ROMANA KSZ 1994 04
1. FEJEZET
- Hölgyeim és uraim, kérem a téteket. Faites vos jeux. - A krupié szenvtelen hangja kissé fáradtan csengett. Noha már hajnali három felé járt, a játékkaszinó nagytermében még élénk volt a forgalom.
Norma Bruce szeme majd leragadt az álmosságtól. Gépiesen rámosolygott a félkör alakú blackjack-asztalnál ülő négy játékosra, amikor Alexanderre siklott a tekintete. A fiú kedvetlenül vette fel a kártyáit. Nem a játék kedvéért maradt itt ilyen sokáig, hanem mert haza akarta vinni Normát.
A lány megnézte a lapjait, és számolt Tizenhét. - Van valakinél több, mint tizenhét? - kérdezte.
Aléxander és még két játékos elvigyorodott A negyedik mogorván dörmögött valamit, fölállt, majd Norma elé dobva néhány zsetont, továbbsétált
A lány besöpörte a zsetonokat egy tasakba. Zárás után az így összegyűlt borravalót mindig felosztották a krupiék között
- Ostoba alak - súgta Alexander. Szerencsére a kezét a szája elé tartotta, s így a többiek nem hallották a megjegyzését.
- Pszt - próbálta észre téríteni a lány.
Megrovó pillantására a fiú csak összecsücsörítette a száját, és csókot dobott felé a levegőben.
Norma önkéntelenül is elnevette magát. Alexander elbűvölő és kedves fiú volt, de egy pillanatig sem lehetett komolyan venni. Most éppen azt képzelte, hogy fülig szerelmes Normába, ám a lány nem hitte, hogy ez sokáig fog tartani. Alexandernek azonban más volt a véleménye: bizonyos volt benne, hogy Norma élete nagy szerelme. Többször megkérte már a kezét, s noha eddig még mindig kosarat kapott, makacsul tovább próbálkozott.
Alexander huszonegy éves volt, Norma csak tizenkilenc, s a lány mégis sokkal több élettapasztalattal rendelkezett, mint a fiú. Esze ágában sem volt ilyen fiatalon lekötni magát, még ha hízelgőnek is találta Alexander udvarlását. Jól érezte magát a társaságában, s különösen örült, ha meghívta vacsorázni - mert neki minden garast a fogához kellett vernie -, vagy ha munka után hazavitte. Persze ilyenkor a fiú mindig megpróbált közelébb kerülni hozzá, de soha nem sértődött meg, amikor Norma visszautasította, sőt, csak még jobban beleszeretett. A lány azonban tudta, hogy ha az ügy a fiú számára valóban komollyá válik, szakítaniúk kell.
3
• C,LCIyCJ WVK	CUr.S IZ
A kaszinó bejáratánál hirtelen torlódás támadt. Épp akkor, amikor a korábban Norma asztalánál játszó fém ki akart menni, néhány késői vendég lépett be. Az újonnan érkezettek hatan voltak: három n6 és három férfi. Elegáns, estélyi öltözékükből ítélve bizonyára valamelyik éjszakai mulatóból jöttek.
Norma elfojtott egy sóhajt. Remélte, hogy nem a blackjacket, hanem inkább a rulettasztal izgalmait választják.
Alexander követte a tekintetét, és meglepetten felkiáltott: - Te jó ég! Hiszen ez Tim! - Norma kérdő pillantására hozzátette: - A nagybátyám. Ott, az a magas férfi. - Fejével az új vendégek felé bökött.
Norma meg akarta nézni Timet, de az éppen a csoport egyik hölgytagjához fordult, s a lány nem láthatta az arcát. A fém tényleg nagyon magas volt, legalább egy méter kilencven. Mérték után készült szmokingja kihangsúlyozta széles vállát.
- Csak arra lennék kíváncsi, mit akar itt- mondta Alexander a homlokát ráncolva. - Gondolom rulettezni - felelte Norma, mikor a csoport odament az egyik játékasztalhoz. - Miért jött volna ide különben?
Alexander kissé nyugtalanul válaszolt: - Tudod, az anyám mindig hozzá fordul, ha azt hiszi, meg kell mosni a fejem, vagy apai tanácsra szorulok.
Norma felnevetett, és megszámolta a lapjait. - Tizenkilenc. Egyenlő, asszonyom - mondta a nőnek, akinek ugyanennyije volt. - Tovább játszik vagy vált? - Norma nem osztott több lapot. Néhány zsetont az asztalra dobott. A nő meg a kísérője felállt, és odébbsétált. Norma és Alexander kettesben maradt.
- Szerintem a nagybátyád kicsit fiatal az apaszerepre -jegyezte meg a lány a rulettasztal felé sandítva.
- Pontosan ez a bökkenő. Csak tiz évvel idősebb nálam, tehát igazán nem lehet azt mondani rá, hogy „az apám lehetne". Tim egyébként az anyám öccse, aki apa halála óta mindig mindenben rátámaszkodik. Szentül hiszi, hogy Tim megért engem. - És így van?
- Igen - vigyorgott Alexander. - Sajnos néha túlságosan is jól megért, de azért igazán rendes fickó, nem bánik velem úgy, mint valami éretlen tacskóval.
Norma mosolygott, és ősszeszedre a kártyákat. Arra gondolt, bárcsak egy apáskodd nagybácsi lenne az egyetlen gondja, és elfogta a szomorúság. Milyen keményen dolgozott az édesanyjával együtt, és a helyzetük mégis kilátástalannak tdnt.
Alexander véletlenül vetődött be a kaszinóba: egyetemista barátaival itt tlnnepelték meg sikeres záróvizsgájukat. Aztán meglátta Normát, s az első pillanattól fogva a rabja lett. Azóta a legtöbb estéjét a blackjack-asztalnál töltötte, s rajongó szeCnmel követte a lány minden mozdulatát.	•
- Mit csináljunk ma? - kérdezte a fiú. - Elmenjünk Twickenhambe egy rögbimeccsre7
A-vasárnap volt a lány egyetlen szabadnapja, s épp ezért nagy becsben tartotta: csak ekkor tudta magát kipihenni, és új testi-lelki erőt is ilyenkor gydjtött a következő hétre.
Norma a vasárnapokat legszívesebben a szabadban töltötte, de ebben az élvezet
ben csak ritkán lehetett része, hiszen a házimunkákat is el kellett valamikor végezni, nem beszélve Tobyról, akit a csak ekkor ért rá meglátogatni a magániskolában. Rögbimeccs? Ezeregy dolog volt, amit szívesebben csinált volna szűkre szabott szabadidejében. Viszont a friss levegőn lenne, és élvezhetné Alexander kellemes és szórakoztató társaságát. Hirtelen elhatározással bólintott.
- Nagyszerd- ragyogott fel Alexander arca az örömtől. -Először megebédelünk, aztán jöhet a meccs.
- Jó, de hétre haza kell érnem. Nem akarok úgy járni, mint a múltkor, amikor összefutottunk a barátaiddal, és a végén egy partin kötöttünk ki! Ha ilyen ötleteken jár az eszed, azonnal verd ki a fejedből!
- Pedig te is jól érezted magad - emlékeztette Alexander, ártatlan képet vágva. - Mindenesetre nagyon tanulságos este volt! Az a rengeteg szörnyű rögbidal! Soha életemben nem hallottam hasonlókat! Alexander Nash, te elrontasz engem!
A fiú bdnbánó arckifejezést öltött, és Normához hajolt: - De azért még mindig szeretsz, ugye? Én...
- Ki ront el kicsodát? - vágott a szavába egy élesen csengő hang. Alexander és Norma meglepetten pillantott föl.
- Szervusz, Tim - üdvözölte Alexander a nagybátyját, aki észrevétlenül az asztalukhoz lépett, és most a fiú mellett állt sötét, kissé fenyegető tekintettel.
Közelről még magasabbnak hatott, s kemény, éles vonású arca lenydgözően férfias volt.
A kaszinót sokféle ember látogatta. Norma, mióta itt dolgozott, megtanulta osztályozni őket. A nyitott típus például mindenkinek a barátja akart lenni. Ezek az emberek nagyrészt a társasági kapcsolatok ápolása miatt jártak ide, s ezért gyakran tolakodónak hatott a viselkedésük. A másik csoport a világ minden tájáról ideérkező gazdag emberekből állt, akik egyszeióen csak játszani akartak, és többnyire szenvedélyes játékosok voltak.
Norma rögtön tudta, hogy Alexander nagybátyja ugyan csak egy futó pillantásra méltatta, de a lány mégis úgy érezte, hogy ismeri a legtitkosabb gondolatait is, és sejtette, hogy Tim Faulknerre nem tett j6 benyomást.
- Rég láttalak, Alexander - mondta a férfi. - Csak nem itt bujkálsz örökké?
- Ez azért enyhe túlzás - tiltakozott a fiú. - De mondd csak, Tim, tulajdonképpen mit keresel itt? Általában nem jársz ilyen helyekre. Talán az anyám küldött?
- Miért? Gondolod, hogy okot adtál rá?
Alexander feszengett, és zavartan válaszolt: - Nem, nem hiszem. - Aztán Norma felé fordult.
- Norma, bemutatom neked Tim Faulknert, a nagybátyámat. Tim, ez a bájos teremtés Norma, Norma Bruce.
Tim Faulkner kimért udvariassággal bólintott. - Miss Bruce.
Norma esküdni mert volna rá, hogy a férfi hideg, szlirke szemében egy pillanatra megvető fény villant. Akár így volt, akár nem, ösztönösen érezte, hogy Tim Faulkner valami okból ellenszenvesnek találja, s ezért fagyosan köszöntötte:
4
5
• gLCIyC, WVK	CQq IL
- Mr. Faulkner.	'
A fém tekintete néhány másodpercig megpihent a lányon, de az semmit se tudott kiolvasni rezzenéstelen arcából. Egészen más, mint a nyrlt természetű, közvetlen Alexander, gondolta, és kicsit megborzongott.
Aztán Norma újra a fiúhoz fordult, és rámosolygott. Alexander elvigyorodott. Szemmel láthatólag nem érzékelte, hogy hirtelen milyen fagyos lett a légkör.
- Na, áruld már el, hogy mi szél hozott, Tim.
- Hindmarshéknél vacsoráztunk. Amikor már nagyon unatkoztunk, továbbmentünk egy éjszakai bárba. Na igen, és végül itt kötöttünk ki.
- Anyámmal egyszer én is jártam náluk. Mr. Hindmarsh egészeste a diplomáciai testületben szerzett élményeivel szórakoztatott bennünket. Anya évente legalább egyszer meglátogatja őket. Ha jól tudom, Mrs. Híndmarsh az osztálytársa volt.
Alexander és Tim még egy darabig beszélgettek. Valahogy mindig közös ismerősök kerültek szóba, és így Norma nem tudott bekapcsolódni a társalgásba.
A lány szinte biztos volt abban, hogy ez a társalgás szándékos. Tim Faulkner megnézte, véleményt alkotott róla, és most pontosan úgy kezelte, ahogy a gazdag emberek szokták a személyzetet. S mivel még mindig szolgálatban volt, szótlanul kellett tűrnie ezt a megaláztatást. Ám ahogy múlt az idő, egyre jobban forrt a dühtől.
- Van egy felesleges jegyemu mai twickershami meccsre - mondta váratlanul Tim Faulkner. - Nincs kedved eljönni, Alexander?
- Sajnálom, nem tehetem - felelte a fiú, és Normára hunyorított. - Már elígérkeztem. Épp az előbb sikerült rábeszélnem Normát, hogy tartson velem. - Hirtelen merészen megragadta a lány kezét. Rendes körülmények között ezt Norma nem hagyta volna, s azonnal emlékezteti, hogy az üzletvezetés nem tori a hasonló bizalmaskodást, de most annyira mérges volt Timre, hogy sugárzó mosollyal válaszolt: - Semmi pénzért nem mulasztanám el ezt a mérkőzést.
A fiú szerelmesen nézett rá, és megcsókolta a kezét.
Norma pedig tovább mosolygott, noha észrevette Tim Faulkner megvető tekinte
tét.
- Akkor lehet, hogy ott összefutunk. Jó éjt, Aléxander - mondta a férfi, talán túlságosan is barátságosan, majd kurtán odabiccentett Normának: - Miss Bruce.
A lány az arcába bámult, és diadalmas tekintetéből kiolvasható volt, hogy ő is érti a mód ját, hogyan lehet a számára ellenszenves emberekkel elbánni. - Jó éjt, Tim bácsi - csúfolódott, s visszafordult Alexanderhez. Közben azonban még látta, hogy Tim szeme dühösen megvillan, s ez mély elégedettséggel töltötte el.
Nem sokkal Tim távozása után odajött az igazgató, és közölte, hogy Norma hazamehet. Pár perc múlva a lány kilépett a hátsó ajtón. Alex már ott állt a keskeny mellékutcában, és azonnal átölelte. Egy darabig csókolóztak, de kisvártatva a lány elhúzódott. - Fázom.
Csakugyan nagyon hideg volt. Jeges északi szél fújt. Alexander feltűrte vastag, teveszőr kabátja gallérját, Norma pedig zsebre dugta a kezét.
Dzsekije vattabélésd volt, de e1óg viseltes. A kaszinó ugyan fizetett ruhapénzt, ám egy új télikabátra abból igazán nem futotta.
- Gyere, siessünk! -Alexande>:odakfsérte a főúton á116 olasz sportkocsihoz. Beszálltak, de meg kellett várniuk, hogy a befagyott szélvédőr611eolvadjon a jég.
Az autóból jól lehetett látni a kaszinó bejáratát. Épp akkor jött ki Tim Faulkner és a társasága. Csodálatos Rolls-Royce-hoz siettek, ami közvetlenül a bejárat előtt állt. Tim Faulkner kinyitotta az ajtaját, és besegítette a nőket. Norma látta, hogy az egyikre rámosolyog.
Biztos az a felesége. Norma megborzongott, amikor elképzelte, milyen lehet egy Tim Faulkner típusú férfival együtt élni. Persze Alexander nagybátyjának bizonyára akadtak jó tulajdonságai is...
A lány a fúhoz fordult, szerette volna kicsit kifaggatni, de az épp bekapcsolta a rádiót. Kedvenc együttesük legújabb sikerét játszották, s ezt természetesen csöndben végig kellett hallgatni. Utána a számról beszélgettek, és Norma egyelőre megfeledkezett Tim Faulknerról.
Ilyen későn az utakon már alig volt forgalom, s így Alexander körülbelül negyedóra alatt elért Islingtonba. Norma itt bérelt egy lakást, három másik fiatal nővel együtt. Alexander tudta, hogy nem fogja öt behívni, s ezért, amint lefékezett a ház előtt, rögtön magához ölelte, és vadul megcsókolta a lányt. Szenvedélyességének azonban fájó határt szabott, hogy a szúk kis kétüléses autóban szinte mozdulni se lehetett úgy, hogy az ember ne ütközzön bele a sebességváltóba vagy a kézifékbe.
Norma viszonozta a csókot, mert kedvelte a fiút, s ha az néha kicsit „rámenősebben" viselkedett is a kelleténél, a lánynak eddig még mindig sikerült elhárítani a közeledési kísérleteit. Alexander annál sokkal jólneveltebb volt, semhogy erőszakhoz folyamodjék. Így végül minden alkalommal barátokként váltak el.
- Alexander, most már be kell mennem. - Muszáj? Maradj még egy kicsit.
- Nem lehet, ha nem fekszem le azonnal, nem tudok elmenni veled a meccsre, mert túl fáradt leszek.
A fenyegetés hatott, a fiú elengedte, Ahhoz ózonban ragaszkodott, hogy a bejárathoz kísérje, és megvárja, amíg Norma felér a félhomályos lépcsőkön a harmadik emeletre, és eltűnik a lakásajtó mögött.
Norma halkan becsukta az ajtót. A fürdőszobába osont, lemosta arcáról a festéket, és levetkőzött. Nagyon vigyázott, hogy fel ne ébressze a többieket, noha azok reggelenként korántsem viselkedtek ilyen tapintatosan.
A lány keresztültapogatózott a hálószobán. A ruháit az egyik székre rakta, aztán fogvacogva ágyba bújt. Remélte, hogy Diana, aki a másik ágyban aludt, nem ébred föl a halk neszre. A szobában még a szokásosnál is hidegebb volt, és Norma kegyet
6
7
~uu~
lenül fázott. Megszámolta a takaróit, és megállapította, hogy csak kettő van. Az ördögbe! Diana már megint elemelte az egyiket!
Felkelt, és megpróbálta visszaszerezni a takaróját, de Diana előrelátóan maga köré csavarta. Norma látta, hogy reménytelen az ügy, és végül vastag dzsekijét terítette a két pokrócra. Aztán újra összegömbölyödött. Talán így már nem fog annyira fázni.
Sajnos továbbra sem jött álom a szemére. Annyi minden járt az eszében: Alexander, Tim Faullcner... aki ma este biztosan nem félig megfagyva fekszik az ágyában. Bosszúsan gondolt a Rolls-Royce-ra, a férfi aranyórájára és arany mandzsettagomb
jaira. Aztán lélekben maga előtt látta Tim erőteljes vonásait, a kiálló pofacsontokat, és az éles tekintetű szempárt... A férfi zárkózott, fegyelmezettséget tükröző arcában nyoma sem volt melegségnek vagy lágyságnak.	'
Norma meg volt győződve arról, hogy Tim Faulknerrel nem ajánlatos ujjat húzni, mert kérlelhetetlen ellenségnek bizonyulhat. A lány megborzongott, és a másik oldalára fordult.
Érezte, hogy a lába hideg, mint a jég. Feltétlenül kell szereznie egy pár vastag zoknit meg egy melegvizes palackot. Persze egy elektromos párna még jobb lenne... , de az egyrészt túl drága, másrészt növelné a villanyszámlát, s ezt igazán nem engedheti meg magának. Nem, be kell érnie a zoknival és a palackkal, amit Oxfamnél vagy egy másik használtcikk-szaküzletben olcsón megkaphat. Amíg Toby műtétjére nem gyűlik össze a pénz, szó sem lehet olyan fénytlzésról, mint a villanypárna.
Tobyra gondolva önkéntelenül is elmosolyodott. Az öccse - súlyos betegsége dacára -, vidám gyerek volt. Nyolcéves kisfiú, s máris mennyire nehéz a sorsa! Micsoda borzasztó igazságtalanság! Ugyan mikor volt az élet igazságos? - töprengett a lány. Pedig alapjában véve még túlságosan fiatal volrlahhoz, hogy ilyen keserű gondolatok foglalkoztassák.
Toby, Norma öccse koraszülöttként látta meg a napvilágot. A szülők súlyos autóbalesetet szenvedtek: az apa meghalt, s az előrehaladott állapotban lévő anyánál korábban indult meg a szülés. Hónapokig azt sem tudták, hogy a csecsemő életben marad. Toby ugyan életképesnek bizonyult, de a látása fokozatosan romlani kezdett, s hamarosan teljesen megvakult. A családfenntartó nélküli élet mindennapi harcot jelentett a túlélésért, s Helen Bruce Norma anyja végül nehéz szívvel, rászánta magát, hogy Tobyt beadja a vakok iskolájába, ahol majd megtanítják együtt élni a fogyatékosságával. Az intézet drága volt, de az autóbaleset után a biztosító fizetett, s ebbdl a pénzhól fedezni tudták a felmerülő költségeket.
Mrs. Bruce munkát vállalt, Normapedig a középiskola elvégzése után beiratkozott a főiskolára, ahol üzemgazdaságtant tanult.
A lány még az első félévet sem fejezte be, amikor egy szemésztől megtudták, hogy egy újfajta műtéttel valószínQleg vissza lehet adni Toby látását. Ilyen műtétet mindeddig csak Amerikában végeztek, s ráadásul két műtétre lenne szükség. Csak ha az első sikerül, lehet megcsinálni majd néhány hónappal később a másodikat. S ez azt is jelentette, hogy Tobynak kétszer kell az Államokba utaznia.
8
v esze~yes ~K - eaes .z
Kezdetben Helen és Norma nagyon örült a jó hírnek. Aztán meghallották, mennyibe kerül a mtTtét. Harmincötezer fontba! Még egy átlagos életszínvonalon é16 család számára is rengeteg pénz ez, hát akkor számukra! Valóságos vagyonnaktQnt.
Normáéknak semmijük sem volt, amit pénzzé tehettek volna. Az anya ekkor különböző jótékonysági szervezetekhez fordult segftségért, de túl sok ember szorult támogatásra, s ezért Mrs. Bruce-nak csak egy jelentéktelen összeget tudtak ígérni.
- Nem számít - jelentette ki Helen bátran. - Valahogyan e16 fogom teremteni azt a pénzt.
- E16teremtjűk - javította ki Norma. - Abbahagyom a tanulást, és én is munkát keresek.
- Nem, arról szó sem lehet! - tiltakozott Helen. -Nem engedem, hogy tönkrefedd a jövődet. Ott maradsz a főiskolán. De ha akarsz, szombatonként és a szünetekben dolgozhatsz. Hidd el, az is nagy segítség lesz.
Mindent alaposan meghánytak-vetettek, aztán takarékoskodni kezdtek. Hamarosan rá kellett azonban döbbenniük, hogy még hosszú évekbe telik, míg a műtéthez szükséges pénzt össze tudják kuporgatni. Ráadásul, ahogy telt-múlt az idd, úgy szökött mind magasabbra a műtétek ára.
A teljesen kétségbeesett Helen egy szállodában vállalt bennlakásos munkát. Norma Londonba költözött, és három fiatal növel közösen vett ki egy lakást. Így mindketten sokat megtakarítottak. Nem sokkal később Norma elhelyezkedett a
játékkaszinóban. Hetenként hatszor dolgozott, és kora hajnalig tartott a munkaideje, de legalább jól keresett, és bőségesen kapott borravalót is.
A tanulásra természetesen nem sok ideje jutott, s még kevesebb a pihenésre. Hamarosan hozzászokott, hogy esténként aludjon néhány órát,~miel6tt munkába megy. Egyszóval, igen nehéz volt az élete, de vigasztalta az a tudat, hogy Tobyért fáradozik.
9
~ c~acyw wvn - cuw ~~
2. FEJEZET
Amikor Norma felébredt, még mindig nagyon fázott, de elégedetten állapította meg, hogy odakinn szép, napfényes az idő.
Nem sok kedve volt felkelni, de végül mégis erőt vett magán, hiszen el akart készülni, mire Alexander érte jön.
Norma, szokása szerint, a ház előtt várta a fiút. Szégyellte barátai előtt a szegényes lakást, s azt meg végképp nem szerette volna, hogy Alexander lássa, milyen körülmények között él.
Egy ízben a fiú megkérdezte Normát, hogy miért lakik ilyen messze a városközponttól. A lány tudta, hogy ha kevésbé tapintatos és jólnevelt, akkor inkább így fogalmaz: az ég szerelmére, miért élsz ilyen borzalmas környéken?
Norma szűkszavúan csak annyit válaszolt: - Kénytelen vagyok.
A lány sose mesélt az öcssérói. Toby magánügy volt, és Norma nem tartotta volna helyesnek, hogy másakat terheljen vele. Azonkívül szánakozást sem akart ébreszteni. Tudta, ha megkérné, Alexander bizonyára szívesen kölcsönadna neki, de egyrészt nem akart a fiú adósa lenni, másrészt Alexandernek egyelőre nem volt saját pénze, az édesanyja támogatta anyagilag mindaddig, míg valamilyen hivatást nem választ.
A lány szíve elszorult, ha arra gondolt, hogy milyen sokáig tartana ennyi pénzt visszafizetni.
Alexander korán érkezett, mint mindig. Mosolyogva üdvözölte Normát, és látszott az arcán, mennyire örül, hogy vele töltheti a napot. Mikor a lány beült a kocsiba, azonnal átölelte.
Norma boldogan felnevetett. Régen érezte már magát olyan jókedvűnek és felszabadultnak, mint most, a fiú társaságában.
Ebéd közben vidáman beszélgettek, aztán elmentek a rögbimeccsre. Félidőben betértek egy kocsmába, s itt ismét összefutottak Tim Faulknerrel.
Norma a helyiség hátsó részében várakozott, miközben Alexander átverekedte magát a ttSmegen, hogy valami innivalót hozzon. A lány látta, ahogy a fiú üdvözli a nagybátyját, aki már a pult előtt állt. Aztán italokkal a kezükben, utat törtek Norma felé. Tim kutatóan nézett körül, de csak akkor ismerte föl a lányt, mikor másodszor is megállt rajta a tekintete. Ez csöppet sem volt meglepő, hiszen Norma most egészen másként festett, mint az éjszaka: hamvasszőke haját, amit a kaszinóban kibontva hordott, ezúttal lófarokban viselte, s az arcán alig volt festék.
Alexander és Tim végre Normához ért.
- Hát itt vagyunk, és képzeld, milyen ügyes voltam, egyetlen csöpp sort se lötyögtettem ki - büszkélkedett a fiú, és a lány kezébe nyomta a poharat.
- Köszönöm - mondta Norma.
Alexander bizalmasan átölelte a vállát. -Ugye, emlékszel Timre? Múlt éjjel mutattam be neked.
- Természetesen - felelte Norma kimérten, és a fém szemébe nézett. Meglepte a tekintete. Mikor először találkoztak, a pillantásából sütött a megvetés. Ma azonban Tim inkább úgy vette szemügyre, mintha fel akarná mérni, mintha pontosabb képet szeretne alkotni róla. - Jó napot, Mr. Faulkner - üdvözölte udvariasan a lány.
- Jó napot, Miss Bruce.
Alexander felháborodottan felhorkant. - Jaj, ne legyetek már ennyire szertartásosak! Tudom, Norma, hogy Tim sokkal idősebb, mint te, de azért nem kell túlzásba vinni a tiszteletet sem! Majd, ha jobban megismered a nagybátyámat, látni fogod, hogy nem kell félned tőle!
A lány felvetett fejjel, csengő hangon mondta: - Tévedsz, Alexander, nem tisztelem a nagybátyád, és nem is félek tőle.
Tim szeme kihívóan megvillant, de még mielőtt megsz8lalhatott volna, Alexander tovább zsörtöl4dött: - Te pedig ne próbáld elbátortalanítani Normát. A jövőben valószínűleg szírűn fogtok találkozni. Szeretném, ha kedves lennél hozzá.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Tim.
- Tudod, az az igazság, hogy teljesen és menthetetlenül belehabarodtam - vallotta be Alexander, aztán előrehajolt, és gyengéd puszit nyomott Norma orra hegyére. Rendes körülmények között Norma nem törte volna el szó nélkül ezt a bizalmaskodást, de mivel látta, mennyire bosszantja Timet az unokaöccse viselkedése, csak azért is tüntető kedvességgel rámosolygott a fiúra, akinek az arca nyomban felragyogott az örömtől.
- Bocsánat - törte meg a csendet Tim hangja -, de most mennem kell. Viszlát, Alexander.
- Máris itthagysz bennünket? - képedt el á fiú.
- Igen. Hátha másutt több szerencsém lesz, szívesebb fogadtatásra találok, és kellemesebb társaságra. - Azzal sarkon fordult, és továbbment.
- Hát ezt meg hogy értette? - Alexander megrázta a fejét. -Néha fogalmam sincs, hányadán állok Timmel.
- Tényleg? - Norma a fém után nézett. - Tudod, valahogy az az érzésem, hogy nem kedvel engem.
- Ugyan! Képzelődsz! Csak beletelik egy kis időbe, amíg fel tud oldódni. - Annyira ridegnek látszik - jegyezte meg a lány.
- Pedig igazán rendes fickó - állította mély meggyőződéssel Alexander. - Csak egyet nem bír elviselni: az ostobaságot. Ha bajba kerülsz, mindig számíthatsz a segítségére. Mindenről lehet vele beszélni, még olyan dolgokról is, amiket az anyámnak sosem mernék elmondani.
10
V CSZCryCJ I:JUK ~ CUCJ IL
Norma eltűnődött, vajon a fiú róla mesélt-e az anyjának. Bár ez úgyis mindegy, hiszen nem állt szándékában feleségül menni hozzá.
- Tulajdonképpen mit csinál a nagybátyád? - kíváncsiskodott Norma - Mi a foglalkozása?
- Bankigazgató, pontosabban szólva a családi bankot vezeti, de másféle érdekeltségei is vannak Londonban.
- Igazán? Nem túl fiatal még ehhez?
- Nem. Tim mindig tudta, hogy mit akar, és sose vesztegette az idejét, hanem egyenesen haladt a kittlzött cél felé.
- Szóval úgy valahogy, mint egy rakéta?
- Nem hiszem, hogy tetszene neki a hasonlatod.
- Ebben valószíndleg igazad van. És a felesége? Vele hogy jössz ki? Alexander kiitta a poharát, és megrázta a fejét. - Sehogy. Ugyanis nőtlen. - Pedig azt hittem, hogy az egyik n6, aki vele volt az éjjel, a felesége.
- Tévedtél. Tim megrögzött agglegény. Biztos a legújabb barátnőjét láttad. - Ez úgy hangzik, mintha egymást váltanák az életében a nők.
- Általában bomba nőkkel jár, és stUÚn cserélgeti őket. Az egyik barátnőébe hónapokig szerelmes voltam.
Norma tréfásan oldalba bokszolta, mire Alexander felnevetett, majd megszeppent képet vágva, gyorsan kijelentette: - Jó, jó, megadom magam. Nyugodj meg, te százszor szebb vagy nála.
Norma elengedte a füle mellett a, bókot, és tovább kérdezősködött. - És miért nem nősült meg eddig?
- Fogalmam sincs. Talán mert még nem találkozott az igazival. Norma, szeretnék valamit mondani. Tudod, hogy én...
- Akkor tehát csak viszonyai vannak? - szakította félbe a lány.
- Tessék? Ja, te még mindig Timnél tartasz. Igen, ahogy mondod. De Norma, légy szíves, most már figyelj végre rám is egy kicsit!
A lány sejtette, hogy mi következik. - Jó, csupa fül vagyok, de ha megint meg akarod kérni a kezem, ne fáradj. A válaszom ugyanaz, mint a múltkor.
- Akkor azt mondtad, hogy még túl fiatalok vagyunk. Csakhogy azóta már eltelt egy hónap... - mondta reménykedve a fiú.
Norma elnevette magát, de látva Alexander bánatos arcát, megesett rajta a szíve. Gyorsan megcsókolta. -Tudod mit? Ha még négy év múlva is szerelmes leszel belém, akkor a huszonötödik születésnapodon összeházasodhatunk. Mit szólsz ehhez?
- Olyan sokára? Hiszen négy év az örökkévalóság. - De azért Alexander most már újra mosolygott. - Viszont, ha úgy vesszük, mégiscsak megígérted, hogy hozzám jössz feleségül: Tehát mostantól fogva tekintsd magad a menyasszonyomnak.
- Jaj, Alexander, igazán reménytelen eset vagy! Gyere, menjünk vissza, mindjárt folytatódik a meccs.
Noha a lány egy pillanatig se vette komolyan az „eljegyzésüket", hamarosan rádöbbent, hogy nem számolt Alexander makacsságával. A fiú mindenkinek azt mesélte, hogy Norma a menyasszonya, s a lány néhány hét múlva érezte, hogy okvetlenül tennie kell valamit.
Mivel nagyon kedvelte Alexandert, nem szerette volna megbántani, de feltétlenül meg kellett értetnie vele, hogy nem viszonozza az érzelmeit.
A következő vasárnap Alexander kirándulni hívta Normát. Nagyon titokzatosan viselkedett, még azt sem akarta elárulni, hová fognak menni. A lány úgy döntött, ez a kirándulás lesz a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy beszéljen a fejével, és megpró
bálja megértetni vele, miért nem lehet a felesége. Csakhogy semmi sem úgy történt, ahogy tervezte.
Szombat este nyolc óra felé Norma egyedül volt otthon. Épp a kaszinóba készült, és öltözködött, amikor váratlanul megszólalt a csengő. Mivel csak bugyi és melltartó volt rajta, gyorsam belebújt a pongyolájába, és az ajtó felé indult. Azt gondolta, bizonyára:valamelyik szomszéd akar aprópénzt kölcsönkérni a gázórához.
A csengő ismét megszólalt, ezúttal türelmetlenebbül.
- Jó, jó, jövök már, repülni igazán nem tudok! - zsörtölődött a lány, miközben kinyitotta az ajtót, ám hirtelen torkán akadt a szó. Erre a látogatóra aztán valóban nem számított: Tim Faulkner állt előtte.
- Jó estét. - A férfi tet6t61 talpig végigmérte, s Norma önkéntelenül összébb húzta a pongyolájít.
Elnézést a zavarásért, Miss Bruce, de feltétlenül beszélnem kell magával.
- Csak nem esett valami baja Alexandernek? - kérdezte Norma aggódva. Nem tudta elképzelni, mi más oka lehetne Tim látogatásának.
- Nem. Bejöhetek? Odabenn mégis kényelmesebben beszélgethetünk.
- Szó sem lehet róla - tiltakozott azonnal a lány, nemcsak azért, mert szégyellte a lakását, hanem azért is, mert semmi áron sem akart kettesben maradni a férfival. Tim, mintha csak olvasott volna a gondolataiból, fagyosan mondta: - Nem kell félnie tőlem.
- De hát tulajdonképpen mit akar?
- Mondtam, hogy beszélnem kell magával. De nem itt, az ajtóban - jelentette ki, majd egyszer~n félretolta a lányt, és besétált a szobába, amit Norma és lakótársnői némi túlzással nappalinak neveztek. A helyiség nemcsak rendetlen volt, hanem túl
zsúfolt is, mert Norma és lakótársai ide hordtak be mindent, ami apró hálószobáikban nem fért el. A képkereten ruhadarabok lógtak, egy vasalódeszkán nagy halom vasalatlan fehérnemű tornyosult, az asztalon és a padlón könyvek és újságok hevertek szanaszét. A gázkályha védőrácsán alsónemák száradtak, s a szobában még érezhető volt a nemrég főzött vacsora szaga.
Tim Faulkner körülnézett, és lekicsinylő tekintete Norma arcába kergette a vért. - Kérem, fáradjon be - mondta metsző gúnnyal a lány.
A férfi leereszkedően rápillantott, aztán becsukta a szobaajtót. Normát fölöttébb bosszantotta a fennhéjázó modora.
12
13
- Elárulná végre, hoSY mit kíván?
- Rá akarom venni, hogy hagyja békén Alexandert.
- Tessék? - Norma elképedve meredt rá. - Miért tenném?
- Mert többet érdemel, mint egy ilyenféle nőt- mondta Tim Faulkner gorombán. - Miért, a maga véleménye szerint én milyen vagyok? - érdeklődött a lány vészjósló nyugalommal.
- Gazdag férjre vadászó, olcsó, könnyű kis ribanc, aki rá akar bírni egy tapasztalatlan fiút, hogy vegye feleségül. Csak Alexander pénzére fáj a foga!
- Hogy merészel ilyen hangon beszélni velem? -kérdezte Norma haragtól vörös arccal. - Hiszen nem is ismer, semmit se tud rólam!
- Nincs is rá szükség - vágta rá Tim. - Teljesen nyilvánvaló, hogy mi,a célja. Engem nem tud átejteni. Én nem tartozom azok közé, akik áldozatul esnek a mesterkedéseinek!
- Nem! - kiáltotta felháborodottan a lány. - Inkább azok közé tartozik, akik idegen lakásba erőszakkal behatolnak, és aztán tisztességes embereket sértegetnek. Azt hiszi, magának mindent szabad. -Norma látta, hogy a megjegyzés talált. - B°rzasztóan sajnálom, hogy csalódástkell okoznom, Mr. Faulkner, de nem fogok Alexanderrel szakítani, csak azért, mert egy magafajta úriember úgy véli, nem vagyok méltó hozzá.
- Én pedig addig el nem mozdulok innen, amíg meg nem ígéri. hogy nem találkozik többé az unokaöcsémmel - jelentette ki a férfi, s Norma felkapta a fejét a hangjában megcsendülő burkolt fenyegetésre. Egy pillanatig némán bámult rá, aztán döhösen rákiáltott: - Takarodjon innét! - A kilincs után nyúlt, de Tim megelőzte: nekitámaszkodott az ajtónak.
- Előbb egyezzen bele!
- Csak az idejét pocsékolja. Még ha meg is tenném, Alexandert akkor sem tudná rávenni, hogy ne találkozzon velem.
- Szerintem az sem lesz különösebben nehéz. Gyorsan ki fog ábrándulni magából,amikor rájön, hogy csak vele szemben játszotta a megközelithetetlent, s valójában altárki megkaphatja.
- Maga... maga... - Norma ökölbe szorított kézzel támadt rá, de a férfi megragadta a csuklóját, és hátracsavarta a karját Aztán magához rántotta, és vadul megcsókolta Közben olyan hevesen ölelte, hogy a lány képtelen volt megmoccanni.
Norma kétségbcesetten próbált védekezni, de a férfi olyan erősen magához szorította, hogy a lába alig érintette a padlót, s így tehetetlenül vergődött a karjában. Tim haragosan csókolta, kényszerítene, hogy az aj~t szétnyissa, és Norma nyöszörögni kezdett. Aztán hirtelen felhagyott az ellenállással, és belekapaszkodott a férfiba, mert attól félt, hogy különben elveszíú az egyensúlyát.
Egyszerre csak elcsendesedett, mert váratlanul valami egész furcsa bizsergést érzett. Rájött, hogy izgatónak találja Tim csókját Forróság öntötte el, szétáradt a testében, s különös kábulat tompította el az érzékeit. Elmerült az édes mámorban, ahol az
14
r gZCl~q wun	WuWA W
egyetlen valóságos Tim ajka volt Halkan felsóhajtott, és karja a fém nyaka köré fonódott.
Tim ekkor még szorosabban magához ölelte, s egyre lázasabb szenvedéllyel csókolta, Norma pedig nem ellenkezett, hanem tehetetlenül hagyta, hogy a gyönyör hullámai magukkal tagadják. Korábban soha nem tapasztalt vágyódás töltötte el. Ám Tim hirtelen elengedte. A lány megtántorodott, s elesik, ha a férfi el nem kapja.
Norma Tim arcába nézett, s tekintete értetlenséget és hitetlenkedést fejezett ki. Képtelen volt felfogni az imént történteket.
A férfi szaggatottan lélegzett, és sötéten pillantott tá. - Na, most már mindketten tudjuk, miféle n6 vagy, igaz? - Hangja furcsán csengett.
- Tessék? - Norma nem értette, mire gondol, mert a legkülönfélébb gondolatok kavarogtak az agyában. Nagy erőfeszítéssel próbált rendet teremteni ebben az összevisszaságban. - Nem, én... ilyesmi még sohasem történt velem.
Tim harsányan felnevetett -Jaj, te buta liba! Csak nem képzeled, hogy bedőlök neked? - A pongyolájába csúsztatta a kezét, és tenyerébe vette a lány mellét. Norma mellbimbója azonnal megkeményedett. -Látod, igazam van. Buja kis fehérnép vagy, aki egy férfinak sem tud nemet mondani. - Tim keze továbbvándorolt a lány testén, s nagy hozzáértéssel cirógató ujjai hamarosan a bugyija alatt jártak.
Norma képtelen volt védekezni, teste remegett a szenvedély forró viharától, s a férfi elégedetten mosolygott. Tudta, hogy minden múló pillanat fokozza a lány megaláztatását.
Norma riadtan nézett rá. Kétségbeesetten próbált uralkodni sóvárgó vágyakozásán, mert érezte, hogy amit tesznek, rossz. Végül, kissé remegő hangon, kinyögte: -Ne nyúljon hozzám. Hagyja abba!
- Ugyan miért? Hiszen tudom, hogy élvezed - válaszolt a férfi megvetően.
- Engedjen el! -Norma heves mozdulattal ellökte magától. Reszkető kézzel húzta össze a köntösét.
Tim gúnyosan nevetett, aztán egyszerre csak újra elsötétült az arca. - Na, megígéred végre, hogy békén hagyod Alexandert?
- Nem! - vágta rá haragosan a lány. - Akkor hát kényszerítenem kell rá.
- Az képtelenség! Alexander szerelmes belém, és én...
- Ez igaz. Csakhogy ezentúl nem lesz alkalmad elcsavarni a fejét. Beszéltem ugyanis a játékkaszinó igazgatójával. -Jelentőségteljes szünetet tartott, majd kijelentette: - Többé nem dolgozol náluk. Kirúgtak.
Normarémülten bámult rá. - Ezt nem hiszem el. - Hívd csak fel őket, és kérdezd meg.
- De hiszen semmi rosszat se tettem, én... - Elnémult, amikor észrevette Tim diadalittas tekintetét.
15
- Ezen inkább ne vitatkozzunk, angyalka.
- Magánál aljasabb alakkal még sosem találkoztam! Szükségem van a munkára! - Hát persze! Ezt szívesen elhiszem neked. - Tim körülnézett a szobában. - Még a hozzád hasonló ringyóknak is meg kell valamiből élni. Én készségesen kárpótollak, ha okosan viselkedsz.
A lány tehetetlenül rázta meg a fejét. - Nem értem.
- Pedig egyszerd. Adok neked kétezer fontot, ha megígéred, hogy többé nem találkozol Alexanderrel.
Norma egy ideig szóhoz se tudott jutni a megdöbbenéstől. Dermedten bámult Tim arcába.
- Szóval... ezt úgy értsem, hogy... meg akar vásárolni? - kérdezte végül.
- Pontosan. - A férfi hangja olyan közönyösen csengett, mintha az ilyenfajta megvesztegetést a világ legtermészetesebb dolgának tekintené.
Normát azonban majd szétvetette a düh. Noha még most is érezte a férfi csókjának ízét, a kellemes kábulat már nem homályosította el az agyát. Szóval Tim azt hiszi, hogy minden és mindenki megvásárolható! Nos, lehet, hogy eddig ezt tapasztalta, de most csalódni fog, gondolta, és felháborodottan rárivallt: - Menjen a pokolba!
Tim leereszkedően végigmérte, aztán unottan közölte: - Ó, arra még ráérek. E16ször azonban elmesélem Alexandernek, hogy milyen lelkesen fogadtad a... közeledésem. Azt hiszem, hálás lesz a felvilágosításért, és utána soha többé nem akar majd látni!
- Én pedig elmondom neki, hogy a nagybátyja meg akart erőszakolni! Soha többé nem fog szóba állni magával! - vágta rá Norma gyűlölettől eltorzult arccal. Annyira dühös volt, hogy már azzal se törődött, mit mond, csak vissza akart vágni.
Tim szeme összeszdkült: - Ejha! Micsoda magabiztosság! Persze érthető, hiszen azt hiszed, elérted a célod. Alexander nemcsak eljegyzett, hanem holnap még az édesanyjához is elvisz. Mondd csak, arra még sosem gondoltál, hogy egyszer majd Alexandernek is kinyílik a szeme, s akkor rájön, hogy nem is szeretett igazán?
Ezt Norma is tudta, de most inkább az a meglepő hír foglalkoztatta, hogy a fiú be akarja mutatni a családjának. Nagyon megörült ennek a váratlan érlesütésnek, mert legalább volt miből új bátorságot merítenie.
- Lehet, hogy így lesz, de akkor már késő bánat. Végtére is Alexander nagykorú, és senkitől se kell engedélyt kérnie ahhoz, hogy megnősüljön.
Tim Faulkner arca eltorzult a dühtől. Fenyegetően a lány felé lépett, de aztán nagy nehezen mégis uralkodott magán.
- Rendben van. Mennyit kérsz?
Norma hátat fordított a férfinak, és az ablakhoz sétált. Odakinn havazott, de az utcán se lehetett dermesztőbb hideg, mint Norma haragtól és gy lölettól jéggé fagyott szívében. Lelkiismerete sürgette, hogy véget vessen az egésznek, és bevallja a férfinak, hogy soha nem akart Alexanderhez feleségül menni. Csakhogy Tim mélyen belegázolt az önérzetébe, megalázta, és Normában tombolt a bosszúvágy.
16
Lassan szembefordult a fé~val, és kimondta az első összeget, ami az eszébe jutott. - Harmincötezer fontot.
Tim először elhűlten bámult rá, aztán harsányan felneveteti. - Neked elment az eszed!
- Lehetséges - válaszolt a lány elégedetten.
- Nem gondolod, hogy túlságosan is magas ez az ár a te tagadhatatlan testi bájaídért? - kérdezte Tim, miközben szemtelenül végigmérte.
Norma most érezte, hogy fölényben van, és hdvösen felelte: - Alexander örökölni fogja a dúsgazdag nagyapja vagyonát, s ráadásul még lord is. Talán szívesen lennék lady.
- Hát az biztos, hogy sose leszel - vágta rá a fém sértő gúnnyal.
- Azt ajánlom, gondolja meg, mit beszél, mert a végén még' felemelem az árat -- figyelmeztette a lány.
- S ha megkapnád ezt a pénzt, mit nyújtanál cserébe?
- Alexander szeret engem, arra tehát aligha lehet rávenni, hogy ne látogasson meg többé. Az egyetlen megoldás az, ha elkölttSzőm. Azonkívül maga volt olyan kedves és gondoskodott arról, hogy elveszítsem az állásom. Valamiből pedig meg kell élnem, amíg új munkát találok.
- De miért pont harm incötezer fontot kérsz? - Ahhoz semmi köze!
A férfi egy pillanatig elképedten hallgatott, aztán felfortyant; - Te átkozott kis szajha! Olcsó... Nem, a te szép tested aztán igazán nem az!
Norma az ajtóhoz ment, és feltépte. - Elegem van a sértegetéseiből. Meggondoltam magam, mégis hozzámegyek Alexanderhez. Most pedig takarodjon innét!
Tim Faulkneren látszott, hogy majd szétveti a düh. Fogcsikorgatva mondta: - Rendben van, győztél. Megkapod a pénzt.
- Mikor?
- Most azonnal.
- Csekket nem fogadok el.
- Készpénzt fogsz kapni. RögttSn elhozom a bankomból. Mire visszajövök, kérlek, csomagolj össze, hogy utána nyomban elkotródhass innét.-Azzal sarkon fordult, és kisietett a lakásbál.
Norma hallotta, hogy Tim Faulkner lerohan a lépcsőn, és az ajtófélfának támaszkodott, mert a térde remegett a gyengeségtől.
Lassan ébredt rá a valóságra. Szentséges ég, villant át az agyán, harmincötezer fontért eladtam Alexandert.
A lány gyorsan összecsomagolt, farmert és pulóvert húzott. Sietve levelet írt"a !,..kőtársnőinek, és mellétette a havi lakbért. Épp akkor csöngettek, amikor mindennel
• gLCyq WVn - cura is
17
dlill~
v e~rr~ yca wun - cura iz
elkészült. Csak nem Tim jött vissza máris? Sajnos nem tévedett, az ajtó előtt valóban a férfi állt.
- Kérem, hallgasson meg - kezdett Norma magyarázkodni. - Hibát követtem el, szeretném...
- 6, nem - szakította félbe haragosan Tim. - Szó se lehet áremelésről! Megegyeztünk, és én kifizetem, amit kértél, de egy pennyvel se kapsz többet. - Egyenesen a nappaliba ment, és egy aktatáskát dobott az asztalra, amely tele volt bankjegyekkel. - Tessék, itt az egész!
A lány nagyot nyelt. Mennyi mindent kezdhetne ezzel a pénzzel! Toby műtétjére azonnal sor kerülhetne, nem kellene több évig várniuk. Az anyja végre otthagyhatná azt a rettenetes szállodát, és ismét együtt lakhatnának. Éjszakánként nyugodtan alhatna, és befejezhetné a tanulmányait.
Mindaz, amiről árnyit álmodott, most valóra válhatna. Csak el kellene fogadni ezt a pénzt, amit Tim azért ad, hogy ne menjen feleségül olyasvalakihez, akihez úgysem akart.
Hirtelen az egész helyzet szörnyen mulatságosnak, font, hogy Norma nevetésben tört ki.
- Hagyd abba, azonnal hagyd abba, te szép kis bestia! - Tim haragosan vállon ragadta, és vadul megrázta.
A lány nyomban elhallgatott, s ahogy fölnézett a férfira, ismét a hatalmába kerítette a már korábban is érzett, engesztelhetetlen gyűlölet.
- Írd alá! - parancsolta ekkor Tim Faulkner, aki közben egy papírlapot vett e16 a zsebéből, és most odanyújtotta a lánynak.
- Mi ez?
- Nyilatkozat, hogy Alexandert nem próbálod viszontlátni - felelte a fém. Norma megnézte a papírt, ami átvételi elismervényként is szolgált, és újra megszólalt a lelkiismerete. Micsoda szörnyű ügy! - Nem... nem tehetem. Igazán nem, én...
- Torkig vagyok veled! Írd alá, azonnal! - rivallt rá Tim, és kezébe nyomta a golyóstollát. - Légy szíves, igyekezz, mert nem búorr már sokáig elviselni a társaságod.
Ezzel betelt a pohár. Norma nem tétovázott tovább, hanem hirtelen elhatározással a szöveg alá kanyarította a nevét.
- Mi az, meg se számolod a pénzt? - kérdezte Tim Faulkner gúnyosan. - Nem. Én... nem.
- Ahogy gondolod. Akkor gyerünk. Kinn vár a taxi. - Megragadta a lány bőröndjeit, és kinyitotta az ajt&.
Norma kábultan vette fel a kabátját, fogta a táskáját, és követni akarta.
- Itt ne felejtsd a mocskos pénzedet. Szükséged lehet rá, míg a következő balekre rábukkansz.
A lány lassan visszament az asztalhoz. Még nem késő, elmondhatná az igazat. Ám Tim Faulkner megérdemelte, amit kapott, azok után, ahogy megsértette és megalázta.
Azonkívül egy nap majd visszafizetheti neki a pénzét. Ha a fém olyan jó anyagi körülmények között élt, hogy ekkora összeget ilyen rövid idő alatt e16 tudott teremteni, akkor egyelőre biztos el bírja viselni a hiányát Norma úgy döntött, hogy kölcsönnek tekinti ezt a pénzt, és becsületbeli adósságként fogja törleszteni.
Nem habozott tovább, bezárta az aktatáskát, és felkapta. Lelkiismerete nyugodt volt. Felemelt fejjel állt meg a fém előtt.
- Kész vagyok, Mr. Faulkner -jelentette ki gúnyosan.
18
19
v eszetyes csoK - eges ~z
3. FEJEZET
- Jó napot, Miss Bruce - mondta Bemard Forster, a Tudor Rózsa szállodalánc személyzeti főnöke. - Nos, hogy érzi magát? Beilleszkedett már? Mióta is dolgozik nálunk? Több mint két hónapja?
- Igen- felelte Norma. -Nagyon élvezem a munkám. Mostanáig szinte állandóan úton voltam, a szállodákat jártam végig. Az irodámba még jóformán be se tettem a lábam.
- Ha jól tudom, készített azért egy piackutató tanulmányt is.
- Igen, valóban. Az a véleményem, hogy terjeszkedés előtt mindig.fel kell mérni az igényeket.
- Megfelelőnek találja az irodáját? Van esetleg valami kívánsága?
- Nem, köszönöm. Mindenem megvan, ami kell, és a munkatársaim nagyon kedvesek és segítőkészek.
- Ha bármilyen gondja lenne, forduljon csak hozzám. Szóval akkor holnap, az igazgatósági értekezleten ismertetni fogja a tanulmánya eredményét?
Norma bólintott, mire a férfi megjegyezte: -Nagyszerű, kíváncsian várom. - Aztán elköszönt, és továbbment.
Norma belépett az irodájába. Az előbb igazat mondott, csakugyan szerette az új állását.
A főiskolán kiváló eredménnyel végzett. Utána két évig egy észak-angliai cégnél dolgozott, s ott szerezte meg a jelenlegi állásához szükséges szakmai tapasatalatot. - Nemcsak a nagyobb kihívás és a magasabb fizetés vonzotta ide, hanem főleg az, hogy így Toby és Helen közelében lehet, akik ez idő tájt Londonban éltek.
Norma elégedett volt, és sokkal jobban érezte itt magát, mint az észak-angliai iparváros füstös irodájában.
A szállodalánc központja egy György-st~`lusú, jó állapotban lévő épületben volt, csodálatos környezetben, parkszerű kertek közepén. Ám ez a ház csak töredékét képezte a hatalmas birtoknak. A főépületet gyönyörű szállodává alakították át, s me?lette helyezték el a gazdasági irodákat.
Norma az ablakhoz lépett, és kitekintett a színpompás, virágba borult fákra, a zöld lombokra. Micsoda szerencse, hogy itt dolgozhat!
Kisvártatva visszament az íróasztalához, és ismét belemélyedt a tanulmányába. A
20
másnapi értekezlet valamiféle vizsga is lesz a számára. Sok pályázó közül választották ki erre az állásra, és méltónak akart mutatkozni a bizalomra. Egyébként pedig még nem ismerte a szállodalánc valamennyi igazgatóját, és jó benyomást szeretett volna tenni rájuk. Alaposan fel kellett készülnie, hogy minden kérdésükre válaszolni tudjon.
A következő órákban keményen, megfeszített figyelemmel dolgozott. Csak egy pillanatra nézett föl, amikor a titkárnője- akin egy másik vezetővel osztozott- elköszönt.
A n6 idősebb volt nála, s a lányt ez eleinte zavarta, de aztán megszokta, és gyorsan alkalmazkodott a helyzethez. Habár mindenkivel barátságosan viselkedett, azért megtartotta a három lépés távolságot, s ez szükséges is volt, ha azt akarta, hogy fiatalsága dacára komolyan vegyék.
Még csak huszonhárom éves volt, de meg volt győződve arról, hogy elég érett és alkalmas az igazgatóhelyettesi állás betöltésére.
Mivel eddig még nem talált megfele161akást a közelben, rendelkezésére bocsátottak egy szobát a szállodában, az elmúlt hetekben azonban annyit utazott, hogy szinte alig használta.
Amikor kiválasztották erre az állásra, az is mellette szólt, hogy független volt, és szívesen utazott. Ez nem jelentette azt, hogy Norma nem vágyott saját otthonra, csak mostanáig nem ért rá lakást keresni. így hát egyelőre beérte az aprócska, de fényűzően berendezett szállodai szobával, ahol ingyen lakhatott. Ráadásul nem kellett fizetnie az ellátásért sem.
A mai fárasztó nap után különösen kényelmesnek találta, hogy csak át kell sétálnia a szép parkon a szállodába, s ott máris hozzák a vacsoráját.
Hét óra is elmúlt, amikor Norma jó éjszakát kívánt a gondnoknak, és lassú léptekkel a szálloda felé indult. Nagyon szerette ezt a napszakot, élvezte, hogy egyedül sétál a parkban. Olykor úgy érezte, szüksége van a magányra, ez a természetéből fakadt. Végső soron épp ez a jellemvonása meg a küzdelmes gyerekkorában gyökerező önál-. lóság és magabiztosság segítették, hogy megkapja ezt az állást.
Gondjainak nagy része megoldódott. Toby műtétjei sikerültek, a kisfiú újra látott, noha élete végéig erős szemüveget kell majd hordania. Norma öccse ismét együtt lakott az édesanyjával, aki időközben igen érdekes munkát talált.
Rendeződött anyagi helyzetük ellenére Norma továbbra is rendszeresen támogatta őket, s amit ezen felül félre tudott tenni, egy másik számlára utaltatta át. Mivel az utóbbi időben se lakbérre, se étkezésre nem kellett költenie, az összeg szépen gyarapodott, de azért még meg sem közelítette a harmincötezer fontot.
Norma a kis kapun át belépett a szálloda kertjébe, s megállt egy pillanatra, csodálva a naplementét.
Közben arra gondolt, hogy mekkora k6 esik majd le a szívéről, amikor végre összegyűlik a pénz, és megfizetheti az adósságát. Talán akkor majd arra is telik, hogy elutazzon szabadságra. De hova? Bárhogy törte a fejét, egyetlen vonzó úticél se jutott az eszébe. Ilyenféle gondolatok mindeddig sohasem foglalkoztatták.
21
Veszélyes csók - édes fz
Ahogy a lenyugvó nap felhők mögé bújt, Norma hirtelen megboraongott. Szapora léptekkel a szálloda felé indult.	.
A főportás átnyújtotta a szobakulcsát, és közölte: - Néhány igazgató már megérkezett. A nagyteremben fognak vacsorázni.
Norma köszönetet mondott, és azon tanakodott magában, vajon nem lenne-e okosabb, ha a szobájában enne. Valamikor úgyis találkozni fog velük, akkor miért ne most mindjárt, oldottabb légkörben? Norma a szobájába ment, lezuhanyozott, és felvette az egyik legszebb ruháját. A haját lazán feltűzte, és gondosan kikészítette a_z arcát. Elégedetten állapította meg, hogy legalább huszonhét évesnek néz ki.
Mikor az étterembe lépett, a főpincér barátságosan rámosolygott, és odakísérte az egyik asztalhoz, amelynél már ott ült Rob Willis, a szálloda igazgatója.
- Jó estét, Norma! Remélem, nem bánja, hogy meg kell osztania velem az asztalát. Tudja, ma este telt ház van.
- Nem, semmi kifogásom sincs ellene. De mondja, történt talán valami különös? - kérdezte a lány.
- Igen. Itt vacsoráznak az igazgatók. Remélem, nem lesz semmi baj. - Rob Willis odaintette az egyik pincért. - Meghívhatom egy italra?
- Csak ásványvizet kérek, köszönöm.
Rob elvigyorodott. - De ugye nem az igazgatók miatt?
- Nem egészen. Általában nem szoktam inni, és be kell vallanom, hogy jobb szeretném, ha tiszta maradna a fejem, hátha megismerkedem valamelyikükkel. Bár ez nem nagyon valószínd.
- Sohasem lehet tudni. Simon Gascoyne már itt is van. Ismeri? - Normatagadóan rázta meg a fejét, és Rob tovább beszélt: - Több évszázadon át az ő családjáé volt ez a birtok. Aztán szinte rögtön egymás után meghalt kit családfő, és a rokonok nem tudták kifizetni az örökösödési adót. Választhattak, eladják-e a birtokot, vagy az államnak engedik át. Inkább az eladás mellett döntőnek. Tárgyalni kezdtek egy céggel, amely luxusszálloda-láncot akart létesíteni, s amely egy kereskedelmi bank segítségével megvette ezt a helyet. A család azonban ragaszkodott ahhoz, hogy egyikük bekerüljön az igazgatóságba
- És ez előny vagy hátrány? - kíváncsiskodna a lány.
- Rátapintott a lényegre, Norma - mondta Rob elismerően. - Talán mindkettő. Simon Gascoyne elbdvölő szépfiú, széles körd társasági kapcsolatokkal. Rengeteg vendéget éppen az ő személye vonz ide. Csak aztán az is előfordul, hogy egyik napról a másikra eltdnik, mert kedve támad egy vitorlás kirándulásra vagy egy partira.
Norma elnevette magát. - Nem kárhoztatom érte. Elvégre az élet úgyis olyan rövid, amíg tart, addig kell élvezni.-Hangjakissé szomorkásan csengett. -Hány éves tulajdonképpen?
- Nem hiszem, hogy sokkal több, mint maga. Talán harminc?
Vacsora közben Norma és Rob Willis szinte kizárólag az üzletről beszélgettek. Norma beszámolt a itSbbi szállodában tett látogatásáról.
Rob hirtelen a szavába vágott. - Á, itt vannak az igazgató urak, szám szerint hatan. Minthogy Norma a teremnek háttal ült, nem láthatta őket, de Rob ettől a pillanattól fogva állandóan az igazgatók asztala felé tekintgetett.
- Ne aggódjon! - próbálta megnyugtatni Norma - Ebben a szállodában minden gördülékenyen megy.
Rob tovább idegeskedett. - Az e16z6 munkahelyemen az egyik pincér váratlanul elvesztette a fejét, és dugóhúzóval támadt a tulajdonosra. Néha még mais erről álmodom.
Norma elnevette magát.
Rob most kissé felszabadultabbnak tdnt. - Siet? Vagy ráér még egy kicsit? - Igen. Miért?
- Szeretném, ha még maradna egy ideig. Akkor nekem is lenne rá okom, hogy még itt üldögéljek.
- Szóval ilyen hátsó gondolatoltat forralt, amikor felajánlotta az asztalát. Megérdemelné, hogy faképnél hagyjam.
- Mit szólna egy kis megvesztegetéshez? Ha mondjuk még egy adagot kapna a édességből?
- Rob Willis, maga pontosan tudja, mivel lehet egy dolgozó ifjú hölgyet levenni a lábáról. Na jó, még maradok.
Norma és Rob csak akkor álltak fel, amikor az igazgatók már kimentek a teremből. Követték őket az előcsarnokba.	, .
Négy igazgató azonnal a szobájába indult. Miközben a lépcsőn felfelé mentek, Norma utánuk nézést. Hátulról az egyik nagyon ismerősnek tdnt, de a lánynak nem jutott az eszébe, hogy kire emlékezteti. Talán akkor találkoztak, amikor annak idején bejött a felvételi beszélgetésre.
A másik két igazgató még az előcsarnokban ácsorgott. Mikor észrevették Robot, azonnal odajöttek hozzá.
- Nagyszerb volt a vacsora - mondta az idősebbik. - Kérem, tolmácsol ja elismerésem a konyhafőnöknek.
- Az enyémet is- tette hozzá a másik, lényegesen fiatalabb férfi. Szőke haja kissé túl hosszú volt, az arca rokonszenves, az öltözete pedig kifogástalan. Norma rögtön sejtette, hogy 6 Simon Gascoyne.
- Jó estét, kisasszony, azt hiszem, még nem talállcoztunk - fordult Norma felé, és elismerő tekintettel végigmérte.
Rob Willis elértette a burkolt célzást. - Bemutatom Norma Bruce-t. Csak nemrég dolgozik nálunk, a reklám és a piackutatás a területe. Norma, ismerkedjen meg Charles Temple-lel és Simon Gascoyne-nal.
Norma kezet fogott veltik, aztán Simon kijelentette: - Hallottam, hogy első ízben került nálunk nő vezető beosztásba, de azt álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen fiatal és gyönyörd. Ezentúl legalább nem leszek annyira egyedül.
Kicsit még beszélgettek, aztán Charles Temple elköszönt. Simon ragaszkodott
22
23
v esze~ye~ csuK - eue~ m
hozzá, hogy Rob Willis most azonnal keresse meg a konyhafőnököt, és tolmácsolja a dicséretet.
Norma követni akarta Robot, de Simon megragadta a karját. - Kérem, maradjon még. Szeretném kicsit jobban megismerni. Jöjjön, leülünk a bárban, iszunk valamit, és közben mesél nekem magáról.
Norma és Simon átmentek a bárba, és letelepedtek az egyik asztalhoz, amely egy falmélyedésben állt.
Simon konyakot rendelt, mit sem ttSródve Normatiltakozásával, aztán elbűvölően rámosolygott a lányra. - Mégse kezdhetjük az ismeretségünket egyszerű ásványvízzel. Tulajdonképpen pezsgőt kellene innunk, csak ahhoz még túl korán van. De talán majd később...
Norma fürkésző pillantást vetett rá, de a fém vidám arckifejezése megnyugtatta. Szeret flörtölni, de nem kell komolyan venni, gondolta.
- Mondja, előfordult már, hogy sikert aratott ezzel a szöveggel? - csúfolódott kedvesen.
- Azt hiszem, ilyen kérdésekre egy igazi úriembernek nem illik válaszolni. A becsület azt kívánja, hogy hallgassunk.
- Na, most már legalább én is tudom, hogyan lehet a kellemetlen kérdések elől kitérni. Lefogadom, hogy maga a cég sajtószóvivője.
Simon felnevetett. - Már látom, hogy résen kell lennem. Maga veszélyes vitatél. Miután a pincér felszolgálta az italokat, Norma és Simon koccintottak.
- Sok sikert kívánok a munkájában, Norma. Ugye, szólíthatom így? Egyébként szép neve van.
- Köszönöm, Simon. - Normának nem okozott gondot a keresztnevén hívni a férfit. Hozzászokott, hogy egyenlő felekként kezelje az igazgatókat, mert egy nap 6 is közéjük akart tartozni.
- Mesélni akart magáról- emlékeztette Simon.
- Nem. Maga akarta, hogy meséljek, de ha kíváncsi rám, olvassa el az életrajzomat, abban minden fontosabb adatot megtalál: a vizsgáim eredményét, a szakmai gyakorlatomat tanúsító okmányokat, még azt is, hogy mi a kedvenc idótöltksem.
- De ezek csak száraz tények, és semmit se árulnak el az igazi emberről. Például kíváncsi lennék arra, hogy miért részesítette előnyben a hivatását a feleség- és anyaszereppel szemben. Vagy szeretném tudni, hogy miért épp a szállodaszakma mellett döntött. Maga olyan gyönyörű n6, teljesen más pályát is választhatott volna: mehetett volna színésznőnek vagy manökennek...
Norma eleresztette a füle mellett a hízelgést, és komolyan válaszolt: - Az, hogy valaki miért választ egy bizonyos utat, többnyire a véletlenen múlik. Úgy értem, a kínálkozó lehetőségeken. Az életben szinte minden a véletlentbl függ, nem gondolja? Ha az ember egy adott pillanatban nem tartózkodik véletlenül egy bizonyos helyen, akkor valószínűleg egész másként alakul az élete.
A fém érdeklődéssel hallgatta az eszmefuttatást. - Igen, én is hiszek a végzetben. - Szeme végigpásztázta a helyiséget. - Ha bizonyos emberek nem akkor haltak volna
meg, amikor tették, vagy ha az adótörvény emberségesebb, most egészen más életet folytatnék.
Ahogy elhallgatott, Normának eszébe jutott, hogy ez az épület egyszer Simon Gascoyne otthona volt. Ugyan milyen érzés lehet most látni a sok benne nyüzsgő, ki-bejáró idegent?
Simon mintha csak kitalálta volna a gondolatait. - Ismeri a ház történetét. - Nem kérdés volt, hanem megállapítás.
- Igen, Rob Willis elmesélte.
- Eredetileg ingatlanközvetítéssel akartam foglalkozni, de mert a nagybátyám és az apám meghalt, most igazgató vagyok. Egyébként az is csak névleg.
- De hát a cégnek dolgozik, nem? - kérdezte Norma meglepetten.
- Legalábbis megpróbálok valamit csinálni a fizetésemért. Csakhogy túl sok barátom van, akik minduntalan rábeszélnek, hogy érdekesebb dolgokkal üssem agyon az időt.
- Például?
- Biztos benne, hogy hallani akarja? A legtöbben elszörnyednek a „hőstetteimen".
- Miért, olyan botrányosak?
- Nem, de felelőtlenek. A többi igazgató olyan derék és törekvő ember. Szám okra megbocsáthatatlan vétek, ha valaki elmegy például síelni...
- De én nem tartozom az igazgatósághoz. Egyébként 6k hogyan~élnek?
- Nagyon ritkán mennek szabadságra. - Simon hirtelen témát váltott, és mesélni kezdett az utolsó sítúrájáról. Hangja most vidáman és boldogan csengett. Nyilvánvalóan sokkal otthonosabban érezte magát ebben a világban, mint abban, ahova a sors vetette.
Simon jó társalkodó volt, és Norma élvezettel hallgatta. Noha a lány tudta, hogy 6 maga sosem fog így élni, mint a férfi, mégsem érzett irigységet, csak kíváncsiságot. Egyszer, egy pillanatra eszébe jutott Alexander Nash, Tim Faulkner és az az idő, amikor a játékkaszinóban dolgozott, de gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, úgy, ahogy az utóbbi években mindig. Tim Faulkner emléke még mais félelmet ébresztett benne.
Norma megpróbált újra Simonra figyelni, de ez már nem nagyon sikerült. Kisvártatva az a bizonytalan érzése támadt, há!gy valaki nézi. Megfordult, és a bárpult felé pillantott. Egy magas, sötét hajú férfi ment ki épp akkor az ajtón. Az az igazgató volt, aki már korábban is olyan ismerősnek tűnt. Most is csak hátulról látta, s egy pillanatig azt hitte, Tim Faulkner. De nem, az lehétetlen. Bizonyára tévedett. Valószínűleg csak °tért gondolt rá, mert éppen az előbb járt az eszében. Am hiába próbálta megnyugtatni 'gigát, kicsit megremegett.
Igazán sajnálom, ha untatom - mondta Simon.
- Egyáltalán nem untat. Kérem, meséljen tovább. Csak egy pillanatra eszembe jutott valami. -Norma igyekezett elfelejtkezni a múlt árnyairól.
24
25
v eue~ye~ c~uK - eaes ~z
Miközben Norma a szobája felé igyekezett, Simon Gascoyne-on járt az esze. Az este igazán kellemes volt, de tudta, hogy bármennyire is rokonszenvesnek és szeretetre méltónak találta a férfit, mégsem 6 az igazi a számára. Norma érvényesülni akart, és nem volt ideje érzelmi kapcsolatokra. Őszintén szólva, nem is ákarta, hogy legyen. Az élet megtanította arra, hogy ez a legbiztosabb módja a bajok elkerülésének.
Gondolatmenete hirtelen félbeszakadt, amikor a portás utánaszólt. - Miss Bruce! V an egy üzenete.
A lány a pulthoz ment, hogy átvegye, de a portás megmagyarázta: - Szóbeli üzenet. Egy úr, aki szintén ott volt a bárban, megkért, hogy mondjam meg, látni szeretné magát. A biliárdszobában várja.
- Mikor szólt? - érdeklődött Norma meglepetten. - Több mint egy órája.
- Megmondta, hogy kicsoda? - Nem.
- Na jó. Megyek és megnézem. Csak azt nem értem, miért nem jött oda hozzám a bárban.
Norma eltűnődött. Ugyan mi az ördög lehet annyira fontos, hogy nem ér rá reggelig? Átsietett az előcsarnokon, és végigment a hosszú, szőnyeggel borított folyosón a biliárdszobáig. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt, aztán kinyitotta, és belépett a terembe.
Magas, sötét hajú férfi játszott a biliárdasztalnál. A zajra lassan Norma felé fordult. A lány megdermedt. Tim Faulkner állt vele szemben.
- Ne ácsorogjon ott úgy, mint aki gyökeret eresztett! Jöjjön csak közelebb, Miss Bruce! Szeretnék valamit mondani magának.
Norma első gondolata a menekülés volt. Már hátra is lépett, mikor Tim Faulkner a dákót az asztalra vetve villámgyorsan mellette termett, megragadta a csuklóját, és behúzta a szobába. Aztán becsukta az ajtót és nekitámaszkodbtt. Diadalmasan állapította meg: - Szóval megint találkoztunk.
Norma rettenetesen érezte magát. Nagyot nyelt, és remegő hangon kérdezte: - Mit... mit akar tőlem?
- Felfrissíteni egy régi barátságot. Mi mást akarhatnék?
A lány azonnal érzékelte a hangjában mtgcsendüló fenyegetést, és megpróbálta összeszedni magát. Először is, vigyáznia kellett, nehogy feldühítse a férfit. Másodszor, amilyen gyorsan csak lehet, el kellett tűnnie innen. Faulknernek nem szabad megtudnia, hogy itt dolgozik, mert az nagyon komoly következményekkel járhat. Norma érezte, hogy minden ügyességére szüksége lesz. Elhatározta, úgy viselkedik, rrlintha 6 is csak vendég lenne a szállodában.
- És... miért éppen itt akart találkozni velem? Hiszen a bárban is megszólíthatott volna.
- Aha, szóval ezek szerint már ott észrevett.
- Nem voltam biztos benne, hogy maga az, mert csak háwlról láttam.
26
- Pedig én a helyében elővigyázatosabb lennék - kezdte a férfi csendesen, de a hangja hirtelen metszővé vált: - A magához hasonló szélhámosak mindig számíthatnak arra, hogy az áldozataik keresik őket, mert bosszút akarnak állni.
- De hát én nem csaptam be magát. Akart valamit, fizetett érte, és megkapta. Ennyi az egész.
Tim Faulkner egy darabig hallgatott, aztán bólintott. - Ez fgy igaz. Csakhogy túl magas árat követelt, hogy elfelejtsem vagy megbocsássam, amit tett.
- Annak idején mégis elfogadta ezt az árat.
- Mert ha nem teszem, Alexander most egy csaló férje lenne. - Tényleg, hogy van az unokaöccse?
- Szeretném wdni, hogy ez miért érdekli?
- Elvégre annak idején barátok voltunk, és én nagyon kedveltem. Miért ne lehetnék rá kíváncsi, hogy mi van vele?
- Alexander szerencsére most már biztonságban van, és soha többé nem kaparinthatja a karmai közé. Gondolom, mindjárt megpróbálja bemesélni nekem, hogy amikor elválasztottam tőle, életének nagy szerelmétől fosztottam meg - gúnyolódott Tim.
Norma gyt3lölettel és ellenségesen nézett rd. Eredetileg beszélni akart a férfinak,a takarékszámláról, de hirtelen rádöbbent, hogy Tim Faulkner egy szavát se hinné el. Sénó viselkedése után nem is érdemel magyarázatot. Nem, ha majd összegyűjti a
pénzt, akkor elküldi neki a csekket az egész összegről. Norma a biztató jövőből hirtelen visszazökkent a jelenbe, s azon törte a fejét, hogy ugyan mit akarhat most tőle a férfi.
- Meg ne próbáljon Alexanderrel találkozni! Ha mégis megkíséreli, pórul jár - figyelmeztette Tim.
- Eddig se tettem, ezután se fogom. Én tiszteletben tartom a megállapodásunkat, afe161 nyugodt lehet.
Timen látszott, hogy nem nagyon hisz neki. - Egyébként azt gondoltam, harmincötezer fonttal beéri, de a jelek szerint kevésnek találta - mondta csípősen.
- Nem wdom, mire céloz.
- Ne adja itt az ártatlant! Ne felejtse el, én ismerem a módszereit. Először elcsavarja a gazdag fiatalemberek fejét. Aztán a hűvös tartózkodásával úgy megbolondítja őket, hogy a végén mindenre hajlandók lesznek a kegyeiért. Ezúttal mi a célja? Házasság? Vagy csak a család pénzére pályázik?
- Fogalmam sincs róla, miről beszél. Lenne szíves végre békén hagyni? Kezd elegem lenni magából...
Tim megragadta a karját, és az arcába nézeü. - Nagyja már abba! Természetesen Simon Gascoyne-ról beszélek. Ő a legújabb hódítása, nem?
Norma döbbenten bámult rá.
- Látom, hogy erre nem számított. Véletlenül nagyon is jól ismerem Simon Gascoyne-t, mivel az én bankom biztosította az anyagi fedezetet az uradalma megvételéhez.
27
Jaj, nem! Ez nem lehet igaz! Tim Faulkner biztos mindent elmesél majd Simonnak, és akkor hamarosan az egész cég vezetősége tudni fog erről a szégyenletes ügyről. Hát már soha többE' aem lehetek szabad és gondtalan, gondolta Norma elkeseredetten.
A lány nagy nehezen erőt vett félelmén, és kijelentette: - Akkor sokkal jobban ismeri 6t nálam, én ugyanis ma este találkoztam vele először.
- Ez igaz?
- Ha nem hisz nekem, kérdezze meg tőle. - Lelke mélyén azonban imádkozott, hogy a két férfi ne fusson össze másnap. - Vacsora után megszólított a hallban, és meghívott egy italra.
- Tehát akkor nem miatta van itt?
- Hogy lehetnék, mikor nem is ismertem korábban? - Norma megpróbálta elhúzni a karját, de Tim nem eresztette el.
- Ebben igaza van. De mivel maga a hazudozás nagymestere, egy szavát se hiszem.
- Ahogy tetszik - mondta Norma hetykén. - De ha nem enged el azonnal, sikítani kezdek.
- Fenyeget? - A férfi szája körül gúnyos ránc jelent meg. - Úgy látszik, elfelejtette, hogy én tudom, hogyan kell magával bánni. - Tenyerébe fogta a lány állát, és hüvelykujjával végigsimított az ajkán.
Norma érverése felgyorsult." Szóval Tim is emlékezett arra a csókra, pedig már hány év telt el azóta! Csakhogy a férfi a hatalom és a leigázás jellcépének tekintette azt, ami Normaszámára izgató és kábító élmény, s az egész életét erősen befolyásoló tapasztalat volt.
- Azt hiszem, szükségtelen emlékeztetnem rá, hogy maga sem sebezhetetlen. - Tim elengedte a lányt. - Meddig marad még a szállóban?
- Holnap elutazom - füllentette Norma.
- Helyes. Mindenesetre ellenőrizni fogom, úgyhogy semmi mesterkedés. És azt sem ajánlom, hogy Simon Gascoyne-nal együtt próbáljon meg lelépni. Most pedig elmehet.
A lány dacos arcot vágott. Milyen szívesen beolvasott volna neki, de az a vágy, hogy minél előbb elkerüljön a közeléből, még erősebb volt.
28
4. FEJEZET
Másnap reggel Norma úgy érezte magát, mint akit félig agyonvertek. Az éjjel alig aludt, s a szeme alatt sötét árnyékok húzódtak. Jóval erősebben kellett kikészítenie magát, mint szokta, hogy kendőzze arcának nyúzottságát, s üdének hasson. Pedig olyan égető szüksége lett volna erre az alvásra. Átkozott Tim Faulkner! Mi az ördögöt keresett itt? 1
Norma egész éjjel azon tépelődött, hogy miért olyan balszerencsés. Örökké így járt: alig kezdett jobbra fordulni a sorsa, valami mindig közbejött, és „a földre kényszerítene". Végül megállapította, hogy semmi értelme tovább bánkódnia a sors kegyetlenségén, egyszerQen bele kell törődnie, hogy ilyen az élet.
Gyomra közben kavarogni kezdett, ezért úgy döntött, nem reggelizik. Gyorsan felvette új.- kimondottan a mai értekezletre vásárolt - kosztümjét, aztán lement a portához.
A legtöbb vendég még reggelizett. Norma félve nézett körtil, de hamarosan megnyugodott: Tim Faulknert semerre sem látta.
A portán ma egy fiatal n6 dolgozott; Norma magához intette, és halkan megkérdezte: - Mondja, tenne nekem egy szívességet? Múlt éjjel az egyik vendég nem akart békén hagyni. Csak hogy megszabaduljak tőle, végül megígértem neki, hogy ma találkozom vele. Tudja, hogy értem. Tehát, ha bárki érdeklődne utánam, kérem, mondja azt, hogy már kora reggel kijelentkeztem.
A portáslány együtténóen bólintott. - Jó, nem fogom elfelejteni. Hogy néz ki a pasas?
- Magas, rőtét hajú, körülbelül harmincöt éves. - Rendben. Figyelmeztetem a többieket is.
- Köszönöm - mormolta Norma, aztán átsietett a parkon, és bement az irodájába. Ott végre biztonságban érezte magát.
Főzött egy teát, aztán nekiállt még egyszer végigolvasni a jelentését. Ám egyszerűen képtelen volt összpontosítani a figyelmét, egyre Tim Faulkneren járt az esze. Vajon mesél-e valamit Simonnak? A lány remélte, hogy nem, mert hiszen azzal saját magára is rossz fényt vetne. Azonkívül fennállt a veszély, hogy Simon révén Alexander Nash is értesül a hajdan történtekről. Norma lassanként megnyugodott.
29
v esze~yes csuK - eue~ ~c
• CJLC~yCJ WVn ~ WYW W
Norma már néhány perccel tíz előtt ott állt a terem ajtaja előtt. Nem sokáig kellett várnia, hamarosan kijön a titkárnő, és bekísérte.
Régen ezt a szobát étkezőnek használták. Ebb61 az id6b61 maradhatott ott a hosszú asztal, amelynél körülbelül tíz férfi ült.
Az üöyvezető igazgató, akit Norma már ismert, felállt.
- Jó reggelt, Norma - üdvözölte barátságosan a lányt. - Jöjjön, üljön ide mellém, foglaltam helyet magának. - Udvariasan kihúzta a széket, s miközben Norma leült, tovább beszélt: - Mindnyájan kíváncsian várjuk az előadását, de előbb szeretném, ha mindenkivel megismerkedne. - Bemutatta a lányt Simon Gascoyne-nak és még két úrnak.
Simon bátorítóan rámosolygott»
Ekkor Norma hirtelen azt hitte, rosszul hall, mert az igazgató azt mondta: - Ez az úr pedig Tim Faullrner, a gazdasági igazgatónk.
A lány lassan az épp bemutatott férfi felé fordult, s annak az embernek a szemébe nézeti, aki gyűlölte.ót! Csak homályosan hallotta Tim gúnyos hangját: - Mi már ismerjük egymást!
Szerencsére most az elnök azt kezdte fejtegetni, hogy miért kérte meg Normát a tanulmány megírására, s ezalatt a lánynak volt egy kis ideje, hogy összeszedje magát, és visszanyerje az önuralmát. Tini Faulkner a cég egyik igazgatója! Hát ez remek: egyetlen szavába kerül, és úgy kirúgják, hogy a lába se éri a földet! Micsoda szégyen lenne, ha a cég első, ilyen magas beosztású n6 dolgozóját három hónap után elbocsátanák! Valószínűleg soha többé nem vennének fel nőt hasonló állásba! Így aztán egyszer és mindenkorra helyreáll majd a szokásos férfiuralom.
Ez a gondolat, no meg az a tény, hogy Norma a női egyenjogúság lelkes híve volt, végül visszaadta a bátorságát és a küzdőkedvét. Ha már úgyis elbocsátják, akkor legalább dicsóséggeltávozzon.
Néhány perccel később az elnök Normához fordult: - Nos, akkor most maga következik.
A lány felállt. Nyugodtnak látszott, csak enyhén kipirult arca árulta el az izgatottságát Tisztán és érthetően beszélt, mondanivalójában a lényegesre szorítkozott. Előadásának másolatait szétosztotta az igazgatók között, hogy kedvükre tanulmányozhassák.
Utána rengeteg kérdésre kellett felelnie, de mindegyikre megvolt a válasza. Még Tini se tudta elbizonytalanítani.
Végül az elnök megköszönte a tanulmányt, és Simon tapsolni kezdett. Hamarosan a többiek is csatlakoztak hozzá. Norma mosolygott, megköszönte a kedvességüket, és emelt fővel vonult ki a teremből.
Sikerült De a sikert most majd a megaláztatás fogja követni.
Norma bement az irodájába, a jegyzeteit az asztalra dobta és beleroskadt egy székbe. A fejét a kezére hajtotta, és hirtelen mintha minden ereje elhagyta volna.
- Rosszul van? - kérdezte a titkárnője, aki néhány perccel később követte. - Nem tetszett az uraknak az előadása?
- De igen, azt hiszem. Ez csak az utóhatás. Sue, hozna nekem egy jó erős feketét? - Természetesen. Egy perc, és itt vagyok.
Norma megitta a kávéját, aztán hozott még egy csészével, és visszaült a helyére. Rengeteg munka várt rá, de mi értelme belefogni?
A kardrájára nézett, és azon tépelődött, vajon meddig kell még várnia Tinire. Abban biztos volt, hogy a férfi fogja közölni, hogy elbocsájtották, és nem a személyzeti vezető. Tini Faullrner aligha hagyja ki ezt a lehetőséget, boldog lesz, hogy megint megalázhatja. Hiszen olyan könyörtelen és kegyetlen ember!
Norma a legszívesebben azonnal átment volna a szállodába, összecsomagol, és eltűnik. Csakhogy eddig még soha életében nem szökött meg a kötelezettségei vagy a felelősség elől„~ úgy döntött, bármennyire is fél Tinitől, ezúttal sem futamodik meg.
Tini Faulkner csak délután négy óra felé jelent meg Norma irodájában. A lány éppen a kocsijukba beszálló és elhajtó igazgatókat figyelte, amikor hallotta, hogy kinyffik az ajtó. Nem nézeti hátra.
Tim bejön, és becsukta az ajtót. Egy darabig csók állt, és némán szemlélte a lányt. - Ugy látszik; alábecsültem magát - szólalt meg végül.
Norma lassan megfordult. - Feltételezem, hogy ezt most majd részletesebben ki akarja fejteni. - Hangja hűvösen és tárgyilagosan csengett, de az arca holtsápadt volt. - Elolvastam az életrajzát - közölte a férfi. - Fogalmam se volt arról, hogy főiskolát végzett. Hogy őszinte legyek, alig hittem a szememnek, amikor láttam, milyen ragyogó eredménnyel vizsgázott.
- Azok az adatok mind ellenőrizhetők - mondta Norma élesen.
- Legyen nyugodt, ez nekem is az eszembe jutott. Ha jól gondolom, amikor a játékkaszinóban dolgozott, akkor tanult, ugye?
A lány egy pillanatig dacosan bámult rá, aztán kurtán bólintott.
- Tehát akkor úgy is lehet mondani, valóban meg~lgozott azért, hogy befejezhesse a főiskolát? Nagyon dicséretes.
Norma azonban pontosan érzékelte a bók mögött lappangó gúnyt.
Tini hirtelen felemelte a hangját: - Ez azonban korántsem jogosítja fel arra, hogy másoktól kicsalt pénzből fizesse meg a tanulmányai költségeit!
A lány megdühödött, és előrelépett. - Én nem csaltam ki magától semmit. Maga jött hozzám, maga ajánlotta fel azt a pénzt!
- És ezt pontosan így tervezte; kezdettől fogva! Eleinte csak buta libának hittem, aki véletlenül akadt össze Alexanderrel, de most már tudom, hogy nagyon is körültekintően járt el. Biztosra vettem, hogy ismerte az unokaöcsém hátterét. Mikor aztán megállapította, mekkora vagyon örököse, rögtön tudta, hogy a családja ellenezni fogja	'
a kapcsolatukat. Tisztában volt vele, hogy semmiképp nem járhat rosszul, s ezért követelt olyan csillagászati összeget, nem pedig azért, mert az ajánlatom annyira sértette.	_
Tini rövid hallgatás után tovább beszélt: - Lefogadom, hogy soha nem áut szándékában feleségül menni Alexanderhez!
30
31
Norma erre nem tudott mit válaszolni, és gyorsan lesütötte a szemét, mert félt, hogy elárulja magát.
- Szóval igazam van - mondta Tim fojtott haraggal. - Szépen bolonddá tett! Tim dühösen karon ragadta, és magához rántotta. - Kis boszorkány! Most elvetetted a sulykot! Már eddig is túl sokat hazudoztál és áskálódtál, de ezzel betelt a pohár! Olyan leckét kapsz, hogy életed végéig megemlegeted!
A térdére akarta fektetni a lányt, hogy elfenekelje. Norma kétségbeesetten védekezett. Megrémítette a férfi közelsége.
- Nem! Engedjen! Kérem, kérem engedjen el!
Talán a lány hangjában megcsendülő félelem jutott el Tim haragtól elborult agyáig, mindenesetre a férfi egyszerre csak mozdulatlanná dermedt. Továbbra is szaporan szedte a levegőt, és keze még mindig bilincsként kulcsolódott Norma karjára.
A lány mereven állt, s Tim végül eleresztette, és hátrált egy lépést.
- Az ördögbe! Hogy lehet, hogy maga... - Elhallgatott, és végigsimított a haján. - Szeretnék bocsánatot kérni- mondta. -Mindig megvetettem azokat a férfiakat, akik erőszakhoz folyamodnak, mert ezzel lealacsonyítják önmagukat. Erre még az se lehet mentség, ha egy magafajta közönséges nőszemély kényszeríti őket. - Rövid ideig hallgatott, aztán ingeriilten tette hozzá: - Bár, ha jól meggondolom, maga egyáltalán nem közönséges, sőt, talán nem is szajha! Csak egy rendkívül ravasz szélhámosa
- Mondja már el, amit akar, aztán hagyjon végre békén! - Mire gondol?
- De hiszen ez teljesen világos, nem? A kezében tart, ki vagyok magának szolgáltatva, és könnyú~zerrel tönkretehet. Elvégre attrtak idején sem habozott kidobatni a kaszinóból! Ugye szeret másoknak fájdalmat okozni? Jó mulatságnak tartja! Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy ezúttal is gondoskodik majd a kirúgásomról!
- Így igaz - jelentette ki a férfi -, a kezemben tartom. De ne számítson rá, hogy ilyen egyszerűen futni hagyom. Most, hogy végre magtaláltam, figyelni fogom minden lépését. Még valami: Simon Gascoyne-ra nagyon jó benyomást tett, ma reggel valódi dicshimnuszokat zengett magáról. Ám figyelmeztetem, nem fogom engedni, hogy 6t is behálózza, mint szegény Alexandert Egyébként az igazgatók briliánsnak találták az előadását. Ha nem így állna a helyzet... de azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom. Éppen így tervezte, igaz? Be kell vallanom, csodálom a lélekjelenlétét - fQzte hozzá. - Bizonyára acélból vannak az idegei, különben kötve hiszem, hogy kibírta volna a mai délelőttöt.
Norma alig akart hinni a fülének. Tehát Tim Faulkner egyelőre hagyja, hogy maradjon. Ám erre biztos megvan az oka. És csakugyan. Tim gúnyosan vigyorgott rá: - Persze azért azt ne higgye, hogy meggondoltam magam. Nem. Egyszer még megfizet majd mindazért, amit tett. Lehet, hogy várnom kell egy darabig, de csak egyetlen aprócska hibát kövessen el, és mindent elmesélek a munkatársainak.
- És ha Alexander is megtudja?
- Miért, azzal fenyeget, hogy elmondja neki?
3~
v rSZrtyr, l:SU1C ~ CUCJ ~Z
Norma fellélegzett. Talán még van remény. - Megtehetném. Ha maga megszegheti a megállapodásunkat, én miért ragaszkodnék hozzá?
A férfi nyersen felnevetett. - Miféle megállapodásról beszél? Én csak egy átkozottul költséges üzletről tudok. De kérem, ha éppen ahhoz van kedve, meséljen el 'mindent Alexandernek. Már régesrég kiábrándult magából, és csak a javára válhat, ha megtudja, miféle nőbe volt szerelmes. Noha erősen kétlem, hogy egyáltalán meghallgatja a mondókáját azok után, hogy milyen csúnyán faképnél hagyta.
Norma gyors pillantást vetett rá. - Tulajdonképpen mit mesélt neki? - kérdezte. - Szeretné tudni, ugye? - csúfolódott Tím. - Hát ezt már magának kell megkérdeznie, ha valaha találkoznak. I)e azt ajánlom, nagy ívben kerülje el az unokaöcsémet. Ha megpróbálná viszontlátni, az kétségkívül hibának számítana.
- Tehát maradhatok, de próbaidőre? - Pontosan!	'
- Akkor már jobb lenne, ha rögtön elmennék - szaladt ki a lány száján.
- Csak tessék - biztatta Tim színlelt kedvességgel. - Az igazgató urak bizonyára rettenetesen kíváncsiak lesznek a felmondása okára.
Norma rémülten bámult a férfira. Hirtelen rádöbbent, hogy Tim Faulkner úgy játszik vele, mint a macska az egérrel. Bármerre is próbáljon menekülni, mindig lesben áll, figyeli, gyötri, s ha egyszer ráun a játékra, lecsap.
- Szemét alak! - kiáltotta keserűen.
A férfi szúrós szemmel nézeti rá. - Vigyázzon a nyelvére! Nem vagyok hajlandó ilyen hangot eltűnti!
- Nekem viszont le kell nyelnem a sértegetéseit, ugye? Nem, Mr. Faulkner, ha maga gyalázhat engem, akkor én is megtehetem. Kettőnk között csak annyi a különbség, ho y én igazat mondok!
- ~, valóban? - A férfi fenyegető arccal a lány felé lépett.
Norma szívverése felgyorsult. - Igen, maga állandóan szidalmaz, és megkeseríti az életem, de még sose jutott eszébe megkérdezni, hogy miért cselekedtem úgy, ahogy cselekedtem. - Büszkén felemelte a fejét, és bátran viszonozta a férfi tekintetét. - Azt hiszem, mindent elmondott, amit akart. Most pedig takarodjon az irodámból!
Tim néhány másodpercig haragosan nézett rá, aztán az ajtóhoz indult. Ám egyszer csak megtorpant. Felvette Helen és Toby fényképét az íróasztalról. Kik ezek? - kérdezte kíváncsian.
A lány villámgyorsan kitépte a kezéből a képet, és magához szorította. - Törődjön a saját dolgával!
- Örökké ezt ismételgeti, már igazán unom - panaszkodott a férfi. - Nos, nyilván egy újabb gyenge pontját fedeztem fel - állapította meg, és végre magára hagyta a lányt.
33
		V QSZr1yCJ W V1c -
		cucc i~
		Arra gondoltam, talán szívesen megnézne pólóedzés közben. Utána
		elmehetnénk vacsorázni.
		Norma azon tűnődött, vajon tegnap este nem viselkedett-e túl barátságosan. Talán
		nem kelleitvolna annyira kimutatnia, hogy kellemesnek találja a fém társaságát. Nos,
		mindegy. Ugysem randevúzhatnak. Simon megadott egy telefonszámot, ahol ma este
		elérhető, de Norma telefonálás előtt még gyorsan át akarta futni a többi üzenetet.
	5. FEJEZET		Helen érdeklődött, hogy sikerült az előadása. Norma először az édesanyja számát
		tárcsázta, és ügyelt rá, hogy gondtalanul és vidáman csengjen a hangja. Felolvasta az
		igazgatók elismerő szavait. Utána még elbeszélgettek egy kicsit, és természetesen
	Norma a saját sikolyára ébredt. Felült az ágyban. Szíve vadul kalapált, teste iz		szóba került a cserkészhétvége.
			
	zadságban fürdött. Gyorsan az éjjeliszekrényen álló lámpa után tapogatózott, és fel		- Csak aztán vigyázz, meg ne erőltesd magad, anyu - intette Norma Helent. -
			
	kattintotta.		Egy siserehad serdüldre vigyázni nem éppen leányálom. Jobban tette volna az a pa
		
	Kopogtak az ajtón, és a lány rájött, hogy valószínűleg ez a zaj ébresztette fel az		rancsnok, ha egy fémet kér fel inkább kísérőnek.
	előbb.		Helen felnevetett. - Kétlem, hogy talált volna önként vállalkozót. De ne aggódj.
	- a és		Derek Wilson érti a dolgát, csak nem tud egyszerre minden gyereket szemmel tartani.
	- Azonnal, egy pillanat! Felállt, belebújt a cipőjébe, lesimította szoknyáját		
	az ajtóhoz ment.		- Miért nem viszi el a feleségét?
	A folyosón egy pincér állt, megrakott zsúrkocsival. - Az igazgató úr felküldte a		- Nem nős.
	vacsoráját, Miss Bruce.		Norma a fülét hegyezte. Helen túlságosan is közömbös hangját hallva felébredt a
	- Köszönöm. Jöjjön be.		gyanúja. - Mesélj róla egy kicsit. Mit csinál?
	A férfi betolta a kocsit. - Többen keresték telefonon is. Mr. Willis azt mondta,		Derek? Hát... A városi zeneiskolában tanít. Tudod, ott, ahol Toby szaxofonozni
	jobb, ha minél előbb látja ezeket, lehet, hogy valamelyik fontos: - Odanyújtott Nor		tanul. Különben az öcséd remekül halad, már a Szentek bevonulását is el tudja játszani.
			
	mának néhány levelet és jegyzetlapot.		Norma nem erősködött, hagyta elterelni a figyelmét, de amikor letette a kagylót,
	A lány még egyszer köszönetet mondott. A pincér kiment, Norma pedig megnézte,		egyszerre érezte magát szomorúnak és vidámnak. Egyrészt tiszta szívéből örült, hogy
	hogy mit hozott. Az előétel fürjtojássaláta, a főétel pedig frissen sült lepényhal volt.		az anyja megismerkedett valakivel, akihez a jelek szerint erősen vonzódik, másrészt
	A lány szájában összefutott a nyál, s hirtelen óriási éhséget érzeti. Kényelmesen lete		viszont aggódon. Ha Derek Wilson esetleg megrögzött agglegény, akkor Helen meg
			
	lepedett, s jó étvággyal falatozni kezdett; így lassan jobb kedve támadt.		int csak szenvedni fog. Norma felsóhajtott. Úgy vélte, egyetlen férfi se ér annyit, hogy
	Vacsora után átnézte a postáját.		az ember búsuljon miatta.
	Az egyik levél Helentől, az anyjától jött, aki többek között azt is megírta, hogy		Végül a lány tárcsázta azt a számot, amit Simon adott meg. Egy londoni klub
		
	Toby cserkészparancsnoka megkérte, segítsen vigyázni a gyerekekre a következd hét		ban vették fel a kagylót, és azonnal felajánlották, hogy a telefonhoz hívják
			
	végi kiránduláson:		Mr. Gascoyne-t. Norma azonban inkább üzenetet hagyott. Kérte, hogy mondják meg
	Norma eredetileg haza akart utazni a hétvégére, de ennekezekután semmi értelme		neki, nem fogadhatja el a meghívását, s aztán megkönnyebbülten letette a hallgatót.
	sem volt. Na, nem baj, akkor itt marad a szállodában, és felfedezi a környéket.		
	A lány még három borítékot kapott. Az egyikben az ügyvezető igazgató, a másik		
			
	ban a személyzeti vezető gratulált a kiváló tanulmányhoz. Sőt, az előbbi még azt is		
	hozzátene, hogy Norma nagy nyereség az egész cég számára.		Másnap, péntek délelőtt Norma néhány osztályvezetővel tárgyalt, tanulmányának
	A lány örömét még jobban fokozta az a tudat, hogy ilyen dicséret után Tim		eredményeiről vitatkoztak. Rajta kívül egyetlen n6 volt csak a teremben, a jegyző
		
	Faulkner nehezen árthat neki. Ha ugyanis az ügyvezető igazgató és a többi vezetőségi	.	könyvvezető.
	I	
	tag ennyire el van ragadtatva a munkájától, akkor Tim aligha mer előállni a „leleple		Az értekezlet délig tartott. Utána mindnyájan átsétáltak a szállodába, hogy bekap
			
	zéseivel".		janak néhány falatot. Simonnal találkozott, aki aztán nem tágított a lány mellől.
	A harmadik levélben Simon Gascoyne kérte, hogy töltse vele a szombatot.		-Nem szeretnék étteremben ebédelni - tiltakozott a lány.
34
35
Simon megrázta a fejét. - Csakhogy nem étterembe megyünk, hanem az unokatestvéremhez. Körülbelül nyolc mérföldnyire laknak.
- De hát... mégsem lehet, csak úgy egyszeróen, minden bejelentés nélkül beállítani hozzájuk - ellenkezett Norma.
- Dehogynem. Sót, nagyon fognak örülni nekünk! - mondta Simon olyan magabiztosan, hogy Norma elmosolyodott.
- Na jó, rendben.
- Akkor induljunk! - kiáltotta lelkesen a férfi.
Norma lassan felemelkedett. Hát igen, gondolta magában, Simonnak szinte lehetetlen ellenállni, de bármilyen szeretetre méltó és kedves fiú is, szorosabb kapcsolatról szó sem lehet köztük, s ezt okosabb minél előbb tisztázni.
A lány megköszö~ ölte a torkát. - Simon, szeretném, ha tudomásul venné, hogy bár élvezem a társaságát, csak barátok lehetünk.
- Ezt értsem úgy, hogy az előrehaladását fontosabbnak tartja az emberi kapcsolatoknál? - kérdezte kissé bosszúsan a férfi.
- Igen, pontosan.
- Talán férfigyQlöló? - Megcsóválta a fejét. - Nem, nem hiszem - válaszolt saját magának. - Maga szerelemre született. Van talán valakije?
- Nem, nincs.
- És mégsem akar többet egy férfitól, mint barátságot? Igazán kíváncsi lennék rá, hogy miért? Milyen titokzatos n6 maga, Norma!
Közelebb lépett a lányhoz, és megsimogatta az arcát. Norma azonnal hátrahőkölt. - Kérem, hagyjon!
- Jó, jó nyugodjon meg. Ha valóban úgy kívánja, beérem a barátsággal. - Furfangosan elmosolyodott és hozzáfQzte: - De arra nem teszek ígéretet, hogy nem próbálom megváltoztatnia véleményét, azaz hogy a véleményed. Ne felejtsd el, a barátok tegézódnek. Nos, akkor én elindulok. Gyere utánam tíz perc múlva. Egy mérföldre innen, a főúton várlak, s onnét követheted a kocsimat az unokatestvéremékig. Rendben?
Norma nem sokáig habozott. Az utóbbi napok eseményei annyira lehangolták, hogy úgy érezte, feltétlenül szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Azonkívül a szállodai élet is kezdett az idegeire menni, és vágyott rá, hogy újra érezze egy otthon melegét. Ráadásul Simon rokonánál bizonyára nem fogják árgus szemmel követni minden mozdulatát.
- Rendben.
- Akkor negyedóra múlva találkozunk.
Norma azonban nem készült el olyan gyorsan, mert át is kellett öltöznie, és az arcát is felfrissítette. Körillbelül félórával később érte utol a férfit. Szép, régi udvarházhoz hajtottak, melyet lombos fák vettek körill. Az oromzaton és az ablakokon látszott, hogy az épületet az évszázadok során mindig tovább bővíthették.
Simon és Norma hatalmas, görcsös törzsQ diófa alatt álltak meg. A kapuhoz sé
36
• GJWWyw Wvn - cucc agy.
tállak, és megnyomták a csengőt. Az ajtó szinte azonnal kinyílt és három kutya száguldott e16. Viharos örömmel, lelkes farkcsóválással ugráltak a férfua.
A kutyák nyomában megjelent Julia Gascoyne, Simon unokatestvérének a felesége és két fia. Mindnyájan boldogan ölelgették a váratlan látogatót, és nem látszott rajtuk semmiféle meglepetés. Normát is barátságosan és kedvesen fogadták.
- Tölts egy italt, Simon - kérte Julia, mikor bevezette a párt egy óriási lakókonyhába. - Itthon van ám Ned is. Azt hiszem, épp a zuhanyt javítja.
A helyiség közepén hatalmas fenyőasztal állt, amely roskadozott a rengeteg újságtól, játéktól, kartondoboztól és a közepén trónoló szerszámosládától. Egyik apró sarkán próbálta Julia elkészíteni az ebédet.
Norma egy pillanat alatt felismerte, hogy ez a család mindig ilyen boldog összevisszaságban élhetett. Mennyire irigyelte ókei!
Simon a két n6 kezébe nyomott egy-egy pohár italt, aztán Ned keresésére indult. - Most, szombaton esszük a vasárnapi ebédet, mert holnap nem leszünk itthon - magyarázta Julia. - A gyerekek imádják a hátszínt meg a Yorkshire-pudingot! Csak az a baj, hogy egy örökkévalóságig tart, amíg elkészítem.
Elkezdett krumplit pucolni, de közben eszébe jutott, hogy meg kell néznie, nem ég-e oda a hús. Aztán ki kellett engednie a kutyákat, s időnként megjelent a konyhában a kisebbik gyerek, mert nem tudta elolvasni a könyvét. Norma lassan kezdett rájönni, hogy miért tart annyi ideig Juliának az ebédfőzés. Határozott mozdulattal kivette a krumplihámozót az asszony kezéből. - Majd én megcsinálom.
- Jaj, nagyon köszönöm. Akkor legalább ráérek megfőzni a pudingot.
Tíz perccel később Norma teljesen átvette a konyhában a parancsnokságot, és a két fiatal n6 úgy beszélgetett, mintha már évek óta barátnők lennének.
Julia közvetlen és egyszerű teremtés volt. Az embereket olyannak fogadta el, amilyenek és nem kíváncsiskodott. Normát Simon barátnőjének tekintette, és kész. Simon és Ned körülbelül félóra múlva csatlakoztak hozzájuk. Nedet csöppet se feszélyezte olajfoltos farmerje és pulóvere. Kedvesen üdvözölte Normát, s úgy bánt vele, mintha családtagnak tekintené.
Nyilván megszokta a rendetlenséget, és az is látszott, hogy imádja a feleségét. Elöbb szeretettel magához ölelte, s csak azután töltött italt mindenkinek.
Az ebédet-noha már nemigen lehetett így nevezni, tekintve, hogy milyen későre járt az idő- Norma nagyon élvezte. Evés közben sokat nevettek és élénken vitatkoztak. A lány hevesen védte a saját álláspontját, de próbálta megérteni a másokét is. Bár a Gascoyne házaspár az első pillanattól kezdve szívélyesen viselkedett, Norma úgy érezte, hogy az étkezés végére csakugyan barátokká váltak.
Mikor Norma kivitte a konyhába a poharakkal megrakott tálcát, Julia kedvesen rámosolygott. - Köszönöm a segítséget. Simon korábbi barátnői mindig attól féltek, hogy bepiszkítják a ruhájuk, vagy esetleg letörik a hosszú körmük. Üldögéltek, mosolyogtak, és vigyáztak a szépségükre. Maga egészen más. Talán Simonnak végre benőtt a feje lágya.
Norma elnevette magát. - Nem vagyok Simon barátnője, csak egy helyen dolgo
37
zunk - világosította fel Juliát, s mivel az asszonyon látszott az érdeklődés, mesélni kezdett a szállodai munkájáról.
- Szóval benn lakik a szállodában? - kérdezte végül Julia.
- Igen, ideiglenesen, de szeretnék egy jó lakást találni, bár nem tudom, mennyit leszek otthon, ugyanis a munkám miatt sókat kell utaznom.
- Mióta keres lakást?
- Csak ma reggel kezdtem. Megnéztem néhányat, de egyik se tetszett. Elmosogattak és eltörölgettek, aztán mindannyian kimentek sétálni a kertbe. Gascoyne-ék elmesélték, hogy korábban az udvarházhoz hatalmas uradalom tartozott. Aztán az egymást követő tulajdonosok parcellát parcella után eladtak, s mára már csak néhány hold föld maradt, főleg a hajdani karámok és az elvadult kertek.
A házaspár csak néhány évvel ezelőtt vette meg a házat. Londonban is volt egy lakásuk, s többnyire ott laktak. Ned a városban dolgozott, a fiúk is ott jártak iskolába. Az udvarházat inkább csak a hétvégéken meg az iskolai szünetek alatt használták. Talán ezért is hatott kissé elhanyagoltnak.
- Jöjjön, Norma, szeretném, ha megnézné a kerti lakot - mondta Julia. - Tudor strlusú mosókonyha volt, de a húszas években átépítették, és utána az alkalmazottak laktak benne.
Az egykori mosókonyha szép, terméskő falú házikó volt, rácsos ablakkal és olyan alacsony ajtóval, hogy Simon bevágta a fejét az ajtófélfába. Aprócska hálószobából, nappaliból, konyhából és icipici fürdőszobából állt. Normának tetszeti az ízléses kárpitozás és a korszerű, kényelmes berendezés.
- Házfelügyelőt keresünk- jelentette be hirtelen Julia. - Mindeddig azonban nem volt szerencsénk Nem vállalná el, Norma?
- De hát nekem van munkám - felelte a lány kissé meglepetten.
- Tudom. De nem azt mondta, hogy lakást keres? Itt lakhatna, még lakbért se kellene fizetnie, csak a házra meg néha a gyerekekre kellene vigyáznia. Persze csak ha nem fél, hiszen elég kihalt a környék.
- Hát ez... igazán kedves. Nem is tudom, mit mondjak...
- Üljetek le, és beszéljetek meg szépen mindent- javasolta Ned. - Gyere, Simon, hagyjuk az asszonyokat.
Norma nem sokat töprengett. A kerti lak körülbelül kétszáz méterre volt az udvarháztól, s a lány minden szempontból kitűnőnek találta Autóval pár perc alatt beérhet az irodába, s ráadásul lakbért sem kell fizetnie, ami azt is jelenti, hogy Tim Faulknernek sokkal hamarabb vissza tudja fizetni a pénzét.
- Ugye nem felejtette el, hogy sokat utazom? - figyelmeztette Juliát
- Nem, de az se baj. Hamarosan kezdődik a nyári szünidő, s akkor úgyis gyakrabban kijövünk ide. Örülnék, ha elfogadná az ajánlatomat - mosolyodott el Julia. - Nagy szívességet tenne vele.
- Elfogadom. Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Mikor költözhetek? - Akár már holnap -felelte az asszony. - Mire várnánk?
38
• C,6cyc~ wvn - cua.w ...
Este, mikor Norma visszahajtott a szállodához, úgy érezte, igazán szerencsés. Nagyon rokonszenvesnek találta a Gascoyne házaspárt, és tudta, hogy jól fogja érezni magát a kis házban. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Simon bármikor elérheti. Aztán azzal nyugtatta magát, hogy a férfinak világosan az értésére adta, mire számíthat, s bízott abban, hogy Simon nem fog makacskodni.
A visszapillantóban látta, hogy a fém fehér sportkocsija követi. Simon ragaszkodott hozzá, hogy visszakísérje a szállodáig, s csak miután meggyőződött róla, hogy biztonságban hazaért, indul vissza Londonba.
FelMnt a szálló bejárata. Norma rákanyarodott a bekötőútra, s pár pillanattal később megállt az épület mellett. Kiszállt a kocsiból, és csöppet se lepte meg Simon hirtelen felbukkanása. A férfi kézen fogta, és a kerti úton a kis tó partfan álló, nyári lakhoz vezette.
- Milyen jól kiismered magad erre, még sötétben is - jegyezte meg a lány.
- Ez természetes, hiszen itt tölttSttem a gyerekkorom. Ez volt egyébként a kedvenc helyem, tiltott.éjféli bulik és fürdőzések színhelye.
- És most?
- Most pedig ez a legalkalmasabb hely arra, hogy egy szép, ifjú hölgynek jó éjszakát kívánjak. - Ezzel Norma fölé hajolt és megcsókolta.
Simon tapasztalt férfi volt, és pontosan tudta, hogy lehet egy nőt felizgatni, Norma azonban semmi különöset nem érzett ahogy viszonozta a csókját. Nem járta át sóvárgó vágyakozás a testét, nem öntötte el semmiféle forróság, nem ittasodott meg a szenve délytől, s nem kívánta Simon ölelését és simogatásait. Kellemesnek találta a csókot, semmi többnek.
Nem így a férfi. Ő teljesen elvesztette a fejét, és úgy tűnt, képtelen elereszteni a lányt.
Norma végül kénytelen volt eltaszítani magától. -Ugye emlékszel, mit mondtam? Csak barátok lehetünk!
- Hm... azt úgyse gondoltad komolyan.
- I)e igen. Légy szíves, hagyj békén. Épp olyan szörnyű vagy te is, mint Alexander.
- Az meg ki az ördög?
- Évekkel ezelőtt jártam vele. Rendkívül makacs és kitartó fiú volt.
- Igen? Akkor okos fickó lehetett-állapította meg Simon, miközben megcsókolta Norma nyakát. - Mit mondtál, hogy hívták?
- Alexander Nashnek. Simon, engedj el végre, vagy itt hagylak. - Hirtelen elhallgatott, mert észrevette a fém furcsa arckifejezését. - Mi az, mi van veled? - kérdezte nyugtalanul.
- Alexander Nash! Hiszen ő iskolatársam volt, csak néhány évvel fiatalabb ná= lam. Az édesanyja meg az enyém barátnők, s így mi is gyakran találkoztunk. Jól ismerted?
- Egyáltalán nem - füllentette Norma, és azt kívánta, bárcsak befogta volna a száját. - Még főiskolás voltam, amikor néhány hónapig együtt jártunk.
39 ~
• WJLW~JW WVn-a.aav.v no
- Szóval makacs volt - vigyorgott Simon.
- Nem úgy értettem, ahogy gondolod - mondta Norma. - Csak barátok voltunk. - Hát persze - bólintott Simon, de látszott, hogy egy szavát se hiszi. - Ha jól tudom, nemrég tért vissza Angliába. Az utóbbi években külföldön élt, és ott tanulmányozta az ingatlanközvetítés, a mezőgazdaság meg a közgazdaságtan rejtelmeit. Norma félt, hogy Simon tovább faggatja, ezért tüntetően az órájára nézett. - Késó van, megyek lefeküdni. Ki akarom pihenni magam, hiszen tudod, hogy holnap mennyi dolgom lesz. A költözködés mindig fárasztó munka!
- Szívéren segítek.
- Nem, köszönöm. Egyedül is elboldogulok -jelentette ki határozottan a lány. Simon kizsarolt még egy utolsó csókot, aztán végre elengedte. Normalényegesen jobb hangulatban ment fel a szobájába, mint amilyenben reggel elhagyta.
6. FEJEZET
A következő két hétben, úgy látszott, a lányra továbbra is rámosolygott a szerencse. Beköltözött a kerti lakba, és hamarosan megszokta, hogy naponta kétszer átsétál az udvarházhoz, és körülnéz.
Hétfánként ugyan jött egy asszony, és kitakarított, de nem 6, hanem Norma volt az, aki pártfogásába vette a hervadozó szobanövényeket, feltöltötte a hűtőszekrényt, és sok más aprósággal egyre otthonosabbá tette a régi házat.
Norma úgy érezte, hogy itt mindig kellene élni valakinek, s nagyon sajnálta, hogy az épület olyan elhanyagolt.
A munkahelyén minden simán ment. A lány rengeteg értekezleten vett részt. Végül eldőlt, hogy a cég - Norma tanulmánya alapján - elindít egy modellkísérletet. A Jersey-szigeti St. Halier-en lévő szállodára esett a választásuk. A La Manche csatornán, a francia part közelében fekvő sziget valóban megfelelő helynek látszott.
Az igazgatóság átküldött egy építészt, hogy készítse el a hozzáépítendő rész terveit, s ennek egyik másolata hamarosan Norma asztalára került. Otthon tanulmányozta át, miközben fél füllel a tévében folyó sportközvetítést hallgatta.
A bővítéssel konferenciák rendezésére akarták alkalmassá tenni a szállodát, s a lánynak, aki megint odapillantott a tévére, hirtelen eszébe jutott, hogy mi lenne, ha egy sport- és szabadidőközpontot is építenének. Az effajta létesítmények egyre jobban divatba jöttek, s az értekezletek részvevői bizonyára örülnének, ha a fárasztó ülések után alkalmuk nyílna egy kis lazításra. Sőt, akkor talán még a családtagjaikat is magukkal hoznák.
Normát felvillanyozta az ötlet.
Tudta, hogy a javaslatát komoly érvekkel kell alátámasztania, ezért papírt, tollat fogott, és feljegyzett minden kérdést, ami az eszébe jutott, s amire másnap a Jerseyszigeti idegenforgalmi irodától választ akart kapni.
Következő reggel Norma hosszú telefonbeszélgetést folytatott Jerseyyel. Utána egész délelőtt a javaslatán dolgozott, és kora délutánra el is készült vele. Most már előterjeszthette az ötletét az igazgatóságnak.
ElrSször a főnökének mutatta meg a jegyzeteit, aki ugyan lelkesen egyetértett a
40
41
duu~,
tervével, de arra is figyelmeztette a lányt, hogy kivitelezhetősége a pénzügyi fedezeten múlik. Végül megígérte, hogy beszélni fog néhány igazgatóval.
Norma kissé vonakodva adta át a jegyzeteit, s azt gondolta, egyhamar nem fog hallani fe161ük, de ebben tévedett. Alig két órával később bejött hozzá a főnöke, és jókedvűen közölte, hogy az egyik igazgató részletesen meg szeretné vitatni a javaslatát.
- Tényleg? - örvendezett Norma, és azonnal felpattant. - Mit mondott? Érdekesnek találta?
- Gondolom. Jöjjön, már várja magát!
Átsiettek az épületen. Abba a szárnyba mentek, amely kizárólag az igazgatóságnak volt fenntartva. Mikor az első emeletre értek, Norma kíváncsian megkérdezte: - Tulajdonképpen kinek mutatta meg? A reklámfőnöknek?
- Nem. Egyrészt, pillanatnyilag nincs itt, másrészt, mivel a terv rendkívül költséges, legelőször a gazdasági igazgatóval kellett megbeszélnem.
Normariadtan látta, hogy Tim Faulkner ajtaja előtt állnak meg. Főnöke kopogott, és benyitott. Udvariasan előreengedte a lányt, aki úgy mozgott, mintha nyársat nyelt volna. Tudta, hogy nincs menekvés.
Tim Faullrner széles, antik íróasztal mögött ült.
- Jöjjön csak közelebb, Miss Bruce! - biztatta a lányt gúnyos mosollyal. Norma engedelmesen odament az asztalhoz. Tim kurta biccentéssel elbocsátotta Norma főnökét, aki eddig az ajtóban ácsor~btt, s a két ellenség négyszemközt maradt. Tim karba tette a kezét, és hátradőlt. Atható pillantással mérte végig a lányt. Norma úgy érezte magát, mint aki csapdába esett, s a legszívesebben kiszaladt volna a szobából. Minek maradjon itt, mikor a fém úgyis ostobaságnak fogja bélyegezni a tervét.
Ebben annyira biztos volt, hogy amikor Tim hellyel kínálta, inkább állva maradt. A férfi vállat vont, aztán az előtte heverő anyagra bökött, és kijelentette: - Amint látom, megint kitdn6 ötlete támadt. - Rövid hallgatás után csúfondárosan kérdezte: - Hajól sejtem, be akarja bizonyítani az igazgatóságnak, hogy nélkülözhetetlen, igaz?
Norma a papírjaiért nyúlt, de Tim elkapta a kezét. - Ezeket hagyja itt! - parancsolta.
- Ugyan miért? Hogy aztán maga téphesse szét? Hiszen tudom, hogy ez a szándéka! Elvégre az én ötletem! -kiáltotta szikrázó szemmel. -Amíg el nem lopja valaki! A férfi szeme vészjóslóan megvillant. Olyan erősen szorította Norma csuklóját, hogy körmei belemélyedtek a húsába.
- A papírok itt maradnak! - jelentette ki, s eleresztette a lány fájd kezét. - Üljön már le végre!
Norma szemrehányó tekintetet vetett rá, de azért szót fogadott.
- Először is, kedves Miss Bruce - mondta keményen Tim - nem szoktam mások ötleteit ellopni. Noha egy cseppet se csodálkozom, hogy ilyesmi az eszébe jut, hiszen maga bizonyára nem tétovázna.
42
~ wbWyw wvn - cuw m
- Ez a saját tervem, minden részletét én találtam ki! - kiáltotta felháborodottan a lány, miközben a még mindig sajgó csuklóját dörzsölgette.
- Hogy jutott az eszébe?
- Azt is beleírtam az anyagba. De nem értem, miért faggat annyit - tette hozzá keserden.
Tim hirtelen elkezdett a javaslatáról beszélni. Minden egyes pontot részletesen megvitattak. A férfi számtalan kérdést tett fel, és a legtöbbnek semmi köze se volt a pénzügyi területhez. Norma rájött, hogy Tim meglepően tájékozott, s széles körű szaktudással rendelkezik valamennyi szállodákkal kapcsolatos ágazatban.
- Milyen kár, hogy mindez nem korábban jutott az eszébe - jegyezte meg a fém. - Még mielőtt odaküldtük volna az építészt.
- Igen, én is sajnálom - közölte Norma. Lelkesedése és Tim őszinte érdeklődése átmenetileg elfeledtette vele a férfi iránt táplált ellenszenvét. - Tudja, Jersey csakugyan közkedvelt nyaralóhely, tehát igazán természetes és kézenfekvő megoldás lenne, ha megpróbálnánk az értekezletek részvevői számára is kikapcsolódási lehetőséget teremteni. Ez új vonzerőt jelentene a családtagoknak is. Elvégre sok értekezlet napokig eltart, és az emberek valószínűleg szívesen magukkal hoznák a családjukat. Természetesen a sziget népszerűségét fokozza a vámmentes vásárlási lehetőség is.
Norma hirtelen elhallgatott, mert Tim olyan furcsán nézett.	' - Sajnálom, igazán nem akartam untatni.
- Nem untatott.
Norma bizalmatlan pillantást vetett rá. - Igazán fölösleges ez a színjáték. A forma kedvéért megbeszéltük a javaslatomat. Most tehát nyugodtan széttépheti.
- Honnawgondolja, hogy ez a szándékom?
Norma éles hangon felnevetett. - De hát ez természetes. Elvégre az én ötletem, maga pedig megfogadta, hogy ki fog rúgatni...
- Ez mind igaz, csak arról feledkezik meg, hogy elsősorban a társaság egyik igazgatója vagyok, és a cég érdekeit kell képviselnem. Nem fogok csak azért visszautasítani egy remek ötletet, mert egy szélhámos találta ki.
- Nem értem. Ezek szerint támogatja a tervemet?
- Küldje meg a másolatait a többi igazgatónak, s a következő vezetőségi ülésen majd megtárgyaljuk és döntünk.
Norma kábultan bólintott és felállt. Olyan biztos volt abban, hogy Tim Faulkner elveti a javaslatát, hogy a fém dicsérő szavai teljesen megzavarták.
- Egy pillanat! - szólt utána Tim.
Norma megfordult, és aggódva nézett rá. Ugyan mit akarhat?
- Úgy hallottam, már nem lakik itt. Tulajdonképpen hova költözött? - Semmi köze hozzá - felelte a lány.
- Norma, ne játsszon velem, mert megbánja - figyelmeztette a fém fenyegető hangon. - Egyelőre nem bántom, de eddig még mindig elértem a célom.
43
V IvSZeIyCS CSUK - CUCJ ~L
- S most az a célja, hogy tönkretegye az életem, igaz? Csak azt nem értem, hogy ha maga akkora jelentőséget tulajdonít a becsületnek és a tisztességnek, hogy lehet, hogy ennyire lealacsonyodik? A bosszúvágy olyan alantas indulat!
- Tökéletesen igaza van. Csak az a baj, hogy maga a legrosszabb tulajdonságaimat hozza felszínre. - Tim szeme végigfutott a lányon, s az úgy érezte, mintha gondolatban levetkőztetné.
- Ráadásul azt hiszem, hogy ha az élete nem is, maga már rég törilQe lett téve - tette hozzá szemtelenül.
Norma arca lángba borult a haragtól. Keze ütésre lendült, de a férfi elkapta a levegőben. - Csak óvatosan - figyelmeztette.
Norma megvetően nézett rá és leengedte a karját. - Nem - mondta -, maga miatt igazán nem érdemes elveszíteni az önuralmam.
Sarkon fordult, és csendesen kiment a szobából.
A következd héten Norma nagyon elfoglalt volt. Miután Tim utasítását követve megküldte előterjesztése másolatait a többi igazgatónak, a legtöbben megjelentek az irodájában, hogy a saját osztályuk illetve területük szempontjából beszéljék meg vele a tervet, s így a következő vezetői értekezletre alaposan fel tudjanak készülni.
A tanácskozás nagyon elhúzódott, s Norma csak másnap értesült az eredményről. Akkor hívatták az ügyvezető igazgató irodájába, aki közölte, elküldik Jerseyre, hogy javaslata megvalósíthatóságáról jelentést készítsen.
- Ne kapkodja el - figyelmeztette az igazgató. - Ne felejtse el, mit mondtam: teljesen biztosra akarunk menni. Egyébként Tim Faulkner nagyon lelkesedett az ötletéért, és igazán elismerően nyilatkozott magáról.
- Tessék? - Norma szeme tágra nyílt a meglepetéstől. - Hát ez... nagyszenlhebegte zavartan.
Miután visszament az irodájába, megpróbált magyarázatot találni Tim furcsa viselkedésére. Annyira ismerte már a fémet, hogy tudja, soha semmit se tett hátsó szándék nélkül. Lehet, hogy azt hitte, Normaterve eleve kudarcra van ítélve, és a cégnek egy vagyonba fog kerülni? Ebben az esetben pedig a lehető legsimábban meg tud szabadulni a lánytól. Dehát akkor meg miért támogatta ilyen lelkesen a javaslatát? Norma egyre nyugtalanabb lett.
Tűnődését a telefon csörgése szakította félbe.
- Épp most értem vissza egy franciaországi reklámkörútról - hallotta Simon hangját.
- Igazán? Én meg úgy hallottam, hogy vitorláskirándulásra mentél.
Simon elnevette magát. - Az imént olvastam a szabadidőközponttal kapcsolatos tervedet, és nagyszent ötletnek találom. Úgy hallom, az egyik igazgatót veled akarják küldeni. Mit szólnál ahhoz, ha én lennék az? Remekül mulatnánk, nem?
44
- Simon, én nem szórakozni megyek oda, hanem dolgozni, és ezt te is jól tudod - mondta szemrehányóan a lány.
- Persze, persze, de arra elég lesz naponta néhány óra. Ne felejtsd el, hogy ott lesz az a rengeteg szakértő, s a munka ~oszlánrészét nyugodtan rájuk bízhatjuk. Mi pedig, mielőtt hazarepülnénk, összegezeük a számításokat, és megírjuk a jelentést.
- Jaj, Simon, te tényleg reménytelen eset vagy. Egyáltalán nem tetszik nekem, ahogy a munkához viszonyulsz.
- Én nem a munkáról beszéltem, hanem az életről. Ahhoz pedig nagyszerűen viszonyulok. Képzeld csak el, milyen gyönyörQ napokat tölthetnénk együtt, távol a kíváncsi tekintetektől! Tehát pakold be a legszebb ruháid, és ne legyél ünneprontó. Pompásan fogjuk érezni magunk!
Norma ugyan képtelen volt Simonra haragudni, de azért szívhól remélte, hogy nem véle fog Jerseyre utazni. Kemény munka várt rá, és semmi kedve sem volt azzal tölteni az idejét, hogy Simon közeledési kísérleteit próbálja elhárítani. Lázasan készülődött az útra.
Mivel senki se mondta meg neki, hogy ki fogja elkísérni, ezért, mielőtt lezárta a bőröndjét, biztos, ami biztos, betett két estélyi ruhát. Tudta, hogyha Simonnal kell utaznia, a férfi úgysem nyugszik addig, amíg el nem megy vele szórakozni.
A lány korán kiért a Gatwick repülőtérre. A poggyászleadásnál megmagyarázta, hogy még vár valakit, és lefoglaltatott maga mellett egy helyet. Simon ennek örülni fog.
Aztán átsétált a csaknem teljesen kihalt csarnokon, és leült egy székre. Miközben egy képesújságot lapozgatott, futólag arra gondolt, hogy remélhetőleg nem késik el a fém. A lány hamarosan belemélyedt az olvasásba. Észre se vette, hogy valaki megáll előtte.
- Jó reggelt - üdvözölte egy rendkívül ismerős, hideg hang.
Norma összerezzent, és felkapta a fejét. Rémülten nézett Tim Faulkner gúnyos arcába.
- Dehát én... azt hittem, Simon... - hebegte, de Tim megvető pillantása torkára forrasztotta a szót.
- Tudom, hogy mit hitt - mondta haragosan a férfi. - Azt remélte, hogy cégköltségen szórakozhat majd a barátjával! Úgy látszik, már elfelejtette, hogy azt parancsoltam, maradjon távol Simontól!
Diadalittas mosolyát látva a lány elsápadt. Hirtelen elege lett az egész helyzetből, fölpattant, és a kijárat felé indult. Tim azonban elkapta a karját.
- Hová, hová?
- Hogy nem Jerseyre, az biztos - sziszegte a lány.
- Nagyszerd. Csak arra leszek kíváncsi, mit szól majd ehhez a cégvezetés? Norma elkeseredetten döbbent rá, hogy csapdába esett. Ha meg akarja tartani az
45
állását, Timmel kell utaznia. Megsemmisítő pillantást vetett a férfira. - Szóval kezdettől fogva ezt tervezte. Csodálkoztam is rajta, hogy miért támogatja a tervemet. Most már tudom.
- Igen. Azt hiszem, szórakoztató napok várnak rám - gúnyolódott Tim. - Micsoda alattomos fráter!	.
- Nocsak, nocsak! Végre keresztüllát rajtam!
A hangszóróban bemondták a hamarosan induló járat számát. Tim Normára mosolygott. - Ez a mi gépünk. Akkor jön vagy marad?
A lány büszkén felvetette a fejét, és hidegen mondta: - Noha magánál kellemetlenebb társaságot el sem tudok képzelni, azért ilyen könnyen nem hagyom megfélemlíteni magam!	~	"
- Azt hiszem, helyesen döntött. Nem mintha lett volna más választása - emlékeztette Tim.
- Így van - erősítette meg Norma élettelen hangon, mert hirtelen eszébe jutott, mekkora összeggel tartozik még a férfinak. - Valóban nincs.
Tim egy pillanatig ingerülten meredt rá, aztán megrázta a fejét. - Akkor gyerünk - morogta, és nagy léptekkel a tér felé indult.
Norma kelletienül követte a férfit. Mire a géphez ért, már több utas választotta el őket egymástól. A lány kihasználta az alkalmat, és halltan megkérdezte a légikisasszonyt, nem tudná-e máshová ültetni. Sajnos minden hely foglalt volt.
Tim az ülések közti folyosón várt, s beengedte Normát az ablak mellé. A lány makacsul elfordította a fejét, miközben leült. De mialatt a légikisasszony utasításának engedelmeskedve bekapcsolta a biztonsági övet, mindvégig magán érezte Tim tekintetét.
A lány eleinte figyelmesen hallgatta a biztonsági előírásokat, de aztán hirtelen eszébe jutott, hogy ha a gép lezuhan, úgyis mindnyájan meghalnak, és máson kezdett gondolkozni.
A gép lassan végiggurult a kifutópályán. Norma görcsösen belekapaszkodott a karfába.
- Csak nem fél a repüléstől? - kérdezte Tim hitetlenkedve. - Nem tudom.
- Hogyhogy?
- Még sohasem repültem.
A gép most már nagyon gyorsan gurult, és lassan emelkedni kezdett.
Norma gyorsan behunyta a szemét. Biztosra vette, hogy mindjárt lezuhannak. Néhány másodperc múlva meghallotta Tim hangját.
- Nyugodtan kinyithatja a szemét, már fönn vagyunk.
Norma kissé habozva engedelmeskedett. Megkönnyebbülten állapította meg, hogy a repülő egyenes vonalban, minden bukdácsolás és hullámzás nélkül halad.
- De hiszen már járt Jerseyn - jegyezte meg Tim. - Kocsival és komppal.
46
• WJWWI,I.J WVa1 - v.uw aa
- Szóval tényleg nem repült még? Ezek szerint nem luxusutazásokra költötte a pénzem? Akkor hát mire?
- Az egyedül rám tartozik - felelte Norma hetykén.
- Ezen lehetne vitatkozni. Elvégre tőlem kapta, és ezért is érdekel, hogy mire szórta el.
- Honnan veszi, hogy elszórtam? -Norma magában mosolygott, mikor arra gondolt, hogy Tim Faulkner talán soha életében nem adott ki nemesebb célra pénzt.
- Ugyan. Ez teljesen magától értetődik. Ha nem így lenne, akkor most nem próbálná Simont behálózni. Elképzelem, hogy teljesen le van égve. Szóval, mire költötte a pénzemet? Szép ruhákra, hosszú szabadságra?
Normát elöntötte a düh. - Na jó. Ha annyira tudni akarja... egy amerikai utazásra költöttem el. Az utolsó fillérig.
- Gondolhattam volna. Elment egy hajóútra, és megpróbált felszedni egy gazdag amerikait, ugye? -Tim megvetően elhúzta a száját, aztán,etőszedett egy csomó papírt a táskájából, és belemélyedt a tanulmányozásukba.
A gép a felhők fölé emelkedett, és most ragyogó napsütésben szállt. Norma kinézett az ablakon, és lassan élvezni kezdte a repülést. Időnként lopva Timre pillantott. Megállapította, hogy szép, keskeny keze van, s arra gondolt, milyen érzés lehet, ha valakit simogat.
Vajon megnősült-e már, tánődött. Nem valószíntl, mert nem visel gytlrűt. Pedig talán kicsit meglágyítaná a házasság.
Norma hirtelen vad féltékenységet érzett. Elviselhetetlennek találta a gondolatot, hogy Tim egy másik asszonyt simogathat és csókolgathat, hogy nem őt, hanem egy idegent tehet boldoggá.
- Mit parancsolnak? - érdeklődött udvariasan a légikisasszony, aki időközben odaért az italoskocsival.
Norma gintonikot kért, és azonnal felhajtotta. Tim ezt természetesen nem állta meg szó nélkül. - Mi az, szüksége van egy kis szíverősítőre?
- Mondja, muszáj magának mindenbe beleütni az orrát? - mérgelődött a lány. - Én már csak ilyen vagyok- vigyorgott a fém.
- Milyen kár - sóhajtott fel Norma sajnálkozó arccal. - Még jó, hogy fütyülök a véleményére.
Tim sötéten nézett rá. - Ez hamarosan másképp lesz, azt megígérem. Mi ketten... - hirtelen észbe kapott és elhallgatott.
Norma nem kérdezte, hogy mit akart mondani, mert meglátta a felvillanó utasítást: Kérjük az öveket bekapcsolni, és újra elfogta a pánik. A gép ereszkedni kezdett, s a lány teste görcsberándult a félelemtől. A karfa után kapott, de már ott találta Tim kezét. A férfi csak egy pillanatig tétovázoü, aztán bátorítóan megragadta a lány kezét, és mindaddig szorította, míg földet nem értek.
- Köszönöm - mormolta Norma pipacsvörös arccal.
47
Tim biccentett, és kivételesen hallgatott, pedig a lány számított rá, hogy valami gúnyos megjegyzést fog tenni a gyávaságára.
A repülőtérről kocsi vitte őket a szállásukra Pár perc alatt megérkeztek a szállodába.
Körülbelül fél órával később Tim és Norma felfedező útra indult. A férfi pontosan tudni akarta, mi merre található, mire a szakértők megérkeznek.
- Nos, mi a véleménye? - kérdezte Noeimát.
- A szállodának van egy kis tornaterme, amit könnyűszerrel át lehet alakítani tanácsteremmé. Az edzőtermeket, az úszómedencét, a szaunát és a szoláriumot innen keletre kellene elhelyezni egy új toldaléképületben. Így a zaj nem zavarná a szálloda többi vendégét.
- A nagy parkoló helyére építtetné?
- Igen. Az igazgató szerint azt úgyis csak a nagyobb helybeli rendezvényeknél használják. A legtöbben repülővel jönnek ide, nem autóval.
- Azért a parkoló is fontos. De talán megoldaná a gondot egy föld alatti garázs. - Az tűl drága lenne, nem?
- Attól függ. Az úszómedencéhez úgyis mélyen le kell ásnunk. Legfeljebb nagyobb területet túrunk fel. - Tim megállt és nézelődött. - Ott balra van az a földsáv, amit a tengertől nyertek, ugye?
- Igen. Mellette pedig a jachtkikötő. Egyébként a szálloda annyira közel van a városközponthoz, hogy akár gyalog is be lehet menni.
Tim bólintott. - Igen, nagyon jó a fekvése. - Az órájára nézett. - Gyerünk ebédel
ni!
Norma távolról sem lelkesedett azért, hogy Timmel kell ennie, de szerencsére időközben megérkezett az építész és a szabadidőközpontok szakértője is, s hamarosan mindannyian élénk t$rsalgásba merültek. Tim olyan ügyesen irányította a beszélgetést, hogy pár perc múlva mindkét férfi őszintén elmondta, milyen gondok merültek fel hasonló terveknél. Gondosan mérlegelték az építkezés mellett szóló érveket és a várható nehézségeket.
Norma szorgalmasan jegyzetelt, mit sem törődve Tim gúnyos tekintetével. Tim csak tartson mindent fejben, ha akar, gondolta, de így legalább biztos lehetek abban, hogy én sem felejtek el semmit, s eggyel kevesebb oka lesz rá, hogy megszidjon.
Ebéd után ismét végigjárták a szállodát és a hozzá tartozó területet. Ezúttal velük tartott a helybeli építővállalat vezetője is. Tim azonnal átvette a csoport irányítását. Norma eleinte bosszankodott ezen, de ahogy múlt az idő, mind jobban csodálta a fém ügyességét. Timnek sikerült néhány perc alatt elérnie, hogy csoportszellem tőjelenlevők között, s a lány tapasztalatból tudta, hogy ez mennyire ritkán elő. Hasonló esetekben általában mindenki magához akarta ragadni a vezetést, y aztán a saját álláspontját érvényesíthesse.
Norma figyelt, és megpróbált tanulni a férfitól. Még akkor se tiltakozott, amikor Tim úgy kezelte, mintha a titkárnője lenne.
48
v esze~yes csoK - eaes iz
- Kérem, írjon fel mindent, hiszen akkora gyakorlata van a jegyzetelésben - vigyorgott álnokul a férfi, Norma pedig hallgatott és engedelmeskedett.
Együtt vacsoráztak a szállodaigazgatóval, aki egész nap nyugtalannak látszott, s minduntalan aggódó pillantásokat vetett feléjük, ha találkoztak.
Norma ezúttal is a háttérben maradt. Csodálattal figyelte, ahogy Tim feloldja a férfi feszültségét. Hamarosan az igazgató is lelkesen helyeselte a tervet, és Tim kérdezősködésére bőbeszédűen adott felvilágosítást.
49
Norma és Tim lázasan vetették bele magukat a munkába. Vitatkoztak a szakértőkkel és hosszú megbeszéléseket folytattak a helyi hatóságok embereivel.
Tim Faulkner egyszerűen fáradhatatlan volt. Olyan mesterien érvelt, hogy hamarosan mindenkit sikerült a maga oldalára álli~rtia, és meggyőznie a terv előnyeiről. Norma tudatában volt, hogy 6 - főleg fiatalsága és női mivolta miatt - sohasem bírt volna ilyen csodálatos eredményt elérni. Hiába ismerte ugyanúgy a terv minden apró részletét, mint Tim, a férfi nélkül nem boldogult volna.
Tim-parancsoló fellépésével-elérte azt, amit még Simonnak sem sikerültvolna: hamarosan mindenki hajlandó volt az együttműködésre.
Elérkezett a hétvége, és gyönyörű napfényes idő volt. Az előkészítő tárgyalások véget értek.	.
Timet meghívták golfozni, s mivel a fém ebben jó alkalmat látott további hasznos kapcsolatok kialakítására, elfogadta a meghívást.
A szakértőket Norma vitte ki a repülóGérre, s utána a nap hátralévő részében szabad volt. Mivel a szálloda gépkocsija délig a rendelkezésére állt, úgy döntött, körbejárja a szigetet.
N,em tudott betelni a táj szépségével. Teljesen elbűvölte a csalogató tengerpart, a hegycsúcsokon emelkedő számtalan középkori vár és erőd, mely valaha a franciáktól védte a szigetet, a völgyeken és szántóföldeken átkanyargó dűlőutak s a rengeteg kastély és udvarház, melyekről messze földön híres volt ez a vidék.
Remekül érezte magát, de végül olyan elviselhetetlenül meleg lett a kocsi utasterében, hogy úgy döntött, visszafordul. Mihelyt megérkezett a szállodába, felvett egy bikinit, ráhúzott egy b6 inget, és lement a strandra.
Igyekezett semmire se gondolni, csak feküdt, és élvezté a bőrét melegítő jótékony napsugarakat. Mintha szabadságon lennék, villant át az agyán, aztán lecsukódott a szeme.
Mikor felébredt, Timen kezdett töprengeni. Milyen tehetséges ember! Mennyit lehetett tőle tanulni, már ilyen rövid idő alatt is! Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy a férfi az ellensége, s ha kedve tartja, habozás nélkül kirúgatja az állásából. A meleg napfény ellenére Norma megborzongott.
Felült. Már három óra is elmúlt, és még egy falatot se evett, s gyomra hangosan
50
V eszélyes csox - eges ~z
korgott az éhségtől. Semmi kedve sem volt visszamenni a szállodába, főleg, mikor a parton falatozóbódék sora várta.
Ahogy arrafelé nézett, találkozott a tekintete egy hosszú hajú fiatalemberével. Az ismeretlen bizalmasan rávigyorgott és biccentett, mintha régi barátok lennének. Meglehetősen szűk fürdőnadrágot hordott, napbarnított teste izmos volt, arckifejezése öntelt. Norma bosszankodva látta, hogy feléje indul, és elfordította a fejét, amikor a fiú leereszkedett mellé a homokba.
- Szia - üdvözölte vidáman a lányt, és szemtelenül végigmérte. Norma unottan ránézett, és nagyot ásított.
- Szabadságon vagy, kisbaba? - Lenne szíves békén hagyni?
A reménybeli Casanovának azonban az esze ágában sem volt, sót, majd felfalta Normát a tekintetével. - Tetszel nekem, szívecském - közölte.
A lány tüntetően felsóhajtott. Felvette a cipőjét, összeszedte a holmiját, és indulni készült.
A fiút azonban nem lehetett ilyen könnyen lerázni. Hirtelen átölelte a derekát, és magához rántotta a lányt. - Azt mondtam, hogy tetszel - morogta haragosan.
- Azonnal eresszen el! - kiáltotta Norma, de hiába küszködött, a fiú erősebb volt nála; még jobban magához szorította, és a térdét a combjai közé nyomta.
- Ebből elég! - prüszkölt a lány, és kétségbeesetten nézett körül. Hirtelen felfedezte Tim Faulknert, aki a parton sétált. - Tim, segftsen! - sikoltotta. - Tim! Először úgy tűnt, a férfi egyszerűen továbbmegy, és a sorsára hagyja, de aztán mégis odajött hozzájuk. - Talán zaklatja magát ez a fickó?
- Hát nem látja? - mérgelődött Norma, aki továbbra is tehetetlenül vergődött az izompacsirta ölelésében. - Vegye már le rólam a mocskos kezét! Fajankó!
- Hallotta a hölgyet - mondta fenyegető hangon Tim, de a fiú csak vigyorgott. - Ugyan, ne zavarjon minket...
Tim haragos mozdulatára azonban elnémult. Sietve elengedte a lányt, és hátrált egy lépést.
- Na, csak nyugalom. Tréfa volt az egész. Különben a hölgynek mindaddig nem volt semmi kifogása ellenem, amíg maga fel nem tűnt a színen.- Kárörvendő hangjára a lány arcába szökött a vér. A legszívesebben felpofozta volna a fiút, mert tudta, hogy Tim minden szavát el fogja hinni.
A fiatalember sietős visszavonulása után, Norma megpróbált Tim tekintetéből olvasni. A férfi rezzenéstelen arcából azonban semmire se leheteli következtetni.
- Köszönöm - mondta végül halkan a lány, aztán felvette az ingét. - Igazán vissza akart menni a szállodába?
- Tulajdonképpen nem, csak...
- Akkor maradjon még egy kicsit - szakította félbe Tim. Leült a homokba, és látszott, hogy azt várja, Norma is kövesse a példáját.
A lány egy pillanatig habozva állt, aztán újra elővette a törülközőét, leterítette a
51
7. FEJEZET
földre, és ráült. Lopva Timre sandított. Eddig csak öltönyben látta, s most, ebben a világos vászonnadrágban és sportos ingben sokkal fiatalabbnak tűnt. Nem hatott annyira megközelíthetetlennek sem, mint máskor.
Mindjárt elkezd gúnyolódni, hogy most meg fiatalkorúakra vetem ki a hálómat, gondolta a lány. De tévedett.
Tim leült, hallgatott, és bámulta a tengert. Végül Norma törte meg a csendet. - Hogy ment a golf? Győzött?
- Nem. Az ellenfelem nyert.
- Ezt nem értem - mondta a lány kicsit csodálkozva. Soha nem hitte volna, hogy Tim rossz vesztes legyen.
- Tizennyolc lyuknál döntetlenül álltunk. Még egy lyukat kellett játszanunk, hogy eldőljön, ki a győztes.
S zóval tévedtem, gondolta Norma. Igenis el tudja viselni a vereséget. Ám hirtelen - talán a férfi hanghordozása miatt - gyanakodva felkapta a fejét.
- Sz$ndékosan hagyta nyerni, ugye? - szaladt ki a száján. Tim nem válaszolt.
- Maga remekül tud bánni az emberekkel - állapította meg a lány. - Úgy véli?
Norma bólintott. - Igen.
- Tapasztalataim szerint mindig kifizetődik a fontos emberek jó hangulatáról gondoskodni.
- De ez azt jelenti, hogy felhasználja őket, nem? - tudakolta a lány. - Valóban. A szakértelmüket, az összeköttetéseiket, a jóakaratukat. - És a nők? Őket is kihasználja?
Tim elmosolyodott. - Milyen jellegzetes női kérdés! Miért érdekli? - Miért nem válaszol a kérdésemre?
- Hogy kihasználom-e a nőket? Hát nem azt tesszük mindnyájan, legalábbis egy bizonyos fokig? Nincs olyan férfi, aki ne venné igénybe valamilyen téren a h6lgyek szolgálatait - közölte fölényesen.
Norma lopva felsóhajtott. Tim megint nem adott egyenes választ. - Nem is tudom, miért nem ment inkább politikusnak - mormolta. - Ez most sértés, vagy bók? - vigyorgott a férfi.
Norma kissé bizonytalanul vállat vont. - Talán mindkettő.
- Csak talán? Hogyhogy nem tudja pontosan? - Tim hangja egyre barátságtalanabbá vált. - Elvégre maga meg a férfiak kihasználásának a szakértője. Először üres ígéretekkel felingerli a szegény fickókat, aztán pedig, mikor már semmi hasznukat sem veszi, lerázza őket. Elárulná, miért? A pénzüket akarja, vagy egyszerűen csak mulattatja a játék? Szereti a bolondját járatni a férfiakkal?
- De hát én semmit se csinálok... - védekezett Norma, Tim azonban nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.
- Nem, arra nincs is szükség. Aki olyan gyönyörű testó és szép nő, mint maga, annak igazán könnyű lehet mindig új áldozatot találni. - Töprengve mérte végig a
52
lányt. -Ráadásul még a megközelíthetetlent is megjátssza, mert pontosan tudja, hogy az milyen kihívás egy fém számára!
Normát meglepte, hogy Tim így látja. Ezek szerint nemcsak gyűlöli, hanem vonzónak is találja.
- Csak ne nézzen rám olyan ártatlanul! - folytatta a férfi. - Engem nem tud becsapni! Ne felejtse el, hogy átlátok magán!
- Igen? - A lány kutató pillantást vetett rá. - Átkozottul biztos a dolgában, igaz? Csakhogy időközben már én is kezdem megismerni magát.
Fel akart állni, de Tim visszatartotta.
- És mi a véleménye rólam? - kérdezte fenyegetően.
A lány nem tett féket a nyelvére. - Hideg, kíméletlen és kegyetlen. Önmaga előtt is képtelen beismerni, ha hibázik. Az embereket a külsejük alapján ítéli meg, a természetük, a jellemük nem érdeklik. Mivel erős, megveti mások gyengeségeit. Rendkívül öntelt és önző férfi, és talán éppen ezért képtelen őszintén szeretni.
- Ó, így beszél a nagy lélekbúvár! - gúnyolódott Tim. - Egy pillanatig se higgye, hogy izgat a véleménye!
Ám Norma tudta, hogy ezúttal nem mond igazat. Az elmúlt néhány percben rájött, hogy Tim sokkal sebezhetőbb, mint amilyennek mutatja magát. Úgy látta, hogy főleg az utolsó megjegyzése érintette érzékenyen.
- Mielőtt még tovább próbálna sértegetni, jusson eszébe, hogy maga is elkövetett néhány hibát, amiért felelnie kell. Megmondtam, hogy fizetni fog érte, és most is ez a véleményem.
Norma halványan elmosolyodott. - Képtelen lenne elviselni a vereséget, ugye? - Lerázta a karjáról Tim kezét, és felállt. - Nyugodjon meg. Nem kell emlékeztetnie a fenyegetésére. Jól tudom, milyen könyörtelen, ez is~egy bájos jellemvonása. Csöppet se csodálkozom rajta, hogy még nem nősült meg! Egyetlen épeszű n6 se...
Hirtelen elhallgatott, mert Tim haragtól szikrázó szemmel rivallt rá: - Azt ajánlom, vigyázzon a nyelvére, Norma, vagy előbb megfizet, mint gondolná. Így vagy úgy!
Norma rájött, hogy elvetette a sulykot. Timet a fé~asságában sebezte meg, s ezt a fém biztos megtorolja majd. Ijedten, lesütött szemmel hallgatott egy pillanatig, majd menekülésszerűen távozott.
Este Norma az étteremben akart vacsorázni. Mivel hallotta, hogy táncestet tartanak, felvette az egyik alkalmi ruháját. A fekete felsőrész szorosan a testére simult, s a bő, hosszú szoknya még nőiesebbé tette a lány megjelenését.
Norma lement a bárba, ahol már ott ült a szálloda igazgatója és Tim Faulkner, élénk társalgásba merülve. Az igazgató nyomban észrevette a lányt, és udvariasan felállt. - Jó estét, Miss Bruce. Meghívhatom egy pohár italra?
- Nem, köszönöm. Különben sem szeretnék zavarni.
53
A fém azonban ragaszkodott ahhoz, hogy igyon velük valamit, és Norma kénytelen volt leülni, mialatt az igazgató a bárpulthoz sietett.
A lány Tim felé fordult, és üdvözölni akarta, de torkán akadt a szó. Timen úgy állt a szmoking, mintha ráöntötték volna, s a fém még a szokottnál is.hódítóbban nézett ki. Norma szíve hevesen megdobbant, amikor észrevette furcsa tekintetét. Tim szemében valami őszinte, mély érzelmet látott felcsillanni egy pillanatra.
Rövid hallgatás után a fém idegenül csengő hangon üdvözölte. -JÓ estét, Norma. Gyönyörű ma este. - Majd szokott gúnyos modorában hozzáfűzte: - Vajon kinek a fejét akarja most elcsavarni?
Szerencsére a lánynak nem kellett válaszolnia, mert az igazgató éppen odalépett hozzájuk, és Norma kezébe nyomott egy poharat. A lány ugyan legszívesebben elmenekült volna, de az udvariasság azt kívánta, hogy maradjon.
Megkönnyebbülten hallotta, hogy az igazgató az építkezésről kezd beszélni, így legalább nem kellett megszólalnia, s úgy tűnt, mintha Tim is fellélegezne egy kicsit. A férfi azonban nem sokáig hallgatta az igazgató szóáradatát. -Figyelembe fogom venni az ötleteit - mondta biztatóan, aztán Normához fordult: - Nem tudom, maga hogy van vele, de én nagyon éhes vagyok - jelentette lá.
Az igazgató nyomban közölte, hogy fenntartott a számukra egy asztalt, és egy kis emelvényhez kísérte őket. Err61 a helyről a terem minden zugába el lehetett látni. Norma titkon remélte, hogy az igazgató is velük vacsorázik, de az kimentette magát, és távozott. A lány halkan felsóhajtott, és habozva mondta: - Ha nem haragszik,inkább egyedül vacsoráznék.
- Ugyan, ne butáskodjon! - csóválta meg a fejét Tim.
Aztán már nem volt menekülés. Ott termett mellettük a főpincér, udvariasan kihúzta Norma székét, s mikor a lány helyet foglalt, átnyújtotta az étlapot.
- Sajnálom, ha kellemetlennek találja a társaságom - jegyezte meg gúnyosan a fém -, de ha az elmúlt napokban velem tudott enni, akkor talán ma este is túléli ezt a megpróbáltatást!
- De még sosem ettünk kettesben, és különben is hétvége van!
- Ugyan mi baj van, Norma? Ha nem ismerném jobban, azt hinném, hogy fél t81em!
- Szó sincs erről, csak sajnálom elpocsékolni az időm! - vágta rá a lány.
Tim elvigyorodott. - Pedig milyen remek alkalom lenne ez arra, hogy mindent elmeséljen magáról!
- Minek köszönhetem ezt a hirtelen érdeklődést? - kérdezte gyanakodva a lány. - Hiszen épp maga vetette a szememre, hogy nem érdeklődöm eléggé az emberi tényezőkvánt. Úgy döntöttem, megjavulok; és ezt magánál kezdem - felelte Tim higgadtan. - Ezt akarta, vagy nem?
Norma kétségbeesetten rázta meg a fejét. Méghogy Tim Faulknernek elmesélje az élettörténetét? A gondolatra is kirázta a hideg.
- És akkor viszonzásul maga is a bizalmába avat? - próbált időt nyerni. - Miért tenném?
54
veszélyes csók - éűes íz
- Tudja, én is kíváncsi természetű vagyok. Szeretném például tudni, hogy miért olyan rideg és kegyetlen ember?
- Már megint kezdi? Magának életeleme a sértegetés? - b, csak visszaadom a kölcsönt - védekezett a lány.
- Tulajdonképpen miért nem akar mesélni magáról? Talán attól fél, hogy elárul valamit a sötét múltjáról?
Norma lesújtó pillantást vetett rá, és felállt. Tim azonban kitárta a karját, és nem engedte elmenni.
- I;Jljön csak szépen vissza - mondta ellentmondást nem túró hangon. - Miért tenném? Nincs joga parancsolgatni nekem. Nem vagyok...
- Téved. Minden jogom megvan rá. Most pedig üljön már le, és válassza ki, rnit akar vacsorázni - mondta a férfi ingerülten.
- Jó, jó, de mindenesetre tiltakozom. Attól félek, hogy ha magával eszem, a végén még gyomorrontást kapok!
Norma meglepetten bámult a férfira: most meg olyan képet vág, mint aki remekül mulat valamin, tűnődött magában.
Tim olyan kellemes társalgó volt, hogy az idő szinte észrevétlen elszállt, s mire a lány észbe kapott, már túl is estek a vacsorán.
A vendégek nagy része már szintén befejézte az evést, és most az étterem végében lévő kis színpad előtt táncolt. A zenekar egymás után játszotta a legismertebb slágereket.
Tim figyelte egy darabig a táncolókat, aztán Normához fordult. - Jön táncolni? - kérdezte.
- Nem, köszönöm. - Fél?
- Igen. Att61, hogy a végén mégis gyomorgörcsöt kapok.
Tim elvigyorodott. - Én, a magam részéről, szívesen megkockáztatom.
Norma érverése felgyorsult. Habozva felkelt, s néhány másodperccel később ott álltak mindketten a táncparketten. Mélyen egymás szemébe néztek. A zenekar éppen egy lassú számot játszott. Tim magához húzta a lányt, és táncolni kezdtek.
A férfi kiváló ritmusérzékkel rendelkezeti, és remek táncos volt, Norma mégis valamilyen merevséget érzett a mozgásán. Természetesen a lány se tudta elengedni magát. Milyen furcsa helyzet, hogy éppen Tim Faulknerrel, a legádázabb ellenségével szórakozik ilyen jól! Norma szíve vadul kalapált az izgalomtól.
Megpróbált másra gondolni, figyelte a többi táncolót, de Tim hirtelen szorosabban magához ölelte, mert ki kellett kerülniük egy másik párt.
Norma fölnézett, és elakadt a lélegzete. A fém görcsös arckifejezésén úgy látszott, mintha belső harcot vívna magával.
Aztán Tim Norma szemébe nézett, és a lány kis híján felsikoltott, meglátva a
55
v eszeiyes csoK - eaes iz
szeméből sütő sóvárgó, forró vágyakozást. Norma nagyot nyelt, és gyorsan elfordult. Nem, ez nem lehet igaz, hogy Tim éppen őt kívánja! Bár talán nem is err81 volt szó! Lehet, hogy Tim csak egy nőt akart, és bárki megtette volna! Én meg véletlenül épp kéznél vagyok, még ha kényszer alatt is, gondolta a lány. Egyszer már majdnem szexőnültnek nevezett, s bizonyára még mais ez a véleménye.
Ám hirtelen eszébe jutott, hogy milyen érzelmi vihart kavart benne Tim csókja, és megijedt.
- Nem akarok tovább táncolni. illjünk inkább le - mondta remegő hangon.
- Jó - felelte Tim kurtán. Amint visszaértek az asztalhoz, rögtön hívta a pincért, és italt rendelt.
- Dehát én már fel akartam menni lefeküdni - tiltakozott a lány. - Miért? Hiszen még korán van.
Mikor Norma mégis a táskájáért nyúlt, megragadta a karját. - Maga reszket! - állapította meg döbbenten.
Norma gyorsan elhúzta a kezét.
- Lassan már semmit se értek! - tört ki hírtelen a férfi. - Tudom, hogy hazug és csaló; s olykor mégis... Nos, ha menni akar, hát menjen.
Norma egy pillanatig még tétovázott, de aztán gyorsan a legközelebbi ajtó felé indult. Kilépett, és a teraszon találta magát. Annyira megkönnyebbült, hogy végre egyedül van, hogy csak néhány perc múlva jött rá, mekkora hibát követett el. Ha a szobájába akar menni, újra át kell vágnia az éttermen. No de mindegy. Egyelőre megnyugtatta, hogy a tenger felől fújdogáló ényhe szellő hűsíti izzó arcát, és megpróbálta összeszedni magát. Teljesen fel volt zaklatva és képtelen volt összefüggően gondolkozni. S mindez egyetlen tánc miatt?
Nem, csak azért vagyok ilyen izgatott, mert annyira gyűlölöm Timet, gondolta, de közben pontosan tudta, hogy hazudik. Mert ha gyűlölte a fémet, miért vonzódott hozzá olyan erősen?
Normát a rózsák hívogató illata lecsalta a kertbe. Elsétált a falig, ahonnan a tengerre lehetett látni.
Csendes éjszaka volt. A hold ezüstfénye visszatükröződött a vízen. A tajtékos hullámok halk morajjal törtek meg a parti fövenyen. Norma szíve összeszorult a fájdalomtól. Miért nem lehet visszafordítani az idő kerekét, gondolta sajnálkozva.
Norma szíve vadul kalapált. Hirtelen haraggal hátravetette a fejét. - Mulattatja, hogy megpróbál elcsábítani?
- Tényleg azt teszem?
- Azt maga jobban tudja, mint én.
- És sikert jósol nekem? - Mélyen a lány szemébe nézeti, s közlpen a keze a derekára csúszott.
- Nem. Kudarcot. - Norma el akart húzódni, de a férfi nem engedte.
- Ugyan kit akarsz erről meggyőzni? Valld be, hogy szívesen táncoltál velem! - Nem! -Norma félretaszította a,férfit, és hátralépett. Ezzel azonban megint hibát követett el, mert a háta a falnak szorult. Riadtan nézett körül, de hiába. Tudta, hogy nincs menekvés. - Szórakoztatja, ha nőkkel erőszakoskodhat? - kérdezte maró gúnnyal.
Tim haragra lobbant, és megragadta a csuklóját. -Te csodaszép kis boszorkány... - sziszegte, miközben durván magához rántotta. - Egyszer már megcsókoltalak, és Isten a tanúm, hogy azóta csak azt várom, mikor ismételhetem meg!
Norma mereven bámult rá. Hihetetlennek találta, hogy az a réges-régi, egyetlen ölelés a férfiban éppolyan erős nyomot hagyott, mint benne. Tim közelsége felizgatta, vágyott a simogatására, ám ugyanakkor furcsa csalódottságot és ürességet is érzett. - Nem, nem akarom - suttogta.
- Akkor eredj! Tűnj el innen, fe gyorsan! - mondta a férfi, és hátralépett. Norma egész testében remegett. Tudta, ki kell használnia az alkalmat, de a lába nem engedelmeskedett az akaratának, és a szemét se tudta levenni a férfiról.
Tim pedig csakállt és nézte, s az arckifejezése mind diadalmasabbá vált. - Gyere ide! - parancsolta bársonyos hangon.
- Nem - lehelte Norma. Valami azt súgta neki, hogy nem szabad engedelmes$ednie.
- Azt mondtam, gyere ide. - Tim hangja egyre magabiztosabban csengett, és Norma, mint akit elkábítottak, előrelépett.
A férfi átölelte, és halkan felnevetett. Sóvárgó vágyakozással nézett a lányra. Vadul magához szorította, föléhajolt, és szenvedélyesen megcsókolta.
Váratlanul lépteket hallott, aztán Tim hangját. - Csak nem érzi magát rosszul?
- Ne akarja elhitetni velem, hogy aggódik értem! - felelte a lány harapósan. Hirtelen a vállán érezte Tim kezét. - Nem kell menekülnöd előlem - mondta a férfi, miközben maga felé fordította a lányt.
- Nem lett volna szabad táncolnom magával - csóválta meg a fejét Norma. - Hiba volt.
- Csakugyan? - Tim gyöngéden megcirógatta az arcát, aztán végigsimított az ajkán. - Olyan szép vagy - suttogta.
56
57
Norma még pontosan emlékezett Tim első csókjára, ám a valóság mellett eltörpült az emlék. A lány elmerült a boldogság hullámaiban. Elfelejtkezett a múltról, nem érdekelte a jövő, csak Tim ajka számított, ölelő karja, az édes közelség és a mindent elsöprő vágy, amely még közelebb hajtotta a férfihoz.
Tim ajka végigszántotta a lány nyakát, apró, lázas csókjai megremegtették. Hallotta a férfi halk suttogását, de nem értette a szavait. Kedveskedéseket mormolt vagy szitkokat? Mindegy volt az is.
Aztán Norma keblét egyszerre hós levegő csapta meg, és a lány csak akkor vette észre, hogy Tim lehúzta ruhája vállpántját, s ajka a keblei közé kalandozott. Norma behunyta a szemét. Érezte a mellén Tim forró leheletét, és felsikoltott a gyönyörtől. Tim erre még szenvedélyesebben kezdte csókolni, ám váratlanul megmerevedett, és elhúzódott a lánytól. Norma hallotta ziháló lélegzetét, és érezte bárét perzselő tekintetét. Erőtlenül támaszkodott a férfua, mert attól félt, mindjárt összeesik. Egész teste remegett a vágytól, melle hevesen emelkedett és süllyedt a szúk, estélyi ruha alatt.
Felnézett, de Tim arcából semmit se tudott kiolvasni. Megpróbált kicsit elhúzódni, de a férfi erősen tartotta a derekát, és fojtottan azt mondta: - Kívánlak.
Nemcsak egyszen3 megállapítás volt, hanem szinte úgy hangzott, mint valami parancs.
Norma felsóhajtott, mikor érezte, hogy Tim tenyere a mellére csúszik, és ujjai gyöngéd hozzáértéssel dörzsölgetni kezdik a mellbimbóját.
Ám váratlanul közeledő lépéseket hallottak, nevetést, és Tim nyomban elengedte Normát. A lány egy darabig még a falnak támaszkodva állt, aztán összeszedte magát, és a szálloda felé menekült.
- Norma, várj! - kiáltott utána Tim.
A lánynak esze ágában sem volt engedelmeskedni. Utat tört a teremben táncolók között, és a lifthez sietett. Látta, hogy épp akkor csukódnak be az ajtók.
- Várjanak, kérem! - kiáltotta. A felvonóajtó újra kinyílt, és a lány gyorsan belépett.
Norma a negyedik emeleten kiszállt, s pár pillanattal később - már szobája biztonságában - megkönnyebbülten föllélegzett. De az izgatottság gyorsan újra erőt vett rajta. Tudta, hogy Tim követni fogja.
Leült az ágyra, és a kezébe temette az arcát.
58
V eszélyes csüK - eges iz
Hogy lehettem ilyen ostoba, gondolta kétségbeesetten. Hogy is engedhettem meg, hogy hozzám érjen. Hiszen tudhattam volna, hogy ez lesz a vége! Már abban a pillanatban elvesztem, amikor beleegyeztem, hogy táncoljunk! S ~az sem volt véletlen, hogy éppen a kertbe menekültem. A lelkem mélyén, titokban azt reméltem, hogy utánam jön.
Újra erőt vett rajta az iménti erős sóvárgás. Azt akarta, hogy Tim mindig mellette legyen, hogy szerelem fűzze össze őket. Mert nemcsak testi vágyat érzett, hanem a lelke is kívánta a férfi közelségét.
Norma elkeseredetten felnyögött. Milyen reménytelen álom! - gondolta, aztán hasra vetette magát az ágyon, és a párnát kezdte öklözni tehetetlen bánatában. Miért Tim Faulkner az egyedüli férF a világon, aki szenvedélyt tud ébreszteni benne? Miért kell egész hátralévő életében olyan férfi után epekednie, aki csak leigázni és megalázni akarja? Míg 6 örökké szeretni fogja...
Norma megremegett. Szeretni? Te jó ég, csak nem volt olyan ostoba liba, hogy épp Timbe szeressen bele?
A folyosón léptek közeledtek a szobája felé, aztán kopogást hallott. Visszafojtotta a lélegzetét, és nem mozdult.
Újra kopogtak.
- Norma, nyisd Ib; tudom, hogy itt vagy - parancsolta Tim.
Norma azonban csökönyösen hallgatott, és a fért-i léptei hamarosan eltávolodtak. A lány lassan levetkőzött, és a fürdőszobába ment, lemosni a festéket. Aztán mélyen elgondolkodva megállt a tükör előtt.
A felismerés, hogy szereti a férfit, derült égből villámcsapásként érte. Mi az ördögöt csináljon? Hogyan tovább?
Hosszas töprengés után rájött, hogy csak egyet tehet. Tim megfogadta, hogy kirúgatja az állásából. Miért ne teljesüljön a vágya? Csak egész máshogy, mint képzelte. És sohasem szabad megtudnia, hogy Norma miért könnyítette meg a dolgát. Eluta= zom, döntötte el a lány, és soha többé nem látom viszont.
Bánmennyire is utált megfutamodni, ez volt az egyetlen lehetőség. Még mielőtt az önbecsülésének utolsó szikráját is elveszítené, el kellett távolodnia Tim Faulknert61.
Norma megmosdott, átfésülte a haját, és visszament a hálószobába.
Harisnyatartót és fekete harisnyát viselt, s az ajtónak támaszkodó férfi szeme felcsillant,amikor meglátta.
Elégedetten mérte végig, miközben a kezében egy kulcsot pörgetett, s elmosolyodott, mikor tekintete a lány riadt arcára esett.
- Hogy... hogy kerülsz ide? - hebegte Norma, s egyszerre gombócot érzett a torkában.
- Szereztem egy álkulcsot- vallotta be a fém, és meglengette a lány orra előtt. - Azt mondtam a portán, hogy rosszul érezted magad, és meg akarom nézni, rendben vagy-e már. Hát igen, olykor megvan az előnye annak is, ha igazgató az ember.
59
8. FEJEZET
Veszélyes csók - édes íz
Tim megállt a lány e16tt, és elkezdte a haját simogatni. - Miért nem engedtél be?
- Azt nagyon jól tudod. - Mert félsz tőlem?
- Nem - nézett dacosan a szemébe a lány. - Mert gyűlöllek.
- Az lehet. De mégis le akarsz velem feküdni. Éppúgy kívánsz, ahogy én téged. Nem igaz? - kérdezte meggyőződéssel a férfi.
Norma lesütötte a szemét. - Igen, kívánlak - ismerte be. - Örülök, hogy legalább ezt tisztáztuk.
Tim átölelte a lányt. Ajka végigvándorolt a nyakán, majd a vállára tévedt. Aztán gyengéden beleharapott a fülcimpájába, újra a nyakát csókolgatta, s végül a mellét kezdte ostromolni.
Norma megborzongott az izgalomtól, de továbbra is mozdulatlanul állt. Ökölbe szorította a kezét, nehogy önkéntelenül is viszonozza Tim ölelését. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy el ne árulja magát, és fel ne nyögjön a gyönyörtől.
Tim felemelte a fejét, és szenvedélyesen szájon csókolta. Mindent elkövetett, hogy valami választ csikarjon ki be161e, de Norma ellenállt. A férfi egyre izgatottabb lett, s végül haragosan mondta: - Szóval most meg ezt találtad ki! Megjátszod az ártatlan áldozatot, akivel erőszakoskodnak!
- Nem kértelek rá, hogy ide gyere! - védekezett a lány.
- Arra valóban nem, de az ölelésemet igenis kívánod. Es nem fogsz csalódni! Azt is megígérem, hogy viszonozni fogod a simogatásom és a csókjaim.
Norma hirtelen megijedt.
- Kérlek, hagyjál, én... - Ám hiába küszködött, a fém karja úgy szorította, mint a harapófogó.
- Ó, nem, drágám. Velem nem lehet játszani. Nem vagyok már gyerek. Ezúttal túl messzire mentél, s többé nem menekülhetsz. Most mindenért megfizetsz. Norma látta a diadalittas pillantását, gúnyos arckifejezését, és lehunyta a szemét. Tudta, hogy a férfit nemcsak a bosszúvágy fdti, hanem a testét is kívánja, s ráébredt a saját tehetetlenségére.
- I-ía ezt akarod, ám legyen - nézett fel Tim sötét arcába. - Tégy a magadévá. A férfi egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna, de aztán újra csókolgatni kezdte, s Norma némán tdrte az ölelését.
Tim gyorsan rátalált a két apró gombra, de miután kinyitotta őket, nem vette el a kezét, hanem finom mozdulatokkal tovább simogatta a lány testét. Norma megremegeti, és halkan felnyögött.
Egy ideig némán gyönyörködött Norma testének látványában, aztán keze ismét felfedezőútra indult, s a lány hamarosan tehetetlenül elmerült az érzékek mámorában. Milyen szívesen ölelte volna át Timetl Teste valósággal izzott a szenvedélytől, s mégis, makacsul ellenállt a kísértésnek.
Tim óvatosan az ágyra fektette. Mikor föléhajolt, arca eltorzult a vágytól és a haragtól, amiért még mindig nem sikerült legyőznie az ellenállását.
Lassan levetkőztette Normát, s közben a combját, a csípőét simogatta. Aztán hosszú másodpercekig nézte a lány meztelen testét, majd végül ő is levetkőzött. Norma figyelte, s úgy érezte, mintha minden levetett ruhadarabbal eldobna valamit az udvarias és mdvelt ember mázából, s a végén előtűnt a mindennapi ember a maszk alól, akit egyszeró érzelmek és indulatok irányítanak.
Mikor a férfin már csak alsónadrág volt, Norma lekapcsolta az éjjeliszekrényen álló lámpát.
- Most egyszerre milyen szemérmes lettél - gúnyolódott a férfi. Az ablakhoz lépett, és széthúzta a függönyt. A hold besütött a szobába, és ezüst fénybe burkolta Tim izmos testét. A fém az ágy szélére ült, és lenézett a lányra. Arca hirtelen elkomolyodott.
Norma elfordította a fejét, mert attól félt, hogy Tim megint valami sértő megjegyzést fog tenni, de az hallgatott.
Némán a lány mellé feküdt, megfogta az állát, és a szemébe nézett. - Törődj bele, hogy vesztettél - suttogta.
Norma nem szólt, de nem is védekezett. Mozdulatlanul feküdt, és hagyta, hogy a fém magáévá tegye.
A hold elé felhő úszott, s a szoba sötétbe borult. Norma kibújt az ágyból, felvette a pongyoláját, és odament az ablakhoz.
Rövid habozás után kinyitotta az erkélyajtót, és kilépett.
Kellemesen hdvös volt az éjszaka, s a tenger fe161 fújó szellő jólesően legyezgette Norma forró testét.
A lány vágyakozva nézte a tengert. Milyen szívesen megmártózna most a tisztító habokban. De ha elhagyná a szobát, Tim bizonyára fölébredne.
Az ablakon bepillantva éppen az ágyra látott. Tim - egyik karját ölelésre tárva - mélyen aludt.
Norma visszagondolt a második szeretkezésükre, és könnybe lábadt a szeme. Miután a férfi első vágya lecsillapult, mindent elkövetett, hogy Normát önkívületbe hozza. Megesküdött, hogy megtöri az ellenállását, és ez majdnem $ikerült is. Ha az első alkalommal a lány - tapasztalatlansága miatt - fájdalmat érzett, az semmi se volt ehhez a lelki gyötrelemhez képest. Mennyire szerette volna viszonozni a férfi gyöngédségét, lázas ölelését! Mennyire vágyott rá, hogy Tim is remegjen és boraongjon a kéjtől! És milyen szívesen bevallotta volna neki, hogy szereti! De hallgatnia kellett.
Tim néha halkan felnyögött, de nem suttogott szerelmes szavakat vagy becézéseket. Némán magáévá tette a lányt, aztán rögtön elhúzódon t61e.
Csöndben feküdtek egymás mellett, s hiába fdzte össze őket a legszorosabb kötelék, mikor olyan végtelenül sok előítélet és félreértés vert éket közéjük.
60
61
veszelyes csox - eges tz
Norma szomorúan állapította meg, hogy Timnek csak eszközül szolgált fizikai vágya kielégítésére, és bármennyire is igyekezeti, nem tudta megakadályozni, hogy a teste ne válaszoljon a férfi simogatásaira.
A gyönyör csúcspontján a lány vadul ide-oda vetette magát, és hangosan felnyögött a kéjtől. De még ebban a pillanatban sem volt hajlandó megérinteni a férfit, inkább a lepedőbe markolt, miközben a teste ívben megfeszült.
S amikor végül Tim is elérte a csúcspontot, Norma félrefordította a fejét, s mindaddig nyugodtan és látszólag közömbösen feküdt, amíg a férfi haragos kiáltással el nem engedte.
Norma arcán könnyek patakzottak végig. Milyen gyönyörű lehetett volna, gondolta. Persze mint szexuális élmény így is szép volt, de hiányzott belőle az öröm, ami csak az igazán mély érzelemhól, a szerelemhól fakad. Norma félt, hogy ha a férfi rájön, hogy szereti, megpróbálja kihasználni az érzéseit, melyeket bizonyára gyengeségnek tekint. Ezért az egyetlen rendelkezésére álló fegyverrel védekezett: néma közönnyel.
Az erkélyajtó halkan megcsikordult, és Norma hátranézett. Tim anyaszült meztelenül állt előtte, de ez a tény láthatólag a legkevésbé sem zavarta.
A lány meg akarta törölni könnyes szemét, de a férfi elkapta a kezét. - Miattam sírsz? - kérdezte, miközben gyöngéd határozottsággal magához húzta.
- Nem. Természetesen nem - vágta rá a lány.
A férfi fürkészően kémlelte az arcát. - Miért nem szóltál, hogy még.. . szűz vagy? - kérdezte rövid habozás után.
- Úgysem hitted volna el.
Tim egy darabig hallgatott. - Talán nem -ismerte be végül. Aztán hirtelen újra támadóvá vált a hangja: - Egyébként minden elismerésem! Ezek szerint mindig csak kaptál, de sohasem adtál!
- Ne várd, hogy most meg a tapasztalatlanságom miatt kérjek bocsánatot! - mondta Norma csípősen.
- Nem várom. - Tim felemelte a lány állát, és mélyen a szemébe nézett. - Szeretném tudni, miért vagy ilyen? Miért gyűlölöd annyira a férfiakat?
- Nem gyűlölöm mindegyiket, csak téged!
- Igen, mert legyőztelek - állapította meg Tim. - És mert nem vagy kész odaadni magad.
- Neked nem is! - kiáltotta dühösen a lány.
- Na azt majd meglátjuk! - Most már Tim is haragudott. Keze a lány pongyolája alá csúszott, és ingerelni kezdte a mellbimbóját.
Norma lehunyt szemmel a férfihoz simult, és érezte ébredező férfiasságát.
- Ezúttal sikerülni fog - mondta Tim. Karjába kapta a lányt, és visszavitte a hálószobába.
S valóban, csaknem sikerült áttörnie tartózkodása falát. Mikor Norma egész tes
lében remegve elérte a csúcspontot, könmeit vadul Tim vállába mélyesztette. De ez csak néhány másodpercig tartott, s utána gyorsan lehanyatlott a keze.
Hamarosan mindketten mély álomba mertiltek, s Tim az éjszaka hátralévő részében többet nem ért hozzá.
Mikor Norma másnap reggel felébredt, a férfit már nem találta a szobájában.
A lány testileg-lelkileg összetörten feküdt, s azon tQnódött, mi az ördögöt csináljon. Csak egyet tudott biztosan: semmi esetre se akart Tim Faulknerrel találkozni. Gépies mozdulatokkal felkelt, megfürdött és felöltözött. Aztán bepakolta egy szatyorba a fürdőruháját, és elhagyta a szállodát. Először a part mentén sétált, majd busszal átment a sziget másik oldalára.
Az egész napot ott töltötte az egyik strandon, s megpróbálta az előző éjszaka elmulasztott alvását bepótolni. Estgfelé megvacsorázott egy kis vendéglőben, s meglehetősen késón ért vissza a szállodájába.
Közben szentül elhatározta, hogy a jövőben jobban ellenáll majd Timnek. Mivel a férfi csak megvetést érzett iránta, az együtt töltött éjszaka csak még jobban eltávolította őket egymástól. Ezen az sem változtatott, hogy Norma szerelmes volt belé.
Bár ezt önmagának sem vallotta be, egész nap készült a Timmel való találkozásra, s ezért érzett most olyan furcsa ürességet, hogy a férfit semerre se látja. A portán telefonüzenet várta Simontól.
Norma megkérte a portást, hogy ne kapcsoljanak fel hozzá hívást, aztán a szobájába ment. Az ajtó előtt megtorpant, mert eszébe jutott a tolvajkulcs. S mi van, ha Tim odabenn várja? Óvatosan kinyitotta az ajtót, és megnyugodott. Timnek se híre, se hamva.
Norma levetkőzött, lezuhanyozott, és éppen ágyba akart bújni, amikor megcsendült a telefon. Tudta, hogy egyetlen olyan ember van, aki el tudja intézni, hogy kimondott utasítása dacára felkapcsolják hozzá. Ingerülten vette fel a kagylót.
- Gyere le, kérlek, a bárba. Látni szeretnélek - hallotta Tim parancsoló hangját. A lány csöndben visszatette a helyére a hallgatót, és az ágyra ülve várt. Szinte biztos volt, hogy a férfi hamarosan megjelenik a szobájában, de tévedett. Tim nem jött, s Norma végül lefeküdt, és leoltotta a villanyt.
Másnap reggel Normáéknak megbeszélése volt az építészeti hivatal emberével. A lány kétrészes, szürke szövewhát vett fel, és keskeny derekára széles övet csatolt. Haját kétoldalt hátrafésülte, és ezüst csatokkal megttlzte.
Mikor az előcsarnokba ért, az építészeti hivatal emberét már ott találta két másik fé~val, a szállodaigazgatóval és Timmel. Norma határozott léptekkel feléjük indult.
62
63
- Jó reggelt, Miss Bruce - köszöntötte az igazgató, jelentőségteljes pillantással, s a lány rögtön megértette, hogy tudomást szerzeü a Timmel töltött éjszakájáról. Tim látszólag semmit se vett észre ebből a közjátékból. Bemutatta a lányt a többieknek, ás azt javasolta, hogy menjenek, és nézzék meg a tervezeü építkezés helyét. Kinn Tim nyomban Norma mellé szegődött. - Já reggelt - mondta bizalmasan. A lány bólintott, de kerülte a pillantását.
- Hol voltál tegnap? - Strandon.
Amint odaértek a nagy parkolóhoz, Norma az építészeti hivatal emberéhez fordult. Bájosan rámosolygoü, és faggatni kezdte a munkájáról. Tim elgondolkodó arckifejezésselfigyelte, de aztán hamarosan egy másik jelenlévő kérdéseire kellett válaszolnia, s nem ért rá tovább Normával foglalkozni.
A megbeszélés több órán át tartott, s utána mindnyájan együtt ebédeltek a szállodában. Norma gondosan ügyelt arra, nehogy Tim mellé kerüljön, de hébe-hóba azért találkozoü a tekintetük. A lányt meglepte, amit Tjm szemében látott: feszültséget és haragot. Talán mert előző este nem engedelmeskedeti, és nem jött le a bárba?
Ebéd után Norma bement a kis szobába, amit Timmel irodaként használtak, és felhívta Simont.
- Miért nem telefonáltál előbb? - támadt rá a fém.
- Nem értem rá - védekezeü a lány. - El se tudod képzelni, mennyi tárgyaláson és értekezleten veszünk részt. - A telefonnal a kezében az ablakhoz sétált, és leült a párkányra.
- Hiányzol, Norma. Mikor jössz haza?
- Néhány nap múlva. Az építésznek még el kell készíteni a terveket. - És akkor elvihetlek valahová?
- Azt most még nem tudom.
- Mondd, kedvelsz ts engem egyáltalán?
- Persze hiszen tudod. De az igazgatóság...
- Az ördögbe velük! - szakította félbe Simon. - Nincs joguk beleavatkozni az életünkbe!
Norma elneveüe magát. - A kőkorszaki nézeteikkel, ugye?
Hirtelen zajt halloü, s mikor hátrafordult, látta, hogy Tim az ajtóban áll, és figyeli. De hogy mióta, arról a lánynak sejtelme sem volt.
- Simon, most mennem kell...
- Megígéred, hogy amint hazaérkezel, rögtön felhívsz? - Igen.
- Erről jut eszembe, valamit még feltétlenül el kell mesélnem. Képzeld, a hétvégén összefutottam régi barátoddal, Alexander Nashsel.
- Igazán? - Norma hangja zavartan csengett, és Tim azonnal hegyezni kezdte a fülét.
- Igen. Meséltem neki rólad, és nagyon jól emlékezeü rád. - Ezt igazán nem kellett volna! Mit... mit mondott rólam?
64
- Ugyanazt, amit te, hogy évekkel ezelóu ismertétek egymást.
Mivel Tim leplezetlen érdeklődéssel hallgatta minden szavát, a lány nem mert tovább kérdezősködni. Gyorsan elköszönt Simontól, lerakta a kagylót, és az asztal felé indult, hogy a telefont a helyére tegye.
- Ha jól sejtem, Simon Gascoyne-nal beszéltél - jegyezte meg Tim. - Igen - felelte Norma, és makacsul kerülte a férfi tekintetét.
- Megmondtam, hogy hagyd békén! -Tim megragadta a lány vállát, és maga felé fordítoüa. - Miért tűntél el tegnap se szó, se beszéd? - kérdezte élesen.
Norma keserűen felnevetett. -Na mégis, mit gondolsz? Természetesen el akartam szökni előled!
- Úgy viselkedsz, mint egy ostoba kamaszlány! - förmedt rá türelmét vesztve a férfi. - Ha lejössz a bárba, ahogy kértelek, nyugodtan megbeszélhettünk volna mindent!
- Nem tudok arról, hogy bármi megbeszélnivalónk lenne. Lefeküdtünk egymással, s ezen többé nem lehet változtatni. Elérted, amit akartál, de most már kész, vége! - Vége?
- Igen. És igazán nem kívánom még egyszer megismételni. - Kit akarsz erről meggyőzni? Saját magadat?
- Ha tudnád, mennyire utállak! - fakadt ki a lány.
Tim halk nevetéssel magához rántotta, aztán hosszan és vadul megcsókolta. Norma minden időérzékét elveszítette, s csak akkor eszmélt fel, mikor Tim elengedte. Hátat fordított a férfinak, és az ajtó felé indult.
- Hová mész? - kérdezte Tim. - A szobámba
- Arról szó sem lehet, még túl sok munka vár ránk. Tudsz szövegszerkesztővel dolgozni? A szerdai igazgatósági értekezletre meg kell írnom a jelentésemet, és szeretném, ha segítenél. Előbb azonban foglaltass le két helyet holnapra, az első londoni járatra.
A következő néhány órában szinte megállás nélkül dolgoztak, de továbbra is mindkelien érezték a köztük uralkodó feszültséget.
Norma megkönnyebbülten állt fel, am fikor végre befejezték a munkát, s az asztalon feküdt a részletes beszámoló.
- Biztos, ami biztos, megküldöm a másolatát a központnak - jelentette ki. - Jó. Utána pedig eszünk valamit.
- Nem. Semmi kedvem a feltétlenül szükségesnél tovább elszenvedni a társaságodat. Ne hidd, hogy minden kívánságod teljesülhet! - közölte a lány csípősen.
- Nem - felelte a férfi, és Norma nem tudta megfejteni furcsa arckifejezését-, s valószínűleg épp az nem fog teljesülni, ami számomra a legfontosabb.
65
Norma értetlenül nézett rá. - Felmegyek a szobámba. Reggel a repülőtéren találkozunk - mondta kimérten.
Már az ajtóban állt, amikor meghallotta Tim szokatlanul komoly hangját. - Norma, beszélnünk kell.
A lány megrázta a fejét. - Ugyan miről? Semmi értelmei - Tévedsz. Szeretném, ha meghallgatnál...
De Norma már nem figyelt rá, hanem kisietett a szobából.
A repülőgépen még egy utas ült mellettük, s így nem beszélhettek személyes dolgokról.
Gatwicken pedig Simon várta őket. Norma - ígéretéhez híven - felhívta Jerseyről, és megmondta, mikor érkeznek haza, de arra azért nem számított, hogy a férfi érte jön a repülőtérre.
Ahogy átjöttek a vámon, Simon odasietett hozzájuk.
- Szervusztok! - üdvözölte dket barátságos vigyorral. - Remélem, kellemesen utaztatok.
- Mint látod, szerencsésen földet értünk - felelte Tim epésen, és szemrehányó tekintetet vetett Normára. Nyilván azt gondolta, a lány szándékosan szervezte meg ezt a találkozást.
Norma meg se próbálta tisztázni magát. - Szervusz, Simon - köszöntötte a férfit, de amikor az meg akarta csókolni, hátralépett.
- Tudjátok, épp erre jártam, s az eszembe jutott, hogy értetek jövök, és beviszlek az irodába - magyarázkodott Simon.
- Ez igazán rendes tőled - vélte Tim, de látszott az arcán, hogy egy szavát se hiszi. - Nekem azonban itt a kocsim. És neked? - fordult a lányhoz.
- Az enyém szervizben van. Vonattal jöttem ide. - Kedvesen Simonra mosolygott. - Úgyhogy én köszönettel elfogadom az ajánlatod.
Tim átnyújtotta Simonnak a lány bőröndjeit, és ismét Normára nézett. - Holnap majd megmondom, mit szólt az igazgatóság a jelentésünkhöz.
- Most nem jössz be az irodába? - csodálkozott Simon.
- Nem. Be kell mennem Londonba. - Tim bólintott, felkapta a csomagjait, és otthagyta őket.
Simon és Norma némán nézték, ahogy nagy léptekkel a kijárathoz siet. - Mi a csuda ütött belé? - kérdezte Simon elképedten.
- Nem mindegy? Gyere, menjünk! - sürgette a lány ingerülten.
Míg a kocsi az iroda felé száguldott, Norma némán ült Simon mellett. Végül a férfi törte meg a csendet. - Haragszol, hogy kijöttem érted?
- Tudtad, hogy Tim is velem van - felelte a lány.
- Igen, de ő rendes fickó, nem olyan, mint a többi kőkori lelet.
66
v eszeiyes csuK - eges iz
- Úgy gondolod? Pedig éppen 6 mondta, hogy hagyjalak békén. - A lány kesernyésen elmosolyodott. - Fél, hogy elrontalak.
- Komolyan? - Simon rásandított. - Nekem semmi kifogásom se lenne ellene. Norma önkéntelenül elnevette magát. - Ha egyszer találkozol egy olyan növel, aki képes haragudni rád, feltétlenül tarts ki, mellette, mert ő lesz az igazi a számodra, és biztos lehetsz abban, hogy őszintén szeret.
- De az a nő nem te vagy? - Nem.
- Kár. És te már találtál olyasvalakit, akire dühös tudsz lenni? A lány kicsit habozott, aztán bólintott. - Igen, találtam.
- Sejtettem. Ám az igaz szerelem útja kicsit göröngyös, ugye?
- Pontosan - vallotta be Norma kényszeredett nevetéssel. Az út hátralévő részében némán ültek egymás mellett.
67
Másnap délben Tim - ahogy ígérte - megkereste Normát, hogy beszámoljon az értekezletről.
A lány a parkban ült egy kerti széken, szendvicset evett, és élvezte a ragyogó napfényt.
- Melléd ülhetek? - kérdezte Tim.
Norma fölnézett, és bólintott, aztán tovább gyönyörködött a kert szépségében.
- Az igazgatóság zöld utat adott. Úgy döntöttek, hogy még két további szállodában is építenek konferencia- és .edzőteremeket. Ez itt az egyik, de a másikat neked kell kiválasztani.	'
- Nekem? Hát ez nem a műszaki igazgató feladata lenne?
- Nem. Mivel a te ötleted volt az egész, rád bízzák a döntést.
Normának most tulajdonképpen ujjonganiakellett volna aboldogságtól, csakhogy a sikere valahogy látszatgyőzelemnek tűnt.
- Nos, mi lesz? Elvállalod a munkát? - kérdezte Tim. - Azt hiszem.
A férfi elgondolkodva tanulmányozta Norma arcát, aztán habozva érdeklődött: - Te és Simon... úgy értem, komoly köztetek az ügy?
Norma meglepetten kapta fel a fejét; de Tim arcából semmit sem tudott kiolvasni. - Miért kérded?
- Tudnom kell.
- Nem. Egyáltalán nem komoly. Szóval ezúttal egy vasadba sé fog kerülni, hogy békén hagyjam.
- Ennek igazán örülök.
- Mert pénzt takarítasz meg? - Nem.
- Akkor miért?
- Mert újra le szeretnék feküdni veled.
Norma villámló szemmel felpattant, és faképnél akarta hagyni a férfit, de az gyorsabb volt nála, és elállta az útját.
- És mert megváltozott rólad a véleményem - ismerte be halkan.
- Ezt... ezt meg hogy érted? - kérdezte a lány. Torka kiszáradt az izgalomtól.
- Az utóbbi napokban jobban megismertelek - kezdte a férfi megfontoltan, ala
68
9. FEJEZET
posan megrágva minden szót. - Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy csaló vagy tolvaj legyél. Annál sokkal értelmesebb és finomabb érzésű vagy, a tisztaságodról és az... ártatlanságodról nem is beszélve. Meggyőződésem, hogy rosszul ítéltelek meg. - Tétova mozdulattal felemelte a kezét, és gyöngéden megsimogatta Norma arcát. - Az viszont kétségtelen, hogy elfogadtad a pénzt- folytatta. - Miért tetted? - kérdezte sürgetően. - Biztos volt rá valami okod. Csak azt áruld el, hogy mi!
Norma szíve vadul kalapált. Hát lehet, hogy mégis van remény kettőjük számára? - Igazad van, komoly okom volt rá - vallotta be. - El kellett fogadnom, mert. .. Hirtelen elhallgatott, mert észrevette, hogy Tim már nem figyel rá, hanem merev arccal a szálloda bejárata felé néz. Norma kíváncsian megfordult, és azt hitte, káprázik a szeme: a kavicsos úton ketten közeledtek: Simon és...
- Gondoltam, besegítek egy kicsit a szerencse istenasszonyának - kiáltotta Simon. - Nézd, kit hoztam magammal! Alexandert.
Norma elképedten bámult, aztán sietve visszafordult Timhez: - Erről igazán nem tudtam. Sejtelmem se volt arról, hogy...
De Tim haragosan félbeszakította: - Ezek szerint mégse csalt az első benyomásom. - Dühösen félretolta a lányt, és elsietett.
Norma elkeseredetten nézett utána. Az imént még olyan közelinek tűnt a boldogság, és most megint mindennek vége. Bénultan állt.
- Mi az, Norma, hát nem is üdvözlöd Alexanderi? - csodálkozott Simon. A lány nagy erőfeszítéssel mosolyt kényszerített az arcára.
- Szervusz, Alexander. Hogy vagy? - Köszönöm, jól. És te?
- Én is - felelte Norma, és egy pillanatra erős lelláismeret furdalást érzett, amiért annak idején olyan csúnyán faképnél hagyta a fiút. Bizonyára mélyen megsebezte az érzéseit. De gondolatai gyorsan visszatértek Timre. Soha életében nem érezte még ilyen elhagyatottnak és szomorúnak magát.
- Simon mesélte, hogy külföldön voltál - bökte ki végül, amikor már kezdett nyomasztóvá válni a csönd.
- Igen, főleg Kanadában és Ausztráliában. Tanulmányoztam a mezőgazdaságot meg az ingatlanközvetítést.
- Érdekesen hangzik. Tetszett?
- Hát ez hihetetlen - kiáltotta felháborodottan Simon, akit bosszantott ez a felületes és udvarias társalgás. - Körülbelül... mióta is? Négy éve nem találkoztatok, s ennyi idő után az egyetlen beszédtémátok a mezőgazdaság?
- Simon, kopj le! - mondta Alexander határozottan. - Én ilyet még nem láttam! Ez...
- Simon!
- Jó, jó, megyek már. - Simon Normához hajolt, és megpuszilta az arcát. - Csak segíteni akartam. Remélem, boldog leszel - súgta a fülébe búcsúzóul.
69
v aa~.~
Te jó ég! Tehát Simon azért hozta ide Alexandert, mert azt hitte, Norma óbelé szerelmes. Közben pedig...
- Alexander?
- Nem akarok a terhedre lenni - jelentette ki a fiú kissé mereven. - Err61 szó sincs. Természetesen örülök, hogy látlak, csak...
- Simon is ezt gondolta. Bár én biztos voltam abban, hogy téved, elvégre négy évvel ezelőtt szó nélkül elhagytál, és...
- Jaj, Alexander... - Norma hiába kereste a megfelelő szavakat. - Nézd, szeretném megmagyarázni, hogyan történt, de... Simon talán nem említette... én itt dolgozom.
- Igen, tudom.
- Es az ebédszünetem már rég véget ért. Vissza kell mennem az irodába. - Értem - mormolta a fiú, kicsit gyámoltalan képet vágva.
- Nem, nem hiszem. Tényleg szeretnék mindent megmagyarázni. Meg tudod várni,amíg végzek? Talán a szállodában?
- Jó. Ott leszek Simonnal együtt.
- Akkor majd találkozunk. És köszönöm, hogy eljöttél.
Norma visszasietett az irodájába, és még épp látta, ahogy Tim elporzik a kocsiján.
Mintha soha nem akart volna vége szakadni ennek a délutánnak. Norma egyfolytában azon rágódott, hagy mi történik, ha a fiú máskor látogatja meg. Ha el tudja mesélni Timnek az igazságot, talán megbocsátott volna neki a fém. És utána? Ki tudja...
Ugyan! Csak álmodozom! - gondolta Norma szomorúan. A boldogságot nem nekem találták ki. Most inkább azon kellene törni a fejem, hogy mit mondjak Alexan
tta el, azon kezdett töprengeni, milyen hihetd maselkedésére. Szívhól remélte, hogy Alexander már nem s nem azért kísérte el olyan készségesen Simont. ószínűleg nem fenyeget, nyugtatta meg magát, hiszen kületeg csinos nővel találkozott.
örül jött ki az irodájából. Eddigre már sikeresen meggyőzte magát, csakis azért látogathatta meg, hogy megtudja, annak idején miért lkül faképnél. Mihelyt kielégül a kíváncsisága, el fog utazni, és többet viszont egymást.
ha másnak nem is, legalább ennek örülni fog, állapította meg keserűen a lány. orma észrevette, hogy épp ott áll, ahol előző nap délben találkoztak, és hirtelen ttenetesen magányosnak érezte magát. Most már talán sohasem tudja meg, hogy Tim kalandot akart csak, vagy szereüe őt. Valószínűleg az előbbit. Norma csak abban volt biztos, hogy újra le akart vele feküdni, és ismerve a férfit, nehezen tudta elkép
70
. .,~~...~ W ..~.... - ......~	..
zelni, hogy képes szeretni. És ha mégis? Hogyan viselkedne akkor? Úgy, mint akinek meg kell oldani egy halaszthatatlanul sürgős üzleti kérdést, vagy egyszerre gyöngéd és érző szívd emberré válna?
Norma telefonon megüzente Alexandernek, hogy jön, s mikor a szálloda elé ért, a fiú a széles kőlépcsőn üldögélve várta.
Norma szótlanul vette szemügyre. A hajdan ártatlan tekintetd, kedves és jókedvd fiúból széles vállú, markáns arcú fém lett.
- Hol van Simon? - csodálkozott a lány.
- Már elment. - Alexander felállt. - És mi mit csináljunk? Teázzunk meg, sétáljunk, vagy menjünk el autózni?
Norma egy pillanatig habozott, de aztán úgy érezte, jobb lesz, ha most minél messzebb kerül a szállodától.
- Csodaszép az idő. Autózzunk egyet! Bár te, a barnaságodból ítélve, mostanában sokat lehettél Szabad levegőn, s talán szívesebben maradnál itt?
- Nem, dehogy. Gyere, ott a kocsim - bökött a fiú egy lehajtott tetejd, élénkpiros autóra.
Körtilbelül fél órával később megálltak egy domb tetején. Kiszálltak, átsétáltak egy erdőcskén, és végül egy tisztáshoz értek, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező vidékre.
- Milyen jó újra itthon lenni! - lelkendezett Alexander. - Miért, külföldön rossz volt?
- Egy darabig nem - mondta a fiú vontatottan. - De aztán nem bírtam tovább elfojtani az emlékeket.
Norma elértette a célzást. - Gondolom, sokat ttSprengtél azon, hogy miért tdntem el olyan hirtelen.
- Na igen, néhányszor valóban átvillant az agyamon ez a kérdés - felelte Alexander enyhe iróniával.
Norma felkapta a fejét, mert a fiú hanghordozása most ~rtnyira emlékeztette Timére, bár a külsejük, szerencsére, nem hasonlított. A lány lúdfa, hogy valami magyarázatot kell adnia arra, amit tett, és nem akart túlságosan elrugaszkodni a valóságt61.
- A játékkaszinóból kirúgtak, és nem tudtam tovább fizetni a lakbért - mondta végül. - jCénytelen voltam elköltözni.
- De miért nem hívtál fel? Miért nem szóltál? - kérdezte Alexander értetlenül és kicsit sér tődötten. - És hova mentél?
- Eleinte a családomnál laktam, és nagyon sok gondunk volt. - Például?
- Családi ügyek.
Alexander összeráncolta a homlokát. - Még múndig nem értem, hogy miért nem hívtál fel, és mesélted el.
- Senkit nem szoktunk belekeverni a családi ügyeinkbe.
71
- Értem - morogta a fiú. Kicsit odébb sétált, és leült a fűbe.
Norma mellé telepedett. - Nem, nem hiszem, de többet nem mondhatok. Egyszerűen el kell fogadnod, hogy kénytelen voltam elmenni, és nem adhattam magamról életjelt. És talán így volt a legjobb.
- Igen? És ha nekem más a véleményem? Norma hallgatott.
- Egy másik férfi miatt mentél el? - kérdezte kicsit támadóan Alexander.
- Jaj, dehogy! -Norma egy pillanatig habozott, de aztán folytatta: -Nagyon beteg volt az öcsém.
- Sajnálom. De... Nem meséled el, mi történt? - Talán majd egyszer. Most nem.
- Na jó - vont vállat a fiú, aztán felsóhajtott: - Pokolian hiányoztál, Norma. - Te is nekem.
Megint hallgattak egy darabig, és ismét Alexander törte meg a csendet.
- Emlékszel még - mondta -, hogy egyszer megígérted, hozzám jössz feleségül, ha huszonöt éves koromban még mindig szeretlek?
- Milyen régen ttSrtént!
- Igen. Akkoriban az a négy év szinte örökkévalóságnak tűnt. De most nemsokára betöltöm a huszonötöt. Többek ktSzött ezért is jöttem haza. A születésnapomon megkapom végre a nagyapai örökségem.
Norma meglepődött. - Nem is tudtam, hogy meghalt a nagyapád!
- Három évvel ezelőtt. - Alexander szomorkásan elmosolyodott. - Végrendelete záradéka szerint csak akkor kapom meg a pénzét, amikor már érettebb és okosabb leszek.
- És most már az vagy? - ugratta a lány.
- Mindenesetre tapasztaltabb vagyok, mint voltam. - Meséld el, mit csináltál az utóbbi években.
Alexander kinyújtózott a fűben, és engedelmesen beszélni kezdett. Norma többször elnevette magát a mulatságos történetein.
Mikor a fiú elhallgatott, ránézett a mellette fekvő lányra, és arra gondolt, milyen elragadó a mosolya.
- Most rajtad a sor. Veled mi történt? - kérdezte óvatosan. Norma azonban válasz helyett elkapta a csuklóját, és az órájára pillantott. - A kiskocsmák már nyitva vannak, gyere, keressünk egy kellemes helyet. Aztán majd egy ital mellett mindentelmesélek. Biztos te is szomjas vagy, nem?
Nem sokkal később egy kisvendéglő kerthelyiségében üldögélve élvezték a lenyugvó nap utolsó sugarait. Sörözés közben Norma lelkesen mesélt a munkájáról. Alexander eleinte szóhoz sem tudott jutni a megdöbbenéstől.
- Simon mondta, hogy a szállodaláncnak dolgozol, de azt hittem, gépírónő vagy, vagy valami hasonló. - Mély tisztelettel bámult a lányra. -Ezek szerint gyorsan törsz felfelé, igaz?
72
V eszelyes csoK - eaes ~~
- Legalábbis úgy néz ki. Ráadásul imádom a munkám, és persze a vele járó sok utazást.
- Nekem viszont már a könyökömön jön ki - közölte Alexander rosszkedvűen. - Szeretnék végre letelepedni, gyökereket ereszteni valahol. - Kicsit bizonytalanul folytatta: - Talán nem tudsz róla, de miután eltűntél, kerestelek. Sajnos a családom nem sok időt hagyott rá, mert szinte egy időben az elköltözéseddel átküldtek Kanadába.
- Értem. - Norma valóban értette, s ezért gyorsan másra terelte a szót. - Éhes vagyok. Tudod mit? Azelőtt mindig te vendégeltél meg engem, most hát rajtam a sor. - Arról szó se lehet:
- Ugyan, nem a Ritzbe hívlak. Itt maradunk - nevetett a lány.
Evés közben jókedvűen beszélgettek, és lassan újra összebarátkoztak. Alexander ugyanolyan ny>7t és kedves volt, mint annak idején, és Norma hamarosan ismét őszinte rokonszenvet érzEtt iránta.
Mikor visszaértek a szállodához, már teljesen besötétedett. Alexander a kocsijához kísérte a lányt, és rámosolygott: - Gyönyörű este volt, Norma. Szeretnék újra találkozni veled.
- Majd csak összefutunk ismét - felelte a lány gyorsan.
A fiú megrázta a fejét. - Ne bízzuk a véletlenre - kérte. - Beszéljük meg most. Elmehetnénk például moziba Olyan sok film van, amit szívesen megnéznék.
- Nagyon sajnálom, Alexander, de nem tehetem. Tim Faulkner a cég egyik vezetője, és...
- Ma délben is együtt voltatok.
- Igen. Biztos vagyok abban, hogy Tim nem helyeselné a barátságunkat. - Miért? Mi közi ehhez?
Ha te azt tudnád, gondolta Norma kissé savanyúan. De csak annyit mondott: - 6 az egyik munkaadóm, és nem hiszem, hogy örülne neki, ha tudná, hogy egy alkalmazott az unokaöccsével jár szórakozni.
Alexander harsányan felnevetett. - Ugyan. Ennyire azért nem maradi. És egyébként is, fütyölök a véleményére.
- Csakugyan?
- Igen. En döntöm el, kivel barátkozom.
A lány elmosolyodott. - Felnőttél - állapította meg.
- Hát remélem - bólintott a fiú, majd kissé zavartan hozzátette: - Tudod, a régi ismerőseimmel nem tartottam a kapcsolatot, és most elég magányosnak érzem magam.
- Szóval fgy állunk - mondta Norma színlelt felháborodással, de aztán újra elkomolyodott. - Sajnálom, Alexander, de Tim tényleg rettentő dühös lenne, ha a fülébe jutna, hogy talállcozgatunk.
A fiú kutatóan nézett rá. -Mién érdekel annyira a nagybátyám véleménye? Hiszen semmi köze a magánéletedhez!
73
dlill~
- Ez igaz, de vele dolgozom - emlékeztette a lány. - Jó éjt, Alexander! - köszönt el, és gyorsan beszállt a kocsijába.
Alexandert azonban nem lehetett ilyen könnyen lerázni, makacsabbnak bizonyult, mint ahogy Norma gondolta. Simontól megszerezte a lakáscímét, és néhány nappal később beállított a lányhoz. El akarta vinni vacsorázni, hogy viszonozza a múltkori meghívást.
Noha nem beszéltek meg újabb randevút, a fiú szombat este ismét megjelent és közölte, hogy szerzett két szfnházjegyet. Addig kérlelte Normát, míg az végül beadta a derekát. Felhajtottak hát Londonba, de a lány egész este attól rettegett, hogy valamelyik sarkon belebotlanak Timbe. Csak akkor lélegzett föl megkönnyebbülten, amikor az előadást követő vacsora után Alexander mellékesen megjegyezte, hogy a nagybátyja néhány hétre Amerikába utazott üzleti ügyben.
- Ezt miért csak most mondod? - kérdezte szemrehányóan Norma. - Egész este attól féltem, hogy meglát veled.
- Nem értem, mit izgulsz. Valóban ilyen emberevő szörnyeteg?
- Nem, csak nem akarom elveszíteni a munkám. Ne felejtsd el, mennyire befolyásos ember. S én főleg azért kaptam meg ezt az állást, mert teljesen független vagyok. Ha kitudódik, hogy találkozgatom valakivel, az árthat a sikeremnek.
Látszott, hogy Alexander nem találja túl meggydzónek ezt a magyarázatot, ezért Norma vállat vont, és még hozzátette: - Lehet, hogy igazad van, és túlzásba viszem az aggódást.
Norma többször megpróbálta Alexandert lerázni, de a fiú olyan magányos volt, s a lány is annyira elhagyatottnak érezte magát, hogy végül újra rendszeresen találkozni kezdtek.
Norma belépett a helyi teniszklubba, s Alexander hetente többször elkísérte. Ha pedig ~ hétvégén a lány nem ment haza a családjához, a fiú mindig meglátogatta. Norma otthon mind gyakrabban találkozott Derek Wilsonnal, és örömmel vigyázott Tobyra, mikor Heten és Derek szórakozni mentek.
Derek barátságos és türelmes fém volt, és Tobyt éppúgy szerette, mint Helent. A kisfiú egyébként szépen fejlődött, s valahányszor Norma hazalátogatott, mindig új és új jelvényeket mutatott neki, amelyeket a cserkészcsapatban nyert. Nemrég Derek még úszni is megtanította.
Normának tulajdonképpen semmi oka se volt panaszra. Sokat dolgozott, a szabadidejét Alexanderrel töltötte vagy otthon, és rendben tartotta a Gascoyne-ok házát. Ennek dacára még soha nem érezte ilyen üresnek az életét. Timet már több hete nem látta. Hivatalos útjait igyekezett mindig szerdára időzíteni, ilyenkor tartották ugyanis az igazgatósági értekezleteket, és Norma semmi esetre sem akart találkozni a férfival.
74
v eszeiyes esoK - eaes ~z
Eljött az augusztus, de állandóan esett az eső. Helen és Derek bejelentették, hogy rövi~sen összeházasodnak.
Egyik délután Norma az irodaablaknál állt, és az eső áztatta parkot szemlélte. Remélhetőleg hétvégére kisüt majd a nap, gondolta. Heten, Derek és Toby kempingezni akartak, s Norma el se tudott volna képzelni annál rosszabbat, mint hogy a sátorban ücsörögve kelljen eltölteniük a hétvégét. Vagy talán Helenék elhalasztják a kirándulást, ha továbbra is ilyen barátságtalaq marad az idő?
A lány hallotta, hogy kinyílik az ajtó, és mosolyogva hátra fordult.
A váratlan látogató Tim Faulkner volt, és Normának az arcára fagyott a mosoly. Tim csak hallgatott, és nézte, majd tekintete lassan körbejárt a szobán, s végül ismét a lányon állapodott meg. - Hoztam neked néhány levelet, amit tévedésből nekem címeztek. A jersey-i tervvel kapcsolatosak, és biztos azért jöttek hozzám, mert kezdetben én vezettem a tárgyalásokat.
- Köszönöm - mormolta Norma. - Majd megnézem.
- Jó. - Tim egyik lábáról a másikra állt - Nincs... nincs semmi`bajod? Jól vagy? - Igen -felelte P~iorma kicsit csodálkozva. Ugyan miért ez a szokatlan érdeklődés, tünódött.
- Akkor jó. Biztos akartam lenni benne.
Norma hirtelen rájött, mire céloz a férfi, és elvörösödött. - Ne aggódj! Az éjszakánknak nem lett kellemetlen következménye! - kiáltotta haragosan.
Tim bólintott, s mintha valamit mondani akart volna, de aztán mégis hallgatott. Épp távozni készült, mikor Simon berontott a szobába
- Ó, Tim, végre, hogy megtaláltalak. A nagyfőnök vár. Szia, Norma! -vigyorgott a lányra, és arcon csókolta. - Hogy vagy?
- Remekül - felelte Norma, tüntető vidámsággal. - Akkor jó.
Tim morgott valamit, és az ajtóhoz indult. S fimon követte, de mielőtt kiment volna, még visszapillantott a lányra, és megjegyezte: - Add át Alexandernek az üdvözletem. - Jó - bólintott Norma készségesen, s ahogy Simon felé nézett, tekintete találkozott Tim megvető pillantásával.
Az ajtó bezárult a két férfi mögött, és Norma dermedten állt. Tim bármelyik pillanatban visszajöhet, gondolta, és lélekben minden rosszra felkészült. De a férfit hiába várfa.
Norma aznap a szokottnál korábban fejezte be a munkát. Miközben hazafelé hajtott, egyre csak azon tűnődött, vajon mit csinált volna a férfi, ha azt mondja neki, hogy terhes. Tim megszokta, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani. Valószínileg felajánlott volna neki egy bizonyos összeget, hogy vetesse el a gyereket, de természetesen csak ha már látta az orvosi szakvéleményt. Az azonban holtbiztos, hogy nem vette volna feleségül.
Mikor Norma hazaért, csodálkozva látta, hogy Julia Gascoyne autója a főépület előtt áll.
75
v eszetyes csoK - eaes iz
Becsöngetett, és Julia ajtót nyitott. - Szervusz, Nama. Gyere be.
A konyhába mentek, és kávézás közben elbeszélgettek, de Normának mindinkább az az érzése támadt, hogy Juliénak nyomja valami a szívét. Végül nem bírta megállni, és rákérdezett; - Baj van?
Julia zavartan mosolygott. - Igen. Eladjuk a házat. Nednek pompás munkát ajánlottak Amerikában, s persze mindnyájan elkísérjük. Többé nem lesz szükségünk erre a házra. Bármennyire is szeretjük, semmi értelme megtartani.
- Igazad van - helyeselt Norma.
- Tudom, milyen bosszantó lehet neked. Először ráveszünk, hogy költözz ide, aztán... Nagyon sajnálom.
- Ugyan. Ne furdaljon a lelkiismeret. Már azért is hálás vagyok, hogy eddig itt lakhattam. Mikor kell kiköltöznöm?
- Azzal még ráérsz. Hónapokig is eltarthat, amíg el tudjuk adni. Csak azt gondoltam, minél előbb szólok, annál több időd lesz körülnézni másik lakás után.
- Értem. Köszönöm.
Egy darabig még beszélgettek, aztán Julia elköszönt, és visszahajtott Londonba. A mai nap határozottan nem tartozik a szerencsés napjaim közé, gondolta Norma. Hazament, lerúgta a cipőjét, és egy jó nagy adag italt töltött magának. Aztán a pohárral a kezében kényelembe helyezte magát a karosszékben.
Eszébe jutott Tim, és az, hogy milyen fájdalmat érzett, amikor viszontlátta. Ha terhes lettem volna, sose mondtam volna meg neki, gondolta. Megszültem volna a gyereket, és aztán éppúgy imádom, mint az apját.
V áratlanul kopogtak. Norma összerezzent, felugrott, és kisietett ajtót nyitni. Mikor meglátta a teniszruhás Alexandert, nagyot nyögött. -Jaj, nem!
- Ez aztán a szíves fogadtatás! Hiszen megbeszéltük, hogy teniszezni megyünk! Csak nem felejtetted el?
- Attól tartok, teljesen kiment a fejemből. - Norma betessékelte a fiút az előszobába. - Ne haragudj, de ma minden összejött.
- A munkahelyeden történt valami baj?
- Nem. Gascoyne-ék eladják a házat, és lakást kell keresnem.
m. - Alexander belépett a nappaliba, és azonnal felfedezte az üres poharat. - Mi az, megpróbáltad italba fojtani a bánatod?
- Pontosan. Megkínálhatlak? - Norma gyorsan kevert egy italt, és odanyújtotta a fiúnak.-Mondd, nagyon bánnád, ha ma nem teniszeznénk? Semmi kedvem elmenni itthonról.
- Nem, természetesen nem. - Alexander a kandallópárkánynak támaszkodott. - De majd én felvidítalak egy kicsit. Itt egy meghívó a születésnapi vacsorámra. Norma kinyitotta a borítékot, és elolvasta a nyomtatott kártyát. - Ez aztán nagyst~7űen hangzik! Szóval a vidéki kastélyotokban rendezitek?
- Igen, anyám ragaszkodik a formaságokhoz.
- Tudja, hogy engem is meghívsz? - kérdezte Norma, és visszaült a karosszékbe. - Nem. Semmit se tud rólad, de ezen minél hamarabb szeretnék változtatni. Gyere
el most a hétvégén hozzánk, s akkor bemutatlak neki, és néhány ismerősömnek. Kérlek, Norma!
- Aranyos vagy, Alexander, de nem mehetek.
- Miért? - A fiú a karosszéke mellé térdelt. - Azt akarom, hogy tartsd meg, amit négy éve ígértél. Feleségül szeretnélek venni.
- Nem lehet - Norma sajnálkozva nézett Alexanderre. - Kezdettől fogva tudtad, hogy csak barátok lehetünk. Ugy látszik, nem lett volna szabad beleegyeznem, hogy találkozgassunk.
- De miért? Hiszen olyan jól kijövünk egymással - panaszkodott a fiú. - És ha hozzám jössz feleségül, nem kell lakást keresned, meg dolgoznod sem.
- Jaj, Alexander! - Norma bánatosan rázta meg a fejét. - Nagyon hízelgő az ajánlatod - mondta, miközben gyengéden megsimogatta a fiú haját -, de te olyan nőt érdemelsz, aki teljesen neked szenteli magát, és az egyetlen vágya, hogy boldoggá tegyen. Én nem ilyen vagyok, s a munka mindennél fontosabb a számomra.
- Egyáltalán nem akarsz férjhez menni, és gyereket szülni? - hitellenkedett a fiú. - Nem, az nem nekem való. Túl sokáig voltál távol, Alexander. Ezalatt sok minden történt. Megváltoztam én is, az életem is. Nem lehetek a feleséged.
- Mást szeretsz?
Norma először habozott, de aztán bólintott. - És nem vesz feleségül?
- Nem.
- Nős, ugye? Szegény Norma! - Alexander gyöngéden magához vonta a lányt, és vigasztalóan simogatta a haját,
- Nahát, milyen megható jelenet! - kiáltotta váratlanul egy haragos féri-ihang. Norma és Alexander riadtan fordult meg.
A szoba közepén Tim Faulkner állt. Sötéten nézett rájuk. - Kopogtam, de úgy el voltatok foglalva, hogy nem hallottátok. Az ajtó nyitva volt, így hát egyszerűen bejöttem.
Alexander sietve fölállt, és mondani akart valamit, de Tim nem hagyta szóhoz jutni. - Az ég szerelmére - gúnyolódott -, csak folytassátok az előadást! Hol is tartottatok? A lánykérésnél?
- Igen - felelte Alexander bosszúsan. - De ez nem tartozik rád, kedves Tim bácsi. - Attól tartok, tévedsz, kedves unokaöcsém. Ugye emlékszel még, hogy figyelmeztettelek, hagyd békén Normát.
- Csak éppen elfelejtetted megindokolni, hogy miért. - Alexander kihúzta magát. - Egyébként pedig semmi közöd ahhoz, hogy kivel járok, vagy hogy kit veszek feleségül!
- Úgy látom, tiszta vizet kell öntenem a pohárba. -Tim Normára nézett. - Hacsak nem akarod megtakarítani nekem a fáradságot?
- Ó, nem. Nem kívánlak megfosztani ettől a gyönyörtől - mondta keserűen a lány. - Azonkívül te biztos jobb mesélő vagy nálam.
76
77
v eszetye~ ~auK	C
Alexander egyikükről a másikukra nézett. - Nem értem. Mi történik itt? Tim?
- Négy évvel ezelőtt anyád fülébe jutott, hogy teljesen belehabarodtál a játékkaszinó egyik alkalmazottjába - bökött megvetően a férF Norma felé. - Megkért, hogy lépjek közbe.
- És? Mit tettél?
- Csodálkozom, hogy még nem találtad ki. Természetesen pénzt ajánlottam fel neki azért, hogy elhagyjon, és 6 elfogadta. Persze előbb jól megemelte az árat. Úgyis mondhatjuk; hogy megvásároltam a hölgyet.
- Megvásároltad? - ismételte a fiú, és hirtelen elfehéredett. - Úgy érted. .. hogy ezért tűnt el?
- Igen. Így állapodtunk meg.
Alexander szótlanul bámulta a nagybátyját, aztán hirtelen Normához fordult. - Ez igaz?
- Igen, Alexander. Nagyon sajnálom.
- Szóval ezért száműztek Kanadába! Mennyire megvetlek titeket!
Alexander felrántotta Normát a székhól. - Soha semmit se jelenféltem neked, igaz?
- Az első pillanattól az orrodnál fogva vezetett - közölte Tim hidegen. - Soha nem akart feleségül menni hozzád, és ezt be is vallotta nekem, persze csak miután megkapta a pénzt. Azt is beismerte, hogy sose szeretett. Ez akkor történt, mikor e16~ször lett az enyém.
Alexander arca eltorzult a dühtől és a csalódottságtól. Meg akarta ütni Normát, de Tim elkapta a karját.
- Uralkodj magadon, Alexander. Hidd el, nem éri meg!
- Engedj el! - A fiú félrelökte Timet, és kirohant a szobából. Az ajtó hangos csattanással becsapódott, s néhány pillanat múlva felbúgott egy autó motorja. Aztán a zaj lassan elhalt a messzeségben.
10 . FEJEZET
Norma még egy italt töltött magának, és óvatosan belekortyolt.
- Látod, megint keresztülhúztam a számításod - mondta Tim elégedetten.
- Az lehet. Csakhogy közben az unokaöcséd tiszteletét is sikerült elveszítened - vágta rá a lány csípősen.
- Ahhoz képest, hogy egy vagyon csúszott ki a markodból, meglepően nyogodtan viselkedsz.
- Egy vagyon?
- Igen. Alexander dúsgazdag. Gondolj arra a rengeteg pénzre, amitől elestél. - Tim hangja kajánul csengett.
A lány közömbösen vállat vont. - Túl fogom élni.
- Ne akard bemesélni nekem, hogy nem izgat - ráncolta a homlokát a férfi. - Meg se próbálom. Különben sincs veled beszélnivalóm.
Tim szeme ősszeszdkült. - Pedig van valami, amit tisztáznunk kell. - Megragadta Norma állát, és kényszerítene, hogy ránézzen. - Megszegted a megállapodásunkat. A hátam mögött ismét találkoztál Alexanderrel, s ezért büntetést érdemelsz.
Norma keserűen felnevetett. - Hát nem bQnh6dtem meg még eléggé? - Mert Alexandernek elmondtam az igazat? Azt nem azért tettem. - Nem, én a Jerseyn történtekre gondolok.
- Ugyan. - Tim elengedte a lány állát. - Ott inkább te próbáltál meg bosszút állni rajtam.
- Én? - Norma mély lélegzetet vett. - Ezt komolyan gondolod?
- Hát persze - mosolygott a férfi megvetően. - Azt hiszed, most jöttem le a falvédőről? Tudom, hogy csak azért játszottad meg a szenvedő áldozatot, hogy bűntudatot ébressz bennem.
- És sikerült?
A férfi válasz helyett alattomosan elmosolyodott. - Mit szólnál ahhoz, ha kárpótolnálak az iménti veszteségért? Természetesen anyagilag?
- Nem tudlak követni - meredt rá Norma.
- Pedig egyszerd. Kapnál mondjuk tízezer fontot, ami egy évig minden kiadásodatfedezné.
- És cserébe mit kellene tennem?
Tim a vállára tette a kezét. - Nem is sejted? - kérdezte.
78
79
Veszélyes csók - édes íz
Norma nagyot nyelt. - De. Csak szeretném tőled hallani.
- Azt akarom, hogy a szeretőm legyél, és tegyél boldoggá. - Vagyis viszonozzam az ölelésed és a csókjaid?
- Természetesen.
- Még akkor is, ha nincs hozzá kedvem?
- Ugyan. Ez csak elhatározás kérdése nálad.
Norma hátrált egy lépést, és elfordult. Soha életében nem volt még ilyen dühös. - Te tényleg azt hiszed, hogy a pénz mindenható, és meg lehet vele vásárolni a... kegyeimet?
- Igen. Ha eleget ajánlok.
Norma látta gúnyos arckifejezését, és a legszívesebben pofon ütötte volna. - Csakhogy nem ajánlottál eleget.
- Nem? - horkant fel a fém: - Mibe kerül hát a tested kizárólagos használati joga? - Olyan ajánlatot kell tenned, amit egyszerűen nem utasíthatok vissza. Hiszen mindenkinek megvan az ára. Ha nem csalódom, ez az egyik jelmondatod. Ám figyelmeztetlek: az enyém nagyon magas.
- Mennyit kérsz? - morogta dühösen a férfi. - Talán megint harmincötezer fontot? Egyébként nem vagyok biztos, hogy ennyit megérsz.
- Nem? Pedig tudnod kellene - emlékeztette Norma. - Annak idején kipróbáltad az árut. És képzeld csak el, mennyivel jobb lenne, ha mindent megtennék,:amit kívánsz. Pédául így. - Odalépett Timhez, átölelte a nyakát, és játékosan megsimogatta a haját. Aztán magához húzta a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta, közben azonban egész teste remegett a visszafojtott dühtől. Mikor eleresztette a fémet, tekintetük hosszan összekapcsolódott.
- Na jó - törte meg Tim a csendet. - Megkapod a harmincötezer fontodat. Norma élvezte a tudatot, hogy ekkora hatalma van a férfi fölött, s azon törte a fejét, mivel hozhatná ki még jobban a sodrából.
- Nem emlékszem rá, hogy ennyit kértem volna. Mivel Alexandernek nem Ichetek a felesége, kárpótlásul azt akarom, hogy te vegyél el.
A fém néhány másodpercig elképedten bámult rá.
- Túl magas az árad, így nem köthetünk üzletet- mondta végül, szinte fuldokolva a haragtól.
- Akkor pedig t~inj el végre az élelemhól! Soha többé nem akarlak látni! És nincs az a pénz, amiért hozzád mennék feleségül! - Hirtelen a fém arcába öntötte pohara tartalmát.
Tim szeme felvillant. Kicsavarta Norma kezéből a poharat, és teljes erővel a kandallópárkánynak vágta. Az üveg ezernyi apró szilánkra tört.
Aztán durván magához rántotta a lányt, miközben keze acélkapocsként szorította a csuklóját.
Norma majd elájult a félelemtől, de ugyanakkor, titkon, némi elégedettséget is érzeti, hogy a fémet ennyire ki tudja hozni a béketűrésből.	.
- Ha hozzám mersz érni, hívom a rendőrséget - sziszegte.
- Na ne mondd! - Tim közönyösen vállat vont. - Szerelem és gydlölet, nálad minden ugyanoda vezet- suttogta, és szája a lány ajkára tapadt.
Normán furcsa kábulat vett erőt. Tagjaiból kiszállt az erő, szemhéja elnehezedett. Mikor Tim hirtelen elengedte, zavartan és értetlenül nézett fel rá. Hiszen úgy vágyott a fém ölelésére! Tim szenvedélytől csillogó szemmel figyelte. - Nos, hívod a rendőrséget? - kérdezte:
- Nem - lehelte Norma.
- Helyes - mondta a fém, karjába kapta a lányt, és a hálószoba felé indult.
Norma másnap reggel hét óra tájt fékezett le anyja lakása előtt. Mikor öt ára körtil felébredt, Timet már nem találta a házban, s egyszerre érezte magát kifosztottnak és magányosnak.
Kiemelte a kocsiból az egyik sebtében bepakolt bőröndjét, felment a lépcsőn, és becsöngetett.
Toby nyitott ajtót, és meglepetve nézett a nővérére. Mivel mostanában már túl idősnek érezte magát a csókokhoz és ölelfsekhez, ezért csak barátságosan rávigyorgott, majd megjátszva a gavallért, kivette a bőröndöt a kezéből.
- Köszönöm. A ttSbbi holmim a kocsiban maradt. - A lány Toby kezébe nyomta az autókulcsot.
- Mindent behozzak?
- Nem, egyelőre csak a bőröndöket. - Norma az édesanyja keresésére indult. Helen éppen a konyhában készítette a reggelit. Először ő is csodálkozva bámult Normára, de aztán figyelmesebben szemügyre véve a lánya arcát, ölelésre tárta a karját.
Norma hozzásimult, és hangosan felzokogott. Mikor már kezdett kicsit megnyugodni, megpróbálta megmagyarázni a viselkedését, de a sírástól nem tudott beszélni. - Gyere, legelőször is ülj le. - Helen egy székre nyomta, és töltött neki egy pohár jó erős kávét. - Na, szívem, most kezdd szépen elölről. Meséld el, mi történt.
- Nem... nem bírom. - Normának újra könnybe lábadt a szeme. - Fémügy?
A lány bólintott. - Jaj, ha tudnád, mennyire szeretem! - sóhajtotta. - Idd meg gyorsan a kávéd, és aztán mondj el mindent.
- El fogsz késni - tiltakozott Norma halkan.
- Felhívom a munkahelyemet, és szólok nekik, hogy ma később megyek be. Ó, itt van Toby, majd ő elintézi helyettem.
Mikor Toby meglátta, hogy a nővére milyen zaklatott, nagyon elkomolyodott. - Beteg vagy? - kérdezte aggódva. Saját súlyos betegsége óta mindig ez volt a legnagyobb félelme.
- Nem beteg - nyugtatta meg az anyja, és megkérte, mentse ki a munkahelyén. Utána Toby gyorsan megreggelizett, s már indult is az iskolába.
80
81
Mikor Norma és Helen kettesben maradt, a lányból dőlni kezdett a szó. Helen csak most tudta meg, honnan szerezte a pénzt Toby mócétjére.
- Valami ilyesmitől féltem -vallotta be. - De nem mertem kérdezősködni, hiszen olyan nagy szükségünk volt arra a pénzre!
- Ha legalább meg tudnám fizetni Timnek a tartozásom - sóhajtott fel Norma. - Négy éve spórolok, de még a felét sem gydjtöttem össze!
- Mivel egy pillanatig sem hittem el az emberbarátról szóló meséd, nekem is van egy betétkönyvem, valamivel több, mint háromezer fontról.
- Jaj, anyu, azt az esküvődre kellene költened!
- Nem, az első az adósság törlesztése. Azonkívül Derekkel úgy döntöttünk, hogy egészen egyszerQ szertartást akarunk. Rajtad és Tobyn kívül mást nem is hívunk meg. Most pedig azonnal ideköltözöl. Amúgy is meg akartalak kémi, hogy a nászutunk alatt vigyázz az öcsédre. Mellesleg, mi lesz a munkáddal?
- Nem megyek vissza. Nem akarom Timet látni. Még ma megírom a felmondásom. Csak az a baj, hogy a cég kocsijával jöttem, és azt valahogy vissza kell juttatnom. - Van egy ötletem. Kölcsönkérem Derek kocsiját, utánad megyek, és visszahozlak.
A szót tett követte, bár megvárták az estét, mert Norma tudta, hogy olyankor már senki sincs az irodában.
A lány a kocsikulcsot meg a felmondását betette egy borítékba, azt pedig becsúsztatta a levélszekrénybe. Ezzel befellegzett életem legjobb munkájának, gondolta keserQen.
S nemcsak annak, hanem a pályafutásának is! Hiszen ajánlólevél nélkül ugyan kit vesznek föl manapság? Arra pedig nem futotta a bátorságából, hogy a cégtbl kérjen egyet.
Norma már másnap elhelyezkedett. Igaz, hogy sokkal magasabb szakképzettséggel rendelkezett, mint amilyet az új állása megkívánt, de ez nem érdekelte. Időt akart nyerni, hogy gondolkodhasson a jövőjéről, s arra e mellett a munka mellett bőségesen nyílt alkalma.
Lassan arra a meggyőződésre jutott, hogy el kell utaznia. Sőt, talán az lenne a legokosabb, ha ktilföldön próbálna állást találni. Persze előbb meg kellett fizetnie Timnek a tartozását, s ez elég reménytelennek látszott: még Felen pénzét hozzászámítva is hiányzott körülbelül tizenötezer font.
Norma időközben azt is megértette, hogy Timet az első pillanattól fogva szerette. Ha nem így lett volna, nem hagyja hidegen a többi férfi csókja. Most, amikor más késő volt, sajnálta, hogy olyan makacsul és büszkén viselkedett Jerseyn. Talán ha akkor testestül-lelkestül átadja magát Tim ölelésének, minden másképp alakul. Vagy legalább maradt volna egy szép emléke. A kerti házban töltött éjszakájukra nem akart gondolni, az az emlék még mindig fájt.
Reménytelennek látta a jövőt, s szinte teljesen elfelejtett mosolyogni. Már vagy
82
Veszélyes csók - édes íz
két hete otthon lakott, amikor egyik este Helen boldogságtól ragyogó arccal jött haza. - Hoztam neked valamit! - mondta vidáman.
Norma felnézett a képesújságból. - Mit?
- Tessék. - Hellen a kezébe nyomott egy csekket, tizenötezer fontról.
Norma először elképedten bámulta. Végül habozva mormolta: - De hiszen ezt Derek írta alá.
- Igen. Azt akarja, hogy fizesd meg az adósságunkat. - Elmesélted neki? Hogy tehetted?
- Nyugodj meg, csak a pénzről tud, rólad meg arról a férfiról egy szót se szóltam. Azonnal jelzálogkölcsönt vett föl az anyjától örökölt házára.
- De én ezt nem fogadhatom el! - tiltakozott Norma.	, - Miért? Nem neked adja, hanem Tobynak. Tudod, hogy imádja az öcsédet. Azt is mondta, hogy ha már akkoriban ismer minket, az egész műtétet kifizette volna. Többet is kínált, de csak annyit fogadtam el, amennyire most feltétlenül szükségünk van. A többit majd én törlesztem neked.
- Arról szó sem lehet!
- De igen. Furdal a lelkiismeret, ha arra gondolok, hogy hosszú éveken át egyedül cipelted ezt a terhet.
Norma elmosolyodott. - Kibírtam - közölte, de a tekintete hirtelen elsötétült. - Persze azért nem volt könnyű.
- Na, most akkor vissza tudod fizetni Tim Faulknernek a pénzét. Legalább ez nem nyomja tovább a lelked.
- Meglátogatom Dereket, és megköszönöm neki!
- Menj csak - bólintott Helen mosolyogva, s aztán elakadt a lélegzete, mert a lánya kis híján megfojtotta viharos ölelésével.
Másnap Norma elküldte a postai pénzesutalványt Tim bankjának. A feladó neve helyett csak annyit írt a borítékra, hogy „magánügyben". A fém bizonyára sejteni fogja, hogy kitől jött, de sohasem fogja megtudni, hogyan szerezte meg a lány a pénzt. Valószín~eg ismét a legrosszabbat feltételezi majd, de Norma mégis megkönnyebbülést érzett.
Helen esküvőét egy héttel később tartották meg a helyi templomban. Az egyszerű, de megindító szertartáson csak kevesen vettek részt, ám a templom előtt a cserkészek sorfala várta az újdonsült házaspárt, és Derek egyik fényképész barátja számtalan felvételt készített. Az ünnepi vacsora Tobynak nagyon ízlett, a kisfiú mindenkinél többet evett. Utána Derek és Helen elutaztak Spanyolországba, a mézeshetekre.
Norma és Toby hazavitték a nászajándékokat. Egy kis ideig még beszélgettek, de aztán Toby annyit ásítozott, hogy a lány aludni küldte.
Norma egyedül maradt. Leült egy karosszékbe, mert megint erőt vett rajta a Tim után érzett sóvárgó vágyakozás. Hiába próbálta kiverni a fejéből a férfit, minduntalan elárasztották az emlékek, s végül megadta magát: visszagondolt az utolsó éjszakájukra.
83
Veszélyes csók - édes íz
Kezdetben Timet majd szétvetette a düh. Haragudott Alexanderre, de Normára még jobban, amiért visszautasította az ajánlatát. Norma eleinte mozdulatlanul tűrte a csókjait és öleléseit, mert 6t is fűtötte az indulat, ám belső ellenállása nem sokáig tartott: kétségbeesett vágyakozása, hogy átölelje és boldoggá tegye a fém t, csakhamar minden más érzelemnél erősebb lett.
Így aztán azon az éjszakán a lány szerelmes szavakat mormolt Tim fülébe, és forrón viszonozta a férfi szenvedélyes simogatását és csókjait. A viszonzott szerelem öröme és elragadtatása soha nem ismert csúcsokra röpítette őket, s utána sem bírtak elszabadni egymástól. Alig néhány pillanattal később Tim ismét szenvedélyes csókokkal borította Norma testét.
Mikor már mindketten kielégülten és kimerülten feküdtek egymás mellett, Norma képtelen volt tovább visszatartani az ajkára toluló szavakat: - Szeretlek, annyira szeretlek - suttogta. Úgy érezte, ki kell mondania, ami a szívét nyomja, s nem számított, hogy Tim hallja-e a vallomását.
Később még egyszer szeretkeztek. Tim gyöngéden simogatta a lány testét, de mikor Norma nyöszörögni kezdett, és görcsösen magához húzta, a férfi vadul beléhatolt. Norma hallotta halk nyögését és kiáltását. Aztán ismét teljesen elcsigázottan hevertek egymás mellett. Fáradtan, de kielégülten.
Hamarosan elnyomta őket az álom. Mélyen és békésen aludtak.
Később Norma felriadt egy halk neszre, és észrevette, hogy egyedül fekszik az ágyban. Szemét elfutotta a könny. Tim ezek szerint csak egy éjszakáskalandnak tekintette a szeretkezésüket. S a lány mégsem bánta, hogy kimutatta az érzéseit. Ezt a csodálatos élményt senki sem veheti el t61e, és egész életében ebből meríthet majd erőt.
Norma megrázkódott, és felállt a karosszékből. Lekapcsolta a villanyt, aztán követte Toby példáját, és 6 is aludni ment.
Az esős, őszies augusztust napfényes, nyárias szeptember váltotta fel.
'Heten és Derek hazatelefonáltak, és elmesélték, milyen nagyszerden érzik magukat Spanyolországban. Norma ügyelt rá, hogy a hangja vidáman csengjen, ám az édesanyját nem tudta félrevezetni.
A lány nem keresett másik munkát, mert úgy vélte, a jelenlegi állásánál úgysem talál jobbat, de azt elhatározta, hogy körülnéz valami megfelelőlakás után. Ám igyekezete sikertelennek bizonyult, és egyre lehangoltabb lett.
Általában munka után ment lakásnézőbe, s így Toby sokszor korábban hazaért, mint ő.
Egyik délután megtekintett egy kopott, piszkos és nyirkos lakást, ahonnan szinte menekülésszerűen távozott. Heten lakása lehet, hogy kicsi volt, de legalább száraz és tiszta.
Mikor hazaért, a szobából Toby hangját hallotta kiszűrődni. Biztos megint elhozta az egyik barátját, gondolta a lány. Tudta, hogy az öccse nagyon népszerd gyerek.
Norma beakasztotta a kosztümkabátját az előszobaszekrénybe. A tükörben látta, hogy a szél összeborzolta a ha.~'át, de nem vette a fáradságot, hogy megfésülktSdjön. - Szia, kisöreg, mi újság? En. .. - Hirtelen Normatorkán akadt a szó. Toby mellett Tim Faulkner állt.
- Szervusz, Norma - köszönUStte halkan a férfi.
- Azt mondta, egy barátod. Ezért engedtem be. Jól tettem? - Toby hangja aggodalmasan csengett. Nyugtalanította nővére arckifejezése.
- Tessék? Igen, persze - hebegte a lány, s a kezét önkéntelenül, kalapáló szívére szorította. - Mit... mit akarsz tőlem? - fordult Tim felé.
- Csak beszélni. És megkérdezni, hogy...
- Nincs mondanivalóm a számodra - rázta meg a fejét a lány.
- Nekem viszont rengeteg van. - Tim előrelépett, mire Norma azonnal hátrahőkölt.
Toby, aki eddig élénk érdeklődéssel figyelte.a szóváltást, most védelmezően a nővére elé állt, és harciasan kérdezte: - Talán miattad sírt annyit Norma az utóbbi időben?
Tim ránézett, aztán Normára siklott a tekintete. - Att61 félek, igen - válaszolta komoran. - Tudod, azért jöttem ide, mert szeretnék Normától bocsánatot kérni - tette hozzá.
A lány nagyot nyelt, és zavartan elfordult. Pillantása ekkor a kávéasztalon heverő, nyitott fényképalbumra esett, és hihetetlen nyugalom töltötte el.
- Igen - mondta Tim, követve a tekintetét -, Toby mindent elmesélt a négy évvel ezelőtti amerikai utazásairól meg a szemmdtétjeiről.
Norma az öccse vállára tette a kezét. - Toby, nem kell ma leckét írnod?
- De, csak nagyon éhes vagyok. Megyek a konyhába, és készítek valami harapnivalót, jó?
- Mi lenne, ha inkább hoznál nekünk valamit? - vetette fel Tim.
- A közelben van egy Kentucky Sült Csirke bolt, meg egy McDonald's - közölte készségesen Toby.
- Rád bízom, hogy mit veszel - nyomott a kezébe a férfi egy bankjegyet. Toby a pénzre nézett, és azonnal tiltakozott. - Ez túl sok.
Tim mondani akart valamit, de ahogy a kisfiú nyílt arcába pillantott, meggondolta magát. Becserélte a pénzt egy kisebb bankjegyre. - Annyit hozz, hogy mindhármunknak elég legyen - szólt utána. - $s, Toby, ne siess, jó?
Toby már az ajtó felé vágtatott, de erre visszafordult, és elvigyorodott. - Rendben. Alig maradtak egyedül, Norma máris Timre támadt. -Mi az, most már gyerekeket is megvesztegetsz? Ez jellemző rád. Miért nem mondtad mindjárt, hogy tartsa meg a visszajáró pénzt?
Tim arcvonásai megkeményedtek, de a hangja békülékenyen csengett. - Amikor egy férfi kétségbeesett, nem válogat az eszközökben.
Norma élesen felnevetett. - Te és a kétségbeesés? Lehetetlen.
- Nagyon tévedsz. Ha tudnád, milyen kétségbeesetten kutattam utánad!
84
85
Veszélyes csók - édes íz
Egy pillanatig a lány csodálkozva meredt rá, aztán lesütötte a szemét. - És hogy. . . hogy találtál meg?
- Nyomoztam. Érdeklődtem az adóhivatalnál meg a betegbiztosítónál, átolvastam az életrajzod, és felhívtam a régebbi munkaadóid. Lassan leszűkült a kör Londonra. - Rövid ideig hallgatott, aztán a zsebéből előhúzott e y borítékot. - A postabélyegtó vezetett erre a környékre - lengette meg a papírt. - ~tnéztem a választói névjegyzéket, kizártam a többi Bruce-t, és végül megtaláltalak.
Kivette a borítékból a pénzesutalványt. - Miért küldted?
- Én? - Norma ártatlan arcot vágott. - Nem tudom, hogy miről beszélsz. - Ne hazudj! - fortyant fel a férfi. - Tudom, hogy tőled jött!
- Tévedsz.
- Akkor viszont bizonyára rosszul címezték- jelentette ki Tim, és apró darabokra kezdte tépdesni a papírt.
Norma rémülten felkiáltott. - Azonnal hagyd abba! Tudod, meddig tartott ezt a rengeteg pénzt összekaparni? - A lány az ajkába harapott, de már késő volt, elárulta magát.
Tim megragadta a csuklóját. - Miért nem mondtad meg, mire kell a harmincötezer font?
- Ugyan! Egy szavamat se hitted volna el!
- Ez valószínűleg igaz - ismerte be a férfi. - De Jerseyn már igazán elmondhattad volna
- Minek? Úgyse hittél volna nekem! Hiszen kezdettől fogva mindig a legroszszabbat gondoltad rólam. Ezért is fogadtam el a pénzed. Mert olyan átkozottul fölényesen és sértően viselkedtél.
Norma kiszabadítoüa a kezét. Szaporán szedte a levegőt.
- Különben egyszer majdnem elárultam az igazat - folytatta keserűen. - De hirtelen megjelent Alexander, s te persze rögtön azt hitted, előre megbeszéltük a találkozást.
Tim beletúrt a hajába. - Azóta Alexanderrel tisztáztam az ügyet. Bevallotta, hogy visszautasítottad. Azt mondtad neki, nem mehetsz hozzá feleségül. Miattam? Mert megtiltottam? Szerelmes vagy belé?
- Nem késtél el egy kicsit ezzel a kérdéssel? - Norma dühösen pillantott rá. - Amikor megvásároltál, csöppet sem érdekeltek az érzelmeim. Most már mi értelme a faggatózásnak?
- Értsd meg, az ördögbe is, wdnom kell! - kiáltotta izgatottan a férfi. A feszültségtől a hangja furcsán csengeti, de eddigre már a lány is csak suttogva bírt beszélni, úgy kimerült ebben a szócsatában. - Nem, nem szeretem Alexandert - vallotta be.
A férfi kissé megkönnyebbültnek látszott. - Még egy kérdésem van: miért menekültél el akkor éjjel?
Norma értetlenül nézett rá. - Én? Hiszen te hagytál faképnél! Mikor felébredtem,
egyedül voltam. Úgy éreztem magam, mint egy utcalány, akit felcsíptek egy éjszakára! - Hirtelen meghökkent. - Várjunk csak! Ezek szerint te még visszamentél?
- Igen. Éjjel felébredtem, és nem bírtam megint elaludni. Tudtam, hogy gondolkoznom kell. Tisztába akartam jönni az érzéseimmel, s erre a kert alkalmas helynek látszott. Aztán hallottam egy elrobogó kocsi zaját, s amikor visszaértem a házhoz, zárva találtam az ajtót, s az autódat se láttam sehol.
- 6! - Normát olyan gyengeség fogta el, hogy a falnak kellett támaszkodnia. Tim komoran folytatta: - Mikor megismertelek, csakugyan könnyelmű és züllött teremtésnek tartottalak. Meg voltam arról győződve, hogy Alexander is gyorsan keresztül fog látni a mesterkedéseiden. Aztán a rögbimeccsen viszontláttalak. Természetes voltál és bájos, és egyszerre félteni kezdtem az unokaöcsémet. Tudtam, mindenáron meg kell akadályoznom, hogy feleségül vegyen. Rá kellett bírjalak, hogy eltűnj a környékről.	.
Tim a nadrágzsebébe dugta a kezét. Idegesen fel-alá járkált a szobában, majd megállt, s haragos arccal fordult a lány felé. - Mikor újra találkoztunk, és Simonnal együtt láttalak, eltöltött a bosszúvágy. Meg akartam fizetni neked, és mégis, mikor találtam egy okot, amiért nem küldhetlek el, két kézzel kaptam utána. Szándékosan támogattam a tervedet, és elintéztem, hogy én utazzak veled Jerseyre, mert ugyanúgy vonzódtam hozzád, mint négy évvel korábban. - Tim hangja hirtelen kétségbeesetté vált. - Reménytelenül beléd szerettem. Még magamnak sem mertem bevallani, hogy csak azért kísérlek el Jerseyre, mert le akarok feküdni veled. És amikor megtettem, és rájöttem, milyen ártatlan voltál... Pokolian éreztem magam. Te pedig olyan büszkén és méltósággal viselkedtél...
Tim nyugtalanul tovább járkált. -Nem tudtam, mit gondoljak. Gydlöltem magam azért, amit tettem, s ugyanakkor azzal próbáltam megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy egy hidegvérű szélhámos nem érdemelt mást. Aztán azon kezdtem tömi a fejem, hogy mi oka lehetett a viselkedésednek. Végül megkérdeztelek, de épp akkor jelent meg ismét a színen Alexander. Figyelmeztettem, hogy hagyjon békén, s eleinte azt hittem, megfogadta a tanácsom, de aztán Simon révén megtudtam, hogy rendszeresen találkoztok. Soha életemben nem voltam még annyira dühös, mint amikor együtt találtalak vele. Elhatároztam, hogy ttSnkreteszem az életed!
- De előbb meg kellett büntetned, igaz?
Tim megérintette a karját, és Norma látta, hogy a feszültségtől remeg a keze. - Ez az, amit mondtam, de valójában csak egyet akartam: hogy ismét lefeküdj velem. Nem sok reményem volt. Féltem, hogy megint olyan merev leszel, mint egy darab fa. S akkor... egyszerre csak szenvedélyesen megcsökoltál, és viszonozni kezdted az ölelésem... Sőt, lehet, hogy rosszul hallottam, de mintha azt is suttogtad volna, hogy szeretsz. És aztán, mint mondtam, kimentem a kertbe gondolkodni.
- Értem..
- Igazán?~És nem vagy rá kíváncsi, hogy milyen következtetésre jutottam? És hogy miért kerestelek?
86
87
Normát hirtelen jeges félelem fogta el. - Nem! Nem akarom tudni! Ha mindent elmondtál, amit akartál, menj el!
- De még nem mondtam el mindent. - A férfi hangja gyöngéden csengett, de ez egy pillanatra se nyugtatta meg a lányt, aki felindultságában alig kapott lélegzetet. - Norma, miért nem mentél soha férjhez?
A lány élesen felneveteti. - Hogy mehettem volna? Viccelsz, ugye? - Talán nen találtad meg az igazit?
- Semmi közöd hozzá! - Norma, válaszolj!
- Ugyan hogy vallhattam volna be a férjemnek, hogy harminctStezer fonttal tartozom egy idegennek?
- De nem ez az egyetlen oka, igaz? Emlékszel az első csókunkra? A lány makacsul hallgatott.
- Látom rajtad, hogy igen. S én sem felejtenem el. Múltak az évek, és én mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik az életemből, de csak nemrég jöttem rá, hogy téged vártalak. Szeretlek, Norma, és szeretnélek feleségül venni. Ezt akartam megmondani, amiké azon az éjszakán visszamentem a kerti lakba, de már nem találtalak ott.
A lány hosszú ideig mereven bámult rá.
- Szóval, úgy gondolod, hogy ilyen egyszerű az egész - mondta végül kissé bizonytalanul. -Rájöttél, hogy jó célra fordítottam a pénzedet, és így már persze minden rendben.
- De hiszen már akkor meg akartam kérni a kezed, amikor még semmit se tudtam Tobyról, meg a műtétről! - tiltakozott Tim.
Norma azonban továbbra is barátságtalanul meresztette rá a szemét.,- Mondjuk, hogy így van. Csak azt felejtetted el, hogy mióta újra találkoztunk, mindent elkövettél, hogy pokollá tedd az életem. Most pedig fogod magad, besétálsz ide, és elvárod, hogy a nyakadba boruljak, és igent rebegjek. Az ég szerelmére, miért tenném?
- Képzeld magad a helyembe! Minden ellened szólt, s én mégis vágytam rád! Próbálj megérteni, kérlek!
- Te talán próbáltál megérteni engem valaha is? Nem, Tim, nem megyek hozzád feleségül!
- Ezt nem mondhatod komolyan - sápadt el a férfi. - Hiszen szeretsz! Akkor éjjel bebizonyítottad!
- Talán tényleg így van, de a válaszom akkor is nem.
- Szóval meg akarsz büntetni! Mondd, el tudod képzelni, mit éreztem az utolsó hetekben? Elvesztettelek, és azt hitiem, soha többé nem látlak!
- Igen - suttogta Norma. - Nagyon is jól el tudom képzelni. - Akkor hát...
A lány határozottan megrázta a fejét. -Isten veled, Tim -mondta, az ajtóhoz ment, és kinyitotta.	.
Tim hitetlenkedve meredt rá.
88
v esze~yes csox - eges oz
- Nem, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Vissza fogok jönni - közölte, és lassan, tétovázva az ajtó felé indult. Látszott az arcán, hogy a legszívesebben a karjábá kapná a lányt, de Norma elutasító magatartása elvette a bátorságát.
Távozása után a lány lerogyott egy székre. Sokáig ült ott, Tim szavai jártak az eszében, és azon gondolkozott, mit csináljon.
Mire Toby nagy papírzacskót cipelve hazajött, valamennyire a lány is visszanyerte a lelki egyensúlyát, és gyorsan elé sietett.
- Te jó ég, mennyi finomság!
- Azt gondoltam, Mr. Faulkner biztos nagyon éhes. Hová tűnt?
- El kellett mennie. Mi pedig, úgy látom, egy álló hétig csirkén élünk majd. Na, nem baj. - Normarámosolygott az öccsére, aztán a pénzesutalvány darabjaira mutatott. - Szeretném, ha majd evés után ezeket ügyesen összeragasztanád.
A következő napokban Normának rengeteg elintéznivalója volt.
Tim telefonüzeneteiről és virágjairól nem vett tudomást. Kilépett a munkahelyér61. Elment a bankba, és újra beváltotta a pénzesutalványt. Aztán vásárolt egy gyönyörű Dior estélyi ruhát és hozzá a legcsodálatosabb selyem fehérneműt, amit valaha látott. A hétvégére bérelt egy kocsit sofőrrel, és Tobyt elhelyezte egy baráti családnál.
Szombaton a város legjobb fodrászánál csináltatta meg a haját. Este felvette az új ruhát, és amikor a tükörbe nézett, határozottan meg volt elégedve fáradozása eredményével.
Mikor Norma kocsija odakanyarodott ,Alexander Nash nagyapjától örökölt háza elé, a bentről kisztűódó zajból ítélve, a vacsora már javában folyt. Egy libériás inas udvariasan kisegítette az autóból a lányt és az ajtóhoz vezette, ahol fel kellett mutatnia a meghívóját.
A vendégek zöme már megérkezett, de Alexander és az édesanyja még mindig a bálterem bejáratánál álltak.
Ahogy a fiú megpillantotta Normát, először elvörösödött, de aztán sietve elórelépett, és üdvözölte. - Jó estét, Norma.
- Jó estét, Alexander. Boldog születésnapot! - Gyönyörű vagy ma este.
Norma mosolyogva bólintott. - Köszönöm.
- Egyébként... Tim mindent megmagyarázott. Sajnálom, hogy megsértettelek. - Felejtsük el. Elvégre minden okod megvolt a haragra.
A fiú hozzáhajolt, és arcon csókolta. - Gyere, hadd mutassalak be az anyámnak. Utána pedig táncolunk, jó?
- Jó.
Lady Nash érdeklődve figXelte Normát, ám amikor meghallotta a nevét, összerezzent. Szóval e miatt az ifjú hölgy miau kellett száműzni a fiát külföldre. De még mielőtt szóhoz jutott volna, Alexander máris a táncparkett felé vezette a lányt.
89
Normatánc közben kutatóan nézett körül, s a fiú, aki észrevette feszült arckifejezését, vigyorogva megnyugtatta. - Ne aggódj. Itt van.
Norma boldogan rámosolygott. Néhány másodperccel később Alexander kajánul figyelte, ahogy Tim felfedezi őket, és mint akit villámcsapás ér, hirtelen megtorpan tánc közben. A férfi súgott valamit a partnernőjének, aztán sorsára hagyta, és nagy léptekkel Alexander és Norma felé indult.
- Azt hiszem, ez az én táncom - mondta ellentmondást nem t6róen. A fiú kérdő tekintetet vetett Normára. - Megkönyörüljünk rajta?
- Nem is tudom - felelte a lány huncut mosollyal.
Tim határozott mozdulattal félretolta az unokaöccsét, és magához ölelte a lányt. -Tulajdonképpen megérdemelnéd, hogy a térdemre fektesselek, és elnáspángoljalak. - A férfi hangja kicsit bizonytalanul csengett. -Miért nem válaszoltál a telefonjaimra? - Nagyon jól tudod, hogy miért,
Tim még közelebb húzta magához. - Mindegy, a lényeg az, hogy itt vagy, és elragadóan nézel ki, drágám.
A zene hirtelen elhallgatott.
Tim a lány szemébe nézett, és az arcán visszatükröződött mindaz az izgalom és vágyakozás, amit érzett. - Te vagy az egyetlen nő, akit valaha is szeretni fogok - suttogta. - Gyere, keressünk egy zugot, ahol nem zavar senki, és ahol mindent megbeSZélhetilrlk.
- Arra semmi szükség. Úgyis csak két mondatot akarok mondani. A férfi azonnal nyugtalankodni kezdett. - Ne. Még ne - kérte.
- Szeretlek, Tim. Elveszel feleségül?
Tim boldogan felkiáltott. Nem törődött vele, hogy a teremben mindenki őket nézi, karjába kapta Normát, és megpörgette a levegőben. Utána pedig szenvedélyesen magához szorította, és megcsókolta.
- Még nem feleltél a kérdésemre! - emlékeztette a lány.
Tim arca ragyogott a boldogságtól. - Igen - mondta. - Most és mindörökké.
90