mondani egyet. Killeny ide fogja hozni.

Az utasok azonnal mondtak egy-egy t�rgyat. De egyszerre besz�ltek �s mindegyik m�st k�rt.

- Csak egy �r sz�ljon, - mondta a pinc�r - az urak v�lassz�k ki, hogy ki legyen az.

A t�rsas�g Duncan kapit�nyt jel�lte ki, aki a papucsot v�lasztotta.

- Egyiket vagy mind a kett�t? - k�rdezte Daughtry.

- Mind a kett�t.

Daughtry erre a kuty�hoz fordult, lehajlott hozz�, de r�gt�n vissza is ugrott; a kutya kev�s h�j�n beleharapott az orr�ba.

- �, bocs�nat, - mondta a pinc�r - m�g nem sz�ltam neki, hogy a m�sik mutatv�nynak v�ge. Most tess�k idefigyelni. Ki vesz �szre valami jelet, amit most adok neki?

Senki sem hallott, l�tott semmit, de Mih�ly s�v�r �s boldog sz�k�l�ssel, nevet� sz�jjal �s r�ngat�dz� testtel odaugrott a pinc�rhez, nyalta a kez�t, mint egy bolond, a teste vonaglott �s k�gy�zva tolakodott bele azoknak a kezeknek a d�delget�s�be, amelyeket az im�nt m�g meg akart harapni. Kurta kis ugr�sokkal pr�b�lta el�rni a gazd�ja arc�t, hogy megcs�kolja. Mert Mih�ly sz�m�ra nagyon kem�ny munka volt �s az elme �s idegek legkegyetlenebb megfesz�t�s�be ker�lt annyira er�t venni mag�n, hogy haragot �s t�mad�st tudjon m�melni az � im�dott Pinc�rje ellen. Daughtry simogatta �s �gy sz�lt:

- Beletelik egy kis id�be, m�g az ilyesmi ut�n rendbe j�n. Na most, Killeny! Menj �s hozd el nekem a papucsot! V�rj! Hozz nekem egy papucsot! Hozz nekem k�t papucsot!

Mih�ly hegyes f�llel n�zett fel r�. A szem�ben, amelyet intelligens �ntudata el�nt�tt, benne �lt a k�rd�s.

- K�t papucsot! Eredj �s hozzad frissen!

A kutya �gy elrohant, hogy szinte hozz�lapult a fed�lzethez, �s mikor a h�zik�n�l befordult a l�pcs�h�z, a k�t h�ts� l�ba kics�szott al�la a s�ma padl�n.

P�r pillanat mulva m�r j�tt is vissza, sz�j�ban a k�t papuccsal. Lerakta a gazd�ja l�b�hoz.

Ezen az �jszak�n lefekv�s el�tt Daughtry Dag felhajtotta a negyedik �veg s�rt �s �gy besz�lt mag�ban, mintha az �ltetv�nyessel diskur�lna.

- Menn�l jobban megismerem a kuty�kat, ann�l meglep�bbek �s csod�latosabbak nekem. Itt van ez a Killeny. � nem g�piesen csin�lja nekem a dolgokat, mintha csak az�rt tenn�, mert megtanulta. T�bbr�l van sz�. Az�rt csin�lja, mert szeret engem. Nem tudom ezt pontosan kifejteni, de �rzem. Tudom. De m�gis tal�n megpr�b�lom. Killeny nem tud besz�lni. Tudniillik, ahogy uras�god meg �n most besz�l�nk. �ppen az�rt nem is tudja megmondani, mennyire szeret, pedig csupa szeretet, minden sz�l sz�re csupa szeretet. M�r most: minden sz�n�l szebben besz�l a tett. � �gy adja tudtomra a szeretet�t, hogy ezeket a dolgokat megcsin�lja nekem. Mutatv�ny? Lehet. Tr�kk? Lehet. De szebben besz�l minden ilyen tr�kk, mint a legnagyszer�bb emberi �kessz�l�s. Ez is besz�d, k�rem, tess�k elhinni. �gy besz�l a kutya, mert a nyelv�t nem tudja haszn�lni. Ezt eg�szen biztosan tudom. Amilyen igaz, hogy megsz�lettem erre a nyavaly�s vil�gra, amilyen igaz a csillag az �gen, olyan igaz�n tudom, hogy �t boldogg� teszi, ha nekem megcsin�lhat valamit... mint ahogy az embert is boldogg� teheti, ha megseg�ti a bajba keveredett cimbor�j�t... Azt mondom �n, k�rem, hogy...

Itt Daughtry Dag megakadt. K�ptelen volt kifejezni az agy�ban uszk�l� gondolatokat. Dadogott egyet-kett�t, azt�n megint nekikezdett.

- Tetszik tudni, minden a besz�den fordul meg �s Killeny nem tud besz�lni. Van ugyan gondolat a fej�ben, hiszen kil�tszik abb�l a kedves barna szem�b�l, de nem tudja nekem elmondani. N�ha l�tom: olyan nagyon-nagyon akarja elmondani, hogy majd beleszakad. K�zte �s k�ztem egy nagy szakad�k van, k�rem, �s ezen a szakad�kon nincs m�s h�d, csak a besz�d. �s � nem tud ezen a h�don �tj�nni, pedig �ppen �gy megvan neki is a mindenf�le gondolata, meg�rt�se, mint nekem. De mi a legszebb? Akkor jutunk legk�zelebb, legszorosabban egym�shoz, mikor �n elkezdek harmonik�zni, � pedig von�t. A muzsika m�g a legjobb hidat tudja csin�lni. Rendes n�ta az, k�rem, ha mingy�rt szava nincs is. �s... �n nem tudom, hogy is van ez... de mikor az �nekl�st befejezz�k, mindig �rzem, hogy sok minden olyant elmondtunk egym�snak, amihez nem kellenek szavak. Tetszik tudni, mikor �n muzsik�lok, � meg �nekel, az eg�sz rendes kar�nek. Nagyszer� dolog ez, tess�k elhinni. Nagyszer�, mint a f�ld, mint a tenger, mint az �g �s mint a csillagok. Szinte �gy r�mlik nekem, hogy hom�lyosan megcsillan bennem valami �rz�s: mindny�jan ugyanabb�l az anyagb�l val�k vagyunk: uras�god, �n, Killeny, a hegyek, a s�sv�z, a f�rgek, a sz�nyogok, a nap, a kis csillagok meg a puszt�t� �st�k�s�k...

IX. FEJEZET.

Aznap reggel, mikor a Makambo befutott a sydneyi kik�t�be, Duncan kapit�ny megint megpr�b�lkozott. Megint meg akarta venni a kuty�t. A kik�t�orvos cs�nakja j�tt a haj� oldal�hoz. A kapit�ny ott �llt �s felintett Daughtrynak, aki a fed�lzeten �gyelgett.

- Pinc�r, adok mag�nak h�sz fontot.

- Nem, k�sz�n�m sz�pen. Nem tudn�k t�le megv�lni.

- H�t akkor adok huszon�t fontot. De t�bbet azt�n nem. Hiszen akad m�g �r terrier a vil�gon.

- �n is �gy gondolkozom, k�rem. Ker�tek is egyet a kapit�ny �rnak. �pp itt vagyunk Sydneyben. Kapit�ny �rnak egy fill�rbe se fog ker�lni.

- De nekem �ppen Killeny kell.

- Az a baj, hogy nekem is, k�rem sz�pen. �s most az eny�m.

- Huszon�t arany sok p�nz �m egy kuty��rt, hallja.

- Ez a Killeny is sok kutya �m a p�nz�rt. Hiszen, k�rem, ha az �rzelmekr�l nem besz�l�nk is, a mutatv�nyai t�bbet �rnek huszon�t fontn�l. Az, hogy nem ismer meg, ha nem akarom, maga meg�r �tven doll�rt. Azt�n itt van a sz�mol�tudom�nya, meg hogy �nekel, meg mind a t�bbi, amit tud. Most m�r nem is fontos, hogyan jutottam hozz�. Ezeket nem tudta. Amit tud, az mind az eny�m. �n tan�tottam. � m�r nem az a kutya, mint amelyik a haj�ra j�tt. Bel�lem van benne egy darab. �s ha eladn�m, az olyan volna, mintha magamb�l adn�k el egy darabot.

- Harminc font, - mondta a kapit�ny a besz�lget�st bez�r� hangon.

- Nem, kapit�ny �r, megint csak nem, k�sz�n�m, - felelte Daughtry.

�s Duncan kapit�ny k�nytelen volt otthagyni, hogy �dv�z�lje a kik�t�orvost, aki m�r j�tt fel a haj� oldal�n.

Alig esett �t a Makambo a rag�lyvizsg�laton, m�r indult a kik�t�be a rakod�part fel�, mikor egy val�s�gos haditenger�szeti cs�nak futott neki az oldal�nak �s egy val�s�gos tenger�sztiszt m�szott fel a l�tr�n. A k�ldet�se hamar tiszt�z�dott. Az Albatross, m�sodoszt�ly� brit cirk�l�, amelynek � volt a negyedik tisztje, az angol D�li-tengervid�k f�korm�nyz�j�t�l hozott volt post�t Tulagiba. Az � �rkez�se �s a Makambo kifut�sa k�z�tt pontosan tizenk�t �ra volt a k�l�nbs�g �s mivel a Salamon-szigetek korm�nyz�ja �s Kellar kapit�ny �gy v�lekedtek, hogy az elt�nt kuty�t csak a Makambo vihette el, mivel tov�bb� tudt�k, hogy az Albatross a sydneyi kik�t�ben el fogja cs�pni a Makamb�t, az Albatross kapit�nya v�llalta a k�r�s�kre, hogy a Makamb�n sz�tn�z a kutya ut�n. A tiszt teh�t felj�tt megk�rdezni: van-e a haj�n egy �r terrier, amely Mih�ly n�vre hallgat?

Duncan kapit�ny becs�letesen kijelentette, hogy van, de viszont jobb meggy�z�d�se ellen�re nem c�folta meg Daughtry Dagot, mikor ez hossz� mes�t tal�lt ki arr�l, hogy a kutya mag�t�l j�tt a haj�ra. De m�r most hogy kellene visszajuttatni a kuty�t Kellar kapit�nynak? Az Albatross nem v�llalhatta, mert �j-Z�land fel� volt folytatand� az �tja. Duncan kapit�ny int�zte el a k�rd�st.

- A Makambo, - mondta a tisztnek - nyolc h�t mulva megint Tulagiban lesz. V�llalom, hogy a kuty�t magam jutatom vissza a gazd�j�nak. Addig is j� gondj�t fogjuk viselni. A stewardunk �gysz�lv�n �r�kbe fogadta, a kutya j� kezekben lesz.

Mikor Duncan kapit�ny elmagyar�zta a helyzetet Daughtry Dagnek, ez belet�r�dve v�laszolta:

- �gy l�tszik, egyik�nk� sem lesz a kutya.

De mikor h�tat ford�tott Daughtry �s tov�bb indult a fed�lzeten, velesz�letett konoks�g�t�l �gy �sszeh�z�dott a szem�ld�ke, hogy az �ltetv�nyes, aki megl�tta, k�v�ncsiv� lett, vajjon mi�rt szidta �ssze a kapit�ny a pinc�rt.

Noha Daughtry napi t�z �veg s�rt ivott �s noha k�nnyelm� ember volt, m�gsem volt h�jj�n a tisztess�ges �rz�seknek. �gy p�ld�ul a mesters�g�t k�ptelen volt elhanyagolni. Nem tudta felvenni a haj�pinc�ri fizet�st an�lk�l, hogy h�s�gesen meg ne feleljen haj�pinc�ri k�teless�geinek. B�r a Makamb�nak a sydneyi kik�t�ben val� p�r napi vesztegl�se alatt, mikor a haj� a Burns Philp-c�g dokkja ment�n �llott, � m�r kem�nyen elhat�rozta mag�t valamire, gondosan ut�nan�zett a legkisebb apr�s�gnak is, mikor kitakar�tott a lesz�ll� utasok serege ut�n �s mikor el�k�sz�tette azoknak a felsz�ll� utasoknak a hely�t, akik messze utakra, a Korall-tengerek �s a Hannib�l-szigetek fel� v�ltottak jegyet.

K�teless�geinek h�s�ges teljes�t�se k�zepette szabads�got k�rt egy �jszak�ra �s k�t d�lut�n egy-egy r�sz�re. A szabad �jszak�t matr�zok l�togatta kocsm�knak szentelte, ahol megtudhatta a legfrissebb pletyk�kat a haj�kr�l �s mostan�ban tengeren j�r� emberekr�l. Annyi adatot szedett �gy mag�ba, hogy m�snap d�lut�n kib�relt t�z shillingen egy kis cs�nakot �s felment rajta a Jackson-�b�l kik�t�j�be, ahol a magassz�lf�j�, j� vonal� h�rom�rbocos amerikai szkuner, a Mary Turner �llott.

Mikor fenn volt a haj�n �s el�adta, mi j�ratban van, levitt�k a f�kab�nba, ahol �ssze-vissza k�rdezgett�k egym�st, � meg n�gy furcsa ember.

Mind a n�gyet r�gt�n megismerte, mert sok�ig besz�lt volt azzal a pinc�rrel, aki ezen a haj�n felmondott �s elment. Az egyik nyilv�n a V�n Tenger�sz volt (egy h�res angol reg�ny c�me), aki f�lrevonulva t�volabb �ld�g�lt �s akinek olyan vil�gosk�k volt a szeme, hogy szinte fak�feh�rnek l�tszott. Ez�st�s, f�s�letlen hossz� hajcsom�k �gy keretezt�k be az arc�t, mint valami dicsf�ny. A girhess�gig sov�ny volt, a b�re, minthogy sem h�s, sem izom nem volt alatta, r�ncokban l�gott le a nyak�ra.

Ez azt�n a t�r�lmetszett v�n tenger�sz, gondolta mag�ban Daughtry. Lehet �gy hetven�t�ves, �mb�r �ppen �gy lehet sz�z�t, vagy ak�r sz�zhetven�t is.

Az aggasty�n jobb hal�nt�k�n ijeszt� forrad�s kezd�d�tt, elmetszette az arccsontj�t, elveszett a beesett �br�zat m�ly�ben, �tv�g�dott az als� �llkapcson, azt�n v�gleg elt�nt a nyak b�mulatos b�r-lebernyegei k�z�tt. Mind a k�t f�l�nek fonnyadt cimp�j�t olyan kis aranyk�r�k lyukasztott�k �t, amilyet a cig�nyok hordanak. Jobb keze csontv�zszer� ujjain �t furcsa gy�r� �keskedett. A bal kez�n nem volt gy�r�, mert a balkez�n ujja sem volt, amire h�zhatta volna. Csak h�velykujja.

A V�n Tenger�sz vizes szeme �gy meredt Daughtryra, mintha csak n�zn�, de nem l�tn�, mintha �bren �lmodn�k.

- Mit k�rne? - k�rdezte a kapit�ny, kinek Daughtry szerint nem igen volt tenger�sz k�lseje, hanem ink�bb aff�le skatuly�b�l kih�zott, h�belebal�zs kis �zletembernek, vagy kinyalt j�rdakoptat�nak l�tszott.

- R�szt ne kapjon, - sz�lt bele egy m�sik a n�gy k�z�l, hatalmas, nagycsont�, k�z�pkor� f�rfi. Daughtry r�ismert a sonkaszer� kez�r�l a t�voz� pinc�r le�r�sa nyom�n: ez a kaliforniai b�zafarmer.

- B�ven jut mindenkinek, - r�m�tette meg Daughtryt a V�n Tenger�sz �les h�pog�sa - annyi, mint a pelyva, uraim, hord�ban meg l�d�ban, hord�ban meg l�d�ban, egy fon�lnyira a homok alatt.

- R�szt... mib�l, k�rem? - k�rdezte Daughtry, noha nagyon j�l tudta, mert a m�sik pinc�r b�ven �tkozta el�tte azt a napot, mikor vakt�ban val� b�rre szerz�d�tt San-Francisk�ban �s nem k�szp�nzfizet�sre.

- Nem mintha ez fontos volna, k�rem, - tette hozz� sietve - v�gigcsin�ltam �n egyszer egy cetvad�sz-utat h�rom �vvel ezel�tt �s kisz�rt�k a szememet egy doll�rral. K�rek fizet�st ink�bb, m�gpedig csak hatvan aranyat havonta, mert l�tom, hogy csak n�gyen tetszenek lenni.

- Meg egy korm�nyos, - tette hozz� a kapit�ny.

- Meg egy korm�nyos, - ism�telte Daughtry - nagyon helyes, k�rem. �s r�szt nem k�rek.

Hossz� alkudoz�s kezd�d�tt. A kapit�ny, meg a t�rsas�g negyedig tagja, egy k�v�r sanfrancisc�i z�logh�zas mindenf�le ellenvet�st tett. A v�n tenger�sz pedig egyre hord�kr�l, l�d�kr�l, kincsekr�l motyogott. Mik�zben hangs�lyozta, hogy a rejtekhelyet csak � ismeri, mert csak � maradt �letben a der�k bolond t�rsas�gb�l... A vit�nak a farmer vetett v�get, kinek a pinc�r megtetszett. A t�bbiek nem mertek ellenkezni, mert kit�nt, hogy m�r csak neki van p�nze, � fedezi a v�llalkoz�s k�lts�geit. Illet�leg Nishikanta Simonnak, a z�logh�zasnak m�g volt, de m�r nem akart adni. Doane kapit�ny pedig nem tudott t�bb k�lcs�nt szerezni sanfrancisc�i b�rh�z�ra �s lak�h�z�ra. �gy h�t Grimshaw�, a farmer� volt az utols� sz� a haj�n. Az � f�ldjei m�g termeltek �s � m�g nem sajn�lta a p�nzt. Neki k�sz�nhette Daughtry, hogy felfogadt�k a haj�ra, hogy teljes�tett�k s�rk�vetel�s�t �s hogy mag�val hozhatta n�gerj�t �s kuty�j�t. M�g azt is kik�t�tte mag�nak, hogy San-Francisc�ban, ahov� a haj� tart, kil�p a szolg�latb�l �s megfizetik a felmond�st. Mikor id�ig �rtek, a v�n tenger�sz hirtelen felh�rd�lt:

- Tizennyolc napig ment�cs�nakban! Tizennyolc nap a ment�cs�nakban. Tizennyolc napi �g� pokol!

- Az urak mind meg vannak k�tyagosodva egy kicsit, - vigyorgott Daughtry Dag - de ehez nekem semmi k�z�m, addig, am�g kiadj�k a s�r�met, pontosan �s hi�nytalanul kifizetik minden elsej�n a j�rand�s�gomat, megyek az urakkal t�z�n-v�zen kereszt�l �s vigy�zok, mikor majd izzadva szedik ki a homok al�l a hord�kat meg a l�d�kat. Ha az urak �hajtj�k a seg�ts�gemet annyira, hogy megadj�k, amit k�rek, akkor �n az urakkal akarok menni.

Nishikanta Simon k�r�ln�zett. Grimshaw �s Doane kapit�ny b�lintott. Erre a z�logh�zas is belement:

- Teh�t holnap d�lut�n h�romkor a haj�z�si biztosn�l. Mikor akar be�llni?

- Mikor tetszenek indulni, k�rem?

- A legk�zelebbi tiszta reggelen kor�n.

- Akkor a holnapi �j folyam�n a haj�n leszek �s munk�ba l�pek.

�s mikor felment, m�g mindig hallotta a v�n tenger�sz fecseg�s�t:

- Tizennyolc nap a ment�cs�nakban, tizennyolc napi �g� pokol...

X. FEJEZET.

Mih�ly �ppen �gy ker�lt el a Makamb�r�l, mint ahogy odaker�lt: az ablakny�l�son kereszt�l. A dolog megint �jszaka folyt le �s megint Kv�k keze ny�lt �rte. Gyors �s vakmer� munka volt az esti sz�rk�let hom�ly�ban. Daughtry k�telet csavart egy r�dra �s �gy eresztette le lepr�s inas�t a cs�nakba. Azut�n gyors egym�sut�nban adta ki neki a kab�nban l�v� t�rgyakat. Mindent, ami az �v� volt. Mih�ly, akire az a parancs s�lyosodott, hogy maradjon cs�ndben, utols� volt a sorban.

Mikor Daughtry n�h�ny perccel k�s�bb v�gigbandukolt a fed�lzeten �s a levezet� l�pcs�n�l meg�llt egy kicsit besz�lgetni a v�mhivatalnokkal �s egy korm�nyos matr�zzal, Duncan kapit�ny nem is �lmodta, hogy haj�pinc�rj�n ez�ttal a legutols� pillant�s�t nyugtatja. L�tta, hogy a pinc�r �res k�zzel, kutya n�lk�l megy le a haj� oldal�n �s elt�nik a rakod�part villamosl�mp�i ment�n.

T�z perccel azut�n, hogy Duncan kapit�ny utolj�ra l�tta a pinc�r sz�les h�t�t, Daughtry minden holmij�val egy�tt m�r cs�nakban �lt �s a Jackson-�b�l fel� igyekezett. Mih�ly f�l� hajolva, simogatta a kuty�t. Kv�k ny�gd�cselt a boldogs�gt�l, hogy egy�tt van mindazzal, ami dr�ga neki a vil�gon. �jra �s �jra megtapogatta vedlett kab�tja oldalzseb�t, hogy megbizonyosodj�k: csakugyan nem hagyta-e a haj�n szeretett dorombj�t.

Daughtry Dag fizetett Mih�ly�rt, m�gpedig b�ven. T�bbek k�z�tt nem vette fel a Burns Philp-v�llalatn�l h�tral�kos j�rand�s�g�t �s a neki j�r� h�sz fontot ott hagyta veszni.

A Mary Turner, miut�n egy vontat�haj� a nyilt tengerre vitte, kev�ssel pirkad�s ut�n elvitorl�zott. Daughtry, Kv�k �s Mih�ly utolj�ra n�ztek vissza a sydneyi kik�t�re.

A v�n tenger�sz ott n�zel�d�tt mellett�k �s fecsegett:

- H�t megint csak megl�tta az �n �reg szemem ezt a sz�p kik�t�t...

Daughtry �szrevette, hogy a farmer meg a z�logh�zas hogyan f�lelnek erre a besz�dre �s hogy v�ltanak egym�ssal jelent�s pillant�sokat.

- �tvenkett�ben volt, igen, ezernyolcsz�z�tvenkett�ben, olyan napon, mint ez a mai. Az �ber fed�lzet�n hagytuk el Sydneyt. Mindenki ivott �s �nekelt a fed�lzeten. Pomp�s haj� volt az uraim, �, milyen okos, pomp�s haj� volt az. �s a leg�nys�g, egyt�l-egyig fiatal leg�nyek, egyik�nk sem volt m�g negyven�ves, der�k komp�nia, csupa bolondos, vid�m fick�. A kapit�ny huszonnyolc�ves �regur volt, a harmadik tiszt tizennyolc, borotva m�g nem �rte az arc�t, a pehely olyan volt a k�p�n, mint a b�rsony. � is meghalt a ment�cs�nakban. A kapit�ny pedig a p�lmaf�k alatt adta ki a lelk�t.

Tov�bb nem hallotta Daughtry Dag, mert lement, hogy belekezdjen �j szolg�lat�ba. De am�g tiszt�ba h�zta az alv�-k�j�t �s Kv�kkel fels�p�rtette az elhanyagolt padl�kat, megr�zta a fej�t �s ezt morogta mag�ban:

- Ez okos ember. Nagyon ravasz ember. A t�bbi h�lye.

A Mary Turner finom vonalainak az volt a magyar�zata, hogy a haj� eredetileg f�kavad�szat c�ljaira �p�lt. Ugyancsak ez�rt b�s�gesen �s k�nyelmesen volt rajta hely. Ott, ahol tizenk�t ember sz�m�ra lehetett �gyazni, k�nyelmesen h�lt a nyolc skandin�v matr�z. A h�rom kincskeres�nek, a v�n tenger�sznek �s a korm�nyosnak �t kab�n �llott a rendelkez�s�re. Ezt a korm�nyost, aki hatalmas termet�, j�lelk� oroszorsz�gi finn ember volt, Jackson �rnak h�vt�k a t�bbiek, mert azt a nevet, amelyet a szerz�d�s al� �rt, nem tudt�k kimondani.

A fed�lk�z ott volt elhelyezve a kab�nok mellett. Nagy v�laszt�fal �llott k�zben. A f�fed�lzeten, a fed�lk�zre meg a haj� far�hoz vezet� lej�ratok k�z�tt �llott a haj�konyha. A fed�lk�z�n, amely sokkal nagyobb ter�letet foglalt el, mint a kab�nok csoportja, hat t�gas fekv�hely sorakozott, mindegyik k�takkora, mint a matr�zok�, mindegyik f�gg�ny�s �s egyik felett sem volt m�sik �gy.

B�multa mindezt a tizenh�t�ves barnab�r� p�pua, akinek hervadt, sz�zesztend�s arca, csontv�zl�ba �s nagyhas� t�rzse volt. Daughtry r�sz�lt:

- Sz�p lak�s, mi, Kv�k? Mi? Mi te gondol?

Kv�ket annyira lesujtotta a hely nagyszer�s�ge, hogy csak a szem�t forgatta nagy �kessz�l�ssal.

Boldogan fogadta el pihen�hely�nek azt az �gyat, melyet gazd�ja kijel�lt sz�m�ra. K�zvetlen�l a szak�cs fekv�helye mellett. Mily nagy volt azonban a pinc�r csod�lkoz�sa, mikor egy f�l�ra mulva �szrevette, hogy A-Maj, a szak�cs minden c�km�kj�t a baloldalr�l a jobboldalra ceppelte. Minthogy a dolog szeget �t�tt Daughtry fej�be, most Kv�ket k�lt�ztette a jobboldalra, � pedig �tvonult a baloldalra. A-Maj visszak�lt�z�tt a baloldalra. Ez m�r t�bb volt a sokn�l. Egyenesen megk�rdezte a szak�csot, hogy mit jelent ez a helycsere. M�rt nem akar a fed�lzetnek ugyanazon az oldal�n fek�dni, mint Kv�k?

A kis �reg szak�cs agg�d� szem�ben megl�tszott az engesztel� �s ny�jaskod� t�rekv�s, mikor felelt:

- �n k�lt�z�m. �n mindig �gy k�lt�z�m. Folyton. Tudja?

Daughtry azonban nem �rtette az eg�szet �s megint megcs�v�lta a fej�t. A k�nai ferde szemei most bezzeg nem �rult�k el Daughtry el�tt azt a retteg�st �s aggodalmat, amely akkor �lt ki benn�k, mikor titokban r�meredtek Kv�k balkez�nek �lland�an beg�rb�lt k�t ujj�ra, tov�bb� a homlok�ra, ahol a b�r a k�t szeme k�z�tt egy �rnyalattal megs�t�tedett, picik�t megvastagodott �s m�r mag�n hordta az els� jeleit h�rom r�vid f�gg�leges vonalnak vagy r�ncnak. Ezek a r�ncok m�r megadt�k neki azt a furcsa, oroszl�nszer� arckifejez�st, melyr�l a lepra szaktud�sai azonnal megismerik azokat, kiket ez a sz�rny� betegs�g ker�tett hatalm�ba.

Ahogy a napok m�ltak, a pinc�r, a napi adag �t�dik �veg s�r ut�n mindig k�l�nf�le tr�f�s okokat keresett, hogy �ssze-vissza rendezgesse a maga meg a Kv�k �gyhely�t. �s a k�nai v�ltozatlanul k�lt�zk�d�tt mindig. Csak azt nem vette �szre Daughtry, hogy a k�nai sohasem k�lt�z�tt olyan �gyba, amely azel�tt a Kv�k� volt. �s azt sem �rte fel �sszel Daughtry, hogy mikor Kv�k m�r mind a hat �gyat v�gigfek�dte, a k�nai fogta mag�t �s kanav�szb�l f�gg��gyat varrt mag�nak, azt a tet�gerend�kra akasztotta �s ett�l fogva h�bor�tatlan t�vols�gban b�k�sen l�gadozott benne �jszak�nk�nt.

Daughtry nem sokat t�r�d�tt a k�nai szesz�ly�vel. Napirendre t�rt f�l�tte �s csak akkor gondolt megint r�ja, mikor �szrevette, hogy Kv�knek tilos volt bel�pnie a konyh�ba.

Ann�l kev�sb� t�r�d�tt a szak�cs furcsas�gaival, mert sokkal �rdekesebb dolgok k�t�tt�k le figyelm�t. �gy t�bbek k�z�tt nagyon szerette volna megtudni, hogy milyen ir�nyban fut a haj�... De hi�ba lesett be az ir�nyt�b�d�ba �s hi�ba j�rt fel s al� a kab�nok el�tt, melyekben heves vit�k folytak, nem l�tott �s nem hallott vil�gosan meg semmit. Csakhamar k�l�nben is megtiltott�k neki, hogy a tan�cskoz�sok alatt a kab�nsorban tart�zkodj�k. Csak k�vetkeztet�sek �tj�n �llap�totta meg, hogy ezek a tan�cskoz�sok val�s�gos csat�k, melyek folyam�n Doane Nishikanta �s Grimshaw urak hol egym�sra ord�tozva verik az asztalt, hol pedig t�relmesen �s roppant udvariasan faggatj�k a v�n tenger�szt. A pinc�r el�g hamar eld�nt�tte mag�ban, hogy a v�n tenger�sz azt csin�l a t�bbiekkel, amit akar, � azonban, hi�ba pr�b�lta, nem tudott azt csin�lni a v�n tenger�sszel, amit akart.

A v�n tenger�szt Stough Greenleaf K�rolynak h�vt�k. Daughtry annyit kiszedett bel�le, hogy a nev�n k�v�l nincs egyebe, mint a ment�cs�nakban ki�llott h�s�gr�l �s a homok alatt egy fon�lnyira el�sott kincsr�l sz�l� eszel�s mondatai �s �lmai.

Egyszer Daughtry, mikor a lej�r� karf�j�nak a r�zfog�j�t f�nyes�tette, kihallgatta a v�n embert, aki Grimshawnak �s az �rm�ny z�logh�zasnak magyar�zta a borzaszt� sebhelye �s hi�nyz� ujjai t�rt�net�t. Azok ketten k�l�n italokat hozattak neki, hogy megoldj�k a nyelv�t �s ravaszul kiszedjenek bel�le egyet-m�st.

Az �reg ember hangja kihallatszott a folyos�ra, amint mes�lt:

- A ment�cs�nakon t�rt�nt. A tizenegyedik napon t�rt ki a baj. Akik ott voltunk a farvitorla-k�telek k�z�tt, szemben �llottunk egym�ssal. �r�let volt az eg�sz. Nagyon ki voltunk �hezve, de egy kis v�z�rt egyenesen meg�r�lt�nk. Az eg�sz a v�z miatt kezd�d�tt. Tudniillik az �gy volt, hogy az evez�lap�tokr�l le szoktuk nyalni a harmatot, lenyaltuk a mellv�dr�l, az evez�padokr�l, meg a bels� bord�zatr�l is. Lassank�nt kifejl�d�tt mag�t�l, hogy a harmatgy�jt� fel�letek k�z�l melyikhez kinek van tulajdonjoga. Egyiknek sem jutott esz�be, hogy megcsalja a m�sikat, Sokkal tisztess�gesebbek voltak. De a matr�zok, az m�s. Azok folyton marakodtak egym�ssal a harmat-fel�letek miatt �s �ppen el�z� �jjel k�seltek meg egyet, mert harmatot lopott. �s ezen az �jszak�n, mikor v�rtam, hogy az a kev�s harmat az �n ter�letr�szemen egy kicsit m�g n�jj�n, egyszer csak hallom a neszt, amint valaki k�zeledik a jobboldali mellv�dhez, amely az eny�m volt. �ppen lid�rces �lmaim voltak krist�lyos sz�k�kutakr�l �s h�mp�lyg� foly�kr�l. Felriadtam, �s n�m�n figyelni kezdtem az �jszakai iv�t, mert tartottam t�le, hogy �tp�kosztoskodik abba, ami az eny�m. Az illet� k�zeledett az �n ter�letem hat�rvonal�hoz �s hallottam a halk ny�g�s�t �s ny�sz�rg�s�t, amint nyalja a nyirkos deszk�t. V�letlen�l �ppen egy cs�nakfesz�t�t tartottam a kezemben, hogy azt a kis harmatot is elcs�pjem, ami megesi. Nem tudtam, hogy ki az, de mikor ny�gve �s ny�sz�r�gve �tt�rt a hat�rvonalon �s nyalt tov�bb, r�v�gtam. A l�c �ppen orron tal�lta. A cs�nakmester volt. Kit�rt a zend�l�s. A cs�nakmester k�se has�totta v�gig a k�pemet �s metszette le az ujjaimat. A harmadik tiszt, a tizennyolc �ves gyerek, kem�nyen verekedett mellettem. � mentette meg a b�r�met. M�r majdnem el�jultam, mikor �n el�lr�l, � h�tulr�l, k�zrefogtuk a cs�nakmester test�t �s oldalt ledobtuk.

Egym�sra rakott l�bak �s sz�kmozdul�sok zaja hirtelen visszaijesztette Daughtryt a r�zf�nyes�t�shez, amit k�zben elfelejtett. D�rzs�lte tov�bb a rezet �s mag�ban morgott:

- Az �reg egy kicsit elvetette a sulykot. M�g hogy ilyesmi t�rt�nhess�k.

Odabenn a v�n tenger�sz egy k�rd�sre felelv�n, folytatta a mond�k�j�t. V�kony, elaggott fejhangon mes�lte tov�bb:

- Nem, nem a sebek miatt vesztettem el az eszm�letemet, hanem az er�lk�d�s miatt, melyet kifejtettem a k�zdelemben. T�lgy�nge voltam m�r. A szervezetemben m�r olyan kev�s volt a nedvess�g, hogy alig v�reztem. �s ami ilyet�n k�r�lm�nyek k�z�tt egyenesen megd�bbent� volt: roppant gyorsan meggy�gyultam. A m�sodik tiszt varrt meg m�snap egy t�vel, melyet az elet�ntcsont-fogpiszk�l�j�b�l csin�lt �s egy fon�llal, melyet egy elrongyol�dott vitorlav�szon sz�laib�l sodort.

Ezen az est�n m�g valamit kihallgatott Daughtry. Nishikanta Simon a sz�lfog�n�l ezt mondta a s�t�tben Grimshawnak:

- Azok a gyďż˝rďż˝k, amiket hord, nem mennek ki a fejembďż˝l. Manapsďż˝g nem lďż˝tni ilyen gyďż˝rďż˝ket. Rďż˝giek ezek, nagyon rďż˝giek. Ezek nem fďż˝rfigyďż˝rďż˝k, mint ahogy csak az a rďż˝gi elnevezďż˝s, hogy »uri gyďż˝rďż˝«, illik rďż˝juk. Igazi urak, nagy urak hordtak ilyen gyďż˝rďż˝ket rďż˝gente. Sokďż˝rt nem adnďż˝m, ha ugyanilyen fajtďż˝jďż˝ gyďż˝rďż˝k egyszer a boltomba kerďż˝lnďż˝nek. Az ďż˝rtďż˝kďż˝k nagyon nagy.

Ezen az �jszak�n lefekv�skor, Daughtry bizalmasan �gy sz�lt a kuty�hoz:

- Csak azt akarom mondani neked, Killeny, hogy miel�tt az utaz�snak v�ge lesz, esetleg meg fogom b�nni, hogy nem haszonr�szre szerz�dtem, hanem fix fizet�sre. �n mondom neked, Killeny, hogy ez az �reg �riember tudja, mit besz�l. A maga idej�n leg�ny lehetett a talp�n. Az emberek nem v�gatj�k le az ujjukat �s nem has�ttatj�k v�gig a k�p�ket csak �gy semmi�rt. �s nem hordanak ok n�lk�l olyan gy�r�ket, melyekt�l egy zsid� z�logosnak �sszefut a ny�l a sz�j�ban.

XI. FEJEZET.

Miel�tt a Mary Turner az �t v�g�hez k�zeledett volna, Daughtry Dag, lenn �ld�g�lve az iv�vizes rakt�rban a hord�k sorai k�z�tt, nagyot nevetett mag�ban �s elkeresztelte a szk�nert a Bolondok Haj�j�nak. De eddig el kellett n�h�ny h�tnek telni. Addig olyan mintaszer�en v�gezte a dolg�t, hogy m�g Doane kapit�nynak sem akadhatott a legcsek�lyebb kifog�sa sem.

K�l�n�sen figyelt a pinc�r a v�n tenger�szre, aki ir�nt rendk�v�li b�mulat, s�t vonz�d�s kezdett �bredni benne. A v�n fick� eg�szen m�s volt, mint kab�nos t�rsai. Azok im�dt�k a p�nzt, minden csak a doll�rok hajszol�s�v� alacsonyodott a bens�j�kben. Daughtry, akinek jellem�t holmi gavall�rosan k�nnyelm� von�sok tett�k kev�sb� ridegg�, csak meg�rt�ssel ad�zhatott a v�n tenger�sz b�kez� �g�reteinek, aki mindig hangoztatta, hogy a kincset, amit keresnek, el kell osztani.

Mikor Daughtry olykor-olykor kedveskedett �s sz�neskedett neki, gyakran biztos�totta a pinc�rt:

- Maga is megkapja a mutyi-r�sz�t, pinc�r, ha mingy�rt a r�m es� r�szb�l is. Van ott annyi, mint a pelyva. Nekem semmif�le pereputtyom nincs a kerek vil�gon �s olyan kev�s van m�r h�tra az �letemb�l, hogy nem sokra �s nem sok�ig lesz p�nzre sz�ks�gem.

�gy vitorl�zott el�re a Bolondok Haj�ja, amelyen kiki bolond vagy bolond�t� volt, kezdve a tisztatekintet�, j�lelk� finn korm�nyoson, �s v�gezve A-Majon, a k�nai szak�cson, aki �lland�an h�rom l�p�snyi t�vols�gra tartotta mag�t�l Kv�ket, de azt m�r nem tette meg, hogy csendesen figyelmeztesse a t�bbieket, mit kock�ztatnak, mikor a borzaszt� betegs�g fejl�d� p�ld�ny�val �lland�an �rintkeznek.

Kv�k maga nem gondolt �s nem vesz�d�tt a baj�val. Gazd�j�n k�v�l egy�ltal�ban nem t�r�d�tt semmivel �s senkivel.

Mih�ly hasonl�k�ppen volt vele. Szinte pontosan �gy im�dta a maga b�lv�ny�t, mint Kv�k.

Nem volt nagyobb gyďż˝nyďż˝rďż˝sďż˝g Mihďż˝ly szďż˝mďż˝ra, mint ďż˝rďż˝khosszat egyďż˝tt ďż˝lni Pincďż˝rrel, ďż˝s ďż˝nekelni vele mindazokat a dalokat ďż˝s nďż˝tďż˝kat, amelyeket az dalolt vagy dudolt. A Pincďż˝r kivďż˝lasztotta mindegyik melďż˝diďż˝t, amely hangterjedelmďż˝t nem haladta tďż˝l, Mihďż˝ly lassankďż˝nt megtanulta elvonďż˝tani, sďż˝t elďż˝nekelni, mert lďż˝gy ďż˝s tudatos vonďż˝tďż˝sa nyugodtan ďż˝neknek volt mondhatďż˝. Sďż˝t segďż˝tsďż˝g nďż˝lkďż˝l ďż˝s hibďż˝tlanul el tudott ďż˝nekelni olyan egyszerďż˝ kis melďż˝diďż˝kat, mint »Otthon, ďż˝des otthon«, »Isten tartsd meg a kirďż˝lyt«. »ďż˝desen, lassan«. Sďż˝t mďż˝g a »Shenandoah« ďż˝s az »Evezz le velem a folyďż˝n« cďż˝mďż˝ dalokat is el tudta ďż˝nekelni egyedďż˝l, mikor Pincďż˝r tďż˝z lďż˝pďż˝snyi tďż˝volsďż˝gbďż˝l parancsot adott neki. Mihďż˝ly ilyenkor ďż˝gnek szegte a szďż˝jďż˝t ďż˝s rďż˝gyujtott a nďż˝tďż˝ra.

Mikor Pinc�r nem volt jelen, olykor Kv�k is el�szedte a dorombj�t, �s ezzel a primit�v hangszerrel r� tudta venni Mih�lyt, hogy vele �nekelje a Vilmos Kir�ly-sziget barb�r �s titokzatos dan�it. De akadt egy n�la jobb �nekmester, akit Mih�ly jobban szeretett. Ezt az �nekmestert Cockynak h�vt�k. �gy mutatkozott be Mih�lynak, mikor legel�sz�r tal�lkoztak. Mih�ly, amint megpillantotta, r�gt�n ki akarta v�gezni. De � a f�lelem, vagy menek�l�s legcsek�lyebb rezzen�se n�lk�l b�tran elki�ltotta mag�t:

- Cocky!

�s az emberi hangt�l, amely az apr� h�feh�r mad�r tork�b�l eredt, Mih�ly megd�bbenve h�tr�lt. Szem�vel, orrlyuk�val kutatta, hol az az ember, aki sz�lt. De ember nem volt sehol, csak egy kis kakadut l�tott, amely szemtelen�l, oldalv�st nyujtotta fel�je a fej�t �s m�g egyszer ki�ltotta:

- Cocky!

�s a kis Cocky, a n�h�ny gramnyi, f�lfontn�l is kevesebb cs�pps�g, maroknyi tollazattal bor�tott t�r�keny kis csontv�z, amelynek belsej�ben volt olyan forr� a sz�v, mint ak�rki m�s� a Mary Turner fed�lzet�n, szinte azonnal a cimbor�ja, j�bar�tja lett Mih�lynak. S�t zsarnoka.

A vakmer�s�g �s b�tors�g e maroknyi apr�s�ga az els� pillanatt�l kezdve kiv�vta a Mih�lyt�l j�r� tiszteletet. �s Mih�ly, aki egyetlen er�sebb l�blegyint�ssel kit�rhette volna a Cocky gyenge nyak�t �s szeme b�tor ragyog�s�t �r�kre kiolthatta volna, kezdett�l fogva is nagyon vigy�zott Cockyra. �s ezer meg ezer olyan apr� szabadoss�got eln�zett neki, amelyet Kv�knek semmi esetre sem engedett volna meg. �gy elt�rte, hogy a legjobb falatokat v�logassa ki a maga elem�zsi�j�b�l.

Mert Cocky nem volt �m csak olyan ak�rmilyen mad�r. Zsarnoki akarat�nak �rv�nyes�t�s�ben olyan volt, mint a kifent �s vert ac�l, �gy tudott hencegni �s sz�jh�sk�dni, mint a messzir�l j�tt matr�z, viszont �gy tudott k�ts�gbeesett nyafog�ssal h�zelegni, mint valami elk�nyeztetett le�nyka. Mikor az egyik l�b�n tartotta mag�t, a m�sikkal pedig belemarkolt a Mih�ly nyak�ba �s a kutya f�l�hez hajolva sir�nkozott, Mih�ly nem tudott mit tenni, haragosan felborzolt nyaksz�re sz�pen les�mult �s az elragadtat�s h�lye kifejez�s�vel a szem�ben, belement mindenbe, amit a Cocky akarata vagy szesz�lye k�v�nt.

Cocky ann�l nagyobb bar�ts�gba keveredett Mih�lylyal, mert A-Maj egy sz�p napon megtagadta a madarat. A k�nai a sidneyi kik�t�ben egy matr�zt�l vette Cockyt tizennyolc shilling�rt �s egy �ll� �r�t elt�lt�tt az alkudoz�ssal. De mikor egyszer megl�tta, hogy Cocky a Kv�k balkez�nek meredt ujj�n �l �s repes, hirtelen �gy megut�lta a madar�t, hogy tizennyolc shilling, ha Cocky birtok�hoz �s esetleges meg�rint�s�hez volt k�tve, hirtelen nem �rt neki semmit �s Kv�knek aj�nd�kozta.

Tal�lt m�g egy cimbor�t Mih�ly, de ezt a bar�ts�got Cocky m�r nem osztotta meg vele. R�ad�s volt, a bumfordi ujfundlandi-k�ly�k, amely nem volt senki�, legfeljebb a Mary Turner szk�ner�, mert senki sem tartott r� ig�nyt sem el�bb, sem ut�bb, a haj�n pedig mindenki tagadta, hogy a fed�lzetre hozta volna. Ez�rt nevezt�k el R�ad�snak �s mivel nem volt senki kuty�ja, enn�lfogva mindenki kuty�ja volt. Annyira, hogy Jackson �r meg�g�rte A-Majnak, hogy beveri a fej�t, ha R�ad�st nem eteti rendesen, Halvorsen Sigurd matr�z pedig csakugyan beverte a Gjersten Henrik fej�t, mikor ez el merte r�gni �tj�b�l a kuty�t.

Mih�ly, a feln�tt �s �rett kutya, olyan vid�m ked�ly� valaki volt, hogy roppant �r�met tal�lt a R�ad�ssal val� v�gn�lk�li hanc�roz�sokban. A j�t�kos �szt�n olyan er�sen �lt benne, viszont a szervezete olyan er�s volt, hogy R�ad�st �lland�an a v�gkimer�l�sig kif�rasztotta. De mikor R�ad�s kiszuszogta mag�t �s megint k�sz volt az �jabb bolond�ri�ra, Mih�ly is �ppen olyan k�sz volt r�, mint �.

XII. FEJEZET.

�gy vitorl�zott el�re a Bolondok Haj�ja. Mih�ly j�tszott R�ad�ssal �s tisztelte Cockyt, �nekelt Pinc�rrel �s im�dta �t. Cocky zsarnokoskodott Mih�ly felett �s h�zelgett neki. Daughtry mindennap megitta a maga t�z �veg s�r�t, minden elsej�n felvette a fizet�s�t �s b�multa Stough Greenleaf K�rolyt, mint a legkit�n�bb embert a haj�n. Kv�k szolg�lta �s szerette gazd�j�t, a homloka pedig vastagodott, feketedett abban a m�rt�kben, ahogy betegs�ge mindjobban haladt el�re. A kincskeres�k pedig folytatt�k vit�ikat, melyek rendesen azzal v�gz�dtek, hogy a m�rges z�logh�zas �r�kig nem sz�lt egyikhez egy sz�t sem, �s aki sz�lt hozz�, azt nem vette tudom�sul. Minthogy azt hitte, hogy m�v�szi tehets�g lappang benne, mint �res �r�iban egy�bk�nt is, ilyen �sszevesz�sek ut�n festeni pr�b�lt, de hi�ba; hirtelen pokoli d�h t�rt ki rajta, elszaggatta a v�zlatot, a fed�lzetre taposta, azt�n el�hozta nagykaliber� ism�tl�fegyver�t, felkuporodott a haj� orr�ra �s minden k�sz�l� diszn�c�p�ba vagy delfinbe bele pr�b�lt l�ni. L�tnival� volt, hogy nagy k�nnyebbs�g�re szolg�l, ha goly�t k�ldhet egyik-m�sik felsz�k�, tarka hal test�be, hogy pomp�s, cik�z� mozg�s�t �r�kre meg�ll�tsa, a hal lassan oldal�ra forduljon �s els�llyedjen a tenger hal�los m�ly�be.

Olykor, ha egy raj cet hanc�rozva haladt el mellett�k, mindegyik tekint�lyes nagys�g� �llat, Nishikanta mag�nk�v�l volt az �lvezett�l, hogy sz�rhatja a f�jdalmat. H�szat is kic�lozott a rajb�l.

A v�n tenger�sz ilyenkor komoran cs�v�lta a fej�t.

Doane kapit�ny meg �ppen egyenesen megmondta a mag��t. Az arca beles�padt �s az ajka beleremegett a felh�borod�sba, mikor �gy sz�lt:

- N�zze, Nishikanta, maga bajt csin�l ezeknek az �llatoknak �s csak bajt kaphat �rte. Tudom, hogy mit besz�lek. Nincs joga �gy kock�ztatni az �let�nket. H�t nem tudja, hogy az Anniem pil�tahaj�t egy cethal s�llyesztette el az Aranykapu kell�s k�zep�n? Mikor �n fiatalkoromban m�sodkorm�nyos voltam a Berncastle briggen^[13], egy cethal bel�nkszaladt �s �gy futottunk be Hakodat�be, hogy k�t v�lt�s ember dolgozott a szivatty�kn�l. �s az Essex cetvad�szhaj�, amelyik teljesen �jonnan volt felszerelve, els�llyedt D�lamerika nyugati partj�n�l �s a kis cs�nakoknak ezerk�tsz�z tengeri m�rf�ldet kellett �tk�nl�dni a legk�zelebbi sz�razf�ldig, mert egy nagy n�st�ny cet nekiment a haj�nak �s forg�ccs� t�rte.

Nishikanta Simon haragos volt, nem m�ltatta feleletre a kapit�nyt �s n�h�ny goly�val az utols� cetet is elkergette abb�l a k�rb�l, amelyet a tengerb�l �t tudtak tekinteni.

XIII. FEJEZET.

Doane kapit�ny kem�nyen dolgozott, de Nishikanta Simon a kapit�ny munk�j�t tehetetlen haj�vezet�snek b�lyegezte �s ezt nyiltan ki is mondta.

Egy napon, mikor �t �ra hosszat s�lt fenn az �rbockos�rban, hogy f�rk�ssze a tengert, lej�tt �s �gy sz�lt:

- H�t �n most megmutatom, hogy nem n�zem a garast. Mondja meg a matr�zoknak, hogy �n, Nishikanta Simon, sz�z arany doll�rt fizetek annak, aki a Greenleaf megadta hossz�s�g �s sz�less�g alatt el�sz�r l�tja meg a f�ldet.

De a matr�zok, akik ellept�k az �rbocokat, csal�d�sra voltak k�rhoztatva, mert csak k�t napjuk maradt, hogy a kit�z�tt jutalom�rt less�k a tenger t�kr�t. �s ez nem teljesen Daughtry Dagon m�lott. �mb�r az, amit � �hajtott �s tett, az mag�ban v�ve is el�g lett volna ahoz, hogy a matr�zok igyekezete k�rba vesszen.

T�rt�nt ugyanis, hogy Daughtry lement abba a helyis�gbe, ahol a s�r volt berakt�rozva. Megolvasta a l�d�kat, nem hitt a szem�nek, m�g t�bb gyujt�t elgyujtogatott, megolvasta a l�d�kat m�g egyszer, azt�n az eg�sz helyis�get t�v� tette, hogy tal�n m�sutt tal�l m�g s�r�sl�d�kat. De hi�ba.

A kab�nokhoz felvezet� ajt� l�pcs�j�nek az alj�n le�lt �s egy �ll� �ra hossz�ig gondolkozott. Meg�llap�totta, hogy Nishikanta Simon becsapta. Kev�s s�rt hozatott a haj�ra. M�r legfeljebb tizenk�t napra val� volt a h�rom l�d�ban. Sok�ig t�rte a fej�t, hogy mit csin�ljon? Azt csak nem t�rheti, hogy egy olyan senki ember, mint a z�logh�zas, r�szedje. Nem. Megmutatja, hogy m�gis hozz� fog jutni a kik�t�tt s�rmennyis�ghez... De hogy ezt a c�lt el�rje, a haj�nak kik�t�be kell jutnia. H�t ha kell, fog is, morogta a pinc�r �s m�r is k�sz volt a terve. A dolog nagyon egyszer�, valami olyast kell a haj�r�l elt�vol�tani, ami n�lk�l a rajta l�v�k nem folytathatj�k �tjukat... A pinc�r hat�rozott.

H�rom �rakor, mikor a v�n tenger�sz k�ts�gk�v�l szundik�lt a kab�nj�ban, Doane kapit�ny, Grimshaw �s a soros matr�zok fele pedig fent rajzottak az �rbocok tetej�n, hogy a zaf�rsz�n� tengeren megpr�b�lj�k kivenni az Oroszl�nf� felt�n�s�t, mely a v�n tenger�sz szerint egy ezerm�ternyi kiemelked� r�sze volt a kincses szigetnek, Daughtry Dag a nyitott bej�r� l�tr�j�n lesettenkedett oda, ahol hossz� sorokban, a sorok k�zt j�r�sokkal, hasukra fektetve, szil�rdan al��kelve a vizeshord�k sorakoztak.

Az inge al�l egy francia f�r�t szedett el� a pinc�r, azt�n el�vett a nadr�gzseb�b�l egy tizenk�t millim�teres f�r�hegyet �s r�sr�folta. Majd let�rdelt �s megf�rta az els� hord� szemben�z� fenek�t, m�gnem a v�z kisz�kkent a padl�ra �s el�rasztotta a feneket. Hord�t hord� ut�n f�rt meg, gyorsan dolgozott �s haladt v�gig a j�r�s hom�lyba vesz� v�ge fel�. Mikor az els� hord�sor v�g�hez �rkezett, meg�llt egy pillanatra, hogy hallgassa a t�z millim�teres lyukakon �t pocs�kba men� v�z bugyog�s�t. Ekkor �les f�le hasonl� neszt fogott el a legk�zelebbi j�r�s jobboldala fel�l. �s mikor jobban odahallgatott, meg mert volna esk�dni, hogy valami f�r�nak a f�ba hatol� recseg�s�t hallja.

Gondosan eldugta a maga szersz�m�t. �s egy perc mulva a keze egy ember v�ll�ra tapintott, akit a hom�lyban nem tudott megismerni �s aki t�rdelve �s szuszogva kem�nyen f�rta a hord� fenek�t. A b�n�s nem is pr�b�lt menek�lni �s mikor Daughtry gyujt�t gyujtott, a v�n tenger�sz arca meredt fel�je.

- Ejha, - dadogott halkan �s megd�bbenve a pinc�r - mi a man�nak ereszti ki a vizet?

L�tta, hogy a v�n ember teste heves izgalomban reszket. Megesett rajta a sz�ve:

- Rendben van, j�l van, - mondta s�gva - ne f�ljen. H�nyat f�rt meg?

- Ebben a sorban mindet, - hangzott a suttog� v�lasz - de mondja, nem fog el�rulni a... a t�bbieknek?

- El�rulni? - nevetett halkan Daughtry. - �n megmondom �nnek nyiltan, hogy magam is ebben a j�ratban vagyok, �mb�r nem �rtem, hogy �n mi�rt csin�lja. �n �ppen most f�rtam meg az utols�t a baloldali sorban. H�t csak annyit mondok, szedje az irh�j�t most mingy�rt, am�g j�l van dolga. Mindenki a k�t�lzeten van, senki sem fogja �szrevenni. �n majd csin�lom tov�bb �s befejezem ezt a kis munk�t. Nem hagyok t�bb vizet, mint amennyi... mondjuk... tizenk�t napra el�g.

- Szeretn�k mag�val besz�lni, - s�gta a v�n tenger�sz - hogy bizonyos dolgokat megmagyar�zzak.

- Hogyne, k�rem, persze. Megmondom nyiltan, hogy nagyon furdal a k�v�ncsis�g. T�z perc mulva megkeresem �nt a kab�nban, azt�n kibesz�lj�k magunkat. Azt el�re is megmondom: ak�rmi a sz�nd�ka, �n benne vagyok. Mert v�letlen�l az �n c�lom menn�l hamar�bb kik�t�be jutni, azt�n meg rendk�v�l kedvelem �s nagyrabecs�l�m �nt, k�rem al�ssan. De most menjen. T�z perc mulva ott leszek.

Egy negyed�ra mulva, mikor a h�rom aranyhajh�sz m�g fenn volt az �rbocon, Stough Greenleaf K�roly ott �ld�g�lt a kab�nj�ban �s sz�d�sp�link�t szopogatott, Daughtry pedig ott �llt vele szemben az asztal t�ls� v�g�n �s �vegs�rt ivott.

- Maga bizonyosan nem tudja, - mondta a v�n tenger�sz - de ez nekem m�r az �t�dik utam a kincs ut�n.

- Sz�val...? - k�rdezte Daughtry �rtelmesen.

- �gy van. A kincs egyszer�en nincs. Soha nem is volt. Oroszl�nf� sem volt, ment�cs�nak sem volt �s titkos hossz�s�gi �s sz�less�gi adatok sem.

Daughtry zavar�ban k�cos �sz haj�t tapogatta:

- �n bizony beugrottam, k�rem. Eg�sz komolyan beugrottam. Elhittem a kincset.

- Beismerem, pinc�r, hogy ezt j�l esik hallanom. �gy l�tszik, maradt m�g egy kis ravasz eszem, ha be tudok csapni egy olyan embert, mint maga. K�nny� olyanokat becsapni, akiknek csak a p�nzen j�r az esz�k. De maga m�s. Maga nem �l-hal a p�nz�rt �s �gy nem veszti el az esz�t egy halom el�sott arany kincs�rt. Akik elvesztik, azokat hihetetlen k�nny� bolondd� tartani. �n �reg ember vagyok m�r. Nagyon �reg. Szeretek �lni, am�g meg nem halok... tudniillik szeretek rendesen, k�nyelmesen, j�l �lni.

- �s szereti a hossz� utaz�sokat? Kezdem �rteni, k�rem. �ppen mikor k�zelednek ahoz a ponthoz, ahol a kincs nincsen, akad valami kis baleset, p�ld�ul elfolyik az iv�v�zk�szlet �s �k szaladnak egy kik�t�be, azt�n rohannak vissza hajh�szni a kincset.

A v�n tenger�sz b�lintott �s sz�ntelen szeme hunyorgott egyet.

- Csak tess�k tov�bb mondani, k�rem, roppantul �rdekel, - mondta Daughtry Dag, mik�zben somm�san v�gzett a s�rrel - nagyon j� fog�s! Nagyszer� fog�s!

- Ne higgye, hogy k�z�ns�ges csal� vagyok. F�lig-meddig b�ntetni is akarom azokat a kapzsi embereket, kik beleesnek csapd�mba. �n csak olyanokat keresek ki, kiknek nagyon sok a p�nz�k - �s akik meg sem �rzik azt a k�lts�get, mellyel ilyen kis kir�ndul�s j�r. Azonk�v�l meg m�g hasznot is h�znak bel�le.

Mert az ilyen tengeri �t roppantul haszn�l az eg�szs�g�knek. Mindent �sszev�ve, �n nem is csin�lok nekik vagy vel�k semmi rosszat, csak j�t �s hozz�j�rulok az eg�szs�g�kh�z.

- De h�t ezek a forrad�sok, ami v�gighas�totta az arc�t, meg az ujjai, amik hi�nyzanak a kez�r�l? Ezeket, fogadni merek, nem a ment�cs�nakon szerezte vereked�s k�zben, mikor a cs�nakmester v�gigv�gta. H�t akkor hogy a csod�ban jutott hozz�juk? Tess�k csak v�rni egy pillanatig, k�rem, el�bb megt�lt�m a pohar�t.

�s frissen megt�lt�tt poh�r mellett Stough Greenleaf K�roly elmondta sebhelyeinek t�rt�net�t.

- El�sz�r is tudnia kell, pinc�r, hogy �n... h�t igen, �riember vagyok. Nagyon r�gi csal�dnak lez�ll�tt sarja. Mikor elv�geztem azt az egyetemet, amelynek a neve nem fontos, m�sodik voltam abban az �vfolyamban. Az a n�v sem az igazi nevem, amelyen ismernek. Sok kellemetlens�gen �s csap�son mentem kereszt�l. A sebhelyeimet k�rdezte, meg a hi�nyz� ujjaimat? H�t ez nem is olyan r�gen, n�h�ny �v el�tt a k�vetkez�k�ppen t�rt�nt. J� k�s� reggel volt egy Pullman-kocsiban, mikor a baleset megesett. A vonat zs�folva volt �s k�nytelen voltam be�rni egy fels� �ggyal. Florid�b�l utaztunk felfel�. �ssze�tk�z�s t�rt�nt egy magas t�lt�sen. A kocsik egym�sba szaladtak, n�h�ny k�z�l�k felfordult �s lezuhant a hat m�ter m�ly, kisz�radt foly�mederbe. Ki volt sz�radva, csak �ppen egy helyen volt valami kev�s t�csa, lehetett h�rom m�ter sz�les �s lehetett benne a v�z negyven centim�ter m�ly. K�r�sk�r�l sz�raz kavics volt minden�tt, �s �n pontosan megc�loztam ezt a t�cs�t. Mingy�rt elmondom. �ppen f�lkeltem, cip�t, nadr�got, inget h�ztam �s le akartam sz�llni az �gyr�l. Ekkor t�rt�nt a dolog. Annak rendje �s m�dja szerint lerep�ltem a fels� �gyr�l, mint a mad�r kirep�ltem a f�lk�b�l, fejjel el�re �t�t�ttem az ablak�veget, t�bbsz�r bukfenceztem a leveg�ben a hatm�teres es�s alatt, mint amennyire vissza tudok eml�kezni, de valami isteni csoda folyt�n pont akkor laposan voltam a leveg�ben, mikor a testem belec�loz�dott a t�cs�ba. Annyi bizonyos, hogy laposan estem bele �s olyan pontosan beleestem, hogy a v�z gyeng�tette a zuhan�s erej�t. Az �n kocsimb�l csak magam maradtam �letben.

- Folytassa, k�rem, folytassa, - mondta a pinc�r izgatottan - �s mondja el a kincskeres�si dolgot is. Olyan k�v�ncsi vagyok, hogy azt se tudom, mit csin�ljak. Eg�szs�g�re!

- Annyit mondhatok mag�nak, pinc�r, - folytatta a v�n tenger�sz - hogy ez�stkan�llal a sz�mban sz�lettem, de az ez�stkan�l elolvadt a sz�mban �s �n �gy maradtam, mint a t�kozl� fi�. De viszont olyan kem�ny, b�szke gerinccel is sz�lettem, amely nem akart megpuhulni. Vagyonomat elt�kozoltam �s csal�dom kitagadott. Igaza volt. Hossz�, k�nos verg�d�s ut�n a szeg�nyh�zba ker�ltem. Ott gondoltam ki az �bert, a szem�lyzet�t, az utat �s a kincset, mely egy fon�lnyira van el�sva a homok alatt. K�t �vig dolgoztam a szeg�nyh�z mos�konyh�j�ban, m�g azt a sz�z�tven doll�rt �sszekuporgattam, mellyel az �j �letnek indultam. Azon kezdtem, hogy Bostonban egy kisebb, de eleg�ns sz�ll�ban, szob�t b�reltem. �s poharaz�s k�zben elkezdtem mes�lni az �berr�l, a ment�cs�nakr�l, a titkos f�ldrajzi adatokr�l �s a kincsr�l, amely egy fon�lnyira van a homok alatt. Az emberek sz�jt�tva hallgattak. K�l�n�s hat�st �rtem el k�s�bb, mikor m�r p�nzhez jutottam, ezzel az aranyr�ggel, melyet itt hordok aranyl�ncomon. �s megb�mult�k ezeket a gy�r�ket is. Majdnem azt akartam mondani, hogy bekapt�k az aranyr�ggel egy�tt, mint a halak a csal�tket. �s a mese terjedt. �s j�ttek az ujs�g�r�k �s �rtak r�la. Kisz�nezve �s mint val�s�gr�l. V�gre azt�n j�tt �, az �n fiatal doktorom. A b�lcs�szettudom�nyok doktora. Gazdag is volt, tud�s is volt - �s ami a f�, nagyon izgatta a D�li-tenger. Nem maga sz�llott a haj�ra. Egy le�nyt is hozott mag�val. Kiss� id�set. Mintegy n�gyezer esztend�set. Egy egyiptomi m�mi�t. Nekem is nagyon megtetszett a dr�ga kis le�ny. Hiszen olyan csendesen viselkedett az eg�sz �ton. Akkor is, mikor ment�nk �s akkor is, mikor visszaj�tt�nk.

A v�n tenger�sz �lmodozva n�zett a pohar�ba. Daughtry Dag felhaszn�lta a sz�netet, hogy megk�rdezze:

- H�t a fiatal doktor? Hogy esett neki, hogy nem tal�lta meg a kincset?

A v�n tenger�sz arc�n felcsillant a vid�ms�g.

- Mikor r�j�tt, akkor �t�lelte a v�llamat �s kedves �reg csirkefog�nak nevezett. Tudja, pinc�r, �n �gy megszerettem ezt a fiatalembert, mintha az �des fiam lett volna. Ott �llt �t�lelve a v�llamat �s ebben az �lel�sben t�bb volt a puszta pajt�ss�gn�l �s megmondta, hogy alig �rt�nk a River Platehez, � m�r tudta, hogy h�nyad�n vagyunk. Nevetett, vid�man, de m�g t�bb szeretettel megveregette a v�llamat �s kimutatta a mes�mben az ellentmond�sokat. (Azokat kijav�tottam az�ta, h�la legyen neki, m�g pedig j�l kijav�tottam.) Sz�val kijelentette, hogy az utaz�s f�nyesen siker�lt �s � �r�kk� le lesz nekem k�telezve. Mit tehettem volna? Megmondtam neki az igazat. Neki m�g az igazi nevemet is megmondtam, s�t elmondtam neki azt a sz�gyent is, amely miatt ezt a nevet letagadom. R�tette a kez�t a v�llamra �s...

Itt a v�n tenger�sz elhallgatott, mert a torka elf�lt �s mind a k�t szem�b�l nedvess�g sziv�rgott le az arc�n. Daughtry Dag n�m�n koccintott fel�je. Az �reg ivott �s �sszeszedte mag�t.

- ...�s azt mondta, hogy menjek �s �ljek vele. �s m�g aznap, mikor kik�t�tt�nk Bostonban, elvitt a maga �ri�si mag�nyos h�z�ba. Kijelentette azt is, hogy besz�l az �gyv�djeivel, mert engem, meg Isthar-t, ez volt a neve az egyiptomi kis l�nynak, gyermek�nek fogad... �s m�snap reggel - holtan tal�lt�k az �n fiatal doktoromat �gy�ban. Sz�vsz�lh�d�s �lte meg. �s nekem mennem kellett. �s megint mes�mb�l kellett meg�lnem. Ez most az �t�dik utam. Sok�ig tartott, m�g ennek a h�rom embernek az �rdekl�d�s�t meg tudtam fogni. Minden kis t�k�met kiadtam m�r, mikor al��rt�k a meg�llapod�st. �s most itt �llunk v�z n�lk�l �s minden val�sz�n�s�g szerint hamarosan a Marquesas-szigetek fel� fogunk fordulni, hogy megt�lts�k a hord�kat. Akkor megfordulnak �s kezdik el�lr�l.

- Azt tetszik gondolni?

- Sokkal fontosabb dolgokat is tudok enn�l, - mosolygott a v�n tenger�sz - eg�sz biztos, hogy visszafordulnak. �, �n j�l ismerem �ket. Sz�raz, korl�tolt, kapzsi bolondok ezek.

- Bolondok! Mind bolond! A bolondok haj�ja! - ujjongott Daughtry Dag, ism�telve, amit akkor mondott, mikor odalenn megf�rta az utols� hord�t, hallgatta, hogyan bugyog le a fenek�re a j� v�z, �s mag�ban mulatott azon a felfedez�sen, hogy a v�n tenger�sz abban a malomban �r�l, amelyben �.

XIV. FEJEZET.

M�snap kor�n reggel a soros reggeli matr�z, akinek k�teless�ge volt felhordani a konyh�ba �s a kab�nokba a napi v�zsz�ks�gletet, felfedezte, hogy a hord�k �resek. Jackson �r �gy megd�bbent, hogy r�gt�n fell�rm�zta Doane kapit�nyt, n�h�ny pillanat mulva pedig Doane kapit�ny h�zta ki az �gyb�l Grimshawt �s Nishikant�t, hogy a csap�st k�z�lje vel�k.

A reggeli nagy izgalomban folyt le. K�l�n�sen a v�n tenger�sz �s Daughtry Dag voltak izgatottak, mialatt a h�rom �zlett�rs d�h�ng�tt �s sop�nkodott.

Ez a nap k�l�nben is a felfedez�sek napja volt. Mert Daughtry is felfedezett valamit.

A haj� ir�nyt v�ltoztatott, a vitorl�k rendben voltak �s miut�n a v�n tenger�sz titokban k�z�lte vele, hogy a Marquesas-csoportbeli Taiohae fel� futnak, Daughtry j�kedv�en neki�llt borotv�lkozni. Valami ugyan zavarta egy kicsit. Nem volt eg�szen biztos benne, hogy egy olyan isten h�ta m�g�tti helyen, mint Taiohae, lehet-e majd j� s�rr�l gondoskodni.

Mikor nekik�sz�lt, hogy az els� b�z�st csin�lja a beretv�val �s az eg�sz arca feh�r volt a habt�l, �szrevette, hogy a homlok�n, a k�t szem�ld�k k�z�tt valamivel feljebb egy kis helyen megfeketedett a b�re. Mikor megborotv�lkozott, meg�rintette az ujj�val ezt a fekete helyet �s furcs�llotta, hogy egy ilyen kis helyen les�t�tte a nap. De ahogy hozz�ny�lt, semmif�le �rz�s nem felelt az �rint�sre. A s�t�t hely �rz�ketlen volt.

- Furcsa, - gondolta mag�ban, megt�r�lk�z�tt �s elfelejtette az eg�szet.

�s ahogy nem tudta, milyen borzalmat jelent ez a fekete folt, �ppen �gy nem tudta, hogy A-Maj f�rge szeme ezt m�r r�gen �szrevette �s napr�l-napra n�vekv� titkos irt�zattal szeml�lte tov�bb.

A Mary Turner teh�t a kedvez� d�lkeleti sz�l sz�rny�n megkezdte hossz� �tj�t a Marquesas-csoport fel�. A fed�lk�z�n j� volt a hangulat. Daughtry Dag j�kedv� volt, mert a fizet�s�t rendesen megkapta �s a s�rk�szlet p�tl�s�ban bizonyos volt; Kv�k �r�lt, mert ha gazd�ja �r�lt, � is �r�lt; A-Maj �r�lt, mert k�zeli alkalom �g�rkezett, hogy megsz�kj�k a szk�nerr�l �s a k�t lepr�st�l, akikkel �ssze volt z�rva.

Mihďż˝ly is rďż˝sztvett a fedďż˝lkďż˝z ďż˝ltalďż˝nos jďż˝ hangulatďż˝ban ďż˝s mohďż˝n nekifogott Pincďż˝rrel megtanulni az ďż˝tďż˝dik nďż˝tďż˝t is. A »Vezess, drďż˝ga fďż˝ny« volt ez.

XV. FEJEZET.

Ha a sz�l, amely eleinte a Marquesas-csoport ir�ny�nak fek�dt, a m�sodik napon abba nem maradt volna, ha Doane kapit�ny az eb�dn�l megint nem d�rm�g�tt volna, hogy csak egy kronom�terrel van felszerelve, ha erre Nishikanta Simon nem gurult volna gyilkos d�hbe �s nem ment volna a fed�lzetre, hogy n�h�ny tengeri l�nyt megpr�b�ljon le�lni, akkor a Mary Turner k�ts�gtelen�l el�rte volna a Marquesas-szigeteket, megt�lt�tte volna hord�it �s visszaindult volna kincset vad�szni �s Mih�ly, Daughtry, Kv�k �s Cocky sorsa is eg�szen m�sk�nt �s tal�n kev�sb� borzaszt�an alakult volna.

Csakhogy a szk�ner hal�los nyugalomban ringott a messzi, s�ma vizeken, mikor Nishikanta Simon goly�t l�tt a kis cet test�be. Szinte a csod�val volt hat�ros, hogy a goly� meg�lte az �llatot. Annyi volt ez, mint ser�ttel meg�lni egy elef�ntot. A kis cet nem is halt meg r�gt�n. El�sz�r csak hirtelen megsz�nt sz�kd�cselni �s egy darabig ott vonaglott az �ce�n felsz�n�n. Az anya abban a pillanatban, ahogy a l�v�s �rte, ott termett mellette �s azok fenn a haj�n, akik szinte f�gg�legesen n�ztek le r�, nagyon j�l l�thatt�k haragj�t �s megd�bben�s�t. B�kd�sni kezdte a borj�t �ri�si v�ll�val, folyton k�r�tte uszk�lt, azt�n megint mell�je sietett �s tov�bb l�kd�ste �s b�kte.

Fenn a Mary Turneren mindenki odagy�lt a mellv�dhez �s rosszat sejtve n�zett le az �ri�si �llatra, amely olyan hossz� volt, mint a szk�ner.

Mih�ly meg�rezte az izgalmat odafenn, de a r�cs miatt nem l�thatott semmit. Felugrott a kaj�t tetej�re �s a b�lna megpillant�sakor b�tran elkezdett ugatni. Minden szem r�m�lten fordult fel�je �s Pinc�r suttog� parancssz�val hallgattatta el.

A haldokl� cetborju az anyja biztat�s�ra g�rcs�s er�fesz�t�ssel pr�b�lt �szni, de hi�baval� k�nl�d�s�ban csak csapkodott �s verg�d�tt egyik oldal�r�l a m�sikra. Akkor azt�n nagyon elkezdett h�nykol�dni, v�g�l vadul dob�lta mag�t �s ide-oda csapkodott a fark�val.

- Haldoklik, - mondta csendesen a v�n tenger�sz.

�s �t perccel k�s�bb Doane kapit�ny �gy ki�ltott fel:

- Az �rd�g vigye el, megd�gl�tt! Ki hinn�? Egyetlen puskagoly�! Sz�vb�l k�v�nn�k egy f�l�rai szelet, hogy kijussunk ebb�l a szomsz�ds�gb�l.

- Nincs baj, - b�tor�totta Grimshaw - ott megy ni, rohan ellenkez� ir�nyba.

- Persze hogy nincsen baj, nem is volt, - hencegett Nishikanta, mik�zben let�r�lte arc�r�l �s nyak�r�l a verejt�ket �s a t�bbiekkel n�zett a t�voz� cet ut�n - sz�p kis b�tor emberek maguk, mondhatom, egy halt�l a nadr�gjukba sz�ll a b�tors�guk. Ha...

De a szavait a tenger�szek hirtelen felki�lt�sa akasztotta meg.

- Irgalmas isten! - sz�lt halkan Doane kapit�ny.

A nagy anyacet megfordult �s a v�z felsz�n�n egyenesen fel�j�k tartott vissza. Olyan gyorsan j�tt, hogy az orra magasra has�totta a vizet, mint ahogy egy dreadnought vagy egy atlanti haj� el�tt has�t�dik k�tfel� a tenger.

- Mindenki kapaszkodj�k meg! - ord�tott Doane kapit�ny.

�s mindenki kapaszkodott. A cet �ppen az el�csarnok m�g�tt ment neki a Mary Turnernek. �s egyszerre eg�sz sor dolog t�rt�nt, amit szem nem foghatott �t egyszerre. Egy matr�z azok k�z�l, akik a k�t�lzetre ugrottak, k�t kez�ben egy darab k�t�llel hanyatt-homlok lezuhant, a bok�j�n�l fogva azonban fennakadt �s egy t�rsa szabad�totta ki fejjel lefel� l�g� helyzet�b�l. A szk�ner recsegett �s remegett, tatbalja megemelkedett �s jobboldala �gy les�llyedt a v�zbe, hogy az �ce�n �t�radt a mellv�dj�n. Mih�ly a kaj�t s�ma tetej�r�l lesz�nk�zott a meredeken a korm�nyf�lre �s k�rm�vel kapaszkodva, fog�t vicsorgatva beleesett a fed�lzetre benyomul� v�zbe. Az el��rboc baloldali k�telei nekiv�g�dtak mindennek �s a f��rboc r�szegen d�l�ng�tt jobbfel�.

- Szavamra mondom, - sz�lt a v�n tenger�sz - ezt meg�rezt�k.

- Jackson �r, - adta ki Doane kapit�ny a parancsot a korm�nyosnak - m�rje meg a vizet.

A korm�nyos engedelmeskedett, b�r aggodalmas szemmel n�zte a b�ln�t, amely hirtelen elfutott �s keleti ir�nyban f�st�lg�tt tova.

- Teljesen sz�raz, - jelentette Jackson a m�r��lmoz�s eredm�ny�t.

- Ott j�n vissza - ki�ltott fel Daughtry.

A cethal k�r�lbel�l f�lm�rf�ldnyi t�vols�gban �lesen megfordult �s rohant visszafel�.

Ekkorra m�r a fed�lzet minden ember�n l�tta Mih�ly az izgalom �s retteg�s jeleit. Visszam�szott a kaj�t tetej�re, hogy l�thasson. Onnan vicsorgatta a fog�t a cet fel�, mik�zben az emberek �j megmarkolhat� t�maszpontokat kerestek a fenyeget� r�zkodtat�s ellen �s � l�thatta, hogy a cet m�r eg�szen k�zel rohanva j�n.

A Mary Turner a keresztcsarnokok m�g�tt kapta a l�k�st. Mialatt jobboldal�ra d�lt, ahov� Mih�lyt is sz�gyenletesen ler�p�tette a l�k�s, tiszt�n lehetett hallani a roppan� bord�k reccsen�s�t.

Daughtry a h�na al� fogta Mih�lyt, a m�sik kez�vel pedig felk�sz�lt, hogy a k�t�lzeten lebegve el�zze meg a k�vetkez� l�k�st.

Az anyacet ez�ttal alig k�tsz�z m�ternyir�l futott neki a haj�nak. K�t�l �s sz�lfa szakadt �s t�rt. Az el��rboc felugrott a leveg�be, azt�n recsegve v�gigv�g�dott a fed�lzeten, mag�val t�rte az orm�ny�rbocot, amely �sszez�zta az el�fed�lzetet �s gombj�val belecsap�dott a v�zbe.

- Vizet tal�ltam, - jelentette a korm�nyos - kilenc centim�ter, nem, m�r tizenk�t centim�ter.

A matr�zok az el��rboc roncsain �t hanyatt-homlok futottak a leg�nys�gi helyre, hogy �sszeszedj�k holmijukat.

- Oldozza le a korm�nyf�lcs�nakot, Jackson �r, - rendelkezett a kapit�ny, mialatt mer�en n�zte az anyacet f�st�lg� �tj�t, amely elrohant, hogy �j lend�letet vegyen a nekiszalad�shoz.

A ment�cs�nak k�teleit kioldozt�k �s el�k�sz�tett�k a csig�t. Az emberek futottak kapaszkod� alkalmatoss�gokat szerezni, mert a cet �ppen k�zeledett. Egyenesen k�z�pen tal�lta a Mary Turnert, baloldala legsz�lesebb r�sz�n. A haj� �gy megbillent a l�k�st�l, hogy jobboldalon a korm�nyf�l-mellv�d a tenger al� mer�lt �s mikor a haj� er�szakos sz�kken�ssel visszaegyenesedett, a fed�lzeten v�gigh�z� v�z a matr�zok t�rd�ig csapott �s a tatbal kerek ny�l�sain forr�sszer�en �z�nl�tt ki.

- Leemelni! - vez�nyelt Doane kapit�ny a kaj�tb�l. - Fel! Kiemelni! Sorban! Megk�t�zni!

A cs�nak kinn lebegett az �ce�n felett, mellv�dje nekit�maszkodott a Mary Turner korl�tj�nak.

- Huszon�t centim�ter �s mindig n� - jelentette a korm�nyos, mikor megn�zte a m�r�k�sz�l�k mutat�j�t.

- Megyek a szersz�mjaim�rt - mondta Doane kapit�ny �s indult a kab�nj�ba.

Grimshaw indult a kapit�ny ut�n �s odasz�lt Nishikant�nak:

- Jobb lesz, ha mi is megy�nk pakkolni.

Az anyacet, az er�szak �s puszt�t�s szavaival fejezv�n ki gy�sz�t, ment visszafel�, hogy az �j nekifut�shoz sz�ks�ges t�vols�gra �rjen. A Mary Turner fed�lzet�n pedig minden ember a v�z felett lebeg�, leereszt�sre k�szen �ll� jobboldali ment�cs�nakhoz gy�lekezett. Konzervdobozokb�l, kis vizeshord�kb�l �s c�km�kb�l tekint�lyes halom �llott felrakva a korl�t ment�n. El�g volt egy pillant�st vetni erre a halomra �s a sok emberre: a cs�nak veszedelmesen kicsi volt mindezeknek a befogad�s�ra.

- A tenger�szeknek mindenesetre vel�nk kell hogy j�jjenek, azok tudnak evezni, - mondotta Nishikanta Simon �s egy nagy forg�pisztolyt kapott el� inge al�l. Azut�n �gy folytatta: - A nem k�v�natos elemeket azonban lekapcsoljuk... - Szavait f�lbeszak�totta a cet leg�jabb t�mad�sa. Hatalmas csap�s volt ez a haj� far�ra, amely leszak�totta a korm�nylap�tot �s elpuszt�totta a korm�nyszerkezetet.

- Mennyi a v�z? - k�rdezte Doane kapit�ny a korm�nyost�l.

- Egy m�ter, k�rem, - felelt a korm�nyos - �ppen most m�rtem. Tan�csosnak tartan�m, k�rem, kezdeni a dolgot a cs�nakkal.

Doane kapit�ny b�lintott.

- Kem�ny munka lesz, - mondta - �lljon k�szen minden ember! Pinc�r, maga fog legel�sz�r beugrani a cs�nakba, azt�n a kronom�tert r�gt�n odaadom mag�nak.

Nishikanta harciasan l�pett neki �ri�si test�vel a kapit�nynak, felnyitotta az ing�t �s l�tni engedte a visszadugott fegyvert.

- T�lsokan vagyunk ehez a cs�nakhoz, - mondta - �s a pinc�r azok k�z� tartozik, akik itt maradnak. Punktum. Ezt jegyezze meg mag�nak. A pinc�r itt marad.

- H�la istennek, - mondta Daughtry - �ppen att�l f�ltem, hogy engem is visznek. Kv�k! Te megfog �gynem� eny�m �s beletesz m�sik cs�nak, bele m�sik oldal haj�.

Mialatt Kv�k v�grehajtotta a parancsot, a korm�nyos ut�lszor is megm�rte a vizet �s jelentette, hogy a v�z egy m�ter t�z centi magas. A matr�zok a k�nnyebb rakom�nyt m�r behajig�lt�k a ment�cs�nakba.

Egyik matr�z azut�n Kv�khez csatlakozott �s seg�tett neki. Hossz�, cing�r skandin�v fi� volt ez, l�g� v�ll�, majdnem k�tm�teres, karcs�, mint a l�c, a szeme a legvil�gosabb s�padt-k�k, haja, arcsz�ne ezzel �sszehangz�.

- H�, J�nos, - ki�ltott r� a korm�nyos - itt a maga cs�nakja. Maga itt dolgozik!

A hossz� leg�ny mosolygott zavar�ban �s menteget�dzve felelt:

- K�sz�n�m, �n a szak�ccsal szeretn�k menni.

- Helyes, hagyja csak, - int�zkedett Nishikanta - menjenek csak menn�l t�bben, ann�l k�nnyebb nek�nk.

�jra felhallatszott a sz�rny� ki�lt�s:

- J�n a cet!

Mindenki hamar kapaszkodni pr�b�lt �s kapaszkodott is, m�g a cet elt�rt egy p�r �jabb bord�t �s a Mary Turner neh�zkesen billent oldalra �s vissza.

- Leereszteni! Hamar! Gyer�nk!

Doane kapit�ny parancs�t gyorsan teljes�tett�k. A matr�zok gyorsan eresztett�k le a korm�nyf�l cs�nakj�t. A cs�nak a haj� mellett belecsapott a v�zbe. A c�km�kok �s �lelmiszerdobozok z�por gyan�nt kezdtek hullani bel�je.

- J�jj�n, Greenleaf! - ki�ltott fel Grimshaw a v�n tenger�sznek.

- Nem, nem, nagyon sz�pen k�sz�n�m a kedvess�g�t, de azt hiszem, t�bb hely lesz a m�sik cs�nakban.

- A szak�csra sz�ks�g�nk van! - ki�ltotta Nishikanta a h�ts� k�t�lzet ir�ny�b�l. - S�rga majom, egy-kett� beugrani!

A kis r�ncos v�n A-Maj ellenkezett. L�thatatlan gondolatokba mer�lt, �mb�r senki sem ismerte igazi gondolatait, mikor r�n�zett a k�v�r z�logos revolver�re, r�n�zett Daughtry �s Kv�k lepr�j�ra, m�rlegelte mag�ban a k�t eshet�s�get �s a k�t cs�nak k�l�nb�z� terhelts�g�t is m�rlegre tette.

- A m�sikkal megyek, - mondta v�gre �s nekiindult, hogy poggy�sz�t �tcipelje a fed�lzet m�sik oldal�ra.

- Gyer�nk! - rendelkezett Doane kapit�ny.

A nagy �jfundlandi k�ly�kkutya, R�ad�s, aki j�tszott �s futkosott az eg�sz izgalom folyam�n, a Mary Turner emberi l�nyei k�z�l ennyit l�tv�n egyszerre lent a cs�nakban, �tugrott a korl�ton, amely m�lyen les�llyedt m�r a v�zig �s egy halmaz m�lh�ra �s konzervdobozra esett.

A cs�nak megingott �s Nishikanta, kez�ben a revolverrel, elki�ltotta mag�t:

- Vissza vele! Feldobni a haj�ra.

A matr�zok sz�tfogadtak �s a megszeppent R�ad�s, miut�n r�vid utat r�p�lt a leveg�ben, azon vette �szre mag�t, hogy a h�t�val a Mary Turner fed�lzet�re esett.

- �gy l�tom, ezt is hozz�vessz�k a gy�jtem�ny�nkh�z, �gy-e, k�rem? - sz�lt Daughtry, aki meg�llt egy pillanatig, hogy megnyugtat�sul megveregesse a k�ly�kkutya fej�t �s viszonz�sul kedvesked� k�zcs�kot kapott a k�ly�kkutya boldog nyelv�t�l.

Az els�rend� steward nem boldogulhat, ha nincs meg benne az �tlagon j�val fel�li szer�nys�g �s �gyess�g. Daughtry Dag els�rend� steward volt. A v�n tenger�szt elhelyezte egy v�dett sarokban, J�nost oda�ll�totta, hogy oldozza le a m�sik cs�nakot �s akassza r� a csig�kra, azt�n elk�ldte Kv�ket, hogy a k�szlet sz�k�s maradv�ny�b�l t�lts�n meg v�zzel n�h�ny �tlagot, azt�n elk�ldte A-Majt, hogy az �lelmiszereket, melyek a konyh�ban vannak, hozza ki.

A jobboldali cs�nakot pedig, amely roskadozott az emberekt�l �s �lelemt�l, rohanva hajtott�k el az evez�k a veszedelmes k�zpontt�l, a Mary Turnert�l...

Ekkor Daughtrynak hirtelen esz�be jutott valami. Az egyre n�vekv� t�vols�gon �t odaki�ltott Doane kapit�nynak:

- Hah�! Mi a Marquesas-csoport ir�nya? J�l megy�nk? �s milyen messze van?

- �szakkelet egy negyed igaz�t�ssal keletre, - hangzott t�volr�l az alig hallhat� v�lasz.

- K�sz�n�m sz�pen, - ki�ltotta vissza a pinc�r, leszaggatta az ir�nyt�-szerkezetet �s visszaszaladt vele a cs�nakhoz.

- Cocky! Cocky! - hangzott ekkor panaszosan a fed�lk�zi lej�r� fel�l.

Majd inger�lten �s haragosan ez k�vetkezett:

- Egye meg a fene! Egye meg a fene! Egye meg a fene!

- Ja igaz! - gondolta mag�ban Daughtry. �tverg�d�tt a fed�lzeten, nagy �ggyel-bajjal �tm�szott a lezuhant �rboc �s a sok �rbock�t�l t�mkeleg�n, amely elz�rta az utat, v�g�l a kis feh�r �letk�t megtal�lta egy �gy sz�l�n, amint borzolta a toll�t, felemelte �s t�togatta r�zsasz�n� cs�r�t �s becs�letes emberi szavakkal �tkozta a tengeri vil�g, a haj�k, az emberek balsors�t.

A kakadu r�ugrott Daughtry k�n�lkoz� mutat�ujj�ra, egy-kett�re feljebb ment az inge ujj�ra, onnan a v�ll�ra, m�gnem karmai belem�lyedtek az ing v�kony v�szn�ba, s�t szinte az ember test�be is. Itt odat�masztotta a fej�t a pinc�r f�l�nek �s h�l�san, megk�nnyebb�lve �s a maga szem�lyazonoss�g�t bizonygatva mondta:

- Cocky! Cocky!

- Te csirkefogďż˝! - mondta kedveskedve Daughtry.

- Nagyon helyes! - v�laszolta Cocky a Daughtry�hoz annyira hasonl� hangon, hogy a pinc�r megijedt.

- Te csirkefog�! - ism�telte Daughtry, odasim�tva arc�t �s f�l�t a kakadu tollas fej�hez. - �s m�g vannak emberek, akik azt hiszik, hogy csak az emberek sz�m�tanak a vil�gon.

Ekkor a fed�lzeten az �ce�n m�r a l�bukat nyaldosta. Daughtry teh�t �gy rendelkezett, hogy a cs�nakot le kell ereszteni. A-Maj s�v�ran �s moh� siets�ggel ugrott a cs�nak orr�ba. Daughtry helytelen�l gondolta mag�ban, hogy a kis k�nai ember az�rt siet, mert f�l a s�llyed� haj�n maradni. Az igazs�g az, hogy A-Maj a cs�nakon a Kv�kt�l �s a pinc�rt�l legt�volabb es� helyet kereste.

Ell�kt�k magukat, az �lelmiszerek �s �gynem�k halmazait elrugdost�k az evez�padok �tj�b�l �s kiki elfoglalta a hely�t. A-Maj fogta az evez�t a cs�nak orr�n, azt�n k�vetkeztek J�nos �s Kv�k, azt�n Daughtry, akinek a v�ll�n �lland�an ott �lt Cocky. H�tul az �gynem� tetej�r�l Mih�ly b�mult n�m�n a Mary Turnerre, k�zben rendreutas�t�an mordult r� R�ad�sra, aki ostobas�g�ban minden�ron j�tszani akart. A v�n tenger�sz, oda�llt a korm�nyevez�h�z �s mikor minden k�sz volt, kiadta a vez�nysz�t az evez�k bem�rt�s�ra.

Alig tettek t�z evez�csap�st, mikor J�nos felki�ltott. Mind k�vett�k a tekintet�t: a szk�ner el�fed�lzet�nek legki�ll�bb pontj�n a macska cik�zott ide-oda, mert egy nagy patk�nyt �ld�z�tt. M�s patk�nyokat is lehetett l�tni. Ezeket nyilv�n az emelked� v�z szor�totta ki a f�szk�kb�l.

- V�gre is - mondta Daughtry r�besz�l� hangon - nem hagyhatjuk itt ezt a macsk�t.

- Persze hogy nem - felelte a v�n tenger�sz, teljes s�ly�val r�nehezedett az evez�j�re �s visszaford�totta a cs�nakot.

A cethal, ahogy k�nnyed�n keringett a haj� k�r�l, k�tszer is megingatta �ket a hull�mver�s�vel. V�gre bem�rthatt�k az evez�t �s megint indulhattak el a haj�t�l. A cethal, �gyl�tszik, nem vett r�luk tudom�st. A hal�l arr�l a nagy valamir�l, a szk�nerr�l, csapott le a magzat�ra, enn�lfogva gy�sz�nak haragos bossz�j�t a szk�neren t�lt�tte ki.

�ppen mikor elindultak, a cet is megfordult �s v�gtatott v�gig az �ce�non. Egy kilom�ternyi t�vols�gban k�rben kanyarodott �s v�gtatott vissza.

- A szk�ner m�r �gy megtelt v�zzel, - mondta Daughtry - hogy a cethal maga is j�l megcsapja mag�t, ha nekimegy. Szent Isten, hagyj�k abba az evez�st, n�zzenek oda!

Ez volt a legs�lyosabb �t�s, amit eddig a Mary Turner kapott. �ppen k�z�pen tal�lta.

A haj� gyorsan els�llyedt. Csak p�r percig tartott, mikor utols� �rboc�nak cs�csa is a v�z al� mer�lt. A tenger sz�n�n csak az uszk�l�, csapkod� b�lna maradt ott.

- Nincs mivel hencegni, - mondta Daughtry a Mary Turner halotti besz�de gyan�nt - ezt nem fogja nek�nk elhinni senki. Egy ilyen er�s kis haj�t els�llyesztett egy n�st�ny cet! Nem, k�rem, �n egy sz�t se hittem Honoluluban annak a v�n moszatosh�t�nak, mikor kijelentette, hogy csak � menek�lt meg az Essex s�llyed�s�b�l. Most m�r nekem nem fog hinni senki.

�s mialatt ezt mondta, hom�lyosan tudom�sul vette, hogy van egy tompa�rz�s� k�r a homlok�n a szem�ld�kei k�z�tt s a k�r k�z�ppontja teljesen �rz�ketlen. Hom�lyosan esz�be jutott valami eff�le, mikor izzad� homlok�t v�gigt�r�lte.

XVI. FEJEZET.

K�t nappal k�s�bb, mikor a Mariposa g�z�s f�jtatott a maga rendes �tj�n Tahiti �s San-Francisco k�z�tt, az utasok abbahagyt�k a fed�lzet�n a korongvet� j�t�kot, a doh�nyz�ban a k�rty�z�st, a reg�nyeket �s a nyugv�sz�keket �s a korl�t ment�n csoportokba ver�dve n�zt�k a cs�nakot, amelyet a tengeren k�nny� sz�l hajtott fel�j�k. Mikor J�nos az A-Maj �s Kv�k seg�ts�g�vel bevonta a vitorl�kat �s kivette az �rbocot, kacar�sz�s �s nevet�s hangzott fel az utasok k�r�ben. A l�tv�ny ellenkezett mindama fogalmakkal, melyeket haj�t�r�tt tenger�szeknek a nyilt �ce�non a ment�cs�nakb�l val� felszed�s�r�l eddig alkottak maguknak.

A furcsa ment�cs�nakot a No� b�rk�j�nak lehetett n�zni felrakodott �gynem�ivel, konzervdobozaival, s�r�sl�d�ival, macsk�j�val, k�t kuty�j�val, feh�r kakaduj�val, a k�naival, a gyapjashaj� feket�vel, a nyurga, hirtelensz�ke �ri�ssal, az �sz Daughtry Daggel �s a v�n tenger�sszel, aki pomp�san odaillett a cs�nakba. Egy j�kedv�, vak�ci�z� �p�t�szeti hivatalnok el is nevezte No�nak �s �gy sz�l�totta meg:

- Adjon isten, �reg No�. Ez azt�n �z�nv�z, mi? Nem tal�lj�k az Arar�t-hegy�t?

Soha m�g a tengeren nem szedtek fel ilyen vid�man ilyen n�pszer� haj�t�r�tteket.

- �n pinc�r vagyok - mondta Daughtry a Mariposa kapit�ny�nak - �s nagyon boldog �s h�l�s voln�k, ha egy�tt tany�zhatn�k itt a pinc�rekkel. Ez a hossz� J�nos itt matr�z �s nagyon j�l ellesz az el�fed�lzeten. A csink ember haj�szak�cs, a n�ger az eny�m. De Greenleaf �r, az k�rem �riember �s a legjobb utaskab�n �s a legszebb d�szterem sem el�g j� neki.

Mikor pedig elterjedt a h�re, hogy ezek a Mary Turner nev� h�rom�rbocos szk�ner h�tramaradottai k�z�l val�k, amelyet egy cethal apr� darabokra forg�csolt �s els�llyesztett, az �reg h�lgyek ezt �ppen �gy nem hitt�k el, mint a fiatal f�rfiak.

Kilenc nap mulva a Mariposa �thaladt az Arany-kapun �s horgonyt vetett San-Francisc�ban. A helyi lapok hossz� has�bokat �rtak a Mariposa g�z�s felszedett utasainak kalandjair�l. Az olvas�k mulattak a cethal-mes�n �s nem hittek el bel�le egy sz�t sem. M�snap pedig m�r �jabb esem�nyekr�l �rtak az ujs�gok.

A magasra n�tt J�nos r�gt�n elt�nt a l�t�hat�rr�l egy matr�zvend�gl�be, egy h�t mulva bel�pett a Tenger�sz-Egyes�letbe �s be�llott egy g�z-szk�nerre, amely v�r�sfeny�-rakom�nyt vitt az oregoni Bandonbe. A-Maj nem jutott messzebb a sz�razf�ld�n, mint a Sz�vets�ges Bev�ndorl�si Bizotts�g feltart�ztat� telepe, onnan azt�n a legk�zelebbi Csendes-�ce�ni postag�z�ssel K�n�ba toloncolt�k. A Mary Turner macsk�ja tany�t kapott a Mariposa els� fed�lzet�n �s a Maripos�n haj�k�zott visszafel� a tahitii j�raton. R�ad�st egy korm�nyos-matr�z vitte partra mag�val �s otthon hagyta csal�dja kebel�ben.

�s Daughtry Dag is partrasz�llott, csek�ly megmaradt holmij�val, hogy k�t olcs� szob�t b�reljen mag�nak �s megmaradt gondozottjainak, vagyis Stough Greenleaf K�rolynak, Kv�knek, Mih�lynak, nemk�l�nben Cockynak. De nem sok�ig engedte, hogy a v�n tenger�sz vele lakj�k.

- Ez nem helyes dolog �gy, k�rem. Nek�nk t�k�re van sz�ks�g�nk. Fel kell kelten�nk a t�ke �rdekl�d�s�t �s az �rdekl�d�s felkelt�se az �n dolga. A teend� teh�t az, hogy m�g ma tess�k venni k�t b�r�nd�t, tess�k bele�lni egy kocsiba �s odahajtani a Bronx-sz�ll� f�bej�rat�hoz, mint valami j� gazdag pasas. A Bronx igaz�n nagyon finom sz�ll�, de meg lehet jut�nyosan, okosan csin�lni.

A v�n tenger�sz egy ideig ellenkezett, mert nem akarta �j bar�tj�t kiad�sokba keverni. De azut�n megadta mag�t. Odahajtatott a b�rkocsival a Bronxhoz, �reges bet�kkel be�rta a Stough Greenleaf K�rolyt �s ism�t elkezdte azt a tev�kenys�get, amely m�r �vek �ta megmentette a szeg�nyh�zt�l. Daughtry sem vesztegette t�tlen�l idej�t, nyak�ba vette a v�rost, hogy munk�t keressen. Erre nagy sz�ks�g volt, mert fedezni kellett dr�ga f�ny�z�seit. Kv�kb�l, Mih�lyb�l �s Cockyb�l �ll� csal�dj�nak �lelem �s lak�s kellett. M�g enn�l is t�bbe ker�lt a v�n tenger�sznek az el�kel� sz�ll�ban val� fentart�sa. Ehez j�rult m�g a napi t�z �vegre r�g� szomj�s�ga.

A v�ros azonban a gazdas�gi pang�s idej�t �lte. A pinc�r nem tudott munk�hoz jutni. Est�nk�nt sorra j�rta a kocsm�kat, h�tha ott kap h�rt valami meg�resedett �ll�sr�l. Ilyen m�don sok ismerets�get k�t�tt Pinc�r, �s vele Mih�ly is. Fac�r tenger�szek �s kik�t�tt matr�zok voltak ezek t�bbnyire, �mb�r akadt k�z�tt�k sok kik�t�munk�s �s eff�le is.

Ez ismer�s�k egyike, egy folyami szk�nerkapit�ny, aki a kik�t� �s a szent Jo�kim, meg Sacramento foly�k k�z�tt j�rt fel s al�, meg�g�rte Daughtrynak, hogy szerz�dteti szak�csnak �s matr�znak a Howard szk�nerre.

- Eg�sz nyugodt lehet, - mondogatta Jorgensen kapit�ny - a mostani szak�csot, ezt a Hansont, r�videsen megpofozom �s kir�gom. Akkor azt�n maga bel�phet. Meg a kutyus is.

Ha Jorgensen kapit�ny nem h�zta-halasztotta volna ezt a kil�t�sba helyezett kir�g�st, akkor Mih�ly elk�s�rte volna Pinc�rt a Howard szk�nerre, �s Mih�ly k�vetkezend� tapasztalatai teljess�ggel m�sok lettek volna, mint amelyek a sors k�nyv�ben elv�geztettek fel�le. Ebben az id�ben a Mih�lyra v�rakoz� sz�npadi p�ly�t �s borzaszt� szenved�st a legvadabb j�vend�l�s vagy sejtelem sem tudhatta m�g el�re. Daughtry Dag �s vele egy�tt Kv�k j�vend� sors�nak megj�sl�s�t pedig a legbolondabb �loml�t�s sem k�zel�thette volna meg.

XVII. FEJEZET.

Egy este Daughtry Dag ott �lt a C�l�pver� Otthon�nak nevezett kocsma egyik asztal�n�l. A helyzete nem volt r�zs�snak mondhat�. Munk�t kapni nehezebb volt, mint valaha, �s a megtakar�tott p�nze a v�g�t j�rta. Ez ann�l jobban lehangolta, mert napi adagj�b�l m�g �t �veg s�r hi�nyzott.

K�ts�gbees�s�ben kiizzadt egy �tletet, amellyel m�g egy kis csaposs�rt szerezhetett.

- N�zzen ide kapit�ny, - mondotta - nem is sejti, milyen kit�n� kutya Killeny. �gy tud sz�molni, ak�r csak maga, vagy �n.

- Holl�, ki�ltott Jorgensen kapit�ny, - l�ttam �n ilyesmit a cirkuszokban. Az csupa cselfog�s. Kuty�k �s lovak nem tudnak sz�molni.

- Ez a kutya tud, - folytatta nyugodtan Daughtry - nem lehet becsapni. Ak�r mingy�rt aj�nlok egy fogad�st. Rendelek k�t s�rt, hangosan, hogy � is hallja �s megjegyezze, azt�n s�gva azt mondom a pinc�rnek, hogy hozzon csak egyet. Ha j�n az egy s�r, Killeny l�rm�t fog csapni a pinc�rrel.

- Mennyibe akar fogadni?

- Fogadjunk a k�t s�r �r�ba!

A pinc�rt odah�vt�k �s mikor megkapta a titkos utas�t�st, Mih�lyt el�h�tt�k a sarokb�l, ahol Kv�k l�b�n�l fek�dt. Mikor Pinc�r odatett neki egy sz�ket az asztalhoz �s oda�ltette, Mih�ly f�lelni kezdett. Pinc�r v�rt t�le valamit, mutogatni akarta �t. �s nem az�rt volt buzg�, mert mutogatni akart�k, hanem Pinc�r ir�nt val� im�dat�b�l.

- Pinc�r, - sz�lt Daughtry, �s mikor a pinc�r k�zvetlen mell�j�k l�pett, folytatta - k�t s�rt. �rtetted, Killeny? K�t s�rt!

Mih�ly f�szkel�d�tt a sz�ken, egyik l�b�t izgatottan az asztalra tette �s a nyelv�t izgatottan oda�lt�tte Pinc�r k�zel hajl� arc�hoz.

- Eml�kezni fog r�, - mondta Daughtry a folyami kapit�nynak.

- De ha besz�l�nk, akkor nem, - felelte a kapit�ny - ezzel elbolond�tjuk a kutyust.

Daughtry b�lintott �s most hangos sz�v�lt�s k�vetkezett, amely hol egyik, hol m�sik besz�l�re vonta Mih�ly odaad� figyelm�t.

- Nyertem, - jelentette ki Jorgensen kapit�ny, mikor l�tta a pinc�rt az egyetlen kors� s�rrel k�zeledni - a kutyus elfelejtette, ha ugyan egy�ltal�ban megjegyezte. Azt hiszi, hogy veszeksz�nk. Az agy�b�l el van s�p�rve az egy s�rnek, meg a k�t s�rnek a nyoma, mint ahogy a parton a hull�m els�pri a homokba �rt bet�ket.

- �n pedig fogadok, hogy csaphat maga ak�rmilyen l�rm�t, - vitatkozott Daughtry a saj�t fogyatkoz� hite ellen - � nem felejti el a sz�mokat. �s �n nem fogom elveszteni a fogad�st. Figyelje csak.

A nagy kors� s�r odaker�lt a kapit�ny el�, aki gyorsan megfogta �s lefoglalta. �s Mih�ly fesz�lten, mint a kifesz�tett h�r, tudat�ban annak, hogy valamit most v�rnak t�le, fel�llva, hogy szolg�ljon, visszaeml�kezett hajdani leck�ire a Makamb�n. Pinc�r mozdulatlan arc�n hi�ba keresett �tbaigaz�t�st. K�r�ln�zett teh�t �s nem k�t kors�t l�tott, hanem egyet. Olyan j�l megtanulta az egy �s kett� k�z�tti k�l�nbs�get, hogy r�j�tt: k�t kors�t rendeltek �s csak egy van itt. Mih�ly hirtelen felugrott, mind a k�t els� l�b�t az asztalra tette, a torka f�lig rekedt volt a haragt�l, �gy ugatta a pinc�rt.

Jorgensen kapit�ny az �kl�vel r�v�gott az asztalra.

- Nyert! - �v�lt�tte. - Fizetem a s�rt. Pinc�r, hozzon m�g egyet!

Mih�ly Pinc�rre n�zett helyesl�s�rt. �s Pinc�r keze, megsimogatv�n a fej�t, meg is adta a v�laszt. A kapit�nyt pedig roppantul �rdekelni kezdte a dolog. A keze fej�vel let�r�lte bajusz�r�l a s�rhabot.

- Pr�b�ljuk m�g egyszer, - mondta. - Mondjuk, hogy az egyet meg a kett�t ismeri. De hogy �llunk a h�rommal? Meg a n�ggyel?

- Ugyan�gy, kapit�ny, �tig tud sz�molni. Azt is tudja, hogy ami t�bb mint �t, az t�bb, mint �t, �mb�r �t�n fel�l a sz�mok nev�t m�r nem ismeri.

- H�, Hanson! - ord�tott Jorgensen kapit�ny a kocsma szob�j�n �t a Howard szak�csa fel�. - H�, maga t�kfej�! J�jj�n ide, igy�k egyet.

Hanson odaj�tt �s sz�ket h�zott az asztalhoz.

- Az italt �n fizetem, - mondta a kapit�ny - de maga rendelje, Daughtry. Iden�zzen, Hanson, ez milyen tud�s kutyuska. Jobban tud sz�molni, mint maga. H�rman vagyunk. Daughtry h�rom s�rt fog rendelni. De �n �gy k�t ujjamat mutatom majd a pinc�rnek. A pinc�r kett�t fog hozni. A kutyus pedig r�mes zenebon�t fog csapni a pinc�rrel. Mingy�rt megl�tja.

Minden �gy is t�rt�nt. Mih�ly boldogan ugatott, m�g a rendel�st pontosan nem teljes�tett�k.

- Nem tud sz�molni, - volt Hanson v�lem�nye - hanem l�tja, hogy egyik�nknek nincs s�re. Ez az eg�sz. Tudja, hogy mindenkinek meg kell, hogy legyen a s�re.

- Dehogy, - hencegett Daughtry - ez m�g semmi. H�rman vagyunk, �gy-e? Rendelni fogunk n�gy s�rt, de h�rmat t�tet�nk az asztalra. Akkor mindenkinek meglesz a s�re �s Killeny m�gis �gy fog l�rm�zni a pinc�rrel.

Mih�ly most m�r teljesen tiszt�ban volt a feladat�val �s ahogy kellett, addig ugatta a kiszolg�l�t, m�g a negyedik s�r is meg nem �rkezett. Ekkorra m�r sokan �lltak az asztal k�r�l, mindenki s�rt akart hozatni �s kipr�b�lni Mih�lyt.

- Mondok mag�nak valamit, - sz�lt Jorgensen kapit�ny Daughtry Dagnek, akit odah�zott egy sarokba - adja nekem a kutyust, �n r�gt�n kir�gom Hansont, maga megkapja az �ll�st �s reggel m�r munk�ba �llhat.

A C�l�pver� Otthon�nak a tulajdonosa egy m�sik sarokba h�zta Daughtryt �s ott ezt s�gta neki:

- N�zzen el ide minden este ezzel a kuty�val. Forgalmat csin�l. Adok mag�nak ingyen s�rt �s est�nk�nt �tven cent k�szp�nzt.

A nagy eszm�t ez az aj�nlat villantotta fel Daughtry agy�ban. Mikor otthon Kv�k kif�zte neki a cip�j�t, � �gy besz�lt Mih�lyhoz:

- �gy �ll a dolog, Killeny. Ha meg�rsz egy csom� s�rt, meg �tven cent k�szp�nzt egy est�re a kocsm�rosnak, akkor nekem is meg�rsz annyit. M�g t�bbet is, fiam, m�g t�bbet is. Mert � m�g keres is az �zleten. �s te sz�vesen fogsz �rtem dolgozni, Killeny, azt �n tudom. Kell a p�nz.

Mih�ly ott �lt Pinc�r t�rd�n, szemt�l-szembe, orruk is szembe egym�ssal, Pinc�r kezei fogt�k a fej�t k�t oldalt, �s � verg�d�tt �s vonaglott a gy�ny�r�s�gt�l, a nyelv�t minduntalan ki�lt�tte, a fark�t cs�v�lta a leveg�ben. A besz�det nem �rtette. De ak�rmi volt, j� volt, mert Pinc�r mondta.

XVIII. FEJEZET.

Az �sz haj�pinc�r �s a dr�tsz�r� �r terrier csakhamar felt�n� alakjai lettek a Berber-part nev� sanfrancisc�i v�rosr�sz �jszakai �let�nek. Daughtry t�k�letes�tette a sz�mol�si mutatv�nyt, belevette Cockyt is. Ezent�l mikor nem a k�v�nt mennyis�g� s�rt hozt�k, Mih�ly nyugton maradt, m�gnem Cocky a pinc�rt�l kapott titkos jelre f�ll�b�ra �llt, a m�sik karm�val megragadta Mih�ly nyak�t �s l�that�an belemondott valamit a Mih�ly f�l�be. Erre azt�n Mih�ly r�n�zett a poharakra �s r�kezdett a szok�sos k�vetel�dz� veszeked�sre.

De a pďż˝lmďż˝t akkor vittďż˝k el igazďż˝n, mikor Daughtry ďż˝s Mihďż˝ly elďż˝szďż˝r ďż˝nekeltďż˝k el egyďż˝tt az »Evezz velem a folyďż˝n« cďż˝mďż˝ dalt. Ez egy matrďż˝z-tďż˝nchelyisďż˝gben tďż˝rtďż˝nt a Pacific-uccďż˝ban. A tďż˝ncolďż˝k mind megďż˝lltak s a matrďż˝zok rďż˝adďż˝st kďż˝veteltek az ďż˝neklďż˝ kutyďż˝tďż˝l. A tulajdonos nem fizetett rďż˝, mert nem ment el senki, sďż˝t lassankďż˝nt megtelt az egďż˝sz terem, mialatt Mihďż˝ly vďż˝gigďż˝nekelte az »Isten tartsd meg a kirďż˝lyt«, »ďż˝desen, lassan«, »Vezess, drďż˝ga fďż˝ny«, »Otthon, ďż˝des otthon« ďż˝s »Shenandoah« cďż˝mďż˝ dalokbďż˝l ďż˝llďż˝ mďż˝sorďż˝t.

Ez m�r t�bbet jelentett Daughtrynak az ingyens�rn�l, mert mikor k�sz�l�d�tt elmenni, a tulajdonos h�rom ez�st doll�rt csusztatott a mark�ba �s arra k�rte, hogy m�snap este megint j�jj�n oda a kuty�val.

- Ennyi�rt? - k�rdezte Daughtry, r�pillantva a megvet�sre m�lt� �sszegre.

A tulajdonos hamar adott m�g k�t doll�rt �s Daughtry meg�g�rte.

- Csakhogy, - mondta azt�n lefekv�skor Mih�lynak - azt gondoltam �n, Killeny fiam, hogy te meg �n t�bbet meg�r�nk el�ad�sonk�nt �t doll�rn�l. Hiszen hozz�d hasonl�t eddig nem lehetett l�tni. Igazi �nekl� kuty�t, aki el tud �nekelni szinte minden n�t�t velem, s�t mag�t�l is �nekel vagy hatot. Azt mondj�k, Caruso ezret is megkap egy est�re. J�, j�, Caruso nem vagy, de az eg�sz vil�g kutya-Carus�ja, az te vagy. Fiam, �n leszek a te �gyn�k�d. Ha nem tudunk est�nk�nt legal�bb egy h�szdoll�ros aranyat keresni, h�t akkor fiam, eln�z�nk innen jobb vid�kre.

Daughtry Dag nemsok�ra megkapta k�t h�szperces el�ad�s��rt a maga esti h�sz doll�rj�t �s t�bb s�rt �nt�tt le a tork�n, mint amennyit t�z hozz� hasonl�an szomjas ember el tudott volna int�zni. Soha �let�ben ilyen j�l nem ment neki. �s Mih�ly tagadhatatlanul �r�lt az eg�sznek, �r�lt neki, de f�k�nt Pinc�r miatt. Szolg�lta Pinc�rt �s a sz�v�nek legf�bb v�gya �ppen az volt, hogy �gy szolg�lhassa.

Val�j�ban Mih�ly kereste a kenyeret az eg�sz csal�dnak, amelynek minden tagja nagyon j�l �lt. Kv�k ragyog�an kivir�gzott: s�rga cip�t hordott, zsok�sapk�t �s sz�rke ruh�t, amelynek a nadr�gja kifog�stalanul �lesre volt vasalva. Azonk�v�l mozi-rajong� lett bel�le, naponta legal�bb h�sz-harminc centet kiadott mozira �s a m�sor ism�tl�d� r�szeit is rend�letlen�l v�gig�lte. A Daughtry kiszolg�l�s�ra kev�s id�t kellett ford�tania, mert az elkezdett vend�gl�ben �tkezni. �s a v�n tenger�sz nemcsak hogy dr�ga uccai szob�ba k�lt�z�tt �t a Bronxban, hanem Daughtry er�nek-erej�vel t�bb zsebp�nzt adott neki, ugy, hogy alkalomadt�n egy-egy csinos ismer�s�t sz�nh�zba, hangversenyre is megh�vhatta �s aut�taxin k�s�rhette haza.

- Ezt nem fogjuk �m �r�kk� �gy csin�lni, Killeny, - mondta Pinc�r Mih�lynak - csak �ppen addig, m�g �jra a tengerre juthatunk. Nem nek�nk val� ez a v�rosi �let. Azt�n n�zd meg ezt a Kv�ket, Killeny fiam. Ez nem az � �ghajlata. Eg�sz komolyan beteg. Ha sokat �l nekem a moziban, eg�sz biztosan beszerez egy t�d�v�szt. Az � eg�szs�ge miatt, meg az eny�m miatt, meg a tied miatt, meg mindny�junk� miatt nagyon fontos, hogy menn�l hamarabb felszedj�k a horgonyt �s nekiv�gjunk a v�znek a passz�tszelek haz�ja fel�, amelyek olyan �desen �t- meg �titatj�k az embert s�val, meg a tengeri �lettel.

Kv�k, noha sosem panaszkodott, csakugyan nagyon beteg volt. A jobb h�na alatt daganat t�madt, amely el�sz�r kicsi volt �s �rz�ktelen, de azt�n k�nny� �s �lland� f�jdalmat kezdett okozni. Az �jszak�t most m�r nem tudta v�gigaludni. A baloldal�n szokott fek�dni, a f�j� daganat m�gis felk�lt�tte legal�bb k�tszer, de n�ha h�romszor, s�t n�gyszer is egy �jszaka. A-Maj, ha a bev�ndorl�si hat�s�gok m�r r�g vissza nem toloncolt�k volna K�n�ba, megmondhatta volna neki, hogy mi ez a daganat, mint ahogy Daughtry Dagnak is megmondhatta volna, hogy mi az az egyre n�vekv� �rz�ktelen folt a szeme k�z�tt, ahol a kis f�gg�leges oroszl�n-vonalak egyre �lesebben l�tszottak. Azt is megmondhatta volna neki, mi lelte a balkeze kisujj�t. Daughtry meg�llap�t�sa eleinte az volt, hogy idegficamod�s. K�s�bb �gy d�nt�tt, hogy id�lt k�szv�ny, melyet a nedves �s k�d�s sanfrancisc�i �ghajlat okozott. Egy okkal t�bb volt, hogy elk�v�nkozz�k innen a tengerre, ahol a forr��g�vi nap majd kis�ti bel�le a k�szv�nyt.

A kocsm�z� �let folyam�n szerzett ismer�seik k�z�tt kett� volt olyan, aki arra volt hivatva, hogy igen hamar, igen fontos szerepet j�tssz�k Daughtry �s Mih�ly �let�ben. Az els� orvos volt �s teljes nev�n Emory Walter Merrittnek h�vt�k. T�bb �zben �lhetett Daughtry asztal�n�l, ahol szok�s szerint Mih�ly is ott �lt egy sz�ken. Az ilyen figyelmess�gek viszonz�sak�ppen Emory doktor t�bbek k�z�tt odaadta Daughtrynak a n�vjegy�t �s mag�nak k�rte a szerencs�t, hogy ingyen kezelhesse ak�r a gazd�t, ak�r a kuty�t, ha valamelyik�k megbetegszik. Daughtry v�lem�nye az volt r�la, hogy dr. Emory Walter Merritt eszes, �gyes ember, aki k�ts�gtelen�l j�l �rti a mesters�g�t, de szenved�lyesen �nz�, ak�r csak egy �hes tigris. Azzal a nyers sz�kimond�ssal, melyet a v�ltozott k�r�lm�nyek k�zepette m�r megengedhetett mag�nak, meg is mondta neki:

- Doktor, maga b�mulatos ember. Vak, aki nem l�tja. Ami kell mag�nak, azt egyszer�en fogja �s elveszi. Semmi sem biztos mag�t�l, �gy, hogy nem szeretn�m, ha volna valamim, amit maga megk�v�n.

- H�t pedig van, - mondta az orvos, a fej�vel Mih�ly fel� intve, aki ott �lt kett�j�k k�z�tt a sz�ken.

- Brrr... - mondta borzadva Daughtry - a hideg v�gigszalad a h�tamon. Ha tudn�m, hogy ezt komolyan mondja, k�t percig sem maradn�k San-Francisc�ban.

A mďż˝sik sorsdďż˝ntďż˝ szemďż˝ly egďż˝szen mďż˝sfďż˝le ember volt. Del Mar Harrynek mondotta magďż˝t. Del Mar Harry nďż˝ven szokott megjelenni a mďż˝soron, mikor valamelyik orfeumban »dolgozott«. Daughtry nem tudta, mivel Del Mar szabadsďż˝gon volt, hogy ez az ember ďż˝llatidomďż˝tďż˝si mutatvďż˝nyokkal kereste a kenyerďż˝t. ďż˝ is rendelt sďż˝rt a Daughtry asztalďż˝nďż˝l. Fiatal ember volt mďż˝g, nem tďż˝bb harmincnďż˝l, az arcbďż˝re sďż˝tďż˝tbarna, a kďż˝t szeme nagy, fekete, hosszďż˝ pillďż˝jďż˝. Mingyďż˝rt az elsďż˝ alkalommal ajďż˝nlatot tett a pincďż˝rnek.

- Nincs mag�nak annyi p�nze, hogy megvegye, - felelte neki Daughtry, mikor Del Mar els� �tsz�zdoll�ros aj�nlat�r�l ezer doll�rig rugtatott fel.

- Ezer doll�rom van, ha �gy �rti.

- Nem. �gy �rtem, hogy ez a kutya semmi p�nz�rt nem elad�. K�l�nben is minek mag�nak?

- Tetszik nekem, - felelte Del Mar. - Nekem a maga kuty�ja tetszik. Akarom. Akarom ezer doll�r erej�ig. N�zze amott annak a n�nek a kez�n azt a nagy gy�m�ntot. Tetszik neki, akarta �s megszerezte, nem t�r�d�tt az �r�val. Az �ra nem jelentett annyit neki, mint a gy�m�nt. M�r most ez a maga kuty�ja...

- Nem szereti mag�t, - v�gott k�zbe Daughtry Dag - ami nagyon k�l�n�s. T�bbnyire mindenkit szeret, nem nagyon n�zi, ki micsod�s. De mikor mag�t el�sz�r megl�tta, r�gt�n felborzolta a sz�r�t. Az ember nem k�v�n olyan kuty�t, amelyik nem szereti.

- Nem err�l van sz�, - �llap�totta meg nyugodtan Del Mar - arr�l van sz�, hogy �n szeretem a kuty�t. Hogy � szeret-e, vagy sem, azt majd nekem kell elint�zni. Meg vagyok gy�z�dve, hogy rendbe j�v�k vele.

Daughtry a m�sik ember besz�dm�dj�nak angyali simas�ga alatt valami ac�los kegyetlens�get v�lt sejteni vagy �rezni, amely ann�l m�lyebbnek �s borzaszt�bbnak t�nt fel, mert j�zan �s intelligens volt.

- Van itt a k�zelben egy bank, - folytatta a m�sik - amelyik �jszaka is nyitva van. �tszaladhatunk �s egy f�l�ra mulva a kez�ben van a p�nz.

Daughtry r�zta a fej�t.

- M�g �zleti aj�nlatnak is rossz, nem lehet r�la besz�lni. N�zze. A kutya itt h�sz doll�rt keres est�nk�nt. Mondjuk, hogy havonta huszon�t napot dolgozik. Ez havonta �tsz�z doll�r, vagyis �vente hatezer. Ez az �sszeg �t sz�zal�k mellett is megfelel sz�zh�szezer doll�r t�ke egy�vi kamat�nak. Most vegy�nk az �n kiad�saimra �s fizet�semre h�szezer doll�rt. Akkor a kutya meg�r sz�zezer doll�rt. Nem b�nom, v�gjuk kett�. Akkor is meg�r �tvenezret. �s maga ezret k�n�l �rte.

- Maga, �gy l�tszik, azt hiszi, - mondta Del Mar nyugodtan mosolyogva - hogy a kutya �r�kk� fog �lni, mintha k�b�l volna.

Daughtry azonnal meg�rtette a megjegyz�s l�nyeg�t.

Mondjuk, hogy �t �vig fog dolgozni, az harmincezer. Mondjuk, hogy csak egyetlenegy �vig fog dolgozni, az is hatezer. �s maga ezer doll�rt k�n�l nekem hatezer doll�r�rt. Ez nekem nem �zlet. Meg neki sem. Azt�n meg, ha m�r nem tud t�bbet dolgozni �s nem �r meg egy centet sem, nekem akkor is meg fog �rni egy kerek milli�t, �s ha valaki ennyit fog k�n�lni �rte, felemelem az �r�t.

XIX. FEJEZET.

- Viszontl�t�sra, - mondta Daughtrynak Del Mar Harry a negyedik t�rgyal�s ut�n, amelyet Mih�ly megv�tel�r�l folytatott.

De ezzel a sz�val Del Mar Harry t�vedett. Sohasem l�tta viszont Daughtryt, mert Daughtry el�bb tal�lkozott Emory doktorral.

Kv�k a jobbh�na alatt keletkezett daganatt�l olyan nyugtalan lett �jszak�nk�nt, hogy Daughtry is kezdett fel�bredni. Mikor ez m�r megt�rt�nt egy p�rszor, Daughtry lefolytatta a vizsg�latot �s �gy d�nt�tt, hogy Kv�k el�gg� beteg ahoz, hogy orvoshoz lehessen vinni. Enn�lfogva egy sz�p d�lel�tt tizenegy �rakor fogta Kv�ket, elment vele Emory Walter Merritt rendel�j�be �s v�rta a sors�t a n�pes el�szob�ban.

V�gre sorra ker�lt. Emory Walter n�h�ny pillanat alatt meg�llap�totta, hogy Kv�k is, meg gazd�ja is lepr�s. Ajkai t�j�n mosoly cik�zott v�gig. Mih�lyra gondolt, amelyre �gy v�gyott...

- Ejnye, - ki�ltott fel hirtelen - ne haragudjanak, de n�h�ny pillanatig v�rakoztatnom kell �n�ket. Most jut eszembe, hogy egy betegem �gy�ben telefon�lnom kell Hadley doktornak... Csak n�h�ny pillanat �s itt leszek...

�s m�ris sietett ki. �s a harmadik szob�b�l val�ban telefon�lt. K�t sz�mot h�vott fel. El�sz�r a k�zeg�szs�g�gyi bizotts�g eln�k�t. Azt�n a rend�rf�n�k�t. Szerencs�sen mind a kett�t ott tal�lta a hivatal�ban. Bar�ti hangon a keresztnev�k�n sz�l�totta �ket �s roppant bizalmasan �s nyomat�kosan besz�lgetett vel�k.

Mikor visszament a rendel�j�be, szemmell�that�lag nagyon meg volt mag�val el�gedve. J� messzire �lt le a k�t betegt�l �s besz�lget�sbe kezdett vel�k. Daughtry n�h�nyszor f�lbeszak�totta, hogy folytassa a vizsg�latot, de a doktor mindannyiszor �gyesen kisiklott. Neki nem volt m�r sz�ks�ge vizsg�latra. Nem hi�ba t�lt�tt, mint �nk�ntes orvos, �veket a Filippini-szigeteken. Ott olyan alaposan tanulm�nyozta a lepr�t, hogy els� l�t�sra megismerte a lepr�s embert... Megismerte most is...

�ppen valami vid�m t�rt�net elbesz�l�s�be kezdett, mikor kopogtattak az ajt�n. A k�vetkez� pillanatban k�t rend�r l�pett be, egy rend�r�rmester, meg egy oldalszak�llas orvosi szem�lyis�g munkak�penyben, gomblyuk�ban szegf�vel.

- J� reggelt, Masters doktor, - k�sz�nt�tte Emory az oldalszak�llast, azt�n �gy sz�lott:

- N�zze doktor, ezen a k�t emberen a lepr�nak olyan sz�p eseteit tanulm�nyozhatja, amilyenekre ritk�n ny�lik alkalma.

- Lepra! - ki�ltott fel Masters doktor.

Ahogy ezt a sz�t kimondta, mindenki od�bb �llott. A k�t rend�r meg az �rmester elh�tr�ltak Kv�k �s Daughtry mell�l, Emory pedig felemelt hangon adta az utas�t�st:

- Vigy�k �ket. Nyomat�kosan aj�nlom, Masters, hogy ut�na alaposan f�st�lj�k ki az ambulanci�t^[14].

- Hallja... - kezdte harciasan Daughtry Dag.

De volt bar�tja r� sem heder�tett, hanem Mastershez fordult:

- A lepra-telep �res, mi�ta az a k�nai meghalt. Ismerem a maguk embereit, milyen gy�v�k a fert�tlen�t�sn�l. Azt aj�nlom, adj�k oda a fert�tlen�t� szereket ezeknek, hogy �k maguk fert�tlen�thess�k az �p�letet, mikor bemennek.

Daughtry rim�nkodni kezdett. A harciass�g elsz�llt m�r bel�le att�l a megd�bbent� tudatt�l, hogy a hal�los betegs�g csakugyan benne van a v�r�ben.

- Az isten szerelm�re, h�t mit sietnek olyan nagyon. Ha megkaptam, megkaptam. De ett�l m�g t�rgyalhatunk egym�ssal, mint feh�r emberekhez illik. Adjanak nekem k�t �r�t �s kinn leszek a v�rosb�l. �s huszonn�gy �ra mulva kinn leszek az orsz�gb�l. Haj�ra sz�llok �s...

- �s ak�rhol lesz, - v�gott k�zbe Masters, - tov�bb fogja vesz�lyeztetni a k�zeg�szs�get.

- Vigy�k �ket, - mondta Emory Walter Merritt, aki �vatosan ker�lte a Daughtry tekintet�t.

- Vigy�zz! Indulj! - vez�nyelt az �rmester.

A k�t rend�r kinyujtott botokkal k�zeledett Daughtry �s Kv�k fel�.

- Doktor �r, - k�rte Daughtry Emory doktort - szeretn�k egy pillanatra besz�lni mag�val.

- Nincs id� most besz�lgetni. Ez a t�voz�s ideje.

A menet teh�t elindult az ajt�n. El�l ment a hat�s�gi orvos, meg az �rmester, h�tul ment v�dekez�en el�renyujtott botokkal a k�t rend�r.

A k�sz�b�n Daughtry Dag kitette mag�t annak a veszedelemnek, hogy r�gt�n fejbev�gj�k �s visszasz�lt:

- Doktor �r! A kuty�m! Maga ismeri!

- Majd eljuttatom mag�hoz, - felelte Emory doktor gyorsan - mi a c�m?

- Bowhead-sz�ll�, Clay-utca, tizennyolcas szoba, ismeri a helyet, a bej�r�s ott van mingy�rt a Bowhead-kocsm�n�l a sarkon t�l. K�ldje el nekem a kuty�t, ak�rhova visznek. Megteszi?

- Persze - mondta Emory doktor - �s egy kakad�ja is van, �gy-e?

- Igen, Cocky! K�ldje el �t is, nagyon k�rem.

XX. FEJEZET.

Emory Walter Merrittet, aki aljas ember volt, a Mih�ly birtok��rt val� v�gya m�g aljasabb� tette. Ha Mih�ly nem lett volna, az � viselked�se is eg�sz m�s lett volna. �gy besz�lt volna Daughtryval, ahogy - mint Daughtry mondotta - feh�r emberek k�z�tt szok�s. Figyelmeztette volna Daughtryt a betegs�g�re �s lehet�v� tette volna neki, hogy elhaj�zz�k valahova a D�li-tengerekre, vagy Jap�nba, vagy m�s orsz�gokba, ahol a lepr�sokat nem k�l�n�tik el. Ez semmit sem �rtott volna ezeknek az orsz�goknak, hiszen n�luk ilyen a szok�s �s a t�rv�ny, viszont Daughtrynak �s Kv�knek lehet�v� tette volna, hogy megmenek�ljenek a sanfrancisc�i j�rv�nytelep pokl�t�l, amelyre Emory aljass�ga �let�k v�g�ig k�rhoztatta �ket.

Csakhogy ha Emory Walter Merritt minderre gondolt volna, akkor nemcsak Daughtry �s Kv�k vitorl�ztak volna el a messzi tengerekre, hanem vel�k ment volna Mih�ly is.

Soha m�g egy zs�folt v�r�szob�ra val� beteg-t�meget rohamosabb gyorsas�ggal nem r�zott le orvos, mint Emory doktor tette abban a pillanatban, mihelyt az ajt� becsuk�dott az ut�n a k�t rend�r ut�n, akik Daughtry menet�t bez�rt�k. �s Emory m�g az elk�sett eb�dhez sem �lt le mingy�rt, el�bb aut�val elrohant a Berber-partra �s meg sem �llt a Bowhead-fogad� kapuj�ig. Csak az�rt �llt meg �tk�zben, hogy politikai s�ly�nak seg�ts�g�vel felszedjen maga mell� egy detekt�vf�n�k�t. Ez nagyon c�lir�nyos int�zked�snek is bizonyult, mert a h�ziasszony k�zzel-l�bbal tiltakozott az ellen, hogy a lak�ja kuty�j�t elvigy�k. De Millikent, a detekt�vf�n�k�t, nagyon is j�l ismerte �s v�gre is beadta a derek�t a t�rv�nynek, amelynek a detekt�vf�n�k volt ez�ttal a k�pvisel�je.

Mikor Mih�ly egy p�r�z v�g�n elhagyta a szob�t, az elhagyat�s panaszos jajki�lt�sa hangzott fel az ablakp�rk�ny fel�l, ahol egy kis h�feh�r kakad� gubbaszkodott.

- Cocky, - ki�ltotta - Cocky!

Emory Walter Merritt visszan�zett �s csak pillanatig habozott.

- K�s�bb elk�ld�nk a mad�r�rt, - mondta a h�ziasszonynak, aki m�g mindig ellenkezett egy kicsit, k�vette �ket le a l�pcs�n �s nem vette �szre, hogy a detekt�vf�n�k gondatlanul t�rva-nyitva felejtette a Daughtry szob�j�nak ajtaj�t.

De Emory Walter Merritt nem volt az egyetlen aljas, akit a Mih�ly birtok��rt val� v�gy m�g jobban lealjas�tott. Del Mar Harry a Yacht-Otthon nev� klub egy �bl�s b�rkarossz�k�ben �lve, �tfutotta a d�lut�ni lapok egyik legels� korai kiad�s�t. A szeme megakadt egy nagy keresztc�men, amely alatt �t r�vid sor foglalt helyet. A l�b�t azonnal levette a b�rsz�kr�l, maga al� kapta �s felugrott. Gyorsan megint gondolt egyet, vissza�lt, megnyomta a cseng� gombj�t �s mialatt v�rta a klub-pinc�rt, m�g egyszer elolvasta a c�met �s az �t r�vid sort.

Mikor azt�n b�raut�ban robogott a Berber-part fel�, aranyt�l ragyog� l�tom�sai voltak. S�rga h�szdoll�ros aranyak r�pk�dtek k�r�le �s az aranyes�ben, ragyog� sz�npadon egy kutya �nekelt, folyton �nekelt, ahogy kuty�t �nekelni eddig senki nem hallott a vil�gon.

Hogy a pinc�r lak�s�ban az ajt� nyitva maradt, azt maga Cocky fedezte fel el�sz�r �s amint kifel� n�zegetett, tekintete egyszerre csak egy m�sik l�nynek beleselked� szem�vel tal�lkozott a ny�l�sban.

Ez a k�t szem �llati volt, s�rg�s-z�ld sz�n�, pupill�i hirtelen egym�sut�nban t�gultak �s sz�k�ltek, amint a szoba k�l�nb�z� f�nyeit �s hom�lyait vett�k szem�gyre. Cocky az els� pillant�sra megismerte a veszedelmet: az er�szakos hal�l legborzaszt�bb veszedelm�t. M�gsem cselekedett semmit. R�m�let nem vett er�t a sz�v�n. F�lszem�t az ajt�r�sre szegezve, mozdulatlanul, mereven b�multa annak a girhes k�bor macsk�nak a fej�t �s szem�t, amelynek a feje �gy bukkant fel az ajt�ban, mint valami jelen�s.

Mind a k�t �l�l�ny megk�vesedett abban a merev n�z�sben, amely a vad�sz �s a vad saj�tja, a t�mad�� �s a zs�km�ny�, a h�sev�� �s a h�s�.

Ez a merev n�z�s percekig tartott. Akkor azt�n megmozdult a macska �s hajl�kony teste szinte nesztelen�l siklott be a szob�ba �s k�zep�n, a padl�n meg�llott. A szemek Cockyra szegez�dtek �s a test mozdulatlan maradt, csak a hossz� farok nem, amely hirtelen, d�h�s, m�gis monoton m�don csap�dott egyik oldalr�l a m�sikra, azt�n megint vissza.

A macska nem vette le a szem�t Cockyr�l, lassan megindult el�re �s k�t m�terre t�le megint meg�llott. Csak a farka csapkodott ide-oda �s csak a szeme t�nd�kl�tt, mint valami �kszer, az ablak teli vil�goss�g�ban, amely fel� szegez�d�tt. F�gg�leges pupill�i m�r alig �szrevehet� fekete fonalakk� sz�k�ltek.

Cocky nem tudta a hal�lt az emberi fogalom vil�goss�g�val felfogni, de az�rt k�r�lbel�l sejtette, hogy minden dolgoknak v�ge fenyeget�en k�zel van. �s mikor n�zte a macsk�t, amely most d�nt�en kezdett az ugr�sra �sszeh�z�dni, Cockyn, most el�sz�r �let�ben, v�gigborzongott a r�m�let.

- Cocky! Cocky! - ki�ltozta panaszosan a vak, �rz�ketlen falaknak.

Ezzel a ki�lt�ssal az eg�sz vil�ghoz ki�ltott, minden hatalmakhoz, dolgokhoz, k�tl�b� emberi teremtm�nyekhez, k�l�n�sen pedig Pinc�rhez, Kv�khez �s Mih�lyhoz. Ki�lt�s�nak bels� tartalma ez volt:

- �n vagyok az, Cocky. Nagyon kicsiny vagyok �s nagyon t�r�keny vagyok �s ez, aki el akar puszt�tani, ez nagy sz�rnyeteg hozz�m k�pest �s �n szeretem a f�nyes, ragyog� vil�got �s �n �lni akarok �s tov�bb akarok lenni a f�nyben �s olyan kicsi vagyok, �n j� kis fick� vagyok, j� kis sz�vem van, �n nem vehetem fel a harcot ezzel a hatalmas, d�h�s, �hes �llattal, aki meg akar engem enni �s seg�ts�get k�rek, seg�ts�g, seg�ts�g, seg�ts�g! �n vagyok Cocky. Mindenki ismer engem. �n vagyok Cocky.

Ezt tartalmazta �s m�g t�bbet, az � k�t Cocky-ki�lt�sa. �s sem a vak falak, sem a hall, sem a rajtuk t�ll�v� vil�g r�sz�r�l nem j�tt v�lasz. A r�m�let pillanata elm�lt �s Cocky visszanyerte b�tor kis magamag�t. Mozdulatlanul �lt az ablakp�rk�nyon, a fej�t oldalra billentette �s f�lszem�vel pislant�s n�lk�l n�zte, milyen veszedelmesen k�zel van m�r hozz� odalenn faj�nak �r�k ellens�ge.

Szav�nak emberi volta megh�kkentette a k�bor macsk�t. A macska abbahagyta az ugr�st, lekony�totta f�l�t �s lelapult a f�ldre.

De �hs�g�nek f�jdalma csakhamar megint er�t vett rajta, �sszeszedte mag�t �s m�regetni kezdte az ugr�s t�vols�g�t. De Cocky is mag�hoz t�rt.

- A fene egye meg! A fene egye meg! - �gy ki�ltozott a t�le telhet� leghangosabban �s legharciasabban. �gy r�ord�tott a k�bor macsk�ra, mint egy rabl�ra szok�s. A macska meg is ijedt, beg�rb�tett test�vel a f�ldre lapult, f�lei is kem�nyen h�tralapultak, a farka csapkodott, a feje pedig k�r�lfordult a szob�ban, hogy szeme a legs�t�tebb sarokba is behatolhasson, keresv�n azt az emberi l�nyt, akit ki�ltani hallott. �s noha nem l�tott senkit, egy-k�t pillanatig m�gis v�rt m�g. Azt�n hirtelen elhat�roz�ssal nekik�sz�lt �s ugrott. Oda�rkezett, ahol a m�sodperc egy kis r�sz�vel el�bb m�g Cocky gubbasztott. Cocky tudniillik oldalv�st t�rt ki. De �ppen, mialatt � kit�rt �s a macska a p�rk�nyra zuhant, a macska oldalt sujtott az egyik l�b�val; Cocky teh�t magasra ugrott, rep�l�shez oly kev�ss� szokott sz�rnyaival verdesv�n a leveg�t. A k�bor macska h�ts� l�baira �gaskodott �s egyik els� l�b�val ugy csapott bele a leveg�be, mint ahogy a gyerekek szoktak kalapjukkal a pillang� ut�n csapni. Csakhogy a macska l�bainak s�lya is volt �s a karmai �gy �lltak ki bel�le, mint a horgok.

A csap�s a leveg�ben tal�lta Cockyt. Finom tollazata megt�p�d�tt �s �sszekusz�l�dott. Mint egy szerencs�tlen�l j�rt pici rep�l�g�p, zuhant le a f�ldre a sz�llong� feh�r pelyhek k�z�tt. A tollacsk�k, mint a h�pelyhek, lassan lebegtek lefel� ut�na. M�g hulltak, mikor a macska nesztelen, puha talppal lesz�llott a p�rk�nyr�l, n�h�ny pehely m�r a macska h�t�ra is esett �s l�gy hull�s�val megremegtette az �llat fesz�lt idegeit: a macska hirtelen m�g jobban megg�rb�lt �s gyorsan n�zett maga k�r� �s f�lfel�, hogy nem fenyeget-e valami veszedelem.

XXI. FEJEZET.

Del Mar Harry a Bowheard-fogad�ban a Daughtry Dag szob�j�ban csak n�h�ny feh�r tollat tal�lt a padl�n �s a h�ziasszonyt�l tudta meg, mi t�rt�nt Mih�llyal. Megtartotta az autotaxit �s mindenekel�tt megkereste Emory doktor lak�s�t, azt�n meg�llap�totta, hogy Mih�lyt a h�ts� udvarra egy cs�rbe z�rt�k. Azt�n lefoglalta a hely�t az Umatilla g�zhaj�n, amelynek m�snap virradatkor kellett indulnia Seattle �s Puget Sound fel�.

Ezenk�zben az Emory Walter Merritt rendel�j�ben �rdekes sz�csata folyt le. Masters doktor veszekedett:

- Az az ember �gy �v�lt, ahogy a tork�n kif�r. A rend�r�k k�nytelenek voltak bottal verni a rendel�ben. Er�szakoskodott. A kuty�j�t akarta. Ezt nem lehet csin�lni. Ez t�lmegy a hat�ron. Nem lophatja �gy el t�le a kuty�j�t. L�rm�t fog csapni a lapokban.

- Ej, dehogy fog. Szeretn�m �n azt a vakmer� riportert l�tni, aki besz�lget�snyi t�vols�gig beteszi a l�b�t a leprah�zba. �s szeretn�m azt a szerkeszt�t l�tni, aki a leprah�zb�l ered� levelet, ha ugyan �t lehet csemp�szni az �r�k�n, abban a pillanatban ki nem k�ldi el�gettetni, mihelyt megtudja, honnan kapta. Legyen csak nyugodt, koll�ga. A lapokban nem lesz semmi l�rma.

- De a lepra! A k�zeg�szs�g�gy! Hiszen a kutya �lland� �rintkez�sben volt a gazd�j�val. Ez a kutya n�gy l�bon j�r� fert�z�s!

- L�rif�ri. Amit maga, meg a k�zeg�szs�g�gyi bizotts�g t�bbi tagjai nem tudnak a lepr�r�l, az sokkal t�bb k�nyvet megt�ltene, mint amennyit a lepratanulm�nyoz� szak�rt�k �ssze�rtak. Folyton megpr�b�lt�k �s most is folyton pr�b�lj�k, hogy az emberi lepr�val �llatokat oltsanak be. Lovat, tengeri nyulat, patk�nyt, szamarat, majmot, egeret, kuty�t, tudja Isten, m�g milyen �llatot pr�b�ltak m�r beoltani, sz�zszor is, ezerszer is, meg sz�zezerszer is �s soha m�g egyetlen olt�s nem siker�lt. M�g az sem siker�lt, hogy egyik ember lepr�j�t beolts�k a m�sik emberbe.

Emory �rvei meggy�zt�k v�gre Masters doktort arr�l, hogy a kutya nem veszedelmes az emberekre, de az�rt tov�bb k�vetelte Mih�ly kiad�s�t.

- Tudhatja, - mondotta - milyen borzalmas az a hely. Az az ember szereti a kuty�j�t. Majd meg�r�l �rte. Adja oda neki. Kijelentem, hogy ez gyal�zatos kegyetlens�g, amit csin�l �s �n ebbe nem fogok belemenni.

De Masters doktor minden igyekezete k�rba veszett. Emory addig vitatkozott �s addig hivatkozott a kollegialit�sra, bar�ts�gra, m�g Masters doktor megunta a dolgot �s d�h�sen ki�ltotta:

- B�nom is �n! H�t csin�ljon azzal a kuty�val, amit akar.

Emory pedig azt csin�lta, hogy este elment a feles�g�vel a Jules-vend�gl�be vacsor�zni, ut�na pedig elvitte az asszonyt egy mulat�ba. �jf�l ut�n egy �rakor �rt haza �s mikor pyjam�t vett, m�g kiment, hogy egy v�gs� pillant�st vessen Mih�lyra. �s Mih�lynak h�lt hely�t lelte.

Ami a leprah�zat illeti, a sanfrancisc�i leprah�z, mint �ltal�ban minden amerikai v�ros j�rv�nytelepe, a v�ros legeldugottabb, legf�lrees�bb, legvadabb, legolcs�bb telk�n �p�lt. Kir�ndul�t�rsas�gok sohasem j�nnek ide, kis fi�k sohasem j�rnak erre mad�rf�szket szedni, vagy indi�nt j�tszani.

Az ablakokon val� kil�t�s nem volt nagyon l�lekemel�. Daughtry Dag, amint a homokos dombok sek�ly szakad�ka ment�n kin�zett, minden ir�nyban p�r sz�z l�p�snyire az �r�k h�zik�it l�thatta �s magukat a fegyveres �r�ket, akik k�szek voltak ink�bb meg�lni a sz�k� beteget, semmint hozz�ny�lni, m�g kev�sb� magyar�zgatni neki, hogy tan�csosabb, ha visszat�r a leprah�zba.

Mind a n�gy oldalon f�k �llottak a leprah�z falain k�v�l. Eukaliptuszf�k voltak ezek, de nem olyan pomp�s, fejedelmi f�k, mint sz�l�f�ldj�k�n termett testv�reik. Csenev�sz csalitt� n�ttek csak.

Daughtrynak �s Kv�knek az �rh�zakig sem volt szabad elj�rk�lni. Sz�z m�terrel beljebb volt megh�zva a hal�l vonala. Idej�ttek az �r�k, hogy hamar lerakj�k az �lelmiszereket, orvoss�gokat �s �rott orvosi utas�t�sokat, azt�n �ppen olyan sietve visszamentek. Ezen a vonalon volt elhelyezve egy fekete t�bla is. Daughtrynak meghagyt�k, hogy k�v�ns�gait �s sz�ks�gleteit erre �rja fel kr�t�val, m�g pedig akkora bet�kkel, hogy messzir�l is el lehessen olvasni. �s �, noha napi t�z�veges s�radagja �tmenet n�lk�l hirtelen elv�g�dott, nem s�rt k�rt a t�bl�n, hanem napokon �t ilyen mondatokat �rt fel:

HOL A KUTY�M?
�R TERRIER.
DR�TSZ�R�.
A NEVE KILLENY.
A KUTY�MAT AKAROM.
EMORY DOKTORRAL AKAROK BESZ�LNI.
MONDJ�K MEG EMORY DOKTORNAK,
HOGY �RJA MEG, MI VAN A KUTY�MMAL.

Egy napon Daughtry ezt �rta a t�bl�ra:

HA NEM KAPOM MEG A KUTY�MAT, MEG�L�M EMORY DOKTORT.

Mire a lapok k�z�lt�k a k�z�ns�ggel, hogy a leprah�z k�t lepr�s beteg�nek szomor� esete tragikuss� v�ltozott, mert a feh�r ember megbolondult.

Daughtry Dag �s Kv�k a rem�nytelens�g egyhang�s�g�ban t�lt�tt�k napjaikat. M�g v�gre t�rt�nt valami. Daughtry Dag egy kos�r gy�m�lcsben, amelyet �ll�t�lag a Foot-f�le le�nynevel�int�zet ifj� h�lgyei k�ldtek, egy alma belsej�be �gyesen elhelyezett c�dul�t tal�lt, amely felsz�l�totta, hogy a k�vetkez� p�nteken �jjel tegyen valami kis vil�goss�got az ablak�ba. �s csakugyan: Daughtrynak reggel �tkor vend�ge �rkezett.

A vend�g Stough Greenleaf K�roly volt, a v�n tenger�sz szem�lyesen. K�t �ra hosszat kutyagolt az eukaliptuszerd� m�ly homokj�n �s most kimer�lten esett neki a leprah�z ajtaj�nak. Mikor Daughtry ajt�t nyitott, az �reg emberrel egy�tt a borzong� sz�l lucskos, viharos hidege csapott be r�. Daughtry el�sz�r �tfogta �s �gy vitte egy sz�k fel�. De azt�n esz�be jutott a betegs�ge �s olyan hirtelen eresztette el az �reg embert, hogy er�szakkal beleejtette a sz�kbe.

- �r�l�k, hogy l�tom, - lihegte a v�n tenger�sz, �dv�zl�s�l a kez�t nyujtv�n - igaz�n nagyon �r�l�k.

Daughtry Dag nem fogadta el a k�znyujt�st.

- Mi van a kincsvad�szattal, - k�rdezte k�nnyed�n - van valami kil�t�s?

A v�n tenger�sz b�lintott �s lassank�nt l�lekzethez jutva, de m�g gyenge hangon szuszogta:

- El van int�zve. Reggel h�tkor, mikor kezd�dik a dag�ly, indulunk valamennyien. A haj� most kinn van az �ramlatban, nagyon helyes kis szk�ner, Betlehem a neve, j� form�j� haj�, k�nyelmes kab�njai vannak.

- Gratul�lok, Greenleaf �r - mondta Daughtry - gratul�lok. Igaz�n a sz�vemig meghatott, hogy ekkora utat megtett ilyen id�ben, s�t�t �jszaka �s ilyen dolgoknak tette ki mag�t csak az�rt, hogy elb�cs�zz�k a szeg�ny Daughtry Dagt�l, aki mindig j�t akart, csak nem volt szerencs�je.

A v�n tenger�sz hirtelen felugrott.

- K�rem, Daughtry �r, maga megb�ntott engem. Maga �rz�kenyen megb�ntott engem.

- Ne tess�k haragudni, bocs�natot k�rek, - dadogta Daughtry, �mb�r sejtelme sem volt, mivel b�ntotta meg az �reg�r �rzelmeit.

- Maga az �n bar�tom - folytatta a m�sik szigor�an rendreutas�t� hangon - �s �n a maga bar�tja vagyok. �s k�pes azt k�pzelni r�lam, hogy b�cs�zni j�ttem ebbe az �tkozott pokolba. Az�rt j�ttem, k�rem, hogy elvigyem mag�t, meg a n�gerj�t is, k�rem. A szk�ner v�rja magukat. Minden el van rendezve. Bejegyeztettem magukat a haj�z�si biztosn�l is. Mind a kett�j�ket. A nev�ket k�t �lember �rta al�, akiket magam hajtottam fel.

- De �des Istenem, Greenleaf �r, ne felejtse el, hiszen mi mind a ketten lepr�sak vagyunk!

A v�n tenger�sz hirtelen ugr�ssal megint felpattant a sz�kr�l. Az �reg emberek �s a der�k sz�vek hirtelen haragja l�tszott az arc�n, mikor kiab�lt:

- Maga pedig ne felejtse el, hogy �n a bar�tja vagyok �s maga a bar�tom! Itt a kezem, csapjon bele!

- De... de... - dadogta Daughtry.

- Ha nem csap bele, �n err�l a helyr�l nem megyek el. Itt maradok �s itt halok meg. Tudom, hogy maga lepr�s. Err�l nekem nem mondhat semmi �jat. Itt a kezem, belecsap, vagy nem? A sz�vem itt van a tenyeremen �s itt dobog minden ujjam v�g�ben. Ha nem csap bele, figyelmeztetem, hogy abban a nyomban bele�l�k ebbe a karossz�kbe �s meghalok. �rtse meg, hogy �n f�rfi vagyok, uram, �riember vagyok, pajt�s vagyok, bar�t. Nem f�ltem �n ezt az �reg testemet. Csapjon bele. Azt�n besz�lni akarok mag�val.

Daughtry Dag habozva nyujtotta ki a kez�t, de a v�n tenger�sz megragadta �s �reg, aszott ujjaival olyan vadul szor�totta meg, hogy f�jt.

- Most m�r besz�lhet�nk, - mondta. - Ha �j gazd�ink r�j�nnek, hogy a kincs - mese, akkor elv�lunk t�l�k �s maga, �n, meg a szerecsen kik�t�nk a Marquesas-szigeteken. A lepr�sok ott szabadon j�rnak. Ott nincs semmif�le rendszab�ly. L�ttam �ket. Szabadok lesz�nk. Az a f�ld val�s�gos paradicsom. H�ztart�st fogunk kezdeni. Csin�lunk egy szalmaf�deles visk�t, t�bb nem is kell. Munka semmi. Az �b�l, a tenger, a hegyek szabads�ga lesz a mienk. Maga majd haj�k�zhat, �szhat, hal�szhat, vad�szhat. Van arrafel� hegyi vadkecske, vadty�k �s m�s vad is. A ban�n meg a piz�ng a fej�nk f�l�tt fog meg�rni, meg a cimetalma is. A v�r�sbors ott fog n�ni az ajt� el�tt, lesz baromfi is, meg toj�s is. Kv�k majd f�z. Lesz s�r is. Most siess�nk. Indulni kell. Sajn�lom, de meg kell mondanom azt is, hogy a kuty�j�t hi�ba kerestem. M�g detekt�veket is megfizettem, akik val�s�ggal kiraboltak. Emory doktor ellopta mag�t�l Killenyt, de p�r �ra m�lva Emory doktort�l is ellopt�k. Mindent t�v� tettem. Killeny elt�nt, mint ahogy mi el fogunk t�nni ebb�l az ut�latos v�rosb�l. Aut�val j�ttem, amelyik v�r. A soff�rt j�l megfizettem. Ott kell lenni neki egy kicsit �szakkeletnek a homokhegyen t�l azon az �ton, ami ennek a nyavaly�s kis erd�nek a m�sik v�g�n h�z�dik. Ez az. Most indulunk. K�s�bb r��r�nk diskur�lni. N�zzen ki, hajnalodik. Az �r�k nem szabad, hogy megl�ssanak benn�nket...

Kimentek a viharba. Kv�k a boldogs�gt�l megvadult sz�vvel ment ut�nuk. Eleinte Daughtry pr�b�lt t�volmaradni a v�n tenger�szt�l, de mikor egy er�sebb sz�lroham feld�nt�ssel fenyegette a t�r�keny �reg embert, egy pillanat alatt a karja al� kapott �s saj�t s�ly�val kiss� h�tramaradva tolta �s seg�tette fel az �reget a dombra a neh�z homokban.

- K�sz�n�m, pinc�r, k�sz�n�m, - mondta a v�n tenger�sz, mihelyt k�t sz�lroham k�z�tt egy kis l�lekzethez jutott.

XXII. FEJEZET.

Mih�ly az �j s�t�tj�ben nem �ppen kedve ellen�re ment Del Mar Harryvel, �mb�r ezt az embert nem szerette. Del Mar, mint egy bet�r�, v�gtelen�l �vatos csendben j�tt Emory doktor h�ts� udvar�ba, ahoz a mell�k�p�lethez, ahol Mih�ly volt bez�rva. Tapogat�dzva kereste meg a s�t�tben a cs�rh�z vezet� utat, f�lreh�zta a reteszt �s halkan bel�pett, kinyujtott k�zzel tapogatva az ismert dr�tsz�l� sz�r ut�n.

�s Mih�ly azonnal felborzolta a sz�r�t, mikor az idegen behatolt hozz�, de nem csapott l�rm�t. Ink�bb megszimatolta a behatol�t �s meg is ismerte. Ezt az embert nem szerette, de beleegyezett, hogy p�r�zt k�ss�n a nyak�ra, �s hallgatagon k�vette ki a gyalogj�r�ra, le az uccasarokig, ahol be�ltek a v�rakoz� autotaxiba.

Az okoskod�sa nagyon egyszer� volt. Ezzel az emberrel t�bbsz�r tal�lkozott Pinc�r t�rsas�g�ban. Ez az ember meg Pinc�r j� ismer�s�k voltak, mert egy asztaln�l �ltek �s egy�tt ittak. Pinc�r elveszett. Mih�ly nem tudta, hogy tal�lhatja meg, maga is egy idegen hely foglya volt. Ami egyszer m�r el�fordult, az el�fordulhat megint. Az m�r el�fordult, hogy Pinc�r, Del Mar �s Mih�ly k�l�nb�z� alkalmakkor egy�tt �ltek. Val�sz�n� volt, hogy ugyanez megint el� fog fordulni, �ppen most kezd is el�fordulni, �s a f�nyesen csillog� kocsm�ban � megint ott fog �lni az egyik sz�ken, Del Mar az egyik oldal�n, a m�sik oldal�n pedig az im�dott Pinc�r s�r�spoh�rral maga el�tt. Ezt a folyamatot k�vetkeztet�snek lehet nevezni, mert az is volt. �s Mih�ly erre a k�vetkeztet�sre alap�totta viselked�s�t.

Az bizonyos, hogy Mih�ly szavakkal nem folytathatta le �s nem gondolhatta v�gig ezt a gondolatsort. A f�, hogy gondolkozott. Ha ezt megtagadjuk t�le, akkor teljesen csak �szt�nb�l cselekedett.

Egysz�val Mih�ly besz�llt a taxiba �s San-Francisco ucc�inak �tveszt�j�n v�gig �beren fek�dt Del Mar l�b�n�l a f�ld�n. Sem nem kezdett vele bar�tkozni, sem annak a visszatetsz�snek nem adta jeleit, melyet ennek az embernek az egy�nis�ge keltett benne. Mert Del Mar Harry, aki aljas ember volt �s akit a Mih�ly birtok��rt val� p�nzs�v�r v�gya m�g jobban lealjas�tott, kezdett�l fogva meg�reztette Mih�lylyal az aljass�g�t. A Berber-parti kocsm�ban val� els� tal�lkoz�suk alkalm�val Mih�ly felborzolta a sz�r�t �s harciasan kiegyenesedett, mikor Del Mar meg�rintette a fej�t. Mert Mih�ly meg�rezte, hogy ebben az �rint�sben nem volt melegs�g, nem volt sz�v.

Elektromos f�nyek, rakt�rokkal rakott kik�t�part, rakom�nyok �s poggy�szok hegyei, munk�sok �s matr�zok l�rm�s tev�se-vev�se, a haj�l�pcs� alj�n a kv�rt�lymester, tetej�n�l aranyzsin�ros haj�stisztek, maga a haj�l�pcs�, amely meredten �gaskodott fel az Umatilla fed�lzet�ig, s a sz�k fed�lzeten m�g t�bb ember �s t�bb zavaros s�rg�s-forg�s, - ezekb�l tudta meg Mih�ly minden k�ts�get kiz�r�an, hogy visszaker�lt a tenger �s haj�k vil�g�ba, ahol el�sz�r tal�lkozott Pinc�rrel, ahol mindig Pinc�rrel volt egy�tt, kiv�ve a nagy v�ros legut�bbi, �jbe vesz� korszak�t. S�v�ran sz�k�lt, h�zta a p�r�zt, nem t�r�d�tt vele, hogy figyelmetlen, s�rg�-forg�, b�rcip�s emberi l�bak letapos�ssal fenyegetik puha mancsait: �gy kutatott �s szagl�szott Cocky �s Kv�k, de f�leg Pinc�r ut�n.

Belement abba a csal�d�sba is, hogy nem tal�lja meg �ket azonnal. Kora ifj�s�ga �ta megtanulta, hogy t�relemmel kell v�rnia az ember akarat�nak megnyilatkoz�s�ra. �gy h�t most is t�rte, hogy a haj�m�sz�ros vezesse el, akire az Umatill�n az �sszes utasok kuty�inak gondoz�sa volt b�zva. Ez becsukta �t egy kis fed�lk�zi helyis�gbe, amely tele volt l�d�kkal �s b�lokkal. Mih�ly p�r�zzal a nyak�n percr�l-percre csak v�rta, hogy mikor ny�lik meg az ajt� �s mikor t�nik fel a maga igazi val�s�g�ban Pinc�r t�nd�kl� l�tv�nya, amely tudat�nak eg�sz teljess�g�t beragyogta.

Azonban ehelyett mďż˝s nyitotta ki az ajtďż˝t: a hajďż˝mďż˝szďż˝ros, aki leoldotta Mihďż˝lyt ďż˝s ďż˝tadta a jďż˝l ďż˝ltďż˝zďż˝tt kabďż˝nos pincďż˝rnek, aki elvezette Del Mar kabďż˝njďż˝ba. Mihďż˝ly az utolsďż˝ pillanatig meg volt gyďż˝zďż˝dve, hogy Pincďż˝rhez viszik. Azonban csak Del Mart talďż˝lta a kabďż˝nban. »Nincs Pincďż˝r«, - ďż˝gy lehetne leďż˝rni Mihďż˝ly gondolatďż˝t. Viszont tďż˝relemnek, termďż˝szete ez alapvonďż˝sďż˝nak lehetett venni azt a hajlandďż˝sďż˝got, hogy tovďż˝bb vďż˝rjon az istenďż˝vel valďż˝ talďż˝lkozďż˝sra, hogy tovďż˝bb vďż˝rja imďż˝dottjďż˝t, Pincďż˝rjďż˝t, aki a kďż˝rďż˝lďż˝tte lďż˝vďż˝ emberi istenek kďż˝zďż˝tt az ďż˝ sajďż˝t emberi istene volt.

Mih�ly cs�v�lta a fark�t, lekony�totta a f�l�t, m�g a csorba f�l�t is egy kicsit �s jel��l annak, hogy Del Mart mell�kesen felismerte, mosolygott is egy keveset. Azt�n j�l megszimatolta a szob�t, hogy k�l�n is meggy�z�dj�k Pinc�r szag�nak jelen nem l�t�r�l �s lefek�dt a f�ldre. Mikor Del Mar elkezdett besz�lni hozz�, feln�zett �s r�b�mult. Del Mar pedig kem�ny hangon sz�lt hozz�:

- Az id�k megv�ltoztak, bar�tom. �n majd sz�n�szt csin�lok bel�led �s megtan�talak valamire, aminek lesz �rtelme. Mindenekel�tt gyere ide... Ide gyere!

Mih�ly engedelmeskedni kezdett. Nem sietett, nem is k�slekedett, t�relmes volt minden k�l�n�sebb igyekezet n�lk�l. Del Mar r�sz�lt �s m�r a puszta besz�de is olyan fenyeget� volt, hogy Mih�ly azonnal meg�rezte ezt.

- Err�l le fogsz szokni dr�g�m. Szedd a l�bad, ha mondok valamit. Most l�ssuk, meg tudom-e veled csin�lni, amit el�bbi gazd�d csin�lt. R�m fogsz hallgatni �s �nekelni fogsz velem, ahogy azzal a lepr�s alakkal �nekelt�l.

A mellďż˝nyzsebďż˝bďż˝l szďż˝jharmonikďż˝t hďż˝zott elďż˝, a szďż˝jďż˝hoz vette ďż˝s elkezdte jďż˝tszani a »Masirozunk Georgiďż˝ban« cďż˝mďż˝ dalt.

- �lj le! - parancsolta.

Mih�ly megint engedelmeskedett, noha eg�sz l�nye tiltakoz�st fejezett ki. Megreszketett, mikor az ez�sts�pocsk�k v�kony, �des hangjai �tj�rt�k lelk�t. A torka �s a lelke minden�ron �nekelni akart. De � er�t vett a v�gyon, mert ennek az embernek nem akart �nekelni. Ett�l az embert�l csak Pinc�rt akarta, m�st semmit.

- Nyakaskodol? - ki�ltott r� m�rgesen Del Mar. - Az a baj, hogy fajkutya vagy. Csakhogy, �des bar�tom, �n v�letlen�l ismerem a fajt�dat �s eg�sz biztos vagyok benne, hogy �ppen �gy fogsz dolgozni nekem, mint annak a m�siknak. Gyer�nk csak.

Rďż˝gyujtott egy mďż˝sik nďż˝tďż˝ra, a »Georgiai tďż˝borozďż˝sra«. De Mihďż˝ly megkďż˝tďż˝tte magďż˝t. Csak amikor a »Vďż˝n kentuckyi otthon« olvadďż˝ hangjai ďż˝radtak felďż˝je, csak akkor vesztette el ďż˝nuralmďż˝t. Akkor aztďż˝n rďż˝kezdett a lďż˝gy vonďż˝tďż˝sra.

- Rendben lesz, - mondotta Del Mar �lesen, elv�ve sz�j�t�l a harmonik�t. Mih�ly abbahagyta az �nekl�st �s gy�l�lte ezt az embert. De ez folytatta a besz�det: - Azt hiszem, k�sz vagyok veled. Azt ne gondold, hogy itt fogsz aludni �s majd l�gyfogdos�ssal zavarod az �n �lmomat.

Megnyomta a cseng�t �s mikor a kab�nos pinc�r bej�tt, �tadta neki Mih�lyt, hogy vigye le �s k�sse meg.

Az Umatill�n t�lt�tt n�h�ny nap �s �jszaka folyam�n Mih�ly el�gg� r�j�tt, hogy mif�le ember ez a Del Mar, an�lk�l, hogy t�rt�net�t ismerte volna. Mert azt p�ld�ul nem tudta, hogy Del Mar igazi neve Grunsky Percival, hogy az algimn�ziumban a l�nyok man�nak, a fi�k n�gernek cs�folt�k. Azt sem tudta, hogy Del Mar el sem v�gezte az algimn�ziumot, mert jav�t�int�zetbe ker�lt, innen pedig becs�letsz�ra kiadt�k Collins Harrishez, aki abb�l �lt, m�g pedig kit�n�en, hogy sz�npadi haszn�latra �llatokat idom�tott. M�g kev�sb� tudta, hogy milyen az az idom�t�s, melyet Del Mar seg�d gyan�nt hat �vig l�tott az �llatokon v�gigcsin�lni s melyet v�g�l �gy maga is megtanult.

Mih�ly csak azt tudta, hogy Del Mar nemtelen ember az olyan nemesfaj� l�nyekkel szemben, mint Pinc�r, Kellar kapit�ny �s legels� gazd�ja, Haggin �r Meringeben. De erre gyorsan �s egyszer�en r�j�tt. Napk�zben egy haj�pinc�r rendesen felvitte a fed�lzetre Del Marhoz. Del Mart �lland�an lelkes ifjabb �s �regebb h�lgyek vett�k k�r�l, akik Mih�lyt elhalmozt�k cir�gat�sokkal �s d�delget�sekkel. � t�rte ezt, �mb�r nagyon unta. De ami szinte elviselhetetlen�l b�ntotta, az Del Mar sz�nlelt cir�gat�sa �s d�delget�se volt. �rezte benne a h�v�s k�pmutat�st, mert mikor este a Del Mar kab�nj�ba vitt�k, akkor ennek az embernek a hangj�b�l csak fagyos ridegs�get hallott, egy�nis�g�b�l csak fenyeget�st �rzett, kez�nek �rint�s�b�l csak merevs�get �s durvas�got tapasztalt.

Del Mar k�tarc�, k�tmodor� ember volt. Pedig Mih�ly eddig �gy tapasztalta, hogy a nemesfaj� embernek csak egyf�le arca �s modora van. A nemesfaj�, j�v�r� l�nyek mindig �szint�k voltak. De ebben az emberben nem �szintes�g, hanem �ppen kimondott k�pmutat�s lakott.

Mindennek betet�z�se�l a haj�z�s utols� est�j�n Mih�ly elvesztette fajtiszta, el�kel� magatart�s�t ezzel az emberrel szemben, akinek nem volt el�kel� magatart�sa. A dolog vereked�ss� fajult. �s Mih�ly h�zta a r�videbbet. Pomp�san d�h�ng�tt �s k�zd�tt. Miut�n egy p�r alapos csap�st kapott a f�le m�g�, harmadszor is ugorva t�madott. De ak�rmilyen f�rge volt, ennek az embernek a h�s�ba m�gsem tudta belev�gni a fog�t, mert ez az ember Collins Harrisn�l hat esztendeig gyakorolta az �llatokkal val� b�n�sm�dot. Mikor ugrott �s harap�sra nyitotta a sz�j�t, Del Mar jobbkeze hirtelen kiny�lt, megragadta a leveg�ben als� �llkapcs�t �s �gy visszadobta, hogy Mih�ly bukfencezve zuhant hanyatt a f�ldre. Megint ugrott, hogy t�madjon �s Del Mar �gy a padl�hoz teremtette, hogy a l�lekzete is el�llt. Megint ugrott, �s ez az ugr�s majdnem �lete utols� ugr�sa lett. Del Mar torkon ragadta. K�t h�vely nyomult bele a tork�ba a g�g�je mindk�t oldal�n, pontosan a nyak�t��ren, a v�r feltolult az agy�ba �s rendk�v�l �les f�jdalmat okozott neki, egyszersmind olyan hirtelen megfosztotta eszm�let�t�l, mint a leghat�konyabb orvosi altat�szer. S�t�ts�g borult r�. A f�ld�n r�ngat�dzott. Lassan derengett fel el�tte a kab�n.

- Hallod-e, - fenyegette Del Mar - ismerem a fajt�dat. Nem tudsz velem elb�nni. Lehet, hogy �n sem tudok eg�szen elb�nni veled, de a kezem k�z� tudom szor�tani a nyakadat, hogy dolgozz! Gyere, ha mersz! Gyere csak!

�s Mih�ly mert. De hi�ba volt minden b�tors�ga, megint �gy j�rt, mint az el�bb. �s valami le�rhatatlan, megzavarhatatlan �llott vele szemben. �ppen olyan kev�ss� arathatott rajta gy�zelmet, mint a v�rosi cementk�vezet� gyalogj�r�n. Ez az ellenf�l �rd�g volt, az �rd�g minden kem�nys�g�vel, hidegs�g�vel, gonoszs�g�val �s okoss�g�val. �ppen olyan rossz volt, mint amilyen j� volt Pinc�r. Mind a kett� k�tl�b� volt. Mind a kett� isten. De ez az �si rossz istene volt.

Mih�ly mindezt nem �gy okoskodta. De emberi nyelven csak �gy lehet kifejezni, amit Mih�ly �rzett. De Del Marral szemben val� lelki�llapot�nak teljess�g�t az emberi gondolat �s �rtelem szavaira leford�tva k�r�lbel�l �gy lehet megfelel�en kifejezni.

Mih�ly Seattleben sz�llt partra. Csupa moh�s�g volt. Addig h�zta a p�r�z�t, m�gnem fuldokolni �s k�h�gni kezdett. Del Mar ridegen szitkoz�dott. Mert Mih�lyon er�t vett az a v�gyakoz�s, hogy l�tni fogja Pinc�rt. Az els� sarokt�l kezdve valamennyi sarokn�l lankadatlan buzgalommal n�zett k�r�l, nem l�tja-e valahol. De az emberek sokas�g�ban Pinc�r nem volt sehol. Ehelyett lenn az �j-Washington-sz�ll� f�ldalatti helyis�g�ben, ahol folyton �gett a villamosvil�g�t�s, egy poggy�sz-port�s gondjai al� ker�lt. Nyak�n�l fogva j�l meg volt k�tve, csomagok hegys�gnyi torlaszai k�z�tt, amelyeket folyton sz�th�nytak, �tkutattak, lehoztak, elvittek, vagy szapor�tottak.

H�rom napot t�lt�tt el ebben a k�nszenved�ses �llapotban. A port�sok �sszebar�tkoztak vele �s az �ttermek marad�kaib�l hatalmas adag f�tt h�sokkal k�n�lt�k meg. De Mih�ly sokkal nagyobb csal�d�st �s gy�szt �rzett Pinc�r miatt, semhogy t�ls�kat tudott volna enni. Del Mar pedig lej�tt a sz�ll� igazgat�j�val �s nagy h�h�t csapott, ami�rt a port�sok nem tartott�k tiszteletben az etet�si utas�t�sokat.

Ez id�ben Del Mar k�t t�viratot k�ld�tt Newyorkba. Az egyiket Collins Harris �llatidom�t� iskol�j�ba, ahol m�r a sz�nid� alatt az � kuty�i is ell�t�son voltak:

Adja el a kuty�imat. Hogy mit tudnak �s mennyit �rnek, azt tudja. V�geztem vel�k. Hozza levon�sba az ell�t�st �s a t�bbit tegye el, m�g tal�lkozunk. R�tal�ltam a kuty�k csod�j�ra. Amit eddig csin�ltam �letemben, azt ez az egy lepip�lja. Hihetetlen �llat. V�rjon, amig l�tja.

A m�sik t�viratot az �gyn�k�nek �rta:

Kezdjen dolgozni. A legjobb helyeket k�rem. Nagy ig�nyek. Megvan a sz�m. Nagyszer�. Ilyen m�g nem volt. K�sz�tse �ket el� a kuty�ra. Nagy dolgot tartok fenn nekik. Maga ismer engem. Megfelelek a v�rakoz�snak. Mindig minden�tt ez lesz a f�sz�m.

XXIII. FEJEZET.

J�tt a ketrec. Mivel Del Mar hozta le a poggy�szhelyis�gbe, Mih�lynak r�gt�n gyan�s volt ez a dolog. �s a gyan�ja egy perc mulva m�r igazol�st is nyert. Del Mar felsz�l�totta, hogy menjen be a ketrecbe, de � vonakodott. Erre Del Mar gyorsan �s �gyesen megkapta h�tul a nyak�t, felemelte a leveg�be �s bel�kte a ketrecbe, vagy legal�bb is r�szben bel�kte, mert a kutya szer�t ejtette, hogy k�t els� l�b�val megkapaszkodj�k a ketrec sz�l�ben. Az �llatidom�t� nem sokat vesztegette az id�t: szabad kez�t �k�lbe szor�totta �s puff-puff: k�t gyors �t�ssel lesujtott a Mih�ly l�b�ra. Mih�ly f�jdalm�ban eleresztette a ketrec sz�l�t. A k�vetkez� pillanatban m�r eg�szen benn volt, m�ltatlankod�sban �s haragj�ban h�r�gve ment neki a r�csnak, de Del Mar ekkor m�r lakatolta az ajt�t.

Ezut�n a ketrecet kivitt�k egy teheraut�hoz �s sz�mos egy�b poggy�sszal felrakt�k. Del Mar elt�nt, miut�n a ketrecet lelakatolta. Az a k�t ember pedig, aki most elind�totta a teheraut�t �s d�l�ng�tt a d�c�g�s k�vezeten, idegen volt. A ketrecben Mih�ly fel tudott �llni, de a fej�t a v�lla vonal�n�l nem tudta magasabbra emelni. �gy �llt a ketrecben, fej�t a tet�nek szor�tva. Mikor a teherkocsi s�neken haladt kereszt�l, a z�kken�st�l, amelybe a teheraut� is, tartalma is j�l beled�ccent, Mih�ly er�sen beverte a fej�t.

De most j�tt m�g a kellemetlenebb. Az egyik l�ba kics�szott a r�cson �s a teheraut� padl�j�ra nehezedett, ahol a l�d�k nyikorogtak, recsegtek �s t�ncoltak. Az �t egy z�kken�j�t�l a legk�zelebbi l�da az egyik sz�l�vel felugrott �s megv�ltoztatta a hely�t, mikor helyrezuhant, akkor a Mih�ly l�b�ra zuhant. Mih�ly felvon�tott a v�ratlan �s �les f�jdalomt�l. �szt�n�sen, g�rcs�sen pr�b�lta minden erej�vel visszar�ntani a l�b�t. Ett�l kibicsaklott a v�lla �s ez a f�jdalom m�g n�velte beszorult l�ba k�nj�t.

�s Mih�lyon vak f�lelem vett er�t, az a f�lelem, amely benne gy�keredzik minden �llatban �s az emberben is: a csapda f�lelme. M�r nem is von�tott, mag�nk�v�l, �rj�ngve verg�d�tt, r�ngatta tov�bb v�llai inait �s izmait �s megnyomor�tott l�b�t kegyetlen f�jdalommal pr�b�lta kiszabad�tani. K�nj�ban a fog�val esett neki a r�csnak, hogy hozz�jusson ahoz a borzaszt� t�rgyhoz a r�cson t�l, amely a l�b�ra s�lyosodott �s nem akart t�g�tani. V�gre egy m�sik z�kken� seg�tett rajta. A l�da �ppen el�gg� ell�k�d�tt ahoz, hogy g�rcs�s er�szakkal visszar�nthassa a l�b�t.

A vas�ti �llom�son a ketrecet nem ugyan sz�nd�kos durvas�ggal, de olyan nemt�r�d�ms�ggel kezelt�k, hogy az egyik hord�r kez�b�l kics�szott, oldalt billent �s a hord�r akkor kapta meg, mikor a t�rd�ig esett, de a cementes talajra m�g nem. Mih�ly azonban, aki a f�gg�legesre billent ketrec fenek�n elcs�szott, teljes tests�ly�val r�esett megsebes�lt l�b�ra.

K�s�bb Del Mar, aki eln�zett ahoz a poggy�sz-talig�hoz, ahov� a ketrecet egy�b poggy�szokkal egy�tt felrakt�k a vas�t sz�m�ra, megn�zte Mih�lyt.

- Ejha, - mondta - �sszez�z�dott a l�bad. Na, nem baj. Majd megtanulod, hogy a l�badat be kell h�zni.

- Ez a k�rme le fog esni, - mondta az egyik vas�ti hord�r, miut�n lehajolt, hogy a r�cson �t Mih�lyt k�zelebbr�l megn�zze.

Del Mar is k�zelebb hajolt, hogy jobban megn�zze. Azt�n el�vette a zsebk�s�t �s az egyik peng�j�t kinyitotta.

- S�t az eg�sz ujja t�nkrement, - mondotta. - Ha seg�t, rendbehozom egy pillanat alatt.

Kilakatolta a ketrecet �s a szokott fojt� mozdulattal megfogv�n h�tul a nyak�t, kiemelte Mih�lyt bel�le. A kutya fic�nkolt �s r�gkap�lt, sebes�lt l�b�val �ppen �gy kapaszkodott, mint �p l�baival. Ett�l m�g jobban f�jt a sebe.

- Tartsa csak a l�b�t, - int�zkedett Del Mar, - ha �gy fogom, nem tud harapni. Egy m�sodperc az eg�sz.

Nem is tartott tov�bb. �s Mih�ly, mikor megint bent d�h�ng�tt a ketrecben, kevesebb volt egy ujj�val, mint amennyivel a vil�gra j�tt. A kegyetlen, de kiad�s m�t�tt�l b�ven folyt a v�re. Lefek�dt, nyalta a seb�t �s m�lyen lesujtotta annak a - maga sem tudta, milyen - borzaszt� sorsnak a sejtelme, amely v�rt r� �s itt volt k�zvetlen�l el�tte.

Csik�g�ban talig�ra rakt�k, �tvitt�k a hatalmas v�ros zsivajl� ucc�in �s feltett�k egy m�sik vas�ti teherkocsira, amely r�gt�n el is indult, hogy folytassa �tj�t Kelet fel�. Mindezzel �jabb poggy�szkezel� idegenek j�rtak. Ugyanez t�rt�nt Newyorkban, ahol a vas�ti kocsir�l felrakt�k egy teheraut�ra �s m�g mindig ketrecbe z�rt fogoly gyan�nt elsz�ll�tott�k Long Islandra, bizonyos Collins Harrishez.

Ekkor l�tta meg el�sz�r Collins Harrist �s az �llatoknak azt a pokl�t, amelyen ez az ember uralkodott. De el�bb el kell mondani valamit, noha k�s�bb t�rt�nt. Mih�ly sohasem l�tta viszont Del Mart. Mint ahogy a m�sik ember, akit ismert, kiment az �letb�l az emberek szok�sa szerint, �gy Del Mar Harry is kil�pett a Mih�ly �let�nek l�t�hat�r�b�l. De a saj�t �let�b�l is. �s ezt a kil�p�st sz� szerint kell �rteni. Egy �ssze�tk�z�s t�rt�nt a magas vas�ton, az a valaki, aki s�rtetlen maradt, r�m�lten ugrott ki az ucca f�l�tt h�z�d� magas p�lyatestre, r�l�pett a harmadik s�nre: �s Del Mar Harryt elnyelte a semmi, amit az emberek hal�lnak ismernek �s amely csakugyan egyenl� annyiban a semmivel, hogy akit elnyelt, az sohasem j�n vissza �s sohasem j�rja t�bb� az �let �tjait.

XXIV. FEJEZET.

Collins Harris �tvenk�t esztend�s volt. Apr�, csinos, sov�ny emberke volt, megjelen�s�ben �s modor�ban olyan l�gy �s j�lelk�, hogy ami kisug�rzott bel�le, az m�r szinte hat�ros volt a l�nyoss�ggal.

Arca feh�r �s r�zs�s volt, keze olyan puha, mint a l�ny��, tests�lya alig volt t�bb �tven kil�n�l. S�t mi t�bb: f�lt a feles�g�t�l, f�lt a rend�rt�l �s a bet�r�kt�l val� �lland� f�lelemben t�lt�tte �let�t. Az egyetlen dolog, amit�l nem f�lt, a b�rmilyen vad fajt�hoz tartoz� �llat volt, mint a tigris, az oroszl�n, a leop�rd vagy jagu�r. �rtette a mesters�g�t. Egy sz�l sepr�ny�llel meg tudta f�kezni a legb�szebb oroszl�nt, m�g pedig nem a ketrecen k�v�lr�l, hanem bent a ketrecben, lelakatolt ajt� m�g�tt.

Mert �rtette a mesters�g�t �s j�l megtanulta az el�dj�t�l, az apj�t�l, aki m�g n�la is kisebb ember volt �s m�g n�la is jobban f�lt mindent�l, az �llatokat kiv�ve. Ez az atya, Collins Noel, igen ismert �llatszelid�t� volt Angli�ban, miel�tt Amerik�ba v�ndorolt ki. Amerik�ban m�g n�velte a h�rnev�t �s lerakta C�drusvadonban a nagy �llatidom�t�-iskola alapjait, amelyet ut�na fia kifejlesztett �s teljesen fel�p�tett.

A szakma emberei orsz�gszerte elismert�k r�la, hogy a szakm�nak nemcsak leggazdagabb embere, hanem � az �llatszelid�t�k kir�lya is, � a legk�l�nb ember a talp�n, aki valaha ketrecbe betette a l�b�t. �s azok, akik a ketrecen bel�l l�tt�k dolgozni, megegyeztek abban, hogy nincs lelke. Viszont a feles�ge �s a gyerekei, �s akik k�zvetlen k�r�ben �ltek, m�sk�ppen v�lekedtek r�la. Mivel sohasem l�tt�k munk�ban, meg voltak gy�z�dve r�la, hogy n�la l�gyabb sz�v�, �rzelmesebb ember nem sz�letett a vil�gra. �k �gy k�pzelt�k, hogy Collins a fels�bbs�ges b�lcsess�g erej�n�l fogva csup�n fel�gyel a dolgokra. Roppantul meglep�dtek volna, ha egyszer megl�tj�k �t, amint doronggal a kez�ben p�f�l egyszerre negyven korcs kuty�t a napi munka k�zben, amely izgatott� �s gyorss� hev�lt.

Az �llatoknak ebbe a pokl�ba sz�llott al� Mih�ly �tezerhatsz�z kilom�ternyi utaz�s ut�n, melyet ugyanabban a ketrecben tett meg, amelybe Seattleben az �j Washington-sz�ll�ban berakt�k. Az eg�sz �t alatt egyszer sem eresztett�k ki a ketrecb�l, a helyzet�t piszok �s nyomor�s�g jellemezte. �ltal�nos j� eg�szs�g�nek k�sz�nhette, hogy lev�gott ujj�nak sebe a s�ma javul�s �tj�ra jutott. De csak �gy ragadt a piszokt�l �s tele volt bolh�val.

C�drusvadon k�ls� l�tszatra egy�ltal�ban nem volt pokol. B�rsonyos p�zsitfoltok, kavicsos �sv�nyek �s kocsiutak, �polt vir�g�gyak sorakoztak azoknak az �p�leteknek alacsony sor�ig, amelyek r�szben f�b�l, r�szben cementb�l k�sz�ltek. Mih�lyt nem Collins Harris fogadta; Collins e pillanatban saj�t bels� irod�j�ban �lt, �r�asztal�n Del Mar legutols� t�virat�val �s hossz� rendelkez�st szerkesztett titk�rja sz�m�ra, amely szerint a titk�r k�rdezze v�gig a vas�tt�rsas�gokat �s a teheraut�v�llalatokat egy bizonyos kutya holl�te fel�l, amelyet egy bizonyos nevezet� Del Mar rakott fel beketrecezve a vas�tra �s C�drusvadon fel� ir�ny�totta. Mih�lyt egy munkak�penybe �lt�z�tt, sz�ntelenszem� tizennyolc�ves gyerk�c fogadta, al��rta az �tv�teli elismerv�nyt, azt�n a ketrecet bevitte egy lejt�spadozat� cementszob�ba, amely kellemetlen �s vegyileg tiszta szagot terjesztett.

A k�rnyezet �rdekelte Mih�lyt, de sehogysem tetszett neki a gyerk�c, aki felgy�rte az inge ujj�t �s nagy viaszosv�szonk�t�nyt k�t�tt, miel�tt a ketrecet kinyitotta. Mih�ly kiugrott �s t�ntorgott a l�bain, amelyeken m�r napok �ta nem j�rt. Ez a k�tl�b� isten nem volt sz�m�ra �rdekes. Rideg volt, mint a cementpadl� �s rendszeres, mint egy g�p. Mih�lyt a gyerk�c tudom�nyosan, sz�nd�kos gorombas�g n�lk�l, de egyszersmind a kedvess�g vagy t�r�d�s leghalv�nyabb nyoma n�lk�l mosta tiszt�ra.

Mih�ly, miut�n a nyak�rve leker�lt r�la, b�k�n t�rte tark�j�n a gyerk�c kez�t. De mikor az �nt�z�cs� v�zsugara fordult fel�je, akkor tiltakozott �s ellenkezett. A gyerk�c g�piesen, szab�lyok szerint dolgozott: szorosabbra vette a fog�st a Mih�ly nyakab�r�n, egyszer�en felemelte a leveg�be �s ezalatt a vizet ir�ny�totta, s�t a csap forgat�s�val m�g er�sebb� tette. Mih�ly r�gkap�lt, majd megf�lt, v�gre tehetetlen�l t�togott �s kr�kogott.

Ezut�n nem ellenkezett m�r t�bbet. J�l megmost�k, megd�rzs�lt�k �s megs�rolt�k a v�zsug�rral, egy nagy kef�vel �s sok karbolszappannal. A szappan habja f�jdalmasan belement a szem�be �s orr�ba. Mih�ly hangosan von�tott �s r�mesen t�szk�lt. Gyanakodott ugyan, hogy minden k�vetkez� pillanatban mi fog vele t�rt�nni, de m�r l�tta, hogy a gyerk�c kedvess�g vagy gorombas�g dolg�ban teljesen k�z�mb�s. T�rte teh�t tov�bbi r�g�doz�s n�lk�l. V�gre tiszta volt �s fel�d�lt. Betett�k egy nagyon kellemes �s eg�szs�ges �lba, ahol elaludt �s egyel�re mindent elfelejtett. Ez a k�rh�z volt, vagyis a megfigyel�oszt�ly. Itt egy heti fogs�got t�lt�tt. Ez alatt a h�t alatt semmif�le ragad�sbetegs�g nem mutatkozott rajta.

Collins Harrist m�g nem l�tta Mih�ly. Csak hallotta bizonyos t�vols�gb�l a hangj�t, amely nem volt hangos, de nagyon parancsol�. Ebben a hangban akarat volt �s a parancsol�s megszokotts�ga. Ezt b�rmely kutya �ppen olyan gyorsan meg�llap�totta volna, mint Mih�ly. �s b�rmely m�s kutya is meg�llap�totta volna, hogy a hang m�g�tt ebben az istenben nincsen sem szeretet, sem szeretetrem�lt�s�g, nincs benne semmi, ami felmeleg�ti, sem amit im�dni lehet.

XXV. FEJEZET.

D�lel�tt tizenegyre j�rt, mikor a s�padt gyerk�c �rv�t �s l�ncot tett Mih�lyra. Kieresztette a megfigyel��lb�l �s �tadta egy barna gyerk�cnek, aki nem vesztegette az id�t Mih�ly �dv�zl�s�vel �s semmi ny�jass�got nem mutatott. A l�nc foglya gyan�nt ment valahova �s csakhamar m�s foglyokat is megpillantott, akik ugyanabba az ir�nyba mentek.

Mikor bel�pett az ar�n�ba, jobban beh�zta a fark�t �s jobban megmerev�tette a l�bsz�rait, mint �let�ben valaha, a nyak�n �s a h�t�n v�gig minden sz�l sz�r felborzol�dott, a tork�ban m�ly �s fojtott morg�s kelt. Mert az ar�n�b�l �t elef�ntot l�tott felbukkanni. Ezek kis elef�ntok voltak, de az � szem�ben a legeslegnagyobb sz�rnyek, amelyeket elm�j�ben csak azzal az anyacettel hasonl�thatott �ssze, amelyet n�h�ny fut� pillant�ssal l�thatott, mikor az a Mary Turner szk�nert elpuszt�totta. De az elef�ntok nem is vettek tudom�st r�la. Mindegyik megfogta az orm�ny�val az el�tte halad�nak a fark�t, mint ahogy megtan�tott�k �ket az ar�n�b�l kivonulni.

Mih�ly teh�t bej�tt az ar�n�ba, r�gt�n ut�na a medv�k. F�r�szporral felhintett k�ralak� ter�let volt ez, akkora, mint egy cirkusz porondja, egy n�gysz�gletes �veggel fedett �p�let k�zep�n. De a porond k�r�l nem sorakoztak �l�sek, mivel n�z�ket nem engedtek be. Csak Collins Harris, a seg�dei, vev�k, elad�k �s a szakma m�s emberei l�phettek be megn�zni, hogyan k�nozz�k bele az �llatokat azokba a mutatv�nyokba, melyekt�l a k�z�ns�gnek �mulat�ban vagy nevett�ben t�tva maradt a sz�ja.

A medv�kr�l hamar elfeledkezett. Azokat hamarosan elvitt�k dolgozni a k�r�nd m�sik oldal�ra. Egy pillanatig azokra az emberekre figyelt, akik nagy, f�nyesre festett hord�kat g�rgettek kifel�, olyan hord�kat, melyek az �l� elef�ntot is megb�rt�k. Azt�n pedig, mikor az, aki vezette, egy kiss� meg�llt, rendk�v�l figyelemmel szeml�lt egy tarka shetlandi p�nit. A p�ni a f�ld�n fek�dt. Rajta pedig �lt egy ember. A p�ni minduntalan felemelte a fej�t a f�r�szporb�l �s megcs�kolta az embert. Mih�ly csak ennyit l�tott, de �rezte, hogy itt valami nincsen rendben. Nem tudta, mi�rt, nem volt semmi k�zzelfoghat� oka, de �rezte, hogy itt valami kegyetlen, er�szakos �s m�ltatlan dolog t�rt�nik. � tudniillik nem l�tta az ember kez�ben a hossz� t�t. Valah�nyszor a t�t beled�fte a p�ni v�ll�ba, a p�ni, k�nj�nak reflexe folyt�n, �nk�nytelen�l felemelte a fej�t, az ember pedig ilyenkor �gyesen �gy tartotta a sz�j�t, hogy ez a p�ni sz�j�val tal�lkozz�k. Ha k�r�sk�r�l n�z�k�z�ns�g lett volna, az lett volna a benyom�sa, hogy a p�ni �gy fejezi ki gazd�ja ir�nt val� szeretet�t.

P�r m�terrel od�bb egy m�sik p�ni volt, sz�nfekete shetlandi, amely �ppen olyan k�l�n�sen viselkedett, mint amilyen k�l�n�s dolgokat csin�ltak vele. Az els� l�baira k�telek voltak hurkolva. Mindegyik k�telet egy-egy seg�d tartotta. Egy harmadik ember szemben �llt a p�nival �s valah�nyszor egy r�vid, kem�ny n�dp�lc�val r�koppintott a l� t�rd�re, a k�t seg�d hirtelen er�sen megr�ntotta a k�telet. �gy azt�n a p�ni a n�dp�lc�s ember el�tt t�rdre esett a f�r�szporban. A p�ninak nem volt �ny�re a dolog. N�h�nyszor olyan sikeresen �llott ellent, megfesz�tve szil�rd l�bait �s l�zadoz�an kapkodva a fej�t, hogy legy�zte a k�t�lr�nt�s erej�t, az�rt sem t�rdelt le, hanem nagyot puffanva az oldal�ra esett, vagy a leveg�be ugrott, mikor a r�nd�t�s ut�n meglazultak a k�telek. De mindig l�bra �ll�tott�k megint �s megint csak szembe ker�lt azzal az emberrel, aki a n�dp�lc�val odav�gott a t�rd�re. �gy tan�tott�k arra az egyszer� let�rdel�sre, amely mindig �gy gy�ny�rk�dteti a n�z�ket, mert a n�z�k az iskol�z�snak csak az eredm�nyeit l�tj�k, a m�djait nem. �s ahogy Mih�ly hamar r�j�tt: a tudom�nynak itt f�jdalom volt az �ra. Ez a C�drusvadon-�llatiskola egy sz�val a f�jdalom akad�mi�ja volt.

Collins Harris odaintette mag�hoz a barna gyerk�c�t, azut�n vizsga �s m�rlegel� pillant�ssal fordult Mih�ly fel�.

- Ez a Del Mar-f�le kutya, k�rem, - mondta a gyerk�c.

Collins szeme felvillant. M�g figyelmesebben n�zett Mih�lyra:

- Tudja, hogy mit tud a kutya?

A gyerk�c r�zta a fej�t. Collins ink�bb mag�nak, semmint a gyerk�cnek, mintegy hangosan gondolkozva besz�lt tov�bb:

- Harry okos ember volt. Ezt a kuty�t csod�nak tartotta. M�r most az a k�rd�s, hogy mit tud a kutya. Szeg�ny Harry elpusztult �s mi nem tudjuk, hogy a kutya mit tud. Vegye csak le a l�ncot.

A l�nct�l megszabadulv�n, Mih�ly Collinsra n�zett �s v�rta, mi fog t�rt�nni.

- Ide gyere, - vez�nyelt Collins rideg �s kem�ny hangon.

Mih�ly odament �s meg�llt el�tte.

- Fek�dj le!

Mih�ly lefek�dt. De lassan, t�ntet� t�tov�z�ssal.

- Diszn� fajkutya! - rivallt r� Collins. - Nem mozogn�l egy kicsit, h�? V�rj�l csak, majd seg�tek a bajodon. Kelj fel!... Fek�dj le!... Kelj fel!... Fek�dj le!... Kelj fel!...

A parancsszavai kurt�n pattogtak, mint a revolverl�v�sek, vagy az ostorcsattan�sok. �s Mih�ly ugyanolyan lass�, t�tov�z� m�don engedelmeskedett.

- A nyelvet mindenesetre �rti, - mondta Collins �s a kutyaidom�t�k legszebb �lm�t vetette fel: - k�v�ncsi vagyok, tudja-e a dupla bukfencet. Gyer�nk csak, pr�b�ljuk a dupla bukfencet. Tegye r� a l�ncot. H�, Jakab, j�jj�n ide. Tegyen r� m�g egy p�r�zt.

Egy hasonl� k�z�piskol�skor� ifj� j�tt engedelmeskedni. �rvet k�t�tt r�, de nem a nyak�ra, hanem a v�knya k�r�. Az �rvb�l v�kony zsineg h�z�dott.

- Megh�zni! - vez�nyelt Collins. - K�sz? Mehet!

ďż˝s Mihďż˝llyal a legelkeserďż˝tďż˝bb, legmeglepďż˝bb gyalďż˝zat tďż˝rtďż˝nt. Arra a szďż˝ra, hogy »mehet«, a nyakďż˝rv felkapta ďż˝s hďż˝trabuktatta a levegďż˝ben, a hďż˝tsďż˝ felďż˝re kďż˝tďż˝tt zsineg a hďż˝tsďż˝ felďż˝t alďż˝ja kapta, aztďż˝n elďż˝re, aztďż˝n fel, az a kurta bot pedig, amelyet Collins a kezďż˝ben tartott, egy ďż˝tďż˝st mďż˝rt az alsďż˝ ďż˝llkapcsďż˝ra alulrďż˝l. Ha errďż˝l az eljďż˝rďż˝srďż˝l elďż˝zetes tapasztalatai lettek volna, akkor a fďż˝jdalomnak legalďż˝bb egy rďż˝szďż˝t ďż˝gy takarďż˝totta volna meg, hogy ugrott volna ďż˝s a levegďż˝ben szďż˝ndďż˝kosan megfordult volna maga kďż˝rďż˝l. ďż˝gy azonban olyasfďż˝lďż˝t ďż˝rzett, hogy a teste elszakad ďż˝s kettďż˝tďż˝rik. Hozzďż˝ mďż˝g az ďż˝lla alďż˝ mďż˝rt ďż˝tďż˝s megdďż˝bbentette ďż˝s szinte megfosztotta az eszmďż˝letďż˝tďż˝l. Erďż˝szakkal megfordulvďż˝n a levegďż˝ben, a fejďż˝re zuhant a fďż˝rďż˝szporba.

A f�r�szporb�l d�h�sen, felborzolt nyaksz�rrel, h�rg� torokkal, harap�sra t�tott fogakkal ugrott fel �s a fogait bele is m�lyesztette volna Collins h�s�ba, ha nem lett volna puszta rabszolg�ja a kidolgozott �s okos szab�lyoknak. Mert a k�t gyerk�c tudta a dolg�t. Az egyik megr�ntotta a p�r�zt el�re, a m�sik megr�ntotta a p�r�zt h�tra. Mih�ly csak vicsorogni �s sz�r�t borzolni tudta tehetetlen haragj�ban. Nem tudott semmit csin�lni, sem el�re menni, sem h�tra menni, m�g csak megfordulni sem. Az el�ls� gyerk�c a l�nccal megakad�lyozta, hogy megt�madja a h�tuls� gyerk�c�t, a h�tuls� gyerk�c a zsineggel megakad�lyozta, hogy megt�madja az el�ls� gyerk�c�t �s ketten egy�tt megakad�lyozt�k, hogy megt�madja Collinst, akir�l k�ts�get kiz�r�an tudta, hogy � az ura a k�nnak �s gonoszs�gnak.

Mih�ly haragja �ppen olyan lehet� legnagyobb volt, mint a tehetetlens�ge. Semmi m�st nem tudott tenni, mint hangsz�lait remeg�re fesz�teni d�h�ben. De Collins sz�m�ra az ilyesmi r�gi �s unalmas t�nem�ny volt csak.

- Fajkutya vagy? - ki�ltotta Mih�lyra, mikor megint hozz�fordult. - Laz�tani! Mehet!

Abban a pillanatban, mikor a gyerk�c�k a vez�nysz� folyt�n laz�ra eresztett�k a p�r�zokat, Mih�ly Collinsnak ugrott. Collins hossz� �vek biztoss�g�val m�rve az id�t �s t�vols�got, az �lla al� csapott �s hanyatt l�kte a f�r�szporba.

- Fogni! Megh�zni!

A k�t gyerk�c, l�ncot �s zsineget ellent�tes ir�nyba fesz�tve, ism�t tehetetlenn� tette.

Collins pedig r�-r�pillantva Mih�lyra, elolvasta Del Mar seattlei t�virat�t:

Adja el a kuty�imat. Hogy mit tudnak �s mennyit �rnek, azt tudja. V�geztem vel�k. Hozza levon�sba az ell�t�st, �s a t�bbit tegye el, m�g tal�lkozunk. R�tal�ltam a kuty�k csod�j�ra. Amit eddig csin�ltam �letemben, azt ez az egy lepip�lja. Hihetetlen �llat. V�rjon, am�g l�tja.

- Del Mar maga is csoda volt, - mondta Collins J�nosnak, aki a l�ncon fogta Mih�lyt. - Ha nekem azt t�viratozta, hogy adjam el a kuty�it, ez csak azt jelenthette, hogy van egy m�g jobb sz�ma. Erre �sszesen egy kuty�t k�ld, egy ilyen �tkozott tiszta teny�szet� fajd�g�t. A t�virat azt mondja, hogy a kuty�k csod�ja. Bizonyosan �gy is van, de h�t mi az �rd�g�t tud? Bukfencet nem. Se szimpl�t, m�g kev�sb� dupl�t. Mit gondol, J�nos? Na, t�rje a fej�t. Mondjon valamit.

- Tal�n sz�molni tud, - �tl�tte J�nos.

- Sz�mol� kutya nagyon ritka �m a piacon. H�t j�l van, pr�b�ljuk meg.

De Mih�ly, aki t�vedhetetlen�l tudott sz�molni, vonakodott megmutatni a tudom�ny�t.

- Ha rendes kutya volna, akkor tudna valami k�l�n�s j�r�st, - volt a Collins legk�zelebbi gondolata, - pr�b�ljuk meg.

�s Mih�ly �jabb megal�z�son ment kereszt�l. J�nos fel�ll�totta a h�ts� l�baira �s ugr�ltatta, mialatt Collins az �lla al� �s a t�rd�re v�gott a bottal. Mih�ly d�h�ben pr�b�lta ugyan megharapni Collinst, de a l�ncn�l fogva visszar�ntott�k. Mikor pedig J�noson igyekezett megbosszulni mag�t, a zavarbahozhatatlan gyerk�c egyszer�en kiny�jtotta a karj�t, a l�ncn�l fogva a leveg�be emelte �s majd megfojtotta.

- El�g volt, - mondta Collins, - ha nem tud j�rni a h�ts� l�b�n, akkor az ugr�-mutatv�nyokat sem tudja.

- Tal�n t�ny�rt tud egyens�lyozni az orr�n, - v�lte J�nos.

- �, dehogy, hiszen nem tud a h�ts� l�b�n �llni. K�l�nben az ilyesmi nem lehet az a bizonyos csoda. Ez valami k�l�nleges kutya. Valami k�l�n�s dolgot tudhat k�l�n�sen j�l. A mi dolgunk, hogy ezt kider�ts�k. Az a baj, hogy Harry olyan el�vigy�zatlanul meghalt �s a nyakamon hagyta ezt a rejtv�nyt. �gy l�tom, magamnak kell nekifek�dn�m. Most vigye el, J�nos. Tegye be a tizennyolcba. K�s�bb k�l�n ketrecbe tehetj�k, ha kell.

XXVI. FEJEZET.

A tizennyolcas sz�m nagy-nagy ketrec volt a kutyasorban. M�g k�nyelmesen is el�g helyet adott volna hat olyan �r terriernek, mint Mih�ly. Mert Collins Harris tudom�nyos ember volt. A vak�ci�z� kuty�k, amelyeket a C�drusvadon-�llatiskol�ba adtak ell�t�sra, minden alkalmat megkaptak, hogy kiheverj�k a f�l�ves, egy�ves vagy m�g tov�bb tart� utaz�s f�radalmait �s megpr�b�ltat�sait. Ez�rt volt olyan keresett ell�t�si hely az iskola arra az id�re, mikor az �llattulajdonosok szerz�d�sen k�v�l vagy szabads�gon voltak. Collins Harris tisztas�gban �s k�nyelemben tartotta az �llatokat �s minden rag�lyt�l meg�vta �ket. Egysz�val �j er�re kapatta �ket legk�zelebbi orfeumi vagy cirkuszi szerz�d�s�k sz�m�ra.

Mih�lyt�l balra a tizenhetesben �t furcs�n ny�rt francia uszk�r lakott. Mih�ly csak akkor l�tta �ket, mikor elvitt�k vagy visszahozt�k, de a szagukat �rezte �s hallotta �ket. Elhagyatotts�g�ban m�g vicsorgat�, d�h�s ellens�gesked�st is kezdett Pedr�val, a legnagyobbikkal, aki az uszk�rok sz�m�ban mint boh�c m�k�d�tt k�zre.

Mih�lyt�l jobbra a tizenkilencesben szomor� t�rsas�g lakott. Mocsoktalanul tiszt�n tartott kuvaszok voltak ezek, akik nem voltak megtan�tva semmire. Olyan nyersanyag-tartal�k voltak �k, hogy egyet-egyet berakjanak az olyan �llat-t�rsulatokba, ahova egy k�l�n�s kutya kellett, vagy hirtelen p�tl�sra volt sz�ks�g. Ilyenkor pokol lett az ar�na, ahol tan�tott�k �ket. Collins meg a seg�dei nagy ritk�n k�l�n�sebb ok n�lk�l is el�vett�k �ket �s mindenf�le fog�ssal igyekeztek meg�llap�tani, hogy erre vagy arra a k�l�nleges c�lra alkalmasak-e.

A tizenkilences sz�m �r�k�s vereked�s �s f�jdalom sz�nhelye volt. Az oktat�s k�zben megs�r�lt kuty�k nyalt�k a seb�ket, ny�sz�r�gtek, von�tottak �s a legkisebb dolog miatt a v�gs�kig felizgultak.

A tizenkilences lak�it Mih�ly nem vette tudom�sul. V�ltig szuszoghattak �s moroghattak �t hozz�, � nem heder�tett r�juk �s t�rsadalmi �let�t csak a Pedr�val val� sz�nlelt �s �r�k�s civakod�sra cs�kkentette. K�l�nben is gyakran �s hosszabb id�t t�lt�tt az ar�n�ban, mint azok k�z�l ak�rmelyik.

- Harry m�g sohasem t�vedett, ha kuty�r�l volt sz�, - mondogatta Collins �s folyton igyekezett megtal�lni Mih�lyban azt a valamit, amit�l Del Mar csod�nak �s hihetetlennek nevezte a kuty�t.

De minden gyal�zat, amit e kutat�s k�zben megk�s�reltek, megt�rt Mih�lyon. Pr�b�lt�k akad�lyokon �tugratni, els� l�bain s�t�ltatni, p�nilovon lovagoltatni, fej�vel el�re bukfenceztetni, m�s kuty�kkal m�k�kat j�tszatni. K�nyszer�tett�k, hogy t�ncoljon: mind a n�gy l�b�ra zsineget k�t�ttek, azzal h�zt�k, r�ngatt�k �s ugr�ltatt�k. Azt is megtett�k vele az ilyen pr�b�lkoz�sok alkalm�val, hogy bel�l sz�ges �vet adtak r�, amely megakad�lyozta, hogy egyik oldalra, vagy el�re, vagy h�tra billenjen. Ostorozt�k, botozt�k, az orr�t �k�llel �t�tt�k. Abban a footballj�t�kban, amelyet f�jdalomt�l kergetett �s f�jdalomt�l megt�rt kuvaszok k�t csapata j�tszott egym�ssal, megpr�b�ltak bel�le csin�lni kapust. Azt�n l�tr�kon kergett�k fel, hogy onnan egy v�zzel telt medenc�be ugorjon le.

Mďż˝g a »looping the loop« nďż˝ven ismert cirkuszi mutatvďż˝nyt is megprďż˝bďż˝ltattďż˝k vele. Elindďż˝tottďż˝k egy lejtďż˝sre ďż˝pďż˝tett deszkapďż˝lyďż˝n, lďż˝lekszakadva siettettďż˝k ďż˝s hogy mďż˝g jobban siessen, ostorral vertďż˝k a hďż˝tsďż˝ lďż˝bait. Ezzel a kezdďż˝sebessďż˝ggel, ha akaratďż˝t ďż˝s szďż˝vďż˝t ďż˝sszeszedte volna hozzďż˝, meg tudta volna csinďż˝lni a mutatvďż˝nyt: felfutni a deszkapďż˝lya felfelďż˝ gďż˝rbďż˝lďż˝ ďż˝vďż˝n, gyorsan fejjel lefelďż˝ ďż˝trohanni az ďż˝v tetejďż˝nek a belsejďż˝n, mint lďż˝gy a mennyezeten, aztďż˝n a deszkapďż˝lya ďż˝vďż˝n megint le ďż˝s megint sďż˝k rďż˝szďż˝n tovďż˝bb. De ďż˝ se szďż˝vďż˝t, sem akaratďż˝t nem szedte ďż˝ssze. Mivel nem hagytďż˝k az ďż˝velďż˝ deszkapďż˝lyďż˝rďż˝l oldalra kiugrani, ďż˝ minden alkalommal csďż˝nyďż˝n visszahullott ďż˝s ďż˝ssze-vissza tďż˝rte magďż˝t.

- �n nem azt hiszem, - szokta mondani Collins, mert folyton oktatta a seg�deit, - hogy ezek azok a dolgok, amikre a kutya eml�kszik. Hanem azt hiszem, hogy ezeken kereszt�l tal�n r�j�v�k a kulcs�ra a k�l�nlegess�g�nek, ak�rmi a man� az a k�l�nlegess�g, melyet szeg�ny Harrynek tudni kellett r�la.

Csupa szeretetb�l, szeretett isten�nek, Pinc�rnek k�v�ns�g�ra, Mih�ly igyekezett volna, hogy megtanulja ezeket a mutatv�nyokat �s ez legnagyobbr�szt siker�lt volna is neki. De itt C�drusvadonban nem volt semmi szeretet, teliv�r term�szete pedig makacsul megakad�lyozta abban, hogy k�nyszer�ttet�sb�l megtegye, amit szeretetb�l �r�mest megtett volna. �gy azt�n a surl�d�sok egyre gyakoriabbak �s egyre vadabbak lettek k�zte �s Collins k�z�tt.

Id� mult�val, mikor folyton �j mutatv�nyokban pr�b�lt�k ki, a l�nc, meg J�nos kimaradtak a j�t�kb�l �s � minden szabad �r�j�t Collinsszal t�lt�tte az ar�n�ban. Keserves leck�k k�zben megtanulta, hogy folyton Collins nyom�ban kell lennie. �s � k�vette. Sz�ntelen gy�l�letet �rzett ir�nta. Ez az �r�k�s gy�l�lk�d�s rossz hat�ssal volt esz�re, term�szet�re, agy�ra. B�skomor, ingerl�keny, z�rk�zott �llat lett.

Most m�r nem pr�b�lt j�t�kokat kezdeni, hanc�rozni, nyargal�szni. A teste �ppen olyan nyugodt �s fegyelmezett lett, mint a lelke. �r�khosszat el tudott �lldog�lni a Collins sark�ban, �rdekl�d�s n�lk�l �s v�gtelen�l unatkozva, mialatt Collins holmi kuvaszt nyaggatott bele valami mutatv�ny megcsin�l�s�ba.

Sok ilyen k�nz�snak volt Mih�ly a tanuja. Ott voltak az agarak, a magasugr�k �s a t�volugr�k. Megtett�k, ami tellett t�l�k, de Collins �s seg�dei csod�t m�veltek, ha csod�nak lehet nevezni, hogy az agarakb�l m�g ann�l is t�bbet hoztak ki, ami tellett t�l�k. Ami tellett t�l�k, az term�szetes volt. A m�g t�bb azonban term�szetellenes volt, n�melyik beled�gl�tt, de mindenesetre mindegyiknek megr�vid�lt t�le az �lete. R�hajszolt�k �ket az ugr�deszk�ra �s mikor elugrottak, a leveg�ben egy seg�d fogadta �ket, a kez�ben rendk�v�l hossz� ostorral �s hevesen verte �ket. Ett�l erej�k�n fel�li ugr�sokat csin�ltak, nekifesz�ltek, sajogtak, majd megszakadtak a k�ts�gbeesett igyekezett�l, hogy kiker�lj�k az ostorcsap�st, hogy magasabbra ugorjanak, mint ameddig az ostor el�r, hogy gyorsan t�l legyenek az ugr�son, miel�tt az ostor m�g megkaphatja �ket �s bel�j�k mar, mint a skorpi�.

�s l�tta Mih�ly, b�r nem �rtette teljesen, azt a t�vises nyerget is, melyet a meg�lhetetlen �szv�rre raktak. Az �szv�r, mikor legel�sz�r jelent meg az ar�n�ban, k�v�r �s j�indulat� volt. Egy t�bbgyerekes csal�d h�zi kedvence volt, m�g Collins sasszemei �szre nem vett�k; eddig csak szeretetet ismert, gy�ng�ds�get, meg azt, hogy bolondos ugr�ndoz�sait mindig nagy nevet�s k�veti. De Collins sasszemei eg�szs�get, f�rges�get, hossz� �letet, a megjelen�se komikum�t �s elevens�get vettek �szre a hossz�sz�r� �llatban.

Els� napon, mikor megjelent az ar�n�ban, elkeresztelt�k Barnato Bern�tnak. Ugyanekkor meg�lte �lete nagy meglepet�s�t is. Nem is �lmodta, hogy t�ske van a nyeregben. A k�nny� nyereg, amig �res volt, nem is nyomta. De abban a pillanatban, mikor Bacon S�muel, a n�ger boh�c, belepattant a nyeregbe, a t�ske belem�lyedt a h�t�ba. A n�ger tudta ezt �s el volt r� k�sz�lve. De Bern�t meglepetve �velte a h�t�t, hogy v�grehajtsa az els� ledob�st, amit �let�ben m�velt. Olyan pomp�s ledob�s volt, hogy Collins szeme megel�gedetten pislantott, S�muel pedig n�gy m�ternyire �rt f�ldet a f�r�szporban.

- �gy nagyon j�l van, - helyeselt Collins - �s mikor eladom az �szv�rt, maga vele megy, mint a sz�m szerepl�je, vagy nem �rtek a dologhoz. Ez azt�n sz�m lesz. Lesz m�g legal�bb k�t olyan ember, mint maga, akinek b�tornak kell lenni �s akinek tudni kell, hogyan zuhanjon le. Gyer�nk. Pr�b�lja m�g egyszer.

�s Bern�t bel�pett a neveltet�snek abba a pokl�ba, amely k�s�bb sokkal t�bb aj�nlatot hozott a sz�m�ra, mint amennyinek Canada �s az Egyes�lt-�llamok legjobb orfeumaiban eleget tehetett. Bern�t nap-nap ut�n viselte a k�nz�s keresztj�t. A t�vises nyereg nem sokat maradt rajta. K�s�bb m�r sz�r�n �lt a n�ger a h�t�ra, de az�rt az is sz�rta �s �gaskod�sra ingerelte, mert a t�vis most b�rsz�jakkal a n�ger tenyer�hez volt er�s�tve. V�g�l Bern�t olyan �rz�keny lett a h�t�ra, hogy m�r akkor tombolni kezdett, ha valaki csak r�n�zett is. Mivel tudta el�re, hogy sz�r� f�jdalom fogja �rni, r�gt�n elkezdett t�ncolni, forogni �s r�gni, mihelyt az els� jel�t �szrevette annak, hogy valaki a h�t�ra akar �lni.

A negyedik h�t v�g�n, miut�n m�g k�t boh�cot, k�t feh�r fiatalembert is beosztottak az �szv�rhez, a teljesen �ssze�ll�tott sz�mot el�adt�k egy sov�ny, p�dr�tt bajsz�, franci�s k�lsej� �riember tisztelet�re. Ez azt�n meg is vette az eg�sz Bern�t-f�le sz�mot: szerz�dtette hozz� S�muelt �s a m�sik k�t boh�cot is. Collins igen pontosan megrendezte a mutatv�nyt, eg�szen mint a sz�nh�zban, minden hozz�val�val felk�sz�lt, � maga pedig mint ist�ll�mester szerepelt, mialatt a rem�nybeli vev� volt a n�z�.

�s Bern�t elkelt �s otthagyta C�drusvadont, hogy megkezdje t�visk�nos rabszolgas�g�t �s hogy a vil�g sz�rakoz�sainak sz�npad�n sok mulats�got �s kacag�st okozzon.

XXVII. FEJEZET.

- Az a l�nyege a dolognak, J�nos, - mondta seg�dj�nek Collins - hogy kuty�kat szeretettel nem lehet �zleti mutatv�nyokra tan�tani. Hiszen tudja, hogyan van ez a kuty�kkal. Arra meg lehet szeretettel is tan�tani a kuty�t, hogy lefek�dj�n, hanyatt forduljon, halottat ut�nozzon �s eff�le mutatv�nyokat csin�ljon. De egy sz�p napon, mikor mutogatni akarja a bar�tai el�tt, a kutya izgatott lesz �s megbolondul �s az ember nem k�pes r�venni semmire. A gyerekekkel is �gy van. T�bb ember k�z�tt elvesztik a fej�ket, elfelejtik az eg�szet, amit megtanultak �s sz�gyenben hagyj�k az embert. A sz�npadon pedig a kuty�nak igazi mutatv�nyokat kell csin�lnia, melyeket nem szeret, s�t tal�n gy�l�l. �s tegy�k fel, hogy a kutya nem j� hangulatban van, egy kicsit megh�lt vagy rossz a gyomra. Akkor mit csin�l vele? Bocs�natot k�r a k�z�ns�gt�l? K�l�nben is a sz�npadon �gy kell folyni az el�ad�snak, mint az �ra�t�s. Percre kell megcsin�lni a mutatv�nyt, naponta egy-k�t sz�mot, att�l f�gg, mennyi id�t kapott a m�soron. A f� az, hogy a kuty�k el�j�jjenek, mikor kell �s m�ris v�gezz�k a dolgukat. Nincs arra id�, hogy az ember szeresse �ket, k�ny�r�gj�n nekik, vagy v�rjon r�juk. Erre pedig csak egy m�d van. Tudniok kell, hogy mikor az ember elkezdi, akkor a dolog nem tr�fa.

- �s a kuty�k nem but�k, - v�lte J�nos. - mindig tudj�k, hogy az ember mikor kezeli komolyan �s mikor nem.

- Azt meghiszem, - b�lintott Collins. - Abban a pillanatban, mihelyt az ember egy kicsit ellanyhul, azonnal ellanyhul az � munk�juk is. Csak legyen l�gy vel�k, majd megl�tja, milyen hamar elkezdenek hib�kat csin�lni a mutatv�nyaikban.

Egy f�l�ra mulva Mih�ly, �mb�r egy sz�t sem �rtett bel�le, hallotta, amint az idom�t�mester egy m�sik t�rv�nyt fektet le egy m�sik seg�d el�tt.

- A mutatv�nyokn�l nem fajkuty�kra van sz�ks�g. T�z fajkutya k�z�tt sem akad egy j�, hacsak nem meghuny�szkod�nak sz�letett. M�r pedig �ppen ez k�l�nb�zteti meg a teliv�r fajkuty�t a kevert fajt�l, meg a korcst�l. A teliv�r kutya melegv�r�, �ppen �gy, mint a versenyl�. �rzelmes �s b�szke. A b�szkes�g pedig nagyon rossz dolog. Korcsokat, rabszolgakuty�kat lehet legjobban idom�tani. Ezekben nincs �n�rzet. Nem is k�v�natos, hogy egy idom�tott kuty�ban b�tor �n�rzet legyen. Hanem f�lelem legyen benne. De adjon csak egy �k�lcsap�st a teliv�r kuty�nak �s n�zze meg, mi lesz. N�ha m�g bele is d�glenek. L�ttam m�r olyat is, amelyik beled�gl�tt. �s ha nem d�glik bele, mit csin�l? Vagy makacs lesz, vagy d�h�s, vagy mind a kett�. N�ha m�g harapni �s d�h�ngeni is elkezd. Meg lehet �lni, de a harap�sr�l �s d�h�ng�sr�l nem lehet leszoktatni. Azonfel�l nagyon sok id�t, nagyon sok t�relmet �s nagyon sok p�nzt kell r�juk pocs�kolni.

Itt Collins Mih�lyra intett, aki ott �llt n�h�ny l�p�snyire m�g�tte �s mogorv�n szeml�lte az ar�na k�l�nb�z� tev�kenys�geit.

- N�zze itt ezt a terriert. � a teliv�rek fajt�j�hoz tartozik, enn�lfogva nem j�. Igazi ver�st m�g egyszer sem adtam neki, �s nem is fogok. K�r volna az id��rt. Ha az ember t�lkem�nyen fogja, elkezd harcolni. Ha pedig nem fogja el�g kem�nyen az ember, akkor ott �ll �s semmit sem hajland� tanulni. R�gt�n kirugn�m, de Del Mar nem t�vedhetett. Szeg�ny Harry tudta, hogy a kutya valami k�l�n�set tud, m�gpedig valami vil�grasz�l�t. Rajtam a sor, hogy r�j�jjek, mi az.

- Vajjon nem oroszl�n-kutya? - vetette fel K�roly.

- Az a faj, - j�rult hozz� Collins - amelyik nem f�l az oroszl�nt�l. De mif�le k�l�n�s mutatv�nyt tudhat csin�lni oroszl�nokkal? Bedugja a fej�t a sz�jukba? Kuty�r�l ezt m�g nem hallottam. Nem is rossz �tlet. Megpr�b�lhatjuk. M�r majdnem minden egyebet megpr�b�ltunk vele.

- Ott az �reg Hannibal, - mondta K�roly - az egy n�nek a fej�t szokta a sz�j�ba venni, mikor a Sales-Sinber-cirkusszal j�rt.

- Az �reg Hannibal nagyon szesz�lyes kezd lenni, - vetette ellen Collins - megfigyeltem �s szeretn�k szabadulni t�le. Minden �llattal megesik, hogy v�gre is megbolondul, k�l�n�sen a vadak. Tudja, az �let�k nem term�szetes. Ha pedig a bolondj�t kezdik j�rni, akkor al�szolg�ja. Az ember elveszti a befektet�st, s�t ha nem tudja j�l a mesters�g�t, tal�n m�g az �let�t is.

Collins el�ad�s�t az oroszl�nok �s tigrisek csoportj�nak fel�gyel�je szak�totta f�lbe. S�rg�s jelent�st tett.

- Az �reg Hannibal �rj�ng, - volt a jelent�s l�nyege.

- Szam�rs�g, - mondta Collins Harris - nem � �rj�ng, hanem maga v�n�l. Az �llat el tud b�nni mag�val, ez az eg�sz. Majd mingy�rt megmutatom. J�jjenek velem mindny�jan. Egy negyed�r�ra felf�ggesztj�k a munk�t �s mutatok maguknak olyan cirkuszt, amilyet soha cirkuszban nem l�ttak. Meg�r t�zezer doll�rt hetenk�nt... De nem lehetne gy�zni egy h�tig. �n ugyan gy�zn�m, hanem az �reg Hannibal �gnek ford�tan� mind a n�gy mancs�t k�nj�ban. J�jjenek mind! Hall�, emberek! Negyed�ra sz�net.

�s Mih�ly nyomon k�vette legutols� �s legborzaszt�bb gazd�j�t. Kett�j�k ut�n az alkalmazottak �s l�togat�ban itt j�r� szakmabeli emberek menete k�vetkezett, akik csoportban mentek ut�nuk. K�ztudom�su volt, hogy Collins Harris csak az �llatidom�t�si vil�g sz�ne-java sz�m�ra szokott szem�lyes el�ad�st tartani.

A fel�gyel�, akinek arc�t saj�t term�szet�nek vad�llatiass�ga sz�ntotta v�gig sz�rny� karmaival, tiltakoz�an hebegett, mikor l�tta, hogy a gazd�ja be k�sz�l menni a Hannibal ketrec�be, mert az el�k�sz�let csak annyib�l �llott, hogy Collins egy sepr�nyelet vett a kez�be.

Hannibal �reg volt m�r, de n�la nagyobb fogs�gban lev� oroszl�nt nem l�tott m�g senki �s m�g megvoltak a fogai. Ketrece hossz�ban le �s fel j�rk�lt, a fogoly �llatok s�lyos �s hajlong� j�r�s�val, mikor a v�ratlan n�z�k�z�ns�g a ketrece el�tti t�rs�gen felbukkant. � azonban semmir�l sem vett tudom�st, folytatta a j�rk�l�st, h�nyta jobbra-balra a fej�t �s a ketrece fal�n�l mindig hajl�konyan fordult vissza, mintha valami elhat�rozott sz�nd�k fel� tartana.

- �gy csin�l m�r k�t napja, - mondta ijedten az �pol�ja - �s ha az ember k�zel megy hozz�, r�gt�n fel�je kap a karmaival. Tess�k n�zni, mit csin�lt velem.

Feltartotta a jobbkarj�t. A kab�tja �s az inge ujja foszl�nyokk� volt t�pve. P�rhuzamos, piros vonalak, amelyeket n�hol aludt v�r fedett, mutatt�k a helyet, ahol a karmok a b�rbe hatoltak.

- Pedig nem is voltam benn. A r�cson kereszt�l csin�lta egyetlen csap�ssal, mikor elkezdtem a ketrec�t tisztogatni. M�g ha ord�tott volna, vagy valami. De meg se mukkan, csak j�rk�l fel �s le.

- Hol a kulcs? - k�rdezte Collins. - J�. Eresszen most be. Z�rja be ut�nam �s a kulcsot hagyja kinn. Vesz�tse el, felejtse el, dobja el. B�ven r� fogok �rni megv�rni, m�g megkeresi, hogy kieresszen.

�s Collins Harris, a k�nny�s�ly� embern�l is kisebb v�znas�g egy sz�l sepr�ny�llel bement a ketrecbe. Az ajt�t r�z�rt�k �s abban a pillanatban, mikor bel�pett, fut�, de �les, �ber pillant�st vetve a j�rk�l� Hannibalra, m�g egyszer megparancsolta, hogy z�rj�k be az ajt�t �s h�zz�k le a kulcsot.

Az oroszl�n vagy �tsz�r l�pdelt fel �s al�. Nem volt hajland� tudom�st venni a behatol�r�l. �s ekkor Collins a h�ta m�g� l�pett �s az oroszl�n visszat�r�s�nek �tj�ban meg�llt. Hannibal visszaj�tt �s el�llva tal�lta az �tj�t. De nem ord�tott. Izommozdulatai �gy mentek �t egym�sba, mintha s�rg�sbarna irh�ja selyemb�l lett volna: az �tj�ban �ll� akad�ly fel� csapott. De Collins el�bb tudta, mint az oroszl�n, hogy mit fog az oroszl�n csin�lni, teh�t el�bb csapott: a sepr�ny�llel r�v�gott az �llat puha orr�ra. Hannibal felh�rd�lve h�k�lt vissza �s visszakapta hatalmas mancs�nak m�sodik macskaszer� csap�s�t is, mert Collins megint megel�zte �s az orr�ra sujt� �t�s visszah�z�d�sra b�rta.

- Le kell fogni a fej�t, - mondta az idom�t�-mester halk, fesz�lt hangon - �gy biztons�gos. Hoh�, nem hajtod le a fejedet? Nesze!

Hannibal haragj�ban ugr�sra g�rb�lve felemelte a fej�t. Az orr�ra zuhan� �t�s, amely erre k�vetkezett, a f�ldre k�nyszer�tette a fej�t, �s a vadak kir�lya �lland�an leszegett orral h�r�gve, mindenf�le mell- �s torokhangokkal h�tr�lt visszafel�.

- K�vetni! - magyar�zta Collins �s k�vette is, megint er�sen r�sujtva az orr�ra �s gyors�tva az oroszl�n h�tr�l�s�t.

- Az ember az �r, mert neki van gondolkoz� feje, - magyar�zta a leck�t Collins - �s az embernek is az a dolga, hogy a fej�t �rr� tegye a teste felett, ez az eg�sz. Egy gondolattal mindig el�bb kell gondolkoznia az �llatn�l, �s egy cselekedettel el�bb cselekednie. Figyeljenek, hogy leszek �rr� f�l�tte. Nem olyan kem�ny falat �, mint amilyennek szeretn� mag�t saj�tmaga el�tt felt�ntetni. �s ezt a gondolatot, amely �ppen most �bredt fel benne, ki kell verni bel�le. A r�d majd elv�gzi. Figyeljenek ide.

V�gigh�tr�ltatta az �llatot a ketrecen, folyton r�-r�h�zva az orr�ra �s k�nyszer�tve, hogy lefel� tartsa.

- Most be fogom szor�tani a sarokba.

�s Hannibal h�r�gve, vicsorogva �s f�jva, fej�t les�tve �s r�vid l�bcsap�sokkal pr�b�lva elt�voztatni a fenyeget� sepr�nyelet, engedelmesen a sarokba h�tr�lt, a h�ts� fel�t �sszezsugor�totta �s f�jdalomk�sztette er�lk�d�s�ben, hogy menn�l kisebb legyen, saj�t mag�ba igyekezett visszah�zni a test�t. Az orr�t k�zben folyton lefel� tartotta, �gy, hogy ugr�ssal nem fenyegethetett. Jav�ban tartott a dolog, mikor lassan felemelte az orr�t �s el�v�lt�tte mag�t. De Collins ez�ttal nem v�gott r�, mert az oroszl�n mozdulata lass� volt �s Collins mindig el�nyben l�v�n Hannibal f�l�tt a Hannibal gondolkoz�s�ban, tudta, hogy most �v�lt�s fog k�vetkezni.

- Ez az, - jelentette ki Collins, ezďż˝ttal elďż˝szďż˝r szďż˝lalva meg teljes hangjďż˝n, amelyben mďż˝r nem remegett a feszďż˝ltsďż˝g. - Ha egy oroszlďż˝n a kďż˝zdelem kellďż˝s kďż˝zepďż˝n elďż˝vďż˝lti magďż˝t, akkor az ember tudhatja, hogy nem ďż˝rjďż˝ng. ďż˝rzďż˝keny. Kell, hogy ďż˝rzďż˝keny legyen, mert kďż˝lďż˝nben ďż˝vďż˝ltďż˝s helyett ugrott, vagy csapott volna. Tudja, hogy meg van verve ďż˝s ez az ďż˝vďż˝ltďż˝se csak azt jelenti: »Megadom magam. Az isten szerelmďż˝re, hagyjďż˝l bďż˝kďż˝n. Az orrom rďż˝mesen fďż˝j. Szeretnďż˝lek megkapni, de nem tudlak. Megteszem, amit csak akarsz ďż˝s nagyon-nagyon jďż˝ leszek, csak ne ďż˝sd a szegďż˝ny fďż˝jďż˝ orromat.« De az ember az ďż˝r. Nem lehet engedni, hogy a dolog ilyen kďż˝nnyen menjen. Mďż˝lyen bele kell verni azt a leckďż˝t, hogy az ember az ďż˝r. Nem szabad abbahagyni, mikor megadja magďż˝t. Le kell vele nyeletni az orvossďż˝got ďż˝s lenyalatni a kanalat. Meg kell vele csďż˝koltatni a lďż˝bat, amely a nyakďż˝ra lďż˝p ďż˝s a fejďż˝t lenyomja a porba. Meg kell vele csďż˝koltatni a botot, amely megďż˝tďż˝tte. Nďż˝zzenek ide.

�s Hannibal, a legnagyobb fogoly oroszl�n, minden fog�nak birtok�ban, miut�n m�r feln�tt kor�ban fogt�k meg az �serd�ben, a vad�llatok igazi kir�lya, m�g m�lyebben �s m�g jobban �sszeg�rnyedve h�tr�lt a sarokba a v�zna ember kez�ben fenyeget� sepr�ny�l el�l. A h�ta megg�rb�lt, izmai az ugr�shoz val� k�sz�letnek �ppen ellenkez� helyzet�be fesz�ltek, feje egyre lejjebb szeg�lt, v�g�l teljes megal�ztat�sban a melle al� s�llyedt, teste a k�ny�keire nehezedett �t, t�m�tt mancsaival v�dte szeg�ny orr�t, pedig mancsainak egyetlen csap�sa reszketve �thette volna ki Collins test�b�l az �letet.

- Most azt�n legyen vesz�lyes, ha tetszik, - jelentette ki Collins - de m�g meg kell neki cs�kolni a l�bamat �s a botot. N�zzenek ide.

Felemelte �s az �llat fel� k�zel�tette a ball�b�t, nem k�s�rletezve �s habozva, hanem gyorsan �s hat�rozottan. V�g�l r�tette az oroszl�n nyak�ra. A rudat �t�sre emelte, hogy egy cselekedettel el�bb legyen az oroszl�n k�vetkez� lehets�ges cselekedet�n�l, mint ahogy az esze egy gondolattal el�bb volt az oroszl�n legk�zelebbi gondolat�n�l.

�s Hannibal megtette a bejelentett �s el�re eld�nt�tt dolgot. D�h�sen felkapta a fej�t, sz�tnyitotta �ri�si �llkapcsait �s a fogai megvillogtak, hogy belev�g�djanak a v�kony, selyemnadr�gos bok�ba a barna f�lcip� f�l�tt. De nem v�g�dtak bele. A t�vols�gnak alig tett�k meg �t�dr�sz�t, m�r lecsapott az orr�ra a v�rakoz� r�d �s ett�l megint a f�ldnek szegezte a fej�t �s mancsaival fedte el az az orr�t.

- Nem d�h�ng, - mondta Collins - ebb�l a kev�sb�l, amit tud, tudja, hogy �n t�bbet tudok, mint � �s hogy v�g�rv�nyesen elvertem. Ha d�h�ngene, akkor nem tudn�, �n sem l�tn�k bele a gondolataiba, nem lehetn�k egy ugr�ssal mindig el�tte, � megkapna �s az eg�sz ketrecet bev�rezn� a beleimmel.

Megd�fk�dte Hannibalt a sepr�ny�l v�g�vel, minden d�f�s ut�n �t�sre k�szen tartva a rudat. �s a nagy oroszl�n ott fek�dt �s tehetetlen�l ord�tott �s minden d�f�sre jobban kinyujtotta �s magasabbra emelte az orr�t, m�g v�gre piros nyelve kisz�kkent a fogai k�z�l �s megnyalta a nyak�n nem nagyon gyeng�den nyugv� cip�t, azt�n pedig megnyalta a rudat, amely eg�sz b�nh�d�s�t int�zte.

- J� oroszl�n leszel? - k�rdezte Collins, goromb�n nyomkodva a l�b�t ide-oda a Hannibal nyak�n.

Hannibal nem b�rt mag�val: h�r�gve r�vicsor�tott gy�l�lt ellenfel�re.

- J� oroszl�n leszel? - k�rdezte Collins, m�g goromb�bban nyomkodva a l�b�val.

�s Hannibal kinyujtotta az orr�t �s megint megnyalta piros nyelv�vel a s�rga cip�t �s a v�kony, selyemnadr�gos bok�t, amelyet egyetlen roppant�ssal elpuszt�thatott volna.

XXVIII. FEJEZET.

A sok �llat k�z�l, amelyekkel a C�drusvadon-iskol�ban tal�lkozott, Mih�ly eggyel bar�tkozott �ssze. K�l�n�s, szomor� �llat volt ez. S�r�nak h�vt�k, kis, z�ld, d�lamerikai majom volt �s �gy l�tszik, m�r velesz�letett az idegess�g, a m�ltatlankod�s �s a humor ir�nt val� �rz�k teljes hi�nya. Mih�ly, mikor Collinst az ar�na k�r�l k�vette, n�ha tal�lkozott vele. A majom ilyenkor v�rta, hogy valami �j sz�mban kipr�b�lj�k. Ugyanis, ak�r, mert k�ptelen volt, ak�r, mert nem akart b�rmit is megpr�b�lni, �r�k�sen belepr�b�lt�k m�s sz�mokba, ahol neki mag�nak kev�s tennival�ja volt, csak t�ltel�knek sz�m�tott a fontosabb el�ad�k k�z�tt.

De � mindig zavart csin�lt: vagy j�rt a sz�ja, vagy kiab�lt f�lelm�ben, vagy a t�bbi �llatokkal �v�lt�tt. Valah�nyszor megpr�b�lkoztak vele, hogy � csin�ljon valamit, m�ltatlankodva tiltakozott; ha pedig er�szakkal pr�b�lkoztak, olyan vis�t�st �s ord�toz�st csapott, hogy az ar�na �sszes �llatait felizgatta �s h�tr�ltatta a munk�t.

- Nem tesz semmit, - mondta v�gre Collins - el fog menni a k�vetkez� majomt�rsulattal, melyet �ssze�ll�tunk.

Ez volt a legutols� �s legborzaszt�bb v�gzet, mely a sz�npadon egy majmot �rhetett: tehetetlen b�bnak lenni, amelyet l�thatatlan botok �s dr�tok hajszolnak, elrejtett emberek piszk�lnak �s ugr�ltatnak, v�gigmozogni �s v�gigj�tszani egy eg�sz sz�mot.

De miel�tt ez a sors r�sujthatott volna, megismerkedett Mih�llyal. Legels� tal�lkoz�sukkor a majom, mint egy rikoltoz� �s fecseg� kis d�mon, nekiugrott �s k�rm�vel, fog�val fenyegette. �s Mih�ly, aki m�r m�lyen beles�llyedt szok�sos mogorvas�g�ba, csak n�zett r� csendesen, egy sz�l sz�re fel nem borzol�dott a nyak�n, egy cseppet fel nem csapta a f�l�t. �s a k�vetkez� pillanatban a majom azt l�tta, hogy a kutya sz�ra sem m�ltatja l�rm�j�t �s d�h�t, s�t elford�tja a fej�t. Ha a kutya nekiugrott volna, vagy morgott volna, vagy egy�ltal�ban valami haragot, vagy bossz�s�got mutatott volna, mint a t�bbi kuty�k, mikor �gy nekik szoktak menni, � akkor elkezdett volna ord�tozni �s rettenetes l�rm�t csapni, seg�ts�g�rt kiab�lt volna �s mind tanus�gul h�vta volna az embereket, hogy �t milyen m�ltatlanul megt�madt�k.

�gy azonban Mih�ly szokatlan magaviselete megh�kkentette. �vatosan k�zeledett a kuty�hoz �s m�r nem l�rm�zott. A fi�, aki S�r�t gondozta, hamar b�re eresztette a majom v�kony l�nc�t.

- Rem�lem, a kutya elt�ri neki a derek�t, - k�v�nta mag�ban gonoszul a fi�, mert hevesen gy�l�lte S�r�t �s ink�bb az oroszl�nok, vagy az elef�ntok mellett szeretett volna lenni, semmint hogy egy ilyen megveszekedett n�st�nymajom t�ncoltassa folyton, akivel nem lehetett vitatkozni.

�s mivel Mih�ly nem vett tudom�st S�r�r�l, � k�zeledett hozz�. Alig tette r� kezeit a kuty�ra, m�r a nyak�t �t is �lelte �s a fej�t hozz�szor�totta a kutya fej�hez. Azt�n r�kezdett a maga v�get nem �r� mond�k�j�ra. Nap-nap ut�n elfogta a kuty�t az ar�n�ban minden k�pzelhet� id�ben, szorosan hozz�csatlakozott �s halkan, foly�konyan, soha egy l�lekzetre meg nem �llva mes�lte neki nagy r�szletess�ggel az �lete t�rt�net�t. Mindenesetre �gy hangzott az eg�sz, mint bajainak �s a r�szakadt m�ltatlankod�s�nak a t�rt�nete. Egyetlen hossz� panasz volt az eg�sz �s lehet, hogy k�zbe az eg�szs�g�r�l is panaszkodott, mert nagyon s�polt �s k�h�g�tt �s abb�l, ahogyan folytonosan �s gyeng�den odanyomta a tenyer�t a mell�hez, l�tszott, hogy a melle �lland�an f�j. N�ha m�gis abbahagyta a panaszkod�st, d�delgette �s any�skodott vele, ny�g�shez hasonl�, �des, gyeng�d hangok sor�t hallatva.

S�r�� volt az egyetlen szeret� k�z, amely C�drusvadonban Mih�lyra simult. �s S�ra j� volt hozz�, sohasem csipkedte, sohasem h�zkodta a f�l�t. Nem is volt m�s bar�tja, mint Mih�ly �s Mih�ly m�r v�rta, hogy a reggeli munka folyam�n tal�lkozzanak, pedig minden tal�lkoz�suk botr�nnyal v�gz�d�tt, mert a majom �sszeverekedett az �pol�j�val, mikor az elvitte. Kiab�l�sa �s tiltakoz�sa ny�sz�rg�ss� �s jajvesz�kel�ss� v�ltozott, mialatt a k�r�l�ll� emberek megkacagt�k ezt a furcsas�got: a majom �s az �r terrier szerelm�t.

Azonban Collins Harris elt�rte, s�t m�g t�pl�lta is a bar�ts�gukat.

- A k�t b�val-b�lelt legjobban szeret egy�tt lenni, - mondotta - �s ez j�t tesz nekik. Van nekik mi�rt �lni. Ez eg�szs�ges. De eml�kezzenek a szavamra, egy sz�p napon a majom a kutya ellen fog fordulni, ell�tja a baj�t �s a bar�ts�guk borzaszt� v�get fog �rni.

�s ezt f�lig a pr�f�ta szav�val mondta. Mert S�ra ugyan sosem fordult Mih�ly ellen, de a nap meg volt �rva a sors k�nyv�ben, mikor a bar�ts�gukra csakugyan borzaszt� v�g csapott le.

Egy napon Collins soronk�v�li magyar�zatot tartott idom�t�-inasainak:

- A f�k�k t�l okosak. Halat kell nekik adni, mikor produk�lj�k magukat. Ha nem kapnak halat, nem dolgoznak tov�bb �s azzal v�ge. De m�r p�ld�ul a kuty�kn�l nem f�gghet az ember att�l, hogy ad-e nekik nyal�nks�got, vagy nem. Viszont a fiatal, kik�pzetlen malacn�l el lehet �rni, hogy igenis csinos mutatv�nyokat csin�ljon, ha az ember szoptat�s�veget tart eldugva a kab�tja ujj�ban. �ltal�ban az a f�, hogy mindent v�giggondoljanak. Azt hiszik, hogy ott azokat az agarakat azzal tudj�k a kell� kiny�l�sra b�rni, hogy h�st �g�rnek nekik? Dehogy. A korb�cst�l ny�lnak ki. Vagy n�zzenek oda Green Vilmosra. Csak �gy tudja azt a kuty�t valamire megtan�tani. Szeretettel lehetetlen. Maguknak is t�bb van. Egyetlen m�d van r�: k�nyszer�teni a kuty�t.

Green Vilmos e pillanatban egy kis furcsa, g�nd�rsz�r� kuty�val dolgozott. Az volt a rendes �s nagyszer� fog�sa sz�npadon, hogy mindig kih�zott a zseb�b�l egy pici kuty�t �s azzal csin�lta meg ezt a mutatv�nyt. A legut�bbi kis kutya eld�gl�tt gerinct�r�sben, �s most �j kuty�t oktatott ki �ppen. Megragadta a pici d�g�t a h�ts� l�bain�l �s feldobta a leveg�be. A kuty�nak a leveg�ben f�lbukfencet kellett csin�lni, azt�n fejjel lefel� r� kellett ugrania az ember tenyer�re �s ott els� l�bain egyens�lyozni mag�t, test�t �s h�ts� l�bait feltartva a leveg�be. Az ember minduntalan lehajlott, megkapta a kutya h�ts� l�bait �s felhaj�totta bukfencezni. A kutya majd el�jult a f�lelemt�l �s hi�ba pr�b�lta megcsin�lni a mutatv�nyt. �jra �s megint csak beles�lt az egyens�lyoz�sba. N�ha mag�ba roskadt a kez�n, n�ha majdnem a f�ldre zuhant, egyszer pedig le is zuhant �s �gy az oldal�ra esett, hogy csak �gy nyekkent bel�. A gazd�ja felhaszn�lta az alkalmat, hogy izzad� arc�r�l let�r�lje a verejt�ket, azt�n addig b�kd�ste a l�b�val, m�g a kis kutya d�l�ngve a l�b�ra kapaszkodott.

- Olyan kutya, - folytatta Collins - amelyik ezt a mutatv�nyt megtanulja csak az�rt, mert h�st kaphat �rte, nincs a vil�gon. �ppen �gy nincs a vil�gon olyan kutya, amely megtanul az els� l�bain j�rni an�lk�l, hogy a h�ts� l�bait ezerszer nem botozz�k fel a leveg�be. De maradjunk enn�l a mutatv�nyn�l. Ennek mindig sikere van, k�l�n�sen a n�kn�l. Hogyne, hiszen olyan okosnak, olyan elragad�an �rtelmesnek t�nik fel a kis �llat, mikor a szeretett gazd�ja el�cih�lja a zseb�b�l �s � annyira hisz �s b�zik a gazd�j�ban, hogy hagyja mag�t �gy hajig�lni. Hit, bizalom? �rd�g�t. A kuty�ba bele van verve az engedelmess�g, ez az eg�sz. De az�rt persze roppant tetszik a k�z�ns�gnek, ha az ember ki�s a zseb�b�l egy kis nyal�nks�got �s ad egy kis harap�st valamelyik �llatnak. Csak erre j� az etet�s. De erre j�, mert ez mindig hat. A k�z�ns�g szereti azt hinni, hogy az �llatok �r�mmel csin�lj�k a mutatv�nyaikat, hogy d�delgetett kedvencek gyan�nt b�nik vel�k az ember �s hogy a gazd�jukat hal�losan im�dj�k. De isten �rizzen meg minket att�l, hogy a k�z�ns�g ben�zzen a sz�nfalak m�g�. Minden �llatidom�t�si sz�mot azonnal lekergetn�nek a sz�npadr�l �s mi mehetn�nk �ll�st keresni. �gy �m. Pedig el�g gorombas�g t�rt�nik a sz�npadon a k�z�ns�g szemel�tt�ra, csak nem veszi �szre. A legjobb k�z�ns�gbecsap�st, amit valaha l�ttam, Lottie tal�lta ki. Volt neki egy idom�tott macska-csoportja. A k�z�ns�g el�tt val�s�ggal im�dta a macsk�it, k�l�n�sen, ha egy mutatv�ny nem siker�lt. Tudj�k, mit csin�lt? Felvette az �l�be a macsk�t �s megcs�kolta. �s mikor letette, a macska kifog�stalanul megcsin�lta a mutatv�nyt, a buta k�z�ns�g pedig v�r�sre tapsolta a tenyer�t a gyeng�ds�gt�l �s embers�gt�l, amit l�tott. Megcs�kolta? �rd�g�t. Majd �n megmondom, mit csin�lt vele. Megharapta a macska orr�t. Pavalo Ellinor is megtanulta Lottiet�l ezt a fort�lyt �s �lebein gyakorolta. Sok kutya bel�l sz�ges �rvvel dolgozik a sz�npadon. Okos ember �k�llel orron tudja v�gni a kuty�t, �gy, hogy a n�z�t�ren egy l�lek sem veszi �szre. De a f� a f�lelem. Az tartja k�l�n�sen kord�ban a kuty�t, hogy el�re tudja, mit fog kapni, mikor az el�ad�snak v�ge van. Eml�kezzenek Roberts kapit�nyra �s hatalmas d�n dogjaira. Nem voltak eg�szen tiszta fajkuty�k. Volt neki vagy tizenkett�, sosem l�ttam komiszabb �llatokat. K�tszer ideadta �ket ell�t�sra. Dorong n�lk�l nem lehetett bemenni k�z�j�k. Hihetetlen d�g�k voltak. De mikor a f�gg�ny felment, szel�dek voltak, mint a b�r�nyok. F�ltek a kapit�ny dorongj�t�l. Kem�ny kutya volt � maga is. Az � mond�sa az, hogy az �llatidom�t�s m�v�szete nem m�s, mint a f�lelemkelt�s m�v�szete. Egyik seg�de k�s�bb egy nagyon undok dolgot mes�lt nekem r�la. Los Angelesben volt egy szabad h�napjuk �s Roberts kapit�ny a fej�be vette, hogy megtan�t egy kuty�t, hogy egy pezsg�s�veg nyak�n egy ez�stdoll�rt egyens�lyozzon. A seg�d azt mes�lte, hogy Roberts ugyanannyi botot fogyasztott el, mint kuty�t. �s �sszesen hat botot fogyasztott el. Mikor egy megd�gl�tt, m�r k�szen v�rt a m�sik. �s a hetedik kuty�val el is �rte c�lj�t. �gy van, ahogy mondom: a kutya megtanulta az �veg nyak�n egyens�lyozni a doll�rt. �s att�l, amit tanul�s k�zben kapott, megd�gl�tt egy h�tre r�, hogy a sz�npadra ker�lt. Fiatalkoromban pedig egy angol j�tt �t a v�zen. P�nikat, majmokat �s kuty�kat tartott. A majmoknak a f�l�t szokta harapni, �gyhogy a sz�npadon el�g volt egy olyan mozdulatot tennie, mintha harapni akarna �s azok r�gt�n megjuh�szkodtak �s v�gezt�k a dolgukat. Volt egy nagyszer�, nagy csimp�nza. N�gy bukfencet tudott vetni ez az �llat a v�gtat� p�ni h�t�n olyan gyorsan, mint ahogy n�gyig sz�mol az ember. �s az angol hetenk�nt k�tszer r�mesen elverte. N�h�nyszor t�ler�sen megrakta, a majom belebetegedett �s ilyenkor ki kellett hagyni a m�sorb�l. De a tulajdonos seg�tett ezen. Csak egy kicsit verte meg, �ppen csak megk�stoltatta vele a botot, de viszont minden el�ad�s el�tt elverte. Ez haszn�lt is az � eset�ben. M�s esetben az ilyen majom val�sz�n�leg megmakacsolta volna mag�t �s egy�ltal�ban nem dolgozott volna.

Ugyanaznap Collins Harris igen �rt�kes tan�csokat adott d�jaz�s�rt egy oroszl�nos embernek, akinek tan�csokra volt sz�ks�ge. Nem volt szerz�d�se �s h�rom oroszl�nj�t ideadta ell�t�sra C�drusvadonba. A sz�ma a n�z�t�rr�l n�zve izgalmas, s�t egyenesen borzalmas volt. Arra voltak betan�tva, hogy ugr�lva �s ord�tozva �gy tegyenek, mintha sz�t akarn�k t�pni a k�z�tt�k �ll� kis n�t, aki l�tsz�lag csak rettenthetetlen b�tors�g�val �s a kis lovagl�ostor�val uralkodott felett�k.

- Az a baj, hogy m�r nagyon megszokt�k, - panaszkodott az ember - Isadora m�r nem tudja �ket felpiszk�lni. Nem akarj�k mutatni, amit kell.

- Ismerem �ket, - b�lintott Collins - v�n�lnek m�r egy kicsit �s meg is vannak lelkileg t�rve. P�ld�ul az �reg Zsindely. Annyi vakt�lt�st puffogtattak m�r a f�l�be, hogy olyan s�ket, mint a f�ld. Szelim pedig a fogaival egy�tt a sz�v�t is elvesztette. Egy portug�l ember csin�lta ezt vele, aki a Barnum �s Bailey cirkusza sz�m�ra idom�totta. Hallott r�la?

- M�r r�g�ta szeretn�m tudni, - r�zta a m�sik a fej�t - mit csin�lhattak vele. Biztosan r�csaptak.

- �gy van. A portug�l egy vasr�ddal csapott r�. Szelim rosszkedv� volt, bel�v�gta a mancs�t a portug�lba, erre az belev�gott a vasr�ddal a Szelim sz�j�ba, �ppen mikor ord�t�sra nyitotta. � maga mes�lte nekem. Azt mondja, hogy Szelim fogai �gy hullottak a padl�ra, mint a domin�k�vek. K�r volt. �rt�ket puszt�tott el vele. Mindenesetre kir�gt�k �rte.

- H�t bizony, - mondta a tulajdonos - a h�rom egy�ttv�ve sem �r m�r nekem sokat. Nem akarj�k megj�tszani Isador�val azt az ord�toz�st, meg tombol�st a sz�m v�g�n. Ez csin�lta meg a sz�mot. Ez volt a befejez�s �s mindig �ri�si siker�nk volt vele. Mondja, mi az �rd�g�t csin�ljak? Hagyjam ezt ki? Vagy szerezzek fiatal oroszl�nokat?

- Ne szerezzen, - felelte Collins - folytathatja a mutatv�nyt azzal az anyaggal, amije van. Csak a tan�csomat kell hogy megfogadja...

Az idom�t�mester meg�llt �s az oroszl�nos ember sz�lni akart. De Collins hat�rozott hangon folytatta:

- ...ami mag�nak mondjuk h�romsz�z doll�rj�ba fog ker�lni.

- Csak a tan�cs? - k�rdezte hirtelen a m�sik.

- A tan�cs, amelynek a siker�r�l j�t �llok.

- �s ha nem v�lik be a tan�cs? - k�rdezte k�tkedve a m�sik.

- Ha nem v�lik be, akkor nem kell fizetni.

- H�t j�l van, - adta meg mag�t az oroszl�nos ember - ny�gje ki.

- Vezet�ket a ketrecbe! - mondta Collins.

Az ember el�sz�r nem tudta meg�rteni. Azt�n kezdett benne derengeni a dolog.

- Azt gondolja, hogy...

- Azt, - b�lintott Collins. - Senkinek sem kell tudni. H�rom �ramtelep gy�ny�r�en megteszi. Nagyon �gyesen be�p�theti a ketrec feneke al�. Isador�nak, mikor felk�sz�lt, csak annyi dolga lesz, hogy r�l�pjen a gombra. �s ha az �llatok nem fognak felugr�lni d�h�sen a leveg�be �s nem fogj�k t�lord�tani a zenekart, mikor az �ram megcsapja a l�bukat, akkor nemcsak hogy megtarthatja a h�romsz�z doll�rj�t, hanem m�g �n fizetek h�romsz�zat mag�nak. Tudom, amit tudok. M�r l�ttam ezt megcsin�lni. Mindig bev�lik. �ppen olyan, mintha a v�r�sen izz� k�lyha tetej�n t�ncoln�nak. Felugranak �s mihelyt f�ldet �rnek, megint meg�getik a l�bukat. De arra figyelmeztetem, hogy az �ramot lassank�nt eressze csak bel�j�k. �gy sohasem szokj�k meg. Am�g csak �lnek, mindig olyan �l�nken fognak ugr�ndozni, mint a legels� alkalommal. Na, mit gondol r�la?

- H�romsz�zat meg�r, - mondta az oroszl�nos ember - b�r �n ilyen k�nnyen keresn�m a p�nzt.

XXIX. FEJEZET.

- Azt hiszem, - mondta Collins J�nosnak - abba kell hagynom a dolgot vele. Biztosra veszem, hogy Del Marnak igaza volt, mikor azt mondta, hogy csodakutya, de �n nem tudok r�j�nni a fort�ly�ra.

P�r perc mulva j�tt egy rendes vev�je, egy csep�haj� fiatalember, aki h�rom idom�tott leop�rdot hozott mag�val C�drusvadonba ell�t�sra �s oktat�si munk�ra. Egy airedale-kuty�t k�rt Collinst�l b�rbe.

- Csak egy maradt, - magyar�zta - �s kett� n�lk�l nem vagyok biztons�gban.

- Mi t�rt�nt a m�sikkal? - k�rdezte az idom�t�mester.

- Alfonz, az a nagy h�m leop�rd ma ball�bbal kelt fel �s ell�tta a baj�t. Nekem kellett v�get vetnem a k�nl�d�s�nak. �gy l�gtak a belei, mint a l�nak a bikaviadalban. De engem megmentett. Ha nem � kapta volna a marcangol�st, akkor �n kaptam volna. Alfonzra el�g gyakran r�j�n a bolond�ra. Ez m�r a m�sodik kutya, akit meg�lt helyettem.

- Airedale-kuty�m nincs, - felelte fej�t r�zva Collins, de ekkor v�letlen�l Mih�lyra pillantott �s folytatta: - Pr�b�lja meg ezt az �r terriert. Ez a faj k�r�lbel�l olyan r�termetts�g�, mint az airedalei. Hiszen szegr�l-v�gr�l unokatestv�rek.

- M�r �n csak az airedale-kuty�kban b�zom, - morgott a leop�rdos ember - ha oroszl�n-kuty�kr�l van sz�.

- Hiszen az �r terrier is �ppen olyan oroszl�n-kutya. N�zze meg ezt itt. N�zze meg a nagys�g�t meg a s�ly�t. Vegye csak ezt, csupa t�z �s elevens�g. Meg�llja ez a hely�t ak�rhol. Pr�b�lja ki. Odaadom k�lcs�n. Ha bev�lik, olcs�n megkaphatja. �r terriert alkalmazni leop�rd-kuty�nak, ez eg�szen �j lesz.

A leop�rdos ember elvezette Mih�lyt �s Mih�ly ment, hogy megismerkedj�k Jakabbal, az �letbenmaradt airedaleivel �s megcsin�lja naponk�nti dolg�t a leop�rdokkal. A nagy foltos macsk�kban ismerte az �r�kl�tt ellens�get �s m�g be se tett�k a ketrecbe, a nyak�n m�r megfesz�lt a b�r �s a sz�re mereven �gnek �llott. Az �sszes �rdekeltek sz�m�ra izgalmas volt ez a pillanat, mikor �j kuty�t vezettek be a ketrecbe. A csep�haj� leop�rdos ember, akinek a sz�nlapokon Castlemont Raoul volt a neve, ismer�sei pedig Ralphnak sz�l�tott�k, m�r benn volt a ketrecben. Az airedalei is benn volt vele, k�v�l pedig vasrudakkal �s hossz� ac�lvill�kkal felfegyverkezve n�h�ny ember �llott. Ezek a fegyverek mindig k�szen �llottak a r�gt�n val� haszn�latra. A r�csrudak k�z�tt szokt�k �ket fenyegetve bed�fni a leop�rdok fel�, amelyeknek k�nytelen-kelletlen dolgozniok kellett.

Mih�ly behatol�s�t r�gt�n �szrevett�k, f�jtak, farkukat csavargatt�k �s ugr�sra huz�dtak vissza. De ebben a pillanatban az idom�t� �les, parancsol� hangon r�juk ki�ltott, felemelte a korb�csot, a k�ls� emberek pedig felemelt�k a vasakat �s megf�leml�t�en tolt�k be a ketrecbe. �s a leop�rdok, amelyek a vas �z�t keservesen ismert�k m�r, ottmaradtak megg�rb�lve, b�r m�g mindig f�jtak �s d�h�sen csapkodtak a farkukkal.

Mih�ly nem volt gy�va. Nem inalt az ember h�ta m�g� v�delmet keresni. Viszont sokkal okosabb volt, semhogy h�belebal�zs m�dj�ra nekiesett volna ilyen hatalmas �llatoknak. Enn�lfogva csak arra szor�tkozott, hogy �gnek �ll� nyaksz�rrel, fesz�lt izm� l�bakkal v�gigl�pkedett a ketrecen, arccal fordult a veszedelem fel�, azt�n mereven l�pkedett �s meg�llt Jakab oldala mellett, aki j�indulat� szusszant�s orrhanggal �dv�z�lte.

- Meg�llja a hely�t, - mondta furcsa, fojtott hangon az idom�t� - nem fognak vele elb�nni.

A helyzet term�szetszer�en fesz�lt volt, �s Ralph �vatos gonddal bogozta ki a helyzetet, nem csin�lt hirtelen mozdulatokat, a szeme �lland�an ott j�rt, hol a kuty�kon, hol a leop�rdokon, hol a vasrudas �s vill�s k�ls� embereken. �gy int�zte, hogy a vadmacsk�k kij�jjenek az ugr�s el�tti helyzetb�l �s elt�volodjanak egym�st�l. Parancsol� szav�ra Jakab elkezdett j�rk�lni k�z�tt�k. Mih�ly pedig a maga j�sz�nt�b�l k�vette. �s mint Jakab, � is nagyon fesz�lten �s nagyon k�r�ltekint�en vigy�zva j�rk�lt.

Az egyik leop�rd, Alfonz, hirtelen f�jni kezdett r�. Nem ijedt meg, b�r a sz�re r�gt�n felborzol�dott �s a fogai n�ma vicsorg�sban villantak meg. Ugyanebben a pillanatban a legk�zelebbi vasrudat fenyeget�en k�zel nyomt�k be Alfonzhoz, aki s�rga szem�t Mih�lyr�l a r�dra ford�totta, azt�n megint vissza, �s nem t�madott.

Az els� nap volt a legnehezebb. Azt�n a leop�rdok elfogadt�k Mih�lyt, mint ahogy Jakabot elfogadt�k. Szeretetet nem mutattak egyik oldalon sem, bar�ti kezdem�nyez�seket sem igen vesztegettek. Mih�ly gyorsan felfogta, hogy itt az emberek �s a kuty�k egy�tt �llnak szemk�zt a macsk�kkal �s hogy az embereknek �s a kuty�knak �ssze kell tartani. Naponta egy vagy k�t �r�t t�lt�tt el a ketrecben, �rk�d�tt a pr�ba alatt. Neki �s Jakabnak nem volt m�s dolga, mint �beren �rt �llani. N�ha, mikor a leop�rdok jobb indulat�aknak l�tszottak, Ralph m�g biztatta is a kuty�kat, hogy fek�djenek le. De rossz napokon gondja volt r�, hogy a kuty�k mindig k�szen legyenek odaugrani az � szem�lye �s b�rmily lehet� t�mad�s k�z�.

A nap egy�b r�sz�ben Mih�ly megosztotta t�gas �lj�t Jakabbal. J�l gondozt�k �ket, mint ahogy C�drusvadonban minden �llatot j�l gondoztak, gyakran tisztogatt�k �ket �s meg�vt�k a f�rgekt�l. Ahoz k�pest, hogy m�g csak h�rom�ves kutya volt, Jakab nagyon nyugodt term�szetet mutatott. Vagy nem tanult meg soha j�tszani, vagy elfelejtette. M�sr�szr�l bar�ts�gos �s egyenletes temperamentummal volt meg�ldva �s nem vette rossz n�ven Mih�ly rossz kedv�nek gyakori megnyilatkoz�sait. �s Mih�ly hamarosan megsz�nt h�zs�rtos lenni �s kedv�t lelte nyugodt egy�ttl�t�kben. T�ntet� megnyilatkoz�sok nem t�rt�ntek. Megel�gedtek azzal, hogy �r�k hosszat fek�dtek �bren �s kedv�ket lelt�k egym�s k�zels�g�ben.

Azonban b�rmennyire meg�llta a hely�t Mih�ly a leop�rdokkal szemben, Castlemont Raoul sohasem v�s�rolta meg �t Collinst�l. P�r nap mulva egy d�lel�tt�n az ar�n�t nagy ord�toz�s �s l�t�s-fut�s verte fel a vad�llatok ketrecei fel�l. Az izgalom, amely revolverl�v�sekkel kezd�d�tt, minden�tt elterjedt. A k�l�nf�le macskafaj� vadak �v�lt�ttek �s a sok kutya eszeveszetten ugatott. Az ar�n�ban minden mutatv�ny abbamaradt, mert az �llatok idegei felmondt�k a szolg�latot �s k�ptelenek voltak tov�bb dolgozni. N�h�ny ember, k�zt�k Collins, a vad�llatok ketrecei fel� szaladt. S�ra �pol�ja eldobta a l�ncot, hogy � is odafusson.

- Alfonz! - ki�ltott Collins az egyik seg�dhez, aki mellette szaladt. - Sz�zat egy ellen, hogy � az! Most elb�nik Ralphfal.

A dolog �ppen akkor k�zeledett a cs�cspontj�hoz, mikor Collins oda�rt. Castlemontot �ppen akkor h�zt�k ki a ketrecb�l �s Collins futt�ban m�g l�tta, hogy a k�t ember hogyan teszi le gyorsan a f�ldre, hogy gyorsan becsaphass�k a ketrecajt�t. Benn pedig a f�ld�n olyan vadul marakod� gomolyagban, hogy az egyes �llatokat neh�z volt egyenk�nt felismerni, Alfonz, Jakab �s Mih�ly �sszefon�dva h�mp�ly�gtek. A ketrec el�tt t�ncoltak az emberek, vasrudakkal pr�b�lt�k az �llatokat sz�tv�lasztani. A ketrec t�ls� v�g�ben ott volt a k�t m�sik leop�rd: nyalogatt�k a sebeiket, h�r�gtek �s csapkodtak a vasdorongokra, amelyek kiz�rt�k �ket a csat�b�l.

S�ra meg�rkez�se �s mindaz, ami ezut�n t�rt�nt, m�sodpercek alatt zajlott le. A kis z�ld majom, a hossz�fark� n�i l�ny, felsz�k�tt a s�r� r�cs p�zn�ira �s benyomult k�zt�k a ketrecbe. Ugyanekkor a gomolyag er�szakosan felemelkedett a f�ldr�l. Mih�ly olyan er�vel rep�lt ki bel�le, hogy a ketrec innens� v�g�hez v�g�dott, a f�ldre zuhant, pr�b�lt fel�llani, de �sszeroskadt �s elter�lt, a jobb v�ll�b�l pedig, amely borzalmasan �sszeroncsol�dott, csak �gy �ml�tt a v�r. S�ra odaugrott hozz�, �tkarolta �s oda�lelte kis lapos, sz�r�s mell�hez. Agg�d� ki�lt�sokat hallatott �s mikor Mih�ly nagy �ggyel-bajjal roncsolt els� l�baira akart �llani, haragos szeretettel szitkoz�dott �s karjaival igyekezett visszatartani a csat�t�l. Egyszersmind egy szabad pillanatban a haragt�l gy�l�lk�d� szemmel rik�csol� �tkokat sz�rt Alfonz fel�.

Egy vasdorong, amellyel oldalbatasz�tott�k, elvonta a leop�rd figyelm�t. A mancs�val r�csapott a fegyverre, �s mikor megint bel�je d�ft�k, egy sz�k�ssel r�ugrott �s a fog�val marta a meztelen vasat. Egy m�sik sz�k�ssel a r�csnak ugrott �s egyetlen csap�ssal le�t�tte annak az embernek a karj�t, aki d�fk�dte. Az ember elugrott �s elejtette a rudat, Alfonz visszaugrott Jakabra, aki ekkor�ra m�r nyomor�s�gos ellenf�l lett, m�r csak lihegni �s ny�sz�r�gni tudott �s ott fetrengett, mint egy alaktalan rak�s, ami m�g maradt bel�le.

Mih�ly v�gre fel tudott t�p�szkodni h�rom l�b�ra �s er�lk�dve pr�b�lt el�remenni a S�ra visszaszor�t� karjain kereszt�l. Az �rj�ng� leop�rd �ppen r�juk akart ugrani, de a vasr�d egy �jabb d�f�se visszatartotta. Most m�r egyenesen nekiment az embernek, �s olyan er�vel t�madta meg a ketrec r�cs�t, hogy az eg�sz alkotm�ny beler�zkodott.

M�g t�bb ember kezdte taszig�lni m�g t�bb r�ddal, de Alfonzzal nem lehetett b�rni. S�ra l�tta, hogyan k�zeledik, �s olyan �lesen �s vadul rik�csolt, ahogy csak b�rt. Azt�n hirtelen Mih�ly k�z� �s a leop�rd k�z� ugrott, amelyet a d�fk�d� vasrudak m�g visszatartottak, a m�sik pillanatban pedig r�ord�tott a borzaszt� fogazat� macsk�ra, mintha gy�l�let�nek mer� fitogtat�s�val visszavonul�sra tudn� b�rni.

Mih�ly h�r�gve �s sz�r�t borzolva vonszolta mag�val a majmot: k�t l�p�snyire el tudott jutni h�rom l�b�n t�ntorogva. De roncsolt v�lla er�t vett rajta, �sszeroskadt. �s S�ra ekkor v�ghezvitte a nagy tettet. A k�ptelen d�h utols� ord�t�s�val az �ri�si macsk�nak egyenesen az arc�ba ugrott, k�zzel-l�bbal karmolta �s marcangolta, a sz�ja pedig belem�lyedt az �llat egyik z�m�k f�l�nek t�v�be. A megh�kkent leop�rd fel�gaskodott �s az el�ls� mancsaival csapkodta �s t�pte a kis �rd�g�t, amely nem akarta elereszteni.

A vereked�s �s a kis z�ld majom �lete t�z kurta m�sodpercig tartott. De ez �ppen el�g id� volt ahoz, hogy Collins kinyissa az ajt�t, egy gyors kap�ssal megragadja a Mih�ly h�ts� l�bait, kir�ntsa �s f�ldre dobja.

XXX. FEJEZET.

Mih�lyhoz igazi seb�sz j�tt, gyakorlott �s mer�sz, aki szinte elevenen felboncolta, mikor gy�keresen helyrehozta a kutya v�ll�nak roncsait: olyan dolgokat csin�lt, melyeket egy embern�l nem mert volna megkock�ztatni, de amelyek Mih�lyn�l hely�k�n val�knak bizonyultak.

A seb�sz, mikor megt�r�lte a kez�t �s len�zett Mih�lyra, aki majdnem eg�sz test�ben mozdulatlann� t�ve ott fek�dt a gipszk�t�sben, �gy sz�lt:

- Teljes �let�re s�nt�tani fog. A hossz� gy�gyul�shoz is igen nagy gondoss�gra lesz sz�ks�g. Ha a l�za feljebb megy, meg kell hogy adjuk neki a kegyelemd�f�st. Mit �r a kutya?

- Nem tud semmit, - felelt Collins. - Tal�n meg�r �tven doll�rt, tal�n annyit sem most m�r. S�nta kuty�kat nem �rdemes mutatv�nyokra tan�tani.

De az id� megmutatta, hogy egyiknek sem volt igaza. Mih�ly el�sz�r is nem volt �lland� s�ntas�gra k�rhoztatva, b�r k�s�bbi �veiben az egyik v�lla mindig �rz�kenyebb volt �s olykor, nedves id�ben, k�nytelen volt k�nnyed�n bicegni. M�sodszor pedig arra volt sz�nva a sorst�l, hogy igen nagy �rt�ket �rjen el �s az a nagy sz�npadi csillag v�lj�k bel�le, amelyet Del Mar Harry j�stehets�ge l�tott meg benne.

Egyel�re hossz�, k�nos napokon �t fek�dt a gipszk�t�sben. Vigy�ztak r�, hogy a l�za veszedelmesen fel ne menjen. Nagyszer�en �polt�k. De nem szeretetb�l vagy gy�ng�ds�gb�l. Ez a gondoss�g csak egy r�sze volt a C�drusvadon ama rendszer�nek, amely ezt az int�zm�nyt �gy felvir�goztatta. Mikor kivett�k a gipszb�l, m�g mindig megfosztott�k att�l az �szt�n�s gy�ny�rt�l, melyet az �llatok sebeik nyalogat�sa k�zben �reznek, mert j� szorosra megh�zott p�ly�kba csavart�k �s g�ngy�lt�k. �s mikor v�gre ezek is leker�ltek r�la, m�r nem voltak sebei, amelyeket nyalhatott volna. M�lyen benn a v�ll�ban volt csak m�g mindig f�jdalom, �s h�napokba tellett, m�g ez is elm�lt.

Collins Harris nem bosszantotta t�bb� k�s�rletez�sekkel. Egy napon kiadta b�rbe egy h�zasp�rnak, akiknek t�ltel�k kellett, mert kutya-t�rsulatukb�l h�rom �llat d�gl�tt ki t�d�gyullad�sban.

- Ha bev�lik, - mondta Collins a f�rfinak, Davis Wiltonnak - megkaphatja tizenk�t doll�r�rt.

- �s ha elpusztul?

Collins v�llat vont.

- Nem lesznek miatta �lmatlan �jszak�im.

�s mikor Mih�ly egy gyorsvonati kocsi ketrec�ben elutazott C�drusvadonb�l, nem igen maradt rem�ny arra, hogy valaha is visszaker�l m�g, mert Davis Wilton h�rhedt volt az �llatidom�t� vil�gban arr�l, hogy milyen kegyetlen�l b�nik a kuty�ival. Ha valamelyik kiv�teles kuty�ra, amely kiv�telesen �rt�kes dolgokat tudott, jobban figyelt is, de a puszta t�ltel�k-kuty�kat nem vette sokba. Darabonk�nt h�rom, vagy legfeljebb �t doll�rba ker�ltek. Pl�ne Mih�ly, ami r� n�zve m�g rosszabb volt, nem ker�lt semmibe. A megd�gl�se csak azt a kis vesz�ds�get okozta volna Davisnak, hogy m�sik kuty�t tal�ljon.

Mih�ly �j kalandj�nak els� �llom�sa nem j�rt komolyabb megpr�b�ltat�sokkal. Mind�ssze �gy be volt szor�tva a ketrecbe, hogy nem tudott fel�llani �s a ketrec l�kd�s�se �s rakod�sa sz�mtalan nyilall� f�jdalmat okozott a v�ll�ban. Az utaz�s csak Brooklynig tartott, ahova egy m�sodrang� sz�nh�zba sz�ll�tott�k, mert Davis Wilton jelent�ktelen, m�sodrang� idom�t�nak sz�m�tott, aki a nagy helyeken nem tudott boldogulni.

A sz�k ketrec megpr�b�ltat�sai akkor kezd�dtek, mikor bevitt�k a sz�npad f�l�tt egy nagy helyis�gbe �s letett�k vagy h�sz hasonl�an bez�rt kutya t�rsas�g�ba. Szomor� t�rsas�g volt ez, �rt�ktelen, lelkileg megt�rt, nyomor�s�gos �llatok valamennyien. N�melyiknek csunya seb volt a fej�n, ahol Davis meg�t�tte. A sebekre nem viselt gondot senki �s bizony nem nagyon szolg�lt javul�sukra az a feh�r�t�, amivel fell�p�s�k el�tt bekent�k, hogy ne lehessen �szrevenni. N�melyik kutya id�nk�nt keservesen von�tott �s valamennyi minduntalan ugat�sba t�rt ki a sz�k cell�kban.

Mih�ly volt az egyetlen, aki nem �llt be a karba. Fokoz�d� mogorvas�g�nak az volt egyik jele, hogy m�r r�gen abbahagyta az ugat�st. Azoknak a m�rgesebb term�szet� kuty�knak a p�ld�j�t sem k�vette, amelyek �r�k�sen h�r�gtek �s morogtak ketrec�k far�cs�n kifel�. Mih�ly b�skomors�ga m�g ahoz is t�lm�ly volt m�r, hogy veszekedj�k. Csak azt k�v�nta, hogy hagyj�k egyed�l. Ebb�l ki is jutott neki az els� negyvennyolc �r�ban.

Davis Wilton j� el�re �sszetoborozta a kutyat�rsulat�t, �gy, hogy az �j m�sorig m�g �t nap volt h�tra. Ezt az id�t arra haszn�lta fel, hogy megl�togassa a feles�ge csal�dj�t New-Jerseyben �s felfogadott egy d�szletmunk�st, hogy addig etesse �s itassa a kuty�kat. A d�szletmunk�s ezt a feladatot el is v�gezte volna. De szerencs�tlens�g�re sz�v�lt�sba keveredett egy kocsm�rossal, mely sz�v�lt�snak az lett a v�ge, hogy bet�rt a kopony�ja �s ment�kocsin vitt�k a k�rh�zba. �s hogy a helyzet t�k�letes legyen, a sz�nh�z h�rom napra be volt z�rva, hogy a t�zvizsg�l� bizotts�g k�v�ns�g�ra bizonyos v�ltoz�sokat hajtsanak v�gre.

A teremnek senki sem j�tt a t�j�ra. N�h�ny �ra eltelt�vel Mih�ly az �hs�g �s szomj�s�g tudat�ra �bredt. Telt-m�lt az id� �s az �tel v�gy�t elnyomta benne az ital v�gya. Mire �jszaka lett, az ugat�s �s von�t�s folytonoss� v�lt, majd az �jszaka hossz� �r�in �t vinnyog�snak �s sz�k�l�snek adott helyet. Mih�ly volt az egyetlen, aki nem adott hangot. N�m�n szenvedett a nyomor�s�g e t�bolyd�j�ban.

Felpirkadt a m�sodik hajnal. A lass� �r�k nehezen el�vonszolt�k a m�sodik �jszak�t is. �s ennek a m�sodik �jszak�nak a s�t�ts�ge olyan l�tv�nyoss�gra borult a sz�npad m�g�tt, amely egymaga is elegend� arra, hogy az ember megvesse a vil�g minden orfeum�nak �s cirkusz�nak �llatidom�t�si sz�mait.

- Hi�ba, nincs szerencs�m, - d�h�ng�tt Davis Wilton k�r�ln�zve kuty�in �s feles�g�hez fordulva, bossz�san folytatta: Legel�sz�r is v�z kell nekik. Egy eg�sz v�lyuval adok.

A sarokban lev� v�zvezet�ki csapon egym�sut�n eresztette tele a v�dr�t, m�g meg nem t�lt�tte a nagy pl�hv�lyut. A cs�rg� v�z zaj�ra a kuty�k elkezdtek ny�sz�r�gni, ny�gni �s vinnyogni. N�melyik pr�b�lta dagadt nyelv�vel megnyalni a Davis kez�t, mikor durv�n el�r�ngatta �ket ketreceikb�l. A gyeng�bbek a hasukon cs�szva v�nszorogtak a v�lyu fel� �s az er�sebbek letapost�k �ket. Nem f�rtek el egyszerre mindannyian �s nagy vereked�s �s fogcsattogtat�s k�zben az er�sebbek ittak el�sz�r. Ezek k�z�tt is legel�l volt Mih�ly. Harapott �s harapt�k, de hozz�jutott az �letment� folyad�k egy-egy gyors korty�hoz. Davis ott t�ncolt k�z�tt�k, jobbra-balra r�g�sokat osztogatott, hogy mindegyik odajusson a v�zhez. A feles�ge seg�tett neki: sepr�vel csapkodott erre-arra. A f�jdalom pokoli k�rusa kezd�d�tt, mert miut�n a v�z megenyh�tette aszalt torkukat, most megint el tudt�k hangosan jajgatni �s ord�tani minden f�jdalmukat �s szenved�s�ket.

N�melyik olyan gyenge volt, hogy nem tudott a v�zig menni. Ezeket odavitt�k �s a sz�jukat belenyomt�k a v�zbe. �gy l�tszott, mintha sohasem lenne el�g nekik. Tehetetlen merevs�gben hevertek k�r�sk�r�l, de minduntalan akadt egy-egy, amelyik �sszeszedte mag�t, odam�szott a v�lyuhoz �s m�g pr�b�lt inni. K�zben Davis t�zet rakott �s megt�lt�tt egy �st�t krumplival.

- Olyan rosszszag�ak, mint a g�r�nyek, - mondta Davisn� - meg kell hogy mossuk a kuty�kat, dr�g�m.

- J�l van, sz�vem, - helyeselt a f�rje. - Menn�l hamar�bb. Elv�gezhetj�k, m�g a krumpli megf� �s kih�l. �n majd led�rzs�l�m �ket, te majd sz�r�tsd. Eml�kezz a t�d�gyullad�sra �s v�gezd alaposan.

Gyors, goromba f�rd�s k�vetkezett. Davis egym�sut�n ny�lt a soron k�vetkez� kuty�k�rt, azt�n belenyomta a v�lyuba, amelyb�l az im�nt ittak. Ha f�ltek, vagy b�rmi m�s okb�l vonakodtak, fejbev�gta �ket a kef�vel, vagy a nagy s�rga mos�szappannal, amellyel habozta �ket. N�h�ny perc el�g volt egy kuty�nak.

- Igy�l, a fene egyen meg, igy�l, nesze m�g... - mondogatta, mik�zben lenyomta a kuty�k fej�t a piszkos, szappanos v�z al�.

Nyilv�n a kuty�kat tette felel�ss� borzaszt� �llapotuk�rt �s piszkoss�gukat szem�lye ellen ir�nyul� t�mad�snak tekintette.

Mih�ly nem ellenkezett, mikor a v�lyuba dobt�k. Tudta, hogy f�rdeni elengedhetetlen�l sz�ks�ges, �mb�r C�drusvadonban sokkal jobban csin�lt�k, Pinc�r, meg Kv�k pedig �ppens�ggel a szeretet csod�it m�velt�k, ha megf�rdett�k. T�le telhet�leg t�rte teh�t a d�rzs�l�st �s nem is lett volna baj, ha Davis a v�z al� nem nyomja. Mih�ly figyelmeztet� h�rg�ssel kapta vissza a fej�t. Davis r� akart v�gni a neh�z mos�kef�vel, de f�l�ton meg�llt a karja �s meglepet�s�ben f�ttyentett egyet.

- Na n�zd! - mondta. - Tudod, melyik ez? Az az �r terrier, amelyiket Collinst�l kaptam. Nem �r semmit. Collins maga mondta. T�ltel�k.

R�ki�ltott Mih�lyra.

- Mars ki! Most nem b�ntalak, tisztelt �j kutya. De hamar olyant kaphatsz t�lem, hogy belesz�d�lsz.

Mialatt a krumpli h�lt, Davisn� hangos ki�lt�sokkal tartotta f�ken az �hes kuty�kat. Mih�ly komoran lefek�dt oldalt, �s mikor az engedelem elhangzott, nem vett r�szt a kond�r ellen int�zett rohamban. Davis megint ott t�ncolt a kuty�k k�zt �s elrugdosta az �hesebbeket �s moh�bbakat.

- Ha azok ut�n, - mondta feles�g�nek - amit tett�nk most vel�k, m�g verekednek is, r�gd �ket oldalba, sz�vem.

�s mingy�rt vadul oldalba is r�gott egy nagy fekete kuty�t.

- Nesze! Kuss! Maradsz!

Az �llat �v�lt�tt k�nj�ban, mikor od�bb rep�lt, azt�n tisztes t�vols�gb�l b�natosan leste a g�z�lg� eledelt. Davis pedig odament a csaphoz, le�bl�tette a karj�t �s �gy sz�lt:

- Mit sz�ln�l dr�g�m, ha m�ra be is fejezn�nk a munk�t?

Davisn� helyhenhagy�lag b�lintott.

- Holnap �s holnaput�n - folytatta Davis - pr�b�lhatunk vel�k. B�ven el�g lesz. Este majd beszaladok �s f�z�k nekik korp�t. K�tnapi koplal�s ut�n r�juk f�r a k�l�n koszt.

Mikor a krumplival v�geztek, a kuty�k �jabb huszonn�gy�rai fogs�gra visszaker�ltek a ketreceikbe. Az iv�ed�nyeikbe vizet �nt�ttek �s este a ketrecben b�ven kaptak f�tt korp�t �s kutyaeles�get. Mih�ly ez�ttal evett el�sz�r, mert dacosan vonakodott k�zel menni a krumplihoz.

A pr�ba a sz�npadon folyt, �s Mih�lynak mingy�rt az elej�n meggy�lt a baja. A pr�ba megkezd�d�tt, mintha a f�gg�ny felment volna �s a k�z�ns�g el� t�rult volna a f�lk�rben �l� h�sz kutya. Mialatt �gy el�k�sz�tett�k �ket, a f�gg�ny el�tt folyt az el�z� sz�m, enn�lfogva igen fontos volt, hogy szigor� csend legyen a sz�npadon. �s a kuty�k meg voltak tan�tva arra, hogy mikor a f�gg�ny felg�rd�l, hangos ugat�st csapjanak.

Mih�ly csak kiseg�t� volt. Nem volt m�s dolga, mint �lni a sz�ken. De el�bb fel kellett jutnia a sz�kre, �s mikor Davis ezt megparancsolta neki, k�s�ret�l hatalmasan r�v�gott a fej�re. Mih�ly fenyeget�en felh�rd�lt.

- Micsoda? - h�rd�lt fel az ember is. - �j kutya �r zavart csin�l, mi? H�t majd most megkapod a magad�t, amit�l majd megv�ltoztathatod a nevedet j� kuty�ra. Sz�vem, tartsd csak rendben a t�bbit, m�g �j kutya urat megtan�tom az els� sz�m� leck�re.

Arr�l a ver�sr�l, ami k�vetkezett, jobb nem besz�lni. Mih�ly felvette a rem�nytelen harcot �s ez�rt rettenetesen kikapott. �sszet�rve �s v�rezve �lt ott a sz�ken, nem is v�ve r�szt az el�ad�sban, csak s�t�ten eresztette mag�ban m�g m�lyebbre �s m�g keser�bbre a mogorvas�got. Hogy csendben maradjon, miel�tt a f�gg�ny felmegy, nem okozott neki neh�zs�get. De mikor a f�gg�ny felment, vonakodott csatlakozni a t�bbi kutya eszeveszett ugat�s�hoz �s von�t�s�hoz.

A kuty�k vez�nysz�ra, hol egyenk�nt, hol kettesben, hol h�rmasban, hol csoportonk�nt elhagyt�k helyeiket �s el�adt�k a szok�sos kutya-mutatv�nyokat: h�ts� l�baikon j�rtak, ugr�ltak, bicegtek, bukfencet vetettek. Davis t�relme r�vid s a keze s�lyos volt a pr�ba alatt, amir�l a lust�k vagy ostob�k �les f�jdalomki�lt�sai tanuskodtak.

Ezen a napon �s m�snap d�lel�tt �sszesen h�rom pr�b�t tartottak. Mih�ly bajai egyel�re megsz�ntek. A vez�nysz�ra csendesen elfoglalta hely�t a sz�ken �s cs�ndesen �lt ott.

- Ez mutatja, - hencegett Davis a feles�g�nek - mit lehet el�rni egy kis bottal.

A h�zasp�r nem is �lmodta, hogy Mih�ly mekkora botr�nyt fog csapni az els� el�ad�son.

A fďż˝ggďż˝ny mďż˝gďż˝tt mďż˝r minden kďż˝sz volt a szďż˝npadon. A kutyďż˝k ott ďż˝ltek a szďż˝ken gyďż˝va csendben. Davis meg a felesďż˝ge fenyegetďż˝sekkel tartottďż˝k csendben ďż˝ket, a fďż˝ggďż˝ny elďż˝tt pedig Bell Richďż˝rd ďż˝s Daisy ďż˝neke ďż˝s tďż˝nca mulattatta a dďż˝lutďż˝ni elďż˝adďż˝s kďż˝zďż˝nsďż˝gďż˝t. Minden jďż˝l ment ďż˝s a nďż˝zďż˝tďż˝ren egy lďż˝lek sem sejthette volna, hogy a fďż˝ggďż˝ny mďż˝gďż˝tt kutyďż˝kkal van tele a szďż˝npad, ha Richďż˝rd ďż˝s Daisy zenekari kďż˝sďż˝rettel el nem kezdtďż˝k volna ďż˝nekelni, hogy »Evezz le velem a folyďż˝n«.

Mihďż˝ly nem tehetett rďż˝la. Mint ahogy Kvďż˝k rďż˝gesrďż˝gen ďż˝rrďż˝ lett felette a dorombbal, Pincďż˝r a szeretetďż˝vel, Del Mar Harry a harmonikďż˝val, ďż˝ppen ďż˝gy ďż˝rrďż˝ lettek felette most a zenekar, a fďż˝rfi ďż˝s a nďż˝ hangjai, az »Evezz le velem a folyďż˝n« rďż˝gi ismerďż˝s dallama, amelyre Pincďż˝r tanďż˝totta. ďż˝nkďż˝nytelenďż˝l, mogorvasďż˝ga ellenďż˝re, kinyďż˝lt a szďż˝ja a kďż˝nyszerďż˝tďż˝ erďż˝ hatďż˝sa alatt ďż˝s a torkďż˝n teljes erďż˝vel zengett elďż˝ a kďż˝sďż˝ret.

A f�gg�ny�n t�l gyerekek �s n�k elfojtott nevet�se hangzott, amely csakhamar hahot�v� n�tt �s elnyomta Rich�rd �s Daisy hangj�t. Davis Wilton k�ptelen k�romkod�ssal ugrott be a sz�npadra Mih�lyhoz. De Mih�ly tov�bb von�tott, �s a k�z�ns�g tov�bb hahot�zott. M�g akkor is von�tott Mih�ly, mikor a kurta bot r�csapott. Ennek �t�s�t�l �s f�jdalm�t�l abbahagyta a von�t�st �s �nk�nytelen�l a f�jdalom ord�t�s�ba t�rt ki.

- Verd be a fej�t, sz�vem, - tan�csolta Davisn�.

�s ekkor hatalmas vereked�s k�vetkezett. Davis hallhat�an s�lyos csap�sokkal �t�tt, mint ahogy Mih�ly h�rg�s�t �s morg�s�t is lehetett hallani. A k�z�ns�g a helyzet k�mikus volt�nak hat�sa alatt nem is figyelt Bell Rich�rdra �s Daisyre. A sz�muk t�nkrement. �s Mih�lynak a sz� szoros �rtelm�ben bevert�k a fej�t. A k�z�ns�g elragadtatva �p�lt a f�gg�ny m�sik oldal�n.

Rich�rd �s Daisy nem folytathatt�k a sz�mukat. A k�z�ns�g nem arra volt k�v�ncsi, ami a f�gg�ny el�tt, hanem ami m�g�tte t�rt�nt. Mih�lyt egy d�szletmunk�s f�lholtra verve vitte ki a sz�npadr�l �s a f�gg�ny felment s el�t�rult a teljes kutyat�rsulat. Csak egy sz�k volt �res. A k�z�ns�g soraiban �l� fiatalemberek el�sz�r felfedezt�k az �sszef�gg�st az �res sz�k �s a megel�z� z�rzavar k�z�tt, azt�n hangosan kezdt�k k�vetelni a hi�nyz� kuty�t. A kiab�l�st az eg�sz k�z�ns�g �tvette, a kuty�k m�g izgatottabban ugattak, �s �t vid�m perc h�tr�ltatta a sz�m megkezd�s�t, amely v�gre m�gis megkezd�d�tt �s a kuty�k r�sz�r�l a folytonos �gyetlens�gek �s bakl�v�sek, Davis Wilton r�sz�r�l pedig a m�rges ingerl�kenys�g jegy�ben zajlott le.

- Nem baj, kincsem, - nyugtatta meg suttogva a sz�npadon a feles�ge, aki nem j�tt ki a sodr�b�l - ezt a kuty�t kidobjuk �s szerz�nk helyette egy rendeset. �s legal�bb ez a Bell Daisy is megkapta a mag��t. Nem is mondtam neked, mit mondott r�lam a mult h�ten az ismer�s�knek.

N�h�ny perccel k�s�bb, m�g az �llatokkal bajl�dva a sz�npadon, a f�rj szer�t ejtette, hogy odas�gja feles�g�nek:

- Azt a kuty�t nem hagyom annyiban. Agyonverem.

- J�, sz�vem, - felelt az asszony.

Mikor a f�gg�ny lement, a k�z�ns�g nevetg�lt a n�z�t�ren �s a kuty�kat visszavitt�k a sz�npad f�l�tti helyis�gbe, Davis Wilton lement a sz�npadr�l, hogy Mih�lyt megkeresse. Mih�ly kor�ntsem valami sarokban kuporgott, hanem ott �llt a d�szletmunk�s l�bai k�z�tt, m�g ny�sz�rg�tt a kapott ver�st�l �s el volt sz�nva, hogy t�mad�s eset�n �gy fog verekedni, mint soha �let�ben. Davis ment�ben tal�lkozott az �nekes- �s t�ncos-p�rral. Az asszony s�rt d�h�ben, a f�rfi komoran hallgatott.

- Maga marha, - jelentette ki harciasan - mingy�rt elint�zem �n mag�t.

Davis Wilton megl�b�lt egy vasdorongot a kez�ben �s elsz�ntan felelt:

- Menjen inn�t, mert agyonv�gom. K�l�nben v�rjon itt, ha akar, majd visszaj�v�k �s agyonv�gom k�s�bb. De el�bb agyonv�gom a kuty�t. J�het �s n�zheti, a fene ott egye meg ezt a d�g�t. Hogy tudhattam volna el�re? �j kutya. A pr�b�kon meg se nyikkant. Hogy tudhattam volna, hogy elkezd �b�gatni, mikor a maguk h�ta m�g�tt be�ll�tjuk a sz�mot?

Davis elindult �s Bell Rich�rddal egy�tt oda�rt Mih�lyhoz, aki a d�szletmunk�s l�ba k�z�l vicsorgott el�. Az orfeumigazgat� megsz�l�totta Davist:

- Na, maga sz�p kis kom�di�t csin�lt.

- H�t m�g amit most fogok csin�lni, - vetette vissza Davis, marokra kapva a vasdorongot �s felemelve. - Meg fogom �lni. Kiverem bel�le a szuszt. N�zzen csak ide.

Mih�ly h�rg�ssel felelt a fenyeget�sre, ugr�sra k�sz�lt �s szem�t le nem vette a vasfegyverr�l.

- �n magam is azt mondom, - sz�lalt meg a d�szletmunk�s - hogy maga hozz� sem fog ny�lni ehez a kuty�hoz.

- Az eny�m! - mondta Davis a t�rv�nyes meggy�z�d�s hangj�n.

- �n pedig a j�zan eszemmel m�gis belesz�lok. A kuty�k kuty�k, az emberek emberek, de maga, istenuccse nem tudom, micsoda. Nincs joga komiszkodni ezzel a kuty�val. A kutya most volt �let�ben el�sz�r sz�npadon �s el�z�leg k�t �ll� napig �tlen-szomjan k�nl�dott. Igen, igazgat� �r, k�rem, ez �gy volt.

- Ha agyon�ti a kuty�t, - sz�lt bele az igazgat� is - egy doll�rt kell hogy fizessen a pec�rnek, hogy elvigye a d�g�t.

- Megfizetem sz�vesen, - mondta Davis �s megint felemelte a vasdorongot - van mib�l, nem?

- Hallja, maguk idom�t�k, m�r kezdenek kihozni a sodromb�l, - mondta a d�szletmunk�s. - Most m�r itt az ideje, hogy megmondjam a magam�t. H�t hallgasson ide: ha egyetlenegyet r��t a kuty�ra ezzel a p�lcik�val, �n olyat v�gok mag�ra, hogy elvesztem ugyan az �ll�somat, de mag�t k�rh�zba viszik.

- Hallja, Jackson... - kezdte fenyegetďż˝ hangon az igazgatďż˝.

- Nekem hi�ba besz�l az igazgat� �r. �n el vagyok sz�nva. Ha ez a fr�ter egy ujjal is hozz�ny�l a kuty�hoz, elvesztem az �ll�somat �s k�sz. Az embernek v�gre is elfogy a t�relme, ha l�tja, hogy ezek a csirkefog�k hogy �tik az �llatokat. Sz�vemb�l megut�ltam �ket.

Az igazgat� Davisra n�zett �s tehetetlen�l v�llat vont.

- N�zze, nem �rdemes okoskodni, - tan�csolta neki. - �n nem akarom elvesz�teni Jacksont, m�r pedig ha � nekifog, maga csakugyan k�rh�zba ker�l. K�ldje vissza a kuty�t oda, ahonnan vette. A feles�ge mes�lte. Dugja a kuty�t l�d�ba �s sz� n�lk�l k�ldje vissza. Collins nem fogja a sz�v�re venni. Majd leszoktatja az �b�gat�sr�l �s megtan�tja valamire.

Davis megint r�pillantott a f�lelmes Jacksonra �s habozott. Az igazgat� r�besz�l�en folytatta:

- Mondok mag�nak valamit. Jackson elint�zi a dolgot: l�d�ba rakja, vas�tra feladja, mindent. V�llalja, Jackson?

A d�szletmunk�s kurt�n b�lintott, azt�n leny�lt �s gyeng�den megcir�gatta a Mih�ly bevert fej�t. Davis megadta mag�t �s sarkon fordult:

- B�nom is �n, - mondta. - T�lem csin�lhat mag�b�l bolondot egy kutya miatt, aki akar. De hiszen volna csak olyan r�gen a szakm�ban, mint �n...

XXXI. FEJEZET.

Az a levelezďż˝lap, amelyet Davis ďż˝rt Collinsnak, megmagyarďż˝zta Mihďż˝ly visszatďż˝rďż˝sďż˝nek okait. »Nekem tďż˝lsďż˝gosan sokat ďż˝nekel.« ďż˝gy fejezte ki magďż˝t Davis ďż˝s ezzel ďż˝ntudatlanul megadta a rejtďż˝lynek azt a kulcsďż˝t, amelyet Collins hiďż˝ba keresett ďż˝s amelyet most sem tudott ďż˝szrevenni ďż˝s megragadni.

- Az �t�sekb�l �t�lve, - mondta J�nosnak - amik l�tszanak, nem csoda, ha �nekelt. Ez a baj ezekkel az �llatos emberekkel. Nem tudnak gondot viselni a saj�t vagyonukra. Beverik az �llatjaik kopony�j�t, mert azok nem az engedelmess�g angyalai. Vigye el, J�nos. Mossa tiszt�ra �s ahol a b�re hi�nyos, ragassza be. �n nem t�r�d�m vele t�bbet, de majd tal�lok neki helyet a legk�zelebbi kutyat�rsulatban.

De k�t h�ttel k�s�bb Collins Harris mer� v�letlens�gb�l mag�t�l r�j�tt, hogy Mih�lyt mire lehet haszn�lni. Elhozatta egy �res perc�ben az ar�n�ra, hogy kipr�b�ltassa egy kuty�s emberrel, akinek t�ltel�k-kuty�kra volt sz�ks�ge. Azonfel�l, amit tudott: parancssz�ra felkelni �s lefek�dni, Mih�ly nem csin�lt semmit. Vonakodott megtanulni a legelemibb dolgokat, amiket a cirkuszi kuty�nak tudni kell, �s Collins otthagyta, hogy �tmenjen az ar�na m�sik oldal�ra, ahol egy kis j�t�ksz�npadon egy majomzenekart �ll�tottak �ssze �s t�rtek be.

A majmok f�ltek �s l�zadoztak, de k�nytelenek voltak v�gezni a dolgukat, mert oda voltak k�t�zve a sz�kekhez �s a hangszerekhez; �s a sz�npad m�g�l r�ngatj�k �ket a test�kre k�t�z�tt hossz� dr�tokn�l fogva. A karmester, egy h�zs�rtos �reg majom, forgathat� sz�ken �lt, amelyhez j�l oda volt er�s�tve. Mikor a sz�npadr�l k�v�lr�l hossz�, v�kony p�zn�k seg�ts�g�vel megpiszk�lt�k, mag�nk�v�l lett a d�ht�l, ugyanekkor a sz�ket madzagszerkezettel ide-oda forgatt�k. A k�z�ns�gben azt a hitet kelthette, hogy m�rges a zenekari tagok k�z�l azokra, akik hib�t csin�lnak. �s az ilyen m�reg a k�z�ns�g el�tt roppant mulats�gos.

Nem is annyira a majmok begyakorl�s�r�l volt sz�. Ink�bb azokat az embereket gyakorolt�k, akik a majmokat r�ngat� elrejtett szerkezeteket kezelt�k. Collins Harris ennek a feladatnak szentelte a buzg�s�g�t.

- Nem l�tom be, mi�rt ne j�tszhatn�nak v�gig a majmokkal egy rendes dalt. Csak magukt�l f�gg, att�l, hogy hogyan r�ngatj�k a dr�tokat. Na, gyer�nk. �rdemes belefogni. Pr�b�ljunk valami olyan dalt, melyet mindny�jan ismernek. �s ne felejts�k el, hogy az igazi zenekar mindig seg�teni fogja magukat. Na? Mit ismernek valamennyien? Valami egyszer� dolog kell, melyet a k�z�ns�g is ismerjen.

Ebbe az �tletbe nagyon belefek�dt. Egy m�lovart is szerz�dtetett a pr�b�hoz, akinek egy�bk�nt az volt a mesters�ge, hogy heged�lt a v�gtat� l� h�t�n �s ezen a k�tes talpazaton m�g ugrott is, an�lk�l, hogy a heged�l�st abbahagyta volna. Ennek az embernek csak az volt a dolga, hogy egyszer� dallamokat lass� �temben elmuzsik�ljon, hogy az emberek megtarts�k a taktust �s a dallamot �s ehez k�pest r�ngass�k a dr�tokat.

- Persze, azt is meg lehet csin�lni, - mondta nekik Collins - hogy r�mes z�rzavart m�velnek. Csak r�ngass�k �ssze-vissza a dr�tokat, mint a bolondok, piszk�lj�k meg a karmestermajmot �s forgass�k ide-oda. A k�z�ns�g ett�l mindig majd megpukkad. Az emberek azt hiszik, hogy a f�majomnak csakugyan j� zenei hall�sa van �s �rj�ng a d�ht�l, hogy a zenekara ilyen hamisan j�tszik.

A pr�ba jav�ban �llott, mikor J�nos �s Mih�ly j�ttek oda.

- Azt mondja az az illet�, - jelentette J�nos a gazd�j�nak - hogy a kutya ingyen sem kell neki.

- Jďż˝, jďż˝, vigye az ďż˝lba, - rendelkezett sietve Collins. - Hallďż˝, emberek, gyerďż˝nk? »Otthon, ďż˝des otthon!« Kezdje, Fisher! Maguk tďż˝bbiek maradjanak taktusban... ďż˝gy, jďż˝l van. Teljes zenekar mellett olyan mozdulatokat kell csinďż˝lni, amelyek egybevďż˝gnak a dallal, ez a lďż˝nyege a dolognak. Gyorsabban, Simsons! Folyton a taktus utďż˝n cammog.

ďż˝s a dolog megtďż˝rtďż˝nt. Jďż˝nos ahelyett, hogy azonnal teljesďż˝tette volna a parancsot ďż˝s Mihďż˝lyt visszavitte volna az ďż˝lba, mďż˝g ott ďż˝csorgott egy kicsit, mert azt remďż˝lte, hogy lďż˝tni fogja, mikor a szitkozďż˝dďż˝ karmester-majmot ide-oda fogjďż˝k forgatni a szďż˝ken. A hegedďż˝s, aki a hďż˝tsďż˝ lďż˝bain ďż˝ldďż˝gďż˝lďż˝ Mihďż˝ly kďż˝zvetlen kďż˝zelďż˝ben ďż˝llt, hangos, lassďż˝ pontossďż˝ggal ďż˝s hangsďż˝lyozottsďż˝ggal jďż˝tszotta az »Otthon, ďż˝des otthon« dallamďż˝t.

ďż˝s Mihďż˝ly nem bďż˝rt magďż˝val. Akkor sem bďż˝rt magďż˝val, mikor a doronggal valďż˝ fenyegetďż˝sre vicsorgďż˝ssal felelt, ďż˝ppen ďż˝gy nem bďż˝rt most sem. ďż˝ppen ilyen ďż˝rtatlanul tette tďż˝nkre a Bell Richďż˝rd ďż˝s Daisy szďż˝mďż˝t, amikor az »Evezz le velem a folyďż˝n« hangjai erďż˝t vettek rajta. ďż˝nekelt.

A heged�s meglepetten meg�llott. Az emberek megpiszk�lt�k a majombanda karmester�t �s vad d�hvel r�ngatt�k ide-oda forgathat� sz�k�n. �s J�nos nevetett. De Collins Harris felfigyelt. Meghallotta, hogy Mih�ly pontosan k�veti a dallamot. Hallotta, hogy a kutya �nekel. Nem egyszer�en csak von�t, hanem �nekel!

Csend k�vetkezett. A majom-karmester abbahagyta az ide-oda forg�st �s szitkoz�d�st. Az embereknek, akik piszk�lt�k, meg�llt a kez�kben p�zna �s dr�t. A t�bbi majomzen�sz reszketett a v�rakoz�st�l, hogy micsoda borzaszt�s�gok fognak most k�vetkezni. A heged�s b�mult. J�nos meg az oldal�t fogta a kacag�st�l. De Collins Harris t�n�d�tt, megvakarta a fej�t �s tov�bb t�n�d�tt.

- Ez hihetetlen... - kezdte zavartan. - Tudom. Sajďż˝t fďż˝lemmel hallottam. Ez a kutya ďż˝nekelt. Az ďż˝letemet teszem rďż˝. Hagyjďż˝k abba, emberek, a majmokat el lehet vinni. Ennek a dolognak ďż˝rdemes utďż˝na jďż˝rni. Kďż˝rem, Fisher ďż˝r, jďż˝tssza el mďż˝g egyszer az elejďż˝tďż˝l, hogy »Otthon, ďż˝des otthon«. Kezdje el. Jďż˝tssza hangosan, lassan ďż˝s tisztďż˝n. Most figyeljenek ďż˝s hallgassanak mindnyďż˝jan ďż˝s mondjďż˝k meg, hogy ďż˝n vagyok-e bolond, vagy ez a kutya csakugyan ďż˝nekli a dallamot... Na? Itt van! Mit szďż˝lnak ehez? Hďż˝t nem igaz?

Vita nem is volt. Alig hangzott el n�h�ny taktus, Mih�ly elt�totta a sz�j�t �s mells� l�bait nyugtalanul kezdte emelgetni. Collins Harris pedig odal�pett mell�je �s vele �nekelt �s tercelt neki.

- Del Mar Harrynak igaza volt, mikor ezt a kuty�t csod�nak nevezte �s a maga kuty�it eladatta. � �rtette a dolg�t. Ez a kutya egy kutya-Caruso^[15]. Nem csoda, ha nem akart mutatv�nyokat tanulni. Hiszen megvolt a maga k�l�nlegess�ge. �s ha elgondolom, hogy magam adtam oda annak a kutyagyilkos Davis Wiltonnak. De visszaj�tt. J�nos, m�t�l fogva k�l�n gondoz�s j�r neki. D�lut�n hozza fel a lak�somra, majd r�szletesen ki fogom pr�b�lni. A l�nyom heged�l. Megl�tjuk, milyen zen�ket fog �nekelni vele. Aranyb�nya ez a kutya, �n mondom maguknak.

ďż˝gy fedeztďż˝k fel Mihďż˝lyt. A dďż˝lutďż˝ni prďż˝ba nagyjďż˝ban sikerďż˝lt. Miutďż˝n sok mindenfďż˝le muzsikďż˝t hiďż˝ba prďż˝bďż˝ltak ki rajta, Collins rďż˝jďż˝tt, hogy a kutya tudja ďż˝nekelni ďż˝s hajlandďż˝ is ďż˝nekelni az »Isten, tartsd meg a kirďż˝lyt« ďż˝s »ďż˝desen, lassan« cďż˝mďż˝ dalokat. Sok napon ďż˝t sok ďż˝rďż˝t fordďż˝tott mďż˝g egy kďż˝rdďż˝sre. ďż˝j dalokra hiďż˝ba prďż˝bďż˝lta tanďż˝tani Mihďż˝lyt. Mihďż˝ly nem vett rďż˝szt szeretďż˝ szďż˝vvel a dologban ďż˝s csďż˝kďż˝nyďż˝sen megkďż˝tďż˝tte magďż˝t. De valahďż˝nyszor felhangzottak a Pincďż˝rtďż˝l tanult dalok, azonnal felelt. Nem bďż˝rt magďż˝val, muszďż˝j volt felelnie. A varďż˝zs erďż˝sebb volt nďż˝la. Vďż˝gďż˝l Collins ďż˝tďż˝t felfedezett abbďż˝l a hat dalbďż˝l, melyet Mihďż˝ly tudott: az »Isten tartsd meg a kirďż˝lyt«, az »ďż˝desen, lassan«, a »Vezess, drďż˝ga fďż˝ny«, az »Otthon, ďż˝des otthon«, az »Evezz le velem a folyďż˝n« cďż˝mďż˝eket. A »Shenandoah«-t sosem ďż˝nekelte Mihďż˝ly, mert Collins ďż˝s leďż˝nya nem ismertďż˝k az ďż˝reg-tengerďż˝szdalt ďż˝s nem ďż˝nekeltďż˝k elďż˝tte soha.

- �t n�ta el�g, - mondta Collins v�g�l - ha t�bbet nem tanul. Ez az �t n�ta minden�tt �t fogja a f�-vonz�er�v� avatni. Aranyb�nya. Ha fiatal voln�k �s nem volna �ll�som, bizonyisten magam menn�k vele k�r�tra.

XXXII. FEJEZET.

�gy azt�n Mih�lyt v�gre is eladt�k k�tezer doll�r�rt bizonyos Henderson Jakabnak.

- �gy is ingyen adom, - mondta Collins. - Ha egy f�l�ven bel�l nem fognak �rte �tezer doll�rt k�n�lni, nem �rtek a szakm�hoz. T�l fog tenni azon a maga legut�bbi sz�mol� kuty�j�n is. �s mag�nak nem kell folyton-folyv�st mutogatni mag�t a sz�m alatt. Ha nem biztos�tja be menn�l hamarabb �tvenezer doll�rra, akkor bolond. Ha fiatal voln�k �s nem volna �ll�som, nekem bizony nem k�ne jobb dolog, mint fogni ezt a kuty�t �s elindulni vele.

Henderson teljess�ggel m�snak bizonyult, mint Mih�ly minden eddigi gazd�ja. Semleges term�szete volt. Nem volt se j�, se rossz.

Mih�ly �ppen �gy szerette, mint nem. Ink�bb egyszer�en elfogadta. Egy�tt utazt�k be az Egyes�lt-�llamokat �s civakod�s sohasem esett k�zt�k. Henderson egyetlenegyszer sem kiab�lt �lesen Mih�lyra, Mih�ly egyetlenegyszer sem vicsorgott r� fenyeget�en. Egyszer�en egy�tt t�rtek, egy�tt �ltek, mert az �let �rja egy�v� vetette �ket. Sz�vbeli k�tel�k nem volt k�zt�k.

De Henderson Jakab egyenes, tisztess�ges ember volt, �zleti szellem� �s rendszeres. Ha nem d�c�gtek a v�gtelen utaz�sok valamelyik�n, naponta egyszer alaposan megf�rdette Mih�lyt �s ut�na alaposan lesz�r�totta. A f�rdet�st sem goromb�n, sem sietve nem v�gezte.

Mihďż˝ly dolga tďż˝rhetďż˝en kďż˝nnyďż˝ volt, bďż˝r egyhangďż˝. Leszďż˝mďż˝tva az ďż˝rďż˝kďż˝s utazďż˝st, a vďż˝get nem ďż˝rďż˝ kďż˝ltďż˝zďż˝seket vďż˝rosrďż˝l-vďż˝rosra, kďż˝zsďż˝grďż˝l-kďż˝zsďż˝gre, minden este megjelent a szďż˝npadon. Hetenkďż˝nt hďż˝tszer lďż˝pett fel esti ďż˝s kďż˝tszer dďż˝lutďż˝ni elďż˝adďż˝son. A fďż˝ggďż˝ny felment ďż˝s ďż˝ ott ďż˝llt a szďż˝npadon egyedďż˝l olyan kiďż˝llďż˝tďż˝s kďż˝zepette, amely a nagy vonzďż˝erejďż˝ mutatvďż˝nyoknak kijďż˝r. Henderson ott ďż˝llt a szďż˝nfalak kďż˝zďż˝tt, a kďż˝zďż˝nsďż˝g nem lďż˝thatta. ďż˝s nďż˝zett. A zenekar eljďż˝tszott nďż˝gyet Mihďż˝ly darabjai kďż˝zďż˝l, amikre Pincďż˝r tanďż˝totta ďż˝s Mihďż˝ly ďż˝nekelte ďż˝ket. Mindig csak egy rďż˝adďż˝st adott, mďż˝gpedig az »Otthon, ďż˝des otthon«-t. Ennek vďż˝geztďż˝vel, mialatt a kďż˝zďż˝nsďż˝g tapsolt ďż˝s dobogott ďż˝rďż˝mďż˝ben ďż˝s elragadtatďż˝sďż˝ban, Henderson Jakab megjelent a szďż˝nen, a boldogsďż˝g ďż˝s hďż˝la gďż˝pies kifejezďż˝sďż˝vel hajlongott ďż˝s mosolygott, jobb kezďż˝t a pajtďż˝ssďż˝g szďż˝nďż˝szies jelzďż˝sďż˝vel rďż˝tette a Mihďż˝ly vďż˝llďż˝ra, aztďż˝n mielďż˝tt a fďż˝ggďż˝ny utoljďż˝ra lement, mind a ketten bďż˝koltak.

M�gis csak fogoly volt Mih�ly, �lethossziglan el�t�lt fogoly. J�l t�pl�lt�k, j�l f�rdett�k, j�l dolgoztatt�k, de a szabads�gnak egy perc�t sem ismerte. Utaz�s k�zben �jet-napot a ketrecben t�lt�tt, amely el�g nagy volt ahoz, hogy teljes magass�g�ban fel�lljon �s k�nyelmetlen g�rb�l�sek n�lk�l megforduljon maga k�r�l. Olykor vid�ki sz�llod�kban kiker�lt a ketrecb�l �s Hendersonnal megosztotta a szob�t. Ha pedig m�s �llatok nem dolgoztak ugyanazon a m�soron, ketrec�n k�v�l szabad volt az �llathelyis�gben tart�zkodnia. Rendesen volt ilyen a sz�nh�zakn�l, ahol h�rom napt�l egy h�tig terjed� id�t szokott t�lteni.

De soha egyetlen alkalma, egyetlen perce nem akadt, amikor a ketrecet nem �rezve maga k�r�l, szaladg�lhatott volna, an�lk�l, hogy egy szoba falai �lljanak az �tj�ba, vagy hogy l�nc legyen a nyak�rv�be kapcsolva. Sz�p id�ben, d�lut�nokon Henderson gyakran elvitte s�t�lni. De mindig l�ncon. �s �tjuk majdnem mindig valami s�tat�rre vezetett, ahol Henderson a l�nc m�sik v�g�t a padhoz er�s�tette, azt�n valami k�nyvet b�jt.

Mih�ly mogorvas�ga m�ly b�skomors�gra v�ltozott. Az �let �s az �letnek a szabads�ga m�r nem is �rdekelte. El volt z�rva az �lett�l, �s m�r nem t�r�d�tt az �lettel. Belenyugodott, hogy nem t�bb egy b�bsz�nh�zi rabszolg�n�l, aki eszik, f�rdik, ketrec�ben utazik, rendesen v�gzi a munk�j�t �s nagyokat alszik.

M�s mutatv�nyos �llatokhoz k�pest vele j�l b�ntak. �s a vele egy�tt fell�p� �llatokat a rossz b�n�sm�d sok olyan b�ntalma �rte, amelyeket � nem tudott kital�lni, vagy meg�rteni. Volt egy sz�m, amellyel h�rom h�napig szerepelt egy�tt, amely valamennyi orfeumi szerepl� k�z�tt botr�nyos felh�borod�st keltett. M�g a legedzettebbek is sz�vb�l ut�lt�k ezt a sz�mot �s az idom�t�t, pedig Duckworth �s Duckworth macsk�i �s patk�nyai �ltal�nos, n�pszer� sikernek �rvendettek.

- Idom�tott macsk�k! - m�rgel�d�tt Pearl La Pearle, a ker�kp�ros. - Agyongy�t�rt macsk�k, nem idom�tott macsk�k. A macsk�kb�l kiverte az eredeti term�szet�ket �s a macsk�kb�l is patk�nyokat csin�lt. Nekem besz�lhet. �n tudom.

�s Fonseca Manuel, a k�gy�ember is visszautas�totta az italt, amellyel Ducworth az Annandale-sz�ll� b�rj�ban megk�n�lta, � is kit�rt:

- Idom�tott patk�nyok! Dehogy. M�rgezett patk�nyok. Mi�rt nem ugranak el, mikor ott m�sznak a kifesz�tett k�t�len �s el�tt�k is macska, m�g�tt�k is macska? Mert m�r nincs benn�k annyi �let, hogy ugrani tudn�nak. Megm�rgezi �ket izgat�szerekkel, mikor beszerzi �ket, azt�n nem ad nekik enni, hogy az izgat�szer hat�s�t el ne rontsa. Nem kapnak enni soha. Nekem besz�lhetnek. �n tudom. Ugyan mi�rt haszn�l el negyven-�tven patk�nyt minden h�ten? Hiszen l�tom, hogy post�n kapja �ket, mikor helyben nem tudja beszerezni.

Merryweather Merle kisasszony, a harmonika-m�v�szn� szint�n felh�borodott:

- Szent isten! Nem tudom meg�rteni, hogyan ugorhatik be neki a k�z�ns�g! Tegnap reggel a saj�t szememmel l�ttam. Harminc patk�ny k�z�l h�t d�gl�tt meg, m�gpedig �hen d�gl�tt. Nem ad nekik enni. Azok haldokl� patk�nyok, az �hs�gt�l haldokolnak, mikor m�sznak a k�t�len. Hiszen az�rt m�sznak. Ha volna egy kis sajt, meg egy kis keny�r a hasukban, akkor leugran�nak �s elszaladn�nak a macsk�k el�l. Haldoklanak, igen, ott haldoklanak a k�t�len, pr�b�lnak v�nszorogni, mint ahogy a haldokl� ember v�nszorogva pr�b�lna menek�lni a tigrist�l, amelyik �ppen eszi. �s �des j� istenem, a j� bolond k�z�ns�g ott �l �s megtapsolja az eg�szet, mint az idom�t�s eredm�ny�t.

�s a k�z�ns�g? Egy n�z�, bank�r �s egyh�zi m�lt�s�got visel� �r, �gy sz�lt:

- A szeretet csod�kat tud m�velni az �llatokkal! M�g arra is meg lehet �ket szeretettel tan�tani, hogy szeress�k egym�st. A macska �s a patk�ny a vil�g kezdete �ta ellens�gei egym�snak. De itt ma este magunk l�ttuk, amint a legnehezebb mutatv�nyokat egy�tt csin�lt�k �s sem egyetlen macska nem k�vetett el semmi ellens�ges vagy nyilv�nval� t�mad�st a patk�nyok ellen, sem egyetlen patk�nyon nem l�tszott, hogy f�l a macsk�kt�l! Emberi szeretet! Az emberi szeretet csod�ja!

Merryweather Merle kisasszony figyelme a macsk�kra is kiterjedt.

- A patk�nyoknak nem fen�kig tejfel. De n�zz�k csak meg, hogyan szipolyozza ki a macsk�kat. Biztos tudom�som van r�la, hogy k�t h�ten bel�l h�rom macsk�ja d�gl�tt meg. Igaz, hogy csak k�bor macsk�k, de �k is �reznek. A boxviadal teszi �ket t�nkre.

Duckworth sz�m�t mindig a boxviadal fejezte be, amelyet mindig viharos tapssal fogadott a k�z�ns�g. K�t macska l�b�ra kis boxol�-keszty�t h�ztak �s felrakt�k �ket egy asztalra bar�ts�gos m�rk�z�s c�lj�b�l. Persze, azok a macsk�k, amelyek a patk�nyokkal dolgoztak egy�tt, t�ls�gosan t�nkre voltak t�ve ehez. Duckworth az �j macsk�kat haszn�lta erre, amelyekben m�g volt t�z �s lelkier�, m�gnem a t�z �s lelkier� kiveszett bel�l�k �s megbetegedtek �s megd�gl�ttek. A k�z�ns�g sz�m�ra falrenget�en kacagtat� volt a n�gyl�b� l�nyek m�rk�z�se, amelyek nevets�ges hasonl�s�got mutattak a f�l�nyes, k�tl�b� emberrel. De a macsk�k sz�m�ra nem volt kacagtat�. Miel�tt r�juk ker�lt a sor, a sz�nfalak m�g�tt addig izgatt�k �s usz�tott�k �ket, am�g v�szesen el nem kezdtek marakodni. �gy azt�n az �t�sekben, amiket osztogattak, d�h volt, f�jdalom, megvadul�s �s f�lelem. A keszty�k rendesen lej�ttek, �k azt�n, mikor a f�gg�ny lement, nekiestek egym�snak, martak �s t�ptek, �gy, hogy a sz�r�k sz�llt a leveg�ben.

A k�z�ns�g sz�m�ra ez a l�tsz�lagos r�gt�nz�s a teteje volt mindennek, �s mikor tapsvihar �s kacag�s k�vetelte, hogy h�zz�k fel a f�gg�nyt, a sz�npadon meglepet�st sz�nlelve ott �llt Duckworth �s egy seg�dkez� sz�npadi munk�s, �s t�r�lk�z�t lobogtatva sz�r�tott�k a k�zd� feleket.

De a macsk�k annyira �sszet�pt�k �s karmolt�k folyton egym�st, hogy a sebeik sohasem gy�gyulhattak be �s fert�z�st kaptak, m�g az �llatok eg�sz teste egy ny�lt seb lett. Vagy megd�gl�ttek, vagy pedig, ha annyira elvesztett�k a sz�v�ket, hogy m�g a patk�nyt sem tudt�k megt�madni, akkor azt a szerepet kapt�k, hogy a kifesz�tett k�t�len dolgozzanak a patk�nyok t�rsas�g�ban, amelyekben sokkal kevesebb �let volt m�r, semhogy el tudtak volna t�l�k menek�lni. �s mint Merryweather Merle kisasszony mondta, a j� bolond k�z�ns�g hal�lra kacagta mag�t, �s tapsolta Duckworth macsk�it �s patk�nyait, mint az idom�t�s csod�j�t.

Az egyik m�soron egy nagy csimp�nz szerepelt egy�tt Mih�llyal, amely gy�l�lte a ruh�t. Ha m�r fel�lt�ztett�k, akkor sz�vesen ment a sz�npadra �s v�gezte a dolg�t. De fel�lt�ztetni nem volt tr�fadolog. A gazd�ja �s k�t sz�npadi munk�s kellett hozz�. Ezek felh�zt�k egy falba vert karik�ra �s majd megfojtott�k, am�g r�adt�k a ruh�it. M�sk�p nem ment. Pedig a gazd�ja m�r r�g kiverte a metsz�fogait.

XXXIII. FEJEZET.

K�t esztendeig j�rta �nekelve az Egyes�lt-�llamokat Mih�ly, mag�nak dics�s�g�re �s Henderson Jakabnak anyagi boldogul�s�ra. Szerz�d�s n�lk�l nem volt soha. Akkora volt a sikere, hogy Henderson visszautas�tott sz�mos olyan kecsegtet� aj�nlatot is, amely a tengerent�lra, Eur�p�ba h�vta. De Mih�ly m�gis vak�ci�hoz jutott, mikor Henderson Chicagoban t�fuszba esett.

H�rom h�napig tartott a sz�nid�. Ezt Mih�ly j� b�n�sm�dban, de m�gis fogoly gyan�nt t�lt�tte Mulcachy �llat-Otthon�nak egyik ketreces �lj�ban. Mulcachy, Collins Harris egyik legjelesebb tan�tv�nya, versenyt�rsa lett mester�nek: int�zetet alap�tott Chicagoban, ahol szint�n szigor� tisztas�gban �s tudom�nyosan kegyetlen�l ment minden. Mih�lynak csak a kit�n� �lelmez�sben �s a tisztas�gban volt r�sze, de mint ketrec�nek mag�nyos foglya, �nk�nytelen�l is meg�rezte maga k�r�l az emberek sz�rakoztat�s�ra bet�rt �llatok f�jdalm�nak l�gk�r�t.

Azalatt a h�rom h�nap alatt, amit Mih�ly Mulcachy �llat-Otthon�ban t�lt�tt, k�t k�l�n�sen s�lyos eset fordult el�.

Az els� volt a nagy indiai tigris esete. Szabadon sz�letett az �serd�ben, szabad volt mindig �s term�szet�nek �s r�termetts�g�nek megfelel�en ura volt minden m�s �l�l�nynek, tigrist�rsait is bele�rtve. V�g�l p�rul j�rt. A hurokb�l nagy kalitk�ba ker�lt, azt�n a kalitk�val egy�tt elef�nth�ton, vas�ton, g�zhaj�n utazott v�gig vizeket �s sz�razf�ldeket eg�szen Mulcachy �llat-Otthon�ig. Venni sz�nd�koz�k megszeml�lt�k, de nem mert�k megvenni. De Mulcachy kitart�an v�rt. Vereked� v�re fellobogott ennek a nagyszer� cs�kos macsk�nak a l�tt�ra. A vad�llat mintegy kih�vta, hogy mutassa meg, mit tud. �s k�t olyan h�t alatt, amely pokol volt a tigrisnek is, a t�bbi �llatoknak is, megtan�totta az els� leck�re.

Ben Boltnak h�vt�k a tigrist. T�retlen �s engesztelhetetlen �llapotban �rkezett meg, b�r a sz�k kalitk�j�ban t�lt�tt nyolcheti g�rcs�s szorong�s szinte elk�b�totta, mert mozdulni sem tudott. K�t h�tig nem t�rt�nt vele semmi. �s ezalatt az id� alatt Ben Bolt a cementb�l �s vasb�l val� nagy ketrecben gyakorolta �s helyrehozta izmainak haszn�lat�t �s m�g jobban meggy�l�lte ezeket a k�tl�b�, hozz� k�pest olyan hitv�ny l�nyeket, akik fort�llyal �s ravaszs�ggal foglyul ejtett�k.

�gy azt�n azon a reggelen, mikor a pokol megny�lt neki, k�szen �s moh�n v�rt minden ellenfelet. Azok j�ttek is, tapasztalati szab�lyokkal, k�telekkel �s vill�s v�g� vasrudakkal felszerelve. �ten a ketrec r�csa k�z�tt k�t�lhurkokat dobtak be a padl�ra. � h�rg�tt �s r�csapott a hurkol� k�telekre �s t�z percig nem volt egy�b, mint nagy �s tehetetlen vad�llat, amelyb�l csak �ppen a ravaszs�g �s t�relem hi�nyzott, amellyel ezek a nyomorult k�tl�b�ak rendelkeztek.

V�gre t�z perc m�lva elvesztette a t�relm�t �s nem gondolt a l�lektelen k�telekkel. R�vicsorgott az emberekre �s egyik h�ts� l�b�val bele�llt egy hurokba. A k�vetkez� pillanatban egy vasvilla m�r felemelte a hurkot a l�ba k�r�, a hurok megszorult �s harap�sa belem�lyedt a tigrisnek h�s�ba is, m�lt�s�g�ba is. �v�lt�tt, ugrott �s �rj�ng�tt esztelen d�h�ben. De az idom�t�k a megt�gult k�telet szorosra h�zt�k megint �s a tigris nem is vette �szre, m�r az egyik mells� l�b�n is hasonl� hurok fesz�lt. Amit eddig csin�lt, az semmi sem volt a k�vetkez�kh�z. De ostoba volt �s t�relmetlen. Az emberi l�nyek okosak �s t�relmesek voltak �s hurok ker�lt a harmadik, v�g�l a negyedik l�b�ra is. Sok ember belekapaszkodott a k�telekbe �s v�gre is oldal�ra ford�tva sz�gyenletesen odah�zt�k a r�cshoz �s a r�cson �t kih�zt�k a n�gy l�b�t, legf�lelmesebb fegyvereit a borzaszt� karmokkal.

�s ekkor egy hitv�ny kis ember, Mulcachy, nyiltan �s vakmer�en be mer�szelt hatolni a ketrecbe �s odal�pni hozz�. A tigris nekiugrott, azaz, hogy csak pr�b�lt, de a n�gy l�b�t h�zt�k kifel� a r�cson �t �s � nem tudta visszah�zni a l�bait, hogy maga al� kapja �ket. �s Mulcachy let�rdelt mell�je �s az �t�dik hurkot seg�tett a fej�re �s a nyaka k�r� h�zni. Akkor azt�n a fej�t �ppen olyan ellen�llhatatlanul odah�zt�k a r�cshoz, mint ahogy a l�bait m�r kih�zt�k a r�cs r�djai k�z�tt. Azt�n Mulcachy k�zzel illette, r�tette a kez�t a fej�re, a f�l�re, m�g az orr�ra is, a fogait�l alig egy ujjnyira. �s � csak h�r�gni tudott �s ord�tani �s fuldoklani, mikor a hurok elszor�totta a l�lekzet�t.

Reszketett, de nem f�lelm�ben, hanem d�h�ben. K�nytelen volt elt�rni, hogy vastag, sz�les b�r�vet h�zzanak a tork�ra, amelyhez egy igen er�s �s hossz� vontat�k�t�l volt er�s�tve. Mikor azt�n Mulcachy kiment a ketrecb�l, az �t hurkot egyenk�nt �gyesen leszedt�k a l�bair�l �s nyak�r�l. Ez ut�n a s�lyos m�ltatlans�g ut�n megint szabad volt teh�t - a ketrec�ben. Felpattant a leveg�be. Visszat�r� l�lekzet�vel ord�tva hirdette a d�h�t. R�csapott a k�t�lre, amely k�nozta az idegeit, karmolta az �rvet, amely a nyak�t fogva tartotta, elesett, felfordult, egyre jobban �s jobban felizgatta mag�t, mert belecsavarodott a k�t�lbe �s egy f�l�ra mulva teljesen kif�lt a l�lektelen t�rggyal val� hi� k�zdelemben. �gy t�rik be a tigriseket.

V�g�l ott ny�lt el a padl�n kimer�lve, s�t szinte betegen att�l az ideges fesz�lts�gt�l, amelyet saj�t haragja hozott r�. Csavargatta a fark�t, a szem�b�l gy�l�let ragyogott �s elfogadta a nyak�ba kapaszkodott valamit, mint olyat, amit�l nem szabadulhat.

Keser�s�g�re a ketrec h�ts� ajtaj�t kinyitott�k, t�rva-nyitva hagyt�k. A nyit�st harcias gyanakv�ssal n�zte. De az ajt�ban nem jelent meg senki, nem mutatkozott fenyeget� veszedelem. Gyanakv�sa m�gis n�tt�n-n�tt. Ezek k�z�tt az emberi �llatok k�z�tt folyton olyan dolgok t�rt�ntek, melyeket nem tudott el�re �s nem volt k�pes felfogni. Szeretett volna ottmaradni, ahol van, de h�t�lr�l, a r�cs r�djai k�z�tt ki�lt�sok, ord�t�sok, ostorcsap�sok �s a hossz� vill�k f�jdalmas d�f�sei j�ttek. Nem a menekv�s rem�ny�ben, hanem, mert azt hitte, hogy odajuthat a b�ntalmaz�khoz, a k�telet maga m�g�tt vonszolva kiugrott abba a h�ts� folyos�ba, amely a ketrecek sora m�g�tt v�gigh�z�dott. A folyos� �res volt �s s�t�t, de maga el�tt vil�got l�tott. Nagy ugr�sokkal �s ord�t�sokkal ennek az ir�nynak rohant neki �s �r�lt �v�lt�z�st �s von�t�st keltett a t�bbi ketrecek �llatai k�zt.

Belement a vil�goss�gba, amelynek a f�nyess�ge vak�totta. Ott hossz� fark�val csapkodva lekuporodott, hogy az �j helyzetben t�j�koz�dj�k. De ez megint csak ketrec volt, ahol tal�lta mag�t, igen nagy ketrec: t�gas, vil�gos el�ad�-ar�na, amely csupa ketrec volt. Rajta k�v�l nem volt senki az ar�n�ban, de a r�csos tet� r�djair�l csiga-szerkezet l�gott le �s h�t er�s vassz�k, ami azonnal gyan�t keltett benne �s � r�ord�tott a t�rgyakra.

Vagy egy f�l�r�ig k�sz�lt az ar�n�ban. A korl�tozott szabads�g helyis�gei k�z�tt, amelyeket t�zhetes fogs�ga alatt megismert, ez volt a legnagyobb. Ekkor egy vaskamp� ny�lt be a r�cson, megfogta �s h�zta a k�t�l v�g�t �s a k�v�l�ll� emberek kez�be juttatta. Egyszerre t�zen fogt�k meg �s � nekiment volna a r�csig, ha ebben a pillanatban be nem j�tt volna Mulcachy egy szemk�zti nyitott ajt�n. Ben Boltot �s ezt az embert nem v�lasztotta el r�cs egym�st�l �s Ben Bolt fel�je fordult. De k�zben nagyon gyan�s volt neki, hogy ez a kis, t�r�keny emberi l�ny nem fut el�le, nem bukik le, hanem �ll �s v�rja �t.

Ben Bolt nem tudta el�rni ezt az embert. El�sz�r �vatosan gondolt egyet, er�szakkal visszatartotta mag�t �s csapkod� farokkal suny�tva tanulm�nyozta az embert, aki olyan k�nny� zs�km�nynak l�tszott. Mulcachy egyik kez�ben hossz� korb�csot, m�sikban hegyesre k�sz�r�lt vasvill�t tartott, az �v�ben ott volt egy vakra t�lt�tt revolver.

Ben Bolt m�g jobban lehasalt �s k�zeledett fel�je, lassan cs�szva, mint az eger�sz� macska. Mikor bizonyos ugr�si t�vols�gban megint meg�llt, m�g alacsonyabbra h�zta �ssze mag�t, nekiszedel�dzk�d�tt az ugr�snak, azt�n megford�totta a fej�t, hogy l�ssa a h�ta m�g�tt a ketrecen k�v�l �ll� embereket. A k�telet a nyak�n, amelyet azok fogtak, elfelejtette.

- L�tod, most j�l is viselhetn�d magad azzal az er�vel, �reg, - sz�lt hozz� Mulcachy gyeng�d, kedvesked� hangon, egy l�p�st tett fel�je �s a vill�t maga el� tartotta.

Ez csak m�g jobban d�h�tette a hatalmas, nagyszer� vadat. M�ly, fojtott morg�s t�rt fel benne, a f�lei h�tra lapultak. Ugrott. A mancsait �gy tartotta el�re, hogy a karmok horgok gyan�nt �lltak ki bel�le. A farka kem�nyen �s egyenesen �szott ut�na, mint egy r�d. Az ember se le nem bukott, se el nem szaladt. De � sem �rkezett oda hozz�. Ugr�sa vonal�nak tetej�n a k�t�l szorosra fesz�lt a nyak�n, � bukfencet vetett a leveg�ben �s s�lyosan az oldal�ra zuhant.

Miel�tt l�bra kaphatott volna, Mulcachy m�r rajta�t�tt. Odaki�ltott a kissz�m� k�z�ns�gnek:

- L�tj�k, most fogom kiverni bel�le a vitatkoz�st.

�s el is kezdte kiverni. Verte az orr�t a korb�cs nyel�vel �s d�fte az oldal�t a vill�val. Az �t�sek �s d�f�sek eg�sz vihar�t z�d�totta az �llat leg�rz�kenyebb r�szeire. Ben Bolt mindig nekiugrott, hogy bossz�t �lljon, de az emberek, akik a k�t�l v�g�t fogt�k, mindig visszar�ntott�k �s Mulcachy folyton ott volt, m�g akkor is, mikor az oldal�ra zuhant �s verte, �t�tte, sz�rta. Roppantul f�jt neki, k�l�n�sen az orra. �s aki a f�jdalmat okozta, az �ppen olyan vad �s borzaszt� volt, mint �, s�t m�g ink�bb, mert intelligensebb volt.

N�h�ny percig tartott ez �s Ben Bolt bel�tv�n, hogy k�ptelen sz�tt�pni �s megsemmis�teni ezt az embert, aki b�ntalmazta, - elvesztette a b�tors�g�t. Sz�gyenletesen megfutott ez el�l az apr�, k�tl�b� l�ny el�l, aki m�g n�la, a teljesen kifejlett beng�li kir�lytigrisn�l is borzaszt�bb volt. Ben Bolt k�nj�ban magasra ugrott a leveg�ben, futkosott ide-oda, leszegve a fej�t, hogy a f�jdalmat kiker�lje. Az ar�na oldal�nak is nekiment, felugrott a cs�sz�s vasrudakra �s pr�b�lt felm�szni r�juk.

Mulcachy, mint a bossz��ll�s �rd�ge, folyton a nyom�ban volt, verte �s szurk�lta �s a foga k�z�tt sziszegte r�:

- Fogsz m�g okoskodni, mi? Majd megtan�tlak �n vitatkozni! Nesze! Nesze! Nesze m�g! Nesze ez is!!

Azt�n meg�llt �s a meger�ltet�st�l lihegve jelentette ki, mialatt a tigris �sszekuporodott, reszketett �s a r�csig h�tr�lt el�le:

- Most m�r f�l t�lem. A t�bbi gyerekj�t�k. �t percig hagyj�k b�k�ben, emberek. Mi is kif�jjuk magunkat.

A felf�ggesztett vassz�kek k�z�l lejjebb h�zott egyet, odaer�s�tette a padl�hoz �s el�k�sz�leteket tett az els� mutatv�ny tan�t�s�ra. Ben Boltnak, aki az �serd�ben sz�letett �s az �serd�ben nevelkedett, meg kell tanulnia, hogy az emberi l�nyeket ut�nozva, r��lj�n a sz�kre. De Mulcachy m�g nem volt k�szen. A f�lelemkelt�s els� leck�j�t m�g meg kellett ism�telni �s j�l bel�je verni az �llatba.

K�zel, de biztons�gos t�vols�gban, odal�pett Ben Bolthoz �s r�v�gott az orr�ra. Azt�n megint r�v�gott. �s t�zszer �s sz�zszor r�v�gott. Ben Bolt ford�thatta a fej�t, ahogy akarta, a korb�cs mindig r�csapott borzaszt�an sz�tz�zott orr�ra. Mulcachy mesteri szak�rtelemmel kezelte az ostort. A hossz�-hossz� korb�cs t�vedhetetlen�l megc�lozta, megcsattantotta �s megv�rezte a Ben Bolt orr�t, ak�rhogyan pr�b�lta is f�lretartani.

Mikor m�r az �rj�ng�sig t�rhetetlen volt a dolog, megint ugrott, de csak annyit �rt el vele, hogy a t�z er�s ember, aki a k�telet fogta, megint visszar�ntotta. A harag, a vads�g, a puszt�t�s sz�nd�ka v�gre is teljesen elp�rolgott a tigris forr� agy�b�l. Megismerte a f�lelmet, csak ezt tudta m�r, f�lt �s f�lt �s megint f�lt �s csakis f�lt, teljesen �s nyomorultan f�lt ett�l az emberi f�regt�l, amely olyan f�jdalommal t�lt�tte el.

Ekkor azt�n megkezd�d�tt az els� mutatv�ny oktat�sa. Mulcachy er�sen megkopogtatta a sz�ket a korb�cs nyel�vel, hogy r�ir�ny�tsa az �llat figyelm�t, azt�n a korb�cs csattan�j�val �lesen odacs�pett az orr�ra. Ugyanekkor h�tulr�l egy seg�d a r�cson kereszt�l vill�t d�f�tt az �llat oldal�ba, hogy elkergesse a r�cst�l �s a sz�k fel� �szt�k�lje. A tigris el�re cs�szott a has�n, azt�n megint visszah�k�lt a r�cshoz. Mulcachy megint kopogott a sz�ken, megint r�csapott az orr�ra, az oldal�t megint megd�ft�k s a f�jdalom megint a sz�k fel� k�nyszer�tette. Ez �gy ment a v�gtelens�gig, egy negyed�ra hosszat, egy f�l�ra hosszat, egy �ra hosszat. Mert az emberi-�llatok isteni t�relemmel rendelkeztek, � pedig csak �serdei vad�llat volt. �gy t�rik be a tigriseket. �s ez az ige sz�r�l-sz�ra �rtend�. Az idom�tott �llat meg van t�rve. A vad�llatban el�bb megt�rik valami, miel�tt arra adja mag�t, hogy fizet� k�z�ns�g el�tt mutatv�nyokat csin�ljon.

Mulcachy megparancsolta, hogy egy seg�d j�jj�n be hozz� az ar�n�ba. Mivel nem tudta a tigrist k�zvetlen�l r�b�rni, hogy r��lj�n a sz�kre, m�s eszk�z�kh�z kellett folyamodnia. A Ben Bolt nyak�ra er�s�tett k�telet felvitt�k a magasba �s �th�zt�k a csigaszerkezeten. Adott jelre a t�z ember nekirugaszkodott a k�t�l k�ls� v�g�nek. �s mik�zben Ben Bolt h�rg�tt, r�gkap�lt, k�h�g�tt erre az �j gyal�zatra a r�m�let �j �rj�ng�s�ben, a nyak�n�l fogva lassan felh�z�dott a padl�r�l, v�gre eg�szen a leveg�ben l�gott, mint az akasztott ember, k�szk�d�tt, el�llt a l�lekzete �s fuldokolni kezdett. �gy h�nykol�dott �s �gy csavarta a k�telet, hogy teste pomp�s izmainak erej�n�l fogva szinte csom�t k�t�tt r� k�nl�d�s�ban.

A csigaszerkezet fenti kereke sďż˝nen mozgott odďż˝bb. A segďż˝d megfogta a tigris farkďż˝t ďż˝s a levegďż˝ben odahďż˝zta a szďż˝k fďż˝lďż˝. Tehetetlen testďż˝t ďż˝gy vittďż˝k a farkďż˝nďż˝l fogva ďż˝s oldalďż˝t ez alatt Mulcachy szurkďż˝lta a vasvillďż˝val. Ekkor a kďż˝tďż˝len hirtelen ejtettek egyet ďż˝s Ben Bolt kďż˝bulďż˝ fejjel ott talďż˝lta magďż˝t a szďż˝ken ďż˝lve. Abban a pillanatban mďż˝r le is ugrott a padlďż˝ra, kapott egyet az orrďż˝ra a sďż˝lyos korbďż˝csnyďż˝llel ďż˝s a revolver egyenesen az orra cimpďż˝jďż˝ba sďż˝tďż˝tte a vak lďż˝vďż˝st. ďż˝rjďż˝ngďż˝ fďż˝jdalma ďż˝s fďż˝lelme a vďż˝gsďż˝kig feszďż˝lt. Repďż˝lve ugrott tovďż˝bb, de felhangzott Mulcachy kiďż˝ltďż˝sa: »Fel!« Megint felemelkedett a levegďż˝be ďż˝s a nyakďż˝n lďż˝gva vďż˝vďż˝dni kezdett.

A fark�n�l fogva megint a kell� helyre h�zt�k, mellbe d�ft�k �s hirtelen leejtett�k. De olyan hirtelen, hogy g�rcs�sen r�ngat�dz� teste teljes hassal, durv�n zuhant a sz�kre. Ami kev�s szusz a h�nykol�d�s ut�n m�g maradt benne, az most az er�szakos zuhan�st�l mintha el�llt volna benne. A szeme elmezavart �s f�tyolos f�nyben �szott. F�lelmesen libegett, a fej�vel erre-arra h�nykol�dott. A sz�ja tajt�kzott, az orr�b�l d�lt a v�r.

- Fel! - ki�ltott Mulcachy.

�s Ben Boltot megint felemelt�k lassan a leveg�be; az �rv l�lekzet-el�ll�t� szor�t�s�t�l eszeveszetten r�gkap�lt. Olyan vadul h�nykol�dott, hogy m�g miel�tt h�ts� l�bai elhagyt�k volna a talajt, a test el�re �s h�tra r�ndult �s mikor eg�szen a leveg�ben volt, �gy lengett, mint valami �ri�s inga. A sz�kek felett leejtett�k s most m�r a m�sodperc egy kis r�sz�ig olyan volt a helyzete, mint a sz�ken �l� ember�. Akkor borzaszt� ki�lt�st hallatott �s ugrott.

Ez a ki�lt�s nem volt sem vicsorg�s, sem �v�lt�s, sem ord�t�s, hanem tiszt�ra a f�jdalom ki�lt�sa, mintha valami t�rt volna benne. Csak n�h�ny ujjnyira volt m�r Mulcachyt�l, mikor megint vak l�v�s d�rd�lt bele az orrlyukaiba �s a munk�sok olyan hirtelen r�ntott�k vissza a k�t�llel, hogy szinte nyak�t szegte.

Mikor megint a sz�kre ejtett�k, �gy zuhant r�, mint a f�lig teli liszteszs�k. �gy esett tov�bb is a sz�kr�l, m�gnem �sszet�rve, eszm�letlen�l el�re hullott. A nyelve feket�n �s dagadtan l�gott ki a sz�j�b�l. Mikor v�dr�kkel �nt�zt�k r� a vizet, vinnyogott �s ny�g�tt. �gy v�gz�d�tt az els� lecke.

- Minden j�l megy, - mondogatta Mulcachy napr�l-napra, ahogy a tan�t�s haladt. - T�relemmel �s kem�ny munk�val ki fogjuk hozni a mutatv�nyt. A hatalmamban van. F�l t�lem. Csak id� kellett hozz� �s az id� az ilyen �llatokn�l k�l�n�sen �rt�kes.

Nem ezen az elsďż˝ napon, nem is a mďż˝sodikon, nem is a harmadikon tďż˝rt meg igazďż˝ban az a bizonyos valami a Bent Bolt belsejďż˝ben. De kďż˝t hďż˝t mulva megtďż˝rt. Mert eljďż˝tt az a nap, mikor Mulcachy megkopogtatta a szďż˝kďż˝t a korbďż˝csa nyelďż˝vel, a segďż˝d a rďż˝cson keresztďż˝l beledďż˝fte a vasvillďż˝t a Ben Bolt oldalďż˝ba ďż˝s Ben Bolt kivetkďż˝zve kirďż˝lysďż˝gďż˝bďż˝l, somfordďż˝lva, mint az elnďż˝spďż˝ngolt kďż˝bor macska, szďż˝nalmas rettegďż˝ssel kotrďż˝dott fel a szďż˝kre ďż˝s r��lt, mint egy ember. Most mďż˝r »idomďż˝tott« tigris volt a neve.

A m�sik eset, az �li�s�, m�g s�lyosabb volt �s �gy emlegett�k k�s�bb, mint egyik�t Mulcachy ritka kudarcainak, b�r mindenki elismerte, hogy ezt a kudarcot nem lehetett kiker�lni. �li�s hatalmas, sz�rny� alaskai medve volt, alapj�ban v�ve j�indulat�, s�t ked�lyes �s humoros, mint a medv�k �ltal�ban. De megvolt a maga makacs akarata, amely �ppen olyan kem�ny volt, mint a kopony�ja. R� lehetett b�rni egyre-m�sra, de azt k�ptelen volt elt�rni, hogy b�rmire is k�nyszer�ts�k. �s az �llatidom�t�s vil�g�ban, ahol a sz�moknak �gy kell folyni, mint a karikacsap�s, a r�b�r�sra nem igen lehet vesztegetni az id�t. Az �llat el kell hogy v�gezze a dolg�t, m�gpedig r�gt�n. A k�z�ns�g nem megy bele a k�sedelembe, amig az idom�t� pr�b�l r�besz�lni egy-egy rosszkedv�, vagy huncutkod� �llatot, hogy csin�lja m�r, ami�rt a k�z�ns�g befizetett.

�li�s is megkapta a maga els� leck�j�t a musz�jb�l. Ez volt egyszersmind az utols� leck�je is �s nem is terjedt az oktat�-ar�n�ig, mert a ketrec�ben folyt le.

Mindenekel�tt az t�rt�nt vele, hogy a szok�sos m�don a n�gy l�b�ra hurkot vetettek a r�cson kereszt�l, a fej�re r�h�zt�k a fojt� �rvet, odavonszolt�k a r�cshoz �s valamennyi nagy k�rm�t olyan alaposan lev�gt�k, hogy h�s is j�tt vele. Ezt a k�ls� emberek csin�lt�k. Akkor Mulcachy benn a ketrecben karik�t h�zott az orr�ba. Persze, ez az oper�ci� nem ment olyan k�nnyen, mint ahogy hangzik. Ki kellett f�rni az orr�t. Mulcachy, mikor a szersz�mot belef�rta a hatalmas �llat cimp�j�ba, egy kis darab eleven h�st metszett ki az orr�b�l. �rtette a medve-mesters�get. A medv�kn�l �gy �ll a dolog, hogy mindig, mikor egy friss medv�t engedelmess�gre oktatnak, valaki a hatalm�ban kell hogy tartsa a medve valamelyik �rz�keny testr�sz�t. A hozz�f�rhet� �rz�keny r�szek a f�l, az orr, a szem. Mivel a szem kiesik a j�t�kb�l, marad a f�l meg az orr.

A f�rott lyukon Mulcachy mingy�rt kereszt�l is h�zta a f�mkarik�t. A karik�hoz pedig hossz� lenk�telet er�s�tett. Aki ezt a k�telet fogta, az minden hely�n nem val� mozdulatot meg tudott �ll�tani, amit �li�s h�tral�v� �lete folyam�n csin�lt. A sorsa m�r most nyilv�nval� volt �s elv�geztetett. Foglya �s rabszolg�ja lett az orra cimp�j�ba f�z�tt karik�nak mind�r�kre, am�g �l �s l�lekzik.

A hurkokat leszedt�k �s �li�st szabadj�ra engedt�k a ketrec hat�rain bel�l, hogy orra karik�j�val megismerkedj�k. � meg is kezdte az ismerets�get: egyenesen �llt, ord�tott �s hatalmas mancsaival tapogatta a karik�t. A tapogat�s nem volt kellemes. A karika t�zesen �s �lesen f�jt. �s � a mancsaival igyekezett elt�vol�tani ezt a f�jdalmat, mint ahogy a m�zes faodu megd�zsm�l�sa k�zben a m�hek full�nkjait�l igyekezett szabadulni. Ki is t�pte a karik�t, az orra h�s�t elszak�totta �s a kerek, f�rott lyukb�l f�jdalmas hasad�kot csin�lt.

Mulcachy k�romkodott. Megint j�ttek a hurkok. �li�st megint tehetetlenn� tett�k, oldal�ra bor�tott�k, l�bait kih�zt�k a r�csrudak k�zt �s az orr�t megf�rt�k megint. Ez�ttal a m�sik orrlyuk�t. �s mikor szabadj�ra hagyt�k, megint kit�pte a h�s�b�l a karik�t.

Most m�r nagyon megharagudott Mulcachy. Szidta a medv�t:

- Hallgass az okos sz�ra, he!

Amit okos sz�n �rtett, az abban �llott, hogy a karik�t egyszer�en �th�zta mind a k�t orrlyuk�n egyszerre, j� magasan fent, a k�zfalon is kereszt�l. De �li�ssal nem lehetett okosan besz�lni. M�s volt, mint Ben Bolt. Abban a pillanatban, amint szabad lett, kit�pte a karik�t �s a f�lorr�t vele szak�totta. Akkor Mulcachy kif�rta �li�s jobb f�l�t. �li�s foszl�nyokk� t�pte a f�l�t. Mulcachy kif�rta a bal f�l�t. �li�s azt is foszl�nyokk� t�pte. �s Mulcachy megadta mag�t. Nem tehetett egyebet.

- Elvesztett�k a k�zdelmet, - mondta szomor�an. - Nincs hova h�zni a karik�t.

K�s�bb, mikor �li�st arra �t�lt�k, hogy �lethossziglan ketrec-t�ltel�k legyen, Mulcachy gyakran mondogatta el�t�l� hangon.

- Roppant ostoba �llat volt. Nem lehetett vele csin�lni semmit. M�g a karik�t sem volt hol beleh�zni.

XXXIV. FEJEZET.

A kaliforniai Oaklandban t�rt�nt, az orfeumban. Kennan Harley �ppen az �l�s al� ny�lt a kalapj��rt, mikor a feles�ge megsz�lalt:

- Hiszen m�g nincs sz�net. M�g van egy sz�m.

- A kutya-sz�m, - mondta Kennan �s ezzel meg is mondta a mag��t, mert mindig felkelt �s kiment, ha valahol idom�tott �llatok k�vetkeztek a m�sorra.

Kennan Villa r�pillantott a m�sorra.

- Ja persze. De ez egy �nekl� kutya. Egy kutya-Caruso. �s itt fel van t�ntetve, hogy a sz�npadon nem lesz senki m�s, csak a kutya. Most az egyszer maradjunk itt �s n�zz�k meg, tud-e annyit, mint Jeromos.

Kennan Harley teh�t maradt. A k�t n�ger sz�n�sz befejezte a sz�m�t, ism�tl�st is adott, azt�n felment a f�gg�ny �s �res sz�npad t�rult a n�z� el�. Nyugodt l�ptekkel bej�tt egy �r terrier, nyugodtan a sz�n k�zepe fel� tartott, kij�tt majdnem eg�szen a rivald�ig �s szembe �llt a karmesterrel. Mint ahogy a m�sor is hirdette, egyed�l volt a sz�nen.

A zenekar az »ďż˝desen, lassan« bevezetďż˝ taktusait jďż˝tszotta. A kutya ďż˝sďż˝tott ďż˝s leďż˝lt. De a zenekarnak meg volt mondva, hogy addig jďż˝tssza a bevezetďż˝ taktusokat ďż˝jra, meg ďż˝jra, mďż˝g a kutya megszďż˝lal, aztďż˝n menjen utďż˝na. Harmadszor a kutya ki is nyitotta a szďż˝jďż˝t ďż˝s rďż˝kezdte. Amit csinďż˝lt, nem volt puszta vonďż˝tďż˝s. Sokkal lďż˝gyabb volt, semhogy vonďż˝tďż˝snak lehetett volna nevezni. ďż˝s nem is volt csupďż˝n ritmikus. A kutya pontosan a dallamot ďż˝nekelte.

De Kennan Villa alig hallgatott oda.

- Sz�zszor jobban �nekel, mint Jeromos - s�gta a f�rje.

- Mondd, - s�gta vissza izgatottan az asszony - l�ttad m�r ezt a kuty�t?

Harley r�zta a fej�t.

- De l�ttad, - er�sk�d�tt az asszony. - N�zd azt a kajla f�l�t. Gondolkozz. Gondolj vissza! Nem eml�kszel?

Harley m�g mindig r�zta a fej�t.

- Eml�kezz a Salamon-szigetekre, - s�rgette a feles�ge - eml�kezz az Ariel-yachtra. Eml�kezz vissza, hogy mikor Malait�b�l, ahol Jeromost felszedt�k, visszafel� tartottunk, Tulagiban volt neki egy testv�re, egy n�ger-vigy�z� az egyik szk�neren.

- Igen, Mih�lynak h�vt�k. Nos?

- Annak ugyanilyen kajla volt a f�le. �s az is dr�tsz�r� volt. A Jeromos �destestv�re volt. A sz�leik a meringei Brigitta �s Terentius voltak. Jeromos a mi �nekes kuty�nk. Ez a kutya is �nekel. �s kajla f�le van. Ez a kutya Mih�ly.

- Lehetetlen, - mondta Harley.

- Mondd, - k�rdezte Villa - ha holnap Jeromos futkosna az � oldal�n, akkor elhinn�d?

- Igen, - felelte a f�rje - az t�ny, hogy a k�t testv�r �gy szeretett szaladni egym�s mellett. �s Terentius �s Brigitta is �gy szaladtak mindig el�tt�k. De a Salamon-csoport, meg az Egyes�lt-�llamok messze vannak �m egym�st�l.

- Jeromos is messzir�l j�tt. �s ha Jeromos eljuthatott a Salamon-szigetekr�l Kaliforni�ba, mi�rt volna k�l�n�sebb, hogy Mih�ly is eljutott id�ig?... �, hallgasd csak!

A kutya ismďż˝tlďż˝s gyanďż˝nt most az »Otthon, ďż˝des otthon«-t ďż˝nekelte. Ennek vďż˝geztďż˝vel Henderson Jakab is elďż˝jďż˝tt a viharos tapsokra a kulisszďż˝k mďż˝gďż˝l ďż˝s egyďż˝tt hajbďż˝kolt a kutyďż˝val. Villa ďż˝s Harley szďż˝tlanul ďż˝ltek egy percig. Akkor Villa hirtelen ďż˝gy szďż˝lt:

- Menj�nk h�tra �s n�zz�k meg k�zelr�l.

Mikor a h�zasp�rt az orfeum igazgat�ja h�trakalauzolta a kis �lt�z�be, Henderson Jakab els� gondolata ez volt:

- Megint az �llatv�d� Egyes�letb�l j�nnek...

Mih�ly f�lig aludt a sz�ken �s nem vett r�luk tudom�st. �s mialatt Harley Hendersonnal besz�lgetett, Villa szem�gyre vette a kuty�t. Mih�ly alig nyitotta ki a szem�t, m�r be is h�nyta megint. Nagyon �nta az emberi vil�got �s nagyon mogorva volt a maga megsavanyodott term�szet�ben, m�r nem volt a r�gi, ny�jas kutya, akinek j�v�-men� emberek r�veregettek a fej�re, bolonds�gokat mondtak �s mentek �tjukra, hogy soha t�bb� ne l�ss�k.

Kennan Vill�t kellemetlen�l �rintette a visszautas�t�s. Abbahagyta egy percre a bar�tkoz�st �s odahallgatott arra a t�rt�netre, amelyet Henderson Jakab adhatott felvil�gos�t�sul a kuty�r�l. Egy Del Mar Harry nev� idom�t� szedte fel a kuty�t valahol a Csendes-�ce�n partj�n, val�sz�n�leg San-Francisc�ban, de mikor kelet fel� j�tt vele, meghalt New-Yorkban egy baleset alkalm�val, miel�tt m�g b�rkinek, b�rmit elmondott volna a kuty�r�l. T�bbet nem is tudott mondani Henderson, csak m�g azt, hogy k�tezer doll�rt fizetett �rte bizonyos Collins Harrisnek �s hogy enn�l jobb v�s�rt nem csin�lt soha �let�ben.

Villa megint a kuty�hoz fordult.

- Mih�ly, - sz�l�totta kedveskedve, szinte csak s�gva.

�s Mih�ly f�lig felnyitotta a szem�t, f�lt�-izmai megkem�nyedtek, teste megreszketett.

- Mih�ly, - mondta Kennann� m�g egyszer.

Erre mďż˝r felďż˝tďż˝tte a fejďż˝t Mihďż˝ly, felcsapta a fďż˝lďż˝t ďż˝s rďż˝nďż˝zett. A tulagii ďż˝bďż˝l ďż˝ta nem hallotta a nevďż˝t. A szďż˝ ďż˝veken ďż˝s tengereken ďż˝t a multbďż˝l jďż˝tt felďż˝je. ďż˝s felvillanyozďż˝ hatďż˝ssal volt rďż˝, mert egy pillanat alatt a »Mihďż˝ly« szďż˝val ďż˝sszefďż˝ggďż˝ kďż˝pzetek ďż˝ntďż˝ttďż˝k el egďż˝sz ďż˝ntudatďż˝t. ďż˝jra lďż˝tta Kennant, az Eugďż˝nia kapitďż˝nyďż˝t, aki legutoljďż˝ra szďż˝lďż˝totta ďż˝gy, ďż˝jra lďż˝tta Haggin urat ďż˝s Derbyt ďż˝s Bobot a meringei ďż˝ltetvďż˝nyeken ďż˝s Brigittďż˝t ďż˝s Terentiust ďż˝s nem utolsďż˝nak az elszďż˝llott mult ďż˝rnyďż˝kai kďż˝zďż˝tt testvďż˝rďż˝t, Jeromost.

De elsz�llott mult volt-e ez? A n�v, amely �vekig nem volt sehol, most �me visszat�rt. Bej�tt a szob�ba ezzel a f�rfival �s ezzel a n�vel. Mindezt nem �gy okoskodta, de k�ts�gk�v�l �gy cselekedett, mintha �gy gondolkozott volna.

Leugrott a sz�kr�l �s odafutott a n�h�z. Megszagolta a kez�t �s mikor a n� megveregette, � szagl�szta tov�bb. V�gre megismerte a n�t. �s megvadult. Elugrott, ide-odasz�kd�s�tt a szob�ban, beszuszogott a mosd� al� �s v�gigszagl�szta a sarkokat. Azt�n, mint egy �r�lt, rohant vissza a n�h�z �s s�v�ran sz�k�lt, mikor az cir�gatni pr�b�lta. A k�vetkez� pillanatban pedig m�g mindig, mint egy �r�lt, megint elrohant, �ssze-vissza futkosott a szob�ban �s folyton sz�k�lt.

Henderson Jakab csendes el�gedetlens�ggel n�zte.

- Sose viselkedik �gy, - mondta - nagyon csendes kutya. Tal�n g�rcsei lesznek. �mb�r sose szokott g�rcse lenni.

Senki sem �rtette a dolgot, m�g Kennan Villa sem. De Mih�ly �rtette. � azt az elt�nt vil�got kereste, amely r�gi nev�nek felhangz�s�ra egyszerre �gy vissza�z�nl�tt r�. Gondosan megszagl�szta a f�rfit is �s meg�llap�totta r�la, hogy ez a tulagii �b�lb�l �s az Arielr�l val� ember �s az izgatotts�ga megint �gaskodni kezdett.

- L�tod, Harley, biztosan � az! - ki�ltott Villa. - Nem tudod kipr�b�lni? Nem tudod biztosan meg�llap�tani?

- De hogyan? - t�n�d�tt Harley. - �gy l�tszik, megismeri a nev�t. Felizgatja. �s �mb�r sosem ismert benn�nket nagyon j�l, �gy l�tszik, benn�nket is megismer �s t�l�nk is izgatott lesz. Hiszen ha besz�lni tudna...

Ekkor nagyszer� �tlet villant fel a fej�ben. Abbahagyta a j�t�kot a kuty�val.

- Harley! Van egy prďż˝ba-ďż˝tletem. Hallgass ide. Emlďż˝kezz vissza, Jeromos nďż˝gerekre vigyďż˝zott, mielďż˝tt hozzďż˝nk kerďż˝lt. Mihďż˝ly is nďż˝gerekre vigyďż˝zott. Te beszďż˝lsz azon a bêche-de-mer nyelven. Tďż˝gy ďż˝gy, mintha haragudnďż˝l valami nďż˝ger fickďż˝ra. Lďż˝ssuk, mit fog csinďż˝lni.

Harley helyesl�en b�lintott az �tletre �s haragos hangon r�kezdte:

- Mi n�v fick� neked �ll itt eny�m hely rajta. �n r�d most haragszik nagyonsok.

�s ezekre a szavakra Mih�ly felborzolta a sz�r�t, kit�pte mag�t a n� tart�ztat� kezei k�z�l, felh�rd�lt �s k�r�lfordult, hogy megl�ssa a fekete fick�t, aki nyilv�n most j�tt be a szob�ba �s felkeltette a feh�r isten haragj�t. De fekete fick� nem volt sehol. M�g mindig borzolta a sz�r�t �s az ajt�ra n�zett. Harley a maga pillant�s�t szint�n odaford�totta az ajt�ra �s Mih�ly most m�r minden k�ts�get kiz�r�an tudta, hogy az ajt� el�tt egy Salamon-n�ger �ll odakinn!

- H�, Mih�ly! - ki�ltott Harley. - Te hamar megcs�p, fekete fick� ott kinn �ll!

Mih�ly felh�rd�l� d�hvel ugrott neki az ajt�nak. Lend�let�nek akkora volt a d�he �s s�lya, hogy a laza kilincs felpattant �s az ajt� kicsap�dott. Mih�ly azt a helyet, amelyet n�pesnek gondolt, �resen tal�lta. Ez nagyon leverte. A csalfa, l�tsz�lagos m�lt nagyon becsapta. M�rgesen �s zavartan sompolygott vissza.

- Most pedig - mondta Harley Henderson Jakabnak - besz�lj�nk �zletr�l...

XXXV. FEJEZET.

Mikor a vas�t meg�rkezett Glen Ellenbe, a Holdv�lgybe, maga Kennan Harley jelent meg a poggy�szkocsi oldalajtaj�n�l, megragadta Mih�lyt �s a f�ldre dobta. Mih�ly most utazott el�sz�r vas�ton ketrec n�lk�l. Csak �rvvel �s l�nccal j�tt Oaklandb�l. A v�rakoz� aut�ban Kennan Vill�t tal�lta. A l�ncot leszedt�k r�la �s oda�ltett�k Villa �s Harley k�z�.

Mikor a g�p bekanyarodott a h�zhoz, egy kutya boldogan sz�k�l�, ugat� k�sz�nt�se hangzott fel, amely Mih�ly sz�m�ra nem t�nt fel eg�szen ismeretlennek. De a vid�m ugat�s gyanakv� �s f�lt�keny vicsorg�ss� fajult, mikor Jeromos a Harley cir�gat� kez�r�l megszagolta a m�sik kutya jelenl�t�t. A k�vetkez� pillanatban m�r felfedezte, hogy a szag eredeti forr�sa az aut�ban van. R�gt�n felugrott a g�pre. Mih�ly vicsorogva �s el�re sz�kkenve fogadta f�l�ton az ellens�g k�zeledt�t. De az ellens�g fell�kte a kocsi fenek�n.

Amint Kennan Harley szava felhangzott, eleresztett�k egym�st, abbahagyt�k az ellens�gesked�st, leugr�ltak a f�ldre �s amint most szagl�szt�k egym�s orr�t, komikus m�don m�g mindig merev volt a l�buk sz�ra �s �gnek �llt a tark�juk sz�re.

- Megismerik egym�st! - ki�ltott Villa. - V�rjuk meg, mit fognak csin�lni.

Ami Mih�lyt illeti, � meglepet�s n�lk�l fogadta el a k�ts�gtelen t�nyt, hogy Jeromos visszat�rt a Semmib�l. Az ilyesmi rendesen hirtelen t�rt�nt �s nem maguk a dolgok d�bbentett�k meg ilyenkor, hanem az �sszef�gg� lehet�s�gek. Ha az a f�rfi �s az a n�, akiket Tulagiban l�tott utolj�ra, most pedig Jeromos is visszat�rhetett a Semmib�l, akkor visszat�rhet, s�t minden pillanatban el�be �llhat az im�dott Pinc�r.

Ahelyett, hogy Jeromosnak felelt volna, Pinc�rt kutatva szagl�szott �s n�zegetett k�r�l. Jeromos r�sz�r�l viszont az �dv�zl�s �s bar�ts�g els� kifejez�se a rohan�si v�gy form�j�t �lt�tte mag�ra. Megh�v� m�don ugatott a testv�r�re, �t-hat ugr�snyira tov�bb sz�kellt, visszafutott �s els� l�b�val j�t�kosan megl�kte Mih�lyt, hogy m�g nyomat�kosabban h�vja meg, miel�tt megint elrohan.

Mih�ly m�r annyi esztendeje nem futkosott egy�tt kuty�val, hogy Jeromos h�v�s�t nem igen �rtette. Azonban az ilyen szalad�s a kutya-vil�gban a boldogs�g �s bar�ts�g szok�sos kifejez�se, benne pedig k�l�n�sen er�sen megvolt Brigitta �s Terentius r�v�n ez az �r�ks�g, akik a Salamon-szigetek ismert egy�ttfut�i voltak.

Mikor Jeromos megint meg�rintette az els� l�b�val �s elugatta mag�t �s cs�b�t� f�lk�rben sz�guldott el, Mih�ly �nk�nytelen�l elindult szorosan a nyom�ban. De Mih�ly nem ugatott. �s alig ugrott egyet-kett�t, hirtelen meg�llt �s engedelmet k�r� pillant�ssal n�zett Vill�ra �s Harleyra.

- J�l van, Mih�ly, - sz�lt Harley ny�jasan, �s a j�v�hagy� nemt�r�d�ms�g mozdulat�val fordult el a kuty�kt�l Villa fel�, hogy kez�t ny�jtsa neki �s leseg�tse a g�pr�l.

Mih�ly teh�t elugrott megint �s halv�nyan valami hajdani �r�m kezdett derengeni benne, mikor v�ll�val Jeromosnak fek�dt, az pedig �neki, �s �gy rohantak egym�s oldal�n. De Jeromos sokkal jobban tudott �r�lni. Vadabbul rohant, sz�guldott, fesz�lt a m�siknak �s vadabbakat vakkantott. Azt�n meg ugatott is. Mih�ly nem ugatott.

- Azel�tt ugatott, - mondta Villa.

- S�t ugat�sabb volt, mint Jeromos.

- Elvett�k az ugat�s�t. Rettenetes �lm�nyeken mehetett kereszt�l, ha az ugat�s�t elvesztette.

A z�ld kaliforniai tavasz aranys�rga ny�rba hajlott m�r, mire az �r�k�sen sz�guldoz� Jeromos megmutogatta Mih�lynak a Kennan-birtok legt�volabbi �s legmagasabb pontjait is a Hold-v�lgyben.

�s Mih�ly h�s�gesen k�vetv�n minden�v� a csapong� Jeromost, az esztend� m�l�s�n kereszt�l folyton kutatott valamit, amit nem tudott megtal�lni.

- Keres valamit, keres valamit - mondogatta Vill�nak Harley, - ami nincs. Amit itt nem tal�l meg. De vajjon mit kereshet folyton?

Mih�ly Pinc�rt kereste �s nem tal�lta meg soha. Kennan Harley gyakran mondogatta, mikor Villa mellett lovagolt �s l�tta ezt az �r�k�s keresg�l�st:

- Keres valamit, folyton csak keres valamit. Jeromos szimatol a nyulak meg a r�kanyomok ut�n, de megfigyelheted, hogy ezek Mih�lyt nem nagyon �rdeklik. Nem ezt keresi. �gy viselkedik, mint aki valami nagy kincset vesz�tett el �s nem tudja, hol hagyta, hol keresse.

Az erd� �s a mez� tarka �let�b�l Jeromos sok mindenre tan�totta Mih�lyt. �gy l�tszott, hogy Mih�ly egyetlen sz�rakoz�sa a Jeromossal val� szalad�s. Mert k�l�nben nem j�tszott soha. A j�t�k elm�lt t�le. A sz�npadon �s Collins Harris int�zet�ben t�lt�tt k�nos �vekt�l most m�r nem volt �ppen mogorva, vagy b�skomor, de j�zan volt �s csendes.

- Minek j�tszani! - k�rdezhette volna Mih�ly, akib�l minden j�t�kot kivertek.

De mikor komoly munk�ra ker�lt a sor, m�g t�l is tett Jeromoson. A sz�j- �s k�r�mf�j�s, meg a sert�sv�sz miatt a Kennan-birtokon idegen kuty�knak nem volt szabad tart�zkodni. Mih�ly hamar beletanult ebbe �s a k�sza ebekkel nem sokat teket�ri�zott. Soha nem kezdte a t�mad�st ugat�ssal, vagy morg�ssal. Hal�los csendben rohanta meg, t�pte �s marta �ket, meghempergette �ket a porban �s elkergette. Olyan volt ez, mint a n�gerekre val� felvigy�z�s, szolg�lat, amelyet az isteneknek kellett bemutatni, akiket szeretett �s akik ezt j� szemmel n�zt�k.

Vill�t �s Harleyt nem im�dta olyan vad szenved�llyel, mint Pinc�rt, de az�rt nagy �s j�zan szeretet volt benne a h�zasp�r ir�nt. Sohsem j�tt ki a sodr�b�l annyira, hogy a szeretet�t m�rik�l�ssal, risz�l�ssal, sz�k�l�ssel kezdte volna kifejezni. Ezt Jeromosra lehetett b�zni. De mindig bens� �r�met �rzett, hogy Vill�val �s Harleyval lehet �s hogy azok r�gt�n Jeromos ut�n �t is �szreveszik. �r�m�nek legm�lyebb pillanatai azok voltak, mikor ott �lhetett Villa vagy Harley mellett, fej�t r�tehette azoknak a t�rd�re �s olykor a kez�k r�simult az � fej�re, vagy kedvesen megfogdost�k a kajla f�l�t.

Jeromos m�g a gyerekekkel is k�pes volt elj�tszogatni, akik n�ha Kennan�kn�l tart�zkodtak. Mih�ly csak addig tudta a gyerekeket elviselni, m�g b�k�ben hagyt�k. De ha bizalmaskodni kezdtek vele, megintette �ket: felborzolta a nyaka sz�r�t, felmordult, felt�p�szkodott �s elt�vozott.

- �rthetetlen, - szokta mondani Villa - ez a kutya tele volt j�t�kkal, l�lekkel �s bolonds�ggal. Sokkal pajkosabb �s izg�konyabb volt Jeromosn�l �s felt�tlen�l l�rm�sabb. Ha besz�lni tudna, biztosan valami borzalmas t�rt�netet mes�lhetne arr�l, hogy mi minden t�rt�nt vele Tulagit�l kezdve eg�szen addig, m�g az orfeumban r� nem akadtunk.

- �s bizonyosan ez volt a legcsek�lyebb az eg�szben, - felelte Harley, a Mih�ly v�ll�ra mutatva, amelyet a leop�rd sebes�tett meg azon a napon, mikor Jakab, az airedalei kutya �s S�ra, a kis z�ld majom, meghaltak.

- Azel�tt ugatott, - mondta azt�n Villa - biztosan tudom, hogy ugatott. Most mi�rt nem ugat?

�s Harley r�mutatott a Mih�ly sebhelyes v�ll�ra �s �gy sz�lt:

- Tal�n megmondhatn� ez a sebhely �s val�sz�n�leg m�g sz�z m�s olyan dolog, amelynek nem l�tjuk a nyom�t.

De elj�vend� volt az id� is, mikor Mih�ly egy ugat� hang n�lk�l tettekkel fejezhette ki azok ir�nt �rzett ragaszkod�s�nak �s rajong�s�nak m�rt�k�t, akik kiv�ltott�k a ketrec �s rivalda vil�g�b�l �s a Hold-v�lgy szabads�g�t adt�k neki.

XXXVI. FEJEZET.

A Hold-v�lgyre lesz�llott a gy�ny�r� t�l. H� lepte meg a Sonoma-hegy cs�cs�t. A kast�lyban friss �s ritka volt a reggeli leveg�, de d�lben m�g j�l esett az �rny�k, �s a szabadban a t�li napf�nyben virultak a r�zs�k, �s a narancs, a sz�l�, a citrom aranysz�n�re �rlel�d�tt. De h�romsz�z m�terrel lejjebb a v�lgy fenek�n a reggelek m�r feh�rek voltak a d�rt�l.

�s akkor t�rt�nt, hogy Mih�lynak alkalma ny�lott a nagy pr�b�ra. Az az ember, kivel szembe kellett Kennan Harley miatt sz�llania, a Mendocino ker�let vadonaib�l k�sz�lt ide, a legirdatlanabb hegyi �sv�nyeket k�vetve, �jszaka elker�lve a farmokkal n�pes v�lgyr�szeket, ahol az emberek jelenl�te veszedelmet jelent r� n�zve. Ellens�ge volt az emberis�gnek �s az emberis�g is ellens�ge volt neki. Mert a legnagyobb b�nt k�vette el, amelyet az ember ember ellen elk�vethet: �lt. Nem h�bor�ban, nem p�ros viadalban, nem mint b�tor ellenf�l, szemt�l-szembe �llva a m�sik harcossal, hanem gy�v�n, orozva: p�nz�rt. �s az�ta azzal telt nyomor�s�gos �lete, hogy menek�lt az �ld�z�k el�l. M�r k�t hete folyt a hajsza.

Egy keskeny, veszedelmes �sv�nyen ereszkedett lefel�, mikor az �ld�z�s megfigyel�s�re kik�ld�tt ujs�g�r�val tal�lkozott. Az a l�, amelyet a v�lgyben b�relt mag�nak, t�r�tt-t�rd�, szomor� gebe volt �s b�k�sen v�rt, am�g a vad tekintet� �s d�h�sen er�szakos ember lesz�ll�totta a h�t�r�l a lovast, miut�n az �sv�ny fordul�j�n�l hirtelen kiugrott a s�r�b�l. Az ujs�g�r� egyet ugyan r�v�gott a t�mad�ra a lovagl�ostor�val. De erre kapott egy olyan �t�st, amilyenr�l gyakran �rt kezd� ujs�g�r� kor�ban matr�z-vereked�sekkel kapcsolatban, de amilyennel szem�lyesen most tal�lkozott el�sz�r.

A haramia m�rgesen �llap�totta meg, hogy az ujs�g�r�n�l egy ceruz�n �s egy csom� papiroson k�v�l semmi fegyver nincsen. D�h�ben, hogy nem tudott fegyverhez jutni, m�g n�h�nyat r�sujtott a riporterre, hagyta jajgatni a dudva k�z�tt, felkapva a l�ra, megcsapkodta az ujs�g�r� korb�cs�val �s folytatta az �tj�t lefel� az �sv�nyen.

Kennan Harleyt ezen a napon Jeromos is, Mih�ly is elk�s�rt�k a kora reggeli lovagl�sra. Jeromos, aki mindig a f�rg�bbik vad�sz volt, messzebb kalandozott el a f�ldeken. De a szerencs�tlens�g felbukkan�s�t Mih�ly sem vette r�gt�n �szre, pedig � szorosan a gazd�ja lov�nak a sark�ban haladt. Harley sem vette �szre. Egy helyen mintegy harmadf�l m�ter magas meredek f�ldpart emelkedett az �sv�ny mellett, amelyen lovagolt. A melegv�r� csik� hirtelen megijedt: f�l�tt�k a f�ldpart tetej�n felbukkant valami. Ahogy Harley felpillantott, azt l�tta, hogy egy h�k�l� l� �s h�t�n egy er�szakos lovas �ppen le k�sz�l ugrani. Ezzel a pillanatnyi pillant�ssal, mialatt kant�rral �s sarkanty�val igyekezett a lov�t od�bb ugratni, megl�tta az �ld�z�tt ember �sszekarmolt arc�t, megt�pett ruh�j�t, vadul �g� szem�t �s bozontosan n�tt szak�ll alatt ijeszt� sov�nys�g�t.

A b�relt gebe nyilv�n vonakodott a f�ldpartr�l leugrani az �sv�nyre. Bele�sta pat�it a meredek part mohos lejt�j�be �s csak annyira ugrott ki, hogy �ppen elker�lje az es�s erej�t. De a v�lla �gy is v�llon csapta az alant t�ncol� csik�t �s felbor�totta. Kennan Harley a csik� al� ker�lt �s elt�rte a l�b�t, a csik� pedig hanyatt-homlok val� zuhant�ban elt�rte a gerinc�t.

A haramia, akit egy eg�sz vid�k fegyveres n�pe �ld�z�tt, �j �ldozat�n�l, Kennan Harleyn�l �ppen �gy nem tal�lt fegyvert, mint a riportern�l. Ezen �ktelen d�hre gerjedt. Tajt�kozva d�h�ng�tt csal�d�s�ban �s vadul oldalba r�gta a tehetetlen embert. M�sodszor is r�g�sra emelte a l�b�t, de akkor Mih�ly k�zbel�pett. Ugrott �s m�lyen belev�gta a fog�t a r�g�sra emelt l�b ikr�j�ba.

A gyilkos �tkoz�dva r�zta le l�b�r�l a kuty�t. A h�s �s a nadr�g sz�vete szalagokban szakadt ki Mih�ly fogai k�z�l. Harley a l� al�l, b�na �s tehetetlen fekt�b�l ki�ltotta:

- J�l van, Mih�ly! Neki!

Aztďż˝n bêche-de-merre fordďż˝totta a szďż˝t ďż˝s ďż˝gy folytatta:

- H�, Mih�ly! Te feh�r rossz gazda, cs�p, harap, er�s nagyon, nagyon!

A haramia a foga k�z�l d�h�ng�tt Harleyra:

- Ez�rt sz�t fogom taposni a kopony�j�t!

Minden ok n�lk�l kezdett felk�sz�lni, hogy bev�ltsa fenyeget�s�t �s Kennan Harleyt vad d�h�ben hal�lra rugdossa.

De miel�tt megint beler�ghatott volna a fetreng� emberbe, Mih�ly m�r megint nekiugrott. Mire ler�zta, v�resre volt t�pve a m�sik l�b�n is a h�s, meg a nadr�g. Mih�ly megint ugrott, de m�g a leveg�ben eltal�lta a haramia r�g�sa, �ppen az �lla alatt. Mih�ly messze rep�lt az �tr�l, le a lejt�n. Szerencs�tlens�g�re nem is �rt f�ldet. R�zuhant egy manzanitabokor s�r�j�re �s a teste tehetetlen�l fennakadt k�t gally �les vill�j�ban egy m�ternyire a f�ld felett.

- Na, most, - mondta a haramia vadul Harleynak, - most megteszem, amit mondtam. Sz�t fogom taposni a kopony�j�t.

- Mit csin�ltam �n mag�nak? Ha meg�l, nem b�nom, de legal�bb szeretn�m tudni, mi�rt �l meg?

- Mert az �letemre t�r, - h�r�gte k�zeledve a m�sik. - Ismerem a fajt�j�t. Mind ellenem vannak �s nekem nincs m�s v�laszt�som: maga pusztul el, vagy �n. H�t most maga pusztul el, de alaposan.

Kennan teljesen tiszt�ban volt a veszedelem s�lyos volt�val. Tehetetlen volt, �s ez az �rj�ng� gyilkos k�sz�l meg�lni, m�gpedig rettenetes m�don. Mih�ly nem j�het seg�ts�g�re, fogoly a bokorban, az �gak k�z� szorult l�gy�k�n�l fogva ott l�g �s k�szk�dik fejjel lefel�.

A gyilkos Harley arc�ba ir�nyozta az els� r�g�st, de Harley maga el� kapta az als� karj�t. �s miel�tt az ember m�sodszor r�ghatott volna, Jeromos rohant a sz�nre. Biztat�st, parancsot nem is v�rt im�dott ur�t�l. R�ugrott az emberre, �s b�r fogait �rtalmatlanul m�lyesztette bele az ember nadr�gj�nak gy�r�tt sz�vet�be a cs�p� f�l�tt, a s�ly�val azonban majdnem leh�zta a f�ldre.

A haramia m�g d�h�dtebb �rj�ng�ssel fordult Jeromosnak. Igaz�n az eg�sz vil�g ellene fordult. Most m�r a m�sodik kutya is. Azonban fel�lr�l, a Sonoma-hegys�gr�l a porty�z� csapatok ki�lt�sai �s vez�nyszavai hangzottak le �s lefoglalta a figyelm�t. Azok az �ld�z� hal�lt jelentett�k �s neki azok el�l kellett menek�lni. Egy r�g�ssal ler�zta Jeromost, �s egy ugr�ssal felpattant a riporter lov�nak a h�t�ra, amely mozdulatlanul, egykedv�en m�g mindig ott �llt, ahol leugrott r�la.

A l� merevl�b�, k�nyszeredett v�gtat�sba kezdett. Jeromos rohant ut�na. Vicsorgott �s olyan magas hangon �v�lt�tte d�h�t, hogy szinte sikoltott. Harley ezalatt Mih�lyt csendes�tette:

- J�l van, Mih�ly, j�l van. Oda se neki, meg ne karmold magad. A veszedelem elm�lt. Majd csak lesz valahogyan, valamikor majd csak kiszabad�tanak benn�nket a szorults�gb�l.

De a vill�t alkot� k�t gally k�r�l a kisebbik elt�rt �s Mih�ly lezuhant a f�ldre, m�gpedig a fej�re �s a v�ll�ra, mert sebt�ben nem tudta mag�t �sszeszedni a leveg�ben. De a k�vetkez� pillanatban m�r felugrott �s rohant le az �ton Jeromos �ld�z� l�rm�j�nak az ir�ny�ban. Ez a l�rma hirtelen f�jdalmas von�t�sban v�g�dott el, amit�l Mih�lynak szinte sz�rnyai n�ttek. Elv�gtatott Jeromos mellett, aki tehetetlen�l vonaglott az �ton. Tudniillik a b�relt gebe, megbotolv�n a maga merev-in�, t�r�tt-t�rd� v�gtat�s�ban, kev�s h�jj�n elesett, kap�l�dz� t�p�szkod�s�ban v�letlen�l r�l�pett Jeromosra �s �sszez�zta �s elt�rte a kutya egyik els� l�b�t.

�s a haramia, h�tran�zv�n �s megpillantv�n Mih�lyt k�zvetlen a h�ta m�g�tt, azt hitte, hogy most m�r a harmadik kutya t�madja meg. De � nem a kuty�kt�l f�lt. A fegyveres, vad�szpusk�s emberek jelentett�k sz�m�ra a v�gs� nagy bajt. Azonban �sszeharapott, v�rz� l�bsz�r�nak f�jdalma �bren tartotta k�l�n d�h�t a kuty�k ir�nt is.

- Megint kutya, - gondolta keser�en, mikor oldalra hajolt �s a korb�ccsal lecsapott a Mih�ly arc�ba.

Meglepet�s�re a kutya nem igyekezett kiker�lni az �t�st. Nem is von�tott, nem is jajvesz�kelt f�jdalm�ban. Nem ugatott, nem h�rg�tt, nem vicsorgott.

M�g k�zelebb furakodott, mintha nem is �rte volna az �t�s �s mintha a korb�cs nem suhogott volna f�l�tte. Nekiugrott az ember jobb l�b�nak. De az egyenesen a szeme k�z� v�gott a korb�ccsal. Az �t�s az orra �s a szeme k�z�tt �rte Mih�lyt. Visszahullott a f�ldre, de �ri�si ugr�sokkal rohant tov�bb, hogy behozza az elvesztett pillanatot �s megint felugorjon az ember l�b�nak.

De a haramia egyebet is �szrevett. Mikor ilyen k�zelr�l csapott le a korb�ccsal, megl�thatta, hogy Mih�ly az �t�s alatt nyitva tartotta a szem�t. Nem t�rt ki �s m�g csak nem is pislantott, mikor az �t�s r�csapott. Ez k�s�rteties valami volt. Valami, ami nem volt kutyaszer�. Mih�ly megint ugrott, az ember megint r�v�gott �s megint l�tta ezt a k�s�rteties dolgot. A kutya �llta az �t�st �s nem hunyor�tott a szem�vel.

�s ekkor eg�szen �jfajta f�lelem vett er�t az emberen. M�r arra sem mert volna megesk�dni, hogy a kutya igazi kutya-e? Nem valami rettenetes, bosszu�ll� szellem-e az �letent�li titokzatos vil�gb�l, aki elj�tt, hogy megfogja �s v�gezet�l elpuszt�tsa az orsz�g�ton, amely eg�sz biztosan a hal�l �tja? A kutya nem igazi. Nem lehet igazi. Nincs olyan kutya, amely szemhunyor�t�s n�lk�l, vagy f�lreugr�s n�lk�l fogadja a teljes erej� korb�cs�t�st.

A kutya k�tszer egym�sut�n megint ugrott �s az ember mind a k�tszer j�l ir�nyzott korb�cs�t�sekkel verte le mag�r�l. A kutya ugyanazzal a szil�rds�ggal �s hallgatags�ggal j�tt �jra meg �jra. �s a haramia megadta mag�t a borzalomnak. Belev�gta a sarkait a gebe v�n bord�iba, r�csapott fej�re, has�ra a korb�ccsal, m�gnem a l� �gy elkezdett v�gtatni, ahogy �vek �ta nem v�gtatott. M�g ezen a k�z�ny�s lovon is elhatalmasodott a retteg�s. Nem a kuty�t�l rettegett, amelyr�l tudta, hogy csak kutya, hanem a lovast�l. A l� �rezte a lovas lelki�llapot�t, - aki neh�z sarkakkal d�fte a bord�it �s kegyetlen�l verte korb�ccsal arc�t, orr�t, f�l�t. A l� legv�gs�kig fesz�tett v�gtat�sa sem volt nagyon gyors. Ahoz �ppen nem volt el�g gyors, hogy ler�zza Mih�lyt, b�r a kutya most m�r ritk�bban kapott alkalmat, hogy az ember l�ba ellen ugorjon. De minden ugr�sa tal�lkozott az elmaradhatatlan korb�cs�t�ssel, amely m�r a s�ly�val is elt�r�tette az ugr�st. A fogai ugyan mindannyiszor az ember l�bsz�r�hoz veszedelmesen k�zel koccantak �ssze, de mindannyiszor visszahullott a f�ldre, ott �sszeszedte mag�t �s l�hal�lban rohant tov�bb, hogy ut�l�rje a retteg� embert �s az eszeveszetten v�gtat� lovat.

Piccolomini Enrico l�tta a hajsz�t �s a v�gkifejl�d�sben maga is r�sztvett. Ez az eset �let�nek egyetlen nagy kalandja, �ppen �gy szerzett neki vagyont, mint t�rsalg�si anyagot �lete v�g�ig. Piccolomini Enrico fav�g� volt a Kennan-birtokon. Ott �llt egy kerek dombtet�n, len�zett az �tra �s el�sz�r a l� v�gtat� pat�inak dobog�s�t hallotta, azt�n a korb�cs csattog�s�t a kutya test�n. Azt�n felt�nt el�tte az ember, a l� �s a kutya rohan� k�zdelme. �ppen a domb al� �rtek, t�le alig hat m�ternyire, amikor l�tta, hogy a kutya ugrik a maga n�ma m�dj�n egyenesen felfel�, neki a lecsap� korb�csnak �s belev�gja a fog�t a lovas l�basz�r�ba. L�tta, mikor a kutya, s�lyosan zuhanva vissza a f�ldre, f�lig kir�ntotta a lovast a nyeregb�l. L�tta, hogy az ember, mikor minden�ron vissza akarta nyerni az egyens�ly�t, teljes s�ly�val a kant�rba kapaszkodott. �s l�tta, hogy a l�, f�lig �gaskodva, f�lig botork�lva �s ingadozva felbillentette a lovas megmaradt kis egyens�ly�t is �s az ember leesett a kutya ut�n a f�ldre.

Piccolomini �lete k�s�bbi folyam�n a k�vetkez�k�ppen szokta mes�lni a dolgot egy poh�r borocska mellett glen-elleni kis sz�llod�j�ban.

- Akkor aztďż˝n olyanok voltak, mint kďż˝t kutya. Kďż˝t vadďż˝llat. A kutya elengedte az ember lďż˝bďż˝t ďż˝s nekiugrott az ember torkďż˝nak. Az ember a fďż˝ldďż˝n hemperegve, nekiesett a kutya torkďż˝nak. Mind a kďż˝t kezďż˝t ďż˝gy ni, rďż˝kulcsolta a kutya torkďż˝ra. A kutya meg sem mukkant. Se azelďż˝tt, se azutďż˝n meg se mukkant. Mikor az embernek a kďż˝t keze rďż˝szorult a torkďż˝ra, nem is mukkanhatott. De ez nem olyan kutya volt. Ez kďż˝lďż˝nben se szďż˝lt egy mukkot se. A lďż˝ ott ďż˝llt ďż˝s nďż˝zte ďż˝s a kutya kďż˝hďż˝gďż˝tt. Borzasztďż˝ furcsa volt, ahogy ott nďż˝ztem. Az ember olyan volt, mint az ďż˝rďż˝lt. Csak ďż˝rďż˝lt tehet olyat, mint amit tďż˝le lďż˝ttam akkor. ďż˝gy vicsorďż˝totta a fogďż˝t, mint valami kutya ďż˝s harapta a kutyďż˝t, ahol ďż˝rte: a lďż˝bďż˝n, az orrďż˝n, a testďż˝n. ďż˝s mikor ďż˝ harapta a kutya orrďż˝t, a kutya harapta az ďż˝ kďż˝pďż˝t. ďż˝s a kutya meg az ember martďż˝k egymďż˝st, mint a bolondok ďż˝s a kutya elkezd dolgozni a hďż˝tsďż˝ lďż˝bďż˝val, mint a macska. ďż˝s tďż˝pi le az inget az ember mellďż˝rďż˝l, mint a macska ďż˝s az inggel egyďż˝tt karmolva tďż˝pi a bďż˝rt is, hogy egďż˝szen piros a lďż˝ba a vďż˝rtďż˝l. ďż˝s az ember ďż˝vďż˝lt ďż˝s ďż˝gy nyďż˝vog, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. ďż˝s folyton fojtogatja a kutyďż˝t. ďż˝gy verekszenek, mint az ďż˝rdďż˝gďż˝k. A kutya Kennan ďż˝r kutyďż˝ja. Finom ember, kďż˝t ďż˝ve dolgoztam nďż˝la. Hďż˝t csak nem fogok ott ďż˝llni ďż˝s nďż˝zni, hogy a Kennan ďż˝r kutyďż˝jďż˝t szďż˝ttďż˝pi az az ember, aki ďż˝gy marakodik, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. Szaladok le a dombrďż˝l. De amilyen izgatott vagyok, elfelejtem fogni a fejszďż˝t. Szaladok le a dombrďż˝l, mondjuk annyira, mint ettďż˝l az ajtďż˝tďż˝l addig az ajtďż˝ig, mondjuk hat mďż˝ter, vagy mondjuk tďż˝z mďż˝ter. A kutya mďż˝r a vďż˝gďż˝t jďż˝rja. A nyelve messzire lďż˝g kifelďż˝, a szeme el van homďż˝lyosodva, de mďż˝g mindig marcangolja az ember mellďż˝t a hďż˝tsďż˝ lďż˝baival ďż˝s az ember nyďż˝vog, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. Mit csinďż˝ljak? A fejszďż˝t elfelejtettem. Az ember meg fogja ďż˝lni a kutyďż˝t. Nďż˝zek valami nagy kďż˝ utďż˝n. Nincs kďż˝. Nďż˝zek valami fadarab utďż˝n. Nincs fadarab. ďż˝s az ember ďż˝li a kutyďż˝t. Hďż˝t majd megmondom, mit csinďż˝ltam. Van ďż˝nnekem magamhoz valďż˝ eszem. Odamegyek ďż˝s rďż˝gom az embert. A cipďż˝m nagyon nehďż˝z volt, nem olyan, amilyen most van a lďż˝bamon. Olyan favďż˝gďż˝cipďż˝ volt a lďż˝bamon, nagyon kemďż˝ny bďż˝rbďż˝l a talpa ďż˝s vasszeggel kiverve. Hďż˝t ďż˝n oldalrďż˝l belerďż˝gok az embernek a fejďż˝be, oda a nyakďż˝ba, ďż˝ppen a fďż˝le alďż˝. Egyszer rďż˝gtam. Jďż˝ rďż˝gďż˝s volt. Megtette. Tudtam ďż˝n, hol kell. ďż˝ppen a fďż˝le alďż˝. Az ember erre elereszti a kutyďż˝t. Behunyja a szemďż˝t, eltďż˝tja a szďż˝jďż˝t ďż˝s ott fekszik csendesen. A kutya meg csak elkezd ďż˝m lďż˝lekzetet venni. A lďż˝lekzettel visszatďż˝r belďż˝je az ďż˝let is. Azonmďż˝d rďż˝gtďż˝n meg akarja ďż˝lni az embert. De ďż˝n azt mondom: »Hohďż˝!« Pedig nagyon fďż˝ltem a kutyďż˝tďż˝l. Hďż˝t az ember is csak kezd ďż˝m felďż˝ledni. Kinyitja a szemďż˝t ďż˝s ďż˝gy nďż˝z rďż˝m, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. ďż˝s a szďż˝jďż˝val elkezd hďż˝rďż˝gni, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. ďż˝n bizony tďż˝le is ďż˝gy fďż˝ltem, mint a kutyďż˝tďż˝l. Mit csinďż˝ljak? A fejszďż˝t elfelejtettem. Hďż˝t majd megmondom, mit csinďż˝ltam. Megint odarďż˝gtam az embernek a fďż˝le alďż˝. Akkor aztďż˝n fogtam a nadrďż˝gszďż˝jamat, meg a nagy babos keszkenďż˝met ďż˝s megkďż˝tďż˝ztem. Megkďż˝tďż˝ztem a kezďż˝t. Megkďż˝tďż˝ztem a lďż˝bďż˝t is. ďż˝s kďż˝zbe mindig mondtam a kutyďż˝nak: hohďż˝, hohďż˝, meg hogy ne bďż˝ntsa az embert. A kutya meg csak nďż˝zett. Lďż˝tszott rajta, hogy tudja, hogy az ďż˝ pďż˝rtjďż˝n vagyok ďż˝s most megkďż˝tďż˝zďż˝m az embert. Nem is harapott meg, pedig fďż˝ltem tďż˝le. Borzasztďż˝ egy kutya volt ez. ďż˝n mďż˝r csak tudhattam. A sajďż˝t szememmel lďż˝ttam, hogy rďż˝ntott ki egy erďż˝s embert a nyeregbďż˝l. Egy embert, aki olyan volt, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. Akkor aztďż˝n jďż˝ttek az emberek. Mindegyiknďż˝l fegyver volt, katonafegyver, vadďż˝szpuska, revolver, pisztoly. Az elsďż˝ gondolatom az volt, hogy az Egyesďż˝lt-ďż˝llamokban ugyancsak gyorsan dolgozik a tďż˝rvďż˝ny. Csak most rďż˝gtam fejbe egy embert ďż˝s ni, egy-kettďż˝, mďż˝r itt is vannak a fegyveres emberek, hogy vigyenek a dutyiba, mert egy embert fejberďż˝gtam. Elďż˝szďż˝r, mondom, nem is ďż˝rtettem az egďż˝szet. Az emberek nagyon mďż˝rgesek voltak rďż˝m. Szidtak, piszkoltak, mindennek elmondtak. De nem fogtak el. Erre mďż˝r kezdtem ďż˝rteni. Hallottam, amint hďż˝romezer dollďż˝rt emlegettek. Hogy azt mondja: kivettem a zsebďż˝kbďż˝l hďż˝romezer dollďż˝rt. Mondom nekik: az mďż˝r nem igaz. Soha nem vettem ki senkinek a zsebďż˝bďż˝l egy fityinget se. Arra elkezdenek nevetni. Erre megkďż˝nnyebbďż˝ltem ďż˝s mďż˝g jobban kezdtem ďż˝rteni. A hďż˝romezer dollďż˝r a vďż˝rdďż˝j, melyet annak az embernek a fejďż˝re tďż˝zďż˝tt ki a kormďż˝ny, akit ďż˝n a nadrďż˝gszďż˝jammal, meg a keszkenďż˝immel megkďż˝tďż˝ztem. ďż˝s a hďż˝romezer dollďż˝r az enyďż˝m, mert ďż˝n rďż˝gtam fejbe az embert ďż˝s ďż˝n kďż˝tďż˝ztem meg kezďż˝t-lďż˝bďż˝t. Hďż˝t ďż˝gy aztďż˝n nem dolgoztam tovďż˝bb Kennan ďż˝rnďż˝l. Most mďż˝r gazdag ember lettem. Hďż˝romezer dollďż˝rom volt, az egďż˝sz mind az enyďż˝m. Kennan ďż˝r nďż˝zett utďż˝na a kormďż˝nynďż˝l, hogy kifizessďż˝k nekem ďż˝s a puskďż˝s emberek ki ne forgassanak belďż˝le. Csak azďż˝rt, mert fejberďż˝gtam egy embert, aki olyan volt, mint az ezďż˝storoszlďż˝n. Ez a szerencse. A hďż˝romezer dollďż˝ron megindďż˝tottam ezt a szďż˝llodďż˝t. Tudtam, hogy a szďż˝llodaďż˝zletben nagy pďż˝nz van. Mikor kis fiďż˝ voltam, az apďż˝mnak is szďż˝llodďż˝ja volt Nďż˝polyban. Most kďż˝t leďż˝nyom jďż˝r az egyetemre. ďż˝s automobilt is tartok.

Az eset ut�n k�t nappal Kennan Villa kil�pett a t�gas h�l�-verand�ra. Ott fek�dtek Harley �s Jeromos. Az egyiknek s�nben volt a l�ba, a m�sik� tele volt ragasztva seb�szi flastromokkal. Villa �gy sz�lt:

- Szent isten, k�rh�z az eg�sz birtok. N�zz ide Mih�lyra. Nemcsak nektek van t�r�tt csontotok. �ppen most fedeztem fel, hogy az orra vagy m�g most is el van t�rve, vagy be volt t�rve, de m�ris beforrt. Mindenesetre forr� borogat�st tettem az orr�ra. N�zd.

Mih�ly az asszony h�v�s�ra odal�pett. Roppant mulats�gos volt dagadt orr�val, mikor Jeromossal megszagl�szt�k egym�s orr�t. Mih�ly k�sz�nt�s�l megr�zogatta csonka fark�t Harley tisztelet�re. Viszonz�sul egy �ldott k�z nehezedett a fej�re.

- Vereked�s k�zben juthatott hozz�, - mondta Harley. - A fick� sokszor r�v�gott a korb�ccsal, ahogy Piccolomini mondja �s nyilv�n az �t�sek, melyek ugr�s k�zben �rt�k, az orr�t tal�lt�k.

- Piccolomini azt mondja, - folytatta Villa lelkesen - hogy Mih�ly meg sem mukkant a csap�sokra, csak rohant �s ugrott tov�bb. Gondold csak el. Egy kutya, amelyik olyan kicsi egy emberhez k�pest, mint Mih�ly, kih�zott a nyeregb�l egy gyilkos harami�t, akit sz�z csend�r sem tudott elcs�pni.

- Enn�l t�bbet is tett, - mondta nyugodtan Harley - �rett�nk. Ha nincs Mih�ly �s nincs Jeromos, ha ezek ketten nincsenek, szent�l hiszem, hogy az az �r�lt sz�ttaposta volna a fejemet, ahogy �g�rte.

Villa megfogta az ura kez�t �s boldogan megszor�totta. �s �gy sz�lt:

- Dr�g�k! Nem lehet el�gg� csod�lni ezeket a csodakuty�kat.

Gyors pillant�ssal tartotta vissza a szem�be sz�k� nedvess�get, hogy felindul�s�t leplezze.

- Nem is fogjuk ezt elfelejteni nekik soha! - mondta Harley, viszonozva az asszony k�zszor�t�s�t, azt�n elengedve, hogy Villa seg�thessen neki.

- Valamit akarunk is mutatni neked, - mondta Villa mosolyogva - mi h�rman, Jeromos, Mih�ly, meg �n. Titokban k�sz�lt�nk r� sok�ig, hogy meglepj�nk vele. Csak fek�dj �s hallgass ide. Egy zsolt�r. Ne nevess. Ne mondj viccet. Hallgass ide.

El�rehajolt a sz�ken, amelyen �lt, mag�hoz vonta Mih�lyt, �gyhogy a kutya oda�lt a t�rdei k�z�. Villa k�t keze k�z� fogta a kutya fej�t, �gyhogy a kutya orra szinte elt�nt a haj�ban. Azt�n hangosan r�ki�ltott Jeromosra, mint egy �nektan�r az �r�n. Jeromos figyelmesen odaford�totta a fej�t, r�n�zett, meg�rt� mosolyt mutatott a szem�vel �s v�rt.

Villa megadta a zsolt�r hangj�t �s r�gyujtott. A k�t kutya �des, l�gy von�t�ssal csatlakozott hamarosan hozz�, ha ugyan az ilyen l�gy �s �des �s zeneileg szab�lyos hangot von�t�snak lehet nevezni.

Kennan Harley pedig megindultan csatlakozott az �nekhez a maga hangj�val.

V�GE.

JEGYZETEK