ROMANA KSZ 2006 13 Margaret Way Szerződéses szerelem Amióta Christy ismeri a rendkívül vonzó Ashe-t, már tudja, mi a szerelem, bár sejti, hogy a boldogságig még hosszú út van hátra. Vonakodva fogadja el Ashe meghívását, hogy töltsenek el együtt néhány hetet a férfi birtokán. Vajon elég erős lesz-e, hogy ellenálljon Ashe heves udvarlásának? 3. oldal Marié Ferrarella Brianne báránya Kent Cutler élete egészen addig nyugodt mederben csordogált, amíg a család régi barátjának lánya be nem toppan, hogy aztán egy pillanat alatt mindent felforgasson. Hiszen a csinos Brianne nem kevesebbet vett a fejébe, mint azt, hogy betörje a nyers modorú, mégis szívdobogtatóan férfias cowboyt... 93. oldal Tracy Sinclair A szultán asszonya Akárki nem nyerheti el e különleges nő szívét... Pippa Bennington nem akar mást, mint cikket írni a távoli Sharribai Szultánságról, ám alighogy belekezd a munkába, máris a szultán háremében találja magát. Foglyul ejti a veszélyesen különleges ország riasztóan férfias szultánja. Reménytelenül várja büntetését vagy jutalmát... 187. oldal hristy volt barátjának akar borsot törni az orra alá, amikor elmegy a férfi esküvőjére. Feltűnik azonban, hogy a vendégek közül senki sem ismeri, ezért a menyaszszony unokafivére, Ashe McKinnon pártfogásába veszi. A kezdeti ellenszenvet hamarosan szenvedélyes vonzalom követi, s a férfi meghívja Christyt a birtokára... Szerződéses szerelem 1. FEJEZET Joshua Deakin és Callista McKinnon esküvője Fogadás a McKinnon villában Brisbane, Queensland, Ausztrália - Mondd, drágám, ki az a fiatal, szőke nő abban a csodaszép zöld ruhában? bökte Mercedes gyengéden oldalba az unokaöccsét, és aggodalmasan nézett rá. - Miss Botticellire gondolsz? - kérdezte Ashe gunyorosan. A lelke mélyén azonban el kellett ismernie, hogy az ismeretlen hölgy csakugyan olyan szép, mint az olasz mester Vénusza. Maga sem értette, hogy miért zaklatta fel annyira, és miért keltett benne hirtelen Olyan heves vágyat. Azt hitte, a női szépség varázsereje ellen kellőképpen fel van vértezve. A hasonló ragyogó jelenségek mindig az édesanyjátjuttatták az eszébe, aki elhagyta a férjét és a fiát, amikor az tízéves volt. - Úgy tűnik, a családunkból senki sem ismeri. Legalábbis azok közül, akiket eddig megkérdeztem. - Mercedes idegesen babrált a pompás, déltengeri igazgyöngyökből álló, értékes nyakláncával. - Talán nem kellene ilyen nagy gondot csinálnom belőle. Josh azonban nyilvánvalóan ismeri, noha igyekszik kitérni az útjából. Volnál szíves kideríteni, hogy ki ez a nő? Pontosan ez volt Ashe szándéka. Mivel az említett Josh a vőlegény volt, roppant kínosnak tűnt az eshetőség, hogy a titokzatos szépség esetleg az ő régi szeretője. - Természetesen - mosolygott Ashe. Nagyon szerette Mercedest és a lányát, Callistát, az unokatestvérét, a boldogságtól sugárzó menyasszonyt. Az újdonsült férjről, Josh Deakinről azonban már távolról sem mondhatta el ugyanezt. Őiránta mélységes bizalmatlanságot táplált. Azt gyanította, hogy elsősorban a gazdag örökösnő pénzére pályázik. Mivel azonban Josh Mercedest is teljesen levette a lábáról, Callista pedig fülig szerelmes volt bele, Ashe kénytelen volt lenyelni az aggodalmait. Az unokatestvére különben sem hallgatott volna rá. Callista huszonkilenc éves volt, és már alig várta, hogy elhagyja a szülői házat, és férjhez menve saját otthont alapítson. Mindig is ilyen mesebeli esküvőről álmodott. De hát ki hisz manapság a mesékben? Ashe biztosan nem. Bár Miss Botticelli éppen olyan, mint egy mesebeli hercegnő. Egyszerűen varázslatos. Mercedes kellemes hangja szakította ki a gondolataiból. - Eddig csodálatosan ment minden - mondta az asszony olyan hangon, mintha ez bármely pillanatban megváltozhatna. - Nem szeretném, ha valami zavar támadna. - Ne aggódj! Bízd csak rám! - próbálta Ashe megnyugtatni. - Ki sem mondhatom, mekkora segítséget jelentesz számomra! - Végül is egy család vagyunk - mosolygott Ashe, és ezt nagyon komolyan gondolta. A legközelebbi hozzátartozóitól megfosztotta a sors. Az édesanyja az Egyesült Államokban élt az új férjével. Az édesapja pedig a bátyjával, Mercedes férjével együtt repülőszerencsétlenség áldozata lett. így Ashe a húszas évei végére a McKinnon család feje lett. Ö irányította az óriási szarvasmarha-tenyészetet, és ő kezelte majdnem az egész vagyont. A rászakadt felelősséget rendkívül komolyan vette. Az ezüstszínű kosztümbe öltözött örömanya elsietett, hogy üdvözölje a többi vendéget. Ashe pedig alaposan szemügyre vette Miss Botticellit. Gyanította, hogy meghívás nélkül érkezett, különben nem kellett volna cselhez folyamodnia, hogy bejusson. A McKinnon villa bejáratánál két alkalmazott fogadta a vendégeket, akik egy névjegyzék alapján ellenőrizték a meghívókat. Ashe bent a karzaton állt, amikor a szép ismeretlen az ajtóhoz ért. Le sem tudta róla venni a szemét. A hölgy a magas sarkú cipőt leszámítva is magas volt. Leheletfinom anyagból készült, lélegzetelállító ruhát viselt, melynek mintáját a zöld különböző árnyalatai adták. A testhez álló, ujjatlan felsőrész alatt kirajzolódott viselője formás keble. A rövid, gyöngyökkel hímzett szoknya látni engedte karcsú lábszárait. Az egyik vállán a ruha anyagából készült rózsa pompázott. Olyan ruha, amilyet csak fiatal és tökéletes alakú nő vehet fel. De hát az ismeretlen pontosan ilyen volt. Feltűnő szépség. Pompás hajkoronája úgy omlott a hátára, akárcsak Vénuszé Botticelli képén. Aranyló fürtjei ragyogtak a lenyugvó nap utolsó sugaraiban. Ashe messziről is látta, hogy a hölgy szeme világoszöld, és enyhén ferde vonalú, akárcsak sötét szemöldöke. A bőre bársonyos és krémszínű, csupán széles járomcsontja felett játszik halvány rózsapír. Még az állán lévő apró gödröcske sem kerülte el a férfi figyelmét. Vajon miért jött egyedül, és miért látszik ilyen idegesnek? Ashe sietve ment le a karzat lépcsőjén. Egészen felajzotta ez a rendkívüli jelenség. Ki ez az ismeretlen nő? Kihez tartozhat? Callista baráti körét elég jól ismeri. Unokatestvére és Mercedes éppen elégszer próbálta kéretlenül összeismertetni különböző ifjú hölgyekkel. Ashe a szép ismeretlen érkezésekor tanúja volt annak, ahogy az a táskájában kotorászott, megjátszva, hogy a meghívót keresi. Aztán hirtelen felderült az arca, mintha meglátott volna valakit odabenn. Integetett és egy nevet kiáltott. Erre persze azonnal beengedték. Bent azonban, ahogy Ashe sejtette, nem várt rá senki. A fiatal nő keresztülment a virágok ezreivel díszített előcsarnokon, és közben feltűnés nélkül jobbra-balra tekintgetett, mint aki keres valakit. Ashe biztos volt benne, hogy a templomban, az esküvőn nem volt jelen. Különben már ott feltűnt volna. Szerencséje van, hogy a fogadást kötetlen formában rendezték. Szigorú ültetési rend mellett lényegesen nehezebb lett volna befurakodnia. Ehelyett azonban a nagy kiterjedésű kertben állítottak fel egy hatalmas sátrat, ahol hosszú asztalok roskadoztak a válogatott csemegéktől. Ahogy Mercedes mesélte, csupán az édességek harminc méter hosszan sorakoztak. Mrs. McKinnon láthatólag nem sajnált sem pénzt, sem fáradságot, hogy egyetlen lánya számára különleges élménnyé tegye ezt a nevezetes napot. És most hívatlanul felbukkan egy ismeretlen nő. Ashe-nek be kellett vallania, hogy a lélegzete is elakadt a szépsége láttán. Az ő életében azonban nincs helye veszedelmes, igéző, a férfiakat ingoványra csaló lidérceknek. Túlságosan elfoglalt ahhoz. Az azonban biztos, hogy ez a nő bajt okozhat. Valami rejtélyes kapcsolat fűzi Josh Deakinhez. Lehet, hogy a régi szeretője, aki bosszút akar állni. Ezt azonban Ashe nem fogja megengedni! Biztosra vette, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz Miss Botticellit feltűnés nélkül kivezetni. Ez már jóval azelőtt eszébe jutott, mint hogy a nagynénje megkérte, derítse ki a titokzatos ismeretlen kilétét. Amikor Christy belépett a McKinnon villa széles, szárnyas ajtaján, szörnyen ideges volt. Hallatlan arcátlanság hívatlanul beállítani egy esküvői fogadásra! Maga sem értette, hogyan szánta rá magát. Az az álnok áruló azonban mindenképpen megérdemli, hogy alaposan ráijesszen. Hiszen váltig esküdözött, hogy menynyire szereti! A menyasszonyt azonban semmiképpen sem akarta megzavarni. Őt, szegényt, nyilván lépre csalta Josh bűbájos modora. A McKinnon örökösnő bizonyára ugyanolyan hiszékeny, mint Christy. Csak az a különbség kettejük között, hogy Callistának tizenötmillió dollárja van, nem is beszélve arról a vagyonról, amelyet egykor az édesanyjától örökölni fog. Mercedes McKinnon ugyanis a híres szarvasmarhatenyésztő, Sholto McKinnon dúsgazdag özvegye. Josh már javában udvarolt az örökösnőnek, amikor még mindig Christy iránti szerelmét bizonygatta. Jaj, de sokat emlegette a házasságot is azelőtt! Christy már komolyan fontolóra is vette, hogy eljegyzi magát vele. Fél évig voltak egymással boldogok. Legalábbis Christy azt hitte. Utólag azonban rájött, hogy a kapcsolatuk felszínes. Aztán hirtelen vége szakadt az egésznek, amikor véletlenül meglátta, hogy Josh egy másik nővel csókolódzik. Közvetlenül a bíróság épülete előtt történt, amelyről a feltörekvő, ifjú ügyvéd oly sok vidám történetet mesélt. A nő pedig, akit megcsókolt, nem más volt, mint Callista McKinnon, mától fogva Mrs. Deakin. Mrs. Mercedes McKinnon annak az ügyvédi irodának adott megbízást, ahol Josh dolgozott. Mivel az elbűvölő modorú fiatalember különösen jól értett a női ügyfelek nyelvén, őrá bízták az ügyet. Egy napon az asszonyt elkísérte leánya, a bájos, kecses Callista is. Josh azonnal meglátta az egyedülálló lehetőséget. Ha egy ilyen gazdag lányt feleségül vesz, övé lesz az egész világ! A pénz és a társadalmi rang roppant sokat jelentett Josh számára. Ezt a jellemvonást Christy sohasem értette. Be kellett azonban vallania magának, hogy sohasem ismerte igazán a barátját. Josh hazudott neki, becsapta, mint másokat is, ha az érdekei úgy kívánták. A csúcs az volt, amikor közölte, hogy feleségül akarja venni Callistát. Úgy beszélt róla, mint a lottófőnyereményről, amelyből majd ő is, meg a barátnője is hasznot fog húzni. Christy mélységesen megdöbbent, és azonnal szakított. Ahogy Christy az értékes régiségekkel teli, virágtengerrel díszített, pompás előcsarnok közepére ért, az az érzése támadt, hogy valaki nézi. Ez önmagában nem volt számára szokatlan, hiszen szépsége révén gyakran keltett feltűnést. Most azonban úgy érezte, hogy valaki nagyon behatóan figyeli. És nagyon gyanakodva. Christy önkéntelenül felkapta a fejét, és körülnézett. Aztán zöld szeme tágra kerekedett az ijedtségtől. A lépcsőfordulóban megpillantott egy férfit, aki merően rászegezte szikrázó, csaknem fekete szemének tekintetét. Ashe McKinnon volt. Azonnal megismerte. Még vonzóbbnak találta, mint a fényképeken. És határozottan félelmetesebbnek. Amikor Josh közölte, hogy be szándékozik házasodni a McKinnon családba, Christy igyekezett minél többet kideríteni róluk. Megtudta, hogy az őseik az első telepesekkel érkeztek Ausztrália belsejébe, egyenesen az oda először behatoló, bátor felfedezők nyomában. Óriási szarvasmarha-tenyészetük van, és hihetetlenül gazdagok. A Queensland szövetségi állam délnyugati részén fekvő családi fészkükről is talált képeket. Ashe-ről pedig számtalan felvételt látott. Az egyik pólózás közben kapta el, amint éppen egy erőteljes ütéshez nyújtja ki a karját. Christy bárhol felismerte volna. Ahogy meglátta, a hideg futott végig a hátán. Veszedelmes ember! Olyan, aki aligha tür meg egy hívatlan vendéget az unokatestvére lakodalmán. Christy továbbsietett. Csak az volt a szándéka, hogy megijessze Josht. Ha legalább sikerülne integetnie neki, elégedetten hazamenne. Legalábbis annyira elégedetten, amilyen csak lehet valaki, akit éppen porig aláztak. Amikor azonban ezt a kis bosszút kitervelte, Ashe McKinnont kifelejtette a számításból. Súlyos hiba volt. Christy belépett a nagy nappaliba. Minden idegessége ellenére megcsodálta a fényűző berendezést és a csodaszép képeket a falon. - Ugye maga a vőlegény baráti köréhez tartozik? - szólalt meg hirtelen egy kellemes hang mellette. A lány megfordult, és egy vörös hajú fiatalembert pillantott meg, akinek tekintetéből a szokásos csodálat sütött felé. Egy rövid időre tehát biztonságban van. Viszonozta a mosolyt, és elhatározta, hogy mindennek ellenére marad, amíg bosszút nem állt hűtlen kedvesén. Az ilyen ragyogó szépség számára természetesen nem ütközhet akadályba, hogy bebocsátást nyerjen, gondolta Ashe, miközben figyelte, ahogy a fiatal nő a kitárt ajtón át belép a buja növényzettel díszített télikertbe. A merészsége mély benyo mást gyakorolt rá. Az sem kerülte el a figyelmét, ahogy a férfiak tekintete mind a feltűnő jelenség felé irányul. A nőtlen fiatalemberek mind meg is szólították. Ashe legszívesebben rá is szólt volna régi barátjára, Jaké Reidre, hogy hagyja békén. Maga sem értette, mi lelte. Rendes körülmények között távol állt tőle az ilyesmi. A télikertet rendezték be bálteremnek, ahol sok pár már táncolt is. Ki-ki vérmérséklete szerint. Némelyek finoman, kecsesen, mások vidáman és féktelenül. Ashe megállt a táncparkett közelében, és feltűnés nélkül figyelte a szép ismeretlent, aki éppen Tim Westburyvel táncolt. Végül közelebb ment, és megérintette Tim vállát. - Szeretném felkérni egy táncra a hölgyet. - Tudod, Ashe, mi tulajdonképpen most nagyon jól szórakozunk... - Ahogy meglátta barátja arckifejezését, rögtön torkán akadt a szó. - Akkor viszontlátásra, Tim! - Később még találkozunk, Christy - kiáltott még vissza a fiatalember, akit addigra már fülön csípett és elvonszolt a barátnője, dühös pillantást vetve hirtelen támadt vetélytársnőjére. - Gyönyörű ünnepség, ugye? - karolta át Ashe a szép hölgy vállát, és táncolni kezdtek. - Igen, valóban csodaszép. - Az esküvő is megható volt. - Nekem még könnyeket is csalt a szemembe. - Komolyan? De hiszen maga ott sem volt a templomban! Egyébként Ashe McKinnon vagyok, a menyasszony unokatestvére. A lány kissé összeráncolta a homlokát, és sugárzó zöld szemének tekintetét a férfira emelte. - Egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. - Akarata ellenére vonzódott ehhez a férfihoz. Ashe McKinnon erős volt, és tekintélyt sugárzott. Christy úgy találta, bármely nőnek könnyedén az eszét vehetné. Fogadkozott, hogy az övét nem fogja. Azt azonban nem tagadhatta, hogy ez a férfi határozottan veszélyes rá nézve. Meg azt sem, hogy ebben a hagyományos, szürke öltönyben, melyhez oly jól állt a sötétbordó nyakkendő, elbűvölően fest. Tim Westbury elmesélte, hogy Ashe vezette az oltárhoz a menyasszonyt. Nem volt nehéz elképzelni, milyen jól illik hozzá a családfő szerepe. Már a magassága is feltűnő. Úgy egy méter kilencven magas, izmos és mégis karcsú. Christy a maga egy méter hetven centijével egészen kicsinek érezte magát mellette. Lassanként tüzetesen szemügyre vette az erős, napbarnított férfit. Látni lehetett, hogy a színét nem a tengerparton szerezte, mint Josh. Lerítt róla, hogy Ausztrália belső részéből, a sivatagos vidékről származik, ahol keményen meg kell küzdeni a természettel. Sűrű, hullámos haja sötét volt, és csillogó. A szeme sötét és csodaszép. Mindent együttvéve Ashe McKinnon a pusztaságok nagybirtokosainak remekbe szabott képviselője. Hanem barátságosnak nem mondható. És tökéletesen átlátott Christy mesterkedésén. Vajon ki fogja dobni? A férfi rezzenés nélkül állta a lány kutakodó tekintetét. - Örömömre szolgálna, ha megtudhatnám, kihez van szerencsém? - Csak meg kellett volna kérdeznie. Christine Parker a nevem, a barátaim csak Christynek hívnak. A lány hangja halk volt, és lágy. Ashe fülének muzsikának hangzott. Újabb ellenállhatatlan tulajdonság! - Tehát, Parker kisasszony, maga ugye a vőlegény ismerőse? - A férfi keze könnyedén végigsiklott a lány hátán. A kérdés kihívásként hatott. - Nem akarok senkinek semmi bajt okozni. Higgye el, Mr. McKinnon! - Örömmel hallom. Nem engedném, hogy elrontsa az unokatestvérem életének legszebb napját. - Az komolyan nem volt szándékomban. Nem vagyok gonosz. - Deakinre azonban rá akar ijeszteni, ugye? - Ez úgy hangzik, mintha azt nem is olyan nagyon bánná. - Nekem csak az a fontos, hogy ez az ünnepség teljes siker legyen. - A férfi szavaiból fenyegetés csendült ki. Christy enyhén elvörösödött. - Nagyon szeretem ugyanis a nagynénémet és az unokatestvéremet - tette hozzá Ashe. - Komolyan? - kérdezte hevesen a lány, akit dühített ez a hangvétel, és megalázottnak érezte magát. Különben is roppant idegessé tette a férfi közelsége. Azt sem tudta, mi ütött bele. - Pedig nekem jéghidegnek tűnik - vágta oda. - Ne izgassa fel magát annyira, Parker kisasszony! Christy érezte, hogy szinte szikrázik köztük a levegő. Hogyan lehetséges ez, amikor ő még mindig Josh után bánkódik? A férfi kezének melege a vékony anyagon át úgy hatott, mintha a csupasz bőrét érintené. Eddig kétségbeesésében szinte észre sem vette, mi történik körülötte. Most meg hirtelen felfokozottan működnek az érzékei. Tagadhatatlan persze, hogy roppant vonzó férfival találta magát szembe, akiből valami különös erő sugárzik. Egészen más, mint Josh, aki mindig gyengéd és figyelmes volt. Ráadásul ez előtt a nyugtalanító ember előtt még a gondolatai sem maradnak rejtve. Ashe arcán feszültség tükröződött. - Jöjjön velem! - szólalt meg hirtelen. - Hova? - nézett rá meglepve a lány. - A kertbe - felelte kurtán a férfi. - Deakin egyfolytában minket bámul, pedig a feleségét tartja a karjában. - Ne törődjön vele! - felelte Christy. Bámuljon csak az a kígyó! A pillanatnyi elégtétel érzését nyomban utána hihetetlen keserűség váltotta fel. Szegény Callista! Milyen kedves, bájos teremtés! Aligha lesz sokáig boldog-ezzel a hitvány alakkal. Igazán jobbat érdemelt volna. Josht kizárólag a felesége pénze érdekli. A gyanútlan menyasszony pedig sugárzik a boldogságtól. És milyen gyönyörűen felöltözött élete nagy napjának tiszteletére! A csodaszép ruha krémszínű szaténből készült, és gyöngyök ezrei díszítették. A földig érő organzafátylat gyémántokkal és gyöngyökkel kirakott diadém rögzítette a hajára. Bizonyára régi családi örökség - gondolta Christy. - Mennyire jól ismeri Deakint? - kérdezte Ashe. Hangjából némi megvetés csendült ki, ahogy a nevet kiejtette. - Nem hiszem, hogy ez magát valóban érdekelné. - Dehogynem. Nagyon is érdekel. - Ez a történet már régen a múlté. - Remélem is. - A férfi a lányra szegezte tekintetét. - Mit szándékozik tenni velem? Kidob? Hogy mit is szeretne tenni? Ashe maga sem tudta. A karjába zárni, magával vinni és addig ölelni, amíg soha többé egyetlen gondolatot sem pocsékol Deakinre? - Miért jött ide? Hiszen nincs meghívója. - A férfi egy kissé közelebb húzta magához a lányt. - Elvesztettem a kártyát - felelte az, és elkerülte a másik tekintetét. A szeme sarkából látta Josht és a menyasszonyt. Éles fájdalom hasított a szívébe. - Csókoljon meg! - szólította fel táncosát, hogy sírva ne fakadjon. - Hogy féltékennyé tegye? - csóválta a fejét a férfi. - Nézzen rám! - Ashe biztos volt benne, hogy a nap folyamán valamikor meg fogja csókolni ezt a csodaszép teremtést, akinek egy másik férfi összetörte a szívét. - Kis bolond - mondta gyengéden. - Sohasem fogja visszakapni. - Azt nem is akarom! - Ez igaz is volt, de attól még sajgott a sebe. - Remélem, hogy ez nem csupán jámbor óhaj. -A férfi behatóan nézte a lányt, és annak megremegett a szája széle. - Kimehetnénk a kertbe? - Természetesen. Mielőtt azonban kijutottak volna az ajtón, Callista magához szólította az unokatestvérét. Fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy ki lehet a csodaszép, zöld ruhás nő. Senki sem tudta neki megmondani. Különösen felcsigázta az érdeklődését, hogy Ashe társaságában látja. Ráadásul úgy el vannak merülve egymásban, hogy se nem látnak, se nem hallanak. Amikor az ifjú párhoz közeledtek, Josh némileg ideges lett. - Hozok magamnak valami italt. Kérsz te is valamit, drágám? - próbált kereket oldani. - Várj egy picit, kérlek, amíg Ashe bemutatja az új barátnőjét - kérlelte Callista mosolyogva. - Ez aztán a meglepetés! - De... én... - dadogta Josh, és teljesen kiszáradt a szája. - Kérlek, drágám! - fogta meg a kezét Callista. Ashe és Christy odament az ifjú párhoz. - Ezt én nem tudom megtenni - súgta a lány útközben. - Dehogynem. Majd én segítek - szorította meg a férfi a lány kezét. - Mit mondjak Callistának, hogyan kerültem ide? - Természetesen azt, hogy én hívtam meg. Mi mást mondhatna? A lehetőségét is el kell kerülni, hogy valami megsértse Callista érzéseit. Nem tudna egy kicsit mosolyogni? - De, természetesen. - Christy semmiképpen sem akart Ashe McKinnon előtt gyengének mutatkozni. - Nem lesz semmi baj, bízza csak rám! - A férfi elmosolyodott. Úgy, hogy abba egészen bele lehetett szédülni. Christynek vadul kezdett verni a szíve. Amikor pedig közelebb érve megpillantotta a rémülettől sóbálvánnyá dermedt vőlegényt, kellemes káröröm töltötte el. A menyasszony kérdően nézett hol Ashe-re, hol társnőjére. Már a húszas évei vége felé járhat, állapította meg Christy. Amikor betölti a harmincat, biztosan teljesen rábízzák a vagyona kezelését. Josh nyilván már alig várja azt a pillanatot. - Csodaszép vagy! - üdvözölte Ashe az unokatestvérét. - És nagyon boldognak látszol. Remélem, ilyen boldog is maradsz mindig. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek kedves barátnőmet, Christy Parkért. Nem szerepelt a meghívottak névjegyzékében, mert nem tudtam, idejében visszaér-e Los Angelesből. Ahogy Josh felfogta, hogy megúszta a roppant kínos helyzetet, nyomban magabiztosabb lett, és megkönnyebbülten játszotta tovább a szerepét. - Nem találkoztunk mi már valahol? - mosolygott rá Christyre. - Nem a Whitelaw Promotions cégnél dolgozik? Kitűnő alkalom lenne, hogy alaposan megfizessen az árulásért, villant át a lány agyán, de ellenállt a kísértésnek. - De igen - bólintott. - Maga is ismerősnek tűnik nekem. - Hogy van a jó öreg Zack? - érdeklődött Josh vidáman a főnök iránt. - Kitűnően - felelte Christy, és a menyasszony felé fordult. - Gyönyörű ez az ünnepség, Callista. Mindkettejüknek minden jót kívánok. - Nagyon köszönöm. Hol ismerkedtek meg Ashe-sel? - Nos... - Hosszú történet - sietett gyorsan a segítségére Ashe McKinnon, és kissé közelebb húzta magához a rémült teremtést. - És bizonyára rendkívül érdekes - mondta Josh, aki nem tudta levenni a szemét a szépséges nőről. - Nem engedem, hogy Christy valamit kifecsegjen - mosolygott Ashe. - Most pedig nem is zavarunk benneteket tovább. - Jóságos ég! - sóhajtott Christy, ahogy hallótávolságon kívül kerültek. - Ritkán iszom szeszes italt, de most szükségem van egy kis szíverősítőre. - Meg is érdemli. Éreztem, hogy legszívesebben felpofozta volna Josht. - Én meg attól féltem, hogy maga mindjárt nekimegy. - Ha megtettem volna, még mindig a földön fetrengene. Nem találkoztunk már valahol? - utánozta Ashe Josh könnyed kérdését, aztán komolyra fordította a szót. - Ha nem Callista férje lenne, kihívtam volna a kertbe egy kis leszámolásra. - Az rá nézve csúfosan végződött volna. - Christy megborzongott, ahogy elképzelte az egyenlőtlen küzdelmet. - Egy csapással a földre terítettem volna. Ashe levett egy pincér tálcájáról két pezsgőspoharat, és az egyiket átnyújtotta a lánynak. - Már valóban mennem kellene - mondta Christy, miközben átvette. - Tulajdonképpen ki kellene dobni magát - mondta Ashe, de rögön megbánta. Összefacsarodott a szíve annak a láttán, hogy milyen szomorú ez a szépséges nő mellette. - Nem tartozom ide. - Ez már igaz, de azért nem engedem el. -Ashe karon fogta a lányt. - Hagyjuk itt ezt a vidám társaságot, és nézzünk valami ennivaló után. Bizonyára éhes. - Nem, egyáltalán nem. - Majd megjön az étvágya, ha meglátja a választékot. Ennyi finom falatot még sohasem látott egy rakáson. Ahogy kiléptek a kertbe, villanófények kereszttüzébe kerültek. Több fényképész is lekapta őket, ahogy kart karba öltve, szerelmes pár módjára tartottak az ünnepi sátor felé. Ashe-t hiába faggatták az újságírók, nem árulta el társnője nevét. Christy azonban tudta, hogy ez vajmi keveset segít. Nyilván akad köztük olyan, aki hivatalos minőségében már jól ismeri. Ha valaki közönségkapcsolatokkal foglalkozik, gyakran jár olyan összejövetelekre, ahol nyüzsögnek az újságírók. Micsoda különbség azonban sajtóértekezleten elnökölni, vagy McKinnon karján jelenni meg a pletykarovatban! Christy igyekezett összeszedni magát, hogy legalább ne látsszon rajta a kétségbeesés. A büfé olyan gazdag és pompás volt, hogy a belépőnek a szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Christy is csak állt és bámult. A legszembeötlőbbek a fagylaltból készült szobrászati műremekek voltak, amelyek életnagyságot meghaladó, hófehér hattyúkat formáztak. A sátor mennyezetét és falait fehér tüll borította, amelyet fehér virágok ezrei díszítettek. Ezek között különleges orchideák is voltak, amelyeket egyenesen Thaiföldről hozattak. Christy korábban már látta az embermagasságú menyasszonyi tortát, amely benn a házban, egy hat méter hosszú, György-korabeli asztalon állt. Remélhetőleg mire sor kerül a megszegésére, sikerül kereket oldani, tűnődött. Csak azt tudná, miért nem dobta ki McKinnon? - Gyerünk tovább! - súgta a férfi. - Mindenki magát bámulja, mert maga a legszebb az egész társaságban. Bár azt hiszem, szívesebben lenne inkább Callista helyében. A lány felháborodva tiltakozott. A férfi lehajtotta hozzá a fejét, mintha valami gyengédséget suttogna a fülébe. - Azért ne vigye túlzásba! - figyelmeztetette Christy, miközben majd elakadt a lélegzete, ahogy olyan közvetlen közel került hozzá az a ragyogó, dús haj és a csodaszép szempillák által árnyékolt, elbűvölő szempár. - Azt teszem, amit jónak látok. Megnyugtathatom azonban, hogy mi ketten most csupán egy kis összeesküvés részesei vagyunk. Ennyi az egész. Feltehetőleg soha többet nem fogják az útjaink keresztezni egymást. - Nagyon remélem. - Mikor határozta el, hogy idejön? - Tegnap este fél tizenkettőkor. - Tehát egészen hirtelen döntés volt. Most vendégek közeledtek, hogy üdvözöljék Ashe-t. Látható volt, hogy a családfőt a menyasszony minden rokona és ismerőse nagyon szereti. Christyt bezzeg nem ismeri ebben a társaságban senki. Ő az ilyen gazdag emberekkel csak a jótékonysági rendezvényeken kerül kapcsolatba. Asbe azonban minden barátjának bemutatta, akik kíváncsian, de jóindulatúan néztek rá. Nyilván valamennyien úgy gondolják, legfőbb ideje, hogy Ashe megnősüljön. Nem is sejtik, hogy botcsinálta új barátnője milyen roppant kínban van. Ashe persze teljesen ura a helyzetnek. Ügyesen játssza a szerepét, hogy elkerülje a botrányt. Jó lenne innen minél hamarabb elmenekülni. De vajon lesz-e rá lehetőség? Éppen a négy koszorúslány legcsinosabbika közeledett hozzájuk. Mind a négyen kék selyemruhát viseltek, egymáshoz illő, különböző árnyalatokban. - Ashe, drágám, miért vagy ilyen kegyetlen? - karolt bele a férfiba határozottan, ahogy odaperdült. Christy megragadta az alkalmat, és gyorsan elillant. Kilépve a sátorból átvágott a gyepen, és a ház árnyékában maradva keresett valami mellékbejáratot, ahol eltűnhet. Végre talált egy ajtót, amely egy gyengén megvilágított helyiségbe vezetett. Belépett és körülnézett. Könyvespolcokat látott, és egy íróasztalt. A vitrinben sportkitüntetések sorakoztak, a falon versenylovakat ábrázoló festmény lógott. Egy férfi dolgozószobája. - Christy! - hangzott fel hirtelen. Josh állt vele szemben. - Nincs veled semmi beszélnivalóm! - Nyugalom, drágám! Már attól féltem, ez az átkozott marhakirály elrabolt. - Biztosan keres már - figyelmeztette Christy, és szívből remélte, hogy Ashe csakugyan utána jön, és megmenti. - Tulajdonképpen nem is ismered, ugye? - Dehogynem. Rövidesen nyilvánosságra hozzuk az eljegyzésünket. - Egy szavadat sem hiszem. McKinnon csak ritkán jön a városba. Teljesen lefoglalja a szarvasmarha-tenyészete. - Nem csoda, hiszen a gazdasága valóságos birodalom. Hihetetlenül gazdag. - A vagyon sohasem nem számított neked. - Időközben megváltozott a véleményem. Ashe-nek több pénze van, mint a feleségednek és az anyósodnak együttvéve. - Nagyon megbántottalak? - Azért ne légy beképzelt! Elvetted Callistát, ezzel a mi ügyünk le van zárva. Hogy én ezentúl mit csinálok, ahhoz neked semmi közöd. A világ tele van kívánatos férfiakkal, és azok közül McKinnon kétségtelenül a legvonzóbbak egyike. - A neved nem is szerepelt a meghívottak listáján. Csak színjáték az egész! Josh dühös szavaiból sütött a féltékenység. - Ezt meg honnan tudod? Hiszen hetek óta nem találkoztunk. Most pedig bocsáss meg, mennem kell. - Ne aggódj, senki sem fog bejönni a szobába. - Szerencséd is van, ha McKinnon nem talál itt. Úgy védelmezi az unokatestvérét, mint valami tigris. - Nem érted, hogy mindenáron egyedül akarok veled lenni? - Inkább a nászutaddal kellene már foglalkoznod. - Azt szeretném, ha veled mehetnék nászútra. - Én meg azt szeretném, ha sohasem hozott volna veled össze a balsors. - Miért csinálod ezt velem? - Josh szeme úgy csillogott, mintha könnyes lenne. - Szeretlek, és te is szeretsz engem. Ezen semmi sem változtathat. - Ezzel a férfi kinyújtotta a karját, és magához vonta a lányt. Hirtelen egy magas, izmos férfi jelent meg az ajtóban: Ashe McKinnon. Félelmetes jelenség volt, ahogy berontott a szobába. - Ez a legnagyobb ostobaság, amelyet eddig elkövetett, Deakin - mondta fenyegetően. - Menj a közeléből, Christy! A lány érezte, hogy nem volna bölcs dolog ellenkezni. Önkéntelenül is hátrált egy lépést. - Mit csináljak most magával? - mordult Ashe a megszeppent vőlegényre. Látszott rajta, hogy legszívesebben a falhoz teremtené. - Tudja, hogy milyen fontos számomra a családom. - Azt már nem tette hozzá, mennyire dühíti, hogy Parker kisasszonyt látja a karjában. - Félreérti a helyzetet - makogta Josh halálra rémülten. - Egy kis futó kalandom volt Christyvel. De amikor megmondtam neki, hogy vége, nem akarta tudomásul venni. A nők már ilyenek. Christy döbbenten nézett rá. Fájdalmasan kellett ráébrednie, hogy sohasem ismerte igazán Josht. - Csak nem képzeli, hogy ezt elhiszem magának? - Mit találhatott Callista is, meg Christy is ebben a szánalmas alakban? - Igazat mond - szólalt meg hirtelen Christy halkan. - El akartam csábítani. Nem Josh kedvéért szánta rá magát az önfeláldozásra. Callistát féltette. Szegény, szerelmes ifjú asszony nehogy valahogy megtudja, kinek adta a szívét. - Te még mindig védelmezed ezt a hitvány rongyembert? - Jaj, dehogy. Az unokatestvéred azonban nem érdemel ekkora csalódást. Tulajdonképpen te miért nem tartottad vissza ettől a házasságtól? - Callista már majdnem harmincéves - felelte Ashe megadóan. Dehogy is haragszik erre a holtsápadt, riadt lányra. Bezzeg erre a másikra! - Hordja el magát, Deakin! Mostantól vége a kettős játéknak. Ha rajtakapom, hogy a feleségén kívül más nők után ácsingózik... - A világ legjobb férje leszek. - Ajánlom is. - Szeretem Casllistát, és... - Ez iránt azért vannak némi kétségeim. Maga egy nyomorult féreg! Josh elhallgatott, és sietett az ajtó felé. Ott azonban még egyszer visszafordult. - Szerintem Christyt terheli a felelősség. Végül is ő jelent meg hívatlanul az esküvőn. - Most már kotródjon végre! -Ashe ugrásra készülő párducra emlékeztetett. Josh egy pillantást vetett ellenfelére, aztán menekülésszerüen távozott. Ashe megvetően nézett utána. Lassanként eljött az ideje, hogy az ifjú pár útra keljen. Úgy tervezték, hogy egy parádés szálloda nászutaslakosztályában töltik az éjszakát, és onnan indulnak másnap a háromhetes thaiföldi útra. A vendégek összegyűltek a villa előtti gyepen, hogy elbúcsúzzanak az ünnepeltektől. Callista már átöltözött, és most rózsaszín kosztümöt viselt. Hátat fordított a násznépnek, és a menyasszonyi csokrot feldobta a magasba. Christy, aki még mindig az átélt rémálom hatása alatt volt, kísérletet sem tett, hogy elkapja. A koszorúslányok bezzeg izgatottan szaladgáltak és nyújtogatták a karjukat. Mindegyik égett a vágytól, hogy ő menjen legközelebb férjhez. A rózsacsokor azonban nagy ívben elrepült felettük. Egyenesen Christy kezébe. Ashe mosolygott, két nő pedig mindjárt megölelte, jobbról-balról megcsókolta, és gratulált. Egészen úgy, mintha készpénznek vennék a közelgő esküvőt. Látszott rajtuk, hogy nagyon szerencsésnek tartják, mert megnyerte ezt az álomlovagot. Azon már senki sem csodálkozott, hogy együtt távoztak. Csak Christy nem sejtette, hova vezet ez a mai vakmerő vállalkozása. 2. FEJEZET Egy limuzin gördült elő, s Christy és Ashe beszállt a hátsó ülésre. A lány kifelé nézett az ablakon. A mögötte álló szörnyű nap után roppant szerencsétlennek érezte magát. - Elfelejtettem, hogy hol is laksz - mondta Ashe gunyorosan. - Ki látott már ilyen ostobát! - A Shelly Beach Road 121-ben lakom. A férfi leeresztette a kocsi elülső és hátsó részét elválasztó üveget, és utasításokat adott a vezetőnek. Az autó elindult. Christy egy darabig szótlanul nézte a csillagokat a sötét éjszakai égen, aztán megszólalt: - Borzasztóan szégyellem magam. - Tulajdonképpen dutyiba kellene téged csukni. A lány észrevette, hogy a férfi továbbra is tegezi. Eredetileg Josht akarta ezzel meggyőzni, hogy nem csak most ismerték meg egymást. Ashe azonban négyszemközt is megmaradt a bizalmas megszólítás mellett. - Tényleg olyan megbocsáthatatlannak találod, amit tettem? - nézett Christy kérdőn a férfira. - Örülök, hogy legalább az esküvőre nem mentem el. Még rágondolni is rossz, hogy az unokatestvéred hozzáment ehhez a csirkefogóhoz. Szegény Callista olyan törékenynek és védtelennek látszik, mint egy kislány. - Bizony. Röviddel ezelőttig azonban azt hittem, hogy van annyi esze, mint egy felnőtt nőnek. Ami pedig téged illet, ki fogod heverni ezt a Deakin ügyet. - Titokban azt remélte, hogy a szép hölgy egy pillanatig sem bánkódik tovább méltatlan barátja miatt. - Milyen jó lenne, ha holnap már nem is gondolnék a történtekre! Attól félek, egy pohárral több pezsgőt ittam a kelleténél. - Három pohár nem sok egy esküvőn. Hát még, ha búfelejtőül is szolgál. - Szörnyű volt ez az egész. Nem lett volna szabad idejönnöm. - Az már igaz. A férfi átkarolta a lány vállát, és magához vonta. Nagyon szerette volna megvigasztalni a kétségbeesett teremtést. Az a férfi erős vállára hajtotta a fejét. - Igazán nem kell vigyáznod rám. - Dehogynem. Legalábbis ma este. - A férfi gyengéden elsimított egy szőke tincset a lány homlokából. - Komolyan attól féltem, hogy követed az ifjú párt. Christy hirtelen felegyenesedett, és hevesen rázta a fejét. - Jaj, dehogy. Tanultam a történtekből. - Remélem is. Végül is az unokatestvérem és a te volt barátod ma esküdtek egymásnak örök hűséget. - A házasság a legutolsó dolog, amire vágynék - közölte Christy a becsapott nők mélabús komolyságával. - A legtöbb esetben úgysem működik. Nagyon sok olyan párt ismerek, akiknek elváltak az útjaik. - Mint Joshé meg a tied? - Tudod, mi vagy te? - háborodott fel a lány. Van lelke a vérző sebében vájkálni! Hát nem látja, mennyire fáj? - Ne mondd ki, kérlek! Nem szeretem, ha a nők szitkozódnak. Egyébként én sem vagyok nagy híve a házasságnak. De mi, férfiak néha mégsem kerülhetjük el, ha örökösre vágyunk. - Hogyan beszélhetsz így? Ashe egy darabig hallgatott, aztán így válaszolt: - Nemcsak a férfiak árulják el nőket. Az is előfordul, hogy feleségek és anyák elhagyják a családjukat, és lelkiismeret-furdalás nélkül összetörik a férjük szívét. Christyt megdöbbentette, mennyi szenvedély cseng ki a férfi szavaiból. - Lesújtó véleményed van a nőkről. - Me gvan rá az okom. Visszatérve azonban hozzád, azt hiszem, vénlányként nem lennél nagyon boldog. - Nem szeretem ezeket a kifejezéseket, amelyeket a férfiak aggatnak a nőkre önteltségükben. Megvagyunk mi nélkülük nagyon is jól. Nekünk sem kellenek másra, mint az utódnemzésre. Meglepetésszerűen Ashe hangos kacagásban tört ki. Mély, dallamos, kellemes nevetés volt. Ez is azon dolgok közé tartozott, amelyeket Christy rendkívül vonzónak talált új ismerősében. Soha eddig még hozzá hasonló férfival nem találkozott. Mivel zavarában nem tudta, hogyan kellene viselkednie, behunyta a szemét. A nap eseményei ugyancsak kibillentették a lelki egyensúlyából. Gyors egymásutánban változtak a sors által neki szánt szerepek. Először megcsalt szerető volt, majd hívatlan vendég egy lakodalomban, végül az új nő Ashe McKinnon oldalán. Mindez néhány óra leforgása alatt. Még szerencse, hogy a legutóbbi csupán színjáték. - Ébresztő! - suttogta egy férfihang gyengéden a fülébe. - T...tessék - nyöszörögte a lány álmosan. - Lehet, hogy elaludtam? - nézett zavartan Ashe elbűvölő, sötét szemébe. - De még mennyire. Azt sem vetted észre, hogy megcsókoltalak. - Nem csókoltál meg. -Azt álmában is megérezte volna! - Valóban nem. Csak elképzeltem. Christy felnézett, és látta, hogy ott állnak az épület előtt, ahol lakik. Kiszállt a kocsiból, és mély lélegzetet vett az ápolt kertekből áradó jázmin- és gardéniaillatból. A mélyfekete égen szikráztak a csillagok, és közöttük ott ragyogott a Dél Keresztje. Csodaszép éjszaka volt, a lányt azonban végtelen szomorúság töltötte el. Ashe is kiszállt, és beszélt a sofőrrel. Az búcsút intett, beindította a motort, és elhajtott. Ez némi ijedséggel töltötte el Christyt. - Hol van a lakásod? A tetőn? - fordult feléje Ashe, és végignézett a húszemeletes házon. - Jaj, dehogy. Azt én sohasem engedhetném meg magamnak. De nem emlékszem, hogy meghívtalak volna. - De kedvesem, az adott körülmények között magától értetődő, hogy felkísérlek. Valakinek vigyáznia kell rád. - De egészen biztos, hogy nem neked. - Ahogy gondolod - felelte a férfi könnyedén, mint akinek egyáltalán nem fontos a dolog. - Úgy találom azonban, hogy ma rendkívül nehéz napod volt. Még ha megérdemelted is. - Na, jól van, egy rövid időre feljöhetsz. - A lányra újra elemi erővel rátört a kimerültség. - Alig várom már, hogy ezt a ruhát levegyem - sóhajtott. Túlságosan hozzátapadtak az elmúlt nap fájdalmas emlékei. Ashe egy darabig elnézte Christy csillogó aranyhaját, és arra gondolt, hogyan vonta magára Miss Boticelli minden szempár tekintetét a fogadáson. - Nem gondolod, hogy ajtóstul rontasz a házba? - incselkedett. A lány azonban szinte meg sem hallotta, úgy elmerült a szomorúságban. Akármilyen hűtlen és kétszínű is egykori barátja, a szakítás sohasem könnyű. - Soha többet nem fogok már senkit sem szeretni. Egyetlen férfiban sem tudok többé megbízni. - Az önsajnálat sehova sem vezet. Olyannak adtad a szívedet, aki méltatlan volt rá, és keserű csalódást okozott. Ebből azonban még nem kell azt a tanulságot levonni, hogy minden férfi ilyen. Legközelebb remélhetőleg jobb lesz az ítélőképességed. Nem úgy, mint szegény Callistáé, aki a menyasszonyi ruháját nagyobb gonddal választotta ki, mint a vőlegényét. Amíg felmentek a liften, Christy alaposan szemügyre vette Ashe-t. Legalább addig sem gondol Joshra. Tagadhatatlanul roppant vonzó. Úgy emelkedik ki a tömegből, mint valami herceg. Josh a nyomába sem léphet. Sem külsőre, sem jellemben. Mégis óvakodnia kell, nehogy beleszeressen. McKinnon egy másik világhoz tartozik. Nem is beszélve arról, miként vélekedik a házasságról. Ha egyszer rászánja magát a nősülésre, bizonyára először is kikezdhetetlen házassági szerződést köt. Bizonyára ugyanilyen vonzóan fest hétköznapi viseletben is, ingkabátban, farmerben, lovaglócsizmában és Akubra kalapban. A tízes skálán tizenegy pontot kapna. Josh mellette éppen csak a közepest érné el. - Nos, mi a vizsgálat eredménye? - A lány összerezzent a férfi hangjára. Ebben a pillanatban megállt a lift, és az utasok kiszálltak. - Minden férfit ilyen alaposan megnézel? - Dehogy. De azért ne bízd el magad. Igaz, hogy jó festesz, de én valójában keresztülnéztem rajtad. Közben a lakásajtóhoz értek. Christy keze annyira remegett, hogy nem boldogult a zárral. Ilyen még sohasem fordult elő vele. Ashe kivette a kezéből a kulcsot, kinyitotta az ajtót, majd követte Christyt a kicsi, de minden kényelemmel ellátott, gyönyörűen berendezett lakásba. A háziasszony büszke is volt rá. Akkor is megérte ez a befektetés, ha egész hátralévő életében törlesztenie kell a kölcsönöket. - Kérlek, foglalj helyet! Azonnal le kell húznom ezt a ruhát. Aztán majd főzök kávét. - Csak nyugodtan. Nem vagyok sietséghez szokott városi ember. Megengeded, hogy letegyem a nyakkendőmet? - Természetesen. Ha azonban azt hiszed, hogy lenge öltözékben fogok megjelenni, csalódást kell okoznom. Csak ettől a ruhától szeretnék gyorsan megszabadulni. Tűzre fogom vágni. - Nagy kár lenne. Lélegzetelállítóan szép vagy benne - mondta Ashe gyengéden. - Tetszik a lakásod - folytatta, mielőtt Christy valamit válaszolhatott volna. Te magad rendezted be? - Igen. És minden egyebet is magam csináltam. Beleértve a tapétázást is. Joshnak mindig volt valami jó kifogása, hogy elkerülje a fizikai munkát. - A tapétázást te fizikai munkának nevezed? - nevetett Ashe. Christy meg bosszankodott magára, miért is kellett Josht megemlíteni. Ideje, hogy örökre kitörölje az emlékezetéből. Amíg Christy átment a hálószobába átöltözni, Ashe fel-alá járt a kis nappaliban, amely lényegesen kisebb volt, mint az ő dolgozószobája. Aztán kinyitotta az üveg tolóajtót, és kilépett a balkonra, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a városra. Legalábbis a városi ember számára ez már kilátásnak számít, gondolta. Újra tudatosult benne, hogy sohasem lenne képes városban lakni. Rettenetesen bezárva érezné magát. Egy sikeres üzletasszony számára azonban éppen tökéletes ez a csinos kis lakás. Vajon Josh itt aludt Christy ágyában? - merült fel hirtelen a férfiban a gondolat. Talán reggelente együtt kávéztak? Ahogy Ashe ezt önkéntelenül elképzelte, hihetetlen düh fogta el. Körülnézett a nőies bájt árasztó lakásban, és megállapította, hogy Christynek kitűnő ízlése van. Minden kétségbeesése ellenére vette a fáradságot, hogy friss virágot tegyen a vázákba. Különösen jó fényt vet rá a rengeteg könyv. Bizonyára nagyon élvezné Ashe hatalmas gyűjteményét, amelyben régi első kiadások és történelmi dokumentumok is akadnak. A falakon ízléses képek lógtak. Volt köztük egy jól sikerült olajfestmény is Christyről. A festő nyilvánvalóan szerelmes lehetett bele. Ashe elismeréssel állapította meg, hogy minden rendes és tiszta. Christyből bizonyára kitűnő feleség és háziasszony válna. Ezt a gondolatot a férfi igyekezett gyorsan elhessenteni... Levette selyem nyakkendőjét, és letette a kisasztalra, ahol egy kerek vázában illatos sárga rózsák pompáztak. Mellette egy ezüstkeretbe foglalt fényképet vett észre, amely Christyt és nyilván a szüleit ábrázolta. Az anya rendkívülien hasonlított a lányára, és nagyon fiatalosnak hatott. Az apa erőteljes, jó megjelenésű férfi volt. Ashe valami okból feltételezte, hogy Christy szülei vidékiek. Talán egy birtokon élnek. Ashe szilárdan meg volt győződve, hogy erősíti a jellemet, ha valaki vidéken nő fel. Leült egy almazöld karosszékbe, és most először eltűnődött rajta, mit is keres itt tulajdonképpen. Nem olyan ember ő, akit a nők könnyedén az ujjuk köré csavarnak. Legalábbis eddig azt hitte. Persze Christy egészen különlegesen szép, és elbűvölő, ahogyan beszél, meg ahogyan mozog. Ashe elgondolkozott, mikor babonázta meg utoljára ennyire egy nő. Még soha - szólt a zavarba ejtő válasz. De hiszen Christyt éppen csak most ismerte meg! Ráadásul a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között. Akárhogy is van azonban, tagadhatatlanul majd eleped utána. Ashe mindig a megérzései alapján döntött, de sohasem volt könnyelmű. Nagyon jól tudta, mit jelent a végzetes szerelem. Az pecsételte meg az édesapja sorsát. Az édesanyja már régen csalta a férjét, mielőtt végképp elhagyta volna. Ashe sohasem bocsátotta meg ezt az árulást. Még most, húsz év elteltével is állandóan rágódik rajta. Az édesapja a legjobb ember volt a világon. Élete végéig egyedül maradt, és sohasem heverte ki, hogy a felesége elhagyta. Ha ez vele is megtörténne... - Az ég szerelmére, mi baj van? - kiáltott fel Christy, ahogy megjelent az ajtóban, és meglátta a férfi arckifejezését. - Semmi. Gyere be, hadd lássalak! Tehát nem gondoltad meg magad, semmi lenge öltözet? - mondta férfi könnyedén, miközben igyekezett elfojtani a fellobbanó vágyat. - Hogyan jutna ilyesmi az eszembe? Hiszen alig ismerjük egymást. -A lány azt vette magára, ami éppen a keze ügyébe akadt: egy hímzett, rózsaszín blúzt és egy fehér nadrágot. - Kérsz most egy kávét? - Igen, köszönöm. Nincs véletlenül a házban Single Mait whisky? A lányban fájdalmas emlékeket ébresztett az ital említése. - Én ritkán iszom ilyesmit. Amióta Joshsal szakítottam, nem vettem szeszes italt. Csak kávélikőröm van, Tia Maria. - Akkor azt kérek szépen. - Ashe-t dühítette, hogy Josh említése még mindig hogy felkavarja Christyt. - A kávét pedig erősen és feketén kérném, tej és cukor nélkül. Segíthetek az elkészítésében? - Nem, köszönöm. A konyha kicsi két személy részére. - Ők a szüleid? - mutatott Ashe a fényképre, amikor a lány visszajött. A lány arcán széles mosoly ömlött el. - Ők bizony! Nagy kár, hogy olyan messze laknak. Borzasztóan hiányoznak. - Hol élnek? - Victoria államban nőttem fel egy birtokon. A szüleim most is ott élnek. Juhot tenyésztenek, és levendulát termesztenek. Szeretik a vidéki életet és egymást. - Egyetlen gyerek vagy? - Igen, sajnos. Az én születésem nem ment simán. így aztán az apám nem volt hajlandó több kockázatot vállalni. Nem élte volna túl, ha anyámmal történik valami. Ezért maradtunk kis család. A szüleim azonban nem kényeztettek el, és nem féltettek a kelleténél jobban. Tulajdonképpen nagyon szabadon nőttem fel. - Szóval igazi vidéki lány vagy - mondta a férfi elismerően. - Ha egyszer megnősülök, csak olyan nőt veszek el, aki otthonosan érzi magát a szárazföld belsejében. Ez számomra a legfontosabb követelmény. - Nagyon józanul hangzik. Azt azonban Ashe már elhallgatta, miért gondolkodik így a házasságról. Az édesanyja gyönyörű szép asszony volt, de hiú és élvhajhász. Városban nőtt fel, és sehogyan sem találta a helyét a távoli világ csillogásától. Ugyancsak messze volt a tökéletes anya eszményképétől. Röviddel Ashe tizedik születésnapja előtt elhagyta a fiát. Az is csoda, hogy legalább addig velünk maradt, gondolta a férfi keserűen. Christy átnyújtott egy csésze illatosán gőzölgő kávét és egy pohár Tia Mariát. - És te mit iszol? - Egy pohár vizet aszpirinnel. - Le sem tagadhatta volna, hogy milyen pocsékul érzi magát. - Igyál te is kávét! - szólította fel a férfi, ahogy végignézett rajta. - Sok tejjel. - Parancsára, főnök. - A lány kiment a konyhába, és hamarosan megjelent egy teletöltött csészével. - Fogadni mernék, hogy még álmodban is utasításokat osztogatsz -jegyezte meg. - Természetesen. Ez a feladatom. Most pedig hadd halljam, hogyan tovább? - Ezt hogyan érted? - Christy letelepedett a férfival szemben egy karosszékbe. - A jövőre vonatkozó terveid érdekelnek. Gondolom, tisztában vagy vele, hogy Josht örökre száműznöd kell a gondolataidból és az életedből. - Még mindig nem ismersz engem kellőképpen. - Christy számára hirtelen roppant fontos lett, hogy Ashe-nek jó véleménye legyen róla. - Mindenesetre eddig nem sok olyan nővel találkoztam, aki hívatlanul beállított a hűtlen barátja lakodalmára. - Azért nem kell már ezen olyan sokat lovagolnod. - Kénytelen vagyok. Gondolnom kell az unokatestvéremre. - Jó neki, hogy ilyen védelmezője van! - sóhajtott a lány bánatosan, és megvonaglott az ajka. Ashe kimondhatatlan vágyat érzett, hogy megcsókolja azt a telt ajkat. - Ha mostantól kezdve jó kislány leszel, egy napon biztosan találkozol álmaid lovagjával. A csodaszép zöld szempárban roppant szomorúság tükröződött. - Ilyesmire egyáltalán nem akarok most gondolni. Először még fel kell dolgoznom a történteket. - Meg tudom érteni. Én is erős gyanakvással tekintek a házasságra. - Pedig te nem is látszol nagyon óvatos természetűnek. - Már sokszor tapasztaltam, hogy a férfiakat teljesen cserbenhagyja az ítélőképességük, ha nőkről van szó. - Ugyanez érvényes a nőkre is, amint éppen a példa mutatja. Még a szerelem szó is keserű mellékízt kapott számomra. A szüleim esetében persze egészen más a helyzet. De hát ők rendkívüli emberek. - És mi a véleményed egy kölcsönösen jól meggondolt érdekházasságról? Sok példa van rá, amikor kitűnően bevált. A rózsaszín köd úgyis hamar eloszlik. Christynek elakadt a lélegzete. - Képes lennél olyan nőt feleségül venni, aki nem is szeret téged? - Meg akibe én sem vagyok szerelmes. Természetesen. Nincs nekem arra időm, hogy udvaroljak, és elcsavarjam valakinek a fejét. Idővel majd megszeretjük egymást. Az természetesen fontos, hogy a felek kölcsönösen becsüljék egymást, bízzanak egymásban, és azonos céljaik legyenek. - Egyéb igény? - Nem akarok olyan feleséget, aki a szép külsőn kívül mást nem tud nyújtani. - Meg olyant sem, aki hűtlen? Ashe sötét szeme felszikrázott, és az arca kiismerhetetlen lett. - Ezt miért kérdezed? Christy szíve hevesen dobogott. - Úgy látszik, kényes pontot találtam el. Ahogy rám néztél, az a benyomásom támadt, hogy bennem biztosan nem bíznál meg. - A nagyon szép nők gyakran nem veszik elég komolyan a hűséget. Christy hirtelen felállt. - Hozok neked még egy kávét. - Csak nem fakadsz sírva? Egész este úgy éreztem, hogy közel jársz hozzá. - Nem, csak egyszerűen nem értelek benneteket, férfiakat. Minden nőt megkaphatsz, akit csak akarsz. Ott van például az a koszorúslány, akivel beszéltél. Észrevetted egyáltalán, hogy fülig szerelmes beléd? Rajta kívül volt még legalább egy tucat nő, akik roppant csalódottak voltak, amikor megláttak engem az oldaladon. Lehetséges, hogy a tekintélyt parancsoló megjelenésed ellenére valójában félsz a nőktől? - Nem, csak magas követelményt állítok fel velük szemben - nézett Ashe hűvösen a lányra. Hirtelen megcsörrent a telefon. Christy odaugrott, és idegesen felkapta a kagylót. Ki lehet ilyen késő éjszaka? Azonnal a szülei jutottak az eszébe. Csak nem történt valami baleset a gazdaságban? - Tessék! A másik oldalon egy darabig csend volt, aztán egy ismerős férfihang szólalt meg halkan: - Kérlek, ne tedd le! A lánynak ijedtében és dühében görcs állt a gyomrába. - Christy, kérlek, hallgass meg! - Hát ez nem igaz! - Hallatlan, hogy mit merészel ez a gazember! - Ki van a vonalban? - ugrott fel Ashe McKinnon. - Csak nem ez a Deakin? - Csak egy téves kapcsolás - csapta le gyorsan a kagylót a lány. - Ahhoz képest elég sokáig feltartott. - Nem akarta elhinni, hogy rossz helyen próbálkozik. Csak mondta a magáét. Újra csengett a telefon, de most már Ashe vette fel. - McKinnon - mennydörögte. Erre aztán biztosan nem számított! - gondolta Christy kárörvendően. McKinnon az ő lakásában! Vajon ezt mivel magyarázza az az öntelt fráter? Ezt olyan jó volt elképzelni, hogy minden kétségbeesése ellenére majdnem elnevette magát. Aztán egy pillantást vetett Ashe-re, és rögtön elmúlt a nevethetnékje. A férfi olyan dühösnek látszott, mint aki képes mindjárt agyonütni valakit. A telefonálót nyilván gyorsan elriasztotta, mert ő is letette a kagylót. - Ha Deakin most itt lenne, úgy elagyabugyálnám, hogy a mentők vinnék el. Ő hívott az előbb is, ugye? Christy azt sem tudta, mit mondjon, hogy ne bőszítse tovább ezt a veszedelmes embert. - Tényleg csak téves kapcsolás volt. - Még mindig védelmezed azt az alávaló csúszómászót? Jaj, mibe keveredett! És ráadásul csakis magára vethet. Kihívta a sorsot maga ellen. Miért is kellett odamennie, ahova senki sem hívta? - Jól van, csakugyan Josh volt. De nem őt akartam védelmezni, hanem Callistát. Még képes lennél odamenni a szállodába és botrányt csinálni. Annak csak Callista inná meg a levét. A józan értelem elsőbbségét hirdeted, de néha félelmetesen szenvedélyes és hirtelen haragú vagy. - Hogy a csodába ne lennék? Deakin nászúton van az unokatestvéremmel, és közben téged hívogat! Ez a legjámborabb embert is kihozná a béketűréséből. - Én is ugyanolyan felháborítónak találom, mint te. Attól félek azonban, hogy nem hiszed el nekem. Még mindig hamis képed van rólam. - Szívesen venném, ha meggyőznél a téves voltáról. - Semmi értelme. Már nyilvánvalóan kialakítottad a véleményedet. Azt azonban leszögezem, hogy semmi körülmények között sem folytatnék viszonyt nős emberrel. Az számomra megkérdőjelezhetetlen tabu. - Fennkölt szavak. Remélem, meg is felelnek a valóságnak. Ez már valóban kihozta Christyt is a sodrából. Kinyújtotta a karját, hogy felpofozza a férfit. Az azonban elkapta a kezét. - Még senki sem merészelt engem megütni. Nő meg végképp nem - mondta hidegen, uralkodva a hangján. Aztán valamivel szelídebben hozzátette: - Szeretnék neked hinni. Jelenleg azonban tényleg nem tudom, mit gondoljak. - Én is így vagyok vele. - Christy dörzsölgette a csuklóját, pedig Ashe nem is okozott fájdalmat neki. - Rettenetes nap volt. Szeretnék lefeküdni, minél hamarabb. - Talán jobb lenne, ha itt maradnék, és vigyáznék, nehogy visszahívd Josht. - Szörnyen igazságtalan vagy. De hát mindegy. Úgysem találkozunk többet. Ez a gondolat cseppet sem tetszett Ashe-nek. - Ezt nem gondolod komolyan? - A férfi hangjában volt valami, ami megdobogtatta a lány szívét. - Reggel majd folytatjuk a beszélgetést. A lány zavartan nézett a férfira, annak azonban kifürkészhetetlen volt az arckifejezése. - Majd csinálunk valami közös programot. A hét vége előtt nincs sürgős dolgom a gazdaságban. - Ez nem volt teljesen igaz, de Ashe nem bánta. Hirtelen átértékelődött a dolgok fontossági sorrendje. Ami eddig halaszthatatlannak tűnt, arról egy csapásra kiderült, hogy várhat. - Valakinek helyre kell billenteni a gondolkozásodat. Sohasem szeretted Deakint. Hogyan is lehetne szeretni valakit, akinek ilyen jelleme van. - Azt hittem, hogy szeretem - mondta Christy, és könnyek szöktek a szemébe. Kétségbeesetten igyekezett visszafojtani őket. Semmiképpen sem akart Ashe McKinnon előtt sírni. - Már a saját érzéseimben sem bízhatom. - Ez már másokkal is megesett. Néha azt hiszem, a szerelem szükséges rossz. Át kell rajta esni, hogy józan belátásra jusson az ember. Az viszont biztos, hogy sok embernek használna, ha az érzései helyett az értelmére hallgatna. - Ehhez én nem vagyok elég hidegvérű. Ashe-t újra heves vágy fogta el. Egész este ellenállhatatlan vonzalmat érzett ez iránt a varázslatos teremtés iránt. Felemelte a lány állát, és gyönyörű szemében megpillantotta a saját képmását. - Hogyan is lehetnél az, hiszen az egész lényed csupa gyengédség és finomság. Nem akarom azonban, hogy egész éjszaka álmatlanul hánykolódj, és Deakin után epekedj. Helyette inkább ezen gondolkozz! - Ezzel magához húzta a lányt, és megcsókolta. Először gyengéden, aztán egyre szenvedélyesebben. Érezte, ahogy azok a puha, telt ajkak szétnyílnak. Soha Christyt még így nem csókolta senki. A szíve olyan hevesen vert, hogy majd kiugrott a helyéből. Noha tudta, hogy Ashe valójában csak meg akarta büntetni, mégis a vágy hulláma járta át minden porcikáját. Soha még ehhez hasonlót nem érzett. Végül Ashe felemelte a fejét, és ajkuk szétvált. Christy hallotta, milyen gyorsan szedi a férfi a levegőt. Ö maga halkan felsóhajtott a gyönyörűségtől, és nagyon remélte, hogy a férfi nem hallotta meg. Ha Ashe-nek csakugyan az volt a célja, hogy Christy ezen az éjszakán ne gondoljon Joshra, hát azt elérte. Egyetlen csók elegendő volt hozzá. A férfi megfogta a lány kezét. - Remélem, sikerült egy kicsit elterelni a figyelmedet Joshról. De még mennyire! Ez a csók olyan elemi erővel hatott, mint a forgószél. Christy elfordította a tekintetét, mert félt, hogy a szeme árulkodik a benne kavargó érzésekről. - Legalábbis megakadályoztad, hogy ma este valami olyant tegyek, amit később megbánnék. Ezért hálás vagyok neked. - Egy könnycsepp gördült le a lány arcán. A férfi gyengéden letörölte az ujja hegyével. - Ebből elég. Esküdj meg, hogy több könnyet nem ontasz Deakinért! - mosolygott. - Mondd utánam: Én, Christy Parker... - Én, Cristy Parker... - mondta a lány engedelmesen. - ...egyszer s mindenkorra száműzöm a szívemből Joshua Deakint. - ...egyszer s mindenkorra száműzöm a szívemből Joshua Deakint. - Sohasem fogom megpróbálni, hogy veszélyeztessem a házasságát. Christy, mint akit megbűvöltek, ismételte: - Sohasem fogom megpróbálni, hogy veszélyeztessem a házasságát. Remélem, most már meg vagy elégedve. Többet már nem tudok elviselni. - Valóban úgy érezte, végképp fogytán van minden ereje. Ebben nem kis szerepet játszott az, hogy a férfi közelségébe csaknem beleszédült. Elhúzta a kezét. - Akkor hagylak lefeküdni - mondta Ashe. Felvette a nyakkendőjét az asztalról és zsebre vágta. - Hogy mégy haza? Hívjak egy taxit? - Nem szükséges. Gyalog megyek. - Ugye Mercedes házában éjszakázol? Az messze van. - Elfelejted, hogy az ország középső részéből származom. Ami számodra nagy távolságnak tűnik, mifelénk macskaugrásnak számít. Különben is sok gondolkodnivalóm van. Éppen jól jön egy kis séta. A férfi az ajtóhoz ment, és onnan még egyszer visszafordult. - Holnap tíz órakor telefonálok. Kirándulunk a tengerpartra vagy a hegyekbe. Aztán együtt ebédelünk. Rendben? Christy bólintott. Hogyan is lehetne ellentmondani ennek a férfinak? 3. FEJEZET Christynek másnap reggel elég sok idejébe telt, amíg szembe tudott nézni magával a tükörben. Tegnap ilyenkor még nem is ismerte Ashe Mckinnont. Szegény, megcsalt, kétségbeesett nő volt, akit elhagyott az, akit szeretett. És most? Miközben még javában nyalogatja az árulás okozta sebeket, ellenállhatatlan vonzalmat érez egy másik férfi iránt. Hát ennyire állhatatlan lenne? De hát melyik nőt nem kavarná fel ez a varázslatos ember, akiből szinte sugárzik az erő, a határozottság és az egyéniség rendkívülisége? Míg Christy hasztalanul próbált rendet teremteni összekuszálódott érzelmei között, egyszer csak megszólalt a telefon. Legjobb barátnője, Montana izgatott hangja jelentkezett: - Mesélj gyorsan, milyen volt az esküvő? Remélem, alaposan ráijesztettél Joshra! Kidobtak? Arról nem írtak az újságok. Csak a menyasszonyról és arról az undorítóan gazdag pereputtyáról áradoztak oldalszámra. Mielőtt Christy elindult a fogadásra, beavatta bizalmasát a tervébe, nem csoda, hogy annak már nagyon fúrta az oldalát a kíváncsiság. - Tényleg szeretnéd tudni? - állította le a szóáradatot Christy. - Hát persze. Mit gondolsz, miért hívtalak? - Akkor hagyj végre engem is szóhoz jutni. - Ezzel nekilátott, hogy töviről hegyire elmesélje az előző napi kalandjait. Az esküvői fogadást olyan részletesen leírta, hogy még az asztalok díszítésére is kitért. Aztán elmondta, milyen hitványul viselkedett Josh, és miképp szegődött lovagjául Ashe McKinnon. - A híres szarvasmarhakirály? - kapkodott levegő után a másik lány. - Mindig is álmaim netovábbja volt, hogy egyszer megismerjem. Nem is tudod, hogy mekkora szerencséd van! - Hát nem akkora, mint gondolod. Nem az én két szép szememért töltötte velem az egész estét. Csupán az unokatestvérét akarta megvédelmezni az én ostobaságomtól. Őt ugyanis nagyon szereti. - Csak ne becsüld le a saját két szép szemedet! A férfiak többségét meg tudod velük babonázni. Könnyedén az ujjad köré tudod csavarni őket. - Josh példája nem éppen ezt mutatja. - Christy szívébe hirtelen fájdalom nyilallott. - Rögtön elpártolt tőlem, mihelyt megismert egy gazdagabb nőt. - Josh Deakin mindig is visszataszító alak volt. Most legalább nyíltan megmondhatom, hogy kezdettől fogva milyen ellenszenvesnek találtam. - Sohasem mutattad, hogy nem kedveled. - Mi értelme lett volna? Azt hitted, hogy szereted, így azután úgyis hiába beszéltem volna. Szerencsére magadtól is rájöttél, hogy miféle ember. Most nyitva áll előtted az újrakezdés lehetősége. Talán ez a McKinnon... - Nem, ő túlságosan veszedelmes számomra - rázta a fejét hevesen Christy. - De bizonyára eszményi férfi. - Minden bizonnyal. A szárazföld belsejének embert próbáló körülményei kitűnő jellemeket nevelnek. - Jaj, de szeretném megismerni! Szerinted tetszene nekem? - Hát persze. Én is lelkesednék érte, ha nem lennék ilyen csalódott. - Ugyan már! - hangzott fel Montana vidám, ragadós kacagása. - Mit gondolsz, nekem hány csalódást kellett zsebre vágnom? Legalább ötöt vagy hatot. Biztos vagyok benne, hogy az élet még tartogat számodra valami csodálatos meglepetést. Már az egyetemen megjósoltuk neked, hogy sokra fogod vinni. Ugye találkozol még Ashe McKinonnal? - Mára közös kirándulást terveztünk. - Christy hirtelen nagyon különösnek találta a saját viselkedését. De talán az átélt megrázkódtatás után érthető. - Tulajdonképpen minden pillanatban várom a hívását. - Te, jó ég! Akkor most gyorsan le is teszem a kagylót. Este azonban okvetlen fel kell hívnod, és el kell mesélned mindent. - Természetesen. Christy éppen a zuhany alatt állt, amikor csöngött a telefon. Gyorsan magára kapott egy fürdőköpenyt, és megpróbált megnyugodni. - Hogy érzed magad ma reggel? - szólalt meg a vonal másik végén Ashe mély, dallamos és roppantul igéző hangja. - Köszönöm, jól vagyok - felelte a lány, és a szíve hevesen dobogott. - Gondolkoztál már rajta, hogy hova szeretnél menni? - Azt jelenti ez a meghívás, hogy még mindig megfigyelés alatt tartasz? - kérdezte Christy kihívóan. - Talán. Másrészt azonban egyszerűen szívesen vagyok veled együtt. Mit szólnál, ha kimennénk a tengerpartra? Mivel az ország belsejében élek, ritkán látom a tengert, helyette csak végtelennek látszó pusztaságot és sötétvörös homokdűnéket. - Jaj, az gyönyörű! Az Ayers szikla környéke a legszebb hely az egész világon. - Christyt mindig is elbűvölte Ausztrália vörös közepe, az ország szívében elterülő, vörös színű homok- és sziklasivatagokból álló táj, melynek közepén ott 1 magaslik a világhírű, három kilométer hosszú sziklatömb. - De a tengerpartra is nagyon szívesen megyek. Joshsal mindig... - A lány az ajkába harapott, de már késő volt. - Gondolod, hogy ez engem érdekel? - Csak kicsúszott a számon. Beletelik még egy kis időbe, amíg sikerül kitörölni az emlékeket, és begyógyulnak a sebeim. - Josh már elvett egy másik nőt. Egy gondolatot sem érdemes többé pazarolni rá. Azonkívül meg is esküdtél. - És nyilván gondosan fogsz ügyelni rá, hogy be is tartsam -jegyezte meg Christy némileg ellenségesen. - Remélhetőleg nem lesz szükség rá. De ezt még ráérünk megbeszélni. A másik unokatestvéremnek, Nicole-nak van egy háza a noosai tengerparton. Ott szokta a családjával a hétvégét tölteni. Talán emlékszel rá és a férjére, Brendanre. Tegnap este bemutattam őket neked. Christy általában emlékezett azokra, akikkel már találkozott. A fogadás forgatagában azonban ugyancsak nehéz volt megjegyezni a sok új arcot. Végre mégis beugrott, kikről beszél Ashe. - Hát persze, Nicole és Brandon Boyd. Brandon építész, ugye? Csak rövid ideig beszélgettem velük, de rendkívül rokonszenvesnek találtam őket. Nicole nagyon szomorúnak látszott. A férfi egy darabig hallgatott, és csak aztán válaszolt: - Kifinomult érzéked van, hogy beleláss mások lelkébe. Nic néhány hónappal ezelőtt elveszítette a kisbabáját. Valami komplikáció lépett fel a terhesség során, és a kislány csak egy vagy két napig élt, miután megszületett. A szülők nagyon kétségbe voltak esve. Hosszú ideig tartott, amíg Nicole úgy-ahogy rendbejött. - Jaj, de borzasztó! Ilyen szerencsétlenséghez képest egyenesen nevetségesnek tűnik, ha valaki azért siránkozik, mert összetörték a szívét. - A te szíved egyáltalán nem törött össze. Idővel majd világossá válik, hogy Deakin csupán a büszkeségedet sértette meg. Egyébként Nic meghívott minket ebédre. De ha félénk vagy, mehetünk máshova is. - Egyáltalán nem vagyok én félénk. Ashe-nek eszébe jutott, hogyan viszonozta Christy előző este a csókját, és mindjárt igazat adott neki. Ahogy rágondolt, még mindig érezte a lány ajkának gyengéd puhaságát. - Ilyen szép nőről nem is igazán tudnám elképzelni. - Különösképpen pedig egy sikeres közönségkapcsolati tanácsadóról. - Természetesen. A Whitlaw Promotions cégnél dolgozol ugye? - Igen. Kitűnő az emlékezeted. - Arra is emlékszem, hogy az egyik tudósító, aki fényképezett minket, tudta a nevedet. - Igen, őt jól ismerem a sajtóértekezletekről - felelte Christy könnyedén, pedig az újságírók említésére libabőrös lett. Bár eddig szerencsére megúszta a dolgot. Ha valamelyik lapban megemlítették volna, az biztosan nem kerüli el a barátnője éber figyelmét. - Tehát Nicole-nál fogunk ebédelni? - Biztosan nagyon fogod élvezni. Nic csodálatos ember, és a gyerekek is nagyszerű teremtések. Katey, a keresztlányom, hatéves, Kit pedig négy. Őt tulajdonképpen Christophernek hívják. - Majdnem úgy, mint engem - mosolygott Christy. - Csodaszép név -jegyezte meg Ashe olyan hangon, hogy a lány beleborzongott. - Mindenesetre hozz fürdőruhát! Semmiképpen sem fogom azt a ritka alkalmat elmulasztani, hogy a tengerben fúrödhetek. A Boyd család háza hatalmas, modern épület volt egy sziklaszirt tetején, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Christy elámult, ahogy az útról megpillantotta. Egy órája voltak úton, s már csaknem célhoz értek. - Brendan tervezte, és tökéletesen illik a környezetéhez - magyarázta Ashe. Mindig nagyon vágytak egy tengerparti nyaralóra. Különösen amióta a gyerekek világra jöttek. Az utca felől is nagyon lenyűgöző, de nekem a partról még jobban tetszik. Úgy illeszkedik az orom tetejére, mintha abból faragták volna ki. - Óriási! Látszik rajta a gazdagság. - A nyugati szárnyat a családtagok és egyéb látogatók számára építették. Nic apja diplomata, és az Egyesült Államokban dolgozik. A feleségét is magával vitte, és kitűnően érzik magukat kinn. így aztán Nic nem látja a szüleit túl gyakran. Anyai ágon tartozik a McKinnon családhoz. Édesanyja, Caroline az apám három nővérének egyike. A másik nővére, Zoe időnként meglátogat engem. Roppant eredeti egyéniség. Nem ment férjhez, csak a tudománynak él. Rendkívül széles körű az érdeklődése. A harmadik lány lovaglás közben baleset áldozata lett tizenhat éves korában. Nem maga az esés okozta a halálát, hanem hogy a ló homlokon rúgta. - Rettenetes! - Christy el tudta képzelni, hogy milyen szörnyű csapás lehetett ez a családnak. Ashe komolyan bólintott. - A nagyszüleim sohasem heverték ki a lányuk halálát. Szerencsére azt már nem élték meg, hogy mindkét fiuk meghalt: az én apám és Callistáé. Mind a ketten repülőgép-szerencsétlenségben vesztették az életüket. Christy nagyon együtt érző természetű volt, így Ashe elbeszélése mélyen megrázta. Legszívesebben megfogta volna férfi kezét, de nem bízott eléggé magában. - A sors nem volt túl kegyes a családodhoz. - Néha már azt hiszem, az egész életem szerencsétlenségek sorozata. - A férfi arcán fájdalom tükröződött. - És az édesanyád? Még mindig a birtokon él? - A lány közben nézte a férfi vonásait, egyenes orrát, finom vágású száját, határozott állát. Hihetetlenül vonzó jelenség! - Az anyám még gyerekkoromban elhagyott minket. Röviddel a tizedik szüle tésnapom előtt. - A férfi arca kifejezéstelen volt, a hangjában azonban volt valami, ami visszatartotta Christyt, hogy az okok felől kérdezősködjék. Egy darabig feszült csend uralkodott, aztán Ashe folytatta: - Mindenáron új életet akart kezdeni. A világ zajától elzárt élet az ország belsejében mindig untatta. A csodaszép természet és a végtelen látóhatár nem elégítette ki. ízig-vérig városi ember volt. Szórakozásra, kulturális eseményekre vágyott. A férfi hangja egykedvű volt, de a keserűség kicsengett belőle. - A szüleid elváltak? - Természetesen. Valamennyien meglepődtünk aztán, hogy az anyám milyen gyorsan férjhez ment. Csak később tudtuk meg, hogy már gyereket várt. - Ezek szerint van egy féltestvéred? - Úgy látszik. - A férfi arca kifürkészhetetlen volt. A lány tűnődött, mi járhat a fejében. - Nem is ismered? - Nem. Néha vágytam rá, hogy megismerjem az öcsémet, de sohasem találkoztam vele. Egyébként ifjabb Duane Moss Huntingtonnak hívják. - De az édesanyádat biztosan meglátogattad a válás után? - Christy mindig borzasztóan sajnálta azokat, akiket a sors elszakított a családjuktól. Egy anya sem hagyja el könnyű szívvel a saját gyermekét. Hát még egy olyan elbűvölőt, amilyen Ashe lehetett tízéves korában. Christy maga előtt látta a kisfiú sötét fürtjeit és nagy csillogó szemét. A férfi megvonta a vállát. - Egy darabig látogattam. De megvetettem az anyámat, és gyűlöltem a férjét. Akkoriban én sem voltam könnyű eset, minden és mindenki ellen lázadtam. - Az ilyen helyzet mindenki számára nehéz, különösen pedig a gyerekeknek. Ashe összeszorította az ajkait, és csak egy idő múlva válaszolt: - Hosszú ideig ellenszegültem annak, hogy elfogadjam a történteket. Végül azonban feladtam. Az apám azonban sohasem heverte ki, hogy a csodaszép felesége elhagyta. Olyan büszke volt rá mindig, és sohasem szűnt meg szeretni. Mindent megadott az anyámnak, amit csak egy asszony kívánhatott, az pedig egyszerűen eldobott mindent. - Most hol él? - New Yorkban és Kaliforniában. A férjével együtt azonban sok időt töltenek Európában is. Duane Huntington az apámnál is gazdagabb. Az anyám azonban esküdözött, hogy szerelemből ment hozzá. - A férfi gúnyosan mosolygott. Christy önkéntelenül is a hűtlen Joshra gondolt. - Az érzelmek ellen tehetetlen az ember. Minden józan ész ellenére beleszeretünk valakibe. És néha soha többé nem szabadulunk ettől az érzéstől. - Az apám esetében így volt. És én is azt szerettem volna, hogy minden úgy legyen, mint régen. Amit az anyám tett, kegyetlenségnek éreztem. Sohasem bocsátottam meg neki. -Ashe emlékeztében még nagyon elevenen élt az apja kétségbeesése és szenvedése. - Szerinted az apád mellett kellett volna maradnia? - Mindenképpen - felelte hevesen a férfi. - Tudom, hogy manapság a kötelességtudat sok ember számára elavult fogalom. Szerintem azonban hűségesnek kellett volna maradni az esküjéhez. - Az ígéret ilyen sokat jelent számodra? - Igen. Rendkívül fontos nekem. De kérlek, ne próbáld megfejteni a lelkivilágomat. A lényeg az, hogy szerintem, akik nem készek arra, hogy hűségben kitartsanak egymás mellett, ne házasodjanak össze. - Vannak azonban olyan házasságok, amelyek egyszerűen működésképtelenekké válnak. Az emberek változnak, és különböző irányokba fejlődnek. Elsősorban férfiak esetében tapasztaltam ilyesmit. Némelyikük azt hiszi, csak azzal bizonyíthatja be a férfiasságát, ha rengeteg kalandba bocsátkozik. Sejtelmem sem lett volna róla, hogy Josh az unokatestvéreddel találkozgat, ha véletlenül nem láttam volna meg őket, amint a bíróság épülete előtt csókolództak. - Rátámadtál Joshra? - Mire mentem volna vele? Hazakullogtam, és másnap felelősségre vontam. - És mit hozott fel a mentségére? A férfi lassabban hajtott, hogy jobban hallja a választ. Christy azonban nem tudta, mit feleljen. Ashe-nek és Callistának biztosan nem mondhatja el ebben az ügyben az igazságot. Kénytelen volt egy kis kegyes hazugsághoz folyamodni. - Közölte, hogy már nem szeret. Amikor tegnap este felhívott, valószínűleg bocsánatot akart kérni, mert a fogadáson úgy tett, mintha nem is ismerne. - Ő is pontosan ezt mondta nekem. A lány kérdően nézett a férfira. - Bizonyára nem hitted, hogy annyiban hagyom, ha a nászutas lakosztályból téged hívogat? Nem tűröm, ha valaki hamis játékot játszik, és a családom egy tagjának fájdalmat okoz. Ezt egyszer s mindenkorra világossá kellett tennem Deakin számára. - Odamentél hozzájuk a szállodába? - Christynek görcsbe rándult a gyomra. - A szálloda előcsarnokából felhívtam a drágalátos Joshodat. Roppant gyorsan lejött. - Nem az én Joshom! - Az már igaz. - Mit mondtál neki? Christy elképzelte a jelenetet, és a hideg futott végig a hátán. - Egyebek közt figyelmeztettem, hogy nem jár jól, ha ellenségévé tesz. A fickó szánalmasan mentegette a saját bőrét, nem kímélve sem téged, sem Callistát. Nem hiszem, hogy ez a házasság egy fél évnél tovább tartana. Christy ennek cseppet sem örült. - Ne károgj már előre! Lehet, hogy Callista annyira szereti Josht, hogy a végén mégiscsak boldogok lesznek. Az unokatestvéred olyan szeretetreméltó, gyengéd és finom... - Tud azonban nagyon erélyes is lenni. Ha kell, keresztülviszi az akaratát. Végül is McKinnon. - Ahogy Ashe a lányra pillantott, látszott rajta, hogy mindez mennyire feldúlta. - Kérlek, ne gondolj többet rá! - simogatta meg a lány kezét. Azt szeretném, ha boldog lennél - mondta gyengéden. Annyi kedvesség volt mély hangjában, hogy Christy szíve egyszeriben nagyon hevesen kezdett dobogni. - Olyan sok minden tetszik nekem benned - folytatta a férfi. - A gödröcske az álladon, a hosszú, aranyszőke hajad, a fénylő, zöld szemed, amely egy kicsit ferdén áll. Hát persze a többi sem rossz. - És mi az, ami nem tetszik rajtam? - Az, hogy épp olyan barátot választottál magadnak, mint Deakin. Azt hinné az ember, hogy jobb ízlésed van, és jobban tudsz az érzéseiden uralkodni. - Elismerem, hogy hibát követtem el. Legközelebb óvatosabb leszek, ha kapcsolatot kezdek valakivel. - Mit szólnál egy olyan férfihoz, akibe nem vagy szerelmes, és aki hasonlóképpen nem szerelmes beléd? Akkor senki sem okozhat fájdalmat a másiknak. - Ashe a lányra nézett, és kissé megvonaglott a szája széle. - Csak olyan férfival tudnék együtt lenni, akihez vonzódom. - Az csak természetes. Különben kétségbe vonnám az ép eszedet. Egyszer nyugodtan végig kellene azonban gondolnod, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a férfinak, aki szóba jöhet. Egy ilyen felsorolásban a te tulajdonságaid közül egyetlenegy sem szerepelne! gondolta Christy. Különös tekintettel az olyanokra, mint: veszedelmes, kifürkészhetetlen és izgató. Az sem szerepelne a kívánságlistán, hogy az illető tökéletesen ellenőrzése alatt tartsa az érzéseit. Ahogy beléptek a kertkapun, a gyerekek előviharzottak a házból, és olyan szélsebesen rohantak eléjük, hogy Christy attól félt, elesnek, és valami bajuk történik. - Ashe bácsi! Ashe bácsi! - kiabálták kórusban. A titokzatos férfi most újabb oldaláról mutatkozott be. Nyilvánvalóan szereti a gyerekeket. Ezért imádja annyira a kis unokahúga és unokaöccse. A kislány könnyedén szökdécselt végig a királypálmákkal szegélyezett kocsifelhajtón, majd a mélyzöld gyepszőnyegen. A kis Christopher azonban elcsúszott a füvön, és elesett. Ashe a karjába zárta Kateyt, aztán észrevette, hogy Christy Kithez fut, aki éppen feltápászkodik ülő helyzetbe. A lány lehajolt a kisfiúhoz, aki felé fordította az arcát. Sötét hajú, sugárzó, kék szemű, kifejezetten szép gyerek volt. - Jaj, kincsem, mi történt? - nézett rá ijedten. - Nincs semmi bajom, csak telement a szám füvei - mondta a kisfiú, és köhögött. Christy óvatosan megveregette a hátát. - Kérsz talán egy pohár vizet? - Nem, köszönöm, már rendben van. - Kit kiköpte a füvet, és sugárzóan rámosolygott lányra. - Christine vagy? - Igen, de szólíts csak Christynek. A barátaim úgy hívnak. - Majdnem ugyanúgy, mint engem. - Ez biztosan azt jelenti, hogy jó barátok leszünk. Ugye? - Igen. Te vagy a legszebb hölgy, akit ismerek, anyu után persze. Szólíts Kitnek, mint anyu! - Nagyon szép becenév. Christy felállt, és felhúzta a kisfiút. Annak egyszeriben lehervadt a mosoly az arcáról. - Összepiszkítottam a ruhádat, amikor kiköptem a füvet. Christy végignézett magán, és eltávolított néhány fűszálat a zöld szoknyájáról, amelyhez egy színben hozzáillő, hátul derékig kivágott felsőrészt viselt. Az ujjával kissé megdörzsölgette a foltot. - Nézd csak - mondta -, szinte alig látszik a nyoma. Kiten látszott a megkönnyebbülés. - Apu okvetlenül le akarta nyírni a füvet, hogy minden szép rendes légyen. Utána még locsolt is. Azért csúsztam el. - Az ilyesmi bárkivel megtörténhet. A kisfiú lelkesen bólogatott. - Szereted Ashe bácsit? - kérdezte kíváncsian. Jaj, erre mit feleljen? - ijedt meg Christy Azt, hogy tegnap még azt hitte, azt a férfit szereti, aki Ashe unokatestvérét vette feleségül? Végül azt mondta: - Biztosan tudod, mi az a titok. Kit bólintott. - Olyan dolog, amelyről a felnőttek nem beszélnek. - Pontosan. Csak akkor beszélnek róla, amikor elérkezik az ideje. Annyit azonban elárulhatok, hogy nagyon kedvelem a nagybátyádat. - Ezt Christy tulajdonképpen nem akarta mondani. Ashe nem az a férfi, akit egyszerűen csak kedvel az ember. - Akkor jól van. - Kit örült a válasznak. - Anyu mindig azt mondja, hogy Ashe bácsi valamennyiünkre vigyáz. Nagy kár, hogy nem vagyunk otthon - fordított a szón a kisfiú. - Akkor meg tudnám mutatni az aranyhalaimat. - Ezzel úgy fogta meg Christy kezét, mintha világ életében ismerte volna. - Gyere, meg kell ismerned a nővéremet is. Sajnos mindig Katey győz, amikor versenyt futunk Ashe bácsi elé. - Nemsokára bizonyára magasabb leszel, mint ő, hiszen fiú vagy - próbálta Christy vigasztalni. - Olyan magas biztosan nem leszek, mint Ashe bácsi - sóhajtott Kit. - Az apukám sokkal alacsonyabb. Minden rokonom közül Ashe bácsit szeretem a legjobban. Ashe felkapta a levegőbe a kis unokahúgát, és megforgatta. Az sikongott örömében. Miután óvatosan letette, Kithez fordult, és a vállára emelte. - Hogy van az én legjobb cimborám? Kit átkarolta a nagybátyja nyakát, és a füléhez hajolt. - Miért nem hoztad még soha ide Christyt? Képzeld, nem akarta nekem megmondani, hogy szeret-e téged. Azt mondta, titok. - Tudom. Még nekem sem árulta el. Ashe megfogta Katey kezét. - Christy, ő itt a keresztlányom... - A legkedvesebb keresztlányod - javította ki a kislány. - Pontosan ezt akartam mondani: a legkedvesebb keresztlányom, Katherine McKinnon Boyd. - McKinnon az anyu lánykori neve - magyarázta Katey, és megfogta Christy kezét. - Egészen különleges név. - Engem meg Christine Prudence Parkernek hívnak. - Ugye csak viccelsz? - Nem, csakugyan így hívnak. Anyu nagynénje után kaptam ezt a régimódi nevet. A néni mindig rám akarta hagyni a csodaszép mennyezetes ágyát. De aztán sajnos nem lett belőle semmi. - Kié lett végül? - A macskáié. Prudence néni a macskáit szerette a világon a legjobban. A házát és minden pénzét a legjobb barátnőjére hagyta azzal a feltétellel, hogy gondját viseli a kedvenceinek. Mostanra bizonyára már negyven cica hancúrozik vidáman az ágyon. Erre a hallgatóság mindhárom tagja elnevette a magát. - Mi ilyen mulatságos? - hangzott fel egy női hang. - Gyere, anyu, ismerkedj meg Christy vei! Nicole mosolyogva üdvözölte a vendéget. Neki is sötét haja és sugárzó kék szeme volt, mint a gyerekeknek. - Szervusz, Ashe. Igazán nagyon örülök, hogy eljöttetek - fordult az unokabátyjához. - Brendan a konyhában ügyködik. Bizonyára megint odaéget valamit. Én nézni sem szeretem, de ő a világ legjobb szakácsának tartja magát. Nicole újra Christyre mosolygott. - Most is olyan szép vagy, mint estélyi ruhában. Tegnap, amikor megláttunk Ashe oldalán, nem akartunk hinni a szemünknek. - Nagyon kedves tőletek - viszonozta a mosolyt Christy. Szerette volna ennek a kedves fiatal nőnek őszintén megmondani, hogy milyen kapcsolat fűzi Ashehez. - Most már látom, honnan van a gyerekeknek olyan gyönyörű, sugárzó kék szemük - adta vissza a bókot. - Igen, azt tőlem örökölték - vetett egy gyengéd pillantást a két kicsire Nic -, de az apjukra is nagyon hasonlítanak. - A háziasszony bizalmasan belekarolt a vendégébe. - Azt hittem, Ashe semmit sem rejteget előttem. Rólad azonban még sohasem beszélt. - Ez titok - magyarázta Katey. - Christy még nem árulhatja el. - Vagy úgy - mosolygott az anyja. - Na, majd mi kiszedjük belőle. Christy tökéletesen otthon érezte magát ebben a meleg, szeretetteljes családi körben. A gyerekek vidámak voltak, és jól neveltek. Egy csapásra a szívébe zárta őket. Brendan csodálatos ételeket készített, melyeket a konyhában egy nagy asztalon helyezett el, meleg büfé gyanánt. Itt mindenki megrakta a tányérját, aztán kiültek vele a teraszra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a ragyogó napsütésben szikrázó tengerre, a part homokjára és buja növényzetére. A főétel egy hatalmas, aznap fogott császárhal volt sáfránymártásban. Aztán pedig tésztában sütött John-Dory hal hasábburgonyával. Ez utóbbi volt a gyerekek egyik fő kedvence. Arra az esetre pedig, ha netalán Christy azon ritka ausztrálok közé tartozna, akik nem szeretik a halat, Brendan grillcsirkét is készített keleti módra. Mindezekhez még különféle saláták is járultak. - Hihetetlen, hogy a gyerekek mennyire szeretik a salátát - mondta Christy, miután egy darabig figyelte őket. - Vannak olyan barátaim, akik egészen kétségbe vannak esve, mert a gyermekeik egyszerűen semmiféle zöldséget nem hajlandók enni. - Már nagyon hamar hozzászoktattuk őket - magyarázta Brendan, egy jóképű, harminckét év körüli férfi. - Mindig egyszerűen azt adtuk nekik, amit magunk is eszünk, és sohasem volt semmi gond. - Igazán nagyszerű gyerekek - mosolygott Christy. - Sajnos a harmadik gyermekünket elveszítettük - mondta Nicole, és hirtelen végtelenül szomorú lett. Christy megfogta a kezét, és megszorította. - Ashe elmesélte. Borzasztóan sajnálom. El tudom képzelni, hogy milyen szörnyű veszteség lehetett mindkettőtök számára. Nicole megpróbálta összeszedni magát. - Tulajdonképpen nem kellene éppen most erről beszélnem. Ugye? - A fiatalasszony a férjére nézett, és annak tekintete csupa megértés és gyengédség volt. - Velünk mindig mindenről beszélhetsz - biztosította Ashe. - Mi valamennyien nagyon szeretünk. - Engem is beleértve - tette hozzá Christy, aki az első pillanattól fogva nagyon rokonszenvesnek találta Nicole-t. Ebéd után lementek a tengerpartra. Eleinte Christy minden figyelmét lefoglalta a sekély vízben játszó két gyerek. Végül azonban az anyjuk közbelépett, hogy a vendégek bemehessenek a mély vízbe úszni. - Már éppen elég sokáig lefoglaltátok Ashe bácsit és Christyt. Most elmegyünk egy kicsit hármasban sétálni. Ahogy a kis csapat felkerekedett, Ashe Christyhez fordult: - Ez a gyönyörű bikini csak napozásra való, vagy úszni is lehet benne? - Már hogyne lehetne - nevetett a lány. - Tetszik? - Túláradó jókedvében illegetni kezdte magát, mintha divatbemutatón lenne. Gyerekkora óta minden nyarat a tengerparton töltött, így fesztelenül mozgott a fürdőruhában, az sem zavarta, hogy Ashe megbámulja. - De még mennyire. Csodaszép vagy benne. - Köszönöm. Hosszasan úsztak a mélykék, kristálytiszta vízben. Christy kitűnő úszó volt, és Ashe-sel egészen addig kimerészkedtek, ahonnan a hullámlovasok a hatalmas, tarajos hullámok hátán ki szokták magukat vitetni a partra. Christy legszívesebben a vízben töltötte volna a nap egész hátralévő részét. Hozzászokott, hogy hoszszú távolságokat ússzon. Josh sohasem bírta olyan sokáig, mint ő. Ashe azonban nagyon kitartónak mutatkozott. Vajon hol tanult meg ilyen jól úszni? Ahogy kiértek a partra, meg is kérdezte. - Talán tudod, hogy a szárazföld belsejében nagyon sok apró tó van - magyarázta a férfi. - Az egész birtok tele van csodaszép, eukaliptuszokkal szegélyezett tavacskákkal. Néha néhányuk majdnem teljesen kiszárad, de a többiek még mindig tele vannak jéghideg vízzel. A tengertől eltekintve nincs más víz, melyben szívesebben úsznék. A vendégek számára azonban medencék is rendelkezésre állnak. - Mármint a kevésbé vállalkozó szellemű vendégek számára? - Bizony sokakat lenyűgöz a vad természet és a birtok nagysága. Több mint négyezer négyzetkilométeren terül el. Rengeteg szarvasmarhát szállítunk Malajziába és Egyiptomba. Jelenleg százmillió dolláros üzletek vannak folyamatban. Pónikat is tenyésztünk, és Walerből származó hagyományos ausztrál munkalovakat is. Ez utóbbiak csodálatos, jó természetű állatok, és rendkívül keresettek. Gyakran kell a birtokra látogató üzletfelek szórakoztatásáról gondoskodnunk. Ashe hangsúlyában volt valami, amire Christy felkapta a fejét. - Tehát asszonyra lenne szükséged, aki szívesen fogad vendégeket? - Beszélhetnénk róla? - Nem - felelte a lány szenvtelenül, pedig a szíve majd kiugrott helyéből. A házasságra egy darabig gondolni sem akarok. - Micsoda kihívás! - Ashe hangja mély volt, kellemes és öntudatos. - Tisztában vagy vele tulajdonképpen, hogy milyen szép vagy? -A férfi gyengéden megérintette a lány tarkóját, amelyet a hosszú, copfba font, aranyszőke haj látni engedett. Christy majd beleszédült, ahogy a bőrén érezte Ashe erős ujjait. Hirtelen átjárta a vágy hulláma. Hogyan tud Ashe ilyen gyengéd érintéssel ilyen heves érzéseket kiváltani? Biztosan sok tapasztalata van a nőkkel. A lány önfeledten rajta felejtette a szemét a férfin. Mennyivel magasabb és sötétebb, mint ő. Izmos, de karcsú termete tökéletesen férfias és erőt sugárzó. Christy hirtelen úgy érezte, legszívesebben belesüppedne vele a homokba. Maga sem értette, mi lelte. Szívből remélte, hogy a férfi nem vesz észre rajta semmit. Egyszer csak Ashe magához vonta, s az ajkára szorította az ajkát. Christynek elakadt a lélegzete. Élete végéig emlékezni fog erre a csókra. Végül a férfi felemelte a fejét, és halkan megszólalt. - Ugye nem bánod? - Talán megmagyarázhatnád, mi indított erre. A lány körül forgott a világ, miközben Ashe nyugodtan elnézett a feje fölött a part felé. - Nic és a gyerekek éppen felénk tartanak. Elvárják, hogy megcsókoljalak, hiszen azt hiszik, hogy a barátnőm vagy. - Gyorsan helyre tudnánk igazítani a tévedést - felelte Christy hevesen. - Egyszerűen meg kell mondanunk az igazat. - A messze távolban feltűnt három kicsi alak, akik integettek feléjük. - Nem, azt nem tehetjük - felelte Ashe, és kibontotta a lány hajfonatát. - Legalábbis most nem. Nem ronthatjuk el a napjukat. Christy gondolataiba mélyedve nézte a közeledőket, aztán bólintott. - Nicole nagyon bátran viselkedik, de látszik rajta, hogy még mindig nagyon szenved a kisbabája elvesztése miatt. - Nincs olyan jól, mint reméltem - ráncolta össze a homlokát Ashe aggodalmasan. - Talán túlságosan is igyekszik túljutni a történteken. Tudom, hogy nem tartozik rám, de talán több időre lenne szüksége a gyász feldolgozására. Neki is meg Brendannek is. Ő persze mindent megtesz, hogy a feleségének segítsen. Minden jel szerint nagyon szeretik egymást. - Brendan nagyszerű ember. Nic nem is találhatott volna jobbat. De azt hiszem, igazad van. Jót tenne nekik, ha egy kicsit kettesben maradnának. Majd beszélek velük róla. A gyerekek biztosan szívesen velem jönnének a birtokra. - Ráérnél törődni velük? - lepődött meg Christy. - A gazdaság és az üzlet bizonyára nagyon lefoglal. - Valószínűleg már nem emlékszel, de útközben azt mesélted, hogy a közeljövőben kiveszel egy hónap szabadságot. Christy hitetlenkedve nézett Ashe-re, de úgy látszott, a férfi komolyan beszél. - Nem az volt a tervem, hogy veled töltsem a pusztában. - Legalább Deakin nem találna meg. - De hát most úgyis nászúton van Callistával. - Három hét nem túl hosszú idő, és én egy cseppet sem bízom meg ebben a fickóban. - Én sem. - Christy még mindig megbántottnak és megalázottak érezte magát. Nagyon megsértette a büszkeségemet azzal, hogy egyszerűen faképnél hagyott. - Még hogy faképnél hagyott! Ég a vágytól, hogy a szeretőjévé tegyen. A lány tudta, hogy a férfinak igaza van. Tanácstalanul vonta meg a vállát. A férfi hosszasan nézte a lány arcát. Bársonyos bőre aranyosan csillogott a napfényben. - Tulajdonképpen miért nem jegyezted el magadat Deakinnel? Vagy jegyesek voltatok, csak visszaadtad a gyűrűt? A lány elsimított egy szőke fürtöt az arcából. - Kár lenne ezt a szép napot elrontani. - Kár bizony, hiszen eddig, én legalábbis nagyon szépnek találtam. Remekül úszol. Más sportot is űzöl? - Az iskolában annak idején sok díjat nyertem. Egy darabig a mülovaglás iránt is érdeklődtem. - Komolyan? - Amint tudod, egy birtokon nőttem fel. A lovak iránti szeretet a véremben van. - Mekkora a birtokotok? - Körülbelül négy négyzetkilométer. Nagyon pici a tietekhez képest. - De bizonyára nagyon szép - mosolygott Ashe. - Aranyló búzamezőket képzelek el, meg zöld dombokat és rajtuk legelésző gyapjas bárányokat. - Egészen úgy beszélsz, mintha ott lettél volna. - Gyakorlatilag mindenütt jártam, ahol állattenyésztéssel foglalkoznak. -A férfi letelepedett a lány mellé. - Talán... - kezdte, aztán elhallgatott, és elgondolkozva nézett kifelé a napfényben csillogó tengerre. Hófehér tarajos hullámok csaptak ki a partra. A víz felett sirályok köröztek, élelmet keresve. - El tudnád képzelni, hogy segítesz nekem, amíg magamhoz veszem egy időre a gyerekeket? Olyan érdekessé és kellemessé tenném az Augusta majori tartózkodásodat, amennyire csak lehetséges. Christy nagyon örült, hogy éppen egy széles karmájú szalmakalapot tett a fejére, így legalább nem látszik, hogy elpirult. Ashe nem tréfált az előbb, csakugyan meghívja a McKinnonok családi birtokára! - Komolyan beszélsz? - Mindig komolyan gondolom, amit mondok. - És miért éppen most kérdezed? - Mert most jutott az eszembe. - Nem sieted el egy kicsit a dolgot? Nic nagyon gondos anya, tele van felelősl ségérzettel. Talán egyáltalán nem tetszik neki ez az ötlet. A gyerekek alig ismernek engem. Akárcsak te. - Ez az utolsó szavad? Nem akarsz segíteni Nicole-nak és Brandonnek? , A lány sóhajtott. . - Nem értelek téged. Tegnap még dühös voltál, ha csak rám néztél! - Úgy találtad? - Ashe nem tudta elképzelni, hogy ennek a csodaszép, kívánaí tos fiatal nőnek a látványa valaha is haragot váltott volna ki belőle. - Csak nem akartam, hogy valami jóvátehetetlen hibát kövess el. Különben is, ami tegnap történt, az már nem számít. - A férfi felnézett. - Vigyázat, mindjárt ideérnek! - Nicole és a gyerekek azonban még hallótávolságon kívül voltak. - Még egy perced van, hogy válaszolj. Ne felejtsd el, hogy szerelmes párnak tartanak minket. - Jaj... én... igazán nem tehetem, Ashe - dadogta Christy. A férfinak tetszett, ahogy a lány a nevét kimondta, majdnem gyengéden. - Nicole számára nagyon sokat jelentene. Christy úgy érezte, mintha a férfi hipnotizálná. Mindenesetre Josht sikeresen kiverte a fejéből. - Megfigyeltem, milyen jól tudsz a gyerekekkel bánni - folytatta a férfi. Azonkívül a házvezetőnőm és az egész személyzet a segítségedre lenne. Nem akarlak elcsábítani, ha attól félsz. A lány gyorsan elfordította a tekintetét. - Nem, nem jutott az eszembe ilyesmi - vetette oda, pedig még a gondolatba is beleborzongott. - Az idő eltelt, Christy. - Ashe beszívta a lányból áradó finom virágillatot. Olyan heves vágy fogta el, hogy maga is meglepődött. A lány alig észrevehetően bólintott. - Ez valóságos zsarolás volt. A következő pillanatban már feléjük viharzottak a gyerekek. Boldogan mosolyogtak, és csillogott a szemük. - Üdvözlöm a szép ifjú hölgyet - húzta maga mellé a homokban Ashe a kis unokahúgát, míg Kit Christy ölébe telepedett. Jaj, istenem, mibe bonyolódtam? - gondolta Christy zavartan. 4. FEJEZET Két héttel később Christy Kateyt és Kitet kézen fogva megállt az Augusta major gyönyörű udvarháza előtt. Amíg elgyönyörködött a patinás épületben, képzeletben felidézte a régmúlt időket. Beleélte magát az első telepesek lelkivilágába, akik megérkeztek erre a különös tájra, és megpróbálták a sivatag kellős közepébe odavarázsolni skóciai otthonukat. Az artézi kutak által öntözött kertek valóban úgy zöldelltek, akárcsak az őshazában. A repülőgépről lenyűgöző látvány volt a végtelennek látszó, vörös homokdűnékkel tarkított félsivatag és a közepén viruló oázis. A McKinnon birtok központja egy folyó partján helyezkedett el. Körülötte a messze nyúló legelőkön mindenütt vöröslött a talaj, rajta csomókban nőtt a szárazságtűrő, fűszerü bozót. Az első felfedezők annak idején meglepve jöttek rá, hogy ezek a meglehetősen szúrós levelek kitűnő, tápláló takarmányt jelentenek az állatoknak. Ennek köszönhetően vált ez a vidék a szarvasmarha-tenyésztés fellegvárává. Az apró tavacskák partját és a folyó fattyúágait eukaliptuszok és kazuárfák szegélyezték. Ez a táj volt másfél évszázada a McKinnon család otthona. Az ezernyolcszázas évek közepén itt vetette meg a gazdaság alapjait James Andrew McKinnon. Az ő felesége volt Augusta Downs, akiről a majorságot elnevezték. A fiatalember csupán huszonegy éves volt, amikor gazdag skót családja támogatásával, néhány rokonnal közösen egy nagydarab földet vásárolt a Simpson-sivatag peremén. Arról álmodott, hogy új hazájában hatalmas szarvasmarhacsordákat nevel, és dinasztiát alapít. Ehhez akkor még valóban nagy bátorság kellett. A kietlen pusztaságban csak a folyóágak és a tavacskák szolgáltattak vízforrást. Az első artézi kutakat csak később kezdték fúrni. Kemény küzdelemben, nélkülözések és lemondások között telt James élete. Az álmát azonban sohasem adta fel. Végül meg is valósította, nem magának, hanem az utódoknak. Később aztán két fivérét, Duncant és Williamst is sikerült rábeszélnie, hogy jöjjenek utána Ausztráliába. Eleinte együtt dolgoztak az Augusta majorban. Időközben azonban James észak és nyugat felé is kiterjesztette a családi birtokot, így aztán a testvérei a távolabbi területeken létesítettek újabb központokat, és ott telepedtek le. Mostanra a McKinnon birtok Queensland és az Északi Területek szövetségi államok hatalmas lakatlan területeit foglalta magában. Összterülete meghaladta Skóciáét, a család eredeti otthonáét. Az ország közepének gyéren lakott területein csupa ilyen óriási birtok alakult ki. Ezek közül is kiemelkedett a McKinnon családé. Az itteni gazdálkodók mind merész, rettenthetetlen férfiak, Ashe McKinnont azonban megkülönböztetett tisztelet övezte. A városlakók gyakran regényesnek képzelik a vadonbeli életet. A valóságban azonban kemény, veszélyes és gyakran nagyon magányos. Ez az életmód kemény, állhatatos férfiakat nevel. Ezért olyan tekintélyparancsoló, ellentmondást nem tűrő emberek a marhatenyésztők. Nem csoda, hogy Ashe olyan könnyen levett a lábamról, gondolta Christy. Tudta, hogy az Augusta major a család cégére, kincstáruk koronaékszere. Most elbűvölve nézte az előtte álló épületet, amely hosszú évek során nyerte el a mai formáját. Az udvarház magját az eredeti kétszintes ház alkotta. Ehhez a századforduló táján szimmetrikusan két széles szárnyat építettek. Az erkélyek, teraszok, tartóoszlopok, kovácsoltvas rácsok festői külsőt kölcsönöztek az épületnek. - Bemehetünk már, Christy? - szakította ki a lányt gondolataiból Kit. - Szomjas vagyok. - Jaj, persze, drágám. Mindjárt kapsz valamit inni. - Bámulatra méltó, hogy ez az egészen kis gyerek milyen jól viselte a hosszú, fárasztó repülőutat Longreachtől, a legközelebbi várostól idáig. Eredetileg természetesen Ashe is velük akart utazni, egy halaszthatatlan tennivaló azonban keresztülhúzta a terveit. A birtok egy távoli részén éppen új artézi kutat fúrtak, és valami nehézség lépett fel a munkálatoknál. - Ne haragudj, Kit, hogy így elbámészkodtam, de egészen lenyűgözött a ház szépsége. - Bizony, valóban meseszép - lelkesedett Katey, akinek vidám kedélyén nem hagytak nyomot a nap fáradalmai. - Az őseink építették - magyarázta büszkén. Ashe bácsi mindig azt mondja, hogy valamennyiünké, pedig valójában az övé. Ahogy beléptek a házba, Christy azt sem tudta, hova nézzen hamarjában, annyi szépség tárult a szeme elé. A házvezetőnő szívélyesen üdvözölte az érkezőket. - Mrs. Davidson vagyok, de mindenki csak Lonnie-nak hív - mutatkozott be Christynek. Garry, egy jóképű fiatal alkalmazott már felvitte a csomagokat a szobákba. Ő várta kocsival a vendégeket a magánrepülőgép leszállópályájánál, hogy elhozza őket a házig. Lonnie elvezette a kis társaságot a nyugati szárnyba, és megmutatta a számukra előkészített egymásba nyíló szobákat. Christy örömmel nézett körbe csinos nappalijában, a vidám virágos pamlagokon és a rengetegen könyvön, a falakat díszítő képeken és a rézveretes, redőnyös írószekrényen. Az ablakból csodálatos kilátás nyílt a lenyűgöző tájra. - Hát te, fiatalúr - fordult Lonnie Kithez -, külön szobát szeretnél, vagy inkább a nővéreddel együtt akarsz lakni? - Tudja, Miss... - Szólítson csak Christynek. A házvezetőnőnek felderült az arca, és még vidámabban folytatta: - Tudja, Christy, Ashe úr mindkét lehetőségre számított, ezért Katey szobájába két ágyat rakatott. - Már nagy fiú vagy, egyedül is alhatsz, de lehet, hogy nagyon magányosnak éreznéd magad - magyarázta Christy, és gyengéden megsimogatta Kit sötét fürtjeit. A gyerek, akinek láthatóan hiányzott az édesanyja, rögtön hozzábújt. Christy magához ölelte. - Ezt a csodálatos, hímzett ágyneműt csakugyan használhatjuk? - ámult el, ahogy szemügyre vette a hálószobájában a hatalmas mennyezetes ágyat. Akkora volt, hogy egész népes család elfért volna benne. - Hát persze. Egész szekrények vannak ilyenekkel tele. - Hihetetlen! - Magam sem hinném, ha nem láttam volna a saját szememmel. Bizonyos ládákat azonban nem szabad kinyitnom. Azokat, amelyek még Ashe úr szüleié voltak. Közben a két gyerek felfedezőútra indult a szobákban. - Kateyvel szeretnék aludni -jelentette Kit, ahogy visszaért. -Amikor utoljára itt jártam, még nagyon kicsi voltam. - Pedig az csak tavaly volt - mosolygott Lonnie. - Emlékszel, milyen volt, amikor az egész család együtt ünnepelte itt a karácsonyt? - Jaj, az gyönyörű volt! - lelkesedett Katey, miközben letelepedett. - Ashe bácsi óriási fát állított fel az előcsarnokban - mesélte Christynek. - Tele volt szebbnél szebb díszekkel. Voltak köztük egészen régiek is. A fa csúcsán egy nagy csillag ragyogott. A fa alatt pedig rengeteg ajándék volt mindenki számára, anyu karácsonykor áldott állapotban volt, de aztán a kisbabánk meghalt. Christy leült a kislány mellé a pamlagra. - A kishúgod nem halt meg igazán. A mennyországban van, a Jóistennél, ahol nincs betegség, és mindenki boldog. - Anyu is ezt mondja - felelte Katey szomorúan -, de aztán mindig sírni kezd. - Nincs borzasztóbb egy mama számára, mint ha elveszti a gyermekét. Ti ketten azonban nagyon nagy vigaszt jelentetek a szüléitek számára. - De egyszer majd megházasodunk és elhagyjuk őket - mondta Kit négyéves létére roppant komolyan. - Emiatt ne aggódj! - nézett rá gyengéden Christy. - Nagyon fáradtnak látszol. Ha eldöntöttetek, ki melyik ágyat választja, szundikálhatsz egy kicsit. Gyertek, nézzünk körül Katey szobájában! A gyerekek lelkesen ugrottak. - Mivel Katey szobája, azt hiszem, neki kellene választania. - Ezt szeretném - mondta a kislány pillanatnyi habozás után, és a teraszajtó közelében lévő ágyhoz lépett. Olyan szép és régi darab volt, hogy akár Viktória királynő is aludhatott volna benne. - Ez a sárga ágyterítő olyan szép! Megfelel neked a másik, Kit? - A rózsaszín nem illik a fiúkhoz - vágott kissé fancsali képet az öccse. - Hozok mindjárt egy gyönyörű kéket, kincsem - ajánlotta Lonnie, és barna szeme barátságosan csillogott a szemüvege mögött. - Az én ágyam van Christy szobájához a legközelebb - örvendezett Kit. - Néha rémálmai vannak - magyarázta a nővére. - Olyankor felébred és sír. A kisfiú szégyenlősen lesütötte a tekintetét. - Ez biztosan nem fog előfordulni, ha én fektetem le - ígérte Christy. - Különben is napközben olyan sok érdekes dolgot fogunk csinálni, hogy este holtfáradtan estek bele az ágyba, és átalusszátok az egész éjszakát. - De ugye azért nyitva hagyod az ajtót, hogy meghalld, ha rosszat álmodom? kérdezte Kit aggódva. - Hát persze. Sok rábeszélésbe került, amíg Nicole rászánta magát, hogy néhány hetet a gyerekei nélkül töltsön. Most először fordult elő, hogy hosszabb időre mások gondjaira bízza őket. Csak azért egyezett bele, mert Ashe-ben feltétel nélkül megbízott, és Christyt első pillanattól kezdve rokonszenvesnek találta. Christy tisztában volt vele, hogy óriási felelősséget vállal, de a feladatot egészen testre szabottnak érezte. Szerette a gyerekeket, és most kamatoztathatja kitűnő szervezőkészségét. Átkarolta a gyerekek vállát, és érezte, hogy azok hozzásimulnak. - Biztosan csodálatosan fogunk nyaralni. Először vagyok itt, nektek kell mindent megmutatnotok. így kezdődött Christy szabadsága az Augusta majorban - az a három hét, amely örökre megváltoztatta az életét. Lonnie limonádét készített a szomjas gyerekeknek, és magával vitte őket a konyhába. Garry még mindig az előcsarnokban várakozott, hátha még szükség lesz rá. Christy megköszönte és kikísérte. - Mit szólna, ha egyszer kilovagolnánk? - kérdezte hirtelen a legény. - Azt hiszem, nem túl jó ötlet - felelte Christy barátságosan, hogy ne tűnjön udvariatlannak a visszautasítás. - Azért még nem adom fel - mosolygott Garry kisfiúsán. - Talán még meggondolja magát. - Lehet. A fiatalember arcáról hirtelen lefagyott a mosoly. - Valószínűleg inkább előbb a főnöktől kellene engedélyt kérnem. - Komolyan? - nézett rá meglepve a lány. - Nagy kellemetlenségek támadhatnak, ha az ember nem tartja be a szabályokat. Ha hölgyekről van szó, különösen vigyázni kell. Erre már Christy majdnem elnevette magát. - Még lovagolni sem hívhat meg valakit? - Nem bizony. Különben az állásommal játszom. - Talán már azzal is kockázatot vállalt, hogy megszólított? - Ugy van. De hát maga a legcsinosabb hölgy, akit valaha is láttam. - Ha nem tévedek, már jön is Mr. McKinnon. Gary villámgyorsan elbúcsúzott. Miközben elsietett, integetett közeledő főnökének. Az nem viszonozta a köszöntést, Christyre azonban már messziről mosolygott. - A kutat rábíztam az embereimre - mondta, amikor odaért. - Meg akartam győződni róla, hogy szerencsésen megérkeztetek. - Az utazás kellemes volt, és Lonnie nagyon szívélyesen fogadott bennünket - mosolygott Christy. Ashe megjelenése újra lenyűgözte: magas, karcsú, izmos, ruganyos mozgású. Lovaglócsizmában még magasabbnak látszott. Farmeringet és farmernadrágot viselt, hozzá ezüstveretes derékszíjat és a nyakában piros sálat. Öltözetét szürke kalap egészítette ki, az Ausztráliában szinte nemzeti jelképpé vált Akubra cég gyártmánya. Ashe levette a kalapját, és végigsimította fekete fürtjeit. Ahogy meglátta, hogy a lány milyen tüzetesen szemügyre veszi, elnevette magát. - Most már biztosan felismersz bárhol a világon. - Csak azt néztem, milyen jól áll neked ez az öltözet. - Itt a birtokon mindenki nagyjából ugyanezt viseli. Mit keresett itt tulajdonképpen ez a Garry? Arra szólt a megbízatása, hogy hozzon haza titeket, és vigye fel a csomagotokat. Arra nem kértem, hogy szórakoztasson téged. Ha netalán azt kérdezte, hogy nincs-e kedved kilovagolni vele, hát arról szó sem lehet. - Értettem, főnök. Velünk ebédelsz? - terelte másra a szót Christy, és a lelke mélyén remélte, hogy igenlő lesz a válasz. A férfi csak morgott valamit, gondolatai máson jártak. Tekintete végigsiklott a lányon. Az testhez álló, lila blúzt és szűk nadrágot viselt. Aranyszőke fürtjeit könynyű szellő lengette. A bőre bársonyos volt, és zöld szeme csillogott. - Tulajdonképpen nem is tehetek szemrehányást Garrynek a merészségéért szólalt meg végül a férfi. - Hiszen én magam is félbe-szerbe hagytam a dolgomat, hogy megnézzem, csakugyan olyan szép vagy-e, mint ahogyan emlékszem rád. Lonnie kitűnő ebédet készített. Csirke volt különböző köretekkel és salátával. Utána karamellfagylalt következett gyömbéres öntettel. Ez utóbbi a gyerekekből akkora elragadtatást váltott ki, hogy Christy is meg merte kóstolni, pedig először idegenkedve tekintett az ismeretlen ízek elé. Ebéd után Katey és Kit a jóllakottságtól és megelégedettségtől úgy elálmosodott, hogy nem tiltakoztak a délutáni alvás ellen. Miután mindketten lefeküdtek, Ashe megmutatta vendégének a házat. Christy már korábban megfigyelte, hogy a bútorok között angol, francia és keleti jellegűek egyaránt előfordulnak. Most, ahogy minden szobán végigmentek, tömérdek értékes régiséget és műtárgyat látott, amelyeket a McKinnon család tagjai nemzedékek során összegyűjtöttek. Közben Ashe rengeteg érdekes dolgot mesélt a házról és egykori lakóiról. Christy elbűvölten hallgatta. Kicsi irigyelte is, hogy egész életét ebben az előkelő, de cseppet sem hivalkodó környezetben töltötte. Akármilyen értékes volt is a berendezés, nem az volt benne az igazán lenyűgöző, hanem az, hogy mindez másfél évszázadra visszamenően az ősök emlékét idézte. Azokét az elődökét, aki itt éltek, dolgoztak és szerettek, és rányomták környezetükre az egyéniségük bélyegét. A tárgyakon keresztül hátrahagytak valamit a gondolat- és érzésvilágukból a késői leszármazottaknak. Elértek Ashe dolgozószobájába. A helyiség cédrusfával volt burkolva, a falakon lovasjeleneteket ábrázoló képek lógtak. - Ezt a gyűjteményt a nagyapám hagyta rám - mutatott Ashe a vitrinre, ahol lószobrocskák álltak a legkülönbözőbb anyagokból. Erős, büszke állatokat ábrázoltak. - Ezek itt a Tang-dinasztia korából származnak, több mint ezerévesek. - Nekem az tetszik a legjobban, amelyiken lovas is van - mondta Christy. - Akarod közelebbről is megnézni? - Ezzel Ashe már ki is vette a szobrocskát az üveg mögül. - Jaj, inkább nem veszem a kezembe. Még leejtem vagy összeroppantom. - Biztosan nem. Nézd csak meg nyugodtan! Hiszen szereted a lovakat. A lány bólintott, és óvatosan átvette az apró tárgyat. - Az a ló ott mellette egészen más - állapította meg, miután szerencsésen visszatették az értékes régiséget a helyére. - Izmosabb és nagyobb, a nyaka is erősebbnek látszik. Mintha más fajta lenne. - Nagyon jól megfigyelted - felelte Ashe elismerően. - Noha mindkettő a Tang-korszakból származik, a második ló egy nyugatról behozott fajtához tartozik. A férfi, aki mellette áll... - Természetesen a lovászlegény. - Christy elbűvölten tanulmányozta a gyűjteményt. - Egyik szebb, mint a másik! Köszönöm, hogy megmutattad. A McKinnonok tehát mind nagy lókedvelők. - Bizony. Ezeket a bronzszobrokat is nagyon szépnek találom. Az egyik Degas műve. A falakon függő lovasjelenetek többsége tizenkilencedik századi francia festőktől származik. A dédanyám, Celeste francia volt. Különösen kedvelte a keleti művészetet. Amint bizonyára tudod, a tizenkilencedik század végén a kelet nagy hatást gyakorolt az európai festőkre. Celeste nagyon szerette ezeket a képeket, mert érdekesek és romantikusak voltak. Ez volt az egyik kedvence - mutatott a kandalló feletti festményre. - Meg tudom érteni. Ez igazán gyönyörű! - Christy elragadtatva nézte a hófehér arab telivért, amelyet egy keleti bazárban kínáltak eladásra. - Büszke lehetsz az otthonodra és a családodra. - A családunk története magában foglalja Ausztrália egész történelmét: az első telepesek küzdelmeit, az óriási méretekben folyó állattenyésztés kialakulását és a társadalmi fejlődést. Ha érdekelnek ezek a dolgok, a könyvtárban széles körű irodalmat találsz róla. Még eredeti történelmi forrásokat is. Zoe nagynéném több könyvet is írt a családunk történetéről. Ő bölcsészdoktor, rendkívül érdekes ember, azonkívül kitűnő humora van. Biztosan szeretni fogod. - Azt akarod mondani, hogy meg fogom ismerni? - Hát persze. Ne ijedj meg, ez nem azt jelenti, hogy fogságban akarlak itt tartani. - Ennek igazán örülök. - A lány érezte magán a férfi átható tekintetét. - Ugye még mindig nem bízol bennem? - Már réges-régen nem bízom a nőkben. - A férfi hangja gúnyos volt, de kicsit keserű is. - Es végül is egy olyan esküvői fogadáson ismerkedtük meg, ahol semmi keresnivalód sem volt. - Nem követtem el semmi törvénybe ütközőt. - Törvénybe nem ütközött, amit tettél, de a társadalmi szokásokba annál inkább. És ezen a fogadáson az unokatestvérem újdonsült férje át akart ölelni. Ezt azért még nem felejtettem el. - Akkor bizonyára azt is észrevetted, hogy milyen elkeseredetten védekeztem. - Őszintén szólva nem, bár én inkább Deakinre figyeltem. Christy érezte, hogy szinte szikrázik köztük a levegő az ellentmondásos érzelmektől. Erős vonzalom keveredett némi ellenségességgel. - Sajnálom azt, ami történt. Úgy látszik, valami múló elmezavar vett erőt rajtam. - Bizonyára. Mással aligha lehet magyarázni, ha valaki szét akar robbantani egy esküvői fogadást. - Sohasem akartam ilyesmit tenni. Csak kellőképpen rá akartam ijeszteni Joshra. Villámcsapásként ért az árulása. Azt hittem, szeret. - Christyt bosszantotta, hogy kiérződik a hangjából, hogy még mindig fáj. - Még mindig szereted? - Próbálj már végre megérteni! Te mit tettél volna, ha veled bánik el így valaki? Fogadni mernék, hogy elég heves természeted van. - Azért általában tudok uralkodni magamon. Bár pillanatnyilag éppen eléggé nehezemre esik. Olyan ellenállhatatlan vonzerő sugárzott a lányból, ami ellen nem lehetett tovább küzdeni. Ashe átfogta Christy keskeny vállát, magához vonta és megcsókolta. A lányban olyan felkavaró és ellentmondásos érzelmek támadtak, hogy csaknem beleszédült. A férfi vadul, szenvedélyesen csókolta, de csak néhány másodpercig tartott az egész. Christy egész testében remegett, és a szíve majd kiugrott a helyé bői. Soha férfi még ilyen vágyat nem keltett benne. Haragudott magára, hogy Ashe ilyen könnyen kibillenti a lelki egyensúlyából. - Ezt nem teheted többé! - mondta kétségbeesetten. - Én... azért jöttem ide, hogy a gyerekekre vigyázzak. - Azért még velem is foglalkozhatsz egy kicsit. - Milyen minőségben, ha szabad kérdeznem? Ashe hirtelen elmosolyodott, és egy csapásra újra az elbűvölő úriember lett. - Mindenesetre nem mint a szeretőm. Még ha ez az elképzelés csábítana is téged. A lánynak még a gondolattól is elállt a lélegzete. - Ha netán elfelejtetted volna, éppen egy szakítást próbálok feldolgozni. - Nagyon gyorsan el fogod Deakint felejteni, hiszen sohasem szeretted igazán. Sőt abban is biztos vagyok, hogy még egy férfit sem szerettél. -A lány ellenkezni próbált, de Ashe nem hagyta magát félbeszakítani. - A szenvedélyre gondolok, nem az ábrándokra. Az csak illúzió, ami szétpattan, mint a szappanbuborék. - Ezzel nem értek egyet - tiltakozott Christy. - A szüleim oly sok év után még mindig szerelmesek egymásba. - Akkor nagy szerencséjük van. De bizonyára sokat tettek is érte. - Ez igaz - felelte Christy némi gondolkodás után. - A te szavaidból viszont az csendül ki, hogy csalódtál az életben. - Akkor miért nézek most a te csodaszép zöld szemedbe? - Gyanítom, hogy szeretsz a tűzzel játszani. A férfi a fejét rázta. - Nem. Túl sokszor láttam már, hogy férfiak megégették az ujjukat. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy csak józan meggondolás vezethet működőképes házassághoz. - A férfi behatóan nézte Christyt. - Ne nézz rám így! - borzongott meg a lány. - Veled ellentétben én még hiszek a szerelemben. - Sok olyan ember van, akik szerelmesek lesznek, megházasodnak, aztán kétségbeesetten igyekeznek kiszabadulni a házasságból. Szerelmesnek lenni és valakit szeretni nem ugyanaz. Azt hiszem, meg lehet tanulni szeretni valakit. Ha két embernek azonos az értékrendje, a céljaik és az érdeklődésük. - Én nem tudom elképzelni, hogy hozzámenjek valakihez, akibe nem vagyok szerelmes. - Sok nőnek nagyon regényes elképzelései vannak a házasságról. Nekem azonban a munkám a legfontosabb. Én vagyok a család feje, a hatalmas birtok vezetője. Óriási felelősség van a vállamon, mivel a McKinnon család vagyonának legnagyobb részét én kezelem. Ezért feleségre van szükségem. Meg azért is, hogy gyermekeim lehessenek. Fiatalnak kell lennie, és eléggé szépnek. Csúnya nő szóba sem jöhet. Azonkívül okosnak, melegszívűnek, megbízhatónak, felelősségteljesnek... - Ez minden? - Christy kis híján elnevette magát. - Még nem fejeztem be. Erős, önálló egyéniségnek kell lennie, olyannak, aki helyet foglalhat a McKinnon cég igazgatótanácsában. Természetesen az sem baj, hajó az ágyban. - Lehet, hogy éppen ezen a téren okoznék csalódást. - Azt még kideríthetjük - nevetett Ashe, és hangja olyan lágy volt, hogy a lány beleborzongott. - Ez azonban még ráér. Nem szeretném, ha ijedtedben bezárkóznál a hálószobádba. - A férfi erős ujjaival átfogta a lány állát. - Folytathatjuk a felderítést? - A házra gondolsz? - Hát persze. Mi másra gondolnék? Augusta major könyvtára lenyűgöző volt. A hatalmas teremben mennyezetig érő könyvszekrények álltak a falba mélyesztve. A megszámlálhatatlannak tetsző könyvek többsége bőrkötéses volt, és arany betűkkel nyomták rá a címüket. A gerincük rubinpiros, smaragdzöld, olajzöld, barna és bordó színben ragyogott. Más részüknek pergamenből, bársonyból vagy selyemből volt a borítója. A helyiségben mindenütt kényelmes, párnázott karosszékek voltak elhelyezve, mellettük kis asztalka. A könyvtár közepén, a hatalmas bronzcsillár alatt egy IV. György korabeli asztalon ónvázában rózsák illatoztak. A csillogó padlót majdnem teljesen beborította egy meggypiros perzsaszőnyeg, amely elnyelte lépteik zaját. Christy rajongott a könyvekért. A pompás könyvtár láttán szinte elakadt a lélegzete. A helyiség egy másik kor békés levegőjét árasztotta. Christy elképzelte, milyen csodás lehet visszavonulni, és elfeledkezni mindenről, ami rossz. A McKinnonok nyilván mindig is rendkívül okos, művelt emberek voltak. A ház eddig látott része is tanúskodott széles körű érdeklődésükről. Amíg az egyik könyvszekrénytől a másikhoz sétáltak, Ashe figyelte vendége arcát. Az sugárzott a lelkesedéstől. - Csak kevesen engedhetnek meg maguknak ilyen könyvtárat. Bizonyára kevés ehhez fogható van egész Ausztráliában. - Az már igaz. Itt az isten háta mögött a könyv az egyetlen szellemi táplálék, nem csoda, hogy az itteniek olyan lelkesen olvasnak. Sokan lelkes gyűjtővé is válnak. A dédapámat nagyon érdekelte a természettudomány és az útleírások. Ezen a polcon állnak az ő könyvei. Néhány közülük különleges ritkaság. Christy elbűvölten nézte a kincseket. - Az újságírói tanulmányaim alatt szinte megszakítás nélkül olvastam. Imádom a könyveket. - Látszik is rajtad. Nyugodtan felvihetsz egy kötetet a szobádba. Biztosan nagyon vigyázol rá. - Nagyon köszönöm! Ki az az egyenruhás fiatalember? - mutatott Christy egy régi olajfestményre. - Az egyik ősöm, aki a Waterlooi csatában esett el. - Milyen szomorú! Nagyon fiatal lehetett. - Nem ő az egyetlen McKinnon, aki idő előtt halt meg. Egyiküket meggyilkolták, ketten a második világháborúban haltak hősi halált. A következő szobában látható az arcképük. Azt még mindig dohányzónak hívják, mert valamikor oda vonultak vissza az urak pipázni vagy szivarozni. Most ott őrizzük azokat a vadásztrófeákat és műkincseket, amelyeket a család tagjai a világkörüli útjaikról hoztak haza. Egészen különleges dolgokat fogsz látni - vezette át Ashe a szomszéd helyiségbe vendégét. - Az apám nagybátyja például Egyiptomért rajongott, egy másik rokon a keletért, a harmadik Indiáért. A pompás, faragásokkal díszített fekete márványkandalló felett egy vonzó, középkorú férfi képe függött. Annyira hasonlított Ashe-hez, hogy nyilvánvaló volt, csak az ő apja lehet. Nem volt olyan erős kisugárzása, mint a fiának, és a szeme kék volt. Ashe tehát az anyjától örökölte elbűvölő sötét szemét. Attól az asszonytól, akiről sohasem akar beszélni. - Borzasztó csapás lehetett a családnak, amikor az édesapád és a nagybátyád meghalt. - Az volt az életem legszörnyűbb napja. - Annál is rosszabb, mint amikor az édesanyád elhagyott benneteket? A férfi arca hirtelen kifürkészhetetlen lett. - Akkor még csak gyerek voltam, és gyerek módjára éreztem. Az apám és a nagybátyám nemcsak testvérek voltak, hanem üzlettársak és meghitt barátok is. Amikor meghaltak, akkor váltam igazán felnőtté. Azóta én gondoskodom Mercedesről és Callistáról. - És kitől örökölted a sötét szemedet? - kérdezte Christy óvatosan. - Mindent egészen pontosan akarsz tudni - felelte Ashe némileg ingerülten. Az anyámtól. Ő rendkívül szép volt. Akárcsak te. A haja szőke, de a szeme sötét, ami szokatlan. Az ősei között olaszok is voltak. Most már meg vagy elégedve? - Van az édesanyádról is kép? - Ha igen, akkor sem tudom, hogy hol van - vonta meg a vállát a férfi. - Kérlek, nehogy eszedbe jusson keresni! - Azt hiszem, beszélned kellene róla. - A lány fürkészően nézte a férfi arcát. - Ne butáskodj! Az anyám már húsz éve nem része az életemnek, mert ő akarta így- Hogy hívják? - Roppant kíváncsi vagy. - Csak egy kicsivel többet szeretnék megtudni az életedről, mivel olyan nagyon különbözik az enyémtől. Ebben a csodálatos, történelmi levegőjű házban nőttél fel, ami számomra egészen meseszerű. - Csak a kívülálló látja így. Akármennyire szeretem is az itteni életet, az elsősorban kemény munkát jelent számomra. - Az én szobámban rengeteg fénykép van a családodról, amelyeket még nem tudtam megnézni. Van köztük esetleg olyan is, ami a szüléidet ábrázolja? - Tudom, hogy miben sántikálsz - nevetett Ashe. - Ha azonban azt hiszed, hogy húsz év után újra fel szeretném venni az anyámmal a kapcsolatot, akkor nagyon tévedsz. - Egyszerűen csak elköltözött? - Christy megpróbálta elképzelni, milyen szörnyű élmény lehetett ez apa és fia számára. - Nem beszélhetnénk végre másról? Már hosszú ideje nem említette senki sem az anyámat előttem. Szeretném, ha ez továbbra is így lenne. - Ne haragudj! Nem akartam kíváncsiskodni, egyszerűen csak érdekel. -A lány körülnézett a dohányzóban. - Ez a helyiség nagyszerű színtér lenne egy regény számára. Mindig akartam írni egy könyvet. - És miért nem tetted? - Nem értem rá. Gondoskodnom kellett a megélhetésemről. Én nem örököltem vagyont. Valamikor azonban valóra fogom váltani az álmomat -jelentette ki a lány határozottan. - Kell keresned egy gazdag házastársat. - MintJosh? - Josht még érni fogja némi meglepetés. Callista távolról sem olyan gyámoltalan, mint amilyennek látszik. Kitűnő üzleti érzéke van, biztosan nem hagyja, hogy a férje eltékozolja a pénzét. Különben is a családi vagyon legnagyobb részét én kezelem. - El sem tudom képzelni, milyen lehet olyan gazdagnak lenni. Olvastam egyszer egy cikket egy milliomos örökösnőről. Azt mondta, épp olyan nehéz, ha az embernek túl sok pénze van, mint ha túl kevés. Ashe elnevette magát. - Lehet, hogy ez érvényes az aranyifjakra és az élvhajhász nőkre. Én azonban túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyen gondjaim legyenek. - Neked talán a munkától túl kevés időd marad az életre. Azért akarsz érdekházasságot kötni, mert egyszerűen nincs időd a szerelemre. - De egyszer majd mentőangyal gyanánt megjelenik az Igazi az életemben? A férfi átfogta a lány vállát. - Ne légy már olyan keserű! És nem tetszik, ahogy lekezelsz. Tudom, hogy az első benyomás rólam nem volt valami kedvező. - Valóban. De talán már kezdettől fogva kívántalak. És talán éppen te vagy az, akinek láttán a házassági szerződés ötlete megszületett bennem. Christyvel forgott a világ. - Én sohasem fogok szerelem nélkül házasságot kötni, és egy ilyen szerződést aláírni. Azonkívül túlságosan bonyolult vagy számomra. - De remeg a kezed, ha a közelemben vagy. - Mert megijesztesz. Ashe megfogta a lány keskeny kezét. - Egy hibátlan kolumbiai smaragddal és gyémánttal díszített gyűrű tökéletesen illene erre a szép kézre. Ha feltűznéd a hajadat, a hozzáillő fülbevalók is érvényesülnének. Ilyesmit csak az viselhet, akinek ilyen finom vonásai vannak. Christy szíve majd kiugrott a helyéből. Ashe McKinnon csupa szenvedély, mégsem tud szeretni. Biztosan a múltbéli fájdalmas tapasztalatok miatt. - Kérlek, ereszd el a kezemet! - mondta a lány, mivel alig tudta elviselni a feszültséget. - Természetesen - felelte a férfi, aki látta, mennyire zavarodott a lány. - Néha olyan hűvösnek látszol, máskor meg olyan sérülékenynek. Azt hiszem, még mindig a csalódás hatása alatt vagy. Egy dologra azonban figyelmeztetlek: ne próbálj engem megérteni. Az még magamnak sem sikerült. 5. FEJEZET A hajnal szelíd fénybe vonta a vad, érintetlen tájat. Az ég káprázatos színekben játszott. Rózsaszín, lila, sárga és égő piros fények ragyogtak a keleti látóhatár felett. Madarak ezrei köszöntötték énekükkel a felkelő napot. Christy úgy érezte, hirtelen a paradicsomba csöppent. Az éjszaka nyugtalan álmai voltak. Mind Ashe körül forogtak. Milyen nagyszerű a közlekedés zaja helyett madárdalra ébredni! Csicsergés, csipogás, hápogás, trillázás hallatszott, és a kórusba belevegyült a kookaburra furcsa, nevetésre emlékeztető hangja. Mindez olyan különös volt, hogy Christy azt sem tudta, nem álmodik-e még mindig. Hiszen minden olyan valószínűtlen. Sohasem aludt még ilyen óriási, mennyezetes ágyban, ilyen drága ágynemű között. Kibújt a takaró alól, felkelt és kiment a teraszra. Kinn egyszeriben illatáradat csapta meg az orrát, amelynek nem is minden elemét tudta azonosítani. A folyó partján hatalmas eukaliptuszok terjesztették ki hosszú ágaikat a gyökerükön növő liliomok fölé. Christy rajongott a természetért, és ahogy végignézett az érdekesnél érdekesebb növényeken, ujjongás töltötte meg a szívét. A keblére tette a kezét, és nagyot szippantott a friss levegőből. A nap hamarosan már magasan járt az égen, Christy érezte a melegét, és behunyta a szemét. A bennszülöttekre gondolt, Ausztrália őslakóira. Ők mindig is értették és szerették a természetet. Ezen a csodaszép reggelen mély lelki rokonságot érzett velük. - Ne mozdulj! De kár, hogy nincs nálam fényképezőgép - hallatszott egy mély férfihang, amire a lány összerezzent, és kinyitotta a szemét. - Te vagy az, Ashe? - Hát persze, hogy ő. Ki másnak lenne ilyen felkavaró hangja? - Talán valaki mást vártál? A mesebeli herceget? - A férfi a terasz alatt állt, és merően nézett felfelé. - Csak nem akarsz felmászni? - incselkedett a lány. - Miben fogadjunk, hogy meg tudom csinálni? - Tréfálsz? - nevetett Christy. - Egyáltalában nem. - Ashe a ház falához ment, ahol egy erős ágú futónövény kúszott felfelé. Lehet, hogy tényleg komolyan gondolja? Christy beszaladt a szobájába, és magára kapott egy rózsaszín szaténköntöst. Aztán dobogó szívvel, de boldogan tért vissza a teraszra. - Ezért igazán jutalmat érdemlek - mondta Ashe, miközben hosszú lábát átlendítette a korláton. - Nagyon szép a köntösöd. - Köszönöm. - Akárcsak te magad. Ha hiszed, ha nem, tudom értékelni a női szépséget. Nem minden nő képes arra, hogy már kora reggel ilyen elragadó legyen. - A férfi csodálattal nézett végig a lány aranyszőke haján, csillogó, zöld szemén és a selyemköntösön, amely alatt kirajzolódott viselője formás keble. Christy érezte a férfi rátapadó tekintetét, ami nagyon felajzotta. - Nem számítottam rá, hogy ilyenkor társaságot kapok. De hát az élet mindig tartogat meglepetéseket. - Az már biztos. Én sem vártam, hogy hajnalban megpillantalak a teraszon, ahogy rózsaszín köntösben üdvözlöd a napkeltét. - A madarak ébresztettek fel. - Ebben a pillanatban, mintegy vezényszóra, egy sereg kénsárga bóbitás kakadu szállt fel a folyóparti eukaliptuszokról. - Az itteni madarak híresek a reggeli hangversenyükről. Nem csoda, ha el vagy tőlük ragadtatva. Gondoloin azonban, hogy engem is üdvözölni akartál, mielőtt dolgozni megyek. Christy magában elismerte, hogy ez bizony igaz, mégis a fejét rázta. - Nem, rád tényleg nem gondoltam. - Akkor legalább most szentelj nekem egy kis figyelmet! - Férfi a lány szemébe nézett. - Remélem, jól aludtál, Christy. A lány beleborzongott abba, ahogy a férfi a nevét kimondta. - Mint a bunda. Jaj, ne, Ashe! - kapkodott levegő után, ahogy a férfi lehajtotta hozzá a fejét. - Ne ijedj meg, nem foglak elcsábítani. Csak meg akarlak csókolni. - A férfi felemelte a lány állát. Az elpirult, és hevesen kezdett dobogni a szíve. - Csodaszép vagy! A hajad úgy csillog, mint a folyékony arany. Ezzel megcsókolta a lányt. Christyt megijesztette, hogy Ashe milyen könnyedén ébreszt benne ilyen heves érzelmeket. Olyan forró vágy tört rá, amelyhez foghatót még sohasem érzett. Ashe ajka csupán a száját érintette, neki mégis az egész teste bizsergett. A férfi végül felemelte a fejét. - Hogyanjutott eszedbe? -játszotta meg a lány a felháborodottat. - Csak a házasságom ügyét tartom szem előtt. Ez hozzátartozik a haditervhez. - Arról hallani sem akarok. Ha egyszer férjhez megyek, csak szerelemből teszem. - Még mindig nem jött meg az eszed. Tulajdonképpen csak egyszer akartalak megcsókolni. Ezek után azonban meg kell egy kicsit büntetnem téged. A férfi erős mellkasára vonta a lányt, s az ellenállás nélkül hagyta. Ashe szenvedélyes csókja olyan érzéseket váltott ki belőle, melyeknek létezéséről eddig sejtelme sem volt. - Nem olyan benyomást keltesz, mintha éppen elemésztene a bánat - mondta Ashe, ahogy végre újra szóhoz jutott. Christy még alig tért magához Még mindig az ajkán érezte a férfi ajkát. Még kavargott benne a lángra lobbantott szenvedély. Jaj, mi is lelte tulajdonképpen? Ashe révén könnyen megtapasztalhatja, mit is jelent valójában az összetört szív. - Azt gondolod, szívességet tettél nekem azzal, hogy meghívtál? - Természetesen. El akartam terelni a figyelmet a volt barátodról. Még mindig szeretnéd, ha visszajönne hozzád? Christy a fejét rázta. Az elmúlt hetekben sok kérdést tett fel magának Joshra vonatkozóan. Rájött, hogy már egyáltalán nem fájnak az emlékek. - Úgy tűnik, hogy cseppet sem hiányzik neked. - Úgy van - bólintott a lány. A Josh iránti állítólagos szerelme csupán képzelgés volt. - Tévedés volt, hogy valaha is szeretted. - Igen - felelte a lány nyugodtan, - Most már elégedett vagy? - Egyelőre igen. - Ashe gyengéden megsimogatta lány arcát. - Akkor leszek azonban csak teljesen biztos a dolgomban, ha újra találkozol Deakinnel. Karácsonykor idejön az egész család. - Én azonban nem tartozom a családhoz. Ezért nem is leszek itt. - Dehogynem - felelte Ashe eltökélten. - Egyébként Metta, az egyik szobalány majd segít neked a gyerekekről való gondoskodásban. Értelmes teremtés, és nagyon jól tud a gyerekekkel bánni. Szükséged van egy kis szabadidőre. Ha lovagolni akarsz, a kora reggel és késő délután a legalkalmasabb idő. Akkor nincs olyan nagy meleg. Már ki is választottam számodra egy lovat. - Jaj, nagyon köszönöm - lelkesedett Christy. - A gyerekek azt mondták, hogy még sohasem lovagoltak. - Az Ausztrália végtelen pusztaságain felnőtt lány számára valósággal furcsa volt, hogy valaki nem a nyeregben születik. Ő azóta lovagolt, amióta az eszét tudta. - Van esetleg egy megbízható, jól idomított pónid számukra? Szívesen tanítanám őket. Ashe elgondolkozott. - Van. Bár Nicole-t nem kérdeztük meg. Nem hiszem azonban, hogy valami kifogása lenne. Hiszen azt mondod, hogy gyakorlott lovas vagy. - Ha nem hiszed, győződj meg róla. Azonkívül jól tudok tanítani is. - Meg álszerénységben sem szenvedsz - mosolygott Ashe. - A terepjárók egyikét is használhatod, ha kirándulni akarsz a gyerekkel. Egyébként a hét végén egy vonósnégyes érkezik a majorba, akik már évek óta adnak ezen a vidéken komolyzenei hangversenyeket. Vállalnád a szervezési feladatokat? Christyt lelkesítette a gondolat. - Az események szervezése különös erősségem. Kiket kell meghívni? - Mindenkit, aki Augustában lakik, de néhány másik birtok lakóit is. - Hol lesz pontosan a hangverseny? - A nagyteremben. - Miért nem szabadtéren? El sem tudok szebbet képzelni, mint komolyzenét hallgatni a tisztán ragyogó csillagos ég alatt. - Ez eszembe sem jutott. - Majd körülnézek kinn, hol lenne alkalmas a terep. Estére már biztosan lesz néhány ötletem. - Igazán nagyszerű. - Ashe láthatóan megkönnyebbült, hogy ezt a feladatot levették a válláról. - Nem lett volna időm ezzel foglalkozni. Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, a hálószobádon keresztül távozom. - Természetesen nincs. - Akkor az esti viszontlátásig. Egy különlegesen mély kutat fúrunk, és még néhány csövet a helyére kell illesztenünk. A költségek több tízezer dollárra fognak rúgni. Ezen a vidéken azonban a víz felbecsülhetetlen érték. - Ugye a Nagy-Artézi-medence éppen alattunk terül el? - Egész Queensland alatt, de átnyúlik az Északi Területek, Dél-Ausztrália és Új-Dél-Wales területére is. Itt található a Föld egyik legnagyobb édesvízkészlete. Csak a mi szövetségi államunkban több ezer kút van. Átlagos mélységük ötszáz méter, de van köztük kétezer méter mély is. Sok értékes víz azonban elfolyik vagy elszivárog. Ez nagy gond, mivel ez a készlet sem kifogyhatatlan. - És te eltökélted, hogy ezt a gondot megoldod? - Mindenképpen meg kell oldani. Ez a vízkészlet a létalapja az egész szarvasmarha-tenyésztésnek. Ez szolgáltatja az ivóvizet embernek, állatnak egyaránt. Úgy kell hát vigyáznunk rá, mint a szemünk világára. Meg kell őriznünk az utánunk következő nemzedékek számára. Ahogy Ashe látta, hogy a lány milyen áhítattal hallgatja, elnevette magát. - Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem kell megtalálnom a bölcsek kövét. Évtizedek óta már kormányprogram is foglalkozik a kérdéssel. Nekem csak a saját birtokomon kell megtennem a szükséges intézkedéseket. A régi korokban az itatókutak vizét egyszerűen hagyták szabadon elfolyni. Ahol ilyen van még, azokat természetesen le kell zárni. A kutak állapotát is rendszeresen ellenőrizni kell, mert a korrózió szivárgást okozhat. Nem kis feladat, hiszen csupán a birtokon több száz kút van. Hanem most már éppen eleget beszéltem a munkámról. - Ezzel a férfi csókot nyomott a lány orrára, és kiment a szobából. Christy lerogyott a hálószobájában az ágyra. Amit Ashe McKinnon iránt érzett, azt nem is tudta szavakba foglalni. Egy dolgot azonban biztosan tudott: amióta megismerte, alapjaiban megváltozott az élete. Alighanem halálosan beleszeretett. De hát hogyan adhatja a szívét egy olyan férfinak, aki józan megfontolások alapján keres magának feleséget, és nem hisz a szerelemben? Aztán eszébe jutott az iménti csók a teraszon. Ijesztő, hogy már milyen erősek az érzelmei! Ez a férfi könnyedén összetörheti a szívét. Még szerencse, hogy senki sem lát a lelkébe. A gyerekeket annyira kimerítette az utazás, hogy amikor kilenc után Christy belépett a szobájukba, még javában aludtak. - Az egész napot át akarjátok aludni? - ébresztette fel őket vidáman. - Hány óra van? - ült fel Katey, és ásított egyet. - Kilenc óra húsz. - Jól aludtál, kincsem? - csiklandozta meg Christy a nehezen ébredő Kit talpát. - Tényleg reggel van már? - csodálkozott rá a kisfiú álmosan. - Hiszen csak most feküdtem le! -A következő pillanatban azonban kiugrott az ágyból, és átölelte Christyt. - Lonnie már vár benneteket a konyhában. Azt készít nektek reggelire, amit csak akartok. Csokoládétorta és fagylalt kivételével persze. Reggeli után aztán körbe kell vezetnetek engem a majorban, és mindent meg kell mutatnotok. A hét végén ugyanis egy vonósnégyes érkezik a birtokra, hogy hangversenyt adjon. Nekem kell kiválasztanom a legmegfelelőbb helyszínt. - Jaj, de jó! - csapta össze lelkesen a tenyerét Katey. - Este lesz a hangverseny? Remélem, fenn maradhatunk? - Biztosan, hiszen nyaraltok. - A mi iskolánkban is van zenekar - dicsekedett Katey büszkén. - Mi az a vonósnégyes? - érdeklődött Kit. - Négy zenész, akik vonós hangszereken játszanak. - Christy buzgón magyarázni kezdte a különböző hangszereket. - Majd az iskolában tanulsz róluk - mondta Katey. - Te is oda fogsz járni, ahova én. Az iskola említése nem váltott ki különösebb lelkesedést a kisfiúból. - Nem kell azzal addig várni - simogatta meg Christy Kit csillogó fürtjeit. A könyvtárban biztosan találunk olyan könyvet, amelyben megnézheted. A nővéred meg bizonyára szívesen fűz hozzá magyarázatokat. Közben ő is gyarapíthatja az ismereteit, Ashe bácsi is biztosan Örülni fog, hogy felkészülten várjátok a hangversenyt. - Pecsenyesütés is lesz? - kérdezte a kisfiú reménykedve. Nem is rossz ötlet, gondolta Christy. így lehet a legegyszerűbben megvendégelni egy nagyobb társaságot. - Még nem tudom, Kit. Majd holnap eldöntjük, hogy hol lesz a hangverseny, és mit fogunk enni. Azt gondoltam, a szabad ég alatt kellene megrendezni. Szerintem csodaszép szikrázó csillagok fényében zenét hallgatni. Mit szóltok hozzá? A két gyerek lelkesen bólogatott, kék szemük csillogott. - Gyere, öltözzünk fel végre - nógatta Katey a kisöccsét. - Nagyon szeretünk, Christy - ugrált Kit örömében. - Én is benneteket. Néhány nap múltán kialakult egy napirend, ami Christy számára is megfelelő szabadidőt biztosított. Amint Ashe mondta, rengeteg alkalmazott segített Lonnienak a hatalmas házat rendben tartani. Közülük sokan bennszülött lányok voltak, akik a birtokon születtek, és nyolcéves korukig az ottani kis iskolába jártak. A városban folytatott tanulmányok után aztán sokan visszatértek a családjukhoz, arra a vidékre, ahol otthon érezték magukat. A lányok egyike, Metta különösen jól tudott a gyerekekkel bánni. Kedves volt, és türelmes, de ha kellett, határozott. Christy gyakran fordult hozzá, ha segítségre volt szüksége. Metta azonkívül művészi tehetséggel is meg volt áldva. Különböző festési technikákat mutatott a gyerekeknek, és megtanította őket gyurmából élethűen megmintázni a sivatagi állatokat. Máskor a meséivel bilincselte le ifjú hallgatóságát. Christy hálószobája rövidesen tele lett képekkel és figurákkal, amelyeket a gyerekek a szüleiknek készítettek. Christy tudta, hogy az ausztráliai bennszülöttek művészete külföldön roppant keresett. Különösen az amerikai kiállítótermekben kelnek el a képeik magas áron. Majdnem minden bennszülött közösségben, különösen az Északi Területeken akad legalább egy-két nagy tehetségű művész, akik igyekeznek a tudásukat továbbadni a gyerekeiknek. Christyt mindig elbűvölte Ausztrália őslakóinak művészete. Ezért különösen megörült, amikor Metta meghívta a vándorló bennszülöttek táborába, akik gyakran látogatták meg a birtokot. Az őslakók és a McKinnonok között szoros, valósággal családi kapcsolat alakult ki. Augustában munkát találhattak, és egészségügyi ellátást kaptak. A bennszülöttek között sok kitűnő állattenyésztő és kézműves akadt. Lányaik és asszonyaik nyerget, cipőt, ostort készítettek, kosarat fontak vagy a háztartásban segítettek. Gyerekeik a fehér alkalmazottak gyerekeivel együtt a birtok iskolájába jártak. Ashe McKinnon fiatal kora ellenére valóságos apai tekintélyre tett szert, és közszeretetnek örvendett. Christy megkezdte a lovaglóleckéket. Legalább a legfontosabb alapokat okvetlenül meg akarta tanítani a gyerekeknek. Ashe egy értelmes, kezes, nagyon szép fehér pónit bocsátott a rendelkezésükre. Katey és Kit nagyon élvezte a dolgot, mivel Christy nemcsak kitűnően lovagolt, hanem remek oktató is volt. Noha a gyerekek egyike sem ült még lovon, cseppet sem féltek, és nagyon ügyesnek mutatkoztak. Christy számára Ashe egy Sivatagi Táncos nevű lovat választott ki. Gyönyörű, finom felépítésű, okos, könnyen irányítható állat volt. Christy általában kora hajnalban lovagolt ki, és fél nyolckor, amikor a gyerekek felébredtek, már hazaért. Közben kialakultak a hangversenyre vonatkozó elképzelései. Ashe teljes egyetértéssel fogadta. A kiválasztott helyszínen az asztalosok egy kör alakú emelvényt állítottak fel a zenészek számára, amelyet aztán megfelelő világítással láttak el. Christy és Lonnie hosszú órákon át tanácskozott, amíg eldöntötték, mit adnak enni a vendégeknek. Ötven személyt hívtak meg a hangversenyre, köztük nyolc gyereket. Úgy határoztak, hogy a társaságot a szabadban ültetik le, az úszómedence mellett, ahol a téglából épített, rostéllyal ellátott tűzrakó helyek állnak, és ahonnan a konyha is közel van. A különböző pácokban forgatott pecsenyék majd benn készülnek, kinn a hangulatos faszénparázson pedig hamburgert sütnek a gyerekek örömére. Mindehhez sokféle salátát tálalnak, többek között édes-savanyú hagymasalátát és különlegesen fűszerezett padlizsánt. Ez utóbbit Ashe különösen szerette, és a férfiak körében általában mindig sikere volt. Köretként Lonnie fokhagymaolajban sült burgonyát ajánlott, édességként pedig sült gyümölcsöt tejszínhabbal, fagylalttal és csokoládéöntettel. Az ételek elkészítésében majd több alkalmazott is részt vesz, csupa ügyes, gyakorlott szakács. - Magának, kedvesem, tulajdonképpen nem kell csinálnia semmit - mondta Lonnie barátságosan. - Élvezze csak az estét. - Nekem nagy örömöt szerez, ha segíthetek - felelte Christy. - Jól van - mosolygott Lonnie. - Hamarosan hozzá kell kezdenünk az előkészületekhez. Meg kell hagyni, maga remek szervező. Ashe úr is el van ragadtatva. Vasárnap délután fél ötre már megérkeztek a zenészek és az összes vendég a szomszédos birtokokról. Mindenki kitűnő hangulatban volt. Christy jelenléte azonban sok találgatásra adott okot. Ashe McKinnonra, a roppant vonzó agglegényre sokan áhítoztak. Az évek során már több lánynak udvarolt. Ezek egyike volt Gemma Millner-Hill. Legalábbis ő maga így hitte. Szüleivel és két nőtlen bátyjával érkezett. Callista esküvőjén ő volt legszebb koszorúslány. Christy jól emlékezett rá. Ő volt az, aki a fogadáson karon fogta Ashe-t, és azt kérdezte, miért olyan kegyetlen hozzá. Gemma arcáról lerítt, hogy kellemetlen meglepetés számára Christyt viszontlátni a birtokon. Mit keres itt az a nő, aki az esküvőn minden férfi tekintetét magára vonta? Ashe pedig, aki nem egykönnyen hagyta magát a nőktől elbűvölni, egy pillanatra sem tágított a titokzatos ismeretlen mellől. Gemma mélységesen csalódott. Christy számára nyilvánvaló volt, hogy a másik nőt a féltékenység gyötri. Gemma szinte imádattal nézett Ashe-re, míg vetélytársnőjét majd felnyársalta tekintetével. Láthatólag legszívesebben megfojtotta volna egy kanál vízben. Két jóképű bátyja azonban aligha osztotta a véleményét. Az idösebbik megkérdezte Ashe-t, amikor Christy egy lépéssel távolabb állt: - Ki az csodaszép fiatal hölgy melletted? Ashe közelebb húzta magához társnőjét, és odafordult hozzá: - Ugye még nem ismered Millner-Hilléket? Christy eltökélte, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni Gemma és az anyja ellenséges tekintetétől. Mosolyogva válaszolt: - Gemmát már láttam Callista esküvőjén, de még nem mutatkoztunk be egymásnak. A másik lány is mosoly erőltetett az arcára. - Valamennyien sokat törtük a fejünket, hogy ki lehet maga. Mindig azt hittem, hogy Ashe minden barátját ismerem. - Mint kiderült, mégsem - szólt közbe a házigazda, és hozzálátott, hogy mindenkit mindenkinek bemutasson. - Már hosszabb ideje itt van, kedvesem? - nyomozott könnyed csevegő hangot mímelve Mrs. Millner-Hill. - Igen. Kitre és Kateyre vigyázok. Ashe unokatestvére, Nicole elutazott a férjével nyaralni, és minket kértek meg, hogy viseljük gondját a gyerekeknek. - Jól ismerem Nicole-t és Brendant. Nicole évek óta nagyon jó barátnőm - szólt közbe Gemma. - Felfogadta magát gyermekfelügyelőnek? - Én hívtam meg Christyt - mondta Ashe. - Felajánlotta, hogy gondoskodik a gyerekekről, mivel Nicole-nak és a férjének sürgősen szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Kit és Katey éppen alszik, hogy a hangverseny végéig ébren tudjanak maradni. Később majd üdvözölhetitek őket. - Nagyszerű! - Mrs. Millner-Hill lelkesedése inkább sóhajnak hallatszott. Úgy tudta, hogy Ashe és Gemma egy éve szakított, de továbbra is remélte, hogy újra egymásra találnak. Ennek a csodaszép és rendkívül okosnak látszó nőnek a megjelenése a birtokon roppantul nyugtalanította. El tudta képzelni, hogy érezheti magát az ő szeretett Gemmája. Gemma csakugyan közel volt hozzá, hogy elveszítse az önuralmát. Eddig szilárdan hitte, hogy csak rövid időre szakadt meg kapcsolata Ashe-sel, és majd előbb-utóbb helyreáll. Kerül, amibe kerül, ki fogja deríteni, ki ez a Christy Parker, és hogy került ide. Egy biztos: ez a betolakodó nem fogja a mérkőzést könnyen megnyerni! A gyerekekre való tekintettel korán vacsoráztak. Christy és a segítői a kert hátsó részben asztalokat és székeket állítottak fel. Kockás abroszokkal, élénk színű tányérokkal és tarka szalvétával terítettek. Minden asztal közepén egy kis lámpás állt. A háttérben a fákat színes fényfüzérek díszítették. A ház és az úszómedence körül mindenütt lámpások égtek. A víz tükrén gyertyák és hibiszkuszvirágok százai úsztak. Hét óra körül, a vacsora végeztével a vendégek helyet foglaltak az emelvény körül, és várták, hogy elkezdődjön a hangverseny. A gyerekek a földre terített takaróra hasaltak, és fejüket a kezükkel megtámasztva várakozásteljesen néztek az emelvény felé. Christy körülnézett, hogy minden rendben van-e. Megnyugodva látta, hogy a közönség elhelyezkedett, és mindenki elégedettnek látszik. Egyszer csak megpillantotta Gemmát és Ashe-t, akik egy kivilágított eukaliptusz alatt álltak, és elmerülten beszélgettek. Christy egyszeriben kívülállónak érezte magát. Ezek az emberek itt mind ismerik egymást. Nemzedékek óta szomszédok. Ha összeütközésre kerülne sor, mind Gemma pártáját fognák, hiszen ő közülük való. Ashe sohasem beszélt róla, de nyilván szorosabb kapcsolat volt köztük, különben nem lenne Gemma ennyire féltékeny. Christy elfordította a tekintetét. Adott még egy párnát Kitnek, hogy kényelmesebben érezze magát. A hangverseny megkezdődött. Csodaszép muzsika csendült fel, Dvofák, Csajkovszkij és Borogyin művei. Christynek a gyönyörűségtől könnyek szöktek a szemébe. A zenészek mind kitűnő szólisták voltak, és együttes játékuk olyan harmonikus egészet alkotott, hogy a hallgatókat a lelkük mélyéig megindította. Nem tartottak szünetet, hogy ne törjön meg a varázs. Ahogy a műsor véget ért, egy darabig szinte áhítatos csend uralkodott, aztán felnőttek és gyerekek egyaránt szűnni nem akaró tapsban törtek ki. Ráadásként a zenészek részleteket játszottak a Porgy és Bessből. Ennek legnépszerűbb dallamával, a Nyáridő-vel zárult a hangverseny. Christy figyelmeztette a gyerekeket, hogy ideje lefeküdni. - Nem maradhatnánk még egy kicsit? - alkudozott Katey. - Fáradt vagy már, drágám - felelte Christy. - Kit pedig már alig tudja nyitva tartani a szemét. De ugye szép volt? - Jaj, nagyon! Mihelyt hazaérünk, megkérdezem aput, hogy tanulhatok-e hegedülni. Ó, ott jön Ashe bácsi! - Hogy tetszett a hangverseny, gyerekek? - telepedett le Ashe a takaróra. - Te is élvezted? - csiklandozta meg Kitet. - Csodás volt - lelkendezett a kisfiú, akinek négyéves kora ellenére még mindig a fülében csengtek az elhangzott dallamok. - Hanem most már ideje ágyba bújni. Vigyelek fel a szobádba? - Igen! A hátadon! - kapott az ajánlaton Kit. Ashe és Christy lefektette a gyerekeket, akik azonnal el is aludtak. - Minden tökéletesen sikerült - mondta Ashe, miután kiléptek a folyosóra. Csodálatos volt a műsor. Mindenkinek nagyon tetszett. - Én is gyönyörűnek találtam. Ashe átkarolta a lány vállát. Annak hevesen kezdett dobogni a szíve. Mit tud tulajdonképpen erről az emberről? Csupán annyit, hogy egészen más világból származik, mint ő, és a legvonzóbb férfi, akivel valaha is találkozott. - Köszönöm, hogy mindezt megszervezted - mondta a férfi, és merően nézte a lányt. A falilámpák lágy fénnyel világították meg annak aranyszőke haját és bársonyos bőrét. - Nagyon szívesen tettem. - Christy kissé elpirult. - Gemma is boldogan segített volna. - Csakhogy én azt akartam, hogy te szervezd meg a hangversenyt. -Ashe gyengéden elsimított egy fürtöt a lány arcából. - Szerelmes voltál bele? - Tudod, hogy engem a szerelemről kár kérdezni. - Akkor világosabban fogalmazok: lefeküdtél vele? A férfi a két tenyerébe fogta a lány arcát. - Nem vetne rám rossz fényt, ha azt állítanám, hogy még soha egyetlen nővel sem szeretkeztem? - Tehát igaz? - Arra gondolsz, hogy Gemma után most téged veszlek célba? - Azt tulajdonképpen már elkezdted. - Az volt a benyomásom, hogy tetszik neked. - Bizonyos mértékig igen. - Akkor házasodjunk össze! - Tessék? - Házasodjunk össze - ismételte Ashe. - Te olyan társat szeretnél, aki mindig melletted áll, és mindig hü hozzád. Én pedig alig tudom már visszafojtani a vágyat, hogy az enyém legyél. Ha egyetértesz, még ma bejelenthetnénk az eljegyzésünket. A lány zavartan nézett rá. - Azért, hogy utána mindjárt meg is pecsételhesd? - Ilyesmi nem fordult meg a fejemben. Csak nem akarom megvárni, amíg Ámor nyila véletlenül eltalál. Gondolom, te sem. Honnan tudod, hogy ez velem nem történt még meg? - csúszott ki hajszál híján a lány száján. Christy érezte, hogy már nem ura az érzéseinek. Megpróbálta kiszabadítani magát. A férfi azonban gyengéden, de erősen fogta. - Mindkettőnk számára előnyös lenne. Tökéletesen összeillünk. Jól érzed magad az én világomban. Figyeltelek, hogy milyen szeretettel bánsz a gyerekekkel és az alkalmazottakkal. Lonnie és Metta valósággal imád. Magabiztos vagy, és megértő. - Igyekszem mindig önmagam lenni. Lonnie-tól és Mettától pedig nagyon sokat tanulhatok. Ami pedig téged illet, gyanítom, sok erőfeszítésedbe kerül, hogy a volt barátnőidet, mint például Gemmát, megpróbáld lerázni. Ashe-nek kissé megvonaglott a szája széle. - Esküdni mertem, volna, hogy már egyáltalán nem érdeklődik irántam. - Nyilvánvalóan tévedtél. Láttam, ahogy a hangverseny előtt beszélgettetek. - De Christy! - nevette el magát a férfi. - Hát már néhány szót sem válthatok valakivel? Gemma csak roppant kíváncsi. Reméltem, elejét tudom venni a szóbeszédnek, ha néhány kérdésre válaszolok. - Szóval beszélnek rólunk? - Tudod, milyenek az emberek - vonta meg a vállát Ashe. - Azonkívül a tizennyolcadik születésnapom óta mindenki azt lesi, hogy mikor nősülök meg. Ha valamit utálok, hát azokat az anyákat, kik mindenáron férjhez akarják adni a lányukat. - Különösen az olyanokat, mint Mrs. Millner-Hill? - Ha sejtenéd, hogy milyen alattomos, és mi mindenre megtanította lányát! - De te legalább nem hagytad Gemmát egyszerűen faképnél. - Ne célozgass megint arra a Deakinre, mert komolyan elvesztem a türelmemet - villant meg a férfi szeme fenyegetően. Tekintete megpihent a lányon, aki olyan finomnak és törékenynek látszott, mint valami különleges virág. Egyszeriben szinte szikrázott a levegő a feszültségtől. - Nem kell magadat visszafognod, itt nem lát senki - mondta a lány, mert zavarta a férfi hűvös nyugalma. Nem sejtette, hogy a szavai mekkora tüzet lobbantanak fel. Ashe magához vonta a lányt, és megcsókolta. Most végre szabad utat engedett a szenvedélyének. Christyt is átjárta a vágy hulláma. Nem is próbált úgy tenni, mintha nem akarná. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Ashe végre elengedte. Nehezen szedte a levegőt. - Megőrjítesz, és ezt nagyon jól tudod. Christy, maradj velem! A lány tiltakozni próbált, de hirtelen rádöbbent, milyen üres lenne az élete, ha ez a felkavaró férfi eltűnne belőle. Ashe sohasem tapasztalt érzéseket élt át, mióta Christy berobbant az életébe. Már kora gyermekkorában megtanulta, mennyire szenvedhet egy férfi, ha nem szereti többé az a nő, akire feltette az életét. Ebben nőtt fel, egész ifjúságában látnia kellett édesapja gyötrődését. Nem csoda, hogy áthatolhatatlannak tűnő páncélt épített a szíve köré. Ahogy azonban Chistyt megismerte, mintha rés támadt volna ezen a páncélon, amely napról napra egyre szélesedett. Védtelenné és sebezhetővé vált. És talán már nem is bánta annyira. Végül is az életben mindennek ára van. Kénytelen volt elismerni, annyira kívánja ezt a lányt, hogy a vágy majd az eszét veszti. És a jelenlétében olyan biztonságban érzi magát, akárcsak a gyerekek. Ez lenne a szerelem? Mindenesetre valami nagyon erős kötelék alakult ki köztük, és ezt Christy is éppen olyan jól tudja. Semmiképpen sem akarja azonban sürgetni. A férfi belenézett a lány nagy, zöld szemébe, és megpróbált úrrá lenni az érzésein. Aztán megfogta a lány kezét, és az ajkához emelte. - Szükségem van rád, Christy. Nem egy rövid kalandra, hanem örökre. Szeretnélek feleségül venni. Tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb pillanat. De legszívesebben bezárnálak, hogy ne tudj elhagyni. Christy úgy érezte, forog vele a világ. Tudta, hogy amit Ashe iránt érez, az sokkal erősebb, mint bármely észérv, amelyet az ajánlat ellen felhozhatna. - Nem tudom, hogy megpróbálnám-e - felelte halkan. - Ne félj, nem rontok ajtóstul a házba. Ha úgy gondolod, egyelőre még titokban tarthatjuk az eljegyzésünket. - A férfi mosolygott, hogy leplezze felkavart érzelmeit. - Mindenesetre majd elvárják tőlünk, hogy fényes esküvőt rendezzünk. Gyönyörű menyasszony leszel. Mit gondolsz hát, tudnánk együtt élni? A lánynak könnyek szöktek a szemébe. Gyorsan lesütötte a tekintetét. - Christy! - A férfi gyengéden erős karjába vonta a lányt, olyan meghitten, mintha a szeretője lenne, és arcát annak selymes hajába fúrta. - Kérlek, ne sírj! - De hiszen nem is szeretsz engem - szipogta a lány. - Eddig te sem mondtad, hogy szeretsz - mosolygott a férfi ellenállhatatlanul. Jaj, mit tegyen? - villant át Christy agyán. Vallja be, hogy halálosan beleszeretett? Nem, ehhez nincs bátorsága. Inkább hallgatott. - Máskor nem szoktál ilyen zárkózott lenni. - Félek, hogy még mindig nem bízol bennem. Talán csak azért vagyok itt, mert el akartál tüntetni Josh közeléből. Arra azonban nincs semmi szükség.. Nem szeretem őt, és sohasem szerettem. - Remélem, ezt nem felejted el. - Tehát tényleg nem bízol bennem! -A lány máskor oly szelíd arcán felháborodás tükröződött. - Az egymás iránti bizalom minden kapcsolat alapja! - Ami minket összeköt, az több mint elég. - Ashe érezte, hogy egyetlen meggondolatlan szó mindent tönkretehet. Egy darabig némán nézte a lányt. Látta, hogyan emelkedik és süllyed a keble a rózsaszín virágokkal hímzett selyemblúz alatt. Szinte érezni vélte a szíve dobbanását. Jaj, milyen kívánatos, milyen magabiztos! Egyszerűen önmaga. És ki vagyok én? Olyan ember, aki nem meri kiszolgáltatni az érzéseit. Christy érezte a férfi belső vívódását, de ő maga is kétségek között hányódott. Minden ízével vágyott rá, hogy Ashe felesége legyen. De hogyan lehetnek boldogok, ha a férfi nem bízik benne? - Sokkal több köt össze minket, mint érzéki vonzalom. Ha a feleségem leszel, mindenem a tied lesz, a teljes bizalmam is - mosolygott gyengéden a férfi. - Gyalog bejárnám az egész sivatagot, hogy megtaláljam azt a nőt, aki számomra az igazi. Erre azonban nincs szükség, hiszen itt áll előttem. Semmitől sem kell félned, Christy. 6. FEJEZET Gemma arra kérte a házigazdát, hadd maradjon még egy-két napig, hogy több időt tölthessen Nicole gyerekeivel, az ő kis drágaságaival. - Természetesen ha nincs ellene kifogásod - fuvolázta, és csábosán mosolygott hozzá. - Legalább Christy sem unatkozik, amíg dolgozol. - Valójában a méreg még mindig majd megette, hogy feltételezett vetélytársnőjét ott találta a birtokon. Jó, hogy egyenesen azt nem mondja, hogy az én kedvemért marad itt, bosszankodott Christy. Egy pillanatig sem hitte, hogy a gyerekek olyan fontosak Gemma számára. Nyilvánvaló volt, hogy csakis Ashe-sel akar együtt lenni. Amikor a házigazda kénytelen-kelletlen beleegyezett, Gemmával madarat lehetett fogatni. Már régen reménykedett hogy feleségül mehet Ashe-hez. Végül is eddig a mindenki által áhított férfi még senkinek sem tett házassági ajánlatot. Legalább egy tucat nő pályázott rá. Egyik sem volt azonban olyan vadul elszánt, mint Gemma. Elvégre tudok is valamit nyújtani, gondolta önérzetesen. Nem volt kifejezett szépség, de csinos, talpraesett és értelmes. Környékbeli birtokon nőtt fel, és a családja nagy tekintélynek örvendett. Tudta, hogy Ashe milyen gyanakvással viseltetik a városi nőkkel szemben, amióta az édesanyja elhagyta a családját. Mrs. Millner-Hill szerint elbűvölően szép asszony volt, de teljesen alkalmatlan gazdálkodófeleségnek. Annál felfoghatatlanabb volt hát Gemma számára, hogy Ashe éppen egy városi nőt hozott a birtokra. De hát Ashe sohasem volt könnyen kiismerhető. Gemma és az anyja sürgős válságtanácsot tartott, mivel mindketten katasztrofálisnak ítélték meg a helyzetet. Aztán Mrs. Millner-Hill hazautazott, hogy amit csak lehet, kiderítsen Christine Parkerről. Ezt tulajdonképpen már hamarabb is megtehették volna, de nem sejtették, hogy Ashe a váratlanul felbukkant szépséget meghívja Augustába. Nicole legalább felhívhatott volna, bosszankodott Gemma. Akkor legalább nem érte volna készületlenül a helyzet. Egy rövid ideig ő is szívesen vigyázott volna a gyerekekre. Nem mintha az efféle feladatot nem találta volna roppant megerőltetőnek és fárasztónak. A házvezetőnő azonban biztosan mindig a rendelkezésére állt volna. Ennyi kis kellemetlenséget igazán megért, hogy egy házban lakhasson Ashe-sel. Az egyszerűen csodálatos lett volna. Alkalma lett volna újra közel kerülni hozzá, mint korábban, amikor még barátok voltak. Jaj, milyen sokat nevettek együtt valamikor! Vajon hogyan férkőzött ez a Christy Parker Ashe életébe? Gemma szilárdan eltökélte, hogy kideríti. Az anyjával együtt összegyűjtöttek néhány érdekes adalékot. A barátaik közül senki sem látta az ismeretlen ifjú hölgyet az esküvőn. Hogyan került akkor a fogadásra? Csakis Josh Deakin ismerőse lehet. Ez mindenesetre már egy fogódzó, gondolta Gemma elégedetten. Kora reggel volt, amikor Christy kivezette az istállóból az Ashe által rendelkezésére bocsátott a gyönyörű pejlovat, a Sivatagi Táncost. A ház körüli kerteken túl a végtelennek látszó pusztaság terült el. A síkságból, amerre a szem ellát, homokdűnék emelkedtek ki, melyeknek talaját bozót kötötte meg. Szél borzolta a vörös homokot, de már érezhető volt az elkövetkező nap forrósága. Christy nyeregbe pattant és elindult. Minden lépésnél újabb és újabb szépségeket fedezett fel. Megcsodálta a szélfútta homokdűnék barázdáinak érdekes rajzolatát, melyek gyakran megjelennek az őslakók festményein. Közelről szemügyre vette a spinifex különleges, gyűrű alakú halmait. Meglepve látta, hogy a vörös homok telis-tele van különböző magvakkal. Sokszor hallott már róla, hogy esőzések után hirtelen virágba borul a sivatag. Észak-Ausztrália forró égövi vidékein ilyenkor már hamarosan megkezdődik az esős időszak, amikor monszunhoz hasonló esők zúdulnak le. A felhők azonban csak ritkán érnek el az ország úgynevezett vörös közepébe. Christy mégis látott olyan fényképet, ahol a McKinnon családot az Augusta majorban virágtenger veszi körül. Nagyon áhítozott rá, hogy egyszer személyesen átélje ezt a rendkívüli természeti tüneményt. A távolban egy gulya legelészett. Arrafelé nagy foltokban virított a rózsaszín virágú parakeelya. Ennek a porcsinfélékhez tartozó növénynek különösen beljebb, a Simpson sivatag belsejében van nagy jelentősége. Olyan nagy a nedvességtartalma, hogy hónapokig képes kielégíteni az állatok folyadékszükségletét, ha nem jutnak vízhez. Itt a peremvidéken mindenhol időszakos tavak tükre csillog, a sivatag közepén azonban nincs semmiféle természetes vízlelőhely. A bennszülöttek ősidők óta úgy hitték, ott laknak a gonosz szellemek. A közelben egy különleges sziklaképződmény is látható volt. A málló homokkő fehér, rózsaszín, vörös és sárga színekben ragyogott a felkelő nap fényében. Christy csodálta ezt a vad tájat, és otthon érezte magát benne. De hát végül is állattenyésztéssel foglalkozó birtokon nőtt fel, bár sokkal szelídebb vidéken, zöldellő dombok között. El tudta képzelni, hogy egy tősgyökeres városi embert félelemmel tölt el a természetnek ez a fenséges szépsége. A végtelen távolságok, és az emberi településektől való elvágottság azt a benyomást keltheti valakiben, hogy egy másik világba csöppent. Nem csoda, ha ez, különösen a nőket, megriasztja. Bizonyára Ashe édesanyja is így lehetett vele. Talán el is követett mindent, hogy megtalálja a helyét ebben az életben. Hasztalan próbálkozott azonban, hiszen itt minden annyira más, mint amihez a városban szokott. A nap magasabbra hágott az égen. Szinte izzani látszott a vörös homok. Ashe figyelmeztette Christyt, hogy legyen nagyon óvatos, amikor kilovagol. Vad tevékkel, dingókkal vagy vadszamárcsordákkal találkozhat. Szerencsére eddig csak kengurukat látott. Ashe megígérte, hogy majd együtt meglátogatják a közeli barlangokat, ahol régi bennszülött sziklafestmények láthatók. Christy már alig várta, hogy erre sor kerüljön. Tudta azonban, hogy vendéglátójának roppant kevés szabadideje van. Különösen most, amikor már közeledik az évi tenyészállat-bemutató. Christy lelovagolt a lankán. A ló patája nyomán kavicsok repültek szerteszét, és csillogtak a napfényben. Fel-feltüntek az errefelé honos, különleges gyíkok: a színpompás szakállas sárkány és a hatalmas, két méter hosszúra is megnövő goanna. Ez utóbbi, ha szokása szerint két lábra áll, meglehetősen rémisztő jelenség. Christy tudta, hogy valójában ártalmatlan teremtmények, mégis elkerülte őket, nehogy a lova megijedjen. Rendkívül élvezte ezeket a hajnali lovaglásokat, amikor minden barátságosabbnak tűnik, mint a tűző nap hevében. Az árnyékok még hosszúak voltak, és a homokban még mindenütt látszottak az éjszakai állatok nyomai. Ahogy elhaladtak egy időszakos tó mellett, Christy nem győzte csodálni a víz tükrén úszó rózsaszín, kék és fehér vízirózsákat. Sík területen Cristy hagyta vágtázni a Sivatagi Táncost. A pej kanca csodálatos hátasló volt. Értelmes, gyors és kecses. A lány messze belovagolt a pusztába, aztán visszafordult. Ahogy a majorság épületeihez közeledett, lelassította a lovát. Máskor ilyenkor sietni szokott, hiszen alig várta már a közös reggelit a gyerekekkel. Ma azonban egészen más volt a helyzet, hiszen Gemma még mindig nem utazott el. Pedig már két nap telt el azóta, hogy erőszakosan meghívatta magát. Amint az várható volt, Gemma cseppet sem érdeklődött a gyerekek iránt, és Mettával szemben is roppant lekezelően viselkedett. Még azt is kifogásolta, hogy Christy Metta felügyeletére bízta a gyerekeket. Nyilvánvalóan azok közé tartozott, akik nem nagy súlyt fektetnek az Ausztrália őslakóival való barátságos kapcsolatra. A rasszizmus vádját azonban felháborodottan utasította vissza. Mindenesetre a jelenléte alaposan megzavarta az érkezése előtti tökéletes összhangot. Christynek eszébe jutott az a beszélgetés, amelyet előző este folytatott a gyerekekkel. Hiába, a gyerekeknek kitűnő az ítélőképességük, gondolta, és önkéntelenül elmosolyodott. - Remélhetőleg Gemma hamarosan elmegy - sóhajtotta Kit. Christy nem akart semmi rosszat mondani Gemmára, hát inkább hallgatott. - Ki nem állhat téged - állapította meg Katey. - Azt hiszem, nagyon szeretne Ashe bácsihoz feleségül menni. - Jaj, ne! - borzadt el a gondolatra Kit. - Olyan szép volt minden, mielőtt idejött! - sóhajtott fel Katey. -Az este imádkozni fogok, hogy az apukája jöjjön érte, és vigye el. A lelke mélyén Christy nagyon is egyetértett velük Ashe-t, aki néhány száz méter távolságra hazafelé lovagolt, hasonló gondolatok foglalkoztatták. Tulajdonképpen az volt a terve, hogy Christynek és a gyerekeknek megmutatja a birtok távolabbi részeit. Semmi kedve nem volt azonban Gemmát is magával vinni. Ha csak rágondolt a hívatlan vendégre, roppant dühös lett. Nem könnyű dolog a hozzá hasonló nőket távol tartani, főként, ha olyan anyjuk van, mint Gwen Millner-Hill. Pedig Ashe igazán nem adott alapot vérmesebb reményekre. Csupán egyszerkétszer elkísérte Gemmát távolabbi birtokokon tartott mulatságokra. Egyszer meg is csókolta, mivel úgy érezte, a lány elvárja tőle. Ennél több nem történt közöttük. Ashe mindennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Végül is gyerekkoruk óta ismerték egymást. Gemma és az anyja azonban nyilván azt hitte, hogy egyszer majd összeházasodnak. Pusztán azon az alapon, hogy mindketten ezen a vidéken nőttek fel, így jól összeillenek. Egészen úgy hangzik, mint a saját fennen hangoztatott nézetei a házasságról, gondolta Ashe nem kevés öngúnnyal. Csupán azért viselkedett Gemmával ilyen udvariasan, mert félt az éles nyelvétől. Szembeszökő volt, hogy a lány mennyire féltékeny Christyre, és amióta bekvártélyozta magát Augusta majorba, a feszültség nőttön nőtt. Az, hogy a gyerekekkel szeretne több időt tölteni, természetesen csak átlátszó ürügy volt. Kétségtelen, hogy valamiben sántikál. Ashe leereszkedett egy homokdűnéről, hogy csatlakozhasson a hazafelé lovagló hölgyhöz. Előző este a vacsoránál Gemma úgy viselkedett, mintha ő lenne Augusta major jövendő úrnője, Christy pedig csak egy kénytelen-kelletlen megtűrt betolakodó. Christy továbbra is csodálatraméltóan udvariasan viselkedett, a ház ura azonban aligha tűrheti sokáig ezt a helyzetet. Christy észrevette, hogy Ashe feléje lovagol. A lova szaporán lépkedett, és felkavarta a vörös homokot. A lányt vad öröm fogta el, a szíve hevesen dobogott. Az utóbbi időben gyakran érezte úgy, hogy nem ura többé az érzéseinek. Rabul ejtette a természet szépsége, Augusta major családias hangulata, az itteni élet izgalmas volta, és mindenekelőtt az az ellenállhatatlan vonzerő, amely Ashe-ből sugárzott. A Josh által okozott keserű csalódás után azt hitte, sokáig boldogtalan lesz. Ehelyett hűtlen kedvese lakodalmán, ahova a kétségbeesett bosszúvágy vitte, találkozott valakivel, aki gyökeresen megváltoztatta az életét. Halálosan beleszeretett Ashe-be. Kár, hogy ezt éppen szerelmének tárgya nem értheti meg. Az ő ésszerűségre alapozott gondolatvilágában ezeknek az érzéseknek nincs helye. Valószínűleg mindezt csupán a hormonoknak tulajdonítaná. Pedig hát Christy távolról sem csak testileg vonzódott hozzá. Mint mindenki a birtokon, ő is csodálta Ashe jellem szilárdságát, bátorságát, tettrekészségét. Senki sem kételkedett egy pillanatig sem abban, hogy az ifjú McKinnon át tudja venni az apja örökét, és az ő szellemében sikeresen folytatni tudja a birtok vezetését. Csodálatos dolog lehet egy ilyen ember feleségének lenni. Tudja persze, hogy Ashe nem hisz a szerelmi házasságban, és általában nem bízik a nőkben. Christy azonban most már biztos volt abban, hogy idővel képes lesz felébreszteni benne a szerelmet. Ennek pedig már a gondolatába is beleszédült. Nézte a közeledő magas, karcsú alakot a fehér paripán. Látszott, hogy tökéletes az összhang a nemes mén és lovasa között. A gazdálkodó élete távolról sem veszélytelen. Az évente rendezett lovasbemutató is komoly veszélynek teszi ki az állatot és az embert egyaránt. Aki azon részt vesz, annak bátornak, kitartónak kell lennie, és alaposan ismernie kell a lovaglás minden csínját-bínját. Ashe kétségtelenül megfelel mindezen feltételeknek. - Igazán kitűnően lovagolsz - üdvözölte Christy a férfit, amikor az odaért hozzá. - Gyönyörűség nézni. - Köszönöm, hölgyem - emelte meg Ashe pajkosan a kalapját, és arcán megjelent az az elbűvölő mosoly, amelytől Christy mindig elszédült egy kissé. - Hazakísérsz? - kérdezte a lány. - Örömmel tenném, ha nem várna otthon Gemma. Nagyon kezd már az idegeimre menni. - Hiszen te hívtad meg. - Ö hívta meg saját magát. Mit tehettem volna? Csak várni tudom, mikor megy el végre. - Talán megkérdezhetnéd, mielőtt végképp beköltözik Augusta majorba. - Mit mondhatnék neki? Azt, hogy roppantul bosszant a féltékenykedése? - Ez az igazság? - Christy mélyen a férfi szemébe nézett. - Gemma nem jelent neked semmit? - Csupán jó barátok vagyunk, hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást. - Akkor miért tesz úgy, mintha szoros kapcsolat lett volna köztetek? - Talán téged akar bosszantani. Mindenesetre sohasem volt olyan szoros kapcsolatunk, mint neked Deakinnel. - Mondtam már, hogy annak vége. - Örömmel hallom. -Ashe figyelni kezdett egy, az égbolton köröző sast. - Callista és Deakin ugyanis a tervezettnél hamarabb érkezik haza a nászútról, mivel a fickó valami gyomorbántalomról panaszkodott. Mihelyt Nic és Brendan elviszik a gyerekeket, idejönnek Augustába. - Jaj, nem! - ijedt meg Christy. - Akkor nekem amilyen gyorsan csak lehet, el kell utaznom. - Nem akarod újra látni Deakint, hogy teljesen biztos legyél az érzéseidben? - kérdezte Ashe hűvösen, a választ azonban nem várta meg. - Én mindenestre előrelátó természet vagyok. Mihelyt Mercedes tájékoztatott a fiatalok terveiről, megtettem a szükséges intézkedéseket. - Ezt hogy érted? - Christy meghúzta a gyeplőt, mivel Sivatagi Táncos kezdett egy kicsit nyugtalanul viselkedni. - Keressünk egy árnyékos helyet a tó partján - ajánlotta a férfi, és mélyebben a szemébe húzta a kalapját. - Nem szeretném, ha a finom bőrödnek baja esnék. - Mit szólnál, ha versenyt lovagolnánk odáig? - Jó ötlet. Adok neked három perc előnyt - csipkelődött a férfi. - Igazi versenyre gondoltam - felelte a lány. A kanca nyugtalanul táncolt. - Jól van. Egy, kettő, három, rajt! Christy lélegzetelállító száguldásba kezdett. Tudta azonban, hogy Ashe könnyen utolérheti. Eltökélte, hogy semmiképpen sem hagyja magát legyőzni. Úgy döntött, hogy nyílegyenesen vágtat a tó felé, és átugratja a sziklacsoportot, amit mindig meg szokott kerülni. így némi előnyre tehet szert. Abban a pillanatban azonban, amire odaért az akadályhoz, hirtelen felbukkant egy kenguru. A ló megijedt és felnyerített. Christy kitűnő lovaglótudományának köszönhetően mégiscsak sikerült átugrani a sziklát. A másik oldalon azonban olyan rosszul értek földet, hogy Christy kirepült a nyeregből. Szerencsére a parakeelyavirágok puha szőnyegére esett, amely felfogta az ütközés erejét. - Jóságos ég! - Ashe, aki látta az esést, egy pillanat alatt ott termett. A lány a hátán feküdt, és a fejét dörzsölgette. A férfi letérdelt melléje. - Nem történt semmi bajod? - Nem, hála istennek, mert puhára estem. A lovam megijedt, mert hirtelen felbukkant egy kenguru. Megsérült? - Nem, csak meg kell egy kicsit nyugodnia. Nem szeretnék ilyesmit még egyszer megélni. A jövőben jobban vigyázz magadra! - mondta Ashe szigorúan. Nagyon jól tudta, milyen könnyen kitörheti valaki a nyakát egy ilyen esésnél. Hirtelen rádöbbent, mennyire félti Christyt. A lány látta a férfi mélységes aggodalmát. - Tényleg nem történt semmi bajom - mondta, s hogy szavait igazolja, felállt. Ashe magához húzta. - ígérd meg nekem, hogy a jövőben óvatosabb leszel! Semmi vakmerő ugrás, ha nem ismered pontosan a terepet! - Megígérem. - Christy számára nem létezett többé semmi más, csak az a férfi, aki erős karjában tartja. Érezte, hogy kettejük között valami alapvetően megváltozott. A gyerekek és a birtokon élők előtt Ashe úgy kezelte Christyt, mintha a családhoz tartozna. Lassanként azonban kezdte kimutatni a valódi érzéseit. - Van egy ajándékom számodra - mondta a férfi, miközben kézen fogta a lányt, és a fákkal szegélyezett tó partjára ballagtak. - Nagyon kedves tőled. Mi az? - Christy igyekezett higgadt maradni, pedig a keze remegett. Ashe viszont úgy látszott, valóban visszanyerte a lelki egyensúlyát. - Valami olyasmi, amin tulajdonképpen nem kell meglepődnöd. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. - Most már valóban roppant izgatott vagyok. - A lány kioldotta a hajfonatát, és megrázta aranyszőke fürtjeit. - Olyan csodaszép itt, akárcsak a paradicsomban. Nem is tudtam, hogy a tavon ilyen sok a vízirózsa, és ilyen édes az illatuk. Én... - Christynek elakadt a szava, ahogy Ashe-re nézett. A férfi nem szólt semmit, de a tekintete elárulta, hogy valami nagyon fontosat akar mondani. Olyan dolgot, ami az egész életét örökre megváltoztathatja. Ashe megfogta a lány bal kezét, és megcsókolta. Aztán Christy ujjára húzott egy csodaszép jegygyűrűt. - Ezt szeretném neked ajándékozni. Rendkívül büszkévé és boldoggá tennél, ha viselnéd. A lánynak könnyek szöktek a szemébe. Egy szó sem jött ki a száján. Ashe lehajolt és megcsókolta a lányt. Hosszan, szenvedélyesen. - Szeretném, ha tudnád, mennyire szükségem van rád. Azt akarom, hogy örökre mellettem legyél. - Én... nem is tudom, mit mondjak - felelte a lány halkan. - Hiszen olyan rövid ideje ismerjük egymást. Úgy érzem magam, mintha egy sziklaszirtről a mély vízbe ugornék. - Én bármikor leugranék érted egy sziklaszirtről - mosolygott gyengéden a férfi. - Nyugodtan gondold meg a dolgot. - Újra megfogta a lány kezét. A zöld smaragd csillogott a napfényben. Tökéletes kolumbiai drágakő volt, amelyet briliánsok vettek körül. - Tetszik a gyűrű? - Soha életemben nem láttam szebbet. - Én is ugyanígy vagyok veled. A te szemedhez okvetlenül smaragd illik. Christy úgy érezte, hogy rogyadozik a térde. Ashe eddig sohasem mondta, hogy szereti. A szót ugyan most sem tudta kiejteni, de semmi kétséget nem hagyott az érzései felől. A lány túláradó örömében sírva fakadt. - Kérlek, ne sírj! - A férfi gyengéden lecsókolta Christy arcáról a könnyeket. - Semmitől sem kell félned. ígérem, hogy sohasem fogok neked fájdalmat okozni. Mostantól kezdve mindent megosztok veled. Világos volt, hogy már régen nem a józan meggondolások alapján kötendő házasságról van szó. A lány szíve hevesen kalapált. - Tehát most már bízol bennem? - Úgy, mint önmagamban. Christy könnytől fátyolos szemmel nézett a férfira. Bizonyára Ashe valami kor a szerelem szót is képes lesz kiejteni. Most azonban azt már nyugodtan ráér kivárni. - Nem fogok neked csalódást okozni. De hát biztos, hogy nem álmodom? - Nem - zárta Ashe gyengéden a karjába a lányt. - Hogyhogy már megvan a gyűrű? Ennyire biztos voltál benne, hogy igent mondok? - 0, nem - nevetett a férfi. - Ez régi családi ékszer. De már amikor először megláttalak, azonnal tudtam, hogy tökéletesen illene hozzád. Fülbevaló is tartozik hozzá, meg egy nyaklánc amelyet az anyám valószínűleg magával vitt. - Eve McKinnon említésekor észrevehetően hűvösebb lett a férfi hangja. - Az egész együttes az apai nagyanyámé volt, akit nagyon szerettem. Az anyám egy rubingyűrűt választott az eljegyzésre, ezt sohasem viselte. Persze, ha másikat szeretnél, nyugodtan szólj. - Ennél szebbet el sem tudok képzelni - simogatta meg gyengéden Christy a férfi arcát. Lehetetlen, hogy Ashe anyja valóban olyan lelketlen lenne, mint ahogy hiszik róla, tűnődött Christy. Talán megszakadt a szíve, hogy nem vihette magával a kisfiát. De hát ez már sohasem fog kiderülni, hacsak valami csoda nem történik, és Ashe nem próbálja felvenni a kapcsolatot az anyjával. Eve McKinnon mélyen megsebezte a fiát. Christyre várt a feladat, hogy a sebeket begyógyítsa. Minden ízével vágyott rá, hogy ez sikerüljön. A történtek után Christy egész nap a hetedik mennyországban lebegett. Még Gemma jelenléte sem tudta elrontani a hangulatát. Mivel nem akart önjelölt vetélytársnőjének fölöslegesen fájdalmat okozni, egyelőre nem viselte a gyűrűt. Ashe-sel együtt úgy döntöttek, hogy az eljegyzést akkor hozzák nyilvánosságra, amikor Callista, Josh, Nic és Brendan is Augustában lesz. - Nemsokára megkötjük a házassági szerződésünket - mosolygott Ashe. Gemma megvárta a vacsorát, hogy előálljon a farbával. Úgy volt, hogy az apja másnap érte jön és hazaviszi. Eltökélte, hogy Christy Parker még megemlegeti ezt az utolsó estét. Gemmát majd megölte a féltékenység, ahogy végignézett vetélytársnőjén, aki, mint mindig, most is roppant csinos volt. De miért mosolyog ma olyan boldogan? Mi történhetett? Hiszen ő csupán egy betolakodó, aki hamis ürüggyel fészkelte be magát Augusta majorba. Nic bizonyára semmit sem tud a múltjáról, különben nem bízta volna erre a szélhámosra a gyerekeit. Végül Gemma nekiszánta magát, hogy kitálaljon. - Egész idő alatt azon töröm a fejemet - kezdte -, hogyan voltál erre képes, Christy? - Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte Ashe higgadtan. Gemma megerősítette magát egy korty borral. - Nem szeretném, ha felizgatnád magad, Ashe, de meg kell tudnod az igazságot. Ha Christy olyannak is látszik, mint egy angyal, valójában kettős életet él. Ashe hátradőlt a faragott széken. - Már vártam, hogy mikor kezdesz hozzá. A lánynak egy pillanatra elakadt a szava. A férfi előrehajolt. - Kezdettől fogva számítottam rá, hogy az anyád segítségével megpróbálsz mindent kinyomozni Christy magánéletéről. - Csak a te érdekedben. Christy mindent előre kitervelt! - Ezt hogy érted? Hirtelen megváltozott Gemma arckifejezése. Most már nyíltan lerítt róla a féltékenység. - Nic és Brendan biztosan semmit sem tud a múltadról - sziszegte a másik lány felé. - És senki más sem. - Aztán újra Ashe-hez fordult. - Igazán nem szívesen mondom, de... - Akkor miért mondod? - vágott a szavába a férfi. A hangja higgadt volt, a szeme azonban veszedelmesen szikrázott. - Mert te mindig tudni akarod az igazságot. Christy Parker hamis ürüggyel jött ide. Anyámmal alig akartuk elhinni... - Gemma leszegte a tekintetét, és az ajkába harapott. -, hogy viszonya volt Callista férjével. - Ez minden? - kérdezte a férfi nyugodtan. - Hát ez nem elég? - Gemma magánkívül volt. - Az esküvői vendégek közül senki sem ismerte, pedig mindenkit végigkérdeztünk. Végül később Josh egyik munkatársa elmesélte, hogy a kollégájának volt egy feltűnően szép, szőke barátnője, akivel egészen komoly szándékai voltak. Ashe gúnyosan elhúzta a száját. - Ez még azelőtt volt, hogy Josh beleszeretett Callistába és a vagyonába. Gemma fel sem tudta fogni, hogy a nagy leleplezése hatástalan maradt. - Mit keresett az esküvőn? - kiáltotta kétségbeesetten. - És mit keres itt? Nem tartozik közénk! Christy érezte, hogy Ashe most már közel van hozzá, hogy elveszítse az önuralmát. Jobbnak látta közbeszólni: - Ashe mindent tud. Nem értem azonban, hogy mindez hogyan tartozik rád, és mit akarsz mindezzel. Josh végül is nem bigámista. Mi szakítottunk, ő pedig elvette azt a nőt, akit szeret. - Nem hiszem! - kiáltotta Gemma remegő hangon. - Idehallgass, Gemma - mondta Ashe határozottan -, ha azt akarod, hogy barátok maradjunk, már pedig nagyon sajnálnám, ha a családod barátságát elveszíte ném, akkor ezt azonnal hagyd abba. Nincs hozzá semmi jogod, hogy beleavatkozz a magánügyeimbe. Gemma pislogott. - De hát ez cseppet sem vall rád. Ez a nő teljesen a kisujja köré csavart, pedig biztosan pontosan olyan, mint az anyád! - Tehát innen fúj a szél. Miért teszel úgy, mintha az én érdekemben beszélnél? Te is ugyanolyan jó tudod, mint én, hogy mi az igazi ok. A lány elsápadt. - Szeretlek, Ashe! - kiáltotta magán kívül. - Jó feleséged lennék. Miért kell neked olyan, mit ő? - mutatott Christyre. - Nem szeretsz te engem - felelte a férfi hűvösen. - Csak mindig az kell neked, amit nem kaphatsz meg. Gemma olyan hevesen ugrott fel, hogy hajszál híján fellökte a mahagóniszéket. - Ő nem hozzád való! Egy szép napon egyszerűen el fog tűnni. Pontosan úgy, ahogy az anyád! Ashe mély lélegzetet vett, és felállt. - Most már elég! És ezt komolyan mondom. Gemma ránézett a férfira, és hirtelen megbizonyosodott arról, amitől mindig is félt. Őt, Gemmát Ashe sohasem szerette. És most már végérvényesen eldőlt, hogy Christyt választotta. - Várj csak, amíg Callista megtudja az igazságot erről a csalóról! - kiáltotta kétségbeesetten. - Mi együtt nőttünk fel és összetartozunk. Christy csupán betolakodó! Csak gondot fog okozni! - Ezzel Gemma kiviharzott a szobából. Christy a tenyerébe temette az arcát. - Borzasztóan sajnálom szegényt! - Arra semmi szükség - felelte Ashe minden együttérzés nélkül. - Gemma nagyon ügyes abban, hogy az embereket egymásra uszítsa. A féltékenykedése miatt pedig nincs mit aggódnunk - folytatta a férfi gyengéden. - Hiszen mi már jegyesek vagyunk. Már ma viselned kellett volna a gyűrűt. - Nem akartam neki fájdalmat okozni. Valóban szeret téged, Ashe. - Úgy, mint te Deakint? Jaj, nem akartalak megbántani! - Tudom, hogy sohasem szerettem Josht. Megmutatta a valódi jellemét, amikor Callistát a vagyonáért vette feleségül. Remélem azonban, hogy Callistának sikerül magához kötnie. 7. FEJEZET Josh roppant gyorsan kiheverhette a gyomorbántalmát, mert amikor megérkezett Augusta majorba, jobb színben volt, mint valaha. Napbarnított bőre, csillogó szeme és dús szőke haja roppant vonzó jelenséggé tette. Előkelő szabóságnál készült, könnyű öltözetet viselt. Látszólag rendkívül szeretetteljesen forgolódott a felesége körül, és kitűnő hangulatban volt. Callista ezzel szemben kimerültnek és szomorúnak látszott. Szívszorítóan különbözött attól a boldogságtól repeső, viruló menyasszonytól, akit Christy az esküvőn megismert. - Nagyon köszönöm, Ashe, hogy egy rövid időre befogadtál minket - mosolygott hálásan. - Semmi kedvem nem lett volna máris visszatérni a városba. A fiatalasszonyt láthatólag meglepte, hogy itt találja a rejtélyes szépséget, aki az esküvőjén közfeltűnést keltett. - Örülök, hogy újra látom - üdvözölte Christy barátságosan, aztán Josh felé biccentett. Magabiztosnak érezte magát, és cseppet sem volt zavarban. Teljes biztonságot adott a blúza alatt rejtőzködő jegygyűrű, amely egy láncon lógott a nyakában. Néhány hónap múlva Ashe felesége lesz! - Nagyon kedves magától, hogy vigyáz Nicole gyerekeire - mondta Callista, miután Christy elmagyarázta, miképp került ide. Érezte azonban, hogy ezt a lányt valami titok övezi, amit neki, Callistának senki sem mondott el. Josh észrevette felesége gyanakvó tekintetét. - Drágám, nem akarsz felmenni a szobádba és pihenni egy kicsit? - kérdezte kedvesen. - Nem érzi magát egészen jól - magyarázta a többieknek, aztán felállt, hogy felkísérje a feleségét. Megjátszott vidámsága ellenére Josh nem tudta leplezni, hogy mennyire felkavarta a Christyvel való találkozás. Ráadásul éppen itt, Augusta majorban, amely jelképe volt mindannak, amire ő áhítozott: gazdagságnak, sikernek, tekintélynek. - Hívjak orvost? - kérdezte Ashe aggodalmasan. - Nem, arra nincs szükség - erőltetett Callista mosolyt az arcára. - Csak kimerített az utazás. Josh azonban valóban meghatóan törődik velem. Mindazonáltal most szívesen lefeküdnék egy kicsit, hogy kipihent legyek, mire anya, Nic és Brendan megérkezik. A fiatal pár felment a szobájába, Christy pedig folytatta az előkészületeket a gyerekekkel tervezett kiránduláshoz. Mettát is magukkal akarták vinni, mint a környék legjobb ismerőjét. A fiatal bennszülött lány rengeteg érdekes és szórakoztató dolgot tudott mesélni. A sivatag minden virágát és gyümölcsét ismerte, és tudta, miben milyen gyógyító erő lakozik. Megmutatta a papagájok, kakaduk, baglyok és pelikánok rejtett fészkeit. A legizgalmasabb azonban az volt, hogy mindenről tudott valami mesét mondani, amely az ősei hitvilágához kapcsolódott. A szélhez, esőhöz, naphoz, tűzhöz és a sziklákhoz, mindenhez fűződött valami ősi monda. Ezeket Christy ugyanolyan elbűvölten hallgatta, mint a gyerekek. így aztán a birtok területén tett kirándulások mindig tanulságosak és izgalmasak voltak. Ashe elkísérte a társaságot a terepjáróhoz. Amíg Metta és a gyerekek beszálltak, Ashe félrevonta Christyt. - Callista nincs valami jó bőrben. Mintha valami baja lenne. Christy megpróbálta megnyugtatni. - Vannak, akik rosszul bírják az utazást. Talán csak ki kell egy kicsit pihennie magát. Azonkívül rendkívül meglepődött, ahogy engem meglátott itt. - A férje sem volt különösképpen boldog ettől - nevetett Ashe. A lány a férfi szemébe nézett. - Szeretném, ha amilyen gyorsan csak lehetséges, elmondanánk mindenkinek az igazságot. - Egyetértek. Egy kicsit azonban finomíthatnánk rajta. Azt kellene mondanunk, hogy volt egy rövid kalandod Deakinnel, de az már véget ért, amikor ő megismerte Callistát. Nem vagyok híve a kényszerfüllentéseknek, időnként azonban elkerülhetetlenek. - Igazad van - sóhajtott Christy. - Előbb-utóbb azonban csak kiderül az igazság. - Bízd csak rám a magyarázkodást - mondta Ashe, aki rendkívül örült, hogy Christyt cseppet sem zavarta meg a viszontlátás. - A vacsora után bejelentem az eljegyzésünket. Persze, ha időközben nem gondoltad meg magadat. - Jaj, dehogy, hiszen már elígérkeztünk egymásnak. - Igen. És senki és semmi nem bírhatna rá, hogy az ígéretemet megszegjem. Christy bólintott, és nagyon komolyan nézett a férfira. Az Ashe iránti szerelme csak nemrég szökkent szárba, de nagyon erős volt. Bízott benne teljes szívével, teljes lelkével. - Remélem, hogy a többiek jól fogadják az újságot. - Őszintén szólva az engem nem érdekel - mondta a férfi, és szájon csókolta menyasszonyát. Christy szíve majd kiugrott a helyéből. Ashe első ízben mutatta ki az érzéseit Metta és a gyerekek előtt. - Különben kigondoltam már egy hihető történetet: hirtelen elhatározással hívtalak meg, amikor már rég elmentek a meghívók. Röviddel az esküvő előtt ismerkedtünk meg Brisbane-ben, ahol mindketten hivatalos ügyben jártunk, és ugyanabban a szállodában laktunk. Az első látásra beléd szerettem, és azóta egyfolytában csak rád gondoltam. - Az utolsó mondatot Ashe olyan átéléssel mondta, hogy Christy felkapta a fejét. - Ez igaz? - Gondolod, hogy könnyen viselem, hogy a közelemben vagy, és mégis elérhetetlen vagy számomra? Éjszakánként elképzelem, ahogy az ágyadban fekszel. .. Gyakran eszembe jutott, hogy a teraszon át milyen könnyedén bejutnék a hálószobádba. De Kit bizonyára éppen akkor riadna fel a rémálmából - nevetett Ashe. - De félre a tréfával, megígértem neked, hogy békén hagylak. Most azonban már jegyesek vagyunk, és a gyerekek rövidesen elutaznak. - A férfi sokatmondón nézett a lányra. Christy elpirult. A gyerekek ugrálni kezdtek a nyitott terepjáróban. Nevettek és lelkesen tapsoltak. - Láttuk, hogy megcsókoltad Christyt, Ashe bácsi! - kiáltotta Katey. - Ezt elmesélem apunak és anyunak! - vigyorgott Kit. - Várjatok csak egy pillanatig! - Ashe nekitámaszkodott a kocsinak, és megfogta a gyerekek kezét. - Ennek holnap reggelig titokban kell maradnia. Megígéritek, hogy nem áruljátok el? - kérdezte komolyan. - Ez egyedül a mi titkunk? - nézett rá nagy szemekkel Kit. - Hát persze. - Akkor hallgatunk - ígérte Katey. - Ugye, Kit? A kisfiú komolyan bólintott. - Ugy örülök, hogy csókolództatok! Ugye most már örökre szeretni fogjátok egymást? Christy megsimogatta Kit arcát. A boldogságtól nem talált szavakat. Ashe volt az, aki mindkettőjük nevében válaszolt: - Az életünk végéig - mondta olyan gyengéd hangon, amilyent Christy még sohasem hallott tőle. A gyerekek magukon kívül voltak az örömtől, amikor a szüleik kiléptek a repülőgépből. Nem győzték ölelni, csókolni egymást. Nicole-nak könnyek csillogtak a szemében. Ennek ellenére a férjével kettesben töltött nyaralás csodálatos volt. Mintha a második nászutunk lett volna, mondogatták. Sok időt töltöttek együtt, és Nicole most már derűlátóan tekintett a jövőbe. Noha a kisbaba elvesztése miatti fájdalom sohasem fog teljesen elmúlni, újra örülni tudott annak, amije van: a boldog házasságnak és a két nagyszerű gyerekének. - Végtelenül hálás vagyok neked, hogy olyan szeretettel viselted gondját Kateynek és Kitnek - mosolygott Nicole Christyre, miközben a terepjáróval Augusta major felé tartottak. Addigra a két gyerek már hosszú, lelkes beszámolót tartott az elmúlt hetek élményeiről. - Nagy örömem tellett benne - hárította el a köszönetet Christy. - Sok-sok ajándékot hoztunk ám - ölelte magához Nicole a fiát. - Rengeteget - tette hozzá nevetve Brendan. - Egy új bőröndöt kellett vennem, hogy el tudjam csomagolni. - Hallom, hogy Callista és a férje már itt van a birtokon - fordult Nicole Ashehez. - Milyen kár, hogy Josh éppen az utazás alatt betegedett meg. - Már kutyabaja. Inkább Callista miatt aggódom. Elég rossz bőrben van, és a kedve sem az igazi. - Remélem, nem kapott el valamit - aggodalmaskodott Nicole. - Mindenesetre mindent el fogunk követni, hogy egy kicsit felvidítsuk. - Tekintettel arra, hogy egyenesen a nászútjárói jön, elég furcsán hangzik, hogy nekünk kell jobb kedvre derítenünk - jegyezte meg Ashe. - Ti viszont egészen kivirultatok. - Csodálatos, pihentető hetek voltak. Nagyon rám fért a kikapcsolódás, és nagyon hálás vagyok nektek, hogy lehetővé tettétek. Most pedig nagyon örülök, hogy újra a gyerekeimmel lehetek - tette hozzá Nicole, és újra magához ölelte az ölében ülő Kitet. - Egy egész sereg képet festettünk nektek - dicsekedett a kisfiú. - Meg fogtok lepődni - mondta Christy. - Mindketten nagyon tehetségesek. - Én régebben festettem - szólalt meg Brendan. - Nem voltak rosszak a képeim. - Nagyon is jók - mosolygott gyengéden a felesége. - Bizonyára tőled örökölték a gyerekek a tehetséget. Tudtátok, hogy az apukátok képeit már egy képtárban is kiállították? - És most miért nem festesz már? - tudakolta Katey. - Mert pénzt kell keresnem, és gondoskodnom kell a családomról - magyarázta Brendan. - Azonkívül építész vagyok, ott is kiélhetem a művészi hajlamaimat. Néhány órával később Christy éppen a vacsorához öltözködött, amikor kopogtak a szobája ajtaján. Ahogy kinyitotta, Mercedes McKinnon állt előtte. Callista édesanyja egy későbbi géppel érkezett, és szokás szerint kék selyemruhát viselt, hozzá déltengeri gyöngyökből készült nyakláncot. - Bejöhetek, kedvesem? - kérdezte az asszony olyan határozottan, mint aki egyáltalán nem kér engedélyt. - Természetesen, Mrs. McKinnon - tessékelte be Christy. - Foglaljon helyet! mutatott a legkényelmesebb karosszékre. - Inkább állva maradok - felelte Mercedes. - És egyenesen a tárgyra térek. Ma felhívott Gemma Millner-Hill, és amit mondott, az rendkívül nyugtalanít. Christy érezte, hogy égni kezd az arca. - Gemma szívesen ártja magát olyan dolgokba, amelyekhez semmi köze. - Engem azonban annál inkább érint a dolog. - Mercedes meggondolta magát, leült a felkínált székre, és gyanakvó tekintettel méregette Christyt. - Úgy tűnik, maga nagyon is jól ismeri a lányom férjét. Érthetetlen számomra, hogy ezt miért hallgatta el idáig mindenki előttem. Christy leült egy székre a látogatóval szemben. - Sajnálom, hogy csak most hall róla először. Az esküvő azonban nem volt megfelelő alkalom arra, hogy ezt elmeséljük, ha már Josh sohasem beszélt róla. Csupán rövid kapcsolatunk volt, ami már véget ért, mielőtt Josh megismerte Callistát. Egyszerűen nem illettünk össze. Mercedes még mindig bizalmatlannak tűnt. - Ettől a magyarázattól nem vagyok nagyon boldog. - Akkor mivel nyugtathatnám meg? Biztos lehet benne, hogy sem magának, sem Callistának nem fogok semmiféle kellemetlenséget okozni. Josh anyósának gyanakvása kezdett felengedni. Úgy látszott, hisz a fogadkozásnak. - Miért hívta meg Ashe magát ide, ha szabad kérdeznem? - Kérdezze meg Ashe-t magát, biztosan szívesen elmeséli. Miért aggódik anynyira? - kérdezte a lány kedvesen. Mercedes arcáról hirtelen eltűnt a feszültség. Örült, hogy valakinek végre kiöntheti a szívét. - Callista mindennél jobban szereti Josht. Belepusztulna, ha zátonyra futna a házassága. Gemma pedig azt mesélte nekem, hogy maga el akarja őket választani egymástól. - Egészen biztosan nem - felelte Christy nyomatékosan. - Josh Deakin már semmiféle szerepet nem játszik az életemben. - Egy ideig azonban nagyon közel álltak egymáshoz. - Ez igaz. Nincs azonban semmi különös abban, hogy szakítottunk. Az ilyesmi gyakran megesik. Josh nyilván azért hallgatta el az egészet Callista előtt, mert nem akarta nyugtalanítani. - Talán az ő érzelmei maga iránt még nem hunytak ki teljesen - ráncolta a homlokát Mercedes. - Hiszen maga feltűnően vonzó fiatal nő. - A magam részéről mindenesetre megnyugtathatom, hogy semmiféle gyengéd érzelmet nem táplálok már Josh iránt. Azt hiszem, Gemma egyszerűen csak bosszút forralt, mert nem tetszik neki, hogy Ashe és én közel kerültünk egymáshoz. - Közel kerültek egymáshoz? - csodálkozott el az asszony - De hiszen csak egészen rövid ideje ismerik egymást. - Mégis elegendőnek bizonyult - mosolygott Christy. - Igazán sajnálom, Mrs. McKinnon, hogy így kellett mindent megtudnia. Az asszony bólintott, és sóhajtott. - Nem tudom, miért, de hiszek magának. Pedig Gemmát születése óta ismerem. - Szegény elhitette magával, hogy Ashe-t több is fűzi hozzá, mint a jó szom szédság. Most, hogy lepottyant az alaptalan ábrándok egéből, mindent elkövet, hogy keresztbe tegyen nekem. - De hiszen Ashe sohasem tett nekem célzást, hogy maga és ő... - Mercedes elhallgatott. - Legjobb lenne, ha őt magát kérdezné meg. Végül is egy családhoz tartoznak, és Ashe nagyon szereti magát és Callistát. Mercedes arcáról most már végképp eltűnt az aggodalmas kifejezés. - Ashe valóban csodálatosan gondoskodik rólunk - mosolygott. - Jóban-rosszban egyaránt támaszt jelent. - Az asszony felállt. - Remélem, nem bántottam meg. Nem tételeztem fel Gemmáról ilyen viselkedést. De hát mindenki tudja, mire képes a féltékenység. Christy az ajtóhoz kísérte Mercedest. - Kérdezhetek valamit, Mrs. McKinnon? - kezdte közben óvatosan. - Természetesen, kedvesem. - Jól ismerte Ashe édesanyját? Mercedes meglepődött, és egy darabig hallgatott. - Igen - mondta végül. - Elbűvölő teremtés volt, de tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy isten háta mögött birtokon éljen. Neki és Ashe édesapjának sohasem lett volna szabad összeházasodniuk. De hát fülig szerelmesek voltak. - Ashe lelkén mély sebet ejtett, hogy az édesanyja elhagyta a családot. - 0, igen. Ashe valósággal istenítette az apját, aki valóban nagyszerű ember is volt. Az édesanyját azonban egészen másképpen szerette. Eve olyan volt, mint a napsugár. Az ő jelenlétében a fia mindig boldog volt és nevetett. Különlegesen melegszívű asszony volt, akiből csak úgy áradt a szeretet. Charles ezzel szemben tekintélyt parancsoló egyéniség volt, aki nagy súlyt fektetett a fegyelemre. Nagyon büszke volt fiára, a hatalmas birtok jövendőbeli örökösére. Olyan meghitt kapcsolat azonban nem volt köztük, mint Ashe és Eve között. Ez meglepte Christyt. - Akkor miért hagyta el Eve a családját? - Mert gyermeket várt - felelte Mercedes kertelés nélkül. - Charles elutazott egy hosszabb üzleti útra, és nélküle Eve végképp nagyon szerencsétlennek érezte magát a pusztaság közepén. Ekkor ismerte meg Duane-t. Az persze első pillantásra beleszeretett a csodaszép asszonyba, és szívesen vigasztalta magányában. Nem akarom mentegetni a kettőjük viselkedését, de valóban a szerencsétlen véletlenek is közrejátszottak a dolgok alakulásában. - Mercedes sóhajtott. - Charles nagyon befolyásos ember lévén el tudta intézni, hogy ő kapja meg az egyedüli gyermekfelügyeleti jogot. Eve remélte, hogy legalább rendszeresen láthatja a fiát. Ennek azonban Ashe ellenszegült, mivel úgy hitte, hogy az anyja könnyű szívvel elhagyta. Eve máig is reméli, hogy a fia egyszer majd megbocsát neki. - Ashe azt mesélte, hogy van egy féltestvére. - Akkor valóban nagy bizalommal viseltetik maga iránt, kedvesem. Ashe senkivel sem beszél az anyjáról. Én többször is találkoztam Eve-vei, amikor az Egyesült Államokban jártam. Még most is csodaszép, és nagyon jól sikerült a házassága Duanne-nel. Boldogságát azonban beárnyékolja Ashe fájdalmas hiánya. A sors különös játéka, hogy az ifjabb Duane nagyon hasonlít féltestvérére. Bár ő szelídebb alkat, belőle nem sugárzik olyan erő, mint Ashe-ből. Nagyon vágyik rá, hogy megismerhesse a bátyját. Most azonban már tényleg mennem kell. - Mercedes szívből jövően rámosolygott Christyre. - Egyébként elragadó a ruhája, kedvesem. Kifejezetten nőies. Kár, hogy én nem viselhetek ilyent - tette hozzá sajnálkozva. - Nem vagyok hozzá elég vékony. - Maga nagyon szép, Mrs. McKinnon -jelentette ki Christy mély meggyőződéssel. - Hívjon csak Mercedesnek. - Köszönöm. - Ha a megérzésem nem csal, Ashe ma estére meglepetést tartogat számunkra - jövendölte búcsúzóul Mrs. McKinnon. Az ünnepi családi vacsora alatt Joshnak nagyon össze kellett magát szednie, nehogy valami ostobaságot kövessen el. Számításból feleségül vett egy gazdag nőt, meglepve jött azonban rá, hogy nagyon is jól érzi magát a társaságában. Világos volt, hogy ez a házasság mindenképpen fontos számára. A lelke mélyén azonban vágyakozott Christy után, aki ott ült vele szemben. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne bámulja egyfolytában. Már megérkezésekor mély benyomást gyakorolt rá az előkelő udvarház. Most az ünnepi teríték is gazdagságot és ízlést sugárzott. Az asztal arannyal átszőtt, krémszínű abrosszal volt borítva. Rajta ezüsttálak, aranyozott szélű, hófehér porcelánedények és finom, metszett kristálypoharak álltak. Két magas vázában barack- és krémszínű rózsák illatoztak. Súlyos ezüst gyertyatartók tették teljessé a képet. Mindez azt fejezte ki, amit a McKinnon név jelképezett: egy régi, előkelő család hagyományait, és hatalmat. Ashe McKinnon az asztalfőn ült. Josh irigykedve nézte drága olasz zakóját és fontolgatta, mennyibe kerülhetett. Kénytelen-kelletlen el kellett ismernie, hogy Ashe rendkívül vonzó, erős, és tekintély sugárzik belőle. Josh meglepetésére azonban kiderült, hogy a McKinnon család feje nemcsak sikeres, mindenki által becsült üzletember, hanem elragadóan kedves és szellemes is tud lenni. Ashe-nek feltűnt, hogy Josh újra és újra lopva Christyt nézi. Napnál világosabb volt, hogy Callista férjét irigység és féltékenység gyötri. Ahhoz persze hozzászokott Ashe, hogy az ő menyasszonyán sokan rajta felejtik a szemüket. Deakin esete azonban egészen más. Neki közös múltja volt Christyvel. És Deakin minden jel szerint nem tud veszíteni. A különleges alkalomra Christy a legszebb ruhái egyikét vette fel. A lila és tengerzöld árnyalatok kiemelték a szeme színét, még ragyogóbbnak láttatták a zöldjét. Ashe nézte menyasszonya kerek, formás keblét, ahogy az anyag alatt kirajzolódott. Hogy jön más férfi ahhoz, hogy ilyen leplezetlenül bámulja! Ráadásul éppen Josh! Nicole és Brendan rendkívül kedvesek volt Joshhoz. Ashe azonban tudta, hogy csak Callista kedvéért. Christy iránt viszont őszinte barátságot éreztek. Ashe örült, hogy ilyen jól megérti egymást a családja és a menyasszonya. Még Mercedes is barátságosnak mutatkozott. Callista azonban továbbra is nagyon tartózkodó maradt. Bizonyára nem kerülte el a figyelmét, hogy a férje milyen sokat bámulja Christyt. Szegény ifjú asszony! Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. Milyen kár, hogy érdemtelenbe szeretett bele! Ashe legszívesebben a karjába kapta volna a jegyesét, és a hálószobába vitte volna. Szerette volna a holdvilágnál ölelni. A puszta gondolatra heves vágy fogta el. Ez azonban még odébb van, gondolta. Most arra kell összpontosítania, hogy az este baj nélkül érjen véget, és ne folyamodjon tettlegességhez Deakinnel szemben. Egy idő múlva aztán eljött a pillanat, hogy megtegye a nagy bejelentést. A kanalával megkocogtatta borospoharát. A vendégek elhallgattak, és várakozással néztek rá. - Mivel ma este itt összegyűlt az egész család, melynek körében szeretettel üdvözlöm Josht - biccentett a férfi felé -, olyan bejelentést akarok tenni, amelyre már valamennyien régen vártatok. Vége megtaláltam azt a nőt, akivel le akarom élni az életemet. Be kell vallanom, nem sok gondolkozási időt hagytam neki. Hiszen amikor megláttam, azonnal tudtam, hogy ő az igazi. - Ashe megfogta Christy kezét, és megcsókolta. - Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy Christy beleegyezett, hogy a feleségem legyen. A mai estét választottuk, hogy az eljegyzésünket közhírré tegyük. A vendégek ámultán hallgatták. Ashe elővette a jegygyűrűt a zsebéből, amelyet Christy erre a célra visszaadott, és a lány keskeny ujjára húzta. Mercedesnek, aki felismerte a régi családi ékszert, elakadt a lélegzete. Aztán szinte egyszerre ugrott talpra mindenki, hogy örömteli jókívánságaikat fejezzék ki a jegyeseknek. Callista azonban ülve maradt. Az arca piros volt, zavartnak látszott. Rajta kívül csak Josh maradt ki az általános üdvrivalgásból. Olyan kábult volt, mint akit fejbe vágtak. Majd megőrült a féltékenységtől. Mit jelent ez? Hiszen Christy őt szereti! Döbbenten nézett a lányra. Az ragyogott a boldogságtól, és olyan csodaszép volt, hogy Joshnak majd megszakadt a szíve. A többi vendég ölelgette, csókolgatta az újdonsült menyasszonyt. Josh érezte, hogy nem ura többé önmagának. Ujjaival úgy megszorította a borospoharát, hogy az összeroppant, és megvágta a kezét. - Ez nem igaz! - tört ki belőle, miközben megeredt a vére. Egyszerre mindenki figyelme feléje fordult. Senki előtt sem volt kétséges, mit jelentenek a szavai és az arckifejezése. Christy attól félt, hogy Ashe is elveszti az önuralmát, és elszabadul a pokol. - Jóságos ég! Mit csináltál a kezeddel, Josh? - próbálta a balesetre terelni a figyelmet, remélve, hogy talán homályba vész, mi idézte elő. A kétségbeesett kísérlet azonban visszájára sült el. Ashe félreértette a bizalmas megszólítást és a megjátszott aggodalmat. Callista is magánkívül volt. - Maga ismeri a férjemet? - rontott neki Christynek. - Miért nem mondta nekem soha? - Nem hiszem, hogy az én dolgom lett volna. Josh és én egy ideig együtt jártunk. Amikor magába beleszeretett, szakítottunk. Szívszaggató volt látni, hogy Callista mennyire szenved. - Biztos vagyok benne, hogy szerette magát - mondta kétségbeesetten. - Az ilyen nőktől, mint maga, a férfiak az eszüket vesztik. - Drágám, ne izgasd fel magad! - próbálta Mercedes megnyugtatni a lányát, de hiába. - Ez a nő már régen nyugtalanított engem. És most már tudom, hogy nem alaptalanul. - Úgy teszel, mintha nem hallottad volna, amit az előbb mondtam - mondta Ashe nyugodtan. - Christy és én eljegyeztük egymást. Nem szeretném, ha fájdalmat okoznál neki, vagy elrontanád az ünnepi alkalmat. - Ne haragudj, Ashe - felelte a fiatalasszony, és egy pillanatra behunyta a szemét. - Ez a nő azonban... - mutatott Christyre. -Nem hiszem, hogy jól ismered. Félek, hogy olyat teszel, amit később megbánsz. - Féltékenységi rohamában Callista megfeledkezett arról, hogy ő is csak röviddel az esküvő előtt ismerte meg Josht. Ashe dühös volt, hogy Callista és semmirekellő férje elrontotta az estét. Mivel azonban az unokatestvére láthatóan az idegösszeomlás szélén volt, meg kellett próbálnia nyugodtnak maradni. - Callista, megértem, hogy téged mindez nagyon felizgat - mondta szelíden. Én azonban pontosan tudom, mit csinálok. Kérlek, ne avatkozz bele! A fiatalasszony könnyekben tört ki. Megalázottnak és kétségbeesettnek érezte magát. - Igazán nagyon sajnálom, Ashe - nyöszörögte, aztán hirtelen felugrott, és kirohant a szobából, anélkül hogy egy pillantásra is méltatta volna a férjét. - Jóságos ég! - nézett Mercedes döbbenten utána. - Callista tényleg nincs jól - próbálta mentegetni a lányát. - Utánamegyek, és megpróbálom megnyugtat ni. - Kifelé menet átfutott az agyán, hogy a lánya talán gyermeket vár. Ez indokolná a rosszulléteket és az ingerültséget. - Maga nem akar esetleg a feleségével törődni? - fordult Ashe hűvösen Joshhoz. Az egy fehér zsebkendőt szorított a sebére, amelyet Brendantól kapott. - Nem tudom, hogy örülne-e neki - mondta idegesen, mivel mindenki őrá nézett. - Nem csodálom - felelte Ashe. - Mi az ördög bújt magába? Josh tudta, hogy alaposan meg kell gondolnia, mit mond. - Nagyon meglepett az eljegyzésük. Ennyi az egész. - A meglepődés elég enyhe kifejezés - jegyezte meg Ashe megvetően. - És most mi a szándéka? Callistával marad? Josh összerándult. El tudta képzelni, hogy az anyósában hogy forrhat a méreg. Miért is nem maradhatott minden olyan egyszerű és békés, mint a nászúton? - Elmagyarázom valahogy Callistának, hogy Christy már semmit sem jelent számomra. - Talán inkább azt kellene mondania, hogy maga nem jelent az égvilágon semmit sem Christynek! - ugrott fel a helyéről Ashe. A szeme villámokat szórt. - Vagy ezt még mindig nem látta be? Mindenesetre Christyvel eljegyeztük egymást, és rövidesen összeházasodunk. Ezt ne felejtse el! Josh dühös volt, és kétségbeesett, hiszen ő maga idézte elő az egész bajt. Christy volt az egyetlen, aki nem nézett rá olyan megvetően, mint többiek. - Egy kissé... nevetségessé tettem magam - nézett bocsánatkérően régi barátnőjére. - Valóban - felelte Christy szelíden. - De szerencséd van: Callista teljes szívéből szeret. Menj utána, és engeszteld ki! Nekem nincs okom haragudni rád. Ha másképp viselkedtél volna, sohasem ismerem meg Ashe-t. Ezek a szavak a végső kegyelemdöfést jelentették Joshnak. - Jöjjön velem - szánta meg Brendan -, bekötözöm a kezét. - Nagyon kedves magától - hálálkodott a leforrázott fiatalember, és jótevője után kullogott. - Sajnálom, hogy nem tudtam neked elmondani a teljes igazságot Joshról és rólam - fordult Christy Nicole-hoz, aki a vendégek közül már csak egyedül maradt a szobában. - Biztosan megérted, hogy nem volt rá alkalmas a pillanat. - Természetesen - bólintott Nicole. Christy érezte, hogy Ashe milyen dühös, ezért elkerülte a tekintetét. - Josh alattomosan elárult engem. Ezért belopództam a lakodalmára, hogy ráijesszek. Egyéb szándékom nem volt. Szerencsére Ashe megakadályozott benne, hogy valami bajt okozzak. Noha ma már alig tudom elképzelni, annak idején nagyon szerencsétlennek éreztem magam, mert Josh Callistát vette el. Gyorsan rájöttem, hogy hamis képet dédelgettem róla, amelyet csak a képzeletem színezett ki. - Az ilyesmi megesik - mosolygott Nicole. - Deakin finoman kifejezve is szerencselovag - mondta Ashe megvetően. Előttem ez kezdettől fogva világos volt. Callista azonban mindenáron hozzá akart menni. Szerelmes belé. Bizonyára azt hiszi, hogy ezen múlik egy házasság boldogsága. -A férfi keserű arcvonásain látszott, hogy megint az édesanyjára gondol. Ezzel felállt, és kiment a szobából. - Én is azt hiszem - mondta bánatosan maga elé Christy, akit szíven szúrtak Ashe utolsó szavai. - Én is - fogta meg a kezét Nicole. - Nem szabad ezen a mai estén szomorkodnod. Borzasztóan örülök, hogy eljegyeztétek egymást. Ashe nagyon sokáig várt a nagy szerelemre, és most végre megtalálta. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó barátnők leszünk. Csak néhány órával később adódott rá alkalom, hogy Ashe és Christy négyszemközt beszéljen egymással. Mindketten érezték, hogy most első ízben veszekedésre fog sor kerülni. Ashe szenvedélyes természetű volt, és tudta, hogy már nem ura többé az érzelmeinek. Csak remélte, hogy nem mond olyasmit, amit később megbán. Christy ott állt előtte a dolgozószobájában. Csodaszép volt, finom és nőies. Zöld szeme csillogott. Érezhette, mi kavarog a jegyese lelkében, mert egész testében reszketett. A férfit lelkiismeret-furdalás fogta el. Hogy fogadkozott a menyasszonyának, hogy sohasem kell félnie tőle! - Micsoda este! - fakadt ki. - Gyere, ülj ide mellém! - Azt hittem, meg akarod mosni a fejemet. - Ugyan, ne butáskodj! - A férfit egyre hevesebb vágy fogta el. Christy azonban nem ült le, hanem állva maradt a színpompás perzsaszőnyegen. A haja selymesen ragyogott a csillár fényében. - Ma reggel még úgy éreztem, hogy szeretsz, és mindenekelőtt megértesz. Josh és az unokatestvéred azonban aláásták a belém vetett bizalmadat. Látom rajtad. - Nem tagadhatod, hogy mennyire aggódtál, amikor a volt szeretőd elvágta a kezét. Christy elvörösödött, de megpróbálta megőrizni az önuralmát. - Most te butáskodsz. Eszem ágában sem volt Josh miatt aggódni. Attól féltem, hogy elszabadulnak az indulataid. Nem értem, miért kellett Callistának úgy rám támadnia. Az egyetlen vétkem, hogy bedőltem Josh felszínes bubájának. Mert bűbájos tud lenni, azt meg kell hagyni. Ez kellett csak Ashe-nek, akit amúgy is gyötört a féltékenység. - Még hogy bűbájos! Mélységesen meg kellene vetned Deakint. Feleségül vette Callistát, téged pedig a szeretőjévé akart tenni! Te meg ezek után még aggódsz érte. Christy felháborodottan toppantott a lábával. Hát hogy ne vetné meg azt az álnok kígyót! - Hogy merészelsz megvádolni! - kiáltotta magából kikelve. - És én még veled jegyeztem el magamat! - Féktelen haragjában lehúzta a jegygyűrűt az ujjáról, és a vőlegényéhez vágta. Az ügyesen elkapta az ékszert. - Nekem nem kell a te átkozott házassági szerződésed! Nekem olyan férj kell, aki bízik bennem. Te erre nyilvánvalóan még mindig képtelen vagy. - Még csodálod? Nem csak én láttam a féltő gondoskodásodat, amivel azt a gazembert körülvetted. Callista is attól borult ki. - Hát persze, most is a családod mellé állsz, amelyhez én sohasem fogok igazán tartozni. - A helyedben rendreutasítottam volna Deakint. - Igazságtalan vagy. Szívesen megmondtam volna neki a véleményemet, de erre sem az időpont, sem az alkalom nem felelt meg. Nem lett volna szabad meghívnod őket. Callistának pedig igazán nincs mit csodálkoznia azon, hogy ilyen rövid ismeretség után jegyeztük el egymást. 0 aztán igazán rekordidő alatt vonszolta az oltárhoz a választottját. Utoljára mondom: nincs semmi okod a féltékenységre. Josh az égvilágon semmit nem jelent számomra. - És ezt miért nem mondod meg neki is? Ashe-t rettenetes fájdalom fogta el a puszta gondolatra, hogy elveszítheti Christyt. Semmi a világon nem olyan fontos számára, mint ő. Semmiképpen el nem engedi! Ahogy az érzelmek végképp elhatalmasodtak rajta, magához húzta a lányt. Az elfordította az arcát. A férfi azonban mégis megcsókolta, vadul és szenvedélyesen. Akár egy kőszobrot is tarthatott volna a karjában. Christy nem viszonozta a becézgetéseit, csak állt mozdulatlanul. Könnyek szöktek a szemébe, és az arca hamuszürke volt. A férfi megrettenve eresztette el. - Ne haragudj! Nem akartam... - De igen - vágott a szavába a lány. - Fájdalmat akartál okozni, és sikerült is. - Kérlek, hallgass meg! - nyúlt Ashe Christy keze után, de a lány elhúzódott. - Most megyek - mondta hűvösen. - Kölcsönösen olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amit meg fogunk bánni. Ashe szerette volna, ha még marad. Nem merte azonban tartóztatni, nehogy a lány félni kezdjen tőle. Inkább kinyitotta előtte az ajtót. Ahogy azonban Christy ki akart menni átkarolta a derekát. - Most gyűlölsz engem? - kérdezte. - Nem - felelte a lány. - Nem tudom, miért, de szeretlek. Néma csend volt a házban és az egész környékén. Csak a távolban vonított egy dingó. Christy megborzongott a hangra. Látott már közelről néhány vadkutyát. Fehér vagy aranybarna szőrű, gyönyörű állatok. Okosak, de könyörtelen vadászok. Fenyegetést jelentenek a marhacsordára, és az emberre sem veszélytelenek. A dingó tovább vonított, miközben Christy fel-alá járkált a szobában. Volt min gondolkodnia. Callista szemrehányásai és kétségbeesése is eléggé megviselte, az Ashe-sel való veszekedés azonban teljesen felkavarta. És ráadásul mindez az eljegyzésén történt! Pedig milyen gyönyörűen kezdődött! Aztán minden összeomlott. - Szeretnék valamit elárulni neked - súgta Mercedes a vacsora után. - Talán jobban megérted a lányom viselkedését, és könnyebben megbocsátasz neki. Callista azt hiszi, hogy gyermeket vár. A lelke mélyén Christy azt gondolta, hogy talán jobban járna Callista, ha tévedne, és elválna a semmirekellő férjétől, aki nem fogja boldoggá tenni. Tudta azonban, hogy a fiatalasszony imádja a férjét, és nem tűr irányában semmiféle bírálatot. Mivel a gyerekek most már a szüleikkel aludtak a hatalmas ház egy másik részében, Christy nagyon magányosnak érezte magát. A nap eseményei annyira felzaklatták, hogy nem tudott aludni. Egyre csak az járt a fejében, hogy mi mindent vágtak Ashe-sel egymás fejéhez, és kölcsönösen hogy megbántották egymást. Végül nem bírta tovább, és elhatározta, hogy megkeresi a vőlegényét. Tudta, hogy Ashe még fenn van. Noha mindig már hajnalban felkelt, nem feküdt le korán. Valóban, noha az egész házban sötét volt, Ashe dolgozószobájából fény szűrődött ki az ajtórésen. Olyan csend volt, hogy Christy a lélegzetét és a selyemköntöse halk susogását is hallotta. Megállt az ajtó előtt. Eljött a pillant, amikor döntenie kell, bemenjen-e vagy visszaforduljon. Ashe-t mindennél jobban szereti, sohasem szabad azonban elfelejtenie, hogy szerelme nagyon bonyolult lélek. A lány szíve hangosan dobogott. A néma csendbe hirtelen belehasított a hatalmas állóóra mély, zengő hangja. Tizenkettőt ütött. Christy ijedtében halkan felsikoltott. Éjfél van. A kísértetek órája. Egyszerre minden félelmetesebb színben tűnt fel. Aggodalmasan töprengett el rajta, milyen szerepet is játszik valójában Ashe életében. Az eljegyzésre készülve egész nap arról álmodott, hogy ezt az éjszakát vőlegénye ölelő karjában fogja tölteni. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha Ashe igazán szereti. Újra kétségek kezdték gyötörni. Végül megfordult, hogy visszamenjen a szobájába. Ebben a pillanatban azonban nyílt az ajtó, és Ashe kilépett rajta. - Visszajöttél hát - zárta a karjába a lányt. - És egyenesen a csapdádba estem. - Hát persze - nevetett Ashe. - Előlem nem olyan könnyű ám megszökni. Ezzel könnyedén felkapta a lányt, mint egy pihét. - Éppen elég sokáig uralkodtam a vágyamon, most már nem tudom tovább visszafogni magamat. Christy még mindig vívódott magában. A veszekedés emléke még nagyon elevenen élt, a vágy azonban majd elvette az eszét. Megpróbálta kiszabadítani magát, de csak a köntös csúszott le a válláról. Ashe erősen fogta. - Maradj nyugton - mondta gyengéden. - Végül is szabad akaratodból jöttél ide. Én pedig többet nem eresztelek el. Sem ma, sem máskor. Ezentúl minden éjszakát együtt fogunk tölteni. Kétség, szenvedély és határtalan szerelem kavargott a lány lelkében. Megpróbált valamit válaszolni, Ashe azonban elébe vágott. - Pszt! Nehogy felébresszünk valakit - mosolygott rá úgy, hogy a lánynak elakadt a lélegzete. Aztán felszaladt vele a lépcsőn a saját hatalmas hálószobájába. Ott gyengéden letette a pompás mennyezetes ágyra, melyet arannyal átszőtt, nehéz brokátfüggöny díszített. Ujjával leheletfinoman végigsimogatta a lány ajkát. - Megpróbálsz elcsábítani? - suttogta Christy. - Nem próbálkozom, hanem el is foglak csábítani. Christy félrehúzódott, hogy helyet adjon Ashe-nek. Aztán úgy elmerült a rászegeződő, igéző, sötét szempár mélységeiben, hogy a világ is megszűnt körülötte létezni. A férfi keze végigsiklott a lány keblén, aztán óvatosan kibontotta a hálóköntöst. - Gyönyörű vagy - suttogta, és megsimogatta a lány bársonyos bőrét. Christy beleremegett. - Sajnálom, amit az este műveltem - mondta a férfi. - Kérlek, bocsáss meg! - Én is nagyon sajnálom a viselkedésemet - suttogta a lány. Ó, milyen könnyű volt ezeket a szavakat kiejteni! - Természetesen bízom benned. Elvette az eszemet a féltékenység. De nem csoda, hiszen azóta epekedem utánad, amióta először megláttalak. Ashe szenvedélyesen megcsókolta a lányt, az pedig szorosan hozzábújt. Szinte egymásba olvadtak. A lányban féktelen vágy ébredt. Christy a férfi nevét suttogta, azt azonban nem merte kimondani, hogy szereti. A hálóköntös végképp lecsúszott a lány válláról. Mikor aztán a férfi is megszabadult a fölösleges ruhadaraboktól, a lány átölelte a napbarnított, izmos testét. - Christine, édes angyalom - suttogta Ashe. Most már Christy utolsó kétségei is szertefoszlottak. A férfi mély hangja hihetetlen gyengédséget fejezett ki. Elbűvölő sötét szeme sem tűnt többé titokzatosnak. Ami sugárzott belőle, az nagyon is érthető volt. Ashe azonban mégis szavakba foglalta: - Szeretlek, Christy. UTÓSZÓ Négy hónappal később Ashe McKinnon és Christy Parker esküvője Augusta, Queensland délnyugati része Körülbelül tíz perccel a menyasszony érkezése előtt egy magas, karcsú nő lépett be a virágokkal feldíszített, régi bálterembe, az esküvő színhelyére. Végigment a termen, és helyet foglalt az első sorban. Sok vendég számára ismerősnek tetszett a feltűnően szép hölgy. Mások pontosan tudták, hogy kicsoda: Eve McKinnon. Ashe édesanyja az ötvenes évei közepén járt, és még mindig gyönyörű volt. Tökéletes szabású, divatos kosztümöt viselt, amelyhez kitűnően állt a tollakból és virágokból álló, kis türkizkék fejdísz és a kecses körömcipő. Szőke haját hátul kontyba fogta össze. Szemmel láthatóan nem törődött azzal, hogy sokan leplezetlen kíváncsisággal bámulják. Rámosolygott az első sorban ülőkre, akik mind a McKinnon családhoz tartoztak. Mercedes odaült mellé, hogy bátorságot öntsön belé. Eve hálásan mosolygott rá. Volt sógornője is roppant csinos volt a világoskék kosztümjében és ezüst szalagokkal díszített, kék kalapjában. Kicsit hátrább ült Callista, Mercedes lánya. Áldott állapotban volt, de bő, sárga selyemruhája ügyesen leplezte domborodó hasát. Ehhez orchideákkal díszített, krémszínű kalapot viselt. Mellette ült jóképű férje. A többiek közül Eve-nek egy fénylő kék szemű, különösen csinos nő tűnt fel. Vajon ő lenne Nicole? Megpróbált visszaemlékezni, milyen is volt a kis Nicole több mint húsz évvel ezelőtt. Igen, bizonyára ő az. Mellette az a jó megjelenésű férfi nyilván a férje. Eve az oltár felé fordította a tekintetét, ahol az idősebbik fia állt. Minden erejét össze kellett szednie, hogy megőrizze a nyugalmát. Csupán huszonnégy óra telt el azóta, hogy húsz év után viszontlátta Ashe-t. Jaj, mennyit szenvedett az elmúlt évtizedek alatt! Mennyit gyötörte a lelkiismeret-furdalás amiatt, amit az első férje és az imádott fia ellen elkövetett! És milyen öröm most boldognak látni Ashe-t! A vőlegény mellett álltak a tanúk. Az egyik fiatalember egy régi barát volt, a másik viszont Eve kisebbik fia. Az ifjabb Duane boldogan fogadta a hírt, hogy féltestvére nemcsak találkozni akar vele, hanem esküvői tanúnak is felkéri. Teljesült végre Eve régi álma, hogy a fiai megismerték egymást. Az asszony elővette a csipkés zsebkendőjét, és kitörölt egy könnyet a szeméből. A férje ellenezte, hogy erre az utazásra vállalkozzon. Eve azonban tudta, hogy ez az élete nagy lehetősége, hogy talán jóvátegyen valamit az általa okozott szenvedésből. A hosszú évek során nem múlt el nap, hogy ne gondolt volna erre. Mercedes megfogta a sógornője kezét. Tudta, milyen nagy bátorságra volt szüksége Eve-nek, hogy eljöjjön az esküvőre. A McKinnon család egyes tagjai még mindig nem bocsátottak meg neki. Christy nélkül sohasem jött volna létre ez a találkozás - gondolta Mercedes. Nem volt könnyű Ashe-t rábírni az engesztelődésre. Christy azonban meg volt róla győződve, hogy először el kell rendezni a múltat, és csak azután lehet előre tekinteni a jövőbe. Addig nem adta fel a küzdelmet, amíg Ashe-t jobb belátásra nem bírta. Az mindennél jobban szerette szíve választottját, és nagy súly fektetett a véleményére. A bálterem ellenkező végében a menyasszony belekarolt az édesapjába, aki sugárzott a büszkeségtől. Felhangzott a zene, egy érzelmes, szívhez szóló dallam. Christy rámosolygott az apjára, aztán elindultak a széksorok között az oltár felé. A négy koszorúslány párosával vonult. Montana, Suzanne, Philippa és Elise Christy barátnői voltak. Különleges, csodaszép ruhát viseltek, melyek lila, rózsaszín, élénk kék és smaragdzöld selyemből készültek. Mögöttük lépkedett Katey és Kit, akik virágokat szórtak. A kislány fehér és krémszínű selyemruháját arany rátétek díszítették. A kisfiú öltözetének ugyanez volt az anyaga, de mellényke tartozott hozzá és selyemkendő a nyakában. Mindenkit elhomályosított azonban a főszereplő, a menyasszony. Láttára a csodálat moraja futott végig a közönségen. A menyasszonyi ruha vállpánt nélküli felsőrésze elefántcsontszínű atlaszselyemből készült, és aranycsipke díszítette. Az arannyal átszőtt, a fátyoléval azonos, leheletfinom anyagból varrt szoknya dús redőkben omlott alá viselője karcsú derekáról. Christy formás nyakán gyémántok és smaragdok csillogtak, a fülében gyémánt - a híres McKinnon családi ékszerek darabjai. Mindez a pompa azonban elhalványult Christy lényének ragyogása mellett. Úgy sugárzott belőle a boldogság és a szerelem, hogy mindenki könnyekig meghatódott. Minden jelenlevő átérezhette, milyen jelentős, szent ígéret ünnepélyes megtételéhez gyűltek össze. Ashe az oltárnál várta a menyasszonyát, hogy minden rokonuk és barátjuk előtt Örök hűséget és szerelmet esküdjön neki. Mellette állt a lelkész, aki gyermekként megkeresztelte. Ashe meglepően felszabadultnak látszott. Éppen elég hosszú ideig fojtotta vissza az érzéseit. Amióta azonban Christyt megismerte, alapjaiban megváltozott az élete. Most mély meghatottság és határtalan boldogság töltötte el. Ahogy Christy odalépett melléje az oltárhoz, tudta, hogy erre a pillanatra örök életében emlékezni fog. Legszívesebben magához ölelte és megcsókolta volna csodaszép menyasszonyát. Belenézett ragyogó, zöld szemébe, és kiolvashatta belőle, hogy érzései teljes viszonzásra találnak. Mi a szerelem? - kérdezte egyszer kétségektől gyötörve. Most már tudja a választ. Korábban azt tervezte, hogy józan megfontolás alapján köt házasságot, és szerződéssel pecsételi meg. Most már tudta, hogy ez csak önvédelem volt. Annak a védőpáncélnak a része, amelyet a szíve köré épített, miután az édesanyja összetörte. Hála Christynek azonban, az édesanyja és a féltestvére újra az élete része lett. 0, Christy, boldogságom, életem! - gondolta Ashe, és gyengéden rámosolygott a menyasszonyára. - Szerelmem - suttogta, ahogy felszínre törtek túláradó érzelmei. Az életét is odaadná jövendő feleségéért. Azt azonban még tanulnia kell, hogy érzelmeit kellőképpen ki is tudja fejezni. Az is időbe kerül még, hogy a sebek begyógyultával édesanyjával teljesen helyreálljon a régi meghitt kapcsolat. Az mindenestre biztos, hogy Christyvel családot alapítanak. És az utolsó szó, amelyet Ashe az életében kiejt, szeretett felesége neve lesz.