H. G. WELLS

K�KORI T�RT�NET

Ford�totta: T�TFALUSI ISTV�N


TARTALOM

I. UG-LOMI �S UJA
II. A BARLANGI MEDVE

III. AZ ELS� LOVAS

IV. UJA, AZ OROSZL�N

V. HARC AZ OROSZL�NTANY�N



I. UG-LOMI �S UJA

Embereml�kezet el�tti id�kbe vezet ez a t�rt�net, a t�rt�nelem kezdet�hez, oly korba, amikor m�g sz�raz l�bbal lehetett �ts�t�lni Franciaorsz�gb�l (ahogy ma h�vjuk) Angli�ba, amikor egy sz�les �s lomha Temze ballagott mocsarain �t, hogy Rajna atyj�val tal�lkozva egy�tt h�mp�ly�gjenek v�gig egy t�gas, s�k vid�ken, amely manaps�g v�z alatt van, �s �szaki-tenger n�ven ismeretes. Ebben a messzi korban a Downs l�ba ment�n h�z�d� v�lgy m�g nem l�tezett, �s Surrey d�li fel�t hegyek l�ncolata alkotta, amelyekre a lejt�k derek�ig feny�k k�sztak fel, �s cs�csaikat az �v j� r�sz�ben h� bor�totta. E cs�csok csonkjai ma Leith Hill, Pitch Hill �s Hindhead n�ven meredeznek. A hegyl�nc als� lejt�in, a vadlovak legelte f�ves t�rs�gek alatt erd�ket alkotott a tiszafa, a szel�dgesztenye �s a szil, �s ezek s�t�t s�r�iben grizzlymedve meg hi�na b�jt, �s sz�rkemajmok ugr�ltak az �gakon. M�g al�bb, az erd�k, a l�pvid�k �s a Wey menti f�ves r�n�k k�z�tt j�tsz�dott �s jutott v�gkifejletig a kis dr�ma, amelyet itt el�adni k�sz�l�k. �tvenezer �ve t�rt�nt, �tvenezer �ve - ha a geol�gusok becsl�se helyt�ll�.

A tavasz azokban az id�kben is �ppoly �r�mteli volt, mint manaps�g, �s �ppoly heves fut�sra �szt�k�lte a v�rt. A k�k d�lut�ni �gen habfeh�r felh�tornyok vitorl�ztak �t, �s l�gy simogat�sk�nt suhant a d�lnyugati sz�l. Hazat�r� fecsk�k cik�ztak fel s al�. A foly� �bleinek a partj�t feh�r, csipk�s level� bogl�rka tark�zta, a l�pokon kakukktorma csillagai gy�ltak, �s v�zililiomok pomp�ztak, amerre csak a s�s regimentjei lebocs�tott�k kardjukat. Az �szaknak tart� v�zilovak, ezek a f�nyl� h�t�, fekete monstrumok orm�tlanul himb�l�zva, nagy tocsog�ssal g�zoltak �t mindenen, k�ba gy�ny�r�s�ggel �s egyetlen szilaj v�gyt�l �zve, hogy az eg�sz foly�t h�g s�rr� dagony�zz�k.

A foly� fentebbi szakasz�n, a v�zilovakt�l nem messze egy sereg s�rg�s b�r� l�ny pacskolt a v�zben. Sem f�lelem, sem verseng�s, sem ellens�gesked�s nem volt k�zt�k meg a v�zilovak k�z�tt. Ahogy a megtermett �llatok zajosan �tcs�rtettek a n�dason, �s a v�z t�kr�t ez�st�s foltokra t�rdelt�k, ezek az apr�s�gok vid�m vis�toz�sba �s hadon�sz�sba kezdtek.

- Bal���! - siv�tott�k. - B�j��, bal��!

Az emberek gyerekei voltak, az embern�p�, akiknek a t�borf�stje a foly�kanyarban p�posod� dombr�l t�rt az �g fel�. Vad szem�, gyapjas haj�, t�mpe orr�, huncut k�p� k�lyk�k voltak, arcukat, mint n�ha ma is l�that� a gyerekarcokon, finom pihe bor�totta. Cs�p�j�k keskeny, karjuk hossz� volt. F�l�knek nem volt cimp�ja, s fel�l cs�csban v�gz�d�tt; nagy ritk�n ez az �si von�s is felbukkan manaps�g. Puc�r �s eleven kis cig�nyok voltak, olyan f�rg�k, mint a majmok, �s �ppoly fecseg�k, b�r szavaknak kiss� sz�k�ben voltak.

A feln�tteket a s�rban henterg� v�zilovak el�l elrejtette a domb h�ta. A t�borhely letaposott, kerek foltja s�t�tlett a kir�lyp�fr�ny vastag, barna avar�ban, amelyen �t az idei hajt�s kunkori v�g� sz�rai t�rtek f�l a f�ny �s a meleg fel�. A t�z f�st�lg�, sz�rk�sfekete fasz�nkupac�ra az �regasszonyok id�nk�nt barna leveleket dobtak. A legt�bb f�rfi aludt - �lve aludtak, fej�ket a t�rd�k�n nyugtatva. Reggel nagy zs�km�nyt ejtettek, mindny�juknak elegend�t, egy szarvast, amit vad�szkuty�ik sebeztek meg; �gy h�t nem okozott marakod�st az osztoz�s. N�melyik asszony m�g mindig a szanasz�t hajig�lt csontokat r�gcs�lta. M�s asszonyok avart �s hullott gallyat gy�jt�ttek halomba, hogy legyen mivel t�pl�lni T�z B�ty�t, ha majd elj�n a s�t�ts�g - hadd n�j�n er�sre �s nagyra, �vja �ket a vadakt�l. Ketten kovak�vet hordtak a foly�kanyart�l, ahol a fi�k j�tszottak, minden fordul�sra egy-egy �lnyit, �s halmokba rakt�k.

Ezek a s�rg�s b�r� vadak nem hordtak ruh�t, de n�h�nyan viperab�rb�l vagy megmunk�latlan irh�b�l k�sz�lt durva �vet viseltek a derekukon, s err�l kis zacsk�k f�ggtek, �llatmancsokr�l leny�zott b�r�k, amelyekben a f�rfiak legfontosabb fegyver�ket �s szersz�mukat, a heveny�ben kidolgozott kovak�veket vitt�k magukkal. Az egyik asszony, Uj�nak, a Nagyesz� F�rfinek a p�rja egy csod�latos nyakl�ncot viselt �tf�rt k�vekb�l - olyat, amit m�r m�sok is hordtak el�tte. Az alv� f�rfiak n�melyike mellett nagy j�vorszarvasagancs fek�dt �lesre reszelt �gakkal �s hossz� botok, v�g�k kovak�vel hegyesre farigcs�lva. Ezeken �s a f�st�lg� t�z�n k�v�l nem sok volt, ami ezeket az emberi l�nyeket megk�l�nb�ztesse a k�rny�ken k�borl� vad�llatokt�l. De Uja, a Nagyesz� nem aludt, hanem �lt�ben kovak�vel karcolgatott valamit egy csontra, amit �llat semmik�pp sem tesz. � volt a t�rzs leg�regebb f�rfija, el�reugr� homlok� �s pofacsont�, fonnyadt kar�; nagy szak�lla volt �s sz�r�s arca, mell�t meg karj�t is s�r� fekete sz�r takarta. Ereje �s tal�l�kony esze j�volt�b�l � volt a t�rzs ura, �s a legnagyobb, legjobb r�sz j�rt neki minden osztoz�son.

Eudena elrejt�z�tt az �gerf�k k�z�, mert f�lt Uj�t�l. A nyurga l�ny ragyog� szem�t �s mosoly�t �r�m volt n�zni. Uja nemr�g egy m�j darabot adott neki, f�rfiadagot, l�nynak csod�latos dolog olyat kapni, de ahogy k�zbe vette, a nyakl�ncos asszony gonosz tekintetet vetett r�, Ug-lomi tork�b�l pedig m�ly morg�s t�rt fel. Uja azonban r�n�zett Ug-lomira, hosszan �s kitart�an, mire Ug-lomi arca elborult. Azt�n Euden�ra n�zett Uja. � megijedt �s ellop�zott, am�g a t�bbiek faltak, �s Uja figyelm�t egy csont veleje k�t�tte le. K�s�bb Uja szanasz�t j�rt az erd�ben, mintha �t keresn�. �s most Eudena ott kuporgott az �gerf�k k�zt, s nagyon f�rta az oldal�t, hogy mit csin�lhat Uja azzal a csonttal meg a kovak�vel. Ug-lomi sehol sem volt l�that�.

Hirtelen m�kus sz�kkent �t az �gerlombok k�z�tt, �s a l�ny olyan mozdulatlan fek�dt, hogy az apr�s�g hatl�bnyi k�zelbe �rt hozz�, mire f�lfigyelt r�. Erre azt�n felsurrant egy fat�rzs�n, �s a magasb�l szidta perg� nyelvvel:

- Mit keresel itt, t�vol a t�bbi embervadt�l?

- Pszt! - csit�totta Eudena, de a m�kus csak ann�l jobban csivogott. Erre a l�ny t�rdelni kezdte a kis fekete tobozokat, �s fel�je hajig�lta. A m�kus �gyesen kit�rt el�l�k, � pedig f�lemelkedett kiss�, hogy jobban tudjon c�lozni, s ekkor megl�tta, hogy Uja j�n lefel� a dombr�l. Bizony�ra �szrevette a s�r�b�l kivillan� feh�r karj�t - Uj�nak �les szeme volt.

Egyszeriben elfeledkezett a m�kusr�l, �s eliramodott az �gerf�k �s a s�s k�z�tt, ahogy a l�ba b�rta. Hogy merre tart, nem n�zte, csak Uj�t�l legyen min�l messzebb. Majdnem t�rdig g�zolt egy mocsaras m�lyed�sben, majd p�fr�nyos lejt� t�rult f�l el�tte. A p�fr�nyok karcs�bban �s z�ldebben ny�jt�zkodtak ott, ahol a f�nyt�l fiatal geszteny�s �rny�ka takarta el �ket. Eudena hamar be�rt a f�k al� - k�nny� �s gyors l�ba volt, s futott, futott, am�g a sz�les v�lgybe �rt, az �reg f�k k�z�, ahol a t�rzsekre felfut� vadsz�l�k sz�ra n�vend�k fa vastags�g� volt, �s a f�nyt �tsz�r� borosty�n ind�i vastag k�telekk�nt fesz�ltek. Futott tov�bb, h�tra-h�tran�zve, azt�n lerogyott egy v�p�ban a p�fr�nyok k�z�, egy boz�t mellett, �s hallgatta, hogy d�r�mb�l a sz�ve �teme a f�l�ben.

R�videsen meghallotta, hogy messzebb l�bak g�zolnak a z�rg� avarban, de azt�n elhalt a zaj, �s minden csendes lett �jra, csak a sz�nyogok z�mm�gtek - est�be hajlott m�r az id� -, �s a lomb susogott sz�ntelen�l. A l�ny kuncogott mag�ban a gondolatra, hogy itt a Nagyesz� Uja sem fog r�tal�lni. Nem f�lt egyed�l. A t�bbi l�nnyal meg a leg�nyekkel j�tszva gyakran bemenek�lt m�r az erd�be, b�r sosem ilyen messze. Remek volt egyed�l �s j�l elrejt�zve lenni.

Hossz� ideig fek�dt, �r�lve megmenek�l�s�n, majd fel�lt, �s f�lelni kezdett.

Gyors dobog�st hallott, egyre hangosabban �s egyre k�zelebbr�l, azt�n hamarosan r�f�g� hangokat �s sz�raz �gak reccsen�seit. Sov�ny, sz�rk�s s�rt�j� vaddiszn�k csord�ja k�zelgett. Felugrott, mert egy vadkanhoz nem aj�nlatos k�zel ker�lni, agyar�nak oldalaz� d�f�se f�lelmetes. Nekiiramodott a f�k k�z�tt, de a dobog�s egyre k�zelebb �rt hozz�. Nem turk�lva �s legelve j�tt a csorda - hisz akkor nem �rhett�k volna be �t -, hanem futva. A l�ny felcsimpaszkodott egy alacsony fa�gra, �s majomszer� �gyess�ggel k�szott felfel� a t�rzs�n.

Odalent a vaddiszn�k hegyes s�rt�j� h�ta tovasuhant, mire len�zett, m�r el is t�ntek. Kurta �s �les r�ffen�seikb�l ki�rezte a f�lelmet. Mit�l riadtak meg? Embert�l? Egy ember el�l nem rohann�nak ilyen fejvesztetten.

Azt�n oly hirtelen, hogy Eudena �nk�ntelen is szorosabban markolta meg az �gat, egy �z ugrott ki a csalitb�l, �s a diszn�k ut�n cs�rtetett. M�g valami futott riadtan, alacsony, sz�rke �s megny�lt test, a l�ny nem ismerte fel, igaz, �pp csak megvillanni l�tta a zsenge levelek r�sei k�zt; azt�n csend lett.

Mozdulatlanul v�rt, oly mereven, mintha maga is r�sze volna a f�nak, amelybe kapaszkodott, �s lefel� k�mlelt.

Ekkor messze a f�k k�z�tt, egy pillanatra j�l l�that�an, azt�n elt�nve, majd t�rdig a p�fr�nyban g�zolva, k�s�bb ism�t szem el�l veszve egy f�rfi futott. A l�ny felismerte a fiatal Ug-lomit kese haj�r�l; arc�n v�r�s folt gyulladt az izgalomt�l. Riadt menek�l�s�nek �s a skarl�tsz�n� foltnak a l�tv�ny�t�l a l�nyt a rosszull�t k�rny�kezte. S ekkor k�zelebb, neh�zkesen futva �s zih�lva egy m�sik f�rfi bukkant fel. El�sz�r nem l�tta j�l, azt�n m�r felismerte a k�zeled� alakot: Uja futott nagy sz�kken�sekkel �s kiguvadt szemmel. Uja - egy holtra r�m�lt Uja! Tovarohant, m�g hallatszott a zih�l�sa, amikor egy m�sik, sz�rke bund�s, hatalmas alak t�nt fel himb�l�, sebes �s puha ugr�sokkal - loholt Uja ut�n.

Eudena megdermedt, l�legzete elakadt, �s kimeredt szemmel, g�rcs�sen markolta a f�t.

M�g sose l�tta eddig, �s most is csak elmos�dottan, de egyszeriben tudta, hogy a Vadon R�me volt az. A neve is legenda volt, a gyerekek egym�st ijesztgett�k vele, �s maguk is megr�m�ltek, ha sz�jukra vett�k a nev�t, �s vis�tva menek�ltek a t�borhelyre. Ember nem ejtett m�g el egyet se, �s a mammutok is rettegtek haragj�t�l.

A grizzlymedve volt, a vil�g ura, m�r amit a vil�gb�l ismertek akkor�ig.

Loholt�ban sz�ntelen morgott, d�rm�g�tt:

- Ember a barlangomban! Harc �s v�r! A barlangom sz�j�ban! Ember, ember, ember! Harc �s v�r!

Mert � volt az erd�k �s a barlangok ura.

Eudena m�g sok�ig gubbasztott k�v� dermedve �s az �gak k�z�tt lefel� k�mlelve. Mozdulni sem volt ereje. �szt�n�sen kulcsolta a f�t mark�val, t�rd�vel, l�b�val. Nagy sok�ra t�rt csak vissza fej�be a gondolat, �s csup�n azt tudta, hogy a R�m k�zte �s a t�bor k�z�tt van, vagyis lehetetlens�g otthagynia a f�t.

Amint riadalma enyh�lt kiss�, k�nyelmesebb helyzetet keresett, elvackol�dott egy �gvill�ban. Magas f�k �llt�k k�r�l, nem l�thatta T�z B�ty�t, aki nappal fekete. Madarak rebbentek, �s az apr�bb l�nyek, amelyek im�nt megriadtak mozdulatait�l, �jra el�b�jtak...

A fentebb n�v� �gak nemsok�ra fell�ngoltak az alkonyf�ny �rint�s�t�l. A magasban a varjak, az embern�l b�lcsebbek, k�rogva t�rtek meg t�borhelyeikre a szilf�k k�z�. Len�zve minden s�t�tebbnek �s m�gis kivehet�bbnek t�nt. Eudena �gy d�nt�tt, hogy visszat�r a t�borhelyre, �s kiss� lejjebb ereszkedett, de ekkor �jra elfogta a f�lelem a Vadon R�m�t�l. Ahogy ott t�tov�zott, balj�san felvis�tott egy ny�l, �s � nem mert tov�bbm�szni lefel�.

S�r�s�d�tt a hom�ly, �s neszek �bredtek az erd� m�ly�n. Eudena �jra felk�szott, hogy k�zelebb legyen a f�nyhez. Odalent �rnyak b�jtak el� rejtekeikb�l, �s szertek�boroltak. Fenn m�lyebbre v�lt a k�ks�g. Dermeszt� csend �llt be, majd susogni kezdtek a levelek.

Eudena megborzongott, �s T�z B�ty�ra gondolt.

Az �rnyak most m�r a f�kon gy�lekeztek, az �gakra telepedtek, �s �t figyelt�k. Az �gak �s a levelek fenyeget�, s�t�t alakk� n�ttek, k�szen arra, hogy r�vess�k magukat, ha megmoccan. Az �rnyak k�z�tt k�s�rtetiesen suhant �t egy feh�r bagoly. Egyre m�lyebb hom�lyba mer�lt a vil�g, v�g�l a levelek �s gallyak is feket�n rajzol�dtak ki az �gen, a talaj s�t�tbe burkol�zott.

A l�ny eg�sz �jszaka ott maradt, v�gtelennek t�n� virraszt�sban, fesz�lten figyelve a lenti s�t�ts�g neszeire, mozdulatlanul, nehogy egy lopakod� fenevad f�lfedezze. Az emberek abban az id�ben sose maradtak egyed�l �jszak�ra, csak az ilyen ritka esetekben. �vezredek sor�n tanult�k meg ennek a r�m�letnek a leck�j�t - a leck�t, amelyet mi, k�s�i ut�dok oly keservesen pr�b�lunk elfelejteni. Eudena, b�r �veit tekintve asszony volt m�r, sz�v�ben m�g kisgyermek maradt. Oly n�m�n lapult, sz�nalmas kis �llatk�nt, mint a ny�l, miel�tt rejtek�b�l felriasztj�k.

A csillagok f�l�je gy�ltek �s n�zt�k - csipetnyi vigasz�ul. Az egyik f�nyes csillag, �gy r�mlett neki, Ug-lomihoz hasonl�t kiss�. Azt�n elk�pzelte, hogy az val�ban Ug-lomi. Egy m�sik, v�r�sebb �s fak�bb, Uja volt, �s ahogy m�lt az �j, Ug-lomi �gy menek�lt el�le egyre feljebb az �gen.

Hosszasan kereste a s�t�tben T�z B�ty�t, aki a t�borhelyet v�dte a vadakt�l, de sehol se l�tta. Messzir�l odahallatszott az iv�helyre vonul� mammutok trombit�l�sa, egyszer egy nagy test�, lomha �llat cs�rtetett el odalenn, a hangj�b�l �t�lve valami borj�f�le, de l�tni semmit se lehetett bel�le. A l�ny �gy gondolta, tal�n Ja, az orrszarv�, aki az orr�val d�f, mindig egyed�l j�r, �s minden ok n�lk�l tombol.

V�gre a kisebb csillagok lassank�nt elrejt�ztek, majd a nagyobbak is. �pp�gy, ahogy minden �llat elt�nik, ha j�n a R�m. Azt�n felkelt a nap, amely az �g ura, mik�nt a grizzly az erd�k�. Euden�ban fel�tl�tt: mi lenne, ha egy csillag h�tramaradna? K�zben az �gen v�gig�ml�tt a hajnal s�padt p�rja.

Mire kivil�gosodott, az �l�lkod� l�nyekt�l val� f�lelem is elp�rolgott Euden�b�l. Most m�r lem�szhatott. El volt g�mberedve, de nem annyira, mint �n�k lenn�nek, ifj� h�lgyeim (neveltet�s�k j�volt�b�l), �s mivel nem volt ahhoz szokva, hogy �gy h�rom�r�nk�nt �tkezz�k, sokkal ink�bb ahhoz, hogy ak�r h�rom napot �hezz�k egyhuzamban, nem is �rzett t�rhetetlen �hs�get. Nagyon �vatosan k�szott le a f�r�l, �s lopakodva megindult az erd�n �t, �s b�r egy m�kus sem moccant �s egy szarvas sem rezzent fel �tj�ban, a grizzly medv�t�l val� retteg�s megfagyasztotta ereiben a v�rt.

Csak egy v�gya volt a l�nynak: visszatal�lni �v�ihez. A Nagyesz� Uj�t�l val� f�lelm�t feloldotta az egyed�ll�t m�g nagyobb rettenete. De nem tal�lta az ir�nyt. Tegnap csak �gy vakt�ban menek�lt, �s most nem tudta, a nap ir�ny�ban vagy m�sfel� kell-e keresnie a t�borhelyet. L�pten-nyomon meg�llt �s hallgat�zott. Nagy sok�ra, nagyon messzir�l �temes koppan�sok hangja �rt el hozz�. M�g a nagy reggeli csendben is alig hallatszott, olyan messzir�l j�tt, � azonban felismerte: valaki kovak�vet pattintgat.

Nemsok�ra ritkulni kezdtek a f�k, de csal�ntenger �llta az �tj�t. Oldalt t�rt, s ekkor a j�l ismert kid�lt f�hoz �rt, amelyet m�hek dongtak k�r�l. Hamarosan szem�be t�nt a domb is, alatta a foly� a gyerekekkel �s v�zilovakkal, �pp, mint tegnap. V�kony f�stoszlop sz�llt imbolyogva a reggeli szell�ben. Amott a foly� ment�n az �geres, ahol tegnap el�sz�r meglapult. Ennek l�tt�n �jra�ledt benne az Uj�t�l val� retteg�s, s egy p�fr�nyos s�r�be k�szott, felriasztva egy nyulat; azt�n elhasalva figyelni kezdte a t�borhelyet.

F�rfit alig l�tott, csak Va�t, a k�pattint�t; ez megnyugtatta. �gy l�tszik, vad�szni mentek. Az asszonyok k�z�l is t�bben a foly�n�l �csorogtak, m�lyen el�reg�rnyedve kagyl�t, r�kot �s v�zicsig�t kutattak a v�zben; foglalatoss�gukat l�tva Euden�ban felt�madt az �hs�g. Felpattant, �s a p�fr�nyosba g�zolva, megindult fel�j�k. Ekkor egy hang halkan sz�l�totta. Meg�llt. Susog�st hallott maga m�g�tt, �s h�trafordulva Ug-lomit l�tta f�legyenesedni a p�fr�nyok k�z�tt. Barn�ra sz�radt v�rcs�kok �s mocsok fedte az arc�t, szeme vadul villogott, �s Uja feh�r k�v�t, a T�z-k�vet tartotta kez�ben, amelyet eddig csak Uja mert meg�rinteni. N�h�ny sz�kken�ssel a l�ny mellett termett, �s megragadta a karj�t. Pender�tett rajta egyet, �s az erd� fel� tasz�totta.

- Uja! - s�gta d�bbenten, �s karj�val r�m�lten hadon�szott.

Hirtelen �v�lt�st hallva a l�ny h�trafodult, �s l�tta, hogy az asszonyok felegyenesednek, kett� kig�zol a v�zb�l. Azt�n k�zelebbr�l harsant egy hang, s a szak�llas �regasszony, aki a t�zet vigy�zta, integetett, �s Va�, abbahagyva a k�pattintgat�st, talpra ugrott. A gyerekek is ord�tva rohanni kezdtek.

- Gyere! - ki�ltott Ug-lomi, �s karj�n�l vonszolta a l�nyt. Az m�g mindig �rtetlen�l b�mult r�. - Uja kimondta a hal�l szav�t - suttogta Ug-lomi.

Eudena visszatekintett, �s l�tva a vis�t� alakok l�nc�t, mindent meg�rtett.

Va�, a n�k meg a gyerekek k�zeledtek fel�j�k, laz�ra sz�th�zott l�ncban, kese �st�k�, bozontos alakok, sz�kdelve �s ki�ltozva. A dombr�l k�t ifj� rohant le. Lent a p�fr�nyok k�zt jobbr�l felt�nt egy f�rfi, hogy �tjukat elv�gja az erd� fel�. Ug-lomi elengedte a l�ny karj�t, �s rohanni kezdtek egym�s mellett, biztos �s nagy l�ptekkel sz�kellve �t a p�fr�nyokon. Eudena, ismerve a maga �s Ug-lomi f�rges�g�t, hangosan felnevetett az egyenl�tlen hajsza l�tt�n. Nem volt m�g egy olyan hossz� l�b� p�r azokban az id�kben.

Hamarosan �tjutottak a ny�lt terepen, �s �jra k�zel ker�ltek a gesztenyeerd�h�z. Egyik�k sem f�lt, mert egyik�k sem volt m�r egyed�l. Kiss� visszafogt�k az iramot. Ekkor Eudena felsikoltott, �s el�remutatott a fat�rzsek k�z�. Ug-lomi fel�j�k rohan� f�rfiak l�bait pillantotta meg. A l�ny m�r ir�nyt v�ltoztatott, �s � is a nyom�ba iramodott, hallva a f�k k�z�l Uja d�h�ng� �v�lt�z�s�t.

R�m�let sz�llta meg a sz�v�ket, de nem a b�n�t�, hanem a n�ma �s gyors cselekv�sre �szt�k�l� f�lelem. K�tfel�l is el volt v�gva az �tjuk, sarokba szor�tott�k �ket. Jobbr�l �s eg�szen k�zelr�l gyors �s s�lyos fut�ssal a f�rfiak j�ttek, �l�k�n a szak�llas, agancsot szorongat� Uja; balr�l sz�tsz�rva, mint az elvetett gabona, a p�fr�nyb�l �s magas f�b�l kivillan� s�rga foltokk�nt Va� loholt az asszonyokkal; m�g a gyerekek is otthagyt�k a partot, �s a nyomukban bukd�csoltak. A k�t sor k�tfel�l k�zelgett, �sszez�rulni k�szen. �k ketten pedig futottak, ahogy b�rtak, el�l Eudena.

Tudt�k, hogy nem sz�m�thatnak irgalomra. Nem volt �desebb hajsza �seinknek, mint az embervad�szat. Ha egyszer fellobbant sz�v�kben az �ld�z�s vad szenved�lye, a benn�k m�g csak halv�nyan pisl�kol� emberiess�g szertefoszlott a sz�lbe. �s Uja az �jjel megjel�lte Ug-lomit a hal�l szav�val. Ug-lomi volt a mai nap kijel�lt zs�km�nya, a rem�nybeli lakoma.

Egyenest rohantak - ez volt az egyetlen es�ly�k -, semmi sem t�r�thette el ir�nyukt�l �ket, se csal�nmez�, se ny�lt csalitos, se zsomb�kok, amelyek k�z�l acsarkod� hi�na ugrott fel �s menek�lt el�l�k. Azt�n �jra erd�, hossz� darabon s�t�t avarkupacok �s vastag moha a z�ld t�rzsek alatt. K�s�bb meredek lejt�, lomberd�s, elny�l� fasorok, egy pagony, fekete iszapos, s�pped�s z�ld r�t, �jra ny�lt terep, majd vadcsap�sokkal �tt�rt, t�sk�s szederboz�t. M�g�tt�k sz�th�z�dott �s elsz�r�dott az �ld�z�k raja, de Uja egyre a sarkukban volt. Eudena futott legel�l, k�nnyed�n �s alig lihegve, Ug-lomi m�g�tte, a T�z-k�vel a kez�ben.

Ez a teher meg is �rz�d�tt az iram�n - nem azonnal, de egy id� m�lva igen. Euden�nak hirtelen �gy t�nt, hogy messzebbr�l hallatszanak a l�ptei. Egy �jabb ny�lt mez�n �trohanva h�tran�zett a v�lla f�l�tt, �s l�tta, hogy Ug-lomi j�csk�n lemaradt m�g�tte, Uja kis h�j�n be�rte, az agancsd�rd�t emeli m�r, hogy les�jtson a menek�l�re. Va� �s a t�bbiek csak most bukkantak ki az erd� sz�l�n.

L�tva a vesz�lyt, amely Ug-lomit fenyegette, Eudena oldalv�st tartott kiss�, karj�t �gnek csapta �s felsikoltott, amint az agancs elrep�lt. �s az ifj� Ug-lomi, aki sz�m�tott erre, �s meg�rtette a ki�lt�st, lekapta a fej�t, �gy a rep�l� fegyver csak karcolta a fejb�r�t, jelent�ktelen sebet ejtve, s tovarep�lt f�l�tte. � viszont azonnal megfordult, k�t k�zbe ragadta a kvarcit T�z-k�vet, �s a dob�st�l kiss� megt�ntorodott Uj�hoz v�gta. Uja fel�v�lt�tt, de m�r nem tudott kit�rni. A k� s�lyosan �s lapj�val v�g�dott a bord�i al�; megingott, �s hang n�lk�l lerogyott. Ug-lomi felkapta az agancsd�rd�t - egyik �gcs�cs�n az � v�re piroslott -, �s loholt tov�bb a haja k�z�l sziv�rg� v�rcs�kkal.

Uja kett�t hemperedett �s elter�lt, de szinte azonnal fel�llt, �s futott tov�bb, b�r most nem olyan sebesen. Arca sz�ne elv�ltozott, Va� be�rte, majd a t�bbiek is, az �reg k�h�g�tt �s l�legzet ut�n kapkodott, az �ld�z�st azonban nem adta fel.

V�g�l a menek�l�k el�rt�k a foly� partj�t, amely itt keskeny, �m m�ly mederben futott, �s m�g mindig volt j� �tvenl�p�snyi el�ny�k az �ld�z�k �l�n fut� Va� el�tt. A k�pattint�s mestere mindk�t kez�ben egy-egy osztriga alak�, de k�tszerte nagyobb, csiszolt �l� k�vet szorongatott.

Lerohantak a meredek parton, beg�zoltak a v�zbe, k�t-h�rom temp�val �t�sztak, ahol a foly� sodra m�ly medret v�gott, majd ism�t a sek�lyben g�zolva, felfriss�lten �rtek a t�lpartra. A homor�ra v�jt partfal tetej�n s�r� f�zes n�tt. M�szniuk kellett. �s ahogy Eudena a lel�g� ez�st�s �gakba fog�zva kapaszkodott felfel�, �s Ug-lomi m�g a v�zben �llt - az agancs kiss� feltartotta im�nt az �sz�sban -, Va� tornyosul� alakja rajzol�dott ki az �gre a szemk�zti parton. J�l c�lzott, s az �les k�korong Eudena l�b�t tal�lta, a t�rde mellett. A l�ny felk�zd�tte mag�t a partra, �s ott elter�lt.

Az �ld�z�k �sszevissza kiab�ltak. Ug-lomi a l�ny ut�n k�szott, k�zben jobbra-balra hajladozott, hogy Va�nak a c�lz�st megnehez�tse. Egyszer csak �rezte, hogy a m�sodik dob�k� a f�l�be mar, majd hallotta, hogy lent nagy loccsan�ssal �r a v�zbe.

�s ekkor Ug-lomi, a nagyra n�tt kamasz val�di f�rfinak mutatkozott. Mikor tov�bbfutva l�tta, hogy Eudena megt�ntorodik, �s m�r csak bicegni b�r, visszafordult, �s vad �v�lt�ssel, a hirtelen haragt�l �s lecsorg� v�rt�l f�lelmetes arccal visszarohant a partra, feje f�l�tt forgatva az agancsot. Eudena k�zben h�siesen szaladt tov�bb, b�r minden l�p�sre megbicsaklott, �s a f�jdalom egyre �lesebben has�tott a l�b�ba.

�gy azt�n Va�, a f�z�gakon felkapaszkodva, egyszer csak Ug-lomit l�tta maga f�l� tornyosulni hatalmasan, a k�k �g h�ttere el�tt, ahogy az agancsd�rd�t markolja, �s eg�sz teste meglend�l. Az agancs �le suhogva v�g�dott fel�je, �s t�bbet nem is l�tott m�r. A v�z a f�zek alatt �rv�nyleni kezdett, megtorl�dott, �s hosszan b�borr� sz�nez�d�tt. Uja meg�llt a t�rdig�r� v�zben, �s az egyik f�rfi, aki m�r �szni kezdett, visszafordult.

Az ut�nuk nyomul� t�bbi f�rfi - egyik sem volt er�s alkat� (Uja, aki ink�bb ravasz volt, mint er�s, nem t�rt tagbaszakadt riv�lisokat) - megtorpant kiss�, l�tva a f�zek f�l�tt �ll� v�res �s rettenetes, agancs�t l�b�l� Ug-lomit k�zt�k �s a s�ntik�l� l�ny k�z�tt. �gy t�nt nekik, hogy egy kamasz l�balt be a v�zbe, �s egy �rett f�rfi g�zolt ki a t�lpartra.

Ug-lomi tudta, milyen vid�k van m�g�tte. Sz�les, f�ves mez�, azt�n egy s�r� boz�tos, ahol Eudena elrejt�zhet. Ez vil�gosan f�lrajzol�dott elm�j�ben, b�r gondolkod�k�pess�ge ahhoz t�l gyarl� volt, hogy el�re l�ssa, mi fog t�rt�nni azut�n. Uja t�rdig a v�zben �llt, hat�rozatlanul �s fegyvertelen�l. Vaskos sz�ja sz�tny�lt, kimutatva hegyes metsz�fogait, �s er�sen zih�lt. Felhorzsolt oldala v�r�sen �gett a sz�re alatt. A m�sik f�rfi mellette hegyezett v�g� botot tartott. A t�bbi �ld�z� egyenk�nt t�nedezett fel a szemk�zti part tetej�n, sz�r�s �s hossz� kar� f�rfiak, markukban kovak�veket �s botokat szorongatva. Kett� a foly�parton futott lefele, a v�zbe g�zoltak, ahol Va� er�tlen�l sodr�d� test�t felbukni l�tt�k. Miel�tt azonban el�rt�k volna, a test �jra al�mer�lt. Ketten a v�z sz�l�r�l r�zt�k az �kl�ket Ug-lomi fel�.

� visszafelelt, �v�lt�sek, s�rt� h�rren�sek �s taglejt�sek oda �s vissza. Uja n�mi haboz�s ut�n d�h�s �v�lt�st hallatott, �s �kl�t r�zva a v�zbe vetette mag�t. Emberei k�vett�k.

Ug-lomi v�lla f�l�tt h�trapillantott, �s l�tta, hogy Eudena m�r elt�nt a s�r�ben. Sz�vesen bev�rta volna Uj�t, de Uja ink�bb a v�zben tocsogott alant, m�g a t�bbiek be nem �rt�k. Az emberi taktika abban a korban, minden komolyabb k�zdelemben, a t�meges t�mad�son alapult. A sarokba szor�tott �s ellen�k fordul� vadat k�r�lvett�k �s lerohant�k. Ug-lomi meg�rezte a k�zelg� rohamot, az agancsot Uj�hoz haj�totta, �s sarkon fordulva elrohant.

A boz�t �rny�k�ba �rve visszan�zett, �s l�tta, hogy csak h�rom f�rfi kapaszkodott fel �ld�z�i k�z�l a partra, s r�videsen �k is visszafordultak. Uja a foly� t�loldal�n �llt, de kiss� lejjebb, a sz�ja v�rzett, �s kez�t az oldal�ra szor�totta. A t�bbiek a v�zben g�zoltak, �s a partra vonszoltak valamit. Az �ld�z�s, egy id�re legal�bbis, abbamaradt.

Ug-lomi �llt �s figyelt egy darabig. Uja l�tt�n a fog�t vicsor�totta, majd sarkon fordult, �s bevetette mag�t a s�r�be.

Egy perc, �s Eudena sietve j�tt el�je. K�zen fogva mentek tov�bb. A fi� hom�lyosan �t�rezte a l�ny f�jdalm�t, amit a t�rd�nek z�z�d�sa okozott, �s a k�nnyebb �sv�nyeket v�lasztotta. Eg�sz nap gyalogoltak, m�rf�ldeken �t, erd�ben �s boz�tosban, m�gnem el�rtek a m�szk�szikl�k f�ldj�re, a ritk�s b�kk�s�kkel tark�zott, ny�lt f�ves s�kra, amerre a vizek ment�n ny�r n�, �s k�zel�kben l�tt�k a Weald hegyeit, ahol vadm�nesek legeltek szerte. Mindig �vatosan mentek, s�r�kh�z �s boz�tosokhoz k�zel, mert idegen vid�k volt ez - m�g az �tjai is idegenek �s furcs�k. A talaj egyenletesen emelkedett. V�g�l messze maguk alatt l�tt�k k�kleni a sz�les gesztenyeerd�ket. A t�volban a Temze mocsarai ragyogtak ez�st�sen. Embert semerre sem l�ttak, mert az ember csak akkoriban �rkezett a vil�gnak erre a t�j�ra, s lassan hatolt tov�bb a foly�k vonal�t k�vetve. Estefel� �jra a foly�ra bukkantak, de itt szakad�kban futott, magas, feh�r m�szk�szikl�k falai k�z�tt, amelyek n�hol szinte �sszehajlottak f�l�tte. A szikl�k oldal�n t�rpeny�rek kapaszkodtak meg, lombjuk k�z�tt madarak f�szkeltek. A szirtfal tetej�n, egy nagy fa t�v�n�l sziklapadot tal�ltak, ide k�sztak fel �jszakai pihen�re.

Szinte semmit sem ettek eg�sz nap; ez m�g nem a bogy�k �vszaka volt, arra pedig nem volt idej�k, hogy t�rt vessenek vadnak. �hes, tompa n�mas�gban baktattak �gakon �s leveleken r�g�dva. De a szikl�n egy sereg csig�t tal�ltak, az egyik bokorban pedig egy apr� mad�r friss toj�saira leltek, majd Ug-lomi egy k�vel m�kust szedett le a ny�rf�r�l, �gy v�g�l j�llakhattak. Ug-lomi �rk�d�tt az �jszaka, �ll�t a t�rd�re hajtva; n�vend�k fi�k�k ki�lt�sait hallgatta a k�zelb�l �s mammutok s�lyos dobog�s�t a szakad�k m�ly�b�l, nagy messzir�l pedig hi�n�k �v�lt�s�t. Hideg volt, de nem mertek t�zet gy�jtani. Valah�nyszor elb�biskolt, szelleme elk�borolt, �s r�gt�n r�bukkanva Uja szellem�re, viaskodni kezdett vele. De Ug-lomi mindig megb�nult, nem tudott sem les�jtani, sem elszaladni, �s erre mindig felriadt Eudena is gonosz dolgokat �lmodott Uj�val, �gy mindketten t�le retteg� sz�vvel �bredtek. A hajnal f�ny�n�l egy bund�s orrszarvul pillantottak meg, amint neh�zkesen botork�l v�gig a v�lgy�n.

A nappal �r�iban egym�st bec�zgett�k, �s �rvendeztek a napf�nynek; Eudena l�ba annyira merev volt, hogy eg�sz nap a sziklapadon �ld�g�lt. Ug-lomi a sziklafalban nagy, ki�ll� kovak�veket tal�lt, m�g soha akkor�kat nem l�tott. N�h�nyat a sziklapadra cipelt, �s neki�llt pattintgatni �ket, hogy felfegyverkezve v�rhassa Uj�t, ha megjelenik. Az egyik k� l�tt�n sz�vb�l f�lnevetett, �s vele nevetett Eudena is, �s kacagva dob�lt�k egym�snak. Lyuk volt a k�zep�n. �tdugt�k rajta az ujjukat, igaz�n mulats�gos volt. Egym�sra kukucsk�ltak rajta �t. Azt�n Ug-lomi ker�tett egy botot, �s tal�lomra a bolondos kovak�be d�f�tt vele, a bot v�ge pedig a lyukba tal�lt, �s megszorult benne. �gy beled�fte, hogy m�r ki se tudta h�zni. Ez m�g fur�bb volt, most m�r nem is mulats�gos, hanem f�lelmes ink�bb, �s egy darabig Ug-lomi �vakodott meg�rinteni. Mintha csak a kovak� megharapta volna, �s fogaival tartan� a botot. De azt�n megbar�tkozott a furcsa egy�ttessel. Megl�b�lta �s r�j�tt, hogy a k�vel s�lyosb�tott botv�g sokkal nagyobb er�vel �t, mint b�rmi, amit addig ismert. F�l-al� j�rk�lva nagyokat lend�tett rajta, �s le-les�jtott vele, majd elunta �s f�lredobta. D�lut�n f�lment a feh�r szirtfal homloka f�l�, �s lesbe fek�dt egy vadny�l�reg el�tt v�rva, hogy a nyulak el�b�jjanak j�tszani. Ember nem j�rt m�g arrafel�, a nyulak �vatlanok voltak. Ug-lomi k�z�j�k v�gta a napk�zben k�sz�tett dob�k�vet, �s egyet meg is �lt.

�jszak�ra t�zet gy�jtottak kovak�szikr�val �s sz�raz p�fr�nylev�llel, meleg�n�l �sszeb�jtak �s besz�lgettek. �lmukban megint felbukkant Uja szelleme, de ahogy Ug-lomi viaskodott vele, az a bolondos botra szorult kovak� a kez�be akadt, les�jtott vele, �s l�m, a k� meg�lte Uj�t! Azt�n �jabb �lmokban j�tt el� Uja, mert a szellemeknek sok �let�k van, �s �jra meg kellett �lni �t. Ezut�n a k� mindig lev�lt a bot v�g�r�l. F�radtan �s nyomott kedvvel �bredt Ug-lomi, eg�sz d�lel�tt mogorva volt, hi�ba kedveskedett Eudena, vad�szat helyett csak �lt, �s �lesre pattintgatta a fura k� egyik oldal�t, k�zben k�l�n�s pillant�sokat vetett a l�nyra. V�g�l a lyukas k�vet a ny�lb�rb�l t�pett cs�kokkal j�l odak�t�zte a bot v�g�hez. Azt�n a sziklapadon fel-al� j�rk�lva nagyokat s�jtott vele, mormogott valamit mag�ban, �s Uj�ra gondolt. A s�lyos v�g� bot nagyszer�en �llt a kez�ben.

J� n�h�ny napot - t�bbet, mint amennyit az akkori emberek meg tudtak sz�molni, �t�t vagy tal�n hatot is - t�lt�tt Ug-lomi �s Eudena a sziklapadon, a szakad�k felett. Az emberekt�l val� retteg�s elsz�llt bel�l�k, �s t�z�k v�r�sen izzott minden �jszaka. Boldogok voltak egy�tt, mindennapra jutott ennival�, volt �desv�z, �s ellens�g sehol. Eudena t�rde p�r nap alatt rendbe j�tt, mert a hajdani vademberek h�sa gyorsan gy�gyult. Igen, val�ban boldogok voltak.

Egyik nap Ug-lomi leejtett egy kovak�darabot a sziklapadr�l, �s ut�na n�zve l�tta, hogyan pattan a parti szirtekr�l a foly�ba. Nevetett, azt�n elgondolkodott rajta kiss�, �s �jabb k�vet ejtett le. Ez k�l�n�s m�don z�zott sz�t egy mogyor�bokrot. Az eg�sz d�lel�tt�t k�hajig�l�ssal t�lt�tt�k, d�lut�n pedig f�lfedezt�k, hogy ez az �j �s �rdekes j�t�k a sziklafal tetej�r�l is �zhet�. M�snapra azt�n elfelejtett�k ezt a gy�ny�r�s�get. Vagy legal�bbis �gy l�tszott, hogy elfelejtett�k.

De Uja visszaj�rt �lmaikban, megrontani az �dent. H�rom �jszaka j�tt �s verekedett Ug-lomival. Ilyen �lmokb�l �bredve Ug-lomi eg�sz d�lel�tt f�l-al� j�rk�lt, �s fenyeget�en r�zta balt�j�t. V�g�l j�tt egy �jszaka; Ug-lomi el�z�leg egy vidr�t csapott fejbe, �s nagyot vacsor�ztak bel�le. Az �lom-Uja most m�r t�l messze ment. Ug-lomi fel�bredt, �sszevonta busa szem�ld�k�t, felkapta a k�balt�t, s karj�t Eudena fel� ny�jtva jelezte, hogy v�rjon r� ott a sziklapadon. Azt�n lek�szott a feh�r mered�lyen, az alj�b�l m�g feln�zett, megcs�v�lta fegyver�t, �s t�bb� h�tra se n�zve, nekiiramodott a foly� ment�n, m�g a v�z f�l� hajl� sziklafalak a kanyarban el nem takart�k.

K�t nap �s k�t �jjel �lt Eudena a t�z mellett, a sziklapadon egymag�ban v�rakozva, �jjel vad�llatok �v�lt�ttek a szirtfal tetej�r�l, lenn a v�lgyben, a szemk�zti sziklafal orm�n pedig g�rnyedt hi�n�k alakja rajzol�dott ki feket�n az �gre. De semmi �rtalmas nem f�rt k�zel hozz�, csak a f�lelem. Egyszer, t�volr�l, oroszl�nt hallott b�gni, amely a z�ld s�kon �t tavasszal �szakra h�z�d� vadlovakra vad�szott. Csak v�rt �s v�rt - a v�rakoz�s maga a k�n.

�s a harmadik nap Ug-lomi felt�nt a foly�parton. Haj�ban holl�tollakat viselt. Balt�ja, az els� k�balta v�rt�l v�r�sl�tt, hossz�, fekete sz�rcsom�k tapadtak r�, �s a nyakl�nc, amely nemr�g Uja kegyenc�t jel�lte, Ug-lomi kez�ben l�gott. Az iszapban g�zolt az ifj�, nem is �gyelve l�pteire. Csak egy durva v�g�s az �lla alatt - m�s seb nem l�tszott rajta.

- Uja! - ki�ltott Ug-lomi ujjongva, �s Eudena l�tta, hogy minden rendben van. A nyak�ket a l�nyra adta, �s egy�tt ettek meg ittak. Ev�s ut�n Ug-lomi el�adta az eg�sz t�rt�netet, kezdve onnan, hogy Uja szemet vetett Euden�ra, azt�n els� nagy vereked�s�ket az erd�ben, amikor a grizzlymedve megkergette �ket. Gy�r sz�k�szlet�t kifejez� mozdulatok b�s�g�vel p�tolta ki, talpra sz�kve �s balt�j�t cs�v�lva, amikor a harcra ker�lt a sz�. Az utols� �sszecsap�st teljes �t�l�ssel adta el�, nagy dobbant�sokkal �s �v�lt�sekkel, s a balt�val egyszer a t�zbe csapott, szikrazuhatagot r�p�tve f�l az �jszak�ba. �s Eudena ott �lt a t�z v�r�s f�ny�ben, tekintet�vel majd elnyelte kedves�t, arca kipirult, a szeme ragyogott, �s a nyakl�nc, amelyet Uja saj�t kez�vel k�sz�tett, ott f�nylett a kebl�n. Csod�latos percek voltak; �s amely csillagok ma mire�nk n�znek, ugyanazok n�ztek le �r�, �sany�nkra - aki m�r �tvenezer �ve halott.

 

II. A BARLANGI MEDVE

Azokban az id�kben, amikor Eudena �s Ug-lomi elmenek�ltek Uja n�pe el�l a Weald fenyves bor�totta hegyei fel�, a gesztenyeerd�k�n �s a f�ves, m�szk�vel tark�tott s�ks�gon kereszt�l, �s v�g�l elrejt�ztek a foly� szurdok�ban a m�szk�szikl�k k�z�tt, m�g kev�s volt az ember, �s t�borhelyeik t�vol estek egym�st�l. A kett�j�kh�z legk�zelebbi emberek a saj�t t�rzs�k tagjai voltak, azok is egy teljes napi j�r�f�ldre a foly� ment�n. Fent a hegyekben egyetlenegy sem �lt. Val�j�ban az ember friss j�vev�ny volt akkoriban a vil�g eme r�sz�n, lassan hatolt el�re a foly�k ment�n, nemzed�kr�l nemzed�kre, egyik t�borhelyt�l a m�sikig, d�lr�l nyugat fel�. �s a vid�ket ben�pes�t� �llatok, a foly�v�lgyi v�zilovak �s orrszarv�ak, a f�ves s�ks�g lovai, az erdei szarvasok �s vaddiszn�k, a sz�rke majmok az �gak k�zt meg a felf�ld marh�i nemigen f�ltek t�l�k, m�g kev�sb� a hegyek mammutjai �s az elef�ntok, amelyek ny�ron vonultak �t itt, d�l fel�l j�vet. Mi�rt is f�ltek volna az embert�l, durv�n pattintott kovak�v�t�l, amelyet �gyetlen�l forgatott �s rosszul haj�tott, a heveny�szett, hegyezett botd�rd�t�l? Mif�le fegyverek ezek pat�k �s szarvak, fogak �s karmok ellen?

Andu, az �ri�si barlangi medve, aki a szurdok fels� szakasz�n lakott, nem l�tott m�g embert hossz�, b�lcs �s tiszteletrem�lt� �let�ben. Egyik �jszakai zs�km�nyszerz� �tj�n azonban a sziklafal tetej�r�l a szakad�kba k�mlelve megpillantotta Eudena t�z�t a sziklapadon, a v�r�s f�nyben ragyog� Euden�t �s Ug-lomit, akinek minden mozdulat�t egy gigantikus �rny�k majmolta a feh�r sziklafalon, amint fel-al� sz�kdelt, s�r�ny�t lobogtatva �s k�balt�j�t cs�v�lva - az els� k�balt�t, mik�zben Uja meg�l�s�nek t�rt�net�t adta el�! A barlangi medve a szurdok fels� szakasz�n �llva csak ferde sz�gb�l �s messzir�l l�tta mindezt. D�bbenten �llt a magasban, az �g� p�fr�ny ismeretlen illat�t szimatolta, �s azon morfond�rozott, nem a hajnal j�n-e ott - rossz ir�nyb�l.

� volt a szikl�k �s barlangok kir�lya, ahogy kisebb termet� �ccse, a grizzly a lenti s�r� erd�k ura, s ahogy a foltos oroszl�n - mert az akkori oroszl�n foltosnak sz�letett - a s�r�, t�sk�s boz�tosokban, n�dasokban �s a ny�lt r�n�n uralkodott. � volt a legnagyobb h�sev� �llat; nem ismerte a f�lelmet, �r� egy �llat sem vad�szott, egy se mert szembesz�llni vele, csak az orrszarv�val nem b�rt el, m�g a mammutok is messze ker�lt�k a birodalm�t. De most ez a betolakod�s zavarba ejtette. Megfigyelte, hogy az ismeretlen vadak majmot form�znak, �s sz�r�k ritk�s, mint a s�ld� malacok�.

- Majmok �s malacok - morogta a barlangi medve. - Biztosan j� falatok. De az a v�r�s, ami ugr�l, �s a fekete, ami vele egy�tt ugr�l! Soha �letemben ilyesmit nem l�ttam!

A sziklatet�n megindult fel�j�k, de h�romszor is meg�llt szimatolni �s k�mlelni, ahogy a t�z f�stszaga egyre tolakod�bb lett. Egy hi�nap�r is k�v�ncsi volt r�, mi t�rt�nik odalent, de Andu oly puha �s k�nny� l�ptekkel j�tt, hogy csak eg�szen k�zelr�l vett�k �szre egym�st. A hi�n�k megugrottak, �s b�ntudatosan elsompolyogtak. Nagy ker�l�vel, vagy sz�zl�p�snyivel od�bb �jra felbukkantak a mered�ly sz�l�n, �s csaholni meg gyal�zkodni kezdtek, hogy im�nti riadt menek�l�s�k�rt bossz�t �lljanak.

- Ki nem tudja vack�t f�ldbe �sni? Ki zab�l gy�kereket, mint a diszn�k?... Ha-haaa! - A hi�n�k modora m�r akkor is olyan v�rforral� volt, mint manaps�g.

- Ki felesel hi�n�kkal? - d�rm�gte Andu, az �jf�li s�t�ts�gben fel�j�k lesve, majd figyelm�t �jra a sziklapadra ford�totta.

Ott Ug-lomi m�g mindig kalandj�t mes�lte, a t�z m�r megroskadt, �that� �s meleg illata messzire sz�llt.

Andu m�g el�lldog�lt egy darabig a m�szk�szirten, tekint�lyes s�ly�t egyik l�b�r�l a m�sikra helyezte, sz�j�t t�tva, busa fej�t ingatva f�leit hegyezte, �s nagy, fekete orr�val buzg�n szimatolt. K�v�ncsi �llat volt a barlangi medve, sokkal k�v�ncsibb, mint b�rmelyik ma �l� medve, �s a fel-fellobban� t�z, az ember megmagyar�zhatatlan mozdulatai �s f�k�pp ez a bet�r�s az � s�rthetetlen birodalm�ba j�vend� �j dolgok el��rzet�t rezzentett�k f�l benne. V�r�s d�mvadra indult ezen az �jszak�n, mert a barlangi medve vad�szk�nt kedvelte a v�ltozatoss�got, de a l�tv�ny elt�r�tette, sz�nd�k�t�l.

- Ja-haaa! - �v�lt�ttek a hi�n�k m�g�tte. - Ha-haaa!

A csillagok f�ny�ben k�mlelve Andu l�tta, hogy m�r h�rman-n�gyen k�sz�lnak a sz�rke hegyoldalon.

- Eg�sz �jjel k�r�l�ttem fognak �l�lkodni, am�g csak zs�km�nyul nem ejtek valamit - d�rm�gte. - Vil�g mocskai!

M�r csak a bosszant�sukra is eld�nt�tte, hogy ott marad a t�zet figyelve, am�g a sz�rk�let haza nem kergeti a gyal�zatosakat. Egy id� ut�n elkotr�dtak, csak a lenti b�kkerd�b�l hallatszott a von�t�suk, mint a hazat�ntorg� r�szegek gajdol�sa. Hamarosan azonban �jra k�zel mer�szkedtek. Andu �s�tott, �s tov�bbvonult a szirtfalon, azok meg a nyom�ba. Erre meg�llt �s visszafordult.

Gy�ny�r� �jszaka volt, az �gbolt ragyog� csillagk�pekkel kiverve. Ugyanazok a csillagok, de nem azok a csillagk�pek, amelyeket ma ismer�nk, mert az�ta minden �gitestnek volt r� el�g ideje, hogy m�shov� v�ndoroljon. Messze a ny�lt terepen t�l, t�vol att�l a helyt�l, ahol a z�m�k v�ll� �s inas test� hi�n�k von�tva k�boroltak, b�kkerd� �llt, �s m�g�tt�k a hegyoldal emelkedett, hom�lyba borult miszt�rium, m�g f�nt a h�sapk�s cs�csok feh�ren �s tiszt�n meredeztek a m�g l�thatatlan hold els� sugaraiban. Roppant csend volt, csak a hi�n�k hamar elhal� �v�lt�sei zavart�k fel id�nk�nt a k�rny�k b�k�j�t, vagy ha a hegyek t�v�b�l az elef�ntok t�voli trombit�l�s�t hozta b�gyadtan a lagymatag szell�. �s lent most az imbolyg� f�ny megapadt, egyenletes m�lyv�r�sben izzott, �s Ug-lomi, t�rt�nete v�g�re �rve, aludni k�sz�lt, Eudena pedig �lt, �s az ismeretlen vadak k�l�n�s hangjaira f�lelt, a keleti �gboltot figyelte, amelyet m�ly dereng�sbe vont a k�zeled� hold. Odalent a foly� besz�lt mag�ban, �s l�thatatlan l�nyek j�rk�ltak fel-al�.

Egy id� ut�n a medve elvonult, de egy �ra m�lt�n �jra ott �lt. Azt�n, mintha hirtelen �tlete t�madt volna, sarkon fordult, �s megindult felfel� a szurdokban...

Telt-m�lt az �j, �s Ug-lomi csak aludt. A fogy� hold felkelt, �s s�padt, bizonytalan f�nnyel hintette be a felett�k mered� feh�r sziklafalat. A szurdokm�ly e hom�lyban maradt, �s egyre s�t�tebbnek tetszett. Majd fokozatosan, szinte �szrev�tlen�l a sz�rk�let lop�zott bele az �bred� holdf�nybe. Eudena szeme �jra meg �jra a sziklafalra t�vedt. Fels� szeg�ly�nek vonala mindannyiszor �lesen rajzol�dott ki az �gre, m�gis bizonytalan �rz�se t�madt, hogy ott �l�lkodik valami. A t�z v�r�se egyre m�ly�lt, a parazsat sz�rke pikkelyek vont�k be, a felfel� sz�ll� f�stoszlop mind kivehet�bb lett, �s a szurdokban fent �s alant az eddig l�thatatlan dolgok �ttetsz� dereng�sben t�nedeztek el�. Eudena kiss� elb�biskolt.

Hirtelen felegyenesedett guggol� helyzet�b�l, �s fesz�lten f�rk�szte v�gig fel �s al� a sziklafalat. Halk hangot hallatott, �s Ug-lomi, az �llatok m�dj�ra k�nny� �lm�, m�ris �bren volt. K�balt�ja ut�n kapott, �s nesztelen�l p�rj�hoz k�szott.

M�g mindig csak derengett, fekete �s s�t�tsz�rke volt a vil�g, egy b�gyadt csillag pislogott m�g felett�k. Sziklapadjuk, legfeljebb hat l�b sz�les �s h�sz l�b hossz� kis f�ves darabka, kifel� lejtett, �s vadk�poszta szeg�lyezte. Alatta a puha, feh�r szikl�k �tvenl�bnyi mered�lyt alkottak a foly�t k�s�r� mogyor�bokrokig. A foly�n lefel� ez a lejt� m�g meredekebb lett, s kev�ssel od�bb ritk�s f� bor�totta be eg�szen a tetej�ig. F�l�tt�k ugyancsak �tvenl�bnyira meredt fel a m�szk�re jellemz� m�don ki-kit�remked� szikl�k fala, a sziklapad v�g�t�l pedig egy kis szakad�k, egy elsz�nez�d�tt k�b�l val�, meredek v�zmos�s v�s�d�tt ferd�n a szirtfalba, t�rpebokrokkal ben�ve, ezt haszn�lta Eudena �s Ug-lomi fel- �s lej�ratnak.

Oly n�m�n �s mereven �lltak, mint felneszel� szarvasok, minden �rz�k�ket hegyezve. Kis ideig semmit se hallottak, majd hull� por halk nesze hangzott �s gallyak roppan�sa a szakad�k alja fel�l.

Ug-lomi megmarkolta balt�j�t, �s a sziklapad sz�l�re l�pett, mert a f�l�tt�k domborod� m�szk�szikla elfedte a szakad�k fels� darabj�t. �s e pillanatban sz�ve hevesen �sszer�ndult: megl�tta a barlangi medv�t lefel� k�szni, f�l�ton a szirtfal teteje �s a sziklapad k�z�tt, �pp �vatosan egy ki�ll� k�re helyezte egyik lapos, h�ts� mancs�t. Ahogy far�val Ug-lomi fel� fordulva a k�vekbe �s bokrokba kapaszkodott karmaival, olyan volt, mintha a falhoz lap�tott�k volna. Ett�l persze nem l�tszott kisebbnek. F�nyl� fekete orr�t�l t�mpe farka hegy�ig m�sf�l oroszl�nnyi volt, k�t megtermett ember magass�g�. V�lla f�l�tt h�tran�zett, s az er�lk�d�st�l, hogy tetemes t�meg�t fenntartsa, kit�tott sz�j�b�l nyelve hosszan kil�gott.

T�maszt tal�lva l�b�nak, f�l�lnyit lejjebb ereszkedett.

- Medve - n�zett fel Ug-lomi elfeh�redett arccal.

Eudena ekkor, r�m�lett�l elkerekedett szemekkel, a szakad�kba mutatott.

Ug-lomi sz�ja t�tva maradt. Mert odalent nagy, mells� mancsaival egy szikl�nak t�maszkodva, egy m�sik sz�rk�sbarna behem�t �llt - a n�st�ny medve. Nem volt akkora, mint Andu, de �pp el�g hatalmas.

Ug-lomi felord�tott, �s felmarkolva egy csom� sz�raz p�fr�nylevelet, a t�zrak�s megs�padt hamuj�ra sz�rta.

- T�z B�ty�! - ki�ltotta. - T�z B�ty�!

Eudena ugyancsak buzg�lkodni kezdett �s ki�ltott:

- T�z B�ty�! Seg�ts, seg�ts! T�z B�ty�!

T�z B�ty�nak m�g v�r�s volt a sz�ve, de a r�halmozott avart�l elsz�rk�lt.

- T�z B�ty�! - �v�lt�ttek.

De az egyet s�hajtott, �s v�ge volt, csak hamu maradt bel�le. Ug-lomi t�ncolt d�h�ben, �s �kl�vel csapkodta a hamut. Eudena a t�zk�vet �t�getni kezdte egy kovak�h�z. �s mindketten �jra mag �jra a ferde szakad�k fel� pillantottak, amelyen Andu egyre lejjebb ereszkedett. T�z Testv�r!

Hirtelen l�that�v� lett a medve hatalmas, pr�mes h�ts� fele a nagy m�szk�szirt alatt, amely eddig elrejtette. Igen �vatosan k�szott a csaknem f�gg�leges falon. Feje m�g nem l�tszott, de j�l hallhat�an d�nny�gte:

- Majmok �s malacok! Finomak lesznek!

Eudena szikr�t csiholt, �s hevesen r�f�jt: a szikra felizzott, de r�gt�n ki is aludt. Erre ledobta a kov�t �s a t�zk�vet, �s �res tekintettel b�mult maga el�. Majd felugrott, �s m�szni kezdett a sziklapad f�l�tti m�szk�szirtre. Szinte elk�pzelhetetlen, hogy siker�lt egy pillanatig is r�csimpaszkodnia, hisz azon m�g egy majomnak val� fog�dz� sem akadt. Vissza is cs�szott szinte r�gt�n, kez�b�l sziv�rgott a v�r.

Ug-lomi f�l�r�lten rohang�lt a sziklaszeg�ly �s a lej�r� szakad�k k�z�tt. Tan�cstalan volt, gondolkodni is k�ptelen. A n�st�ny kisebbnek t�nt, mint a p�rja - j�val kisebbnek. Ha mindketten lerohann�nak �s nekiesn�nek - egyik�k meg�szhatn�.

- Uhh! - mordult Andu, �s apr� szemei megvillantak a ki�ll� szikla alatt.

Eudena mag�ba roskadt, �s vis�tani kezdett, mint a csapd�ba esett ny�l.

Ett�l valamif�le t�boly sz�llta meg Ug-lomit. Hatalmas �v�lt�ssel felkapta balt�j�t, �s Andu fel� rohant. Az meglepetten mordult fel. A k�vetkez� szempillant�sban Ug-lomi m�r egy bokron csimpaszkodott a medve alatt, majd egy ugr�ssal a sz�rny h�t�n termett, f�lig vastag bund�j�ba veszve, �s bal k�zzel megragadta a sz�rt annak �lla alatt. Az elk�peszt� t�mad�s szinte megb�n�totta a medv�t, csak annyi telt t�le, hogy mind a n�gy mancs�val megkapaszkodjon a sziklafalon. �s ekkor a balta, a legeslegels� k�balta les�jtott a kopony�j�ra.

A medve jobbra-balra tekergette a nyak�t, �s inger�lt, vad morg�s t�rt f�l a tork�b�l. A balta egy h�velyknyivel a bal szeme mellett tal�lta, �gy a meleg v�r elvak�totta a bal szem�t. A vad ett�l megd�bbent, d�h�s �v�lt�sben t�rt ki, �s fogai alig egy teny�rnyivel Ug-lomi arc�t�l csattantak �ssze. Ekkor a r�vid ny�lre fogott balta a medve �llkapcs�nak a t�v�re z�dult le.

A k�vetkez� csap�s a jobb szem�t vak�totta meg, ez most m�r a val�di f�jdalom �v�lt�s�t szak�totta fel a fenevadb�l. Eudena csak annyit l�tott, hogy a sz�les talpak megcs�sznak, a medve egy neh�zkes oldalugr�st k�s�rel meg a sziklapad fel� - azt�n minden elt�nik, a mogyor�bokrok sz�tcsap�dnak, �s odalentr�l �v�lt�s meg d�h�s medveb�g�s z�rzavaros elegye harsan fel.

Eudena sikoltva a sziklapad szeg�ly�re rohant �s leb�mult. Egy pillanatig medv�k �s ember egy nagy kupacba gabalyodva hevertek. Ug-lomi legfel�l; � azt�n kibontakozva rohant fel a ferde szakad�kban, a medv�k pedig egym�st p�f�lve hemperegtek a mogyor�bokrok k�zt. Ug-lomi balt�ja lent maradt, a combjain pedig h�rom b�borv�r�s, csom�ban v�gz�d� cs�k sz�ntott v�gig.

- Fel! - lihegte, �s Eudena m�r rohant is el�l a sziklafal teteje fel�.

F�l perc alatt fenn voltak, sz�v�k zajosan dobolt; Abdu �s p�rja kell� messzes�gben maradtak t�l�k a szakad�k alj�n. Andu a far�n �lt, �s k�t mancs�val k�ts�gbeesetten pr�b�lta kit�r�lni a vaks�got szemeib�l. A n�st�ny kiss� od�bb n�gyk�zl�b �llt, felborzolt bund�val, �s d�h�sen d�rm�g�tt. Ug-lomi elter�lt a f�ben, lihegve �s v�rezve, arc�t karj�ra t�masztva.

Eudena m�g egy pillanatig a medv�ket b�multa, majd mell�je �lt �s n�zte...

Azt�n f�l�nken kiny�jtotta a kez�t, meg�rintette, �s m�ly torokhangon kiejtette a nev�t. Ug-lomi hanyatt fordult, �s k�ny�k�re t�maszkodott. Arca s�padt volt, mintha m�g most is riadalom �lne rajta. Szem�t a l�nyra szegezte, azt�n f�lnevetett.

- Uhh! - ki�ltott diadalmasan.

- Uhh! - mondta a l�ny is. Egyszer�, de kifejez� t�rsalg�s volt.

Azt�n Ug-lomi a l�ny mell� t�rdelt, �s tenyer�re t�maszkodva a m�lys�get kezdte f�rk�szni. L�legzete megnyugodott m�r, �s a l�b�n is el�llt a v�rz�s, b�r a n�st�nymedve karma szak�totta hossz� sebek ny�ltan t�tongtak. K�s�bb guggolva szem�gyre vette a medve l�bnyomait, ahogy a ferde szakad�k fel� tartottak - mindegyik olyan sz�les volt, mint a feje, �s k�tszer olyan hossz�. Most felugrott, �s od�bb ment a szirtperemen, am�g sziklapadjuk l�that�v� v�lt. Itt le�lt, �s t�prengett egy darabig, Eudena pedig n�zte. K�zben l�tta, hogy a medv�k m�r elt�ntek.

V�g�l Ug-lomi fel�llt, mint aki elhat�roz�sra jutott. Visszat�rt a lesz�ll� szakad�k�sv�nyhez, k�zen fogta Euden�t, �s visszak�sztak a sziklapadjukhoz. Magukhoz vett�k a t�zk�vet meg a kov�t, Ug-lomi pedig �vatosan leereszkedett a szakad�kba, �s megkereste a balt�j�t. Amilyen �szrev�tlen csak tudtak, �jra felm�sztak a fels� peremig, �s friss l�ptekkel �tnak indultak. A sziklapad, ilyen l�togat�kkal a szomsz�ds�g�ban, nem volt az otthonuk t�bb�. Ug-lomi vitte a balt�t �s Eudena a t�zk�vet. Ilyen egyszer� volt a k�kori k�lt�zk�d�s.

A foly�t k�vett�k felfel�, b�r megvolt a vesz�lye, hogy �gy egyenest a medve barlangj�hoz jutnak, de m�s ir�nyba nem volt �tjuk. Ha lefel� mennek, a t�rzzsel tal�lkoznak; �s nem �lte-e meg Ug-lomi Uj�t �s Va�t? A foly�hoz viszont k�zel kellett maradniuk - az adta iv�viz�ket.

�gy h�t vonultak tov�bb a b�kkf�k k�z�tt, a szurdok pedig, amelyben tajt�kos zuhatagk�nt �ml�tt a foly�, ott t�tongott alattuk, vagy �tsz�z l�bnyi m�lys�gben. E v�ltoz� vil�g minden v�ltozand� dolgai k�z�tt a m�ly v�lgyekben fut� foly�k a leg�lland�bbak. A Wey foly� ment�n haladtak, ma ezen a n�ven ismerj�k, �s �tvonaluk ment�n ma a kicsiny Guildford �s Godalming helys�gek �llnak - ezen a t�jon �k voltak az els� emberi l�nyek.

Egyszer egy makog� sz�rkemajom t�nt el�l�k a s�r�be. A szakad�k perem�n v�gigk�vett�k a barlangi medve hatalmas �s egyenletes l�bnyomait. Azt�n a l�bnyomok egy hely�tt elt�ntek, Ug-lomi ebb�l �gy okoskodott, hogy a medve valahonnan bal fel�l j�tt fel. A szakad�k perem�t k�vetve az �tjuknak egyszerre v�ge szakadt. Ahogy len�ztek, l�tt�k, hogy egy f�lk�r alak� nagy t�rs�g f�l�tt �llnak, nyilv�n egy sziklaoml�s �ltal keletkezhetett. Az oml�s mintegy kereszt�lv�gta a szurdokot, kis t�v� duzzasztva a fels� foly�s viz�t, amely zuhatagk�nt �ml�tt al� a torlaszon. Bizony�ra r�gen t�rt�nt a hegyoml�s. Omlad�k�t m�r ben�tte a f�, de a f�lk�rt alkot� sziklafalak fel�lete �ppoly feh�r volt, mint akkor lehetett, amikor a szirt megt�rt, �s a v�lgybe omlott. A sziklafalak t�v�n, j�l l�that�an t�bb barlang s�t�t bej�rata �s�tott.

�lltak �s b�multak a m�lybe, �s nem akar�dzott tov�bbmenni�k a szirtfal szeg�ly�n, mert f�l� volt, hogy a k�t medve vacka is arrafel� van valahol, amerre �tjukat kellett volna folytatniuk. S ekkor megl�tt�k a k�t medv�t, jobb fele tartottak a f�ves lejt�n, �t a term�szetes amfite�trumon, a barlangok fel�. Andu j�rt el�l, cs�ggedt pof�val, �s id�nk�nt mells� l�baira t�maszkodott, p�rja pedig m�g�tte imbolygott.

Eudena �s Ug-lomi h�tr�bb l�ptek, �pp csak hogy l�thass�k a k�t �llatot. Ug-lomi itt meg�llt. Eudena megragadta a karj�t, de � kez�t tilt� mozdulatra emelte, s a l�ny keze lehullt. Ug-lomi balt�j�t szorongatva leste, am�g a k�t medve elt�nt egy barlangban. Halkan morgott, �s a balt�j�t r�zta a n�st�ny fel�, amelynek m�r csak a fara l�tszott ki a barlangb�l. Azut�n Eudena r�m�let�re, nemhogy tovalopakodott volna vele egy�tt, hanem lehasalt, �s eg�szen el�rek�szott addig, ahonnan szemmel tarthatta a barlangot. Olyan hidegv�rrel, mintha nem is medv�kre, de nyulakra lesne!

Mozdulatlan fek�dt, mint egy leh�ntott fat�rzs az erd� napf�ny p�tty�zte �rny�n. T�prengett. �s Eudena m�r kisl�ny kor�ban megtanulta, hogy ha Ug-lomi, �ll�t �kl�re t�masztva, sz�tlans�gba mer�l, �j �s k�l�n�s dolgok vannak k�sz�l�ben.

Egy �ra telt el e t�preng�sben; d�l volt m�r, amikor a k�t kis vadember oda�rt a medvebarlangok f�l�tti sziklaperemre. �s az eg�sz hossz� d�lut�n abban telt, hogy keserves k�szk�d�ssel, puszt�n szik�r izmaik erej�vel idevonszoltak �s g�rgettek egy nagy, laza fogk�nt ki�ll� sziklat�mb�t a v�lgybe vezet� szakad�k fels� szakasz�r�l. Vagy egy �lnyi volt a ker�lete, magass�gra Eudena cs�p�j�ig �rt, tompa volt a szeg�lye, �s kovak�hegyek �lltak ki bel�le. Mire a nap lenyugodott, a szakad�k perem�t�l h�romujjnyira �llt, finoman kiegyens�lyozva, a medv�k barlangja felett.

A barlangban b�gyadt t�rsalg�s folyt azon a d�lut�non. A n�st�ny mogorv�n szund�tott az egyik sarokban, mert � nagyon kedvelte a majmot �s a malacot, Andu pedig buzg�n nyalogatta a mancs�t, �s arc�t d�rzs�lgette vele, hogy sebei f�jdalm�t �s gyulladts�g�t enyh�tse. Azt�n ki�lt a barlang sz�j�ba, �s �p szem�vel t�prengve n�zte a hanyatl� napot.

- �gy m�g nem j�rtam �letemben - d�rm�gte v�g�l. - Ezek a legk�l�n�sebb �llatok. Megt�madni engem!

- Nem �llom �ket - hallatszott m�g�le a s�t�tb�l.

- Sose l�ttam hitv�nyabb �llatfajt�t. Fogalmam sincs, miv� lesz a vil�g. Azok a v�zna, sz�rtelen l�bak... Vajon hogy nem fagynak meg t�len?

- Alkalmasint meg is fagynak - felelte a p�rja.

- Valamif�le elfajzott majmok lehetnek.

- Egy �j v�ltozat.

Hallgattak.

- Csak v�letlen volt, hogy fel�lkerekedett - magyar�zkodott azt�n Andu. - M�skor is megt�rt�nhet.

- Nem �rtem, hogy szalaszthattad el - dohogott a n�st�ny.

Ezt a t�m�t m�r idej�vet megt�rgyalt�k, le is z�rt�k. Andu, a tapasztalt medve teh�t hallgatott egy darabig, azt�n m�s oldalr�l k�zel�tette meg a dolgot.

- Valamif�le karma van, egy hossz� karom, �s mintha egyszer az egyik mancs�n lett volna, m�sszor a m�sikon. Csak egy karom. Furcsa. Meg az a f�nyes valami is, ami van nekik, mint nappal az izz�s az �gen, csak �pp ide-oda ugr�l. Azt l�tni kell! �s mintha gy�kere volna, olyan, mint a sz�lben hajlong� f�.

- Harap? - k�rdezte a n�st�ny. - Ha harap, akkor nem lehet n�v�ny.

- Nem... nem is tudom - morfond�rozott Andu. De ak�rhogy is, nagyon k�l�n�s.

- �s mit gondolsz, j��z�ek?

- Azt hiszem - d�rm�gte Andu, �s �hesen megnyalta a sz�j�t, mert a barlangi medve, hasonl�an a mai jegesmedv�hez, jav�thatatlan ragadoz� volt, a gy�kereket, �s a m�zet nem neki tal�lt�k ki.

A k�t medve egy id�re gondolataiba m�lyedt Azt�n Andu egyszer�bb dologgal kezdett foglalkozni, a szem�vel. A napf�ny a barlang sz�ja el�tti f�ves mered�lyen egyre melegebb �rnyalatot �lt�tt, m�gnem �tment v�r�ses �mbrasz�nbe.

- Furcsa dolog ez a nappal is - sz�lalt meg v�g�l - Szerintem t�l sok van bel�le. Nem val� vad�szatra. K�pr�zik t�le a szemem. A szimatom sem olyan j� nappal.

A p�rja nem v�laszolt, de a s�t�tb�l �temes r�gcs�l�s hallatszott. Csontra tal�lt a n�st�ny. �s�tott Andu.

- Noh�t!

A barlang bej�rat�hoz ballagott, �s fej�t el�redugva, az amfite�trumot kezdte szeml�lni. Azt tapasztalta, hogy a fej�t eg�szen k�rbe kell forgatnia, ha a jobbra es� dolgokat is l�tni akarja. Sebaj, holnapra az a szeme is rendbe j�n.

�jra �s�tott. Roppan�st hallott fentr�l, egy nagy m�szk� t�mb pattant el a sziklafalt�l, s vaskos orr�t�l egy l�p�snyire �rt f�ldet, tucatnyi egyenetlen darabra hullva sz�t. Andu rettent�en megh�kkent.

Mikor kiss� mag�hoz t�rt a megr�zk�dtat�st�l, oda-cammogott, �s megszagl�szta a lehullott szikla tekint�lyesebb darabjait. J�l felismerhet� szaguk a sziklapad k�t fak� sz�r� �llat�t id�zte fel furcsa m�don. Fel�lt, mancs�val megb�k�dte a legnagyobb t�mb�t, majd t�bbsz�r is k�r�lj�rta, arra sz�m�tva, hogy embert tal�l valahol...

Amint lesz�llt az �j, megindult lefel� a foly� szakad�k�ban, hogy elcs�pje a sziklapad lak�inak valamelyik�t. De a sziklapad �res volt, a v�r�s valaminek a nyom�t se tal�lta, mivel azonban nagyon marta az �hs�g, nem sokat id�z�tt, ment tov�bb, hogy elejtsen egy d�mvadgid�t. A fak� sz�r� �llatokr�l meg is feledkezett. Tal�lt is egy gid�t, de az �n� a k�zel�ben volt, �s vadul k�zd�tt a kicsiny��rt. Andu k�nytelen volt elengedni a gid�t, de az anya�llat m�r annyira fel volt d�h�dve, hogy ragaszkodott a harchoz; v�g�l a medv�nek siker�lt orron csapnia �s leter�tenie. T�bb h�s, de nem olyan �nyencfalat, gondolta, �s ut�na ballag� p�rj�nak is meghagyta a maga r�sz�t.

M�snap d�lut�n, k�l�n�s m�don, az els� m�szk�szikla p�rja is lezuhant, pontosan oda �s pontosan �gy z�z�dott sz�t, mint az el�z�.

A harmadik azonban, amely a k�vetkez� �jjel hullt le, m�r nem v�tette el a c�lt. Olyan reccsen�ssel tal�lta el Andu mit sem sejt� kopony�j�t, hogy a sziklafalakon visszhangzott, �s a feh�r t�rmel�kek t�ncolva sz�lltak sz�t a sz�lr�zsa minden ir�ny�ban. A n�st�ny medve, amely p�rja ut�n cammogott, k�v�ncsian megszagl�szta Andut, �s furcs�lkodott, milyen szokatlan helyzetben fekszik, hogy a feje csupa nedvess�g, �s elvesztette form�j�t. Fiatal �s tapasztalatlan n�st�ny volt, t�bl�bolt m�g k�r�l�tte egy ideig, v�gignyalogatta, de azt�n �gy d�nt�tt, mag�ra hagyja, am�g ez a k�l�n�s �llapot el nem m�lik r�la, �s egyed�l indult vad�szni.

Kereste a k�t �jszak�val kor�bban meg�lt d�mvad kicsiny�t, �s meg is tal�lta. De a mag�nyos vad�szat Andu n�lk�l nem volt kedv�re, �s m�g hajnal el�tt hazaindult a barlangba. Az �g sz�rke �s felh�s volt, a szakad�k tetej�n �ll� f�k fekete sziluettje idegennek t�nt sz�m�ra, medveagy�ba pedig k�l�n�s �s sz�rny� esem�nyek hom�lyos el��rzete lop�zott. Felemelte hangj�t, �s n�ven sz�l�totta Andut. �v�lt�s�t visszaverte a szakad�k k�t fala.

Ahogy a barlangokhoz k�zeledett, a sz�rk�letben l�tta, majd meg is hallotta, hogy egy sak�lp�r elinal, majd nyomban fel�v�lt egy hi�na, �s vagy egy tucatnyi esetlen, t�mzsi �llat lohol f�l az emelked�n, majd f�l�ton meg�llva, cs�fond�rosan von�tanak.

- A szikl�k �s barlangok ura, ja-haaa! - hozta a sz�l a hangjukat. A balj�s �rz�s a n�st�ny medve sz�v�ben hirtelen f�j�an �les lett. Kereszt�l�getett az amfite�trumon.

Andu m�r nem abban a helyzetben fek�dt, ahogy otthagyta, mert k�zben a hi�n�k megtett�k a maguk�t, egy helyen a bord�i is kifeh�rlettek. K�r�l�tte a f�ben szanasz�t hevertek a h�rom m�szk�t�mb t�rmel�kei. �s a leveg�t bet�lt�tte a hal�l lehelete.

A n�st�ny medve megmerevedett. M�g most sem volt k�pes elhinni, hogy a nagy �s csod�latos Andut meg�lt�k. Ekkor hangot hallott a messzi magasb�l, furcsa hangot, kiss� a hi�na�v�lt�sre hasonl�tott, de teltebb �s m�lyebb volt ann�l. Feln�zett a hajnali f�nyt�l k�pr�z�, apr� szemeivel, orrlikai reszkettek. �s ott messze f�nt, a szirtfal perem�n, a r�zs�ll� hajnali �gre rajzol�dva k�t borzas, s�t�t �s kerek valamit l�tott, Eudena �s Ug-lomi fej�t, �s hallotta cs�fond�ros ki�lt�saikat. Nem l�tta tiszt�n �ket, de a hangjukra r�ismert, �s derengeni kezdett az agy�ban, mi t�rt�nt. Fenyeget�en k�zelg� sz�rny�s�gek eddig ismeretlen �rz�se hatolt a sz�v�be.

Vizsg�lgatni kezdte az Andu k�r�l hever� m�szk�t�mb t�rmel�keit. Egy darabig mozdulatlan �llt, majd sz�ttekintve elny�jtott, m�ly hangot hallatott, olyan volt, mint egy ny�g�s. Azt�n m�g mindig hitetlenkedve Anduhoz cammogott, �s egy utols�, k�ts�gbeesett er�fesz�t�ssel megpr�b�lta talpra �ll�tani.

 

III. AZ ELS� LOVAS

Ug-lomi�k ideje el�tt a lovak �s az emberek nemigen zavart�k egym�st. M�s-m�s vid�ken �ltek - az emberek a foly�k mocsaras �s boz�tos partjain�l, a lovak pedig a t�gas, f�ves fenns�kokon, a gesztenyef�k �s feny�k �vezetei k�z�tt. N�ha egy-egy elt�vedt csik� a l�pba s�ppedt, �s a kovak� b�rdok �zes falatokk� darabolt�k, m�skor az emberek egy oroszl�n �ltal elejtett �s otthagyott l�tetemet tal�lva, el�zt�k r�la a sak�lokat, �s v�gan faltak bel�le napnyugt�ig. A r�gi id�k lovainak vaskos cs�dj�k �s sz�rk�sbarna sz�r�k volt, durva farkuk �s busa fej�k. Tavaszid�n �szakkeletnek tartva nyomultak be a vid�kre, a fecsk�k ut�n �s a v�zilovak el�tt, amikor a f� m�r magasra n�tt a sz�les r�n�kon. Sok�ig kis csoportokban j�ttek, az egy cs�d�rb�l �s k�t-h�rom kanc�b�l meg a csikaikb�l �ll� ny�jaknak mind megvolt a maguk ter�lete, �s mire a gesztenyef�k lombja megs�rgult, �s a farkasok leh�z�dtak a Weald hegyeib�l, visszat�rtek d�lkeletre.

Szok�s szerint a ny�lt s�kon legeltek, �s csak a nap legforr�bb �r�iban kerestek �rny�kos helyet. A nagyobb boz�tosokat �s b�kkerd�ket elker�lt�k, jobban szerett�k a bokrok �s b�v�helyek n�lk�li, elszigetelt kis facsoportokat, �gy neh�z volt �szrev�tlen megk�zel�teni �ket. Nem kerest�k a harcot, pat�ikat �s fogaikat csak egym�s ellen haszn�lt�k, de ha megiramodtak, a ny�lt r�n�n �l�l�ny nem �rt a nyomukba, erre legf�ljebb az elef�nt lett volna k�pes, ha egy�ltal�n sz�ks�g�t �rezte volna. Az ember pedig el�gg� �rtalmatlan l�nynek t�nt a lovak szem�ben. Semmi pr�f�tai �szt�n nem s�gta meg e nemes �llatoknak, mily sz�rny� rabszolgas�g v�r r�juk, hogy ostor, sarkanty� �s zabla, roskaszt� teher �s cs�sz�s k�vezet, gyatra t�pl�l�k �s sz�k ist�ll� l�p majd a t�gas, f�ves r�n�k korl�tlan szabads�ga hely�be.

Mikor m�g a Wey als� foly�s�n, a mocsaras vid�ken �ltek, Ug-lomi �s Eudena sosem l�ttak lovat k�zelr�l, mostan�ban azonban gyakran tal�lkoztak vel�k, ha a sziklapad-tany�jukr�l �lelemszerz� porty�kra mentek. Andu meg�l�se ut�n ugyanis visszak�lt�ztek a sziklapadra, mert a n�st�nyt�l nem f�ltek. Tudt�k, hogy ink�bb az tart t�l�k, �s ha szimatukat �rzi a sz�lben, kit�r el�l�k. Minden�v� egy�tt mentek, mert ami�ta a t�rzset otthagyt�k, Eudena nem annyira asszonya, mint ink�bb t�rsa volt Ug-lominak; m�g vad�szni is megtanult, annyira legal�bbis, mint b�rmely asszony. Val�ban nagyszer� n� volt. P�rja �r�k hosszat fek�dt zs�km�nyra lesve vagy csapd�kon t�rve borzas fej�t, � pedig ott �lt mellette, ragyog� szem�t r�f�ggesztve, �s nem bosszantotta �tleteivel - mozdulatlan volt, mint ak�rmely f�rfi. Csod�latos n�!

A szirtfal tetej�t�l ny�lt, gyepes ter�let ny�jt�zott egy b�kkerd�ig, a b�kk�s�n t�l pedig t�gas, hull�mz� f�ves s�ks�g kezd�d�tt, ahonnan l�tni lehetett a lovakat. A b�kk�s-p�fr�nyos erd� sz�l�n voltak a nyulak f�ld alatti j�ratai is, Ug-lomi �s Eudena itt fek�dtek lesben dob�k�veiket szorongatva, m�g az apr�n�ps�g napnyugtakor el�b�jt sz�kd�cselni �s j�tszani. �s m�g Eudena, a Sz�tlan figyelem szobra a lyukakat lesve �lt, Ug-lomi szeme a magas f�v�n �t minduntalan azok fel� a csod�latos legel�sz� idegenek fel� t�vedt.

Valami hom�lyos m�don csod�lta kecsess�g�ket �s mozg�suk hajl�kony k�nnyeds�g�t. Figyelte, ahogy estefel�, amikor a lehanyatl� nap heve m�l�ban volt, meg�l�nk�ltek, kerget�zni kezdtek, nyihogtak, sz�kdeltek, s�r�ny�ket r�zt�k, nagy �v� k�r�ket futottak, n�ha oly k�zel, hogy a gyepes talaj dongott, mint a s�r� mennyd�rg�s. Oly gy�ny�r� volt, hogy Ug-lomi er�s v�gyat �rzett k�z�j�k �llni. N�ha egyik�k f�lhemperedett a f�ben, �s pat�ival az �g fel� rugdalt, ami el�g f�lelmes volt, �s Ug-lomit sem cs�b�totta k�l�n�sen.

Ahogy n�zte �ket, kusza k�pzelg�sek futottak �t Ug-lomi elm�j�n, ami k�t ny�lnak hosszabb�totta meg az �let�t. Alv�s k�zben azt�n agya tiszt�bban �s mer�szebben dolgozott - mert �gy volt ez akkoriban. �lm�ban k�zel�kbe ment, haj�t�k�vel harcba sz�llt vel�k, a pat�k ellen, �m akkor a lovak emberekk� v�ltak, amolyan l�fej� emberekk�, �s ilyenkor Ug-lomi hideg ver�t�kben �szva, r�m�lten �bredt.

De m�snap d�lel�tt a legel�sz� lovak k�z�tt f�lnyer�tett az egyik kanca. A t�bbiek f�lkapt�k fej�ket, �s l�tt�k, hogy Ug-lomi k�zeledik sz�l ellen�ben. Abbahagyt�k a legel�sz�st, �s figyelt�k �t. Ug-lomi azonban nem fel�j�k tartott, hanem �tballagott a r�n�n, a vil�g�rt sem pillantva r�juk. Boglyas haj�ba h�rom p�fr�nysz�l volt t�zve, amit�l saj�ts�gos l�tv�nyt ny�jtott, �s roppant lassan l�pegetett.

- Ez meg micsoda? - �mult el a Vez�rl�, aki eszes volt, de m�g tapasztalatlan. - Legink�bb valami �llat els� fel�hez hasonl�t. Mells� l�bak, h�tul meg semmi.

- A r�zsasz�n majmok k�z�l val� - mondta a V�n Kanca. - Egy folyami majomfajta. A s�kvid�ken sok van bel�l�k.

Ug-lomi folytatta s�ta�tj�t. A V�n Kanc�t legink�bb az h�kkentette meg, hogy mozg�s�nak semmi l�that� c�lja nem volt.

- Bolond! - sz�gezte le v�g�l a maga hat�rozott �s lakonikus m�dj�n. �jra legel�shez l�tott. A Vez�rl� �s a M�sodkanca k�vett�k p�ld�j�t.

- N�zz�tek! K�zeledik! - ki�ltott a Cs�kos Csik�.

Az egyik zsenge csik� nyugtalanul sz�kellt od�bb. Ug-lomi leguggolt, �s mereven figyelte a lovakat. Hamarosan megnyugodva l�tta, hogy sem menek�l�sre, sem t�mad�sra nem gondolnak. T�rni kezdte a fej�t, mi legyen a k�vetkez� l�p�s. Az �l�shez nem �rzett k�l�n�sebb kedvet, de vele volt a balt�ja, �s a vad�szszenved�ly �bredezett benne. Vajon hogy lehetne elejteni ezeket a teremtm�nyeket? Ezeket a hatalmas, gy�ny�r� �llatokat!

Eudena, aki a p�fr�ny rejtek�b�l figyelte �t agg�d� csod�lattal, most azt l�tta, hogy n�gyk�zl�bra ereszkedik, �s �gy halad tov�bb. A lovak azonban jobban t�rt�k �t k�t l�bon, mint n�gyl�b�k�nt; a Vez�rl� felv�gta fej�t, �s indul�st parancsolt. Ug-lomi m�r azt hitte, v�gleg elt�nnek, de egy percnyi �get�s ut�n nagy k�rben m�g�je ker�ltek, hogy a sz�l fel�j�k vigye a szag�t. Azt�n, mivel egy bucka eltakarta a szem�k el�l, sz�tv�ltak, �s �l�k�n a Vez�rl�val, csigavonalban k�zeledni kezdtek hozz�.

Ug-lomi �ppoly kev�ss� ismerte a lovak term�szet�t, mint azok az �v�t. Ebben a helyzetben l�that�lag neki sz�llt in�ba a b�tors�ga. Tudta, hogy az ilyesfajta lopakod�s a d�mvadat vagy b�l�nyt t�mad�sra ingereln�, ha mindj�rt nem hagyna f�l vele. Mindenesetre felugrott, �s p�fr�ny-tolld�sz�t k�zbe kapva, gyors l�ptekkel Eudena fel� indult.

A l�ny fel�llt, �s Ug-lomi sz�les vigyorral jelezte, hogy remek m�ka volt az eg�sz, �s minden �gy zajlott, ahogy kezdett�l kitervelte. �gy l�tszott, ezzel a kaland v�get is �rt. De az ifj� t�preng� k�ppel j�rt-kelt eg�sz nap.

M�snap ez a bolondos, fak� l�ny az oroszl�nszer� s�r�ny�vel nemhogy a legel�ssel vagy a zs�km�ny hajszol�s�val t�r�d�tt volna, amire a term�szet rendelte, megint csak ott �l�lkodott a lovak k�r�l. A V�n Kanca a n�ma megvet�st tartotta a legc�lravezet�bbnek.

- Szerintem tanulni akar t�l�nk valamit - jelentette ki. - Hagyjuk!

A k�vetkez� nap megint ott volt. A Vez�rl� �gy v�lte, hogy egy�ltal�n semmit se forgat a fej�ben. Pedig h�t Ug-lomi, az els� ember, akit megragadott a lovaknak az a k�l�n�s var�zsa, amely minket is fogva tart mindm�ig, nos, � nagyon is sok mindent forgatott a fej�ben. Fenntart�s n�lk�l csod�lta �ket. Gyan�tom, hogy volt m�r benne valami a sznobb�l, �s szeretett volna k�zel ker�lni ezekhez a gy�ny�r�en form�lt l�nyekhez. �s ott motoszk�lt benne a vad�sz �szt�ne is. Csak engedn�k k�zelebb magukhoz! De azok hat�rt vontak �gy �tvenl�p�snyire. Ha enn�l jobban megk�zel�tette �ket, tov�bb�lltak - m�lt�s�gteljesen. Tal�n az a m�d, ahogy Andut siker�lt megvak�tania, keltette fel a v�gyat Ug-lomiban, hogy egyik�knek a h�t�ra ugorjon. Noha Eudena is el�j�tt egy id� ut�n a s�r�b�l, �s m�r ketten folytatt�k a l�that�lag �rtalmatlan cselleng�st, nem jutottak el�bbre.

Azt�n egy eml�kezetes napon Ug-lominak �j �tlete t�madt. A l� el�re �s lefel� n�z, de soha f�lfel�. Egyetlen �llat se n�z f�lfel� - ann�l sokkal j�zanabbak. Csak ez a fantasztikus teremtm�ny, az ember ford�tja a szem�t �s az esz�t az �g fel�. Ug-lomi nem v�gzett b�lcseleti tanulm�nyokat, viszont j�l megfigyelte, hogy �gy �ll a dolog. Ez�rt azt�n egy eg�sz f�raszt� napot t�lt�tt egy b�kkf�n kuporogva kinn, a ny�lt r�n�n, mik�zben Eudena a f�ben csellengett. A lovak rendszerint a f�k �rny�k�ba vonultak a kora d�lut�ni h�s�g el�l, de aznap felh�s volt az �g, �s nem j�ttek, hi�ba pr�b�lta arrafel� terelni �ket Eudena is.

K�t nappal k�s�bb azt�n Ug-lomi v�gya beteljes�lt. Rekken� meleg volt, a legyek egyre nagyobb rajokban sz�lldostak. A lovak m�r d�l el�tt abbahagyt�k a legel�st, �s az �rny�kba vonultak, ahol Ug-lomi rejt�z�tt, �s p�rban �llva egym�s m�g�tt, a farkukkal legyezt�k magukat.

A Vez�rl�, s�lyosabb pat�i jog�n, a legk�zelebb �llt a b�kkfa t�rzs�hez. Azt�n hirtelen z�rren�s, reccsen�s, egy huppan�s... egy �les kovak� a pof�j�ba v�g. A Vez�rl� megingott, egyik t�rd�re esett, de fel�llt, �s eliramodott, mint a sz�lv�sz. A leveg�t kavarg� v�gtagok, dobol� pat�k �s riadt horkan�sok t�lt�tt�k be. Ug-lomi egy l�bnyira rep�lt fel a leveg�be, visszazuhant, �jra rep�lt, gyomr�t heves �t�sek �rt�k, de azt�n k�t t�rde k�z�tt valami sz�leset �rzett, azt megszor�totta. Azon kapta mag�t, hogy k�zzel, t�rddel �s bok�val csimpaszkodva, roppant r�zk�d�sokkal sz�guld a l�gen �t - balt�ja �g tudja, hol maradt. �Kapaszkodj!� - s�gta �szt�n-any�, �s � kapaszkodott.

Egy csom� durva sz�r csapkodott az arc�ba, jutott a foga k�z� is; a gyep nagy iramban �ramlott h�trafel� szeme el�tt. L�tta a Vez�rl� hatalmas, sima v�llait, az izmok sebesen cik�ztak a b�r alatt. �rezte, hogy karjaival az �llat nyak�t �leli, �s hogy a heves r�zk�d�snak, amely dob�lja, hat�rozott ritmusa van.

Azt�n fat�rzsek sz�guldottak el mellette, majd magas p�fr�nyok k�z�tt v�gtattak, k�s�bb �jra ny�lt, f�ves s�kra �rtek ki. Kis id� m�lva kavicsos patak suhant alattuk, a pat�k al�l apr� k�vek pattantak fel �s rep�ltek szertesz�t. Ug-lomi gyomra felkavarodott, rosszull�t k�rny�kezte, de nem olyan f�b�l faragt�k, hogy holmi k�nyelmetlens�g miatt feladja, amit elkezdett.

Szor�t�s�n nem mert laz�tani, igyekezett azonban valamivel k�nyelmesebb helyzetbe torn�zni mag�t. Elengedte a l� nyak�t, �s helyette a s�r�nybe kapaszkodott. T�rdeit el�recs�sztatta, �lep�t pedig kiss� h�tr�bb, a l� h�t�nak kisz�lesed� r�sz�re, �s �gy �l� helyzetbe ker�lt. K�nyes m�velet volt, de sikerrel j�rt, most m�r val�di lovagl� helyzetben �lt, l�legezni sem merve �s el�g bizonytalanul ugyan, a sz�rny� r�zk�d�s m�gis enyh�lt kiss�.

Ug-lomi szanasz�t r�ppent gondolatai lassan �jra rendez�dtek. Az iram r�m�t� volt, a kezdeti riadalom azonban valami ujjong� �rz�snek kezdett helyet adni. A leveg� �desen �s csod�latosan csapott az arc�ba, a pat�k ritmusa v�ltozott, megt�rt �s �jra visszat�rt. Most gyepes r�szen sz�guldottak, t�gas tiszt�son, a b�kkf�k j� sz�zl�p�snyire �lltak mindk�tfel�l, �s r�zsasz�n vir�gokkal hintett, ez�st�s t�cs�kkal tark�tott, s�pped�s z�ld szalag k�gy�zott k�z�pen. Nagy messzir�l egy v�lgy k�klett el�. Ujjong� �rz�se fokoz�dott - az ember most �zlelte meg el�sz�r a sebess�get.

Azt�n megint sz�les s�k k�vetkezett, jobbra-balra menek�l� riadt r�tvadakkal, majd egy sak�lp�r szeg�d�tt a nyomukba, oroszl�nnak v�lve a k�l�n�s kett�st. �s amikor r�j�ttek, hogy m�gsem oroszl�n, puszta k�v�ncsis�gb�l tov�bb k�vett�k �ket. A l� egyre v�gtatott, csak a menek�l�sre gondolva, nyom�ban a hegyes f�l� sak�lok, kurta vakkant�sokkal komment�lva a l�tv�nyt.

- Melyik �li melyiket? - k�rdezte az egyik.

- A lovat �lik - felelte a m�sik.

A pr�d�t k�vet�k �v�lt�s�t hallatt�k, amire a l� �gy reag�lt, ahogy a mai lovak a sarkanty�ra.

Sz�guldottak tov�bb, apr� torn�d� a b�k�s t�jon, madarakat riasztva fel, tucatnyi gyan�tlan teremtm�nyt �zve rejtek�kbe, m�ltatlankod� d�glegyek miri�djait verve fel, �nel�g�lten ny�l� vir�gokat tiporva vissza a f�be. �jra f�k, azt�n nagy loccsan�sok a patakon �tg�zolva, hirtelen egy ny�l pattant fel egy f�torzsb�l egyenest a Vez�rl� pat�ja mell�l, majd a sak�lok unt�k meg a k�vet�s�ket. V�g�l �jra ny�lt terepre �rtek, sz�les, f�vel ben�tt domboldalra - egyenest arra a f�ves lejt�re, amely ma az epsomi trib�nt�l �szakra ter�l el.

A Vez�rl� m�r r�g felhagyott a heves sz�kdel�ssel. Egyenletes �get�sre v�ltott, �s Ug-lomi, b�r �sszevissza volt z�zva, �s fogalma se volt, mit hoznak a k�vetkez� percek, elmondhatatlanul �lvezte a sz�guld�st. �s most �j fejlem�ny: a ritmus ism�t megt�rt. A Vez�rl� �les kanyart vett �s meg�llt, mintha lec�vekelt�k volna...

Ug-lomi fesz�lten v�rt. Sajn�lta, hogy nincs n�la semmi, mert a haj�t�k�, amit egy sz�jra k�tve mindig az �v�n hordott, a balt�val egy�tt elmaradt valahol. A Vez�rl� oldalt v�gta a fej�t, �gy szeme �s fogai l�that�v� v�ltak. Ug-lomi kem�nyen megszor�totta l�baival a l� oldal�t, �s �kl�vel a pof�j�ba s�jtott. A nagy fej al�bukott, szinte a semmibe t�nt, a l� h�ta viszont, amelyen �lt, feldob�dott, �vesre p�posodva. Ug-lomi egy szempillant�s alatt �jra csupa �szt�n lett, mindent �rz�kelt �s felfogott; l�bfej�vel �s t�rd�vel tartotta mag�t, m�g feje a gyep fel� cs�szott. Ujjai a s�r�ny durva csom�iba kapaszkodtak, �s ez megmentette �t. A l� dombor� h�ta most les�ppedt, �s m�g � d�bbent �hopp!� ki�lt�st hallatott, a m�sik ir�nyban meredt fel. Ug-lomi azonban ezer nemzed�kkel k�zelebb volt a majom�sh�z, mint a mai emberhez; s nincs az a majom, amely n�la �gyesebben kapaszkodott volna. Az oroszl�n pedig sz�mtalan nemzed�ken �t megtan�totta a lovat, hogy nem j� taktika hanyatt v�g�dni �s a f�ld�n hemperegni. R�gni azonban mesteri m�don r�gott, �s pomp�san hajig�lta mag�t a leveg�be. �t perc alatt Ug-lomi �veket �lt �t. Abban biztos volt, hogy ha a f�ldre ker�l, a l� agyontapossa.

Ekkor a Vez�rl� nyilv�n �gy d�nt�tt, hogy visszat�r el�bbi taktik�j�hoz, �s v�gt�ba fogott. Lerohant a lejt�n, se jobbra, se balra nem t�rt ki, �s ahol lez�dultak, a t�g v�lgyet lassan betakart�k a t�lgyerd�k �s galagony�sok el��rsei. Ezek egy hirtelen m�lyed�st vettek k�r�l, amelyben forr�sv�z gy�lt meg, �s gyomok meg bokrok szeg�lyezt�k. A talaj itt puh�bb volt �s a f� d�sabb, jobb �s bal fel�l is galagonyabokrok �lltak, telehintve megk�sett vir�gokkal. A bokrok egyre z�rtabb rendben n�ttek, ostork�nt csapkodt�k �s t�pt�k az �tsz�guld� lovast, apr� v�rcseppeket fakasztva bel�le is �s lov�b�l is. Azt�n �jra ny�lt terepre �rtek.

�s ekkor k�vetkezett a csod�latos kaland. A bokrok k�z�l m�ltatlankod� d�h �v�lt�se harsant, mint mikor valakit keser� s�relem �rt. �s ut�nuk cs�rtetve felt�nt egy hatalmas, k�kessz�rke alak. Ja volt, az orrszarv�, szokott d�hrohamai egyik�ben, teljes er�vel t�madva, fajt�ja szok�sa szerint. Ev�s k�zben zavart�k meg, �s valakit, mindegy, hogy kit, ez�rt fel kell ny�rsalnia, �s �ssze kell tipornia. Bal fel�l rohant r�juk, gonosz kis v�r�s szemeivel, szarv�t lebocs�tva, farka �rbock�nt meredezett m�g�tte. Ug-lomi egy pillanatra k�s�rt�st �rzett, hogy lecs�sszon, �s �gy ker�lje ki a d�f�st, de �me, a pat�k d�b�rg�se meggyorsult, �s az orrszarv� t�mzsi, r�vid l�baival egyszer csak kics�szott Ug-lomi l�t�ter�b�l. R�vid id� m�lva t�ljutottak a galagonyaboz�ton, s a ny�lt terepen a l� �jra nekiiramodott. Az �ld�z� d�ng� l�ptei fokozatosan elmaradtak m�g�tt�k, �s m�r olyb� t�nt, mintha Ja sose d�h�d�tt volna fel, mintha Ja soha nem is l�tezett volna.

Iramuk pillanatra sem lankadt, nyargaltak tov�bb.

Ug-lomit ujjong�s t�lt�tte el. �s abban az id�ben az ujjong�s a g�nyos szitkoz�d�s form�j�t �lt�tte.

- Ja, nagy orr�! - ki�ltotta, �vatosan h�trak�mlelve, hogy l�tja-e m�g nyom�t valami �ld�z�nek. - Mi�rt nem hoztad magaddal a haj�t�k�vedet?! - �s nyomat�kul nagyot s�jtott az �kl�vel.

Ez nem bizonyult szerencs�snek, mert a csap�s a l� f�le t�v�t �rte, �s eg�szen v�ratlan l�v�n, a cs�d�r megriadt, �s hevesen megugrott. Ug-lomi �jra igen k�nyelmetlen testhelyzetben tal�lta mag�t. F�loldalt l�gott a lovon, csak egyik karj�val �s t�rd�vel kapaszkodva.

A lovagl�s h�tral�v� szakasza tisztess�ggel, de igen kellemetlen�l telt. A k�k �g l�tv�ny�hoz a legk�nosabb testi gy�trelmek t�rsultak. V�g�l egy t�sk�s bokor korb�csolta v�gig, �s � elengedte a lovat.

Arc�val �s v�ll�val �rte a talajt, majd felbukott, �s egy gyors fordulattal �jra nekicsap�dott, most a gerince v�g�vel. Szeme el�tt f�nyes szikr�k �s sz�nes foltok kavarogtak. A f�ld mintha ugr�lt volna alatta, ak�r a l� h�ta az im�nt. Felt�p�szkodva l�tta, hogy gyepen �l, j� hatl�p�snyire a bokort�l. F�ves ter�let ny�jt�zott el�tte, z�ldje messzebbre egyre m�ly�lt, t�volabb emberi l�nyek l�tszottak, a l� pedig kecses v�gt�ban, jobb fel� kanyarodva t�volodott.

Az emberek a foly� t�lpartj�n voltak, egyesek m�g a v�zben, de mind l�that�lag riadt menek�l�sben. Egy sz�rny, amely hirtelen k�tfel� v�lik, nem volt kedv�kre val� l�tv�ny. Egy j� darabig Ug-lomi t�n�dve figyelte �ket. A foly�kanyar, m�g�tte a domb a n�dak �s kir�lyp�fr�nyok k�z�tt, az �gnek emelked�, karcs� f�stoszlopok mind roppant ismer�snek t�ntek el�tte. Igen, ez Uja fiainak a t�borhelye volt. Uj��, aki el�l el�bb Euden�val egy�tt elmenek�ltek, �s akit k�s�bb meglesett a gesztenyeerd�ben, �s meg�lt az Els� Balt�val.

Kiss� m�g k�bultan a zuhan�st�l talpra �llt, mire a sz�tsz�rtan menek�l�k megfordultak �s r�b�m�szkodtak. Egyesek a t�volod� l�ra mutogattak, �s �l�nken fecsegtek. Ug-lomi t�gra meredt szemmel, lassan megindult fel�j�k. A v�ratlan tal�lkoz�s izgalm�ban elfeledkezett a l�r�l is, z�z�d�sair�l is. Kevesebben voltak, mint rendesen, a t�bbiek, gondolta, biztosan elrejt�ztek. Az �jszakai t�zh�z gy�jt�tt p�fr�ny halma is kisebb volt. A kovak�kupacn�l Va�nak kellett volna �lnie, de esz�be jutott, hogy hisz Va�t � �lte meg. Ahogy �gy hirtelen r�bukkant a j�l ismert helysz�nre, a sziklaszurdok, a medv�k �s Eudena egyszeriben t�voli dolgokk� v�ltak, mintha csak �lm�ban l�tta volna �ket.

A foly�partra �rve meg�llt, �s csak n�zte a t�rzset. Matematikai k�pess�ge igen gyatra volt, annyit azonban meg�llap�tott, hogy kevesen vannak. A f�rfiak bizony�ra vad�szni j�rnak, de n�t �s gyereket is kevesebbet l�tott a szokottn�l. A hazat�r� ki�lt�s�t hallatta. Neki csak Uj�val �s Va�val volt h�bor�s�ga, nem a t�bbiekkel.

- Uja gyermekei! - ki�ltotta. V�laszul nev�t visszhangozt�k, kiss� b�tortalanul, bizony�ra �rkez�s�nek szokatlan m�dja miatt.

V�ltottak n�h�ny sz�t, azt�n egy �regasszony �les hangon vis�totta:

- Egy Oroszl�n a mi urunk!

Ug-lomi �rtetlen�l b�mult. T�bben is magyar�zni kezdt�k k�rusban:

- Uja visszaj�r! Oroszl�n alakj�ban j�n. Egy Oroszl�n az urunk! �jjel j�n. Meg�li, akit akar. De senki m�s nem �lhet meg minket, Ug-lomi, senki m�s nem �lhet meg!

Ug-lomi m�g most sem �rtette.

- Egy Oroszl�n az urunk! Nem besz�l t�bb� a f�rfiakkal!

Ug-lomi �llt, �s b�multa �ket. Neki is voltak �lmai, tudta, hogy b�r meg�lte Uj�t, az m�gis l�tezik. �s �me, most azt hallja, hogy Uj�b�l Oroszl�n lett.

A r�ncos v�nasszony, a t�z�rz�k feje hirtelen elfordult, �s sugdosni kezdett a hozz� k�zel �ll�khoz. Roppant �reg volt, val�ban, � volt valaha Uja els� asszonya, �s Uja hagyta, hogy sokkal tov�bb �ljen, mint egy asszonynak illend�. Kezdett�l fogva ravasz volt �s furfangos. Uja tetsz�s�t is megtartotta, �s �gy jutott mindig j� falatokhoz. �s most � volt a f� tan�csad�. Halkan besz�lt, �s Ug-lomi a t�lpartr�l valami furcsa undorral figyelte r�ncos, fonnyadt alakj�t.

- Gyere �t, Ug-lomi! - ki�ltotta a v�nasszony.

Egy fiatal l�ny is f�lemelte a hangj�t:

- Gyere hozz�nk, Ug-lomi!

�s mind ki�ltozni kezdtek:

- Gyere �t hozz�nk, Ug-lomi! Gyere �t!

Furcsa volt, mennyire megv�ltoztak mind a v�nasszony ki�lt�s�ra.

Ug-lomi csak �llt, �s n�zte �ket. J�lesett, hogy h�vj�k, �s a l�ny, aki els�nek sz�l�totta, sz�p volt. De err�l Eudena jutott az esz�be.

- Gyere �t, Ug-lomi! - ki�ltoztak tov�bb, �s a r�ncos banya �les hangja t�ls�v�lt�tte a t�bbiek�t. Ett�l a vis�t�st�l Ug-lomi �jra elbizonytalanodott.

Ott �llt a foly�parton - Ug, a Gondolkod� -, �s gondolatai lassan alakot �lt�ttek. Hol egyikn�l, hol m�sikn�l �llt meg, �s t�prengett, mit�v� legyen. Ment is volna meg nem is. Hirtelen a f�lelem vagy ink�bb az �vatoss�g kerekedett fel�l benne. Nem felelt, csak megfordult, �s megindult a t�voli t�vises boz�t fel�, amerr�l j�tt. Erre az eg�sz t�rzs �jult er�vel kezdett ki�ltozni. Habozott, visszafordult, azt�n tov�bbment, �jra megfordult, �s m�g egyszer, t�tova szemekkel n�zte az �v�lt�z�ket. V�g�l k�t l�p�st tett fel�j�k, de a f�lelem meg�ll�totta. M�g egyszer megtorpant, azt�n megr�zta a fej�t, �s elt�nt a galagony�sban.

Erre a n�k �s a gyerekek egy emberk�nt �v�lt�ttek f�l, �s m�g egy utols�, k�ts�gbeesett er�fesz�t�ssel pr�b�lt�k visszafordul�sra b�rni.

A foly� ment�n al�bb szell� borzolta a n�dast, itt �t�tte f�l tany�j�t, �jfajta �trendj�vel roppant el�gedetten, az emberev�sre r�kapott v�n oroszl�n.

A v�nasszony arrafel� fordult, �s a galagony�s s�r� fel� mutogatott.

- Uja! - �v�lt�tte. - Ott megy az ellens�ged! Ott megy az ellens�ged, Uja! Mi�rt minket ragadsz el �jszak�nk�nt? Mi megpr�b�ltuk t�rbe csalni! Ott megy az ellens�ged, Uja!

De az oroszl�n, aki a t�rzsre vad�szott, most �pp szieszt�j�t �lvezte. �gyet se vetett a ki�ltoz�sra. Aznap j�t eb�delt az �jszaka elragadott dundi l�nyb�l, �s j�indulat� el�gedetts�g uralkodott el rajta. Val�j�ban fogalma sem volt r�la, hogy � Uja, �s hogy Ug-lomi az � ellens�ge.

�gy t�rt�nt teh�t, hogy Ug-lomi meg�lte a vadlovat, azt�n el�sz�r hallott az oroszl�nn� lett Uj�r�l, aki �tvette a t�rzsvez�r hely�t, �s a t�rzsb�l lakm�rozott. �s mik�zben sietett vissza a sziklaszurdokba, elm�j�ben m�r nem a l� forgott, hanem az, hogy Uja m�g mindig �l �s �l, ha valaki nem v�gez vele. �jra �s �jra l�tta a n�k �s gyerekek megfogyatkozott hord�j�t, �s hallotta ki�lt�sukat, hogy Uja oroszl�n. Uja oroszl�n!

V�g�l, nehogy �ton �rje az alkony, Ug-lomi futni kezdett.

 

IV. UJA, AZ OROSZL�N

Szerencs�je volt a v�n oroszl�nnak. A t�rzset m�g n�mi b�szkes�g is elt�lt�tte, hogy ilyen hatalmas uruk van, b�r enn�l t�bb el�ny�k nem sz�rmazott bel�le. Azon az �jjelen j�tt, amikor Ug-lomi meg�lte Uj�t, a Nagyesz�t, �s ez�rt nevezt�k el Uj�nak. A v�nasszony, a f� t�z�rz� adta neki az Uja nevet. Egy hirtelen z�por pisl�kol� par�zzs� lohasztotta a t�zeket, s az �j s�t�tje ereszkedett r�juk. Ahogy ott besz�lgettek, egym�sra b�mulva a s�t�tben, �s esz�k azon j�rt, milyen sz�rny�s�geket m�vel majd vel�k �lmukban a meghalt Uja, k�zvetlen k�zelr�l felharsant az oroszl�n visszhangz� ord�t�sa. Azt�n csend lett.

Visszafogt�k l�legzet�ket, csak az es� kopog�sa hallatszott �s az es�cseppek sisterg�se a forr� hamuban. Azt�n, v�ge�rhetetlen pillanatok m�lva reccsen�s, elsz�rnyedt sikoly, m�ly morg�s. Talpra ugrottak, �v�lt�ttek, vis�tottak, fel-al� rohang�ltak, de az �szk�k nem lobbantak fel, �s egy perc m�lva a t�mad� m�r el is vonszolta �ldozat�t a p�fr�nyosba. Irk volt, Va� b�tyja.

�gy jelent meg k�z�tt�k az oroszl�n.

M�snap este a p�fr�nyok m�g nedvesek voltak az es�t�l, �s a vad ism�t elj�tt, �s elragadta a v�r�s haj� Kliket. Ezzel k�t �jszak�ra megel�gedett. Azt�n az �jhold idej�nek s�t�tj�ben h�rom egym�s ut�ni �jszak�n is megjelent, pedig akkor nagy t�zek �gtek a t�borban. V�n oroszl�n volt, tompa fog�, de nagyon halk l�pt� �s hidegv�r�; a t�zeket r�gr�l ismerte; nem ezek voltak az els� emberek, akiket v�n kor�ig elfogyasztott. A harmadik �jjel a k�ls� �s a bels� t�zek k�z�tt hatolt be, �tugrotta a kovak�halmot, �s Irk fi�t, Irmet ter�tette le, akiben leend� vez�r�ket l�tt�k a t�rzsbeliek. Sz�rny� �jszaka volt, hatalmas m�gly�kat lobbantottak fel sz�raz p�fr�nyb�l, �s teli torokb�l �v�lt�ztek; az oroszl�n ki is ejtette Irmet a fogai k�z�l. A t�z f�ny�n�l l�tt�k, hogy Irm talpra k�zdi mag�t, �s p�r l�p�st fut fel�j�k, de az oroszl�n k�t nagy ugr�ssal be�rte, �s a f�ldre d�nt�tte. Irmnek v�ge volt.

�gy t�rt r�juk a f�lelem, �s a tavasz minden �r�me elt�nt �let�kb�l. M�r �ten odavesztek a t�rzsb�l, �s a k�vetkez� n�gy �jjel h�rom �j �ldozatot k�vetelt. L�lektelen�l j�rtak �lelmet gy�jteni, senki sem tudhatta, ki lesz a k�vetkez�, az asszonyok eg�sz napja azzal telt, m�g a kegyencn�k� is, hogy gallyakat �s fakorhad�kot halmozzanak fel az �jszakai t�zekhez. �s a vad�szok t�bbnyire �res k�zzel j�ttek meg, a meleg tavaszi id�ben visszat�rt az �hs�g, mintha m�g mindig t�l lenne. A t�rzs od�bb vonult volna, ha lett volna vez�r�k, de nem volt, �s senki sem tudta, merre kellene menni�k, hogy az oroszl�n ne tal�ljon r�juk, �gy teh�t az oroszl�n megh�zott, �s h�l�t adott az �gnek, hogy az ember ilyen b�ket�r� fajta. K�t gyerek �s egy ifj� pusztult el, miel�tt �jra megjelent a hold, �s a r�ncos, v�n f�t�z�rz� asszony �lm�ban felt�nt Eudena �s Ug-lomi meg Uja hal�la. Uj�t�l rettegve t�lt�tte szinte eg�sz �let�t, �s most az oroszl�nt�l rettegett. Hogy Ug-lomi - akit � megsz�letni l�tott - v�gleg meg�lhette Uj�t, nem, az lehetetlens�g! Uja m�g mindig ellens�g�t keresi!

Azt�n k�vetkezett be Ug-lomi furcsa visszat�r�se, a foly�n �tv�gtat� csod�latos �llat, amely hirtelen k�t l�nyre v�lt sz�t: egy l�ra �s egy emberre... Azt�n egy �jabb jelen�s, Ug-lomi felt�n�se a t�lparton... Igen, most m�r mindent �rtett. Uja b�nteti �ket, mert nem ejtett�k el Ug-lomit �s Euden�t!

A f�rfiak is hazasz�lling�ztak az �jszaka r�ms�geihez, b�r a nap m�g fenn aranylott az �gen. Az Ug-lomir�l sz�l� t�rt�nettel fogadt�k �ket. A v�nasszony �tment vel�k a foly�n, �s megmutatta a t�lparton a t�tov�z� Ug-lomi l�bnyomait. Szisz, a Nyomolvas� r�ismert Ug-lomi nyomaira.

- Uja Ug-lomit k�veteli! - ki�ltotta a banya a foly�kanyar bal oldal�n �llva, v�r�sl� �s hadon�sz� bronzfigura a nyugv� nap f�ny�ben. Ki�lt�sai k�l�n�sen hangzottak, a besz�d hat�rvid�k�n t�velyegtek, de �rtelm�k ilyesmi volt: �Az oroszl�nnak Eudena kell. Minden �jszaka elj�n, Euden�t �s Ug-lomit keresi. Nem tal�lja �ket, feld�h�dik �s �l. Ejts�tek el Euden�t, �s Ug-lomit! Euden�t, akire � szemet vetett, �s Ug-lomit, akire kimondta a hal�l szav�t! Ejts�tek el �ket!� A t�voli n�das fel� fordult, ahogy gyakran Uj�hoz fordult, am�g az �lt. - Nem �gy van, uram? - ki�ltotta. �s mintha csak szav�ra feleln�nek, a n�dak meghajoltak egy fuvallatt�l.

Eg�szen az esti sz�rk�letig kop�csol�s hallatszott a t�borban. A f�rfiak hegyezt�k k�risd�rd�ikat a m�snapi vad�szatra. �s az �jjel, m�g holdkelte el�tt, az oroszl�n elj�tt, �s elragadta Szisz, a Nyomolvas� l�ny�t.

Reggel m�g napkelte el�tt Szisz, a Nyomolvas�, a surbank� Va�-ha�, aki most a kovapattint�st v�gezte, Egyszem, B�, Csigaev�, a k�t V�r�shaj�, Macskab�r �s K�gy�, vagyis Uja �sszes fiai, akik m�g �letben voltak, felragadt�k k�risl�ndzs�jukat �s hajit�k�veiket, a medvemancs zs�kokba kisebb dob�k�veket raktak, �s �gy kerekedtek fel Ug-lomi nyom�n indulva, �t a galagony�s s�r�n, ahol Ja, az orrszarv� �s testv�rei legeltek, a kop�r m�lyf�ld�n �t a b�kkfaerd�k fel�.

Azon az �jen, amikor a n�vekv� hold lenyugodott, a t�zek nagy l�nggal lobogtak, �s az oroszl�n b�k�n hagyta a kuporg� asszonyokat �s gyermekeket.

�s m�snap, mikor m�g a nap magasan �llt, visszat�rtek a vad�szok - Egyszem kiv�tel�vel, aki sz�tz�zott kopony�val maradt a sziklapad l�b�n�l. (Mikor Ug-lomi aznap este visszat�rt a lovak ut�ni lopakod�s�b�l, a kesely�k m�r nagyban lakm�roztak rajta.) �s hozt�k Euden�t, tele sebekkel �s z�z�d�sokkal, de elevenen. Azt a k�l�n�s parancsot kapt�k ugyanis a v�n szipirty�t�l, hogy Euden�t mindenk�pp �lve hozz�k el.

- � nem a mi zs�km�nyunk, � Uj��, az Oroszl�n�! - mondta.

Eudena kezei sz�jakkal voltak �sszek�t�zve, mintha f�rfi lett volna, f�radtan �s roskadozva j�tt - szem�be hull� haja v�res csom�kba volt �sszetapadva. A f�rfiak k�r�lfogt�k, �s Csigaev�, akinek a l�ny adta ezt a g�nynevet, r�h�gve csapdosta k�risd�rd�j�val. Valah�nyszor r�h�zott, b�szk�n k�r�ln�zett, mintha nagy h�stettet vitt volna v�gbe. A t�bbiek s�r�n tekingettek h�tra, �s l�that�lag mindny�jan siettek, csak �pp Eudena nem. L�ttukra a v�nasszony felvis�tott �r�m�ben.

Euden�t �sszek�t�z�tt k�zzel k�nyszer�tett�k �tkelni a foly�n, pedig nagy volt a sodra, �s amikor megcs�szott, a v�nasszony felvis�tott, el�sz�r �r�m�ben, azt�n r�m�let�ben, hogy meg tal�l fulladni. Mikor v�gre partra vonszolt�k, ak�rhogy �t�tt�k, k�ptelen volt meg�llni a l�b�n. Hagyt�k h�t, hogy lerogyjon a partra, s ott �lj�n, l�b�t a v�zbe l�gatva, maga el� b�mulva, rezzen�stelen arccal. Az eg�sz t�rzs lej�tt a t�borhelyre, m�g a kis g�nd�r Haha is, aki alig totyogott, �s �gy b�mult�k Euden�t meg a v�nasszonyt, mint mi b�muln�nk manaps�g valami k�l�n�s, megsebzett fenevadat �s az elejt�j�t.

A v�nasszony let�pte Uja l�nc�t Eudena nyak�r�l, �s mag�ra �lt�tte - valaha � viselte el�sz�r. Azt�n megragadta Eudena haj�t, �s Szisz d�rd�j�t elkapva, teljes erej�b�l �tlegelni kezdte. Amint kiadta d�h�t, k�zelr�l a l�ny arc�ba b�mult. De Eudena szeme z�rva volt, �s arca olyan mozdulatlan, hogy a v�nasszony egy pillanatra megr�m�lt, hogy meg is halt tal�n. De orrcimp�i megremegtek, mire a banya arcul csapta �s vihogott, majd visszaadva a d�rd�t Szisznek, od�bb ment kiss�, �s hadarni kezdett a maga cs�fond�ros m�dj�n.

A v�ns�g t�bb sz�t ismert, mint b�rki a t�rzsben. R�m�t� volt hallgatni �t. N�ha �sszef�gg�stelen visong�sokat �s ny�g�seket hallatott, �s m�ly torokhang� ki�lt�sai n�ha csak �rnyk�pei voltak holmi gondolatnak. De az�rt �gy is tudom�s�ra hozta Euden�nak, mi v�r r�, hogyan fogja az oroszl�n sz�tmarcangolni.

- �s Ug-lomi! Haha! Ug-lomit meg�lt�k?

Eudena hirtelen felnyitotta a szem�t, �s fel�lt, f�lelem n�lk�l �llta a v�nasszony pillant�s�t.

- Nem - tagolta lassan, mintha eml�kezet�ben kutatna -, nem l�ttam, hogy Ug-lomit meg�lt�k. Nem l�ttam, hogy meg�lt�k volna.

- Mondj�tok meg neki! - rikoltott a banya. - Mondja meg az, aki meg�lte! Mondja meg, hogy Ug-lominak v�ge!

�s v�gign�zett a f�rfiakon, �s a n�k meg a gyerekek is egyik f�rfir�l a m�sikra pillantottak.

Senki sem felelt. A f�rfiak sz�gyenkezve s�t�tt�k le a szem�ket.

- Mondj�tok meg neki!

A f�rfiak egym�sra n�ztek.

Eudena arca felragyogott.

- Mondj�tok meg neki! - ki�ltott a v�nasszony. - Mondj�tok meg neki, f�lelmetes f�rfiak! Hogy �lt�tek meg Ug-lomit?

Az �regasszony fel�llt, �s belev�gott Eudena arc�ba.

- Ug-lomit nem tal�ltuk - felelte vontatottan Szisz, a Nyomolvas�. - Aki kett�t �z, egyet sem ejt el.

Eudena sz�ve nagyot dobbant, de uralkodott arcvon�sain. Ennek ellen�re a v�nasszony gyilkos pillant�sokat l�vellt fel�je.

Azt�n az �regasszony a f�rfiakat kezdte gyal�zni, ami�rt f�lnek Ug-lomi ut�n menni. Mi�ta Uja meghalt, senkit�l sem tartott. �gy szidta �ket, mint az apr� k�lyk�ket szok�s. Azok meg visszasz�jaltak, �s egym�st kezdt�k hib�ztatni. V�gre Szisz, a Nyomolvas� r�mordult a v�ns�gre, hogy hagyjon b�k�t nekik.

Mikor a nap m�r nyugov�ra hajolt, fogt�k Euden�t, �s torkukban dobog� sz�vvel megindultak vele azon a csap�son, amelyet az oroszl�n t�rt a n�dason �t. A f�rfiak mind egy�tt mentek. Amint egy �gerfacsoporthoz �rtek, az egyik f�hoz siet�sen hozz�k�t�zt�k Euden�t, hogy az oroszl�n r�tal�lhasson, ha alkonyatkor porty�ra indul; azzal m�r iszkoltak is vissza, hogy miel�bb a t�borhely k�zel�be �rjenek. Ott meg�lltak. Els�nek Szisz torpant meg, �s visszan�zett az �geresre. A l�ny feje m�g a t�borhelyr�l is l�tszott, kis fekete �st�k egy nagyobb fa �ga alatt. Ez megnyugtatta �ket.

A n�k �s a gyerekek mind a domb tetej�r�l b�mult�k a m�veletet. A v�nasszony vis�tva h�vta az oroszl�nt, hogy itt van, akit keresett, j�jj�n �rte, �s tan�csokat adott neki, hogyan gy�t�rje meg.

Eudena holtf�radt volt m�r, az �tlegek, a gy�trelmes �t �s a szomor�s�g szinte �ntudatlann� zsibbasztott�k, csak a r�v�r� sz�rny�s�gekt�l val� retteg�s tartotta m�g eszm�let�n�l. A nap sz�les �s v�rv�r�s korongk�nt l�ngolt a t�voli gesztenyef�k t�rzsei k�z�tt, �s az eg�sz nyugati t�j�k t�zben �llt; az esti szell� meleg mozdulatlans�gba b�gyadt. A leveg�ben sz�nyograjok ny�zs�gtek, a k�zeli foly�b�l id�nk�nt halak dobt�k fel magukat, �s egy-egy cserebog�r rep�lt el dongva a l�ny mellett. Szeme sark�b�l Eudena l�tta a t�bor dombj�nak egy darabj�t �s az apr� figur�kat, akik ott �llva �t b�mult�k. �s gy�nge, de j�l kivehet� zajk�nt hallotta a t�zk� �t�seit. A k�zel�ben s�t�tlett mozdulatlanul az oroszl�n tany�ja, a n�dszegte s�r�.

A t�zk� hangja elhalt. Eudena nyugatra pillantva l�tta, hogy a nap m�r al�mer�lt, �s odaf�nt egyre f�nyesebben l�that�v� lett a n�vekv� hold. Az oroszl�ntanya fel� lesett, alakokat v�lt l�tni a n�dasban, s ett�l vonaglani kezdett, vonaglott, s�rt, �s Ug-lomit sz�longatta.

De Ug-lomi messze volt. L�tva a vonagl� l�ny feje r�ng�s�t, a t�borbeliek vis�tozni kezdtek a dombon, �gy azt�n Eudena lecsillapodott, �s mozdulatlan maradt. Azt�n j�ttek a denev�rek, majd nyugati k�k rejtek�b�l egy csillag b�jt el�. Eudena megsz�l�totta, de halkan, mert f�lt az oroszl�nt�l. A lassan m�ly�l� alkonyatban a s�r� mozdulatlan maradt.

�gy k�szott a s�t�ts�g a l�nyra, de a hold kif�nyesedett, �s az �rny�kok, amelyek nemr�g a dombig ny�ltak meg, majd a be�ll� est�vel eleny�sztek, most kurt�n �s s�t�ten t�rtek vissza. �s a n�dak �s �gerf�k alkotta s�r�ben, ahol az oroszl�n tany�zott, �sszegy�lekeztek az �rnyak, s id�r�l id�re moccant valami. De semmi sem b�jt el� onnan a s�t�ts�g be�llt�ig.

Most a t�borhely fel� k�mlelt, �s l�tta, hogy f�st�sv�r�sen csapnak fel a t�zek, �s f�rfiak, n�k j�rk�lnak k�r�l�tt�k. M�sfel�l, a foly�n t�l feh�r k�d emelkedett. �s nagy messzir�l r�k�k ny�sz�rg�se �s egy hi�na von�t�sa hallatszott.

Mind e megfigyel�sek k�zt a sajg� v�rakoz�s szakad�kai t�tongtak. Hossz� id� ut�n egy �llat tocsogott a v�zben, mintha az oroszl�ntany�n t�li g�zl�n�l akarna �tkelni rajta, de hogy mif�le �llat, azt nem tudta kivenni. A messzi iv�t�cs�kt�l odahallatszott a dagony�z� elef�ntok neszez�se - egy�bk�nt cs�nd volt az �jszak�ban.

A f�ldet most feh�r t�kr�z�d�sek �s �thatolhatatlan �rnyak egyhang� mint�zata foltozta a k�k �g alatt. Az ez�st hold t�ny�rj�t a gesztenyefacs�csok csipk�zt�k ki finoman, �s az �rny�kos keleti hegy m�g�tt sokasodni kezdtek a csillagok. A domb t�zei �l�nkv�r�sen vil�g�tottak m�r, el�tt�k fekete figur�k �lltak v�rakoz�n. Egy sikolt�sra v�rtak. Most m�r nem v�rathat sok�ig mag�ra...

Az �j mintha hirtelen mozg�ssal telt volna meg. A l�ny visszafojtotta a l�legzet�t. �rnyak vonultak el - egy, kett�, h�rom - nesztelen�l lopakodva... sak�lok.

Azt�n �jabb hossz� v�rakoz�s.

Azt�n, sokkal val�s�gosabban, mint az eddigi hangokb�l sz�tt k�pzelg�sei, valami rezzent a s�r�ben. Majd er�teljes mozg�s. Egy csattan�s. S�lyos n�dreccsen�sek egyszer, k�tszer, h�romszor, ut�na ism�t csend lett, csak valami �temes suhog�s hallatszott. Majd m�ly, reszket� morg�s, �s �jra be�llt a csend. Kitart�, n�ma csend - sose szakad v�ge m�r? Eudena l�legezni sem mert, ajk�ba harapott, hogy sikoly�t visszatartsa. Ism�t valami cs�rtetve k�zelgett az aljn�v�nyzetben. �nk�ntelen�l felsikoltott. Nem is hallotta a t�lpartr�l felharsan� diadalmas �v�lt�st.

Abban a pillanatban �jra er�teljes mozg�s t�madt a s�r�ben. A nyugv� hold f�ny�ben l�tta, hogy a f� hull�mzik, �s az �gerf�k meginognak. Hevesen megvonaglott - utols� vonagl�sa ez! De semmi sem k�zeledett fel�je. Tucatnyi sz�rnyet v�lt l�tni fel-al� cs�rtetve a sz�k tiszt�son, de percek m�lva minden elnyugodott. A hold al�mer�lt a messzi geszteny�s m�g�, �s be�llt az �ji s�t�t.

Ekkor furcsa hang hallatszott, szaggatott liheg�s, el�bb heves, majd b�gyad�. �jra csend, azt�n hom�lyos neszek �s egy �llat r�ffen�se.

Majd megint be�llt a csend. Messze keleten elef�nt trombit�lt, az erd�b�l acsarg�s �s von�t�s hangzott, de elhalt ez is.

Id�k�zben �jra kis�t�tt a hold a hegygerinc fat�rzsei k�z�l, k�t vastag f�ny- �s egy s�t�t �rnyp�szm�t ter�tve v�gig a n�dason. Majd egyenletes zizeg�s, egy loccsan�s, �s a n�dsz�lak k�zt r�s ny�lt. A ny�l�s egyre sz�lesebbre t�gult... elj�tt a v�g!

Eudena szem�t kimeresztve f�rk�szte a valamit, ami el�j�tt a n�dasb�l. Egy pillanatra hatalmas fejet �s �llkapcsot v�lt l�tni, amire sz�m�tott, de a valami �sszezsugorodott �s �talakult. S�t�t volt �s alacsony, hangot nem adott, �s m�r l�tszott, hogy nem az oroszl�n. Hirtelen meg�llt - minden mozdulatlans�gba dermedt. Eudena a s�t�tbe meredt. Hatalmas b�k�t v�lt l�tni, k�t v�gtagot �s egy meghajl� testet; feje erre-arra fordult az �rnyakat keresve.

Most megmozdult, neh�zkesen k�szott, apr� sz�kell�sekkel, �s fel-felny�g�tt.

A hirtelen �r�mt�l megl�dult a v�r a l�ny ereiben.

- Ug-lomi! - suttogta.

A k�sz� alak meg�llt.

- Eudena! - felelt halkan, hangj�ban f�jdalommal, �s az �gerf�k k�z� k�mlelt.

�jra megl�dult, �s a n�dak k�z�l kijutott a holdf�nyre. Eg�sz test�t s�t�t foltok bor�tott�k. L�that�an vonszolta a l�b�t, �s egyik kez�ben a balt�t, az Els� Balt�t szorongatta. A k�vetkez� pillanatban n�gyk�zl�bra k�szk�dte fel mag�t, �s a l�nyhoz botork�lt.

- Az oroszl�n! - s�gta az ujjong�s �s retteg�s k�l�n�s kever�k�vel. - H�! Oroszl�nt �ltem! A saj�t kezemmel! �gy, ahogy a nagy medv�t meg�ltem!

Szavai nyomat�k�ul egy mozdulatot tett, hozz� b�gyadt ki�lt�st hallatott, �s egy id�re mozdulatlann� v�lt.

- Szabad�ts ki! - suttogta Eudena.

Ug-lomi nem felelt, de az �ger t�rzs�be fog�zva, k�sz� helyzet�b�l felkapaszkodott, �s a balt�ja �les fel�vel csapkodni kezdte a sz�jakat. A l�ny j�l hallotta, hogy minden �t�sre felszisszen. A mell�t �s karj�t lek�t� sz�jak megold�dtak, s a f�rfi karja ekkor lehanyatlott. Mell�vel a l�ny v�ll�nak d�lt, lecs�szott �s mozdulatlanul fekve maradt a l�b�n�l.

Most m�r azonban k�nny� volt a szabadul�s. Eudena siet�sen kib�jt az utols� hurokb�l, �s ell�pett a f�t�l. Forgott k�r�l�tte a vil�g, utols� tudatos mozdulat�val p�rja fel� l�pett. Megt�ntorodott �s elzuhant. Keze Ug-lomi combj�ra hullt. Ez l�gy �s nedves volt, �s puh�n engedett a nyom�snak; a f�rfi feljajdult az �rint�sre, megvonaglott, majd �jra mozdulatlanul fek�dt.

Kisv�rtatva s�t�t, kutyaszer� alak lop�zott el� a n�dasb�l. Megmeredt, szimatolt, egy darabig t�tov�zott, v�g�l megfordult, �s �jra elt�nt az �rnyak k�z�tt.

Sok�ig hevertek ott mozdulatlanul a lenyugv� hold f�ny�ben. A kis n�das �rny�ka lassan, ahogy a hold egyre lejjebb s�ppedt, fel�j�k k�szott. El�bb l�bukat bor�totta be, �s Ug-lomi olyan volt, mint egy ez�st mellszobor. Azt�n a nyak�ig lop�zott, majd az arc�ra, �s v�g�l a s�t�ts�g teljesen benyelte �ket.

Az �rny megtelt �szt�n�s rezzen�sekkel. L�bak kopog� nesze, halk morg�s - �s egy zuhan� �t�s.


A n�k �s gyerekek le sem hunyt�k a szem�ket aznap �jjel, am�g meg nem hallott�k Eudena sikoly�t. A kimer�lt f�rfiak azonban �lt�kben elb�biskoltak. A sikolyt meghallva most m�r mind biztons�gban �rezt�k magukat, �s igyekeztek a t�zh�z legk�zelebb es� helyeket elfoglalni. A v�nasszony diadalmas, rekedt nevet�ssel fogadta a sikolyt, �s �jra felr�h�g�tt, amikor Szi, Eudena kis bar�tn�je szipogni kezdett. Amint a hajnal bek�sz�nt�tt, m�r mind talpon voltak, �s az �gerest k�mlelt�k. Eudena feje nem volt l�that�. Megk�nnyebb�lt �r�mmel t�lt�tte el �ket, hogy �me, Uja ki van engesztelve. De a f�rfiak agy�ra s�t�t �rny ter�lt, ha Ug-lomira gondoltak. Tudt�k, mi a bossz�, hisz a bossz� a vil�g leg�sibb dolgai k�z�l val�, de nem gondoltak menek�l�sre.

Hirtelen egy hi�na t�rt ki a s�r�b�l, �s �t�getett a n�dason. Orra �s mancsai v�rt�l v�r�sl�ttek. Erre a l�tv�nyra a f�rfiak felkapt�k haj�t�k�veiket, �s fel�je rohantak, mert nincs m�g egy olyan sz�nalmasan gy�va �llat, mint nappal a hi�na. Mind gy�l�lt�k a hi�n�t, mert gyerekekre vad�szott, �s megmarta azokat, akik �jjel a t�zt�l t�volabb aludtak. Macskab�r �gyes �s er�s dob�s�val oldalba is tal�lta a d�g�t, �s az eg�sz t�rzs diadalmas �v�lt�ssel fogadta a l�tv�nyt.

L�rm�jukra az oroszl�ntany�r�l nagy sz�rnysuhog�ssal h�rom feh�r fej� d�gkesely� emelkedett fel, lust�n k�r�ztek, majd a tanya f�l� ny�l� �ger�gakra telepedtek.

- Urunk porty�ra indult! - ki�ltott a banya a madarakra mutatva. - Most a kesely�k lakm�roznak Eudena marad�k�n.

A madarak el�ld�g�ltek egy darabig, majd egym�s ut�n visszaereszkedtek az oroszl�ntany�ra.

Ekkor a keleti erd�k felett, az eg�sz vil�got �letre �s sz�nekre gy�jtva, hars�ny fens�g�vel �radt sz�t a kel� nap f�nye. A gyerekek felujjongtak a l�tv�nyra, tapsikoltak, �s lerohantak a foly�ra. Csak a kis Szi maradt h�tra, �s t�prengve b�multa az �gerf�kat, ahol tegnap este m�g Euden�t l�tta.

De Uja, a v�n oroszl�n nem indult porty�ra, ott maradt a tany�j�n, mozdulatlanul ter�lt el, kiss� egyik oldal�ra d�lve. Nem a vack�n fek�dt, hanem j�val od�bb, a letiport f�ben. Egyik szeme alatt apr� seb, az els� balta apr�cska harap�sa. A talaj a melle alatt sz�les cs�kokban v�r�s, a mell�ben egy kis lyuk, amelyet Ug-lomi d�rd�ja �t�tt. Oldal�n �s nyak�n kikezdt�k m�r a kesely�k.

Ug-lomi m�r a mancsa alatt fek�dt, amikor tal�lomra a mell�be d�f�tt. Minden marad�k erej�t �sszeszedve �t�tte bel� a l�ndzs�t, egyenest az �ri�s �llat sz�v�be, �gy �rt v�get a v�n oroszl�nnak, Uja Vez�r m�sodik megtestes�l�s�nek az uralma.

A t�bor dombj�n ser�ny k�sz�l�d�s zajlott, d�rd�kat hegyeztek, haj�t�k�veket �leztek. Senki se ejtette ki Ug-lomi nev�t, nehogy megjelenj�k. A f�rfiak egy�tt k�sz�ltek �tra, az egynapos vagy m�g hosszabb vad�szatra, szoros egys�gben. Ug-lomit k�sz�ltek elejteni, nehogy � j�jj�n bossz�t �llni rajtuk.

De Ug-lomi n�m�n �s �lettelen�l fek�dt nem messze az oroszl�ntany�t�l, mellette Eudena guggolt, �s az oroszl�n v�r�t�l v�r�sl� k�risd�rd�t szorongatta.

 

V. HARC AZ OROSZL�NTANY�N

Ug-lomi mozdulatlanul hevert, h�t�t egy �gerf�nak t�masztva, combja egyetlen v�res h�st�meg, n�zni is iszony�. Civiliz�lt ember nem maradt volna �letben �gy sz�tmarcangolva, de Eudena t�viseket keresett, �sszet�zte vel�k a sebeket, �s �jjel-nappal mellette guggolt, hogy egy s�slegyez�vel el�zze a legyeket, �jszaka pedig a sak�lokat riasztotta el, az els� balt�t r�zva fel�j�k. S Ug-lomi �llapota javulni kezdett. Ny�r dereka volt, es� nem esett. Az els� k�t nap, am�g ny�lt sebekkel fek�dt, alig ettek valamit. M�lyen fekv� rejtek�k k�rny�k�n nem voltak ehet� gy�kerek, se apr�vadak, �s a foly� a maga v�zicsig�ival �s halaival j� sz�z l�p�sre, a ny�lt terepre esett. Eudena nappal nem mert elk�borolni, rettegve a t�rzst�l, fiv�reit�l �s n�v�reit�l, �jszaka meg a ragadoz�kt�l f�ltette p�rj�t is, mag�t is. �gy azt�n a kesely�kkel osztoztak az oroszl�nd�g�n. Volt a k�zelben egy kis erecske, Eudena onnan hozott vizet a tenyer�ben b�s�ggel a sebes�ltnek.

Ug-lomi rejtek�t a t�rzst�l j�l eltakarta a s�r� �geres, �s szinte ker�t�sk�nt fogta k�r�l a k�ka �s a magasra n�tt n�d. A meg�lt oroszl�n a hajdani vack�t�l vagy �tvenl�p�snyire fek�dt, letiport n�dak k�z�tt. A kesely�k egym�s k�zt marakodtak a leg�zesebb falatok�rt, �s t�vol tartott�k a sak�lokat. Nemsok�ra m�h nagys�g� legyek felh�i ereszkedtek a d�gre, Ug-lomiig elhallatszott a dong�suk. Mire az ifj� sebei hegedni kezdtek - �s nem is telt bele sok nap -, az oroszl�nnak m�r csak sz�tsz�rt csontjai feh�rlettek.

Ug-lomi a napokat mozdulatlanul �lve t�lt�tte, �res tekintettel meredve maga el�, n�ha a lovakr�l, medv�kr�l meg oroszl�nokr�l mormolt valamit, m�skor �r�kon �t a f�ldet csapkodta az els� balt�val, �s a t�rzsbelieket sz�longatta - l�that�lag nem f�lt megid�zni �ket. Legf�k�pp azonban aludt, s alig voltak �lmai a nagy v�rvesztes�g �s a gyatra t�pl�lkoz�s miatt. A kurta ny�ri �jszak�kat mindketten �tvirrasztott�k. A s�t�tben nappal sose l�tott l�nyek motoztak k�r�l�tt�k. N�h�ny �jszak�ra a hi�n�k elmaradtak, de azt�n egy holdtalan �jen tucatnyian j�ttek, �s nagy vereked�sbe fogtak az oroszl�n maradv�nyai�rt. Kurrog�, h�rg� hangok k�osza volt az �jszaka, �s Eudena meg Ug-lomi j�l hallott�k, hogy ropognak a csontok a fogaik k�zt. De mert tudt�k, hogy a hi�na nem mer megt�madni eleven teremtm�nyt, amely �bren van, nem agg�dtak k�l�n�sebben.

Nappal Eudena t�bbsz�r v�gigment a csap�son, amit m�g az oroszl�n t�rt a n�dasban, �s egy kanyaron t�ljutva bek�szott a s�r�be, �s a t�rzset k�mlelte. T�bbnyire az �gerf�k k�z�tt lapult, ahov� kik�t�tt�k, hogy fel�ldozz�k az oroszl�nnak. Onnan megfigyelhette a dombon, a t�z k�r�l s�rg� apr�, de tiszt�n kivehet� alakokat, ahogy azon az �jszak�n is l�tta �ket. De Ug-lominak nemigen besz�lte el, amit ott l�tott, mert f�lt, hogy nev�k eml�t�s�vel odaid�zi �ket. Azokban az id�kben �gy hitt�k ugyanis, hogy akinek a nev�t kimondj�k, az megjelenik.

L�tta, hogy a r�k�vetkez� nap, amikor Ug-lomi meg�lte az oroszl�nt, a f�rfiak d�rd�kat �s hajit�k�veket k�sz�tenek, �s �tra kelnek, hogy elejts�k �t, otthagyva a n�ket �s a gyerekeket a dombon. Ahogy libasorban megindultak a hegyek fel�, az �len Szisszel, a Nyomolvas�val, aligha sejtett�k, mily k�zel van, akit keresnek. L�tta, hogy a f�rfiak t�voz�sa ut�n a n�k �s a gyerekek p�fr�nyt �s gallyakat gy�jtenek az �jszakai t�zekhez, a fi�k �s a l�nyok pedig futk�roznak �s j�tszanak. De a v�nasszony l�tt�ra elfogta a f�lsz. D�lfel�, mikor a t�bbiek a foly�n�l voltak a kanyarulatn�l, a szipirty� a domb innens� oldal�ra ment, �s a g�rnyedt, barna alak heves hadon�sz�sba kezdett, Eudena alig merte hinni, hogy nem vette �szre �t. Lapult, mint ny�l a vack�n, s f�nyl� szeme a hajlott h�t� boszork�nyra tapadt, de v�g�l f�lderengett benne, hogy a v�ns�g az oroszl�nhoz im�dkozik - az oroszl�nhoz, akit Ug-lomi meg�lt.

M�snap a vad�szok f�radtan t�rtek meg, egy �zgid�t hoztak, �s Eudena irigyen leste lakm�roz�sukat. �s akkor valami furcsa t�rt�nt. L�tta, s�t tiszt�n hallotta, hogy a v�nasszony vis�tani kezd, �s hadon�szva fel�je mutogat. Megriadt, �s mint egy k�gy� k�szott od�bb, k�v�l a l�t�k�r�k�n. De a k�v�ncsis�g hamarosan f�l�lkerekedett benne, �s visszalopakodott k�mlel�hely�re, �s a sz�ve majd meg�llt att�l, amit l�tott: a f�rfiak, d�rd�jukat r�zva, mind fel�je indultak a dombr�l.

Nem mert mozdulni, nehogy a mozg�sa �rulja el; amennyire csak tudott, a f�ldre lapult. A nap m�r alacsonyan �llt, �s aranyl� f�nye a f�rfiak szem�be s�t�tt. L�tta, hogy egy nagy, v�r�s h�sdarabot hoznak k�risfa botra t�zve. Azt�n meg�lltak.

- Tov�bb! - s�v�tett a v�nasszony.

Macskab�r morgott valamit, �s j�ttek tov�bb, a napt�l k�pr�z� szem�kkel a s�r�t f�rk�szve.

- Ide - mondta Szisz.

A f�rfiak a k�risfa kar�t a r�t�z�tt h�ssal a f�ldbe �ll�tott�k.

- Uja! - ki�ltott Szisz. - �me, az adagod! �s Ug-lomit meg�lt�k. Igaz�n meg�lt�k Ug-lomit. Ma meg�lt�k, �s holnap elhozzuk neked a test�t!

A t�bbiek megism�telt�k szavait.

Egym�sra n�ztek, majd maguk m�g�, �s f�lig megfordulva visszaindultak. Egy darabig a s�r� fel� oldalozva mentek, azt�n a domb fel� fordulva meggyors�tott�k l�pteiket, de t�bbsz�r visszan�ztek a v�lluk f�l�tt; v�g�l m�r loholtak, val�s�gos fut�verseny alakult ki, am�g a dombhoz �rtek. Els�k�nt Szisz, aki legh�tul szaladt, lass�totta meg l�pteit.

A nap lenyugodott, j�tt az estsz�rk�let, a t�zek v�r�sen izzottak a t�voli gesztenyef�k k�dl� k�kje el�tt, �s vid�m hangok t�lt�tt�k be a dombot. Eudena m�g mindig alig moccant, szeme a domb �s a kit�z�tt h�s k�z�tt j�rt ide-oda. �hes volt, de f�lt. V�g�l visszak�szott Ug-lomihoz.

K�zeled�se neszeire Ug-lomi felpillantott. Arc�t �rny�k bor�totta.

- Hozt�l valamit enni? - k�rdezte.

A l�ny azt mondta, nem tal�lt semmit, de �jra keresni indul, �s az oroszl�ncsap�son visszalop�zott oda, ahonnan a dombot l�thatta, nem tudta azonban r�sz�nni mag�t, hogy a h�st elvigye. Valami �llati �szt�nnel csapd�t gyan�tott. Nyomorultul �rezte mag�t.

V�g�l Ug-lomihoz k�szott, �s hallotta, hogy mocorog �s ny�gd�csel. Erre megint visszat�rt leshely�hez. Ekkor megpillantott valamit a kar� mellett, �s ahogy szem�t m�regette, felismerte: sak�l volt. Hirtelen d�h�ben felb�torodott, felugorva ki�ltott egyet, �s az �ldozati aj�nd�khoz rohant. Felbukott, �s m�r csak az elrohan� sak�l morg�s�t hallotta.

Mire felt�p�szkodott, l�tta, hogy a kar� csupaszon hever a f�ld�n, a h�s elt�nt r�la. Visszament, hogy �hen t�ltse az �jt Ug-lomival; p�rja d�h�s volt, hogy nem hozott semmi ennival�t neki, de � nem besz�lt a t�rt�ntekr�l.

K�t nap telt el, �s m�r k�zel �lltak az �hhal�lhoz, amikor a t�rzs elejtett egy lovat. A m�ltkori cerem�nia most megism�tl�d�tt, �s egy j�kora l�combdarabot hagytak a k�risfa kar�n. Ez�ttal Eudena nem habozott.

K�zzel-l�bbal �s szavakkal pr�b�lta Ug-lominak elmagyar�zni, mi t�rt�nt, de az a h�s jav�t befalta, mire v�gre meg�rtette; akkor azt�n sz�les mosolyra der�lt az �br�zata.

- �n vagyok Uja! - mondta. - �n vagyok az Oroszl�n. �n vagyok a Nagy Barlangi Medve, �n, aki csak Ug-lomi voltam! �n vagyok Va�, a Nagyesz�! �gy is illik, hogy etessenek, mert hamarosan meg�l�m mindet!

Euden�nak nagy k� esett le a sz�v�r�l, p�rj�val egy�tt nevetett, �s boldogan l�tott neki, amit az meghagyott a l� h�s�b�l.

Aznap �jszaka Ug-lomi �lmot l�tott, �s m�snap sz�lt Euden�nak, hogy hozza el neki az oroszl�n fogait �s karmait - m�r amit m�g tal�lni bel�l�k -, �s hogy has�tson neki egy �gerfa hus�ngot. Akkor nagy �gyess�ggel �gy illesztette be a fogakat meg a karmokat a hus�ngba, hogy heggyel kifel� �lljanak. Sok�ig vesz�d�tt a munk�val, �s m�g a fogakat a balt�val beverte, kett�nek is kicsorb�totta a hegy�t. D�h�ben az eg�szet elhaj�totta, de azt�n ut�na vonszolta mag�t, �s v�g�l befejezte a m�v�t: �jfajta bunk� lett, fogakkal kiverve. Aznap este is j�t lakm�roztak mind a ketten, mert a t�rzs �j aj�nd�kokkal �ldozott az oroszl�nnak.

Ami�ta Ug-lomi elk�sz�tette a bunk�t, sok nap telt el, t�bb, mint a k�z ujjai, t�bb, mint ameddig akkoriban sz�molni tudtak. M�r h�rom napja nem kaptak h�st, ekkor t�rt�nt, hogy Eudena alv� p�rj�t otthagyva, leshely�re ment. J�tt a v�nasszony, �s szokott hadon�sz�s�val im�dkozni kezdett. Am�g ott hadon�szott, felbukkant a dombr�l Eudena kis bar�tn�je, Szi meg egy m�sik kisl�ny, Szisz els� asszony�nak a l�nya, �s l�tva a rozoga v�ns�g h�kuszp�kuszait, ut�nozni kezdt�k. Eudena j�t mulatott ezen, de a v�nasszony hirtelen a l�nyok fel� fordult �s �szrevette. Egy pillanatig mindh�rman mozdulatlan �lltak, majd az �reg d�h�s �v�lt�ssel fel�j�k rohant, �s mindny�jan elt�ntek a domb m�g�tt.

Kisv�rtatva a gyermekek �jra felt�ntek a domb v�ll�n�l a p�fr�nyosban. A kis Szi rohant el�l, nagyon f�rge kisl�ny volt, s a m�sik kisl�ny vis�tva loholt ut�na, sark�ban a v�nasszonnyal. A domb tetej�n megjelent Szisz is egy csontot r�gva, �s m�g�tte, tiszteletteljes t�vols�got tartva B� �s Macskab�r, ugyancsak j�kora falatot majszolva, �s hangosan hahot�ztak a v�nasszony d�h�sk�d�s�t l�tva. Egy ijedt ki�lt�s, a v�ns�g be�rte a kisebbik l�nyt, �s cs�pelni kezdte a vis�toz� gyereket, kellemes eb�d ut�ni sz�rakoz�st ny�jtva a f�rfiaknak. Szi m�g futott egy darabig, azt�n f�lelem �s k�v�ncsis�g k�zt ingadozva meg�llt.

Hanem ekkor el�rohant a kisl�ny anyja, lihegve, lobog� s�r�nnyel, egy k�vet markolva, �s a v�nasszony vicsorg� vadmacskak�nt fel�je fordult. � volt a t�z�rz�k feje, �s hajlott kora ellen�re fel�rt ak�rmelyik asszonnyal, de m�g miel�tt b�rmit tehetett volna, Szisz is r��v�lt�tt. Erre kit�rt a hangzavar. �jabb boglyas fejek t�ntek fel. A jelek szerint az eg�sz t�rzs itthon volt, �s lakom�t �lt. A v�nasszony azonban nem merte m�r a d�h�t kit�lteni a gyereken, akit Szisz p�rtfog�s�ba vett.

Mindenki l�rm�zott �s gyal�zkodott - m�g a kis Szi is. A v�nasszony egy szempillant�s alatt elengedte az addig fogva tartott gyereket, �s Szi ut�n vetette mag�t, akinek nem volt p�rtfog�ja. Szi csak akkor d�bbent a vesz�lyre, amikor m�r eg�szen k�zel volt hozz�, �s halk, r�m�lt sikollyal vakt�ban rohanni kezdett, amerre l�tott, egyenest az oroszl�ntanya fel�. Mikor v�gre �szrevette, merre tart, oldalt t�rt a n�dasba.

Hanem a v�ns�g b�mulatos asszony volt, amilyen gonosz, olyan f�rge, �s v�g�l lobog� haj�n�l fogva elkapta a kisl�nyt, alig harmincl�p�snyire Euden�t�l. Most m�r az eg�sz t�rzs lefutott a dombr�l, nagy ki�ltoz�ssal �s hahot�val, k�v�ncsian a mulats�gra.

Ekkor valami f�lrezzent Euden�ban, valami, amit m�g sose �rzett. F�lelm�t feledve �s csak a kis Szire gondolva felugrott rejtek�b�l, �s el�rerohant. A v�nasszony nem l�tta, mert teljes d�h�vel �s minden erej�b�l a kicsit pofozta �ppen, csak azt �rezte, hogy valami s�lyos �s kem�ny v�g�dik az arc�ba. F�lhemperedett, �s ekkor megl�tta Euden�t, ahogy �g� szemmel �s arccal k�zte meg a kis Szi k�z�tt �llt. Felsiv�tott d�bbenet�ben �s r�m�let�ben, a kis Szi pedig, nem �rtve, mi t�rt�nt, a sz�jt�tva b�mul� t�rzsbeliek fel� indult. Azok k�zben eg�szen k�zel h�z�dtak, mert Eudena l�tv�nya teljesen ki�zte fej�kb�l az oroszl�nt�l val�, m�r am�gy is oszladoz� f�lelm�ket.

Eudena egy szempillant�s alatt otthagyta a megh�kkent v�nasszonyt, �s be�rte a kisl�nyt.

- Szi! - ki�ltotta. - Kis Szi!

Karj�ba kapta, �sszekarmolt arc�t a mag��hoz szor�totta, �s sarkon fordulva tany�ja, a v�n oroszl�n egykori rejtekhelye fel� iramodott. A v�nasszony a derek�ig �r� n�d k�zt �llva eszeveszett d�h�t �s ocsm�ny szitkait ok�dta ut�na, de nem merte �tj�t �llni; �s Eudena az �sv�ny hajlat�r�l visszan�zve l�tta, hogy a f�rfiak egym�snak ki�ltoznak, �s Szisz megindul az oroszl�ncsap�son.

Eudena meg�ll�s n�lk�l loholt v�gig a n�dasba v�gott sz�k �ton az �rny�kos helyig, ahol Ug-lomi �lt gy�gyul� combj�val, �s a nagy ki�ltoz�st�l felriadva �ppen szem�t d�rzs�lte. Eudena a kisl�nnyal az �l�ben hozz� rohant, �s tork�ban dobog� sz�vvel ki�ltotta:

- Ug-lomi! J�n a t�rzs!

Ug-lomi bamba d�bbenettel b�mult r� �s Szire.

Eudena, egyik karj�n m�g mindig a kisl�nyt szorongatva, a domb fel� mutatott, �s szeg�nyes sz�k�szlet�vel igyekezett elmagyar�zni a helyzetet. M�r hallhat� volt a f�rfiak k�zeled�se. A jelek szerint megtorpantak a n�dasban. Eudena letette a kisl�nyt, az oroszl�nfogas bunk�t p�rja kez�be nyomta, � pedig a h�rom l�p�ssel od�bb hever� k�balt�t kapta fel.

- Hah! - ki�ltott Ug-lomi megl�b�lva bunk�j�t, �s hirtelen felfogva a dolgokat, oldalt fordult, �s megpr�b�lt talpra er�lk�dni.

El�g neh�zkesen �llt meg a l�b�n. Egyik kez�vel a f�nak d�lt, a sebes�lt l�b�t �vatosan, csak l�bujjai hegy�vel t�masztotta meg a talajon, m�sik kez�vel �j bunk�j�t szor�totta. Gy�gyul� seb�re n�zett; a n�das hirtelen megzizzent, eln�mult, majd �jra suhogni kezdett; �vatosan l�pegetve a csap�son, m�lyen megg�rnyedve �s t�zben edzett hegy� k�risfa botj�t szorongatva Szisz t�nt fel. Hirtelen megdermedt, �s tekintete tal�lkozott Ug-lomi�val.

Ug-lomi megfeledkezve sebes�lt l�b�r�l, szil�rdan meg�llt mindk�t l�b�n. Valami nedvess�get �rzett. Lepillantva l�tta, hogy a gy�gyul� seb sz�l�b�l v�r sziv�rog. Tenyer�t odad�rzs�lte, hogy biztons�gosabb legyen fog�sa a bunk� nyel�n, �s �jra Sziszre meredt.

- H�! - ki�ltotta �s el�rerontott, Szisz pedig, m�g mindig megg�rnyedve �s ellenfele mozdulatait figyelve, vill�mgyorsan d�f�tt a bottal. Az belehas�tott Ug-lomi v�dekez�en feltartott bal karj�ba, de v�laszk�nt les�jtott a bunk�, �s Szisz m�r fel se foghatta, mi �rte. Letagl�zott �k�rk�nt zuhant Ug-lomi l�baihoz.

B� �rtetlen�l b�mult. K�tfel�l megnyugtat� fedez�knek tudta a n�dast, �s �gy sz�m�tott, hogy Szisz �tt�rhetetlen s�nck�nt �ll k�zte �s a vesz�ly k�z�tt. Csigaev�, aki k�zvetlen m�g�tte lopakodott, igaz�n biztons�gban �rezhette mag�t.

B�nak az volt a terve, hogy megh�zza mag�t, �s Sziszt engedi el�re gy�zni vagy elesni. Ez volt az � helye mint m�sodik f�rfinak. L�tta, hogy a d�rda nyele, amelyet Szisz vitt, elugrik el�le, azt�n egy tompa puffan�s, a sz�les h�t el�rezuhan, � pedig egyenest Ug-lomi arc�ba mered elter�lt vez�re teste f�l�tt. B� �gy �rezte, hogy sz�ve kiugrik a mell�b�l. Egyik kez�ben haj�t�k�vet tartott, a m�sikban egy k�risfa d�rd�t. A pillanatnyi haboz�s, hogy melyiket haszn�lja, �lete utols� pillanata lett.

Csigaev�nek t�bb l�lekjelenl�te volt, r�ad�sul B� nem zuhant el�re, mint az im�nt Szisz, hanem a bunk�t�l bez�zott fejjel t�rdre esett. Csigaev� sebesen �s pontosan r�p�tette ki d�rd�j�t, �gyhogy az Ug-lomi v�llizmaiba f�r�dott, majd nagy ki�lt�ssal haj�t�k�vet is r�z�d�totta. Az �jabb bunk�csap�s c�lt t�vesztett, �s csak a n�d zizzent, meg t�le. Eudena l�tta, hogy p�rja s�ntik�lva h�tr�l ki a sz�k csap�sr�l a tiszt�s fel�, megbotolva Szisz hull�j�ban, s v�ll�b�l egy l�bnyi d�rdany�l �ll ki. �s ekkor Csigaev�, akinek a l�ny adta ezt a g�nynevet, a legnagyobb �s legutols� s�relm�t szenvedte el Euden�t�l, amint diadalmas k�ppel kirontott a n�dasb�l, d�rd�ja ut�n. A l�ny ugyanis sebesen meglend�tette az els� balt�t, �s egyenest hal�nt�kon tal�lta �t; Szisz test�re zuhant Ug-lomi l�bain�l.

Miel�tt Ug-lomi talpra �llhatott volna, a k�t V�r�shaj� rontott el� a n�dasb�l, �s K�gy� alig maradt el m�g�tt�k. Az egyiknek Eudena a nyak�ra s�jtott; �ldozata ugyan nem ter�lt le, de megt�ntorodva � kapta azt a csap�st is, amelyet b�tyja Ug-lomi fej�nek sz�nt. Ug-lomi elengedte bunk�j�t, �s t�mad�j�t cs�p�j�n�l megragadva oldalra haj�totta, hogy az sz�tt�rt karokkal ter�lt el a f�ben, majd �jra felragadta a bunk�t. A f�rfi, akit Eudena nyakon s�jtott, megt�ntorodva a l�ny fel� d�f�tt a d�rd�j�val, de az �nk�ntelen f�lreugorva elker�lte a sz�r�st. A V�r�shaj�, f�lig oldalt fordulva, egy pillanatig habozott, melyik�kre rontson, s riadt ki�lt�ssal vette �szre, hogy Ug-lomi mellette �ll. A bunk� a tork�n tal�lta, �s harmadik �ldozatk�nt a f�ldre k�ldte. Ug-lomi sz�j�t ki�lt�s hagyta el - nem szavak, hanem a diadal �v�lt�se.

A m�sik V�r�shaj� hat l�p�ssel od�bb �rt f�ldet, fej�n egy, a haj�n�l v�r�sebb cs�k s�t�tlett. �ppen t�p�szkodott. Eudena �szt�n�sen �rezte, hogy nem engedheti talpra �llni. Fel�je haj�totta a balt�t, de elhib�zta. A f�rfi most arc�l�t mutatta, majd a kis Szit nagy �vben megker�lve, a n�das fel� rohant. Eudena egy villan�sra l�tta, hogy K�gy�, az �sv�ny torkolat�ban �llva, sarkon fordul. L�tta, hogy a bunk� ut�na rep�l, majd felbukkant Ug-lomi, a gyapjas haj�b�l �s v�lla seb�b�l foly� v�rt�l v�r�sen, �s a menek�l�ket �ld�zve m�r el is t�nt a n�d k�zt. Azt�n hallotta m�g, hogy K�gy� f�lsikolt, mint egy asszony.

Elrohant Szi mellett, oda, ahol a balt�ja nyele ki�llt egy p�fr�nycsom�b�l, �s megfordulva l�tta, hogy egyed�l �ll ott lihegve, h�rom mozdulatlan test k�z�tt. �v�lt�sek �s sikolyok t�lt�tt�k be a leveg�t. Egy pillanatra �melyg�s �s sz�d�let k�rny�kezte, mert elk�pzelte, hogy Ug-lomit meg�lt�k a n�das csap�s�n, �s tagolatlan ki�lt�st hallatva �tugrott B� tetem�n, �s ut�nuk rohant. K�gy� l�ba keresztben fek�dt az �sv�nyen, feje a n�d k�z�tt. Rohant tov�bb, am�g egy kanyar ut�n az �geres tiszt�sra jutott. Onnan vette szem�gyre mindazokat, akik megmaradtak a t�rzsb�l, vihar�zte sz�raz levelekk�nt, sz�tsz�rva sz�lling�ztak vissza a dombra. Ug-lomi Macskab�r sark�ban loholt.

De Macskab�r f�rge l�b� volt, �s eg�rutat nyert, hasonl�k�pp Va�-ha�, amikor Ug-lomi az � nyom�ba eredt; messze a dombon t�lig �ld�zte �t, azt�n feladta. Megsz�llva tartotta eddig a harci d�h, �s a v�ll�ba f�r�dott fa �gy �gette, mint a par�zs. L�tva, hogy p�rj�t m�r nem fenyegeti vesz�ly, Eudena zih�lva meg�llt, �s figyelte, hogyan t�nnek el a f�rge alakok a domb m�g�tt. Hamarosan megint egyed�l volt.

Mindez szinte pillanatok alatt zajlott le. T�z B�ty� f�stje �ppoly lassan �s egyenletesen sz�llt fel a t�borhelyr�l, mint t�z perccel kor�bban, amikor a v�nasszony ott �llt, �s im�dkozni kezdett az oroszl�nhoz.

Hossz� id�nek �rezte, mire Ug-lomi �jra felt�nt a dombon, �s zih�lva, de diadalmasan lej�tt hozz�. A l�ny szem�be hullt hajjal �s kipirult arccal �llt, a v�res balt�t szor�tva, ott, ahol a t�rzs kik�t�tte �t �ldozatul az oroszl�nnak.

- H�! - ki�ltott Ug-lomi megl�tva �t, ragyog� mosolya a harcost�rsnak sz�lt, �s megcs�v�lta bunk�j�t, amelyre v�res hajcsom�k tapadtak; diadalmas arca l�tt�n a l�nyban f�lengedett kiss� a nagy fesz�lts�g, �s �r�mteli zokog�sban t�rt ki.

Ug-lomi �rthetetlen szor�t�st �rzett a mell�ben k�nnyei l�tt�n, de csak m�g hars�nyabb h�t ki�ltott, �s megr�zta a balt�t, kelet �s nyugat fel�. Azt�n f�rfi m�dra intett a l�nynak, hogy k�vesse, �s sarkon fordulva, bunk�j�t lengetve megindult a t�borhely fel�, mintha sose hagyta volna el a t�rzset; Eudena pedig felhagyott a s�r�ssal, �s f�rg�n ut�na eredt, ahogy az egy asszonyhoz illik.

Ug-lomi �s Eudena teh�t visszat�rt a t�borhelyre, ahonnan sok-sok nappal kor�bban elmenek�ltek Uja arca el�l. A t�z k�zel�ben ott hevert egy f�lig felfalt szarvas, �pp�gy, mint hajdan, amikor Ug-lomi m�g nem volt f�rfi �s Eudena asszony, �gy h�t Ug-lomi le�lt, �s ev�shez l�tott. Eudena f�rfi m�dra telepedett mell�, a t�rzsbeliek pedig biztos b�v�hely�kr�l figyelt�k �ket. Kisv�rtatva felt�nt az egyik id�sebb l�ny, karj�n hozva a kis Szit, �s Eudena, nev�k�n sz�l�tva �ket, egy-egy falatot k�n�lt nekik. De a nagyl�ny f�lt, nem mert odaj�nni, hi�ba ny�jtogatta Szi a karj�t Eudena fel�.

Ug-lomi hatalmasan befalatozott, azt�n m�g �lt�ben b�biskolt egy darabig, majd led�lt aludni; a t�bbiek pedig el�mer�szkedtek b�v�hely�kr�l, �s k�zelebb h�z�dtak. �s amikor Ug-lomi fel�bredt, eltekintve att�l, hogy egyetlen f�rfit se lehetett l�tni, minden olyan volt, mintha sose j�rtak volna t�vol a t�rzst�l.

M�rmost furcsa, de �gy igaz: a harc hev�ben Ug-lomi teljesen megfeledkezett r�la, hogy s�nta, �s akkor nem is volt s�nta, de amint kipihente mag�t - l�m csak -, �jra s�nta lett, �s az is maradt napjai v�g�ig.

Macskab�r, az �letben maradt V�r�shaj� meg Va�-ha�, aki apja hal�la �ta a k�veket pattintgatta, elmenek�lt Ug-lomi el�l, �s senki se tudta, hol rejt�znek. K�t nap m�lva azonban megjelentek, �s leguggoltak j� messze a dombt�l, a gesztenyef�k k�zti p�fr�nyosban, �s onnan leskel�dtek. Ug-lomi harci d�he elp�rolgott, fel�llt, hogy fel�j�k induljon, de azt�n m�gsem ment, �s napnyugtakor a guggol�k elt�ntek. Aznap egy�bk�nt r�tal�ltak a v�nasszony tetem�re is a p�fr�nyosban, ahol Ug-lomi Va�-ha� �ld�z�se k�zben r�bukkant �s le�t�tte. Holtan m�g cs�fabb volt, de teste �ps�gben maradt, a sak�lok �s kesely�k �pp csak belek�stoltak �s otthagyt�k - val�ban b�mulatos asszony volt.

M�snap �jra megjelent a h�rom f�rfi, �s most m�r k�zelebb guggoltak le; Va�-ha� k�t nyulat tartott magasra, a V�r�shaj� egy erdei galambot, Ug-lomi pedig az asszonyok el�tt �llva, cs�fond�rosan ut�nozta �ket.

A k�vetkez� napon m�g k�zelebb �ltek - bot �s d�rda n�lk�l, aj�nd�kokat ny�jtogatva, Macskab�r egyenest egy pisztr�ngot mutatott fel. Akkoriban kev�s ember fogott halat, de Macskab�r k�pes volt �r�k hosszat mozdulatlanul �llni a v�zben, �s k�zzel kapta el �ket. �s a negyedik napon Ug-lomi elt�rte, hogy a h�rom f�rfi a t�zh�z telepedj�k a hozott zs�km�nnyal. A pisztr�ngot � ette meg.

Ezut�n sok-sok h�napig Ug-lomi volt a t�rzs ura, �s b�k�ben vezette n�p�t. �s amikor elj�tt az id�k teljess�ge, �t is meg�lt�k �s megett�k, ahogy � meg�lte Uj�t valamikor.