TARTALOM

M�jus 35-�n t�rt�nt
Bel�pti d�j nincs! Gyerekek a fel�t fizetik!
Hannib�l t�sszent
A ford�tott vil�g nem is a legford�tottabb
Vigy�zat, magasfesz�lts�g!
Tal�lkoz�s a kock�s kisl�nnyal
A b�csi olvassa, amit �t�lt

M�jus 35-�n t�rt�nt

M�jus 35-�n t�rt�nt. �s �gy term�szetesen nem csoda, hogy Ringelhuth b�csi semmin sem csod�lkozott. Ha egy h�ttel el�bb esnek meg vele ugyanazok a dolgok, amelyek ma megestek, bizony�ra arra gondol, hogy k�t-h�rom kereke hi�nyzik vagy neki, vagy a f�ldgoly�nak. De m�jus 35-�n az ember a legrosszabbra is el lehet k�sz�lve.

Amellett cs�t�rt�k volt. Ringelhuth b�csi megv�rta az iskola el�tt unoka�ccs�t, Konr�dot, �s most kettesben s�t�ltak v�gig az utc�n. Konr�d gondterheltnek l�tszott. A b�csi ebb�l semmit sem vett �szre, m�r el�re �r�lt az eb�dnek.

Miel�tt azonban elbesz�l�semet folytatn�m, n�mi csal�dt�rt�neti magyar�zatot kell adnom. Teh�t: Ringelhuth b�csi Konr�d �desapj�nak a fiv�re. Mivel pedig a b�csi m�g n�tlen, �s mag�nyosan lakik, minden cs�t�rt�k�n mag�val viszi az unoka�ccs�t iskola ut�n. Ilyenkor egy�tt eb�delnek, besz�lgetnek, egy�tt k�v�znak, �s a fi� csak estefel� ker�l haza a sz�l�i h�zba.

Ezek a cs�t�rt�k�k igen mulats�gosak voltak. Tudniillik Ringelhuth b�csinak nem volt feles�ge, aki megf�zhette volna az eb�det. �s h�zvezet�n�je vagy bej�r�n�je sem volt. �gy h�t cs�t�rt�k�nk�nt csupa zagyva holmit ettek �ssze. Olykor f�tt sonk�t tejsz�nnel. Vagy s�sperecet �fony�val. Vagy csereszny�s lep�nyt angol must�rral. Az angol must�rt jobban kedvelt�k, mint a n�metet, mert az angol must�r k�l�n�sen er�s, �s �gy mar, mintha foga volna.

�s mikor azt�n istenigaz�b�l rosszul lettek, kin�ztek az ablakon �s akkor�kat kacagtak, hogy a szomsz�dok azt gondolt�k: Ringelhuth gy�gyszer�sz �s az unoka�ccse, sajnos, megbolondult.

Nos teh�t, ott s�t�ltak az utc�n, �s a b�csi �ppen ezt mondta:

- Mi lelt, �csk�s?

Ekkor valaki megr�ntotta a kab�tj�t. Mindketten h�trafordultak, h�t, uramfia, nagy fekete l� �llt el�tt�k, �s udvariasan ezt k�rdezte:

- K�rem, nincs �nn�l v�letlen�l egy darab cukor?

Konr�d �s a b�csi a fej�t r�zta.

- Bocs�natot k�rek az alkalmatlankod�s�rt - mondta a nagy fekete l�, megemelte szalmakalapj�t, �s menni k�sz�lt.

Ringelhuth b�csi a zseb�be ny�lt �s megk�rdezte:

- Megk�n�lhatom cigarett�val?

- K�sz�n�m, nem k�rek - mondta a l� szomor�an -, nem doh�nyzom.

Szertart�sosan meghajolt, elkocogott az Albert t�r ir�ny�ba, meg�llt egy csemeg�sbolt el�tt, �s kil�gatta a nyelv�t.

- Meg kellett volna h�vnunk eb�dre ezt a geb�t - jegyezte meg a b�csi. - Bizonyosan �hes. - Azt�n odasand�tott unoka�ccs�re, �s �gy sz�lt: - Konr�d, hol j�r az eszed? Hiszen ide se figyelsz!

- Jaj, b�csi, a Csendes-�ce�nr�l kell dolgozatot �rnom.

- A Csendes-�ce�nr�l? H�t ez k�nos.

- Rettenetes - mondta Konr�d. - Akik j�l tudunk sz�molni, mind a Csendes-�ce�nt kaptuk fel. Mivelhogy, azt mondja, nincs fant�zi�nk. A t�bbieknek azt kell le�rniuk, hogyan �p�l egy n�gyemeletes h�z. Ez persze gyerekj�t�k a Csendes-�ce�nhoz k�pest. De h�t �gy j�r az, aki j�l tud sz�molni!

- Neked ugyan nincs fant�zi�d, �des �cs�m - jelentette ki Ringelhuth b�csi -, viszont �n vagyok a nagyb�csid, �s ez is valami. Olyan Csendes-�ce�nt kanyar�tunk a tan�r �rnak, hogy szeme-sz�ja el�ll.

Azt�n egyik l�b�val lel�pett az �ttestre, m�sikkal fennmaradt a gyalogj�r�n, �s �gy s�ntik�lt az unoka�ccse mellett. Konr�d is csak ember volt: elnevette mag�t.

A s�ntik�l� b�csi �dv�z�lt egy j�r�kel�t, s mikor az illet� od�bb�llott, megjegyezte:

- �rd�g vigye, a v�grehajt� volt!

A fi� �gy nevetett, mintha csiklandozn�k.

Alig �rkeztek meg a b�csi lak�s�ra, azon nyomban asztalhoz �ltek. Ma vagdalt szalonn�s lep�ny volt eb�dre, ut�na pedig h�ssal�ta m�lnasz�rppel.

- A r�gi sp�rtaiak m�g a v�rlevest is szemrebben�s n�lk�l ett�k - jegyezte meg a b�csi. - Hogy �zlik, fiatal bar�tom?

- F�rtelmesen j�l - felelte Konr�d.

- Hja, az ember eddze mag�t - mondta r� a b�csi. - Katonakorunkban met�ltet kaptunk heringgel, di�kkorunkban pedig szaharinos rizst. Ki tudja, mi v�r r�tok is, mire feln�tt�k. Ez�rt h�t egy�l csak, fiacsk�m, m�g k�rges nem lesz a gyomrod!

Egy�ttal m�g egy kan�l m�lnasz�rp�t loccsantott a h�ssal�t�ra.

Eb�d ut�n el�sz�r is kin�ztek az ablakon vagy egy negyed�ra hosszat, �s v�rt�k, hogy rosszul legyenek. De ebb�l nem lett semmi. Azut�n torn�sztak. A b�csi felseg�tette unoka�ccs�t a nagy k�nyvszekr�nyre, �s Konr�d t�t�gast �llt a szekr�ny tetej�n.

- V�rj csak - mondta a b�csi -, �llj m�g egy kicsit t�t�gast!

Bement a h�l�szob�ba, kicipelte a dunn�j�t, �s letette a k�nyvszekr�ny el�. Azt�n vez�nyelt:

- Rajta!

�s Konr�d leugrott a szekr�ny tetej�r�l a padl�n dagadoz� dunn�ra.

- Nagyszer�! - ki�ltott fel a b�csi. Nekiiramodott, �s terpesz�ll�sban �trep�lt az asztalon. Nyomban ut�na tompa zuhan�st hallottak alulr�l, majd hosszan tart� cs�r�mp�l�st. A b�csi megrend�lten mondta:

- Ez M�hlberg�k csill�rja volt.

V�rtak n�h�ny percet, de senki sem kopogtatott, �s nem is cs�ngettek.

- M�hlberg�k val�sz�n�leg nincsenek itthon - mondta Konr�d.

Azt�n m�giscsak cs�ngettek! A fi� kiszaladt, ajt�t nyitott, �s s�padtan j�tt vissza.

- A nagy fekete l� van odakint - suttogta.

- H�t j�jj�n be - adta ki a parancsot Ringelhuth b�csi. Konr�d bebocs�totta. A j�vev�ny levette szalmakalapj�t, �s megk�rdezte:

- Nem zavarok?

- Sz� sincs r�la - nyugtatta meg a b�csi. - Tess�k helyet foglalni.

- Jobban szeretek �llni - mondta a l�. - Ne vegye udvariatlans�gnak, de mi, lovak, nem vagyunk �l�sre berendezkedve.

- Ahogy parancsolja - felelte a b�csi. - Egy�bk�nt szabad megk�rdeznem, minek k�sz�nhetj�k a megtiszteltet�st?

A l� nagy, komoly szem�vel zavart pillant�st vetett mindkett�j�kre.

- �n�k olyan rokonszenvesek voltak nekem mindj�rt az els� pillanatban - mondta.

- �n is nek�nk - felelte Konr�d, �s meghajolt. - Igaz is, m�g mindig van �tv�gya kockacukorra?

Nem v�rta meg a feleletet, hanem kiszaladt a konyh�ba, behozta a cukrosdobozt, egyik kock�t a m�sik ut�n rakta a tenyer�re, �s a l� egy szuszra felfalt vagy negyed kil� cukrot. Azt�n megk�nnyebb�lten fell�legzett, �s �gy sz�lt:

- Ez azt�n �ppen j�kor j�tt, a kutyaf�j�t! H�l�san k�sz�n�m, uraim. Engedj�k meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Negro Kaballo. �prilis v�g�ig a Sarrasani-cirkuszban szerepeltem, mint g�rkorcsolyasz�m. De akkor elbocs�tottak, �s az�ta nem kerestem semmit.

- Igen, igen - mondta Ringelhuth b�csi -, a l�nak is olyan a sora, mint az embernek.

- Ezek az �tkozott aut�k! - folytatta Negro Kaballo. - A g�pek teljesen t�nkretesznek minket, lovakat. K�pzelje csak, uram, m�r konflisl�nak is elszeg�dtem volna, holott tulajdonk�ppen gimn�ziumot v�gzett l� vagyok. De maga a Konflislovak Sz�vets�g�nek f�titk�ra sem tudott elhelyezni. Pedig az igaz�n befoly�sos l�! Egy�bk�nt ez a l�b�rbe b�jt rinoc�rosz maga is aut�n j�r.

- Ilyen k�r�lm�nyek k�zt persze igaz�n m�r semmin se lehet csod�lkozni - jegyezte meg Ringelhuth b�csi fejcs�v�lva.

- �n igaz�n kedves ember - mondta a l� meghatottan, �s bal el�ls� pat�j�val a b�csi v�ll�ra csapott, hogy csak �gy porzott.

- Jaj! - ord�tott a b�csi.

Konr�d megfenyegette ujj�val a fekete lovat.

- Ha agyonlap�tja a b�csik�mat - mondta -, velem gy�lik meg a baja!

A l� �gy felh�zta fels� ajk�t, hogy kivillant feh�r fogsora, �s hangtalanul nevetett. Azt�n nagyon udvariasan bocs�natot k�rt: nem akarta b�ntani.

- No j� - mondta r� Ringelhuth b�csi, �s megd�rzs�lte a kulcscsontj�t. - De legk�zelebb legyen valamivel �vatosabb, igen tisztelt Negro Kaballo. Nem vagyok �n l�!

- Vigy�zni fogok - �g�rte a l� -, �n �g�rem �nnek, a legjobb nemzetk�zi g�rkorcsoly�z� az eml�s�llatok k�z�tt!

Azt�n mind a h�rman kin�ztek az ablakon. A l� egyszerre csak sz�d�lni kezdett, els�padt az ijedts�gt�l, �s lehunyta a szem�t. Csak amikor Konr�d r�sz�lt, hogy igaz�n sz�gyellhetn� mag�t, nyitotta fel �jra lassan a szem�t.

- Ki ne billenjen az ablakb�l - figyelmeztette a b�csi. - M�g csak az kellene, hogy a lak�somb�l egy l� pottyanjon ki a Johann Mayer utc�ra.

Negro Kaballo �gy felelt:

- Tudja, k�rem, a magamfajt�nak ritk�n van alkalma, hogy len�zzen a harmadik emeletr�l. De most m�r nem lesz baj. Mindamellett h�l�s voln�k, ha k�z�pre venn�nek. Biztos, ami biztos.

A l� teh�t elhelyezkedett a b�csi �s Konr�d k�z�tt, fej�t messzire kiny�jtotta az ablakon, �s a szomsz�d erk�ly�r�l k�t fukszi�t �s egy beg�ni�t t�vest�l-sz�rastul felfalt. Csak a vir�gcserepeknek kegyelmezett meg j�sz�v�en.

Az utc�n hirtelen pokoli l�rma t�madt. Ugyanis odalent egy apr� emberke �llt, g�mb�ly�, mint a goly�; k�zzel-l�bbal hadon�szott, k�v�r-kurta l�baival topogott, �s �gy kiab�lt, mintha ny�rsra h�zn�k.

- Ez m�r m�giscsak sok! - rik�csolta felh�borodottan. - Azonnal vigye el azt a lovat onnan az ablakb�l! M�g mindig nem tudja a h�zirendet? Nem tudja, hogy lovakat tilos bevinni a lak�sba, mi?

- Ki ez a t�kmag? - k�rdezte Konr�d.

- �, csak a h�zi�r - felelte Ringelhuth b�csi. - Clemens Waffelbruchnak h�vj�k.

- No de ilyen szemtelens�g! - rik�csolt a kis k�v�r Waffelbruch �r. - Majd lesz sz�ves megfizetni a vir�gokat, amelyeket ez a gebe jogtalanul elt�vol�tott Lehmann�k erk�ly�r�l, �s felfalt! Meg�rtette?

Erre azt�n v�gig l�db�rz�tt �m a l� fekete h�ta. Hoh�, nem fogja t�rni a s�rteget�st! Megkaparintotta az egyik letarolt vir�gcserepet, �s zsupsz! - kiejtette az ablakon. A vir�gcser�p �gy z�gott lefel�, mintha nagyon siet�s dolga volna, �s nagyot puffant az ord�toz� h�zi�r kem�nykalapj�nak kell�s k�zep�n. Waffelbruch �rnak megroggyant a t�rde, tork�n akadt a sz�, m�g egyszer feln�zett, megemelte behorpadt kalapj�t, �s reszketve dadogta:

- Semmi baj, nem haragszom!

Ezzel gyorsan bebotladozott a h�zba.

- Ha ez a fick� nem takarodik - sz�lalt meg a l� -, sz�p sorj�ban az eg�sz erk�lyt a kalapj�ra sz�rtam volna.

- Az azt�n dr�ga mulats�g lett volna nekem - jegyezte meg a b�csi. - Menj�nk vissza a szob�ba.

Negro Kaballo j�kedv�en nyer�tett. Azt�n visszas�t�ltak a szob�ba, �s irodalmi t�rsasj�t�kot j�tszottak, h�rmasban. A l� �gy nyert, mint a parancsolat. K�v�lr�l tudta valamennyi klasszikus nev�t �s m�veit. Ezzel szemben Ringelhuth b�csi teljesen cs�d�t mondott. Mint gy�gyszer�sz tudta ugyan, hogy milyen betegs�gekben szenvedtek a k�lt�k, mivel gy�gy�tott�k �ket, �s miben haltak meg, de reg�nyeiket �s dr�m�ikat egyt�l egyig elfelejtette. Szinte hihetetlen: de csakugyan azt �ll�totta, hogy Schiller A harang c�m� vers�t Goethe �rta!

Konr�d egyszerre felpattant, lapjait az asztalra sz�rta, odarohant a k�nyvszekr�nyhez, f�lt�pte az ajtaj�t, kivett egy vastag k�nyvet a legfels� sorb�l, a sz�nyegre vetette mag�t, �s izgatottan lapozni kezdett.

- Ha nem tolakod�s k�r�s�nk - sz�lalt meg a b�csi -, tal�n voln�l sz�ves megmagyar�zni: mi�rt rohansz el sz� n�lk�l az asztalt�l, s mi�rt hagysz benn�nket fak�pn�l? Egy�bk�nt m�g egy Gotthold Ephraim Lessing-v�gj�t�kom hi�nyzik. Csak annyit tudok, hogy Lessing feles�ge, bizonyos Eva K�nig, gyermeke sz�let�se ut�n nemsok�ra meghalt, �s n�h�ny nap m�lva a gyermek is meghalt, �s azt�n m�r maga Lessing sem �lt sok�ig.

- Amit �n itt elmes�lt, az nem �ppen v�gj�t�k - jegyezte meg g�nyosan a l�. Azt�n odaszor�totta a pof�j�t Ringelhuth b�csi f�l�hez, �s beles�gta: - Minna von Barnhelm.

A b�csi d�h�sen az asztalra csapott.

- Nem! Azt az asszonyt Eva K�nignek h�vt�k, nem pedig Minna von Bornholmnak!

- �rd�gadta! - d�rm�gte a l�. - De hiszen Minna von Barnhelm nem Lessing feles�ge volt, hanem a v�gj�t�k�nak a c�me.

- Vagy �gy! - ki�ltott f�l Ringelhuth. - Mi�rt nem mondta mindj�rt? Konr�d, add csak ide a Minna von Bornholmot.

Konr�d a sz�nyegen �lt, a k�nyv�ben lapozgatott, �s nem felelt.

- Legyen sz�ves, r�p�tse ki az unoka�cs�met egy j�l ir�nyzott r�g�ssal a nadr�gj�b�l - k�rte Ringelhuth n�gyl�b� vend�g�t. A l� odakocogott Konr�dhoz, fogai k�z� kapta a gall�rj�t, �s sz�pen a leveg�be emelintette. De Konr�d �szre sem vette, hogy m�r nem a sz�nyegen �l. S �mb�r a l� a leveg�ben tartotta, csak lapozgatott tov�bb a k�nyvben, mintha semmi se t�rt�nt volna, �s �sszer�ncolta a homlok�t.

- Nem tudom megtal�lni, b�csi - sz�lalt meg hirtelen.

- Kit? - k�rdezte Ringelhuth. - A Minna von Bornholmot?

- A Csendes-�ce�nt - mondta Konr�d.

- A Csendes-�ce�nt? - k�rdezte a l� csod�lkozva. Mivel azonban besz�d k�zben ki kellett nyitnia a sz�j�t, Konr�d nagy puffan�ssal a padl�ra zuhant.

- Szerencse, hogy M�hlberg�k csill�rja m�r leszakadt - mondta a b�csi, �s el�gedetten d�rzs�lte a kezeit. - No, de mi lesz a Csendes-�ce�nnal? - Odafordult a l�hoz: - Az �cs�mnek ugyanis holnapra dolgozatot kell �rnia a Csendes-�ce�nr�l.

- Mert j�l tudok sz�molni - tette hozz� Konr�d savany�an.

A l� egy pillanatig latolgatta a dolgot, azt�n megk�rdezte a b�csit: r��r-e d�lut�n?

- Persze hogy r��rek - felelte Ringelhuth -, cs�t�rt�k�n mindig �jjeli szolg�latos vagyok a gy�gyszert�rban.

- Nagyszer� - ki�ltott fel Negro Kaballo -, akkor gyorsan odamegy�nk!

- A gy�gyszert�rba? - k�rdezte Konr�d �s a b�csi szinte egyszerre.

- Ugyan k�rem - mondta a l� -, term�szetesen a Csendes-�ce�nhoz. - Azt�n megk�rdezte: - Megengedi, hogy telefon�ljak?

Ringelhuth b�lintott, a l� a k�sz�l�khez l�pett, leemelte a hallgat�t, a horogr�l, t�rcs�zott; �s ezt mondta:

- Hall�! A cirkuszlovak utaz�si irod�ja? Az �ri�sl�val szeretn�k besz�lni. Maga az? Hogy van? Mi �js�g? Sz�rk�l a s�r�ny�nk? H�t persze, �regsz�nk. Hallgasson csak ide. Hogy jutok legr�videbb �ton a Csendes-�ce�nhoz? Est�re m�r vissza akarok ker�lni. Hogy neh�z lesz? Ugyan, �ri�sl�, ne akad�koskodj�k! Hogy hol vagyok? Johann Mayer utca 13. Egy j� ismer�s�mn�l, bizonyos Ringelhuthn�l. Mi? Nah�t, ez nagyszer�! H�l�san k�sz�n�m, kedves bar�tom!

A l� b�cs�z�sul h�romszor belenyer�tett a telefonba, a hallgat�t a hely�re tette, megfordult, �s ezt k�rdezte:

- Ringelhuth �r, van maguknak az el�szob�ban egy nagy faragott szekr�ny�k? �ll�t�lag egy r�gi szekr�ny, a tizen�t�dik sz�zadb�l?

- No �s ha van - mondta a b�csi -, mi k�ze ennek az �cska szekr�nynek a Csendes-�ce�nhoz �s a maga �ri�slov�hoz?

- Azt mondta, hogy b�jjunk bele abba a szekr�nybe, �s azt�n: mindig egyenesen el�re! K�t �ra alatt �ll�t�lag a Csendes-�ce�nn�l vagyunk - magyar�zta a l�.

- Ne ostob�skodj�k - k�rlelte Ringelhuth b�csi.

De Konr�d, mintha megcs�pt�k volna, kirobogott az el�szob�ba, kinyitotta a nagy r�gi szekr�ny nyikorg� ajtaj�t, belem�szott, �s nem ker�lt t�bb� el�.

- Konr�d - kiab�lt a b�csi. - Konr�d, te bety�r!

De az unoka�ccse meg se mukkant.

- Meg�r�l�k - bizonykodott a b�csi -, mi�rt nem felel az a k�ly�k?

- Bizonyosan m�r �ton van - mondta a l�.

Erre m�r Ringelhuth se b�rta t�rt�ztetni mag�t. Kirohant, belekukkantott a szekr�nybe, �s felki�ltott:

- T�nyleg, a szekr�nynek nincsen h�ts� fala!

A l� a nyom�ban loholt, �s szemreh�ny�an mondta:

- Hogy is k�telkedhetett benne? M�sszon csak be �n is.

- Csak �n ut�n - mondta Ringelhuth b�csi -, �n itthon vagyok.

A l� teh�t el�ls� pat�ival belel�pett a szekr�nybe. Ringelhuth tolta, ahogy csak b�rta, m�g v�gre elt�nt a szekr�nyben. Akkor a b�csi is ny�gve ut�na m�szott, �s k�ts�gbeesetten mondta:

- Mi fog ebb�l m�g kis�lni?!

Bel�pti d�j nincs!
Gyerekek a fel�t fizetik!

Ringelhuth b�csi a szekr�nyben kem�ny t�rgyba �tk�z�tt. �cska s�tap�lca volt; fogta, �s mag�val vitte. "A Csendes-�ce�n messze van" - gondolta mag�ban. �s azt�n, mint valami gyakorlott t�vfut�, berobogott a s�t�tbe, �s ment, ment, egyenesen el�re! K�s�rteties �tj�n eleinte magas, m�lladoz� falak k�zt j�rt. De csakhamar v�get �rt a fal, �s a b�csi egy erd�ben tal�lta mag�t.

De ebben az erd�ben nem f�k voltak �m, hanem vir�gok! P�ld�ul hatalmas harangvir�gok, sud�rak, mint a feny�. �s ha szell� lebbent, a vir�gok porz�i neki�t�dtek a kehely fal�nak, �s ez �gy hangzott, mintha harangozn�nak. �s a harangvir�gok mellett n�szirom. �s sz�kf�. �s kardliliom. �s pomp�zatos sz�n� r�zs�k. �s ennek az erd�nek valamennyi vir�ga �ri�si volt, mint az �vsz�zados f�k. A hatalmas vir�gok csak �gy csillogtak a napf�nyben. A harangvir�gok var�zslatosan csilingeltek, mert k�nny� szell� lengedezett. Ringelhuth b�csi fel s al� sz�guldott az �ri�si vir�gok k�zt, �s sz�ntelen�l ezt ki�ltozta:

- Konr�d, hol vagy?

Majdnem t�z percig szaladg�lt �gy, m�g v�gre elcs�pte a sz�kev�nyeket. Negro Kaballo, a g�rkorcsoly�s l�, egy �ri�si ibolya el�tt �llt, �s r�gics�lta a lebeg�, z�ld sz�nyegekhez hasonl� faleveleket. Unoka�ccse pedig ott �lt a l� h�t�n, felpillantott a vir�gok cs�cs�ra, �s h�velykujj�t a sz�j�ba dugta, b�r az ilyesmi m�r cseppet sem illett kor�hoz.

- Meg�r�l�k - ki�ltotta a b�csi, �s zsebkend�j�vel sz�rogatta a homlok�t. - Meg�r�l�k! - hajtogatta konokul. - El�sz�r is megsz�kt�k t�lem, m�sodszor pedig egy erd�be cipeltek, nah�t, ilyen erd�t m�g �letemben nem l�ttam!

- Tulajdonk�ppen m�r a Csendes-�ce�nn�l vagyunk? - k�rdezte Konr�d.

- Vedd ki az ujjad a sz�db�l, ha vel�nk besz�lsz! - parancsolta a b�csi.

Konr�d megijedt, vakon engedelmeskedett, �gy n�zett a h�velykujj�ra, mintha m�g sohasem l�tta volna, �s sz�gyen�ben majd els�llyedt.

A l� r�ki�ltott Ringelhuthra:

- �lj�n a h�tamra!

A b�csi leguggolt, magasba sz�kkent, a l� h�t�ra lend�lt, j�l belekapaszkodott unoka�ccs�be, s�tap�lc�j�val r�suhintott az �llatra, �s uccu neki! A l� j�kedv�ben volt, �s szavalni kezdett:

Ki nyargal a sz�lben, az �jen �t? Egy apa az, � viszi kisfi�t.*

De Konr�d r�sz�lt:

- Mi csak nagyb�csi �s unoka�cs vagyunk!

Ringelhuth pedig megjegyezte:

- Hogyhogy �jjel? Maga t�loz. Ink�bb csak �gessen.

- Rendben van! - ki�ltotta a l�, �s a vir�gerd�n �t �gy megt�ncoltatta lovasait, hogy se l�ttak, se hallottak. Konr�d megkapaszkodott az �llat lobog� s�r�ny�ben, a nagyb�csi Konr�dban; a h�ssal�ta �s a m�lnasz�rp pedig alaposan hajba kapott egym�ssal. A r�zs�k tark�n csillogtak. Halkan csilingeltek a harangvir�gok. �s a b�csi ezt gondolta mag�ban: "B�rcsak m�r ott lenn�nk!"

A l� egyszerre csak megtorpant.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Konr�d, aki a v�gta alatt csukva tartotta a szem�t, �s most is csak �vatosan merte kinyitni.

Magas deszkaker�t�s el�tt �lltak. A deszkaker�t�sen t�bla l�gott. �s a t�bl�n ezt olvast�k:

Itt kezd�dik Eldor�d� Bel�pti d�j nincs! Gyerekek a fel�t fizetik!

Ringelhuth b�csi �vatosan lecs�szott a l�r�l, mustr�lgatta a t�bl�t �s a ker�t�st, v�g�l felki�ltott:

- Itt valami nincs rendben.

- Hogyhogy? - k�rdezte a l�.

- A ker�t�sen nincs bej�rat - mondta a nagyb�csi, s �me, a t�bbiek is l�tt�k, hogy nem l�tnak ajt�t. Konr�d fel�llt Negro Kaballo h�t�ra, belekapaszkodott a ker�t�sbe, �s fel akart h�z�dzkodni. De Ringelhuth elkapta a fi� l�b�t. - Rettent� nagy szam�r vagy, fiam - suttogta. - Csakugyan azt hiszed, hogy Eldor�d�ba be lehet m�szni? Odabent a vil�g leglust�bb emberei �lnek. Azok csak nem fognak m�szni?

De a fi� nem t�g�tott. Belekapaszkodott a ker�t�sbe, �s lassan felh�z�dzkodott.

- Mindj�rt bel�tok - ny�gte elragadtatva. Ekkor azonban a t�ls� oldalr�l v�ratlanul hatalmas k�z bukkant fel, �s akkora nyaklevest kent le Konr�dnak, hogy nyomban eleresztette a ker�t�st, a f�be zuhant a l� mell�, s tenyer�t az arc�ra tapasztotta.

- Most megkaptad a magad�t - sz�lalt meg a b�csi. - Nem kell minden�ron m�szni, csak az�rt, mert tudsz m�szni. - Intett, hogy hallgassanak, a f�nak t�maszkodott, �s kiab�lva folytatta: - Ha azok a fick�k oda�t azt k�pzelik, hogy majd m�szni fogunk, h�t alaposan t�vednek. Ink�bb kint maradunk. - Azt�n sz�vet szaggat�an �s�tott egyet, �s bossz�san hozz�tette: - Legjobb lesz, ha alszunk egy nagyot.

Alighogy befejezte, a ker�t�sen ajt� ny�lt, holott eddig nem is volt rajta ajt�. �s egy hang ezt ki�ltotta:

- Tess�k bej�nni!

Bel�ptek az ajt�n. Az els�, amit l�ttak, egy irdatlan nagy �gy volt. Az �gyban k�v�r ember hevert, �s ezt d�rm�gte:

- �n vagyok a kapus. Mit parancsolnak?

- A Csendes-�ce�nhoz igyeksz�nk - felelte a b�csi.

- Csak mindig egyenesen el�re - felelte a kapus, h�tat ford�tott l�togat�inak, �s horkolni kezdett, ahogy csak b�rt.

- Rem�lj�k, hogy a horkol�s nem er�lteti meg t�ls�gosan - jegyezte meg a b�csi. De a k�v�r m�r az igazak �lm�t aludta, vagy lusta volt v�laszolni.

Konr�d szem�gyre vette a vid�ket. Nyilv�n gy�m�lcs�skert volt.

- N�zd csak, b�csik�m! - lelkendezett a fi�. - Itt a cseresznye, az alma, a k�rte �s a szilva egy f�n terem!

- �gy k�nyelmesebb - mondta r� a b�csi.

De a l�nak m�g mindig nemigen tetszett Eldor�d�.

- Am�g a gy�m�lcs�t szedni is kell, addig nem is vagyok olyan nagyon oda az eg�szt�l - jegyezte meg.

Konr�d, aki k�zelebbr�l szem�gyre vette az egyik n�gygy�m�lcs� f�t, odaintette a b�csit �s a lovat. �s az, amit ott l�ttak, csakugyan nagyon k�nyelmes berendez�s volt. A fat�rzs�n automata volt, foganty�kkal �s ilyen feliratokkal: Bal foganty�t egyszer megh�zni: 1 darab h�mozott, felszeletelt alma - Bal foganty�t k�tszer megh�zni: 1 adag vegyes bef�tt - Jobb foganty�t egyszer megh�zni: 1 darab szilv�s lep�ny tejsz�nhabbal.

- �ri�si! - mondta a b�csi, �s k�tszer megh�zta a jobb oldali foganty�t. Erre cs�nget�s hallatszott, �s a f�b�l egy t�ny�r cseresznye�z csusszant ki. Nosza, mind a h�rman nekiestek a f�knak, �s j��z�en falatoztak. A l� evett a legjobb �tv�ggyal. K�t f�t letarolt, �s nem tudott betelni. Ringelhuth b�csinak m�r mehetn�kje volt. De a l� odasz�lt:

- Csak menjenek el�re, mindj�rt megyek �n is.

�s �gy mendeg�lt Konr�d meg a b�csik�ja, egyre beljebb Eldor�d�ba, mindig egyenes ir�nyban. N�ha ty�kok szaladtak kereszt�l az �ton kotkod�csolva. Csillog� kis s�t�tepsit h�ztak maguk ut�n. �s ha embert l�ttak k�zeledni, meg�lltak, �s gyorsan t�k�rtoj�st tojtak sonk�val vagy r�ntott�t sp�rgak�r�t�ssel. Konr�d elutas�t�an intett nekik. M�r nagyon j�llakott. Erre a ty�kok elt�ntek a bokrokban, magukkal vonszolva a tepsij�ket.

- �gy l�tszik, itt egy�ltal�n nincsenek emberek - sz�lalt meg a fi�.

- Bizonyosan vannak - v�lekedett Ringelhuth. - K�l�nben semmi �rtelme sem volna ennek a sok automat�nak.

A b�csinak igaza volt. Az egyik �tkanyarulatn�l h�zakra bukkantak. Kerekes h�zak voltak, �s lovak voltak el�j�k fogva. �gy a lak�k eg�sz nap �gyban maradhattak, �s m�gis mindenhov� eljuthattak. A h�l�szob�k ablakaira hangsz�r�k voltak szerelve. Ha k�t eldor�d�i besz�lgetni akart egym�ssal, h�zaikat egym�s mell� h�zatt�k, �s a hangsz�r�n �t besz�lgettek.

Konr�d r�mutatott k�t ilyen h�zra. A b�csi �s az unoka�ccse l�bujjhegyen k�zelebb lopakodtak, �s az egyik hangsz�r�b�l �lomittas hangot hallottak.

- Kedves eln�k �r - mondta az egyik hangsz�r� -, tulajdonk�ppen milyen id� is van ma?

- Sejtelmem sincs r�la - felelte a m�sik hangsz�r�. - T�z napja ki se mozdultam az �gyb�l.

- H�t legal�bb az ablakon kikukkanthatna - d�rm�gte az el�bbi -, ha egyszer �n az �llamf�nk!

- Mi�rt nem kukkant ki �n, kedves Hannemann �r?

- Tegnapel�tt �ta arccal a falnak fordulva fekszem, �s lusta vagyok megfordulni.

- Ugyan�gy vagyok magam is, kedves Hannemann �r!

- Hja, eln�k uram, �gy alighanem le kell mondanunk az id�j�r�s-jelent�sr�l.

- Magam is azt hiszem, kedvesem. Viszontl�t�sra. Sz�p �lmokat!

- Hasonl�k�ppen, eln�k uram, p�, p�!

A k�t hangsz�r� nagyot �s�tott. Azt�n a h�zak megint elgurultak egym�s mell�l.

- Tapasztaljuk csak meg ezt az eln�k�t - javasolta Ringelhuth.

�s nyomon k�vett�k a lassan tovagurul� eln�ki palot�t. Mikor azt�n befordult egy automatafa-erd�be, �s meg�llt, k�v�ncsian bekukkantottak a h�l�szoba ablak�n.

- Ty�, de k�v�r fick�! - suttogta a b�csi.

- Uraim - ki�ltott fel Konr�d -, hisz ez a k�v�r Seidelbast!

- H�t honnan ismered te Eldor�d� eln�k�t?

- A k�v�r Seidelbast a mi iskol�nkban tizenegyszer bukott meg, olyan lusta volt - magyar�zta a fi�. - Azt�n harmadikos kor�ban megn�s�lt, �s elk�lt�z�tt a v�rosb�l. �gy h�rlett, hogy gazd�lkodni fog. Sejtelm�nk sem volt r�la, hogy Eldor�d� eln�ke lett. - Most Konr�d megkopogtatta az ablakot, �s beki�ltott: - Seidelbast!

Az eln�k �gy dagadozott az �gyban, mint valami felf�jt l�gg�mb; d�h�sen h�nykol�dott, �s bar�ts�gtalanul d�rm�gte:

- No, mi az?

- Nem ismersz meg m�r? - k�rdezte a fi�.

Seidelbast felnyitotta apr� szemeit, amelyek szinte elt�ntek k�v�r arc�ban, nagy nehezen elmosolyodott, �s ezt k�rdezte:

- H�t te mit keresel itt, Konr�d?

Ringelhuth b�csi megemelte a kalapj�t, elmondta, hogy � a nagyb�csi, itt csak �tutaz�ban vannak, �s a Csendes-�ce�nhoz igyekeznek.

- Elviszlek benneteket a hat�rig - mondta Seidelbast eln�k. - Csak el�bb eszem egy falatot. Egy pillanatra, uraim! - Beny�lt az �jjeliszekr�ny�be, �s gy�gyszeres dobozt vett ki bel�le. - El�bb n�h�ny �nycsiklandoz� el��telt - s�hajtotta, feh�r pirul�t vett a sz�j�ba, �s megnyomott egy gombot. A szemk�zti falon nyomban sz�nes k�p jelent meg, amely olajos szard�ni�t �s kaszin�toj�st meg �k�rsz�jsal�t�t �br�zolt.

- No most finom, ropog�s libapecseny�t - sz�lalt meg az eln�k, bevett egy r�zsasz�n pirul�t, �s megint megnyomott egy gombot. A feh�r falon most pomp�s libapecsenye jelent meg, s�lt alm�val �s uborkasal�t�val. - No �s a tetej�be egy kis fagylaltot �s gy�m�lcs�t - mondta Seidelbast, bevett egy s�rga pirul�t, �s megnyomta a harmadik gombot. A falon remek adag fagylalt jelent meg, fel�be v�gott �szibarackkal a tetej�n. Konr�dnak szinte kicsordult a ny�la.

- De mi�rt eszik pirul�kat? - k�rdezte a b�csi. Mint gy�gyszer�szt ez �rdekelte els�sorban.

- Mert m�sk�l�nben az ev�s nagyon meger�ltet� - felelte az eln�k. - F�nyk�pekkel t�mogatott pirul�k alakj�ban �ppen �gy �zlik, �s sokkal kev�sb� f�raszt�.

Mik�zben a k�t idegen t�tott sz�jjal csod�lkozott, Seidelbast kigurult az �gyb�l. Mind�ssze egy �sz�nadr�g volt rajta; a t�bbi ruhadarab: a gall�r, a nyakkend�, a kab�t, a nadr�g, az ing, a harisnya, a cip� csak �gy r� volt festve a b�r�re.

- Saj�t tal�lm�nyom! Ugye, kit�n�? - k�rdezte. - A folytonos �lt�zk�d�s, vetk�z�s f�l�sleges id�- �s er�pazarl�s. - Ny�g�tt �s s�hajtozott, �s kikacs�zott a szob�b�l. J� sok id�be telt, m�g kigurult a h�zb�l. A k�r�lm�nyekhez k�pest sz�v�lyesen �dv�z�lte egykori iskolat�rs�t, �s Ringelhuth b�csinak is kezet ny�jtott.

- Miel�tt tov�bb menn�tek a Csendes-�ce�nhoz - sz�lalt meg -, okvetlen�l meg kell n�znetek k�s�rleti �llom�sunkat. - Lassan �tmentek egy k�kessz�rke r�ten. De ekkor hirtelen megeredt az es�.

- Otthon kellett volna hagynom a s�tap�lc�mat - v�lte Ringelhuth b�csi. - Az eserny�mnek most t�bb haszn�t venn�m.

- Emiatt ne legyen gondja! - nyugtatta meg Siedelbast eln�k. - Figyelje csak meg, mi minden k�nyelmet ny�jt a mi orsz�gunk!

Igaza volt. Alighogy lehulltak az els� es�cseppek, tucatj�val n�ttek ki a r�ten az eserny�k a f�ldb�l. Ha valakinek �gy tetszett, egyszer�en al�juk �llt. De ki is h�zhatott egyet a f�ldb�l, a feje f�l� tarthatta, �s az erny� oltalma alatt tov�bb mehetett.

Mind a h�rman szak�tottak maguknak egy-egy eserny�t, s folytatt�k �tjukat.

- Ha az es� el�ll, az eserny�k elhervadnak - vigasztalta �ket Seidelbast. �s ez nagyon tetszett a j�vev�nyeknek.

Az es� el�llt, �s csakugyan, az erny�k �sszecsuklottak, mint hervad� vir�gok. Az eln�k az �t menti �rokba dobta hervadt erny�j�t, �s a vend�gek k�vett�k p�ld�j�t.

- A k�s�rleti �llom�snak, amelyet berendeztem - magyar�zta Seidelbast -, az a c�lja, hogy heves v�rm�rs�klet� �s �l�nk fant�zi�j� honfit�rsainkat megfelel�en foglalkoztassa �gy, hogy meg ne er�ltess�k magukat.

- Mondjon m�g valamit r�la - k�rte a nagyb�csi.

- A norm�lis eldor�d�inak a nap huszonn�gy �r�ja �ppen csak hogy ev�sre �s alv�sra el�g - mondta Seidelbast. - Nem szabad felednie, hogy azokat a lakosokat, akik nem �tik meg a harmadf�l m�term�zs�t, kiutas�tjuk az orsz�gb�l. Azonban azok k�z�tt is, akik a nemzeti s�lyt k�nny�szerrel el�rik, akadnak sajn�latosan �l�nk term�szet�ek. Mit tegy�nk? Az unalom fogyaszt. A kiutas�tottak sz�ma ily m�don n�vekedhetn�k. A lakoss�g megritkulhatna. Megold�st kellett tal�lni. B�szk�n mondhatom: megtal�ltam. Itt a telep. J�l figyeljenek.

Aff�le pihen�mez�n tal�lt�k magukat. K�r�s-k�r�l �gyak, �s az �gyakban k�v�r emberek hunyorgattak t�tov�n.

- Amit az ember itt elgondol, val�s�gg� v�lik! - mondta Seidelbast kecsegtet�n. - Mindj�rt megl�tj�k, milyen kit�n� id�t�lt�s ez. Ha az ember megunta a k�pzelete sz�lem�ny�t, csak ennyit mond: mars vissza! - �s a var�zslatnak v�ge.

- Ezt nem hiszem el neked - jelentette ki Konr�d. - Seidelbast, te l�d�tasz!

- Teringett�t! - ki�ltott fel most a b�csi. - L�tj�tok azt a k�tfej� borj�t?

H�t, uramfia! Az egyik �gy el�tt k�tfej� borj� �llt, �s n�gy szemmel b�m�szkodott arra a k�v�r emberre, aki odak�v�nta, �s most, hogy a furcsa �llatot megl�tta, b�rgy�n vihogott a p�rn�iba. V�g�l intett, �s fulladozva r�ki�ltott: mars vissza! Erre a borj� elt�nt.

Tov�bb s�t�ltak h�rmasban, �s egy k�v�r asszonyhoz �rtek. Ez is �gyban hevert, �s a sok t�preng�st�l csupa r�nc volt a homloka. Egyszerre csak egy �reg ember toppant el�be, oldal�n f�v�szszelenc�vel.

- Mars vissza! - mordult r�, �s az id�s ember elt�nt.

Erre az asszony m�g jobban r�ncolta a homlok�t, �s megint csak ott �llt egy �reg ember az �gya el�tt a f�v�szszelenc�vel. Hasonl�tott az el�bbihez. Csak m�g kevesebb volt a foga, viszont hossz� feh�r f�rtjei voltak.

- Mars vissza! - vez�nyelt a n�, mire ez is elt�nt. Azt�n egy harmadik �reg �llt el�be, hasonl�tott a k�t el�bbihez. De hosszabb volt az orra, �s kopasz a feje. - Mars vissza! - ord�tott az asszony d�h�sen, �s kimer�lten lehunyta a szem�t.

- H�t maga mit m�vel itt, Br�cknern�? - k�rdezte Seidelbast.

- �, eln�k �r - felelte az asszony -, a nagyap�mat akarom idek�pzelni. De sehogy sem tudom �sszehozni. Elfelejtettem, milyen volt.

- Ne m�rgel�dj�k - figyelmeztette Seidelbast. - A m�lt h�t �ta m�r csak sz�zhuszon�t kil� a s�lya. Sajn�ln�m, ha ki kellene utas�ttatnom Eldor�d�b�l.

- M�r nyolc napja pr�b�lgatom - mondta Br�cknern� s�rva -, �s mindig f�lresiker�l az �reg�r. J� �jt, Seidelbastk�m! - �s m�r aludt is. Annyira meger�ltette az agy�t.

- Ott! - ki�ltotta Konr�d. - N�zz�tek! Oroszl�n!

Az egyik �gy el�tt hatalmas s�rga oroszl�n �llt, �bl�sre t�totta a sz�j�t, �s fogsora villogott.

- H�t persze, a k�v�r Borgmeier - m�rgel�d�tt Seidelbast. - Folyton vad�llatokat k�pzel maga el�. Ez a r�geszm�je. Csak meg ne j�rja vele!

A s�rga oroszl�n k�zelebb lopakodott az �gyhoz, a h�t�t megg�rb�tette, �s iszonyatosan f�jt. A k�v�r Borgmeier els�padt.

- Vissza! - ki�ltott r�. - Vissza, mars, ronda d�g! - De az oroszl�n m�g k�zelebb settenkedett. M�r az �gynem�t harapd�lta. - Takarodj inn�t! - �v�lt�tte Borgmeier.

- Ijedt�ben elfelejtette, hogy a jelsz�: "Mars vissza!" - magyar�zta Seidelbast. - Ha m�g idej�ben nem jut esz�be, sajnos, felfalja az oroszl�n.

- Majd �n odaszaladok, �s f�l�be ord�tom az oroszl�nnak - aj�nlkozott Konr�d, �s m�ris szaladt volna Borgmeierhez.

De Ringelhuth b�csi nyakon cs�pte, �s r�sz�lt:

- Maradsz itt mindj�rt! Sz�leid kitekern�k a nyakamat, ha azt mes�ln�m nekik, hogy felfalt egy k�pzelt oroszl�n.

Seidelbast is figyelmeztette, hogy csak maradjon.

- Semmi �rtelme se volna - magyar�zta -, Borgmeiernek mag�nak kell kimondania!

K�zben az oroszl�n felugrott az �gyra, el�ls� mancsaival r�l�pett Borgmeier has�ra, �s meghatottan n�zegette a h�jast. Ilyen k�v�r reggelije m�r r�g nem volt. Kit�totta a sz�j�t, �s...

- Mars vissza! - ord�totta most Borgmeier, �s az oroszl�n elt�nt.

- �gy l�tom, maga egy kicsit meghibbant! - sz�lt oda Seidelbast a minden �z�ben reszket� embernek. Ha nem volna annyira meger�ltet�, bosszankodn�k maga miatt.

- T�bb� igaz�n nem teszek ilyesmit - jajvesz�kelt Borgmeier.

- Tizenn�gy napra kitiltom mag�t a k�s�rleti �llom�sr�l - sz�lt az eln�k szigor�an, �s tov�bbment.

Egyszerre csak Ringelhuth b�csi zsugorodni kezdett.

- Meg�r�l�k! - ki�ltott fel. - Mi ez, mi ez?

Konr�d kacagott, �s a kez�t d�rzs�lte. Seidelbast is kacagott, �s odasz�lt a fi�nak:

- Nagy k�p� vagy.

�s a b�csi egyre �ssz�bb zsugorodott. M�r csak akkora volt, mint Konr�d. Azt�n m�r csak akkorka volt, mint egy s�tap�lca. V�g�l pedig olyan kicsi lett, mint egy ceruza.

Konr�d lehajolt, tenyer�re vette p�tt�mnyi b�csik�j�t, �s megsz�lalt:

- Ugyanis elk�pzeltem magamban, hogy b�r olyan kicsike lenn�l, mint otthon n�lunk a f�nyk�pen.

- Ne bolondozz - sz�lt r� a liliputi nagyb�csi. - Mondd azonnal: "Mars vissza!"

F�lemelte kacs�j�t, mintha pofon akarn� �tni unoka�ccs�t. Pedig csak akkorka volt, mint Konr�d tenyere, amelyen �llt.

- Parancsolom! - sip�totta.

Seidelbast k�nnyezett a nevet�st�l. A fi� pedig �gy sz�lt a b�csik�j�hoz:

- Te cs�nya t�rpe! - �s zsebre v�gta. Ringelhuth onnan kukucsk�lt ki, hadon�szott fogpiszk�l�-karocsk�ival, �s addig ord�tott, m�g be nem rekedt. Most a l� �getve oda�rkezett, �s Konr�d bemutatta az eln�knek.

- �rvendek - mondt�k mind a ketten. A l� dics�rte Eldor�d� z�ld l�her�j�t. - �ll�stalan cirkuszlovak sz�m�ra Eldor�d� a legpomp�sabb tart�zkod�si hely - mondta. Azt�n megk�rdezte: - Ejnye, hol van a mi gy�gyszer�sz�nk?

Konr�d sz� n�lk�l a zseb�re mutatott, a l�nak pedig �mulat�ban majd leesett a szalmakalapja a fej�r�l. A fi� elmes�lte, hogy s mint zsugorodott �ssze a b�csi, �s milyen �lm�ny�k volt az oroszl�nnal �s Br�cknern� nagyapj�val.

- � - sz�lalt meg a l� -, ezt a receptet �n is kipr�b�lom! Szeretn�m, ha most nyomban itt teremne a n�gy g�rkorcsoly�m! - �s h�t, uramfia, m�ris ott volt a pat�in a n�gy g�rkorcsolya, kifog�stalanul felcsatolva, �gy, ahogy elk�pzelte.

Nagyon meg�r�lt ennek, �s nyomban k�t pomp�s �vet v�gott ki h�trafel�, azt�n megcsin�lta a nagy nyolcast, v�g�l megp�rg�tt a jobb h�ts� l�b�n. Val�s�gos �lvezet volt n�zni, hozz��rt�knek �s hozz� nem �rt�knek egyar�nt. Seidelbast kijelentette, hogy ha nem volna olyan hat�rtalanul lusta, megtapsoln�. A l� pukedlizett, �s megk�sz�nte a mutatv�ny�rt kapott elismer�st.

- Dr�ga j� �cs�m - sz�lalt meg Ringelhuth b�csi -, engedj ki a zsebedb�l.

- Dr�ga j� b�csi - felelte Konr�d -, eszem �g�ban sincs!

- H�t nem?

- Nem!

- H�t ahogy tetszik - mond� r� a b�csi. - Ez�rt azonban b�ntet�s�l azonnal n�j�n r�m�t� v�zfejed. S z�ld hajad. Az ujjaid hely�be pedig t�z frankfurti virsli.

�gy is t�rt�nt. Konr�dnak sz�rny�s�ges v�zfeje �s m�regz�ld haja n�tt. A kez�n pedig t�z frankfurti virsli himb�l�dzott. A l� elnevette mag�t, �s �gy sz�lt:

- Val�s�gos boh�cfigura.

Seidelbast pedig t�kr�t tartott a fi� el�, hadd l�ssa, hogy milyen gy�ny�r� lett. Erre azt�n Konr�d s�rva fakadt. Ringelhuth b�csi pedig akkor�kat nevetett a t�z frankfurti virslin, hogy Konr�d zsebe j� darabon f�lrepedt.

Seidelbast megjegyezte, hogy valami szebbet is k�pzelhettek volna, �s ink�bb valami j�t k�v�ntak volna egym�snak.

- De h�t ilyenek az emberek! - mormogta a nagy b�lcsen. - No, most tess�k visszavar�zsolni egym�st!

A b�csi teh�t felki�ltott:

- Mars vissza! - Mire unoka�ccse visszanyerte r�gi �br�zat�t. Most azt�n Konr�d kivette a b�csit a zseb�b�l, letette a f�be, �s ugyancsak felki�ltott:

- Mars vissza!

�s hipp-hopp! - a b�csi megint olyan lett, mint azel�tt volt.

- Le kellett volna f�nyk�pezni benneteket - sz�lalt meg Seidelbast. - Igaz�n siralmas pof�k voltatok.

- De most azt�n gyer�nk! - javasolta a l�, �s t�relmetlen�l kapart g�rkorcsoly�ival. Otthagyt�k teh�t a pihen�helyet, �s az eln�k a hat�rig k�s�rte �ket.

- Sok hely�k van m�g Eldor�d�ban? - k�rdezte a b�csi b�cs�z�skor.

- Mi�rt? - viszonozta a k�rd�st az eln�k.

- N�lunk sok az olyan ember, akinek se dolguk, se ennival�juk nincs - felelte a b�csi.

- K�m�ljen csak meg t�l�k - ki�ltott fel Seidelbast -, hiszen azok a fick�k dolgozni szeretn�nek! Ilyeneket itt nem haszn�lhatunk.

- K�r - mondta r� a l�. Azt�n kezet fogtak.

A b�csi �s Konr�d fel�lt a g�rkorcsoly�s l�ra, �s nagy kurjongatva �tv�gtak a hat�ron. Seidelbast, hogy meg ne er�ltesse mag�t, a kisujj�val integetett, �s ut�nuk ki�ltott:

- Mindig egyenesen el�re!

Hannib�l t�sszent

Hamarosan hatalmas k�z�pkori v�r el� �rkeztek. K�zt�k �s a v�r k�z�tt legal�bb t�z m�ter sz�les, v�zzel telt �rok t�tongott. Maga az er�d�tm�ny sz�mtalan fellobog�zott toronyb�l �s p�rk�nyzatb�l, s�ncb�l �s erk�lyb�l �llt, �s a v�rkapun felvon�h�d volt magasra l�ncolva.

- Ilyesf�le holmival j�tszottam gyermekkoromban - mondta Ringelhuth b�csi. - Csak �ppen hogy az �n v�ram nem volt ilyen nagy. Viszont piros lakkpap�r volt az ablakain. No j�, de hogyan jutunk be?

- Be kell cs�ngetn�nk - javallta Konr�d.

Erre a l� f�l�nyesen nevetett, �s megjegyezte, hogy a v�rakban egy�ltal�n nem szokott cseng� lenni: �s csakugyan �gy is volt. N�mi keresg�l�s ut�n azonban a v�r�rok mellett kis t�bl�ra bukkantak. �s a t�bl�n ezt olvast�k:

V�r a "Dics� M�lthoz" Kapunyit�s h�rmas trombitasz�ra A v�rnagy

- Honnan ker�ts�nk ijedt�nkben h�rom trombitasz�t? - k�rdezte a b�csi m�rgesen. - Hogy mindig �gy megnehez�tik az embernek a hat�r�tl�p�st!

- F�jjak neki h�rmat a f�s�m�n? - �rdekl�d�tt Konr�d buzg�n, s m�r ki is vette f�s�j�t a zseb�b�l.

- Meg ne pr�b�ld! - ki�ltott r� a b�csi. Tenyer�t a sz�ja el� kerek�tette, m�lyet l�legzett, �s h�romszor belef�jt: - Tiratata, tiratata, tiratata! - Ahhoz k�pest, hogy trombita n�lk�li gy�gyszer�sz volt, nem is trombit�lt olyan rosszul.

Erre a felvon�h�d cs�r�mp�lve leereszkedett, keresztbe fek�dt az �rkon, �s a l� k�t lovas�val sebesen beg�rd�lt a v�rkapun �t az udvarba. Agg lovag �llt ott aranyos v�rtezetben, rozsd�s kardra t�maszkodott, �s feh�r szak�ll�n kereszt�l ezt k�rdezte:

- �, j�vev�nyek, honnan �rkeztek, s merre van haz�tok?

Ringelhuth tisztelgett a s�tap�lc�j�val, �s megmondta, hogy Eldor�d�b�l j�ttek.

- �s vajon hov� s merre visz utatok? - k�rdezte a lovag.

- A Csendes-�ce�nhoz - magyar�zta Konr�d.

- Legyen n�ktek megengedve az �tkel�s - felelte r� az aranyozott nagyap�. - �m el�bb hadd halljam neveteket.

Ringelhuth bemutatkozott, �s bemutatta �tit�rsait is.

- �n pedig a t�rt�nelemk�nyvekb�l j�l ismert Nagy K�roly cs�sz�r vagyok - �ll�totta a kapu �re.

- Tiszteletem - mondta r� a b�csi. - Csak besz�ljen egy kicsit kev�sb� dag�lyosan, kedves Nagy K�roly, �s �rulja el, hogy milyen ir�nyban kell tov�bblovagolnunk.

Nagy K�roly v�gigsim�tott a szak�ll�n, �s beled�rm�gte:

- Mindig csak egyenesen el�re. �m a szerencse kegyes hozz�tok. Balra, a m�sodik s�k mez�n �ppen ma tartj�k az olimpiai j�t�kokat.

- �pp erre v�rtunk - jelentette ki a l�, fut�lag megemelte szalmakalapj�t, �s tovag�rg�tt. Nagy K�roly cs�r�mp�lve �s s�rt�d�tten visszavonult �rtorny�ba.

Konr�d megk�rte a b�csit, hogy �ll�tsa meg a lovat a sporttelepn�l. M�r hallott�k a zeng� harson�kat. Azt�n megpillantott�k a stadiont. A trib�n�k�n csontos lovagok �s lovagkisasszonyok �ltek, sz�nh�zi t�lcs�vekkel, nemes urak hossz� f�rt�s par�k�kban, �s h�lgyek h�mzett szokny�kban.

- No j� - mondta a b�csi. - H�, lovacsk�m! - Negro Kaballo meg�llt. A b�csi �s az �ccse lekecmergett. Azt�n h�rom jegyet v�ltottak Barbarossa cs�sz�rn�l, aki k�asztaln�l a p�nzt�rt kezelte; els� trib�n els� sorban, az �rny�kos oldalon. Barbarossa a jegyeken k�v�l m�sort is nyomott a markukba.

Konr�d titokban oldalba b�kte a b�csit, �s odamutatott Barbarossa k�rszak�ll�ra, amely kereszt�ln�tt a k�asztalon.

- Hat�rozottan szak�llas vid�k - jegyezte meg Ringelhuth b�csi. - De n�zzetek csak oda, �ppen most folyik a s�lydob�s! - Belen�zett a m�sorba, �s felolvasta: "S�lydob�s, el�d�nt�. Neveztek: XII. K�roly sv�d kir�ly, G�tz von Berlichingen, Nagy P�ter, Er�s �gost."

Els�nek G�tz von Berlichingen dobott. Egy�bk�nt - tekintettel arra, hogy a jobb keze vasb�l volt, a ballal haj�totta el a goly�t. Azt�n Er�s �gost k�vetkezett: 18,17 m�tert dobott. Konr�d megjegyezte, hogy ez �j vil�grekord. XII. K�roly sv�d kir�ly visszal�pett, mert a gerelyvet�sre tartogatta erej�t.

Ebben a pillanatban Ringelhuth b�csit valaki alaposan h�tba l�kte, �s hajsz�lon m�lt, hogy a j� patikus fel nem d�nt�tte P�ter c�rt. A b�csi d�h�sen h�trafordult. Fiatalember �llt el�tte, filmfelvev�-k�sz�l�kkel. - ...cs�nat - dadogta a fiatalember -, az Universal k�pvisel�je vagyok. N�h�ny hangos heti h�rad�t kell leforgatnom. F�jt?

Er�s �gost odal�pett a filmes fick�hoz, �s valamit s�gott neki. Azt�n f�lkapta a goly�t, �s mialatt a fiatalember a filmet forgatta, mer�sz �vben messzire ell�kte. K�s�bb h�si p�zban oda�llt a k�sz�l�k el�, kir�lyian mosolygott, �s megk�rdezte, ne mondjon-e n�h�ny tal�l� mondatot.

- Ahogy parancsolja - mondta r� az ifj�. - De ez n�mafilm lesz.

A b�csi �s Konr�d nevetve tov�bbment. A l� vigyorogva g�rg�tt a nyomukban. F�lmentek a trib�nre, de nem tal�lt�k a hely�ket. V�gre kider�lt, hogy k�t helyet m�r m�sok foglaltak el.

- K�rem, mutass�k a jegy�ket - sz�lt r�juk a b�csi.

Erre a k�t f�rfi feltekintett. Az egyik Julius Caesar volt, a m�sik I. Nap�leon. Nap�leon bar�ts�gtalanul v�gigm�rte a gy�gyszer�szt, �s s�rga arc�t fens�ges r�ncokba szedte. Mikor l�tta, hogy a hat�s elmarad, od�bb �lt, �s Caesar is helyet csin�lt nekik.

- Ha most itt volna a r�gi g�rd�m, egy tapodtat sem t�g�tottam volna - jegyezte meg Nap�leon fens�gesen.

Ringelhuth b�csi oda�lt Nap�leon mell�, �s r�sz�lt:

- Ha tov�bb is sz�jaskodik, leszedem a fej�r�l azt a h�romsz�glet� kalapot, �s odadobom abraknak a lovam el�, meg�rtette?

- K�l�nben is vehetne m�r mag�nak egy �j cilindert, Nap�leon �r - javasolta Negro Kaballo.

Julius Caesar szorosabbra fogta t�g�j�t, �s odasz�lt a francia cs�sz�rnak:

- Nem akarom usz�tani, de ha �nnek voln�k, ezt nem t�rn�m.

- Koll�ga �r - felelte Nap�leon bossz�san -, hadsereg n�lk�l nem lehet semmit sem csin�lni. N�zze csak, milyen gy�nge Theodor K�rner backhandje. - Ugyanis a trib�n el�tt teniszeztek. Jahn, a j�t�kvezet�, magas sz�ken �lt, �s a f�rfi p�ros versenyen b�r�skodott. Ajax I. �s Ajax II. k�zd�tt Theodor K�rner �s Hardenberg herceg ellen. A labda ide-oda cik�zott. A k�t g�r�g pomp�s �sszj�t�kot produk�lt. Nemhi�ba voltak testv�rek. A n�met p�r j�t�k�hoz m�r t�bb sz� f�rt.

- Milyen egy�gy� foglalatoss�g ezt a kicsi, k�nny� labd�t ide-oda �t�getni! - jegyezte meg Julius Caesar. - Ha legal�bb �gy�goly� volna! - Egyszerre csak keservesen felord�tott. Theodor K�rner, akinek, mint tudjuk, gy�nge volt a backhandje, f�lre�t�tte a labd�t, �s pontosan Julius Casear arc�ba v�gta, term�szetesen minden aljas sz�nd�k n�lk�l. Teh�t most ott �lt a r�mai dikt�tor, fogta a sasorr�t, �s k�nnyek buggyantak a szem�b�l.

- Ha legal�bb �gy�goly� lett volna! - mondta a b�csi szemtelen�l, �s Konr�d nevett�ben lepottyant az �l�sr�l. - Sz�p kis h�s�k vagytok - d�rm�gte a b�csi, tet�t�l talpig v�gigm�rte Nap�leont �s Julius Caesart, azt�n lement a trib�nr�l. Konr�d �s a g�rkorcsoly�s l� nyomon k�vette.

Miel�tt ki�rtek volna a stadionb�l, m�g hallott�k a salakp�lya k�r�l szorong� t�meg tombol�s�t; Nagy S�ndor �s Achilles k�zd�tt �ppen a sz�zm�teres s�kfut�s finis�ben. Nagy S�ndor nyerte meg a versenyt 10,1 mp id�vel, b�r a startn�l kiss� bennragadt.

- Ez m�r megint �j vil�grekord - ki�ltott fel Konr�d.

Negro Kaballo megjegyezte, hogy � ugyan csak l�, de neki �t m�sodperc el�g erre.

- De mag�nak n�gy l�ba van - ellenkezett Konr�d.

- El�g ebb�l a locsog�sb�l - mordult r�juk Ringelhuth felh�borodva. - A villamoss�gnak egy l�ba sincs, �s m�g a l�n�l is sokkal gyorsabb. Egy�bk�nt, ha valaki az�rt fut, hogy eddze mag�t, azt m�g meg�rtem. De ha az�rt sz�guld, mint a bolond, hogy egytized m�sodperccel hamar�bb �rjen valahov�, mint m�s, h�t ez tiszta �r�lts�g. Mert ett�l nemhogy megedz�dne, hanem belebetegszik.

Mentek, mendeg�ltek az utc�kon, v�rszer� kis vill�k mellett, k�sz�nt�tt�k a kir�lyokat, lovagokat �s t�bornokokat, akik ingujjban kin�ztek az ablakon, �s pip�ztak, vagy ott �lltak �polt kis kertjeikben, �s arany �nt�z�kann�val vir�g�gyaikat locsolgatt�k.

Az egyik kertb�l civakod�st hallottak, de senkit sem l�ttak. Ez�rt h�t k�zelebb mentek, �s bekukucsk�ltak a ker�t�sen. K�t komoly p�nc�los �r hevert a f�ben, �s �lomkaton�kkal j�tszott.

- Szeretn�, kedves Hannib�lom, mi? - ki�ltott fel az egyik. - Sz� sem lehet r�la! Igaz�n bel�thatn� v�gre, hogy a r�zsabokrot zsoldosaim �hatatlanul elfoglalt�k.

- Kedves Wallenstein �r - mondta a m�sik, d�ht�l s�padtan -, eszem �g�ban sincs! A lovass�gommal egyszer�en megker�l�m az �n balsz�rny�t, �s h�tba t�madom �nt!

- Tess�k, csak pr�b�lja meg! - Wallenstein, Friedland hercege g�nyosan mosolygott. - A lovass�ga alaposan megj�rja ezzel a t�mad�ssal. A tartal�kot, amely ott �ll a rezeda�gy mellett, balra ir�ny�tom, �s �nt oldalba l�vetem.

Most azt�n ide-oda tologatt�k tarkabarka �lomkaton�ikat. A r�zsabokor�rt v�vott harc teljes er�vel tombolt. Hannib�l a cs�sz�riak h�t�ba vezette lovass�g�t, �s kem�nyen szorongatta �ket. Wallenstein azonban egy csinos kis �gy�b�l bors�val bomb�zta a lovasezredeket, �s a lovak halomra hulltak.

Hannib�l toporz�kolt d�h�ben. A mellette lev� dobozb�l �jabb tartal�kokat szedett el�, �s meger�s�tette a vesztes�gek miatt fenyegetett el�v�det.

De Wallenstein egyre-m�sra pattintgatta a bors�szemeket az afrikai csapatokra. Hannib�l katon�i t�megesen hulltak, m�g a rettegett elef�ntlovasok is a f�be hanyatlottak, �s ezzel a r�zsabokor�rt v�vott csata �gysz�lv�n eld�lt.

- Hallja; maga, iz�! - ord�tott �t Konr�d a ker�t�sen. - Legyen sz�ves, vonja legal�bb h�tr�bb a frontj�t! K�s�bb azt�n t�madjon �jra! Azt�n t�rje �t az ellens�g der�khad�t, mert az a leggyeng�bb!

Hannib�l �s Wallenstein �tmenetileg megsz�ntette a harcot, �s odafordult a potyan�z�k fel�. A karth�g�i hadvez�r megr�zta h�si fej�t, �s kim�rten csak ennyit mondott:

- Nem vonulok vissza! Nem t�g�tok! �s ha az utols� katon�mba ker�l, akkor se!

- Na hallja! - felelte Konr�d. - Igaz�n k�r a hadsereg�rt!

Most Wallenstein is beleavatkozott.

- Ostoba k�ly�k vagy - jelentette ki. - Nem azon m�lik a dolog, hogy h�ny katona esik el, hanem azon, hogy van-e az embernek tartal�kja!

- �des pof�k vagytok - sz�lt oda a b�csi a hadvez�reknek. - Nektek meg a cimbor�itoknak mindig csak �lomkaton�kkal volna szabad h�bor�skodnotok!

- Menjen a pokolba! - ord�tott r� Hannib�l felh�borodottan. - Akiben nem �l a dics�s�g v�gya, az ne sz�ljon bele! Mi a maga foglalkoz�sa?

- Gy�gyszer�sz vagyok - felelte a b�csi.

- Na tess�k! - mondta r� Hannib�l, �s megvet�en kacagott. - Persze hogy eg�szs�g�gyi! - Azt�n megint odafordult Wallensteinhez: - Herceg - mondta -, a csat�t folytatjuk!

�s tov�bb folytatt�k a r�zsabokor vad ostrom�t.

- K�shegyig! - sziszegte Hannib�l.

- Adja meg mag�t! - ki�ltott r� Wallenstein. K�zben beker�tette az ellens�ges csapatokat, �s a bors�szemekkel ronggy� kart�csolta �ket.

- Majd csak akkor, ha legutols� katon�m is a f�be harapott! - esk�d�z�tt Hannib�l. De ebben a pillanatban elt�sszentette mag�t. Aggodalmasan f�ltekintett, �s �gy sz�lt: - No j�, hagyjuk abba. A f� m�g nagyon nedves. Nem szeretn�k megh�lni. Mikor ad alkalmat a rev�nsh�bor�ra?

- Mihelyt a n�th�ja elm�lik, kedves bar�tom - felelte Wallenstein. - A megh�l�ssel nem j� tr�f�lni.

A hadvez�rek felszedel�zk�dtek a f�b�l, ny�gd�cselve helyretopogt�k elzsibbadt l�bukat, �sszel�v�ld�z�tt csapataikat otthagyt�k a r�zsabokorn�l, �s elbotork�ltak a villa fel�.

- Egy �vvel azel�tt, hogy meggyilkoltak - mes�lte Wallenstein -, f�rtelmes n�th�m volt. Ink�bb h�rom csat�t vesz�tsek el, mintsem hogy m�g egyszer �gy t�ssz�gjek, mint akkor! - Ezzel elt�ntek a h�zban.

- Vegyen be aszpirint - ki�ltott ut�na a b�csi. - �s igy�k egy cs�sze h�rsfate�t! Akkor m�r holnap reggel hadba vonulhat!

- Na, v�gjunk itt �t - mondta a l�. - Torkig vagyok m�r ezekkel a h�s�kkel.

A b�csi �s Konr�d megint felm�szott a parip�ra, �s tovag�r�gtek a hat�r ir�ny�ban.

- Micsoda nyomor�s�g! - jegyezte meg Ringelhuth. - K�pzelje csak, Negro Kaballo, az unoka�cs�m is �lomkaton�kkal j�tszik otthon!

- Micsoda? - k�rdezte a l�. - Te is t�bornok akarsz lenni?

- Dehogy - felelte a fi�.

- Vagy tal�n aff�le �lomkatona, aki holnap agyonl�veti mag�t a r�zsabokor t�v�ben?

- Eszem �g�ban sincs - jelentette ki Konr�d hat�rozottan. - Sof�r leszek!

- Akkor m�rt j�tszol katon�kkal? - k�rdezte a l�.

Konr�d nem felelt. De a b�csi megsz�lalt:

- Hogy m�rt? Mert az apj�t�l �lomkaton�kat kapott aj�nd�kba.

Ekkor m�r ott is voltak a hat�ron. Cs�r�mp�lve ereszkedett le a felvon�h�d. �tv�gtattak rajta, �s a dics� m�lt mindenest�l a h�tuk m�g�tt maradt.

A ford�tott vil�g nem is a legford�tottabb

Ahogy ki�rtek a v�rb�l, j�t�kerd�be jutottak. Val�s�gos fel�d�l�s a Hannib�l- �s Wallenstein-f�le h�bor�s �lm�nyek ut�n. Naps�t�tte tiszt�son hintal�-m�nes legel�szett. K�k patakban helyes kis vitorl�sok �szk�ltak. A f�kon rengeteg l�gg�mb lebegett. A patak menti bokrok p�lcika-cukork�kb�l voltak. Az egyik �gon k�t papag�j �ld�g�lt; k�pesk�nyvet lapozgattak, �s hirtelen akkor�t nevettek, hogy a k�pesk�nyv�k lepottyant a f�r�l.

Konr�d le akart sz�llni a l�r�l, hogy felvegye a k�nyvet, de Ringelhuth b�csi megfogta, �s odas�zott neki egyet.

- Itt maradsz! - vez�nyelte. - A Csendes-�ce�nhoz kell menn�nk. - �s �gy v�gtattak tov�bb, mint a sz�lv�sz. A l� azt �ll�totta, hogy a g�rkorcsoly�ja �tt�zesedett a v�gtat�sban. De ez t�lz�s volt.

Az �tsz�li �rok ment�n j�t�k vonatok zakatoltak. N�ha v�lt� kattant. Azt�n mozdonyok f�ttyentettek, �s a vonatok befutottak az erd�be, amely felett a l�gg�mb�k lebegtek. Ez�stpapirosb�l val� h�z el�tt �t sk�t terrier kuksolt: n�m�n sz�vt�k vastag csokol�d� szivarjukat.

- Eressz le! - kiab�lt Konr�d. - Hadd simogassam meg a kuty�kat!

De Ringelhuth r�sz�lt:

- Fogd csak ezt a botot! - �s mikor a fi� megfogta, a b�csi mind a k�t kez�vel befogta a szem�t �gy, hogy t�bb� semmit sem l�thatott. - Rajta, Kaballo! - ki�ltotta el mag�t Ringelhuth, �s vad galoppban viharzottak �t a j�t�kerd�n. - �gy - sz�lalt meg v�gre a b�csi -, most azt�n megint sz�tn�zhetsz. - A l� �getett. Konr�d k�r�ln�zett. A j�t�kerd� v�get �rt. A l�gg�mb�k a t�volban villogtak m�r. F�l�tt�k nagy tarka pap�rs�rk�nyok �sztak.

- K�r - mormogta Konr�d.

A l� lass�tott, meg�llt, �s �gy sz�lt:

- V�g�llom�s!

Ringelhuth �s Konr�d lem�szott, �s szem�gyre vette a vid�ket. Irdatlan nagy �p�let el�tt �lltak, amely tele volt m�zolva mesealakokkal. �s az ablakokb�l sok-sok gyerek integetett.

- Nyilv�n gyermeknyaral� - v�lte a b�csi.

- Dehogyis - mondta r� Konr�d. - Hiszen eg�szen m�st mond a felirat! - �s hangosan elolvasta a kapura szegezett feliratot:

FoRd�tOtt viL�G BeL�p�S CSaK GyerMeKKeL

- Na l�tj�tok - ki�ltott fel Konr�d -, milyen j�, hogy magatokkal hoztatok! - A mell�re �t�tt, hogy csak �gy porzott, b�szk�n el�be ker�lt a m�sik kett�nek, �s els�nek l�pett be a h�zba. Aff�le irod�ba jutottak. A korl�t m�g�tt csinos fi� �llt, kezet ny�jtott Konr�dnak, �s megk�rdezte, hogy kiket hozott mag�val.

- Egy lovat - felelte Konr�d -, remek�l g�rkorcsoly�zik, meg a nagyb�ty�mat. Gy�gyszer�sz, Ringelhuth a neve.

- Nagyon ki�llhatatlan? - k�rdezte az idegen fi�.

- K�sz�n�m k�rd�s�t, nem - felelte Konr�d. - Megj�rja.

- Na, majd mi let�rj�k a szarv�t - jegyezte meg a fi�. - Vannak itt n�lunk m�s urak is munk�ban. - �s megnyomott egy gombot.

- Hogy �rted ezt? - k�rdezte Konr�d csod�lkozva.

De m�ris berobogott egy csapat gyerek, �s betolt�k a b�csit egy ajt�n, amelyen ez volt a fel�r�s: "Csak feln�tteknek."

- Micsoda dolog ez? - k�rdezte Konr�d. - Mi a Csendes-�ce�nhoz igyeksz�nk.

- Majd k�s�bb - mondta r� a fi�. Felvette a szem�lyi adatokat. Azt�n Konr�dot �s a lovat kik�ldt�k egy m�sik ajt�n. - K�rdezz�tek meg, hol az iskola! - ki�ltott ut�nuk a fi�. - Ott majd megtal�lj�tok a b�csit. Most m�g csak �t�lt�ztetik.

- �rti maga ezt? - k�rdezte Konr�d a lovat, mikor kint voltak az utc�n. - Ringelhuth b�csinak �t kell �lt�znie?

- V�rjuk meg a v�g�t, csak hidegv�r - felelte a l�.

Az utca igen �l�nk volt. Fi�k j�rk�ltak aktat�sk�val a h�nuk alatt �s cilinderrel a fej�k�n. Kisl�nyok divatos ruh�kban fesz�tettek, �s bev�s�rl�saikat int�zt�k. Egy�ltal�n csak gyerekeket lehetett l�tni.

- Bocs�nat - sz�l�tott meg Konr�d egy fi�t, aki �ppen aut�ba akart sz�llni. - Hallod-e, n�latok nincsenek feln�ttek?

- Dehogy nincsenek - felelte a fi�. - Csakhogy a feln�ttek m�g az iskol�ban vannak.

Azt�n besz�llt aut�j�ba, biccentett Konr�dnak, �s visszasz�lt:

- A t�zsd�re kell sietnem. - �s aut�ja berregve befordult a sarkon.

- El�ll a l�legzetem! - sz�lalt meg Konr�d.

- Annyi baj legyen - mondta r� a l�.

- Mit keresnek a feln�ttek az iskol�ban �s a gyerekek a t�zsd�n? - k�rdezte Konr�d.

A l� v�llat vont �s tov�bbg�rg�tt. A fi� alig gy�z�tt l�p�st tartani vele. Szerencs�re k�zel volt az iskola. "A nehezen nevelhet� sz�l�knek" - volt r��rva.

- Na, gyer�nk csak be - mondta a l�.

Bementek. A r�cs m�g�tt egy kisl�ny �lt, �s megk�rdezte, kit keresnek.

- Bizonyos Ringelhuth urat - felelte a l�.

A kisl�ny valami nagy f�zetben lapozott, �s v�g�l ezt felelte:

- Ringelhuth? A kezd�k oszt�ly�ban van.

- De h�t mit csin�l ott? - k�rdezte Konr�d.

- Nevel�dik - felelte a r�cs m�g�l a kisl�ny.

- Meg�r�l�k! - ki�ltott fel Konr�d. - Adj�k vissza r�gt�n a b�csik�mat!

- 28-as szoba - mondta a kisl�ny szigor�an, �s becsapta a r�csablakot.

Most h�t a l� meg a fi� felrohant a l�pcs�n, v�gigsietett egy rideg folyos�n, �s kereste a 28-as szob�t. Egyszerre csak gyerekhang csend�lt:

- Konr�d! Konr�d! - A fi� megfordult, �s egy v�r�s haj� l�nyk�t l�tott k�zeledni. A kisl�ny haja be volt fonva, �s a k�t hajfonata �gy meredt fel ferd�n a fej�r�l, mintha dr�tot fontak volna bel�j�k.

- Babette! - ki�ltott fel a fi�.

Azt�n egym�snak rohantak �s kezet fogtak.

- Hogy ker�lsz ide a ford�tott vil�gba? - k�rdezte Babette csod�lkozva.

- Csak �tutaz�ban vagyunk itt - mes�lte Konr�d. - Tudniillik a Csendes-�ce�nhoz igyeksz�nk, mert dolgozatot kell �rnom r�la. �s most a b�csimat keress�k. A bej�ratn�l elcipelt�k. Most a kezd�k oszt�ly�ban cs�cs�l. Sejted-e legal�bb, mit akarnak ott vele?

- Jesszusm�ria! - ki�ltott fel a kisl�ny. - Ez bizonyosan t�ved�s! Hiszen a b�csik�d rendes ember!

- De m�g milyen! - felelte a fi�.

- Az irod�ban bizonyosan azt hitt�k, hogy nevel�be hoztad ide! - Babette szeml�tom�st bosszankodott. - Gyertek, majd kihozzuk. Gyerekj�t�k lesz. �n tudniillik nevel�s- �s oktat�s�gyi miniszteri tan�csos vagyok. - K�zen fogta Konr�dot.

- Bocs�nat! - sz�lt k�zbe a l�. - Tulajdonk�ppen mi ez a ti ford�tott vil�gotok? �mb�r nem estem a fejem l�gy�ra, m�gsem �rtem eg�szen.

Babette meg�llt.

- Ez �gy van - mondta -, hogy tudvalev�leg nemcsak der�k sz�l�k, hanem nagyon gonosz sz�l�k is vannak. �ppen �gy, mint ahogy nemcsak j� gyerekek vannak, hanem sz�rny� neveletlenek is.

- T�nyleg - jegyezte meg Konr�d, �s b�lintott.

- Ha m�r most ezek a gonosz sz�l�k egy�ltal�n nem akarnak megv�ltozni, �s ha a gyerekeiket igazs�gtalanul megb�ntetik, vagy �ppen k�nozz�k - mert ilyesmi is el�fordul -, akkor behozz�k ide, �s megnevelj�k �ket. Ez azt�n legt�bbsz�r seg�t.

A l� megvakarta pat�j�val a fej�t, �s megk�rdezte, hogyan nevelik az ilyen sz�l�ket.

Babette nagyot l�legzett, �s �gy folytatta:

- N�lunk ez az elv: szemet szem�rt, fogat fog�rt. Nem sz�p ugyan, de sz�ks�ges. Itt van p�ld�ul n�lunk Waffelbruch �r.

- Hiszen ez a b�csim h�ziura! - ki�ltott fel Konr�d. - De h�t nemr�gen m�g otthon volt! Nincs m�g egy �r�ja, hogy a l� egy vir�gcserepet ejtett a fej�re! - A l� h�trah�zta a fels�ajk�t, �s hangtalanul nevetett.

- Mi mindny�jan egyidej�leg itt is vagyunk meg otthon is! - magyar�zta Babette. - Ennek a Waffelbruchnak van egy fia: Arthur Waffelbruch. Ezt a fi�t az apja est�nk�nt �r�k hosszat kint tartja az erk�lyen, k�l�n�sen akkor, ha esik. �s tudj�tok-e, mi�rt? Csak az�rt, mert rosszul sz�mol. Pedig �gy igyekszik! H�t ott �lldog�l Arthur az erk�lyen, �s f�l �s b�g �s f�zik, �s egyre s�padtabb �s betegesebb. �s ijedt�ben most m�r egy�ltal�n nem tud sz�molni.

- Az �reg r�gt�n nem tetszett nekem - d�rm�gte a l�. - M�g n�h�ny vir�gcserepet a fej�re kellett volna ejtenem.

- Itt teh�t az ap�t �ll�tjuk ki az erk�lyre - folytatta Babette. - Olyankor, mikor �v�lt a sz�l. �s ezt mindaddig csin�ljuk, am�g meg nem �rti, mennyire k�nozza a fi�t. Csitt!

Hallgat�ztak.

- Nem hallotok semmit? - k�rdezte Babette.

- Valaki s�r �s szitkoz�dik. De j� messzire lehet - mondta Konr�d.

- Ez az �reg Waffelbruch - suttogta Babette. - Nem telik bele h�rom nap, �s - rem�lem - megpuhul. Amikor mag�t�l meg�g�ri, hogy a kis Arthurt nem fogja t�bb� k�nozni, akkor mint gy�gyultat elbocs�tjuk.

- Ah�, h�t �gy van - mondta a l�. - De h�t mi�rt vagy itt te?

Babette zavarba j�tt. V�gre megsz�lalt:

- Az any�m miatt. Az ut�bbi id�ben egy�ltal�n nem t�r�d�tt velem. Reggel nem kaptam reggelit, mert m�g aludt. D�lben nem kaptam eb�det, mert nem volt otthon. �s este, mikor lefek�dtem, m�g mindig nem volt otthon. Ekkor az iskolaorvos levelet �rt neki. Az any�m t�zbe dobta a levelet.

- �s most?

- Most itt iskol�ba j�r, �s nekem egy cs�ppet sem szabad t�r�dn�m vele. Csak n�ha be kell mennem hozz� a szob�j�ba, �s �gy kell tennem, mintha �szre se venn�m. �s ha azt mondja, hogy �hes, �gy kell tennem, mintha nem hallan�m, �s megint ki kell mennem, �s �nekelnem kell a folyos�n. - Babette-nek k�nny sz�k�tt a szem�be. - �gy sajn�lom - suttogta a kisl�ny. - M�r �t kil�t fogyott. �s n�ha szendvicset teszek az �jjeliszekr�ny�re, pedig tilos. - Babette zokogott, �s az orr�t t�r�lgette.

- Ne b�gj - mondta Konr�d. - � sem b�g�tt, mikor te �hes volt�l.

Babette trombit�lva kif�jta az orr�t.

- Ebben igazad van - hagyta r�. - Az�rt m�gis nagyon sajn�lom. Rem�lhet�leg nem lesz hi�baval� a kezel�s. - Azt�n mosolyogni pr�b�lt. - �ltal�ban egym�st �rik a sikereink.

- Ennek igaz�n �rvendek - mondta a l�. - De most azt�n hozzuk ki v�gre Ringelhuth b�csit ebb�l a gy�gyint�zetb�l. K�l�nben megesik, hogy m�g rendesebb lesz, mint eddig volt.

- Azt m�r ki se lehetne b�rni - jegyezte meg Konr�d. Azt�n besiettek a 28-as szob�ba. Furcsa vil�g volt odabent. A padokban csupa feln�tt �lt. Gyerekruh�t viseltek, �s n�melyik eg�szen be volt gyulladva, k�l�n�sen a k�v�rek. A katedr�n komoly, s�padt fi� �lt. Ez volt a tan�t�, �s mikor Babette Konr�ddal �s a l�val bel�pett a szob�ba, elki�ltotta mag�t:

- Fel�llni!

A feln�ttek fel�lltak. Csak egy irt�zatosan k�v�r f�rfi ragadt bele a padba. A fi� - a tan�t� - kezet ny�jtott Babette-nek �s k�s�r�inek, �s �gy sz�lt: - J� napot, miniszteri tan�csos kisasszony!

- J� napot, Jakob, nem hoztak ide az el�bb egy �j fi�t?

- De igen - felelte a tan�t�. - Nem tartom �ppen gonosz fi�nak, de kiss� b�rgy�nak l�tszik. Folyton r�h�g. Ringelhuth, j�jj�n ki!

Ringelhuth b�csi el�res�t�lt az utols� padb�l. A l�, mikor megl�tta, �v�lt�tt nevett�ben. Mert a b�csin r�vidnadr�g volt, matr�zkab�t �s t�rdharisnya, a fej�n pedig hossz� szalagos matr�zsapka. A sapk�n ez volt a fel�r�s:

HAMBURG TORPED�ROMBOL�

- �, szent Habakuk! - ki�ltott fel Konr�d, �s belekapaszkodott Babette-be.

- Tal�n nem tetszem nektek? - k�rdezte a b�csi s�rt�d�tten.

Babette felvil�gos�totta a tan�t�t a t�ved�sr�l, azt�n az egyik tanul�t, bizonyos Bollens�nger nev� t�rv�nysz�ki b�r�t, elk�ldt�k az irod�ba a b�csi ruh�j��rt �s s�tabotj��rt. K�zben folytatt�k a tan�t�st. Babette, Konr�d, a nagyb�csi �s a l� ott �lltak az ajt�ban, �s hallgatt�k.

- Sauertopf m�sz�rosmester! - ki�ltott Jakob. - �lljon fel! Igaz, hogy maga mindig fejbe veri a gyerekeit?

- Igaz - felelte a m�sz�rosmester. - Azok tudniillik a saj�t k�l�n gyerekeim, �s senki emberfi�nak nincs k�ze hozz�, hogy hov� s�zok nekik �s hogyan. Meg�rtette?

- Az egyik fi� belebetegedett. �s az iskolaorvosunk azt mondja, hogy Willi holta napj�ig megs�nyli a sok ver�st, amit az�rt kapott, mert elvesztett egy garast.

- J�jj�n csak ide a maguk orvosa, majd lekenek neki is egy-k�t j� nyaklevest! - b�mb�lte a m�sz�rosmester. - �n edzem a gyermekeimet!

- �gy - mondta r� Jakob. - Akkor mi is k�nytelenek lesz�nk mag�t edzeni. Nem sz�vesen tessz�k. De visszafizetgetj�k mag�nak az embertelen ver�seit, mindaddig, am�g �szbe nem kap, hogy mit is m�velt. - Megnyomott egy cseng�gombot. Erre n�gy sz�las �s markos fi� j�tt be az oszt�lyba, megragadt�k a m�sz�rost, �s kicipelt�k az ajt�n. - Csak a fej�t! - int�zkedett Jakob, �s azok mind a n�gyen egyszerre b�lintottak.

- Ett�l ugyan nem t�r �szre - jegyezte meg a b�csi.

- Sajnos, csak ett�l - mondta r� Babette. - Ismerem ezeket a fick�kat. Szerencs�re nem sok van bel�l�k.

Sauertopf m�sz�rosmestert kivitt�k. Siralmas volt a kin�tt b�rmaruh�j�ban, �s �gy l�tszott: csod�lkozik.

- �berbeinn�! - harsogta Jakob.

Szik�r h�lgy emelkedett fel a padb�l. Kurta csecsem�ruh�cska volt rajta, �s folyton a haj�t babr�lta.

Jakob r�kezdte:

- Maga hazugs�gra k�nyszer�ti le�ny�t, Paul�t. A gyermeknek a maga parancs�ra be kell csapnia apj�t �s nagysz�leit, mert senkinek sem szabad meg tudnia, hogy hova teszi maga a konyhap�nzt, �s hogy egy�ltal�n nem s�t�l Paul�val, hanem a gyereket �r�kra otthagyta a cukr�szd�ban, maga pedig addig a bridzsklubban elk�rty�zza a p�nz�t.

- Semmi k�z�k hozz�! Azt teszem, amit akarok! - v�gta oda �berbeinn� hetyk�n.

- Hogy maga hazudik, az a maga dolga - folytatta Jakob. - De ahhoz, hogy a kis Paul�t is hazudoz�sra fogja, nagyon is k�z�nk van. Nem t�rj�k tov�bb. Paula m�r �jszak�kon kereszt�l nem alszik, lelkiismeret-furdal�sai vannak, �s s�r�g�rcs�t kap, valah�nyszor hazudnia kell az apj�nak.

- Ez t�lz�s, fiacsk�m - felelte �berbeinn�.

- Egy�ltal�n nem t�lz�s - v�gott vissza Jakob m�rgesen. - A gyerek m�r azt sem tudja, hol �ll a feje. Isten tudja, mi t�rt�nhetik itt m�g. Hagyja b�k�n azt a h�lye frizur�j�t, ha mag�val besz�lek! M�g egy h�tig itt marad. Ha addig sem tanulja meg, hogyan b�nj�k a l�ny�val, mi majd int�zked�nk.

- Erre azt�n igaz�n k�v�ncsi vagyok - v�gta oda �berbeinn� �lesen.

- Ha m�g egyszer hazugs�gra k�nyszer�ti Paul�t, az ura majd t�l�nk fogja megtudni az igazat! - ki�ltott r� Jakob.

- Csak azt ne! - ny�gte �berbeinn�, �s ijedt�ben lerogyott a padra.

- Holnap folytatjuk - fejezte be Jakob. - Hobohm igazgat� �r k�vetkezik.

De ekkorra vissza�rkezett Bollens�nger t�rv�nysz�ki b�r�, �s meghozta Ringelhuth b�csi ruh�j�t. A s�tabotj�t is. A b�csi gyorsan �t�lt�z�tt, szinte forrt benne a v�llalkoz� kedv, ahogy megforgatta s�tap�lc�j�t a leveg�ben, s ezt ki�ltotta:

- Fel a Csendes-�ce�nhoz!

- Ejnye, err�l majdnem megfeledkeztem! - mondta Konr�d ijedten, �s kezet ny�jtott Babette-nek. - Rendk�v�l tanuls�gos volt - folytatta. - Minden j�t k�v�nok neked. Tudod, az any�dra �rtem.

- Viszontl�t�sra, miniszteri tan�csos kisasszony - b�cs�zott a l�. A b�csi m�r a folyos�n j�rt.

- Csak mindig egyenesen el�re! - ki�ltott ut�nuk Babette.

- Hasonl�k�ppen! - mondta r� Konr�d sz�rakozottan. �s rohant a t�bbiek ut�n.

Vigy�zat, magasfesz�lts�g!

A ford�tott vil�g kij�rat�n�l f�ldalatti vas�t �llom�s�ra bukkantak. Lementek a l�pcs�n, �pp ott �llt egy vonat, besz�lltak.

- Furcsa egy f�ldalatti - jegyezte meg Konr�d. - Nincs kalauz, nincs vezet�. Vajon hov� megy?

- Majd megl�tjuk - felelte a b�csi. De a vonat megr�ndult, nekiiramodott, s egy m�sodperc m�lva �gy sz�guldott be a betonalag�tba, mint az olajozott istennyila. A b�csi lepottyant az �l�sr�l, �s �gy sz�lt:

- Az is meglehet, hogy nem l�tjuk meg. Kedves �cs�m, ha valami szerencs�tlens�g t�rt�nik velem, meg ne feledkezz�l r�la, hogy te �r�kl�d a gy�gyszert�ramat.

- Ha pedig te �ln�l t�l engemet, kedves b�csik�m - mondta r� a fi� -, r�d hagyom a tank�nyveimet �s a k�rz�met.

- H�l�san k�sz�n�m - mondta r� a b�csi. Azt�n meghatottan kezet szor�tottak.

- Nem akarok el�rz�keny�lni - sz�lalt meg a l�, �s kin�zett az ablakon. A f�ldalatti �gy s�v�tett �t az alag�ton, mint a rak�ta. A s�nek sikoltoztak. A vonat pedig remegett, mintha f�lne �nmag�t�l.

Ringelhuth b�csi vissza�lt az �l�sre, �s k�ts�gbeesetten mondta:

- Ha most valami bajom esik, akkor fuccs az �jjeli szolg�latnak a gy�gyszert�rban. - De ebben a pillanatban megint lepottyant az �l�sr�l. Mert a vonat meg�llt, mintha j�ghegybe �tk�z�tt volna.

- No de most kifel� innen! - �v�lt�tte a b�csi. Felt�p�szkodott, felt�pte az ajt�t, �s kit�molygott a peronra. A l� �s Konr�d ut�na rohant.

Mikor felmentek a l�pcs�n, �s megl�tt�k, hol vannak, a l�legzet�k is el�llt. K�r�l�tt�k csupa felh�karcol�!

- Ejha! - sz�lalt meg v�gre a l�.

�s Konr�d elkezdte sz�ml�lni a legk�zelebbi �p�let emeleteit. Negyvenhatig jutott, de akkor abba kellett hagynia, mert a h�z t�bbi r�sz�t felh� takarta. Az egyik felh�n ezt a vet�tett �r�st olvast�k:

ELEKTROPOLIS AUTOMATAV�ROS VIGY�ZAT! MAGASFESZ�LTS�G!

A l� nyomban vissza akart fordulni, �s azt tan�csolta, hogy hagyj�k a pokolban azt az �tkozott Csendes-�ce�nt. De a b�csinak �s unoka�ccs�nek esze �g�ban sem volt ilyesmi, hanem �tv�gtak az el�tt�k elter�l� nagy t�ren, ahol sz�z meg sz�z aut� ny�zsg�tt. Erre Negro Kaballo is k�nytelen-kelletlen ut�nuk baktatott.

- �gy l�tszik, itt senki sem dolgozik - jegyezte meg a b�csi. - Mindenki aut�n uriz�l. �rtitek ezt?

Konr�d, aki k�v�ncsis�gb�l odament az egyik kocsihoz, visszaj�tt, �s a fej�t cs�v�lta.

- K�pzelj�tek csak - mondta -, az aut�k magukt�l mennek, sof�r �s korm�ny n�lk�l. Eg�szen rejt�lyes dolog ez. - �ppen f�kezett egy kocsi, �s meg�llt mellett�k. Kedves, id�s h�lgy �lt benne. Buzg�n horgolt, �s bar�ts�gosan megk�rdezte:

- Ugyeb�r, �n�k k�lf�ldiek?

- Eltal�lta - felelte a b�csi. - Meg tudn� magyar�zni nek�nk, mi�rt futnak itt az aut�k magukt�l?

Az id�s h�lgy elmosolyodott.

- N�lunk az aut�kat t�volb�l ir�ny�tj�k - magyar�zta. - Az ir�ny�t� elj�r�s egy elektrom�gneses t�rnek a r�di�k�zponttal val� �tletes �sszekapcsol�s�n alapul. Eg�szen egyszer�, ugye?

- �r�lten egyszer� - hagyta r� a b�csi.

- Egyszer�en �r�let - morogta a l�.

Konr�d bossz�san felki�ltott:

- Pedig sof�r szerettem volna lenni!

Az id�s h�lgy letette a horgol�st, �s megk�rdezte:

- Mi�rt szeretn�l sof�r lenni?

- H�t hogy p�nzt keressek - felelte a fi�.

- �s mi�rt akarsz p�nzt keresni? - faggatta az id�s h�lgy.

- Maga igaz�n furcsa - csattant fel Konr�d. - Aki nem dolgozik, nem keres p�nzt. �s aki nem keres p�nzt, annak �hen kell halnia.

- De hiszen ezek m�r r�gen elavult n�zetek - jelentette ki az id�s h�lgy. - Itt, Elektropolisban csak �lvezetb�l dolgozik az ember, vagy az�rt, hogy karcs� maradjon, vagy hogy valakit megaj�nd�kozzon, vagy hogy valamit tanuljon. Mert azt, ami nek�nk a meg�lhet�shez kell, elej�t�l v�gig g�pek csin�lj�k, �s a lakosok ingyen kapj�k.

Ringelhuth b�csi egy kicsit gondolkodott, azt�n megsz�lalt:

- De h�t az �lelmiszereket csak termelni kell el�bb, miel�tt a gy�rak feldolgozz�k? �s tal�n a h�zi�llatok sem n�nek �gy a f�ldeken, mint a gyom?

- Ezt elint�zik a v�ros k�rny�k�n a parasztjaink - felelte az id�s h�lgy. - De azoknak is kev�s a k�telez� munk�juk. Mert a f�ldm�vel�s is teljesen g�pes�tve van, a java munk�t g�pek v�gzik.

- �s a parasztok aj�nd�kba adj�k maguknak a h�zi�llatokat �s a gabon�t? - k�v�ncsiskodott a l�.

- A parasztok a term�nyeik fej�ben mindent megkapnak, amire a meg�lhet�shez sz�ks�g�k van - folytatta az id�s h�lgy. - Minden ember mindent megkaphat. Mert a f�ld �s a g�p tudvalev�leg t�bbet termel, mint amennyire sz�ks�g�nk van. Maguk ezt eddig nem tudt�k?

Ringelhuth b�csi kiss� elsz�gyellte mag�t.

- Dehogynem tudtuk - felelte. - N�lunk m�gis sz�ks�get szenved a legt�bb ember.

- H�t ez m�giscsak hallatlan! - csattant fel az id�s h�lgy szigor�an. De azt�n megint elmosolyodott, �s �gy folytatta: - Na, most kikocsizom a mi mesters�ges kertjeinkbe. Ott a f�k �s a vir�gok �zont lehelnek. Ez pedig nagyon eg�szs�ges. Viszontl�t�sra! - Megnyomott egy gombot, odahajolt a sz�cs� f�l�, �s beleki�ltott: - A mesters�ges parkba. A vend�gl�ben akarok k�v�zni, a sz�nsavas medence mellett!

Erre a titokzatos aut� megindult �s elv�gtatott. Az id�s h�lgy h�trad�lt, �s folytatta a horgol�st. Azok h�rman �gy b�multak ut�na, mint a borj� az �j kapura. �s a nagyb�csi megsz�lalt:

- Ez m�r azt�n teszi! �s egyszer majd ilyen j� lesz minden�tt a vil�gon! Rem�lhet�leg te m�g meg�red, fiam.

- Ak�rcsak Eldor�d�ban - jegyezte meg a l�.

- De van egy k�l�nbs�g - ellenkezett a b�csi.

- �spedig?

- Itt dolgoznak az emberek. Itt nem heny�lnek. Igaz, hogy csak �lvezetb�l dolgoznak. De ezt ne r�juk fel b�n�l nekik. No, gyer�nk tov�bb.

Bekanyarodtak az egyik forgalmas utc�ba, hogy megn�zz�k Elektropolis kirakatait. De alig l�ptek fel a gyalogj�r�ra, mind a h�rman elv�g�dtak, �s b�r egy�ltal�n nem ez volt a sz�nd�kuk, tov�bb cs�sztak a j�rd�n.

- Seg�ts�g! - sikoltozott Konr�d. - Mozog a j�rda!

Tudniillik a gyalogj�r�ra fut�szalag volt szerelve, hogy ne kelljen j�rni. Az ember csak r��llt, �s v�gig siklott az utc�kon, m�g csak a l�bujj�t sem kellett megmozd�tania. Ha valaki be akart menni valamelyik boltba, csak lel�pett a fut�szalagr�l, �s m�ris a k�vezeten �llt.

- Ezt ugyan megmondhatta volna nek�nk a horgol� nagyany� - sziszegte a l�. Legbecsesebb testr�sz�n cs�szott v�gig Elektropolis f�utc�j�n, �s g�rkorcsoly�i miatt nem tudott l�bra �llni. Csak Ringelhuth �s Konr�d seg�ts�g�vel siker�lt fel�llnia. Ezent�l azt�n m�r kellemes sz�rakoz�s volt sz�mukra a mozg� j�rda.

K�s�bb a b�csi be akart kukucsk�lni az egyik cukr�szda kirakat�ba, �s lel�pett a fut�szalagr�l. De m�g gyakorlatlan volt, �s beverte a fej�t az egyik h�z fal�ba. Ebben a pillanatban valami furcsa cseng�st-csilingel�st hallottak. Eleinte nem tudt�k, hogy honnan. Konr�d megkopogtatta a h�zat, mire a cseng�s er�s�d�tt. Megkaparta a falat, �s felki�ltott:

- Mit sz�ltok hozz�? A felh�karcol�k alum�niumb�l vannak!

- Ez azt�n a praktikus v�ros, gyerekek - mondta a b�csi. - Ide kellene k�ldeni egyszer a polg�rmester�nket tanulm�ny�tra.

De legjobban a k�vetkez� tetszett nekik: egy �r, aki el�tt�k utazott a gyalogj�r�n, hirtelen lel�pett a k�vezetre, telefonkagyl�t vett ki a kab�tzseb�b�l, bemondott egy sz�mot, �s m�r besz�lt is:

- Gertrud, k�rlek, ma egy �r�val k�s�bb megyek haza eb�dre. El�bb m�g be akarok n�zni a laborat�riumba. Viszontl�t�sra, dr�g�m!

Azt�n zsebre v�gta a telefonk�sz�l�ket, fell�pett a fut�szalagra, egy k�nyvbe m�lyedt, �s folytatta �tj�t.

Konr�dnak �s a l�nak �gnek �llt a haja sz�la. N�h�nyan, akik szemben utaztak vel�k, megjegyezt�k:

- Azok ott a l�val bizonyosan vid�kiek.

Ringelhuth v�llat vont, �s megpr�b�lt �gy viselkedni, hogy odaval�sinak l�ss�k. Ek�zben megint orra bukott. De mikor Konr�d talpra akarta seg�teni, r�sz�lt:

- Hagyd csak, �lve megyek tov�bb.

Egyik utc�b�l a m�sikba gurultak. �s az alum�nium felh�karcol�k halkan megzend�ltek, mert sz�l kerekedett.

Negyed�rai �t ut�n v�get �rt a fut�szalag. Itt m�r felh�karcol�k sem voltak.

Gyalog kellett folytatni az utat, kitart�an l�pdeltek, �s nemsok�ra hatalmas gy�r el�tt �lltak meg.

ELEKTROPOLIS �LLATFELDOLGOZ� �ZEME

hirdette a felirat. Konr�d els�nek rohant be a kapun.

Bel�thatatlan marhaguly�k v�rt�k, hogy hasznosan feldolgozz�k �ket. B�gve �s dobogva tolongtak egy irdatlan nagy sz�v�t�lcs�r el�tt, amelynek j� h�sz m�ter volt az �tm�r�je. Egym�st nyomt�k bele a t�lcs�rbe. �kr�k, tehenek, borjak sz�z�val t�ntek el a f�mesen csillog� ny�l�sban, mintha valami titokzatos er� vonzotta volna �ket.

- Mi�rt gyilkolja le az ember a szeg�ny �llatokat? - k�rdezte a l�.

- Ez bizony siralmas - felelte a b�csi. - De mindj�rt eln�z�bb volna maga is, ha evett volna m�r b�csi szeletet.

Konr�d v�gigszaladt a g�ptermen. Motorok �s dugatty�k z�g�sa t�lt�tte be a leveg�t. Ringelhuth �s a l� csak �ggyel-bajjal tudta nyomon k�vetni a fi�t.

V�gre el�rt�k a gy�rtelep m�sik v�g�t. Hossz� sorban villamos tehervonatok v�rakoztak. �s az �p�let h�ts� homlokfal�b�l a vas�ti kocsikba hullottak az �llatfeldolgoz� telep k�sz gy�rtm�nyai. A fal egyik ny�l�s�b�l b�r�nd�k potyogtak, a m�sikb�l vajashord�k, a harmadikb�l borj�b�r cip�k bukfenceztek lefel�, a negyedikb�l �k�rsz�jsal�t�s dobozok, az �t�dikb�l hatalmas sv�jci sajtok, a hatodikb�l fagyasztott h�ssal t�m�tt hord�k gurultak ki; m�s ny�l�sokb�l szaruf�s�k, f�st�lt kolb�szok, cserzett b�r�k, teli tejeskann�k, heged�h�rok, tejsz�n hord�sz�mra �s sok minden egy�b.

Mikor a vas�ti kocsik megteltek, cs�nget�s hallatszott. Erre a vonat el�retolatott, �s �res kocsik g�rd�ltek a ny�l�sok al�, hogy megrakodjanak.

- �s sehol egy teremtett l�lek. Csak �k�r meg �k�r! - ki�ltott fel a b�csi. - Minden villamos! Minden �nm�k�d�!

De alighogy ezt kimondta, egy ember ballagott fel�j�k a gy�rudvaron �t. K�sz�nt, �s �gy sz�lt:

- Ma szolg�latos vagyok. Havonta egyszer. �vente tizenk�tszer. Fel�gyelek a g�pekre.

- Szabad megk�rdeznem, szomsz�d �r - sz�lalt meg a l� -, tulajdonk�ppen mit csin�l maga az �v t�bbi h�romsz�z�tvenh�rom napj�n?

- Afel�l is megnyugtathatom - felelte az ember j�kedv�en. - Van vetem�nyeskertem. Azonk�v�l szeretek futballozni. Festeni is tanulok. �s n�ha t�rt�nelmi m�veket olvasok. Rettent� �rdekes, hogy milyen k�r�lm�nyesek voltak r�gebben az emberek!

- Ebben igaza van - hagyta r� a b�csi. - De honnan nyerik azt a rengeteg villamoss�got, amit a v�rosukban elhaszn�lnak?

- A Niagara-v�zes�sb�l - magyar�zta az ember. - Sajnos, m�r hetek �ta annyi ott az es�, hogy nagy gondban vagyunk. A fesz�lts�g �s az �ramer�ss�g megn�veked�se miatt f�l�, hogy a k�zpontban kiolvadnak a biztos�t�kok. �, �ppen most jelenik meg a n�gy�rai �js�g!

- Hol, szomsz�d �r? - k�rdezte Konr�d.

A fel�gyel� f�lb�mult az �gre. A t�bbiek k�vett�k p�ld�j�t. �s csakugyan, a mennybolton �js�gh�rek jelentek meg, k�k alapon feh�r bet�kkel.

ELEKTROPOLIST NEM FENYEGETI VESZ�LY!

- olvast�k. Ut�na a k�zbiztons�gi tan�cs szakv�lem�nye k�vetkezett.

Ezenk�v�l h�rek jelentek meg a Marssal folytatott gazdas�gi t�rgyal�sokr�l, a k�l�nf�le tudom�nyos int�zetek kutat�sainak eredm�nyeir�l, a holnapi r�di�el�ad�sokr�l �s h�zi mozim�sorokr�l, �s befejez�s�l a reg�nyfolytat�st vet�tett�k az �gboltra.

Konr�d �ppen bele akart kezdeni a reg�nyolvas�sba, amikor egyszerre pokoli l�rma t�madt. A gy�rfal ny�l�saib�l egyre gyorsabb iramban hullottak lefel� az �llatfeldolgoz� telep gy�rtm�nyai. Csak �gy z�porozott a b�r�nd �s a h�ssal�ta, a vaj, a cip�, a sv�jci sajt �s a tejsz�n. A teherkocsik megteltek. Most m�r t�gl�k, ablakkeretek �s g�palkatr�szek rep�ltek ki a ny�l�sokon.

- Jaj! - ord�tott a fel�gyel�. - A gy�r felfalja �nmag�t! - �s elrohant.

A katasztr�fa azzal kezd�d�tt, hogy a v�rosi villamosm�veket, a niagarai �rad�sok k�vetkezt�ben, sz�zszoros er� hajtotta. Az �llatfeldolgoz� �zem g�pei, miut�n m�r minden guly�t feldolgoztak, �resen futottak. V�g�l elkezdtek visszafel� futni, visszaszippantott�k a vajashord�kat, a sajtokat, a b�r�nd�ket, a cip�ket, a fagyasztott h�st, a f�st�lt kolb�szt �s minden egyebet a vas�ti kocsikb�l, �s a gy�r kapuj�ban megint kik�pt�k a t�lcs�rb�l mag�t az eleven �llatot. Az �kr�k, borjak �s tehenek b�gve �s �rj�ngve rohantak ki az utc�kra �s be a v�ros belsej�be.

A b�csi �s Konr�d felkapaszkodott a l�ra, �s a megvadult marhaguly�k magukkal sodort�k �ket. Az utc�kon a mozg� j�rd�k �r�lten g�r�gtek tova. Az �nm�k�d� aut�k vill�mk�nt cik�ztak el, �ssze�tk�ztek vagy belerobogtak a h�zakba, �s felrohantak a l�pes�k�n. A villamosl�mp�k elolvadtak. A mesters�ges kertek folytonosan elhervadtak �s kivir�gzottak. Az �gen m�r a holnaput�ni �js�g jelent meg.

Ez m�r a l�nak is sok volt. Reszket� t�rdekkel meg�llt az �ttesten.

- Bocs�sson meg, Kaballo! - ki�ltott r� a b�csi, �s s�tabotj�val olyat h�zott a l� tiszteletre m�lt� fel�re, hogy az �llat ijedt�ben elfelejtette r�m�let�t, �s mint az �r�lt rohant a pusztul�son kereszt�l.

N�h�ny perc m�lva kijutottak a v�rosb�l: meg voltak mentve.

- �tkozottul csikland�s dolog ez a technika - jegyezte meg a l�.

Visszan�ztek, �s l�thatt�k, amint a felvon�k kirep�ltek a h�ztet�k�n. A d�ledez� alum�nium felh�karcol�k robaja �gy zengett, mint az �gy�d�rg�s.

Ringelhuth b�csi megveregette a l� nyak�t, megt�r�lte homlok�t, �s ezt mondta:

- A paradicsom a leveg�be rep�l.

Konr�d megragadta a b�csi karj�t, �s �gy sz�lt:

- Ne t�r�dj vele. Ha megn�v�k, m�sikat �p�t�nk helyette!

�s azt�n tov�bb lovagoltak. Csak mindig egyenesen el�re. A Csendes-�ce�n ir�ny�ban.

Tal�lkoz�s a kock�s kisl�nnyal

Feh�r f�venyhegys�gen lovagoltak kereszt�l. A l� g�rkorcsoly�j�nak csap�gyai teli lettek homokkal. Borzalmasan csikorgott. A b�csi befogta a f�l�t.

- Meg�r�l�k! - kiab�lta Konr�d, csak hogy ugrassa. De a b�csi, mivelhogy a f�leit befogta, term�szetesen nem �rthette, hogy mit mondott. V�gre elfogyott a f�veny, �s elkezd�d�tt a tenger. Tengerk�k volt a sz�ne, �s mintha nem akart volna v�ge szakadni. Itt �llt teh�t a h�rom j� bar�t az Indiai-�ce�n el�tt, �s felb�mult a holdra, b�r a nap s�t�tt m�g. A l� azt mondta, hogy � m�r el�re megmondta, �s megint vissza akart fordulni. De amazok ketten kem�nyen r�f�rmedtek, �s �gy elsz�ntan tov�bb csikorgott a part ment�n, mert Ringelhuth abban rem�nykedett, hogy valahol tal�n r�akadnak egy vitorl�sra.

Vitorl�sra ugyan nem akadtak, de valami sokkal �rdekesebb dolgot fedeztek fel: k�t m�ter sz�les ac�lszalagot pillantottak meg, amely messzire beny�lt a tengerbe, �s �ppen olyan v�gtelennek l�tszott, mint maga az �ce�n. Majdnem olyan volt, mint egy keskeny utca, amely �tvisz a tengeren, vagy mint egy nyal�b holdsug�r, amely �jjelente a v�zen t�kr�z�dik.

Ezen az ac�lszalagon, nem messzire a partt�l, mag�nyos asszony �llt, kez�ben kef�vel, �s s�rolt.

- Mit csin�l maga itt? - k�rdezte a b�csi.

- S�rolom az Egyenl�t�t - felelte az asszony.

- Micsoda? Ez az Egyenl�t�? - ki�ltott fel Konr�d, �s hitetlen�l mutatott az ac�lszalagra.

- �s mi a csud�nak s�rolja fel ezt az iz�t? - k�rdezte a l�.

- H�rom napig monszun volt - felelte a s�rol� asszony. - Toronymagas hull�mok csapkodtak, �s ma reggelre berozsd�sodott az Egyenl�t�. �s �n most les�rolom a rozsd�t. Mert ha beleeszi mag�t, megrepedhet az Egyenl�t�, �s akkor sz�teshet a f�ldgoly�.

- Legjobb volna, ha bekenn� ezt a h�lye Egyenl�t�t m�niummal - tan�csolta a l�. - Akkor nem fogn� a rozsda.

- De csak hadd rozsd�sodjon egy kicsit - felelte az asszony. - K�l�nben elvesztem az �ll�somat.

- Bocs�natot k�rek - szabadkozott a l�. - Nem akartam megb�ntani.

- �, nem tesz semmit, majdnem semmit - mondta r� az asszony szer�nyen, �s tov�bb s�rolt.

Ringelhuth b�csi megemelte a kalapj�t, hogy mag�ra vonja az asszony figyelm�t.

- Engedjen meg egy k�rd�st, miel�tt eg�szen hivat�s�nak szenteln� mag�t. Hogyan �r�nk leggyorsabban a Csendes-�ce�nhoz?

- Induljanak el az Egyenl�t�n, �s azt�n mindig csak egyenesen el�re! - mondta az asszony.

- Ahogy parancsolja - sz�lt a b�csi, �s n�mi haboz�s ut�n �jra f�ltette a kalapj�t.

- H�t akkor gyer�nk, v�n csatal�! - ki�ltott fel Konr�d, mag�nk�v�l �r�m�ben.

A l�nak v�gigl�db�rz�tt a h�ta. - R�l�pjek erre a hull�mb�dogra? - k�rdezte aggodalmasan. - Ha ott �r a vihar, v�zt�lcs�rrel �s hasonl� j�kkal, se sz�, se besz�d, a mennyorsz�gba ker�l�nk. Ki-ki a saj�t vesz�ly�re lovagol rajtam. Mi�ta nincs �ll�som, nem vagyok biztos�tva.

- Rajta, te fekete t�ltos! - vez�nyelt a b�csi.

Erre a l� cs�r�mp�lve r�ugrott az Egyenl�t�re, elsuhant a s�rol� asszony mellett, �s elkocogott a Csendes-�ce�n fel�. Az Egyenl�t� hull�mzott. Val�s�gos tengeribetegs�g volt rajta utazni. A sz�razf�ld elt�nt. M�r csak tengerk�k tengert l�ttak maguk k�r�l �s az ac�lszalagot maguk el�tt. Olykor-olykor �tcsapott az Egyenl�t�n egy kis hull�m. Ilyenkor vizes lett a szalag, �s a l� �gy cs�szk�lt ide-oda, hogy azok ketten karban �v�lt�ttek, �s ezt gondolt�k: "No, nek�nk befellegzett!"

Amikor azt�n egy t�bl�ra bukkantak, amelyen ez a fel�r�s volt:

NE TESS�K A C�P�KAT INGERELNI!

- egyszerre inukba sz�llt a b�tors�guk. M�g a l�nak is, pedig nem is volt b�tor.

L�pten-nyomon emberev� c�p�k bukkantak fel, val�s�gos rajokban. A d�g�k akkor�k voltak, mint egy-egy b�v�rhaj�, kidugt�k veszedelmes pof�jukat a v�zb�l, �s kit�tott�k a sz�jukat, mintha csak �s�tan�nak. Pedig �hesek voltak.

- Kedv�kre val� pecsenye voln�nk - d�rm�gte a b�csi.

- Gy�gyszer�sz �r - sz�lt h�tra a l� -, ezek a helyes kis �llatok beleszerettek a maga pocakj�ba. Tudj�k ezek, mit�l d�glik a l�gy!

- Ne szemtelenkedj�k! - ki�ltott r� Konr�d. - Az �n b�csimnak nincs pocakja! Jegyezze meg mag�nak!

Ringelhuth el�rz�keny�lt.

- Der�k fi� vagy - mondta. Azt�n odasz�lt a l�nak: - Ha pedig maga �retts�gizett, akkor igaz�n megrend�l a bizalmam...

De ebben a pillanatban az egyik c�pa f�ldobta mag�t a leveg�be, �s moh�n Ringelhuth fel� kapott. De Konr�d, mintha csak tizenegyest r�gna, a cip�je orr�val �gy �llkapcson tal�lta a sajn�latra m�lt� �llatot, hogy az b�nb�n�an �s bonyolult �llkapocst�r�ssel cuppant vissza a s�s hull�mokba. Erre a t�bbi c�pa is fak�pn�l hagyta az Egyenl�t�t, �s a h�rom utasnak most m�r nyugta volt t�l�k.

- Ha nem voln�l m�ris az unoka�cs�m, most nyomban kinevezn�lek unoka�cs�mm� - sz�lalt meg a b�csi remeg� hangon.

A l� g�nyosan k�h�cselt, azt�n megsz�lalt:

- Ezzel a nagylelk�s�ggel m�g t�nkreteszi mag�t.

- Csak g�nyol�dj�k! - csattant fel a b�csi. - Az �n unoka�cs�m idealista, �s kell�k�ppen tudja �rt�kelni megjegyz�semet.

- �szint�n sz�lva - kezdte Konr�d -, egy m�rk�nak jobban �r�ltem volna. Tudniillik most g�zg�pre gy�jt�k.

- Micsoda p�nz�hes k�ly�k vagy - morogta a b�csi. - Hiszen a hal�lom ut�n �gyis te �r�k�lsz mindent.

- De akkor m�r nem fog g�zg�ppel j�tszani - jegyezte meg a l�, �s vihogott. Mi egyebet tehetett volna a b�csi? Kivette zseb�b�l a p�nzt�rc�j�t, �s egy m�rk�t nyomott a fi� mark�ba.

- Rem�lhet�leg akad m�g egy c�pa, amely r�d �hezik - mondta most Konr�d. - Akkor megint keresek egy m�rk�t. - De nem j�tt t�bb c�pa.

- Nem vagy valami nagy jellem - jegyezte meg Ringelhuth. - De ezen nem lehet v�ltoztatni. Csal�di von�s n�lunk.

M�r nem lehetett nagyon messze a Csendes-�ce�n. Az Egyenl�t� mindk�t oldal�n p�lm�kkal bor�tott szigetek t�nedeztek fel, el�tt�k korallz�tonyok. Az utasok el�tt felbukkant a part is, tropikus �serd�ivel. A l� �gy sz�guldott fel�, mint a gyorsvonat. Torkig volt m�r a himb�l�dz� Egyenl�t�vel meg a v�zzel.

V�gre ott �lltak a sz�razf�ld�n. K�t �ri�si eukaliptuszfa k�z�tt li�nf�z�r fesz�lt. Az egyik f�z�rben t�bla l�gott, ezzel a sz�veggel:

CSENDES-�CE�N NYUGATI BEJ�R� Bel�p�s saj�t felel�ss�gre! Felsz�laml�sokat nem vehet�nk figyelembe!

Kiss� megszeppenve lovagoltak be a f�z�rek alatt, �s p�lm�kt�l k�rnyezett pomp�s orchidear�tre �rtek. A parton �t egy gorilla rohant fel�j�k, kezet fogott vel�k, azt�n a p�lm�k fel� fordult �s integetett. Ebben a pillanatban f�lsiket�t� �v�lt�s t�rt ki. A p�lm�kon kuksol� majomcsord�k rik�csoltak. K�zberikkantottak a papag�jok, amelyek kottalapokat tartottak a l�bujjaik k�z�tt! Egy elef�nt az egyik p�lmat�rzs k�r� fonta orm�ny�t, �s megr�zta a f�t, hogy csak �gy cs�rg�tt a rengeteg k�kuszdi�. A gorilla taktusra l�b�lta hossz� majomkarjait, mintha � volna a karmester, �s � vez�nyeln� ezt a pokoli hangzavart.

A zenebona hirtelen eln�mult. A gorilla odafordult, a h�rom utashoz, �s a fogait vicsorgatta.

- H�l�san k�sz�nj�k, maga majom - sz�lalt meg a b�csi. - Igaz�n megr�z� volt. - Konr�d leugrott a l�r�l, odaszaladt a gorill�hoz, �s megveregette sz�r�s v�ll�t.

- Ha ezt az Oberl�ndernek elmes�lem - lelkendezett -, megpukkad. Szavamra mondom!

- Honnan tudhatn� az ilyen majom, ki az az Oberl�nder? - k�rdezte a b�csi.

- Oberl�nder az oszt�lyunk legjobb tanul�ja - magyar�zta Konr�d. De a gorill�t nem �rdekelte Konr�d oszt�ly�nak d�sze, hanem f�liramodott az egyik p�lmaf�ra. Elt�nt! A t�bbi majom ut�na.

Az elef�nt h�romszor �nnep�lyesen meghajolt az utasok el�tt. Azt�n elkocogott. Becammogott az �serd�be, �s m�g sok�ig lehetett hallani, amint l�bai alatt recsegtek-ropogtak a f�k.

- Iszkoljunk inn�t! - sz�lalt meg a b�csi. �s tov�bblovagoltak. Apr�, tarka kolibrik csillog� raj�t k�vett�k. A madarak el�tt�k r�pk�dtek, mintha az utat akarn�k mutatni.

- Most azt�n alaposan n�zz k�r�l, fiacsk�m - tan�csolta a l�. - Hogy remek�l siker�lj�n a dolgozatod.

A b�csi megtoldotta azzal, hogy Konr�d k�sz�tsen jegyzeteket. De Konr�d r�juk se heder�tett. A vid�ket n�zegette. Pomp�s paradicsommadarakat l�tott �s komikus kis tap�rokat, feh�r m�kusokat �s �kl�mnyi tarkabarka pillang�kat, orrszarv� bogarakat �s rep�l� kuty�kat, aranyp�v�kat �s k�gy�kat, amelyek �gy hevertek az �ton, mint csom�ba tekert locsol�t�ml�k. De a legnagyszer�bb l�tv�ny a kengurucsorda volt, amely egy ban�nfa �rny�k�ban h�s�lt. A kenguruf�rjek k�rty�ztak. Az asszonyok harisny�t k�t�ttek. A pamutgombolyagot az ersz�ny�kben tartott�k. Az �lelmiszereik is abban voltak. Meg a tejes�vegek is a kis kenguruk sz�m�ra, amelyek a f�ben �ld�g�ltek, ban�nt h�moztak, �s �tugr�ltak egy kifesz�tett zsineget. A kenguruasszonys�gok egyszerre csak sietve felkapt�k a gyerekeiket, begy�m�sz�lt�k �ket az ersz�ny�kbe, �s �ri�si ugr�sokkal elt�ntek. A f�rfiak m�g a k�rty�t is otthagyt�k.

- Ejnye! - ki�ltott fel a b�csi. - Meg tudn�tok nekem magyar�zni, hogy m�rt... - De tork�n akadt a sz�. K�zvetlen�l mellett�k h�rom kir�lytigris lapult. A h�rom tigris a bajusz�t p�d�rgette, megg�rb�tette a h�t�t, �s �ppen ugrani akart, de ebben a pillanatban Ringelhuth b�csi arc�hoz emelte s�tabotj�t, mintha t�lt�tt fegyver volna, behunyta a bal szem�t, �s c�lzott.

A tigrisek megijedtek. A legnagyobbik feh�r kend�t h�zott ki a zseb�b�l, �s magasra tartotta.

- Megadj�tok magatokat? - ki�ltotta oda Konr�d.

A h�rom kir�lytigris b�lintott.

- Akkor j� lesz od�bb�llni! - f�rmedt r�juk a b�csi er�lyesen. - K�l�nben halomra l�v�ld�zlek benneteket a s�tabotommal!

- Mars vissza! - nyihogta a l�. �s erre a ragadoz�k hanyatt-homlok menek�ltek. Ebben a pillanatban Negro Kaballo eg�sz teste megr�ndult. Megt�ntorodott, �s �lm�lkodva meredt a pat�ira. A g�rkorcsoly�i elt�ntek! - Azt a kutyaf�j�t - ki�ltott fel a l�. - Hov� lett a j�rm�vem?

A b�csi se tudta. De Konr�d lecsapott r�:

- H�t eg�szen kip�rolgott a fejetekb�l, hogy mit jelent a "Mars vissza!"?

- Csakugyan! - kapott �szbe a l�. - Na, �gy kell nekem! Minek is a l�nak g�rkorcsolya? Term�szetellenes. - �s ett�l fogva nem g�rg�tt t�bb�, hanem megint �getett.

R�viddel ezut�n tal�lkoztak a kis Petrezselyemmel. Ez a k�vetkez�k�pp t�rt�nt. S�r�st hallottak. Mintha gyermek s�rt volna valahol. De ak�rhogy er�lk�dtek nem l�ttak senkit. V�gre a b�csi �s �ccse lesz�lltak a l�r�l, �s �vatosan bementek az �serd�be. Igaz ugyan, hogy a b�csi nem jutott messzire. Megbotlott egy l�ggy�k�rben, felord�tott:

- Jaj, a ty�kszemem! - Lecs�cs�lt a f�ldre, �s a l�b�t simogatta. Azzal, hogy egy hangyabolyban foglalt helyet, �ppens�ggel nem jav�tott a helyzet�n. Mert a polin�ziai hangy�k akkor�k, mint n�lunk a cserebogarak. Az a folyad�k pedig, amit kiv�lasztanak magukb�l, �gy mar, mint a legtiszt�bb s�sav.

Ek�zben Konr�d led�lt fat�rzseken m�szott �t, k�sz�n�v�nyeken verg�d�tt kereszt�l, �s ment a gyereks�r�s ir�ny�ban, m�g v�gre egy kaucsukfa al� �rt. A zokog�s a kaucsukfa tetej�r�l hallatszott. A fi� feln�zett. Odafent, az egyik �gon egy kisl�ny �ld�g�lt, anan�szt r�gics�lt, �s keservesen s�rt.

- No, mi a baj? - ki�ltott fel Konr�d.

- Elment m�r? - k�rdezte a kisl�ny.

- Kicsoda? - �rdekl�d�tt a fi�.

- H�t a cethal! - ki�ltott le a l�ny.

- Hiszen te megbolondult�l - mondta a fi�.

Erre a kisl�ny f�rg�n, mint a meny�t, lem�szott a kaucsukf�r�l, odapattant Konr�d el�, �s felh�borodva r�ki�ltott:

- Elment az eszed, szemtelen k�ly�k? �n hercegn� vagyok, �s Petrezselyemnek h�vnak!

Konr�d egy sz�t sem tudott kiny�gni. Mivelhogy a kisl�ny csupa feh�r-fekete kocka volt!

- Hallod-e - sz�lalt meg v�gre a fi� -, hiszen rajtad sakkozni lehetne!

A kisl�ny adott neki egy darab anan�szt, �s �gy sz�lt:

- A pap�m h�res csendes-�ce�ni fekete t�rzsf�n�k. Anyu pedig holland n�. Miel�tt a papa elvette volna, g�p�r�kisasszony volt az egyik itteni k�kusz�ltetv�nyen. �s ez�rt lettem �n fekete-feh�r kock�s. Nagyon r�mes?

- Ahogy vessz�k - felelte a fi�. - Nekem tetszik! K�l�nben nevem Konr�d.

A kis Petrezselyem pukedlizett.

Konr�d kezet ny�jtott neki. Egy�ttal megk�rdezte, hogy lehet, hogy cethal el�l menek�lt. Hiszen a cethalak v�zben �lnek!

- �rtesz is te ehhez! - ki�ltott fel a kisl�ny. - Hiszen a cethalak eml�s�llatok! Csak t�ved�sb�l �lnek a v�zben!

Egyszerre csak ropog�s hallatszott az �serd�ben.

- Itt van! - sikoltott fel Petrezselyem, karon ragadta a fi�t, �s mag�val vonszolta. Vadul rohantak az �t ir�ny�ba.

Ringelhuth b�csi m�g mindig a hangyabolyon �lt, �s �gy k�romkodott, mint egy sof�r.

- Fel! - ki�ltott r� Konr�d. - J�n a cethal! Ez a kisl�ny itt Petrezselyem!

A b�csi nem hitt a szem�nek. B�rgy�n meredt a kock�s gyermekre.

- No, szedel�zk�dj! - ki�ltott r� Konr�d.

- Csak a ti kedvetek�rt! - felelte a b�csi, leverte ruh�j�r�l a hangy�kat, �s vel�k rohant.

A l� ott �csorgott az �ton, �s id�t�lt�sb�l n�h�ny t�rdhajl�t�st csin�lt. Elcsod�lkozott, amikor azok h�rman l�lekszakadva fel� rohantak.

- Hi�ba, nem lehet benneteket egyed�l beengedni az erd�be - d�nny�gte. - Kit cipeltek itt magatokkal?

- Ezt a kisl�nyt egy cethal �ld�zi - magyar�zta Konr�d. - Mindj�rt itt lesz.

- M�g csak ez hi�nyzott nekem - mondta a l�. - Halaknak v�zben a hely�k, kock�s gyerekeknek pedig a mutatv�nyos b�d�ban.

- Hiszen a cethal nem hal! - rikkantott k�zbe Konr�d. Azt�n odas�zott egyet a kisl�nynak, mert m�r megint �v�lt�tt. - Tulajdonk�ppen m�rt �ld�z t�ged? - k�rdezte.

- Jaj! - zokogta a kisl�ny. - Ki�lt�ttem r� a nyelvemet. �s ezen megs�rt�d�tt. Seg�ts�g! Itt j�n!

Recseg�s hallatszott a p�lm�k k�z�l. A f�k �gy t�rtek �ssze, mint a gyufasz�lak. Sz�rke sz�rnyeteg t�rtetett kifel� az �serd�b�l. Olyan volt, mint valami �sszelappadt l�ghaj�, �s kit�totta fogatlan pof�j�t. Ringelhuth b�csi mindenesetre arc�hoz emelte s�tabotj�t, �s r�ord�tott:

- F�l a kezekkel, k�l�nben l�v�k! - De a cethal nem ment l�pre. Egyre k�zelebb h�mp�lyg�tt. Konr�d v�d�n oda�llt Petrezselyem �s a b�csi el�, �s fenyeget�en f�lemelte az �kl�t.

- V�g�nk van! - mormolta a l�.

Ebben a pillanatban l�v�s d�rd�lt. A cethal felhorkant, nagyot t�sszentett, sarkon fordult, �s visszah�mp�lyg�tt az �serd�be.

A b�csi megt�r�lte homlok�t, haragos pillant�st vetett unoka�ccs�re, �s �gy ki�ltott:

- Mindezt egy dolgozat miatt! Goromba levelet fogok �rni a tan�rodnak!

A l� megk�nnyebb�lten fell�legzett. Azt�n ezt k�rdezte:

- Tulajdonk�ppen melyik�nk l�tt? Hallja, maga gy�gyszer�sz, tal�n m�gis meg volt t�ltve a s�tabotja, h�?

- �n l�ttem - sz�lalt meg egy hang. F�lriadtak. Bronzbarna f�rfi �llt el�tt�k. �gy�k�n p�lmalev�lk�t�nyt viselt, teste t�bbi r�sze tark�ra volt tetov�lva. - D�gkesely� t�rzsf�n�k vagyok, de Gyorspost�nak is neveznek. Szervusz, Petrezselyem! - Kezet ny�jtott a kisl�nynak, azt�n a t�bbieknek is.

- Nem mintha k�v�ncsi voln�k - sz�lalt meg a b�csi -, de tulajdonk�ppen mivel l�tt, N�diver�b �r?

- D�gkesely�, nem N�diver�b - igaz�totta helyre a t�rzsf�n�k.

- Ahogy parancsolja - mondta a b�csi. - Fel�lem ak�r Ny�lapr�l�knak is h�vhatj�k. Sz�val: mivel is l�tt, Kesely�ver�b �r? Olyan furcs�n hangzott.

- Forr� s�lt alm�val - felelte a t�rzsf�n�k. - Csak el akartam ijeszteni a cethalat. �r�l�k, hogy megtehettem �n�knek ezt a kis sz�vess�get.

- Forr� s�lt alm�val? - k�rdezte Konr�d. - �s hol a pusk�ja?

- Nincs pusk�m - felelte Gyorsposta. - A bicsk�mat szoktam s�lt alm�val megt�lteni.

- H�t akkor �rtem! - mondta a b�csi. - De ak�rmivel l�tt, h�l�san k�sz�nj�k �nnek.

A t�rzsf�n�k szabadkozott.

- Sz�t sem �rdemel - jegyezte meg, kegyesen biccentett, visszament az erd�be, �s elt�nt.

Petrezselyem elvezette az utasokat egy bar�ts�gos n�pt�rzsh�z, amely b�jos, �desviz� tavon, c�l�p�p�tm�nyekben lakott. A bennsz�l�ttek tetov�lva voltak, �gy�kk�t�nyt �s m�zs�s korall-l�ncokat viseltek. A l� azt mondta, hogy nem �rdekli az ilyesmi. Ink�bb el�getett egy hull�mz� cukorn�dmez�re, �s v�gre megint torkig zab�lta mag�t. R�ad�sul egy m�sik l�ra bukkant ott; kis feh�r l� volt, �s �gy l�tszik, kit�n�en meg�rtett�k egym�st.

A bennsz�l�ttek k�pr�zatos �sz�- �s b�v�rmutatv�nyokkal sz�rakoztatt�k a b�csit �s unoka�ccs�t. Azt�n a b�csi p�lmalev�l �gy�kk�t�t kapott t�l�k vend�gaj�nd�kul, �s k�nytelen-kelletlen mindj�rt fel is kellett vennie. Mivel azonban a ruh�ja is rajta volt, nem volt benne valami gy�ny�r�. A bennsz�l�ttek asszonyai a hasukat fogt�k nevett�kben.

Az ifjak megmutatt�k a vend�geknek, hogy kell l�ndzs�val pisztr�ngot, lassz�val madarat fogni. Azt�n a gyorscs�nakjaikon olyan nyolcast futottak le, hogy Konr�dnak a l�legzete is el�llt. Ut�na �nnepi lakom�t t�laltak. Az �tlap a k�vetkez� volt:

Moszkit�-ragu C�pauszony erjesztett rizsborban F�st�lt k�gy�nyelv cukorn�dsal�t�val �s �d�malma-kocsony�val Emukotlett, csigap�r� K�kuszdi�kr�m cethalolajban

A t�rzsf�n�k bocs�natot k�rt, hogy el�kel� vend�geinek nem tud semmi k�l�nlegess�ggel kedveskedni.

- A k�gy�nyelv helyett sz�vesen t�laltattam volna ny�rson s�lt emberh�st - mondta -, de �ppen tegnap fogyasztottuk el az utols� foglyunkat. Ma pedig, m�g a szomsz�d t�rzsb�l siker�lt volna n�h�ny embert elcs�pn�nk, kih�lt volna a ragu.

- Sose f�radjon - udvariaskodott a b�csi. - Az emberek k�l�nben is nagyon megfekszik a gyomromat.

Ezek ut�n k�vetkezett az eb�d.

- Most azt�n l�thatod: milyen j�, hogy minden cs�t�rt�k�n eddz�k a gyomrunkat! - sz�lt oda a b�csi Konr�dnak, �s hal�lmegvet�ssel nyelt le mindent. Igaz, hogy a csigap�r�t�l majdnem rosszul lett.

Konr�d Petrezselyemmel besz�lgetett. Szomor� volt. Tudniillik a kisl�ny elmondta neki, hogy letelt az ideje. �t kell mennie Baliba, a gy�m�ntmos� asszonyhoz, mert a pap�j�nak kiesett egy gy�ngyszem a koron�j�b�l, �s gy�m�ntot akar t�tetni a hely�be. Konr�d k�rlelte, maradjon m�g egy kicsit. De Petrezselyem a fej�t r�zta, f�lkelt, kezet ny�jtott a fi�nak, biccentett a b�csi �s az �reg t�rzsf�n�k fel�, �s ugr�ndozva elt�nt.

- Ne b�mb�lj, fiam - reccsentett r� a b�csi. - Ink�bb egy�l! - De Konr�dnak elm�lt az �tv�gya. Lenyelte a k�nnyeit, �s azt mondta, hogy nekik is menni�k kell m�r. Petrezselyem n�lk�l fabatk�t sem �r a Csendes-�ce�n, s a dolgozatot is meg kell m�g �rnia.

A b�csi nem ellenkezett. Elb�cs�ztak a t�rzsf�n�kt�l, megk�sz�nt�k a sz�ves vend�gl�t�st, �s kimentek a cukorn�dmez�re, Negro Kaball��rt. Ott �llt a kis feh�r l� mellett, �s �gy sz�lt:

- Uraim, ne vegy�k rossz n�ven, de �n itt maradok. A cukorn�d nagyon �zlik. K�l�nben is el akarom venni ezt a feh�r l�kisasszonyt. Ugye, �des? V�gre �n is saj�t otthont szeretn�k. El akarom felejteni a g�rkorcsoly�t, a cirkuszt �s mindent, ami Eur�p�ra eml�keztet. �s soha t�bb� nem fogok besz�lni. Esk�sz�m. Lovakhoz nem illik a besz�d. Vissza a term�szethez.

- Ne bolondozzon! - mordult r� a b�csi. - Csak nem gondolja komolyan?

Negro Kaballo hallgatott.

- Csak nem hagy benn�nket gyalogszerrel hazatotyogni? - k�rdezte Ringelhuth. - No, nyissa ki m�r a sz�j�t, maga konok n�gyl�b�.

- Hisz �ppen most fogadta meg, hogy t�bb� nem besz�l - sz�lalt meg Konr�d. - �s ha feles�g�l akarja venni a l�kisasszonyt, ne zavarjuk.

A l� biccentett. De a b�csi m�g mindig d�h�ng�tt.

- Meg�r�l�k! - ord�totta. - Mi�rt kell ennek a l�nak megn�s�lnie? Hisz �n is aggleg�ny vagyok!

- Kedves nagyb�ty�m, neked itt vagyok �n, az unoka�cs�d - sz�lt bele Konr�d. - Ez�rt nincs sz�ks�ged r�, hogy gyerekeid legyenek.

- Ide hallgasson! - mondta a b�csi Negro Kaball�nak. - Maguknak, ezzel a feh�r l�kisasszonnyal csupa kock�s csik�juk fog sz�letni. Egyik Petrezselyem a m�sik ut�n! Csakugyan nem akar vel�nk j�nni?

A l� a fej�t r�zta.

- H�t akkor sok szerencs�t - ord�totta a b�csi. - De ne akarja elhitetni velem, hogy maga l�. Maga marha. Meg�rtette?

Negro Kaballo b�lintott.

- Szakasz, balra kanyarodj, indulj! - vez�nyelt a b�csi, k�zen fogta Konr�dot, �s elvonult vele.

- K�sz�n�nk sz�pen mindent! - ki�ltott vissza a fi�.

Negro �s feh�r menyasszonya f�lvetette a fej�t, �s ketten k�t sz�lamra nyihogtak.

- Mindig elhib�zod a l�p�st - sz�lt r� Ringelhuth az unoka�ccs�re. Pedig nem is volt igaz. Csak nem akarta mutatni a b�csi, mennyire f�j neki, hogy el kellett v�lnia a g�rkorcsoly�s l�t�l.

Ballagtak az �serd�n kereszt�l. V�ge-hossza nem volt. T�vol vad�llatok �v�lt�ttek. P�vi�nok k�kuszdi�t hajig�ltak. Meglehet�sen �letvesz�lyes �t volt. Konr�d megjegyezte: gyal�zat, hogy errefel� egy�ltal�n nincs villamos. V�gre r�gy�jtottak arra a n�t�ra, hogy: "J� a turist�nak..."

Mikor v�g�re �rtek a dalnak, a b�csi megjegyezte, hogy ez a t�ra nem is olyan j�.

- De nem is vagy turista - mondta r� Konr�d -, hanem gy�gyszer�sz.

- Fej�n tal�ltad a sz�get - mondta a b�csi, megn�zte a kark�t��r�j�t, �s megr�m�lt. - Emberfia! - ki�ltott fel. - T�z perc m�lva h�t! Ha hamarosan nem tal�lkozunk a szekr�nyemmel, elk�sel a vacsor�r�l.

- Igaz�n, nem tudom, mikor �rom meg a dolgozatomat - jegyezte meg Konr�d.

- No, daloljunk csak m�g egyet! - ind�tv�nyozta a b�csi. �s most ezt �nekelt�k: "S�rgarig�, s�rgarig�, recece, recece, recece."

Azt�n a b�csi megint megn�zte az �r�j�t.

- Ha most r�gt�n nem t�rt�nik csoda - mondta -, nyugodtan itt maradhatunk, �s felaj�nlkozhatunk valamelyik szomsz�dos t�rzsn�l vas�rnapi pecseny�nek.

- De h�t m�rt ne t�rt�nn�k csoda? - k�rdezte valaki a h�tuk m�g�tt.

Megfordultak. Ott �llt D�gkesely�, vagyis Gyorsposta, �s mosolygott.

- �n m�r egy �zben olyan kedves volt, hogy kih�zott benn�nket a cs�v�b�l - mondta a b�csi. - Nem tudn� idevar�zsolni az �n r�gi szekr�nyemet, kedves Kesely�posta �r?

- D�gkesely� - jav�totta ki a t�rzsf�n�k. Azt�n ezt mormolta:

Bugylibicska, s�lt alma, a cethal is meghal ma. Ki nem tudja, micsoda, att�l telik a csoda.

Azt�n tapsolt, �s m�ris ott volt a szekr�ny! Az �serd� k�zep�n! P�lm�k �s kaktuszok k�z�tt!

- H�l�san k�sz�nj�k! - rikkantotta Konr�d. De D�gkesely�nek, akit Gyorspost�nak is neveznek, m�r akkor h�lt helye volt.

- Titokzatos ember! - jegyezte meg a b�csi. - De nagyon kedves. Ez tagadhatatlan! - Azt�n betuszkolta a fi�t a szekr�ny nyitott h�t�n, �s maga is ut�na m�szott. �s mikor el�l kisz�lltak a szekr�nyb�l, csakugyan ott voltak a b�csi el�szob�j�ban a Johann Mayer utc�ban!

Konr�d felgy�jtotta a villanyt, mert m�r s�t�tedett, �s mert abban rem�nykedett, hogy a szekr�ny mellett siker�l m�g felfedeznie n�h�ny centim�ternyi val�di �serd�t.

De csak falakat �s tap�t�t l�tott.

A b�csi levette �gy�kk�t�ny�t, �s a s�tabottal egy�tt beakasztotta a r�gi szekr�nybe. Azt�n megsz�lalt:

- No, te csirkefog�, most azt�n iszkolj haza! Tiszteltetem a sz�leidet. Mondd meg, hogy vacsora ut�n ben�zek hozz�juk. Ap�d h�ts�n be n�h�ny �veg s�rt.

A fi� f�lkapta az iskolat�sk�j�t, azt mondta, hogy csod�latos volt az eg�sz, vill�mgyorsan megcs�kolta a b�csit, �s elrohant.

- No, n�zd csak - d�rm�g�tt a b�csi. - A kamasz megcs�kolt! Nem illik f�rfiakhoz az ilyesmi. - Azt�n kin�zett az ablakon. Konr�d �ppen kiviharzott a kapun, �s f�lpillantott. Intettek egym�snak.

Ringelhuth mindj�rt ut�na rendbe hozta a lak�st. Mert a dunyha m�g ott hevert a k�nyvszekr�ny el�tt. �s a piszkos t�ny�rok is az asztalon voltak m�g.

Mikor mindent rendbe tett, kiment a folyos�ra, m�g egyszer kinyitotta a szekr�nyt, �s k�v�ncsian belekukkantott. A fej�t cs�v�lta. A szekr�ny h�ta m�r nem volt nyitva. Val�s�gos deszka z�rta. �s az �gy�kk�t�ny elt�nt.

"Na, �s most a vil�gj�r� Ringelhuth gy�gyszer�sz r�gy�jt egy vastag szivarra" - mondta mag�ban a b�csi, �s p�f�kelve bes�t�lt a szob�ba.

A b�csi olvassa, amit �t�lt

Mire a b�csi meg�rkezett Konr�d sz�leihez, a gyerek m�r aludt.

- Ma mit k�vettetek el megint? - k�rdezte Konr�d mam�ja (sz�val Ringelhuth b�csi �ccs�nek a feles�ge).

- Nem mes�lt semmit? - �rdekl�d�tt a nagyb�csi.

- Egy sz�t se! - felelte Konr�d apja. - A k�ly�k �gy tesz, mintha a cs�t�rt�k a vil�g legtitokzatosabb napja volna.

- Az is - v�laszolta Ringelhuth. - Egy�bk�nt kapok egy poh�r s�rt, vagy nem kapok?

Konr�d mam�ja t�lt�tt, �s mik�zben a b�csi a s�rt egy hajt�sra kiitta, megk�rdezte t�le:

- Micsoda butas�gokat k�vettetek el ma?

- �, ma nagyon mozgalmas nap volt - felelte a b�csi. - Az utc�n megk�rdezte t�l�nk egy l�, hogy van-e n�lunk cukor. De nem volt n�lunk. Ki is gondolna ilyesmire? No �s azt�n felj�tt a lak�somba. Azt�n j�rtunk a k�v�r Seidelbastn�l. Ez r�gebben Konr�d oszt�lyt�rsa volt. Ismeritek? Nem? Most Eldor�d� eln�ke. K�l�n�sen tetszenek nekem az ottani ty�kok. T�k�rtoj�st tojnak, sonk�val. Igaz is, azt�n �sszeakaszkodtam Nap�leonnal meg Julius Caesarral. Tudniillik elfoglalt�k a hely�nket. A fizetett hely�nket! K�s�bb tal�lkoztunk a kis v�r�s haj� Babette-tel. Most a ford�tott vil�gban nevel�s- �s oktat�s�gyi miniszteri tan�csos. Mivelhogy az anyja ott van jav�t�ban. K�l�nben a h�ziuram, Clemens Waffelbruch is ott van. No, arra r�f�r! Azt�n voltunk az automatav�rosban. Ott az aut�k vezet� n�lk�l j�rnak. �s azt�n az Egyenl�t�n ellovagoltunk a Csendes-�ce�nhoz. Szerencse, hogy magammal vittem a s�tabotomat. Konr�d �sszebar�tkozott egy feh�r-fekete kock�s kisl�nnyal. Petrezselyemnek h�vj�k a b�jos kis teremt�st.

Konr�d sz�lei, akik a kanap�n �ltek, r�m�lten n�ztek �ssze. Az apa komolyan �gy sz�lt:

- Gyere ide, mutasd csak a nyelvedet!

A mama megk�rdezte:

- Akarsz borogat�st a homlokodra?

- M�g egy poh�r s�rt akarok - mondta r� Ringelhuth. - De gyorsan, k�l�nben az �vegb�l iszom!

- Sz� sincs r�la! - sz�lt r� az �ccse. - Egy csepp alkoholt se kapsz t�bbet!

- Kedves Julius - mondta szigor�an Konr�d mam�ja a f�rj�nek -, mi�rt hallgattad el el�ttem mindm�ig, hogy elmebetegek vannak a csal�dotokban?

- Nincsenek f�jdalmaid a tark�dban? - k�rdezte Konr�d apja a gy�gyszer�szt�l. - Nem volt a fi� t�ls�gosan �l�nk ma d�lut�n? Szigor�bban kell b�nnod vele.

Ringelhuth telet�lt�tte a pohar�t, ivott �s megsz�lalt:

- Veletek ma megint nem lehet besz�lni. A korotokhoz k�pest t�ls�gosan komolyak vagytok.

- M�g csak ez hi�nyzott nek�nk! - csattant fel Konr�d apja. - M�g te teszel nek�nk szemreh�ny�st! Hogy mi t�ls�gosan �regek vagyunk! Te vagy t�ls�gosan fiatal! Vedd tudom�sul!

- Mi a csuda? - rikkantott a b�csi. - No, akkor eg�szs�getekre! �n m�g bekukkantok a fi�hoz. Csak megn�zem, hogyan alszik.

- Javul�st k�v�nok - mondta Konr�d apja.

- Ha megint elkezditek - csattant fel Ringelhuth -, akkor elszaladok a patik�mba, t�sszent�port hozok, �s felrobbantalak benneteket! Szervusztok, gy�szvit�zek! - Keresztbe tette karj�t a mell�n, meghajolt, mint valami el�kel� t�r�k, �s fak�pn�l hagyta �ket. Azok megindultan n�ztek ut�na.

Konr�d szob�j�ban �vatosan felkattantotta a villanyt. Azut�n l�bujjhegyen odalop�dzkodott az �gyhoz. A gyerek m�lyen aludt. De egyszerre csak megmozdult, �lm�ban elmosolyodott �s megsz�lalt:

- Egy m�rk�nak jobban �r�ltem volna.

Ringelhuth odahajolt az alv� gyerek f�l�, �s �gy suttogta:

- A legk�zelebbi cs�t�rt�k�n g�zg�pet kapsz, te fajank�! - Azt�n k�r�ln�zett a szob�ban. Az �r�asztalon f�zet hevert, Ringelhuth odasurrant. "N�met dolgozatok", olvasta a f�zeten. Kinyitotta, �s lapozgatott benne, m�g csak meg nem tal�lta azt, amit keresett. Elolvasta a c�met, �s azt�n v�gigolvasta az eg�sz dolgozatot.

Mit l�ttam a Csendes-�ce�nn�l?

A cs�t�rt�k mindig nagyon mulats�gos nap. A b�csik�m miat. � gy�gyszer�sz �s Ringelhuthnak h�vj�k �gy mint engemet. Mert a b�csik�m. Ma megin cs�t�rt�k volt. �s mikor montam neki, hogy dolgozatot kell �rnom a Csendes-�ce�nr�l mert j�l tudok sz�molni �s nincsen Fant�zij�m aszonta szaladjunk �t csak gyorsan egy kicsik�t. M�rmint a Csendes-�ce�nhoz. Maj megmutattyuk a tanit�dnak sajn�lom ezt monta.

Na, �s neki v�gtunk. �ri�si �t volt. El�sz�r a szekr�nybe a fojos�n. Aszt�n Eldor�d�ba. Aszt�n egy v�rba ahol meghalt hercegek �ltek. Aszt�n ahol rosz sz�l�ket nevelnek. Tanuls�gos volt. Aszt�n egy teljesen villanyos v�rosba. Sok minden �ssze vissza volt. �s meg�rat a viz. �s a villanyos �ram kicsapot. A liftek kirep�ltek a tet�n �t. Mi fel a l�ra �s el �s ot m�r mindegy volt. A l�val az utc�n tal�lkoztunk. �s cukorral etett�k. �s g�rkorcsoj�zni tudot. De ez nem tartozik ide.

Az egyenl�t� segics�g�vel amit m�s mijennek k�pzeltem, �t lovagoltunk az �ce�non egy kis szigetre. Balr�l �s jobbr�l is szigetek voltak. Kor�l szirtekkel, melyekb�l a h�res l�ncokat csin�lj�k. �s c�p�kkal. Az egyik felakarta falni a b�csik�mat. A hasa miat pedig nincs is. Nem voltam rest attam neki eggyet a fej�re �s a b�csi nekem egy m�rk�t. A g�z g�p miat. N�gy m�rka 80 kev�s anyi van m�r. Aszt�n egy majom k�rus dirig�lt. Egy elef�nt is volt ot �s k�kuszdi�kat dob�lt. Montuk k�sz�nj�k, m�gis elmentek.

K�l�n�sen csikland�s volt a dolog a h�rom tigrissel. A b�csi l�ni akart a s�tap�lc�j�val. Ere feh�r kend�t vetek el� �s beszalattak az �serd�be. Kengurukkal is tal�lkoztunk. Harisny�t k�t�ttek �s a pamut az ersz�ny�kben volt. A legszeb hogy Petrezselyemmel tal�lkosztunk. � egy kis gyerek �s fekete �s feh�r kock�s. Mert a pap�ja t�rzsf�n�k a mama meg csak g�p�r�n�. B�mb�lt a cetthal miat aki �ld�szte. Mert a cetthalak eml�s �latok. �s a v�zbe t�ved�sb�l �lnek. Nyelvet �lt�t r�, �s az�rt �ld�zte. D�gkesely� egy t�rzsf�n�k volt forr� s�lt alm�val l�tt �s elkergete a sz�rnyeteget. Sajnos a l�nynak el kellett mennie. Mert a pap�j�nak kieset egy gy�ngy a koron�j�b�l. A t�rzs amelyikn�l eb�delt�nk �s a fi�k csuda j�l �sztak, s�lt ember h�st akartak adni. H�la istennek nem volt nekik a kamr�ban. Igy is sok �r�lt dolog volt. Elef�nt s�lt �s Kotlett egy mad�rb�l, mint amijen az emu. �s csigap�p. A b�csi majdnem, aszt�n m�g se, mert � tudja mi az illem. Sajnos a l� itt maratt. Hogy feles�g�l vegyen egy feh�r lovat.

Mikor Petrezselyem elment, mondta a b�csi mingy�r 7 �s ha most mingy�r nem tal�lkozunk a szekr�nnyel it maradunk �s meg esznek De ekkor j�t �jra D�gkesely� �s el� var�zsolta a szekr�nyt �s mikor �tm�sztunk �jra ott voltunk a b�csinak a lak�s�ban. �s a b�csi monta sipirc haza, mert ne mulass lesz. De a sz�leim semmit sem vettek �szre, mert vacsor�ra pont haza �rtem �s az n�lunk a f� dolog.

�s aszt�n le�ltem �s meg �rtam adol gozatot pedig a Csendes-�ce�nn�l voltam oda �s vissza �s ezt csin�lja valaki ut�nam.

A b�csik�m n�lk�l nem tuttam volna. De � a mi csal�dunkb�l van �s az nagyon j� m�r a mi csal�dunk ijen. A b�csik�m is monta.

Ez minden amit l�ttam a Csendes �ce�nn�l, lehet, hogy nem, de ojan sok volt, ha �rja az ember el felejti a fel�t. �s aki nem hiszi j�rjon ut�na. Vagy meg k�rdezheti a b�csik�mat. �t ugy hivj�k mint engemet �s gy�gyszer�sz �s majd halhat csud�t.

Ringelhuth b�csi �vatosan visszatette a f�zetet az �r�asztalra, m�g egyszer odament az �gyhoz, biccentett az alv� fi� fel�, l�bujjhegyen az ajt�hoz lopakodott, ott m�g egyszer visszafordult, �s mik�zben a villanyt lecsavarta, ennyit mondott:

- J� �jt, fiacsk�m.

Pedig csak az unoka�ccse volt.

V  �  G  E

* Id�zet Goethe A villikir�ly c. vers�b�l; Vas Istv�n ford�t�sa