JÚLIA 63 Hozzád menekülök 1. FEJEZET Abban a pillanatban tűnt fel a lány előtt a ház, amikor már éppen fél akarta adni a küzdelmet. Leverten, felsebzett lábbal, a végsőkig kimerülve arra gondolt, leül az út szélére, kezébe temeti az arcát, és szabad folyást enged a könnyeinek. Minden erejét össze kellett szednie, hogy még néhány lépést tegyen. - Már csak egy kanyar - győzködte magát félhangosan -, aztán leülhetsz. Amikor túljutott a kanyaron, meglátta a tekintélyt parancsoló, nagy vörös téglaépületet. Valóságos csoda, a sors ajándéka! - vélekedett magában. A feje zúgott a fáradtságtól, az éhségtől alig állt a lábán, nem is hitt azonnal a szemének. Órák óta gyalogolt, s emberi településnek nyomát sem látta. A kihalt láp- vidéken átvezető úton egyetlen kocsi sem ment el mellette, amelyet leinthetett volna. Nem mintha ezzel a külsővel bárki felvette volna. ' Hosszú haja csapzott volt, tele sárral az eséstől, amelyre csúnya horzsolt seb em- lékeztette a jobb arcán. Valaha hófehér ruhája, amely az irodában nagyon kellemes viseletnek bizonyult, fűfoltoktól tarkítva, a hosszú gyaloglástól és a kocsiban töltött éjszakától tépázottan lógott rajta. Rowan megborzongott, amikor a hideg szél piros félkabátja alá fújt. Tegnap a kora tavaszi nap melegében a kabátka tulajdonképpen még fölöslegesnek is fönt, mára azonban elromlott az idő, komor felhők gyülekeztek az égen. Bárcsak lett volna annyi ideje, hogy hazamenjen, és melegebb holmit vegyen magára! Akkor azonban képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni. Csak az hajtotta, hogy elmeneküljön Colin fenyegetései elől. Azzal sem törődött, van-e nála elegendő pénz; csekkfüzetét is otthon felejtette a fiókos szekrényen. Oution! Kétségbeesésében könny szökött a szemébe. Otthona lesz-e még egyszer az a ház, amelyben édesanyjával és mostohaapjával élt? Befogadja-e újra Bemard a házába, ha megtudja, mit tett? Visszaélt a bizalmával. Nagyon is valószínű, hogy a fém többé hallani sem akar majd róla. Rowan apró, szív alakú arca szinte elfehéredett a bánattól. Tiszta, kék szeme máskor zafírként csillogott sűrű, sötét szempillái alatt, most azonban eltűnt belőle a fény. Telt, puha ajkát összeszorította, nehogy kétségbeesésében felsikoltson. Csak most ébredt tudatára annak, mit cselekedett. Menekülésével Colin kezére játszott. Ha a fiú észreveszi eltűnését, nem lesz többé oka arra, hogy megtartsa magának, amit tud. Bárcsak lett volna bátorsága, hogy elmenjen Bennardhoz, és bevallja neki az igazságot! Ehelyett fejét vesztve a kocsijába ült, és nekiindult a vakvilágnak. Fogalma 3 Hozzád menekülök sem volt arról, hová keveredett. Az utolsó útjelző táblát még akkor látta, mielőtt autójából kifogyott volna az üzemanyag. Azóta pedig már mérföldeke) gy~o8olt: Most azonban itt áll egy ház előtt. Rowan úgy nézeti az épületre, mint a sivatag vándorai nézhetnek a hirtelen elébük táruló oázisra. Ünkéntelenül megnedvesítette kiszáradt ajkát. Tegnap reggel óta egy falatot sem evett. Pénzéből mindössze két gallon benzinre és egy kávéra futotta. Bárki lakjon is ebbén a házban, egy pohár vizet biztosan kaphat, aztán pedig... Aztán mi lesz? Megkérhetné a tulajdonost, hogy használhassa a telefont. Feltárcsáz- hatna egy autójavító műhelyt, szerelőt hívhatna a kocsijához. Csak épp azt nem tudja, hol hagyta az autóját, és benzinre sincs pénze. Egyetlen dolgot biztosan nem tehet: nem telefonálhat haza, és nem kérhet onnan segítséget. Itt az országúton sem álldogálhat azonban már sokáig. Máris megérkeztek az első kövér esőcseppek. Igyekeznie kell, ha nem akar bőrig ázni. Kínkeservesen, sajgó tagokkal indult tovább. Az országútról nézve azt hitte, sokkal közelebb van a házhoz. Nem számolt azon- ban abejárathoz vezető, széles ívű kocsifelhajtóval, amely jócskán meghosszabbította az utat. Az eső közben heves záporrá erősödött, és Rowan vékony ruhája pár pillanat alatt átázott. Haja nedvesen lógott az arcába, divatom szandálja hangosan cuppogott, amint felbotorkált a lépcsbn, és megnyomta a csengő gombját. Megkönnyebbült, mikor odabent megszólalt a harang, méghozzá olyan erővel, hogy a holtakat is feltámasztotta volna. Idegtépő csend következett. Végre menedéket talált, s most lehet, hogy senki sincs, aki beengedje? A zuhogó eső arra kényszentelte, hogy újra a csengőre tegye az ujját, és le se vegye róla. A csengő erős hangjától Rowan sem a lépéseket, sem a kilincs kattanását nem hallotta meg. Olyan hirtelen nyílt ki előtte az ajtó, hogy a lány előrebukott, és neki- zuhant egy férfi kemény, erős testének. - Mi a fenét...? Rowan valahonnan a távolból hallotta a mély, csodálkozástól nyers hangot, aztán erős kéz fogta meg a karját, amely nem engedte, hogy elessen. - ICi maga, és mit akar? - Én.. . - A lányra szinte bénítólag hatott, hogy végre nincs egyedül. Megszédült, és minden összemosódott a szeme előtt. Hunyorognia kellett, fagy láthassa a f~f-it. Magas, stilét hajú, erős alak állt előtte, szemmel láthatóan méretre készült, kitűnő minőségű, sötétszürke öltönyben, makulátlanul fehér ingben, lazán megköU3tt selyem nyakkendőben. Ennyit fogott fel Rowan, aztán megint forogni kezdett vele a világ, és lehunyta a szemét. - Nem tud beszélni? - Az ismeretlen kissé megrázta a lány - Ki a fene maga, és mit keres itt? - Én... - Rowan kiszáradt torokkal, rekedten nyöszörgött, aztán megkösztir(ilte a torkát. - Szükségem lenne... - Mi a baj? Fáj valamije? 4 Hozzád menekülők Az idegen hangja kissé megváltozott. Bosszúság és türelmetlenség helyett aggo- dalom hallatszott ki belőle. A lány kinyitotta a szemét, és egyenesen a fé~éba nézett. Annak színe olyan sötét volt, hogy már feketének hatott. Rowant lenyűgözték a cso- dálatos szembogarak. Ilyen szemű fé~ba bele tudnék szeretni, gondolta álmodozva a lány, aztán ijedten összerezzent. Újfent megrázták, de erősebben, mint az előbb. - Maga beteg, bolond, vagy netán mind a kettő? Egyszer csak itt áll az ajtdm elölt... Hé, el ne essen nekem! - kiáltott fel élesen a férfi, amikor Rowan megingott. A lány haja most félrecsúszott a homlokából, s látni engedte a hosszú, csúnya, horzsolt sebet. - Mi történt magával? Rowan elkábult a hang váratlan szelídségétől és attól, ahogy a férfi támogatótag átkarolta a derekát. Az idegen erős volt, ő pedig gyengének és elveszettnek érezte magát. Bizonytalan, esdeklő mozdulatot tett. - Kérem - nyöszörögte reszketeg hangon -, kérem, segítsen! A beszéd minden erejét igénybe vette: Egyszeriben mintha ezernyi méh duruzsolt volna a fülében, aztán újra forogni kezdett vele a világ. Mielőtt elveszítette volna öntudatát, még felismerte, hogy mégsem az ajtócsengő szól újra, amint egy pillanatra hitte zavarában, hanem a telefon hangos csörgését hallja. Amikor Rowan felébredt, pillanatig meredten nézte a mennyezetet, és azt hitte, újra otthon van, az elmúlt napok minden eseménye lidérces álom volt csupán. Még félálomban elhatározta, hogy felkelés után azonnal mindent bevall Bernardnak, s a bocsánatát kéri. Bemard rendes ember, végig fogja hallgatni, és együtt biztosan talál- nak majd valamilyen megoldást... Aztán a náp sugarai áthatoltak a csipkefüggönyön, s a lány hirtelen tudatára ébredt, hogy nem kora reggel van, mint eddig gondolta. Késő délutánra járt az idő. Rémülten felült az ágyban, és elképedve nézett körül. Még soha nem látta ezt a szobát, benne a vastag szőnyeget, a súlyos, óarany bár- sonyfüggönyöket, a sötét színű bútorokat meg a széles franciaágyat. Zavartan arcához emelte a kezét, és felszisszent, amint a sebéhez ért. Hirtelen visszatért az emlékezete. Már tudta, milyen házban van. De hol van ez a ház? És Id az a férfi, aki itt lakik? Elevenen emlékezett az idegenre, vagyis inkább az oly vizslatón néző sötétszürke szemelme, melyekről úgy érezte, belevész mélységükbe. Most máraz is eszébe jutott, hogy a délután folyamán kétszer is felébredt. Először akkor, amikor magához tért az ájulásból, aztán - többórás mély alvás után - még egyszer néhány pillanatra. Mind kétszer abba a fekete szempárba nézett, amely olyan megnyugtatólag hatott rá, hogy azonnal újra elaludt. Álma napok óta most volt a legpihentetbbb. 5 ~a Rowannak eszébe jutott a gondolat, hogy ilyen férfiba első látásra bele tudna szeretni. Bolond, oktalan érzés volt ez. Nyugtalanul forgolódni kezdett a takaró alatt. Szinte megmerevedett, amikor megérezte, hogy semmi nincs rajta, csupán a finom vászon takarja mezítelen testét. Hogy került vajon ágyba? Ki vetkőztette le? Tán csak nem az a fém... Hirtelen kinyílt a hálószoba ajtaja A lány megijedt, és még feljebb húzta magán az oltalmazó takarót. - Szóval felébredt végre. A férfi mély hangja lágyabban csengett, mint ahogyan Rowan emlékezetében élt. Az idegen alighanem csak váratlan és hihetetlen felbukkanása miatt beszélt vele olyan nyersen az ajtóban. - Azt hittem, az egész napot át akarja aludni. - Én... Az utóbbi időben nehéz éjszakáim voltak... A lánynak nehezére esett a beszéd. Szíve még mindig vadul kalapált a férfi várat- lan megjelenésétől. Csak tovább rontotta a helyzetet meztelensége a takaró alatt, s ezt az ismeretlen is minden bizonnyal pontosan tudta. Rowan még soha nem érezte magát ilyen sebezhetőnek, mint ebben a pillanatban. Kivéve talán két nappal ezelőtt, amikor Colín... Megborzongott, s hogy ne az emlékeivel foglalkozzék, az előtte álló fémara fordította minden figyelmét. , A szemek ugyan elbűvölték, mégsem lepődött volna meg, ha egyébként kiábrán- dítónak találja az ismeretlent. Ehelyett meg kellett állapítania, hogy igencsak jóképű férfi. Erőt sugárzó arca lenyűgözte. Ám hová lett a finom öltöny? Rowan meg mert volna esküdni, hogy a férfi épp indulni akart valahová, amiké ő megjelent az ajtaja előtt. Most pólót és szűk farmert viselt, amelyek pompásan kiemelték keskeny csípőjét és hosszú, izmos lábát. Ebben az öltözetben az ismeretlen egészen más volt, mint amikor a lány először látta: Akkor jól öltözött, finom üzletembernek, látszott, aki gazdag, rangos és befolyásos valaki lehet. Rowan ezt kábultsága ellenére is észrevette. Most azonban oldottabbnak, megközelithetőbbnek,einberibbnek találta az'idegent. - És enni sem evett rendesen - jelentette ki a férfi, az éjjeliszekrényre téve a tálcát, amelyet eddig a kezében tartott. - Ijesztően vékony. Levest és néhány szendvicset hoztam. Mit gondol, tudna enni? Rowan gépiesen megmozdult, aztán hirtelen észbe kapott, és gyorsan magára húzta a takarót. Elkerekedett szemmel nézett az ismeretlenre. - Maga vetkőztetett le? - Természetesen. - A férfi szemlátomást ügyet sem vetett a lány felindultságára. Hangja nyugodtan, idegesítően közönyösen csengett. - Hogy... - A lány nyelt egyet, amikor az idegen egyenesen a szemébe nézett. - Hogy merészelte megtenni? - Hogy merészeltem? - Az ismeretlen kissé gúnyosan vonta fel sötét szemöl- dökét. - A merészségnek semmi köze ehhez. És a maga által feltételezett hátsó szán 6 Hozzád menekülök dékok sem vezettek benne. Bőrig ázott ódakint, és veszélyesen lehűlt a teste. A lehető leghamarabb szárazrákellett törölnöm; s ityeg kellett melegítenem. Legkézenfekvőbbnek az tűnt, ha ágyba dugom. Ezenkívül a sebet is kitisztítottam az arcán. Talán ez ellen is van kifogása? - Nincs. - Rowan szégyenkezve és zavartan sütötte le a szemét, meredten nézve összekulcsolt kezét. - Sajnálom... És szeretném megköszönni, amit értem tett. Na- gyon kedves volt magától. A lány inkább érezte, semmint látta, ahogy a férfi apró vállrándítással nyugtázza nehezen kinyögött bocsánatkérő, hálálkodó szavait. - Mi mást tehettem volna? Egyszer csak ott állt az ajtóm előtt, sérülten, kétség- beesve, közel a teljes összeroppanáshoz. Csak azt tettem, amit jónak láttam. Ez a' seb... - Egyszeriben sokkal élesebb lett a hangja. - Hogy szerezte? - Elestem... - Rowant dühítette, hogy könny szökött a szemébe, és remegett a hangja. Nem tudta, mitévő legyen, mit feleljen, ha a fém folytatja a kérdezősködést. - Jobb lesz, ha egyelőre nem feszegetjük a dolgot. Látom, nem érzi még elég jól magát ahhoz, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Előbb ennie kell valamit. A lány hálásan biccentett. A levegőben pompás illat terjengett, s a gyomra már az evés szó hallatára korogni kezdett. Igen ám, de ha felül, kiteszi magát a fém kutató tekintetének. - Adna valamit, amit felvehetnék? Én... - Bizonytalanul csupasz vállára mu- tatott. - Biztosan találok valamit. Várjon egy pillanatot! Megnézem. Az ismeretlen meglepően hamar visszajött. Rowannak nem volt ideje arra, hogy átgondolja a helyzetét, s kiötölje, mit tegyen, vagy mit mondjon. Ez utóbbi mindennél fontosabb volt. Zavarodottsága csak tovább nótt, amikor a fém kezében meglátta a csinos, rózsaszín-piros fürdőköpenyt, amely csakis egy nőé lehetett. - A testvéremé -mondta a férfi a lány elképedt tekintete láttán. - Biztosan jó lesz magára. Körülbelül egyformák a méreteik. Segítsek felvenni? - Ne! - hárította el Rowan hevesen az ajánlatot, bár tudta, hogy az ismeretlen már látta meztelenül. Igen, de akkor ő nem volt öntudatánál. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy magától vetkőzzék le a fém szeme láttára. Az ismeretlen észrevette, hogy a lány feszeng, s illemtudóan elfordult, míg Rowan felöltözött. A lány nem mert kikelni az ágyból. Érezte, még nem bírná el a lába. A fém ugyan kinézett az ablak, Rowan mégis biztos volt benne, hogy minden mozdulatáról tud, s gyengesége legkisebb jelére azonnal megfordulna. - Kész vagyok - mondta végül a lány. Feszesen meghúzta a fürdőköpeny övét, s máris sokkal jobban érezte magát. - Most már idenézhet. Szerencsésebben is fogalmazhattam volna, gondolta, mikor a fém visszafordult, s lassan végigjáratta rajta a tekintetét, nyugtalanítóan érzéki mosollyal az atkán. - Csodálatos az alakja. - Az ismeretlen gyengéd, selymes hangjától jóleső bor- zongás futott végig Rowan hátán. - Nem kellene szégyenkéznie miatta. 7 a - Nem is szégyenkezem - vágta rá a lány. Hevessége azonban inkább arról árul- kodott, hogy maga is kétségbe vonja szavai igazságát. - Csak azért, mert mi nem... Találkozott a pillantásuk, és Rowan hangja felmondta a szolgálatot. ...nem ismerjük egymást igazán jól_ - fejezte be végül félbehagyott mondatát, s azonnal fülig pirult, amikor a férfi szárazon felnevetett: - Egyáltalán nem ismerjük,egymást. Még azt sem tudom, hogy hívják. - Rowan. Rowan Carey. - Ugy gondolta, semmilyen veszélyt nem jelenthet, hogy elárulta a nevét. Elég távol vannak Carborough-tól, s az idegen aligha hallott mosto- haapja cégéről. Ha mégis, akkor sem jutna eszébe, hogy kapcsolatba hozza őt Bemard Stewarttal. - Nicholas Grey vagyok. - Nicholas? - A lány alig bírt uralkodni magán. Ideges volt, és most már borzasz- tóan éhes is. Zavarában csaknem eszelősen felkacagott. - Hogy szólítják a barátai? Nicknek? - A barátaim Nicholasnak szólítanak - közölte a férfi metsző hangon. Rowan egyszeriben megsejtette, hogy vendéglátójának olyan tulajdonságai is vannak, ame lyeket eddig elrejtettelőle abarátságos viselkedés. Egy benső hang arra figyelmeztette a lányt, hogy veszélyes lenne, ha előcsalogatná rejtekükből ezeket a tulajdonságokat. - Sajnálom - suttogta gyorsan. - Szóval.. . akkor Nicholas... - Gyomrának han gos korgása elhallgattatta. - Azt hiszem, ideje, hogy egyen valamit- jegyezte meg Grey szárazon, és Rowan elé tolta a levesestányért. - Tessék! Szeretném, ha az utolsó cseppig megenné. Utasítása feleslegesnekbizonyult. A lány már az első kanál után rádöbbent, meny nyire éhes, s percek alatt eltüntette a zöldséglevest meg a csirkehúsos szendvicseket. Teljesen belemerült a falatozásba. Észre sem vette, hogy Nicholas egy széket húz oda magának, tenyerébe támasztja az állát, és szemét rászegezve bámulja. - Maga aztán tényleg éhes volt! - jegyezte meg a férfi szárazon, miután Rowan mindent belakmározott, és elégedett sóhajjal lerakta a kanalát. - Mikor evett utoljára? - Nem tudom pontosan. Azt hiszem, tegnap reggel. - Tegnap? Nicholas hangja figyelmeztette a lányt. A férfi eddig elképesztően türelmes volt vele, s nem tette fel azokat a kérdéseket, amelyek bizonyára erősen kikívánkoznak belőle. Most azonban szemlátomást elfogyott a türelme. A hangja is erről árulkodott. - Nagyon finom volt. Köszönöm szépen - mondta gyorsan Rowan. Kihajolt az ágyból, és visszatette a tálakat az éjjeliszekrényre; hogy ne kelljen Nicholas szemébe néznie. - Most pedig, ha elárulja, mi történt a ruháimmal, felöltöznék, és... - És? A helyzete mit sem változott. Se pénze, se kocsija, és még csak nem is sejti, hol van éppen, s mitévő legyen. Csak annyit tudott, hogy itt nem maradhat. Már így is eléggé tefiére volt ennek a férfinak, s ha nem megy el innen gyorsan, akkor mindent meg 8 kell magyaráznia neki. Erre pedig képtelen lenne. - ...és elindulok -fejezte be fél- behagyott mondatát. - Ez minden? - kérdezte hitetlenkedve Nicholas. - Ürülök, hogy megismerhet- tem,isten áldja? - Hálás vagyok azért, amit értem tett. - A lány meredten nézte a kezét, mellyel eddig az ágy szélét markolta. Gyorsan lazított a szorításon, mert attól tartott, ez is túl sokat elárul lelkiállapotáról. - A levest pedig kifizetem... - Igen ám, de miből? - kérdezte kétségbeesetten egy benső hang. Azzal az egyetlen tízpennyssel, amely még ott van a táskád fenekén? Gyorsan körülnézett a szobában. - Hol hagytam a táskámat? - Pokolba a táskájával! - Nicholas heves kitörésére Rowan ijedten hátrébb húzó dott. -És a pokolba azzal az átkozott levessel! Azt hiszi, érdekel? Itt terem, mint dertilt égből a villámcsapás, a végkimerülés határán... - A fém két kézzel beletúrt sűrű hajába, és felpattant. - A segítségemet kéri, szinte könyörög érte, aztán a lábamhoz ájul. Most meg csak úgy fel akar öltözni, és indulni készül, mintha mi sem történt volna! - Nem... nem szeretnék még tovább a terhére lenni. - Rowan arra gondolt, bárcsak ne állt volna fel a férfi. Nicholas túl magas, túlságosan jóképű volt, ő pedig nagyon gyámoltalannak érezte magát. - Nagyra becsülöm a kedvességét - folytatta most már hadarva, pattanásig feszült idegekkel. - Rendkívül hálás vagyok magának a segítségéért, de már éppen eleget tett értem. Nem lehetek tovább a terhére-ismételte magát. - És ha én nem érzem tehernek? A lányt meglepte a fém hirtelen szelídsége. Felnézett, s amikor egymásba fúródott a tekintetük, Rowan úgy érezte, mintha egyszerre megállt volna a szívverése, elakadt volna a lélegzete, s időtlen, légüres tér venné körül. Érzései azt súgták, hogy Nicholas Grey rendkívüli férfi. Azt azonban nem tudta volna megmondani, miért találja annak. Nicholas határozott vonású arca keménységről, erős, már-már a pökhendiség ha tárát súroló öntudatról árulkodott. A szája és szeme körüli finom vonalak viszont arról tanúskodtak, hogy a férfi nevetni is tud. Most persze nem nevetett, mégis volt valami a tekintetében; arcitól Rowan nem tudtalevenni róla a szemét. Lehet, hogy a férfi szigorú, de becsületes és egyenes, nincs benne semmi színlelés. Olyan ember, akit nehéz megközelíteni, kiismerni, de az eredmény megéri a fáradságot. Neki azonban ez aligha adatik meg, gondolta Rowan. Ők idegenek egymás számára, véletlenül találkoztak, s útjuknak el kell válnia. Egészen más irányban indulnak tovább, és soha többé nem látják egymást. Fájdalmasan hasított belé ez a gondolat, s egy erőtlen hang a lelkében azt kiáltotta: nem is akar elmenni, és semmit sem kíván jobban, mint itt maradni Nicholasnál! - Rowan? - figyelmeztette halkan Grey a lányt. - Hallotta, amit mondtam? A lány még mindig az előbbi felismerés hatása alatt állt. Szótlanul bólintott. - Én... - kezdte a fém, de váratlanul elhallgatott. - Nem is, inkább másként Hozzád menekülök 9 mondanám, ha megengedi. Nagyon nehéz napom volt. Semmi sem úgy alakult, aho- gyan terveztem. Nemcsak a maga váratlan felbukkanására gondolok - tette gyorsan hozzá, amikor látta, hogy Rowan zavartan az ajkába harap. A lányt erősen nyugtalanította, hogy Nicholas még ezt az aprócska mozdulaoot is észrevette. Rájött, hogy a férfi behatóan figyeli, s újra megmarkolta az ágy szélét. - Nem számítottam arra, hogy itt tölttSm a mai estét - folytatta Nicholas. - Azt hittem, mérföldekre leszek innen, de aztán... meg kellett változtatnom a terveimet, és most mégiscsak itt vagyok. Nem igazán volna ínyemre, ha egyedül kellene lennem. - Elhallgatott, és eltűnődve dörzsölte az állát. - Maga segítséget kért tőlem, és ha egyáltalán tehetek valamit... Valójában csak azt szeretném mondani, hogy szí- vesen felajánlok egy ágyat, ha segítek azzal, hogy ma éjszakára szállást adok. - Ó, Nicholas! - sóhajtott fel a lány, s hirtelen az az őrült, képtelen érzése támadt, hogy éppen a nagyvilágot kínálták fel neki ezüsttálcán. Mindez azonban ábránd csu- pán. Nem fogadhatja el a fém ajánlatát, csak ha bevallja neki, miért jelent meg v$ratlanul a küszöbén. Öröme megfogyatkozott, s forró könny lepte el a szemét. Nicholas odalépett hozzá, leült az ágy szélére, és melegen, csitítóan megfogta görcsösen összeszorított kezét. Rowan érezte a férfi erejét, belélegezte teste illatát. Szíve vadul kalapált, szája kiszáradt. Idegesen megnyalta az a)lcát. - Látom, hogy valami nincs rendben, és segíteni szeretnék magának, ha tudok. Érzem, hogy ideges, és tudom, hogy megsebesült. A férfi pillantása a Rowan arcán éktelenkedő sebre eseti. A lány felismerte az aggódást Nicholas tekintetében, és erősen pislogni kezdett, hogy elfojtsa feltörni készülő könnyeit. Az előbbi vágya, hogy itt maradhasson, csak megerősödött. - Mesélje el, mi történt! A lány megdermedt a kérés hallatán. Képtelen volt gondolkodni vagy megmoz- dulni. Vágyva vágyott arra, hogy Nicholas mellett maradjon, ha egyetlen éjszakára is csupán. - Rowan? - unszolta gyengéden a férfi. Könnycsepp gördült ki a lány szeme sarkából, és zavartan hajtotta le a fejét. Nem akarta, hogy Nicholas meglássa az árulkodó könnycseppet, ő azonban észrevette, és gyengéden felemelte a lány állát. - Nem segíthetek magán, ha nem árulja el, mi a baj. Lehet, hogy tényleg elmondhatnám neki, gondolta Rowan a fém aggódó tekintete láttán. Talán segíthetne, ha megtudná az igazságot. Az igazságot! Arcul csapta a szó. Az igazság az volt, hogy bután és felelőtlenül cselekedett, s végső soron törvényellenes dolgot művelt. Elképzelte, mit tenne Nicholas, ha mindezt elmondaná neki. Lelki szemeivel látta, ahogy a fém tekintetéből egyszeriben eltűnik az együttérzés, és azonnal visszahúzza tőle a kezét. Kedvességét és részvétét megvetés váltaná fel, ő pedig minden esélyét elveszítené, hogy jobban megismerje ezt az embert. Hiszen miért is akarna Grey közelebbi ismeretségbe kerülni vele, ha megtudja a rémes igazságot? 10 Hozzád menekülök - Rowan! -Nicholas hangja máris sokkal élesebben csengett. - Mi elől menekül? Mondja el! A lány kétségbeesetten visszahúzta, és arca elé kapta a kezét. - Ne kérdezzen! Nem lehet... Nem mondhatom el. - Miért nem? - unszolta kérlelhetetlenül a fém. - Miért nem mondhatja el? - Mert. .. Én... - Egyszeriben mintha fény gyúlt volna Rowan fejében. A hirtelen jött ötlet minden más lehetőséget elhomályosított. - Azért nem mondhatom el, mert semmire sem emlékszem. „Nem emlékszem." Rowan maga sem értette igazán, hogyan menekülhetett ilyen elképesztő hazugságba. Már vissza sem vonhatja, hacsak nem vallja be, hogy hazudott, s nem számol be korábbi megtévedéséről is. Ha meg akarja akadályozni, hogy a férfi azonnal kidobja a házából, akkor ehhez a változathoz kell tartania magát, legalábbis átmenetileg. Holnap, gondolta, ha már nem leszek ennyire fáradt, talán eszembe jut valamilyen megoldás. - Nem emlékszem - suttogta újra, arcát még mindig a tenyerébe rejtve. - Rowan... A férfi rekedt hangja döbbenetről árulkodott, és aggódása csak tovább fokozta a lány szégyenkezését és bűntudatát. A legszívesebben a takaró alá bújt volna. Nem, jobb lenne, ha megnyalna alatta, és elnyelné a föld. Nicholas újra megfogta Rowan kezét, és elhúzta arca elől görcsbe rándult ujjait. A lány néhány pillanatig megpróbált ellenállni a szelíd erőszaknak, aztán belátta, hogy semmi értelme. Engedte, hogy férfi a tenyerébe fogja a kezét, de a szemét azért lehunyta. Nem akarta látni Nicholas aggódó tekintetét. - Nem wdtam, még csak nem is sejtenem. - Honnan tudhatta volna? - kérdezett vissza Rowan gúnyosan. Hogyan is sejthe- tett volna meg olyasvalamit a férfi, ami nem létezeti, csupán szemenszedett hazugság volt? - Nincs rám írva. - A lelkében lévő sebet nem is szabad senkinek meglátnia. Önmaga ejtene azt a sebet. Senki sajnálatát vagy együttérzését nem érdemli meg, legkevésbé a saját magáét. - De hát a nevére emlékszik! - Mert az benne van a... - Majdnem kimondta, hogy a csekkfüzetében. Eszébe jutott azonban, hogy nincs a táskájában a tömb. Ha ott lenne, nem került volna jelen- legi siralmas helyzetébe. Lázasan törte a fejét, hogy valamilyen más magyarázatot találjon. - ... a zsebnaptáramban - fejezte be aztán a mondatot. Ujra elfogta a bünwdat, amikor látta, hogy Nicholas megfontoltan rábólint a magyarázatra. Aztán a férfi alaposan szemügyre vette Rowan sebesülését. - Ezek szerint elájult, amikor eleseti. Nem is sejti, mi történhetett? A lány maga sem tudta, nem azért csóválja-e a fejét, mert szörnyen bántja, hogy egyre jobban belebonyolódik a hazugságaiba. Hiszen pontosan tudta, mi történt. Egyetlen percre sem veszítette el az önwdatát. Amikor kifogyott a kocsijából a benzin, Rowannak fogalma sem volt róla, merre 1 2 Hozzád menekülök induljon. Félt, hogy Colin vagy Bemard a keresésére indult, és talán már a rendőrség is körözi. Ezért úgy döntött, folytatja a menekülést. De merre menjen? Felmászott egy meredek dombra, hátha onnan majd jobban tud tájékozódni. Körös-körül nem látott mást, mint kihalt tájat. Mindenütt sárgászöld mezők, sehol egy település, sehol egy ház. A lány leverten visszaindult az országútra. A domboldal felénél járhatott, amikor megbotlott, elesett, és egészen a domb aljáig gurult. - Én meg azt hittem, csak elesett. - Nicholas hangja önvádról árulkodott. - Így azonban minden más. Agyrázkódást is kaphatott. Azt hiszem, kórházbá kell vinnem. - Nem! - tiltakozott Rowan ösztönös rémülettel. Egy kórházban kérdéseket tesznek fel, kérdőíveket töltetnek ki az emberrel, személyi adatok után kutakodnak. Ha esetleg bejelentették az eltűnését, akkor még a rendőrséget is értesítik. - Nem, kór- házba nem akarok menni. - Rowan! Orvosi ellátásra van szüksége. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha komoly lenne a sérülése. - A fém gyengéd hangjával csitítani akarta a lányt, ám éppen az ellenkezőjét érte el. Rowan megijedt, és újra szemrehányásokkal illene magát. - De nem komoly. Tényleg nem, Nicholas! Csak minden ködös lett. Nem kell szemrehányást tennie magának, hiszen nem tudhatott erről - nyögte ki végül fojtott hangon. - Most már azonban tudom, és nem hagyhatom annyiban. Biztosra kell mennem... - Ne vigyen kórházba! Kérem! - A lány kétségbeesetten megragadta Nicholas kezét, és könyörgőn nézeti rá. Zavart és kételyt látott a férfi szemében, és utálta érte magát. - Nicholas, kérem! Nem wdom megmagyarázni, miért. - Úgy érezte, mintha tégláról téglára rakná maga köré a hazugság falát, s egyre jobban elszigetelődne a külvilágtól. - Egyszerűen félek attól, hogy kórházba menjek. - Jól van - egyezeti bele kelletlenül a férfi. - Ha ennyire nyugtalanítja a dolog,, akkor felejtsük el! Azt viszont szeretném, ha megvizsgálná egy orvos. Felhívom George-ot. George Lawrence-t. Ő a falu orvosa, és nagyon jó barátom. Idehívom, és megnézi magát. Ebbe legalább beleegyezik? - Ha ragaszkodik hozzá - felelte habozva a lány. Mi mást mondhatott volna? Ha tovább vonakodik, csak felkelti a férfigyanúját, és Nicholas a végén még azt hiszi, takargatnivalója van. Hiszen ha valóban elveszítette volna az emlékezetét, akkor minden bizonnyal ő sürgetné a legjobban, hogy lássa egy orvos. Tényleg vajomhogyan viselkedne abban az esetben? Az a lehetetlen hazugság, amelyről először azt hitte, minden gondjától megszabadítja, most hatalmas malomkőként nehezedett a lelkére. - Azt hiszem, ez nagyon jó ötlet - tette hozzá gyorsan. - Ez az egyetlen elképzelhető megoldás. -Nicholas gyengéden kihúzta a kezét a lány szorításából, és felállt. Rowan csak most döbbent rá, milyen sokáig kapaszkodott a férfiba. - Felhívom George-ot - mondta Grey. - Ma éj jel nem ügyeletes. A lány nem tudta megfejteni Nicholas különös arckifejezését. Úgy wnt, mintha a férfi egészen személyes okokból tudná, miért nem ügyeletes éppen az orvos. 13 2. FEJEZET - Legfeljebb tíz percbe telik, és itt lesz. Akkor majd kiderül, mi van magával. Lazítson! Rögtön visszajövök. Lazítsak? - gondolta Rowan, miközben hallotta, amint a fém lemegy a lépcsőn. Na jó, de hogyan? Életében nem érezte magát ilyen szörnyen feszültnek és idegesnek. Kivéve talán azt az egyetlen pillanatot, amikor belépett az irodájába, és íróasztalánál meglátta Colint, előtte a nyitott üzleti könyvekkel. - Megborzongott, amikor eszébe jutott, milyen dermedten állt ott a küszöbön. Egyetlen gondolata az volt, hogy elmenekiil ostoba és felelőtlen tette következményei elől. Csak abban a pillanatban döbbent rá, valójában mit követett el: Teste azonban nem engedelmeskedett az eszének. Ólomnehéz lábbal, mozdulatlanul állt, és vadul dobogott a szíve. Colin végre észrevette, felemelte a fejét, s szemében hideg, gúnyos diadallal nézett a lány hamuszürke arcába. - Nem! - nyögte Rowan, s nyugtalanul hánykolódni kezdett az ágyban. El akarta felejteni a szörnyű emléket, az azonban nem eresztette. Anni történt, megtörtént; ezért van most ebben a házban egyedül és rémülten. Azzal csak tovább rontotta a helyzetét, hogy hazudott Nicholasnak. Nem maradhat itt. Képtelen lenne újra a fém szemébe nézni. Vajon meddig tele- fonál még? A történetnek legalább egy részét biztosan elmondja az orvosnak, elvégre magyarázat nélkül nem rendelheti csak úgy magához. Ha ő ezalatt megtalálná a ru- háját... talán egy hátsó ajtón át távozhatna a házból. Vigyázva, hogy ne üssön árulkodó zajt, kilendítette a lábát az ágyból. Lassan felkelt, és kipróbálta, talpon bír-e maradni. Még mindig gyenge volt, szédült. Úgy érezte, egy örökkévalóságig tart, amíg a vastag, puha szőnyeg végéhez ér, de végül is ott állt a ruhásszekrény előtt. - Maga meg mi a fenét csinál? Rowan összerezzent, s olyan hjrtelen fordult meg, hogy elveszítette az egyen- súlyát. Felsikított, kapaszkodót keresve kinyújtotta a kezét, bár tudta, hogy már késő. Mégsem zuhant a padlóra. Nicholas egyetlen szempillantás alatt mellette termett, megfogta, és elképesztő könnyedséggel ölbe kapta. A lány érezte a férfi testének melegét, széles mellkasát és vállát, keze erős szod- tását. Zavarba jött, amikor rádöbbent, hogy nem csak a gyengeségtől és a kimerült- ségtől szédül: sokkal inkább Nicholas hatott így rá. A lány már nem volt teljesen tapasztalatlan. Minden beképzeltség nélkül tudta, hogy törékeny termete felkelti a fé~ak érdeklődését. Bakfiskora óta mindig akadtak hódolói. Ám eddig egyetlen fém sem volt rá ilyen észveszejtő hatással, egyikük sem ébresztette rá ennyire saját női mivoltára, mint Nicholas. Vajon ő is úgy érzi, hogy ók ketten, minden különbözőségük ellenére összeille- nek? Rowan nem láthatta Nicholas arcát, miközben a férF keresztülvitte a szobán. Ahogyan azonban letette az ágyra, az a legkevésbé sem vallott szenvedélyre. A lány- nak elég volt egy futó pillantást vetnie a férfira, és máris kíméletlenül visszazökkent a valóságba. 14 Hozzád menekülök Nicholas vonásai felháborodásról árulkodtak, tekintetéből harag áradt. Rowan csalódott volt. A legszívesebben összegömbölyödött volna, s szerette volna a párnába fúrni az arcát. - Mi a fenének kelt fel? A lány összerezzent a durva hangra. - A holmimat kerestem - felelte reszketeg hangon. Hogyan ébreszthet benne ek- kora vágyat ez a férfi, aki haragon kívül szemlátomást semmi egyebet nem érez iránta? És mit ér a vágya, ha nem talál viszonzásra? - A holmiját? - kérdezett vissza bosszúsan Nieholas. - Ebben a pillanatban leg- kevésbé a holmijával kellene törődnie, drága hölgyem. Először is ágyban marad, amíg George meg nem engedi, hogy felkeljen. Másodszor pedig kétlem, hogy azok a holmik valaha is viselhetőek lesznek. A ruhája teljesen ttSnkrement, - Jaj, ne! Ez nem lehet igaz! - Hogy tud egyáltalán elmenni innen, ha nincs mit felvennie? Túl késón döbbent rá, hogy Nicholas félreértheti a szavait. Azt hiheti, csakis a megjelenése miatt aggódik, miközben őt valójában a legkevésbé sem az a vacak ruha érdekli. Hiszen az is csak szörnyű tettére emlékeztetné! Az összes csinos holmit Bemard vette neki. Minden kívánságát teljesítette, saját lányaként bánt vele... És mi volt mindezért a hála? - Kap tőlem egy új ruhát, ha ez megnyugtatja - mondta gúnyosan a fém. Be- igazolódott tehát Rowan félelme, Nicholas valóban félreértette a szavait. - Nem erre gondoltam. Mit vegyek fel, ha egyszer elmehetek innen? - Hányszor mondjam még, hogy erre még csak nem is gondolhat, amíg George egészségesnek nem nyilvánítja? Ha itt lesz az ideje, biztosan találunk valamit magára a testvérem szekrényében. Nicholas a lány testén legeltette a tekintetét. Rowan észrevette, hogy félrecsúszott a fürdőköpenye kivágása, s elővillant melle domborulata. Zavartan helyére igazította a köpenyt. - Biztos vagyok benne, hogy Alexa ruhái jók lesznek magára - szólalt meg újra a fém. A lány egyszeriben rájött, hogy Nicholas mindenfajta érzékiség nélkül, tisztán gyakorlati szempontból mérte végig olyan alaposan. Hát nem jobb így? -győzködte magát Rowan. Most igazán semmi szüksége újabb bonyodalmakra. Magányos volt, félt, s ösztöneinek engedve olyasvalakit keresett, aki segít rajta, aki melléje áll. Nem tudott tisztán gondolkodni, nyilván ez is a kiállt események hatása volt. Résen kell lennie. Egyszer már könnyelműen megajándékozott valakit a bizalmával, és éppen miatta került bajba. - Minden ruhája drága és divatos - állapította meg a fém. - Akárki legyen is, annyi biztos, hogy nem koldus. - Nicholas bátorságot akart önteni a lányba. Arra gondolt, ha célzásokat tesz elfelejtett személyiségére, esetleg felébresztheti az emlé- kezetét. Sikerrel is járt, csak éppen nem úgy, ahogyan ő akarta. Rowannak eszébe jutott, mennyit fizetett ezekért a jó ruhákért Bemard. Újra el- fogta a lelkifurdalás, amikor arra gondolt, hogyan kényeztette a fém azokban a na 15 pokban, amikor cége még virágzott. Az utóbbi időben meglehetősen rosszul mentek a dolgok a vállalatnál, ő pedig csak még jobban megnehezítette mostohaapja dolgát. - A ruhája címkéjén látni, hogy egyedi darab. Csak odafent, északon van egy-két olyan üzlet, ahol ilyesmiket lehet kapni. Ha érdeklődnénk náluk, talán annyit meg- tudhatnánk, hol lakik. A lány megijedt. ' - Hogyhogy ilyen jól ért a női ruhákhoz? - A férfi keskeny kezére esett a pillan- tása. - Csak nem... - Nem, nem vagyok nős - felelte Nicholas, és furcsa mosoly jelent meg a szája körül. - Meg akartam nősülni, de... megváltozott a helyzet. - Megszólalt a csengő. - Ez George lesz! - sóhajtott fel megkönnyebbülten a férfi. Mintha örült volna annak, hogy nem kell tovább magyarázkodnia. - Beengedem. Rowan a párnáknak vetette a hátát, és megpróbálta feldolgozni magában a történ- teket. Tudta, hogy ki kellene találnia, mit mondjon az orvosnak, agya azonban nem akart engedelmeskedni. Csakis Nicholasra tudott gondolni. Ki ez a Nicholas Grey? Itt van a házában, az ágyában fekszik. A kezébe adta magát, hazudott neki, mert néhány röpke órával tovább akart vele maradni, s eközben alig tud róla valamit: Gondolatban felsorolta azt a néhány dolgot, amit sikerült megtudnia megmentő- jéról. Tehetős ember lehet, ha ilyen háza van. Alexának hívják a testvérét, s ő maga harminc körül járhat. Talán valamivel idősebb, de aligha fiatalabb. Némi élettapasz- talat azért kell ilyen magabiztos fellépéshez. Látszik rajta, megszokta, hogy paran- csokat osztogasson. Erős, vonzó és gazdag ember, akit szemlátomást elismernek a szakmájában, de nincs felesége. A lány fülében visszacsengtek Grey szavai: „Meg akartam nősülni, de megválto- zott a helyzet". Mi változhatott meg? Őt hagyta el a menyasszonya, vagy Nicholas bontotta fel az eljegyzést? Beszélgetés és lépések zaja közeledett a lépcsőn. Rowan gyorsan abbahagyta a töprengést, mintha attól tartana, hogy Nicholas kitalálja a gondolatait, ha belép a szobába. George Lawrence magas, arányos felépítésű, göndör, vörösesbarna hajú fém volt. Kék szeme és nyílt, rokonszenves arca bizalmat keltett. - Nos, ifjú hölgy, mi történt önnel? - Én... nem tudom. - A lány azt hitte, minél többször ismétli meg a hazugságot, annál könnyebb lesz majd folytatni. De éppen fordítva történt. A hazug szavak majdnem a torkán akadtak, és meglepően rekedt leit a hangja. - Gondolom, baleset lehetett. Nicholas említette, hogy maga állítólag lezuhant valahonnan. Tudja, hogyan történt? - Nem emlékszem. Csak halványan sejtem, hogy elestem. - Rowannak teljesen 16 Hozzád menekülök kiment a fejéből, hogy Greynek beszélt a zuhanásáról. Lehet, hogy ennél többet is elmondott a féminak, és kétséget ébresztett benne állítólagos emlékezet-kiesése iránt? Nem hitte igazán, hogy eljárt volna a szája, de egészen biztos sem volt a dolgában. Miért kellett egyáltalán belekezdenie ebbe a megtévesztő mesterkedésbe? Csakis azért, mert nem vallhatta be az igazságot. Nagyon nehéz ez a színlelés! George Lawrence nyugodt, barátságos ember volt, mégsem tűnt könnyen megtéveszthetőnek. A lánynak ráadásul az orvos szakmai tudásával is fel kellett vennie a harcot. - Nem hiszem, hogy nagyot estem volna - folytatta Rowan sietve. - Akkor biz- tosan eltört volna valamim. - Hagyja inkább rám, hogy ezt megítéljem! Alaposan megvizsgálom, nehogy valami elkerülje a figyelmünkét. Nicholas, várnál addig odakint? - Természetesen. - Nicholas! - kiáltott fel a lány, amikor a fém az ajtó felé indult. Nem akarta, hogy megmentője kettesben hagyja az orvossal. Elviselhetetlennek tartotta, hogy egyedül kelljen George kérdéseire válaszolnia. Grey visszafordult, és enyhén összeráncolt homlokkal végigmérte a lányt. - Nem lesz semmi baj, Rowan - mondta aztán nyugodtan. - Jó kezekben van, és egyébként is csak a földszintre megyek le. A lány kénytelen volt beletörődni a sorsába. Amint azonban Nicholas mögött becsukódott az ajtó, újra magányosnak és elveszettnek érezte magát. A vizsgálat azonban közel sem volt olyan kellemetlen, mint amennyire Rowan tartott tőle. George gyengéden és tapintatosan bánt vele. Tökéletes orvosnak tűnt, és nem tett fel túlságosan személyes kérdéseket. Csak arra volt kíváncsi, vajon a beteg gond nélkül tudja-e mozgatni a fejét, és fáj-e valamije. Rowannak hatalmas kőesett le a szívéről, mert semmire sem tudott igazán összpontosítani. Teljesen átadta magát lázas képzelgéseinek. A vizsgálat alatt elkalandoztak a gondolatai. Önkéntelenül azon töprengett, mit érezne, ha Nicholas keze érintené meg így, az ő tekintete szegeződne így rá, és az ő hangján hallaná ezeket a kérdéseket. Izgató érzések keltek életre benne erre a gondo- latra. Kimelegedett Cólük, és rózsás lett az arca. George akár azt is hihette, hogy a betegnek láza van. - Nos, szerencséje volt - mondta az orvos, miután befejezte a vizsgálatot. A lány megkönnyebbülten összehúzta magán a köntöst. - Csak néhány horzsolás, és a seb az arcán sem túl mély. Hamar begyógyul majd. Holnap valószínűleg kissé merevnek érzi majd magát, de ez is gyorsan elmúlik. Nincs ok az aggodalomra. Ezt előre megmondhattam volna, gondolta Rowan, és a párnáknak vetette a hátát. - Az emlékezetvesztése azonban nyugtalanít - folytatta George. - Ehhez erősen be kellett ütnie a fejét. Be szeretném vinni a kórházba, hogy megrt3ntgenezzék. - Jaj ne! Kérem... én... - Nicholas mondta, hogy ódzkodik ettől a gondolattól. Miért? Talán betegesen fél a kórházaktól? Rowan már válaszra nyitotta a száját, amikor eszébe jutott, hogy sem igent, sem 17 Júlia Hozzád menekülök nemet nem felelhet. Különben kiderülne, hogy mégiscsak van valami, amire emlék- szik a múltjából. - Nem tudom. De kérem, ne vigyen kórházba! Félek. - Gyorsan a tiíktirbe pillan- tott, miközben esdeklőn előrehajolt. Megállapította, hogy betegnek látszik, bár tudta, hogy nem az. Mandula alakú, kék szeme túlságosan kikerekedett és erősen csillogott, keskeny arca sápadt volt, csak az orcáján tüzelt két folt. - Ne izgassa fel magát! - George leült a lány ágya szélére, és ugyanúgy megfogta a kezét, mint nem sokkal korábban Nicholas tette. Mégis egészen más érzést ébresztett benne. Az orvos vitathatatlanul jóképű férfi volt, Rowan azonban csak a barátságos doktort látta maga előtt. Érintésére nem támadt benne nyugtalanító sóvárgás, nem kábította el mámor, nem gyötörte vágy. Csak azt érezte, hogy a fém kedvesen meg akarja vigasztalni. - Mivel ennyire nyugtalanítja a kórház gondolata - mondta George -,jobb meg- győződésem ellenére itt hagyom éjszakára. Nagy megrázkódtatásban lehetett része, nyugalomra van szüksége. Lehet, hogy azután minden rendben is lesz. Holnap reggel talán újra mindenre emlékezni fog: Egészen biztos, gondolta Rowan keserűen. Holnap reggel, akárcsak ezentúl min- den reggel, pontosan emlékezni fog arra, amit tett. Szemét a szégyen és a kétségbeesés fonó könnyei égették. Lehajtotta a fejét, hogy eltitkolja; mit érez. - Nem kell tartania Nicholastól -biztosította George a lányt. Az orvos nyilván félreértette Rowan szomorúságának az okát. Furcsa, és alighanem ostobaságra vall, hogy a lánynak eddig eszébe sem jutott, biztonságban van-e egyáltalán ebben a házban, kettesben Nicholasszal. Pedig megta- nulhatta már, hogy rossz emberismerő, és túl könnyen megbízik mindenkiben. - I{i... kicsoda tulajdonképpen Nicholas? - kérdezte akadozva. G~rge felállt, és orvosi táskájában kezdett matatni. - Mint már mondtam, nagyszerű fickó. A legjobb barátom. Hosszú évek óta is- merjük egymást. Együtt jártunk iskolába. - És most mit csinál? - Az építőiparban dolgozik. - Az orvos elvigyorodott. - Ez í y meglehetősen szerényen hangzik, ha belegondolok, hogy övé a hatalmas Grey ~pttőipari Vállalat. - George észrevette, hogy a lány levegő után kapkod. - Hallott már a cégről? - csapott le rá azonnal. - Nem, soha - felelte Rowan sietve. Lehet, hogy nem lett volna szabad ilyen gyorsan válaszolnia, hiszen állítólag elveszítette az emlékezetét. Most azonban ez sem érdekélte. DSbbenetes hatással volt rá, amit hallott. Szóval Nicholas a híres Grey! Hogyne hallott volna Rowan a Grey Épftőipari Vállalatról, hiszen négy évig dolgozott mostohaapja építőipari vállalkozásánál. A céget Alexander Grey - valószínűleg Nicholas nagyapja - alapította, és az ország egyik legjelentősebb vállalata volt az építőiparban. Tulajdonosa és elnök-igazgatója rendkívüli hatalommal és tekintéllyel bírt. A hideg futkosott a lány hátán, amikor arra gondolt, mi történt volna, ha többet mesél magáról Nicholasnak. Mostohaapja közép-angliai családi vállalkozása ugyan igen kicsi, de Nicholas Grey biztosan így is ismeri. Vállalata előszeretettel mutatott érdeklődést az olyan kisebb cégek iránt, amelyeket érdemesnek tartott a megvásár- lásra és bekebelezésre. Nicholas pedig maga a Grey Építőipari Vállalat. Hogyan ma- radhat mármost ő tovább a házában azután, hogy értesült erről? - Nem hiszem... Talán jobb lenne, ha... - Bármennyire is igyekezett, nem sikerült kinyögnie egy értelmes mondatot. - Nyugodjon meg! - mondta George: - Különben meg kell változtatnom azt a döntésemet, hogy nem szállítom kórházba. Kórház vagy Nicholas Grey? Melyik jelent kisebb veszélyt? Rowannak nem si- került annyira rendbe szednie zavaros gondolatait, hogy megoldásra jusson. - És most... - George, kezében aprócska fecskendővel, visszafordult a lány felé. - Szemlátomást nagyon megviselt és ideges. Enyhe nyugtatót kap, jobban fog aludni tőle. Aztán majd meglátjuk, hogy érzi magát reggelre. - De Nicholas... - Csak semmi de! - hallotta a lány az ajtóból a máris oly ismerős, határozott hangot. - Tégye azt, amit George mond, Rowan! Holnap, ha kicsit kipihente magát, majd mindentmegbeszélünk. Mindent? Semmiről sem beszélhetnek, hiszen bármit is mondana a férfinak, csak elijesztené vele. Szomorúságában szinte észre sem vette az apró tűszúrást, ~ amint George beadta neki a nyugtatót. - Jól van? - kérdezte Nicholas a barátját. - Igen. Semmi külSnös, mindössze néhány kisebb zúzódás és horzsolás. Eltekintve természetesen az emlékezetvesztéstől, amely... Az időre kell bíznunk, hogy meg- gyógyítsa. Az ifjú hölgynek elsősorban alvásra van szüksége. - Hallotta, mit mondott a doktor. - Nicholas odalépett az ágyhoz, és vállig be- takarta a lányt. - Ne aggódjék! Vigyázni fogok magára. A szobám a magáé mellett fekszik. Ha esetleg felébred, és szüksége lenne valamire, csak szóljon! Nem alszom mélyen. Én viszont biztosan nem fogok tudni elaludni, gondolta Rowan, és sóhajtva ha- nyatlott vissza a párnára. Hosszú, komor, magányos éjszaka várt rá. - Holnap is benézel, George? - kérdezte Nicholas. - Délelőtt, rögtön azután, hogy befejezem a rendelést. Addig ne engedd fellcelni a vendégedet! - Az orvos becsukta a táskáját. - És hogy állnak a te dolgaid? -kérdezte aztán halkan. Nicholas vállat vont. - Mit gondolsz? Egészében pocsék napom volt. Előbb az az ügy Meryllel, most meg ez itt. Meryl? - ütötte meg a név Rowan fülét. Nem azt mondta a fém, hogy Alexának hívják a testvérét? Az valószínűbb is lenne, hiszen nagyapjukat, a Grey Építőipari 18 19 Hozzád menekülök Vállalat alapítóját Alexandernek hívták. A lány nyugtalanul hánykolódni kezdett az ágyban. A két férfi azonnal feléje fordult. - Engedje el magát! - szólt rá George. - Mindjárt hat a nyugtató. - Az orvas homlokát ráncolva vizsgálgatta Rowan keskeny arcát, melynek sápadtságát csak még jobban kiemelte a lány csapzott, világos haja. - Beszélni szeretnék veled, Nicholas - mondta. - Jobb lenne, ha lemennénk. - Hogyne. Mit szólnál hozzá, ha innánk valamit? Épp az előbb tettem fel egy kávét, de ha nem akarsz kocsiba ülni, valami erősebbet is kaphatsz. Nekem biztosan jót tenne egy pohárka ital. A nyugtató valóban hatni kezdett lassan. Rowan kellemes álmosságot érzett, de még így is észrevette a Nicholas arcán megjelenő kesernyés mosolyt. - Rengeteg pizsgő van a házban - folytatta a férfi. - Alighanem hónapokra elég lesz nekem. Elnehezülő pillái alól Rowan látta, amint George együtt érzőn megfogja Nicholas kórját. Itt valami nincs rendben! Valami, amit Rowan nem értett, de ami nyilvánvalóan nem csak az ő felbukkanásával állt kapcsolatban. - Nicholas? - dünnyögte álmosan. - Psszt, Rowan! - A férfi gyengéden megsimogatta a lány haját. Mozdulata ki- mondottan baráti volt, és Rowan még ködös elmével is csalódást érzett emiatt. -Most aludnia kell. Meg akar szabadulni tőlem, hogy megint a maga életével és gondjaival törődhessen, gondolta a lány. Nicholas szórakozott simogatása csupán azt bizonyította számára, hogy a férfi cseppet sem vonzódik hozzá. Csak olyasvalakit lát benne, aki segítségre szorul, aki iránt szánalmat érez. Ugyanúgy, ahogyan egy hideg, esős éjszakán talán egy kóbor kutyát is befogadna a házába. - Ne gondoljon most semmire! - tette hozzá George. - Itt jó kezekben van. Nicholas majd gondoskodik magáról. 3. FEJEZET - Hogy van ma reggel? Rowan, a bűntudattól túlérzékennyé válva, gyanakvással hallgatta Nicholas kér- dését, s más, ki nem mondott kérdéseket sejtett mögötte. Olyanokat, mint: Emlékszik már valamire? Kicsoda maga? - Jól vagyok -jelentette ki gyorsan, s meggondolatlanul fel akart ülni, de rögtön felnyögött.- Jaj! Lawrence doktornak igaza volt, valóban elmerevedtek a tagjaim. Mintha tele lennék kék-zöld foltokkal. A lány azonnal megbánta, amit mondott, mert a fém önkéntelenül is finom bőrére pillantott, oda, ahol az elővillant a fürdőköpeny kivágásából: Bánatát csak fokozta, hogy Nicholas tekintetében nyoma sem volt annak az érzéki melegségnek, amely tegnap legalább pillanatokra megjelent benne: - - Én is úgy látom, hogy jól van. Legalábbis sokkal jobban, mint tegnap volt. Hogy aludt? - Akár a mormota. A nyugtató azonnal fejbe vert. - Rowan rendkívül hálás volt ezért a szerért. Nélküle valószínűleg még órákig feküdt volna álmatlanul, s járatta volna az agyát. Márpedig a gondolkodás most egyáltalán nem tett jót neki. - Akkor biztosan hajlandó arra, hogy egyék valamit. Parancsoljon, a reggelije. - A férfi egy tálcát tett Rowan ölébe, s ahogy lehajolt, haja a lány arcát súrolta. Rowannak kellemesen felgyorsult a vérkeringése. - Mindent meg kell ennie. Nem tűrök ellentmondást! George szerint ráférne magára néhány kiló. Ezt már Nicholas is megjegyezte egyszer. Talán ezért nem találja őt vonzónak? Rowan alig evett valamit az utóbbi napokban, és már előtte is gyakran elvette az étvágyát, hogy Colin ült vele szemben az asztalnál. Édesanyja természetesen nyugta- lankodott emiatt, pedig nem lett volna szabad felizgatnia magát a betegsége miatt, amely tolókocsiba kényszerítene. Most meg alighanem még jobban aggódik. Rowan pillantása a tálcára esett. Gyümölcslé, kávé, rántotta és pirítós volt rajta. Bűntudat fojtogatta, s attól félt, egy falat sem megy le a torkán. - Nem akarom, hogy kárba vesszen a munkám - tette hozzá Nicholas. - Ezt mind maga csinálta? - kérdezte csodálkozva a lány. Biztosra vette, hogy Nicholas személyzetet vagy legalább házvezetőnőt tart. - Miért, mit képzelt? - A férfi szeme pajkosan megcsillant, méghozzá oly magá- val ragadóan, hogy ezzel azonnal tönkretette Rowan lelki békéjét. - Hát... a szakácsnő... vagy a testvére. 20 21 Nicholas szeméből egyszeriben eltűnt a vidám fény. - Alexa a barátainál van, a házvezetőnőt pedig egy hétre elengedtem. - Hangja félreérthetetlenül rideg volt. - Magam akartam lenni egy darabig. A lány csak rosszabbul érezte magát ettől a megjegyzéstől. Vajon azért akart a férfi egyedül lenni, hogy kipihenje a cégvezetés fáradalmait, vagy azzal a jelenettel függ össze a dolog, amelyet ő az este látott, de nem értett? Hirtelen eszébe jutott, hogy Nicholas tegnap azt mondta, eredetileg úgy tervezte, estére már mérföldekrer~lesz innen. Lehet, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, és nem utazott el szabadságra? Bármi legyen is az oka, a fém egyedül akart maradni, és ő megakadályozta ebben. - Sajnálom - mondta Rowan. - Magának semmi köze ehhez - felelte Nicholas barátságtalanul. ~ Nehogy bűn- tudatot érezzen! Nem tehet arról, hogy balesetet szenvedett. Ürülök, hogy segíthettem. Most-pedig egyen szépen! A lány bizonytalan kézzel felemelte a pohár narancslevet. A férfi az egyik fotelba telepedett, és egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Rowan ettől még kevésbé hitte, hogy egyetlen falatot is sikerül lenyelnie. Vajon meddig tart még ki Nicholas türelme, mikor kezdi megint faggatni? - Ha elég erősnek érzi magát, felkelhet. De csak azután, hogy George megvizs gálta - mondta nyugodtan a fém. - Biztosan találunk majd valamit magára Alexa szekrényében, és akkor kiülhet a kertbe. Szép, meleg napunk lesz, nem olyan, mint tegnap volt. - Az jólesne. - Rowan magába erőltetett egy kevés rántottát. - Több nem megy - mondta aztán. - Ez még nem elég. Erőre kell kapnia. Nem akarom, hogy megint elájuljon. - Nem megy. - Dehogynem, Rowan. Próbálja csak meg! - unszolta szelíd, simogatással felérő hangon a fém. Hogyan is állhatna ellen e hangnak és ennek a bátorító, meggyőző mosolynak? A lány rádöbbent, mindent megtenne azért, hogy örömöt okozzon Nicholasnak, és újra kiérdemelje ezt a mosolyt. Minden feszültsége eloszlott, s új étvággyal látott neki a falatozásnak. - Így már jobb - dicsérte meg a férfi. - Tölthetek még kávét? - Igen, kérek. Rowat meglepte, hogy gond nélkül sikerült mindent megennie. Utána valóban jobban lett. Erősebbnek és oldottabbnak érezte magát. Elégedett sóhajjal dőlt hátra, és Nicholast nézte, aki újra teletöltötte a csészéjét. A fém könnyed öltözetében - farmert, rövid ujjú, világossárgainget viselt - már nem keltett kellemetlen érzéseket a lányban, mert nem juttatta eszébe a drága ruhákat 22 Hozzád menekülök viselő üzletembert, aki tegnap ajtót nyitott neki, és akiről már tudja, hogy a Grey Épfrőipari Vállalat tulajdonosa. Egyszeriben rádöbbent. hogy a férfi mondott valamit, ő azonban nem figyelt rá. - Bocsánat, mit mondott? - Carborough - ismételte meg Nicholas tisztán és jól érthetően. Rowan rettenetesen megijedt. Honnan tudja a fém a szülővárosa nevét? Lehetet- len, hogy ő árulta volna el... - Nem értem. Mire gondol? Nicholas vizslatón nézte a lányt. Szeme olyan sötét színt öltött, mintha szurok- szénből lenne. - Carborough-ismételte meg.-Kisváros, néhány mérföldnyire Birminghamtől. Mond valamit a név? Olyan sokat mondott, hogy hallatára a lány teljesen összezavarodott. - Nem... Én... Miért is mondana? - Mert ott él. Rowan Carey, Oak Lane 18., Carborough. - Nicholas aprócska, szürke naptárt húzott elő a zsebéből. - Minden itt áll benne. - A naptáram! -kiáltott fel rémülten a lány. Aztán heves támadásba lendült, hogy leplezze a félelmét. - Maga átkutatta a táskámat! - Csak segíteni akartam - felelte nyugodtan a fém. - Hogy merészelt turkálni a holmim között? Semmi joga nem volt hozzá! - Rowan... - Miért tette? Ellenőrizni akarta, hogy igazat mondok-e? - Erről szó sincs. Maga mondta, hogy a naptárában benne van a neve. Arra gon- doltam, talán a címét is beleírta, esetleg találok egy telefonszámot... Jóságos ég, lehet, hogy máris felhívta Bernardot, és mindent elmondott neki? - Ugye nem... - Hangja felmondta a szolgálatot. - Nem. A lány megkönnyebbült ettől az egyetlen szótól, és hátrahanyatlott a párnáira. - Senkit sem hívtam fel. Előbb magával akartam beszélni: - Nicholas tekintete hirtelen megkeményedett, mintha megpróbálna olvasni Rowan gondolataiban. - Miért ijedt meg ennyire? Mitől fél? Colin.., az igazság... Nicholas... A lány fejében egymást kergették a válaszok. Kétségbeesetten igyekezett rendbe szedni a gondolatait. - Képzelje magát a helyembe! - Hangja erőtlen és reszketeg volt, de legalább már nem árulta el rémületét. - Ha csak a nevére emlékezne, és egy címet tudna, maga talán azonnal fel akarná hívni, akire nem is emlékszik? Már ha egyáltalán más is lakik azon a címen - tette hozzá gyorsan. - Hogy érezné magát, ha valaki azt ál lítaná, hogy maga a gyereke, a testvére, a lakótársa vagy bárki más, miközben semmiféle emléke nincs az illetőről? - Semmit sem akar kideríteni saját magáról? - Dehogynem, persze... csak nem így, nem ilyen hirtelen. Még nem dolgoztam fel a történteket. Még nem, tudnék odaállni senki elé. - Ez legalább megfelelt az igaz 23 Ságnak, ha nem is úgy, ahogyan Nicholas értette. - Idóre van szükségem, hogy hoz- zászokjam, hogy felkészüljek. A férfi szigorú, tűnődő tekintete cseppet sem segítette vagy bátorította Rowant. Nicholas maga elé nézett, és a lány nem tudta kitalálni, mit forgathat a fejében. - Nemcsak a nevemet, hanem természetesen a címet is megtaláltam a naptárban - folytatta a lány. - De nem telefonálhattam csak úgy oda azzal, hogy jó napot, Rowan vagyok. - Minden kiejtett szavával újabb téglával gyarapodott, egyre magasabb, erbsebb lett a hazugságokból épülő fal. Kiszabadul-e valaha is mögüle? - Végül is azt sem tudom, hogy egyáltalán az enyém-e az a táska. - Szerintem kézenfekvő. - Igen - helyeselt kényszeredetten a lány. - Valóban az, és azt hiszem, helytálló feltételezés. Elhiszem, hogy Rowan Carey vagyok, és válószínűleg lakik valaki azon a címen, aki ismer engem. De még nem tudnék elébe állni. - És mi van a családjával? A barátaival? Esetleg a szerelmével? Biztosan hi- ányolják már. Mit gondol, mit éreznek ezek az emberek, hogy maga csak úgy eltűnt? . Rowan összerezzent. A férfi a legfájóbb pontjára tapintott rá. Mi lehet az édesany- jával? Hát Bernarddal? Az biztos, hogy a szerelme nem aggódik érte. Roynak való- színűleg eszébe sem jut. Szerencsére nem lett a szeretője. Hogyan is érezné magát, ha másképp történik? - Tudom, mit érezhetnek. - A lány halkan felsóhajtott. - Azt hiszi talán, én nem gondoltam erre? Csak nem tudom, mit tegyek. Én... - Furcsa módon akkor csuklott el a hangja, amikor határozottan kellett volna csengenie, hiszen most igazat akart mondani. - Félek. - Jaj, Rowan! Nicholas hangja elárulta a lánynak, hogy gybzött, de igencsak szomorú volt ez a győzelem. Még megkönnyebbülést sem érzett, amikor a fém arcán gyengéd, együtt érzésről árulkodó kifejezést látott. - Értem. Túl korán biztattam. Sajnálom. - Ne - nyögte könnybe fúló hangon a lány -, kérem, ne kérjen elnézést! - Én viszont úgy érnem, hogy meg kellett tennem. - Nicholas leült Rowan mellé az ágyra, és meg akarta fogni a kezét, ahogyan előző este is tette. A lány azonban az arca elé kapta a kezét, hogy elrejtse könnyes szemét. - Nem lett volna szabad erősza koskodnom. hámom kellett volna, mennyire felizgatta magát, ráadásul George azt mondta. . . A férfi olyan hirtelen hallgatott el, hogy Rowan önkéntelenül leeresztette a kezét, és ijedten Nicholas szemébe nézett. - Mit mondott George? - Hosszasan beszélgettünk az emlékezetkiesésről és lehetséges okairól - felelte habozva a férfi. - Nem olyan gyakori eset, mint azt a regényekben el akarják velünk hitetni. Lehet agyrázkódás következménye, a beteg azonban általában csak awkra az eseményekre nem emlékezik, amelyek a sérülését okozták, a régebbi élményeit nem 24 Hozzád menekülök felejti el. Másik formája... -Nicholas újra félbehagyta a mondatot, és úgy vizsgálgatta a lány arcát, mintha arról akarna meggyőződni, meg tud-e birkózni a hallottakkal. - A másik formája? - kérdezte Rowan bizonytalanul, bár előre tudta, hogy nem lesz ínyére a fém magyarázata. Nicholas beletúrt a hajába, és nagyot sóhajtott. - Az emlékezetvesztés másik formája, hogy George-ot idézzem, mindig a heveny idegbetegség jele. Az érintettek úgymond elfelejtik a nevüket, a címüket és minden mást. Valójában csak elfojtják az emlékezetüket, de nem veszítik el. - A férfi kutató tekintete bejárta Rowan sápadt arcát, görcsbe rándult testét és ölébe ejtett, ökölbe szorított kezét. A lány nagyokat nyelt. - Folytassa! - követelte rekedt hangon. - Biztos vagyok benne, hogy George többet is mondott. Nicholas lassan, komolyan bólintott. Arckifejezése kifürkészhetetlen volt. - Az emlékezetvesztésnek ez a fajtája valamilyen súlyos érzelmi megrázkódtatás eredménye. A beteg elviselhetetlennek tartja, hogy emlékezzék erre az eseményre. - Azt hiszi, velem is ez történt? - Rowan maga is elcsodálkozott azon, hogy milyen nyugodtan csengeü a hangja, miközben vadul háborgott a lelke. Bedőlt annak a széltében-hosszában elterjedt tévhitnek, hogy egy fejsérülés teljes emlékezetvesz- tést okozhat, s kétségbeesett pillanatában mentőövként kapaszkodott ebbe az ötletbe. Most már azonban tudta, hogyan kellett volna viselkednie. Azt színlelte, hogy nem emlékszik, mert ki akart térni a múltjára és származásúra vonatkozó kérdések elől. Úgy tűnik azonban, hogy George és Nicholas éppen azzal foglallcozik a legtöbbet, hogy kiderítse, milyen sötét titok okozta állitólagos állapotát. Ezzel az erővel mond- hatta volna azt is, hogy valamit el akar leplezni. - Nem tudom, mit higgyek. George orvos, de elismeri, hogy nem szakember ezen a területen. A kisvárosi gyakorlatban nemigen fordulnak elő ilyen esetek. -Futó mosoly enyhítette a fém arcának szigorúságát. - A kanyaró és a járványos fültómirigygyulladás gyógyításában sokkal nagyobb a tapasztalata. Hiába igyekezett Nicholas felderíteni a lányt, Rowannak még elmosolyodnia sem sikerült. Heveny idegbetegség. Súlyos megrázkódtatás. Úgy érezte magát, mint aki valóban ilyesmin ment keresztül, emlékezete azonban soha nem volt még ilyen... ilyen ijesztően jó. Ebben a pillanatban semminek sem örült volna jobban, mint annak, ha valóban mindent elfelejthetne. - Még mindig nem emlékszik semmire? - kérdezte a férgi, miután Rowan már hosszabb ideje tűnődőn hallgatott. Mit válaszoljon? Ha nemmel felel, Nicholas kitart az ideggyógyászati elmélet mellett, és ki akarja majd deríteni, milyen megrázkódtatás idézte elő ezt a helyzetet. Mondhatná azt is; hogy néhány dolog már eszébe jutott, bár egyelőre csak halványan és elmosódottan.~Ám nem lenne-e gyanús, hogy rögtön a szakértő magyarázat után tisztult ki a feje? - Én... - kezdte a lány, noha még mindig nem tudtd, mit fog mondani. Ebben a 25 pillanatban Rowan legnagyobb megkönnyebbülésére megszólalt a csengő a bejárati ajtó fölött. A férfi felállt. - Ez George lesz. Meghallgatjuk, mit mond, aztán folytatjuk. A lány kábultan és zavartan még egyszer végiggondolta a Nicholasszal folytatott beszélgetést. Tegnap este még azt hitte, kiutat talált, most azonban úgy fojtogatták hazugságakövetkezményei, ahogy tüskés kúszónövények ölelik körül lerázhatatlanul a fák törzsét. Hiába törte a fejét, semmire sem jutott. Szinte már eszét vesztette idegességében, mire Nicholas visszatért az orvossal. - A barátjától tudom, hogy idegbetegnek tart. - Rowan tréfának szánta a meg- jegyzést, kísérletével azonban csúfos kudarcot vallott. Szemrehányón és túlságosan dacosan vágta oda a szavakat. - Nem neveztem idegbetegnek-javítottakihatározottanNicholasalányt.-Csak azt mondtam, hogy az emlékezetkiesése olyan megrázkódtatás eredménye is lehet, amely. túl nagy volt ahhoz, hogy feldolgozza. Valamennyiünk terhelhefóségének megvannak a határai. - Még mindig nem emlékszik semmire? - szólt közbe George. - A részletekre nem - nyögte ki Rowan.nagy nehezen. - Arra sem, hogy ki va- gyok, és van-e családom. Minden kiesett, amióta ott hagytam a kocsimat, és gyalog indultam tovább. - A kocsiját? - Nicholas úgy csapott le a szóra, mint macska az egérre. - Eddig nem beszélt arról, hogy lenne autója. - Valóban... nem említettem volna? - A lány lassan már maga sem tudta, mit mondott, és mit nem. Nem lenne jobb, ha felhagyna ezzel a színjátékkal, és bevallaná végre az igazságot? Tekintete Nicholas szigorú arcára esett. A férfi olyan képet vágott, mintha azzal gyanúsítaná, hogy nem egészen őszinte velük. Vajon mit tenne akkor, ha megtudná, hogy védence hazudott? Rowan visszariadt ettől a lehetbségtól. Nem, ekkora kocká- zatot nem vállalhat! - Tegnap este nem beszélt semmiféle kocsiról - makacskodott tovább Nicholas. - Miért nem említette? - Én... nem jutott eszembe. - Nicholas... - akarta figyelmeztetni George a barátját, ám nem ért vele célt. - Hol hagyta a kocsiját? - Nem tudom. - Ez legalább igaz volt, bár a lány gyengének és hiteltelennek érezte saját magyarázatát. - Valahol a lápon kifogyott a benzinem• Órákig SY~ogol- tam, mire ideértem. Sajnálom, hogy eddig nem beszéltem erről. Egyszer6én kiment á fejemből. - És mi esett még ki a fejéből? 26 Hozzád menekülők ~HBVá lett a szelíd és együttérő Nicholas? Mitől változott meg ilyen hirtelen? Rowan egyszeriben olyan oldaláról ismerte meg a fémet, amely megijesztette, Félelmetesnek látta összeszorított szája körül a szigorú vonást, és szemének rideg, kemény felvillanását. - Mit hallgatott még el? Milyen egyéb fontos dolgokat felejtett el megemlíteni ilyen gondosan? - En... - Nicholas! -,szólt rá George határozottan a barátjára, és a lány készségesen el- hallgatott: -Nem engedhetem, hogy felizgasd Rowant. Semmi értelme. Nem veszed észre, hogy csak megijeszted? Még azt is elfelejti, amire emlékszik, ha így folytatod, Nicholas idegességében olyan szorosan szorította össze a száját, hogy a lány már attól tartott, a férfi mindjárt felüvölt. - Bocsássatok meg, de dolgom van. - Nicholas szavai teljesen váratlanul érték Rowant..Már-már megkönnyebbült, amikor rádöbbent, hogy Nicholas elnézést kérő szavai ridegek voltak, és hiányzott belőlük mindenféle meggyőződés. A fém még~egyszer visszafordult a lányhoz. Vonásaiból nem lehetett kiolvasni, mi járhat a fejében: , - Utánanézek a kocsijának. Megpróbálom megkerestetni. - Csak a rendőrséget ne vonja be a dologba, kérem! - Rowan félelmében nem tudta lenyelni a kérést. A fém egy hosszú, idegtépő pillanatig eltűnődött; és akaratlanul is időt adott a lánynak arra, hogy felismerje, micsoda ostobaság volt ez a kitörés. Elárulta vele Nicholasnak, hogy őrülten fél. - A rendőrséget kihagyjuk - mondta végül a fém. - Legalábbis egyelőre - tette hozzá vészjósló hangsúllyal. - Ne izgassa fel magát miatta! - mondta George csitítóan a lánynak, amikor Nicholas kiment a szobából. -Nincs igazán magánáh Tegnap... -Elhallgatott, szem- látomást a helyes kifejezést keresve. - ...nehéz napja volt. Több okból is, amelyek nem függenek össze magával. Időre van szüksége, hogy mindent jól átgondoljon, aztán;megint a régi lesz. Gondoljon arra, Rowan, hogy Nicholast most egészen más dolgok foglalkoztatják! - ~Jzleti gondjai vannak? - Nem; inkább személyes jellegűek. Ne törje rajtuk a fejét, van magának elég baja! Ha tudná, mennyire igaza van! - gondolta csüggedten a lány. Mégis kíváncsivá tette, mik lehetnek azok a személyes jellegű dolgok. Tudta, hogy a jelenlétével újabb gondot rakott Nicholas nyakába, és ettől csak még kellemetlenebbül érezte magát, George távozása után Nicholas a folyosó végében álló hálószobába vezette Rowant, és kinyitotta előtte a nagy ruhásszekrény ajtaját. - Válasszon valamit! - mondta - Biztosan akad olyasmi; ami jó ksz magára. És ne foglalkozzék azzal, mit szól majd Alexa! - tette hozzá a lány kétkedő tekintete 27 Hozzád menekülök láttán. - A testvérem ruhabolond. Élete végéig nem lesz annyi ideje, hogy minden holmiját legalább egyszer felvegye. Aligha tűnik majd fel neki, hogy kölcsön vett tőle valamit. Rowan nem magyarázhatta meg a férfinak, hogy nem a ruhakölcsönzés nyugtalanítja, hanem az, ahogyan ő viselkedik vele. Amióta George visszahívta Nicholast a hálószobába, azóta érezte a lány, hogy a barátságos és érzékeny férfi hirtelen egészen más ember lett. Látszott rajta, hogy vasakarattal uralkodik magán. Hangfa hűvösen csengett, de nem volt egészen elutasító. Rowannak ettől olyan érzése támadt, mintha aknamezőn járna, és egyetlen meggondolatlan mozdulat elegendő lenne a robbanáshoz. Nagyot sóhajtott, aztán szemügyre vette magát a virágokkal díszített szoknyában, amelyhez vörös pólót választott. A szoknya kissé hosszú volt neki. Alexa valószínűleg ugyanolyan magas, mint a testvére. , A lány lement a földszintre. Nicholas szemlátomást elcsodálkozott azon, hogy Rowan ilyen egyszerű darabokat választott ki Alexa bőséges ruhatárából. Nicholas természetesen nem tudhatta, hogy szántszándékkal döntött a legegyszerűbb és legol- csóbb öltözék mellett. A bűntudat megrontotta a finom és drága ruhák miatt érzett korábbi örömét. A fém tárgyilagosan közölte vele, hogy megindítoüa a kocsija keresését, és azonnal értesíteni fogja, amint sikerül valamit megtudnia. Rowan azonban nem tudta elfelejteni Nicholas előbbi támadását, s a szemrehányást, hogy ő sok mindent elhallgat. A rendőrség elleni heves tiltakozása minden bizonnyal még jobban felkeltette Nicholas gyanúját. Most is valószínűleg csak George szigorú parancsa tartja vissza az újabb összetűzéstől. De hiába viselkedett vele most egészen másként Nicholas, azért még mindig ha- Cártalanul vonzotta. Kínos csendben ebédeltek. együtt a teraszon. A lány tekintete minduntalan a férfira tévedt. Lopva szemügyre vette arca tiszta és jellegzetes vonásait, megcsodálta izmos teste hajlékonyságát. Rowan szeretett volna értelmesen elbeszélgetni a férfival. Hallani vágyta mély hangját, amint önmagáról, az életéről, a csapjáról mesél neki. Kíváncsi lett volna, mi iránt érdeklődik, mivel tölti a szabadidejét. Teljesen belebonyolódott azonban a hazugságok maga szőtte hálójába, és nem tudta, hogyan kerülhetne közelebb Nicholashoz. A férfi annyira zárkózottnak tűnt, hoBY mindenféle beszélgetés merevre és kínosra sikeredett közöttük. , Rowan egy nyugágyon heverészett a Nicholas házát ktkülvevb csodaszép, hatal- mas kertben. Késő délutánra járt már, a nap mégis melegen sütött. A lány azonban még ilyen környezetben sem volt képes feloldódni. Egy halom olyan könyvet és képes folyóiratot kapott a fé~tól, amelyeket Alexa lapozgatott előszeretettel. A lány ki sem nyitotta őket, érintetlenül hevertek melleüe a fűben. Képtelen volt arra, hogy szörnyű helyzetén kívül bármi mással foglalkozzék. Felsóhajtott, és csüggedten dőlt hátra a nyugágy párnáin. Ujjai újra és újra nyug- , talanul lesimították az Alexa szekrényéből származó virágmintás szoknyát. Eljátszott a gondolattal, hogy itthagyja ezt a házat. Megszökik, és nekiindul az útnak. Mindegy, hová, csak el innen. Tisztában volt azonban azzal, hogy ennek semmi értelmesem lenne. Nicholas félóránként kinézett hozzá, amióta lehozta a kertbe. Alighanem George.utasította erre, két ellenőrzés között ugyanis a férfi szigorúan magára hagyta. Különben sem mehet el mezítláb. Nicholas a táskáját visszaadta, a cipőjét azonban nem. Sejti talán, hogy szökni készül? Alexa cipói sajnos túl nagyok rá. - Minden rendben? Semmi fenyegetb nem volt a fém halk szavvban, Rowan mégis idegesen össze- rezzent. Ijedten felült, és tágra nyílt szemmel nézett Nicholasra. - Igen - felelte reszketeg, árulkodóan zavart hangon. - A feje sem fáj? Nem szédül? - Nem, tényleg semmi bajom - győzködte a lány hevesen a fémet. Nicholas két- kedő tekintete elárulta, hogy feltűnt neki Rowan sápadtsága. A délután folyamán a fém rendszeresen megjelent a kertben, és mindig ugyan- azoltat a kérdéseket tette fel. Rowan szinte látta, ahogy Nicholas gondolatban kipipálja a pontokat, amelyekben George előírta neki, mit kell megtudnia a beteg állapotáról. A lány minden alkalommal szerette volna megkérni a fémet, hogy ne hagyja ma- gára. Csakhogy napnál világosabb volt: a fém épp azért száműzte a kertbe, mert nem vágyik a társaságára. Végül Rowan úgy érezte, nem bírja tovább egyedül. Ila Nicholas most is sarkon fordul, és visszaindul a házba, akkor megkéri, legalább néhány pillanatra maradjon mellette. Legnagyobb csodálkozására azonban a fém ezúttal jelét sem adta annak, hogy ott akarná hagyni. Ehelyett a lábával egy kerti széket húzott oda a nyugágyhoz, és leült. A lány csak most vette észre, hogy Nicholas egyik kezében két kecses pezsgőspoharat, a másikban pedig egy zöld üveget tart. - Arragondoltam, esetleg megszomjazott.-A fém megemelte apalackot.-Hoztam egy kis frissítőt. A lány eltátotta a száját a fém megváltozott viselkedésén, és döbbenten az üveg címkéjére meredt. - Pezsgő! - kiáltott fel hitetlenkedve és zavarodottan. Azonnal eszébe jutottak Nicholas George-nak mondott gúnyos szavai: „Rengeteg pezsgő van a házban. Alig- hanem hónapokra elég lesz nekem." Az orvos erre megértben és együttérzéssel barátja karjára tette a kezét, Rowannak pedig fogalma sem volt arról, mi bújhatott meg a férfi . megjegyzése mögött. Zavara mostanra csak tovább nőtt. - Méghozzá a legjobb fajta! - mondta gunyorosan Nicholas, a végsőkig fokozva a lány zavarát, A férgi olyan gondosan töltött, mintha azon múlna az élete, hogy mel 28 29 lémegy-e egyetlen csepp is. - Mindenfajta ünnepléshez tökéletes! - tette ~~ Nicholas ugyanolyan hangsúllyal. Rowan bizonytalan kézzel vette el a feléje nyújwtt poharat. - Talán ünneplünk valamit? A férfi vidáman nézett vissza rá. - Ahogy vesszük. - Mit? - kérdezte zavartan a lány. Nem értette Nicholas fanyar humorát, és nem tudott mit kezdeni vele. - Gondolom, az életet. - A férfi nagyot kortyolt a pezsgőből, aztán a napba tartotta a poharát, és a felszálló buborékokat pézegette. - Megtalálták a kocsit. Nicholas olyan hanyag közönnyel jelentette.be az újságot, hogy a zavarodott Rowan nem hitt a fülének. - Megtalálták? A férfi fürkész és vizslató tekintettel nézett rá. A lánynak a napsütés ellenére a hideg futkosott a hátán. - Megtalálták a kocsiját! - közölte újra nyomatékkal Nicholas. - Ó, hát ez nagyszerű! - Ha valóban elveszítette volna az emlékezetét, bizonyára nagyon megörülne ennek a hírnek. - Hol? - Körülbelül hét mérföldre innen. Hosszú utat tett meg gyalo8! - Igen. - Hét mérföldre? Rowan hetvennek érezte. Eszébe jutott, milyen állapotban volt, miközben a kihalt úton gyalogolt, és gyorsan belekortyolt az italába. Azonnal megbánta, hogy így tett, mert a férfi figyelmét ez az árulkodó mozdulat sem kerülte el. -Es most hol van? -kérdezte a lány, bár valójában cseppet sem érdekelte, mi van a kocsijával. A ruháihoz hasonlóan az is a bűnére emlékeztette, de ha nem érdeklődik iránta, csak még gyan$sabb lesz. - Találtak benne valamit, ami segíthetne rajtam? - Intézkedtem, hogy szállítsák ide. Nem tudom megmondani, találtak-e benne valamit. A kocsi le van zárva. Rowan csodálkozva hallotta, hogy kétségbeesett és zavarodott állapotában volt annyi lelkiereje, hogy bezárja az ajtókar. - Alighanem megszokásból cselekedtem - mondta. Nicholas felvonta a szemöldökét. A lány attól tartott, hogy meggondolatlan sza- vaira újabb kérdésözSn zúdul a nyakába, és megint megkapja, hogy elhallgatbizoiiyos dolgokat. A féfi azonban, alighanem George utasításait követve, visszafogta magát, és hallgatott. 30 4. FEJEZET - Azt ünnepeljük, hogy megtalálták a kocsimat? - kérdezte Rowan, aki nem bírta ovább a hallgatást. Nicholas mormogott valamit, és tűnődve nézte a messzefutó mezőt. A lány megpróbálta leolvasni a férfi arcáról, hogy mi járhat a fejében. George zemélyes gondokról beszélt, s Rowan nem mert rákérdezni a részletekre. Hirtelen ágyat érzett azonban arra, hogy többet tudjon meg Nicholasról. - Meséljen a testvéréről! - mondatta vele a kíváncsiság. - Idősebb magánál? - Alexa? Huszonöt éves, öt évvel fiatalabb nálam. Úgy beszél, mint egy gép, gondolta a lány. Válaszolt ugyan a kérdésre, a gondo atai azonban nem itt járnak. - És mit csinál a húga? - Ő a cég személyzeti igazgatója. Arra nem vesztegetett szót a férfi, hogy milyen cégről beszél. George alighanem ~mondta neki, hogy Rowan már hallott a Grey ÉpftőiPari Vállalatról. - És most szabadságon van? A férfi a fejét csóválta. - Dolgozik, de egy hétig a városban lakik, a barátainál. Mint már említettem, gyedül akartam lenni. Nyugodt, kimért szavak voltak, mégis korbácsütésként hatottak Rowanra. - Sajnálom - hebegte. - Én... - Nem, én sajnálom. Nem.úgy értettem. Egyszer már megbeszéltük, hogy maga em tehet róla. Balesetet szenvedett, és segítségre volt szüksége. Bizonyos tekintetben ég örülök is, hogy itt van. Ez eltereli a gondolataimat a... - Elhallgatott, és kiitta a zsgőjét. Miről? -kérdezte magában a lány. Mik lehetnek azok a személyes jellegű gondok, melyek Nicholastnyomasztják? A férfi szemlátomást nem akar erről beszélni. - Élnek még a szülei? - Apám hét évvel ezelőtt halt meg. Édesanyám újra férjhez ment, és Londonban 1 a második férjével. Még egy húgom van. Lesley a középső hármunk közül, és a ölgy másik oldalán él a férjével,, Martinnal. Egy gazdaságot vézetnek. - Nicholas észcégesen felelt a kérdésekre. Élettelen, színtelen hangja azonban elárulta, hogy ondolatban egészen máshol jár. Hozzád menekülök 31 ~a Rowant szíven ütötte az, amit a férfi a szüleiről mondott. Végre voltbennük valami közös, s erről szívesen elbeszélgetett volna vele. Ám eddig ő azt állította, hogy nem emlékszik a családjára. A hazugság kézéjük állt. - Még egy kis pezsgőt? - emelte fel Nicholas a palackot. - Miért ne? Rowan azt remélte, hogy az italtól talán majd feloldódik kissé. Egyelőre úgy érezte, összegubancolódtak az idegszálai. Vigyáznia kell azonban, hogy ne oldódjék fel túlságosan, mert esetleg elszólhatja magát. A férfira látszólag egyáltalán nem hátott a pezsgő. Arcán a mámor semmilyen jele nem mutatkozott, merevsége inkább egy halottvirrasztóéhoz hasonlított. - Szép nagy családja van - jegyezte meg Rowan, hogy elevenen tartsa a beszél- getést. Kissé irigyelte Nicholast. Ha neki volnának testvérei, akkor segítségért fordulhatott volna hozzájuk, és aligha jut ebbe a siralmas helyzetbe, amelyből semmiféle kiutat nem lát. - Közel állnak egymáshoz? - Meglehetősen. Tudjuk, hogy mindig számíthatunk valakire a családból, ha szükségünk van rá. Ám ugyanígy tisztában vagyunk azzal is, hogy néha jobb megtar- tani a távolságot, és hagyni, hogy a másik maga oldja meg a gondjait. Mint most, gondolta Rowan, és újra furdalni kezdte a lelkiismeret, amiért megza- varta azt a békét, amelyre a férfi vágyott. Vajon mit szólna Nicholas, vajon mennyire lenne csalódott, ha megtudná az igazságot? A férfi lehunyta a szemét, és a napnak fordította az arcát. Rowan lopva nézegette vonásait. Tekintete megpihent a bámulatosan szelíd szájon. Feltá~adt benne a vágy, hogy az ajkán érezze ezt a szájat. Fészkelődni kezdett a nyugágyon, és gyorsan ivott egy korty pezsgőt. Képzelete tovább ragadta, és arra gondolt, milyen lenne, ha Nicholas ajka végigsimítaná a bőrét, a haját, aztán... lejjebb vándorolna... Képtelen álmodozásából felriadva rádöbbent, hogy a férfi szólt valamit hozzá, ám egy szót sem értett belőle. - Sajnálom... Mit mondott? - Borsódzott a háta, ha arra gondolt, hogy Nicholas esetleg kitalálja, milyen érzéki gondolatoknak adta át magát az előbb. - Azt kérdeztem, hogy mi a helyzet a maga családjával, Rowan. Mesélne valamit róluk? A lány idegesen végigsimított az arcán. Zavarta a fém fürkész tekintete. - Nem... nem tudok. Egész nap törtem a fejemet, de... - Rowan megszédült, amikor belenézett a feneketlen mélységű, fekete szemekbe. Úgy c~ezte, ez a szempár az uralma alá hajtja, és megtéri a hallgatását. Lelke szinte kettéhasadt. Vágyott rá, hogy mindent elmondjon a féminak, ugyanakkor tudta, ki kell tartania hazugsága mellett. - Nem emlékszem, Nicholas - suttogta a lány, és most nem hazudott. Képtelen volt maga elé idézni édesanyja arcát, de Bernardét is. Még'Colin is kitörlődén 32 Hozzád menekülök az emlékezetéből. Úgy érezte, semmi nem létezik ezen a házon kívül, s ettől még komolyabban csengtek a következő szavak: - Most azt hiszi, hogy hazudok! Tudom. - Hazudni nem hazudik - felelte Nicholas -, de azt hiszem, nem tudja, mit csinál. - Ma reggel mégis rám Támadt. - Nem, Rowan. Csak provokáltam magát. Mondott valamit, amiről addig nem beszélt. Meg kellett bizonyosodnom róla, megtudhatnánk-e meg még többet. Segíteni akarok, de magának is engednie kell, hogy segítsek. Saját magán is segítenie kell. A férfi sötétszürke szeme fogva tartotta, elbűvölte a lányt. Rowan úgy érezte, mintha végtelen mélységű tenger vonzaná magához. Ösztönei azt súgták, hogy élete ettől a pillanattól soha többé nem lesz olyan, mint volt. Mondd el neki! - unszolta a lelkiismerete. Mondd el neki most, amikor ennyire megközelithető! Halvány reménysugár gyulladt ki benne, és úgy érezte, Nicholas valóban segíthetne rajta. Idegesen megnedvesítette kiszáradt ajkát, mielőtt azonban megszólalhatott volna, a f~ tovább beszélt: - Hadd hívjam fel a családját, Rowan! Bizonyára már rettenetesen aggódnak ma- gáért. Legalább hadd hívjam fel őket, hogy megmondjam, biztonságban van. Ez volt a legutolsó, amit a lány akart, ugyanakkor mégsem vágyott semmire ennél jobban. Édesanyja biztosan magánkívül van a kétségbeeséstől. Am ha megtudja, hol tartózkodik, elkerülhetetlen, hogy Bemard és Colin is értesüljön róla. - Még ne! - suttogta színtelen hangon. - Mi elől menekül, Rowan? - A férfi hangja sokkal élesebb lett. - Mitől fél ennyire? A lányon valrrémület lett úrrá, és elfojtotta lelkiismerete figyelmeztetését. - Semmi elől nem menekülök! - Kétségbeesetten gondolt arra, hogy ~íjabb tég- lával gyarapította a hazugságból épülő falat. - Nem emlékszem semmire. Nem képes elfogadni, hogy így van? Semmitől sem félek. Mindent elfelejtettem. Minden el veszett! - Éppen erről van szó. Semmi sem veszett el. Minden a helyén van, csak az agya nem engedi, hogy emlékezzék. Nem oldhatja meg a gondjait, ha elfut előlük. Szembe kell néznie velük! Ez az egyedüli megoldás. Ha elhárítaná az akadályokat... - Ne! Nicholas, kérem! A fém Rowan sápadt arcára és túl élénken csillogó szemébe nézett, s azonnal megváltozott az arckifejezése. Hirtelen mozdulattal beletúrt a hajába. - A fene egye meg, rosszul fogtam hozzá! George figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, én meg borzalmasan türelmetlen vagyok. A lány tudni vélte, mi az oka ennek a türelmetlenségnek. Hiába tiltakozott Nicolas, hiába biztosította őt újra meg újra, hogy nem zavarja: nyilvánvalóan egyedül akar lenni. Szeretné gyorsan kideríteni, kicsoda és hol lakik váratlan látogatója, hogy aztán mielbbb eltűnjön a házából és az életéből. 33 ~a Hozzád menekülök - Sajnálom, Rowan. - A férfi újra beletúrt a hajába. -Talán túl gyakran mondom, de komolyan gondolom. Nem akartam felizgatni. Csak hát... - Más dolgok járnak a fejében - szólt közbe színtelen hangon a lány. - Így igaz. - Nicholas kisfiús grimaszt vágott. - Szegény Rowan! A gyengéd hang meglepte a lányt. Mozdulatlanná dermedt, amikor Nicholas előrehajolt, és megsimogatta az arcát. Az érintéstől azonnal egész testében bizseregni kezdett, mintha áramot vezettek volna belé. Alig tudott ellenállnia kísértésnek, hogy elfordítsa a fejét, és megcsókolja a férfi ujjait. Attól tartott azonban, hogy ez hiba lenne, és rossz lelkiismerete is visszatartotta. - Idetéved, segítséget kér, és egy olyan fé~val találja magát szembe, akinek a saját gondjaival... más dolgokkal van tele a feje. A lánynak annyira kiszáradt a szája, hogy alig bírt megszólalni. Fel kellett azonban tennie a kérdést: - Milyen gondjai vannak, Nicholas? George azt mondta, személyes jellegűek. Kérem, ne higgye, hogy ki akarom faggatni, de... - Elhallgatott, amikor a fém csóválni kezdte a fejét. - Ne terhelje még ezzel is magát, Rowan! Enélkül is van baja elég. Ezek az én gondjaim, majd megbirkózom velük. - Ha esetleg a segítségére lehetnék... - Ugyan, Rowan, hagyja abba! - Nicholas kétségbeesetten visszahúzta a kezét, és a pezsgősüveg után nyúlt. - Igyunk még egy pohárral! - Italba akarja fojtani a bánatát? - kérdezte a lány, némi gúnnyal a hangjában. Visszautasították felkínált segítségét, és ez jobban fájt neki, hogysem önmagának is bevallotta volna. - A fene egye meg, mondtam már, hogy hagyja abba! A Nicholas heves szavait követő csendet telefon csörgése törte meg. A lánynak erről eszébe jutott, hogy tegnap, amikor ideérkezett, ugyancsak megszólalt a telefon, egy pillanattal azelőtt, hogy ő elájult. - Tegnap, amikor becsengettem, maga éppen el akart menni valahová. Nicholas már felállt, és elindult, hogy felvegye a kagylót, most azonban megfordult. Szeme kifeketéllett maszkká merevedett arcából. Dermedt testtartása elárulta a lánynak, hogy nagyon közel jár az igazsághoz. Rowannak olyan érzése támadt, hogy jobban tette volna, ha inkább befogja a száját, és nem evez veszélyes vizekre. Mégsem tudott csendben maradni, bár az izgalom a torkát fojtogaüa. Rekedt, bizonytalan hangon szólalt meg újra: - Rendkívüli alkalomra volt öltözve, de miattam itthon maradt. Tudnom kell, mi történt. Valamilyen fontos eseményre készült? Perceken át úgy tünt, hogy Nicholas nem akar felelni a kérdésre. A nyomasztó csöndben kétszer olyan hangosnak tűnt a telefon kitartó csöngése, mint amilyen valójában volt. Aztán a férfi gúnyosan elmosolyodott. - Igen, így is nevezhetjük - mondta mogorván. - Valóban rendkívüli dologra készültem tegnap. Meg akartam nősülni. Geor e enyhe nyugtatót hagyott Rowannak arra az esetre, ha a lány nem tudna aludni. azonban nem vette be, mert tiszta fejjel akarta újra komolyan átgondolni a helyzetét. Az éjszaka percei órákká lettek, és a lány egyre jobban bánta korábbi dön- tését. Soha még nem érezte magát ennyire kétségbeesettnek, és egyetlen megoldást látott csupán. El kell mondania az igazságot Nicholasnak, aztán el kell mennie innen. Eltűnik a fém életéből, visszaadja a nyugalmát. Nicholas bejelentése ráébresztette hitvány vi- selkedésére. A fém nem mondott többet a dologról, hanem odament a telefonhoz. A lány ma- gára maradt számtalan zavaros kérdésével. Mi történhetett azután, hogy ő elájult? Nicholas talán értesítette a templomot vagy az anyakönyvi hivatalt, hogy miatta nem megy el az esküvőjére? Mit szólhattak ehhez a családtagjai, barátai, és főleg a menyasszony? Mi is a neve? Igen, Meryl. Bizonyára ő nem volt elég belátó. A fém maró gúnnyal beszélt meghiúsult terveiről, és ez csak azt jelentheti, hogy Meryl nem fogadta el a magyarázatát. ICi is vehetné tőle rossz néven, ha így tett? Melyik nő hagyná szó nélkül, hogy a vőlegénye lemondja az esküvőt, mert egy idegen asszony bukkant fel az életében? Rowan nyugtalanul hánykolódott az ágyban. Fojtogató volt a levegő. Zivatart megelőző, nyomasztó hőség ülte meg a szobát. A lány ledobta magáról a takarót, hogy lehűtse felhevült testét: Nagyon közel érezte magához Nicholast. Ösztönei azt súgták, hogy a férfi rend- kívüli szerepet tölthetne be az életében. Teste még jobban felforrósodott, és nemcsak az eső előtti hőségtől. Szenvedélyesen kívánta Nicholast. Soha nem érzett még ilyen heves vágyat. A férfi azonban nem őt akarta feleségül venni. Egyszeriben felidéződtek azok a mondatok, amelyeket az utóbbi két napban hal- lott, de nem értett. Most már értette őket, tudta, mit jelentenek, és gyötrelmes volt számára a felismerés. Azt hitte, gondjai elől futva menedékre lel majd Nicholas há- zában. Valójában azonban csak tovább nehezítette a saját helyzetét és a fémiét is. Mindez gyávaságának az eredménye. Nicholasnak igaza volt. Semmit sem segít, ha elszaladunk a bajok elöl. Az egyetlen kiút az, hogy szembe kell nézni a tényekkel, és vállalnia kell a következményeket. Csak akkor reménykedhet abban, hogy valaha is megszabadul gyötrő bűntudatától és félelmétől, amelyet saját ostoba tettének kö- szönhet. El kell móndaniaNicholasnak az igazságot. Rowan tudta, hogy a fém megvetéssel fordul majd el tőle, mégsem látott más kiutat. En e a felismerésre jutva, végre nyug- talan, zavaros álomba merült... 34 35 A templom zsúfolásig megtelt emberekkel. Jobbról-balról mosolygó arcok fordultak Rowan felé, aki káprázatos fehér ruhájában lassan vonult előre a padsorok között. Édesanyja is csinosan öltőzött. Fején széles karimájú kalapot viselt, szemében örömkönnyek csillogtak, lánya azonban csak futó mosollyal ajándékozta meg. Alig-alig figyelt másra, mint Nicholasra, aki az oltárhoz vezető lépcső előtt várta öt. A férfi háttal állt neki. Rowan nem látta az arcát, mégis wdta, hogy ő az. Nincs még egy ilyen büszke és derék ember. Megismerte Nicholas sötétszürke, mintás öl- tönyét is, amelyet első találkozásukkor viselt a fém. Az esküvőjére csináltatta. A boldogságtól kábultan hallgatta az esketési szertartás hagyományos kérdését. „Akarod-e, Meryl, férjedül ezt a férfit..." A pap sajnálatos módon eltévesztette a nevet, ez azonban nem zavarta Rowat. Semmi sem ronthatja el élete legszebb, legvarázslatosabb, legnagyszerűbb napját. Hallotta, ahogy hangosan és érthetően, pillanatnyi habozás nélkül igent mond. - Ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Erős kezek emelték fel Rowan arca elől a fátylat. Szíve vad iramban vert, ajka mosolyogva szétnyílt, hogy feleségként fogadja Nicholas első csókját. Forogni kezdett vele a világ. Nem őt látta maga előtt, hanem Colin diadalittas szemébe nézett! - Nem! Rémületében el akart szaladni, egy könyörtelen kéz azonban fogva tartotta, közelebb, egyre közelebb húzta magához, és a végén már arcán érezte Colin leheletét. - Azóta meg akarlak szerezni magamnak, amióta először megláttalak, Rowan. És most megkaptalak. Most már az enyém vagy. Az enyém! Az enyém! - Ne! Ne! Kérlek, ne! - Rowan! Rowan! ' A lány először azt hitte, hogy a hang, amelyet hall, és a kéz, amely hozzáér, még az álom része, s kétségbeesetten csapkodva védekezett. - Ébredjen fel, Rowan! Ez nem Colin hangja, állapította meg tétován a lány. Ez a hang segítséget és biz- tonságot ígér neki. - Rowan, ébredjen! Csak álmodott. Elmúlik, ha kinyitja a szemét. A lány ezt nem merte megtenni, mert attól félt, hogy Colin gonosz arcát látja majd maga előtt. Ám bízott a hangban, hinni és engedeimeskedni akart neki. Nyöszörögve felemelte súlyos pilláit, és egyenesen Nicholas éber, aggódó, sötétszürke szemébe nézett. - Nicholas! - sóhajtott fel Rowan felszabadultan, és a megkönnyebbüléstől el- gyengülve a fém karjába omlott. Arca Nicholas széles mellkasán pihent meg, a férfi egyenletes, nyugodt szívverésétől lassan az ő szíve sem dobogott oly vad iramban. A lány mélyet lélegzett~ -Jaj, Nicholas, ez... 36 Hozzád menekülök - Csak álom volt - vágott a szavába a fém. - Álmodott, Rowan. Semmi sem történt meg igazán abból, amit látott. Van, ami igen, gondolta leverten a lány, és eszébe jutott, hogy mit mondott Colin néhány nappal ezelőtt. Álmában a pap Merylnek szólította, ez pedig Nicholas menyasszonyának a neve. A férfi esküvőjéről álmodott, amelyet ő hiúsított meg akaratán kívül. Különös, de valáki hiányzott a képből. Roy! Álmában az elmúlt napok eseményeit élte át újra, akkor pedig Roynak főszerepet kellett volna játszania benne. Elvégre minden vele kezdődött. Ugyanakkör Rowannak sohasem volt igazán fontos a fiú. Kedvelte, szívesen volt együtt vele, megbízott benne, de ez volt minden. Közel járt ahhoz, hogy keserűen felnevessen. Tényleg megbízott benne. Milyen buta is volt! - Felejtse el az egészet, Rowan! - unszolta szelíden Nicholas a lányt. - Álmodott, ennyi a egész. Rowan kábultan ingatta a fejét. Vágy ébredt benne, amikor rádöbbent, hogy arca a férfi szőrös mellkasán fekszik. Tudta, micsoda szakadék választja el őket egymástól, és nem bírta tovább elviselni Nicholas közelségét. Heves mozdulattal kiszabadította magát a karjaiból. - Nem csak álom volt, Nicholas. Ez... - Hangja felmondta a szolgálatot, amikor lelki szemei előtt újra megjelent Co1in sóvár, diadalmas ábrázata. Ez maga volt a valóság. Valóságos ez a rémálom, amelytől nem tud megszabadulni, s amely még elviselhetetlenebb, ha nemcsak álmodja, hanem ébren éli át. - Ugye á kocsijáról van szó? Az hívta elő az álmát? A zavarodott és kábult lány először nem is értette, miről beszél Nicholas. Aztán hirtelen fény gyúlt a fejében. Késó délután megérkezett a kocsija, és a fém ragaszkodott hozzá, hogy Rowan alaposan átnézze az autót. Nicholas maga is beült, s mint a krimikben szokás, átvizsgálta a kesztyűtartótmeg a csomagtartót. Most már tudta, hogy Nicholas valóban keresett valamit. Arra gondolhatott, esetleg olyasmit találnak, ami „elfelejtett" múltjára emlékeztetheti a lányt. Most pedig azt hiszi, Rowan lidérces álmának az volt az oka, hogy látott valamit a kocsiban, amit önkéntelenül megjegyzett. - Szörnyen megijedt. Mi lenne, ha lemennénk egy kicsit? - kérdezte kedvesen a férfi. - Készítek egy italt, aztán elbeszélgetünk. Hoí van a könttSse? Rowannak eszébe jutott, hogy csak az Alexa szekrényéből kölcsönzött hálóing van rajta. Kínosan érezte magát, mert Nicholas húga egyértelműen az izgalmas darabokat részesítette előnyben. Az aprónál is apróbb felsőrészt csak vékonyka pántok tartották, s a kivágás többet mutatott, mint rejtett a melléből. A bikini még ennél is kevesebbet takart ugyan, azt azonban csak napozáskor viselte, nem pedig egy bensőséges hálószobában. Főleg nem egy olyan fém társaságában, aki ennyire ráébreszti női mivoltára. Ösztönösen megfogta a takarót, ám a mozdulata félbemaradt. És akkor mi van, ha Nicholas lát valamit? A férfi meg sem próbált közeledni hozzá, és Rowan most már azt is tudta, miért. Nicholas Merylt szereti, nyilván csak Meryl ébreszt benne vágya 37 kat. És mégis amikor ő ideérkezett, megjegyezte, hogy nem kell szégyellnie a testét. A lánynak eszébe jutott, milyen érzékien mosolygott akkor rá a fém, és azonnal álláig felhúzta a takarót. - Ott van - mutatott a szoba túlsó végében álló székre. Nicholas odaadta neki a köntöst. Rowan kapkodva és ügyetlenül belebújt. - Miért nem megy előre? - kérdezte aztán bizonytalan hangon. - Én is rögtön lemegyek, csak előbb rendbe szedem magam egy kicsit. Szörnyen megizzadtam. Rowan a fürdőszobában hideg vízzel megmosta az arcát, és a csap alá tartotta a csuklóját, hogy lehűtse felfon vérét. Közben szemügyre vette magát a tükörben. Arca színehagyottnak tűnt, haja csapzottan verte a vállát. Elgyötört és bizonytalan tekintettel nézett vissza önmagára. Gyorsan elkapta szemét a tükörről. „Mi elól menekül?" Olyan elevenen csengtek a fülében Nicholas szavai, mintha a férfi ott állna mögötte. Egyszeriben rádöbbent, hogy elérkezett az igazság órája. Ha valaha is bárkinek a szemébe akar nézni, vagy akár önmagával szembesülni, akkor abba kell hagynia a menekülést. Vissza kell fordulnia, tudomásul kell vennie a tényeket, és viselni következményeit. Elszántan meghúzta köntöse övét, hátrafeszí- tette a vállát, felszegte az állát, és lesietett a lépcsőn. - Konyakot töltöttem magának. - Nicholas az asztalon á116 pohárra mutatott. - Kávét is főztem, de arra gondoltam, az erősebb italtól könnyebben túl lesz a lidérces álmon. - Maga nem iszik velem? - Pedig igencsak jót tenne, gondolta magában a lány. Ha mindent elmondok, ez a szegény, gyanútlan fiú nagyon meg fog döbbenni. - Nem, én nem iszom. Tiszta fejjel jobban tudok segíteni, ha esetleg szükség lesz rá. Már a délutáni pezsgő is a fejembe szállt. Valóban? Rowan nemigen akarta elhinni, hogy így van. A fém egész este hűvösen és távolságtartón viselkedett. Semmi sem utalt arra, hogy kicsit is megártott volna neki az ital. - Inkább maradok a kávénál. Jöj jtSn, üljön le! -Nicholas kinyújtotta a kezét, hogy a kanapéhoz vezesse a lányt. Rowan azonban visszahőkölt. Még mindig érzékenyen érintette a férfi testi közelsége. Talán jobban érezte volna magát, ha Nicholas felöltözik. Kellemetlenül meleg volt azonban az éjszaka, és a fém csak pizsamanadrágot viselt. Felsőteste, amelyet a félhomály után a lány most jól láthatott, izgatóan barna és izmos volt. - Sajnálom - mondta Rowan halltan, amikor észrevette, hogy Nicholas homloka ráncba szalad. - Csak... még... - Izgatott? Ne féljen, nem fogom nyaggatni! Van időnk, majd beszélgetünk, ha felkészült rá. A lány már-már elviselhetetlennek érezte a féfi együttérzését és megértését. Olyan hevesen ragadta magához a konyakospoharat, hogy Nicholas akár alkoholistá- nak is gondolhatta volna. Többszöris belekortyolt az erős italba, s szép lassan kezdett elernyedni. 38 Hozzád menekülők Ám nem tartott sokáig ez az állapot: Idegessége kettőzött erővel tért vissza, amikor Nicholas kávéval teli bögrét tett elé, ő pedig egy másikkal a kezében leült vele szemben a fotelba. A férgi szemlátomást úgy döntött, hogy csendben kivárja, amíg Rowan beszélni kezd. A lány képtelen volt azonnal belefogni a vallomásba. Másik beszédtéma után kutatva körülnézett a szobában. Pillantása a kanda116 párkányán álló órára esett. - Háromnegyed három van? Tényleg ilyen későre jár? Jaj, Nicholas, nagyon saj- nálom. A férfi vállat vont. - Ne aggódjon! Amúgy sem aludtam még. Meryl szerint egyébként is hajnalban lehet a legjobban beszélgetni. - Elfordult, és a szemközti falra szegezte a tekintetét. - Szerinte elképesztő, mennyire megváltoznak az emberek azután, hogy az óra elüti az éjfélt. Onnantól elfelejtik a közhelyeket, kinyt7nak, és elmondják magukról az igaz- ságot. Meryl éjfél utáni kitárulkozásnak nevezte az ilyesmit. Az igazság szó hallatán Rowannak újabb korty konyakot kellett innia. - Meryl... ugye a... - Váratlanul elhallgatott, nem jutott eszébe a helyes kifejezés. - A menyasszonyom? - Gúny csendült ki a férfi hangjából. - Helyesbítek: a volt menyasszonyom. Igen, ő Meryl. Rowan alig hallotta az utolsó mondatot. A szörnyű „volt" csengett egyre csak a fülében. Mi történhetett Nicholas és Meryl között, amíg ő ájultan feküdt? A férfi talán felhívta a menyasszonyát, és közölte vele, hogy nem tud elmenni az esküvőre, mire az befejezettnek nyilvánította a kapcsolatukat? Rowannak lelkifurdalása támadt arra a gondolatra, hogy tönkretette Nicholas életét, lerombolta a jövőjét. Igaz, ha Meryl őszintén szerette volna a vőlegényét, akkor alighanem megérti, hogy a fém még az esküvője napján sem hagyhat magára egy beteg és kétségbeesett ismeretlent. Rowan megkönnyebbült attól az elképzeléstbl, hogy Nicholast talán nem is sze- rette igazán a menyasszonya. Azután eszébe jutott valami, ami szertefoszlatta maradék reményét. Ha a fém megkérte Meryl kezét, akkor minden bizonnyal szerette a lányt. Kíváncsisága elfeledtette vele, hogy ügyesebbnek kellene lennie. - Meséljen róla! - Merylről? -Nicholas hangja ugyanolyan szórakozott volt, és ugyanúgy másfelé kalandozó gondolatokról árulkodott, mint délután a kertben. - Magas, szőke... na- gyon szép és nagyon tehetséges. Az édesapjának hatalmas földjei vannak ezen a kör- nyéken, b maga pedig a lakberendezési cégét vezeti. - A fém arcán erőtlen mosoly suhant át, és érezhetően melegebb hangon folytatta: - Rendkívül okos, művelt, me- legszívű és nagyon finom jelenség. És nagyszerűen megfelel arra a feladatra, hogy Mrs. Nicholas Grey legyen belőle, gondolta Rowan kedvetlenül. A gazdag, független és szép Meryl sokkal jobban illik egy ilyen fé~hoz, mint egy vagyontalan, sötét múltú kishivatalnok. 39 Hirtelen rádöbbent, hová vezettek a gondolatai. Gyorsan kiitta a konyakot, és olyan hevesen tette le a poharat az asztalra, hogy Nicholas azonnal fellcapta a fejét. - Kér még egyet? - Nem. - Bár rám férne, gondolta magában a lány. Az első percek nyugtató hatása után az ital semmit sem lazított pattanásig feszült idegein. Ám rossz benyomást keltene, ha nyakló nélkül vedelné a konyakot. Nem mintha még bízhatna abban, hogy jó benyomást tesz Nicholasra. George rendkívül őszinte embernek nevezte a barátját. Aligha fogadja majd megértéssel az ő olcsó kis történetét. - Köszönöm, nem kérek - tette hozzá gyorsan, kevésbé mereven. - Inkább maradok a kávénál. 40 5. FEJEZET - Most már kész arra, hogy beszéljen? -kérdezte Nicholas hosszú várakozás után. Soha nem leszek kész rá, gondolta a lány. Tudta, hogy történetével nem kevésbé távolítaná el magától a férfit, mintha hirtelen megnyílna a föld, és hatalmas szakadék keletkezne közöttük. Az volt a legrosszabb, hogy Rowan kétségbeesetten vágyott arra, hogy beszélhessen. Bármiről, csak nem saját magáról. Szeretett volna mindent megtudni Nicholasról, az életéről és a családjáról, ked- venc időtöltéseiről, de leginkább Merylről. A férfi meleg hangon beszélt volt meny- asszonyáról, aki minden bizonnyal rendkívüli szerepet játszott az életében. Vajon mélyen érzett iránta? Abban azonban biztos volt Rowan, hogy Nicholas nem akar tovább mesélni ma- gáról. Kétségtelenül azért kérdezte meg, hogy a lány hajlandó-e már beszélni; mert a maga dolgait és érzéseit tiltott területnek tartja, ahová Rowan csak saját felelősségére merészkedett be. - Mire... mire kíváncsi? - kérdezett vissza a lány. Ha Nicholas átveszi a kezde- ményezést, ha kérdéseket tesz fel neki, akkor talán lesz bátorsága, és belefog. - Kezdjük talán az álmával! Emlékszik belőle valamire? Rowan szótlanul bólintott. Mindenre pontosan emlékezett. - Mi történt? Mitől ijedt meg ennyire? Az álombeli esküvőről aligha mesélhet. - Colin... - Már megint előbb beszélt, és csak azután gondolkodott. Nicholas azonnal felkapta a fejét. - Colin? - csapott le a névre. - Ki az a Colin? - A mostohabátyám. A fém szája váratlanul mosolyra húzódott. - Rowan! Mégis eszébe jutott valami! Ez nagyszerű! - Nem! - kiáltott fel a lány. Nicholas őszinte öröme végleg meggyőzte arról, hogy nem képes tovább hazugságban élni. Bizonytalanul nagy levegőt vett. - Feltétlenül el kell mondanom magának valamit, Nicholas. - Zavartan elhallgatott. Összeszorult a torka, és kiszáradt a szája. Egy szót sem bírt kinyögni. - Beszéljen csak! - bátorította nyugodt hangon a férfi. - Mit akart mondani? - Rowan lázasan kutatott agyában a válasz után. Nicholas előrehajolt, és fürkészőn szemügyre vette a lány arcát, mintha leolvashatná róla a feleletet. -Eszébe jutott még valami? Erről van szó? 41 Hozzád menekülök ~a - Jaj, Nicholas! - Rowannak végre megjött a hangja, de nyersen és bizonytalanul csengett, mintha nem is a sajátja lenne.-Én... -Lelkiismerete megakadályozta, hogy azt mondja: Minden az eszembe jutott. Ha bármit is el akar mondani a féminak, akkor az az igazság, csakis a teljes igazság lehet. - Mindent tudok... magamról... és arról, ami történt. Én... - Mesélje el! - unszolta Nicholas. - Meséljen, Rowan! - kérlelte tovább, látva, hogy a lány még mindig habozik. Nicholas már-már rimánkodott, mintha semmi sem lenne fontosabb számára annál, hogy megtudja az igazat Rowanról. - Ki maga? - Rowan Carey, de ezt már tudja. Huszonkét éves vagyok, Carborough-ban élek az édesanyámmal és mostohaapámmal, Bemard Stewarttal. - És Colínnal - vetette közbe a férfi meglepően rideg hangon. - Igen, Colínnal - erősítette meg alig hallhatóan a lány. Még nem volt ereje ahhoz, hogy Colínról beszéljen. - Tizenkét éves voltam, amikor meghalt az édesapám. Anyám két évvel később ismerte meg Bemardos. A tizenötödik születésnapomon tartották az esküvöjiiket. - Megjelent előtte Bemard kedves, nyílt tekintete. Gyorsan lehunyta a szemét, mintha így nem érezné az emlék okozta fájdalmat és bűntudatot. - Nem jön ki a mostohaapjával? - Ellenkezőleg... - Rowan kinyitotta a szemét. Öntudatlanul közelebb hajolt a férfihoz. Minden porcirkája arra vágyoü, hogy őszintére, mindent elmeséljen. - Azt hiszem, j61 megvagyunk. Soha nem volt bajunk egymással. Bemard földre szállt angyal. Imádja az édesanyámat, és velem is mindig nagyszerűen viselkedett. - Akkor csak Colinnal lehet baj. Kijelentés volt, nem kérdés. Nicholas rendkívül éles szemű volt. Hogyan is hihette a lány, hogy sokáig képes lehet bármit is eltitkolni előle? - Igen, Colínnal van baj. -Colínnal és Royjal. Rowan érezte, hogy könny szökik a szemébe, és gyorsan pislogni kezdett. Nem akart sírni, nehogy a fém azt higgye, részvétet próbál ébreszteni benne. Fátyolos szemével látta, amint Nicholas feláll, odalép hozzá, és közvetlenül mellé leül. Aztán a fém meleg és erős kezét érezte a sajátján. - Tudom, hogy nehéz dolga van, Rowan, de kényszerítenie kell magát. Csak akkor küzdheti le, amitől boldogtalan, bármi legyen is az. Tudom, nem könnyű, de... b, Rowan! A lány tudta, mitől ilyen lágy Nicholas hangja. Haragudott saját magára, de nem bírt tovább uralkodni az érzésein. Feladta a küzdelmet, és szabad folyást engedett a könnyeinek. - Rowan! A következő pillanatban erős karok fonódtak a lányra. A férF széles, meleg mell- kasára vonta Rowant. Ez az ösztönös mozdulat a lány önuralmának maradékát is lerombolta. Zokogott, akár egy csecsemő. - Jaj, Rowan! - mondta Nicholas halkan. Ajkával bejárta a lány lehunyt pilláit, aztán az arcát, hogy lecsókolja róla a könnycseppeket. Rowan túlságosan zavart volt ahhoz, hogy okosan viselkedjék. Ösztönösen a fér 42 Hozzád menekülök fihoz bújt, mellkasára fektette az arcát, és érezte, hogy könnyeitől nedves lett Nicholas bőre. Aztán felemelte a fejét. Amikor a fém ajka az ajkára tapadt, szíve vad dobogásba kezdett. Nicholas szelíden, gyengéden, együüérzéssel csókolta, a lány azonban többre vá- gyott. A férfi szájának érintése édesen borzongató volt. Rowan odaadóan szétnyitotta az ajkát, nyelve csábító és bátorító simogatásba kezdett. Megmámorosodott, amikor Nicholas még szorosabban magához húzta, és habozás nélkül engedett a késztetésnek. Vad és szenvedélyes létt a csókja. Végre teljesült Rowan vágya. Keze szabadon bejárhatta a férfi testét, meleg és sima bőrét, izmos vállát és selymes haját. A lány boldogan élt ezzel a szabadsággal, egyre magabiztosabb és követelőbb lett. Végre érzéseinek engedelmeskedhetett, ame- lyek már találkozásuk első pillanatában megszülettek benne. Nicholas hirtelen a térdére fektette a lányt, és türelmetlenül rángatni kezdte a köntöse övét, mígnem a köpeny engedelmesen szétnyílt. A férfi letolta Rowan válláról a hálóing vékony pántjait. A lány nem tudta elfojtani kéjes nyöszörgését, amikor Nicholas keze a mellére fonódott, és hüvelykujja kemény bimbóját kezdte simogatni. - Rowan! - mondta rekedten a férfi. A lány valahonnan a távolból hallotta saját hangját, amint ő is Nicholas nevét suttogja. Kéjesen perzselő bizsergés járta át a testét. Átkulcsolta a fém nyakát, és újra le akarta húzni magához a fejét. Nicholas azonban megfeszítette magát. Ellenállása megijesztette a lányt. Kinyi- totta a szemét. Úgy dermedt meg, mint akinek jéghideg vizet zúdítottak a nyakába, amikor meglátta a fém kőkemény arcát. Az előbb még tüzes fényben csillogott a szeme, ám most már hideg volt, akár a jég. - Nem helyes, amit cselekszünk- szólalt meg végül Nicholas tompa, bizonytalan hangon. - Nem,akartam... Rowan keze lehullt a fém nyakáról, mint egy dróton mozgatott bábué. Meryl! - gondolta leverten a lány, amikor Nicholas, szemét eltakarva, a homlokát simogatta, mintha kínzó gondolataitól akarna így megszabadulni. Biztosan Meryl jutott eszébe! Epekedő, felizgult teste arra unszolta Rowant, hogy mindent feledtessen el a fér- fival. Öleld át! - súgták az ösztönei. Húzd el a szeme elől a kezét, és tapaszd a szájára a szádat! Kellett neki Nicholas, úgy kívánta, ahogy soha fémet ezelőtt. Rowan azonban érezte, hogy Nicholas akkor sem fogadná el a közeledését, ha minden ismert eszközét bevetné, vagy akár újakat találna ki hirtelen. A férfi csak vigasztalni akarta a csókjával. Csakis az ő viselkedése vette rá olyasmire Nicholast, ami valójában nem állt szándékában. A~lány nagyon jól tudta, hogy egy férfi akkor is megkívánhat egy nőt, ha belül semmit sem érez iránta. A menyasszonya elvesztését fájlaló, magányos Nicholasnak asszonyra volt szüksége, hogy feledtesse a benne lévő ürességet. Erről és nem többről volt itt szó. A fémet legkevésbé sem érdekelte, hogy ki az a nő, akinél vigaszt talál. A szíve egész biztosan még mindig Merylé. 43 Rowan leverten, mély fájdalommal a lelkében kényszerítene magát, hogy elhú- zódjék Nicholastól. Felült, csupasz, izgatott mellére igazította a hálóingét, és szorosan maga köré tekerte a fürdőköpenyt. - Mit mondhatnék? - kérdezte elgyötörten a fém. - Sajnálom, Rowan. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Nem volt hozzá jogom. En... A lány keskeny vonallá szorította össze a száját. Nem kelleni volna megtörténnie, mert semmit sem jelent Nicholasnak. Bármiben nő lehetett volna a helyében. Rowan mégis szinte fájdalmasan vágyott a férfua. Es ez az érzés nála nem kétségbeeséshól fakadt. Roy hiába volt jóképű, mégsem tudott soha akkora tüzet gyújtani a lányban, mint Nicholas akár egyetlen érintésével. Rowan még senki más miau nem feledkezem meg annyira magáról, hogy azonnal odaadta volna magát. Amit még mindig megtenne, ha a férfi is úgy akarná. Ő azonban nem fog erre kérni! - gondolta a lány teljesen meghasonlottan. - Szörnyen sajnálom. Mit mondhatnék még neked, Rowan? A lány képtelen volt állni Nicholas tekintetét. Elviselhetetlennek érezte a fém szeméből kiolvasható és hangjából kihallatszó szégyenkezést. Rowan attól félt, ha felemelné a fejét, Nicholas meglátná rajta, mekkora lelkében a fájdalom és a vágy. besütötte a szemét, és idegesen babrálta fürdőköpenye övét. - Semmi baj - felelte alig hallható, reszketeg hangon. - Ne tégy magadnak szem- rehányást! Megértelek. - Megértesz? - Nicholas nyersen és bizonytalanul felnevetem. - Azt mondod, megértesz? - kérdezte újra, és gúny csendült ki a hangjából. - A fenébe is, Rowan, erősen kétlem, hogy így lenne! A lány a szeme sarkából látta, amint a fém felemeli és feléje nyújtja a kezét, ám aztán habozva leengedi, és ökölbe szorítja. - Azt ígértem, segíteni fogok neked, és ehelyett... Átkozottul sajnálom; Rowan. Nicholas önmegvetése megsemmisítő hatással volt a lányra. Zavarodottságában már csak azt tudta, hogy mindent be kell vallania. Ha másért nem, hát azért, hogy megnyugtassa Nicholas lelkiismeretét. Ha a férF megtudja az igazságot, nem fogja többé nyomasztani saját viselkedése, és nem akar majd közeledni hozzá. Ragaszkodni fog ahhoz, hogy Rowan eltűnjön az életéből, és ebben a pillanatban a lány sem akart mást. Most, hogy kiderült, Nicholas sohasem viszonozná heves érzelmeit, Rowan elképzelhetetlennek tartotta, hogy továbbra is a házában maradjon. Annál a fájdalomnál,amit emum érzett, az sem lesz erősebb, amel yet akkor kell majd átélnie, ha a fért-i elküldi. - Azt mondtad, segíteni akarsz - szólalt meg Rowan merev, furcsán magas han- gon. - Segíthetsz. Méghozzá azzal, ha mindent elmondhatok neked. 44 Hozzád menekülök - Hallgatlak - mondta Nicholas nyugodtan. A lány szinte elviselhetetlennek érezte ezt a hangot. Görcsösen megmarkolta köntöse övét. - Kérlek, egy szót se szólj ettől kezdve. Hadd mondjak el mindent elejétől a végéig! Ne szakíts félbe, és ne tégy fel kérdéseket! Megígérem, semmit sem hagyok ki. Rowan inkább csak érezte Nicholas néma bólintását. Aztáni, még mindig lehajtott fejjel, színtelen hangon beszélni kezdett: - Ahogy már mondtam, édesapám tizenkét éves koromban meghalt. Sokkal idősebb volt anyámnál, mégsem számítottunk rá, hogy ilyen hamar itthagy bennün- ket. Mindkenien kétségbeestünk. Én lassan túlfenem magam rajta, édesanyám azonban mélyen le volt sújtva. Semmi sem érdekelte. Azután megismerkedett Bernarddal. A lány kicsiny, szív formájú arca elkomolyodott, amikor kiejtette mostohaapja nevét. Nagyon sokat köszönhetem neki, és ez csak tovább súlyosbította a tercét. - Azonnal tudtam, hogy összeillenek. Csodálatos volt látni, ahogy édesanyám kivirult Bemard társaságában. Repestem a boldogságtól, amikor elhatározták, hogy összeházasodnak. Bemard nekem is segítem. Bátorításával elérte, hogy jelentkezzem a közgazdasági főiskolára. Amikor befejeztem a tanulmányaimat, elhelyezem a cégé- nél, Boroughbridge-ben, ahol egy kisebb vállalkozást, a Stewart Építőipari Vállalatot vezeti. ' A lány lopva Nicholasra pillantott. Látta rajta, hogy erősen gondolkodik. A fém apró bólintással jelezte, hogy ismeri a vállalatot. - Karácsonyig Bemard titkárnője voltam, akkor előléptetem könyvelővé. Boldog- gá tett a bizalma, és örültem, hogy sikerrel vettem az akadályokat. - Rowan nagy levegőt vett. - Minden nagyszerű len volna, ha nincs Colin. Nicholas alig észrevehető mozdulata elárulta, kezdettől fogva arra várt, mikor hozza végre szóba a lány a mostohatestvérét. Rowan felkapta, és két keze közé fogta a kávésbögrét, hogy kicsit felmelegedjék tőle. Bár langyos volt az éjszaka, ő mégis reszketett. - Colin két évvel idősebb nálam. Anól a pillanattól kezdve, hogy a mamával beköltöztünk Bemard házába, megnehezítenie az életemet. Eleinte csak kellemetlen volt. Gúnyos megjegyzéseket tett, állandóan csúfolt. Később azonban, amikor el- végeztem a főiskolát, és újra hazaköltöztem, megváltozott a viselkedése. Világosan kimutatta, hogy... kinézett magának. Rowan tekintete megmerevedett, amikor a kellemetlen jelenetek felidéződtek benne. - Állandóan zaklatott, folyton kitalált valamit, hogy fogdoshasson. Édesanyánn és Bemard azt hitték, csupán barátságból teszi, én azonban utáltam, mert tudtam, mi van mögötté. Többször is hívom szórakozni, de mindig visszautasítottam. Cseppet sem hasonlít Bernardra. Nyálas, hízelkedő fajta. Azt hiszi, a nők helye az ágyban van, méghozzá csakis az övében. Elhatározta, hogy én leszek a soros szeretője. 45 Júli a Ügyet sem vetett az ellenkezéseimre. Már a szobámba is utánam jött, amikor estén- ként aludni mentem. Szabályosan erőszakoskodott velem, én pedig szinte védtelen voltam. A lány egy pillanatra lehunyta a szemét, s merengő hangon folytatta: - Talán szólnom kellett volna Bemardnak, hogy segítsen, de azt hittem, egyedül is boldogulok. Colin egyébként is a fia, és tudom, hogy Bemard szereti őt. Ugyanebben az időben ráadásul megtudtam, hogy az édesanyám beteg. Egy ideje már nem érezte jól magát. Az orvos megállapította, hogy szklerózisa van. Bernardnak volt már így is baja elég, nem terhelhettem még a saját nyavalygásommal is. Akkoriban kezdtem találkozgatni Royjal. Rowan elsápadt, amikor kimondta a fiú nevét. Az utóbbi napok feszültsége és az a csodálatos hatás, amelyet Nicholas tett rá, teljesen kiverte a fejéből a fiút. Most azonban maga előtt látta csinos arcát, fekete haját és kék szemét. - Ő is Bemard cégénél dolgozott. Nagyon jóképű férfi. A lány vonzódott a munkatársához, a kapcsolatuknak köszönhetően ráadásul el- szabadulhatott otthonról, elmenekülhetett Colin elől. Reménykedve ama gondolt, hogy mostohabátyja majd békén hagyja, ha megtudja, másik férfi van az életében. - Roy szenvedélyesen szerette a lóversenyt. Néhányszor magával vitt, és meg- mutatta, hogyan kell fogadni a lovakra. Erre fel kellett volna figyelnem, gondolta Rowan utólag. Akkor azonban ártatlan szórakoiásnak tartotta az egészet. Néhány fontot még nyert is. Roy mindig visszafogta magát, és soha nem tett fel többet egy ötösnél. Legalábbis akkor, amikor a lány is vele volt. Akkor is éppen a lóversenypályáról jöttek, amikor Roy először beszélt az édesanyjáról. A lány egy darabig szótlanul emlékezett erre a jelenetre... Roy egész nap csendes és zárkózott volt. Rowan addig unszolta, amíg a fiú el- mondta, mi nyomasztja. Az édesanyja miatt aggódott. Az asszony három éve megözvegyült, és azóta a fiánál élt. Súlyos ízületi gyulladásban szenvedett, gyengevolt a szíve, ezért aztán ki sem mozdulhatott a házból. A lépcsőt sem bírta, egyre magányosabbnak érezte magát, és gyakran vett erőt rajta a búskomorság. Ennél többet nem mondott el Roy. Látszott rajta, nem szívesen beszél a gondjairól. Közölte a lánnyal, hogy nem akarja a saját bajával terhelni, és gyorsan másról kezdett beszélni. Tudnia kellett azonban, hogy azonnal felkeltette Rowan együttérzését, hiszen neki is beteg az édesanyja. - Szívesen voltam együtt Royjal, mert otthon rosszul álltak a dolgaim - folytatta kis idő múlva a lány. Szálaz hangon beszélt, nem akarta kimutatni az érzéseit. A tényekkel kívánta megismertetni Nicholast, nem az együttérzésére vágyott, s nem keresést mentséget, bocsánatot a viselkedésére. - Nemcsak Colin miatt. Bemardnak súlyos gondok nyomták a vállát, mert a cég 46 Hozzád menekülök nek sem ment túl jól. Természetesen igyekezett mindent eltitkolni az édesanyám elől, mert nem akarta, hogy felizgassa magát. Rowan a férfva pillantott. Röpke percig egymásba fúródott a tekintetük, aztán a lány gyorsan lesütötte a szemét. Nicholas teli kávéscsészéje érintetlenül állt az aszta- lon. Rowan arra gondolt, bárcsak inna már belőle a fém. Addig legalább levenné róla fürkésző tekintetét. Már megbánta, hogy arra kérte Nicholast, ne szakítsa félbe, amíg be nem fejezi. Hallgatása kezdett a lány idegeire menni, különösen most, amikor a neheze következett. Nagy levegőt vett, és erőnek erejével tovább beszélt: - Hónap végén átnéztem az üzleti könyveket, és pontatlanságokat fedeztem fel bennük. Először azt hittem, csupán tévedésről van szó. Végül aztán természetesen Royhoz fordultain segítségért. - Természetesen - vetette közbe gúnyosan Nicholas, megtörve a rákényszerített hallgatást. A fém éles hangja meglepte Rowant. Talán máris sejti, mi következik? Kívül- állóként ilyen hamar felismerte volna az összefüggéseket,aurelyeket ó belülrbl annak idején nem látott meg? - Roy nagyon gondterheltnek látszott. Együtt még egyszer átnéztük a könyveket. Ugyanaura az eredményre jutottunk. Hiányunk volt. Aztán lassan rájöttem, hogy csakis egyetlen ember vehette el a pénzt. Nicholas jól hallhatóan mély levegőt vett, a lány pedig szomorúan bólintott. - Roy volt ez az ember - erősítette meg reszketeg hangon. Rajta és a mostohaapján kívül kizárólag a fiú férhetett hozzá a cég pénzéhez. - Végül beismerte, hogy ő tette..Azt állította azonban, hogy csak kölcsön vette az összeget, mert kétségbeejtő helyzetbe került. - És te elhitted? - A férfi hangja elárulta, hogy sült bolondnak tartja Rowant. A lány egy pillanatig ama gondolt, megmagyarázza Nicholasnak, miért tartotta hihetőnek a fiú indokait. Nem akarta azonban megszegni önmagának tett fogadalmát, hogy nem keres kibúvókat. Ezért csak ennyit mondott: - Igen, elhittem. Roy nagyon meggyőzően beszélt. Édesanyjára hivatkozott, és azt állitotta, hogy a kedvéért kisebb házat vásárolt. Az épület azonban alapos felújításra szorult, ami rengeteg pénzébe került. Végül nem látott más kiutat, csak azt, ha belenyúl a cég kasszájába. - Egyszerűen átkozottul ostoba voltál! - Igen - ismerte be Rowan alig hallhatóan. - Igazad van. Ezt akkor még nem vettem észre. Beleegyeztem, hogy huszonnégy óráig falazok Roynak, és úgy intézem a dolgokat, mintha a pénz visszakerült volna. Azt mondta, sürgősen kölcsönt vesz fel, és egy napon belül megadja a hiányzó összeget. Megesküdött rá, hogy így lesz... - A lány el-elcsukló hangon folytatta: - Amikor másnap bementem dolgozni, az irodában teljes volt a felfordulás. Roy eltűnt. Megtudtam, hogy magas összegeket veszített fogadásokon, amelyeket nem adott meg, és büntetőjogi eljá 47 ~a rás fenyegeti. A nyomorék édesanyáról előadott történet hazugság volt. Az édesapja sem halt meg, szülei kiváló egészségnek örvendenek, és egy kis faluban élnek Skóciában. Rowan futó pillantást vetett a fémara. Nicholas arca kemény volt, akár az acél. - Mennyit vett „kölcsön" a te Roy barátod? - kérdezte aztán. A lány összerezzent a gúnyos hangtól. - Több mint ötezer fontot. - És Colin rájött erre. Jól gondolom? - Igen. - Rowan hangját már alig lehetett hallani. - Halálosan megrémültem. Féltem, hogy Bemard megtudja, mit tettem, hogy visszaéltem a bizalmával. Édes anyám az utóbbi időben jobban érezte magát, nem akartam, hogy visszaessen miat tam. - Valóban mindössze három nap telt el azóta? - Colin ott ült az íróasztalomnál, amikor beléptem a szobámba. Nála voltak a bankszámla-kivonatok, és éppen a köny veléssel hasonlította össze őket. A lány hangja felmondta a szolgálatot, amint visszagondolt erre a jelenetre. b földbe gyökerezett lábbal állt a küszöbön, Colin pedig diadalittas képpel nézett rá. Rowan görcsösen összeszorította a kezét, amikor gondolatban még egyszer átélte ezeket a pillanatokat. - Óh, megjött hát a neveletlen kislány! - gúnyolódott Colin. - Nem úgy van, ahogyan gondolod - felelte Rowan, és mindent elmesélt a mostohabátyjának. A fiú természetesen szavát sem hitte, hiszen az üzleti könyvek minden bejegyzése a lány kezéCÓl származott. - A cég költségére szórakoztatok, te meg a barátocskád! - Nem igaz! Semmit sem láttam abból a pénzből. Roy... - Roy eltűnt - szakította félbe Colin -, és pácban hagyott téged. A sikkasztás komoly dolog, és bűntársként te is bűnrészes vagy. Eppen annyira, mint ő. - De mindent vissza fogok fizetni! Az utolsó fillérig. Ígérem! - Ötezer fontot? Honnan veszel ennyi pénzt? - Nem tudom, de meg fogom próbálni. Kérlek, Colin, ne szólj róla Bernardnak! A fiú arca váratlanul ellágyult, keskeny szája körül mosoly játszott. - Valamennyien követünk el hibákat. Adhatnék neked még egy esélyt, kishúgom. Rowan hitetlenkedve és reménykedőn nézett Colima. - Azt akarod mondani, hogy... - Adok neked ötezer fontot. Ha még ma befizeted valamelyik banknál, senki nem tudja meg, mi történt. Ha valaki esetleg rákérdez, majd azt_ mondom, szükségem volt a pénzre. Kitalálok valamilyen hihető történetet. - Megtennéd? Értem? -A lány szinte beleszédült a megkönnyebbülésbe, és abba a meglepő felismerésbe, hogy Colin mégsem annyira rossz ember. - Megígérem, hogy 48 Hozzád menekülök havonta visszafizetek neked valamennyit a fizetésemből. Jaj, Colin, hogy köszönjem ezt meg neked? A fiú mosolya kaján vigyorrá szélesedett. Rowan beleborzadt, amikor rájött, hogy csapdába esett. - Arra is találok megoldást - felelte Colin gyengéd hangon. - Mint tudjuk, kéz kezet mos. Ha ügyesen viselkedsz, egy fillért sem kell visszafizetned. 49 KETTESBEN a ~e~éhy KŐZkÍ V~1~Íl atl~a: 1993 azohos hapoh két ROMÁNA ROMANTIKUSABB szíheibeh hove~be~étől havohta f yzetet vehet kézbe! - El tudom képzelni, mit akart tőled -jegyezte meg a férfi. - Ágyba akart vinni. - Rowan csak most ébredt teljesen tudatára a történtek ször- nyűségének, és beleborzongott a felismerésbe. - Azt mondta, utána visszafizeti a pénzt, és sem Bemard, sem az édesanyám nem tud meg semmit. Ha azonban nemet mondanék... - Azzal fenyegetett, hogy tőled egyenesen a mostohaapádhoz megy, és mindent elmond neki - fejezte be Nicholas metsző hangon a mondatot. - Ötezer fontot adott volna azért, hogy egyetlen éjszakát töltsön veled? - Nem csak egy éjszakára gondolt- felelte sértetten a lány. Bántotta, hogy a férfi mintha azt akarta volna éreztetni, hogy Rowan nem ér ennyit. - Te viszont nem fogadtad el az ajánlatát? - Minek tartasz engem? - támadt a lány dühösen Nicholasra. Szeme szikrákat szórt, amikor pillantása talállcozott a fém hűvös, megvető tekintetével. - Lehet, hogy ostoba voltam, de könnyű nőcske azért még messze nem vagyok! - Nem mondtam, hogy az lennél - felelte Nicholas nyugodtan. Rowan haragja ahogy jött, el is párolgott. A fém itt van vele, és hallgatja, amit mond. Felfoghatatlan! A lány eddig szentül meg volt győzőíve arról, hogy Nicholas azonnal ellöki magától, ha megtudja az igazságot. - Mit tettél? - Elvesztettem a fejem, és nem tudtam másra gondolni, csak a menekülésre. El akartam futni Colin elől. Csak a kézitáskámat kaptam fel, és kocsiba ültem. Céltalanul nekiindultam a világnak. Még az sem jutott eszembe, hogy pénzt vagy ruhát hozzak magammal. Nem járt más a fejemben, csak az, hogy minél nagyobb távolság válasszon el Colíntól. - Nem voltál tisztában azzal, hogy ezzel éppen a mostohabátyád kezére játszol? A zsarolók csak akkor nyernek, ha bizonyítékkal szolgálnak nekik. Ha felveszik velük a harcot, ártalmatlanok. A meneküléseddel beismerted, hogy bűnös vagy... - De hát az is vagyok! És ezt most már Bemard és az édesanyám is tudja. Meg te is tudod, tette hozzá gondolatban Rowan. Vajon mit szándékozik tenni Nicholas? A lány újra a fürdőköpeny övét kezdte~idegesen babrálni. A férfi azonban közel sem úgy viselkedett, mint az várható volt. - Ahogy a mostohabátyád is mondta, valamennyien követünk el hibákat-mondta Nicholas halkan. - Igencsak bután viselkedtél, de... - Elhallgatott, és fürkészően 5 2 Hozzád menekülök nézte Rowan kétkedő tekintetét. Hirtelen gyanakodni kezdett. - Csak nem minden újra az eszedbe jutott? - Nem... nem egészen... -nyögte ki nagy nehezen, elszorult torokkal a lány. Egy nagyszerű pillanatig azt hitte, leomlott körülötte a hazugságból rakott fal. A szabadság hihetetlen érzése eröt adott a folytatáshoz. - Semmit sem felejtettem el. Egy pillanatra sem veszítettem el az emlékezetemet. - Szóval hazudtál nekem! - sziszegte Nicholas összeszorított foga közül. - Nem... igen... sajnálom. - Most nagyon nehezen hagyta el a száját ez a szó. Igen kevés volt ez a bocsánatkérés mindannak fejében, amit a férfi tett érte. - Sajnálod? Nicholas szeme megvillant. Rowan ijedten visszahőkölt. Azt hitte, a férfi meg akarja ütni, ám ó ehelyett csak elhúzódott tőle, mintha már a közelsége is sértené. Majd felpattant, az ablakhoz lépett, és ökölbe szorított kézzel, felhúzott vállal kibá- mult a sötét kertbe. Rowan tudta, hogy ennek be kell következnie, ám ez sem csillapította a fájdalmát. Keresztbe font karral ringatta magát, mint egy nekikeseredett kisgyerek, aki így keres vigasztalást. Ő azonban nem lelt megnyugvást. Csakis ő az oka, hogy ilyen helyzetbe került. Mindent magának köszönhet. Nem tehet mást, visejnie kell a következmé- nyeket. - Nicholas... - szólalt meg erőtlen, elcsukló hangon a lány. - Kérlek, mondj valamit! A fém megeresztett egy cifra káromkodást, aztán hirtelen megfordult. Az arca egy pillanatra a felismerhetetlenségig elborult a dühtől. - Valamit? - kérdezett vissza gúnyosan. - Mi a fenére számítasz? Idejössz... befurakodsz az életembe azzal a megható történettel, hogy eltévedtél, és segítségre van szükséged... Azt állítod, hogy elveszítetted az emlékezetedet... És én még hittem neked! Befogadtalak... Váratlanul elhallgatott, és jobb öklével akkora erővel csapott a bal tenyerébe, hogy Rowan ijedten összerezzent. - Segíteni akartam rajtad-folytatta Nicholas halkan, rekedtes hangon. - Mindent megtettem volna, ami a hatalmamban áll, hogy kiderítsek rólad valamit, de az egész nem volt más, mint hazugság! Amikor először megláttalak az... Megint félbehagyta a mondatot, és értetlenül csóválta a fejét. A lány sejtette, mit akart mondani: az esküvőm napján. Rownt semmi sem ébreszthette volna rá jobban szégyenletes viselkedésére, mint az, hogy a mindig magabiztos és fegyelmezett Nicholas most nem talált szavakat. Egyszeriben úgy érezte, tudja, mit érez a férfi. Hiszen ő is ugyanígy érezte magát, amikor kiderült, hogy Roy becsapta és kihasználta. Vagy csak szerette volna, hogy Nicholas is ezt érezze? Elvégre ő igazán vonzódon Royhoz, Nicholas viszont csak á szánalmat ébresztő idegent látta benne. Talán egy kóbor kutyát is megszánt volna. - Bizonyára nem akarod, hogy ezek után továbbra is itt maradjak. -Rowan min- den önuralmát összeszedte, de így is remegett a hangja. - Felöltözöm és elmegyek. 53 6. FEJEZET A lány már majdnem az ajtóban volt, amikor meghallotta Nicholas jéghideg, csípős hangon feltett kérdését: - Hova a csudába akarsz menni? - Nem tudom. - Nem volt annyi ereje, hogy megforduljon. - De itt nem marad- hatok. Biztosan nem akarod. Nem is akarhatod azután, ahogyan veled viselkedtem. - Sehová sem mégy. Rowan most mégis megfordult. Egy csapásra rádöbbent, hogy a férfi természetesen nem engedheti el azután, hogy mindent elmondott neki. - Értelek. Át akarsz adni a rendőrségnek. Nyilván minden tisztességes ember így tenne. Bűnös vagyok, bűnhődnöm kell érte. Rendben van, elmegyek veled a rend- örségre, és mindent jegyzőkönyvbe mondok, amit neked elmeséltem. Igazad van. A menekülés nem megoldás. A lány szerette volna, ha Nicholas mond valamit, s nem csak kifejezéstelen tekin- tettel néz rá, mintha a veséjébe látna. - Ki beszélt itt rendőrségről? A férfi halk kérdése meglepte Rowant. Egy pillanatig elképedve bámult vissza rá, aztán megjött a szava. - Gondolom, ezt fogod tenni. - Pokolba, Rowan, nem tudom, mit fogok tenni! - Nicholas idegesen beletúrt a hajába. A lány követte a férfi mozdulatát, és hirtelen eszébe jutott, hogy percekkel ezelőtt azok az ujjak még az ó selymes haját tapintották. Egyetlenegyszer és soha ttSbbé. Nicholas mélyet sóhajtott. - Menj vissza a szobádba, Rowan! - parancsolt a lányra. - És maradj ott! Egy darabig nem akarlak látni. Nem tudok gondolkodni, ha mellettem vagy. Ha eldönttSttem, mit teszek, azonnal értesítelek. Addig próbálj meg aludni! Aludni? - gondolta Rowan leverten. El tud-e aludni valaha is? - És eszedbe ne jusson, hogy elszökj - figyelmeztette aztán a fém. - Ha mégis megteszed, megkereslek, bárhova mégy is. És esküszöm, hogy megtalállak. Amikor Rowannak másnap reggel sikerült összeszednie a bátorságát, és előme- részkedett a szobájából, Nicholas arca kemény volt, akár az acél. A szeme alatti°sötét karikák elárulták, hogy alig aludt valamit. - Eldöntötted, mit teszel? - kérdezte idegesen a lány. - Te mit akarsz csinálni? - kérdezett vissza fagyos hangon, de fegyelmezetten a fém. - Hazamegyek, és elmondom Bernardnak az igazságot, a teljes igazságot. Én cselekedtem helytelenül, tőlem kell megtudnia, mi történt-mondta Rowan elszántan, bár nem reménykedett abban, hogy Nicholas hozzájárul ehhez. 54 Hozzád menekülők - Akkor tedd ezt! - vágta rá a fém. - A kocsidat tegnap feltöltettem üzemanyaggal. A lány nem akarta elhinni, hogy Nicholas valóban útjára engedi. - És mi lesz veled? - Velem? - kérdezte csodálkozva a férfi. - Úgy értem, nem akarsz feljelenteni a rendőrségen? Nicholas arca ellcomonult. - Ez a mostohaapád dolga-közölte mereven. -Ó a károsult. Neki kell eldöntenie, akar-e feljelentést tenni. Rowan rádöbbent, hogy alighanem most látja a férfit utoljára. Nehéz lett a szíve. Bármi történjék is vele otthon, valószínWeg soha többé nem keresztezik egymást az útjaik. Teljesen belemerült szomorú gondolataiba. Hallani ugyan hallotta, hogy Nicholas beszél, de egy szót sem értett belőle. - Bocsáss meg, mit mondtál? A férfi bosszúsan nagyot sóhajtott, aztán lassan és jól érthetően megismételte: - Azt mondtam, egy feltétellel. Természetesen. Nagyon sok mindent elfogadott Nicholastól. Érthető, hogy térítést kér érte. - Mindent visszafizetek, amit rám költöttél. A benzint, az étkezést. Amint haza- érek, feladom neked a csekket. Alexa ruháit is kitisztíttatom és visszaküldöm... - Nem erre gondoltam. -Nicholas dühösen, mégis furcsán, rekedten beszélt. Volt valami a hangjában, amire Rowan felkapta a fejét. - Mi.,. mi mást akarsz még? - Ha a mostohaapáddal minden simán megy, ha nem kívánja, hogy folytatása legyen a dolgoknak... Ígérd meg, hogy visszajössz, ha a mostohaapád elenged. Rowan megkapaszkodott a mellette álló fotel karfájában, mert forogni kezdett vele a világ. Semmit sem értett. , - De miért? Nem értelek. A fért tekintete elkomorult, szája körül ijesztően keserű vonás jelent meg. - Nem, valószínűleg tényleg nem érted - mondta gúnyosan. - Abban sem vagyok biztos, hogy én értem-e. És mégis csak ezzel a feltétellel engedlek él. Vagy a szavadat adod arra, hogy azonnal visszajössz, amint oühon mindent elrendeztél, vagy el sem mégy innen. - De el kell mennem! - Ez volt az egyetlen dolog, amit a teljesen összezavarodott lány bizton tudott. Látnia kell Bemardot, felelnie kell a tettéért. Fel nem foghatta, miért akarja Nicholas, hogy itt maradjon, hacsak nem bosszúból. Milyen kegyetlen játéka ez a sorsnak! Néhány perccel ezelőtt még szomorúan gondolt arra, hogy soha többé nem látja a fémet. - Nicholas, látnom kell Bernardot. Tisztázni akarom vele a dolgokat. - Akkor ígérd meg, hogy visszajössz! - követelte a fém engesztelhetetlenül. Rowannak nem maradt más választása, kénytelen volt a szavát adni. 55 Jűlía A lány ideges és nagyon-nagyon bizonytalan volt, amikor mostohaapja cége előtt leállitotta a kocsiját. Eszébe villant, mennyire másként jött be régebben a munkahe- lyére. Büszke volt, és idetartozónak érezte magát. Nem a legfontosabb munkakört töltötte be, nem rendelkezett túl nagy befolyással, mégis azt érezhette, hogy bíznak benne, és Bemard családtagnak tekinti. Nagyon valószínű, hogy mostanra mindez megváltozott. Kellemetlen érzéssel a gyomrában kiszállt a kocsiból. Nem tudta, hogyan fogja túlélni, ami rá vár. Csak azzal volt tisztában, hogy meg kell tennie. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy lezárja a múltat, és mindent újrakezdjen. Kezdeni? Keserűen ismételgette magában ezt a szót. Tudta, hogy bármi történjék is, Nieholasszal mindennek örökre vége. - Jó napot, Rowan! A vidám köszöntés kiszabadította a lányt boldogtalan gondolataiból. Egy pillana- tig zavartan nézett a kerek, cserzett arcba. Aztán végre megismerte mostohaapja mun- kavezetőjét. - Óh... üdvözlöm, Bill! - felelte bizonytalanul. Nem tudta, mennyire terjedt el a botrány. - Bemard... itt van? - Gondolom, az irodájában találja. Hogy van a barátnője? Rowan zavartan nézett a fémara. - A... barátnőm? Bill bólintott. - Igen, akit meglátogatott a kórházban. Remélem, semmi komoly? - A... nem, nem komoly - felelte gyorsan, miközben fejében vadul kavarogtak a gondolatok. Ki terjeszthette el, hogy azért nem volt itt, mert beteg barátnbjét kellett meglátogatnia? Csak nem Colín? Amint rájött, hogy zsarolásával nem ért célt, nyilván azonnal az apjához rohant, és azon melegében kitálaltneki mindent. Ha így volt, akkor csakis Bemard találhatta ki ezt a magyarázatot az eltűnésére. Rowannak inába szállt a bátorsága. Bemard nyilván nem viselte volna el, hogy az alkalmazottai is megtudják az igazságot, ezért ötlötte ki ezt a történetet. A lány szemét a szégyen könnyei égették. Csak homályosan látta a jól ismém folyosót, amikor az iróda felé haladt. Nem kopogott. Tudta, az a kevés idő is elég lenne ahhoz, hogy meginogjon, amíg Bemard kiszól, hogy bemehet. Feltépte az ajtót, és rémülten megállt a küszöbön. - Colín! - Jó reggelt, Rowan! Szóval megtért az elveszett gyermek. És még éppen idejé- ben. Kezdett hihetetlenné válni a beteg barátnőről szóló mese. Bemard már nagyon nyugtalan. Főleg azért, mert fel sem hívtad. A lány azt hitte, rosszul hall. - Bemard semmiről sem tud? Colín a fejét csóválta. Szája körül ott játszott az a magabiztos mosoly, amelyet Rowan annyira utált. 56 Hozzád menekülök - Te... te mondtad neki, hogy a barátnőmet látogatom meg? A fiú bólintott. - Hirtelen semmi jobb nem jutott eszembe. Tudtam, hogy idővel észhez térsz, kishúgom. Azt is tudtam, hogy hason csúszva jössz majd vissza, és arra kérsz, segítsek. És tessék, itt is vagy! Kicsivel tovább tartott, mint gondoltam, de... - Nem! - A lánynak eszébé jutott, mit mondott Nicholas. A zsarolók csak akkor nyernek, ha engednek nekik, de ártalmatlanok lesznek, ha felveszik velük a harcot. Egyszeriben erősnek érezte magát. Úgy érezte, mintha Nicholas ott állna mögötte és támogatná. Visszanyert önbizalmával dacosan felszegte az állát, és egyenesen Colin szemébe nézett. - Nem azért jöttem, hogy a segítségedet kérjem. Bernarddal akarok beszélni. Hol van? - Itt vagyok - hallotta meg háta mögül a jól ismert, mély hangot. Mielőtt Rowan megfordult volna, látta, hogy Colin arcáról leolvad a diadalmas mosoly. Aztán megszorították a kezét, és a lány nem gondolt többé Colínnal, amint Bemard aggódó tekintetével találta szembe magát. - Örülök, hogy látlak, Rowan! Féltettelek, amikor megtudtam Colíntól, hogy fej- vesztetten elrohantál. Mi történt? Hogy van a barátnőd? A lánynak a másodperc tört részéig inába szállt a bátorsága. Aztán megint a fülé- ben csengtek Nicholas szavai. Tudta, hogy sem neki, sem magának nem okozhat csalódást azzal, hogy megkerüli az igazságot. Ösztönösen még erősebben szorította Bemard kezét. - Szó sincs barátnőről - mondta elszántan. Colín halkan elkáromkodta magát, és akövetkező pillanatban kirontotta szobából. Rowan szinte észre sem vette, mi történt. Most csak a mostohaapjára figyelt. - El kell mondanom valamit, Bemard. Valamit, ami miatt szörnyen szégyellem magam. De azt akarom, hogy megtudd az igazságot. Azt hitte, másodszor könnyebb lesz elmondania a történetet, valójában azonban sokkal nehezebb volt. Azt sem tudta, hol kezdje, aztán állandóan ismételte magát, és többször is elakadt. Végül némán várta, mit szól mostohaapja. Úgy érezte, kilúgozták, a végsőkig kimerült és még mindig szégyellte magát, de meg is könnyebbült, mintha megtisztult volna a vallomástól. - Miért nem jöttél rögtön hozzám, Rowan, amint kiderítetted, mit követett el Roy? - kérdezte halkan, mélyen lesújtva Bemard. - Vak voltam. - A lány megtörölte a szemét - És hittem Roynak. - Mindent elmondott a mostohaapjának, azokat a részleteket is, amelyeket Nicholasnak nem mert bevallani. - A helyébe képzeltem magam, és arra gondoltam, mit éreznék, ha én lennék olyan helyzetben, mint ő. Eszembe se jutott, mit követek el ellened. Óh, Bemard, meg tudsz nekem bocsájtani? Rowan kimondhatatlanul megkönnyebbült, amikor mostohaapja valóban megbocsátott neki. Bemard megértette, hogy a lány a csalásban nem akart segíteni Roynak. Ostobán és elvakultan cselekedett, de nem szándékosan vétkezett. Elfogadta Rowan 57 ígéretét, hogy kamatostul visszafizeti a teljes összeget, és Roy ellen sem akart felje- lentést tenni, mert azzal a lánynak is ártana. Azt azonban nem értette, miért nem akar otthon maradni a lány, miért ragaszkodik ahhoz, hogy visszatérjen Nicholashoz. - De hát miért, Rowan? Nem értelek. Ki az a férfi? ,Miért van ekkora hatalma fölötted? - Nem úgy van, ahogyan gondolod, Berhard - felelte fáradt, színtelen hangon a lány. - Nicholas jó volt hozzám - magyarázta -, és segített nekem. Nem tudom, mit tettem volna nélküle. Megígértette velem, hogy visszamegyek. Rowan aagyot sóhajtott, aztán lefékezett, és leállította a motort. Későre járt, jóval elmúltéjfél. fiákon át vezetett. Aggódó és feszült lett az arca, amint szemügyre vette az előtte álló házat, és fényt látott kiszűrődni az egyik földszinti helyiséghól. Nicholas tehát ott van, és valószínűleg őt várja. Sejtelme sem volt, mit akarhat tble a férő. A lány megint felsóhajtott, és elhúzta a száját, amikor meglátta magát a visszapillantó tükörben. Szörnyű állapotban volt. A szoknyája meg a pólója összegyűrődött a hosszú úton, haja elveszítette a fényét, összeragadt fürtjei az arcába lógtak, szeme alatt mély, sötét karikák húzódtak. Végtelenül kimerült volt. Eszébe jutottak a fárasztó beszélgetések, amelyeket kora hajnalban folytatott Nicholasszal, aztán Colínnal, ~s végül Bernarddal. Egy óra ütése visszarántotta a je- lenbe. Rádöbbent, hogy majdnem negyedórája ül gondolataiba merülve. Nicholas biztosan meghallotta a motorzúgást, de nem jöu ki a házból. Nyilván arra vár, hogy a lány menjen be hozzá. Nehezére esett, hogy megmozduljon. Minden tagja fájt a fáradtságtól; és gondol- kodni is csak nehezen tudott- Roppant magányosnak érezte magát, s olyan kimerült volt, mintha nem órákat, hanem heteket ült volna a kocsiban. Pedig valójában meg- könnyebbüléssel nyugtázhatta volna, hogy Bemard megbocsájtott neki. Eltűnődve szállt ki a kocsiból, felvonszolta magát a bejárathoz vezető lépcsőn,,és becsöngetett. - Tehát visszajöttél - mondta Nicholas, amikor ajtót nyitott. - A szavamat vetted- nyögne ki nagy nehezen a lány. A férci arca sötétben maradt, így Rowan nem olvashatta le róla, milyen hangulatban van. - Így igaz- mondta Nicholas kifejezéstelen hangon, és ellépett az ajtóból. - Gye- re be! A lány akkor sem félt volna jobban, ha egy oroszlán barlangjába kell belépnie. Kiszáradt a szája, és ki-kihagyott a szívverése. Bizonytalanul belépett az előcsarnokba. Szorongása csak tovább fokozódott, amikor világosban is maga előtt látta a férfi 58 Hozzád menekülök pompás alakját, mégis alaposan szemügyre vette. Úgy érezte, mintha egy örökkéva- lóság telt volna el azóta, hogy nem láthatta. Zúgott fülében a vér, amikor bevallotta magának, hogy Nicholas tulajdonképpen fölöslegesen vette a szavát. Hiszen nem törődve a következményekkel, anélkül is visszajött volna. Nem bírta volna ki, hogy ne lássa újra a fémet. - Vacsoráztál? - kérdezte Nicholas mogorván. - Nem. Nem akartam megállni, mert akkor csak hajnalra érek ide. - Azt elhall- gatta, hogy idegességében egy falat sem ment volna le a torkán. Száguldott, hogy minél hamarabb ideérjen. Úgy repült a kocsija, mint egy hazafelé tartó postagalamb. Csakhogy ő nem hazajött. Neki nem itt van az otthona. Nicholas elutasító arca láttán már abban is kételkedni kezdett, hogy a fém egyáltalán szívesen látja. Igen ám, de akkor miért ragaszkodott áhhoz, hogy ő visszajöjjön? Rowan végül úgy döntött, hogy nem töpreng ezen, mert nem tud megfelelni saját kérdésére. - Egyébként sem vagyok éhes - folytatta gyorsan, mert attól félt, hogy a fém megkínálja valamivel. - Viszont szívesen innék valamit. - Feltettem egy kávét, amikor meghallottam a kocsidat. Már biztosan lefőtt. Nicholas tehát tudja, milyen sokáig ültem odakint! - gondolta a lány, és még idegesebb lett, mint eddig volt. A fém szemlátomást nem az első kávét főzte az este. Mindenfelé félig üres csészék álltak a nappaliban, mintha Nicholas állandóan töltött volna magának, aztán elfelejtette volna meginni. Ez cseppet sem illett ahhoz a rendszeretethez, amely pedig olyannyira jellemezte. Rowan lopva újra szemügyre vette a fémet. Fáradtnak, elcsigázottnak és gondterheltnek fürt. Borostás és kócos volt, mintha állandóan a hajába hírt volna. Talán Meryl és saját elveszített boldogsága járt a fejében? A lány szíve belesajdult a gondolatba, hogy Nicholas egész nap azon töprenghetett, mekkora veszteség érte. Lehet, hogy visszasírta a szeretett nőt, akit elveszített? Esetleg próbált is beszélni vele? Ha igen, akkor szemlátomást hiábavalónak bizonyult a kísérlet. Rowannak hir- telen remegni kezdett a lába, és leroskadt a legközelebbi fotelba. 59 A lány idegesen elvette a feléje nyújtott kávésbögrét. - Vigyázz! - érkezett Nicholas megkésett figyelmeztetése, mikor Rowán meg-/ gondolatlanul azonnal beieivott a forró italba, megégetve a nyelvét. - Semmi... semmi baj. A férfi bólintott, és kezében a csészéjével leült Rowannat szemben. Ugyanúgy, ahogy előző éjjel, amikor a lány megvallotta neki az igazságot. Valóban csak huszon négy óra telt volna el azóta? - Szóval beszéltél a mostohaapáddal. - Igen. - Es mindent tisztáztatok. - Igen. Bemard... - Nem kíván feljelentést tenni. Belement, hogy visszafizesd a pénzt, és hajlandó mindent elfelejteni. A lányt zavarba ejtette, hogy Nicholas nem kérdezett, hanem tényeket sorolt fel. - Honnan tudsz mindent? A férF nem válaszolt, a telefonra vetett futó pillántása azonban elárulta. - Felhívtad Bernardot! Kémkedtél utánam! - Te talán nem ugyanezt tetted volna a helyemben? - kérdezte Nicholas gúnyos hangon. - Elvégre a viselkedésed nem adott túl sok okot a bizalomra. Rowannak semmi sem jutott eszébe, amit felhozhatott volna a mentségére. - Mikor beszéltél vele? - kérdezte valamivel nyugodtabban. Nicholas az órára pillantott. - Körülbelül három órája. - De miért tetted? És miért~ragaszkodtál ahhoz, hogy visszajöjjek ide? Semmit sem értek. - Annak egészen határozott oka volt.- A férfi kifejezéstelen tekintettel a kávéjába meredt. -Kisebb gondjaim vannak acégemnél-folytatta kis idő múlva.-A titkárnőm gyermeket vár. Valójában csak augusztusban kellene szülési szabadságra mennie, de az orvosa ragaszkodik hozzá, hogy azonnal hagyja abba a munkát. Kutyaszorítóba kerültem. Én bolondultam meg vagy ő? - kérdezte önmagát Rowan. Mi közöm nekem a titkárnője egészségi állapotához? A lány úgy érezte magát, mintha betanulta volna egy színdarab szövegét, és csak 60 Hozzád menekülök az előadáson derülne ki, hogy a többi szereplő egy másik darabot játszik. -Nem értem, mi közöm nekem ehhez? Nicholas úgy nézett rá, mintha Rowan valójában nem is létezne. - Nincs kit beállítanom Eve helyébe - mondta aztán. - Éppen kapóra jöttél. - Én? - tátotta el a száját a lány. A férfi megfontoltan bólintott. - Tapasztalt titkárnő vagy, és eddig az építőiparban dolgoztál. Azt akarom, hogy vedd át Eve munkáját, amíg visszajöhet dolgozni. - Hogy én... Azért rendeltél ide, hogy állást kínálj nekem? Nicholas kissé oldalra hajtotta a fejét, és elmosolyodott, ám a szeme komoly ma- radt. Rowan megborzongott a tekintetétől. - Semmit sem kínálok neked - javította ki a férfi nyugodtan a lányt. - Átveszed a munkát, Rowan, és kész! Képtelenség! -dobbant meg a lány szíve ijedten. Nem dolgozhat vele. Nem bírná ki, hogy nap mint nap a közelében s mégis ilyen iszonyatosan távol legyen tőle. - Nem vállalom. Van állásom, Bernardnál dolgozom. Rengeteg pénzzel tartozom neki, mindet vissza kell fizetnem, és... - Bemard hajlandó elengedni. - Bemard hajlandó... - A lány tudta, hogy papagáj módjára ismétli Nicholas szavait, de a helyzet máramúgy sem lehetett volna képtelenebb. - Ezt is megbeszélted vele? A férfi megint oldalra hajtotta a fejét. - Igen. Nagyon jó ötletnek tartotta a javaslatomat. Természetesen a lehető legha- marabb meg fogod adni a tartozásodat. Jóval magasabb fizetést kapsz tőlem, mint Bernardtól. Ő tehát semmit sem veszít. Ráadásul néhány jól fizető megbízást is tudok szerezni a számára, és így már semmivel sem tartozol neki... - Hogyne tartoznék! - Sok-sok mindennel az adósa, nem csupán azzal az ötezer fonttal. Másrészt persze Nicholasnak is sok mindennel tartozik. Többel, mint amennyit valaha is visszafizethet neki. Hiszen ezért tért vissza hozzá mostohaapja tiltakozása ellenére. Ha nem ismeri meg, talán soha nem megy vissza Bernardhoz, és lehet, hogy még most is menekülne: - Nekem tartozol - mondta jól érthetően a fém. - Neked? - nézett rá Rowan zavarodottan. Nicholas bólintott. - Körülbelül ötezer fonttal - felelte. - Tessék? - A lány felugrott a fotelból. A hirtelen mozdulattól kilöttyent a kávéja. - Miről beszélsz? Neked tartozom... - Hangja felmondta a szolgálatot, amikor leolvasta a választ a férfi arcáról. - Azzal a pénzzel... - Azzal a pénzzel, amelyet Roy elvett a mostohaapádtól-erősítette meg Nicholas nyugodtan. - Bemard cége túl kicsi, és túlságosan szorult helyzetben van ahhoz, hogy ekkora veszteséget elbírjon. A Grey Építőipari Vállalat számára viszont jelentéktelen ez az összeg - folytatta teljes lelki nyugalommal, mint aki észre sem vette Rowan 61 7. FEJEZET sápadtságát. - A mostohaapád bizonyára megoldotta volna a dolgot, mert nagyon szeret téged, de igen nehéz feladattól mentesül így. Nagy kő esett le a szívéről, amikor felajánlottam, hogy a teljes összeget átutalom neki, ha belépsz hozzám. - Felajánlottad... Azt akarod... - A lány képtelen volt összehozni egy épkézláb mondatot: Megpróbálta visszanyerni az önuralmát. - De hiszen azért a pénzért nekem kell felelnem! - Már nem. Kifizettem az adósságodat. Nem tartozol többé a mostohaapádnak. Az én adósom vagy. - A férfi várt egy kicsit. Időt akart adni Rowannak, hogy felfoghassa a szavait. A lány azonban nagyon is jól értett mindent. - Elhiheted, valóban az a szándékom, hogy megkapjam a kifizetett összeg teljes ellenértékét. Efelöl semmi kétségem, gondolta Rowan nekikeseredve. Csak az a baj, hogy fo- galmad sincs arról, mibe kerül nekem, hogy megadjam a tartozásomat! A lány kényszerűségből elfoglalta az állást. A férfi ragaszkodott hozzá, hogy Rowan ne keressen magának lakást Farmworthban, hanem vele és Alexával lakjon a házukban. - A máshonnan érkezett alkalmazottaim számára általában helyben keresek la- kást. Te azonban csak átmenetileg fogsz itt dolgozni, ezért a házam lesz számodra a legjobb és legkényelmesebb lakóhely - jelentette ki Nicholas. - Én viszont ragaszkodom ahhoz, hogy megállapodást kössürilc - felelte a lány. Igyekezett eltitkolni, mennyire fáj neki az a rideg magyarázat, hogy munkaviszonya csak határozott időre szól. A fém kérdőn felvonta a szemöldökét. - Miféle megállapodásra gondolsz? - kérdezte gúnyosan. - Írásbelire -közölte határozottan a lány. -Ragaszkodom ahhoz, hogy kifizessem a költségek rám eső részét. Rowan attól tartott, hogy a férfi azt fogja mondani, adósaként nincs abban a helyzetben, hogy bármihez is ragaszkodjék. Nicholas azonban csak hűvösen elmosolyodott. - Gondolod, hogy erre is futja majd a pénzedből amellett, hogy visszafizeted a tartozásodat? - Meg fogom oldani. A lány szilárdan eltökélte magát, hogy így lesz. Akkor is, ha ezért sok mindenről le kell mondania, még arról is, hogy időnként hazalátogasson. A lepetó leghamarabb vissza akarta fizetni a pénzt, hogy újra szabad legyen, és megint a saját életét élhesse. Nem tudta, milyen lesz az az élet Nicholas nélkül, ám rosszabb semmiképpen sem lehet mostani helyzeténél, vagyis annál, hogy nap mint nap látnia kelljen a férfit, tudván, hogy Nicholas megveti őt. - Nem élhetek a jótékonykodásodból - tette hozzá felindultan. 62 Hozzád menekülök - Ennek semmi köze a jótékonysághoz, Rowan - javította ki Nicholas szelíden. - Szorult helyzetből segítesz ki. - Igen, csakhogy mindketten tudjuk, miért teszem. Mert nem volt más választaa- som. Jobb lett volna, ha inkább egy uzsoráshoz fordulok, még ha az egy vagyonnal felérő kamatot gombolt volna is le rólam! A fém elmosolyodott, a szeme azonban hideg és kemény maradt. - Sajnálhatod, hogy nem jutott korábban eszedbe ez a lehetőség - mondta halkan, de metsző hangon. - Mindketten sok fáradságtól kíméltük volna meg magunkat. Rowan nem igazán tudta megmagyarázni, miért ragaszkodott Nicholas ahhoz, hogy a házában lakjék. Hacsak nem azért, mert a férfi állandóan szemmel akarja tartani, hiszen tudja, hogy egyszer már letért a helyes útról. Kínszenvedés volt számára minden pillanat, amelyet ebben a házban kellett töltenie. Állandóan az első napok jutottak eszébe, amikor még nem mondta el Nicholasnak az igazságot. Ezért esténként inkább mindig kitalált valamit, hogy miért kell tovább bent maradnia az irodában. Röviddel azután, hogy beköltözött a fém házába, Rowan eladta a kocsiját, és az árát odaadta Nicholasnak. Az összeg alig tizedét fedezte az adósságának, de kezdetnek akkor is jó volt. - Mi ez? - kérdezte a férF rideg és szigorú tekintettel. - Csekk - válaszolta halkan a lány. - Azt magam is látom - érkezett a csípős felelet. - Az adósságom egy része. Többet szerettem volna adni, de egyelőre ennyi van. Nicholas a csekkre pillantott, és elkomorodott, amikor meglátta, mekkora összegről szól. - Hogy jutottál ehhez a pénzhez? - kérdezte aztán gúnyosan. Rovdan elképedve nézett rá. A fém nyilván azt hiszi, hogy tisztességtelen úton szerezte a pénzt. - Ha feltétlenül tudni akarod, eladtam a kocsimat. - Elcsukló hangja elárulta, hogy mélyen sérti Nicholas gúnyolódása. - Egyébként pedig Roy lopta el a pénzt, és nem én. - De a te segítségeddel. - Nem tudtam rbla. - Nem tudtál, vagy csak nem akartál tudni róla? - kérdezte kihívóan a férfi. - Mivel kábított el az a fickó, hogy annyira megbíztál benne? A kérdés gondolkodóba ejtette a lányt. Valószínűleg azért bízott meg Royban, mert szerette volna azt hinni, hogy nem minden férfi olyan, mint a mostohabátyja. Roy gyengédnek, kedvesnek és belátónak tűnt, ám nagyon hamar becsapta őt. A fiú viselkedését intő jelnek kellett volna tekintenie, hogy ezentúi óvakodjék a fé~aktól. b azonban ehelyett megbízott Nicholasban, és szerette volna, ha a barátja lesz, ezért belement abba, hogy mellette dolgozzék. De miért lenne éppen ő más, mint Colin és Roy volt, akik mindketten csak kihasználták? 63 Rowan hirtelen úgy érezte, megfagyott a lelke. Képtelen lett volna megmagyarázni Nicholasnak, miért tett úgy, ahogyan tett. - Szüksége volt a pénzre, és... - Te pedig nagyvonalú alkat vagy - gúnyolódott tovább Nicholas. - Mióta bün, ha valaki nagyvonalú? - Óh; az még nem bűn. Csak épp nemigen hiszek ebben a nagyvonalúságban, hiszen már bebizonyítottad, hogy remekül értesz a hazudozáshoz. - Ezzel meg mit akarsz mondani? - kérdezte a lány, bár valójában tudta a választ. - Arra célzol talán, hogy mindent hazugságnak tartasz abból, amit Royról meséltem? Akinek nem inge... Nicholas ugyan nem mondta ki ezeket a szavakat, az arca azonban elárulta, hogy erre gondol. - Lehet, hogy együtt ötlöttél ki mindent a szeretőddel. Mi jött közbe, Rowan? Fogta magát, és meglépett nélküled? - Tényleg azt hiszed, hogy meg tudtam volna ezt tenni Bernarddal? - Csak a te szádbólhallottam, hogy nem így volt. Eddig azonban nem sok minden szól a risztességed mellett. Rowan leverten látta be, hogy semmit sem hozhat fel a védelmére. Ismeretségüi~ kezdetén azonnal hazudott Nicholasnak, az ó hibája hát, ha a férfi a legrosszabbra is képesnek tartja. - Nagyon szeretem Bemardot. Mintha az édesapám lenne... - Mégsem látogattad meg hetek óta sem ót, sem az édesanyádat. A lányt mélyen sértette Nicholas igazságtalan szemrehányása. Ha tudná, mennyire szeretne hazamenni! Elhatározta azonban, hogy az utazási költségeket inkább féh-eteszi, mert mihamarabb meg akarta adni a tartozását. - Ehhez semmi közöd - felelte indulatosan, hogy leplezze, mit érez. - Csakis az én dolgom, hogyan élek! - Hazavigyelek, Rowan? A lány felnézett az íróasztalától, és rámosolygott az ajtóban álló kárcsú, sötét hajú nőre. Nem igazság, hogy Alexa és Nicholas ennyire hasonlítanak egymásra! - gondolta már legalább századszor. Rowan három hónapja dolgozott a Grey Építőipari Vállalatnál, mégsem tudott megbarátkozni azzal, hogy Nicholas húga állandóan a bátyjára emlékezteti. - Jó lenne, de még nem végeztem. - Ugyan, gyere már! - unszolta Alexa. - Mindjárt hat óra, és egész nap ki sem mozdultál ebből a taposómalomból. Bármekkora rabszolgahajcsár is a bátyám, az ellen még neki sem lehet kifogása, ha most hazamégy. Számításaim szerint ezen a héten már több mint nyolc órát túlóráztál. Ma ráadásul péntek van. Rabszolgahajcsár! Ez a helyes kifejezés! - gondolta a lány. Még életében nem 64 Hozzád menekülők dolgozott olyan keményen, mint az utóbbi három hónapban. Alapjában véve azonban mindez csak segített rajta. Nicholas annyi munkával halmozta el, hogy az kitöltötte az egész napját, és alig maradt ideje töprengésre. Mire hazaért, általában olyan elcsigázott volt, hogy csak gyorsan bekapott valamit, aztán bezuhant az ágyba. - Hagyd már abba, Rowan! - makacskodott Alexa. - A munka megvár, és kez- dbdik a hétvége. Két napig nem kell bejönni! , A lány nem osztotta Alexa lelkesedését. Neki a hétvégék voltak a legrosszabbak, mert akkor negyvennyolc végtelennek túnő órát kellett Nicholas közelében töltenie. - Komolyan azt hiszem... - Lejárt a munkaidőd - mondta Alexa határozottan, és becsapta a Rowan e18tt fekvő irattartót. - Már mindenki hazament. Ideje, hogy kövessük a példájukat. A lány nagyot sóhajtva megadta magát a sorsának, és rendet rakott az íróasztalán. - Soha nem fogom megérteni, miért adtad el a kocsidat - mondta Alexa, miközben a parkoló felé tartottak. - Olyan körülményes busszal közlekedni! Ritkán jár, és sokára ér a városba - Pénzre volt szükségem. - De hát tisztes bért kapsz Nicholastól, és ha szorult helyzetben vagy, előleget is biztosan kaphatsz tőle! Csak.szólnod kell neki... - Nem! -Rowan túl gyorsan és túl hevesen szakította félbe a lányt. Elviselhetet- lennek találta a gondolatot, hogy halmozza az adósságát. Alexa csodálkozva pillantott rá. - Ugye nem kedveled különösebben a bátyámat? Észrevettem, hogy valósággal megmerevedsz, ha hozzád szól. - Rendkívül... tiszteletet parancsolónak találom. - Olyan is tud lenni - nevetett fel Alexa. - De csak munka közben viselkedik így. Ne dőlj be a kemény és kérlelhetetlen férF képének! Valójában kenyérre lehet kenni. Azt a Nicholast, akit én ismerek, azt nem lehet, gondolta Rowan titokban, Alexával azonban valószínűleg sohasem volt olyan könyörtelen a férfi, mint vele. Nicholas szerette és csodálta a húgát. Megtanácskozta vele az üzleti ügyeket, figyelmesen meghallgatta a véleményét, kedvesen ugratta ruhabolondériája miatt, és állandóan bókolt neki. Bármiről is be- szélgettek éppen, a fém arcára melegség és rokonszenv ült ki. Hát igen, Alexa soha- sem csapta be a bátyját, és nem is hazudott neki. - Azt hittem, már rájöttél erre. Hiszen elég hosszú ideje laksz nálunk - folytatta Alexa. Nicholas húga természetesen nem tévedett. Rowan naponta látta az irodában és otthon a fémet, s jó tulajdonságai sem kerülték el a figyelmét. Megismerte nagyvonalúságát, gyengédségét, kedvességét és figyelmességét. Az eltelt három hónap alatt azt is megtapasztalta, hogy Nicholas kiváló és éles szemű üzletember, aki minden gondra megtalálja a legjobb megoldást. A munka számára több volt pénzkeresetnél. Élményszámba ment, ahogyan dol- gozott, és a lány ilyen rövid idő alatt is nagyon sokat tanult mellette. Nicholas a 65 Jfil~a legnehezebb emberekkel is választékos udvariassággal bánt, fejlett igazságérzete volt, és minden allcalmazouja tisztelte. Rowan figyelmét azonban a legapróbb részletek sem kerülték ei, és Nicholas egyéb tulajdonságait is felfedezte. A lány tudta, hogy a vesztébe rohan, mégis eh-ak- tározta agyában ezeket az apró, ám számára fontos részleteket azokra az időkre, ami- kor majd el kell mennie innen. Akkor már csak az emlékek maradnak meg neki. Tudta, hogy Nicholas ugyanúgy szeret kofán kelni, mint ő. Világosan emlékezett az elró itt töltött munkanapjára. Núnt mindig, akkor is hatkor kelt, és kiment a kertbe. . . Azt hitte, egyedül van, és ijedten összerezzent, amikor Nicholas jó reggelt kívánt neki. A lány megperdült, és látta, hogy a férfi egy hatalmas tölgyfa tövében üldögél. - Sajnálom - mondta Rowan gyorsan. Megbicsaklott a hangja, és ki- kihagyott a szívverése. - Nem tudtam, hogy van itt valaki. Nicholas hanyag öltözetben, kezében kávésbögrével, kócosan, borostásan támaszkodott a fa törzsének. Most sokkal emberibbnek és megközelíthetőbbnek tűnt, mint amilyennek az irodájában mutatkozott. - Munka előtt szívesen lejövök ide egy órára - mondta nyugodtan a férfi. - Szép lassan felébredek, s közben élvezem a békét meg. a nyugalmat. Nicholas hangja gyengéd volt, a lány mégis elutasítást hallott ki belőle. - Nem akartalak zavarni - felelte Rowan mereven. - Többet nem fog előfordulni. A férfi a homlokát ráncolta, aztán megvonta a vállát. - Egész hadsereg elférne ebben a kertben - mondta aztán színtelen hangon. - Két ember nagyon kényelmesen ellehet itt. Feltéve, ha ügyelsz arra, hogy ne találkozzunk többé, tette hozzá Rowan magában. És attól fogva közelébe sem ment az öreg tölgynek. A lány felriadt az álmodozásból, és észrevette, hogy Alexa a válaszára vár. - Nehezen tudjuk elviselni egymást Nicholasszal - szólalt meg végre Rowan. - Én nem így gondolom. Láttam, hogy néz rád. Időnként le sem tudja venni rólad a szemét. Ez megint csak igaz volt. Az utóbbi hetekben a lánynak gyakran bizsergeti a tarkója. Ha ilyenkor felnézett, azt kellett látnia, hogy Nicholas komor, megfejthetetlen tekintettei méregeti. Rowan tudta, hogy a férfi figyeli, ám ő ezt egészen mással magyarázta, mint Alexa. Nicholas nem bízik benne, csakis megvetést érez iránta, és állandóan résen van, nehogy ő valamiképp rászedje. A lány néha iszonyatosan nyomasztónak érezte ezt a felügyeletet. Ilyenkor közel járt ahhoz, hogy sikítozni kezdjen. Csak erőnek erejével tudta lenyelni a kérdést: vajon attól tart a férfi, hogy ellopja a családi ezüstöt, ha egy pillanatra hátat fordít neki? - Bizonyára nehezen töri, hogy egy igent kell keringetnie a házában - mondta Rowan óvatosan. Nem tudta, mivel magyarázta Nicholas a húgának, hogy mit keres 66 Hozzád menekülök itt, amikor Alexa hazajött a barátaitól. A lány mindenesetre az elsó pillanattól rend- kívül kedves volt Rowanhoz, és nem kérdezősködött nála. - Nem hiszem, hogy ez zavarná. Komolyan nem értem, miért mondod, hoBy nem tudjátok elviselni egymást. Szerintem éppen hogy sok bennetek a közös vonás. órákig átszellemülten tudjátok hallgatni Bachot vagy Beethovent, és hogy élveztétek a múlt kor az Oscar Wilde regényéből készült régi fekete-fehér filmet! Engem meg halálra untat az ilyesmi - jegyezte meg Alexa. A békés egyetértésben töltött esték azonban többnyire egészen másként végződ- tek, mint ahogyan kezdődtek. Amint véget ért a zene vagy a film, azonnal láthatatlan fal emelkedett Rowan és Nicholas közé. - Véleményem szerint az isten is egymásnak teremtett benneteket. - Alexa! - tiltakozott Rowan rémülten. - Vigyázz, mit beszélsz! A végén még azt fogom hinni, össze akarsz minket boronálni. - Nem is rossz ötlet! - nevetett fel a másik. - Nicholasnak jót tenne egy kis változatosság Meryl után. Rowan nyugtalanul fészkelődni kezdett a székén. Ideköltözése óta elbször hang- zott el ez a név. - Nem hiszem, hogy a bátyádnak tetszene ez az ötlet- mondta gyorsan, bár sokkal jobban szerette volna megtudni, miként érez Nicholas, és kapcsolatban áll-e még Meryllel. Neki mindenesetre az volt a benyomása, hogy a férfi az utóbbi hetekben agyonhajtotta magát, mert el akarta felejteni házassága meghiúsulása miatt érzett bá- natát. A lány halltan felsóhajtott. Mindent elrendezett Bernarddal, és keményen dolgo- zik, hogy visszafizethesse a pénzt Nicholasnak. Mégis bűntudatot érzett, ha Merylre gondolt. Ebben az ügyben azonban nem tehet semmit. Tapintatosan kiderítette Mpryl vezetéknevét és az irodája címét. Többször is oda- telefonált, hogy mindent megmagyarázzon, s arra kérje Merylt, bocsásson meg Nicholasnak. De minden alkalommal azt közölték vele, hogy Miss Freeman határa iatlan időre elutazott. - Időnként nem vagyok biztos abban, tudja-e Nicholas egyáltalán, hogy mit akar - mondta Alexa. - Az üzleti ügyeket illetően mindenesetre határozott. Ebben nagyon hasonlít az édesapánkra. - Aki nagyon közei állt hozzá -jegyezte meg Rowan. Tudta, mennyire hiányzik Nicholasnak az édesapja. A fém mindig szomorú lett, ha az idősebb Nicholas Grey került szóba. Alexa bólintott. - Apa nagyon fontosnak tartotta, hogy a cég vezetése mindig a következő nem- zedékre szálljon át, és ebben a szellemben nevelte Nicholast. Néha az az érzésem, a bátyám emiatt nem látja, mire lenne valójában szüksége. Rendkívül tehetséges üzletember, kimondottam okos és művelt, az érzelmi életével azonban valami nincs,rendben. Amikor átvette a céget, teljes erőbedobással látott neki a munkának. Apa is büszke lett volna rá. Eközben a bátyám olyan fegyelmezett, világos gondolkodású 67 lett, hogy el is felejtette, mit jelentenek az érzelmek. Időnként arra gyanakszom, egy szikrányi szenvedély sem szorult belé. Rowan kristálytisztán emlékezett arra az éjszakára, amiké a lidérces álom gyö- törte. Alexa leírása egyáltalán nem illett rá arra a férfu~a, aki őt azon az éjszakán csókolta, simogatta, és vágyat ébresztett benne. Akkor mindkettejükben egyforma szenvedély izzott Csak azért nem engedték át magukat teljesen az érzéseiknek, mert ő ostoba kérdéseket tett fel Meryh$l. Nicholas egészen másként viselkedett akkor, mint ahogy Alexa szavai alapján elvárható lett volna. Úgy látszik, a férfi nagyszerűen el tudja rejteni az érzéseit, még azok előtt is, akik a legközelebb állnak hozzá. - Mit terveztél a hétvégére, Rowan? - kérdezte Alexa, amikor hazaértek, és be- léptek a házba. - Hazautazol? - Szeretnék, mert nagyon hiányzik már a mama és Bemard, de nem engedhetem meg magamnak, hogy meglátogassam őket. Mindennap felhívom a mamát, de ez nem ugyanaz. Természetesen nem az irodából szoktam telefonálni - tette hozzá gyorsan a lány. - Ebédszünetben mindig kimegyek a füllcébe. - Hogyhogy? Olyan rosszak a vonalak, hogy két értelmes szót sem lehet váltani. Megörültél, Rowan? Miért nem hívod őket este, itthonról? - Akkor mindig fel kellene fmom, hány percet beszéltem... - Ugye viccelsz? - szakította félbe Alexa felháborodottan. - Komolyan azt hiszed, hogy Nicholas felszámolná neked a beszélgetéseket? Ráadásul aktra, amikor tudja, hogy beteg az édesanyád? Egyébként sem számftanának a te hívásaid, hiszen Nicholas meg én rengeteget telefonálunk. Az édesanyánk Londonban él, és jaj ne- künk, ha legalább az egyikünk fel nem hívja naponta. - Mégis inkább megmaradnék az eddigi megoldásnál - makacskodott Rowan. - De azért nagyon köszönöm. - Na de... 68 8. FEJEZET - Rowan! A lány oldalra fordult, és látta, hogy Nicholas áll az ajtóban. Vajon mióta lehet már itt? Mennyit hallhatott a beszélgetésükből? - Beszélni akarok veled. A dolgozószobámban, azonnal - mondta a férfi, és lát- szott rajta, hogy csak nehezen tud uralkodni magán. - Nicholas! - tiltakozott Alexa. - Éppen hogy hazaértünk - Azonnal! - ismételte meg a fém határozottan. - Semmi baj, Alexa - szólt közbe Rowan. - Nem vagyok fáradt. Mit csinálhattam már megint? - töprengett magában nyugtalanul a lány, miközben habozva, bizonytalan létekkel követte Nicholast a dolgozószobájába. - Nézd ezt meg! - szólította fel minden bevezetés nélkül a férfi, és egy papírlapot dobott az íróasztalra. A lány értetlenül meredt a számokkal teleírt oldalra, aztán zavartan felnézett az asztal mögött álló férfira. Rowannak önkéntelenül az a gyengéd és figyelmes fém jutott eszébe, aki a gondjaiba vette, amikor a végsőkig kimerülten és sértilten ott áll a háza küszöbén. Rowan szíve vad dobogásba kezdett, és nagyot kellett nyelnie, hogy ~rieg bírjon szólalni. - Nem értem... Mi... mi ez? - nyögte ki nagy nehezen. - A vállalatnál töltött munkaóráid listája - felélte Nicholas bosszúsan. - Nézd csak meg! A lány kelletlenül levette a szemét a fém pompás alakjáról, és az előtte fekvő papírra pillantott. - Azt akarod mondani, hogy nem dolgozom eleget? - Nem! -felelte Nicholas indulatosan.-Pontosan az ellenkezőjét. Tisztában vagy egyáltalán azzal, mennyit dolgoztál? -Centzájával a jelenléti ívre mutatott. -Tessék, kilenctől hétig, fél hattól hatig, aztán megint kilenctől hétig. Összesen vagy három hetet tesznek ki a túlóráid. Bármennyire is igyekezett, Rowan nem tudta kitalálni, mire akar a férfi kilyu- kadni. ' - Én... - kezdte, de azonnal el is hallgatott. - Abban egyeztünk meg, hogy átveszed Eve feladatkörét, amíg újra munkába nem állhat. 69 Hozzád menekülők - És amíg meg nem adom az adósságomat- csúszott ki meggondolatlanul Row száján. Nicholas arca elkomorult. - Így igaz. Amiatt azonban nem aggódom. Tisztes bért kapsz tőlem, aminek fejében szorgalmat és megbízhatóságot várok el. Semmi kifogásom a munkád ellen,. sőt. Soha nem volt nálad jobb titkárnőm. A lány ajka körül mosoly játszott, de azonnal le is olvadt onnan, amikor a f~ folytatta - Arra viszont nem kértelek, hogy túlórázz. - Félreérted - ellenkezett Rowan hevesen. - Miért, szerinted mire gondolok? - kérdezte Nicholas, és vizslatón nézte a lányt. - Arra, hogy azért túlóráztam, mert több pénzt akarok. Ez azonban nem igaza Eszembe sem jutott a pénz. A munkát el kellett végezni, és... - Félbehagyta a mon- datot. Majdnem.elárulta, hogy azért marad mindig tovább az irodában, hogy annál kevesebb időt kelljen a férfi házában töltenie. - Amúgy sem volt más dolgom. - Akkor is ki kell fizetnem a túlórákat. - Vond le a tartozásomból, így sokkal hamarabb kiegyenlítem a számlámat. - És ez annyira fontos neked? - kérdezte a férfi. - Természetesen. Minden sokkal egyszerűbb fgy. Te hamarabb visszakapod a pénzedet, én.., én pedig hazamehetek, és újra a saját életemet élhetem. Rowan persze nem egészen fgy gondolta. Időnként báicnit megadott volna azért, ha hazamehet, és visszatérhet korábbi életéhez. Máskor viszont úgy érezte, soha nem lesz képes elfelejteni a fémet, el sem tudja képzelni nélküle az életét. - Mondd csak, igaz, amit Alexának meséltél? Vatóban nem engedheted meg ma- gadnak, hegy vonattal menj haza? - kérdezte Nicholas, a lány arcát fürkészve. Szóval mindent hallott, gondolta Rowan. Semmi értelme nem lenne hát, ha le- tagadná. - Ügyelnem kell arra, mennyit költök. Nem élhetem a megszokott életemet, amíg jóvá nem teszem a hibámat. Vagyis addig, amíg az utolsó fillérig vissza nem fizetek neked mindent. - És ezértnem mentél haza? -kérdezte rideg hangon a férfi. - A pokolba, Rowan, ez nem voltbennea megállapodásunkban! Gondolj rólam, amitakarsz, de embertelen, az nem vagyok. Azt akartam, hogy tanulj a károdból, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenről le kell mondanod Nem tudnád végre elfelejteni... azt a férfit? Miért nem gondolsz inkább azokra, akik valóban fontosak? Mi köze ehhez Roynak? - kérdezte magában zavarodottan a lány. b már végleg lezárta magában azt a kapcsolatot. - Azt hiszed talán, hogy számomra nem fontos a családom? Úgy gondolod, nekem jó az, ha nem láthatom őket? Ha megengedhetném magamnak, minden hétvégé-, met velük tölteném. Nicholas egy pillanatig feszülten nézte a lányt, aztán lassan csóválni kezdte a fejét. 70 Hozzád menekülők - Ez nem maradhat ennyiben. Mostantól minden hétvégét Carborough-ban töl- tesz. A fenébe az útiköltséggel! Holnap magam viszlek oda kocsival. - Ne fáradj! - tiltakozott Rowan hevesen. Már azt is nehezen viselte, hogy a férfi házában lakott, és mindennap együtt kellett dolgoznia vele. Kibírná-e egyáltalán, ha egész úton kettesben kellene ülniük a kocsiban? - Nem fáradság -felelte Nicholas. - Üzleti ügyben amúgy is beszélnem kell Bernarddal. Miért ne vinnélek magammal, ha mindenképpen elmegyek hozzá? Hol- nap reggel indulunk. Talán nem kellett volna annyira kihangsúlyoznia, hogy csakis Bemard miatt uta- zik, gondolta a lány a szobájába menet. Fölösleges volt Nicholasnak arra emlékeztetnie őt, hogy köztük nincs semmi, még barátság sem. Rowan régóta tudta, hogyan viszonyul hozzá a férfi. Ennek ismeretében, és attól a gondolattól, hogy holnap szorosan egymás mellett kell ülniük a kocsiban, a lány szinte iszonyattal gondolt az előtte álló napra. A carborough-i utazás éppolyan rosszul kezdődött, ahogyan ezt Rowan már etöré sejtette. Csak nagy fáradság árán tudott néhány szóval hozzájárulni a beszélgetéshez. Merev, kínos hangulat uralkodott a kocsiban. Nicholas azonban nem adta fel. Fáradhatatlanul tette fel kérdéseit, de csakis ártalmatlan dolgokat hozva szóba. A lány lassanként feloldódott, és egy idő múlva már szórakoztatta a társalgás. Odahaza Rowanéknál még jobb lett a hangulat. Nicholas meglepően gyorsan magára talált. A lány még soha nem látta ilyen felszabadultnak és jókedvűnek. Édesanyja meghívta ebédre a férfit. Nicholas elképesztően ügyesen vette ki részét a házi munkából. Burgonyát hámozott, megterítette az asztalt, segített elmosogatni. ' Még Rowan édesanyját is sikerült elbűvölnie. Hosszas és kimerítő beszélgetést folytattak. Figyelmessége visszahozta a beteg asszony szemébe a fényt, és színt va- rázsolt sápadt arcára. Ő is; Bemard is élvezték Nicholas társaságát. Rowan teljes elképedésére a férfia következő pénteken kijelentette, hogy megint elviszi haza. Úgy tűnt, fontos neki, hogy a lány sofőrjét alakítsa. Talán kárpótlásul szánta, a túlórákért, de lehet, hogy azt hitte, Rowan magától nem utazna haza. A második látogatás után kellemes megszokássá váltak a hétvégi utak Carborough-ba. Csak egyvalaki zavarhatta volna meg ezt a békés hangulatot. A lány szabályosan rettegett a mostohabátyjával való találkozástól. Colin azonban meglepő változáson ment keresztül, amióta ő Nicholasnál dolgozott. Rowan gúnyos megjegyzésekre, kö- zeledési kísérletekre számított, a fiú azonban egyszerűen tudomást sem vett róla. Egyébként is kevés időt töltött otthon. Általában már kora reggel eltűnt, és csak késő este tért haza. Rowat annyira meglepte ez a változás, hogy negyedik látogatásuk alkalmával rákérdezett az édesanyjánál: A választól aztán még jobban elképedt. 71 ~a is ezen töprengett, amikor Nicholasszal visszaindultak A lány még akkor Farmworthba. - Mintha az utóbbi időben sokkal jobban lenne az édesanyád - szakította félbe a fém Rowan gondolatait. - Így igaz - helyeselt a lány, és egyelőre nem töprengett tovább Colínon. - Alig- hanem amiatt, hogy Bernardot már nem nyomasztja annyi gond. Édesanyám nagyon érzékeny az ilyesmire. Most, hogy a segítségeddel sokkal jobban mennek a dolgok, mindketten felszabadultabbak. Valamennyien nagyon sokat köszönhetünk neked. ' Nicholas egy vállrándítással hárította el a hálálkodást. Még szorosabban fogta a kormánykereket, és rekedt volt a hangja, amikor megszólalt: - Ne hálálkodj nekem, Rowan - mondta halkan. Akkor mit kívánsz? - töprengett magában zavartan a lány. Nicholas azt akarta, hogy tanuljon a hibájából, mellette dolgozzon és fizesse vissza a tartozását. Mindezt reg is tette. Mi mást akarhat még tőle a férfi? Rowan nem merte tovább erőltetni ezt a kérdést. - Mama és Bemard nagyon boldogok, ha eljössz hozzánk- terelte gyorsan másra a szót. - Örülök, hogy most az egész hétvégét itt tölthettük. Édesanyám mióta toló- kocsihoz van kötve, csak ritkán hagyja el a házat, ezért szeretettel fogad minden lá- togatót. Különösen nagy örömöt okoztál neki a kertben rendezett ebéddel. - Szívesen tettem. Szeretem a szüleidet. - Még Colínnak is sikerült udvariasan viselkednie. - Továbbra is gondjaid vannak vele? - Nincsenek. Már egyáltalán nem félek tőle. Egyébként is nagyon megváltozott. Szinte hihetetlen, hogy valaki ennyire meg tudjon változni. Marcia elképesztő hatás- sal van rá. ' Nicholas szótlanul bólintott. Ő is ott volt, amikor Rowan édesanyja elmesélte, hogy Colín halálosan beleszeretett Marcia Altonba, aki Bemard cégénél dolgozik, Rowan korábbi helyén. Az elvált asszony néhány évvel idősebb volt a fiúnál. - Szinte el sem hiszem, hogy Colín valóban meg akar, nősülni - folytatta a lány. - Lehet, hogy éppen erre van szüksége. Édesanyád elmondása szerint Marcia isteníti a mostohabátyádat, aki királyi bánásmódban részesül mellette. Minden szavát lesik, állandóan ő van a középpontban. A fiatalúr alighanem egész életében erre vágyott. A fém észrevette, hogy Rowan kérdőn néz rá. - Minden bizonnyal az édesanyja nevelt Colínból ilyen önimádó szörnyeteget - tette hozzá magyarázatul. - Bernardtól tudom, hogy a felesége háromszor is elvetélt, mielőtt Colinnal teherbe esett, és fia megszületése után nem lehetett több gyereke. Ezért aztán a szokásosnál is drágább kincs volt számára a fiú, és alaposan elkényeztette. Gyerekkorában mindent megkapott, amit akart, felnőttként pedig épp- úgy azt hiszi, hogy csak akarnia kell, és máris minden az övé. Édesanyja halála után Bemard életének is ó lett a középpontja. Nicholas hallgatott, amíg egy útépítésen haladtak keresztül, aztán folytatta: 72 Hozzád menekülök - Colin valószínűleg belebetegedett a féltékenységbe,armkor ti ketten az édes- anyáddal felbukkantatok az életükben, és tönkretettétek az ő kis édenkertjét. A helyzet csak tovább romlott a számára, amikor édesanyád megbetegedett, és a fiú édesapjának minden figyelme most már a beteg feleségre irányult. - Ezt így még soha nem gondoltóm végig - mondta Rowan. Meglepte, hogy ő minderről mit sem tudott, Nicholasnak pedig mindent elmesélt Bemard, jóllehet csak néhány hete ismerte. Tagadhatatlanul volt valami a fé~ban, ami bizalmat keltett az emberekben. A lány megkönnyebbült attól, hogy Bemard is így érzett. Azután, hogy bedőlt Roynak, Rowan már kételkedni kezdett az emberismeretében. Még indulás előtt az édesanyja félrevonta, megszorította a kezét, és így szólt hozzá: Y - Ürülök, hogy elvállaltad az új állást, drágám. Különben nem ismerted volna meg Nichooast, az pedig halálos vétek lenne. Nicholas jó ember. Erős és gondoskodó. Ritka az ilyen férfi. Ha rendesen viselkedsz vele, mindig melletted áll majd, amikor szükséged lesz rá. Pedig Rowan. nem viselkedett rendesen a fé~val. Hazudott neki és becsapta. Nicholas mégis mindig mellette áat, ha szüksége volt rá. - - Elnézést kell kérnem tőled, Rowan - szólalt meg váratlanul Nicholas. - A sze- medre vetettem, hogy közönyös vagy a családoddal. Most azonban, hogy együtt lát- talak az édesanyáddal és Bernarddal, rájöttem, mekkorát tévedtem. Ugye nagyon fontosak neked? - Szeretem őket-felelte a lány egyszerűen. A férfi ny~7t és őszinte bocsánatkérése elfeledtette vele a korábbi szemrehányások miatt érzett keserűségét. - Bemard nagyon sokat segített nekem, amikor édesapám halála, aztán a mama betegsége miatt gyámoltalan és rémült voltam. Valószínűleg ezért is nem értettem meg soha Colint. Szükségem volt Bemardra, és nem fogtam fel, hogy ezzel más is így lehet. Most már belátom, hogy felkeltettem a féltékenységét. Akkoriban azonban igencsak össze voltam zavarodva. - Nem könnyű, ha elveszítjük valamelyik szülőnket, és te még nagyon fiatal vol- tál. Nekem huszonhárom éves koromban halt meg az édesapám, mégis nagyon meg- viselt a halála. Rowan felsóhajtott. Nicholas még soha nem beszélt neki a személyes dolgairól. A lány gépiesen a műszerfal órájára pillantott. Már éjfél is elmúlt. Eszébe jutottak a férfi szavai: „Elképesztő, mennyire megváltoznak az emberek azután, hogy az ót'a elüti az éjfélt. Kinyílnak, és elmondják magukról az igazságot." Éjfél utáni kitárulkozásnak nevezte az ilyesmit. Nem, Meryl nevezte annak. Rowan azonban most nem akart Merylre gondolni. Csakis Nicholas érdekelte, és szerette volna kihasználni az alkalmat, hogy többet tudjon meg a férfiról. - Még mindig hiányzik az édesapád? - És a tiéd? 73 - Igen - sóhajtotta a lány. - Sok idő telt el a halála óta, és a legfájóbb sebek már begyógyultak. Azt az űrt azonban, amelyet a távozásukkal hagynak maguk után, még sokáig érezzük. - Rowan a sötétben csak annyit látott, hogy Nicholas bólint, az arcvonásait azonban nem tudta kivenni. - Jöhetnek mások, akik fontosak a számodra, de az a rendkívüli ember soha többé nem tér vissza - mondta gyengéden a férfi. - Azt hiszem, az elvesztett jövő fájt a legjobban. Mindig úgy gondoltam, hogy édesapám akkor is velem lesz, amikor én apa leszek, ő pedig nagyapa. A családnak mindig nagyon fontos szerepe volt az életében. - Akárcsak a tiédben - suttogta Rowan. Nem akart Merylre gondolni, mégis azt tette. Mintha a volt menyasszony árnyéka ott lebegett volna közöttük. Nicholas szavai ráébresztették a lányt arra, mit jelenthetett a fém számára ennek a jövőnek az elvesztése, s a felismerés fájdalommal tölttStte el. - Óh igen, szerettem volna gyerekeket. A családi hagyományok folytatásának igényét ugyanúgy az édesapámtól örököltem, mint a cég rám eső részvényeit. Apám keményen megdolgozott azért, hogy a nagyapám alapította kis gyárat szépen fejlődő nagyvállalattá alakítsa. Fontosnak tartotta, hogy maradjon valamilyen nyom az ember után, amikor már eltávozott erről a világról. - És te most ugyanezt teszed. Nem gondolod azért, hogy más dolgok is vannak az életben? Nicholas oldalról futólag a lányra pillantott. - Látszik, hogy beszéltél Alexával. Szerinte túl sokat dolgozom. Alighanem igaza van. Mostanában kezdek rájönni, hogy vannak fontosabb dolgok, amelyeket ugyancsak itt hagyhatunk jelként magunk után. - Például? - Innál egy kávét? - kérdezte Nicholas válasz helyett. - Egy mérföldnyire innen van egy vendéglő az autópálya mellett. A lányt elszomorította Nicholas kitérője. - Csak ha te is kérsz. - Rowan attól tartott, hogy a világos, zajos vendéglőben a fém megint magába zárkózik. A kocsiban egyedül voltak, és úgy érezte, itt szinte mindent elmondhat neki, s bármilyen kérdést is föltehet. Ezért aztán megkönnyebbült, amikor Nicholas megcsóválta a fejét, aztán elhajtott a pihenőhely mellett. - Azt hiszem, soha életemben nem kell már sem ennem, sem innom. Édesanyád- nál nagyon j611aktam. - A férfi halltan felnevetett. - Valóságos ünnepi lakoma volt. Csodálom az édesanyádat, Rowan - tette aztán hozzá komolyan. - Nem engedi, hogy legyőzze a betegség. A helyében mindenki kivonta volna magát a konyhai munka alól. - Mindig szeretett főzni, és ezt még akkor sem engedte át másnak, amikor toló- kocsiba kényszerült. Csodálatos asszony! - A lány nagyot sóhajtott. - Bárcsak jobban hasonlítanék hozzá! Nicholas újra Rowanra pillantott. - Biztosan ismered a tanácsot: nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Vajon ő is ezt tette? - kérdezte magában Rowan leverten, Meryke gondolva. Az 74 Hozzád menekülök b édesanyja valószínűleg kiállta a próbát, hiszen Nicholas elveüe volna a lányát, ha... A lány gyorsan elhessegette magától ezeket a kellemetlen gondolatokat. - Nem hiszem, hogy ez az én esetemben igaz lenne - mondta aztán Nicholas megjegyzésére. - Édesanyám sohasem okozott volna annyi bajt, mint én. Hová me- gyünk? - kérdezte aztán, amikor a férfi elhagyni készült a Farmworthba vezető autó- pályát. - Úgy döntöttem, a nyugodtabb utat választom. Valamivel tovább tart errefelé, de utálom az autópályákat. Ugye nincs ellene kifogásod? Fáradt vagy? - Nem, egy cseppet sem. Szeretek éjszakartazni. -Rowannak édes mindegy volt, melyik úton mennek. Csak az érdekelte, hogy Nicholas mellett lehessen. A sötét ko- csiban,elzárva a világtól, minden idegszála a fém felé fordult. Elkábította Nicholas testének melege és illata. Ha lennének jó tündérek, a lány azt kérte volna valamelyiküktbl, hogy soha ne érjen véget ez a békés utazás. Nem tudta eldöngeni, ostobaság-e, ha azt reméli, hogy Nicholas is ugyanígy érez. - Nagyon szigorú vagy magadhoz, Rowan - mondta Nicholas. Már elhagyták az autópályát, és az országúton haladtak tovább. - Valóban súlyos hibát követtél el, de ez mással is előfordult már. És amikor arról volt szó, tudtad, hogyan teheted jóvá a hibádat. Kicsit talán én is hozzájárultam ehhez, de végső soron te magad akartál min- dent elmondani Bernardnak, és ezért még velem is hajlandó voltál szembeszegülni. Tanultál a hibádból. Azok, akik végleg elrontják az életüket, nem képesek erre. Rowan egyszeriben nehezen lélegzett. A fém hangjában nyoma sem volt haragnak vagy szemrehányásnak, csakis megértés és együttérzés csendült ki belőle. Már nem rója fel neki, amit tett. Lehet, hogy mégis újra lehet kezdeni mindent? - Soha többé nem teszek ilyet - mondta a lány. - Ha mégis hibáznék valaha, azonnal vállalni fogom, amit tettem. Megtanultam, hogy semmit sem segít, ha meg- futamodunk. - Csak Colín elől futottál el. Ha ó nem akar megzsarolni, nem veszíted el a fejed, és még aznap mindent tisztázol Bernarddal. A lány szíve vad iramban vert. Nicholas hisz benne! Rowan nagy levegőt vett, és erősen remélte, hogy ebben a döntő pillanatban nem hagyja cserben a hangja. - Na- gyon-nagyon sajnálom, hogy hazudtam neked. Még most is bánt, hogy fgy tettem. - Érezte a fé~ból feléje áradó feszültséget, és majdnem inába szállt a bátorsága Aztán nagy nehezen sikerült folytatnia: - Meg tudsz nekem valaha is bocsájtani? Másodperc másodpercet követett, de válasz nem érkezett. Rowan úgy érezte, éle- tében semmire nem várt még ilyen soká. Rá is átragadt Nicholas feszültsége, és összerezzent, amikor a férfi egyik kezével elengedte a kormánykereket. - Elmúlt, vége. Felejtsd el te is! - A lány teljes elképedésére Nicholas megszorí- totta a karját. T Kezdjük elölről, mint két barát. Rowan majdnem engedett a kísértésnek, hogy a férfi kezére tegye a kezét, ujjait 75 és lebarnult karját simogatva. Szíve olyan hangosan vert, hogy azt hitte, Nicholas is hallja. A fém szavai boldogsággal töltötték el, és lelke mélyén vágy ébredt. Nicholas azonban ismét a kormánykerékre tette a kezét, és a lány a meleg ujjak helyett a hús éjszakai levegőt érezte a bórén. Hirtelen visszatért a valóságba. „Mirtt két barát." Ennyi - és nem több. A férfi csak a barátságát kínálta fel neki. Rowannak önkéntelenül eszébe jutott az a nap, amikor először találkozott Nicholasszal. Akkor a szemébe nézett, és arra gondolt, hogy egy ilyen szemü fé~ba bele tudna szeretni. És valóban, ez is történt. Elfogadhatja-e a fém barátságát, ha a lelke mélyén sokkal többre vágyik? Rowan úgy döntött, hogy be kell érnie ennyivel. Ő nem olyan, mint Colin. Nem hiszi azt, hogy mindent megkap, amit csak akar. Tudta, hogy Nicholas szívében nincs hely az ő számára. A férfi szíve Merylé. És azt is tudta, hogy Nicholas barátsága drága kincs. Nyomasztó letth csend. A lány úgy érezte, mindenképpen mondania kell valamit, hogy megtörje a hallgatást. - Mama örülni fog, ha megtudja, hogy... barátok vagyunk. - Csak kínkeservesen tudta kimondani ezt a szót. - Édesanyám nagyon szeret téged, Nicholas. Komolyan gondolta, amikor azt mondta, hogy gyere el újra hozzánk. Egy utcai lámpa pillanatra megvilágította a fém arcát, és Rowan csalódottságot fedezett fel rajta. Alighanem tévedett azonban, mert Nicholas a következő pillanatban így szólt: - Örülök, hogy így van. Szeretném gyakran meglátogatni. - Furcsa vágyakozás csendült ki a hangjából. - Édesanyád és Bemard rendkívüli emberek. Nagyon boldo- gok lehetnek együtt. - Igen, így van. Bemard csodálatos fém, aki szeretettel gondoskodik anyáról, és imádja őt. Amikor az édesapám meghalt, a mama úgy gondolta, soha többé nem lesz képes beleszeretni valakibe. Aztán mégis újra szerelmes lett, és ez megváltoztatta az életét. A szerelem varázsereje erre is képes. - Az utolsó szavaknál megremegett a hangja. Amit mondott, az tökéletesen egybecsengett azzal, amit érzett. Nicholas válaszul dünnyögött valamit, a lány azonban gúnyt és hitetlenkedést vélt kihallani a morgásából. - Te nem így gondolod? A férfi vállat vont. - Hogy is szól az a dal? „A szerelem csak egy ifjúkori ábránd." Én azonban már fiatal koromban sem voltam álmodozó alkat - De hát legalább egyszer hinned kellett a szerelemben, mikor... - Merytre gondolsz? - kérdezte Nicholas, amint a lány félbehagyta a mondatot. - Óh, igen, őt mindenképpen feleségül akartam venni. A gúnyos hang megzavarta Rowant. - Akkor miért engedted el? Tudom, mi történt, de... Miért hagytad annyiban? Miért nem magyaráztál meg neki mindent... 76 Hozzád menekülök - Ennyire azért nem volt egyszerű a helyzet - szakította félbe Nicholas durván a lányt. - És azóta minden csak még bonyolultabb lett. - Meryl biztosan szeretett téged, ha beleegyezeti abba, hogy a feleséged lesz. - Ha Nicholas engem akart volna elvenni, és ugyanígy közbejött volna valami, én bizony mindent megtettem volna, amit csak el lehet képzelni, hogy újra együtt legyünk! - gondolta a lány. - Ha én szeretnék valakit... - Rowannak elakadt a szava. - Hiszen szerettél. Szeretted Royt. - Royt? - A lány egy pillanatra úgy érezte, még soha nem hallotta ezt a nevet. Nicholas iránti bontakozó szerelme teljesen elfeledtette vele a fiút. - Nem szerettem öt. - Azt hiszi talán, hogy ő azért akarta fedezni Roy sikkasztását, mert szerelmes volt belé? - Inkább az édesanyja miatt tettem mindent. - Az édesanyja miatt? - kérdezte Nicholas elképedve. Rowan kelletlenül és akadozva beszélte el Roy meséjét beteg édesanyjáról. - Hittem neki, és beleképzeltem magam a helyzetébe... - Megint egyszerre el- hallgaton,amikor Nicholas hirtelen az út szélére kormányozta a kocsit, és beletaposón a fékbe. - Miért nem mondtad el ezt hamarabb? - kérdezte szigorúan mezszó hangon a férfi. - Miért hagytad, hogy azt higgyem, szerelmes voltál abba a szemét alakba? - Bűnösnek éreztem magam, mert hazudtam neked. Nem akartam, hogy azt hidd, sajnáltatni szeretném magam. Valójában nem is fontos. Amit tettem, az minden- képpen... - Nagyon is fontos - jelentette ki Nicholas indulatosan. - A fenébe, Rowan, hát nem érted, milyen nehéz helyzetben voltam? Nem érted, mennyire képtelennek érez- tem, hogy befogadjalak a házamba? Mert minden együtt töltött másodperc arra emlékeztette, hogy miattam veszítette el Merylt! A lány ökölbe szorította ölében fekvő kezét, és keskeny vonallá préselte össze az ajkát, nehogy kétségbeesett zokogásban törjön ki. - Sajnálom. - Sajnálod? - kérdezett vissza a férfi zavarodottan. - Ez minden, amit mondani tudsz? Hósszú-hosszú hetekig itt voltál mellettem, és... - Váratlanul elhallgatott, majd mélyet sóhajtott. Amikor újra megszólalt, egyszeriben gyengéd, rekedt és érzéki volt a hangja. - Nagyon szép vagy, Rowan. A lány egy pillanatra megdermedt a döbbenetwl, aztán hitetlenkedve Nicholas szemébe nézett. - Én... azt hittem, cseppet sem találsz vonzónak. - Mondtam ilyesmit? Mondani ugyan qem mondta, ám épp elég bizonyíték volt nyit ellenségessége, a megvetés, amellyel a lányt kezelte, és a gondosan megtartott három lépés távolság. - Úgy látszik, hamar felejtesz - jegyezte meg a fém. - Számomra viszont felcjtheteden az az éjszaka. - Az az éjszaka? - Rowan fejében vadul kavarogtak a gondolatok. Melyik éjsza 77 kára gondolhat Nicholas? Arra, amikor őt lidérces álom gyötörte, és a férfi a karjába vette, csókolta, simogatta, és majdnem egymáséi lettek? Komolyan azt hiszi Nicholas, hogy mindezt el lehet felejteni? A lány, ha akarta, ha nem, állandóan erre gondolt. Minden nap, minden percben. Újra meg újra felidé- ződött s kínzó vágyat ébresztett benne Nicholas csókja és simogatása. A férfi .kikapcsolta a biztonsági övet, és erősen megszorította a karját. - Amikor rémálmod volt - magyarázta. - Amikor Bernardról meséltél. És Roy- ról. Amikor a karomban tartottalak. - Nicholas hangja rekedt volt a felindultságtól. - Akkor is akartalak, és most is akarlak. - De én... én nem vagyok Meryt. A sötétben nem látszott a férfi szeme, nem lehetett olvasni a tekintetéből. Rowan csak azt érezte, ahogy Nicholas még erősebben szorítja a karját. És a férfi többet árult el ezzel az érzéseiről, mintha bármit is mondott volna. A lány teste gyorsan és ösztönösen válaszolt. Heves vágy ébredt benne, és alig hallotta Nicholas válaszát. - Számomra többé nem létezik Meryl. Elment, és soha nem jön vissza. Most... most meg kell csókolnom téged. Heves, féktelenül szenvedélyes volt ez a csók. Rowan boldogan érezte a férfiban a leírhatatlanul erős vágyat. Megsimogatta az arcát, de többet akart ennél. Átkulcsolta Nicholas nyakát, beletúrt selymes hajába, cs lehúzta magához a fejét, hogy még szenvedélyesebben csókolhassa. 78 9. FEJEZET - Akarlak, Rowan! - suttogta a férfi rekedten. Keze vágyakozón bejárta a lány testét, kigombolta a blúzát, és átfogta a mellét. - Légy az enyém! Mindenhol érezni és csókolni akarlak. Rowan már alig tudott gondolkodni. Nem kételkedett benne, hogy Nicholas való- ban kívánja. A követelő csókok, a viharos simogatás, szíve vad dobogása épp eléggé bizonyították szavai igazságát. A lány mégsem akarta elhinni, ami ttSrtént. A magányosság hosszú heteiben azt gondolta, a fém csakis megvetést és undort érez iránta. Ezekben a hetekben Nicholas egyetlen szóval, egyetlen mozdulattal sem árulta el szenvedélyét. És most, egyszeriben Iába elé teszi az egész világot? De hogy- hogy kívánja? Hogyan érezhet bármit is egy másik nő iránt oly röviddel azután, hogy Meryl elhagyta? - Rówan? - unszolta Nicholas a lányt. - Tudnom kell, mit felelsz. Hazajössz velem, és megengeded, hogy szeresselek? Hogy szeresse? Rowannak eszébe jutott, milyen gúnyosán beszélt a fém az előbb a szerelemről mint ifjúkori ábrándról. A lány egyszeriben rádöbbent, hogy Nicholas sohasem beszélt szerelemről, ha Meryl került szóba. Azt mondta, mindenképpen fe- leségül akarta venni, de nem azt, hogy nagyon szerette. Rowan csak szerelmi házasságot tudott elképzelni, ezért hát úgy gondolta, a férfi is ezt az elvet vallja. Nicholas azonban nyilván nem képes erre az érzelemre. Az édesapjához hasonlóan a gyermekeire akarja hagyni a céget, és csak azért akar megnősülni, hogy legyen örököse. Alexának igaza volt. Nicholas túlságosan fegyelmezett, és csak az agya irányítja. Nem ismerheti hát a szerelem tüzét. - Rowan! - A férfit türelmetlenné tette a lány hallgatása. - Ne mondd, hogy nem akarsz engem, mert úgysem hiszem el! Nem fogadnád így a közeledésemét, ha semmit sem éreznél. Bárcsak tudná, hogy azért habozok, mert túl sokat érzek, és mert másképp véle- kedem az érzelmekről, mint ő! - gondolta Rowan. Megint nehéz döntés elé került, akárcsak az előbb, amikor azt kellett végiggon- dolnia, elfogadhatja-e Nicholas barátságát. Beérheti ilyen kevéssel? De nem több-e a kevés a semminél? Nicholas nem szereti, de mást sem szeret. Nem hisz a szerelemben. Csak futó kalandot akar, hozzá csak vágy űzi a férfit, az pedig nem tart soká. És ha elhalványul... 79 Hozzád menekülők Hozzád menekülök - Az istenért, Rowan, válaszolj már! A lány képtelen volt mégszólalni. Többre, sokkal többre volt szüksége, mint amennyit Nicholas kínált neki. Ugy érezte, meghasad a szíve, mégis elhatározta, hogy elutasító választ ad. A fém azonban újra megsimogatta a mellét, és heves, már-már kínzó vágyat éb- resztett benne. Rowan egész teste beleborzongott az izgalomba, minden érzékszerve riadót fújt, és kábultan hallotta saját hangját, amint ezt mondja: - Igen, Nicholas, igen. - ...és remélem, hogy ebben az ügyben hamarosan hallok önről. Kiváló tisztelét- tel, és a többi, és a többi. - A fém az utolsó levelet is lediktálta Rowannak, aztán hátradőlt a karosszékben, és nagyot nyújtózkodott. - Ennyi volt. Légy szíves, gépeld le mindegyiket! Ahogy elkészültél, alá is írom őket. - Azonnal hozzákezdek. A lány megkönnyebbülten hallotta, hogy a hangja nem árulja el az érzéseit. Idővel talán majd sikerül megszoknia, hogy Nicholas szigorúan elválasztja a munkát és a magánéletét. A szűk egy hét azonban kevés volt arra, hogy hozzászokjon ehhez. Ahogy reggel kiléptek a házból, a fém tüstént magára öltötte az elnök-igazgató sze- repét. Nyoma veszett annak a szenvedélyes szeretőnek, aki az éjszaka bement Rowan szobájába. Ha Nicholas így akafja, hát legyen így, gondolta a lány, és igyekezett közönyös arcot magára ölteni, miközben kifelé indult. - Köszönöm -szólt utána szórakozottan a fém, és máris belemerült az íróasztalán fekvő iratok tanulmányozásába. Rowan leült az asztalához, gépiesen befűzte a papírt. Köztan emlékeztette magát arra az elhatározására, hogy beletörődik a helyzetébe. Nicholas heves vágyat ébresz- tett benne, és első elragadtatásában komolyan azt hitte, beéri ennyivel. Mostanra nem volt ennyire biztos ebben, de innen már nem volt visszaút. Nem tudott lemondani arról, amit tőle kaphatott. Nicholas közelsége még ilyen körülmények között is pó- tolhatatlan volt számára. A lány megfeledkezett a levelekről, és az öt nappal ezelőtti végzetes éjszakára gondolt... Miután Rowan megadta magát, Nicholas csúcsidő alatt tette meg Farmworthig a hátralévő utat... A házban sötét volt, am fikor beléptek. Alexa már bizonyára lefeküdt aludni. Rowan legalábbis szerette volna, ha így van. Nem tudta, mit mondhatna, ha a férfi húga meghallja az érkezésüket, és lejön az emeletről. Úgy érezte, most senkivel sem lenne képes beszélgetni. Túlságosan lefoglalták az érzései. Heves vágyához erős félelem is társult. Kábultsága, amelyet Nichólas gyengédsége okozott, útközben eloszlott. A kínzó vágy azonban megmaradt, és a lány tudta, hogy csakis Nicholas csillapíthatja a vágyát. Mégis szorongás fogta el, amikor a fém kézen fogva átvezette az előcsarnokon. Nicholas megállt a lépcső alján, a lány felé fordult, szabad kezébe fogta az arcát, és a szemébe nézett. - Biztos vagy benne, Rowan? - kérdezte halkan. - Mondd meg, ha kétségeid vannak! Ha nem akarod... - Ha nem akarom... - kezdte reszketeg hangon a lány -, ha azt mondom, meg- gondoltam magam, bele is törődsz? A férfi tekintete megkeményedett. - Ha nemet mondasz, az csupán azt jelenti, hogy semmi nem fog történni- mondta komolyan. - Kétségeid vannak? - Én... - Rowan nem tudta, mit feleljen. Ha kétségei voltak, akkor sem amiatt, hogy le akar-e feküdni a fé~val. Semmire sem vágyott ennél jobban. A baj az volt, hogy nem csak erre vágyott. - Azért, mert ez lenne az elró alkalom? - A lány csodálkozó tekintete láttán Nicholas még hozzátette: -Ez nyilvánvaló. Nem zavartalt volna annyira Colin köze- ledési kísérletei, ha előtte már lettél volna férfivaf. Nicholas gyengéden átkarolta és odahúzta meleg testéhez Rowan[. Közben kisi- mította a lány arcából a haját. - Akarlak, Rowan. Ha te is kívánsz, örömet szereznél, ha és lehetnék az első férgi az életedben. De egészen biztosnak kell lenned magadban. Nem szeretném, ha később bármelyikünk megbánná, amit tett. Abban teljesen biztos volt a lány, hogy sohasem bánná meg, ha odaadná magát Nicholasnak. Még akkor sem, ha tudja, hogy a fém nem viszonozza a szerelmét Eszeveszetten kívánta Nicholas[. - És még valami! - mondta Nicholas, miközben le nem vette a lányról a szemét. - Én mindent tudok rólad, neked is jogod van tehát arra, hogy mindent tudj rólam. Nem tagadom, voltak nők az életemben, de szoknyavadász nem vagyok. A munka pedig hosszú ideje minden erőmet igénybe vette... - Értelek - szakította félbe Rowan a férFt, és Nicholas szájára tette az ujját, hogy elhallgattassa. Eleget tudott már. Alexa elmondta neki, hogy a bátyja nem cserélgette sűrűn a barátnőit, és Meryllel több mint három évig tartott a kapcsolatuk. Nicholas hosszú pillanatokig a lány ujjára tapasztotta a száját, aztán a hálószobá- jába vezette Rowan[. - Ha mégis lennének kétségeid... A lány egyenesen a szemébe nézett. A férfi tekintete tisztességről és őszinteségről árulkodott, s Rowan éppen ezt csodálta benne. - Nincsenek kétségeim - mondta határozottan, miután mélyet lélegzett. - Sem- miféle kétségem nincs. Mégsem volt könnyű dolga. Ártatlanságában és tapasztalatlanságában csak nehe- zen tudott feloldódni. Előbbi kábult elragadtatását megzavarta az a tudat, hogy innen 80 81 már végképp nincs visszaút. A férfi minden csókja, valamennyi érintése felizgatta és kéjes örömSt váltott ki belőle, ám félt, hogy csalódást okoz Nicholasnak, s ettől aztán görcsbe rándult a teste. A férfi azonban végtelenül türelmes volt. Gyengéd szavakkal nyugtatta, nem sür- gette, és ugyanolyan szelíden oszlatta el a félelmét, ahogyan a ruhájától r.regszabadította. Simogatta, és megtalálta testén azokat az érzékeny pontokat, amelyek létezéséről eddig Rowan nem is tudott. Nicholas addig visszafogta magát, amíg érezte, hogy a lány lassan feloldódik, és viszonozni kezdi gyengédségeit. Érintései pihekönnyűek s meglepően bizonytalanok voltak, mintha attól tartana, hogy a lány még mindig meggondolhatja magát. Rowannak azonban eszébe sem jutott, hogy így tegyen. Szinte elolvadt a férfi érintéseiből. Visszafogottsága is eltűnt, amint a teste újból életre kelt. Ezúttal azonban nem olyan perzselő szenvedéllyel, mint az előbb. Nicholas ösztönösen megérezhette, hogy a vad vágy megijesztené a lányt, s védekezne a kábító izgalom ellen. A férfi keze átsiklott Rowan csípőjén, és a combján pihent meg. A lány rádöbbent, hogy feleslegesen aggódott tapasztalatlansága miau. Nicholas simogató keze semmire sem kényszerítene, ő mégis széttárta a combját, és vágyakozón felsóhajtott. - Valóban akarod, Rowan? - suttogta a férfi a lány hajába. - Nem szeretném... - Minden nő felismeri, ha eljön a megfelelő pillanat - felelte meglepő módon határozottan és magabiztosan a lány. A fém halkan felnyögött, és Rowan egyszeriben magán érezte a súlyát. Abban a pillanatban, amikor egybeolvadt a testük, a lány ijedten felsikoltott. Nicholas azonnal megállt, és simogatni kezdte Rowan haját, arcát és nyakát. - Engedd el magad, drágám! - unszolta gyengéden a lányt. - Semmi olyat nem teszek, amit nem akarsz. Rowan látta a férfi szemében a perzselő vágyat, és megdöbbentette, hogy Nicholas még most is rá gondol, azzal törődik, hogX ó mit akar. A lány végre feloldódott, és eleinte habozva, szinte óvatosan, aztán azonban egyre viharosabban átvette a férfi mozgásának ütemét. - Rowan! - suttogta Nicholas. - Drágám! Nem bírom... nem bírom visszafogni magam... A lányt elragadtatással töltötte el, hogy ekkora szenvedélyre tudja gyújtani ezt a fegyelmezett férfit. Mosolyogva simogatta a hátát, és érezte, ahogy ujjai gyengéd érintései alatt megfeszülnek~az izmok. - Nem is akarom, hogy visszafogd magad, Nicholas - suttogta Rowan szándékosan csábítón. .- Rowan? ' A lány annyira belemerült a gondolataiba, hogy másodpercekig azt hitte, rosszul hallott. Idegesen összerezzent, amikor Nicholas odalépett az íróasztala mellé. 82 Hozzád menekülők - Hol jártál? Mint akinek csak a teste van itt! Háromszor szóltam, mire meg- hallottál. - Bocsáss meg, álmodoztam. - Rowan elpirult, amikor pillantása összeakadt a fém átható tekintetével. Nicholas alighanem sejti, müól álmodozott, de nem hozza szóba, mert szigorúan elválasztja a hivatalos dolgokat a magánélettől. - Mit parancsolsz? Az Anderson-anyagot? Tessék, itt van. - A pokolba az Anderson-anyaggal! - csattant fel a fém. Rowan csodálkozva nézeti fel rá. - Ma nem tudok odafigyelni rá. Semmire sem tudok odafigyelni, ha itt vagy. - Karjánál fogva felhúzta magához a lányt. - Hogy a fenébe dolgozzam, amikor arra vágyom, hogy megcsókolhassalak? - Már magához is húzta Rownt, és az ajkára tapasztotta a száját. Nicholas ajkának követelő sürgetése mindent elfeledtetett a lánnyal, és felkavarta az érzéséit. Rowan kábultan és szenvedélyesen viszonozta a fém csókját. Nem is hallotta meg, hogy kinyílt az ajtó, és csak akkor vette észre, hogy nincsenek egyedül, amikor valaki tapintatosan köhécselni kezdett. Eltartott egy darabig, amíg a lány visszatért a valóságba. - Azt hiszem, nem a legjobb pillanatban jöttem-szólalt meg egy lágy, incselkedő női hang. - Majd visszajövök, ha nem leszel ennyire... elfoglalt. Rowan még soha nem hallotta ezt a hangot. Azonnál az ajtó felé fordult, és ösz- tönei megsúgták, ki lehet ez a választékosan öltözött, szőke nő. Nicholas tekintete megerősítette a sejtését. A lánynak fájdalmasan összerándult a szíve. - Meryl! A fém olyan váratlanul engedte el, hogy Rowan megtántorodott, és meg kellett kapaszkodnia az íróasztalában. Meryl másodpercekig nem vette le róla tiszta, zöld szemét, aztán Nicholas felé fordult. - Csak... értesíteni akartalak, hogy megint a városban vagyok - mondta, de a hangja elárulta, hogy valójában nem emiatt jött ide. -Gondoltam, megkérdezem, hogy vagy. Rowan nem tudta levenni a szemét a fém elképedt arcáról. - Örülök, hogy látlak - mondta Nicholas rekedten. Odalépett Merylhez, kézen fogta, és magához húzta. - Régóta nem találkoztunk. Rowan kővé meredve állt ott. Úgy érezte, vaskapocs szorítja össze a szívét. Meryl arckifejezése és nagy, zöld szemének csillogása mindent elárult. A lány azonnal meg- értette, hogy Meryl szereti Nicholast. Rá volt írva az arcára. És a fém? Mintha megfeledkezett volna Rowan létezéséről, csakis Merylre figyelt. Tekintete az ő arcán nyugodott. Úgy itta be a látványt, mint a szomjas vándor, aki oázisra bukkan a sivatagban. - Hiányoztál - mondta aztán halkan. - Soha nem akartam... Nicholas .elhallgatott, amikor Meryl felemelte a kezét. Rowan szíve körül még erősebb lett a vaskapocs szorítása. Tekintetük elárulta, hogy nagyon közel állnak egy- máshoz. A lány ebben a pillanatban szomorúan rádöbbent, hogy Merylt és Nicholast az 83 Hozzád menekülök isten is egymásnak teremtette. Összeillenek, és neki itt nincs helye, mintha már nem is létezne. - Amikor felhívtalak, nem hittem abban, hogy ilyen hamar láthatlak is. Rowan úgy érezte, megállt a szíve. Nicholas vele tölti az éjszakákat, mégis felhívta Merylt, és arra kérte, hogy jöjjön vissza hozzá! Csakis így történhetett. Mi mással lehetne magyarázni ezt a hirtelen felbukkanást? A lány szinte önkívületben, akár egy lassított felvétel, elindult az ajtó felé. Sem Nicholas, sem Meryl nem vette észre, mire készül. Egy pillanatra sem vették le egy- másról a szemüket. - Most mégis itt vagyok - mondta Meryl halltan. Ég áldjon, drága Nicholasom! Rowan nem tudta, hogy csak gondolta, vagy el is suttogta ezeket a szavakat. Még egy pillantást vetett rájuk, és látta, hogy a férfi átöleli Meryl derekát. Aztán kisurrant az ajtón, és könnyes szemmel, teljes szívéből kívánta, bárcsak ne lett volna tanúja ennek a jelenetnek. A Grey Építőipari Vállalat irodáiban mindig nagy volt a jövés-menés. Egyetlen hely akadt, ahol Rowan valamennyire egyedül lehetett. Fejét lehajtva a női mosdóhoz menekült, és úgy surrant be az ajtaján, mint egy megfélemlített nyúl az üregébe. Bezárta maga mögött az ajtót, aztán kimerülten és egész testében reszketve a fal- nak vetette a hátát. A lelkét betöltő fájdalmon kívül semmit nem érzett, látott vagy hallott. Lehunyt szemmel újra meg újra Nicholas nevét suttogta kétségbeesetten. Nem tudta, mióta állt már így, de még akkor is magánkívül volt, amikor meghal- lotta, hogy kinyílik, aztán becsukódik egy ajtó, és magas cipósarkak kopognak végig a folyosón. Gyorsan kihúzta magát, de még mindig nem tudott tiszta fejjel gondol- kodni. Végül az egyik fülke felé indult. Egy pillanattal azonban tovább habozott a kelleténél. Éppen elérte a fülkét, amikor kinyrlt a mosdó ajtaja, és belépett Meryl. - Gondoltam, hogy itt találom. -Ellenségességnek nyoma sem volt a hangjában, Rowan mégis úgy érezte magát, mintha arcul csapták volna. - Beszélnünk kell egy- mással. A holtsápadt lány megfelelő szavak után kutatott az agyában. Azt akarta közölni, hogy nincs mit mondania, mert eleget látott, de egy szót sem bírt kinyögni. Meryl szabályosan szép arcára kiült az aggódás. - Húha, maga aztán igencsak kiborult! - Hangjábdl őszinte egyilttérzés cseridillt ki. - Jöjjön, üljön le! Rowan tehetetlenül engedte, hogy vetélytársnője az egyik ott álló kisszékhez ve- zesse, és elvette a pohár vizet, amelyet Meryl a kezébe nyomott Még egy kortyot is sikerült innia belőle. Nem igazság! - szólalt meg a lányban egy elkeseredett hang. Legalább ettől meg- kímélhette volna a sors. Miért nem adatott meg neki, hogy első látásra megutálhassa Merylt, és közönséges boszorkányt lásson benne? Meryl, nem törődve finom kosztümjével, letérdelt Rowan mellé. Összeakadt a tekintetük, és a lány öszttynösen megérezte, hogy más körülmények között nagyon könnyen meg tudná kedvelni Meryl Freemant. Nicholas nem bolond, miért is állt volna össze egy közönséges boszorkánnyal? - Meg tud már szólalni? -kér~zte Meryl. -Csak azt ne mondja, hogy nincs miről beszélnünk egymással I Láttam az arcát, amikor az előbb beléptem Nicholas irodájába. Tudom, mit gondol. - Valóban? - Rowannak végre megjött a hangja. - Komolyan azt hiszi, hogy tudja, mit érzek? - Igen, mert már magam is voltam hasonló helyzetben. A lány alaposan szemügyre vette Merylt. Elképedve látta, hogy gyanúsan csillog az a nagy, zöld szem. Csak nem a könnytől? Ugyan már, mi oka lenne a sírásra? Mi történhetett az alatt a pár perc alatt, amióta ő kijött Nicholas irodájából? - Figyeljen jól, Rowan, mert fontos dologról van szó. Nicholas és én... Ami köz- tünk volt, annak vége. Csodaszép volt, de... - Jaj, ne! Ne! - A lányt csak az mentette meg eddig a teljes összeomlástól, hogy arra gondolt, Nicholas boldog, mert a menyasszonya visszajött hozzá. - Ugye nem mondja komolyan, Meryl? Amit az előbb látott... Annak a csóknak semmi jelentősége. Nicholas nem szeret engem. Tudom, hogy csak maga kell neki. Nem akarta elhagyni magát. Mórelindult az esküvőre, amikor odaájultam az ajtaja elé. Tudom, hogy szereti őt, Meryl. Meg kell neki bocsájtania. Kérem! - Istenem, Rowan! - Meryl megszorította a lány kezét. - Nicholas nem hagyott el engem - nevetett fel hirtelen. - Ha egyáltalán így nevezhetjük, akkor kölcsönösen hagytuk el egymást. Rowan zavartan nézett a másik nőre. - Nem értem. Nicholas... -Egyszerre újra a fülébe csengett mindaz, amit a férfi a szerelemről meg az ifjúkori ábrándról mondott, aztán gyorsan hozzátette: - De hiszen Nicholas megkérte a kezét. Meryl lassan ingatta a fejét. - Sohasem kért erre. Én tettem neki ajánlatot. - Nagyot sóhajtva végigsimította szőke haját. = Egy dologban igaza van. Nagyon szeretem Nicholast, de nem mint fémet, hanem mint nagyon-nagyon jó barátomat. Nem volt könnyű ezt belátnom. Nicholas hosszú évek óta az életem része, már a szüleink is barátságban voltak egy- mással. Tizenhat éves lehettem, amikor kezdtem amolyan kamaszkori rajongással tekinteni rd. Később aztán egyre többet járogatott hozzám, engem pedig rendkívüli büszkeség töltött el emiatt. Csodaszép időket éltünk át, bár egyikilnk sem volt szen- vedélyesen szerelmes a másikba. Aztán, karácsony után valamivel, észrevettem, hogy Nicholas furcsán nyugtalan lett. Attól féltem, véget akar vetni a kapcsolatunknak. Meryl némi öngúnnyal elmosolyodott - Nem tudtam nélküle elképzelni az életemet. Most már tudom, hogy nem kell lemondanom a barátságáról, ha többé nem fekszünk le egymással, de akkor még nem voltam cisztában ezzel. Csak azt tudtam, hogy nem akarom Nicholast elveszíteni. Februárban egyszer együtt vacsoráztunk. Túl sok bort ittam, és megfontolatlanul há 84 85 Júlia zassági ajánlatot tettem neki. Én voltam a legjobban meglepve, amikor elfogadta. Nem tudom, miért, ezt tőle magától kell megkérdeznie. Hiszen már akkor sem volt előttem titok, hogy nem szeret eléggé. Már másnap kétségeim támadtak~„ö azonban ragaszkodott a házassághoz. Mert gyereket akart, gondolta Rowan, és eszébe jutott, mit mondott Nicholas a kocsiban, visszafelé Carborough-ból. Az édesapjához hasonlóan ő is hű kíván marad- ni a családi hagyományhoz. - Megtartottuk az eljegyzést, én pedig elfojtottam a kétségeimet- folytatta Meryl, és nagyot sóhajtott. -Tudtam, hogy kedveljük egymást, és meggyőztem magam arról, hogy minden rendben lesz. Az esküvőnk napjának reggelén azonban rájöttem, hogy igazi szerelem nélkül nem lehetek a felesége. El akartam menni hozzá, hogy közöljem vele, mire jutottam magammal, ám mielőtt elindultam volna, Nicholas megjelent nálunk. Elég volt egymásra néznünk,_ és máris tudtuk, hogy nincs szükség szavakra. Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem fogunk házasságra lépni, legalábbis nem egymással. Rowannak eszébe jutott az a pillanat, amikor először állt ou kedvese házának kü- szöbén. Látva a férfi öltözetét, megoldott nyakkendőjét, arra gondolt, hogy Nicholas indulni készül valahová. Valójában azonban cppen akkor jött meg Meryltöl. - Megpróbáltam megtalálni magát... meg akartam magyarázni, hogy... - Tudom. - Meryl megértően elmosolyodott. - A titkárnőm beszámolt a hívásairól. Hosszú ideig szabadságon voltam, mert nyugodt körülmények között akartam mindent végiggondolni. Nicholas ragaszkodott ahhoz, hogy használjam fel a nászútra vett repülőjegyeket. - Ellágyult a mosolya. - Ni~holas már csak ilyen! Mindig nagy- vonalú. Szeretem őt, Rowan, és mindig is szeretni fogom, de nem úgy, ahogy maga szereti. A lány elképedésében összerezzent. - Maga... - Igen, tudom. És Nicholas ugyanúgy érez maga iránt. Komolyan - biztosította Meryl a lányt, amikor látta, hogy Rowan hitetlenkedve néz rá. - Csak ő még nem tudja. Sokszor felhívott. Állítólag azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok. De mindig csak arról beszélt, hogy egy váratlanul felbukkant lány összezavarta az életét - Rólam beszélt? - kérdezte Rowan rekedten. - Igen. Maga elbűvölte Nicholast. Szegény fiú! Nem értéketlen ember, csak na- gyon korán kellett átvennie a cég vezetését. Mások abban a korban még szórakoznak és kitombolják magukat. Ő azonban szigorú fegyelmet kényszerített magára; és ezért nem érti igazán a saját érzéseit. Emiatt jöttem most ide. Meg akartam ismerni azt a nőt, aki úgy felkavarta az én fegyelmezett, józan gondolkodású barátomat, hogy az mindenféle cselre hajlandó, csak hogy maga mellett tarthassa. Tudni akartam, hogy maga ugyanúgy érez-e, mint ő. Mindenféle cselre hajlandó! Ezcrt ragaszkodott hát Nicholas olyan makacsul ah- hoz, hogy mellette dolgozzék és a házában lakjék! Meryl megmosolyogta Rowan csodálkozó tekintetét. 86 Hozzád menekülök - Amikor beléptem az irodájába, és a maga arcára néztem, a legszívesebben jó alaposan megráztam volna Nicholast Hogy lehet valaki ennyire vak? Meg akartam neki mondani, hogy csapjon le magára, és habozás nélkül húzzon gyűrűt az ujjára. - És meg is mondta? - kérdezte Rowan kissé vidámabban. - Nem volt rá alkalmam. Amint észrevette, mennyire felkavarta magát az, ahogy mi megörültünk egymásnak, azonnal kirohant a szobából, hogy a keresésére induljon. Higgye el, Rowan, nem volt szó többről, mint két barát találkozásáról! - Meryl ked- vesen elmosolyodott. - Természetesen sejtettem, hol találom. A női mosdó az a bú- vóhely, ahol mindegyikünk nyugodtan kisírhatja a szemét. Most tehát magán a cselekvés sora. - Rajtam? Meryl bólintott. - Menjen oda hozzá, és mondja meg neki, mit érez. - Felhúzta Rowant a székről, és az ajtó felé tolta. - Abba kellene már hagyniuk, hogy úgy kerülgessék egymást, mint macska a forró kását. Rowan bizonytalanul elindult. Lehetséges, hogy Nicholas tényleg szereti őt? És neki vajon lesz-e elég bátorsága ahhoz, hogy ezt meg is kérdezze tőle? Mi történik, ha Meryl téved... Rowan azonban megígérte magának és Nicholasnak, hogy soha többé nem szalad el semmi elöl. Ha tovább lapít, talán a legfontosabb dolgot veszíti el az életben. Egy- szeriben elszánt lett. Egy pillanatra megfordult, sugárzó, hálás mosolyt küldött Mcryl felé, aztán kinyitotta az ajtót. 87 Júlí~, Rowan a folyosón találta Nicholast. Csak rápillantott, és máris tudta, hogy Merylnek igaza volt. A férfi arca feszültvolt, nyakkendője lógott, a haja összevissza állt. Nyoma sem volt a fegyelmezett és öntudatos üzletembernek. Látszott rajta, hogy aggóclik és felindult. - Hol a fenében bujkáltál? - A férfi megragadta Rowan vállát, és alaposan meg- rázta a lányt. A szeme csak úgy szikrázott. - Miért tűntél el szó nélkül? Azt hittem, elhagytál. Hová akartál... - Nicholas! - szakította félbe Rowan elfúló hangon a féfit. - Nyugodj meg! Sehová sem megyek, és soha nem tudnálak elhagyni. A férfi valószínűleg meg sem hallotta a lány szavait. - Senki sem látott az épületben. Biztos voltam benne, hogy elmentél. Már min- denhol kerestelek. Én... - Csak most fogta fel, mit hallott az előbb. - Mit mondtál? A lány reménykedve állta Nicholas átható pillantását. Merylnek tényleg igaza volt. - Azt mondtam, hogy soha nem tudnálak elhagyni. Képtelen lennék rá... ugyanis nagyon szeretlek. - Te.. . Egy pillanat! - A férfi kilökte szobája ajtaját, betolta Rownt a helyiségbe, aztán becsapta az ajtót, és nekivetette a hátát. - Mondd még egyszer! - parancsolt rá rekedt, hitetlenkedésről árulkodó hangon a lányra. - Azt, hogy szeretlek? Már az első nap beléd szerettem. Szeretlek, Nicholas - mondta Tassán és jól érthetően Rowan. - Szeretlek - ismételte meg gyorsabban, aztán egyre gyorsabban. - Szeretlek. Szerelek. Szeretlek. - Mosolyogva nézett az elképedt férfira. - Most már elég? - Megközelítőleg sem - felelte Nicholas. - Egyelőre azonban beérem ennyivel. - És te? - kérdezte a lány idegesen, és visszatartotta a lélegzetét. A férfi nem kapkodta el a választ. Rowan egyre zavartabb lett, és félelem fogta el. Lehet, hogy mégis tévedett? Nicholas lassan, megfontoltan végigjáratta tekintetét a lány testén, csillogó hajától egészen apró, keskeny lábáig. Aztán hirtelen felpillantott, és belenézett Rowan elho- mályosult szemébe. - Igen - mondta nyugodtan. - Szeretlek. - De hát azt mondtad, a szerelem... ..,csak ifjúkori ábránd - fejezte be a férfi a mondatot. - Ami azt illeti, nagyon is szeretnék újra fiatal lenni. Nem mindig öröm, ha valaki felnőtt. - Megfogta Rowan 88 10. FEJEZET Hozzád menekülök kezét, és mélyen a szemébe nézett. - Tévedtem, nagyot tévedtem. A szerelem nem ábránd, és nem az ifjúság előjoga. A szerelem erős és valóságos dolog. Tudom, mert engem is utolért. Szabad kezével gyengéden megérintette a lány arcát, mintha nem akarná elhinni, hogy Rowan valóban létezik. Ámuló tekintete csak még jobban megerősítette ezt a feltételezést. - Komolyan szeretsz? - kérdezte újra. Tétova, bizonytalan hangja mélyen megindította a lányt. Azt a férfit, akit végte- lenül fegyelmezettnek és megfontoltnak tartott, most teljesen magával ragadták az érzelmei. Nagyon sebezhető lett, és Rowan hatalmában állt, hogy egyetlen szavával döntsön a boldogságáról vagy boldogtalanságáról. - Teljes szívémből - felelte aztán a lány, és látta, hogy a férfi arca felderül. - Én is szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. - Pajkos mosoiy ját- szott Nicholas ajka körül, miközben ezt a szót ismételgette. - És én eggyel többször mondtam, mint te - jelentette ki diadalmasan. - Akárhányszor is mondod ezentúl, én mindig túlteszek majd rajtad. Nem mondhatom elégszer, mit érzek. - Semmi kifogásom ellene. Mindig szívesen fogom hallgatni, ha ezt mondod. - Az jó, mert nagyon sokszor kell majd hallanod. Mindennap, életem végéig. Talán szokatlanul lassan tanultam meg kimondani, de... -A lány elmosolyodott, mire Nicholas elhallgatott. - A mindenségit, drágám, hadd csókoljalak meg! Rowan készségesen és túláradó boldogsággal hagyta, hogy a férfi átölel je.,Nicholas csókja hosszú és végtelenül gyengéd volt. A lánynak a lélegzete is elakadt. A fém végre felemelte a fejét. Ó is szaporán és szabálytalanul lélegzett. - Azt hiszem, ezt el kellene halasztanunk. Különben még kísértésbe esem, és ledöntelek a padlóra. - Szemének csillogása elárulta, mi történne utána. - Arni azt illeti - felelte Rowan szándékosan csábos felhanggal -, elég hívogató- nak látszik a szőnyeg. - Hagyd abba, te kis boszorkány! - nyögött fel színlelt komolysággal a férfi. - EI tudod képzelni, mi lenne a jó híremből, ha valaki bejönne és rajtakapna bennünket? - Az biztos, hogy lenne miről beszélniük az embereknek! - ismerte be a lány nevetve. -Mikor~tSttél rá, Nicholas, hogy szeretsz? -kérdezte aztán, és mélyen a fém szemébe nézett. Nicholas pillanatnyi habozás nélkül válaszolt: - Amikor ajtót nyitottam, és a karomba zuhantál, azonnal megéreztem; hogy va- lami történt velem. Csak fogalmam sem volt arról, hogy micsoda. Nagy levegőt vett, aztán folytatta: - A következő napokban olyasmi ment végbe bennem, amit nem értettem. Azt akartam, hogy mellettem légy. Látnom kellett téged, beszélnem kellett veled. Fontos volt számomra, hogy mi történik veled. Segíteni akartam neked, de ugyanakkor min dig tudatában voltam annak is, hogy nem ismerlek. És akkor bevallottad, hogy csak színlelted az emlékezetvesztést. - Ezt sohasem fogom magamnak megbocsájtani - vetette közbe Rowan gyorsan. 89 Nicholas azonban egy fejcsóválással elhárította a lány szabadkozását. - Nagyon rémült és gyámoltalan voltál. Azok után, amit Roy elkövetett ellened, érthető, hogy nem viseltettél irántam bizalommal. Most már megértelek, akkor azonban még képtelen voltam erre. Amikor elmesélted, mi történt veled, azt kellett hinnem, hogy nyakig benne vagy a disznóságokban, ezért fedezted Royt, és ezért hazudtál nekem. - Soha nem szerettem Royt. - De mivel a beteg édesanyjáról kiötlött mesét nem ismertem, csak ezzel magyarázhattam,hogy miért engedted magad ennyire kihasználni. Őrülten féltékeny voltam, még ha ezt akkor nem is láttam be. Később sértve éreztem magam, és megharagudtam rád. Másnap reggelre kissé lecsillapodtam, és mindent tisztázni akartam veled Te azonban úgy viselkedtél, mintha nem bírnád elviselni, hogy mellettem maradj. - Rettenetesen szégyelltem magam, zavarban voltam, és feltétlenül beszélni akartam Bernarddal. Nicholas komolyan bólintott. - Most már értem, nem úgy, mint akkor. Akkor egyszerűen képtelen voltam arra, hogy szó nélkül elengedjelek, noha úgy éreztem, kihasználtál. Ezért ígértettem meg veled, hogy visszajössz. „Mindenféle cselre hajlandó" - mondta Meryl. A lány gondolatban köszönetet mondott neki a megértéséért. - Magam sem igen tudtam,mitakaroktóled-folytattaaférfi.-Csakazzalvoltam tisztában, hogy el akarom veled feledtetni Royt. Ezért egy darabig itt akartalak tartani, de semmilyen ürügy nem jutott eszembe. Ám aznap délután felhívott Eve, és bejelentette, hogy azonnal abba kell hagynia a munkát. Az ég ajándéka volt ez nekem. Felhívtam hát Bernardot, és közöltem vele, hogy titkárnőként szeretnélek alkalmazni. Azt is felajánlottam, hogy kifizetem a tartozásodat. Nichólas nem tudta megakadályozni, hogy széles mosolyra szaladjon a szája, aztán tovább beszélt: - Átkozottul nehezen sikerült meggyőznöm arról, hogy tisztességes és kizárólag üzleti szempontok vezetnek. Mindenesetre máig nem értem, valójában miért ment bele a-dologba. - Talán a hatodik érzéke súgta neki, hogy így kell tennie. Tudta, hogy mind~n- képpen vissza akarok jönni hozzád, bár képtelen voltam megmagyarázni neki, meg magamnak is, hogy miért. De Bemard talán már akkor, még nálam is hamarabb megérezte, hogy beléd szerettem. - Ha szerettél, mindenesetre ügyesen titkoltad. Akárhányszor csak megpróbáltam beszélni veled, mindig úgy tűnt, hogy te csak a pénzre és az irántam érzett hálára gondolsz. Úgy éreztem, csak azért maradsz, hogy visszafizesd a tartozásodat. Az igyekezeted, hogy megadd az adósságot, a túlóráid, mindez olyan benyomást keltett, mintha ostoba módon még mindig hű lennél Royhoz, és ugyanúgy meg akarnál fizetni az ő sikkasztásáért, mint a saját hibádért. Nem kértem a háládból, és még kevésbé akartam, hogy valaki más tettéért felelj. 90 Hoz7.ád menekülők Rowan határozottan megcsóválta a fejét,~és mosolyogva megsimogatta a férfi haját. - Hogy őszinte legyek - folytatta vallomását Nicholas -, akkor még mindig nem voltam tisztában azzal, mit akarok. Egyszerűen magam mellett kellett tartanom téged, noha átkozottul nehéz volt úgy tennem, mintha csak üzleti megállapodásról lenne szó. - Én meg azt hittem, hogy büntetni akarsz azért, amit elkövettem. - Ugyan, Rowan, dehogy! Azt már régen megértettem és megbocsájtottam. De képtelen voltam elviselni, hogy Roy még mindig közébünk állhat. Néha a legszíve- sebben erőszakkal téptem volna ki a szívedből az emlékét is. Aztán közölted velem, hogy soha nem is szeretted, és csak hazugsággal vett rá arra, hogy fedezd a sikkasz- tását. Repestem a boldogságtól, annyira megkönnyebbültem. Mégsem tudtam elmon- dani, mit érzek, mert sajnos még magam sem tudtam. - És mióta tudod? ' - Valójában abban a pillanatban döbbentem rá, amikor Meryl felbukkant. Ránéz- tem arra a nőre, akit valamikor feleségül akartam venni, és felismertem, hogy bár- mennyire is fontos nekem, amit iránta érzek, össze sem hasonlítható azzal, amit irántad érzek - felelte Nicholas, aztán gyengéden szájon csókolta a lányt. Egy darabig szótlanul fogták egymás kezét, és tekintetük boldogan kapcsolódott össze. A lány szólalt meg először, akadozva: - Meryl miatt... miért... - 'Miért egyeztem bele abba, hogy elveszem? - szakította félbe a fém Rowwant. A lány szó nélkül bólintott. - Nehéz kérdés - felelte Nicholas eltűnődve. - Évekig maradéktalanul elégedett voltam. Volt munkám, családom és volt egy nő, akit szerettem, ha nem is lángoló szenvedéllyel. Egyébként sem hittem, hogy létezik ilyesmi. Aztán egyszeriben hatal mas űrt éreztem. Valami hiányzott az életemből, de nem tudtam, micsoda. Akkor állt elő Meryl teljesen váratlanul a házassági ajánlattal. Éppen bettSIttSttem a harmincat, a legjobb korban voltam a nősülésre. Szerettem Merylt, tiszteltem őt, és senkivel sem találkoztam, aki többet jelentett volna nála nekem. A regényes szerelmet ráadásul még mindig pénzéhes üzletemberek találmányának tartottan,. A szerelem nevében filmeket forgatnak, virágot és bonbonokat adnak el. Mindemellett gyerekre vágytam. - Hogy folytasd a családi hagyományt - vetette közbe Rowan. - Nemcsak amiatt. Ez a hagyomány bizonyára nagyon fontos volt a nagyapámnak s talán még az apámnak is, én azonban rendkívül önző okból szeretnék gyerekeket nemzeni. - Azt mondtad, vannak fontosabb dolgok a földön, amelyeket az ember maga után akar hagyni. Nicholas komolyan bólintott, és még erősebben szorította a lány kezét. - Így igaz. Szeretnék gyerekeket, de nem a hagyomány kedvéért, hanem azért, 91 mert gondoskodni akarok róluk, látni akarom, ahogy felcseperednek, és olyan embereket szeretnék belőlük nevelni, akik jobbá tehetik a világot. Olyan gyerekeket szeretnék, akik azt igazolják, hogy volt egy rendkívüli lény, akit szerettem, és akivel megosztottam az életemet. - Miért nem mondtad el ezt akkor? - Nem volt hozzá bátorságom - vallotta be a férfi. - Még mindig azt hittem, hogy csak hálából és kötelességérzetből vagy velem. Egyébként sem tudtam mindezt sza- vakba foglalni, mert állandóan arról győzködtem magam, hogy az úgynevezett sze- relem nem létezik. - Alexa azt mondta, magad sem tudod, mit akarsz. Azt hiszem, a húgod megsejtette, mi történt. Figyelmeztetett engem, hogy érzelmileg korlátolt vagy. Ó fogalmazott így. - A húgom sohasem válogatta meg különösebben a szavait - felelte a férfi, és elhúzta a száját. - Ebben az esetben azonban egyet kell értenem vele. Valóban ilyen voltam, amíg el nem loptad a szívemet. Akkor egyszeriben felébredtem, mint Csip- kerózsika, csak nálunk fordított volt a helyzet. - Nicholas elmosolyodott. - Mondd csak, hercegnő, lenne kedved megmutatni egy korlátolt féminak, hogy mi az a sze relem? - Elképzelni sem tudom, hogy volna valami, amit szívesebben tennék ennél. Én... A férfi viharos csókkal hallgattatta el. Rowan szíve vad kalapálásba kezdett, aztán elgyengülve Nicholas mellkasára borult. - Azt hiszem, mára mindkettőnket felmentem a munka alól - dünnyögte a férfi rekedten, miközben szinte összeéri az ajkuk. - Úgy tűnik, az érzelmi élet megsemmisítő hatással van az összpontosítási képességemre. Ha tudnád, hány órát töltöttem azzal az íróasztalomnál ülve, hogy csak rád gondoltam, és arról álmodoztam, hogy szeretlek! Kész csoda, hogy még nem ment csődbe a cég. - És én még azt hittem, hogy keményen dolgozol! - felelte Rowan színlelt felhá borodással. - Azt is kellett hinned. Még nem készültem fel arra, hogy elmondjam neked, hogyan érzek. Most már úgy gondolom, jobb lett volna, ha hetekkel korábban össze szedem a bátorságomat. - Vágyakozón a lányra nézett. -Most pedig azonnal menjünk haza, hogy ne csak mondjam, hanem meg is mutassam, mennyire szeretlek! Rowant nem kellett kétszer kémi. Amikor azonban az ajtóhoz értek, a lánynak eszébe jutott valami, és hirtelen megtorpant. - Nem hiszem, hogy csak úgy elmehetünk. Ha nem tévedek, Meryl odakint vár, mert kíváncsi rá, mi történt. Azt mondta, ne kerülgessük tovább egymást, mint macska a forró kását, és jussunk végre dűlőre. - Meryl mindent tud? A lány bólintott, és elmosolyodott Nicholas elképedt ábrázata láttán. - Ezért jött ide. Azt akarta mondani neked, hogy csapj le rám, és húzz gyűrűt az ujjamra, mielőtt... - Elhallgatott, amikor a fém színpadias kétségbeeséssel a homlo kához kapott. 92 Hozzád menekülök - Istenem, hogy én milyen ostoba vagyok! - nyögött fel Nicholas. - Körülöttem mindenki látta, mi történik, csak én voltam átkozottul vak. Gyere, mondjuk meg Merylnek, hogy elfogadom és komolyan veszem a tanácsát. - AUekintete elárulta, mennyire komolyan beszél. - Mielőtt még véget érne a nap, az uj fiadra kerül a gyűrűm. Biztos akarok lenni abban, hogy soha többé nem veszítelek el. - Ez igencsak valószínűden - mondta Rowan. - Veled akarom leélni az életem hátralévő részét, és az édesanyja akarok lenni azoknak a rendkívüli gyerekeknek, akikről az előbb beszéltél, Nicholas átkarolta a lány derekát, újra magához húzta, és mélyen a szemébe nézett. - Sokáig tartott, amíg felismertem, mi a szerelem. Egyet azonban megígérhetek. Most, hogy már tudom, soha többé nem felejtem el. 93