Jack London

FEJEZETEK

ELS� K�TET
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24

M�SODIK K�TET
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22

T�rsa lenyomta a kilincset, kinyitotta az ajt�t �s el�rement. A fi� ut�na. F�lszeg mozdulattal lekapta fej�r�l a sapk�j�t. Durva ruh�j�n �rezni lehetett m�g a tengerv�z szag�t. L�tszott rajta, hogy a t�gas el�csarnokban sehogy sem tal�lja a hely�t. M�r a sapk�j�val sem tudott mit kezdeni, megpr�b�lta begy�rni a kab�tja zseb�be, v�g�l is a m�sik kivette a kez�b�l. Ez a nyugodt, mag�t�l �rtet�d� mozdulat j�lesett a f�lszeg kis leg�nynek. "Ez igen, ez tudja, mir�l van sz�, gondolta. Ha seg�t nekem, tal�n nem is lesz semmi baj."

Ment a m�sik ut�n. K�zben akaratlanul is jobbra-balra r�ntotta a v�ll�t, a k�t l�b�t meg sz�tterpesztette. Imbolyogva j�rt, mintha a padl� m�g mindig emelkedn�k �s s�llyedne alatta, amint egy-egy hull�m a magasba dobja, azt�n tov�bbtasz�tja. Sz�knek �rezte a falakat. N�ha m�g a torka is �sszeszorult ijedt�ben, �gy �rezte, hogy sz�les v�ll�val mindj�rt bele�tk�zik az ajt�f�lf�ba, vagy lesodorja az alacsony kandall�r�l a csecsebecs�ket. Minduntalan visszah�k�lt a k�r�l�tte lev� sokf�le holmi el�l. Mintha mindenfel�l ezer vesz�ly leselkedn�k r�. Pedig ezeket a vesz�lyeket csak a k�pzelete teremtette. A szoba k�zep�n az asztal magasan meg volt rakva k�nyvekkel, az asztal �s a zongora k�z�tt k�nyelmesen els�t�lhatott egym�s mellett ak�r f�l tucat ember is. A fi� m�gis eg�sz test�ben reszketett, amikor v�g�l r�sz�nta mag�t, hogy �thaladjon a k�t b�tordarab k�zt. A karja folyton �tj�ban volt, nem tudott mit kezdeni vele. Felzaklatott k�pzelet�ben m�r l�tta, hogyan megy neki az asztalon hever� k�nyveknek. Riadtan ugrott f�lre, mint a megr�m�lt paripa, kis h�ja, hogy fel nem d�nt�tte a zongorasz�ket. N�zte, milyen k�nnyed�n j�r el�tte az a m�sik; most vette csak �szre, hogy � nem �gy j�r, mint m�sok. Egy m�sodpercig k�nos sz�gyenkez�s fogta el: mi�rt is mozog ilyen esetlen�l? Kiverte a ver�t�k; meg�llt, �s megt�r�lte napbarn�tott arc�t a zsebkend�j�vel.

- Artur, �llj csak meg, �regem - mondta. Tr�f�lkoz� hangot pr�b�lt meg�tni, hogy elrejtse valahogy a szorong�s�t. - Sok lesz ez �gy egyszerre a te tisztel� h�vednek. Hadd szedjem �ssze magam el�bb egy kicsit. Te tudod legjobban: �n nem akartam idej�nni. Azt hiszem, a csal�dod sem nagyon t�ri mag�t ut�nam.

- Tudom, tudom - felelte a m�sik csillap�t�an. - Ne f�lj t�l�nk annyira, mi val�j�ban egyszer� emberek vagyunk. Hoh�, hiszen ez a lev�l nekem sz�l!

Az asztalhoz l�pett, felszak�totta a bor�t�kot �s olvasni kezdett. Gondolta, az idegen majd csak megnyugszik k�zben. A fi� meg�rtette, mit akar, �s �r�lt. Megvolt az a k�pess�ge, hogy �t�lje m�sok �rz�seit �s meg�rtse �ket. B�rmilyen izgatott volt, ez most sem hagyta el. Megt�r�lte a homlok�t, k�r�ln�zett, igyekezett fegyelmezni az arcvon�sait, de olyan riadt volt a tekintete, mint a csapd�t sejt� vad�llat�. Csupa ismeretlen dolog vette k�r�l, �s rettegett, ha arra gondolt, mi j�het m�g ezut�n. Sohasem tudta, helyes-e, amit tesz. �lland�an �gy �rezte, hogy esetlen�l j�r �s sut�n viselkedik. R�m�lten gondolt arra: mi lesz, ha egyszerre csak megb�nul, s minden k�pess�ge �s ereje cserbenhagyja. Metsz� �less�ggel �rintette minden; k�ts�gbeejt� vil�goss�ggal l�tta �nmag�t. Amikor a m�sik lopva, j�kedv�en pillantott r� a lev�l m�g�l, �gy �rte ez a tekintet, mintha t�rt d�ftek volna bel�. �szrevette a pillant�st, de egyetlen arcizma sem r�ndult meg. Hiszen, ha valamit, azt megtanulta, hogy fegyelmezze mag�t. Az a t�rd�f�s �tj�rta az �n�rzet�t. �tkozta mag�t, hogy idej�tt. De azt is elt�k�lte: t�rt�nj�k b�rmi, ha m�r egyszer idej�tt, ki is tart mindv�gig. Arcvon�sai megkem�nyedtek; tekintet�ben harcias f�ny csillant. Most m�r nyugodtabban n�zett k�r�l. Mindent �lesen szem�gyre vett. Nem ker�lte el a figyelm�t semmi sem, a sz�p berendez�s minden r�szlete beler�gz�d�tt az agy�ba. S amint kit�gult szeme felitta az el� t�rul� gazdags�got, lassacsk�n kialudt tekintet�ben a harcias l�ng, �s meleg izz�s v�ltotta fel. Fog�kony volt ez a fi� minden sz�ps�g ir�nt, �s itt volt, ami megfogja.

Egy olajfestm�ny eg�szen leny�g�zte. Eln�zte a k�pet: hatalmas hull�m t�rik meg egy kiugr� szikl�n; fenyeget� viharfellegek gomolyognak; a magasra csap� hull�mok k�zt vitorl�s k�pe rajzol�dik a viharos alkonyati �gre. Az �rbock�telek megfesz�lnek, s a haj� oldal�ra d�l, �gyhogy j�l lehet l�tni a fed�lzet minden kis r�szlet�t. A k�p sz�ps�ge ellen�llhatatlan er�vel vonzotta a fi�t. M�g esetlen j�r�s�r�l is megfeledkezett, �s k�zel l�pett a k�phez - eg�szen k�zel. S �me, most mintha egyszeriben elt�nt volna a v�szonr�l minden sz�ps�g. A fi� arckifejez�se el�rulta, hogy nem �rti, mi t�rt�nt. R�meredt a k�pre, �s az most csak �gyetlen m�zolm�nynak t�nt. H�tr�bb l�pett; erre megint olyan sz�ps�g �ml�tt el a v�sznon, mint az el�bb. "Tr�kk az eg�sz", gondolta a fi� �s v�llat vont. De a sok �j benyom�s k�zt, amely itt megrohanta, m�gis �tfutott az agy�n egy pillanatra a m�ltatlankod�s: milyen k�r ennyi sz�ps�get pazarolni egy k�z�ns�ges tr�kkre! Nem tudta, mi a fest�szet. A k�rnyezet�ben eddig csak sz�nes nyomatokkal �s reprodukci�kkal tal�lkozott, s azok egyform�n �lesek �s vil�gosak voltak, ak�r k�zelr�l n�zte �ket, ak�r t�volr�l. Olajfestm�nyt eddig m�g csak kirakatban l�tott, s ott a kirakat�vegt�l nem l�phetett k�zel a k�phez, pedig a tekintet�vel majd felfalta.

H�tran�zett bar�tj�ra: az m�g mindig a levelet olvasta. Ekkor l�tta meg az asztalon hever� k�nyveket. Moh� v�gy �s k�v�ncsis�g t�kr�z�d�tt a tekintet�ben; az �hhal�l sz�l�n csillanhat meg az ember szem�ben ilyen v�gyakoz�s az eledel l�tt�ra. V�ll�t jobbra-balra himb�lva, egyetlen l�p�ssel az asztaln�l termett. Izgatottan vette kez�be egyik k�nyvet a m�sik ut�n. Csak egy pillant�st vetett a k�nyvek c�m�re �s a szerz�k nev�re; itt is, ott is beleolvasott a k�nyvekbe, azt�n gyeng�den megsimogatta tekintet�vel �s kez�vel a fedel�ket. Egyetlen olyan k�nyvre bukkant csak, amelyet m�r olvasott. A t�bbit nem ismerte, m�g az �r�juk nev�t sem hallotta. Tal�lomra Swinburne egy k�tet�t vette a kez�be, �s elkezdte olvasni. Egyre jobban belem�lyedt a k�nyvbe. Eg�szen megfeledkezett arr�l is, hol van. Az arca kipirult. K�tszer is a lapok k�z� dugta a mutat�ujj�t, �s becsukta a k�nyvet, hogy megn�zze, hogy h�vj�k a szerz�t. Swinburne! Ezt a nevet megjegyzi... Ennek a fick�nak j� szeme van, ez j�l l�tja a sz�neket �s a f�nyek cik�z�s�t. Vajon ki lehet ez a Swinburne? Tal�n m�r sz�z �ve is halott, mint a legt�bb k�lt�? Vagy �l m�g, �s most is �r? Visszalapozott a k�nyv c�mlapj�ra. No l�m, �rt ez m�r t�bb k�nyvet is! J�l van; reggel az lesz az els� dolga, hogy elmegy a k�nyvt�rba, h�tha kap valamit ezekb�l a Swinburne-dolgokb�l. Tov�bb olvasta a k�nyvet, �s eg�szen belemer�lt. �szre sem vette, hogy fiatal n� l�p a szob�ba. Csak Artur hangj�ra riadt fel: - Ruth, ez itt Mr. Eden.

A lapok k�z� tette mutat�ujj�t, �s becsukta a k�nyvet. M�g meg sem fordult, m�ris felzaklatta az �j benyom�s - nem a l�ny bel�p�se, hanem az, amit a fiv�re mondott. Az izmos fick� bel�l csupa remeg� �rz�kenys�g volt. Gondolatai, �rzelmei, indulatai a k�ls� vil�g legkisebb �rint�s�re is fellobogtak �s ide-oda cik�ztak, mint a l�ng. Rendk�v�l gyors felfog�s� �s minden hat�sra nagyon �rz�keny volt. Felfokozott k�pzelete k�zben sz�net n�lk�l egybevetette �s megk�l�nb�ztette a vil�g jelens�geit. "Mr. Eden" - erre a sz�ra �sszerezzent; hiszen eddig m�g mindig csak Edennek, Martin Edennek vagy egyszer�en Martinnak sz�l�tott�k. Mister! Ez azt�n m�r valami, mondta mag�ban. A fej�ben, mint valami nagy vet�t�v�sznon, v�gtelen sorban l�tta elvonulni �let�nek k�peit. Tudat�ban sorra felvonult a t�borok �s tengerpartok, f�t�h�zak �s fed�lk�z�k, fogd�k �s csapsz�kek, t�fuszk�rh�zak �s nyomortany�k k�pe; �s az eml�kek k�z�tt az volt a kapocs: hogyan sz�l�tott�k �t a k�l�nb�z� helyzetekben.

Megfordult �s megpillantotta a l�nyt. L�tom�sai egyszerre elt�ntek az agy�b�l. M�r csak a l�nyt n�zte, a s�padt, nagy, besz�des szem�, d�s aranyhaj�, l�gies teremt�st. Martin nem tudta volna megmondani, milyen ruha van rajta, csak annyit tudott, hogy a ruh�ja �ppoly gy�ny�r�, mint � maga. Halov�ny aranyvir�g leng karcs� sz�r�n �gy, mint ez a l�ny, gondolta. De m�gsem; tal�n ink�bb szellem ez, valamilyen fels�bbrend� l�ny, istenn� - hiszen az ilyen �tszellem�lt sz�ps�g nem is lehet e vil�gr�l val�... Vagy tal�n a k�nyveknek van igazuk, s a fels�bb k�r�kben sok ilyen l�ny �l? Olyan ez a l�ny, amilyenr�l az a hogyish�vj�k... az a Swinburne dalolt. Tal�n �pp ilyesvalakire gondolt, amikor abban a k�nyvben - ott az asztalon - megrajzolta azt... azt az Izold�t? Martinban egym�sra torl�dtak a k�pek, �rz�sek, gondolatok... de csak egy pillanatra. Nem feledkezett meg r�la, hogy a val�s�g k�r�l�tte nem �ll meg k�zben. A l�ny fel�je ny�jtja a kez�t, szabad, f�rfias mozdulattal kezet fog vele, egyenesen a szem�be n�z. Martin arra gondolt: azok a n�k, akiket eddig ismert, nem �gy fogtak kezet. Az igazs�g az, hogy a legt�bb egy�ltal�n nem is fogott kezet. Megint megrohant�k �s szinte el�rasztott�k elm�j�t a k�pek. L�tta maga el�tt, milyen sokf�le m�don ismerkedett meg m�r �let�ben n�kkel. Azt�n elhessegette mag�t�l ezeket a k�peket, �s megint a l�nyra n�zett. Sohasem l�tott m�g ilyen n�t! Milyen n�ket is ismert eddig? Egyszeriben ott sorakoztak k�tfel�l a l�ny mellett r�gebbi ismer�sei. �r�kk�val�s�gnak t�nt ez a pillanat. �gy �rezte, arck�pcsarnok k�zep�n �ll: f�helyen ez a l�ny, k�r�l�tte a t�bbi n�... � egyetlen r�pke pillant�ssal felbecs�li �ket, s mindny�jukat ezzel a l�nnyal m�ri �ssze... S�padt, beesett arc� gy�ril�nyokat l�tott maga el�tt, �s hangos, vihog� n�ket l�tott a piacon t�nferegni. Szolg�l�kat l�tott, amint az ist�ll�ban dolgoznak, s l�tott cigarett�z�, s�t�t b�r� mexik�i n�ket. Jap�n n�k tipegtek, mint a bab�k, facip�j�kben; t�lfinomult arc�, f�lv�r l�nyok jelentek meg a szeme el�tt; azt�n a d�ltengeri szigetek telt kebl�, barna arc� n�i j�ttek vir�gkoszor�val a fej�k�n, s v�g�l, mint egy rossz �lom, mindny�jukat kiszor�totta egy furcsa fajzat - a whitechapeli aszfalt visszatasz�t�, lompos figur�i, a bord�lyok p�link�t�l b�zl� n�mberei, mocskos sz�j�, undor�t�, pokolbeli h�rpi�k, ocsm�ny n�st�nyek, akik r�vetik magukat a tenger�szekre -, a kik�t�k s�pred�ke, amelyet az emberis�g alja k�p ki mag�b�l.

- Nem �lne le, Mr. Eden? - sz�lalt meg a l�ny. - M�r ami�ta Artur el�sz�r eml�tette, hogy el fog j�nni, �r�ltem, hogy megismerkedhet�nk. Sz�p volt mag�t�l...

Martin csak legyintett, �s valami olyat motyogott, hogy ugyan, semmis�g, ak�rmelyik sr�c megtette volna a hely�ben. Amikor legyintett, a l�ny gy�gyul�f�lben lev�, friss horzsol�sokat vett �szre a kez�n. R�pillantott a fi� m�sik, laz�n cs�ng� kez�re, �s l�tta, hogy az is hasonl� �llapotban van. Gyors, b�r�l� tekintete sebhelyet fedezett fel a fi� arc�n is. L�tta, hogy egy m�sik forrad�s a homlok�n kandik�l ki a haja al�l, egy harmadik pedig lefel� fut, �s a kem�nygall�r alatt t�nik el. Majdnem elmosolyodott, amikor �szrevette a fi� bronzsz�n� nyak�n azt a v�r�s cs�kot, amelyet a gall�r sz�le nyomott. No, ez nem szokott kem�nygall�rt viselni, gondolta. Egyetlen n�i pillant�s el�g volt hozz�, hogy tiszt�ban legyen a fi� ruh�zat�val is. L�tta, milyen olcs�, rossz szab�s� az �lt�nye, �s megl�tta a kab�t alatt kem�nyen fesz�l� izmokr�l �rulkod� r�ncokat is a v�lla k�r�l.

A fi� - mik�zben legyintett, �s azt motyogta, hogy semmis�g az eg�sz, amit tett - sz�t fogadott a l�nynak, �s sz�k ut�n n�zett. Elb�v�lten l�tta, milyen k�nnyed mozdulattal �l le a l�ny, �s lopva a mellette �ll� sz�kre sand�tott. K�zben egy pillanatra sem szabadult att�l az �rz�st�l, hogy � maga milyen fura figura benyom�s�t keltheti. Eddig m�g sohasem �rzett ilyesmit. �gyet se vetett r� mostan�ig, megnyer�-e vajon vagy f�lszeg. Nem is jutott az esz�be, hogy �gy figyelje �nmag�t. �vatosan le�lt a sz�k sz�l�re, de rettent�en zavarta a keze. Ak�rhov� tette, minden�tt �tban volt. Amikor Artur kiment a szob�b�l, Martin Eden s�v�rg� tekintetet vetett ut�na. Szerencs�tlennek �rezte mag�t, amikor egyed�l maradt a szob�ban ezzel az �ttetsz� n�i jelens�ggel. Milyen k�r, gondolta, hogy nincs sehol egy csapos, akit�l italt k�rhetne, vagy egy kisfi�, akit elk�ldhetne a sarokra egy kors� s�r�rt, hogy legyen t�m�juk valami bar�ti besz�lget�s megind�t�s�hoz.

- �gy l�tom, valami sebhely van a nyak�n, Mr. Eden - sz�lt hozz� a l�ny. - Hogyan szerezte? Valami mer�sz v�llalkoz�sban, ugye?

- Egy mexik�i, a k�s�vel, kisasszony - felelte Martin. Megnedves�tette kisz�radt ajk�t, �s a tork�t k�sz�r�lte. - Verekedt�nk. Elkaptam a k�s�t, � meg az orromat pr�b�lta leharapni.

Csak ennyit mondott. Pedig a szeme el�tt eg�sz gazdags�g�ban ott volt az a forr�, csillagf�nyes Salina Cruz-i �jszaka. Az a keskeny, feh�r part, a cukorsz�ll�t� haj�k f�nyei a kik�t�kben, a r�szeg matr�zok hangja a t�volb�l, a rakod�munk�sok t�leked�se; a szenved�ly fell�ngol�sa a mexik�i arc�n, ragadoz� tekintet�nek felvillan�sa a csillagok f�ny�ben, a f�jdalom, amely nyak�ba has�tott a k�ssz�r�s nyom�n, azt�n a v�r, a t�meg, a ki�ltoz�s - s a k�t test, az �v� meg a mexik�i�, amint egym�sba csimpaszkodva hempereg �s felveri a homokot... m�g valahonnan messzir�l egy git�r olvad� hangjait hallani. Ilyen volt ez a k�p. Martin megborzongott az eml�k�t�l, s arra gondolt: le tudn�-e vajon festeni ezt a k�pet az az ember, aki a vitorl�st ott a falon megfestette? �lesen lehetne l�tni a k�pen a feh�r partot, a csillagokat �s a cukorsz�ll�t� haj�k f�nyeit, gondolta; k�z�pen a homokon kis s�t�t csoport volna a k�zd�k k�r�l. A k�st is l�tni kellene a k�pen, hat�rozta el hirtelen mag�ban; sz�p volna, amint megvillan a peng�je a csillagok f�ny�ben. De mindezt egyetlen sz�val sem �rintette. "Megpr�b�lta leharapni az orromat", mind�ssze ennyit mondott.

- �! - suttogta a l�ny elhal�, t�voli hangon. Martin �szrevette, hogy finom arcvon�sain megd�bben�s t�kr�z�dik.

A fi� maga is megijedt erre. Napbarn�tott arca alig �szrevehet�en elpirult zavar�ban. � maga azonban �gy �rezte, olyan forr�n �g az arca, mintha a f�t�h�zban a nyitott kaz�najt�b�l s�tn� a t�z. Nem illik egy h�lggyel ilyen durvas�gokr�l besz�lni. Szurk�l�sokr�l! A k�nyvekben sohasem besz�lgetnek ilyen dolgokr�l a l�ny k�reihez tartoz� emberek - tal�n nem is hallottak m�g eff�l�r�l.

A besz�lget�s, amelyet az el�bb megpr�b�ltak elind�tani, most megint elakadt. A l�ny kisv�rtatva �jra pr�b�lkozott. Ez�ttal a fi� arc�n l�that� sebhelyr�l �rdekl�d�tt. Martin �szrevette, hogy a l�ny az � nyelv�n igyekszik besz�lni, s elhat�rozta, hogy ebbe nem megy bele. Ink�bb majd � maga besz�l a l�ny nyelv�n.

- V�letlens�g volt az eg�sz - mondta, �s megtapogatta az arc�t. - Egyszer �jjel, tudja, nem f�jt a sz�l, de er�s hull�mver�s volt. A f��rboc felvon�csig�ja elszabadult, a von�k�t�l meg ut�na. A felvon� dr�tb� volt, oszt �gy tekergett, mint a k�gy�. Az eg�sz �rs�g kapkodott ut�na, �n is odarohantam, oszt beh�zott nekem egyet.

- �! - mondta a l�ny, olyan hangs�llyal, mintha csak j�l �rten�, mit mond a fi�, pedig voltak�ppen k�naiul hangzott neki az eg�sz. J� volna tudni, gondolta, mi az a von�k�t�l, s mit �rt Martin azon, hogy beh�zott neki egyet.

- Az a Szv�jnb�rn - kezdett �j t�m�ba a fi�, hogy val�ra v�ltsa el�bbi terv�t. K�zben "�j"-nak ejtette az "i"-t.

- Kicsoda?

- Szv�jnb�rn - ism�telte, s megint csak �gy ejtette ki a nev�t. - A k�lt�.

- Szvinb�rn - jav�totta ki a l�ny.

- Sz�val h�t az az alak - hebegte Martin. Arc�t megint el�nt�tte a v�r. - M�r r�g meghalt?

- Ugyan, nem is tudtam, hogy meghalt! - n�zett r� k�v�ncsian a l�ny. - Maga honnan ismeri?

- �n ugyan a k�p�t se l�ttam soha - felelte Martin. - Csak az el�bb, miel�tt maga bej�tt, olvastam t�le p�r verset, abb�l a k�nyvb�l, ott ni. Hogy tetszenek a versei?

A l�ny gyorsan, foly�konyan besz�lni kezdett a t�m�r�l, amelyet Martin megpend�tett. A fi� most m�r jobban �rezte mag�t. H�tr�bb cs�szott kiss� a sz�k�n, de szorosan fogta kez�vel a karf�t, mintha csak a sz�k kics�szhatn�k al�la, s � akkor a f�ldre pottyanna. Siker�lt h�t a l�nyt a maga nyelv�n besz�ltetnie! M�g a l�nynak pergett a nyelve, � minden erej�t �sszeszedte, hogy k�vetni tudja. B�multa, hogyan is b�jhatik meg ekkora tudom�ny egy ilyen b�jos fejecsk�ben, �s nem vette le szem�t a l�ny sz�p, halov�ny arc�r�l. Nagyj�b�l k�vette is, amit Ruth mondott, csak egy-k�t olyan mag�t�l �rtet�d�en odavetett ismeretlen sz� zavarta. Idegen�l hatottak r� a l�ny egyes kritikai megjegyz�sei �s okoskod�sai is, de az�rt ezek is felajzott�k, gondolkoz�sra �szt�k�lt�k �s megbizseregtett�k az elm�j�t. Ilyen h�t a szellemi �let, gondolta, �s ilyen a sz�ps�g! Hiszen ez oly forr� �s csod�latos, amilyenr�l nem is �lmodott. Eg�szen megfeledkezett mag�r�l, �s �hes tekintettel meredt a l�nyra. Ez�rt �rdemes �lni �s harcolni, ezt �rdemes megh�d�tani, ez�rt �rdemes m�g meghalni is! Igazat �rtak h�t a k�nyvek: vannak a vil�gon ilyen n�k. Hiszen ilyen ez a l�ny is! Ruth sz�rnyat adott Martin k�pzelet�nek. �gy l�tta a fi�, nagy f�nyes v�sznak fesz�lnek ki el�tte, s a v�sznakon emberf�l�tti alakok, reg�nyes szerelmesek bizonytalan k�rvonalai derengenek. Nagyszer� h�stetteket visznek v�gbe, n�k�rt - egy halov�ny n��rt, egy aranyvir�g�rt. S ezeken a reng�, remeg� l�tom�sokon, mint valami t�nd�ri d�lib�bon �t arra a val�s�gos n�re szegezte a tekintet�t, aki szemben �l vele, s irodalomr�l �s m�v�szetr�l besz�l. Hallgatta, hallgatta, �s csak b�mult r�; maga sem tudta, milyen merev tekintettel n�zi, s nem sejtette, hogy minden f�rfiass�ga benne izzik a szem�ben. S a l�ny, ha nem tudott is sokat a f�rfiak vil�g�r�l, m�giscsak n� volt, s �rezte mag�n a fi� perzsel� tekintet�t. F�rfi m�g sohasem n�zett r� �gy. Zavarba j�tt, akadozott, meg�llt az egyes szavak k�zt, elvesztette a besz�d fonal�t. A fi� megijesztette, de valami k�l�n�sen kellemes �rz�st is �bresztett benne, hogy �gy, ilyen furcs�n n�znek r�. Neveltet�se eddig meg�vta a vesz�lyt�l, a rosszt�l, amely titokzatos, rejtett m�don leselkedik r�. De megsz�laltak az �szt�nei, �s hars�ny hangjuk arra �szt�k�lte: ne t�r�dj�k k�rnyezet�vel �s t�rsadalmi helyzet�vel, menjen b�tran ez el� a m�sik vil�gb�l j�tt utas el�, e faragatlan fick� el�, ha csupa seb is a keze, ha v�r�sre d�rzs�lte is a nyak�t a szokatlan gall�r. Hisz lehetetlen meg nem l�tni rajta, hogy az �let b�nt vele ily kegyetlen�l, az mocskolta be, s az nyomta r� a b�lyeg�t. A l�ny tiszta volt, �s tisztas�ga l�zadozott; de n� is volt, �s most kezdte csak megismerni a n�i term�szet bels� ellentmond�sait.

- Amint mondottam - mit is mondtam? - Ruth hirtelen meg�llt besz�d k�zben, �s j�kedv�en nevetett saj�t mag�n.

- Aszondta, ez a Swinburne az�r nem eg�szen nagy k�lt�, mer... sz�val itt tartott, kisasszony - biztatta a fi�. Mintha hirtelen �hs�g fogta volna el; kellemes borzong�s futkosott fel-al� a h�tgerinc�n, amikor a l�ny kacag�s�t hallotta. "Olyan a hangja, mint az ez�st, mondta mag�ban, mintha ez�stcseng�k csilingeln�nek." �s e pillanatban - egyetlenegy pillanatra - m�r messze-messze volt: t�voli orsz�gban l�tta mag�t, amint vir�gz� cseresznyef�k alatt �ld�g�l, cigarett�zik, s egy tornyos pagoda harangj�t hallgatja, amely im�ra sz�l�tja a szalmapapucsos h�veket.

- Igen, k�sz�n�m - mondta a l�ny. - Swinburne v�g�l is az�rt nem eg�szen nagy k�lt�, mert - nos az�rt, mert durva. Sok olyan verse van, amelyet jobb el sem olvasni. Az igaz�n nagy k�lt�knek azonban minden sora csupa sz�ps�g �s igazs�g; azok az ember legmagasabb �s legnemesebb �rzelmeire hatnak. A nagy k�lt�knek egyetlen sor�t sem hagyhatjuk ki, ha nem akarjuk, hogy az emberis�g sokkal szeg�nyebb legyen.

- Pedig �n azt gondoltam - mondta akadozva a fi� -, abb�l az igen kev�sb�l, amit olvastam, hogy nagy k�lt�. Sejtelmem se volt r�la, hogy ez ilyen - ilyen gyal�zatos egy alak. Ez biztos a t�bbi k�nyveib� gy�n ki.

- Abb�l a k�nyvb�l is sok sort lehetne kihagyni, amelyet az im�nt olvasott - mondta a l�ny kim�rt, oktat�, ellentmond�st nem t�r� hangon.

- H�t akkor �n valahogy nem vettem �szre azokat a sorokat - jelentette ki a fi�. - Azok, amiket �n olvastam, �pp a j� sorok voltak. De azok azt�n olyan f�nyes �s vil�gos sorok voltak... egyenesen bel�m s�t�ttek, �s �gy kivil�g�tottak, mint a nap vagy mint egy f�nysz�r�. �n legal�bb valahogy �gy �reztem. De �n, persze, nem sokat kony�tok a versekhez, kisasszony.

Hirtelen elhallgatott, mintha megb�nult volna. Tudta, hogy rosszul fejezi ki mag�t, �s szenvedett t�le. Abban, amit olvasott, meg�rezte a nagys�got, az �let l�ktet�s�t, de nem tal�lja meg hozz� a megfelel� szavakat, nem tudja j�l kifejezni az �rz�seit. Arra gondolt: olyan, mint egy tenger�sz, idegen haj�n, amint vakt�ban tapogat�zik az �jszak�ban, mert nem tudja, merre vannak az �rbocok �s a k�telek. Nos, gondolta, v�g�l is csak rajta �ll, hogy megismerkedj�k ezzel az �j vil�ggal. Eddig m�g mindennek r� tudott j�nni a nyitj�ra, ha igaz�n akarta. Most, �gy l�tszik, el�rkezett az ideje annak is, hogy megtanulja, hogyan fejezze ki, ami benne van, �gy, hogy ez a l�ny is meg�rtse. Az � k�pe magasodott most fel a fi� szemhat�r�n.

- Longfellow p�ld�ul... - mondta a l�ny.

- Igen, azt olvastam - v�gott k�zbe izgatottan Martin. Nem tudta meg�llni, hogy ne k�rkedj�k azzal az egy-k�t k�nyvvel, amit olvasott. Meg akarta mutatni a l�nynak, hogy az�rt � sem amolyan ostoba t�kfilk�. - Az �let zsolt�r�-t meg azt, hogy Excelsior meg... no, sz�val ezeket.

A l�ny b�lintott �s elmosolyodott. A fi� valahogy �gy �rezte, hogy eln�z�en mosolyog. Sz�nakoz�an �s eln�z�en... Ostoba volt, gondolta, hogy �pp ilyesmivel akart hencegni. Az a Longfellow biztosan t�m�ntelen versesk�nyvet �rt.

- Bocs�sson meg, kisasszony, hogy a szav�ba v�gtam. Sz�val az az igazs�g, hogy �n nem sokat tudok az eff�l�hez. Sose tanultam. No de maj megtanulom!

�gy hangzott a szava, mint a fenyeget�s. Martin hangja hat�rozott volt, a szeme szikr�zott. Arcvon�sai megkem�nyedtek. A l�ny �gy l�tta, m�g az �llkapcsa is megv�ltozott, az �lla �gy el�reugrott most, mintha t�mad�sra k�sz�lne. A l�ny �rezte, hogy megcsapja a fi�b�l �rad� er�teljes f�rfiass�g hull�ma.

- Azt hiszem, maga k�pes r�, hogy... hogy megtanulja - sz�lt v�g�l nevetve. - Olyan er�s.

Egy pillanatra megpihent tekintete a fi� izmos, inakt�l duzzad� bikanyak�n, a nap barn�ra �gette, s majd sz�tfesz�tette a szilaj er� �s eg�szs�g. S ha f�lig pirulva �s al�zatos k�ppel �lt is ott ez a fi�, a l�ny megint csak �rezte, hogy valami vonzza hozz�. Maga is megriadt, milyen szem�rmetlen gondolata t�madt. �gy �rezte: ha r�tenn� k�t kez�t a fi� nyak�ra, �bel� is �t�radna ez az �ri�si �leter�. A l�ny megr�m�lt. Arra gondolt: most der�lt csak ki, hogy alapj�ban milyen romlott. A testi er�t egy�bk�nt is durva, �llati dolognak tartotta. A f�rfisz�ps�g ide�lja a karcs�s�g �s finoms�g volt a szem�ben. De az el�bbi gondolata csak nem hagyta nyugton. Egyre jobban zaklatta a k�rd�s: m�rt szeretn� annyira r�tenni a kez�t erre a napbarn�totta nyakra? Az igazs�g az volt, hogy az eg�szs�ge gy�nge l�bon �llt, �s teste-lelke ez�rt szomjazott er�re. Ezt azonban a l�ny nem tudta. Csak annyit tudott, hogy f�rfi m�g nem hatott r� �gy, mint ez a fi�, akinek iskol�zatlan besz�de percenk�nt megd�bbenti.

- Hiszen beteg az �pp nem vagyok - mondta a fi�. - Megem�sztem �n a vasat is. De most, �gy l�tszik, m�giscsak elrontottam a gyomromat. Azt, amit maga mondott az im�nt, sehogy sem tudom megem�szteni. Tudja, sose pr�b�ltam �n m�g az ilyesmit. Szeretem �n is a k�nyveket meg a verseket, �s olvasok is, ha van r� id�m, de �gy, ahogy maga, m�g sose gondolkoztam rajtuk. Az�r nem is tudok besz�lni r�luk. �gy vagyok vele, mint amikor egy navig�tor ismeretlen tengerre ker�l, azt mag�ba van, �s se t�rk�pe, se ir�nyt�je. No, de maj csak kiismerem magam egyszer! Maga m�g t�n �tba is igaz�that. Mondja, hogy tanulta meg azt a sok mindenf�l�t, amir�l az el�bb besz�lt?

- Azt hiszem, �gy, hogy iskol�ba j�rtam, meg k�nyveket olvastam - felelte a l�ny.

- Iskol�ba �n is j�rtam, amikor kicsi voltam - vetette ellen Martin.

- Igen, de �n �gy gondoltam, hogy k�z�piskol�ba, el�ad�sokra meg az egyetemre.

- Maga egyetemre is j�rt? - k�rdezte a fi� leplezetlen csod�lkoz�ssal. �gy �rezte, most legal�bb egymilli� m�rf�lddel messzebb ker�lt a l�nyt�l.

- Most j�rok oda. �s angolb�l m�g k�l�n el�ad�sokat is hallgatok.

A fi� nem tudta, mi az az "angol", de j�l az eml�kezet�be v�ste, hogy ezt sem tudja, �s folytatta.

- Mennyi ideig k�ne tanulnom, hogy egyetemre j�rhassak? - k�rdezte.

A l�ny l�tta, mennyire szeretne a fi� tanulni, �s b�tor�t�an mosolygott.

- Az att�l f�gg, milyen iskol�kat v�gzett eddig - mondta. - K�z�piskol�ba nem j�rt? Persze hogy nem! De az �ltal�nos iskol�t elv�gezte?

- K�t �vem volt m�g h�tra, amikor abbahagytam - felelte a fi�. - De mindig jeles bizony�tv�nyom volt!

A k�vetkez� pillanatban m�r meg is b�nta, hogy �gy k�rkedett. D�h�ben olyan er�sen markolta meg a sz�k karf�j�t, hogy minden ujja hegye sajgott a f�jdalomt�l. Ekkor �szrevette, hogy egy asszony l�p be a szob�ba. L�tta, hogy Ruth felkel, �s gyors l�ptekkel a j�vev�ny el� siet, azut�n �sszecs�kol�znak, �s egym�st �tkarolva j�nnek fel�je. Ez biztosan az anyja - gondolta Martin. Magas, karcs�, j� alak�, sz�p sz�ke asszony volt. �zl�ses ruh�t viselt, ebben a h�zban nem is sz�m�thatott Martin m�sra. �r�m volt v�gign�zni rajta. Olyan volt ebben a ruh�ban, mint azok a n�k, akiket r�gebben sz�npadon l�tott. Azt�n esz�be jutott, hogy Londonban is l�tott ilyen d�m�kat �s ilyen ruh�kat; a h�lgyek bementek a sz�nh�zba, � meg a felj�r� al�l b�multa �ket, m�g csak a rend�r�k ki nem taszig�lt�k az es�be. Egy pillanat m�lva a jokohamai Grand Hotel mer�lt fel eml�k�ben; ott is a j�rd�r�l n�zegette az eleg�ns d�m�kat. Azt�n ezer meg ezer k�p kezdett vill�dzni a tekintete el�tt, Jokohama, a v�ros, a kik�t�... De elfordult eml�keinek kaleidoszk�pj�t�l. Nyomaszt�an nehezedett r� a jelen s�rget� parancsa. Tudta, hogy fel kell �llnia, be fogj�k mutatni. Nagy k�nnal felt�p�szkodott, �s t�rd�n�l kip�posod� nadr�gj�ban, nevets�gesen lel�g� karral, mindenre elsz�nt arckifejez�ssel v�rta az el�tte �ll� megpr�b�ltat�st.

Bementek az eb�dl�be. Ez az �t olyan volt Martin sz�m�ra, mint a lid�rcnyom�s. Megbicsaklott a l�ba, minduntalan bel�botlott valamibe, ijedt�ben �sszer�zk�dott, f�lrel�pett; sokszor �gy �rezte, hogy egy tapodtat sem tud tov�bbmenni. V�g�l t�l volt ezen is, �s le�lhetett �mell�. A k�sek �s vill�k csatarendje megr�m�tette. Ismeretlen vesz�lyek meredtek fel� ezekr�l a szersz�mokr�l: megb�v�lten tapadt r�juk a tekintete, s csillog� f�ny�kben egyszerre csak felvillantak a fed�lk�z k�pei: bicsk�j�val meg k�zzel ott eszi � is a t�bbiekkel egy�tt a s�zott marhah�st, �s sz�rcs�lve kanalazza csajk�j�b�l a s�r� bors�levest. Most is az orr�ban �rezte m�g a romlott marhah�s b�z�t; f�l�ben visszhangzott a padl� recseg�se, a f�lke falainak nyikorg�sa s az �tkez�k hangos cs�mcsog�sa. Figyelte �ket s arra gondolt, �gy esznek ezek, ak�r a diszn�k. � azonban majd vigy�z itt. Nem csap zajt. Eg�sz id� alatt erre kell majd �gyelnie.

K�r�ln�zett az asztaln�l. Vele szemben �lt Artur �s fiv�re, Norman. Ezek az � testv�rei - csak erre kellett gondolnia, s mindj�rt felmelegedett ir�ntuk a sz�ve. Azt�n arra gondolt: mennyire szeretik egym�st ennek a csal�dnak a tagjai! Megint maga el�tt l�tta, hogyan cs�kolja meg a l�ny az anyj�t, �s hogyan j�nnek kart karba �ltve fel�je. Az � vil�g�ban nem szok�s az ilyesfajta �rzelemmegnyilv�nul�s sz�l�k �s gyermekek k�z�tt... Ez m�r a fels� k�r�k magas sz�nvonal� �let�nek az ismertet�jele. Ez tetszett Martinnak a legjobban abb�l, amit eddig ebb�l a vil�gb�l l�tott. Eg�szen meghat�dott t�le, oly sz�pnek tal�lta, s a sz�ve meg�rt� gy�ng�ds�gben olvadt fel. Hiszen eg�sz �let�ben szinte elepedt a szeretet�rt. L�nye legm�ly�n szeretetre v�gy�dott. Val�s�ggal szerves testi sz�ks�glete volt a szeretet. De hi�ba v�gy�dott r�, nem volt benne r�sze, s � maga is egyre jobban megkem�nyedett. Nem mintha tudta volna, hogy szeretetre van sz�ks�ge. Nem tudta ezt m�g most sem. De amikor a szeretet megnyilv�nul�sait l�tta, sz�ve m�ly�ig megindulva arra gondolt: milyen csod�latos, nagyszer�, ragyog� valami ez.

�r�lt, hogy Mr. Morse nincs otthon. �ppen el�g neh�z volt az is, hogy megismerkedj�k a l�nnyal, az anyj�val �s a fiv�r�vel, Normannal. Arturt ismerte valamennyire m�r el�bb is. De m�g az apa is - az m�r biztosan sok lenne. �gy �rezte, soha �let�ben nem dolgozott olyan kem�nyen, mint most. Ehhez k�pest eddig a legnehezebb munka is gyerekj�t�k volt csak. Ver�t�kcs�ppek gy�ngy�ztek a homlok�n, s az ing�t �tizzadta, annyi szokatlan dolgot kellett v�gbevinnie egyszerre: ennie, ahogy m�g sohasem evett; ismeretlen szersz�mokkal bajl�dnia; lopva k�r�ln�znie, hogy l�ssa, hogyan csin�lj�k ezt m�sok; rendeznie �s oszt�lyoznia az �j benyom�sok �z�n�t; �reznie, hogy a l�ny ut�n val� v�gya furcsa, sajg� nyugtalans�ggal t�lti el, �s arra �szt�k�li, hogy felemelkedj�k azokba a k�r�kbe, amelyekben a l�ny mozog. A feje telis-teli volt bizonytalan tervekkel �s kusza elk�pzel�sekkel, hogyan fog k�zelebb jutni a l�nyhoz. Amikor titokban �tpillantott a vele szemben �l� Normanra vagy m�svalakire, hogy l�ssa, melyik k�st vagy vill�t kell haszn�lnia, mindj�rt r�gz�tette agy�ban az illet� von�sait is. Az agya ilyenkor �nk�ntelen�l tov�bb m�k�d�tt, hogy megfejtse �s �rt�kelje ezeket a von�sokat - de mindig csak Ruthhoz val� vonatkoz�sukban. Ezenk�v�l besz�lnie is kellett, figyelnie, ha sz�ltak hozz�, k�vetnie a t�bbiek besz�lget�s�t, �s felelnie, ha �gy ad�dott; a nyelve ilyenkor sz�vesen elkalandozott volna, s ez�rt �lland�an vigy�znia kellett, hogy f�ken tartsa. Mindennek tetej�ben ott volt m�g az inas is, aki mint sz�ntelen fenyeget�s jelent meg hangtalanul a v�ll�n�l - mint egy f�lelmetes szfinx, aki rejtv�nyeket �s tal�l�s k�rd�seket ad fel, s azt k�veteli t�le, hogy haboz�s n�lk�l fejtse meg �ket. Azt�n eg�sz vacsora alatt szorong�ssal gondolt a k�zmos�ra is. Ak�rmir�l volt sz�, k�nytelen volt �jra meg �jra arra gondolni: mikor hozz�k be m�r a k�zmos�t? Milyen egy�ltal�n az a k�zmos�? Csak hallom�sb�l tudta, hogy ilyesmi is van a vil�gon, s biztosra vette, hogy el�bb-ut�bb, tal�n m�r egy-k�t perc m�lva megl�tja ezt a valamit. Hiszen egy asztaln�l �l azokkal a fels�bbrend� l�nyekkel, akik az ilyesmit haszn�lj�k - s�t, tal�n m�g � maga is haszn�lja majd. �s m�lyen a t�bbi k�rd�s m�g�tt, gondolatainak m�gis mindig az el�ter�ben, ott volt az a legfontosabb k�rd�s is: hogyan viselkedj�k ezekkel az emberekkel? Milyen legyen a magatart�sa? Egy percig sem tudott szabadulni ett�l a k�nz� k�rd�st�l. Valami gy�v�n azt s�gta neki: hencegjen csak nyugodtan, j�tssz�k meg valami szerepet. K�zben egy m�sik, m�g gy�v�bb hang azt s�gta: vigy�zzon, ezzel csak p�rul j�rhat, az ilyesmi nem val� neki, nevets�gess� v�lik a v�g�n!

Az eb�d elej�n folytonosan azzal a k�rd�ssel k�szk�d�tt: hogyan viselkedj�k? Ez�rt nem is sz�lalt meg. Nem tudta, hogy ezzel a cs�ndes viselked�s�vel meghazudtolja Arturt. Ruth b�tyja ugyanis el�z� nap azt mondta a csal�dj�nak: megh�v eb�dre egy vadembert, de ne f�ljenek, majd megl�tj�k, milyen �rdekes vadember. Martin Eden most semmik�ppen sem tudta volna felt�telezni, hogy ennek a l�nynak a b�tyja ilyen �rul�st k�vessen el vele szemben, amikor �pp Martinnak k�sz�nheti, hogy �p b�rrel szabadult egy igen kellemetlen bonyodalomb�l. �t e pillanatban csak a maga �gyetlens�ge zavarta. Minden egy�b elragadtat�ssal t�lt�tte el. El�sz�r tapasztalta �let�ben, hogy az ember nemcsak az�rt eszik, mert �hes; most j�tt r�, hogy az �tkez�s t�bb enn�l. Eddig nem t�r�d�tt vele, mit eszik. Az �tel az �tel, gondolta. Enn�l az asztaln�l azonban az �tkez�snek eszt�tikai szerepe is volt, itt sz�ps�gig�ny�t is kiel�g�thette az ember. Emellett intellektu�lis szerepe, elmemozd�t� hat�sa is volt itt az �tkez�snek. Eb�d k�zben olyan szavakat hallott Martin, amelyeket r�gebben nem ismert vagy csak k�nyvekben olvasott, mert nem volt ismer�se, aki olyan szellemi fokon �llott, hogy haszn�lni tudta volna �ket. Kellemes izgalommal hallgatta, milyen mag�t�l �rtet�d�en hangzanak ezek a szavak e csod�latos csal�d tagjainak - az � hozz�tartoz�inak - ajk�r�l. Val�ra v�lt h�t a k�nyvek sok sz�p �br�ndja! Kev�s embernek jut olyan boldogs�g oszt�lyr�sz�l, amilyenben neki most r�sze volt: meg�rte, hogy �lmai kil�ptek a k�pzelet rejtekeib�l �s testet �lt�ttek.

Sohasem �rezte m�g mag�t ennyire az �let cs�cs�n. A h�tt�rben maradt, �s �lvezettel hallgatta �s figyelte a t�bbieket. Csak egy-egy semmitmond�, egytag� sz�val felelgetett nekik. Igen, kisasszony. Nem, kisasszony. Igen, asszonyom. Nem, asszonyom - ennyit mondott, ha a l�ny vagy az anyja sz�lt hozz�. Tenger�sznevel�st kapott, s ez�rt vigy�znia kellett, hogy a l�ny fiv�reinek is azt ne mondja: Igen, uram. Nem, uram. �rezte, hogy ez most nem volna helyes, mert beismern� vele, hogy alacsonyabban �ll n�luk - s ezt a vil�g�rt sem szabad tennie, ha k�zelebb akar jutni a l�nyhoz. Ezt parancsolta k�l�nben �n�rzete is. Istenuccse, �n se vagyok rosszabb ezekn�l - fakadt ki egyszer mag�ban -, s ha sok mindent tudnak is amit �n nem tudok, �k is tanulhatn�nak t�lem egyet-m�st. Egy perccel k�s�bb azonban, ha a l�ny vagy az anyja Mr. Eden-nek sz�l�totta, nyoma sem volt m�r benne b�szkes�gnek �s harciass�gnak, melegs�g t�lt�tte el, �s ragyogott �r�m�ben. Civiliz�lt ember vagyok - gondolta -, az: civiliz�lt ember! Reg�nyh�s�kkel �l�k egy asztaln�l! Reg�nyh�s vagyok �n magam is, �s kalandjaim k�teteket t�ltenek meg!

Martin viselked�se meghazudtolta Artur jellemz�s�t. A fi� szel�d b�r�nyk�nak l�tszott, nem vadembernek. K�zben azonban t�rte a fej�t, mit tegyen. J�l tudta � mag�r�l, hogy nem szel�d b�r�nyka; tudta, hogy magasra t�r�, uralkod� term�szete nem �ri be a m�sodheged�s szerep�vel. Csak akkor sz�lalt meg, ha k�nytelen volt r�, s olyan volt ilyenkor a besz�de, mint a j�r�sa, amikor az im�nt bej�tt az eb�dl�be: kibicsaklott a szava, meg-megakadt, m�g sok nyelvb�l �sszehordott sz�kincs�b�l kikeresg�lte a megfelel� kifejez�st. Sokszor habozott, haszn�lja-e azt a sz�t, amelyre sz�ks�ge volt, mert att�l tartott, hogy nem tudja helyesen kiejteni. M�s sz�t az�rt nem akart haszn�lni, mert tudta, hogy nem �rten�k meg, vagy durv�nak �s k�z�ns�gesnek tartan�k. De k�zben az a gondolat is zavarta, hogy ha minden szav�t m�rlegre teszi, v�g�l is t�kfilk�nak tartj�k, mert nem jut majd hozz�, hogy elmondja, amit szeretne. Szabads�gszeretete is berzenkedett az ilyen korl�tok ellen, ak�rcsak nyaka a kem�nygall�r ellen. B�zott benne, hogy valahogy majd csak kiv�gja mag�t. Gondolatai �s �rzelmei term�szett�l fogva mindig t�l�rad�an jelentkeztek, teremt� szelleme cs�k�ny�sen k�vetelte a maga jogait. Ha �rr� lett rajta egy gondolat vagy �rz�s, amely vaj�d� f�jdalmak k�zt kifejez�s �s forma ut�n t�rt, megfeledkezett mag�r�l, elfelejtette, hol van, �s kibuggyantak bel�le a r�gi szavak, a besz�d ismer�s eszk�zei.

Egyszer nem k�rt valamib�l, amivel az inas megk�n�lta; de az meg�llt, �s tov�bb is ott alkalmatlankodott a v�ll�n�l. Martin r�viden �s kem�nyen r�f�rmedt: - Pau!

Az asztaln�l �l�k egyszerre felfigyeltek; v�rt�k, mi fog most t�rt�nni. Az inas f�l�nyesen mosolygott, Martin pedig majd meghalt sz�gyen�ben. De gyorsan kiv�gta mag�t.

- Kanaka nyelven mondj�k �gy azt, hogy "el�g" - magyar�zta. - Csak �gy kiszaladt a sz�mon. �gy kell kimondani, hogy p-a-u.

Martin �szrevette, hogy Ruth k�v�ncsian n�zi az � kez�t, �s t�ri valamin a fej�t. �pp magyar�z� kedv�ben volt, h�t folytatta:

- Nemr�g egy csendes-�ce�ni postahaj�n dolgoztam. Lefel� gy�tt�nk a part ment�n. A haj� k�s�sbe volt, �s a Puget-Sound kik�t�ibe �gy kellett mel�znunk, mint a n�gereknek. Vegyes rakom�nyt hordtunk f�l a haj�ra; nem tudom, tudja-e, mi az. Ott gy�tt le a b�r�m.

- De hisz nem ezen gondolkoztam - sietett kimagyar�zkodni a l�ny is. - Azt n�ztem, milyen kicsiny a keze a test�hez k�pest.

A fi�nak l�ngolt az arca. �gy fogta fel a l�ny megjegyz�s�t, mintha az megint valami hib�j�t leplezn� le.

- No persze - tiltakozott. - Kicsi, �s nem b�rja a buny�t. Az�r csapkodok a karommal meg a v�llammal, mint az �szv�r. Az meg t�l er�s, �s ha sz�tverem valakinek a pof�j�t, sz�tverem k�zben a kezemet is.

Mindj�rt meg is b�nta, hogy ezt mondta. Ut�lta mag�t. Mi�rt is nem fegyelmezte a nyelv�t! Illetlens�g itt ilyesmir�l besz�lni.

- Kedves mag�t�l, hogy olyan b�tran v�delm�re kelt Arturnak. Pedig m�g csak nem is ismerte! - mondta tapintatosan a le�ny. L�tta, hogy let�rt a fi�, csak azt nem tudta, mi a baja.

Martin ann�l jobban meg�rtette, mi�rt mondja ezt a l�ny. T�l�rad� h�la forr� hull�ma �nt�tte el, s egyszeriben megfeledkezett r�la, hogy az im�nt nem uralkodott a nyelv�n.

- Sz�ra sem �rdemes az eg�sz - mondta. - Ak�rmelyik sr�c megtette volna, ha l�tja, hogy bajban van valaki. Annak a l�g�s band�nak csak a zr� kellett, pedig Artur r�juk se heder�tett. Nekimentek, de �n meg �nekik mentem, �s j�l beh�ztam egyp�rnak. Ott j�tt le egy kicsit a b�r a kezemr�l, de egy-k�t alak k�z�l�k is kik�pte a fog�t. Semmi p�nz�r se maradtam volna ki ebb�l a zr�b�l. Mer tudja, ha �n megl�tom, hogy...

Hirtelen abbahagyta, m�g a sz�j�t is nyitva felejtette. Az ilyen m�lys�gesen romlott, semmirekell� ember, mint �, hogyan is sz�vhat egy leveg�t ezzel a le�nnyal! Artur m�r tal�n huszadszor fogott hozz�, hogy elmes�lje, hogyan akadt �ssze a kompon azokkal a r�szeg csavarg�kkal, s hogyan termett ott egyszerre Martin Eden, hogy megmentse. A t�rt�net h�se pedig �sszer�ncolt homlokkal �lt ott, �s azon r�g�dott, milyen nevets�gess� tette mag�t az im�nt. Most m�g jobban nyugtalan�totta az a k�rd�s: hogyan viselkedj�k ezekkel az emberekkel szemben? Ahogy eddig csin�lta, az nem j�. Ez az egy biztos. Nem az � fajt�jukb�l val�, nem tud az � nyelv�k�n besz�lni, �llap�totta meg mag�ban. M�g csak nem is tud �gy tenni, mintha k�z�l�k val� volna. Alakoskod�ssal semmire sem megy h�t. De meg �gysem f�r �ssze a term�szet�vel az alakoskod�s. Sohasem b�rta a hamiss�got �s a k�pmutat�st. Minden�ron a val�di arc�t kell h�t megmutatnia. Ma m�g nem tud a nyelv�k�n besz�lni, de majd megtanulja id�vel azt is. Ezt mindenk�ppen elhat�rozta. De besz�lnie addig is csak kell, m�ghozz� a maga nyelv�n - persze csak am�gy cs�nj�n, hogy meg�rts�k, �s ne botr�nkozzanak meg rajta t�ls�gosan. �s m�g egyet: sohasem fog �gy tenni, m�g hallgat�lagosan sem, mintha tudna valamit, amit nem tud. Mindj�rt val�ra is v�ltotta az elhat�roz�s�t. A k�t fiv�r egyetemi dolgokr�l besz�lgetett, �s t�bbsz�r haszn�lta a trig sz�t. Martin Eden megk�rdezte:

- Mi az, hogy trig?

- Trigonometria - mondta Norman. - Magasabb mat.

- �s mi az, hogy mat? - k�rdez�sk�d�tt tov�bb, mire Norman elnevette mag�t.

- Matematika: sz�mtan - felelte.

Martin Eden b�lintott. Felt�rultak el�tte a tudom�ny vil�g�nak v�gtelen t�vlatai. Amit l�tott, egyszeriben tapinthat�v� is v�lt. Rendk�v�li k�pzel�ereje megfoghat� alakba �lt�ztette az elvont dolgokat. Agy�nak laborat�rium�ban a trigonometria �s a matematika - a tud�snak azok a ter�letei, amelyeket e szavak jel�lnek meg - egy-egy vid�kk� v�ltozott. T�jk�peket l�tott: z�ld lombokat �s erdei tiszt�sokat: az egyiken l�gy f�ny �mlik el, a m�sikat vill�mok has�tj�k kereszt�l-kasul. Valahol a messzes�gben r�zsasz�n� k�dbe mos�dnak �ssze a r�szletek, de a r�zsasz�n� k�d m�g�tt az ismeretlen dolgok cs�b�t� var�zsa ragyog. Martin val�s�ggal megr�szegedett ett�l a k�pt�l. Ez azt�n a kaland - gondolta -, itt haszn�lhatja csak igaz�n a fej�t �s a kez�t! Eg�sz ismeretlen vil�got h�d�that meg itt. Tudat�nak m�ly�r�l ny�legyenesen t�rt fel egy gondolat: meg kell h�d�tani ezt a vil�got, hogy el�rjen hozz� - ehhez a l�gies jelens�ghez, aki liliomfeh�ren �l most mellette.

A b�v�s l�tom�st Artur oszlatta sz�t, aki eg�sz este igyekezett kicsalogatni rejtek�b�l a maga vadember�t. Martin Eden nem feledkezett meg az elhat�roz�s�r�l. Most v�gre �nmaga volt - el�bb csak tudatosan �s sz�nd�kosan, csakhamar azonban mag�val ragadta az alkot�s �r�me: �rezte, hogy �letet teremt, �s hallgat�i maguk el�tt l�tj�k, amit mond. Egyszer a Halcyon nev� csemp�szvitorl�son szolg�lt. A haj�t elcs�pte egy cirk�l� v�mg�z�s. A fi� t�gra ny�lt szem�ben most is l�tta az eg�sz jelenetet, �s el is tudta mes�lni, amit l�tott. Szem�k el� id�zte a viharos tengert, az embereket �s a tengeren h�ny�d� haj�kat. �gy vitte �t l�tom�s�t hallgat�iba, hogy v�g�l azok is az � szem�vel l�tt�k az esem�nyt. M�v�szi k�zzel v�logatott a r�szletek nagy t�meg�b�l. Ragyog�, sz�nes k�pekben var�zsolta hallgat�i el� az �letet, oly mag�val ragad�an, hogy mindny�jan egy�tt h�ny�dtak vele a nyers, lelkes�lt, kifejez� szavak �rj�n. N�ha megd�bbentek, amint Martin a maga meztelens�g�ben id�zte szem�k el� az �letet, elk�pedtek egy-egy furcsa sz�haszn�lat�n, de a nyerses�g nyom�ban mindig ott volt a sz�ps�g is, �s a tragikus esem�nyeket enyh�tette Martin humora, amint be-bevil�g�tott a tenger�szl�lek furcsa zegzugaiba.

Ruth �multan n�zett r� az elbesz�l�s alatt. A fi�b�l �rad� t�z �tmeleg�tette. Arra gondolt: hogy lehet az, hogy eddig sohasem �rzett m�g ilyen forr�s�got? Milyen j� volna hozz�simulni ehhez a lobog� l�nggal �g� f�rfihoz, aki �gy ontja mag�b�l az eleven er�t �s eg�szs�get, mint a t�zh�ny�! �gy �rezte, hozz� kell simulnia, s minden erej�t �sszeszedte, hogy ellen�lljon e v�gy�nak. De egy m�sik �rz�s azt s�gta, hogy fusson ett�l a fi�t�l. Elriasztotta munk�t�l eldurvult, �sszevissza vagdalt keze, amelybe val�s�ggal beleette mag�t az �let szennye. Nem, nem sz�p a gall�r v�r�s nyoma a nyak�n, nem sz�pek a kidagad� izmok a karj�n. Megr�m�tette a fi� nyerses�ge is. Durva besz�de s�rtette a f�l�t. A lelk�t is s�rtette az a sok durvas�g, amit a fi� �t�lt. �s mindamellett m�gis �rezte, milyen vonz�s �rad fel� a fi�b�l. Ez a fi� tal�n a Gonosz - gondolta -, s az�rt van felette ilyen hatalma. Mintha mindaz, amit eddig szil�rdnak hitt, egyszerre �sszeomlott volna. Hiszen Martin reg�nyes, kalandos l�nye halomra d�nt minden t�rsadalmi konvenci�t... Ha hallgatja az ember, milyen mag�t�l �rtet�d� hangon besz�l ez a fi� az �t�lt vesz�lyekr�l, ha hallja j�kedv� nevet�s�t, azt hihetn�, hogy az �let nem komoly er�fesz�t�sek �s �nmegtagad�sok sorozata, hanem csak j�t�kszer, amelyet kedv�nk szerint p�rget�nk, gondtalanul �r�l�nk neki, �s azt sem b�njuk, ha elgurul. "J�tssz�l h�t te is!" - mondta egy hang a l�nyban. "Simulj csak hozz�, ha j�lesik, �leld csak �t a nyak�t!" Majdhogy fel nem sikoltott, olyan vakmer�nek �rezte ezt a gondolatot. B�rhogy m�rlegelte is a maga tisztas�g�nak �s kult�r�j�nak az �rt�k�t, hi�ba gondolt arra, mi minden van m�g �benne, ami ebb�l a fi�b�l hi�nyzik: mindez mit sem haszn�lt. K�r�ln�zett. L�tta, hogy a t�bbiek milyen fesz�lt figyelemmel hallgatj�k Martint, s majdnem k�ts�gbeesett. De ekkor �szrevette, hogy anyja szem�ben is borzad�s �l - igaz, hogy b�v�lettel vegyes borzad�s, de m�giscsak borzad�s. Ez a f�rfi, aki a k�ls� s�t�ts�gb�l j�n, gonosz. Az anyja l�tja ezt, �s az anyj�nak mindig igaza van. Mindig megb�zott az �t�let�ben, megb�zik benne most is. �s most m�r nem gy�jtotta fel a fi�b�l ki�rad� t�z - de nem is szor�totta �ssze tork�t a fi�t�l val� f�lelme.

K�s�bb le�lt a zongor�hoz. Martinnak j�tszott, vagy tal�n ink�bb az � lelk�n. T�mad� �le volt ennek a j�t�knak; f�lig �ntudatlanul azt akarta vele hangs�lyozni, milyen �thidalhatatlan szakad�k t�tong kett�j�k k�z�tt. Olyan volt ez a zene, mintha teljes erej�b�l bunk�val s�jtana le a fi�ra: Martint fejbe v�gta �s �sszet�rte Ruth j�t�ka, de fel is zaklatta. Megd�bbenten meredt a l�nyra. Az � lelk�ben is elm�ly�lt a szakad�k, nemcsak a l�ny�ban. S m�g abban a pillanatban elhat�rozta azt is: �t fog jutni ezen a szakad�kon, �s el fogja �rni a l�nyt. De nem b�mulhatott eg�sz este a szakad�kba. Hisz oly sok ellentmond� �rz�s kavargott benne mindig - k�l�n�sen ha zen�t hallott. Er�sen hatott r� a zene. �gy hatott r�, mint az er�s ital: mer�sz �rz�seket lobbantott l�ngra benne, �gy felgy�jtotta a k�pzelet�t, mint az izgat�szer. Ha zen�t hallgatott, mintha felemelkedett volna az �gbe, a felh�k f�l�, megfeledkezett a cs�f val�s�gr�l, sz�rnya n�tt a lelk�nek, �s sz�ps�ggel telt el. Nem �rtette azt a zen�t, amelyet Ruth j�tszott. M�sf�le zene ez, mint amit eddig hallott: nem olyan, mint a t�nclok�lok nyekerg� zongor�ja vagy a f�v�s zenekarok f�lsiket�t� l�rm�ja. Olvasm�nyaib�l azonban sejtette, hogy van ilyen zene is. Ez�rt bizalommal fogadta a l�ny j�t�k�t, �s t�relmesen v�rta, hogy a hangok egyszer�, vil�gos mel�di�kk� olvadjanak �ssze. Azt sem �rtette, mi�rt maradnak abba a mel�di�k. Alighogy elfogta valamelyiket, alighogy k�pzelete egy�tt kezdett vele rep�lni, nyomban z�rzavaros, �rtelmetlen hangfoszl�nyokk� szakadoztak megint. K�pzelete ilyenkor tehetetlen t�meg m�dj�ra zuhant vissza a f�ldre.

Egy pillanatra fel�tl�tt benne a gondolat, h�tha csak arra val� az eg�sz, hogy visszariassza �t. �szrevette, hogy Ruth ellene fordult, �s pr�b�lta megfejteni, mit �zen kez�vel a billenty�k�n. Ostoba, k�ptelen feltev�s az eg�sz, gondolta azut�n. Eg�szen �tadta mag�t a zen�nek, �s �jra elragadta az az el�bbi �rz�s. A l�ba most m�r nem volt �lomb�l. Teste �tszellem�lt. Minden f�nyben ragyogott k�r�l�tte; elt�nt el�le a szoba, s � magasan sz�llott a vil�g, a neki oly nagyon kedves vil�g f�l�tt! Furcsa �sszevisszas�gban vonultak el k�pzelet�ben ismer�s �s ismeretlen k�pek. L�tta mag�t, amint napf�nyes, t�voli kik�t�kben k�sz�l, amint barb�r n�pek piacain �d�ng, ahol m�g senki sem j�rt el�tte. Azt�n �gy �rezte, f�szeres szigetek illata csiklandozza az orr�t - a tengeren sz�vta be valamikor ezt az illatot, fojt� leveg�j�, forr� �jszak�kon: Azt�n �gy l�tta: a d�lkeleti passz�tsz�llel k�szk�dik naphosszat az egyenl�t� alatt. - A nap mintha sohasem akarna v�get �rni. A t�rkizk�k tengerben apr� korallszigetek, cs�pp kis p�lmaligetek mer�lnek el m�g�tte - de nyomban �j korallszigetecsk�k, �j meg �j p�lmaligetek emelkednek ki el�tte a v�zb�l. A k�pek sebesen j�ttek-mentek, mint a gondolat. Most vadl� h�t�n sz�guld a t�nd�rsz�nekben ragyog� pusztas�gon - s egy pillanattal k�s�bb m�r a Hal�l V�lgy�nek feh�rbe vont kript�j�ba b�mul le a f�nyben remeg� h�s�gen �t. Most a Jeges-�ce�non evez: hatalmas j�ghegyek �llj�k �tj�t, szikr�zva t�rnek meg rajtuk a nap sugarai. Azt�n korall�b�lben hever, a parton, ameddig csak ell�t a szeme, p�lmaligetek h�z�dnak v�gig, s valahonnan messzir�l tomp�n mormolnak a tenger tajt�kz� hull�mai. Lobog� k�k l�nggal �gnek egy r�ges-r�g z�tonyra futott haj� roncsai, s a l�ngok f�ny�ben ukulel�k penget�se �s dobok tompa pufog�sa mellett, barb�r szerelmi dalok hangj�ra, hulat�ncosok j�rj�k �rz�ki t�ncukat. R�szeg�t� tr�pusi �jszaka! A h�tt�rben egy t�zh�ny� kr�ter�nek k�rvonalai rajzol�dnak a csillagos �gre. Feje felett halv�nyan vil�g�t a n�vekv� hold, s a D�l Keresztje t�nd�klik az �g perem�n.

Martin olyan volt, mint a h�rfa. Mindaz, amit valaha �let�ben l�tott, mindaz, amit mag�val hordott lelk�ben, mintha csak ennek a h�rf�nak egy-egy h�rja lett volna. S a fel�je �raml� zene: sz�l, amely megremegteti a h�rokat, �s megsz�laltatja rajtuk eml�keit �s �lmait. De nem puszt�n �rz�ssel telt el. Minden �rz�se alakot �lt�tt, sz�nbe �s f�nybe �lt�z�tt, �s k�pzelete seg�ts�g�vel, valami var�zslatos v�ltoz�s r�v�n, alakot �lt�tt. M�lt, jelen �s j�v� egym�sba folyt a szeme el�tt. L�tta, hogy a sz�les nagyvil�gon kereszt�l, minden kalandon �s h�stetten �t, hogyan k�zeledik � fel�je - igen, igen, e fel� a l�ny fel�, s azt�n, amikor v�gre el�ri, hogyan �leli �t, hogyan sz�rnyalnak most m�r kettesben, s hogyan ragadja �t mag�val lelk�nek hatalmas birodalm�n kereszt�l.

S a l�ny, amint a v�lla f�l�tt a fi� arc�ra pillantott, maga is megsejtett ebb�l valamit. Martin arca eg�szen �tszellem�lt. A szeme ragyogott, tekintete �tt�rt a hangok f�tyol�n, �s megpillantotta m�g�tt�k az �let eleven l�ktet�s�t �s a szellem �gig �r� �rnyait. Ruth megborzongott. M�r nem egy esetlen�l mozg�, faragatlan fick� �lt el�tte. Rosszul szabott ruh�ja, durva keze, s�t�tre �gett arca nem v�ltozott. De mindez csak olyan, mint valami b�rt�nr�cs, amely m�g�l egy nagy l�lek tekint r� - �s ez a nagy l�lek csak az�rt nem sz�l, az�rt marad n�ma, mert ajka m�g gy�nge hozz�, hogy szavakba foglalja a mondanival�j�t. Egy villan�snyi ideig l�tta csak a l�ny ezt a k�pet; azt�n megint az az esetlen fick� �lt el�tte, s � kikacagta k�pzelete j�t�k�t. E fut� pillanat benyom�sa m�gis bef�szkel�d�tt a lelk�be, s amikor a fi� k�s�bb akadoz� szavakkal elb�cs�zott �s elment, a l�ny k�lcs�nadta neki Swinburne-j�t, s adott hozz� m�g egy Browning-k�tetet is - az egyik angoltanfolyamon �pp Browningr�l tanultak. Martin olyan kisfi�s volt, amikor f�lig elv�r�s�dve valami k�sz�netf�l�t motyogott, hogy a l�nyt szinte anyai gy�ng�ds�g hull�ma �nt�tte el. Megfeledkezett r�la, hogy egy �gyefogyott fick� �ll el�tte, megfeledkezett a beb�rt�nz�tt l�lekr�l s arr�l az emberr�l, akinek f�rfiass�gt�l izz�, r�tapad� tekintete az im�nt gy�ny�rrel �s f�lelemmel t�lt�tte el. M�r csak egy kisfi�t l�tott maga el�tt, akinek a keze olyan �rdes, ak�r a szerecsendi�-reszel�, �gyhogy felhorzsolja a b�r�t, amikor kezet fog vele - egy kisfi�t, aki izgatottan hadarja:

- �ri�si volt. Tudja, �n nem szoktam meg az ilyen... - gy�moltalanul n�zett k�r�l - ...az ilyen embereket meg az ilyen h�zakat. �j nekem ez az eg�sz... de tetszik!

- Rem�lem, m�skor is elj�n - felelte a l�ny, amikor Martin a fiv�reit�l is b�cs�t vett.

A fi� elkeseredetten h�zta fej�be a sapk�j�t, gyorsan kiment az ajt�n, s m�ris elt�nt.

- No, mit sz�lsz hozz�? - k�rdezte Artur.

- �rdekes, nagyon �rdekes. Mintha csak friss leveg�t szippantana az ember - felelte a l�ny. - H�ny �ves ez a fi�?

- H�sz - nemsok�ra huszonegy. �pp ma d�lut�n k�rdeztem t�le. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatal.

�s �n... �n h�rom �vvel id�sebb vagyok - gondolta a l�ny. Azt�n megcs�kolta a fiv�reit, �s j� �jszak�t k�v�nt nekik.

A l�pcs�n lefel� menet Martin Eden a kab�tja zseb�ben kotor�szott. Kivett egy darab barna rizspap�rt �s egy csipetnyi mexik�i doh�nyt, �s gyakorlott mozdulattal cigarett�t sodort. Az els� szippant�sn�l m�lyen t�dej�re sz�vta a f�st�t, azt�n lassan, hosszan kieresztette. - Istenem! - mondta �h�tatos hangon, �s elt�n�d�tt. - Istenem! - mondta �jra. S m�g egyszer fels�hajtott: - Istenem! - Azt�n a gall�rj�hoz ny�lt, leszak�totta �s zsebre gy�m�sz�lte. Hideg es� szemerk�lt. Nem t�r�d�tt vele, levette fej�r�l a sapk�j�t, �s kigombolta a kab�tj�t. Csod�latosan k�nny�nek �rezte mag�t. Szinte t�ncl�p�sben ment v�gig az utc�n, alig vette �szre, hogy esik. �nk�v�letben volt, �lmodozott, �s �jra�lte k�pzelet�ben a legut�bbi �r�k esem�nyeit.

R�tal�lt h�t v�gre a n�re - gondolta. Eddig nemigen gondolt r� - �ltal�ban nem sokat foglalkozott gondolataiban n�kkel -, de mindig volt valami halv�ny rem�nys�ge, hogy egyszer m�g r�tal�l. S �me, most mellette �lt az asztaln�l, kez�ben tartotta a kez�t, belen�zett a szem�be, s megl�tta benne, mily sz�p a lelke - ha nem is szebb, mint az a szem, amelyen �tvil�g�t, �s az a test, amely kifejez�st �s alakot ad neki. �gy gondolt Ruth test�re, mintha nem is test volna. Ez �js�g volt Martinnak, hiszen eddigi n�ismer�seinek csak a test�re tudott gondolni. Ennek a l�nynak azonban mintha m�s volna a teste. Nem tudta testk�nt felfogni a test�t, el sem tudta k�pzelni m�shoz hasonl�an betegnek vagy t�r�d�ttnek. Ennek a l�nynak a teste t�bb, mint lelk�nek k�nt�se: lelk�nek a ki�rad�sa ez - isteni l�ny�nek tiszta, sz�ps�ges kikrist�lyosod�sa. Az istens�g �rz�se megborzongatta Martint; �lmaib�l megint visszaz�kkentette j�zan gondolatai k�z�. Eddig minden sz�, magyar�zat, utal�s, amely az Istenre vonatkozott, hidegen hagyta. Nem hitte, hogy van Isten. Sohasem volt vall�sos, �s csak j�akarat�an cs�fol�dott a "mennyorsz�g r�vkalauzain" s azon, amit �k a l�lek halhatatlans�g�nak mondottak. A hal�lon t�l nincs �let, hajtogatta; nincs m�s, csak ami itt �s most a f�ld�n van - azut�n m�r az �r�kk� tart� s�t�ts�g k�vetkezik. Most azonban megl�tta ennek a l�nynak a szem�ben a lelket - a halhatatlan lelket, amely nem eny�szhetik el soha. Nem ismert eddig sem f�rfit, sem n�t, aki a halhatatlans�g �zenet�t k�zvet�tette volna neki. Ez a l�ny most megtette. Belesuttogta a f�l�be az els� pillanatban, ahogy r�n�zett. Ment, ment az utc�n, s most is a szeme el�tt t�nd�k�lt a l�ny halov�ny, komoly, �rz�ssel teli, �des arca. Hogy mosolyog! Csak l�lek mosolyoghat ennyi szeretettel, ilyen gy�ng�den! S mily tiszta! Martin nem is �lmodta soha, hogy ilyen tisztas�g is van a vil�gon. A l�ny tisztas�ga �gy �rintette, mint egy h�v�s fuvallat. Martin megborzongott bel�. Azt, hogy van j�, �s van rossz, eddig is tudta. De hogy tiszta is lehet valami, m�g sohasem jutott az esz�be. Csak ami�ta megismerkedett ezzel a l�nnyal, j�tt r� arra, hogy a j�s�g �s �rtatlans�g legmagasabb foka a tisztas�g, s hogy mindezek �sszess�ge az �r�k �let.

S ott nyomban el is hat�rozta, hogy � is az �r�k �letre fog t�rekedni. De hiszen m�g arra sem m�lt�, hogy egy poh�r vizet ny�jtson ennek a l�nynak! Ezt j�l tudta maga is. M�g azt is csak valamilyen csod�latos szerencs�nek �s a k�r�lm�nyek fantasztikus tal�lkoz�s�nak k�sz�nhette, hogy megismerkedett vele ma este, hogy egy�tt lehetett �s besz�lgethetett vele. Ez mind mer� v�letlen - neki semmi �rdeme sincs benne. Nem is m�lt� erre a szerencs�re. Martint l�nyeg�ben vall�sos hangulat fogta el. Csupa szer�nys�g �s al�zatoss�g volt most, teljesen elt�lt�tte m�ltatlans�g�nak tudata. Ilyen lelki�llapotban j�rulnak a b�n�s�k a gy�ntat�sz�khez. Martin is m�lyen �t�rezte b�n�s volt�t. De mint ahogy a gy�ntat�sz�k el�tt t�rdel� al�zatos b�n�s szeme el�tt felt�rul annak az isteni �letnek a ragyog� k�pe, amelyben egyszer r�sze lesz, el�tte is felt�nd�kl�tt annak az �llapotnak a k�pe, amikor Ruth majd az �v� lesz. Az �v� - de csak valamilyen hom�lyos �s k�d�s m�don, eg�szen m�sk�nt, mint ahogy eddig volt valaki az �v�. Egyszerre �r�lt sz�rnycsap�sokkal ragadta mag�val a nagyrav�gy�s. L�tta mag�t, amint a legmagasabb cs�csokra t�r ezzel a l�nnyal. Elmondj�k egym�snak minden gondolatukat, egy�tt gy�ny�rk�dnek minden sz�pben �s nemesben. Arr�l �br�ndozott, hogy Ruth lelke minden salakt�l megtisztultan az �v� lesz egyszer. Valami szabad lelki bar�ts�gr�l �lmodozott, amelyet nem tudott vil�gos szavakba foglalni. De ezzel � most nem t�r�d�tt, �s nem is gondolkozott rajta. �rz�sei l�ptek m�r az �rtelem hely�be, s oly indulatok remegtett�k �s r�zt�k meg, amelyeket nem is ismert eddig. Gy�ny�rrel ringat�zott az �rzelmek tenger�n, minden �rz�se l�lekk� magasztosult - elragadtat�sa az �let cs�csai f�l� emelte.

�gy t�ntorgott, mintha ber�gott volna. �h�tattal mormolta mag�ban: - Istenem! Istenem!

Egy rend�r gyanakodva m�rte v�gig az utcasarkon, s csak azut�n figyelt fel a matr�zhangra.

- H�t ezt meg hol szedte fel? - k�rdezte.

Martin Eden visszazuhant a f�ldre. Olyan volt, ak�r a folyad�k: egyszeriben fel tudott venni ak�rmilyen alakot, kit�lt�tt minden ny�l�st, amelybe bele�ml�tt. Amint meghallotta a rend�r hangj�t, megint mag�ra tal�lt, �s mindj�rt tiszt�ban volt a helyzettel.

- Klassz, mi? - nevetett vissza. - Nem is tudtam, hogy hangosan dum�lok.

- Mindj�rt �nekelni kezd - �llap�totta meg a rend�r.

- Ugyan m�r, dehogy kezdek. Adjon ink�bb egy sz�l gyuf�t. Felsz�llok az els� kocsira, oszt hazamegyek.

R�gy�jtott a cigarett�j�ra, k�sz�nt �s tov�bbment.

- Csak nem fogsz mindj�rt begyulladni? - d�nny�gte az orra alatt. - A zsaru azt hitte: r�szeg vagyok.

Mosolygott mag�ban �s elt�n�d�tt.

- K�l�nben tal�n igaza is van - tette hozz� kisv�rtatva. - Sose hittem volna, hogy csak r� kell n�znem egy n�re, �s m�ris elvesztem a fejemet.

Az orsz�g�ton felsz�llt egy berkeleyi kocsira. A kocsi tele volt dalol� fi�kkal �s fiatalemberekkel, akik di�k m�dra minden percben hadi�v�lt�sben t�rtek ki. Martin k�v�ncsian figyelte �ket. Egyetemist�k - gondolta. - Ugyanarra az egyetemre j�rnak, mint Ruth. Ugyanahhoz a t�rsadalmi oszt�lyhoz is tartoznak. Tal�n m�g ismerik is, �s ak�r mindennap egy�tt lehetnek vele, ha kedv�k tartja. Martin nem �rtette, hogyan lehet kedv�k egy�ltal�n m�sra is. Hogy lehet, hogy ma este is mulattak valahol, pedig vele lehettek volna, besz�lhettek volna vele, k�r�l�lhett�k �s im�dhatt�k volna? Azt�n tov�bbkalandoztak a gondolatai. Az egyik fi�nak keskeny metsz�s� szeme, lecs�ng� ajka volt. Ez z�ll�tt fick� lehet, gondolta Martin. Haj�n az ilyen biztosan izg�ga, spiclisked�, mocskos sz�j� alak lenne. Arra gondolt, hogy �, Martin Eden, t�bbet �r, mint ez az alak. Ez a gondolat tetszett neki, mert �gy �rezte, k�zelebb viszi �hozz�. Kezdte mag�t �sszehasonl�tgatni a di�kokkal.

- Izmosabb vagyok, mint �k, azt nem lehet letagadni - gondolta. - Testre biztosan k�l�nb vagyok n�luk. Csakhogy ezek megt�mt�k a fej�ket mindenf�le tud�ssal, ez�rt tudnak azt�n Ruth nyelv�n besz�lni.

Martin hirtelen rosszkedvďż˝ lett erre a gondolatra.

- De h�t mire val� az eszem? - k�rdezte szenved�lyesen. - Ami ezeknek siker�lt, nekem is kell hogy siker�lj�n. Hiszen ezek csak k�nyvb�l ismerik az �letet, �n pedig ugyancsak �ltem az �letet. Annyit, amennyit ezek, �n is tudok, ha nem is ugyanazt, amit �k. H�nyan tudn�k ezek k�z�l a tart�k�telet �sszecsom�zni, a korm�nyt a kez�kben tartani vagy az �rs�get ell�tni?

Martin maga el�tt l�tta az �let�t. Elvonult el�tte mindaz a vesz�ly, megpr�b�ltat�s, k�szk�d�s, amin kereszt�lment. Esz�be jutott, mi mindent csin�lt rosszul, h�nyszor vallott m�r kudarcot. Valami el�nye van teh�t neki is. Ezeknek a fi�knak is bele kell �llniuk el�bb-ut�bb az �let sodr�s�ba, nekik is be kell t�rni�k, ak�rcsak �neki. J�l van h�t! Neki ezalatt b�ven lesz r� ideje, hogy a k�nyvekb�l megismerkedj�k az �letnek azzal az oldal�val is, amelyet m�g nem ismer.

Oakland �s Berkeley k�zt elsz�rt kis h�zak ment�n haladt a kocsi. Martin Eden figyelte, mikor �rnek ahhoz az ismer�s, k�temeletes �p�lethez, amelynek homlokzat�n ez a b�szke fel�r�s d�szeleg: Higginbotham K�szp�nz �ruh�za. A sarkon lesz�llt, �s egy percig a c�mt�bl�n j�ratta a tekintet�t. Ez a felirat t�bbet mondott neki, mint amennyit a szavak jelentettek. Mintha m�r a bet�kb�l is kicsinyess�g, �nz�s, nyomor�s�gos alakoskod�s �radna... Martin t�lont�l j�l ismerte Bernard Higginbothamet, n�v�r�nek a f�rj�t. Kinyitotta kulcs�val a kaput, �s felment a m�sodik emeletre. Itt lakott a s�gora. A lak�s alatt volt a bolt. A leveg�t rothad� z�lds�g szaga t�lt�tte meg. Az el�szob�ban Martin megbotlott egy j�t�kkocsiban, amelyet valamelyik unoka�ccse hagyott ott. Nekiesett az ajt�nak, �s nagy koppan�ssal beverte a fej�t.

"A fene a zsugorij�t! - gondolta. - M�g a k�t centet is sajn�lja a g�zra! Mit b�nja ez, ha a kosztosai kit�rik is a nyakukat!"

Tapogat�zva kereste a kilincset. V�gre bel�pett a kivil�g�tott szob�ba. Benn �lt a n�v�re Bernard Higginbothammel. Az asszony �pp a f�rje nadr�gj�t foltozta. Az ember k�t sz�ken ny�jt�ztatta ki ernyedt tagjait; elny�tt poszt�papucsba b�jtatott l�ba lel�gott a sz�kr�l. �les, s�t�t, alattomos tekintettel n�zett az �js�gja f�l�tt Martin Edenre. A fi�t undor fogta el, ha csak r�n�zett erre az emberre. Sohasem �rtette, mi tetszhetett rajta a n�v�r�nek. K�rt�kony f�regnek �rezte a s�gor�t, �s a legsz�vesebben eltaposta volna.

- Egyszer m�g sz�tverem a pof�j�t! - vigasztalta mag�t n�ha, amikor �gy �rezte, hogy m�r nem b�rja tov�bb elviselni annak az embernek a l�tez�s�t.

Higginbotham panaszos arcot v�gott, �s a fi�ra szegezte kegyetlen meny�ttekintet�t.

- No, mi az? - k�rdezte Martin. - B�kd m�r ki!

- �pp a m�lt h�ten festettem �t ezt az ajt�t - mondta Higginbotham f�lig panaszkod�, f�lig d�h�s hangon. - Te is tudod, mennyit kell most fizetni a szakszervezet miatt. Igaz�n jobban is vigy�zhatn�l.

Martin felelni akart, de azt�n azt gondolta, hogy �gyis hi�ba minden. H�tat ford�tott ennek a mocskos lelk� alaknak. Pillant�sa ekkor a falon f�gg� olajnyomatra esett. �rdekes: eddig mindig tetszett neki ez a k�p. Most azonban eg�szen m�s szemmel n�zett r�, mintha m�g sohasem l�tta volna. "Olcs� vacak, gondolta, igen, ez az, olcs� vacak, mint minden ebben a h�zban." Gondolatban visszasz�llt abba a m�sik h�zba, ahonnan csak az im�nt j�tt el. Ott is a k�peket l�tta meg legel�sz�r s csak azut�n �t... Azt�n az jutott az esz�be, milyen �des �s olvad� volt a l�ny tekintete, amikor b�cs�z�sn�l megszor�totta a kez�t. Megfeledkezett r�la, hogy hol van, megfeledkezett m�g Bernard Higginbotham l�tez�s�r�l is. Csak arra riadt fel, hogy a der�k f�rfi� r�sz�l:

- No, mi az, k�s�rtetet l�tsz?

Martin belen�zett s�gora kis, kerek szem�be. Gonoszs�g �s gy�vas�g lakott ebben a g�nyos szemp�rban. Azt�n, mintha csak vet�t�v�sznon jelenn�k meg, maga el�tt l�tta ugyanezt a k�t szemet, amint a gazd�ja a vev�kkel besz�l odalenn a boltban. L�tta, milyen al�zatos �s h�zelg� most a tekintete, szinte cs�p�g a j�indulatt�l.

- Igen - felelte Martin -, k�s�rtetet l�ttam. J� �jszak�t. J� �jszak�t, Gertrud.

Azzal kifel� indult. �tk�zben megbotlott a foszladoz� sz�nyegben.

- Ne csapd be az ajt�t! - figyelmeztette Higginbotham.

Martin �gy �rezte, felforr ereiben a v�r, de uralkodott mag�n, �s csendesen csukta be maga m�g�tt az ajt�t.

Higginbotham �gy n�zett a feles�g�re, mint aki azt mondja, hogy m�r megint neki volt igaza.

- Iszik - suttogta rekedtes hangon. - Mondtam neked, hogy ez lesz a v�ge.

Az asszony megad�an b�lintott.

- A szeme, az igaz, hogy nagyon csillog - vallotta be. - Meg gall�r sincs rajta. Pedig, amikor elment, volt gall�rja. De nem lehetetlen, hogy csak egy-k�t poh�r van benne.

- Ugyan, hiszen alig �ll a l�b�n - t�d�totta a f�rje. - �n folyton szemmel tartottam. Nem l�ttad, hogy minden m�sodik l�p�sn�l megbotlott? M�r az el�szob�ban majdnem elv�g�dott, magad is hallhattad.

- Azt hiszem, Alice kocsij�ba botlott bele - mondta az asszony. - Biztosan nem l�tta a s�t�tben.

Higginbotham egyre d�h�sebben �s hangosabban besz�lt. A boltban naphosszat alakoskodott, �s alig v�rta, hogy este, a csal�dja k�r�ben v�gre kitombolja mag�t.

- Mondom, hogy r�szeg az a te dr�gal�tos �cs�d.

Hideg, �les, ellentmond�st nem t�r� hangon besz�lt. Minden szava nagyot puffant, mintha dugatty�t l�kne ki. Feles�ge m�lyet s�hajtott, �s m�r egy sz�t sem sz�lt. Nagy darab, lompos asszony volt; elnehez�lt a teste, a munk�ja meg a f�rje miatt belef�radt m�r az �letbe. De az nem hagyta abba:

- Az apj�t�l �r�k�lte az isz�koss�got. Mondtam �n mindig. Majd megl�tod: � is a szem�tdombon v�gzi m�g egyszer.

Az asszony csak b�lintott r�. �jra fels�hajtott, �s tov�bb varrt. Abban megegyeztek, hogy Martin r�szegen j�tt haza. Nem volt szem�k a sz�pre. Hiszen k�l�nben meg kellett volna l�tniuk, hogy a fi� szeme az els� szerelemt�l ragyog, �s arc�t a fiatalos szerelem t�ze hev�ti.

Csend volt; az asszony hallgatott. Ez v�gleg d�hbe gur�totta Higginbothamet. Arra v�rt, hogy a feles�ge vitatkozni fog vele. Egyszerre kit�rt.

- Mondhatom, j� p�ld�t mutat a gyerekeknek is! Ha m�g egyszer leissza mag�t, kir�gom. �rted? Nekem nem fog itt r�szegeskedni! Az ilyen kocsmat�ltel�k v�g�l m�g t�v�tra vezeti az �rtatlan gyerekeket is.

Higginbotham nemr�g olvasta ezt a sz�t az �js�gban, �s nagyon megtetszett neki.

- Igenis, t�v�tra vezeti �ket - ism�telte -, nincs is r� m�s sz�!

Feles�ge csak s�hajtozott, gondterhelten cs�v�lta a fej�t �s tov�bb varrt. Higginbotham az �js�gj�t olvasta.

- Megfizette m�r egy�ltal�n a m�lt heti kosztot? - sz�lt ki az �js�g m�g�l.

Az asszony b�lintott.

- Van m�g egy kis p�nze - mondotta. - Mikor megy m�r vissza a tengerre?

- Biztos akkor, ha maj elfogy a doh�nya - felelte az asszony. - Tegnap is oda�t volt San Francisc�ban, hogy haj� ut�n n�zzen. Tudod, hogy am�g van egy kis p�nze, milyen v�logat�s.

- V�logat�s! Egy ilyen tengeri szivacs! - pr�szk�lt Higginbotham. - Azt szeretn�m tudni, mit�l ilyen nagyfi�!

- Besz�lt valami szk�nerr�l. Hogy aszondja, az nemsok�ra indul valahova k�lf�ldre. Valami el�sott kincset keresnek, aszondja. Tal�n azzal megy maj el, ha k�zbe elfogy a p�nze.

- Ha meg tudna �lni v�gre a fenek�n, �n is felfogadn�m kocsisnak - mondta a f�rje, de cseppnyi j�akarat sem volt a hangj�ban. - Tom �gyis itthagyott minket.

Az asszony meglepetten n�zett fel, �s k�rd� tekintettel fordult a f�rje fel�.

- Ma este ment el. Aszondja, Carruther�khez �ll be. Persze, mer azok t�bbet fizetnek.

- Mindig mondtam neked, hogy elmegy a v�g�n - p�r�lt az asszony. - Adhatt�l volna neki te is t�bbet, �rdemes lett volna.

- Ide hallgass, te v�nasszony! - �v�lt�tt Higginbotham. - Utolj�ra mondom, hogy ne �sd bele az orrodat az �n dolgomba! M�g egyszer nem mondom!

- B�nom is �n - morgott tov�bb mag�ban az asszony. - K�r �rte. J� fi� volt.

F�rj�nek kit�gult a szeme a d�ht�l. Hisz ez ny�lt l�zad�s!

- Persze, mer az a senkih�zi �cs�d egy fityinget se �r. K�l�nben � is hajthatn� a kocsit - pr�szk�lte.

- Nem lehet egy szavad se ellene! Mindig pontosan megfizeti a lakb�rt meg a kosztj�t - feleselt az asszony. - Megfizeti, amivel tartozik �s punktum! Nincs jogod, hogy folyton bel�k�ss. Persze, mer az �cs�m! Azt hiszed, bennem nincs �rz�s? M�g hogyha h�t �ve vagyok is a feles�ged!

- Sz�lt�l m�r neki, hogy felsz�m�tod a g�zt, ha nem hagyja abba lefekv�s ut�n az olvas�st? - k�rdezte most Higginbotham.

Az asszony erre m�r nem felelt. L�zad�s�nak v�ge volt, lelke visszalankadt f�radt test�be. F�rje ujjongott mag�ban. Megint bebizony�totta, hogy kez�ben tartja az asszonyt. Pislog� tekintete �nel�g�lts�get fejezett ki. Boldog volt, hogy feles�ge szip�kol�s�t hallotta. Az volt a legf�bb �r�me, ha k�nozhatta a feles�g�t. Ez most m�r k�nnyen ment. Az asszony a sok�ves h�zass�gban, a gyerekekkel val� folytonos bajl�d�sban, a mindennapi �rl�d�sben kimer�lt m�r.

- Holnap sz�lsz neki. �rted? - folytatta Higginbotham. - K�l�nben, hogy el ne felejtsem: legjobb lesz, ha elk�ldesz holnap Mariann�rt, hogy vigy�zzon a gyerekekre. Tom nincs itt, nekem kell elmennem a kocsival. Te fogsz majd kiszolg�lni.

- Holnap mos�s van - ellenkezett er�tlen�l az asszony.

- Akkor kelj fel kor�bban, �s moss ki el�bb. �n �gysem indulok t�z el�tt.

D�h�sen sz�tnyitotta az �js�got, �s �jra olvasni kezdett.

Martin Edennek m�g mindig forrt a v�re a s�gor�val val� tal�lkoz�st�l. V�gigtapogat�zott a s�t�t h�ts� folyos�n �s a szob�j�ba l�pett. �ppen csak egy �gy, egy mosd� meg egy sz�k f�rt el ebben a vacak kis od�ban. Higginbotham sokkal fukarabb volt, semhogy csel�det tartott volna, ott a feles�ge - gondolta -, majd elv�gzi az a munk�t! A csel�dszob�t ink�bb kiadja, �gy legal�bb k�t kosztost tarthat. Martin letette a Swinburne- �s a Browning-k�tetet a sz�kre, levetette a kab�tj�t, �s le�lt az �gyra. Az asztm�s rug�k nyikorogtak a s�lya alatt, de ezt Martin �szre sem vette. Kezdte leh�zni a cip�j�t, �s sz�rakozottan b�mult a falra. A meszelt feh�r falon piszkos barna cs�kok h�z�dtak v�gig, ahol a tet�n �tsziv�rgott az es�. A mocskos alapon egyszerre mintha k�pek mer�ltek volna fel a szeme el�tt. Azt�n egyik k�p csak �gy kergette a m�sikat. Martin megfeledkezett a cip�j�r�l, mozdulatlanul meredt a falra, majd mozogni kezdett az ajka.

- Ruth! - suttogta.

Ruth! Ki hitte volna, hogy egy egyszer� sz� ilyen sz�p lehet! Ez a sz� gy�ny�r�s�ggel t�lt�tte el; val�s�ggal megr�szegedett t�le, amint �jra meg �jra maga el� suttogta. Ruth! Talizm�n volt ez a n�v, var�zsige: el�g volt halkan kimondania, s m�ris ott t�nd�kl�tt el�tte a l�ny arca, s a dohos fal aranyos f�nyben ragyogott k�r�l�tte. Azt�n t�lterjedt a f�ny a falon, beragyogta a v�gtelent, �s Martin l�tta, hogyan keresi lelke e f�ny aranyl� �rv�nyeiben a l�ny lelk�t. �rezte, hogy l�ny�nek legjobb r�sze �ramlik ki bel�le ebben a ragyog�sban. �rezte, hogy el�g a l�nyra gondolnia, s mindj�rt nemesebb, tiszt�bb, jobb lesz maga is, �s eltelik azzal a v�ggyal, hogy m�g jobb� v�lj�k. Ez �js�g volt Martinnak, hiszen sohasem volt m�g dolga olyan n�vel, aki jobb� tette volna. Ellenkez�leg: a n�k mindig az �llatit �bresztett�k fel benne. A fi� nem tudta, hogy sokan ezek k�z�l a n�k k�z�l mindent megtettek, ami j� csak tellett t�l�k - m�g ha �nmag�ban rossz volt is, amit tettek. Martin eddig m�g nem �bredt saj�t l�ny�nek tudat�ra, azt sem tudta h�t, hogy van benne valami, ami szeretetet v�lt ki a n�kb�l, s hogy ez�rt ny�jtj�k ki ut�na a kez�ket. Sok n� j�rt ut�na, de � nem t�rte mag�t miattuk, s m�g �lm�ban sem gondolt volna r�, hogy vannak n�k, akik jobb� lettek �ltala. Valami fens�bbs�ges nemt�r�d�ms�gben �lt mindmostan�ig; most gondolt r� el�sz�r, hogy mindig a n�k ny�ltak ut�na b�n�s k�zzel �s r�ntott�k magukhoz. Ez nem volt igaz, sem a n�ket, sem �nmag�t illet�en. De most, amikor �let�ben el�sz�r gondolkozott �nmag�r�l, nem tudott helyes �t�letet form�lni. �gette h�t a sz�gyen, amikor szemben�zett eddigi b�n�s �let�vel.

Felugrott �s belen�zett a mosd� felett l�g� piszkos t�k�rbe. Megd�rzs�lte t�r�lk�z�j�vel a t�kr�t, �s hosszan, alaposan megn�zte mag�t benne. Voltak�pp most l�tta mag�t �let�ben el�sz�r. A szeme l�t�sra termett, de mind a mai napig csak a k�ls� vil�g folyton v�ltoz� k�pei t�kr�z�dtek benne, s e k�pek �gy lek�t�tt�k minden figyelm�t, hogy esz�be sem jutott, hogy �nmag�ra is vessen egy pillant�st. H�sz�ves ifj� fej�t �s arc�t l�tta most a t�k�rben, de nem tudta volna megmondani, sz�p-e ez az arc vagy sem, hiszen ilyenen m�g sohasem gondolkozott. Sz�les, dombor� homlokot l�tott, �s felette s�r�, hull�mos, gesztenyebarna hajat, amelynek g�nd�r tincsei minden n�nek gy�ny�r�s�get okozn�nak, �s v�gyat kelten�nek arra, hogy simogass�k s ujjaikkal gy�ng�den v�gigcir�gass�k �ket. Martin azonban �gyet sem vetett a haj�ra - hisz mit �rhet ez az � szem�ben? Ehelyett hosszan, elgondolkozva n�zte magas, sz�les homlok�t. Szeretett volna �thatolni rajta, hogy megtudja: mit �r, ami benne van? Folyton az az egy k�rd�s foglalkoztatta: milyen agy van e m�g�tt a homlok m�g�tt? �s mire k�pes vajon ez az agy? Meddig fogja �t eljuttatni? Eljuttatja-e �hozz�?

Azt szerette volna tudni: van-e l�lek ebben az ac�lsz�rke szemben, amely n�ha oly k�knek l�tszik, s amelyet a napban f�rd� m�lys�gek s�s leveg�je tett �less�? Azt is szerette volna tudni: vajon milyennek l�tja Ruth ezt a szemet? Megpr�b�lt a l�ny szem�vel a saj�t szem�be n�zni, de ez a tr�kk sehogy sem akart siker�lni. �t tudta ugyan �lni m�s emberek �rz�seit, de csak f�rfiak�t, akiknek minden szok�s�val tiszt�ban volt. Err�l a l�nyr�l azonban j�form�n semmit sem tudott. Csupa csoda �s rejtelem volt sz�m�ra a l�ny, hogyan is tal�lhatta volna h�t ki ak�r csak egyetlen gondolat�t is? Milyen is h�t az � tekintete - t�n�d�tt tov�bb. Nos h�t, becs�letes, nincs benne semmi kicsinyess�g, sem aljass�g. Meglepte, hogy a nap ilyen barn�ra s�t�tte az arc�t. Nem gondolta volna, hogy ilyen s�t�t a b�re. Felt�rte ingujj�t, �s a karja belsej�n lev� feh�r b�rt �sszehasonl�totta az arcb�r�vel. M�giscsak feh�r ember vagyok, gondolta. Pedig a karja is alaposan les�lt. Behajl�totta a karj�t, f�lreh�zta rajta a m�sik kez�vel az izmokat, �s megn�zte, milyen a b�re ott, ahol legkev�sb� �ri a nap. Igen, ez eg�szen feh�r... Elnevette mag�t, amikor arra gondolt, hogy az a bronzsz�n� arc, amelyet a t�k�rben l�t, szint�n olyan feh�r volt valamikor, mint a karja belsej�n lev� b�r. Az esz�be sem jutott, hogy a leghalv�nyabb arc� n�k k�z�l is csak kevesen dicsekedhetnek sim�bb �s finomabb b�rrel, mint az �v�, ahol nem durv�totta el a nap.

A sz�ja ak�r egy kerub� lehetett volna, ha �rz�ki, telt ajk�t nem harapja �ssze, amikor er�lk�dik. N�ha annyira beh�zta az ajk�t, hogy a sz�ja kem�nynek �s szigor�nak, szinte aszketikusnak t�nt. Ez az ajak a harcos �s a szerelmes ajka volt. Olyan ajak, amely gy�ny�rrel �zleli az �let minden �dess�g�t, de le is tud mondani r�la, hogy hatalma al� vesse az �letet. Hat�rozott, kiss� t�mad� �l� �lla �s �llkapcsa is hozz�j�rult, hogy megl�ss�k az ajk�n: ez az ember hat�rozottan k�zben tartja az �let�t. Er� �s �rz�kis�g t�k�letes egyens�lyban volt itt. Ereje serkent�en hatott �rz�keire. Ez�rt szerette annyira az eg�szs�ges sz�ps�get, ez�rt volt oly fog�kony minden eg�szs�ges benyom�sra. Olyan fogai voltak, hogy azt sem tudta, mi a fogorvos, �s nem is volt r� sz�ks�ge. Feh�r, er�s, szab�lyos fogak, �llap�totta meg mag�ban Martin, amikor a t�k�rbe n�zett. De amint szeml�lte �ket, egyszerre csak nyugtalan�tani kezdte valami. Agy�nak egy t�voli zug�ban volt valami hom�lyos eml�ke arr�l, hogy vannak emberek, akik mindennap fogat mosnak. Igen, azok az emberek teszik, akik ott fent �lnek a magasabb k�r�kben - a Ruth oszt�ly�ban. Nyilv�n � is mindennap fogat mos. Mit sz�lna, ha megtudn�, hogy � m�g soha �let�ben nem mosott fogat? Nyomban elhat�rozta, hogy fogkef�t vesz, �s hozz�szokik a fogmos�shoz. Halad�ktalanul hozz�fog - m�g holnap. Hisz nemcsak azon m�lik, siker�l-e k�zelebb jutnia Ruthhoz, hogy milyen nagy tetteket visz v�gbe. Eg�sz l�ny�ben �t kell alakulnia, eg�szen a fogmos�sig �s a gall�rvisel�sig. Pedig a kem�nygall�r visel�se olyan volt neki, mint a rabiga.

Szeme el� tartotta a kez�t, �s megd�rzs�lte �rdes tenyer�t h�velykujj�nak a hegy�vel. A piszok �gy beleette m�r mag�t a h�s�ba, hogy azt onnan semmif�le kef�vel sem lehet t�bb� kiszedni. Milyen m�s Ruth tenyer�nek az �rint�se! �des borzong�s futott v�gig a fi�n erre a gondolatra. Olyan az a k�z, mint a r�zsaszirom, gondolta. Olyan h�v�s �s l�gy, mint a h�pehely. Nem hitte volna, hogy ilyen csod�latosan l�gy n�i k�z is van a vil�gon. Rajtakapta mag�t, hogy arra gondol: milyen csod�latos lehet egy ilyen k�z simogat�sa. Elpirult, mint akinek rossz a lelkiismerete. Nem szabad ilyen durv�n gondolnia erre a l�nyra! Hisz ezzel szinte meghazudtolja azt az emelkedett szellemis�get, amely elt�lti ezt a l�nyt. Ez a halv�ny, l�gies teremt�s messze f�l�tte �ll minden testis�gnek! Hi�ba, a l�ny kez�nek simas�ga makacsul tov�bb foglalkoztatta a gondolatait. Martin gy�ril�nyok, dolgoz� n�k kem�ny, �rdes tenyer�hez szokott. Persze j�l tudta, mit�l durva ezeknek a n�knek a keze; s hogy Ruth keze... Igen, Ruth keze az�rt ily l�gy, mert sohasem haszn�lta dologra. Arra az elk�peszt� gondolatra, hogy van ember, aki munka n�lk�l is meg tud �lni, megint elm�ly�lt k�zt�k a szakad�k. Egyszerre maga el�tt l�tta a dologtalanok arisztokr�ci�j�t: mint egy bronzszobor, g�g�sen �s hatalmasan n�zett le r� a falr�l. � maga mindig dolgozott; m�r legt�volabbi eml�kei is a munk�hoz kapcsol�dtak. Dolgozott az eg�sz csal�dja is. Ott van p�ld�ul Gertrud. A keze megkem�nyedett a sz�ntelen h�zimunk�ban, mos�s ut�n pedig olyan dagadt �s v�r�s, mint a f�tt h�s. Vagy ott van a m�sik testv�re, Mariann. M�lt ny�ron a konzervgy�rban dolgozott, �s paradicsomh�moz�s k�zben �sszevissza vagdalta sz�p, keskeny kez�t. A t�len pedig, amikor a dobozgy�rban dolgozott, a v�g�g�pben maradt k�t ujj�nak az els� �ze. Azt�n az jutott Martin esz�be, milyen �rdes volt anyj�nak tenyere a ravatalon. Apja utols� lehelet�ig dolgozott; mire meghalt, f�lh�velyknyi szaru n�tt a kez�n. Ruthnak azonban l�gy a keze, s ugyanilyen l�gy az anyj�nak �s a fiv�reinek a keze is. Erre az ut�bbira eddig nem is gondolt. F�lelmetes jele ez annak, milyen magasan felette �ll ez a kaszt, milyen �ri�si t�vols�g v�lasztja el �t att�l a l�nyt�l...

Keser� kacag�sban t�rt ki. Vissza�lt �gy�ra, �s leh�zta a cip�j�t. Tiszt�ra meg�r�lt, gondolta - ber�gott egy n�i arct�l, egy n� l�gy, feh�r kez�t�l. S ekkor hirtelen l�tom�s jelent meg el�tte a mocskos, meszelt falon. �jszaka van. Siv�r b�rh�z el�tt �ll a londoni East-Enden, mellette egy tizen�t �ves kis gy�ril�ny. Most k�s�rte haza a gy�r �vi mulats�g�r�l. Margey itt lakik, ebben a ronda visk�ban, amely m�g diszn��lnak is rossz volna. Martin j� �jszak�t k�v�n neki s a kez�t ny�jtja. A l�ny f�lfel� ny�jtja az ajk�t, arra v�r, hogy a fi� megcs�kolja, de Martin nem akarja megcs�kolni. Maga sem tudja, m�rt, f�l a l�nyt�l. A kisl�ny erre kez�be fogja a kez�t �s l�zasan megszor�tja. Martin �rzi, hogy a l�ny �rdes tenyere hogyan s�rolja �s horzsolja a tenyer�t, �s m�lys�ges sz�nalom �nti el. L�tja a kisl�ny s�v�r, �hes tekintet�t, l�tja a r�m�lt, vad �r�si folyamatot, amint a rosszul t�pl�lt gyermektestb�l kibontakoznak a csenev�sz n�i form�k. Nagylelk�en �t�leli a kisl�ny derek�t, lehajol hozz� �s sz�jon cs�kolja. Most is a f�l�be cseng az a boldog kis sikoly, s �rzi, hogyan tapad hozz� a kisl�ny, ak�r a macska. Szeg�ny kis ki�hezett gyermek! Martin m�g sok�ig meredt e k�pre. Milyen r�gen is t�rt�nt m�r mindez! �s benne m�gis, m�g most is bizsereg valami, ak�rcsak akkor �jjel, amikor az a kisl�ny hozz�tapadt, s az � sz�v�t sz�nalom meleg�tette �t. Sz�rke volt az eg�sz jelenet, mocskossz�rke. Az es� is mocskosan szit�lt a j�rd�ra... Egyszerre sug�rz� f�ny ragyogta be a falat, elt�nt az el�bbi k�p, s felt�nd�k�lt m�g�tte az � halov�ny arca, aranyos hajkoron�j�val, t�voli �s megk�zel�thetetlen sz�ps�g�ben, mintha csillag ragyogna.

Martin felvette a sz�kr�l Browningj�t �s Swinburne-j�t, �s megcs�kolta a k�nyveket. �s � m�giscsak azt mondta nekem, hogy menjek el hozz� m�skor is... M�g egyszer v�gign�zte mag�t a t�k�rben, �s fennhangon mondta, komoly �s �nnep�lyes arccal:

- Martin Eden, holnap az legyen els� dolgod, hogy elm�sz a k�nyvt�rba, �s kiveszel egy illemtant. Meg�rtetted?

Lecsavarta a g�zt. A rug�k nyikorogtak alatta.

- Nem szabad k�romkodnod, �regem, nem szabad k�romkodnod - mondta fennhangon.

Azzal elszender�lt. �lmodott; �lmai vetekedtek vakmer�s�gben az �piumsz�v�k �lmaival.

R�zsasz�n� �lmaib�l m�snap reggel arra �bredt, hogy csupa g�z a leveg�, l�g �s szennyes szaga t�lti be az eg�sz lak�st, �s a h�z tele van a zsibong� �let, civ�d�s, �sszevissza futkos�s zaj�val. Ahogy kil�pett szob�j�b�l, meg�t�tte a f�l�t a v�z csobog�sa, azt�n egyszerre �les vis�t�st hallott, majd pofon csattant: nyilv�n a n�v�re t�lt�tte ki m�rg�t egyik csemet�j�n a sok k�z�l. Martinba mintha k�ssel has�tottak volna, amikor felhangzott a gyerek sivalkod�sa. �rezte, milyen k�z�ns�ges itt minden, milyen undor�t� m�g a leveg� is, amit besz�v. Mennyire m�s, milyen sz�p �s nyugodalmas az a h�z, amelyben Ruth lakik! Ott mindent szellem hat �t - itt pedig milyen anyagias, milyen nyomor�s�gosan anyagias minden!

- Gyere csak, Alfred - intette mag�hoz Martin a s�r� gyereket. A nadr�gzseb�be ny�lt, ott tartotta a p�nz�t, szabadon �s k�nnyed�n, ahogy minden dolg�t csin�lta. Egy percre mag�hoz �lelte a szipog� gyereket �s csit�tgatta, azt�n huszon�t centet nyomott a mark�ba.

- Eredj, vegy�l rajta cukrot. De el ne felejts a testv�reidnek is adni bel�le! Azt�n vigy�zz, olyat vegy�l, ami sok� tart!

N�v�re felegyenesedett a mos�tekn� m�g�l, �s kihev�lt arccal n�zett r�.

- �t cent is el�g lett volna - mondotta. - Ez vagy te. Fogalmad sincs a p�nzr�l. A gyerek is maj betegre zab�lja mag�t.

- Hagyd csak el, �regl�ny - felelte Martin j�kedv�en. - A p�nzem majd csak vigy�z mag�ra. Ha nem lenne annyi dolgod, kapn�l egy puszit.

Kedves akart lenni a n�v�r�hez. Tudta, milyen j� teremt�s, �s azt is tudta, hogy szereti �t a maga m�dj�n. Alig lehetett m�r r�ismerni szeg�nyre, ahogy m�ltak az �vek, �s egyre t�bbet kellett vesz�dnie. Martin arra gondolt: a neh�z munka v�ltoztatta meg ennyire meg a sok gyerek meg az, hogy a f�rje egy percig sem hagyja b�k�ben. �tvillant rajta a gondolat: a n�v�re is olyan lesz v�g�l, mint a sok rothad� z�lds�g �s a szappanos l�g, ami k�r�lveszi, meg a mocskos �t-, t�z- �s huszon�t centesek, amelyeket a vev�kt�l vesz �t odalenn a boltban.

- Eriggy ink�bb reggelizni - mondta Gertrud. A hangja nyers volt, de titokban az�rt j�lesett neki �ccs�nek a kedvess�ge. �sszes csavarg� fiv�rei k�z�l ezt szerette mindig a legjobban. - Csak az�r is megcs�kollak - tette hozz� azt�n hirtelen ell�gyul�ssal.

H�velykujj�val �s mutat�ujj�val let�r�lte a cs�p�g� szappanhabot el�bb az egyik karj�r�l, majd a m�sikr�l. A fi� �t�lelte n�v�r�nek vaskos derek�t, �s megcs�kolta g�zt�l nedves ajk�t. Az asszony szem�be k�nnyek tolultak - tal�n nem is annyira az�rt, mert er�t vettek rajta az �rzelmei, hanem ink�bb, mert az erej�t meghalad�, sz�ntelen munka elgy�ng�tette. Eltolta mag�t�l az �ccs�t, de az addig m�r megl�tta, hogy n�v�r�nek nedves a szeme.

- A t�zhelyen tal�lsz reggelit - mondta szapor�n az asszony. - Jim m�r biztosan fenn van. Nekem ma kor�n kellett kelnem a mos�s miatt. Na, eriggy m�r innen, t�nj el hazulr�l min�l el�bb. Ez sem lesz valami j� nap. Tom elment, nincs, aki hajtson, �s Bernardnak kellett fel�lnie a bakra.

Martin elkedvetlenedve ment ki a konyh�ba. N�v�r�nek felhev�lt arca �s lompos alakja nem ment ki a fej�b�l, �s mint a sav marta az elm�j�t. Szeretn� �t a testv�re, gondolta, de m�g erre sincs ideje, �gy agyondolgozza mag�t. Diszn�s�g Bernard Higginbothamt�l, hogy �gy t�nkreteszi. K�zben att�l az �rz�st�l sem tudott szabadulni, hogy n�v�r�nek a cs�kj�ban semmi j� nem volt. Igaz, hogy v�ratlanul is j�tt. �vek �ta csak akkor szokta m�r megcs�kolni �t a n�v�re, ha elutazott vagy haza�rkezett. Szappan�z� volt a cs�kja - j�tt r� hirtelen Martin. Azt�n arra gondolt, milyen petyh�dt az ajka a n�v�r�nek. Nem szor�tja �ssze er�sen, gyors mozdulattal az ajk�t, ahogy cs�kol�z�sn�l kell. F�radt asszony cs�kja volt ez... �gy elf�radt m�r ez az asszony, hogy m�g cs�kolni is elfelejtett. Martin visszaeml�kezett r�: milyen volt a n�v�re l�nykor�ban, miel�tt f�rjhez ment. Abban az id�ben eg�sz nap mosod�ban dolgozott, de munka ut�n ak�r reggelig is t�ncolt a legjobb t�ncosokkal, �s esze �g�ban sem volt, hogy hazamenjen, csak az�rt, mert m�snap is neh�z munka v�r r�. Azt�n visszasz�lltak a gondolatai Ruthhoz. Neki biztosan h�v�s �s �des az ajka - olyan, mint az eg�sz l�ny. Olyan lehet a cs�kja, mint a k�zszor�t�sa vagy mint a tekintete: ny�lt �s egyenes. K�pzel�d�s�ben od�ig mer�szkedett a fi�, hogy elgondolta, hogyan �r a l�ny ajka az �v�hez. Ez a k�p �gy megelevenedett a k�pzelet�ben, hogy eg�szen belesz�d�lt. �gy �rezte, r�zsasziromfelh�k�n lebeg, �s elk�b�tja a r�zsaillat.

A konyh�ban m�r ott volt Jim, a m�sik kosztos. Bizonytalan, r�veteg tekintettel �lt az asztaln�l, �s lassan kanalazta a k�s�j�t. Jim b�dogosinas volt. �ll�nak puha vonal�b�l, �lveteg hajlam�b�l, ideges �gyefogyotts�g�b�l k�nny� volt arra k�vetkeztetni, hogy nem sokra viszi majd az �letben.

- M�r nem eszik? - k�rdezte, amikor l�tta, milyen kedvetlen�l m�rtogatja kanal�t Martin a f�lig nyers, kih�lt zabk�s�ba. - Megin ber�gott az este?

Martin csak a fej�t r�zta. Az eg�sz nyomor�s�gos k�p rettenetesen lehangolta. �gy �rezte, Ruth Morse t�volabb van t�le, mint valaha.

- Mer �n - hencegett Jim, �s idegesen vigyorgott - id�ig v�tam, ni! Ty�, de klassz v�t az a csaj! Billy hozott haza.

Martin b�lintott - a term�szet�hez tartozott, hogy er�sen figyelt mindenkire, aki sz�lt hozz� -, �s egy cs�sze langyos k�v�t t�lt�tt mag�nak.

- Elgy�n este a L�tusz Klubba? - k�rdezte Jim. - T�ncolni fogunk, oszt lesz innival� is. No, ha az a Temescal-banda megin odagy�n, h�t akkor lesz muri. De b�nja a fene! �n akkor is odaviszem a n�met. Pfuj, de ronda a sz�m �ze!

Elfintor�totta az arc�t, �s ivott egy korty k�v�t, hogy megszabaduljon a rossz sz�j�z�t�l.

- �smeri Julie-t?

Martin a fej�t r�zta.

- Az a bar�tn�m - magyar�zta Jim. - Ha tudn�, micsoda klassz ty�k! Sz�vesen bemutatn�m, de f�lek, hogy elcsaklizza t�lem. Becs�letemre, nem tudom, mit esznek mag�n a n�k. Rossz n�zni, hogy szedi el �ket a t�bbi sr�ct�l.

- Ugyan, hagyja. Sose szedtem �n el mag�t�l senkit - felelte Martin. Nagyon untatta a dolog. Csak m�r v�ge volna ennek a reggelinek!

- Dehogynem - bizonygatta a m�sik. Eg�szen belemelegedett. - H�t Maggie-t?

- Sose volt vele semmi dolgom. Nem is t�ncoltam vele, csak akkor egyszer.

- Ez az! - izgult Jim. - Egyszer t�ncolt vele, r�n�zett, �s m�r k�sz is volt. Tudom �n, maga nem akart semmit, de velem az�r j�l kibabr�lt. R�m se n�z az�ta az a csaj, csak mag�t k�rdezi mindig. Randizott volna az mag�val sz�vesen, csak akarnia kellett volna.

- L�ssa, hogy nem akartam.

- �s engem m�gis fak�pn�l hagyott - n�zett r� csod�lattal Jim. - Mondja, hogy csin�lja ezt maga egy�ltal�n, Mart?

- �gy, hogy f�ty�l�k r�juk - felelte.

- Aha! �gy gondolja: �gy tesz, mintha f�ty�lne r�juk? - k�rdezte izgatottan Jim.

Martin gondolkozott egy pillanatig, csak azt�n felelt:

- Tal�n �gy is j�, de �n az�r azt hiszem, m�sk�pp vagyok ezzel. �n mindig f�ty�ltem r�juk... egy kicsit. Pr�b�lja csak meg. Fog az menni.

- K�r, hogy nem volt az este a Rileyben - t�rt �t Jim hirtelen m�s t�rgyra. - Egyp�r vag�ny ki�llt bokszolni. Volt ott egy csuda sr�c West Oaklandb�l! �gy h�vt�k: a Patk�ny. Az �gy elsiklott mindig, mint a gy�k. Senki sem tudott beh�zni neki egyet se. Mondtuk is: k�r, hogy maga nincs itt. Hol is volt egy�ltal�n?

- Oda�t Oaklandban - felelte Martin.

- A rev�be?

Martin f�lretolta a t�ny�rj�t �s felkelt.

- Gy�n este t�ncolni? - sz�lt ut�na a m�sik.

- Nem. Azt hiszem, nem - felelte.

Lement a l�pcs�n, kil�pett az utc�ra �s m�lyet l�legzett. Majd megfulladt az itteni leveg�ben. Az inasgyerek fecseg�se is kihozta a sodr�b�l. N�ha minden erej�vel vissza kellett tartania mag�t, hogy �t ne ny�ljon �s bele ne nyomja Jim k�p�t a k�s�ba. Ahogy a fick�nak meg�ll�s n�lk�l j�rt a sz�ja, Ruth k�pe egyre messzebb t�nt el�le. Am�g ilyen barmokkal �l egy�tt, hogyan is rem�lhetn�, hogy valaha is felemelkedik ehhez a l�nyhoz? Ez a k�rd�s eg�szen felzaklatta. �gy �rezte: az �l rajta, mint a lid�rcnyom�s, az nem engedi mozdulni, hogy a munk�soszt�lyhoz tartozik. Minden csak arra val� itt, hogy visszah�zza: a n�v�re, ez az eg�sz h�z �s csal�d, Jim, az inas, mindenki, akit csak ismer, minden k�tel�k, amely az �lethez f�zi! Keser� lett a sz�j�ze, amikor az �let�re gondolt. Eddig mindenest�l elfogadta az �letet. Azt gondolta: �gy j�, ahogy van. Nem sokat t�pel�d�tt rajta, tal�n csak olvas�s k�zben, n�ha. De a k�nyv - az v�gt�re is csak k�nyv. T�nd�rmese, amely egy nem l�tez� �lomvil�gr�l sz�l... Most azonban saj�t szem�vel l�tja ezt a vil�got, �s l�tja, hogy az nem �lom, hanem val�s�g. S e vil�g kell�s k�zep�n egy csod�latos vir�got l�t: Ruthot. �s most, hogy �t megl�tta, most ismerte meg csak a keser�s�get, a s�v�rg�s k�njait �s azt a tantaluszi rem�nytelens�get, amelyet az tesz oly gy�tr�v�, hogy mindig �j rem�nyek ut�n indul.

Habozott, hogy a berkeleyi vagy az oaklandi k�zk�nyvt�rba menjen-e. V�g�l is az ut�bbi mellett d�nt�tt. Ruth Oaklandban lakik, gondolta. Ki tudja? - val�sz�n�leg j�r k�nyvt�rba, s tal�n tal�lkozik ott vele. Minthogy nem ismerte a k�nyvt�ri szok�sokat, el�bb sz�mtalan polc k�zt bolyongott ide-oda, s minden�tt csak reg�nyeket tal�lt, m�g v�gre egy finom arc�, franci�s k�lsej� l�ny, nyilv�n k�nyvt�ri alkalmazott, figyelmeztette, hogy �tbaigaz�t�st az emeleten kaphat. F�lment, de ahhoz sem tudott eleget, hogy tudja, mit k�rdezzen att�l az embert�l, aki ott �lt az �r�asztaln�l. Elindult h�t a saj�t feje ut�n, �s szerencs�t pr�b�lt azok k�zt a polcok k�zt, amelyeken a b�lcs�szeti m�vek voltak. Hallott ugyan m�r r�la, hogy van a vil�gon tudom�nyos b�lcselet, de azt nem gondolta volna, hogy ennyi mindent �rtak �ssze err�l a t�m�r�l. A magas k�nyvespolcok, amelyek roskadoztak a s�lyos k�tetek terhe alatt, saj�t kicsinys�g�nek �rz�s�vel t�lt�tt�k el, de egy�ttal kedvet is �bresztettek benne. Itt azt�n van mivel foglalkoztatnia az elm�j�t! A matematikai csoportban kez�be ker�lt n�h�ny trigonometriai m�; �tfutotta �ket, �s n�zte a rengeteg k�pletet �s sz�mot, amelynek nem tudja megfejteni az �rtelm�t. Angolul m�giscsak tud olvasni, gondolta; ezeket a k�nyveket nyilv�n valami m�s nyelven �rt�k h�t. Norman �s Artur is tud ezen a nyelven: � maga hallotta, hogy ugyanezeket a szavakat haszn�lt�k egym�s k�zt. Pedig ezek Ruth testv�rei! K�ts�gbeesetten l�pett ki a f�lk�b�l. �gy �rezte: a k�nyvek mindenfel�l r�d�lnek �s �sszelap�tj�k. Nem is sejtette, hogy az emberi tud�snak ilyen hatalmas t�rh�za van. Megr�m�lt. Hogyan tudja majd az agya ezt mind feldolgozni? De azt�n arra gondolt, hogy ez m�r sok m�s embernek is siker�lt. Nagyot foh�szkodott, �s megfogadta, hogy amivel m�s ember megbirk�zott, azzal � is elb�r majd.

�gy bolyongott tov�bb a k�nyvek k�zt, �s hol let�rten, hol felvillanyozva n�zte a b�lcsess�ggel megrakott polcokat. A "vegyes m�vek" k�zt Norrie Epitome-ja akadt a kez�be. �h�tattal forgatta a lapokat. Ez a k�nyv valahogy ismer�s hangon sz�lt hozz�. A tenger nyelv�n besz�lnek mind a ketten... Azt�n tal�lt egy Bowditchot, �s a kez�be ker�ltek Leckley �s Marshall k�nyvei. Megvan! - ezekb�l megtanulja a haj�z�stant, gondolta. Abbahagyja az iv�st, �s felk�zdi mag�t a haj�skapit�nys�gig. E percben �gy �rezte, eg�szen k�zel van Ruthhoz. S majd ha kapit�ny lesz, feles�g�l is veheti a l�nyt (ha � is �gy akarja). Ha pedig nem akarn�, h�t... h�t az � kedv��rt akkor is der�k emberk�nt fog �lni, f�rfiak k�zt. Az iv�ssal mindenk�ppen felhagy... De azt�n a biztos�t�si v�llalkoz�ra �s a haj�tulajdonosra gondolt. Tudta, hogy a haj�skapit�ny ezt a k�t urat k�nytelen egyszerre szolg�lni, �s - minthogy az �rdekeik mer�ben ellent�tesek - valamelyik�k biztosan kit�ri el�bb-ut�bb a kapit�ny nyak�t. Ide-oda j�ratta tekintet�t a teremben. Azt�n behunyta a szem�t, �s t�zezer k�nyvet l�tott maga el�tt. Nem - a tenger m�r nem l�tezik sz�m�ra... Ebben a tengernyi k�nyvben hatalmas er� van - s ha valaha nagy dolgokat visz v�ghez, a sz�razf�ld�n kell �ket v�ghezvinnie. De k�l�nben is - a haj�skapit�ny nem viheti mag�val a tengerre a feles�g�t...

Elm�lt d�l, �s elm�lt d�lut�n is. Az ev�sr�l eg�szen megfeledkezett. Tov�bb keresg�lt, szeretett volna illemtani k�nyveket tal�lni. �letp�ly�j�nak k�rd�sein k�v�l ugyanis egy nagyon egyszer� �s konkr�t k�rd�s is foglalkoztatta, amelyet �gy fogalmazott meg: Ha az ember megismerkedik egy ifj� h�lggyel, �s az megh�vja, mennyi id� m�lva mehet el hozz�? V�gre megtal�lta a megfelel� polcot, de erre a k�rd�sre hi�ba kereste a v�laszt. Megd�bbent, amikor megl�tta az illemszab�lyok t�meg�t. M�r azoknak a szab�lyoknak az �tveszt�j�ben is eg�szen elveszett, amelyek a n�vjegy haszn�lat�ra vonatkoznak a j� t�rsas�gban. Abba is hagyta a keresg�l�st. Amire sz�ks�ge van, azt �gysem tal�lja meg. Egyre azonban r�j�tt: arra, hogy ha az ember �gy akar viselkedni, ahogy illik, az minden idej�t ig�nybe veszi. Ahhoz pedig el�bb eg�szen k�l�n �letet kellene �lnie, hogy ideje legyen megtanulni az illem minden szab�ly�t.

- Megtal�lta, amit keresett? - k�rdezte t�le az asztaln�l �l� ember, amikor l�tta, hogy t�vozni k�sz�l.

- Igen, uram - felelte. - Nagyon sz�p a k�nyvt�ruk.

A f�rfi b�lintott.

- �r�ln�nk, ha m�skor is elj�nne... min�l t�bbsz�r. �n ugye matr�z?

- Igen, uram - felelte. - Majd elj�v�k m�skor is.

H�t ez ugyan honnan tudhatta? - k�rdezte mag�ban a l�pcs�n lefel� menet.

Feszes, kim�rt, furcsa l�ptekkel indult el az utc�n, de m�g az els� sarokig sem �rt, m�r elmer�lt gondolataiban, s nyomban visszaesett k�nnyed, himb�l�z� j�r�s�ba.

Martin Eden rettenetesen nyugtalan volt. Olyan volt ez a nyugtalans�g, mint az �hs�g. Majd meghalt a v�gyt�l, hogy ha csak egy pillanatra is, megl�ssa megint azt a l�nyt, aki keskeny, finom kez�vel �gy ragadta meg az �let�t, mintha egy �ri�s tartan� a mark�ban. M�gsem tudta r�sz�nni mag�t, hogy elmenjen hozz�. Att�l tartott, hogy ennek m�g nincs itt az ideje, �s sz�rny� hib�t k�vetne el, mert megs�rten� azt a borzalmas valamit, amit illemnek h�vnak. Hossz� �r�kat t�lt�tt az oaklandi �s berkeleyi k�zk�nyvt�rakban, �s bel�p�si �rlapokat t�lt�tt ki, nemcsak �nmaga, hanem k�t testv�re: Gertrud �s Mariann, s�t m�g Jim nev�re is. Jimnek m�g n�h�ny poh�r s�rt is kellett fizetnie a hozz�j�rul�s��rt. �gy azt�n n�gy jegyre vehetett ki k�nyveket, �s k�s� �jjelig �gette a g�zt a csel�dszob�ban, ami�rt Higginbotham heti �tven centet sz�m�tott fel neki.

Ez a sok k�nyv csak arra volt j�, hogy m�g ink�bb fokozza Martin nyugtalans�g�t. Minden k�nyvnek minden egyes lapja ablak volt, amelyen �t a tud�s birodalm�ba vetett egy pillant�st. Amit olvasott, alig csillap�totta kiss� az �hs�g�t, m�r �j �hs�get is keltett benne. Baj volt az is, hogy nem tudta, hol kezdje az olvas�st - sokat szenvedett amiatt, hogy nem voltak alapismeretei. Eg�szen h�tk�znapi adatokat sem ismert, amelyekr�l - ez vil�gosan l�that� volt - a szerz� felt�telezi, hogy minden olvas� tiszt�ban van vel�k. Ugyanez �llt a versekre is. Am�g olvasta �ket, eg�szen mag�nk�v�l volt a gy�ny�r�s�gt�l. Swinburne-t�l t�bbet is olvasott, mint amit Rutht�l kapott k�lcs�n. A Dolores eg�szen az � sz�v�b�l sz�lt. Ruth nem is igen �rthette meg ezt a verset, �llap�totta meg v�g�l mag�ban. Hogyan is �rthette volna meg a maga elfinomult �letm�dja mellett? V�letlen�l r�bukkant Kipling verseire. Ritmusuk, lend�let�k s az a ragyog�s, amellyel minden k�z�ns�ges dolgot bevontak, mag�val ragadta a fi�t. Martint csod�latba ejtette, mekkora �letismerete �s milyen �les pszichol�giai �rz�ke van ennek az embernek. A pszichol�gia �j sz� volt Martin sz�t�r�ban. Vett egy sz�t�rat is, �s ez er�sen cs�kkentette p�nz�llom�ny�t. Ezzel is k�zeledik az a nap, amelyen vissza kell mennie matr�znak, hogy p�nzt keressen... Higginbothamet, aki azt szerette volna, ha Martin ink�bb kosztra ford�tja, amije van, k�l�n�sen d�h�tette ez a kiad�s.

Martin nappal a t�j�k�ra sem mert menni Ruth�knak, est�nk�nt azonban ott settenkedett a Morse h�z k�r�l, mint egy tolvaj. Leste az ablakokat: melyik m�g�tt gyullad ki a f�ny, �s szerette m�g a falakat is, amelyek a l�nyt magukba rejtett�k. T�bb �zben �pp hogy rajta nem kapta �t Ruth k�t b�tyja. Martin nyomon k�vette egyszer Ruth apj�t, amikor a v�rosba ment. A kivil�g�tott utc�k sor�n gondosan szem�gyre vette az arc�t. Eg�sz �ton arr�l �br�ndozott, h�tha Mr. Morse egyszerre csak hal�los veszedelembe ker�l, s elk�pzelte: hogyan terem akkor hirtelen mellette, hogy megmentse. Egy este �rdemes volt ott str�zs�lnia: egy m�sodik emeleti ablak m�g�tt Ruth alakja t�nt fel. Martin nem l�tott bel�le t�bbet, mint a fej�t meg a v�ll�t s m�g csak annyit, hogy felemeli a karj�t, �s megigaz�tja a haj�t a t�k�r el�tt. Egy pillanatig tartott csak az eg�sz, de ez a pillanat Martinnak egy �r�kk�val�s�ggal �rt fel. A v�r borr� v�ltozott �s dalolt az ereiben. Ruth leh�zta a red�nyt. Mindegy: Martin most m�r tudta, melyik az � szob�ja. Ett�l kezdve gyakran k�sz�lt arra. Az utca t�ls� oldal�n egy fa m�g� rejt�z�tt, �s megsz�ml�lhatatlan cigarett�t sz�vott el. Egy d�lut�n megl�tta, hogy Ruth anyja kij�n egy bankb�l. Ez �jabb bizony�t�ka volt annak, milyen �ri�si t�vols�g v�lasztja el �t a l�nyt�l. Ruth ahhoz az oszt�lyhoz tartozik, amelynek bankokkal van dolga... Martin m�g soha �let�ben nem volt bankban, s �gy k�pzelte, hogy ez azok k�z� az int�zm�nyek k�z� tartozik, ahov� csak nagyon gazdag �s hatalmas emberek j�rnak.

Bizonyos �rtelemben erk�lcsi forradalom ment v�gbe a fi�ban. Ruth testi �s lelki tisztas�ga nagy hat�ssal volt r�. Martinban ellen�llhatatlan v�gy t�madt, hogy maga is tiszta legyen. Hogyan is v�lhatn�k k�l�nben m�lt�v� arra, hogy egy leveg�t sz�vjon Ruthtal? M�ris tisztogatta a fogait, �s egy konyhai s�rol�kef�vel s�rolta a kez�t. Egyszer megl�tott egy drog�ria kirakat�ban egy k�r�mkef�t, �s r�j�tt, hogy az mire val�. Bement h�t, hogy megvegye. A seg�d a fi� k�rmeire pillantott, �s azt aj�nlotta, vegyen k�r�mreszel�t is. �gy most m�r t�bb toaletteszk�ze is volt Martinnak. A k�nyvt�rban �tn�zett egy k�nyvet a test�pol�sr�l. Ennek k�sz�nhette, hogy megszerette a minden reggeli hideg f�rd�t - Jim nagy megd�bben�s�re s Higginbotham megr�k�ny�d�s�re. Martin s�gora nem szerette az eff�le el�kel�sk�d�st, �s komolyan gondolkozott azon, ne sz�m�tsa-e fel a fi�nak a k�l�n vizet. A k�vetkez� nagy l�p�st a gy�r�tt nadr�g �gy�ben tette Martin. Most, hogy m�r azt is �szrevette, milyen nagy a k�l�nbs�g a munk�sok t�rdn�l kip�posod� nadr�gja �s a t�rdt�l l�bfejig egyenes nadr�g k�zt, amilyet a munk�soszt�ly felett �ll� f�rfiak viselnek. R�j�tt arra is, hogy ez mit�l van, �s behatolt a n�v�re konyh�j�ba, hogy vasal�t �s vasal�deszk�t ker�tsen. Az els� k�s�rlete nem siker�lt; �gy el�gette egyik nadr�gj�t, hogy �jat kellett vennie. Ezzel a kiad�ssal megint k�zelebb j�tt az a nap, amelyen majd tengerre kell sz�llnia.

Nemcsak a fi� k�ls� megjelen�se v�ltozott meg, a meg�jhod�s m�lyebbre is hatolt. Martin m�g doh�nyzott ugyan, de m�r nem ivott. Eddig f�rfias dolognak tekintette az iv�st, m�g b�szke is volt r�, hogy j�l b�rja az italt, �s j�form�n mindenkit az asztal al� tud inni. Most, ha belebotlott valahol r�gi matr�zt�rsaiba - �s ilyen akadt el�g San Francisc�ban -, ugyan�gy vend�g�l l�tta �ket, mint r�gen, s azt is elfogadta, hogy azok megh�vj�k �t, de �nmag�nak m�r csak gy�m�lcssz�rp�t vagy gy�mb�rs�rt rendelt, �s azt sem vette rossz n�ven, ha ugratt�k emiatt. Figyelte, hogyan �znak el a t�bbiek, n�zte, hogyan kerekedik fel�l az �llat, �s h�l�t adott istennek, hogy � m�r nem olyan. Tudta, hogy az�rt isznak, mert meg akarnak feledkezni nyomor�s�gos �let�kr�l. Ha ber�gnak, tompa, k�d�s szellem�k szinte istenn� v�lik, korl�tlan �rr� a maguk alkoholos v�gyainak mennyorsz�g�ban... Martinnak m�r nem volt sz�ks�ge italra, � m�shogy, m�lyebben volt r�szeg. M�moross� tette a szerelem, amelyet Ruth lobbantott l�ngra benne, az tette m�moross�, hogy a magasabb rend� s az �r�k �letbe vetett egy pillant�st; m�moross� tett�k a k�nyvek, amelyek milli�nyi ny�zsg� v�gyat �ltettek el az agy�ban; m�moros volt att�l, hogy tiszt�nak �s eg�szs�gesnek �rezte mag�t, oly eg�szs�gesnek, hogy eg�sz teste ujjongott ett�l a fizikai �r�mt�l.

Egy este elment a sz�nh�zba: h�tha szerencs�je lesz �s tal�lkozik ott Ruthtal. A m�sodik emeleti erk�lyr�l val�ban megl�tta a l�nyt. Ruth Arturnak s egy idegen, bozontos, futballistafrizur�s �s szem�veges fiatalembernek a t�rsas�g�ban el�rement a sorok k�zt. A fiatalember l�tt�ra d�h �s f�lt�kenys�g fogta el Martint. L�tta, hogy Ruth elfoglalja a hely�t egy zenekari �l�sen, s rajta k�v�l alig is l�tott egyebet ezen az est�n - csak az � keskeny, feh�r v�ll�t �s s�padt aranyhaj�t l�tta, amely tomp�n csillogott a t�volb�l. A sz�nh�zban azonban m�soknak is volt szem�k. Ha n�ha-n�ha k�r�ln�zett, felt�nt Martinnak, hogy t�z-tizenk�t sz�kkel od�bb, k�t l�ny h�tra-h�tran�z az el�tte lev� sorb�l, �s biztat�an mosolyog r�. Martin mindig kedves volt m�sokhoz; nem volt a term�szet�ben visszautas�t�s. Azel�tt biztosan visszamosolygott volna a l�nyokra, s�t m�g biztatta volna is �ket. Most m�r nem �gy volt. Most is visszamosolygott, de azt�n mindj�rt m�sfel� n�zett, �s k�szakarva nem fordult t�bb� arra. Meg is feledkezett r�luk, de n�ha m�gis �szrevette, hogy r�mosolyognak. Martin egy nap alatt nem form�lhatott mag�b�l teljesen �j embert. Term�szetes kedvess�g�t sem tudta megtagadni. Ez�rt volt, hogy melegen, bar�ts�gosan visszamosolygott a l�nyokra. Martinnak nem volt �j az ilyesmi, tudta, hogy a n�k kiny�jtj�k ut�na a kez�ket. De most m�r nem �gy volt, mint r�gen. Tudta, hogy odalenn, az egyik zenekari �l�sen �l valaki, s az a valaki az egyetlen n� a vil�gon, s att�l ez a k�t saj�t oszt�lyabeli l�ny oly irt�zatosan messze van, hogy csak sz�nalmat �s sajn�lkoz�st tud �rezni ir�ntuk. Sz�ve m�ly�b�l k�v�nta, b�r volna ezekben is valami annak a m�siknak a j�s�g�b�l �s nagyszer�s�g�b�l. S a vil�g minden kincs��rt sem szerette volna megb�ntani �ket a viselked�s�k miatt. Nem mintha h�zelgett volna neki a k�v�nkoz�suk; s�t, ink�bb valami enyhe sz�gyenkez�sf�l�t �rzett, hisz nyilv�n csak az�rt viselkedhetett �gy ez a k�t l�ny, mert � maga is ehhez az alacsony t�rsadalmi oszt�lyhoz tartozik. Ha Ruth oszt�ly�hoz tartozn�k, biztosan nem kezden�nek ki vele. Minden pillant�sukb�l azt �rezte ki: saj�t oszt�lya ereszti ki a karmait, hogy lefogja �t.

Miel�tt m�g az utols� felvon�s ut�n leg�rd�lt volna a f�gg�ny, felkelt a hely�r�l. L�tni akarta Ruthot, amint a sz�nh�zb�l t�vozik. Tudta, hogy a sz�nh�z el�tt mindig sokan �lldog�lnak a j�rd�n; gondolta, majd szem�be h�zza a sapk�j�t, �s elb�jik valakinek a h�ta m�g�, hogy Ruth ne l�ssa meg �t. Az els�k k�zt ment ki, de alig foglalta el hely�t a j�rda sz�l�n, felt�nt a k�t l�ny. Tudta, hogy �t keresik, �s e pillanatban �tkozta mag�ban azt a valamit, ami vonzza hozz� a n�ket. L�tta, hogy a k�t l�ny, amikor a k�zel�be �r, mintha csak v�letlens�gb�l tenn�, a j�rda sz�le fel� tart. Nyilv�nval�an felfedezt�k teh�t. A l�nyok lass�tottak, s a t�meggel egy�tt sodr�dtak fel�je. Egyik�k nekiment, �s �gy tett, mintha csak most venn� �szre. Karcs�, s�t�t haj�, pajkos fekete szem� l�ny volt. R�mosolyogtak Martinra, �s � visszamosolygott r�juk.

- Hellďż˝ - mondta.

A sz� �nk�ntelen�l cs�szott ki a sz�j�n, mint m�r oly sokszor, amikor hasonl� k�r�lm�nyek k�zt ismerkedett meg valakivel. Enn�l kevesebbet igaz�n nem is tehetett. A term�szet�b�l foly� embers�g �s meg�rt�s is megk�vetelte, hogy legal�bb ennyit tegyen. A fekete szem� l�ny k�sz�netk�ppen �s �dv�zl�s�l r�mosolygott; l�tszott rajta, hogy meg akar �llni. A m�sik l�ny vihogva csimpaszkodott a t�rs�ba. Rajta is l�tszott, hogy nem akar tov�bbmenni. Martin gyorsan �tgondolta a helyzetet. Ha Ruth kij�nne �s megl�tn�, hogy � ezekkel besz�lget, az biztosan nem lenne j�. A vil�g legterm�szetesebb mozdulat�val a fekete szem� mell� l�pett h�t, �s mellette ment tov�bb. Most nem viselkedett sut�n, �s nem forgott nehezen a nyelve. Itt azt�n otthon volt. Csod�latos �gyess�ggel tartotta sz�val a l�nyt, ugratta, k�t�d�tt vele. Az ilyen gyors ismerked�sek mindig �gy kezd�dtek. A sarkon Martin nem sodortatta mag�t tov�bb a t�meggel, hanem befordult a keresztutc�ba. A fekete szem� l�ny azonban ut�nament, a karj�ba kapaszkodott, �s mag�val h�zta t�rsn�j�t is.

- Hov� m�sz, Bill? - sz�lt ut�na. - Mit rohansz �gy? Csak nem akarsz ler�zni minket?

Martin nevetve meg�llt �s szembefordult vel�k. A k�t l�ny m�g�l szemmel tudja tartani az utcai l�mp�k f�ny�ben hull�mz� sokas�got. Itt s�t�tebb van, �t nem lehet l�tni, � azonban megl�thatja Ruthot, amint arra megy. Biztosan arra fog menni, hisz erre visz az �tja hazafel�.

- Mondd, hogy h�vj�k ezt? - k�rdezte a vihog� l�nyt�l, s a fekete szem� fel� b�k�tt a fej�vel.

- M�r nem t�le k�rdezed? - felelte az kacar�szva.

- No, mondd meg, hogy h�vnak - fordult most m�r Martin a m�sik l�nyhoz.

- Te se mondtad m�g meg a nevedet - v�gott az vissza.

- Nem is k�rdezted - mosolygott a fi�. - De hiszen egyb�l kital�ltad. �gy, ahogy mondod: Bill.

- Ugyan eriggy! - n�zett a l�ny Martin szem�be, �s szenved�lyes tekintet�ben biztat�s csillant. - De komolyan mondd, mi a neved?

Azzal megint r�n�zett a fi�ra. Tekintet�ben benne volt a vil�g kezdete �ta �lt valamennyi n�nek a besz�de, mindazok�, akik az�ta sz�lettek, hogy nemek vannak a vil�gon. Martinnak alig kellett odafigyelnie, teljesen tiszt�ban volt ezzel a l�nnyal. Tudta, hogy ha udvarolni kezd neki, az szer�nyen �s �vatosan �gy tesz majd, mintha visszavonulna, �s ha � erre elb�tortalanodik, nyomban megford�tja megint a j�tszm�t. K�zben f�rfi is volt, izgatta is a l�ny, s �nj�nek legm�ly�n m�g j�l is esett �s h�zelgett is neki, hogy az olyan kedves hozz�. �, de j�l ismerte � ezt az eg�szet! S milyen j�l ismerte ezeket a l�nyokat is, a legels�t�l a legutols�ig! J�k ezek, ha a maguk m�rt�k�vel m�rj�k �ket - kem�nyen megdolgoznak sov�ny kis b�r�k�rt, s mit b�nj�k, ha el kell is adniuk magukat, hogy k�nnyebb legyen kicsit az �let�k! Minden idegsz�lukkal arra s�v�rognak, hogy egy cs�ppnyi boldogs�guk legyen ebben a siv�r �letben. S a j�v�j�k? Csak a v�get nem �r� robot k�zt s annak a m�g sz�rnyebb nyomor�s�gnak a s�t�t verme k�zt v�laszthatnak, amelybe oly hamar beleesnek, ha k�zben jobban megfizetik is �ket...

- Billnek h�vnak - felelte Martin �s b�lintott. - Bizony isten, Billnek, elhiheted.

- Nem m�k�zol? - k�telkedett m�g mindig a l�ny.

- Nem is igaz, hogy Billnek h�vj�k - sz�lt k�zbe a m�sik l�ny is.

- H�t te meg honnan tudod? - k�rdezte a fi�. - Hisz azt se tudtad eddig, hogy a vil�gon vagyok!

- Nem is fontos, an�lk�l is tudom, hogy hazudsz - feleselt a l�ny. - No, ki vele, Bill, mi a neved? - k�rdezte megint az els�.

- El�gedj meg m�r azzal, hogy Bill!

A l�ny tr�f�san megl�kte a karj�val.

- Tudom, hogy hazudsz, de az�r tetszel nekem.

Martin elkapta a l�ny incselked� kez�t, �s meg�rezte a tenyer�n az olyan j�l ismert forrad�sokat �s hegeket.

- Mikor hagytad ott a konzervgy�rat? - k�rdezte.

- H�t ezt meg honnan tudod? - ki�ltott fel egyszerre a k�t l�ny. - Te vigy�zz, ez gondolatolvas�!

M�g Martin �gy elbolondozott vel�k, maga el�tt l�tta a k�nyvt�r sz�zadok b�lcsess�g�nek terh�vel megrakott polcait. Keser� mosollyal gondolt r�, mennyire nem illik ide ez a k�p. Egyszerre csak k�ts�gek rohant�k meg. De minden t�n�d�s �s tr�f�lkoz�s k�zben sem feledkezett meg arr�l, hogy szemmel tartsa a sz�nh�zb�l ki�rad� t�meget. S �me: egyszerre csak megl�tta a l�mpaf�nyben �t, fiv�re �s a szem�veges idegen fiatalember k�zt, �s a sz�vver�se is el�llt. Milyen r�g�ta v�rt erre a percre! �pp csak hogy megl�tta azt a habk�nny� tollas valamit, ami a l�ny kir�lyn�i fej�t fedte, csak egy pillanatra villant fel az alakj�ra simul� ruha �zl�ses vonala, b�jos tart�sa �s kedves mozdulata, amellyel megemelte a szokny�j�t - s m�r nem is volt sehol, s az � szeme a k�t konzervgy�ri l�nyra meredt: �zl�stelen cicom�ikra, megrend�t� er�lk�d�s�kre, hogy tiszt�knak �s rendeseknek l�tsszanak, olcs� ruh�jukra, olcs� szalagjaikra s azokra az olcs� gy�r�kre az ujjaikon... Egyszerre csak azt �rezte, hogy valaki r�ngatja a karj�t, s hallotta, amint az mondja:

- �bredj fel m�r, Bill! Mi van veled?

- Mi az? - k�rdezte.

- Semmi, semmi - felelte a fekete l�ny �s felvetette a fej�t. - Csak annyit mondtam...

- Nos?

- Sz�val, csak �gy magamba mondtam, milyen j� lenne, ha tal�ln�l egy fi�t... �neki - azzal a t�rsn�j�re mutatott -, mi meg elmenn�nk valahova fagyizni vagy k�v�zni vagy amit akarsz.

Martint mintha valami lelki rosszull�t fogta volna el egyszerre. T�l gyors az �tmenet Rutht�l ehhez a l�nyhoz... Ennek a l�nynak a bizalmaskod�, kih�v� pillant�sa mellett olyan a Ruth tiszta, f�nyes tekintete, mintha egy szent tekintene r� a tisztas�g m�rhetetlen m�lys�geib�l. A fi� mintha valami er� mozdul�s�t �rezte volna mag�ban. Igen, � jobb ezekn�l. Neki t�bbet jelentett az �let, mint ennek a k�t l�nynak, akinek a gondolatai nem �rnek t�l a fagylalton �s a fi�kon. Arra gondolt, hogy neki mindig volt titkos �lete is: a gondolatai. Mindig szerette volna, ha megoszthatn� valakivel a gondolatait, de sohasem akadt olyan n�re, aki meg�rten� - sem f�rfira. Olykor-olykor megpr�b�lkozott, de mindig csak zavarba hozta a hallgat�it. De ha a maga gondolatai magasabban j�rnak a t�bbiek gondolatain�l - okoskodott most mag�ban -, akkor nyilv�n � maga is felette �ll ezeknek az embereknek. Megint �rezte mag�ban annak az er�nek a mozdul�s�t, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. Ha neki t�bbet jelent az �let, akkor t�bbet is kell k�vetelnie az �lett�l. Az ilyen t�rsas�gt�l ezt nem kaphatja meg. Ez a kih�v� fekete szemp�r nem adhat neki semmit. Hisz oly j�l ismer � e m�g�tt minden gondolatot - "fagylalt... �s amit akar". De annak a szentnek a tekintete - mi mindent k�n�l az neki, s mennyi olyat is, aminek a l�tez�s�t � maga nem is sejti. K�nyveket k�n�l �s fest�szetet, sz�ps�get k�n�l �s nyugalmat, a magasabb rend� �let kifinomult el�kel�s�g�t k�n�lja. S e fekete szemp�r? Martin pontosan tudta, hogyan j�nnek-mennek m�g�tte a gondolatok. Olyan az eg�sz, mint az �ram�. L�tja, hogyan forog minden kereke. Alacsonyrend�, m�l� gy�ny�rt k�n�l e szemp�r - siv�rat, mint a s�r, �s ez a fajta gy�ny�r v�g�l is a s�rba vezet. Amit pedig annak a szentnek a tekintete k�n�l, az a titokzatoss�g, az �sszel fel nem �rhet� csoda, az �r�k �let. Abban a tekintetben a l�lek villan�s�t l�tta, saj�t lelk�nek a villan�s�t is.

- Sz�p program, csak az a baj - mondta fennhangon -, hogy m�r m�st besz�ltem meg.

A l�ny tekintete csal�d�s�ban szikr�t vetett.

- Biztosan egy beteg bar�todn�l kell virrasztanod - g�nyol�dott.

- Nem, komolyan, igaz�n tal�lkoz�m van egy... - nem tudta, mit mondjon - ...egy l�nnyal.

- Mondd, nem csak ugratni akarsz? - k�rdezte a l�ny.

Martin a l�ny szem�be n�zett, �gy felelt:

- Igaz�n �gy van, ahogy mondom. De m�skor az�r tal�lkozhatunk. De hiszen v�rj csak, m�g azt sem tudom, mi a neved. Hol laksz?

- Lizzie - felelte a l�ny. M�r megenyh�lt Martin ir�nt; megszor�totta a karj�t �s hozz�simult. - Lizzie Connolly. A Piac t�ren lakom, �t sz�m alatt.

P�r percig m�g besz�lgettek, azt�n elb�cs�ztak. Martin nem ment mindj�rt haza. A fa al�l, ahonnan str�zs�lni szokott, feln�zett egy ablakra, �s azt mormolta:

- Ez az este a tied volt, Ruth. �s nem is adtam m�snak.

Egy h�t telt el m�r folytonos olvas�sban az �ta az este �ta, amelyen Martin el�sz�r tal�lkozott Ruth Morse-szal. M�g mindig nem merte megl�togatni a l�nyt. Id�r�l id�re �sszeszedte minden b�tors�g�t, hogy elmenjen hozz�, de mindig �jra megrohant�k a k�ts�gek, �s megint csak nem lett semmi az elhat�roz�sb�l. � maga nem tudta, mikor illik l�togat�ba menni, �s senki sem volt, aki ezt meg tudta volna mondani neki. A fi� f�lt, hogy ha most bakl�v�st k�vet el, azt sohasem tudja t�bb� j�v�tenni. R�gi t�rsait�l, r�gi �letm�dj�t�l elszakadt, �j t�rsai nem voltak, nem maradt h�t sz�m�ra m�s, mint az olvas�s. Annyi id�t t�lt�tt olvas�ssal, hogy egy tucat h�tk�znapi szem is t�nkrement volna bel�. Martinnak azonban nemcsak er�s szeme, hanem csod�latosan er�s szervezete is volt. Mindezen fel�l az elm�je parlagon hevert eddig, legal�bbis, ami az elvont gondolkoz�st illeti: �ppen meg�rett m�r a vet�sre. Az agya m�g nem kopott el a sok tanul�sban, s ha egyszer megkaparintotta azt az anyagot, amelyet a k�nyvekben tal�lt, nem is engedte el t�bb�.

A h�t v�g�n �gy �rezte: sz�zadokkal jutott m�r el�bbre, oly messze volt m�g�tte eg�sz r�gi �lete �s gondolkoz�sm�dja. Nehez�tette azonban a halad�s�t, hogy nem voltak alapismeretei. Olyan k�nyveket pr�b�lt elolvasni, amelyekhez �vekig tart� szaktanulm�nyokra lett volna el�bb sz�ks�ge. Volt �gy, hogy egyik nap �kori, m�snap m�r ultramodern filoz�fi�t olvasott, �s csak �gy z�gott a feje az ellentmond�, �sszeegyeztethetetlen felfog�sokt�l. Ugyan�gy volt a k�zgazd�szokkal is. A k�nyvt�rnak ugyanazon a polc�n egym�s mellett tal�lta Karl Marxot, Ricard�t, Adam Smitht �s Millt. Az egyik szerz� fejteget�sei oly neh�zkesek voltak, hogy azokb�l nemigen tudhatta meg, hogy a m�sik szerz� felfog�sa m�r elavult. A k�nyvek megzavart�k ugyan, m�gis t�bb tud�sra v�gyott. Egy napon felt�madt az �rdekl�d�se a k�zgazdas�gi, ipari �s politikai k�rd�sek ir�nt. Amikor kereszt�lment a v�rosh�z el�tti t�ren, szem�be t�nt egy kis csoport, amelynek k�zep�n vagy f�l tucat kipirult arc�, izgatott ember folytatott komoly vit�t valamir�l. Martin is oda�llt a hallgat�k k�z�, s ezeknek a n�pi b�lcsel�knek a sz�j�b�l eg�szen ismeretlen, �j hangot hallott. Egyik�k csavarg� volt, a m�sik munk�sagit�tor, a harmadik joghallgat�, a t�bbiek �rtelmes szav� munk�semberek voltak. Martin itt hallott el�sz�r szocializmusr�l, anarchizmusr�l, �rt�kn�veked�si ad�r�l - itt tudta meg azt is, hogy k�l�nb�z� t�rsadalmi elm�letek �llnak szemben egym�ssal. Sz�z meg sz�z �j szakkifejez�st hallott olyan tudom�ny�gak ter�let�r�l, amelyeket sz�k k�rre terjed� olvasm�nyai sor�n nem is �rintett. �gy azt�n nem is tudta pontosan k�vetni a vit�t, de hegyezte a f�l�t, �s igyekezett kital�lni, mit jelentenek az ismeretlen kifejez�sek. Volt ott m�g egy fekete szem� pinc�r is, aki teoz�fus volt, egy szervezett p�k, aki agnosztikus volt, egy �regember, aki mindny�jukat zavarba hozta azzal a furcsa elm�lettel, hogy ami van, az mind j�, meg egy m�sik �regember, aki v�get nem �r� el�ad�st tartott a vil�gegyetemr�l, az apaatomr�l �s az anyaatomr�l.

Martin Edennek z�gott a feje, amikor �r�k m�lva tov�bbment. Rohant a k�nyvt�rba, hogy ut�nan�zzen n�h�ny ritk�n haszn�lt sz� jelent�s�nek. Amikor hazaindult a k�nyvt�rb�l, n�gy k�tetet vitt a h�na alatt: Blavatskyn� Titkos tan-�t, a Halad�s �s szeg�nys�g-et, A szocializmus l�nyeg�-t �s a Vall�s �s tudom�ny h�bor�j�-t.

Szerencs�tlens�g�re �pp a Titkos tan-nal kezdte, amelynek minden sora tele volt olyan hossz� szavakkal, amelyeket nem �rtett. Fel�lt az �gyban, s t�bbet volt el�tte a sz�t�r, mint a k�nyv. Olyan sok �j sz�nak kellett ut�nan�znie, hogy mire egy-egy sz� �jra el�fordult, m�r elfelejtette, mit jelent, s �jra ki kellett keresnie. Ez�rt elhat�rozta, hogy be�rja a meghat�roz�sokat egy f�zetbe. A lapok egym�s ut�n megteltek, de a k�nyvet m�g mindig nem �rtette meg. Reggel h�romig olvasott, a feje m�r sz�d�lt, de a sz�veg egyetlen l�nyeges gondolat�t sem fogta fel. Feln�zett �s az volt az �rz�se, hogy a szoba felemelkedik, oldal�ra borul �s s�llyedni kezd, mint egy haj� a tengeren. Erre a f�ldh�z v�gta a Titkos tan-t, egy csom� szitkot is r�p�tett ut�na, eloltotta a g�zt �s a falnak fordult. A m�sik h�rom k�nyvvel sem volt sokkal t�bb szerencs�je. Nem mintha gy�nge lett volna a felfog�sa vagy mintha nem lett volna meg a hozz� val� tehets�ge; csak az�rt nem tudta k�vetni ezeket a gondolatokat, mert nem volt m�g el�g gyakorlata a gondolkoz�sban, �s nem tudta m�g a gondolkoz�s eszk�zeit el�g j�l haszn�lni. Sejtette is, hogy �gy van, �s egy darabig azzal a tervvel foglalkozott, hogy am�g minden sz�t alaposan meg nem ismer, csak a sz�t�rat olvassa.

Egyetlen vigasza a k�lt�szet volt. Sok verset olvasott, s legnagyobb �r�me az egyszer� k�lt�kben telt, akiket k�nny� volt meg�rtenie. Szerette a sz�ps�get, �s ezekben meg is tal�lta. A versek �ppoly m�lyen felkavart�k, mint a zene; elm�je k�zben �ntudatlanul is a k�s�bbi nehezebb feladatokra k�sz�l�d�tt. Elm�je m�g csupa feh�r lapb�l �llt, �gyhogy sok olyan str�fa, amelyet olvas�s k�zben megszeretett, szinte �nmag�t�l nyomot hagyott rajta. Nemsok�ra m�r nagy �r�me telt abban, ha fennhangon mondta vagy mag�ban mormolta a verseket, �s �gy fejezte ki a nyomtatott sorok muzsik�j�t �s sz�ps�g�t. Azt�n r�bukkant Gayley Klasszikus reg�i-re �s Bullfinch m�v�re: A sz�zadok mes�i-re. A k�t k�nyv egym�s mellett �llt a k�nyvt�r egyik polc�n. Tudatlans�g�nak s�t�tj�ben mintha vak�t� f�ny gyulladt volna ki egyszerre. Ett�l fogva m�g moh�bban olvasta a verseket.

Amikor a k�nyvt�ros �r�asztala mell�l l�tta, milyen gyakran j�r oda Martin, sokkal kedvesebb lett. Mindig bar�ts�gos mosollyal �s fejb�lint�ssal �dv�z�lte, amikor bel�pett. Ez felb�tor�totta a fi�t. El�je tett n�h�ny k�nyvet, �s m�g a tisztvisel� a k�nyvt�ri lapj�ra r�nyomta a b�lyegz�t, Martin egyszerre csak megsz�lalt:

- Hallja csak, szeretn�k k�rdezni mag�t�l valamit.

Az ember mosolyogva n�zett r�.

- Mondja, ha megismerkedik egy fiatal h�lggyel, �s az aszondja, hogy l�togassa meg, mennyi id� m�lva mehet el hozz�?

Martin �rezte, hogy az inge hozz�tapad a v�ll�hoz, �gy beleizzadt az er�lk�d�sbe.

- H�t... �n azt hiszem, amikor akar - felelte a m�sik.

- No igen, de ez nem olyan egyszer� - folytatta Martin. - �... azaz, hogy �n... sz�val, tudja, arr�l van sz�: mi van, ha az illet� nincs otthon? Mer, tudja, egyetemre j�r.

- H�t akkor �jra elmegy az ember.

- V�rjon csak, nem is ezt akartam mondani - b�kte ki bizonytalan hangon a fi�. Azt�n elhat�rozta, hogy teljesen kiszolg�ltatja mag�t a m�siknak. - Tudja, �n egy faragatlan fick� vagyok, �s m�g soha �letemben nem voltam t�rsas�gba. Az a l�ny eg�sz m�s, mint �n, �n meg eg�szen m�s vagyok, mint �. Hallja, rem�lem, nem gondolja, hogy h�ly�nek teszem magam? - k�rdezte egyszerre minden �tmenet n�lk�l.

- Sz� sincs r�la, egy�ltal�n nem. Eg�szen nyugodt lehet - bizonygatta a m�sik. - Az �n k�rd�se nem tartozik ugyan szorosan v�ve a k�nyvt�ri tan�csad�si oszt�lyra, de az�rt nagyon �r�l�k, ha rendelkez�s�re �llhatok.

Martin csod�lattal n�zett r�.

- Ty�, de klassz volna, ha �n �gy tudn�k dum�lni - mondta.

- Tess�k?

- Sz�val �gy �rtem, ha �n is ilyen foly�konyan meg ilyen udvariasan tudn�k besz�lni.

- Ugyan - sz�lt a m�sik meg�rt�en.

- Mondja, mikor szok�s l�togat�ba menni? D�lut�n? Biztos nem �pp akkor, amikor esznek? Vagy este? Vagy vas�rnap?

- Hallgasson csak ide - mondta a k�nyvt�ros hirtelen felder�lt arccal. - H�vja fel telefonon, �s k�rdezze meg t�le.

- Ez az! - mondta a fi�. Felvette a k�nyveit �s kifel� indult. De azt�n visszafordult �s m�g megk�rdezte: - Mondja, ha egy fiatal h�lggyel besz�l az ember - mondjuk Lizzie Smith kisasszonnyal -, aszondja neki, hogy Lizzie kisasszony, vagy azt, hogy Smith kisasszony?

- Sz�l�tsa Smith kisasszonynak - d�nt�tte el a k�rd�st tekint�ly�nek eg�sz s�ly�val a k�nyvt�ros. - Sz�l�tsa Smith kisasszonynak mindaddig, am�g k�zelebbi ismerets�get nem k�t vele.

�gy azt�n Martin Eden v�gre megoldotta a probl�m�t.

- J�jj�n csak, amikor j�lesik. Minden d�lut�n itthon vagyok - felelte Ruth a telefonba, amikor a fi� akadoz� hangon megk�rdezte t�le, mikor viheti vissza a k�nyveit.

� maga fogadta Martint az ajt�ban. N�i tekintete r�gt�n �szrevette a fi� vasalt nadr�gj�t �s azt a bizonyos enyhe, meghat�rozhatatlan el�ny�s v�ltoz�st eg�sz l�ny�ben. Martin arca k�l�n�sen nagy hat�st tett r�. A fi� eg�szs�ge szinte er�szakos volt, hull�mai megcsapt�k a l�nyt is. Ruth megint �rezte, milyen er�sen hajtja a v�gy, hogy a fi�hoz simuljon �s megmelegedj�k, �s most is el�mult azon, hogy mennyire hat r� a fi� jelenl�te. De Martint is valami �dv�z�lt �rz�s vette megint a sz�rny�ra, amikor a k�sz�n�sn�l kez�ben �rezte a l�ny kez�t. A k�l�nbs�g az volt, hogy Ruth h�v�s �s fegyelmezett maradt, � meg a haja t�v�ig elpirult. Ugyanolyan f�lszegen botladozott a l�ny ut�n most is, mint a m�ltkor, s megint ugyanolyan vesz�lyesen himb�lta mag�t jobbra meg balra.

Amikor le�ltek v�gre a t�rsalg�ban, kezdte mag�t j�l �rezni - sokkal jobban, mint v�rta volna. A l�ny megk�nny�tette sz�m�ra a dolgot; s ezt annyi b�jjal tette, hogy Martin m�g jobban bel�bolondult. El�sz�r a k�lcs�nadott k�nyvekr�l besz�lgettek: Swinburne-r�l, aki�rt Martin lelkesedett, s Browningr�l, akit nem �rtett meg - s Ruth, m�g egyik t�rgyr�l a m�sikra vitte a besz�lget�st, egyre azt latolgatta mag�ban, hogyan lehetne a fi� seg�ts�g�re. Sokszor gondolt m�r erre, ami�ta el�sz�r tal�lkoztak. Nagyon szeretett volna a seg�ts�g�re lenni Martinnak. Ez a fi� annyi sz�nalmat �s gy�ng�ds�get v�ltott ki bel�le, mint m�g soha senki. T�bb volt e sz�nalomban az � anyai �rz�s�b�l, mint a fi� gy�nges�g�b�l. Sz� sem lehetett persze k�z�ns�ges �rtelemben vett sz�nalomr�l, hiszen annak a f�rfiass�ga, aki kiv�ltotta bel�le ezt az �rz�st, l�nyos f�lelmet keltett benne, s olyan gondolatokat �s �rz�seket ind�tott el az agy�ban, amilyeneket nem is ismert addig. Megint csak nem tudta levenni szem�t a fi� nyak�r�l - s milyen �des volt sz�m�ra az a gondolat, hogy r�teszi a kez�t! M�g mindig szem�rmetlens�gnek �rezte e v�gy�t, de m�r hozz�szokott egy kicsit. Nem is �lmodta, hogy ami e v�gy leple alatt jelentkezik: sarjad� szerelme. Hiszen Ruth nem sejtette, hogy az az �rz�s, amelyet a fi� kelt benne: szerelem. Azt hitte, csak az�rt �rdekl�dik Martin ir�nt, mert olyan szokatlan jelens�g, s mert oly sok mindenf�le kiv�l�s�g rejt�zhetik benne. M�g valami j�t�konys�got is l�tott az eg�szben.

Ruth nem tudta, hogy v�gy�dik a fi� ut�n; Martinn�l azonban m�s volt a helyzet. � tiszt�ban volt vele, hogy szereti a l�nyt, hiszen �gy v�gy�dott ut�na, ahogy �let�ben m�g soha semmi ut�n sem v�gy�dott. A verseket eddig csak a sz�ps�g�k�rt szerette; de ami�ta tal�lkozott Ruthtal, kit�rult el�tte a szerelmi k�lt�szet �ri�si birodalma. A l�ny m�g k�zelebb vitte �t e k�lt�szet meg�rt�s�hez, mint Bullfinch �s Gayley. Volt egy sor, amelyet egy h�ttel ezel�tt m�g nem m�ltatott volna arra, hogy elgondolkozz�k rajta. Isten megsz�llott szerelmese, aki belehal egy cs�kba... Most folytonosan erre a sorra kellett gondolnia. Nem tudott szabadulni a sor var�zsos sz�ps�g�t�l �s igazs�g�t�l. Csak r� kellett n�znie Ruthra, hogy tudja: � is boldogan meghalna a l�ny egy cs�kj��rt. �gy �rezte, � maga Isten megsz�llott szerelmese. Az sem tehette volna b�szk�bb�, ha lovagg� �t�tt�k volna. Most v�gre meg�rtette az �let �rtelm�t, �s tudta, mi�rt van a vil�gon.

Am�g n�zte �s hallgatta l�nyt, egyre mer�szebb� v�ltak a gondolatai. Arra a vad gy�ny�rre gondolt, amelyet akkor �rzett, amikor Ruth az ajt�ban megszor�totta a kez�t, �s arra v�gyott, hogy �jra �t�lje ezt a gy�ny�rt. Tekintete a l�ny ajk�ra tapadt, �s moh� v�gyat �rzett ut�na. De nem durva f�ldi v�gyat. Csod�latos �r�m volt l�tnia a l�ny ajk�nak j�t�kos mozg�s�t, amint megform�lja a szavakat. Ez nem k�z�ns�ges ajak, nem olyan, mint a t�bbi ember�. Nem h�sb�l-v�rb�l val�, mint az emberi test. Csupa l�lek ez - gondolta a fi� -, s �gy �rezte, � sem �gy v�gy�dik ut�na, mint m�s n�k ajka ut�n. Ha megcs�koln�, ha r�szor�tan� Ruth ajk�ra a maga h�sb�l-v�rb�l val� ajk�t: azzal az elragadtatott, �h�tatos odaad�ssal tenn�, amellyel az Isten k�nt�s�t cs�kolja meg az ember. Martin nem tudta, hogy �t�rt�kelt mag�ban minden �rt�ket, s azt sem sejtette, hogy minden szerelmi v�gyt�l k�bult f�rfi szem�ben ugyanolyan f�ny lobog, mint az � tekintet�ben, amikor r�n�z a l�nyra. Sejtelme sem volt r�la, milyen l�ngol�an f�rfias ilyenkor a tekintete, s hogy a bel�le kicsap� t�z milyen �talakul�si folyamatot ind�t meg Ruth lelk�ben. A l�nyon el�ml� sz�ziess�g magasztos sz�nben t�ntette fel el�tte saj�t indulatait, �s �gy �rezte, hogy gondolatai oly tiszt�k �s h�v�sek, mint a csillagok. Megd�bbent volna, ha megtudja, hogy az izz� tekintet�b�l kicsap� forr� hull�mok a l�nyt is �tj�rj�k, �s rokont�zet gy�jtanak benne. Ruthot zavarba hozta ez a tekintet; nemegyszer maga sem tudta, mi�rt nem tud tov�bb gondolkodni, amikor a fi� tekintete olyan �des gy�ny�r�s�ggel j�rja �t, �s mi�rt kell tapogat�zva keresnie a szavakat, hogy folytatni tudja a megkezdett mondatot. Eddig sohasem esett nehez�re, hogy kifejezze mag�t. Az, hogy most �gy akadozik, nyilv�n nyugtalans�got keltett volna benne, ha azzal nem int�zi el mag�ban a dolgot: mindez az�rt van, mert ez az ember olyan �rdekes. Meg az�rt, mert � maga annyira �rz�keny minden �j benyom�sra... V�g�l is mi k�l�n�s van abban, ha egy ilyen eg�szen m�s vil�gb�l j�tt utas saj�tos hangulata hat�ssal van r�?

Tudat�nak m�ly�n az a k�rd�s foglalkoztatta a l�nyt, hogyan lehetne Martin seg�ts�g�re s ez�rt ebbe az ir�nyba terelte a besz�lget�st. Maga Martin pend�tette meg azonban els�nek a t�m�t.

- Nem t'om, nem tudna-e nekem valamibe tan�csot adni - kezdte, s nagyot dobbant �r�m�ben a sz�ve, amikor megl�tta a l�ny biztat� tekintet�t. - Eml�kszik r�, hogy a m�ltkor, amikor itt voltam, megmondtam, hogy �n nem tudom, hogy besz�l az ember a k�nyvekr�l meg m�s ilyen dolgokr�l? H�t, az�ta �n sokat gondolkoztam ezen a dolgon. Voltam egy csom�szor, a k�nyvt�rba is. De bizony a legt�bb k�nyv, amit kifogtam, t�l neh�z volt nekem. H�t, gondoltam, aszondom, tal�n jobb volna m�gis az elej�n kezdeni. Tudja, nekem sose v�t valami k�nny� dolgom, m�r k�ly�kkorom �ta mel�zok, de ami�ta voltam a k�nyvt�rba, m�shogy l�tom m�r a k�nyveket. Meg azt�n m�sf�le k�nyveket is l�ttam ott, mint eddig, �s azt gondoltam, hogy biztos nem azokat a k�nyveket olvastam eddig, amiket kellett volna. Csakhogy, tudja, a marhasz�ll�sokon meg a fed�lk�z�kben nem azokat a k�nyveket tal�lja az ember, mint mondjuk, itt magukn�l. Maga is k�pzelheti, mif�le olvasnival�t tal�ltam ott. Pedig k�r... - nem az�r mondom, hogy dicsekedjek, de az�r �n nem vagyok eg�szen olyan, mint azok, akikkel ott egy�tt voltam. Nem azt akarom mondani, hogy jobb vagyok, mint a matr�zok meg a marhap�sztorok, akikkel egy helyen voltam - mer tudja, marh�kat is �riztem egy ideig -, csak �ppen hogy �n mindig szerettem a k�nyveket, mindent elolvastam, ami a kezembe ker�lt... sz�val �n valahogy m�shogy gondolkozom, mint azok.

- No de m�sr�l akartam �n besz�lni. �n m�g sose voltam ilyen h�zba, mint ez a maguk�. Amikor egy hete elj�ttem ide �s l�ttam itt ezt a dolgot, �s l�ttam mag�t meg az anyj�t meg a testv�reit, hogy is mondjam csak - nagyon tetszett ez az eg�sz. Hallottam �n m�r valamit eff�l�r�l, meg olvastam is r�la egyp�r k�nyvbe, no, de azt�n k�r�ln�ztem magukn�l - �s h�t igaz, amit a k�nyvekben olvastam. No, mit is akartam mondani? Tudja, ez az eg�sz nagyon megtetszett nekem. Kedvet kaptam r�. Most m�r nagy kedvem van hozz�. Olyan leveg�t szeretn�k sz�vni �n is, amilyen ebbe a h�zba van - tudja, ahol csupa k�nyv meg k�p meg csupa sz�p holmi van, mindenki halkan besz�l �s mindenki tiszta, �s m�g amit gondolnak, az is tiszta. �n mindig olyan leveg�t sz�vtam, ahol egy�b se volt, mint a mel� meg a h�zb�r meg a balh� meg az iv�s, m�sr�l nem is volt sz�. Tudja, amikor maga a mam�ja el� ment �s megcs�kolta, �n arra gondoltam, hogy ilyen sz�pet m�g soha �letembe nem l�ttam. Pedig sok mindenf�l�t l�ttam m�r �letembe, valahogy tal�n m�g t�bbet is, mint a legt�bben, akik velem voltak. Nekem j� az, ha l�tok valamit, �s mindig m�g t�bbet szeretn�k l�tni, �s m�shogy is szeretn�m l�tni.

- No, de m�g mindig nem mondtam meg, hogy mit akarok. H�t sz�val err�l van sz�: szeretn�m kiverekedni, hogy �n is �gy �ljek, mint maguk itt. Az �let m�giscsak t�bb�l �ll, mint hogy az ember pi�ljon, meg hogy ki se l�tsszon a mel�b�l, meg hogy mindennap m�sutt legyen. No de hogy lehet ezt megcsin�lni? Hol fogjam ezt meg? Hogy fogjak hozz�? A munk�t�l nem ijedek meg, azt gondolhatja: ha �n egyszer nekil�tok a mel�nak, mindenki kid�l mell�lem. Mel�zok �n, ak�r �jjel-nappal is, ha kell. Maga most csud�lkozik, hogy m�rt fordulok �pp mag�hoz. Tudom �n, hogy legislegkev�sb� mag�hoz k�ne ilyesmivel fordulnom, de h�t ha egyszer nem ismerek senkit, akit megk�rdezhetn�k... Igaz, itt van Artur. Tal�n hozz� kellett volna fordulnom. Ha tal�n...

Egyszerre m�g a l�legzete is el�llt. Pontosan tudta, hogy mit akar, de hirtelen megtorpant, amikor r�d�bbent arra a sz�rny� lehet�s�gre, hogy voltak�pp Arturhoz kellett volna fordulnia, s most nevets�gess� tette mag�t. Ruth nem felelt mindj�rt. Eg�sz figyelm�t az k�t�tte le, hogy ezt az akadoz�, csiszolatlan besz�det, ezeket az egyszer� gondolatokat megpr�b�lja valahogy �sszeegyeztetni azzal, amit a fi� arc�ban l�tott. Soha nem l�tott m�g nagyobb er�t sug�rz� szemet. Ez az ember mindenre k�pes, ezt olvasta ki a tekintet�b�l. De ez a tekintet sehogy sem egyezett rosszul fogalmazott mondanival�ival. Ruthnak mag�nak olyan gyors, olyan bonyolult volt az esze j�r�sa, hogy az egyszer�s�get nem tudta kell�k�ppen m�lt�nyolni. �gy is megsejtette azonban az er�t a fi� elm�j�nek m�g ebben a tapogat�z�s�ban is. �ri�snak �rezte, aki verg�dik a k�tel�keiben, �s pr�b�lja sz�tszak�tani �ket. Amikor v�gre megsz�lalt, csupa meg�rt�s volt az arca.

- Maga is j�l tudja, mire van sz�ks�ge: tanul�sra. Vissza kellene mennie az elemi iskol�ba, azt kellene befejeznie, azt�n el kellene v�geznie a k�z�piskol�t �s az egyetemet.

- Csakhogy ehhez p�nz kell - szak�totta f�lbe a fi�.

- Persze! - ki�ltott fel a l�ny. - Erre nem is gondoltam. De h�t biztosan vannak rokonai, csak van valaki, aki tudn� t�mogatni?

A fi� a fej�t r�zta.

- Ap�m, any�m meghalt. Van k�t n�testv�rem, az egyik f�rjn�l van, a m�sik is, azt hiszem, f�rjhez megy nemsok�ra. Igaz, eg�sz sereg b�ty�m is van - �n vagyok a legfiatalabb. De olyan ember m�g nem volt a vil�gon, akin azok seg�tettek volna. Csak �gy ide-oda csavarognak a vil�gban, �s csak saj�t magukkal t�r�dnek. A legid�sebb meghalt Indi�ban. Kett� �pp D�l-Afrik�ban van cetvad�szaton, egy meg valami v�ndorcirkuszn�l. Tudja, trap�zon dolgozik. Att�l f�lek, �n is csak olyan vagyok, mint �k. M�r tizenegy �ves korom �ta �llok a magam l�b�n, akkor halt meg az any�m. H�t sz�val att�l tartok, hogy nekem magamnak kell tanulnom, csak azt nem tudom, hogy fogjak hozz�.

- Azt hiszem, el�sz�r is azt kellene megtanulnia, hogyan kell helyesen besz�lni. Mert a besz�de... - azt akarta mondani: sz�rny�, de meggondolta - nem �ppen kifog�stalan.

A fi� arc�t el�nt�tte a v�r; folyt r�la a ver�t�k.

- Tudom, biztos egy csom� jassz-kifejez�st haszn�lok, amiket maga nem �rt. De h�t ha csak ezeket tudom... mit csin�ljak! Vannak a fejemben olyan szavak, amiket a k�nyvekben olvastam, de azt se tudom, hogy kell kiejteni �ket, h�t minek haszn�ljak ilyeneket.

- Nem is annyira arr�l van sz�, hogy mit mond, hanem hogy hogyan mondja. Ugye nem haragszik, hogy ilyen �szinte vagyok? Nem szeretn�m megs�rteni.

- Nem, nem! - ki�ltott fel a fi�, �s titokban �ldotta a l�nyt, ami�rt ilyen kedves hozz�. - Csak rajta! �gyis meg kell tudnom, �s ink�bb maga mondja meg, mint m�s.

- No j�. Mindenekel�tt nyelvtanra van sz�ks�ge. Mindj�rt hozok is egyet, �s megmutatom, hogyan fogjon hozz�.

Amikor a l�ny fel�llt, Martinnak �tvillant valami az agy�n, amit valamelyik illemtanban olvasott. Kiss� bizonytalanul fel�llt teh�t � is, de nem volt benne biztos, hogy helyesen tette-e ezt, �s nem fogja-e a l�ny ebb�l azt gondolni, hogy m�r t�vozni k�sz�l.

- Nem mondan� meg mellesleg, Mr. Eden - sz�lt m�g vissza a l�ny az ajt�b�l -, mi az, hogy pi�l? Tudja, az el�bb t�bbsz�r is haszn�lta ezt a kifejez�st.

- Hogy pi�l? - nevetett Martin. - Az is olyan vag�nysz�. Azt jelenti, hogy s�rt vagy whiskyt iszik... sz�val iszik valamit, amit�l ber�g.

- No h�t akkor mondok m�g valamit - nevetett vissza r� a l�ny. - Ha szem�lytelen�l akar mondani valamit, akkor haszn�ljon �ltal�nos alanyt, mert a jelent� m�d szem�lyes �lt ad annak, amit mond. Gondoljon csak r�, mit mondott most. L�thatja bel�le, hogy nem is pontosan azt jelenti, amit mondani akart vele.

- Ezt nem eg�szen �rtem.

- H�t nem mondta nekem �pp most azt, hogy: s�rt vagy whiskyt iszik... iszik valamit, amit�l ber�g. Teh�t azt mondta, hogy �n ber�gok.

- M�r, tal�n nem r�g be t�le?

- Dehogynem - mosolygott Ruth -, de az�rt jobb volna, ha engem kihagyna a dologb�l. Tegye hozz�, hogy: ber�g t�le az ember. Meg fogja l�tni, hogy mindj�rt jobban is hangzik.

Ruth visszat�rt, mag�val hozta a nyelvtant, �s Martin sz�ke mell� h�zta a sz�k�t. M�g a fi� azon t�rte a fej�t, nem kellett volna seg�tenie neki, � le�lt, �s lapozgatni kezdte a nyelvtant. Mind a ketten a k�nyv f�l� hajoltak. Martin alig tudta k�vetni, amikor Ruth mutatta, mit kell megtanulnia, �gy megzavarta a l�ny csod�latos k�zels�ge. Amikor azonban Ruth az igeragoz�s fontoss�g�t kezdte fejtegetni, Martin m�g a l�ny l�tez�s�r�l is megfeledkezett. Soha �let�ben nem hallott m�g igeragoz�sr�l, �s most, hogy egy pillant�st vetett a nyelvet �sszetart� bord�k k�z�, eg�szen leny�g�zve �lt ott. A k�nyv f�l� hajolt, s meg�rezte arc�n a l�ny haj�nak �rint�s�t. Egyszer �jult m�g csak el �let�ben, �s most az volt az �rz�se, hogy mindj�rt megint el fog �julni. Elfulladt, sz�ve a tork�ban dobogott - m�g sohasem �rezte a l�nyt ennyire el�rhet� k�zels�gben. Egy pillanatra hidat �rzett a kett�j�ket elv�laszt� m�ly szakad�k f�l�tt. Ez egy�ltal�n nem cs�kkentette a l�ny ir�nt �rzett �h�tat�t. Nem Ruth sz�llott le �hozz�, � emelkedett a felh�kbe, �t ragadta valami a l�ny fel�. E pillanatban szinte vall�sos im�dattal �s �h�tattal cs�gg�tt a l�nyon. �gy �rezte, hogy eljutott a szentek szentj�hez, lassan �s �vatosan elh�zta h�t a fej�t, mert Ruth haj�nak �rint�s�t�l �gy remegett, mintha villamos �t�s �rte volna. A l�ny mindebb�l semmit sem vett �szre.

Teltek a hetek. Martin Eden a nyelvtant b�jta, �jra �tvette az illemtant is, �s moh�n falta azokat a k�nyveket, amelyek megragadt�k a k�pzelet�t. Saj�t oszt�lyabeliekkel nem is tal�lkozott. A L�tusz klubbeli l�nyok nem �rtett�k, mi t�rt�nt vele, �s Jimet zaklatt�k k�rd�seikkel. Rileyn�l rendszeresen bokszol� fi�k k�z�l sokan �r�ltek, hogy Martin m�r nem j�r oda. A k�nyvt�rban Martin �jabb kincset �r� leletre bukkant. A nyelvtan m�r felfedte el�tte a nyelvet �sszetart� kapcsokat - ez a k�nyv most megmutatta neki, hogy milyen kapcsok tartj�k egy�tt a verset. Kezdte �szrevenni a versm�rt�ket, a versform�t, a szerkezetet a m�g�tt a sz�ps�g m�g�tt, amelyet eddig is szeretett; kezdett r�j�nni, mi�rt �s mit�l sz�p egy vers. Tal�lt azt�n egy modern k�nyvet, amely a k�lt�szettel, mint kifejez� m�v�szettel foglalkozott. A k�nyv kimer�t�en taglalta a t�m�t, �s b�s�gesen k�z�lt az irodalom sz�ne jav�b�l vett id�zeteket. Martin reg�nyt sem olvasott soha olyan lelkes odaad�ssal, amilyennel ezeket a k�nyveket tanulm�nyozta. S friss elm�je, amely h�sz �ven �t csak pihent, s amelyet most az �rett v�gy sarkallt, f�rfias er�vel ragadta meg olvasm�nyait - olyan f�rfias er�vel, amilyen di�kokn�l eg�szen szokatlan.

Ha mostani helyzet�b�l visszatekintett, l�tta csak, hogy val�j�ban milyen sz�k a maga r�gi vil�ga, mindazokkal az orsz�gokkal, tengerekkel, haj�kkal, matr�zokkal, ragadoz� n�st�nyekkel egy�tt, akik ezt a vil�got alkotj�k. R�gi vil�ga most kit�gult: �sszeolvadt ezzel az �jjal. Martin szelleme mindig egys�gre t�rekedett. Most is meglepet�ssel ismerte fel az �rintkez�si pontokat a k�t vil�g k�z�tt. Ezenk�v�l az az emelkedett sz�ps�g, azok az emelkedett gondolatok, amelyekkel a k�nyvekben tal�lkozott, �t is megnemes�tett�k. Minden eddigin�l szil�rdabban meg volt gy�z�dve most arr�l, hogy a t�rsadalom fels�bb r�tegeihez tartoz� emberek, p�ld�ul Ruth �s a csal�dja, valamennyien ilyen gondolatokkal vannak eltelve, �s ezek szerint is �lnek - m�g az a vil�g, amelyben � �l, ott lenn, az alacsonyrend�s�g vil�ga. �, hogy v�gy�dott r�, hogy megtisztuljon att�l az alacsonyrend�s�gt�l, amely eg�sz �let�t beszennyezi, s felemelkedj�k abba a magasztos vil�gba, ahol a fels�bb oszt�lyok �lnek! Martint eg�sz gyermekkor�n �s fiatals�g�n �t valami k�l�n�s nyugtalans�g gy�t�rte. Nem tudta, mi az, amire v�gy�dik - s azt, amire v�gy�dott, mindaddig hi�ba kereste, am�g Ruthtal nem tal�lkozott. S nyugtalans�ga most m�g �lesebb� �s k�nz�bb� v�lt. Hisz most v�gre tudta, vil�gosan �s hat�rozottan tudta, hogy az, amit keres: a sz�ps�g, a tud�s �s a szerelem.

�tsz�r-hatszor tal�lkozott Ruthtal e n�h�ny h�t alatt, �s minden alkalommal �j �szt�nz�st kapott t�le. A l�ny Martin seg�ts�g�re volt a helyes angol besz�d gyakorl�s�ban, jav�tgatta a kiejt�s�t, �s sz�mtant is kezdett vele tanulni. De nemcsak ezekr�l az elemi ismeretekr�l besz�lgettek. A fi� oly sokat l�tott az �letb�l, szelleme oly �rett volt, hogy a t�rtek, a gy�kvon�s vagy a besz�d- �s mondatr�szek elemz�se nem el�g�tett�k ki. Sokszor el�fordult, hogy besz�lget�s�k m�s t�rgyakra t�rt �t - egy versre, amelyet a fi� legut�bb olvasott, arra a k�lt�re, akir�l a l�ny �ppen tanult. S ha a l�ny felolvasta neki n�ha kedvenc verssorait, Martin a gy�ny�r�s�gt�l szinte a mennyekben �rezte mag�t. Sok n�t hallott m�r besz�lni, de ilyen hangja m�g egyiknek sem volt. Ha csak megcsend�lt ez a hang, Martin m�r csupa szerelem volt. Izgalom fogta el, hevesebben l�ktetett a v�re a l�ny minden szav�ra. Volt ennek a hangnak a harmonikus l�gys�g�ban, cseng� v�ltozatoss�g�ban valami megfoghatatlan hajl�konys�g �s gazdags�g, amelyet csak a m�velts�g �s a l�lek nemess�ge hozhat l�tre. M�g Ruthot hallgatta, Martin eml�kezet�ben egyszerre eg�szen m�sfajta hangok t�madtak fel: barb�r n�pek asszonyainak, cs�f bany�knak a rik�csol�sa, azt�n munk�sasszonyoknak �s a maga oszt�ly�hoz tartoz� l�nyoknak nem olyan rik�csol�, de az�rt szint�n �rdes hangja. S mintegy k�pzelet�nek parancsszav�ra mindezek egym�s ut�n vonultak fel elm�j�ben, hogy az ellent�t erej�vel m�g jobban kiemelj�k Ruth nagyszer�s�g�t. Hozz�j�rult Martin elragadtat�s�hoz, hogy tudta: milyen t�k�letesen mag�ba fogadja a l�ny szelleme azt, amit olvas, �s mennyire �t�rzi a le�rt szavak sz�ps�g�t. Ruth sokat olvasott neki A hercegn�-b�l, s Martin ilyenkor nemegyszer �szrevette, hogy a l�nynak k�nnybe l�bad a szeme, olyan kifinomult a sz�p�rz�ke. Az ilyen pillanatokban a l�ny megindults�ga annyira mag�val ragadta Martint is, hogy val�s�ggal istennek �rezte mag�t. �gy n�zte, �gy hallgatta a l�nyt, mintha mag�ra az �letre n�zne, s az t�rn� fel el�tte legm�lyebb titkait. S amikor �nmag�n �szrevette, hogy az �rzelmi finoms�goknak milyen hallatlanul magas fok�ra emelkedett, ezt a szerelm�vel magyar�zta, s �gy �rezte: a szerelem a legnagyobb dolog a vil�gon. Eml�kezet�nek folyos�in felvonultatta maga el�tt mindazt az izgalmat �s l�ngol�st, amit addig ismert - a bor m�mor�t; asszonyok �lel�s�t s azoknak a kem�ny testi er�pr�b�knak a j�t�kait, amelyekben adta-kapta az �t�seket, �s �rezte, milyen k�z�ns�ges �s durva mindez, ha azzal a magasztos hev�lettel hasonl�tja �ssze, amely most t�lti el.

Ruth el�tt nem volt vil�gos a helyzet. Az � sz�v�nek nem voltak m�g tapasztalatai. Mindazt, amit tudott, k�nyvekb�l tudta, s azokban a k�pzelet egy nem l�tez� t�nd�rvil�gba vet�tette a mindennapi �let t�nyeit. Nem is sejtette, hogy ez a faragatlan tenger�sz lassacsk�n belop�zik a sz�v�be, �s ott m�lyen lent olyan er�ket halmoz fel, amelyek egyszer majd m�g kit�rnek, s mint a t�zfoly� v�gtatnak �t rajta. A szerelem val�s�gos t�z�t nem ismerte. Csak elm�leti ismeretei voltak r�la. �gy k�pzelte, oly l�ng az, amely meleg�t, de nem �get, enyhe, mint a harmat vagy mint a cs�ndes patak mormol�sa, s h�v�s, mint a ny�ri �jszak�k b�rsonyos s�t�tje. Amit a szerelemr�l gondolt, voltak�ppen ink�bb b�k�s ragaszkod�s volt, a szeretett l�ny szolg�lata valamilyen f�ld�nt�li b�kess�g illatos f�lhom�ly�ban. Nem is �lmodott a szerelem vulkanikus kit�r�seir�l, em�szt� forr�s�g�r�l s kisz�radt, term�ketlen sivatagair�l. Nem ismerte sem a saj�t erej�t, sem a vil�g�t, s az �let m�lys�geit csak olyanoknak l�tta, mint a d�lib�b. A szerelmi kapcsolat p�ldak�p�t apj�nak �s anyj�nak egym�shoz val� h�zast�rsi ragaszkod�sa jelentette neki, s azt rem�lte, hogy egyszer majd, minden megr�zk�dtat�s �s neh�zs�g n�lk�l, � is ilyen �des nyugalomban fog �lni egy szeretett l�ny oldal�n.

�gy azt�n Martin Edenre �gy n�zett csak, mint valami �jdons�gra, mint egy k�l�n�s emberre. Azt, hogy a fi� oly nagy hat�ssal van r�, a jelens�g �jszer�s�g�nek �s furcsas�g�nak tulajdon�totta. Hisz enn�l mi sem term�szetesebb... Akkor is ilyen nyugtalan, amikor vad�llatokat l�t az �llatkertben, vagy ha vihar tombol k�r�l�tte, s � �sszer�zk�dik, mert vill�m cik�zik az �gen. Mindebben elemi er�t �rez, �s van valami elemi er� ebben a fi�ban is, aki a szabad �gnek, a t�gas messzes�gnek a fuvallat�t hozta ide mag�val. Martin arc�t az izz� egyenl�t�i nap �gette barn�ra, duzzad�, fesz�l� izmaiban �si �leter� �rad. Egy titokzatos vil�gnak, a nyers emberek s az emberekn�l is nyersebb tettek vil�g�nak a nyomait viseli mag�n - oly vil�g nyomait, amelynek az el��rsei is t�l vannak m�r az �, m�rmint Ruth, szemhat�r�n. �s ez az ember nem szel�d�lt meg, vad maradt... Titokban h�zelgett a l�ny hi�s�g�nak, hogy �hozz� m�gis ilyen kezes b�r�nyk�nt k�zeledik. K�zben � is, mint a legt�bb ember ilyenkor, v�gyat �rzett, hogy megszel�d�tse azt, ami vad. Ez a v�gy azonban nem v�lt Ruth sz�v�ben tudatoss�, arr�l meg �ppen sejtelme sem volt, hogy � ezt az agyagot voltak�pp saj�t apj�nak k�p�re �s hasonlatoss�g�ra szeretn� �tgy�rni, mert ann�l szebb nincs a vil�gon... Tapasztalatlans�g�ban nem tudhatta azt sem, hogy az az elemi er�, amelyet meg�rzett a fi�ban, a legelemibb er� a vil�gon: a szerelem, amely minden�tt egyforma er�vel vonz egym�shoz h�met �s n�st�nyt, p�rz�s idej�n, �lni hajtja a szarvasbik�t, s m�g az elemeket is ellen�llhatatlanul arra k�nyszer�ti, hogy egyes�ljenek.

Martin gyors fejl�d�se meglepte �s �rdekelte a l�nyt. Nem sejtett finoms�gokat fedezett fel benne, amelyek �gy hajtottak ki egyik napr�l a m�sikra, mint a r�gy, ha j� f�ldbe ker�l a mag. Felolvasott neki Browning verseib�l, �s nemegyszer �mult el rajta, milyen egy�ni m�don magyar�z a fi� egy-egy vit�s helyet. De azt m�r nem vette �szre, hogy Martin �rtelmez�sei - a fi� nagyobb ember- �s �letismeret�n�l fogva - sokkal gyakrabban voltak helyesek, mint a saj�t magyar�zatai. A fi� felfog�s�t � ink�bb naivnak tal�lta, b�r Martin mer�sz r�pt� �rtelmez�sei, amelyeknek az �tja a vil�g�r�n �t a csillagokba vezetett, �t is sokszor magukkal ragadt�k. Ruth nem tudta k�vetni ezeket a fejteget�seket. Csak �lt, �s megborzongott, mint akit valamilyen nem sejtett er� ragad meg. Azt�n zongor�zott a fi�nak - most m�r neki j�tszott �s nem �rajta -, s a zene seg�ts�g�vel akarta felkutatni a lelk�t, de Martinn�l a zene oly m�lys�gekbe hatolt, ahov� a l�ny m�r��nja nem �rt el. Martin lelke �gy t�rult ki a zen�nek, mint a vir�g a napf�nynek. A fi� a maga munk�soszt�lybeli dzsessz�b�l �s csinnadratt�j�b�l hamar megtal�lta az utat azokhoz a klasszikus darabokhoz, amelyeket Ruth t�bbnyire kotta n�lk�l tudott. Nagy rajong�st �rult el Wagner ir�nt; a Tannh�user nyit�ny, amikor Ruth kez�be adta a kulcsot a m� meg�rt�s�hez, jobban megfogta, mint b�rmi m�s, amit a l�ny j�tszott. �gy �rezte, ez a m� k�zvetlen�l az � �let�r�l sz�l... A Venus-hegy mot�vuma az � m�ltja, m�g Ruthot valamik�ppen a zar�ndokk�rus mot�vum�val azonos�totta. Elragadtat�s�ban egyre messzebb �s magasabbra lend�lt az �tjukat keres� lelkek hatalmas �rnybirodalm�ba, ahol a j� �r�k harcban �ll a gonosszal.

N�ha megk�rdezett valamit, �s nemegyszer a l�nyban is k�ts�get t�masztott egy pillanatra: helyes, amit � maga tud �s gondol a zen�r�l? Amikor azonban Ruth �nekelt, nem volt mit k�rdeznie. �s az �nek, ez eg�szen a l�ny volt. Martin mindig elb�v�lve �lt ott, ha Ruth tiszta szopr�n hangj�n felcsend�lt egy-egy isteni dallam. Maga sem akarta, m�gis �sszehasonl�totta ezt az �neket a rosszul t�pl�lt gy�ril�nyok tanulatlan n�t�z�s�val, �les hang� er�lk�d�s�vel meg a kik�t�v�rosok n�inek p�linka�z�, rekedtes dan�j�val. Ruth sz�vesen �nekelt �s zongor�zott Martinnak. Tulajdonk�ppen �let�ben most el�sz�r j�tszhatott emberi l�lekkel s azt az engedelmes anyagot amelyb�l ezt a fi�t gy�rt�k, k�l�n�s �r�m volt alak�tania. Ruth ugyanis azt hitte, � alak�tja Martint, m�ghozz� telve j� sz�nd�kkal. Ezenk�v�l kellemes is volt egy�tt lennie a fi�val. Most m�r nem �rezte, hogy tasz�tja �t Martin. Els� tal�lkoz�sukkor is ink�bb csak saj�t ismeretlen �nj�t�l f�lt, ez a f�lelme azonban elszunnyadt id�k�zben. Maga sem tudta, mennyire a maga tulajdon�nak tekinti Martint. A fi� jelenl�te mindezen fel�l serkent�en is hatott r�. Ruth kem�nyen tanult az egyetemen, s mindig az volt az �rz�se, hogy �j er� �mlik bel�, ha kiszabadul egy id�re porlepte k�nyvei k�z�l, s azt a friss tengeri leveg�t sz�vja, amely a fi� egy�nis�g�b�l �rad fel�je. Er� - erre volt sz�ks�ge a l�nynak, s Martin b�kez�en ontotta r�. A l�ny �jj��ledt, ha bel�pett abba a szob�ba, amelyben a fi� volt, vagy ha csak tal�lkozott is vele az ajt�ban, s tudta, hogy amikor Martin elmegy, � felfriss�lten, �j er�vel t�r vissza a k�nyvei k�z�.

Ruth j�l ismerte kedves Browningj�t, de m�g sohasem gondolt r�: milyen vesz�lyes az, ha lelkekkel j�tszik az ember. Amint n�tt az �rdekl�d�se Martin ir�nt, egyre szenved�lyesebben akarta �tform�lni a fi� �let�t.

- Itt van p�ld�ul Butler - mondta a l�ny egy d�lut�n, amikor m�r f�lretett�k a nyelvtant, a sz�mtant �s a verseket. - Eleinte neki sem ment valami j�l a sora. Az apja bankp�nzt�ros volt, de �vekig csak h�lni j�rt bel� a l�lek. Sorvad�sa volt, Arizon�ba ment, de ott is csak egyre gyeng�lt. Amikor meghalt, Butler - Charles Butlernek h�vj�k - egyes-egyed�l �llt a vil�gban. Tudja, az apja Ausztr�li�b�l j�tt ide, �gyhogy Kaliforni�ban nem voltak rokonai. Be�llt munk�snak egy nyomd�ba - milyen sokszor hallottam ezt t�le! -, s eleinte h�rom doll�rt kapott egy h�tre. Ma legal�bb �vi harmincezer a j�vedelme. Hogy csin�lta ezt? �gy, hogy tisztess�ges, becs�letes, szorgalmas, takar�kos volt. Megtagadott mag�t�l mindent, amiben m�s fi�k kedv�ket lelt�k. Er�sen elhat�rozta, hogy minden h�ten megtakar�t egy bizonyos �sszeget, b�rmekkora �ldozat�ba ker�l is. No persze, hamarosan m�r t�bbet keresett, mint heti h�rom doll�rt, s ahogy n�vekedett a keresete, mindig t�bbet �s t�bbet is tett f�lre.

- Nappal dolgozott, este pedig iskol�ba j�rt, az esti tanfolyamra. Mindig csak a j�v�j�re gondolt. K�s�bb beiratkozott az esti k�z�piskol�ba. Tizenh�t �ves kor�ban m�r kit�n�en keresett mint szed�, de � nem �rte be ennyivel. Nem volt el�g neki az, hogy meg�l, el�re is akart jutni. Sz�vesen hozott egyel�re �ldozatokat is az�rt, hogy v�g�l el�rje, amit akar. A jog mellett d�nt�tt, �s be�llt apa irod�j�ba kifut�nak - gondolja csak el! Mind�ssze n�gy doll�rt kapott egy h�tre. De akkor m�r tudta, hogyan lehet takar�kosan �lni, �s m�g abb�l a n�gy doll�rb�l is f�lre tudott tenni.

Ruth l�legzetv�telnyi sz�netet tartott, �s a hat�st figyelte Martin arc�n. A fi� �l�nken k�vette Butler k�zdelmeit, de rosszall�an r�ncolta is kiss� a homlok�t.

- H�t... ez nem lehetett valami k�nny� dolog az ilyen fiatalembernek! - jegyezte meg. - Heti n�gy doll�r... Hogy tudott abb�l meg�lni? M�rget vehet r�, hogy nem nagyon ugr�lt bel�le. Gondolja csak el: �n �t doll�rt fizetek most egy h�tre koszt�r �s lak�s�r, �s ez sem valami csod�latos, mondhatom. Tudja, mit mondok mag�nak? Az a sr�c �gy �lt, mint egy kutya. Amit az kaj�lt...

- � maga f�z�tt mag�nak - szak�totta f�lbe a l�ny - egy kis petr�leumf�z�n.

- Amit az kaj�lt, al�bbval� lehetett m�g ann�l is, amit a legsil�nyabb �ce�nj�r� konyh�j�n adnak a matr�zoknak, pedig az azt�n el�g rossz.

- No de gondolja csak el, mi lett bel�le! - ki�ltott fel lelkesen a l�ny. - Arra gondoljon, most mire telik a j�vedelm�b�l! Ezerszeresen megt�r�lt, amir�l eleinte le kellett mondania.

Martin �lesen n�zett r�.

- H�t tudja, egybe fogadok mag�val - mondta. - Abba, hogy ez a Butler �r most sem lehet valami vid�m fick�, pedig most m�r j�l megy a dolga. Am�g fiatal volt a gyomra, koplaltatta. Fogadok, hogy ma m�r nem lehet valami j� a gyomra.

K�rd�en n�zett a l�nyra, s az les�t�tte a szem�t.

- Fogadjunk, hogy rossz az em�szt�se! - firtatta tov�bb Martin.

- H�t nem valami j� - vallotta be a l�ny. - De az�rt...

- �s fogadok mag�val - Martin egyre jobban t�zbe j�tt -, hogy olyan komor �s �nnep�lyes, mint egy v�n bagoly, �s esz�be sem jut, hogy sz�rakozzon is n�ha, hi�ba keres harmincezret egy �vben. �s mibe fogadjunk, hogy nem �r�l, ha azt l�tja, hogy m�sok j�l �rzik magukat. Nincs igazam?

A l�ny helybenhagy�lag b�lintott, de sietett magyar�zkodni.

- Mert � nem olyan ember. J�zan �s komoly term�szet�. Mindig is ilyen volt.

- Meghiszem azt, hogy mindig ilyen volt - jelentette ki Martin. - Hogy heti h�rom doll�r meg heti n�gy doll�r, meg hogy egy fiatal ember maga f�zze az eb�dj�t a petr�leumf�z�n, �s f�lretegye a p�nz�t, meg hogy eg�sz nap dolgozzon �s eg�sz �jjel tanuljon - csak dolgozzon �s sose j�tsszon, sose sz�rakozzon, azt se tudja, mi a sz�rakoz�s -, h�t nem csod�lom, hogy amikor m�r megvolt a harmincezerje, akkor m�r k�s� volt.

Eleven k�pzel�er�vel maga el� vet�tette a fiatal Butler �let�nek ezer meg ezer r�szlet�t - eg�sz korl�tolt lelki fejl�d�s�t, m�g v�g�l �vi-harmincezer-doll�ros-ember lett bel�le. Eleven gondolkoz�sa gyorsan, m�g t�voli vonatkoz�saiban is maga el� var�zsolta Charles Butler eg�sz �let�t.

- Tudja - folytatta azt�n -, �n sajn�lom ezt a Butlert. Hiszen olyan fiatal volt, nem tudhatta, hogy az �let�r�l mond le az�rt az �vi harmincezer�rt... Mit vehet mag�nak azon a nyavaly�s harmincezren? Annyit sem, amennyit t�z cent�rt kapott volna gyerekkor�ban, ha nem teszi f�lre, hanem cukrot vagy mogyor�t vesz rajta, vagy be�l a ringlisp�lbe.

Ruthot megd�bbentett�k ezek a soha nem ismert n�zetek. Nemcsak az�rt, mert �jak voltak sz�m�ra, vagy mert nem egyeztek a v�lem�ny�vel, hanem az�rt is, mert mindig �rezte benn�k az igazs�g cs�r�j�t, �s ez azzal fenyegette, hogy fel kell adnia vagy meg kell v�ltoztatnia eddigi meggy�z�d�s�t. Ha nem huszonn�gy, hanem tizenn�gy �ves lett volna, megv�ltozhatott volna az ilyen n�zetek hat�s�ra. De huszonn�gy �ves volt, term�szet�n�l �s nevel�s�n�l fogva konzervat�v, �s m�r megmerevedett abban az �letform�ban, amelyben sz�letett �s nevelkedett. Ez�rt zavart�k a fi� k�l�n�s n�zetei az els� pillanatban, de azt�n a fi� saj�tos �letk�r�lm�nyeivel magyar�zta �ket, meg azzal, hogy � maga olyan kev�ss� ismeri ezt az emberfajt�t, �s nem gondolt t�bb� a dologra. Meg azt�n ha nem �rtett is egyet Martin n�zeteivel, szavainak kifejez�ereje s a fi� vill�ml� tekintete, komoly arckifejez�se mindig megremegtette �s vonzotta. Hogyan is gondolhatta volna, hogy ebben az emberben, aki olyan messzir�l j�tt, ahov� az � tekintete el sem �r, ezekben a pillanatokban - m�ly, s�lyos gondolatok villannak fel, �s ezeket � m�r k�vetni sem tudja? A l�ny l�t�k�r�nek korl�tai k�z� volt bez�rva, s a korl�tok k�z� z�rt szellemek mindig csak a m�sok korl�tait ismerik fel. Ez�rt hitte Ruth is, hogy saj�t tekintete nagy messzes�gekbe �r el, s hogyha ketten nem ugyanazt l�tj�k, annak a fi� korl�tolt szeml�lete az oka. Arr�l �br�ndozott: seg�ts�g�re lesz majd Martinnak, hogy ugyan�gy l�sson, mint �, s hogy egyre t�guljon a szemhat�ra, m�g v�g�l majd azonoss� v�lik az �v�vel.

- De hiszen m�g be sem fejeztem a t�rt�netemet - mondta. - Butler �gy dolgozott, mondja apa, ahogy addig egyetlen kifut�fi� sem az irod�j�ban. Nem is volt m�s v�gya, mint hogy dolgozz�k. Soha el nem k�sett, s�t t�bbnyire m�r n�h�ny perccel a hivatalos id� el�tt az irod�ban volt. S m�g az idej�vel is takar�koskodott. Minden szabad perc�ben tanult. K�nyvel�st �s g�p�r�st tanult. Gyors�r�s�r�it abb�l fizette, hogy est�nk�nt egy t�rv�nysz�ki tud�s�t�nak dikt�lt, akinek gyakorlatra volt sz�ks�ge. R�videsen hivatalnok lett bel�le, s egykett�re n�lk�l�zhetetlenn� v�lt. Apa megszerette; l�tta, hogy ennek a fi�nak van j�v�je. � aj�nlotta neki azt is, hogy iratkozz�k be a jogra. �gy lett bel�le �gyv�d, s alighogy visszat�rt az irod�ba, apa t�rsul vette maga mell�. Butler igaz�n nagy ember. T�bbsz�r be akart�k v�lasztani az Egyes�lt �llamok szen�tus�ba is, de � mindig visszautas�totta; apa azt mondja, hogy csak akarnia kell, �s a legels� �resed�skor a Legfels� B�r�s�g tagja is lehet. Az ilyen ember �lete p�ldak�p mindny�junk el�tt. Azt mutatja, hogy az olyan ember, akinek er�s akarata van, ki tud emelkedni a k�rnyezet�b�l.

- Nagy ember - mondta meggy�z�d�ssel Martin.

Pedig �rezte, hogy van ebben az eg�sz hist�ri�ban valami, ami s�rti a sz�p�rz�k�t �s az �letr�l alkotott felfog�s�t. Ha Butler n�lk�l�z�seire, kicsinyes zsugorgat�s�ra gondolt, nem �rtette, mi az, ami�rt �rdemes volt �gy �lnie? Ha egy n� szerelm��rt tette volna, vagy az�rt, hogy sz�pet alkosson, akkor igen, akkor meg�rten�. Isten megsz�llott szerelmese mindent megtesz egy cs�k�rt - de nem �vi harmincezer doll�r�rt. Martinnak nem tetszett Butler karrierje. �rezte, hogy van benne valami - valami k�z�ns�ges. Az �vi harmincezer, az j�. De ha az embernek rossz az em�szt�se, �s k�ptelen minden emberi �r�mre, akkor fen�t sem �r ez az eg�sz fejedelmi j�vedelem...

Valami eff�l�t pr�b�lt magyar�zgatni Ruthnak is, de a l�ny elk�pedt, �s annyit l�tott az eg�szb�l, hogy folytatnia kell m�g Martin �tform�l�s�t. A l�ny felfog�sa, ak�rcsak a legt�bb ember�, olyan volt, mint a szigetlak�k�, akik meg vannak gy�z�dve r�la, hogy csak az � testsz�n�k, vall�suk �s politikai felfog�suk j� �s helyes, �s hogy a t�bbi ember, aki sz�tsz�rtan �l a vil�gban, kev�sb� szerencs�s. Ugyanez a szigetlak� gondolkoz�s nyilv�nult meg a r�gi zsid�kn�l is, akik h�l�t adtak Istennek, hogy nem sz�lettek n�nek, �s ann�l a mai misszion�riusn�l, aki Isten helyettesek�nt elmegy ak�r a vil�g v�g�re. Ilyen gondolkod�si m�d keltette fel Ruthban is a v�gyat, hogy ez az �let eg�szen m�s r�tegeib�l idecs�ppent embert �tfaragja azoknak a k�p�re �s hasonlatoss�g�ra, akik az �letnek ugyanabban a r�teg�ben �lnek, mint � maga.

Martin Eden vissza�rkezett a tengerr�l, s a szerelmes ember s�v�rg�s�val l�pett �jra Kalifornia f�ldj�re. Amikor elfogyott a p�nze, mint egyszer� matr�z haj�zott be a kincskeres� szk�nerre. Nyolc h�napja voltak m�r �ton, �s m�g mindig nem tal�ltak kincseket; a Salamon-szigetekn�l azt�n felbomlott az eg�sz exped�ci�. Ausztr�li�ban kifizett�k �s sz�lnek eresztett�k az embereket, mire Martin felsz�llt a legels� San Francisc�ba indul� �ce�nj�r�ra. Nyolc h�nap alatt eleget keresett ahhoz, hogy t�bb hetet a sz�razf�ld�n t�lts�n. Arra is felhaszn�lta azonban ezt az id�t, hogy sok mindenf�l�t olvasson �s tanuljon. Martin elm�je tud�s elme volt, �s a tanul�sra val� k�pess�ge m�g�tt ott volt term�szetes kitart�sa �s Ruth ir�nt �rzett szerelme is. Addig vette �t �jra meg �jra a nyelvtant, m�g tel�tetlen agya teljesen be nem fogadta az anyagot. Most m�r �szrevette matr�zt�rsainak nyelvtani hib�it besz�d k�zben, mag�ban rendszeresen kijav�totta, �s megfelel� kifejez�ssel helyettes�tette durva sz�l�saikat. Nagyon �r�lt, amikor �szrevette, mennyire finomodik a hall�sa, �s hogy a nyelv szab�lyai mennyire v�r�v� v�lnak. A nyelvtani hib�k m�r �gy s�rtett�k a f�l�t, mintha hib�s akkordot �t�tt volna meg valaki. Persze, minthogy m�g nem volt el�g gyakorlata, sokszor �pp � maga mondott valami f�ls�rt�t. Hi�ba, nyelve nem tudott egyik napr�l a m�sikra �j szok�sokat felvenni.

Amikor a nyelvtant m�r t�bbsz�r is �tvette, el�vette a sz�t�rt, �s naponta h�sz �j sz�val gyarap�totta a sz�kincs�t. Azt tapasztalta, hogy ez nem k�nny� feladat; ez�rt, am�g a korm�nykereket fogta, �s mik�zben �rt �llt, �jra meg �jra ism�telte azt az egyre hosszabbod� jegyz�ket, amelybe a szavak meghat�roz�s�t �s helyes kiejt�s�t �rta �ssze. Addig mondogatta mag�ban a leck�t, m�g v�g�l mindig elaludt. Voltak olyan mondatok is, amelyeket mindenf�le v�ltozatban az�rt ism�telgetett mag�ban, hogy hozz�szoktassa a nyelv�t az olyan fordulatokhoz, amilyeneket Ruth haszn�l. Bizonyos sz�v�gz�d�sek helyes kiejt�s�t ezerszer meg ezerszer ism�telgette, �s meglepet�ssel vette �szre, hogy tiszt�bban �s helyesebb kiejt�ssel kezd m�r besz�lni, mint a haj�stisztek vagy azok az �ri kalandorok odabenn a t�rsalg�ban, akik p�nzelt�k az exped�ci�t.

A kapit�ny - halszem� norv�g - isten tudja hol, szert tett egy teljes Shakespeare-sorozatra, amelybe soha bele sem n�zett. Martin kimosta a ruh�it, s ennek fej�ben a kapit�ny megengedte, hogy olvassa ezeket a kincset �r� k�teteket. Martin annyira elmer�lt a darabokban - kedvenc jelenetei szinte magukt�l v�s�dtek az eml�kezet�be -, hogy kis id� m�lva szinte az eg�sz vil�g olyan volt sz�m�ra, mint megannyi Erzs�bet-korabeli trag�dia vagy kom�dia. M�r nem is gondolkozott m�sk�pp, mint jambusokban. Ez is j� gyakorlat volt a f�l�nek, �s finom �rz�ket fejlesztett ki benne a nemes angol besz�d ir�nt. K�zben persze egy csom� elavult, r�g nem haszn�latos kifejez�ssel is megt�lt�tte a fej�t.

Martin j�l haszn�lta fel ezt a nyolc h�napot. Nemcsak a helyes besz�dben �s a magasabb rend� gondolkoz�sban haladt el�re, hanem �nmaga megismer�s�ben is. Szer�nyebb lett, hiszen l�tta, milyen keveset tud, de egy�ttal az �n�rzete is megn�vekedett. �rezte, mekkora k�l�nbs�g van �nmaga �s matr�zt�rsai k�zt; de ahhoz is el�g okos volt, hogy tudja: a k�l�nbs�g nem annyira abban van, amit m�r el�rt, hanem ink�bb abban, amit m�g ezut�n �rhet el. Amit � tesz, azt a t�bbiek is megtehetn�k; benne azonban forr valami, ami azt mondja, hogy t�bbre k�pes, mint amit eddig tett. A vil�g csod�latos sz�ps�g�t�l kit�gult a sz�ve, �s forr�n k�v�nta: b�rcsak ott lenne Ruth, hogy egy�tt gy�ny�rk�dn�nek benne. Elhat�rozta, hogy r�szletesen le�rja a l�nynak a D�li-tenger sz�ps�geit. Erre a gondolatra fell�ngolt alkot� szelleme, s arra �szt�k�lte, hogy ne csak Ruth, hanem sz�lesebb k�z�ns�g sz�m�ra is �jj�teremtse ezt a sz�ps�get! Teljes sz�ps�g�ben �s nagyszer�s�g�ben ekkor sz�letett meg benne a nagy eszme. �rni akar... L�t� szeme, hall� f�le, �rz� sz�ve lesz � a vil�gnak. �r - mindent - verset �s pr�z�t, reg�nyt �s elbesz�l�st �s olyan darabokat, mint Shakespeare. Ez igen, ez neki val� p�lya; �gy jut el majd Ruthhoz is. Az �r�k az emberis�g �ri�sai... Ugyan hol vannak t�l�k a Butlerek, az �vi harmincezer doll�rjukkal, b�r tagjai lehetnek a Legfels� B�r�s�gnak is, ha �ppen �gy tartja kedv�k.

Ez a gondolat nyomban �rr� is lett rajta. Eg�sz �tja San Francisc�ba mintha csak �lom lett volna. Nem sejtett ereje megr�szeg�tette; �gy �rezte, mindent megtehet, amit csak akar. A v�gtelen tenger mag�nyoss�g�ban �j t�vlatok ny�ltak meg el�tte. Vil�gosan l�tta most Ruthot �s eg�sz vil�g�t - most l�tta �ket el�sz�r ilyen vil�gosan. Agy�ban minden hat�rozott, l�that� alakot �lt�tt, mint egy t�rgy, amelyet a kez�be foghat, ide-oda forgathat �s minden oldal�r�l szem�gyre vehet. Sok minden k�d�s �s hom�lyos volt m�g neki ebben a vil�gban, de � az eg�szet l�tta maga el�tt, nem a r�szleteket - �s l�tta azt is, hogyan szerezheti meg az uralmat e vil�g f�l�tt. �rni fog! �gy �gette ez a gondolat, mint a t�z. Amint haza�r, nyomban hozz�kezd... Mindenekel�tt le�rja a kincskeres�k �tj�t, azt�n eladja a cikket valamelyik San Francisc�-i �js�gnak. Ruthnak egy sz�t sem sz�l az eg�szr�l. Hogy meglep�dik majd �s hogy fog �r�lni, ha megl�tja nyomtat�sban a nev�t! S am�g �r, a tanul�st sem kell abbahagynia. Hiszen egy nap huszonn�gy �r�b�l �ll! Legy�zhetetlennek �rezte mag�t. Ha valaki, � tudja, hogyan kell dolgozni - minden fal leomlik el�tte. Sohasem sz�ll t�bb� tengerre - m�rmint matr�z. Egy pillanatra felmer�lt el�tte egy g�zjacht k�pe. M�s �r�knak is van g�zjachtjuk... Persze, intette mag�t, eleinte csak lassan mennek a dolgok; egy ideig azzal is meg kell el�gednie, ha csak annyit keres az �r�ssal, hogy tov�bb tanulhat. De k�s�bb majd - hogy mikor, azt m�g nem tudja pontosan -, ha befejezte a tanulm�nyait, �s kell�en felk�sz�lt, meg�rja a nagy m�veket, �s akkor az � neve hangzik mindenkinek az ajk�n. De enn�l is nagyobb, m�rhetetlen�l nagyobb dolog, a vil�g legnagyobb dolga az: megmutatja majd, hogy nem m�ltatlan Ruthra. A h�rn�v - h�t igen, csak hadd j�jj�n az is, de ezt az eg�sz ragyog� �lmot m�giscsak Ruth kedv��rt sz�tte. Nem, � nem a h�rnevet keresi - � Isten egyik megsz�llott szerelmese.

Amikor meg�rkezett Oaklandba, �rintetlen�l megvolt m�g zseb�ben a b�re. Elfoglalta Bernard Higginbothamn�l r�gi szob�j�t, �s nekil�tott a munk�nak. Ruthot nem is �rtes�tette, hogy meg�rkezett. Majd megl�togatja, ha m�r meg�rta a kincskeres�kr�l sz�l� cikket. Az alkot�s l�za �gy �gette, hogy ez az �nmegtagad�s nem is esett t�ls�gosan nehez�re. Azt�n meg h�t �ppen ez a cikk, amelyen most dolgozik, hozza majd k�zelebb hozz� a l�nyt! Nem tudta, milyen hossz� cikket �rjon, ez�rt megsz�ml�lta, hogy h�ny sz�b�l �ll egy k�toldalas cikk a San Francisco Examiner vas�rnapi mell�klet�ben, �s ehhez igazodott. H�romnapos feh�r izz�sban �gve befejezte a t�rt�netet. K�nnyen olvashat�, nagy bet�kkel m�r gondosan le is m�solta, amikor a k�nyvt�rban kez�be ker�lt egy stilisztika, �s abban felfedezte, hogy olyasmi is van a vil�gon, mint bekezd�s meg id�z�jel. Ilyesmire m�g sohasem gondolt. R�gt�n hozz�l�tott h�t, hogy �jra le�rja a cikket. K�zben mindent pontosan ellen�rz�tt a stilisztikak�nyvben. T�bbet tanult �gy a mondatszerkeszt�sr�l egy nap alatt, mint egy �tlagos di�k egy esztend� alatt. Amikor m�r m�sodszor is lem�solta �s gondosan �sszecsavargatta a k�ziratot, olvasott valamelyik �js�gban egy kis cikket, amely intelmeket tartalmazott kezd�k sz�m�ra. Ebben fedezte fel azt a vast�rv�nyt, hogy a k�ziratokat nem szabad �sszesodorni, s hogy a pap�rnak csak az egyik oldal�ra kell �rni. � mindk�t szab�lyt megszegte! Azt is megtudta a cikkecsk�b�l, hogy a nagy lapok legal�bb t�z doll�rt fizetnek has�bonk�nt. Harmadszor is lem�solta h�t a k�ziratot, �s k�zben azzal vigasztalta mag�t, hogy a t�z has�bot megszorozta t�z doll�rral. Az eredm�ny mindig ugyanaz volt: sz�z doll�r. Martin ebb�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy �rni m�giscsak jobb, mint matr�znak lenni. Hiszen ha tudatlans�g�ban nem k�vet el ilyen bakl�v�seket, h�rom nap alatt befejezi a cikket. Sz�z doll�r h�rom nap alatt! A tengeren h�rom h�nap vagy m�g enn�l is hosszabb id� alatt sem keresett ennyit. Bolonds�g, ha haj�ra szeg�dik az ember, amikor �rni is tud... A p�nz �nmag�ban semmit sem jelentett Martinnak. De ismerte az�rt a p�nz �rt�k�t, tudta, hogy a p�nz szabads�got, elfogadhat� k�ls�t jelent s azt, hogy gazdagon k�zelebb jut - sokkal hamarabb jut k�zel - ahhoz a karcs�, halov�ny le�nyhoz, aki �nmag�ra eszm�ltette �s megihlette...

A k�ziratot tartalmaz� vastag bor�t�kot feladta a San Francisco Examiner szerkeszt�j�nek a c�m�re. �gy k�pzelte, hogy ha egy lap elfogad valamit, azt azon nyomban k�zli is. Minthogy a k�ziratot p�nteken adta fel, arra sz�m�tott, hogy a cikk a k�vetkez� vas�rnap fog megjelenni. Arra gondolt: milyen j� lenne, ha Ruth ebb�l tudn� meg, hogy haza�rkezett. Vas�rnap d�lut�n azt�n felh�vn� �s megl�togatn�. K�zben m�g egy gondolat foglalkoztatta. B�szke volt mag�ra, hogy milyen eg�szs�ges, talpraesett, k�zenfekv� �tlete t�madt: �r egy kalandos elbesz�l�st fi�k sz�m�ra, s eladja a Youth's Companion-nak. Elment a k�nyvt�r olvas�term�be, s �tn�zte a Youth's Companion �vfolyamait. L�tta, hogy a hetilap rendszeresen k�z�l �t r�szb�l �ll�, folytat�sos elbesz�l�seket; egy-egy folytat�s k�r�lbel�l h�romezer sz�b�l �llt. Tal�lt azonban t�bb olyan elbesz�l�st is, amely h�t folytat�sb�l �llt, �s �gy hat�rozott, hogy � ilyet fog �rni.

Volt egyszer cetvad�szaton a Jeges-tengeren; h�rom �vre tervezt�k az utaz�st, de hat h�nap ut�n haj�t�r�st szenvedtek. B�rmilyen �l�nk, s�t mer�sz volt Martin k�pzelete, volt benne valami m�lyen gy�kerez� ragaszkod�s a val�s�ghoz, ami arra k�sztette, hogy csak olyasmir�l �rjon, amit maga is l�tott. A cetvad�szatot j�l ismerte; a nyersanyag saj�t tapasztalata volt, erre �p�tette az elbesz�l�s h�s��l kiszemelt k�t fi� k�pzelt kalandjait. Ez nem neh�z munka, gondolta szombat este, �s m�g aznap meg is �rta az els� h�romezer szavas fejezetet. Jim j�l mulatott, amikor l�tta, mivel foglalkozik, Higginbotham pedig cs�ppet sem leplezte a megvet�s�t, �s eg�sz vacsora alatt azon g�nyol�dott, micsoda "�rnok" sz�letett a csal�dban.

Martin egy sz�t sem sz�lt, csak elk�pzelte, hogyan csod�lkozik majd a s�gora, ha vas�rnap reggel kinyitja az Examiner-t �s megl�tja benne az � cikk�t a kincskeres�kr�l. M�snap kora reggel maga ment a kapuhoz, �s idegesen kutatta �t a vaskos �js�got. M�sodszor is gondosan �tn�zte, azt�n �sszehajtogatta �s ott hagyta, ahol volt. �r�lt, hogy eddig m�g senkinek sem sz�lt a cikkr�l. Nyilv�n nem tudta, hogy ilyen gyorsan m�gsem ker�lhet be valami az �js�gba - jutott az esz�be, amikor tov�bb gondolkozott a dolgon. Az � cikk�nek egy�bk�nt nincs is �jdons�g�rt�ke, a szerkeszt� alkalmasint �r is neki m�g el�bb...

Reggeli ut�n tov�bb �rta folytat�sos elbesz�l�s�t. A szavak csak �gy �ml�ttek a toll�b�l. Csak az�rt szak�totta f�lbe n�ha az �r�st, hogy megkeresse a sz�t�rban egy-egy sz� helyes �rtelm�t, vagy ut�nan�zzen valaminek a stilisztik�ban. Az ilyen sz�netek alatt id�nk�nt �jra meg �jra �tolvasott egy-egy fejezetet. Azzal vigasztal�dott, hogy addig is, am�g meg�rja azokat a nagy �rz�seket, amelyek benne �lnek, legal�bb megtanulja, hogyan kell meg�rni valamit, gyakorolja, hogyan kell form�ba �ntenie �s kifejez�sre juttatnia gondolatait. Addig dolgozott, am�g csak be nem s�t�tedett. Akkor elment az olvas�terembe, �s a foly�iratokat meg a hetilapokat b�jta t�z �r�ig. T�zkor z�rtak. Egy h�ten �t mindennap ezt tette. Naponta h�romezer sz�t �rt, est�nk�nt pedig �tb�ng�szte a foly�iratokat, hogy l�ssa, milyenek azok az elbesz�l�sek, cikkek, versek, amelyeket a szerkeszt�k alkalmasnak tal�lnak a k�zl�sre. Egy biztos: � is meg tudja tenni, amit ez a rengeteg �r� megtett. �s csak t�relem: csin�l � m�g olyat is, amit azok nem tudnak! A Book News egyik honor�riumokr�l �rott cikk�nek olvas�sa k�zben eg�szen fellelkes�lt - nem azon, hogy Rudyard Kipling egy doll�rt kap szavank�nt, hanem azon, hogy az els�rend� foly�iratokn�l a legalacsonyabb honor�rium k�t cent szavank�nt. A Youth's Companion k�ts�gen k�v�l els�rend� foly�irat; a fenti alapon teh�t azzal a h�romezer sz�val, amelyet aznap �rt, hatvan doll�rt keresett: egy matr�z k�thavi b�r�t!

P�ntek este befejezte a folytat�sos elbesz�l�st. Huszonegyezer sz�b�l �llott. Szavank�nt k�t centj�vel, sz�m�tgatta mag�ban, ez n�gysz�zh�sz doll�r - nem is olyan rossz heti kereset. T�bb, mint amennyi p�nze valaha is volt egyszerre. Nem is tudja, mire k�ltse. Aranyb�ny�ra bukkant. Hiszen ahonnan ez j�tt, ott mindig akad t�bb is. Az volt a terve, hogy vesz n�h�ny �lt�zet ruh�t, el�fizet j� n�h�ny foly�iratra, �s vesz tucatnyi seg�dk�nyvet is, hogy ne legyen k�nytelen minduntalan a k�nyvt�rba szaladni, ha sz�ks�ge van valamire. M�g �gy is j� sok marad a n�gysz�zh�sz doll�rb�l. Sok�ig t�n�d�tt, hogy ezt mire ford�tsa; v�g�l az a gondolata t�madt, hogy csel�det vesz fel Gertrud sz�m�ra, �s ker�kp�rt v�s�rol Mariann-nak.

A terjedelmes k�ziratot bek�ldte a Youth's Companion-nak, �s szombat d�lut�n, miut�n �tgondolt mag�ban egy cikket a gy�ngyhal�szatr�l, megl�togatta Ruthot. El�re telefon�lt, �s Ruth maga v�rta m�r az ajt�ban. A l�nyt most is megcsapta annak az eg�szs�gnek a perzsel� l�ngja, amelyet r�gr�l oly j�l ismert. A fi�b�l �rad� t�z szinte �tj�rta a test�t, mint l�ngfolyam sz�guldott �t az erein, �s �t is megremegtette a maga erej�vel. Martinnak melege lett �s elpirult, amikor megfogta a l�ny kez�t, �s belen�zett k�k szem�be, de a szabadban t�lt�tt nyolc h�nap bronzsz�n�re festette az arc�t, �s s�t�t sz�ne elrejtette pirul�s�t. A nyak�t azonban a les�l�s sem v�dte meg att�l, hogy a kem�nygall�r feld�rzs�lje. A l�ny mosolygott mag�ban, amikor megl�tta a fi� nyak�n a v�r�s s�vot, de azt�n Martin ruh�j�ra pillantott, �s m�r nem mulatott rajta. A fi�n igaz�n j�l festett a ruha; sokkal karcs�bb �s csinosabb volt benne. Martinnak ez volt az els� m�rt�kre szabott �lt�nye. Poszt�sapk�ja helyett puhakalapot viselt; Ruth megk�rte, hogy tegye a fej�re, �s gratul�lt a k�lsej�hez. A l�ny olyan boldog volt, mint tal�n m�g soha. Hiszen ez az �talakul�s az � keze m�ve... B�szke volt r�, �s lelkesen hat�rozta el, hogy ezent�l is seg�ts�g�re lesz a fi�nak.

A legfelt�n�bb az volt, mennyire megv�ltozott Martin besz�dmodora. Ruth el volt ragadtatva t�le. A fi� most nemcsak helyesebben, hanem foly�konyabban is besz�lt, �s sok �j sz�t is haszn�lt. Csak ha izgatott volt, vagy ha mag�val ragadta a lelkesed�se, kezdte megint elnyelni a szavak utols� m�ssalhangz�it, �gy, mint r�gen. Meg amikor az �jonnan tanult szavakkal pr�b�lkozott, habozott n�ha zavar�ban. Ezzel szemben most nemcsak k�nnyebben fejezte ki mag�t, hanem a mondanival�ja is k�nnyed �s szellemes volt, Ruth nagy �lvezettel hallgatta. Martint r�gi humora �s kedves csipkel�d�se mindig n�pszer�v� tette a maga k�rnyezet�ben; a l�ny jelenl�t�ben csak az�rt nem juthatott eddig �rv�nyre, mert a fi�nak m�g nem volt meg a kell� sz�kincse �s gyakorlata. Csak most kezdte megtal�lni itt a hely�t; most m�r nem volt az az �rz�se, hogy csak betolakod�. Ennek ellen�re nagyon tart�zkod� volt - g�rcs�sen tart�zkod� -, s hagyta, hogy ink�bb Ruth tr�f�lkozz�k �s szellemeskedj�k. � csak l�p�st tartott vele, de sohasem mer�szkedett messzebbre n�la.

Elmes�lte Ruthnak, mi mindent csin�lt, s az a terve, hogy �r�sb�l akar meg�lni �gy, hogy k�zben tov�bb tanul. Csal�d�ssal l�tta, hogy a l�ny nem nagyon helyesli, amit mond. Nincs valami nagy v�lem�nnyel err�l a tervr�l... Ruth �szint�n meg is mondta:

- Tudja, az �r�s is csak olyan mesters�g, mint minden m�s. �n ugyan nem nagyon �rtek hozz� - amit mondok, az csak az �ltal�nos felfog�st t�kr�zi. Kov�cs sem lehet az ember, ha nem tanulja ki el�bb a mesters�get... H�rom �vig kell tanulni azt is - vagy tal�n m�g tov�bb is? No �s, minthogy az �r�kat sokkal jobban fizetik, mint a kov�csokat, biztosan sokkal t�bben is vannak, akik �rni szeretn�nek, vagy mondjuk... akik megpr�b�lkoznak az �r�ssal.

- De h�t az nem lehets�ges, hogy az �n konstit�ci�m k�l�n�sen alkalmas az �r�sra? - firtatta Martin, �s titokban rettent�en boldog volt, hogy ilyen sz�pen fejezte ki mag�t. K�pzelete az eg�sz jelenetet, a maga saj�tos hangulat�val, �let�nek ezer meg ezer durva, nyers, f�lledt, vad jelenet�vel egy�tt, nyomban egy hatalmas v�szonra vet�tette.

Az eg�sz zs�folt l�tom�s csak egy villan�sig tartott - nem kellett f�lbeszak�tania miatta a besz�lget�st, �s nyugodtan tov�bbf�zhette k�zben gondolatait. K�pzelet�nek kifesz�tett v�szn�n l�tta �nmag�t, amint egy�tt �l ezzel az �des, gy�ny�r� le�nnyal, v�laszt�kos angols�ggal besz�lgetnek, a szoba tele van k�nyvekkel �s festm�nyekkel, minden csupa �zl�s �s kult�ra k�r�l�tt�k, s mindent egyenletes f�ny ragyog be. K�r�s-k�r�l, a f�gg�ny sz�le fel� egyre halv�nyodva, olyan jelenetek kergetik egym�st, amelyek az el�bbi jelenetnek �pp az ellent�tei: mindegyik jelenet egy-egy k�p, s � mint szeml�l�, tetsz�se szerint n�zheti b�rmelyik k�pet. Remeg� p�r�n �s k�dfoszl�nyokon �t l�tja e k�peket, de egyszerre csak vak�t� b�borsz�n f�nysugarak oszlatj�k sz�t a k�d�t �s p�r�t. Martin l�tta: cowboyok t�maszkodnak a s�nt�s pultj�ra, �s issz�k a t�m�ny whiskyt, a kocsma ocsm�ny tr�f�kt�l �s tr�g�rs�gokt�l hangos - �s l�tta �nmag�t is, amint egy�tt �l ezekkel az emberekkel a f�st�lg� petr�leuml�mpa alatt, maga is vadul iszik �s k�romkodik, s az asztalon cs�r�g a p�nz, �s csattog a k�rtya. Azt�n l�tta mag�t der�kig levetk�zve, amint a Susquehanna fed�lk�z�ben puszta �k�llel v�vja nagy harc�t a V�r�s Liverpollal - l�tta a John Rogers v�rt�l s�kos fed�lzet�t azon a sz�rke hajnalon, amikor l�zad�st k�s�reltek meg: a m�sodkapit�ny hal�lf�lelm�ben a csap�ajt�t rugdossa, a revolver t�zet ok�d �s f�st�l�g az �reg kez�ben, szenved�ly torz�tja el az emberek arc�t, durva szitkokkal halmozz�k el az �reget, �s �gy t�madnak r�, mint a vad�llatok... Azt�n visszat�rt megint a k�p k�zep�t elfoglal� jelenethez, amely oly nyugodtan, tiszt�n, oly egyenletes f�nyben t�nd�k�lt: Ruth k�nyvek �s k�pek k�zt �l �s vele besz�lget - Martin maga el�tt l�tta a zongor�t is, amelyen Ruth majd j�tszik neki, �s egyszerre saj�t v�laszt�kos, kifog�stalan szavait hallotta visszhangzani: - Az nem lehets�ges, hogy az �n konstit�ci�m k�l�n�sen alkalmas az �r�sra?

Ruth nevetett.

- De h�t ak�rmilyen alkalmas is valakinek a konstit�ci�ja arra, hogy kov�cs legyen, sohasem hallottam m�g olyan kov�csr�l, aki inas ne lett volna el�bb.

- H�t akkor mit tan�csol nekem? - k�rdezte Martin. - Ne felejtse el, �n �rzem, hogy tudok �rni. Nem tudom megmagyar�zni, de tudom, hogy �gy van.

- Mindenesetre komoly k�pzetts�get kell szereznie - hangzott a v�lasz -, ak�r �r� lesz v�g�l, ak�r nem. Tanul�sra mindenk�ppen sz�ks�ge van, ak�rmilyen p�ly�t v�laszt is majd. M�ghozz� nem is csak valami fel�letes, innen-onnan �sszeszedett tud�sra van sz�ks�ge. El kellene v�geznie a k�z�piskol�t.

- Igen... - kezdett bele valamibe a fi�, de Ruthnak m�g esz�be jutott valami �s f�lbeszak�totta:

- Persze az�rt az �r�st sem kell abbahagynia.

- Nem is hagyhatn�m abba - mondta elkomorul� arccal Martin.

- Mi�rt? - Ruth zavarba j�tt kiss�; nem nagyon tetszett neki, hogy a fi� ilyen makacsul ragaszkodik az elgondol�s�hoz.

- Mert ha nem �rok, nincs k�z�piskola sem. �lnem kell, k�nyveket �s ruh�kat kell vennem, hisz tudja.

- Err�l eg�szen megfeledkeztem - nevetett a l�ny. - Mi�rt is nem sz�letett gazdagnak?

- Jobb, hogy eg�szs�gesnek �s tehets�gesnek sz�lettem - felelte a fi�. - Azt, hogy p�nzem legyen, majd csak kiverem valahogy, de a m�sik kett�t �gy kell kapnia - azzal gyorsan kieg�sz�tette a mondatot - az embernek.

- Ne mondja, hogy "kiverem"! - ki�ltott fel a l�ny kedves zs�rt�l�d�ssel. - Valami rettenetes ez a jassz-kifejez�s!

Martin elv�r�s�d�tt. Alig tudta kiny�gni:

- Igaza van... K�rem, jav�tson csak ki mindig, ha ilyen sz�t haszn�lok.

- �n... �n sz�vesen megteszem - mondta Ruth, �s keresg�lte a szavakat, hogyan folytassa. - Mag�ban olyan sok j� tulajdons�g van, hogy �n azt szeretn�m, ha t�k�letes lenne.

Nyomban agyag volt megint a kez�ben a fi�, aki ugyanolyan szenved�lyesen v�gy�dott arra, hogy a l�ny foglalkozz�k vele, mint amennyire Ruth, hogy saj�t f�rfiide�lj�t form�lja bel�le. S amikor azt hallotta a l�nyt�l, hogy az id� most �pp alkalmas, mert j�v� h�tf�n kezd�dnek a k�z�piskolai felv�teli vizsg�k, Martin haboz�s n�lk�l meg�g�rte, hogy jelentkezik vizsg�ra.

Ruth k�s�bb zongor�zott �s �nekelt Martinnak. A fi� s�v�rogva n�zett r�, �s szomjasan itta mag�ba a l�ny elb�v�l� sz�ps�g�t. B�mult, lehets�ges, hogy m�sok nem hallgatj�k �t, �s nem v�gy�dnak ut�na m�g sz�zan �s sz�zan, mint ahogy � hallgatja �s � v�gy�dik ut�na.

Martin aznap ott maradt vacsor�ra. Ruth �r�mmel l�tta, hogy a fi� kedvez� benyom�st tesz az apj�ra. A tenger�szp�ly�r�l besz�lgettek, s ez a t�ma Martinnak a kisujj�ban volt. Mr. Morse ut�bb meg is jegyezte, hogy Martin nagyon vil�gosfej� fiatalembernek l�tszik. A fi� igyekezett elker�lni a k�ltelki kifejez�seket, keresg�lte helyett�k a megfelel� helyes szavakat, �s ez�rt csak lassabban tudott besz�lni; ezzel a m�dszerrel siker�lt r�bukkannia a leg�rt�kesebb gondolatokra. Sokkal jobban �rezte mag�t most, mint k�zel egy �vvel ezel�tt, amikor el�sz�r volt itt vacsor�n. Szer�nys�ge �s tart�zkod�sa m�g Mrs. Morse szem�ben is j� aj�nl�lev�l volt. Az asszonynak nagyon tetszett a fi� szemmel l�that� fejl�d�se.

- Ez az els� f�rfi, aki Ruth �rdekl�d�s�t felkeltette - mondta f�rj�nek. - Olyan hallatlanul fejletlen Ruth ebben a tekintetben. Val�ban komolyan kezdtem m�r agg�dni miatta.

Mr. Morse k�v�ncsian n�zett a feles�g�re.

- �s ezt az ifj� matr�zt akarod felhaszn�lni arra, hogy fel�bressze a n�iess�g�t? - k�rdezte.

- �n csak azt akarom, hogy amennyiben rajtam �ll, ne maradjon v�nl�ny - felelte az asszony. - Ha ez az ifj� Eden fel tudja kelteni az �rdekl�d�s�t a f�rfiak ir�nt, az csak j�.

- De m�g milyen j� - tette hozz� a f�rje. - �s mit sz�ln�l p�ld�ul ahhoz a lehet�s�ghez - ut�v�gre a lehet�s�gekkel is kell n�ha sz�molnunk, �desem -, ha ez az �rdekl�d�s k�l�n�sk�ppen csak a fi� szem�ly�nek sz�lna?

- Ugyan, az lehetetlen - nevetett Mrs. Morse. - Hiszen Ruth h�rom �vvel id�sebb, mint a fi�. No de h�t k�l�nben is, lehetetlen. Ilyesmir�l sz� sincs. Ezt csak b�zd �nr�m.

Martinnak teh�t kiosztott�k a szerep�t, � maga azonban Artur �s Norman kezdem�nyez�s�re valami rendk�v�li dolgon t�rte ezalatt a fej�t. A fi�k vas�rnap d�lel�tt ker�kp�rkir�ndul�sra k�sz�ltek a k�rny�kre. Martint ez nem nagyon �rdekelte, m�g csak meg nem tudta, hogy Ruth is ker�kp�rozik �s szint�n vel�k tart. Martin nem ker�kp�rozott, ker�kp�rja sem volt, de �gy d�nt�tt mag�ban, hogy ha Ruth ker�kp�rozik, akkor neki is meg kell tanulnia. �tk�zben hazafel� bement az els� �zletbe, �s negyven doll�rt adott egy ker�kp�r�rt. Ennyit egyh�napi kem�ny munk�val sem keresett, �gyhogy ez a kiad�s aggaszt�an cs�kkentette a p�nz�llom�ny�t. De amikor kisz�m�totta, hogy kap az Examiner-t�l sz�z doll�rt, a Youth's Companion pedig szint�n nem fizethet kevesebbet, mint n�gysz�zh�sz doll�rt, �gy �rezte, nincs oka agg�dnia e rendk�v�li kiad�s miatt. Azzal sem t�r�d�tt, hogy t�nkretette a ruh�j�t, mik�zben hazafel� menet ker�kp�rozni tanulgatott. Higginbotham boltj�b�l m�g aznap este felh�vta telefonon a szab�t, �s rendelt egy �j �lt�nyt. Azt�n felcipelte a ker�kp�rt a keskeny l�pcs�n, amely olyan volt, mint egy v�szkij�rat, �s amikor elh�zta �gy�t a falt�l, meg�llap�totta, hogy � meg a ker�kp�r �ppen elf�rnek a kis szob�ban.

A vas�rnapot arra akarta sz�nni, hogy a k�z�piskolai felv�teli vizsg�ra k�sz�lj�n. A Gy�ngyhal�sz-cikk azonban elt�r�tette ett�l a sz�nd�k�t�l. Eg�sz nap az alkot�s l�z�ban �lt, hogy kifejezze azt a sz�ps�get �s elragadtat�st, amely a lelk�ben �gett. M�g az sem t�rte le, hogy az Examiner aznapi sz�m�ban sem k�z�lte a kincskeres�kr�l sz�l� cikk�t.

Messze fel�lemelkedett ezen! Meg sem hallotta, hogy k�tszer is h�vj�k eb�delni, �s �gy att�l a b�s�ges eb�dt�l is elesett, amellyel Higginbotham minden vas�rnap megtisztelte a maga asztal�t. Higginbotham szem�ben ezek az eb�dek a vil�gban el�rt sikereinek �s j�l�t�nek l�that� jelei voltak. Hogy emelje az �nnep�lyess�get, minden ilyen alkalommal lapos kis sz�noklatot v�gott ki az amerikai int�zm�nyekr�l s arr�l, hogy annak, aki kitart�an dolgozik, a fent nevezett int�zm�nyek milyen lehet�s�get ny�jtanak a felemelked�sre. Az � eset�ben - ezt sohasem mulasztotta el hozz�tenni - az emelked�s azt jelenti, hogy egyszer� f�szeresinasb�l Higginbotham K�szp�nz �ruh�z�nak tulajdonos�v� lehet valaki.

H�tf� reggel Martin Eden s�hajtva n�zett a befejezetlen Gy�ngyhal�szok-ra, �s buszra sz�llt, hogy elmenjen Oaklandba a gimn�ziumba. Amikor n�h�ny nappal k�s�bb �rdekl�d�tt a vizsga eredm�ny�r�l, megtudta, hogy a nyelvtanon k�v�l mindenb�l megbukott.

- Nyelvtanb�l kit�n� - mondta neki Hilton tan�r �r, �s mer�en n�zett r� vastag szem�veg�n �t. - De a t�bbi t�rgyb�l semmit sem tud - egyszer�en semmit. Az, hogy az Egyes�lt �llamok t�rt�net�t mennyire nem ismeri, egyenesen felh�bor�t�. Nem is tudok r� m�s sz�t: felh�bor�t�. �n azt aj�nlan�m mag�nak...

Hilton tan�r �r meg�llt egy percre, �s r�szegezte a tekintet�t, amelyben nem volt t�bb meg�rt�s �s k�pzel�er�, mint azokban az �vegcs�vekben, amelyeket k�s�rleteire szokott haszn�lni. Hilton fizik�t tan�tott a gimn�ziumban, nagy csal�dja volt, sov�ny fizet�se �s valami innen-onnan �sszeszedett, beszajk�zott tud�sa.

- Igen, uram - sz�lt al�zatosan Martin, �s valahogy azt szerette volna, ha az a k�nyvt�ri ember �lne most itt Hilton tan�r �r hely�ben.

- Azt aj�nlan�m mag�nak, menjen vissza legal�bb k�t �vre az elemi iskol�ba. J� napot.

Martint nem �rintette m�lyen ez a kudarc. Ink�bb az lepte meg, hogy Ruth mennyire megh�kkent, amikor elmondta neki, mit aj�nlott Hilton tan�r �r. Oly vil�gosan l�tszott rajta a csal�d�s, hogy Martin most m�r sajn�lni kezdte, hogy megbukott, de ink�bb csak a l�ny miatt.

- L�tja, igazam volt - mondta Ruth. - Maga sokkal t�bbet tud, mint ak�rmelyik di�k, akit felvesznek a gimn�ziumba - m�gsem tudja letenni a vizsg�t. Ez az�rt van, mert minden, amit tanult, olyan t�red�kes, v�zlatos. Tudnia kellene, hogyan kell tanulni, �s erre csak gyakorlott tan�rok tan�thatj�k meg. Szil�rd alapra van sz�ks�ge. Hilton tan�r �rnak igaza van. A maga hely�ben �n beiratkozn�m az esti iskol�ba. M�sf�l �v alatt biztosan behoz egy f�l�vet. Emellett nappal �rhatna, vagy ha nem tud meg�lni a toll�b�l, dolgozhatn�k nappal valamilyen �ll�sban.

"De ha eg�sz nap dolgozom, este meg iskol�ba j�rok, mikor l�thatom mag�t?" Martinnak ez volt az els� gondolata, de m�gsem mondta ki. Ehelyett azt mondta:

- Gyerekes dolognak tartom �n azt, hogy esti iskol�ba j�rjak. De m�g ezt sem b�nn�m, csak hinn�m, hogy �rdemes. De nem hiszem, hogy �rdemes. �n magam gyorsabban v�gzek az anyaggal, mintha �k tan�tan�nak. Csak elvesztegetn�m az id�met... - Martin a l�nyra gondolt �s a maga t�relmetlen v�gy�ra, hogy Ruth az �v� legyen - ...�s �n nem is tudok erre ennyi id�t sz�nni. Nem is tudom, honnan vegyem hozz� az id�t.

- De h�t olyan sok mindent kell tanulnia. - Ruth kedvesen n�zett r�, hogy Martin arra gondolt: milyen lehetetlen alak is �, hogyan is ellenkezhetik ezzel a l�nnyal? - Fizik�t, vegytant nem tanulhat laborat�rium �s k�s�rletek n�lk�l, �s majd megl�tja azt is, milyen rem�nytelen k�s�rlet algebr�t �s m�rtant tanulni, ha nincs, aki tan�tsa az embert. Sz�ks�ge van gyakorlott tan�t�kra, olyan emberekre, akiknek az a szakm�juk, hogy �tadj�k m�soknak az ismereteiket.

A fi� hallgatott egy percig, �s valami legkev�sb� sem hetvenked� kifejez�st keresg�lt.

- K�rem, ne higgye, hogy csak l�d�tok - kezdte. - Igaz�n nem akarok nagyot mondani. De �gy �rzem, nekem olyan, hogy is mondjam csak, term�szetes eszem van. �n j�l tudok egyed�l tanulni. Olyan kedvvel csin�lom, mint ahogy a kacsa �szik. Hiszen maga is l�thatja, mire vittem a nyelvtanban. De tanultam �n ezenk�v�l sok m�st is - el sem gondolhatja, mennyi mindent. Pedig m�g csak most fogtam hozz�. V�rjon csak, am�g meglesz a - habozott, hogyan mondja ki a sz�t - a mozg�si sebess�gem. Hisz m�g �ppen csak ismerkedem a dolgokkal. M�g csak most ny�lik ki a csip�m...

- K�rem, ne haszn�lja ezt a kifejez�st - szak�totta f�lbe Ruth.

- Sz�val, most kezdem csak kapisk�lni a dolgokat - jav�tott gyorsan Martin.

- Ez meg irodalmi nyelven semmit sem jelent - vitatkozott tov�bb a l�ny.

A fi� nem tudta m�r, hogyan mondja tov�bb.

- Egysz�val arra akarok kilyukadni, hogy most kezdem csak megvetni a l�bamat.

A l�ny megsz�nta a fi�t, �s elsiklott e botl�s f�l�tt, Martin pedig folytatta:

- Az �n szememben a tud�s olyan, mint a navig�ci�s szoba. Mindig ez az �rz�sem, ha a k�nyvt�rba megyek. A tan�t�knak az a szerep�k, hogy rendszeresen arra tan�ts�k meg a di�kokat, hogy mi van egy navig�ci�s szob�ban. A tan�t�k csak az utat mutatj�k a navig�ci�s szob�hoz - semmivel sem t�bbet. Az a valami, amit mutatnak, nem az � fej�kben van, azt nem �k tal�lt�k ki, nem is �k csin�lt�k. Az mind ott van a navig�ci�s szob�ban - �k kiismerik ott magukat, �s az a dolguk, hogy megmutass�k ezt a helyet az idegeneknek, nehogy azok elt�vedjenek benne. No de �n nem t�vedek el egyk�nnyen. J� szimatom van, gyorsan kiismerem magam. Mindig gyorsan szokok t�j�koz�dni - h�t most meg mi a baj?

- Ne mondja, hogy szokok.

- Igaza van - mondta h�l�san Martin -, szoktam t�j�koz�dni. Hol is tartok? Igen, a navig�ci�s szob�n�l. Nos, teh�t vannak olyan pasasok...

- Olyan emberek.

- Olyan emberek, akiknek sz�ks�g�k van vezet�re. A legt�bb ember ilyen. De �n, azt hiszem, elboldogulok vezet� n�lk�l is. El�g sok id�t t�lt�ttem m�r a navig�ci�s szob�ban, ott tartok m�r, hogy kezdem kiismerni magam benne. Magam is tudom, melyik t�rk�pre van sz�ks�gem, melyik parton akarok majd kik�tni. �s ha �gy haladhatok, ahogy �n akarok, h�t egymagamban sokkal gyorsabban �rek oda. Hisz tudja, minden haj�had sebess�ge a hozz� tartoz� leglass�bb haj� sebess�g�t�l f�gg. A tan�t�k gyorsas�ga is csak ezen m�lik. �k sem haladhatnak gyorsabban, mint a leglassabban cammog� di�kjaik. �s �nmagamnak gyorsabb temp�t dikt�lhatok, mint amilyet �k egy eg�sz oszt�lynak dikt�lhatnak.

- Az utazik leggyorsabban, aki egyed�l utazik - id�zte Ruth.

- De az�rt, ha maga is velem j�nne, m�g gyorsabban utazn�k - k�v�nkozott ki a fi�b�l, �s k�pzelete el�tt egyszerre v�gtelen vil�g t�rult fel: l�tta mag�t, amint �t�leli a l�nyt, �s naps�t�tte t�jakon s a csillagos �rben suhan �t vele. Ruth s�padt aranyf�rtjeit arca k�r�l lebegteti a sz�l... S mindj�rt �rezte azt is, milyen nyomor�s�gosan szeg�ny a nyelve ennek a kifejez�s�re. Istenem! Ha �gy tudn� egym�s mell� tenni a szavakat, hogy a l�ny ugyanazt l�ssa, amit �! Mint �les f�jdalom has�tott bel� a v�gy, hogy lefesse a lelke t�kr�n akarat�t�l f�ggetlen�l fel-felvillan� l�tom�sokat. Ez az! Itt �rkezett el a nagy titokhoz. Ez az, amit csak az igaz�n nagy �r�k �s k�lt�k tudnak. Ez az, ami �ri�sokk� teszi �ket: tudj�k, hogyan lehet szavakba �nteni, amit gondolnak, �reznek �s l�tnak. Sokszor l�tni kuty�t, amely elaludt a napon, von�t �s ugat �lm�ban, de nem tudja megmondani, mit l�tott �lm�ban, m�rt von�tott �s ugatott. Martin nemegyszer t�n�d�tt m�r rajta: ugyan mit is �lmodhatott? Pedig mi m�s � maga is, mint egy kutya, amely elaludt a napon? Ragyog�, sz�ps�ges k�peket l�t, �s m�gis csak von�tani �s ugatni tud Ruthra. De ebb�l most m�r el�g: nem alszik tov�bb a napon... Felkel, kinyitja a szem�t, s addig fog k�zdeni, vesz�dni, tanulni, m�g egy napon nem k�pr�zik m�r a szeme, megold�dik a nyelve, �s meg tudja osztani Ruthtal saj�t l�tom�sainak gazdag vil�g�t. M�sok is r�j�ttek m�r a kifejez�s tik�ra s arra, hogyan tegy�k a szavakat engedelmes szolg�ikk�, s hogyan f�zz�k csokorba a szavakat �gy, hogy t�bbet mondjanak, mint amennyi az egyes szavak jelent�s�nek �sszege. M�lyen megrend�lt, amikor r�j�tt a nagy titokra, �s erre megint mag�val ragadta az el�bbi k�p: naps�t�tte t�jakon s a csillagos �r�n suhan �t... m�g egyszer csak �gy t�nt neki, hogy nagy csend van a szob�ban. �szrevette, hogy Ruth szeme sark�ban mosoly bujk�l.

- L�tom�som volt - mondta, �s m�g f�l�ben saj�t szavait hallotta csengeni, megdobbant a sz�ve. Honnan j�ttek ezek a szavak, amelyek oly pontosan fejezik ki azt a hirtelen t�madt csendet, amellyel l�tom�sa megakasztotta a besz�lget�st? Csoda t�rt�nt... Sohasem tudott m�g emelkedett gondolatnak ilyen emelkedett kifejez�st adni. De meg sem pr�b�lta soha, hogy emelkedett gondolatokat foglaljon szavakba. Ez az. Ez mindennek a magyar�zata: nem pr�b�lhatta soha. Swinburne megpr�b�lta, meg Tennyson, meg Kipling meg a t�bbi k�lt�... Egyszerre a Gy�ngyhal�szok-ra gondolt. Sohasem volt m�g b�tors�ga az eg�szen nagy dolgokhoz, a sz�ps�g szellem�hez, amely benne lobog. Az a cikk is eg�szen m�s lesz, ha... ha k�pes lesz erre. Martint eg�szen leny�g�zte az a mindenen �tt�r� sz�ps�g, amelynek benne kell lennie a cikkben, szelleme megint mer�szen cik�zott, s � arra gondolt: m�rt is nem tudja ezt a sz�ps�get olyan emelkedett verssorokban meg�nekelni, mint a nagy k�lt�k? �s Ruth ir�nt �rzett szerelm�nek titokzatos var�zs�t �s f�ld�nt�li csod�j�t - m�rt nem tudja ezt is �gy meg�nekelni, mint a k�lt�k? Azok is �nekeltek a szerelemr�l - � is azt fogja tenni. Hogy az istenit!

A sz� visszacsengett a f�l�ben. Martin r�m�lten vette �szre, hogy r�v�let�ben hangosan ejtette ki az utols� sz�t. V�rhull�mok �nt�tt�k el az arc�t, �t�t�ttek bronzsz�n�n; sz�gyenp�r bor�totta el gall�rja perem�t�l eg�szen a haja t�v�ig.

- Bo-bo-bocs�natot k�rek - hebegte. - Elgondolkoztam egy kicsit.

- Azt hittem, im�dkozik - mondta h�siesen a l�ny, pedig bel�l �rezte, hogy l�db�r�zik. �let�ben el�sz�r hallotta ismer�s�t k�romkodni. Nemcsak elvb�l vagy illend�s�gb�l d�bbent meg ennyire - m�lyen megd�bbent, amikor f�lt� gonddal �vott, �rz�keny le�nylelk�n az �letnek ez a zord szele s�v�lt�tt kereszt�l.

De megbocs�tott a fi�nak - �s maga is csod�lkozott, milyen k�nnyen. Maga sem tudta, m�rt, semmit sem volt neh�z Martinnak megbocs�tania. Nem tehet r�la, hogy nem olyan, mint m�sok, hiszen annyira igyekszik s nem is sikertelen�l... Ruthnak esz�be sem jutott, hogy m�s oka is lehet annak, hogy olyan eln�z� a fi� ir�nt. Gyeng�ds�get �rzett ir�nta, de ezt maga sem tudta. Nem is tudhatta. Huszonn�gy �v alatt szerelem sohasem zavarta meg kiegyens�lyozott nyugalm�t, nem is ismerhette h�t fel az �rzelmeit. Sohasem �rezte m�g az igazi szerelem meleg�t, hogyan vehette volna h�t �szre, hogy egyre jobban felmelegszik a fi� ir�nt?

Martin visszat�rt a Gy�ngyhal�szok cikkhez. Hamarabb is befejezte volna a cikket, ha versel�si pr�b�lkoz�sai miatt nem szak�totta volna f�lbe minduntalan az �r�st. Szerelmes verseket �rt: Ruth ihlette �t e versekre, melyeket sohasem fejezett be. De hogyan is tanulhatott volna meg egyik napr�l a m�sikra igazi verseket �rni? R�m, versm�rt�k, versforma: ez mind m�r �nmag�ban is komoly dolog, de mindezeken fel�l �s mindezeken t�l volt m�g valami nehezen megfoghat�, ami mindig kisiklott a keze k�z�l, s aminek a jelenl�t�t m�gis minden nagy versben �rezte, csak a saj�t verseiben nem; azokba sehogyan sem tudta belez�rni ezt a valamit. A k�lt�szet r�pke szellem�t sejtette meg, azt szerette volna foglyul ejteni, de hi�ba. Olyan ez a valami, mint a forr�, gomolyg�, izz� p�ra - ha ut�nany�l, mindig tov�bblebben. Egy-egy foszl�ny�t azonban, mintegy jutalmul, elkapta n�ha, s belesz�tte egy-egy mondatba, amelynek a dallama �jra meg �jra visszalop�zott az agy�ba vagy k�dk�nt suhant �t az eszm�let�n, mint sohasem l�tott sz�ps�g sz�rnycsap�sa. Nem tudta, mit csin�ljon; sajgott benne a kifejez�s v�gya, de csak pr�zai m�don makogott, mint m�s h�tk�znapi ember. Pr�b�lta hangosan felolvasni a verst�red�keit. A versm�rt�kkel nem volt semmi baj, kifog�stalan volt a ritmus is, a r�mek is j�l csengtek - m�gsem volt meg a versekben az az izz�s �s elragadtat�s, amelyet pedig �rzett. Nem �rtette az eg�szet, �s id�nk�nt k�ts�gbeesetten, leverten s let�rten t�rt vissza cikk�hez. A pr�z�t m�giscsak k�nnyebb kezelni...

A Gy�ngyhal�szok ut�n �rt egy cikket a tenger�szp�ly�r�l, azt�n egy m�sikat a tekn�sb�kafog�sr�l s egy harmadikat az �szakkeleti passz�tszelekr�l. Azt�n le�lt, hogy k�s�rletk�ppen meg�rjon egy novell�t; erre egy�lt�ben meg�rt hatot, �s bek�ldte �ket k�l�nb�z� foly�iratoknak. Rendk�v�l term�kenyen, teljes odaad�ssal �rt reggelt�l estig, s�t sokszor k�s� �jszaka is. Annyi id�re hagyta csak abba n�ha az �r�st, am�g elment az olvas�terembe, k�nyveket vett ki a k�nyvt�rb�l vagy megl�togatta Ruthot. Kimondhatatlanul boldog volt. Az �let cs�cs�n j�rt. Folyton l�zban �gett. A teremt�s �r�m�t �rezte, azt az �r�met, amit csak az istenek �rezhettek valamikor. Minden egy�b: a rothad� z�lds�g �s a szappanl�g szaga, n�v�r�nek lompos alakja, Higginbotham megvet� arca, �lom csup�n k�r�l�tte. Val�s�gos vil�g csak az, ami a lelk�ben van. Elbesz�l�sei mind a lelk�b�l vett val�s�g darabk�i.

Martin r�vidnek �rezte a napot. Hiszen annyi mindent akart tanulni! Napi alv�s�t �t �r�ra cs�kkentette, �s azt tapasztalta, hogy be�ri ennyivel. Megpr�b�lkozott n�gy �s f�l �r�val is, de azt�n szomor�an visszat�rt az �t �r�hoz. Eg�sz �brenl�t�t �r�mmel ford�totta volna b�rmelyik elfoglalts�g�ra. Nem sz�vesen hagyta abba az �r�st az�rt, hogy tanuljon, sem a tanul�st, hogy a k�nyvt�rba menjen, s nem sz�vesen v�lt meg att�l a bizonyos navig�ci�s szob�t�l, a tudom�nyt�l sem, s�t m�g az olvas�teremben tal�lt foly�iratokt�l sem, amelyek tele voltak olyan �r�knak a titk�val, akiknek siker�lt eladniuk az �rujukat. Ha egy�tt volt Ruthtal, majd megszakadt a sz�ve, amikor t�voznia kellett - de azt�n csak �gy v�gtatott v�gig a s�t�t utc�kon, hogy min�l kisebb id�vesztes�ggel �rjen haza a k�nyveihez. M�gis az b�ntotta a legjobban, hogy este f�lre kellett tennie az algebr�t vagy a fizik�t, a f�zet�t �s ceruz�j�t, �s le kellett fek�dnie aludni. A gondolat�t is gy�l�lte annak, hogy ak�rmilyen r�vid id�re is, megsz�nj�k �lni. Az az egy vigasztalta, hogy �t �ra m�lva cseng az �breszt��r�ja. Legal�bb nem vesz�t el h�t t�bbet, mint �t �r�t. Akkor a cseng� �les hangja felriasztja �ntudatlans�g�b�l, s megint el�tte �ll tizenkilenc �ra, egy eg�sz csod�latos nap!

K�zben m�ltak a hetek, a p�nze egyre apadt, bev�tele pedig nem volt. Egy h�nappal azut�n, hogy post�ra adta, visszakapta fi�knak val� kalandos folytat�sos elbesz�l�s�t a Youth's Companion-t�l. A k�zlem�nyt elutas�t� �rtes�t�snek oly tapintatos volt a sz�vege, hogy Martin h�l�val gondolt a lap szerkeszt�j�re. A San Francisco Examiner szerkeszt�j�re m�r nem gondolt ilyen j�les� �rz�ssel. K�t h�tig v�rt; akkor �rt neki. Amikor megint eltelt egy h�t, �jat �rt. A h�nap v�g�n azt�n �tment San Francisc�ba, �s szem�lyesen is elment a szerkeszt�h�z. Nem siker�lt azonban a magas szem�lyis�g sz�ne el� ker�lnie, mert egy ifj� Cerberus - egy v�r�s haj� hivatalszolga - gondosan �rizte a bej�ratot. �t h�t m�lt�n �rkezett csak vissza a k�zirata post�n, minden megjegyz�s n�lk�l. Nem volt mellette sem "Nem k�z�lhet�" c�dula, sem magyar�zat, semmi. A t�bbi vezet� San Francisc�-i lapok szint�n f�lretett�k a cikkeit. Amikor visszakapta a k�ziratokat, az Egyes�lt �llamok keleti r�sz�ben megjelen� foly�iratoknak k�ldte be �ket. Ezek gyorsabban k�ldt�k vissza a k�ziratokat, s mindig mellett�k volt a nyomtatott "Nem k�z�lhet�" c�dula is.

Ugyan�gy visszakapta a novell�it is. �jra meg �jra elolvasta �r�sait, �s annyira tetszettek neki, sehogy sem tudta megfejteni: mi az oka, hogy nem fogadj�k el �ket. Egyszer azt�n azt olvasta egy �js�gban, hogy minden k�ziratot g�pen kell �rni. Megvan teh�t a magyar�zat... H�t persze, a szerkeszt�k elfoglalt emberek, sem idej�k, sem erej�k nincs k�zzel �rt sz�vegek kibet�z�s�re! Martin b�relt egy �r�g�pet, �s azzal t�lt�tt el egy napot, am�g megtanult �rni rajta. Naponta leg�pelte, amit �rt, �s mihelyt visszakapta r�gebbi k�ziratait, azokat is leg�pelte. Meglepet�ssel l�tta azonban, hogy a g�ppel �rt k�ziratok is kezdenek visszasz�lling�zni. Az �llkapcsa mintha m�g sz�gletesebb�, az �lla mintha m�g kiugr�bb� v�lt volna; �jb�l bor�t�kba tette a k�ziratokat, �s �jabb szerkeszt�k c�m�re adta fel �ket.

Egyszer esz�be jutott: h�tha � maga nem j� b�r�ja saj�t m�veinek. Kipr�b�lta h�t �ket Gertrudon. Felolvasta neki a novell�it. N�v�r�nek ragyogott a szeme �s b�szk�n n�zett r�:

- Te, milyen csuda dolog, hogy te ilyeneket tudsz �rni! - mondta.

- Persze, persze - t�relmetlenkedett Martin. - De h�t az elbesz�l�s - az hogy tetszik?

- �ri�si! - felelte a n�v�re. - Egyszer�en �ri�si! Milyen izgalmas! Eg�szen kiborultam t�le.

Martin l�tta, hogy valami az�rt motoszk�l a n�v�re fej�ben. Ny�lt arc�ra egyre jobban ki�tk�z�tt, hogy nyugtalan�tja valami. Martin v�rt. Hossz� sz�net ut�n megsz�lalt a testv�re:

- Mondd csak, Mart, tulajdonk�pp mi is a v�ge? Az a sr�c, tudod, az, aki olyan felv�g�san besz�l, megkapja a v�g�n azt a l�nyt?

S amikor Martin elmagyar�zta a t�rt�net v�g�t, amelyr�l azt hitte, hogy m�v�szi szempontb�l teljesen vil�gos, azt mondta Gertrud:

- No, h�t ezt akartam tudni. De mondd csak, m�rt nem �gy �rtad meg?

Amikor Martin felolvasott a n�v�r�nek n�h�ny novell�t, r�j�tt valamire - �spedig arra, hogy n�v�re azt szereti, ha szerencs�s fordulattal v�gz�dik a t�rt�net.

- Klassz ez az elbesz�l�s - jelentette ki, amikor f�radt s�hajjal felegyenesedett a mos�tekn� mell�l, �s p�r�s, v�r�s kez�vel let�r�lte homlok�r�l a ver�t�ket. - Csak az a baj, hogy elszomorodom t�le. S�rni kell, ha hallgatja az ember. Pedig �gyis csupa szomor�s�g az �let. Ha vid�m dolgokra gondolok, �n is j�kedv� leszek t�le. No de h�t, ha feles�g�l vette volna �s... Csak nem haragszol, Mart? - n�zett ijedten az �ccs�re. - Az�r gondolok csak ilyeneket, mert f�radt vagyok, tudom. De a t�rt�net az�r klassz - csuda klassz. Melyik �js�gnak fogod eladni?

- Az m�r m�s k�rd�s - nevetett Martin.

- No de ha eladn�d, mit gondolsz, mennyit kapn�l �rte?

- H�t, mondjuk, sz�z doll�rt. Ez a legkevesebb, amennyire �n az �rakat ismerem.

- Ty�, de j� volna, ha el tudn�d adni.

- K�nny� kereset, mi? - Azt�n b�szk�n tette hozz�: - K�t nap alatt �rtam. Az �tven doll�r egy napra.

Nagyon szerette volna Ruthnak is felolvasni a novell�it, de azt�n nem merte. V�g�l is �gy d�nt�tt: ink�bb megv�rja, hogy k�z�ljenek egyn�h�nyat, Ruth akkor legal�bb meg fogja �rteni, mi�rt dolgozott. K�zben folytatta a munk�t. Soha kalandv�gy nem cs�b�totta olyan ellen�llhatatlanul, mint az �rtelem birodalm�nak ez az izgalmas felt�r�sa. Megvette a fizikai �s k�miai tank�nyveket, �s az algebr�val p�rhuzamosan kidolgozta a feladatokat �s levezet�seket. A laborat�riumi eredm�nyeket egyszer�en elfogadta, �l�nk k�pzel�ereje seg�ts�g�vel �gyis jobban meg�rtette a vegyi folyamatokat, mint amennyire egy �tlagos di�k megfigyeli �ket a laborat�riumban. Sorra r�gta �t mag�t a t�m�r oldalakon, s azok a kulcsok, amelyeket �gy kez�be kapott a dolgok l�nyeg�nek meg�rt�s�hez, minden m�st elfelejtettek vele. Eddig elfogadta a vil�got �gy, amint volt; most azonban kezdte meg�rteni a szerkezet�t, er� �s anyag k�lcs�nhat�s�t. R�g ismert, de meg nem �rtett dolgok egym�s ut�n - szinte magukt�l - megvil�gosodtak az agy�ban. Eg�szen l�zba ejtette, amit az emel�kr�l �s a darukr�l olvasott; eml�kezete visszakalandozott a tengerr�l ismert emel�rudakhoz, horgokhoz �s csig�khoz. Vil�goss� v�lt el�tte a navig�ci� elm�lete, amelynek seg�ts�g�vel a haj�k t�vedhetetlen biztons�ggal haladnak az �ttalan tengeren. Felt�rult el�tte a viharnak, az es�nek, az �rnak �s az ap�lynak a titka, s amikor meg�rtette, m�rt vannak passz�tszelek, elt�n�d�tt, nem sietett-e t�ls�gosan az �szakkeleti passz�tsz�lr�l sz�l� cikk�nek a meg�r�s�val. Egyet tudott: most jobban �rn� meg a cikket. Egy d�lut�n elment Arturral a Kaliforniai Egyetemre. Visszafojtott l�legzettel, szinte vall�sos �h�tattal ment v�gig a laborat�riumokon, v�gign�zett n�h�ny k�s�rletet, �s meghallgatta egy fizikaprofesszor el�ad�s�t.

De nem hanyagolta el az �r�st sem. Toll�b�l csak �gy �ml�ttek a novell�k. K�zben a k�nnyebb verses m�faj ir�ny�ba - amilyent a magazinok k�z�ltek - szint�n tett egy kis kit�r�t - majd belefeledkezett egy jambusos trag�di�ba, amelyre k�t teljes hetet pazarolt el; elk�pesztette, hogy ezt j� f�l tucat k�pes foly�irat milyen s�rg�sen k�ldte vissza. Azt�n felfedezte Henleyt, �s a V�zlatok a k�rh�zb�l mint�j�ra �rt egy versciklust a tengerr�l. Egyszer� versek voltak ezek, tele f�nnyel, sz�nnel, reg�nyess�ggel �s kalanddal. Dalok a tengerr�l, ezt a c�met adta a ciklusnak. �gy l�tta, ez eddig a legjobb munk�ja. A ciklus harminc versb�l �llt. Martin egy h�nap alatt k�sz�lt el vele. Mindennap egy verset �rt, miut�n elk�sz�lt rendes napi elbesz�l�sadagj�val, pedig az is megfelelt egy �tlagosan sikeres �r� egyheti munk�j�nak. Mag�t a munk�t csak �gy f�lv�llr�l vette. Az �r�s nem is volt sz�m�ra munka.

A szavakat k�nnyen megtal�lta; mindaz a csod�latos sz�ps�g, amely �veken �t el volt fojtva benne, most, hogy az ajka sz�ra ny�lt, vad �s f�rfias �radatban t�rt el�.

A Dalok a tengerr�l-t Martin senkinek sem mutatta meg, m�g a szerkeszt�knek sem. Nem b�zott m�r a szerkeszt�kben. A Dalok-at azonban nem bizalmatlans�gb�l tartotta vissza. Olyan sz�pnek l�tta ezeket a verseket, hogy �gy �rezte, meg kell tartania �ket, m�g meg nem osztja sz�ps�g�k �lvezet�t Ruthtal, valami t�voli, dics� j�v�ben, amikor m�r b�tran felolvashatja a l�nynak, amit �rt. Addig is mindig mag�val hordta a verseket, �s fennhangon olvasgatta �ket, m�g mindet k�nyv n�lk�l nem tudta.

�lt - �lt �brenl�t�nek minden perc�ben, �s �lt m�g az �lmaiban is. Az �t�rai sz�net alatt legszem�lyesebb �nje tombolta ki mag�t, �s az elm�lt nap gondolataib�l �s esem�nyeib�l groteszk, k�ptelen csod�kat teremtett. Martin voltak�pp sohasem pihent; gy�ng�bb szervezet vagy kev�sb� kiegyens�lyozott agy biztosan �sszeomlott volna, �s felmondta volna a szolg�latot. Ruthhoz is egyre ritk�bban ment el estefel�, mert k�zeledett a j�nius, amikor a l�ny megkapja az oklevel�t, �s b�cs�t mond az egyetemnek. Okleveles b�lcs�sz! - amikor Martinnak esz�be jutott Ruth oklevele, az volt az �rz�se, hogy sohasem tudja utol�rni a l�nyt.

Ruth hetenk�nt egy d�lut�nt szentelt Martinnak. A fi� t�bbnyire k�s�n �rkezett, ott maradt vacsor�ra �s ut�na zen�t hallgatni is. Ezek voltak Martin piros bet�s napjai. E h�z l�gk�re - mily m�s ez, mint a k�rnyezet, amelyben � �lt! -, s�t a l�ny puszta k�zell�te is mindjobban meger�s�tette abban a sz�nd�k�ban, hogy felk�zdje mag�t e magass�gokba. B�r a lelke tele volt sz�ps�ggel �s az alkot�s ir�nti sajg� v�ggyal, m�giscsak Ruth�rt k�zd�tt a fi�. Legels�sorban �s mindenekf�l�tt szerelmes volt. Szerelm�nek rendelt al� minden m�st. Szerelme m�g csod�latosabb kaland, mint az, amelyet a szellem vil�g�ban �l �t... A legnagyobb csoda nem az, hogy az atomok �s molekul�k egy ellen�llhatatlan er� hat�s�ra vil�gg� �llnak �ssze - a legnagyobb csoda az, hogy Ruth is a vil�gon van. � a legcsod�latosabb mindabb�l, amit valaha megismert, amir�l valaha �lmodott, amit valaha megsejtett...

M�gis mindig az a nyomaszt� �rz�se volt a fi�nak, hogy Ruth nagyon messze van t�le. Nem is tudja, hogyan jusson k�zelebb hozz�. A maga oszt�ly�hoz tartoz� l�nyokn�l �s asszonyokn�l mindig sikere volt. Igen �m, de azok k�z�l nem szeretett senkit, ezt a l�nyt pedig szereti. Meg azt�n Ruth nemcsak m�s oszt�lyhoz tartozik; �pp az �, a Martin szerelme emelte fel minden oszt�lyok f�l�. Ruth mag�ban �ll - olyan mag�nyoss�gban, hogy nem is tudja, hogyan k�zeledj�k hozz� szerelmes ember m�dj�ra. Igaz, ami�ta sok mindent megtanult - t�bbek k�zt helyesen besz�lni is -, egyre k�zelebb ker�lt hozz�, m�r az � nyelv�n besz�l, n�ha m�r azt is �szreveszi, hogy k�z�s gondolataik �s �r�meik vannak; de mindez nem el�g�ti ki szerelmes s�v�rg�s�t. Szerelmes k�pzelet�ben Ruth szentt� v�lt - oly szentt�, annyira �tszellem�ltt�, hogy semmilyen testi k�z�ss�ge sem lehet vele az embernek. �ppen saj�t szerelme szak�totta el teh�t t�le a l�nyt; �gy, hogy az m�r-m�r el�rhetetlennek t�nt sz�m�ra. Szerelme - �ppen szerelme - vonta meg t�le azt az egyetlen dolgot, amelyre �h�tozott.

De aztďż˝n egy napon vďż˝ratlanul ďż˝thidalďż˝dott kďż˝ztďż˝k egy pillanatra a szakadďż˝k, s ha megmaradt is, ettďż˝l kezdve egyre keskenyebbďż˝ vďż˝lt. Cseresznyďż˝t ettek - nagy szemďż˝, mďż˝zďż˝des fekete cseresznyďż˝t. Olyan szďż˝nďż˝ volt a leve, mint a vďż˝rďż˝s bor. Amikor Ruth kďż˝sďż˝bb felolvasott neki A hercegnďż˝-bďż˝l, Martin vďż˝letlenďż˝l ďż˝szrevette ajkďż˝n a cseresznye nyomďż˝t. E pillanatban megrendďż˝lt a lďż˝ny istensďż˝gďż˝be vetett hite. ďż˝me, ďż˝t is csak agyagbďż˝l formďż˝ltďż˝k - egyszerďż˝ agyagbďż˝l, amely alďż˝ van vetve az agyag ďż˝ltalďż˝nos tďż˝rvďż˝nyeinek, ugyanďż˝gy, mint az az agyag, amelybďż˝l ďż˝ valďż˝ vagy bďż˝rki mďż˝s. Ruth ajka is hďż˝sbďż˝l van, akďż˝rcsak az ďż˝vďż˝ - a cseresznye a lďż˝ny ajkďż˝t is ugyanďż˝gy megfesti, mint az ďż˝vďż˝t. De ha ez ďż˝gy van az ajkďż˝val, akkor ďż˝gy van egďż˝sz lďż˝nyďż˝vel is. Ruth nďż˝ - mindenestďż˝l nďż˝, ugyanďż˝gy, mint minden mďż˝s nďż˝ az. Martint oly hirtelen ďż˝rte ez a felismerďż˝s, hogy egďż˝szen belekďż˝bult. Mintha csak a napot lďż˝tta volna lezuhanni az ďż˝grďż˝l, vagy azt lďż˝tta volna, hogy az ďż˝hďż˝tatosan imďż˝dott tisztasďż˝g bemocskolďż˝dott.

De azt�n felfogta a dolog igazi �rtelm�t; sz�ve hevesebben kezdett dobogni, s arra biztatta: merjen szerelmes f�rfik�nt fell�pni ezzel a n�vel szemben, hiszen nem szellem ez, nem m�s vil�g lak�ja, hanem n�, akinek ajk�n nyomot hagy a cseresznye. Bel�remegett ebbe a vakmer� gondolatba. De a lelke csupa dal volt. �rtelme is gy�zedelmi �neket zengett �s azt mondta: �gy kell tennie! Ruth alighanem meg�rzett valamit abb�l a v�ltoz�sb�l, amely v�gbement Martinban, mert abbahagyta az olvas�st, feln�zett a fi�ra �s mosolygott. Martin tekintete a l�ny k�k szem�r�l az ajk�ra esett, s az a kis fekete folt majd az esz�t vette. Karja m�r-m�r kiny�lt, hogy �t�lelje a l�nyt, �gy, ahogy azt r�gen tette volna, amikor esz�be sem jutott m�g, hogy gondolkozz�k az ilyesmin. Ruth is mintha fel�je hajolt �s v�rt volna, s a fi�nak minden akaraterej�t �ssze kellett szednie, hogy f�kezze mag�t.

- Egy sz�ra sem figyelt az eg�szb�l - biggyesztette el ajk�t a l�ny. Azt�n r�nevetett a fi�ra, �s mulatott a zavar�n. Martin eg�szen let�rt, amikor szeme a l�ny ny�lt tekintet�vel tal�lkozott, l�tta, hogy az mit sem sejtett meg az � �rz�seib�l. Igen, t�l messze mer�szkedtek a gondolatai. Nem ismer m�g egy n�t, aki ne sejtett volna meg valamit - Ruthot kiv�ve. �me: � nem sejtett meg semmit. Ebben van �pp a k�l�nbs�g. Ruth m�giscsak m�s... Martin megborzadt saj�t durvas�g�t�l, tisztelettel t�lt�tte el a l�ny tiszta �rtatlans�ga - s most megint a szakad�k m�sik partj�r�l n�zett r�. A h�d leszakadt.

Ez az eset m�gis k�zelebb hozta Martint a l�nyhoz. A t�rt�ntek eml�ke tov�bb is �lt a fi�ban, s ha Martin n�ha nagyon let�rt volt, szomjasan mer�lt el ebben az eml�kben. A k�zt�k lev� szakad�k soha t�bb� nem ny�lt oly sz�lesre, amilyen azel�tt volt. Martin sokkal messzebbre jutott, mintha b�lcs�szeti oklevelet vagy ak�r tucatnyi m�s oklevelet szerzett volna. Ruth tiszta, az igaz - � nem is �lmodott soha ily tisztas�gr�l... De az�rt a cseresznye m�gis nyomot hagy az ajk�n! S �ppoly k�rlelhetetlen�l al� van vetve � is a vil�gegyetem t�rv�nyeinek, ak�rcsak � maga. Csak �gy tud �lni, ha eszik, s ha a cip�je �t�zik, megh�l. De nem is err�l van sz�. Ha Ruth �rez �hs�get �s szomj�s�got, h�s�get �s hideget, akkor �rezhet szerelmet is - szerelmet egy f�rfi ir�nt. � pedig f�rfi. M�rt ne lehetne h�t a f�rfi? - Csak rajtam �ll, hogy kiverekedjem - mormolta ilyenkor l�zas izgalomban. - �n leszek a f�rfi. El fogom �rni, hogy �n legyek a f�rfi. Majd csak kiverekszem valahogy, ha t�rik, ha szakad.

Egy este Martin �pp egy szonettel k�szk�d�tt. �rezte, hogy vissz�j�ra fordulnak az agy�ban izz�, p�rak�nt gomolyg�, csod�latosan sz�p gondolatok. Egyszer csak a telefonhoz h�vt�k.

- N�i hang; el�kel� n�i hang - vigyorgott Higginbotham, amikor �rte j�tt.

Martin a szoba sark�ba ment a telefonhoz. Amikor meghallotta Ruth hangj�t, forr�s�g �nt�tte el. A szonettel val� viaskod�sa k�zben megfeledkezett r�la, de a hangja most sz�ven �t�tte. �, milyen ez a hang! - �des �s l�gy, mint egy t�voli, elhal� dallam... vagy nem: olyan, mint egy ez�stharang krist�lytiszta, hib�tlan cseng�se. N�nek: aki csak n�, nem lehet ilyen hangja. Van ebben a hangban valami mennyei zeng�s - mintha valami m�s vil�gb�l �rne ide. Martin elragadtat�s�ban alig hallotta, mit mond ez a hang, arcvon�sait azonban fegyelmezte, mert �rezte mag�n Higginbotham vizsla tekintet�t.

Ruth nem akart semmi k�l�n�set mondani, csak annyit: �gy besz�lt�k meg, hogy Norman elviszi ma este egy felolvas�sra, de megf�jdult szeg�nynek a feje, �s ez�rt Ruth most att�l tart, hogy nem mehet. Megvannak a jegyek is - ha Martinnak nincs jobb dolga ma, nem volna-e sz�ves elk�s�rni �t?

Hogy nincs-e jobb dolga? A fi� azt sem tudta, mit tegyen, hogy hangja el ne �rulja kit�r� �r�m�t. Hiszen ez csod�latos... Eddig m�g mindig csak otthon tal�lkozott Ruthtal. Sohasem merte m�g arra k�rni, hogy menjen el vele valahov�. M�r a telefonn�l mindent�l f�ggetlen�l ellen�llhatatlan v�gy fogta el, hogy meghaljon a l�ny�rt. K�v�lyg� agy�ban a h�sies �nfel�ldoz�s k�pei jelentek meg s oszlottak sz�t megint. Olyan nagyon, olyan rettenetesen, olyan rem�nytelen�l szereti �t... S micsoda �r�lt boldogs�g az, hogy Ruth elmegy vele - vele, Martin Edennel! - egy felolvas�sra! A l�ny e percben olyan kimondhatatlan magass�gban lebegett felette, hogy csak egy tennival�ja maradt: meghalni �rte. Csakis �gy tud m�lt�k�ppen kifejez�st adni hatalmas, magasztos �rz�s�nek. Ez az igazi szerelemb�l fakad� fennk�lt �nmegtagad�s minden szerelmest elfog egyszer. Martint ott a telefonn�l, mint valami csod�latos, t�zes forg�sz�l ker�tette hatalm�ba ez az �rz�s. �gy �rezte: ha meghal a l�ny�rt, nem �lt �s nem szeretett hi�ba. De hiszen huszonegy �ves volt, �s m�g sohasem volt szerelmes...

Remegett a keze, amikor visszaakasztotta a hallgat�t. Az im�nt eg�sz belsej�t felkavar� gy�ny�r�s�g elgyeng�tette. A szeme �gy sug�rzott, mint az angyalok�, arca �tszellem�lt, megtisztult minden f�ldi alakt�l, mocsoktalan �s szent volt.

- Randi, mi? - vigyorgott a s�gora. - Nem lesz ennek j� v�ge. M�g a rend�rs�gre ker�lsz egyszer.

De Martin most oly magass�gokban volt, hogy m�g ez a ronda c�lz�s sem tudta visszar�ntani a f�ldre. F�l�tte �llt most minden haragnak �s s�rt�d�tts�gnek. Hatalmas l�tom�sa volt, szinte istennek �rezte mag�t, �s csak m�lys�ges, fens�bbs�ges sz�nalmat tudott �rezni ez ir�nt az emberi f�reg ir�nt. R� sem n�zett, a tekintete �ppen csak �tsiklott rajta, de nem l�tta meg. Mint az alvaj�r� ment ki a szob�b�l, hogy �t�lt�zz�k. Csak amikor m�r a szob�j�ban volt, �s a nyakkend�j�t k�t�tte, csend�lt a f�l�be egy b�nt� hang, amely s�rtette a f�l�t. Kutatni kezdte, mi lehet ez a hang, �s r�j�tt: igen, ezt horkantotta a v�g�n Bernard Higginbotham... Az eg�sz nem hatolt el valahogy el�bb az agy�ba.

Amikor Ruth�k ajtaja becsuk�dott m�g�tt�k, �s � lefel� j�tt a l�nnyal a l�pcs�n, tele volt nyugtalans�ggal. Nem �r�lt zavartalanul annak, hogy elk�s�rheti Ruthot a felolvas�sra. Nem tudta, most mit tegyen. A l�ny oszt�ly�hoz tartoz� emberekn�l nemegyszer l�tta m�r az utc�n, hogy a n�k belekarolnak a f�rfiakba. De volt �gy is, hogy nem mentek karonfogva; s Martin most nem tudta, vajon nemcsak este szoktak-e karonfogva menni, s nemcsak f�rj �s feles�g vagy rokonok szoktak-e egym�sba karolni.

Amikor kil�ptek az utc�ra, esz�be jutott Minnie. Minnie mindig r�gta a f�l�t. M�g csak m�sodszor ment s�t�lni Martinnal, �s m�ris lehordta, mert a fi� a j�rda bels� oldal�n ment; t�le hallotta Martin azt a szab�lyt, hogy �riember h�lgy t�rsas�g�ban mindig a j�rda k�ls� oldal�n megy. Ha �tmentek az �t egyik oldal�r�l a m�sikra, Minnie mindig bok�n r�gta, hogy figyelmeztesse: menjen �t a k�ls� oldalra. Martin nem tudta, honnan veszi a l�ny ezt az illemszab�lyt. Azt sem tudta, a fels� r�gi�kb�l sziv�rgott-e le ez a szab�ly, �s helyes-e egy�ltal�n.

Mire a j�rd�ra �rtek, Martin d�nt�tt: abb�l semmi esetre sem lehet baj, ha megpr�b�lja k�vetni ezt a szab�lyt. H�tulr�l megker�lte h�t Ruthot, �s a j�rda k�ls� oldal�n foglalt helyet. De ekkor m�r ott �llt el�tte a k�vetkez� k�rd�s: aj�nlja-e fel a l�nynak a karj�t? M�g soha �let�ben nem aj�nlotta fel a karj�t senkinek. Azok a l�nyok, akiket � ismert, nem szoktak belekarolni a fi�kba. El�bb csak �gy egym�s mellett szoktak s�t�lni egyp�rszor, k�s�bb azt�n �tkarolj�k egym�s derek�t, �s a l�ny a fi� v�ll�ra hajtja a fej�t, ha s�t�t az utca. No de ez valami eg�szen m�s. Ruth nem effajta l�ny. Valamit tennie kell h�t...

Eg�szen k�zel l�pett a l�nyhoz, �s behajl�totta a karj�t - de csak alig egy kicsit hajl�totta be, titkos k�s�rletk�ppen �gy, hogy nem volt a mozdulat�ban semmi felh�v�s -, mintha v�letlens�gb�l t�rt�nn�k az eg�sz, �s mindig �gy j�rk�lna. S �me, erre megt�rt�nt a csoda! Karj�n �rezte a l�ny kez�t. �des borzong�s futott v�gig rajta erre az �rint�sre. N�h�ny m�sodpercig az volt az �rz�se, hogy l�ba elhagyja a szil�rd talajt, �s a l�nnyal egy�tt a leveg�be sz�ll. De egykett�re a f�ld�n volt megint, s m�ris �jabb bonyodalom zavarta meg. �pp �tmentek az utca t�ls� oldal�ra. � most a j�rda bels� oldal�ra fog ker�lni, pedig a k�ls� oldalon kellene lennie. M�rmost: engedje el a l�ny karj�t, �s menjen �t a m�sik oldalra? �s ha ezt most megteszi, legk�zelebb meg kell-e ism�telnie ezt a m�veletet �s a k�vetkez� alkalommal �jra? Ek�r�l valami nincs rendben... �gy hat�rozott h�t, hogy nem ugr�l ide-oda, �s nem j�rja a bolondj�t. Ez az elint�z�s sem l�tszott azonban helyesnek. Amikor a bels� oldalra ker�lt, elkezdett h�t nagy h�vvel �s teljes komolys�ggal besz�lni, �s �gy tett, mintha mag�val ragadn� a mondanival�ja �gy, hogy ha m�gsem lenne helyes az, hogy nem ment �t a m�sik oldalra, lelkes�lts�ge indokolja ezt a mulaszt�st.

Amikor �tmentek a F� �ton, Martin �jabb k�rd�ssel ker�lt szembe. A villanyl�mp�k f�ny�ben megl�tta Lizzie Connollyt �s vih�ncol� bar�tn�j�t. Egy pillanatig habozott - de azt�n felemelte a karj�t, �s megemelte a kalapj�t. Nem tagadhatja meg a maga fajt�j�t... Az, hogy megemelte a kalapj�t, nemcsak Lizzie Connollynak sz�lt, hanem valaminek, ami t�bb n�la. A l�ny b�lintott, �s mer�szen Martin szem�be n�zett. Nem volt olyan l�gy �s finom a tekintete, mint Ruth�, de sz�p, ragyog� szeme volt. Martinr�l Ruthra siklott a tekintete, s egy pillant�ssal felm�rte arc�t, ruh�j�t, t�rsadalmi helyzet�t. Martin �szrevette, hogy f�l�nk �s szel�d galamb tekintet�vel Ruth is gyorsan odapillantott, �s szem�nek egyetlen villan�s�val �tfogta ezt a munk�soszt�lybeli l�nyt a maga olcs� cicom�iban �s abban a furcsa kalapban, amilyet akkort�jt minden munk�soszt�lybeli l�ny hordott.

- Milyen csinos l�ny - sz�lt Ruth egy perccel k�s�bb.

Martin legjobban szeretett volna leborulni el�tte, de csak annyit mondott: - Nem tudom. Lehet, hogy ez �zl�s dolga; �n nem l�tom, hogy valami k�l�n�sen csinos volna.

- Ugyan! T�zezer k�zt egynek sincsenek ilyen szab�lyos von�sai. Gy�ny�r�ek a von�sai! Olyan finom metsz�s� az arca, mint egy k�mea. �s a szeme is nagyon sz�p.

- Igaz�n? - k�rdezte sz�rakozottan Martin. Az � sz�m�ra egyetlen sz�p n� volt a vil�gon, s az mellette ment �s bel�karolt...

- Hogy igaz�n-e? Tudja, Mr. Eden, ha ennek a l�nynak m�dj�ban �llna, hogy megfelel�en �lt�zk�dj�k, s valaki megtan�tan� a sz�p tart�sra, maga is belebolondulna, de a t�bbi f�rfiak is.

- Mindenekel�tt meg kellene tan�tani, hogyan besz�ljen - tette hozz� Martin -, k�l�nben meg sem �rti majd a legt�bb f�rfi. Az biztos, hogy maga a negyedr�sz�t sem �rti meg annak, amit ez a l�ny mond, ha �gy a maga m�dj�n kezd el besz�lni.

- Ugyan! Maga cs�ppet sem jobb, mint Artur, ha azt akarja, hogy igaza legyen.

- Nem eml�kszik, hogyan besz�ltem �n, amikor el�sz�r tal�lkozott velem? �n az�ta megtanultam egy eg�szen �j nyelvet. Azel�tt �gy besz�ltem �n is, mint ez a l�ny. Ma azonban m�r el�g j�l meg tudom �rtetni a gondolataimat a maga nyelv�n; azt is ki tudom fejteni, hogy maga nem �rt ennek a m�sik l�nynak a nyelv�n. �s tudja, m�rt tartja mag�t �gy ez a l�ny? �n mostan�ban sokat gondolkozom eff�l�ken, pedig azel�tt sosem szoktam ilyeneken gondolkozni. M�r kezdek is meg�rteni... sok mindent.

- Sz�val, m�rt tartja mag�t �gy?

- Ez a l�ny �vek �ta mindennap �r�kon �t dolgozik g�peken. Ha az embernek fiatal a teste, az m�g k�nnyen hajlik; a neh�z munka �gy form�zza, hajl�tja, mint a gittet - minden munka a maga m�dj�n. Sok szembej�v� munk�sr�l egy pillant�ssal meg tudom mondani az utc�n, mi a szakm�ja. N�zzen csak r�m. Mit gondol, �n m�rt himb�lom magam �gy �sszevissza? Az�rt, mert �vekig voltam a tengeren. Ha azokban az �vekben, amikor m�g ilyen fiatal �s hajl�kony volt a testem, marh�t �riztem volna, most nem himb�l�zn�k j�r�s k�zben, hanem �-l�bam volna. �gy van ez ezzel a l�nnyal is. Biztosan �szrevette, hogy a tekintete milyen... mondjuk, kem�ny. Ezt a l�nyt sohasem v�dte semmi. Mindig neki mag�nak kellett mag�ra vigy�znia. �s ha egy fiatal l�ny maga vigy�z mag�ra, nem maradhat a tekintete olyan l�gy �s szel�d, mint... mint p�ld�ul a mag��.

- Azt hiszem, igaza van - mondta halkan Ruth. - K�r. Pedig milyen csinos l�ny.

Martin r�n�zett, �s l�tta, hogy sz�nakoz�s csillog a szem�ben. Semmi m�sra nem gondolt m�r, csak szerelm�re, s eg�szen elmer�lt az �mulatban: hogyan is juthatott ahhoz a szerencs�hez, hogy szeretheti ezt a l�nyt, �s kart karba �ltve mehet vele egy el�ad�sra!

- Ki vagy te, Martin Eden? - k�rdezte mag�t�l este, amikor haza�rkezett a szob�j�ba �s a t�k�rbe n�zett. Hosszan, k�v�ncsian n�zte mag�t a t�k�rben. - Ki vagy? Mi vagy? �s hov� tartozol? Igazs�g szerint az olyan l�nyok mellett van a helyed, amilyen Lizzie Connolly. Ott, ott van a helyed, azok k�zt, akik napestig t�rik magukat; az a te �leted, az az alantas, k�z�ns�ges, r�t �let. Az ig�sbarmok meg az ist�ll�fi�k, ez a te vil�god, a piszok meg a b�z. Tess�k, itt van ez a poshadt z�lds�g. Meg a krumpli, az is �pp rothad. Szagold csak, hogy az isten verjen meg - szagold csak! Te mer�szelsz k�nyveket fellapozni, sz�p zen�t hallgatni, sz�p k�peket megszeretni? Te mer�szelsz irodalmi nyelven besz�lni, m�sf�lek�ppen gondolkodni, mint a magadfajt�jabeliek? Te merted otthagyni a barmokat meg a Lizzie Connollykat? - hogy beleszeress egy ilyen halov�ny, v�kony kis n�be, aki milli� �s milli� m�rf�ldnyire van t�led, �s a csillagok vil�g�ban lakik? Ki vagy te? Mi vagy te? Hogy az isten verjen meg! Ezt akarod te kiverekedni?

�kl�t r�zta t�k�rk�pe fel� - majd az �gy sz�l�re �lt, �s j� darabig nyitott szemmel �lmodozott. Azt�n el�vette f�zet�t �s algebrak�nyv�t, �s belem�lyedt a m�sodfok� egyenletekbe. Gyorsan suhantak az �r�k; a csillagok elhalv�nyodtak - odak�nn m�r a hajnali sz�rk�let derengett.

Egy maroknyi perg� szav� szocialista �s munk�soszt�lybeli b�lcselked� meleg d�lut�nokon gyakran vit�zgatott a v�rosh�za el�tti parkban. Nekik k�sz�nhette Martin a nagy felfedez�st. Havonk�nt egyszer-k�tszer, amikor a parkon �t a k�nyvt�rba ment, lesz�llt a ker�kp�rj�r�l, hallgatta egy darabig a vitatkoz�kat, s mindig nehez�re esett, hogy megv�lj�k t�l�k. A vita sokkal alacsonyabb sz�nvonal� volt, mint Morse-�k asztal�n�l. Nem voltak itt megfontolt, m�lt�s�gteljes emberek. Hamar elvesztett�k a b�ket�r�s�ket, s�rt�seket vagdostak egym�s fej�hez, csak �gy r�pk�d�tt a leveg�ben a sok tr�g�rs�g �s k�romkod�s. El�fordult az is, hogy �lre mentek. Ennek egyszer-k�tszer Martin is szemtan�ja volt. �s m�gis, Martin maga sem tudta, mi�rt, ezek az emberek a val� �let k�rd�sein gondolkodtak. �s ha sokat fecsegtek is: amit mondtak, sokkal serkent�bben hatott Martin �rtelm�re, mint Mr. Morse tart�zkod� �s nyugodt dogmatizmusa. Ker�kbe t�rt�k az angol nyelvet, �gy r�zt�k az �kl�ket, mint a bolondok, gyermekes d�hvel pocskondi�zt�k le egym�s felfog�s�t, de valahogy sokkal k�zelebb �lltak az �lethez, mint Mr. Morse vagy puszipajt�sa, Mr. Butler.

Martin nemegyszer hallotta a parkban, hogy a vitatkoz�k Spencerre hivatkoznak. Egy d�lut�n azt�n megjelent egy Spencer-tan�tv�ny - egy rongyos csavarg�, aki �llig begombolta piszkos kab�tj�t, hogy ne l�ss�k, hogy nincs inge. Nagyszer�, milyen csata lett ebb�l! V�gni lehetett a f�st�t, a f�ldet telek�pk�dt�k doh�nyl�vel. A csavarg� sikeresen tartott ki a mag�� mellett, pedig egyik szocialista munk�s g�nyosan v�gta oda neki:

- Egy az Isten: a Megismerhetetlen, �s Herbert Spencer az � pr�f�t�ja.

Martin nem eg�szen �rtette, mi k�r�l folyik a vita, �s m�gis, mire tov�bbindult ker�kp�rj�n a k�nyvt�rba, m�r k�v�ncsi volt: ismerni akarta Herbert Spencert. A csavarg� sokszor emlegette az Alapvet� elvek-et. Martin ezt a k�tetet vette ki h�t a k�nyvt�rb�l.

�gy kezd�d�tt a nagy felfedez�s. Martin m�r belek�stolt egyszer Spencerbe, de akkor els�nek a L�lektan elvei-t v�lasztotta ki, s azzal �gy megj�rta, mint Blawatskyn�val. Sehogy sem �rtette a k�nyvet. V�gig sem olvasta, �gy adta vissza. Ezen az est�n azonban, amikor befejezte az algebr�t �s a fizik�t, egy darabig k�s�rletezett m�g egy szonettel, azut�n lefek�dt, �s felnyitotta az Alapvet� elvek-et. M�g a hajnal is a k�nyv mellett tal�lta. Nem tudott elaludni. Nem is �rt aznap semmit. Amikor elf�radt, felkelt az �gyb�l, �s megpr�b�lt a kem�ny padl�ra fek�dni. Hanyatt fekve olvasott, a k�nyvet magasan feltartotta a leveg�be, s hol az egyik, hol a m�sik oldal�ra fordult. R�k�vetkez� �jjel aludt, �s m�snap reggel elv�gezte az �rnival�j�t, de akkor a k�nyv annyira cs�b�totta, hogy megint csak elmer�lt az olvas�sban, s mindenr�l megfeledkezve olvasott eg�sz d�lut�n - m�g arr�l is megfeledkezett, hogy ezt a d�lut�nt Ruth az � sz�m�ra tartotta fenn. Csak akkor vett tudom�st a k�lvil�gr�l, amikor Bernard Higginbotham nagy garral kinyitotta az ajtaj�t �s megk�rdezte: Martin azt hiszi-e, hogy � vend�gl�t tart fenn.

Martin Eden uralkod� von�sa eg�sz �let�ben a k�v�ncsis�g volt. A tud�sszomj �zte kalandr�l kalandra a vil�g egyik v�g�t�l a m�sikig. Most azonban megtanulta Spencert�l, hogy nem tud semmit �s nem is tudhat soha, ha nem hagyja ott a tengert, �s �r�kk� ide-oda v�ndorol. Hiszen eddig mindig csak a dolgok fel�let�n mozgott, csak elszigetelt jelens�geket figyelt meg, csup�n egym�sra halmozta a val�s�g t�red�keit, legfeljebb ha fel�letes kis �ltal�nos�t�sokig mer�szkedett n�ha - de a dolgok kapcsolatait nem l�tta �s nem is l�thatta, hisz vil�ga a szesz�ly �s a v�letlen vil�ga, amelyben nem volt helye k�vetkezetess�gnek vagy rendnek. Igaz: megfigyelte a madarak rep�l�s�nek mechanizmus�t, �s �rtelmesen gondolkozott is rajta - de esz�be sem jutott soha, hogy magyar�zatot keressen arra, mik�ppen alakultak �t a madarak szerves rep�l�mechanizmuss�. Soha nem tudott ilyen folyamatr�l. Nem gondolt r�, hogy a madarak is lettek valahogyan. Madarak mindig voltak - keletkeztek valamik�ppen.

De nemcsak a madarakkal �llt �gy a dolog, hanem minden egy�bbel is. Tudatlanul, minden el�k�sz�let n�lk�l hasztalanul v�gott neki a b�lcseletnek. Kant k�z�pkori metafizik�j�nak a seg�ts�g�vel semminek sem j�tt a nyitj�ra. Az eg�sz csak arra volt j�, hogy k�ts�get t�masszon benne saj�t �rtelmi k�pess�gei ir�nt. Amikor megk�s�relte, hogy fejl�d�stant tanulm�nyozzon, szint�n nem jutott tov�bb Romanesnek egy k�ts�gbeejt� szakszer�s�ggel meg�rt munk�j�n�l. Egy �rva sz�t sem �rtett az eg�szb�l; annyit fogott fel csup�n, hogy a fejl�d�stan sz�raz elm�let, egyn�h�ny jelent�ktelen ember tal�lta fel, �s ezek rengeteg �rtelmetlen sz�val dob�l�znak. Most tudta csak meg, hogy az evol�ci� nem �res elm�let, hanem a fejl�d�s folyamat�nak �ltal�nosan elfogadott magyar�zata, s hogy ebben m�r nincs is v�lem�nyelt�r�s a tud�sok k�zt, csak a fejl�d�s m�dja tekintet�ben nem egyeznek a k�l�nb�z� n�zetek.

S �me, ez a Spencer most rendszerbe foglal minden ismeretet, az egys�gre vezet vissza mindent, eljut a val�s�g v�gs� t�ny�ig, s az � b�mul� szeme el�tt a vil�gegyetem konkr�t �s val�s�gos k�p�t t�rja fel. Azok a haj�modellek ilyenek, amelyeket matr�zok szoktak �vegpalackokba beledolgozni. Itt nincs szesz�ly, nincs v�letlen - itt csak t�rv�nyszer�s�g van. A madarak t�rv�nynek engedelmeskednek, amikor rep�lnek, ugyanennek a t�rv�nynek engedelmeskedik az erjed� ny�lka is, amikor ide-oda forog �s tekereg, majd l�bat �s sz�rnyat bocs�t ki mag�b�l, �s mad�r lesz bel�le.

Martin a szellemi �letben fokr�l fokra emelkedett, s most magasabb fokon �llott, mint valaha. Minden rejtett dolog felt�rult most el�tte. A meg�rt�s gy�ny�r�s�g�t�l eg�szen megittasult. Fantasztikus �lmaiban �jszak�nk�nt az istenekkel �lt egy�tt; nappal pedig �gy j�rk�lt, mint az alvaj�r�, s r�veteg tekintettel b�multa az �jonnan felfedezett vil�got. Meg sem hallotta, ha az asztaln�l jelent�ktelen �s alantas dolgokr�l folyt a sz�; szelleme nyugtalanul kutatta s k�vette az okot �s az okozatot minden el�je t�rul� jelens�gben. Az �telben, amely a t�ny�rj�n volt, a sug�rz� napot l�tta, s sz�z- meg sz�zmilli� m�rf�ld�n �t k�vette a napsug�r energi�j�t minden �talakul�s�n kereszt�l eg�szen �sforr�s�ig. M�skor ugyanennek az energi�nak a tov�bbi �tj�t kutatta eg�szen a karj�ban lev� mozgat� izmokig, amelyeknek seg�ts�g�vel felvagdossa a h�st - azt�n m�g tov�bb, eg�szen az agy�ig, amelynek parancs�ra az izmai megmozdulnak �s felvagdoss�k a h�st; bels� tekintet�vel v�g�l m�r azt l�tta, hogy az � agy�ban is ugyanaz a nap s�t. Ez a nagy vil�goss�g szinte �nk�v�letbe ejtette; meg sem hallotta, hogy Jim azt suttogja: - Vigy�zat, k�s�rtet! - n�v�re arc�n sem vette �szre az agg�d�st, �s azt sem l�tta, hogy Bernard Higginbotham kis k�r�ket �r le ujj�val a homloka el�tt - jelezv�n, hogy kedves s�gor�nak nyilv�n eggyel t�bb a kereke...

Legm�lyebben tal�n ismereteinknek, minden ismeretnek egym�ssal val� �sszef�gg�se hatott Martinra. K�v�ncsis�g�ban eddig is igyekezett mindent megismerni, s minden ismeret�t agy�nak m�s-m�s eml�kez� rekesz�ben rakt�rozta el. A haj�z�ssal kapcsolatos dolgokr�l p�ld�ul �ri�si rakt�ra volt m�r. A n�kre vonatkoz� ismeretanyagb�l is jelent�s k�szletet gy�jt�tt. A k�t t�rgyk�r k�zt azonban eddig nem volt �sszef�gg�s. A k�t eml�kez�rekeszt nem k�t�tte �ssze egym�ssal semmi. Hogy az ismeretek sz�vev�ny�ben �sszef�gg�s lehet egy hiszt�ri�s n� s egy sz�lir�nyba fordul� vagy viharnak rohan� szk�ner k�zt, azt eddig k�ptelens�gnek tartotta, �s csak nevetett volna rajta. Herbert Spencer azonban nemcsak azt mutatta meg neki, hogy ez egy�ltal�n nem nevets�ges, hanem azt is, hogy �pp az lehetetlen, hogy a kett� k�zt ne legyen �sszef�gg�s. Minden kapcsolatban van mindennel, ami l�tezik, a v�gtelen �rben rohan� legt�volabbi csillagt�l a talpunk alatt megcsikordul� porszem atommiri�djaiig.

Ez az �j szeml�let folytonos izgalomban tartotta Martint. Sz�net n�lk�l azzal foglalkozott, hogy kapcsolatot tal�ljon a vil�g dolgai k�z�tt. Teljesen k�l�nb�z� jelleg� dolgokat sorolt fel mag�ban, �s nem nyugodott, am�g nem siker�lt valamennyi k�zt rokons�got l�trehoznia - rokons�got a szerelem, a k�lt�szet, a f�ldreng�s, a t�z, a cs�rg�k�gy�, a sziv�rv�ny, a dr�gak�vek, a mitol�giai sz�rnyek, a napnyugta, az oroszl�n �v�lt�se, a vil�g�t�g�z, az emberev�s, a sz�ps�g, a gyilkoss�g, az emel�k �s tengelyek �s a doh�ny k�zt. Ily m�don egys�gbe foglalta, azt�n maga el� �ll�totta �s �ttekintette az eg�sz vil�gegyetemet. M�skor elk�dorgott �sv�nyein, fasoraiban �s rengetegeiben - nem mint a rejtelmek s�r�j�b�l kivezet� utat keres� megr�m�lt v�ndor, hanem mint az olyan ember, aki mindent megfigyel �s felt�rk�pez, m�g csak �gy nem ismeri a vid�ket, mint a tenyer�t. S min�l jobban ismerte, ann�l szenved�lyesebben csod�lta a vil�gegyetemet �s az �letet �s mindennek a k�z�ppontj�ban a tulajdon �let�t.

- �, te bolond! - sz�lt saj�t k�pm�s�hoz, amikor belen�zett a t�k�rbe. - Te akart�l �rni, te pr�b�lt�l meg �rni! Ugyan mir�l is �rhatt�l volna? Mondd, mir�l? Egy-k�t gyermekes gondolat �lt csak benned, egy-egy kiforratlan �rz�s, egy csom� meg nem em�sztett sz�ps�g �s nagy-nagy s�t�t tudatlans�g. Sz�ved csordultig volt szerelemmel. A becsv�gyad - az olyan �ri�si volt, mint a szerelmed, de nem �rt t�bbet, mint a tudatlans�god. S m�g te akart�l �rni! H�t nem l�tod, hogy �pp csak most kezdesz el�rkezni oda, hogy �rik benned valami, amir�l �rhatsz! Sz�pet akart�l alkotni? - de hogyan, ha azt sem tudod, mi az a sz�ps�g? Az �letr�l akart�l �rni? - de h�t hogyan, hisz sejtelmed sincs r�la, melyek az �let l�nyeges jellemz� von�sai! A vil�gr�l, a l�t alapjair�l akart�l �rni? - de hiszen az eg�sz vil�g olyan neked, mint egy k�nai rejtv�ny! Legfeljebb arr�l �rhatt�l volna, mi mindent nem tudsz a l�t alapjair�l! De az�rt csak fel a fejjel, �regem! Fogsz te m�g �rni! Valami keveset, valami nagyon keveset m�ris tudsz, �s a legjobb �ton haladsz afel�, hogy t�bbet is tudj valamikor. Csak egy kis szerencs�d legyen, s egyszer m�g eljuthatsz od�ig, hogy majdnem mindent megtudj, amit csak tudni lehet. �s akkor majd �rhatsz.

Martin sietett Ruthhoz a nagy felfedez�ssel, s k�z�lte vele �r�m�t �s elragadtat�s�t. A l�ny azonban nem lelkesedett t�ls�gosan. Hallgat�lag elfogadta a dolgot, s�t mintha ismerte volna is mindezt saj�t tanulm�nyaib�l. Az eg�sz nem �rintette azonban olyan m�lyen, mint a fi�t. Martin ezen csak az�rt nem csod�lkozott, mert hosszas gondolkod�s ut�n r�j�tt, hogy Ruthnak nyilv�n nem olyan friss �s �j az eg�sz, mint neki. Kider�lt, hogy Artur �s Norman is hisz az evol�ci�ban �s olvasta Spencert, de �gy l�tszik, �r�juk sem tett ez olyan m�ly hat�st. Will Olney pedig, az a szem�veges, borzas haj� fiatalember, valami ki�llhatatlan m�don g�nyol�dott Spenceren, �s szint�n azzal a sz�ll�ig�vel hozakodott el�: - Egy az Isten: a Megismerhetetlen, �s Herbert Spencer az � pr�f�t�ja.

Martin azonban megbocs�totta Olneynak, hogy �gy g�nyol�dik, mert most m�r l�tta, hogy a fiatalember nem szerelmes Ruthba. K�s�bb eg�szen megr�k�ny�d�tt, amikor k�l�nb�z� apr�s�gokb�l arra is r�j�tt, hogy Olneyt nemcsak hogy nem �rdekli Ruth, hanem hat�rozottan ellenszenves neki a l�ny. Martin ezt sehogy sem �rtette. Ezt a jelens�get sehogyan sem tudta �sszeegyeztetni a vil�gegyetem egy�b jelens�geivel. De az�rt sajn�lta is a fi�t; nyilv�n hi�nyzik bel�le valami, az�rt nem tudja el�gg� m�lt�nyolni Ruth finoms�g�t �s sz�ps�g�t. Vas�rnaponk�nt n�ha ker�kp�ron kir�ndultak a k�rny�kre. Martinnak ilyenkor b�s�ges alkalma ny�lt arra, hogy megfigyelje: Ruth �s Olney k�zt t�zsz�net van ugyan, de a fegyvert egy percre sem teszik le. Olney t�bbnyire Normanhoz csatlakozott, �s �gy int�zte a dolgot, hogy ink�bb Artur �s Martin legyen Ruth t�rsas�g�ban. Martin ez�rt �szint�n h�l�s volt neki.

Ezek a vas�rnapok voltak Martin nagy napjai - els�sorban az�rt, mert egy�tt lehetett Ruthtal, de az�rt is, mert ilyenkor kisebbnek �rezte a k�l�nbs�get �nmaga �s a l�ny oszt�ly�hoz tartoz� fiatalemberek k�z�tt. Azt tapasztalta, hogy szellemi t�ren nem marad el az eml�tett fiatalemberek m�g�tt, hi�ba r�szes�ltek azok hossz� �veken �t rendszeres oktat�sban. A vel�k t�lt�tt �r�k j� alkalmat ny�jtottak neki a besz�lget�sre, a helyes besz�d szab�lyainak gyakorl�s�ra, hiszen ezeket a szab�lyokat oly kem�ny munka �r�n saj�t�totta el. Az illemtant most m�r f�lretette; majd figyel �s ebb�l mindig tudni fogja, mit kell tennie. Ha �pp nem ragadta el a lelkesed�s, mindig r�sen �llt, �s szakadatlanul szemmel tartotta a fiatalemberek minden mozdulat�t, hogy ellesse t�l�k az udvarias viselked�s apr� finoms�gait.

Martin egy ideig csod�lkozott azon, hogy Spencert olyan kevesen olvass�k.

- Herbert Spencer - mondta az az ember, aki a k�nyvt�ri �r�asztaln�l �lt -, persze, persze, az nagy koponya.

De mintha ennek az embernek sejtelme sem lenne r�la, mi lakik ebben a nagy kopony�ban. Martin egy este, amikor Butler is vel�k vacsor�zott, Spencerre terelte a besz�lget�st. Morse keser�en kifakadt az angol b�lcsel� agnoszticizmusa ellen, de megvallotta, hogy nem olvasta az Alapvet� elvek-et. Butler ezzel szemben kijelentette, hogy nem b�rja Spencert, soha egy sort sem olvasott t�le, s eddig eg�szen j�l megvolt n�lk�le is. Martinban k�ts�gek t�madtak. Ha kev�sb� er�s egy�nis�g, tal�n elfogadja az �ltal�nos v�lem�nyt, �s megtagadja Herbert Spencert. � azonban meggy�z�nek tal�lta Spencer fejteget�seit. Ha megtagadn� Spencert - �gy fogalmazta meg mag�nak a dolgot -, az olyan volna, mintha egy navig�tor a tengerbe dobn� az ir�nyt�j�t �s a kronom�ter�t. Minthogy � maga mindjobban megismerte az anyagot, �s t�bb sz�z �r�nak egym�st�l f�ggetlen tan�s�gt�tele is meggy�zte a helyess�g�r�l, tov�bb is komolyan foglalkozott a fejl�d�stannal. Min�l t�bbet tanult, ann�l t�bb betekint�st nyert a tudom�nynak addig ismeretlen ter�leteire, �s unos-untalan csak azon panaszkodott: m�rt is �ll egy nap csak huszonn�gy �r�b�l?

S mert oly r�videk a napok, egyszer csak �gy hat�rozott, hogy abbahagyja az algebr�t �s a m�rtant. A trigonometri�val m�g meg sem pr�b�lkozott. Azt�n kih�zta tanrendj�b�l a vegytant is, �s csak a fizik�t tartotta meg.

- �n nem vagyok szakember - mondta v�dekez�sk�pp Ruthnak -, �s nem is akarok szakember lenni. Szaktudom�ny olyan sok van, hogy egy ember�lt� sem el�g a tizedr�sz�k elsaj�t�t�s�hoz. �nnekem �ltal�nos jelleg� tud�sra van sz�ks�gem. Ha sz�ks�gem lesz a szakemberek eredm�nyeire, majd ut�nan�zek a k�nyveikben.

- De h�t ez m�gsem �r annyit, mintha mag�nak is megvoln�nak az ismeretei - ellenkezett a l�ny.

- Nincs is r� sz�ks�gem. A szakemberek munk�j�b�l mindny�jan mer�thet�nk. Hisz az a feladatuk. Amikor idej�ttem, l�ttam, hogy k�m�nysepr�k dolgoznak a h�zban. A k�m�nysepr�k is szakemberek: ha k�szen lesznek a munk�jukkal, maga is �r�lni fog, hogy tiszta a k�m�ny, pedig semmit sem tud a k�m�ny szerkezet�r�l.

- Att�l tartok, hogy ez a hasonlat kiss� s�nt�t.

Ruth furcs�n n�zett a fi�ra. Martin szemreh�ny�st �rzett ki a tekintet�b�l �s a hangj�b�l. De amikor �gy meg volt gy�z�dve az igaz�r�l...

- Mindazok a gondolkoz�k, akik �ltal�nos k�rd�sekkel foglalkoznak teh�t a vil�g legnagyobb szellemei -, szakemberekre t�maszkodnak. Herbert Spencer is. � is ezer meg ezer kutat� eredm�nyeire �p�tette a maga �ltal�nos�t�sait. Ezer �let is kev�s lett volna hozz�, hogy ezt az eg�sz munk�t � maga v�gezze el. �s ugyanez az eset Darwinnal is. � is azt haszn�lta fel, amire a vir�gtermel�k �s az �llatteny�szt�k j�ttek r�.

- Igaza van, Martin - sz�lt k�zbe Olney. - Maga tudja, mit akar, Ruth pedig nem. Hisz � m�g azt sem tudja, hogy � maga mit akar... Tudom, tudom - folytatta gyorsan Olney, hogy elej�t vegye Ruth ellenvet�s�nek -, maga ezt �ltal�nos m�velts�gnek nevezi. De ha azt akarja, hogy �ltal�nos m�velts�ge legyen, t�k�letesen mindegy, hogy mit tanul. Tanulhat franci�t vagy tanulhat n�metet, vagy ak�r egyiket se tanulja, �s tanuljon eszperant�t, �gy is, �gy is szert tesz arra a bizonyos m�velt t�nusra. G�r�g�t vagy latint ugyan�gy tanulhat ebb�l a c�lb�l, legfeljebb nem veszi majd haszn�t. �gy is m�velt lesz. Ruth p�ld�ul �sz�szt tanult, �s m�r el�g j�l is tudta. Az�ta azonban eltelt k�t �v, �s most tal�n ha erre a verssorra eml�kszik m�g az eg�szb�l: Mindent el�nt�tt a langy �prilisi z�por... Ugye, �gy van valahogy? No de sebaj, de az�rt most m�giscsak m�velt - Olney megint el�be v�gott annak, amit a l�ny mondhatott volna, �s j�t nevetett k�zben. - �n csak tudom. Nemhi�ba j�rtunk egy�tt iskol�ba.

- Maga �gy besz�l a m�velts�gr�l, mintha csak eszk�z volna valaminek az el�r�s�re - t�rt ki most m�r Ruth. A szeme szikr�zott, arc�n piros folt jelent meg. - Pedig maga a m�velts�g a c�l.

- De Martin nem ezt a c�lt akarja el�rni.

- Honnan tudja?

- Nos, Martin, mit akar? - fordult most Olney egyenesen a fi�hoz. Martin nagy k�nban volt. Esd� tekintetet vetett Ruthra.

- �gy van, mit akar? - k�rdezte Ruth is. - Ez majd eld�nti a k�rd�st.

- Persze... term�szetes, hogy m�velt akarok lenni - akadozott Martin. - Nagyon szeretek mindent, ami sz�p, s a m�velts�g finomabb �rz�ket, nagyobb fog�konys�got fejleszt majd bennem a sz�p ir�nt.

Ruth b�lintott; l�tszott, hogy gy�ztesnek �rzi mag�t.

- Bolonds�g - legyintett Olney -, maga is j�l tudja. Martin azon van, hogy �rv�nyes�lj�n, nem pedig, hogy m�vel�dj�k. Az � eset�ben a m�velts�g v�letlen�l n�lk�l�zhetetlen az �rv�nyes�l�shez. Ha vegy�sz akarna lenni, nem lenne sz�ks�ge �ltal�nos m�velts�gre. Martin �r� akar lenni, csak nem meri mondani, mert nem akarja, hogy maga alulmaradjon. �s vajon m�rt akar Martin �r� lenni? - folytatta. - Az�rt, mert nem veti fel a p�nz. Maga m�rt t�mi a fej�t �sz�sszal �s �ltal�nos m�velts�ggel? Mert maga nincs r�szorulva, hogy a saj�t erej�b�l boldoguljon az �letben. Ezzel csak t�r�dj�k az apja. � majd megveszi sz�pen a ruh�it �s minden m�st, amire sz�ks�ge van. Mondja, mi a fen�t �r az az eg�sz, amit tanultunk, maga meg �n meg Artur meg Norman? Nyakig vagyunk �ltal�nos m�velts�ggel, de ha a papa holnap t�nkremegy, holnaput�n alaposan megbukunk a vizsg�n. Maga, Ruth, legjobb esetben tan�t�n� lehetne falun, vagy zen�t tan�thatna valami le�nynevel� int�zetben.

- �s maga mit tudna csin�lni, ha szabad k�rdeznem? - k�rdezte a l�ny.

- Az �gvil�gon semmit. Elmehetn�k napsz�mosnak, �s kereshetn�k napi m�sf�l doll�rt. De lehet, hogy Henley felvenne oktat�nak a vizsgai el�k�sz�t�be - csak lehet, mondom -, mert az is lehet, hogy egy h�t m�lva kir�gna, mert kider�lne, hogy m�g erre sem vagyok j�.

Martin fesz�lten figyelt a vit�ra. Tiszt�ban volt vele, hogy Onleynak igaza van, de bosszantotta, hogy olyan f�lv�llr�l b�nik Ruthtal. K�zben, m�g hallgatta �ket, �j felfog�s alakult ki benne a szerelemr�l. Az �sznek semmi k�ze a szerelemhez. Ha szeretek egy n�t, nem sz�m�t, hogy amit gondol, helyes-e vagy sem. A szerelem az �rtelem f�l�tt �ll. �gy van. Ruth nem �rti eg�szen, mi�rt kell neki �rv�nyes�lnie. Ett�l azonban egy cseppet sem kev�sb� im�dnival�. Ruth �gy im�dnival�, ahogy van, �s ezen mit sem v�ltoztat az, hogy mir�l mit gondol.

Gondolataib�l Olney k�rd�se riasztotta fel.

- Hogy mondja? - vetette oda Olneynak.

- Azt mondtam, rem�lem, nem k�veti el azt a badars�got, hogy m�g a latinba is belem�szik.

- Ugyan! - sz�lt k�zbe Ruth. - A latin m�g t�bb, mint a m�velts�g - a latin minden m�velts�g alapja.

Olney nem t�g�tott.

- Nos, belem�szik a latinba vagy sem?

Martin most komolyan bajban volt. L�tta, hogy Ruth alig v�rja, mit fog felelni.

- Att�l tartok, hogy nem lesz r� id�m - felelte v�g�l -, sz�vesen tanuln�m, de nem lesz r� id�m.

- No, tess�k: Martin nem m�vel�dni akar - ujjongott Olney. - El�rni, csin�lni szeretne valamit.

- De h�t a latin az elme edz�se, arra val�, hogy fegyelmezett� tegye a gondolkoz�st. - Ruth v�rakoz�an n�zett Martinra, mintha arra sz�m�tana, hogy tal�n m�gis megv�ltoztatja majd az �ll�spontj�t. - Tudja, hogy a futballist�knak is edzeni�k kell magukat m�rk�z�s el�tt. A latinnak ugyanez a szerepe a gondolkoz� ember sz�m�ra: edzi az elm�j�t.

- Nevets�ges ostobas�g! Mindny�junknak ezt mondt�k gyerekkorunkban. Csak �pp egyet felejtettek el hozz�tenni. Gondolt�k, �gyis r�j�v�nk k�s�bb magunkt�l is. - Olney sz�netet tartott, hogy n�velje a hat�st, azt�n befejezte a mondatot: - Azt nem tett�k hozz� ugyanis, hogy �riembernek csak tanulnia illik latinul, de latinul tudnia m�r nem illik.

- Ez m�r nem rendes dolog - fakadt ki Ruth. - Tudtam, hogy �gy fogja cs�rni-csavarni a besz�det, hogy oda lyukadjon ki a v�g�n, ahov� akar.

- Lehet, hogy �gyesen csin�ltam - v�gott vissza Olney -, de att�l m�g igazam lehet. Latinul n�lunk csak a patikusok, az �gyv�dek meg a latintan�rok tudnak. Ha Martin valami eff�le akar lenni, akkor persze t�vedtem. No de n�zz�k csak: mi k�ze mindennek Herbert Spencerhez? Martin most fedezte fel Spencert, �s eg�szen t�zbe j�tt t�le. Vajon m�rt? Mert Spencer seg�ts�g�vel eljuthat valahov�. �n azonban sehov� se juthatok el Spencer j�volt�b�l; �s maga �ppoly kev�ss�. De m�rt is akarn�nk mi egy�ltal�n eljutni valahov�? Maga majd f�rjhez megy egyszer; nekem meg el�g, ha azt csin�lom, amit az �gyv�deim �s a t�zsdebizom�nyosaim mondanak, �gyis �k kezelik majd a p�nzt, amit az ap�m r�m hagy.

Olney fel�llt �s menni k�sz�lt. Az ajt�ban megfordult �s m�g egy utols�t d�f�tt:

- Hagyja csak maga b�k�n Martint. Tudja �, mire van legink�bb sz�ks�ge. L�thatja, mit csin�lt m�r eddig is. Szinte sz�d�l�k n�ha, ha l�tom - sz�d�l�k, �s k�zben sz�gyellem magam. M�ris t�bbet tud a vil�gr�l meg az �letr�l meg az emberek hely�r�l a vil�gban �s m�g sok mindenr�l, mint ak�r Artur, ak�r Norman, ak�r �n vagy ak�r maga is, ha m�r err�l van sz� - hi�ba az eg�sz latin- meg francia- meg �sz�sztud�sunk meg az a h�res m�velts�g�nk.

- De hiszen nekem a tan�t�m - felelte lovagiasan Martin. - Ami keveset tudok, azt neki k�sz�nhetem.

- Fen�t! - Olney Ruthra n�zett, �s kaj�n mosoly bujk�lt az arc�n. - Legk�zelebb m�g meg�rem, hogy azt mondja: Spencerre is � h�vta fel a figyelm�t. Milyen k�r, hogy nem igaz! Ruth annyit tud Darwinr�l �s a fejl�d�stanr�l, mint �n a Salamon kir�ly kincs�r�l. Hogy is hangzott a m�ltkor Spencernek az a nyakatekert meghat�roz�sa valamir�l, m�r nem is eml�kszem, mir�l, amit maga olyan sz�pen eldar�lt nek�nk? Tudja, az a bizonytalan, zavaros iz� az egynem�s�gr�l vagy mir�l? Mondja csak el neki gyorsan, �s figyelje, hogy meg�rt-e bel�le csak egy sz�t is. No persze, mert ez nem �ltal�nos m�velts�g, aha... No j�, a viszontl�t�sra - sz�val, ha belem�szik a latinba, h�t tiszteltetem mag�t, Martin.

Martint �rdekelte a vita, de valami bossz�s�got is �rzett eg�sz id� alatt. Mindig csak tanul�sr�l, tant�rgyakr�l, a tud�s cs�kev�nyeir�l volt sz� - a vita iskol�sfi�s hangja sehogy sem illett a belsej�t most is �gy felkavar� nagy dolgokhoz, �g� v�gy�hoz, hogy saskarmokk�nt markol�sra g�rb�lt ujjakkal ragadja meg az �letet -, nem illett ahhoz a kozmikus borzong�shoz, amely mint a f�jdalom has�t bel�, s ahhoz a megr�gz�tt, sz�v�s �rz�shez, hogy egyszer m�g �rr� lesz mindenen. K�lt�h�z hasonl�totta mag�t, akit a haj�t�r�s idegen orsz�g partj�ra vet; mindenest�l elt�lti az idegen vil�g sz�ps�ge, dadogva keresi a szavakat, de hi�ba: nem tud �j honfit�rsainak nyers, barb�r hangj�n dalolni. �gy van ez vele is... Lelke megremeg - s �, mily f�jdalmasan! - a nagy egyetemes dolgok �rint�s�t�l, �s k�zben iskol�s gyermekeknek val� k�rd�sekkel kell b�bel�dnie, �s arr�l kell vitatkoznia, tanuljon-e latint vagy sem.

Mi az �rd�gnek kell ehhez a latin? - k�rdezte, amikor este a t�k�rbe n�zett. - M�rt is nem tudnak a halottak nyugton maradni a s�rjukban! �s egy�ltal�n: m�rt parancsoljanak a halottak nekem �s a bennem �l� sz�ps�gnek? Ami sz�p, az �l, �s nem m�lik el soha. De a nyelvek j�nnek �s mennek. A nyelv a halottak pora.

Azt�n mindj�rt arra gondolt, hogy most milyen j�l foglalta szavakba a gondolatait. Lefek�dt �s nem �rtette, mi�rt nem tud �gy besz�lni akkor is, amikor Ruthtal van. Ha a l�ny jelen van, olyan, mint egy kisdi�k - �gy is besz�l, mint egy kisdi�k.

- Csak id�m legyen - mondta azt�n hangosan. - Csak id�m legyen! Id�, id�, id� - ezt panaszolta �r�kk�.

V�g�l is nem Olney kedv��rt d�nt�tt �gy, hogy nem tanul latint; de Ruth �s ir�nta �rzett szerelme sem v�ltoztatott az elhat�roz�s�n. Neki nincs m�s vagyona, mint az ideje. �s olyan sok minden van a vil�gon, ami fontosabb, mint a latin. Annyi mindent kell tanulnia, amire m�lhatatlanul sz�ks�ge van. S azt�n, �rnia is kell. P�nzt kell keresnie. Eddig m�g sehol sem fogadt�k el az �r�sait. K�t k�ziratcsom�ja utazik v�g n�lk�l egyik szerkeszt�s�gb�l a m�sikba. Hogyan csin�lj�k ezt vajon m�sok? Hossz� �r�kat t�lt�tt olvas�termekben: vizsg�lta, mit �rnak m�sok, kritikus szemmel tanulm�nyozta munk�ikat, �sszehasonl�tgatta �ket a mag��val, �s nem �rtette, sehogy sem �rtette: milyen titkos fog�sra j�ttek r� a t�bbiek, amelynek seg�ts�g�vel el tudj�k helyezni m�veiket?

Csak �mult, milyen rengeteg olyan dolgot nyomtatnak ki, amiben egy fikarcnyi vil�goss�g, �let vagy sz�n sincs. �letnek nyoma sincs ezekben a m�vekben, m�gis szavank�nt k�t centet, ezer szavank�nt h�sz doll�rt fizetnek �rt�k - az a lapkiv�g�s legal�bbis ezt �ll�totta. Nem is �rtette, hogy lehet az, hogy ilyen megsz�ml�lhatatlanul sok novell�t �rnak, amelynek hi�ba olyan k�nnyed, �gyes a st�lusa, a val�s�gnak �s az �letszer�s�gnek nyoma sincs benn�k. Pedig milyen �rdekes az �let, milyen csod�latos! Tele van megoldatlan k�rd�sekkel, gy�ny�r� �lmokkal, h�sies er�fesz�t�sekkel - hogy van az, hogy ezek a novell�k m�gis mindig csak az �let k�zhelyeit �rj�k meg? Martin �rezte mag�ban az �let l�ktet�s�t, az �let l�z�t, gy�trelmes k�nl�d�s�t, vad nekifesz�l�seit. Ez az, amir�l �rni kell! � majd a rem�nytelens�g h�seit dics��ti meg, a szerelem megsz�llottjait, azokat az �ri�sokat, akik minden neh�zs�g �s megpr�b�ltat�s ellen�re, borzalmak �s trag�di�k k�zepette is tov�bb k�zdenek, �s minden erej�ket �sszeszedve maguk al� gy�rik az �letet... A magazinokban k�z�lt novell�k csak a Butlerek, piszkos doll�rhajh�szok dics�s�g�t zengik, �s mindennapi, jelent�ktelen emberk�k mindennapi jelent�ktelen szerelmi �gyeit t�lalj�k fel �jra meg �jra. Mi�rt van ez? Tal�n az�rt, mert a magazinok szerkeszt�i maguk is ilyen mindennapi emberk�k? - k�rdezte Martin. - Vagy... vagy lehet, hogy ezek az �r�k, szerkeszt�k, olvas�k mind, mind f�lnek az �lett�l?

Martin egyetlen szerkeszt�t vagy �r�t sem ismert - ez volt a legf�bb baja. S�t nemcsak �r�t: egy�ltal�n nem ismert olyan embert, aki megpr�b�lkozott valaha az �r�ssal. Nem volt senki, akit�l megk�rdezhetett volna valamit, aki �tbaigaz�t�st vagy - ha csak egy sz�val is - tan�csot tudott volna adni neki. Martin v�g�l m�r abban is k�telkedni kezdett, hogy a szerkeszt�k val�di �l� emberek. Mintha csak kerekek voln�nak egy g�pezetben... Megvan, ez az: az eg�sz nem m�s, mint egy bonyolult g�pezet. � a lelk�t �nti az elbesz�l�seibe, cikkeibe �s verseibe - azt�n �tadja �ket egy g�pezetnek. Gondosan �sszehajtogatja a k�ziratot, hossz� bor�t�kba teszi, mell�rakja a v�laszb�lyeget, azt�n lepecs�teli a bor�t�kot, k�v�l is b�lyeget ragaszt r� �s bedobja egy lev�lszekr�nybe. A bor�t�k v�gigutazik a kontinensen; azt�n bizonyos id� eltelt�vel a post�s visszahozza neki a k�ziratot egy m�sik hossz� bor�t�kban; rajta, van a k�zirathoz mell�kelt v�laszb�lyeg. Az �t t�ls� v�g�n - a szerkeszt� hely�n - nem ember �l, hanem egy szellemes fogasker�kszerkezet, amely �tteszi a k�ziratot egyik bor�t�kb�l a m�sikba, �s felragasztja a v�laszb�lyeget. Olyan az eg�sz, mint az automata, bedobja az ember a hatosait, mire a g�p kattan egyet, �s kidob egy csomag r�g�gumit vagy egy t�bla csokol�d�t. Azon m�lik minden, melyik ny�l�sba dobja be az ember a pennyt: eszerint kap csokol�d�t vagy r�g�gumit. Nem m�s a szerkeszt�automata sem. Egyik ny�l�s�b�l csekkek esnek ki, a m�sikb�l "Nem k�z�lhet�" c�dul�k. � eddig m�g csak az ut�bbi ny�l�st tal�lta meg...

�pp a "Nem k�z�lhet�" c�dul�k tett�k teljess� a folyamat ijeszt� g�piess�g�t. Egyik c�dula olyan volt, mint a m�sik. Martin m�r t�bb sz�zat kapott - egyes r�gebbi k�zirataira m�r egy tucatot is, ha ugyan t�bbet nem. Ha csak egy sort, egyetlenegy szem�lyes sort kapott volna, csak egyszer is, amikor visszautas�tott�k a k�zirat�t, a fi� m�r boldog lett volna. De eddig m�g nem akadt szerkeszt�, aki ilyen �letjelt adott volna mag�r�l. Lehet-e vajon ebb�l m�sra k�vetkeztetni, mint hogy az �t t�ls� v�g�n nem emberek vannak, csak j�l megolajozott kerekek, amelyek sim�n forognak egy g�pezetben?

Martin igazi harcos volt. Eg�sz lelk�vel belevetette mag�t a k�zdelembe, makacsul kitartott, �s att�l sem riadt volna vissza, hogy ak�r �vekig etesse a g�pezetet. Most azonban m�r majdnem elv�rzett... N�h�ny hete volt m�g tal�n a k�zdelemre - �vekr�l m�r sz� sem lehetett. Koszt-kv�rt�ly sz�ml�ja h�tr�l h�tre k�zelebb juttatta a teljes �sszeoml�shoz, �s ugyanilyen s�lyos v�rvesztes�get jelentett a negyven k�zirat b�lyegk�lts�ge is. M�r k�nyveket sem v�s�rolt. Apr�s�gokon igyekezett takar�koskodni, hogy legal�bb elod�zza az elker�lhetetlen v�get. A takar�koskod�shoz azonban nem �rtett. �t doll�rt adott ruh�ra egyik testv�r�nek, Mariann-nak, s ezzel megint egy teljes h�ttel jutott k�zelebb a v�ghez.

Vaks�t�ts�gben k�szk�d�tt, azt sem l�tta, ki ellen hadakozik. Tan�csot, b�tor�t�st senkit�l sem kapott. Mindenfel�l a k�ts�gbees�s meredt r�. Most m�r Gertrud is gyanakodva tekintett r�. Testv�ri szeretet�ben eddig csak eln�zte, hogy (� legal�bbis �gy �rezte) olyan bolondos az �ccse, most azonban - ugyancsak testv�ri ragaszkod�sb�l - kezdett m�r nyugtalankodni. Az volt az �rz�se, hogy az � h�bortos �csik�je lassacsk�n komolyan meg�r�l. Martin tudta ezt, �s ez sokkal jobban f�jt neki, mint Bernard Higginbotham leplezetlen megvet�se �s folytonos csipkel�d�se. A fi� b�zott mag�ban, de ezt a bizalmat senki sem osztotta meg vele. Hiszen m�g Ruth sem b�zott benne... A l�ny jobban szerette volna, ha Martin csak a tanul�ssal t�r�dik, �s ha ny�ltan nem foglalt is �ll�st ellene, soha egy sz�val sem helyeselte, hogy Martin �r�ssal foglalkozik.

A fi� sohasem mondta Ruthnak, hogy szeretn� megmutatni neki az �r�sait. K�nyes �rz�kenys�ge mindig visszatartotta ett�l. Azt is tudta, hogy Ruth most nagyon nekifek�dt az egyetemen a tanul�snak, �s �gy �rezte: nem szabad elrabolnia az idej�t. Amikor azonban megkapta az oklevel�t, Ruth maga k�rte �t arra, hogy mutasson valamit abb�l, amit csin�lt. Martin �szott a boldogs�gban, de csupa szorong�s volt. �me, most b�r�ja el� l�p... Hiszen Ruth okleveles b�lcs�sz, k�pzett tan�rokt�l tanult irodalmat. Lehet, hogy a szerkeszt�k is szakavatott b�r�k - de Ruth, az m�giscsak m�s. � biztosan nem nyom "Nem k�z�lhet�" c�dul�t a kez�be. Azt sem mondja, hogy ha a munk�ja most nem is k�z�lhet�, ez m�g nem okvetlen�l jelenti azt, hogy nem j�. Ruth �gy fog besz�lni, mint ahogy egy �rz� emberhez illik, gyorsan, vil�gosan, amint szokott. A legfontosabb azonban az, hogy a l�ny megl�tja majd v�gre az igazi Martin Edent. �r�sai megmutatj�k majd neki a sz�v�t, a lelk�t - a l�ny v�gre meg�rt valamit, ha m�goly keveset is, az � �lmaib�l �s a benne fesz�l� er�b�l.

Martin �sszeszedte n�h�ny novell�j�nak m�solat�t. Egy percig habozott, azt�n mell�j�k tette a Dalok a tengerr�l c�m� k�ltem�nyt is. Egy j�niusi d�lut�n ker�kp�rra �ltek, �s kir�ndultak a hegyekbe. Most fordult el� m�sodszor, hogy kettesben mentek valahov�. A f�lledt meleget csak a tenger fel�l f�v� �d�t� szell� friss�tette fel. Martint m�lys�gesen �thatotta az az �rz�s, hogy minden csod�latos rendben van a vil�gon, s hogy nincs jobb dolog, mint �lni �s szeretni. Ker�kp�rjaikat az �t sz�l�n hagyt�k, s felkapaszkodtak egy kis halom kop�r tetej�re, ahonnan mindenfel� el lehetett l�tni. A sz�rad� f� lehelete �des j� szagokkal �s m�ly nyugalommal t�lt�tte meg a leveg�t.

- A f� elv�gezte a maga dolg�t - mondta Martin, amikor Ruth le�lt a kab�tj�ra, � pedig elny�jt�zkodott, �s szorosan hozz�simult a meleg f�ldh�z. M�lyen besz�vta a s�rgul� f� �des illat�t, amely �t- meg �tj�rta az agyat, �s gondolatait az egyes jelens�gekt�l az egyetemes fel� r�p�tette.

- Bet�lt�tte rendeltet�s�t - folytatta, �s gy�ng�den v�gigsim�tott egy els�rgult sz�racsk�t. - Milyen t�relmetlen�l fesz�lt benne az �let akarata, m�g vigasztalanul �ml�tt r� a t�li es�... hogyan k�szk�d�tt a kora tavaszi viharokkal... Azt�n kibontotta a vir�gait, leste a rovarokat �s a m�heket, sz�tsz�rta magvait a vil�gba, megtett mindent, amit rendeltet�se s az �let k�v�nt t�le �s...

- Mi�rt n�z mindig mindent ilyen borzaszt�an gyakorlatias szemmel? - szak�totta f�lbe a l�ny.

- Nyilv�n az�rt, mert fejl�d�stannal foglalkozom. De hogy �szinte legyek, csak most leg�jabban ny�lt ki �gy a szemem.

- �n ink�bb att�l tartok, hogy ha mindent ennyire gyakorlati szempontb�l n�z, v�g�l meg sem fogja m�r l�tni a sz�ps�get. Elpuszt�tja a sz�ps�get, mint a gyerek, ha lepk�t fog, �s let�rli a sz�nes port a sz�rny�r�l.

Martin a fej�t r�zta.

- A sz�ps�gnek is van �rtelme. �n azonban eddig nem tudtam, hogy mi az. Egyszer�en elfogadtam a sz�ps�get mint olyan valamit, aminek nincs k�l�n�sebb �rtelme... �ppen csak sz�p, minden ok �s �sszef�gg�s n�lk�l. Nem tudtam a sz�ps�gr�l semmit. Most azonban m�r tudom... helyesebben, m�r kezdem tudni, hogy mi az. Ami�ta tudom, m�rt f�sz�l ez a f�sz�l, ami�ta ismerem azokat a l�thatatlan vegyi folyamatokat a napban, az es�ben �s a f�ldben, amelyek azz� tett�k, sokkal szebbnek l�tom a f�sz�lat. Amikor az er� �s az anyag m�k�d�s�re �s a bensej�kben lej�tsz�d� harcra gondolok, �gy �rzem, h�sk�ltem�nyt tudn�k �rni a f�sz�lr�l.

- Milyen j�l tud besz�lni - sz�lt sz�rakozottan a l�ny.

Martin �szrevette, hogy Ruth f�rk�sz�en n�z r�. Erre egyszerre megzavarodott, �s a f�le t�v�ig elv�r�s�d�tt.

- H�t rem�lem, egyszer majd csak megtanulok besz�lni - ny�gte ki v�gre. - Hisz mindig azt hiszem, oly sok minden van bennem, amit el kellene mondanom. De ez valami olyan �ri�si dolog... Sohasem siker�l �gy igaz�n elmondanom, ami bennem van. Sokszor �gy �rzem, az eg�sz vil�g, az eg�sz �let, minden �nbel�m k�lt�z�tt, �s azt k�veteli t�lem, hogy �n besz�ljek helyette. Ilyenkor �rzem - m�rt is nem tudom ezt jobban megmagyar�zni! -, ilyenkor �rzem, milyen nagyszer� dolog ez - �s azt�n, amikor megpr�b�lok besz�lni, �gy gagyogok, mint egy kisgyerek. Rettent� neh�z dolog, ak�r �gy besz�lni, ak�r �gy �rni, �gy form�lni �t szavakk� az ember �rz�seit �s benyom�sait, hogy abban, aki olvassa vagy hallgatja, ugyanolyan �rz�sekk� �s benyom�sokk� v�ltozzanak vissza a szavak. Isteni feladat ez! N�zze csak: a f�be temetem az arcomat, �s ahogy besz�vom a f� lehelet�t, ezer meg ezer gondolat �s k�p rajzik fel bennem. A mindens�g lehelete az, amit magamba sz�vok. Most tudom csak, mi a dal �s mi a kacag�s, mi az �r�m �s mi a k�n, mi a k�zdelem �s mi a hal�l... K�peket l�tok magam el�tt, mintha csak a f� illata sugallta volna �ket. �s szeretn�m mindezt elmondani - mag�nak meg az eg�sz vil�gnak. De hogyan? De hogyan? Hisz szinte b�na a nyelvem! Tess�k, most is, ahogy megpr�b�lom �l�sz�val elmondani mag�nak, hogyan hat r�m a f� illata - nem siker�l. Olyan gy�moltalanul besz�lek - alig tudom jelezni, hogy mir�l is van sz�. Semmi �rtelme sokszor annak, amit mondok, tudom, �rzem. Pedig val�s�ggal fojtogatja a torkomat, �gy szeretn�k mindent elmondani. De h�t ha nem lehet! - Martin elkesered�s�ben �g fel� r�zta az �kl�t. - Tudom, hogy abb�l, amit mondok, ezt nem lehet meg�rteni! Nem tudom elmondani, amit akarok.

- Dehogynem. Ink�bb nagyon is j�l besz�l - bizonygatta Ruth. - Gondoljon csak arra, mennyit haladt m�r az alatt a r�vid id� alatt is, ami�ta �n ismerem. Butler ismert sz�nok. V�laszt�sokn�l mindig felk�ri a helyi bizotts�g, hogy mondjon kortesbesz�deket. �s maga a m�ltkor, a vacsor�n�l m�gis ugyanolyan j�l besz�lt, mint �. Butler �ppen csak fegyelmezettebb volt. Maga t�ls�gosan t�zbe j�n, de ez majd elm�lik, ha gyakorlatra tesz szert. Biztos, hogy j� sz�nok lenne mag�b�l. Sokra viheti m�g... ha maga is �gy akarja. Parancsol� egy�nis�g... Biztosan tud embereket vezetni. M�rt ne siker�lne b�rmi, amihez hozz�fog, ugyan�gy, amint siker�lt kijav�tania a besz�d�t? Biztos, hogy j� �gyv�d lenne p�ld�ul. Felt�nne a politik�ban is. Semmi, de semmi akad�lya sincs, hogy ugyanolyan sikereket �rjen el, mint Butler. �s rossz em�szt�s n�lk�l - tette hozz� mosolyogva.

Sok�ig besz�lgettek. A l�ny a maga kedves, kitart� m�dj�n �jra meg �jra visszat�rt r�: milyen fontos, hogy szil�rdan megalapozott m�velts�ge legyen az embernek, s mekkora el�ny�kkel j�r a latin nyelv tanul�sa, amely hozz�tartozik ehhez az alapm�velts�ghez, ak�rmilyen p�ly�ra megy is az ember. Elmondta azt is, hogyan k�pzeli � a sikeres embert. Ez a k�p nagyban-eg�szben az apj�ra hasonl�tott, n�h�ny f�lreismerhetetlen von�st �s sz�nfoltot azonban Butler egy�nis�ge szolg�ltatott hozz�. Martin hanyatt fek�dt a gyepen, �s szomjas f�llel leste a l�ny minden szav�t. Le nem vette volna szem�t a sz�j�r�l, gy�ny�rk�d�tt ajk�nak minden mozdulat�ban. Az agya azonban nem fogadta be, amit Ruth mondott. Azok a k�pek, amelyeket a l�ny el�je vet�tett, egy�ltal�n nem cs�b�tott�k. Sajgott benne valahol a csal�d�s, de enn�l sokkal er�sebb volt a l�ny ir�nt �rzett szerelme. Ruth eg�sz id� alatt egy sz�t sem sz�lt az �r�sair�l. A k�ziratok, amelyeket az�rt hozott el, hogy felolvassa �ket, mellette hevertek a f�ld�n, �s senki sem t�r�d�tt vel�k.

A besz�lget�s egyik sz�net�ben Martin v�gre feln�zett az �gre: n�zte, milyen magasan van m�g a nap, s kez�be vette a k�ziratokat, hogy felh�vja r�juk Ruth figyelm�t.

- Ejnye, err�l eg�szen megfeledkeztem - sz�lt erre gyorsan a l�ny. - Pedig nagyon szeretn�m hallani.

Martin felolvasott neki egy elbesz�l�st, amelyre b�szke volt; azt gondolta, hogy ez a legislegjobbak k�z�l val�. Az �let bora c�met adta ennek az elbesz�l�snek. Most, hogy felolvasta, megint ugyan�gy megr�szegedett ett�l a bort�l, mint akkor, amikor �rta. M�r az eredeti elgondol�sban is volt valami var�zs, �s ezt most m�g fokozta a kimondott szavak var�zsa �s hangulata. Ugyanaz a t�z �s szenved�ly lobbant l�ngra benne megint, mint amikor �rta az elbesz�l�st. A lelkesed�s �gy mag�val ragadta, hogy teljesen vak �s s�ket volt a m� hib�ival szemben. De nem �gy Ruth. Az � gyakorlott f�le felfedezte a gy�nges�geket, a t�lz�sokat, a kezd� �r� fontoskod�sait, �s azt is nyomban �szrevette, ha a mondat ritmusa botladozott vagy s�nt�tott valahol. Pedig m�skor alig vette �szre a sz�veg ritmus�t; csak olyankor figyelt r�, amikor nagyon is dag�lyosnak �rezte a st�lust; ilyenkor s�rtette a f�l�t az �r�s m�kedvel� jellege. V�g�l is ez a v�lem�ny alakult ki benne az eg�sz elbesz�l�sr�l: m�kedvel� �r�s... Ezt azonban nem mondta meg Martinnak. Amikor a fi� befejezte a felolvas�st, csak n�h�ny kisebb hib�t emelt ki, s azt mondta, hogy tetszik neki az elbesz�l�s.

Martin csal�d�st �rzett. Azt, hogy a l�nynak igaza van, bel�tta. De valahogy azt �rezte: nem az�rt mutatta meg Ruthnak a munk�j�t, hogy kijav�tsa, mint egy iskolai dolgozatot. Nem a r�szletekr�l van most sz�. A hib�k majd magukt�l is rendbe j�nnek egyszer. Azokat majd csak kijav�tja valahogy - majd megtanulja, hogyan kell kijav�tania �ket. Martin �gy �rezte, megl�tott az �letben valami nagyszer�t, �s ezt a valamit pr�b�lta belefoglalni az elbesz�l�sbe. Ezt olvasta fel a l�nynak: azt a nagyszer� valamit, ami r�sze az �letnek, nem pedig mondatszerkezeteket �s kett�spontokat. Azt szerette volna, ha Ruth vele egy�tt �rzi azt a nagyszer� valamit, ami eg�szen az � saj�tja, hiszen a maga szem�vel l�tta, a maga agy�val fogta fel, maga foglalta szavakba - ezekbe a szavakba, amelyeket � maga �rt le erre a pap�rlapra. Teh�t nem siker�lt! Csak erre az eredm�nyre jutott mag�ban. Tal�n igazuk van a szerkeszt�knek. �rezte azt a nagyszer� valamit, ez biztos, de nem siker�lt szavakba foglalnia. Csal�d�s�t azonban elpal�stolta, k�nnyed hangon egyet�rtett Ruth b�r�l� megjegyz�seivel. A l�ny �szre sem vette, hogy Martin a lelke legm�ly�n nem �rt egyet vele.

- Itt van ez a m�sik. Azt a c�met adtam neki: A faz�k. - Azzal kivette a bor�t�kb�l a k�ziratot. - M�r �t vagy hat k�peslap is visszautas�totta. �n m�gis j�nak tartom. Voltak�pp nem tudom, mit gondoljak r�la; az az egy azonban biztos, hogy valamit megfogtam benne. Lehet k�l�nben, hogy mag�ra nem hat �gy, mint, r�m. R�vid az eg�sz - nem t�bb mint k�tezer sz�.

- Borzaszt�! - ki�ltott fel a l�ny, amikor Martin befejezte a novella felolvas�s�t. - Sz�rny�! Ki sem tudom mondani, milyen sz�rny�!

Martin titkos megel�ged�ssel l�tta, hogy Ruth els�pad, tekintete maga el� mered, �kl�t g�rcs�sen �sszeszor�tja. Ez�ttal siker�lt h�t! M�giscsak �tadta valahogy az agy�ban gomolyg� k�peket �s �rz�seket. Igen. Ez telibe tal�lt. Tetszik-e a l�nynak az elbesz�l�s vagy sem, az most mindegy: csak az a fontos, hogy megragadta �s hatalm�ba ker�tette. �me mozdulatlanul �l �s figyel, �s nem gondol m�r a r�szletekre.

- Mert �let - mondta Martin -, �s az �let nem mindig sz�p. �s lehet, hogy az�rt, mert �n valami k�l�n�s f�b�l vagyok faragva, �n l�tok benne valami sz�pet is. �s �gy �rzem, megt�zszerezi m�g ezt a sz�ps�get, hogy �pp ilyesmiben jelentkezik...

- De h�t az a szeg�ny asszony mi�rt nem... - szak�totta f�lbe Ruth. Nem arra felelt, amit a fi� mondott. Azt�n m�gsem mondta ki a gondolat�t, hanem felki�ltott: - Nem, nem! Ez aljas! Ez nem sz�p! Ez ut�latos!

Martinnak mintha meg�llt volna egy pillanatra a sz�vver�se. Ut�latos! Ez �lm�ban sem jutott esz�be. Nem is ezt akarta kihozni a t�m�b�l. L�ngbet�kkel �llt a szeme el�tt az eg�sz kis t�rt�net, de ak�rmilyen ragyog�an volt megvil�g�tva, nem tudott felfedezni benne semmi ut�latost. A sz�ve �jra dobogni kezdett. Nem, nem �benne van a hiba...

- M�rt nem v�laszt ink�bb valami sz�p t�m�t? - mondta a l�ny. - Hiszen tudjuk, hogy vannak a vil�gon ut�latos dolgok, de ez nem ok arra, hogy...

Ruth tov�bb folytatta m�g a m�ltatlankod�s�t, de Martin m�r nem figyelt r�. Mosolygott mag�ban, amikor a l�ny sz�zies arc�ra pillantott. Milyen �rtatlan, milyen meghat�an �rtatlan ez az arc! Ha r�n�z, mindig �gy �rzi: �bel� is �t�rad a tisztas�ga, megtiszt�tja �t is minden salakt�l, s valami f�ld�nt�li ragyog�st �raszt k�r�je, amely oly h�v�s, l�gy �s b�rsonyos, mint a csillagok f�nye. Tudjuk, hogy vannak a vil�gon ut�latos dolgok! Martin azzal a gondolattal j�tszott mag�ban: ugyan mit tudhat err�l Ruth? Olyan elandalodva gy�ny�rk�d�tt ebben a gondolatban, mint egy b�b�jos tr�f�ban. Azut�n egy villan�sra minden r�szlet�vel maga el�tt l�tta az �let szennyes tenger�t, amelyet oly j�l ismert, hiszen oly sokszor kereszt�l-kasul haj�zott rajta. Megbocs�totta Ruthnak, hogy nem �rti meg ezt az elbesz�l�st. Nem, nem az � hib�ja, hogy nem �rti. Martin h�l�t adott az istennek, hogy Ruth �gy sz�letett �s �gy n�tt fel, hogy ilyen �rtatlan maradhatott. Ann�l ink�bb ismeri � az �letet... Ismeri minden aljass�g�t �s minden sz�ps�g�t, �s tudja, hogy minden mocsk�val egy�tt az �let m�gis milyen nagyszer�! Istenuccse! - lesz m�g err�l mondanival�ja a vil�g sz�m�ra. A szentek, a mennyben - hogyne lenn�nek tiszt�k �s mocsoktalanok? �ket ugyan nem illeti ez�rt dics�s�g. De a szentek, akik a s�rban �lnek - ez, ez az �r�k csoda! Ez�rt �rdemes �lni - az�rt, hogy az ember l�ssa, hogyan emelkedik ki a b�n fert�j�b�l az erk�lcsi nagys�g - az�rt, hogy kiemelkedj�k bel�le � maga is, �s ahogy kezd tisztulni a szeme, el�sz�r pillantsa meg hom�lyosan a t�volban dereng� sz�ps�get. Az�rt �rdemes �lni, hogy l�ssa az ember: minden gy�nges�gb�l, gyarl�s�gb�l, b�nb�l, minden feneketlen aljass�gb�l hogyan emelkedik ki az er�, az igazs�g �s a l�lek...

Martin f�l�t hirtelen meg�t�tte a l�ny n�h�ny mondata.

- Olyan k�z�ns�ges az eg�sz... Pedig oly sok felemel� dolog is van a vil�gon! Gondoljon csak az In Memoriam-ra.

Martin azt akarta mondani: gondoljon Ruth ink�bb a Locksley Hall-ra. M�r majdnem kimondta a gondolat�t, amikor megint mag�val ragadta egy l�tom�s. N�zett, n�zett a l�nyra: ez h�t az � fajt�j�nak a n�st�nye... Sz�z- �s sz�zezer �ven �t k�szott, m�szott egyre feljebb �s feljebb az �let �gbe ny�l� l�tr�j�n, m�g az erjed� �sanyagb�l v�gre el�rt a l�tra legfels� fok�ra, s lett bel�le ez a Ruth, ez a p�ratlan, tiszta, sz�p, isteni valaki... ez a Ruth, aki megismertette vele, Martin Edennel, a szerelmet, bel��nt�tte a tisztas�g ut�ni s�v�rg�st, �s bel�oltotta azt a v�gyat, hogy megtapasztalja az istens�get - �, Martin Eden, aki a v�get nem �r� teremt�s sz�mtalan halva sz�letett pr�b�lkoz�s�n �s elt�velyed�s�n kereszt�l ugyanolyan csod�latos m�don jutott a kavarg� s�rb�l egyre f�ljebb �s f�ljebb. Milyen izgalmas, milyen nagyszer�, milyen csod�latos ez! Itt van a t�ma: ezt kell meg�rnia... csak megtal�ln� hozz� a szavakat! A mennyb�li szentek - �, azok csak szentek, s m�g magukon sem tudnak seg�teni. � azonban f�rfi!

Ruth hangj�t hallotta:

- Mag�ban nagy er� van... Milyen k�r, hogy nem tartja f�ken!

- Olyan vagyok, mint egy elef�nt a porcel�n�zletben, mi? - k�rdezte, mire a l�ny elmosolyodott.

- Fejlesztenie kellene a kritikai k�szs�g�t, kellene valamit adnia a j� �zl�sre, a finoms�gra, az �rnyalatokra is.

- Persze, t�l mer�sz vagyok - d�nny�gte a fi�.

Ruth helyesl�en mosolyogva v�rta a k�vetkez� elbesz�l�st.

- Nem tudom, hogy lesz maga ezzel a t�rt�nettel - menteget�z�tt Martin. - Furcsa hist�ria ez. F�lek, hogy t�l m�lyre is mentem... Pedig j�t akartam. Ne t�r�dj�k, k�rem, az apr� r�szletekkel. Csak arra figyeljen: �rez-e benne valami nagyot? Mert van benne valami nagy, van benne valami igaz - persze k�nnyen lehet, hogy nem siker�lt olyan vil�goss� tennem, ahogy kellett volna.

Belefogott a felolvas�sba. K�zben n�zte a l�nyt. V�gre, v�gre eljutott hozz�, gondolta. Ruth mozdulatlanul, l�legzet�t visszafojtva hallgatta Martint; kit�gult szemmel n�zett r�, m�g a szempill�ja sem rezd�lt. A fi� figyelte, hogyan ragadja mag�val a m�b�l ki�rad� var�zs.

Martin ezt a c�met adta elbesz�l�s�nek: Kaland. Az eg�sz t�rt�net a kaland felmagasztal�sa volt - de nem az olyan kaland�, amilyent minden kalandos elbesz�l�sben tal�l az ember, nem: a legnagyobb kaland�, az �let�, amely, mint k�rlelhetetlen hajcs�r, egyform�n sz�rny�, ak�r b�ntet, ak�r jutalmaz, hitszeg� �s kisz�m�thatatlan, embertelen t�relmet k�vetel, nappal a k�ts�gbees�sbe kergeti az embert, �s �jjel megt�ri a csontj�t, �hs�gbe, szomj�s�gba, senyveszt� l�zakba, lass� hal�d�sba, pokoli retteg�sekbe tasz�tja... s azut�n t�nd�kl� dics�s�get ny�jt vagy s�t�t hal�lt. V�ren, ver�t�ken, rovarok cs�p�s�n, ronda, aljas �lm�nyek hossz� sor�n �t emeli fel az embert kir�lyi cs�csokra, isteni alkot�sokig.

Ez, ez mind �s m�g sok minden m�s is benne volt ebben az elbesz�l�sben. Martin azt hitte, ez t�lti el forr�s�ggal a l�nyt, am�g ott �l �s hallgatja a t�rt�netet. Ruthnak f�nylett a szeme, halv�ny arca kipirult; amikor az elbesz�l�s v�ge fel� k�zeledett, �gy t�nt Martinnak, mintha a l�ny zokog�ssal k�szk�dn�k. Val�ban: Ruthot forr�s�g j�rta �t - �s Martin m�gis t�vedett. Nem az elbesz�l�s hatott �gy a l�nyra, hanem � maga. Maga az elbesz�l�s nemigen tetszett Ruthnak. A Martinb�l kisug�rz� energia k�t�tte le, az a t�l�rad� er�, amelyet olyan j�l ismert. �gy �rezte, meg�ti s �t- meg �tj�rja �t az az er�, amelyet a fi� teste val�s�ggal ont mag�b�l. A furcsa az volt a dologban, hogy a fi� energi�ja �pp az elbesz�l�sben l�ktetett - mint valami csatorn�n, �gy �ramlott kereszt�l rajta ereje a l�ny fel�. Ruth azonban csak mag�t az er�t �szlelte, s azt, hogy mi k�zvet�ti fel� ezt az er�t, �szre sem vette. Amikor az ember azt hitte volna, hogy mag�val ragadta, amit Martin �rt, voltak�pp eg�szen m�svalami ker�tette a hatalm�ba, amihez az elbesz�l�snek semmi k�ze sem volt: egy sz�rny�, vesz�lyes gondolat, amely k�retlen�l f�szkelte be mag�t a l�ny agy�ba. Ruth azon kapta rajta mag�t, hogy a h�zass�gr�l �br�ndozik, s megd�bbent, amikor �szrevette, hogy ez a gondolat sz�v�san, egyre nagyobb izgalommal t�lti el. Nem l�nyhoz ill� ez a gondolat... Egy�ltal�n nem illik �hozz�... N� volta m�g sohasem okozott Ruthnak nyugtalans�got. Tennyson k�lt�szet�nek �lomvil�g�ban �lt eddig, s nem is �rtette meg teljesen e mesteri finoms�g� k�lt� mesterien finom utal�sait azokra a durvas�gokra, amelyek m�g a kir�lyn�knek �s lovagjaiknak kapcsolataiba is betolakodnak. Ruth m�g nem �bredt fel, de most bels� vil�g�nak minden ajtaj�n t�relmetlen�l d�r�mb�lt az �let. Esze r�m�lten s�rgette, hogy z�rja be �s reteszelje el az ajt�kat, �rz�kei azonban arra �szt�k�lt�k, hogy t�rjon ki sz�lesre minden kaput, �s h�vja be mag�hoz ezt a csod�latos idegen vend�get.

Martin meg volt el�gedve a hat�ssal, �s alig v�rta, hogy a l�ny kimondja v�gre az �t�letet. Abban, hogy mi lesz az �t�let, egy percig sem k�telkedett. Eg�szen elk�pedt, amikor Ruth csak annyit mondott:

- Sz�p...

- Igaz�n sz�p - ism�telte egy id� m�lva, most m�r nyomat�kosabban.

Persze hogy sz�p... De h�t van benne valami - valami, ami t�bb, mint sz�ps�g, valami, aminek a f�nye �thatol mindenen, �s kezes szolg�l�j�v� teszi a sz�ps�get. Martin sz�tlanul meredt maga el� a f�ldre, mintha egy nagy k�ts�g ijeszt� k�rvonalai terpeszkedn�nek el a l�ba el�tt egyre sz�lesebben. M�gsem siker�lt teh�t! M�gsem tudta �gy meg�rni, hogy meg lehessen �rteni! Valami olyan nagyot l�tott meg, amihez hasonl� kev�s van a vil�gon - �s nem tudta kifejezni!

- Mi a v�lem�nye a... - zavarban volt �s habozott egy percig, mert el�sz�r pr�b�lt haszn�lni egy idegen sz�t - ...az elbesz�l�s mot�vum�r�l?

- Az, hogy zavaros - felelte a l�ny. - K�r�lbel�l ez is az egyetlen �szrev�telem. Pr�b�ltam k�vetni a cselekm�nyt, de t�l sokfel� �gazik. T�ls�gosan b�besz�d�. Annyi oda nem tartoz� anyagot visz a t�rt�netbe, hogy a cselekm�ny v�g�l elakad.

- De h�t az a f�mot�vum - sietett Martin a magyar�zattal. - Az �ppen a minden m�son �t�t� nagy mot�vum: a kozmikus, az egyetemes. �pp azt pr�b�ltam meg, hogy ez mindig egy�tt haladjon mag�val a t�rt�nettel, amely tulajdonk�ppen csak a fel�leten mozog. �reztem is, hogyan kellene megcsin�lnom, m�gis rosszul csin�ltam meg, �gy l�tszik. Nem siker�lt kihoznom bel�le, amit akartam. No, de megtanulom egyszer m�g ezt is.

Ruth ezt m�r nem tudta k�vetni. Igaz, hogy okleveles b�lcs�sz volt, de Martin t�ll�pett m�r az � korl�tain. Ezt persze nem tudta; azt hitte, az�rt nem �rti meg Martint, mert az zavarosan fejezi ki mag�t.

- T�ls�gosan terjeng�s ez az �r�s - mondta m�g -, de helyenk�nt az�rt sz�p.

A l�ny hangja mintha valahonnan t�volr�l j�tt volna. Martin azon t�prengett m�r, felolvassa-e Ruthnak a Dalok a tengerr�l-t. Amint ott fek�dt hanyatt a f�ld�n, tompa k�ts�gbees�s fogta el. A l�ny f�rk�szve n�zett r�, �s maga sem tudta, mi�rt, cs�k�ny�sen �jra meg �jra visszat�rt agy�ba az az el�bbi furcsa gondolat... Egyre csak a h�zass�gra gondolt. Egyszerre csak megsz�lalt:

- Szeretne h�res lenni?

- Igen. Egy picit... - vallotta meg a fi�. - Ez is hozz�tartozik a nagy kalandhoz. De nem az sz�m�t, hogy h�res-e az ember, hanem, hogy hogyan lesz azz�. Hiszen az �n sz�momra a h�rn�v csak eszk�z volna, valami eg�szen m�snak az el�r�s�re. Ez�rt - az�rt, hogy ezt el�rjem - szeretn�k csak h�res lenni.

A maga kedv��rt - voltak�pp ezt szerette volna mondani. �s tal�n mondta volna is, ha Ruthnak tetszett volna, amit az im�nt felolvasott neki.

Ruth k�zben azon t�prengett: milyen p�lya �llhat vajon nyitva a fi� el�tt? Annyira elfoglalta ez a gondolat, hogy fel sem mer�lt benne a k�rd�s: mi lehet az a v�gs� valami, amire Martin az el�bb c�lzott. Irodalmi �rv�nyes�l�sre nem sz�m�that a fi�. Err�l Ruth szent�l meg volt gy�z�dve. Ezt bizony�totta ezzel a mai m�kedvel�i, kamaszos produkci�j�val is. Besz�lni j�l tud, irodalmi eszk�z�kkel azonban nem tudja kifejezni mag�t. �sszehasonl�totta vele Tennysont, Browningot meg kedves pr�za�r�it, �s az �sszehasonl�t�s rem�nytelen�l balul �t�tt ki a fi� sz�m�ra. Martinnak azonban mindezt nem t�rta fel. Id�t akart m�g nyerni - erre k�sztette az a megmagyar�zhatatlan �rdekl�d�s, amelyet a fi� ir�nt �rzett. Hiszen az, hogy Martin �rni akar, v�gre is egy kis gy�nges�g csup�n, amelyet a fi� majd kin� id�vel. Akkor majd komolyabban fogja venni az �letet. �s biztosan sikere is lesz. Hisz annyi ereje van, hogy nem is vallhat kudarcot... csak azt az �r�st hagyn� m�r abba!

- Szeretn�m, ha megmutatn� nekem minden �r�s�t, Mr. Eden - mondotta.

Martin elv�r�s�d�tt �r�m�ben. Annyi bizonyos, hogy �rdekli Ruthot, amit �r. � legal�bb nem ad neki "Nem k�z�lhet�" c�dul�t. Egyet-m�st sz�pnek is tal�lt a munk�iban; ez volt az els� biztat�s, amelyet �let�ben kapott.

- Persze, persze, mindent - mondta lelkes hangon. - �s meg�g�rem mag�nak, Miss Morse, hogy ny�lbe �t�m �n ezt. M�ris messzire jutottam, j�l tudom, de m�g sokkal messzebbre kell jutnom. Nem fogok t�g�tani, m�g ha n�gyk�zl�b kell is v�gigj�rnom az utat. - Felemelt egy k�ziratcsom�t. - Itt vannak a Dalok a tengerr�l. Majd ha hazamegy, odaadom; olvassa el, amikor egyszer r��r. De meg kell �g�rnie, hogy �szint�n megmondja r�luk a v�lem�ny�t. Tudja, nekem f�k�ppen egy dologra van sz�ks�gem: kritik�ra. Nagyon, nagyon k�rem, besz�ljen velem teljesen �szint�n.

- Teljesen �szinte leszek - �g�rte meg a l�ny, de k�zben kiss� k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Tudta, hogy most sem volt �szinte a fi�hoz, �s egy�ltal�ban nem biztos, lehet-e hozz� eg�szen �szinte legk�zelebb...

- Az els� csat�t megv�vtam. Ezen h�t t�l vagyok - sz�lt Martin t�z nappal k�s�bb a t�kr�hez. - De lesz itt m�g m�sodik csata, �s lesz harmadik is, �s lesznek csat�k az id�k v�gezet�ig, am�g csak...

Nem fejezte be a mondatot. K�r�ln�zett a nyomor�s�gos kis szob�ban, �s szomor�an j�ratta v�gig tekintet�t a nagy halom visszak�ld�tt k�ziraton, amely hossz� bor�t�kokban hevert a sarokban. M�r egy hete gy�ltek itt egym�sra, mert nincs p�nze b�lyegre, hogy tov�bbk�ldje �ket. Holnap �jabbak j�nnek majd, s j�nnek m�g holnaput�n �s a r�k�vetkez� napokon is, m�g v�g�l valamennyi vissza�rkezik. S � nem tudja majd �jra �tjukra bocs�tani �ket... Az �r�g�p�rt is m�r egyhavi b�rrel tartozik; alig van annyija, hogy megfizesse az e heti kosztp�nzt - �s azt�n a munkak�zvet�t� d�j�t...

Le�lt �s elgondolkozva n�zett az asztalra. Csupa tintafolt volt a teteje; most j�tt csak r�, mennyire szereti ezt az asztalt.

- Te dr�ga, �reg asztal - mondta -, de sok boldog �r�t t�lt�ttem melletted... S ha mindent j�l meggondolunk, te igaz�n j� bar�tom volt�l. Te sohasem utas�tott�l vissza, soha egyetlen "Nem k�z�lhet�" c�dul�t sem ny�jtott�l �t nekem �rdemtelens�gem jutalm�ul, sohasem panaszkodt�l, ha t�l�r�znod kellett.

R�fektette az asztalra a k�t karj�t, �s eltakarta vele arc�t. F�jt a torka, �gy �gette a s�r�s. Err�l az �rz�sr�l els� k�zdelm�nek eml�ke mer�lt fel benne. M�g csak hat�ves... Arc�n csorognak a k�nnyek, �sszevissza hadon�szik, a m�sik fi� pedig, aki k�t �vvel id�sebb n�la, addig �kl�zi �s gyomrozza, m�g v�g�l kimer�l... Martin l�tja a k�rben �ll� fi�kat, �s mik�zben a f�ldre rogy, hallja vad �v�lt�s�ket. G�rcs�sen �klendezik, orr�n, sz�j�n d�l a v�r, bedagadt szem�b�l patakzanak a k�nnyek.

- Szeg�ny kis k�ly�k! - mormogta Martin. Azt�n hozz�tette: - L�tod: most is �gy b�ntak el veled. Cafatt� vertek. Ki�t�ttek!

Szemh�ja alatt m�g mindig ott vill�zott annak az els� k�zdelemnek a k�pe. N�zte, n�zte: egyszerre eloszlott a l�tom�s, �s az ut�na k�vetkez� sok-sok k�zdelem eml�ke nyomult egym�s ut�n a hely�be. F�l �vvel k�s�bb a Sajtk�p� (�gy h�vt�k a fi�t) �jra elverte. De most m�r a Sajtk�p�nek is k�k folt van a szeme k�r�l. Fog ez menni! �s sorra elvonultak a szeme el�tt �sszes vereked�sei - mindig � az, akit elvernek, �s mindig a Sajtk�p� diadalmaskodik a v�g�n. De meg nem h�tr�lt volna egyetlenegyszer sem! Martin most is er�sebbnek �rezte mag�t, ha erre gondolt. V�ges-v�gig kitartott mindig, lenyelte a keser� pirul�t. A Sajtk�p� val�s�gos kis �rd�gg� v�lt, ha vereked�sre ker�lt a sor; nem k�ny�r�lt rajta egyetlenegyszer sem. �s � m�gis kitartott. Nem futamodott meg!

Azut�n keskeny fasort l�tott, k�toldalt omladoz� h�zakkal. A fasor v�g�t emeletes t�gla�p�let z�rja le, kihallatszik bel�le a nyomdag�pek �temes d�b�rg�se. Itt nyomj�k az Enquirer els� sz�mait. � tizenegy �ves, a Sajtk�p� tizenh�rom; mindketten az Enquirer p�ld�nyait hordj�k ki. Napr�l napra idej�nnek; v�rj�k, hogy kij�jj�n a lap. A Sajtk�p�, persze, bel�k�t - megint egym�snak esnek, de a k�zdelem sohasem d�l el, mert h�romnegyed n�gykor mindig megny�lik a nyomda ajtaja, s az eg�sz gyerekhad beront, hogy �tvegye a lapokat.

- V�rj csak, majd ell�tom holnap a bajodat - fenyegeti meg a Sajtk�p�. Most is visszacsengett m�g Martin f�l�be elfojtott k�nnyekt�l remeg� v�konyka hangocsk�ja. J�l van, � is itt lesz m�snap, szipogja.

S elj�n a m�snap is. A gyerek rohan az iskol�b�l, hogy els�nek �rjen oda. Siker�l is k�t perccel megel�znie a Sajtk�p�t. A t�bbi fi� azt mondja: eddig j�l ment minden, tan�csokat osztogatnak neki, magyar�zz�k, milyen hib�kat k�vet el bokszol�s k�zben, s azt mondj�k: ha k�veti a tan�csaikat, biztosan gy�zni fog. Ugyanezek a fi�k l�tj�k el j� tan�csokkal a Sajtk�p�t is. �s hogy �lvezik a vereked�st! Martin elid�z�tt egy darabig az eml�kn�l: irigyelte a gyerekeket az�rt a l�tv�ny�rt, amelyet � meg a Sajtk�p� ny�jtott nekik. Azt�n... megint itt az �sszecsap�s, �s meg�ll�s n�lk�l folyik, m�g csak ki nem nyitj�k a nyomda ajtaj�t.

N�zte, n�zte Martin: hogyan siet az iskol�b�l a gyerek (ez a gyerek - � maga) a fasoron v�gig napr�l napra az Enquirer-hez. Nehez�re esik szeg�nynek gyorsan j�rni. A sz�ntelen vereked�st�l m�r alig tudja mozgatni a tagjait. Az als�karja csukl�j�t�l a k�ny�k�ig csupa k�k �s z�ld folt a sz�mtalan kiv�dett �t�st�l, egyik-m�sik seb kezd m�r gennyesedni. F�j a feje, a karja, a v�lla, f�j h�tul a cs�p�je - f�j m�r minden porcik�ja. Neh�z �s k�bult a feje is. Az iskol�ban m�r sohasem j�tszik, �s nem is tanul. K�n sz�m�ra az is, hogy eg�sz nap a padban kell �lnie. Mintha m�r sz�zadok �ta tartan�nak ezek a mindennapi �sszecsap�sok, s �let�nek h�tralev� ideje nem is �llna m�r egy�bb�l, mint ebb�l a soha v�get nem �r�, lid�rcnyom�sos mindennapi vereked�sb�l. M�rt is nem tudja m�r ki�tni ezt a Sajtk�p�t? - gondolja sokszor. Ez egyszeriben v�get vetne minden nyomor�s�g�nak. Az, hogy abbahagyja a vereked�st, �s hagyja, hogy a Sajtk�p� legy�zze, esz�be sem jut. Testben-l�lekben betegen vonszolja v�gig mag�t az Enquirer-hez vezet� fasoron, de k�zben t�relemhez �s kitart�shoz szokik. S azt�n ki�ll �r�k ellenfele, a Sajtk�p� ellen, aki ugyanolyan rosszul van m�r, mint �, s legsz�vesebben maga is abbahagyn� az eg�szet - csak ne lenn�nek ott a n�z�k: a rikkancsbanda. El�tt�k nem akarja elveszteni a becs�let�t, ak�rmibe ker�l is. Egy d�lut�n azonban, amikor m�r h�sz perc �ta pr�b�lt�k elkeseredetten t�nkreverni egym�st - de az�rt betartj�k az olyan szab�lyokat, hogy nem szabad r�gni, nem szabad �v al� �tni, sem tov�bb verni azt, aki a f�ld�n fekszik-, a Sajtk�p� leveg� ut�n kezd kapkodni, ide-oda t�molyog, �s v�g�l d�ntetlent aj�nl.

Martin karja k�z� temette a fej�t, �s m�g most is megborzongott a l�tv�nyt�l, milyen volt � ezen a r�gm�lt d�lut�non. Sz�d�l �s liheg, �sszevert ajk�b�l sz�j�ba folyik a v�r �s lesziv�rog a tork�n; fuldokolva �s t�molyogva t�ntorog a Sajtk�p� fel�, el�bb kik�pi sz�j�b�l a v�rt, hogy besz�lni tudjon, azt�n odaki�lt: � ugyan fel nem adja a k�zdelmet; adja meg mag�t a Sajtk�p�, ha akarja! De a Sajtk�p� nem adja meg mag�t, �s a k�zdelem tov�bb folyik.

M�snap �s a k�vetkez� napokon, minden d�lut�n tov�bb folyik a v�get nem �r� harc. A karja m�r akkor is borzalmasan f�j, ha �t�sre emeli. S az els� n�h�ny �t�s ut�n - ak�r adja, ak�r kapja -, m�r nem �rez semmit, csak vakt�ban verekszik tov�bb. A Sajtk�p� sz�les arca, �g�, �llati tekintete ide-oda t�ncol �s imbolyog a szeme el�tt, mintha �lomban l�tn� az eg�szet. A kisfi� r�mered erre az arcra; minden m�s csak kavarg� �ress�g k�r�l�tte. Nincs m�r a vil�gon semmi m�s, csak ez az arc. Nem, nem nyughatik, hallani sem akar nyugalomr�l addig, m�g v�rz� k�t �kl�vel cafatt� nem veri ezt az arcot, vagy m�g cafatt� nem veri �t az a v�rz� k�t �k�l, amely valahogyan hozz�tartozik ehhez az archoz. Ak�r �gy t�rt�nik, ak�r �gy - v�gre megpihen majd. De hogy feladja a k�zdelmet - hogy �, Martin, feladja -, nem, az lehetetlen!

S elj�n egy nap, amikor megint elv�nszorog az Enquirer fasorba - �s a Sajtk�p� nincs sehol. �s nem is j�n el. A fi�k gratul�lnak neki; azt mondj�k, ki�t�tte a Sajtk�p�t. De Martinnak nem tetszik a dolog. Nem igaz, hogy ki�t�tte a Sajtk�p�t; a Sajtk�p� sem �t�tte ki �t. �k ketten m�g nem int�zt�k el egym�ssal a maguk dolg�t... K�s�bb azt�n megtudj�k, hogy a Sajtk�p� apja aznap hirtelen meghalt.

Martin �tugrott n�h�ny �vet. Egy mulat� n�z�ter�n �l... Tizenh�t �ves; �pp most t�rt vissza a tengerr�l. Vereked�s kezd�dik, valaki meg�t valakit. Martin is beavatkozik, s egyszerre csak a Sajtk�p� izz� tekintete sz�r a szem�be.

- Majd elint�zlek el�ad�s ut�n - sziszegi r�gi ellenfele.

Martin b�lint. A csoporton a lok�l kidob�embere furakodik �t.

- Az utols� felvon�s ut�n az utc�n tal�lkozunk - s�gja oda a fogai k�zt Martin, �s olyan arcot v�g, mint akinek eg�sz figyelm�t a sz�npadon foly� "buck-and-wing" t�nc k�ti le. A kidob�ember r�juk n�z �s tov�bbmegy.

- Van band�d? - k�rdezi felvon�s v�g�n a Sajtk�p�t.

- Nanďż˝!

- J�. Akkor nekem is �ssze kell szednem egy band�t - jelenti ki erre Martin. Felvon�s k�zben �sszev�logatja a k�s�ret�t - h�rom fiatalembert, akit a szeggy�rb�l ismer, egy mozdonyf�t�t, vagy f�l tucat fick�t a Boo-band�b�l s legal�bb ugyanannyit a f�lelmetes Piac t�ri band�b�l.

El�ad�s v�g�vel a k�t banda egyes sorban, felt�n�s n�lk�l vonul fel az �t k�t oldal�n. Amikor egy cs�ndes sarokra �rnek, egy csom�ba t�m�r�lnek �s haditan�csot tartanak.

- A Nyolcadik utca h�dja, az lesz a legjobb hely - mondja egy v�r�s haj� fick� a Sajtk�p� band�j�b�l. - A h�d k�zep�n m�rk�zhettek, ott van villanyvil�g�t�s. Azt ak�rmerr�l j�nnek a zsaruk, mind lel�phet�nk a m�sik oldalon.

Martin megk�rdezi a maga band�j�nak a vezet�it�l: mit gondolnak.

- �n nem b�nom - nyilatkozik azt�n.

A Nyolcadik utca h�dja, amely a San Antonio torkolat�ban a foly� egyik mell�k�g�nak k�t partj�t k�ti �ssze, h�rom h�zt�mb hossz�s�g�. A h�d k�zep�n �s k�t v�g�n villanyl�mp�k �gnek. A megvil�g�tott h�df�kn�l teh�t meg lehet l�tni, ha rend�r j�n.

Martin lehunyt szemh�ja m�g�tt most �jra megelevenedett ez a biztons�gos k�zd�t�r. L�tta, hogy z�rk�zik fel egym�ssal szemben a k�t elsz�nt k�p�, harcias banda, szorosan a maga bajnoka m�g�. Azt�n l�tta, hogyan vetk�zik neki � �s a Sajtk�p�. A k�zelben �rszemeket �ll�tanak fel; ezeknek az a feladatuk, hogy szemmel tarts�k a k�t megvil�g�tott h�df�t. A Boo-banda egyik tagja mag�hoz veszi Martin kab�tj�t, ing�t �s sapk�j�t, hogy gyorsan elfusson vel�k, �s biztons�gba helyezze �ket, ha a rend�rs�g beavatkozn�k.

Martin l�tta mag�t: most a h�d k�zep�re megy, fel�ll a Sajtk�p�vel szemben, �s tiltakoz�an emeli fel a kez�t. Hallotta, hogy azt mondja:

- Itt most nincs k�zfog�s, �rted? Ez most v�rre megy. Most v�gre nem lehet elkenni a dolgot. Most az egyszer lesz�molunk egym�ssal, �spedig v�glegesen, �rted? Egyik�nk ma itt marad!

A Sajtk�p� szeretn� h�zni egy kicsit a dolgot - Martin ezt vil�gosan l�tta -, de ott a k�t banda, �s erre felt�mad a Sajtk�p� r�gi v�szt hoz� g�gje.

- Gyer�nk, gyer�nk! - v�g vissza. - Mit pof�zol annyit? Azt hiszed, megijedek t�led?

Azzal egym�snak mennek, mint k�t fiatal bika, fiatals�guk minden erej�vel, puszta �k�llel, �g� gy�l�lettel s azzal a f�ktelen v�ggyal, hogy �ssenek, v�gjanak, puszt�tsanak. Nyoma sincs itt m�r annak az eredm�nynek, amit az ember a teremt�s kezdete �ta felfel� viv� �tj�n, sok k�nl�d�ssal �vezredek alatt el�rt. Csak a villanyvil�g�t�s maradt meg mint egyetlen m�rf�ldk� az emberis�g nagy kalandj�nak �sv�ny�n.

Martin �s a Sajtk�p� olyan most, mint k�t barlangokban �s f�k k�zt lapul� k�korszakbeli vad. Egyre jobban �s jobban elmer�lnek a feneketlen iszapban, visszamer�lnek abba a legm�lyebb m�lys�gbe, ahol el�sz�r mozdult valami kezdetleges �let. Vakon k�zdenek, mint az elemek - �gy mennek egym�snak, mint a vil�g�rben a csillagk�d�k, �gy k�zdenek, mint az atomok: �ssze�tk�znek, azt�n visszapattannak, azt�n megint �ssze�tk�znek �s �gy tov�bb �jra meg �jra, �r�kk�.

- Istenem... Olyanok voltunk, mint az �llatok, mint a k�z�ns�ges vad�llatok - mormolta maga el� Martin, amint tov�bb folyt szeme el�tt a k�zdelem. Olyan �lesen �s vil�gosan tudta maga el� id�zni a k�peket, mintha csak kinetoszk�pba n�zne. N�z� �s szerepl� volt most egy szem�lyben. Hossz� h�napok �ta egyre m�vel�d�tt �s finomodott, �s most megborzadt erre a l�tv�nyra. De azt�n elt�nt tudat�b�l a jelen, teljesen hatalmukba ker�tett�k a m�lt k�s�rtetei, s m�r csak az a Martin Eden volt, aki �pp most t�rt vissza a tengerr�l, �s a Sajtk�p�vel viaskodik a Nyolcadik utca h�dj�n. K�nl�dik, er�lk�dik, ver�t�kezik, csurog a v�re - de felujjong, amikor meztelen �kle telibe tal�l.

A k�t k�zd� olyan, mint a gy�l�let kett�s forg�szele, amint eszeveszetten kering egym�s k�r�l. M�lik, m�lik az id�, �s a k�t ellens�ges banda egyre jobban eln�mul. �h�tatosan b�mulj�k �ket; ilyen vad elsz�nts�gnak m�g sohasem voltak tan�i. Ez a k�t vereked� sokkal kem�nyebb fick� m�g n�luk is... Fiatals�guk, eg�szs�g�k els� k�pr�zatosan sima �le kicsorbult k�zben; most m�r �vatosabban, meggondoltabban k�zdenek. Egyik�k sincs el�nyben a m�sik felett. Martin hallja, hogy valaki azt mondja:

- Ez igen, itt nem ak�rki verekszik!

Ebben a pillanatban cselez, bead egy jobb- �s balegyenest, � is kap egy irt�zatos �t�st, �s �rzi, hogy az arca csontig felhasad. Ezt nem puszta �k�llel csin�lt�k... Hallja, mint mordulnak fel megd�bben�s�kben a t�bbiek a sz�rny� roncsol�s l�tt�n, �rzi, hogyan bor�tja el v�re az arc�t. De nem sz�l semmit. Csak m�rhetetlen�l �vatoss� v�lik, mert senki n�la jobban nem ismeri a magafajta vag�nyok aljas fog�sait �s gal�d elvetem�lts�g�t. El�bb v�r �s figyel, azt�n d�h�s cselt�mad�sba megy �t, de fele�ton meg�ll, mert valami f�met l�t megvillanni.

- Fel a kezekkel! - �v�lti. - Bokszered van, azzal �t�tt�l meg!

A k�t banda v�szj�sl�, d�h�s morg�ssal nyomul el�re. Csak egy pillanat m�g, �s mindenki egym�s hegy�n-h�t�n fog verekedni. �s akkor v�ge az � bossz�j�nak... Martin mag�nk�v�l van. Rekedt hangon ord�tozik:

- F�lre, sr�cok! Nem �rtitek? F�lre az utamb�l!

S azok visszah�z�dnak. Olyanok, mint a fenevadak, de Martin maga az �sfenevad - megrettenten �s meghuny�szkodva h�k�lnek vissza el�le.

- Ez itt az �n dolgom, ebbe senki se avatkozzon bele! Ide azzal a bokszerrel!

A Sajtk�p� kij�zanodva, kicsit ijedten adja �t a gyal�zatos szersz�mot.

- Te adtad oda ezt neki, te V�r�sfej�! Odasompolyogt�l a banda h�ta m�g�tt! - ord�tozik tov�bb Martin, �s a v�zbe haj�tja a bokszert. - L�ttalak, csak nem tudtam, miben t�r�d a fejed. Ha m�g egyszer ilyesmit pr�b�lsz csin�lni, agyonverlek. Meg�rtetted?

Azzal �jrakezdik a k�zdelmet. M�r teljesen kimer�ltek, de az�rt folyik tov�bb a vereked�s, valami m�rhetetlen �s felfoghatatlan kimer�lts�gben. A k�r�l�tt�k �ll� fenevadak v�rszomja lecsillapodott m�r. R�m�lettel n�zik, mi t�rt�nik, �s teljesen p�rtatlanul k�ny�r�gni kezdenek, hogy hagyj�k m�r abba. �s a Sajtk�p�, aki vagy �sszecsuklik �s v�ge, vagy tov�bb �ll a l�b�n, �s �gy van v�ge, a Sajtk�p�, akinek az arca teljesen felismerhetetlenn� van m�r verve, meginog �s habozni kezd. Martin azonban �jra meg �jra nekiugrik, �s �ti-veri, ahol �ri.

Mintha egy �vsz�zad telt volna el k�zben. A Sajtk�p�nek percr�l percre fogy az ereje; m�r csak �gy �sszevissza vagdalkoznak. Egyszerre hangos reccsen�s hallatszik, �s Martin jobb karja lehanyatlik. Elt�rt egy csontja. Mindenki hallotta �s tudja, mir�l van sz�. Tudja a Sajtk�p� is. Mint a tigris ront neki ellenfele karj�nak; val�s�ggal z�poroznak az �t�sei. Martin band�ja el�renyomul; ezt m�r nem n�zhetik t�tlen�l. Martin azonban, sz�d�lten a sz�mtalan �t�st�l, d�h�s k�romkod�sok k�zt visszaparancsolja �ket, �s csak zih�l �s liheg v�gs� elkesered�s�ben �s k�ts�gbees�s�ben.

Makacsul, f�lig m�r �ntudatlanul vagdalkozik tov�bb, most m�r csak a bal kez�vel. Valahonnan a t�volb�l, onnan, ahol a k�t banda �ll, ijedt suttog�st hall, s azt�n valakinek a remeg� hangj�t:

- Sr�cok, ez m�r nem buny�. Ez gyilkoss�g - meg kell akad�lyozni.

M�gsem l�p k�zbe senki. �gy j�, gondolja Martin. M�r alig b�rja felemelni a f�l karj�t, de �t, �t tov�bb a v�gtelens�gig. A �kl�vel valami v�res t�megbe csapkod maga el�tt, de m�r r�g nem emberi arc, csak valami sz�rny�s�g, egy ijeszt�, h�rg�, megnevezhetetlen valami, ami folytonosan ide-oda inog k�pr�z� tekintete el�tt, �s csak nem akar elt�nni. �t, �t, egyre lassabban, az �leter� utols� maradv�nya is elsz�llt a test�b�l, sz�zadokon, �r�kk�val�s�gokon, elk�pzelhetetlen id�k�n �t csak �t �s �t, m�g egyszer csak eg�szen hom�lyosan azt veszi �szre, hogy az a megnevezhetetlen valami eld�l, lassan-lassan lehanyatlik a h�d kem�ny korl�tj�ra. S � egy pillanattal k�s�bb m�r f�l�lr�l mered r�, ide-oda t�molyog �s d�l�ng�l remeg� k�t l�b�n, a leveg�be pr�b�l belekapaszkodni, s megsz�lal valami olyan hangon, amelyet maga sem ismer:

- Kell m�g?! Mondd, kell m�g?!

S ezt ism�telgeti �jra meg �jra - k�rd�, s�rget�, fenyeget� hangon azt akarja megtudni: kell m�g annak a valaminek -, s azt�n �rzi, hogy a fi�k, a banda, megfogj�k, a h�t�t veregetik, pr�b�lj�k r�adni a kab�tj�t. Azt�n els�t�tedik minden k�r�l�tte, �s � nem eml�kszik m�r semmire.

Az asztalon ketyegett a nikkel �breszt��ra, Martin Eden azonban k�t karja k�z� z�rta az arc�t, �s nem hallotta az �ra ketyeg�s�t. Egy�ltal�n semmit sem hallott. Nem is gondolkozott. Teljesen benne �lt elm�lt �let�ben, m�g az eszm�let�t is elvesztette, ak�rcsak �vekkel ezel�tt, a Nyolcadik utca h�dj�n. Egy eg�sz hossz� percre a s�t�tbe �s a semmibe zuhant. Azt�n mintha csak halottaib�l t�madna fel, talpra ugrott, szeme szikr�t sz�rt, arc�n csurgott a ver�t�k, �gy �v�lt�tt:

- Ki�t�ttelek, Sajtk�p�! Tizenegy �vembe ker�lt, de ki�t�ttelek!

Megint az �jul�s k�rny�kezte. Remeg� t�rddel t�molygott az �gy�ig, ott �sszecsuklott �s leroskadt az �gy sz�l�re. M�g mindig hatalma volt felette r�gi �let�nek. Zavarodottan, riadtan n�zett k�r�l a szob�ban; nem tudta, hol van. Egyszerre a sarokban hever� k�ziratcsom�ra esett a tekintete. Eml�kezete erre hirtelen �tugrott n�gy esztend�t, a jelenbe �rt megint, esz�be jutottak a k�nyvek, amelyeket elolvasott, a mindens�g, amelyet e k�nyvek lapjair�l megismert, esz�be jutottak nagyra t�r� �lmai �s szerelme - szerelme az �rz�keny, l�gies, halov�ny teremt�s ir�nt, aki v�detts�g�ben semmit sem ismer ebb�l a vil�gb�l, �s sz�rnyethalna a r�m�lett�l, ha csak egy percre is tan�ja volna annak, amit � most �t�lt - ha csak egyetlen pillant�st vetne is az �letnek abba a szenny�be, amelyen � �tg�zolt.

Felt�p�szkodott, �s szem�gyre vette mag�t a t�k�rben.

- �gy emelkedsz ki majd a s�rb�l is, Martin Eden - mondta �nnep�lyes hangon. - Szemed tiszt�n l�t majd a vak�t� f�nyess�gben, v�llad a csillagokat fogja s�rolni. �gy teszel majd, mint minden, ami �l: t�ll�psz "a majmon �s a tigrisen", �s az �sszes l�tez� er�kb�l kicsikarod azt, ami a leg�rt�kesebb benn�k.

Azt�n figyelmesebben vette szem�gyre mag�t �s felkacagott.

- Hisztisek vagyunk, mi? Ell�gyulunk, ugye? - k�rdezte. - Sose b�nd! A Sajtk�p�t m�r ki�t�tted, �s ki fogod �tni a szerkeszt�ket is, ha k�tszer tizenegy �vedbe ker�l is. Nem �llhatsz meg, tov�bb kell menned. C�lod van - tudod.

Megsz�lalt az �breszt��ra, �s Martin felriadt �lm�b�l. Biztosan megf�jdult volna a feje, ha nincs olyan pomp�s szervezete. J�l aludt, de ak�rcsak a macska, nyomban �ber �s friss volt, ahogy fel�bredt. �r�lt, hogy v�ge van az �t�r�s �ntudatlans�gnak. Sehogy sem tudott belet�r�dni az �ntudatlans�gnak abba a mindent feled� �llapot�ba, amit az alv�s jelent. Hiszen olyan sok a dolga, olyan sok mindent kell m�g megismernie... Minden perc, amelyet az alv�s elrabolt az �let�b�l, f�jdalmas volt sz�m�ra. Az �breszt��ra m�g abba sem hagyta a berreg�st, s � m�ris bedugta fej�t a mosd�t�lba. Megborzongott, ahogy hideg v�z �rte az arc�t �s a nyak�t.

Ma azonban nem kďż˝veti szokďż˝sos programjďż˝t. Befejezďż˝sre vďż˝rďż˝ elbeszďż˝lďż˝se, amelyen tovďż˝bb dolgozhatnďż˝k, nincs, ďż˝j elbeszďż˝lďż˝s terve pedig mďż˝g nem alakult ki benne. Az ďż˝jjel sokďż˝ig tanult, s most mindjďż˝rt itt az ebďż˝d ideje. Megprďż˝bďż˝lt elolvasni egy fejezetet Fiskďż˝bďż˝l, de nyugtalan volt, ďż˝s hamarosan becsukta a kďż˝nyvet. Tudta: ma ďż˝j harc kezdďż˝dik, s egy ideig szďż˝ sem lehet ďż˝rďż˝srďż˝l. Olyan szomorďż˝sďż˝g fogta el, mint amikor a csalďż˝djďż˝t ďż˝s az otthonďż˝t hagyja el az ember. A sarokban heverďż˝ kďż˝ziratokra esett a tekintete. Igen, errďż˝l van szďż˝. Elhagyja szegďż˝ny, megvetett gyermekeit, akik senkinek sem kellenek. Odament, kotorďż˝szott kďż˝ztďż˝k, itt-ott elolvasott belďż˝lďż˝k valamit, kikereste azokat a helyeket, amelyeket a legjobban szeretett. A fazďż˝k-ot kďż˝lďż˝nďż˝s megbecsďż˝lďż˝sben rďż˝szesďż˝tette, azt fennhangon olvasta el. Majd utďż˝na a Kaland-ot is. Azutďż˝n elolvasta ďż˝jszďż˝lďż˝ttjďż˝t, az ďż˝rďż˝m-ďż˝t, amelyet elďż˝zďż˝ nap fejezett be. A sarokban volt az is, mert nem volt pďż˝nze bďż˝lyegre. Az elbeszďż˝lďż˝s Martin legteljesebb megelďż˝gedďż˝sďż˝t vďż˝ltotta ki.

- Nem �rtem - mondta mag�ban. - Tal�n m�gis a szerkeszt�k nem �rtenek hozz�. A vil�gon semmi baja nincs ennek. Minden sz�mban megjelennek enn�l sokkal gyeng�bb dolgok is. Minden, ami megjelenik, rosszabb enn�l... legal�bbis majdnem minden.

Reggeli ut�n betette az �r�g�pet a tokj�ba �s elvitte Oaklandbe.

- Egyhavi b�rrel tartozom - mondta az �zletben a hivatalnoknak. - Mondja meg az igazgat�nak, hogy munk�ba megyek; k�r�lbel�l egy h�nap m�lva megint itt leszek, akkor kifizetem.

Az �tkel�j�rattal �tment San Francisc�ba, s elment egy munkak�zvet�t�h�z.

- Ak�rmilyen munka j�, csak ne kereskedelmi legyen - mondta az �gyn�knek.

K�zben bej�tt a helyis�gbe egy meglehet�sen kics�pett alak, olyan felt�n�en �lt�zk�d�tt, ahogy egyes el�kel�sk�d� munk�sok szoktak. Az �gyn�k sajn�lkozva intett fel� a fej�vel.

- Senki sem akadt, mi? - sz�lt a j�vev�ny. - Pedig nekem m�g ma kellett v�na valaki.

Megfordult �s Martinra n�zett. Martin visszan�zett r�. A pasas j�k�p�, hat�rozatlan kifejez�s� arca puffadt �s lil�s volt; Martin biztos volt benne, hogy �tlumpolta az �jszak�t.

- Munk�t keres, mi? - k�rdezte t�le az ember. - Mihez �rt?

- Neh�z munk�khoz, haj�smunk�hoz... Tudok g�p�rni is... csak gyors�rni nem. Tudok lovagolni. Egy�ltal�n elv�llalok ak�rmit, a legnehezebb munk�t is - felelte Martin.

Az ember b�lintott.

- No, j�. Dawson a nevem, Joe Dawson. Mosodai munkaer�t pr�b�lok felhajtani valahonnan.

- H�t ahhoz azt�n nem �rtek. - Martin mulatott mag�ban arra a gondolatra: milyen lehet az, ha � habfeh�r n�i holmit vasal. De tetszett neki ez az alak, s az�rt m�g hozz�tette: - Az egyszer� mos�si munk�t az�rt el tudn�m v�gezni. Azt eleget csin�ltam a tengeren.

L�tszott, hogy Joe Dawson er�sen gondolkozik.

- Figyeljen csak ide. Dugjuk �ssze a fej�nket. Pr�b�ljuk megbulizni valahogy. Mit sz�l hozz�?

Martin b�lintott.

- Egy kis mosod�r�l van sz�, ott benn az orsz�g belsejiben. A Shelly Gy�gyf�rd��, tudja, �gy h�vj�k a sz�llod�t. K�t ember csin�l benne mindent, egy f�n�k meg egy seg�d. A f�n�k �n vagyok. Ne �gy �rtse, hogy nekem mel�zik, csak �pp �nalattam. Na, mi a v�lem�nye? V�na kedve megtanulni?

Martin nem felelt mindj�rt; gondolkozott a dolgon. Kecsegtet�nek tartotta a kil�t�st. Egyp�r h�napr�l van sz�, lesz ideje a maga sz�m�ra is, hogy tanuljon. �rt � hozz�, hogyan kell kem�nyen dolgozni �s kem�nyen tanulni.

- A kaja j�. �s kap k�l�nszob�t - mondta m�g Joe.

Ez eld�nt�tte a k�rd�st. A k�l�nszoba, ahol senki sem zavarja, ha �jjel �geti a m�csest.

- De a mel�, az azt�n olyan, ak�r a pokolban - tette m�g hozz� a pasas.

Martin mutatta, hogy dagadnak ki a v�ll�n az izmok.

- L�ssa: ez mind a neh�z munk�t�l van.

- H�t akkor helybe vagyunk. - Joe a homlok�hoz ny�lt. - Ty�, de forog ez, mintha csak felh�zt�k v�na. Alig l�tok m�r. Teljesen elk�sz�ltem az este - minden el�szott, de minden. H�t, sz�val ez a nagy helyzet. A k�t ember kap egy�tt egy sz�zast meg koszt-kv�rt�lyt. A sz�zasb�l �n eddig megtartottam hatvanat, a m�sik meg negyvenet. De az a sr�c �rtett a dologhoz, nem volt olyan z�ldf�l�, mint maga. Mag�t be kell el�bb tan�tanom. Eleinte �n mel�zhatok majd maga helyett is. H�t mondjuk, kezdj�k harminccal, azt�n k�s�bb felviszi majd negyvenre. Ne f�ljen, nem fogom becsapni. Ahogy beletanul, mindj�rt megkapja a negyvenet.

- Nem b�nom, megpr�b�lom - jelentette ki Martin �s kezet ny�jtott. Az ember megr�zta a kez�t. - El�leg... a vas�ti jegyre meg a kiad�sokra?

- Annak is fuccs - felelte szomor�an Joe, s megint a f�j� fej�t tapogatta. - Minden el�szott, csak a t�rtijegyem maradt meg.

- De nekem se marad egy vasam se... ha kifizetem a kosztomat.

- Azzal megl�ghat - v�lekedett Joe.

- Nem lehet. A testv�remnek j�r.

Joe �sszevissza f�ty�r�szett egy darabig. T�rte a fej�t, de nem sok eredm�nnyel.

- M�g a zsebembe van a cech - mondta elkeseredetten. - J�jj�n velem, h�tha kis�t�nk valamit.

Martin nem fogadta el a megh�v�st.

- Mi az, tal�n "vizes" szakasz?

Martin b�lintott, Joe meg tov�bb sir�nkozott.

- B�r �n is az v�n�k. De a fene tudja, sehogy se siker�l - mondta menteget�zve. - Ha eg�sz h�ten hull�ra t�r�m magam, ut�na musz�j j�l bepi�lnom. Ha nem inn�k, akkor elv�gn�m a nyakamat vagy felgy�jtan�m az eg�sz mindens�get. Tetszik nekem, hogy maga "vizes" szakasz. Azt csak vigy�zzon, hogy az is maradjon.

Martin tudta, milyen �ri�si szakad�k t�tong �nmaga meg �j ismer�se k�zt - ezt a szakad�kot a k�nyvek nyitott�k meg k�zt�k -, de az�rt nem esett nehez�re, hogy �tugorj�k a szakad�k t�ls� oldal�ra. Eg�sz �let�t munk�sok k�z�tt t�lt�tte; m�sodik term�szet�v� v�lt m�r, hogy �sszetartson munk�st�rsaival. Megoldotta h�t az utaz�s k�rd�s�t, mert l�tta, hogy ez az ember, a f�j�s fej�vel, �gysem tudja elint�zni. Gondolta, Joe-nak van jegye, elviheti h�t az � kofferj�t is Shelly Gy�gyf�rd�be, neki meg ott van a ker�kp�rja. Hetven m�rf�ld az eg�sz, vas�rnap azt megteszi, �s h�tf� reggel m�r munk�ba is �llhat. K�zben hazamegy �s �sszecsomagol. Elb�cs�znia senkit�l sem kell. Ruth a Sierr�ban, a Tahoe-t� partj�n t�lti csal�dj�val az eg�sz nyarat.

F�radtan, porosan �rkezett vas�rnap este a Shelly Gy�gyf�rd�be, Joe kit�r� �r�mmel �dv�z�lte. Nedves t�r�lk�z�t csavart a homlok�ra, mert m�g mindig f�jt a feje, �s eg�sz nap dolgozott.

- Felgy�lt a m�lt heti szennyes, m�g elvoltam mag��rt - magyar�zta. - A poggy�sza itt van, nincs semmi baja. Benn van a szob�j�ban. De �llati egy dolog ez a maga moty�ja. Mi a franc van benne? Aranyrudak?

M�g Martin kicsomagolt, Joe az �gy�n �lt. A csomag eredetileg konzervesl�da volt; Higginbotham f�l doll�rt sz�m�tott fel �rte. Koffer, amelyet utaspoggy�szk�nt lehet feladni, �gy lett bel�le, hogy Martin k�t k�t�lfog�t szegelt r�. Joe-nak majd kiugrott a szeme a csod�lkoz�st�l, amikor l�tta, hogy p�r ing �s n�h�ny v�lt�s als� feh�rnem� ut�n Martin csupa k�nyvet, egyre csak k�nyvet vesz ki a l�d�b�l.

- Csupa k�nyv, eg�sz fenek�ig? - k�rdezte Joe.

Martin b�lintott, �s kezdte rendbe rakni a k�nyveket a konyhaasztalon, amelyet mosd� helyett �ll�tottak be a szob�ba.

- Ty�, a mindenit! - t�rt ki Joe. Azt�n sz�tlanul v�rta egy darabig, hogy vil�goss�g gyulladjon az agy�ban. V�gre megvolt. - Mondja, mag�t ugye a l�nyok nem �rdeklik... valami nagyon?

- Nem - felelte Martin. - Azel�tt, amikor m�g nem kaptam r� a k�nyvekre, el�g sokat j�rtam ut�nuk. De most m�r nincs erre id�m.

- H�t itt pl�ne nem lesz r� ideje. Itt m�st se csin�lhat az ember, mint hogy mel�zik meg durmol.

Martin elmosolyodott. Arra gondolt: mikor aludt � utolj�ra t�bbet, mint �t �r�t? A szoba k�zvetlen�l a mosoda f�l�tt volt; ugyanabban az �p�letben volt a v�zszivatty� is, meg a villanymotor, amely a mos�g�peket hajtotta. A szomsz�d szob�ban lakott a g�p�sz. Benyitott, hogy l�ssa az �j fi�t, �s mindj�rt seg�tett is Martinnak, hogy villanyk�rt�t szereljen az �gya f�l�. A mennyezet k�zep�t�l az �gyig k�telet fesz�tettek ki, s arra meg hosszabb�t� zsin�rt er�s�tettek.

M�snap reggel negyed h�tkor besz�ltak Martin�rt. H�romnegyed h�tkor volt a reggeli. Kider�lt, hogy a mosoda �p�let�ben van egy f�rd�k�d a csel�dek sz�m�ra. Martin megf�rd�tt a hideg v�zben. Joe �gy n�zte, mint akit a vill�m s�jtott.

- Ty�, micsoda klassz pali maga! - jelentette ki, amikor a sz�lloda konyh�j�nak egyik sark�ban le�ltek reggelizni.

Vel�k volt a g�p�sz, a kert�sz, a seg�dkert�sz meg k�t-h�rom lov�sz is. Mindny�jan sietve, rosszkedv�en kapt�k be az �telt, alig sz�ltak k�zben egy-k�t sz�t. Most, hogy vel�k evett �s hallgatta, mit besz�lnek, l�tta csak Martin, mennyire elt�volodott m�r az effajta emberekt�l. Nyomaszt� volt neki az a sz�k k�r, amelyben a gondolataik mozogtak; alig v�rta, hogy otthagyhassa �ket. Gyorsan lenyelte azt a vacak l�r�t, amit reggelire kapott. Ak�rcsak a t�bbiek, igyekezett min�l el�bb t�lesni az eg�szen, �s megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, amikor v�gre becsukta maga m�g�tt a konyhaajt�t.

A g�zmosoda t�k�letesen felszerelt kis �zem volt, modern g�pekkel, amelyek mindent elv�geztek, amit csak g�p elv�gezhet. Martin egy-k�t �tbaigaz�t�s nyom�n sz�tv�logatta a nagy halom szennyest, Joe pedig megind�totta a mos�g�pet, �s gondoskodott r�la, hogy legyen el�g szappanoldat. Minthogy az oldatot er�sen mar� vegyszerekb�l k�sz�tette, sz�j�t, orr�t, szem�t t�r�lk�z�be bugyol�lta. Olyan volt �gy, mint egy m�mia. Amikor Martin elk�sz�lt a sz�tv�logat�ssal, Joe seg�tett neki a ruh�kat kifacsarni. Ezt �gy csin�lt�k, hogy begy�m�sz�lt�k a ruh�t egy forg� tart�lyba, amely percenk�t t�bb ezer fordulattal j�rt, �s centrifug�lis er�vel facsarta ki a vizet a ruh�b�l. Ezut�n Martin felv�ltva dolgozott hol a sz�r�t�g�pn�l, hol a mos�g�pn�l, �s id�nk�nt "kir�zta" a zoknikat �s a harisny�kat. D�lut�n, m�g a vasal�k melegedtek, �tm�ngorolt�k a zoknikat �s a harisny�kat; egyik�k m�ngorolta, m�sikuk �sszerakta �ket. Ut�na hat �r�ig feh�rnem�vasal�ssal telt el az id�. Joe ekkor nyugtalanul n�zett k�r�l.

- J�l elmaradtunk - mondta. - Vacsora ut�n tov�bb mel�zhatunk.

Vacsora ut�n eg�szen t�zig dolgoztak a vak�t� villanyf�nyben, m�g csak az utols� als�nadr�got is ki nem vasalt�k �s �sszehajtogatva be nem vitt�k a szort�roz�ba. F�lledt kaliforniai �jszaka volt. Hi�ba voltak t�rva-nyitva az ablakok, a helyis�g a v�r�sen izz� vasal�k�lyh�t�l olyan volt, mint a katlan. Martin �s Joe lihegett a h�s�gt�l. B�r trik�ban, csupasz karral dolgoztak, csurgott r�luk a ver�t�k.

- Mintha csak valahol a tr�pusokon lap�tolna szenet az ember - mondta Martin, amikor k�s�bb felmentek az emeletre.

- Fog ez menni - felelte Joe. - Stramm fick� maga. Ha b�rja az iramot, az els� h�napban kap csak harminc doll�rt, a k�vetkez�ben megkapja m�r a negyvenet. De azt nekem hi�ba mondja, hogy m�g sohase vasalt. Engem nem tud �tejteni.

- Nem vasaltam ki �n m�g egy rongyot sem �letemben, becs�letszavamra mondom - tiltakozott Martin.

Bement a szob�j�ba. Nem �rtette, m�rt olyan f�radt. Arra nem gondolt, hogy m�r tizenn�gy �r�ja talpon van, �s meg�ll�s n�lk�l dolgozik. Az �breszt�t hat �r�ra �ll�totta be, �s kisz�m�totta, ha �t �r�t akar aludni, egyig m�g olvashat. A cip�j�t ler�gta. A l�b�t pihentetni akarta, mert napk�zben megdagadt. Az asztalhoz �lt a k�nyvei el�. Ott nyitotta ki Fisk�t, ahol k�t nappal azel�tt abbahagyta, �s elkezdett olvasni. De m�r az els� bekezd�sbe belezavarodott. Belekezdett m�sodszor is. Egyszerre arra �bredt, hogy tagjai megg�mberedtek �s sajognak, s hogy borzong a hideg sz�lt�l, amely a hegyek fel�l bef�j az ablakon. Az �r�ra pillantott. K�t �ra volt. M�r n�gy �r�ja aludt h�t. Levetette a ruh�j�t, beb�jt az �gyba, s ahogy lehajtotta fej�t a p�rn�ra, m�r el is aludt.

A keddi nap ugyanilyen k�ny�rtelen robotban telt el. Martin csak b�multa, milyen gyorsan dolgozik Joe. Munk�ban Joe olyan volt, mint az �rd�g. Fel volt h�zva, minden�ron cs�csteljes�tm�nyt akart el�rni, s reggelt�l estig a m�sodpercek�rt harcolt. Minden figyelm�t a munk�j�ra �sszpontos�totta, �s semmi m�sra nem gondolt, csak arra, hogyan tudna valahol egy kis id�t megtakar�tani. Martint is mindig figyelmeztette, ha �t mozdulattal csin�lt olyasmit, amit h�rommal is el lehet v�gezni, vagy h�rom mozdulattal olyat, amit kett�vel is lehetett volna. - A f�l�sleges mozdulatok kik�sz�b�l�se - �gy fogalmazta meg Martin a dolgot, mik�zben figyelte Joe-t �s mindenben ut�nozta. � maga is j� munk�s volt, gyorsan �s �gyesen dolgozott, �s mindig becs�letbeli k�rd�snek tekintette, hogy helyette m�s ne dolgozz�k, ne maradjon el senki m�g�tt. Ez�rt ugyanolyan makacsul �sszpontos�totta minden figyelm�t a munk�ra, mint a t�rsa, �s moh�n kapott Joe minden figyelmeztet�s�n �s tan�cs�n. Gall�rokat �s k�zel�ket "d�rzs�lt ki", azaz kid�rzs�lte a kem�ny�t�t a k�t v�szonr�teg k�z�l, hogy a vasal�sn�l ne keletkezzenek h�lyagok. Mindezt olyan iramban csin�lta, hogy Joe nem �llhatta meg dics�ret n�lk�l.

Sohasem fordult el� egy percre sem, hogy ne lett volna munk�juk. Joe meg nem �llt, el nem mulasztott volna semmit, nem v�rt semmivel, ide-oda ugr�lt egyik munk�b�l a m�sikba. K�tsz�z feh�r inget kem�ny�tettek ki. Az inget egyetlen mozdulattal �sszefogt�k, s a gall�r �s mandzsetta p�ntja, a v�llr�sz �s az ingmell kidagadt a jobb kez�kb�l. Az ing t�bbi r�sz�t bal k�zzel felemelt�k, hogy bele ne �rjen a kem�ny�t�be, jobb kez�ket pedig ugyanabban a percben bem�rtott�k a kem�ny�t�be. Ez olyan forr� volt, hogy csak �gy tudt�k kifacsarni a ruh�b�l, ha a kez�ket folytonosan hidegvizes d�zs�ba m�rtogatt�k. Aznap este f�l tizenegyig dolgoztak, mert �gynevezett "piper�t" kem�ny�tettek - csupa csipk�s, habk�nny� finom n�i holmit.

- Mondhatom, hogy �n m�g a tr�pusokat is jobban szeretem, mint az ilyen ruh�t - kacagott Martin.

- �n meg a munkan�lk�lis�get - felelte komolyan Joe. - Nem �rtek m�shoz, mint a mosod�s munk�hoz.

- No, de ahhoz legal�bb j�l �rt!

- Hiszen �rthetek m�r hozz�. Alig voltam tizenegy �ves, amikor Oaklandben m�r a szennyest r�ztam sz�t a Contra Costa mosod�j�ban. Az�ta tizennyolc �v telt el, s egy percig sem csin�ltam m�g egyebet. De ilyen �llati mel�m m�g sose volt... Legal�bb m�g egy ember kellene ide. Holnap �jjel is mel�zhatunk. Szerd�n mindig �jf�lig kell m�ngorolni - csupa gall�r meg k�zel� van olyankor.

Martin be�ll�totta az �breszt��r�j�t, elhelyezkedett az asztala mellett �s kinyitotta Fisk�t. De m�g az els� bekezd�snek sem �rt a v�g�re. A sorok elmos�dtak �s �sszefolytak a szeme el�tt, a feje lecsuklott. Fel-al� j�rt a szob�ban, d�h�sen verte �kl�vel a fej�t, de tompa �lmoss�g�n �gy sem tudott �rr� lenni. Felt�masztotta maga el�tt a k�nyvet, felp�ck�lte ujj�val a szemh�j�t, de nyitott szemmel elaludt. Erre megadta mag�t. F�l�lomban vetk�z�tt �s fek�dt le. H�t�r�s m�ly, �ntudatlan �lomba mer�lt. Amikor az �breszt��ra felcsengette, �gy �rezte, m�g mindig nem aludta ki mag�t.

- Sok�ig olvasott? - k�rdezte t�le Joe.

Martin csak a fej�t cs�v�lta.

- Ezen ugyan sose b�nk�dj�k! Ma �jjel is m�ngorolnunk kell, de cs�t�rt�k�n hatkor lel�p�nk. Akkor maj csin�lhat, amit akar.

Martin eg�sz nap gyapj�holmit mosott. K�zzel kellett mosnia, egy �ri�si, szappanoldattal teli tart�lyban. Egy kocsiker�kb�l val� ker�kagyat haszn�ltak hozz�, amelyet mer�t�r�dra szereltek, s azt a fej�k felett l�g� rug�s r�dhoz er�s�tett�k.

- Ez az �n tal�lm�nyom - mondta b�szk�n Joe. - Jobb, mintha tekn�ben mosna az ember k�zzel. Amellett meg is takar�t vele vagy egy negyed�r�t hetenk�nt. Egy negyed�ra hetenk�nt: az ilyen kupler�jban m�r az is valami.

Joe �tlete volt az is, hogy a gall�rokat �s a k�zel�ket m�ngorolj�k. �jjel, m�g a villanyf�nyn�l tov�bb g�rc�ltek, megmagyar�zta Martinnak a dolgot.

- Ezt egyetlen mosod�ba se csin�lj�k, csak itt min�lunk. Pedig musz�j �gy csin�lni, ha azt akarja az ember, hogy szombat d�lut�n h�romra meglegyen. Csakhogy �n tudom, hogy kell csin�lni, ez a k�l�nbs�g. Csak el�g forr� legyen, meg legyen el�g nyom�sa, �s h�romszor kell �thajtani. N�zze csak - Felemelt egy k�zel�t. - K�zzel vagy vasal�val se lehetne szebben csin�lni.

Cs�t�rt�k�n Joe toporz�kolt d�h�ben. Extra kem�ny�t�sre k�ldtek le a sz�llod�b�l egy csom� pipere-feh�rnem�t.

- �n itt hagyom ezt a bag�zst - t�rt ki. - Ezt m�r nem b�rom. Itt hagyom �ket fak�pn�l. Mi a fen�nek t�r�m magam eg�sz h�ten, mint a rabszolga, hogy behozzak egy-k�t percet, ha most idev�gnak nekem egy csom� extr�t? Ez szabad orsz�g, �s �n meg is mondom a v�lem�nyemet ennek a dagadt hollandusnak. Nem fogok sokat kertelni. Odamondogatok neki, am�gy j� amerikaiasan. M�g mit nem! - hogy csak �gy idev�gjanak nekem egy csom� piper�t extra kem�ny�t�sre!

- Ma �jjel is dolgoznunk kell - mondta egy perccel k�s�bb. Meggondolta a dolgot, megadta mag�t a sors�nak.

�gy azt�n Martin aznap este sem olvasott. M�r egy hete nem l�tott �js�got. Maga sem �rtette, m�rt, de kedve sem volt, hogy elolvassa. Nem �rdekelt�k m�r az esem�nyek. Olyan f�radt �s elny�tt volt, hogy semmi sem �rdekelte. Pedig az volt a terve, hogyha szombat d�lut�n h�romkor v�geznek, �tmegy ker�kp�rj�n Oaklandbe. A v�ros azonban hetven m�rf�ldnyire van, vas�rnap d�lut�n megint meg kell tennie az utat visszafel�, s akkor �gy foghat hozz� a m�sodik heti munk�hoz, hogy egy�ltal�n nem pihente ki mag�t. Vonaton persze egyszer�bb lett volna mennie. A menett�rti jegy azonban k�t �s f�l doll�r, � pedig elhat�rozta, hogy takar�koskodni fog.

Martin sok mindent megtanult. Az els� h�ten egyetlen d�lut�n k�tsz�z feh�r inggel v�geztek. Joe kezelte a vasal�g�pet. Ez �gy m�k�d�tt, hogy az ac�lrug�n f�gg� forr� vasal� r�nyom�dott a mosott ruh�ra: Joe ezzel vasalta ki a nyak- �s csukl�p�ntot �s a v�llr�szt, �gy, hogy a nyakr�szt der�ksz�gben �ll�totta az ingre. Amikor az ingmell m�r ragyogott, az inget egy maga �s Martin k�zt �ll� fogasra dobta. Martin err�l vette fel az ingeket, �s "�tdolgozta" �ket. Ez azt jelentette, hogy kivasalta a kem�ny�tetlen r�szeket.

M�sodpercnyi meg�ll�s n�lk�l, er�ltetett iramban v�gezt�k ezt a kimer�t� munk�t. Odak�nn a sz�ll� t�gas teraszain k�nny� feh�r ruh�ban �ltek az emberek. Jeges italokat sz�rcs�ltek, �s a hev�let�ket igyekeztek cs�kkenteni. Ezalatt a mosod�ban szinte fortyogott a leveg�. A hatalmas k�lyha v�r�sen �s feh�ren izzott �s sistergett, a vasal�kb�l pedig, amint a k�t munk�s �tment vel�k a nyirkos ruh�n, g�zfelh�k sz�lltak fel. Ezeket a vasal�kat nemcsak annyira meleg�tett�k fel, mint a h�ziasszonyok. Az olyan vasal�, amelyet az ember pr�bak�ppen meg�rinthet a nedves ujj�val, Joe �s Martin sz�m�ra nem lett volna el�g forr�; ezzel az elj�r�ssal �k nem mentek volna semmire. Ehelyett az arcukhoz emelt�k a vasal�t, �s valami titkos agym�k�d�s �tj�n �llap�tott�k meg a forr�s�g�t. Martin sohasem �rtette, hogyan lehets�ges ez. Ha t�l forr�nak tal�lt�k az �j vasal�t, vaskamp�val hideg v�zbe m�rtott�k. Enn�l a m�veletn�l is gyors �s biztos �t�letre volt sz�ks�g. Ha a vasal� csak egy pillanat t�rt r�sz�vel van tov�bb a v�zben, a h�foka m�r nem olyan hajsz�lfinoman pontos. Martin maga is csod�lkozott, milyen biztons�gra tett szert - val�s�ggal �nm�k�d� biztons�gra, amely pontos �s t�vedhetetlen volt, mint egy g�pezet.

A csod�lkoz�sra azonban nem sok ideje maradt Martinnak. A fi� minden figyelme a munk�ra �sszpontosult. Fej�vel �s kez�vel sz�ntelen�l tett-vett, ak�r egy �rtelmes g�pezet. Mindaz, ami emberr� tette, csak arra szolg�lt m�r, hogy ezt a fajta �rtelmi k�pess�get t�pl�lja. A mindens�g, a vil�g nagy k�rd�sei sz�m�ra nem maradt m�r hely az elm�j�ben. Agy�nak t�gas, sz�les folyos�i el voltak z�rva s l�gmentesen be voltak falazva. Lelk�nek visszhangos csarnoka m�r csak sz�k kis szoba volt, parancsnoki torony, ahonnan az ir�ny�t�st kapja k�t karja, v�ll�nak minden izma, t�z f�rge ujja s a vasal� is, amint sebes mozg�s�ban g�z�lg� �sv�nyt v�g mag�nak, �s a lend�lete sohasem nagyobb vagy kisebb, mint amekkor�ra �pp sz�ks�ge van. Amint pontosan egyforma t�vols�gra halad, soha egy f�l h�velyknyivel sem hosszabb vagy r�videbb ez a t�vols�g, lend�letesen siklik �t �j meg �j ingujjak, ingmellek, h�tak, v�llak v�gel�thatatlan halmaz�n, s a k�sz inget minden gy�r�d�s n�lk�l tolja tov�bb a polcra. A fi� hajszolt lelki�llapot�ban nem is tudott m�s mozdulatot tenni, mint hogy a k�vetkez� ing ut�n ny�lt. �gy ment ez v�ltozatlanul �r�kon �t. Odak�nn csak l�zengtek az emberek a t�z� kaliforniai napon. Az � t�lf�t�tt helyis�g�kben azonban sz� sem lehetett l�zeng�sr�l. Hiszen a teraszokon h�s�l� vend�geknek tiszta feh�rnem�re van sz�ks�g�k...

Martinr�l �ml�tt az izzads�g. Rengeteg vizet ivott, de a kinti h�s�gt�l �s a f�radts�gt�l oly melege volt, hogy minden v�z �tsziv�rgott az izmai k�zt �s elhagyta test�t a p�rusokon �t. A tengeren - egy-egy ritka esett�l eltekintve - ak�rmennyit dolgozott is, mindig b�s�gesen volt alkalma arra is, hogy �nmag�val foglalkozz�k. A haj� parancsnoka is rendelkezett ugyan Martin idej�vel; itt azonban a sz�lloda igazgat�ja m�g a gondolatainak is ura volt. Martin gondolni sem tudott m�r m�sra, mint a test�t-lelk�t fel�rl� munk�ra. Teljes lehetetlens�g volt, hogy ezenk�v�l b�rmi m�sra gondoljon az ember. Martin azt sem tudta m�r, hogy szereti Ruthot. Voltak�pp nem is l�tezett m�r sz�m�ra a l�ny, hiszen hajszolts�g�ban arra sem jutott ideje, hogy felid�zze mag�ban az eml�k�t. Csak amikor este az �gy�ba b�jt, vagy reggelente, amikor reggelizni sietett, t�nt fel el�tte a l�ny egy-egy fut� eml�k k�p�ben.

- Pokol ez, mi? - mondta egyszer Joe.

Martin kiss� inger�lten b�lintott r�. Minek olyat mondani, amit am�gy is tud az ember? Munka k�zben sohasem szoktak besz�lgetni. Minden besz�lget�s kiz�kkentette �ket a ker�kv�g�sb�l - tess�k: Martin most is k�s�n ny�lt a vasal� ut�n, �s k�t felesleges mozdulatot kellett tennie, hogy megint belej�jj�n a ker�kv�g�sba.

P�ntek d�lel�tt a mos�g�pn�l dolgoztak. K�tszer hetenk�nt a sz�llodai �gy- �s asztalnem�vel kellett elk�sz�lni�k: a leped�kkel, p�rnahuzatokkal, �gyter�t�kkel, asztalter�t�kkel, szalv�t�kkal. Alig voltak vele k�szen, m�r megint a kem�ny�teni val� pipere f�l�tt g�rnyedtek. Ez lass�, k�nyes, babr�s munka volt, Martin nem is egyk�nnyen tanulta meg. De meg ezzel nem is lehetett k�s�rletezni. Itt minden hiba v�gzetes lehetett.

- N�zze csak - sz�lt Joe, s magasra tartott egy p�kh�l�finoms�g� csipkeingecsk�t, amely mindenest�l elf�rt a f�l kez�ben. - Ha ezt megp�rk�li, h�sz doll�rnak mindj�rt fuccs a b�r�b�l.

Martin vigy�zott, hogy meg ne p�rk�lje. Most m�r kisebb testi meger�ltet�st jelentett neki a munka, idegfesz�lts�ge azonban nagyobb volt, mint valaha. Meg�rt�en hallgatta, hogyan k�romkodik a t�rsa, mik�zben nagy k�nnal bajl�dik azzal a sok sz�p holmival, amelyet a n�k csak akkor hordanak, ha nem maguknak kell kimosniuk. A pipereholmi Martin �s Joe r�me volt. Nagy nehezen megtakar�tott perceik mind r�mentek a pipereholmira. Ezzel g�rc�ltek reggelt�l estig. H�tkor abbahagyt�k, hogy �tm�ngorolj�k a sz�llodai �gynem�t. T�zkor azt�n, amikor a vend�gek m�r jav�ban aludtak, a k�t mosod�s megint el�vette a piper�t �s tov�bb izzadt vele �jf�lig, �jf�l ut�n egyig, kett�ig. F�l h�rom lett, mire abbahagyt�k a munk�t.

Szombat d�lel�tt megint csak ott volt a kem�ny�teni val� pipere meg egy�b mindenf�le marad�k, de az�rt d�lut�n h�romra elk�sz�ltek a heti munk�val.

- Csak nem akar hetven m�rf�ldet lenyomni ezen a tragacson Oaklandig? - k�rdezte Joe, amikor le�ltek v�gre a l�pcs�re, �s megel�gedetten eregett�k sz�jukb�l a f�st�t.

- Musz�j - felelte Martin.

- M�r megy be? Egy l�ny kedv��r?

- Nem, csak az�rt, mert meg akarom takar�tani a k�t �s f�l doll�r vas�ti k�lts�get. Egyp�r k�nyv k�lcs�nz�si idej�t szeretn�m meghosszabb�tani a k�nyvt�rban.

- M�r nem adja fel, �s hozatja vissza post�n? Az csak egy negyed doll�rba ker�l.

Martin elkezdett spekul�lni.

- Pihenjen ink�bb holnap - n�gatta a t�rsa. - R�f�r. Tudom magamr�l. �n is eg�sz kivagyok.

Meg is l�tszott rajta. Joe eg�sz h�ten meg�ll�s n�lk�l, makacsul dolgozott. Minden perc, minden m�sodperc fontos volt neki, csak hogy el ne k�ss�k valahogy. Nem ismert akad�lyt. Csak �gy �radt bel�le az ellen�llhatatlan energia. Mindig olyan, mint egy nagy teljes�tm�ny� motor - val�s�ggal a munka �rd�ge volt. �s most, hogy befejezte heti munk�j�t, egyszerre �sszecsuklott. Ny�zott, elny�tt volt a k�lseje, csinos arc�r�l ler�tt a kimer�lts�g. F�sultan sz�vta a cigarett�j�t; egyhang�an besz�lt, m�g a hangja is valahogy furcs�n, �lettelen�l csengett.

Nyoma sem volt m�r benne rugalmass�gnak vagy frissess�gnek. A gy�zelme bizony szomor� gy�zelem volt.

- Azt a j�v� h�ten �jra kezdhetj�k az eg�szet - fakadt ki egyszerre. - Mondja, mi a fen�nek is csin�ljuk mi ezt az eg�szet?! Sokszor gondolom, mennyivel jobb volna csavarg�nak lenni. Az nem dolgozik, m�gis meg�l. Pfuj! Legal�bb egy poh�r s�rt ihatna az ember! De annyi kedvem sincs, hogy lemenjek a faluba. Maradjon csak itt, k�ldje be post�n a k�nyveit. Nagy bolonds�g volna emiatt bemenni.

- �s mit csin�ljak itt eg�sz vas�rnap? - k�rdezte Martin.

- Pihenjen. Hisz nem is tudja, milyen f�radt. �n is �gy kif�radok vas�rnapra, hogy m�g az �js�got se b�rom elolvasni. Egyszer beteg voltam... tudja, t�fusz. Azt k�t �s f�l h�napig csak a k�rh�z... M�g a kisujjamat se kellett megmozd�tani. De sz�p volt!

- De sz�p volt! - ism�telte egy perc m�lva el�br�ndozva.

Martin megf�rd�tt. Mire visszaj�tt, hi�ba kereste a f�mosod�st, m�r nem volt sehol. Biztosan elment egy poh�r s�rt inni, gondolta. De hogy f�l m�rf�ldet tegyen a faluig �s megtudja, hogy igaza van-e, m�r t�l nagy utaz�s lett volna. Leh�zta h�t a cip�j�t, leheveredett az �gyra, �s megpr�b�lt valami elhat�roz�sra jutni. M�g az�rt sem ny�jtotta ki a kez�t, hogy egy k�nyvet vegyen fel. Olyan f�radt volt, hogy m�r �lmoss�got sem �rzett. Csak fek�dt az �gy�n �s nem is gondolkozott. B�dult volt a kimer�lts�gt�l. Vacsor�ra lement, de Joe-t ott sem l�tta. Martin hallotta, hogy a kert�sz azt mondja: biztosan megint t�r-z�z a kocsm�ban. Erre mindent meg�rtett. Vacsora ut�n nyomban lefek�dt. Reggel azt gondolta, most m�r nagyszer�en kipihente mag�t. Minthogy Joe m�g mindig nem ker�lt el�, szerzett egy vas�rnapi lapot, �s le�lt a f�k al� az �rny�kba. Maga sem tudta, hogyan telt el a d�lel�tt. Nem aludt, senki sem zavarta, m�gsem olvasta el az �js�got. Eb�d ut�n megint a kez�be vette, de elaludt.

�gy telt el a vas�rnap. H�tf�n m�r kor�n reggel kem�nyen dolgozott. � v�logatta sz�t a ruh�t, Joe meg, borogat�ssal a fej�n, morogva, k�romkodva, a mos�g�ppel bajl�dott, �s szappanoldatot k�sz�tett.

- Hi�ba, nem tehetek r�la - magyar�zkodott. - Ahogy itt van a szombat, musz�j mindig leinnom magamat.

Megint eltelt egy h�t. A k�zdelem mindennap beleny�lt a villanyf�nnyel szikr�z� �jszak�ba, �s cs�cspontj�t szombat d�lut�n h�romkor �rte el. Ez volt Joe sz�m�ra a gy�zelem �r�ja - ekkor lebotork�lt a faluba, hogy feled�st keressen. Martin vas�rnapja ugyan�gy telt el, mint a m�ltkor. A f�k �rny�k�ban b�biskolt, �s c�ltalanul lapozgatta az �js�got. Csak fek�dt hanyatt, �r�kon �t, nem csin�lt semmit, nem is gondolkozott. K�ptelen volt gondolkozni. Olyan volt, mint akit fejbe v�gtak. Csak annyit �rzett, hogy ez �gy nincs rendj�n. Ut�lta mag�t, mintha eg�szen lealacsonyodott �s bel�lr�l bepiszkol�dott volna. Ami istenhez hasonl� volt benne, az szinte kipusztult l�ny�b�l. Nem sarkallja m�r semmi az emelked�sre. Hogyan is sarkalln�, amikor m�r �let sincs benne, amit sarkallni lehetne? � m�r halott. Mintha a lelke is meghalt volna. Olyan, mint a barom, mint az igavon� barom. Nem l�tja m�r, milyen sz�p a z�ld lombokon �tsz�r�d� napsug�r, az az�rk�k mennybolt m�r nem sugdos titkokat a f�l�be a vil�gegyetem nagys�g�r�l - titkokat, amelyek remegve v�rj�k, hogy megfejtse �ket. Az eg�sz �let elviselhetetlen�l unalmas �s ostoba; mintha csak sz�j�ban �rezn� a rossz �z�t. A t�kr�t, amelyben azel�tt lelk�nek l�tom�sai jelentek meg, most fekete lepel bor�tja. K�pzelete els�t�t�tett szob�ban hal�dik, amelybe sohasem hatol napf�ny. Martin irigyelte Joe-t. Az most odalenn a faluban t�r-z�z a kocsm�ban, fantasztikus gondolatok gomolyognak az agy�ban, minden percben s�rva fakad valami h�lyes�gen, csod�latosan, nagyszer�en r�szeg... Esz�be sem jut, hogy m�snap h�tf�, �s �jra kezd�dik egy l�lek�l� hajsz�val teli h�t.

Elm�lt a harmadik h�t is. Martin gy�l�lte mag�t, gy�l�lte az �letet. Egyetlen �rz�s t�lt�tte el: az, hogy megbukott. A szerkeszt�knek igazuk volt, mikor visszak�ldt�k az �r�sait. Most m�r � maga is tiszt�n l�tja ezt - maga is kineveti mag�t, r�gi �lmaival egy�tt. Ruth post�n k�ldte vissza a Dalok a tengerr�l-t. Martin f�sultan olvasta a l�ny level�t. Ruth t�le telhet�en igyekszik azt bizonygatni, hogy sz�pek a versek, �s tetszettek neki... de nem tud hazudni, nem tudja leplezni maga el�tt az igazs�got. Nagyon is j�l tudja, hogy nem siker�ltek a versek... Martin a lev�l minden egyes er�ltetett, lagymatag sor�b�l azt olvasta ki, hogy Ruthnak az eg�sz nem tetszik. �s igaza is van... Martin �tolvasta a verseket, �s maga is m�lyen meg volt a l�ny igaz�r�l gy�z�dve. A sz�ps�g, a dolgok var�zsa elp�rtolt t�le. Martin rajtakapta mag�t, hogy a versek olvas�sa k�zben azon t�n�dik: mit is akarhatott mondani, amikor ezeket meg�rta? Mer�sz mondatf�z�seit er�ltetettnek tal�lta. Azok a "szerencs�s" kifejez�sek, nevets�gesek... Egy�ltal�n k�ptelen, lehetetlen, hazug valami az eg�sz! Legsz�vesebben ott nyomban el�gette volna a Dalok a tengerr�l-t. De m�g ahhoz sem volt el�g er�s az akarata, hogy t�zbe vesse �ket. Ott van a kaz�nh�z - de hogy m�g oda is vigye a k�ziratokat a kaz�nh�zhoz... Ugyan minek m�g erre is er�t ford�tania? Minden ereje kimer�lt abban, hogy kimossa m�s emberek feh�rnem�j�t. A maga dolgaira m�r semmi ereje sem maradt.

Elhat�rozta, hogy v�r vas�rnapig, akkor �sszeszedi mag�t �s felel Ruthnak. Szombat d�lut�n azonban, amikor befejezte a munk�t �s megf�rd�tt, egyetlen v�gya az volt, hogy megfeledkezz�k mindenr�l. Lemegyek tal�n, megn�zem, mit csin�l Joe - �gy pr�b�lta felt�ntetni �nmaga el�tt a dolgot, de maga is j�l tudta, hogy hazudik. Annyi energi�ja azonban m�r nem volt, hogy szemben�zzen ezzel a hazugs�ggal. �s m�g ha lett volna is hozz�val� ereje, akkor sem k�v�nt volna szemben�zni ezzel a hazugs�ggal, mert minden�ron felejteni akart. Lassan hat�rozatlanul indult el a falu fel�, de mikor a kocsma k�zel�be �rt akaratlanul is meggyors�totta a l�pteit.

- Hisz azt hittem, maga "vizes" szakasz - Joe ezekkel fogadta.

Martin nem tartotta �rdemesnek, hogy menteget�zz�k. Whiskyt rendelt, �s sz�n�ltig t�lt�tte pohar�t, miel�tt tov�bbadta volna a palackot.

- Azt ne piszmogjon vele reggelig! - f�rmedt r�.

Joe csak �gy j�tszott a palackkal. Martin nem v�rt, egy hajt�sra ki�r�tette a pohar�t, azt�n �jra megt�lt�tte.

- No, most m�r tudok v�rni - mondta komoran. - De igyekezzen.

Joe igyekezett is. Most m�r egyszerre ittak.

- Persze, a sok munka? - firtatta Joe.

Martin azonban nem volt hajland� err�l besz�lni.

- Persze, persze, olyan ez, mint a pokol - folytatta Joe. - �n tudom ezt, de az�r nem tetszik nekem, hogy �tgy�tt a "boroz�" szakaszba Mart. No, tess�k!

Martin sz�tlanul ivott. Egy-egy sz�t vetett csak oda; italt rendelt vagy k�n�lt. A pinc�r - vizeny�s k�k szem�, k�z�pen elv�lasztott haj� l�nyos arc� falusi fick� - �h�tattal n�zett r�.

- Gyal�zat, hogy dolgoztatj�k az ilyen szeg�ny �rd�g�ket, mint maga meg �n - sz�lalt meg Joe. - Ha nem inn�m le magam, megvaduln�k, �s f�lgy�jtan�m az eg�sz mindens�get. Csak �r�lhetnek, hogy leiszom magam, annyit mondhatok mag�nak, Mart.

Martin nem felelt. Lehajtott m�g egyp�r poh�rral. �gy �rezte, a r�szegs�gt�l ezer meg ezer kukac kezd ny�zs�gni az agy�ban. No, v�gre, valami �let... az els� szippant�snyi �let h�rom h�t �ta. Visszat�rtek az �lmai is. K�pzelete kil�pett az els�t�t�tett szob�b�l, �s l�ngol� ragyog�ssal csalogatta egyre messzebb. L�tom�sainak t�kre tiszt�n ragyogott, mint az ez�st; egyik t�nd�kl�, k�pr�zatos k�p a m�sik ut�n villant fel benne. K�zen fogta a sz�ps�g �s a var�zslat - most megint � volt az �r. Pr�b�lt besz�lni r�la Joe-nak, de Joe-t teljesen elfoglalt�k a maga l�tom�sai: csalhatatlan m�dszerekr�l �br�ndozott, amelyek megszabad�tj�k a mosodai munka rabs�g�b�l - l�tta mag�t, mint egy nagy g�zmosoda tulajdonos�t.

- Ide figyeljen, Mart, az �n mosod�mban nem fognak gyerekek dolgozni, soha, �rti? Soha! �s egy l�lek se fog ott dolgozni hat ut�n. �rti? Egy l�lek se! Mer ott annyi g�p lesz �s annyi ember, hogy tisztess�gesen el lehet v�gezni mindent a munkaid� alatt is. Ide figyeljen, Mart, maga lesz a helyettesem! Maga fog fel�gyelni az eg�szre, ide figyeljen, mindenre - tudja, mindenre. Ide figyeljen, hogy fogom �n ezt megcsin�lni. "Vizes" szakasz leszek, �s k�t �vig minden p�nzt f�lreteszek. Ide figyeljen, Mart, minden p�nzt! �s akkor...

Martin h�tat ford�tott. Hadd besz�ljen Joe a kocsm�rosnak... Azt�n azt a j� embert is elh�vt�k, hogy itallal szolg�ljon k�t gazd�nak, aki most �rkezett a kocsm�ba, �s elfogadv�n Martin megh�v�s�t, letelepedett az asztal�hoz. Martin kir�lyi b�kez�s�ggel l�tott vend�g�l mindenkit, napsz�mosokat, a sz�lloda lov�sz�t �s seg�dkert�sz�t, a kocsm�rost - m�g azt a sz�tlan csavarg�t is, aki mint az �rny�k osont be az ajt�n, s mint az �rny�k h�z�dott meg a kocsma sark�ban.

H�tf�n reggel Joe m�lyet s�hajtott, amikor az els� targonca szennyes befutott.

- Hallja csak... - kezdte a mond�k�j�t.

- Hagyjon b�k�ben - f�rmedt r� Martin.

- Ne haragudjon, Joe - sz�lt hozz� azt�n d�lben, amikor abbahagyt�k a munk�t, hogy eb�delni menjenek.

Joe-nak k�nnybe l�badt a szeme.

- J�l van, j�l, �reg fi� - mondta. - A pokol fenek�n vagyunk, de h�t mit csin�ljunk? �s tudja... hogy is mondjam csak... �n nagyon megszerettem mag�t. Az�rt is b�ntott �gy, amit az el�bb mondott. Mindj�rt az els� perct�l kezdve szimpatiz�ltam mag�val.

Martin megszor�totta a kez�t.

- Gyer�nk innen - folytatta Joe. - Hagyjuk a fen�be ezt az eg�szet. Mit sz�lna hozz�, ha �gy �ln�nk, mint a csavarg�k? �n m�g soha �letemben nem pr�b�ltam, de fene k�nny� dolog lehet. Gondolja csak meg, nincs az embernek semmi dolga, csak �gy �l bele a nagyvil�gba. Egyszer beteg voltam - tudja, t�fuszom volt -, �s a k�rh�zban fek�dtem. Ty�, de sz�p volt az! Csak egyszer lehetn�k megint beteg!

Nehezen m�ltak a napok. A sz�lloda tele volt vend�gekkel, s csak �gy ontott�k kem�ny�t�sre az extra piper�t. Martin �s Joe h�sk�ltem�nybe ill� munk�t v�gzett. Mindennap villanyf�nyn�l g�rc�ltek k�s� �jszak�ig, az �telt �pp csak hogy bekapt�k, �s m�r reggeli el�tt is dolgoztak egy f�l �ra hosszat. Martin m�g a hideg f�rd�j�r�l is lemondott. Percnyi meg�ll�s n�lk�l folytonos hajsza, hajsza �s megint csak hajsza volt az �let�k. Joe �gy vigy�zott minden perc�re, mint p�sztor a juhaira. Nagy gonddal �gyelt r�, hogy el ne vesz�tsen egyet se. �gy tartotta sz�mon a perceket, mint zsugori az aranyait. Megsz�llottan dolgozott, mint aki belehabarodott a munk�j�ba. L�zasan m�k�d�tt, mint egy g�p, annak a m�sik pontos g�pnek a seg�ts�g�vel, amely azt gondolta mag�r�l, hogy ember volt valaha �s Martin Edennek h�vt�k.

De az, hogy Martin egy�ltal�n gondolt valamire, m�r csak nagyon ritk�n fordult el�. Bez�r�dtak a kapui annak a h�znak, amelyben a gondolatai laktak. Az ablakt�bl�kat behajtott�k, � maga, mint a k�s�rtet �rizte csak a h�zat. Nem is egy�b � m�r, csak k�s�rtet... Joe-nak igaza van. Mindketten k�s�rtetek csup�n, s ez a vil�g, amelyben �lnek, az �r�k�s munka �rny�kvil�ga. Vagy csak �lom az eg�sz? N�ha, m�g a g�z�lg�, sisterg� h�s�gben ide-oda h�zta a feh�rnem�n a s�lyos vasal�t, �gy r�mlett neki, mintha csak �lom volna az eg�sz. Nemsok�ra - de lehet, hogy �gy ezer esztend� m�lva - fel�bred majd kis szob�csk�j�ban, a tintafoltos �r�asztal mellett, �s folytatja az �r�st ott, ahol el�z� nap abbahagyta. De lehet, hogy ez is csak �lom, s egyszer csak arra �bred, hogy �rs�gv�lt�s van: az ide-oda ring� fed�lk�zben gyorsan leugrik emeletes fekv�hely�r�l, siet fel a fed�lzetre - feje f�l�tt az egyenl�t�i �gbolt csillagai - megmarkolja a korm�nykereket, �s �rzi, hogy j�rja �t meg �t a passz�tsz�l hidege.

Megint itt volt a szombat, �s d�lut�n h�romkor a minden heti kietlen gy�zelem.

- Megyek, iszok egy poh�r s�rt - mondta Joe valami furcsa, �lettelen hangon. H�t v�g�n szokott ezen a hangon besz�lni, amikor m�r teljesen �sszecsuklott.

Martin erre mintha hirtelen fel�bredt volna. Kinyitotta szersz�mosl�d�j�t, megolajozta ker�kp�rj�t, bed�rzs�lte grafittal a l�ncot, �s megigaz�totta a korm�nyt. Joe-t m�r a kocsm�hoz viv� �t fel�n�l elhagyta. M�lyen a korm�nyra d�lt, �s ritmikus mozdulattal hajtotta a kilencvenhat g�rg�t. Arc�n l�tszott az elsz�nts�g, hogy a hepehup�s, poros �ton minden�ron le kell gy�rnie a hetven m�rf�ldet. Az �jszak�t Oaklandben t�lt�tte, �s vas�rnap visszafel� is megtette a hetven m�rf�ldet. H�tf� reggel teljesen kimer�lten fogott hozz� �jra a heti munk�hoz. De siker�lt: j�zan maradt...

Eltelt az �t�dik �s a hatodik h�t is. Martin �gy �lt �s robotolt, mint egy g�p. Alig volt t�bb egy szikr�nyival is; �ppen hogy pisl�kolt csak benne a l�lek, amely h�t v�g�n mindig �jra r�vette, hogy gy�rje le a sz�znegyven m�rf�ldet. Ez azonban nem volt pihen�s - ink�bb felfokozott g�pies munka, amely maga is hozz�j�rult ahhoz, hogy kioltsa benne azt a cs�ppnyi, pisl�kol� lelket, amelyn�l t�bb m�r nem is maradt el�z� �let�b�l. A hetedik h�t v�g�re Martin annyira elgy�ng�lt, hogy nem maradt m�r ellen�ll�sra ereje. Nem is tudta, hogy mit csin�l, csak let�molygott Joe-val a faluba, italba fojtotta az �leterej�t, �s �j �leter�t mer�tett h�tf� reggelig.

De azt�n megint minden h�t v�g�n megbirk�zott a sz�znegyven m�rf�lddel. A kimer�lts�get m�g nagyobb kimer�lts�ggel ellens�lyozta. H�rom h�nap m�lva harmadszor is lement Joe-val a faluba. Ott feled�st �s �j �letet tal�lt, de felvillanyozott �brenl�t�ben csak ann�l vil�gosabban l�tta, mennyire el�llatiasodik - nem az italt�l, hanem a munk�t�l. Az iv�s m�r k�vetkezm�ny, nem ok - oly pontosan k�veti nyomon a munk�t, mint �j a napot. Ha igavon� barom lesz, sohasem jut fel a magass�gokba - ezt s�gta f�l�be a whisky. Martin helybenhagy�an b�lintott: a whiskyben sok b�lcsess�g van, s neki el�rulja a titkait.

Pap�rt �s tollat k�rt. Mindenki sz�m�ra italt rendelt, s m�g a t�bbiek poharukat az eg�szs�g�re �r�tett�k, � a pultnak d�lt, �s n�h�ny siet�s sz�t vetett pap�rra.

- N�zze csak, Joe. S�rg�ny - mondta. - Olvassa el.

Joe ittas, bamba tekintettel meredt az �r�sra, de amikor elolvasta, mintha egyszerre kij�zanodott volna. Szemreh�ny� tekintettel n�zett t�rs�ra, k�nnybe l�badt a szeme, �s a k�nnyek v�gigcsurogtak az arc�n.

- Csak nem hagy itt engem, Mart? - k�rdezte k�ts�gbeesetten.

Martin b�lintott. Odasz�l�tott egy ott �csorg� fick�t, vigye a s�rg�nyt a post�ra.

- V�rjon csak egy percig - hebegett Joe -, hadd gondolkozzam.

Megfog�dzkodott a pultban, mert a l�ba mindegyre ki akart futni al�la. Martin �tkarolta �s t�mogatta. Joe t�prengett.

- �rja �gy, hogy k�t mosod�s - b�kte ki. - V�rjon, majd �n oda�rom.

- Mondja, maga m�rt akar elmenni innen? - k�rdezte Martin.

- Ami�r' maga.

- �n a tengerre megyek vissza. Oda maga nem j�het velem.

- Nem baj - felelte Joe - de csavarg� az�r �n is lehetek, m�r ne lehetn�k?

Martin elgondolkozva n�zett r� egy pillanatig, azt�n a v�ll�ra csapott:

- Istenuccse, azt hiszem, igaza van! Ink�bb legyen az ember csavarg�, mint igavon� barom. Gondolja csak meg, bar�tom, �lni fog! �lni! Hisz m�g azt sem tudja, hogy mi az �let!

- De igen - sz�lt k�zbe Joe. - Egyszer, amikor a k�rh�zba voltam, az sz�p volt. Tudja, amikor t�fuszom volt - mondtam m�r mag�nak?

Martin kijav�totta a s�rg�nyt. "K�t mosod�st" �rt bele. De Joe k�zben mondta a mag��t.

- Amikor a k�rh�zba voltam, eszembe se jutott, hogy igyak. �rdekes, mi? De ha eg�sz h�ten csak mel�zok, mint a rabszolga, micsin�ljak, musz�j leinnom magamat. Mondja, �szrevette m�r, hogy a szak�csok meg a p�kek mind �gy isznak, mint a g�d�ny? Na, l�ssa, ez a munk�t�l van. Biztosan nekik is musz�j. Itt van, hadd fizessem �n a s�rg�ny �r�nak fel�t.

- Nem b�nom, kock�zzunk �rte - aj�nlotta fel Martin.

- Hell�! Mindenki ide! Igyunk! - ki�ltotta Joe. �sszer�zt�k a kock�kat, �s sz�tgur�tott�k �ket a nedves pulton.

H�tf� reggel Joe m�r eg�szen megvadult a v�rakoz�st�l. Nem t�r�d�tt a fejf�j�s�val, �s �gyet sem vetett m�r a munk�j�ra. Az elvesztegetett m�sodpercek csapatostul futottak sz�t, p�sztoruk m�r nem t�r�d�tt vel�k, csak kib�mult az ablakon, s gy�ny�rk�d�tt a napf�nyben �s a f�kban.

- N�zze csak! - ki�ltott fel. - Ez most m�r mind az eny�m! Azt csin�lok, amit akarok. Lefekhetem a f�k al�, �s ak�r ezer �vig is alhatom, ha kedvem tartja. Mondja, Mart, mire v�runk m�g? J�jj�n, r�gjuk fel az eg�szet! N�zze csak: v�r r�nk a semmittev�s orsz�ga, s �n m�r megv�ltottam oda a jegyet. De t�rtijegyet, azt azt�n nem v�ltok, arra m�rget vehet!

N�h�ny perc m�lva Joe megrakta a targonc�t kimosni val� szennyessel, s egyszerre csak megl�tta k�zte a sz�ll� igazgat�j�nak az ing�t. Megismerte a monogramj�r�l. Hirtelen elfogta a szabads�g t�l�rad� �rz�se, f�ldh�z v�gta az inget �s r�taposott.

- De k�r, hogy nem vagy benne, te diszn�fej� hollandus! - �v�lt�zte. - Itt, itt a sarkam alatt! Nesze, nesze, nesze, ott egyen meg a fene! Fogjanak le, fogjanak le!

Martin csak nevetett, �s visszataszig�lta a munk�j�hoz.

Kedd est�re megj�ttek az �j mosod�sok. Joe �s Martin azzal t�lt�tte a h�t h�tralev� r�sz�t, hogy betan�totta �ket. Joe csak �ld�g�lt, magyar�zta, � hogy csin�lja, de maga m�r nem ny�lt a munk�hoz.

- M�g a kisujjamat se mozd�tom meg - jelentette ki �nnep�lyesen. - M�g a kisujjamat se! T�lem ugyan kidobhatnak. M�r itt se vagyok. K�sz�n�m sz�pen! �n ugyan nem mel�zok t�bbet. Tudja, mi kell nekem? Egy teherkocsi meg az, hogy v�gigny�lhassak a f�k alatt. Csak tess�k, rabszolg�k! Csak rajta! Ti csak robotoljatok �s izzadjatok. Robotoljatok �s izzadjatok! Ha beled�gl�t�k, majd elrothadtok. Ide n�zzetek, ak�rcsak �n. Mit sz�m�t az, hogy hogyan �ltek? Mit sz�m�t? Azt mondj�tok meg nekem! Mit sz�m�t az, �gy hossz� t�vra?!

Szombaton kivett�k a b�r�ket. Most m�r elv�ltak az �tjaik.

- �gyis hi�ba mondom, ugye, hogy gondolja meg a dolgot, �s v�gjon ink�bb velem neki az orsz�g�tnak? - k�rdezte elkeseredetten Joe.

Martin csak cs�v�lta a fej�t. Indul�sra k�szen �llt a ker�kp�rja mellett. Kezet r�ztak. Joe nem engedte el mindj�rt t�rsa kez�t, �s azt mondta:

- Tal�lkozunk mi m�g az �letben, Mart. Biztosan tal�lkozunk. �rzem a csontjaimban. Isten vele, Mart, minden j�t! Megszerettem mag�t, fenem�d, tudja.

Ott �llt mag�nyosan az �t k�zep�n, �s n�zett Martin ut�n, m�g csak a fi� el nem t�nt egy kanyarban.

- Rendes egy sr�c ez - motyogta -, csuda rendes sr�c.

Azzal � is elindult az �ton. A v�ztart�ly fel� indult, ahol egy mell�kv�g�nyon f�l tucat �res kocsi v�rta, hogy megrakj�k.

Ruth megint otthon volt a csal�dj�val. Martin, ami�ta visszat�rt Oaklandbe, sokszor volt egy�tt vele. A l�ny letette a vizsg�it, �s nem tanult tov�bb; Martinnak pedig a munka fel�r�lte minden testi �s szellemi erej�t, �s most semmit sem �rt. Mindkett�j�knek t�bb ideje volt h�t, mint valaha, �s bar�ts�guk egyre szorosabb� v�lt.

Martin eleinte nem tett semmi m�st, eg�sz nap csak pihent. Sokat aludt, �lmodozva, gondolkozva �r�kat t�lt�tt semmittev�ssel. Olyan volt, mint akit rettenetes csap�s �rt, �s csak nehezen tud felocs�dni let�rts�g�b�l. Lass� mag�ra tal�l�s�nak els� jele az volt, hogy az �js�g megint kiss� jobban �rdekelte. Elkezdett �jra olvasni - k�nny� reg�nyeket �s verseket -, s n�h�ny nap m�lva m�r nyakig benne volt r�g�ta elhanyagolt Fisk�j�ben. Ragyog� szervezete �s eg�szs�ge �j er�ket pezsd�tett benne; friss, fiatalos ereje mindenen gy�zedelmeskedett.

Ruth eg�szen megd�bbent, amikor Martin megmondta neki, hogy mihelyt kipiheni mag�t, megint haj�ra sz�ll.

- Nem �rtem, mi k�szteti erre - mondotta.

- A p�nztelens�g - felelte a fi�. - Tartal�kot kell gy�jtenem, ha �j ostromot akarok ind�tani a szerkeszt�k ellen. N�lam a harc csak a p�nzen m�lik - a p�nzen meg a t�relmen.

- De ha nincs sz�ks�ge m�sra, mint p�nzre, mi�rt nem maradt a mosod�ban?

- Mert az el�bb-ut�bb kivetk�ztetett volna az embers�gemb�l. Az effajta munka, ha t�l meger�ltet�, k�nnyen r�viszi az embert az iv�sra.

A l�ny irt�zattal meredt r�.

- Csak nem akarja ezzel azt mondani... - akadozott.

Martinnak nem esett volna nehez�re, hogy kit�rjen a k�rd�s el�l, de ez�ttal nemcsak term�szetes hajlam�nak engedelmeskedett, amikor �szinte volt, hanem esz�be jutott az a r�gi elhat�roz�sa is, hogy t�rt�nj�k b�rmi, mindig �szinte lesz.

- De igen - felelte. - Pontosan azt akarom mondani. M�ghozz� nem is egyszer.

A l�nyon v�gigfutott a hideg. Elh�z�dott Martint�l.

- Az �n ismer�seim k�z�tt sohasem volt m�g r�szeg ember. Soha, senki.

- No de olyan sem, aki a Shelly Gy�gyf�rd� mosod�j�ban dolgozott - kacagott fel keser�en a fi�. - Persze, nincs jobb a munk�n�l... Ha eg�szs�gesek akarunk lenni, dolgoznunk kell - ezt pr�dik�lja mindenki. Isten a megmondhat�ja, hogy �n nem ijedtem meg soha a munk�t�l. De tudja, az is igaz, hogy t�l sok a j�b�l is meg�rt. M�rpedig ott a mosod�ban ez volt a helyzet. Ez�rt sz�llok ink�bb m�g egyszer tengerre. Gondolom, utolj�ra, mert ha visszaj�v�k, m�giscsak bet�r�k majd a foly�iratokhoz. Ez biztos.

Ruth hallgatott. Nem tetszett neki a dolog. Martin lehangoltan n�zett r�. Most m�r l�tta, hogy a l�ny nem tudja meg�rteni, min ment � kereszt�l.

- Egyszer m�g meg�rom ezt. Hogyan aljas�tja le az embert a munka vagy Az isz�koss�g l�lektana a munk�soszt�lyban, vagy valami hasonl� c�met adok majd neki.

�gy l�tszott, hogy ami�ta megismerkedtek, oly messze, mint ma, m�g sohasem voltak egym�st�l. Ruthot bosszantotta a fi� ny�lt sz�kimond�sa, �s m�g ink�bb a l�zad� szellem ny�lts�ga. De saj�t bosszankod�s�n m�g jobban meg�tk�z�tt, mint azon, ami ezt kiv�ltotta. Megl�tta bel�le, mennyire k�zel ker�lt m�ris a fi�hoz - m�rpedig ha ezt elismeri, ezzel m�g k�zelebbi kapcsolat �tj�t egyengeti... Martin azonban sz�nalmat is �bresztett benne, meg �rtatlan, idealisztikus gondolatokat arr�l, mik�ppen kellene megjav�tania. Megmenti � ezt a messzir�l j�tt, faragatlan fiatalembert... Meg kell szabad�tania szeg�nyt r�gi k�rnyezet�nek �tk�t�l, megmenti �nmag�t�l, ak�r �nmaga ellen�re is... Ruth rendk�v�l nemesnek �rezte mag�t, �s esz�be sem jutott, hogy e nemess�g m�g�tt f�lt�kenys�g �s szerelemv�gy h�z�dik meg.

A csodasz�p �szi id�ben sokat ker�kp�roztak. A hegyek k�zt felv�ltva verseket olvastak fel egym�snak, nemes, felemel� hangulat� verseket, amelyek a magasabb rend� dolgokra ir�ny�tj�k az ember figyelm�t. Ruth ily m�don - k�zvetve - lemond�sra, �ldozatk�szs�gre, b�ket�r�sre, szorgalomra, magasra t�r� tervekre akarta �szt�k�lni Martint. Mindezeknek az elvont tulajdons�goknak a megval�sul�s�t apj�ban �s Butlerben l�tta a l�ny, valamint Andrew Garnegie-ben, aki szeg�ny bev�ndorolt fi�b�l az �jvil�g t�rv�nyhoz�j�v� lett.

Martin mindezt meg�rt�ssel �s gy�ny�r�s�ggel hallgatta. Most m�r vil�gosabban tudta k�vetni a l�ny gondolatait. Ruth lelke nem volt h�tpecs�tes titok el�tte, mint r�gente. Szellemileg m�r ugyanazon a fokon �llt, mint a l�ny. S ha sok mindenben nem �rtettek is egyet, ez nem �rintette Ruth ir�nti szerelm�t. L�ngol�bban szerette, mint valaha. �gy szerette, amilyen volt... M�g a l�ny t�r�keny fizikuma is n�velte elragadtat�s�t. Olvasott egyszer Elizabeth Barrettr�l, aki �vekig fek�dt betegen, �s egy l�p�st sem tudott tenni, m�g v�g�l a l�ngol�snak azon a nevezetes napj�n k�vette Browningot, �s ett�l kezdve szil�rdan �llt a f�ld�n, a szabad �g alatt. Martin elhat�rozta, hogy amit Browning tett Elizabeth Barrett�rt, azt � is meg fogja tenni Ruth�rt. Csak szeresse �t a l�ny - minden egy�b k�nnyen megy majd. Er�t �s eg�szs�get �nt bel�. A j�v�be pillantott, �s l�tta magukat munk�lkodva, k�nyelmesen, j�m�dban; verseket olvasnak, versekr�l besz�lgetnek; Ruth rengeteg p�rna k�z�tt �l a f�ld�n �s felolvas neki. Ez j�vend� �let�knek a kulcsa. A k�p mindig ugyanaz. Hol felolvas: ilyenkor Ruth a v�ll�ra hajtja a fej�t, � pedig gy�ng�den �tkarolja - hol mindketten a k�nyv f�l� hajolnak, �s egy�tt gy�ny�rk�dnek a sz�ps�g�ben. De Ruth a term�szetet is szereti - nos, Martin k�pzelet�ben lovagiasan megv�ltoztatta olvasm�nyainak sz�nhely�t: kies v�lgyben olvasnak, meredek sziklafalak t�v�ben, vagy magasan fekv� hegyi r�teken, vagy a sz�rk�s tengerparti homokon, l�bukn�l a tenger fodroz�d� hull�mai, vagy messze, az egyenl�t� t�j�n, egy kis vulkanikus szigeten, ahol egy zuhatag finom v�zcseppjei t�ltik meg p�r�val a leveg�t, s a finom p�rafoszl�nyokat a tengerparton ide-oda lebbenti a k�sza sz�l. A k�p el�ter�ben �r�k�sen olvasva �s besz�lgetve mindig ott hever � �s Ruth - l�buk el�tt tengernyi sz�ps�g -, a h�tt�rben pedig, a term�szetes h�tt�r m�g�tt, hom�lyosan, k�d�sen ott sejlik a munka, a h�rn�v �s a m�veivel keresett sok p�nz, amely f�ggetlenn� teszi �ket a vil�gt�l �s a vil�g minden kincs�t�l...

- �des kisl�nyom, j� volna, ha kiss� �vatos lenn�l - sz�lt egyszer Ruthhoz az anyja.

- Tudom, mit akarsz mondani. No de h�t hov� is gondolsz! � nem...

Ruth elpirult. Sz�zies pirul�s volt ez - el�sz�r �let�ben besz�lt az �let legszentebb dolgair�l �desanyj�val, akit ugyancsak szentnek tartott.

- ...nem olyan, mint te vagy - fejezte be anyja a l�ny szavait. Ruth b�lintott.

- Igazad van. �n csak nem akartam mondani. Ez az ember nyers, durva, er�s - t�ls�gosan is er�s. �s nem...

Habozott - nem tudta, hogyan folytassa. �j volt sz�m�ra, hogy ilyen dolgokr�l besz�lgessen az �desanyj�val. Megint csak az anyja fejezte be a megkezdett gondolatot.

- ...nem �lt eddig tiszta �letet. Biztosan ezt akartad mondani.

Ruth megint b�lintott, �s az arc�t �jra p�r bor�totta el.

- Igen, pontosan ezt - mondta azt�n. - Igaz, hogy nem tehet r�la, de olyan sokszor ker�lt �rintkez�sbe mindenf�le...

- Szennyel?

- Igen, szennyel. �gy f�lek t�le... N�ha val�s�ggal ijeszt�, amikor olyan k�nnyed�n besz�l arr�l, mi mindent csin�lt m�r, mintha nem is sz�m�tana az eg�sz. Pedig, ugye, m�giscsak sz�m�t?

�ssze�lelkezve �ltek egym�s mellett. Kis ideig hallgattak. Anyja Ruth kez�t simogatta, �s v�rta, hogy folytassa.

- De tudod, borzaszt� sokat foglalkozom vele - folytatta a l�ny. - Olyan v�dencf�l�m. Meg azt�n az els� fi� bar�tom. Nem is eg�szen a bar�tom - ink�bb a bar�tom is meg a v�dencem is egy szem�lyben. N�ha, amikor �gy f�lek t�le, az az �rz�sem, bulldoggal j�tszom, tudod, ahogy a "fi�s" l�nyok szoktak. R�ngat, r�m vicsor�tja a fog�t - mindig att�l kell f�lni, hogy r�m rohan.

Az anyja m�g mindig csak v�rt.

- Azt is hiszem, hogy valahogy �gy �rdekel, mint egy bulldog. De sok j� is van benne; �s m�sr�szt sok olyasmi is, amit nem szeretn�k... egy�bk�nt. L�thatod, hogy sokat gondolkoztam m�r ezen. Tudod, k�romkodik, doh�nyzik, iszik, meg m�r sokat verekedett is... ezt mind � maga mondta el nekem. Szeret is verekedni; � maga mondta. Sz�val �ppolyan, amilyen semmik�ppen nem lehet az a f�rfi, aki... - m�r alig lehetett hallani a hangj�t -, akihez feles�g�l menn�k. �s azt�n olyan neh�zkes... Az �n ide�lom, az, tudod, magas, karcs�, barna, sz�val finom, elb�v�l� lovag. Nem... ne f�lj att�l, hogy beleszeretek Martin Edenbe. Enn�l rosszabb m�r nem is �rhetne engem.

- �n nem is err�l besz�ltem - t�rt ki �vatosan az anyja. - De gondolt�l-e �r�? Val�ban semmik�pp sem j�het sz�m�t�sba, j�l tudod. Mi t�rt�nik, ha � m�gis bel�d szeret?

- No de hisz... m�ris bel�m szeretett! - ki�ltott fel a l�ny.

- Ez el�re l�that� volt - mondta kedvesen Mrs. Morse. - Hogyan is ne szeretne bel�d b�rki, aki megismer?

- Olney ki nem �llhat! - t�rt ki szenved�lyesen a l�ny. - �s �n sem �t. Ha csak bel�p a szob�ba, m�r f�jok, mint a macska. Musz�j ut�latosnak lennem hozz�, �s ha nekem egyszer v�letlen�l nincs ez az �rz�sem, � akkor is biztosan ut�latos hozz�m. De ha Martin Eden van mellettem, akkor mindj�rt j�l �rzem magam. Engem m�g soha senki sem szeretett - �gy �rtem, f�rfi, �gy nem szeretett soha. Pedig olyan j�, ha szeretik az embert... tudod, �gy. Ugye, �des anyusk�m, te tudod, mit akarok mondani? Olyan nagyszer� �rz�s az, hogy az ember n� - igaz�n, val�s�gosan n�!

Ruth anyja �l�be rejtette a fej�t, �s elcsukl� hangon folytatta:

- Tudom, most arra gondolsz, hogy sz�rny� teremt�s vagyok. Pedig igaz�n �szint�n besz�lek, �s azt mondom neked, amit �rzek.

Mrs. Morse furcsa m�don b�nk�dott is meg �r�lt is. Kis di�kl�nya nincs m�r sehol - n� lett a l�ny�b�l. Siker�lt a k�s�rlet... Most m�r ki van t�ltve az a nyugtalan�t� �r, ami Ruthban volt, m�ghozz� minden baj �s vesz�ly n�lk�l. Ez a faragatlan fick�, ez a matr�z j�l bev�lt. Fel�bresztette Ruthban a n�t, an�lk�l, hogy a l�ny bel�szeretett volna.

Ruth folytatta vallom�s�t, �s arc�t zavar�ban m�g mindig az anyja �l�be rejtette.

- �s, tudod, m�g a keze is remeg. Mindig mulatok rajta, amikor l�tom, mert olyan nevets�ges, de az�rt sajn�lom is. �s, amikor m�r nagyon is remeg a keze �s m�r t�ls�gosan f�nyes a szeme, akkor elkezdek neki a saj�t �let�r�l besz�lni, meg arr�l, hogy nem j� �ton keresi a javul�st. De � az�rt im�d engem, tudom. A szeme �s a keze nem hazudik. Ha erre gondolok, mindj�rt feln�ttnek �rzem magam - m�r mag�t�l a gondolatt�l is. �gy �rzem, van valamim, ami joggal az eny�m, �s most m�r �n is olyan vagyok, mint a t�bbi l�nyok... �s... fiatal asszonyok. Pedig tudom, hogy azel�tt nem voltam olyan, mint �k, �s azt is tudtam, mennyi nyugtalans�got okozok ezzel neked. Te persze azt hitted, �n nem veszem �szre, milyen kedvesen nyugtalankodol miattam, pedig nagyon is �szrevettem, �s mindig azt rem�ltem, hogy majd csak "fog az menni" - Martin Eden �gy szokta mondani.

Csod�latos �ra volt ez anya �s le�nya sz�m�ra. K�nnyes szemmel besz�lgettek, m�g csak r�juk nem esteledett. Ruth a maga h�feh�r �rtatlans�g�ban �szint�n elmondott mindent, anyja pedig meg�rt�en hallgatta, �s ink�bb csak figyelt, de k�zben nyugodt hangon meg is magyar�zott egyet-m�st, �s m�g jobban belem�lyedt a besz�lget�sbe.

- N�gy �vvel fiatalabb n�lad - mondotta. - Senki �s semmi m�g... Sem �ll�sa, sem keresete. M�g gyakorlati �rz�ke sincs. A j�zan �sz azt k�v�nn�, hogy ha szeret t�ged, olyasmivel foglalkozz�k, amire majd megh�zasodhat, �s ne t�ltse az idej�t ezekkel a... t�rt�netekkel meg mindenf�le gyermeteg �lmodoz�ssal. Tudod, �n att�l tartok, ez a Martin Eden sohasem fog feln�ni. Nem is vonzz�k �t az olyan feladatok, amelyek f�rfihoz illenek, mint annak idej�n az ap�dat vagy ak�rmelyik bar�tunkat - gondolj csak Butlerre. Martin Eden, f�lek, sohasem lesz valami nagy p�nzkeres�. M�rpedig ezen a vil�gon p�nz kell a boldogs�ghoz. Persze, persze, nem valamilyen nem tudom, mekkora vagyon, csak �ppen annyi, hogy tisztess�gesen meg�ljen az ember, �s legyen megfelel� k�nyelme. �s mondd, �... � m�g nem nyilatkozott?

- Egy �rva sz�val sem. Meg sem pr�b�lta. De ha pr�b�lta volna, �gysem hagytam volna besz�lni, hisz, �rted, �n nem vagyok szerelmes bel�...

- �r�l�k neki. K�pzelheted, hogy nem �r�ln�k, ha az �n dr�ga, tiszta lelk�, egyetlen kisl�nyom ilyen f�rfit szeretne. Van a vil�gon el�g der�k ember, aki tiszta �let�, h�s�ges �s igazi f�rfi is. V�rj csak, majd j�n egyszer valaki, akit megszeretsz, �s aki t�ged is szeretni fog. Azzal majd olyan boldog leszel, mint mi vagyunk ap�ddal. �s azt�n van valami, amir�l sohasem szabad megfeledkezned...

- Mir�l, any�m?

Mrs. Morse halkan, ell�gyult hangon mondta:

- A gyermekekr�l.

- Igen... m�r �n is gondoltam erre - vallotta meg Ruth. Hirtelen esz�be jutottak azok az �rz�kis�gt�l f�t�tt gondolatok, amelyekkel azel�tt annyit t�r�d�tt, �s zavar�ban, hogy ilyesmir�l besz�l, most is l�nyos p�r �nt�tte el az arc�t.

- �s �pp ez az, ami miatt sz� sem lehet Edenr�l - nyomott meg Mrs. Morse minden sz�t. - Tudnunk kell, hogy a gyermekek milyen �r�ks�get hoznak magukkal, �s ez �n�la, att�l tartok, nem valami megnyugtat�. Ap�d mes�lt nekem a tenger�sz�letr�l �s... sz�val, h�t �rtesz.

Ruth egyet�rt�se jel��l megszor�totta anyja kez�t. Val�ban azt hitte, hogy �rti, amit az anyja mond, pedig csak bizonytalan elk�pzel�se volt valami minden k�pzeletet fel�lm�l� sz�rny�s�gr�l.

- Tudod, hogy �gysem teszek semmit, ha nem sz�lok el�bb neked - kezdte azt�n. - ...Csak k�rdezz n�ha �gy, mint most. �n m�r r�gen szerettem volna besz�lni veled, de nem tudtam, hogy fogjak hozz�. J�l tudom, hogy ez csak �lszem�rem, de te az�rt megk�nny�theted sz�momra a dolgot. Csak k�rdezz n�ha �gy, mint ma... adj alkalmat r�, hogy besz�ljek. Meg�rtesz, �desany�m, hisz te is n� vagy!

Ruth ragyogott a boldogs�gt�l, amikor fel�lltak. A l�ny k�t kez�be fogta anyja kez�t, s a f�lhom�lyban egyenesen a szem�be n�zett. Az a furcsa, j�les� �rz�s t�lt�tte el, hogy most egyform�k.

- L�tod, erre sem gondoltam volna soha, ha most nem besz�lget�nk egym�ssal. R� kellett j�nn�m, hogy magam is n� vagyok, e n�lk�l sohasem vettem volna tudom�sul, hogy te is az vagy.

- N�k vagyunk mind a ketten - mondta az anyja. Azzal mag�hoz vonta �s megcs�kolta a l�ny�t.

- N�k vagyunk mind a ketten - ism�telte, amikor k�s�bb egym�st �t�lelve kimentek a szob�b�l, s mindkett�j�k sz�v�t �j �rz�s: az �sszetartoz�s �rz�se t�lt�tte el.

Mrs. Morse egy �r�val k�s�bb b�szk�n mondta a f�rj�nek:

- N� lett v�gre a kisl�nyunkb�l.

Morse r�n�zett a feles�g�re, azt�n megsz�lalt:

- Ezzel nyilv�n azt akarod mondani, hogy szerelmes.

- Nem, hanem azt, hogy szeretik - v�gott vissza mosolyogva az asszony. - A k�s�rlet siker�lt. Ruth v�gre fel�bredt.

- H�t akkor most m�r l�ssuk, hogyan szabaduljunk att�l a fiatalembert�l.

Morse r�viden, t�rgyilagos, �zleti hangon besz�lt. Feles�ge megcs�v�lta a fej�t.

- F�l�sleges. Ruth azt mondja, a fi� n�h�ny nap m�lva kimegy a tengerre. Mire visszaj�n, Ruth m�r nem lesz itthon. Elk�ldj�k Kl�ra n�nihez. T�lts�n egy �vet a keleti orsz�gr�szben, ott minden m�s - az �ghajlat, az emberek, a gondolkoz�sm�djuk -, Ruthnak most �ppen erre a v�ltozatoss�gra van sz�ks�ge.

Martinban �jra felt�madt az alkot�s v�gya. Agya minden er�lk�d�s n�lk�l ontotta mag�b�l egyik elbesz�l�st �s verset a m�sik ut�n. Most csak jegyzeteket k�sz�tett arra az id�re, amikor majd form�ba �nti �ket, de nem �rt semmit. �gy �rezte, vak�ci�n van, �s elhat�rozta, hogy ezt az id�t eg�szen a pihen�snek �s a szerelemnek szenteli. Mind a k�t dologban sikere is volt. N�h�ny nap m�lva m�r szinte kicsattant az er�t�l. Ruthot is minden tal�lkoz�suk alkalm�val mindj�rt az els� percben megcsapta a fi�b�l ki�rad� er� �s eg�szs�g.

- Vigy�zz! - figyelmeztette megint az anyja. - Att�l tartok, t�l gyakran tal�lkozol Martin Edennel.

Ruth csak nevetett. Ugyan mif�le vesz�ly fenyegetn� �t? B�zott mag�ban - Martin meg n�h�ny nap m�lva �gyis a tengerre megy m�r. S mire visszat�r, � �ppen l�togat�ban lesz, a keleti �llamokban. Martin erej�ben �s eg�szs�g�ben azonban var�zsos er� volt. Megmondt�k neki is, hogy Ruth keleti utaz�sra k�sz�l, �gy �rezte h�t, hogy sietnie kell. Csak hogy nem tudta, hogyan udvarol az ember az olyan l�nynak, mint Ruth. Rengeteg r�gebbi tapasztalata ink�bb zavarta, mert e tapasztalatokat mer�ben m�sfajta l�nyok �s asszonyok k�r�l szerezte. Azok mindent tudtak a szerelemr�l �s az �letr�l, �s ismert�k a kac�rkod�s minden cs�nj�t-b�nj�t. Ruth azonban teljesen t�j�kozatlan volt ilyen t�ren. �rtatlans�ga �gy zavarba hozta Martint, hogy minden szenved�lyes sz� az ajk�ra fagyott, �s mer� b�ntudat volt. S m�g valami nehez�tette a dolg�t - az, hogy m�g sohasem volt szerelmes. H�nyatott �lete sor�n nem egy n� tetszett m�r neki, s egyik-m�sik nagyon is er�sen hatott r� - de nem tudta, mi az, szeretni �ket. A maga f�l�nyes, h�nyaveti m�dj�n csak f�ttyentett egyet, �s m�r j�ttek is ut�na. Ezek a n�k sz�rakoz�st, kalandot jelentettek neki, hozz�tartoztak a f�rfiak mindennapi j�tszm�ihoz, de �ltal�ban nem volt benne valami fontos szerep�k. Most azonban, �let�ben el�sz�r, � az, aki meghatottan, f�l�nken, bizonytalanul k�r. Nem tudta, mit szoktak csin�lni a szerelmesek, nem ismerte a szerelem nyelv�t, �s szerelmes�nek tiszta �rtatlans�ga is b�tortalann� tette.

V�ltozatos p�lyafut�sa sor�n Martin sok mindent l�tott m�r a vil�gban. Megtanulta azt a szab�lyt is, hogy ha az ember olyan j�t�kban vesz r�szt, amelyet nem ismer, mindig a m�sik j�t�kosnak kell �tengednie a kezdem�nyez�st. Ezerszer is tapasztalhatta, milyen j�l bev�lik ez a szab�ly, s mennyire fejleszti megfigyel�k�pess�g�t is. Megtanulta k�zben, hogyan figyeljen meg ismeretlen dolgokat - megtanulta, hogy � maga ne l�pjen mindj�rt soromp�ba, hanem v�rjon a kedvez� alkalomra, v�rja meg, m�g az ellenf�l gy�nges�get �rul el. Mint amikor egy �k�lv�v� el�bb csak maga el�tt mozgatja a k�t �kl�t, �s v�rja az alkalmas pillanatot, hogy t�mad�sba lend�lj�n. �s ha azt�n itt az alkalom, k�m�letlen�l ki is haszn�lja... Erre is hossz� tapasztalata tan�totta meg Martint.

�gy volt ez most Ruthtal is. Egyel�re csak v�rt �s figyelt. Szerette volna megvallani neki a szerelm�t, de nem merte. F�lt, hogy visszarettenti, nem b�zott mag�ban el�gg�. Mintha csak tudta volna, hogy Ruthtal szemben ez a helyes m�dszer. A szerelem el�bb volt a vil�gon, mint a besz�d, �s m�r a kezdet kezdet�n megismert bizonyos utat-m�dot, amelyet m�ig el nem felejtett. Martin ezen az �si, kezdetleges m�don udvarolt Ruthnak. Eleinte nem is tudta, hogy udvarol; csak k�s�bb v�lt vil�goss� el�tte a dolog. Ha meg�rintette a l�ny kez�t, az sokkal, de sokkal t�bbet jelentett, mint a legszebb vallom�s. F�rfias ereje mag�val ragadta Ruth k�pzelet�t, annak sokkal cs�b�t�bb volt a hat�sa, mint megannyi szerelmes versnek �s szenved�lyes sz�nak, amit sz�z meg sz�z szerelmes nemzed�k �rt le vagy suttogott el az id�k folyam�n. Mindaz, amit mondhatott, tal�n hatott volna t�bb�-kev�sb� Ruth �rtelm�re; kez�nek �rint�se azonban, vagy ha egy pillanatra egym�shoz �rtek, egyenes utat tal�lt a l�ny �rz�keihez. Ruth �rtelme fiatal volt m�g, ak�r � maga, �szt�nei azonban az emberi nemmel egyid�sek, s�t m�g ann�l is �sibbek voltak. Ezek az �szt�n�k egy�tt voltak fiatalok a szerelemmel �s b�lcsebbek minden t�rsadalmi megegyez�sn�l, minden okoskod�sn�l, mindann�l, ami csak nemr�g j�tt a vil�gra. Ruth �rtelme az eg�sz dologban nem is jutott sz�hoz - egyszer�en nem volt r� sz�ks�g, azt pedig �szre sem vette a l�ny, hogy Martin milyen hat�st gyakorol percr�l percre az �rz�keire. Az azonban, hogy a fi� szereti �t, napn�l vil�gosabb volt el�tte. Ruthnak tudatos �r�me telt benne, ha �szrevette Martin szerelm�nek l�that� megnyilv�nul�sait; l�ngol� tekintet�t, amelyben n�ha oly gy�ng�d f�ny csillan fel, remeg� kez�t �s a s�t�t p�rt, amely mindig el�nti napbarn�totta arc�t. S�t m�g tov�bb is ment, s a maga f�l�nk m�dj�n m�g ingerelte is a fi�t - persze olyan finoman, hogy az sohasem vette �szre. Ruth f�lig-meddig �ntudatlanul tette ezt, �gyhogy j�form�n nem is gyanakodott �nmag�ra. Felragyogott az �r�mt�l, ha hatalm�nak e bizony�t�kait l�tta, hisz azt jelentik ezek, hogy � is n�... �r�me, hogy k�nozhatja a fi�t, �s �gy b�nhatik vele, mint egy j�t�kszerrel, �si �va-von�s volt.

Tapasztalatlans�ga �s t�l nagy szenved�lye is megb�n�totta Martin nyelv�t, s ez�rt csak laposan �s �gyetlen�l tudott volna udvarolni. �gy h�t folytatta a k�zeled�snek azt a m�dj�t, hogy igyekezett hozz��rni a l�nyhoz. A fi� kez�nek �rint�se kellemes volt Ruth sz�m�ra, s�t valami izgalmas m�don m�g t�bb is, mint kellemes. Martin ezt nem tudta, annyit azonban tudott, hogy a l�ny legkev�sb� sem irt�zik �rint�s�t�l. Nem mintha gyakran fogt�k volna meg egym�s kez�t, �ppen csak tal�lkoz�skor vagy elv�l�skor, csak �ppen akkor, hogy am�g ker�kp�rjukkal bajl�dtak, vagy az �l�shez sz�jazt�k a versesk�nyveket a kir�ndul�sra, vagy egym�s mellett �lve tanult�k meg sorra a verseket, �gy ad�dott n�ha, hogy egym�shoz �rt a kez�k. S ad�dott n�ha �gy is, hogy m�g a k�nyv f�l� hajoltak, s egy�tt gy�ny�rk�dtek benne, Martin �rezte arc�n a l�ny haj�nak cir�gat�s�t, vagy �ssze�rt a v�lluk. Ruth mosolygott mag�ban, amikor valami k�sza kedv azt s�gta neki, hogy borzolja �ssze a fi� haj�t. Az meg, amikor belef�radtak m�r az olvas�sba, �, mennyire szerette volna a l�ny �l�be hajtani a fej�t, hogy behunyt szemmel �lmodozz�k k�z�s j�v�j�kr�l! A Shellmound parkban �s a Schuetson parkban h�nyszor hajtotta fej�t azel�tt vas�rnapi kir�ndul�sokon l�nyok �l�be! T�bbnyire eg�szs�ges, �nz� �lomba szender�lt ilyenkor, s a l�nyok be�rny�kolt�k az arc�t, hogy ne s�sse a nap, vagy szerelmesen n�zegett�k, �s sehogy sem �rtett�k, hogy lehet az, hogy olyan fens�bbs�ges m�don tudom�st sem vesz a szerelm�kr�l. Az, hogy egy l�ny �l�be hajtsa a fej�t, a vil�g legegyszer�bb dolga volt eddig; de hogy Ruth �l�be hajtsa - nem, lehetetlen, elk�pzelhetetlen. S �pp ebben a tart�zkod�sban rejlett udvarl�s�nak az ereje. A l�nyt csak az�rt nem ijesztette el mag�t�l, mert ilyen tart�zkod� volt. Ruth, maga is rendk�v�l tart�zkod� �s f�l�nk term�szet� l�v�n, nem is vette �szre, milyen veszedelmes v�g�nyra ker�lt a kapcsolatuk. Lassan, �szrev�tlen�l egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�lt a fi�hoz. Martin �rezte ezt, �s szeretett volna szerencs�t pr�b�lni, de sohasem volt hozz� el�g b�tors�ga.

Egyszer, egy d�lut�n, m�gis megpr�b�lkozott. Ruthot fejf�j�s k�nozta, �s bes�t�t�tette a szob�j�t.

- Nem seg�t semmi - felelte Martin k�rdez�sk�d�s�re. - K�l�nben sem veszek be f�jdalomcsillap�t� port. Hall doktor nem engedi.

- �n, azt hiszem, meg tudom gy�gy�tani, m�ghozz� orvoss�g n�lk�l - mondotta Martin. - Persze, nem biztos, de szeretn�m az�rt megpr�b�lni. Egyszer�en csak megmassz�rozom. A jap�nokn�l l�ttam el�sz�r, hogyan kell ezt csin�lni. Tudja, azok sz�letett massz�r�k. K�s�bb bizonyos v�ltoztat�sokkal a hawaiiakn�l l�ttam ugyanazt. �k ezt lomi-lomi-nak nevezik. Amire orvoss�g k�pes, azt majdnem mind el lehet �rni vele - de sok olyan dolgot is, amire az orvoss�g nem k�pes.

Ahogy Martin meg�rintette kez�vel Ruth homlok�t, a l�ny m�lyet s�hajtott.

- Jaj, de jďż˝! - mondotta.

F�l�ra m�lva megint megsz�lalt. Megk�rdezte:

- Nem f�radt?

�ppen csak k�rdezni akart valamit; �gyis tudta, mit fog felelni Martin. Azt�n f�lk�bulatban elmer�lt abban a t�n�d� nyugalomban, amely a fi� er�s kez�nek balzsamos �rint�se nyom�n �radt el benne.

�let sug�rzik Martin ujja hegy�b�l; a f�jdalom eloszlik az �rint�s�t�l... Ruth legal�bbis �gy �rezte. S amint f�jdalma enyh�lt, �lomba szender�lt, �s a fi� l�bujjhegyen kiosont a szob�b�l.

Ruth m�g aznap este felh�vta telefonon, hogy k�sz�netet mondjon.

- Eg�szen vacsor�ig aludtam - mondotta. - Teljesen meggy�gy�tott, kedves Mr. Eden. Azt sem tudom, hogyan k�sz�njem meg.

A fi�t j�les� melegs�g t�lt�tte el. Akadoz� hangon felelgetett a l�nynak; az eg�sz telefonbesz�lget�s alatt Browning �s a beteg Elizabeth Barrett eml�ke j�rt az esz�ben. Amit egyszer meg tudott tenni, azt m�skor is megteheti... �, Martin Eden, meg tudja �s meg is teszi ugyanazt Ruth Morse kedv��rt. Visszament szob�j�ba, ahol Spencer Szociol�gi�-j�nak egy k�tete hevert kinyitva az �gy�n. De nem tudott most olvasni. Szerelme eg�szen felzaklatta. S ez a szerelem er�sebb volt az akarat�n�l: nem gondolt m�r elhat�roz�s�val, hanem le�lt tintafoltos kis asztala mell�. Egy szonettet �rt; ezzel kezd�d�tt az az �tven szonettb�l �ll� szerelmes versciklus, amelyet a k�vetkez� k�t h�nap alatt �rt. �r�s k�zben a Portug�l szerelmes szonettek lebegtek a szeme el�tt. Abban a hangulatban dolgozott, amelyben a nagy m�vek sz�letnek, egy szenved�lyes szerelem k�njai �s gy�ny�rei k�zt h�ny�dva �lete fordul�pontj�n.

Ha nem volt Ruthtal - s ez volt a nap nagyobb r�sze -, a Szerelmes versek-en dolgozott, olvasott a szob�j�ban, vagy elment valamelyik nyilv�nos olvas�terembe, ahol m�r k�zelebbr�l is megismerkedett a divatos foly�iratok politikai �ll�sfoglal�s�val �s tartalm�val. Amikor Ruthtal volt, majd bele�r�lt a rem�nyked�sbe �s bizonytalans�gba. Egy h�ttel azut�n, hogy meggy�gy�totta a l�ny fejf�j�s�t, Norman azt ind�tv�nyozta: vitorl�zzanak ki holdf�nyben a Merritt-t�ra. Artur �s Olney csatlakozott az ind�tv�nyhoz. A vitorl�s kezel�s�hez csak Martin �rtett k�z�l�k, r�vett�k h�t, hogy v�llalkozz�k a szolg�latra. Ruth mellette �lt a haj� tatj�ban, a h�rom fi� pedig leheveredett a haj� k�zep�n, �s eg�szen elmer�lt valami vit�ba.

A hold m�g nem kelt fel. Ruth a csillagos �gboltra b�mult. Nem sz�ltak egym�shoz egy sz�t sem, �s a l�nyt hirtelen a mag�nyoss�g �rz�se fogta el. Martint n�zte. Egy sz�lroham f�loldalra ford�totta a vitorl�st; a hull�mok �tcsaptak a fed�lzeten. Martin f�l kez�t a korm�nyr�don, f�l kez�t a f�vitorla k�tel�n tartotta, enyh�n sz�lnek fordult, �s tekintet�vel a szemhat�rt k�mlelte, hogy meg�llap�tsa, merre van a k�zeli �szaki part. Ruth pillant�s�t nem vette �szre. A l�ny Martin arc�t figyelte, �s azon t�n�d�tt k�zben, milyen saj�ts�gos lelki elferd�l�s k�sztethet egy ilyen szokatlanul nagy k�pess�gekkel rendelkez� fiatalembert arra, hogy nyilv�nval�an k�zepes �s eleve kudarcra �t�lt elbesz�l�sek �s versek �r�s�ra fecs�relje az idej�t.

Ruth tekintete Martin kem�ny tart�s� fej�n, izmos nyak�n kalandozott, amely hom�lyosan rajzol�dott ki a csillagok f�ny�ben. Megint elfogta a r�gi v�gy, hogy a kez�t r�tegye a fi� nyak�ra. Martin ereje megr�m�tette, de m�gis vonzotta. Ruth most m�g k�nz�bban �rezte mag�nyoss�g�t. F�radts�g fogta el. Rosszul is �lt a f�loldalra d�l� cs�nakban. Azt�n esz�be jutott, hogyan gy�gy�totta meg Martin m�ltkor a fejf�j�s�t, milyen mindent elsim�t� b�ke lakozik benne. S most oly k�zel �l hozz� a fi�... s a haj� ing�sa mintha m�g k�zelebb sodorn� hozz�... Valami arra k�sztette, t�maszkodj�k neki a fi�nak s pihenjen meg annak er�s karj�n. Bizonytalanul, kialakulatlanul jelentkezett benne ez az �rz�s, amely, m�g miel�tt meggondolhatta volna, m�r �rr� is lett rajta. Igen, ez�rt t�maszkodott neki Martinnak. Vagy tal�n az�rt, mert a cs�nak oldalra d�lt? Ruth nem tudta volna megmondani - sem most, sem k�s�bb. Csak annyit tudott, hogy v�gre nekid�l a fi�nak, s hogy az a megk�nnyebb�l�s, b�ke, nyugalom, amelyet most �rez, nagyon-nagyon j�. Lehet, hogy a cs�nak volt az oka mindennek - annyi bizonyos, hogy Ruth nem is pr�b�lt v�ltoztatni a dolgon. Alig �rt csak hozz� Martin v�ll�hoz, de m�giscsak nekit�maszkodott, �s nem h�z�dott el akkor sem, amikor a fi� �gy fordult, hogy � k�nyelmesebben nekid�lhessen.

�r�lts�g volt - de Ruth most nem volt hajland� latolgatni, �r�lts�g-e, amit tesz. Nem volt m�r az, aki r�gen. N� volt, tartozni akart valakihez - �s b�r alig �rintette Martint, �gy �rezte, most m�r nincs egyed�l. F�radt sem volt m�r. Martin nem sz�lt egy sz�t sem. Ha megsz�lal, tal�n megt�rik a var�zs. De szerelmes tart�zkod�sa tov�bb is fenntartotta ezt a var�zst. A fi�ban felkavarodott minden. Nem �rtette, mi t�rt�nt. Olyan csod�latos az eg�sz, hogy csak �lom lehet, �lom... �rj�t� v�gyat �rzett, hogy odadobjon vitorl�t, korm�nyrudat, mindent, �s karj�ba z�rja a l�nyt. De �szt�n�sen �rezte, hogy ezt nem szabad tennie. �r�lt, hogy elfoglalja kez�t a vitorla �s a korm�nyr�d, s hogy ez megoltalmazza a k�s�rt�st�l. A haj�t azonban m�r nem korm�nyozta olyan �vatosan, mint eddig. Hagyta, hogy a sz�l teljes erej�b�l belekapaszkodj�k a vitorl�ba, ak�rmennyire t�volodnak ezzel az �szaki partt�l. Hiszen a part k�zel�ben fel kellene �llnia, s akkor mindennek v�ge volna, nem �rezn� m�r a l�ny test�nek �rint�s�t. �gyesen kezelte a vitorl�t, �s an�lk�l, hogy a vitatkoz�k �szrevett�k volna, cs�kkentette a cs�nak sebess�g�t. Nem b�nta m�r, ak�rmilyen megpr�b�ltat�sokat �lt is �t valamikor a tengeren, hisz ennek k�sz�nheti ezt a csod�latos �jszak�t, ennek k�sz�nheti hatalm�t a haj�n, a v�zen �s a szelen - ennek k�sz�nheti, hogy egy�tt lehet ezen a vitorl�son �vele, �s ez a dr�ga teher nehezedik most a v�ll�ra.

Amikor a kel� hold els� sugara gy�ngyh�zsz�n� f�nnyel vonta be a vitorl�t �s az eg�sz cs�nakot, Ruth elh�z�dott Martint�l. De nemcsak � mozdult meg; �rezte, hogy a fi� is kiss� t�volabbra h�z�dik. �szt�n�s mozdulattal mindketten el akart�k ker�lni, hogy megl�ss�k �ket. Ki nem mondott, titkos megegyez�ssel legbens�bb �gy�knek tekintett�k azt, ami t�rt�nt. Ruth l�ngol� arccal h�z�dott t�volabbra; most d�bbent csak r� a teljes val�s�gra. Olyasmit k�vetett el, amit fiv�reinek - �s Olneynak - nem volt szabad l�tniuk. Mi�rt is tette? Soha �let�ben nem tett m�g ilyesmit, pedig m�skor is vitorl�zott m�r fiatalemberekkel holdf�nyben. Esz�be sem jutott soha, hogy ilyesmit tegyen. Sz�gyenkez�s �s bontakoz� n�is�g�nek titokzatos �rz�se t�lt�tte el. Lopva Martinra pillantott, aki most azon igyekezett, hogy a m�sik oldalra ford�tsa a haj�t, �s szinte gy�l�lte a fi�t, mert ilyen szem�rmetlen, sz�gyenletes cselekedetre vitte r�. S m�ghozz� f�rfi! Tal�n igaza van az anyj�nak - t�l sokat vannak egy�tt. Ez soha t�bb� nem fog megt�rt�nni, hat�rozta el; ezut�n ritk�bban fognak tal�lkozni. Az a vad �tlete t�madt, hogy ha legk�zelebb kettesben lesznek, kimagyar�zza a dolgot Martinnak, hazudni fog neki, �gy mell�kesen megeml�ti majd, hogy k�zvetlen�l miel�tt felj�tt a hold, rosszul lett. De azt�n esz�be jutott, hogyan h�z�dtak el egym�st�l mindketten, miel�tt a holdf�ny el�rulhatta volna �ket, �s tudta, hogy Martin tiszt�ban lenne azzal, hogy hazudott.

Gyorsan m�ltak a napok. Ruth nagyon megv�ltozott. K�l�n�s, nehezen kiismerhet� teremt�ss� v�lt; cs�k�ny�sen ragaszkodott a v�lem�ny�hez, fittyet h�nyt minden bel�t�snak, nem akart a j�v�be n�zni �s m�g kev�sb� �nmag�val foglalkozni vagy azon gondolkozni, hogy merre is tart. Az a borzongat� rejt�ly l�zban tartotta, r�m�let �s elragadtat�s k�zt h�ny�dott, egy percre sem szabadult nyugtalans�g�t�l. Egyetlen gondolathoz ragaszkodott kitart�an, ebben keresett oltalmat: nem fogja engedni, hogy Martin szerelmet valljon neki. Am�g ez siker�l, nem lesz semmi baj. N�h�ny nap m�lva Martin �gyis a tengeren lesz m�r. De m�g ha megk�rn� is, az sem lenne baj. Hogyan is lenne - hiszen � nem szereti a fi�t. Persze, ez Martinnak k�nos, neki mag�nak izgalmas f�l�ra lenne, hiszen el�sz�r �let�ben k�rn�k meg. Amikor erre gondolt, megborzongott a gy�ny�r�s�gt�l. Igazi n� h�t, akit egy f�rfi feles�g�l akar k�rni! Ez a gondolat n�i mivolt�ban megr�zta. �let�nek - annak, ami �t �nmag�v� tette - minden sz�lacsk�ja beleremegett ebbe a gondolatba. �gy r�pk�d�tt ez a gondolat ide-oda a lelk�ben, mint pille a l�ng k�r�l. Ruth eg�szen od�ig mer�szkedett, hogy m�r azt is elk�pzelte, hogyan k�ri majd meg Martin a kez�t. A szavakat � maga adta a sz�j�ba. Azt�n gyakorolta mag�ban, hogyan kosarazza majd ki. N�h�ny kedves sz�val enyh�ti majd a hat�st, �s becs�letess�gre, nemes, f�rfias �letre buzd�tja majd a fi�t. K�l�n�sen a cigarett�z�st kell abbahagynia. Ezt er�sen hangs�lyozza majd. K�l�nben nem - m�gis az lesz a legjobb, ha egy�ltal�n nem engedi sz�hoz jutni. Hiszen ez ut�v�gre csak rajta m�lik, �s az anyj�nak is azt �g�rte, hogy �gy cselekszik. Az izgalomt�l l�ngv�r�sen, nagy sajn�lkoz�ssal lemondott h�t a sz�pen kitervelt jelenetr�l. Azt, hogy �let�ben el�sz�r megk�rj�k, alkalmasabb id�re kell h�t halasztani - meg kell v�rni, hogy elfogadhat�bb k�r� jelentkezz�k.

B�gyadt, sz�p, meleg �szi nap volt - igazi kaliforniai v�nasszonyok nyara. A leveg�ben m�g a haldokl� ny�r fuvalma rezgett. A napsug�r ritk�s p�r�kon t�rt �t; a lombok k�zt tovasuhan� szell� alig borzolta fel az �lomba mer�l� leveg� nyugalm�t. Szakadozott, b�bor k�dfoszl�nyok b�jtak meg a dombok rejtekeiben, mintha nem is v�zcseppekb�l, hanem sz�nekb�l lettek volna �sszesz�ve... A dombok tetej�n hosszan ter�lt el San Francisco, mint egy elny�l� f�stgomolyag. K�zb�l, mint az olvad� f�m, feh�r f�nyben izzott a kik�t�. A haj�k mozdulatlanul vesztegeltek az �b�lben, vagy a lassan tovasikl� hull�mokon ringat�ztak. Az Aranykapu mint s�padt arany�sv�ny csillogott a lenyugv� nap f�ny�ben. Az �b�l t�ls� oldal�n hom�lyosan bontakoztak ki az ez�st�s p�r�n �t a Tamalpais k�rvonalai. A hegy m�g�tt bizonytalanul derengett a v�gtelen tenger.

Az �g perem�n, mint a k�zelg� t�li viharok els� h�rn�kei, s�r� felh�k gomolyogtak.

N�h�ny nap s a ny�rnak m�r nyoma sincs... De halov�nyan �s b�gyadtan most m�g a hegyek k�zt �l�lkodott a ny�r, m�ly b�borba vonta a v�lgyeket, s t�n� erej�b�l, elm�lt gy�ny�reib�l �ttetsz� halotti leplet sz�tt. Csendesen k�sz�lt az elm�l�sra, mint aki befejezte s j�l haszn�lta fel az �let�t. Martin �s Ruth meghitt hely�k�n �ltek egym�s mellett az egyik dombtet�n. Fej�k �sszehajolt a k�nyv f�l�tt. Most Martin olvasott fel annak az asszonynak a szerelmes szonetteib�l, aki �gy szerette Browningot, ahogy kev�s f�rfit szerettek.

De az olvas�s nehezen ment ma. A m�l� sz�ps�g var�zsa vette k�r�l �ket, s ez a hangulat mindkett�j�ket hatalm�ba ker�tette. Az aranyos ny�r �gy halt meg, amint �lt: sz�ps�gben t�nd�k�lve, megb�n�s n�lk�l, fen�kig �r�tve az �r�met. A leveg� t�l�rad� gy�ny�r�s�gek eml�k�t�l volt terhes. Ez az �lmodoz�, b�gyatag hangulat t�lt�tte el Ruthot �s Martint is, meggy�ng�tette elhat�roz�saik sz�ved�k�nek a sz�lait, felismerhetetlen k�dk�pp� mosta sz�t, b�borp�r�val vonta be az erk�lcs �s a j�zan �sz arc�t. Martin csupa olvad� gy�ng�ds�get �rzett mag�ban. Csak n�ha csapott �t rajta egy-egy forr� hull�m. Feje eg�szen k�zel volt Ruth�hoz. S ha egy-egy k�sza szell� felborzolta n�ha a l�ny haj�t, s az meg�rintette az arc�t, a nyomtatott sorok �sszefolytak a szeme el�tt.

- �n azt hiszem, sejtelme sincs r�la, hogy mit olvas - jegyezte meg egyszer a l�ny, amikor Martin nem tudta hirtelen�ben, hogy hol tart. A fi� �g� szemmel n�zett r�. Egy pillanatig zavarban volt, de azt�n visszav�gott.

- No, �n azt hiszem, maga se nagyon! Mondja meg, mir�l sz�lt az utols� szonett?

- Nem tudom - kacagott fel tettet�s n�lk�l a l�ny. - Eg�szen kiment a fejemb�l. Ne is olvassunk tov�bb. Olyan sz�p ez a nap.

- Ez tal�n az utols� ilyen sz�p napunk a szabadban - felelte elkomolyodva Martin. - A tenger fel�l vihar j�n.

A k�nyv kics�szott kez�b�l. Mozdulatlanul, csendben �ltek. Tekintet�k �lmodozva suhant el az �b�l felett, amely maga is olyan volt most, mint egy �lomk�p. N�ztek, de nem l�ttak. Ruth Martin fel� ford�totta a fej�t, �s pillant�sa a fi� nyak�ra esett... Nem, nem � volt az, aki Martinnak t�maszkodott. Valami ellen�llhatatlan, v�gzetes elemi er� vitte mag�val, ellen�llhatatlanabb, mint a neh�zked�s ereje - oly ellen�llhatatlan, mint a v�gzet. T�vols�g alig volt k�zt�k - Ruthnak akarnia sem kellett, s m�ris nekit�maszkodott a fi�nak. V�lla oly leheletk�nnyen �rintette csak a fi� v�ll�t, mint lepke a vir�got; �s Martin v�lla sem viszonozta er�sebben az �rint�st. Ruth �gy is meg�rezte a fi� v�ll�nak gy�ng�d nyom�s�t. Remeg�s futott v�gig a test�n. �rezte: ez az a pillanat, amikor vissza kellene h�z�dnia. De most m�r mintha minden t�le f�ggetlen�l t�rt�nn�k. Cselekedetei nem �lltak m�r akarat�nak uralma alatt - �des k�bulat t�lt�tte el, uralkod�sr�l, akaratr�l sz� sem lehetett m�r.

Martin karja lassan a l�ny m�g� ker�lt, s addig-addig �vakodott tov�bb, m�g v�g�l �tfogta a derek�t. A l�ny k�jes izgalommal k�vette Martin karj�nak lass� halad�s�t. S�v�rogva v�rt valamire, maga sem tudta, mire. �g� ajka kisz�radt, �rver�se szab�lytalann� v�lt. V�re szinte felforrt a v�rakoz�s l�z�ban. Az �lel� kar feljebb cs�szott, �s lassan, simogatva mag�hoz vonta. A l�ny nem b�rta tov�bb. Elernyedt, fels�hajtott, �s �nk�ntelen, �ntudatlan g�rcs�s mozdulattal Martin mell�hez szor�totta a fej�t. A fi� f�l�je hajolt, s a l�ny ajka szomjasan tapadt az ajk�ra.

Ez h�t a szerelem, gondolta a l�ny egy j�zan pillanat�ban. Hiszen, ha nem ez a szerelem... �, milyen rettenetesen kellene akkor most sz�gyellnie mag�t. Nem, ez nem lehet m�s, mint a szerelem. Szereti ezt a f�rfit, aki karj�val szorosan �t�leli, s ajk�t az ajk�ra szor�tja. Test�nek egy odab�v� mozdulat�val m�g szorosabban simult a fi�hoz. Egy pillanattal k�s�bb azonban kibontakozott kiss� �lel�s�b�l, felszabadult mozdulattal kiny�jtotta k�t karj�t, s r�tette kez�t Martin Eden napbarn�tott nyak�ra. �gy bel�has�tott szerelmes v�gy�nak ez a hirtelen beteljes�l�se, hogy halkan felny�g�tt, keze lehanyatlott, �s al�ltan hevert a fi� karj�ban.

Eg�sz id� alatt meg sem sz�laltak, s m�g hossz� ideig nem sz�ltak egy sz�t sem. Martin k�tszer is a l�ny f�l� hajolt �s megcs�kolta. A l�ny ajka f�l�nken mindig az ajk�hoz tapadt; teste egy boldog kis mozdulattal megb�jt a fi� �l�ben. �gy hozz�tapadt a fi�hoz, mint aki sohasem akar t�bb� onnan elszakadni. Martin �lt�ben f�l karj�val �t�lelve tartotta a l�nyt, �s befel� n�z� tekintettel meredt az �b�l fel�, amelyen t�l a nagyv�ros bizonytalan k�rvonalai derengtek. Most az egyszer nem kergett�k egym�st k�pek az agy�ban. Sz�nnel, f�nnyel, l�nggal volt tele, s oly forr�n izzott, mint ez az eg�sz csod�latos nap, vagy mint a szerelme. Lehajolt a l�ny f�l�. Ruth megsz�lalt.

- Mi�ta szeretsz? - suttogta.

- Az els�, a legislegels� perct�l kezdve... Ahogy megl�ttalak, eszeveszetten bel�d szerettem, s az�ta csak m�g �r�ltebben szeretlek. De ilyen �r�lten, mint most, m�g sohasem szerettelek, �desem. �n nem tudom, tal�n el is vesztettem az �r�mt�l az eszemet. Minden �gy t�ncol k�r�l�ttem.

Ruth m�lyet s�hajtott:

- �gy �r�l�k, hogy n� vagyok, Martin... �desem.

Martin �jra meg �jra mag�hoz szor�totta a l�nyt, azt�n megk�rdezte:

- �s te - te mi�ta tudod?

- �, �n mindig tudtam, majdnem az els� perct�l kezdve.

- Hogyan is lehettem ilyen vak! - ki�ltott fel szinte d�h�sen a fi�. - Hogy lehet az, hogy ez sohasem jutott eszembe, am�g csak... am�g csak meg nem cs�koltalak?

- De �n nem is �gy gondoltam - h�z�dott el t�le kiss� a l�ny �s r�n�zett. - Azt akartam mondani: tudtam majdnem az els� perct�l kezdve, hogy te szeretsz engem.

- �s te? - k�rdezte Martin.

- N�lam csak �gy hirtelen j�tt ez most - felelt akadozva Ruth. Meleg, repes�, olvad� tekintettel n�zett a fi�ra, s gyeng�d p�r �nt�tte el, amely nem is t�nt el arc�r�l. - Magam sem tudtam, csak most, ami�ta... �tkarolt�l engem. De m�g sohasem gondoltam, hogy a feles�ged leszek, Martin, csak most. Mit csin�lt�l, hogy �gy megszerettelek?

- Igaz�n nem tudom - nevetett a fi�. - Tal�n csak egyet: azt, hogy szeretlek t�ged. Hisz �gy szeretlek, hogy m�g a k� sz�v�t is megl�gy�tan�m, nem egy ilyen eleven, piheg� n�nek a sz�v�t!

- �n eddig eg�szen m�snak k�pzeltem a szerelmet - mondta egyszerre Ruth.

- Milyennek k�pzelted?

- Nem hittem volna, hogy ilyen...

Egy pillanatra Martin szem�be n�zett, azt�n les�t�tte megint a szem�t:

- Tudod... �n eddig egy�ltal�n semmit sem tudtam r�la.

Martin szerette volna megint mag�hoz vonni Ruthot, de ezt csak �lel� karj�nak egy alig �szrevehet� megmozdul�s�val jelezte. Nem akart moh�nak l�tszani. De Ruth teste engedett a mozdulatnak, s a fi� megint szorosan mag�hoz �lelte, s �sszeforrott az ajkuk. Amikor egyszer abbahagyt�k egy percre a cs�kol�z�st, Ruth arca elborult.

- Mit sz�l majd hozz� a csal�dom? - k�rdezte.

- H�t azt nem tudom. De nem neh�z megtudnunk, ha �pp akarjuk.

- �s ha a mama ellene lesz majd? Nem is tudom, hogy mondjam meg neki.

- H�t majd megmondom neki �n - v�llalkozott lovagiasan a fi�. - Az any�d ugyan, azt hiszem, nem szeret engem, de tal�n megh�d�tom �t is. Aki t�ged elnyert, mindent elnyerhet. �s ha m�gsem siker�lne...

- Akkor?

- Nos, mi ketten akkor is egym�s�i lehet�nk. No de hiszen nem kell att�l tartani, hogy nem tudn�k r�venni any�dat a h�zass�gunkra. Sokkal jobban szeret � t�ged ann�l...

- Nem szeretn�m, ha meghasadna a sz�ve - mondta Ruth �s elt�n�d�tt.

Martin szerette volna megnyugtatni Ruthot afel�l, hogy olyan k�nnyen az�rt m�gsem hasad meg az anyai sz�v, de ehelyett azt mondta:

- S nincs nagyobb dolog a vil�gon, mint a szerelem.

- Tudod, Martin, �n n�ha �gy f�lek t�led. Most is f�lek, ha r�d gondolok �s eszembe jut, mi minden volt�l m�r eddig. Nagyon, nagyon j�nak kell lenned hozz�m. Ne felejtsd el, hogy �n m�g voltak�pp gyermek vagyok. Tudod, hogy sohasem voltam m�g szerelmes.

- �n sem. Mind a ketten gyermekek vagyunk. �s sokkal szerencs�sebbek, mint a legt�bben, mert egym�sban ismert�k meg a szerelmet.

- Az nem lehet! - ki�ltott fel Ruth, �s szenved�lyes mozdulattal szak�totta ki mag�t a fi� karj�b�l. - Te nem lehetsz ilyen. Hiszen te matr�z volt�l, �s �n azt hallottam, hogy a matr�zok...

Hirtelen elcsuklott �s elhalt a hangja.

- ...olyan emberek, akiknek minden kik�t�ben m�s feles�g�k van - seg�tett Martin. - Ugye, hogy ezt akartad mondani?

- Igen - felelte halkan a l�ny.

- Csak hogy az nem szerelem - mondta Martin hat�rozott hangon. - Sok kik�t�ben megfordultam m�r, de soha egy pillanatra sem �reztem a szerelemnek m�g az �rint�s�t sem, am�g azon az els� est�n meg nem l�ttalak t�ged. Tudod, hogy amikor elb�cs�ztam t�letek �s elmentem, majdnem becsuktak?

- Becsuktak?!

- Igen. A rend�r azt hitte, r�szeg vagyok. �s az is voltam... olyan szerelmes voltam bel�d.

- V�rj csak. Te az el�bb azt mondtad, hogy mindketten gyermekek vagyunk. �n meg azt mondtam, hogy n�lad ez nem lehets�ges. Elt�rt�nk a t�rgyt�l.

- �n azt mondtam, hogy soha senkit sem szerettem rajtad k�v�l - felelte Martin. - Te vagy az els�, a legels� szerelmem.

- De h�t m�giscsak matr�z volt�l - ellenkezett Ruth.

- �s m�gis te vagy az els� szerelmem.

- De n�k m�giscsak voltak... m�s n�k... �, istenem!

S Martin Eden legnagyobb �mulat�ra a l�ny zokog�sban t�rt ki. Sok-sok cs�kra �s simogat�sra volt sz�ks�g, hogy abbahagyja a zokog�st. Martinnak eg�sz id� alatt Kipling egy sora j�rt az esz�ben: S az ezredesn� �s Judy O'Grady - a b�r�k alatt testv�rek �k. Ez bizony �gy van, gondolta v�g�l - pedig a reg�nyek alapj�n m�shogy k�pzelte eddig. � eddig azt hitte - s ezt a reg�nyeknek k�sz�nhette -, hogy a magasabb t�rsadalmi oszt�lyokban meg kell k�rni el�bb a n�k kez�t, csak azt�n kaphatja meg �ket az ember. Az rendben van, hogy ott lenn, ahonnan � j�n, testi �rintkez�s kell hozz�, hogy fi�k-l�nyok egym�s�i legyenek. De hogy a szerelem azokn�l a fennk�lt l�nyekn�l, akik ott �lnek a magass�gokban, ugyan�gy megy v�gbe - nem, azt el sem tudta volna gondolni. Nos, a reg�nyek nem �rnak igazat - �me, itt a bizony�t�k. Egy sz�t sem sz�l az ember, csak �lelget �s simogat: ez a magasabb t�rsadalmi oszt�lybeli l�nyokn�l ugyan�gy bev�lik, mint a munk�soszt�ly l�nyain�l. V�geredm�nyben valamennyien egyazon h�sb�l �s v�rb�l val�k - a b�r�k alatt testv�rek �k... Mag�t�l is r�j�hetett volna erre, ha nem feledkezett volna meg Spencer�r�l. M�g Ruthot a karj�ban tartotta �s csit�tgatta, nagy megnyugv�st jelentett sz�m�ra az a gondolat, hogy az ezredesn� �s Judy O'Grady nagyj�b�l egyform�k a b�r�k alatt. Hiszen ez k�zelebb hozza, el�rhet�v� teszi sz�m�ra Ruthot. Ennek a l�nynak az �des teste is csak test, mint ak�rki m�s� - mint ak�r a mag��. Mi sem �ll teh�t a h�zass�guk �tj�ban. Egyetlen k�l�nbs�g k�zt�k az oszt�lyk�l�nbs�g... az oszt�ly pedig csak k�ls� valami - azt ler�zhatja mag�r�l az ember. Olvasott egyszer egy rabszolg�r�l, aki R�ma tr�nus�ra k�zd�tte fel mag�t. M�rt ne emelkedhetn�k fel h�t � is Ruthhoz? Mindabban, ami tisztas�ga, szents�ge, m�velts�ge, �tszellem�lt lelki sz�ps�ge alatt alapvet�en emberi von�s, Ruth sem m�s, mint Lizzy Connolly s a t�bbi Lizzy Connollyk. N�la is lehets�ges mindaz, ami azokn�l. � is tud szeretni �s gy�l�lni, tal�n m�g hiszt�rikus is tud lenni. �s f�lt�keny - biztosan f�lt�keny is... Hisz most is f�lt�keny, mik�zben - m�g mindig az � �lel� karj�ban - az utols�kat szipogja.

- K�l�nben id�sebb is vagyok n�lad - mondta egyszerre. Kinyitotta a szem�t �s f�ln�zett a fi�ra. - N�gy �vvel vagyok id�sebb.

- No, tess�k! Hisz m�g csak gyermek vagy. �n legal�bb negyven �vvel vagyok id�sebb n�lad tapasztalatban - felelte Martin.

Ami a szerelmet illeti, val�ban gyermekek voltak m�g mind a ketten. Az, ahogy kifejez�st adtak szerelm�knek, maga is oly naiv �s �retlen volt, mint k�t gyermekn�l, ak�rhogy telet�mk�dte a fej�t Ruth mindenf�l�vel az egyetemen, s ak�rmennyire tele volt Martin feje is tudom�nyos b�lcselettel �s �lettapasztalatokkal...

M�r t�n�ben volt a nap - ez a ragyog� nap -, de �k m�g mindig ott �ltek �s besz�lgettek, ahogy csak szerelmesek tudnak besz�lgetni. Nem tudtak betelni a szerelem csod�j�val, s �multak azon a k�l�n�s sorson, amely �sszehozta �ket. �gy, mint �k, m�g nem szeretett soha senki - ezt �gy hitt�k, mint valami megd�nthetetlen igazs�got. �jra meg �jra elmondt�k egym�snak, milyen volt az, amikor el�sz�r l�tt�k meg egym�st. Pr�b�lt�k - s �, mily rem�nytelen�l! - apr�l�kos pontoss�ggal boncolgatni, mit �reznek egym�s ir�nt, �s mi minden van ebben az �rz�sben.

A nap lebukott a szemhat�r nyugati perem�n egym�sra torl�d� felh�k m�g�, �s pirosra festette az �g alj�t. Fej�k f�l�tt is meleg r�zsasz�nben izzott az �g. R�zsasz�n� f�ny�rban �sztak, s Ruth halkan, l�gyan �nekelni kezdett: Isten veled, te dr�ga nap. Fej�t a fi� karj�ra fektette - k�z a k�zben �gy �ltek egym�s mellett, s kez�kben tartott�k egym�s sz�v�t.

Mrs. Morse-nak semmilyen k�l�nleges anyai �szt�nre sem volt sz�ks�ge, hogy leolvassa Ruth arc�r�l, mi t�rt�nt. L�ny�nak kipirult arca mindent el�rult, �s m�g enn�l is vil�gosabban besz�lt ragyog�, nagy szeme, amelyben f�lre�rthetetlen�l t�kr�z�d�tt a lelk�t elt�lt� boldogs�g.

Mrs. Morse megv�rta az alkalmas id�pontot. Amikor Ruth m�r �gyban volt, megk�rdezte:

- Mi t�rt�nt?

Ruthnak remegett az ajka.

- M�rt, h�t tudod? - k�rdezte.

Anyja v�lasz helyett �t�lelte, �s megsimogatta a haj�t.

- Nem k�rte meg a kezemet! - t�rt ki egyszerre a l�ny. - �n igaz�n nem akartam, hogy megk�rje, �s nem is engedtem volna... de mit csin�ltam volna, hisz nem k�rte meg!

- De h�t ha nem k�rte meg a kezedet, akkor nem is t�rt�nhetett semmi?!

- �s l�tod, m�gis t�rt�nt!

- No de az isten szerelm�re, gyermekem, mit besz�lsz �sszevissza? - kezdett nyugtalankodni Mrs. Morse. - Most m�r igaz�n nem tudom elk�pzelni, mi t�rt�nt. Mondd meg h�t v�gre, t�rt�nt valami?

Ruth csod�lkozva n�zett az anyj�ra.

- De hiszen azt hittem, hogy tudod. Sz�val eljegyezt�k egym�st Martinnal.

Mrs. Morse k�nj�ban csak hitetlen�l felnevetett.

- Nem, igaz�n nem k�rte meg a kezemet - magyar�zta Ruth. - Csak �pp szerelmes bel�m, ez az eg�sz. Engem is meglepett, nemcsak t�ged. Nem sz�lt egy sz�t sem. �ppen csak �t�lelte a derekamat. �s... �s �n, mintha nem is �n lettem volna. Azt�n megcs�kolt, �s... �s �n is megcs�koltam. Igaz�n nem tehettem m�sk�pp, meg kellett cs�kolnom. �s... �s azt�n m�r tudtam, hogy �n is szerelmes vagyok bel�.

Sz�netet tartott. Szerette volna, ha anyja megcs�kolja, �s ezzel �ld�s�t adja a dologra. De Mrs. Morse fagyosan hallgatott.

- Borzaszt�, hogy �gy t�rt�nt, magam is tudom - kezdte �jra Ruth, most m�r cs�ndesebben. - Nem is tudom, hogy fogod megbocs�tani nekem. Pedig �n igaz�n nem tehetek r�la. �n sem tudtam, hogy szeretem, eg�szen addig a percig. Ugye sz�lsz helyettem ap�nak?

- Nem volna jobb, ha nem sz�ln�nk ap�dnak? Majd �n besz�lek Martin Edennel, �s megmagyar�zom neki a dolgot. Biztosan meg fogja �rteni, �s visszaadja a szabads�godat.

- Nem, nem! - ki�ltott fel Ruth �s felugrott. - Nem akarom, hogy visszaadja a szabads�gomat! Hiszen szerelmes vagyok Martinba, �s olyan j� szerelmesnek lenni! Feles�g�l akarok menni hozz�... Persze, ha te is megengeded.

- �des kicsik�m, mi az ap�ddal m�shogy gondoltuk ezt. Nem, nem! Nem arr�l van sz�, hogy kiv�lasztottunk volna sz�modra valakit. Semmi ilyesmir�l nincs sz�. Csak �ppen �gy gondoltuk, hogy olyasvalakihez m�sz majd feles�g�l, aki a mi k�reinkhez tartozik... egy der�k, becs�letes �riemberhez. Hogy kihez, azt majd te mondod meg. Ahhoz, akit majd szeretni fogsz.

- De amikor �n m�r Martint szeretem - ellenkezett panaszos hangon a l�ny.

- N�zd, mi semmik�ppen sem akarunk befoly�solni a v�laszt�sodban. De h�t m�giscsak a mi kisl�nyunk vagy, �s azt m�gsem n�zhetj�k, hogy ilyen h�zass�got k�ss. Te csupa kedvess�g �s finoms�g vagy... mondd, mit adhat neked ez�rt cser�be ez az ember? Ugye, hogy csak nyerses�get meg durvas�got? Ez az ember igaz�n nem illik hozz�d. El sem tudna tartani. Mi nem k�pzelj�k, hogy a gazdags�g nem tudom milyen fontos dolog, de a nyugodt �let, az m�giscsak valami... �s mi azt szeretn�k, ha a mi kisl�nyunk olyan emberhez menne feles�g�l, aki legal�bb ennyit tud neki ny�jtani, nem pedig egy kalandorhoz, akinek egy fill�r sincs a zseb�ben, egy matr�zhoz, egy teh�np�sztorhoz, egy csemp�szhez, meg csak az �g tudja, mi minden egy�b volt m�r ez az ember, aki m�ghozz� csak �gy fejjel nekimegy a falnak, �s egy cs�pp felel�ss�g�rz�s sincs benne.

Ruth hallgatott. Anyj�nak minden szav�val egyet�rtett.

- Minden idej�t elvesztegeti... arra az �r�sra! Azt hiszi, neki is siker�lni fog, ami csak a zseniknek siker�lt eddig, meg egy-k�t olyan embernek, akinek magas iskolai k�pzetts�ge volt. Ha valaki meg akar n�s�lni, k�sz�lj�n a h�zass�g�ra! De ez! Mondtam m�r az el�bb: ez azt sem tudja, mi a felel�ss�g. Te ezt �ppolyan j�l tudod, mint �n. K�l�nben m�rt is lenne m�s? Minden matr�z ilyen. Hol tanulta volna meg, hogy takar�koskodj�k vagy hogy uralkodj�k mag�n? Megl�tszik rajta, hogy eg�sz �let�t t�kozl�sban t�lt�tte el. Igaz, hogy nem tehet r�la, de ez mit sem v�ltoztat azon, hogy ilyen. �s arra gondolt�l m�r, hogy �vekig sz�ks�gk�ppen milyen erk�lcstelen �letet �lt ez az ember? Erre gondolt�l m�r, kisl�nyom? Hisz te is tudod, mit jelent az, hogy h�zass�g.

Ruth megborzongott, �s szorosan anyj�hoz b�jt.

- Gondoltam r�. - J� darabig v�rt, hogy hat�rozottabb form�t �lts�n benne a gondolata. - Igen, ez rettenetes. Gondolnom is rossz r�. Hisz mondtam m�r neked, milyen borzaszt�, hogy �gy t�rt�nt... hogy ilyen szerelmes vagyok bel�. De nem tehetek r�la. Tehetsz te arr�l, hogy szereted ap�t? No, l�tod, �n is �gy vagyok vele. Van valami bennem is, benne is - valami, aminek mostan�ig nem tudtam a l�tez�s�r�l. De h�t bennem van - �s ez�rt vagyok bel� szerelmes. Sosem hittem volna, hogy szerelmes leszek bel�, �s l�tod, m�gis az vagyok.

Egy kis titkos dicsekv�s is volt a l�ny hangj�ban, amint befejezte a mondanival�j�t.

Sok�ig besz�lgettek m�g, de nem sok eredm�nnyel. V�g�l is abban maradtak, hogy v�rnak egy darabig - m�g nem tudj�k, meddig -, �s addig nem csin�lnak semmit.

Ugyanebben maradt Mrs. Morse kev�ssel ut�bb a f�rj�vel is, akinek m�g aznap �jjel h�ven besz�molt r�la, hogyan vallott kudarcot a terve.

- Ez az eg�sz hist�ria nem is t�rt�nhetett volna m�sk�ppen - fejtette ki v�lem�ny�t a f�rje. - Hiszen Ruthnak ez a fick�... ez a matr�z volt az egyetlen t�rsas�ga. Egyszer csak fel kellett �brednie annak a l�nynak! �s amikor fel�bredt, akkor ki volt ott? Ez a matr�z! M�s f�rfi nem volt a k�zel�ben, h�t s�rg�sen bel�szeretett. Vagy legal�bbis azt hiszi, hogy bel�szeretett, de h�t ez most v�g�l is egyre megy.

Mrs. Morse mag�ra v�llalta, hogy lassan, �vatosan igyekszik hatni Ruthra. Jobb �gy, mintha vitatkozn�k vele. Van r� el�g id�, hisz Martin am�gy sem tud egyel�re megn�s�lni.

- Hagyd, hogy annyit legyen vele egy�tt, amennyit csak akar - tan�csolta a f�rje. - Min�l jobban megismeri, ann�l kev�sb� lesz bel� szerelmes, erre a fejemet teszem. �s t�bb lehet�s�get kell adni neki az �sszehasonl�t�sra. Hadd j�rjon min�l t�bb fiatals�g a h�zhoz. Fi�k, l�nyok... mindenf�le fiatalember. �rtelmes fiatalemberek, akik m�r el�rtek valamit vagy komolyan foglalkoznak valamivel, hozz� ill� fiatalemberek... sz�val �riemberek. Akkor majd megl�tja a k�l�nbs�get. A t�bbieken l�tja meg majd, kivel van dolga. No de h�t v�g�l is egy huszonegy �ves k�ly�kr�l van csak sz�. �s Ruth is val�s�gos gyermek m�g. Kamaszszerelem az eg�sz, majd kin�vik.

Ebben maradtak. A csal�dban tudom�sul vett�k, hogy Ruth �s Martin jegyesek, de m�g nem hozt�k nyilv�noss�gra a dolgot. A csal�d �gy gondolta, hogy erre nem is ker�l sor. Hallgat�lag egyet�rtettek abban is, hogy hossz� ideig kell jegyben j�rniuk. Nem mondt�k Martinnak, hogy menjen dolgozni, arra sem k�rt�k, hogy hagyja abba az �r�st. Hiszen nem az volt a c�ljuk, hogy seg�tsenek neki felemelkedni. S maga Martin is kez�kre j�rt ebben a nem �ppen bar�ti t�rekv�s�kben, hisz mi sem �llt t�le t�volabb, mint az, hogy munk�ba menjen.

- Szeretn�m tudni, helyesled-e, amit tettem - mondta a fi� p�r nappal k�s�bb Ruthnak. - Kisz�m�tottam, hogy t�l sok p�nzembe ker�l az ell�t�s a n�v�remn�l, �s elhat�roztam, hogy ezent�l magam fogok gondoskodni az ell�t�somr�l. Kivettem egy kis szob�t Fels�-Oakland v�g�n - tudod, ott a szomsz�dok j� messze laknak egym�st�l meg h�t k�l�nben is - �s vettem egy petr�leumf�z�t; azon f�z�k majd.

Ruth sug�rzott az �r�mt�l. K�l�n�sen a petr�leumf�z� tetszett neki.

- �pp �gy kezdte annak idej�n Butler is - mondotta.

Martin elkomorult kiss� a der�k f�rfi� nev�nek hallat�ra, de folytatta.

- Minden k�ziratomat felb�lyegeztem, �s megint �tnak ind�tottam a szerkeszt�kh�z. Sz�val ma m�r be is k�lt�ztem, �s holnap elkezdek dolgozni.

- �ll�sod van! - ki�ltott fel a l�ny. Eg�sz teste el�rulta kit�r� �r�m�t, amelyet e meglepet�sen �rzett: k�zelebb b�jt Martinhoz, megszor�totta a kez�t, csupa mosoly volt az arca. - �s nekem nem sz�lt�l egy sz�t sem! Milyen �ll�sod van?

Martin a fej�t r�zta.

- �gy �rtettem, hogy elkezdek dolgozni a munk�imon.

Ruthnak leesett az �lla. A fi� gyorsan folytatta.

- Ne �rts f�lre. Most nem holmi ragyog� gondolatokr�l van sz�. Hideg, t�rgyilagos, pr�zai elhat�roz�s az eg�sz. Mindenesetre jobb, mintha �jra a tengerre menn�k: ezenk�v�l t�bb p�nzt is fogok vele keresni, mint amennyit b�rmilyen �ll�sban fizetnek Oaklandben az olyan embernek, akinek nincs szakm�ja.

- Tudod, most, hogy pihen�t tartottam, vil�gosabban l�tok. Most nem tettem t�nkre magam a munk�val �s nem is �rtam - k�zl�s c�lj�b�l legal�bbis nem �rtam semmit. Eg�sz id� alatt csak szerelmes voltam �s gondolkoztam. Igaz, olvastam is egyet-m�st, de ez hozz�tartozott a gondolkoz�shoz. K�l�nben is f�k�pp foly�iratokat olvastam. Elgondolkoztam magamon, a vil�gon, a magam hely�n a vil�gban �s azon: milyen kil�t�saim vannak r�, hogy �gy helyezkedjem el, hogy az neked is megfeleljen. Olvastam k�zben Spencer St�lusb�lcselet-�t is, �s sok mindenre r�j�ttem magammal vagy helyesebben az �r�saimmal kapcsolatban - meg azokkal az �r�sokkal kapcsolatban is, amelyek h�napr�l h�napra megt�ltik a magazinokat.

- Nos, minden gondolkoz�s, olvas�s, szerelem ut�n v�g�l is arra lyukadtam ki, hogy elmegyek a Grub streetre. Hagyom a fen�be a remekm�veket - fav�g�munk�t fogok v�gezni. �rok viccet, napih�rt, vez�rcikket, humoros verset, aktu�lis str�f�t - sz�val mindenf�le olyan ostobas�got, ami, �gy l�tszik, kell az embereknek. Vannak lap�gyn�ks�gek, t�rca�gyn�ks�gek meg olyan �gyn�ks�gek, amelyek a vas�rnapi mell�kleteket l�tj�k el. Egyenesen nekimegyek, csin�lom, amit akarnak; annyit mindenesetre megkeresek, amennyit egy j� �ll�sban fizetn�nek. Tudod, vannak szabadon fut� �js�g�r�k, akik n�gy-�tsz�zat is megkeresnek egy h�napban. �n nem is akarok olyan lenni, mint �k, de annyit mindenesetre kereshetek, amennyib�l k�nyelmesen meg�lhetek, �s k�zben rengeteg szabad id�m is lesz, amit semmif�le �ll�sban sem �rhetn�k el.

- Lesz h�t id�m tanul�sra �s arra, hogy igaz�n dolgozzam. G�rc�l�s k�zben megpr�b�lkozom majd remekm�vekkel is; tanulok majd, �s k�sz�l�k a remekm�vek �r�s�ra. Hiszen sz�d�l�k, ha csak r�gondolok, hov� jutottam m�r eddig is! Amikor el�sz�r pr�b�lkoztam meg az �r�ssal, m�g nem is tudtam, mir�l �rjak. Egy-k�t vacak �lm�nyem volt mind�ssze, amelyeket magam sem �rtettem, �s nem is sejtettem, mi a fontos benn�k. Gondolatom egy�ltal�n nem volt m�g... semmif�le gondolatom. Hiszen m�g a szavaim is hi�nyoztak, hogy megfogalmazhattam volna a gondolataimat. Minden �lm�nyem csak �rtelmetlen k�pek mozaikja volt. De amikor szaporodtak az ismereteim, �s b�v�lt a sz�kincsem, kezdtem m�r t�bbet l�tni az �lm�nyeimben, mint puszta k�peket. A k�peket tov�bb is megtartottam - de most m�r r�j�ttem az �rtelm�kre. Akkor kezdtem j� dolgokat �rni: a Kaland-ot, az �r�m-et, A faz�k-ot, Az �let bor�-t, Az utcai vereked�s-t, a Szerelmes versek-et �s a Dalok a tengerr�l-t. Ezent�l m�g t�bb ilyet �rok �s m�g jobbakat - de csak a szabad id�mben. Most a kem�ny val�s�g talaj�n �llok. El�sz�r j�n a fav�g�s �s a p�nzkeres�s �s csak azut�n a mesterm�vek. Csak hogy l�sd, az este �rtam vagy f�l tucat tr�f�t a vicclapokba. Vetk�z�s k�zben t�madt az az �tletem, hogy megpr�b�lkozhatn�m egyszer egy humoros triolettel is. Egy �ra alatt n�gyet �rtam. Azt hiszem, meg�rnek darabonk�nt egy doll�rt. N�gy doll�rt kapok - �s mi�rt? Egyp�r mell�kes �tlet�rt, ami vetk�z�s k�zben jut az ember esz�be.

- No persze, ez mind nem �r semmit, mind csak ostoba, ronda rabszolgamunka. De cs�ppet sem ostob�bb vagy rond�bb, mint az, ha az ember havi hatvan doll�r�rt k�nyvel, vagy v�gtelen hossz�s�g�, �rtelmetlen sz�msorokat ad �ssze, m�g egyszer fel nem fordul. Meg azt�n ennek az �n fav�g�munk�mnak m�giscsak van valami k�ze az irodalomhoz, �s marad mellette id�m nagyobb dolgokra is.

- De mi hasznod ezekb�l a nagyobb dolgokb�l, ezekb�l a remekm�vekb�l? - k�rdezte Ruth. - Hisz nem veszi meg �ket senki!

- Dehogynem - kezdte a fi�, de Ruth f�lbeszak�totta.

- Azok k�z�l, amiket az el�bb felsorolt�l, �s amikr�l azt mondod, hogy j� munk�k, egyet sem tudt�l eladni. M�gsem alap�thatjuk a h�zass�gunkat olyan remekm�vekre, amelyek�rt senki sem ad p�nzt.

- H�t akkor majd olyan b�kversekre alap�tjuk a h�zass�gunkat, amelyek�rt, igenis, adnak p�nzt - jelentette ki hat�rozott hangon a fi�. Azzal �tkarolta �s mag�hoz vonta szerelmes�t, aki azonban a legm�lyebb hallgat�sba burkol�zott.

- Figyelj csak ide - folytatta Martin, �s megpr�b�lt vid�m arcot v�gni. - Ez, ha nem is m�v�szet, mindenesetre egy doll�r.

A vers elmond�sa ut�n azonban csal�d�s t�kr�z�d�tt az arc�n. Egy �rva mosolyt sem siker�lt kicsalnia Ruthb�l. A l�ny komolyan, gondterhelten n�zett r�.

- Lehet, hogy ez egy doll�r - mondotta. - De azt a doll�rt egy paprikajancsinak vetik oda. Azt a doll�rt egy boh�c kapja. H�t nem l�tod, Martin, milyen megal�z� ez a dolog? �n azt akarom, hogy az a f�rfi, akit �n szeretek �s becs�l�k, ne kom�di�s, ne m�sok mulattat�ja legyen, hanem valami t�bb, nagyobb.

- Azt akarod, hogy legyen olyan, mint... mondjuk, Butler? - k�rdezte a fi�.

- Tudom, hogy te nem szereted Butlert... - kezdte Ruth.

- Nincs nekem Butlerrel semmi bajom - v�gott k�zbe Martin. - Csak a rossz em�szt�s�t kifog�solom. De ha m�r azon kell igyekeznem, hogy eltartsam magam, nem l�tom, mi a k�l�nbs�g ak�zt, hogy vicceket �s humoros versik�ket �rok, vagy hogy g�p- �s gyors�r� vagyok vagy k�nyvelek. Ezek mind csak eszk�z�k valamilyen c�l el�r�s�re. Te �gy gondolod, kezdjem k�nyvel�ssel, hogy valamikor majd sikeres �gyv�d vagy p�nzember legyen bel�lem. �n meg �gy gondolom, kezdem a fav�g�munk�val, �s �gy majd kiv�l� �r�v� n�v�k.

Ruth azonban kitartott az �ll�spontja mellett.

- M�gis van valami k�l�nbs�g a kett� k�zt - mondotta.

- Ugyan mi?

- Az, hogy te a j� dolgaid�rt - m�rmint azok�rt, amelyek szerinted j�k - nem tudsz p�nzt kapni. Megpr�b�ltad, magad is j�l tudod, de a szerkeszt�knek nem kell.

- Csak egy kicsit v�rj m�g, �desem - k�rlelte a fi�. - Ez a fav�g�munka sz�ks�gmegold�s csup�n, �n magam sem veszem komolyan. Csak k�t �vig v�rj, ennyi id� kell nekem ahhoz, hogy befussak. Akkorra m�r minden szerkeszt� �r�l, ha megveheti az alkot�saimat. Tudom, hogy mit besz�lek. �n b�zom magamban. Tiszt�ban vagyok a saj�t tehets�gemmel, �s tiszt�ban vagyok azzal is, mib�l �ll ma az irodalom. J�l ismerem azt a k�z�pszer� f�rcmunk�t, amit csak �gy ont mag�b�l egy csom� jelent�ktelen senki. Biztos, hogy �n k�t �ven bel�l egyenes �ton haladok a siker fel�. Az �zleti �letben azonban sohasem vinn�m semmire. Valahogy ki nem �llhatom az eg�szet. Csak bosszant; szerintem nem m�s az eg�sz, mint unalmas ostobas�g, har�csol�s �s csal�s. Az az egy biztos, hogy �n nem sz�lettem erre. Sohasem vinn�m t�bbre, mint hogy hivatalnok legyek - �s mondd, mit csin�ln�nk mi ketten egy nyavaly�s hivatalnoki fizet�sb�l? �n azt akarom, hogy neked mindened meglegyen, ami sz�p �s j� csak van a vil�gon, �s ha lemondan�k valamir�l, csak az�rt tenn�m, hogy m�g szebbet, m�g jobbat szerezzek helyette. S meg is szerzem - megszerzek neked mindent. Butler elb�jhat egy sikeres �r� j�vedelme m�g�tt. Egy bestseller mindig hoz �tvenezer-sz�zezer doll�rt - hol t�bbet, hol kevesebbet, de ennyit nagyj�b�l mindig hoz.

Ruth tov�bb hallgatott. L�tni val� volt, hogy nem tetszik neki a dolog.

- Nos? - k�rdezte Martin.

- Nekem m�s rem�nyeim, m�sf�le terveim voltak. Azt gondoltam, �s m�g most is azt gondolom, hogy legjobban tenn�d, ha megtanuln�d a gyors�r�st - g�pelni �gyis tudsz -, �s elmenn�l apa irod�j�ba. Neked olyan j� fejed van - biztosan j� �gyv�d lenne bel�led.

Az�rt, hogy nem nagyon b�zott az �r�i k�pess�geiben, Martin nem n�zett m�g m�s szemmel Ruthra; a l�ny ezzel mit sem vesztett a szem�ben. M�g r�vid vak�ci�ja alatt kiszuszogta mag�t egy kiss�, Martin nem egy �r�t t�lt�tt azzal, hogy elemezte �nmag�t. Ezalatt sok mindent megtudott �nmag�r�l - azt p�ld�ul, hogy fontosabb sz�m�ra a sz�ps�g, mint a h�rn�v, s hogy ha m�gis h�res akar lenni, ezzel ink�bb csak Ruth kedv�ben szeretne j�rni. Az � kedv��rt v�gy�dik oly nagyon h�rn�vre. Az�rt akar a vil�g szem�ben nagyra n�ni - az�rt akarja ezt is "kiverekedni", mint mondani szokta -, hogy a n�, akit szeret, b�szke legyen r�, �s m�lt�nak tartsa �nmag�hoz.

Neki mag�nak mindig a sz�ps�g volt a legf�bb szenved�lye. Nem is k�v�nt mag�nak m�s jutalmat, mint hogy a sz�ps�get szolg�lhassa. Ruthot viszont m�g a sz�ps�gn�l is jobban szerette. �gy �rezte, a szerelem a legszebb dolog a vil�gon. Az � bels� forradalm�t is a szerelem v�ltotta ki - ez tette, hogy faragatlan matr�zb�l tanult emberr�, m�v�ssz� lett. A h�rom dolog k�z�l ez�rt a legszebbnek, legnagyobbnak - tudom�nyn�l �s m�v�szetn�l is nagyobbnak - a szerelmet tartotta. Azt m�r �szrevette, hogy �rtelme meghaladja Ruth�t, s�t meghaladja a l�ny fiv�reinek vagy ak�r apj�nak az �rtelm�t is. Ak�rmilyen el�nyt jelent is Ruth sz�m�ra az, hogy egyetemre j�rt, �s hi�ba van filoz�fiai oklevele is, az � szellemi k�pess�gei m�gis elhom�lyos�tj�k Ruth k�pess�geit. K�zel egy esztend� �ta, ami�ta tanul�ssal foglalkozik �s a munk�j�ra igyekszik felk�sz�lni, olyan j�rtass�gra tett m�r szert a vil�g, a m�v�szet �s az �let dolgaiban, amilyenre Ruth soha nem is sz�m�thatott.

Martin mindezt j�l tudta. Ezek a t�nyek azonban legkev�sb� sem �rintett�k szerelm�t a l�ny ir�nt, sem pedig Ruth szerelm�t �ir�nta. A szerelem sokkal szebb �s magasztosabb valami volt Martin sz�m�ra, �s � maga sokkal odaad�bban szeretett, semhogy b�rmif�le b�r�lat elhom�lyos�thatta volna ezt az �rz�st. Mi k�ze is lehet a szerelm�nek ahhoz, ha Ruthnak a m�v�szetr�l, a helyes viselked�sr�l, a francia forradalomr�l vagy az �ltal�nos v�laszt�jogr�l m�s a v�lem�nye, mint neki? Hisz ez mind csak az esz�re tartozik, a szerelem pedig t�l van minden okoskod�son - fel�l �ll minden �rtelmen. Martin isten�tette a szerelmet, �s nem tudta al�rendelni semmi m�snak. A szerelem fenn lakozik valahol a hegyormokon, magasan az �rtelem lap�lyai f�l�tt. A l�t �nmaga f�l� emelkedik a szerelemben, olyan magaslatokra, ahov� csak ritk�n jut el az ember. A tudom�nyos b�lcsel�k iskol�j�ban, amelyet minden m�s f�l� helyezett, Martin megismerkedett a szerelem �lettani jelent�s�g�vel. E tudom�nyos gondolkoz�sm�d kifinomult m�dszerei vezett�k �t egy�ttal arra a meg�llap�t�sra is, hogy az emberi szervezet a szerelemben jut el legf�bb c�lj�nak megval�sul�s�hoz, �s ez�rt a szerelemmel nem szabad vit�ba bocs�tkozni, hanem �gy kell elfogadni, mint az �let legnagyobb aj�nd�k�t. A szerelmes embert Martin a vil�g legboldogabb teremtm�ny�nek tartotta. Mindig elragadtat�ssal gondolt "Isten megsz�llott szerelmes�"-re, aki fel�lemelkedik gazdags�gon, b�r�laton, k�zv�lem�nyen, sikeren, s�t fel�lemelkedik m�g az �leten is, �s "belehal egy cs�kba".

Mindebb�l m�r eddig is sok mindent �tgondolt Martin, volt azonban egy �s m�s, amire csak k�s�bb j�tt r�. K�zben folyton dolgozott �s sp�rtaian �lt; csak olyankor pihent, amikor Ruthhoz ment l�togat�ba. Havi k�t �s f�l doll�r b�rt fizetett egy kis szob��rt, amelyet egy f�rfias jellem� portug�l �zvegyt�l, Maria Silv�t�l b�relt. Az asszony kem�nyen dolgozott, hogy felnevelje sz�mos gyermek�t. A n� val�j�ban meglehet�sen durva volt. Rosszkedv�t �s f�radts�g�t id�nk�nt egy gallon savany� l�r�be fojtotta, amelyet tizen�t cent�rt v�s�rolt a sarki f�szerest�l (az volt egy�ttal a kocsm�ros is). Martin eleinte nem szerette az asszonyt, k�l�n�sen mocskos sz�ja miatt, de k�s�bb, amikor l�tta, milyen derekasan �ll helyt, egyre jobban tisztelte. A h�zacsk�ban mind�ssze n�gy szoba volt, s ami�ta Martin szob�j�t n�lk�l�zt�k, m�r csak h�rom. Az egyik szob�ba, a nappaliba, csak akkor tett�k be a l�bukat, ha vend�gek j�ttek; erre nagyon vigy�ztak. A vid�ms�got itt egy av�tt sz�nyeg, a szomor�s�got meg az asszony egyik elhalt gyermek�nek gy�szjelent�se �s ravatali k�pe k�pviselte. A red�ny mindig le volt eresztve az ablakokon: a mez�tl�bas gyerekhadnak csak �nnep�lyes alkalmakkor volt szabad betennie a l�b�t ebbe a szentek szentj�be. A konyh�ban f�z�tt az asszony, itt is �tkeztek, �s ugyancsak itt mosott, vasalt �s kem�ny�tett Maria a h�t minden napj�n, a vas�rnapot kiv�ve. Az asszony ugyanis f�k�pp abb�l �lt, hogy mos�st v�llalt a tehet�sebb szomsz�dokt�l. Maradt teh�t a h�l�, amely semmivel sem volt nagyobb, mint az a szoba, amelyben Martin lakott. Itt aludt egym�s hegy�n-h�t�n az asszony �s h�t kis gyereke. Martin sz�m�ra �r�k rejt�ly maradt, hogy tudt�k ezt v�ghezvinni. A v�kony v�laszfalon �t est�nk�nt a lefekv�s minden r�szlet�t j�l hallotta. El�bb vih�ncoltak �s veszekedtek, azt�n halkan besz�lgettek, majd �lmosan csipogtak, mint a madarak. Maria m�sik meg�lhet�si forr�sa a k�t teh�nk�je volt. Minden este �s reggel megfejte �ket, �s �gy gondoskodott az eltart�sukr�l, hogy titokban a szomsz�dos �res telkeken �s az orsz�g�t k�t oldal�n legeltette �ket. Egy-k�t rakonc�tlankod� fia mindig ott s�nd�rg�tt a tehenek k�r�l, �rizte �ket, ami f�k�nt abb�l �llt, hogy lest�k, nem j�n-e a cs�sz.

Martin �lt, aludt, tanult, �rt pici szob�csk�j�ban, �s itt vezette a h�ztart�s�t is. A szoba egyetlen ablaka a cs�ppnyi kertre ny�lt. Az ablakban �llt a konyhaasztal, amely egyben �r�asztal, k�nyv�llv�ny �s �r�g�pasztal is volt; a szemben lev� faln�l az �gya, amely elfoglalta a szoba ter�let�nek k�tharmad�t. Az asztal mellett cifra szekreter �llott, amelyen megl�tszott, hogy aki k�sz�tette, csak a maga nyeres�g�re volt tekintettel, �s nem sokat gondolt a b�tor haszn�lhat�s�g�val. A furn�r napr�l napra er�sebben pattogzott r�la. Ez a szekreter a sarokban �llt - a szemben lev� sarokban, az asztal m�sik oldal�n volt a konyha: egy petr�leumf�z�, amelyet Martin egy cip�sdobozra �ll�tott. Ebben a dobozban tartotta az ed�nyeit �s a konyhafelszerel�s�t. Egy falipolc volt az �l�st�r. A f�ld�n egy v�d�r v�z �llott. Martinnak a konyh�b�l kellett vizet hoznia, mert a szob�ban nem volt v�zcsap. Ha f�z�tt, csupa g�z lett a szoba, s ilyenkor m�g er�sebben hullott a furn�r a szekreterr�l. Az �gy f�l�tt, a mennyezetbe er�s�tett k�t kamp�n l�gott a ker�kp�r. Martin ezt el�bb a pinc�ben akarta tartani, a Silva csemet�k azonban leeresztett�k �s �tszurk�lt�k a gumikat, �gyhogy a ker�kp�rnak ott nem volt marad�sa. Egy darabig a kis kertben pr�b�lta elhelyezni, egyszer azonban eg�sz �jszaka d�lkeleti vihar d�h�ng�tt, �s a bicikli t�nkre�zott. Akkor fogta �s bevitte mag�hoz a szob�ba, s f�lakasztotta a feje f�l�.

Ruh�it �s n�h�ny �sszegy�jt�tt k�nyv�t, amelynek m�r nem tal�lt helyet az asztalon �s az asztal alatt, egy kis falif�lk�ben tartotta Martin. Hozz�szokott, hogy olvas�s k�zben jegyzeteket k�sz�tsen. Id�vel t�m�rdek jegyzete gy�lt �ssze �gy, hogy neki mag�nak nem is jutott volna m�r hely a sz�ll�s�n, ha nem fesz�t ki a feje f�l�tt n�h�ny sz�r�t�k�telet, s azokra nem aggatja a jegyzeteit. �gy is annyira zs�folt minden, hogy a szob�ban val� navig�l�s legkev�sb� sem k�nny� feladat. Az ajt�t csak �gy lehetett kinyitni, ha el�bb becsukta az ember a f�lke ajtaj�t vagy ford�tva. Egyenes ir�nyban lehetetlen volt kereszt�lmenni a szob�n. M�g Martin az ajt�t�l mindenf�le ker�l�kkel eljutott az �gy l�b�hoz, a s�t�tben majd mindig nekiment valaminek. Amikor a k�t ajt� probl�m�j�t m�r sikeresen megoldotta, �lesen jobbra kellett kanyarodnia, hogy ne menjen neki a konyh�j�nak. Azut�n balra kellett t�rnie, hogy ne �tk�zz�k neki az �gy m�sik v�g�nek. Viszont, ha t�l �lesen fordult balra, az a vesz�ly fenyegette, hogy nekimegy az asztal sark�nak. Hirtelen jobbra kanyarodott h�t, �s szerencs�sen behaj�zott egy csatorn�ba, amelynek egyik partja az �gy, a m�sik az asztal volt. Ha az egyetlen sz�k rendes hely�n �llt, az asztal el�tt, a csatorna haj�zhatatlann� v�lt. Ezt a sz�ket egy�bk�nt, ha nem haszn�lta, lapj�val az �gyra fektette. El�fordult azonban, hogy f�z�s k�zben is a sz�ken �lt �s olvasott, m�g felforr a v�z - s�t id�vel m�r akkora �gyess�gre tett szert, hogy azalatt is el tudott olvasni egy-k�t bekezd�st, am�g kis�t�tt egy szelet h�st. Egy�bk�nt is olyan sz�k volt ez a konyhasarok, hogy Martin �lt�b�l is el�rt mindent, amire sz�ks�ge volt. Sokkal �gyesebb is volt, ha �lve f�z�tt, mert ha fel�llt, folyton �tj�ban volt �nmag�nak.

Martin nagyszer� gyomra mindent a vil�gon megem�sztett. Tudta is, melyek az olcs� �s t�pl�l� �telek. S�r�n szerepelt �trendj�n bors�leves, valamint krumpli �s bab. Nagy szem� barna babot v�s�rolt, �s azt mexik�i m�dra f�zte meg. Naponta legal�bb egyszer rizs is ker�lt az asztal�ra, s azt is eg�szen m�sk�pp k�sz�tette el, mint az amerikai gazdasszonyok - azok soha meg nem tanulj�k ezt a k�sz�t�si m�dot. Minthogy az aszalt gy�m�lcs olcs�bb, mint a friss, majd mindig volt egy l�bas f�tt aszalt gy�m�lcse; vaj helyett ezt ette a kenyer�hez. Nagy ritk�n enged�lyezett csak mag�nak egy szelet s�ltet vagy t�ny�r h�slevest. K�tszer naponta ivott k�v�t - ez p�tolta az esti te�j�t is -, �s nem tett bele sem tejet, sem tejsz�nt. Remek k�v�t �s te�t tudott f�zni.

Fontos is volt, hogy takar�koskodj�k. Vak�ci�ja m�r eg�sz mosodai kereset�t felem�sztette, kereseti forr�sait�l pedig oly t�vol volt, hogy abb�l a fav�g�munk�b�l, amelyet most v�gzett, m�g hetekig nem rem�lhetett bev�telt. Teljes visszavonults�gban �lt, �s ebb�l csak akkor mozdult ki, ha Ruthtal tal�lkozott, vagy Gertrud n�v�r�hez n�zett be egy percre. Nem volt nap, hogy h�romszor annyit ne dolgozott volna, mint m�s k�z�ns�ges ember. �t �r�t sem aludt egy nap. Az � vasszervezete kellett hozz�, hogy mindennap tizenkilenc �r�t tudjon egyfolyt�ban kem�ny munk�ban t�lteni. Soha egy percet sem vesztegetett el hi�ba. M�g a t�kr�n is meghat�roz�sok �s kiejt�si szab�lyok list�ja f�gg�tt. Borotv�lkoz�s, �lt�zk�d�s �s f�s�lk�d�s k�zben ezeket vette �t. A petr�leumf�z� felett is ilyen list�k f�ggtek a falon, hogy f�z�s �s mosogat�s k�zben is ism�telgethesse a szab�lyokat. A r�gi c�dul�k hely�be id�nk�nt �jakat tett. Ha olvas�s k�zben ismeretlen vagy nem eg�szen vil�gos �rtelm� sz�ra bukkant, nyomban feljegyezte, s amikor m�r el�g ilyen sz� gy�lt �ssze, leg�pelte �ket �s kisz�gezte a falra vagy kitette a t�k�rre. A zsebe is tele volt ilyen jegyzetekkel; ha az utc�n �pp esz�be jutott, vagy ha a m�sz�rosn�l vagy a f�szeresn�l v�rakoznia kellett, el�vette �s �tn�zte �ket.

De ez m�g mind nem el�g. Be�rkezett �r�k m�veinek olvas�sa k�zben jegyzeteket k�sz�tett arr�l, amit ezeknek siker�lt j�l megcsin�lniuk, �s azt�n kielemezte a fog�sokat, amelyek seg�ts�g�vel l�trehozt�k ezt az eredm�nyt. Jegyz�kbe foglalta azokat a fog�sokat, amelyeket ezek az �r�k a mesesz�v�sben, a cselekm�ny be�ll�t�s�n�l vagy a fogalmaz�s sor�n alkalmaztak, �gyszint�n szempontjaikat, valamint a m�veikben el�fordul� szembe�ll�t�sokat �s �lesen kihegyezett mondatokat is, hogy k�nnyebben tanulm�nyozhassa �ket. Nem majmolni akarta ezeket az �r�kat - alkot�si elveiknek akart a nyom�ra jutni. Addig-addig �rta ki a hat�sos, megind�t� fordulatokat, m�g sok �r� m�veib�l �ssze�rt sok ilyen fordulatb�l le tudta vezetni ezek megfogalmaz�s�nak �ltal�nos elv�t. Csak amikor ezzel elk�sz�lt, n�zhetett a maga �j, eredeti kifejez�sei ut�n, �s csak ekkor �rt el od�ig, hogy helyesen latolgassa, m�rlegelje, �rt�kelje e kifejez�seket. Gy�jt�tt azt�n az eleven nyelvb�l vett er�s, kifejez� mondatokat is - olyan mondatokat, amelyek marnak, mint a sav, em�sztenek, mint a l�ng, s val�s�ggal izzanak �s t�nd�k�lnek a k�z�ns�ges besz�d kiszikkadt sivatag�ban. K�zben sz�ntelen�l kereste azt az elvet, amely e mondatok m�g�tt �s e mondatok m�ly�n van. Tudni akarta, hogyan csin�lj�k ezt m�sok, hogy megcsin�lhassa maga is. A sz�ps�g vonz� k�lseje nem el�g�tette ki. T�lzs�folt h�l�szob�csk�j�ban, amely egy�ttal a laborat�riuma volt, �s ahol a konyhaszag �sszevegy�lt a Silva csemet�k kintr�l behallatsz� zenebon�j�val - �zeire szedte a sz�ps�get. Miut�n felboncolta a sz�ps�get �s megismerte az anat�mi�j�t, k�zelebb jutott ahhoz, hogy maga is sz�ps�get teremtsen.

Martin term�szet�nek megfelel�en csak �gy tudott dolgozni, ha �rtette, mit mi�rt tesz. Lehetetlens�g volt vakt�ban, s�t�tben dolgoznia �gy, hogy ne l�ssa, mi lesz abb�l, amit csin�l, �s csak a j� szerencs�re �s tehets�g�nek sugallat�ra b�zza, hogy az eredm�ny sz�p �s j� legyen. Nem szerette a v�letlen hat�sokat. Ismerni akarta az �sszef�gg�seket. Tudatos alkot� szellem volt. Miel�tt hozz�fogott egy elbesz�l�s�hez vagy vers�hez, a dolog maga mindig k�szen �llt az agy�ban, l�tta a m� c�lj�t, �s tudatosan haszn�lta a c�l el�r�s�hez legalkalmasabb eszk�z�ket. �rezte, hogy k�l�nben eleve kudarcot vall minden er�fesz�t�se. Emellett nagyon is �rt�kelte a munka k�zben szinte �nmagukt�l az agy�ba tolul� mondatoknak vagy szavaknak szerencs�s hat�s�t. Ezeknek a sz�ps�ge �s ereje minden pr�b�t ki�llt ut�bb, �s valami f�lelmetes, szavakkal ki sem fejezhet� m�don gazdag�tott�k a sz�veget. Martin maga is �h�tatosan csod�lta �ket, mert tudta, hogy ami ezekben van, az sokkal t�bb, mint minden sz�nd�kos emberi alkot�s. B�rmily kitart�an szedte is sz�t �zeire a sz�ps�get, hogy felfedezze azokat az elveket, amelyeken minden sz�ps�g nyugszik, s amelyek egy�ltal�n sz�pp� tesznek valamit, egy pillanatra sem feledkezett meg arr�l, hogy a sz�ps�g v�g�l is titok - olyan titok, amelyet sem n�ki nem siker�lt megfejtenie, sem azoknak, akik r�gebben pr�b�lkoztak meg vele. Kedvelt Spencer�b�l megtanulta, hogy semminek a v�gs� �rtelm�t nem ismerheti meg az ember, s a sz�ps�g is oly titokzatos, mint maga az �let, s�t m�g ann�l is titokzatosabb. Megtanulta azt is, hogy a sz�ps�g fonalai minden�tt �sszefon�dnak az �let fonalaival, s tudta, hogy � maga is par�nyi r�szecsk�je csak annak a kibogozhatatlan sz�vev�nynek, amelyet napsug�rb�l, csillagporb�l �s csod�b�l sz�ttek.

Ezek a gondolatok foglalkoztatt�k, amikor Csillagpor c�m� tanulm�ny�ban nekit�madt - nem a kritikai elveknek, hanem n�h�ny vezet� kritikusnak. Okos, m�ly, filozofikus tanulm�ny volt ez, s mindemellett �lvezetes �s mulats�gos is. Persze minden magazin, amelynek bek�ldte, sietve visszautas�totta. A f�dolog azonban, hogy kidobta agy�b�l ezt a terhet, �s haladhatott nyugodtan tov�bb a maga �tj�n. Martin hozz�szoktatta mag�t, hogy mihelyt megsz�letik �s meg�rlel�dik benne egy gondolat, rohanjon vele az �r�g�phez. Hogy az, amit �r, l�t-e valaha nyomdafest�ket, emellett csak m�sodrend� jelent�s�g�. A meg�r�s maga betet�zte az eg�sz hossz� szellemi folyamatot - amikor is �sszeh�zta gondolatainak kusza fonalait, �s levonta a v�gs� k�vetkeztet�seket a fej�t megt�lt� adatokb�l. A cikk meg�r�s�val tudatosan arra t�rekedett, hogy felszabad�tsa az agy�t �s k�pess� tegye �j anyag befogad�s�ra, �j k�rd�sek feldolgoz�s�ra. Eml�keztetett ez n�mileg egy el�g �ltal�nos szok�sra: olyan emberek, akiket val�s�gos vagy k�pzelt bajok k�noznak, �s sok�ig n�m�n szenvednek, id�nk�nt megt�rik a csendet, "ki�ntik a sz�v�ket", �s ilyenkor azt�n mindent kiadnak magukb�l.

M�ltak a hetek, Martin p�nze m�r er�sen fogyt�n volt, s a kiad�k csekkjeinek m�g se h�re, se hamva. Martin vaskos k�ziratai sorban vissza�rkeztek, azt�n �jra �tnak indultak. "Fav�g�munk�j�val" sem volt a fi�nak t�bb szerencs�je. Kis h�ztart�s�ban m�r nem is engedhetett meg mag�nak semmi v�ltozatoss�got. Nem maradt egyebe, mint egy zs�k fenek�n egy kis rizs meg n�h�ny font sz�r�tott barack, �t napig h�t csak rizst �s sz�r�tott barackot evett, h�romszor napj�ban. Ekkor fanyalodott r�, hogy k�lcs�n�kb�l �ljen. Amikor azonban tartoz�sa m�r mesebeli �sszegre: h�rom doll�r nyolcvan�t centre emelkedett, a portug�l f�szeres, akin�l mindig k�szp�nzre szokott v�s�rolni, nem volt hajland� tov�bb hitelezni.

- Tudni maga is - mondta neki -, ha maga nem menni munka, �n nem kapja p�nz.

Erre nem volt mit felelni. Magyar�zkod�sr�l itt sz� sem lehetett. Olyan kereskedelmi szok�s nincs, hogy valaki hitelezzen egy er�s, eg�szs�ges fiatal munk�snak, aki lusta a munk�ra.

- Ha menni munka, �n adni megint ennival� - biztatta Martint a f�szeres. - Nincs munka, nincs ennival�. Ez lenni �zlet.

�s hogy Martin l�ssa, hogy val�ban csak keresked�i gondoss�gr�l, nem pedig rosszindulatr�l van sz�, hozz�tette:

- K�rem, j�nni be hozz�nk egy poh�r bor... az�rt mi lenni bar�tok.

Martin szok�sa szerint nem vette sz�v�re a dolgot, megivott vel�k egy poh�r bort, hogy l�ss�k: nem neheztel r�juk, azt�n korg� gyomorral lefek�dt.

A z�lds�ges, akin�l Martin v�s�rolni szokott, amerikai volt. Ez nem vette olyan szigor�an a keresked�i elveket, �s csak akkor sz�ntette meg a hitelt, amikor a fi� sz�ml�ja m�r �t doll�rra r�gott. A p�k k�t doll�rn�l �llt meg, a m�sz�ros n�gyn�l. Martin �sszeadta az ad�ss�gait, �s meg�llap�totta, hogy kerek e vil�gon mindent �sszev�ve tizenn�gy doll�r nyolcvan�t centet tesz ki a hitele. Lej�rt az �r�g�p b�rlete is. Martin azonban azt rem�lte, hogy erre kap k�thavi halad�kot. Ez is nyolc doll�r - ha siker�l megkapnia a halad�kot, akkor m�r minden elk�pzelhet� hitel�t kimer�tette.

A z�lds�gesn�l vett m�g utolj�ra egy zs�k krumplit. Krumplija volt h�t most egy h�tre val�, �gyhogy krumplit - de persze �pp csak krumplit - ehetett h�romszor napj�ban. Egyszer Ruth�kn�l vacsor�zott; ez is hozz�tartozott ahhoz, hogy fenn tudta tartani az erej�t. Amikor megl�tta maga el�tt a sok �telt, eszeveszett �tv�gya t�madt, �s tantaluszi k�nokat szenvedett, amikor m�gis visszautas�totta a k�n�l�st. Egyszer-k�tszer - igaz, hogy titkos sz�gyenkez�ssel - eb�did�ben �ll�tott be a n�v�r�hez is, �s annyit evett, amennyit csak mert - mindenesetre t�bbet, mint amennyit Morse-�k asztal�n�l mert enni.

Egyetlen nap sem m�lt el �gy, hogy ne dolgozott volna; de �gy sem, hogy a post�s vissza ne hozott volna egy-k�t visszautas�tott k�ziratot. B�lyegre nem tellett m�r, �s az asztal alatt csak n�tt a k�zirathalom. Azt�n egyszer Martin negyven �ra hosszat nem evett egy falatot sem. Ruth�kn�l sem sz�m�thatott eb�dre, mert a l�ny k�t h�tre San Rafaelbe utazott l�togat�ba. A n�v�r�hez restellt elmenni. Tet�zte a szerencs�tlens�g�t, hogy a post�s aznap d�lut�n �t k�ziratot hozott vissza. Erre fogta a kab�tj�t �s elvitte Oaklandbe. Kab�t n�lk�l j�tt vissza, de �t doll�r cs�rg�tt a zseb�ben. Egy-egy doll�rt a n�gy keresked�nek fizetett t�rleszt�s�l, azt�n hagym�n megp�rolt egy szelet h�st, k�v�t f�z�tt, �s p�rolt szilv�t k�sz�tett egy j�kora l�bassal. Eb�d ut�n le�lt az asztal�hoz; �jf�lre k�szen is volt m�r egy cikke, amelynek Az uzsora dics�rete c�met adta. Amint leg�pelte, mindj�rt az asztal al� is haj�totta, mert az �t doll�rb�l b�lyegre m�r egy centje sem maradt.

K�s�bb z�logba csapta az �r�j�t, majd a ker�kp�rj�t is. Most m�r lett volna p�nze ennival�ra, de a p�nz egy r�sz�t arra haszn�lta fel, hogy v�laszb�lyeggel l�ssa el �s post�ra adja a k�ziratait. Fav�g�munk�j�ban csal�dott; senki sem akarta megvenni az �r�sait. Pedig amikor �sszehasonl�totta �ket azzal, amit a napilapokban, a hetilapokban �s az olcs� magazinokban tal�lt, �gy l�tta, hogy ezek jobbak, m�ghozz� sokkal jobbak az �tlagn�l. �s m�gsem kellenek senkinek. Azt�n r�j�tt, hogy a legt�bb lap �gynevezett "�r�kbecs� anyag"-gal t�lti meg a has�bjait. Megszerezte annak a v�llalatnak a c�m�t, amely ilyen anyaggal l�tja el a lapokat, �s ide is bek�ld�tt egyp�r �r�st. Nemsok�ra azonban visszakapta a k�ziratait azzal a sokszoros�tott �rtes�t�ssel, hogy a v�llalat teljes sz�ks�glet�r�l saj�t munkat�rsai gondoskodnak.

Egy nagy ifj�s�gi foly�iratban t�bb has�bra val� apr� t�rt�netet �s anekdot�t fedezett fel. Ez neki val� dolog... Innen is visszak�ldt�k azonban a cikkecsk�it. T�bbsz�r is megism�telte ezt a pr�b�lkoz�st, de sohasem siker�lt elhelyeznie semmit sem. K�s�bb, amikor m�r nem volt fontos sz�m�ra, tudta csak meg, hogy a lap szerkeszt�i �s bels� munkat�rsai maguk �rj�k ezeket a kis cikkeket, hogy k�l�n keresetre tegyenek szert vele. A vicclapok is visszak�ldt�k tr�f�it �s humoros versik�it, �s a nagy magazinok sem adtak helyet a nekik sz�nt aktu�lis str�f�knak. Maradt m�g a napilapok t�rcarovata. Martin j�l tudta, hogy azokn�l a t�rc�kn�l, amelyeket a lapok k�z�lni szoktak, � jobbakat �r. Megszerezte h�t valahogy k�t napilap-�gyn�ks�g c�m�t, �s el�rasztotta �ket t�rc�kkal. Amikor m�r h�sz t�rc�t is �rt �s egyet sem siker�lt k�z�l�k elhelyeznie, ezzel is felhagyott. Pedig l�tta, hogy a napilapokban �s a hetilapokban tucatsz�m jelennek meg naponta olyan t�rc�k, amelyeket �ssze sem lehet hasonl�tani az �v�ivel. Elkesered�s�ben csak arra tudott m�r gondolni, hogy biztosan nincs megfelel� �t�lete, elk�b�tj�k a saj�t �r�sai, s csak �nmag�t csalja ezzel az eg�sz er�lk�d�ssel.

Az embertelen szerkeszt�s�gi g�pezet v�ltozatlanul sim�n forgott tov�bb. Martin csatolta k�zirat�hoz a v�laszb�lyegeket, �s bedobta a lev�lszekr�nybe - h�rom h�t vagy egy h�nap m�lva azt�n j�tt fel a post�s a l�pcs�n, �s �tadta neki a k�ziratot. Martin azt gondolta: teljesen lehetetlen, hogy a vonal m�sik v�g�n eleven, h�s-v�r szerkeszt�k �lnek. Csupa ker�k, csiga, olajoz� az eg�sz egy automatikusan m�k�d� �rtelmes g�pezet. Elkesered�s�ben n�ha m�r abban is k�telkedni kezdett, vannak-e egy�ltal�n szerkeszt�k a vil�gon. Hiszen a legkisebb jel sem vall a l�tez�s�kre. Abb�l, hogy ak�rmit �r, minden kritika n�lk�l egyform�n visszadobj�k, ink�bb arra lehet k�vetkeztetni, hogy a szerkeszt�k l�te csak m�tosz, amelyet a hivatalszolg�k, a szed�k �s a nyomd�szok tal�ltak ki, �s �k gondoskodnak a fenntart�s�r�l is.

Csak azokban az �r�kban �rezte mag�t boldognak, amelyeket Ruthtal t�lt�tt, �s m�g ezekben sem mindig. Valami marcangol� nyugtalans�g tartotta hatalm�ban, �s ez most gy�tr�bb volt, mint r�gente, amikor Ruth m�g nem szerette �t. Most szereti �t a l�ny... de hogy az �v� legyen, az semmivel sincs k�zelebb, mint valaha. K�t �vet k�rt egyszer a l�nyt�l; az id� rep�l, �s � m�g semmire sem vitte. Az is folyton a fej�ben motoszk�lt, hogy Ruth nem helyesli a terveit. Ha nem mondja is ki ezt ilyen ny�ltan, m�gis olyan hat�rozottan �s f�lre�rthetetlen�l adja �rt�s�re, mintha szavakkal is k�z�ln�. Ruth nem haragszik, csak el�gedetlen. Kev�sb� szel�d lelk� n� biztosan nem maradna meg az el�gedetlens�gn�l, hanem haragudn�k is... Ruth az�rt volt el�gedetlen, mert szerette volna �tform�lni Martint, �s az nem hagyta mag�t. Egy bizonyos pontig form�lhat�nak tal�lta a l�ny azt az anyagot, amelyb�l Martint gy�rt�k, de mihelyt apj�nak vagy Butlernek a k�p�t akarta bel�le megmint�zni, egyszerre makacsul ellen�llt.

Ruth �pp azt nem vette �szre - vagy ami m�g rosszabb, �pp azt �rtette f�lre Martinban -, ami leg�rt�kesebb volt benne. Az a j�l form�lhat� agyag, amelyb�l a fi�t gy�rt�k, fel tudta �lteni az emberi l�t minden alakj�t. Ruth az�rt tartotta �nfej�nek �s makacsnak, mert m�gsem siker�lt �gy �tform�lnia, hogy megmaradjon abban az egyetlen l�tform�ban, amelyet � ismert: a saj�t mag��ban. A l�ny nem tudta k�vetni Martin szellem�nek sz�rnyal�s�t. Nem l�tta, hogy a fi� elm�je magasan az �v� f�l�tt csapong - azt hitte, csak ide-oda t�velyeg. Hisz sohasem tapasztalhatta, milyen az, ha valakinek a szelleme t�lsz�rnyalja az �v�t. Apj�t, anyj�t, fiv�reit, Olneyt mindig k�nnyen tudta k�vetni; azt gondolta h�t, hogy ha Martint nem tudja k�vetni, csak a fi�ban lehet a hiba. A r�gi, j�l ismert trag�dia ism�tl�d�tt meg itt: a korl�tolts�g�, amely szeretne a vil�g tan�t�mestere lenni.

- Te csak az �ltal�nosan elfogadott �rt�kek olt�r�n �ldozol - mondta egyszer Martin a l�nynak, amikor �pp Prapsr�l �s Vanderwaterr�l vitatkoztak. - Elismerem: ezek fel�lm�lhatatlanok, mint olyan tekint�lyek, akikre mindig lehet hivatkozni. �k a legislegnagyobb irodalmi kritikusok az Egyes�lt �llamokban. Minden k�z�piskolai tan�r �gy tekint fel Vanderwaterre, mint az amerikai kritika b�szkes�g�re. �n azonban elolvastam az �r�sait, �s az a v�lem�nyem, hogy egyetlen dolgot vitt csak t�k�lyre: azt, hogy hogyan lehet ragyog�an megfogalmazni a semmit. H�la Colet Burgesnek, az eg�sz ember egyetlen unalmas k�zhely. �s Praps semmivel sem jobb n�la. A M�rges gyom p�ld�ul gy�ny�r�en van meg�rva. Minden vessz� a hely�n van benne. No �s ami a hangj�t illeti, az leny�g�z�! Nem csoda, hogy � az Egyes�lt �llamok legjobban fizetett kritikusa. Pedig ez az ember - uram bocs�' - azt sem tudja, mi f�n terem a kritika. Mondhatom, hogy Angli�ban sokkal magasabb fokon �ll ez a m�faj.

- No, de h�t mit sz�m�t ez, amikor �k eltal�lj�k azt a hangot, amely az embereknek �pp kell. S milyen csudasz�p, erk�lcs�s, �nel�g�lt egy hang ez! Nekem a vas�rnapi iskol�t juttatj�k az eszembe a tanulm�nyaik. �k a k�zfelfog�s sz�cs�vei. A k�z�piskolai angoltan�rok nekik k�sz�nhetnek mindent - �k meg a k�z�piskolai angoltan�roknak. Pedig egyik�knek a kopony�j�ban sincs egyetlen eredeti gondolat sem. Ezek csak a hivatalos igazs�got ismerik. �k maguk k�pviselnek minden hivatalos igazs�got. Ahhoz gy�nge a fej�k, hogy �n�ll�an gondolkozzanak, a hivatalos igazs�gok azonban oly k�nnyen belev�s�dnek az agyukba, mint a s�rgy�r neve a s�r�spalackra. �s k�l�nben is, mi az � feladatuk? Az, hogy j�l k�zbe vegyenek minden fiatalembert, aki beiratkozik az egyetemre, azt�n, ha net�n az eredetis�g szikr�ja villanna fel az agy�ban, azt elfojts�k, �s r�nyomj�k a hivatalos igazs�gok b�lyeg�t.

- Azt hiszem - felelte Ruth -, hogy �n, ha megmaradok a hivatalos igazs�gokn�l, m�giscsak k�zelebb j�rok az igazs�ghoz, mint te, amikor �gy csapkodsz magad k�r�l, mint egy �mokfut�.

- Vigy�zz: a misszion�rius az, aki sz�trombolja a b�lv�nyokat - nevetett Martin. - Milyen k�r, hogy minden misszion�rius elment a pog�nyok k�z�, �s senki sem maradt itthon, hogy sz�trombolja az olyan r�gi b�lv�nyokat, mint Vanderwater �s Praps.

- Meg persze a gimn�ziumi tan�rokat - tette hozz� Ruth. Martin �l�nken tiltakozott.

- Nem! Akik term�szettudom�nyt tan�tanak, csak hadd maradjanak meg. Azokra igaz�n sz�ks�g van. Az angoltan�rok, e papag�jok kilenctized r�sz�nek azonban, akiknek csak mikroszk�pon �t l�that� agyuk van - nyugodtan le�thetn� valaki a fej�t. Ezzel csak j�t tenne az illet�.

Igaz, hogy Martin t�l szigor� volt a tan�rokkal szemben, Ruth szem�ben azonban istenk�roml�s volt ez a kijelent�s. A tan�rokat, j� modor�, tud�s, eleg�ns urakat, akik dallamos hangjukon oly kellemesen besz�lnek, s akikb�l csak �gy �rad a kult�ra �s a finoms�g, akarva-akaratlanul �sszehasonl�totta ezzel a k�l�n�s fick�val, akit isten tudja, m�rt, szeret. A ruha sohasem fog rajta j�l �llni, izmait megmerev�tette az emberfeletti munka, nem tud uralkodni az izgalm�n, ha besz�l, igazs�gtalanul �ltal�nos�t, ahelyett, hogy nyugodtan meg�llap�tana valamit, nem tud hidegen uralkodni mag�n, hanem minduntalan szenved�lyesen kifakad... Azoknak mindenesetre j� fizet�s�k van �s - a l�ny mag�ra er�ltette, hogy szemben�zzen ezzel a t�nnyel -, igen, azok �riemberek. Ez a fi� meg egy vasat sem tud keresni, �s... �s h�t nem olyan, mint �k.

Ruth nem �nmagukban m�rlegelte Martin szavait �s �rveit. Arra az eredm�nyre, hogy a fi� okfejt�se helytelen - igaz, �ntudatlanul -, a fi� �rvein k�v�l �ll� k�r�lm�nyek alapj�n jutott. A tan�roknak helyes az irodalmi �t�let�k... mert sikert �rnek el. Martin irodalmi �t�letei viszont helytelenek, mert � nem tudja eladni az �ruj�t. Hogy Martin saj�t szavait haszn�lja, azok j�l "kereszt�lverik" a dolgot, � pedig nem tudta j�l "kereszt�lverni". K�l�nben sem volna �sszer�, hogy Martinnak legyen igaza - annak a fi�nak, aki m�g mintha csak tegnap �llt volna elpirulva �s sut�n ebben a fogad�szob�ban, bemutatkoz�sra v�rva -, aki r�m�lten szeml�lte maga k�r�l a sok csecsebecs�t, amelyet imbolyg� j�r�sa miatt minden percben majd lesodort a v�ll�val, s azt k�rdezte, mennyi ideje, hogy Swinburne meghalt, majd b�szkes�gt�l dagad� kebellel jelentette ki, hogy olvasta az Excelsior-t �s Az �let zsolt�r�-t...

Ruth akaratlanul is bizony�t�kot szolg�ltatott ezzel arra, amit Martin mondott az im�nt: hogy leborult a hivatalos igazs�gok el�tt. Martin k�vette a l�ny gondolatmenet�t, de nem akart vele tov�bbi vit�ba bocs�tkozni. � nem az�rt szereti Ruthot, amit a l�ny Prapsr�l, Vanderwaterr�l �s az angoltan�rokr�l gondol... Egyre vil�gosabban l�tta, hogy az � elm�je �tfog m�s ter�letet is, mint a Ruth�, �s tud sok olyan dolgot is, amelyet a l�ny sohasem fog meg�rteni, s�t amelyr�l sejtelme sincs.

A zen�hez nem �rt Martin, gondolta Ruth. Ami pedig az oper�t illeti, nemcsak hogy nem �rt hozz�, hanem m�g �nfej�en ragaszkodik is lehetetlen �ll�spontjaihoz.

- Hogy tetszett? - k�rdezte egy este, amikor hazafel� mentek az oper�b�l.

Martin m�r egy h�napja m�g a falatot is megvonta a sz�j�t�l, �gy tudott csak ezen az est�n sz�nh�zba menni Ruthtal. A l�ny m�g most is eg�szen izgatott volt, annyira a hat�sa alatt �llott annak, amit l�tott �s hallott. Egy darabig v�rta, hogy Martin majd mag�t�l kezd besz�lni az el�ad�sr�l, �s csak azut�n k�rdezte meg.

- A nyit�ny tetszett - felelte a fi�. - Az remek volt.

- No �s maga az opera?

- Az is remek volt, legal�bbis a zenekar. De sokkal jobban tudtam volna �lvezni, ha azok az ugrabugr�l� figur�k cs�ndben maradtak volna, vagy lementek volna a sz�npadr�l.

Ruth eg�szen elk�pedt.

- Csak nem Tetralanira vagy Barill�ra gondolsz? - k�rdezte.

- R�juk is, az eg�sz t�rsas�gra.

- De hiszen ezek nagy m�v�szek - tiltakozott a l�ny.

- Lehet, de az ilyen nevets�ges, lehetetlen viselked�ssel m�gis t�nkreteszik a muzsik�t.

- Igaz�n nem tetszett Barillo hangja? - k�rdezte Ruth. - Azt mondj�k, Caruso ut�n neki van a legszebb hangja.

- Dehogynem! �s a Tetralani hangja tal�n m�g jobban tetszett. Gy�ny�r� a hangja... �n legal�bbis azt hiszem.

- De h�t... - akadozott Ruth -, de h�t akkor nem �rtem. Ha ennyire tetszik a hangjuk, m�rt mondod, hogy t�nkreteszik a muzsik�t?

- Pedig t�nkreteszik. Azt sok�rt nem adn�m, ha hangversenyen hallhatn�m �ket. De m�g t�bb�rt nem adn�m, ha olyankor, amikor a zenekar j�tszik, nem hallan�m �ket. Lehet, hogy lehetetlen alak vagyok: �n minden�ron ragaszkodom a val�szer�s�ghez. Aki nagy �nekes, az m�g nem nagy sz�n�sz. Ha Barillo angyali hangj�t hallja az ember, amikor egy szerelmi �ri�t �nekel, azt�n hallja Tetralani angyali hangj�t, amint felel neki, �s k�zben hallgatja ezt a csod�latosan gazdag, izz�, sz�npomp�s muzsik�t - h�t igen, az elragad�. Ezt nemcsak elfogadom, ezt magam is �ll�tom. De ha r�juk n�zek, egyszeriben v�ge az eg�sz hat�snak. Ott �ll ez a Tetralani, aki harisny�ban is megvan �t l�b t�z, �s nyom vagy sz�zkilencven fontot - �s ott van mellette ez a Barillo, ez az alig �t l�b n�gy h�velyknyi, pocakos alak, olyan mellkassal hogy t�mzsi kis kov�csnak hinn� az ember -, azt�n ezek ketten mindenf�le p�zba v�gj�k magukat, kid�llesztik a mell�ket �s �gy hadon�sznak, mintha megh�borodtak volna: h�t ha t�lem valaki azt k�v�nja, hogy �n erre elhiggyem, hogy amit l�tok, az egy szerelmi jelenet, �s hogy most �ppen egy �lomsz�p ifj� herceg vall szerelmet egy csodasz�p karcs� hercegkisasszonynak... h�t azt m�r nem! Ez m�r sok! Ez nevets�ges, lehetetlen, ennek nincs k�ze semmif�le val�s�ghoz. Igen, err�l van sz� �ppen: ennek nincs k�ze a val�s�ghoz. Ne akarja elhitetni velem senki, hogy van ember, aki valaha is �gy vallott szerelmet. Mondok neked valamit: ha �n �gy vallottam volna neked szerelmet, te lekent�l volna nekem k�t pofont.

- F�lre�rted a dolgot - tiltakozott Ruth. - Minden m�fajnak vannak bizonyos korl�tai.

Azzal eml�kezetb�l belefogott egy eszt�tikai el�ad�sba, amelyet az egyetemen hallott.

- Vegy�k a fest�szetet. A v�szon csak k�t dimenzi�j�, a fest� m�gis elhiteti vel�nk, hogy h�rom dimenzi�s t�rgyat �br�zol. Vagy n�zz�k az irodalmat. Az �r� mindent megtehet. Senki sem akad fenn rajta, ha le�rja ak�r a h�sn� legtitkosabb gondolatait is, pedig mindenki tudja, hogy senki sem volt a h�sn� k�r�l, amikor ezeket gondolta, �s nem �rtes�lhetett a gondolatair�l sem a szerz�, sem m�s. Ugyan�gy vagyunk a sz�nh�zzal, a szobr�szattal, az oper�val is - egy�ltal�n minden m�fajjal. Tudom�sul kell venn�nk bizonyos dolgokat, amelyeket nem lehet �sszeegyeztetni a val�s�ggal.

- Rendben van, ezt �rtem - felelte Martin. - Minden m�v�szetnek megvannak a maga formai szab�lyai.

Ruth csod�lkoz�ssal hallotta ezeket a szavakat Martin sz�j�b�l. Azt hihette volna az ember, egyetemre j�rt a fi�, �s nemcsak amolyan gy�nge felk�sz�lts�ge van, amelyet a k�nyvt�rban tal�lomra el�vett egyik vagy m�sik k�nyvb�l szerzett.

- Ezek a szab�lyok sem szakadhatnak el azonban a val�s�gt�l. Ha egy sima pap�rfel�letre f�kat festenek, �s fel�ll�tj�k �ket egy sz�npad k�t oldal�n, elhissz�k, hogy ott erd� van. Ebben m�g van valami val�szer�. Ha azonban tengeri jelenetet �br�zolna ugyanaz a fel�let, akkor m�r nem hinn�k el, hogy ott erd� van. Erre m�r k�ptelenek lenn�nk, mert ellenkezn�k azzal, amit az �rz�keinkkel tapasztalunk. �pp�gy nem hinn�d el azt sem - helyesebben nem volna szabad elhinned -, hogy az az �rj�ng�s, az a vonagl�s, az az agoniz�l� r�ngat�z�s, amit ez a k�t �r�lt produk�lt ma este, a szerelem meggy�z� �br�zol�sa.

- De h�t csak nem k�pzeled, hogy te t�bbet �rtesz ehhez, mint az �sszes zenekritikusok - v�gott szav�ba a l�ny.

- Sz� sincs r�la. Csak �pp fenntartom a jogomat ahhoz, hogy egy�ni v�lem�nyem legyen. Az�rt mondtam el neked a v�lem�nyemet, hogy meg�rtsd, mi�rt rontja el nekem ennek az elef�ntszer� Mme Tetralaninak az esetlen ugrabugr�l�sa a zenekar zavartalan �lvezet�t. Lehet, hogy a vil�g �sszes zenekritikusainak igazuk van. �n azonban �n vagyok, �s akkor sem v�ltoztatom meg az �zl�semet, ha az eg�sz emberis�gnek egybehangz�an m�s is a v�lem�nye. Ha nekem nem tetszik valami, h�t nem tetszik �s k�sz. A vil�gon semmi ok�t sem l�tom, mi�rt kellene tetsz�st majmolnom csak az�rt, mert embert�rsaim t�bbs�g�nek tetszik valami, vagy legal�bbis �gy tesznek, mintha tetszen�k nekik. Abban, hogy mi tetszik vagy mi nem tetszik nekem, nem indulhatok a divat ut�n.

- De a zen�hez m�giscsak kell �rteni is - vitatkozott tov�bb Ruth. - Az oper�hoz pedig m�g ink�bb. Ha nem tudn�m...

- Hogy �n nem �rtek az oper�hoz - v�gott k�zbe Martin.

Ruth b�lintott.

- Nos, �pp err�l van sz� - hagyta helyben a fi�. - �n nagyon �r�l�k neki, hogy fiatal koromban nem vett senki kezel�sbe. K�l�nben ma este is �rz�keny k�nnyeket hullattam volna, �s �gy �reztem volna, hogy ennek a t�nem�nyes p�rnak a boh�ckod�sa is hozz�j�rul hangjuknak �s a k�s�r� zen�nek a sz�ps�g�hez. Igazad van. Hozz��rt�s kellene hozz�, tanulnom kellett volna. De �n most m�r �reg vagyok mindehhez. Nekem vagy a val�s�g kell vagy semmi. Az olyan �br�zol�s, amely nem tud meggy�zni, k�zzelfoghat� hazugs�g. Ez�rt �rzem �n hazugnak a nagyoper�t, ahol egy ilyen apr�cska Barill�n egyszerre er�t vesz az elragadtat�s, mire karj�ba z�rja a hatalmas Tetralanit (aki szint�n nem tud hov� lenni az elragadtat�st�l), �s k�zli vele, hogy im�dja.

Ruth most sem tudta m�sk�pp elb�r�lni Martin gondolatait, mint t�l�k f�ggetlen k�ls� k�r�lm�nyek alapj�n - �gy, ahogy azt a dolgok rendj�be vetett hite megk�vetelte. Kicsoda ez a fi�, hogy az eg�sz m�velt vil�ggal szemben igaza lehetne? Martin szavai �s gondolatai lepattogtak r�la. Annyira benne gy�kerezett a hivatalos igazs�gok tisztelete, hogy forradalmi gondolatok nem is lehettek rokonszenvesek a szem�ben. Ruth m�r gyermekkora �ta sok zen�t hallott; az oper�t mindig szerette, �s mindenki, akivel csak �rintkezett, szerette az oper�t. Honnan veszi h�t ez a Martin Eden, aki r�viddel ezel�tt m�g csak dzsesszt hallott meg olyan dalokat, amilyeneket a munk�sok �nekelnek, a jogot ahhoz, hogy �t�letet mondjon a zen�r�l? Ruthot bosszantotta a fi� viselked�se, s m�g mellette l�pkedett, valami m�ltatlankod�s-f�l�t �rzett. A legjobb esetben is - ha nagyon eln�z� akar lenni a fi� ir�nt -, tal�n szesz�lynek, okvetetlenked�snek, rosszul siker�lt ugrat�snak foghatja fel, amit mondott. De amikor azt�n Martin a kapuban meg�lelte, �s gy�ng�d szerelmes m�dj�ra hossz� cs�kkal k�v�nt neki j� �jszak�t, minden m�sr�l megfeledkezett, s m�r csak szerelmet �rzett a fi� ir�nt. K�s�bb pedig, m�g �lmatlanul h�nykol�dott a p�rn�j�n, megint - mint m�r oly sokszor - azon t�n�d�tt, hogyan is szerethetett meg �s szeret is eg�sz csal�dja rosszall�sa ellen�re egy ilyen k�l�n�s embert?

Martin Eden m�snap f�lretette a fav�g�munk�t, �s val�s�ggal megsz�llottan �rt egy tanulm�nyt, amelynek Az �br�zol�s filoz�fi�ja c�met adta. Ell�tta v�laszb�lyeggel, �s elind�totta �tj�ra. De sok �j b�lyeget l�tott m�g, de sok utat tett meg ez a k�zirat a k�vetkez� h�napok sor�n!

Maria Silva maga is szeg�ny volt, �s j�l ismerte a szeg�nys�g minden v�ltozat�t. Ruth szem�ben viszont a szeg�nys�g - sz� volt csup�n, azt jelentette, hogy valaki kedvez�tlen k�r�lm�nyek k�zt �l. Enn�l t�bbet nem tudott a szeg�nys�gr�l. Azt tudta, hogy Martin szeg�ny, de ha erre gondolt, Abraham Lincolnnak, Butlernek �s m�s olyan embereknek az ifj�s�ga jutott esz�be, akik k�s�bb nagy karriert futottak be. �s ha tudta is, hogy a szeg�nys�g nem a legkellemesebb dolog a vil�gon, azzal a k�z�poszt�lybeli �rz�ssel nyugtatta meg mag�t, hogy a szeg�nys�g hasznos, mert mindenkit er�sen �szt�k�l az �rv�nyes�l�sre, hacsak nem m�sok szolg�lat�ra sz�letett, sz�nalmas alak. Ez�rt, amikor meghallotta, hogy Martinnak szeg�nys�g�ben m�g az �r�j�t �s a kab�tj�t is z�logba kellett adnia, ez nem nyugtalan�totta k�l�n�sebben. Azt rem�lte ink�bb, hogy ett�l el�bb-ut�bb m�giscsak mag�hoz t�r Martin, �s k�nyszerb�l felhagy az �r�ssal.

Martin arca megny�lt �s beesett volt. Ruth azonban nem vette �szre rajta az �hez�s jeleit. Ellenkez�leg - megel�ged�ssel l�tta, hogy a fi� �gy megv�ltozott. Az volt az �rz�se, hogy most finomabbak a von�sai, kevesebb rajta a f�l�sleges h�s, nem duzzad m�r att�l a szinte �llatias �leter�t�l. Pedig ak�rhogy tiltakozott is ellene, �ppen ez vonzotta a fi�hoz. N�ha, amikor egy�tt voltak, Ruth szokatlan csillog�st vett �szre a fi� szem�ben. Ez is nagyon tetszett neki, mert Martinnak val�di k�lt� �s tud�s k�ls�t k�lcs�nz�tt - tud�s �s k�lt�i megjelen�st -, hiszen ez szeretett volna a fi� lenni, �s � maga is ezt szerette volna. Maria Silva azonban m�st olvasott ki Martin beesett arc�b�l �s csillog� szem�b�l. � napr�l napra l�tta a fi� von�sainak, tekintet�nek v�ltoz�s�t, �s l�tta ezekben a v�ltoz�sokban Martin sors�nak hull�mz�s�t. L�tta, hogy a fi� kab�tban megy el hazulr�l, �s amikor hazaj�n, nincs rajta kab�t. Pedig az id� cs�p�s, h�v�s... Azt�n egyszerre csak azt is l�tta, hogy alig �szrevehet�en megtelik a fi� arca; l�tta, hogy most nem csillog m�r szem�ben az �hs�g. Az sem ker�lte el a figyelm�t, hogy Martin ker�kp�rja �s �r�ja elt�nik, s hogy minden ilyen eset ut�n �jra er�re kap a fi�.

Megfigyelte azt is, mennyit dolgozik Martin. Tudta, h�nyszor �g a l�mp�ja m�g �jf�l ut�n is. �, ami a munk�t illeti... az asszony j�l tudta, hogy Martin ebben m�g �rajta is t�ltesz, ha m�sfajta is a munk�ja. �s meglepet�ssel tapasztalta, hogy min�l kevesebb a fi� ennival�ja, ann�l kem�nyebben dolgozik. N�ha, amikor azt gondolta, hogy m�r nagyon k�nozhatja az �hs�g, bek�ld�tt neki egy frissen s�lt cip�t, mintha csak ez volna a vil�g legterm�szetesebb dolga. Zavar�ban azzal a tr�f�val pr�b�lta el�tni a dolgot, hogy Martin bizony�ra nem tud ilyen j� kenyeret s�tni. M�skor bek�ldte hozz� egyik gyerek�t egy t�ny�r meleg levessel. Pedig nem volt eg�szen j� a lelkiismerete; nem tudta, helyesen teszi-e, hogy Martin kedv��rt elvonja a falatot kicsinyeinek a sz�ja el�l. Martin �rt�kelte is az asszony j�s�g�t. Maga is j�l ismerte a szeg�nys�get. Tudta, hogy ha van a vil�gon j�s�g, azt itt kell keresni.

Egyszer, amikor a gyerekhad f�l�lt m�r mindent a h�zban, Maria fogta mag�t �s utols� tizen�t centj�n v�s�rolt egy liter olcs� vink�t. Martin kev�ssel ut�bb kiment v�z�rt a konyh�ba, mire Maria odasz�lt neki: �lj�n mell�, �s igy�k � is egy poh�r bort. Martin az asszony eg�szs�g�re, Maria meg az � eg�szs�g�re �r�tette a pohar�t. A k�vetkez� poh�r bort Martin terveinek siker�re �r�tette az asszony, Martin meg arra, hogy James Grant ker�lj�n v�gre el�, �s fizesse ki a mos�s�t. James Grant �csseg�d nem mindig fizette ki a sz�ml�j�t, �s most is h�rom doll�rral tartozott Mari�nak.

Maria is meg Martin is �hgyomorra itta a savany� �jbort, �s ez�rt egykett�re a fej�kbe sz�llt. Ak�rmennyire k�l�nb�z� volt is a k�t ember, mindkett� mag�ra maradt nyomor�ban, �s hogyha hallgat�lagos megegyez�ssel nem besz�ltek is r�la, m�giscsak a nyomor k�tel�ke f�zte kettej�ket egym�shoz. Maria el�mult, amikor meghallotta, hogy a fi� j�rt az Azori-szigeteken. No, h�t � ott �lt tizenegy �ves kor�ig... S n�tt�n-n�tt az �mulata, amikor kider�lt, hogy Martin volt a Hawaii szigeteken is. � meg a csal�dja is odak�lt�ztek, amikor elmentek az Azori-szigetekr�l. �s amikor a fi� elmes�lte, hogy j�rt m�r Maui sziget�n is, Maria nem is tudott hov� lenni a csod�lkoz�st�l. H�t hiszen �pp ezen a szigeten volt � nagyl�ny, itt is ment f�rjhez! Kahuluiban meg, ahol a f�rj�vel megismerkedett, k�tszer is megfordult Martin! H�t persze, csapott a fej�re Maria, hogyne eml�kezn�k a cukorsz�ll�t� haj�kra... M�g f�l is ment r�juk! Milyen kicsi a vil�g! Hogyan - hogy m�g Wailukuban is volt Martin?! Nem ismerte v�letlen�l az �ltetv�ny fel�gyel�j�t? H�t hogyne ismerte volna - m�g ittak is egy�tt.

Eg�szen elmer�ltek a visszaeml�kez�sekben, �s belefojtott�k �hs�g�ket a savany� vink�ba. Martin most m�r nem l�tta olyan s�t�tnek a j�v�t. K�pr�z� szeme el�tt ott lebegett a v�gs� gy�zelem. M�g egy l�p�s �s kez�be kaparintja... Azt�n eln�zte a mellette �l�, agyondolgozott asszonynak bar�zd�kkal kereszt�l-kasul sz�ntott arc�t, esz�be jutott a frissen s�lt cip� meg a leves, �s meleg h�la �s egy�tt�rz�s �bredt benne Maria ir�nt.

- Mondja, Maria - ki�ltott fel egyszerre -, maga mit szeretne?

Az asszony �rtetlen�l b�mult r�.

- Ha most, ebben a percben k�v�nhatna valamit, mit k�v�nna mag�nak?

- Minden gyerek, p�r cip� - h�t p�r cip�.

- Azt megkapja - jelentette ki Martin. Az asszony nagy komolyan b�lintott. - De �n valami nagyobb k�v�ns�gra gondoltam... nincs valami nagyobb dolog, amire v�gy�dik?

Maria szeme h�l�san csillogott. Martin nyilv�n tr�f�lkozni akar vele - pedig vele mostan�ban m�r nemigen tr�f�lkoznak.

- De j�l gondolja meg - figyelmeztette a fi�, amikor l�tta, hogy az asszony �pp mondani k�sz�l valamit.

- J�l van - felelte Maria. - �n j�l meggondolni. K�v�nni a h�z, ez a h�z... lenni eg�sz eny�m, nem fizet b�r, h�t doll�r minden elseje.

Martin nem akad�koskodott.

- Ezt is megkapja, m�ghozz� nemsok�ra. No de most m�r halljuk a nagy k�v�ns�g�t. Higgye azt, hogy �n vagyok az Isten, s most azt mondom mag�nak: megkaphatsz mindent, amit csak akarsz. Erre maga megmondja, mit k�v�n, �s �n hallgatom.

Maria j� darabig �nnep�lyes hallgat�sba mer�lt.

- Nem f�lni? - figyelmeztette a fi�t.

- Nem, nem - nevetett Martin. - Nem f�lek. Csak rajta!

- Lesz ilyen nagyon nagy - mutatta Martinnak.

- Rendben van. Csak ki vele!

- H�t akkor... - Maria akkor�t foh�szkodott, mint egy gyermek, miel�tt kimondta volna a legeslegf�bbet, amit k�rni tud az �lett�l. - �n k�v�nni tejgazdas�g... sz�p tejgazdas�g. Sok-sok teh�n, sok-sok f�ld, sok-sok f�. Szeretn�m lenni k�zel San-Le-an... ott lakni eny�m n�v�r. Eladni tej Oakland, keresni sok-sok p�nz. Joe �s Nick nem szaladni teh�n ut�n. Fog j�rni iskola. Lenni j� m�rn�k, dolgozni vas�t. Igen, �n k�v�nni tejgazdas�g!

Elhallgatott, �s csillogott a szeme, amint Martinra n�zett.

- Megkapja - felelte az minden gondolkoz�s n�lk�l.

Az asszony r�b�lintott, udvariasan az ajk�hoz emelte a poharat, �s ivott a nemes adom�nyoz� eg�szs�g�re. Tudta, hogy sohasem teljes�l ez a v�gya, de azt is tudta, hogy Martin sz�ve szerint mindent megadna, �s ugyanolyan h�l�s volt neki a j� sz�nd�k��rt, mintha megkapta volna az aj�nd�kot.

- Nem, Maria - folytatta Martin. - Nicknek �s Joe-nak nem kell majd a tehenekkel bajl�dniuk. A gyerekek valamennyien iskol�ba j�rhatnak, �s cip�t viselnek eg�sz �ven �t. Pr�ma tejgazdas�g lesz... Lesz benne minden, ami csak kell. Lak�h�z is meg ist�ll� a lovaknak, no �s persze teh�nist�ll�. Azt�n lesznek csirk�k, malacok, vetem�nyeskert meg gy�m�lcsf�k, sz�val minden. Egy-k�t b�rest is tarthat, annyi teh�n mellett �rdemes! Maga pedig egyebet sem tesz, csak a gyerekeknek viseli gondj�t. De ami azt illeti, tal�n akad is egy j�raval� ember, akihez feles�g�l mehet: az azt�n elvezeti majd a gazdas�got, �s maga nyugodtan pihenhet.

Miut�n ilyen nagylelk� volt �s a j�v�r�l letette a gondot, Martin sarkon fordult �s egyetlen j� �lt�ny�t elvitte a z�logh�zba. Nagyon k�ts�gbeejt� helyzetben lehetett, ha m�r ezt megtette, mert �gy elszak�totta mag�t Rutht�l. Nem volt m�sik, t�rsas�gban viselhet� ruh�ja, �s ha a m�sz�roshoz, a p�khez vagy ha �pp �gy ad�dott, a n�v�r�hez elmehetett is benne, az m�r legmer�szebb �lm�ban sem juthatott esz�be, hogy ilyen m�ltatlan �lt�zetben �tl�pje a Morse-h�z k�sz�b�t.

Nyomor�s�gosan �s, mondhatni, rem�nytelen�l g�rc�lt h�t tov�bb. Egyre ink�bb �gy l�tta, elvesztette a m�sodik csat�t is, �s m�giscsak munk�t kell v�llalnia. Ezzel azt�n mindenkinek megel�ged�s�re cselekszik: a m�sz�rosnak, a n�v�r�nek, a p�knek, Ruthnak, s�t m�g Mari�nak is, mert neki szint�n tartozik m�r egyhavi b�r�vel. Az �r�g�p b�r�vel is h�tral�kban van k�t h�napja, s a k�lcs�nz� v�llalat er�lyes felsz�l�t�sokat k�ld�zget m�r, hogy fizessen vagy adja vissza a g�pet. Martin m�r azon a ponton volt, hogy feladja a k�zdelmet, �s addig is, am�g el�lr�l kezdhet majd mindent, fegyversz�netet k�t a sorssal. Elkesered�s�ben felv�teli vizsg�ra jelentkezett vas�ti tisztvisel�nek. Maga is meglep�d�tt, amikor � lett az els� a vizsg�n. A felv�tele biztos�tva volt teh�t, csak azt nem tudta senki, mikor h�vj�k majd be szolg�latra.

S �me, most, a legm�lyebb ap�ly idej�n, az olajozott kerekeken forg� szerkeszt�s�gi g�pezet felmondta valahogy a szolg�latot. Kieshetett a szerkezetb�l egy ker�k, vagy kifogyhatott valahol az olaj, ki tudja - a post�s egy reggel v�konyka bor�t�kot ny�jtott �t Martinnak. A fi� csak egy pillant�st vetett a bor�t�k bal fels� sark�ra, �s ott a Transcontinental Monthly c�m�t olvasta. Sz�ve majd kiugrott a hely�b�l, hirtelen �jul�s k�rny�kezte. A t�rde olyan szokatlanul remegett, hogy alig �llt a l�b�n. Bet�molygott a szob�j�ba, s lez�kkent az �gy�ra. A bor�t�kot m�g mindig nem bontotta fel. Ekkor �rtette meg, hogy lehet az, hogy egy v�ratlan j� h�r hallat�ra sz�rnyethal valaki.

Csak j� h�rt hozhat a lev�l... Ilyen v�kony bor�t�kban biztosan nincs k�zirat, teh�t nem lehet benne m�s, mint �rtes�t�s arr�l, hogy �r�s�t k�zl�sre elfogadt�k. Tudta, melyik elbesz�l�se van a Transcontinental-n�l: A harangz�g�s, egy �tezer szavas r�mhist�ria. S minthogy az els�rend� magazinok, ha elfogadnak valamit, mindj�rt ki is fizetik a honor�riumot: nyilv�n csekk van a bor�t�kban. Egy sz� k�t cent, ezer sz� h�sz doll�r - a csekknek sz�z doll�rr�l kell sz�lnia. Sz�z doll�r! M�g felt�pte a bor�t�kot, v�gigcik�zott az agy�n valamennyi ad�ss�ga: h�rom doll�r nyolcvan�t a f�szeresnek, kereken n�gy doll�r a m�sz�rosnak, k�t doll�r a p�knek, �t doll�r a z�lds�gesnek - az �sszesen tizenn�gy doll�r nyolcvan�t. Azt�n ott van a lakb�r, az k�t doll�r �tven; egy h�napot kifizet el�re, az is k�t doll�r �tven; k�thavi �r�g�pb�r, az nyolc doll�r; itt is el�re kifizet m�g egy h�napot, az is n�gy doll�r - ez az el�bbivel egy�tt harmincegy doll�r nyolcvan�t. V�g�l hozz� kell adnia ehhez kamatostul, amivel a z�logosnak tartozik: �t doll�r �tvenet az �r�j��rt, �t doll�r �tvenet a fel�lt�j��rt, h�t doll�r hetven�t�t a ker�kp�rj��rt, �t doll�r �tvenet az �lt�ny��rt (ebb�l hatvan sz�zal�k a kamat, de mit sz�m�t az most?) - az eg�sz egy�tt teh�t �tvenhat doll�r t�z cent. Mintha csak a leveg�ben lenne fel�rva, f�nyl� sz�mok alakj�ban ez az �sszeg, majd l�tta a kivon�s m�velet�t �s az eredm�nyt: marad negyvenh�rom doll�r kilencven. Ha teh�t kiegyenl�ti minden tartoz�s�t, kiv�ltja a z�logb�l minden holmij�t, m�g mindig fejedelmi �sszeg marad a zseb�ben: negyvenh�rom doll�r kilencven. S mindennek a tetej�be egy h�napra el�re kifizeti a lakb�r�t �s az �r�g�pet.

K�zben kivette a bor�t�kb�l az egyoldalas g�p�r�sos lev�lk�t. Kisim�totta - csekk sehol. Belen�zett a bor�t�kba, azt�n a vil�goss�g fel� tartotta... nem hitt a szem�nek. Remeg� izgalm�ban m�g sz�t is szak�totta a bor�t�kot. Hi�ba; csekk nincs benne. Elolvasta a levelet, k�l�n megn�zte minden sor�t, a szerkeszt� dics�ret�n �ppen csak �tfutott, a lev�l l�nyeg�t kereste: mit mond arr�l, hogy m�rt nem k�ld csekket? Ezt nem tal�lta - de amit a lev�lben tal�lt, att�l egyszeriben elgyeng�lt. A lev�l kics�szott a kez�b�l. Tekintete elhom�lyosult, hanyatt fek�dt az �gy�n, �s fej�re h�zta a takar�t.

�t doll�r A harangz�g�s-�rt! �t doll�r �tezer sz��rt! Szavank�nt k�t cent helyett - t�zszavank�nt egy cent. Pedig m�g meg is dics�ri a szerkeszt�... S hogy a csekket majd az elbesz�l�s megjelen�se ut�n kapja meg... De hiszen akkor csak �res halandzsa az, hogy a legalacsonyabb honor�rium k�t cent szavank�nt, s hogy nyomban az elfogad�s ut�n fizetnek. Egyszer�en hazugs�g az eg�sz, �s � m�g elhitte! Hozz� sem fog az �r�shoz, ha ezt el�re tudja. Akkor elmegy ink�bb dolgozni - dolgozni Ruth�rt. Visszagondolt arra a napra, amikor el�sz�r k�s�relte meg az �r�st, �s elsz�rnyedt azon, hogy milyen rengeteg id�t vesztegetett el. �s mindezt egy tized cent�rt szavank�nt! Akkor nyilv�n az is csupa hazugs�g, amit az �r�k gazdags�g�r�l �s megbecs�l�s�r�l olvasott. Felel�tlen mendemond�k alapj�n eg�szen hamis k�pet alkotott mag�nak az �r�i foglalkoz�sr�l. �me, itt a bizonys�g. A Transcontinental-nak huszon�t cent egy sz�ma, �s m�r m�lt�s�gteljes, m�v�szi bor�t�kj�n is l�tszik, hogy az els� oszt�ly� magazinok k�z� tartozik. Megb�zhat�, tekint�lyes foly�irat - � m�g a vil�gon sem volt, amikor a Transcontinental m�r r�g megjelent. C�mlapj�n minden h�napban egy vil�gh�r� �r� szavai olvashat�k - egy-egy olyan �r��i, akinek a szelleme ugyanaz alatt a c�mlap alatt csillant fel el�sz�r -, s most itt tesz tan�s�got orsz�g-vil�g sz�ne el�tt a Transcontinental fennk�lt hivat�s�r�l.

S �me, ez a nagyszer� Transcontinental a maga �gi ihlet�vel �t doll�rt fizet �tezer sz��rt! Az a nagy �r� meg csak nemr�g halt meg k�lf�ld�n - siralmas nyomor�s�gban. Martin m�g j�l eml�kezett r�. De m�rt is csod�lkozn�k ezen, amikor ilyen nagyszer� honor�riumokat fizetnek az �r�knak...

Nos, h�t � bekapta a horgot: elhitte, amit a lapok �sszehazudoznak az �r�kr�l �s az �r�i honor�riumokr�l. �s erre k�t teljes �vet fecs�relt el! No de most kiszak�tja tork�b�l a horgot... Egy sor nem sok, annyit sem �r t�bb�. Azt fogja tenni, amit Ruth �s mindenki m�s k�v�n t�le: �ll�sba megy. Amikor arra gondolt, hogy munk�t v�llal, Joe jutott esz�be - Joe, aki most a semmittev�s orsz�g�tj�n csavarog. Martin irigykedve s�hajtott fel. M�g minden porcik�j�ban �rezte, milyen az, ha napi tizenkilenc �r�n �t dolgozik az ember. Igen �m, de Joe nem szerelmes... Nincsenek teh�t olyan k�telezetts�gei, mint egy szerelmesnek, �s megengedheti mag�nak, hogy a semmittev�s birodalm�ban lopja a napot. Neki azonban van mi�rt dolgoznia - �s nekil�t bizony a munk�nak. Mindj�rt m�snap reggel elindul �ll�st keresni. �s azt is k�z�lni fogja Ruthtal, hogy meggondolta a dolgot, most m�r hajland� bel�pni Mr. Morse irod�j�ba.

�t doll�r �tezer sz��rt, t�z sz� egy cent�rt, �gy �rulj�k h�t a m�v�szetet! Felh�borod�s�ban nem is tudott m�sra gondolni, mint ezekre az aljas hazugs�gokra. Csukott szemmel fek�dt, �s l�ngbet�kkel �llt el�tte az a h�rom doll�r nyolcvan�t, amivel a f�szeresnek tartozik. V�gigfutott rajta a hideg: a f�jdalom a csontja velej�ig hatott. K�l�n�sen a dereka f�jt. De f�jt a feje is - a feje b�bj�t�l eg�szen a tark�j�ig. Az agya �gy l�ktetett, mintha sz�t akarn� fesz�teni a kopony�j�t. Elviselhetetlen ez a fejf�j�s... A szem�ld�ke alatt, a szemh�ja m�g�tt k�ny�rtelen�l �gett a h�rom doll�r nyolcvan�t. Kinyitotta a szem�t, hogy el�zze a k�pet. A vil�goss�g majd megvak�totta; le kellett hunynia a szem�t, s erre megint el�tte �llt a h�rom doll�r nyolcvan�t.

�t doll�r �tezer sz��rt - t�z sz� egy cent�rt... Folyton ez zakatolt az agy�ban. Ugyan�gy nem tudott szabadulni ett�l a gondolatt�l, mint a h�rom doll�r nyolcvan�t-t�l a szemh�ja alatt. Hoh�... a sz�m most lassan t�volodik... Martin figyelt - figyelt, m�g egyszerre csak k�t doll�r l�ngolt a hely�n. Aha, gondolta, ez most a p�k! Azt�n k�t doll�r �tven l�pett a hely�be. T�rte a fej�t, mi lehet ez. Megfesz�tett er�vel gondolkozott, mintha csak �let �s hal�l f�ggne t�le, meg tudja-e fejteni ezt a rejt�lyt. Tartozik valakinek k�t �s f�l doll�rral, annyi bizonyos... De vajon kinek? A kegyetlen, gonosz mindens�g azt k�veteli t�le, oldja meg ezt a probl�m�t. V�gestelen-v�gig j�rt elm�j�nek zegzugos folyos�in, kinyitotta minden szoba ajtaj�t, belesett minden zugba, minden apr�-csepr� eml�k�t felbolygatta, m�gsem tal�lta meg azt a v�laszt, amelyet mindenfel� keresett. Sz�zadok teltek el �gy, s egyszerre csak, minden er�fesz�t�s n�lk�l, mag�t�l esz�be jutott: hiszen ez Maria... Megk�nnyebb�lten l�legzett fel, �s megint a szemh�ja alatt remeg� l�tom�sra ford�totta a figyelm�t. Most m�r megoldotta a probl�m�t, nincs m�r semmire gondja... Pedig dehogy: a k�t doll�r �tven elhalv�nyult, de hely�ben az l�ngolt: nyolc doll�r. H�t ez meg ki? Kezdheti el�lr�l a hajsz�t eml�kezet�nek tekerv�nyein, m�g ennek a rejt�lynek is meg nem tal�lja a kulcs�t.

Maga sem tudta, mennyi ideje folyik m�r a hajsza. �gy �rezte, rettenetesen sok id� telt el, amikor arra riadt fel, hogy kopogtatnak az ajtaj�n, �s Maria besz�l: nem beteg-e. Azt mondta, csak szundik�lt egy kicsit - de a hangja olyan sz�ntelen volt, hogy maga sem ismert r�. Meglepet�ssel vette �szre, hogy a szob�ban m�r eg�szen s�t�t van. A levelet d�lut�n kett�kor kapta... Ekkor j�tt csak r�, hogy nem �rzi j�l mag�t.

Szemh�ja alatt megint vibr�lni kezdett a nyolc doll�r, �s � megint ny�gte az ig�t. De most m�r �gyesebb volt. Mi�rt v�ndoroljon � v�gig agy�nak tekerv�nyein? Bolond volt az el�bb. Hisz csak megr�nt egy foganty�t, s az elm�je elkezd forogni k�r�l�tte, mint egy �ri�si szerencseker�k, mint eml�kezet�nek ringlisp�lje, mint egy forg� plan�ta. A ker�k egyre gyorsabban forog k�r�l�tte, v�g�l �t is elkapja az �rv�ny, �s sz�d�letes sebess�ggel sz�guld k�rbe-k�rbe v�gig a s�t�t k�oszon.

Egyszerre, mintha mi sem volna term�szetesebb, m�ngorl� mellett �ll. Gy�m�sz�li bel� a kem�ny�tett k�zel�ket. Nini, hisz ezeken a k�zel�k�n sz�mok vannak... �jabban tal�n �gy jel�lik meg a feh�rnem�t. K�zel�bb hajol, s azt olvassa az egyik k�zel�n: h�rom doll�r nyolcvan�t. Persze, ez a f�szeres sz�ml�ja, �s ezek mind az � sz�ml�i, amint a henger k�r� csavarodnak... Ravasz �tlete t�mad: sz�tsz�rja a sz�ml�kat a padl�n, akkor nem kell kifizetnie �ket. A gondolatot nyomon k�veti a tett: d�h�sen �sszegy�ri �s f�ldh�z v�gja a k�zel�ket. Ilyen mocskos padl�t m�g soha �let�ben nem l�tott... Egyre nagyobb halom gy�lik �ssze el�tte, s a sz�ml�kon �ll� �sszeg sz�zszoros�ra, ezerszeres�re n�vekszik - egyetlenegy sz�l csak v�ltozatlanul k�t doll�r �tvenr�l, amivel Mari�nak tartozik. � az egyetlen, aki nem fenyegeti behajt�ssal... Nagylelk�en elhat�rozta, hogy ezt az egy sz�ml�t kifizeti. Izgatottan turk�lni kezd az �sszevissza h�nyt halomban, hogy megtal�lja. K�ts�gbeesetten kutat, sz�zadokon �s sz�zadokon �t, �s m�g akkor is kutat, amikor bel�p a sz�lloda igazgat�ja, a k�v�r hollandus. Szinte elk�k�l a d�ht�l, �s �gy r�ord�t Martinra, hogy a hangja, mint a mennyd�rg�s z�g v�gig a mindens�gen: Levonom a k�zel�k �r�t a b�r�b�l! A k�zel�halom akkor�ra n�tt m�r, mint egy hegy, �s Martin tudja: arra van k�rhoztatva, hogy dolgozz�k, dolgozz�k, ezer meg ezer esztend�n �t, m�g valamennyit ki nem fizeti. Egyet tehet csak: meg�li az igazgat�t, �s felgy�jtja a mosod�t. A hatalmas hollandus azonban kisiklik a keze k�z�l, tark�n ragadja �t, fel-al� l�b�lja a leveg�ben, ide-oda l�b�lja a vasal�deszk�k �s a m�ngorl� f�l�tt, �t a szomsz�dos mos�terembe s tov�bb, tov�bb a mos�g�p �s a facsar�g�p felett. Addig l�b�lja, l�b�lja, m�g Martinnak vacogni kezd a foga, �s megf�jdul a feje. Hogy... hogy is lehet valaki olyan er�s, mint ez a hollandus...

Azt�n megint a m�ngorl�n�l �ll. H�zza, h�zza ki a m�ngorl�b�l a k�zel�ket; a m�sik oldalon egy k�pes foly�irat szerkeszt�je eteti a m�ngorl�t. Minden k�zel� egy-egy csekk... Martin izgatottan, l�zas rem�nyked�ssel vesz kez�be minden csekket, de mind kit�ltetlen. Tal�n m�r milli� �ve is itt �ll, s h�zza ki sz�ntelen�l a kit�ltetlen csekkeket. A vil�g�rt nem hagyna ki egyet sem: h�tha �pp az az egy van kit�ltve! V�gre megtal�lja. Remeg� k�zzel tartja a vil�goss�g fel�. �t doll�rr�l sz�l... Haha! - kacag a szerkeszt� a m�ngorl� t�ls� oldal�n. Most, most meg�llek - mondja Martin. �tmegy a m�sik szob�ba a fejsz��rt; ott tal�lja Joe-t, amint a k�ziratokat kem�ny�ti. Pr�b�lja r�besz�lni, hagyja ezt abba v�gre, azt�n fel�je haj�tja a fejsz�t. A fegyver azonban meg�ll a leveg�ben, �s Martin megint a vasal�szob�ban tal�lja mag�t, d�h�ng� h�viharban. Nem, m�gsem: nem h�pelyhek esnek, hanem �ri�si �sszeg� csekkek. A legkisebbik is ezerdoll�ros. Martin kezdi �sszeszedni a csekkeket, �s sz�zas k�tegekbe gy�jti �ket, azt�n zsin�rral gondosan �sszek�t�z minden egyes k�teget.

Amikor munka k�zben f�ln�z, Joe-t l�tja maga el�tt, amint vasal�kkal, kem�ny�tett ingekkel �s k�ziratokkal zsongl�rk�dik. Id�nk�nt kiny�jtja a kez�t, fog egy k�teg csekket, s azt is felhaj�tja a leveg�be a t�bbi ut�n. A csekkek a t�bbi holmival egy�tt sz�d�letes gyorsas�ggal keringenek a leveg�ben, �trep�lnek a mennyezeten, �s elt�nnek a szeme el�l. Martin megdobja Joe-t, de Joe elkapja a fejsz�t, �s azt is a leveg�be haj�tja a t�bbi holmi ut�n. Azt�n elkapja Martint, �s �t is f�lhaj�tja. Martin a mennyezeten �t felrep�l a leveg�be, kapkod a k�ziratok ut�n... mire a f�ldre �r, tele van vel�k a keze. De m�g le sem �rt, m�r f�nt van megint, s azt�n kering f�l-le, f�l-le, �jra meg �jra �s m�g megsz�ml�lhatatlanul sokszor, mindig csak f�l �s le, f�l �s le. Valahonnan messzir�l c�rnav�konys�g� hangon gyermekek �nekelnek. Csak forgass k�rbe-k�rbe, mindig csak k�rbe-k�rbe.

A kering� csekkek, kikem�ny�tett ingek �s k�ziratok tej�tj�n siker�l v�gre elkapnia a fejsz�t. Most, most meg�li Joe-t, csak �rjen vissza... De nem �r le sohasem... �jjel kett�kor Maria a v�kony k�zfalon �t hallotta, hogyan h�r�g Martin, bej�tt a szob�ba, forr� vasal�t tett a l�b�hoz, �s nedves borogat�st rakott f�j� szem�re.

Martin Eden reggel nem ment el munk�t keresni. Majdnem beesteledett, mire l�z�lm�b�l mag�hoz t�rt, kinyitotta f�j� szem�t, �s k�r�ln�zett a szob�ban. A nyolc�ves Marie, az egyik Silva gyerek, teljes�tett mellette szolg�latot, �s vad ord�t�sban t�rt ki, amikor megl�tta, hogy Martin visszanyerte az eszm�let�t. Maria mindj�rt beszaladt a konyh�b�l. Munk�t�l k�rges tenyer�t a fi� forr� homlok�ra tette, �s megtapintotta a pulzus�t.

- Akarni �tel?

Martin a fej�vel intett csak, hogy nem. Most igaz�n nem volt �tv�gya; nem is �rtette, hogy lehetett valaha is �hes.

- Beteg vagyok, Maria - mondta gy�nge hangon. - Nem tudja, mi a bajom?

- Megh�lni - felelte az asszony. - Kett�-h�rom nap, megint j�l lenni. Jobb ma nem enni semmi, enni majd k�s�bb, tal�n holnap.

Martin nem tudta, mi az a betegs�g. Amikor Maria �s a kisl�ny kiment, megpr�b�lt felkelni �s fel�lt�zni. A feje k�v�lygott, a szeme �gy f�jt, hogy alig tudta nyitva tartani. Akarat�nak v�gs� megfesz�t�s�vel m�gis siker�lt felkelnie, de m�r a k�vetkez� pillanatban �jultan hanyatlott az asztalra. F�l�r�val k�s�bb siker�lt visszav�nszorognia az �gy�hoz, s �r�lt, hogy lehunyt szemmel fekhetik, �s mindenf�le f�jdalm�val �s gy�nges�g�vel foglalkozhatik. Maria t�bbsz�r is bej�tt, hogy v�ltogassa homlok�n a hideg borogat�st. K�l�nben b�k�n hagyta; okosabb volt, semhogy most a fecseg�s�vel k�nozza. Martin h�l�s volt neki ez�rt, �s azt mormogta mag�ban: Maria megkapni tejgazdas�g, biztosan megkapni.

Azt�n esz�be jutott a r�g eltemetett tegnap. Mintha csak egy ember�lt� telt volna el az�ta, hogy megkapta a Transcontinental level�t - mintha az, hogy minden elm�lt, mindennek v�ge lett �s �j lap kezd�d�tt az �let�ben, m�r egy ember�lt�vel ezel�tt t�rt�nt volna. Kil�tte a nyil�t - er�sen kil�tte, �s most itt fekszik. Ha nem �hezik, nem tudja leverni a l�b�r�l az influenza. Kimer�lt, elgyeng�lt szervezete nem tudja legy�zni a betegs�g cs�r�it. �me, itt az eredm�ny!

- Mit �r, ha eg�sz k�nyvt�rat �r is �ssze valaki, s a saj�t �let�t k�zben elvesztegeti? - k�rdezte fennhangon. - Ez nem nekem val� dolog. �n v�geztem az irodalommal. Nekem az iroda val� meg a f�k�nyv, havi j�rand�s�ggal, meg egy kis otthon, amelyben el�ldeg�lek majd Ruthtal.

K�t nap m�lva, amikor megevett egy toj�st k�t szelet pir�tott keny�rrel �s ivott hozz� egy cs�sze te�t, k�rte a post�j�t. A szeme azonban annyira f�jt, hogy nem tudott olvasni.

- Maga majd felolvassa nekem, Maria - mondotta. - Azokkal a nagy, hossz� bor�t�kokkal ne is t�r�dj�k. Dobja csak �ket az asztal al�. Csak a kis leveleket olvassa fel.

- Nem tudni - felelte az asszony. - Teresa j�rni iskola, � tudni.

�gy azt�n a kilenc�ves Teresa Silva bontogatta �s olvasta fel a leveleit. Martin alig figyelt arra a hossz�, fenyeget� hang� lev�lre, amelyet az �r�g�pesek int�ztek hozz�. Azzal volt tele a feje, hogyan juthatna munk�hoz. Egyszerre azonban felriadt m�l�z�s�b�l.

- "Abban az esetben, ha �n hozz�j�rul�s�t adja a javasolt v�ltoztat�sokhoz, �sszesen negyven doll�rt aj�nlunk fel az elbesz�l�s folytat�sokban val� k�zl�s��rt" - bet�zte Teresa.

- Melyik magazin ez? - �v�lt�tt Martin. - Add ide! Na, add ide m�r!

Most m�r nem f�jt annyira a szeme, hogy ne tudott volna olvasni; �szre sem vette, milyen f�jdalommal j�r ez a m�velet. A negyven doll�rt a White Mouse aj�nlotta fel Az �rv�ny-�rt. Ez is egyik korai r�mhist�ri�ja volt. �jra meg �jra elolvasta a levelet. A szerkeszt� egyenesen megmondta, hogy nem j�l fogta meg a t�m�t, minthogy azonban maga a t�ma eredeti, azt megveszik. Ha egyharmad�val megkurt�thatj�k az elbesz�l�st, elfogadj�k, �s v�lasz�nak v�tele ut�n nyomban megk�ldik a negyven doll�rt.

Martin tollat �s tint�t k�rt, �s meg�rta a szerkeszt�nek, hogy ha �gy tetszik, ak�r k�tharmad�val is megkurt�thatja az elbesz�l�st, csak k�ldje azonnal a negyven doll�rt.

Teresa elszaladt a lev�llel, �s bedobta a lev�lszekr�nybe, Martin pedig hanyatt fek�dt, �s gondolkozott. H�t akkor m�gsem hazugs�g... A White Mouse m�giscsak nyomban elfogad�s ut�n fizet. Az �rv�ny h�romezer sz�b�l �ll. Ha egyharmad�val megr�vid�tik, marad k�tezer. Ha ez�rt negyven doll�rt fizetnek, ez azt jelenti, hogy szavank�nt k�t centet kap. Nyomban elfogad�s ut�n fizetnek, szavank�nt k�t centet - az �js�g teh�t m�gis igazat �rt. S � m�g azt gondolta, hogy a White Mouse harmadrend� foly�irat! Nyilv�nval�, hogy nem j�l ismeri a magazinokat. � azt hitte, hogy a Transcontinental els�rend� lap, pedig, �me, csak egy centet fizet t�z sz��rt. A White Mouse-t viszont olyan lapnak tekintette, amely sz�m�t�sba sem j�n, �s tess�k: h�sszor annyit fizet, mint a Transcontinental, m�ghozz� nyomban az elfogad�s ut�n.

Nos, egy dolog bizonyos: ha meggy�gyul, nem n�z �ll�s ut�n. Nem egy t�rt�net van a fej�ben, legal�bb olyan j�, mint Az �rv�ny, s ha darabonk�nt negyven doll�rj�val sz�m�tja, ezekkel sokkal t�bbet kereshet, mint ak�rmilyen �ll�sban vagy munk�ban. A csat�t abban a pillanatban nyerte meg, amikor m�r azt hitte, hogy elvesztette. Az � �tja m�giscsak erre vezet h�t; az ir�ny most m�r nem k�ts�ges. A White Mouse m�g csak a kezdet, majd j�nnek ut�na sorban a t�bbi magazinok is. A fav�g�munk�t most m�r sutba dobhatja. Az az id�, amelyet erre ford�tott, elveszett - az eg�sszel egy �rva doll�rt sem keresett. Most majd neki�ll a munk�nak - a val�di munk�nak -, �s csak �gy ontja mag�b�l azt, ami igaz�n �rt�kes benne. B�rcsak itt volna Ruth, �s megosztan� vele az �r�m�t... N�zte az �gy�n hever� t�bbi levelet, �s tal�lt k�zt�k egyet a l�nyt�l is. Gy�ng�d szemreh�ny�sokat tesz neki - nem �rti, mi�rt nem mutatkozik m�r id�tlen id�k �ta. Martin �h�tatosan olvasta el a levelet �jra meg �jra, el�br�ndozott az �r�s f�l�tt, szerelmesen n�zegette Ruth keze von�s�t, azt�n megcs�kolta az al��r�s�t.

V�lasz�ban kertel�s n�lk�l meg�rta, hogy az�rt nem tud elmenni hozz�, mert el kellett z�logos�tania a j� ruh�j�t. Meg�rta azt is, hogy beteg volt, de m�r majdnem teljesen meggy�gyult, �s hogy t�z napon vagy k�t h�ten bel�l (ennyi id� alatt fordul meg a lev�l Berkeley �s New York k�z�tt) kiv�ltja a ruh�j�t, �s megl�togatja Ruthot.

Ruthnak azonban nem volt kedve t�z napig vagy k�t h�tig v�rni. K�l�nben is beteg a szerelmese... A Silva gyerekeknek �s az utca t�bbi kis csib�sz�nek kimondhatatlan �r�m�re, m�snap d�lut�n Artur k�s�ret�ben megjelent Ruth az apja kocsij�n. Maria megr�k�ny�dve n�zte �ket. Jobbra-balra pofozta a sz�mtalan kis Silv�t, mert el�llt�k a vend�gek �tj�t a h�z keskeny bej�rat�ban, majd menteget�zni kezdett a k�lseje miatt, �s a szokottn�l is er�sebben t�rte ker�kbe az angol nyelvet. Ruh�j�nak felt�rt ujj�r�l, szappanhabos karj�r�l s a dereka k�r� k�t�tt vizes zs�kdarabr�l am�gy sem volt neh�z kital�lni, mivel foglalatoskodik �ppen. Ez a csoda el�kel� fi� �s l�ny, aki az � alb�rl�j�t keresi, eg�szen megzavarta: m�g arr�l is megfeledkezett, hogy le�ltesse �ket a kis nappaliban. A csupa p�ra �s g�z konyh�n �t mentek be. Maria izgalm�ban �sszeakasztotta a h�l�szoba �s a falif�lke ajtaj�t, �gyhogy �t percen �t g�z, l�g- �s szennyszag �radt a betegszob�ba a f�lig nyitott ajt�n �t.

Ruth �gyesen lav�rozott jobbra-balra, azt�n megint jobbra, �s az asztal �s az �gy k�zt lev� sz�k k�z�n �t siker�lt is minden baj n�lk�l Martinhoz jutnia. Artur azonban t�l nagy lend�lettel fordult, �s nagy cs�r�mp�l�st okozva nekiment Martin konyhaed�nyeinek. Artur nem is l�batlankodott sok�ig a szob�ban. Ruth le�lt az egyetlen sz�kre, Artur meg, miut�n megtette a k�teless�g�t, kiment, �s a ker�t�sn�l �lldog�lt a h�t kis Silva k�r�ben, akik t�gra ny�lt szemmel b�mult�k, mintha csak attrakci� lenne valamilyen mutatv�nyosb�d�ban. A k�rny�k tucatnyi h�z�b�l az �sszes gyerek a kocsi k�r� cs�d�lt, �s s�v�ran leste, milyen borzalmas, tragikus esem�nyek fognak m�g kis�lni ebb�l az eg�szb�l. Kocsi errefel� csak esk�v� vagy temet�s alkalm�val volt l�that�. Most sem f�rjhez nem megy, sem meg nem halt senki, �gyhogy csak valamilyen f�ld�nt�li jelens�gr�l lehet sz�. Biztosan �rdemes h�t v�rni...

Martin m�r alig v�rta, hogy tal�lkozz�k Ruthtal. Alapj�ban nagyon is szerelmes term�szet� volt, �s az �tlagosn�l sokkal jobban s�v�rgott azut�n, hogy szeress�k. Majd meghalt a szeretet�rt, s ez egyet jelentett neki azzal, hogy meg�rts�k. K�s�bb ismerte csak fel, hogy Ruth vonz�d�sa ink�bb �rzelmi �s �szt�n�s jelleg�, s hogy e vonz�d�s sokkal ink�bb alapszik a l�ny gy�ng�d term�szet�n, mintsem azon, hogy meg�rti vonz�d�s�nak a t�rgy�t. M�g Martin kez�ben tartotta a l�ny kez�t, �s sug�rz� arccal besz�lt hozz�, Ruthot arra ind�totta szerelme, hogy � is megszor�tsa a fi� kez�t; k�nnyek csillogtak a szem�ben, amikor l�tta Martin elesetts�g�t, �s �szrevette arc�n a szenved�sek nyomait.

De amikor Martin elmes�lte, hogy k�t munk�j�t elfogadt�k k�zl�sre, s elmondta, mennyire k�ts�gbeesett, amikor megkapta a Transcontinental �rtes�t�s�t, �s milyen boldog volt azt�n, amikor megj�tt a White Mouse �rtes�t�se, Ruth m�r nem tudta k�vetni. Hallotta ugyan a szavakat a fi� ajk�r�l, �rtette is a jelent�s�ket, de nem �rezte �t Martinnak sem a k�ts�gbees�s�t, sem az �r�m�t. Hi�ba, nem tudott teljesen kivetk�zni �nmag�b�l. Nem �rdekelte: eladja-e Martin a novell�it a magazinoknak vagy sem. Egyet tartott csak fontosnak, a h�zass�gukat. Ezt sem tette tudatosan, aminthogy arr�l sem tudott, hogy �szt�n�sen akkor is a leend� anya sz�lal meg benne, amikor azt k�v�nja, hogy Martin menjen �ll�sba. Ha ezt minden kertel�s n�lk�l szem�be mondja valaki, el�bb nyilv�n elpirul, azt�n felh�borodik, �s megpr�b�lja bizonygatni, hogy �t nem �rdekli m�s, mint a f�rfi, akit szeret, s hogy nincs is m�s v�gya, mint hogy ez a f�rfi min�l teljesebben kibontakoztassa a k�pess�geit. Egysz�val, m�g Martin - maga v�lasztotta hivat�s�nak a vil�gban aratott els� siker�n felbuzdulva - kit�rta el�tte a sz�v�t, Ruth a fi�nak csup�n a szavait hallotta, s k�zben k�r�lj�rtatta tekintet�t a szob�ban. M�lyen megd�bbent azon, amit itt l�tott.

Ruth most tekintett el�sz�r a szeg�nys�g mocskos arc�ba. Az olyan szerelmest, akinek nincs mit ennie, romantikus alaknak k�pzelte eddig. Arra, hogy egy ilyen �hez� szerelmes hogyan �l, sohasem gondolt. �lm�ban sem k�pzelte volna, hogy ilyen ez az �let. Tekintete a szob�r�l a fi�ra siklott, azut�n megint vissza a szob�ra. Szinte sz�d�lt m�r a g�z�lg� szennyesnek a konyh�b�l be�rad� szag�t�l, �s arra gondolt, hogy ha ez a sz�rny� n� gyakran mos a konyh�ban, Martint biztosan eg�szen a csontja velej�ig �thatja m�r ez a szag. Az ilyen k�z�ns�ges k�rnyezet hat�sa al�l nem lehet szabadulni... R�n�zett Martinra, s az volt az �rz�se, hogy m�ris l�tja rajta k�rnyezet�nek nyomait. M�g sohasem l�tta borotv�latlanul a fi�t, s a h�romnapos szak�ll visszatasz�t� volt sz�m�ra. S�t�t �s bar�ts�gtalan �gy a k�lseje, ak�rcsak ez az eg�sz Silva h�z k�v�lr�l �s bel�lr�l. Az az �llatias er� is, amelyet �gy ut�l benne, mintha most m�g felt�n�bb volna. �s most ez a k�t elfogad� lev�l, amelyr�l olyan b�szk�n mes�lt az el�bb, m�g jobban meger�s�ti Martint a m�ni�j�ban. Pedig m�r csak kis id� kellett volna hozz�, hogy megadja mag�t a sors�nak, �s v�gre dolgozni menjen. S most megint h�napokon �t csak �r �s �hezik majd tov�bb ebben a borzaszt� h�zban.

- Micsoda szag ez? - k�rdezte egyszerre.

- Azt hiszem, Maria mos, att�l van - felelte a fi�.

- Nem, nem arra gondolok. Valami m�s szag is van itt, valami �porodott betegs�gszag.

Martin szagl�l�dott, csak azut�n felelt.

- �n nem �rzek m�st, mint �llott doh�nyszagot - mondta azt�n.

- Az, az. Jaj, de sz�rny�! Mondd, Martin, m�rt doh�nyzol te annyit?

- Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogyha mag�nyos vagyok, t�bbet doh�nyzom, mint rendesen. Azt�n meg r�gen meg is szoktam m�r. M�g kis sr�c koromban kaptam r�.

- Nem valami sz�p szok�s, azt tudod - mondta szemreh�ny� hangon a l�ny. - Valami pokoli szaga van.

- Az csak a doh�nyon m�lik. Nekem most nem telik, csak a legolcs�bbra. De v�rj csak, majd ha megkapom a negyvendoll�ros csekket... Akkor majd olyan doh�nyt haszn�lok, amely m�g az angyalok orr�t is kellemesen csiklandozza. Mondd csak, ugye ez m�r m�gsem olyan rossz... h�rom nap alatt k�t dolgot is elfogadnak? Ezzel a negyven�t doll�rral majd minden ad�ss�gomat elint�zem.

- Ennyit kapsz k�t�vi munk�d�rt? - k�rdezte Ruth.

- �, dehogy. Nem eg�szen egyheti munk�m�rt. Add ide, l�gy sz�ves, azt a k�nyvet onnan az asztal t�ls� sark�r�l... azt a sz�rke fedel� f�ljegyz�si k�nyvet.

Kinyitotta a k�nyvet, �s sietve v�giglapozta.

- �gy van, j�l mondtam. A harangz�g�s n�gy nap, Az �rv�ny kett�: egyheti munk��rt negyven�t doll�r. Ez megfelel sz�znyolcvan doll�rnak egy h�napban. Ennek a nyom�ba sem �r az olyan fizet�s, amire �n sz�m�thatn�k. �s azt se felejtsd el, hogy ez m�g csak a kezdet. Ahhoz, hogy mindent megvegyek neked, amit akarok, havi ezer doll�r kellene. Havi �tsz�z doll�ros fizet�sb�l m�g nem tehetn�m. Sz�val ez a negyven�t doll�r m�g csak a kezdet. Majd, ha belej�v�k, akkor n�zd meg majd, milyen v�gan pip�lok.

Ruth nem �rtette ezt a kifejez�st, �s a cigarett�z�sra vonatkoztatta.

- T�l sokat sz�vsz, err�l van sz�, nem arr�l, hogy milyen doh�nyt v�s�rolsz. Maga a doh�nyz�s a cs�nya szok�s, ak�rmilyen doh�nyt sz�v is valaki. Hisz olyan vagy, mint egy k�m�ny vagy mint egy f�st�lg� vulk�n vagy egy k�t l�bon j�r� f�stfelleg. Val�s�gos sz�rnyeteg vagy, Martin, sz�vem... magad is j�l tudod.

K�r� tekintettel hajolt a fi� f�l�. Martin eln�zte a l�ny finom arc�t, mag�n �rezte tiszta tekintet�t, s mint r�gente, most is el�nt�tte saj�t m�ltatlans�g�nak �rz�se.

- �gy szeretn�m, ha nem doh�nyozn�l t�bbet - suttogta a l�ny. - Ugye megteszed... az �n kedvem�rt.

- J�, nem doh�nyzom t�bb�! - ki�ltott fel Martin. - Mindent megteszek a kedved�rt, �desem, j�l tudod.

Ruth er�s k�s�rt�st �rzett. Most l�tta csak vil�gosan, milyen k�nnyen kezelhet� a fi�, mennyire nem neh�z r�venni valamire. Biztosra vette, hogy ha most arra k�rn�: ne k�s�rletezzen tov�bb az �r�ssal, ezt a k�v�ns�g�t is teljes�ten�. Egy pillanatig m�r az ajk�n lebegett a k�r�s. Azt�n m�gsem mondta ki. Ehhez m�r m�gsem volt el�g b�tors�ga; valami visszatartotta. Ehelyett eg�szen Martin f�l� hajolt, s amikor a fi� �t�lelte, azt suttogta:

- Tudod, ugye, hogy igaz�n nem �n�rtem van ez, hanem magad�rt. �n tudom, hogy �rt neked a doh�nyz�s. Azt�n m�g egyet: sohasem j�, ha az ember rabja valaminek... �s legkev�sb� valami k�b�t�szernek.

- De neked az�rt mindig rabod leszek - mosolygott a fi�.

- Akkor h�t elkezdem kiadni a parancsaimat.

Huncut tekintetet vetett Martinra, �s lelke m�ly�n m�r sajn�lni kezdte, hogy legf�bb k�v�ns�g�t elhallgatta.

- Csak az�rt �lek, hogy engedelmeskedjem, fels�g.

- H�t akkor kihirdetem els� parancsolatomat: Ne mulaszd el a mindennapi borotv�lkoz�st. N�zd csak, hogy felhorzsoltad az arcomat.

�gy azt�n cs�kol�z�ssal �s szerelmes �v�d�ssel �rt v�get a jelenet. Egy l�p�ssel el�bbre jutott a l�ny, �s enn�l t�bbre nem is sz�m�thatott egyszerre. H�zelgett n�i b�szkes�g�nek, hogy a fi� lemondott az � kedv��rt a doh�nyz�sr�l. Lesz m�g r� alkalom, hogy r�vegye arra is, hogy menjen �ll�sba. Nem mondta-e az im�nt, hogy minden k�r�s�t teljes�ti?

Azzal f�l�llt Martin mell�l, �s szem�gyre vette a szob�t. N�zegette feje f�l�tt a jegyzetekkel teleaggatott ruhasz�r�t� k�teleket, megk�rdezte, mi az a titokzatos kamp� a mennyezeten, amelyre Martin a ker�kp�rj�t akasztja, �s eg�szen elszomorodott, amikor megpillantotta az asztal alatt a nagy halom k�ziratot, mert abban elvesztegetett id�n�l nem l�tott egyebet. Csod�lattal szeml�lte a petr�leumf�z�t, azt�n az �lelmiszeres polcra tekintett, �s meg�llap�totta, hogy teljesen �res.

- De hiszen nincs is mit enned, szeg�nyk�m - mondta gy�ng�d egy�tt�rz�ssel. - �hen halsz �gy.

- Maria szekr�ny�ben �s kamr�j�ban tartom az �lelmiszert - hazudott a fi�. - Ott jobban el�ll. Ne f�lj te att�l, hogy �hen halok. Ide n�zz!

Ruth visszament a fi�hoz, aki behajl�tott karral mutatta, milyen kem�nyen dagadnak karizmai az ingujj alatt. Ez kellemetlen volt a l�nynak. �gy �rezte, l�tni sem szereti. Sz�ve v�re, test�nek minden legkisebb rostja m�gis im�dattal �s v�gy�d�ssal cs�ng�tt rajta, s maga sem �rtette, mi�rt, nemhogy elfordult volna a fi�t�l, hanem ak�rcsak r�gen, r�borult. A k�vetkez� pillanatban, amikor Martin a karj�ba z�rta, elm�je, amely az �letnek csak felsz�ni jelens�geit fogta fel, hi�ba tiltakozott m�r - sz�ve, n�i mivolta, amely az �letet mag�t �rz�kelte, ujjongva diadalmaskodott. Ezekben a pillanatokban �rezte leger�sebben, mennyire szereti Martint. Majd elal�lt a gy�ny�r�s�gt�l, amikor �rezte a fi� k�t er�s karj�nak szenved�lyes szor�t�s�t, amelybe szinte belesajgott a teste. Ilyenkor �gy �rezte, j�l tette, hogy fittyet h�nyt t�rsadalmi helyzet�nek, �s megs�rtette r�gi fennk�lt eszm�nyeit - j�l tette azt is, hogy hallgat�lag megtagadta az engedelmess�get anyj�nak �s apj�nak, akik nem hagyj�k, hogy feles�g�l menjen ehhez az emberhez, �s megbotr�nkoznak azon, hogy szereti Martint. Hisz n�ha, a fi�t�l t�vol, hidegen gondolkoz�, �rtelmes teremtm�nny� v�lik, �s megbotr�nkozik ezen maga is. Amikor azonban vele van, szereti - s ha sokszor k�nl�d� �s nyugtalan is ez a szerelem, m�giscsak szerelem... szerelem, amely er�sebb n�la.

- Az ilyen influenza semmis�g - sz�lalt meg Martin. - Kellemetlen egy kicsit, ronda fejf�j�sa van t�le az embernek, de az�rt �ssze sem lehet hasonl�tani a sebl�zzal.

- Mi�rt, h�t az is volt neked? - k�rdezte sz�rakozottan a l�ny. Nem tudott most m�sra figyelni, mint arra, hogy ha a fi� karj�ban van, az mindent - mindent igazol, mintha csak az �g k�lden� ezt az igazol�st...

Sz�rakozottan hol ezt, hol azt k�rdezgette, s hagyta, hogy a fi� tov�bb besz�ljen. Egyszerre azonban felfigyelt Martin szavaira.

A Hawwaii-szigetcsoport egyik sziget�n, egy titkos lepratelepen, amelyen harminc lepr�s �lt, bel�zasodott egyszer...

- M�rt ment�l oda tulajdonk�ppen? - k�rdezte a l�ny.

�gy �rezte, b�n, ha valaki ilyen fens�bbs�ges m�don semmibe veszi az eg�szs�g�t.

- Mert nem tudhattam el�re - felelte Martin. - �lmomban sem gondoltam lepr�sokra. Amikor megsz�ktem a szk�nerr�l, �s az �b�lben partra �rtem, hanyatt-homlok igyekeztem a sziget belseje fel�. El kellett b�jnom. H�rom napig csak guav�t, ohia alm�t �s ban�nt ettem, mert az vadon termett az �serd�ben. Negyednapra egy �sv�nyre bukkantam... Egy egyszer� kis gyalog�sv�nyre. Meredeken emelkedett, a sziget belseje fel�. Ez az �n �sv�nyem - gondoltam. L�ttam, hogy csak nemr�g sz�ll�tottak rajta valamit. Egyik helyen az �t hegy gerinc�n vitt tov�bb, �s olyan keskeny volt, mint a k�s �le. H�rom l�b sz�les sem volt, jobbr�l-balr�l t�bb sz�z l�b m�lys�g�, meredek sziklafal� szakad�k t�tongott. Egyetlen ember, ha el�g a mun�ci�ja, sz�zezres sereget tudna itt feltart�ztatni.

- A rejtekhelyre ez az egyetlen �t vezetett. H�rom �r�val az �sv�ny felfedez�se ut�n m�r helyben voltam. Sz�k v�lgybe �rtem, amely a magasra t�r� l�vacs�csok k�zt olyan volt, mint egy kis zseb. A v�lgy oldalait teraszosan k�pezt�k ki, �s a teraszokon tar�t �ltettek minden�tt. �szrevettem n�h�ny gy�m�lcsf�t is, �s tal�n nyolc vagy t�z, f�b�l �sszet�kolt kunyh�t. Amint megpillantottam a kunyh�k lak�it, mindj�rt tudtam, hova ker�ltem. El�g volt r�juk n�zni.

- �s mit csin�lt�l? - k�rdezte l�legzet�t visszafojtva Ruth, aki Desdemonak�nt, megd�bbenten �s elb�v�lten cs�gg�tt a fi� ajk�n.

- Mit csin�lhattam volna? A vezet�j�k kedves �reg fick� volt, m�r nagyon el�rehaladott st�diumban, de az�rt �gy uralkodott a t�bbi k�zt, mint egy kir�ly. � fedezte fel ezt a kis v�lgyet, � hozta l�tre a telepet... Persze teljesen t�rv�nytelen�l. No de voltak fegyverei, volt el�g mun�ci�ja, s ezek a kanak�k mind �gyes zerge- �s vaddiszn�vad�szok, �s sohasem t�vesztenek c�lt. Nem, innen el nem menek�lsz, Martin Eden... Ott is maradtam h�rom teljes h�napig.

- �s hogy menek�lt�l el azt�n m�gis?

- M�g ma is ott lenn�k, ha nem lett volna ott egy l�ny: f�lig k�nai volt, negyedr�szben feh�r, negyedr�szben hawaii. Val�s�gos sz�ps�g volt szeg�nyke, �s kit�n� nevel�st is kapott. Az anyj�nak, aki Honoluluban �lt, legal�bb egymilli�t �rt a vagyona. Sz�val v�g�l is ennek a l�nynak k�sz�nhettem a szabadul�somat. A dolog, tudod, �gy �llt, hogy a telepet a l�ny anyja l�tta el p�nzzel, s ez�rt a l�nynak nem kellett att�l tartania, hogy ha futni hagy, megb�ntetik. El�bb azonban megesketett, hogy soha senkinek sem �rulom el a rejtekhely�ket, �s �n nem is �rultam el. Most t�rt�nik el�sz�r, hogy besz�lek r�la. A l�nyon a lepr�nak m�g csak az els� jelei mutatkoztak. Jobb kez�n kiss� kicsavarodtak az ujjak, s egy pici kis folt volt a karj�n. Ez volt az eg�sz. Az�ta m�r biztosan meg is halt.

- De h�t nem f�lt�l? �s nem �r�lt�l, hogy kiszabadult�l onnan... �s hogy nem kaptad meg azt a sz�rny� betegs�get?

- H�t... - vallotta meg a fi� -, el�sz�r bizony kilelt egy kicsit a hideg, de azt�n hozz�szoktam. Meg azt�n �gy megsajn�ltam azt a szeg�ny l�nyt - eszembe sem jutott m�r, hogy f�ljek. Olyan sz�p volt az a l�ny... lelkileg is meg a k�lseje is... alig volt m�g valami baja, m�gis arra volt k�rhoztatva, hogy ott �ljen primit�v vadak k�zt, �s lassacsk�n sz�trothadjon. El sem tudod k�pzelni, milyen sz�rny� valami a lepra!

- Szeg�nyke - s�hajtott fel Ruth. - Csod�lom, hogy elengedett t�ged.

- Hogy �rted ezt? - k�rdezte mit sem sejtve Martin.

- H�t nyilv�n szerelmes volt bel�d - mondta Ruth m�g mindig eg�szen l�gy hangon. - No mondd, de �szint�n, ugye hogy szeretett?

Martin napbarn�totta arc�t a mosoda �s a szobaleveg� elhalv�ny�totta, s az �hs�g �s a betegs�g m�g s�padtabb� tette. Halov�ny sz�n�t azonban most egyre m�lyebb piross�g v�ltotta fel. Sz�ra nyitotta ajk�t, de Ruth megel�zte.

- Hagyd, ne felelj. Teljesen f�l�sleges - kacagott fel.

Martinnak az volt a benyom�sa: valami k�l�n�s, �rces cseng�se van a l�ny nevet�s�nek, s a szem�ben hideg f�ny villan fel. Hirtelen egy sz�lviharra kellett gondolnia, amelyet az �szaki Csendes-�ce�non �lt �t egyszer. Csak egy pillanatra t�nt fel szeme el�tt a sz�lvihar k�pe: �jszaka van, a tiszta �gbolton ragyog a telihold, s a sz�lt�l felkorb�csolt hatalmas hull�mokon hidegen szikr�zik a holdf�ny... Azt�n megjelent szeme el�tt a lepratelepi l�ny - eml�kezett r�: igen, a l�ny szerette �t, az�rt hagyta, hogy elmenjen.

- Nemes l�lek volt - mondta egyszer�en. - Neki k�sz�nhetem az �letemet.

Ez volt az eg�sz. Hallotta, hogy Ruth visszafojtja a zokog�s�t; l�tta, hogy elfordul, �s kin�z az ablakon. Amikor megint fel�je fordult, nyugodt volt az arca, �s nyoma sem volt m�r szem�ben az el�bbi sz�lviharnak.

- Ostoba vagyok - mondotta panaszos hangon. - De nem tehetek r�la. Nagyon szeretlek, Martin. Nagyon, de nagyon... Id�vel tal�n meg�rt�bb leszek majd, de most ak�rmit csin�lok, f�lt�keny vagyok m�g a m�ltadb�l visszaj�r� k�s�rtetekre... Pedig a te m�ltad tele van k�s�rtetekkel, magad is tudod.

- Musz�j... - hallgattatta el Martint, amikor az vissza akarta tartani. - Okvetlen�l el kell m�r menn�nk. Ez a szeg�ny Artur is, l�tod, hogy integet. Belef�radt m�r a v�rakoz�sba. Isten veled, dr�g�m.

- A patik�ban �rulnak valami folyad�kot, ami megk�nny�ti, hogy az ember leszokj�k a doh�nyz�sr�l - sz�lt vissza m�g az ajt�b�l -, majd k�ld�k neked.

Beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, de m�g egyszer kinyitotta.

- Nagyon, de nagyon... - suttogta, s ez�ttal val�ban elment. Maria szeme csupa �h�tat volt, amikor kik�s�rte a l�nyt a kocsihoz, de az�rt nem hom�lyosult el annyira a l�t�sa, hogy meg ne figyelte volna, milyen anyagb�l k�sz�lt Ruth ruh�ja, �s milyen a szab�sa. Sohasem l�tott m�g ilyen szab�st; nem lehet tudni, mit�l olyan elb�v�l�... A csib�szhad csal�dott k�ppel b�mult a kocsi ut�n, m�g csak eg�szen el nem t�nt a szem�k el�l. Azt�n Mari�ra b�multak, aki most egyszerre az utca legnevezetesebb lak�ja lett. Egyik gyereke azonban el�rulta, hogy az el�kel� l�togat�k az alb�rl�h�z j�ttek, �s ezzel t�nkretette a tekint�ly�t. Maria �jra visszas�llyedt abba a hom�lyba, amely eddig is k�r�lvette, s a szomsz�ds�g most m�r Martinra tekintett fokozott tisztelettel. M�g Maria szem�ben is sz�z sz�zal�kkal emelkedett a becs�lete. Ha a portug�l f�szeres l�tta volna az aut�n �rkezett l�togat�kat, bizonyosan � is felemelte volna Martin hitel�t h�rom doll�r nyolcvan�t centtel.

Martin szerencs�j�nek felvirradt a napja. A Ruth l�togat�s�t k�vet� napon h�romdoll�ros csekket kapott h�rom b�kvers��rt egy hetenk�nt megjelen� New York-i riportlapt�l. K�t nappal k�s�bb egy chicag�i �js�g elfogadta A kincskeres�k-et, �s azt �g�rte, hogy k�zl�s ut�n t�z doll�rt fizet �rte. Nem nagy honor�rium, igaz, de az is igaz, hogy Martinnak ez az els� k�s�rlete arra, hogy �r�sban fejezze ki a gondolatait. Az eg�szre az tette fel a koron�t, hogy a Youth and Age c�m� ifj�s�gi hetilap ugyanezen a h�ten elfogadta Martin m�sodik, effajta k�s�rlet�t: fi�k sz�m�ra �rt folytat�sos kalandos elbesz�l�s�t. Az elbesz�l�s huszonegyezer sz�b�l �llt, �s csak tizenhat doll�rt, azaz ezer szavank�nt k�r�lbel�l hetven�t centet aj�nlottak fel �rte, azt is csak k�zl�s ut�n - de h�t ez is csak a m�sodik pr�b�lkoz�sa volt, �s Martin maga is teljesen tiszt�ban volt vele, hogy mennyire kezdetleges �s gy�nge munka.

De m�g az els� pr�b�lkoz�sait sem k�z�pszer� �r�sok daraboss�ga jellemezte. Sokkal ink�bb a t�lzott er�fesz�t�sb�l ered� neh�zkess�g - mintha ifjonti t�lbuzgalm�ban buzog�nnyal pr�b�lna valaki lepk�t fogni, vagy bunk�val pr�b�lna rajzolni. Martin �pp ez�rt �r�lt, ha ak�r bag��rt is eladhatja a kezdetleges k�s�rleteit. Tiszt�ban volt vele, mit �rnek - el�g hamar r�j�tt, hogy nem sokat. Nem is ezekben b�zott, hanem k�s�bbi munk�iban. Nem akart �r�kk� csak magazint�ltel�keket �rni. M�v�szi eszk�z�kkel akart dolgozni, de �gy, hogy semmit se adjon fel az�rt az erej�b�l. S�t: tudatosan igyekezett m�g n�velni is ezt az er�t, �s csak arra vigy�zott, hogy sohase ess�k t�lz�sba. Legf�k�ppen pedig a val�s�ghoz ragaszkodott. Mindig ezt �rta meg, ha k�pzelete feld�sz�tette is �s gazdagabb� tette is a val�s�got. Realizmusra t�rekedett - oly szenved�lyes realizmusra, amely telve van hittel �s a halad�s v�gy�val. �gy szerette volna meg�rni az �letet, amint van, minden lelki, szellemi t�rekv�ssel egy�tt, amely elv�laszthatatlan az �lett�l.

Olvasm�nyai sor�n r�j�tt Martin, hogy a reg�ny�r�snak k�t iskol�ja van. Az egyik nem vesz tudom�st az ember f�ldi eredet�r�l, �s �gy mutatja be az embert, mintha isten volna; a m�sik pedig �gy kezeli az embert, mintha csak s�rb�l volna, s nem akar tudom�st venni f�ld�nt�li �lmair�l �s emberf�l�tti lehet�s�geir�l. Martin szerint mindk�t iskola t�ves �ton j�r, �spedig az�rt, mert mindkett�nek nagyon egyoldal� mind a szeml�lete, mind a c�lkit�z�se. Az igazs�got �gy k�zel�theti meg az ember legink�bb - gondolta -, ha �sszeegyezteti a kett�t. Ezzel persze azokat is megs�rti, akik istennek t�ntetik fel az embert, �s azokat is felb�sz�ti maga ellen, akik csak mag�t a durva nyersanyagot l�tj�k az emberben. Martin �gy �rezte, hogy azt, amit � irodalmi igazs�gnak gondol, legjobban Kaland c�m� elbesz�l�s�ben siker�lt megk�zel�tenie - abban az elbesz�l�s�ben, amellyel Ruthn�l �gy megbukott. A k�rd�sre vonatkoz� felfog�s�t egy�bk�nt r�szletesen kifejtette Isten vagy s�r c�m� tanulm�ny�ban.

A Kaland azonban m�g mindig bebocs�t�s�rt esedezve j�rt egyik szerkeszt�t�l a m�sikig, �s osztozott a sors�ban Martinnak minden olyan munk�ja, amelyet � maga j�nak tartott. Els� munk�iban nem is l�tott Martin p�nzkereseti lehet�s�gn�l egyebet. R�mt�rt�neteit p�ld�ul - hi�ba vettek meg kett�t k�z�l�k - sohasem tartotta m�v�szetnek, �s nem sorolta java munk�i k�z�. Az � szem�ben ezek csak amolyan kital�lt dolgok voltak. Az�rt ezeken is el�ml�tt a val�s�g f�nye - ebben volt �pp az erej�k. Azt, hogy a lehetetlent vagy a val�s�g torzk�p�t is fel tudta ruh�zni a val�s�g jelleg�vel, Martin csak fog�snak - legjobb esetben �gyes fog�snak - tekintette. Itt sz� sem volt igazi irodalomr�l. Ezek a t�rt�netek nagyon �gyesek voltak - de Martin szem�ben a leg�gyesebb �r�s sem �r semmit, ha elt�volodik az embert�l. A j� �r�i fog�s �pp abban �llt, hogy �gyesked�s�t az emberiess�g �larc�val leplezte. Ezt meg is tette abban a tal�n f�ltucatnyi r�mt�rt�netben, amelyet akkor �rt, amikor m�g nem emelkedett fel a Kaland, az �r�m, A faz�k �s Az �let bora magaslat�ra.

M�g a White Mouse csekkj�re v�rt, abb�l a h�rom doll�rb�l teng�d�tt, amelyet a b�kversek�rt kapott. Az els� csekket a bizalmatlan portug�l f�szeresn�l v�ltotta be, �s mindj�rt t�rlesztett is neki egy doll�rt. A megmarad� k�t doll�rt felosztotta a p�k �s a z�lds�ges k�zt. Olyan j�l m�g nem ment a sora, hogy h�sra is tellett volna. Nagyon szorosra kellett h�znia a nadr�gsz�j�t, m�g meg nem �rkezett a White Mouse csekkje. Amikor v�gre megkapta, elkezdett habozni, hol v�ltsa be a csekket. Bankban m�g soha �let�ben nem volt, �zleti �gyben meg �ppens�ggel nem. Gyermekes, naiv v�gyat �rzett: szeretett volna bemenni egy nagy oaklandi bankba, hogy ott hanyag mozdulattal az asztalra dobja a negyvendoll�ros csekket, amelyen rajta van az � al��r�sa. A mindennapi j�zan �sz viszont azt dikt�lta, hogy vigye a csekket ink�bb a f�szereshez, �s azt ejtse vele �mulatba, h�tha felemeli k�s�bb a hitel�t. Martin n�mi haboz�s ut�n a f�szeres mellett d�nt�tt. Teljesen kifizette a sz�ml�j�t, �s m�g vissza is kapott annyi p�nzt, hogy tele lett vele a zsebe. Csak �gy cs�rg�tt benne a sok ez�st! Kifizette a m�sik k�t keresked�t is, kiv�ltotta a ruh�j�t �s a biciklij�t, kifizetett egyhavi b�rt az �r�g�pesnek, Mari�nak pedig megfizette az egyhavi h�tral�k�t, �s egy h�napot m�g el�re is kifizetett. Amikor mindezt elint�zte, nem eg�szen h�rom doll�r maradt a zseb�ben a legsz�ks�gesebb kiad�sokra.

Most azonban ez a szer�ny �sszeg is eg�sz vagyonnak t�nt a szem�ben. Mihelyt visszaszerezte a ruh�j�t, megl�togatta Ruthot. �tk�zben folyton zseb�ben tartotta a kez�t, �s cs�rgette a maroknyi ez�stj�t. Olyan sok�ig nem volt egyetlen fill�rje sem, hogy most a vil�g minden kincs��rt ki nem engedte volna kez�b�l a p�nzt. Olyan volt, mint az �hhal�lt�l megmentett ember, aki le nem tudja venni szem�t az �telmarad�kokr�l. Nem mintha kicsinyes vagy fukar lett volna. Ez a p�nz t�bbet jelentett most neki, mint egy bizonyos mennyis�g� doll�rt �s centet. A p�nz, amelyet kez�ben cs�rgetett, a sikert jelentette sz�m�ra; az �rm�ken lev� sasok, mintha a gy�zelem sz�rnyas istenn�i voln�nak...

Minden k�l�n�sebb ok n�lk�l az az �rz�s t�lt�tte el, hogy nagyon j� ez a vil�g. Egyszerre sokkal szebbnek l�tta. Milyen szomor� �s s�t�t volt hossz� heteken �t a vil�g... s �me most, amikor m�r majdnem minden ad�ss�g�t kifizette, s m�g mindig h�rom doll�r cs�r�g a zseb�ben, �s fej�t a siker k�bulata t�lti el, mintha m�g a nap is f�nyesebben �s melegebben ragyogna. Egy hirtelen kerekedett z�por b�rig �ztatta a j�r�kel�ket. Martint most ez is sz�vb�l felvid�totta. Am�g �hezett, h�nyszor el nem id�z�tt gondolatban ann�l a sok ezer embern�l, aki szerte a vil�gban �hezik... Most azonban, hogy tele volt a hasa, m�r nem zavarta �gy az a gondolat, hogy m�sok �heznek. Nem gondolt r�juk; szerelmes volt, �s azon a sok-sok emberen j�rt az esze, akik e percben szint�n szerelmesek. Szerelmes versek mot�vumai mozgol�dtak az agy�ban, pedig egy�ltal�n nem az volt a sz�nd�ka, hogy ilyesmin t�rje a fej�t. Eg�szen mag�val ragadta az alkot�s hangulata; k�t utc�val tov�bb is utazott, mint kellett volna, de esz�be sem jutott, hogy bosszankodj�k emiatt.

Amikor meg�rkezett Morse-�khoz, m�r sokan voltak a h�zban. San Rafaelb�l �tj�tt Ruthhoz l�togat�ba k�t unokatestv�re. Mrs. Morse sz�m�ra az � sz�rakoztat�suk is j� �r�gy volt arra, hogy megval�s�tsa terv�t, �s fiatalok t�rsas�g�val vegye k�r�l a l�ny�t. Ehhez k�l�nben m�r Martin k�nyszer� t�voll�te alatt hozz�fogott. Egyik t�rsas�g k�vette n�luk a m�sikat. F�k�pp arra �gyelt Mrs. Morse, hogy csupa olyan f�rfi j�rjon a h�zhoz, aki "valaki". Ruth k�t unokatestv�r�n, Dorothyn �s Florence-en k�v�l k�t egyetemi tan�rt tal�lt Martin a t�rsas�gban, a latin �s az angol irodalom tan�rait, egy fiatal katonatisztet, Ruth volt iskolat�rs�t, aki nemr�g t�rt haza a F�l�p-szigetekr�l, egy Melville nev� fiatalembert, Joseph Perkinsnek, a San Francisco Trust Company vez�rigazgat�j�nak a titk�r�t, no meg egy eleven bankp�nzt�rost is, Charles Hapgoodot. Harminc�t �v k�r�li fiatalember volt ez; a Stanford Egyetemen szerezte meg az oklevel�t, tagja volt a Nile Clubnak �s a Unity Clubnak, v�laszt�sok alkalm�b�l mint a K�zt�rsas�gi P�rt konzervat�v sz�noka szerepelt - egysz�val olyan fiatalember volt, akire minden tekintetben sz�p j�v� v�r. A t�rsas�g n�tagjai k�z�tt volt egy portr�fest�, egy hivat�sos muzsikus, s�t m�g egy t�rsadalomtudom�nyi doktor is. Ez ut�bbit v�rosszerte ismert�k San Francisco nyomornegyedeiben v�gzett szoci�lis munk�j�r�l. A n�k azonban nem sokat sz�m�tottak Mrs. Morse terveiben. Legfeljebb n�lk�l�zhetetlen eszk�z�knek tekintette �ket. Egy volt a fontos, hogy ak�rmilyen m�don a h�zhoz vonzzon egy csom� olyan fiatalembert, aki "valaki".

- Egyre vigy�zz csak: nem szabad t�zbe j�nn�d, ha besz�lsz - figyelmeztette Ruth Martint, amikor megkezd�d�tt a vessz�fut�s: be kellett mutatkoznia a t�rsas�gnak.

Eleinte merev volt egy kiss�. �rezte, hogy �gyetlen�l mozog - k�l�n�sen a k�t v�lla zavarta. Ak�rcsak akkor r�gen, most megint az volt az �rz�se: mindj�rt nekimegy a b�toroknak �s a d�szt�rgyaknak. A t�rsas�g is zavarba hozta. Ilyen fennk�lt l�nyekkel, s m�ghozz� ennyi fennk�lt l�nnyel egyszerre - sohasem volt m�g egy�tt. K�l�n�sen Hapgood izgatta. Egy igazi bankp�nzt�ros! Alig v�rta az alkalmat, hogy alaposan szem�gyre vegye. Mert hisz Martin �h�tata alatt ott �l�lkodott saj�t �gaskod� �nje: sz�ks�g�t �rezte, hogy �sszem�rje mag�t ezekkel az emberekkel. K�v�ncsi volt r�, tanultak-e ezek a k�nyvekb�l �s az �letb�l olyasmit, amit � nem tud.

Ruth s�r�n n�zegetett Martin fel�: vajon hogyan boldogul? Meglepet�ssel �s �r�mmel l�tta, milyen gyorsan �sszebar�tkozott Martin k�t unokatestv�r�vel. A fi� egy cs�ppet sem volt izgatott; amint le�lt, m�r a v�lla sem zavarta. Ruth �gy ismerte unokatestv�reit, mint �rtelmes �s szellemes, de fel�letes l�nyokat, s k�s�bb, amikor lefekv�s el�tt besz�lgettek r�la, nem is �rtette eg�szen, m�rt dics�rik annyira Martint. Pedig a fi�t szellemes t�rsalg�nak �s "j�pof�nak" ismert�k a maga k�reiben - t�ncmulats�gokon �s vas�rnapi kir�ndul�sokon mindig � volt a tr�facsin�l� -, �s ebben a k�rnyezetben sem esett nehez�re, hogy tr�f�lkozz�k �s kedvesen csipkel�dj�k a t�bbiekkel. Ma este m�g a sikere is ott �llt a h�ta m�g�tt, megveregette a v�ll�t, �s azt s�gta a f�l�be: J�l megy minden, egy percig se f�lj, nevess csak b�tran, nevettess meg m�sokat is - az a f�, hogy ne vesz�tsd el az �nbizalmadat!

K�s�bb azonban Ruth �gy vette �szre, m�gsem volt eg�szen indokolatlan az aggodalma. Egy f�lrees� sarokban Martin �sszeker�lt Caldwell professzorral. Igaz, hogy most m�r nem hadon�szott besz�d k�zben a kez�vel, Ruth kritikus pillant�s�t azonban nem ker�lte el, hogy tekintete fel-felvillan �s l�ngot vet, id�nk�nt nagyon is belemelegedik a vit�ba, �s ilyenkor gyorsan �s indulatosan besz�l, s nem t�r�dik vele, hogy a v�r minduntalan a fej�be sz�kik. Nem fegyelmezi mag�t el�gg�, nem viselkedik el�g m�lt�s�gteljesen... milyen m�s is az a fiatal irodalomprofesszor, akivel besz�lget!

Martint azonban nem �rdekelt�k a k�ls�s�gek. Hamar �szrevette, milyen fegyelmezetten gondolkozik ez az ember, �s csod�lattal figyelte, mennyire uralkodik az anyag�n. Caldwell professzornak fogalma sem volt r�la, hogyan v�lekedik Martin egy �tlagos irodalomtan�rr�l. A fi� mindj�rt szakmai k�rd�sekr�l pr�b�lt vele besz�lgetni. A professzor eleinte h�z�dozott, de azt�n m�giscsak k�t�lnek �llt. Martin nem �rtette, m�rt ne besz�lhetne az ember t�rsas�gban szakmai k�rd�sekr�l. Hetekkel ezel�tt mondta is egyszer Ruthnak:

- Ostobas�g, hogy nem illik szakmai k�rd�sekr�l besz�lgetni. Mi �rtelme van ennek? Az�rt megy az ember t�rsas�gba, hogy azt ny�jtsa m�soknak, ami a legjobb benne. �s mi a legjobb az emberben? Az, ami �rdekli - amib�l �l, amihez legjobban �rt, ami �jjel-nappal foglalkoztatja s m�g az �lm�ba is elk�s�ri. K�pzeld csak el, milyen volna az, ha Butler, csak hogy eleget tegyen az illend�s�gnek, Paul Verlaine-r�l, a n�met dr�m�r�l vagy D'Annunzio reg�nyeir�l kezdene el�ad�st tartani. Ugye, hogy senki sem tudn�, hov� legyen az unalomt�l? �n, ha m�r okvetlen�l meg kell hallgatnom, amit Butler mond, m�r csak amellett maradok: besz�ljen ink�bb a maga ter�let�r�l, a jogr�l. �benne ez m�g a legjobb... Az �let r�vid, �s �n a legjobbat szeretn�m kapni mindenkit�l, akivel �sszeker�l�k.

- No de vannak olyan t�m�k is, amelyek mindenkit egyar�nt �rdekelnek - makacskodott Ruth.

Martin nem hagyta mag�t.

- Ez �ppen a t�ved�sed. A t�rsadalomban minden egy�n �s minden csoport - helyesebben majd minden egy�n �s csoport - azokat majmolja, akik f�l�tte �llnak. �s kik �llnak legfel�l? A semmittev�k... a gazdag semmittev�k. Ezek rendszerint semmit sem tudnak az olyan emberek ismereteir�l, akiknek van valami dolguk a vil�gban. Untatn� �ket, ha m�gis v�gig kellene hallgatniuk, hogy m�sok ilyen t�m�kr�l besz�lgetnek; kital�lt�k h�t azt a szab�lyt, hogy minden ilyen dolog szakmai t�ma, amelyr�l tilos besz�lni. Ugyancsak �k szabj�k meg azt is: mi az, ami nem szakmai t�ma, s amir�l enn�lfogva szabad besz�lgetni. Ilyenek a sz�nh�zi bemutat�k, a leg�jabb reg�nyek, a k�rtya, a bili�rd, est�lyek, aut�k, l�verseny, pisztr�ng- meg tonhal�szat, vad�szat, vitorl�z�s �s �gy tov�bb. Figyeld csak meg: csupa olyan dologr�l van sz�, amelyhez �pp a semmittev�k �rtenek a legjobban. Mit jelent ez? Azt, hogy ezek a semmittev�k a saj�t szakmai besz�lget�s�ket teszik mindenki sz�m�ra k�telez�v�. A legmulats�gosabb a dologban, hogy mennyi okos ember belemegy abba, hogy a semmittev�k egyszer�en az orrukn�l fogva vezess�k �ket. Azokr�l, akik csak szeretn�nek okos embereknek l�tszani, nem is besz�lek... Nekem az kell mindenkiben, ami a legjobb benne - t�lem ugyan mondhatja ak�rki, hogy ez vagy az szakmai k�rd�s vagy k�z�ns�ges dolog vagy mit tudom �n, mi...

Ruth ezt m�r akkor sem �rtette. Azt gondolta, Martin csupa szesz�lyb�l t�madja meg az �ltal�nosan elfogadott szab�lyokat. Nos, Martin ez�ttal Caldwell professzort is megfert�zte saj�t komolys�g�val. Siker�lt r�vennie, hogy mondja ki azt, amit gondol. Amikor Ruth meg�llt mellett�k egy percre, hallotta, hogy Martin azt mondja:

- A kaliforniai egyetemen �n biztosan nem hirdet ilyen eretnek tanokat.

Caldwell professzor a v�ll�t vonogatta.

- H�t tudja, ott vannak a der�k ad�fizet�k meg a politikusok. A kinevez�s�nket Sacrament�t�l kapjuk, h�t mit csin�ljunk? Hajb�kolunk Sacramento el�tt, a fel�gyel� hat�s�g el�tt, a p�rtsajt� el�tt - persze mindk�t p�rt sajt�ja el�tt.

Martin azonban nem �rte be ennyivel.

- J�, ez vil�gos. No de �n? Hisz �n bizony�ra �gy �rzi ott mag�t, mint egy partra vetett hal.

- Azt hiszem, nem is sokan szeretnek engem az egyetem halastav�ban. Biztos, hogy nemegyszer �rzem magam �gy, mint a partra vetett hal. Sokszor gondolom, hogy ink�bb P�rizsban volna a helyem, nyomorg� �r�k k�zt egy remetebarlangban vagy �jszak�z� boh�mek k�zt, b�natosan nyakalva a sil�ny bordeaux-it - itt, San Francisc�ban dig�v�r�snek h�vj�k az olyan l�r�t - a Quartier Latin olcs� kocsm�iban tany�znak, s nagy hang� radik�lis elm�leteket vagdosnak egym�s fej�hez mindenr�l a vil�gon. Igaz�n, sokszor vil�gosan l�tom, hogy �n voltak�pp radik�lisnak sz�lettem. Van azonban egy csom� k�rd�s, amelyben nem l�tok tiszt�n. L�tom, milyen gyarl� ember vagyok, �s soha egyetlen k�rd�snek sem tudom minden t�nyez�j�t tiszt�n l�tni - hisz �rt engem: az emberis�g, az �let nagy k�rd�seire gondolok -, �s egyszeriben elvesztem minden b�tors�gomat.

Besz�lget�s k�zben Martin �szrevette, hogy A passz�tsz�l dala motoszk�l a fej�ben.

M�r majdnem hangosan d�nny�gte a sorokat. Valahogy a passz�tsz�lre eml�keztette ez az ember, a sz�ntelen kem�ny, hideg �szakkeleti passz�tsz�lre. Nem lehet kihozni a sodr�b�l, meg lehet b�zni benne, m�gis van benne valami nyugtalan�t�. Martinnak az volt az �rz�se, hogy sohasem mondja ki eg�szen, amit gondol, mint ahogy sokszor a passz�tsz�l sem adja ki a teljes erej�t, mindig van valami felhaszn�latlan er�tartal�ka. S mint rendesen, nyomban megmozdult a k�pzelete. Elm�j�ben �gy volt elrendezve minden �lm�nye �s gondolata, mint egy rakt�rban, ahol minden azonnal k�zn�l van - sz�p rendben, hogy mindent b�rmikor megtekinthessen. Ak�rmi t�rt�nt k�r�l�tte, Martin k�pzelete nyomban megszerkesztette - t�bbnyire k�pekben - az illet� dolog ellent�t�t �s hasonm�s�t is. Ez mer�ben automatikusan t�rt�nt: akarnia sem kellett, l�tom�sai m�gis mindig nyomon k�vett�k a jelen t�rt�n�seit. Mint ahogyan Ruth arca pillanatnyi f�lt�kenys�g�ben egy r�g elfeledett holdf�nyes �jszak�t �s egy hirtelen kerekedett sz�lvihart id�zett fel - most Caldwell professzor l�tt�ra az �szakkeleti passz�tszelet l�tta maga el�tt, amint feh�r tajt�kot ver fel a b�borsz�n tengeren. Minden percben �j eml�kek mer�ltek fel; hol a szemh�ja alatt vibr�ltak, hol meg mintha tudat�nak kifesz�tett v�szn�ra voln�nak vet�tve. S ezek az eml�kk�pek nem zavart�k, ink�bb megk�nny�tett�k a szeme el�tt lej�tsz�d� dolgok felismer�s�t �s rendszerez�s�t. N�ha r�g m�lt esem�nyeket �s �rz�seket hoztak fel a m�lyb�l e k�pek, m�skor a tegnapnak vagy a k�zelm�lt napoknak a dolgait, esem�nyeit, olvasm�nyait id�zt�k fel. S e megsz�ml�lhatatlan l�tom�s �jjel-nappal ott ny�zsg�tt az agy�ban.

�gy azt�n, m�g Caldwell professzornak, az okos, m�velt embernek k�nnyen foly� mondataira figyelt, Martin szeme el�tt elvonult eg�sz m�ltja. L�tta mag�t mint suhancot, merev karim�j� Stetson-kalapj�ban, sz�gletes v�ll�, dupla gombol�s� kab�tj�ban. H�nyavetien megy v�gig az utc�n, mindenkibe belek�t, �pp hogy le nem csukj�k. Martin nem sz�p�tette, nem enyh�tette a dolgot maga el�tt. �let�nek ebben a korszak�ban k�z�ns�ges vag�ny volt. A banda, amelynek � volt a vez�re, rengeteg bajt okozott a rend�rs�gnek, �s r�m�letben tartotta a tisztess�ges munk�scsal�dokat. Az�ta ugyancsak megv�ltoztak az eszm�nyei... Amint k�r�ln�zett itt a j�l nevelt, j�l �lt�z�tt emberek k�zt, �s telesz�vta t�dej�t Morse-�k szalonj�nak kultur�lt, finom leveg�j�vel, l�tta, hogy libben �t a szob�n kora fiatals�g�nak k�s�rtete, merev karim�j� kalapj�ban, egyenesre szabott v�ll�val, h�nyavetin �s k�teked�n. Most, hogy egy val�s�gos egyetemi professzor mellett �lt �s vele besz�lgetett, ennek az utcasarki vag�nynak a k�pe mer�lt fel Martin eml�kezet�ben.

Mert h�t v�g�l is soha �s sehol sem tal�lta meg �lland� hely�t a vil�gban. Minden�tt otthon volt, mindig �s minden�tt szerett�k, mert munk�ban �s j�t�kban egyar�nt meg�llta a hely�t, s volt benne el�g er� �s akarat, hogy kiharcolja a jogait �s tiszteletet �bresszen �nmaga ir�nt. Gy�keret azonban sehol sem eresztett. M�sok meg voltak el�gedve vele, � azonban sohasem volt el�gedett �nmag�val. Valami nyugtalans�g minden�tt tova�zte, h�v� sz�t hallott valahonnan messzir�l, s m�r nem volt marad�sa - keresve, kutatva �gy v�ndorolt eg�sz �let�ben, m�g r� nem bukkant a k�nyvekre, a m�v�szetre, a szerelemre. S �me, most itt van, ebben a k�rnyezetben. Azok k�z�l, akikkel kalandos �lete sor�n �sszehozta a sors, egyed�l � vitte annyira, hogy megjelenhetik Morse�k h�z�ban.

M�g ezek a gondolatok �s k�pek kergett�k egym�st az agy�ban, Martin er�sen figyelt Caldwell professzor minden szav�ra. Meg�rt�en, kritikusan hallgatta, s az sem ker�lte el a figyelm�t, milyen �sszef�gg� tud�sa van ennek az embernek. Saj�t tud�s�ban viszont percr�l percre �jabb hi�nyokat �s h�zagokat fedezett fel a besz�lget�s sor�n; egyes t�m�kr�l sejtelme sem volt. M�gis: most l�tta csak, milyen �ttekint�sre tett szert Spencer j�volt�b�l a tudom�ny eg�sz ter�lete felett. A h�zagokat pedig majd csak kit�lti - ez igaz�n csak id� k�rd�se. Akkor azt�n majd megl�tj�k - gondolta -, �s majd csod�lkozhatnak! Eleinte �h�tattal figyelt a professzor szavaira; olyan �rz�se volt, mintha egy nagy ember l�b�n�l �lne. Egy id� m�lva azonban kezdett valami gy�nges�get felfedezni Caldwell �t�leteiben. Valami nehezen megfoghat� gy�nges�get, de tudom�st kellett r�la m�gis vennie, mert sz�ntelen�l �rezte a jelenl�t�t. S mihelyt r�j�tt a m�sik ember gy�nges�g�re, m�r egyenrang� is lett vele.

Amikor Ruth megint mell�j�k ker�lt, Martin �pp belefogott valamibe.

- Mindj�rt megmondom, hol van �nn�l a hiba, illetve mi az, ami gy�ng�ti az �rvel�s�t - mondotta. - �rezni �nn�l az �lettan ismeret�nek a hi�ny�t. Az �n elm�let�ben az �lettannak egy�ltal�n nincs szerepe. Hisz �rti: az �lettanra fel�p�l� igazi filoz�fi�ra gondolok, amely a laborat�riumb�l, a k�s�rleti eszk�z�kb�l indul ki, �s a szervetlen anyagokt�l a legmer�szebb eszt�tikai �s szociol�giai meg�llap�t�sokig mindent mag�ba foglal.

Ruthnak m�g a l�legzete is el�llt. Az egyetemen k�t szemeszteren �t hallgatta Caldwell professzort, de �gy tekintett f�l r�, mint minden tud�s eleven t�rh�z�ra.

- Nem eg�szen �rtem, mit akar ezzel mondani - mondta az bizonytalan hangon.

Martin �gy l�tta, hogy nagyon is j�l �rti �t a professzor.

- H�t akkor megpr�b�lom megmagyar�zni - mondotta. - �gy eml�kszem, valami olyasmit olvastam egyszer Egyiptom t�rt�net�ben, hogy az egyiptomi m�v�szetet csak �gy �rtheti az ember, ha el�bb alaposan tanulm�nyozta a f�ldbirtokk�rd�st.

- �gy van - b�lintott a professzor.

- M�rmost azt hiszem - folytatta Martin -, hogy a f�ldbirtokk�rd�st viszont csak akkor �rthetj�k meg (�s ha m�r itt tartunk, �gy vagyunk minden m�s k�rd�ssel is), ha ismerj�k az �let anyag�t �s szervezet�t. Hogyan �rthetj�k meg p�ld�ul egy orsz�g t�rv�nyeit �s int�zm�nyeit, vall�sait �s szok�sait, ha nem ismerj�k azoknak a l�nyeknek a term�szet�t, akik mindezeket l�trehozt�k - s�t tov�bbmegyek: ha nem ismerj�k mag�t az anyagot, amelyb�l ezek a l�nyek kialakultak? �s h�t az irodalom nem �pp�gy emberi alkot�s-e, mint az egyiptomi �p�t�szet �s szobr�szat? Van egy�ltal�n olyasmi az �ltalunk ismert vil�gon, ami ne volna al�vetve a fejl�d�s t�rv�ny�nek? Tudom, tudom, az egyes m�v�szetek t�rt�net�t m�r r�szletesen meg�rt�k, de azt hiszem, nagyon is g�piesen. �pp az maradt ki bel�le, ami emberi. A szersz�moknak, a h�rf�nak, a zen�nek, az �neknek, a t�ncnak a t�rt�net�t gy�ny�r�en meg�rt�k. De ismerj�k-e vajon mag�nak az embernek a fejl�d�st�rt�net�t, azoknak az alapvet�, l�nyeges alkot�elemeknek a fejl�d�s�t, amelyek m�r akkor is megvoltak az emberben, amikor m�g nem volt szersz�ma �s nem d�dolta el az els� dal�t? Ez az, amire �n nincs figyelemmel, �s amit �n �lettannak nevezek. �lettannak a sz� legt�gabb �rtelm�ben...

- Tudom, kapkodok. De hiszen csak mag�t az alapgondolatot pr�b�ltam valahogy �rthet�v� tenni. Mindez az im�nt jutott az eszembe, mialatt �nt hallgattam. Nem k�sz�ltem r�, hogy kifejtsem. �n maga eml�tette az el�bb, hogy az embert gyarl�s�ga megakad�lyozza abban, hogy minden t�nyez�t figyelembe vegyen. S �n - legal�bbis �gy l�tom - teljesen figyelmen k�v�l hagyja az �lettani t�nyez�t, teh�t �pp az anyagot, amelyb�l minden m�v�szet sz�ved�ke l�trej�tt, amely vezet�kfonala �s vet�l�ksz�la minden emberi cselekv�snek �s alkot�snak.

Ruth �szinte �mulat�ra Martint szents�gt�r�se miatt nem s�jtotta agyon ott helyben a vill�m. A professzor felelet�b�l �s eg�sz magatart�s�b�l azt l�tta, hogy igen eln�z� �s k�m�letes Martin fiatals�ga ir�nt. Caldwell professzor teljes percig hallgatott, �s az �ral�nc�val j�tszadozott.

- Tudja - mondta v�g�l -, �n nem el�sz�r hallom ezt a kritik�t. Egy igen nagy embert�l, a fejl�d�stan egyik nagy tud�s�t�l, Joseph le Conte-t�l hallottam el�sz�r. � azonban meghalt, �s �n m�r azt hittem, hogy t�bb� nem lepleznek le. �s tess�k, most j�n maga, �s ler�ntja r�lam a leplet. No de besz�lj�nk komolyan - ez �szinte vallom�s is -, magam is azt hiszem, hogy az �n �ll�spontj�ban van valami - tal�n nagyon is sok igazs�g. T�ls�gosan ragaszkodom a tudom�ny klasszikus m�dszereihez, �s nem k�vetem el�gg� a term�szettudom�nyos b�lcselet fejl�d�s�t. Nem hozhatok fel a v�delmemre m�st, mint a neveltet�semet, amely �tj�ban �ll a fejl�d�semnek, no meg a term�szetemben rejl� lustas�got, amely miatt h�z�dozom a velej�r� sok munk�t�l. Tal�n el sem hiszi, hogy �n m�g soha �letemben nem voltam fizikai vagy k�miai laborat�riumban? Pedig �gy van. Le Conte-nak igaza volt - �s �nnek is igaza van, Mr. Eden, bizonyos m�rt�kben. Hogy milyen m�rt�kben, azt nem tudn�m megmondani.

Ruth valami �r�ggyel f�lrevonta Martint, �s amikor senki sem hallotta, odas�gta:

- Nem lett volna szabad Caldwell professzort eg�szen lefoglalnod. Lehet, hogy m�sok is szeretn�nek vele besz�lni.

- Sajn�lom - mondta Martin b�nb�n�an. - Tudod, siker�lt felkavarnom, �s az olyan �rdekes volt, hogy nem is gondoltam m�sra. A legvil�gosabb fej� ember, a legkit�n�bb koponya, akivel �letemben eddig besz�ltem. Pedig mondok neked valamit: volt id�, amikor azt gondoltam, hogy az egyetemen �s a t�rsadalom m�s magas polcain csupa ilyen kit�n� intelligens ember van.

- Ez kiv�teles ember - felelte a l�ny.

- Magam is azt hiszem. �s most mondd meg, kivel besz�ljek? Ugyan k�rlek, mutass be annak a pof�nak, a p�nzt�rosnak.

Martin vagy egy negyed�r�ig besz�lgetett Hapgooddal. Ruth nem is k�v�nhatta volna, hogy szerelmese jobban viselkedj�k. Egyetlenegyszer sem szikr�zott a szeme, egyszer sem pirult ki az arca. Ruthot eg�szen meglepte, milyen nyugodtan �s elfogulatlanul besz�lget. A bankp�nzt�rosnak szakmai becs�lete azonban sz�z sz�zal�kkal esett Martin szem�ben. Az est eg�sz h�tralev� r�sz�ben arra gondolt, hogy a "bankp�nzt�ros" �s az "�res fecseg�": szinonim kifejez�sek. Megismerkedett a katonatiszttel is, aki j�indulat�, egyszer�, eg�szs�ges ember volt, �s nem t�rekedett az �letben magasabbra, mint ahov� sz�let�se �s j� szerencs�je �ll�totta. K�s�bb megtudta, hogy az ifj� k�t �vet hallgatott az egyetemen, �s Martin akkor azon t�n�d�tt el, hol tartja vajon a tudom�ny�t? Ez a fiatalember mindenesetre jobban tetszett Martinnak, mint a k�zhelyeket fecseg� bankp�nzt�ros.

- �n voltak�pp nem is a k�zhelyeket kifog�solom - mondta k�s�bb Ruthnak -, ink�bb az a nagy hang�, fens�bbs�ges hat�rozotts�g ideges�t, ahogyan kimondj�k �s hosszadalmasan kifejezik. Fogadok, hogy mialatt az a p�nzt�ros k�z�lte velem, hogy az Egyes�lt Munk�sp�rt beolvadt a Demokrata P�rtba, �n el tudn�m mondani a reform�ci� t�rt�net�t. �szrevetted m�r, hogy �gy guszt�lja a szavait, mint egy hivat�sos p�kerj�t�kos a k�rty�it? Egyszer majd megmutatom neked, hogy l�sd, hogy csin�lja.

- Pedig k�r, hogy nem tetszik neked - felelte a l�ny. - Tudod, hogy ez Mr. Butler egyik kedvence? Mr. Butler szerint nagyon megb�zhat�, tisztess�ges ember. P�ternek, a Szikl�nak nevezi, �s azt mondja, erre a szikl�ra nyugodtan fel lehet �p�teni ak�rmilyen bankot.

- Keveset l�ttam, m�g kevesebbet hallottam t�le, de ezekb�l �t�lve bizony�ra �gy van. Persze, a bankokr�l nincs olyan nagy v�lem�nyem, mint eddig. Rem�lem, nem veszed rossz n�ven, �desem, hogy ilyen �szint�n besz�lek?

- Nem, nem, nagyon �rdekes, amit mondasz.

- No persze... - j�tt bele egyre jobban Martin -, hiszen �n amolyan barb�r vagyok, aki m�g �ppen csak ismerkedik a civiliz�ci�val. Az ilyenf�l�k els� benyom�sai mindig �rdekesek a civiliz�lt emberek sz�m�ra.

- Mi a v�lem�nyed az unokatestv�reimr�l? - k�rdezte Ruth.

- Jobban tetszettek nekem, mint a t�bbi n�. J�kedv�ek, nem hordj�k fenn az orrukat.

- Ez azt jelenti, hogy a t�bbi n� is tetszett?

A fi� a fej�t cs�v�lta.

- Az a szoci�lis n�szem�ly, az csak amolyan k�rnyezettanulm�nyos papag�j. Fogadom, hogy ha kir�p�ten� az ember a csillagok k�z�, mint Tom Linstont, egyetlen eredeti gondolata sem lenne. De az a portr�fest�n�, az m�r bosszant�an unalmas. Csoda j�l �sszeillen�nek a p�nzt�rossal! No �s azt�n az a m�v�szn�! Mi k�z�m hozz�, milyen f�rg�k az ujjai vagy milyen t�k�letes a technik�ja vagy milyen csod�latos a kifejez�ereje? Az az egy t�ny, hogy a zen�r�l fogalma sincs.

- Nagyon sz�pen j�tszik - vette v�delm�be Ruth.

- Igen. K�ls�s�gekben k�ts�gtelen�l �gyes, a muzsika szellem�r�l azonban halv�ny sejtelme sincs. Megk�rdeztem t�le, mit jelent neki a zene - hisz tudod, engem mindig ez �rdekel a legjobban -, �s mit gondolsz? Nem tudta megmondani! Csupa olyat mondott, hogy im�dja a zen�t, meg hogy ez a legcsod�latosabb m�v�szet, �s hogy m�g az �let�n�l is jobban szereti.

- Mindenkit a szakm�j�r�l besz�ltett�l - vetette Ruth a fi� szem�re.

- Ezt nem is tagadom. K�pzeld csak, mit szenvedtem volna, ha m�sr�l besz�lnek, amikor m�g a szakm�jukban is �gy j�rtam vel�k! Tudod, �n mindig azt hittem, hogy itt f�nn, ahol a kult�ra minden el�ny�t �lvezik az emberek...

Martin meg�llt egy pillanatra. N�zte: merev karim�j� kalapj�ban �s sz�les v�ll� kab�tj�ban, hogy l�p be �nmaga ifjonti �rnya az ajt�n, s hogy vonul v�gig peckesen a szob�n.

- Sz�val, �n azt hittem, hogy itt f�nn csupa t�nd�kl�, ragyog� ember van. H�t mondhatom, hogy ha nem tudok is r�luk valami sokat, a legt�bbet nagyon egy�gy�nek tal�lom, s a t�bbiek kilencven sz�zal�ka meg rettent�en unalmas. Persze, Caldwell professzor, az m�s. Az talpig f�rfi, minden porcik�j�ban, agya sz�rke�llom�ny�nak minden sejtj�ben.

Ruthnak felragyogott az arca.

- Besz�lj csak r�la - noszogatta Martint. - Ne arr�l, ami nagyszer� �s kiv�l� benne... azt magam is tudom. Ink�bb arr�l besz�lj, ami nem tetszik neked benne. Nagyon k�v�ncsi vagyok r�.

- Att�l tartok, be akarsz ugratni - vonakodott egy percig Martin. Azt�n tr�f�san hozz�tette: - Mondd el�bb te! Vagy te csupa sz�pet �s j�t l�tsz csak benne?

- �n k�t szemeszteren �t hallgattam, �s m�r k�t �ve ismerem, az�rt vagyok r� k�v�ncsi, hogy neked milyen az els� benyom�sod r�la.

- M�r hogy azt akarod mondani: milyen kedvez�tlen a benyom�som? H�t tess�k! Azt hiszem, mindaz a j�, amit te gondolsz r�la, val�ban er�nye... �n legal�bbis m�g sohasem l�ttam ilyen remek intellektu�lis emberp�ld�nyt. Csak, tudod, valami titkos b�ntudat van benne.

- Ne �rts f�lre... nem valami sz�gyenletes vagy k�z�ns�ges dologra gondolok - szak�totta f�lbe mag�t. - Csak azt akarom ezzel mondani, hogy olyan ez az ember, mint aki a dolgok m�ly�re hatolt, de megijedt att�l, amit l�tott, s most minden�ron szeretn� elhitetni �nmag�val, hogy nem l�tott semmit. V�rj, tal�n m�gsem fejeztem ki magam el�g vil�gosan. Megpr�b�lom majd m�sk�pp megmagyar�zni. Olyan ember ez, aki megtal�lta a titkos szent�lyhez vezet� �sv�nyt, de elhagyta. Tal�n fel is t�nt m�r a szeme el�tt a szent�ly, �s most minden�ron arr�l akarja meggy�zni �nmag�t, hogy amit l�tott, csak a lombok k�zt �tsz�r�d� f�ny j�t�ka volt. Vagy �gy is mondhatn�m: olyan ember, aki nagy dolgokat vihetett volna v�ghez, de csak legyintett r� �s elmulasztotta, s ezt most a sz�ve m�ly�n nem tudja megbocs�tani mag�nak. Titokban len�zi cselekv�s�nek el�rhet� jutalm�t - de m�g nagyobb titokban m�gis s�v�rog az ut�n, amit el�rhetett volna - s a tett �r�me ut�n is.

- �n nem ilyennek l�tom - mondta Ruth. - Val�sz�n�leg ez�rt nem �rtem eg�szen, hogy mit akarsz mondani.

- Hisz nem is t�bb az eg�sz, mint valami bizonytalan �rz�s - pr�b�lta Martin enyh�teni a dolgot. - �s persze, nincs r� semmi bizony�t�kom. Egyszer� �rz�sr�l van csak sz� - k�nnyen lehet, hogy t�vedek. Te biztosan jobban ismered, mint �n.

Martin z�rzavaros, vegyes �rz�sekkel t�vozott Ruth�k est�ly�r�l. Csalatkozott c�lkit�z�s�ben, csal�dott azokban az emberekben, akik k�z� f�l akart emelkedni. Sikere viszont �nbizalommal t�lt�tte el. K�nnyebb f�lker�lnie k�z�j�k, mint ahogy gondolta. � maga t�bb, mint amit el akar �rni, �s - ezt holmi �lszem�remmel nem is titkolta �nmaga el�tt - t�bb, mint azok az emberek, akiknek a t�rsas�g�ba t�rekedett - az egy Caldwell professzor kiv�tel�vel. T�bbet tud n�luk az �letr�l is meg a k�nyvekr�l is - nem is �rtette, micsoda zugokba �s hasad�kokba rejthett�k ezek a sok �vi tanul�s eredm�ny�t. Arra nem gondolt, hogy � maga szokatlanul �les elm�j�, gyors felfog�s�. Azt sem tudta, hogy a m�lys�geket felkutat� s a dolgok l�nyeg�ig hatol� embereket nem a Morse-�k t�rsas�g�nak a szalonjaiban kell keresnie. Nem tudta m�g, hogy az ilyen ember, mint a mag�nyos sas, t�rstalanul has�tja az �g az�rj�t, �s magasan sz�rnyal a f�ld s a fel�let�n ny�zsg� csorda �lete f�l�tt.

A siker elvesztette Martin lak�sc�m�t, k�ld�ncei nem kopogtattak t�bb� a fi� ajtaj�n. Huszon�t napon �t egyfolyt�ban dolgozott egy harmincezer szavas, hossz� tanulm�nyon, amelynek A nap sz�gyene c�met adta. M�g vas�rnap �s �nnepnap sem pihent. Ny�lt t�mad�st int�zett ebben a tanulm�nyban a Maeterlinck-iskola miszticizmusa ellen. T�mad�s�t a term�szettudom�ny er�dj�b�l ind�totta a csod�k vil�g�ban �l� �lmodoz�k ellen, de maga is sokat �tvett t�l�k abb�l a titokzatoss�gb�l �s sz�ps�gb�l, amely m�g �sszef�rt a tudom�nyosan meg�llap�tott t�nyekkel. A t�mad�st kev�ssel ut�bb k�t r�vid tanulm�nyban folytatta: Akik csod�kr�l �lmodoznak �s Az �n zsin�rm�rt�ke volt a cikkek c�me. S azt�n szorgalmasan fizetgette a kisebb-nagyobb tanulm�nyok �tik�lts�g�t egyik magazint�l a m�sikig.

A huszon�t nap alatt, amelyet A nap sz�gyene meg�r�s�val t�lt�tt, hat doll�r �tven centet kapott "fav�g�munk�k�rt". Egyik tr�f�j��rt �tven centet fizettek, egy m�sik�rt, amelyet egy el�kel� vicclap vett meg, egy doll�rt. Megvett�k k�t tr�f�s versik�j�t is, egyenk�nt k�t, illetve h�rom doll�r�rt. �s az eg�sznek annyi eredm�nye volt, hogy amikor minden hitel�t kimer�tette m�r a keresked�kn�l (pedig a f�szeresn�l �t doll�rra emelkedett a hitele), ker�kp�rja �s �lt�nye megint a z�logba v�ndorolt. Az �r�g�pesek is �jabb er�lyes s�rget�seket k�ld�zgettek, hogy fizessen, �s figyelmeztett�k, hogy meg�llapod�suk �rtelm�ben a b�r el�re fizetend�.

Ezen a n�h�ny kisebb kereseten felbuzdulva, Martin visszat�rt megint a fav�g�munk�hoz. H�tha m�giscsak meg tud ebb�l �lni... Asztal�n halomba gy�lt az a h�sz t�rcanovella, amelyet a lapt�rca�gyn�ks�g annak idej�n visszautas�tott. Most figyelmesen elolvasta �ket, hogy l�ssa: hogyan nem szabad �js�gt�rc�t �rni, �s k�zben kidolgozta mag�ban a t�k�letes t�rca szab�lyait. A k�vetkez� szab�lyokat �llap�totta meg: az �js�gt�rca ne legyen tragikus t�rgy�, ne v�gz�dj�k rosszul, a st�lusa ne legyen m�v�szi, ne tartalmazzon se m�ly gondolatokat, se igaz�n finom �rz�seket. Persze az�rt b�velkedj�k �rzelmekben - s�t, legyen benne sok olyan emelkedett, tiszta �rz�s, amilyen�rt kora ifj�s�g�ban maga is annyira lelkesedett a karzaton - olyasfajta �rz�sek, mint Isten�rt, haz��rt �s a c�r�rt, meg hogy Szeg�ny vagyok, de becs�letes.

Amikor Martin m�r l�tta, mire kell �gyelnie, alapul vette A hercegn�-t, �s megpr�b�lt maga is a fenti recept szerint kotyvasztani. A recept h�rom r�szb�l �llt: 1. a szerelmesek el vannak szak�tva egym�st�l; 2. valami ism�t �sszehozza �ket; 3. megkondulnak az esk�v�i harangok. A harmadik r�sz mennyis�ge �lland�, az els� �s m�sodik r�sz m�reteit azonban tetsz�s szerint lehet adagolni. A k�t szerelmest elszak�thatja egym�st�l: f�lre�rt�s, sorscsap�s, f�lt�keny vet�lyt�rs, haragos sz�l�, ravasz gy�m, sz�m�t� rokon �s �gy tov�bb, �s �gy tov�bb. �sszehozhatja �ket: a f�rfinak valamilyen b�tor cselekedete, a n� hasonl� cselekedete, valamelyik szerelmes �rzelmeinek megv�ltoz�sa, a ravasz gy�m, sz�m�t� rokon vagy f�lt�keny vet�lyt�rs kicsikart vallom�sa, az ellenf�l �nk�ntes vallom�sa, valamely titok hirtelen felfed�se, a f�rfi sz�vhez sz�l� esedez�se vagy nagylelk� �nfel�ldoz�sa �s �gy tov�bb, a v�gtelens�gig. Nagyon hat�sos, ha a n� kezdem�nyezi, hogy �jra egyes�ljenek. Martin lassacsk�n sok, hat�rozottan pik�ns �s hat�sos fog�sra j�tt r�. De egy dologban nem ismerhet tr�f�t: abban, hogy a t�rca v�g�n felt�tlen�l megkonduljanak az esk�v�i harangok. Ha az �g a f�lddel �sszeszakad, az esk�v�i harangoknak mindenk�ppen z�gniuk kell. A t�rca a recept szerint legal�bb ezerk�tsz�z sz�b�l �s legfeljebb ezer�tsz�z sz�b�l �lljon.

Martin m�g nem jutott messzire a t�rca m�faj�ban, de m�ris volt vagy f�l tucat olyan k�sz mint�ja, amelyet k�zben alapul vehetett. Ezek a mint�k olyanok voltak, mint azok a ravasz t�bl�zatok, amelyeket a matematikusok haszn�lnak. Elindulhat rajtuk az ember fel�lr�l, alulr�l, jobbr�l �s balr�l, minden�nnen rengeteg vonal �s sz�moszlop vezet a m�sik ir�nyba, s b�rmelyikb�l kiindulva, minden gondolkod�s n�lk�l ezer meg ezer kifog�stalanul pontos �s megb�zhat� eredm�nyt kaphatunk. Mint�i seg�ts�g�vel Martin is vagy egy tucat t�rca v�zlat�t tudta elk�sz�teni egy f�l �ra leforg�sa alatt. Ezeket a v�zlatokat azt�n f�lretette, �s ut�bb tetsz�se szerint kit�lt�tte. Azt tapasztalta, hogy ha az eg�sz napot komoly munk�val t�lti, este lefekv�s el�tt egy �ra alatt ki tud t�lteni m�g egy-egy ilyen t�rcakeretet. K�s�bb egyszer el�rulta Ruthnak, hogy ezt szinte �lm�ban is megteszi. Az igazi munka a keret elk�sz�t�se, a t�bbi csak g�pies feladat.

Receptj�nek helyess�ge fel�l semmi k�ts�ge sem volt. Kit�n�en ismerte m�r a szerkeszt�k �szj�r�s�t, �s biztosra vehette, hogy m�r az els� k�t t�rca elk�ld�se ut�n nyomban �rkeznek a csekkek. Val�ban: tizenk�t nap m�lva megj�tt k�t n�gydoll�ros csekk.

K�zben azonban a magazinok k�r�l �jabb megd�bbent� tapasztalatokat szerzett Martin. A Transcontinental k�z�lte A harangz�g�s-t, csekk azonban nem j�tt. Martinnak sz�ks�ge volt a p�nzre, �s megs�rgette a csekket. Kit�r� v�laszt kapott: k�rt�k, hogy k�ldj�n be m�s �r�sokat is. Martin azonban m�r k�t napja �hezett, �pp ekkor kellett �jra elz�logos�tania a ker�kp�rj�t. Hetenk�nt k�tszer rendszeres s�rget�st k�ld�tt h�t a Transcontinental-hoz, �s k�rte az �t doll�rj�t. V�laszt azonban csak h�be-h�ba kapott a leveleire. Azt persze nem tudta, hogy a Transcontinental negyedrang� vagy tizedrang� lap, amely m�r �vek �ta csak nagy �ggyel-bajjal bukd�csol tov�bb, semmi tekint�lye, meglev� bizonytalan p�ld�nysz�m�t is csak piszkos kis zsarol�sokkal �s hazafias tr�kk�kkel tudja fenntartani, s ami hirdet�s van benne, az j�form�n mind csak k�ny�radom�ny. Nem tudta azt sem, hogy a szerkeszt� �s a kiad�hivatali igazgat� kiz�r�lag a Transcontinental-b�l �l, �s csak �gy siker�l kisajtolniuk a lapb�l a meg�lhet�s�ket, hogy egyik helyis�gb�l a m�sikba k�lt�znek, �s sehol sem fizetik ki a lakb�rt, de - hacsak tehetik - a t�bbi sz�ml�ikat sem fizetik ki. Azt sem tal�lhatta ki Martin, hogy a kiad�hivatali igazgat� �pp az � �t doll�rj�b�l festette ki a h�z�t Alamed�ban. � maga �llt neki a fest�snek h�tk�znap d�lut�nonk�nt, mert a szakszervezet �ltal meg�llap�tott munkab�rt nem tudta megfizetni, az a fick� pedig - nem szervezett munk�s -, akit el�bb felfogadott, szerencs�tlen�l j�rt, kics�szott al�la a l�tra, �s kulcscsontt�r�ssel k�rh�zba vitt�k.

Nem kapta meg Martin azt a t�z doll�rt sem, amely a chicag�i lapt�l j�rt neki A kincskeres�k-�rt. Csak a k�zponti olvas�terem katal�gus�b�l �llap�totta meg azt is, hogy k�z�lt�k a cikket. A szerkeszt�b�l azonban egy sz� nem sok, annyit sem siker�lt kih�znia. Leveleire egyszer�en nem v�laszoltak. Pedig m�r aj�nlott leveleket �rt, mert biztos akart lenni abban, hogy megkapj�k. K�z�ns�ges rabl�s az eg�sz - gondolta v�g�l is -, szem�rmetlen lop�s. Nincs mit ennie, s ezek az emberek apr�nk�nt ellopj�k t�le az �ruj�t, aminek az elad�s�b�l meg kellene keresnie a mindennapi kenyer�t.

A Youth and Age c�m� hetilap, amikor Martin huszonegyezer szavas, folytat�sos elbesz�l�s�nek m�r a k�tharmad r�sz�t k�z�lte, egyik napr�l a m�sikra megsz�nt. Vele egy�tt megsz�nt Martinnak az a rem�nye is, hogy egy�ltal�n megkapja az �rte j�r� tizenhat doll�rt.

Mindennek tetej�be A faz�k c�m� elbesz�l�se, amelyet egyik legjobb munk�j�nak tekintett, szint�n elveszett Martin sz�m�ra. Nemr�giben m�rgesen sz�mba vette azokat a magazinokat, amelyekkel m�g nem volt dolga, �s elkesered�s�ben bek�ldte a novell�t a The Billow-nak, egy San Francisc�-i t�rsas�gi hetilapnak. Arra gondolt, hogy a lap nincs messze, Oaklandb�l csak az �bl�n kell �tkelnie, �s �gy k�nnyebben tudja kis�rgetni a d�nt�st. Azt nem tudta, hov� legyen az �r�mt�l, amikor k�t h�ttel k�s�bb az �js�g�rusn�l felfedezte, hogy a lap leg�jabban megjelent sz�ma d�szhelyen, illusztr�ci�kkal ell�tva k�zli az elbesz�l�s�t. Hazamenet hevesebben vert a sz�ve, amikor arra gondolt, milyen sok p�nzt fog kapni ez�rt az elbesz�l�s�rt, egyik legjobb m�v��rt. Annak k�l�n �r�lt, hogy olyan gyorsan fogadt�k el �s k�z�lt�k a novell�t. A legmeglep�bb azonban az volt, hogy a szerkeszt� nem is �rtes�tette arr�l, hogy elfogadta az elbesz�l�s�t. V�rt egy h�tig, k�t h�tig - nem �rtette a dolgot. Azt�n m�g n�h�ny napig v�rt, �s egyre jobban elkeseredett. V�g�l levelet �rt a The Billow szerkeszt�j�nek. A kiad�hivatal eln�z�se folyt�n tal�n megfeledkeztek a szer�ny k�vetel�sr�l - �rta.

- M�g ha nem is kapok �rte t�bbet, mint �t doll�rt - gondolta Martin -, akkor is vehetek rajta annyi babot �s bors�t, hogy am�g az tart, legal�bb f�l tucat hasonl� j� elbesz�l�st �rhatok. - Martin enyh�n sz�lva csod�lkozott, amikor elolvasta a szerkeszt� fagyos v�lasz�t.

K�sz�nj�k kit�n� �r�s�t - �gy sz�lt a lev�l. - Nagyon tetszett mindenkinek a szerkeszt�s�gben. L�thatja, hogy nyomban k�zz� is tett�k, m�ghozz� els� helyen. Rem�lj�k, tetszettek az illusztr�ci�k.

A lev�l v�g�n ut�irat volt, amely szerint a The Billow �ltal�ban nem ad ugyan tiszteletp�ld�nyt, Martin c�m�re azonban tisztelete jel��l �r�mmel k�ldi meg egy �vig a lapot.

E tapasztalaton okulva, Martin minden k�zirat�nak els� oldal�ra r�g�pelte: Szok�sos tiszteletd�juk ellen�ben.

- Egyszer majd - �gy vigasztalta mag�t - az �n szok�sos tiszteletd�jam ellen�ben fogom csak bek�ldeni a k�ziratokat.

Martin ez id� t�jt azt az �j tulajdons�got fedezte fel mag�ban, hogy szenved�lyesen t�rekszik a t�k�letess�gre. Ennek hat�sa alatt Az utcai vereked�s-t, Az �let bor�-t, az �r�m-et, a Dalok a tengerr�l-t �s m�s r�gebbi munk�it is eg�szen �jra�rta vagy tov�bbcsiszolta. A napi tizenkilenc �rai kem�ny munk�t ugyanolyan j�l b�rta, mint r�gebben. Sokat �rt �s sokat olvasott; megfesz�tett munk�ja k�zben m�g arr�l is megfeledkezett, mennyire hi�nyzik a doh�nyz�s. Azt a cifra dobozba csomagolt elvon� gy�gyhat�s� szert azonban, amelyet Rutht�l kapott, eldugta a szekreter legnehezebben hozz�f�rhet� fi�kj�ba. K�l�n�sen olyankor �rezte er�sen annak a gaznak a hi�ny�t, amikor az �hs�g k�nozta. S hi�ba gy�rte le ak�rh�nyszor a v�gy�t, mindig egyform�n s�v�rgott a doh�ny ut�n. Ebben a lemond�sban l�tta �lete legnagyobb gy�zelm�t. Ruth szerint Martin helyesen cselekedett, de enn�l t�bbet nem l�tott a dologban. Zsebp�nz�b�l megvette �s elhozta neki a doh�nyz�s elleni szert, �s n�h�ny nap m�lva m�r meg is feledkezett az eg�szr�l.

A g�piesen termelt, gy�l�lt �s megvetett t�rcanovell�k sikert arattak. Martin az �rt�k kapott p�nzb�l mindent kiv�ltott a z�logb�l, nagyobbr�szt kifizette tartoz�s�t, �s �j k�ls�ket v�s�rolt a biciklij�re. A t�rc�k mentett�k meg az �henhal�st�l, ezek tett�k lehet�v�, hogy megv�rja azt az id�t, amikor majd magasabb rend� munk�val foglalkozhatik. A j�v�be vetett bizalm�t azonban m�g mindig az a negyven doll�r t�pl�lta, amelyet a White Mouse-t�l kapott. Ez volt minden rem�nye. B�zott benne, hogy az igazi els�rend� magazinok legal�bb ugyanennyi tiszteletd�jat fizetnek egy ismeretlen szerz�nek, ha ugyan nem magasabbat. De hogy jusson be ezekhez az els�rend� magazinokhoz? Legjobb elbesz�l�sei, tanulm�nyai, versei k�rbekilincselnek n�luk, pedig a legv�ltozatosabb c�mlapok alatt csupa �ress�gt�l kong�, unalmas, pr�zai, m�v�szietlen vacak jelenik meg h�napr�l h�napra a lapokban.

- Ha csak egyetlenegyszer lesz�llna magas tr�nus�r�l valamelyik szerkeszt� - gondolta nemegyszer Martin -, �s csak egyetlenegy biztat� sort int�zne hozz�m! Lehet, hogy szokatlan nekik, amit �rok, lehet, hogy k�l�nb�z� �vatoss�gi szempontok miatt nem alkalmas arra, hogy k�z�lj�k - de h�t csak kell lennie benne itt-ott egy-egy szikr�nak, amely felkelti tetsz�s�ket!

Ilyen pillanatokban rendesen el�vette valamelyik k�zirat�t, p�ld�ul a Kaland-ot. �jra meg �jra elolvasta, �s sehogy sem tudta meg�rteni a szerkeszt�k m�lys�ges hallgat�s�t.

Amikor bek�sz�nt�tt az �des kaliforniai tavasz, v�get �rt Martinn�l a b�s�g korszaka. Teltek a hetek, s a fi� egyre nyugtalanabb lett, mert a lapt�rca-�gyn�ks�g szokatlan hallgat�sba burkol�zott. Egy nap azt�n a posta visszahozta t�z, g�piesen gy�rtott, hib�tlan t�rcanovell�j�t, r�vid lev�l k�s�ret�ben, amelyben az �gyn�ks�g k�z�lte, hogy t�l van halmozva anyaggal, s n�h�ny h�napig nem v�s�rol k�ziratokat. Pedig Martin e t�z t�rca siker�ben b�zva, m�r rendk�v�li k�lts�gekbe is verte mag�t. Az �gyn�ks�g a legut�bbi id�ben mindent megvett, amit Martin bek�ld�tt, �s �t doll�rt fizetett egy-egy t�rc��rt. Martin �gy tekintette h�t ezt a t�z t�rc�t, mintha m�r meg is vett�k volna, �s ennek megfelel�en �gy rendezte be az �let�t, mint akinek �tven doll�rja van a bankban. Most azt�n egyszerre megint az �ns�g korszaka k�vetkezett: r�gebbi pr�b�lkoz�sait eladta olyan foly�iratoknak, amelyek nem fizetnek, k�s�bbi m�veit pedig bek�ldte olyan magazinoknak, amelyek nem veszik meg �ket. S�r�bben j�rt megint Oaklandbe, a z�logoshoz. Az a p�r tr�fa �s humoros str�fa, amelyet a New York-i hetilapok megvettek, �pp hogy az �lete puszta fenntart�s�t biztos�totta. Ez id� t�jt t�bb nagy havi �s negyed�vi foly�iratn�l is tapogat�zott, de azok azt fel�lt�k, hogy csak kiv�telesen k�z�lnek cikket megrendel�s n�lk�l, a cikkek meg�r�s�ra pedig �ltal�ban oly ismert szakembereket k�rnek fel, akik tekint�lyek a maguk ter�let�n.

Martin �let�nek ez volt egyik legnehezebb nyara. Lektorok �s szerkeszt�k a szabads�gukat t�lt�tt�k, olyan foly�iratok, amelyek rendes k�r�lm�nyek k�zt h�rom h�ten bel�l visszak�ldt�k a k�ziratait, most h�rom h�napig, s�t m�g ann�l is tov�bb magukn�l tartott�k �ket. Martin legfeljebb azzal vigasztalhatta mag�t, hogy az uborkaszezon miatt kisebb a postak�lts�ge. Csak a kis kal�zfoly�iratok voltak teljes �zemben. Martin ezekn�l helyezte most el r�gebbi pr�b�lkoz�sait: A gy�ngyhal�szok-at, A tenger�szp�ly�-t, A tekn�sb�kafog�s-t �s Az �szakkeleti passz�tszelek-et. Soha egy fitying honor�riumot sem kapott azonban �rt�k. Azaz m�gsem: f�l �vig tart� levelez�s ut�n egyezs�get k�t�tt, amelynek �rtelm�ben A tekn�sb�kafog�s-�rt k�ldtek neki egy �nm�k�d� borotvak�sz�l�ket, az Acropolis pedig azt �g�rte, hogy Az �szakkeleti passz�tszelek-�rt fizet k�szp�nzben �t doll�rt, �s �t �vig megk�ldi a lapot Martin c�m�re. Az egyezs�g m�sodik r�sz�t meg is tartotta a lap...

Egy Stevensonr�l sz�l� szonettj��rt k�t doll�rt siker�lt kicsikarnia Martinnak egy bostoni szerkeszt�b�l, aki Mathew Arnold �zl�s�vel, de teljesen �res zsebbel szerkesztette a magazinj�t. A t�nd�r �s a gy�ngyszem - k�tsz�z soros, �gyes szatirikus vers, amelyet azon meleg�ben, ahogy az agy�b�l kipattant, bek�ld�tt egy vas�tv�llalat �rdekelts�g�hez tartoz� San Francisc�-i magazinnak - megnyerte a szerkeszt� tetsz�s�t. A szerkeszt� levelet �rt Martinnak, �s felaj�nlotta, hogy vas�ti szabadjegyet k�ld honor�rium fej�ben. Martin mindj�rt v�laszolt, �s megk�rdezte: �truh�zhat�-e a jegy? Minthogy �t nem ruh�zhat�, szem�lyre sz�l� jegyr�l volt sz�, �s �gy nem lehetett p�nzre �tv�ltani, Martin visszak�rte a vers�t. A szerkeszt� erre sajn�lkoz�s�nak kifejez�s�vel visszak�ldte a k�ziratot. Martin nyomban elk�ldte egy m�sik San Francisc�-i lapnak, a The Hornet-nek. Ez a nagyk�p� havi foly�irat n�hai alap�t�j�nak, egy ragyog� �js�g�r�nak a j�volt�b�l valamikor az els�rend� lapok k�zt t�nd�k�lt, de m�r j�val Martin sz�let�se el�tt halv�nyodni kezdett a f�nye. A szerkeszt� tizen�t doll�rt helyezett kil�t�sba a k�ltem�ny�rt, megjelen�se ut�n azonban mintha megfeledkezett volna az �g�ret�r�l. Minthogy a lapn�l �gyet sem vetettek a leveleire, Martin most m�r d�h�sen k�vetelte a p�nz�t, �s ez�ttal kapott is v�laszt. A levelet az �j szerkeszt� �rta, aki fagyos hangon kik�rte mag�nak, hogy �t tegy�k felel�ss� el�dj�nek a hib�i�rt, �s hozz�tette, hogy egy�bk�nt sincs nagy v�lem�nye a versr�l.

A leggyal�zatosabban egy chicag�i magazin, a The Globe j�rt el Martinnal szemben. A Dalok a tengerr�l-t Martin nem akarta k�zz�tenni, az �hs�g azonban v�g�l m�gis r�k�nyszer�tette. M�r vagy egy tucat magazin elutas�totta a verseket, a The Globe szerkeszt�s�g�ben azonban v�gre otthonra leltek. A gy�jtem�ny harminc versb�l �llt, s a lap egy doll�rt aj�nlott fel versenk�nt. A k�vetkez� sz�mban meg is jelent n�gy vers, �s Martin k�sedelem n�lk�l megkapta a n�gydoll�ros csekket. Amikor azonban felnyitotta a lapot, megd�bbenve n�zte a sz�rny� m�sz�rl�st. Volt �gy, hogy kiforgatt�k �rtelm�b�l a vers c�m�t - a Finis c�met p�ld�ul Afinis-re v�ltoztatt�k, A sziklacs�cs dala helyett A korallszikla dala c�met �rt�k. Egy esetben teljesen m�s, oda nem ill� c�m alatt k�z�lt�k a verset: Med�zaf�nyek c�m helyett a szerkeszt� Az ellenkez� �sv�ny c�met adta a versnek. Az a m�sz�rl�s azonban, amelyet a versek sz�veg�ben vittek v�gbe, egyenesen elk�peszt� volt. Martin felh�rd�lt, m�g olvasta, t�pte a haj�t, homloka ver�t�kezett. Eg�sz mondatokat, sorokat, str�f�kat kihagytak, felcser�ltek vagy �gy megv�ltoztattak, hogy a v�g�n semmi �rtelme sem volt a versnek. A kihagyott sorok �s str�f�k hely�re be�rtak olyanokat, amelyeket nem is Martin �rt. El sem tudta k�pzelni, hogy egy szerkeszt� �p �sszel ilyen puszt�t�st vihet v�gbe! Azt tartotta m�g legval�sz�n�bbnek, hogy a szerkeszt�s�gi szolga vagy valamelyik g�p�r�n� hamis�totta meg a verseket. Nyomban levelet �rt a szerkeszt�nek. K�rte, hogy sz�ntesse be a versek k�zl�s�t, �s k�ldje vissza �ket. �jra meg �jra �rt - k�rt, k�ny�rg�tt, fenyeget�z�tt -, leveleir�l azonban tudom�st sem vettek. A m�sz�rl�s h�napr�l h�napra tov�bb folyt eg�szen a harmincadik versig, �s Martin minden h�napban pontosan megkapta az �j sz�mban megjelent versek�rt j�r� csekket.

E sok kellemetlens�g ellen�re tov�bbra is a White Mouse negyvendoll�ros csekkj�nek eml�ke tartotta fenn az �nbizalm�t. Pedig a sz�ks�g arra k�nyszer�tette, hogy egyre t�bb fav�g�munk�t v�gezzen. �gy l�tta, f�k�pp a gazdalapokn�l �s az iparos�js�gokn�l lehet valamicsk�t keresni, m�g ha a felekezeti hetilapokba �r, csak felkopik az �lla. S �me, a legm�lyebb ap�ly idej�n, amikor �pp z�logba kellett vinnie megint a s�t�t ruh�j�t, telital�latot �rt el - legal�bbis azt hitte - egy irodalmi p�ly�zaton. A K�zt�rsas�gi P�rt ker�leti bizotts�ga h�rom p�lyad�jat t�z�tt ki, s � mind a h�rmat megp�ly�zta. Keser�en kacagott mag�ban, amikor arra gondolt: mi mindenre viszi r� a sz�ks�g. A p�ly�zatra bek�ld�tt vers�vel megnyerte a t�zdoll�ros els� d�jat, v�laszt�si indul�j�val �tdoll�ros m�sodik d�jat nyert, a K�zt�rsas�gi P�rt alapelveir�l �rt tanulm�ny�val pedig megnyerte a huszon�t doll�ros els� d�jat. Ez �gy egy�tt eg�szen sz�p summ�nak l�tszott - de csak addig, am�g meg nem pr�b�lta felvenni. A ker�leti bizotts�gn�l azonban valami nem volt rendben, s b�r egy gazdag bank�r �s az Egyes�lt �llamok egy szen�tora is tagja volt a bizotts�gnak, a p�nzhez sehogy sem tudott hozz�jutni. Ez az �gy m�g el sem int�z�d�tt, Martin m�ris bebizony�totta, hogy a Demokrata P�rt alapelveit ugyanolyan kit�n�en ismeri. Ilyen t�rgy� dolgozat�val ugyanis szint�n els� d�jat nyert egy hasonl� jelleg� p�ly�zaton. De itt ezenfel�l m�g a p�nzt is megkapta: huszon�t kem�ny doll�rt. Az el�bbi p�ly�zaton nyert negyven doll�rt azonban sohasem siker�lt megkapnia.

Martinnak mindenf�le �r�gyet kellett kieszelnie, hogy l�thassa n�ha Ruthot. Gyalog t�l sok�ig tartott a hossz� �t �szak-Oaklandb�l a l�ny lak�s�ig �s vissza. Z�logba vitte h�t s�t�t �lt�ny�t, hogy kiv�lthassa a ker�kp�rj�t. A ker�kp�roz�s j� testgyakorlat, sok munkaid�t is szabad�tott fel, �s emellett lehet�v� tette, hogy tal�lkozz�k id�nk�nt Ruthtal. Ha ker�kp�ron j�rt, felvehette t�rdnadr�gj�t �s r�gi szvetter�t, �s �gy is elmehetett a l�nnyal egy-egy d�lut�ni biciklikir�ndul�sra. Odahaza m�r �gysem lehetett sokat egy�tt a l�nnyal, mert Mrs. Morse makacsul folytatta a hadj�ratot l�nya sz�rakoztat�s��rt. Martin hal�losan unta m�r azokat a fennk�lt l�nyeket, akikkel Morse-�kn�l tal�lkozott - pedig nemr�giben m�g milyen nagy �h�tattal n�zett f�l r�juk! M�rt fennk�ltek ezek egy�ltal�n?! Sok gondja-baja, csal�d�sa, megfesz�tett munk�ja idegess� �s ingerl�kenny� tette; mindig d�hbe gurult, ha ilyen alakokkal kellett besz�lgetnie. Nem mintha alaptalanul �ntelt lett volna - nem. De az effajta emberek korl�tolt szellemi k�pess�geit azoknak a nagy gondolkod�knak a szellem�hez m�rte, akiknek a k�nyveit olvasta. Ruth�kn�l nem fordultak meg ilyen nagy szellemek, Caldwell professzor kiv�tel volt, vele azonban csak egy alkalommal tal�lkozott n�luk. A t�bbi mind �resfej�, jelent�ktelen, fel�letes, merev gondolkod�s�, tudatlan ember. F�k�pp a tudatlans�gukon csod�lkozott Martin. Hogy lehet ez? Hov� tett�k ezek az emberek, amit az iskol�ban tanultak? Azokhoz a k�nyvekhez, amelyeket Martin olvasott, �k is hozz�f�rhettek. Hogy lehet az, hogy semmi hasznukat sem vett�k?

Pedig vannak a vil�gon nagy szellemek, logikus, m�ly gondolkod�k - ebben nem k�telkedett Martin. Bizony�t�kul szolg�lnak a k�nyvek - azok a k�nyvek, amelyek �t mag�t is a Morse-f�le sz�nvonal f�l� emelt�k. Vannak teh�t a vil�gon magasabb szellemis�g� emberek is, mint azok, akikkel Morse-�k k�r�ben tal�lkozhatik. Martin olvasott n�h�ny angol t�rsadalmi reg�nyt, �s ezekben is szerepeltek olyan emberek, akik politik�r�l �s filoz�fi�r�l besz�lgettek. M�sutt meg arr�l olvasott, hogy nagyv�rosokban, m�g az Egyes�lt �llamokban is, vannak szalonok, ahol a m�v�szet �s a szellem kiv�l�s�gai gy�lnek �ssze. Azel�tt, bolond fejjel, azt k�pzelte, hogy ha valaki sz�let�s�n�l fogva a munk�soszt�ly f�l�tt �ll, �s j� gyerekszob�ja volt, mindj�rt kiv�l� szellem is, �s kit�rul minden sz�ps�g el�tt. A kultur�lts�g eddig egy�tt j�rt a szem�ben a tiszta gall�rral, s olyan nagyot t�vedett, hogy azt k�pzelte: a f�iskolai v�gzetts�g egy�rtelm� a tud�ssal.

Nos, viszi � m�g t�bbre is, feljebb is jut majd m�g, egyre feljebb! �s mag�val viszi Ruthot is! Martin tiszta sz�v�b�l szerette a l�nyt, �s b�zott benne, hogy Ruth mindig �s minden�tt t�nd�k�lni fog. Eddig csak azt l�tta, hogy �t mag�t akad�lyozza az emelked�sben r�gi k�rnyezete - most azonban r�j�tt, hogy Ruthnak is meg kell k�zdenie ezzel a neh�zs�ggel. Nem fejl�dhetett � sem szabadon. A k�nyvek az apja k�nyvespolc�n, a k�pek a falakon s a zene, amelyet a zongora�r�kon tanult: mind csak �res csillog�s. Az igazi irodalom, az igazi fest�szet, az igazi zene ir�nt Morse-�k �s a hozz�juk hasonl�k vakok �s s�ketek... Sokkal nagyobb baj azonban, milyen m�lys�gesen, rem�nytelen�l t�vol �llanak az �lett�l. M�g ha hajlamosak is az �letnek valamif�le unit�rius szeml�let�re, �s a konzervat�v sz�les l�t�k�r�s�g �larc�t viselik, k�t ember�lt�vel elmaradtak a term�szettudom�nyos b�lcselet fejl�d�se m�g�tt, �s val�s�ggal k�z�pkori m�don gondolkoznak. A l�t �s a vil�gegyetem alapelemeire vonatkoz� felfog�sukban Martin metafizikus szeml�letet l�tott, amely ma sem m�s, mint a barlangi �slak�nak �s el�deinek kor�ban volt. Ez a szeml�let k�sztette m�r a pleisztoc�n kor els� majomember�t is arra, hogy f�ljen a s�t�ts�gt�l - ez ind�totta arra az els� nyughatatlan h�ber nom�dot, hogy �d�m oldalbord�j�b�l sz�rmaztassa �v�t - ez vezette arra Descartes-ot, hogy a saj�t par�nyi �nj�nek kivet�t�s�vel �p�tse fel a mindens�g idealisztikus rendszer�t - s ez vitte r� a h�rhedt angol papot is, hogy metsz� szat�r�ban g�nyolja ki a fejl�d�stant �s ezzel kort�rsain�l tapsot arasson, pedig a t�rt�nelem lapjain csak a nev�hez tapad� sz�gyen tartja fenn az eml�k�t.

�gy t�n�d�tt Martin, s m�g hossz� ideig a fej�ben motoszk�ltak ezek a gondolatok. Azt�n r�j�tt, hogy a Morse-�khoz bej�ratos �gyv�dek, katonatisztek, �zletemberek, bankp�nzt�rosok �s a r�gebbi ismerets�gi k�r�b�l val� munk�soszt�lybeli emberek k�zt mind�ssze annyi a k�l�nbs�g, hogy m�s �teleket esznek, m�s ruh�t hordanak, m�s k�rnyezetben �lnek. K�ts�gtelen, hogy sem az egyikben, sem a m�sikban nincs meg az a t�bblet, amelyet saj�t mag�ban �s a k�nyvekben felfedezett. Morse-�k k�rnyezet�ben megismerte a legjobbat, ami ebb�l a t�rsadalmi r�tegb�l l�trej�het. Nos, � ett�l a legkev�sb� sincs elragadtatva. Ak�rmilyen szeg�ny is, ak�rhogy verg�dik is az uzsor�sok karmaiban, m�gis t�bbnek �rzi mag�t, mint akikkel Morse-�kn�l tal�lkozik. S ha egyetlen tisztess�ges ruh�ja nincs �pp z�logban, �gy j�r-kel k�zt�k, mint az �let kir�lya, �s igazs�gtalan sorsa miatt ugyanazt a s�rt�d�tts�get �rzi, mint egy fejedelem, ha arra k�rhoztatj�k, hogy birk�t legeltessen.

- �n gy�l�li a szocialist�kat �s f�l t�l�k - mondta egyszer Mr. Morse-nak vacsora k�zben. - De vajon mi�rt? Hiszen nem is ismeri �ket, �s nem ismeri az elm�leteiket sem.

A besz�lget�st Mrs. Morse terelte ebbe az ir�nyba. Tudta, hogy csak Mr. Hapgoodot kell dics�rni, ha ki akarja hozni sodr�b�l a fi�t. A p�nzt�ros v�r�s poszt� volt Martin szem�ben; ahogy ez a k�zhelyeket fecseg� fick� sz�ba ker�lt, nyomban kij�tt a b�ket�r�sb�l.

- Hogyne - mondotta. - Charlie Hapgood pontosan az, akire azt mondj�k, hogy sz�prem�ny� fiatalember. K�l�nben m�r hallottam is ezt valakit�l. Igaza is volt az illet�nek. Ebb�l a fiatalemberb�l, ha addig �l is, korm�nyz� lesz, �s ki tudja, tal�n m�g az Egyes�lt �llamok szen�tora is.

- Mi�rt gondolja? - firtatta tov�bb Mrs. Morse.

- Hallottam egy v�laszt�si besz�d�t. Ostoba �s elcs�pelt, de egyszersmind olyan �gyes volt a besz�d, hogy a p�rt vezet�i biztosan nagyon megb�zhat� embert l�tnak Hapgoodban. Mindig pontosan ugyanazokat a k�zhelyeket mondja, mint az �tlagos v�laszt�, �gyhogy... no de hiszen �n is tudja, hogy mindenkinek tetszik, ha a saj�t gondolat�t t�lalj�k f�l neki, sz�pen felcicom�zva.

- Kezdem azt hinni, hogy f�lt�keny vagy Mr. Hapgoodra - elegyedett Ruth cseng� hangja a besz�lget�sbe.

- Isten �rizz! - Martin r�m�lt tiltakoz�sa m�g jobban felkeltette Mrs. Morse harci kedv�t.

- Csak nem akarja ezzel azt mondani, hogy Mr. Hapgood ostoba ember? - k�rdezte j�ghideg hangon.

- Semmivel sem ostob�bb, mint ak�rmelyik �tlagos republik�nus - v�gott vissza Martin. - Vagy ha jobban tetszik, mint ak�rmelyik �tlagos demokrata. Ezek az emberek vagy ostob�k, vagy ravaszok... de ravasz nagyon kev�s van k�zt�k. Csak a milliomosok tudj�k, hogy m�rt republik�nusok... no meg, akik tudatosan az � kiszolg�l�ik. Ezek tudj�k, melyik oldalon van a hely�k... �s azt is tudj�k, hogy m�rt.

- �n magam is republik�nus vagyok - vetette oda k�nnyed hangon Mr. Morse. - Volna sz�ves megmondani, hogy engem melyik csoportba sorol?

- �nt? �n csatl�s, csak nem tudatosan az.

- Csatl�s?

- Persze hogy az. �n a munk�ltat� sz�vets�geknek dolgozik; nincs sem munk�sok �gyeiben, sem b�ntet�jogban gyakorlata. Nem zsebmetsz�kt�l h�zza a j�vedelm�t, nem is olyanfajta emberekt�l, akik verik a feles�g�ket. �nnek a t�rsadalom urai adj�k a meg�lhet�s�t... s akikt�l a kenyeremet kapom, annak a szolg�lat�ban �llok. Ez�rt csatl�s �n. Vil�gos teh�t, mi az �n �rdeke: azoknak a t�k�scsoportoknak az �rdekeit kell t�mogatnia, amelyeket szolg�l.

Mr. Morse alig l�that�an elv�r�s�d�tt.

- Meg kell vallanom, uram - mondotta -, �n �gy besz�l, mint egy mindenre elsz�nt szocialista.

Ekkor, a besz�lget�snek ezen a pontj�n, jegyezte meg Martin:

- �n gy�l�li a szocialist�kat �s f�l t�l�k. De vajon mi�rt? Hiszen nem is ismeri �ket, �s nem ismeri az elm�leteiket sem.

- Az �n elm�letei k�ts�gen k�v�l szocialista elm�leteknek t�nnek - felelte Mr. Morse.

Ruth nyugtalanul pillantott hol az egyikre, hol a m�sikra. Mrs. Morse viszont ragyogott az �r�mt�l: itt van v�gre az alkalom, hogy felpiszk�lja Martin ellen az ur�t.

- Att�l m�g nem vagyok szocialista, ha azt mondom, hogy a republik�nusok ostob�k, s hogy szabads�g, egyenl�s�g, testv�ris�g: megannyi sz�tpukkant l�gg�mb - mosolygott Martin. - Att�l sem vagyok szocialista, ha nem �rtek egyet Jeffersonnal �s azokkal a tudatlan franci�kkal, akikt�l az ismereteit mer�tette. Higgye el nekem, Mr. Morse, �n sokkal k�zelebb �ll a szocializmushoz, mint �n, aki esk�dt ellens�ge vagyok a szocializmusnak.

Mr. Morse nem tudta, mit feleljen.

- Azt hiszem, g�nyol�dni m�lt�ztatik - mondotta.

- Eszem �g�ban sincs! Nagyon is komolyan besz�lek. �n m�g hisz az egyenl�s�gben, de k�zben a munk�ltat�i �rdekk�pviseleteknek dolgozik, pedig azoknak egy�bre sincs gondjuk, mint hogy s�rba tegy�k az egyenl�s�get. S �n mond engem szocialist�nak az�rt, mert �n tagadom, hogy van egyenl�s�g, �s kereken kimondom, hogy �n mib�l �l. A republik�nusok ellens�gei az egyenl�s�gnek, b�r t�bbnyire az egyenl�s�g jelszav�val ajkukon harcolnak az egyenl�s�g ellen. �k azok, akik az egyenl�s�g nev�ben z�zz�k sz�t az egyenl�s�gnek m�g �l� maradv�nyait. Ez�rt mondtam, hogy ostob�k. Ami pedig engem illet, �n individualista vagyok. Nekem az a v�lem�nyem, hogy a versenyben a leggyorsabb, a harcban a leger�sebb fog gy�zni. Ezt az �lettanb�l tanultam meg - legal�bbis rem�lem, hogy megtanultam. Sz�val �n individualista vagyok - az individualizmus pedig a szocializmus �r�k ellens�ge.

Mr. Morse nem hagyta abba a t�mad�st.

- De az�rt elj�r szocialista gy�l�sekre.

- El... mint egy k�m az ellens�g t�bor�ba. Honnan tudn� az ember k�l�nben, mit forral az ellens�g? Egy�bk�nt �rdekelnek is a gy�l�seik. Ezek az emberek j�l �rtenek a harchoz, �s ak�r igazuk van, ak�r nem, megl�tszik, hogy sokat olvastak. Ak�rmelyik�k t�bbet tud a szociol�gi�b�l �s az �sszes t�bbi "ol�gi�k"-b�l, mint egy �tlagos iparm�gn�s. Voltam - persze hogy voltam egy-k�t gy�l�s�k�n... Ett�l azonban ugyanolyan kev�ss� vagyok szocialista, mint ahogy republik�nus sem vagyok att�l, hogy meghallgattam Charlie Hapgood sz�noklat�t.

- Nem tehetek r�la - mondta bizonytalanul Mr. Morse -, nekem m�gis az a v�lem�nyem, hogy �n ezekkel rokonszenvezik.

"Hogy a fene egye meg! - gondolta Martin. - Ennek az embernek halv�ny sejtelme sincs r�la, mir�l besz�ltem. Egy �rva kukkot sem �rtett az eg�szb�l! Hol tartja ez az ember a tudom�ny�t?!"

Fejl�d�se sor�n �gy ker�lt szembe Martin a gazdas�gi erk�lccsel, illetve az oszt�lyerk�lccsel, amely egykett�re f�lelmetes sz�rnyetegg� v�lt sz�m�ra. Az � erk�lcsi elvei az egy�ni erk�lcs�n alapultak. Minden nagyk�p� k�zhelyn�l b�nt�bb volt sz�m�ra k�rnyezet�nek erk�lcsi felfog�sa, amelyben furcsa m�don keveredtek gazdas�gi, metafizikai, �rzelmi szempontok �s a m�sok ut�nz�s�nak a v�gya.

Ennek a saj�ts�gos, zagyva kever�knek jellemz� p�ld�j�val tal�lkozott Martin saj�t legsz�kebb k�rnyezet�ben. Testv�re, Mariann, egy ideje egy�tt j�rt egy n�met sz�rmaz�s�, szorgalmas, fiatal szerel�vel. A fi�, miut�n j�l kitanulta a szakm�j�t, �n�ll� ker�kp�rjav�t� m�helyt nyitott, megszerezte egy olcs�bb ker�kp�rm�rka k�pviselet�t, �s el�g j�l keresett. Mariann nemr�g megl�togatta Martint alb�rleti szob�csk�j�ban, �s bejelentette az eljegyz�s�t. K�zben tr�f�b�l megn�zte Martin tenyer�t �s j�solt bel�le. Legk�zelebb mag�val vitte Martinhoz Hermann von Schmidtet is. Martin a vend�gnek kij�r� udvariass�ggal fogadta leend� s�gor�t, az egyszer� paraszti �szj�r�s� fiatalembernek azonban nem nagyon volt �ny�re Martin csiszolt, foly�kony besz�dmodora. M�g ink�bb feszengett, amikor Martin felolvasta Mariann legut�bbi l�togat�s�r�l sz�l� stanz�it. Amolyan odavetett szellemes kis alkalmi k�ltem�ny volt ez; Martin A teny�rj�sn� c�met adta neki. Amikor befejezte a felolvas�s�t, r�n�zett testv�r�re, �s csod�lkoz�ssal l�tta az arc�n, hogy cs�ppet sem tartja mulats�gosnak a verset, s�t ellenkez�leg, nyugtalanul n�z a jegyes�re. Martin k�vette testv�re tekintet�t, �s m�lys�ges s�rt�d�tts�get �s meg�tk�z�st l�tott a der�k fick� szab�lytalan arcvon�sain. Senki sem sz�lt egy sz�t sem. A fiatal p�r hamarosan elb�cs�zott, s Martin meg is feledkezett az eg�szr�l - pedig az els� percben csod�lkozott, milyen k�l�n�s, hogy egy n�, m�g ha munk�soszt�lybeli is, nem tartja h�zelg�nek �s nem �r�l, ha verset �rnak r�la.

N�h�ny nappal k�s�bb azt�n Mariann �jra megl�togatta egy este, ez�ttal ism�t egyed�l. Nem teket�ri�zott sokat, hanem mindj�rt r�t�rt a t�rgyra. Elkeseredetten vetette Martin szem�re: hogyan tehetett ilyesmit?!

- No de Mariann - felelte meg�tk�zve Martin -, �gy besz�lsz, mintha sz�gyelln�d a csal�dodat... legal�bbis a fiv�redet.

- Sz�gyellem is! - t�rt ki a l�ny.

Martin l�tta a l�ny k�nnyes tekintet�n, hogy m�lyen meg van b�ntva. Ak�rhogy van is h�t, �szinte a f�jdalma.

- De h�t mondd, Mariann, hogy lehet Hermann f�lt�keny arra, ha �n verset �rok a testv�remr�l?

- Nem is f�lt�keny - szipogta a l�ny. - Aszondja, illetlen a vers, erk... erk�lcstelen.

Martin �mulat�ban hosszan, halkan f�ttyentett egyet. Azt�n el�szedte A teny�rj�sn� m�solat�t, �s �jra elolvasta a verset.

- �n nem tal�lok benne semmi ilyet - mondta v�g�l, �s odany�jtotta a k�ziratot a n�v�r�nek. - Olvasd el te magad. Mutasd meg, mit tartasz benne erk�lcstelennek... azt hiszem, ezt a kifejez�st haszn�ltad az el�bb?

- � mondja, �s biztos tudja, hogy m�r mondja - felelte a l�ny, �s ut�lattal tolta el mag�t�l a k�ziratot. - Meg aszonta, sz�t kell t�pni az eg�sz verset. Aszondja, � nem vesz feles�g�l olyan n�t, akir�l ilyesmiket �rnak, hogy azt�n az eg�sz vil�g olvashassa. Ez nagy sz�gyen, aszondja, meg hogy � nem k�r az ilyesmib�l.

- No de figyelj csak, Mariann. Butas�gokat besz�lsz �sszevissza - kezdte magyar�zni Martin, de azt�n m�st gondolt.

Maga el�tt l�tta a k�ts�gbeesett l�nyt, �s arra gondolt, milyen rem�nytelen k�s�rlet volna, hogy meggy�zze ak�r �t, ak�r a v�leg�ny�t. �gy d�nt�tt, hogy nem b�nja, ak�rmilyen ostobas�g is, ink�bb beadja a derek�t.

- K�rlek - jelentette ki.

Azzal apr� darabokra szaggatta a k�ziratot �s bedobta a pap�rkos�rba. Tudta, hogy a k�zirat g�p�r�sos eredetije egy New York-i magazin szerkeszt�s�g�ben van, �s ez megnyugtatta. Mariann �s a v�leg�nye �gysem fogj�k megtudni sohasem... Azt�n meg sem � maga, sem Mariann�k, sem a vil�g nem vesz�t vele semmit, ha ez az �rtalmatlan, kedves kis vers napvil�got l�t egyszer valahol.

Mariann kiny�jtotta kez�t a pap�rkos�r fel�, de azt�n visszah�zta, �s el�bb enged�lyt k�rt:

- Szabad?

Martin beleegyez�en b�lintott. T�n�dve n�zte, milyen gondosan keresg�li �ssze �s v�gja zsebre Mariann a k�zirat sz�tszak�tott darabk�it - k�zzelfoghat� bizonys�gul, hogy sikerrel j�rt el megb�zat�s�ban. Lizzie Connolly jutott esz�be n�v�r�r�l, csak �pp a n�v�r�ben nincs meg annak a m�sik munk�sl�nynak - �let�ben k�tszer tal�lkozott vele - t�zes, gazdagon felt�r� �letereje. S m�gis, milyen egyforma ez a k�t l�ny, milyen egyform�n �lt�zk�dik �s viselkedik... Mosolygott mag�ban k�pzelet�nek egy szesz�lyes villan�s�n: arra gondolt, mi lenne, ha egyszer megjelenn�k valamelyik�k Mrs. Morse szalonj�ban? Azt�n elm�lt a j�kedve, s m�r csak nagy-nagy mag�nyoss�got �rzett. Itt ez a testv�re... s azt�n ott a Morse-�k szalonja... mindegyik egy-egy m�rf�ldk� a megtett �ton. S � mindkett�t elhagyta m�r. Meghatottan tekintett a k�nyveire. Nincs m�s bar�tja rajtuk k�v�l...

- Hell�! Mit mondt�l? - k�rdezte felriadva.

Mariann megism�telte a k�rd�s�t.

- Hogy mi�rt nem megyek dolgozni? - Martin felnevetett, de a nevet�se nem volt valami j�kedv�. - Ezt is az a te Hermannod mondta, ugye?

Mariann nemet intett a fej�vel.

- Ne hazudj! - sz�lt r� a fiv�re, mire Mariann b�lintott: �gy van, ahogy a fiv�re mondja...

- H�t akkor, mondd meg a te kedves Hermannodnak, hogy t�r�dj�k csak a maga dolg�val. Ahhoz m�g csak van valami k�ze, ha verset �rok arr�l a l�nyr�l, akivel egy�tt j�r, de m�sba azt�n ne �sse bele az orr�t! Meg�rtetted?!

- Sz�val azt hiszed, nem lesz bel�lem �r�, mi? - folytatta azt�n. - Az a v�lem�nyed, hogy csak amolyan semmirekell� vagyok? Elz�ll�ttem, a csal�d sz�gyene vagyok?

- �n azt hiszem, jobb lenne, ha �ll�sba menn�l - mondta hat�rozottan a l�ny. Martin l�tta, hogy a sz�v�b�l besz�l. - Hermann aszondja...

- Hagyd m�r a fen�be azt a Hermannt! - f�rmedt r� Martin minden harag n�lk�l. - Azt mondja meg ink�bb, mikor akar elvenni? Azt�n azt is pr�b�ld kiszedni a te kedves Hermannodb�l, kegyeskedik-e majd megengedni, hogy n�szaj�nd�kot fogadj el t�lem?

Amikor a l�ny elment, Martin m�g j� darabig elt�n�d�tt az eseten. K�zben keser�en nevetett azon, hogy a testv�re meg a v�leg�nye, �s mind-mind az � oszt�ly�hoz meg a Ruth oszt�ly�hoz tartoz� emberek, milyen korl�tolt szempontok szerint int�zik a maguk korl�tolt kis �let�t - hogy b�jnak �ssze a hozz�juk hasonl� teremtm�nyekkel, hogyan igaz�tj�k �let�ket m�sok v�lem�ny�hez, hogyan mondanak le az egy�nis�g�kr�l �s a maguk egy�ni �let�r�l, csak hogy k�vess�k azokat a gyermekes szempontokat, amelyeknek a rabszolg�i lettek. Sorra maga el� id�zte �ket: Bernard Higginbotham karonfogva vonult el el�tte Mr. Butlerrel, Hermann von Schmidt �ssze�lelkezett Charlie Hapgooddal... Martin egyenk�nt �s p�ros�val megalkotta r�luk a v�lem�ny�t, azt�n kegyesen elbocs�totta �ket. Mindannyiukat azzal a szellemi �s erk�lcsi m�rt�kkel m�rte, amelyet a k�nyvekben tal�lt. �mde hasztalan k�rdezte: hol vannak a nagy szellemek, hol vannak az igazi nagy emberek? A k�z�mb�s, durva, tompa szellemek k�zt, amelyek k�pzelet�nek h�v� szav�ra megjelentek kicsiny szob�j�ban, egyetlen ilyet sem tal�lt. Olyan undort �rzett l�ttukra, mint Kirk�, amikor a disznaira n�zett. �s amikor m�r az utols� is elt�vozott, s Martin azt hitte, hogy egyed�l van, v�ratlanul �s h�vatlanul megjelent m�g valaki. No, ez elk�sett... Martin r�n�zett: merev karim�j� kalapj�ban, sz�lesre kit�m�tt, k�tsoros kab�tj�ban, imbolyg� j�r�s�val az az ifj� vag�ny j�tt fel�je, aki � volt valaha.

- Te is csak olyan volt�l, mint a t�bbiek, fiatal bar�tom - sz�lt hozz� ajkbiggyesztve Martin. - Mondd: k�l�nb�z�tt valamiben a te erk�lcsi felfog�sod, a te tud�sod a t�bbiek�t�l? Te sem gondolkozt�l, te sem cselekedt�l a magad m�dj�n. Te is k�szen vetted a gondolataidat, ak�rcsak a ruh�idat - a te cselekedeteid is a m�sok tetsz�s�hez voltak szabva. Kakas volt�l a magad szem�tdombj�n, mert a t�bbiek azt mondt�k, te vagy a leg�ny. Verekedt�l, uralkodt�l a banda f�l�tt, nem mintha �r�m�d telt volna benne - eml�kszel m�g ugye, hogy f�ty�lt�l az eg�szre? -, csak mert az kellett, hogy a t�bbiek megveregess�k a v�lladat. M�rt �t�tted ki a Sajtk�p�t? Az�rt, mert nem akart�l megh�tr�lni. S m�rt nem akart�l megh�tr�lni? Persze, persze az�rt is, mert benned is ott volt a vad�llat - de legf�k�pp m�giscsak az�rt, mert te is �gy gondolkozt�l, mint valamennyien k�r�l�tted: csak az az igazi f�rfi, aki v�rengz� kegyetlens�ggel cafatt� veri embert�rsait. Valld csak be, te tigrisk�ly�k, ugye, hogy elszeretted a t�bbiekt�l a l�nyokat? Pedig m�g csak nem is v�gy�dt�l ut�nuk... Az�rt tetted csak, mert a cs�d�r meg a cetbika �szt�ne hajtotta mindazokat, akik k�r�l�tted voltak, �s megszabt�k a te erk�lcsi magatart�sodat is. Elj�rt az id�... no, mondd meg, most mit gondolsz az eg�szr�l?

S mintegy feleletk�ppen, hirtelen megv�ltozott a k�p. A merev karim�j� kalap s a sz�lesre kit�m�tt v�ll elt�nt, kev�sb� felt�n� ruhadarabok l�ptek a hely�kbe, tiszt�k �s finomabbak lettek a von�sai, mintha el�mlen�k rajta a sz�ps�g �s tud�s, amely elt�lti a lelk�t. A l�tom�s most, mintha � maga volna, az � mostani �nje... Martin hosszan n�zte, n�zte ezt az arcot, azt�n �gy l�tta, k�nyv f�l� hajol, �s egy �r�asztall�mpa f�nye vil�g�tja meg. A k�nyvre pillantott �s elolvasta a c�m�t: Az eszt�tika tudom�nya. S e pillanatban saj�t maga l�pett a jelens�g hely�be, felkattantotta az �r�asztall�mp�t, �s tov�bb olvasta Az eszt�tika tudom�ny�-t.

Egy sz�p �szi napon - megint v�nasszonyok nyara volt, ak�rcsak egy �vvel ezel�tt, amikor szerelmet vallottak egym�snak - Martin felolvasta Ruthnak a Szerelmes versek-et. K�s� d�lut�n volt, �s �gy, mint akkor, most is kikarik�ztak kedves dombtet�j�kre. Ruth fel-felki�ltott, amikor k�l�n�sen megtetszett neki valami. Most azt�n, hogy letette a k�zirat utols� lapj�t is, Martin v�rta, mit sz�l a l�ny a versekhez.

Ruth j� darabig nem sz�lalt meg. Kellemetlen volt, amit mondani akart. Azt�n akadozva, bizonytalanul m�gis megpr�b�lta szavakba foglalni.

- �n azt hiszem, sz�pek a versek... nagyon sz�pek. �s l�tod, m�gsem tudsz p�nzt kapni �rt�k. Ugye, �rted, hogy mire gondolok? - k�rdezte szinte bocs�natk�r�en. - Ennek a te �rogat�sodnak gyakorlatilag semmi haszna. Nem tudom, mi�rt van ez. Lehet, hogy csak a piacon m�lik. De az biztos, hogy nem tudsz bel�le meg�lni. K�rlek, �desem, igaz�n ne �rts f�lre. Nagyon h�zelg�, hogy ilyen verseket �rsz hozz�m, b�szke vagyok r�, s�t... Hisz nem is lenn�k igazi n�, ha m�shogy �rezn�k. Csakhogy ett�l nem r�vid�l meg a m�tkas�gunk ideje. �rted, Martin? Ne gondold, hogy sz�m�t� vagyok. Hidd el: a szerelem besz�l bel�lem, a j�v�nk aggaszt. M�r egy �ve tudjuk, hogy szeretj�k egym�st, �s ma is ott tartunk, ahol egy �vvel ezel�tt. Az esk�v�nk egy nappal sincs k�zelebb ma sem. Ugye nem gondolod, hogy nem illik �gy besz�lnem az esk�v�nkr�l? Hidd el: a sz�vemr�l, az eg�sz �letemr�l van sz�. M�rt nem pr�b�lsz beker�lni valamelyik laphoz, ha m�r ennyire ragaszkodol az �r�shoz? M�rt nem m�sz el riporternek... legal�bbis egy id�re?

- Mert azzal t�nkretenn�m a st�lusomat - felelte Martin alig hallhat�an, sz�ntelen hangon. - El sem tudod k�pzelni, milyen kem�ny munk�mba ker�lt, hogy kialak�tsam a st�lusomat.

- �s azok a kis t�rc�k? - folytatta a l�ny a vit�t. - Te magad is fav�g�munk�nak mondtad �ket. M�gis, nem tudom, h�nyat �rt�l. Azok nem teszik t�nkre a st�lusodat?

- Nem, az eg�szen m�s. Mert azokat a t�rc�kat olyankor sajtoltam ki nagy nehezen magamb�l, amikor m�r eg�sz nap a st�lusom kialak�t�s�val k�szk�dtem. A riporter viszont reggelt�l estig fav�g�munk�t v�gez. Ez t�lti ki eg�sz �let�t. Amellett olyan az �lete, mint a forg�sz�l: csak a pillanatnak �l, nincs se m�ltja, se j�v�je, esz�be sem jut, hogy m�sk�ppen �rjon, mint riporterst�lusban, annak pedig semmi k�ze az irodalomhoz... Ha most, amikor �pp kialakul�ban van a st�lusom, �s kezd kikrist�lyosodni, elmenn�k riporternek, azzal mint �r�, �ngyilkoss�got k�vetn�k el. Igazad van: minden egyes t�rc�val, minden t�rc�nak minden egyes szav�val er�szakot k�vettem el magamon, az �nbecs�l�semen, a sz�ps�g ir�nti rajong�somon. Hidd el, majd belepusztultam m�r ebbe. �reztem, hogy b�nt k�vetek el, �s titokban �r�ltem, amikor egyszerre csak kider�lt, hogy nincs t�bb� piacom. Pedig m�g az �lt�ny�met is z�logba kellett csapnom... De ha tudn�d, mekkora �r�met �reztem, amikor ezeket a Szerelmes versek-et �rtam! A legcsod�latosabbat: az alkot�s �r�m�t. �s ez minden�rt k�rp�tolt.

Arra nem gondolhatott Martin, hogy Ruth sz�m�ra az alkot�s �r�me nem valami rokonszenves dolog. Hiszen a l�ny maga is haszn�lta ezt a kifejez�st - Martin �pp t�le hallotta el�sz�r. Amikor filoz�fiai vizsg�ira k�sz�lt, Ruth sokat olvasott �s tanult is err�l az egyetemen. � maga azonban nem volt eredeti, alkot� tehets�g, �s minden kultur�lis megnyilatkoz�sa m�sok alkot�sainak a visszhangja volt csup�n.

- H�tha igaza volt annak a szerkeszt�nek, amikor kijav�totta a Dalok a tengerr�l-t? - k�rdezte a l�ny. - Ne felejtsd el: szerkeszt� is csak �gy lehet az ember, ha el�bb bebizony�tja a hozz��rt�s�t.

- No persze - ez megfelel annak az elvnek, hogy a meglev� int�zm�nyeket nem szabad megbolygatni - v�gott k�zbe Martin. Csak a szerkeszt�n�ps�get kellett esz�be juttatni, nyomban v�ge volt minden �nfegyelm�nek. - Mert, ugye, minden, ami van, nemcsak j�, hanem a lehet� legjobb is? Ha valami l�tezik, ezzel m�r kell�k�ppen igazolta azt a jog�t, hogy meg is maradjon? M�ghozz� - ezt se felejtsd el - a legt�bb ember v�lem�nye szerint nemcsak a jelenlegi k�r�lm�nyek k�zt, hanem minden k�r�lm�nyek k�zt. Persze hogy tudatlanok, akik ilyen ostobas�gokat gondolnak. De ez a tudatlans�g sem t�bb, sem kevesebb, mint az a gyilkos szellemi folyamat, amelyet Weininger �r le. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy gondolkoznak, pedig nincs a fej�kben egy �rva gondolat sem. M�gis �k d�ntenek annak a kis sz�m� embernek a sors�r�l, aki val�ban gondolkozik.

Nem folytatta tov�bb. Hirtelen bel�tta, hogy Ruth nem �rtheti meg, amit mond.

- Sejtelmem sincs, ki az a Weininger - vonogatta v�ll�t a l�ny. - K�l�nben is olyan �ltal�noss�gokban besz�lsz, hogy nem tudlak k�vetni. �n csak annyit mondtam, hogy a szerkeszt�k nyilv�n hozz��rt� emberek...

- Akarod tudni, hogy mennyire hozz��rt�k? - szak�totta f�lbe Martin. - H�t majd megmondom. A szerkeszt�k kilencvenkilenc sz�zal�k�nak abban �ll az eg�sz hozz��rt�se, hogy kudarcot vallott, hogy nem siker�lt �r�nak lennie. Ne gondold, hogy ezek az emberek nem szeretn�nek ink�bb �rni; nem ez�rt v�lasztott�k �r�s helyett ink�bb az �r�asztali robotot. Azt se gondold, hogy nem s�rti az �n�rzet�ket, hogy teljesen ki vannak szolg�ltatva az el�fizet�knek �s a kiad�hivatali igazgat�nak. Sz� sincs r�la, �k is megpr�b�ltak �rni, csak �ppen nem siker�lt nekik. �pp ez teszi olyan k�ptelenn� a helyzetet. Minden bej�ratot, amely az irodalmi sikerhez vezet, olyan h�z�rz� ebek �riznek, akik szerettek volna �r�k lenni. A legt�bb szerkeszt�, seg�dszerkeszt�, rovatvezet�, a magazinok �s k�nyvkiad� v�llalatok majd minden lektora olyan ember, aki �r� szeretett volna lenni, de nem tudott. �gy azt�n kerek e vil�gon a legkev�sb� r�termett emberek d�ntenek arr�l, hogy mi jelenj�k meg �s mi ne. Pontosan azok, akik m�r bebizony�tott�k, hogy nincs benn�k eredetis�g, akikr�l kider�lt, hogy hi�nyzik bel�l�k az isteni szikra, azok mondanak �t�letet az eredetis�gr�l �s a tehets�gr�l. No �s azt�n a kritikusok... Ezek ugyanilyen f�lresiker�lt �r�k. Hidd el, hogy ezeknek az embereknek is voltak irodalmi �lmaik, �s hogy megpr�b�ltak verseket �s reg�nyeket �rni. Meg bizony - mind megpr�b�lta, csak nem siker�lt. N�zd csak meg: egy �tlagos k�nyvkritika �mely�t�bb, mint a csukam�jolaj. No de hisz te am�gy is tudod, mi a v�lem�nyem a lapok kritikusair�l �s a t�bbi h�res irodalm�rr�l. Persze, tudom, vannak nagy kritikusok is. De azok olyan ritk�n t�nnek fel, mint az �st�k�s. Ha mint �r� megbukom is, azt legal�bb bebizony�tom, hogy alkalmas vagyok szerkeszt�nek. Azzal azt�n mindenesetre megkeresi az ember a vajat meg a dzsemet a mindennapi kenyer�re.

Ruthnak gyorsan fogott az esze. �szrevette az ellentmond�st szerelmese �rvel�s�ben, �s ez csak meger�s�tette abban a meggy�z�d�s�ben, hogy Martinnak nincs igaza.

- V�rj csak, Martin. Ha igaz�n �gy van, ahogy mondod �s minden ajt� z�rva van, amint azt olyan meggy�z�en kifejtetted, hogy lehet az, hogy m�gis vannak befutott, nagy �r�k?

- �gy, hogy ezek megbirk�ztak a lehetetlennel - felelte a fi�. - Olyan ragyog�, nagyszer� m�veket alkottak, hogy az ellenfeleiket �zz�-porr� z�zt�k. �k is csod�val hat�ros m�don tudtak csak befutni - ezret tettek egy ellen, �s megnyert�k a fogad�st. Csak az�rt �rtek c�lhoz, mert �k azok a harcedzett �ri�sok, akikr�l Carlyle besz�l: nincs r� m�d, hogy, ezeket legy�rje valaki. Ezt kell tennem nekem is: meg kell birk�znom a lehetetlennel.

- �s ha m�gsem siker�l? R�m is gondolnod kell, Martin.

- Ha m�gsem siker�l? - �rtetlen�l meredt Ruthra, mintha az valami k�ptelens�get mondott volna. Azt�n visszat�rt tekintet�be az �rtelem f�nye. - H�t, ha m�gsem siker�l, akkor elmegyek szerkeszt�nek, �s szerkeszt�n� lesz bel�led.

A l�ny �sszer�ncolta homlok�t a rossz tr�f�ra. Olyan �des, im�dnival� teremt�s volt �gy, �sszer�ncolt homlokkal, hogy Martin �t�lelte �s �sszevissza cs�kolta.

- No j�, most m�r el�g! - tolta el mag�t�l Ruth, pedig minden erej�t �ssze kellett szednie, hogy kiszabad�tsa mag�t a fi� erej�nek leny�g�z� hat�sa al�l. - Besz�ltem ap�val �s any�val. M�g soha �letemben nem voltam vel�k szemben ilyen hat�rozott. K�veteltem, hogy hallgassanak meg. M�g tiszteletlen is voltam. Tudod, hogy nem j� szemmel n�zik a mi dolgunkat. De ak�rmit mondtak, kitartottam amellett, hogy �n sohasem fogok m�st szeretni, mint t�ged. Apa a v�g�n beleegyezett, hogy ha akarod, mindj�rt el is kezdhetsz az irod�j�ban dolgozni. Azt�n m�g azt is hozz�tette, hogy ad neked annyi kezd� fizet�st, hogy �sszeh�zasodhassunk �s vehess�nk magunknak valahol egy kis vill�t. Azt hiszem, ez nagyon sz�p t�le - nem gondolod?

Martinnak �sszeszorult a sz�ve a tompa k�ts�gbees�st�l. �nk�ntelen�l a doh�ny �s papiros ut�n ny�lt, hogy cigarett�t sodorjon. Azt�n vette csak �szre, hogy m�r nem hord mag�n�l ilyesmit. N�h�ny �rthetetlen sz�t motyogott csak. Ruth folytatta:

- Pedig �szint�n sz�lva... Ugye nem s�rt�d�l meg, Martin? Csak az�rt mondom, hogy tiszt�n l�sd, h�nyad�n �llsz ap�val... Sz�val neki nem tetszenek a te radik�lis n�zeteid. Azonk�v�l lust�nak is tart. �n persze tudom, hogy nem vagy az. Tudom, milyen kem�nyen dolgozol.

"Ugyan, m�g Ruth sem tudhatja, hogy milyen kem�nyen dolgozom..." - gondolta Martin. Azt�n megk�rdezte:

- �s ami a n�zeteimet illeti? Te is azt hiszed, hogy t�l radik�lisok?

Egyenesen a l�ny szem�be n�zett, �gy v�rta a v�laszt.

- �n... sz�val, �n egy kicsit nyugtalan�t�nak tartom a n�zeteidet - felelte Ruth.

Ez vil�gos v�lasz volt. Martin szeme el�tt elborult a vil�g. Eg�szen megfeledkezett arr�l a cs�b�t� �ll�sr�l, amelyet Ruth felk�n�lt neki. A l�ny viszont �gy �rezte, tov�bb nem fesz�theti a h�rt, gondolta: nem s�rgeti a v�laszt, majd sz�ba hozza legk�zelebb megint a dolgot.

Nem is kellett sok�ig v�rnia az alkalomra. Martin tiszt�zni akarta, mennyire b�zik benne Ruth; neki is volt k�rdeznival�ja. Egy h�t sem telt bel�, �s mindketten megkapt�k a k�rd�s�kre a v�laszt. Maga Martin siettette a mag��ra a v�laszt azzal, hogy felolvasta Ruthnak A nap sz�gyene c�m� tanulm�ny�t.

- M�rt nem m�sz riporternek? - k�rdezte a l�ny, amikor Martin a tanulm�ny v�g�re �rt. - Ha m�r �gy szeretsz �rni... Biztos, hogy boldoguln�l ezen a p�ly�n. Mint �js�g�r� sokra vihetn�d; j� nevet szerezhetn�l magadnak. Sok h�res riporter van a vil�gon. Ezek mind nagy fizet�st h�znak, �s beutazz�k az eg�sz vil�got. Mindenfel� elk�ldik �ket, m�g a legs�t�tebb Afrik�ba is. Gondolj csak Stanleyre. Meginterj�volj�k a p�p�t, felkutatj�k az ismeretlen Tibetet...

- Sz�val neked nem tetszett a tanulm�nyom? - t�rt vissza Martin a maga t�m�j�ra. - Azt gondolod, hogy mint �js�g�r� lehetnek es�lyeim, de mint �r�nak nem?

- Nincs igazad; tetszett nekem a tanulm�ny. Nagyon �gyes �r�s. Csak att�l tartok, hogy az olvas�k nem fogj�k meg�rteni. �n legal�bbis nem �rtem... Nagyon sz�pen hangzik, csak �ppen nem �rtem. Nem ismerem ezt a term�szettudom�nyos tolvajnyelvet. Kiss� sz�ls�s�ges term�szet� vagy, azt magad is tudod, �desem. Ha te meg�rtesz is valamit, azt mi, t�bbiek, m�g nem okvetlen�l �rtj�k.

Martin nem tudta, mit feleljen erre.

- Lehet, hogy a b�lcseleti szakkifejez�sek zavarnak...

Most, hogy �jra elolvasta ezeket a gondolatokat, amelyekn�l �rettebbek m�g nem ker�ltek ki a tolla al�l, Martin szinte l�zba j�tt. A l�ny megjegyz�se �gy �rte h�t, mintha fejbe v�gt�k volna.

- No de ak�rmilyen gyatr�n van is megcsin�lva - firtatta tov�bb -, nem �rzel valamit benne... m�rmint az alapgondolat�ban?

Ruth a fej�t r�zta.

- Nem... Nem is olvastam m�g semmi eff�l�t. Maeterlincket olvastam - �t �rtem...

- Te azt mondod, hogy �rted Maeterlinck miszticizmus�t? - robbant ki Martin.

- Igen. Ezt a te �r�sodat azonban, amely, azt hiszem, t�mad�s Maeterlinck ellen, nem �rtem. De persze, ha az a f�, hogy eredeti legyen...

Martin t�relmetlen legyint�ssel szak�totta f�lbe a l�nyt. Azt�n m�gsem sz�lt egy sz�t sem... Egy id� m�lva �szrevette, hogy Ruth mond valamit. Nyilv�n m�r besz�l egy ideje...

- Neked az �r�s voltak�pp a j�t�kszered, de most m�r eleget j�tszott�l. Ideje, hogy komolyan vedd az �letet... a mi �let�nket, Martin. Eddig mindig csak a magad �let�t �lted.

- Azt akarod, hogy �ll�sba menjek? - k�rdezte Martin.

- Igen. Apa felaj�nlotta...

- Ezt mind �rtem - szak�totta f�lbe a fi�. - �n azonban m�st szeretn�k tudni. Azt mondd meg nekem: elvesz�tetted-e a bizalmadat bennem vagy sem?

Ruthnak k�nnybe l�badt a szeme. N�m�n szor�totta meg a fi� kez�t.

- Az �r�saidban... igen - vallotta meg alig hallhat� hangon.

- Most m�r el�g sokat olvast�l a dolgaimb�l - folytatta nyersen Martin. - Mi a v�lem�nyed r�luk? Azt gondolod, teljesen rem�nytelen ez a dolog? Mondd meg: jobbak vagy rosszabbak, mint amit m�sok �rnak?

- N�zd, m�sok kapnak p�nzt a munk�ik�rt... te pedig nem kapsz.

- Nem arra felelsz, amit k�rdeztem. Azt akarom tudni, mit gondolsz, �r� vagyok-e vagy sem?

- J�, h�t megmondom - Ruthnak �ssze kellett szednie minden erej�t, hogy ki tudja mondani, amit gondol. - �n nem hiszem, hogy �r�nak sz�lett�l. Ne haragudj, dr�g�m; te magad akartad, hogy megmondjam. �s azt is tudod, hogy �n t�bbet �rtek az irodalomhoz, mint te.

- Persze, hiszen filoz�fiai okleveled van - mondta elgondolkozva Martin -, jobban kellene h�t �rtened hozz�...

Kis cs�nd k�vette a szavait. Azt�n folytatta:

- No de h�t besz�l�nk majd m�g err�l. Tudom, hogy mi van bennem. Egyed�l �n tudom. �s azt is tudom, hogy gy�zni fogok. Nem engedem, hogy legy�rjenek! Mint a t�z �get minden, amit versben, reg�nyben, tanulm�nyban el kell mondanom. De nem mondom, hogy b�zz�l bennem. Nem kell b�znod sem bennem, sem az �r�saimban. Egyre k�rlek csak: szeress, �s b�zz�l a szerelmemben.

- Egy �vvel ezel�tt k�t �vet k�rtem t�led. Egy �v m�g h�travan. Becs�letszavamra, igaz lelkemre fogadom, hogy gy�zni fogok, miel�tt m�g letelik az �v. Eml�kszel, ugye, mit mondt�l nekem egyszer r�gen? Azt mondtad: �r� sem lehet az ember, ha nem volt el�bb inas. Nos: �n leszolg�ltam az inas�vemet. Ebbe az egy �vbe beleszor�tottam mindent, ami csak er�mb�l telt. Tudtam, hogy te v�rsz r�m az �t v�g�n, �s nem h�tr�ltam meg semmilyen neh�zs�g el�l. Tudod, hogy �n m�r nem is eml�kszem, milyen az, ha b�k�s, nyugodt �lomba mer�l az ember? Milli� �ve nem aludtam m�r �gy istenigaz�ban, �s nem �bredtem fel magamt�l, frissen, pihenten. Mennyi ideje m�r, hogy mindennap az �breszt��ra csenget�s�re �bredek! Aszerint �ll�tom be az �breszt��r�t, hogy kor�n vagy k�s�n fekszem-e le. Mindennap az az utols� tudatos cselekedetem, hogy be�ll�tom az �breszt��r�t, �s eloltom a l�mp�t. Amikor �rzem, hogy �lmosodom, f�lreteszem a nehezebb olvasm�nyt �s k�nnyebbet veszek el�. �s amikor m�r ef�l�tt is kezdek elb�biskolni, k�t k�ny�k�mre t�masztom a fejemet, hogy el ne aludjak. Egyszer olvastam egy emberr�l, aki f�lt az �lomt�l. J�l eml�kszem r�: Kipling �rta az elbesz�l�st. Az az ember elhelyezett egy sarkanty�t, hogy a h�s�ba v�gjon az �le, ha elfogn� az �lom. �n is ezt teszem. Megn�zem, h�ny �ra, �s eszerint hat�rozom el, hogy �jf�lig, egy �r�ig, k�t �r�ig vagy h�romig kell-e ott maradnia a sarkanty�nak. Addig kell �bren tartania, am�g �n akarom. H�napok �ta ez a sarkanty� a h�l�t�rsam. Elkesered�semben m�r �t �s f�l �rai alv�st is csak ritk�n enged�lyezek magamnak. Mostan�ban m�r csak n�gy �r�t alszom. Majd meghalok egy j� alv�s�rt. Van �gy, hogy sz�d�l�k m�r az �lmoss�gt�l, �s nincs m�s v�gyam, mint meghalni, hogy v�gre kedvemre pihenjek, aludjak. Van �gy, hogy egy percre sem szabadulok Longfellow sorait�l:

- Persze, hogy �r�lts�g az eg�sz! Az idegek j�t�ka, a szellemi t�lcsig�zotts�g k�vetkezm�nye... Nem is ez a fontos, hanem az: m�rt tettem mindezt? Te�rted! Az�rt, hogy megr�vid�tsem az inas�veimet. Az�rt, hogy ne kelljen olyan sok�ig v�rnunk a sikerre. �s most t�l vagyok v�gre az inas�veimen. Kitanultam a szakm�t. Hidd el nekem: egy h�nap alatt t�bbet tanultam, mint az �tlagos di�k egy �v alatt. Nyugodtan �ll�thatom, eg�szen bizonyos vagyok benne. �s m�gsem mondan�m, ha olyan k�ts�gbeesetten nem v�gy�dn�m azut�n, hogy meg�rts. Hidd el: nem hencegek. �n a k�nyveken m�rem le az eredm�nyt. N�zd meg a fiv�redet: �k ma m�r tudatlan barb�rok hozz�m k�pest. �s amivel �n most t�bbet tudok n�luk, azt mind a sok �jszakai �ra alatt sajtoltam ki a k�nyvekb�l, mialatt �k aludtak. Valamikor r�gen h�rn�vre v�gy�dtam. Ma m�r f�ty�l�k a h�rn�vre. Csak teut�nad v�gy�dom. Jobban kellesz nekem, mint az �tel, mint a ruha, mint ak�rmilyen elismer�s. Egyetlen �lmom van csak: az, hogy lehajtsam a fejemet a kebledre, s �gy aludjam id�tlen id�k�n �t. �s ennek az �lomnak val�ra kell v�lnia, m�g miel�tt letelik ez az �v.

Ruth �rezte, hogyan csapja meg a Martinb�l ki�rad� er�. Amikor a fi� akarata legkem�nyebben szeg�lt szembe az � akarat�val, akkor �rezte a leger�sebben, milyen ellen�llhatatlanul vonzza a fi�. Szenved�lyt�l f�t�tt hangj�ban, l�ngol� tekintet�ben, az eg�sz embert �that� �leter�ben, gondolatainak izz�s�ban �gy kibontakozott Martin ereje, mint m�g soha. E pillanatban Ruth nem �rezte mag�t biztosnak a dolg�ban. Valahol r�s ny�lt ezen a biztons�gon, s a r�sen �t egy pillanatra megl�tta az igazi Martin Edent, eg�sz ragyog�, legy�zhetetlen val�s�g�ban. Minden �llatszel�d�t�nek vannak n�ha gy�nge pillanatai - ebben a m�sodpercben mintha Ruthot is k�ts�g fogta volna el: meg tudja-e valaha szel�d�teni ezt a f�ktelen f�rfiass�got.

- S hadd mondok m�g valamit - �radt Martinb�l tov�bb a sz�. - Tudom, hogy te szeretsz engem. De tudod-e, hogy m�rt szeretsz? Ugyanaz, ami engem �r�sra sarkall, �leszti a te szerelmedet is. Az�rt szeretsz engem, mert nem olyan vagyok, mint a t�bbiek, akiket ismersz �s szerethetn�l. Nem arra termettem, hogy �r�asztaln�l �ljek, irod�ban g�rc�ljek, kis �zleti veszeked�sekkel, �gyv�di okoskod�sokkal t�ltsem az id�met. Ha megtenn�m, amit akarsz, �s ilyesmire adn�m a fejemet, ha �n is olyan lenn�k, mint a t�bbiek, ha azt tenn�m, amit �k, egy leveg�t sz�vn�k, egyform�n gondolkozn�m vel�k: hov� lenne akkor, ami megk�l�nb�ztet t�l�k, hov� lenne �pp az, amit szeretsz bennem? Az �n �letemnek az a l�nyeges tartalma, hogy �rjak. Ha nem voln�k t�bb, mint egy s�rg�r�ngy, biztosan nem akarn�k �rni - de akkor te sem akarn�l a feles�gem lenni.

Ruth f�lbeszak�totta, mert valami tal�l� p�lda villant fel gyorsan m�k�d� agy�nak a felsz�n�n.

- Egyr�l azonban megfeledkezel. Voltak m�r h�bortos feltal�l�k, akik eg�sz �let�kben valamilyen agyr�m ut�n futottak, a perpetuum mobil�t akart�k feltal�lni, s k�zben a csal�djuknak nem volt meg a betev� falatja. Ezeket is biztosan szerette a feles�g�k, sokat szenvedett is vel�k �s miattuk, de nem az�rt, hanem annak ellen�re, hogy belehabarodtak a perpetuum mobil�ba.

- Ez igaz - felelte Martin. - De voltak olyan feltal�l�k is, akik legkev�sb� sem voltak h�bortosak, hanem hasznos dolgokon t�rt�k a fej�ket, �s m�gsem volt betev� falatjuk; s�t azt is feljegyzi a t�rt�nelem, hogy n�ha m�g siker�lt meg is csin�lniuk, amit akartak. �n, azt hiszem, nem futok holmi lehetetlens�g ut�n...

Ruth halkan k�zbesz�lt:

- Csak �pp "megbirk�zol a lehetetlennel"...

- Ezt csak k�pletes �rtelemben mondottam. Csak azt akarom tenni, amit m�r m�sok is megtettek el�ttem: �rni �s meg�lni az �r�saimb�l.

Ruth hallgatott.

Martint ez m�g jobban belelovalta a vit�ba.

- Szerinted teh�t az �n c�lom csak olyan agyr�m, mint a perpetuum mobile?

Ruth v�laszk�ppen megsimogatta a fi� kez�t. Vigasztal�an simogatta, mint anya a gyermek�t, ha elesett �s meg�t�tte mag�t... Neki a f�rfi, aki minden�ron a lehetetlennel akar megbirk�zni, ebben a percben csak megs�r�lt kisgyermek volt.

Miel�tt elv�ltak, Ruth m�g egyszer figyelmeztette Martint a sz�l�k ellen�ll�s�ra.

- De te szeretsz engem? - k�rdezte Martin.

- Nagyon szeretlek! - t�rt ki a l�ny.

- Nos h�t: �n is t�ged szeretlek, nem pedig a sz�leidet. B�rmit tehetnek, nem t�r�d�m vele.

Diadalmas hangon folytatta:

- �n b�zom a szerelmedben, �s senkinek az ellen�ll�s�t�l sem f�lek. Minden utat t�veszthet a vil�gon, csak a szerelem nem. A szerelem mindig c�lhoz �r. Persze nem az olyan v�rszeg�ny szerelem, amely fele�ton megt�ntorodik �s elveszti az egyens�ly�t...

A F� �ton Martin v�letlen�l tal�lkozott a testv�r�vel, Gertruddal. Gertrud a sarkon �llt a meg�ll�n�l. � vette �szre el�bb a fi�t. Mindj�rt megl�tta az arc�n, hogy �hes, �s azt is r�gt�n �szrevette, milyen k�ts�gbeesett, gondterhelt a tekintete. Martin val�ban k�ts�gbeesett �s gondterhelt volt. �pp a z�logh�zi becs�st�l j�tt, megpr�b�lt tov�bbi k�lcs�nt kicsikarni a ker�kp�rj�ra, de eredm�nytelen�l. S�ros, �szies volt m�r az id�, s Martin m�r hetekkel ezel�tt z�logba csapta a ker�kp�rj�t, hogy kiv�lthassa a s�t�t �lt�ny�t.

- Van m�g egy fekete �lt�nye - felelte a becs�s, aki pontosan ismerte Martin minden z�logba csaphat� holmij�t. - Csak azt ne mondja, hogy elvitte ahhoz a zsid�hoz, a Lipk�hoz. Mert akkor...

Gondolkozott, mivel fenyegesse meg. Martin azonban sietve megnyugtatta:

- Dehogy vittem. Eszem �g�ban sincs. Csak �zleti okokb�l fel kell vennem.

- Rendben van - felelte megenyh�lt hangon az uzsor�s. - Nekem is �zleti okokb�l van r� sz�ks�gem, addig nincs p�nz. Csak nem k�pzeli, hogy sz�rakoz�sb�l vagyok itt!

- De k�rem, ez egy teljesen j� �llapotban lev� negyvendoll�ros ker�kp�r, �s maga csak h�t doll�rt adott r� - pr�b�lta r�besz�lni Martin.

- Illetve m�g annyit sem, csak hat �s egy negyed doll�rt.

A kamatot m�r el�re levonta bel�le.

- Ha p�nzre van sz�ks�ge, hozza el az �lt�ny�t.

Az uzsor�s ezzel lez�rta a vit�t, �s Martin kifordult az �porodott leveg�j� kis lyukb�l. Sz�v�nek keser�s�ge ki�lt az arc�ra is. Gertrud megsajn�lta, amikor megl�tta.

Alighogy tal�lkoztak, m�r j�tt is a T�v�r� utcai kocsi, �s meg�llt a sarkon. Egy csom� d�lut�ni bev�s�rl� sz�llt fel. Martin felseg�tette a n�v�r�t. Gertrud m�r a l�pcs�n �llt. �rezte, hogy Martin megszor�tja a karj�t, �s nem sz�ll fel ut�na. H�trafordult �s visszan�zett a fi�ra. Martin beesett arca megint sz�ven �t�tte.

- Nem gy�ssz? - k�rdezte.

Azzal lesz�llt a kocsir�l.

- �n gyalog megyek ink�bb. Sz�ks�gem van egy kis mozg�sra - magyar�zkodott Martin.

- Akkor �n is gyalog megyek egy-k�t meg�ll�t - jelentette ki Gertrud. - Biztosan nekem is j�l gy�n. M�r �gyis olyan levert vagyok napok �ta.

Martin r�pillantott a n�v�r�re. L�tta, hogy igazat mond. Elhanyagolt k�lseje, l�ttyedt, f�radt arca, beteges elh�zotts�ga, lomha, neh�zkes j�r�sa �s megg�rnyedt v�lla olyan volt, mint egy karikat�ra, amely alatt ez �ll: Ez az ember frissen �s j�l �rzi mag�t.

- Jobb, ha nem j�ssz tov�bb - mondta Martin, amikor l�tta, hogy az asszony m�r az els� sarkon meg�ll. - Sz�llj csak fel a k�vetkez� kocsira.

- Jaj, Istenem, hogy elf�radtam! - ny�g�tt fel Gertrud. - De ha te mehetsz gyalog, �n is mehetek. Olyan v�kony a cip�d talpa, hogy mire ki�rsz a v�ros v�g�re, nem lesz semmi a l�badon.

- Van otthon jobb cip�m is - felelte a fi�.

- Elgy�ssz holnap hozz�nk vacsor�ra? - sz�lt m�g oda az asszony. - Higginbotham nem lesz otthon. Valami dolga van San Leandr�ban.

Martin a fej�t r�zta, de annyi ereje m�r nem volt, hogy a tekintet�n is uralkodj�k: farkas�hs�g villant meg benne a vacsora eml�t�s�re.

- Egy fityinged sincs, Martin, az�r j�rsz gyalog. Testgyakorl�s! - megpr�b�lt megvet�en sercinteni, de csak valami horkant�sf�l�ig jutott el. - V�rj csak egy kicsit.

A szatyr�ban kotor�szott egy darabig, azt�n egy �tdoll�rost nyomott a fi� mark�ba.

- Most jut eszembe, hogy megfeledkeztem a sz�let�snapodr�l - motyogta kedves �gyetlens�ggel.

Martin �szt�n�s mozdulattal a kez�be szor�totta az aranyat. Tudta, hogy nem volna szabad elfogadnia, �s keservesen v�v�dott mag�val. Ez az egy arany ennival�t jelent, �letet jelent, �j f�nyt a test�ben �s az agy�ban, �j er�t, hogy folytassa a munk�j�t �s - ki tudja - valami olyat is �rjon tal�n, ami sok ilyen aranyat hoz majd neki. Felvillant el�tte k�t tanulm�ny�nak k�zirata. Csak nemr�g k�sz�ltek el, s most ott fekszenek az asztal alatt egy halom elutas�tott k�zirat tetej�n, amelyeket az�rt nem tud tov�bbk�ldeni, mert nincs p�nze b�lyegre. Szinte l�tta, ahogy f�l�j�k g�peli a c�met: A misztikum f�papjai �s A sz�ps�g b�lcs�je. Nem k�ldte el �ket m�g sehova. Pedig legal�bb olyan j�k, mint ak�rmelyik hasonl� munk�ja. Csak volna p�nze b�lyegre! Azt�n az �t v�g�n r� v�r� gy�zelemre gondolt, �s elt�lt�tte a biztons�g �rz�se. Ez az �rz�s sz�vetkezett az �hs�g�vel; gyors mozdulattal zseb�be s�llyesztette az aranyat. �sszeszorult a torka, �s k�nnybe l�badt a szeme.

- Sz�zszorosan visszafizetem ezt m�g neked, Gertrud - ny�gte ki nagy nehezen. Azt�n hirtelen hat�rozott lett a hangja. - Jegyezd meg j�l, hogy mit mondok! Nem telik bele egy �v, �s sz�z ilyen s�rga kis fick� �ti a markodat. Ha nem akarod, ne hidd. V�rj csak... majd megl�tod!

Az asszony nem is hitte el. Nem tudta, hogyan mondja meg ezt az �ccs�nek, �s m�g legjobbnak tartotta, ha azt mondja:

- L�tom, hogy �hes vagy, Mart. Hiszen csak r�d kell n�zni! N�lam mindig kaphatsz enni. Majd mindig �rted k�ld�m valamelyik gyereket, ha Higginbotham nincs otthon. De Mart...

Meg�llt egy percre. A fi� tudta, mit akar mondani - szinte maga el�tt l�tta Gertrud eg�sz gondolatmenet�t.

- Mondd... nem gondolod, hogy j� volna m�r munk�ba menned?

- Sz�val, azt hiszed, hogy nem gy�z�m? - k�rdezte Martin.

Az asszony a fej�t r�zta.

- L�tod, Gertrud, senki sem b�zik bennem, csak �n magam. - Szenved�lyes, l�zong� hangon besz�lt. - Sok j� dolgot �rtam m�r eddig is - m�giscsak siker�lni fog egyszer m�g elhelyeznem �ket.

- Honnan tudod, hogy j�, amit �rt�l?

- Onnan, hogy...

A fi� agy�ban ott gomolygott az eg�sz irodalom, az eg�sz irodalomt�rt�net. Elakadt a hangja - �rezte, milyen hi�baval� pr�b�lkoz�s lenne, hogy megmagyar�zza Gertrudnak, mi�rt b�zik �nmag�ban.

- Az�rt, mert jobb, mint annak a kilencvenkilenc sz�zal�ka, amit a magazinok k�z�lnek.

- Jobb volna, ha az okos sz�ra hallgatn�l - felelte az asszony. A hangja bizonytalan volt, pedig egy percig sem k�telkedett benne, hogy j�l l�tja, mi baja az �ccs�nek. - Jobb volna, ha hallgatn�l az okos sz�ra - ism�telte. - Gyere csak el holnap vacsor�ra.

Martin felseg�tette a n�v�r�t a kocsira, azzal a post�ra rohant, �s az �t doll�rb�l h�rom�rt b�lyeget v�s�rolt. N�h�ny �r�val k�s�bb, �tban Morse-�k fel�, megint bet�rt a post�ra, lem�retett egy csom� hossz�, vaskos bor�t�kot, azt�n felragasztotta r�juk �sszes b�lyeg�t, csak h�rom k�tcentest tartott meg.

Martin sz�m�ra az�rt volt nevezetes ez az este, mert vacsora ut�n megismerkedett Russ Brissendennel. Nem tudta, hogyan ker�lt ide ez az ember - kinek a bar�tja, vagy melyik ismer�s hozta mag�val. Nem is �rdekelte annyira, hogy megk�rdezte volna Rutht�l. �pp csak hogy r�n�zett Brissendenre, �gy l�tta: v�rszeg�ny, �resfej� fick�, nem t�r�d�tt h�t vele tov�bb. Egy �ra m�lva azt gondolta r�la, hogy r�ad�sul m�g nagy paraszt is. Ide-oda szimatolt egyik szob�b�l a m�sikba, megb�multa a k�peket, f�lemelt az asztalr�l vagy levett a k�nyvespolcr�l egy-egy k�nyvet, foly�iratot �s abban lapozgatott. V�g�l - b�r nem volt r�gi ismer�s - otthagyta a t�rsas�got, elterpeszkedett egy k�nyelmes fotelban, kih�zott a zseb�b�l egy kis k�nyvet, �s olvas�sba m�lyedt. K�zben sz�rakozottan turk�lt a haj�ban. Martin azt�n eg�sz este nem is l�tta - egyetlenegyszer vette csak �szre, hogy n�h�ny fiatal n� k�r�ben �ll, �s l�that�an nagy sikerrel mulattatja �ket.

Martin t�voz�ban v�letlen�l utol�rte Brissendent, aki n�h�ny l�pcs�fokkal haladt el�tte.

- Hell�! Maga az? - sz�l�totta meg Martin.

Brissenden bar�ts�gtalanul morgott valamit, �s sz�rakozottan ment tov�bb mellette. Martin meg sem k�s�relte, hogy besz�lgetni kezdjen vele. M�r j� ideje mentek egym�s mellett az utc�n, �s egyik�k sem t�rte meg a csendet.

- Felf�jt v�n szam�r!

Martin felfigyelt a nem v�rt d�h�s kit�r�sre. Mulatott rajta, de egyre ellenszenvesebb volt neki ez az ember. A k�vetkez� utcasarokig megint hallgattak mindketten. Brissenden egyszerre r�f�rmedt Martinra:

- Mi az �rd�gnek j�r maga ilyen helyre?

- H�t maga, mi�rt j�r ide? - v�gott vissza Martin.

- Tudja az �rd�g. Most el�sz�r k�vettem el ezt a marhas�got. A nap huszonn�gy �r�b�l �ll, �s valahogy csak el kell t�ltenem. J�jj�n, igyunk valamit.

- Nem b�nom - felelte Martin.

Egy perccel k�s�bb maga sem �rtette, hogy m�rt fogadta el olyan k�nnyen a megh�v�st. Odahaza, miel�tt lefekszik, m�g �r�kig tart� fav�g�munka v�r r�, azt�n az �gyban m�g egy Weismann-k�nyvet akart elolvasni, nem is sz�lva Herbert Spencer �n�letrajz�r�l, amely �rdekesebb a legizgalmasabb reg�nyn�l. M�rt t�lti h�t az idej�t egy ilyen kellemetlen fr�terral? - gondolta. Nem is � j�rt az esz�ben, amikor elfogadta a megh�v�st, nem is az ital, hanem minden, ami az itallal egy�tt j�r: a f�nyesen kivil�g�tott helyis�g, a t�kr�k, a poharak cseng�se, a t�zes, kipirult arcok, az egym�sba olvad� emberi hangok zsong�sa. Ez vonzotta... Az emberi hang! Olyan emberek hangja, akik szeretik az �letet, akiket siker �vez, f�rfim�dra italra k�ltik a p�nz�ket. Teljesen egyed�l van, ez az � baja - ez�rt kapott �gy a megh�v�son, mint hal a feh�r csal�tken. Ha nem sz�m�tja azt a poh�r bort, amellyel a portug�l kocsm�ros k�n�lta meg, az�ta nem volt kocsm�ban, ami�ta a Shelly Gy�gyf�rd�ben Joe t�rsas�g�ban leitta mag�t. A szellemi kimer�lts�gt�l nem v�gy�dik az ember olyan hevesen az italra, mint a fizikait�l. Martin mostan�ban nem �rezte sz�ks�g�t, hogy igy�k. Ma este azonban kedve t�madt az italra - jobban mondva arra a l�gk�rre, amelyben isznak az emberek. A Grotto �pp neki val� hely volt. Mindketten elny�ltak egy-egy k�nyelmes b�rfotelben, �s sk�t whiskyt ittak sz�d�val.

Azut�n besz�lgettek. Sok mindenf�l�r�l besz�ltek, s hol Brissenden, hol Martin rendelt whiskyt sz�d�val. Martin, aki maga sem cs�pett be egyk�nnyen, csak b�mult azon, milyen j�l b�rja az italt ez az ember.

Id�nk�nt nem is sz�lt, csak t�n�d�tt azon, amit Brissenden mondott. Nagyon hamar �szrevette, milyen sok mindent tud Brissenden, �s meg�llap�totta, hogy most tal�lkozott �let�ben a m�sodik intellektu�lis emberrel. Emellett azt is megfigyelte, hogy Brissendenben megvan az, ami Caldwell professzorb�l hi�nyzik: a t�z, a vill�mgyors felismer�s �s meg�rt�s k�pess�ge s a zseni l�ngol� csapong�sa. Csak �gy �radt bel�le a sz�nes, eleven besz�d. K�t keskeny ajka oly pontosan dobta a metsz�en gyilkos mondatokat, mint az �rmeket. M�skor, szavakk� form�lva, szeretettel simogatta a hangokat a sz�ja. B�rsonyos l�gy mondatokk� olvasztotta �ssze a hangokat: csod�latos, ragyog� mondatokk�, amelyek szinte elolvadtak a sz�j�ban. Sz�ps�g ragyogott ezekben a mondatokban, az �let kif�rk�szhetetlen titka remegett benn�k. Azt�n mint harsona z�gott a hangja, �s a mindens�g harcban �ll� er�inek kavarg�sa �s �sszeoml�sa zengett benne. �gy csengtek ilyenkor a mondatai, mint az ez�st. F�nyek cik�ztak kereszt�l-kasul, ak�r a csillagok vil�g�ban. A tudom�ny v�gs� eredm�nyeit foglalt�k szavakba e mondatok, de volt benn�k enn�l valamivel t�bb is: a k�lt� szava, annak a megfoghatatlan f�ld�nt�li igazs�gnak a hangja, amelyet emberi sz� nem tud megform�lni, s amely ennek az embernek a besz�d�ben m�gis a mindennapi szavak v�gtelen�l finom �s megfoghatatlan �rnyalataiban jutott kifejez�sre. Brissenden csod�latos l�tnoki k�pess�ggel t�ll�tott a tapasztalati vil�g legt�volabbi pontjain is, �s olyan dolgokat l�tott meg, amelyeket neh�z h�tk�znapi m�don kifejezni. Valami var�zslatos m�v�szettel �j, ismeretlen jelent�ssel tudta megt�lteni az ismert szavakat, s olyan �zeneteket k�zvet�tett �gy Martinnak, amelyek k�z�ns�ges szellem� emberek sz�m�ra hozz�f�rhetetlenek lettek volna.

Martinnak most m�r esz�be sem jutott, milyen ellenszenves volt neki eleinte ez az ember. Pedig ilyenek voltak olvasm�nyainak a h�sei. Tal�lkozott v�gre egy eleven emberrel, akire f�ln�zhetett. - A l�badn�l �l�k a porban - ism�telgette mag�ban.

- �n sokat foglalkozott �lettannal - sz�lalt meg azt�n. Nyilv�nval� volt, mire c�loz.

Brissenden azonban - Martin nagy meglepet�s�re - tagad�an intett a fej�vel.

- Hogy lehet akkor, hogy olyan t�telekre hivatkozik, amelyeket az �lettan �llap�tott meg? - makacskodott Martin. Brissenden azonban tov�bb is �rtetlen�l n�zett r�. - Hisz amit mond, az egyezik a term�szettudom�ny eredm�nyeivel.

- �r�l�k, ha �gy van - felelte Brissenden. - Nagyon megnyugtat�, ha az a kev�s, amit tudok, val�ban megr�vid�ti az utamat az igazs�ghoz. �n magam azonban sohasem pr�b�lom ellen�rizni, igazam van-e vagy sem. Mondja, mire volna j�, ha ellen�rizhetn�m? Az ember �gysem tudja megismerni a v�gs� igazs�gokat.

- De hiszen �n Spencer-tan�tv�ny! - ki�ltott fel diadalmasan Martin.

- Gyerekkorom �ta nem olvastam t�le egy sort sem. Akkor is csak a Nevel�s-t olvastam.

- B�rcsak �n tudn�m �gy f�l k�zzel �sszeszedni a tud�somat - t�rt ki Martin egy f�l �r�val k�s�bb. Addigra m�r r�szletesen felm�rte Brissenden k�pzetts�g�t. - �n tiszt�ra dogmatikus, �pp ez teszi olyan csod�latoss� a dolgot. Dogmatikusan sz�gez le olyan v�gs� t�nyeket, amelyeknek a meg�llap�t�s�hoz a tudom�nynak hossz� a posteriori k�vetkeztet�sekre volt sz�ks�ge. �n pedig mindj�rt a helyes megold�st ny�jtja. Persze hogy megr�vid�ti ezzel az utat - sokkal nagyobb m�rt�kben, mint ahogy az ember gondoln�. Valami �rthetetlen m�don a f�ny sebess�g�vel jut el az igazs�gokhoz.

- Aha, ez hozta ki mindig a sodr�b�l J�zsef aty�t �s Dutton testv�rt is - felelte Brissenden. Azut�n hozz�tette: - Ugyan k�rem, igaz�n nincs bennem semmi rendk�v�li. Tiszt�n a szerencs�n m�lt, hogy katolikus int�zetben nevelkedtem. �s maga hol szedte fel, amit tud?

Martin, mik�zben mindent elmes�lt neki, j�l szem�gyre vette Brissendent, hossz�, sov�ny, arisztokratikus fej�t�l �s el�rehajl� v�ll�t�l eg�szen a szomsz�dos sz�ken hever� fel�lt�j�ig. A kab�t zsebeit leh�zt�k a begy�m�sz�lt k�nyvek. Martinnak felt�nt, mennyire napbarn�tott Brissenden arca �s hossz�, keskeny a keze. Nem �rtette, hogy lehet ez. Brissenden nyilv�nval�an nem szabadban �l� ember. Hogyan �gethette le akkor ennyire a nap? Ennek a napbarn�tott sz�nnek valami beteges oka van - gondolta Martin. K�zben megint Brissenden csontos, sov�ny fej�t vette szem�gyre, kiugr� pofacsontj�val, arc�nak k�t m�ly g�dr�vel, finom metsz�s� sasorr�val, amelyhez hasonl�t m�g sohasem l�tott Martin. A szem�nek nem volt k�l�n�sebben �rdekes form�ja. Nem volt ez a szem sem kicsi, sem nagy, a sz�ne hat�rozatlan barna - de valami furcsa t�z lappangott a m�ly�n... vagy ink�bb valami furcsa kett�ss�g bujk�lt benne, amelyet neh�z volt megmagyar�zni. Dac, f�ktelens�g, s�t t�lzott nyerses�g volt e tekintetben - �s m�gis sz�nalmat �bresztett. Martin maga sem tudta, mi�rt sajn�lja ezt az embert. De hamarosan megtudta az ok�t.

- Persze, �n t�d�s vagyok - mondta Brissenden valamivel k�s�bb, csak �gy odavetve. Martin akkor m�r tudta, hogy nemr�g �rkezett meg Arizon�b�l. - Ott voltam most, k�t esztendeig, annak a leveg�je �ltet engem.

- �s nem f�l, hogy ez alatt az �ghajlat alatt megint leromlik?

- Hogy f�lek-e?

�ppen csak ism�telte, amit Martin mondott; nem hangs�lyozta k�l�n�sebben a sz�t. Aszketikus arc�r�l azonban azt olvasta le Martin, hogy ez az ember semmit�l sem f�l. �sszeh�zta a szem�t, mint a sas, �s Martinnak a l�legzete is el�llt, amikor felismerte, hogy k�m�letlen, er�szakos, harcias orra, azzal a kit�gult k�t orrlyukkal olyan, mint a sas cs�re. Elragadtat�ssal n�zett r�, �s majd hogy fel nem ki�ltott: Nagyszer�! Azut�n megsz�lalt, �s egy verssort id�zett:

- L�tom, szereti Henleyt - mondta Brissenden, s megint gy�ng�ds�g �s kedvess�g �ml�tt el az arc�n. - K�l�nben ezt magamt�l is kital�lhattam volna. Istenem, ez a Henley... Igaz�n der�k fick�. �gy emelkedik ki a mostani r�mfarag�k - a magazinok h�zik�lt�i - k�z�l, mint egy gladi�tor az eunuchok csoportj�b�l.

Martin bar�ts�gosan megjegyezte, de mintha egy kis v�d is bujk�lt volna a szav�ban:

- �n nem nagyon szereti a magazinokat.

- Maga tal�n igen? - f�rmedt r� Brissenden olyan d�h�sen, hogy Martin ereiben megfagyott a v�r.

- �n... �n �rok... azaz pr�b�lok �rni... a magazinokba - hebegett Martin.

- M�g szerencse! - mondta megenyh�lt hangon Brissenden. - Pr�b�l, csak nem siker�l. Tisztelettel �s csod�lattal ad�zom a kudarc�nak. Gondolom, milyen lehet az, amit maga �r. �gy l�tom, mintha f�l szemmel belepislantan�k. Bizony�ra van benne valami, amit a magazinok nem vesznek be. Furcsa �r�sok lehetnek, �s a magazinok nem tudj�k, mit kezdjenek az ilyesmivel. Nekik csak a limon�d� kell meg mindenf�le ostobas�g, �s mindig meg is kapj�k, csak az isten a megmondhat�ja, hogy honnan. Az az egy biztos, hogy nem mag�t�l.

- Ne gondolja, hogy �n fel�l �llok az ilyen fav�g�munk�n - menteget�z�tt Martin.

- S�t... - Brissenden sz�netet tartott, �s pimaszul szem�gyre vette Martin szemmel l�that� szeg�nys�g�t. Elny�tt nyakkend�j�r�l �s foszladoz� sz�l� gall�rj�r�l lesiklott a tekintete a fi� kif�nyesedett k�ny�k�ig, nem ker�lte el figyelm�t az egyik foszladoz� k�zel� sem, azt�n megint visszat�rt a tekintete, �s megpihent Martin beesett arc�n. - S�t, ellenkez�leg: ez a fav�g�munka az, ami olyan magasan fel�l �ll mag�n, hogy oda soha �let�ben fel nem juthat. L�ssuk csak, �regem... biztos, hogy megs�rt�dik, ha ennival�val k�n�lom.

Martin �rezte, hogy minden v�re az arc�ba tolul, �s eg�szen elv�r�s�dik. Brissenden diadalmasan kacagott fel.

- Ha valaki j�l van lakva, nem s�rt�dik meg, ha megh�vj�k - mondotta.

- Maga s�t�n! - fakadt ki m�rgesen Martin.

- V�rjon, v�rjon, hiszen m�g meg sem h�vtam.

- Mert nem mert!

- B�zza azt csak r�m! Ezennel megh�vom.

Brissenden besz�d k�zben f�lig felemelkedett a sz�k�r�l, mintha m�r indulna is.

Martinnak �sszeszorult az �kle. Hal�nt�k�n indul�t vert a v�re.

- Bosco! Elevenen nyeli le �ket! Elevenen! - ki�ltott fel Brissenden, s egy v�rosszerte ismert k�gy�nyel� kiki�lt�j�t ut�nozta.

- �n is elevenen le tudn�m mag�t nyelni - mondta Martin, s � is pimaszul v�gigj�ratta a tekintet�t Brissendennek a betegs�gt�l megviselt alakj�n.

- �n ugyan nem �rn�m meg.

- Ellenkez�leg - latolgatta Martin -, ez az �gy nem �rn� meg. - Azzal eg�szs�ges, sz�vb�l j�v� kacag�sban t�rt ki. - Mondhatom, j�l beugratott, Brissenden. V�g�l is mi rendk�v�li van abban, hogy �hes vagyok �s ezt maga �szreveszi? Mi ebben a sz�gyen? L�ssa, �n mindig nevetek a ny�jerk�lcs konvencion�lis illemszab�lyain, �s csak egyetlen �szinte, k�m�letlen sz�ra van sz�ks�g, s m�r magam is ezeknek a kis konvenci�knak a rabszolg�ja vagyok megint.

- Sz�val megs�rt�d�tt - sz�gezte le Brissenden.

- M�g egy perccel ezel�tt, igen. Hisz maga is tudja: ezek amolyan gyerekkori el��t�letek. Abban az id�ben sz�vtam magamba ezeket a dolgokat. �s tess�k: �k az er�sebbek, nem az, amit az�ta tanultam. Legbens�bb kamr�mban �rz�m ma is ezeket a csontv�zakat.

- De r�juk z�rta v�gre az ajt�t?

- Hogyne!

- Biztosan?

- Biztosan.

- H�t akkor gyer�nk �s egy�nk valamit.

- Hadd fizessek most �n - felelte Martin, �s ki akarta fizetni az asztalon lev� sz�d�s whiskyt az apr�p�nzb�l, ami a k�t doll�rb�l m�g a zseb�ben maradt.

Brissenden azonban, intett a pinc�rnek: tegye vissza az apr�p�nzt az asztalra.

Martin k�nyszeredett mosollyal zsebre v�gta a p�nzt. �rezte, hogy Brissenden egy pillanatra bar�ts�gosan v�ll�ra teszi a kez�t.

Amikor m�snap d�lut�n megjelent Martin m�sodik l�togat�ja, Maria megint izgalomba j�tt. Most azonban m�r nem vesztette el a fej�t, hanem le�ltette Brissendent az �nnep�lyes alkalmakra fenntartott tiszta szob�ban.

- Rem�lem, nem veszi rossz n�ven, hogy elj�ttem mag�hoz - kezdte Brissenden.

- Nem, nem, a vil�g�rt sem - felelte Marin �s kezet ny�jtott. Azt�n az egyetlen sz�kre mutatott, � maga pedig le�lt az �gyra. - Hogy tudta meg, hogy hol lakom?

- Felh�vtam Morse-�kat Miss Morse jelentkezett. El�g az hozz�, hogy itt vagyok. - Kab�tja zseb�ben kotor�szott, s egy v�konyka k�tetet dobott az asztalra. - Itt ez a k�nyv. Igazi k�lt� �rta. Olvassa el. Mag�nak adom.

Martin ellenkezni pr�b�lt, de Brissenden leintette.

- Ugyan, minek nekem a k�nyvek? Ma reggel megint v�rt h�nytam. Van whiskyje? Persze, nincs. V�rjon csak egy percig.

Azzal elt�nt. Martin f�j� sz�vvel n�zett ut�na �s n�zte v�gig Brissenden v�kony alakj�t, amint lement a l�pcs�n, �s becsukta maga m�g�tt a kaput. A v�lla sz�les lehetett valamikor, most azonban g�rnyedten esett a mell�re, amely olyan volt m�r, mint egy �sszeoml� rom. Martin el�vett k�t �bl�s vizespoharat, �s belemer�lt a versesk�nyv olvas�s�ba. A k�nyv Henry Vaughan Marlow leg�jabb k�tete volt.

- Nincs sk�t whisky - mondta Brissenden, ahogy �jra a szob�ba l�pett. - Ez a senkih�zi csak amerikai whiskyt tart. Egy litert az�rt hoztam.

- Elk�ld�m citrom�rt az egyik sr�cot. F�z�nk majd grogot - aj�nlotta fel Martin. Azt�n felemelte az asztalr�l a k�nyvet. - Mondja, mit kereshet Marlow egy ilyen k�nyv�n?

- Tal�n �tven doll�rt - felelte Brissenden. - �r�lhet, ha nem fizet r�, �s ha egy�ltal�n r� tud venni egy kiad�t, hogy v�llalja a kiad�s�val j�r� kock�zatot.

- Egysz�val a k�lt�szetb�l nem lehet meg�lni? - Martin hangja �s arckifejez�se el�rulta a csal�dotts�g�t.

- Persze hogy nem. Ki olyan bolond, hogy ebb�l akarjon meg�lni? R�mel�sb�l, az persze eg�szen m�s. Ott van Bruce meg Virginia Spring meg Sedgwick, azok eg�szen j�l meg�lnek ebb�l. De k�lt�szetb�l... Akarja tudni, hogy Vaughan Marlow mib�l �l? Pennsylvani�ban tan�t egy vizsgael�k�sz�t�ben. Azt hiszem, enn�l m�lyebb pokolba m�r nem is s�llyedhet az ember. Akkor sem cser�ln�k vele, ha m�g �tven �vig �lhetne. Pedig Marlow �gy magasodik ki az eg�sz mai vers�r�i g�rd�b�l, mint a t�lgy a ny�rf�k k�z�l. No �s mif�le kritik�kat �rnak r�la! Csak elvinn� m�r az �rd�g ezeket a kis nyavaly�sokat!

- Milyen sok ember van, akinek fogalma sincs az �r�sr�l, �s m�gis azokr�l �r, akik tudnak �rni! - t�d�totta Martin is. - Megd�bbentett, amikor l�ttam, mennyi z�lds�get �rtak �ssze ezek Stevensonr�l �s a m�veir�l.

- V�rszop� v�mp�rok! Hullarabl�k! - sziszegte d�h�sen Brissenden. - J�l ismerem a fajt�jukat... Micsoda �lvezettel marnak bele Stevensonba a Damien aty�hoz �rt levele miatt, hogy sz�tszedik, hogy m�rlegre teszik minden szav�t...

- �s k�zben a saj�t nyomor�s�gos koruk m�rt�k�vel m�rik Stevensont - v�gott a szav�ba Martin.

- �gy van, j�l mondja. El�bb pof�znak, �s mindent beny�laznak, ami Igaz, Sz�p �s J�, azt�n h�tba veregetik �s azt mondj�k: J�l van, j� kutya vagy, Fido! Pfuj! Richard Realfe locsog� cs�kaemberk�knek nevezte el �ket a hal�los �gy�n.

- Akik belev�gj�k cs�r�ket a csillagporba - kapcsol�dott Martin h�vvel ebbe a gondolatba -, a nagy emberek meteorr�pt�be. �rtam r�luk egyszer egy kis szat�r�t... az ilyen kritikusokr�l, jobban mondva szemle�r�kr�l.

Brissenden eg�szen izgalomba j�tt.

- Mutassa - k�rte Martint.

A fi� el�kotorta valahonnan a Csillagpor egy m�solat�t. Brissenden halkan kuncogott, �s a kez�t d�rzs�lgette, m�g olvasta. M�g a grogj�r�l is megfeledkezett.

- Azt hiszem, maga is ilyen par�nyi csillagporszem, Martin. �s tess�k, idehullott a csukly�s gn�mok vil�g�ba, akik nem l�tnak semmit - jegyezte meg a cikk v�g�re �rve. - Persze minden magazin kapva kapott ezen az �r�son, ugye?

Martin �tfutotta k�zirat-feljegyz�si k�nyv�t.

- Eddig huszonh�t helyr�l utas�tott�k m�r vissza.

Brissenden sz�vb�l j�v� kacajra fakadt. K�zben azonban k�h�g�si roham fogta el.

- Hallja csak, ne is mondja nekem, hogy sohasem pr�b�lt verset �rni - mondta leveg� ut�n kapkodva. - Mutassa a verseit.

- Most ne olvasson - k�rte Martin. - Jobb szeretn�m, ha besz�lgetn�nk. Vigye haza ink�bb �ket; mindj�rt �sszeszedek egyp�rat.

Brissenden a Szerelmes versek-kel meg A t�nd�r �s a gy�ngyszem-mel a h�na alatt t�vozott. M�snap megint elj�tt, �s azzal nyitott be Martinhoz:

- K�rek m�g.

Brissenden meger�s�tette Martint abban, hogy val�ban k�lt�. Ekkor der�lt ki, hogy � maga is az. Az �r�sai eg�szen levett�k a l�b�r�l Martint, aki csod�lkozott, hogy lehet az, hogy Brissenden nem is pr�b�lta megjelentetni �ket.

- Az isten verje meg az eg�sz band�t! - int�zte el Brissenden Martin aj�nlkoz�s�t, hogy megpr�b�lja majd elhelyezni az �r�sait. - �nmag��rt szeresse a sz�pet - �gy hangzott a tan�csa -, �s hagyja a magazinokat a fen�be. �n azt aj�nlom mag�nak, Martin Eden, menjen vissza tenger�sznek... Mit keres maga ezekben a nyavaly�s, rothadt v�rosokban? �ngyilkoss�g minden nap, amit azzal t�lt, hogy a magazinok ig�nyeinek megfelel�en pr�b�lja prostitu�lni a sz�ps�get. Hogy is sz�lt a maga m�ltkori id�zete? Aha, eml�kszem m�r r�: �, te tiszavir�g �let� ember... Mondja meg h�t nekem, maga tiszavir�g �let� ember, mire kell mag�nak a h�rn�v? Ha megszerzi is, csak m�reg lesz az mag�nak. Hogy k�pzeli, hogy a maga egyszer�s�g�vel, elemi erej�vel �s logik�j�val meg�l majd ilyen betegeknek val� koszton! Rem�lem, soha egy sort sem fognak k�z�lni mag�t�l a magazinok. Egy urat szabad csak szolg�lni: a sz�ps�get. Azt szolg�lja mindig, �s f�ty�lj�n a t�megre! A siker! Mi az �rd�g�t tekint sikernek, ha nem azt, hogy meg tudta �rni azt a szonettet Stevensonr�l - az a vers t�bbet �r Henley L�tom�s�-n�l - meg a Szerelmes versek-et, meg azokat a k�ltem�nyeket a tengerr�l? Nem abban van az embernek �r�me, hogy sikert �r el, hanem abban, hogy alkot, teremt. Ki se nyissa a sz�j�t! J�l tudom �n ezt. Tudja maga is. A sz�ps�g gy�tri mag�t is. Az k�nozza sz�ntelen�l, annak a soha be nem gy�gyul� seb�t hordozza. Olyan az, mint a t�zes k�s. Mi k�ze mag�nak a magazinokhoz? Egyre t�rekedj�k csak, a sz�ps�gre! M�rt akar p�nzt verni a sz�ps�gb�l? K�l�nben, mit is izgulok, �gysem tudja megtenni. Ezer esztendeig olvashat magazinokat, az eg�sz egy�ttv�ve nem fog annyit �rni, mint Keats egyetlen sora. Hagyja a fen�be a h�rnevet �s a p�nzt, sz�lljon m�r holnap haj�ra, t�rjen vissza a tengerre.

- Nem is a h�rn�v�rt, hanem a szerelem�rt - nevetett Martin. - A maga vil�gk�p�ben a szerelemnek, �gy l�tom, nincs semmi keresnival�ja. Az eny�mben azonban a sz�ps�g csak a szerelem szolg�l�le�nya.

Brissenden sz�nalommal �s b�mulattal tekintett r�.

- Milyen fiatal m�g maga, Martin fiam, milyen fiatal! F�nn fog sz�rnyalni a magass�gokban, de vigy�zzon: a legfinomabb anyagb�l van sz�ve a sz�rnya, a legcsod�latosabb sz�nek t�nd�k�lnek rajta... meg ne perzselje valahogy! De hiszen m�r meg is perzselte... Sz�gyen, hogy egy als�szokny�t kellett felmagasztalnia, hogy meg tudja �rni ezeket a Szerelmes versek-et!

- A szerelmet is felmagasztalj�k ezek a versek, nemcsak az als�szokny�t! - nevetett Martin.

- Mag�b�l az �r�let besz�l! - intette le Brissenden. - Amikor m�g hasis�lmok k�bulat�ban �ltem, �n is ezt mondtam magamnak. J�l vigy�zzon: ezek a polg�ri v�rosok meg fogj�k �lni mag�t. Gondoljon csak arra a kalm�rf�szekre, ahol megismerkedt�nk. Ha azt mondom r�la, hogy korhadt, akkor keveset mondtam. Nem �lhet az ember �p �sszel ilyen l�gk�rben. Mindenki elz�llik itt. Mutasson csak egyet k�z�l�k - ak�r f�rfit, ak�r n�t -, aki ne r�ntan� le mag�hoz az embert. Mind csupa lelkes gyomor ez, akit a k�l�nb�z� �rdekcsoportok magasr�pt� szellemi �s m�v�szeti impulzusai ir�ny�tanak.

Hirtelen elhallgatott �s r�n�zett Martinra. Mint a vill�m csapott bel� a felismer�s, egyszerre tiszt�ba j�tt a helyzettel. Elk�ped�s �s r�m�let t�kr�z�d�tt az arc�n.

- Ehhez... ehhez �rta azokat a megrend�t� Szerelmes versek-et, ehhez a v�rszeg�ny, nyeszlett kis n�szem�lyhez?!

A k�vetkez� pillanatban Martin torkon ragadta Brissendent �s fojtogatni kezdte. �gy megr�zta, hogy a fogai is �sszever�dtek. Brissenden tekintet�ben azonban nyom�t sem l�tta Martin az ijedts�gnek. Csak k�v�ncsis�got l�tott benne �s �rd�gi cs�fol�d�st. Hirtelen �szhez t�rt. Elengedte Brissenden tork�t, �s nyak�n�l fogva f�l k�zzel az �gyra l�kte.

Brissenden egy percig m�g lihegett, �s nagy k�nnal leveg� ut�n kapkodott, azt�n elkezdett kuncogni.

- �r�kre lek�telezett volna, ha kir�zza bel�lem a lelket - mondotta.

- Az ut�bbi id�ben pattan�sig fesz�ltek az idegeim - menteget�z�tt Martin. - Rem�lem, nem f�jt. Mindj�rt f�z�k friss grogot.

- No, maga ifj� g�r�g h�s! - folytatta Brissenden. - Mondja, b�szke legal�bb arra, hogy ilyen remek fizikuma van? Fenem�d er�s, annyit mondhatok! Olyan, mint egy fiatal p�rduc vagy mint egy oroszl�nk�ly�k. H�t igen, az ilyen er��rt fizetni kell.

- Hogy �rti ezt? - k�rdezte k�v�ncsian Martin, �s egy poh�r grogot ny�jtott neki. - Tess�k, igya meg, �s ne haragudj�k!

- H�t... - Brissenden felhajtotta a grogj�t, �s megel�gedetten mosolygott. - H�t a n�knek! �lete v�g�ig nem fognak mag�nak nyugtot hagyni. Ak�rmi legyek, ha eddig is b�k�ben hagyt�k. K�l�nben figyelmeztetem, hogy hi�ba fojtogat, �gyis megmondom, amit akarok. Ez nyilv�n amolyan kamaszszerelem csak mag�n�l, de a sz�ps�g nev�ben k�rem, tegyen legk�zelebb jobb �zl�sr�l bizonys�got. Mondja meg nekem, mi a csod�t akar maga az ilyen polg�rl�nyt�l? Hagyja a fen�be! Keressen mag�nak egy nagyszer�, lobog�, �rz�ki asszonyt, aki szereti az �letet, f�ty�l a hal�lra, �s addig szereti az embert, am�g b�rja. Vannak ilyen n�k, higgye el, �s ezeknek maga legal�bb annyira fog tetszeni, mint az ilyen �lett�l idegen, gy�va polg�ri sz�rmaz�koknak.

- Gy�va? - horkant fel Martin.

- Az. Hisz eg�sz �let�k�n �t csak azokat a kis erk�lcsi szab�lyokat g�gy�gik, amelyekkel gyerekkorukban teleg�gy�gt�k a fej�ket, a val�s�gos �let el�l pedig ijedten h�k�lnek vissza. Szeretik majd ezek is mag�t, a maguk apr�cska erk�lcsi szab�lyait azonban mindig jobban fogj�k szeretni. Mag�nak az �let nagy kit�rul�sa kell, Martin, nagyszer� szabad lelkekre, k�pr�ztat� sz�nes pillang�kra van sz�ks�ge, nem ilyen sz�rke kis molyokra. Majd megcs�m�rlik m�g maga minden n�st�nyt�l, ha lesz olyan szerencs�tlen, hogy meg�rje. No de hisz �gysem �ri meg! Tudom, nem t�r majd vissza a tengerre, hanem addig t�nfereg ezekben az undor�t�, d�gv�szes v�rosokban, m�g a csontja velej�ig elrohad �s felfordul.

- Leck�ztethet, ameddig akar, lebesz�lni �gysem tud r�la - mondta Martin. - V�gs� soron mag�t is a szenved�lye befoly�solja, ak�rcsak engem... �s ki mondja meg, melyik�nknek van igaza?

Ak�rmennyire elt�rt is Martin �s Brissenden v�lem�nye a szerelem, a foly�iratok �s m�g egy csom� m�s dolog tekintet�ben, m�gis szerett�k egym�st - �s ami Martint illette, � sz�ve m�ly�b�l szerette Brissendent. Mindennap tal�lkoztak, legal�bbis arra az egy �r�ra, amelyet Martin siv�r szob�j�ban t�lt�ttek. Brissenden mindig hozott mag�val egy �veg whiskyt is. Amikor egy�tt eb�deltek a v�rosban, az eb�dj�hez is whiskyt ivott sz�d�val. Mindig � fizette ki mindkett�j�k sz�ml�j�t. Brissendennek k�sz�nhette Martin, hogy r�j�tt az �tkez�s finoms�gaira; most ivott el�sz�r pezsg�t, �s most ismerkedett meg a rajnai borokkal is.

Brissenden azonban tov�bbra is rejt�ly maradt sz�m�ra. Aszketikus arca, roskatag szervezete ellen�re az �lvezetek embere volt. A hal�lt�l nem f�lt, keser� cinizmussal szeml�lt mindent az �letben - de m�g hal�dva is minden porcik�j�ban im�dta az �letet. Tombolt benne az �letkedv s az izgalmak ut�ni v�gy - � maga �gy magyar�zta ezt egyszer, "Vissza akarok sz�d�lni abba a kozmikus k�dbe, amelyb�l j�ttem." Egyik izgat�szert a m�sik ut�n szedte, �s eg�szen elk�peszt� dolgokat csin�lt, hogy �j meg �j izgalmakban, �j meg �j �lm�nyekben legyen r�sze. Maga mes�lte Martinnak, hogy egyszer h�rom napig �nk�ntes szomj�s�gra �t�lte mag�t, mert meg akarta tapasztalni azt a rendk�v�li �lvezetet, amelyet ilyen f�lcsig�zott �llapotban az iv�s jelent. Martin sohasem tudta meg, kicsoda �s micsoda Brissenden. M�ltja nem volt - j�v�je: a l�ba el�tt t�tong� s�r - jelene: az �let em�szt� l�za.

Martin napr�l napra csat�t vesztett. Ak�rhogy takar�koskodott, abb�l, amit fav�g�munk�j��rt keresett, nem tudta a kiad�sait fedezni. A h�laad�s �nnep�re sem fogadhatta el Morse-�k megh�v�s�t, mert a s�t�t �lt�nye megint z�logban volt. Ruth rossz n�ven is vette, hogy ez�rt nem tud elmenni hozz�juk, �s Martin ett�l m�g jobban elkeseredett. V�g�l meg�g�rte Ruthnak, hogy m�gis n�luk fog vacsor�zni: �tmegy majd San Francisc�ba a Transcontinental kiad�hivatal�ba, felveszi az �t doll�r j�rand�s�g�t, �s kiv�ltja bel�le az �lt�ny�t.

Reggel k�lcs�nk�rt Mari�t�l t�z centet. Sz�vesebben k�rte volna el Brissendent�l ezt az �sszeget, de az a kisz�m�thatatlan alak elt�nt. Martin m�r k�t hete nem l�tta. T�rte a fej�t, nem s�rtette-e meg valamivel, de semmi ilyesmi nem jutott az esz�be. A t�z centb�l megv�ltotta a jegy�t az �tkel�j�ratra, �s �tment San Francisc�ba. Elindult a Piac �t fel�, �s k�zben azon t�prengett, mi lesz, ha nem kapja meg a p�nzt, �s visszafel� nem tudja megv�ltani a jegy�t. San Francisc�ban nem ismer senkit, akit�l k�lcs�nk�rhetne t�z centet...

A Transcontinental bej�rata f�lig nyitva volt. Martin kinyitotta az ajt�t, a k�sz�b�n azonban meg�llt, mert �les hangot hallott bel�lr�l. - Nem err�l van sz�, Ford �r! - Martin a levelez�s�kb�l tudta, hogy a szerkeszt�t Fordnak h�vj�k. - Az a k�rd�s, hajland�-e fizetni? �gy �rtem, k�szp�nzben, �spedig azonnal! Nem �rdekel, milyen kil�t�sai vannak a Transcontinental-nak, semmi k�z�m a maga j�v� �vi terveihez sem! Engem csak az az egy �rdekel, hogy megkapom-e, ami nekem j�r. Vegye tudom�sul, hogy ha nem kapom meg addig a p�nzemet, a Transcontinental kar�csonyi sz�ma nem jelenik meg! J� napot! Ha lesz p�nze, jelentkezz�k.

Az ajt� kiv�g�dott, �s egy m�rges ember viharzott el Martin mellett. M�g a folyos�n is az �kl�t r�zva �tkoz�dott. Martin azt gondolta, jobb lesz, ha nem l�p be mindj�rt. Egy negyed�r�t �csorgott a l�pcs�h�zban, azt�n felr�ntotta az ajt�t �s bel�pett. �j �lm�ny: m�g sohasem volt szerkeszt�s�gben. L�tta, hogy itt nincs sz�ks�g n�vjegyre. A szolga besz�lt egy helyis�gbe, hogy van itt valaki, �s Ford �rral akar besz�lni. Azt�n visszafordult, �s p�r l�p�snyir�l intett neki, majd megmutatta, hol van a szerkeszt� bels� szent�lye. Martin el�sz�r csak annyit l�tott, hogy rettent� rendetlens�g �s �sszevisszas�g van a szob�ban. Azt�n vette csak �szre, hogy egy fiatalos k�lsej�, pofaszak�llas f�rfi �l egy red�ny�s �r�asztaln�l �s k�v�ncsian n�z r�. Martin csod�lkozva l�tta, hogy izgalomnak nyoma sincs az arc�n. A nyomd�sszal val� veszeked�s nyilv�n cs�ppet sem hozta ki a sodr�b�l.

- �n... �n Martin Eden vagyok - kezdte Martin a besz�lget�st. (�s szeretn�m megkapni az �t doll�romat - szerette volna mindj�rt hozz�tenni.)

Ez volt azonban az els� szerkeszt�, akit �let�ben l�tott, enn�lfogva nem akarta csak �gy, minden tov�bbi n�lk�l lerohanni. Nagy meglepet�s�re Ford felugrott.

- Ne mondja! - ki�ltott t�l�rad� lelkesed�ssel, �s mindk�t kez�vel megragadta Martin kez�t.

- Kimondhatatlanul �r�l�k, hogy v�gre szerencs�m van �nh�z, Mr. Eden. Gyakran elt�n�dtem rajta, hogy milyen is lehet �n.

Egy l�p�st tett h�tra, �s sug�rz� arccal n�zett v�gig Martin m�sodik legjobb �s egy�ttal legrosszabb �lt�ny�n, amely olyan viseltes volt m�r, hogy jav�tani sem lehetett. A nadr�gon azonban megl�tszott, milyen gondosan vasalta meg Martin az �l�t Maria vasal�j�val.

- Megvallom, sokkal id�sebbnek k�pzeltem �nt. Olyan gazdags�g, annyi er� van az elbesz�l�s�ben, olyan �rettek �s m�lyek a gondolatai... Val�s�gos mesterm� ez az elbesz�l�s. Alig olvastam bel�le n�h�ny sort, m�ris tudtam, h�nyad�n �llok vele. V�rjon, majd elmondom, hogy volt ez... K�l�nben m�gsem - bemutatom el�bb a szerkeszt�s�g tagjainak.

Besz�lget�s k�zben Ford a szerkeszt�s�gi szoba fel� vezette Martint, s ott bemutatta White-nak, a seg�dszerkeszt�nek. White sov�ny, t�r�keny emberke volt. A kez�nek olyan saj�ts�gos, hideg volt a tapint�sa, mintha most is a hideg r�zn�. Ritk�s, selymes pofaszak�llt viselt.

- Bemutatom Mr. Endset... Mr. Eden. Biztosan tudja: Ends a kiad�hivatalunk vezet�je.

Martin kezet szor�tott a nyugtalan tekintet�, kopasz emberrel is. Ami keveset l�tott az arc�b�l, el�g fiatalosnak t�nt, az arc legnagyobb r�sz�t azonban gondosan ny�rt, h�feh�r szak�ll fedte. A feles�ge szokta vas�rnaponk�nt a szak�ll�t ny�rni, s ilyenkor a tark�j�t is megborotv�lja.

Mindh�rman k�r�lvett�k Martint, �s egym�s szav�ba v�gva lelkendeztek. Martinnak az az �rz�se t�madt, hogy csak az�rt besz�lnek ennyit, hogy id�t nyerjenek.

- Sokszor tett�k m�r sz�v�, m�rt nem j�n el egyszer hozz�nk - mondta White.

- Nem volt p�nzem �tik�lts�gre, s az �b�l t�ls� partj�n lakom - mondta meg kereken Martin. Gondolta: hadd l�ss�k, milyen nagy sz�ks�ge van a p�nzre.

"Csak l�tj�k err�l az �cska ruh�r�l, hogyan �llok", gondolta. Minden k�n�lkoz� alkalommal igyekezett l�togat�s�nak igazi c�lj�ra terelni a besz�lget�st. Csod�l�i azonban mintha csak s�ketek lettek volna. Nem gy�zt�k eleget dics�rni, elmondt�k neki, mi volt a v�lem�ny�k az elbesz�l�s�r�l, amikor el�sz�r olvast�k, mit gondoltak r�la k�s�bb, hogyan v�lekedett r�la a feles�g�k �s a csal�djuk - de arr�l, hogy fizetni is akarn�nak �rte, egy sz� nem sok, annyit sem sz�ltak.

- Elmondtam m�r, hogy milyen alkalommal olvastam el�sz�r az elbesz�l�s�t? - k�rdezte Ford. - Persze, hogy is mondhattam volna! �pp New Yorkb�l j�ttem nyugatra, s amikor a vonat meg�llt Ogdenben, a felsz�ll� kalauz kez�ben megl�ttam a Transcontinental leg�jabb sz�m�t.

"Istenem!, gondolta Martin. Ez az ember p�rn�s kocsiban utazik, �n meg majd megd�gl�m az�rt a nyomor�s�gos �t doll�r�rt, amellyel tartozik nekem!"

El�nt�tte a d�h: A Transcontinental gyal�zatos elj�r�sa egyszerre �ri�si ar�ny�v� n�tt a szem�ben. Nyomaszt�an nehezedett r� a h�napokig tart� hi�baval� v�rakoz�s, a sok �hez�s �s n�lk�l�z�s... D�h�s, marcangol� �hs�get �rzett. Esz�be jutott, hogy tegnap �ta nem evett, �s akkor sem sokat. V�rbe borult a szeme. Ezek a nyomorult csirkefog�k nem is rabl�k, csak k�z�ns�ges gy�va tolvajok. Hazugs�gokkal, soha meg nem tartott �g�retekkel csalt�k ki az elbesz�l�s�t. No, � majd megmutatja nekik... Er�s elhat�roz�s �bredt benne: addig el nem hagyja a szerkeszt�s�get, am�g meg nem kapja a p�nz�t. Az is esz�be jutott, hogy ha nem kapja meg a p�nzt, sehogy sem tud hazamenni Oaklandbe. Minden erej�t �sszeszedte, hogy fegyelmezze mag�t, de �gy n�zett r�juk, mint egy farkas. Ez a tekintet zavarba hozta �s f�lelemmel t�lt�tte el a t�rsas�got.

Egyre b�vebben �ml�tt bel�l�k a sz�. Ford megint hozz�fogott, hogy elmondja: milyen volt az, amikor el�sz�r olvasta A harangz�g�s-t. Ugyanakkor Ends m�g egyszer elmes�lte, mennyire tetszett A harangz�g�s az unokah�g�nak, aki tan�t�n� Alamed�ban.

- Megmondom, mi�rt j�ttem ide - sz�lt v�g�l Martin. - P�nzt akarok kapni ez�rt az elbesz�l�s�rt, amely annyira tetszik mindannyiuknak. �gy eml�kszem, azt �g�rt�k, hogy �t doll�rt fizetnek �rte nyomban a megjelen�se ut�n.

Ford mosolyg�, k�szs�ges arca olyan volt, mintha k�sedelem n�lk�l eleget akarna tenni Martin �haj�nak. Keze m�r a zsebe fel� indult, de k�zben meggondolta mag�t, Endshez fordult, �s azt mondta, hogy otthon felejtette a p�nz�t. Endsnek ez l�that�an nem volt �ny�re: Martin �szrevette, hogy megrezzen egy kicsit a karja, mintha csak a nadr�gzseb�t akarn� eltakarni. Nyilv�nval�an ott tartja a p�nz�t.

- Sajn�lom - mondta Ends -, �pp egy �r�val ezel�tt fizettem ki a nyomd�szt, �s az minden k�szp�nzemet elvitte. Igaz�n hozhattam volna magammal t�bb p�nzt is, de a sz�mla m�g nem volt esed�kes, �s v�ratlanul �rt a nyomd�sznak az a k�r�se, hogy sz�vess�gb�l adjunk neki valami el�leget.

Mindketten v�rakoz� arckifejez�ssel tekintettek White-ra, � azonban csak nevetett, �s a v�ll�t vonogatta. Neki legal�bb tiszta volt a lelkiismerete. � az�rt l�pett be a Transcontinental szerkeszt�s�g�be, hogy a magazinirodalom ter�n m�k�dj�k, ehelyett azonban f�k�nt p�nz�gyi dolgokkal foglalkozott. A Transcontinental m�r n�gyhavi fizet�s�vel volt ad�sa, White azonban tudta, hogy el�bb a nyomd�sznak kell bet�mni a sz�j�t, csak azut�n k�vetkezik a seg�dszerkeszt�.

- Igaz�n hallatlan, Mr. Eden, hogy �pp ilyen helyzetben toppant be - kezdte k�nnyed hangon Ford. - Higgye el, csak gondatlans�g az eg�sz. A k�vetkez� megold�st aj�nlom: reggel az lesz az els� dolgunk, hogy feladunk a c�m�re egy csekket, Mr. Ends, ugye megvan mag�n�l Mr. Eden c�me?

A c�m persze megvolt Endsn�l... hogyne, az lesz reggel az els� dolga, hogy feladja a csekket. Martinnak azonban - ak�rmilyen fogyat�kos ismeretei voltak is a bankok �s csekkek ter�n - sehogy sem f�rt a fej�be, mi�rt kell m�snapra halasztani a csekk elk�ld�s�t, mi�rt nem adj�k oda neki mindj�rt.

- Ezek szerint teh�t meg�llapodtunk, Mr. Eden, hogy holnap feladjuk a csekket - mondta Ford.

- Nekem m�g ma van sz�ks�gem a p�nzre - mondta Martin szenvtelen hangon.

- Ejnye, ejnye, mi�rt is kellett �ppen ma j�nnie - kezdte ny�jasan Ford, de nem tudta tov�bb mondani, mert Ends, akinek hirtelen indulatkit�r�se megmagyar�zta a tekintet�ben bujk�l� nyugtalans�got, f�lbeszak�totta.

- Mr. Ford is, �n is megmagyar�ztuk m�r �nnek, hogy mi a helyzet - mondta nyersen. - Feladjuk a csekket...

- �n is megmagyar�ztam m�r - v�gott k�zbe Martin -, hogy m�g ma van sz�ks�gem a p�nzre!

�rezte, hogy a kiad�hivatali igazgat� kem�ny fell�p�s�re meggyorsul kiss� az �rver�se. Egy percre sem vette le r�la a szem�t. Kital�lta, hogy a Transcontinental k�szp�nze ennek az �riembernek a nadr�gzseb�ben tal�lhat�.

- Rettenetesen kellemetlen... - kezdte megint Ford.

Ends ugyanakkor t�relmetlen�l megmozdult, �s �gy tett, mintha ki akarna menni a szob�b�l. Ebben a pillanatban azonban Martin nekiugrott, �s f�l k�zzel torkon ragadta, �gyhogy Ends kifog�stalanul ny�rt, h�feh�r szak�lla negyven�t fokos sz�gben meredt a mennyezet fel�. White �s Ford r�m�lten l�tta, hogy kiad�hivatali igazgat�j�t r�zz�k, mint egy asztrah�n sz�nyeget.

- Gyorsan szedje el�, �regem, azt a p�nzt, amit a fiatal tehets�gek kiszipolyoz�s�b�l gy�jt�tt �ssze - �v�lt�tt r� Martin. - Azonnal szedje el�, mert k�l�nben kir�zom mag�b�l, m�g ha apr�p�nzben tartja is a zseb�ben!

Azt�n a k�t megr�m�lt n�z� fel� fordult:

- F�lre innen! Ha seg�teni mer neki valaki, megkeser�li!

Ends fuldoklott. Martin laz�tott kiss� a szor�t�s�n, mire Ends intett, hogy megadja mag�t: el�szedi a p�nzt. T�bbsz�r egym�s ut�n a nadr�gzseb�be m�lyesztette a kez�t. �sszesen n�gy doll�r tizen�t cent ker�lt el� bel�le.

- Kiford�tani! - vez�nyelt Martin.

Kiesett m�g t�z cent. Martin a biztons�g kedv��rt m�g egyszer megsz�ml�lta a zs�km�nyt.

- Most maga k�vetkezik! - ord�tott Fordra. - M�g hetven�t cent hi�nyzik.

Ford gyorsan kikutatta a zsebeit. Az eredm�ny hatvan cent volt. - Biztosan nincs t�bb? - k�rdezte Martin fenyeget� hangon, amikor �tvette a p�nzt. - Mi van a mell�nyzseb�ben?

Ford j�hiszem�s�ge jel��l kiford�totta k�t zseb�t. Az egyikb�l egy kem�ny pap�rdarabka hullott ki. Felvette a f�ldr�l �s zsebre akarta v�gni, de Martin r�ki�ltott:

- Mi az? �tkel�sijegy? Ide vele! Ennek t�z cent az �ra. Ezt is a jav�ra �rom. A jeggyel egy�tt eddig n�gy doll�r kilencven�t centet kaptam. M�g �t cent j�r nekem.

Vad szemet meresztett White-ra. A t�r�keny emberke m�ris �tny�jtott neki egy �tcentes nikkelt.

- K�sz�n�m - fordult most Martin mindh�rmukhoz. - J� napot k�v�nok!

- Rabl�! - sziszegett a fogai k�zt Ends, amikor Martin kiment. - Gy�va tolvaj! - sz�lt vissza m�g Martin, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

Ujjong� j�kedv�ben volt. Esz�be jutott, hogy a Hornet is tartozik neki tizen�t doll�rral A t�nd�r �s a gy�ngyszem honor�riuma fej�ben. Egyszeriben elhat�rozta, hogy oda is elmegy �s behajtja a j�rand�s�g�t. A Hornet vezet�i azonban, borotv�lt k�p�, stramm fiatalemberek, a sz� szoros �rtelm�ben kal�zok voltak, mindent �s mindenkit kiraboltak, m�g egym�st is. Egyp�r asztal �s sz�k darabokra t�rt, a szerkeszt�nek azonban (j� sportol� volt annak idej�n a koll�giumban) a kiad�hivatali igazgat�, egy hirdet�si �gyn�k �s a port�s seg�ts�g�vel v�g�l is siker�lt kituszkolnia Martint a szerkeszt�s�gb�l, �s meggyors�tania kezd�sebess�g�t, hogy gyorsabban �rjen le az els� emeletr�l.

- Legyen szerencs�nk m�skor is, Mr. Eden! Mindig �r�m�nkre szolg�l a l�togat�sa! - hangzott ut�na a kacag�suk a l�pcs�h�zb�l. Martin k�nos mosollyal t�p�szkodott fel.

- Ty�ha! - sz�lt vissza halkan. - Azok ott a Transcontinental-n�l csak szer�ny kezd�k voltak, maguk azonban val�s�gos d�jbirk�z�k!

Erre m�g jobb �z�en kacagtak.

- Nem tagadhatom, Mr. Eden - sz�lt le a Hornet szerkeszt�je -, ahhoz k�pest, hogy k�lt�, maga is meg�llja a hely�t. Szabad k�rdeznem, hol tanulta ezt a jobbegyenest?

- Ahol maga a f�l-Nelsont - felelte Martin. - Egy k�k folt mindenesetre marad a szeme alatt.

- Rem�lem, tudja majd mozgatni a nyak�t - agg�dott a szerkeszt� is Martin eg�szs�g��rt. - Mit sz�lna hozz� k�l�nben, ha �gy egy�tt inn�nk valahol egy poh�r whiskyt a dologra? Nem a nyak�ra gondolok, hanem erre a kis �sszek�l�nb�z�sre.

Martin belement a dologba. - Aki veszt, az fizet...

A k�rvallott egy�tt ivott h�t a rabl�kkal. Valamennyien bar�ts�gosan megegyeztek abban, hogy mindig az er�sebbnek van igaza, s enn�lfogva A t�nd�r �s a gy�ngyszem tizen�t doll�ros honor�riuma joggal illeti meg a Hornet szerkeszt�s�g�nek tagjait.

Artur a kapuban maradt, Ruth pedig f�lment Mari��k l�pcs�j�n. M�r messzir�l hallotta az �r�g�p kopog�s�t. Martin �pp egy k�zirat utols� lapj�n dolgozott, amikor fel�llt ajt�t nyitni. A l�ny az�rt j�tt el, hogy m�g egyszer megk�rdezze: ott lesz-e Martin a h�laad�snapi vacsor�n. De m�g meg sem tudta eml�teni a t�m�t, Martin m�r nyakig belemer�lt abba, ami �t most eg�szen bet�lt�tte.

- Hadd olvassam ezt f�l neked! - ki�ltotta, s m�ris sz�tszedte a m�solatokat, �s rendbe rakta a k�zirat lapjait. - Ez a leg�jabb m�vem. Ilyet m�g sohasem �rtam. Annyira m�s, mint a t�bbi, hogy szinte magam is megijedek t�le. De az�rt �gy �rzem valahogy, hogy j�. K�l�nben majd te megmondod. Hawaii t�rt�net. Azt a c�met adtam neki, hogy Wiki-Wiki.

Martin arca az alkot�s l�z�ban �gett. A l�ny azonban borzongott a hideg szob�ban. Amikor kezet fogtak, felt�nt, hogy milyen hideg a fi� keze. Figyelmesen hallgatta v�gig a felolvas�st. Martin olvas�s k�zben r�pillantott, �s semmi j�t sem olvasott le az arc�r�l, m�gis megk�rdezte a v�g�n:

- Mondd meg �szint�n, mi a v�lem�nyed r�la?

- H�t... magam sem tudom - felelte a l�ny. - Adnak... mit gondolsz, ad ez�rt valaki p�nzt?!

- Att�l tartok, nem - vallotta meg a fi�. - T�l er�s ez a magazinoknak. Pedig igaz t�rt�net... szavamra mondom, hogy igaz.

- Nem �rtem, mi�rt ragaszkodol hozz�, hogy olyasmit �rj, amir�l el�re tudod, hogy nem kapsz �rte p�nzt - folytatta k�ny�rtelen�l a l�ny. - H�t nem az�rt �rsz, hogy meg�lj bel�le?

- De igen, ez a szerencs�tlen t�rt�net azonban mag�val ragadott. Nem tehettem m�st, meg kellett �rnom. Maga a t�rt�net k�nyszer�tett r�, hogy meg�rjam.

- �s azt a f�szerepl�t, azt a Wiki-Wikit, mi�rt besz�lteted olyan durv�n? Biztos, hogy megbotr�nkoznak majd rajta az olvas�id. Nyilv�n ez�rt nem fogadj�k el az �r�saidat a szerkeszt�k sem, �s igazuk is van.

- Mert az igazi Wiki-Wiki is �gy besz�lt volna.

- Akkor is �zl�stelen �gy meg�rni.

- De h�t ha ez a val�s�g... - felelte tompa hangon a fi�. - Ilyen az �let, ez az igazs�g. �gy kell meg�rnom az �letet, ahogy �n l�tom.

Erre m�r nem felelt a l�ny. K�nos cs�ndben �ltek egy percig. Martin az�rt nem �rtette meg a l�nyt, mert szerelmes volt bel�, Ruth pedig az�rt nem tudta meg�rteni a fi�t, mert az oly magass�gokig emelkedett, ahov� az � tekintete m�r nem �rt fel. Martin igyekezett kellemesebb t�rgyra terelni a besz�lget�st.

- Igaz, felvettem a Transcontinental-t�l a p�nzemet - mondotta.

Cs�ndesen kuncogott, mert maga el�tt l�tta a szak�llas tri�t, amelyet n�gy doll�r kilencven cent �s egy �tkel�si jegy erej�ig megsarcolt.

- Sz�val elj�ssz! - ki�ltott fel �r�mmel a l�ny. - Az�rt j�ttem, hogy ezt megk�rdezzem.

- Hogy elj�v�k?... - mormogta sz�rakozottan Martin. - Hova?

- H�t holnap vacsor�ra. Nem eml�kszel? Azt mondtad, hogy ha megkapod a p�nzt, kiv�ltod az �lt�ny�det.

- Err�l bizony megfeledkeztem - mondta b�nb�n� k�ppel a fi�. - Tudod, a cs�sz ma reggel elvitte Maria k�t tehen�t �s a kisborj�t, �s... sz�val Mari�nak �pp nem volt egy vasa sem, �s nekem kellett kiv�ltanom a teheneit. Erre k�lt�ttem a Transcontinental �t�s�t... A harangz�g�s a cs�sz zseb�be v�ndorolt.

- Egysz�val nem j�ssz el?

Martin v�gign�zett a ruh�j�n.

- Nem tudok elmenni.

A l�ny k�k szem�ben a csal�d�s �s a szemreh�ny�s k�nnyei csillogtak, de nem sz�lt egy sz�t sem.

- J�v� h�laad�skor egy�tt vacsor�zunk majd: a Delmonic�n�l - mondta vigasztal�an -, vagy ha akarod, Londonban vagy P�rizsban vagy m�sutt, ahol te akarsz. Biztosan tudom, hogy �gy lesz.

- Azt olvastam n�h�ny nappal ezel�tt az �js�gban - t�rt �t Ruth hirtelen m�s t�rgyra -, hogy a vas�tn�l van valami �resed�s. Te lett�l, ugye, az els� a felv�telin?

Martin k�nytelen volt megvallani, hogy k�ldtek neki beh�v�t, de � lemondott az �ll�sr�l.

- Teljesen biztos voltam... teljesen biztos vagyok magamban - magyar�zta. - Nem telik bele egy �v s t�bbet keresek, mint egy tucat vasutas egy�ttv�ve! Majd megl�tod!

- �! - Ruth erre m�r nem tudott m�st mondani.

Fel�llt �s a keszty�j�t h�zta.

- Mennem kell, Martin, Artur v�r r�m kint.

A fi� �t�lelte �s megcs�kolta, Ruth azonban ez�ttal a szokottn�l tart�zkod�bb volt. Nem gy�lt fel a teste, nem �lelte �t Martint, csak lagymatagon viszonozta a cs�kj�t.

Amikor Martin visszafordult a kapub�l, meg�llap�totta, hogy Ruth haragszik r�. De vajon mi�rt? Az igaz�n csak szerencs�tlen v�letlen, hogy a cs�sz elkapta Maria teheneit. Ki tehet err�l? Hogy � m�sk�pp is cselekedhetett volna, mint ahogy cselekedett, esz�be sem jutott. Azt�n arra gondolt: persze, ami�rt a beh�v� ellen�re nem foglalta el az �ll�s�t a vas�tn�l... h�t igen, az�rt tal�n lehet egy kis szemreh�ny�st tenni neki. De hogy a Wiki-Wiki nem tetszett Ruthnak...

K�zben fel�rt a l�pcs�n, de m�g megv�rta a lev�lhord�t, aki d�lut�ni k�r�tj�t v�gezte. Mint mindig, most is a v�rakoz�s l�z�ban remegett, amikor �tvette a lev�lhord�t�l a nagy csom� hossz� bor�t�kot. Volt k�zt�k egy r�vid, v�kony bor�t�k is; a New York Outview felirata volt rajta. Martin egy pillanatra elt�n�d�tt, mik�zben felt�pte a bor�t�kot. Vajon mi lehet benne? Arr�l nem �rtes�thetik, hogy elfogadt�k valamelyik �r�s�t, mert nem k�ld�tt nekik k�ziratot. Lehet tal�n... - erre a vakmer� gondolatra a sz�vver�se is majdnem el�llt -, lehet tal�n, hogy cikket k�rnek t�le? Erre m�g gondolni is lehetetlen... Egy pillanatra az�rt �tvillant rajta ez a gondolat, de azt�n csak legyintett.

A bor�t�kban r�vid, sablonos lev�l a seg�dszerkeszt� al��r�s�val. Mind�ssze annyi �llt benne, hogy csatoltan megk�ldenek egy n�vtelen levelet, amely szerkeszt�s�g�k c�m�re �rkezett, s megnyugtatj�k afel�l, hogy az Outview szerkeszt�s�ge soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�zt sem ad hitelt n�vtelen leveleknek.

Martin megn�zte a mell�kelt levelet. A lev�l �r�ja - valami m�veletlen alak - �gyetlen k�z�r�ssal a nyomtatott bet�ket pr�b�lta ut�nozni, �s mindenf�le s�rteget�st hordott �ssze Martinr�l. Azt �ll�totta, hogy � az "�gynevezett Martin Eden", aki elbesz�l�seket k�ld be a magazinoknak, nem is �r�, hanem csak r�gi magazinokb�l v�gja ki az elbesz�l�seket, �s �gy k�ldi be �ket, mintha � �rta volna. A bor�t�kon San Leandr�-i postab�lyegz� d�szelgett. Martinnak nem kellett sok�ig t�rnie a fej�t, ki �rhatta a levelet. A vak is felismerhette Higginbotham helyes�r�s�t, Higginbotham kedvenc kifejez�seit, Higginbotham csavaros �szj�r�s�t. Martin nem is a finom latin bet�ket, hanem s�gor�nak durva szat�cs-kezevon�s�t l�tta a lev�l minden sor�ban.

Hi�ba t�n�d�tt rajta: mi�rt tett ilyet a s�gora? Mivel s�rthette meg vajon Bernard Higginbothamet? Sem �rtelme, sem c�lja nincs annak, amit csin�lt. Martin nem tal�lt r� semmif�le magyar�zatot. Nem telt bele egy h�t, �s m�s, keleten megjelen� magazinok szerkeszt�i is vagy egy tucat hasonl� levelet k�ldtek meg Martinnak. Ez kedves a szerkeszt�kt�l - gondolta a fi�. Sejtelm�k sincs r�la, hogy � kicsoda - egyiknek-m�siknak a level�b�l m�gis egy�tt�rz�s sz�l. Nyilv�n ut�lj�k a n�vtelen lev�l�r�kat. Martin l�tta, hogy az ellene ir�nyul� rosszindulat� pr�b�lkoz�s cs�d�t mondott. Ha van egy�ltal�n valami eredm�nye, az is ink�bb kedvez� sz�m�ra, mert n�melyik szerkeszt�nek tal�n f�lh�vja a figyelm�t a nev�re. Nem lehetetlen, hogy ha valamelyik�k elolvassa egyszer egy k�zirat�t, esz�be jut majd, hogy ez az a fick�, akir�l azt a n�vtelen levelet �rt�k. �s ki a megmondhat�ja, hogy az ilyen eml�k nem billenti-e az � jav�ra a m�rleget?

Ez id� t�jt t�rt�nt a k�vetkez� eset, amely ut�n Martin becs�lete nagyot cs�kkent Maria szem�ben. Egy reggel, amikor Martin kiment a konyh�ba, Maria f�jdalmasan ny�gd�cselt; a szem�b�l potyogtak a k�nnyek. Rengeteg vasalnival�ja volt, �s ak�rhogy er�lk�d�tt, nem tudott elk�sz�lni vele, olyan gy�nge volt. Martin nyomban meg�llap�totta a diagn�zist: Mari�nak influenz�ja van. Forr� whiskyt adott be neki, maradt m�g egy kev�s az �vegek alj�n, amelyeket Brissenden hozott a h�zhoz, �s elrendelte, hogy fek�dj�k �gyba. Maria azonban nem engedelmeskedett. Musz�j kivasalni a ruh�t - makacskodott -, �s m�g aznap este el is kell sz�ll�tani, k�l�nben mit ad m�snap enni a h�t �hes kis Silv�nak?

Az asszony nem akart hinni a szem�nek - ezt holta napj�ig folyton emlegette -, amikor l�tta, hogy Martin Eden felvesz a t�zhelyr�l egy vasal�t, �s egy csipk�s kis ingbl�zt tesz a vasal�deszk�ra. Ez volt Kate Flanagan legszebb �nnepi bl�za, pedig n�la ig�nyesebb �s eleg�nsabban �lt�zk�d� n� nem volt Maria kis vil�g�ban. Miss Flanagan k�l�n meg�zente, hogy a bl�zt aznap este okvetlen�l meg kell kapnia. Mindenki tudta, hogy Miss Flanagan John Collinsszal, a kov�ccsal j�r egy�tt - Maria ezenk�v�l mag�nforr�sb�l azt is tudta, hogy Miss Flanagan m�snap az Aranykapu-parkba k�sz�l Collinsszal. Az asszony megpr�b�lta kimenteni Martin kez�b�l a pl�s ruhadarabot, de hi�ba. T�molyogva tett n�h�ny l�p�st, majd elsz�d�lt; Martin le�ltette egy sz�kre, onnan figyelhette t�tott sz�jjal, mit csin�l a fi�. Az ingbl�z t�k�letesen ki volt vasalva negyedannyi id� alatt, mint amennyi alatt � maga el tudott volna k�sz�lni vele. Martin addig unszolta, m�g be nem ismerte, hogy � maga sem tudta volna jobban megcsin�lni.

- Gyorsabban is tudn�k dolgozni - jegyezte meg a fi�. - Csak forr�bb lenne kicsit a vasal�ja.

Pedig Martin sokkal forr�bb vasal�t haszn�lt, mint amilyet Maria valaha is mert volna.

- Nem j�l nedves�ti a ruh�t - panaszolta k�s�bb a fi�. - Figyeljen csak. Mindj�rt megtan�tom, hogyan kell benedves�teni. J�l �ssze kell nyomni a ruh�t. Mindig nyomja j�l �ssze, miel�tt benedves�ten�, ha gyorsan akar vasalni.

A pinc�ben volt egy l�da a fa k�zt. Azt felhozta, fedelet k�sz�tett r�, �s megd�zsm�lta az �cskavasat, amelyet a Silva csemet�k az �csk�s sz�m�ra gy�jt�ttek. A frissen benedves�tett feh�rnem�t betette a l�d�ba, lefedte, lenyomta az �cskavassal: az elj�r�s t�k�letesen bev�lt a gyakorlatban.

- Most n�zzen ide, Maria - mondta Martin. Azzal trik�ra vetk�z�tt, �s felkapott egy vasal�t, amely szerinte "v�gre el�g meleg" volt.

- Azt�n mikor befejezni vasal�s, kimosta gyapj� - mes�lte k�s�bb Maria. - Mondani: Maria, maga lenni nagy bolond, majd �n megmutatni mag�nak, hogyan kell kimosni gyapj�. Azt�n igaz�n mutatni nekem. T�z perc alatt elk�sz�teni masina: egy hord�, egy ker�kagy, k�t r�d - l�tni? �gy.

Martin a Shelly Gy�gyf�rd�ben tanulta el ezt a m�dszert Joe-t�l. Az �cska ker�kagyat r�szerelte a f�gg�legesen �ll� r�dra, �gyhogy a ker�kagy a folyad�kba mer�lt. A mer�t�rudat viszont egy rug�s r�dhoz er�s�tette, amelyet egy mennyezeti gerend�ra akasztott. �gy azt�n a ker�kagy ide-oda mozgott a hord�ban lev� gyapj�holmi felett, �s � f�l k�zzel j�l kinyomkodhatta a gyapj�t.

- Maria t�bb� nem mosni gyapj� - �gy fejezte be mindig elbesz�l�s�t az asszony. - Gyerekek kezelni r�d, ker�k, hord�. Mister Eden lenni klassz ember.

Vasalhatott azonban ak�rmilyen ragyog�an, fejleszthette konyhai mosod�j�t, ahogy csak akarta: Maria szem�ben Martin m�gis �ri�sit esett. Az a romantikus ragyog�s, amellyel k�pzelet�ben k�r�lvette az alakj�t, sz�tfoszlott annak az egyetlen t�nynek a hideg f�ny�ben, hogy a fi� mosod�s volt valamikor. Hi�ba voltak k�nyvei, hi�ba j�rtak hozz� kocsin az el�kel� l�togat�k, hi�ba volt ak�rh�ny �veg whisky a szob�j�ban, mindez nem sz�m�tott m�r semmit. Hisz Martin is csak egyszer� munk�sember, ugyanahhoz az oszt�lyhoz, ugyanahhoz a kaszthoz tartozik, amelyhez � maga. A fi� emberibb� v�lt ezzel, de megsz�nt a titokzatoss�ga.

A csal�dj�t�l Martin egyre jobban elidegenedett. Higginbotham v�ratlan t�mad�sa ut�n Hermann von Schmidt mutatta ki a foga feh�r�t. Martin szerencs�sen elhelyezte n�h�ny t�rc�j�t meg egyp�r humoros versik�j�t, k�z�lt�k n�h�ny tr�f�j�t is, �gyhogy egy ideig csak �gy fic�nkolt a j�l�tben. M�r majd minden ad�ss�g�t kifizette a k�rny�kbeli keresked�knek, �s m�g mindig maradt annyi p�nze, hogy kiv�ltsa s�t�t �lt�ny�t �s a ker�kp�rj�t. A biciklinek kicsavarodott a l�nca �s jav�t�sra szorult. Martin, hogy kimutassa bar�ts�g�t leend� s�gora ir�nt, elk�ldte a biciklit von Schmidt m�hely�be.

Martin meg�r�lt, amikor egy kisfi� m�g aznap d�lut�n visszahozta neki a biciklit. Rendk�v�li el�z�kenys�get l�tott ebben, mert tudta, mennyit kell mindig s�rgetnie a jav�t�sokat. Azt k�vetkeztette bel�le, hogy most m�r von Schmidt is sz�vesen �sszebar�tkozn�k vele. Amikor azonban jobban szem�gyre vette a ker�kp�rt, kider�lt, hogy nem csin�ltak rajta semmit. Egy id� m�lva felh�vta telefonon n�v�re j�vend�belij�t, aki azt k�z�lte vele, hogy "semmilyen form�ban �s semminem� felt�telek k�zt" nem �hajt vele kapcsolatban lenni.

- Hallja, maga Hermann von Schmidt - felelte j�kedv�en Martin. - Nagy kedvem volna, hogy odamenjek �s beverjem azt a t�mpe sv�b orr�t!

- Csak merje betenni a l�b�t a m�helyembe - hallotta a telefonban -, azonnal h�vom a rend�rs�get. Majd ell�tom �n m�g a maga baj�t! Nekem ugyan nem fog felv�gni! �nn�lam nem fog vereked�st rendezni! Tiszteltetem az ilyen alakokat. Nekem is van szemem. Tudja, mi maga? K�z�ns�ges naplop�. Engem maga nem fog megzsarolni az�rt, mert feles�g�l veszem a n�v�r�t. Mi�rt nem megy ink�bb dolgozni? Mi�rt nem �l �gy, mint m�s tisztess�ges ember? Erre feleljen!

Martin ez�ttal okosabb volt, semhogy d�hbe gurult volna. Visszatette a hallgat�t a hely�re, �s hirtelen t�madt j�kedv�ben csak hitetlen�l f�ttyentett egyet. J�kedve azonban nem tartott sok�ig. Megint elfogta a mag�nyoss�g �rz�se. Senki sem �rti meg �t, senkinek sincs sz�ks�ge r�, tal�n csak az egy Brissendennek... Brissenden pedig elt�nt, csak az Isten tudja, hova.

Amikor Martin kij�tt a z�lds�gest�l, �s bev�s�rl�kosar�val hazafel� indult, bealkonyodott m�r. A sarkon villamoskocsi �llt meg. Martin sz�ve nagyot dobbant �r�m�ben, amikor megl�tta, hogy egy ismer�s, sov�ny alak sz�ll le r�la. Brissenden volt... A kocsi m�g el sem indult, Martin m�r �szrevette, hogy Brissenden fel�lt�j�nek egyik zsebe k�nyvekt�l duzzad, a m�sikon meg egy literes whiskys �veg k�rvonalai dudorodnak.

Brissenden nem adta ok�t hossz� t�volmarad�s�nak. Martin sem k�v�ncsiskodott. �r�lt, hogy a grogospoh�rb�l felsz�ll� g�z�n �t megint l�thatja bar�tj�nak hamusz�n arc�t. Mindj�rt elmes�lte neki, mit dolgozott k�zben.

- �n sem lust�lkodtam - jelentette ki Brissenden. K�ziratot h�zott el� kab�tja bels� zseb�b�l �s �tadta Martinnak. Ahogy a fi� egy pillant�st vetett a k�zirat c�m�re, k�v�ncsis�g csillant fel a tekintet�ben.

- Aha! - nevetett Brissenden. - J� c�m, mi? Tiszavir�gok... Ez volt az a sz�, amelyet kerestem. Mag�nak k�sz�nhetem, hogy megtal�ltam... maga besz�lt nekem arr�l, hogy az ember nem m�s, mint k�t l�bon j�r�, �letre keltett szervetlen anyag, a legfiatalabb a tiszavir�g �let� l�nyek hossz� sor�ban. Eg�sz l�t�t a h�m�rs�kletnek k�sz�nheti, de b�szk�n kid�llesztett mellel vonul v�gig azon a r�vidke �ton, amelyet a h�m�r� enged�lyez neki. Az�ta folyton a fejemben motoszk�lt a t�ma; le kellett �rnom, hogy megszabaduljak t�le. Mondja majd meg, mi a v�lem�nye r�la.

Martin olvas�s k�zben kipirult, azt�n fokozatosan els�padt. Remekm� ez... A forma teljes gy�zelmet arat itt az anyagon - ha ugyan gy�zelemnek lehet nevezni, hogy egy m� t�k�letes szerkezet�ben �rv�nyre jut az anyag legkisebb felfoghat� r�szecsk�je is. A fi� sz�d�lt, szinte megborzongott a gy�ny�r�s�gt�l, az elragadtat�st�l k�nny tolult a szem�be. Hat-h�tsz�z soros k�ltem�ny volt... fantasztikus, elk�peszt�, rendk�v�li. Ijeszt�, szinte lehetetlen, �s m�gis ott �llt fekete bet�kkel feh�r pap�ron. Az emberr�l sz�lt a vers �s az emberi l�lek tapogat�z� mozdul�sainak v�gs� �rtelmez�s�r�l; a sz�d�t� m�lys�gekbe sz�llt le, hogy h�rt hozzon a legt�volabbi napokr�l �s a sziv�rv�nyspektrumokr�l. A k�pzelet f�kevesztett orgi�ja ez a vers, egy haldokl� agy�ban, akit elf�l� l�legzete �s a gy�ng�l� sz�v zaklatott ugr�sai vad v�gt�ra k�nyszer�tenek. A vers fels�ges ritmussal sz�rnyalt a kavarg�, j�ghideg csillagokig, csillagmiri�dok rajz� vil�g�ba ragadta mag�val az embert - fel, az els�t�t�l� �rbe, ahol hideg napok �tk�znek �ssze, �s csillagk�d�k l�ngolnak. S az eg�sz k�ltem�nyen mint ez�stharangocska halk cseng�se hatolt �t sz�ntelen egy gy�nge, v�konyka emberi hang, valami panaszos cirpel�s, m�g �gitestek s�v�tenek az �r�n �t, �s naprendszerek roppannak �ssze.

Martin csak nagy sok�ra jutott ism�t sz�hoz.

- Ehhez hasonl� nincs az eg�sz irodalomban - mondotta. - Csod�latos... �, de csod�latos! �gy kavarog t�le a fejem, mintha r�szeg voln�k. Az a hatalmas �s m�gis oly v�gtelen�l par�nyi k�rd�s... sehogy sem megy ki a fejemb�l. Az az �r�k�sen kutat�, soha meg nem sz�n�, gy�nge kis panaszos emberi hang most is a f�lembe cseng m�g. Mintha egy �rva kis sz�nyog z�mm�gn� gy�szindul�j�t, m�g k�r�s-k�r�l elef�ntok trombit�lnak �s oroszl�nok b�gnek. Kiel�g�thetetlen, elemi v�gy �zi-hajtja. Tudom, nevets�ges vagyok most... De mit tegyek, ha �gy felzaklatott ez a vers? Maga... nem is tudom, mit mondjak... maga csod�latos ember! Nincs erre m�s sz�. Hogyan csin�lja ezt? Mondja, hogyan csin�lja?

Martin egy percnyi sz�net ut�n �jra �gy lelkendezett:

- Soha t�bb� nem �rok egy sort sem. Mi vagyok �n? K�z�ns�ges kont�r! Most l�tom csak, milyen az igazi mester - a g�niusz! De ez ann�l is t�bb! Ez nemcsak a g�niusz m�ve - ez m�r az �r�let igazs�ga. Minden sor igaz ebben a versben! Ember, maga h�res dogmatikus, tudja maga, mennyire igaz, amit �r? Az nem lehet, hogy a tudom�ny meghazudtolja mag�t! Pr�f�tai igazs�g ez... anyaga a mindens�g fekete �rc�b�l val�, s maga hatalmas ritmusaival gy�ny�r�s�ges, ragyog� sz�ved�kk� var�zsolta. Nem sz�lok t�bbet egy sz�t sem... �sszet�rt, sz�tmorzsolt ez a k�ltem�ny. De m�g egyet az�rt hadd mondjak: engedje meg, k�rem, hogy �n pr�b�ljam meg elhelyezni maga helyett.

Brissenden g�nyosan mosolygott.

- Nincs a f�ld�n foly�irat, amely ezt k�z�lni mern�. Maga is j�l tudja.

- Sz� sincs r�la! Ellenkez�leg: tudom, hogy nincs a f�ld�n foly�irat, amely k�t k�zzel ne kapna ut�na. Ilyesmit igaz�n nem mindennap l�tnak. Ez nemcsak az �v legjobb verse - ez a sz�zad legjobb verse!

- Sz�vesen a szav�n fogn�m!

- K�rem: most az egyszer ne legyen cinikus - k�rlelte Martin. - A magazinok szerkeszt�i sem teljesen h�ly�k, higgye el nekem. Fogadjunk! Ak�rmennyit teszek egy ellen, hogy b�rmelyik magazinnak k�ldj�k be a Tiszavir�gok-at, nyomban elfogadja.

- Csak egy dolog miatt nem akarom szav�n fogni. - Brissenden meg�llt egy percre. - Ez nagy m�... a legnagyobb, amit alkottam - tudom �n is. Ez a hatty�dalom. Magam is nagyon b�szke vagyok r�. Val�s�ggal im�dom. T�bbet �r, mint a whisky... Err�l �lmodoztam, ilyen nagyszer�, t�k�letes valamir�l, fiatal koromban, tele �des �br�ndokkal, tiszta ide�lokkal. �s most, amikor m�r az utols�t l�legzem, �me, itt van. Nem akarom, hogy egy csom� diszn� belet�rja az orr�t �s bemocskolja. Nem... vissza kell utas�tanom a fogad�st. Ez az �n m�vem; megcsin�ltam... �s megosztottam mag�val.

- De hiszen gondolnia kell m�sokra is - ellenkezett Martin. - Az�rt van sz�ps�g a vil�gon, hogy gy�ny�r�s�get okozzon.

- Ez a sz�ps�g azonban az eny�m.

- Nem szabad ilyen �nz�nek lennie.

- Nem is vagyok �nz�. - Brissenden kaj�nul mosolygott; �gy szokott mindig mosolyogni, amikor m�r el�re mulatott a mondanival�j�n. - �nzetlen vagyok... ak�r egy �hes diszn�.

Martin hi�ba pr�b�lta r�venni, hogy m�s�tsa meg az elhat�roz�s�t. Mondta neki, hogy vak d�he a magazinok ir�nt fanatizmus - mondta, hogy ezerszerte el�t�lend�bb a magatart�sa, mint az ifj��, aki Efezusban felgy�jtotta Diana templom�t. Brissenden - szidalmak �z�n�ben - j��z�en sz�rcs�lte grogj�t, �s mindent r�hagyott Martinra, csak egyet nem: azt, amit a magazinok szerkeszt�ir�l mondott. F�ktelen gy�l�letet �rzett ir�ntuk, �s amikor besz�lni kezdett r�luk, Martinon is t�ltett a szidalmaz�sban.

- �r�ln�k, ha leg�peln� nekem a k�ziratot - mondotta v�g�l. - Maga ezerszer jobban �rt hozz�, mint ak�rmelyik g�p�r�n�. Szeretn�k azonban egy j� tan�csot adni mag�nak. - Azzal vaskos k�ziratot h�zott el� a kab�tja k�ls� zseb�b�l. - Ez itt a maga cikke: A nap sz�gyene. Nemcsak egyszer olvastam el, hanem k�tszer, s�t h�romszor is. Enn�l nagyobb b�kot nem is mondhatn�k. A maga Tiszavir�gok-r�l mondott szavai ut�n nem tudok, csak hallgatni. Egyet azonban m�gis szeretn�k mondani: ha A nap sz�gyene megjelenik, bizonyos, hogy szenz�ci�t kelt. Olyan vita indul a nyom�ban, hogy a rekl�m�rt�ke ezresekn�l is t�bbet �r.

Martin j�t kacagott.

- L�tom m�r: azt akarja tan�csolni, hogy k�ldjem be a k�ziratot valamelyik magazinnak.

- Sz� sincs r�la... ezt nem is szabad megtennie, ha azt akarja, hogy val�ban megjelenj�k. M�st tegyen: k�ldje be a tanulm�nyt a legels�rend� kiad�knak. Valamelyik lektor, ha el�g �r�lt vagy el�g r�szeg, tal�n kedvez� v�lem�nyt adna r�la. Maga sok mindent olvasott. Ezeknek az olvasm�nyoknak az anyaga Martin Eden agy�nak a retort�iban �talakult, �s ebben a tanulm�nyban csap�dott le. Martin Eden egyszer m�g h�rnevet szerez, �s ezt nem utols�sorban ennek a tanulm�ny�nak k�sz�nheti majd. Min�l el�bb tal�l r� kiad�t, ann�l jobb.

Brissenden aznap k�s�n este ment haza. Amikor f�ll�pett a kocsi els� l�pcs�j�re, m�g egyszer visszafordult, �s egy szorosan �sszeg�ngy�lt kis csomagot nyomott Martin kez�be.

- Fogja csak - mondotta. - Kinn voltam ma a l�versenyen, �s befutottak a tippjeim.

A kocsit lecs�ngett�k; a villamos elindult. Martin t�rte a fej�t, vajon mit tartalmazhat a gy�r�tt, zs�ros kis csomag a kez�ben. Szob�j�ba �rve felbontotta, �s egy sz�zdoll�rost tal�lt benne.

Egy percig sem t�prengett, hogy megtartsa-e a p�nzt. Tudta, hogy bar�tj�nak mindig b�ven van p�nze. Azt is biztosra vette, hogy sikert arat, �s akkor vissza tudja fizetni. Reggel minden sz�ml�j�t rendezte, Mari�nak h�rom h�napra el�re kifizette a lakb�rt, �s minden holmij�t kiv�ltotta a z�logb�l. Ezut�n n�szaj�nd�kot vett Mariann-nak, majd apr� kar�csonyi aj�nd�kokat v�s�rolt Ruthnak �s Gertrudnak. Megmarad� p�nz�n azt�n az eg�sz Silva csal�dot beterelte Oaklandbe. Egy telet k�sett ugyan vele, de m�giscsak bev�ltotta az �g�ret�t: a legutols�, legapr�bb Silva csemete is kapott egy p�r cip�t, s�t maga Maria is. Vett azt�n trombit�t, bab�t �s mindenf�le m�s j�t�kot; minden Silva gyerek k�t keze tele volt csomagokkal, �dess�ggel �s di�val.

Amikor a sark�ban ezzel a nem mindennapi menettel Maria szokny�j�ba csimpaszkodva l�kd�s�d�tt, bet�rt egy cukr�szd�ba, hogy megvegye a vil�g leghosszabb kandiscukorr�dj�t, Ruthba �s az anyj�ba botlott. Mrs. Morse megbotr�nkozva n�zett r�. Ruth is bosszankodott. A k�ls�s�gek az � szem�ben is sokat sz�m�tottak, �s nem volt �pp felemel� l�tv�ny, amint szerelmese Mari�val, eg�sz kis portug�l csib�szhad �l�n haladt. M�gsem ez bosszantotta legf�k�pp, hanem az, hogy Martinban - Ruth �gy v�lte - nincs el�g b�szkes�g �s �n�rzet. M�g s�lyosabb azonban, hogy ez az eset is nyilv�nval�an arra mutatott: Martin sohasem tagadja meg viselked�s�vel munk�ssz�rmaz�s�t. A t�ny m�r �nmag�ban is el�gg� megb�lyegz� - gondolta -, de hogy ezenfel�l Martin m�g szem�rmetlen�l az arc�ba is v�gja a vil�gnak - Ruth vil�g�nak -, az m�r m�giscsak sok. Jegyess�g�ket, igaz, titokban tartott�k, de r�gi, bens�s�ges kapcsolatuk m�gis sok sz�besz�dre adott alkalmat... �s itt, a cukr�szd�ban is van egy-k�t ismer�se, aki a szeme sark�b�l figyeli szerelmes�t �s furcsa k�s�ret�t. Ruth nem volt olyan nagyvonal�, mint Martin, � nem tudott a k�rnyezete f�l� emelkedni. Ez�rt f�jdalmasan �rintette az eset, �s minthogy nagyon �rz�keny is volt, szinte remegett a sz�gyent�l. �gy azt�n Martin, amikor estefel� megl�togatta Ruthot, �gy l�tta, jobb, ha el� sem veszi az aj�nd�kot, hanem alkalmasabb id�re halasztja az �tad�s�t. Ruth s�rt, keservesen zokogott d�h�ben. Martin eg�szen megd�bbent. Amikor l�tta, milyen f�jdalmat okozott a l�nynak, �gy �rezte, gazs�got k�vetett el - de nem tudta volna megmondani, hogyan �s mivel. �lm�ban sem gondolt r�, hogy sz�gyenkezz�k az ismer�sei miatt. Nem �rtette, mi�rt s�rti az Ruthot, ha elmegy Silv��kkal kar�csonyi aj�nd�kokat venni. K�s�bb azt�n Ruth megmagyar�zta, mi b�ntja, �s � meg�rtette az �ll�spontj�t, de csak n�i gy�nges�get l�tott benne - ez a gy�nges�g m�g a legk�l�nb n�k tulajdons�gai k�z�l sem hi�nyzik.

- J�jj�n. Ma este megmutatom mag�nak az igazi borzasokat... - mondta Brissenden Martinnak egy janu�ri est�n.

Egy�tt vacsor�ztak San Francisc�ban. �tban hazafel�, a haj��llom�son t�madt Brissendennek az az �tlete, hogy megmutatja Martinnak "az igazi borzasokat". Nyomban sarkon fordult �s rohanv�st elindult a parton. Martinnak ugyancsak igyekeznie kellett, hogy l�p�st tartson ezzel a sov�ny �rnyalakkal, lebeg� fel�lt�j�ben. Brissenden egy nagy ital�zletben r�gi port�it v�s�rolt k�t n�gyliteres demizsonban. Egy-egy demizsont tartott a kez�ben, �gy sz�llt fel egy Misszi� �ti kocsira. Martin Brissenden nyom�ban n�h�ny literes whiskys �veget cipelt.

Mi lenne, ha Ruth �gy megl�tna - gondolta Martin, s azon t�rte a fej�t, ugyan milyenek h�t "az igazi borzasok"?!

- Az is lehet, hogy nem tal�lunk ott senkit - mondta Brissenden, amikor lesz�lltak a kocsir�l, �s a Piac t�rt�l d�lre, a legs�t�tebb k�lv�rosi munk�snegyed fel� vett�k az �tjukat. - Pedig akkor olyasmit�l esik el, amire m�r r�g�ta v�gy�dik.

- Mi a csod�r�l besz�l? - k�rdezte Martin.

- Emberekkel tal�lkozhatik, intelligens emberekkel, nem olyan makog�, jelent�ktelen kis figur�kkal, mint abban a kuf�rf�szekben. Maga csak olvas, olvas, de sehol sem tal�l mag�hoz val� t�rsakat. Noh�t, ma este bemutatok majd mag�nak egy-k�t olyan embert, aki szint�n olvas. Legal�bb nem lesz t�bb� egyed�l.

- Nem mintha sokat adn�k az �r�k�s vit�ikra - folytatta azt�n a k�vetkez� utcasarkon. - Az �gynevezett tudom�nyos filoz�fia nem �rdekel. Megl�tja majd, ezek intelligens fick�k, nem amolyan polg�ri barmok. De j�l vigy�zzon! Ak�rmir�l lesz is sz� a kerek vil�gon, ezek az emberek sz�hoz sem hagyj�k majd jutni.

- Rem�lem, ott lesz Norton is - mondta kiss� k�s�bb. Lihegett, de nem engedte, hogy Martin elvegye t�le a k�t demizsont. - Norton idealista - Harvardban v�gzett. Sz�d�letes, milyen az eml�kez�tehets�ge! Idealista felfog�sa v�g�l b�lcseleti anarchi�ba vitte, �s a csal�dja kitagadta. Az apja egy vas�tt�rsas�g eln�ke �s t�bbsz�r�s milliomos, a fia pedig majd �hen hal Frisc�ban, �s havi huszon�t�rt egy anarchista r�piratot szerkeszt.

Martin nem volt ismer�s San Francisc�ban, k�l�n�sen a Piac m�g�tt. Sejtelme sem volt h�t, merre mennek.

- Mondja tov�bb - k�rte Brissendent. - Mes�ljen m�g r�luk. Mib�l �lnek ezek az emberek? Hogy ker�ltek ide egy�ltal�n?

- Rem�lem, Hamiltont is ott tal�ljuk. - Brissenden meg�llt egy kicsit, s a korl�ton nyugtatta a kez�t. - Strawn-Hamiltonnak h�vj�k... �rti, ugye: kett�s neve van, r�gi d�li csal�db�l sz�rmazik. Sz�letett csavarg�... A leglust�bb ember, akit ismerek. Pedig �ll�sban van, legal�bbis megpr�b�lja - egy szocialista sz�vetkezeti �ruh�zban heti hat doll�r fizet�ssel. Ez az ember meggy�z�d�ses csavarg�. �gy ker�lt ide a v�rosba is. Egyszer a saj�t szememmel gy�z�dtem meg r�la, hogy reggelt�l estig �lt egy padon, �s nem evett egy falatot sem. Este megh�vtam vacsor�ra, a vend�gl� azonban k�t utc�val od�bb volt, azt mondja h�t nekem: "Ugyan mit strap�ljuk magunkat, �regem? Vegyen nekem ink�bb egy csomag cigit..." � is spencerista volt, ak�rcsak maga, m�g Kreis �t nem t�r�tette a materialista monizmusra. Majd megpr�b�lom, h�tha siker�l a monizmusr�l besz�ltetnem. Norton is monista, szerinte azonban csak a szellem l�tezik, az anyag nem. Rendszerint j�l odamondogat Kreisnek �s Hamiltonnak.

- Ki az a Kreis? - k�rdezte Martin.

- Az � lak�s�ra megy�nk most. Valamikor professzor volt, de kir�gt�k az egyetemr�l. A szokott hist�ria... V�g az esze, mint a borotva; meg�l a j�g h�t�n is. Eml�kszem, egyszer nagyon rosszul ment a sora, �s abb�l �lt, hogy utcasarki fak�r volt. Teljesen g�tl�stalan. M�g a halottr�l is lelopja a szemfed�t. A polg�rs�g �s k�zte csak annyi a k�l�nbs�g, hogy � legal�bb nem tagadja, hogy rabol. Besz�l az Nietzsch�r�l, Schopenhauerr�l, Kantr�l vagy ak�rmir�l, de komolyan csak egyetlen dologgal t�r�dik a vil�gon, �s ez a monizmusa. Mary sem kiv�tel ez al�l. Haeckel a b�lv�nya. Ha meg akarja s�rteni, pr�b�ljon csak egy rossz sz�t sz�lni el�tte Haeckelr�l.

- No, itt laknak. - Miel�tt felfel� indultak volna a l�pcs�n, Brissenden letette egy percre a kapuban a demizsont. Ugyanolyan k�temeletes sarokh�z volt ez is, mint a t�bbi; a f�ldszintj�n kocsma �s f�szeresbolt. - Itt lakik ez a banda: Az eg�sz emeletet maguknak foglalt�k le. De k�t szob�ja csak Kreisnek van k�z�l�k. No, induljunk!

Az emeleti l�pcs�h�z nem volt megvil�g�tva. Brissenden azonban �gy j�rt a s�t�tben, mint egy k�s�rtet, aki j�l ismeri m�r itt a j�r�st. �tk�zben meg�llt; mondani akart valamit Martinnak.

- Van ott egy alak... Stevensnek h�vj�k. Az teoz�fus. Ha az egyszer belej�n, se v�ge, se hossza. Most �pp t�ny�rmos� valamelyik vend�gl�ben. Nagyon szereti a j� szivarokat. L�ttam egyszer, hogy n�pb�f�ben eb�delt t�z cent�rt, de �tven centet fizetett az eb�d ut�ni szivarj��rt. Most is zsebre v�gtam egyp�r szivart, hogy megk�n�lhassam, ha net�n itt volna.

- Azt�n van ott m�g egy fick�; Parrynak h�vj�k. Ausztr�liai. Statisztikus, �s val�s�gos k�t l�bon j�r� lexikon. K�rdezze csak meg t�le, hogy mekkora volt Paraguay gabonaterm�se 1903-ban, vagy 1890-ben Anglia v�szonkivitele K�n�ba, vagy hogy Jimmy Britt milyen s�lycsoportban gy�zte le Battling Nelsont, vagy ki volt 1868-ban az Egyes�lt �llamok neh�zs�ly� bajnoka: Parry egy automata gyorsas�g�val adja meg a pontos v�laszt. Azt�n Andy, a k�farag�. A vil�gon mindenr�l megvan a hat�rozott v�lem�nye. Egy�bk�nt j� sakkj�t�kos. Azt�n ism�t egy m�sik, egy p�k: Harry Hamiltonnak h�vj�k. Forr�fej� szocialista �s elsz�nt szakszervezeti harcos. Maga is eml�kszik biztosan a szak�csok �s pinc�rek sztr�jkj�ra! Hamilton szervezte �ket. � robbantotta ki a sztr�jkot is. Sz�pen kitervelte az eg�szet - �pp itt Kreis�kn�l. Sz�rakoztatta az �gy. Ahhoz azonban m�r lusta volt, hogy ki is tartson a szakszervezet mellett. Pedig, ha akarja, sokra vihette volna. Ak�rmit el�rhetne, csak ne volna olyan p�ld�tlanul lusta.

Brissenden biztosan haladt a s�t�tben. Egyik k�sz�bn�l kisz�r�d�tt a vil�goss�g, arr�l lehetett tudni, hol van a bej�rat. Kopog�sra s egy sz�ra megny�lt az ajt�, s Martin m�ris azon vette �szre mag�t, hogy kezet r�z Kreisszel. J�k�p�, barna ember volt; ragyog� feh�r fogsor�, lecs�ng�, s�t�t bajsz�, csillog�, fekete szem�. Mary, h�zias k�lsej�, fiatal sz�ke n�, �ppen mosogatott a kis udvari szob�ban, amely konyh�ul �s eb�dl��l szolg�lt. Az utcai szoba volt a h�l�szoba �s a nappali. A mosott ruha m�lyen a fej�k f�l� l�gott a sz�r�t�k�telekr�l. Martin �gy �szre sem vette az els� percben, hogy k�t f�rfi besz�lget a szoba sark�ban. Brissendent �s demizsonjait nagy �r�mrivalg�ssal fogadt�k. Amikor bemutatkoztak, Martin megtudta, hogy Andy �s Parry van itt. � is csatlakozott hozz�juk, �s fesz�lt figyelemmel hallgatta a besz�mol�t a bokszm�rk�z�sr�l, amelyet Parry el�z� este l�tott. Brissenden megdics��lt arccal feledkezett bele a grog k�sz�t�s�be, s k�zben borral �s sz�d�s whiskyvel k�n�lta a t�rsas�got. Amikor kiadta a parancsot: h�vj�k �ssze a band�t, Andy elindult, hogy szob�r�l szob�ra j�rva, �sszegy�jtse a t�bbieket.

- Szerencs�nkre a legt�bben itthon vannak - s�gta Martin f�l�be Brissenden. - J�jj�n csak. Itt van Norton �s Hamilton. Hallom, Stevens nincs idehaza. Ha tudom, megpr�b�lom a monizmusr�l besz�ltetni �ket. V�rjuk meg, am�g belej�nnek egy kicsit. K�s�bb majd f�lmelegednek.

A besz�lget�s eleinte egyik t�m�r�l a m�sikra csapott. Martin �lvezettel figyelte, milyen szabadon r�ppen ezeknek az embereknek a szelleme. Mindegyik�knek megvolt mindenr�l a v�lem�nye. Szellemesen, �gyesen fogalmazt�k meg a mondanival�jukat, de az�rt sohasem voltak fel�letesek. Martin hamar �szrevette, hogy ak�rmir�l besz�lnek, mindig tudom�nyos meg�llap�t�sokb�l indulnak ki, s j�l megalapozott, egys�ges szeml�letbe foglalj�k a t�rsadalmat �s a vil�gegyetemet. Nem m�sok kialakult v�lem�ny�t veszik �t. �gy vagy �gy, valamennyi l�zad�; k�zhelyet nem mondanak. Morse-�kn�l m�g sohasem tapasztalta Martin, hogy ilyen b�mulatosan sok k�rd�sr�l vitatkozn�nak az emberek. Ezeket itt minden �rdekelte; egyetlen korl�tot ismertek csak: amit az id� szabott meg. Humphry Ward �j k�nyv�r�l Shaw leg�jabb darabj�ra siklott a besz�lget�s; sz�ba ker�lt k�zben a dr�ma j�v�je is, �s valaki felid�zte Nat Goodwin eml�k�t. Hol elismer�ssel, hol g�nyosan t�rgyalt�k meg a reggeli lapok vez�rcikkeit; egyik percben az �j-z�landi munk�ss�g helyzet�r�l, a k�vetkez�ben m�r Henry Jamesr�l �s Brander Matthew-r�l besz�ltek; err�l N�metorsz�g t�vol-keleti sz�nd�kaira, majd a s�rga veszedelem gazdas�gi vonatkoz�saira t�rtek �t; ezut�n par�zs vita t�rt ki a n�met v�laszt�sokr�l �s Bebel legut�bbi besz�d�r�l; v�g�l helyi politikai k�rd�sekn�l k�t�ttek ki: a szakszervezeti munk�sp�rt vezet�s�g�ben lezajlott botr�nyokn�l s a vezet�s�g leg�jabb tervein�l. Elmondt�k, hogyan sz�vik a dokkmunk�sok k�sz�l� sztr�jkj�nak a sz�lait. Martin meglepet�ssel l�tta, milyen sok intim adatr�l tudnak ezek az emberek. Sok mindent tudtak, amir�l az �js�gok sohasem �rnak - j�l ismert�k az �sszes b�bukat r�ngat� dr�tokat �s sz�lakat �s a dolgokat a h�tt�rb�l mozgat� kezeket is. Martin nagy meglepet�s�re r�szt vett a besz�lget�sben a l�ny is; Mary olyan magas intelligenci�t �rult el, amilyent Martin m�g sohasem tapasztalt eddigi n�ismer�sein�l. Martin Swinburne-r�l �s Rosettir�l besz�lgetett vele, de a l�ny elkalandozott a francia irodalom ter�let�re, �s ide Martin m�r nem tudta k�vetni. Viszonz�sk�ppen, amikor a l�ny Maeterlinck v�delm�re kelt, Martin r�szletesen kifejtette A nap sz�gyene c�m� tanulm�ny�ban m�r alaposan kidolgozott gondolatait.

K�zben �j l�togat�k csatlakoztak a t�rsas�ghoz. A szob�ban v�gni lehetett a doh�nyf�st�t, amikor Brissenden meglobogtatta el�tt�k a v�r�s poszt�t.

- Friss er�, Kreis, ide n�zzen csak - mondta. - Egy r�zsasz�n� ifj� szerelmes, aki Herbert Spencert im�dja. Ebb�l pr�b�ljon haeckeli�nust faragni, ha tud.

Kreis mintha fel�bredt volna erre. Megrezd�lt, mint a m�gneses vas. Norton viszont bar�ts�gosan, l�nyos mosollyal n�zett Martinra, mintha azt mondan�: ne f�ljen, majd megv�dik.

Kreis egyenesen Martinra t�madt, Norton azonban minden l�p�sn�l �tj�t �llta, m�g csak a k�t ember v�gel�thatatlan szem�lyes vit�ba nem bonyol�dott egym�ssal. Martin figyelte �ket, �s azt hitte, k�pr�zik a szeme. Hogy ilyesmi is lehets�ges! M�ghozz� a Piac m�g�tt a munk�snegyedben... Hisz ezekben az emberekben megelevenednek a k�nyvek! T�z �s lelkesed�s �rad a szavukb�l, a szellemi izgalom l�zba hozza �ket, mint m�sokat az ital vagy a d�h. Ezeknek a szava nem Kant, Spencer vagy m�s mesebeli f�listent�l pap�rra vetett nyomtatott bet� sz�raz filoz�fi�ja. Ebben a k�t emberben eleven, v�rb�, minden r�szlet�ben izgalmas filoz�fia �lt�tt testet. Id�nk�nt m�sok is k�zbesz�ltak. Az eg�sz t�rsas�g fesz�lt figyelemmel k�vette a vit�t. M�g a cigaretta is a k�rm�kre �gett.

Az idealizmus eddig sohasem vonzotta Martint. �gy azonban, ahogy most Norton mutatta be, eg�szen �j sz�nben l�tta. Megragadta elm�j�t e b�lcselet k�zzelfoghat� logik�ja, amelyr�l Kreis �s Hamilton mintha tudom�st sem venne. Metafizikusnak cs�folt�k Nortont, az meg r�luk mondta g�nyosan, hogy metafizikusok. A phenomenon �s noumenon szavakat vagdost�k egym�s fej�hez. Kreis �s Hamilton azt vetette Norton szem�re, hogy a tudatot �nmag�b�l pr�b�lja megmagyar�zni. Norton viszont azzal v�dolta �ket, hogy csak j�tszanak a szavakkal, s nem a t�nyekb�l, hanem a szavakb�l indulnak ki elm�let�k fel�p�t�s�ben. Kreis �s Hamilton ezen eg�szen elk�pedt. Hogyan - hiszen az � eg�sz okoskod�suknak �pp az a sarkalatos pontja, hogy a t�nyekb�l indul ki, �s n�ven nevezi a t�nyeket.

Amikor Norton beleveszett Kant bonyolult gondolatmenet�be, Kreis arra h�vta fel a figyelm�t, hogy minden j� kis n�met filoz�fia �tk�lt�z�tt hal�la ut�n Oxfordba. Kicsit k�s�bb Norton h�vta fel az � figyelm�t Hamilton t�rv�ny�re: az okokkal val� takar�koskod�s t�rv�ny�re. Erre mindketten nyomban azt kezdt�k bizonygatni, hogy hiszen �k minden fejteget�s�kben ezt a t�rv�nyt alkalmazz�k...

Martin a t�rd�t csapkodta elragadtat�s�ban. Pedig Norton sem volt spenceri�nus, s�t � maga is Martin filoz�fiai lelki �dv�ss�g��rt harcolt, �s minden meg�llap�t�sa egyar�nt sz�lt Martinnak �s a k�t ellenf�lnek.

- Tudja, hogy Berkeleyt m�g senki sem tudta megc�folni - int�zte most szavait egyenesen Martinhoz. - A legjobban m�g Herbert Spencer k�zel�tette meg, de valami nagyon k�zel az�rt � sem jutott hozz�. Enn�l messzebb pedig a legmegb�zhat�bb Spencer-tan�tv�ny sem juthat el. Olvastam a minap Saleebynek egy dolgozat�t, de � sem tudott m�st mondani, mint hogy Herbert Spencernek majdnem siker�lt megc�folnia Berkeleyt.

- Tudja, mit mondott Hume? - k�rdezte Hamilton. Norton b�lintott, Hamilton azonban a t�bbiek kedv��rt m�gis elmondotta. - Azt, hogy Berkeley �rveit k�r c�folni, hisz azok �gysem gy�znek meg senkit.

- M�rmint Hume v�lem�nye szerint... - hangzott a v�lasz. - Hume-nak pedig ugyanaz a v�lem�nye, mint mag�nak, persze egy kis k�l�nbs�ggel: neki legal�bb volt annyi esze, hogy bel�ssa, hogy Berkeleyt nem lehet megc�folni.

Norton �rz�keny �s ingerl�keny volt, de az�rt sohasem vesztette el a fej�t. Kreis �s Hamilton viszont hidegv�r� vademberek m�dj�ra az �ldozat leggy�ng�bb pontjait kerest�k, hogy ott szurk�lj�k, b�kd�ss�k. �jf�lre j�rt m�r az id�. Nortont egyre jobban kihozta a sodr�b�l, hogy folyton metafizikusnak cs�folj�k. J�l megkapaszkodott h�t a sz�k�ben, hogy fel ne ugorj�k, sz�rke szeme megvillant, l�nyos arcvon�sai megkem�nyedtek, �s hat�rozott kifejez�st �lt�ttek, s azzal nagy t�mad�st ind�tott k�t ellenfel�nek had�ll�sai ellen.

- Rendben van, tisztelt haeckeli�nusok! Mondjuk, hogy �n �gy okoskodom, mint egy napkeleti b�lcs. Sz�veskedjenek azonban megmondani, �n�k vajon hogyan okoskodnak? Tudom�nytalan dogmatizmusukban nem tudj�k hol megvetni a l�bukat, ez�rt magukkal cipelik a h�res term�szettudom�nyukat olyan helyekre is, ahol semmi keresnival�ja. Hol volt m�g a materialista monizmus iskol�ja, amikor az �n�k l�ba al�l m�r r�g kih�zt�k a talajt! �s tudj�k, ki tette ezt? Locke... John Locke! K�tsz�z �ve, s�t enn�l is r�gebben az Emberi �rtelemr�l sz�l� tanulm�ny�ban bebizony�totta, hogy nincsenek az emberrel vele sz�letett fogalmak. Az a legszebb az eg�szben, hogy �n�k is pontosan ugyanazt �ll�tj�k. H�nyszor hallottam �n�kt�l m�r ma este is, hogy nincsenek az emberrel vele sz�letett fogalmak!

- Mi k�vetkezik ebb�l? Az, hogy a v�gs� t�nyeket nem ismerj�k. Amikor megsz�let�nk, �res az agyunk. Nincs benne m�s, mint �rzetek �s jelens�gek, amelyeket az �t �rz�kszerv k�zvet�t. A fogalmak teh�t, amelyek sz�let�s�nkkor nincsenek az agyunkban, k�s�bb sem juthatnak bel�...

- Tagadom!... - pr�b�lta f�lbeszak�tani Kreis.

- V�rja meg, hogy befejezzem! - �v�lt�tt Norton. - Az er� �s anyag k�lcs�nhat�s�r�l teh�t csak azt tudhatjuk, ami valamilyen m�don az �rz�kszerveinkre hat. L�thatjuk: a vita �rdek�ben m�g azt is sz�vesen felt�telezem, hogy van anyag, mert a saj�t �rveikkel akarom �n�ket megsemmis�teni. M�s m�don ezt nem is tudn�m, hisz mindketten egyform�n k�ptelenek arra, hogy egy elvont filoz�fiai fogalmat meg�rtsenek.

- No, sz�val mit tudnak �n�k az anyagr�l, nagyra becs�lt term�szettudom�nyuk j�volt�b�l? Az anyagnak csak megjelen�si form�it ismerik, azt, ami l�that� bel�le. Csak az anyag v�ltoz�sait tudj�k megfigyelni, illetve az anyagban v�gbemen� oly v�ltoz�sokat, amelyek az �n�k tudat�ban is v�ltoz�sokat hoznak l�tre. A term�szettudom�ny csak a jelens�gekkel foglalkozik, �n�k azonban oly meggondolatlanok, hogy ennek ellen�re ontol�gusok igyekeznek lenni, �s fogalmakkal pr�b�lnak dolgozni. Pedig a term�szettudom�nyra m�r meghat�roz�s�n�l fogva is csak az �rz�kelhet� dolgok tartoznak. J�l mondta valaki, hogy a jelens�gekkel foglalkoz� tudom�ny nem mehet t�l a jelens�geken.

- �n�k nem tudj�k megc�folni Berkeleyt, m�g ha teljesen semmibe veszik is Kantot. Minthogy azonban azt �ll�tj�k, hogy a tudom�ny bizonys�ga szerint isten nem l�tezik - vagy ami egyre megy, hogy az anyag l�tezik -, m�gis k�nytelenek felt�telezni, hogy Berkeleynek nincs igaza... Ugye, tudj�k, k�rem, hogy csak az�rt indultam ki az anyag val�s�gos l�tez�s�b�l, hogy jobban meg�rtessem magam �n�kkel. Legyenek h�t term�szettud�sok, ha j�lesik - a dolgok l�nyeg�vel foglalkoz� tudom�nyt azonban hagyj�k b�k�ben, mert annak nincs helye a term�szettudom�nyban. Spencernek igaza van abban, hogy agnosztikus, ha azonban Spencer...

Idej�ben indulniuk kellett, k�l�nben lek�st�k volna az utols� �tkel�j�ratot Oakland fel�. Brissenden �s Martin kisurrant h�t. Norton jav�ban besz�lt m�g, Kreis �s Hamilton pedig alig v�rta, hogy befejezze a mond�k�j�t, s �k, mint k�t v�reb, nekironthassanak.

- A maga j�volt�b�l t�nd�rorsz�gba pillantottam be ma este - mondta Martin a haj�n. - �gy �rdemes �lni, ha az ember ilyen n�ps�g k�z�tt foroghat! M�g mindig kavarog az agyam. Eddig len�ztem az idealizmust. Most sem fogadom el. Biztos, hogy �n mindig realista maradok. Azt hiszem, ilyen a term�szetem. De az�rt sz�vesen megfeleltem volna Kreisnek �s Hamiltonnak, �s Nortonhoz is lett volna egy-k�t szavam. Nemigen l�tom, hogy Spencert megc�folt�k volna valamiben. Olyan izgatott vagyok, mint a gyerek, akit el�sz�r vittek el a cirkuszba. Vil�gos: sokat kell m�g olvasnom. A legs�rg�sebben megszerzem Saleeby m�veit. �n m�g most is azt gondolom, hogy Spencer s�rthetetlen. Legk�zelebb �n is megmondom a magam�t.

Brissenden k�nosan szedte a leveg�t �s lassan elb�biskolt. S�lba burkolt �lla lecsuklott beesett mell�re. Szorosan �sszeh�zta mag�n a hossz� fel�lt�t, �s �temesen d�lt el�re-h�tra a propeller �temes zakatol�s�ra.

Martin nem fogadta meg Brissenden j� tan�cs�t, �s nem k�vette az utas�t�s�t sem. M�snap reggel az volt az els� dolga, hogy bor�t�kba tegye �s feladja az Acropolis c�m�re A nap sz�gyene c�m� tanulm�ny�t. B�zott benne, hogy akad majd olyan magazin, amely k�zli az �r�st. �gy �rezte, el�bb a magazinokn�l kell nevet szereznie mag�nak, s akkor majd k�nnyebben jut be a k�nyvkiad�khoz. A Tiszavir�gok-at szint�n elk�ldte egy magazinnak. Brissenden el��t�let�t a magazinokkal szemben r�geszm�nek tartotta, �s �gy hat�rozott, hogy ennek a hatalmas k�ltem�nynek meg kell jelennie nyomtat�sban. Term�szetesen nem az volt a sz�nd�ka, hogy Brissenden hozz�j�rul�sa n�lk�l adassa ki. �gy tervezte, hogy el�bb elfogadtatja valamelyik nagy magazinnal, s azt�n �gy felfegyverkezve verekszik majd Brissendennel �s beleegyez�sre b�rja.

Aznap reggel fogott hozz� Martin egy elbesz�l�shez, amelynek a terv�t m�r hetekkel el�bb felv�zolta, a t�ma az�ta sem hagyta nyugodni, hanem t�relmetlen�l k�vetelte, hogy �ntse form�ba. L�tszatra gyorsan perg� tenger�szt�rt�netnek, igazi huszadik sz�zadbeli romantikus kalandreg�nynek sz�nta, a val� �letb�l vett alakok mozogtak benne a val� vil�g val�s�gos k�r�lm�nyei k�zt. A cselekm�ny m�g�tt azonban valami m�st is ki akart fejezni... ezt a m�svalamit a fel�letes olvas� �szre sem venn�, de nem is cs�kkenten� az �rdekl�d�s�t �s �lvezet�t. Ez a valami vitte r� Martint, hogy meg�rja az elbesz�l�st, nem pedig maga a t�rt�net. Egy�ltal�n, mindig a nagy egyetemes mot�vumok sugallt�k a t�m�it. Csak amikor m�r megtal�lta a mot�vumot, akkor n�zett k�r�l �s kereste meg a megfelel� szem�lyeket, t�rbeli �s id�beli helyzeteket, amelyekben �s amelyeken kereszt�l ki tudja majd fejezni azt az egyetemes valamit. Kigondolta m�r az elbesz�l�s c�m�t is: Lej�rt az id�... Azt hitte, hatvanezer sz�n�l nem lesz t�bb az eg�sz - csek�lys�g az � csod�latos teremt�erej�nek. Mindj�rt els� nap megfogta a l�nyeget, �s tudatos gy�ny�r�s�get okozott neki, hogy teljesen uralkodott m�v�szi eszk�zei f�l�tt. Most m�r nem tartott att�l, hogy a t�ma kics�szik a kez�b�l, �s a r�szletekkel elrontja a m�vet. Hossz� h�napok kem�ny munk�ja �s a rengeteg tanul�s most hozta meg a gy�m�lcs�t. Biztos k�zzel, minden figyelm�t a mondanival� nagy vonalaira ford�thatta most m�r. Amint haladt a munk�j�ban, �r�r�l �r�ra jobban �rezte, milyen biztons�ggal �s egyetemesen kezeli az �let probl�m�it. Sohasem �rezte ezt eddig ilyen er�sen. A Lej�rt az id� olyan elbesz�l�s, hogy minden szerepl�je �s minden esem�nye igaz, de - ebben egy percig sem k�telkedett - az �let v�gs� dolgair�l is olyasmit mond, ami minden id�ben, minden�tt, minden k�r�lm�nyek k�z�tt igaz... Mindezt Herbert Spencernek k�sz�nheti, gondolta, amikor egy pillanatra h�trad�lt a sz�k�n. Igen, igen: Herbert Spencernek �s a fejl�d�stannak, amelyet mint valami kulcsot, Spencer adott a kez�be, hogy felt�rja el�tte az �let legv�gs� titkait.

Azzal tiszt�ban volt, hogy nem mindennapi dolgot �r. Siker�lnie kell! Siker�lnie kell! - folyton ez csengett a f�l�ben. Term�szetes, hogy siker�l majd! V�gre-valah�ra olyasmit csin�l, ami ut�n a magazinok k�t k�zzel fognak kapni. �lesen �s tiszt�n, mint a vill�m f�ny�n�l, �gy l�tta maga el�tt a t�rt�net minden r�szlet�t. Am�g n�h�ny sort �rt a jegyz�k�nyv�be, abbahagyta az �r�st. A Lej�rt az id� utols� sorai ezek... Agy�ban olyan v�glegesen kialakult m�r a k�nyv szerkezete, hogy hetekkel a munka befejez�se el�tt meg�rhatta az elbesz�l�s befejez�s�t. M�g el sem k�sz�lt, m�ris �sszehasonl�totta a mes�t m�s �r�k tengeri t�rt�neteivel, �s �gy �rezte, hogy az �v� m�rhetetlen magass�gban �ll majd a t�bbi f�l�tt.

- Csak egy ember tudn� ezt megcsin�lni: Conrad - mormogta fennhangon. - De m�g � is felugrana meglepet�s�ben, kezet r�zna velem �s azt mondan�: J�l van, Martin fiam, ezt j�l csin�ltad!

Reggelt�l estig dolgozott, �s teljesen elmer�lt munk�j�ban. Csak az utols� pillanatban jutott esz�be, hogy Morse-�khoz �g�rkezett vacsor�ra. Brissenden j�volt�b�l nem volt m�r z�logban a s�t�t �lt�nye, �gyhogy megint megh�vhatt�k vacsor�ra. A v�rosba �rve m�g beugrott a k�nyvt�rba, �s kikerestette Saleeby k�nyveit. Az �let k�rforg�s�-t vette ki, s m�r a villamosban fellapozta a Spencerr�l sz�l� tanulm�nyt, amelyet Norton emlegetett. Olvas�s k�zben egyre jobban d�hbe gurult. Elv�r�s�d�tt, fogait csikorgatta, keze �ntudatlanul �jra meg �jra szorosan �sszez�rult, mintha csak valami gy�l�letes dolgot akarna megfojtani. Lesz�llt a villamosr�l, �s �gy rohant v�gig az utc�n, mint egy d�h�ng�. Olyan vadul r�ntotta meg Morse-�k cseng�j�t, hogy ett�l hirtelen mag�hoz t�rt. Amikor bel�pett a lak�sba, m�r nyugodt volt �s j�kedv�en mosolygott mag�n. De m�g be sem �rt a szob�ba, m�ris m�lys�ges lehangolts�g vett er�t rajta. Eg�sz nap a magasban lebegett az ihlet sz�rnyain, �s most zuhant le onnan. "Polg�rok", "kalm�rf�szek"... Brissendennek ezek a szavai j�rtak a fej�ben. Ugyan mi k�z�m hozz�juk? - k�rdezte mag�ban azt�n m�rgesen. - Ruthot veszem el, nem a csal�dj�t...

Ruthot pedig sohasem l�tta ilyen sz�pnek, �tszellem�ltnek, l�giesnek meg eg�szs�gesnek. S�padt sem volt ma este. Martin �jra meg �jra belefeledkezett a szem�be. Ebben a szemp�rban l�tta meg legel�sz�r a halhatatlans�got. Az�ta r�gen megfeledkezett m�r a halhatatlans�gr�l! Term�szettudom�nyos olvasm�nyai elt�r�tett�k ett�l az ir�nyt�l - Ruth szeme azonban sz�tlanul is minden sz�ba foglalhat� �rvn�l er�sebb bizonys�got sug�rzott. Szerelem volt Ruth szem�ben, �s az el�tt minden vita eln�mult. Szerelem volt Martin tekintet�ben is - �s a szerelemmel ki sz�llhat vit�ba? Ez volt Martin tud�s n�zete a szerelemr�l.

Boldogg� �s el�gedett� tette az a f�l�ra, amelyet vacsora el�tt a l�nnyal t�lt�tt. Amikor azonban le�ltek az asztalhoz, eg�sz napi neh�z munk�ja ut�n er�t vett rajta a kimer�lts�g. A szeme f�radt volt; maga is �rezte, milyen ingerl�keny. Esz�be jutott, hogy enn�l az asztaln�l - az�ta mennyit g�nyol�dott meg unatkozott mellette - �lt egy�tt el�sz�r civiliz�lt emberekkel, akkor �gy gondolta, hogy a magas kult�ra �s kifinomodotts�g l�gk�r�ben. Egy pillanatra felmer�lt el�tte �nmaga r�gi, meghat� alakja: az �n�rzetes vadember, hal�los er�lk�d�sben, minden p�rus�b�l ver�t�kezik, hogy meg�rtesse mag�t, rejt�ly el�tte az ev�eszk�z�k riaszt� sokas�ga, az inas, mint egy �ri�s, mark�ba szor�tja; el�bb minden erej�t �sszeszedi, hogy felemelkedj�k a t�rsadalomnak e sz�d�t�en magas fok�ra, de v�g�l �gy d�nt, hogy ink�bb �szint�n olyannak mutatkozik, amilyen, s nem pr�b�lja a tud�s �s csiszolts�g l�tszat�t kelteni, ha egyszer nem rendelkezik vele.

Megnyugtat�sra volt sz�ks�ge, �s esd� tekintetet vetett Ruthra. A haj�t�r�s gondolat�t�l megrettent utas keresheti ilyen r�m�lt tekintettel a ment��vet. Ennyi maradt h�t az eg�szb�l: szerelme �s Ruth. Semmi egy�b nem �llta meg a k�nyvek pr�b�j�t. Ruthot �s a szerelmet azonban igazolt�k az �let t�rv�nyei. Martin azt gondolta: a szerelem az �let legmagasabb rend� kifejez�se, s a term�szet �t is, mint minden norm�lis embert, szerelemre sz�nta. Sz�zezer �ven �t... �, dehogy: milli�, s�t milli�rd �ven �t munk�lkodott a term�szet azon, hogy el�rje a c�lj�t, s �me: itt �ll �, megtestes�tv�n a legjobbat, amit a term�szet form�lni tud. A term�szet olyann� gy�rta, hogy a szerelem mindenn�l er�sebb legyen benne, k�pzelet�vel m�g er�sen megsokszorozta benne a szerelem erej�t, majd kihaj�totta a t�bbi tiszavir�g k�z�, hogy megremegjen a szerelemt�l, felolvadjon benne �s egyes�lj�n a p�rj�val. Keze az asztal alatt Ruth kez�t kereste. Forr�n megszor�totta, s a l�ny keze viszonozta a szor�t�st. Ruth lopva ragyog�, olvad�kony pillant�st vetett Martinra. Ilyen volt a fi� tekintet�nek a kifejez�se is. Martin eg�sz l�nye remegett a szerelemt�l. S ki tudja, nem �pp att�l lett-e a l�ny tekintete oly ragyog� �s olvad�kony, hogy ilyennek l�tta Martint?

Martinnal szemben Mr. Blount, a helybeli b�r�s�g magas rang� b�r�ja �lt Mr. Morse jobbj�n az asztaln�l. Martin m�r nemegyszer tal�lkozott vele, de semmi rokonszenvet nem �rzett ir�nta. Blount szakszervezeti k�rd�sekr�l, a helyi viszonyokr�l s a szocializmusr�l besz�lgetett Ruth apj�val. Az ut�bbi t�m�val kapcsolatban Mr. Morse megpr�b�lta pelleng�rre �ll�tani Martint is, �gyhogy Blount b�r� v�g�l is atyai j�indulattal, de rosszall� pillant�ssal n�zett Martinra az asztalon �t. Martin csak mosolygott mag�ban.

- Nem baj, fiatalember, majd kin�vi - mondta Mr. Blount meg�rt� hangon. - Az ilyen fiatalkori elt�velyed�sek legjobb orvosa az id�.

Azt�n Mr. Morse-hoz fordult.

- �n nem tartom helyesnek, hogy az ember ilyen k�rd�sekr�l vitatkozz�k. A p�ciens csak m�g jobban megmakacsolja mag�t.

- Teljesen igaza van - b�logatott Mr. Morse rendk�v�l komoly arckifejez�ssel. - De az�rt m�gsem �rt, ha id�nk�nt figyelmezteti az ember a p�cienst az �llapot�ra.

Martin j�kedv�en �s kiss� er�ltetetten nevetett. F�radt volt az eg�sz napi t�lfesz�tett munk�t�l.

- �n�k mindketten k�ts�gk�v�l kiv�l�an �rtenek a gy�gy�t�shoz - mondta. - Ha azonban �rdekli �n�ket a beteg v�lem�nye is, engedj�k meg, hogy megmondjam: gyenge diagnoszt�k. Voltak�pp �n�k szenvednek abban a betegs�gben, amelyet bennem v�lnek felfedezni. �n a magam r�sz�r�l nem vagyok kit�ve ennek a betegs�gnek. Minden baj n�lk�l l�baltam ki a szocialista filoz�fi�b�l - �n�k azonban nem tudt�k megem�szteni, �s most l�zasak t�le.

- �gyes, nagyon �gyes - d�nny�gte a b�r�. - Kit�n� fog�s, hogy vita k�zben felcser�lje az ember a szerepeket.

- �n mondta! - Martinnak szikr�zott a szeme, de az�rt uralkodott mag�n. - N�zze csak, b�r� �r, �n hallottam az �n v�laszt�si besz�deit. Minden bizony�t�s mell�z�s�vel - teh�t tiszt�ra honidik�lisan (ez a honidik�lis egy�bk�nt kedves szavam j�r�sa, ha nem is �rti meg senki), sz�val tiszt�ra honidik�lisan �n azt hiteti el mag�val, hogy hisz a szabad versenyben �s az er�sebb fennmarad�s�ban, ugyanakkor azonban minden erej�vel t�mogatja az olyan int�zked�seket, amelyek arra ir�nyulnak, hogy megfossz�k az er�sebbet az erej�t�l.

- Kedves fiatal bar�tom...

- Ne felejtse el, �n hallottam a v�laszt�si besz�deit - figyelmeztette Martin. - J�l eml�kszem m�g r�, mi volt az �ll�spontja a nemzetk�zi kereskedelem szab�lyoz�sa, a vas�ti tr�szt�t �s a Standard Oilt �rint� int�zked�sek, az erd�kitermel�s �s ezer �s egy, m�s, oly korl�toz� jogszab�ly tekintet�ben, amely tiszt�ra szocialista elgondol�son alapul.

- Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy �n szerint nem lehet g�tat vetni ezeken a ter�leteken a hatalommal val� vissza�l�snek?

- Most nem err�l van sz�! Azt akarom mondani, hogy �n gyenge diagnoszta. Azt akarom mondani, hogy engem nem fert�z�tt meg a szocializmus. Azt akarom mondani, hogy �n�ket teszi impotenss� rombol� hat�sa. �n a magam r�sz�r�l esk�dt ellenfele vagyok a szocializmusnak, mint ahogy esk�dt ellenfele vagyok az �n�k korcs demokr�ci�j�nak is, amely voltak�ppen m�r titkos szocializmus, egy maroknyi olyan kifejez�s leple alatt, amely nem �llja ki a sz�t�r pr�b�j�t.

- �n reakci�s vagyok - oly teljesen �s t�k�letesen reakci�s, hogy �n�k, akik hazug m�don igyekeznek f�tyollal eltakarni azt a t�nyt, hogy megszervezik a t�rsadalmat, �s gy�nge l�t�sukkal nem tudnak �thatolni ezen a f�tyolon, meg sem tudj�k �rteni az �ll�spontomat. �n�k csak �gy tesznek, mintha hinn�nek az er�sebb fennmarad�s�ban, az er�sebbek uralm�ban. �n azonban val�ban hiszek ebben. Ez �pp a k�l�nbs�g k�zt�nk. Amikor m�g valamivel fiatalabb - n�h�ny h�nappal fiatalabb - voltam, �n is azt hittem, amit �n�k. L�tja: hat�ssal voltak r�m az �n eszm�i, az �n�k eszm�i. A nagykeresked�k �s a kalm�rok azonban a legjobb esetben is csak tehetetlen uralkod�k lehetnek, hisz azzal t�ltik az eg�sz �let�ket, hogy r�f�gve a p�nzszerz�s v�ly�j�ban lefetyelnek. �n h�t, sz�ves engedelm�kkel, visszalend�ltem a legjobbak uralm�hoz. Ebben a helyis�gben �n vagyok az egyetlen individualista. Az �llamt�l �n semmit sem v�rok. Az er�s embert�l, att�l, aki leg�ny a g�ton, azt v�rom, hogy megszabad�tsa az �llamot rothadt hitv�nys�g�t�l. Nietzsch�nek igaza van. Nem t�lt�m az id�t azzal, hogy megmagyar�zzam �n�knek, kicsoda Nietzsche. De vegy�k tudom�sul, neki van igaza. A vil�g az er�sek�... az olyanok�, akik nemcsak er�sek, hanem nemesek is, �s nem az �ru- �s �rt�kt�zsde sert�sv�ly�j�ban hemperegnek. A vil�g az igaz�n nemesek�, a nagyszer� fenevadak�, a meg nem alkuv�k�, a nagy igenl�k�. �s ezek fel is falj�k �n�ket - �n�ket, akik f�lnek a szocializmust�l, pedig val�j�ban szocialist�k, s k�zben azt hiszik magukr�l, hogy individualist�k. Az �n�k h�res mor�lja: a szel�dek �s al�zatosak rabszolgamor�lja, nem fogja �n�ket megmenteni. No de mit besz�lek - �n�k ebb�l egy sz�t sem �rtenek. Mit f�rasszam h�t �n�ket? Egyet azonban ne felejtsenek el. Oaklandben nincs t�bb f�l tucat individualist�n�l, de azok k�z�tt ott van Martin Eden is.

Ezzel �gy tett, mint aki a maga r�sz�r�l befejezte a vit�t, �s Ruth fel� fordult.

- Nagyon fesz�lt ideg�llapotban vagyok ma - mondta halkan. - Egyet szeretn�k: hogy egy sz�t se kelljen sz�lnom, csak t�ged szerethesselek.

Tudom�st sem vett r�la, hogy Mr. Morse azt mondja:

- Engem egy�ltal�ban nem gy�z�tt meg. Minden szocialista jezsuita. �pp ez a legjellemz�bb von�suk.

- Mag�b�l m�g j� republik�nust csin�lunk - mondta Blount b�r�.

- Akkor�ra m�r r�gen itt lesz az a bizonyos "leg�ny a g�ton" - v�gott vissza j�kedv�en Martin, �s visszafordult Ruthhoz.

Mr. Morse nem volt megel�gedve. Nem tudott belenyugodni, hogy ilyen lusta fr�ter legyen a veje, aki h�z�dozik minden �rtelmes, tisztess�ges munk�t�l. A fi� felfog�s�t nem tisztelte, egy�nis�g�t nem �rtette meg. Ez�rt Herbert Spencerre terelte a besz�lget�st. Blount b�r� �gyesen a kez�re j�rt. Martin m�r a filoz�fus nev�nek az eml�t�s�re hegyezni kezdte a f�l�t. Csak hallgatta, milyen �nel�g�lt arckifejez�ssel, milyen fontoskod� hangon nyilatkoztatja ki a b�r� szenved�lyes v�djait Spencerrel szemben. Mr. Morse id�r�l id�re Martinra pillantott, mintha azt mondan�: No, tess�k, fiacsk�m, most magad is l�thatod!

Locsog� cs�k�k - mondta mag�ban Martin, azt�n tov�bb besz�lgetett Ruthtal �s Arturral.

A mai eg�sz nap �s az el�z� esti t�rsas�g nagyon kif�rasztotta m�r. Fej�ben zakatolt m�g az a felh�bor�t� cikk is, amelyet a villamoson olvasott, Ruth nyugtalanul l�tta, milyen meger�ltet�s�be ker�l a fi�nak, hogy uralkodj�k mag�n.

- Mi van veled? - k�rdezte t�le.

- Egy Isten van csak: a Megismerhetetlen, �s Herbert Spencer az � pr�f�t�ja - mondta most Blount b�r�.

Martin fel�je fordult.

- Ugyancsak olcs� meg�llap�t�s - jegyezte meg nyugodtan. - Els� �zben a v�rosh�z el�tti t�ren hallottam, egy munk�sembert�l. Annak is t�bb esze lehetett volna. Az�ta m�r sokszor hallottam, de mindig rosszul leszek az eff�le olcs� hat�svad�szatt�l. Igaz�n sz�gyellhetn� mag�t. Ennek a nemes, nagy embernek a neve �gy hat az �n ajk�n, mint a harmatcsepp a szennycsatorn�ban. Igaz�n felh�bor�t�!

A t�rsas�gba mintha mennyk� csapott volna. Blount b�r� sz�l�t�tt arckifejez�ssel meredt Martinra. N�ma csend. Mr. Morse titokban a kez�t d�rzs�lte. Nem ker�lte el a figyelm�t, hogy a l�nya is mennyire megbotr�nkozott. Ezt akarta �ppen: bebizony�tani, milyen gar�zda fick� ez az ember, neki van igaza, hogy nem szereti.

Ruth k�ny�rg� mozdulattal ny�lt az asztal alatt Martin keze ut�n. A fi�nak azonban forrt a v�re. M�g mindig lobogott benne a felh�borod�s: ilyen magas rang� emberek hogyan hamis�thatj�k meg �s ferd�thetik el ennyire m�sok gondolatait! Egy magas rang� b�r�! Alig n�h�ny �ve m�g a s�rb�l tekintett fel az ilyen dics� l�nyekre, �s isteneknek k�pzelte �ket!

Blount b�r� �sszeszedte mag�t valahogy, �s megpr�b�lta folytatni a besz�lget�st. L�tsz�lagos udvariass�ggal fordult Martinhoz, de � tudta, hogy ez csak a h�lgyek kedv��rt t�rt�nik. Ett�l m�g jobban d�hbe gurult. H�t m�r semmi tisztess�g sincs a vil�gon?!

- �n ne vitatkozz�k velem Spencerr�l! - f�rmedt r� a b�r�ra. - Spencerr�l �n �ppoly keveset tud, mint e nagy tud�s honfit�rsai. Lehet k�l�nben, hogy ez nem is az �n hib�ja. Ez is csak hozz�tartozik a mai id�k gyal�zatos tudatlans�g�hoz. Amikor ma este idej�ttem, m�sik kit�n� p�ld�j�t l�ttam ennek. Elolvastam Saleebynek Spencerr�l sz�l� tanulm�ny�t. Nem �rtana, ha �n is elolvasn�. Nem neh�z megkapni. Megveheti ak�rmelyik k�nyvesboltban, vagy ha akarja, kiveheti a k�nyvt�rb�l. Sz�gyenkezni fog, ha l�tja, mennyire elt�rp�l az �n ferd�t�se �s tudatlans�ga amellett, amit Saleeby err�l a kiv�l� emberr�l �sszehord. Az azt�n a legnagyobb gyal�zat, amellett m�g az �n gyal�zata is sz�gyenben marad.

- A f�lm�veltek filoz�fus�nak meri nevezni Spencert egy olyan hivat�sos filoz�fus, aki m�g arra sem m�lt�, hogy egy leveg�t sz�vjon vele! Azt hiszem, �n t�z oldalt sem olvasott Spencert�l. De vannak olyan kritikusok, akik maguk sem olvastak t�le t�bbet, pedig feltehet�en �rtelmesebbek �nn�l, �s a legnagyobb nyilv�noss�g el�tt m�gis arra h�vj�k fel Spencer k�vet�it, hogy mutassanak fel Spencer �r�saib�l ak�r csak egyetlen �n�ll� gondolatot is... Herbert Spencernek az �r�saib�l, miut�n a tudom�nyos kutat�s �s a modern gondolkoz�s minden ter�let�re r��t�tte l�ngelm�j�nek a b�lyeg�t; a l�lektan megteremt�je, �gy forradalmas�totta a nevel�studom�nyt, hogy ma m�r minden francia parasztgyereket az ��ltala meg�llap�tott elvek alapj�n tan�tanak �rni, olvasni, sz�molni! �s ezek az emberi sz�nyogocsk�k, akik csak annak k�sz�nhetik a mindennapi vajas kenyer�ket, hogy az � gondolatait �ltetik �t a gyakorlatba, nem �tallanak belesz�rni az eml�k�be! Ami kev�s �rtelmes dolog szorult az agyukba, azt legnagyobb r�sz�ben Spencernek k�sz�nhetik. Annyi biztos, hogy ha � nem �lt volna, m�g ennyit sem �rne az eg�sz papag�jm�dra beszajk�zott csek�ly tud�suk.

- �s m�g az olyan ember is, mint Fairbanks oxfordi d�k�n - aki pedig m�g �nn�l is magasabb poz�ci�ban �l, Blount b�r� �r -, azt �ll�tja, hogy az ut�kor ink�bb k�lt�t �s �lmodoz�t fog l�tni Spencerben, mint gondolkoz�t! Csupa fecseg� sz�jh�s ez az eg�sz banda! Az Alapvet� elvek �r�j�t�l nem lehet elvitatni bizonyos �r�i tehets�get, mondja valamelyik. Szorgalmas kutat� volt, de nem eredeti gondolkoz�, �ll�tj�k m�sok. Csupa fecseg� sz�jh�s! Csupa fecseg� sz�jh�s!

Hirtelen elhallgatott. Halotti csend vette k�r�l. Ruth csal�dj�ban �gy tekintettek fel Blount b�r�ra, mint nagy tehets�g�, kiv�l� f�rfi�ra. Mindenki elsz�rnyedve hallgatta Martin kit�r�s�t. A vacsora tov�bbi r�sze olyan volt, mint a temet�s. A b�r� �s Mr. Morse egym�s k�zt besz�lgetett, egy�bk�nt pedig csak akadozva folyt a besz�lget�s. Ruth, amikor k�s�bb mag�ra maradt Martinnal, nagy jelenetet rendezett.

- Elviselhetetlen vagy! - zokogott.

Martinban azonban m�g mindig forrt a d�h. Egyre azt mormogta: Ezek a barmok! Ezek a barmok!

Ruth azt magyar�zta neki, hogy megs�rtette a b�r�t. De a fi� kifakadt:

- Mi�rt? Mert megmondtam r�la az igazat?

- Mit b�nom �n, hogy igaz-e vagy sem! - makacskodott a l�ny. - Az udvariatlans�gnak is vannak hat�rai! Nincs jogod megs�rteni valakit!

- H�t Blount b�r�nak van joga megs�rteni az igazs�got? - felelte Martin. - Azzal, hogy az igazs�got s�rti meg az ember, nagyobb b�nt k�vet el, mintha csak egy olyan jelent�ktelen emberk�t s�rt meg, mint ez a b�r�. De m�g t�bbet is tett, nemcsak az igazs�got s�rtette meg. Egy nemes, nagy f�rfi eml�k�t is bemocskolta. �, ezek a barmok! Ezek a barmok!

Martinban megint felforrt a d�h, amelynek oly sokf�le oka volt. Ruth szinte megijedt t�le. Sohasem l�tta m�g ilyen d�h�snek - az eg�sz dolog titokzatos �s �rthetetlen volt sz�m�ra. S minden f�lelme k�zben megint �rezte azt az elragadtat�st, amelyet m�r r�g�ta ismert, s amely e percben is oly ellen�llhatatlanul vonzotta a fi�hoz... ugyanazt az elragadtat�st, amely valamikor arra k�sztette, hogy hozz�simuljon, s egy eszeveszett, csod�latos pillanatban nyak�ra tegye a k�t kez�t... B�ntotta, felh�bor�totta, ami kev�ssel ezel�tt t�rt�nt - s m�gis, m�gis remegve b�jt meg Martin karj�ban... A fi� m�g mindig azt mormogta: Ezek a barmok! Ezek a barmok! - Ruth a karj�ba simult, �gy hallgatta, hogy Martin azt mondja neki:

- Nem zavarlak t�bb� vacsor�n�l titeket, �desem. �gysem szeret engem a csal�dod; m�rt k�nyszer�tsem r�juk a t�rsas�gomat, ha nem szeretnek egy�tt lenni velem? �n ugyan�gy idegenkedem t�l�k. Juj! Val�s�ggal megbetegszem k�zt�k. �s �n �rtatlans�gomban m�g azt hittem valamikor, hogy a magas rang�, eleg�ns lak�sokban �l�, j� modor� emberek �rnek is valamit!

- Indul�s! Gyer�nk a p�rtszervezetbe - mondta Brissenden.

Alig �llt a l�b�n. Egy f�l �r�val ezel�tt v�r�ml�se volt - h�rom nap alatt m�r a m�sodik. Kez�ben az �r�k�s whiskys poh�r. Remeg� k�zzel emelte az ajk�hoz.

- Mi k�z�m nekem a szocializmushoz? - k�rdezte Martin.

A beteg t�relmetlen�l s�rgette.

- Azok, akik nem tartoznak a szervezethez, �t percig besz�lhetnek. �lljon csak f�l, �ntse ki nyugodtan a sz�v�t. Mondja el nekik, m�rt nem kell mag�nak a szocializmus. Mondja csak meg nekik, mi a v�lem�nye r�luk meg a gett�erk�lcs�kr�l. V�gja a szem�kbe Nietzsch�t - legfeljebb kap egy pofont a f�radoz�s��rt. Csak hadd legyen j� nagy izgalom! Nem fog �rtani nekik. Hisz vitatkozni akarnak... �k is, maga is. Tudja, mit szeretn�k? Azt, ha mag�b�l szocialista lenne, miel�tt m�g �n elpatkolok. Akkor majd tudja, hogy mi�rt �l. Egyed�l ez menti majd meg, ha elj�n a ki�br�ndul�s ideje.

- Sehogy sem f�r a fejembe, hogy lehet szocialista az olyan ember, mint maga - f�st�lg�tt Martin. - Hisz jobban senki sem gy�l�lheti a t�meget. Mi is vonzan� a maga eszt�talelk�t a s�pred�khez?

Szemreh�ny� mozdulattal mutatott a whiskys poh�rra, amelyet Brissenden �pp e percben t�lt�tt meg �jra.

- A szocializmus, �gy l�tom, nem menti meg mag�t.

- �n nagyon beteg vagyok - felelte Brissenden. - Mag�n�l m�s a helyzet. Maga eg�szs�ges �s van mi�rt �lnie. �s m�gis kell valami, ami az �lethez l�ncolja. Maga csod�lkozik, m�rt vagyok �n szocialista? H�t megmondom. Az�rt, mert a szocializmus elker�lhetetlen - az�rt, mert ez a mostani rothadt, �rtelmetlen rendszer nem �lhet m�r sok�ig -, az�rt, mert a maga er�s leg�nye, az, aki leg�ny a g�ton, elk�sett m�r. A rabszolg�k nem �llanak m�r mell�. Sokan vannak, �s ha valaki fel akar �lni a l�ra, ler�ncig�lj�k, m�g miel�tt siker�lne nyeregbe jutnia, ak�r tetszik neki, ak�r nem. Maga, a Nietzsche-eszm�ivel kiss� idej�tm�lt alak. Ami elm�lt, elm�lt, �s ha azt mondja valaki, hogy a t�rt�nelem megism�tl�dik, h�t hazudik. Persze hogy nem szeretem a t�meget. De h�t mit csin�ljon az ilyen szerencs�tlen fr�ter? Az a bizonyos ember, aki olyan j�l �li meg a lovat: csak ut�pia... De j�jj�n b�rmi ink�bb, mint hogy ezek a gy�va diszn�k uralkodjanak tov�bb. Sz�val j�jj�n csak velem. �pp el�g ital van bennem, �s ha tov�bb itt �l�k, ber�gok. Pedig tudja, ugye, mit mondott az orvos? Egye fene k�l�nben az orvost! Az m�g nagyot n�z egyszer...

Vas�rnap este volt... A sz�k helyis�get zs�fol�sig megt�lt�tt�k az oaklandi szocialist�k, f�k�nt munk�sok. A sz�nok, okos zsid� ember, Martin csod�lat�t, de egy�ttal ellenkez�s�t is felkeltette. El�rehajl�, keskeny v�ll�val, beesett mell�vel a t�lzs�folt gett� igazi gyermeke volt. Martin csod�lta ezeket a gy�nge, csenev�sz rabszolg�kat, mert sz�zadok �ta harcolnak maroknyi hatalmas ellen, aki a nyakukon �lt �s a nyakukon akar �lni az id�k v�gezet�ig. Jelk�pet l�tott ebben az �sszeaszott kis teremtm�nyben. Mintha annak az eg�sz gy�nge, �lhetetlen, nyomorult t�megnek a k�pvisel�jek�nt �llna itt, amelynek az �let mezsgy�in d�l� �r�k�s harcok k�zt, az �lettan k�rlelhetetlen t�rv�nyei szerint el kell pusztulnia. �k a gy�ng�bbek. Hi�ba az �letb�lcsess�g�k �s hangyaszer� k�szs�g�k az egy�ttm�k�d�sre, a term�szet nem ezt a fajt�t veszi mint�ul a kiv�teles ember megform�l�s�n�l. A b�s�gesen �rad�, ny�zsg� �letb�l a term�szet csak a legeslegjobbat v�lasztja ki. Az emberek is a term�szetet majmolj�k: amikor versenylovakat teny�sztenek vagy uborkafajt�kat termelnek, �k is ugyanezt a m�dszert alkalmazz�k. K�ts�gtelen, hogy a mindens�g teremt�je v�laszthatott volna jobb m�dszert, de ha m�r ebbe a mindens�gbe sz�letett bele az ember, k�nytelen elfogadni a m�dszereit is. Azt persze megteheti, hogy vonaglik, ha r�taposnak - �gy vonaglanak a szocialist�k, �gy ez a sz�nok az emelv�nyen vagy ez az izzads�gszag� t�meg -, amint azon tanakodik �ppen, mik�nt eszelhetne ki valami �j m�dszert, amellyel m�g legkisebbre cs�kkentheti a l�t k�nj�t, �s t�lj�rhat a mindens�g esz�n.

Ezek a gondolatok j�rtak Martin fej�ben, �s amikor Brissenden ism�t unszolta, hogy ne k�m�lje �ket, hanem mondja meg, amit gondol, sz�t k�rt. Amikor sz�l�tott�k, a helybeli szok�s szerint f�lment az emelv�nyre, �s az eln�kh�z int�zte szavait. Halkan, akadozva kezdte; megpr�b�lta rendezni az im�nt, a sz�nok besz�de alatt fel�tl� gondolatait. Minden sz�nok csak �t percig besz�lhetett ezeken a gy�l�seken, Martin a legnagyobb lend�letben volt ugyan, amikor letelt az �t perce, de m�g a fel�t sem mondta el a szocialist�k elm�let�t sz�tz�zni hivatott t�teleinek. Nagy �rdekl�d�ssel hallgatt�k, �s hangosan k�vetelt�k, hogy az eln�k hosszabb�tsa meg a sz�l�sra enged�lyezett idej�t. L�tt�k, hogy szellemileg hozz�juk m�lt� ellenf�llel van dolguk, �s fesz�lt figyelemmel k�vett�k minden szav�t. Martin szavaib�l �radt a t�z �s a meggy�z�d�s. Kem�nyen nekiment a rabszolg�knak, a rabszolgaerk�lcsnek �s a rabszolgataktik�nak, nem v�logatta meg a szavait, �s azt sem titkolta hallgat�i el�tt, hogy �k azok a rabszolg�k, akikr�l sz� van. Spencerre �s Malthusra hivatkozott, �s a fejl�d�s �lettani t�rv�ny�t fejtette ki.

- Mi k�vetkezik mindebb�l? - foglalta �ssze v�g�l r�viden mondanival�it. - Egyetlen rabszolg�kra �p�lt �llam sem maradhat fenn. A fejl�d�s �si t�rv�nye ma is �rv�nyes. Kimutattam, hogy a l�t�rt val� k�zdelemben csak az er�sek �s ivad�kaik maradhatnak fenn, a gy�ng�k �s ivad�kaik pedig sz�ks�gk�ppen elpusztulnak, mert eltaposs�k �ket. Mi ennek az eredm�nye? Az, hogy csak az er�sebbek �s az � ivad�kaik maradnak �letben, �s e k�zdelem sor�n v�gig, minden �jabb nemzed�k er�sebb lesz az el�z�n�l. Ez �ppen a fejl�d�s. A magukfajta rabszolg�k azonban - bocs�nat, tudom, hogy nem kellemes dolog rabszolg�nak lenni - olyan t�rsadalomr�l �lmodoznak, amelyben a fejl�d�s t�rv�nye nem �rv�nyes�l, a gy�ng�k �s �letk�ptelenek nem pusztulnak el, az �letk�ptelen emberek is mindennap annyiszor �s annyit ehetnek, ah�nyszor �s amennyit csak akarnak, �s mindenki megtal�lja a p�rj�t �s ivad�kokat hoz l�tre - nemcsak az er�sek, hanem a gy�ng�k is. Mire vezetne ez? �gy az �jabb nemzed�kek nem lesznek er�sebbek �s �letk�pesebbek, mint az el�z�k voltak. Ellenkez�leg, gy�ng�bb� �s �letk�ptelenebb� v�lnak. Ez �pp az �n�k rabszolgafiloz�fi�j�nak a v�gzete. Az a rabszolgat�rsadalom, amely�rt �n�k lelkesednek, s amelyet rabszolg�k teremten�nek rabszolg�k sz�m�ra, sz�ks�gszer�en egyre ink�bb elgy�ng�l �s sz�thullik, mint ahogy egyre ink�bb elgy�ng�l �s sz�thullik minden, e t�rsadalmat �sszetev� �let.

- Ne felejts�k el: �n �lettanr�l besz�lek, nem pedig �rzelmekr�l �s erk�lcsr�l. Egyetlen rabszolga�llam sem maradhat fenn...

- �s mi van az Egyes�lt �llamokkal? - rikoltott valaki a hallgat�s�g soraib�l.

- Mi volna vele?! - felelt Martin. - A tizenh�rom gyarmat ler�zta mag�r�l az urait, �s megalap�totta az �gynevezett k�zt�rsas�got. A rabszolg�k ezzel �nmaguk gazd�iv� lettek. Most m�r nem a kard erej�vel uralkodtak rajtuk. Igen �m, de a rabszolg�k nem tudnak �gy �lni, hogy ne uralkodj�k rajtuk valaki. �gy ker�ltek hatalomra az �j urak. De nem �m a f�rfias, nemes, nagy egy�nis�gek, hanem ravasz kalm�rok �s uzsor�sok. Most m�r ezek ig�zt�k le �n�ket - nem ny�ltan, amint az igazi nagy emberek, ellen�llhatatlan erej�kkel, hanem titkos mesterked�sekkel, sz�p szavakkal, h�zelg�ssel, hazudoz�ssal, beh�l�zt�k a t�bbieket. Megv�s�rolt�k a rabszolgab�r�kat, elz�llesztett�k a rabszolga-t�rv�nyhoz�kat, s a rabszolgafi�kat �s -l�nyokat sz�rny�bb dolgokra k�nyszer�tett�k, mint a ny�lt emberv�s�r idej�ben. K�tmilli� gyermek robotol ma az Egyes�lt �llamok kalm�roligarchi�j�nak uralma alatt. T�zmilli� rabszolg�nak nincs megfelel� lak�sa �s megfelel� �lelme.

- De t�rj�nk vissza a t�rgyra. Kimutattam, hogy egyetlen rabszolgat�rsadalom sem maradhat fenn, mert minden ilyen t�rsadalom sz�ks�gszer�en szembehelyezkedik a fejl�d�s t�rv�ny�vel. Mihelyt rabszolgat�rsadalmat szervez�nk, megkezd�dik a roml�s. Azt nem neh�z mondani, hogy �n�ket nem �rdekli a fejl�d�s t�rv�nye - azt mondj�k meg ink�bb, van-e m�s olyan fejl�d�si t�rv�ny, amely majd fenntartja az erej�ket? Fogalmazz�k meg ezt a t�rv�nyt. Vagy meg van m�r fogalmazva? Akkor mondj�k ki!

Martin �ltal�nos ki�ltoz�s k�zben foglalta el �jra a hely�t. Eg�sz csom� ember ugrott fel �s k�rt sz�t az eln�kt�l. Egym�s ut�n l�ptek a sz�sz�kre, �s t�zes lelkesed�ssel, izgatott gesztikul�l�ssal utas�tott�k vissza a t�mad�st. Z�g� taps fogadta szavaikat. Viharos este volt - de ezt a vihart a gondolatok kavart�k, eszm�k �tk�ztek itt �ssze. Voltak, akik elkalandoztak a t�rgyt�l, a legt�bb sz�nok azonban egyenes v�laszt adott Martinnak. Felfigyelt Martin egy-k�t el�tte eddig ismeretlen gondolatmenetre is. Ezek, ha nem fedtek is fel �j �lettani t�rv�nyeket, m�gis az ismert t�rv�nyek �j alkalmaz�si lehet�s�geire figyelmeztett�k. A sz�nokok nem sokat udvariaskodtak, ann�l sokkal komolyabbak voltak. Az eln�k nemegyszer kopogott, �s r�juk sz�lt, hogy rendre intse �ket.

A hallgat�s�g soraiban volt v�letlen�l egy kezd� riporter; teljesen esem�nytelen nap l�v�n, kik�ldt�k a gy�l�sre: a fiatalembert val�s�ggal gy�t�rte az �js�g�r�k szenz�ci��hs�ge. Nem tartozott a k�l�n�sen tehets�ges riporterek k�z�, de volt benne bizonyos k�nnyeds�g �s �js�g�r�i szimat. Meglehet�sen tompa agy�val nemigen tudta k�vetni a vit�t, m�gis az a j�les� �rz�s t�lt�tte el, hogy ezeknek a b�besz�d�, hebehurgya munk�soknak magasan f�l�tte �ll. Hozz�j�rult m�g ehhez, hogy m�lys�ges tiszteletet �rzett a hivatalos tekint�lyek ir�nt, akik a vil�gpolitik�t �s a lapokat ir�ny�tj�k. Volt v�g�l egy nagy c�lja: szerette volna kialak�tani mag�ban a t�k�letes riporternek azt a ragyog� k�pess�g�t, hogy a semmib�l is ki tud hozni valamit - m�ghozz� nem is keveset.

Nem tudta, mire vesztegetnek itt annyi sz�t. De erre nem is volt sz�ks�ge. A kulcsot az olyan sz�k adt�k a kez�be, hogy forradalom. Ak�r egy �sl�nytani kutat�, aki egyetlen ki�sott csontb�l rekonstru�lni tud egy eg�sz csontv�zat, � is eg�sz besz�det tudott rekonstru�lni abb�l az egyetlen sz�b�l, hogy forradalom. Meg is tette ezen az est�n, m�ghozz� alaposan; �s minthogy a legnagyobb izgalmat Martin keltette a gy�l�sen, mindent az � sz�j�ba adott, �t emelte ki mint l�zad� vez�rt az eg�sz l�tv�nyoss�gb�l. Martin reakci�s individualizmus�t k�zben a leghajmereszt�bb, v�ressz�j� szocialista sz�lamokk� alak�totta �t. A kis riporter val�s�gos m�v�sz volt. Sz�les ecsetvon�sokkal festette meg a h�tteret: vad tekintet�, lobog� s�r�ny�, korcs idegbetegek szenved�lyes ord�toz�sa t�lti meg a leveg�t, az emberek �kl�ket r�zz�k egym�s fel�, vad szitkokba, k�romkod�sba, megd�h�dt emberek rekedtes ord�toz�s�ba f�l az �sszej�vetel.

M�snap reggel, m�g reggeli k�v�j�t itta kicsiny szob�j�ban, Martin az �js�got olvasta. Micsoda �lm�ny: az � neve egy cikk c�m�ben, m�ghozz� az els� oldalon! Meglepet�ssel �rtes�lt r�la, hogy � a legh�rhedtebb szocialista vez�r Oaklandben. �tfutotta azt a gy�jt� besz�det, amelyet a riporters�v�lv�ny adott a sz�j�ba. El�bb bosszankodott a sok hazugs�gon, de azut�n nevetve dobta f�lre az �js�got.

- Vagy r�szeg ez a fick�, vagy al�val� - mondta d�lut�n, szokott hely�n, az �gyon �lve, amikor Brissenden meg�rkezett �s szinte lerogyott az egyetlen sz�kre.

- Ugyan, mit t�r�dik vele? - k�rdezte. - Alig hiszem, hogy ig�nyt tart a lapok olvas�inak, azoknak a ronda polg�ri diszn�knak az elismer�s�re.

Martin gondolkozott egy darabig, azt�n azt mondta:

- Igaza van; egy cs�ppet sem �rdekel a v�lem�ny�k. Csak att�l f�lek, hogy ez az �gy m�g jobban elrontja a kapcsolatomat Ruth csal�dj�val. Ruth apja �gyis mindig azt �ll�tja, hogy szocialista vagyok, �s ez a nyomor�s�gos cikkecske csak meger�s�ti ebben a v�lem�ny�ben. Nem mintha sokat t�r�dn�k vele, hogy mit gondol... No de hagyjuk az eg�szet. Szeretn�m felolvasni mag�nak, amit ma csin�ltam. Persze: Lej�rt az id�... �pp a fel�n�l tartok.

Felolvas�s k�zben Maria kinyitotta az ajt�t, �s egy eleg�ns fiatalembert tess�kelt be. A j�vev�ny gyorsan k�r�ln�zett a szob�ban, a szeme megakadt a petr�leumf�z�n �s a sarokban berendezett konyh�n, �s csak azut�n pillantott Martinra.

- Foglaljon helyet - mondta Brissenden.

Martin f�lreh�z�dott az �gyon, hogy a fiatalember le�lhessen, �s v�rta, hogy elmondja, mi j�ratban van.

- Hallottam az este a besz�d�t, Mr. Eden. Az�rt j�ttem, hogy meginterj�voljam - kezdte a fiatalember.

Brissenden j��z�en nevetni kezdett.

- �n is szocialista? - k�rdezte a riporter. Gyors pillant�st vetett Brissendenre; l�tszott rajta, hogy pr�b�lja felbecs�lni mag�ban e sz�rke, haldokl� ember felfog�s�nak a sz�nezet�t.

- Aha, ez �rta a tud�s�t�st - mondta szel�den Martin. - De hiszen ez m�g gyerek!

- M�rt nem rakja meg? - k�rdezte Brissenden. - Ezer doll�r�rt nem adn�m, ha visszakaphatn�m �t percre a t�d�met!

A riporters�v�lv�nyt kezdte egy kicsit nyugtalan�tani, hogy �gy besz�lnek r�la, fel�le, mintha ott sem volna. De h�t dics�retet kapott a szocialist�k gy�l�s�r�l sz�l� ragyog� riportj��rt, �s most az volt a megb�zat�sa, hogy csin�ljon szem�lyes interj�t Martin Edennel, a t�rsadalom ellen szervezett t�mad�s vez�r�vel.

- Nincs kifog�sa az ellen, hogy lef�nyk�pezz�k, Mr. Eden? - k�rdezte. - Az�rt k�rdem, mert a lap f�nyk�p�sze kint v�r, �s azt mondja, hogy jobb volna most mindj�rt megcsin�lni a felv�telt, miel�tt beesteledik. Azut�n is megcsin�lhatjuk az interj�t.

- F�nyk�p�sz... - sz�lt elt�n�dve Brissenden. - Rakja meg, Martin, rakja meg!

- �gy l�tszik, �regszem - felelte Martin. - Tudom, hogy ezt kellene tennem, de nincs hozz� sz�vem. Nem tudom, �rdemes-e?

- No de m�gis, az �desanyja helyett - s�rgette Brissenden.

- Ezt meg kell fontolni - felelte Martin -, csak azt nem tudom, meg�ri-e a f�rads�got. Tudja, nem kis f�rads�g megrakni valakit. K�l�nben sincs az eg�sznek semmi jelent�s�ge.

- Helyes... �gy kell felfogni ezt a dolgot - mondta csak �gy odavetve a s�v�lv�ny, de k�zben ijedten tekingetett az ajt� fel�.

- Pedig h�t nem volt igaz, amit �rt... egyetlen igaz sz� sincs az eg�sz cikkben - folytatta Martin Brissenden fel� fordulva, mintha nem is volna m�s a szob�ban.

- Tudja, csak aff�le �ltal�nos jellemz�st akartam adni, �rti, ugye? - kock�ztatta meg a s�v�lv�ny. - Mellesleg azonban j� rekl�m is az ilyesmi. �s ez a f�. Sz�vess�get tettem vele �nnek.

- Micsoda kit�n� rekl�m, �regem! - ism�telte �nnep�lyes hangon Brissenden.

- �s sz�vess�gb�l tette... gondolja csak el! - t�d�totta Martin.

- No l�ssuk csak... hol sz�letett, Mr. Eden? - k�rdezte a s�v�lv�ny, �s v�rakoz� arckifejez�ssel tekintett Martinra.

- N�zze csak, jegyzeteket sem k�sz�t - mondta Brissenden. - Mindent a fej�ben tart.

- Az el�g is. - A s�v�lv�ny igyekezett �gy tenni, mintha teljesen nyugodt volna. - Valamireval� riporternek nincs r� sz�ks�ge, hogy jegyzetekkel b�bel�dj�k.

- Persze hogy el�g... mint p�ld�ul tegnap este, ugye? - Brissenden nem volt a nyugodt szeml�l�d�s h�ve. Hirtelen hangot v�ltott. - Martin, ha nem rakja meg azonnal, �n magam l�tom el a baj�t, m�g ha mindj�rt holtan esem is �ssze!

- Mit sz�lna hozz�, ha kiporoln�m a fenek�t? - k�rdezte Martin.

Brissenden t�rgyilagosan m�rlegelte ezt a lehet�s�get, azt�n b�lintott.

A k�vetkez� pillanatban Martin m�r az �gy sz�l�n �lt, a s�v�lv�nyt pedig arccal lefel� a t�rd�re fektette.

- Eszedbe ne jusson harapni - figyelmeztette Martin -, mert k�l�nben k�nytelen lenn�k a k�pedre m�szni. K�r volna �rte, olyan csinos kis pofa.

Felemelt keze lecsapott, azt�n gyors, egyenletes �temben fel-le j�rt. A s�v�lv�ny kap�l�zott, szitkoz�dott, ide-oda r�ngat�zott, de meg sem k�s�relte, hogy harapjon. Brissenden komoly k�ppel n�zte a jelenetet; csak egyetlenegyszer fogta el k�zben izgalom. Megragadta a whiskys �veget, �s k�rlelni kezdte Martint.

- Csak egyet hadd csapjak r� �n is!

- Sajnos, elf�radt a kezem - mondta Martin, amikor v�gre abbahagyta. - M�r eg�szen elzsibbadt.

F�lemelte t�rd�r�l a s�v�lv�nyt �s visszatette az �gyra.

- Becsukatom mag�t m�g ez�rt - szipogott a fi�, �s kipirult arc�n k�nnyek csurogtak v�gig a gyermekes felh�borod�st�l. - Ez�rt m�g szorulni fog! Majd megl�tja!

- �, az aranyos kis j�sz�g - jegyezte meg Martin. - M�g most sem l�tja be, hogy rossz �tra t�rt. Pedig nem tisztess�ges, nem egyenes, nem f�rfias dolog, hogy az ember mindenf�l�t hazudozz�k az embert�rsair�l... N�zze csak, m�g most sem �rti!

- Biztosan az�rt j�tt ide, hogy megmagyar�zzuk neki - sz�lt k�zbe Brissenden, amikor Martin elhallgatott.

- Persze, f�k�pp hozz�m, mert �gy megs�rtett, �s olyan cs�fosan b�nt el velem. A f�szeres biztosan nem fog most m�r hitelezni nekem. A legszomor�bb azonban az a dologban, hogy ez a szeg�ny fi� addig j�r majd ezen az �ton, m�g v�g�l od�ig s�llyed, hogy �lvonalbeli �js�g�r� no �s persze �lvonalbeli csirkefog� lesz bel�le.

- Pedig m�g nem k�s� - vetette oda Brissenden. - Ki tudja, a sors nem �pp a maga szer�ny szem�ly�t v�lasztotta-e eszk�z�l arra, hogy j� �tra t�r�tse? Mi�rt is nem engedte meg, hogy legal�bb egyet csapjak r� �n is? Mennyire �r�ln�k, ha nekem is r�szem lehetne a dics�s�gben!

- Becsukatom mind a kett�j�ket, maguk va-va-vad�llatok - mondta felcsukl� s�r�ssal szeg�ny t�velyg� l�lek.

- Nem, nem... Hisz olyan kedves sz�ja van �s m�g olyan gy�nge... - cs�v�lta a fej�t Martin m�ly sajn�lkoz�ssal. - Sajnos, att�l f�lek, eg�szen hi�ba zsibbadt el a kezem. Szeg�ny fi� sohasem tud megjavulni. Tal�n m�g h�res, sikeres �js�g�r� is lesz bel�le. Hisz azt sem tudja szeg�ny, mi f�n terem a lelkiismeret. �s ez �nmag�ban is el�g ahhoz, hogy nagy ember lehessen. - A fick� k�zben kisomford�lt az ajt�n. M�g az utols� pillanatban is att�l remegett, hogy Brissenden hozz�v�gja h�tulr�l a mark�ban szorongatott �veget.

A m�snap reggeli lapb�l Martin megint sok �j dolgot tudott meg �nmag�r�l. "Mi a t�rsadalom esk�dt ellens�gei vagyunk" - �gy id�zt�k a szavait egy has�bos interj�ban. - "Nem, nem - mi nem anarchist�k vagyunk, hanem szocialist�k." S amikor a riporter kiemelte, hogy nem eg�szen �rti, mi a k�l�nbs�g a k�t ir�nyzat k�z�tt, Martin hallgat�lagos egyet�rt�se jel��l a v�ll�t vonogatta. A riporter felt�n�en ar�nytalannak �rta le Martin arc�t, �s ezt a le�r�st a degener�lts�gnak sok m�s jel�vel is kieg�sz�tette. Mint k�l�n�sen jellemz� von�st emelte ki Martin gyilkosokra eml�keztet� mark�t �s v�rbe borult szem�nek d�h�sen villog� pillant�s�t.

Martin azt is megtudta a cikkb�l, hogy est�nk�nt a v�rosh�z el�tti t�ren szokott besz�lni a munk�sokhoz, �s hogy a n�pet usz�t� �sszes anarchist�k �s agit�torok k�z�l neki van legnagyobb hallgat�s�ga, mert � mondja a legl�z�t�bb besz�deket. A kis fick� �l�nk sz�nekkel festette le a szeg�nyes szob�csk�t, amelyben Martin lakik; nem feledkezett meg a petr�leumf�z�r�l s az egyetlen sz�kr�l sem, �s megeml�kezett Martin l�togat�j�r�l, a hal�lfej� csavarg�r�l, aki mintha most szabadult volna h�sz�vi mag�nz�rka ut�n a fegyh�zb�l.

A k�ly�k nem sajn�lta a f�rads�got. Addig l�tott-futott mindenfel�, m�g kiszimatolta Martin csal�di k�r�lm�nyeit, �s lef�nyk�peztette a Higginbotham �ruh�zat, Bernard Higginbothammel a bej�ratban. �rtelmes, tiszteletre m�lt� keresked�nek festette le a der�k �riembert, aki elkesered�ssel besz�l a s�gora szocialista n�zeteir�l. K�l�nben is haragszik r�; elmondta, hogy lusta, semmirekell� alak, hogy hi�ba k�n�lnak neki ak�rmilyen �ll�st, nem akar dolgozni, s biztosan a b�rt�nben v�gzi m�g egyszer. Besz�ltek Hermann von Schmidttel, Mariann f�rj�vel is. Ez is a csal�d fekete b�r�ny�nak nevezte Martint, �s minden k�z�ss�get megtagadott vele. "Pr�b�lt engem is zsarolni, �n azonban idejekor�n elvettem ett�l a kedv�t - mondta von Schmidt a riporternek. - Most m�r nem is meri idetolni a k�p�t. Aki nem dolgozik, nem rendes ember. Ezt �n mondom mag�nak!"

Martin ez�ttal igaz�n d�hbe gurult. Brissenden j�l mulatott a dolgon, Martint azonban nem siker�lt megvigasztalnia. A fi� tudta, hogy ezt nem egyk�nnyen magyar�zza meg Ruthnak. Azzal is tiszt�ban volt, hogy a l�ny apja �r�l a dolognak, s nyilv�n arra akarja felhaszn�lni, hogy felbonts�k az eljegyz�s�ket. Hamarosan bebizonyosodott, hogy helyes volt a sejtelme. Az esti post�val levelet kapott Rutht�l. Martin mindj�rt �rezte a baj el�szel�t, amikor �tvette a levelet a post�st�l. M�g ott a nyitott ajt�ban el is olvasta. Kez�vel k�zben �nk�ntelen�l olyan mozdulatot tett, mintha doh�nyt �s cigarettapap�rt akarna el�venni a zseb�b�l, ak�rcsak azokban a r�gi id�kben, amikor m�g doh�nyzott. �szre sem vette, hogy �res a zsebe, mint ahogy arr�l sem volt tudom�sa, hogy az�rt kotor�szik a zseb�ben, mert cigarett�t szeretne sodorni.

A lev�l hangja nem volt szenved�lyes. Haragnak nyoma sem volt benne. Az els� mondatt�l az utols�ig bossz�s�g �s ki�br�ndults�g vonult v�gig rajta. Ruth azt �rta: nem ezt v�rta Martint�l. Azt hitte, le fogja gy�zni fiatalos f�ktelens�g�t - azt gondolta, �r annyit a szerelme, hogy Martin komoly �s tisztess�ges �letet kezdjen az � kedv��rt. Apja �s anyja most m�r hat�rozottan �ll�st foglalt a dologban, s azt k�veteli t�le, hogy bontsa fel az eljegyz�s�t. � sem tud m�st mondani, mint hogy teljesen igazuk van. Nem lehetnek boldogok egym�ssal. Szerencs�tlen �gy volt ez m�r az els� pillanatt�l kezdve... Az eg�sz lev�lben egy helyen �rz�d�tt csak n�mi sajn�lkoz�s, de m�g ez is keser�s�ggel t�lt�tte el Martint. "Mindig azt v�rtam, hogy �ll�sba m�sz �s megpr�b�lod valamire vinni - �rta a l�ny. - De te erre nem volt�l hajland�. Hi�ba, a m�ltad m�giscsak t�l viharos, t�l zavaros. Elhiszem: t�ged nem lehet emiatt k�rhoztatni. Te nem tudsz m�st tenni, mint amit az egy�nis�ged �s a neveltet�sed dikt�l. Nem is teszek h�t neked szemreh�ny�st, Martin. Ezt, k�rlek, sohase felejtsd el. Nem t�rt�nt m�s, mint hogy t�vedt�nk. Apa �s anya j�l mondja: nem vagyunk egym�shoz val�k; mind a ketten �r�lhet�nk, hogy ez m�g idejekor�n kider�lt... F�l�sleges, hogy k�s�rletet t�gy a tal�lkoz�sra - �rta a lev�l v�ge fel�. - Egyik�nknek sem volna j�, �s any�m sem �r�lne neki. Magam is �rzem, mennyi f�jdalmat �s nyugtalans�got okoztam neki. Nem is tudom, hogy fogom egyhamar j�v�tenni, amit ellene v�tettem."

Martin m�g egyszer gondosan v�gigolvasta a level�t, azt�n le�lt �s meg�rta a v�laszt. R�viden �sszefoglalta, mit mondott azon a szocialista gy�l�sen; hangs�lyozta, hogy a lap pontosan az ellenkez�j�t �rta annak, amit mondott. A lev�l v�ge fel� eg�szen Isten megsz�llott szerelmese volt m�r: szenved�lyes szavakkal vallotta meg �jra szerelm�t. "Felelj, k�rlek - �rta. - Arra k�rlek, egyetlenegy k�rd�sre felelj csak: szeretsz? M�sr�l ne is �rj... csak erre az egy k�rd�sre felelj."

Sem m�snap, sem harmadnap nem kapott v�laszt a level�re. A Lej�rt az id� k�zirata �rintetlen�l hevert az asztal�n, az asztal alatt pedig napr�l napra nagyobb halomba gy�ltek az el nem fogadott k�ziratok. El�sz�r t�rt�nt, hogy Martin, a csod�latos j� alv�, nem tudott aludni. Hossz�, nyugtalan �jszak�kon �lmatlanul h�nykol�dott az �gy�ban. H�romszor is felh�vta Morse-�kat, de a telefonn�l jelentkez� inast�l mindig elh�r�t� v�laszokat kapott.

Brissenden betegen fek�dt a sz�llod�j�ban. Olyan gy�nge volt, hogy ki sem tudott m�r mozdulni a szob�j�b�l. Martin sokszor volt n�la, de nem terhelte a maga baj�val.

Pedig volt a fi�nak el�g baja. A riporterk�ly�k gaztett�nek sokkal m�lyrehat�bb k�vetkezm�nyei voltak, mint Martin gondolta volna. A portug�l f�szeres t�bb� nem hitelezett neki, a z�lds�ges pedig, aki b�szke volt r�, hogy amerikai, haza�rul�nak nevezte �s kiutas�totta a boltj�b�l, s�t hazafias buzgalm�ban eg�szen od�ig ment, hogy t�r�lte Martin ad�ss�g�t, �s kik�rte mag�nak, hogy egy�ltal�n megpr�b�lja kifizetni. A szomsz�dok besz�lget�se is ezt a felfog�st t�kr�zte; mindenki felh�borodottan besz�lt Martinr�l. Az ilyen szocialista �rul�val senki sem akart sz�ba �llni. Szeg�ny Maria maga sem tudta, mit gondoljon, f�lt, de az�rt h�ven kitartott Martin mellett. A szomsz�d gyerekek is magukhoz t�rtek m�r af�l�tti meghatotts�gukb�l, hogy Martin l�togat�it hatalmas aut�b�l l�tt�k kisz�llni. Martin ut�n szaladtak, s kell� t�vols�gb�l csavarg�nak, munkaker�l�nek cs�folt�k. A Silva apr�s�gok viszont b�tran v�delm�re keltek Martinnak, s nem egy elkeseredett csat�t v�vtak a becs�lete v�delm�ben. Napirenden voltak a k�k foltok s a bet�rt orrok, �gyhogy Mari�nak m�g t�bb gondja-baja volt, mint eddig b�rmikor.

Egyszer, amikor bennj�rt Oaklandben, Martin tal�lkozott az utc�n Gertruddal. A legkev�sb� sem lep�d�tt meg a n�v�re elbesz�l�s�n; Bernard Higginbotham legsz�vesebben megfojtan�, ami�rt ilyen vil�grasz�l� sz�gyent hozott a csal�dj�ra, �s megtiltotta, hogy Martin betegye a l�b�t a h�z�ba.

- Mi�rt nem m�sz el innen, Martin? - k�rlelte Gertrud. - Eriggy, keress magadnak valami mel�t, �s �lj meg a fenekeden. Majd csak elfelejtik az eg�sz hist�ri�t, �s akkor �jra visszaj�hetsz.

Martin csak a fej�t cs�v�lta, �s k�s�rletet sem tett a magyar�zkod�sra. Mit is mondjon a n�v�r�nek? Megborzadt, amikor arra gondolt: milyen irt�zatos szellemi szakad�k t�tong maga �s hozz�tartoz�i k�zt. Ki tudn� �thidalni ezt a szakad�kot? Hogyan magyar�zza meg nekik, mi az �ll�spontja a szocializmussal szemben - mi Nietzsche �ll�spontja a szocializmussal szemben? Sem az angol nyelvben, sem b�rmely m�s nyelvben nincs el�g sz� hozz�, hogy meg�rtesse vel�k a magatart�s�t �s a viselked�s�t. Arra a k�rd�sre, hogy az � eset�ben mi a helyes magatart�s, ezeknek az embereknek egyetlen v�laszuk van csak: menjen dolgozni. Err�l a k�rd�sr�l ez az els� �s az utols� szavuk. Gondolataik t�rh�za ezzel ki is mer�l: �ll�sba menni! Munk�ba �llni! Szeg�ny, balga rabszolg�k - gondolta, m�g a n�v�r�t hallgatta. - Nem csoda, hogy az er�sek� a vil�g. Hiszen a rabszolg�k nem is akarnak m�st, mint rabszolgas�got. �ll�s! - ez az aranyos f�tis, amelyet leborulva im�dnak.

Gertrud p�nzt k�n�lt neki. Martin a fej�t r�zta, pedig tudta, hogy aznap m�g z�logba kell vinnie valamit.

- Ne gyere egyel�re Bernard k�zel�be - figyelmeztette a n�v�re. - Egyp�r h�nap m�lva, ha majd lecsillapodik, be�llhatsz hozz�, ha akarsz, kocsisnak. Csak �zenj, ha l�tni akarsz, �n ak�rmikor elmegyek hozz�d. Ezt ne felejtsd el.

Azzal elment. Martin m�g hallotta felcsukl� zokog�s�t. Bel�nyilallt a f�jdalom, amikor l�tta n�v�r�nek elnehez�lt test�t �s neh�zkes j�r�s�t. Ut�nan�zett, �s az eg�sz nietzschei �p�let mintha megingott volna �s beoml�ssal fenyegetne... Am�g elvontan besz�l az ember a rabszolgaoszt�lyr�l, m�g csak hagyj�n. De amikor szemt�l szembe ker�l vele a saj�t csal�dj�ban, akkor m�gsem valami megnyugtat� ez az elm�let. Pedig ha volt a vil�gon rabszolga, akit az er�sebbek f�ldre tiportak: az � Gertrud testv�re k�ts�gtelen�l az. Keser� mosolyra torzult az ajka, amikor felismerte ezt az ellentmond�st. Finom kis Nietzsche-tan�tv�ny az olyan, akinek az els� �tj�ba ker�l� �rzelem vagy megindul�s �gy megingatja a meggy�z�d�s�t... S m�ghozz� �pp a rabszolgamor�l ingatja meg - hisz mi m�s ez a testv�re ir�nti sz�nalom? Az igazi nagy ember f�l�tte �ll minden sz�nalomnak �s r�szv�tnek. A sz�nalom s a r�szv�t a f�ld alatti rabszolgaod�kban sz�letett - nem egy�b, mint az �sszezs�folt, tehetetlen nyomorultak ver�t�kes hal�lf�lelme...

A Lej�rt az id� k�zirata m�g mindig �rv�n hevert az asztalon. A t�bbi k�zirat is, amit Martin azel�tt szertek�ld�zgetett a vil�gba, most mind az asztal alatt hevert. Csak Brissenden k�zirat�nak, a Tiszavir�gok-nak az elk�ld�s�re volt gondja. Ker�kp�rj�t �s s�t�t �lt�ny�t megint z�logba csapta, �s az �r�g�pesek is egyre t�relmetlenebb�l s�rgett�k a b�r megfizet�s�t. Mindez azonban nem �rdekelte m�r Martint. �j ir�nyba kell elindulnia... s am�g az �tj�t meg nem tal�lja, �gysem csin�lhat semmit.

N�h�ny h�t m�lva bek�vetkezett, amire r�g�ta v�rt. Tal�lkozott az utc�n Ruthtal. A l�nyt fiv�re, Norman k�s�rte. El�bb �gy tettek, mintha nem venn�k �szre, majd Norman inteni pr�b�lt, hogy t�rjen ki az �tjukb�l.

- Ha nem hagyod b�k�ben a h�gomat, rend�rt h�vok! - fenyegette meg Martint. - Ruth nem akar veled besz�lni; az er�szakoskod�s pedig felh�bor�t� s�rt�s.

- Ha minden�ron akarod, h�vj csak rend�rt. Legal�bb beker�l majd a te neved is az �js�gba - felelte s�t�t tekintettel Martin. - No, eredj m�r az utamb�l, menj rend�r�rt, ha tetszik! �n Ruthtal akarok besz�lni.

- T�led akarom hallani - mondta a l�nynak.

Ruth s�padt volt, remegett, de �llta Martin tekintet�t, �s k�rd�en n�zett r�.

- Azt, amit a levelemben k�rdeztem t�led - s�rgette Martin.

Norman t�relmetlen mozdulatot tett. Martin azonban egy gyors pillant�ssal leintette.

Ruth tagad�an r�zta a fej�t.

- Szabad akaratodb�l teszed mindezt? - k�rdezte.

- Igen - mondta Ruth halkan, de hat�rozott hangon �s megfontoltan. - Teljesen szabad akaratomb�l. Olyan k�nos helyzetbe hozt�l, hogy a bar�taimnak szeme el� sem merek ker�lni. Tudom, hogy mindenki r�lam besz�l. Nem mondhatok egyebet. Nagyon boldogtalann� tett�l, �s l�tni sem akarlak t�bb�!

- Bar�tok! Pletyka! Hazug tud�s�t�sok! Hogy lehet az ilyesmi er�sebb, mint a szerelem?! Akkor sohasem szerett�l... nem gondolhatok m�st!

A l�ny s�padt arc�t piross�g �nt�tte el.

- Az ut�n, ami t�rt�nt? - mondta alig hallhat� hangon. - Martin, azt hiszem, nem tudod, mit besz�lsz! �n nem vagyok olyan, mint a t�bbiek!

- L�thatod, hogy tudni sem akar r�lad! - vetette oda Norman, amikor tov�bbindult a l�nnyal.

Martin f�lre�llt �s utat engedett. Keze �nk�ntelen�l doh�ny �s cigarettapap�r ut�n matatott a kab�tzseb�ben, holott r�g nem hordott m�r mag�n�l ilyesmit.

Oakland �szaki v�rosnegyed�be hossz� volt gyalog az �t. Martin azonban csak akkor vette �szre, hogy gyalog tette meg az eg�sz utat, amikor m�r felment a l�pcs�n �s bement a szob�j�ba. Egyszerre azon vette �szre mag�t, hogy az �gy sz�l�n �l �s bizonytalanul tekinget k�r�l, mint az alvaj�r�, aki �lm�b�l �bredezik. Az asztalon hever� k�ziratra esett a tekintete. Lej�rt az id�... Az asztalhoz h�zta a sz�ket �s a tolla ut�n ny�lt. Martinnak term�szet�ben volt a befejezetts�gre val� k�vetkezetes t�rekv�s. Ez itt pedig nincs befejezve... Elhalasztotta a befejez�st olyan id�re, amikor majd m�svalami v�get �r. Ez a m�svalami pedig most v�get �rt... neki�llhat megint a munk�j�nak. Majd befejezi egyszer ezt is. Hogy azut�n mit csin�l majd, nem tudja. Csak annyit tud, hogy �lete fordul�ponthoz �rt. �let�nek egyik szakasza lez�r�dott; j� iparos m�dj�ra csak az utols� sim�t�sokat kell m�g elv�geznie rajta. A j�v� most nem �rdekelte. Megtudja m�g idejekor�n mit tartogat a tarsoly�ban az � sz�m�ra. Mindegy, ak�rmit! Egy�ltal�n minden mindegy m�r...

�t napig kem�nyen dolgozott a Lej�rt az id� k�zirat�n. Nem ment sehova, nem tal�lkozott senkivel. Alig evett valamit. A hatodik napon v�kony lev�lk�t hozott a reggeli posta a Parthenon szerkeszt�j�t�l. Egyetlen pillant�s el�g volt hozz�, hogy l�ssa; a Tiszavir�gok-at elfogadt�k. "Cartwright Bruce-t k�rt�k fel, hogy mondjon b�r�latot a k�ltem�nyr�l - �rta a szerkeszt� -, s v�lem�nye oly kedvez�, hogy lehetetlen figyelmen k�v�l hagynunk. A k�ltem�ny megjelentet�se �szinte �r�m�nkre szolg�l, �rtes�tem, hogy a m�vet augusztusi sz�munkban k�z�lj�k - j�liusi sz�munkat ugyanis m�r lez�rtuk. Arra k�rj�k, adja �t Brissenden �rnak �r�m�nk �s k�sz�net�nk kifejez�s�t. Sz�veskedj�k ezenk�v�l postafordult�val megk�ldeni Brissenden �r f�nyk�p�t �s �letrajzi adatait. Ha nem tartan� megfelel�nek honor�riumunkat, k�rj�k, sz�veskedj�k err�l s�rg�nyileg �rtes�teni �s egy�ttal k�z�lni, hogy milyen tiszteletd�jra tart ig�nyt."

Minthogy a lap h�romsz�z�tven doll�r honor�riumot aj�nlott fel, Martin �gy gondolta, nem �rdemes s�rg�ny�znie. Meg kellett azonban m�g szereznie Brissenden hozz�j�rul�s�t. M�giscsak neki volt h�t igaza: van a foly�iratokn�l olyan szerkeszt� is, aki megl�tja, ha val�di k�lt�szet ker�l a szeme el�. A tiszteletd�j pedig remek, m�g ha a sz�zad legnagyobb k�ltem�ny��rt fizetik is; ami pedig Cartwright Bruce-t illeti, Martin tudta, hogy � az egyetlen kritikus, akinek a v�lem�ny�t Brissenden tiszteli.

Villamosra sz�llt �s bement a v�rosba. M�g az ablakon �t az elsuhan� h�zakat �s keresztutc�kat n�zte, egy kis szemreh�ny�s motoszk�lt benne, hogy nem �r�l jobban bar�tja siker�nek �s a maga nem mindennapi diadal�nak. Az Egyes�lt �llamok egyetlen igazi kritikusa kedvez�en nyilatkozott a k�ltem�nyr�l - s beigazol�dott az � �ll�spontja is, hogy ha j�t �r valaki, azt el�bb-ut�bb k�zlik a magazinok. De a lelkesed�s forr�sa elapadt benne, �s fontosabb volt neki, hogy Brissendennel tal�lkozz�k, mint az, hogy ilyen j� h�rt k�z�lhet vele. A Parthenon levele esz�be juttatta, hogy m�r �t napja csak a Lej�rt az id� meg�r�s�val t�r�dik. Az�ta nem tudja, mi van Brissendennel, eg�sz id� alatt esz�be sem jutott. Martin csak most �bredt r�, milyen b�dulatban �l m�r napok �ta. Sz�gyellte mag�t, hogy �gy megfeledkezett a bar�tj�r�l. De ez a sz�gyenkez�se sem el�g er�s... Olyan f�sult, hogy semmi sem tudja m�lyebben felkavarni, csak a Lej�rt az id� meg�r�s�val j�r� m�v�szi izgalom. Egy�bk�nt eg�sz id� alatt k�bulatban �lt. Voltak�pp m�g most is k�bult... A zajl� �let a robog� villamoskocsi k�r�l szinte nem is val�s�g, olyan t�vol esik t�le. Ha az a hatalmas templomtorony, amely mellett �pp elhaladtak, hirtelen �sszed�lne �s apr� darabokra t�rne, azt sem tartan� k�l�n�sen �rdekesnek - �s m�g kev�sb� r�m�lne meg t�le.

A sz�llod�ban gyorsan felment Brissenden szob�j�ba, azut�n lesietett. A szoba �res volt. A poggy�sz is elt�nt.

- Brissenden �r nem hagyta h�tra a c�m�t? - k�rdezte a port�st�l, aki furcs�ll� tekintetet vetett r�.

- �n tal�n nem hallotta? - k�rdezte.

Martin a fej�t r�zta.

- Pedig a lapok is tele voltak vele! Holtan tal�lt�k az �gy�ban. �ngyilkos lett. F�be l�tte mag�t.

- El is temett�k m�r? - Martinnak olyan volt a hangja, mintha valahonnan messzir�l j�nne s nem az �v� volna.

- Nem. A vizsg�lat lefolytat�sa ut�n Keletre sz�ll�tott�k a holttestet. A csal�d �gyv�dei int�ztek mindent.

- Mondhatom, ugyancsak siettek! - sz�lt meg�tk�zve Martin.

- Nem hinn�m! �t napja t�rt�nt m�r az eset...

- �t napja?!

- Igen, �t napja.

- Hm... - Martin sarkon fordult �s kiment.

A sarkon bement a Western Unionhoz, �s s�rg�nyt adott fel a Parthenon c�m�re. �rtes�tette a szerkeszt�s�get, hogy hozz�j�rul a k�ltem�ny k�zl�s�hez. Mind�ssze �t cent volt a zseb�ben villamosk�lts�gre, ut�nv�ttel adta fel a s�rg�nyt.

Amikor haza�rt, megint nekil�tott az �r�snak. Teltek-m�ltak a napok s az �jszak�k, s � egyre az asztal�n�l �lt �s �rt. Nem ment sehov�, csak a z�logh�zi becs�sh�z; nem v�gzett semmilyen testmozg�st. Ha meg�hezett �s volt mit f�znie, g�piesen evett valamit, ha nem volt mit, megvolt an�lk�l is. Az elbesz�l�s v�zlat�t fejezetr�l fejezetre kidolgozva m�r el�re elk�sz�tette; most azonban esz�be jutott m�g egy bevezet�s, amely n�velte az elbesz�l�s hat�s�t - igaz, hogy h�szezer sz�val terjedelm�t is. Kidolgozta h�t a bevezet�st is. Nem mintha �letbev�g�an fontos lett volna, hogy kifog�stalan legyen - erre csak saj�t m�v�szi t�rv�nyei k�nyszer�tett�k Martint. Se nem l�tott, se nem hallott munka k�zben. Saj�ts�gos �rz�se t�madt, mintha nem is volna k�ze a k�rnyez� vil�ghoz, �s r�gebbi �let�nek irodalmi d�szletei k�zt �gy mozogna, mint egy k�s�rtet. Esz�be jutott, hogy valaki egyszer azt mondta: a k�s�rtet olyan ember lelke, aki m�r meghalt, de nem tudja ezt �sszel fel�rni. Abbahagyta egy pillanatra az �r�st �s elgondolkozott: nem lehet-e, hogy � is halott m�r, csak nem tudja?

Egy sz�p napon a Lej�rt az id� elk�sz�lt. Az �r�g�pk�lcs�nz� c�g elk�ld�tt a g�p�rt; az ember az �gyon �lve v�rta, hogy Martin, a szoba egyetlen sz�k�n �lve, leg�pelje az utols� fejezet befejez� sorait. Finis: ezt �rta nagybet�kkel az elbesz�l�s al� - s �r� val�ban illett ez a sz�: Finis. Megk�nnyebb�lt s�hajjal n�zte, hogyan viszik ki az �r�g�pet az ajt�n, azt�n fogta mag�t �s lefek�dt az �gyra. Sz�d�lt az �hs�gt�l. Harminchat �r�ja nem volt egy falat a sz�j�ban, de nem gondolt r�. Lehunyt szemmel hanyatt fek�dt �s egy�ltal�n nem gondolkozott. Egyre n�vekv� ernyedts�g vagy tal�n k�bulat fogta el. Szinte �nk�v�letben motyogta maga el� egy ismeretlen k�lt� sorait, amelyeket Brissenden szeretett id�zgetni. Maria agg�dva hallgat�zott az ajt�n�l, s megijedt a fi� egyhang� motyog�s�t�l. Nem is a szavakt�l, ink�bb att�l, hogy Martin olyan furcs�n motyog. "F�lretettem" - ez a sz� t�rt vissza �jra meg �jra a versben.

Maria nem b�rta tov�bb. A t�zhelyhez rohant, egy nagy t�lat telet�lt�tt levessel, �s bel�rakott minden h�scafatot �s z�lds�get, amit csak �ssze tudott kaparni mer�kanal�val a faz�k alj�r�l. Martin felemelte a fej�t, azt�n fel�lt �s enni kezdett. K�t kan�l leves k�zt igyekezett megnyugtatni Mari�t, hogy nem besz�lt �lm�ban �s nem is l�zas.

Az asszony ezut�n mag�ra hagyta, s � let�rten, esett v�llal �lt az �gy sz�l�n. F�nytelen tekintettel meredt maga el�, de nem l�tott semmit. Az asztalon felv�gatlanul hevert egy magazin, amely m�g a reggeli post�val �rkezett. Ennek az elt�pett c�mszalagja hirtelen vil�goss�got gy�jtott els�t�t�lt agy�ban. "Ez a Parthenon - gondolta - az augusztusi sz�m... ebben kell lennie a Tiszavir�gok-nak. Mi�rt is nincs itt Brissenden, hogy � is l�thatn�!"

Lapozgatni kezdett a magazinban. Egyszerre meg�llt. A Tiszavir�gok-hoz kiab�l�, sz�nes fejl�cet �s Beardsley st�lus�t ut�nz� lapsz�li d�sz�t�st csin�ltattak. A fejl�c egyik oldal�n Brissenden f�nyk�pe, a m�sikon Sir John Value angol nagyk�vet f�nyk�pe volt. A k�ltem�ny el� a szerkeszt� �rt n�h�ny sort, �s id�zte Sir John Value-nak azt a kijelent�s�t, hogy Amerik�ban nincsenek k�lt�k. A Tiszavir�gok k�zl�s�vel a Parthenon azt akarja mondani: "Nos, ehhez mit sz�l, Sir John Value?!" Cartwright Bruce-r�l �gy �rt a szerkeszt�, mint Amerika legnagyobb kritikus�r�l. Id�zte azt a kijelent�s�t, hogy a "Tiszavir�gok az amerikai k�lt�szet gy�ngyszeme." A szerkeszt� el�szava a k�vetkez� szavakkal v�gz�d�tt: "M�g nem tudtunk v�gleges k�pet alkotni a Tiszavir�gok �rt�k�r�l, s tal�n soha nem is tudunk. De sokszor elolvastuk a verset, elgondolkoztunk egyes szavain, mondatain �s azon, honnan mer�thette vajon Brissenden mindezt, �s hogyan tudta ilyen egys�gbe foglalni." Ezut�n k�vetkezett a k�ltem�ny.

- De j�, hogy meghalt�l, Briss, �regem - mormogta Martin, s a magazin t�rde k�zt a f�ldre cs�szott.

Ennyi v�s�ri olcs�s�g igaz�n undor�t�... Martin f�sultan vette �szre, hogy nem is undorodik el�gg�. Szeretett volna d�h�s lenni, de ahhoz sem volt el�g energi�ja, hogy d�hbe lovalja mag�t. Elf�sult. A v�re megalvadt, a felh�borod�s hull�ma nem gyors�totta meg a l�ktet�s�t. K�l�nben is mit sz�m�t m�r ez? A Brissendent�l annyira megvetett polg�ri t�rsadalomnak csak egyik t�nete ez.

- Szeg�ny Briss, sohasem bocs�totta volna meg nekem - vallotta meg mag�nak titokban Martin.

Nagy nehezen felt�p�szkodott, �s el�vett egy dobozt, amelyben valamikor �r�g�ppap�r volt. �tn�zte a tartalm�t; megtal�lta benne bar�tj�nak tizenegy vers�t. Hossz�ban, keresztben sz�tt�pte, �s mindet a pap�rkos�rba dobta. Ernyedt mozdulattal t�pdeste a pap�rlapokat, azt�n le�lt az �gy sz�l�re, �s �res tekintettel meredt maga el�.

Maga sem tudta, mennyi ideje �l m�r ott. Egyszer csak �res l�tom�s�ban v�zszintes feh�r vonal form�l�dott ki. K�l�n�s valami volt... Martin figyelte, hogyan �lt az a feh�rs�g egyre hat�rozottabb alakot. Igen, igen, ismeri: feh�r v�zp�ra lebeg egy korallszirt k�r�l, amelyen megt�rnek a Csendes-�ce�n hull�mai. Azt�n kis kenu, amolyan k�ls� evez�s cs�nak k�rvonalai bontakoztak ki a hull�mok k�z�l: a cs�nak far�ban egy bronzb�r� ifj� isten �ll, skarl�tv�r�s �gy�kk�t�vel, s vill�mgyorsan forgatja az evez�t. Martin r�ismert: Moti az, Tati, a f�n�k, legfiatalabb fia, s a sziget Tahiti, s a felcsap�d� hull�mokt�l p�r�s leveg�j� korallszirt m�g�tt �des Papara kedves f�ldje ter�l el. A foly� torkolat�n�l �ll a t�rzsf�n�k f�kunyh�ja. K�s�re j�r a nap, Moti most �rkezik haza a hal�szatr�l. Arra v�r, hogy egy hatalmas hull�m h�t�ra kapja a cs�nakot �s �tl�d�tsa a szirten... Azt�n �nmag�t l�tta Martin, amint el�rehajolva �l a kenuban. Milyen sokszor �lt �gy valamikor, s v�rta Moti szav�t. �s mikor elhangzott a sz�, �r�ltk�nt csapkodta evez�j�vel a vizet, �s a h�tuk m�g�tt egy hatalmas hull�m t�rkizk�k fala tornyosult... Azut�n m�r nemcsak n�z� volt: maga is ott �l a cs�nakban; felharsan Moti vez�nyszava, mindketten teljes erej�kb�l verik a vizet evez�j�kkel, s vill�mgyorsan siklanak le a t�rkizk�k elem mered�ly�n. A haj� orra alatt �gy sistereg a v�z, mint kaz�nban a g�z - a leveg� apr� v�zcseppekkel teli -, z�g�s, d�b�rg�s, hosszan visszhangz� csattan�s hallatszik, s a cs�nak halkan siklik tova a lag�na csendes viz�n. Moti felkacag, �s kid�rzs�li szem�b�l a s�s vizet. Most m�r egy�ttes er�vel eveznek a korall�b�l fel�. A k�kuszp�lm�k k�z�l el�kandik�l Tati f�kunyh�ja, aranyos f�nybe vonj�k a lenyugv� nap sugarai...

Elhalv�nyult a k�p. Martinnak ism�t a szeme el� t�rul rendetlen, szeg�nyes kis szob�ja. Pr�b�lta �jra maga el� id�zni Tahiti k�p�t, de hi�ba. Tudta, hogy a f�k k�zt �neksz� hangzik, s hogy a l�nyok t�ncolnak a holdf�nyben, de m�r nem l�tta �ket. M�r csak az �r�asztal�t l�tta, a sok szanasz�t h�nyt holmival, azt az �res helyet, amelyen azel�tt az �r�g�p �llott, s a piszkos ablak�veget. �s�tott egyet, behunyta a szem�t �s elaludt.

Eg�sz �jszaka m�lyen aludt, �s meg sem mozdult, m�g a post�s reggeli k�r�tj�n a h�zhoz nem �rt. Martin f�radt volt, nem �rdekelte semmi, sz�rakozottan futotta �t a post�j�t. Egy v�kony bor�t�kb�l egy kis revolverlap huszonk�t doll�ros csekkje esett ki. M�r m�sf�l �ve zaklatta �ket a p�nz�rt. Most egykedv�en vett tudom�st az �sszegr�l. Hova lett m�r az az izgalom, amit r�gebben �rzett, ha csekket kapott valamelyik kiad�t�l? Ez a csekk m�r nem hordta mag�ban a j�v� nagyszer� �g�ret�t, mint a r�giek... Martin ma m�r csak egy huszonk�t doll�ros csekket l�tott benne, semmi egyebet... majd v�s�rol rajta valami ennival�t.

Ugyanebben a post�ban volt m�g egy m�sik csekk is. Egy New York-i hetilap k�ldte, h�napokkal ezel�tt elfogadott n�h�ny humoros vers��rt. Ez a csekk t�z doll�rr�l sz�lt. Martin nyugodtan forgatott mag�ban egy �jszer� gondolatot. Nem tudta volna megmondani, hogy mit akar tenni, s nem is akart siet�sen cselekedni. Hiszen �lnie kell k�zben valamib�l... �s van egy csom� ad�ss�ga is... Meg azt�n nem volna-e j� befektet�s, ha felb�lyegezn� az asztal alatt hever� nagy halom k�ziratot, s �jra �tjukra bocs�tan� �ket? Egy-kett�t biztosan elfogadnak k�z�l�k, s akkor megint k�nnyebben �lhet. R� is sz�nta mag�t a befektet�sre, bev�ltotta a csekket az oaklandi bankban, �s t�z doll�r�rt b�lyeget v�s�rolt. Cs�pp kedve sem volt hazamenni �s �porodott leveg�j� szob�csk�j�ban eb�det f�zni. Most el�sz�r t�rt�nt, hogy nem az ad�ss�gaira gondolt mindenekel�tt. Tudta, hogy otthon b�s�ges eb�det kotyvaszthatna �ssze tizen�t-h�sz cent�rt. Ehelyett azonban bement a F�rum k�v�h�zba, �s k�t doll�rt fizetett egy eb�d�rt. A pinc�rnek huszon�t cent borraval�t adott, �tven cent�rt pedig egy csomag egyiptomi cigarett�t v�s�rolt. Most gy�jtott r� el�sz�r, ami�ta Ruth kedv��rt abbahagyta a doh�nyz�st. Mi �rtelme volna m�r annak, hogy ne doh�nyozz�k? Amikor olyan nagy kedve van r�... A p�nz pedig... ugyan mit sz�m�t? Vehetett volna �t cent�rt egy csomag Durhamet �s barna cigarettapap�rt, �s sodorhatott volna bel�le negyven cigarett�t... de ugyan minek? A p�nz most csak annyit jelentett Martinnak, amennyit azon nyomban v�s�rolhat rajta. Nem volt m�r se t�rk�pe, se evez�je, se kik�t�je, ahov� el akar jutni. Hadd vigy�k h�t a habok kedv�kre, ehhez kell a legkevesebb �let... �s ami f�j, az az �let.

Lassan teltek a napok. Martin minden �jjel rendesen �taludta a maga nyolc �r�j�t. V�rt a k�vetkez� csekkekre, s k�zben jap�n vend�gl�kben �tkezett, mert ott t�z cent�rt lehetett megeb�delni. Lesov�nyodott teste megint kitelt, arc�r�l is elt�ntek a m�ly g�dr�k. Most m�r nem tette t�nkre mag�t a kev�s alv�ssal, a t�l sok munk�val �s tanul�ssal. Nem �rt m�r semmit; a k�nyveket fel sem nyitotta. Sokat s�t�lt a v�rosk�rny�ki dombokon, s hossz� �r�kon �t csak a parkok n�ptelen �tjait r�tta. Nem voltak bar�tai, ismer�sei, s nem is ismerkedett meg senkivel. Semmihez nem �rzett k�l�n�sebb kedvet. Arra v�rt, hogy - maga sem tudta, honnan - �szt�nz�st kapjon, amely kih�zza �let�t a k�ty�b�l. Am�g ez nincs, hadd folyj�k csak az �lete tov�bb is ilyen t�tlens�gben, ilyen c�ltalanul �s �resen...

Egyszer bement San Francisc�ba, hogy felkeresse azt a bizonyos, val�ban nyomor�s�gos helyet. Amikor azonban fel�rt az emeleti l�pcs�h�zba, az utols� pillanatban visszah�k�lt, sarkon fordult �s fut�l�p�sben t�vozott a munk�snegyed l�kd�s�d� t�meg�n kereszt�l. M�g a gondolat�t�l is visszariadt annak, hogy filoz�fiai vit�kat hallgasson meg. �gy osont v�gig az utc�kon, mint a tolvaj. F�lt, hogy a t�rsas�g valamelyik tagja szembej�het �s felismerheti...

N�ha �tfutotta a magazinokat �s a napilapokat, hogy l�ssa, milyen gyal�zatoss�gokat k�vetnek el a Tiszavir�gok-kal. A m� szenz�ci�t keltett. De m�g milyet! Mindenki elolvasta, �s mindenki arr�l vit�zott, k�lt�szet-e ez vagy sem. A helyi lapok is felkapt�k a t�m�t; mindennap t�bb has�bot foglaltak el benn�k a m�r�l sz�l� tud�s kritik�k, tr�f�s cikkecsk�k �s az el�fizet�k komoly levelei. Helen Della Delmar, akit hangos harson�z�ssal �s nagy zenebon�val az Egyes�lt �llamok legnagyobb k�lt�n�j�nek ki�ltottak ki, nem akart helyet adni Brissendennek maga mellett a Pegazuson, �s a k�z�ns�ghez �rott leveleiben hosszasan fejtegette, hogy Brissenden nem k�lt�.

Megjelent a Parthenon k�vetkez� sz�ma is. A lap v�llon veregette �nmag�t, hogy ilyen szenz�ci�t keltett, kig�nyolta Sir John Value-t, s a legnagyobb �zleti k�m�letlens�ggel akn�zta ki Brissenden hal�l�t. Egyik f�lmilli�s p�ld�nysz�m�ra b�szke lap k�z�lte Helen Della Delmar k�zvetlen hang� vers�t, amely kics�folta �s nevets�gess� tette Brissendent. Ugyanez a k�lt�n� egy m�sik vers�ben par�di�t �rt Brissendenr�l.

Martin nemegyszer �r�lt, hogy Brissenden ezt nem �rte meg. Brissenden �gy gy�l�lte a t�meget! �s �me, most koncul vetik oda a t�megnek azt, ami a legszebb �s a legszentebb benne! Napr�l napra elevenen boncolj�k fel itt a Sz�ps�get! A szabad sajt� j�volt�b�l minden h�lye fr�ter Brissenden nagys�g�nak hull�main pr�b�lja becsemp�szni a k�z�ns�g �rdekl�d�s�be a maga satnya kis egy�nis�g�t. Az egyik lap �gy �rt: "Levelet kaptunk egy �riembert�l, aki k�zli, hogy � m�r r�gebben �rt hasonl� k�ltem�nyt, csakhogy az �v� jobb volt." Egy m�sik lap hal�los komolys�ggal megr�tta Helen Della Delmart a par�dia miatt, �s azt �rta: "Delmar kisasszony k�ts�gtelen�l tr�f�s kedv�ben �rta ezt a verset �s megfeledkezett arr�l a tiszteletr�l, amellyel minden k�lt� tartozik a m�siknak - ebben az esetben tal�n a legnagyobb k�lt�nek. De ak�r f�lt�keny Delmar kisasszony a Tiszavir�gok alkot�j�ra, ak�r nem, annyi bizonyos, hogy - ak�rcsak a k�ltem�ny ezer meg ezer m�s olvas�ja - � is e m� leny�g�z� hat�sa alatt �ll, s elj�n m�g az id�, amikor maga is igyekszik majd hasonl� verseket �rni."

A papok is kezdt�k kipr�dik�lni a Tiszavir�gok-at. Egy pap b�tran ki�llt a m� egyes gondolatai mellett; mint eretneket kik�z�s�tett�k. A nagy k�ltem�ny hozz�j�rult az emberek mulattat�s�hoz is. A humoros versik�k �r�i s a karikaturist�k harsog� kacajjal ragadt�k meg a t�m�t, a t�rsadalmi hetilapok szem�lyi h�reit pedig olyasf�le viccek tark�tott�k, hogy egyik polg�r bizalmasan megs�gja a m�siknak, ha valaki bevesz �t sort a Tiszavir�gok-b�l, olyan er�re tesz szert, hogy megveri a b�n�t, t�z sort�l pedig �gy �szik a v�zen, mint a balta.

Martinnak sem nevet�sre, sem fogvicsorgat�sra nem volt most kedve. Csak m�lys�ges szomor�s�got �rzett. Eg�sz vil�g�nak s e vil�g cs�cs�n szerelm�nek az �sszeoml�s�hoz k�pest a magazinok s a kedves olvas�k ir�nti bizalm�nak az �sszeoml�sa igaz�n nem sokat sz�m�tott. Brissendennek t�k�letesen igaza volt a magazinok meg�t�l�s�ben - s � h�ny k�zdelmes �vet t�lt�tt el hi�baval�an, m�g v�g�l maga is r�j�tt erre az igazs�gra! A magazinok pontosan olyanok, amilyennek Brissenden mondta, s�t m�g ann�l is rosszabbak.

No de h�t �neki �gyis v�ge m�r... ez az egy vigasztalta Martint. Csillagot fogott a kocsija el�, �s az d�gv�szes mocs�rba rohant vele... Mostan�ban sokszor l�tta maga el�tt Tahitit, a tiszta, �des Tahitit. L�tta a lapos Paumotu- s a hegyes Marquesa-szigeteket... Sokszor l�tta mag�t az ut�bbi id�ben, amint a hajnali sz�rk�letben �tsiklik valamelyik part menti keresked� szk�ner�nek vagy t�r�keny kis kutter�nek fed�lzet�n a papeete-i z�tonyok k�z�tt, �s elindul szokott k�r�tj�ra a korallszigetecsk�k k�zt Nuka-hiva �s a taiohae-i �b�l fel�. Martin tudta: Tamari diszn�t �letne meg�rkez�s�nek �r�m�re, l�nyai pedig vir�gf�z�rekkel nyakukban k�zen fogn�k, �neksz� �s �des kacaj k�zt vezetn�k a h�z fel�, s �t is vir�gf�z�rekkel �kes�ten�k. Martin hallotta a D�li-tenger h�v� szav�t, �s tudta, hogy el�bb-ut�bb hallgatni fog a h�v� sz�ra.

K�zben meg-megpihent a tud�s birodalm�n kereszt�l vezet� hossz� bolyong�s ut�n. �j er�t gy�jt�tt, �s engedte, hadd vigy�k a habok. A Parthenon h�romsz�z�tven doll�ros csekkj�t neki k�zbes�tett�k, � meg �tadta a csal�d helybeli �gyv�dj�nek, aki Brissenden �gyeit int�zte. Martin nyugt�t kapott a csekkr�l, majd k�telezv�nyt �ll�tott ki sz�z doll�rr�l, amelyet Brissendent�l kapott annak idej�n.

Martin nemsok�ra abbahagyhatta a jap�n vend�gl�k l�togat�s�t. �pp amikor m�r feladta a k�zdelmet, hirtelen megfordult az �ramlat. De most m�r k�s� volt... Martin semmilyen izgalmat sem �rzett, amikor kinyitotta a Millennium v�kony bor�t�kj�t, �s l�tta, hogy h�romsz�z doll�ros csekk van benne. Egykedv�en vette tudom�sul, hogy a Kaland-ot elfogadt�k k�zl�sre, s ez a fizets�g �rte. �sszes ad�ss�ga - a z�logos uzsorakamatait is belesz�m�tva - nem tett ki t�bbet egy�ttv�ve sz�z doll�rn�l. Amikor mindent kifizetett, �s bev�ltotta Brissenden �gyv�dj�n�l sz�zdoll�ros k�telezv�ny�t is, m�g mindig maradt a zseb�ben t�bb mint sz�z doll�r. Rendelt a szab�n�l egy �lt�zet ruh�t, s a belv�ros legjobb �ttermeiben �tkezett. Tov�bb is Maria szob�csk�j�ban lakott; a szomsz�d gyerekek tisztelettel b�mult�k az �j �lt�ny�t, s most m�r nem ki�ltoztak ut�na f�szerek tetej�r�l �s ker�t�sek m�g�l: "Csavarg�! Munkaker�l�!"

Hawaii elbesz�l�s��rt, a Wiki-Wiki-�rt k�tsz�z�tven doll�rt fizetett a Wanen's Monthly. A Northern Rewiew elfogadta A sz�ps�g b�lcs�je c�m� tanulm�ny�t, a Mackintosh's Magazine pedig A teny�rj�sn�-t - azt a verset, amelyet annak idej�n Mariann-nak �rt. A szerkeszt�k �s lektorok hazat�rtek nyaral�sukb�l; most m�r gyorsabban int�zt�k a bek�ld�tt k�ziratok sors�t. Martin sohasem tudta meg, mif�le furcsa szesz�ly k�sztetheti most valamennyi�ket arra, hogy sorra elfogadj�k k�t �v �ta k�vetkezetesen visszautas�tott �r�sait. Nem adt�k ki k�zben egyetlen m�v�t sem. Oakland hat�rain k�v�l senki sem tudja r�la, kicsoda, s az az egy-k�t oaklandi, aki azt hitte, hogy ismeri �t, meg�talkodott v�r�snek, szocialist�nak tartja. Semmif�le magyar�zattal sem lehet teh�t megindokolni, hogy egyszerre csak mindenkinek megfelel az �ruja. A sors b�v�szked�se az eg�sz.

A nap sz�gyene c�m� tanulm�ny�t m�r t�bb magazin visszautas�totta. Martin most megfogadta Brissenden tan�cs�t, amelyre azel�tt nem akart hallgatni, �s kiad�v�llalatoknak k�ldte meg a m�vet. T�bben visszak�ldt�k a k�ziratot, v�g�l azonban akadt egy kiad�; a Singletree, Darnley and Co., amely elfogadta, �s v�llalta eg�sz terjedelm�ben a kiad�s�t. Martin el�leget k�rt �r�i tiszteletd�jaira, a c�g azonban azt v�laszolta, hogy ez n�luk nem szok�s, az eff�le k�nyvek kiad�sa egy�bk�nt is t�bbnyire r�fizet�ssel j�r, s alig hiszik, hogy ebb�l ak�r ezer p�ld�ny is elkelne. Martin kisz�m�totta, hogy ilyen p�ld�nysz�m mellett mit hozhat neki a k�nyv. Ha a k�nyv �ra p�ld�nyonk�nt egy doll�r, s neki tizen�t sz�zal�k tiszteletd�jat fizetnek, sz�z�tven doll�rt kap �rte. Arra az eredm�nyre jutott h�t, hogy ha �jra kezden� a munk�t, nem �rna m�st, mint sz�pirodalmat. A Kaland negyedolyan hossz� csak, mint a Millennium, m�gis k�tszer annyit fizettek �rte. Az a kis �js�gcikk, valamikor r�gen, v�g�l m�giscsak igazat mondott. Az els�rend� magazinok val�ban akkor fizetik ki a tiszteletd�jat, amikor elfogadnak valamit, s j�l is fizetnek. A Millennium nem is k�t, hanem n�gy centet fizetett neki szavank�nt. S mi t�bb, j� �r�sokat is elfogadnak - hisz hogy fogadt�k volna el k�l�nben az � m�veit? Erre a gondolatra k�nyszeredetten elmosolyodott.

Levelet �rt a Singletree, Darnley and Co.-nak, felaj�nlotta, hogy sz�z doll�r k�szp�nzfizet�s ellen�ben �truh�zza r�juk �sszes szerz�i jogait. A c�gnek azonban nem volt kedve a kock�zatot v�llalni. Martinnak �ppen nem kellett s�rg�sen a p�nz, mert az ut�bbi id�ben �rt elbesz�l�sei k�z�l t�bbet elfogadtak �s kifizettek. M�g banksz�ml�t is nyittatott; t�bb sz�z doll�rja volt m�r a bankban, s nem tartozott senkinek egy centtel sem. A Lej�rt az id� t�bb magazinnak nem kellett, a Meredith Lowell Co.-n�l azonban v�g�l is otthonra tal�lt a m�. Martinnak esz�be jutott most az az �t doll�r, amelyet Gertrudt�l kapott egyszer. Esz�be jutott az az akkori elhat�roz�sa is, hogy sz�zszorosan fizeti vissza neki a p�nzt. �rt h�t a kiad�nak, �s �tsz�z doll�r el�leget k�rt. Nagy meglepet�s�re fordul� post�val meg�rkezett az �tsz�z doll�ros csekk szerz�d�s k�s�ret�ben. A csekket �tdoll�ros aranyakra v�ltotta be, �s telefon�lt Gertrudnak, hogy szeretne vele tal�lkozni.

Gertrud �gy sietett, hogy leveg� ut�n kapkodott, �s eg�szen kifulladt, mire a h�zhoz �rt. Bajt sejtve t�sk�j�ba gy�rte n�h�ny doll�rj�t. Biztosra vette, hogy Martin nagy bajban van; elcsukl� zokog�ssal simult a karj�ba, �s sz� n�lk�l fel�je ny�jtotta a t�sk�j�t.

- �n magam mentem volna hozz�d - mondta a fi�. - Csak nem akartam �sszekapni Higginbothammel. Pedig biztosan az lett volna bel�le.

- Hadd m�g egy kicsit, majd abbahagyja k�s�bb a muriz�st - biztatta Gertrud az �ccs�t s t�rte a fej�t, hogy ugyan mi baja lehet Martinnak. - De az�r jobb, ha el�bb munk�ba m�sz, �s meg�lsz a fenekeden. Bernard csak az olyan embert szereti, aki becs�letesen dolgozik. Az az iz� az �js�gokba eg�sz kihozta a sodr�b�l. Soha �letembe nem l�ttam m�g ilyen d�h�snek.

- Nem megyek �ll�sba - mosolygott Martin. - Mondd csak meg neki, hogy ezt �zenem. Nincs is sz�ks�gem �ll�sra. Tess�k, ha nem hiszed! - A sz�z arany cseng�-bong� �radatban �ml�tt az asszony k�t�ny�be.

- Eml�kszel m�g, hogy adt�l egyszer egy �t�st, amikor nem volt p�nzem villamosra? Tess�k, ez az! Vele j�tt kilencvenkilenc testv�re is. Nem egyid�sek; de mind egyform�ra n�ttek.

Gertrud r�m�lten �rkezett, de most val�s�gos p�nik fogta el. F�lelme bizonyoss�gg� v�ltozott. Most m�r nem lehet sz� gyanakv�sr�l, hisz itt a bizony�t�k... R�m�lten tekintett Martinra, s vaskos combja �gy visszah�z�dott az aranyos �radat el�l, mintha �getn�.

- Igaz�n mondom, hogy a ti�d! - kacagott Martin.

Az asszony k�nnyek k�z�tt sop�nkodni kezdett.

- Szeg�ny fiacsk�m! Szeg�ny kis fiacsk�m!

Martin �rtetlen�l b�mult r� egy pillanatig. Azt�n hirtelen r�j�tt, mi izgatja fel �gy Gertrudot. Kez�be nyomta Meredith Lowell�k level�t, amellyel megk�ldt�k a csekket. Az asszony nagy nehezen kisilabiz�lta a levelet. Id�r�l id�re abbahagyta az olvas�st, hogy megt�r�lgesse a szem�t. Amikor a lev�l v�g�re �rt, azt mondta:

- Sz�val ez azt jelenti, hogy becs�letes �ton jutott�l ehhez a p�nzhez?

- M�g ann�l is becs�letesebb �ton, mintha lott�n nyertem volna. Munk��rt kaptam!

Az asszonyban lassan-lassan bizalom �bredt. M�g egyszer alaposan elolvasta a levelet. Martinnak sok idej�be ker�lt, hogy meg�rtesse vele annak az �gyletnek a l�nyeg�t, amely p�nzhez juttatta. M�g t�bb id�be ker�lt, m�g a n�v�re meg�rtette, hogy ez a p�nz val�ban az �v�, s Martinnak igaz�n nincs r� sz�ks�ge.

- Beteszem a nevedre a bankba - mondta v�g�l az asszony.

- Nehogy eszedbe jusson! Ez a te p�nzed, t�gy vele, amit akarsz; ha te nem akarod elfogadni, odaadom Mari�nak. � majd tud mit kezdeni vele. Az �n v�lem�nyem azonban az, hogy fogadj fel csel�det, �s pihend ki magad alaposan.

- Maj elmondok mindent Bernardnak - jelentette ki t�voz�ban Gertrud.

Martinnak el�bb megr�ndult az arca, de azt�n mosolyra h�zta a sz�j�t.

- J�, mondd csak el neki - mondotta. - H�tha m�giscsak megh�v megint vacsor�ra.

- Megh�v... eg�szen biztosan megh�v! - ki�ltotta lelkesen az asszony. Azzal megcs�kolta �s er�sen mag�hoz szor�totta az �ccs�t.

Martin egy napon �rezni kezdte mag�nyoss�g�t. Er�s, eg�szs�ges - de a vil�gon semmi dolga. Az �r�st �s a tanul�st abbahagyta, Brissenden meghalt, Ruthtal megsz�nt a kapcsolata - �ri�si �ress�g t�tong az �let�ben. Nem el�g�ti ki, hogy �ttermekben �lje a vil�g�t �s egyiptomi cigarett�kat sz�vjon. Igaz, sokszor hallja a D�li-tenger h�v� szav�t... de mindig az az �rz�se, hogy az Egyes�lt �llamokban m�g nem �rt v�get a j�tszma. Nemsok�ra megjelenik k�t k�nyve, s van m�g t�bb k�nyve is, amit kiadnak tal�n. Ezek mind p�nzt hoznak; jobb h�t, ha v�r, �s egy zs�k p�nzzel indul majd �tnak a D�li-tengerre. A Marquesa-szigeteken tud egy v�lgyet �s egy tenger�bl�t, amelyet ezer chilei doll�r�rt megkaphat. A v�lgy a patk� alak�, h�rom oldalr�l k�r�lz�rt �b�lt�l felk�szik eg�szen a sz�d�t� magass�gokba ny�l�, felh� koron�zta hegyek l�b�ig, s lehet tal�n n�gyezer hekt�r. Rengeteg tr�pusi gy�m�lcs, vadty�k �s vaddiszn� van a vid�ken, itt-ott egy-egy vad gulya legel�szik, vadkecsk�k ver�dnek ny�jakba a magas cs�csok k�zt, hogy k�nnyebben tudjanak v�dekezni a vadkuty�k ellen. Vadreg�nyes vid�k ez; ember m�g sohasem tette ide a l�b�t. �s h�t megkaphat� az �b�llel egy�tt ezer chilei doll�r�rt.

Martin �gy eml�kezett, hogy az �b�ln�l jobbat k�v�nni sem lehet: olyan m�ly a vize, hogy a legnagyobb haj� is ki tud k�tni, �s annyira v�dett, hogy a Csendes-�ce�n d�li r�sz�nek �tikalauza szerint ez t�bb sz�z kilom�ternyi k�rzetben a legjobb haj�tataroz�si hely. Vesz majd egy szk�nert - amolyan jachthoz hasonl�, r�zzel bevont orr� vitorl�st, amely boszork�nyosan rep�l -, s majd sz�r�tott k�kuszdi�maggal �s gy�ngy�kkel kereskedik a k�rnyez� szigeteken. A v�lgy �s az �b�l lesz a f�hadisz�ll�sa. F�b�l �p�t majd mag�nak t�rzsf�n�ki h�zat, olyat, mint Tati�, s a h�za, a szk�ner �s az eg�sz v�lgy tele lesz s�t�t b�r� szolg�kkal. Vend�g�l l�tja majd a taiohae-i kereskedelmi megb�zottat, az arra j�r� kereskedelmi haj�k kapit�nyait �s minden valamireval� embert abb�l a tarka n�ps�gb�l, amely a Csendes-�ce�n d�li vizeit j�rja. H�za mindenkinek nyitva �ll majd, �s olyan vend�gs�geket rendez, mint egy fejedelem. �s azt is elfelejti, hogy valamikor k�nyvet vett a kez�be... megfeledkezik arr�l az eg�sz vil�gr�l, mert csal�ka �lom az csup�n.

De hogy mindezt megtehesse, egyel�re Kaliforni�ban kell maradnia, m�g megtelik p�nzzel a zs�kja. A p�nz �gyis mindenfel�l hull a zs�kj�ba. S ha csak egyetlen k�nyv arat �t�t� sikert, egyszeriben elhelyezheti �sszes halomba gy�lt k�ziratait. Azt�n k�nyvekbe gy�jtheti majd elbesz�l�seit �s verseit, �s megveheti bel�l�k a v�lgyet, az �bl�t �s a szk�nert. Tollat sohasem fog t�bb� a kez�be! Ezt szil�rdan elhat�rozta. De addig is, am�g megjelennek a k�nyvei, m�giscsak tennie kell valamit... nem �lhet �r�kk� ebben a tompa k�bulatban, ebben az ostoba �llapotban, amely olyan, mintha m�r nem is �lne.

Egy vas�rnap reggel megtudta, hogy aznap k�m�vesmulats�got rendeznek a Shell Mound parkban. Elment oda. Eleget j�rt r�gebben munk�smaj�lisokra, tudta, mit v�rhat az ilyen mulats�gt�l. Alighogy betette l�b�t a parkba, �gy �rezte, minden r�gi eml�ke egyszerre �j �letre kel. Ezek a munk�sok, ez az � fajt�ja. K�zt�k sz�letett, k�zt�k �lt, s ha elkalandozott is egy kicsit, �ppen ideje, hogy visszat�rjen k�z�j�k.

Hallotta, hogy azt mondja valaki:

- Kutya legyek, ha ez nem Mart!

Egy pillanattal k�s�bb m�r bar�ts�gosan megveregette valaki a v�ll�t.

- H�t te hol k�dorogt�l ennyi ideig? Elvolt�l a tengeren? Gyere, igyunk egyet!

A r�gi kedves cimbor�k ezek, ha hi�nyzik is k�z�l�k egy-kett�, �s felt�nik is a t�rsas�gban egy-egy ismeretlen arc. Nem csupa k�m�ves j�tt el; elmentek ezek, ak�rcsak r�gente, minden vas�rnap kir�ndul�sra, t�ncolni, verekedni �s sz�rakozni egy kicsit. Martin vel�k ivott, �s v�gre megint embernek �rezte mag�t. Arra gondolt: milyen �r�lts�g volt, hogy egy�ltal�n elment k�z�l�k. Biztos, hogy ha k�zt�k marad, s �gyet sem vet az irodalomra s arra a bizonyos magasabb t�rsadalmi oszt�lyra, most sokkal boldogabb volna. Csakhogy a s�r most m�r nem �zlett �gy, mint annak el�tte. Az �ze sem olyan, mint azel�tt... R�j�tt, hogy Brissenden elvette a gusztus�t ett�l a sil�ny s�rt�l, �s felvillant benne az a gondolat is: az irodalom nem vette-e el vajon a gusztus�t fiatalkori bar�tainak a t�rsas�g�t�l? De azt�n �gy �rezte, hogy teljesen az�rt m�gsem vette el, s a t�nchelyis�g fel� indult. Az els� ember, akibe belebotlott, Jimmy, a b�dogos. Magas, sz�ke l�nnyal volt, s az nyomban fak�pn�l hagyta Martin kedv��rt.

- Ak�r hiszitek, ak�r nem, pont �gy volt r�gen is! - magyar�zta Jimmy a k�r�l�tte �ll� kacag� t�rsas�gnak, mikor Martin mint a forg�sz�l ragadta mag�val a sz�k�t a t�ncba. - De az�r eszembe se jut, hogy k�pen t�r�ljem, �gy �r�l�k, hogy itt van megint! L�tj�tok, hogy kering�zik? Mintha nem is a f�ld�n j�rna! Ki a fene veheti h�t rossz n�ven a l�nyokt�l?

Martin azonban visszaszolg�ltatta Jimmynek a magas sz�k�t, azt�n n�h�ny bar�tjuk t�rsas�g�ban mindh�rman az arra kering�z� p�rokat n�zt�k, nevetg�ltek �s tr�f�lkoztak. Mindenki �r�lt, hogy Martin k�zt�k van megint. Nem kellett, hogy kiadj�k a k�nyveit; az � szem�kben nem az ilyen k�ls�s�gek szabt�k meg Martin �rt�k�t. Ezek az emberek �nmag��rt szerett�k �t. �gy �rezte itt mag�t, mint a fejedelem, aki hazat�rt a sz�m�zet�sb�l; az �ltal�nos szeretet l�gk�r�ben f�lengedett a mag�nyoss�ga. Pazar murit csapott; nagyszer� form�ban volt. A zsebe sem volt �res, s ak�rcsak r�gen, amikor l�zungj�val a zseb�ben megj�tt a tengerr�l, csak �gy sz�rta a p�nzt.

A t�ncol�k k�zt felt�nt egyszer Lizzie Connolly alakja. Egy fiatal munk�s karj�n lejtett arra. Amikor Martin k�s�bb k�rbej�rta a t�nchelyis�get, megint tal�lkozott a l�nnyal, amint �pp sz�rp�t sz�rcs�lt egy asztaln�l. Az els� meglepet�s �s �rvendez�s elm�lt�val a l�ny kih�vta Martint a parkba. Ott jobban tudtak besz�lgetni; nem kellett t�lkiab�lniuk a zen�t, hogy �rts�k egym�s szav�t. Martinnak csak meg kell sz�lalnia s a l�ny az �v�. A fi� tudta ezt. L�thatta a l�ny �n�rzetes tekintet�b�l fel�je sug�rz� odaad�sb�l, l�thatta Lizzie b�szke alakj�nak l�gy mozdulataib�l - vagy abb�l, ahogyan minden szav�n cs�ng. Lizzie m�r nem a r�gi kisl�ny volt, n�v� �rett k�zben. Martinnak nem ker�lte el a figyelm�t, mennyivel szebb, kih�v�bb lett Lizzie, szemmel l�that�an igyekszik f�ken tartani t�zes �s vad term�szet�t, ez a fegyelmezetts�g mit sem von le term�szetes b�j�b�l.

- Sz�ps�g! T�k�letes sz�ps�g - mormogta elismer�en a foga k�zt Martin. Tudta, hogy a l�ny az �v�. Tudta, hogy csak annyit kell mondania: gyere velem - �s Lizzie ak�r a vil�g v�g�ig is k�veti.

Alig cik�zott �t az agy�n ez a gondolat, oldalr�l v�ratlanul olyan er�s �t�s �rte a fej�t, hogy majdnem �sszeesett. F�rfi �k�lcsap�sa volt ez, a t�mad� azonban d�h�ben �s izgalm�ban c�lt t�vesztett, �gyhogy nem �rte Martin �ll�t, ahov� az �t�st sz�nta. Martin megt�ntorodott, megfordult �s l�tta, hogy m�ris �jabb �t�sre lend�l az az �k�l. Mag�t�l �rtet�d� mozdulattal vill�mgyorsan lekapta a fej�t, �gyhogy az �t�s a leveg�t �rte, s a t�mad� a nagy lend�lett�l elvesztette az egyens�ly�t �s megfordult a tengelye k�r�l. Martin k�zben egy balkezes horog�t�st m�rt r�, �s eg�sz test�vel az �t�sbe lend�lt. A t�mad� oldalra bukott, de r�gt�n talpra ugrott �s vadul nekirohant Martinnak. Martin l�tta, hogy eg�szen eltorz�tja az arc�t a szenved�ly; nem �rtette, m�rt olyan d�h�s r� ez a fick�. De miel�tt m�g ezt eld�nt�tte mag�ban, teljes er�b�l �jabb balegyenest adott neki. A fick� h�trabukott �s egy t�rmel�khalmazra esett. Ekkor m�r futva k�zeledett fel�j�k Jimmy �s a banda m�g n�h�ny tagja.

Martin eg�sz test�ben megborzongott a kellemes izgalomt�l. �me, a r�gi id�k t�nca, vereked�se, j�kedve... Egy pillanatra sem vette le szem�t ellenfel�r�l. K�zben r�pillantott Lizzie-re. A legt�bb l�ny sikoltozni kezd, ha a fi�k egym�snak mennek, Lizzie azonban nem... Kipirult arccal, visszafojtott l�legzettel figyel, izgalm�ban el�rehajol kiss�, f�l kez�t mell�re szor�tja, tekintet�ben csod�lkoz�s �s b�mulat...

A t�mad� f�lt�p�szkodott, s minden erej�vel igyekezett kiszabadulni a vaskapocsk�nt szor�t� karokb�l.

- Ez a l�ny r�m v�rt - magyar�zta a t�rsas�gnak. - R�m v�rt, �s erre idegy�n ez az idegen alak, �s belek�p a t�ny�romba. Engedjetek m�r, nem �rtitek?! Maj megmutatom �n ennek!

- Meg�r�lt�l? - k�rdezte Jimmy, aki maga is seg�tett visszatartani a fick�t. - Nem tudod, hogy ez Martin Eden? Ha ez odav�g valahova, ott f� sem n� t�bb�! Elhiheted, ha �n mondom. Ezzel akarsz te kikezdeni? Hisz ez lenyel sz�r�st�l-b�r�st�l!

- Az�r nincs joga elhappolni a n�met! - felelte a fi�.

- Nem ismered a Bolyg� Hollandit? Ez a sr�c azt is kik�sz�tette! - folytatta Jimmy a fi� felvil�gos�t�s�t. - M�ghozz� �t menetben! �szn�l l�gy! Ebbe ne k�ss bele, hisz egy perc alatt v�gez veled!

A fick� d�he szemmel l�that�an lecsillapult kiss� erre a t�j�koztat�sra. Alaposan v�gign�zte Martint; pr�b�lta felbecs�lni az erej�t.

- Nemigen l�tszik rajta - mondta becsm�rl�en, de nem sok lelkesed�s volt a hangj�ban.

- A Bolyg� Hollandi is �gy volt vele - er�s�tgette Jimmy. - Gyere m�r! Hagyd ezt. Tal�lsz magadnak el�g l�nyt. No, nyom�s!

A fick� hagyta, hogy Jimmy mag�val vigye a t�nchelyis�g fel�. A banda k�vette �ket.

- Ki ez? �s egy�ltal�n, mit jelent ez? - k�rdezte Martin Lizzie-t. M�r j�form�n semmi harci kedvet sem �rzett, pedig valamikor r�gen hogy elfogta volna az izgalom, �s milyen sok�ig nem hagyta volna nyugodni! Martin maga is �szrevette, �nmaga elemz�se �gy elfoglalja, hogy nem tud m�r mag�t�l �rtet�d�en, gondolkoz�s n�lk�l �si indulataira hallgatni.

Lizzie felvetette a fej�t.

- Nem sz�m�t. Csak �gy cselleng k�r�l�ttem. - Elhallgatott egy percre, azt�n folytatta. - Tudod, sz�ks�gem volt r�. Nagyon egyed�l �reztem magam... De sohasem felejtettelek el. - Elhalkult a hangja, s mer�en n�zett maga el� a f�ldre. - Ak�rmikor kiadom az �tj�t a kedved�rt.

A l�ny f�lreford�totta az arc�t; Martin tudta, hogy csak ki kell ny�jtania �rte a kez�t. K�zben azon j�rt az esze: igaz�n olyan fontos-e az a csiszolt, hib�tlan angol besz�d?... M�g v�laszolni is elfelejtett a l�nynak.

- J�l kik�sz�tetted! - pr�b�lkozott Lizzie �s felnevetett. Martin nagylelk� akart lenni.

- Pedig stramm fick� - mondta elismer�en. - Ha el nem viszik, nem lett volna k�nny� dolgom vele!

- Ki volt az a n�ismer�s�d, akivel egy�tt l�ttalak egy este? - k�rdezte minden �tmenet n�lk�l a l�ny.

- Egy ismer�s�m - felelte Martin.

- R�gen volt... - s�hajtott fel elgondolkozva a l�ny. - Mintha ezer �ve t�rt�nt volna!

Martin nem mer�lt el m�lyebben ebbe a t�m�ba. M�s ir�nyba terelte a besz�lget�st. Egy�tt eb�delt Lizzie-vel a vend�gl�ben; dr�ga �teleket �s bort rendelt, azt�n t�ncolt vele - csak vele, senki m�ssal... m�g csak ki nem f�radt a l�ny. Martin j� t�ncos volt - csak �gy rep�lt k�rbe a l�nnyal a parketton. Lizzie szinte a mennyorsz�gban �rezte mag�t. A fi� v�ll�ra hajtotta a fej�t, s egy v�gya volt csak: b�r �r�kk� tartana ez a t�nc! D�lut�n k�nn andalogtak a f�k k�zt; a l�ny r�gi j� szok�s szerint le�lt a f�be, Martin meg hanyatt fek�dt, a l�ny �l�be hajtotta fej�t �s elszenderedett. Lizzie a fi� haj�t simogatta, eln�zte lehunyt szem�t, �s teljesen �tadta mag�t szerelm�nek. Amikor Martin feln�zett r� egyszer, szerelmes vallom�st olvasott le az arc�r�l. A l�ny zavartan elford�totta a tekintet�t, azt�n �des kac�rs�ggal egyenesen Martin szem�be n�zett.

- Vigy�ztam magamra eg�sz id� alatt. - Ink�bb suttogta, semmint mondotta ezeket a szavakat.

Martin a sz�ve m�ly�n nem k�telkedett benne, hogy - b�rmily csod�latos is - igazat mond. Er�s k�s�rt�st �rzett a sz�v�ben. Csak rajta �ll, hogy boldogg� tegye ezt a l�nyt... Ha t�le megtagadta is az �let a boldogs�got, m�rt tagadn� meg � a l�nyt�l? Elvehetn� feles�g�l, mag�val vihetn� a Marquesa-szigetekre; egy�tt lakhatn�nak s�sfal� kast�ly�ban. Er�s v�gyat �rzett erre, de m�gis er�sebb volt a lelke legm�ly�r�l felhangz�, ellentmond�st nem t�r� parancssz�: nem szabad megtennie! M�g ha szembeker�l is �nmag�val, sohasem szabad elt�ntorodnia a Szerelemt�l. A szertelens�g, a felel�tlens�g napjai elm�ltak. Azt az id�t sohasem tudja m�r visszahozni. � maga sem tud m�r a r�gi lenni. Megv�ltozott az�ta... maga sem tudta eddig, hogy ennyire.

- �n nem n�s�l�k meg, Lizzie - mondta k�nnyed hangon.

�rezte, hogy a l�ny keze meg�ll egy pillanatra, azt�n ugyanolyan gy�ng�den simogatja tov�bb a haj�t. Lizzie arckifejez�se kem�nyebb� v�lt, l�tszott rajta az elsz�nts�g, hogy mindenre k�sz Martin�rt. R�zs�s arca azonban nem v�ltott sz�nt, csupa eloml� melegs�g volt, amint ott �lt.

- Erre nem is gondoltam... - kezdte, de nem tudta folytatni. - Nem, nem... Nem b�nom! M�g azt se b�nom! - mondta k�tszer is. - B�szk�n leszek a bar�tn�d is. Mindent megteszek �rted! Ilyen vagyok... azt hiszem, nem is tudok m�s lenni.

Martin fel�lt. Meggondoltan, melegen, minden szenved�ly n�lk�l kez�be vette a l�ny kez�t. A l�ny megremegett ett�l a melegs�gt�l. - Ne besz�lj�nk err�l t�bbet - mondotta. - Nagy �s nemes n� vagy... - mondta Martin. - �s �n lehetek b�szke r�, hogy ismerlek t�ged. Az is vagyok! B�szke vagyok r�d! Ragyog� f�nysug�r vagy ebben a s�t�t vil�gban... Nekem is olyan �szint�nek kell lennem hozz�d, amilyen te volt�l.

- Mit b�nom �n, �szinte vagy-e hozz�m vagy se! Tehetsz velem, amit akarsz. A s�rba is tiporhatsz, ha akarod. Te, csak te teheted ezt meg, senki m�s... - tette azt�n hozz�, s dacosan villant meg a tekintete. - Nemhi�ba kellett mindig magamra vigy�znom m�r kisgyerek korom �ta.

- �s �n �pp ez�rt nem teszem meg - mondta l�gy hangon Martin. - Ha te ilyen b�kez� vagy hozz�m, �n is csak ilyen lehetek hozz�d. Megn�s�lni nem akarok, �s akkor nem... sz�val h�t nem kezdek viszonyt valakivel, ha nem veszem feles�g�l. A m�ltban el�gszer vettem ki m�r ebb�l a r�szemet... Sajn�lom, hogy idej�ttem ma �s tal�lkoztam veled. Ezen azonban nem tudunk m�r seg�teni... magam sem hittem volna, hogy ez lesz bel�le. De figyelj csak, Lizzie! Azt sem tudom, hogy mondjam meg neked, mennyire szeretlek. T�bbr�l van sz�, mint szeretetr�l... csod�llak, tisztellek t�ged. Igaz�n csod�latos vagy... csod�latosan j�. De mit is besz�lek ennyit? Tudod, mit szeretn�k? Olyan neh�z volt eddig az �leted... hadd tegyem �n most k�nnyebb�.

A l�ny szem�ben az �r�m f�nye gyulladt ki, de gyorsan kialudt megint.

- Nekem most hamarosan lesz p�nzem, sok p�nzem. - Martinnak nem kellett e pillanatban a v�lgy �s az �b�l, sem a s�sfal� kast�ly, sem a pomp�s, feh�r szk�ner. Mi sz�ks�ge is van r�juk? Most is elmehet, mint m�r oly sokszor, egyszer� matr�zk�nt ak�rmerre, ak�rmilyen haj�n...

- Szeretn�m neked adni ezt a p�nzt. Biztosan van, amire v�gy�dol. Nem akarn�l iskol�ba j�rni? Vagy kereskedelmi tanfolyamra? Nem tudom, nincs-e kedved tanulni, nem lenn�l-e ink�bb g�p�r�n�. Erre lehet�s�get tudn�k neked teremteni. Azt sem tudom, �l-e ap�d �s any�d. Vehetn�k nekik egy f�szer�zletet, esetleg m�st is. Amit akarsz... mondd meg, hogy mit, �n meg tudom csin�lni!

A l�ny nem felelt. K�nnytelen�l, mozdulatlanul meredt maga el�. �gett a torka. Martin oly pontosan tudta ezt, hogy az �get� f�jdalmat saj�t tork�ban �rezte. M�r meg is b�nta, amit az im�nt mondott. Mert h�t mi az, amit � k�n�l a l�nynak, ahhoz k�pest, amit Lizzie akart neki adni! P�nz! Csak p�nz! Nem �nmag�t akarja adni, hanem olyasmit, ami nem is hi�nyzik neki. A l�ny pedig �nmag�t akarja odaadni neki, fenntart�s n�lk�l, v�llalni akarja �rte a megal�ztat�st, a sz�gyent, a b�nt... k�sz lemondani �rte az �dv�ss�g�r�l.

- Ne besz�lj�nk err�l - mondta Lizzie. A hangja megcsuklott, de �gy tett, mintha k�h�gne. Azt�n fel�llt. - Gyere. Menj�nk haza. Nagyon f�radt vagyok m�r.

A nap v�ge fel� j�rt. A mutatv�nyosb�d�kat majd mind bez�rt�k m�r. Amikor Martin �s Lizzie kibukkant a f�k k�z�l, l�tt�k, hogy ott van az eg�sz banda. �r�juk v�rtak. Martin mindj�rt tudta, mir�l van sz�. K�sz�l ellene valami, s ez a csapat a test�rs�ge. Amikor a kij�rathoz �rtek, egy m�sik csapat vonult sz�tsz�rtan ut�nuk. Lizzie udvarl�ja szedte �ssze a bar�tait, hogy bossz�t �lljanak szerelmese elrabl�s��rt. N�h�ny rend�r �s detekt�v megszimatolta, mi k�sz�l, s ut�nuk j�tt, hogy megakad�lyozza a vereked�st. K�l�n-k�l�n terelt�k f�l a k�t band�t a San Francisc�-i vonatra. Martin megmondta Jimmynek, hogy a Tizenhatodik utca sark�n, az �llom�sn�l �tsz�ll az oaklandi villamosra. Lizzie nyugodt volt, nem �rdekelte a k�sz�l�d�s. A vonat befutott az �llom�sra a Tizenhatodik utca sark�n. A villamos m�r ott �llt; a vezet� t�relmetlen�l cs�ngetett.

- Itt a villamos! - s�rgette �ket Jimmy. - Ha rohantok, el�rhetitek m�g. Mi majd visszatartjuk �ket. Fut�s! El ne passzolj�tok a villamost!

Az ellens�ges band�t csak egy pillanatra zavarta meg a hadicsel, azt�n �k is leugr�ltak a vonatr�l, �s a villamos fel� rohantak. A villamoson �l� b�k�s, j�zan oaklandiek nemigen vettek tudom�st a siet�, a k�t szemben lev� �l�sen helyet foglal� fiatal p�rr�l. Esz�kbe sem jutott, hogy valami k�z�k lehet Jimmyhez, aki felugrott a l�pcs�re �s r�rivallt a vezet�re:

- Nyom�s, �regem! Pucoljunk!

Jimmy mint a forg�sz�l t�nt el a k�vetkez� pillanatban. Az utasok ut�nan�ztek �s l�tt�k, hogy hatalmas �k�lcsap�st m�r egy fiatalemberre, aki futva igyekszik utol�rni a villamost. Ekkor m�r jav�ban folyt a csata a kocsi egyik v�g�t�l a m�sikig. Jimmy �s csapata teljes hossz�ban elfoglalta a hossz�, alacsony l�pcs�t, �s harcra k�szen v�rta a t�mad� band�t. A kocsi hangos cs�nget�ssel elindult. Jimmy �s csapata az utols� t�mad�t is lerugdosta, azt�n �k is leugr�ltak, hogy az utc�n folytass�k tov�bb a k�zdelmet. A kocsi elrobogott, a harci zaj m�r csak messzir�l hallatszott. Az elk�pedt utasok �lmukban sem gondolhattak r�, hogy az eg�sz vereked�st az a b�k�s fiatalember s az a csinos munk�sl�ny okozta, akik oly cs�ndesen h�z�dnak meg a k�ls� �l�s sark�ban.

Martin �lvezte a k�zdelmet. Megint elfogta a r�gi vereked�sek izgalma. Az izgalom azonban csakhamar el�lt, s a fi�ra nagy-nagy szomor�s�g borult. Rettenetesen �regnek �rezte mag�t... sok sz�z �vvel �regebbnek ezekn�l a gondtalan, felel�tlen fiatalemberekn�l, akik valaha pajt�sai voltak. Milyen messze esett t�l�k - olyan messze, hogy onnan nincs m�r �t visszafel�. Ezeknek a fiatalembereknek az �letm�dja, amely valaha az �v� is volt, ma m�r idegen neki. Mindenb�l ki�br�ndult. M�s emberr� lett ezekben az �vekben. Nemcsak a keserny�s s�r nem �zlik m�r neki - keserny�s sz�j�zt kelt benne a t�rsas�guk is. Elmondhatatlanul messzire ker�lt t�l�k. Sok-sok ezer k�nyv v�lasztja el �ket �nmag�t�l. �nk�ntes sz�m�zet�sbe ment k�z�l�k, s addig-addig utazott kereszt�l-kasul a szellem hatalmas birodalm�n, m�g most m�r nem tud hazat�rni. Pedig mennyire szereti az embereket, �s milyen er�s benne a t�rsas�szt�n! Hi�ba, sehol sem lel t�rsakra, sehol sem tal�l otthonra. Sem a banda nem �rti meg, sem a csal�dja, sem a polg�rs�g - s ez a l�ny itt mellette, akivel oly m�lys�ges tisztelettel b�nik, ez sem �rti meg, �s azt sem �rti meg, hogy � milyen nagy tiszteletet tan�s�t ir�nta. Egy kis keser�s�g is vegy�lt a szomor�s�g�ba, amikor mindezt v�giggondolta.

- B�k�lj ki sz�pen vele - tan�csolta Lizzie-nek, amikor a Hatodik utca �s a Piac t�r k�zel�ben egy munk�sbarakk el�tt meg�lltak b�cs�zkodni. Itt lakott Lizzie. Martin arra a fiatalemberre c�lzott, akinek � ma a hely�t bitorolta.

- Most... most m�r nem lehet - mondta a l�ny.

- Ugyan, ne besz�lj! - felelte tr�f�san Martin. - Csak f�ttyentened kell, �s m�r itt is van!

- Nem erre gondoltam - mondta egyszer�en a l�ny.

Martin nagyon j�l tudta, mire gondolt Lizzie.

Amikor a fi� j� �jszak�t k�v�nt, Lizzie hozz�simult. Nem volt ebben a mozdulatban sem k�vetel�z�s, sem cs�b�t�s, csak v�gyakoz�s �s al�zatoss�g. Martin sz�ve m�ly�ig meghat�dott. Felt�madt benne embers�ges egy�tt�rz�se. �tkarolta �s megcs�kolta a l�nyt. Tudta, hogy enn�l a cs�kn�l soha senki sem kapott igazabb cs�kot.

A l�ny s�r�ssal k�szk�d�tt.

- �, istenem! Milyen sz�vesen meghaln�k �rted! - mondta. - Csak tudn�d, milyen sz�vesen meghaln�k �rted!

Hirtelen kibontakozott Martin karj�b�l �s felszaladt a l�pcs�n. Martin �rezte, hogy k�nnyek bor�tj�k el a szem�t.

- Martin Eden - vallotta meg �nmag�nak -, te azt�n igaz�n nem vagy fenevad... Sz�p kis nietzscheista az ilyen! Ha tudn�d, elvenn�d feles�g�l �s boldogs�ggal t�lten�d el remeg� kis sz�v�t. De nem tudod! Sz�gyellheted magad!

- "Szeg�ny, nyomorult csavarg�, sir�nkozva mutogatja �szk�s sebeit - motyogta. Henleynek ez a sora jutott az esz�be. - Mi, �, jaj, mi az �let? T�ved�s csak �s sz�gyen." Az, az... t�ved�s csak �s sz�gyen.

Okt�berben megjelent A nap sz�gyene. Amikor Martin kibontotta a postacsomagot, �s kirakta az asztalra azt a n�h�ny tiszteletp�ld�nyt, amelyet a kiad� k�ld�tt, s�t�t szomor�s�g nehezedett r�. Arra gondolt: milyen kimondhatatlan �r�met okozott volna neki, ha n�h�ny h�nappal ezel�tt kapja ezt a csomagot. �r�met kellene �reznie - s nincs benne m�s, mint fagyos k�z�ny. Ez az els� k�nyve... S �me, a v�re nem l�ktet hevesebben: szomor�s�got �rez csup�n. Az eg�sz nem sokat jelent m�r neki. Tal�n csak annyit, hogy p�nzt keres vele... de m�r a p�nzzel se t�r�dik. F�lvette az asztalr�l az egyik p�ld�nyt, kivitte a konyh�ba �s �tadta Mari�nak.

- Ezt �n csin�ltam - magyar�zta az asszonynak, aki �rtetlen�l b�mult r�. - Itt, ebben a szob�ban �rtam. Biztos, hogy a maga ak�nyi z�lds�glevesei is hozz�j�rultak, hogy megcsin�ljam. Fogja, ez a mag��. Csak az�rt adom, hogy esz�be jussak majd r�la.

Nem volt a szavaiban semmi k�rked�s, semmi henceg�s. �r�met akart szerezni az asszonynak; azt akarta, hogy b�szke legyen r� �s l�ssa, �rdemes volt ennyi id�n �t megb�znia benne. Az asszony bevitte a k�nyvet az utcai szob�ba, s r�tette a csal�di bibli�ra. Ez a k�nyv, amelyet az � lak�ja csin�lt, szent valami volt: a bar�ts�g f�tise. Enyh�tette kiss� a meg�tk�z�s�t is azon, hogy Martin mosod�s volt valamikor; s ha nem �rtett is meg a k�nyvb�l semmit, egy percig sem k�telkedett benne, hogy ragyog� minden sora. Egyszer� asszony volt, mint a t�bbi, aki keserves munk�val keresi a kenyer�t, de t�bb hit volt benne, mint ak�rh�ny emberben.

Martint nemcsak A nap sz�gyen�-nek els� p�ld�nyai nem ind�tott�k meg m�lyebben. Minden izgalom n�lk�l olvasta a lapokb�l kiv�gott kritik�kat is, amelyeket egy "sajt�figyel� v�llalat" h�tr�l h�tre elk�ld�tt neki. A k�nyv k�ts�gtelen�l szenz�ci�t keltett. Azt jelentette ez, hogy m�g t�bb arany �mlik majd a p�nzeszs�kba. Kitan�ttathatja h�t Lizzie-t, bev�lthatja minden �g�ret�t, s m�g arra is marad el�g p�nze, hogy megval�s�tsa �lm�t: a s�sfal� kast�lyt.

A Singletree, Darnley and Co. c�g �vatos volt: csak ezer�tsz�z p�ld�nyt jelentetett meg a k�nyvb�l. De m�r az els� kritik�k ut�n m�sodik kiad�st nyomatott, amely k�tszerese volt az els�nek. Alig jelent meg a m�sodik kiad�s, m�r nyomd�ba adta az �tezer p�ld�nyos harmadik kiad�st is. Egy londoni c�g t�virati �ton szerezte meg a jogot az angliai kiad�sra. Szinte egym�s ut�n futottak be a h�rek a francia, n�met, skandin�v nyelv� ford�t�sok el�rehalad�s�r�l is. Alkalmasabb id�pontot alig lehetett volna v�lasztani a Maeterlinck-iskola megt�mad�s�ra. Elkeseredett vita indult a k�rd�s k�r�l. Saleeby �s Haeckel mag��v� tette �s v�delm�be vette A nap sz�gyen�-nek �ll�spontj�t - v�gre volt egy k�rd�s, amelyben egyet�rtettek. Crookes �s Wallace az ellenkez� oldalon �llt csatasorba, Sir Oliver Lodge pedig pr�b�lt olyan formul�t tal�lni, amely �sszeegyezteti az ellent�tes �ll�spontokat, �s t�mogatja a maga vil�gegyetemre vonatkoz� elm�leteit. Maeterlinck k�vet�i a miszticizmus z�szlaja m�g�tt sorakoztak fel. Chesterton mindenkit megnevettetett �ll�t�lag r�szre nem hajl� cikksorozat�val, amelyet a k�rd�sr�l �rt, majd G. B. Shaw �ri�si d�rgedelemmel els�t�tte a nagy�gy�t, s az eg�sz �gyet, vit�t �s vitatkoz�kat egyar�nt �gy �sszekavarta, hogy nem lehetett m�r tudni, ki hova tartozik. Ny�zs�gtek persze a k�zd�t�ren a kev�sb� f�nyes szellemek is; az ember elborzadhatott a sok port�l �s izzads�gt�l �s a pokoli zsivajt�l.

Martin letette a levelet, �s fejben sz�molni kezdett. Tizen�t centet kellett megszorozni hatvanezerrel. Az eredm�ny: kilencezer doll�r. Martin al��rta az �j szerz�d�st, s az �resen hagyott helyre azt �rta be: Az �r�m elsz�ll. A szerz�d�st visszak�ldte a kiad�nak, �s h�sz t�rcanovell�t mell�kelt hozz� - legels� t�rc�it, abb�l az id�b�l, amikor m�g nem j�tt r� az �js�gt�rc�k receptj�re. �s amilyen gyorsan az Egyes�lt �llamok post�ja egy�ltal�n a levelet �s a v�laszt k�zbes�thette, meg�rkezett a Singletree, Darnley and Co. c�g �tezer doll�ros csekkje.

- Szeretn�m, ha ma d�lut�n kett� k�r�l bej�nne velem a v�rosba, Maria - mondta Martin mindj�rt a csekk meg�rkez�s�nek napj�n. - Vagy m�g jobb, ha tal�lkozunk kett�kor a Tizennegyedik utca �s a Broadway sark�n. J�jj�n csak oda, majd �n megtal�lom.

Maria ott is volt a megbesz�lt id�ben. Ak�rmennyit t�rte is a fej�t ezen a titokzatos �gy�n, egyetlen kulcsot tal�lt csak a megfejt�s�re: cip�. Csal�dottnak �rezte mag�t, amikor Martin sz� n�lk�l elment vele a cip�bolt el�tt, �s egy ingatlank�zvet�t� irod�ba vezette. Ami ezut�n t�rt�nt, arra �lete v�g�ig �gy eml�kezett, mint egy �lomra. El�kel� �riemberek j�indulat� mosollyal n�ztek r�, mik�zben Martinnal �s egym�ssal besz�lgettek; �r�g�p kopogott, egy csom� al��r�st biggyesztettek egy impoz�ns okiratra; a h�zi�r is ott volt, � is al��rta az okiratot; s amikor minden befejez�d�tt, �s Maria k�nn volt megint az utc�n, a h�zi�r megsz�l�totta s azt mondta: - No, Maria, ebben a h�napban m�r nem kell h�t �s f�l doll�rt fizetnie nekem.

Maria az �lm�lkod�st�l sz�lni sem tudott.

- Sem a j�v� h�napban, sem azut�n, sem a r�k�vetkez� h�napokban - tette hozz� a h�zi�r.

Maria alig tudott kiny�gni valami k�sz�netf�l�t, mintha a h�zi�r valami kegyet gyakorolt volna. Csak amikor otthon volt �szak-Oaklandben, s megbesz�lte a dolgot a magafajta emberekkel, �s a portug�l f�szerest is megk�rdezte, mi a v�lem�nye a dologr�l, akkor vil�gosodott meg el�tte, hogy most m�r az �v� ez a kis h�z, amely�rt oly hossz� id�n �t kellett b�rt fizetnie.

- M�rt nem v�s�rol m�r soha n�lam? - k�rdezte aznap este Martint�l a portug�l f�szeres. Kij�tt az �zlet�b�l, hogy �dv�z�lje Martint, amikor lesz�ll a villamosr�l. Martin elmondta neki, hogy most m�r nem f�z otthon, azt�n bement hozz�, �s ivott n�la egy poh�r bort. �szrevette, hogy a f�szeres a legjobb bor�b�l k�n�lja.

- Maria - jelentette be Martin aznap este -, �n elk�lt�z�m mag�t�l. De maga sem marad itt sok�ig. Kiadhatja majd valakinek a h�zat; maga lesz a h�zi�r. Van ugye San Leandr�ban vagy Haywardban egy b�tyja, aki a tejszakm�ban dolgozik? Azt szeretn�m, ha az eg�sz szennyest mosatlanul... �rti? mosatlanul!... visszak�lden�, s holnap elmenne San Leandr�ba vagy Haywardba vagy nem tudom m�r, hova �s besz�lne a b�tyj�val. Mondja meg neki, hogy j�jj�n el hozz�m. Bent fogok lakni Oaklandben a Metropole-ban. A b�tyja biztosan tal�l majd valahol egy j� tejgazdas�got.

�gy t�rt�nt, hogy Mari�b�l h�zi�r �s tej�zem-tulajdonos lett. Most m�r k�t alkalmazottja dolgozott helyette, �s sz�pen n�vekedett a banksz�ml�ja is, pedig minden gyereke cip�t hordott �s iskol�ba j�rt. Kev�s embernek jutott oszt�lyr�sz��l, hogy tal�lkozz�k azzal a mesebeli herceggel, akir�l �lmodik. De �me, Mari�n�l, a kem�nyfej�, kem�nyen dolgoz� munk�sasszonyn�l, aki �lm�ban sem l�tott soha herceget, vend�gk�nt sz�llt meg az � mesebeli hercege egy volt mosod�s �l�lt�zet�ben.

Az emberek k�zben kezdt�k m�r k�rdezgetni: ki is az a Martin Eden? Martin nem akarta �letrajz�t a kiad�ival k�z�lni, a lapok el�tt azonban nem lehetett eltitkolni az adatokat. Ut�v�gre Oaklandben n�tt fel, s a riporterek sok olyan emberre akadtak, akit�l felvil�gos�t�st kaphattak. A k�z�ns�g sz�rakoztat�s�ra r�szletesen meg�rtak Martinr�l mindent, igazs�got �s hazugs�got egyar�nt, meg�rt�k, mit tett, �s azt is, amit nem tett �let�ben, k�z�ltek pillanatfelv�teleket �s f�nyk�peket - ezeket egy helybeli f�nyk�p�szt�l kapt�k, akin�l Martin r�gebben lev�tette mag�t, �s aki most gyorsan megszerezte a f�nyk�p kiz�r�lagos kiad�si jog�t. � maga is hozta forgalomba. Martin annyira ut�lta a magazinokat �s az eg�sz polg�ri t�rsadalmat, hogy eleinte k�zzel-l�bbal tiltakozott a rekl�m ellen. V�g�l azonban engedett, mert m�g mindig ez volt a legegyszer�bb. Bel�tta, hogy a lapok kik�ld�tt tud�s�t�i el�l �gysem z�rk�zhatik el, hisz egy besz�lget�s kedv��rt hossz� utat tesznek meg. K�l�nben is hossz�ak a napok; sem az �r�s, sem a tanul�s nem t�lt�tte ki a napj�t, �s valahogy csak el kellett t�ltenie az id�t. Ez�rt belet�r�d�tt ebbe a dologba - �gyis csak m�l� divatnak tartotta. Adott h�t interj�t, v�lem�nyt mondott irodalmi �s filoz�fiai k�rd�sekr�l, elfogadott megh�v�sokat polg�ri csal�dokhoz. Valami saj�ts�gos, k�nyelmes lelki�llapot lett �rr� rajta. Nem t�r�d�tt vele. Mindenkinek megbocs�tott, m�g annak a riporters�v�lv�nynek is, aki annak idej�n v�r�snek festette le, most pedig eg�sz oldalas cikket �rt r�la. Martin m�g modellt is �llt a cikkben k�z�lt f�nyk�pekhez.

N�ha-n�ha tal�lkozott Lizzie-vel is. A l�ny szemmel l�that�an sajn�lta, hogy Martinb�l ilyen nagy ember lett, hiszen ez m�g ink�bb n�velte k�zt�k a t�vols�got. Tal�n e t�vols�g cs�kken�s�nek a rem�ny�ben engedett Martin r�besz�l�s�nek: esti iskol�ba �s kereskedelmi tanfolyamra j�rt, �s �j ruh�kat csin�ltatott egy csod�latos szab�n�l, aki �ri�si �rakat sz�m�tott fel. A l�ny napr�l napra szemmel l�that�an fejl�d�tt; Martin v�g�l m�r azon kezdett gondolkozni: helyes-e, amit tesz? Hisz tudta, hogy Lizzie csak az � kedv��rt egyezik bele mindenbe, �s az � kedv��rt igyekszik ennyire. A l�ny mindent megtett, hogy Martin szem�ben �rdemeket szerezzen, olyan �rdemeket, amelyeket Martin nagyra becs�l. Pedig Martin semmi rem�nyt sem keltett benne, mindig testv�rk�nt b�nt vele, s csak ritk�n tal�lkoztak.

A Lej�rt az id�-t a Meredith Lowell c�g akkor dobta piacra, amikor Martin n�pszer�s�g�nek a tet�pontj�n �llott. Minthogy most reg�nyr�l volt sz�, ez a k�nyv az eladott p�ld�nyok sz�m�t tekintve m�g A nap sz�gyen�-n�l is nagyobb sikert aratott. Sohasem t�rt�nt meg, hogy egyazon �r�nak egyszerre k�t k�nyve �lljon a bestsellerek list�j�nak az �l�n. Martin heteken �t �lvezhette ezt a dics�s�get. A k�nyv nemcsak a reg�nyolvas� k�z�ns�get ragadta mag�val. Martin m�v�szete, hogy egy egyszer� tengeri t�rt�net kapcs�n az eg�sz vil�gegyetemet �tfogja, olyan embereket is gy�ny�rk�dtetett, akik moh�n falt�k A nap sz�gyen�-t. Martin el�sz�r t�mad�st int�zett a misztikus irodalom ellen, m�ghozz� ragyog� sikerrel, �s mindj�rt azut�n - hasonl� sikerrel - azt is megmutatta, milyen az az irodalmi m�, amely megfelel r�szletesen kifejtett elveinek. Oly ritka zseninek bizonyult ezzel, aki kritikus �s alkot� egy szem�lyben.

A p�nz �s a dics�s�g csak �gy �radt Martin fel�. �st�k�sk�nt sz�guldott v�gig az irodalom eg�n. Martin mulatott azon, hogy egyszerre ilyen nagy felt�n�st kelt, de nem nagyon �rdekelte az eg�sz. Egyetlen, jelent�ktelen mozzanaton csod�lkozott csak - �s csod�lkozott volna, ha tud r�la, a vil�g is. A vil�g azonban nem annyira ezen a jelent�ktelen mozzanaton csod�lkozott volna, amelyet Martin oly fontosnak tartott, hanem ink�bb azon, hogy Martin csod�lkozik. Blount b�r� megh�vta Martint vacsor�ra. Ez volt az a jelent�ktelen mozzanat, helyesebben annak a jelent�ktelen mozzanatnak a kezdete, amely r�vid id� alatt oly �ri�si ar�nyokat �lt�tt. Martin megs�rtette Blount b�r�t, �gy b�nt vele, mint a kuty�val... s �me, Blount b�r� most megl�tja �t az utc�n �s megh�vja vacsor�ra! Martin elgondolkozott: milyen gyakran tal�lkozott Blount b�r�val Morse-�kn�l, de a tekint�lyes �rnak soha esz�be sem jutott, hogy megh�vja �t. M�rt nem h�vta meg akkor? - k�rdezte mag�ban Martin. Hiszen � akkor sem volt m�s... ma is ugyanaz a Martin Eden. Miben �ll h�t a k�l�nbs�g? Abban tal�n, hogy megjelentek k�zben a k�nyvei? De hiszen ezeket a k�nyveket akkor m�r meg�rta! Nem az�ta alkotta! Mindaz, amivel most oly nagy sikere van, m�r k�szen volt akkor, amikor Blount b�r� - ak�rcsak a t�bbiek - olyan g�nyos hangon besz�lt kedves Spencer�r�l �s az � szellemi k�pess�geir�l. Blount b�r�t teh�t nem val�s�gos �rt�k k�szteti arra, hogy megh�vja �t vacsor�ra, hanem csak valamilyen nem val�s�gos, k�pzeletbeli �rt�k.

Martin k�nyszeredetten mosolygott, �s elfogadta a megh�v�st. Maga is csod�lkozott, milyen b�szke r�. A vacsor�n vagy f�l tucat magas �ll�s� ember jelent meg n�i hozz�tartoz�ival egy�tt. Martin l�tta, hogy � az est h�se. Blount b�r� bizalmasan arra k�rte: engedje meg, hogy Hanwell b�r�val egy�tt - aki t�mogatta ezt a k�r�st - tagfelv�telre aj�nlja a Styx-be. Ez a legeslegel�kel�bb klub, amelynek a vagyonos oszt�lybeli embereken k�v�l a szellemi �let n�h�ny h�res k�pvisel�je is tagja volt. Martin elh�r�totta a megtiszteltet�st, �s m�g jobban csod�lkozott, mint eddig.

Az idej�t azzal t�lt�tte, hogy adminisztr�lta a k�ziratait. A lapszerkeszt�k elhalmozt�k megrendel�seikkel. Felismert�k, hogy a st�lusa kell az embereknek. A Northern Review, amely k�z�lte A sz�ps�g b�lcs�j�-t, m�g t�bb hasonl� cikket k�rt t�le. Tellett volna a nagy halom k�ziratb�l, csakhogy a Burton's Magazine, Martin n�pszer�s�g�re spekul�lva, m�r el�bb k�rt t�le �t ilyen cikket, darabonk�nt �tsz�z doll�r�rt. Martin azt felelte nekik, hogy hajland� sz�ll�tani a cikkeket, de csak ezer doll�r�rt darabonk�nt. Nem felejtette el, hogy ugyanazok a magazinok, amelyek most �gy vet�lkednek a k�ziratai�rt, m�r valamennyien visszautas�tott�k ugyanezeket az �r�sokat. Szenvtelen�l, g�piesen, sokszoros�tott c�dul�kon visszautas�tott�k �ket. Akkor a magazinok izzasztott�k meg �t - gondolta Martin -, most majd � izzasztja meg a magazinokat. A Burton's Magazine megfizette az �t cikk�rt a Martin �ltal megjel�lt �rat. M�g n�gy hasonl� cikke volt, ezeket a Mackintosh's Monthly boldogan vette �t ugyanazon az �ron. A Northern Review-nak nem volt annyi p�nze, hogy �llja a versenyt. �gy ker�lt a vil�g szeme el� A misztikum f�papjai, Akik csod�kr�l �lmodoznak, Az �n zsin�rm�rt�ke, Az ill�zi� b�lcselete, Isten vagy s�r, M�v�szet �s �lettan, A kritikus �s a lombik, a Csillagpor �s Az uzsora dics�rete. Mindet nagy vihar, csetepat�, m�ltatlankod� morg�s k�vette; sok id�be telt, m�g az izgalom lecsillapodott.

Most m�r a szerkeszt�k fordultak Martinhoz, �s k�rt�k, hogy k�z�lje vel�k felt�teleit. Martin k�z�lte is, de mindig csak k�sz m�vek eset�ben. K�vetkezetesen elz�rk�zott az el�l, hogy �j m� meg�r�s�ra v�llaljon k�telezetts�get. D�h fogta el m�g a gondolat�ra is annak, hogy ak�r egyetlen sort pap�rra vessen. Szeme el�tt volt m�g, hogyan t�pte darabokra a t�meg Brissenden m�v�t. Nem tudott szabadulni ett�l az eml�kt�l, �s nem tudott tiszteletet �rezni a t�meg ir�nt, b�rmennyire �nnepelte is �t. N�pszer�s�g�ben megal�ztat�st �rzett; �rul�st l�tott benne Brissendennel szemben. Amikor erre gondolt, v�gignyilallt benne a k�ts�gbees�s, de azt�n �sszeszedte mag�t: folytatnia kell a dolgot, meg kell t�lteni a p�nzeszs�kot...

A szerkeszt�k levelei ilyesf�lek�pp hangzottak:

A m�lt �vben abban a kellemetlen helyzetben voltunk, hogy vissza kellett utas�tanunk Szerelmes versei-t. A versek m�r akkor is nagy hat�st tettek r�nk, egy�b ir�ny� k�telezetts�geink miatt azonban nem k�z�lhett�k �ket. Ha m�g rendelkez�s�re �lln�nak �s sz�ves volna megk�ldeni nek�nk a verseket, a legnagyobb �r�mmel k�z�ln�nk az eg�sz sorozatot az �n �ltal meg�llap�tand� felt�telek mellett. K�szs�ggel v�llalkozunk az �n sz�m�ra legkedvez�bb felt�telek mellett e versek k�nyv alakban val� kiad�s�ra is.

Martinnak esz�be jutott jambusokban �rt verses trag�di�ja, s azt k�ldte be a k�rt versek helyett. Miel�tt azonban post�ra adta, �jra elolvasta, �s m�g saj�t mag�t is meglepte a m� di�kos dilettantizmusa �s �melyg�ss�ge. M�gis elk�ldte, s a szerkeszt� �r�k b�nat�ra k�z�lt�k is. A k�z�ns�g m�ltatlankodva �s bizalmatlanul fogadta a m�vet. E p�ld�tlan ostobas�g hihetetlen�l elmaradt Martin Eden magas sz�nvonal�t�l. Voltak, akik azt mondt�k, hogy nem is � �rta ezt a m�vet, hanem csak a magazin otromba csal�sa az eg�sz. M�sok arra gondoltak, hogy Martin Eden is azt teszi, amit az id�sebb Dumas tett sikerei tet�pontj�n: m�sokkal �ratja a m�veit. Amikor azt�n Martin elmondta, hogy ez a trag�dia kezd� kor�b�l val� gyermekes pr�b�lkoz�sa ugyan, de a magazin k�ts�gbeesetten k�ny�rg�tt, hogy megkaphassa, olyan nevets�gess� tette a magazint, hogy a lap szerkeszt�j�t s�rg�sen le kellett v�ltani. A trag�dia sohasem jelent meg k�nyv alakban, Martin azonban nyugodtan zsebre v�gta a tantiemjeire foly�s�tott el�leget.

A Coleman's Weekly hossz� t�viratot k�ld�tt Martinnak, s h�sz cikket k�rt t�le, ezer doll�r honor�rium�rt darabonk�nt. Maga a t�virat majdnem h�romsz�z doll�rba ker�lt. Arra k�rt�k, utazza be az Egyes�lt �llamokat, �s v�lassza ki maga azokat a t�m�kat, amelyek legjobban �rdeklik. Minden k�lts�g�t a lap fedezn�. A t�virat sz�vege javar�szt a lap �ltal javasolt t�m�k felsorol�s�b�l �llt; ezzel is azt akart�k mutatni, hogy teljes szabads�got adnak Martinnak a cikkek t�rgy�nak megv�laszt�s�ra. Egyetlen korl�tot szabnak csak: nem mehet t�l az Egyes�lt �llamok hat�rain. Martin t�viratban k�z�lte a lappal, hogy sajn�lat�ra, nem fogadhatja el az aj�nlatot, s a t�viratot ut�nv�ttel adta fel.

A Wiki-Wiki-t a Warren's Monthly k�z�lte. A m� nyomban nagy sikert aratott. Ut�bb sz�les marg�val, sz�p d�sz�t�sekkel k�nyv alakban is kiadt�k. Ez a k�nyv volt az �nnepi k�nyvpiac szenz�ci�ja; vett�k az emberek, mint a cukrot. A kritik�nak az volt az egybehangz� v�lem�nye, hogy ennek a m�nek k�t nagy �r� k�t klasszikus m�ve mellett van a helye: A palackba z�rt szellem �s A szam�rb�r mellett.

Az �r�m elsz�ll c�m� k�tetbe foglalt t�rc�kat viszont el�sz�r fejcs�v�lva �s h�v�sen fogadta a k�z�ns�g. E t�rc�knak minden konvenci�t semmibe vev� mer�szs�ge s�rtette az olvas�k polg�ri erk�lcsi felfog�s�t �s el��t�leteit. P�rizs azonban nagy lelkesed�ssel fogadta a m� francia ford�t�s�t: az amerikai �s az angol olvas�k�z�ns�g ezut�n m�r szint�n lelkesedett; a k�nyv olyan hatalmas p�ld�nysz�mban kelt el, hogy Martin k�vetel�s�re a "konzervat�v" Singletree, Darnley and Co. c�g k�nytelen volt arra k�telezni mag�t, hogy Martin harmadik, n�luk megjelen� k�nyve ut�n huszon�t, a negyedik ut�n pedig harminc sz�zal�kkal magasabb tiszteletd�jat fizet. E k�t ut�bbi k�nyv Martin �sszes t�rc�it tartalmazta; benne voltak m�r k�z�lt �s �pp k�zl�s alatt �ll� folytat�sos elbesz�l�sei is. Az egyik gy�jtem�ny A harangz�g�s-t �s Martin r�mt�rt�neteit foglalta mag�ban; a m�sik gy�jtem�nyben a Kaland, A faz�k, Az �let bora, az �rv�ny, Az utcai vereked�s �s m�g n�gy elbesz�l�s szerepelt. A Martin �sszes tanulm�nyait tartalmaz� gy�jtem�ny kiad�si jog�t a Meredith Lowell Co. c�g szerezte meg, a Maxmillian Co. c�g pedig a Dalok a tengerr�l-t �s a Szerelmes versek-et adta ki. Az ut�bbi sorozatot n�h�ny egym�s ut�n k�vetkez� sz�m�ban k�z�lte a Ladies Home Companion is, amelyt�l Martin fantasztikus �sszeget csikart ki el�re a versek k�zl�si jog��rt.

Megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el Martin ajk�t, amikor utols� k�zirat�t is elhelyezte. Most m�r el�rhet� k�zels�gben volt hozz� a s�sfal� kast�ly �s a r�zorr� feh�r szk�ner. Brissendennek azt az �ll�t�s�t, hogy a magazinok nem k�z�lnek semmi j�t, mindenesetre siker�lt megc�folnia. Sikere azt bizony�tja, hogy Brissenden t�vedett... Nem tudott azonban szabadulni att�l az �rz�st�l, hogy Brissendennek v�gs� soron m�giscsak igaza volt. � sem annyira �r�sainak, mint ink�bb annak a szenz�ci�nak k�sz�nheti a siker�t, amelyet A nap sz�gyene keltett. Az �r�sok e sikernek csak egyszer� kell�kei voltak, hisz el�bb az �sszes magazinok sorozatosan visszadobt�k �ket. A nap sz�gyene megjelen�se ut�n keletkezett vita ind�totta csak meg azt a lavin�t, amelynek mindent k�sz�nhet. Ha nem lett volna A nap sz�gyene, sohasem indult volna meg e lavina - ha nem t�rt�nik meg az a csoda, hogy A nap sz�gyen�-nek olyan k�z�ns�gsikere van, akkor nincs semmif�le lavina. Hogy ez csoda volt, azt a Singletree, Darnley and Co. c�g igazolja. Az els� kiad�st csup�n ezer�tsz�z p�ld�nyban jelentette meg a c�g, �s azt sem hitte, hogy ennyit el tud bel�le adni. Pedig ennek a kiad�nak nagy �zleti tapasztalata van... �k maguk csod�lkoztak a legjobban, hogy ez a k�nyv olyan nagy sikert arat. A kiad� val�ban csod�latosnak tartotta ezt a sikert, �s az�ta sem t�rt mag�hoz az �mulatb�l. Minden level�b�l ez els�, titokzatos esem�ny ir�nt �rzett tiszteletteljes �h�tata sug�rzott. Meg sem pr�b�lta, hogy magyar�zatot keressen r�. Erre nincs magyar�zat. Egyszer�en �gy t�rt�nt. Minden ellenkez� tapasztalattal szemben �gy t�rt�nt...

Ilyen gondolatok vezett�k Martint arra, hogy f�lvesse mag�ban a k�rd�st: mit �r egy�ltal�n a n�pszer�s�ge? K�nyveit a polg�rs�g v�s�rolja, az ontja az aranyakat a p�nzeszs�kj�ba... s ami keveset Martin a polg�rs�gr�l tudott, a legkev�sb� sem tette val�sz�n�v� el�tte, hogy �r�sait �rt�kelni vagy ak�r csak meg�rteni tudja. A sok sz�zezer ember �nnepli, �s megv�s�rolja a k�nyveit, de semmit sem jelent neki a Martin lelk�ben �l� sz�ps�g �s er�. Most �t divat olvasni... a kalandort, aki azalatt ostromolja meg a Parnasszust, m�g az istenek b�biskolnak. Ezek a sz�zezrek ugyanolyan tompa �rtetlens�ggel olvass�k �s �nneplik �t, amilyennel Brissenden Tiszavir�gok-j�ra annak idej�n r�vetett�k magukat �s darabokra cib�lt�k. Ugyanaz a farkascsorda ez, �t azonban nem t�pik sz�t, hanem farkcs�v�lva h�zelegnek neki. Farkukat cs�v�lj�k-e vagy sz�tt�pik az embert: tiszt�n a v�letlenen m�lik. Egy dolgot tudott csak Martin k�ts�gtelen bizonyoss�ggal: Brissenden m�ve, a Tiszavir�gok, m�rhetetlen�l nagyobb, mint az � b�rmelyik �r�sa - m�rhetetlen�l nagyobb m�, mint b�rmi, amit m�g ezut�n �rhat. Olyan k�ltem�ny, amilyet nem �rnak minden sz�zadban. Szomor� dics�s�g annak a cs�rh�nek az elismer�se, amely a Tiszavir�gok-at a s�rba taposta. Martin m�lyet s�hajtott. J�les� �rz�s t�lt�tte el. �r�lt, hogy t�ladott utols� k�zirat�n is, �s nemsok�ra m�r mindennek v�ge.

Mr. Morse a Metropole sz�ll� olvas�szob�j�ban tal�lkozott Martinnal. Martin sem akkor, sem k�s�bb nem tudta eld�nteni mag�ban, vajon v�letlen�l ker�lt-e oda, mert valami elint�znival�ja volt, vagy azzal a sz�nd�kkal j�tt-e oda, hogy megh�vja vacsor�ra. Ink�bb hajlott az ut�bbi feltev�sre. Az az egy biztos, hogy Ruth apja - ugyanaz a Mr. Morse, aki kitiltotta �t a h�z�b�l �s felbontotta az eljegyz�s�t - megh�vta vacsor�ra.

Martin nem haragudott. Sohasem volt k�l�n�sen k�nyes az �n�rzet�re. Nem is �rzett k�l�n�sebb ellenszenvet Morse-szal szemben; azon t�rte ink�bb a fej�t: milyen �rz�s lehet vajon Morse sz�m�ra, hogy �gy megal�zkodik el�tte. A megh�v�s�t nem utas�totta vissza kereken, csak valamilyen bizonytalan, hat�rozatlan id�pontra tolta ki; azt�n �rdekl�d�tt, hogy van Mr. Morse csal�dja, k�l�n�sen a feles�ge �s Ruth.

K�nnyed, mag�t�l �rtet�d� hangon mondta ki a l�ny nev�t, �s titokban maga is csod�lkozott, hogy lehet az, hogy nem �rzi m�r azt az izgalmat, amelyet r�gen, s hogy v�re nem l�ktet hevesebben, nem forr�sodik �t �s nem tolul a fej�be.

Sokan h�vt�k vacsor�ra, �s egy-k�t megh�v�st el is fogadott. Voltak, akik k�l�n az�rt k�rtek meg valakit, hogy mutassa be �ket Martinnak, mert meg akart�k h�vni vacsor�ra. Martin m�g mindig nem �rtett meg egy jelent�ktelen mozzanatot, amely az � szem�ben oly nagyjelent�s�g�nek l�tszott. Bernard Higginbotham is megh�vta vacsor�ra. Martin egyre kev�sb� �rtette a dolgot. Eml�kezett arra a k�ts�gbeesett id�szakra, amikor majd �hen halt. Akkor senki sem h�vta meg vacsor�ra. Pedig akkor nem volt vacsor�ja, gy�nge volt, sz�delgett �s napr�l napra fogyott az �hs�gt�l. Milyen k�l�n�s ez az ellentmond�s... Amikor sz�ks�ge volt vacsor�ra, senki sem adott neki, most pedig, amikor annyi p�nze van, hogy ak�r sz�zezer vacsor�t is rendelhet, s m�r nincs is �tv�gya, jobbr�l-balr�l igyekeznek vacsor�t r�tukm�lni. De vajon mi�rt? Nincs ebben semmi igazs�g, neki mag�nak nincs ebben semmi �rdeme. Ma is az �, aki akkor volt. A munk�i m�r akkor is k�szen �lltak. Mr. Morse-nak �s a feles�g�nek akkor m�gis rossz v�lem�nye volt r�la: l�h�t�nek, felel�tlen alaknak tartott�k, �s Ruth �tj�n arra akart�k r�besz�lni, hogy menjen el hivatalnoknak. Pedig akkor is ismert�k a m�veit. Ruth minden k�zirat�t odaadta nekik. El is olvast�k �ket. Ugyanazok a m�vek voltak, amelyek miatt most �rnak r�la a lapok - csak az k�sztette �ket a megh�v�sra, hogy �rnak r�la a lapok.

Egy bizonyos: �nmag��rt �s a munk�j��rt akkor nem kellett Morse-�knak. Lehetetlen teh�t, hogy most �nmag��rt vagy a munk�j��rt kell nekik! Az�rt kell nekik, mert h�res, mert lett bel�le "valaki", �s mert - ezt mi�rt hallgatn� el az ember? - van vagy sz�zezer doll�rja. Ez az, ami�rt a polg�ri t�rsadalom becs�lni szokott valakit - �s mi�rt tenn�nek �ppen vele kiv�telt? Martin azonban b�szke volt. Megvetette az effajta megbecs�l�st. Azt akarta, hogy �t saj�t mag��rt becs�lj�k vagy a m�vei�rt, amelyek v�geredm�nyben szint�n l�ny�nek a kifejez�i. Lizzie ez�rt becs�li �t! N�la nem is sz�m�tanak a m�vei - Lizzie �t becs�li, �t mag�t. �gy becs�li �t Jimmy is, a b�dogos, �s az eg�sz r�gi banda. H�nyszor bizonyosodott be ez abban az id�ben, amikor m�g k�zt�k volt. Bebizonyosodott akkor vas�rnap is a Shell Mound parkban. A m�veit ezekt�l ak�r el is s�llyesztheti. Ezek Mart Edent szeretik, aki k�z�j�k tartozik, s nem is a legrosszabb cimbora! - Ez�rt a Mart Eden�rt hajland�k ak�r a b�r�ket is kock�ztatni.

Azt�n ott van Ruth. Az is �nmag��rt szerette - ez k�ts�gtelen. De b�rmennyire szerette is, a polg�ri t�rsadalom �t�lete m�g �n�la is fontosabb volt neki. Ruth nem akarta, hogy �rjon - Martin �gy vette �szre: f�k�ppen az�rt, mert ezzel nem lehet p�nzt keresni. Ez volt az egyetlen kritikai megjegyz�se a Szerelmes versek-r�l is. Ruth is minden�ron arra akarta r�besz�lni, hogy v�llaljon munk�t. Igaz, ezt finoman �gy fogalmazta, hogy "hivatalt", a kett� azonban v�geredm�nyben egyet jelent... Erre a fogalomra Martin agy�ban ink�bb a r�gi, megszokott kifejez�s ragadt meg. F�lolvasott Ruthnak mindent, amit �rt - verseit, elbesz�l�seit, tanulm�nyait - a Wiki-Wiki-t, A nap sz�gyen�-t, egy�ltal�n mindent. Ruthnak azonban mindenre egy v�lasza volt csak: menjen �ll�sba, menjen dolgozni. Istenem! Mintha m�g az �lom �r�it is meg nem rabolta volna a munka kedv��rt, mintha nem dolgozott volna v�gkimer�l�sig, mert m�lt� akart lenni Ruthhoz!

Az a jelent�ktelen kis mozzanat egyre nagyobb m�reteket �lt�tt. Martin eg�szs�ges volt, nem volt semmi baja, rendszeresen �tkezett, sokat aludt... az az egyre n�vekv� jelent�ktelen kis mozzanat azonban nem hagyta nyugodni. A m�vei m�r akkor is k�szen voltak. Ez a mondat j�rt folyton a fej�ben. A Higginbotham �ruh�z f�l�tti lak�sban szemben �lt egy b�s�ges vas�rnapi eb�den Bernard Higginbothammel, s minden erej�vel meg kellett tart�ztatnia mag�t, hogy el ne kezdjen �v�lt�zni:

"A m�veim m�r akkor is k�szen voltak! Most etetsz, de akkor azt sem b�ntad, ha �hen halok, kitiltott�l a h�zadb�l, le se k�pt�l, mert nem akartam �ll�sba menni. Pedig a m�veim m�r akkor is k�szen voltak... teljesen k�szen. Most elhallgatsz, ha megsz�lalok, most le nem veszed szemed a sz�mr�l, �s al�zatosan figyeled minden szavamat. Ha azt mondom, hogy a p�rtod csak rohad�k, �s csupa lep�nzelt alakb�l �ll, nem csapsz az asztalra, hanem csak h�mm�gsz �s azt mondod, hogy bizony van benne valami. �s ugyan mi�rt? Mert h�res vagyok! Mert sok p�nzem van! Nem az�rt, mert Martin Eden vagyok, j� gyerek, �s nem estem a fejem l�gy�ra! Ha most azt mondan�m neked, hogy a hold csak egy nagy sajt, azt is sz� n�lk�l elhinn�d... legal�bbis egy sz�val sem mondan�l ellent. �s ugyan mi�rt? Az�rt, mert most nagy halom doll�r van m�g�ttem. Pedig minden m�vem r�ges-r�g k�szen volt m�r... k�szen voltak a m�veim, �rted?! M�r akkor is, amikor le se k�pt�l!"

Martin azonban nem kezdett ord�tani. Csak az agy�ban motoszk�lt ez a gondolat, egy percre sem hagyta nyugodni; kifel� azonban mosolygott, �s siker�lt udvariasnak maradnia. Minthogy � nem besz�lt, mi sem �llt Bernard Higginbotham mond�k�j�nak az �tj�ban. � is vitte �m valamire! �s b�szke is r�! A maga erej�b�l k�zd�tte fel mag�t. Senki sem volt a seg�ts�g�re. Nem tartozik senkinek semmivel. H�ven teljes�ti �llampolg�ri k�teless�geit, �s nagy csal�dot nevel f�l. Itt van a Higginbotham �ruh�z, szorgalm�nak �s tehets�g�nek l�that� bizony�t�ka. �gy szereti a Higginbotham �ruh�zat, mint m�s a feles�g�t. Az�rt t�rja fel Martin el�tt a sz�v�t, hogy l�ssa: mekkora kitart�s, milyen rengeteg tervezget�s kellett ennek az �ruh�znak a l�trehoz�s�hoz. �s micsoda tervei vannak m�g vele! Milyen nagyrat�r� tervei! Ez a k�rny�k gyorsan fejl�dik. Az �ruh�z ma m�r nem el�g nagy hozz�. Ha volna hozz� hely, megnagyobb�tan�, �s ezzel sok munk�t �s p�nzt is megtakar�tana. �s ezt meg is csin�lja m�g. Nem sajn�l semmi f�rads�got, egyszer m�g megveszi a szomsz�dos telket, �s egy �j k�temeletes fav�z� �p�letet h�zat fel r�. Az emeleteket b�rbe adja, a Higginbotham �ruh�z pedig elfoglalja majd mindk�t �p�letnek a f�ldszintj�t. Bernard Higginbotham ragyog� szemmel besz�lt az �j c�gt�bl�r�l, amely a k�t �p�let teljes sz�less�g�ben ny�lik majd v�gig.

Martin m�r r�g nem figyelt. Agy�ban folyton az zakatolt: a m�vei k�szen voltak m�r, s ez t�lharsogta Higginbotham locsog�s�t. Szinte sz�d�lt m�r ett�l a vissza-visszat�r� mondatt�l: szabadulni pr�b�lt t�le valahogy.

- Hogyan? Mennyibe ker�lne? - k�rdezte v�ratlanul.

S�gora, aki �pp a k�rny�k �zleti lehet�s�geir�l besz�lt, a mondat k�zep�n meg�llt. Egy sz�val sem mondta eddig, mibe ker�lne. De persze, tudja. Nemegyszer kisz�m�totta m�r.

- A mai bont�si anyag�rak mellett - mondotta - n�gyezerb�l biztosan futn�.

- Ebben m�r a c�gt�bla is benne van?

- Azt m�g nem adtam hozz�. R��r majd, ha elk�sz�l az �p�let.

- No �s a telek?

- Az is h�romezer.

Harapd�lta az ajk�t, kez�t idegesen mozgatta, el�rehajolt, �gy n�zte, hogy Martin csekket vesz el� �s kit�lti. Amikor m�r a kez�ben volt a csekk, egy pillant�st vetett az �sszegre: h�tezer doll�r.

- Nem... nem tudok hat sz�zal�kn�l t�bbet fizetni - mondta rekedtes hangon.

Martinnak nevethetn�kje t�madt, de ink�bb megk�rdezte:

- �s az mennyi volna?

- L�ssuk csak. Hat sz�zal�k... hatszor hetven... az n�gysz�zh�sz.

- Azaz havi harminc�t doll�r, ugye?

Higginbotham helyesl�en b�lintott.

- H�t akkor, ha nincs ellenedre, int�zz�k el ezt a dolgot a k�vetkez�k�ppen. - Martin Gertrudra pillantott. - Ha a harminc�t doll�rt minden h�napban f�z�sre, mos�sra �s takar�t�sra adod, megtarthatod a t�k�t. Tied lehet a h�tezer, ha meg�g�red, hogy Gertrudnak nem kell t�bb� h�zimunk�val t�rnie mag�t. Rendben van?

Higginbotham nem tudta egyk�nnyen elhat�rozni mag�t. Martin kik�t�se, hogy ne a feles�ge v�gezze ezut�n a h�ztart�si munk�t, durva s�rt�s volt zsugori lelk�nek. Keser� pirula van h�t a ragyog� aj�nd�kba rejtve... Hogy az � feles�ge ne dolgozz�k! M�g a l�legzete is el�llt erre a gondolatra.

- No j�l van - mondotta Martin. - H�t majd �n fizetem a havi harminc�t�t, �s...

�tny�lt az asztalon, hogy visszavegye a csekket. Bernard Higginbotham azonban sietve r�tette a kez�t �s ijedten ki�ltotta:

- Elfogadom! Elfogadom!

Martin rosszul �rezte mag�t �s f�radt volt, mire a villamoshoz �rt. F�ln�zett a hivalkod� c�gfeliratra.

- Diszn�! - mormogta d�h�sen. - Diszn�! Diszn�!

Amikor a Mackintosh's Magazine Berthier lapsz�li d�sz�t�seivel �s Wenn k�t illusztr�ci�j�val k�z�lte A teny�rj�sn�-t, Hermann von Schmidtnek m�r nem jutott esz�be, hogy valamikor szem�rmetlennek �t�lte ezt a verset. Ellenkez�leg: mindenfel� besz�lte, hogy a vers meg�r�s�ra az � feles�ge ihlette Martint. Volt r� gondja, hogy a h�r eljusson egy riporter f�l�be is; azt�n elmes�lte az eg�sz esetet egy interj�ban a lap egyik munkat�rs�nak, aki a lap f�nyk�p�sz�nek �s rajzol�j�nak t�rsas�g�ban jelent meg n�la. Mindennek eredm�nyek�ppen a vas�rnapi mell�kletben eg�sz oldalas cikk jelent meg, rengeteg f�nyk�ppel �s egy Mariannr�l k�sz�lt idealiz�lt rajzzal. A cikk sok intim r�szletet tartalmazott Martin Edenr�l �s a csal�dj�r�l, �s a Mackintosh's Magazine k�l�n enged�ly�vel felt�n� szed�sben k�z�lte A teny�rj�sn� teljes sz�veg�t. Ez volt a k�rny�k szenz�ci�ja; der�k gazdasszonyok b�szk�n emlegett�k, hogy ismerets�gben vannak egy nagy �r� testv�r�vel, azok pedig, akik m�g nem ismert�k, alig v�rt�k, hogy megismerkedjenek vele. Hermann von Schmidt kis jav�t�m�hely�ben �lt, el�gedetten kuncogott, �s elhat�rozta, hogy �j esztergapadot rendel.

- Tudod, hogy ez ak�rmilyen rekl�mn�l t�bbet �r? - mondta Mariann-nak. - �s k�zben nem is ker�l semmibe...

- Meg lehetne h�vni egyszer eb�dre - aj�nlotta az asszony.

Martin el is ment hozz�juk. Igyekezett kedves lenni a k�v�r p�nzeszs�khoz �s m�g k�v�rebb hitves�hez... fontos emberek az ilyenek, nagy haszn�ra lehetnek m�g az olyan sz�prem�ny� fiatalembernek, mint Hermann von Schmidt! Kisebb csal�tekre, mint a h�res s�gor, el sem j�ttek volna. �s volt m�g valaki a t�rsas�gban, aki bekapta ezt a horgot: az Asa Ker�kp�rgy�r Csendes-�ce�n-parti vez�r�gyn�ke. Von Schmidtnek r�gi v�gya volt, hogy megnyerje ennek az embernek a tetsz�s�t �s j�indulat�t, mert t�le f�gg�tt, hogy � legyen az Asa ker�kp�rok oaklandi k�pvisel�je. Hermann von Schmidt �gy sz�m�tott, hogy Martinnal val� s�gors�ga alapj�n tal�n meg is kapja a k�pviseletet. Sz�ve legm�ly�n azonban sehogy sem �rtette, mi okozza a s�gora h�rnev�t. �lmatlan cs�ndes �jszak�kon, m�g a feles�ge aludt, nagy nehezen �tr�gta mag�t Martin k�nyvein �s versein, s v�g�l is azt gondolta, hogy bolond, aki ezek�rt p�nzt ad.

Martin azonban sz�ve m�ly�n nagyon is j�l �rtette az eg�szet. H�trad�lt sz�k�n, von Schmidt fej�re szegezte a tekintet�t, �s k�pzelet�ben addig m�rte r� egyik �t�st a m�sik ut�n, m�g majd leesett a nyak�r�l - azt a t�kfej� n�metj�t! Pedig volt valami, ami tetszett ebben az emberben Martinnak. Ak�rmilyen szeg�ny volt is, ak�rmilyen sz�v�san igyekezett is egyre feljebb jutni, m�gis csel�det tartott, hogy a durva munk�t elv�gezze Mariann helyett. Martin besz�lgetett az Asa vez�r�gyn�k�vel, �s eb�d ut�n f�lreh�vta Hermann-nal egy�tt. Anyagi seg�ts�get ny�jtott a s�gor�nak, hogy berendezze Oakland legjobban felszerelt ker�kp�r�zlet�t. S�t tov�bb is ment, k�s�bb n�gyszemk�zt azt mondta Hermann-nak, n�zzen k�r�l, igyekezz�k automobilk�pviseletet �s gar�zst is szerezni - igaz�n nem tudja, mi�rt ne foglalkozhatn�k egyidej�leg mind a k�t �zlet�ggal...

Amikor Martin elb�cs�zott, Mariann k�nnyes szemmel �lelte meg. Azt mondta: nagyon szereti, �s mindig is nagyon szerette. Igaz, k�zben az�rt �szrevehet�en elakadt egyszer a szava... de azt�n �gy igyekezett t�ljutni a zavar�n, hogy m�g b�s�gesebben hullatta a k�nnyeit, m�g s�r�bben cs�kolgatta Martint, �s �sszevissza hadart mindenf�l�t. Martin ezt �gy magyar�zta: Mariann szeretn�, ha megbocs�tan�, hogy volt id�, amikor nem b�zott benne, �s minden�ron azt akarta, hogy menjen �ll�sba.

- No, enn�l sohasem fog megmaradni a p�nz, az egyszer biztos! - mondta Hermann von Schmidt a feles�g�nek, amikor magukra maradtak. - Eg�szen megd�h�d�tt, amikor a kamatokr�l kezdtem neki besz�lni. Hogy aszondja, egye fene a t�k�t, meg aszondja, ha m�g egyszer err�l merek besz�lni, beveri azt a n�met t�kfejemet. Ezt merte nekem mondani... hogy beveri az �n n�met t�kfejemet! De az�rt j� fi�, az sem baj, hogy nem �rt az �zlethez. M�giscsak megk�nny�tette a dolgomat... na, nem baj, eg�szen j� fi�.

A vacsoramegh�v�sok csak �gy d�ltek Martinhoz. De min�l t�bben h�vt�k, Martin ann�l t�bbet t�prengett. D�szvend�g volt a Boh�mklub bankettj�n; h�res emberek �lt�k k�r�l, olyanok, akikr�l m�r sokat hallott �s olvasott �let�ben, s azok elmondt�k neki, hogy amikor olvast�k a Transcontinental-ban A harangz�g�s-t �s a Hornet-ben A t�nd�r �s a gy�ngyszem-et, mindj�rt l�tt�k, hogy � lesz a gy�ztes a mez�nyben. "�, Istenem, milyen �hes �s rongyos voltam �n akkor! - gondolta Martin. - M�rt nem adtatok nekem akkor vacsor�t? Akkor kellett volna, nem most! A m�veim m�r akkor is megvoltak. Ha most enni adtok nekem az�rt, mert meg�rtam ezeket a m�veket, m�rt nem adtatok ennem akkor, amikor sz�ks�gem volt r�? Hisz az�ta egy sz�t sem v�ltoztattam sem A harangz�g�s-on, sem A t�nd�r �s a gy�ngyszem-en. Nem, ti nem az�rt t�mt�k engem, mert meg�rtam ezeket a m�veket. Az�rt t�mt�k, mert most mindenki m�s is t�m... az�rt, mert most dics�s�g etetni engem! Az�rt adtok enni, mert oktalan �llatok vagytok, mert a s�pred�khez tartoztok, mert g�piesen, vakon, most �pp az terjedt el a s�pred�k soraiban, hogy engem etetni kell. Ugyan mi szerepe van mindebben Martin Edennek �s a m�veknek, amelyeket �rt?" - k�rdezte mag�ban panaszosan, azt�n fel�llt, hogy �gyesen, szellemesen feleljen egy �gyes, szellemes felk�sz�nt�re.

�gy volt ez mindig. Ak�rhol jelent is meg - az �js�g�r� klubban, a Sequeia klubban, a fels� t�zezer te�in, irodalmi �sszej�veteleken - mindig sz�ba hozt�k A harangz�g�s �s A t�nd�r �s a gy�ngyszem els� megjelen�s�t. �s Martin ilyenkor megsz�llottan �s n�m�n mindig azt k�rdezte mag�ban: "M�rt nem adtatok enni akkor? Ezek a m�vek m�r akkor is meg voltak �rva. A harangz�g�s-on �s A t�nd�r �s a gy�ngyszem-en az�ta egy vessz�t sem v�ltoztattam. Ugyanolyan m�v�sziek, ugyanolyan �rt�kesek voltak akkor is, mint most. De ti nem is ezek miatt etettek engem... sem a mostani, sem a r�gi �r�saim miatt. Az�rt adtok nekem enni, mert most �pp ez a divat... az�rt, mert most az eg�sz s�pred�k eszeveszetten etetni akarja Martin Edent."

Egyre t�bbsz�r fordult el� ilyenkor, hogy egyszer csak �gy l�tta: egy fiatal suhanc s�t�l �t h�nyaveti l�ptekkel a t�rsas�gon, sz�lesre t�m�tt v�llal, merev karim�j� Stetson-kalapban. �gy volt ez egy d�lut�n Oaklandben is az Ebell t�rsas�gban. Martin �pp felemelkedett a sz�k�r�l �s el�rej�tt a dobog�n, amikor megl�tta, hogy a nagy terem v�g�n bel�p a sz�les ajt�n az a fiatal suhanc sz�lesre t�m�tt v�ll�val �s merev karim�j� Stetson-kalapj�ban. �tsz�z divatosan �lt�z�tt h�lgy fordult h�tra egyszerre, hogy l�ssa, kit n�z Martin annyira mag�r�l megfeledkezve, mer� tekintettel. De nem l�ttak senkit a sorok k�zt. Csak Martin l�tta, hogy halad el�re himb�l�z� j�r�s�val az a fick� a sorok k�zt, �s arra gondolt: le fogja-e venni vajon merev karim�j� kalapj�t? Sohasem l�tta m�g an�lk�l... Az meg egyenesen el�rej�tt �s fell�pett a dobog�ra. Martin s�rni szeretett volna �nmaga ifjonti �rny�n, amikor arra gondolt, mi minden v�r m�g r� az �letben. S az v�gigl�pdelt a dobog�n, egyenesen Martin fel�, �s elt�nt Martin tudat�nak homlokter�ben. Az �tsz�z h�lgy keszty�s keze halk tapsra ver�d�tt �ssze: b�tor�tani akart�k ezt a f�lszeg nagyembert, akit megh�vtak maguk k�z�. S Martin elhessegette elm�j�b�l a l�tom�st, mosolygott �s besz�lni kezdett.

Az �ltal�nos iskol�k f�igazgat�ja - j�s�gos �regember! - meg�ll�totta egyszer Martint az utc�n. Eml�kezett r�; mes�lte, hogyan z�rt�k ki Martint annak idej�n vereked�s miatt az iskol�b�l.

- J� ideje m�r, hogy olvastam valamelyik magazinban egy �r�s�t: A harangz�g�s-t - mondotta. - Ak�r Poe is �rhatta volna. Ragyog�, mondtam mindj�rt, ahogy elolvastam... ragyog�!

De a r�k�vetkez� h�napokban k�tszer is tal�lkozott velem az utc�n, �s m�gsem ismert meg - szaladt ki majdnem Martin sz�j�n. - Mind a k�tszer �hes voltam, �s �pp z�logba vittem valamit. Pedig a m�veim m�r akkor is megvoltak. �s m�gsem ismert meg. H�t akkor most m�rt ismer meg vajon?

- Nemr�g mondtam a feles�gemnek - folytatta az �reg -, milyen j� volna, ha elj�nne hozz�nk n�ha vacsor�ra. A feles�gem azt mondta, hogy igazam van. Igen, azt mondta, igazam van.

- Vacsora?! - k�rdezte Martin olyan �les hangon, hogy d�h�s vicsor�t�snak is beillett.

- Persze hogy vacsor�ra... majd csak akad valami az �reg f�igazgat� b�csin�l, maga kis haszontalan! - Az �reg ideges lett, pajt�skod� hangot pr�b�lt meg�tni; zavar�ban tr�f�san megfenyegette Martint az ujj�val.

Martin sz�d�l� fejjel ment tov�bb. A sarkon meg�llt, �s �res tekintettel n�zett k�r�l.

- Hogy az �rd�g vigyen el! - mormogta v�g�l maga el�. - J�l megijesztettem az �reget!

Kreis is felkereste egyszer Martint - az egyik "igazi borzas". Martin megk�nnyebb�lt, amikor Kreis sz�nesen �s nagy r�szletess�ggel egy �zleti elgondol�s�t adta el�. �lett�l elrugaszkodott terv volt; Martint legfeljebb mint reg�ny�r�t �rdekelhette, semmi esetre sem mint p�nzes t�rsat. Kreis k�zben egyszer megszak�totta el�ad�s�t, �s kijelentette, hogy A nap sz�gyen�-nek legnagyobb r�sze sz�ntiszta h�lyes�g.

- No de nem az�rt j�ttem ide, hogy filoz�fi�t magyar�zzak mag�nak - folytatta Kreis. - Az a k�rd�s, hajland�-e befektetni ebbe az �zletbe ezer doll�rt.

- Nem, ahhoz m�gsem vagyok el�g h�lye - felelte Martin. - De mondok valami m�st. �n az �letem legcsod�latosabb est�j�t k�sz�nhettem maguknak. Olyasmit kaptam, amit nem lehet p�nzzel megfizetni. Nekem most sok a p�nzem, de f�ty�l�k r�. Sz�momra �gy sincs �rt�ke a p�nznek... hadd adjak mag�nak ezer doll�rt az�rt a megfizethetetlen valami�rt, amit azon az est�n kaptam magukt�l. Mag�nak sz�ks�ge van a p�nzre, nekem meg t�bb is van, mint amennyire sz�ks�gem van. Tudom, hogy kell mag�nak a p�nz. Az�rt j�tt ide. Nincs sz�ks�g �zleti tr�kk�kre, hogy kicsalja t�lem. Fogja!

Kreis arca nem �rult el meglepet�st. �sszehajtogatta �s zsebre v�gta a csekket.

- Ezen az �rfolyamon sz�vesen v�llaln�m, hogy m�g sok hasonl� est�t szerezzek mag�nak - mondotta.

- Azzal elk�sett! - r�zta Martin a fej�t. - Olyan est�m nem lesz t�bb. A paradicsomban �reztem akkor magam! Tudom, magukn�l mindennapos dolog ez. N�lam azonban nem. Az �n �letem m�r nem emelkedik fel t�bb� abba a magass�gba. V�geztem a filoz�fi�val; hallani sem akarok r�la t�bb�!

- Ez az els� p�nz �letemben, amit filoz�fi�val keresek - mondta Kreis, amikor meg�llt m�g egy percre az ajt�ban. - �s tess�k, �pp most kell elromlania a piacnak!

Mrs. Morse megl�tta egyszer Martint az utc�n. R�mosolygott a kocsib�l, �s bar�ts�gosan b�lintott fel�. Martin visszamosolygott, �s megemelte a kalapj�t. Nem nagyon �rdekelte. Egy h�nappal ezel�tt tal�n m�g fel�bred benne valami undor- vagy k�v�ncsis�gf�le, tal�n m�g elgondolkozik azon, hogy ugyan mit �rezhet ilyenkor ez az asszony. Most azonban nem gondolkoztatta el az eset, egy perccel k�s�bb m�r meg is feledkezett r�la. Ugyan�gy nem gondolt r� t�bb�, ahogy a bank vagy a v�rosh�za �p�let�re sem gondol az ember, ha m�r elment mellette. Pedig az agya nagyon �l�nken m�k�d�tt, tal�n m�g �l�nkebben is a term�szetesn�l. Egyazon k�z�ppont k�r�l j�rtak sz�ntelen�l k�rbe-k�rbe a gondolatai: a m�veim m�r akkor is k�szen voltak. Ez a gondolat �gy beleette mag�t az agy�ba, mint egy elpuszt�thatatlan f�reg. Reggel m�r ezzel �bredt, s m�g az �lm�ba is k�vette az a gondolat. Az �let minden dolga, k�rnyezet�nek minden esem�nye, amely eljutott az �rz�keihez, nyomban ehhez a gondolathoz kapcsol�dott: a m�veim m�r akkor is k�szen voltak. Gondolatai k�rlelhetetlen logik�val mindig erre az eredm�nyre vezett�k, hogy � maga senki �s semmi. A suhanc Mart Eden, a matr�z Mart Eden, az igen, az val�s�g, az � maga - de Martin Eden, a h�res �r�, nem val�s�gos szem�lyis�g. Martin Eden, a h�res �r�, csak k�dk�p, amely a t�meg agy�ban keletkezett, ez a k�dk�p fedi el a suhanc s a matr�z Mart Eden testi val�s�g�t. �t azonban nem lehet megt�veszteni. Nem napisten �, hogy a t�meg im�dja �s vacsor�kkal �ldozz�k neki! Tiszt�n l�tja, mir�l van sz�.

Elolvasta, mit �rnak r�la a magazinok. N�zte, n�zte a magazinokban k�z�lt f�nyk�peit, s v�g�l m�r sehogy sem tudta azonos�tani mag�t ezekkel a f�nyk�pekkel. Az az �l�, izgul�, szerelmes gyerek, aki oly k�nnyen vett mindent s oly meg�rt�ssel szeml�lte az �let minden gyarl�s�g�t - az a gyerek, aki a fed�lk�z�n szolg�lt, messze orsz�gokat j�rt be, �s a r�gi, sz�p, vereked�s id�kben vezette a band�t: az igen, az �. �s az a fiatalember is �, akinek a l�legzete is el�llt, amikor el�sz�r pillantotta meg a k�nyvt�rban a k�nyvek ezreit, s k�s�bb oly f�l�nyes biztons�ggal t�j�koz�dott k�z�tt�k. Az a fiatalember is �, aki m�cses mellett �jszak�zott, sarkanty�val h�lt, �s maga is �rt n�h�ny k�nyvet. De az a hatalmas bend�, amelyet az eg�sz cs�csel�k olyan lelkesen szeretne most megt�mni: az nem �!

A magazinokban sok minden mulattatta is Martint. Minden lap a mag��nak tekintette �t. A Warren's Monthly azt �rta el�fizet�si hirdet�s�ben, hogy a lap mindig �j �r�k felfedez�s�re t�rekedett, s t�bbek k�zt Martin Eden �r�sait is ebben a lapban k�z�lt�k el�sz�r. Ugyan�gy mag��nak tekintette Martint a White Mouse, a Northern Review �s a Mackintosh's Magazine is. Valamennyien eln�multak azonban, amikor a Globe diadalmasan meglobogtatta r�gi sz�mait, amelyekben olyan gyal�zatosan b�nt el a Dalok a tengerr�l ciklussal. A Youth and Age viszont, amelynek siker�lt meg nem fizetnie az ad�ss�gait �s az�ta �jra felt�madt, els�bbs�gi ig�nyt jelentett be a Globe-bal szemben. Err�l persze csak azok a parasztgyerekek vettek tudom�st, akik a lapot olvast�k. A Transcontinental m�lt�s�gteljes, meggy�z� hangon adta el�, hogyan fedezte fel els�nek Martin Edent. A Hornet �l�nken tiltakozott ez ellen; A t�nd�r �s a gy�ngyszem k�zl�se alapj�n � k�vetelte mag�nak az els�bbs�get. A Singletree, Darnley and Co. c�g hangja elveszett az �ltal�nos zsivajban. Szeg�ny kiad�nak nem volt magazinja, amely feler�s�thette volna a hangj�t.

A lapok kisz�m�tott�k Martin �r�i tiszteletd�jait. Az is kisziv�rgott valahogy, milyen ragyog� aj�nlatokkal halmozz�k el egyes lapok. E h�rek hallat�ra bar�ti l�togat�st tett n�la n�h�ny oaklandi lelk�sz, napi post�j�ban pedig szaporodtak a hivat�sos tarh�l�k levelei. A legrosszabbak a n�k voltak. Martin f�nyk�peit rekl�mc�lokra adt�k ki, a lapok tud�s�t�i pedig abb�l �ltek, hogy le�rt�k mark�ns, bronzsz�n� arc�t, sebhelyeit, izmos v�ll�t, tiszta, nyugodt tekintet�t, �s elmondt�k, hogy az arc�t m�ly, aszketikus r�ncok sz�ntj�k. Ez a von�s zord ifj�s�g�t juttatta Martin esz�be, �s elmosolyodott eml�kein. Nemegyszer �szrevette azt is, hogy egyik-m�sik n� milyen szak�rt� szemmel n�z v�gig rajta, s hogyan igyekszik �t megkaparintani. Martin ilyenkor csak nevetett mag�ban. Azt�n esz�be jutott, mit mondott neki egyszer Brissenden, �s megint elnevette mag�t. A n�k nem fogj�k t�nkretenni... ez az egy biztos. Ezen a vesz�lyen t�l van m�r.

Egyszer, amikor Lizzie-t az esti iskol�ba k�s�rte, felfogta egy j�l �lt�z�tt, csinos polg�ri n� pillant�s�t. Ez a tekintet a szokottn�l hosszabb �s egy �rnyalattal m�lyebb is volt. Lizzie j�l tudta, mit jelent az ilyen pillant�s, �s bossz�san r�ndult meg. Martin �szrevette - �szrevette azt is, hogy mi v�ltotta ki Lizzie bossz�s�g�t, �s megjegyezte, hogy hozz�szokik m�r az ilyen pillant�sokhoz, de a legkev�sb� sem �rdeklik.

- Pedig jobb volna, ha �rdekeln�nek! - emelte r� ragyog� szem�t a l�ny. - Te nem vagy rendben, Martin. Valami baj van veled.

- Soha �letemben nem voltam m�g ilyen eg�szs�ges! �t fonttal t�bbet nyomok, mint eddig b�rmikor.

- Nem is a testedr�l van sz�, hanem a fejedr�l. A gondolkoz�soddal van valami baj. M�g �n is l�tom, pedig igaz�n nem �rtek az eff�l�hez.

Martin gondolatokba mer�lve haladt a l�ny mellett.

- Nem tudom, mit nem adn�k �rte, ha megint olyan lenn�l, mint r�gen - t�rt ki szenved�lyesen Lizzie. - Kell, hogy az ilyen embert, mint te, �rdekelje, ha �gy n�z r� egy n�! Itt valami nincs rendj�n! Ha amolyan n�ies figura voln�l, nem sz�ln�k egy sz�t sem. De te nem vagy olyan. Isten engem �gy seg�ljen, m�g �r�ln�k is, ha j�nne v�gre egy n�, aki �rdekel!

Az iskol�n�l Martin elb�cs�zott Lizzie-t�l, �s hazament a Metropole-ba.

Szob�j�ba �rve elny�lt egy fotelban, �s mereven b�mult maga el�... �bren volt, de nem gondolkozott. �res volt az agya, csak n�ha �tl�tt fel a szemh�ja alatt egy-egy, ki tudja, honnan j�tt, sz�nes, ragyog� k�p. Martin l�tta e k�peket, de alig vett r�luk tudom�st. Mintha csak �lomk�pek voln�nak... Pedig nem aludt. Egyszer fel is kelt, �s megn�zte az �r�j�t. Pont nyolc volt. Nem tudta, mit csin�ljon, pedig lefekv�shez m�g kor�n volt. Megint olyan �res volt az agya, mint az el�bb, s megint kergett�k egym�st szemh�ja alatt a k�pek. Nem jelentettek e k�pek semmi k�l�n�set; �gas-bogas bokrokat l�tott Martin, amelyeknek a lombozat�n forr�n s�t �t a napf�ny...

Arra riadt fel, hogy kopogtatnak az ajtaj�n. Nem aludt, amikor meghallotta a kopogtat�st, arra gondolt, hogy s�rg�nyt vagy levelet hoznak, vagy valamelyik sz�llodai alkalmazott hozza vissza kimosott feh�rnem�j�t a mosod�b�l. Joe jutott esz�be, s arra gondolt: vajon hol lehet most Joe? Azut�n kisz�lt:

- Szabad!

Nem fordult meg; Joe j�rt az esz�ben. Hallotta, hogy az ajt� halkan becsuk�dik. Azut�n hossz� csend. Martin elfelejtette m�r, hogy kopogtattak, s megint �res tekintettel r�vedezett. Egyszerre egy n� fojtott s�r�s�t hallotta. Akaratlan, g�rcs�s, visszatartott zokog�s volt. Martin megfordult, �s �ppen csak hogy ennyit �szrevett - a k�vetkez� pillanatban m�r talpra ugrott.

- Ruth! - ki�ltott fel megd�bbenten, �s nem tudott hinni a szem�nek.

A l�ny arca megny�lt, ami�ta nem l�tta. Most hal�ls�padt volt. Meg�llt az ajt�n�l, egyik kez�vel biztons�got keresve nekit�maszkodott, a m�sikat g�rcs�sen mag�hoz szor�totta. Azt�n k�ts�gbeesetten t�rta ki k�t kez�t, s Martin fel� l�pett. Martin k�zen fogta, a fotelhoz vezette, s k�zben �szrevette, milyen hideg a keze. Mell� h�zott egy m�sik fotelt �s r��lt a karf�j�ra. Zavar�ban nem tal�lt szavakat. A Ruth-�gyet � m�r v�g�rv�nyesen lez�rta mag�ban. Olyan �rz�se volt, mintha a Shelly Gy�gyf�rd� mosod�ja l�pett volna be a Metropole sz�ll�ba, s azt k�veteln� t�le, hogy mossa ki az eg�sz heti szennyest. T�bbsz�r is azon a ponton volt m�r, hogy megsz�laljon, de mindig visszatartotta valami.

- Senki sem tudja, hogy itt vagyok - mondta Ruth alig hallhat�an, kis k�ny�rg� mosollyal.

- Mit mondt�l? - k�rdezte Martin, s alig ismert r� a saj�t hangj�ra.

A l�ny megism�telte a szavait.

- �! - sz�lt a fi�, s nem jutott esz�be semmi m�s.

- L�ttam, hogy hazaj�ssz, �s v�rtam n�h�ny percig.

- �! - ism�telte Martin.

Soha �let�ben nem forgott m�g ilyen nehezen a nyelve. Az agya �res volt. �rezte, hogy ostob�n �s gy�moltalanul viselkedik, de a vil�g minden kincs��rt sem jutott volna semmi az esz�be. Ha a Shelly Gy�gyf�rd� mosod�ja t�rt volna be hozz�, sokkal k�nnyebb lett volna. Akkor felgy�rhette volna az ingujj�t, �s neki�llhatott volna a munk�nak. - Azt�n felj�tt�l - sz�lt v�gre.

A l�ny b�lintott. �gy n�zett Martinra, mint aki rossz f�t tett a t�zre: Nyak�n meglaz�totta kiss� a kend�t.

- Az utca t�ls� oldal�n j�ttem, �s megl�ttalak azzal a l�nnyal.

- Persze, persze - mondta egyszer�en Martin. - Elk�s�rtem az iskol�ba.

- Nem is �r�lsz, hogy itt vagyok? - k�rdezte Ruth �jabb sz�net ut�n.

- Dehogynem! - sietett Martin megnyugtatni. - De mondd: nem volt meggondolatlans�g, hogy ide j�tt�l?

- Siker�lt besurrannom. Senki sem tudja, hogy itt vagyok. Okvetlen�l besz�lni akarok veled. Az�rt j�ttem, hogy megmondjam neked: tudom, hogy nagyon ostoba voltam. Az�rt j�ttem, mert m�r nem b�rtam tov�bb! Az�rt j�ttem, mert a sz�vem parancsolta, hogy j�jjek el hozz�d. Az�rt j�ttem, mert... mert el akartam j�nni hozz�d!

Fel�llt a fotelb�l �s Martinhoz l�pett. Meg�rintette kez�vel a v�ll�t, szapor�n l�legzett, azt�n a fi� karj�ba omlott. Martin mindig mindenkihez igyekezett j� lenni, most sem szeretett volna b�natot okozni Ruthnak, �s tudta, hogy n�t nem s�rthetne meg m�lyebben, mint ha visszautas�tja az ilyen felaj�nlkoz�st. �t�lelte �s mag�hoz szor�totta h�t a l�nyt. Az �lel�s�ben azonban nem volt semmi forr�s�g... meg sem simogatta a l�nyt. Ruth a karj�ba omlott, � a karj�ban tartja: ez az eg�sz. A l�ny szorosan Martinhoz simult, azt�n elh�z�dott egy kicsit, keze f�ljebb-f�ljebb k�szott �s megpihent a fi� nyak�n. Martin teste azonban nem gyulladt ki a k�z �rint�s�re. Ink�bb zavarban volt. K�nyelmetlen�l �rezte mag�t.

- M�rt remegsz �gy? - k�rdezte a l�nyt�l. - F�zol? Gy�jtsak be a k�lyh�ba?

Olyan mozdulatot tett, mintha ki akarn� szabad�tani mag�t az �lel�sb�l. Ruth azonban m�g szorosabban tapadt hozz�; eg�sz test�ben remegett.

- Csak idegess�g az eg�sz - mondta vacog� foggal. - Majd mindj�rt megnyugszom. L�tod, m�ris jobban vagyok.

A remeg�se lassan al�bbhagyott. Martin m�g a karj�ban tartotta, de a dolog nem volt m�r rejt�ly sz�m�ra. Tudta, m�rt j�tt el hozz� a l�ny. - Az any�m azt akarta, hogy menjek feles�g�l Charley Hapgoodhoz - mondta Ruth.

- Charley Hapgood... eml�kszem m�r, az, aki folyton k�zhelyeket mond! - �s�tott Martin, azt�n hozz�tette: - Most m�r azt akarja nyilv�n az any�d, hogy az �n feles�gem l�gy.

Martin ezt nem k�rd�s alakj�ban mondotta - egyszer�en meg�llap�totta. Szeme el�tt k�zben �r�i tiszteletd�jainak sz�moszlopai t�ncoltak.

- Annyit tudok, hogy nem elleneznďż˝ - mondta Ruth.

- �s most m�r sz�mba vehet� v�nek tekint?

Ruth igent intett a fej�vel.

- Pedig semmivel sem vagyok sz�mba vehet�bb, mint amikor felbontotta az eljegyz�s�nket - t�n�d�tt hangosan Martin. - Nem is v�ltoztam az�ta semmit. Ugyanaz a Martin Eden vagyok, s�t, ami azt illeti, m�g rosszabb is vagyok valamivel - most m�r doh�nyzom. Nem �rzed a leheletemen?

Ruth v�laszk�ppen k�nnyed�n, j�t�kosan befogta kez�vel a fi� sz�j�t. V�rta, hogy Martin v�gigcs�kolgassa az ujjait... r�gebben mindig �gy v�gz�d�tt az ilyen jelenet. Most azonban Martin ajka nem adott ilyen gy�ng�d v�laszt. Martin megv�rta, hogy a l�ny elvegye sz�j�r�l a kez�t, azt�n folytatta.

- Semmit sem v�ltoztam az�ta. Most sincs �ll�som. Nem is keresek �ll�st. S�t, nincs is sz�nd�komban �ll�st keresni. Ma is az a v�lem�nyem, hogy Herbert Spencer nagyszab�s�, nemes egy�nis�g, Blount b�r� pedig cs�k�ny�s szam�r. Nyugodtan �ll�thatom, csak nemr�g vacsor�ztam n�la.

- Apa megh�v�s�t azonban nem fogadtad el! - mondta panaszosan a l�ny.

- Sz�val ezt is tudod! Ki k�ldte hozz�m? Az any�d?

Ruth nem felelt.

- Teh�t � k�ldte! Mindj�rt gondoltam. Nyilv�n t�ged is � k�ld�tt!

- Senki sem tudja, hogy itt vagyok! - tiltakozott Ruth. - Azt hiszed tal�n, hogy any�m megengedn�?

- Az ellen biztosan nem volna kifog�sa, hogy elvegyelek feles�g�l!

A l�ny halkan felsikoltott.

- Martin, k�ny�rg�k, ne l�gy ilyen kegyetlen! M�g meg sem cs�kolt�l. Olyan �rz�ketlen vagy, mint egy fadarab. Pedig gondold csak el, mit kock�ztattam azzal, hogy ide j�ttem.

Megr�zk�dott, amikor k�r�ln�zett a szob�ban, de k�v�ncsis�g is vegy�lt a tekintet�be.

- Gondold csak meg, hogy hol vagyok!

"Sz�vesen meghaln�k �rted! Sz�vesen meghaln�k �rted!", csengtek Martin f�l�be Lizzie szavai.

- �s azel�tt m�rt nem volt ennyi b�tors�god? - k�rdezte nyersen. - Amikor nem volt keresetem! Amikor majd �hen haltam! Pedig �n akkor is ugyanaz voltam, mint ma. Ugyanaz az ember, ugyanaz a m�v�sz, ugyanaz a Martin Eden. Ezzel a k�rd�ssel gy�tr�d�m, m�r nem is tudom, mi�ta... nemcsak veled, hanem mindenkivel kapcsolatban. �rted?! �n nem v�ltoztam semmit... most, hogy egyszerre olyan felt�n�en megbecs�lnek, �jra meg �jra k�nytelen vagyok megnyugtatni magam ebben a tekintetben. Ugyanaz a h�s van a csontjaimon, ugyanaz a t�z ujj a kezemen �s a l�bamon. Ugyanaz vagyok ma is, aki akkor voltam! Az�ta nem lettem sem er�sebb, sem jobb. Az agyam is a r�gi. Semmilyen �j irodalmi vagy filoz�fiai igazs�got nem fedeztem fel az�ta. Most sem �rek h�t t�bbet, mint akkor, amikor a kuty�nak sem kellettem. Nem �rtem, m�rt kellek akkor ma m�gis jobban?! Nyilv�nval�an nem �nmagam�rt. Hiszen �n ugyanaz vagyok, mint amikor senkinek sem kellettem. Valami m�s�rt kellek h�t... valami olyan�rt, ami rajtam k�v�l l�tezik, ami nem �n vagyok. Mondjam meg neked, mi az a valami? Az, hogy az�ta elismertek! De ez az elismer�s nem az �n adotts�gom... ez csak az emberek agy�ban l�tezik. Kellek azt�n a p�nzem�rt is, a j�vedelmem�rt. Csakhogy ez a p�nz, ez sem �n vagyok... ez is csak a bankokban meg m�s emberek zseb�ben van. Ez�rt kellek most neked is... az elismer�s�rt meg a p�nz�rt!

- M�rt akarod �sszet�rni a sz�vemet? - zokogott fel a l�ny. - Te is j�l tudod, hogy szeretlek, �s az�rt vagyok itt most, mert szeretlek!

- Azt hiszem, nem �rted a k�rd�semet - folytatta nyugodtan Martin. - �n azt k�rdezem: j�, szeretsz... de az hogy lehet, hogy most sokkal jobban szeretsz, mint r�gebben? Mert akkor nem volt el�g er�s a szerelmed ahhoz, hogy kitarts mellettem...

- Felejtsd el ezt, k�rlek! Bocs�ss meg! - s�rt keservesen Ruth. - Gondolj arra, mennyire szerettelek mindig... �s hogy most is itt vagyok a karodban.

- Milyen k�r, hogy �n olyan agyaf�rt keresked� vagyok... Nem veszem le a szememet a m�rlegr�l, �s folyton azt n�zem: mennyit nyom a szerelmed, �s mennyi vajon a fajs�lya?

Ruth kibontakozott a fi� karj�b�l. Vissza�lt a hely�re, s hosszan, f�rk�sz� tekintettel n�zett Martinra. Mondani akart valamit, de m�g miel�tt megsz�lalt volna, meggondolta a dolgot.

- �rted? �n valahogy �gy l�tom a dolgokat - folytatta Martin. - �n akkor is ugyanaz voltam, ami ma, �s a magamfajt�kon k�v�l m�gsem kellettem senkinek. Akkor is k�szen voltak m�r az �sszes k�nyvem, de akik olvast�k, azok k�z�l senkinek sem kellettek a k�zirataim. S�t, az�rt, mert �n �rtam ezeket a dolgokat, nyilv�nval�an magam is m�g kev�sb� kellettem nekik. Mintha, enyh�n sz�lva, sz�gyellni val� cselekedetet k�vettem volna el azzal, hogy meg�rtam �ket. Menj dolgozni... mindenkit�l csak ezt hallottam.

Ruth tiltakozďż˝ mozdulatot tett.

- Tudom, tudom - mondta Martin. - Te kiv�tel vagy... te azt mondtad, hogy menjek "hivatalba". Az a sz�, hogy munka, s�rtette a f�ledet... ak�rcsak a legt�bb �r�som is. T�l brut�lis volt neked ez a sz�... Elhiheted, hogy nekem legal�bb olyan brut�lis volt. Pedig akit csak ismertem, mind ezt tan�csolta nekem. Mindenki �gy tett, mintha egy szerencs�tlen elt�velyedettet akarna visszat�r�teni az erk�lcs �tj�ra... No de n�zz�k csak tov�bb! A te szerelmedet az v�ltoztatta meg hogy az �r�saimat k�zz�tett�k, �s siker�k van. Martin Edenhez nem akart�l feles�g�l menni. Pedig � akkor meg�rta m�r a m�veit, m�gsem volt el�g er�s a szerelmed ahhoz, hogy r�sz�ntad volna magad erre a h�zass�gra. Most m�r el�g er�s hozz� a szerelmed... Mi m�sra k�vetkeztethetek ebb�l, mint hogy ennek a szerelemnek az ereje a k�nyvek megjelen�s�b�l �s siker�b�l t�pl�lkozik? A te esetedben nem besz�lek a tiszteletd�jakr�l. K�ts�gtelen azonban, hogy any�d �s ap�d �rzelmeinek a megv�ltoz�s�ban ezek is szerepet j�tszanak. Gondolhatod, hogy ez nem nagyon h�zelg�. A legrosszabb azonban az, hogy nem tudom m�r: van-e egy�ltal�n Szerelem, az a mindenn�l szentebb Szerelem?! Az ember azt hinn�, olyan fal�nk dolog ez a szerelem, hogy mindig �j k�nyvekkel �s sikerekkel kell t�mni. Sz�ntelen�l ezen gondolkozom, m�r k�v�lyog t�le a fejem!

- �, ez a te szeg�ny, dr�ga fejed! - ny�jtotta ki Ruth a kez�t, �s megsimogatta a fi� haj�t. - Ne forogjon m�r �r�k�sen egy helyben. Kezdj�nk el�lr�l mindent! �n mindig szerettelek. Tudom: gy�nge voltam, engedtem az any�m akarat�nak. Nem j�l tettem! Sokszor hallottalak irgalommal besz�lni arr�l, milyen gyarl�k �s esend�k az emberek. Terjeszd ki most r�m is ezt az irgalmass�got. V�tettem. Bocs�ss meg!

- Hogyne bocs�tan�k meg! - sz�lt t�relmetlen�l Martin. - K�nny� az, hisz voltak�pp nincs is mit megbocs�tanom! Nem tett�l semmi olyat, amit meg kellene bocs�tani. Mindenki a maga esze szerint cselekszik. M�st nem is tud tenni. Ugyan�gy �n is k�rhetn�lek arra: bocs�sd meg, hogy nem �llok munk�ba.

- Mindig csak a javadat akartam! - ellenkezett Ruth. - Magad is tudod. Hiszen szerettelek... hogyne akartam volna h�t a javadat!

- Ez igaz, de az�rt t�nkre akart�l tenni ezzel a j�akaratoddal. Igen, igen! - h�r�totta el Martin a l�ny ellenvet�s�t. - Utamat akartad �llni, meg akartad akad�lyozni, hogy �rjak. �nbennem parancsol�an k�veteli valami, hogy ragaszkodjam a val�s�ghoz. A polg�rok szem�ben pedig gy�l�letes a val�s�g. A polg�rs�g gy�va, f�l az �lett�l. Te mindent elk�vett�l, hogy �n is f�ljek t�le. Bele akart�l k�nyszer�teni egy meghat�rozott l�tform�ba, bele akart�l gy�m�sz�lni egy olyan kalitk�ba, amelyben az �let minden �rt�ke elveszti a val�s�g�t, az igazs�g�t �s k�z�ns�gess� v�lik. - Martin �rezte, hogy Ruth tiltakozni pr�b�l. - Az eg�sz kifinomodott polg�ri kult�ra alapja ez a k�z�ns�gess�g. K�l�nben lehet, hogy ez �szinte is... Sz�val te bele akart�l engem szor�tani egy bizonyos l�tform�ba, �t akart�l alak�tani olyann�, amilyenek az oszt�lyodnak a tagjai, �t akartad pl�nt�lni bel�m az � oszt�lyide�ljaikat, oszt�ly�rt�kel�seiket, oszt�lyel��t�leteiket. - Szomor�an cs�v�lta a fej�t. - M�g most sem �rted, hogy mit mondok. Nem azt �rted a szavaimb�l, amit mondani akarok! Mindabban, amit mondok, k�pzel�d�st l�tsz. �n azonban �pp ebben l�tom az �let val�s�g�t. Te nyilv�n m�g a legjobb esetben is csak furcs�nak �s nevets�gesnek tarthatod, hogy egy ilyen m�veletlen fi�, aki most pr�b�l csak felkapaszkodni a feneketlen posv�nyb�l, b�r�lni meri a te oszt�lyodat, �s k�z�ns�gesnek meri �t�lni.

Ruth f�radtan hajtotta fej�t a fi� v�ll�ra. Megint ideges remeg�s fogta el. Martin v�rt egy ideig, hogy a l�ny megsz�laljon, azt�n folytatta: - �s most azt mondod: kezdj�k el�lr�l a szerelm�nket. Az mondod: h�zasodjunk �ssze. Azt mondod, hogy te engem akarsz. Pedig figyelj csak ide: ha senki sem vett volna tudom�st a k�nyveimr�l, �n akkor is ugyanaz voln�k, mint �gy. Te azonban akkor nem j�tt�l volna el hozz�m! Csak ezek az istenverte k�nyvek...

- Ne k�romkodj! - szak�totta f�lbe Ruth.

Martin megh�kkent a rendreutas�t�son. Azt�n hars�ny kacajra fakadt.

- No tess�k! - mondotta. - M�g ebben a sorsd�nt� pillanatban is, amikor az forog kock�n, amit te az �leted boldogs�g�nak tartasz, m�g most is megijedsz az �lett�l! Ak�rcsak r�gen... S�t nemcsak az �lett�l, m�g egy eg�szs�ges k�romkod�st�l is megijedsz!

Martin megjegyz�se nyom�n a l�ny r�j�tt, milyen gyerekesen viselkedett, de �gy �rezte, hogy Martin f�l�slegesen felf�jta a dolgot, �s ezt zokon is vette t�le. J� ideig cs�ndben �ltek; Ruth k�ts�gbeesetten t�prengett, Martin pedig t�nt szerelm�n r�g�dott. Most m�r tiszt�n l�tta, hogy sohasem szerette igaz�n ezt a l�nyt. � egy idealiz�lt Ruthot szeretett, egy l�gies teremtm�nyt, akit maga teremtett - saj�t szerelmes verseinek f�nyes, ragyog� szellem�t szerette. Az igazi polg�ri Ruthot azonban, a maga polg�ri gy�nges�geivel �s rem�nytelen�l sz�k polg�ri felfog�s�val, sohasem szerette.

A csendet Ruth t�rte meg.

- Tudom, hogy sok mindenben igazad van. Igen, �n f�ltem az �lett�l. Nem szerettelek t�ged �gy, ahogy kellett volna. Az�ta azonban sokat tanultam; ma m�r jobban szeretlek. Szeretem benned azt is, ami volt�l... azt is, hogy ilyenn� lett�l... a szok�saidat, gondolkod�sodat, mindazt, amiben m�s vagy, mint amit te az �n oszt�lyombelinek nevezel. Szeretem a n�zeteidet is, m�g ha nem �rtem is meg �ket. Biztos vagyok benne, hogy k�s�bb majd meg�rtem. Elsz�ntan t�rekszem, hogy meg�rtsem �ket. M�g az is, hogy doh�nyzol �s k�romkodol... m�g az is te vagy. M�g ezt is szeretni akarom benned. �n tudok m�g tanulni! Most, t�z perc alatt is mennyit tanultam m�r! L�thatod: ide mertem j�nni; ez is mutatja, mennyi mindent tanultam az ut�bbi id�ben. �, te, Martin!...

Zokogott �s szorosan a fi�hoz simult.

Martin �lel�s�ben most el�sz�r volt kedvess�g �s meg�rt�s. A l�ny kis boldog mozdulatot tett; felder�l� arccal ismerte fel a v�ltoz�st.

- Most m�r k�s�! - mondta Martin. Esz�be jutott, mit mondott neki Lizzie. - Beteg vagyok... nem, nem testileg! A lelkemmel, a fejemmel van valami baj. Mintha elvesztettem volna mindent, amit eddig �rt�kesnek tartottam. Nem t�r�d�m semmivel. Ha n�h�ny h�nappal ezel�tt viselkedt�l volna �gy, tal�n minden m�sk�pp lett volna. De most m�r k�s�!

- M�g nem k�s�! - zokogott a l�ny. - Majd megl�tod! Bebizony�tom, hogy jobban szeretlek, mint valaha... s hogy fontosabb vagy nekem, mint az oszt�lyom vagy b�rmi m�s a vil�gon. Megvetek mindent, ami szent a polg�rs�gnak. Nem f�lek m�r az �lett�l. Otthagyom ap�mat, any�mat... mondjanak r�lam az ismer�seim, amit akarnak! Feles�g�l sem kell venned, itt maradok n�lad, ha akarod, ak�r most mindj�rt. Boldog �s b�szke leszek, hogy veled �lhetek. Egyszer megtagadtam a szerelmemet... most a szerelmem�rt mindent megtagadok, ami akkor �rul�sra vitt.

Ragyog� szemmel �llt a fi� el�tt.

- V�rok, Martin - suttogta. - V�rom, hogy elfogadj. N�zz r�m!

Milyen nagyszer� ez - gondolta a fi�, amikor r�n�zett. Ruth olyan most, mintha mindaz megvolna benne, ami eddig hi�nyzott, s mintha igazi asszonyk�nt ler�zn� v�gre a polg�ri konvenci�k bilincseit. Csod�latos, nagyszer�, k�ts�gbeesett dolgot m�vel... De �t mag�t m�r nem remegteti meg izgalommal a l�ny cselekedete - meg sem d�bbenti. Az eg�szet csak az esz�vel l�tja olyan csod�latosnak �s nagyszer�nek. Minden l�ngol�s n�lk�l, hidegen �rt�keli csak a l�nyt. A sz�v�nek semmi k�ze sincs a dologhoz. Nem �rez m�r v�gyat a l�ny ut�n... Megint Lizzie szavai csengtek vissza a f�l�ben.

- Nagyon, nagyon beteg vagyok! - mondta k�ts�gbeesett mozdulattal. - Nem is hittem volna, hogy ennyire beteg vagyok. Megszakadt bennem valami. Az �lett�l �n sohasem f�ltem, de azt nem hittem volna, hogy egyszer m�g torkig leszek vele. Megcs�m�rl�ttem az �lett�l, nem v�gyom semmire. Hisz ha volna m�g a lelkemben valami �rz�snek helye, most biztosan v�gyn�k ut�nad. L�thatod, milyen beteg vagyok!

H�trahajtotta a fej�t, behunyta a szem�t. S amint a s�r� gyermek megfeledkezik minden b�nat�r�l, ha megl�tja, hogyan remeg a napf�ny a szem�t elhom�lyos�t� k�nnyf�tylon: Martin is megfeledkezett betegs�g�r�l, arr�l, hogy ott van Ruth, megfeledkezett mindenr�l, �s csak a s�r� lombokon �tsz�r�d� remeg� napf�nyt l�tta lehunyt szemh�ja alatt ragyogni. De a z�ld lombok sem nyugtatj�k meg. Vak�t� �less�ggel t�z a nap, f�j belen�zni, �s m�gsem ford�tja el a tekintet�t... � maga sem tudja, mi�rt. Arra t�rt mag�hoz, hogy megcsikordult a kilincs. Ruth az ajt�ban �llt.

- Hogy jutok ki innen? - k�rdezte k�nnyek k�zt. - F�lek!

- Persze, ne haragudj! - ugrott talpra a fi�. - Nem vagyok m�r magamn�l, l�thatod. Eg�szen megfeledkeztem r�la, hogy itt vagy! - Megfogta a fej�t. - L�thatod, valami baj van velem. Majd hazak�s�rlek. Lemehet�nk a csel�dl�pcs�n. Ott senki sem l�t meg. H�zd le a f�tyladat; nem lesz semmi baj!

M�g v�gigmentek a f�lhom�lyos folyos�kon, �s lefel� l�pkedtek a keskeny l�pcs�n, Ruth a fi�ba karolt.

- Most m�r biztons�gban vagyok - mondta, amikor az utc�ra �rtek, �s ki akarta vonni kez�t a fi� karj�b�l.

- Ne, ne! Majd hazak�s�rlek - sz�lt Martin.

- Nem... K�rlek, ne! - ellenkezett a l�ny. - F�l�sleges!

Azzal megint ki akarta vonni a kez�t. Martinban felt�madt egy pillanatra a k�v�ncsis�g. Most, amikor m�r t�l van minden vesz�lyen, hogy f�l egyszerre a l�ny... �s milyen izgatottan igyekszik szabadulni t�le. Martin nem �rtette a dolgot. Ruth idegess�g�nek tulajdon�totta csak az eg�szet. Karj�hoz szor�totta h�t a l�ny vonakod� kez�t �s tov�bbment vele. De m�g az els� utcasarokig sem �rtek, felt�nt Martinnak egy hossz� k�penyeges f�rfi; �ppen elt�nt egy kapualjban. Ut�nan�zett, �s b�r az ismeretlen eltakarta arc�t k�peny�nek felt�rt gall�rj�val, Martin szinte teljes bizonyoss�ggal felismerte benne Ruth egyik fiv�r�t, Normant.

Ruth �s Martin nem sokat besz�lt �tk�zben egym�ssal. A l�ny olyan volt, mintha fejbe v�gt�k volna, Martin pedig teljes k�z�nybe mer�lt. Egyszer megsz�lalt: azt mondta, elutazik, visszamegy a D�li-tengerre. A l�ny is sz�lt n�h�ny sz�t: arra k�rte Martint, ne haragudj�k r�, hogy elment hozz�. Ez volt az eg�sz. A kapuban az illend�s�g szab�lyai szerint elb�cs�ztak. Kezet fogtak, j� �jszak�t k�v�ntak egym�snak, Martin megemelte a kalapj�t. A kapu becsuk�dott; Martin cigarett�ra gy�jtott, �s indult vissza a sz�lloda fel�. Amikor oda�rt a kapuhoz, amely m�g�tt Norman elt�nt, meg�llt egy pillanatra, �s elgondolkozva ben�zett rajta.

- Hazudott h�t! - mondta fennhangon. - El akarta hitetni, hogy nagy kock�zatot v�llal �rtem, �s k�zben eg�sz id� alatt tudta, hogy a fiv�re, aki a sz�llod�ig elj�tt vele, odalenn v�rja, hogy hazak�s�rje. - Felnevetett. - �, ezek a polg�rok! Amikor rosszul ment a sorom, arra sem voltam m�lt�, hogy a n�v�re az utc�n mutatkozz�k velem. Most meg, hogy banksz�ml�m van, t�lc�n hozza ide.

Sarkon fordult, hogy tov�bbmenjen, de egy csavarg�, aki ugyanarra tartott, h�tulr�l megsz�l�totta:

- Hallja csak, Mister! Nem adna vagy huszon�t centet, hogy legyen �jjelre sz�ll�som?

Martin megfordult a hangra. A k�vetkez� percben m�r Joe kez�t szorongatta.

- Nem felejtette m�g el, mit mondtam, amikor elv�ltunk a Gy�gyf�rd�ben? - mondta Joe. - Aszondtam, tal�lkozunk mi m�g! �reztem a csontjaimban! H�t nem megmondtam el�re?

- J� sz�nben van - n�zett v�gig rajta Martin. - Megh�zott!

- Meg �n! - Joe-nak csak �gy ragyogott az arca. - Azt se tudtam, mi az �let, am�g v�ndorl�sra nem adtam a fejem. Harminc fontot h�ztam az�ta; csuda j�l �rzem magam. Hisz amikor elmentem, m�r csont �s b�r voltam a sok munk�t�l! Higgye el nekem, nincs jobb dolog, mint csavarg�nak lenni!

- De az�rt nincs p�nze sz�ll�sra - mondta sajn�lkozva Martin. - Pedig ma h�v�s az �jszaka.

- Mit? Hogy nekem nincs p�nzem sz�ll�sra? - Joe a nadr�gzseb�be ny�lt; dicsekedve mutatta, hogy a marka tele van apr�p�nzzel. - H�t ez tal�n semmi? Csak meg akartam v�gni mag�t, mer olyan p�nzes palinak l�tszott.

Martin nevetett. Megadta mag�t.

- Igaza van, ebb�l alaposan bepi�lhat! Nem is egyszer! - mondta nem minden c�lz�s n�lk�l.

Joe zsebre v�gta a p�nz�t.

- �n azt�n nem! - jelentette ki. - Azt se tudom m�r, mi az ital! Tehetn�m, de nincs hozz� kedvem. Ami�ta nem tal�lkoztunk, egyetlenegyszer pi�ltam csak be. Akkor is az�r, mert flamm�s voltam. No persze: ha �gy mel�zok, mint egy �llat, akkor �gy is iszok, mint egy �llat. De ha ember m�dj�ra �lek, h�t ember m�dj�ra is iszok, egy-k�t poh�rral, ha �pp megk�v�nom, ennyi az eg�sz!

Martin m�snapra tal�lkoz�t besz�lt meg vele, �s folytatta az �tj�t a sz�lloda fel�. A port�n�l meg�llt, hogy megn�zze a haj�k indul�s�t. A Mariposa �t nap m�lva indul Tahitiba...

- Telefon�ljon holnap, foglaljon le nekem egy luxuskabint - sz�lt a port�snak. - De vigy�zzon: ne a fed�lzeten, hanem a haj� belsej�ben, a sz�lv�dett oldalon... a haj� bal oldal�n. Ne felejtse el: a haj� bal oldal�n! J� volna, ha f�l�rn�.

Szob�j�ba �rve lefek�dt, s nyomban elaludt, mint egy gyermek. Az utols� �r�k esem�nyei a legkev�sb� sem izgatt�k. Elf�sult teljesen, Joe-val val� tal�lkoz�sa csak egy pillanatra meleg�tette meg a sz�v�t, a k�vetkez� percben m�r terh�re volt a mosod�s, �s bosszantotta, hogy besz�lgetnie kell vele. Az sem �rdekelte m�r, hogy �t nap m�lva haj�ra sz�ll szeretett D�li-tengere fel�. Behunyta a szem�t, �s mint mindennap, nyolc �ra hosszat megszak�t�s n�lk�l, nyugodtan aludt. B�k�sen aludt, nem forgol�dott, nem �lmodott. Az alv�s feled�st hozott, minden reggel sajn�lta, hogy fel�bred. Az �let terhes, unalmas, az id� k�nos lass�s�ggal m�lik...

- Hallgasson csak ide, Joe! - �gy fogadta m�snap reggel r�gi munk�scimbor�j�t. - Van itt a Huszonnyolcadik utc�ban egy francia. Agyonkereste m�r mag�t p�nzzel, �s most hazak�sz�l Franciaorsz�gba. Az tud egy pr�ma, j�l felszerelt kis g�zmosod�t. Ha van r� kedve, hogy letelepedj�k, az nem volna rossz kezdetnek. Tess�k, fogja, vegyen ezen ruh�t, �s menjen el t�z �r�ra a francia irod�j�ba. �t b�ztam meg, hogy keressen nekem mosod�t; majd odamegy mag�val �s mindent megmutat. Ha tetszik �s �gy l�tja, hogy meg�ri a p�nzt - tizenk�tezret k�rnek �rte -, �zenje csak meg, a mag�� lehet. No, indul�s! Nekem most sok a dolgom. K�s�bb majd tal�lkozunk.

- Ide figyeljen, Mart! - kezdte lassan Joe, de egyre ink�bb d�hbe gurult. - �n most l�togat�ba gy�ttem mag�hoz. �rti?! Nem az�r gy�ttem, hogy mosod�t kapjak mag�tu. �n a r�gi bar�ts�gbul gy�ttem ide, hogy besz�lgessek mag�val, maga meg mosod�t akar a fejemhez v�gni! H�t ide figyeljen... Tartsa meg a mosod�j�t, �s menjen a pokolba!

Azzal f�l�llt �s az ajt� fel� indult. Martin azonban v�llon ragadta, �s megford�totta a tengelye k�r�l.

- Ide figyeljen, Joe! - mondta. - Ha �gy folytatja, kap egy olyan fr�szt, amilyet m�g nem l�tott! R�gi bar�ts�gbul fogom adni, �gyhogy belez�ld�l! Meg�rtette?!

Joe j�l megmarkolta Martint, pr�b�lta ell�kni mag�t�l, �s ide-oda forgol�dva �s tekeregve igyekezett kiszabadulni a szor�t�s�b�l. Szorosan egym�sba csimpaszkodva tusakodtak a szoba egyik v�g�t�l a m�sikig, s nagy reccsen�ssel beleestek egy szalmafonat� sz�kbe, �gyhogy bet�rt�k az oldal�t. Joe volt alul; kifesz�tett karral tartotta mag�t. Martin a mell�n t�rdelt. A volt mosod�s ny�gd�cselt �s leveg� ut�n kapkodott, amikor Martin v�gre elengedte.

- Na most besz�lgess�nk egy percig - mondta Martin. - Maga m�g z�ldf�l� ahhoz, hogy velem kezdjen ki! El�sz�r is azt a mosodahist�ri�t int�zz�k el. Azut�n majd visszaj�het �s besz�lgethet�nk, ahogy r�gi bar�tokhoz illik. Mondtam m�r, hogy sok dolgom van. Ide n�zzen!

Egy sz�llodai alkalmazott �pp a reggeli post�j�t hozta be: rengeteg levelet �s foly�iratot.

- Mit gondol, hogy olvasom el ezt mind, ha k�zben mag�val besz�lgetek? Menjen, int�zze el a mosod�t, azt ut�na majd tal�lkozhatunk.

- No, j�l van! - Joe n�mi vonakod�ssal engedett. - Azt hittem, csak le akar r�zni mag�r�l, de m�r l�tom, hogy rosszul gondoltam. Hanem az�r engem nem tud ki�tni, Mart, ha egyszer ki�llunk verklizni! Mag�val m�g el tudok �n b�nni!

- No j�! Ki�llunk egyszer, �s majd megl�tjuk! - mosolyodott el Martin.

- J�! Csak induljon meg az a mosoda! - Joe mutatta a karj�t. - L�tja ezt? Ezzel m�g beh�zok mag�nak egyp�rat!

Martin megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, amikor a mosod�s v�gre becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Egyre jobban zavart�k az emberek. Napr�l napra nagyobb meger�ltet�s�be ker�lt, hogy udvarias maradjon vel�k. M�r a jelenl�t�k is zavarta; er�lk�d�se, hogy besz�lgetnie kell, egyre idegesebb� tette. Rosszul �rezte mag�t az emberek k�zt; alig v�rta, hogy valamilyen �r�ggyel ler�zza �ket mag�r�l.

Nehezen tudta r�sz�nni mag�t, hogy �tn�zze a post�j�t. Tal�n f�l�ra hosszat t�tlen�l ny�lt el a fotelban. N�ha egy-egy bizonytalan, hat�rozatlan gondolat suhant �t az agy�n - eg�sz agym�k�d�se nem is �llt m�sb�l, mint ezekb�l a hossz� id�k�z�kben felvillan� gondolatokb�l.

Azt�n felemelkedett �s belen�zett a post�j�ba. Tucatnyi lev�lben autogramot k�rtek t�le... az ilyen leveleket m�r messzir�l megismerte. Azt�n ott voltak a hivat�sos tarh�l�k levelei. Volt egy csom� lev�l, amelyet kificamodott agy� emberek �rtak neki: az egyik �r�kmozg� g�pet tal�lt fel, a m�sik azt bizony�totta be, hogy a f�ld felsz�ne egy kiv�jt g�mb belseje, a harmadik meg anyagi t�mogat�st k�rt, hogy kommunista telep�l�s c�lj�ra megv�s�rolj�k a d�l-kaliforniai f�lszigetet. N�k �rtak, hogy szeretn�nek vele megismerkedni - az egyik ilyen lev�len elmosolyodott Martin: a lev�l �r�ja j�hiszem�s�g�nek �s tisztess�g�nek bizony�t�k�ul bek�ldte az egyh�zi ad� nyugt�j�t.

Martin naponta kapott egy sereg levelet lapszerkeszt�kt�l �s kiad�kt�l is; most t�rden �llva k�ny�r�gtek neki k�ziratok�rt... azok�rt a szeg�ny, megvetett k�ziratok�rt, amelyek miatt hossz�-hossz�, nyomor�s�gos h�napokon �t minden�t z�logba vitte, csak hogy post�ra adhassa �ket. V�ratlanul kapott egy-egy csekket az angliai kiad�sok jogd�jai fej�ben vagy el�leg�l a k�lf�ld�n megjelen� ford�t�sok tiszteletd�jaira. Angliai �gyn�ke arr�l �rtes�tette, hogy h�rom m�v�nek ford�t�si jog�t n�met kiad�kra ruh�zta, s egy�ttal k�z�lte, hogy sv�d ford�t�sban is piacra ker�lt t�bb m�ve, ezekb�l azonban nem sokat v�rhat, mert Sv�dorsz�g nem tagja a berni egyezm�nynek. Egy m�sik lev�lben viszont udvariass�gb�l hozz�j�rul�s�t k�rt�k az orosz nyelv� ford�t�s kiad�s�hoz, holott Oroszorsz�g sem csatlakozott a berni egyezm�nyhez.

Amikor mindezeknek a v�g�re �rt, kez�be vette a sajt�figyel� irod�t�l kapott nagy csom� lapkiv�g�st. R�la volt sz� ezekben a cikkekben - arr�l, hogy a n�pszer�s�ge m�r szinte sz�d�letes ar�nyokat �lt. Mindent, amit �rt, egyszerre v�gtak oda a k�z�ns�g el�, egyetlen hatalmas lend�lettel. Nyilv�n ez a dolog magyar�zata - ezzel vette le l�b�r�l a k�z�ns�get. Kipling m�r haldokolt, mikor elkapta a t�meget az �gynevezett t�meglelkesed�s; akkor azt�n mindenki hanyatt-homlok olvasta a m�veit. Martin elgondolkozott azon, hogy ugyanaz a t�meg, amely vil�gszerte olvasta �s �nnepelte Kiplinget, holott egy sz�t sem �rtett bel�le, alig n�h�ny h�nappal k�s�bb mik�nt vetette r� mag�t Kiplingre, �s hogyan szaggatta darabokra. Martin sz�ja keser� mosolyra torzult, amikor erre gondolt. Ugyan kicsoda �, hogy n�h�ny h�nap m�lva vele is ugyan�gy ne b�njanak el? � azonban t�lj�r a cs�csel�k esz�n... Messze lesz m�r addig, valahol a D�li-tengeren, ott �p�ti f�l s�sfal� h�z�t, gy�nggyel �s sz�r�tott k�kuszmaggal kereskedik majd, t�r�keny kenukban siklik �t a z�tonyokon, b�lna- �s bonit�hal�szattal foglalkozik, �s vadkecsk�re vad�szik a Taiohaei-v�lgyet k�rnyez� szikl�k k�zt.

Id�ig �rt gondolataiban, amikor kezdett r�j�nni: milyen k�ts�gbeesett helyzetben van. Vil�gosan l�tta, hogy az �rnyak V�lgy�be jutott. Ami �let m�g van benne, az is egyre gy�ng�l, halv�nyodik, a s�r fel� hanyatlik. �szrevette: milyen sokat alszik mostan�ban. Nincs is m�r m�s v�gya, csak az, hogy aludj�k. Pedig mennyire gy�l�lte azel�tt az alv�st! Mindig arra gondolt: milyen �rt�kes perceket rabol el t�le az �lom, az �let perceit! Ha a nap huszonn�gy �r�j�b�l n�gyet alv�ssal t�lt�tt, m�r �gy �rezte, hogy n�gy �r�t elrabolt az �let�b�l. �, mennyire nem szeretett akkor aludni! �s mennyire nem szeret most �lni! Nem, az �let nem j�... Nincs semmi zamata, keser� t�le a sz�ja �ze. Ez lesz a veszte. Amikor az �let nem s�v�rog m�r a l�t ut�n, egyenes �ton halad a megsemmis�l�s fel�. Most azonban megmozdult benne valami t�voli �nfenntart�si �szt�n; �rzi, hogy el kell mennie... Martin k�r�ln�zett a szob�ban, de m�r annak a gondolat�ra is f�radtnak �rezte mag�t, hogy csomagolnia kell. Jobb is tal�n, ha az utols� percre hagyja... K�zben beszerezheti a felszerel�s�t...

Fogta a kalapj�t �s elment. Bement egy fegyverkeresked�sbe. A d�lel�tt h�tralev� r�sz�t azzal t�lt�tte, hogy �nm�k�d� pisztolyokat, l�szert �s hal�szfelszerel�st v�s�rolt. A kereskedelem a divatt�l f�gg. Martin tudta, hogy a keresked�shez sz�ks�ges holmit majd csak akkor rendelheti meg, ha m�r Tahitiban lesz. Am�gy is meghozhat mindent Ausztr�li�b�l is... �r�lt ennek a megold�snak. Ennyivel is kevesebbet kell most tennie, �s mindenn�l rosszabb volt, ha tennie kell valamit... Boldogan ment vissza a sz�llod�ba. �r�mmel t�lt�tte el az az �rz�s, hogy otthon v�r r� k�nyelmes karossz�ke. Amikor bel�pett a szob�j�ba, elkeseredetten l�tta, hogy Joe m�r ott �l a fotelban.

Joe el volt ragadtatva a mosod�t�l. Mindent elint�zett, m�snap m�r �t is veszi a mosod�t... V�gel�thatatlanul besz�lt r�la; k�zben Martin behunyt szemmel hevert az �gy�n, s gondolatai messze j�rtak valahol... Alig tudta, hogy gondolkozik, s nagy meger�ltet�s�be ker�lt, hogy n�ha-n�ha feleljen valamit. Pedig hiszen ez Joe... Joe, akit mindig �gy szeretett. Joe-b�l azonban csak �gy buzog az �let... s az � elcsig�zott agya nehezen tudja most elviselni ennek az �letnek a l�rm�s �rint�s�t. F�radt, t�l �rz�keny �llapot�ban t�ls�gosan nagy megpr�b�ltat�s ez... Majdnem fel�v�lt�tt, amikor Joe arr�l kezdett megint besz�lni, hogy egyszer m�g ki�llnak �s �sszem�rik az erej�ket.

- Ne felejtse el, Joe; �gy kell vezetnie a mosod�t, ahogy annak idej�n Shelly Gy�gyf�rd�ben mondotta. Nincs t�l�r�z�s, nincs �jszakai munka; nem dolgoznak gyerekek a m�ngorl�n�l... gyerekek egy�ltal�n nem dolgoznak sehol. �s mindenki tisztess�ges b�rt kap.

Joe b�lintott, �s noteszt h�zott el� a zseb�b�l.

- Ide figyeljen! Ma eb�d el�tt pontosan kidolgoztam a munkarendet. Mondja meg, mi a v�lem�nye r�la?

Azzal hozz�fogott, hogy felolvassa a jegyzeteit. Martin mindent r�hagyott, �s csak egy dolog �rdekelte: mikor megy Joe v�gre a fen�be! K�s� d�lut�n volt, mire fel�bredt. Lassan-lassan visszat�rt agy�ba a val�s�g tudata. K�r�ln�zett a szob�ban. �gy l�tszik, elnyomta az �lom, Joe teh�t halkan kisurrant. Ezt az egyet j�l tette - gondolta Martin. Azzal lehunyta a szem�t, �s m�r megint aludt.

A k�vetkez� napokban Joe-t mindenest�l elfoglalt�k a mosoda �tv�tel�vel �s az �zem beind�t�s�val kapcsolatos tennival�k. Nem sokat volt h�t Martinnak terh�re. A lapok csak a haj� indul�s�t megel�z� napon k�z�lt�k, hogy Martin elutazik a Maripos�n. K�zben megint f�lt�madt egyszer �nfenntart�si �szt�ne: orvoshoz ment �s megvizsg�ltatta mag�t. Nem lehetett a szervezet�ben semmi bajt meg�llap�tani. Ragyog� a sz�ve �s a t�deje, jelentette ki az orvos. Amennyire meg tudja �llap�tani, tette m�g hozz�, minden m�s szerve is eg�szs�ges �s norm�lisan m�k�dik.

- �nnek semmi baja sincs, Mr. Eden! - mondotta. - Nyugodtan mondhatom, hogy semmi baja sincs! Remek kond�ci�ban van. �szint�n irigylem az eg�szs�g��rt. Pomp�s szervezete van! N�zze csak ezt a mellkast! Itt meg a gyomr�ban hordozza ennek a ragyog� eg�szs�gnek a titk�t. Ezer ember k�zt... mit mondok?... t�zezer ember k�zt nem akad egy, akinek ilyen szervezete volna! Ha baleset nem �ri, ak�r sz�z �vig is el�lhet.

Martin azonban tudta, hogy Lizzie diagn�zisa a helyes. Fizikailag nincs semmi baja - a feje nincs rendben. Erre pedig egyetlen orvoss�g van: elmegy a D�li-tengerre. A baj az, hogy most, elutaz�sa k�sz�b�n semmi kedve sincs m�r elmenni. A D�li-tenger �pp�gy nem vonzza m�r, mint ez a polg�ri civiliz�ci�. Nem lelkes�ti m�r az elutaz�s gondolata, az elutaz�s t�nye pedig, amely m�giscsak j�r valami testi meger�ltet�ssel, szinte irt�zattal t�lti el. B�rcsak a haj�n volna m�r, �s kinn voln�nak a tengeren...

A legsz�rny�bb megpr�b�ltat�st az utols� nap jelentette. Bernard Higginbotham a reggeli lapokban olvasta, hogy Martin haj�ra sz�ll, s erre Gertruddal �s eg�sz csal�dj�val egy�tt elj�tt, hogy elb�cs�zz�k t�le. Elj�tt Hermann von Schmidt is Mariann-nal. Azt�n mindenf�le elint�znival� volt, sz�ml�kat kellett kifizetnie, el kellett viselni a riporterek �r�k�s zaklat�s�t. Az iskola kapuj�ban Martin kurt�n b�cs�t vett Lizzie Connollyt�l, �s m�r ott sem volt. A sz�llod�ban v�r r� Joe, akit eg�sz nap elfoglalt a mosod�ja, s az�rt nem tudott el�bb elj�nni hozz�. Ezzel csordultig telt a poh�r. Martin azonban er�sen megkapaszkodott a sz�k karf�j�ba; f�l �ra hosszat hallgatta Joe-t �s felelgetett neki.

- Ne felejtse el, Joe, hogy nincs hozz�k�tve a mosod�hoz - mondta neki. - A mosod�b�l nem sz�rmazik mag�ra semmif�le k�telezetts�g. Ha akarja, eladja, �s azt csin�l a p�nz�vel, amit akar. Ha megunja, �s megint kedve t�mad, hogy nekiinduljon az orsz�g�tnak, hagyja az eg�szet a fen�be! Tegye mindig azt, amiben �r�me telik.

Joe csak a fej�t cs�v�lta.

- K�sz�n�m sz�pen! Eddig vagyok �n m�r az orsz�g�ttal! Nem mondom, nem rossz az a csavarg�s, csak egy dologgal van baj... a l�nyokkal. Micsin�ljak, ha a n�k bolondj�nak sz�lettem? �n nem tudok meglenni n�lk�l�k. Pedig ha az ember csavarog, csak meg kell lennie n�lk�l�k. Tudja; elmentem n�ha egy-egy h�z el�tt, oszt l�ttam, hogy odabenn t�ncolnak meg eszem-iszom van, oszt hallottam odabentr�l a n�k hangj�t, ahogy kacagtak, �s l�ttam az ablakon �t a feh�r ruh�jukat meg a nevet� arcukat... tudja, Martin, az maga a pokol volt. Micsin�ljak, ha ilyen vagyok: szeretek t�ncolni meg mulatni meg s�t�lni a holdf�nyben, meg minden. Jobb lesz nekem, ha van egy mosod�m meg rendes ruh�m, meg egy csom� doll�r cs�r�g a zsebembe. Tudja, l�ttam tegnap egy l�nyt, azt hiszem, egykett�re feles�g�l veszem. Min�l el�bb, ann�l jobb! Erre gondolok m�r reggel �ta, �s eg�sz nap csak f�ty�r�szek. El se tudja k�pzelni, milyen sz�p az a l�ny! Csuda, milyen szeme van! �s a hangja, h�t az olyan, hogy olyat maga m�g nem hallott. �n m�r emellett maradok, az fix. Mondja csak, maga tulajdonk�ppen m�r nem n�s�l meg? Hisz annyi a p�nze, mint a pelyva! Ak�r a legszebb l�nyt is megkaphatja az orsz�gban!

Martin mosolyogva r�zta a fej�t, �s titokban azon gondolkozott: hogy lehet az, hogy van olyan ember, aki meg akar n�s�lni? Csod�latos dolog ez, sehogy sem lehet meg�rteni...

Az indul�s �r�j�ban megl�tta a Mariposa fed�lzet�r�l Lizzie Connollyt, aki elb�jt a parton, h�tul a t�megben. "Vidd magaddal - sz�lalt meg valami Martinban. - Nem olyan neh�z j�nak lenni. Csod�latosan boldogg� tehetn�d!" Egy m�sodpercig szinte k�s�rt�st �rzett, de a k�vetkez� percben megtorpant. M�r ett�l a gondolatt�l is visszarettent. F�radt lelke r�m�lten tiltakozott. Martin s�hajtva fordult el a korl�tt�l, �s azt mormogta mag�ban:

- Beteg vagy, �regem, nagyon beteg.

Kabinj�ba menek�lt, ott h�z�dott meg, am�g a haj� ki nem futott a kik�t�b�l. D�lben azon vette �szre mag�t az eb�dl�ben, hogy az asztaln�l a d�szhelyet adt�k neki a kapit�ny jobbj�n. Hamarosan tudom�sul kellett vennie, hogy � a haj� nevezetess�ge. Alig lehetett m�g haj�n nevezetess�g, aki kev�sb� v�ltotta be a hozz�f�z�tt rem�nyeket! Martin eg�sz d�lut�n lehunyt szemmel hevert egy fekv�sz�kben, s f�sults�g�ban majd az eg�sz id�t �taludta. Este pedig kor�n lefek�dt.

Harmadnapra az �sszes utas fel�p�lt a tengeribetegs�gb�l, �s valamennyien megjelentek a fed�lzeten. Martin min�l t�bbet l�tta, ann�l kev�sb� szerette �ket. Pedig maga is tudta, hogy igazs�gtalan hozz�juk. Kedves, der�k emberek ezek mind, igyekezett Martin meggy�zni mag�t - de ugyanabban a pillanatban �t�letet is mondott r�luk, kedves, der�k emberek, hogyne, mint �ltal�ban a polg�rok, fajt�juk minden szellemi korl�tolts�g�val �s hitv�nys�g�val. Fel�letes, �resfej� emberek... Martin majd meghalt az unalomt�l, ha sz�ltak hozz�. Bosszantotta a fiatalabbak hangoskod�sa �s f�ktelen viselked�se is. Egy percig sem maradnak nyugton: t�rsasj�t�kokkal, korongm�rk�z�sekkel zavarj�k, folyton ide-oda j�rk�lnak, s minden pillanatban hangos ki�ltoz�ssal rohannak a korl�thoz, mert megpillantottak egy tengeri malacot, amint kiugrik a v�zb�l, vagy el�sz�r �let�kben l�ttak rep�l�hal-csoportot.

Martin sokat aludt. Reggeli ut�n leheveredett a fekv�sz�k�be, kez�ben egy magazinnal, amelynek sohasem �rt a v�g�re. A nyomtatott bet� is f�rasztotta. Nem �rtette, mi�rt �rnak �ssze az emberek annyi mindenf�l�t. M�g ezen t�n�d�tt, �lt�ben megint elszenderedett. Bosszankodott, hogy az eb�dre h�v� gongsz� felriasztja �lm�b�l. Mi�rt j� az, ha �bren van az ember?...

Egyszer megk�s�relte, hogy kiragadja mag�t ebb�l a let�rts�gb�l. El�rement a fed�lk�zbe, a matr�zok k�z�. De mintha ezek m�sf�le matr�zok voln�nak, mint akikkel � �lt egy�tt valamikor a fed�lk�zben. Sehogy sem �rezte mag�t egynek ezekkel az el�llatiasodott l�nyekkel, akiknek az arc�ra van �rva a k�z�ny, s nincs t�bb esz�k, mint egy �k�rnek. Ezzel teljess� v�lt a k�ts�gbees�se.

A fels�bb k�r�kben Martin Eden senkinek sem kell �nmag��rt, a maga oszt�lybeliekt�l pedig, akik valamikor r�gen �nmag��rt szerett�k, v�gleg elszakadt. Nem kellenek m�r neki... �ket sem b�rja ki jobban, mint a korl�tolt els� oszt�ly� utasokat �s az okvetetlenked� fiatalembereket.

Martinnak �gy f�jt az �let, mint ahogy a beteg f�radt szem�t vak�tja az �les feh�r f�ny. Ha �bren volt, �gy �rezte, ugyan�gy cik�zik k�r�l�tte az �let, mint az a k�m�letlen f�ny. F�j... elviselhetetlen�l f�j az �let �rint�se. El�sz�r utazik �let�ben els� oszt�lyon. Eddig mindig a fed�lk�zben vagy a haj�fen�ken utazott, vagy a f�t�h�z s�t�t m�ly�n lap�tolta a szenet. Azokban a r�gm�lt napokban, ha m�r nagyon fojtogatta a h�s�g, s a m�lys�gb�l f�lm�szott n�ha a vasl�tr�n a fed�lzetre, csak egy-egy pillanatra t�ntek fel szeme el�tt az utasok, k�nny�, feh�r ruh�jukban. L�tta, hogy nincs m�s dolguk, mint hogy sz�rakozzanak - lust�n �ld�g�lnek a naperny�k alatt, amely megv�di �ket a h�s�gt�l �s a sz�lt�l -, al�zatos pinc�rek gondoskodnak r�la, hogy minden k�v�ns�guk �s szesz�ly�k teljes�lj�n... �s azt hitte: ez a vil�g maga a paradicsom. S most � a haj� nevezetess�ge, �k�r�l�tte forog minden, � �l a kapit�ny jobbj�n, s hasztalan v�gy�dik vissza a fed�lk�zbe s a f�t�h�zba, hogy megtal�lja az elveszett Paradicsomot. �j Paradicsomra nem tal�lt, s a r�git sehol sem leli.

Pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Csak kell valaminek lennie, ami m�g �rdekli!... Pr�bak�ppen le�lt egyszer a haj�stisztek asztal�hoz, de �r�lt, amikor otthagyhatta ezeket az �resfej� embereket. Azt�n sz�ba elegyedett egy szabadnapos korm�nyossal. Ez �rtelmes ember volt, de mindj�rt az els� percben szocialista propagand�val kezdte gy�t�rni, �s egy csom� r�piratot �s ki�ltv�nyt nyomott a kez�be. Hallgatta, miket mond neki ez az ember a rabszolgamor�lr�l, s f�sultan gondolt saj�t nietzscheista elm�leteire. Mire is j� mindez? Esz�be jutott Nietzsch�nek egy vad kifakad�sa, amikor �r�lts�g�ben k�ts�gbe vonta egyszer, hogy van egy�ltal�n igazs�g. Ki tudja, nem Nietzsch�nek van-e igaza? Lehet, hogy nincs igazs�g semmiben, nincs igazs�g m�g az igazs�gban sem... lehet, hogy nincs is a vil�gon igazs�g. Gondolatai f�radtan meg�lltak ezen a ponton - �r�lt, hogy visszamehet fekv�sz�k�hez �s megint elalhatik.

De nem volt el�g, hogy a haj�n ilyen szerencs�tlennek �rezte mag�t. Hirtelen r�nehezedett egy m�sfajta szerencs�tlens�g gondolata is. Mi lesz, ha a haj� meg�rkezik Tahitiba? Akkor partra kell majd sz�llnia. Meg kell majd rendelnie azokat a holmikat, amelyekkel a keresked�s�t fogja �zni, keresni kell egy szk�nert, amely elviszi a Marquesa-szigetekre - ezernyi feladat �ll majd el�tte. M�g gondolni is sz�rny�s�g r�juk! Ha minden erej�t �sszeszedve komolyan v�giggondolta ezeket a feladatokat, vil�gosan l�tta, milyen k�ts�gbeesett helyzetbe ker�lt. Az igazs�g az, hogy � m�r az �rnyak V�lgy�ben van, s ez ann�l vesz�lyesebb, mert nem is ijed meg t�le. Ha megijedne, pr�b�lna visszajutni az �letbe... Minthogy azonban nem ijed meg, egyre m�lyebben mer�l el az �rnyvil�gba. Nem �r�l m�r a r�gi, ismer�s k�peknek. A Mariposa most az �szakkeleti passz�tsz�lben halad el�re, de a r�szeg�t� sz�l, amely az arc�ba f�j, csak ideges�ti... Martin m�shov� t�tette a fekv�sz�k�t, hogy ne �rezze a r�gi nappalok �s �jszak�k mindig j�kedv� cimbor�j�nak a simogat�s�t.

Aznap, amikor a Mariposa az egyenl�t�i �vezetbe l�pett, Martin szerencs�tlenebbnek �rezte mag�t, mint valaha. Most m�r aludni sem tud... Annyit aludt az ut�bbi id�ben, hogy nem b�rja m�r tov�bb... k�nytelen �bren maradni, el kell viselnie az �let vak�t� f�ny�t. Nyugtalanul j�rt-kelt a haj�n. A nedves leveg�, mintha r�tapadna az emberre - a r�vid z�porok sem hoznak fel�d�l�st... Martin k�rbej�rt a fed�lzeten - amikor m�r nem b�rta, megint lefek�dt a sz�k�be -, azt�n ezt sem b�rta tov�bb, �s �jra elkezdett k�rbej�rni. K�nyszer�tette mag�t, hogy v�gigolvassa a magazint, majd n�h�ny versesk�nyvet vett ki a g�z�s k�nyvt�r�b�l. De k�ptelen volt figyelni a versekre, s megint elkezdett k�rbej�rk�lni.

Vacsora ut�n sok�ig fennmaradt a fed�lzeten, de ez sem seg�tett rajta; amikor k�s�bb lement a kabinj�ba, nem tudott elaludni. Most h�t az �lom is cserbenhagyja m�r... egy pillanatra sem tud szabadulni az �lett�l! Ezt lehetetlen elviselni... Felgy�jtotta a villanyl�mp�t �s olvasni pr�b�lt. A k�nyvek k�zt volt Swinburne-nek egy versesk�nyve. Fekve lapozgatta a k�nyvet, s egyszer csak azon vette �szre mag�t, hogy �rdekli, amit olvas. Amikor a str�fa v�g�re �rt, pr�b�lt tov�bb olvasni, de megint ugyanazt a str�f�t olvasta el. A nyitott k�nyvet mell�re fektette �s gondolataiba mer�lt. Ez az! �pp err�l van sz�... Milyen furcsa, hogy ez m�g sohasem jutott az esz�be! Ez mindennek az �rtelme. Az �let m�r r�g�ta ebbe az ir�nyba hajtja �t, �s �me, most Swinburne mutatja meg neki, hogy itt van a megold�s. Hisz nem s�v�rog � m�sra, mint pihen�sre, s �me, itt v�r r� a pihen�s... Egy pillant�st vetett a nyitott kabinablakra. Igen - el�g nagy... Martin hetek �ta el�sz�r �rezte mag�t boldognak.

Minden baj�ra megtal�lta v�gre az orvoss�got. �jra f�lvette a k�nyvet, �s lassan, fennhangon m�g egyszer elolvasta a str�f�t:

�jra a nyitott kabinablakra n�zett. A kulcsot, �me, Swinburne adja a kez�be... Az �let beteg vagy ink�bb megbetegedett... � nem tudja m�r elviselni.

Ez a sor m�lys�ges h�l�val t�lt�tte el. Ez az egyetlen j�t�tem�ny a nagy mindens�gben. Amikor az �let m�r k�nz� teher csup�n, mindent �r�k�s �lomba ringat a hal�l... Mire is v�r m�g? Ideje m�r, hogy elmenjen.

Felkelt, kidugta fej�t a kabinablakon, �s letekintett a haj� mellett fodroz�d� tejsz�n� habokba. A Mariposa m�lyen j�r; ha kez�vel megkapaszkodik, l�ba le�r a v�zre... Zajtalanul ereszkedhetik h�t le, senki sem fogja meghallani. Felcsapott egy hull�m; az arca megnedvesedett. �rezte ajk�n a v�z s�s �z�t. Milyen j� ez az �z... Arra gondolt: nem kellene-e meg�rnia hatty�dal�t?

Azt�n nevetett egyet �s legyintett. Erre m�r nincs ideje. Hiszen alig v�rja, hogy mehessen.

Leoltotta szob�j�ban a l�mp�t, hogy a f�ny el ne �rulja, s el�sz�r a l�b�t dugta ki a kabinablakon. A v�lla azonban nem f�rt �t a ny�l�son. Addig er�lk�d�tt, m�g siker�lt visszah�z�dnia, azt�n �gy pr�b�lt kib�jni, hogy f�l karj�t az oldal�hoz szor�totta. A haj� oldal�ra d�lt, ez is seg�ts�g�re volt. Siker�lt �tb�jnia. K�t kez�vel az ablakba kapaszkodott �s leereszkedett. Amikor a l�ba a v�z szintj�t el�rte, elengedte mag�t. A tengerv�z tejfeh�r bubor�kokat vetett k�r�l�tte. A Mariposa mint egy nagy fekete fal rohant el Martin mellett, a s�t�t t�meget csak itt-ott t�rte meg egy-egy kivil�g�tott ablak. A haj� biztosan be akarja hozni a k�s�s�t... Martin m�g a v�g�re sem �rt ennek a gondolatnak, a haj� m�r messze volt.

Martin egyenletes mozdulatokkal �szott a v�zen, k�r�l�tte halkan csobbantak a habok.

Egy bonit� neki�szott Martin feh�r test�nek. Martin hangosan felnevetett: a hal kiharapott bel�le egy darabot, �s ez a sajg� f�jdalom esz�be juttatta, m�rt van itt. M�g azzal foglalkozott, hogy v�grehajtsa tett�t, megfeledkezett r�la, hogy mi is tett�nek az oka. A Mariposa f�nyei elhalv�nyultak m�r a t�volban - �s � olyan nyugodtan �szik, mintha az volna a sz�nd�ka, hogy valahol ezer m�rf�ldnyire partot �rjen.

�gy m�k�dik h�t a g�pies �let�szt�n... Martin abbahagyta az �sz�st, de abban a pillanatban, amikor a v�z a sz�ja f�l� �rt, er�s karcsap�ssal �jra a v�z sz�n�re emelkedett. �me, az �let�szt�n, gondolta megvet� mosoly k�s�ret�ben. De neki is van akarata... olyan er�s akarata, amely utols� nekifesz�l�s�vel megsemmis�ti �nmag�t, �s akkor megsz�nik.

Martin f�gg�leges helyzetet vett fel. F�ln�zett a nyugodtan f�nyl� csillagokra, �s kieresztette t�dej�b�l a leveg�t. Kez�vel �s l�b�val gyorsan, er�sen verte a vizet, m�g v�lla �s mell�nek egy r�sze kiemelkedett a v�zb�l. Er�t gy�jt�tt, hogy ann�l jobban tudjon azt�n lemer�lni. Elengedte mag�t, �s mozdulatlanul mer�lt le a tengerbe, mint egy feh�r szobor. A v�zben sz�nd�kosan m�ly l�legzetet vett, mint aki �rz�stelen�t�sn�l telesz�vja mag�t �terrel. Hi�ba: amikor fuldokolni kezdett, karja �s l�ba szembeszeg�lt az akarat�val, megint belecsapott a v�zbe, s f�lhajtotta a tenger sz�n�re, a f�nyesen ragyog� csillagok al�.

Az �let�szt�n, gondolta megvet�en... De hi�ba er�lk�d�tt: m�giscsak leveg�t sz�vott sz�tpattanni k�sz�l� t�dej�be. H�t akkor valami m�st pr�b�l... Telesz�vja t�dej�t leveg�vel, amennyire csak tudja. �gy m�g m�lyebbre s�llyed majd... Fejjel lefel� a v�zbe bukott, �gy mer�lt le, s minden erej�vel, akarat�nak v�gs� megfesz�t�s�vel �szni kezdett a v�z alatt. Egyre m�lyebbre �rt. Szem�t nyitva tartotta: l�tta, milyen k�s�rtetiesen foszforeszk�l a ny�lsebesen sz�guld� bonit�k farka.

�szott, �szott �s arra gondolt k�zben: csak meg ne t�madj�k, mert akkor meggy�ng�l az akarata. A halak nem t�madt�k meg, s Martinnak volt m�g annyi ideje, hogy h�l�t �rezzen az �letnek ez�rt az utols� aj�nd�k��rt.

Egyre m�lyebbre �s m�lyebbre �szott. V�g�l �gy elf�radt a karja �s a l�ba, hogy alig tudta m�r mozgatni. Tudta, hogy nagyon m�lyen van. Dobh�rty�ja f�jt a v�z nyom�s�t�l, a feje z�gott. Kitart�sa kezdett m�r gy�ng�lni, de � k�nyszer�tette karj�t �s l�b�t, hogy m�g m�lyebbre vigy�k. Azt�n elpattant az akarata, s t�dej�b�l hatalmas, robban�sszer� kit�r�ssel t�dult ki a leveg�. A l�gbubor�kok f�lfel� t�r� �tjukban, mint cs�ppnyi l�gg�mb�k, arc�hoz �s szem�hez �t�dtek �s visszapattantak. Azt�n a k�n k�vetkezett �s a fuldokl�s. Ez m�g csak a f�jdalom, m�g nem a hal�l - ez a gondolat remegett v�gig Martin gyeng�l� tudat�n. A hal�l nem f�j. Ez a borzalmas, fuldokl� �rz�s, ez m�g az �let, az �let k�nja. Ez az utols� csap�s, amelyet az �let m�g adni tud.

Keze �s l�ba egyre gy�ng�l� g�rcs�s, makacs csapkod�sba �s kap�l�z�sba kezd. De � t�lj�rt az esz�k�n - t�lj�rt az �let�szt�n esz�n, amely csapkod�sra �s kap�l�z�sra k�szteti a kez�t �s a l�b�t. Olyan m�lyre mer�lt, ahonnan a v�gtagjai m�r nem tudj�k f�lvinni a v�z felsz�n�re. Nem �rez m�r semmit, mintha �lomk�pek tenger�n suhanna kereszt�l. Mindenfel�l sz�nek �s f�nyek veszik k�r�l, sz�nekben �s f�nyekben ringat�zik, � maga is csupa sz�n �s f�ny. Mi az ott? Mintha vil�g�t�torony volna... ott valami ragyog� feh�r f�ny villan! De hiszen az agya m�k�dik... A f�ny egyre gyorsabban villan. �s most ez a hosszan tart� d�b�rg�s... mintha lefel� zuhanna egy �ri�si, v�gtelen l�pcs�n. Lenn valahol a l�pcs� alj�n a s�t�tbe zuhan. Ennyit tudott m�g: belezuhan a s�t�ts�gbe. Mind�ssze ennyit. - Ezut�n m�r nem tudott semmit.