Bizalmi állás


2  dudás nehezen fér meg egy csárdában - ezt Laura is így érzi, amikor Bryce lesz a főnöke. A férfi ráadásul minden percben igényt tart a lány szolgálataira, és elvárja, hogy Laura is megossza vele a gondjait. Gondok pedig bőségesen akadnak, amikor a lányhoz kerül kis unokaöccse, akit elhagyott az anyja...
HARLEQUIN
perce különleges
®
ELOHANG
Archer Braddock kényelmes karosszékben üldögélt a teraszon. Kezét cseresznyefa sétabotjára támasztotta, s tekintete a virágokkal befutott kerti iugífon pihent, amely alatt Adam, a legidősebb unokája néhány órával ezelőtt kimondta a boldogító igent, és örök hűséget fogadott Katie-nek. „Ugye milyen szép esküvő volt, Janey?", suttogta maga elé, elhunyt feleségére gondolva.
Szokatlanul bensőséges esküvő volt, szűk körben tartották, minden felhajtás nélkül. Nem az a hónapokon át tervezett, hivatalos ceremónia, amit egy ilyen régi hagyományokkal rendelkező családtól várni lehetett volna. Egy héttel ezelőtt a Braddock család már úgyis fényes külsőségek között ünnepelte meg Archer hetvenkilencedik születésnapját, valamint Katie Canton és Adam Braddock eljegyzését. Utána nyolc zsúfolt nap következett. Alig volt rá idö, hogy minden érdekeltet meghívjanak, és megszervezzék a templomi szertartást. Végül az esküvő pontosan Katie és Adam álmai szerint valósult meg, hiszen egyszerű, minden cicomát nélkülöző eseménnyel akarták megkezdeni közös életüket.
Már most nyilvánvaló volt, hogy nem mindennapi házasság lesz ez. A boldog pár alig félórája hagyta el a családi házat, hogy egy mindkettejük számára ismeretlen helyen, Omahaban éljenek. Persze megígérték, hogy mindenkivel kapcsolatban maradnak. Katie meglehetősen szabad szellemű teremtés, és Adam rászánta magát, hogy követi őt. A pillanat örömeinek fog élni, amit eddig soha nem tett. Ez a döntés szöges ellentétben volt korábbi életvitelével, de Archert nagy örömmel töltötte el unokája elhatározása. Ha Katie nem lép be az életébe, Adam talán soha nem jut szabad lélegzethez.
Hsa Fairchild sétált feléje a teraszon.
-  Éppen azon töprengtem, hová tűntél - lépett Archerhez. - James azt mondta, hogy biztosan elmentél aludni, de nekem az volt az érzésem, hogy itt vagy még valahol a kertben.
Archer szívesen felpattant volna a bájos hölgy közeledtére, de a kor előrehaladtával egyre inkább fel kellett hagynia az effajta udvariassággal. így hát csak szívélyes mosollyal üdvözölte Hsát.
-  örülök, hogy megtaláltál. Éppen egyoldalú társalgást folytattam Jane-nel. Megkérdeztem, tetszett-e neki az esküvő.
-  Biztos vagyok benne, hogy Jane a mennyekből a legjobb helyről szemlélte ezt a szép eseményt.
103
-  Én is éppen ezt mondtam neki. És azt hiszem, arra figyelmeztetett, neked is köszönhető, hogy ez a házasság létrejött.
-  Én csak felcsillantottam előttük a lehetőséget. A többi már rajtuk múlt.
-  Azért te nagyon tehetséges házasságszerző vagy, az már biztos. Rendkívül jól meglátod, kik illenek egymáshoz. Meg kell vallanom, hogy először komoly kétségeim voltak, de most már feltétel nélkül örülök ennek a házasságnak.
-  Te mindennek olyan őszintén tudsz örülni. Ez az egyik oka annak, hogy megígértem, segítek társat találni a három unokádnak.
-  És mi a másik ok?
Hsa hamiskásan elmosolyodott.
-  Az sem mindegy, hogy megkapom érte a jutalmamat
-  Még ennél is többet érdemelsz -jelentette ki komolyan Archer. - Annyira reménykedtem benne, hogy a saját fiam is észreveszi, mennyire igyekszel megfelelő társat találni a Braddock fiúknak.
¦' - James már jegyben jár valakivel - jegyezte meg Hsa tartózkodó hangon, mint aki nem akar többet beszélni erről a témáról.
-  Pillanatnyilag legalábbis - tette hozzá Archer. Hangsúlyából nyilvánvaló volt, hogy még nem adta fel a reményt, hogy Ötvennégy éves fia egyszer még hozzáillö társat talál magának. - Inkább azt áruld el, kit választottál Bryce számára.
-  Én nem választok senkit - tiltakozott Hsa enyhe szemrehányással. - Csak felfigyelek az alkalomra, amelyet esetleg elmulasztanának, és felcsillantom előttük...
-  ...a párválasztás lehetőségét - fejezte be a mondatot a férfi. - Gondolhattam volna, hogy sokkal tapintatosabb vagy, és nem fogod elárulni házasságszerzöi titkaidat. Hsa, bízom a megérzéseidben, és remélem, hogy az unokám élni fog az alkalommal. Szeretném látni, hogy végre egy rendes lánnyal esik szerelembe, és valami más felelősséget is vállal magára a barátai szórakoztatásán kívül. Olyan, mint egy mesebeli királyfi, csak hiányzik mellöle a megfelelő királykisasszony.
-  Azt hiszem, Bryce még nagy meglepetést okoz neked.
-  Remélem is. De most én fogok neki meglepetést okozni. Véget vetek a köny-nyelmü életének. Bombaként fog robbanni a hír, majd meglátod!
Botjára támaszkodva nehézkesen felállt, és elindult. Hsa tapintatosan a férfi könyöke alá csúsztatta a karját. Támaszt nyújtott neki, de úgy, mintha csak belekarolt volna. Ha Archer nem lett volna túlságosan idős, és nem lett volna még mindig szerelmes elhunyt feleségébe, szívesen meghódította volna magának Hsát. Ráadásul nem volt vak. Észrevette a kölcsönös vonzalom szikráinak felvillanását Hsa és a fia között, és remélte, hogy egyszer még láng lesz belőle. Végül is Hsa különleges házasságszerzöi tehetséggel van megáldva.
-  Milyen bombaként?
-  Atombombaként! - válaszolta Archer, és egyre határozottabb léptekkel haladt a ház felé. - Azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy közöljem vele.
104
1. FEJEZET
Bryce Braddock nem kedvelte az esküvőket. Furcsa, hiszen szinte mindent élvezett bennük. Az ünnepi hangulatot, a friss virágokat, a romantikus gyertyafényt. Kellemes a zene, jót lehet táncolni, kitűnő az étel, nagyszerű a pezsgő. A hölgyek még a szokásosnál is jobban tündökölnek, és egy éjszakára szóló kalandra vadásznak. Szóval minden olyan, mint egy partin, csak még jobb, és Bryce mindennél jobban szerette a jó partikat.
Volt azonban valami az esküvői ceremónia ünnepélyességében, a színpadias „igen" és „kitartok mellette jóban-rosszban" elismétlésében, amitől teljesen elment a kedve az egésztől. A mai napig nem is gondolt bele, hogy talán az apja miatt van ez az ellenérzése. Hiszen az apja képtelen volt betartani a házassági fogadalmait, és ez megingatta Bryce hitét a házasság intézményében. Amikor azonban a bátyja mellett állt, és hallgatta, amint Adam komolyan és őszinte hittel ismétli a fogadalom mondatait, halvány félelem sej lett fel benne, hogy ő maga soha nem lesz képes ilyen odaadással hűséget fogadni valakinek. Pedig ott lebegett előtte nagyszülei egymás iránti feltétlen szeretetének és összetartozásának példája. Arra gondolt, hogy ilyen életbevágó dologban neki sem szabadna tévedni vagy elbukni.
Teljesen más volt, mint Adam, aki gondosan mérlegelt mindent, mielőtt döntött, de utána nem engedett beleszólást. Bryce nem volt ennyire magabiztos. És nem volt olyan belső iránytűje, mint a bátyjának, amely mindig pontosan mutatta, merre van az arra. Adam sorsa végül mégis éles fordulatot vett, mikor nemrég találkozott Katie-vel. Két hónapja még nem sejtette, hogy hamarosan Örökre egymáshoz kötik az életüket. Ki tudja? Talán pár hónap múlva ő is a kerti lugas alatt találja magát, amint áhítatosan rebegi a boldogító igent.
Hűha! Elkalandoztak a gondolatai. Ez körülbelül annyira valószínű, mint hogy a cég igazgató tanácsa őt kéri fel, legyen Adam utódja a Braddock Industries ügyvezető igazgatói székében.
-  Akár hiszed, akár nem, örömmel láttam, hogy most sem tagadtad meg önmagadat, és fittyet hánytál a bevett szokásokra.
Bryce azonnal felismerte Lara hangját. Néha kínosan csengtek vissza a fülében a lány szavai.
-  Az az életem célja, hogy örömet szerezzek neked -jegyezte meg csípősen, a borospoharára meredve. Ellenállt a kísértésnek, és rá sem nézett a lányra. A sors iró-
105

niája, hogy ez a teremtés, aki soha egy jó szót nem tud szólni hozzá, valószínűleg a legszebb lány, akit valaha is látott. Pedig látott már közelről is éppen eleget. - De ha azzal akarsz megkörnyékezni, hogy adjam át neked Katié csokrát, nincs szerencséd. Elkaptam, és megtartom.
-  Közlöm veled, hogy kettőnk között soha nem merülhet fel a megkörnyékezésnek még a gondolata sem. A szó semmiféle értelmében.
Hát igen! Ez Lara szokásos kedvessége, csak most még rátett egy lapáttal. Bryce nem szerette, mikor a lány ennyire támadó hangnemben beszélt.
-  Ejnye Lara, soha ne mondd, hogy soha!
-  Soha - ismételte meg a lány nagy határozottsággal. - Miután az a szokás, hogy csak a hajadon lányok próbálják meg elkapni a csokrot, a férfiak inkább a lányok harisnyatartója után kapkodnak, ezért kissé idióta viselkedésnek tartom, amit tettél.
Lara most még csak nem is igyekezett udvarias formulákba csomagolni a sértéseit.
-  Mégis örömmel tölt el, hogy akadt legalább egy Braddock, aki nem tagadta
meg önmagát - vágott vissza a férfi.
-  Pontosan - bólogatott a lány. - Már azt hittem, az egész családnak kezd elmenni az esze, és akkor te félrelökted szegény Thea Berensont, és megkaparintottad a csokrot. Ezzel a mai napra megmentetted a család jó hírnevét - gúnyolódott
tovább Lara.
Bryce nem lökött félre senkit. Csak átnyúlt a fejük felett. De Lara mindig a leg-rosszabbat tételezte fel róla. Bár, meg kell vallani, ő sem volt vele a legkedvesebb.
-  Thea? Azt hittem, te voltál! - hajtotta fel a maradék bort Bryce, és a lány felé fordult. Mind mindig, most is megdöbbentette Lara tökéletes északi szépsége. Magas volt, gyönyörű arcvonásokkal, hamvasszöke haját mindig laza kontyba csavarta. Halvány bőrén egyetlen szépséghibát nem lehetett felfedezni. Mélykék szeme az éjszaka közeledtét ígérte. Ebben a pillanatban ez a csodálatos szempár a megvetés határát súroló közömbösséggel szemlélte a férfit.
-  Ha én is a csokor után sóvárgó lányok között lettem volna, és el akartam volna kapni, akkor biztosan nem te szerzed meg.
-  Látod, ezt szeretem benned a legjobban, ezt a feltétlen önbizalmat - tette le Bryce a poharát, és a lányhoz közelebb húzódva, suttogva folytatta. - De elárulok neked valamit. Egy bizonyos kor után a hölgyek biológiai órája időzített bombaként kezd el ketyegni, és mindenre képesek, hogy férjet fogjanak maguknak. Csak babona, hogy legközelebb az lesz menyasszony, aki a csokorral megy haza, mégis egy cseppnyi reményt ad nekik... A lány szemében viharfelhők gyülekeztek, de Bryce jóságos, megértő hangon folytatta, remélve, hogy fel tudja bosszantani beszélgetőtársát. - Ha ezzel egy kicsit is segíthetek neked, hajlandó vagyok alkuba bocsátkozni. Megfelelő ellenszolgáltatás fejében tiéd lehet a csokor.
-  Micsoda úriember! -jegyezte meg a lány gúnyos, megvető mosollyal.
106
Talán egy napon Lara Richmond őszintén mosolyog majd rá. Bryce nem bánta volna, de ez még nem az a nap volt. - Eltévesztetted a házszámot. A bátyám az az úriember, akit annyira kedvelsz. De ö éppen most házasodott meg.
Lara egész teste megmerevedett.
-  Miről beszélsz?
-  Nyugi, nyugi! Megőrzőm a titkodat.
-  Ha lenne ilyen titkom, ami nincs, akkor te lennél az utolsó személy, akire rábíznám. Ebben biztos lehetsz.
-  Ha te mondod! De semmi szégyeílnivaló nincs abban, ha bevallód, hogy szerelmes vagy a bátyámba.
-  Szerelmes? - Lara úgy ejtette ki ezt a szót, mintha valami undorító dolgot forgatna a szájában. - Tájékoztatlak, hogy a bátyáddal barátok vagyunk. A te életedben még bizonyára nem volt rá példa, hogy egy férfi és egy nő barátok is lehetnek. A változatosság kedvéért egyszer megpróbálhatnád, milyen az.
-  Hogy egy nő a barátom legyen? Miért rontanám el a szenvedélyes érzelmek kibontakozását egy józan barátsággal?
A lány arca kipirult a dühtől. Bryce mindig ilyen hatással volt rá, még akkor is, mikor nem is akarta őt bántani.
-  Igazad van. Nem csodálkozom, hogy nem vagy képes megérteni, mennyire csodálom Adam éleslátását és üzleti érzékét. Ez meghaladja a felfogóképességedet. Nem is tudom, miért hittem, hogy ezen ünnepi alkalommal válthatok veled néhány udvarias mondatot. Tévedtem.
Bryce megbánta, hogy sértegetni kezdte a lányt. Félt, hogy Lara sarkon fordul, és otthagyja. Elvett két pohár bort a mellettük elhaladó pincér tálcájáról, és az egyiket a lány kezébe adta.
-  Igazad van. Ássuk el a csatabárdot! Adam és Katié egészségére. Legyenek olyan boldogok együtt, amilyen boldogok mi vagyunk egymás nélkül! - emelte köszöntésre a poharát. Ezt a jókívánságot nem tagadhatja meg...
-  Úgy legyen! - ivott egy kortyot a lány. A vörösbor fényesen csillogott telt ajkán. Voltak pillanatok, mikor Bryce azt kívánta, bárcsak ne gyűlölné őt ennyire ez a lány. - És a kölyök hol van? - érdeklődött, hogy maga mellett tartsa még egy ideig, és mert tényleg kíváncsi volt, mi történik Lara nemrég érkezett unokaöccsével.
~ Calvin? - kérdezte óvatosan a lány, újra valami csapdát sejtve.
-  Ez a neve?
-  Igen. Honnan tudsz Calvinról? - Lara még mindig bizalmatlanul nézett a férfira.
-  Adam mondta.
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott. Maga sem tudta, miért, és azt sem tudhatta, Bryce valójában mennyit tud a helyzetről. - Bébiszitter van vele. Nem akartam elhozni, senki nem élvezhette volna az esküvőt, ha Calvin itt van.
107
-  Amint láttam, nélküle sem nagyon élvezted.
Lara pillantásából a férfi megértette, hogy elevenébe talált. A lány gyorsan elkapta róla a tekintetét.
-  Egy kicsit összezavart, hogy hirtelen így alakultak az események. Adam semmit nem mondott, és az elmúlt héten teljes zűrzavar volt a cégnél - magyarázta tétován.
-  Hátha még itt lettél volna nálunk! Monica szinte az Őrületbe kergetett mindenkit az esküvővel kapcsolatos ötleteivel. Még Péter is kiborult, pedig öt nehéz kihozni a sodrából.
-  Ki az a Monica? - forgatta a poharát hosszú, vékony ujjai között Lara. Bryce körülnézett, és rögtön meglátta a kis, bama hajú nőt, aki diadalmasan
csimpaszkodott a vőlegényébe.
-  A leendő mostohaanyám - mutatott egy fej mozdulattal a nő felé. - A hatodik.
Vagy a hetedik. Nehéz követni őket.
-  Pedig azt hittem, hogy az édesapádnak az a kedves hölgy a menyasszonya, aki az esküvő alatt a nagypapád mellett ült.
-  Hsa Fairchild? - kérdezett rá Bryce, és egyre jobban elkomorodott. Éppen tegnap jelent meg egy cikk az újságban, belső forrásokra hivatkozva, hogy újabb szerelmi viszony van kialakulóban a Braddock házban, és Cupido nyila a legidősebb Braddockot sebezte meg. Archer jót nevetett rajta, és ostobaságnak nevezte, mint a bulvárlapok minden kitalációját, de nem tiltakozott. A családban mások is észrevették, hogy Hsa és a nagyapja szokatlanul sok időt tölt együtt. Még Péternek is feltűnt, de Bryce nem akart sem Larával, sem mással beszélni erről a dologról. -Dehogy, Hsa az egész család barátja - mondta a lánynak. - Én is szeretném, ha az apám észre térne, és a változatosság kedvéért végre egy ilyen remek teremtésbe
szeretne bele.
Lara ivott egy korty bort, és közben Monicát figyelte, aki éppen keresztülment a
termen.
-  Nem látszik valami boldognak -jegyezte meg.
Bryce látta, hogy a csinos nöcske most is lebiggyeszti a száját. - Mindig ilyen duzzogó képet vág -jegyezte meg. Úgy látszik, hogy James most nem adta be olyan könnyen a derekát, mint szokta. Valami megzavarta a békés együttlétet. Bryce nem bánta volna, ha szakítanak. Nem mintha rosszat akart volna az apjának, de mindenki azonnal látta, hogy James és Monica nem nagyon valók egymáshoz. Másrészt nagy kérdés, hogy kik valók egyáltalán egymáshoz, kikből lenne eszményi pár. Persze a nagyszülein kívül. Talán Péter és Katié.
-  Nagyon csinos. És nagyon fiatal-jegyezte meg Lara.
-  Mindegyik mostohaanyám ilyen volt. Ez előfeltétel. - Bryce meghallotta saját keserű felhangjait, és gyorsan másról kezdett beszélni. - Szóval fényesíted a névtáb-
108
Iádat? És azon gondolkodsz, hogyan rendezd át Adam irodáját? ~ tért vissza a gúnyolódó hangnemhez.
Larát megdöbbentette a kérdés, annál is inkább, mert tényleg ilyesmin gondolkodott az elmúlt napokban.
-  Adam már egy hete lemondott. Ne mondd nekem, hogy nem szeretnél a helyére kerülni! Az igazgatótanács nem engem fog felkérni az ügyvezető igazgatói posztra, bár ezt kellene tenniük. Senki sem ismeri és szereti jobban a céget, mint én.
Te biztosan nem, hallatszott ki az üzenet a lány szavai mögül. Lehet, hogy Lara nem kedveli őt, de az biztos, hogy legalább nem ámítja hamis hízelgéssel.
-  Egyetértek veled - váltott újra hangnemet Bryce, és igyekezett őszinte lenni és annak is látszani. - Éppen ezért megérdemelnéd, hogy téged nevezzenek ki.
A lány csak pislogott.
-  Tényleg így gondolod?
-  Mérget vehetsz rá. - Bryce valóban el tudta képzelni, hogy a lányt nevezik ki, bár az szerinte nagy csapás lenne Larának és a cégnek is. De senki sem kíváncsi az Ö véleményére. - Mindenesetre inkább téged, mint engem.
-  Remélem, nem várod, hogy vitatkozzak veled?
Furcsa módon Bryce elvárta volna. Ha másért nem, azért, mert eddig még mindenben ellentmondott neki, akár igaza volt, akár nem. Lara Öt éve dolgozott Adam személyi titkáraként, és Bryce még mindig nem tudta meggyőzni, hogy attól még nem semmirekellő alak, hogy nem rajong a mellényes öltönyért és a bőr aktatáskáért. Nem mintha eddig összetörte volna magát, hogy meggyőzze a lányt a maga igazáról.
~ Akár hiszed, akár nem, Lara, a vitatkozás nem az egyetlen módja a velem folytatott társalgásnak.
-  Nem gondolhatod komolyan, hogy az igazgatótanács téged választ! Egész életedben egyetlen napot sem dolgoztál! El sem fogadnád, még akkor sem, ha... -Lara elhallgatott, de Bryce könnyen folytatni tudta volna: „ .. .ha olyan ostobák lennének, hogy neked adják. Lara azonban másképp fejezte be a mondatot: - ...ha mégis téged akarnának kinevezni.
-  De ugye arra sem számítasz, hogy neked szánják a posztot? A lány arckifejezése védekező lett.
-  Én soha nem számítok semmire. így egyszerűbb az élet -jegyezte meg élesen.
-  És unalmasabb.
-  Nem élhet mindenki olyan izgalmas életet, mint te. Valakinek felelősséget kell vállaínia a családi vállalkozás vezetéséért.
A hangnem kezdett személyeskedővé válni, és ez nem tetszett Bryce-nak. Éppen elég baj, hogy Adam árnyékában nőtt fel. Nem hiányzott neki, hogy most Adam titkárnője vegye át a vezető szerepet, akármilyen gyönyörű nő. - Igen, Lara, valakinek vállalni kell a felelősséget, és én örülök, hogy nem én leszek az.
109
-  Akkor már ketten vagyunk.
Hátat fordított a férfinak, és el akart menni, de Archer Braddock és Hsa Fairchild jött vele szembe, kart karba öltve, mosolyogva, mint két szerelmes a holdfényben.
-  Milyen gyönyörű vagy, Lara! - mondta Archer kedvesen. - Tudom, hogy neked is hiányozni fog Adam, ahogyan mindnyájunknak.
-  Talán egy kicsit jobban;
Archer jóízűen felnevetett, de fáradtság érződött a hangjában.
-  Azt hiszem, igazad van.
Lara mosolygott, és Hsa felé fordult.
-  Igazán szép esküvő volt, ugye?
-  Szép és szokatlan - helyeselt Hsa.
Bryce ekkor megérezte, hogy Lara nem miatta beszélt olyan élesen, hanem mert bizonytalannak érezte a helyzetét. Éveken át jól ismerte a főnökét, és Katié megjelenésével hirtelen minden megváltozott. Lara nem lehetett biztos benne, hogy megmarad a posztja. Bryce nem hitte, hogy a lány elvesztené az állását, hiszen kulcsszemély a cégnél. Semmi kétsége nem volt, hogy Lara egyedül is képes lenne irányítani a vállalatot. Szenvedélyesen szerette a munkáját. Sokszor látta már öt az irodában, meg tudta állapítani, milyen odaadással dolgozik. De azért mégis családi vállalkozásról van szó. Ha James vagy Péter vezeti a céget, könnyen elképzelhető, hogy a hűséges Lara helyett más valaki kell nekik. Bryce szerint ez nagy veszteség lenne, de öt senki nem fogja megkérdezni.
Archer rekedtes hangja zökkentette ki gondolataiból.
-  Bryce, ma még neked is gratulálni fogunk.
Bryce elvigyorodott, és arra gondolt, hogy a nagyapja csúfolódni akar vele, mert magának kaparintotta meg a menyasszonyi csokrot.
-  Ne aggódj, nagyapa, az én esküvöm még odébb van. Csokor ide vagy oda, nem kell hinni a babonában.
Archer mosolygott, és az unokája vállára tette kissé reszkető kezét.
-  De az nem képzelődés, hogy téged neveznek ki a Braddock Industries ügyvezető igazgatójának. Az igazgatótanács tegnapi ülésén egyKangúlag rád szavaztak. Gratulálok!
Bryce érezte, hogy elszorul a torka, és a terem hangos zaja tompa zümmögéssé halkul. Ez nem lehet! Őt? Ügyvezető igazgatónak?l Nagyot nyelt, nem bánta volna, ha van valami erős ital a keze ügyében.
-  Engem? Ügyvezető igazgatónak? - ismételte elképedten.
Nagyapja nem válaszolt; botjára támaszodva, görnyedten ment tovább, mint akit megviseltek az elmúlt hét izgalmai.
Bryce hirtelen magához tért az ámulatból, és érezte, hogy hevesebben lüktet a vér az ereiben. Szokatlan izgalmat érzett. A tanács őt választotta igazgatónak. Egyhangúlag. Talán Adam javasolta. Vagy Archer mesterkedett a színfalak mögött. Esetleg
110
James. Bryce tudta, hogy eddigi életével nem érdemelte ki ezt a lehetőséget, és soha nem is gondolt rá, nem is vágyott erre a posztra. De most, hogy megkapta, Adam ajándékának tekintette, és be akarta bizonyítani, hogy érdemes a bizalomra.
-  Nahát! - fordult mosolyogva a lány felé, és dühödt tekintettel találta szembe magát.
-  Gratulálok! - mondta Lara hűvösen. - A felmondásom hétfő reggel ott lesz az asztalodon. - Ezzel sarkon fordult, és már ott sem volt. Nem láthatta, hogy a mosoly azonnal lehervad Bryce arcáról.
111
2. FEJEZET
-  Mama, nézd!
Az éles gyerekhang újra megzavarta Lara dühös próbálkozását, hogy megírja a levelet. Felsóhajtott, letette a tollat, megkerülte a hatalmas mahagóni íróasztalt, és leállította a fergetegesen pörgő fekete bor karosszéket. Egészen közel hajolt az uno-kaöccséhez, és erőltetett nyugalommal magyarázta neki: - Calvin, én Lara vagyok. Emlékszel, ezt már tegnap is megbeszéltük. Én nem vagyok a mamád.
Calvin összeráncolta a homlokát, alig látszott ki hatalmas barna szeme, de hamarosan széles mosolyra húzódott a szája.
-  Persze, emlékszem.
Lara önkéntelenül viszonozta a mosolyt. Nem akarta elijesztem ezt a szerencsétlen kis kölyköt. Isten a megmondhatója, hogy semmi mosolyognivaló nem volt Calvin helyzetében. A tüzetesen áttanulmányozott nevelési szakkönyvek szerint semmiképpen sem. Mind azt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos a gyerek önbecsülésének fejlesztése.
-  Kérsz valamit, Calvin?
-  Tök jó ez a szék! - lökte újra el magát a kölyök, és tovább forgott a hatalmas fekete székben.
Adam széke, íróasztala, egész irodája tök jó volt. Lara komolyan sajnálni kezdte magát, hogy ezentúl nem lesz itt semmi keresnivalója. Most sem kellett volna itt lennie, csak minél előbb be akarta nyújtani a felmondását. Calvin azonban felfedezte a forgószéket, és nem akart belőle kiszállni. Ö pedig még utoljára átolvasta a felmondást, és egy hibát vett észre benne. Nem volt képes úgy befejezni a levelet, hogy sok sikert kívánjon Bryce Braddocknak. Nem tudta úgy megfogalmazni, hogy ne érződjék rajta az őszinteség hiánya. Pedig igyekezett kifejezni őszinte sajnálatát, hogy el kell innen távoznia, és egyúttal sejtetni teljes bizalmatlanságát az új vezetővel szemben. Elegánsan kellene szavakba önteni az érzéseit.
Nem minta legfőbb ellensége fogékony lenne a finom árnyalatokra. Még akkor sem, ha kibökné azt a két szép szemét. Fel nem foghatta, hogyan nevezhettek ki egy ilyen felelőtlen, önző semmirekellőt erre a posztra. Lara azt hitte, hogy James lép Adam helyébe, vagy esetleg Péter. Bár Péter sem értett semmit ezekhez az üzleti ügyekhez, de tudatlanságát ellensúlyozta az a hatalmas büszkeség, amelyet a felmenői által létrehozott Braddock Industries cég iránt érzett: Lara álmában sem gondol-
112
ta volna, hogy ezt a mesebeli tücsökhöz hasonló viselkedésű fickót nevezik ki igazgatónak. Ez volt a legrosszabb megoldás.
Egy igazságos világban Bryce Braddock be sem léphetne az irodába, még éjszakai portás sem lehetne itt. Lehet, hogy jóképübb és elbüvölőbb a testvéreinél, de ész és értelem terén messze lemarad mögöttük. Semmi joga nem lehetne rá, hogy Adam székébe üljön, és elkezdjen szórakozni egy ilyen sikeres, jól menő céggel.
Legjobb lesz, ha nem vacakol tovább a lemondás szövegezésével, csak ott hagyja az íróasztalon, összeszedi a személyes holmiját, és eltakarodik, mielőtt valaki megérkezik. Amint erre az elhatározásra jutott, kulcs zörgése hallatszott a szomszédos irodából. Egy perccel később bekukucskált az ajtón Nell Russ'el, Adam titkárnője.
-  Szép jó reggelt! Még a szokásosnál is korábban érkeztél.
-  Szia! - kiáltott feléje Calvin a még mindig forgó székből kihajolva. - Ki vagy te?
-  Én Mrs. Russel vagyok. És te ki vagy?
-  Calvin - hangzott a kurta válasz. A fiúcskát nem is érdekelte tovább az újonnan érkezett személy. Visszahuppant a székbe, és tovább lökdöste magát, az íróasztalnak vetve sportcipős lábát. Lara azt remélte, jól összekoszolja az asztalt.
Nell felvonta a szemöldökét, és megjegyezte: - Ezek szerint csak a hétvégére fogadtad a bébiszittert.
-  Mára szabadnapot adtam neki. Elviszem Calvint a nevelési központba, kivizsgálásra. Bár teljesen olyan, mint egy normális négyéves gyerek. A szakirodalom szerint legalábbis.
-  A szakirodalom szerint már régen szédülnie kellene.
Lara tehetetlenül bámulta a szélsebesen pörgő dervist, és csak abban reménykedett, hogy az unokaöccse nem fog helyrehozhatatlan károsodást okozni az idegrendszerének.
-  Nem vagyok biztos benne, hogy teljesen normális. Soha el nem szédül, el nem fárad, soha nem álmos. Úgy viselkedik, mint akit felhúztak.
Nell közelebb lépett, és kezét csípőre téve ő is megbabonázva bámulta a székben pörgő vadócot.
-  Gondolom, hallottad már, ki lesz az új főnök.
Rögtön szertefoszlott a varázs. Lara felkapta a felmondását, és Nell kezébe nyomta, hogy olvassa el.
Nell csendben elolvasta, és egyszerűen kettétépte.
-  Nem tehetsz ilyet! Nem adhatod fel úgy, hogy meg sem próbálod. Amíg én itt vagyok, megakadályozom az ilyen ostobaságot.
-  Hát nem látod, hogy ez egy süllyedő hajó? Te is jól tudod.
-  Én csak azt tudom, hogy ha még így lenne is, akkor sem lehetnél az első patkány, aki elmenekül a hajóról.
113
-  Valóban nem, ezt Adam már megtette. ~ Lara idegesen dörzsölte a homlokát. Még nyolc óra sincs, és máris holtfáradt. - Nem fogok Bryce-szal dolgozni. Még akkor sem, ha ellenáll a kéjes élvezetnek, és nem rúg ki. De te is tudod, hogy megteszi.
-  Nem olyan ostoba, mint hiszed. Ahhoz mindenképpen elég esze van, hogy itt tartson.
-  Szerintem még annál is ostobább, mint gondolom, és az első alkalommal ki fog rúgni. Kivéve, ha én megelőzöm. Ennyi.
-  Verd ki a fejedből ezt az egész butaságot! - Nell a nyomaték kedvéért még apróbb darabokra tépte a levelet. - Nélküled itt minden összeomlana, ezt Bryce is nagyon jól tudja. És lehet, hogy Adam is visszajön. A mézeshetek után nem fogja bírni cérnával, és hamarosan viszontlátjuk.
Lara visszaidézte magában Adamot, amint elbűvölve nézett a menyasszonyára, és tudta, hogy nem fog visszajönni.
-  Láttad őket az esküvön, Nell. Te is tudod, hogy nem fog visszajönni.
-  Annál inkább maradnod kell - változtatott taktikát Nell. - Bryce soha nem törődött a céggel. Szüksége lesz a tudásodra és a tapasztalatodra.
-  Nem hiszem. Ki nem állhat engem. Én meg még inkább ki nem állhatom őt. Nincs sok választásom.
-  Legalább próbáld meg!
Csitt-csatt - hallatszott, amint a karosszék nekiütődött az asztalnak, és lelassult.
-  Calvin, hol vagy? - kiabált Lara, mikor meglátta, hogy üres a szék. Egyre hangosabban kiabált, összeszorult a torka, hogy hova tűnhetett az a rosszcsont. Furcsa, hogy ilyenkor milyen gyorsan előtörnek belőle az anyai Ösztönök. Pedig nem kimondottan anyának született. Az elmúlt napokban Calvin már többször okozott neki halálos ijedelmet, és a könyvekből megtudta, hogy nincs egyedül ezzel a jelenséggel. Ráadásul Calvin egy igazi Houdini.
-  Nyitva van az ajtó! - kiáltott Nell, és már sietett is kifelé. Átkutatták Nell irodáját, de ott sem találták. Lara az épület kijárata felé igyekezett, és közben egyre hangosabban kiabált: - Calvin? Calvin! Azonnal gyere vissza!
A folyosó végén, a hall felől elfojtott kacagás hallatszott, utána kicsi cipők gyors csattogása. Megszólalt a liftcsengő, és valaki meglepetten kérdezte:
-  Hát te mit keresel itt, te kis Hüvelyk Matyi?
-  Te ki vagy?
-  Én vagyok Hook kapitány, és kisfiúkat szoktam enni reggelire - nevetett Bryce.
-  Mama! - visított Calvin. - Mamaaa!1!
Mikor Lara a folyosóról befordult a hall felé, Calvin olyan sebességgel rohant felé, hogy szinte elsodorta. A lány szerette volna védőpajzsként maga elé tartani Bryce-
114
szál szemben, de Calvin is védekezni akart. Lara háta mögé bújt, és belekapaszkodott a térdébe.
-  Nem kellett volna halálra rémítened! Még csak négyéves! - mondta védekezőn, mert ő maga is megijedt egy kicsit, és Bryce jó célpont volt a feszültség levezetésére.
Bryce Calvinról a lányra, és a hátuk mögött álló Nellre nézett, majd tisztes távolságban maradva leguggolt, és igyekezett megnyugtatni a kis kölykot.
-  Ne haragudj, Calvin - mosolygott rá kedvesen. - Nem is vagyok Hook kapitány, és reggelire csak egy óriási kiflit szoktam enni, semmi mást. Csak vicceltem.
Calvin már nem szorította annyira a lányt.
-  Ki az a Hüvelyk Matyi? - kukucskált ki a térde mögül.
-  Egy nagyon aranyos kicsi fiú.
-  Ki az a Hook kaptány? Bryce szélesen elmosolyodott.
-  Egy kalóz.
Calvin még mindig Lara nadrágjába kapaszkodva tovább kérdezett.
-  És te ki vagy?
Bryce felpillantott a lányra.
-  Én a mamád új főnöke vagyok.
-  0 nem a mamám. O Lara -javította ki magától a kisfiú.
-  Akkor Lara új főnöke vagyok.
Calvin felvetette az állat, és a félreértések tisztázása végett határozottan kijelentette:
-  Én a saját főnököm vagyok.
-  Ez érdekes. És Lara mit szól hozzá?
-  Tetszik neki - felelte Calvin magabiztosan.
-  Gondoltam, hogy így van.
-  Aha! - Calvin óvatosan közelebb lépett a férfihoz. - És neked ki a főnököd?
-  A mai napig én is a magam főnöke voltam, de mostantól fogva a részvényesek kezében vagyok.
-  Én is fogom Lara kezét, mikor átmegyünk az úttesten, nehogy elüsse egy autó.
-  Ezt örömmel hallom. Vigyázzál nagyon a nénikédre, mert igen fontos a munkája! Nagyon szomorú lennék, ha bármi baj történne vele.
A kisfiú komolyan bólogatott. Tetszett neki, hogy a férfi egyenrangú félként kezeli. Lara persze nem volt annyira elbűvölve a két fiú kellemes társalgásától.
Hát persze! - gondolta magában. Közben legszívesebben belökne egy kamion alá, hogy megszabaduljon tőlem. De Calvinhoz milyen kedves!
-  Én is szomorú lennék -jelentette ki a kisfiú Larára mosolyogva. - Látod, téged is annyira szeret, mint engem.
115
-  Ühüm - hümmögött Lara meggyőződés nélkül. - Tudod mit? Itt az ideje, hogy menjünk. Mehetünk?
A kisfiú tágra nyitotta a szemét, szemöldökét összehúzva erősen gondolkodott. Larának már ismerős volt ez az arckifejezés. Azt jelentette, hogy egyezteti a saját terveit azzal, amit éppen kérnek tőle.
-  Először még pörgők egy kicsit - mondta, és már ott sem volt, szélsebesen rohant vissza Adam irodája felé.
Bryce kiegyenesedett.
-  Mindig így közlekedik?
-  Nem, általában még ennél is gyorsabban. A férfi elmosolyodott.
-  Gondolom, jó oka van rá.
-  Mikor beléptünk Adam irodájába, fél másodperc alatt felfedezte a forgószéket, azóta egész reggel abban pörgött, mint egy dervis.
-  Egész reggel? Úgy hangzik, mintha már hajnal óta itt lennétek. Ez mindig így van, vagy csak most akartad lenyűgözni az új főnöködet?
-  Nem vagy és soha nem is leszel a főnököm - szögezte le Lara. Nem akart utá-latos lenni, de az ingerültség ott rezgett a hangjában, a gombóc meg a torkában. Különösen, mikor rájött, hogy farmerban és sportcipőben van, ami jobban illik a kertészkedéshez, mint ehhez az irodához. - Csak azért jöttem be, hogy benyújtsam a felmondásomat. De...
-  De meggondoltad magadat, hogy nem teszed tönkre az első napomat.
-  Nell összetépte. Bryce bólogatott.
-  Nagyon helyes, Nell, köszönöm. Felemelem a fizetésedet.
-  Azt nem teheted meg - tájékoztatta azonnal Lara. - Nem mintha Nell nem érdemelne fizetésemelést, de erről a személyzeti osztálynak kell dönteni.
-  Csak nem azt akarod mondani, hogy engedélyt kell tőlük kérnem, ha fel akarom emelni a titkárnőm fizetését?
-  Van egy működési szabályzat, amelyet neked is be kell tartanod. Legjobb lesz, ha már az első napon áttanulmányozod,
-  Te vagy a helyettesem. Majd megmondod, mit kell tenni.
-  Ennem...
-  Hahó! Lara főnöke, Gyere ide, nézd meg, hogy tudok pörögni! - kiabált Calvin.
-  Szereti produkálni magát - mentegetőzött Lara.
-  Négyéves korban fontos. És az a szék tényleg szuper. Én magam is pörögtem már benne. - Megnyerő mosollyal folytatta. - Maradnod kell, Lara!
-  Nem tehetem, még ha szeretném, akkor sem. - Nem is nézett a férfira, mert alig tudott ellenállni kedves, megnyerő mosolyának.
116
-  De nem is akarsz, ugye?
A férfi kellemes, behízelgő hangja minden porcikáját megremegtette. Lara azonban nem akart maradni, legfeljebb azért, hogy tanúja legyen a férfi bukásának.
-  Legyünk őszinték, Bryce! Soha nem rajongtunk egymásért. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ha most rá is veszel, hogy maradjak, később örömmel fogsz meneszteni.
-  Honnan veszed ezt?
-  Tudom, hogy simán kipenderítenél.
A férfi arckifejezése megváltozott, és teljes komolysággal folytatta, a szokásos csipkelődésnek halvány árnyéka sem érződött a szavaiban.
-  Tudod, éveken át azt képzeltem, hogy jobban ismersz engem bárki másnál. Nem kedveltél, de megértetted, milyen vagyok. Most nagyon csalódottnak érzem magam, mert úgy látszik, semmit nem tudsz rólam, egyáltalán nem ismersz engem.
A lány elszégyellte magát, maga sem értette, miért.
-  El nem tudom képzelni, honnan vetted ezt a nevetséges elképzelést.
-  Talán, mert olyan hihetetlen energiával akartál meggyőzni arról, hogy milyen okos és értelmes vagy. De az nem okos dolog, hogy nem akarsz velem dolgozni és tartasz tőlem. Te nem vagy ilyen gyáva, és igazából nem is ezt akarod, hallgass az igazi érzéseidre, és felejtsük el ezt az egészet!
Mennyire, de mennyire téved! - gondolta Lara. Nem is tudta, hol kezdje a választ. - Azzal nem fogsz meggyőzni, hogy a harcias kedvemre hivatkozol. Ha hiszed, ha nem, nincs különösen ínyemre a veled való állandó vitatkozás. És ez a mindennapi munkában nagyon fárasztó lenne.
-  Lehet, de legalább nem unalmas.
Honnan tudja, hogy Adam mellett néha tényleg unatkozott? Adam szilárd, eltökélt vezető volt, nem siette el a döntéseit, de soha nem is tétovázott. Elemezte a kockázatokat, minden szempontot figyelembe vett, és beépítette őket a hosszú távú tervekbe. Lara tisztelte és csodálta érte, de néha hiányzott neki a veszélyes helyzetek megoldásának, az egyetlen lehetséges kiút megtalálásának öröme.
-  Jobb, ha felmondok, Bryce. Azonnali hatállyal.
A férfi megfogta a karját, nem engedte, hogy hátat fordítson és elmenjen. A váratlan érintésre Lara teste még váratlanabb erővel reagált.
-  Nem fogok könyörögni, Lara, de csak két hónapos felmondási idővel engedlek el, mivel olyan kulcspozícióban vagy, hogy nehéz lesz helyetted találni egy megfelelő munkatársat. Azt hiszem, ez így igazságos.
-  Igazságos? Nem használnám ezt a szót. Az nem igazságos, hogy Calvinnal sem az anyja, sem az apja nem törődik. De ha egy alkalmazott felmondási idő nélkül távozik, az legfeljebb kellemetlen.
-  Miért, mi történt a szüleivel?
-  Semmi különös nem történt velük. Csak éppen... - Lara felsóhajtott, nem
117
akarta részletesen kiteregetni a családi szennyest. De a kérdés elől sem akart kitérni. Elege volt Calvin felmenőiből, és nem bánta, hogy ezt bárki megtudja. - Marié, akit nem szívesen nevezek édesanyának, pedig ö szülte, szóval Marié nem találta kielégítőnek az anyaságot és a feleség szerepét, és lelépett, mikor Calvin még egyéves sem volt. Calvin meg sem ismerné. Talán még én sem. A bátyám pedig? Derrick még saját magáért sem képes felelősséget vállalni, nemhogy egy gyermekért. Néha azonban elkapja a buzgó apai érzelem, és érvényesíteni akarja szülői jogait.
-  Akkor Calvin hol volt négy éven át?
-  A két nővéremnél, felváltva. Egymáshoz küldözgették, meg bennlakásos óvodába. Három héttel ezelőtt azonban Derrick ismét felbukkant, és meggyőzte Shellyt, hogy engedje el vele Calvint egy délutánra. Mikor a fiú két napig nem került elő, a nővérem felhívott engem.
-  A rendőrséget kellett volna hívnia.
Ezt Lara is jól tudta. De a családi kötelékek szorosak, még akkor is, ha javíthatatlan szakadások vannak rajtuk. - Engem hívtak.
-  Tehát megtaláltátok Calvint.
Lara tekintete elborult, mikor eszébe jutott, hogyan találtak rá a kisfiúra egy fres-nói hotelszobában. Egy kis bőröndöt szorongatott, mintha attól függene az élete.
-  Igen. Úgy tűnik, most már jól van, de igazából nem tudom, mit érez. Szörnyen bánt, hogy nem léptem korábban közbe, és nem oldottam meg a helyzetet.
-  Néha a közbelépés nem a legjobb megoldás.
Bryce a hüvelykujjával, kis körökkel simogatta a lány kézfejét. Lara elcsodálkozott, hogy nem csupán vigasztalónak érezte a férfi érintését, hanem valahogy érzékinek is. Nagyszerű! Úgy látszik, minden összezavarodott benne ma reggel. Visszahúzta a kezét.
-  Bocsánat. Általában nem beszélek a családomról.
-  Én kérdeztem. És azt hittem, azért gondoltál a felmondásra, mert Calvinnak olyan mamára van szüksége, aki mindig vele van.
Ez az ember is furcsa következtetésekre jut ma reggel, gondolta Lara.
-  Nem vagyok az édesanyja. Csak ideiglenesen van nálam, de ha a legfiatalabb húgom dolgai rendbejönnek, visszaveszi. Azt hiszem, nekem nem szabad gyereket nevelnem. A testvéreim nincsenek valami fényes helyzetben, de nálam jobban el tudják látni az anya szerepét. Calvinnak igazi otthonra van szüksége. És nálam ezt nem találja meg. Már felfogadtam valakit, aki egész nap vele van, míg dolgozom.
-  Akkor azért mondasz fel, mert már van más állásod?
-  Nem, Bryce. Azért, mert nem tudok veled dolgozni.
-  Honnan tudod? Még soha nem próbáltad!
-  Nem kell belevemem a fejem a falba, hogy tudjam, belefájdul a fejem.
-  Ha ezt így folytatod, komolyan megsértesz - tért vissza Bryce hangjába a csip-
118
kelÖdés, szemében újra huncut vidámság csillogott. Ilyen pillanatokban értette meg Lara, miért bolondulnak érte annyira a nők. Szerencsére rá nem lehet ilyen könnyen hatni.
-  Ebben az állásban nagyon kemény fickónak kell lenni, kemény kézzel kell irányítani
-  Ennyi? Én azt hittem, helyes döntéseket kell hozni, és hajthatatlan személyi titkárra van szükség. - Egy pillanat szünetet tartott. - Mondd meg, Lara, mivel ve-hetlek rá, hogy maradj!
A lányt meglepte ez a kitartás. Legjobb szándéka ellenére is hízelgett neki, hogy a férfi ennyire meg akarja nyerni. Lehet, hogy ez is csapda? Vagy talán nem is any-nyira ostoba ez a fickó, mint gondolta? Talán tart tőle, hogy nélküle nem tudja ellátni a munkáját. Amit persze sehogyan sem tud ellátni. Lára fejében egymást kergették a különböző gondolatok.
-  Akkor maradok, ha jelentős fizetésemelést kapok, fix jutalmat és... - Kicsit tétovázott, majd jött a kegyelemdöfés: - ...és kinevezel első elnökhelyettesnek.
-  Rendben - vágta rá azonnal Bryce.
-  Ezt nem teheted meg.
-  Éppen most tettem meg.
-  Egyedül nem dönthetsz ilyen ügyben, a tanács jóváhagyása szükséges.
-  Majd jóváhagyják - mosolygott jókedvűen a férfi. - Adam nem az egyedüli Braddock, aki megoldja a dolgokat. - A lány felé nyújtotta a kezét, beleegyezésre várva.
Patthelyzet. Lara vagy meghátrál, vagy megrázza a férfi kezét. Váratlan megkönnyebbüléssel, kissé izgatottan fogadta el a feléje nyújtott kezet, és keményen megrázta. - De semmilyen körülmények között nem szólítlak főnöknek.
-  Én sem szólítalak szívecskémnek.
Lara megdöbbent. Hogyan tudta rávenni öt a férfi a beleegyezésre? Hirtelen elképzelte, amint Bryce itt ül, Adam székében. Nem, ez lehetetlen.
-  Felejtsd el! Mégsem szeretnék veled dolgozni.
-  Nyugi, Lara! - keményedéit meg Bryce hangja is. - Túl sokáig voltál a keményfejű bátyám mellett. Meg fogod látni, hogy lazábban is lehet kormányozni a céget.
-  Kormányozni! - nevetett fel gúnyosan Lara.
-  Majd meglátod. Mindig alábecsültél engem, szívecském.
-  Ezt soha ne ejtsd ki többet a szádon!
-  Rendben, Lara néni!
Lara akkor látta még, hogy Calvin már egy ideje ott áll a közelükben, és bizonytalanul bámulja őket. Elszegyeilte magát, hogy a fiú jelenlétében ilyen éles hangon beszélt.
-  Mérges vagy? - kérdezte Calvin.
119
-  Nem, édesem - ölelte át remegő karral a fiút. Túlságosan sok mérges hangot hallhatott már rövid kis életében. - Csak beszélgettünk, öö... bizonyos fájdalmas érzésekről.
Calvin mérlegelte a helyzetet, és hirtelen ragyogó mosoly ömlött el az arcán.
-  Ha egy érzés fájdalmas, akkor meg kell puszilni, és mindjárt jobb lesz.
-  Nagyszerű Ötlet - bólogatott Bryce. Már ö is mosolygott, az előbbi feszültségnek nyoma sem volt benne. - Én is úgy tapasztaltam, hogy a puszi mindig használ.
Calvin bólogatott.
-  Puszild meg őt, Lara, és gyertek, nézzétek meg, hogyan forgók a székben! Bryce pajkos tekintettel mérte végig Larát, aki azonnal tiltakozott.
-  Eszedbe ne jusson! - sziszegte ragyogó mosollyal. Bryce ellenállhatatlan mosollyal válaszolt.
-  Pedig éppen arra gondoltam, hogy a gyerekek mindig igazat mondanak.
120
3. FEJEZET
-  Miért van nekem erre szükségem? - figyelte összefont karral Bryce, amint Péter felállítja a szobai golfpályát.
-  Vedd úgy, hogy ez olyan eszköz, amely segít a fontos döntések meghozatalában - állította be Péter összehúzott szemmel a lyukak körüli lejtésirányt.
-  Mintha feldobnék egy pénzérmét? Ha a lyukba találok, igen, ha eltévesztem, nem?
-  Úgy működik, hogy összpontosítasz a jó találatokra, és közben a tudatalattid a döntéshozatallal foglalkozik.
-  Ez elég kockázatosnak hangzik, miután én egyáltalán nem golfozom.
-  Akkor épp ideje, hogy elkezd. Minden fejesnek az irodájában van már ilyen helyes kis golfpálya.
-  Itt eddig nem volt.
-  Adam munkamániás volt.
-  Azt akarod mondani, hogy én nem vagyok az? - mosoíyodott el Bryce. Péter elhelyezkedett az első gurításhoz.
-  Te inkább azon dolgozol meglehetősen keményen, hogy mindenkinél jobban élvezd az életet. Jobban, mint bárki más, akit ismerek. Ezért is hoztam neked ezt a kis ajándékot: hogy ez a hatalmas íróasztal ne legyen olyan nyomasztó. - Biztos kézzel ellökte a labdát, amely nyílegyenesen haladt végig a műpázsiton. Péter különben igazi sportember volt, bár versenyeken ritkán indult. Bryce sejtette, hogy az öccse azért fojtja el magában a versenyszellemet, mert semmilyen területen nem akar szembeszállni a bátyjaival. Nem lehetett könnyű zabigyerekként bekerülni a Braddock családba. Kilencéves korban nem éppen eszményi átlépni egy másik életbe, a félhomályból a nyilvánosság ragyogó napfényébe. A bátyjaihoz hasonlóan azonban neki sem volt választási lehetősége. Ő is Braddock volt, még ha a család nem tudott is róla addig a napig, amikor James hazahozta. Mind a három Braddock testvér valamilyen módon árva volt; mindhármuk életéből hiányzott az igazi anya. Szerencsére a nagyszülők, különösen Jane nagymama védőszárnya alá vette őket, ezért mindegyikük öntudatos, szeretetre és felelősségvállalásra egyaránt képes felnőtt vált. Éles ellentétei voltak egymásnak, de mindegyikük megbízható tagja lett a már régóta megbecsülésnek örvendő Braddock családnak.
- Köszönöm, Péter, igazán nagyszerű ajándék. Ha már elég hosszú ideje leszek vezető ahhoz, hogy tényleges döntéseket hozzak, biztosan jól fog jönni.
121
Péter a bátyja kezébe adta a golfütőt, hogy próbálja ki a játékot.
-  Az első héten még biztosan nem kell döntéseket hoznod, azért egy ideig még édes semmittevéssel ütheted el az időt.
-  Igyekszem lenyűgözni az embereket nagyszerű üzleti stílusommal. A semmittevés nem tűnik a legjobb módszemek erre a célra.
-  Hidd el, máris lenyűgözted őket azzal, hogy mindennap itt töltőd a munkaidőt. Magam sem hittem, hogy kibírsz itt nyolc órát.
Bryce már kezdte unni, hogy mindenki ámuldozik, mert a munkahelyén tölti az idejét, és még dolgozik is. Barátok és családtagok egyaránt humoros megjegyzéseket tettek a hosszú munkaórákról és a még hosszabb délutáni szundikálásokról. Tréfás megjegyzésnek szánták, de nem volt az. A munkatársak is azt rebesgették, hogy úgysem fogja bírni, és előbb-utóbb feladja. Udvariasan magyarázta Péternek:
-  Igaz, hogy soha nem vettem részt a cég vezetésében, de azért érdekelt. Eddig egyszerűen nem volt indok vagy lehetőség rá, hogy megmutassam, mit tudok. - Elütötte a labdát a lyuk felé..., és elvétette.
-  Adam példáját mindenkinek nehéz lenne követni. Azt hiszem, a magad módján kell végezned a munkát, nem kell az ö nyomdokaiba lépned.
Bryce éppen meg akarta nyugtatni az Öccsét, hogy feltett szándéka szerint a saját elképzelései szerint fogja irányítani a céget, mikor kopogtak az ajtón, és belépett Lara. Egész héten ezt csinálta, kopogtatás után habozás nélkül belépett, nem várta meg, míg szólítják. Mintha Bryce-nak nem is lehetett volna más dolga. Mintha semmi okot nem tudott volna elképzelni, hogy Bryce megvárakoztassa. A férfi tudta, hogy egyrészt bosszantani akarja, másrészt ezzel akarja jelezni, hogy neki több joga lenne ehhez az irodához, mint Bryce-nak. Mikor Adam ült itt, soha nem merészelt volna így viselkedni.
Bár nem kezelte az új főnökét kellő tisztelettel, de nem is volt túlzottan ellenséges. Ezért Bryce is nagyon óvatosan vitatkozott vele. Akkor fejtette csak ki neki az álláspontját, amikor már teljesen biztos volt benne. Az előítéletek ellenére Bryce nem volt annyira tökfilkó, mint a lány.hitte. Tudta, mit jelent Lara szakmai tudása és lelkesedése. Tisztában volt vele, hogy nem könnyen helyettesíthetné. Egyelőre legalábbis nem. Ennek ellenére az elmúlt napokban többször megfordult a fejében, hogy bárcsak elfogadta volna a lemondását, és hagyta volna elmenni. Sok keserűségtől kímélte volna meg magát.
- Szia, Péter! - köszönt a lány feltűnően kedvesen. Ragyogó mosolyától szinte világosabb lett a szobában. Azután Bryce-ra nézett, és elkomorult a tekintete. Hűvös, ellenséges rosszallással nézte a szobagolfot. - Itt van néhány szerződés, amelyet alá kellene írni, és a Boston Fidelity szerződés módosítása - nyújtott át egy halom hivatalos papírt a férfinak. Utána újra meleg mosollyal fordult Péter felé. -Nagyszerű munkát végeztél az Atlanta programon. Tegnap beszéltem Ed Bar-nesszal, nagyon lelkes volt, csak dicsérni tudta a munkádat. Büszke lehetsz rá.
122
-  Köszönöm - mosolygott Péter is. - Én inkább az egész programra vagyok büszke..., és Adam is örült neki,
-  Mindannyian tudjuk, mit jelent, ha Ő Örül - mondta Lara bennfentes hangon. Bryce hirtelen kívülállónak érezte magát.
-  Megnézem az iratokat - mondta, és leült az íróasztalhoz.
-  Miért? - kérdezte Lara hitetlenkedve, mint aki elcsodálkozik, hogy a férfi egyáltalán érdeklődik. - A tárgyalásokat lezártuk, a tervek már a főépítésznél vannak.
-  Szeretném megismerni az összes folyamatban lévő programunkat. Légy szíves, intézkedj! - próbálkozott Bryce a főnöki hanggal, tudatva a lánnyal, hogy nem akar kimaradni a cég vérkeringéséből. Az Atlanta program a jóváhagyás végső stádiumában volt, a tényleges építkezés a jövő hónapban megkezdődik. Péter mint építész rengeteget dolgozott a terven. Adam mint ügyvezető igazgató keményen dolgozott, hogy a program minden szempontból zöld utat kapjon. Elnökhelyettesként Lara lesz az összekötő a Braddock Construction cég és az ügyfél között. Bryce-nak semmi dolga nem volt ezzel az üggyel, hiszen csak most vette át a vezetést. De ha bármi gond merülne fel, akkor őt érné szemrehányás, ő lenne érte felelős. Ez éppen elég indok arra, hogy megismerje az egész programot. - Addig lejátszhatsz egy menetet, amíg átnézem ezeket a jelentéseket - szólt Péternek.
-  Ellenőriztem a számókat. Csak alá kell írnod Adam neve mellett, és kész -mondta Lara.
Péter elvigyorodott.
-  Évekbe fog kerülni, míg a te neved szerepel a céges papírokon.
-  De egy hétnél biztosan hosszabb időbe - nézett kissé gúnyosan mosolyogva Bryce szemébe a lány. Azt akarta vele tudatni, hogy szerinte nem lesz ott elég hosz-szú ideig ahhoz, hogy az ő neve legyen a papírokon.
-  Akkor is elolvasom ezeket a jelentéseket - jelentette ki Bryce. Lara nem ellenkezett. Mosolyogva fordult Péter felé.
-  Nincs semmi hír az ifjú párról?
-  Még egy képeslapot sem küldtek.
-  Nászúton vannak, ha nem tudnátok. - Bryce egy másik irathalom tetejére tette az iratokat. Kezdte azt hinni, hogy a Braddock cég papírhalmokból építkezik.
-  Jó, hogy nászúton vannak, de nem jellemző Adamra, hogy még csak nem is jelentkezik - vette kézbe Lara a golfütőt.
-  Szerintem meg kell ismernünk Adam jellemének egy teljesen új oldalát - kacsintott Péter a bátyja felé testvéri cinkossággal. - A nagymamánk mindig azt mondta nekünk, hogy egy jó feleség szerelmétől jobb emberek leszünk, de azt hiszem, túlzottan optimista volt.
-  Mindig azt hittem, hogy csak tréfál. Nem hihette, hogy jobb emberek leszünk -jegyezte meg Bryce.
-  Mindenkinek van rá lehetősége, hogy jobbá váljon, egyeseknek több, mások-
123
nak kevesebb - hajolt Lara a golf fölé. Nem lehetett nem észrevenni, milyen kecsesek a mozdulatai.
Bryce csodálattal bámulta a látványt", és arra gondolt, hogy egy dolog legalább van ebben az irodában, aminek nem kell jobbnak lennie.
-  Te szoktál golfozni, Lara?
-  Nem, soha nem volt rá időm, hogy megtanuljam - adta vissza a lány az ütőt
Péternek.
Bryce furcsán kívülállónak érezte magát ebben a versenyben. Megrázta a fejét, és visszatért a jelentések olvasásához. Gyorsan átfutotta az elsőt, és alá akarta ími Adam neve mellett. De nem talált egyetlen írószerszámot sem.
-  Szükségem van egy tollra - mondta.
-  Egy lollra? - kérdezte Lara, mintha a férfi friss levegőt kért volna tőle. - Még
egy tollad sincsen?
Bryce nem vette fel a kesztyűt, helyette a legkedvesebb hivatalos mosolyával válaszolt: - Miért kellene tollat tartanom a kezem ügyében, mikor van egy aranyos helyettesem, aki boldogan siet és hoz nekem egyet?
-  Nem sietek és hozok egyetlen férfinak sem, sem boldogan, sem másképp - felelte a lány hűvösen.
-  Azt hittem, ezt is bevettem az új munkaköri kötelességeid közé. Szólok Nell-nek, hogy nézzen utána, mert ha hiányzik belőle, hogy siet és hoz mindent, ha a főnöke kéri, módosítanunk kell a szerződést.
Lara megmerevedett a dühtől.
-  Ha aláírtad a jelentéseket, add oda Nellnek. Viszlát, Péter, Örülök, hogy találkoztunk! - mosolygott a férfira. Lassú léptekkel, csípőjét ringatva, fejét felvetve indult az ajtó felé. Mérgesen is csodás látványt nyújtott. Határozott mozdulattal csapta be maga mögött az ajtót.
-  Úgy látszik, nem tetszik neki az új vezetői stílus -jegyezte meg Péter. Láthatólag jól szórakozott a jeleneten.
Bryce vállat vont.
-  Nem mindenki viseli egyformán a változások kihívásait.
-  Ez a kihívás többet jelenthet, mint gondolnád. A helyedben óvatos lennék vele.
-  Mi történhet? - nevetett fel Bryce. - Talán lázadást szít ellenem? Megszervezi az iratkapcsok felkelését? Megöl a kedvességével?
-  Azt hiszem, komolyabb a helyzet, mint gondolod - fordult vissza Péter a szo-bagolfhoz. - Rettenetes feszültség volt itt az előbb.
-  Lara körül mindig feszültség van. Már megszoktam.
-  Hmm. Gyönyörű nö, az biztos.
-  Tényleg az. Mindig azt gondolom, micsoda igazságtalanság, hogy egy jégkirálynő lelke lakozik ennek a szexbombának a testében. Az égben az angyalok nagyokat kacaghatnak, milyen jó tréfát eszeltek ki.
124
-  Lehet, hogy ezzel csábítanak a közelébe -jegyezte meg Péter.
-  Ne hidd, hogy nem tudok elvonatkoztatni a szépségétől. Jéghideg tudok maradni mellette. Egyelőre szükségem van a szakmai tudására és gyakorlatára. De ha több bajt okoz, mint amennyi hasznot hajt, fel is út, le is út.
-  Aha. Én csak annyit akartam mondani, hogy légy vele óvatos. Nem zörög a haraszt...
Bryce felnevetett, és egyre gyorsabban lapozta a jelentéseket.
-  Köszönöm a jó tanácsot és az ajándékot, Péter. Legalább egy kicsit szórakoztunk ebben az unalmas irodában. Lehet, hogy megkérem Nellt, mindenki iratkozzon fel valamilyen internetes vicclapra. Kicsit több vidámságra lenne itt szükség, nem gondolod?
-  Legközelebb hozok egy fali kosárlabdát.
-  Nagyszerű. És az aranyos kis helyettesemmel fogunk játszani. ,- Nem lenne jobb, ha engem győznél le?
-  Lehet, de úgy szeretném Larát kosaras mezben látni! Azt hiszem, ez elég jutalom lenne, függetlenül attól, hogy ki győz.
Lara szoknyája a derekáig csúszott, mikor a padlón hasalva igyekezett elkapni az unokaöccsét az ágy alatt.
-  Calvin, komolyan kérlek, hogy azonnal add ide a kulcsaimat!
Calvin kuncogott, mint aki tudja, bajban van, de játéknak akarja felfogni a helyzetet. Lara tovább kérlelte a fiút, pár centivel még beljebb kúszott, és közben azon mélázott, mi a csudának vett ilyen nagy ágyat. Az ujjait kinyújtva éppen elérte Calvin alsónadrágját. A fiú határozottan visszautasította, hogy pizsamát vegyen fel. Azt mondta, elég nagy fiú ahhoz, hogy alsónemüben aludjon. Valamelyik lökött családtagja mondhatott neki ilyen ostobaságot, de Lara nem tartotta érdemesnek, hogy ezért harcoljon vele.
Kicsit tovább araszolt, és meg tudta fogni a fiú vékonyka karját. Calvin azonban nagyokat kuncogva tovább mászott, és Lara ujjai abba a zagyvalékba süllyedtek, amit Calvin nagy előszeretettel reggelinek nevezett. - Nem hagyhattad volna legalább a reggelidet az asztalon, mielőtt ide menekültél a kulcsaimmal?
-  Az ágyad alatt szeretek enni, Lara - gagyogta, és még büszke is volt a teljesítményére.
Lara visszahúzta a kezét, igyekezett, hogy ne ragadjon még több porcica a ma-szatos ujjaihoz. Mogyorókrémmel kevert banán volt a kölyök kedvenc étele. Ezt akarta enni reggelire, ebédre és vacsorára. A gyerekorvos azt tanácsolta, igyekezzen kiegészíteni valamivel ezt az egyhangú étrendet. Calvin életében azonban az elmúlt időszakban annyi hirtelen változás következett be, hogy nem csoda, ha annyira ragaszkodott valami állandóhoz, amíg el nem rendeződik a sorsa, és otthon nem érzi magát valahol.
125
Nem nagyon lehetett azonban vele elrendezni semmit, mert görcsösen ragaszkodott a saját elképzeléseihez. Ha úgy képzelte, hogy a mogyorókrémes banán a legjobb, minden mást visszautasított. Mindennap meg is kapta. Lara csak remélni tudta, hogy valamikor majd mást is elfogad tÖle. Mert most már álmában is banánszagot érzett, és a legfurcsább helyen talált mogyorókrémfoltokat. Mindig levagy ki kellett mosni valamit.
-  Calvin, most már elég a tréfából! Azonnal gyere ki az ágyam alól! - parancsolt
rá a fiúra a lehető legszigorúbb hangon.
-  Még reggelizek - közölte a fiú.
-  Azonnal kijössz! - ismételte meg Lara fenyegetően. Mikor meglátta magát a fürdőszoba tükrében, elszörnyedt. Miközben Calvinra vadászott az ágy alatt, teljesen tönkrement a frizurája, a szoknyája elfordult a derekán, és összegyürödött, a selyemblúza még inkább. Hogyan juthatnak el a gyerekes mamák időben bárhova is, tűnődött, miközben fésülködött.
-  Mama! Vagyis Lara! -jelent meg mögötte a tükörben Calvin kócos hajjal, ma-
szatos szájjal.
Lara felsóhajtott. Elképzelte, hogy mire hazaér a munkából, hangyák lepik el az
ágya alatt a maszatos padlót.
-  Mit akarsz, Calvin?
-  Én annyira, de annyira szeretlek! - mosolygott a fiúcska, és szorosan átölelte
Lara térdét. Nagy nöcsábász lesz belőle.
Nylonharisnyáján keresztül is érezte Calvin ragacsos ujjait, és hogy Önkéntelenül a szoknyája szélébe törölte a száját. Megértette, hogy mára ennek a ruhájának vége, át kell öltöznie. Még később fog beérni a munkahelyére, mint tegnap. Mióta pótmama lett, már nem tudott reggelenként elsőként érkezni az igazgatói irodába, mint azelőtt mindennap. Nincs remény, hogy a közeljövőben változtathatna az életrendjén. Az igazi anyukák is ilyen helyzetben lehetnek, és hirtelen nem is tűnt számára olyan szörnyűnek, hogy elkésik a munkából.
-  Én is nagyon szeretlek, Calvin - ölelte át a kisfiút. Ekkor megszólalt a csengő.
-  Megérkezett Bridget - mondta megkönnyebbülten, de valahogy nem akaró-
dzott neki itt hagyni a kölyköt a bébiszitterrel.
Calvin barna szeme tágra nyílt, és Örömmel szaladt a bejárathoz. Akkor most kezdhetem rendbe szedni magamat, gondolta Lara. Meg fogja kérni Bridgetet, hogy reggelenként jöjjön fél órával korábban.
Nem késhet el mindennap. Különösen, hogy Bryce nagy hangsúlyt fektet a pontos érkezésre. Bár úgy tesz, mintha nem érdekelné Lara késése. A lány azonban sejtette, hogy talán még fel is jegyzi valahol, és magában rossz pontokat ad érte. Aztán majd valamikor felhasználja ellene.
Az órára pillantott, és sietve lehúzta a szoknyáját. Felsóhajtott, mert még a láb-
126
szárára is banán ragadt. Még mosakodhat is! Lehet, hogy Bryce neki adja a rossz pontokat, de Calvin érdemelné, mert ö az oka.
-  Hsa Fairchiid! Micsoda kellemes meglepetés!
Hsa mosolyogva fogadta Bryce kitörő lelkesedését. A férfi az egyik karosszékhez kísérte.
-  Köszönöm, hogy azonnal fogadtál. Pedig biztosan nagyon elfoglalt vagy.
-  Én? - Bryce felnevetett, és leült a másik karosszékbe. Egészen közel hajolt a látogatójához, és kék szemében őszinte öröm csillogott, mikor azt mondta: - Soha nem vagyok annyira elfoglalt, hogy ne fogadjak egy gyönyörű hölgyet.
Ez volt Hsa fö gondja, mikor megfelelő lehetőséget akart találni a férfi számára. Bryce szerette a nőket. Minden nőt, szépet és kevésbé szépet. De mikor az elmúlt hónapokban tanulmányozta a férfi életét, egyetlen esetben sem látta, hogy bármelyik nő igazi szenvedélyt keltett volna benne. Ösztönösen érezte, hogy mély érzésekre képes férfi, pedig látszatra könnyedén vette az életet és a nőket. Hsa tudta, hogy csak meg kell találnia számára az igazít. Ez volt mostani látogatásának titkos célja.
-  Lehet, hogy nem fogsz ennyire örülni, ha megtudod, miért jöttem. Szeretnélek rávenni, hogy legyél a Hamupipőke bál társelnöke - kérte biztató mosollyal.
-  Ahogy tudom, alig két hét múlva lesz. Csak nem azt akarod mondani, hogy eddig nem találtál rá a mesebeli királyfira, és most én jutottam az eszedbe?
Közelebb járt az igazsághoz, mint gondolta.
-  Nels Sanger vett részt a szervezésben hónapokon át, de biztosan hallottad, hogy meg kellett operálni, és most a helyére keresek valakit. A nagyapád javasolta, hogy kérjelek fel téged - tette hozzá a nyomaték kedvéért.
Archer nevének említése meghozta a kívánt eredményt. Bryce arckifejezése szemmel láthatóan megváltozott. Szívet melengető érzés töltötte el nagyapja nevének hallatán. És egyik Braddock fiú sem tudott volna nemet mondani nagyapjuk kérésére. Azért kevésbé lelkes mosollyal megjegyezte:
-  Feltételezésem szerint azt nem említette meg, hogy rávett, lépjek Adam helyére a tengeri ügyekkel foglalkozó városi bizottságban, Providence közösségi alapítványában, satöbbi. A táncrendem már meglehetősen betelt - tárta szét a kezét megjátszott kétségbeeséssel.
Hsa rendíthetetlenül mosolygott, és folytatta a rábeszélést.
-  Ahogyan te is mondtad, alig több mint egy hétről van szó, a munka zömét már elvégeztük. Ráadásul ez tényleg jótékonysági bál, és a Braddock család mindig nagylelkűen támogatta az ilyen eseményeket, a részvételükkel és anyagilag egyaránt.
-  Meg kell néznem az előjegyzési naptáramat.
-  Archer már megkérte Nellt, hogy nézze meg. Szerencsére szabad vagy azon az estén.
127
-  Szerencsére - ismételte meg Bryce kevésbé lelkesen. - Rendben, akkor a tiéd
vagyok.
-  Nagyszerű - mosolygott Hsa győzedelmesen. - Még ma átküldőm neked az
anyagot. Szerda este ülésezik a bizottság a Dellasandro étteremben.
-  Most szerdán? Holnapután?
-  Igen, utána pedig jövő hétfőn, nálam. Nem is tudom megmondani, mennyire örülök, Bryce, hogy elfogadtad a megbízatást. Nagy szívességet teszel nekem és a
Hamupipőke bálnak.
-  Nem adhatnád át valaki másnak a mesebeli herceg szerepét? Például az apámnak. Neki rengeteg ideje van.
-  És egy Monicája -jegyezte meg Hsa Önkéntelenül. Semmi köze nem volt hozzá, kivel tölti az idejét James, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy mennyire nem illenek egymáshoz. - Bocsánat, nem kellett volna ezt mondanom - mentegetőzött.
-  Csak azt mutatja, hogy jól működnek az ösztöneid, nem úgy, mint apámnak. Hsa felállt, kényelmetlenül érezte magát, nem akart erről tovább beszélgetni.
-  Köszönöm, Bryce. Őszintén örülök a segítségednek.
-  Szívesen teszem. Tudod, hogy mennyire szeretem az ilyen összejöveteleket. Az ajtóig kísérte az asszonyt. Éppen odaértek, mikor Lara kopogtatás nélkül belépett.
-  Nell most mondta, hogy holnap reggelre halasztottad a tárgyalást a Nations
Insurance-szel - hadarta izgatottan, de lefékezte magát, mikor meglátta Hsát. -Ó, Mrs. Fairchild! Nem is láttam, hogy van itt valaki - nézett sértetten Bryce felé.
-  Ezért kell kopogni, mielőtt bemegyünk valahova - válaszolta Bryce kedvesen. Hsa csak pislogott. Nahát, nahát! Micsoda feszültség támadt közöttük, ahogy a
lány belépett a szobába! Milyen nyilvánvaló! Egy házasságszerzőnek jobban észre kellett volna vennie a lehetőséget, amely most majdnem kiszúrta a szemét. - Bryce éppen most vállalta el a Hamupipőke bál társelnöki tisztjét. Nels Sanger váratlanul megbetegedett, és Bryce nagylelkűen felajánlotta, hogy a helyére lép.
-  Bryce igazán tettre kész fickó.
-  Nem beszélve arról, hogy milyen jól tudja másokra átruházni a feladatokat -jegyezte meg a férfi megtévesztő mosollyal. - Ezen a héten nem tudok elmenni a bizottsági ülésre, ezért szeretném Larát küldeni magam helyett.
-  De...
-  Tökéletes. Akkor két segítségem lesz egy helyett. Nagyszerű fogunk együttműködni - vágott közbe azonnal Hsa. Nem szalaszthatta el ezt a lehetőséget. Megnyerő mosollyal fordult Lara felé. - Jövő szombaton lesz a bál, de valószínűleg úgyis ott leszel. Tudom, hogy számos jótékonysági eseményre elkísérted Adamot. Tisztában vagyok vele, hogy ez inkább munka, nem szórakozás, ezért őszintén nagyra becsülöm a Braddock cég munkatársainak részvételét. Providence azért is
128
kellemes város, mert olyan emberek laknak itt, mint ti ketten. Akkor találkozunk szerda este - mosolygott egyikről a másikra, és gyorsan távozott, mielőtt bármilyen ellenvetést tehettek volna.
Nagy örömmel töltötte el, hogy sok keresés után végre rábukkant Bryce tökéletes társára. Nem lesz könnyű azonban felcsillantani előtte a lehetőséget, hogy a szigorú, sőt ellenséges munkakapcsolatból boldog románc legyen.
Hsa azonban minden szerénykedés nélkül kivételes tehetségű házasságszerzö volt, és még majdnem két hete volt a terv kidolgozására, hogy a Hamupipőke bálon a mesebeli herceg megtalálja a párját.
129
4. FEJEZET
Lara pár centivel még jobban kihúzta a napellenzöt, mert a tárgyalóterembe behatoltak a reggeli nap éles fénysugarai. Végigpillantott a hosszú mahagóniasztalon, az egyenes vonalban elrendezett székeken, az oldalt álló szekrényeken. A fényes bútorok is visszatükrözték a nap sugarait, és régóta felhalmozott vagyonról meséltek. Nem csupán itt a cég központjában, hanem a Newportban lévő palotában is gazdag díszítések találhatók, amit az 1800-as évek végén szerzett vagyon tett lehetővé. De a Braddock család már száz ével ezelőtt is a régi korok ízlése szerint, kényelmes eleganciával rendezte be az otthonát és irodáit. Ez a stílus beleivódott az életükbe, részévé vált a mindennapjaiknak.
Lara nagyra értékelte ezt a választékos ízlést. Már korábban is olvasott a Braddock családról, mielőtt vette a bátorságot, és jelentkezett az Adam melletti állásra. Valószínűleg tudott annyit a család történelméről, mint bármelyik családtag. Annál a személynél biztosan többet, aki most az ügyvezető igazgató irodáját birtokolja. Bryce Braddock természetesnek vette a családi örökséget, és nagyszerű
családtagjait.
Ha eszébe jutott Bryce és érzelgos modora, máris Összeszorult a gyomra. Minden zavarta a férfi viselkedésében. Ahogyan minden reggel pontosan megjelent az irodában, ahogyan felelős embernek mutatta magát, mintha lenne érzéke és képessége a munka elvégzéséhez. Minden, amit tett, csak olaj volt a tűzre. Bryce gyakorlatilag semmibe vette a feljegyzéseit, nem volt hajlandó követni az értekezletek pontos napirendjét, késve érkezett, vagy meg sem jelent az értekezleteken. Alig nézte meg a leveleit, és akkor sem válaszolt rájuk. Mindennek tetejébe úgy öltözött, mintha a strandra menet éppen csak benézett volna az irodájába.    ,
Teljesen váratlanul módosította ennek a tárgyalásnak az időpontját is. Meg sem kérdezte őt. Csak abból az emlékeztetöböl értesült a változásról, amelyet Nell mindenkinek megküldött. Ma reggel különösen dühös volt a férfira. A Nations Insurance az ő programja volt, Ádámmal sokat dolgoztak rajta, bár Adam nem igazán hitt a terv sikerében, de segítette öt. Bryce akár jelen se lenne ezen a tárgyaláson, de semmiképpen sem lenne szabad beleavatkoznia a terv lebonyolításának menetrendjébe. A mai napra előrehozott tárgyalás miatt Lara kénytelen volt napok helyett órák
alatt befejezni az ajánlatot.
De majd megmutatja neki! Meg fogja győzni a Nations Insurance embereit, hogy
a Braddock Industries képes rendelkezésükre bocsátani az igényeik szerinti irodákat. Akár egy meglévő épület haszonbérletével, akár új létesítmény építésével. Előző nap késő éjszakáig dolgozott az ajánlaton, és ma reggel kész volt minden figyelmét a tárgyalás menetére összpontosítani.
Nagyokat ásított, miközben befejezte a tárgyalóterem legkisebb részletének ellenőrzését is, beleértve a porcelán csészék elrendezését a gyönyörű ezüsttálcán. Tökéletes. Saját helyén, az ügyvezető igazgató jobbján, előkészítette az iratait. Test-ben-lélekben felkészült az előtte álló tárgyalásra.
Ekkor észrevett egy barnás foltot a legfelső lapon. Rögtön tudta, hogy Calvin reggelije hagyott nyomot a hófehér papíron. A szokásos, mogyorókrém és banán. Lara felsóhajtott. Nem való anyának, még átmenetileg sem. Mikor az édesanyja meghalt, és az édesapja teljesen összeomlott, ő törődött a testvéreivel. Akkor is szörnyen érezte magát az anyaként gondoskodó testvér szerepében. Képtelen volt kordában tartani a testvéreit, ahogyan most sem tudja megfegyelmezni Calvint. Ma például azt tervezte, hogy korán felkel, és indulásra készen várja Bridgetet, mielőtt Caívin felébred. De az unokaöccse keresztülhúzta a számítását, mert még az ébresztőóra csengése előtt felrázta öt álmából. Hajnali hatkor ugyanolyan éber volt, mint este kilenckor. így el kellett neki olvasni egy mesét, elkészíteni a reggelijét, és válaszolni véget nem érő kérdéseire. Olyanokra, hogy mitől nedves a víz, mit szeretnek enni az elefántok. Egy négyéves kölyökröl való gondoskodás sokkal nagyobb feladatnak bizonyult, mint valaha is képzelte. Szerencsére Bridget időben megérkezett, és fél nyolckor már az ajtón kívül volt, de úgy érezte magát, mintha egy maratoni futás után lenne. Ennek ellenére az irodában mindennel elkészült, sőt még maradt is egy kis ideje.
A papíron éktelenkedő folt azonban zavarta a szemét. Elkezdte dörzsölni, de csak rosszabb lett. Az eszével jól tudta, hogy senki más nem izgatná magát egy ilyen kis szépséghiba miatt. Egy ilyen foltra még gondolni sem érdemes, ö mégis azon törte a fejét, hogyan tüntethetné el. Talán radírral vagy javító folyadékkal? Ostobaság, senki nem fogja észre venni. Bryce biztosan nem, tőle akár mély kráter is lehetne az asztal közepén, azt sem venné észre. Lara rájött a megoldásra: kicseréli a foltos lapot azzal a példánnyal, amelyet tegnap Bryce íróasztalán hagyott. A férfi úgysem néz bele az iratokba. Nem is lesz rá ideje a tárgyalás előtt. Még az is előfordulhat, hogy elfelejti, hogy ma reggelre tette át a tárgyalás időpontját.
Azonnal Bryce irodája felé sietett, kezében a foltos iratlappal. Meglepődött, hogy Nellt nem találta az irodában, pedig a számítógép már be volt kapcsolva. Biztosan pletykái valahol, az új ügyvezető igazgatót tárgyalják. Mostanában mindenféle szóbeszéd terjengett a házban, Lara igyekezett kimaradni belőle. Pedig ö is hozzá tudott volna tenni egypár dolgot, de méltóságán alulinak tartotta volna. Inkább megtartotta magának a véleményét, és elnézte, hogy mások nem ilyen tápintatosak.
130
131
Adam irodájának ajtaja csukva volt, de Lara kopogtatás nélkül belépett. Üres volt, amint várta. Egyenesen az íróasztalhoz sietett. Az ajánlat ott volt, ahol hagyta. Kicserélte a két lapot, és mindjárt jobban érezte magát.
Hallotta, hogy megszólal Nell telefonja. Lara átkapcsolta, és felvette.
-  Lara Richmond - szólt bele élénk hangon.
-  Hol van az unokám?
Az ismerős rekedtes hang hallatán Lara kétségbeesetten behunyta a szemét, és
mélyet sóhajtott, mielőtt megszólalt:
-  Szia, apa!
-  Most hívtalak otthon, és valami lányka vette fel a telefont. Azt mondta, nem
beszélhetek a saját unokámmal.
-  Bridget a neve, és ö vigyáz Calvinra. De Calvin ma reggel iskolaelökészítö
óvodában van, ezért nem tudtál beszélni vele.
-  Jó sok pénzed lehet, ha megengedhetsz magadnak egy ilyen lánykát, meg egy
ilyen luxusóvodát.
Ismét a régi nóta. Az apja büszke volt a sikereire, mindenkinek dicsekedett az egyetemi diplomáival, a munkahelyével meg a fizetésével, mégis irigykedett. Soha nem tudta volna meggyőzni, hogy ezek a kiadások számára is nagy anyagi áldozatot jelentenek. Annál is inkább, mert továbbra is segítette a többi családtagját.
-  Apa, éppen egy tárgyalásra megyek. Akartál valami fontosat mondani?
-  Beszélni akarok az unokámmal. Hallani akarom, hogy jól van. Úgy elzárod, mintha börtönben lenne. Derrick mondta, hogy őt sem engedted beszélni a saját
fiával.
-  Aki a négyéves fiát egyedül hagyja egy hotelszobában, miközben a haverjaival lerészegedik, aligha nevezhető apának. - Nem, nem fogja ezt eljátszani újra és újra. A bátyja volt az apjuk szemefénye, mint egyetlen fiúgyerek, de Ö nem lesz többé engedékeny vele. Az egész család kezdettől fogva rosszul kezelte Calvin helyzetét. - Derrick soha többé nem maradhat egyedül a fiával. Ne is kezdj ezen vitatkozni, apa!
-  Ne beszélj velem ilyen hangon! Attól, hogy magas pozícióba küzdötted fel magadat, és túl nagy rajtad a felelősség, még nem kell ilyen fennhéjázó hangon beszélni az idős apáddal. Mondtam Derricknek, hogy felhívlak, hogy Calvin hadd beszéljen vele telefonon. Ennyi az egész. Csak néhány perc beszélgetés. Ennyi megtehetsz az egyetlen öcsédért!
Lara már kívülről fújta ezt a szöveget az egyetlen öccséről. De amíg Calvin nála lesz, Derrick azt hiszi, joga van mindent kikönyörögni tőle. Mikor már úgyis annyi mindent tett mindig szükségben lévő családjáért. - Nem - makacsolta meg magát Lara. - Nem tehetem. Túlságosan haragszom Derrickre. Én sem akarok vele beszélni, és nem fogom Calvint arra kényszeríteni, hogy meghallgassa a mentegetőzését. Jobb lenne, ha te sem dőlnél be neki.
132
-  Nem a lányom fog kioktatni, hogy mit tegyek, és mit ne, bármilyen okosnak is képzelt magát.
-  Ahhoz mindenesetre elég okos vagyok, hogy most befejezzem ezt a beszélgetést. Majd később hívlak - tette le a kagylót Lara, mielőtt még jobban felizgatta volna magát. Ekkor vette észre, hogy Bryce ott van mellette, és őt figyeli. Biztosan a fürdőszobából lépett ki közben, mert meztelen felsőtesttel a nyakát törölgette. Lara mostanában nem nagyon látott közelről félmeztelen férfit. Elcsodálkozott a férfi minden képzeletet felülmúló pompás felsőtestén. Rögtön ki is javította magát gondolatban, hogy nem képzeli semmit, egyáltalán nem is gondolt rá...
Most azonban nem tudta levenni a szemét a férfi izmos, bronzbarna mellkasáról, erős karjáról, feszes hasizmáról. Ki hitte volna, hogy ilyen tökéletes alakja van?!
-  Bocsánat, ez eléggé... személyes beszélgetésnek hangzott - dörzsölte a mellkasát a férfi.
Lara követte kezének mozdulatait, és közben egyre dühösebb lett, hogy annyira zavarba jött a testének látványától.
-  Valamire szükségem volt az íróasztalodról, és Nell nem volt itt, amikor csengett a telefon. Felvettem, és igen, tényleg nagyon személyes hívás volt. Bocsánat, de nem tudtam, hogy itt vagy.
-  Valami baj van otthon? - kérdezte a férfi.
-  Megoldom - ment át rögtön védekező állásba a lány.
-  Nem ezt kérdeztem.
-  Semmi közöd hozzá. Te mondtad, hogy személyes ügy. Soha nem keverem össze a két dolgot.
Bryce felvett egy inget, és kétkedő tekintettel nézett a lányra.
-  Adam is ezt tette, távol tartotta a magánéletét a munkájától. Azután megtanulta, mi fontos, és mi nem.
-  Erről mindenkinek saját véleménye van - szorongatta a papírlapot Lara, és próbálta levenni a szemét az ingét kihívóan gomboló férfiról. Először a kézelőit gombolta be, szabadon hagyva a kitárt ingből kivillanó meztelen mellkasát. - És ne is próbáld elhitetni velem, hogy majd jön valaki, aki megváltoztatja a véleményemet.
Bryce fesztelenül öltözködött tovább.
-  És mi van Calvinnal?
-  Hogyhogy mi van?
-  Nem változtatta meg egy kicsit az életedet?
-  Ha arra gondolsz, hogy nem tudok százszázalékosan helytállni a munkámban, akkor nagyon tévedsz!
-  Micsoda harcias teremtés vagy! Egyáltalán nem a Braddock Industries iránti elkötelezettségedről beszéltem. Egyszerűen csak azt kérdeztem, hogy vagy, és hogyan boldogulsz az unokaöcséddel. Nem akartalak megbántani.
133
-  Nem is vettem annak - vágta rá nyersen a lány, bár nagyon is megbántva érezte magát. - Köszönöm, elboldogulok.
-  Ha rugalmasabb munkarendet szeretnél, vagy több szabadidőt...
-  Köszönöm, nem szükséges - vágott közbe Lara. - Bár néhányszor elkéstem, de már ezt is megoldottam. Nem fog többé előfordulni.
-  Ebben nem lehetsz biztos. Tudod, Lara, ez a munka nem annyira fontos - tette hozzá kis habozás után.
-  Neked nem, az biztos. Nekem viszont igen. És bármi adódik; azt munkaidőn
kívül el fogom intézni.
-  A gyerekek nem csak munkaidőn kívül okozhatnak gondot.
-  A saját tapasztalatodból tudod? - kérdezte Lara elfojtott indulattal. Valahogy bántotta, hogy a férfi ennyire törődik vele és az unokaöccsével.
-  Tudom, mit jelent egy olyan anya, akinek minden fontosabb a gyerekénél, és egy olyan apa, aki nem is nevezhető apának. Ennyi közös van az unokaöcséd sorsában és az enyémben.
-  A te helyzeted alig hasonlítható Calvinéhoz. A Braddock házban nőttél fel, kiegyensúlyozott családban.
-  Calvin is megkaphatja ezt a sorstól. Hiszen itt vagy te - nézett mélyen a lány
szemébe.
-  Egy ideig legalábbis - válaszolta a lány. Szerette volna hinni, de rettegett is tőle, hogy Calvin vele maradhat. Be akarta fejezni ezt a beszélgetést, nem akarta a férfit együtt érző, segítőkész embernek látni. - Nell nincs a szobájában - folytatta hivatalos hangon jelezve, hogy a személyes társalgásnak vége.
-  Mit viszel magaddal? - tudakolta Bryce.
-  Az ajánlatot.
-  Igazán szép munkát végeztél a Nations Insurance-programban - dicsérte meg
a férfi.
Lara elcsodálkozott:
-  Elolvastad?
-  Nem azért adtad ide?
A lány alig akarta elhinni, hogy elolvasta, és meg van vele elégedve. Nem akarta eihinni, hogy a férfi fesztelenül öltözködik előtte, kinyitja a nadrágja cipzárját, és beletüri az ingjét. És csodálkozott saját magán, hogy mindezt olyan elbüvötten figyeli.
-  Ez azt jelenti, hogy részt fogsz venni a reggeli tárgyaláson?
-  Semmi pénzért el nem mulasztanám - jelent meg a huncut mosoly a férfi arcán. - Még Nellt is elküldtem fánkért.
-  Én már hoztam teasüteményt.
-  Nagyszerű, akkor mind a kettőt fogyaszthatják.
-  Nem kellett volna, a teasütemény bőven elég.
134
-  De én szeretem a fánkot -jelentette ki Bryce.
-  A fánk olyan... olyan közönséges. A férfi szélesen mosolygott.
-  Nem veszed észre, hogy mióta vitatkozol velem a fánkon? Igaza volt. Képes ilyen semmiségen vitatkozni vele.
-  Értsd meg, hogy nagyon fontos nekem ez a program, Adam bízott meg vele, és szeretném sikerre vinni.
-  Teljesen megbízom benned, Lara. Csak szeretnék fánkot enni tárgyalás közben.
Lara kelletlenül megadta magát, még el is mosolyodott. Azért megjegyezte:
-  Tudom, mit csinálok, Bryce. Bíznod kellene bennem, ha elmondom a tapasztalataimat, hogyan kell bánni az ügyfelekkel. Azt meg igazán tudom, hogyan kell egy ilyen tárgyalást levezetni.
Bryce belátta, hogy igaza van.
-  Rendben van. Te törődsz az ügyfelekkel, különösen Sammel, én meg csak eszem a fánkot, és figyelek.
-  Sam? Személyesen ismered Sam EngersoUt? A férfi huncut mosolya a füléig ért.
-  Négy évvel ezelőtt legyőztem őt a Block Island vitorlásversenyen, még akkor is, ha nem akarja elismerni.
-  És Brian Talbotot is ismered?
-  Nem tudom, lehet, hogy találkoztunk már. - Közelebb húzódott a lányhoz, aki egyre idegesebb lett a férfi közelségétől. - Azt tudom - suttogta a lány fülébe -, hogy Sam szereti... imádja a fánkot.
Mélyen a lány szemébe nézett, aki alig kapott lélegzetet. Azt hitte, a férfi rögtön megcsókolja. Már a gondolatától is libabörös lett.
-  Sam nagyon ért a fánkhoz - folytatta a férfi kissé hátrább lépve. - Ezért küldtem el Nellt, hogy szerezze be a kedvencét.
Lara lassan visszatért a való világba, pislogott, nem értette saját furcsa érzéseit. Biztosan nem aludt eleget.
-  Tíz perc múlva kezdődik a tárgyalás - mondta rekedtes hangon, pedig fogalma sem volt, mennyi az idő. - Ott találkozunk.
Kisétált a szobából, és valami ostoba okból abban reménykedett, hogy a Nations Insurance csoportnak legalább egy képviselője jobban szereti a teasüteményt, mint a fánkot.
Lara nem egyszerűen jó volt, káprázatos volt.
Bryce végigülte a tárgyalást, nyughatatlanul izgett-mozgott, kávét ivott, fánkot evett, és figyelte, hogyan csavarja Lara az ujja köré Sam EngersoUt és munkatársait. Persze az sem volt hátrány, hogy olyan csodásán festett. A legtöbb férfi még álmá-
135:
ban sem tud elképzelni ilyen szép nőt. A munka izgalmában kipirult, és csillogott a szeme, amitől még vonzóbb lett. Nem volt férfi a teremben, akin ne futott volna át a gondolat, hogy legszívesebben kihúzná a hajtüt a kontyábol, hadd lássa, hogyan omlik a vállára a haja. A tárgyalás egész ideje alatt minden szempár Larára tapadt.
-  Ennek a megoldásnak számos előnye van... - ecsetelte a lány, és a fél tucat férfi nem csak a szépségét, hanem az eszét is kénytelen volt csodálni.
Bryce tudta, hogy jó munkatárs, Adam csak a legjobb és legértelmesebb emberekkel vette körül magát. Bryce büszke volt, hogy Lara a cégüknél dolgozik. Örült, hogy a lány vezeti a tárgyalást. Részletes és ötletes volt az ajánlata, és hibátlanul adta elő. Bryce nagy élvezettel figyelte.
Elvett még egy fánkot, és amikor a csokoládémáz az ujjara ragadt, nagy igyekezettel lenyalta. Lara szempillája megrebbent, és egy pillanatra összeszorította a száját, mindössze ennyi jelét adta a rosszallásának. Folyamatosan mosolygott rá, mintha nem csupán munkatársak lennének, hanem szellemi szövetségesek, akik az ügyfelek igényeinek kielégítését tartják életük legfontosabb értelmének és céljának.
Kétségtelenül káprázatos teljesítményt nyújtott.
-  Megmondanád, mi történt?
Bryce hátradőlt a székében. Visszafogta a mosolyát, mert tudta, hogy Lara túlságosan dühös, most nem értékelné a jókedvét. Örült, hogy széles íróasztala közöttük volt, különben a lány még neki is támadt volna.
-  Miért, szerinted mi történt? - bújt ki az egyenes válasz elöl.
Lara rátámaszkodott az asztalra, tekintete furcsa keveréke volt a forrongó indulatoknak és a jéghideg dühnek.
-  Szerintem előnyös haszonbérletet ajánlottál a kedves haverodnak a Wyatt raktárépületre, és beleegyeztél az egymillió dolláros felújítási költségbe. De lehet, hogy tévedek, és van az kétmillió is.
-  Nem tudom, honnan veszed, hogy én kedvelem Sam Engersollt. Haveromnak semmiképpen nem nevezném.
-  Micsoda szerencse! Ha kedvelnéd, akkor még néhány részvényt is hozzávágtál volna.
Bryce szinte elszégyellte magát, annyira élvezte a lány izgatott viselkedését. Gyönyörű volt, mikor dühösen rátámadt, és számon kérte, mi történt. Persze, megmondhatta volna neki még a tárgyalás előtt, hogy mire készül.
-  Úgy tűnt, hogy Samnek részvények nélkül is nagyon tetszik az ügylet.
-  Még jó!
-  Hallottál valamit a Triad Investment cégről?
-  Miért?
-  Sam Engersoll nyilvánvalóan nem hallott. Nem lennék meglepve, ha nagy ügyletre készülnének.
136
-  A Triad érdeklődik a Nations Insurance csoport iránt?
-  Hallottam valami ilyesmit rebesgetni. Lara izgatott meglepetéssel kérdezte:
-  Honnan tudtad meg?
-  Nem az újságokból, abban biztos lehetsz. Bizonyos információkból kikövetkeztettem. Bizonyára meglep téged, hogy képes vagyok kettőt meg kettőt összeadni, és egy háromnál nagyobb, ötnél kisebb számot kapni eredményként.
Lara kissé bizalmatlanul nézett rá.
-  Lehet, hogy mégis nagy kockázatot vállaltunk.
Bryce megvonta a vállát, nem izgatta magát a döntés miatt.
-  Soha nem mondtam, hogy nincs benne kockázat.
-  Adam soha nem tett volna ilyet. Nem a megérzéseire hallgatott.
-  Ebben biztosan igazad van - helyeselt Bryce. Nagyon vágyott rá, hogy egy kis elismerést kapjon a lánytól. - Lehet, hogy ez az első és utolsó döntésem az ügyvezető igazgatói székben, de vállalom a kockázatot.
-  Ez az én munkám volt, Bryce. Meg kellett volna mondanod a tárgyalás előtt, mire készülsz.
-  Teljesen igazad van, Lara. Többé nem fog előfordulni - ígérte meg szokatlan komolysággal a férfi.
-  Majd kiderül - egyenesedett fel a lány, és az ajtó felé indult. - Megbeszélem az ügyet a többiekkel, és tudatom velük, hogy szeretnéd minél előbb keresztülvinni a haszonbérletet. Azt hiszem jövő kedden már a kezünkben lehet az aláírt szerződés.
-  Ha Sam nem gondolja meg magát - mosolyodott el Bryce.
-  Nem hiszem - felelte a lány, és csodák-csodája, visszamosolygott. Hihetetlen!
-  Akkor rendben. Különben mikor indulsz este a Dellasandróba?
-  Ó! Teljesen elfelejtettem. Nagy baj lenne, ha nem mennék?
-  Hsa Fairchild nagyon csalódott lenne. És én is.
-  Ma este már nem kérhetem meg Bridgetet, hogy olyan későig maradjon.
-  Nem lakik ott nálad?
-  Nem mindenki engedhet meg magának bentlakó házvezetőnőt. A Braddock család tagjának ez talán furcsa, de így van.
-  Bocsánat, de azt hittem, Bridget ott lakik veletek. Tévedtem. Mindig ilyen hamar megsértődsz a legkisebb dolgok miatt is?
-  Ha te mondod, akkor igen. Mert általában meg akarsz sérteni.
-  Korábban tényleg így volt, de most már nem. Most csak azon gondolkodom, hogyan jöhetnél el mégis az esti megbeszélésre, és hogy mit segíthetnék neked?
-  Vigyázhatsz Calvinra.
-  Kereshetek bébiszittert, ha ez az egyetlen akadály.
-  Köszönöm, nincs rá szükség. Calvin éppen elég sok idegennel találkozott az elmúlt hónapokban, inkább valami ismerőst kérek meg;
137
-  Akkor mindenképpen eljössz, ugye? Megígértük, és be kell tartanunk a szavunkat.
-  Én nem ígértem semmit. Ha jól emlékszem, te javasoltál engem, mert nem akartál menni.
-  Éppen ellenkezőleg, mindkettőnket javasoltam, mert mi egy csapat vagyunk.
-  Esetleg az irodában. Különben különböző térfélen játszunk.
-  A Hamupipőke bál jótékonysági esemény, Lara. Tudom, hogy te is támogatod. És már számos bizottságban képviselted a Braddock Industries céget, tucatnyi társadalmi eseményen vettél részt Adam oldalán.
-  Hivatali kötelességem volt. Ez néha kellemes, de mindig szigorúan hivatalosan vettem részt.
Bryce nem tudta visszafojtani a mosolyát.
-  Nem vádoltalak azért, mert néha jól érezted magadat. Csak azt akartam mondani, hogy most is el kell jönnöd.
-  Kivéve, ha te elmégy. De te nem akarsz menni.
-  Én mindenképpen megyek -jelentette ki a férfi, bár eredetileg minden tárgyalást és megbeszélést messzire el akart kerülni. De senkit nem tudott maga helyett küldeni. Maga számára is váratlanul így folytatta: - ...és te is jössz. Még akkor is, ha elvisszük magunkkal az unokaöcsédet.
-  Erre semmi szükség.
-  Éppen ellenkezőleg, nagyon is szükség van rá. Nem szeretnék egyedül menni.
-  Csak nem azt akarod mondani, hogy ilyen félénk vagy?
-  Mindig is félénk voltam, csak nem vetted észre.
-  Biztos vagyok benne, hogy lesz ott olyan hölgy, aki majd bátorít.
-  Igen, lesz. Te.
-  Nem mehetek, Bryce. Nem vihetem el magammal Caívint.
-  Hétre értetek megyek. Legfeljebb kicsit későn érkezünk. Épp ideje, hogy Calvin találkozzon egy csapat lelkes emberrel. És soha nem lehet elég korán megismerkedni a jótékonyság intézményével.
Lara kifakadt.
-  Nem akarok elmenni arra a megbeszélésre. Nem akarok benne lenni abban a bizottságban. Nem akarom Calvint elvinni egy olyan étterembe, mint a Dellasandro. Lehet, hogy tudnék hívni egy bébiszittert, de ha te mégy, akkor én felesleges vagyok.
Meggyőzően hangzott, de nem tudta eltántorítani a férfit feltett szándékától, hogy elvigye magával Larát és Calvint. A lányra különben is ráférne már egy este házon kívül, hiszen minden este otthon ül Calvinnal. Talán azért is annyira feszült. Ráadásul ő is szeretett volna máshol eltölteni egy estét Larával, nem az irodában.
-  Gondolj arra, hogy ez is a munkádhoz tartozik - mondta, mert ösztönösen rá-
138
jött, hogy csak ezzel győzheti meg a lányt. - Vacsora közben az ügyfeleinkkel is beszélgethetünk, és az általunk kívánt irányba terelhetjük a dolgokat.
Lara még mindig habozott, amikor megszólalt Bryce telefonja. Nell jelezte, hogy Sam Engersoll van a vonalban.
- Felveszem - felelte Bryce Nellnek, és az elfoglalt emberek hivatalos hangnemével fordult Lara felé: - Akkor este hétkor. Ne nyugtalankodj, minden rendben lesz. Mi baj lehet egy négyéves kölyökkel?
139
5. FEJEZET
Calvin az asztal alatt csúszkált, hoí itt, hol ott bukkant fel az emberek lába mellett. A felnőttek úgy tettek, mintha nem vennének észre semmit, folytatták a beszélgetést. Mikor a fiú szőke feje Hailey Ramsey mellett jelent meg, érezhető volt, hogy a férfi nincs meghatódva apró asztaltársának, vagy inkább asztal alatti társának vásott mosolyától. Lara felsóhajtott. Nyugtalanul állapította meg magában, hogy unokaöccsének jelenlétét már egyáltalán nem tartják olyan jópofa ötletnek, mint amikor megérkeztek. Igazából csak Bryce szerint volt jó ötlet idehozni őt. Az asztal körül ülök magatartása fokozatosan megváltozott. A kezdeti ó, milyen aranyos, milyen imádnivaló felkiáltások helyett azt suttogták egymásnak: valaki már megfegyelmezhetné ezt a gyereket!
Az étteremben töltött jó óra alatt Lara eddig csak azzal foglalkozott, hogy megpróbálta elcsípni az unokaöccsét. Szeretett volna Bryce sípcsontjába rúgni bosszúból, hiszen az ő hibája az egész. Először is ő vette rá, hogy egyáltalán eljöjjön erre a bizottsági ülésre, és ráadásul ragaszkodott hozzá, hogy Calvint is elhozza magával. Közben tudta, hogy csak magát hibáztathatja. Jól tudta, milyen rossz Ötlet így eljönni, és mikor Bryce csengetett, egyszerűen nem kellett volna ajtót nyitni neki. Calvin azonban azonnal lelkesedett a férfi vonzó javaslatáért, hogy töltsenek együtt egy vidám estét. Többször megígérte Larának, hogy nyugodtan fog ülni, csendben marad, megeszi a spagettit, és nem fog izegni-mozogni. Bár ezt úgy mondta, hogy nem fog zizegni-mozogni.
De hát gyerek volt, és a gyerekek képtelenek nyugodtan egy helyben maradni, és mint kiderült, a spagetti nem a mogyorókrémes banán másik neve, ezért ott maradt a tányéron. És miután nem tudta teljesíteni ezeket az ígéreteit, nyughatatlan lett. Szerencsére Hsa rögtön a vacsora elején letudta a hivatalos napirendi pontokat, és a fÖ fogás alatt már nem kellett komoly dolgokkal foglalkozni. Calvin az első fél órán át elég rendesen viselkedett, de mikor megérkezett az étel, felállt a székében, és kijelentette, hogy zizegni fog.
Ettől fogva merő küzdelem volt a székében tartani, kihúzni az asztal alól, amely varázslatos terület volt számára. Egyik lábtól a másikig csúszkált, ügyesen kisiklott nagynénje kezei közül. Ekkor Lara azzal próbálkozott, hogy ügyet sem vetett rá, hátha ez hat. Elkezdett enni, sikerült is bekapnia valamennyit az ételből, amikor Calvin a szomszédos asztal alá helyezte át a harci területét, és csaknem nemzetközi botrányt okozott.
140
Bryce időben elkapta a ruháját, és a hóna alá tuszkolta a fiút, mint egy futball-labdát. Néhány percig udvariasan eltársalgott a szomszédos asztalnál ülő idős házaspárral. Miközben Calvin nagyokat rugdalózott és kacagott a hóna alatt, Bryce újabb ismerősökre tett szert. Lara eltűnődött, hogy vajon van-e egyáltalán olyan ember Providence városában, aki ne ismerné a Braddock család legalább egy tagját. Most éppen úgy beszélgetett ezzel a házaspárral, mintha Calvin egyedül hozzá tartozna.
-  Négyéves - válaszolta a kérdésükre. - Ez az a kor, amikor mindenhol kalandot keresnek. Elég idősek már ahhoz, hogy felfedezőútra induljanak az asztal alatt, és még elég fiatalok, hogy elcsodálkozzanak azon, amit látnak, és élvezzék a kavarodást.
Lara nem hallotta, mit válaszolt az idős házaspár, de Bryce elbűvölő mosollyal helyeselt.
-  Én is pontosan ezt gondolom. Hogyan tanulhatnák meg a gyerekek a társasági viselkedést, ha nem vehetnének részt ilyen eseményekben, és nem rosszalkodnának néha?
Lara egy pillanatra lehunyta a szemét, és csak abban reménykedett, hogy senki más nem figyel oda erre a gyermeknevelési kiselőadásra. Bryce volt mindenki között az utolsó személy, aki megtaníthat egy gyereket a helyes viselkedésre. Halvány gőze sem volt róla. De úgy látszik, ezt ő maga nem tudta, mert a vállára vetve hozta vissza a nagyokat kuncogó fiút az asztalukhoz.
A két lábánál fogva, fejjel lefelé engedte le Calvint a Lara melletti székbe. A kölyök még nagyobbakat kacagott, míg végül rendesen elhelyezkedett a székben. Utána Bryce látványosan elkezdett játszani a spagettivel, a villa hegye köré csavarta, oda-vissza lóbálta Calvin orra előtt. A fiú szorosra zárta a száját.
-  Rajta, Hüvelyk Matyi, kapd be ezt a gilisztát! - Calvin tagadóan ingatta a fejét. Még mindig csukott szájjal figyelte a spagetti mozgását. Lara látta, hogy tetszik neki a játék. - Pedig szereted a gilisztát, ugye, Calvin? - kérdezte Bryce elváltoztatott, érdes hangon. - Amilyen inci-finci, olyan incsi-fincsi, ott fog fickándozni a pocidban. - A spagetti egyre közelebb lóbálózott a fíúcska szájához, de mikor éppen odaért volna, Bryce visszahúzta és bekapta. Eltúlzott élvezettel majszolta a tésztát. -Hű, de finomak ezek a giliszták!
Calvin felkapott vagy félmaroknyi tésztát a tányérról, és a szájába tömte. Hangosan csámcsogott, és teli szájjal ismételte:
-  Hű, de finomak ezek a giliszták!
Lara már éppen azt fontolgatta, hogy ő is az asztal alá süllyed szégyenében, mikor Hsa kedvesen hozzá fordult. - Érdekes, hogy a gyerekek az élet legegyszerűbb pillanatait is hihetetlen képzelőerövel változtatják át játékká.
-  Én erre a jelenetre most nem használnám az érdekes szót-jegyezte meg Lara, és nem értette, hogyan dúlhatnak benne a szeretet mellett ilyen dühös indulatok. Pedig csak úgy viselkedik, mint minden normális gyerek. Valószínűleg inkább Bryce-
141
ra dühös, aki meg is érdemli. - Higgye el, Mrs. Fairchild, hogy én nem akartam ide hozni Calvint. Tudtam, hogy nem neki való. Bryce erőszakoskodott. Hsa könnyedén megvonta a vállát.
-  Tapasztalataim szerint a Braddock fiúknak nehéz nemet mondani, még akkor is, ha más a véleményünk.
-  Ezt én is észrevettem - fordult Lara kissé megkönnyebbülten Hsa felé. - De ez soha nem fordulhatott volna elő Ádámmal. - Újra Calvin felé fordult, aki még mindig szorgalmasan tömte magába a spagettit.
Hsa is mosolyogva figyelte, hogy Bryce milyen ügyesen bánik a fiúval.
-  Gyakran jut eszembe, hogy Bryce-nak az a legnagyobb tehetsége, hogy tudja, mi a fontos, és mi nem.
Calvin hirtelen lecsúszott a székről, és színes mártáscsíkot húzva maga után ismét bebújt az asztal alá.
-  Elnézést! - lökte hátra a székét Lara, és a fiú után kúszott. Calvin számára már ismerős volt a játék, jókat kacagott, és szabad utat keresett magának a lábak között. Lara dühösen mászott utána, mikor egyszer csak bumm! - összeütközött Bryce fejével. Mindketten a homlokukhoz kaptak, és felkiáltottak a hirtelen fájdalomtól.
Lara könnyes szemmel dörzsölte a homlokát.
-  Nagyon fáj? - kérdezte a férfi, és megsimogatta a íány kezét.
-  Nem - vágta rá gyorsan Lara. - Nagyon keményfejü vagyok.
-  Te mondtad, nem én - mosolyodott el a férfi. Az arca egészen közel került Laráéhoz.
Csodálatos módon a lány is önkéntelenül elmosolyodott, hirtelen látta magukat kettesben, az asztal alatt, a világ szeme elöl elzárva. Most megcsókolhatta volna a férfit, lágyan hozzáérhetett volna a szájához, választ várva. Választ egy olyan kérdésre, amelyet meg sem tudott fogalmazni magában.
-  Mit csinálsz itt? - kérdezte észhez térve.
-  Meg akartam menteni Calvint a további bonyodalmaktól.
-  Nem lett volna szabad engednem neked. Tudtam, hogy katasztrófa lesz a vége.
-  Ez még messze van a katasztrófától, Lara.
-  Neked. Mert nem a te gondod, nem neked kellemetlen.
-  Calvin teljesen normálisan viselkedik.
-  Nem gondolod, hogy ezt nem itt kellene megvitatnunk?
-  Ami engem illett, még mindig jobban érdekel ez a beszélgetés, mint az a társalgás, amelyet az asztal fölött folytatnak egész este - suttogta Bryce a lány fülébe.
-  Nem is hallottam belőle semmit. Folyton Calvinra figyeltem, nehogy valami nagyobb bajt okozzon.
-  Felesleges volt. Ha mindig csak mások véleménye miatt izgatod magadat, az tényleg katasztrófa.
142
-  Könnyen beszélsz, neked soha nem kellett izgatnod magadat semmi és senki miatt.
A férfi dühösen Összeszorította a száját, de rögtön lecsillapodott.
-  Jó, ha nem akarod elfogadni a segítségemet, akkor most magadra hagylak az unokaöcséddel.
Lara azonnal megbánta goromba megjegyzését, de mielőtt jóvátehette volna, Calvin megérintette a lábát, és játékosan nevetgélve hívta:
-  Lara, kapjál el!
A lány utána eredt, egy ideig térden csúszkáltak a szabadon maradt résekben. Végül sikerült elkapni a fiú bokáját. Calvin vásott kacagással szabadulni akart, és beleverte a fejét az asztal lapjába. Az asztal hatalmas zajjal megremegett, összecsendültek rajta a tányérok és a poharak. Mikor azután Calvin a fájdalomtól hangosan zokogni kezdett, a bizottság tagjai sorban bekukucskáltak az asztal alá. Azután rosz-szalló arckifejezéssel visszavonultak, és tovább folytatták az udvarias társalgást. Lara nagyot sóhajtott. Calvinnak már régen ágyban kellene lennie, és ő maga sem bánná, ha már ágyban lenne.
Bryce a karjába vette a síró kisfiút, gyengéden ringatta, simogatta és vigasztalta. Calvin zokogása elcsendesedett, és szipogva dörzsölte a fejét. Lara tehetetlennek és tehetségtelen pótanyának érezte magát. Calvin azonban feléje nyújtotta a kezét, és magához húzta, tőle is vigasztalást várt.
És ekkor Larának hirtelen egyáltalán nem számított, hogy mások mit gondolnak. Nem számított, hogy milyen méltatlan helyzetben kúszik-mászik az asztal alatt. Csak az számított, hogy Calvin a nyaka köré fonta a karját, és öt is bevonta a bűvös hármas körbe. A fiú szőke feje felett Bryce szemébe nézett, és remélte, hogy a férfi kiolvassa belőle a bocsánatkérést és a hálás köszönetet.
A férfi rámosolygott, és ö visszamosolygott. És ekkor Calvin kihányta az összes spagetti-gilisztát.
Bryce elhelyezte a labdát a szobagolf müpázsitján. Nyugtalanságát golfozással akarta csillapítani. Nem is akart arra gondolni, hogy mi rosszat követett el, miért ö a hibás abban, hogy Lara unokaöccse kihányta a spagettit. És azóta Larából egy halvány mosolyt sem tudott elővarázsolni, olyan hideg volt, mint egy jégcsap. Annyi haszna azért lesz, hogy határozottan ügyesedik a golfban.
Megszólalt a házitelefon, és ugyanabban a pillanatban belépett az apja.
~ Mr. James Braddock van itt -jelentette Nell a telefonon, és sóhajtva hozzátette: - De azt hiszem, már oda is ért.
Bryce és az apja mosolyogva üdvözölte egymást. James otthonosan érezte magát az irodában annak ellenére, hogy igazán kevés idÖt töltött benne. Bryce nem ismert senki mást, aki mindenhol ennyire otthonosan érezte volna magát.
143
-  Látom, a golfot gyakorolod. Kész vagy megmérkőzni idős apáddal egy igazi golfpályán?
-  Bármikor, apa. - Tudta, hogy soha nem lesz ilyen bármikor. - Monica nem jött veled?
James annyira elmerült a gondolataiban, hogy csak pár pillanat múlva jött rá, hogy a fia kérdezett valamit.
-  Nem, az egyik egyetemi barátnőjével ebédel.
-  Te meg itt vagy.
-  Nem vagyunk sziámi ikrek - válaszolta bosszúsan James.
-  Csak annyit mondtam, hogy te meg itt vagy.
-  Nincs kedvem egy újabb barátnővel találkozni. Azt mondtam neki, hogy megbeszélésem van veled.
Bryce nem mutatta, mennyire meglepődött. Eddig az apja úgy loholt Monica után, mint egy pulikutya.
-  Nagyszerű. Az mindig jó, ha apa és fia elbeszélget egy kicsit. James bólogatott, észre sem vette a fia szavaiban rejlő gúnyt.
-  Nem zavarlak?
-  Egyáltalán nem. - Mi mást mondhatott volna. Golfozott, és közben Larára gondolt, pedig halomban álltak az asztalán az iratok arra várva, hogy legalább megnézze és aláírja őket. De ha az apja éppen nagy munkában találta volna, akkor is ugyanezt kérdezné, ugyanígy. - Éppen egy kis problémán tűnődtem - tette hozzá.
~ Segíthetek valamiben? - kérdezte élénken az apja. Szomorú lenne, ha az apjának kellene segítenie nőügyekben.
-  Egy kis magánügy.
-  Egy nő, igaz?
-  Honnan tudod?
-  A férfiak magánéleti problémái általában nőkkel kapcsolatosak. A munkájukat vagy elvégzik, vagy nem, nem problémáznak rajta. De a nőknél mindig számításba kell venni az érzelmi tényezőt. Még a legmagabiztosabb férfiak is biztosak szeretnének lenni, hogy a kiválasztott nő mennyire szereti és értékeli őket. Rövidre fogva, ha nem nő lenne a dologban, nem tűnődnél rajta.
-  Ez nagyon férfiszempontú általánosítás, ugye tudod?
-  Lehet, hogy nem helyes ilyet nyíltan kimondani, de így igaz. Bizonyára te is tudod, hogy a nők nagyon érzékenyek, és nagyon finoman kell bánni velük. Én csak tudom.
-  Ezért nősültél olyan sokszor? James szomorkásán elmosolyodott.
-  Semmi reményem arra, hogy megkínálj valamivel?
-  Hozathatok egy csésze kávét - ajánlotta Bryce.
-  És mit szólnál valami töményebbhez?
144
-  Megkérhetem Nellt, hogy tegyen bele tejszínt.
James nem volt olyan hangulatban, hogy értékelje a fia humorát.
-  Talán Adam hagyott valami innivalót a minibárban. Megnézem - indult Bryce a szekrény felé.
-  Nem fontos ~ állt fel James. Bryce azt hitte, menni készül, de odasétált az ablakhoz, és hosszan nézett kifelé. - Voltál már a parti sétányon, megnézni a tűzijátékot?
Néhány évvel ezelőtt Providence város vezetése különös figyelmet fordított erre a városrészre, és éjszakai tűzijátékokat rendeztek a parti sétány melletti vízen.
-  Néhányszor. Ott voltam a megnyitón nagyapával, mert ő volt az egyik díszvendég, aki átvágta a szalagot. Lenyűgöző esemény volt, látnod kellett volna.
James nem válaszolt. Talán eszébe jutott, hányszor hallotta már ezt a kellett volna kifejezést az életében.
-  Elmondod, mi az a kis személyes ügy, vagy találgassak?
-  Úgy látom, nem sok kedved van találgatós játékot játszani. Valami nyomja a lelkedet?
James megfordult, és meghatottan nézett a fiára.
-  Pontosan úgy beszéltél most, mint az édesanyád -jegyezte meg keserédes mosollyal. Ő is mindig kényelmetlenül érezte magát, ha nem volt igazán jó kedvem.
-  Én nem érzem magam kényelmetlenül, csak szeretném tudni, mi van veled, miért jöttél ide.
-  Azon töröd a fejedet, miért zavarlak most, amikor eddig soha nem zavartalak -fordult vissza James az ablak felé. Bryce azon töprengett, hogyan találja ki ez az ember a gondolatát is, pedig alig voltak együtt az életük során.
-  Ötvennégy éves vagyok, Bryce. Kicsit késő, hogy most vállaljak magamra új felelősséget, de talán nem késő, hogy szembenézzek a hibáimmal. - Pár pillanatra elhallgatott, azután kicsit erőltetetten felnevetett. - Ez nem az a könnyed csevegés, amire gondoltam, mikor benéztem hozzád. Gyere, vegyünk egy cappuccinót, és sétáljunk egyet a parton. Mire visszaérünk, talán elmúlik a rosszkedvem, és te is tudod, mihez kezdjél Larával.
Bryce meghökkent.
-  Nem mondtam nevet...
-  Néha a hallgatás hangosabban beszél, mint a szavak - indult James az ajtó felé őszintén mosolyogva. - Ne légy már ennyire megdöbbenve! Egyetlen nőt láttam valaha is a közeledben, aki ki tudott hozni a sodrodból.
-  Soha nem hittem volna, hogy ennyire figyelemmel kíséred az életemet. James arckifejezése váratlanul ellágyult.
-  Ha ezt hitted, rosszul gondoltad.
Bryce szerette volna azt hinni, hogy apja őrangyalként mindig a közelében volt. De jobbnak látta, ha nem mélyed el ezekben a gondolatokban, és kevésbé veszélyes területre terelte a beszélgetést.
145
-  Szóval azt hiszed, hogy a problémám Lara Richmonddal kapcsolatos?
-  Két cappuccinóba fogadok veled! Szóval, ki fogja megvenni a cappuccinót, te vagy én?
-  Én veszem meg, apa, de csak akkor, ha megteszel nekem egy nagy szívességet,
-  Mi lenne az? - kérdezte James készségesen, de egy kicsit bizalmatlanul.
-  Menj el helyettem ma este egy megbeszélésre.
-  Persze, el is tudok menni, hánykor lesz?
-  Este hétkor. De nem itt, hanem Hsa Fairchildnál.
-  Iísa Fairchild? - Érdeklődés és öröm csengett ki apja csodálkozó kérdéséből. Bryce gratulált magának, hogy milyen jó megfigyelő.
-  Lara és én vele együtt elnökölünk a Hamupipőke bál szervezőbizottságában. A bál szombaton lesz, a bizottsági ülés pedig ma este. Nem tudok egyszerre két helyen lenni.
-  Miért, hol kell lenned?
-  Nézz körül, apa! - mutatott Bryce az iratokkal tele íróasztalra. - Most már megértem, miért volt Adam mindig késő estig az irodában. Fel kell készülnöm egy értekezletre. Sokat segítenél nekem.
-  És Lara? Megteheti, hogy ö sem lesz ott a bizottsági ülésen?
-  Sajnos nem.
James kissé hitetlenkedve, de jókedvűen tárta ki az ajtót a fia előtt. - Nem fog Hsa és a többi bizottsági tag csodálkozni, ha én megyek helyetted?
-  Nem - válaszolta kurtán Bryce. - Csak mondd meg, hogy nem kaptunk bébi-szittert!
146
6. FEJEZET
Lara fel sem nézett, mégis megérezte a férfi jelenlétét. Talán mert mostanában mindig ő járt az eszében. A Dellasandróban történtek után egy napig másra sem tudott gondolni, olyan dühös volt rá. De amikor az indulatai lecsillapodtak, mindig az a néhány pillanat villant fel előtte, amelyet az asztal aíatt töltöttek hármasban. Olyan valószínűtlennek tűnt, pedig megtörtént. Még most is elpirult, ha felidézte. Ez is azt mutatja, hogy jobb lesz, ha megfelelő távolságban tartja magát tőle.
Bryce persze nem tudott erről az elhatározásáról, mert most is itt áll az ajtajában, mintha nem lenne jobb dolga. - Mit segíthetek? - kérdezte, alig pillantva fel a jegyzeteiből.
-  Nem is tudtam, hogy szemüveget viselsz.
Ó, a csoda vigye el! Elfelejtette, hogy rajta van az olvasószemüvege.
-  Rengeteg dolgot nem tudsz még rólam, és ez valószínűleg így is marad. - Ösz-szehúzott szemmel nézett a számológépre, és rossz oszlopba írta be a végösszeget. -Akarsz valamit?
-  Mindenekelőtt azt szeretném, ha figyelnél rám egy kicsit.
Lara letette a ceruzáját, levette a szemüvegét, és kelletlenül eleget tett a kérésnek.
-  Szeretnék beszélni veled.
A lány egy szemmozdulattal jelezte a beleegyezését. Bryce már majdnem dühbe gurult, de leállította magát. A lány meg alig kapott lélegzetet, annyirajóképü volt ez a fickó, ahogyan ott állt az ajtóban.
-  A ma estéről.
-  A ma estéről? - remegett meg Lara, és elpirult. Azután eszébe jutott, hogy hova hivatalosak. - Bridget vigyázni fog Calvinra - mondta sietve. - Nem kell magammal vinnem a ma esti bizottsági ülésre. Én meg kocsival megyek, nem kell értem jönnöd.
-  Nem kell a mai ülésre elmenned, Lara. Sőt, jobb lenne, ha egyáltalán nem lennél ott.
-  Tehát kiraktál a bizottságból a miatt a szerencsétlen este miatt. Amiért elsősorban te vagy felelős - tette hozzá dühösen a lány.
A férfit meglepte ez a heves válasz, de higgadtan folytatta.
-  Nem erről van szó. Nem kell mennünk, mert találtam valakit magunk helyett.
-  Ez elég önkényes húzás volt tőled. Helyettünk? Akkor te sem mégy?
147
-  Apa helyettesít bennünket. Össze akarom hozni Hsával.
-  És mi lesz Monicával?
-  Tartok tőle, hogy nincs a városban, és nem tudja elkísérni apát - sajnálkozott Bryce.
Rendes tőle, hogy megpróbálja ezt a szerencsétlen eljegyzést felbontatni, gondolta a lány. Kicsit reménytelen, de azért rendes dolog.
-  Talán nem kellene beleavatkoznod apád dolgaiba.
-  Ez nem beleavatkozás, csak lehetőség, hogy megússzunk egy újabb unalmas megbeszélést, apa pedig egy kis időre kikerülhet a jegyese hálójából. Ráadásul egy egész esetét szabaddá tettem számodra. - Kissé meghajolt, mint aki tapsra vár. - És azzal róhatod le a háládat, hogy te és Calvin eljöttök velem pizzát enni.
Lara szíve megdobbant, de lehütötte magát.
-  Calvinnal otthon vacsorázunk, de azért köszönöm.
-  Akkor holnap?
-  Nem.
-  Akkor holnapután?
-  Nem. Sem azután, sem máskor.
-  Calvin kisfiú, és múltkor túl sokat evett. Ez nem azt jelenti, hogy mindig ilyesmi történik vele, ha étteremben eszik.
-  Nem akarok kísérletezni. És különben sem ez a fő ok.
Lara karját keresztbe fonva, színlelt érdeklődéssel nézett a férfira. Mona Lisa-mosollyal felvette az asztalról a szemüvegét, mintha vissza akarná tenni.
-  Lara?!
A lány igyekezett úgy ránézni, mint akit meglep, hogy a férfi még mindig ott áll az ajtóban.
-  Akarsz még valami mást is?
-  A lista egyre növekszik. Mindenekelőtt áruld el nekem, hogy miért vagy velem ilyen ingerült, miért haragszol rám olyasmiért, ami nem az én hibám. Különben a tiéd sem.
-  Ingerült? - nevetett fel a lány. - Én nem...
-  Kérlek, hagyjuk abba a mellébeszélést! Az első pillanattól fogva ellenséges voltál velem, de szerdáig nem voltál olyan, mint egy jégcsap. Tehát újra megkérdezlek, miért haragszol rám?
Lara először azt akarta mondani, hogy nem tudja, miről beszél a férfi. Csak képzelődik, semmi haragról nincs szó, legfeljebb közömbösségről. Végül azonban letette a szemüvegét és a ceruzáját, és egyenesen a férfi szemébe nézve kijelentette:
-  Nem szeretnék veled bizalmas kapcsolatba kerülni. Ezen az irodán kívül enyém az életem. És a magánéletemet nem akarom senkivel megosztani. Most ráadásul nem szeretném, ha Calvin olyan személyekhez kezdene kötődni, akiket azután soha életében nem fog látni. Megértesz?
148
A férfi lassan közeledett Lara felé. Rátette a tenyerét az iratokra, előre hajolt, egészen közel a lány arcához.
-  Megértem, Lara, hogy nem értjük meg egymást. Mert én mindenképpen szeretnék részt venni az életedben, és mindent meg fogok tenni, ami erőmből telik, hogy megváltozzon a véleményed.
A lány szíve majdnem kiugrott a helyéből, torka kiszáradt, alig tudott nyelni, de szeme sem rebbent.
-  Mindig túlértékelted a vonzerődet - mondta könnyedén. - De ez szabad ország, akár bolondot is csinálhatsz magadból, ahogy neked tetszik.
A férfi kissé elmosolyodott, mintha megérezte volna a lány szavai mögött rejlő félelmet.
-  Látod, rögtön akadt valami, amiben egyetértünk. Lara feltette a szemüvegét.
-  Lehet, hogy neked van időd ilyen felesleges fecsegésre, de nekem dolgom van. ~ 0, igen. A munka gyógyír a magányos szíveknek.
-  Közhely - vágott vissza a lány. - A közönséges lelkek menedéke.
Bryce jóízűen felnevetett. Kiegyenesedett, így Lara mindjárt egy kicsit jobban kapott levegőt.
-  Tudod, Lara, amikor bejöttem ide, igazából nem tudtam, miről van szó. De most már azt hiszem, tudom. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen jégkirálynő, mint te, beleszerethet egy ilyen fickóba, mint én?
-  Micsoda?!
-  Ráadásul mindig is azt hittem, hogy Adam a te embered. Lara most már tényleg haragudott.
-  Én meg azt hittem, hogy csak súrolod az őrültség határát. De most már tudom, hogy tényleg az vagy. Nem volt semmi a bátyád és köztem, csak szakmai barátság, és kölcsönös baráti rokonszenv. És nincsen semmi mi kettőnk között, csak türelem és elnézés, de hamarosan ennek is vége. És ha tudni akarod, a szerelem az utolsó érzés, amelyet valaha is érezni tudnék irántad.
Átkozott pasas. Egyre magabiztosabban mosolyog! És milyen remekül áll neki!
-  Jól mondta, Richmond kisasszony. Megértettem. De mivel láthatólag nem vagy közömbös irántam, én mégis úgy érzem, van remény. Ezért hát visszamegyek az irodámba, és kitalálom a következő lépést.
r- Az legyen a következő lépés, hogy elhagyod az irodámat.
-  Már itt sem vagyok.
Az ajtóból még visszaszólt:
- És megértem, amit Calvinról mondtál. Én is hasonló körülmények közé kerültem kisfiúkoromban. De biztosíthatlak, nem arra gondoltam, hogy holnap mi lesz, hanem arra, hogy aznap mi van. És Calvin is így van ezzel, ez biztos.
Ezzel kisétált. Lara remegett a dühtől. Bár nem akarta beismerni, megszeppent.
149
Mert a férfi, maga sem tudta mivel, de megtörte az ellenállását, és olyan távlatokat nyitott meg előtte, amelyekről nem tudta, és nem is akarta elhinni, hogy valóra válhatnak.
Bryce hátradőlt a székében, felrakta lábát az ablakpárkányra, és kezét a feje mögé téve komolyan elgondolkodott az elmúlt néhány percen, amelyet Lara irodájában töltött. Nem az történt, amire számított. Azért ment oda, hogy tisztázza a helyzetet, és ha kell, bocsánatot kérjen. Egyáltalán nem gondolta volna Laráról, hogy elpirul, és zavarba jön, mikor megemlíti a szemüvegét.
A pizzát pedig úgy utasította vissza, mintha megkérte volna a kezét. Ez járt az eszében! Csodálatos!
Eddig eszébe sem jutott, hogy valaha is feleségül kérje a lányt. Valószínűleg nem is lenne jó ötlet. Lara szépsége és nagy esze dupla csapás lenne egy olyan fickónak, mint ő, aki szereti az egyszerű dolgokat, szereti jól érezni magát, és nem töpreng komoly dolgokon. De Lara... Ő mindig előbb komolyan eltöpreng, mielőtt bármibe fog, ezért azután nem is tudja jól érezni magát. Mindig minden félreértést előre tisztázni akar, mikor pedig nincs is félreértés.
És ezek után olyasmit mond, hogy nem szeretne velem bizalmas kapcsolatba kerülni, nem akarja velem megosztani a magánéletét. Nevetséges! Micsoda nevetséges Ötlet!
A házitelefonon behívta Nellt.
-  Ugye nem fogunk most elkezdeni leveleket írni? - kérdezte támadó hangon a titkárnő.
-  Már az első nap megígértem, hogy igen ritkán fogok ilyesmit tenni. Bizonyos információra lenne szükségem.
Nell figyelmesen, harcra készen állt a főnöke előtt.
-  Ha nem tudom, meg fogom szerezni.
-  Ebben biztos vagyok, és számítok a... titoktartásodra. Nell felhúzta az orrát.
-  Még soha senki nem vádolt meg azzal, hogy a hatórás hírekben teszem közzé, amit rám bíztak.
-  Nagyszerű. Mert én szeretnék valamit megtudni... a pizzáról.
James követte az inast a tágas halion és boltíves folyosón át a fedett teraszra, ahol már fél tucat ember ült két csoportban, az egyik asztalnál négyen, a másiknál ketten. A bizottság tagjai élénken társalogtak. A jótékonysági tevékenység közeli barátokká kovácsolta őket. James megállt az ajtóban, megvárta, míg az inas bejelenti:
-  Mr. James Braddock. - James egy szempillantás alatt megérezte, hogy otthonosan fogja magát érezni ebben a társaságban.
Hsa felemelkedett az asztaltársa mellől, és kedves mosollyal üdvözölte.
150
-  Ó, James! Nagyon Örülök, hogy el tudtál jönni!
A férfi elfogadta a felé nyújtott kezet, és hosszan fogva tartotta két tenyere között. Úgy érezte, Hsa most is olyan fiatal és élénk, mint mikor együtt jártak egyetemre. Csak még valami megértő szelídség is sugárzott belőle, amit csak a kor adhat meg az embernek.
-  Én is nagyon örülök, hogy Bryce megkért, de nem ígérem, hogy teljes sikerrel fogom a fiamat helyettesíteni.
-  Archer elmondta nekem, hogy Denverben állandóan felkérnek hasonló események szervezésére, ezért nem hivatkozhatsz a tapasztalatlanságodra - vonta vissza lassan a kezét Hsa, hosszú ideje tartó barátságuknak tulajdonítva a szokatlanul meleg üdvözlést. James szívesen fogta volna még a kezét, miközben visszakísérte az asztalhoz, de a kapcsolatuk soha nem volt annyira szoros, hogy megengedhette volna magának.  Bár remélte,  hogy  egyszer még egészen közeli kapcsolatba kerülhetnek.
-  Gyere, bemutatlak a többieknek. - Hsa sorban bemutatta az asztaltársakat, azután maga mellé ültette a férfit, szinte védőszárnya alá vonta.
James eltűnődött, hogy már régóta nem érzett sehol ilyen meleg, szívélyes fogadtatást. És az még régebben volt, amikor utoljára ennyire otthonosan érezte magát valaki társaságában, mint Hsa mellett.
A hazaérkezés élménye kellemes érzéssel töltötte el a férfit, akinek egész életében alig volt része ebben az élményben.
Calvin anyaszült meztelenül ugrott ki a kádból, és mindenütt vízfoltokat hagyva szaladt Larához, aki egy fiatalemberrel állt az ajtóban.
-  Te ki vagy? - érdeklődött a kisfiú.
-  Én vagyok a Minute Man pizzafutár - felelte a fiatalember, és újra át akarta adni Larának a pizzás dobozt. - Ki van fizetve, asszonyom. Kérem, vegye át!
-  Rossz címre érkezett. Én semmiféle pizzát nem rendeltem - hajtogatta Lara.
-  Figyelmeztettek, hogy ezt fogja mondani, de utasítottak, hogy mindenképpen hagyjam itt.
Lara megpróbálta a víztől csöpögő Calvint visszahúzni az ajtóból.
-  Ki mondta ezt magának?
-  A főnököm. És ezt a nevet és címet adta meg. És azt mondta, akkor is hagyjam itt, ha azt mondják, nem ők rendelték. Tessék, itt a cím, és itt a pizza - nyújtotta a dobozt Lara felé.
-  Pizzzaaa! - bújt ki Calvin a lány keze alól, és boldog mosollyal ragadta meg a dobozt. - Imádom a pizzát!
-  Nem, ezt nem imádod - húzta ki a dobozt az unokaöccse kezéből, és vissza akarta adni a pizzafutárnak. De a fiú tiltakozása jeléül felemelte a két karját, és hát-
151
rálépett. Hirtelen rájött, hogy már teljesítette a feladatát, és hatalmas léptekkel rohant vissza reklámokkal díszített kocsija felé.
-  Jó étvágyat és jó estét! - szólt vissza a válla felett.
-  Szia, pizzafutár! Viszlát! - szaladt ki Calvin a tornácra meztelenül, vizesen, szappanhabosan, és vidáman integetett a pizzás kocsija után.
Lara érezte a kezében tartott pizzásdoboz melegét, és beszippantotta kedvenc ételének fenséges illatát. Jól tudta, hogy ki küldte, és miért. Először azt gondolta, hogy itt hagyja kinn a tornácon, másnap beviszi az irodába, és bontatlanul Bryce íróasztalának közepére teszi. De miközben ezt a szívélyes eljárást fontolgatta, gyomornedvei működni kezdtek, és Calvin örömtáncot járt körülötte.
-  Ugye, most rögtön megehetjük? I-má~dom a pizzát!
-  Nem is szereted a pizzát. Különben is vacsoráztál már - igyekezett lehűteni a
kölyök lelkesedését Lara.
-  Én még mindig éhes vagyok -jelentette ki komolyan Calvin, és abbahagyta az ugrálást. - Tényleg éhes vagyok. - Nyelve hegyével a szája szélét nyalogatta, ezzel akarta kimutatni, mennyire éhes. - És tényleg imádom a pizzát. Imádom!
Lara nem tudott ellenállni a hatalmas barna szempárból áradó könyörgésnek, a reménytől sugárzó arcocskának. Lehet, hogy megint megfájdul a gyomra, és éjszaka nem alszanak. De néhány hét múlva Calvin úgyis visszamegy Kaliforniába Shellyhez, ezzel az esti pizzaevéssel még nem fogja elkényeztetni. Végül is mi rossz van benne? Egyszer megtehetik! Nemsokára úgyis a saját kedve szerint vezeti a háztartását.
-  Rendben van - adta be a derekát legjobb meggyőződése ellenére. - Gyorsan vegyél fel valamit, és gyere a konyhába. Majd meglátjuk, mennyire i-má-dod a
pizzát.
Calvin arca felragyogott. Larát valamiféle büszkeséggel töltötte el, hogy ilyen csekélységgel ekkora örömöt tud szerezni a kisfiúnak. A kölyök boldogan elvihar-zott, hogy villámgyorsan teljesítse az alku ráeső részét.
A dobozból isteni illat áradt. Lara éhes volt. Ráadásul a pizza volt a kedvence, s néha megengedte magának, hogy bűnbe essen és kiélvezze az evés örömeit. Bryce valahonnan megtudhatta ezt a titkos szenvedélyét, és a maga gonoszkodó módján elküldette nekik ezt az illatozó csomagot. Ha elfogyasztja, azzal még nem veszti el a háborút. Legfeljebb egy csatát. Vagy még azt sem. Csak arról van szó, hogy éhes, és eszik. Attól még semmi nem változik a viszonyukban. Amikor ma az irodában szinte megkérte a kezét, az már az őrültséggel volt határos. Csak megnehezítette a helyzetét. Az elkövetkező napokban biztosan még kedvesebb és elbüvölbbb lesz vele. Lara kívülről szemlélte Bryce udvarlási módszerét, sejtette a következő lépéseket. De Larát még nála ügyesebb férfiak sem tudták behálózni.
Kinyitotta a dobozt, és beleszagolt. Mennyei!
152
Calvin máris mellette türelmetlenkedett.
-  Együnk, Lara! Együk meg a pizzát!
Lara nem látott rá semmi okot, hogy ne tegyen eleget a felszólításnak.
James nevetett, mély, szívből jövő nevetéssel, és Hsa örömmel állapította meg, hogy félreismerte a férfit. A többiek már régen elmentek, de teljesen természetesnek tűnt, hogy James még marad egy kicsit. Elfogadott egy pohár bort, és felemlegették ifjúkori emlékeiket, csínytevéseiket, kalandjaikat. Annyira természetes volt, és túlságosan is otthon érezte magát Hsánál. Jó bort kortyoltak, és nagyokat nevettek.
Akkor régen Hsa egy ideig őrülten bele volt esve James Braddockba, és most megijedt, mert rájött, hogy ez az érzés annyi év után sem múlt el nyomtalanul.
-  Már évek óta nem láttam a bátyádat. Hol él most? - tudakolta a férfi, akinek fogalma sem volt Hsa nyugtalanító gondolatairól.
-  Még mindig Rómában dolgozik. Néha hazajön és meglátogat.
-  Megházasodott? Vannak gyerekei?
-  0, nem, megrögzött agglegény. Nem is tudom elképzelni, hogy valaha is megváltozna. Nagyon sajnálom, hogy neki sincsenek gyermekei, akiket kényeztethetnék. Nem szép tőle, hogy nem gondolt rám.
James ivott egy korty bort, és érdeklődéssel hallgatta Hsát. ~ Csodálkozom, hogy nem mentél újra férjhez. Hiszen még csak a húszas éveid végén jártál, amikor megözvegyültél.
-  Nem mindenkinek adódnak ugyanolyan lehetőségei az életben.
-  Csak nem azt akarod mondani, hogy nem lett volna lehetőséged? - mosolygott James. - George Singer még most is egy szempillantás alatt otthagyná a feleségét, ha a legkisebb bátorítást kapná tőled. És ö bizonyára csak egy a sok közül.
-  Micsoda szörnyű gondolat! - ráncolta össze a homlokát Hsa ellenkezése jeléül. - Abban azonban igazad van, hogy George és Bonnié nem a legszerencsésebb pár, nem tűnnek boldognak egymással.
-  George bolond, Bonnié meg jobban tenné, ha egy hadsereget utasítgatna. Megérdemlik egymást.
Hsa önkéntelenül felkacagott. Rögtön meg is bánta a tapintatlanságát.
-  Senki nem érdemli meg, hogy boldogtalan házasságban éljen. A mi korunkban a házasságnak legalább biztos menedéknek és támasznak kell lennie az idős kor bizonytalanságai ellen. - Közben eszébe jutott, hogy James menyasszonya olyan fiatal, hogy a lánya is lehetne, és ezt a megjegyzését is megbánta, ezért hozzáfűzte: -Persze nem mindenki gondolkodik egyformán.
A férfi fenékig ürítette a poharát, és Hsa tudta, hogy indulni készül.
-  Én még mindig bízom benne, hogy megtalálom ezt a biztos menedéket, bár ed-
153
dig nem volt hozzá szerencsém. Bár te diplomatikusan megkerülted a kérdésemet, ne hidd, hogy nem fogom újra feltenni - hajolt közelebb az asszonyhoz, ajkán sejtelmes mosollyal. - Meg fogom kérdezni, hogy Amerika hírneves házasságszerzöje miért nem talált magának megfelelő társat.
Az asszonyon furcsa csodálkozás futott végig, de nem mutatta.
-  És mi érdekel téged igazán, James? Az én házasságközvetítöi képességem, vagy az, hogy miért nem találtam magamnak megfelelő párt?
-  Csak nem lepődtél meg, hogy felfedeztem, mivel foglalkozol?
-  Aligha titok. Nem is lennének ügyfeleim, ha az lenne.
A férfi továbbra is fogva tartotta a tekintetét, és Hsának az volt az érzése, hogy újra fel akarja tenni az eredeti kérdést.
-  Sokat gondoltam rád az elmúlt években. Még az is eszembe jutott, mi lett volna, ha...
Ebben a pillanatban belépett az inas, és jelentette, hogy Mr. Braddockot egy fiatal hölgy keresi telefonon. Nagyon fontos.
-  Ez Monica lesz - mondta James mentegetőzve. - Jobb, ha beszélek vele.
-  Természetesen - állt fel Hsa, és James is régimódi udvariassággal követte. -Ott van a telefon az íróasztalon. Én kimegyek, hogy nyugodtan beszélhess.
-  Köszönöm - nyugtázta a tapintatos viselkedést a férfi kedves, egyben bocsá-natkérö mosollyal. - Talán nemsokára újra beszélgethetünk.
Hsa is mosolygott, felismerve, hogy Jamesnek egyszerűen barátságra van szüksége.
-  Tényleg hamarosan beszélünk, James, ha akarunk, ha nem. Most már te is a bi-, zottság tagja vagy, és a Hamupipőke bál alig egy hét múlva lesz. - Ezzel kisétált a szobából, és az inas becsukta mögötte az ajtót.
De az ajtóból még hallotta, amint James gyengéden beleszól a telefonba:
-  Halló, drágám!
Lara azt várta, hogy Bryce másnap reggel azonnal megjelenik az irodájában, mert meg akarja tudni, hogyan fogadták a szokatlan ajándékot. Már tizenegy körül járt, és a férfi még mindig nem jelent meg. Lara nem bírta tovább, kiagyalt valami hivatalos ürügyet, és átment hozzá. Bryce az ablaknál állt, és látható élvezettel szemlélt valamit. - Lara, gyere ide! Ezt meg kell nézned - szólt hátra se fordulva.
-  Valaki vetkőzöszámot rendez a szemközti ablakban? El sem tudom képzelni, mi más vonhat el a munkádtól. - Mikor már kimondta, legszívesebben leharapta volna a nyelvét, hogy megint személyeskedett. De Bryce meg sem hallotta a csípős
megjegyzést.
-  Gyere, nézd csak! - Megfogta a lány vállát, és maga elé állította. Kezének melege áthatolt Lara kosztümkabátján, a nyakát érő lehelet végigfutott az egész testén,
154
és hirtelen esztelen vágyat érzett, hogy fejét a férfi vállára hajtva magához ölelje öt. Szerencsére Bryce újra megszólalt, és elillant a váratlan varázs. - Odanézz! Látod? Lara megborzongott, és azt kívánta, vegye már el a kezét. Ugyanakkor azt remélte, hogy nem veszi el. Kinézett az ablakon, a parti sétányra, és meglátta, mi tartotta fogva a férfi figyelmét. Iskolások színes krétával különböző mesealakokat rajzoltak a járdára. Innen felülről be lehetett látni az egész terepet.
-  Ez csodálatos! - suttogta a lány.
-  Én is éppen ezt gondolom - visszhangoztak lágyan Bryce szavai a lány fülében, lehelete a nyakát simogatta. - De jó lenne, ha Calvin itt lenne és láthatná. El kellene hoznod.
A lányt hideg zuhanyként érte a javaslat.
-  Akkor senki nem dolgozhatna egy percet sem. Calvin jól van ott, ahol van. . - Pedig kár lenne, ha elmulasztaná.
-  Nálunk is rajzolhat a járdára, és attól ugyanolyan boldog lesz. Vagy még boldogabb. Csinálni jobb, mint nézni, ez a véleményem.
-  Azt hiszem, a férfiak többsége is ezt gondolja.
A forróság hirtelen újra átjárta a lány testét. A férfi nem beszélt szexről, Lara mégsem tudott másra gondolni, azzal volt tele a teste, a lelke. Remegni kezdett az izgatottságtól. Ellépett az ablaktól, a férfitól, igyekezett eltávolodni felforrósodó gondolataitól. A biztonság kedvéért pár lépéssel az ajtó felé hátrált. - Azért jöttem, hogy megkérjelek, vegyél részt a holnap reggeli Cooper McLennan tárgyaláson.
-  Coopernek olyan hangja van, mint a levelibékának - fordult vissza Bryce az ablaktól kelletlenül. Nekitámaszkodott az ablakpárkánynak, és kétértelmű mosoly-lyal mondta: - Inkább csak számolj be a tárgyalás után, hogy mi történt!
-  Azt mindenképpen megteszem, de jó lenne, ha vennéd a fáradságot, és személyesenjelen lennél.
-  Ha nagyon akarod, ott leszek. - Bryce erőltetett mosolya igazi csábos mosoly-lyá változott át. - Csak annyit kell mondanod, hogy „Bryce, annyira szeretném..., ha ott lennél", és én engedelmeskedem.
Lara nagyot nyelt, és figyelmeztetnie kellett magát, hogy ebben a játékban valamelyiküknek felül kell kerekedni. Lehetőleg neki. Ezért érzékien suttogta a férfi felé:
-  Bryce, annyira szeretném..., ha ott lennél.
-  Nagyszerű! Számíthatsz rám - váltott át csipkelődő hangnemre a férfi. - Látod, milyen egyszerű? Különben mit szóltatok a pizzához?
-  Milyen pizzához? - húzta össze a szemöldökét Lara, mint aki megpróbál emlékezni. - Nem is tudom. Ó, persze, tegnap este. A Minute Man pizza. Honnan tudod, hogy pizzát rendeltünk?
Bryce kedvesen nevetett:
155
-  Nem ti, hanem én.
-  És most nagy köszönetet vársz érte?
-  Egyáltalán nem. Ne félj, nem várok érte semmi olyat cserébe, amit magadtól
nem adnál szívesen.
Lara teljesen elgyöngült a férfi kedves, mégis magabiztos szavaitól. Legszívesebben rátámaszkodott volna a közelében lévő székre. Erejét összeszedve, hivatalos hangon közölte:
-  Holnap reggel tízkor lesz a tárgyalás.
-  És fánk lesz?
Lara visszanézett az ajtóból, és csábos mosollyal közölte: - Csak ha hozol magadnak.
156
7. FEJEZET
Calvin teljes sebességgel fordult be a sarkon négyéveseknek való versenyautójával. Mikor meglátta Larát, hirtelen lefékezett. Végignézte a lányt tetőtől talpig, és vissza, a bokáig érő fényes estélyi ruhát, karcsú derekát, a flitterrel díszített felsörészt. Szeme tágra nyílt a csodálkozástól, mikor meglátta a fölfelé fésült frizura alól kicsillanó gyémánt fülbevalókat.
-  Pompás spinkó vagy! - mondta teljes meggyőződéssel, férfiasán rekedtes hangon.
Lara felhúzta a szemöldökét.
-  Hol tanultad ezt?
-  Apa mondta, hogy ha egy csinos lányt látok, akkor azt kell mondani, hogy pompás spinkó.                                                                                      ,
Jellemző, hogy az apja mit tanított meg a fiának.
-  Sajnos ez nem szép dolog, Calvin. Ha egy szépen öltözött lányt látsz, akkor azt kell mondanod neki, hogy „nagyon csinos vagy".
Calvin cinkosán mosolygott a nagynénjére, és elismételte:
-  „Nagyon csinos vagy, Lara!"
A lány szívét melegség járta át, és nagy szeretettel simogatta meg a fiút.
-  Köszönöm, Calvin. Ez a legkedvesebb dolog, amelyet ma hallottam. - A kölyök még szélesebben mosolygott. Magabiztosság és boldogság tükröződött a mosolyában. Lara lehajolt, és átölelte. A fiú mozdulatlan maradt, nem ölelte vissza, mintha attól tartana, hogy összekoszolja a gyönyörű ruhát, vagy leszakítja a fiittereket. ~ Figyelj rám jól, Calvin! Bridget itt marad veled ma éjszaka. Az én ágyamban fog aludni, ezt ne felejtsd el, és ne másszál át hozzá az éjszaka közepén! Maradj a saját ágyadban, rendben?
A kölyök bólogatott, azután gyanakodva nézett fel a lányra:
-  És te hol fogsz aludni?
-  Én nagyon későn jövök haza, és a kanapén alszom. Mire reggel felébredsz, addigra itthon leszek.
-  Addig hol leszel?
Lara megfricskázta a fiú orrát.
-  A Hamupipőke bálba megyek.
-  Én is szeretem a Hamupipőkét.
157
-  De ez a bál nem gyerekeknek való, hanem felnőtteknek. - Lara kiegyenesedett, megigazította a ruháját, és eligazította a lábát a magas sarkú cipőben. - Nem lehet játszani. Mindenki szépen fel van öltözve, táncolnak és beszélgetnek. Nem is ereznéd jól magadat, hidd el.
-  És te jól érzed magadat a Hamupipőke bálokon?
-  Néha igen, néha nem.
-  És ma éjszaka jól fogod érezni magadat?
Lara hátrasimította a fiúcska kócos íürtjeit, és elgondolkodva válaszolta:
-  Azt hiszem..., igen, lehet, hogy ma éjszaka jól fogom érezni magamat. - Lélekben egész nap a bálra készült, nagy várakozással nézett az este elé. Es próbálta elhitetni magával, hogy ennek semmi köze sincs Bryce Braddockhoz.
-  Szeretlek, Lara -jelentette ki Calvin nagy komolyan, mint aki elgondolkodott a világegyetem rejtelmein, és mos megoldott egy nagy rejtélyt.
-  Én is szeretlek, Calvin.
-  Ha felnőtt leszek, és is elmegyek veled a Hamupipőke bálba, és jól fogom érezni magam veled.
-  Nagy megtiszteltetésnek veszem - mondta Lara meghatottan.
Calvin csak fülig érő mosollyal válaszolt, és versenyautóján máris robogott tovább a hall felé.
A Rosecliff Bálterem zsúfolásig megtelt színes, ünnepi ruhába öltözött bálozók-kal. A meghívott vendégek bérelt buszokkal, kis csapatokban érkeztek. Bryce minden egyes busznál végigmustrálta az újonnan érkezetteket. Egész nap nyugtalan volt, de nem tudta volna megmondani, miért. Mintha ez a Hamupipőke bál élete jelentős eseménye lenne. Pedig nem az. Csak egyike a jótékonysági báloknak, amelyeken gyakran részt kellett vennie. Mindenesetre izgatottan várta Larát, hogy folytathassa érzelmi hadjáratát a lány legyőzésére. Még nem tudta, mi lesz a kezdő lépése ma este, de elhatározta, hogy bókokkal és kedvességgel fogja legyőzni a lány éles nyelvét, és mosolyt fog csalni az ajkára. El fogja bűvölni, el fogja varázsolni. És táncolni fog vele a holdfényben, ez biztos.
Péter közvetlenül mellette állt, a válluk szinte összeért. Az elegáns fekete szmokingban még izmosabbnak tűnt a válluk, és ketten együtt különösen jól mutattak, amint az ünnepi tömeg hullámzását szemlélték.
-  Ne nézz fel - figyelmeztette Péter -, mert egy fényképezőgép irányul rád! Bryce a szeme sarkából kémlelte a lelkes fényképészt, aki annyira igyekezett titokban maradni és jó képet készíteni róla.
-  Ismerem a fickót, a városi újságtól van. Azt hinné az ember, hogy a társasági rovatnál arra ösztönzik őket, hogy tánc közben kapjanak le bennünket, mikor összeborulva lejtünk a parketten. Ez azután nagy találgatásokra adhat okot.
158
-  Ugy látszik, korlátlan mennyiségű film áll a rendelkezésükre. A iesifotósok lelkesen végzik a munkájukat.
-  Rémisztő gondolat - bólogatott Bryce. - Megpróbálom kitalálni, melyik gyönyörű első bálozó leányzóval foglak összebújva látni valamelyik címlapon. Miran-da például különösen jól néz ki abban a tűzpiros estélyiben.
-  Miranda mindig gyönyörű. De én azt hiszem, inkább téged foglak látni valamelyik lánnyal a karodon. Júlia Butterfield a legvalószínűbb jelölt - bökte meg a bátyja vállát, mikor a vörös hajú égimeszelő eloldalgott mellettük.
Bryce megrázta a fejét, ismerős arcot pillantott meg a terem másik sarkában. Thea Berenson egyáltalán nem volt kikészítve ablaküvegnyi szemüvege mögött, divatjamúlt ruhája iszonyúan rosszul állt neki. A falat támasztotta, mintha el akarna tűnni benne. Nem csoda, hogy minden bálon petrezselymet árui. - Nem Júlia, hanem Thea. Nézz csak rá! Nem értem, miért engedi így el a nagymamája.
-  Talán éppen a nagyanyja ragaszkodik hozzá, hogy úgy nézzen ki, mint egy múlt századbeli apáca.
-  Véleményem szerint te igen jóindulatú vagy - jegyezte meg Bryce, és igyekezett elfordulni az egyre közelebb settenkedő fotóstól. - Szóval melyikünk kéri fel először Theát, hogy a fotósnak legyen valami jó témája?
-  Thea soha nem fog szerepelni a társasági oldalon, akárki táncol is vele. Következésképpen én egész este vele fogok táncolni.
Bryce elképzelte, amint a testvére egyedül marad a táncparketten a szerény, félénk Theával, és felnevetett. - Nem félsz, hogy a többiek irigykedni fognak?
-  De. Alig vagyunk itt fél órája, és máris három leányzó és öt anyuka legyeske-dett körülöttem. Gyorsan betelik a táncrendem. És a tied?
-  Az én táncrendem már két héttel ezelőtt betelt - mondta Bryce. - Mondtam már neked, hogy az ilyen eseményeket előre meg kell tervezni, különben nem tudsz ellenállni a rajongók ostromának.
-  Ez köztünk a különbség. Én nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy egyszer tényleg találkozom Hamupipőkével egy ilyen bálon.
-  Te kis optimista!
-  Miért, minden megtörténhet - vonta meg a vállát Péter.
-  Aha. Mintha nem tudná itt minden egyes lány, hogy a Braddock családhoz tartozol, és partiképes fiatalember vagy..., ami így együtt ellenállhatatlan vonzerőt jelent. Legalábbis így olvastam az újságban... Ha nem vigyázol, egész este Hamupipőke gonosz mostohatestvéreivel fogsz táncolni.
-  Ez lenne a jobbik eset, de attól tartok, hogy Theával és a többi petrezselymet áruló lánnyal fogom tölteni az estét.
-  Nagymama elrontott bennünket, belénk nevelte a kötelességérzetet. Ha ő nem lett volna olyan nagyszerű asszony, lehet, hogy apánkra ütünk, és nem lennénk any-nyira válogatósak a nőkkel.
159
-  Ki állította, hogy te válogatós vagy? - mosolygott Péter a testvérére. A fotós végre lekaphatta a két Braddock testvért, amint jól érzik magukat a Hamupipőke bálon.
Bryce megfordult, megérezte, hogy Lara belépett a terembe. A lány megállt az ajtóban, és olyan látványt nyújtott, mintha a gyönyörű báltermet azért építették volna, hogy megfelelő keretbe foglalja a szépségét.
Péter elismerően füttyentett egyet, Bryce pedig felsóhajtott.
-  Szavakkal nem is lehet leírni ezt a szépséges jelenséget -jegyezte meg Péter.
-  Mit mondtál az előbb Hamupipőkéről?
-  Nagyobb biztonságban lennél a mostohatestvérekkel, Bryce.
-  Mikor szerettem én biztonságban lenni? - kacsintott rá mosolyogva a testvére. És szívének hangját követve a lány felé indult.
-  Szerintem sokkal jobb lett volna a bált a Hullámtörőben tartani, több pénzt is hozott volna - fejtegette Monica. James észrevette, hogy újabban mindig mindent kritizál. James szerint Hsa és a bizottság okosan döntött, mikor ezt a helyszínt választották, és megszervezték a vendégek szállítását is.
-  James! - Hsa érintette meg könnyedén a férfi karját. - Emlékszel Laurence Wheelerre?
-  Hát persze! Ő is itt van?
-  Igen. Éppen azt emlegettük, hogy milyen gyöngyéletünk volt a Harvardon. Nagyon megörült, mikor megtudta, hogy itt vagy. Szeretne veled egy kicsit beszélgetni.
Mielőtt James válaszolhatott volna, Monica szorosan belekarolt, és édeskés mosollyal kérdezte tőle:
-  Valami egyetemi ismerős?
-  Igen, a diákklub tagja volt, és jó barátunk. Monica most Hsa felé fordult:
-  Akkor hol marad? Nem mer idejönni, és személyesen köszönteni bennünket? ,   James figyelmezetésül megszorította a lány karját.
-  Laurence tolókocsiban van, Monica. Ezért jobb, ha én keresem meg. Sietek vissza.
-  Ó, James, ne butáskodj! Veled megyek. Tudod, mennyire kedvelem a barátaidat.
James szeretett volna nélküle beszélgetni a régi időkről, de nem akart ellenkezni. És nem is akarta magára hagyni, hiszen szinte senkit nem ismert ebben a társaságban.
-  Nagyszerű - válaszolta, Hsa tekintetét kerülve.
-  Kedvelni fogod öt - mondta Hsa a lánynak, amint Laurence felé irányította őket. - Elbűvölő ember.
160
-  És tolószékben ül?
-  Igen, az egyetem utolsó évében, egy rögbimeccsen súlyosan megsérült.
-  Micsoda tragédia!
-  Ha megismered őt, nem ezt fogod gondolni. Rendkívüli ember.
James és Hsa egymásra nézett. Mindketten arra gondoltak, hogy harminc év alatt a tragédia az élet diadalává változhatott. De ezt egy ilyen fiatal nő, mint Monica, nem értette volna meg. Talán az eszével igen, de érzelmileg nem. A tolószéket mindenképpen óriási veszteségnek látja. Ilyen pillanatokban James elgondolkodott, vajon hogyan bűvölhetik el öt a fiatalabb nők, és édeskés mosolyuk.
Talán azzal, hogy a társaságukban ő is fiatalnak érzi magát, azt hiszi, hogy nem múlnak el felette az évek. Ami persze csak ábránd, de az emberek szeretnek ábrándozni.
Ma este azonban szívesebben töltötte volna az idejét az emlékezéssel Laurence és Hsa társaságában ahelyett, hogy kifulladásig táncol ifjú menyasszonyával.
-  Eláll tőled a lélegzetem!
Kellemes borzongás futott végig Larán. Lassan a férfi felé fordult. Bryce mosolya elbűvölte, és az ő lélegzete is elállt egy pillanatra. Vajon tisztában vannak vele a férfiak, hogy a szmoking milyen óriási mértékben megnöveli a vonzerejüket? De az egész teremben senkinek nem állt annyira jól, mint Bryce Braddocknak.
-  Hidd el, hogy ez egyáltalán nem állt szándékomban. Abban reménykedtem, hogy eláll a szavad.
Bryce egyre jobban mosolygott.
-  Ez majd akkor lesz, amikor elviszlek táncolni.
Az édes előérzet mint lágy szellő simogatta meg a lányt. - Együtt táncolni?! Nem hiszem, hogy erre sor kerülhetne - élvezte női mivoltának szédítő erejét Lara.
-  Nem vagyunk az irodában, nyugodtan barátkozhatunk.
-  Az ellenséggel nem szokás barátkozni.
-  Ejnye, Lara. Mi nem vagyunk ellenségek, csak gátlásos szerelmesek. Szerelmesek. A szó vészjelzésként viharzott át a lány erein. Mintha hőforrás
kezdett volna buzogni a testében. A lelke mélyén megbúvó sejtelem valósággá változott. Éppen ezért nem szabad komoly érzelmet mutatni, humorosra kell venni a dolgot.
-  És melyikünk a gátlásosabb?
-  Te, én inkább türelmes vagyok.
-  Akkor nem bánod, ha meg kell várnod, míg az Északi sarkon megolvad a jég?
-  Éppen most olvastam, hogy évek óta folyamatosan olvad. Lara valahogy nem tartotta érdemesnek folytatni a szócsatát.
-  Nem ijesztettél meg, Bryce - mondta csendesen. A férfi arcán gyengédség tükröződött.
161
-  Ez jó, Lara, mert igazán nem szeretném, ha valaha is a legcsekélyebb félelmet
ereznéd mellettem.
Akkor most döntetlenre áll a játszma, gondolta Lara. De azért ma este még kipróbálom, valójában meddig terjed a türelme.
-  Én viszont mindennél jobban szeretnék hálát érezni irántad. És mindjárt szomján halok.
-  örömmel állok szolgálatodra. - Bryce megfordult, és amilyen szerencsés fickó, éppen a pincérbe botlott. Levett a tálcáról két pohár könnyű fehérbort, és az egyiket lovagias mozdulattal a átnyújtotta a lánynak. - Egészségünkre! És a hamarosan eltűnő jégmezőre!
Thea nyugtalanul babrálta a derekát díszítő széles kék selyemszalagot. Azt kívánta, hogy Péter Braddock ne bámulja öt tovább, mintha azt latolgatná, hogy most kérje fel táncolni vagy később. Mindhárom Braddock testvér híres volt a túlzott udvariasságáról. Kétségtelenül jó nevelést kaptak arra vonatkozóan, hogyan bánjanak
a hölgyekkel.
Thea is hölgy volt, ezt sulykolták belé már gyerekkora óta. Tehát mindegyik Braddock fiú fel fogja kérni öt is egy táncra. Ezzel teljesítik lovagias kötelességüket.
Hűha! Péter már el is indult feléje.
Teljesen összecsomózta a selyemszalagot, de időben elengedte, miközben belenézett a jóképű férfi szemébe.
-  Thea - tette össze a kezét tréfásan könyörögve Péter -, kérlek, táncolj velem! Már elegem van az egészséges táplálkozásról folytatott társalgásokból. Szeretnék elmenekülni. Könyörgök, ne mondj nemet!
Képzelete világában Thea igent mondott volna, és incselkedni kezdett volna a férfival. A karjába omlott volna, és együtt lejtettek volna a táncparketten, mintha Örökre összetartoznának.
Thea ebben a világban sem mondott nemet. Zavartan motyogott valami olyasmit,
hogy:
-  Köszönöm, szívesen táncolok veled. - Felállt, és a táncparkett felé sietett. Szívesebben társalgott volna otthon a cicáival. De hát itt volt a Hamupipőke bálban, és megígérte a nagyanyjának, hogy mindenkivel elmegy táncolni, aki felkéri.
Péter már máskor is meglepődött, hogy Thea milyen jól táncol. Igyekezett titkolni, de szinte akarata ellenére könnyedén és kecsesen lejtett a parketten, de távol tartotta magát a partnerétől. Nem mereven, vagy kényelmetlenül, csak mint aki nem akarja teljesen átadni magát az együttlét érzésének.
Péter sajnálta őt, mert annyira érződött rajta a harmónia hiánya. Semmi nem volt rajta összhangban, sem a ruhája, sem a mesterkélt modora, sem az életmódja. Bár valójában nem is ismerte az életét, kivéve ezeket a társasági eseményeket, ahol ud-
162
variasságból mindig felkérte táncolni. De most ez alatt a néhány perc alatt, amíg tisztes távolságban a karjában tartotta a lányt, valami nagyon vonzotta benne. Talán meleg barna szeme, a feje tartása, ahogyan öt nézte.
Lehet, hogy Thea nem több, mint aminek látszik: egy neves család gazdag iva-déka. Ebből a szempontból van bennünk valami közös, gondolta Péter. Amikor a zene elhallgatott, és visszakísérte a lányt a helyére, már el is felejtette, hogy van bennük valami közös.
~ A mi dalunkat játsszák - nyújtotta hívogatóan a kezét Lara felé Bryce, hogy a táncparkettre vezesse.
-  Nekünk nincs semmiféle dalunk - válaszolta kedvesen, de rendíthetetlenül a lány, aki már a tizennegyedik felkérését utasította vissza. De Bryce érezte, hogy kezdi beadni a derekát. - Ha lenne is, akkor sem ez lenne - tette hozzá Lara.
-  Megkérhetem a zenészeket, hogy játsszák el, amit szeretnél.
-  Szívesen venném a „Fel is út, le is út" című számot, de mostanában nem hallom elég gyakran.
Bryce élvezte, amint a tánc ürügyén saját magukról beszélnek. A szellemes visz-szavágások egy ígéretes szerelmi kaland kezdeti erőfelmérésének feleltek meg. Nem volt fontos, hogy Lara elmegy-e vele táncolni, vagy itt társalognak tovább.
-  Gyere, menjünk táncolni! - kérte fel sokadszor a lányt.
-  Annyi nő van itt, aki majd meghal, hogy táncolhasson veled. Miért nem kéred fel valamelyiket?
-  Én téged kérlek, Lara.
-  Én meg szeretnélek emlékeztetni, hogy a munkahelyi kapcsolatunkon kívül nincs közöttünk semmi.
-  Szeretnék veled tánc közben megbeszélni egy fontos hivatalos ügyet. Nem mutatna jól a szakmai önéletrajzodban, hogy visszautasítottad a főnököd kérését.
-  Ezt akkor inkább már szexuális zaklatásnak nevezném.
-  Kivéve, hogy Ádámmal gyakran láttalak táncolni. Ez ugyanaz.
-  Ez egészen más.
-  Aha, már értem! Szóval Ádámhoz nem vonzódtál, ezért biztonságban táncolhattál vele.
Lara már vissza akart vágni, de megérezte a csapdát. Inkább hűvösen kijelentette:
-  Egyetlen tánc, nem több.
Bryce elég bölcs volt, és visszatartotta az ujjongását.
-  Van esély arra, hogy megkapom a következő táncot?
Archer elégedetten kuncogott, mikor Hsa fáradtan leomlott a mellette lévő székre.
-  Köszönöm a felkérést. Legyezgetné a hiúságomat, de legnagyobb sajnálatomra az izületeim nemet mondanak - sóhajtotta az öregúr.
163
-  Akkor csak ülök melletted egy kicsit. Rárrffér némi pihenés.
-  Nem is láttalak ma este táncolni. Pedig innen remek a kilátás.
-  Igazad van. Még nem is táncoltam.
-  Egy jótékonysági esemény szervezése nem egyenlő annak élvezetével, igaz?
-  Nagyon jól érzem magam, csak eddig még senki nem kért fel táncolni - jegyezte meg Hsa.
-  Úgy láttam, annyira élvezted a beszélgetést Laurence Wheelerrel, hogy más férfi nem is jöhetett szóba.
-  így igaz. Nagyon kedvelem öt. Annak idején igazán szép napokat töltöttünk együtt az egyetemen, Ian és én, Laurence és Kathleen, James és Lily. Azok voltak életem legszebb évei. Még nem tudtuk, milyen kemény tud lenni az élet.
-  Igen, James is nagyon boldog volt akkoriban. Bár én elleneztem, hogy olyan fiatalon összeházasodjanak. Rögtön megszületett Adam, és szegény Lily meghalt. -Archer szomorúan felsóhajtott. - Azt hiszem, az én fiam azóta sem volt boldog. És soha nem bocsátja meg nekem, hogy elleneztem a házasságát.
-  Az már nagyon régen volt, Archer. Véleményem szerint a későbbi eljegyzései alkalmával azonban kikérhette volna a tanácsodat. Egy esetben legalábbis.
-  Túl sokat voltál Monica társaságában ma este, igaz? - mosolygott megértőén az öreg.
-  Ez ennyire nyilvánvaló?
-  Nekem is vannak vele tapasztalataim. Nem olyan szörnyű, mint a legutóbbi, de azért egyik unokámnak sem választanám őt szívesen.
-  James azonban öt választotta. És nekem semmi közöm hozzá. Már bánom ezt a gúnyos megjegyzésemet is.
Archer másik témára váltott át.
-  És mit szólsz Bryce választásához? Vagy szerinted még nem is tudja, hogy választott?
-  Szerintem az unokád megtalálta a maga Hamupipőkéjét. Archer figyelte, amint Bryce a táncparketten a karjába zárja Larát.
-  Nagyon szépek együtt.
-  Igen, úgy tűnik, hogy ez a szerelem a mennyben köttetett.
-  Amihez egy ilyen fondorlatos házasságszerző is hozzájárult, mint te. Gratulálok, Hsa! Soha nem jutott volna eszembe, hogy egymáshoz valók lehetnének.
-  Semmi ok a gratulációra. Ők maguk találtak egymásra. Remélem, hogy házasság lesz belőle, de nem vagyok biztos benne.
-  Ha már reméled, akkor csak ki kell várnunk a fejleményeket -jegyezte meg Archer, és Bryce-ról a másik unokájára, Péterre siklott a tekintete, aki egy újabb elegáns szőke szépséggel lej tett a parketten. - És Péter? Neki még nem akarsz felcsillantani semmilyen lehetőséget?
-  Valami jár már az eszemben, csak még nem vagyok benne biztos.
164
-  Nagyszerű! Addig is kérhetek tőled egy szívességet? - fordult az öregúr még mindig elbűvölő mosolyával Hsa felé.
-  Persze, Archer. Bármit.
Ez az idős kor előnye. Mindenki igyekszik a segítségünkre sietni.
-  Kérd fel a fiamat!
Az asszony arcáról eltűnt a mosoly, és kiegyenesedett a székében.
-  Tudom, mit forgatsz a fejedben, Archer Braddock. Versenytársam akarsz lenni.
-  Mint házasságközvetítő? - kuncogott az öreg. - Miért, csak nem ijedtél meg?
-  De, halálosan megijedtem - robbant ki a nevetés Hsából is.
Archer kirobbanó hahotázása köhögésbe fulladt. Mikor elcsendesedett a roham, így szólt Hsához:
-  Kérlek szépen! Olyan boldog lennék, ha a fiamat egyszer egy felnőtt hölggyel látnám táncolni.
-  Hamarosan feleségül veszi Monicát.
-  Talán, de még nem vette el!
-  Rendben van, felkérem, de figyelmeztetlek, hogy a házasságközvetítői szerepben csalódás is éri az embert.
-  Hadd reménykedjek benne, hogy a fiam még boldog lehet valaha. Egy öregembemek is lehetnek még vágyai.
James éppen feléjük közeledett, és Archer újra felfedezte az arcán imádott felesége vonásait. - Éppen rólad beszélgettünk.
-  El tudom képzelni. Messziről úgy néztetek ki, mint akik nagyban törik a fejüket valamin. Talán egy új frigyen?
-  Csak arra kértem Hsát, hogy táncoljon veled. De most, hogy irt vagy, te is felkérheted - ütögette meg botja hegyével James bal cipőjét.
James nem jött zavarba a szülői beavatkozástól. Kedves mosollyal fordult Hsa felé.
-  Apám még hetvenkilenc éves korában is képes lekörözni. Éppen azért jöttem ide, hogy felkérjelek. Egész este figyeltelek, és bár láthatóan jól érezted magad, nem mehetsz haza a Hamupipőke bálról anélkül, hogy legalább egyszer nem táncoltál velem. - Hsa felé nyújtotta a kezét: - Felkérhetlek a következő táncra?
Archer megelégedetten nyugtázta, hogy Hsa elpirul, és szürke szemében izgalom tükröződik.
-  Menj csak! Használd ki a lehetőséget!
Az asszony túlságosan jól nevelt volt ahhoz, hogy kimutassa nemtetszését, és megjegyzést tegyen erre az ügyetlen mesterkedésre.
Archer elégedetten nézett utánuk. Ugyanolyan szép pár lenne, mint ők voltak Jane-nel valamikor.
Ez persze csak a lehetőség felesi Hántása volt. Archer jól tudta, mégis kellemes érzéssel töltötte el, hogy esetleg reményteljes új karrier kezdődött az életében.
165
Larának elállt a lélegzete. Bryce volt az oka.
Bryce könnyedén, fesztelenül táncolt, ahogyan minden mást is csinált az életben. Csak annyira szorította magához a lányt, hogy elálljon a lélegzete, de azért ne tiltakozhasson. De ha bármi megjegyzést tenne túlságosan bensőséges mozdulataira, azt is csak a javára fordítaná.
Ma este különben is minden a javára fordult.
-  Milyen ügyről akartál velem beszélni? - kérdezte Lara, hogy helyes útra terelje saját gondolatait.
-  Soha nem beszélek üzletről, ha egy gyönyörű nőt tartok a karomban.
-  Szóval hazudtál, ezzel akartál táncra csábítani.
-  Igen - vallotta be a férfi habozás nélkül -, de te sem gondolhattad, hogy komolyan beszélek!
-  Nem, de azt hittem, vagy annyira tapintatos, és megjátszod.
-  Vagyok annyira tapintatos, hogy nem csókollak meg ennyi ember előtt.
Lara eddig is sejtette a veszélyt, de ez most riadalommá nőtt benne, és elkövette azt a hibát, hogy hátravetette a fejét, és a férfi szemébe nézett. Remélte, hogy incselkedő csillogást fog látni a gyönyörű kék szempárban, ehelyett halálosan komoly tekintetet látott.
-  Most megijesztettél, pedig azt mondtad, soha nem akarsz félelmet kelteni bennem.
-  Nem is - szorította Bryce még erősebben a lányt a zene ritmusára mozogva. -
Csak figyelmeztetni akarlak.
Lara képtelen volt megfelelő választ adni. Szédülten kavarogtak a fejében a gondolatok, hogy mikor, miért, hol és hogyan kerül majd sor az előre bejelentett csókra... Ezek a kérdések nyugtalanították, különböző lehetőségek villantak fel benne. Most tényleg bajban volt. Bajban, mert Bryce megváltoztatta a játékszabályokat. Komolyan gondolta, amit mondott. Tényleg meg fogja csókolni. És ő hagyja.
Bryce elégedett volt, de szeretett volna még egy táncot Larával, érezni, ahogy tökéletes teste a zene ritmusára hozzásimul az övéhez. Legszívesebben egész este csak vele táncolt volna, hogy a karjában tartva udvaroljon neki. Tudta azonban, hogy a nők meghódításának művészetéhez az is hozzátartozik, hogy néha vissza kell vonulni. Azt tervezte, hogy visszakíséri Larát, és egy időre magára hagyja, hadd gondolkodjon el rajta, hogy mi történt, és ö mikor váltja be az ígéretét, mikor csókolja meg, mikor válik a lehetőség bizonyossággá. Sejtette, hogy Ő maga sem tud majd másra gondolni, csak a csókra, de tudta, hogy a várakozás is gyönyörűség. A feléjük közeledő pincér azonban keresztülhúzta számításait.
-  Ms. Richmond? Kérem, jöjjön a telefonhoz! Sürgősen keresik. Lara hirtelen nagyon nyugtalan lett.
-  Biztosan Calvin csinált megint valamit - mondta aggódva.
166
Bryce nem hagyhatta magára az aggódó Larát, amíg ő maga is meg nem nyugodott, hogy nincs nagyobb baj.
Elkísérte a telefonhoz, igyekezett közömbösnek látszani, de amikor Lara hangja feszültté vált, és rekedten azt mondta:
-  Igen, azonnal megyek, egyenesen a kórházba -, nem tudta leplezni az aggodalmát, és azonnal felajánlotta a segítségét.
-  Calvinnak nagyon magasra szökött a láza, és Bridget beviszi a kórházba. Mit gondolsz, van itt taxi?
-  Én a saját kocsimmal jöttem. Elviszlek.
-  Nem szükséges. Én... - hagyta félbe Lara szórakozottan a mondatot. Nyugtalanul tördelte a kezét. Bryce a két tenyere közé fogta a lány kezét, igyekezett megnyugtatni, és magára vállalni az aggodalmát.
-  Nem kell mindennel egyedül megbirkóznod, Lara. Elmegyek veled, és veletek maradok, amíg Calvin teljesen jól nem íesz.
Szinte meghatódott, mikor Lara hálás szemmel nézett fel rá. Köszönet, és még valami más tükröződött a lány szemében. Talán bizalom, vagy még annál is erősebb érzelem.
De csak ennyit mondott:
-  Menjünk!
167
8. FEJEZET
Már majdnem hajnali három óra volt, mire hazaértek Lara lakásába. Bryce a karjában vitte be Calvint a szobájába. A kisfiú feje erőtlenül a vállára hajolt. A száján vette a levegőt, sovány kis keze lelógott. Kimerültén aludt, a kórházi látogatás izgalmai megviselték.
Suttogva beszéltek mellette, pedig valószínűleg a hajókürt hangja sem ébresztette volna fel. Lara meghatottan figyelte, amint a férfi óvatosan, gyengéden leteszi Calvint az ágyra, és gondosan betakarja. Milyen jó, hogy végre itthon vannak, és Calvinnak csak torokgyulladása van, nem valami komoly betegsége! De a legcsodálatosabb az volt, hogy nem maradt egyedül az alvó kicsivel a sötétbe borult házban.
Bryce végig vele maradt, még nála is körültekintőbben kérdezte az orvost, hogy mi történt, és mi várható. Végül hazaszállította őket, és ágyba dugta az unokaöccsét.
-  Nagyon gyenge szegény. - Bryce a lány mellé állt, és mindkettejüket furcsa meghatottság járta át, amint az alvó kisfiút nézték. - A sok izgalom után, és az orvosság hatására biztosan legalább délig aludni fog.
-  Talán - mondta Lara, és levetette magas sarkú szandálját. Mennyei érzés volt cipő nélkül rálépni a puha szőnyegre. - Nem bánom, ha korán kel fel, csak legyen jól. Még soha nem láttam ilyen elesettnek.
-  Az orvos szerint két nap alatt rendbejön. De szerintem még hamarabb. Lara behúzta az ajtót, csak egy kis rést hagyott, hogy valamennyi fény legyen a
gyerekszobában, amely elűzi a sötétség démonait.
-  Ki hitte volna, hogy a gyerekek ilyen hirtelen meg tudnak betegedni.
-  El tudom képzelni, hogy az anyák az egész világon ugyanígy éreznek.
-  Én nem vagyok az édesanyja. Nem is kellene annyira kétségbeesnem, mikor felszökik a láza, vagy beveri a fejét.
Bryce zavart mosollyal fordult feléje.
-  Ha nem is vagy az édesanyja, attól még szeretheted. Felébredhetnek benned az anyai érzések. Az én anyámnak és Calvin édesanyjának nem voltak ilyen érzései, hiába szülték meg a gyermeküket. Szerencse, hogy te itt vagy Calvin mellett, és többet teszel érte, mint az édesanyja valaha is.
-  Ezért nem kellett volna annyira kétségbeesnem, mikor megláttam, milyen élettelenül terül el Bridget ölében. Még ő is jobban kezelte a dolgot, mint én.
-  Bridget bébiszitter. Ez a dolga. - Bryce közelebb húzódott a lányhoz, szerette volna vigasztalóan átölelni. - És te is pontosan azt tetted, amit kellett.
168
Lara megrázta a fejét, mert eszébe jutott, milyen élesen beszélt a nővérrel, milyen ideges lett, mikor várakozniuk kellett, és mennyire megrettent, mikor megsimogatta Calvin tűzforró testét.
-  Nem valók nekem az ilyen dolgok.
-  Calvin biztosan nem így gondolja. Különben én is meg voltam ijedve.
-  Tényleg? Jól titkoltad.
-  A férfiak másképpen viselkednek, de Calvin annyira a szívemhez nőtt, hogy minden mélyen érint, ami vele kapcsolatos. Talán van valami közös a sorsunkban, azért. Nem tudom. És azt gondolom, hogy ma este pontosan úgy viselkedtél, ahogyan kellett.
-  Nagy segítség volt, hogy velem maradtál. Köszönöm.
-  Igazán szívesen tettem.
Bryce felemelte a karját, hátra simította Lara elszabadult hajfürtjét. A lány arca szinte belesimult a tenyerébe, elárulva érzelmeit. .- Kérsz egy pohár italt vagy valami mást?
-  Vagy valami mást? - visszhangozta a férfi gyengéden, és egyben incselkedve, kifordítva a szavak értelmét. - Mit érthetek a vagy valami más alatt?
-  Bor, sör, narancslé vagy forró csokoládé.
-  Hm. Nehéz választani. Van valami süteményed?
-  Ha Bridget nem ette meg.
-  Akkor forró csokoládét kérek.
-  Soha nem gondoltam volna rólad, hogy sutit és tejet kérsz.
-  Remélem, még sok meglepetés fog érni velem kapcsolatban.
Olyan átható volt a pillantása, hogy valami furcsa érzés összeszorította Lara gyomrát, azután le-föl futkározott benne a lábujja hegyétől a feje búbjáig. Jobb lesz minél távolabb kerülni a férfitól. A konyha elég távol van.
De mikor mindketten a konyhában voltak, és Bryce a kamra ajtajának támaszkodott, ö pedig az asztaltól a hűtőig, a szekrénytől a kamráig ide-oda járkált, úgy tűnt, hogy túl kicsi ez a hely számukra. Mintha szikrák lobbantak volna fel a levegőben a férfi körül.
-  Szerencséd van, Bridget még ki sem nyitotta - tette le az asztalra Lara a süteményesdobozt. - Akkor elkészítem a csokoládét.
Felnyújtózkodott, hogy levegye a felsÖ polcról a kakaóport.
-  Hadd segítsek! - termett mögötte a férfi, és a lány vállát, meztelen karját súrolva levette a dobozt. A csípőjük egymáshoz ért, a lány selyemruhája suhogva simult a szmoking nadrágjához. Lara úgy érezte, mintha mennydörgés és villámlás futott volna keresztül a testén.
Biztosan nagyon késő van, elfáradtam, azért gyengülök így el, reggelre elmúlik, gondolta. A szíve mélyén azonban jól tudta, hogy ennek a mindent átható elemi érzésnek semmi köze nincs a hajnali órához.
169
~ Muszáj magasra tennem a kakaót, mert Calvin felmászik a szekrényre, és kive-, szi. A banánon kívül még csokis tejet iszik. Az jó, hogy legalább a tejet szereti... -jártatta a lány a száját, hogy ne legyen körülöttük lüktető csend. Remélte, hogy a férfi nem vette észre, hogyan válaszolt a teste a könnyed érintésre.
De mikor letette a dobozt az asztalra, Bryce fél kézzel átölelte a derekát, és magához szorította. A másik kezével megsimogatta az állat, a nyakát, és mélyen a lány szemébe nézett. - Ne félj, Lara! Semmi olyasmi nem fog történni, amit te nem akarsz.
Lara szíve hangosan dobogott, ajka várakozóan szétnyílt, és mégis úgy érezte, nem szabad megadnia magát.
-  Miért félnék? Tőled? Egy pillanatra se hidd, hogy... hogy félek tőled. Bryce ujjai már a lány arcát simogatták, érzékeny vonalat húzva az ajka széléhez.
-  Nagyon, nagyon jó; Azt szeretném, ha biztonságban ereznéd magad velem. Most fog megtörténni, gondolta Lara.
A férfi mosolya olyan bódító volt, mint az orchideák illata a holdfényben.
-  Mert most meg foglak csókolni.
Megcsókol! Lara kétségbeesetten vágyódott a csók után, vágyódott az érintésére, arra, hogy a testük egymásba simuljon. Az ajkán megérezte a férfi ízét, és máris szinte a mennyországban érezte magát.
-  M-m-most?
-  Szeretnéd?
Ó, igen, igen, igen! Lara ajka szétnyílt, de habozott válaszolni. A férfinak látnia kell, hogy hívja, várja öt.
Bryce még nem szánta rá magát, tekintetével simogatta a lány száját, azután mélyen a szemébe nézett.
-  Lara, szeretnéd, ha most csókolnálak meg... vagy később? A lány nagyot nyelt.
-  Soha nem hittem volna, hogy te engedélyt szoktál kérni. Bryce kérdően felvonta a szemöldökét.
Nem teheti ezt velem, nem játszhat így velem, mondogatta magában Lara.
-  Úgy tudom, süteményt és csokoládét kértél.
-  Igen. Csak az a kérdés, hogy előtte... vagy utána.
Lara megnyalta a szája szélét, készült a visszavágásra, de teljesen üres volt a feje, semmi nem jutott az eszébe. Csak az, hogy ott érzi a férfi forró leheletét az arcán, és őrülten szeretné a férfi fejét magához vonni, és csókolni, csókolni, hogy vége legyen ennek a kínszenvedésnek.
És ekkor Bryce egyetlen szó nélkül hozzá hajolt. Megcsókolta a lány lehunyt szemét. Lara felemelte az állat, várta, hogy a forró lehelet és a forró ajak simogassa az arcát, a száját. A férfi gyengéden simogatta az arcát, ujjával megérintette a szája szegletét, végigsimított az alsó ajkán..., és hirtelen megállt.
170
-  Inkább később - mondta, és elengedte a lányt, aki kábán kapaszkodott az asztal szélébe.
De gyorsan magához tért, és nekilátott a csokoládé keverésének.
-  Ezt ne tedd velem még egyszer!
-  Mit? Hogy azt szeretném, te is vállald a felelősséget, te is épp úgy akard, ami történik velünk, mint én?!
-  Ne játssz velem, Bryce, mint a többi lánnyal! Sem most, sem máskor. Ne viselkedj így soha többé!
-  Ez egyáltalán nem játék, Lara. Ha én vállalom a kockázatot, neked is vállalnod kell.
-  Nem tudom, miről beszélsz - mondta Lara, pedig tudta.
-  Igenis, tudod. Ne tegyél úgy, mintha nem lennének halálosan komolyak az érzéseink, mindkettőnk érzései. Bármi történik, vállalnunk kell a felelősséget az első pillanattól az utolsóig. Vagy szépen kisétálunk egymás életéből.
Nem kellett volna ezt a vagy-vagy lehetőséget felhoznia. Mert erre nem válaszolhat mást, mint amit a büszkesége diktál.
-  Akkor kisétálunk egymás életéből. Most. Minden szívfájdalom nélkül.
-  Minden szívfájdalom nélkül? - Bryce szeme összeszűkült, összezárta a száját, azután keserűen elmosolyodott. - Ebben az esetben mindkettőnknek tudni kell, mit veszítünk. - Ezzel vadul magához szorította a lányt, és hevesen, követelőzőén csókolni kezdte. Larából kitört az elfojtott szenvedély, és rabul ejtette. Hiszen már hetek óta várt erre a csókra, vágyott rá, lélekben felkészült erre a mindent elborító érzelemkitörésre, amellyel a férfi nyaka köré fonta a karját,  egész testével hozzásimult, és remegő lábbal, remegő szívvel hívta, várta a folytatást.
Még soha nem csábították el ilyen viharos gyorsasággal, igazság szerint még soha nem csábult el senkinek. Nem tudta, hogy ilyen fájdalmas kétségbeeséssel lehet vágyódni valamire, ilyen heves szenvedéllyel lehet fogadni egy férfi csókját és érintését, ahogyan ő fogadta Bryce csókjait és simogatását. Mintha lángolt volna a teste, és kínzó éhség támadt a bensőjében.
Honnan tudhatta volna, hogy létezik ilyen mindent elsöprő érzés? Honnan sejthette volna, hogy nem lesz ura önmagának, a cselekedeteinek.
Vagy talán sejtette? Lelke titkos rejtekében talán megérezte, hogy Bryce az a férfi, akinek nem fog tudni ellenállni, aki leveszi a lábáról, és összetöri a szívét. Miért tartotta magát tőle távol olyanhosszú időn át?
És most, amikor egymást ölelték, Lara tudta, hogy nincs visszaút. Talán az elmúlt órák eseményei miatt, talán az elmúlt hetek civódásai miatt, talán egyszerűen a végzet akaratából, ott találta magát a férfi karjaiban. Akárhogy is van, elvesztette a csatát.
De nem is volt már kedve harcolni a férfi ellen, teljesen átadta magát á csókok élvezetének, és az oly soká elfojtott szenvedély heves kitörésével viszonozta a férfi
171
Ölelését. Ujjaival beletúrt Bryce hajába, és élvezte szájának zamatát. A vad szenvedély kicsit elcsitult, élvezettel ízlelgették, simogatták, fedezték fel egymást. Bryce keze lejjebb csúszott a lány hátán, a csípőjére. Közben lassan, élvezettel csókolt bele újra meg újra a szájába.
Larát hihetetlenül jó érzés töltötte el. Annyira átadta magát az Örömnek, hogy hirtelen csalódott lett, mikor egy lágy, könnyű csók után nem érezte magán a férfi száját.
Kinyitotta a szemét, a férfi tekintetét kereste, és meglátta benne a tomboló vágyat. Szeme szavak nélkül mondta: ezt akarom, téged akarlak.
Bryce elengedte, egy lépést hátrált. Vágytól rekedt hangon mondta:
-  Akkor kérhetem a sutit meg a csokoládét?
Lara összeszedte a bátorságát, és büszkeségét leküzdve, szomorkás mosollyal kijelentette:
-  Bármit kérhetsz, Bryce, ha velem töltőd az éjszakát.
Bryce tágra nyitotta a szemét a meglepetéstől, azután gyengéd kifejezés jelent meg az arcán:
-  Lara, eláll tőled a lélegzetem.
Lara lélegzete is el-elakadt; szíve egyre gyorsabban és hangosabban dobogott, mikor a férfi örömtől sugárzó arccal maga felé fordította. Mintha előttük állna az egész élet, hogy valóra váltsák ennek az első csóknak az ígéretét.
-  Nem vagyok beléd szerelmes. - Lara szükségesnek tartotta, hogy ezt kereken kijelentse, bár a szavak üresen és hamisan csengtek.
Bryce a lány arcát simogatta.
-  Rendben van, bennem van annyi szerelem, amely elég mindkettőnknek. Lara megborzongott és megriadt.
-  Csak mert nem szeretnék egyedül maradni Calvinnal ma éjszaka. Mi lesz, ha vissza kell menni vele a kórházba? Nem tudnék mit csinálni egyedül, és...
-  Nem kell mentegetőznöd. Történjék meg, aminek meg kell történni. — Bryce apró harapásokkal ízlelgette a lány ajkát, válaszra serkentve. A viszonzás nem maradt el, és Lara már nem törődött azzal, hogy miért kerültek egymás karjába. Nem gondolt arra, hogy Bryce az utolsó ember a földön, akivel csókolózni akart, és hogy elszalasztottá az utolsó lehetőséget, amikor szívfájdalom nélkül véget vethetett volna ennek a kapcsolatnak. Már túl késő, Lara karja a férfi nyaka köré fonódott, teste szorosan a testéhez simult, ajka szétnyílt a férfi mohón kereső szája alatt.
Aminek meg kell történni, mondta az előbb Bryce. Akkor történjék meg! - válaszolt Lara szívdobbanása.
Bryce számára mindegy volt, miért kérte a lány, hogy maradjon. Egyszerűen el volt ragadtatva, hogy egyáltalán megkérte. Úgy érezte, végre jó helyen van, jó időben, és a legjobb személlyel.
,172
Igen, Lara volt számára a legjobb, a legkedvesebb.
Ha még kétségei lettek volna, eloszlatta a lány odaadása, ahogyan a karjába simult, ahogyan a csókját viszonozta, és újabb szenvedélyes csókokat kezdeménye^ zett. De már nem voltak kétségei. Egy pillanatig sem gondolta, hogy van visszaút. Mindegy, hogy már régen szerelmesek voltak egymásba, vagy hirtelen estek szerelembe, az eredmény ugyanaz.
Amikor azelőtt szerelmesnek érezte magát, ami nemegyszer előfordult, az egészen más volt. Meg sem közelítette ezt a mindent elborító szenvedélyt.
Aprókat harapott a lány fülcimpájába, nyelvével simogatta, beszívta hajának illatát.
-  Lara, valamit elfelejtettem, valami nagyon fontosat. Pedig muszáj megtenni. A lány csalódottan húzódott el tőle, és fürkésző tekintettel kérdezte:
-  Nem várhat holnapig?
-  Attól tartok, nem.
A lány felsóhajtott, beletörődött, hogy a férfi meggondolta magát, és mégsem akarja vele tölteni az éjszakát.
-  Rendben van. Megértem. Szóval nem maradhatsz. Nem baj, biztosan jól megleszünk Calvinnal. Menj, ha menned kell.
Bryce imádta ezt a gyönyörű, értelmes lányt, aki mindig legyőzte öt a szócsatákban, és most nagyon tetszett neki ez az engedelmes hangnem. De még a gondolatát is gyűlölte annak, hogy a lány azt feltételezte róla, hogy most bármi fontosabb lehet nála. Gyengéden megfogta a lány meztelen karját, végigsimította, és a tenyerébe zárta az ujjait.
-  Gyere velem! Neked is látnod kell.
-  Inkább megnézem Calvint, de te csak menj nyugodtan!
-  Calvin meg sem mozdult, amióta lefektettem. Szeretném, ha kijönnél velem.
-  Kimennék?
Bryce kézen fogva vezette a lányt, és már nyitotta is az ajtót.
-  Ragyog a hold, és szeretném, ha együtt megnéznénk.
-  Én már láttam az étteremből.
-  Az még a tegnapi hold volt, amely nem is hasonlítható a maihoz. Lara megállta az ajtóban.
-  Olyan hosszú éjszaka volt, Bryce, kérlek, ne rángassál ki. És azt mondtad, hogy menned kell.
-  Én azt mondtam, hogy valami fontosat elfelejtettem, amit muszáj megtenni. Erről beszéltem - húzta kifelé Bryce maga után a lányt, a tornácon túl, a kerti út végéhez. Ott megállt, átfogta a lány vállát, háttal maga elé állította, és az öreg tölgyfa felett ezüstösen csillogó holdra mutatott. - És most mondd meg nekem Őszintén, láttál valaha ennél szebb holdat hajnali három órakor?
A lány boldog sóhajtással válaszolt, és még közelebb fészkelődött a férfi izmos
173
testéhez. Az éjszaka csendjében felerősödött a lélegzetük és a szívverésük hangja. Egészen messziről a város hajnali neszei szűrődtek át a csend falán. Lara a férfi vállára hajtotta a fejét.
-  Ezt kellett megtenned, megnézni a holdat?
-  Megnézni a holdat veled együtt - helyesbített Bryce. - Megfogadtam magamnak, hogy táncolni fogok veled a holdfényben, de most ez is majdnem olyan jó.
-  Ezt sem hittem, hogy elfogadod, ami majdnem olyan jó - nézett Lara a férfira mosolyogva, éjkék szeme és telt ajka csókra csábított. Suttogva kérdezte: -Mr. Braddock, felkérhetem egy táncra?
-  Ma éjszaka sok meglepetést okoz nekem, Ms. Richmond! - Bryce átölelte a lányt, magához vonta, elkápráztatta a lány elvarázsolt mosolya, testének közelsége. -Eldúdoljam a dalunkat?
-  Táncoljunk inkább a szívverésünk ritmusára - ajánlotta a lány.
Bryce lehunyta a szemét, és hálát adott szerencsecsillagának. Együtt táncoltak a holdfényben, az éjszaka és két szerelemittas szív dallamára.
Lara nem tudta volna megmagyarázni, miért látta sokkal szebb színben az egész világot, mióta Bryce Braddock belépett az életébe. Nem tudta, és nem is akarta elemezni, mi változott meg hirtelen. Csak azt tudta, hogy az övé szeretne lenni. Ölelni akarja a férfi meztelen testét. Azt akarta, hogy az ágyban legyen vad és kemény. Azt akarta, hogy legyen figyelmes és gyengéd. Vágyott rá, hogy a férfi megérintse, megcsókolja, átölelje, a magáévá tegye...
Amikor szeretkeznek, nem érzi magát egyedül, menedékre talál a karjában, és véget ér az a kötekedő játék, amelyet eddig folytattak. Lehet, hogy utána ő már nem is lesz érdekes a férfí számára. Lehet, hogy csak egy éjszakára szóló kalandot keres, mint annyi más nőnél. Lara most nem bánta, akkor is akarta ezt az éjszakát. Csókjaik egyre szenvedélyesebbek lettek, lassan befelé haladtak a házba, már a hálószoba ajtajánál álltak, s az ígéretes lehetőség valósággá vált. Bryce már a lány estélyi ruháját igyekezett kikapcsolni, és rekedt hangon suttogta:
-  Bocsánat, nincs benne gyakorlatom.
Bryce Braddock, New England összes hölgyének halványa, és nincs benne gyakorlata?
És Bryce tényleg nehezen tudta kioldani az egyszerű kapcsokat, mert remegtek az ujjai, nem akarta elhinni, hogy megérintheti ezt a csodálatos, tökéletes testet. Hogy nem álmodik. Mikor a lány segíteni akart, lefogta a kezét: - Kérlek, hadd csináljam én!
Csókokkal borította a vállát, és az ablakhoz vezette, ahol a fák levelein átszürő-dö ezüstös holdfényben végre megtalálta, hol lehet kicsatolni a ruháját. A selyem sejtelmes susogással hullott a lány lábához.
Bryce ekkor végigsimított Lara lábán, letérdelt elé, csókokkal borította, ahol ér-
174
te, és közben lehúzta a harisnyáját. Megkönnyebbülten ölelte át meztelen derekát, mohó szájával a köldökére tapadt, és érzéki lassúsággal haladt egyre lejjebb...
Ekkor felállt, egy lépést hátrált, és csodálattal övezte a lány káprázatos alakját, amint a holdfényben kirajzolódott bámuló szeme előtt. Bryce becsülte és nagyra értékelte a nőket, különösen mert testben és lélekben különböztek a férfiaktól. De mindketten érezték, hogy ebben a csodálatban, ebben a kölcsönös elragadtatásban valami más is van, valami több, mint egyszerű vonzalom. Lara azt érezte a férfí tekintetéből, hogy olyan különleges, olyan egyedi a számára, mintha még soha nem látott volna egyetlen nőt sem. Soha.
Lara tudta, hogy ez nem lehet igaz, biztosan sok no volt már az életében. Mégis úgy érezte, mintha ö lenne a világon az egyetlen nö, és Bryce lenne az egyetlen férfi, és mintha most pillantották volna meg egymást.
Lara kibontotta a haját. A sűrű hajtömeg kiszabadult a csatok börtönéből, és beborította a lány arcát, vállát, hátát. És a hajával együtt mintha az érzelmei is kiszabadultak volna. Vad szenvedély ragadta el, és a férfi karjába vetette magát.
- O! - kiáltott fel elragadtatottan Bryce, és valóban elállt a lélegzete. Két tenyere közé fogta a lány arcát, és áhítattal nézett a szemébe. - Soha nem láttam még ilyen gyönyörűséget, mint te vagy - suttogta.
Hosszan csókolta a lányt, végtelen gyengédséggel és forró vággyal. Larát megperzselte a szenvedély lángja. Bár a külső szemlélő számára nagyvilági nö benyomását keltette, nem sok gyakorlata volt a szerelmes együttlétben, és még soha nem tapasztalta, hogy ennyire szeretik. Az első pillanatban, az első érintéskor megérezte, hogy Bryce nagy fordulatot jelent az életében, ettől kezdve minden megváltozik. Örökké tart a szerelmük, és életük végéig elválaszthatatlanok lesznek.
Bryce megfogta a lány kezét, arra ösztönözte, hogy gombolja ki az ingét, és vet-köztesse le, ahogyan Ő vetköztette le Larát. Mosolygott a lány bizonytalanságán, és megvárta, míg magától és élvezettel folytatja a vetköztetést, örömét lelve a férfi testében. És belátja, hogy nincs visszaút. Együtt indulnak a végtelen gyönyörök birodalma felé. Csókjaival, simogatásaival fogja vezetni a lányt ezen az örömteli utazáson. Csak az fog megtörténni velünk, amit mindketten akarunk, mondta Bryce a kezdet kezdetén.
És Lara kezdte megérteni, mennyire komolyan gondolta. Csókokkal, a fülébe suttogott szavakkal szította a lányban a lángot. Azt akarta, hogy Lara felfedezze a testét, és minden porcikáját megérintse, ahogyan ő is tette. A lány tartózkodása gyorsan feloldódott, amikor a férfi válláról lehullott az ing, és megérintette izmos mellkasát. Először csak simogatta, de hamarosan csókokkal borította, és még hevesebbek lettek a csókjai, mikor meghallotta a férfi kéjes felhorkanásait.
Lara egész életében tartózkodó volt, de mikor Bryce megérintette a mellét, és a szája rátapadt a mellbimbójára, szenvedélyes kiáltás szakadt fel belőle, és minden gátlása megszűnt.
175
Bryce felemelte, és az ágyhoz vitte. Ölelkeztek és szeretkeztek, a férfi kikövetelte a lány teljes részvételét és odaadását. Mikor Lara úgy érezte, meghal a gyönyörteljes várakozástól, a férfi föléje hajolt, testével betakarta a testét; és a lány befogadta, ölébe zárta, mint aki soha többé nem akarja elengedni. Egy ütemre mozogtak, mint két szenvedélyes táncos, egymásba olvadva, mint akik teljesen eggyé akarnak válni. Egy-egy pillanatra elengedték egymást, de csak azért, hogy újra kezdjék Őrült táncukat.
Minden pillanat olyan volt, mintha újjászülettek volna. Szenvedélyük hullámai egyre magasabbra csaptak. Lara szinte önkívületbe került a kéjes gyönyörtől, de még többre vágyott. És a férfi újra meg újra megajándékozta őt a már szinte elviselhetetlen gyönyör érzésével. Lara nem is álmodta, hogy ilyen szenvedélyes gyengédség létezik a világon. Mikor Bryce vágytól rekedt hangon suttogta a nevét, az ő teste is ellazult a káprázatos gyönyörtől, és az együttes szárnyalás után együtt hullottak vissza a holdfényes hálószoba valóságába.
-  Csodálatos volt. Csodálatos voltál - suttogta a férfi a lány .fülébe.    .
A lány szívében boldogan visszhangzottak a szavak. Végre asszonynak érezte magát, érzékinek és erősnek... és teljesen, örökre a férfi társának.
Talán meg kellett volna riadnia, hogy Bryce teljesen a birtokába vette öt, rabul ejtette a szívét. Ehelyett különös biztonságérzet töltötte el. Érezte, hogy szereti valaki. Amikor Bryce megint csókolni kezdte, újraéledt benne a szenvedély.
-  Rögtön jövök. Megnézem Calvint - szólalt meg a férfi hirtelen.
Lara kissé elszégyellte magát. Gondolnia kellett volna rá, hogy a kisfiú felébredhet, és ártatlanul besétál a hálószobába, ahogyan szokta. Felelőtlenség volt vállalni a kockázatot, hogy megláthatja őket.
De mikor Bryce visszabújt mellé az ágyba, és egész testével körülölelte, már nem gondolt arra, hogy a férfinak nem lett volna szabad itt maradnia.
-  Mélyen alszik, ne nyugtalankodj! Mielőtt felébred, átmegyek a kanapéra.
És a lány hirtelen bevallotta magának, amit kezdettől fogva tudott, de eddig oly hevesen titkolt. Szerelmes Bryce-ba. És nincs más választása, csak hogy hagyja megtörténni, aminek meg kell történnie.
176
9. FEJEZET
Bryce lassan ébredezett. Mikor kinyitotta a szemét, két szőke fejet látott a takarója alatt. Az egyik szőke már tágra nyitott szemmel nézett rá, és hamiskásan mosolygott.
-  Szia, Calvin! Jól vagy?
A fiú hevesen bólogatott, ásított egy nagyot, és még mélyebben befúrta magát a takarc alá. Hát nem sikerült időben átmenni a kanapéra, gondolta Bryce. Elalvás előtt még azt tervezte, hogy forró csókkal és forró kávéval ébreszti a lányt, mielőtt Calvin felébred. Nem láthatja meztelenül a reggeli napfényben. De legalább meg akarta előzni, hogy a fiú felébressze Larát.
-  Éhes vagy? - kérdezte ravaszul.
Calvin azonnal kiugrott a takaró alól. Akkor biztosan éhes, gondolta Bryce.
-  Gyere, menjünk a konyhába, és készítsünk magunknak férfias reggelit.
-  Oké! - harsogta a fiú, de Lara nem ébredt fel, csak a másik oldalára fordult. A takaró lecsúszott a válláról, és látni engedte csábító idomait. Bryce azonnal betakarta.
Nem elég gyorsan, mert Calvin kuncogva jegyezte meg: - Larán nincs pizsama.
-  Psszt! Ne ébresszük fel! - Bryce a szájára tette a mutatóujját, és azon gondolkodott, hogyan bújjon ki az ágyból a fiú előtt anyaszült meztelenül. Cselhez folyamodott. - Calvin, azt hiszem a konyhában hagytam az órámat. Idehoznád nekem?
A fiú habozott, valószínűleg megérezte a fondorlatot. Okos kölyök!
-  Ez a Hook kapitány órám - folytatta Bryce reménykedve.
Ez hatott. Calvin felállt, végigballagott az ágyon, lehuppant a padlóra, és elvihar-zott a konyha felé. Bryce gyorsan belebújt a ruháiba. Még a cipzárját húzta, mikor Calvin visszaért.
-  Sehol nem találtam Hook kapitány óráját.
-  Talán elfelejtettem tegnap este felvenni.
Calvin gyanakodva nézett rá, és vissza akart mászni az ágyba, de Bryce kézen fogta, és ki akarta vezetni a szobából.
-  Gyere, vedd be az orvosságodat! Calvin megrázta a fejét.
-  Nem akarok kórházba menni!
-  Ezt megértem. De a doktor bácsi adott nekünk orvosságot, ott van a konyhában.
-  Ahol Hook kapitány órája?
177
Nem ejtették a fejére a kölyköt, az már biztos.
-  Na gyere, Hüvelyk Matyi, együnk egy kis palacsintát! - kapta fel a fiút, és a hóna alatt cipelte ki a szobából. Calvin visított, azután köhögött. De Lara továbbra is mélyen aludt.
-  Es reggeli után mit csinálnak az ilyen nagy fiúk, mint te? - kérdezte Calvint, eltűnődve, hogy a kisgyerekek szülei hogyan maradhatnak egy kis időre kettesben.
-  Mesefilmet néznek - válaszolta Calvin határozottan.
-  Rendben - helyeselt Bryce. Megnyugodott, hogy van megoldás, mert a jövőben sok reggelt szeretett volna itt tölteni.
Lara mindig tudatosan irányította az életét.
Korán felismerte, hogy ki kell kerülnie szerencsétlen családja kötelékéből. Apja mindig is keményen dolgozott, de nem vitte semmire. Anyjának nagy álmai voltak, és talán meg is tudta volna valósítani, ha feleségül nem megy Charles Richmond-hoz, és nem születnek meg egymás után a gyermekei. Lara tehát felismerte, hogy a kemény munka és az álmodozás önmagában nem vezet sehová.
Először is tisztában kell lenni a részletekkel. Ki kell találni, hogyan kell viselkedni, járni és beszélni. Meg kell tervezni, milyen kis lépések vezetnek a sikerhez, és sikeresnek kell látszani. A kis lépések után következhetnek a nagy lépések. Életbölcsességének másik aranyszabálya a kapcsolatok megválogatása volt. A magánéletébe egészen tegnap estig nem engedett be senkit. Igaz, nem is jelent meg arra méltó személy a látóhatáron.
A vasárnap reggeli ragyogó napsütésben arra gondolt, hogy múlt éjszaka egyáltalán nem cselekedett tudatosan. Hogyan történhetett meg ez vele? Tágra nyitott szemmel bámulta a mennyezetet, és ezen a kérdésen rágódott. A főnökével különben sem fekszik le az ember, nem beszélve arról, hogy fülig beleszeretett. És még ki is mutatta. Ami még rosszabb, mint egyszerűen elfeledkezni a tudatosságról. Hogyan lehetett ilyen ostoba! Nagy hiba volt. De azért hízelgett a hiúságának, hogy Bryce végtelenül figyelmes volt vele, és nyíltan udvarolt neki. Ezzel még nem is lett volna semmi baj.
Semmi rossz nincs abban, ha két ember flörtöl egy kicsit. És egyiküknek sem jelent semmi komolyat. Bryce szerette a nőket, és nem is csinált belőle titkot. Larával is flörtölt, talán mert éppen ő volt ott..., vagy talán mert soha nem engedte közel magához.
Ekkor eszébe jutott, hogy az éjjel mennyire közel engedte magához a férfit, és szégyenében a fejére húzta a takarót. Az emlékek hatására izgatottan dobogni kezdett a szíve. Elfeledkezett magáról, és olyan férfival szerelmeskedett, akinek minden nő kihívástjelent, és mindenkit le akar fektetni. Mindegy, akkor is csodálatos éjszakát töltöttek együtt. Az is bebizonyosodott, hogy Bryce nem annyira felületes, mint hitte.
Milyen készségesen segített Calvinnal kapcsolatban! Mintha nem is erezné kényelmetlenségnek azt a gondoskodást és időt, amelyet az ő unokaöccsére fordított.
De most, hogy az ezüstös holdfény nem varázsolta el a gondolatait, be kellett látnia, hogy a férfinak biztosan megvannak a saját elképzelései a jövőről. Talán ugyanaz, mint a többi növel. Az elmúlt években óhatatlanul tanúja volt, hogyan jöttek-mentek a nők Bryce életében. Egyszer még Adam is csípős megjegyzést tett az öccse kalandjaira. De nem ez volt a legfontosabb. Az a baj, hogy megszegte saját aranyszabályát, és beengedett valakit az ágyába és az életébe, ami csak bonyodalmakat okoz. Ma reggel bele kell néznie abba a gyönyörű szép kék. szempárba, és meg kell mondania, hogy tévedés volt, és többé nem fordulhat elő. Persze így biztosan nem fogadja majd el, ezért meggyőzően hazudnia kell valamit.
Ráadásul azt sem szeretné, ha elvesztené az állását. A Braddock Industries is sokat vesztene vele, mert az új állásában néhány előnyös változtatást tervezett. Szeretné látni a módosítások eredményeit. Az lenne a legrosszabb az egészben, ha nem élvezhetné munkája gyümölcsét.
Szíve azonban azt súgta, hogy az lenne a legrosszabb, ha el kellene válnia Bryce-tól. Nem hallgathat azonban a szívére, mert ez okozta ezt a mostani bonyodalmat is.
De miért gondolja egyáltalán, hogy ö hagyhatja el a férfit? Hiszen elszomorító-an üres mellette az ágy. Bryce, ez az áldozatát cserbenhagyó szerető már messze jár.
Lara felkelt, lezuhanyozott, és meg akarta nézni Calvint. A szoba azonban üres volt. Tovább indult, és mesefilm hangja ütötte meg a fülét. Furcsa, hogy a kisfiú nem hozzájött, amikor felébredt. Eddig minden reggel kacagva ugrált az ágyán, mint egy gumilabda. Lara remélte, hogy jobban van.
Belépett a nappaliba, és meglepetten látta, hogy Calvin a nappaliban alszik a kanapén, Bryce ölében. Lara egyszerre mindent szebb színben látott, a napot, a szobát, az életét. Bryce mosolyogva nézett fel rá, örült, hogy látja.
-  Jó reggelt! - suttogta.
-  Jó reggelt! - suttogta a lány is, és hirtelen nem tudott mit mondani.
-  Biztosan az orvosságtól álmosodott el. És te hogy vagy?
-  Köszönöm, jól - válaszolta Lara, pedig rettenetes fejfájás gyötörte.
-  Mit szólnál egy kis palacsintához? Lara felsóhajtott.
-  Készíthetek, ha azt szeretnél enni.
-  Mi már ettünk Calvinnal egy órával ezelőtt. - Óvatosan letette a kisfiút, és felállt. - Neked is készítek reggelit, de addig inkább pihenj le! Nagyon sápadt vagy. -Közelebb lépett a lányhoz. - Ez nem igazságos, hogy ennyire gyönyörű vagy. Mindig csak arra gondolok, hogy mennyire szeretnélek megcsókolni. Még akkor is, amikor te nem akarod.
178
179
A lány szíve nagyot dobbant, és mintha azt mondta volna neki, hogy Látod? Itt maradt. Ez jó jel. És akaratlanul is viszonozta a férfi csókját.
-  Akkor elkészítem a reggelidet - húzódott hátra a férfi. - Hogyan kéred, üresen vagy banánnal?
Lara megborzongott a gondolatra, és határozottan rávágta:
-  Üresen.
A palacsinta ott illatozott az asztalon, és Bryce édes szirupból szívet rajzolt rá. Tudta, hogy Lara érzelgösnek fogja tartani, pedig nagyon is vágyik a szeretetre, a kényeztetésre. És ő meg tudja neki adni.
A palacsinta már régen beitta a szirupszívet, mire Lara újra megjelent. Közben felöltözött, kikészítette magát, nedves haját kis kontyba csavarta. Még a papucsát is lapos sarkú cipőre cserélte, és feltette arany fülbevalóját. Akár indulhatott volna az irodába. Bryce újra meg akarta csókolni, de valahogy feszélyezve érezte magát. Mintha a lány tilos zónát vont volna maga köré.
-  Csinos vagy - mondta, bár szívesebben vette volna, ha ezen a ráérős reggelen akár a pizsamájában marad. - Attól tartok, a palacsinta közben kiszáradt, de sütök másikat.
-  Ne csinálj, nem vagyok éhes. De azért köszönöm.
-  Azért igyál valamit, kávét vagy narancslevet.
-  Talán később.
Ingerültség érződött Lara hangjából, mintha azt kérdezné, mit keres Bryce még mindig a konyhájában. Tönkre fogja tenni ezt a szépnek ígérkező napot. A férfi érezte, hogy a lány gyűjti magában az erőt, és hamarosan mindenféle kifogást hoz fel, miért nem lehetnek tovább együtt, és egyszerű kalanddá alacsonyítja szerelmes éjszakájukat.
-  Szeretlek - mondta a lánynak csendesen. Lara remegő kézzel nyújt a narancslé után.
-  Nagyon szép érzés, de jó kis kelepcébe kerülnél, ha elhinném, hogy komolyan gondolod.
Szóval a hűvös nőt fogja játszani, ismerte fel a férfi. Ha-ha-ha! Most következik a mesterkélt típusszöveg, olyasmi, hogy „Majd felhívlak", „Nemsokára találkozunk", „Igazán jó veled lenni, de most mennem kell".
-  Hát persze - felelte a lánynak, mert eldöntötte, hagyja, hadd menjen a maga feje után -, igen nagy kelepcébe.
Lara a narancslét bámulva megjegyezte:
-  Csodálkoztam, hogy még itt találtalak.
Bryce bólogatott, és magában azt kívánta, bárcsak elment volna, akkor a lány nem tudta volna megbántani a vádaskodásával.
-  Szóval meglepődtél, hogy nem szöktem meg, mikor megtehettem volna.
180
A lány pillantása elárulta, hogy pontosan erre gondolt. De udvarias akart lenni, és magyarázkodni kezdett.
-  Nem, nem egészen erre gondoltam. Csak arra, hogy Calvin beteg volt, és te voltál olyan kedves, hogy itt maradtál. De miután...
-  ...most már reggel van, nem lehet szerelmeskedni, így már semmi értelme, hogy itt legyek.
-  Csak annyit mondtam, hogy csodálkoztam. Nem értettem alatta semmi mást.
-  De igen. Eddig mindig egyenesen beszéltél velem, most miért vagy tekintettel az érzelmeimre? Miért éppen most?
Lara felvetette az állat.
-  Hát legyen. A múlt éjszaka tévedés volt, te is tudod. Biztos vagyok benne, hogy csak a megfelelő pillanatra vártál, hogy közöld velem, de elég udvarias vagy, és hagyod, hogy én mondjam ki. Akkor most mondom. Tévedés volt. Fátylat rá. Mindketten visszatérhetünk a barátságos ellenség szerepéhez.
-  Vagy a gátlásos szerelmes szerepéhez.
-  Ahogy neked tetszik. Nem a szavak számítanak.
Bryce dühösen bólogatott. Dühös volt, mert hagyta, hogy a lány képmutató szavai megfosszák őket a közösen átélt gyönyör örömteli emlékétől, és alkalmi kalandnak állítsák be szerelmüket.
-  A szavak valóban nem számítanak. Nevezhetjük magunkat elátkozott szerelmeseknek, szombat esti szeretöknek, vagy hajnali három órás szeretöknek. Hiszen mindketten tudjuk, hogy ez egyetlen alkalomra szóló kiruccanás volt, szerencsétlen szerelmi kaland, ...tévedés.
Lara összezárta a száját, mélyen felsóhajtott.
-  Azért... szép volt. Nagyon... figyelmes voltál - kereste az udvariasan sértő szavakat.
A férfi már várta, hogy a legközelebbi mondatában tízes skálán fogja értékelni a képességeit.
-  Köszönöm. Büszke vagyok rá, hogy tudok bánni a nőkkel. Bryce örömmel látta, hogy Lara szeme elsötétül a dühtől.
-  Ha akarod, adhatok neked ajánlólevelet -javasolta a férfinak.
-  Azt hiszed, szükségem van rá? Te sem kértél ilyesmit.
-  Mert nem figyelek oda eléggé a dolgokra - vágta rá a lány. Azután megnyugodott, mert rájött, hogy teljesen nevetségesen vitatkoznak. - Nem akarok veled veszekedni, Bryce. Sajnálom a múlt éjszakát. De már nem tudunk rajta változtatni. Ezért egyszerűen arra kérlek, hogy inkább hagyjuk ennyiben az egészet, és kész.
Bryce dühe hirtelen elszállt. Hogyan lehetséges, hogy ez a gyönyörű és okos lány azt hiszi, hogy csak ennyit érdemel? Miért képzeli azt, hogy nincs helye a szerelemnek az életében? Mi történt, hogy a szenvedélyes nőből jégcsap lett? Nem talált rá magyarázatot. Talán idővel megfejti ezt a rejtvényt. És át tud törni a lány védőpáncélján.
181
Lara ivott egy korty narancslét, és fájdalmasan megrándult az arca.
-  Mi a baj? - kérdezte aggódva a férfi.
-  Fáj egy kicsit a torkom. Picit kapar. Majd elmúlik. Bryce a lány homlokára tette a tenyerét.
-  Forró vagy. Az arcod is kipirult. Fáj a torkod, a fejed. Biztosan elkaptad Calvin-tól. A nővér mondta, hogy fertőző. Ezzel nem szabad viccelni. Menj, és feküdj le! Hívom az orvost.
-  Jól vagyok - erősítgette a lány. - És vasárnap nem fogsz orvost találni. A kórházba meg nem megyek be, annyira nem vagyok beteg.
-  Először meg kell mérnünk a lázadat.
-  Nincs lázmérőm.
-  Engem akarsz becsapni? Bridget kétszer is megmérte Calvin lázát, mielőtt telefonált neked.
Lara erőtlenül mégvonta a vállát.
-  Rendben van. Megmérem a lázamat, de ez nem azt jelenti, hogy meg is mondom neked.
Bryce elmosolyodott. Tetszett neki, hogy visszatért a lány harcos természete. Odament Calvinhoz, és tenyerét a homlokára téve megállapította, hogy még hő-emelkedése sincs. Azután telefonált.
Mikor Lara visszaért, a férfi már a konyhában rendezkedett. Lara a konyha pultjára támaszkodott. Bryce kérdően nézett rá. A lány a szokásos sejtelmes mosollyal válaszolt.
-  Trahern doktor hamarosan itt lesz. Jó barátom, és jó orvos. Biztosan kedvelni fogod.
-  De biztosan nem örül, hogy vasárnap iderángattad.
-  Aggódom érted. Bocsásd meg, hogy törődöm veled!
Lara felsóhajtott. Utána a férfi legnagyobb meglepetésére komolyan ezt mondta:
-  Bocsáss meg, Bryce! Sajnálom, hogy így feltartalak, amikor biztosan dolgod van.
-  Itt van dolgom, Lara. Már készül a gyógyító csirkeleves.
-  Csirkeleves?
-  Igen. A nagymamám receptje garantáltan meggyógyítja a lázat, torokfájást, meghűlést és a levertséget.
-  A nagymamád tanított meg csirkelevest főzni?
-  Igen, ilyen remek asszony volt. Meglátod, ízleni fog.
Bryce a lány mellé könyökölt, utánozva annak testtartását. - Akkor térjünk a lényegre! Akár beismered, akár nem, beteg vagy. Akár akarod, akár nem, segítségre van szükséged. És akár tetszik, akár nem, én itt maradok. Van kérdésed?
-  Naponta hányszor szoktak panaszkodni az erőszakos viselkedésedre?
-  Háromszor. Ma még csak két panasz volt. A harmadik hátra van. Egyéb kérdés?
Lara halványan elmosolyodott.
-  Mikor lesz kész a leves?
-  Mire felébredsz a szundikálásból. ~ És ha nem szundikálók?
-  Akkor is pihenj le, esetleg nézz meg egy rajzfilmet!
-  Inkább olvasok egy kicsit. Csak a fejem ne fájna ennyire! Bryce megfogta a kezét, mert muszáj volt megérintenie.
-  Kérlek, feküdj le! A kedvemért.
Lara egy pillanatra a férfi vállára hajtotta a fejét, azután megadóan elindult.
-  Egyéb utasítás? Hagyd, hogy szeresselek!
~ Vedd fel a pizsamádat, és helyezd kényelembe magadat! Pihenj, én majd törődöm minden mással.
A lány zavartan nézett rá:
-  Néha nem is tudom, hogy mit gondoljak rólad.
-  Ez már haladás. Elindultál a helyes irányban - mosolygott Bryce. - Menj, mielőtt felkaplak, és én magam duglak az ágyba.
-  Akkor meglesz a harmadik panasz. Inkább megyek, takarékoskodjunk vele. Később még biztosan szükségem lesz rá.
182
183
10. FEJEZET
Calvin éppen a kandalló téglafalához lökte a versenyautóit, mikor megszólalt a csengő.
-  Valaki jött! Valaki jött! - kiabált lelkesen. - Biztosan a doktor bácsi! Örömmel ugrándozott Bryce lába körül, miközben az ajtó felé mentek. Kevin
Trahern órákkal ezelőtt bűvészmutatványokkal szórakoztatta Calvint, fémpénzeket varázsolt elő a füle mögül, amelyeket azután nála is hagyott.
-  Azt hiszem, most l kistestvérem érkezett meg - nyitotta ki Bryce Péter előtt az ajtót.
-  Nem is kicsi! -jegyezte meg összehúzott szemmel a fiú. Péter átadta a bátyjának a váltás ruhával teli bőrtáskát.
-  Mi tartott ennyi ideig? Biztosan egy nő jött közbe - mosolygott az öccsére Bryce.
-  Talán nem is egy, de neveket ne kérdezz! - válaszolt Péter sejtelmesen.
-  Lara alszik - vezette be az öccsét a szobába Bryce. - Calvinnal pedig éppen azt vizsgáltuk, hogy a Matchbox autók tényleg törhetetlenek-e.
Péter a kanapé szélére ülve figyelte, ahogyan felsorakoztatják a versenyautókat, és mesélni kezdett:
-  Hallanod kellett volna, hogyan beszélt apával Monica, mikor hazaértek a bálból. Vörös volt a feje a dühtől.
-  Nem tudom, apa miért viseli el a szeszélyes hangulatait.
-  Nem nehéz kitalálni. Mert fiatal és szép. Örül, hogy Monica elviseli öt.
-  A Braddock névvel és a vagyonával.
-  Ilyen esetekben a szerelem mindig süket és vak.
-  És te? Azt hittem, tényleg találkoztál álmaid asszonyával a tegnapi bálon.
-  Álmaim asszonyaival -javította ki Péter. - Belle és Bonnié. Szép szőke lányok Atlantából. Te miért tűntél el a bálból olyan hirtelen?
-  Vészhelyzet volt. Telefonáltak Larának, és azonnal el kellett jönnünk.
-  Ez most komoly, ugye? - kérdezte Péter, bár úgyis tudta a választ.
-  Igen.
-  Családod és barátaid nevében csak gratulálni tudok. Mindig sejtettük, hogy rejtett mélységek vannak benned.
-  Egyelőre várj a gratulációval. Hosszú időbe fog telni, míg Lara is belátja, hogy nélkülözhetetlen vagyok az életében.
184
-  Most, hogy te vetted át a cég vezetését, nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen növel gondjaid lehetnének. Már maga a Braddock név lenyűgöző hatással van mindenkire.
-  Bárcsak Lara is annyira el lenne ragadtatva tőle, mint te. De azt hiszem, hogy személyes tragédiaként fogja fel, ha beleszeret valakibe. Bárkibe.
Közben Calvin lelkesen folytatta az autók törésállóságának kipróbálását.
-  És ő meddig lesz itt? Nélküle biztosan könnyebben mennének a dolgok Lará-val.
Bryce nem szeretett gondolni sem rá, hogy Calvin egyszer elmegy. De Péternek valószínűleg igaza van.
-  Nem tudom. Lara testvére letesz valami ápolónői vizsgát, utána visszamehet hozzájuk.
-  Adam többször említette, hogy Lara családja elég sok kívánnivalót hagy maga után. Remélhetőleg a testvére azért elég szilárd jellem, különben nem vár túl fényes jövő a kölyökre, olyan lesz, mint az apja.
Bryce elnézte az autókkal játszó fiút, és alig bírta elviselni a gondolatot, hogy ne legyen az életében egy jó példát mutató férfi. Aki szereti őt, és akit viszontszerethet.
-  Biztos vagyok benne, hogy ezt Lara nem engedné meg.
Péter távozni készült. Bryce megköszönte neki, hogy elhozta a holmiját, és az ajtóhoz kísérte.
-  Ha egyszer te is hasonló helyzetbe kerülsz, szívesen kisegítlek majd.
-  Könnyen előfordulhat - nevetette el magát Péter. - Szia, Calvin! Vigyázz magadra, és gyorsan gyógyulj meg! - búcsúzott el a fiútól.
Bryce becsukta az ajtót a testvére mögött, és Calvinhoz fordult.
-  Ha elraktad az autókat, akkor gyere, keressünk egy rajzfilmet!
Amikor Lara felébredt, még rosszabbul érezte magát, mint amikor lefeküdt. Viszont Bryce ott volt mellette az ágyon. Igaz, hogy a takaró felett, és újságot olvasott. Jó érzés volt maga mellett tudni. Elnézte, és arra gondolt, milyen lesz a férfi egészen idős korában. Biztosan akkor is jóképű marad, és akkor is jó lesz ránézni, hiszen a kedvessége és az életszeretete mindig megmarad. És ez a legfontosabb. Bryce megérezte magán a lány tekintetét, és mosolyogva fordult feléje.
-  Hogy vagy?
-  Mit keresel itt? - kérdezett vissza a lány rekedt hangon.
-  Csak meg akarlak győzni, hogy nem nélkülözhetsz az életedben.
-  Felesleges, mert még nem is biztos, hogy túlélem ezt a nyavalyát. Hány óra van?
-  Nyolc óra múlt. Calvin már lefeküdt. Rendesen evett a csirkelevesből, megfü-rödtünk, olvastam neki egy kicsit, és szépen elaludt.
-  Megnézem. - Lara fel akart kelni, de megszédült, és visszaesett a párnájára.
185
-  Nyugi! Kevin is mondta, hogy az orvosságtól szédülni fogsz.
Lara újra megpróbálkozott, és most már talpra tudott állni. Indult kifelé, hogy megnézi Calvint.
-  Mindjárt visszajövök.
-  Én itt leszek - felelte Bryce.
Lara órákkal később rájött, hogy ez a probléma lényege, hogy Bryce itt van. A házában. Az ágyában. Az életében. És ő nem is akarja, hogy elmenjen. Dióhéjban ennyi.
-  Én majd a kanapén alszom - ajánlotta Bryce. - Kényelmesebb lesz most neked egyedül.
-  Haza is mehetsz - ajánlotta a lány bizonytalanul.
-  Nem - felelte a férfi határozottan.
Két nappal később, a reggelinél Lara hirtelen letette a poharát, és gondterhelten nézett a férfira.
-  Ma Bostonban kellene lennünk!
-  Nem, tegnap kellett volna Bostonban lennünk. Ma pedig Hartfordban.
-  Egy egész nap kiesett az életemből. Felhívom Bridgetet, hogy jöjjön ide.
-  Felesleges, úgysem megyünk sehová. Először is az orvos azt mondta, ezen a héten ne menj dolgozni. Másodszor telefonon megbeszéltem, hogy Allén, John és Péter megy a tárgyalásra, és akit még vinni akarnak magukkal. Mi csak lélekben leszünk ott.
-  Kár, hogy nem szóltál előbb.
-  Nem akartalak a cég ügyeivel zavarni, amikor beteg voltál.
-  De te nem vagy beteg. Elmehettél volna.
Úgy látszik, már tényleg jobban van, gondolta Bryce, kezd visszatérni a makacs , ísége.
Nincs minden tárgyaláson szükség a jelenlétemre. Nagyszerű szakemberek vannak a cégnél, akik különösebb irányítás nélkül lelkesen végzik a munkájukat. Nem én vagyok egy személyben a Braddock Industries.
-  De Calvin és én nem lehetünk annyira fontosak számodra, hogy elmulassz két sorsdöntő tárgyalást, mert fáj a torkunk.
Bryce még életében nem találkozott Laránál idegesítőbb nővel, sőt emberrel. Annyira csak arra összpontosított, hogy mit kell tennie, hogy nem is vette észre a fontosabb dolgokat.
-  Te és Calvin fontosak vagytok nekem. A tárgyalások és az értekezletek nem -mondta egyszerűen.
-  Ebben is nagyon különbözünk, Bryce. Ezért volt tévedés az az éjszaka.
A férfi nem akart hinni a fülének. Képes reggeli közben és Calvin jelenlétében ilyet mondani.
-  Mert az emberek fontosabbak számomra, mint a vállalati tervek? Ezt nem gon-
dolhatod komolyan. Ha veszekedni akarsz, jobb helyet és időpontot is választhattál volna.
-  Most már befejezem. Épp itt az ideje, hogy visszatérj a saját otthonodba. Calvin majdnem a tányérjába hajtotta a fejét, úgy nyúlt a tejespohár után. Persze
felborította, és a tej kiömlött az asztalra, a ruhájára. Bryce egy pillanat alatt felitatta, letörölte a ruháját is, de Calvin kétségbeesetten sírni kezdett.
-  Bocsánatot kérek, Lara. Bocsánatot kérek!
Lara átölelte, igyekezett megvigasztalni. Szegyeiké magát, hogy a fiú előtt vitatkoztak.
-  Nincs serami baj.
-  Nem akartam. Igazán vigyáztam.
-  Tudom, drágaságom. Véletlen volt. Minden rendben van - simogatta a fejét. Calvin közben motyogott valamit. Lara nem értette.
-  Mit mondtál? Nem hallottam. Fáj a torkod?
Calvin még mindig Larába kapaszkodott, és tagadólag rázta a fejét.
-  Nem hiszem, hogy lázas, de talán mégis hívni kellene az orvost - fordult Lara a férfi felé. - Hol fáj, Calvin? Mondd meg, hol fáj!
Calvin Bryce-ra nézett, azután vissza Larára. Felemelte apró kezét, és a szíve fölé tette.
Lara nagyot nyelt.
-  Itt fáj?
A kisfiú bólogatott. Komolyan, megfontoltan mondta.
-  Szeretnék itt maradni veled, Lara. Nem akarok Shellyhez menni. Jó leszek. Tényleg nagyon jó leszek. Mindent megeszek. Nem fogok kiborítani semmit. Kérlek szépen, engedd meg, hogy veled maradjak!
A két felnőtt mélyen meghatódott. Lara szemében könnyek jelentek meg.
-  Hiszen szereted Shellyt. És ő is szeret téged. Ott vannak a barátaid. Meg a nagypapa. Szomorúak lesznek, ha nem mégy vissza hozzájuk.
Sem Calvin, sem Bryce nem volt meggyőződve szavainak igazáról. De a kisfiú csüggedten bólogatott.
-  Van egy Ötletem! Menjünk le a tengerpartra -javasolta hirtelen Bryce, mert nem bírta tovább elviselni a szomorú hangulatot. - Gyönyörűen süt a nap, mindketten meg fogtok gyógyulni ebben a szép időben. Mit szólsz, Calvin? Szeretnél homokvárat építeni?
-  Vihetem az autókat is? - kérdezte a könnyein át mosolyogva a kisfiú.
-  Hát persze. Építünk nekik homokgarázst.
-  Segítesz nekünk, Lara? - fordult a lány elé ragyogó szemmel.
Bryce felkészült rá, hogy minden ellenvetést, minden ellenérvet elhárít, kerül, amibe kerül. De Lara elég bölcs volt, és egy szóval sem tiltakozott.
Lépésenként araszolt a forgalom a tengerpart felé. Nyáron mindent elözönlőit a
186
187
sétáló, napozó, vitorlázó tömeg. Az Öbölben százával álltak a hajók, a parton ezrével hemzsegtek a kirándulók.
Bryce vezetett, ezért Larának nem igazán volt oka arra a türelmetlenségre és nyugtalanságra, amely eluralkodott rajta. Ez a kirándulás nem az ö kedvéért történik. Calvin azonban elemében volt, csak egy kicsit volt csendesebb és sápadtabb a szokásosnál. Miután kiöntötte a szívét, úgy látszik, örült, hogy egy napot a tengerparton tölthet ahelyett, hogy örökre Laránál maradjon.
A lány lelkifurdalást érzett, de egyszerűen nem látott módot arra, hogy végleg magánál tartsa. Nem is anyának való, túlságosan önző hozzá, és ráadásul nagyon elfoglalt. Nem tud egy kisgyereket beleilleszteni az életébe. Végül még Calvin könyörögne, hadd menjen Shellyhez. Most Örül, hogy vele van, de egy idő után hiányozna neki Shelly, Jen és a nagyapja.
Ilyen érvekkel nyugtatgatta a lelkiismeretét. Nem számított, hogy mióta nála van, Calvin egyetlenegyszer sem emlegette őket, egy könnyet sem ejtett utánuk.
Lara meggyőzte magát, hogy helyesen cselekszik, de attól még nem volt könnyű rászánnia magát. Hiányozni fog neki Calvin, az biztos. Űrt fog maga után hagyni az életében. De meglátogathatják egymást, amilyen gyakran csak tudják. Ettől a gondolattól azonban még nem érezte jobban magát.
-  Pár perc múlva megérkezünk, és építjük a homokgarázst - szólt hátra Bryce. Egész úton csak a fiúhoz szólt, mintha a lány nem is ülne mellette. Lara elcsodálkozott, hogy Bryce, akit még soha nem látott dühösnek, most láthatóan mérges rá. Meglepődött, hogy ez mennyire bántja öt magát is. Még jobban elképedt azonban, mikor Bryce bekanyarodott az egyik legszebb parti villa elé, és kinyitotta a kaput. -Megérkeztünk. Kiszállás!
-  Ez a tengerpart? - érdeklődött Calvin.
-  Nem. Ez az én házam a tengerparton.
~ Nem is tudtam, hogy itt is van házad - ámult el Lara, bár sejthette volna, hogy ha rendszeresen vitorlázik, biztosan van egy háza a tenger közelében.
-  Itt tartod a hajódat?
-  Az egyiket - felelte a férfi, és kinyitotta a ház ajtaját. Kényelmesen berendezett szobákon át vezette őket a lélegzetelállító kilátást nyújtó ablakokhoz. Lara sejtette, hogy ez olyan titkos fészek a férfi számára, ahová csak néhány kiválasztott embert enged be. A testvéreit, esetleg a legközelebbi barátait.
A ház rögtön megnyerte a szívét. Nem egyszerűen egy ház volt, hanem olyan otthon, ahol ő is rögtön jól érezte magát.
Calvin az ablaküveghez nyomta az orrát, úgy nézett kifelé.
-  Hűha, mennyi homok!
-  Gyere, menjünk várat építeni! Utána bemegyünk a városba, és felülünk a ring-lispílre.
-  Mi az a ringispül
188
-  Egy nagyjáték, amely körbe-körbe forog.
-  Hűha! - lelkendezett újra a kölyök, és megfogta a férfi kezét. így sétáltak ki Bryce saját homokos partszakaszára, és leültek a homokba.
Lara úgy érezte, hogy ki van zárva a két fiú bizalmas együttlétéből. Hogy kihagyták valamiből. A férfit akarta okolni, amiért mérges rá olyasmiért, amiről nem igazán tehet. Amin nem tud segíteni.
Egyedül ült a lépcsőn, és nézte azt a két embert, aki a legfontosabb az életében, amint felépítik és lerombolják a homokvárakat.
189
11. FEJEZET
Visszafelé menet Bryce szemrehányást tett magának, amiért mérges volt Larára. Hiszen nem ő hibás Calvin szüleinek bűneiért, és nem vállalhat felelősséget a felelőtlenségükért. Lara és a testvérei minden tőlük telhetőt megtesznek a kisfiúért. Dicséretet érdemeinek, nem bírálatot.
Bryce tudta, hogy ö maga nagyon közel került a fiúhoz, és aggódott a sorsáért. Talán azért, mert őt is elhagyta az édesanyja, és az apja alkalmatlan volt a szülői szerepre. De öt két csodálatos ember nevelte fel, a nagyszülei szeretete és gondoskodása vette körül. Mindig biztonságban érezte magát. Ezért értette meg mindenkinél jobban, hogy mire lenne szüksége Calvinnak, amit nem kaphat meg. Igazi családra, amelynek szerves része, nem toldaléka.
És Bryce akármennyit törte a fejét, egyetlen igazán jó megoldást talált..., amelyet Lara bizonyára visszautasítana.
Lara rájött, hogy valami fontosat elvesztett, de nem tudta, hogyan történt, és hogyan szerezhetné vissza.
Észrevette, hogy a következő napokban Bryce figyeli öt, és készül valamire Calvinnal kapcsolatban. Szerette volna, ha nem kellene vitatkozniuk a fiú sorsáról. Mostanában benne is felkavarodtak régen elfelejtett vágyai és álmai. Nem akarta átértékelni az utóbbi időkben hozott döntéseit, és nem akart védekezni. Kezdettől fogva tudta, hogy Bryce össze fogja törni a szívét. Csak azt nem tudta, hogy erre Calvin ad majd okot.
Egy hétnél tovább sikerült elkerülnie az összeütközést, de két nappal Shelly érkezése előtt Bryce elkapta őt az irodában.
-  Mikor indul Calvin?
-  Shelly holnapután érkezik, és vasárnap repülnek vissza.
-  Magad is elvihetted volna a vállalati repülőgéppel.
-  Nem lett volna igazságos erre a célra használni.
-  Az élet nem igazságos. Különösen Calvinnal nem - jegyezte meg a férfi.
-  Tényleg nem. - Lara érezte Bryce szemrehányó tekintetét, és magában 'cö-nyörgött, hogy ne tedd ezt velem! Hangosan azonban mérgesen kitört. - Nem tarthatom magamnál, Bryce. Ezt be kell látnod.
A férfi nem látta be.
-  Látom, hogy ezt akarod elhitetni magaddal, Lara. Én pedig azt hiszem, hogy magadnál tarthatnád, ha akarnád.
-  Szóval azt hiszed, hogy mindent fel kellene adnom, mindent fel kellene áldoznom érte, amit eddig elértem? Neked fogalmad sincs, milyen keményen kellett megdolgoznom mindenért. És fogalmad sincs, máris mit adtam fel.
-  Biztosan igazad van, nem tudhatom. Napok óta azon gondolkodom, hogy a vi-íág nem tökéletes, és Calvinnak még szerencséje is van veletek. De annyira a szívemhez nőtt a kölyök! Szeretnék törődni vele. Szeretnék neki többet adni, látni, ahogy felnő. Részt venni az életében. És a te életedben is, Lara. Szeretném, ha szerethetnélek. Engedd meg, hogy szeresselek benneteket!
Lara csak rázta a fejét. Képtelen volt az aranyifjú Bryce-ot tartós kapcsolatban elképzelni, ráadásul gyerekkel súlyosbítva.
-  Azt képzeled, hogy az élet ilyen egyszerű, hogy mostantól fogva együtt élünk, egész nap játszol Calvinnal, homokvárakat építetek, ilyesmi. Ha te el is tudod ezt képzelni, én nem.
-  Azért megpróbálhatnánk. Nem tudom, hogyan alakulna a családi életünk, de mi alakítanánk. Soha nem gondoltam, hogy ez lesz a legnagyobb vágyam az életben. De tudom, hogy együtt mindent megtehetnénk Calvinért. És helyesen tennénk.
-  Helyesen? Ha tudnám, hogyan kell helyesen tenni, már a testvéreimmel is jobban tudtam volna bánni, amikor az édesanyánk meghalt, és rám szakadt a felelősség. Az eredmény katasztrofális. A gyereknevelés egy életre szóló feladat, és én nem fogom Calvin életét még jobban elrontani. Köszönöm a lehetőséget.
-  Mindennek az az alapja, hogy félsz a kudarctól. Mitől tartasz ennyire? Ez még nem indok arra, hogy meg se próbáld.
Lara tudta, hogy a férfinak igaza van. De nem akarta elismerni, és dühösen eny-nyit válaszolt:
-  Ez nem tisztességes tőled, Bryce, ezt te is tudod.
-  Nem érted, Lara, hogy az életemért könyörgök neked. És a tiédért. Meg Calvin jövőjéért,
Lara behunyta a szemét. Megpróbálta elhinni, hogy a férfi komolyan beszél, és komolyan is gondolja, de nem volt hozzá elég ereje.
-  Az unokaöcsémnek van családja. Olyan, amilyen, de van. Nem te fogod megmenteni. A világ minden jó szándéka nem lenne elég elfeledtetni Calvin hányatott életét. Shelly és Jen nem pótolja a szüleit, de igyekeznek, és hajlandók az áldozatra. Anyagilag továbbra is segítem őket.
Bryce nagyot sóhajtott.
-  Nincs igazad, Lara. Olyan régóta hazudsz saját magadnak arról, hogy mire van szükséged, és mit szeretnél elérni, hogy akkor sem látod meg az igazságot, amikor az orrod előtt van.
190
191

-  Csak megnehezíted számomra az elválást. Calvin vasárnap elrepül Shellyvel, így kell lennie, bármit is képzelődtél arról, hogy Calvin nagybácsija leszel.
Bryce megállt az ajtóban, nekidölt az ajtófélfának, mintha támaszra lenne szüksége, úgy szólt vissza.
-  Nem arról képzelődtem, hogy a nagybátyja leszek. Azt reméltem, hogy a férjed leszek, Calvinnak pedig az apja, de te nem adsz rá lehetőséget.
Lara háza soha nem volt ennyire üres.
Két hét telt el Calvin távozása óta, és a csend egyre fájdalmasabb lett, ahelyett hogy enyhült volna a fiú hiánya. Bryce még jobban hiányzott. Ha az irodában találkoztak, az még rosszabb volt. Azóta a bizonyos nap óta a kapcsolatuk szigorúan a hivatalos feladatokra korlátozódott.
Naponta megkérdezte magától:
-  Nos, Lara, nincs rosszabb annál, mint a főnököddel lefeküdni? - És a válasz mindig ugyanaz volt. - De van. Nem lefeküdni.
Rengeteget dolgozott. Hazavitte a munkát. Járta a cég építési területeit. Közben állandóan Bryce szavai visszhangoztak a fejében. Olyan régóta hazudsz saját magadnak... Ebben igaza volt. Mindennek az az alapja, hogy félsz a kudarctól... Ez azért nem így igaz, de van benne valami. Eddig mindig ki tudta számítani a kockázatokat, de most nem. Ez túlságosan ijesztő. De nem kellett volna megriadnia. Végül is szinte mindenben igaza volt..., de most már túl késő beismerni.
...a férjed leszek, Calvinnak pedig az apja... Férj. Apa.
A két szó összefonódott benne, és azt a szeretetet jelentette, amelyet Bryce érzett irántuk, és ö érzett Bryce iránt. Amelyet Örökké érezni fog. A férfi arra kényszerítette, hogy szembenézzen önmagával. Olyan jövőt villantott fel előtte, amilyenre mindig is vágyott. És ő visszautasította azt a jövőt, amellyel megmenthette volna az unokaöccsét és önmagát. Bár öt nem kell megmenteni. Inkább neki kellene megmentenie másokat. Például Calvint. És a testvéreit. Nem lett volna szabad elfogadni, hogy ők vállaljanak áldozatot. O jobban tudna törődni Calvinnal. És jobban vágyik is rá. A saját maga kedvéért is vállalnia kellett volna a kockázatot, nem csupán Calvinért. Pedig Bryce bátorította, megtette, ami egyáltalán lehetséges.
Még ha vissza is utasította, tudnia kell, hogy szereti öt, és soha nem vágyott any-nyira semmire, mint arra, hogy & férjének szólíthassa.
-  Igencsak kedveszegett vagy mostanában - jegyezte meg Archer. Letette a könyvét, és fürkésző tekintettel nézett unokája borongós arcába.
-  Bocsánat, nagyapa. Átmegyek a másik szobába, és nyugodtan olvashatsz.
-  Akkor lennék nyugodt, ha elmondanád, mi nyomja a lelkedet. Bryce leült melléje, ivott egy kortyot, és nagy nehezen beszélni kezdett.
-  A cégnél jól mennek a dolgok. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyen ellátom Adam munkáját.
-  Például maga Adam és az édesapád. Nagyanyád mindig mondta, hogy az egész világot tudnád irányítani, ha egy kicsit odafigyelnél.
Bryce felnevetett.
-  Mindig elfogult volt velünk. De ez nagyon jó volt. Mostanában jöttem csak rá, hogy milyen sokat jelentett nekünk, mindhármunknak, hogy veletek élhettünk. Nem lehetett könnyű három ilyen féktelen kölyköt felnevelni.
-  Hidd el, Bryce, nekünk volt a legnagyobb öröm. Soha nem éreztük áldozatnak.
-  El tudod képzelni, hogy ilyen boldog felnőttek lettünk volna, ha más nevel fel bennünket?
Archerben gyanút keltett unokája kérdése, és visszakérdezett:
-  Mire gondolsz, kire vonatkozik igazából ez a „ha"?
-  Lara Richmondra és az unokaöccsére. Calvin itt élt vele egy darabig, de most visszament Lara nővéreihez.
-  Nincsenek szülei?
-  Nem érdemlik meg, hogy szülőknek nevezzék őket.
-  És ez nyugtalanít téged? Lara unokaöccse?
-  Igen. Nagyon.
-  És Larát is nyugtalanítja?
-  Nem eléggé. - Bryce nyugtalanul felállt. - El akartam venni feleségül, mert szeretem. És mert igazi otthont akartam teremteni Calvinnak.
-  Ha Lara azt érezte, hogy az unokaöccse miatt akarod elvenni, akkor igaza volt, hogy visszautasított.
-  Nem is engedte, hogy megkérjem a kezét, mert azt hiszi, hogy megbízhatatlan vagyok.
-  Bizonyítsd be, hogy nem vagy az.
-  De hogyan? Biztosan nem is szeret.
-  Az lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy nagyanyád is azt mondaná, ha a szíved öt választja, és őt akarod társnak egy életre, akkor csak az időt vesztegeted, ha itt ülsz velem.
Az inas lépett be a könyvtárszobába, és torkát köszörülve jelentette Bryce-nak:
-  Ms. Richmond keresi telefonon, uram. Bryce arca felderült, és vidáman mondta:
-  Köszönöm. Itt veszem fel a telefont. - A nagyapjához fordulva reménykedve mondta: - Hátha rájött, hogy bolondul értem.
-  Nem lennék meglepve - vette fel a könyvét az asztalról Archer.
-  Lara - szólt bele Bryce a telefonba, és Archer már a hangjából tudta, hogy igen, ez a lány az igazi. De utána nyugtalankodni kezdett, hallva Bryce válaszait. -
192
193
Hívd fel a testvéredet, hogy azonnal értesítse a rendőrséget. Azután menj a hangárba! Ott találkozunk. Ne nyugtalankodj, meg fogjuk találni - mondta határozottan.
-  Calvint megint elvitte az apja. Ez már korábban is megtörtént. Teljesen őrült az az ember. Legszívesebben kivinném az óceán közepére, és belelökném a vízbe. -Ehelyett folytatta a telefonálást.
-  Nell, Hívd fel Allent, és mondd meg neki, hogy mindent meg kell tudnom a szülői jogok megszüntetésének lehetőségéről. És az örökbefogadásról. És hívd fel a pilótát, hogy álljon készenlétben azonnali indulásra! Larával elmegyünk megkeresni az unokaöccsét. - Kis szünet után azt mondta: - Igen, Nell, megint. De hidd el,
ez volt az utolsó eset.
Archer büszkén nézett az unokájára, ahogy intézkedett. Úgy látszik, Hsa ösztönei most sem csaltak, és Lara a megfelelő társ Bryce számára. Mellette lesz az a felelősségteljes ember, akinek a nagyanyja mindig is látta.
12. FEJEZET
Derrick Richmond nem volt rossz ember, és Bryce el is hitte neki, hogy nem akart ártani a fiának. De minden ilyen szöktetési kaland kitörölhetetlen nyomokat hagyott a fiú lelkében. És ez így nem mehetett tovább.
Bryce tesz róla, hogy ne történjen meg még egyszer, hogy egy hitvány hotelben találnak rájuk. Lara érthető módon nem akart rendőrségi ügyet kovácsolni a bátyja felelőtlen viselkedéséből.
Ezért most mindhárman ott ültek Kalifornia legjobb családjogászának irodájában.
-  Mr. Richmond, ez az a kérvény, amelyben felkéri a bíróságot, hogy szüntesse meg a felügyeleti jogát, és engedélyezze, hogy a húga örökbe fogadja a fiát. Szándékának hiteléül a bíróság által megjelölt időpontban meg kell jelennie a bíróság előtt. Kérem, itt írja alá!
Derrick szó nélkül aláírta az okiratokat.
Korábban hevesen tiltakozott, de Lara megfenyegette, hogy Örökre eltiltatja a fiától, ha nem egyezik bele az örökbefogadásba. Úgy látszik, felfogta a helyzet súlyát, és rájött, hogy ez az ügylet mindenki számára előnyös lesz.
-  Tessék! - nyújtotta vissza az iratokat mosolyogva. Azután rádöbbent, hogy éppen most mondott le örökre a fiáról, és összehúzott szemmel fordult Lara felé: - Remélem, azért láthatóm. Megígérted, hogy láthatom őt.
-  Csak az én engedélyemmel. Különben gyerekrablásnak számít, amiért le is csukhatnak - válaszolta hűvösen Lara.
-  Ne légy ilyen ellenséges velem! Te is tudod, hogy szeretem a kölyköt.
-  Rendben van - vágott közbe Bryce, mielőtt a két testvér vitába keveredik. -Calvinnak sok szeretetre van szüksége, és minél több embertől kapja meg, annál jobb neki.
-  Akkor mára be is fejeztük - jelentette ki az ügyvéd, és kezet nyújtott az ügyfeleinek. - Jó utat! Kapcsolatba lépek az ügyvédjükkel az örökbefogadás ügyében. Engedjék meg, hogy gratuláljak a közelgő esküvőhöz.
-  Esküvőhöz? - csodálkozott Lara.
-  Esküvőhöz? - visszhangozta Derrick, de senki sem figyelt rá.
-  Küldünk önnek meghívót, Mr. Barney.
Lara megvárta, amíg kettesben maradnak, akkor támadt rá Bryce-ra.
-  Azt mondtad neki, hogy összeházasodunk?
194
195
-  Igen, azt mondtam, és úgy is lesz.
Boldogság áradt szét Larában. De még nem volt biztos a dolgában, és nem akarta mutatni.
-  Ez nagyon önkényes cselekedet volt tőled.
-  Ilyen vagyok. Jobb, ha megszokod.
-  Ez úgy hangzik, mint egy kihívás.
-  Az is. És az életünk végéig szól.
Lara szíve majd kiugrott a helyéből örömében.
-  Hűha! Élethossziglani kockázat, a siker biztosítéka nélkül. Bryce megvonta a vállát.
-  Azt hiszem, kész vagy vállalni. Gondolj Calvinra is! Hogyan vállalhatnád különben az anyai szerepet és a munkahelyi karriert?
Lara kissé elkomorodott.
-  Nem tudom, még a te segítségeddel is nehéz lesz. De már akkor rájöttem, hogy szükségem van rád, mielőtt a húgom telefonált Calvin miatt. Nem könnyű nekem ezt bevallani, de szeretlek, és veled akarok élni. Talán már akkor is szerettelek, amikor nem is tudtam róla.
-  Azt akarod mondani, hogy te előbb szerettél belém, mint én beléd?
-  Azt hiszem.
-  Ez lehetetlen! - mosolygott a férfi szerelmesen. - Én úgy érzem, mintha Örök idők óta szeretnélek, és ez a szeretet minden szívdobbanással csak növekszik. És tudom, hogy feleségül jössz hozzám.
-  Most kell választ adnom?
-  Nem. De tudnod kell, hogy nem mondhatsz nemet, mert azt nem fogadom el, sem most, sem később.
-  Ebben az esetben jobb, ha most mondok igent, és megkíméllek téged is, és magamat is a hiábavaló szóváltásoktól.
Bryce elmosolyodott.
-  Látod, máris kezdesz hozzászokni a leendő férjedhez.
A lányhoz hajolt, hogy csókkal pecsételje meg a boldogító igent, de Lara megállította.
-  Tudod, hogy velem együtt Calvint is vállalod? Nem bánod, ha... apának fog szólítani?
-  Egyáltalán nem - válaszolta a férfi meghatottan.
-  Akkor menjünk, és keressük meg a fiunkat!
Bryce a karjába vonta a lányt, és az örökre szóló köteléket megpecsételő csók előtt a fülébe suttogta:
-  Lara, eláll tőled a lélegzetem!