romana 74 MARGARET MAYO. Lovasiskola

1. FEJEZET
Az erdő egyre sűrűbb lett, a bokrok és fák ágai a lány arcába csapódtak, beleakadtak kibomlott hajába és lobogó ruhájába.
Caron kétségbeesetten kapaszkodott megbokrosodott lova sörényébe. Teljesen rásimult a hátracsapott fülekkel; dobogó patákkal száguldó, rémült állat nyakára. Ekkor - mintha a semmiből bukkant volna elő - ott termett egy férfi. Elkapta a kantárszárat, és egész testével nekifeszülve igyekezett megállítani a vadul vágtató lovat. A kanca néhány méteren át magával vonszolta az idegent, aki közben egyfolytában, megnyugtatóan beszélt hozzá.
Caron csak azt látta, hogy dús, szőkésbarna haja van, és nagyon magas. Érezte, ahogy lassan ellazul alatta az állatteste, de annyira a történtek hatása alá került, hogy egyetlen szót sem bírt kinyögni.
- Most már leszállhat! - mordult rá az idegen, mikor a ló végre megállt. A lány azonban nem mozdult: az ijedtségtől még merevek voltak a tagjai.
A férfi elhúzta a száját, aztán a derekánál fogva durván megragadta és leemelte a ló hátáról Caront, aki önkéntelenül belekapaszkodott megmentőjébe.
Ő azonban eltolta magától. Sötétkék szeme haragosan szikrázott.
- Tisztában van azzal, hogy az ostobasága miatt ez a szegény pára el is pusztulhatott volna?
És én? Én nem számítok? - méltatlankodott magában a lány.
- Ha nem tud egy ilyen ingerlékeny állattal bánni, ne üljön fel rá! Caron nem hitt a fülének. Hogy beszél vele ez az alak?
- Nem ma kezdtem lovagolni - felelte hűvösen. - Nem én voltam az oka, hogy a kanca megbokrosodott.
- De maga nem tudta kézben tartani! És miért nem hord bukósisakot? - A férfi vonzó arca eltorzult az indulattól.
A lány szeme végigsiklott rajta: szűk, combjára feszülő farmernadrágján, keskeny csípőjén, széles mellkasán. Inge ujja fel volt tűrve, és szabadon hagyta karjának duzzadó izmait.
Nem akarta elárulni, hogy egy hirtelen ötlettől vezetve pattant fel a nyergeletlen kancára. Mindig is szerette szőrén megülni a lovat, a teste ilyenkor szinte összeforrt az állatéval. Ám egyszer csak Sandy hirtelen, minden látható ok nélkül felágaskodott, és mintha az ördög kergetné, vágtatni kezdett inaszakadtáig.
3
l:.ovasiskola
- Hogy mit csinálok, az az én dolgom - közölte hetykén, noha tudta,' hogy tulajdonképpen meg kellene köszönnie a segítséget.
- Messze lakik? A kancán akar visszalovagolni? - Természetesen!
- Minél előbb le kell csutakolnia, különben meghűl. A legokosabb, ha nyomban elindul. Mindig nyereg nélkül lovagol? Ez nagyon veszélyes.
- Szeretem érezni magam alatt a lovat. Gyere, kislány! - Caron megveregette a kanca nyakát, aztán körülnézett egy megfelelő fatönk vagy szikla után, hogy szokásához híven, nekifutásból felugorjon az állat hátára.
Az idegen azonban szó nélkül összekulcsolta a kezét, és kengyelt rögtönzött neki. - Ne kísérjem el? -kérdezte barátságtalanul méregetve a lányt. -Nem szeretném, ha ez a gyönyörű állat ismét megriadna.
Folyton csak a ló miatt aggódik, velem nem is törődik! - mérgelődött Caron. Talán valami miatt haragszik a nőkre.
- Ne fáradjon! - hárította el az ajánlatot.
A megmentője biccentett, s ahogy a tekintetük találkozott, egy hosszú pillanatig mélyen egymás szemébe néztek. Végül Caron a térdét belenyomta a kanca oldalába, s az engedelmesen elindult.
- Kösz a segítséget! -kiáltott vissza kicsit megkésve. A szeme sarkából látta; hogy az idegen vészjósló arccal, hunyorogva tekint utána.
Miközben lassan hazafelé ügetett, gondolatai egyre csak az ismeretlen körül forogtak. Kétségkívül durván és barátságtalanul viselkedett, lenyűgöző kék szemében mégis volt valami, ami felejthetetlenné tette.
Mikor belovagolt az udvarra az izzadt állaton, a bátyja rosszallóan összeráncolta a homlokát.
- Azt hittem, több eszed van, Caron. Nem lett volna szabad ennyire kifárasztanod - mondta szemrehányóan.
- Nem az én hibám! Sandy megvadult. Fogalmam sincs róla, mitől ijedt meg, én semmit sem láttam. Egyszerűen nem bírtam féken tartani.
- Hol történt a dolog?
Mikor Caron leírta a helyet, a-bátyja eltűnődött. - Mi az, John? Min töröd a fejed?
- Mesélnek errefelé egy történetet... Nem hittem, hogy igaz, de talán tévedtem. Állítólag több mint száz éve a mocsárban agyonlőttek egy lovat, és azóta ott kísért a szelleme. Valahányszor egy lovas arra jár, megbokrosodik a lova. Szerencséd volt, hogy sikerült megfékezned Sandyt. Hallottam már olyan esetről is, amikor az állat addig futott, amíg a kimerültségtől össze nem roskadt.
- Nem én fékeztem meg - ismerte be Caron vonakodva. - Az erdőből előugrott egy férfi, és elkapta a kantárszárat. Talán ő is egy szellem volt - tette hozzá csúfondáros mosollyal.
- Miféle férfiról beszélsz?
Caron közönyösen megvonta a vállát.
- Nem tudom, hogy hívják, mert nem mutatkozott be. Nagyon magas és izmos, dús, szőkésbarna haja van, és olyan képet vág, mintha az egész világra haragudna. Ha hallottad volna, hogyan gorombáskodott velem! Azt mondta, ne lovagoljak, ha nem tudom irányítani a lovamat!
John elfojtott egy mosolyt.
- Sejtem, ki az. Az erdő szélén lakik egy régi házban, amit korábban nyaralónak használtak. Nemrégiben költözött ide, és teljesen visszavonultan él. Senki nem tud róla semmit. Titokzatos alak...
- Az emberek nem sokat veszítenek azzal, hogy nem ismerik - vélekedett a lány megvetően lebiggyesztve a száját. - Képzeld, Sandyért jobban aggódott, mint értem! - És ezzel belegázolt a lelkivilágodba! De honnan tudhatta volna szegény feje, hogy jóformán előbb tanultál meg lovagolni, mint járni? Az egyik fiú majd lecsutakolja Sandyt. Pihenj le egy kicsit; elég megviseltnek látszol.
Megviseltnek? Az nem kifejezés, gondolta a lány.
Fáradt léptekkel felment a szobájába. Úgy érezte, mintha tagjaiból elszállt volna minden erő, csak azt nem tudta eldönteni, hogy ezt az átélt, ijesztő kaland vagy a titokzatos idegen okozta-e. Mióta Karlban csalódott, egyetlen férfi sem érdekelte. Most mégis állandóan maga előtt látta megmentőjének átható tekintetű, kék szemét, izmos testét. Nagyon bosszantónak találta, hogy ez a pökhendi alak ekkora hatással van rá.
Caron és John édestestvérek voltak, noha egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. A lány alacsony, karcsú teremtés volt, és sötétbarna hajához fénylő, zöld szempár társult, míg az öt évvel idősebb, magas, komoly képű fiatalembert sötétszőke hajjal és mogyoróbarna szemmel ruházta föl a természet.
John a két évvel ezelőtti válása után vásárolta meg Dél-Írországban ezt a lovasiskolát,amelyhez nagy, tágas lakóépület is tartozott; ennek a hátához toldották hozzá az irodát. Szemközt, a gazdasági udvar túlsó oldalán sorakoztak az istállók és a nyeregkamra, mögöttük a bekerített kifutókban pedig lovak nyihogtak.
Caronék családjának régen az angliai Dorsetben volt egy óriási farmja, amelyet a legkönnyebben lóháton lehetett bejárni. Caronból így kitűnő lovas vált, de olyan kísérteties élményt még sosem élt át, mint ma, amikor Sandy megvadult alatta. Halálosan félt, de ezt persze semmi pénzért nem vallotta volna be annak a mogorva, furcsa férfinak.
Az apjuk váratlan halálát követően az anyjuk eladta a gazdaságot, és elköltözött a Scilly-szigetekre, a nővéréhez. Caron Londonba ment, mert azt hitte, ott érdekesebb és izgalmasabb lesz az élete, de csalódott. Elvégezte a titkárnőképzőt, ám a nagyvárost sehogy sem bírta megszokni. S mikor a reklámügynökséget, ahol dolgozott, bekebelezte egy konszern, őt pedig elbocsátották, úgy vélte, ez jó alkalom lesz arra, hogy régi ígéretét beváltva végre meglátogassa a bátyját. Titkon abban reménykedett, hogy John valami új munkához fogja juttatni.
Már eltelt több mint két hét, de mivel a bátyjának sok alkalmazottja volt, neki
4
5
ROtNANA
Lovasiskola
nemigen akadt tennivalója. Így aztán nagyon megörült, mikor az egyik lovászlány beteget jelentett, és ő beugorhatott helyette.
Épp egy kezdőt vezetett futószáron, mikor észrevette a férfit, aki megmentette az erdő szélén. A titokzatos idegen komoran, kezét kordnadrágja zsebébe dugva, lassú léptekkel közeledett feléje.
Bizonytalanul rámosolygott, de a férfi, miközben elhaladt mellette, rá se nézett. Nyilvánvaló volt, hogy szándékosan nem vesz róla tudomást.
Caront nagyon bosszantotta ez a faragatlan viselkedés, mert úgy tapasztalta, az írek barátságos, közvetlen emberek, s ebben az országban még a vadidegenek is gyorsan szóba elegyednek egymással.
Sosem találkoztam még ilyen magának való alakkal, dühöngött, ugyanakkor oldalát majd kifúrta a kíváncsiság. Gyűlölte a rejtélyeket, szerette mindennek megkeresni az okát, és tudta, hogy most sem lesz nyugta addig, amíg ki nem deríti, ki ez az ember, és mit csinál itt.
Caron minden reggel kilovagolt. Másnap - egy kezes, barna herélten - szántszándékkal olyan utat választott, amely a mellett a hely mellett vitt el, ahol a férfit először meglátta. Szerencséje volt: kisvártatva észrevette megmentőjét, aki gondolataiba mélyedve baktatott az ösvényen.
A fém csak egy pillantást vetett rá, aztán rögtön elfordult.
- Jó reggelt! - üdvözölte Caron vidáman. - Csodaszép az idő, nem igaz? A fém nem válaszolt, mereven maga elé bámulva lépkedett tovább.
Caron kíváncsian méregette. Nem volt olyan magas, mint ahogy korábban hitte, alig lehetett több száznyolcvan centinél, csak széles válla és a lényéből sugárzó erő miatt tűnt valóságos óriásnak.
Lelki szemeivel szinte látta, hogyan feszülnek meg és ernyednek el a fém izmai az inge alatt.
- Bizonyára örömmel hallja, hogy a kancának nem esett baja-folytatta makacsul. A titokzatos ismeretlen ügyet sem vetett rá, de ő nem hagyta elbátortalanítani magát.
- Caron Lorimemek hívnak - mutatkozott be. - És magát?
A fém továbbra is levegőnek nézte, s Caron rájött, hogy csak az idejét fecséreli. A vereségbe beletörődve megfordította a lovát, és anélkül hogy hátrapillantott volna, emelt fővel ellovagolt. Így azt sem látta, hogy a férfi megáll, és elgondolkozva utánabámul.
Caron törékeny alakja egyáltalán nem állt összhangban fiús viselkedésével. Hosszú, csigákba göndörödő haját többnyire kétoldalt hátrafésülve hordta. Ritkán használt szépítőszert, ennek ellenére nagy, zöld szemével, melyet sűrű szempillák árnyékoltak, érzéki ájkával és finom vonásaival az a fajta lány volt, akit minden férfi meg akar védeni.
A nap hátralévő részében igyekezett többé nem gondolni a rejtélyes idegenre. Mi értelme olyan férfira vesztegetni az idejét, aki világosan tudtára adta, hogy terhére van a társasága?
Kicsit később John megkérte, hogy vásároljon be a faluban.
A boltban megint felfedezte az idegent, aki türelmesen várakozott az egyik sorban. Komor arcával olyan benyomást keltett, mintha a saját külön világában létezne, és semmit sem érzékelne a körülötte zajló életből.
Caron kíváncsisága újra feléledt. Az időt húzva megállt két gondolasor között; megvárta, hogy a férfi végezzen a pénztárnál, aztán úgy intézte, hogy egyszerre érjenek a kijárathoz.
Az idegent annyira lekötötték a gondolatai, hogy csak akkor vette észre őt, amikor beleütközött. Szúrósan ránézett, mogorván bocsánatot kért, és elsietett.
Caron utánafutott.
- Kérem, álljon már meg! Nem mehetnénk együtt?
A férfi ingerülten rápillantott, aztán meggyorsította a lépteit. - Miért nem szól hozzám? - próbálkozott tovább a lány. Ekkor az idegen megtorpant.
- Ha mondani akar valamit, ki vele!
- Én csak azt gondoltam... Úgy értem... - Hallgatom.
A rideg hangtól Caron hátán végigfutott a hideg, és ahogy a tekintetük találkozott, megremegett.
Micsoda szempár! - gondolta beleborzongva. Kék és tüzes, az egyik pillanatban fonó, a másikban jéghideg, átható és mély, mint egy erdei tó...
Hirtelen észbe kapott. Hogy gondolhat ilyesmire? Ez az alak nem azért érdekli, mert vonzódik hozzá. Karl miatt épp eleget szenvedett, semmi értelme belebonyolódni egy újabb kapcsolatba.
- Nem értem, miért él úgy, mint egy remete. Ez minden-csúszott ki a száján. -És miért kerüli az embereket? Senki nem tud magáról semmit, és...
- Hogy hogyan élek, az egyedül rám tartozik! - vágott haragosan a szavába a férfi. - És hálás lennék, kisasszony, ha a jövőben nem ütné bele az orrát a dolgomba - tette hozzá mogorván, és tovasietett.
Caron most már nem ment utána. Nagyon bután viselkedett. Nem lett volna szabad ilyen tolakodóan közelednie. Számíthatott volna rá, hogy a férfi durván letorkolja. Mikor hazaért, izgatottan beszámolt a bátyjának a találkozásukról.
- Nem csodálkozom - csóválta John a fejét. - Azt hittem, okosabb vagy. Miért nem hagyod békén, mint a többiek, akik tiszteletben tartják a kívánságát, és nem zaklatják? Addig kíváncsiskodsz, míg egyszer aztán megjárod!
Caron azonban csak nem tudta kiverni a fejéből az idegent. Bizonyára megvan rá az oka, hogy ilyen visszavonultan él az erdőben, és neki feltett szándéka volt, hogy megtudja, mi ez az ok.
6
7
R0~
Lovasiskola
Néhány nappal később - a szokásos reggeli kilovaglása során - könnyelműen egy magas galagonyasövény felé irányította a lovát. Mikor az állat elrugaszkodott, és a levegőbe emelkedett, csodálatosan felszabadultnak érezte magát. Boldogan felkacagoxt, ám nevetése riadt sikolyba fulladt, mikor a lova egy gazzal benőtt árokban kötött ki, ő pedig nagy ívben lerepült a hátáról. Hatalmas puffanással ért földet, és azonnal elvesztette az eszméletét.
Arra tért magához, hogy egy férfikéz siklik felfelé a lábán, s riadtan megpróbált felülni.
- Mi jut az eszébe? Azonnal engedjen el! - kiáltotta mérgesen, ahogy felismerte az idegent.
- Ne mozogjon! - förmedt rá a férfi, és gyorsan visszanyomta a földre. - Meg akarok győződni róla, hogy semmijét sem törte el. - Ügyesen végigtapogatta Caron másik lábát is, aztán a karjai következtek.
Közben a lány nyugodtan feküdt a füvön, és felbámult az ismeretlen rezzenéstelen arcába. Most vette csak észre, hogy a szivárványhártyáját vékony, szürke csík szegélyezi, s ettől olyan kifejező a tekintete. A szemöldöke ugyanolyan dús volt, mint a haj a.
Azt is megállapította, hogy a férfi ajka sokkal teltebb, mint ahogy először képzelte, legalábbis amikor nem szorítja össze olyan keserűen. Milyen érzéki a szája! Vajon milyen lehet csókolózni vele? - villant át az agyán, de azonnal el is hessegette ezt a gondolatot. Miután felbontotta az eljegyzését Karllal, szentül megfogadta, hogy egyhamar nem sodródik bele újabb kapcsolatba. Annak a férfinak, aki meg akarja nyerni a bizalmát, egészen különleges embernek kell lennie.
- Úgy látom, nem sebesült meg: Üljön fel, és szóljon, ha valahol fájdalmat érez! Engedelmeskedett, a férfi pedig óvatosan végigtapogatta a bordáit. Közben a kezével súrolta a mellét is, ám közömbös arckifejezéséből ítélve ez csak véletlenül történhetett, mert teljesen érzéketlennek mutatkozott a női bájak iránt.
Talán ő is olyan rossz tapasztalatokat szerzett, mint én? - töprengett a lány. Ahhoz kétség sem fért, hogy a megmentője igazi fém, ezért bárhogy törte is a fejét, semmi más magyarázatot nem talált a viselkedésére.
- Szerencséje volt, kisasszony, de a biztonság kedvéért magammal viszem. Nálam lefekhet, és pihenhet egy kicsit.
- Köszönöm, de nincs szükségem pihenésre. Teljesen jól vagyok-utasította viszsza az ajánlatot Caron, noha tulajdonképpen szívesen szaván fogta volna az idegent, hiszen ez a látogatás talán közelebb juttatta volna a titok megfejtéséhez.
- Ragaszkodom hozzá - közölte vele az idegen nyersen, és ölbe kapta.
Caront rögtön átjárta a férfi testéből sugárzó kellemes meleg. Érezte, hogy a szíve egyenletesen ver, a jelek szerint teljesen hidegen hagyta egy női lény szoros közelsége.
Ö viszont annál inkább tudatában volt az idegen lenyűgöző férfiasságának: bőrének tiszta illata kábítószerként hatott érzékeire, érverése felgyorsult.
Hamarosan odaértek az erdőszéli, szegényes külsejű házikóhoz. Bent a szobában
a férfi óvatosan letette Caront a heverőre, és néhány másodpercig némán, kifejezéstelen tekintettel vizsgálgatta az arcát. Az állkapcsa megfeszült.
- Maradjon fekve, és lazítsa el a tagjait! - parancsolta, és rosszallóan ingatta a fejét. - Magát egy percig nem lenne szabad felügyelet nélkül hagyni. Mindig bajba kerül. Megkeresem a lovát.
- Felesleges - kezdte Caron, de már becsukódott az ajtó.
Tudta, hogy a férfi nem fogja megtalálni az állatot, hiszen az már bizon ára rég hazakocogott. John mindegyik lova rendelkezett ezzel az ösztönnel: ha egyedúl hagyták őket, azonnal hazaindultak az istállójukba.
Neki viszont most végre lehetősége nyílt arra, hogy körülnézzen a fura idegen házában. Minden rosszban van valami jó, gondolta elégedetten.
Felült,~és kíváncsian körüljártatta a tekintetét. Hát, nem valami otthonos ez a házikó, állapította ineg. Az egyszerű ruhásszekrény és asztal nem sokat ért, a heverő is ócskának tűnt. Annak ellenére, hogy odakinn fényesen sütött a nap, a szobában sötét volt, és hűvös, és Caron borzongva simított végig a karján.
Felkelt, és merészen belesett az egyik ajtón. Aprócska, régimódi konyhát látott - kőmosogatóval és néhány szekrénnyel -, amely úgy nézett ki, mintha sosem használnák. Egyébként az egész házról ez volt a benyomása: alig bírta elhinni, hogy lakik benne valaki.
A következő ajtó a hálószobába nyílt, amelynek közepén óriási ágy állt, az egyik fal mellett pedig hatalmas tölgyfa szekrény és egy komód terpeszkedett.
Caron összeszedte a bátorságát, és kitárta a szekrény ajtaját. Ingek, nadrágok, öltönyök lógtak benne, szép rendesen felakasztva.
Csalódottan pislogott. Azon kívül, hogy a rejtélyes idegen szereti a drága ruhákat és a rendet, semmit sem tudott meg róla.
Noha tisztában volt vele, hogy helytelen, amit tesz, az izgalomtól vadút dobogó szívvel kihúzta az egyik fiókot. Még mielőtt belenézhetett volna, egy kéz nehezedett a vállára.
- Mi a fenét csinál?
Caron megpördült, és majd elájult, ahogy meglátta az idegen haragtól eltorzult arcát, szikrázó szemét.
- Miért szaglászik? Mit keres? - A férfi durván megrázta. - Kicsoda maga? Magánnyomozó? Vagy csak betegesen kíváncsi? Mit tud rólam? Beszéljen!
- Semmit... Nem értem, mi ütött belém. Én...
- Szóval nem érti? Mióta először találkoztunk, folyton utánam koslat. - A férfi arca elsötétedett, kezei lassan a lány nyakára csúsztak, és összezárultak a torkán. Caron szeme kitágult a félelemtől.
- Talán tetszem magának? Lehet, hogy az úgynevezett kíváncsisága csak álcázás, amely bizonyos másfajta szükségleteinek a leplezésére szolgál? - kérdezte nyersen az idegen, s közelebb hajolt; meleg, tiszta lehelete Caron arcát súrolta.-Mással igazán nem tudom magyarázni a viselkedését. De ha már ilyen kitartó, megérdemli, hogy
8
9
LíOthAN~4
Lovasiskola
megtegyem magának ezt a szívességet. - Magához rántotta a lányt, és keményen szájon csókolta.
Caron felsikoltott, és a mellének feszítette a tenyerét, hogy eltaszítsa.
- Mi az, csak eddig tartott a bátorsága? -nevetett fel gúnyosan a férfi. - Ha elfogad egy jó tanácsot, ifjú hölgy: soha ne kezdjen ki olyan férfival, akiről semmit sem tud, mert kellemetlen meglepetés érheti.
- Nem kezdtem ki magával! - kiáltotta mérgesen a lány.
- Tálán tagadja, hogy több ízben is megpróbált szóba elegyedni velem?
- Nincs ebben semmi rendkívüli. Kíváncsi voltam. Amióta csak ideköltözött, mindenki azt találgatja, hogy mit keres itt.
- Hadd találgassanak! Fütyülök rájuk! De az senkire sem tartozik, hogy mit csinálok. És most jobb lesz, ha eltűnik innét. Nem akarom még egyszer itt látni!
- Ilyen kedves marasztalás után álmomban sem jutna eszembe! -vágta rá Caron, és emelt fővel távozott.
Ahogy számított is rá, az idegennek nem sikerült megtalálnia a lovát.
Minthogy az esés során alaposan megütötte az egyik lábát, összeszorult a szíve, ha arra gondolt, milyen hosszú gyaloglás vár rá. A férfi nem ajánlotta fel, hogy hazaviszi, és ő sokkal büszkébb volt annál, semhogy a segítségét kérje.
Miközben sántikálva nagy nehezen átvergődött az erdőn, egyre a történteken rágódott. Micsoda szörnyű alak! Hogy merte kihasználni a helyzetet? Durva és gátlástalan!
Biztosra vette, a férfi szándékosan értelmezte féle°a viselkedéséh; hogy kigúnyolhassa és megcsókolhassa. Kétségtelenül nemének azon képviselői kózé tartozik, akik szeretik megalázni a nőket. Márpedig akkor többé látni sem akarom, dúlt-fúlt magában.
Mikor bebicegett az udvarra, John aggódó arccal sietett eléje.
- Az egyik fiú mondta, hogy Danny már több mint egy órája visszajött, méghozzá egyedül! Mi történt?
- Leestem - sütötte le szégyenkezve a szemét a húga:
- Gondoltam. De hol voltál eddig? Most érkeztem haza, és épp érted akartam indulni.
- A titokzatos barátomnál voltam - fintorgott Caron. - Ő sietett a megmentésemre...
- Es miért nem kísért haza? Nem értem, miért engedte, hogy ebben az állapotban gyalogolj?
- Mert én így kívántam - vágta rá a lány dacosan. - Most pedig, ha nincs ellene kifogásod, megyek, és kiáztatom magamat egy kád fonó vízben.
Nem merte elmesélni, mi történt valójában. T~+dta, hogy John őt hibáztatná mindenért, és igaza is lenne, mivel tényleg lehetetlenül viselkedett. Ha nem lett volna olyan kíváncsi, talán minden másképp alakul.
2. FEJEZET
A következő napokban Caron megpróbálta elfelejteni a titokzatos idegent, és minden figyelmét a munkájának szentelte. Mivel a lovászlány még mindig beteg volt, elég dolga akadt.
Egyik reggel azonban, amikor John keresésére indult, mert váltani akart vele néhány szót, és megkerülte az istállót, megint megpillantotta a megmentőjét, aki éppen a bátyjával beszélgetett. Ahhoz már késő volt, hogy visszavonuljon.
A férfiról lerítt, hogy kellemetlenül érinti a találkozás, de azért kimérten üdvözölte Caront.
John átölelte a húga vállát.
- Azt hiszem, már ismerik egymást. Tényleg, még nem is köszöntem meg, hogy a gondjaiba vette, amikor leesett a lóról.
- Mindenki más így tett volna a helyemben - válaszolta a fém szenvtelenül.
- Michael Savage szeretne egy kicsit lovagolni - fordult John a húgához. Odakísérnéd a karámhoz? Szerintem Hunter megfelelne alája.
- Rosemarie-t kell felnyergelnem - próbált kibúvót találni a lány. - Jane-nek lovaglóórája lesz, bármelyik pillanatban megérkezhet.
- Jane egyedül is fel tudja nyergelni a kancát - jelentette ki a bátyja határozottan. Caron kelletlenül bólintott, és elindult, Michael Savage pedig némán követte. A lány bőrén bizsergések futottak végig. Az járt a fejében, hogy szűk farmernadrágja és rózsaszín pólója - amely alá nem vett melltartót - túlságosan is kihangsúlyozza testének gömbölyűségeit. Rendes körülmények között büszke volt az alakjára, de most nem bánta volna, ha valami sátorszerb ruhát visel. Azok után, hogy a férfi múltkor olyan durván megcsókolta, elviselhetetlennek találta a tudatot, hogy most kedvére musttálgathatja őt.
Mikor ki akarta nyitni a karám kapuját, Savage a kezére tette meleg, erős kezét. - Tudja a kedves John, hogy maga ki akart kezdeni velem? - kérdezte Michael Savage gúnyosan.
Eltartott néhány pillanatig, rpíg Caron rájött, hogy a férfi azt hiszi, John a barátja. - Téved - válaszolt zavart mosollyal -, John...
- Nem, bizonyára nem tudja - vágott a szavába Savage. -Az ilyesmiről általában a barátok és a férjek értesülnek utoljára!
Ez a kijelentés olyan keserűen hangzott, hogy Caron rögtön arra gondolt, Michael
10
Rom
Lovasiskola
személyes tapasztalatból beszél. Lehet, hogy azért jött ide, hogy a sebeit nyalogassa? Talán megcsalta a felesége?
Úgy elkapta a kezét, mintha megégette volna. Nem tudta, hogyan érez Savage iránt, de annyi biztos, hogy a férfi lényéből sugárzó érzékiségnek képtelen ellenállni. Hogy lehet ez? - tűnődött idegesen. Hogyan kerülhettem ilyen lehetetlen helyzetbe?
- Annyi szent, hogy maga nagyon csinos - folytatta Michael Savage, és szemtelenül végigmérte. - Azt hiszem, már túl régóta vagyok egyedül. Ideje véget vetni az önmegtartóztatásnak.
- Ne merjen hozzám érni! - sikoltott fel Caron.
- Talán attól fél, hogy a barátja észrevesz valamit? Vagy meggondolta magát? Inába szállt a bátorsága? - A férfi durván megragadta Caron csuklóját, és magához rántotta. - Ti nők, mind egyformák vagytok! - morogta. - Nem elégedtek meg egy férfival. Mindig új izgalomra, új kalandra vágytok, s csak magatokkal törődtök, az nem érdekel benneteket, hogy kit sebeztek meg! - Gúnyosan elhúzta a száját. - Igen, volt szerencsém mindezt a saját bőrömön tapasztalni, és azok után, amiket átéltem, a legszívesebben örökre egyedül maradnék. Csakhogy férfi vagyok, esendő ember. És te... te felfonósítottad a vérem, Caron Lorimer. Igazán nem tudom, miért tagadnám meg magamtól azt, amire vágyom, amikor olyan nyíltan felkínálkoztál!
Caronnak borsózott a háta a félelemtől. Elkeseredetten kapálózott, de a férfi erősen tartotta.
Egyre jobban hatalmába kerítette a rémület. Tudta, hogy Michael komolyan gondolta, amit mondott, tehát mindenáron meg kell szabadulnia tőle. Ám minél jobban tiltakozott, a fém annál szorosabban vonta magához.	_
- Megőrjítesz, Caron! - zihálta.
- Nem! Én... - hebegte a lány, de Savage csókja beléfojtotta a szót. ~.lighogy összeért az ajkuk, Caront forró izgalom járta át.
- Sem az időpont nem jó, sem a hely nem alkalmas - lépett hátrébb váratlanul Savage. - Azt hiszem, kicsit későbbre kell halasztanom ezt az élvezetet.
Sötétkék szemének fenyegető tekintetétől a lány hátán végigfutott a hideg. Félt ettől a férfitól, és a csókja mégis felkavarta. Hogy lehet ez?
Zavartan megmutatta neki, melyik állásban találja Huntert, aztán sarkon fordult, és elszaladt. Michael gúnyos nevetése még sokáig a fülében visszhangzott. Vajon észrevette a férfi, mennyire elgyöngült, amikor megcsókolta? Kétségbeesetten behunyta a szemét. Remélte, hogy nem árulta el magát.
A következő napokban Caron belevetette magát a munkába. Még a szokásos reggeli lovaglásról is lemondott, nehogy véletlenül összefusson Michael Savage-dzsel. Különben is gyakran esett az eső, azazhogy inkább csak szemerkélt.
Egyik nap azonban ismét kiderült az ég, és Caron - kihasználva a szép időt - kiült
John kis kertjébe. Hátradőlt a padon, elégedetten hallgatta a verebek csivitelését, a feketerigók fütyörészését, s mélyen beszívta a lonc és a rózsák bódító illatát. Hirtelen közeledő patkódobogás zaja zavarta meg a nyugalmát, s kisvártatva a rododendronsövény túlsó oldalán feltűnt Michael Savage.
- Visszáhoztam Huntert - magyarázta teljesen szükségtelenül. A hangja közömbösen csengett, de szemével szinte levetkőztette a lányt.
Caron igen kényelmetlenül érezte magát. Mikor kiült a napra, feljebb húzta rövid nyári ruhájának a szoknyáját, hogy a lába is barnuljon, s most nem merte megigazítani, mert attól félt, ezzel elárulná, mennyire felkavarja a férfi közelsége.
- Vigye vissza a karámba! - felelte hűvösen, aztán kinyitott egy folyóiratot, és úgy tett, mintha belemélyedne az olvasásba.
Határtalanul dühítette, hogy valahányszor összeakad Michaellal, a szívverése felgyorsul.
- Mostanában nem láttalak az erdőben - váltott tegezésre a férfi. Caron testén végigvibrált az izgalom.
Michael leugrott a 1ór61, a kantárszárat lazán a kert léckerítésére hurkolta, aztán a lány felé indult.
- Talán szándékosan kerülsz?
- Miért kerülném? - vágta rá Caron, és kihívóan felszegte az állát. Ahogy a férfi megállt előtte, tekintete önkéntelenül végigsiklott hosszú, izmos lábán, keskeny csípőjén, lapos hasán.
Michael szűk fanvert viselt, fekete pólója megfeszült széles mellkasán.
- Mert félsz tőlem - csúfolódott, s eleven kék szeme a lány arcára szegeződött. - Magától? - Caron felpattant, de még így is csak Michael válláig ért. - Attól tartok, ki kell ábrándítanom, uram! - sziszegte. Eszébe sem~jutott visszategezni a férfit.
- Akkor talán saját magadtól félsz? Észrevettem, izgalomba jössz, ha csak megérintelek, de nem vagyok olyan bolond, hogy azt képzeljem, különbözöm a többiektől, akikre kivetetted a hálódat. Ennek ellenére hajlandó vagyok várni... Persze nem a végtelenségig. Elvégre nem bujkálhatsz örökké előlem.. Hol a barátod?
- John nincs itt. - Caron alig bírt uralkodni magán. - Egyébként pedig ő nem a barátom, hanem a bátyám.
Michael csodálkozva felvonta a szemöldökét.
- Tényleg? Ez meglep! Akkor mi értelme volt ennek a színháznak?
- Miféle színháznak? Maga azt hitte, hogy John a szeretőm, és nem adott rá alkalmat, hogy tisztázzam a félreértést.
- Tudja John, hogy milyen húga van?
- Miért, milyen vagyok? - fortyant fel a lány. - Magyarázza meg, mire céloz! Én semmi olyat nem tettem, amiért szégyenkeznem kellene.
- Tényleg? Nem turkáltál a szekrényemben és a fiókomban, és nem is futottál utánam, igaz?
Caron gőgösen felhúzta az orrát.
12
13
Rom
Lovasislcola
- Egyáltalán nem érdekel engem, uram, legalábbis nem úgy, áhogy képzeli. Egyszerűen izgatta a képzeletemet, de hát ezt már mondtam magának. Miért nem hisz nekem? Sajnos nagyon kíváncsi a természetem. Tolakodóan viselkedtem, és belátom, hogy hibáztam. Érje be ennyivel! Szóval most, hogy már tudja, nem vagyok olyan fajta lány, amilyennek tartott, remélem, hogy békén hagy.
- Ez nem lesz könnyű. - Miért nem?
- Mert te, Caron Lorimer, olyan vagy, mint egy tüske a köröm alatt, amit szinte lehetetlen eltávolítani, és még ha sikerül is, a helye tovább sajog. - A férfi szeme fenyegetően megvillant. - Hamarosan eljön az a nap, amikor a szeretőm leszel, erre mérget vehetsz, most azonban magadra hagylak. Folytasd csak a napfürdőzést, a bátyádnak pedig mondd meg, hogy köszönöm a lovat! - Michael többé hátra se nézett, visszament a lóhoz és eloldozta, aztán elvezette a keskeny ösvényen.
Caron majd megpukkadt mérgében. Ennek az öntelt alaknak sikerült áttörnie a védőfalat, amelyet maga köré épített, miután Karl olyan rútul kihasználta. Azt mindenesetre elhatározta, hogy sosem lesz Savage szeretője. Senkinek sem adj a oda többé magát, csak annak a férfinak, akinek majd örök hűséget fogad.
- Holnap elmegyek egy lóvásárra -váltott témát a bátyja. - Eljössz velem? Biztos jót tenne egy kis változatosság. Talán még fel is vidítana.
- Nincs rá szükségem, hogy felvidítsanak - tiltakozott Caron.
Végül mégis úgy döntött, elkíséri a bátyját. Félt, hogy Michael megint beállít, és semmi esetre sem akarta megkockáztatni, hogy egyedül találja itthon.
John óvatosan vezette löszállító utánfutós, öreg Fordját a néptelen, keskeny és kanyargós országúton. Váratlaqul felbukkant előttük egy sportkocsi, amely szédítő iramban, egyenesen feléjük száguldott, és túl nagy ívben vette a kanyart.
Caron felsikoltott, és ösztönösen az arca elé kapta a kezét.
John a fékre taposott, és félrerántotta a kormányt, de az utánfutó lelassította a Ford mozgását.
Az ütközést idegtépő csend követte. Caron tudta, hihetetlen szerencséje, hogy életben maradt. Az öreg Ford jobban hasonlított egy halom ócskavasra, mint autóra. A vezetőülés melletti rész teljesen behorpadt, s a lány rémülten felnyögött, mikor meglátta a bátyja mozdulatlan testét.
Annál furcsább volt hát, hogy kimondottan hiányzott neki Savage, mikor teltekmúltak a napok, és a férfi csak nem mutatkozott.
Még Johnnak is feltűnt a húga nyomott kedélyállapota.
- Miért vágsz ilyen gyászos képet? Bánt valami? Talán Michael Savage miatt eszed magad?
Caron megvetően fintorgott.
- Michael Savage? Ugyan már! Csak nem képzeled, hogy érdekel az a nagyképű alak?
- Pedig korábban mintha nagyon is izgatta volna a képzeletedet.
- Ez igaz, de azóta jobban.megismertem, és rájöttem, milyen kiállhatatlan alak. - Kár - somolygott John -, mert te nagyon tetszel neki.
- Ezt meg honnan veszed? - meresztett nagy szemeket Caron.
- A viselkedése elárulta. Kifaggatott, hány éves vagy, itt laksz-e, vagy csak látogatóba jöttél, van-e barátod... Biztos, hogy bukik rád.
Bukik rám, ismételte magában Caron megvetően. Fenéket! Csak óvatos. Meg akar győződni arról, hogy nincs vetélytársa, mielőtt közeledik hozzám.
- Ha ez igaz, akkor csak az idejét vesztegeti- mondta fennhangon.
- Még mindig nem heverted ki a Karllal történteket? - csóválta meg a fejét a bátyja, és hirtelen elkomolyodott. - Nem gondolod, hogy lassan ideje lenne új életet kezdened? A szerelmi bánat legjobb gyógyszere egy új kapcsolat.
- Remélem, nem Michael Savage a jelölted! -vágta rá haragosan Caron. A han®a elárulta, milyen kellemetlen a számára ez a gondolat.
Caront és a balesetet okozó sportkocsi vezetőjét már másnap kiengedték a kórházból. Ők - csodával határos módon - megúszták néhány zúzódással és karcolással, John azonban már nem volt ilyen szerencsés. Súlyosan megsérült, és senki sem tudta megmondani, meddig kell a kórházi ágyat nyomnia.
Most örült csak Caron igazán, hogy az utóbbi időben a bátyja mellett dolgozott; így legalább az alkalmazottak segítségével tovább vezetheti a lovasiskolát. If ettenetes lett volna, ha tétlenül kell néznie, amint összeomlik minden, amit John fáradságos munkával felépített. Márpedig ha ilyenkor, a csúcsidényben nem hoz eleget a vállalkozás, a téli hónapokban, amikor nincsenek nyaralóvendégek, a bátyja aligha tud megélni.
Az utóbbi napok izgalmai közepette Caron még arról is megfeledkezett, hogy Michael Savage a világon van, s szinte földbe gyökerezett a lába, mikor a férfi az istállónál eléje toppant.
Caron divatos nyári ruhát viselt, mert épp a bátyjához indult látogatóba, s boszszantotta, hogy feltartják.
- Hová, hová? - kérdezte Savage, s tetőtől talpig végigmérte.
Caron hátravetette a haját, és igyekezett nyugalmat erőltetni magára, de a bőre már megint bizseregni kezdett, mint mindig, ha a férfi közelébe került.
- A kórházba. Nem hallott a balesetről? Michael arca elsötétült.
- Nem.
- John kórházban van, és én hálás lehetek a sorsnak, hogy ép bőrrel megúsztam. - Autóbaleset?
14
15
,ROINANA
Caron bólintott. - Hogy történt?
- Belénk rohant egy sportkocsi. A vezetője bizonyára azt hitte, hogy az övé az országút. Semmi esélyünk nem volt, hogy kikerüljük.
- Hát ez rettenetes! John súlyosan megsérült?
- Eltört néhány bordája és az egyik lába, azonkívül tele van zúzódásokkal. Az orvosok attól tartottak, hogy koponyaalapi törést is szenvedett, de szerencsére fölöslegesen aggódtak.
- Elkísérlek - jelentette ki Michael határozottan.
Caron felsóhajtott. Már csak ez hiányzott, gondolta, de mivel nem akart goromba lenni, beleegyezően bólintott.
Mivel naponta bejárt a kórházba, bérelt magának egy autót. Mielőtt azonban beszállhatott volna a kocsiba, Michael kivette a kulcsot a kezéből.
- És mi lesz a lovasiskolával? -kérdezte, miközben hátratolta a vezetőülést, hogy kényelmesen kinyújtóztathassa hosszú lábát. - Azzal most ki törődik?
- Hát én.
- Értesz hozzá? - hökkent meg Savage.
- Annyira, amennyire kell, igen - válaszolta a lány hidegen. Alig bírta leplezni idegességét. Feszélyezte, hogy ilyen közel ülnek egymáshoz, és örült, hogy az autóút csak néhány percig tart.
John nagyon megörült Michaelnak. Alig félórás általánoscsevegés után így sz81t: - A húgom megtesz minden tőle telhetőt, de azt hiszem, kissé sok neki ez a munka. Talán ő foglalkozhatna a számlákkal és a könyveléssel, maga pedig gondoskodhatna róla, hogy sehol se legyen fennakadás. Mit szól hozzá?
Caron majd szétrobbant a dühtől. Hogy mer John ilyen ajánlattal előhozakodni? De mivel a bátyja állapota még mindig súlyos volt, nem akarta felizgatni, hát befogta a száját.
Michaelnak nagyon tetszett az ötlet. Arcán diadalmas mosoly jelent meg.
- Tulajdonképpen pihenni jöttem ide, de azért szívesen segítek. Caronnal biztosan jól ki fogok jönni.
Hazafelé mindketten hallgattak a kocsiban. Caron nem értette, hogy a bátyja miért kérte Michael segítségét. Honnan tudhatta, hogy Savaga egyáltalán képes egy ilyen vállalkozás vezetésére? Talán John nem bízik benne, a saját húgában? Vagy attól félt, hogy egyedül nem boldogul?
Bár forrt a méregtől, titkon elismerte, hogy a lovasiskola irányítása nem is olyan könnyű, mint ahogy azt kezdetben gondolta. Az utóbbi néhány napon több előjegyzést ásszekevert, és néhányan nem a vérmérsékletüknek megfelelő lovat kapták, de hát ezek apróságok. .. Senkit sem ért baleset, és egyszer sem adódott olyan helyzet, amelylyel ne tudott volna megbirkózni. Ezzel pedig John is tisztában volt. Miért fordult hát
16
Lovasiskola
Michaelhoz? Lehet, hogy össze akarja őket boronálni? Azt reméli, megváltozik majd a férfiról a véleménye, ha közelebbről megismeri?
- Nagyon csendes vagy. - Michael szája szögletében halvány mosoly játszott, ahogy Caronra sandított. - Nem örülsz, hogy együtt fogunk dolgozni? - csúfolódott. - Eltalálta. Nem tudom, hogy juthatott Johnnak az eszébe ilyen őrültség. Maga valószínűleg még annyit se konyít egy lovasiskolához, mint én.
- De gyorsan tanulok - vigyorgott Michael. - $s azt hiszem, élvezni fogom a munkát. Az pedig, hogy a közelemben leszel, még érdekesebbé teszi a helyzetet. Így még nagyobb a kihívás.
- Szóval ennek lát? Egy kihívásnak?
- Tulajdonképpen nem. Legalábbis nem olyan szempontból, ahogy gondolod. Azok után, hogy olyan nyíltan felajánlkoztál...
- Gazember! Hozzám ne merjen érni, mert kikaparom a szemét!
- Te kis méregzsák! Ne félj, nem fogok erőszakoskodni! Megvárom, amíg önként a karomba jössz.
- Arra ítéletnapig várhat! Nem érdekelnek a fé~ak, se maga, se más! - John említette, hogy volt egy rosszul sikerült kapcsolatod.
Caron halkan szitkozódott.
- Ehhez nem volt joga, de most már mindegy. Úgy látszik, ebben az egyben hasonlítunk egymásra, Mr. Savage. Magának ugyanolyan lesújtó véleménye van a nőkről, mint nekem a férfiakról. Nem bízom bennük, és azt akarom, hogy maga is hagyjon békén. Világos?
- Igen - bólintott Michael kifejezéstelen arccal. - De azért olykor te is szeretnéd kielégíteni a testi szükségleteidet, nem?
Caron.zavarában fülig pirult.
- Téved, uram. Egyáltalán nem érdekel a szex!
- Nem? Akkor miért remegsz, valahányszor megcsókollak? Miért dobog olyan vadul a szíved? Ha annyira gyűlölnéd a férfiakat, mint ahogy állítod, utálaton kívül semmit sem éreznél!
- Hülyeség! Erről nem akarok tovább beszélni. Ennek a társalgásnak semmi értelme!
- Lehet, viszont a témája annál izgalmasabb. -Michael szélesen mosolygott. -De nem bánom, legyen, ahogy kívánod, legalábbis egyelőre...
Mikor a férfi fékezett a házuk előtt, Caron jegesen végigmérte.
- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha a jövőben elkerülnénk egymást. Michael a kézfejével gyengéden megcirógatta az arcát.
- Szegény kislány -mormolta. -Nem sejtettem, hogy ekkora megpróbáltatás lesz ez a számodra.
Caron arca égett. Szerette volna pofon ütni a férfit, de az jól időzítette a simogatást, mert a következő pillanatban már ki is szállt a kocsiból.
Megállt az udvar közepén, és maya köré gyűjtötte az alkalmazottakat, akik figyelmesen hallgatták a szavait.
17
Rom
Caron kénytelen volt elismerni, hogy Michael Savage született vezető, és úgy látszik, érti a dolgát.
- Caron, gyere ide, légy szíves! - kiáltott utána Savage.
Kelletlenül megállt, és megfordult. Ha a férfi tekintetében a gúnynak a legcsekélyebb nyomát is felfedezi, bizonyára nem fogad szót, de Savage arca komoly volt, így lassan visszaballagott a csoporthoz.
- Mindenkit tájékoztattam a kialakult helyzetről - magyarázta a férfi. - Megkértem az embereket, hogy ha bármi góndjuk van, hozzám forduljanak, az irodai munkát viszont te intézed. - Szeme körbejárt az összegyűlteken. - Ha bárki azt remélte, hogy piszmoghat vagy henyélhet, mert John nincs itt, az tévedett. Mr. Lorimer a távollétében engem bízott meg a lovasiskola vezetésével, és én - mint azt hamarosan maguk is tapasztalni fogják - igazságos főnök vagyok, de elvárom, hogy lelkiismeretesen végezzék a munkájukat. Ha viszont valakit lógáson érek, az megemlegeti.
Caron mély lélegzetet vett. Michael ugyanolyan szigorúan néz rá is, mint a többiekre. Úgy viselkedik, mintha egyedül ő parancsolna itt, pedig Savage-dzsel egyenrangú társak. Most mégis belátta, okosabb, ha - legalábbis egyelőre - nem vitatkozik vele, és mihelyt a férfi elengedte az alkalmazottakat, ő is elsietett. Attól félt, ha nem vonul vissza gyorsan, még a végén valami olyat mond, amit maga is megbán.
A férfi azonban ismét utánakiáltott. Caron ezúttal is megállt, de most nem fordult meg. A következő pillanatban Michael mögéje lépett, s ahogy a lány megérezte a testéből áradó kellemes meleget, megborzongott az izgalomtól.
- Szeretném, ha beavatnál az ügymenetbe. Mindent tudnom kell az iskoláról.
- Természetesen - sziszegte a lány összeszorított foggal, és bevezette Michaelt az irodába.
A következő óra valóságos kínszenvedést jelentett számára. Michael mindvégig a közelében maradt, futólag-s látszólag véletlenül -többször is súrolta a karját. Caron azonban tudta, hogy szándékosan érinti meg, az a célja, hogy felizgassa őt. Nem tévesztette meg a férfi hivatalosan csengő hangja.
- Kér egy kávét? - kérdezte tőle végül, mikor már úgy érezte, egy pillanattal sem bírja tovább elviselni a feszültséget.
- Igen, kösz. Tej és cukor nélkül iszom.
A konyhába érve Caron először néhány mély lélegzetet vett, aztán vizet engedett a kannába, és előkeresett két csészét a szekrényből. Szorongás töltötte el, amikor arra gondolt, hagy nap mint nap együtt kell dolgoznia'Michaellal.
Kérlek, John, gyógyulj meg, és siess haza! - fohászkodott'rnagában.
Mikor visszament az irodába, Savage az ablaknál állt, s kibámult az udvarra, ahol a szokásos fejetlenség uralkodott. Néhányan épp akkor érkeztek meg, a lovászok pedig ide-oda futkostak a lovakkal.
- Mindig ekkora itt a felfordulás? - kérdezte homlokráncolva. - Igen. Miért?
- Teljes a zűrzavar, a szervezettségnek leghalványabb nyomát sem lehet felfedez
18
Lovasiskola
ni. Senki sem tudja, melyik ló kié. Attól tartok, a kávézást el kell halasztanom, most az udvaron van rám sürgősen szükség.
Caron elképedten bámult utána, de miután látta, hogy pillanatok alatt rendet teremt, rájött, hogy alábecsülte a képességeit. John bezzeg azonnal felismerte, hogy Savage az ő embere, s tudta, hogy könnyűszerrel megbirkózik a rábízott feladattal.
Másnap Michael egész délelőtt kinn volt a szabadban, így Caron háborítatlanul végezhette irodai teendőit. Könyvelt, felvette a telefont, ha csörgött, és beírta a nyilvántartásba az új jelentkezőket.
Épp sajtos szendvicset és egy csésze kávét készített magának - ez lett volna az ebédje -,amikor meghallotta, hogy Michael a nevét kiáltja.
Néhány pillanattal később a férfi megjelent a konyhában. - Megengeded, hogy csatlakozzam hozzád?
- Nem! Tűrhetetlen, hogy csak úgy ki-be mászkál a házunkban. Michael szeme résnyire szűkült.
- Minthogy az irodában nem találtalak, és a konyhából zajt hallottam, feltételeztem, hogy itt vagy, ezért jöttem be. Ezt nekem szántad? - bökött a szendvicsre.
- Tessék, szolgálja ki magát! Még kávét is kaphat. De egyet jegyezzen meg: ebből nem csinálunk rendszert! Használhatja az irodát, de a házunk magánterület, és én nem szeretem a hívatlan vendégeket.
- Jó, megjegyeztem-nevetett kajánul Michael, aztán beleharapott a szendvicsbe. Caron készített még kettőt, s azokat is ugyanolyan jó étvággyal elpusztította, mint az elsőt. - Elviszlek este vacsorázni - közölte hirtelen. - Szeretnék megbeszélni veled egyet s mást.
- Nem tudom, mi megbeszélnivalónk lehetne...
- Természetesen a lovasiskola. Bevezetnék néhány újítást, hatékonyabbá tehetnénk a munkát.
- Hogy képzeli? - fortyant fel Caron. - Úgy viselkedik, mintha a magáé lenne az iskola.
- Biztosra veszem, hogy John helyeselni fogja az ötleteimet. Ma délután úgyis meglátogatom, akkor majd megtárgyalom vele a dolgot.
- John még túl gyenge, nem szeretném, ha felizgatná.
- Attól ne félj ! - nyugtatta meg Michael mosolyogva. - Csak néhány apró változtatásról van szó. Miért nem eszel?
- Mert elment az étvágyam.
- Akkor ugye nem bánod, ha elveszem az utolsó szendvicset is? - kérdezte Michael, és már bele is harapott a kenyérbe. Közben éberen figyelte a lány arcát. - Mondták már, hogy gyönyörű vagy, amikor haragszol?
Caron villámló szemmel rámeredt.
19
Rom
Lovasiskola
- Nem, mivel maga az egyetlen, aki így ki tud hozni a sodromból. Általában rendkívül nyugodt vagyok.
- Szóval én vagyok az egyetlen, aki ekkora hatással van rád? Ezek szerint más nem látta még, milyen fenyegetően villog a szemed, és hogy lángol az arcod, ha kiborulsz? Még az a fickó sem, aki összetörte a szíved, és aki elől idemenekültél?
- Nem menekültem ide! Egyébként is, az már olyan rég történt... John többször hívott, hogy látogassam meg, és amikor elvesztettem az állásomat, megragadtam az alkalmat. Ezért vagyok itt, nem pedig azért, mert a múltam elől akartam elszökni. - És meddig maradsz?
- Fogalmam sincs róla. Ideje, hogy induljon, ha valóban be akar menni a kórházba. - Velem tartasz?
Caron megrázta a fejét.
- Nem tehetem, még nem végeztem.
- Rendben. Akkor nyolcra érted jövök.	'
- Nem biztos, hogy addigra hazaérek - válaszolta élesen a lány. - Különben sem értem, miért kellene együtt vacsoráznunk. Ha meg akar beszélni velem valamit, azt holnap délelőtt az irodában is megteheti.
- Csakhogy, kedves Caron, én társaságra vágyom. Elegem van abból, hogy minden este egyedül csücsülök abban a viskóban, és a négy falat bámulom.
- Akkor menjen haza, bárhol is legyen az otthona! Nincs felesége, aki várja magát?
Michael arca bíborvörös lett. Felpattant, és némán elhagyta a helyiséget.
3. FEJEZET
Úgy látszik, tényleg nős, állapította meg Caron. És a viselkedéséből ítélve nem lehet valami boldog a házassága. Talán elhagyta a feleségét? Vagy inkább az asszony őt? Bármi legyen is az igazság, nyilvánvaló, hogy a történtek nagyon megviselték.
Caron egyébként biztos volt benne, hogy Savage minden baját saját magának köszönheti. Michael zsarnokoskodásra hajlamos, gőgös ember, akinek egy szürke kisegérre van szüksége, olyan asszonyra, aki meg sem mer mukkanni a jelenlétében, és akinek kedve szerint parancsolgathat. Vagy esetleg épp egy olyan nőre, aki ugyanolyan er$s egyéniség, mint ő. De vajon egy ilyen feleséggel boldog lenne-e? Erősen kételkedett ebben.
A férfinak olyan feleség kellene, aki alkalmazkodni tud változékony hangulatához, hol gyengéd, hol kemény, okos és érdeklődő, egyben remek szakácsnő és jó háziasszony, aki akkor sem jön zavarba, ha a férje váratlan vendégeket hoz haza - úgy sejtette, hogy Savage üzletember, és élénk társasági életet él -, az ágyban pedig úgy viselkedik, mint egy tüzes szerető.
Már az első csóknál észrevette, hogy Michael nagyon szenvedélyes ember, érzéki feleségre van hát szüksége, de a nőnek, aki vele akar élni, el kell viselnie azt is, ha rosszkedvé, s nem zsörtölődhet, hogy a férje kevés időt tölt otthon, és elhanyagolja őt. Michael nyilván nem bír meglenni a munkája nélkül. A feleségének tehát egészen különleges teremtésnek kell lennie. Az, akit Savage elvett, úgy látszik, nem felelt meg a vele szemben támasztott követelményeknek.
Caron megpróbálta elképzelni, hogyan élhetett Michael, mielőttvisszavonult ide, erre az isten háta mögötti helyre. Bármi is történt közte és a felesége között, a sebei még mindig nem hegedtek be, gondolta. De az ember nem bújhat el a múltja elől. Michaelnak sem tett jót a remeteélet. Caron látta rajta, mennyit változott - méghozzá előnyére -, mióta átvette a lovasiskola vezetését.
20
Mikor késő délután meglátogatta a bátyját a kórházban, azonnal észrevette, hogy John sokkal jobban van.
- Michael Savage-et az ég küldte! - lelkendezett John. - Rendkívül éles eszé üzletember. És ti ketten hogyan jöttök ki egymással?
Caron fintorgótt.
- Erről még korai lenne nyilatkozni - válaszolta kitérően.
21
R011fANA
Lovasiskola
- Adj neki esélyt, húgocskám! Nem tudom, miért haragszol rá, nem rossz fiú. Tökéletesen megbízom benne. Előállt egy-két olyan javaslattal, amelyeknek a segítségével eredményesebbé lehetne tenni az iskola működését.
- Jól végzi a munkáját, ez a lényeg, nem? Az teljesen mindegy, hogy én miként vélekedem róla!
Ekkor nyílt az ajtó, és a szobába belépett egy fiatal, csinos ápolónő.
- A kedves húga, John? - kérdezte mosolyogva, s mikor a beteg bólintott, kuncogva hozzátette: - A bátyja elmesélte néhány gyerekkori csínyüket.
John zavartan Caronra vigyorgott.
- Ö Liz. Megpróbálja kissé elviselhetőbbé tenni számomra az itteni életet.
A lány kíváncsian tekintett egyikükről a másikukra, és megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor észrevette, hogy az ápolónő milyen melegen néz a bátyjára. Szegény John, igazán megérdemelné, hogy végre boldog legyen, gondolta. Milyen szép lenne, ha a sok bánat és a fájdalmas válás után végre ismét beleszeretne valakibe! Tudta, hogy a bátyját mennyire megviselték a történtek. John, akárcsak Savage, visszavonult a világtól, csakhogy ő belevetette magát a munkába, és abban keresett feledést.
Mire hazaért, már fél nyolc felé járt. Gyorsan lezuhanyozott, aztán öltözni kezdett. Egy szép, rózsaszínű selyemruhára esett a választása, ami elég divatos volt ahhoz, hogy egy jobb étteremben is viselhessék, de hála egyszerű szabásának, attól sem kellett tartania, hogy kirí majd a környezetből, ha Michael egy kevésbé fényűző helyre találná vinni. Végül teklagyöngy fülbevalót csippentett a fülébe, és felvett egy magas sarkú, fehér körömcipőt.
Szerette kicsípni magát, és már alig várta Michael érkezését. Mikor megszólalt a csengő, ragyogó mosollyal az ajkán ment ajtót nyitni.
Ahogy meglátta a férfit, elakadt a lélegzete. Michael remekül festett palaszürke öltönyében, amelyhez fehér inget és sötétszürke selyem nyakkendőt viselt. Ellenállhatatlan volt.
Michael tetszéssel legeltette szemét a lányon, de semmi megjegyzést nem tett a külsejére.
- Örülök, hogy kész vagy. Gyerünk! - dörmögte, és odavezette Caront egy ezüstszürke BMW-hez. Ő maga csak akkor szállt be, amikor megbizonyosodott róla, hogy a lány kényelmesen elhelyezkedett az anyósülésen.
Ez a kocsi egy vagyonba kerülhetett, gondolta hüledezve a lány. Útközben mereven kibámult az ablakon, s úgy tett, mintha a mellettük elsuhanó, jellegzetes ír vidékben gyönyörködne. A levegőben úszó könnyű pára sejtelmesen csillogó köntösbe vonta a zöld réteket és aranysárga mezőket. A lány már korábban megállapította, hogy amikor fúj az északnyugati szél, és az égen tovakergeti a felhőket, a fény és árnyék változása különösen varázslatossá, meseszerűvé teszi a tájat. De most, bármennyire is szerette volna, nem bírta a környezetére összpontosítani a figyelmét. Egy Michaelféle férfiról nem lehet olyan könnyen megfeledkezni; mindig elgyengült a közelében, a belőle sugárzó erő szinte elkábította.
Óvatosan a férfira sandított, s mikor a tekintetük találkozott, a testét kellemes forróság árasztotta el. Önkéntelenül elmosolyodott, aztán elfordult. Michaelnak mindig sikerül összezavarnia, gondolta bosszúsan.
- John ma sokkal jobb színben volt. Ugye te is észrevetted? -kérdezte tőle a férfi hirtelen.
Megkönnyebbülten bólintott. Örült, hogy Michael ilyen semleges témát választott. - Igen. És azt hiszem, nagyon tetszik neki az egyik ápolónő. Ennek kimondhatatlanul örülök. Sokat szenvedett, mikor felbomlott a házassága.
Michael arca elsötétült, és Caron rájött, hogy ezt nem kellett volna mondania: - Bocsánat, egy pillanatra kiment a fejemből, hogy maga is...
- Mit tudsz te az én ügyeimről? - csapott le szavaira azonnal a fém. - Semmit. Csak feltételeztem, hogy...
- Hát ne feltételezz semmit! -rivallt rá Michael. -Túl sokat foglalkozol a dolgaimmal, és a vége úgyis csak az lehet, hogy téves következtetésekre jutsz. Fogalmad sincs róla, mi történt valójában, és ez így van jól. -Szigorúan összeszorította az ajkát, és Caron sajnálkozva állapította meg, hogy az eddig köztük uralkodó felszabadult légkör már a múlté.
- Sajnálom, ha feltéptem a régi sebeket, de azért még ne harapja le a fejemet - mormolta. - Nem tudhattam, hogy ennyire érzékenyen érinti ez a téma.
- A pokolba! Miért vagytok ti, nők olyan kíváncsiak? Mindig többet fecsegtek a kelleténél! Ha adhatok egy jó tanácsot, Caron, ne említsd többé a múltamat. Szeretném elfelejteni.
- Bocsánat, hogy élek-kiáltotta a lány sértődötten.-Talán jobblenne, ha azonnal hazavinne. Úgysem akartam magával vacsorázni...
- Már foglaltattam asztalt. És nem áll szándékomban változtatni a terveimen. Caron közömbösen vállat vont.
- Legyén, ahogy akarja! De ha mindig, minden szavamra ügyelnem kell, pocsék estém lesz.
- Csak ezt az egy témát mellőzd! Ha ehhez tartod magad, nem lesz semmi baj. Az út hátralévő részét fagyos csöndben tették meg.
Michael mereven előrebámult, Caron pedig egyre csak azon mérgelődött, hogy minek jött el vele. Ha otthon marad, sok bosszúságtól kíméli meg magát.
Végül a férfi lefékezett egy fehér falú, egyszerű nyaralóra hasonlító épület előtt. Bent a lány álmélkodva tekintett körül. A két szobából kialakított terem meglepően tágas volt: élénkzöld terítős asztalaival, hasonló színű szalvétáival, a csillogó kristálypoharakkal és ezüst evőeszközökkel, sárgarézzel díszített falaival elbűvölő látványt nyújtott.
- De gyönyörű! - lelkendezett Caron, és nyomban elfeledkezett a haragjáról. Mivel a vendéglőnek nem volt bárja, azonnal az asztalukhoz ültek, s miközben az étlapot tanulmányozták, a pincér kihozta az italokat.
Az este végül is jobban alakult, mint ahogy Caron várta. A férfi kedvesen és szolgálatkészen viselkedett, korábbi rosszkedvét mintha elfújták volna. Értett hozzá, ho
22
23
Rom
Lovasiskola
gyan oldja fel a lány gátlásait, aki hamarosan azon kapta magát, hogy felszabadultan fecseg a bátyjáról és a dorseti farmról, sőt még akkor sem lett ideges, amikor szóba került Karllal való szerencsétlen kapcsolata.
- John nem árulta el, mi történt köztetek. Miért szakítottatok? -faggatta Savage. - Talán beleszerettél valaki másba?
Caron elhúzta a száját.
- Jellemző! Sejthettem volna, hogy azt hiszi, én vagyok a hibás. De téved! Karl csalt meg engem, nem én őt. Első ízben még megbocsátottam neki, de másodszor nem, akkor már betelt a pohár.
- És kiadtad az útját?
- Már az első alkalommal azt kellett volna tennem - mondta Caron keserűen.
Mikor Karl Britt odakerült a reklámügynökséghez és randevúra hívta, repesett az örömtől. Karl rendkívül jóképű férfi volt, imádták a nők, s Caront nagyon meglepte, hogy épp rajta akadt meg a szeme. Kevéssel később már rendszeresen találkoztak, s a férfi hamarosan megkérte a kezét.
Aztán Caronnak a fülébe jutott, hogy a vőlegényét együtt látták egy másik nővel, Gwynneth Browninggal. Tudta, hogy az érzéki, vörös hajú Gwynneth már többször megpróbált kikezdeni Karllal. Ekkor kérdőre vonta a vőlegényét, aki azonban azt mondta, hogy csak megnyugtatta Gwynneth-t, akit valami bánat ért, és 6 semmi okot nem látott rá, hogy kételkedjen a szavaiban. Teljesen elvakította a szerelem, és mindaddig szilárdan hitt a vőlegénye ártatlanságában, amíg saját maga rajta nem kapta egy újabb nővel. Egy világ omlott össze benne, de szinte emberfeletti erőfeszítéssel sikerült megőriznie a hidegvérét. Visszaadta a férfinak a jegygyűrűjét, és közölte, hogy egyszer s mindenkorra végeztek.
Mikor azonban hazaért, az ágyra vetette magát, és kétségbeesetten zokogni kezdett. Szerette Karlt, még az elveit is feladta miatta, és lefeküdt vele. Mindig úgy érezte, hogy szűzen megy a házasságba, Karl azonban annyit unszolta, és végtére is a vőlegénye volt... Azt hitte, nem szegi meg igazán a saját magának tett fogadalmát, ha az övé lesz.
Csak a szakításuk után jött rá, hogy a férfi azért kérte meg a kezét, hogy elcsábíthassa. Milyen buta is volt, amikor elhitte neki, hogy szereti.
Mikor elbocsátották a munkahelyéről, egyenesen megkönnyebbült. Nem kellett tovább néznie, amint Karl fűvel-fával randevúzik. Exvőlegénye időközben Casanova-hírnévre tett szert, és szeretett felvágni a hódításaival, Caron viszont viszolygott a pletykáktól, ezért senkinek sem mondta el, hogy mi történt köztük.
Annyira elgondolkozott, hogy észre sem vette, Michael milyen élesen figyeli.
- Szóval csalódtál egy férfiban, és utána elhatároztad, hogy többé senkiben sem bízol?
- Úgy van. Nem vagyok bolond.
Michael tapintatosan témát váltott, ismertette a lovasiskolával kapcsolatos újítási terveit, s ügyelt rá, hogy Caron pohara ne maradjon sokáig üresen.	' A lány csak később jött rá, hogy Savage semmit sem mesélt magáról. Bosszankodott rajta, hogy ilyen könnyen lépre ment, és hagyta, hogy kifaggassák. De végül is Michael nagyon szórakoztató társaságnak bizonyult.
Minthogy Caron nem szokta meg az italt, a fehérbor gyorsan a fejébe szállt, és kellemesen mámorosnak és felszabadultnak érezte magát. Mikor megálltak John házánál, a pillanat hatása alatt meggondolatlanul meghívta Michaelt egy csésze kávéra. A férfi még sosem volt hozzá olyan kedves, mint aznap este, és arra a következtetésre jutott, hogy talán mégsem olyan kiállhatatlan alak, amilyennek tartotta.
Épp bedugta a kulcsot a zárba, amikor a közeli erdőben felhuhogott egy bagoly. Meglepetten hátrafordult, és beleütközött Michaelba.	'
A férfi megfogta a karját, hogy el ne essen, mire a lány testén végigfutott a már ismerős borzongás.
- Hallottad? - suttogta Caron, önkéntelenül letegezve Michaelt. - A baglyok a kedvenc madaraim, de amióta itt vagyok, még egyet sem láttam.
- Ezen könnyen segíthetünk. - Michael odament a kocsihoz, s a vezetőülés alól kivett egy zseblámpát.
Egy darabig visszafojtott lélegzettel várakoztak. Mikor a bagoly másodszoris megszólalt, Michael felkattintotta a lámpát, és a hang irányába fordította.
Az éles fénysugár pontosan arra az ágra vetődött, amelyen a magányos bagoly pihent. Kerek, fehér képével, hatalmas, csillogó szemével kísérteties látványt nyújtott. Néhány másodpercig dermedten ült, aztán nagy szárnysuhogással eltűnt a sötétben.
- Ez csodálatos volt! -kiáltott fel boldogan Caron, aztán lábujjhegyre állva szelesen megpuszilta Michael arcát. - Milyen szerencse, hogy elhoztad a zseblámpádat! Michael, úgy látszik, bátorításnak vette ezt a meggondolatlan örömkitörést, mert magához rántotta a lányt, és vadul rátapadt a szájára. Csókja olyan szenvedélyes és részegítő volt, hogy Caron minden korábbi fogadalmáról elfeledkezett. A vágy izzó lávaként száguldott végig az erein, s a teste lángra lobbant, mint mindig, ha Michael megérintette. Amikor ráébredt, hogy végzetes hibát követ el, tenyerét Michael mellkasának feszítette.
A fém azonban nem engedte el. Egy pillanatra felemelte a fejét, és Caron kiolvashatta lázban égő szeméből, milyen forrón kívánja. Miközben egyre vadabbul, egyre követelőzőbben csókolta, keze a lány meztelen karjára siklott. Caron behunyta a szemét, és halkan nyöszörgött. Teste elernyedt, képtelen volt védekezni a csodálatos érzések ellen, amelyeket Michael simogatása ébresztett benne. Egyik keze a férfi széles hátára, a másik a tarkójára csúszott, ujjai beletúrtak Michael dús hajába.
Savage ajka körül egyszeriben gúnyos mosoly játszott.
- Azt hiszem, bebizonyítottam, hogy igazam van, jól ítéltelek meg. Buja kis nő vagy, és mindjárt meg is kapod, amit akarsz. - Felkapta a lányt, és bevitte a házba. Caron vadul kapálózott, de nem tudta magát kiszabadítani.
- Eressz el, te gazember! Tegyél le azonnal! - sikoltozta.
24
25
Rom
Hogy lehetett olyan bolond, hogy viszonozta Michael csókját? Azonnal megálljt kéllett volna parancsolnia neki. Hogyan lehetett ilyen gyenge? Hiszen tisztában volt vele, hogy mi lesz az ölelkezésük vége. Persze a bor, az az oka mindennek, villant át az agyán. Michael szándékosan leitatott, hogy könnyen boldogulhasson velem. De engem ugyan nem kap meg. Kétszer nem követem el ugyanazt a hibát!
Michael határozott léptekkel haladt előre, mit sem törődve a lány tiltakozásával. Felvitte a lépcsőn, és berúgta az első ajtót. A sors kegyetlen játéka folytán ez épp 0aron hálószobájába nyílt.
Caron szeme kitágult a rémülettől. Attól félt, hogy a férfi mindjárt letépi a ruháját, és ráveti magát.
Ehelyett azonban Michael harsányan felkacagott.
- Szóvaf, Caron Lorimer, te azok közé a nők közé tartozol, akik mindent elkövetnek, hogy felizgassák a férfiakat, és amikor ez sikerül nekik, megfutamodnak-jelentette ki megvetően. - Gondolhattam volna!
- Ez nem igaz! - kiáltotta a lány, és felült az ágyról, ahová Savage lerakta.
- De igen! Ennek ellenére kívánlak, és meg is foglak kapni. Kezdettől fogva vibrált köztünk a levegő. Sosem hittem az ilyesmiben, de úgy, látszik, mégis előfordul, és nem tagadhatom, hogyan érzek irántad.
- Sosem kezdek ki nős férfiakkal! - sziszegte haragosan a lány. A meglepő vallomás ráébresztette, hogy ez a férfi sem különb a többinél. Akár Karl, ő is csak a testét kívánj a.
Michael megmerevedett, és arca sötétvörös lett. Kezét ökölbe szorította, szeme szikrázott.
Caron riadtan meglapult, attól félt, hogy Savage mindjárt megüti. A férfi azonban némán sarkon fordult, és kiment a szobából.
Vajon mi történhetett Michael és a felesége között? - tűnődött Caron, s felidézte magában, milyen furcsán viselkedett a férfi, valahányszor szóba került a felesége. Miért érinti ilyen érzékenyen ez a téma? Hogyan tudhatná meg az igazat, ha Savage nem hajlandó beszélni a házasságáról?
Rájött, hogy hibát követett el, amikor olyan szenvedélyesen viszonozta Michael csókjait. Feltette magában, mostantól fogva óvatosabb lesz vele, s nem ad többé alkalmat neki arra, hogy letámadja. Egy pillanatig sem hitte, hogy a férfi valóban vonzódik hozzá. Ezt bizonyára csak azért találta ki a fém, mert azt remélte, így könnyebben leveszi a lábáról.
Aznap éjjel keveset aludt.
Reggel korán felkelt, és gyorsan felhajtott egy csésze kávét. Enni azonban nem bírt, nem volt étvágya. Arra a gondolatra, hogy hamarosan találkozik Michaellal, összeszorult a torka. Mivel Savage minden reggel bejött az irodába, hogy megbeszéljék a napi teendőket, most azon törte a fejét, mi lenne, ha nyitva hagyná az irodaajtót, és egyszerűen lelépne. De hát ez gyávaság volna, és előbb-utóbb úgyis szembe kell néznie a férfival; örökké nem térhet ki az útjából...
26
Lovasiskola
Feleslegesen aggódott, mert Michael egyetlen szóval sem utalt az előző estére, kizárólag a munkával kapcsolatos kérdésekről beszélt, méghozzá kimért, hivatalos hangon.
Hogy tehet úgy, mintha mi sem történt volna? - töprengett a lány értetlenül.
Michael magatartása mit sem változott a követk°ző napokban. Caron arra számított, hogy az utolsó együtt töltött este után javulni fog a viszonyuk, de most csodálkozva állapította meg, hogy mintha visszatértek volna a kiindulópontra.
Talán Michael még mindig neheztel rám, mert először viszonoztam a csókját, aztán meg visszautasítottam a közeledését? Ezért ilyen távolságtartó? Azt hiszi, csak játszottam vele, s ezt nem bírja megbocsátani? Mindegy, bármi is az igazság, gondolta, legközelebb ugyanígy fogok viselkedni.
Mióta John kórházba került, minden napot végigdolgoztak. De míg a férfi fáradhatatlannak tűnt, Caron tudta: neki nagy szüksége lenne egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy elutazzon néhány napra, s így legalább rövid időre megszabaduljon Michaeltól.
Mikor legközelebb meglátogatta Johnt, óvatosan megkérdezte tőle, mit szólna hozzá, ha kivenne néhány szabadnapot.
A bátyja lelkesen helyeselte az ötletét.
Aznap Michael is meglátogatta Johnt, és sötét képpel jött meg a kórházból. Abeteg ugyanis - Caront megelőzve - beszámolt neki a húga terveiről.
- Ha fáradt vagy, miért nem nekem szólsz? A bátyád a betegágyból aligha látja, miként mennek itthon a dolgok, és hogy nélkülözhető vagy-e.
- Nem okos dolog hetente hét napot dolgozni - védekezett Caron. - Olykor mindenkinek szüksége van a pihenésre.
Michael összevonta a szemöldökét.
- Azt akarod mondani, hogy nekem is? Szeretnéd, ha együtt utaznánk el valahová? - Még csak az kellene! - vágta rá a lány dühösen.
- Megint visszakozol? Persze, mert félsz tőlem. Rájöttél, hogy szívesebben játszom a vadász szerepét, mint a vadét.
- Ostobaságokat beszélsz!
- Nem hiszem. Csak úgy vélem, ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Tudom, hogy még mindig kívánsz, és bizonyára bosszant, hogy az utóbbi napokban elhanyagoltalak. Ezért akarsz elutazni. Előlem menekülsz!
- Te megőrültél! - Caron keze ökölbe szorult, arca kipirult a haragtól. El akart fordulni, de Michael a csuklójánál fogva durván magához rántotta.
- Sajnos ezzel önmagamat is büntettem-mormolta, és az arcuk csaknem összeért. Caron úgy viaskodott, akár egy vadmacska, de hiába védekezett, Michael a szájára tapasztotta az ajkát, s forró csókjával felkorbácsolta a szenvedélyét.
A lány tudta, hogy nem szabad kimutatnia, mennyire kívánja a gyengédségeit, ezért teljes erejéből ellenállt neki, és megpróbálta ellökni magától.
27
Ro~uva
Lovasiskola
Mikor váratlanul felpattant az ajtó, és a küszöbön megjelent egy ijedt képe lovászgyerek, inkább megkönnyebbülést érzett, mint zavart. A fiú halkan hebegett valamit, aztán gyorsan eliszkolt.
- Ezt majd befejezzük máskor - közölte a férfi fenyegető hangon. - Engem nem tévesztesz meg, édesem, a nebáncsvirág-viselkedéseddel. Megkaplak, erre mérget vehetsz. De ha jobban meggondolom, igazad van, talán tényleg nem ártana elutazni valahová. Mit szólnál a hétvégéhez? Keresünk egy szép, elhagyatott helyet, ahol nem kell attól félnünk, hogy megzavarnak bennünket.
- Nem! Egyedül akarok lenni! Egyébként sem utazhatunk el mindketten, valamelyikünknek itt kell maradnia.
- Az iskola miatt ne aggódj, én mindent megszervezek. Alig várom már a hétvégét! De most itt hagylak, meg kell néznem, mit akart az előbb az a szerencsétlen kölyök.
Caron haragosan megrázta a fejét. Esze ágában sincs Michaellal elutazni. Nem kényszeríthet rá, hogy vele menjek, gondolta magabiztosan.
Délutánra elcsendesedett az udvar; az istállók és a karámok kiürültek, mert a lovak nagy részét elvitték a tanulók és a bérlők.
Michael bement a kórházba, Caron pedig az irodában tEtt-vett, mikor egyszer csak kopogtatást hallott. Gyorsan ajtót nyitott, és meglepetten bámult az előtte álló, magas, huszonöt év körüli, gesztenyebarna hajú, finom arcú, fiatal nőre.
- Michael Savage-et keresem - mondta aggódó hangon az ismeretlen. - Úgy hallottam,itt dolgozik. Beszélhetnék vele?
- Sajnos ez lehetetlen - válaszolta Caron. - A kórházban van és...
- Te jó ég! - nyögött fel a nő rémülten. - Mi történt? Kérem, mondja meg, hol találom! Azonnal odamegyek.
- Félreértett, Michaelnak semmi baja! - nyugtatta meg sietve Caron. - A bátyám fekszik a kórházban, ő csak bement hozzá látogatóba. Bármelyik pillanatban megérkezhet. Ha akarja, itt megvárhatja.
A nő megkönnyebbülten fellélegzett.
- Hála istennek! Úgy értem, sajnálom a bátyját, de nagyon örülök, hogy Michaelnak semmi baja. Jaj, még be sem mutatkoztam - mosolygott bocsánatkérően. - Stephanie Savage vagyok.
Ebben a pillanatban már fel is hangzottak Michael léptei az udvaron. Ste hanie megfordult, és egy örömsikollyal a nyakába vetette magát. - ~, Michael, már annyira aggódtam! Mindenütt kerestelek!
28
4. FEJEZET
Caron fájdalmas szúrást érzett a szíve táján. Mi ez? Csak nem fbltékeny? Lehetetlen! Hiszen megfogadta, többé nem hagyja, hogy ilyen érzések erőt vegyenek rajta. Szóval ez a nő Michael felesége. Bármi történt is köztük, Michael arcán nyomát sem lehetett látni a neheztelésnek. Szeretettel karjába zárta a fiatal nőt, és a jelek szerint éppoly boldoggá tette a viszontlátás.
- Bemutatom Stephanie-t, Mrs. Stephanie Savage-et-fordult a lányhoz közönyös mosollyal. - Stephanie, ő itt Caron Lorimer.
- Már megismerkedtünk - kotyogott közbe Stephanie. - Szegény bátyj a kórházban fekszik, és én azt mondtam, örülök neki. Sajnálom, Caron, nem úgy értettem. Mi baja a fivérének? Remélem, hamarosan meggyógyul.
- Igen, nemsokára hazaengedik. Autóbalesetet szenvedtünk, de már jobban van, és...
- Hogy találtál rám? - szakította félbe Michael türelmetlenül a beszélgetést.
- Nehezen - válaszolta Stephanie rosszallóan. - Az öcséd és én tűvé tettük érted a várost. Mindenkit megkérdeztünk, nem látott-e, de senki sem tudott felvilágosítani a hollétedről. Végül Biuce-nak eszébe jutott ez a házikó, ahol sráckorodban olyan szívesen nyaraltál. Sejtheted, mennyire megkönnyebbültem, mikor a faluban azt mondták, hogy itt vagy. Van néhány dolog, amit feltétlenül szeretnék megbeszélni veled. Elmehetünk hozzád? Bruce-t is fel kell hívnom, hogy megnyugtassam. Teljesen kiborította, hogy szó nélkül eltűntél.
- Tudod, miért tettem, Stephanie - mormolta a férfi.
A nő zavartan bólintott, s Caron attól félt, mindjárt sírva fakad. Szíve fájdalmasan elszorult, ahogy figyelte őket. Bármin kaptak is össze, Stephanie viselkedése elárulta, hogy még mindig nagyon ragaszkodik Michaelhoz. Nyilvánvaló, hogy szereti a férfit.
Caron nagyot nyelt, és rosszkedvűen visszament az irodába. Az ablakból látta, ahogy Stephanie és Michael - hevesen vitatkozva - elvonulnak az erdő felé. Végül eltűntek a szeme elől.
Arra a gondolatra, hogy a pár nemsokára kettesben lesz a házban, a gyomra görcsbe rándult, és rosszullét környékezte.
Nem tudta, hogyan történt, de beleszeretett Michaelba. Nem számított rá, hogy felbukkan a felesége, és hogy kibékül vele. Márpedig abból ítélve, ahogy Michael
29
Rom
Lovasiskola
Stephanie-ra nézett, ez fölöttébb valószínű. Biztosan hazamegy az asszonnyal, ő pedig itt marad az összetört szívével.
Stephanie érkezése óta képtelen volt a munkájára összpontosítani. Az esze állandóan a páron járt, alig várta, hogy véget érjen a nap, és bezárhassa az irodát.
A lovakat időközben visszahózták, és Caron biztos volt benne, hogy hamarosan Michael is megjelenik. Savage mindig személyesen ellenőrizte a lovászok munkáját, szeretett a saját szemével meggyőződni arról, hogy a lószerszámot rendesen megtisztították és a lovakat jól lecsutakolták. Telt-múlt az idő, de a férfi csak nem mutatkozott.
Caron gyomorszájában kellemetlen nyomás támadt, amikor Michael helyett Stephanie állított be hozzá.
- Szeretnénk, ha velünk vacsorázna - tért rá rögtön jövetele céljára. Arca feszültségről árulkodott, és Caronnak az volt a benyomása, hogy a kezdeti harmónia nem sokáig tartott.
- Sajnálom, de nem lehet. Be akarok menni a kórházba-hárította el a meghívást. Bizonyára nem Michael agyában született meg ez az ötlet, gondolta. Talán ismét összevesztek, és az asszony őt akarja villámhárítóként használni.
- Csak fél nyolc után indulnánk - erősködött Stephanie. - Úgy szeretném, ha eljönne.
- Hát jó - bólintott kelletlenül a lány.
A kórházban az volt az első dolga, hogy beszámolt Johnnak Stephanie látogatásáról.
A bátyja elhűlten csóválta a fejét.
- Nem tudtam; hogy Michael nős. Te igen?
- Én sem, de gyanítottam. És Stephanie szemmel láthatólag még mindig imádja, attól függetlenül, hogy mi történt köztük.
- Én meg azt reméltem, hogy te és Michael... szóval, hogy ti ketten előbb-utóbb egymásra találtok.
- John!
- Bocsáss meg! Persze ha nős, erre többé semmi esély, igaz? Remélem, azért nem hagy cserben minket. Mit gondolsz?
Caron vállat vont.
- Nem tudom. Egyébként a hétvégén elutazom - jelentette be.
Mivel Stephanie itt van, legalább nem kell attól tartania, hogy Savage vele akarja tölteni azt a két napot. Úgy tervezte: vaktában elindul, és ha elfárad, kivesz valahol egy szobát.
Nem sokkal azután, hogy hazaért a kórházból, megjelent Stephanie és Michael. A férfi nem is próbálta leplezni a rosszkedvét, az asszony azonban igyekezett vidámságot színlelni.
- Michael ismer a közelben egy kis éttermet - közölte erőltetett mosollyal. - Kí
vülről nem nagy szám, de a konyhája állítólag remek. Szeretem a finom ételeket. És maga?
- Én is - mormolta Caron, s beült Stephanie lenyitható tetejű Mercedesének hátsó ülésére.
Az étteremben csakugyan jól főztek, de egyiküknek sem volt étvágya. Szigorúan semleges témákról beszélgettek, s kedvetlenül turkáltak az ételben. Stephanie úgy tett, mintha nem venné észre, Michael milyen mogorva, de a férfi nyomott hangulata hamarosan a két nőre is átragadt. A társalgás egyre akadozóbbá vált, végül már csak némán ültek az asztalnál, s maguk elé bámultak.
- Meddig marad? - fordult Caron a nőhöz, hogy véget vessen a nyomasztó csöndnek.
- Holnap hazamegyek - válaszolta Stephanie a lány nagy meglepetésére. - Rengeteg időmet felemésztette a Michael utáni kutatás, és most már vissza kell térnem az íróasztalomhoz, ha nem akarom, hogy kirúgjanak.
Caron csodálkozott magában, hogy a munka fontosabb a nő számára, mint a férje. Ha ilyen kevéssé érdekli a házassága, minek jött ide? Vagy talán sikerült rávennie Michaelt, hogy vele menjen?
- Nem, én nem utazom el - felelt a férfi Caron ki nem mondott kérdésére, mintha olvasott volna a gondolataiban. - A szavamat adtam Johnnak, és tartom magam a megállapodásunkhoz.
- Egyfolytában azt magyarázom neki, hogy rossz a fontossági sorrendje, de nem lehet a fejével beszélni - fintorgott Stephanie. - Pedig a másé helyett inkább a saját vállalkozásával kellene foglalkoznia.
- Az jó kezekben van.
- De hát nem várhatod el Davidtől, hogy mindenben egyedül döntsön - érvelt az asszony. - Adódhatnak olyan helyzetek, amikor szüksége lenne a tanácsodra. Legalább engedd, hogy eláruljam neki, hol vagy!
- Szó sem lehet róla, és most már fejezzük be ezt a témát! Menjünk! - Michael hátralökte a székét, és felkelt.
A két nő kénytelen-kelletlen követte a példáját.
- Nagyon sajnálom, hogy elrontottuk az estéjét - szabadkozott Stephanie. - Michael kibírhatatlan, amikor rossz a kedve. Nem próbálná meggyőzni, hogy jöjjön haza?
- Én? - álmélkodott Caron. - Rám aztán végképp nem hallgat. Stephanie összeráncolta a homlokát.
- En azt hittem, jó barátok. Olyan sokat mesélt magáról. - Tényleg?
- Mikor megláttam, azonnal észrevettem, mennyit változott, ennek pedig csak maga lehet az oka, Caron. Mikor elutazott, csak az árnyéka volt önmagának.
A lány nem tudta, mit válaszoljon.
- Igen, valóban megváltozott, már amennyire ezt én meg tudom ítélni, hiszen csak
30
31
ROtNANA
Lovasiskola
néhány hete ismerem. De ennek ellenére nem én vagyok az oka. Inkább a munka, amit a lovasiskolában végez. Nagyon élvezi.
- Lehet, hogy igaza van. Michael mindig is szerette a szabad levegőt, talán ideje, hogy valami újjal próbálkozzon, új életet kezdjen...
De vajon Stephanie hozzá tud-e szokni ehhez az új élethez? - tűnődött Caron, mikor már a kocsiban ültek, és hazafelé igyekeztek. Mi történik, ha Michael kijelenti, hogy társulni akar Johnnal, és tovább akarja fejleszteni a vállalkozást? Ideköltözik a felesége is?
Bosszúsan fintorgott. Bárhogy döntsön is Michael, az nem rá tartozik. A férfi nős, és minél előbb kiveri őt a fejéből, annál jobb.
Másnap reggel Michael egyedül jött be az irodába.
- Stephanie már elutazott? - kérdezte Caron csodálkozva.
- Néhány perccel ezelőtt indult el - felelte kurtán a férfi. - Kezdhetjük? Ma rengeteg teendőnk lesz.
Savage egész nap mogorva volt, épp ezért a lányt nagyon meglepte az esti bejelentésével, hogy másnap reggel nyolckor érte jön.
- Viccelsz? - kérdezte megütközve Caron. - Miért viccelnék?
- És... Stephanie...?
- Nem tudom, miért változtatnám meg miatta a terveimet. Együtt töltjük ezt a hétvégét, még ha erőnek erejével kell is magammal hurcolnom téged!
Caron félelemmel vegyes izgalmat érzett. Tudta, hogy Michael képes beváltani a fenyegetését, de nem ez riasztotta meg. Inkább az aggasztotta, hogy együtt akar lenni ezzel a nős férfival, és már alig várja, hogy útnak induljanak. A szerelem legyőzte az aggályait.
De vajon sikerül-e elrejtenie az érzéseit? Lesz-e hozzá elég ereje? És ha nem? Ha Michael mégis rájön, vagy esetleg kihasználná a helyzetet?
- Úgy tűnik, nincs sok választásom - sóhajtott fel. - Tulajdonképpen hová megyünk? Foglaltattál szobát?
- Ez legyen meglepetés! - felelte Michael titokzatos mosollyal.
Szombat reggel Caron a megadott időpontnál jóval korábban elkészült. Éjjel nem sokat aludt, gondolatai állandóan Michaelon és a kapcsolatukon jártak.
Nyolc e1ótt néhány perccel a férfi bekopogott hozzá.
- Látom, pontos vagy - mondta köszönés helyett. Felkapta Caron útitáskáját az ajtó mellől, és bedobta a kocsija csomagtartójába. Aztán kivette Caron kezéből a kulcsát, megfordította a zárban, és némán visszaadta.
Ez a nap is jól kezdődik, gondolta a lány ingerülten. Noha bosszantotta a férfi fölényes modora, rettentően vonzotta is. Sejtette, hogy Michaelnak mi a célja ezzel a kirándulással: le akarja fektetni. Egy ilyen férfi nem élhet sokáig nő nélkül. És minthogy Stephanie-val nem rendeződött a kapcsolata, most nála keres vigasztalást.
Tudta, hogy nehéz lesz visszautasítania a közeledését, de feltett szándéka volt, hogy ellenáll. Hiszen ha az ágyába engedné, Michael biztosan rájönne, hogyan érez iránta, és annak beláthatatlanok lennének a következményei. Nem akart még egyszer úgy járni, mint Karllal; hiába teltek el már évek, még mindig nem heverte ki teljesen a csalódást. Amíg azonban Michael nem tudja, hogy szereti, megpróbálhatja elfojtani az érzéseit.
Idegesen Michaelra sandított.
- Nem értem, miért utazott el Stephanie - csúszott ki a száján.
- Semmi oka nem volt arra, hogy maradjon - közölte hidegen a férfi.
- Mondd inkább azt, te nem akartad, hogy itt legyen! Tulajdonképpen mit akarsz, Michael? Mi bajod van Stephanie-val? Nála jobbat aligha találsz! Még a vak is látja, hogy imád téged.
- Igen, Stephanie nagyszerű asszony, és ugyanúgy szeret engem, ahogy én őt.
- Mégis elküldted! Miféle ember vagy te, Michael Savage? Nem is érdemelsz meg egy ilyen nőt.
Michael szája sarka árulkodóan megrándult.
- Ha tisztában lennél a tényekkel, ezt nem mondanád. - Akkor miért nem világosítasz fel?
- Mert a magánéletem nem tartozik másokra. Ne kíváncsiskodj tovább! Nem azért jöttünk, hogy vitatkozzunk és veszekedjünk, hanem azért, hogy pihenjünk, és gyönyörködjünk a tájban.
Caron ezek után okosabbnak tartotta, ha hallgat. Útközben többször is megálltak megcsodálni egy-egy régi várromot vagy az aranysárga búzatáblák és zöld rétek színpompás mozaikját. Olykor néhány tehén az országútra tévedt, s ilyenkor türelmesen megvárták, amíg az állatok továbbhaladnak.
Michael gyakran a lányra pillantott, aki ilyenkor idegesen fészkelődött.
Talán rájött, hogy szeretem? Vagy gondolatban még mindig Stephanie-val van, és amikor rám néz, lélekben akkor is őt látja?
Kicsit később leparkoltak egy országúti büfénél, ahol bekaptak egy szendvicset és ittak egy kávét, aztán folytatták az útjukat dél felé: Magányos, elhagyatott vidéken haladtak tovább, hangaköntösbe öltözött hegyek és völgyek kőzött, számtalan alagúton át. Kisvártatva odaértek egy - a tenger fölé mélyen benyúló - hegyfokra.
Caron hüledezve bámult az aprócska lakókocsira, amely előtt Michael lefékezett. - Itt fogunk éjszakázni?_
- Úgy ám!
- De Michael! Ezt nem tehetjük! - Miért nem?
- Mert... hát csak.
32
33
Rom
- Félsz, hogy olyasmire kényszerítelek, amihez nincs kedved?
- Nem, azt úgysem hagynám. Csak... tulajdonképpen arra számítottam, hogy egy fogadóban szállunk meg, külön szobákban. Ha sejtem, hogy mit tervezel...
- Nem jöttél volna el -fejezte be Michael a mondatot. - Gondoltam, és ezért nem szóltam előre. Ez a lakókocsi egyébként tökéletesen meg fog felelni az igényeinknek. Egyik volt évfolyamtársam bocsátotta a rendelkezésemre. Azt mondta, addig maradhatunk, amíg akarunk. Ne aggódj! -tette hozzá, ahogy észrevette Caron ijedt tekintetét. - Csak egyetlen éjszakát töltünk itt. Tovább nem hagyhatjuk felügyelet nélkül a lovasiskolát. A hétvégére azonban mindenkinek kiosztottam a feladatát, és nem valószínű, hogy bármi gond adódna.
Kiszálltak az autóból, és Michael kinyitotta a lakókocsit.
Caron bizonytalan léptekkel követte. A szeme elé táru161átvány kellemesen meglepte. Belül rend és tisztaság uralkodott, a berendezés kényelmesnek tűnt.
Michael kiemelt a csomagtartóból egy élelmiszereket-tejet, tojást, kenyeret, húst, zöldségeket - tartalmazó nagy kartondobozt.
Tényleg jól felkészült a kirándulásra, állapította meg magában a lány.
Miután elrakták az ennivalókat, Savage azt javasolta, hogy menjenek le a partra. A sziklás meredélyről keskeny, kanyargós ösvény vezetett le a vízhez. A tenger mélykéken, a homokos föveny aranysárgán csillogott, a közelben rajtuk kívül egy lélek sem járt. A partot csapkodó tarajos hullámok fölött sirályok köröztek, s mindehhez az öbölt szegélyező zord sziklák szolgáltatták a vadregényes hátteret.
Michael rosszkedve már rég elszállt, és ahogy egymás mellett bandukoltak, Caron bőre megint bizseregni kezdett az izgalomtól, s nyugtalansága egyre fokozódott. Noha a férfi nem ért hozzá, vonzereje, erotikus kisugárzása olyan erősen hatott rá, hogy Caron alig bírta leplezni, mennyire kívánja. Minden idegszálával érzékelte a közelségét,aminek Michael valószínűleg teljesen a tudatában volt; s bizonyára szándékosan viselkedett úgy, hogy még jobban felcsigázza a vágyait. Ha ez így megy tovább, tűnődött a lány, nem leszek képes sokáig színlelni a közömbösséget.
Mivel Michael kijelentette, hogy a vacsorát ő készíti el, Caron letelepedett a lakókocsi sarkába, és fellapozott egy képes újságot. Úgy tett, mintha teljesen lekötné az olvasmánya, de titokban a férfit figyelte.
"Mikor elkészült a vacsora, leültek egymással szemben a lecsukható kisasztalhoz. Caron azt hitte, egyetlen falat se megy majd le a torkán, de a sovány bordának, a kukoricasalátának és a sült krumplinak nem bírt ellenállni, s végül mindent fölfalt, amit a férfi eléje tálalt.
Utána egy darabig még az asztalnál maradtak, és mindenféléről beszélgettek. Egyszer csak Michael mélyen a lány szemébe nézett, és megsimogatta az ujjait. Caron el akarta rántani a kezét, de végül nem tette, mert túlságosan élvezte a gyengéd cirógatást. Tudta, hogy résen kell lennie, s hogy Michael el akarja csábítani, de az érintésétől teljesen elgyengült, és még tiltakozni se volt ereje.
- Azt hiszem, ideje elmosogatnunk - szólalt meg a férfi.
34
Lovasiskola
A prózai és teljesen váratlan javaslat hallatán Caron majdnem felnevetett, de Michael olyan sóvár szemmel nézett rá, hogy kapva kapott az ötleten.
- Mivel te főztél, én mosogatok - közölte határozottan. - Menj le a partra, majd később utánad megyek!
Meglepetésére Michael szó nélkül felállt, és kiment. Csak magabiztos mosolya árulta el, hogy pontosan tudja, miért akarja őt eltávolítani a lány.
Caron nem kapkodta el a mosogatást. Igérete ellenére esze ágában sem volt a férfi után menni. Egyrészt-mivel szerette Michaelt-örült, hogy együtt lehetnek, másrészt viszont - mivel Michaelnak felesége volt - rettenetesen szenvedett. Lassan kezdett ráébredni arra, hogy a viszonzatlan szerelemnél nincs rosszabb a világon.
Mire Savage visszatért, már majdnem besötétedett. - Mi történt? Miért nem jöttél utánam?
- Túlfáradt voltam-füllentette a lány torkában dobogó szívvel. Tudta, hogy most már nincs menekvés, a szűk lakókocsiban teljesen a férfi hatalmában van.
- Akkor feküdjünk le! - javasolta mosolyogva Michael.
Caron megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor látta, hogy az ülések lehajtásával nyert ágyak egymástól elég távol helyezkednek el.
Michael lepedőt terített a fekvőhelyekre, elővett két párnát, majd tapintatosan kiment levegőzni.
Caron megragadta az alkalmat, szélsebesen levetkőzött, megmosdott, aztán lefeküdt az ajtótól távolabb eső ágyba, és állig magára húzta a takarót. Mikor meghallotta a férfi lépteit, a szíve lázasan kalapálni kezdett. Behunyta a szemét, és visszafojtott lélegzettel várta, hogy Savage lefeküdjön. Hallotta, ahogy levetkőzik - mikor maga elé képzelte meztelen, izmos testét, megremegett -, aztán ahogy a csapot kinyitja, megmosdik, és fogat mos. Remélem, most már ágyba bújik, gondolta izgatottan. Michael azonban az ő ágya felé indult.
Caron megmerevedett. Ezek szerint a félelme nem volt alaptalan. Kívánta a férfit, de tudta, hogy nem engedhet a vágynak, ami a karjába űzi. Eszébe jutott Karl, aki aljasul kihasználta. Valószínűleg Michael is ezt tenné.
- Nem akarlak zavarni, Caron, de a pizsamám a párnád alatt maradt.
Kinyitotta a szemét, és a szája kiszáradt, ahogy meglőttá Michaelt. A férfi csak alsónadrágot viselt, s a teste épp olyan erős és izmos volt, mint ahogy elképzelte.
- Miért nem mondtad, hogy ez a te ágyad? - zsörtölődött. - Felkeljek?
- Isten ments! Ilyet sosem kívánnék tőled- gúnyolódott a férfi. - Csak emeld fel a fejed, hogy kivehessem a holmimat.
Caron szófogadóan felkönyökölt, és Michael benyúlt a párnája alá. A lány azonnal megérezte testének kellemes melegét, mentaillatú leheletét. Legnagyobb meglepetésére Michael tényleg előhúzott egy fekete rövidnadrágot a párna alól.
Ezzel az erővel alsónadrágban is alhatna, mérgelődött Caron. Meg volt róla győződve, a férfi csak indokot keresett, hogy a közelébe férkőzhessen.
Michael felegyenesedett, és egy végtelennek tűnő másodpercig áthatóan vizsgálgatta az arcát. Caron bőre megint bizseregni kezdett. A férfi megfordult, visszament
35
Rom
a saját ágyához, és ő fellélegzett. Tudta, ha Michael megpróbálta volna elcsábítani, aligha lett volna elég akaratereje, hogy visszautasítsa.
Sehogy sem jött álom a szemére; a férfi közelsége túlságosan nyugtalanította. Igyekezett elfojtani az érzéseit, de hiába. Annyira vágyódott Michael szerelmére, hogy az már szinte fájt.
Mozdulatlanul hevert az ágyon. Hallgatta az éjszaka neszeit: a hullámverés zaját, a vízimadarak vijjogását, Michael egyenletes légzését.
Őt bezzeg már elnyomta az álom! - gondolta dühösen. Hogy alhat ilyen békésen, miközben én teljesen éber vagyok? Talán egy meleg ital segítene, tűnődött. Csakhogy a tűzhely közvetlenül Michael ágya mellett volt, s ő nem akarta felébreszteni a fémet - nem akarta kihívni maga ellen a sorsot. Átfordult a másik oldalára, de csak nem bírt elszunnyadni.
Végül halkan felkelt, s lábujjhegyen odaosont Savage ágyához. A koromsötétben, a vékony takaró alatt csak homályosan tudta kivenni a férfi testének körvonalait. Szerette volna megérinteni Michaelt, megsimogatni az arcát, beletúrni sűrű hajába és megcsókolni a száját.
Nem, nem szabad! - intette magát józanságra, és gyorsan elfordult.
Valahogy befurakodott a mosogató és a tűzhely közé, de a hely olyan szűk volt, hogy úgy döntött, lemond a meleg italról, és beéri egy pohár hideg tejjel. Az aprócska hűtőszekrény Michael ágyának fejénél állt. Elővigyázatosan kinyitotta, aztán kiemelte a tejesüveget, és teletöltötte a poharát. A palackot még mindig a kezében szorongatva, belekortyolt a kitöltött tejbe.
- Én is kérek- hallotta meg maga mögött Michael hangját.
Ijedtében elejtette az üveget, amely a mosogató széléről visszapattanva Michael ágyára esett, s a következő pillanatban a takarón hatalmas tócsa díszelgett.
- Jaj, te ügyetlen! - szitkozódott a férfi. Rögtön kiugrott az ágyból, és felkapcsolta a lámpát.
- Ha nem ijesztesz meg, semmi baj nem történik - védekezett Caron. Felemelte az üveget, és körülnézett egy rongy után, amivel felitathatná a kiömlött tejet, ami időközben átáztatta az ágyneműt. - Nem tudtam, hogy te sem alszol.
- Amekkora zajt csaptál, attól még a holtak is felébrednének.
- Nem bírtam aludni, és megszomjaztam. Egyébként pedig nagyon halk voltam. - És most mit csináljunk? Nincs több takarónk. - Michael tekintete kíváncsian végigsiklott Caron rövid, vékony hálóingén, és a lány torka elszorult.
- Ha akarod, átengedem az ágyamat - mondta hűvösen, bár csak nehezen őrizte meg a nyugalmát. - Úgysem fogok már aludni. Majd olvasgatok egy kicsit, vagy valami mással ütöm agyon az időt.
- Mivel? - kérdezte csípősen Michael. -Tudod, hány óra? Hajnali kettő.
- Nem számít - vágta rá Caron dacosan. - Csak egy pokróc kell, amibe beleburkolózhatom, és nagyszerűen megleszek.
- Ragyogó ötlet, csak megvalósíthatatlan, mert mint már említettem, nincs több
36
takarónk. Feküdj le, és többet a hangodat se halljam! - A férfi lerántotta a nedves takarót az ágyról, és kiment, hogy kiterítse egy bokorra száradni.
A lány meg sem mukkant; nem akarta még jobban feldühíteni Michaelt. Nagyot sóhajtott, és visszabújt az ágyába.
Az ablakon bekukucskáló napsugarak négyszögeket vetítettek a függönyre, mikor felébredt. Az éjszakai kellemetlen közjáték után gyorsan elaludt, és most teljesen frissnek érezte magát. A tekintete rögtön Michael ágyára esett, de azt már összecsukták, és semmi sem utalt arra, hogy a férfi rajta feküdt az éjjel. Michaelnak híre-hamva sem volt. Villámgyorsan megmosdott és felöltözött. Épp kávét töltött magának, amikor fel attant az ajtó.
- ~ szóval a hölgy, aki állítólag nem tud aludni, végre felébredt - jegyezte meg Savage nevetve.
Caron annyira sietett, hogy eddig nem is nézte meg, hány óra.
- Te j6 ég, már majdnem tíz! - állapította meg most csodálkozva. - Miért nem keltettél fel?
- Olyan édesen aludtál, és olyan szép voltál, hogy nem vitt rá a lélek.
- Nem is tudom, utoljára mikor aludtam ilyen sokáig-motyogta a lány.-Te már ettél?
Michael megrázta a fejét.
- Akkor mindjárt készítek valamit.
Nem sokkal később mindketten ott ültek a lecsukható asztalnál, és szalonnás tojást reggeliztek.
Caron lopva méregette a férfit, s érezte, amint újra feltámad benne a szenvedély. Hiába, elég, ha ránéz Michaelra, máris arról ábrándozik, mi lenne, ha megcsókolná. Alig bírta eltitkolni sóvárgását a férfi elől.
Villájára szúrta az utolsó szalonnadarabot, és az ajkához emelte. Michael a szemével minden mozdulatát követte, és tekintete most a szájára tapadt.
Megremegett, és zavarában önkéntelenül kinyújtotta a lábát, ami közben véletlenül súrolta Michaelét. Az ártatlan érintésre fonó bizsergés futott végig a tagjain.
- Nagyon érzéki az ajkad, Caron... Csókra termett száj. Átkozottul izgató nő vagy! Nem vágyódsz olykor férfitársaságra?
- Nem tartozom azok közé a nők közé, akik nem bírják ki férfi nélkül, ha erre gondolsz.
- Pontosan erre gondoltam.
- Megkérdezhetem, hogyan jutottál erre a következtetésre?
- Fém vagyok, te pedig nő. Együtt töltöttük az éjszakát, láttalak hálóingben. Mindez erősen hat az ember érzékeire.
- És most azt reméled, sikerült felizgatnod, és ezért hagyni fogom, hogy használd a testemet? Talán azt hiszed, hogy még szívességet is tennél vele? - Caron villámló szemmel felpattant. - Hát tévedsz, Michael Savage! Gőzöd sincs róla, hogyan érzek!
- Dehogyis nincs! - Michael is felkelt, és eléje lépett. Olyan közel álltak egymás
37
Romot
Lovasiskola
hoz, hogy a testük majdnem összeért. - Az utóbbi huszonnégy órában bármikor megkaphattalak volna, ezt te éppúgy tudod, mint én. Legfeljebb az illem kedvéért tiltakoztál volna egy kicsit.
Caron egy pillanatra behunyta a szemét. Michael magabiztossága feldühítette, pimaszsága felháborította, s alig bírt féket tenni a nyelvére. A legszívesebben a fejéhez vágott volna valami gorombaságot.
- Ugyan, mit tudsz te rólam? - kérdezte végül keserűen.
- Többet, mint képzeled, drágám. - A férfi a vállára tette a kezét, és magához húzta. Ajkán sokat ígérő mosoly játszott. - %s ezt mindjárt be is bizonyítom. Csókjának a lány ezúttal sem tudott ellenállni. Forogni kezdett vele a világ. Önkéntelenül a férfihoz simult, s szája szétnyílt Michael követelőző nyelve előtt. Ám hirtelen eszébe jutott, hogy Michael valójában most is csak Stephanie-t öleli, őt látja. Ő, Caron, csak affélepótlék a számára. Ez a gondolat kijózanította. Noha Savage szédítő csókja eddig sosem tapasztalt érzéseket ébresztett benne, kétségbeesetten tiltakozni kezdett, s végül tényleg sikerült kiszabadítania az egyik karját. A következő pillanatban hatalmas pofont kevert le a férfinak.
Michaelnak arcizma sem rándult.
Caron először megszeppent, bosszantotta, hogy nem tudott uralkodni magán, aztán dacosan előretolta az állát, és határozottan kijelentette:
- Nem szeretem, ha pótlékként használnak. Ha olyan sürgős szükséged van egy nőre, menj vissza a feleségedhez!
Egy darabig feszült csönd uralkodott a lakókocsiban. Caron már-már attól félt, hogy túl messzire ment, és bocsánatot akart kérni, de Michael megelőzte.
- A feleségem már nem él - közölte halk, érzelemmentes hangon. - Tessék? Stephanie meghalt? Hogyan? Mikor?
Michael megrázta a fejét.
- Nem, nem Stephanie. Ő a sógornőm, és teljesen más, mint Josie volt! Stephanie csodálatos teremtés, sajnos ritkán lehet találni hozzá hasonló nőt.
- Hát ezért jött? Hogy értesítsen a feleséged halálhíréről?
- Többek között - bólintott a férfi. - Josie halála nem fáj, rég elváltunk, nem szerettük egymást, de azért elszomorít a sorsa. Hiszen még a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám a halálát.
- Beteg volt?
Michael megvetően legyintett.
- Igen, belebetegedett a férfiak utáni csillapíthatatlan éhségébe. Vajon ki lehetett az a szegény ördög, akivel szórakozott, amikor bekövetkezett a baleset? Josie velejéig romlott teremtés volt, egy szemernyi erkölcsi érzék sem szorult beléje. - Rövid szünetet tartott, és jegesen végigmérte a lányt. - Szóval olyan volt, mint te - folytatta durván. - És mint az anyám. Minden nő hűtlen, alattomos bestia, kivéve talán Stephanie-t. De én végeztem veletek! Soha többé nem nősülök meg. Ezentúl kihasználom a nőket, ahogy ők is kihasználtak engem, de még egyszer nem követem el azt a hibát, hogy megbízzam bennük.
Az aprócska reménysugár, amely fellángolt Caron szívében, mikor megtudta, hogy Michael mégsem nős, kialudt.
Savage talán beleszeretett volna Stephanie-ba, ha a nő nem az öccse felesége, de nekem semmi esélyem nincs nála, gondolta letörten.
- Sajnálom -suttogta szomorúan, és gyengéden megérintette a férfi karját. - Volt.., van gyereked?
- Hála istennek, nincs!
- Nem szereted a gyerekeket? - Olykor könnyebb nélkülük. - Hogy mondhatsz ilyet?
- Mindegy, hagyjuk ezt a témát! - morogta a férfi ingerülten. - Az élet többnyire nem a várakozásunknak megfelelően alakul. Nekem mindenesetre feltett szándékom, hogy megőrzöm a függetlenségemet. Egyedül, a saját elképzeléseim szerint akarok élni, és fütyülök a mások véleményére.
Caron nem értelte teljesen az okoskodását, de nem mert tovább kérdezősködni. Elfordult, leszedte az asztalt, és mikor Michael megpendítette, mi lenne, ha hazaindulnának, közönyösen vállat vont, és beleegyezett. Minek maradnának itt tovább, amikor szinte percről percre csak fokozódik köztük a feszültség?
Útközben mindketten mélyen hallgattak, s Caron, akit nagyon nyomasztott a csönd, megkönnyebbülten fellélegzett, mikor Michael lefékezett az istállók előtt. Még aznap este benézett a bátyjához a kórházba. Alig várta, hogy beszámolhasson neki arról, amit megtudott.
- De miért hagyott meg Savage abban a hitben, hogy Stephanie a felesége? - kérdezte értetlenül John.
- Fogalmam sincs róla. Nem bírok kiigazodni ezen az emberen.
- Fs hogyan érzel iránta? Ne mondd, hogy közömbös a számodra, mert úgyis tudom, hogy ez nem igaz.
- Michael kijelentette, hogy nem áll szándékában újra megnősülni. Örülni fogok, ha minél előbb átveszed a lovasiskola vezetését, és ő visszamehet oda, ahonnét jött. - Erről jut eszembe, holnap kiengednek a kórházból. Egy darabig ugyan még mankóval kell járnom, de legalább otthon leszek. És Liz megígérte, hogy meglátogat. Hát nem remek? - kérdezte ragyogó arccal John.
- Ezek szerint többé nincs is szükséged Michael segítségére? - kérdezte Caron riadtan. Nem számított rá, hogy ilyen hamar elveszítheti a férfit, és teljesen elfelejtkezett arról, hogy az imént még meg akart szabadulni tőle.
- Egyelőre még kímélnem kell magamat, és remélem, Savage itt marad addig, amíg teljesen rendbe nem jövök. I{i tudja, a végén talán a házassághoz való hozzáállása is megváltozik...
Caron ebben egyáltalán nem bízott. Michael világosan megmondta, mi a véleménye a nőkről. Persze azért őt szívesen lefektetné, de a szerelmét sosem fogja viszonozni. Josie bizalmatlan, keserű emberré tette.
38
39
Rom
Lovasiskola
S mivel abban már nem reménykedhetett, hogy Savage feleségül veszi, úgy döntött, jobb lesz, ha ezentúl ő is betartja a három lépés távolságot.
Másnap reggel, mikor Michael bejött az irodába, Caron rögtön közölte vele, hogy aznap Johnt hazaengedik.
- És már tud dolgozni is? - hökkent meg Savage. - Ahhoz még túl gyenge, de ami késik, nem múlik!
- Akkor hát nemsokára lejár itt az időm. - Michael arcán árnyék suhant át. - Hiányozni fogok? - kérdezte hirtelen.
A lány bizonytalanul figyelte. Először igazat akart mondani, aztán meggondolta magát. .
- Persze, akár egy régi tornacipő.
Michael képe elsötétült a haragtól, nyilván nem ezt a választ várta. Mindennek ellenére megőrizte a higgadtságát, és témát váltott.
- John örülni fog, ha látja, milyen jól megy az üzlet. A tavalyihoz képest sokat emelkedett a bevétel, és még soha nem jelentkeztek annyian, mint ebben a hónapban - dörmögte, aztán gyorsan kiment a karámokhoz.
Caron sajnálta, hogy hazudnia kellett, de mi mást tehetett volna? Kénytelen volt védekezni valahogy a fájdalom ellen. Michael kijelentette, hogy nem kívánja többé elkötelezni magát egyetlen nő mellett sem, és ez nagy csapásként érte őt. A legszívesebben elbújt volna egy félreeső zugban, hogy alaposan kibőgje magát.
Nem, gondolta, Michael sosem tudhatja meg, hogy szeretem.
Délelőtt egy mentőautó hazaszállította Johnt. Miután az ápoló kisegítette a kocsiból, mankóira támaszkodva ügyesen bebicegett a házba. Arca sugárzott a boldogságtól.
Néhány nap múlva annyira jól érezte magát, hogy újra dolgozni kezdett, noha egyelőre még csak az irodában.
Michaellal gyakran tanácskoztak, és amikor John meghívta a férfit vacsorára, Caron mindent elkövetett, hogy lebeszélje erről.
A bátyja azonban hajthatatlan maradt.
- Ez a legkevesebb, amit tehetünk - magyarázta. - Igaz barátként viselkedett a bajban.
A lány számára csak az tette valamennyire elviselhetővé a helyzetet, hogy John Lizt is meghívta. Nagyon bosszantotta, hogy a bátyja össze akarja boronálni Michaellal. Az utóbbi néhány napban sikerült elkerülnie a fémet, de ma este ez aligha lesz lehetséges.
5. FEJEZET
Caron aznap korán befejezte a munkát, hogy legyen ideje elkészíteni a vacsorát. Különösebben nem er$ltette meg magát: csirkét sütött, hozzá krumplisalátát, utána pedig csokoládépudingot készített, John kedvencét.
Arcát finoman kikészítette; egyszerű, kékeszöld pamutruhájához tökéletesen illett könnycsepp formájú, gleccserkék fülbevalója. Noha nem akarta, hogy Michael velük töltse az estét, szíve egyre gyorsabban vert, ahogy közeledett a nyolc óra, s titkon bevallotta magának, tulajdonképpen alig várja, hogy viszontlássa a férfit.
Liz előbb érkezett meg, mint Michael. Citromsárga selyemblúzában, szGk, szürke szoknyájában igen csinos volt. John első ízben látta fehér köpeny nélkül, s majd felfalta a szemével.
Azt hiszem, Michael és én itt feleslegesek leszünk, meditált Caron. Nem is kellett volna meghívni. Elég lett volna, ha összeütöm a vacsorát, aztán feltűnés nélkül visszavonulok a szobámba. Most viszontmegjátszhatom a szívélyes háziasszonyt, és úgy kell viselkednem, mintha remekül érezném magam.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, és Caron vadul dobogó szívvel szaladt ajtót nyitni. Egy másodpercre elakadt a lélegzete, ahogy meglátta Michaelt, aki szürke bórcipőt, könnyű, kék nadrágot és vászoninget viselt. Hogy lehet egy fém ilyen jóképű? - tűnődött kétségbeesetten.
- Gyere beljebb! -nyögte ki végül, és meglepetten hallotta, milyen rekedten cseng a hangja.
Michael nyájasan rámosolygott.
- Valami azt súgja nekem, egyáltalán nem örülsz ennek az estének.
- Nem tudom, honnan veszed ezt! - csattant fel a lány. Fölöttébb bosszantotta, hogy Savage megint átlátott rajta.
- Ne felejtsd el, szívem, hogy jobban ismerlek,.mint te magadat! Olyanideges vagy, mint egy kamaszlány az első bálja előtt.
Caron magában elismerte, hogy Michaelnak igaza van. Elég volt egy pillantást vetnie a férfi kék szemébe, és máris felborult a lelki egyensúlya. Teljesen megzavarodott.
Michael ekkor a hüvelykujját finoman végighúzta az arcán.
A gyengéd érintésre megremegett. Már megint játszik velem, mérgelődött. Csak a testemet akarja... Végül sikerült összeszednie magát, és hátralépett.
40
41
Rom
Lova!sfskola
- Kérlek, Michael! Nekem még dolgom van a konyhában. Johnt és Lizt a nappaliban találod. Menj csak be hozzájuk, mindjárt én is ott leszek.
Visszamenekült a konyhába, s mikor behúzta maga mögött az ajtót, megkönnyebbülten fújt egyet.
Hát ez rettenetes! - gondolta. Miért nem képes ellenállni Michael vonzerejének? Mihelyt a férfi hozzáér, neki vége, megfeledkezik minden korábbi elhatározásáról, s ahelyett, hogy eltaszítaná magától, szinte a karjába omlik. Szereti, kívánja őt, és szüksége van rá, ezeket az érzéseket pedig nem lehet csak úgy egyszerűen elfojtani.
Mikor belépett a nappaliba, a tekintete azonnal találkozott a férfiéval. Michael gúnyos mosolya azt sejtette, hogy a férfi pontosan tudja, min töprengett eddig. John egy karosszékben ült, Liz meg a szék karfáján; egymás kezét szorongatták, és szerelmesen bámulták egymást.
Caron irigyelte a bátyját, amiért ő ilyen nyíltan kimutathatja érzéseit. - Remélem, John tudja, mit csinál - súgta a fülébe Michael.
- Te persze nem hiszed, hogy boldogok lesznek. Szerintem viszont tökéletesen összeillenek.
- Azt, hogy kiben mi lakik, csak akkor tudod meg, ha együtt élsz vele! - Neked nem volt szerencséd. De nem minden n8 olyan, mint Josie. - És ezt el is higgyem?
- Caron, édesem-kapcsolódott be John is a beszélgetésbe-, mikor kapunk enni? Liz és én mindjárt éhen halunk!
- Ha akarjátok, máris asztalhoz ülhetünk- mosolygott rá Caron.
Vacsora közben John és Liz kizárólag egymással törődtek, így ő kénytelen volt Michaellal foglalkozni. Ez igen nagy megpróbáltatásnak bizonyult a számára. Hiszen hogyan is cseveghetett volna fesztelenül azzal a férfival, akibe szerelmes, de akinek ő semmit sem jelent?
Evés után gyorsan leszedte az asztalt, és kisietett a konyhába. Azt remélte, így legalább néhány percre megszabadulhat Michaeltól, de nem számolt a fém makacsságával.
Michael utánament, és kijelentette, hogy segít a mosogatásban.
- Ne fáradj! - tiltakozott a lány. - Te vendég vagy, tehát semmi keresnivalód a konyhában. Miért nem mégy inkább vissza a többiekhez?
- Azt hiszem, Liz és John most szívesebben vannak kettesben. Nincs szükségük rám.
- Nekem sincs.
- Komolyan mondod? - hunyorított rá a férfi jelentőségteljesen.
Caron fölényesen végigmérte, aztán a mosogatóhoz fordult, és kinyitotta a csapot. Michael hátulról hirtelen átölelte a derekát, és magához rántotta. A lány behunyta a szemét; megpróbált úgy tenni, mintha teljesen hidegen hagyná Savage közelsége, de ahogy Michael izmos teste hozzásimult, az izgalomtól nyelni is alig tudott.
- Kérlek, ne! - lehelte. - Michael! Eressz el!
- Ezt nem mondod komolyan! - A férfi maga felé fordította, s arcát a tenyerébe
véve kényszerítette, hogy ránézzen. Kék szeme elhomályosult a vágytól, s Caron sejtette, hogy ő sem tudja már sokáig eltitkolni, mennyire sóvárog utána.
A következő pillanatban Michael szája a szájára tapadt. Csókja részegítőbb volt, mint a legtüzesebb bor.
Tudta, hogy védekeznie kellene, de hogyan küzdhetett volna a saját érzései ellen? Teste remegett a vágytól. Csakhogy ő többet, sokkal többet kívánt annál, mint amit Michael nyújtani szándékozott. Miért is nem szereti őt viszont a férfi? Miért esett bele épp egy olyan emberbe, aki gondolni sem akar a házasságra?
Michael felemelte a fejét, és diadalmasan ránevetett. - Látod, hogy igazam van?
- Gazember!
- Mosogassunk el, mert kihűl a víz!
Caron az este hátralévő részében a kínok kínjait állta ki. Úgy áhítozott Michael csókjaira, hogy szinte belepusztult a vágyakozásba, és a férfi gyengéd pillantásaival, futó érintéseivel csak még jobban felszította a szenvedélyét.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor Liz vonakodva közölte, hogy ideje indulnia, különben másnap nem tud felkelni.
Így Michael is felszedelőzködött.
- Köszönöm a szép estét - mosolygott Johnra, miközben kezet ráztak. - Nagyszerűen éreztem magam.
- Akkor hamarosan újra összejövünk -ígérte meg John jókedvűen.
Caron kikísérte Michaelt. Titkon azt remélte, a fém megint meg fogja csókolni, ezért amikor Michael udvariasan elköszönt és távozott, s még csak meg se ölelte, szeme könnybe lábadt a csalódottságtól és a haragtól. Legszívesebben utánahajított volna valamit.
Ezt szándékosan csinálta! - gondolta mérgesen. Meg akarta mutatni, hogy nem tudtam becsapni, tisztában van az érzéseimmel. Arról azonban fogalma sincs, milyen szilárd az akaraterőm.
Megfogadta, hogy csak a férjével fog lefeküdni, és ezt az esküjét többé nem akarta mégszegni.
Caron Írországban legjobban a reggeli kilovaglásoknak örült. Ahogy a mezőkön és szántóföldeken vágtatott, úgy érezte, szabad, mint a madár. Ilyenkor minden gondjáról-bajáról elfeledkezett, még Michael sem jutott az eszébe.
Másnap reggel sajnos le kellett mondania erről az élvezetről. Mikor odaért a karámhoz, meglepetten látta, hogy Michael is ott van. Épp akkor kapaszkodott fel - meglehetősen ügyetlenül - Hunterra.
- Ugye nem bánod, ha csatlakozom hozzád? - kérdezte köszönés helyett.
- És ha igen? - mordult rá a lány. Gyakorlott mozdulatokkal feltette lovára a nyerget, és megszorította a hevedert.
42
43
Rom
Lovasiskola
- Nem baj, akkor is elkísérlek -felelte Michael határozottan, miközben ide-oda ingadozott nyugtalanul toporzéko161ova hátán.
- De én egyedül szoktam lovagolni - ellenkezett Caron. - Nem szeretem az ilyen tolakodó viselkedést. - Miután beállította a kengyelt is, ő is nyeregbe pattant.
- Tudom, sokszor láttalak az erdőben.
Caron az ajkába harapott. Idegesítette a tudat, hogy Michael titkon megleste. Az elmúlt éjjel alig hunyta le a szemét, olyan dühös volt a férfira, de - noha még nem bocsátott meg neki - most sem bírt ellenállnia vonzerejének.
- J611ovagolsz - mondta Michael elismerően.
- Mikor először találkoztunk, nem így vélekedtél.
- Tévedni emberi dolog - vont vállat Michael. - Indulunk? Caron rájött, hogy a fém nem hagyja magát lerázni.
- Hát jó, nem bánom - adta be végül a derekát. - Kivételesen velem jöhetsz, de nem szeretném, ha még egyszer megzavarnád a reggeli sétalovaglásomat.
Az első fél mérföldet egymás mellett ügetve tették meg. Nem beszélgettek, de Caron nem bírta megállni, és időnként lopva a férfira pillantott.
Savage olyan elégedett képet vágott, mint a pákosztos macska, amelyik megtalálta a kamrában a tejfölt.
- Versenyzünk? - vetette fel hirtelen. Kék szeme kihívóan megvillant. - Ha én győzök, velem vacsorázol, rendben?
Caron sosem futamodott meg egy fogadás elől, és lelkesen bólintott. Gyorsan felmérte a helyzetet: Michael olyan rossz tartással ült a nyeregben, mint egy kezdő. Bizonyára azért kérte kölcsön Huntert, hogy saját maga tanuljon meg lovagolni, talán túl büszke volt ahhoz, hogy órákat vegyen. Gyerekjáték lesz megverni.
- Benne vagyok! - kiáltotta vidáman. Majdnem hangosan felnevetett, ha arra gondolt, hogy Michael - valószínűleg életében először - ki fog kapni egy nőtől.
A férfi egy távoli tölgyre mutatott.
- Ellovagolunk addig a fáig, aztán visszavágtatunk az istállóhoz, rendben? - Igen. Rajta! - Caron a lova oldalába vágta a sarkát, és máris előrenyargalt. Majd én megmutatom neki, gondolta. Arca kipirult az izgalomtól, haja lobogott a szélben.
A következő percekben csak a lovak lihegését és a patkók dobogását lehetett hallani.
Caron óvatosan hátrapillantott, és elégedetten mosolygott, mikor látta, hogy már több lóhossznyi előnye van.
De a férfi egyáltalán nem tűnt izgatottnak. Sőt a kantárszárat a bal kezébe véve, a jobbjával merészen odaintett a lánynak.
Pimasz alak! - háborgott Caron.
Mikor elérték a tölgyet, és visszafordultak, Michael fokozatosan kezdte behozni a lemaradását.
Caron gyorsabb vágtára ösztökélte a lovát, de a férfi egyre jobban megközelítette, s végül-mikor már félúton jártak az istállóhoz-utol is érte. Egy darabig fej fej mellett
haladtak, de alig tíz méterre az istállótól Hunter előretört, és a lány lovát könnyedén lehagyva, elsőként ért célba.
Caron forrt a dühtől. Michael becsapta, egyáltalán nem kezdő. Először szándékosan lemaradt, és ő bedőlt neki. Szerette volna megfojtani.
- Valld be, tudtad, hogy nyerni fogsz! - kiáltotta, mikor megállította a lovát az istálló mellett.
Michael diadalmasan ránevetett.
- Csak akkor fogadok, amikor biztos vagyok a győzelmemben - közölte. - Átejtettél! Úgy tettél, mintha kezdő lennél!
- Másképp nem mentél volna bele a fogadásba.
- Ebben igazad van - sziszegte a lány. - Tulajdonképpen miért akarsz velem vacsorázni? Megint megpróbálsz leitatni, aztán elcsábítani?-Michaelt azonban nem tudta kihozni a sodrából.
- Véletlenül hallottam, hogy John meghívta Lizt, és biztos vagyok benne, örülnének, ha magukra hagynánk őket.
- Szóval ezért... Azt gondoltad, útjukban lennénk, és gondoskodni akartál a szórakoztatásomról. De ez felesleges. Tudok én magamnak elfoglaltságot találni. -Caron hozzáfogott leszerszámozni a lovat.
- Elbűvölő vagy, amikor haragszol!
Michael olyan közel állt hozzá, hogy a testéből áradó meleg a hátát perzselte. Szívverése azonnal felgyorsult.
- Hízelgéssel nálam semmit nem érsz el! - Sosem ismertem még ilyen szép nőt!
Caron nem mert megfordulni. Attól félt, elgyengülne, ha a férfi szemébe nézne. - Csak az idődet vesztegeted- mondta ridegen.
- Csípd ki magad, kedvesem! - suttogta Michael. - Szeretném, ha emlékezetes lenne ez az este.
Hangja olyan csábítóan csengett, hogy Caron megremegett. - Még nem ígértem meg, hogy elmegyek veled - tiltakozott. - De hát elvesztetted a fogadást. Csak nem szeged meg a szavadat? A lány haragosan megpördült.
- Nem, persze hogy nem. Rendben van, együtt vacsorázunk, de ha valami mást is forgatnál a fejedben, felejtsd el!
- Saját magaddal tolsz ki, Caron! Miért nem vallod be, hogy te is azt akarod, amit én? De most hagyjuk ezt! Eredj, készítsd el John reggelijét, a lovakról majd én gondoskodom.
Caron egész nap azon törte a fejét, hogyan kerülhetné el az esti találkát, de hiába, egyetlen hihető kifogás sem jutott eszébe, és mikor John jelentőségteljesen közölte, hogy Liz ma meglátogatja, beletörődött a sorsába.
Mit vegyek fel? - töprengett. Hosszas válogatás után végül egy vállpántos, tarka selyemruha mellett döntött. Ez mindig jól állt, gondolta elégedetten.
44
45
ROMÁNA
Michael pontosan érkezett. Ugyanazt a kék nadrágot viselte, amit előző nap, de ezúttal fehér inget vett fel hozzá.
Caron tágra nyílt szemmel bámult rá, és amikor a férfi megfogta a kezét, és megpuszilta a homlokát, úgy érezte, megmozdul alatta a föld. Hirtelen elhatározta, hogy félreteszi az aggályait, és élvezni fogja a következő órákat. Elfelejti, hogy Michaelnak nem komolyak a szándékai, hogy semmit sem érez iránta, beéri annyival, amennyit Savage nyújtani akar. Legalább később, a magány óráiban lesz valami, amire visszaemlékezhet.
Tehát úgy döntött, hogy ma kizárólag a jelennek él, és nem bánta meg. Az este csodálatos volt, Michael figyelmesebben viselkedett, mint valaha.
Vak, ha nem veszi észre, hogy szeretem, gondolta a lány. Kétségbeesetten vágyott rá, hogy a férfi végre átölelje, és alig bírta megállni, hogy meg ne simogassa. Vacsora után beültek Michael kocsijába, és egy elhagyatott tengeröbölhöz hajtottak. Még nem volt sötét, a környező hegyek áttetsző ködfátyolba burkolóztak. A festői tájat mintha csak egy meséből varázsolták volna ide.
Sokáig álldogáltak némán egymás mellett a sziklás magaslaton, hallgatták, hogy a hullámok a partot csapkodják.
Aztán Michael magához húzta a lányt, és mélyen a szemébe nézett. Mikor megcsókolta, Caron önkéntelenül átölelte, hiszen egész este csak erre várt, ezért sóvárgott. . .
Michael gyengéd csókja felszította a szenvedélyét. Halkan felnyögött, mikor a férfi nyelve a szájába hatolt. Érverése felgyorsult, úgy érezte, mindjárt összecsuklik, és belekapaszkodott Michael vállába. Savage teste kemény volt a vágytól, bőre szinte perzselte a lányét. Mikor egy pillanatra szétvált az ajkuk, Caron felnyögött.
- Ne, Michael, én...
- Mi az, hogy ne? Hiszen egész idő alatt ez járt á fejedben- suttogta a férfi, kicsit eltolva magától. - Ne próbáld tagadni!
Mikor a szájuk újra összeforrt, Caron nem védekezett. Michael a nyelve hegyével körbecirógatta az ajkát, majd csókokkal halmozta el a homlokát, az arcát és a nyakát, ördögi ügyességgel rátalálva a legérzékenyebb pontokra.
Aztán lecsúsztatta a ruha egyik vállpántját, és felfedte Caron telt, feszes keblét. Óvatosan addig csipkedte és simogatta a rózsás bimbót, míg az megkeményedett, s a lány kis híján elalélt a gyönyörtől.
- Michael... - zihálta.
- Gyönyörű vagy, drágám.-Michael megcsókolta a mellbimbóját, aztán a szájába vette, és gyöngéden szopogatni kezdte.
A lány feje hátracsuklott, teste borzongott a kéjtől; megfeledkezett minden fenntartásáról és kételyéről. Ágyékát a férfiénak szorította, és mikor megérezte Michael izgalmát, felnyögött, és a férfi hajába temette az arcát. Savage lázasan simogatta a csípőjét és a combját; még a ruhán keresztül is érezni lehetett, hogy szinte süt a bőre.
- Caron, azt akarom, hogy az enyém légy, de nem itt! - mormolta. Átölelte a lány derekát, és gyengéden visszakísérte a kocsihoz.
46
Lovasiskola
Caron nem tudott megszólalni, ebben a percben eszébe se jutott, hogy védekezzen. Elemi erővel tört rá a sóvárgás Michael szerelme után.
Visszaindultak a férfi erdő széli házához.
Útközben Michael gyakran pillantott a lányra, a kezét szorongatta, simogatta a combját, egyszóval mindent megtett, hogy ébren tartsa benne a vágy tüzét. Caron tudta, hogy ha enged neki, élete legnagyobb baklövését követi el, de csillapíthatatlan szenvedély kergette a férfi karjaiba.
Az ég alján furcsa, narancssárga fény tűnt fel.
- Mintha égne valami - jegyezte meg Michael a homlokát ráncolva.
Mikor felértek egy magaslatra, már tisztán látták az óriási lángnyelveket, amelyek élesen elváltak a sötét égbolt hátterétől.
Caron riadtan felsikoltott.
- Jaj, nem! Ugye nem a mi házunk ég? John! Istenem!
Majd megőrült a gondolatra, hogy miközben ő Michaellal szórakozott, a bátyja élete talán veszélybe került. John még nem tud olyan fürgén járni, hogy elmenekülhessen, ha hirtelen lepte meg a tűz. És ha benn rekedt az égő házban?
Még az ajka is elfehéredett a rémülettől. Savage a gázra lépett.
- Innét nem lehet pontosan megállapítani, mi ég. - Próbálta megőrizni a nyugalmát, de aggódó arckifejezéséből nyilvánvaló volt, hogy ő is attól fél, amitől a lány. Mikor már vagy fél mérföldnyire megközelítették a tüzet, megállapították, hogy nem John háza, hanem a közeli erdő ég. Az ágak recsegtek-ropogtak, a levegőben szikra és pernye szállt.
Caron kis híján elájult a megkönnyebbüléstől, de akkor a tűz irányt változtatott, és úgy tűnt, mintha most már valóban John birtoka felé terjedne tovább.
Michael hirtelen lefékezett, mivel egy rendőrautó elállta az utat.
- Hol van John? Meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem maradt a házban! - kiáltotta a lány. Kiugrott a kocsiból, és a tűz felé rohant, ám alig néhány métert tett csak meg, amikor egy tagbaszakadt rendőr eléje lépett, és elkapta a karját.
- Nem mehet tovább, kisasszony, sajnálom!
- De én itt lakom! A bátyám talán még odabenn van. Ki kell hozni, a törött lábával. . .
- Ne féljen, kisasszony, a házat már kiürítettük.
- Akkor hol a bátyám? Hol van John? - Caron egyre jobban megrémült. - $s a lovak? - A távolból rémült nyerítést hallott, mire kitépte magát a rendőr kezéből, és továbbrohant.
Michael szerencsére egykettőre utolérte.
- Az ég szerelmére, Caron, térj észre! Ne csinálj ostobaságot!
- Ostobaságot?! John megélhetése forog kockán! Ezen a farmon kívül semmije sincs! Hát nem érted? Meg kell mentenünk a lovait!
Mikor azonban odaértek az istállókhoz, látták, hogy a lovak nem forognak veszélyben.
47
Ro~ax~a
A tűz újra irányt változtatott, és megint az erdő felé tartott.
- És ha a szél ismét megfordul? - kérdezte félve a lány. -Akkor mi lesz? - Nyugodj már meg! - csitította Savage, és átölelte a vállát.
Caron odaszaladt a tűzoltóparancsnokhoz, hogy megtudakolja, mi lett a bátyjával. A parancsnok megnyugtatta, hogy John jó helyen van, levitték a faluba.
- Nem mintha igazán szükség lett volna rá-magyarázta-, de hát fő az óvatosság. És a házuk miatt sem kell aggódnia, a tüzet már megfékeztük, nem érhet el odáig. Az a férfi viszont, akinek az erdő szélén áll a háza, sokkal rosszabbul járt.
Michael minden szót hallott.
- Annak a háznak én vagyok a tulajdonosa. Mi történt vele?
- Nos, nem tudjuk biztosan, uram, de valószínűleg ott keletkezett a tűz. Az épületnek csak a falai maradtak meg...
Michael elsápadt, Caron pedig riadtan a szája elé kapta a kezét. - Jaj, Michael, ez nem lehet igaz!
- Sajnos, az- dörmögte a tűzoltó, és újra Savage-hez fordult. - Holnap szeretnénk kihallgatni magát.
- Persze, ki kell vizsgálniuk az ügyet. Ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a segítségükre legyek.
Mikor a parancsnokvisszament az embereihez, Caron megérintette Michael karját. - Alig bírom elhinni... A házad... mindened odaveszett! Mit gondolsz, hogy történhetett? Talán valaki felgyújtotta?
- Ez nem valószínű. Tudomásom szerint nincsenek ellenségeim. - Akkor mi okozhatta a tüzet?
- Fogalmam sincs róla.
Caron rettenetesen szégyellte magát. Eddig csak a bátyja miatt aggódott, s az, hogy Michael háza is leéghet, eszébe se jutott.
- Jaj, Michael, igazán sajnálom! Mindent elvesztettél!
- Csak néhány kacat volt ott. Semmi értékes holmi. Talán a sors így akar figyelmeztetni arra, hogy ideje hazatérnem.
- De John nem boldogulna nélküled!
- Ne félj, nem hagyom cserben! Megvárom, hogy rendbe jöjjön. De mihelyt látom, hogy már egyedül is megbirkózik a munkával, szedem a sátorfámat. Gyere, keressük meg, és nyugtassuk meg! Biztosan aggódik a házáért.
Johnt Mrs. Mary O'Donnellnél, a falusi boltosnál szállásolták el.
- Mennyire súlyos a helyzet? - tudakolta azonnal, és Michael mindenről részletesen tájékoztatta.
- Nem hallottátok, mi okozta a tüzet?
- A tGzoltóparancsnok szerint nálam keletkezett - felelte Michael kelletlenül. - De fogalmam sincs róla, hogy hogyan.
- Ezek szerint a házad kiégett? - Mikor Michael bólintott, John elsápadt. - Rettenetes! Akkor azonnal hozzánk költözöl!
48
6. FEJEZET
Caron kezdetben attól félt, hogy Michael kihasználja a helyzetet, és megpróbálja elcsábítani. Hamarosan kiderült, hogy rosszul ítélte meg a férfit, mert Savage tökéletes úriemberként viselkedett a következő hetekben. Mivel Liz egyre gyakrabban nézett be hozzájuk, ők ketten ilyenkor tapintatosan eltűntek, házon kívül vacsoráztak, vagy nagyokat sétáltak, hogy a szerelmesek kettesben maradhassanak.
Michael háza tényleg kiégett, de szerencsére néhány ruhadarabon kívül a férfi semmi értékesnek mondhatót sem vesztett. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet a kályhából kipattanó szikra okozhatta, bár a férfi megesküdött volna rá, hogy amikor elhagyta a házat, a kandallóban már csak hamu volt.
Egyébként mintha már nem lett volna neki olyan sürgős, hogy elcsábítsa Caront. Úgy játszott vele, mint macska az egérrel, tüzes pillantásaival, gyengéd érintéseivel felszította a szenvedélyét, és elégedetten mosolygott, valahányszor sikerült zavarba hoznia.
Egyik este Liz rábeszélte Johnt, hogy kocsikázzanak. Caron bátyja eleinte habozott, de amikor Liz kijelentette, hogy már évek óta vezet, és még sosem volt balesete, végül beadta a derekát.
- Hála istennek - mormolta Michael, mikor elmentek. - Legfőbb ideje volt, hogy John kimozduljon a házból. Túl régóta kuksol itthon.
John ugyan nem tartózkodott állandóan az épületben, mankói segítségével olykor kibicegett az udvarra is, de a hepehupás talajon nehezen tudta megőrizni az egyensúlyát, és egyszer már el is esett. Bár szerencsére megúszta sérülés nélkül, elment a kedve a további kalandozástól.
Caron hosszú idő után most először maradt kettesben a férfival.
- Talán mi is elmehetnénk valahová - vetette fel bizonytalanul. Attól félt, különben Michael hamarosan ismét ostromolni kezdi.
- Nem jó ötlet - mosolygott rá a férfi, de a szeme nem nevetett. - Tudom, hogy idegesít ez a helyzet, hiszen nem szívesen vagy kettesben velem... De te sem tagadhatod, milyen erősen vonzódunk egymáshoz.
- Badarság! Azon az éjjelen, amikor leégett a házad, elvesztettem a fejem, de megnyugtatlak, ez többé nem fordul elő. Nem fogsz kihasználni!
Michael elkomorodott.
- Azt hiszed, ki akarlak használni?
49
Lovasiskola
Rom
Lovasiskola
- Persze! Annak idején magad mondtad, hogy a nőket csak játékszernek tekinted. - Nem gondoltam komolyan, az indulat beszélt belőlem.
- Az indulat? Ugyan! Csak a testem érdekel, valld be! Savage arcán hirtelen ellenséges kifejezés jelent meg.
- Talán azt hiszed, Josie hűtlenségét annyira a szívemre vettem, hogy elveszítettem a józan ítélőképességemet?
- Igen. Ezt te magad is elismerted. Michael felháborodottan fújt egyet.
- Akkor az a legokosabb, ha elmesélem neked az egész mocskos történetet. Utána talán jobban megértesz.
- Miért, még nem meséltél el mindent? - nézett rá Caron meglepetten. A férfi megrázta a fejét. Eltávolodott az ablaktól, és leült egy székre. - Volt egy húgom - kezdte. - Tudtad?
- Nem, őt még sosem említetted.
- Persze hogy nem - mondta Michael keserűen. ~ Róla nem szoktunk beszélni. Ó volt a család szégyene. Na nem az én szememben, én nagyon szerettem, de az anyám... Ez fájt a legjobban. El tudod képzelni? Egy anya, aki a saját gyermeke ellen fordul... - Rövid ideig hallgatott, aztán folytatta: - Anyám nem bírta megemészteni, hogy testi fogyatékos gyermeket hozott a világra. Csak a szépséget szerette, azt akarta, hogy körülötte minden tökéletes legyen. Ő maga is gyönyörű nő volt. Mikor Emily már nagyobbacska lett, de még mindig állandó felügyeletet igényelt, kijelentette, hogy be kell adni egy mozgássérülteket ellátó otthonba. Apám erről hallani sem akart, s a továbbiakban vele és az öcsémmel, Bruce-szal hármasban láttuk el Emilyt.
- Azt mondod, anyád nem szerette a saját gyermekét? - kérdezte Caron döbbenten.
Michael bólintott, és összeszorította a száját.
- Ahogy múltak az évek, anya egyre gyakrabban kimaradozott, végül már alig láttuk. Aztán egyszer megtudtam, hogy más férfiakkal randevúzik. Teljesen kiborultam.
- Ó, Michael! -Caron szerette volna megvigasztalni, de nem tudta, mit mondjon. Számára felfoghatatlan volt, hogy egy anya ilyen érzéketlen legyen a saját húsa és vére iránt.
- Tartsd meg a szánalmadat! - förmedt rá a férfi gorombán. - És mi történt a húgoddal? - faggatta a lány óvatosan.
- Mindjárt rátérek arra is. Mikor Bruce idősebb lett, nem bírta tovább elviselni az otthoni feszültséget, és elköltözött. Nem sokkal később a szüleim elváltak, és attól kezdve apával ketten gondoskodtunk Emilyről. Azóta gyakran tűnődtem rajta, helyesen cselekedtünk-e. Talán mégsem kellett volna otthon tartani a húgomat. Apám otthagyta az állását, hogy több időt szentelhessen neki, és én is minden estét és hétvégét otthon töltöttem. De apának túl nagy volt ez a teher. Egyik nap, mikor hazaértem, holtan találtam. A szíve felmondta a szolgálatot.
Caron önkéntelenül a szájára tapasztotta a kezét; szeme könnyesen csillogott.
- Mikor Bruce hazajött a temetésre, magával hozott egy lányt. Azt mondta, feleségül akarja venni. Ő volt Stephanie. Sosem találkoztam még hozzá hasonló nővel. Megható odaadással foglalkozott Emilyvel, megtette mindazt, ami anyám kötelessége lett volna. - Michael nagyot nyelt, aztán összeszedte magát, és tovább beszélt. - Pár napig velünk maradtak, és mikor láttam, hogy Stephanie milyen gyöngéden bánik Emilyvel, azt gondoltam, milyen jó lenne, ha én is találnék egy ilyen remek asszonyt, aki szeretné a húgomat, és segítene gondozni. Tudtam, hogy Bruce visszatérésére nem számíthatok, neki már megvolt a saját élete, baráti köre és munkája, nem lett volna tisztességes arra kérni, hogy mindent adjon fel Emily miatt.
Caron megértette, hogy Michael miért csodálja annyira a sógornőjét. Bruce felesége melegszívű, jólelkű, felelősségérzettel rendelkező nő volt, és Caron azt gyanította, ha Michael találkozik vele élőszőr, bizonyára ő is megkéri a kezét. Nemcsak Emily miatt, hanem mert beleszeretett volna.
- Mikor Bruce-ék elutaztak - folytatta Michael -, rájöttem, hogy egyedül nem tudom ápolni Emilyt. De azok, akiket alkalmaztam, csak a testi állapotával törődtek, nem találtam olyan embert, akitől megkaphatta volna azt a szeretetet, ami éltette. Ráadásul a saját vállalkozásomat sem hanyagolhattam el. Akkor már megvolt a nyomdám,ami sokkal jobban ment, mint vártam. De ha azt akartam, hogy továbbra is így maradjon, rengeteget kellett dolgoznom, és nem lehettem annyit otthon, mint amennyit szerettem volna. Nem tudtam, mitévő legyek, s a helyzetem teljesen reménytelennek tűnt, amíg nem találkoztam Josie-val.
Caron látta, mennyire fájdalmas Michael számára az emlékezés, és meg akarta mondani neki, hogy ne gyötörje tovább magát. Ugyanakkor azonban szerette volna hallani az egész történetet, és nagyon örült, hogy a férfi fi bitalmába fogadja.
- Úgy tűnt, Josie-ban megtaláltam mindazt, amit olyan kétségbeesetten kerestem. Hasonlított Stephanie-ra, és - legalábbis eleinte - úgy viselkedett, mint ő. Szeretett engem, kedves volt a húgomhoz, és én beléje szerettem. Csak azért, hogy ápolónőt szerezzek Emilynek, sosem nősültem volna meg. Josie sokat jelentett nekem, de az esküvőnk után megváltozott. Kijelentette, hogy gyűlöli a házamat, máshová akar költözni, és azt sem akarja, hogy Emily velünk éljen. Sokat vitatkoztunk, de mivel szerettem, végül engedtem neki, és Emilyt elhelyeztem egy otthonban. Persze nagyon hiányzott, furdalt a lelkiismeret, mert úgy éreztem, eltaszítottam magamtól, és ezért munka után mindennap, sőt még a hétvégéken is meglátogattam. Végül is emiatt ment tönkre a házasságom. Josie állandóan a szememre vetette, hogy Emily fontosabb nekem, mint ő, és hamarosan a fülembe jutott, hogy más férfiakkal találkozik. Mikor kérdőre vontam, mindent beismert, és megígérte, hogy megváltozik. Azt mondta, hogy szeret, de én túl keveset vagyok vele, elhanyagolom, és ezt nem bírja elviselni.
Megint a régi mese, gondolta szomorúan Caron. Csak ebben az esetben a férj nem azért járt későn haza, mert megszállottja volt a munkájának, hanem a húga iránti szeretet tartotta távol az otthonától.
- De Josie nem változott meg - mondta Michael. - A hátam mögött tovább űzte kisded játékait, úgy viselkedett, mint annak idején az anyám. Egyre többet veszeked
50
51
Romot
Lovasiskola
tönk, végül elegem lett az egészből, és kidobtam. Utána azonnal megindítottam a válópert. Bárcsak megértőbb lett volna! Tényleg szerettem őt, de a ridegségével mindent tönkretett. Megint egyedül maradtam hát, és rajtam kívül más nem törődött Emilyvel. Bruce - ha ideje engedte - meglátogatta ugyan, de ez elég ritkán fordult elő, és én nem hagyhattam, hogy a húgom ott senyvedjen abban az otthonban, és azt gondolja, senki sem szereti.
Caron szemét elöntötték a könnyek. Milyen rosszul ítélte meg Michaelt! Sosem hitte volna, hogy a tüskés férfi ilyen mély érzésekre képes:
Savage tekintete a távolba révedt.
- Nem sokkal a válásom kimondása után Emily meghalt. Josie nem jött el a temetésre, még csak részvétet sem nyilvánított. A többit már tudod. A húgom halála után idejöttem. Azt reméltem, itt megtalálom a lelki békémet, és sikerül elég erőt gyűjtenem ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket.
- És én mindebből semmit sem sejtettem. Köszönöm, hogy elmondtad. - Most már talán megérted, miért nem akarok többé szerelmes lenni.
Caron lesújtottan bólintott. Michaellal kétségkívül kegyetlenül bánt a sors, nem csoda, hogy ilyen bizalmatlan, keserű ember lett belőle.
- Nem minden nő olyan ám, mint Josie - mondta végül csendesen. - Nézd csak meg Stephanie-t!
- Ő a kivétel, aki erősíti a szabályt. Nem, Caron, se a szerelem, se a házasság nem nekem való, mindkettőtől elment a kedvem egy életre. Most pedig fejezzük be ezt a témát! Miről is beszéltünk az előbb? Arról, hogy vonzódunk egymáshoz?
- Erről csak te beszéltél. Nekem eszem ágában sincs viszonyt kezdeni veled. Lehet, hogy most nem hiszed, de egyszer megtalálod majd azt a nőt, akit szeretni tudsz, és akire mindig számíthatsz. Ha addig szórakozni szeretnél, és unaloműző kalandot keresel, lelked rajta, de engem hag-yj ki ebből a játékból. Én csak a férjemmel fogok lefeküdni, ezt egyszer és mindenkorra jegyezd meg!
- Ez úgy hangzik, mintha komolyan gondolnád.
- Komolyan is gondolom - jelentette ki a lány, és magában eltűnődött rajta, miért tréfálta meg így a sors. Miért kellett épp olyan férfiba beleesnie, aki hallani sem akar a házasságról?
Michael halványan elmosolyodott.
- Azért kíváncsi lennék rá, nem tudnálak-e jobb belátásra bírni.
Caron megremegett. Hiszen elég, ha Michael megcsókolja, ő máris elolvad a karjában. Most is nagy erőfeszítésébe került, hogy megőrizte hidegvérét.
- John hibát követett el, amikor felajánlotta, hogy költözz hozzánk - szólalt meg. - Persze neki fogalma sincs arról, mennyit gyötörsz.
- Azt hiszem, kicsit elferdíted a valóságot. Ha jól emlékszem, te kezdtél ki velem. - De az én érdeklődésemnek semmi köze nem volt a szexhez, mint ahogy most sincs. Ha azt hitted, hogy ma elcsábíthatsz, elszámítottad magad. Döntsd el, mit akarsz: főzzek valamit, vagy étteremben eszünk. Bár a legjobban annak örülnék, ha egyedül mennél el vacsorázni: akkor biztosan élvezném ezt az estét.
S2
- Tudod, mit gondolok? Azt, hogy félsz. Sokkal többet érzel irántam, mint amenynyit bevallasz. Az utóbbi hetekben gyakran figyeltelek. Kívánsz engem, de valami - talán az erkölcsi érzéked - nem engedi, hogy lefeküdj velem.
Caron erélyesen megrázta a fejét.
- Nem, ez nem igaz. Tény, hogy nem bízom a férfiakban, mint ahogy te sem bízol a nőkben, és pillanatnyilag nem áll szándékomban férjhez menni, de ez még nem jelenti azt, hogy örökre elvetem a házasság gondolatát. Csakhogy én-veled ellentétben-kibírom szex nélkül. Elégedett vagyok az életemmel. Szeretek a lovasiskolában dolgozni. Itt ébredtem rá, mennyire hiányzott a vidéki élet.
- Elhiszem, de ne tereld másra a szót. - Michael felkelt, odasétált a lányhoz, aztán - tenyerével a szék karfájára támaszkodva - föléje hajolt.
Az arcukat csak pár centi választotta el.
Caron szíve vadul kalapált, nyelvével önkéntelenül megnedvesítette az ajkát, amely egy pillanat alatt kiszáradt.
Michael ezt az ártatlan mozdulatot bizonyára kihívásnak vette, mert ajkával máris a lány szájára tapadt.
Caron ereiben lázasan lüktetett a vér. Szerette volna átölelni a férfi nyakát és átadni magát az érzéki gyönyörnek, de tudta, hogy le kell győznie a kísértést. Összeszedte hát az erejét, és megmerevedett. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nyársat nyelt volna, s még akkor is megőrizte önuralmát, amikor Michael a nyelvét gyengéden végighúzta a
- Hiába játszod meg a jégcsapot, engem nem csapsz be. No nem baj, fiatal még az este, és én türelmes ember vagyok. - Michael kiegyenesedett, és olyan áthatóan vizsgálgatta a lányt, hogy Caron úgy érezte, belelát a szívébe, és nem maradnak előtte rejhve legtitkosabb gondolatai sem. - Egyébként a gyomrom azt jelezte, hogy sürgős utánpótlásra van szüksége - jegyezte meg. - Mit szólnál hozzá, ha főznék valamit?
- Nagyszerű ötlet! - Caron valóban annak tartotta, azt remélte, így legalább rövid időre megszabadulhat Michaellál. De mint kiderült, korán örült.
- Közben pedig elbeszélgetünk - közölte ugyanis a férfi a következő pillanatban. - Leves helyett bort iszunk, és mialatt én dolgozom, te elmeséled, hogyan éltél Londonban.
Már csak ez hiányzott, mérgelődött a lány, és kétségbeesetten törte a fejét, hogy miként mászhatna ki ebből a lehetetlen helyzetből.
-' Jó - motyogta végül -, de előbb le kell zuhanyoznom, és át kell öltöznöm.
- Arra elég tíz perc, hacsak szándékosan nem húzod az időt. Ebben az esetben viszont kénytelen leszek érted menni, drágám.
- Igyekezni fogok - vetette oda hűvösen, és elsietett.
Zuhanyozás közben egyfolytában azon rágódott, hogyan viselkedjék Michaellal. Bárcsak ne ment volna el hazulról a bátyám! - kesergett.
Sokáig állt a fonó vízsugár alatt, de csak nem engedett fel benne a feszültség. John mintha elfelejtette volna, hogy Michael nem akar megnősülni, morfondírozott
száján.
53
Rom
tovább. Vagy talán azért szeretne összeboronálni vele, mert így akar tőlem megszabadulni? Elvégre most, hogy Liz annyit jár ide, én csak a terhére vagyok.
Mintha hályog hullott volna le a szeméről. Csak erről lehet szó! Hát ez rettenetes! Mikor idejött, azt remélte, legalább néhány évig itt maradhat a bátyjánál, és most, szinte egy éjszaka leforgása alatt, minden megváltozott. Új terveket kell kovácsolnia.
Gyorsan elzárta a csapot, és beburkolózott egy fürdőlepedőbe. Miután megtörülközött, belebújt egy mentazöld pamutruhába, aztán addig kefélte a haját, amíg az selymesen nem fénylett. Nem szerette kikészíteni magát - legfeljebb a szempilláit szokta megsötétíteni és a szemhéját árnyalni, s küárólag halvány rúzsokat használt. Ahogy a tükörbe nézett, megállapította, hogy most nincs is szüksége semmiféle szépítőszerre: szeme ragyogott, arcát rózsásra festette az izgalom...
Időközben Michael elkészítette a zöldségköretet, és betette a grillsütőbe a báránybordát. A konyhából étvágygerjesztő illat áradt, és Caron szájában összefutott a nyál. Mikor belépett a helyiségbe, Savage felpillantott, és elismerően végigmérte.
- Na végre, már épp indulni akartam érted!
- Pontosan tíz és fél percig tartott, amíg elkészültem. Szerintem elég gyors voltam. Megterítsek?
- Bármit megtennél, csak hogy ne kelljen egy levegőt szívnod velem - morogta Michael. A lány kezébe nyomott egy pohár bort, és az egyik konyhaszékre mutatott. - Ülj le, és vá® egy kicsit barátságosabb képet! Megteríteni később is ráérsz. Tulajdonképpen meddig jártál azzal az alakkal?
Caron gyorsan belekortyolt a borba. Lehet, hogy mialatt ő odafönn zuhanyozott, Michael a Karllal való kapcsolatán töprengett? Amikor azt mondta, kíváncsi a londoni életére, talán úgy értette, hogy a szerelmi csalódása érdekli?
- Ez nem tartozik rád - felelte élesen.
- Minthogy olyan mélyen megsebzett, elég sokáig együtt lehettetek. - Tévedsz. Legfeljebb hat hónapig jártunk együtt.
- Lefeküdtél vele? Caron elvörösödött.
- Igen, de csak azért, mert azt hittem, össze fogunk házasodni - mondta védekező hangon. - Sosem voltam híve a futó kalandoknak. Akivel legközelebb lefekszem, az a férjem lesz.
- Az előbb azzal vádoltál, hogy ki akarlak használni, de ezt éppen Karl tette. - Te sem vagy jobb nála. Egyébként is szerintem minden férfi egyforma.
Egy darabig mindketten hallgattak, de amikor a csönd már kezdett nyomasztóvá válni, Michael elmosolyodott, és témát váltott.
- Nem fér a fejembe, hogyan képzelhetted, hogy szívesen dolgoznál titkárnőként egy nagyvárosban, mikor előtte egész életedben vidéken éltél. Meddig is voltál Londonban?
- Négy évig.
- Most pedig szögre akasztod a hivatásodat, és itt maradsz a bátyádnál?
- Eredetileg úgy terveztem, csakhogy azóta John megismerkedett Lizzel, és meg
54
Lovasiskola
változott a helyzet. Múltkor hallottam, hogy arról beszélnek, eljegyzik egymást. Ha összeházasodnak, én itt feleslegessé válok.
- Hát az valószínű - jegyezte meg csúfondáros mosollyal Michael. - Kérsz még bort?
Mikor a lány bólintott, teletöltötte a poharát, aztán néhány percig mindketten a gondolataikba mélyedtek.
Caron nehezen tudta elképzelni, hogy Michael másmilyen is lehet, pedig az, hogy olyan önfeláldozóan gondoskodott a húgáról, azt mutatta, tulajdonképpen melegszívű ember. Csak neki éppen ehhez az oldalához még nem volt szerencséje.
Megint belekortyolt az italba, és hirtelen észrevette, hogy á bor kezd a fejébe száll= ni. S mivel jól tudta - korábbi tapasztalatai megtanították rá -, hogy mámoros állapotban a maradék kis önuralmát is elveszti, s nemcsak hogy nem utasítja vissza, hanem lelkesen fogadja Michael közeledését, gyorsan letette az asztalra a poharát, és félretolta.
- Mitől félsz, Caron?-érdeklődött gúnyosan Savage.-Talán attól, hogy elfeledkezel a gátlásaidról, ha becsípsz?
- Lehet, de én inkább megőrizném a józanságomat. Nem szeretnék holnap reggel az ágyadban ébredni.
- Miért, azt hiszed, le akarlak itatni? - Tőled minden kitelik!
- Hogy állíthatsz ilyet? - horkant fel Michael. - Úgy látszik, egyáltalán nem ismersz. Egy ittas nőben nem sok öröme telik az embernek.
- Ennek a beszélgetésnek semmi értelme. Felmegyek a szobámba -közölte Caron ingerülten. - Kénytelen leszel egyedül megenni, amit főztél, nekem ugyanis elment az étvágyam! - Felpattant, és ki akart rohanni a konyhából, de Michael elkapta a csuklóját, és visszatartotta. - Engedj el, ez fáj! - sikoltott fel, mire a férfi azonnal eleresztette a kezét, csakhogy közben elállta az útját. - Nem érdekel, van-e étvágyad! Itt maradsz, és velem vacsorázol! - jelentette ki parancsoló hangon.
Caron ismerte már annyira, hogy tudja, mindenképpen keresztülviszi az akaratát, így kelletlenül bólintott.
- Rendben, nyertél. Megyek, megterítek.
Fehér vászonabroszt és fehér szalvétákat tett az asztalra. Szívesen elővett volna néhány gyertyát fis, hogy romantikusabb színezetet adjon az estének, noha a vacsora Michael társaságában nem ígérkezett romantikusnak.
A bárányborda tökéletesre sikerült, s a zöldségköret is kitűnő lett, de Caron csak ide-oda tologatta a tányérján az ételt.
- Mi az? Nem ízlik? - kérdezte ingerülten Michael.
- De, nagyon finom - dadogta a lány. - Csak éppen nem vagyok éhes.
- Az utóbbi időben egyre gyakrabban mondod ezt. Van valami összefüggés talán az étvágytalanságod és a jelenlétem között?
Caron úgy döntött, megmondja az igazat.
- Igen. Mióta itt laksz nálunk, napról napra pocsékabb a közérzetem.
55
Ro~a~a
Michael tekintete szinte átfúrta.
- Akkor bizonyára örömmel hallod, hogy hamarosan elutazom. Visszatérek Dublinba - közölte metsző hangon.
Caronnak elfacsarodott a szíve. Pedig épp ezt akartad, nem? - szidta magát. Akkor most miért érzed úgy, mintha mindjárt összedőlne a világ?
- Emlékezetessé akartam tenni ezt az estét. Azt reméltem, okunk lesz az ünneplésre, de úgy látszik, tévedtem.
- Nem, valamit tényleg megünnepelhetünk! - Caron gúnyos mosollyal, tüntetően ráemelte a poharát. - Igyunk rád és az elutazásodra! Ennél jobb hírt hosszú ideje nem hallottam.
- Ezt komolyan mondod?
Caron tudta, hogy hiába próbálná me®átszani a közömböst, sem önmagát, sem a férfit nem csaphatja be.
- Nem, dehogy. Bocsáss meg, undok voltam! Egyébként kissé korainak tartom, hogy elmenj. Johnnak még szüksége van rád.
- Az idény a vége felé közeledik, és ha a bátyád megnősül, én éppúgy feleslegessé válok, mint te. Arra gondoltam... Szóval ma este meg akartalak kérdezni, hogy velem jönnél-e Dublinba.
Caron levegő után kapkodott. - Tessék? Ezt ismételd meg!
- Elismerem, hogy nem éppen zökkenőmentes a viszonyunk, de bizonyos szempontból rokon lelkek vagyunk...
- Ha arra célzol, hogy mindkettőnket cserbenhagytak, talán igazad van.
- Nem vágyunk mély kapcsolatra, de azt nem tagadhatod, hogy vonzódunk egymáshoz.
- Vonzódunk egymáshoz? - ismételte Caron, aki még mindig nem ocsúdott fel a meglepetésből. -Úgy érted, szexuálisan? $n ennek egyáltalán nem örülök. Számomra ez inkább gondot jelent, Michael. Pontosan mit javasolsz?
- Azt, hogy költözz hozzám. Lesz tető a fejed fölött, lesz kényelmes otthonod, barátod, társaságod, és ha i ényled, lesz szeretőd is.
- Te megbolondultál! ~ neked mi lenne j6 mindebből? - kérdezte a lány jóval élesebben, mint ahogy akarta. Legmerészebb álmai mintha most egyszerre valóra váltak volna, de fejében megszólalt a vészcsengő. Esze azt sügta, hogy Michaelnak van valami rejtett indítéka, mert hogy nem az önzetlenség vezeti, az biztos.
- Szóval mit kérnél cserébe mindezért?
- Semmi olyat, amit nem akarsz ónként nekem adni.
- Nem hiszem, hogy ez j6 ötlet, Michael. Nem lennék boldog nálad. Nem akarok olyan férfival együtt élni, aki nem a férjem.
- Akkor kézenfekvő a megoldás- dünnyögte Michael. - Gyere hozzám feleségül!
56
7. FEJEZET
Beletelt egy kis időbe, mire Caron felfogta Michael szavainak értelmét. Házasság! Michael el akarja venni őt! Erre igazán nem számított. Milyen őrült és milyen csodálatos ötlet! De vajon boldogok lehetnek-e, amikor a férfi nem szereti őt? És egyáltalán, mi indította Michaelt arra, hogy megkérje a kezét?
- Tréfálsz, ugye? - dadogta.
- Halálosan komolyan beszélek - közölte Savage. - De hát te...
- ...tudom, azt mondtam, hogy többé nem nősülök meg - folytatta a mondatot a férfi -, de meggondoltam magam. Rájöttem, hogy szükségem van feleségre.
- Miért? Hogy kielégítse a szexuális igényeidet? Számtalan nő van, aki szívesen a szolgálatodra állna, ezért felesleges megnősülnöd.
- Es te? Te is a szolgálatomra állnál?
Caron nemet intett, aztán hirtelen összevonta a szemöldökét. Azt hitte, kitalálta, hogy Michael miért kérte meg a kezét.
- Azt akarod mondani, azért vennél el, hogy... - zavartan végigsimított a homlokán - ...hogy megkapj? Soha nem hallottam még ilyen őrültséget. Te éppolyan rossz vagy, mint Karl - tette hozzá megvetően.
- A pokolba, Caron, teljesen félreértesz! - fortyant fel Michael. - Biztosan sikerülne a házasságunk. Vonzódunk egymáshoz, s az utóbbi hetekben egész jól kijöttünk egymással. Nem lennének anyagi gondjaid, és nem kellene egyedül élned. Fontold meg!
Caron agyában egymást kergették a gondolatok. Mit csináljon? Mindig azt remélte, egyszer majd szerelemből megy férjhez, csakhogy Michael nem viszonozza az érzéseit. Megelégedhet annyival, hogy a férfi házvezetőnője és szeretője legyen? Egy jó házassághoz nemcsak testi vonzalom, lelki és szellemi összhang is szükséges.
- Hogyan képzeled el a közös életünket? Mik lennének a kötelességeim? Lehetnének saját barátaim?
- Fémmakra gondolsz?
- Nem, legalábbis nem úgy, ahogy érted. De mivel ez nem lenne szokványos házasság, bizonyára nem várnád el, hogy egész nap otthon üljek, és a hazatértedet lessem. És ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelted? Akkor elválunk? Vagy ragaszkodni fogsz hozzá, hogy életünk végéig házasok maradjunk?
57
Lovasiskola
Ro~aíva
- Akkor elmehetsz - felelte Michael halkan.
Caron bárhogy törte a fejét, nem értette, hogy mi indította erre az elhatározásra. - Az ajánlatod kissé váratlanLl ért- jelentette ki. -Gondolkodási időre van szükségem.
- Jó, addig én elmosogatok - állt fel Michael.
Caron figyelte, ahogy összerakja a tányérokat, és kiviszi a konyhába. Nem áltatta magát, előre tudta, hogy mit fog válaszolni neki.
A férfinak társaság és szerető kell. Úgy látszik, nem szívesen térne haza az üres házba. És én? - töprengett. El bírom majd viselni, hogy nála mindenről Josie jut az eszembe?
Szereti Michaelt, és ha visszautasítaná, bizonyára örökre elveszítené. Ha viszont igent mond neki, talán idővel sikerül elnyernie a szerelmét. Megfogadta magában, hogy bebizonyítja, ő más, mint a többi nő, más, mint Josie.
- Nos? - törte meg a csendet a visszatérő férfi.
- Jó. Hozzád megyek-rebegte Caron, annak ellenére, hogy az esze azt tanácsolta, kosarazza ki a férfit. Meg fogod bánni, figyelmeztette egy belső hang. Hiszen tudod, miért akar elvenni. Ő azonban a szívére hallgatott.
- Remek - bólintott Michael. - Akkor mihelyt lehet, egybekelünk.
Egy héttel később anyakönyvvezető előtt fogadtak örök hűséget egymásnak. Michael ugyan kijelentette, hogy ha Caron úgy kívánja; templomban is megesküdhetnek, de 6 az adott körülmények között ezt nem érezte helyénvalónak. Még csak fehérbe se öltözött. Elefántcsontszínű kosztümöt vett fel, s a fejére kis tokkalapot tett. A kalapra tűzött rövid fátyol épphogy eltakarta a szemét.
Michael Savage feleségeként megilletődötten állt palaszürke öltönyös férje oldalán, és alig bírta megállni, hogy ki ne mutassa a szerelmét.
A férfi rendkívül komolyan és tartózkodóan viselkedett, s csókjában a szenvedélynek leghalványabb nyomát sem lehetett felfedezni.
A házasságkötésük előtti héten Caron alig látta a vőlegényét. Sejtette, hogy a férfi szándékosan kerüli, és ha nem bízik annyira benne, hogy elnyerheti a szerelmét, lefújta volna az esküvőt. A szertartás után Johnnál, szűk családi körben ünnepeltek. Liz volt az egyetlen vendég, pedig Caron szerette volna, ha Michael öccsét is meghívják. Attól félt, Bruce megsértődik, ha meghallja, hogy a bátyja titokban megnősült. Savage azonban azt akarta, hogy minél kisebb felhajtással keljenek egybe, és hogy minél kevesebb embert avassanak be a terveikbe.
Caron telefonált az anyjának a Scilly-szigetekre, és meghívta, de az asszony, noha nagyon örült a hírnek, súlyos ízületi betegsége miatt nem mert vállalkozni a hosszú útra.
- De ti feltétlenül látogassatok meg! - kérte. - Meg szeretném ismerni a férjedet!
58
l:.ovasiskola
Az ifjú pár a férj kocsiján Savage háza felé tartott, amely Dublintól délre, egy előkelő peremvárosban állt. Útközben csak lényegtelen dolgokról beszélgettek. Caron olykor lepillantott az ujján csillogó gyűrűre, mintha meg akarna győződni róla, hogy nem álmodik. Valahogy nem érezte magát férjes asszonynak. Azt remélte, Michael másképp bánik majd vele az esküvő után, de ahelyett, hogy enyhült volna köztük a feszültség, csak még nagyobb lett a kettőjüket elválasztó szakadék.
Lopva a férfira sandított. Csak egy gyengéd mosolyra, egy kedves szóra vágyott, valamire, ami meggyőzné arról, hogy nem most követte el élete legnagyobb tévedését. ..
- Még azt sem tudom, hogy milyen a házad - szólalt meg, hogy megtörje a nyomasztó csendet. - Semmit sem meséltél róla. Remélem, nem kell rögtön nekilátnom a takarításnak, amikor megérkezünk! - próbált tréfálkozni:
Eredetileg arra számított, hogy elmennek nászútra, mondjuk egy déltengeri szigetre, és végre jobban megismerik egymást. Ő maga azonban nem mert előállni ezzel a javaslattal. Amikor Michael bejelentette, hogy egyenesen hazamennek, ügyesen palástolta csalódottságát, és nem akadékoskodott.
- Ne aggódj! Mindenről gondoskodtam, otthon semmi dolgod sem lesz. A ház gyakorlatilag vadonatúj, elég nagy, és egy igen előkelő negyedben fekszik. Josie választotta.
- Ha nem szereted, eladhatjuk, és máshová költözhetünk. Például vidékre. Persze nem túl messze Dublintól, hiszen odaköt a munkád - fűzte hozzá gyorsan Caron, mikor eszébe jutott, hogy a férje nyomdája a városközpontban van. -Egy régi, barátságos villa tökéletesen megfelelne nekem.
Michael szeme összeszűkült, arcán furcsa kifejezés jelent meg. - Tényleg?
- Gyűlöltem Londont, utáltam azt a szürke betonrengeteget. Gyakran azt kíván- . tam, bárcsak sose hagytam volna ott Dorsetet. A farmon szép kis téglaházban laktunk, én imádtam.
- Az én szüleim Wicklow meggyében éltek egy régi villában - vette át a témát Michael, és Caron fellélegzett. Ugy érezte, végre oldódni kezd köztük a feszültség. - Columbine-laknak hívták. A környék csendes és békés volt, de Josie ki nem állhatta, ő a városban akart élni.
És te mindent feláldoztál érte, tette hozzá magában Caron. Az eddigiekből ítélve Michaelnak és a feleségének nem sok közös vonása lehetett. A nő eleinte bizonyára nagyon alkalmazkodónak mutatkozott, hiszen meg akarta fogni Michaelt, és amikor ez sikerült, már feleslegesnek tartotta, hogy tovább színészkedjen.
Bennem nem fogsz csalódni, drágám, fogadkozott magában. Gondoskodom róla, hogy a napjaid nevetéssel és fénnyel teljenek meg. Olyan feleség leszek, amilyenre mindig vágytál: éjjel érzéki szerető, nappal odaadó, hűséges társ.
Szentül hitte, hogy ha sikerül boldoggá tennie a férfit, a végén ő maga is megtalálja a boldogságot.
Michael behajtott egy zsákutcába, s lefékezett egy vörös téglaépület előtt. A ház
59
R011fANA
elég jellegtelen volt, de minthogy a szomszédos épületektől meglehetősen távol feküdt, mégis felkeltette az emberek figyelmét. Meglepően nagy kert tartozott hozzá, széles kocsifelhajtóval, melynek mindkét oldalán ápolt pázsit zöldellt.
Caron már alig várta, hogy belülről is szemügyre vehesse új otthonát. Mikor beléptek a tágas előcsarnokba, tekintete megakadt egy faragott komódon. A tetején egy vázában gyönyörű rózsák pompáztak, bódító illatuk betöltötte az egész helyiséget.
Vajon kinek köszönhető ez a kedves figyelmesség? Michael távollétében vajon ki vigyázhatott a házra?
A komód fölött egy vízililiomokat ábrázoló festmény függött. Csak nem egy valódi Monet? - álmélkodott Caron. Kicsit konyított a festészethez, annak idején sok időt töltött a londoni képtárakban. Egy szenvedélyes művészetrajongó fiatalember, akivel egy ideig együtt járt, gyakran elcipelte magával.
Levetette a kiskabátját, egy szék támlájára terítette, majd felfedezőútra indult. Noha jobban szerette a hagyományosabb lakásokat, el kellett ismernie, hogy a szobákat igen ízlésesen rendezték be: mindegyikben más szín uralkodott. A falakon lógó képek mai mesterektől származtak, s Caron biztosra vette, hogy - az egy Monet kivételével - mindégyiket Josie vásárolta. Gyanította, hogy a kiválasztásuknál a fő szempont az volt, összhangban állnak-e a tapéta színével.
A tágas és világos konyhában érezte igazán jól magát, amelyet minden elképzelhető háztartási géppel felszereltek, s ahol a fal nagy részét szekrények borították.
- Michael, ez csodálatos! - kiáltott fel lelkesen. - A farmon régimódi konyhánk volt, a londoni lakásomhoz pedig csak egy apró főzőfülke tartozott, s azon is még két másik lánnyal kellett osztoznom. Ez itt egy álom! Élvezet lesz benne a főzés! - Kíváncsian nyitotta ki a szekrényeket, bekukkantott a hűtőbe és a mélyhűtőbe, és megállapította, hogy aki gondot viselt a házra, semmiről sem feledkezett meg.
Michael fanyar mosollyal nézte.
- Mielőtt túlságosan beleélnéd magad a szorgos háziasszony szerepébe, szeretnélek figyelmeztetni rá, hogy van egy házvezetőnőm, és a főzés az ő dolga. Mikor Josie elköltözött, szükségem volt valakire, aki rendben tartja a házat.
- De most már itt vagyok én! - kiáltott fel Caron. - Többé nincs szükséged házvezetőnőre. - Ha azt akarja, hogy javuljon a kapcsolatuk, kettesben kell lennie a férjével. Egy idegen asszony a házban mindent elrontana.
- Mrs. Blake nélkülözhetetlen. Egyébként sem foszthátom meg ettől a munkától. Kell neki a pénz. A lánya abban az intézetben fekszik, ahol Emilyt is ápolták. Gyakran meglátogatja, az utazás pedig sokba kerül.
Caron megértően bólintott. Milyen rendes ember ez a Michael! Most még szilárdabbá vált az elhatározása, hogy boldoggá teszi, és bebizonyítja, nem minden nő olyan lelketlen, mint Josie.
- Hol van most? - érdeklődött.
- Valószínűleg a lányánál. Holnap reggel majd megismerkedhetsz vele.
- Ezek szerint nem lakik itt? - kérdezte Caron reménykedve, és amikor Michael nemet intett, nagy kő esett le a szívéről.
60
Lovasiskola
Az emeleten öt hálószoba volt, mindegyikhez külön fürdőszoba tartozott, s mindegyikben más színösszeállítás fogadta a belépőt.
- Ez volt a mi hálószobánk - közölte nyersen Michael. Kinyitotta az egyik ajtót, de gyorsan be is csukta.
Caron csak egy futó pillantást vethetett a helyiségbe. Örült, hogy nem itt alszanak majd, ahol minden Josie-t juttatná az eszébe.
- Úgy gondoltam, mi majd ezt használjuk - jegyezte meg a férfi, és bevezette egy kisebb szobába, ahol az őszibarackszín és a szürke árnyalatai mellett a fehér uralkodott.
Bizonyára ezt is Josie rendezte be, állapította meg Caron. Megdermedt, ahogy tekintete megállapodott a széles franciaágyon. Szóval itt fognak először szeretkezni. . . - Mi bajod? - kérdezte tőle a férje. - Nyugtalanít a tudat, hogy hamarosan meg kell osztanod velem az ágyat? - Hátulról átölelte a derekát, és magához húzta.
- Dehogy - tiltakozott Caron. Inkább felizgat, tette hozzá magában, amint érezte, hogy elönti a meleg. Michael forró teste a hátát sütötte, kezének érintése korábban sosem ismert gyönyöröket ígért. Olyan régóta szerette már, és most végre az övé lehet, végre szabad folyást engedhet az érzelmeinek. Ma éjjel valóra válik az álma.
- Akkor jó-dörmögte a férfi. -Mert már késő visszakozni, ma éjszaka az enyém leszel. - Keze lassan feljebb vándorolt, és tenyere a mellére tapadt.
Caron felsóhajtott. Mellbimbói azonnal megkeményedtek, szinte sajogtak a kéjtől. Érezte Michael gerjedelmét, és a legszívesebben megfordult volna, hogy csókra nyújtsa a száját. Alig várta, hogy átadhassa magát a szenvedély gyönyöreinek.
Amikor Michael gyengéden játszani kezdett a mellbimbóival, felnyögött. Szerette volna letépni vékony selyemblúzát, hogy végre meztelen bőrén érezhesse a férfi kezét. - Igen, a tiéd leszek - suttogta. - Es semmit sem fogok megtagadni tőled. - Feje hátracsuklott a férfi vállára. - Nyitott szívvel mentem bele ebbe a házasságba, s megtartom, amit az anyakönyvvezető előtt ígértem. Csak azt nem tudom, mü fogok csinálni, mialatt te dolgozol? A házvezetőnőd biztos nem örülne, ha segítenék neki a házimunkában...
- Okos nő vagy, majdcsak találsz magadnak valami értelmes elfoglaltságot. Például itt ez a ház. Cseréld ki a tapétákat, vegyél új bútorokat! Szabad kezet adok. Ami nem tetszik, azt nyugodtan dobd ki. Josie igénybe vette egy lakberendező cég segítségét is. Ha úgy véled, egyedül nem boldogulnál, neked is ezt tanácsolom.
Caron odébb húzódott. Sosem végzett még ilyen munkát. Mi lesz, ha hibát követ el? A lehetőséget egyébként igen csábítónak találta, de attól félt, egyedül tényleg nem tud megbirkózni a feladattal.
- És mi történik, ha neked nem tetszik az új bútor? Nem az lenne a legjobb, ha együtt választanánk ki?
- Nem érek rá ilyesmivel foglalkozni. Rád bízok mindent, azt csinálsz, amit akarsz. Nem hiszem, hogy az ízlésed rosszabb, mint Josie-é volt-legyintett Michael. Caron megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor a férje elhagyta a szobát. Ha megint átöleli, aligha képes tovább ellenállni neki.
61
R011fANA
Azért mégis furcsa, töprengett magában, Karl sosem ébresztett bennem ilyen olthatatlan vágyat. Istenem, milyen ostoba voltam! Persze akkor még nem ismertem Michaelt...
Lassan, kényelmesen kicsomagolta a saját és a férje bőröndjét. Michael csak azt a néhány ruhadarabot hozta magával, amelyet az erdei ház leégése után vásárolt. Az egyik szekrény viszont teli volt az öltönyeivel és az ingeivel, s ebből arra következtetett, hogy már Josie távozása után átköltözött ebbe a szobába.
Szórakozottan körülnézett, s tekintete megpihent az ágyon. Vajon Michael melyik oldalon fekszik majd? Pizsamában vagy meztelenül szokott aludni?
Érezte, hogy elvörösödik. Megrázkódott, és igyekezett összeszedni magát. Lezuhanyozott és fogat mosott, s mikor beletette a fogkeféjét a Michaelé melletti fogmosópohárba, furcsa érzés fogta el. Ez az egész helyzet olyan új és mégis izgató volt a számára.
Mi lenne, ha főznék valamit? - tűnődött, miközben lement a konyhába. Aztán megvacsoráznánk, s ezúttal gyertyák is kerülnének az asztalra. Talán akkor sikerülne - legalább rövid időre - elhitetnie magával, hogy Michael szerelemből vette feleségül.
- Mit csinálsz? - harsant fel mögötte Michael mély hangja.
Épp a hűtőszekrény tartalmát vette szemügyre, de erre megfordult. Ahogy belenézett férje mélykék szemébe, megborzongott az izgalomtól.
- Azon törtem a fejem, mit főzzek vacsorára. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én mindjárt éhen halok.
- Hát azt hiszed, engedem, hogy az esküvőd napján főzőcskézz? - nevetett Michael.
Caron vállat vont, s igyekezett közönyös képet vágni.
- Miért ne? Végtére is ez nem olyan házasság, mint a többi! - motyogta.
- Lehet, de akkor sem hagyom, hogy házimunkával töltsd ma az időd. Vagy elmegyünk valahová, vagy hozatok valahonnan vacsorát. Ismerek egy jó hírű céget, amely hangulatos, kétszemélyes vacsorákra szakosodott. Az ételt mindig melegen tálalják fel, s nem feledkeznek el a pezsgőről, a gyertyákról és a virágokról sem. Nos, felhívjam őket? Vagy ezt sem tartanád helyénvalónak, tekintve, hogy a házasságunk nem olyan, mint a többi? - kérdezte mosolyogva, de Caron figyelmét nem kerülte el a hangjából kicsendülő gúny.
- Talán jobb lenne, ha elmennénk vacsorázni - javasolta óvatosan. Mára zuhanyozás után megfelelően öltözött: galambszürke kötött ruhát vett fel, amelynek magas nyaka és hosszú ujja volt, de minthogy szorosan a testére tapadt, egyszerre tűnt szűziesnek és kihívónak.
Miközben a táskájáért ment, Michael telefonon asztalt foglalt egy közeli étteremben.
Bár a hely hangulatosnak tűnt, s az étel is ízlett, Caron kínosan érezte magát. Idegesítette, hogy Michaelhoz minduntalan odajön valamelyik ismerőse, zavarták a rászegeződő kíváncsi tekintetek. Jobb lett volna, ha otthon maradunk, gondolta
62
Lovasiskola
mérgesen, mikor odalépett az asztalukhoz egy égővörösre rúzsozott, fekete hajú szépség, és Josie felől érdeklődött.
- Hát nem hallottad, hogy a feleségem meghalt? - kérdezte a férfi csendesen, s Caron jól látta, milyen nehezére esik megőriznie önuralmát.
A fekete hajú szépség szeme felcsillant, mire Caron tüntetően felemelte a kezét, és megcsillogtatta a gyűrűjét.
- Es én vagyok az új Mrs. Savage.
A n8 vastagon kihúzott szemöldöke a magasba szökött, kedvetlenül vállat vont, motyogott valamit, majd ellibegett.
- Nem tudtam, hogy ilyen népszerű vagy - jegyezte meg Caron, s megpróbáltá mosolygással leplezni a féltékenységét. - Vajon még hány hódolód fordul meg itt ma este? - Kezdte úgy érezni, mintha Dublin nőlakosságának legalább a fele a férjére pályázna, bár - amilyen jóképű férfi Michael - ezen nem csodálkozhatott.
- Caroline majd tesz róla, hogy a hír futótűzként elterjedjen - mondta savanyúan Savage.
- Ha jól sejtem, azt sem tudta, hogy elváltál.
- Nem hencegtem vele. Elvégre melyik férfi ismerné el szívesen, hogy nem bírta boldoggá tenni a feleségét? - Michael állán megrándult egy izom. - Menjünk!
Minél közelebb értek Michael házához, Caron annál idegesebb lett. A nászéjszaka gondolata megrémítette. Attól félt, a férje csalódni fog benne, hiszen olyan kevés tapasztalattal rendelkezett.
Megkönnyebbült és meg is lepődött kicsit, amikor hazaértek, és Michael azt javasolta, hogy lefekvés előtt még igyanak valamit. Előrement a nappaliba, és felkattintott egy kapcsolót, mire a teraszt és a kertet elárasztotta a fény. Az ügyesen elhelyezett lámpák bevilágítottak a nappaliba is, ahol így hangulatos félhomály támadt.
Caron leült az ablaknál álló kanapéra, és elgyönyörködött a szeme elé táruló látványban. A teraszon vödrökben és virágládákban muskátlik, vadborostyán és más cserepes növények virultak. A gondozott kert közepén egy szökőkút vize kis medencébe csobogott.
- Csodaszép ez a kert, Michael! - lelkendezett. - Te tervezted? - Nem, Josie egy parképítő céget bízott meg a kivitelezéssel.
Josie tényleg két kézzel szórhatta a pénzt, villant át Caron agyán. Lehet, hogy a vagyona miatt ment hozzá Michaelhoz?
Ráébredt, hogy szinte semmit sem tud Michael anyagi helyzetéről. Igaz, a férfi említette, hogy nem szegény ember, de 8 ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Szerelmes volt belé, azért lett a felesége, nem a bankszámlája miatt.
- Nekem mindez kissé mesterkéltnek tűnik -jegyezte meg Michael. - Jobban szeretem a vidéki villák kertjeit, ahol hétköznapi virágok nyílnak az ágyásokban. Milyen hasonló az ízlésünk, gondolta,Caron, ahogy a férfi a kezébe nyomta az italt. Michael nem mellé ült le, hanem az asztal melletti karosszéket választotta. Caron
63
szíve elszorult a fájdalomtól, de nem mutatta ki a csalódottságát. Tűnődve belebámult a borostyánszínű itallal félig töltött kristálypoharába.
- Whisky, szárazon - közölte a fém, és egy hajtásra kiitta a poharát. A csönd ismét kezdett nyomasztóvá válni.
- Szerintem meg kéne mondanunk az öcsédnek, hogy összeházasodtunk - kezdte Caron.
- Még ráérünk-dünnyögte Michael. -Ha Bruce és Stephanie meghallanák, hogy megnősültem, azonnal megjelennének, hogy elhalmozzanak a jókívánságaikkal. En pedig szeretném megvárni, amíg kicsit hozzászokunk a helyzethez.
- Nekem bizony rosszulesne, ha a bátyám eltitkolná előttem a házasságát - jegyezte meg Caron.
- Bruce meg fogja érteni.
- Vagyis kitalálja, hogy nem szerelemből házasodtunk össze? .
- Pontosan. Tudja, hogy megvetem a nőket, és hogy egészen különleges asszonynak kell lennie, aki rávesz arra, hogy megváltoztassam a véleményemet.
És én nem vagyok az, gondolta szomorúan Caron. Könnyek szöktek a szemébe. - De mit fog gondolni rólunk?
- Az nekem mindegy - felelte mogorván Michael. - Nem tartozom neki számadással. Gyerünk, hajtsd föl azt az italt!
Caron belekortyolt a whiskyjébe, és újra hallgatásba merült. Nem így képzelte ezt az estét. Mikor a hálószobájukban a férfi átölelte, alig várta a nászéjszakájukat, de Michael most olyan hűvös és távoli, mintha kicserélték volna. Hát ezentúl mindig így lesz? Az egyik pillanatban gyöngéden és szenvedélyesen viselkedik majd, a másikban pedig érzéketlenül és hidegen? Ki fogja ezt ő bírni?
Szórakozottan letette az üres poharat az asztalkára. Azon tűnődött, miként fog végződni ez az éjszaka, és a gyomrát görcsbe szorította a félelem. Nem tudta eldönteni, mi lenne a rosszabb: ha Michael mellette feküdne, és nem érne hozzá, vagy ha a magáévá tenné. A ridegsége éppoly mély sebeket hagyna a lelkén, mint a közönye. - Gyorsan elmosom a poharakat - hadarta ideggsen, és felpattant.
- Hagyd csak, ez Mrs. Blake feladata! - Szívesen megcsinálom.
- Blake asszony ezért kapja a fizetését. Mi ütött beléd? Beijedtél? Azt gondolod, ha sikerül elhúznod az időt, már aludni fogok, mire feljössz? Jogom van a testedhez, és én élni akarok ezzel a jogommal. Elfelejtetted, hogy házasok vagyunk?
Caron szíve elszorult. Te jó ég, mibe keveredtem? Miért is hagytam magam belerángatni ebbe a házasságba? - tépelődött kétségbeesetten. Persze elvakította a szenvedély, csak arra gondolt, hogy kívánja a férfit, s azt hitte, hogy Michaelnak is szüksége van rá. Melegségre és biztonságra vágyott, nem számított arra, hogy a férfit csak a nemi vágy hajtja.
- Nem, nem felejtettem el-válaszolta akadozva.-Csak méghozzákell szoknom, hogy házvezetőnőnk van. Eddig minden házimunkát magam végeztem.
- Hát ezentúl másként lesz. - Michael leoltotta a villanyt, és a lépcsőhöz indult.
64
Lovasiskola
Caron némán követte. Mire a hálószobához értek, a szíve majd kiugrott a helyéről. És most hogyan tovább? Csak abban volt biztos, hogy Michael szeretkezni fog vele, akár akarja, akár nem.
Hogy időt nyerjen, a fürdőszobába menekült, és néhány percig mozdulatlanul álldogált az ajtó mögött. Aztán fogat mosott, és letisztította arcáról a festéket.
Nem tudta, mitévő legyen. Hogy adhatná oda magát Michaelnak, amikor az ilyen rosszkedvű, és szemmel láthatóan neheztel rá?
Mikor visszatért a hálószobába, Michaelon már csak alsónadrág volt. Megbabonázottan bámulta a férfi feszes, lapos hasát, izmos mellkasát, melyen szőr göndörödött, és hosszú, izmos lábát. Szikrázó szemével, macskaszerűen ruganyos járásával veszélyes ragadozóra emlékeztetett, ahogy a fürdőszoba felé igyekezve lassú léptekkel elment mellette.
Caron megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor az ajtó becsukódott mögötte. Gyorsan levetkőzött, belebújt a hálóingébe, aztán lefeküdt és betakarózott. Hallotta, hogy Michael megengedi a zuhanyt, s megörült a nem várt haladéknak. Mire a férfi viszszajött, csukott szemmel feküdt.
- Felesleges úgy tenned, mintha aludnál - jegyezte meg gúnyosan Michael.
- Nem teszek úgy - tiltakozott Caron, és kinyitotta a szemét. Kitágult a pupillája, amikor meglátta az anyaszült meztelenül előtte álló férfit.
- Vártál rám? Némán bólintott.
- Akkor miért rejtetted el a csábító testedet a takaró alá? Látni akarom, mit kapok a pénzemért! - Még mielőtt Caron megérthette volna, mire céloz, lerántotta róla a takarót. - Hát ez meg mi? - nézett fanyalogva a hálóingre. - Egy újabb akadály? Azt gondoltad, békén foglak hagyni?
- Nem. Egy percig sem kételkedtem benne, hogy valóra váltod a fenyegetésedet - felelte Caron hűvösen. Felült, felhúzta a térdét és átölelte.
- Miért nem úgy mondod, hogy az ígéretemet? Te éppannyira akarod, mint én. - Mikor beleegyeztem, hogy hozzád megyek, azt hittem... hogy csodálatos lesz szeretkezni veled. De ilyen... ilyen megaláztatásra nem számítottam.
- Caron... - Michael megkerülte az ágyat, és leült a másik szélére. - Sosem akartalak megalázni, megfenyegetni meg végképp nem. Ne félj tőlem, nem fogok fájdalmat okozni. Engedd el magad, és bízz bennem!
Ahogy magához húzta, Caron kiolvasta a szeméből, hogy mennyire kívánja. Michael megcirógatta a nyakát, és őt elöntötte a forróság; aztán a férfi lehúzta a hálóingét, s tekintete szinte végigperzselte a testét, rózsaszín lábujjaitól egészen kicsiny, kemény melléig. Caronnak eszébe se jutott tiltakozni, és mikor Michael keze is végigsiklott rajta, megszűnt körülötte minden más.
- Gyönyörű vagy - suttogta a férfi, miközben a vállát, mellét, hasát és csípőjét simogatta.
Ujjai alig érintették a bőrét, a lányban mégis pillanatról pillanatra nőtt a feszültség. Michael ekkor melléje feküdt, és mikor forró bőrük összetapadt, Caron kis híján fel
65
sikoltott a gyönyörtől. A férfi lehajolt az ajkára, és ő szédülten, odaadóan viszonozta a csókját. Aztán Michael keze a mellére csúszott, hüvelykujja rátalált rózsás mellbimbójára, s ő tehetetlenül ide-oda dobálta a fejét.
- Michael - nyögdécselte. Ilyen érzéseket eddig még senkinek sem sikerült ébresztenie benne.
- Szépséges Caron... - Michael óvatosan végighúzta ujját a lány remegő ajkán. - Bízz bennem! - ismételte rekedten.
A következő pillanatban lehajtotta a fejét, és szájába vette Caron egyik kemény mellbimbóját, aztán gyengéden szopogatni kezdte. A lány teste megrándult a gyönyörtől, ujjai a férfi sűrű hajába túrtak. Ekkor Michael a másik bimbóra fordította a figyelmét: először megcsókolta, majd óvatosan beleharapott, mire Caron kéjesen felnyögött. Körmei a férfi bőrébe vájtak, csípője türelmetlenül megmozdult.
Az előbb még attól félt, hogy a férfi nem várja meg, amíg p is izgalomba jön, hanem rögtön a magáévá teszi, de most épp erre vágyott, azt akarta, hogy azonnal egyesüljenek. Gerince ívben megfeszült, esdeklő tekintete arra buzdította a férfit, hogy vessen végre véget az édes kínnak.
Michael azonban nem sietett. Apró csókokkal szórta tele a mellét, majd ajka lassan lefelé indult a testén, s hamarosan elérte a hasát. Ujjai közben egy pillanatig sem tétlenkedtek, fáradhatatlanul ingerelték a mellbimbóját, a csípőjét simogatták, végigfutottak a combján...
Caron úgy érezte, mintha felhőkön lebegne, körülötte minden homályba borult, s mikor Michael mélyen beléhatolt, felsikoltott a kéjtől. Ami ezután következett, felülmúlta legmerészebb álmát is. Most már bizonyos volt benne, hogy nem tévedett: Michael az egyetlen férfi, aki bóldoggá teheti. Karl mellett a tizedét sem érezte annak a gyönyörnek, amivel most Michael megajándékozta. Ahogy lassan, majd mind gyorsabban egy ütemre mozogtak, egyre fokozódott benne a feszültség, érezte, hogy közeledik a beteljesülés édes pillanata. Felkiáltott, és hosszú másodperceken át remegések rázták a testét.
Michael ekkor még szorosabban magához ölelte, majd fojtottan felnyögött, mikor ő is elérte a csúcspontot.
Utána sokáig mozdulatlanul feküdtek, megszólalni sem volt erejük. Caron még sosem élt át ilyen élményt. Kábultnak és kellemesen fáradtnak érezte magát, és élvezte, hogy a férje karjában fekhet. Most már minden jóra fordul, gondolta elégedetten, s mikor kisvártatva elnyomta az álom, ajkán boldog mosoly játszott.
Mikor felébredt, a szoba napfényben fürdött.
Ösztönösen Michael után tapogatódzott, de mellette az ágy üres volt, és hideg. Michael ezek szerint már régebben elmehetett, állapította meg, s a szíve összefacsarodott. Valószínűleg rögtön azután itt hagyott, hogy megkapta, amit akart...
66
8. FEJEZET
Caron letörten felkelt, és felvette a pongyoláját. Olyan szép volt az elmúlt éjszaka! Alig bírta elhinni, hogy a férjének semmit sem jelentett.
Végigjárta a házat, de Michaelt sehol sem találta. A konyhában csak a langyos kávéskanna árulta el, hogy a férfi már reggelizett. De miért nem ébresztette fel őt? Legalább egy üzenetet hagyhatott volna. Es hová mehetett ilyen korán? Hiszen még csak nyolc óra!
Morcos képpel visszabaktatott a hálószobába. Üresnek és csalódottnak érezte magát. Miután lezuhanyozott és felöltözött, visszament a konyhába, főzött magának egy feketét, aztán leült a reggelizőpulthoz, hogy megigya.
Ezentúl minden reggel ez a sors vár rá? Michael, ha a kedve úgy tartja, szeretkezik vele, aztán a nap hátralévő részében magára hagyja? Megfogadta, szerető és megértő hitvese lesz, megmutatja neki, hogy más, mint a többi nő, de ha a férfi a jövőben is így fog viselkedni, erre aligha lesz alkalma.
Ekkor hallotta, hogy megfordul a kulcs a bejárati ajtó zárjában, s a szíve megdobbant. Talán Michael jött vissza? Bizonyára van valami elfogadható magyarázat arra, miért ment el ilyen korán. Lehet, hogy feleslegesen bánkódott?
Az ajtóban azonban egy középkorú, kövérkés, gondoktól barázdált arcú asszony jelent meg.
- Mrs. Savage? - kérdezte barátságos mosollyal.
Caron alig bírta leplezni csalódottságát, de nagy nehezen sikerült mosolyt erőltetnie az arcára.
- Ön pedig bizonyára Mrs. Blake.
- Úgy van, kedveském - bólogatott vidáman a házvezetőnő. - Michael felhívott, és azt mondta, maga még alszik. A lelkemre kötötte, hogy semmiképp ne ébresszem fel, de mivel már felkelt, gyorsan elkészítem a reggelijét. Ugye még nem evett?
Caron a legszívesebben elbőgte volna magát. Szóval Michael arra szakított időt, hogy telefonáljon a házvezetőnőjének, de arra nem ért rá, hogy őt felhívja, vagy hagyjon egy cédulát.
- Nem, de nem is vagyok éhes - felelte. - Tudja, hol a férjem?
- Természetesen az irodában. Hát nem mondta az este? Jellemző! Szegény ember, alighogy hazaér, máris be kell mennie dolgozni. Ugye nem így képzelte el a mézes
67
Lovasiskola
heteit, kedveském? De ha Michael meggyőződött róla, hogy a nyomdában mindé rendben van, biztosan elviszi majd valami szép helyre.
Ez az év vicce, gondolta Caron keserűen. Lassan kezdett rájönni, hogy nemes; a nászútról, de a mézeshetekről is le kell mondania. Michael úgy bánik vele, mii egy kitartott nővel. De hát kezdettől fogva tudhatta volna, hogy ebből 2 kapcsola
ból nem sülhet ki semmi jó. Sohasem lett volna szabad elfogadnia a házassá ajánlatát.
zetőno"". égértem, hogy egy darabig senkit sem akart látni - fecsegett tovább a hőzve A válás nagyon megviselte, aztán meghalt a húga, és teljesen kikészült. Attt féltem, nem is tudja túltenni magát rajta. Hála istennek, tévedtem. Ma ána
g	k pedil
igenis ennie kell - jelentette ki minden átmenet nélkül. - Mit szó
Ina egy kis rántot
tóhoz és egy csésze jó erős teához? A nappaliban tálalok, ott kényelmesen elfogyaszt hatja, és evés közben figyelheti a madarakat a kertben.
- Köszönöm, ez jó ötlet - felelte Caron udvariasan. - De nern kell kiszolgálnia magam is el tudom készíteni a reggelimet.
- Szó sem lehet róla! Az az én dolgom. Szeretek Michaelnak dolgozni, igazá nagy]elkű munkaadó. Csodálatos ember a férje, kedveském! Nem tudom eleget di~ csérni!
Noha Caron nem volt éhes, mindent megevett, amit Mrs. Blake a tányérára rak
J ott.
Közben egyfolytában Michael viselkedésen rágódott. Bosszantotta és nagyon roszszulesett neki, hogy a férfi számára-legalábbis a jelek szerint-fontosabb a munkája, mint ő. Pedig igazán nem pusztult volna bele, ha a hétvégét vele tölti! Azt megértette, hogy Michael minél előbb meg akarja tudni, távollétében mi történt a vállalatánál de úgy vélte, azért mégsem kellett volna az esküvőjük utáni első napon hajnalban bemennie dolgozni.
Minél tovább tűnődött a helyzetén, annál dühösebb lett. Hogy merészel Michael így bánni vele? Talán nem élvezte az éjszakát? Túl tapasztalatlannak találta?
És így lesz a jövőben is? Mindegyikük járja a saját útját? Michael-ígéretéhezhíven-otthontadottneki,demástnemka tőle.S
P	e szerelmet,
se szeretetet. „Ha unatkozol, cseréltesd ki a tapétát és a bútorokat!" Micsoda pazarlás lenne az! A lakás tökéletes, még ha neki nem tetszik is, és az átalakítás valósá os vagyonba kerülne. Márpedig őt ú	g csékolja el.
gy nevelték, hogy becsülje meg a pénzt, és ne poEbéd után Mrs. Blake elköszönt és távozott, de előbb még előkészítette a vacsorát; este csak be kell majd tenni a sütőbe.
I-egközelebb hétfőn Jövök, kedvesem - hadarta. - Tudja, holnap meglátogatom a lányomat a kórházban. Ami pedig a főzést illeti - váltott témát -, Michael nem válogatós, mindent megeszik, amit eléje tálalok. De ha magának van valami kedvenc étele, vagy van valami, amit nem szeret, mondja meg nyugodtan!
Caron egyrészt megkönnyebbült, hogy újra egyedül maradt, másrészt nyomasztóan kihaltnak találta a házat. Kisétált a kertbe, leült egy padra, és elmélázva bámult
68
~~fU~NANA
Lovasiskola
a szökőkutat övező medencébe, ahol a zöld, tenyérnyi tavirózsalevelek között aranyhalak úszkáltak.
- Jó nektek - suttogta csüggedten. - Nincsen semmi gondotok.
Hatra elkészítette a vacsorát, és megterített. Hétkor azonban Michael még mindig nem jött meg. Ha tudja, hol érheti el, felhívta volna telefonon, de csak arra emlékezett, hogy a nyomda valahol a belvárosban van.
Ebből is látszik, milyen keveset tudok róla, gondolta szomorúan.
Már fél kilenc felé járt, amikor végül Michael megérkezett. Még csak nem is mentegetőzött,amiért ilyen sokáig elmaradt. Első dolga az volt, hogy töltött magának egy whiskyt, és letelepedett egy karosszékbe.
Caron el akarta árasztani szemrehányásokkal, közölni akarta véle, hogy a vacsora már ehetetlen, de mikor látta, milyen fáradt és feszült az arca, megesett rajta a szíve. - Nehéz napod volt? - kérdezte szelíden. - Talán a távolléted alatt túlságosan felhalmozódott a munka? Szívesen segítek az irodában, ha akarod. Elvégre tapasztalt titkárnő vagyok, biztosan hasznomat tudnád venni.
- Minden a lehető legnagyobb rendben van. Nincs szükségem segítségre. De természetesen beletelik egy kis időbe, amíg tájékozódom az új fejleményekről.
- Azért hétfőig várhattál volna! - lázadozott Caron, akit mélyen megsebzett ez a visszautasítás. - Feltétlenül már ma be kellett menned?
- Igen.
- Legalább felébreszthettél volna. Míg Mrs. Blake meg nem jött, fogalmam sem volt róla, hová tűntél.
- Csak nem aggódtál értem?
- Dehogy, miért aggódtam volna? - vágott vissza hetykén Caron. Michael összehúzta a szemét.
- Nem úgy beszélsz, mint egy újdonsült feleség.
- Még hogy újdonsült feleség! Nevetséges! Világosan a tudtomra adtad, hogy ez milyen házasság lesz. Mindketten a magunk útját járjuk, csak az ágyban találkozunk. Eleinte azt hittem, azt szeretnéd, ha otthonná varázsolnám ezt a házat, és hogy társat keresel. De nem így van, igaz? Nem is értem, miért vettél el!
- Mert azt gondoltam, mindkettőnknek származik valami előnye ebből a házasságból, de úgy látszik, tévedtem.
Caron csüggedten legyintett. Nem akarta, hogy a vita még jobban elfajuljon. Attól félt, olyasmiket vágnának egymás fejéhez, amiket később nehéz lenne visszaszívni. Így hát inkább hallgatott.
- Menj, zuhanyozz le! - dünnyögte végül. - A vacsora a sütőben van. Biztosan éhes vagy.
- Nem, kösz. Az irodában ettem egy szendvicset.
- De Mrs. Blake annyit dolgozott! Rosszulesne neki, ha megtudná, hogy hiába fáradozott.
69
nvn~aNa
Lovasiskola
heteit, kedveském? De ha Michael meggyőződött róla, hogy a nyomdában minden rendben van, biztosan elviszi majd valami szép helyre.
Ez az év vicce, gondolta Caron keserűen. Lassan kezdett rájönni, hogy nemcsak a nászútról, de a mézeshetekről is le kell mondania. Michael úgy bánik vele, mint egy kitartott nővel. De hát kezdettől fogva tudhatta volna, hogy ebből a kapcsolatból nem sülhet ki semmi jó. Sohasem lett volna szabad elfogadnia a házassági ajánlatát.
- Megértem, hogy egy darabig senkit sem akart látni - fecsegett tovább a házvezetőnő. -A válás nagyon megviselte, aztán meghalt a húga, és teljesen kikészült. Attól féltem, nem is tudja túltenni magát rajta. Hála istennek, tévedtem. Magának pedig igenis ennie kell - jelentette ki minden átmenet nélkül. - Mit szólna egy kis rántottához és egy csésze jó erős teához? A nappaliban tálalok, ott kényelmesen elfogyaszthatja, és evés közben figyelheti a madarakat a kertben.
- Köszönöm, ez jó ötlet - felelte Caron udvariasan. - De nem kell kiszolgálnia, magam is el tudom készíteni a reggelimet.
- Szó sem lehet rólaC Az az én dolgom. Szeretek Michaelnak dolgozni, igazán nagylelkű munkaadó. Csodálatos ember a férje, kedveském! Nem tudom eleget dicsérni!
Noha Caron nem volt éhes, mindent megevett, amit Mrs. Blake a tányérjára rakott. Közben egyfolytában Michael viselkedésén rágódott. Bosszantotta és nagyon roszszulesett neki, hogy a férfi számára-legalábbis a jelek szerint-fontosabb a munkája, mint ő. Pedig igazán nem pusztult volna bele, ha a hétvégét vele tölti! Azt megértette, hogy Michael minél előbb meg akarja tudni, távollétében mi történt a vállalatánál, de úgy vélte, azért mégsem kellett volna az esküvőjük utáni első napon hajnalban bemennie dolgozni.
Minél tovább tűnődött a helyzetén, annál dühösebb lett. Hogy merészel Michael így bánni vele? Talán nem élvezte az éjszakát? Túl tapasztalatlannak találta?
Es így lesz a jövőben is? Mindegyikük járja a saját útját?
Michael-ígéretéhez híven-otthont adott neki, de mást nem kap tőle. Se szerelmet, se szeretetet. „Ha unatkozol, cseréltesd ki a tapétát és a bútorokat!" Micsoda pazarlás lenne az! A lakás tökéletes, még ha neki nem tetszik is, és az átalakítás valóságos vagyonba kerülne. Márpedig őt úgy nevelték, hogy becsülje meg a pénzt, és ne pocsékolja el.
Ebéd után Mrs. Blake elköszönt és távozott, de előbb még előkészítette a vacsorát; este csak be kell majd tenni a sütőbe.
- Legközelebb hétfőn jövök, kedvesem - hadarta. - Tudja, holnap meglátogatom a lányomat a kórházban. Ami pedig a főzést illeti - váltott témát -, Michael nem válogatós, mindent megeszik, amit eléje tálalok. De ha magának van valami kedvenc étele, vagy van valami, amit nem szeret, mondja meg nyugodtan!
Caron egyrészt megkönnyebbült, hogy újra egyedül maradt, másrészt nyomasztóan kihaltnak találta a házat. Kisétált a kertbe, leült egy padra, és elmélázva bámult
a szökőkutat övező medencébe, ahol a zöld, tenyérnyi tavirózsalevelek között aranyhalak úszkáltak.
- Jó nektek - suttogta csüggedten. - Nincsen semmi gondotok.
Hatra elkészítette a vacsorát, és megterített. Hétkor azonban Michael még mindig nem jött meg. Ha tudja, hol érheti el, felhívta volna telefonon, de csak arra emlékezett, hogy a nyomda valahol a belvárosban van.
Ebből is látszik, milyen keveset tudok róla, gondolta szomorúan.
Már fél kilenc felé járt, amikor végül Michael megérkezett. Még csak nem is mentegetőzött,amiért ilyen sokáig elmaradt. Első dolga az volt, hogy töltött magának egy whiskyt, és letelepedett egy karosszékbe.
Caron el akarta árasztani szemrehányásokkal, közölni akarta vele, hogy a vacsora már ehetetlen, de mikor látta, milyen fáradt és feszült az arca, megesett rajta a szíve. - Nehéz napod volt? - kérdezte szelíden. - Talán a távolléted alatt túlságosan felhalmozódott a munka? Szívesen segítek az irodában, ha akarod. Elvégre tapasztalt titkárnő vagyok, biztosan hasznomat tudnád venni.
- Minden a lehető legnagyobb rendben van. Nincs szükségem segítségre. De természetesen beletelik egy kis időbe, amíg tájékozódom az új fejleményekről.
- Azért hétfőig várhattál volna! - lázadozott Caron, akit mélyen megsebzett ez a visszautasítás. - Feltétlenül már ma be kellett menned?
- Igen.
- Legalább felébreszthettél volna. Míg Mrs. Blake meg nem jött, fogalmam sem volt róla, hová tűntél.
- Csak nem aggódtál értem?
- Dehogy, miért aggódtam volna? - vágott vissza hetykén Caron. Michael összehúzta a szemét.
- Nem úgy beszélsz, mint egy újdonsült feleség.
- Még hogy újdonsült feleség! Nevetséges! Világosan a tudtomra adtad, hogy ez milyen házasság lesz. Mindketten a magunk útját járjuk, csak az ágyban találkozunk. Eleinte azt hittem, azt szeretnéd, ha otthonná varázsolnám ezt a házat, és hogy társat keresel. De nem így van, igaz? Nem is értem, miért vettél el!
- Mert azt gondoltam, mindkettőnknek származik valami előnye ebből a házasságból, de úgy látszik, tévedtem.
Caron csüggedten legyintett. Nem akarta, hogy a vita még jobban elfajuljon. Attól félt, olyasmiket vágnának egymás fejéhez, amiket később nehéz lenne visszaszívni. Így hát inkább hallgatott.
- Menj, zuhanyozz le! - dünnyögte végül. - A vacsora a sütőben van. Biztosan éhes vagy.
- Nem, kösz. Az irodában ettem egy szendvicset.
- De Mrs. Blake annyit dolgozott! Rosszulesne neki, ha megtudná, hogy hiába fáradozott.
68
69
Lovasiskola
- Talán később bekapok valamit. - Michael felkelt, megint whiskyt töltött a poharába, aztán visszaült a helyére.
Hát ez furcsa, tűnődött Caron. Azelőtt sosem ivott ilyen sokat, akkor most miért teszi? Talán bánatában, hogy elvett feleségül?
- A múlt éjszaka miatt haragszol? Nem feleltem meg a várakozásodnak? Tudom, nincs sok tapasztalatom, de...
- Ne beszélj butaságokat! - mordult rá Michael. - Én... Mindegy, hagyjuk! Megyek, lezuhanyozom. - Felhajtotta a whiskyjét, és a lépcsőhöz indult.
Caron zavartan bámult utána. Vajon mit akart mondani? Még akkor is ezen törte a fejét, amikor az asztalra tette az ételt.
Michael csak ímmel-ómmal evett, és noha Caron éhes volt, neki is elment az étvágya. Többször is megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de hiába erőlködött, Michaelból legfeljebb egyszavas válaszokat tudott kicsikarni.
- Kár lenne bármit is kicserélni ebben a lakásban - jegyezte meg végül. - Sem a bútoroknak, sem a tapétának nincs semmi baja.
- Megmondtam, hogy azt csinálsz a házzal, amit akarsz - vont vállat a férfi közönyösen.
Caron rájött, hogy hibát követtek el, amikor ideköltöztek. Sokkal jobban tették volna, ha olyan helyre mennek, amely a férfiban nem ébreszt keserű emlékeket. Itt mindenről Josie jut az eszébe.
Nem lett volna szabad veszekednem vele, több megértést kellett volna tanúsítanom, nyilallt belé a felismerés. Megfogadtam, hogy megváltoztatom a nőkről alkotott véleményét, s ehelyett csak még jobban megerősítettem az előítéleteit. De ezentúl másként lesz.
- Holnap mit csinálunk? - kérdezte erőltetett vidámsággal, miután leszedje az asztalt.
- Te azt csinálsz, amit akarsz. Én megint bemegyek az irodába. - De Michael, holnap vasárnap van! Akkor nem dolgozhatsz! - Nem te fogod megmondani, hogy mikor dolgozhatom!
- Szerinted megérdemlem, hogy így bánj velem?
- Mondtam, hogy keress magadnak valami hasznos elfoglaltságot. elég tennivaló...
- És én mondtam, hogy semmi értelme átrendezni a házat. Tiszta pénzpocsékolás lenne! Miért dobnánk ki olyan bútorokat, amelyek még egészen újak?
- Megengedhetem magamnak, hogy...
- Ide hallgasson, Mr. Savage! Soha életemben nem szórtam a pénzt, és most sem fogom! - Caron rémülten állapította meg, hogy kiabál, és zavarában az ajkába harapott.
- Te vagy az első nő, akinek nem a pénzemre fáj a foga - dünnyögte a férfi.
- És ez téged meglep? Hát nem tudtad, mielőtt elvettél? Engem nem érdekel a pénz, Michael. Szeretem az egyszerű életet.
felkelt, hogy
Akad itthon
70
- Miért is nem találkoztunk korábban? - kérdezte rekedten a férfi, aztán felállt, és nehézkesen felbotorkált a lépcsőn.
Caron elgondolkozva bámult utána. Úgy látszik, igaza volt, Michael még mindig szenved az emlékektől. De ha elég megértő és türelmes lesz, a végén talán minden jóra fordul.
Amikor beosont a hálószobába, Michael már mélyen aludt.
Gyorsan levetkőzött, és meztelenül bebújt mellé az ágyba. Bizonyos szempontból megkönnyebbülést érzett, hogy nem került sor köztük újabb összecsapásra, ugyanakkor valóságos kínszenvedés volt számára olyan férfi mellett feküdni, akit szeret, de aki nem viszonozza az érzéseit.
Nagy sokára sikerült elaludnia. Álmában találkozott Karl Britt-tel, aki egy hosszú utcán üldözte. Kétségbeesetten igyekezett elmenekülni előle, de a férfi a nyomában maradt, a nevét kiáltozta, azt ordította, hogy szereti, és tudni akarta, miért szakított vele. Közben hat vagy hét lány futott utána, azok meg neki bizonygatták, hogy szeretik. Valahányszor Caron hátrafordult, Karl eltorzult arccal, rekedten kiabálni kezdett, s egyre jobban fogyott köztük a távolság. Aztán a lányok utolérték Karlt, és letépték róla a ruháját. Caron megpróbált gyorsabban szaladni, de csak egy helyben topogott. Láthatatlan karok fonódtak köré, kétségbeesetten vergődött a szorításukban. Végül felsikoltott.
- Csitt, Caron! Minden rendben van - suttogta egy hang a fülébe. Felébredt, és észrevette, hogy Michael karjában fekszik.
- Nyugodj meg! Rosszat álmodtál. Nem akarod elmesélni?
- Karl elől menekültem - motyogta zavartan. - Nem értem, miért álmodtam róla -tette hozzá gyorsan, mikor érezte, hogy a férfi megmerevedik. - Utolsó gazember volt. Nem is tudom, miért hagytam, hogy kikezdjen velem.
- Azért, mert vonzott. És végül annyira megsebzett, hogy miután szakítottatok, többé nem mertél belevágni egy újabb kapcsolatba. Valóban nagy hatással lehetett rád, ha még mindig róla álmodsz.
- Kegyetlen volt, és aljas. Az ilyesmit nehéz elfelejteni.
- Nem engedheted, hogy egy semmirekellő miatt tönkremenjen az életed!
- De hát nem tudtam, milyen ember, és amikor rájöttem, már elkéstem. - Caron tényleg nem értette, miért álmodott Kariról. Mióta Michael belépett az életébe, alig gondolt rá, és időközben azt is megtanulta, hogy nem minden férfi egyforma.
Michael viszont még mindig lenézi a nőket. Persze lehet, hogy idővel majd megkedveli őt, de erősen kételkedett benne, hogy a férje valaha is viszonozni fogja a szerelmét. Hacsak nem történik valami csoda, s Michael egyszer csak szerelmet nem vall, neki sosem lesz bátorsága bevallani, hogyan érez iránta.
A férfi keze a vállára, majd a mellére csúszott, s hüvelykujjával gyöngéden ingerelni kezdte a mellbimbóját.
Caron szája kiszáradt az izgalomtól, teste megfeszült, s érzékei megint átvették fölötte az irányítást.
71
tíUMANA
Lovasiskola
Mikor Michael a magáévá tette, szinte elalélt a gyönyörtől, ugyanakkor gyötörte a tudat, hogy a férfi csak a fizikai vágyainak kielégítésére használja. Miért nem szereti őt Michael? A kétségbeeséstől könnyek szöktek a szemébe, majd kibuggyantak, és végigfutottak az arcán.
- Mi bajod? - kérdezte a férfi, de Caron csak a fejét rázta, és nem felelt. Savage arca elsötétült.
- Ha nem akarsz szeretkezni velem, miért nem szólsz? Nem vagyok olyan aljas, hogy rákényszerítselek, csak azért, mert a feleségem vagy.
- Nem erről van szó.
- Hát miről? Miért sírsz? Fájdalmat okoztam?
Caron az oldalára fordult, összegömbölyödött, s öklét a szájába gyömöszölte. Nehogy beismerje, hogy reménytelenül szerelmes belé, hogy csodálatos vele szeretkezni, és mégis rettenetes, mivel Michael nem szereti őt...
- Válaszolj! - Michael maga felé fordította, és kényszerítene, hógy ránézzen.
- Nem.., nem okoztál fájdalmat. Azért bőgtem, mert... az ördögbe is, nem tartozom neked magyarázattal!
Michael halkan káromkodott.
- Ti, nők kiszámíthatatlanok vagytok! Sosem foglak megérteni benneteket. Most aludj ! De ne hidd, hogy győztél! Legközelebb nem biztos, hogy ilyen nagylelkű leszek.
Caron szemére még sokáig nem jött álom. Nem bírta elviselni, hogy a férje úgy fekszik mellette, mint egy darab fa; azt szerette volna, ha átöleli; érezni akarta, hogy fontos a számára...
Talán mégis az lenne a legjobb, ha megmondanám neki, miért sírtam. Csakhogy akkor azt is be kellene vallanom, hogy szeretem. Ha erre elfordulna tőlem, vagy kigúnyolna, azt nem élném túl, gondolta.
Másnap reggel, mikor Caron kinyitotta a szemét, megint egyedül feküdt az ágyban. Bár ez nem lepte meg különösebben, nem is örült neki. Minthogy esze ágában sem volt megint egész nap otthon rostokolni, elhatározta, hogy reggeli után körülnéz Dublinban. Mint minden nagyvárosban, bizonyára itt is sok a látnivaló.
Bekapott egy pirítóst, felhajtott két csésze teát, aztán magához vette a kabátját, a táskáját, és elindult.
Nyugaton még kéklett az ég, a feje fölött azonban már komor viharfelhők gyülekeztek. Hamarosan esni fog, gondolta.
Dublin különös módon Londonra emlékeztette. A városközponton át kanyargó Liffey akár a Temze is lehetett volna. Az előkelő negyedek György korabeli házai a londoni West End épületeire hasonlítottak, a kikötőnegyed pont olyan volt, mint a Tower-hídon túl a Temze-part, az utcákon itt is emeletes buszok közlekedtek, csak éppen nem pirosak, hanem zöldek.
Látta a Guinness Serfőzdét, és elképedten állapította meg, hogy mennyi söröző van a városban. Szóval tényleg igaz, hogy az írek idejük java részét a kocsmában töltik, gondolta mosolyogva.
Végigsétált a Grafton utcán, és megcsodálta a kirakatokat, aztán bement a Nemzeti Galériába, ahol nézelődés után a büfében bekapott egy szendvicset, és ivott egy kávét. Fájó lábbal, de elégedetten indult haza. Közben csakugyan megeredt az eső. Mire hazaérek, biztosan bőrig ázom, de talán még lesz annyi időm, mielőtt elkészítem a vacsorát, hogy forró fürdőt vegyek, töprengett.
Nem számított rá, hogy Michaelt már otthon találja, a haragja pedig végképp váratlanul érte.
Még mielőtt bedughatta volna a kulcsot a zárba, a férfi feltépte az ajtót. - Hol a pokolban mászkáltál? - förmedt rá villámló szemmel.
Caron összeráncolta a homlokát. - Kinn - felelte kurtán.
- Mi az, hogy kinn? -Michael becsapta az ajtót, és ökölbe szorított kézzel megállt előtte.
Caront dühítette a számon kérő hang.
- Sétáltam egyet. Talán tilos? - fakadt ki ingerülten, de ekkor eszébe jutott, hogy Michael bizonyára Josie-éval hasonlítja össze a viselkedését. Talán azt hiszi, azért ment el, hogy felcsípjen valakit, ezért gyorsan hozzáfűzte: - Ismerkedtem a várossal. Kár, hogy nem kísérhettél el.
- Még csak két napja vagy itt, és máris unatkozol?
- Nem akarok állandóan Josie-ra gondolni. Márpedig bárhová nézek ebben a házban, mindenről ő jut az eszembe!
- Megmondtam, hogy cseréltesd ki a bútorokat.
- Én pedig megmondtam, hogy ennek semmi értelme.
- Mindegy. A lényeg az, hogy szándékosan korábban jöttem haza, mert veled akartam lenni, te pedig nem voltál itthon.
Caron mély lélegzetet vett.
- Sajnálom, nem tudhattam előre.
- Hát persze! Te is csak magaddal törődsz, mint a hagyhattál volna egy üzenetet!
- Úgy, mint te tegnap reggel? Te is szó nélkül mentél el...
- És most bosszút akartál állni rajtam? - szikrázott fel Michael szeme.
- Dehogy! - tiltakozott Caron. - De tényleg azt hittem, hogy egész nap távol leszel, és szerettem volna egy kis friss levegőt szívni. Igazságtalan vagy. Ha magamra hagysz, akkor ne csodálkozz, ha nem találsz itthon!
A férfi haragját mintha elfújták volna, kedvtelve méregette a lányt.
- Mint mindig, ezúttal is gyönyörű vagy, amikor haragszol. Kívánlak - nyögött fel az izgalomtól fátyolos hangon.
Igen, a testemet valóban kívánod, gondolta Caron keserűen. A szeme könnybe lábadt, de gyorsan elfordult, nehogy Michael észrevegye.
többi nő! A fenébe, legalább
72
73
- Előbb szeretnék megfürödni. Egész nap jártam, megizzadtam, elfáradtam...
- Szóval elfáradtál! Csak nem? Alig két napja házasodtunk össze, és máris kifogásokat keresel? Nem lesz ez így jó, Caron. A feleségem vagy, és én le akarok feküdni veled, méghozzá most azonnal.
- Nem értem, mi bajod, tudomásom szerint nem utasítottalak vissza. Csak azt mondtam, hogy előbb szeretnék megfürödni.
Michael szeme elsötétült a szenvedélytől.
- Akkor együtt fürdünk meg. Csináltál már ilyet? Az a Karl nevű fickó előállt valaha is ilyen ötlettel?
Caron elpirult, de görcsösen igyekezett megőrizni a nyugalmát. - Hogy képzeled! - méltatlankodott.
Michael felnevetett, aztán előrelépett, és a karjába kapta. Caron hozzásimult, átölelte a nyakát, és akkor sem ellenkezett, mikor a férfi felvitte a lépcsőn. Mire a hálószobájukba értek, az izgalomtól teljesen kiszáradt a szája.
A férfi óvatosan letette.
- Rögtön visszajövök - mormolta, és eltűnt a fürdőszobában.
Kisvártatva Caron vízcsobogást hallott, majd a szobát valami keleti fürdőolaj kellemes illata árasztotta el.
Elképesztette az a gyorsaság, amellyel Michael valóra váltotta a „fenyegetését", vagy inkább az „ígéretét". Egy pillanatig sem tartott attól, hogy a férfi fájdalmat fog okozni neki, s ha a rájuk váró élvezetekre gondolt, az érverése felgyorsult.
- Őrülten kívánlak-suttogta Michael, ahogy eléje lépett. Lágyan végighúzta ujját az arcán, aztán a nyakán, egészen puha kötött ruhája kivágásáig, majd idegtépő lassúsággal vetkőztetni kezdte. Ahogy kigombolta a ruháját, gyöngéd csókokkal borította lemeztelenített bőrének minden négyzetcentiméterét.
Caron reszketett a vágytól. Segíteni akart a férfinak, le akarta tépni magáról a ruhát, minden porcikájával érezni akarta a férje izmos, meztelen testét.
- Most te következel - súgta Michael a fülébe.
Csak egy pillanatig habozott, aztán nem bírt tovább ellenállni a kísértésnek. Rettenetesen kívánta a férfit, de meg is ijesztették a rátörő érzések.
- Mi az? - csúfolódott Michael. - Talán félsz? Még sosem vetkőztettél le férfit? - Megragadta a lány kezét, és ingének legfelső gombjához vezette.
Utána Caront már az érzékei irányították. Türelmetlenül kigombolta, majd lerángatta az inget, keze végigfutott a férfi domború mellkasán, izmos hátát simogatta, szenvedélyesen szájon csókolta. Közben mellét a testéhez dörgölte, majd fogait gyengéden összezárta a mellbimbóján. Hallotta, hogy Michael felsóhajt, érezte, ahogy megmerevedik, s rájött, mekkora hatalma van fölötte.
Ösztönösen tudta, hogyan izgathatja fel a férfit, hogyan csigázhatja fel még jobban a vágyát. Türelmetlenül kikapcsolta az övcsatját, lehúzta a cipzárját, aztán figyelte, ahogy Michael gyorsan kibújik a nadrágjából.
Ugy érezte, belepusztul, ha nem érintheti meg. Soha senkit nem kívánt ennyire, soha nem gondolta volna, hogy ilyen szenvedélyt ébreszthet benne valaki.
74
9. FEJEZET
Caron még sosem töltött el ilyen csodálatos estét. beírhatatlan gyönyörökben volt része. Mikor beültek a fürdőkádba, először gyöngéd érintésekkel, lágy simogatásokkal felfedezték egymás testét, aztán Michael a magáévá tette a vízben, az ágyon, az ágy előtti puha szőnyegen és állva is. Egyszerűen fáradhatatlanok voltak, nem tudtak betelni egymással. Jóval éjfél után kimerülten, összeölelkezve aludtak el.
A nap már rózsaszínre festette az ég alját, mikor Caron felébredt. Vajon ha úgy tesz, mintha aludna, Michael mais szó nélkül itt hagyja? Rettenetesen fájt neki a tudat, hogy csak akkor érezheti közel magát a férjéhez, amikor szeretkeznek. Valahányszor erre gondolt, elszorult a szíve.
Eleinte azt hitte, hogy kiindulási alapnak ennyi is elég lesz, de tévedett. Nemcsak Michael testére, hanem a lelkére is vágyott. A házastársaknak jóban-rosszban ki kellene tartaniuk egymás mellett, barátokká, szövetségesekké kellene válniuk, gondolta. Mindent megadott volna azért, hogy Michael megossza vele a gondjait és a gondolatait, hogy beszéljen a munkájáról és mindarról, ami foglalkoztatja.
Megint elnyomta az álom, és mire felébredt, a nap már magasan járt az égen, és besütött a szobába. Mellette üres volt az ágy. Az órára pillantva megállapította, hogy már elmúlt kilenc, így igazán nem vehette rossz néven Michaeltól, hogy elment. De milyen boldog lett volna, ha felébreszti, és búcsúcsókot ad neki, mielőtt távozik... Csak pár kedves szóra vágyott, az semmibe se kerülne Michaelnak, őt viszont boldoggá tenné.
A konyhaasztalon egy cédula várta. Felcsillanó szemmel nyúlt érte, de mikor elolvasta, arcáról lehervadt a mosoly.
Caron, Mrs. Blake megütötte a hátát, néhány napig nem tud jönni. M.
Az üzenet nem is lehetett volna személytelenebb. Michael még csak nem is utalt az átélt gyönyörű éjszakára.
Caron szája sírósan legörbült, öklével haragosan az asztalra csapott. Hogy meri őt így kezelni Michael? De azt persze elvárja, hogy amikor késő este hazajön, és kedve támad egy kis hentergésre, ő a rendelkezésére álljon. Milyen megalázó helyzetbe került!
75
Lovasiskola
nvmawa
Velem ezt nem csinálod többé! - fogadkozott, ám a következő pillanatban csüggedten lerogyott a székre. Minek áltatja magát? Hiszen elég, ha Michael ránéz, és ő máris olvadozni kezd, mint a jég a napon. Nem értette, mi történt vele. Hová lett a büszkesége, az akaratereje?
Főzött magának egy csésze teát, aztán - miközben lassan kortyolgatta -eltervezte a napját. Ma rá vár a házimunka, ő főzi meg a vacsorát, és talán még mosni is fog. Michael este talán kedvesebb lesz, és akkor legalább rövid időre azt képzelheti, hogy nincs semmi baj a házasságukkal.
Ekkor'megcsörrent a telefon.
- Szia, Caroh! - csendült fel a vonal túlsó végén Stephanie hangja. ~ Nem is tudom, hogy lehordjalak-e, vagy inkább gratuláljak?
- Tehát már hallottad a hírt?
- Néhány perccel ezelőtt egy ismerősöm említette, hogy összeházasodtatok. Ó véletlenül épp Michael cégénél dolgozik. Természetesen az első dolgom az volt, hogy felhívtam a drágalátos sógoromat, és alaposan megmostam a fejét. Bruce tombolni fog, amikor megtudja, hogy a bátyja titokban nősült meg. Nem is sejtettem, hogy így éreztek egymás iránt. Olyan ügyesen megjátszottátok a közömböst.
- Akkoriban még mi sem tudtuk - mentegetőzött Caron.
- De aztán, mikor rájöttetek, nem vesztegettétek az időt. Milyen romantikus! -sóhajtott fel Stephanie. - Mondd csak, mit szólnál hozzá, ha meglátogatnálak? Rettentően magányos lehetsz most, hogy Michael dolgozni jár. Emiatt is jól összeszidtam!
- Nagyon örülnék, ha eljönnél-válaszolta Caron. Vajon hogyan fogadta'Michael Stephanie prédikációját. Nem valószínű, hogy megsértődött, ahhoz túlságosan is kedveli a sógornőjét. - Te nem dolgozol? - kérdezte csodálkozva.
- Már nem-közölte Stephanie.-Felmondtam. Tudod, gyereket várok. Igaz, hogy még csak a harmadik hónapban vagyok, de úgy éreztem, ez a leghelyesebb.
- Ez aztán a csodálatos újság!
- Nekem mondod? Bruce magánkívül van az örömtől. Akkor hát szárniíts rá, hogy mindjárt betoppanok! Egyébként hogy van a bátyád?
- Már majdnem teljesen rendbe jött, hála istennek! - Caron előző 'este felhívta Johnt, aki olyan boldognak tűnt, hogy szinte megirigyelte. Mintha rajta kívül mindenkinek sínen lenne az élete...
Mikor Stephanie megérkezett, egyenesen a nappaliba vezette, ahonnét gyönyöre kilátás nyílt a kertre. Leültette az ablak előtti kanapéra, a kedvenc helyére.
- Michaeltól igazán nem volt szép, hogy azonnal dolgozni kezdett, és még csak el se vitt nászútra - jelentette ki Stephanie, miközben kényelmesen elhelyezkedett. - Komolyan mondom, ennek az embernek nincs szíve.
- Ezt is közölted vele? - kuncogott Caron.
- Nem is hinnéd, mi mindent a fejéhez vágtam. Az sem lepett volna meg, ha azonnal hazarohan, és bocsánatot kér tőled. Másrészről viszont a munkája rengeteget jelent a számára. Ezért hem értem, hogy maradhatott ilyen sokáig távol. Bizonyos
76
Lovasiskola
szempontból mégis örülök, hogy így tett, mert különben nem találkozott volna veled. Igazán megérdemelt már egy kis boldogságot. Remélem, mi is jó barátok leszünk. - Biztos vagyok benne -felelte Caron hálás mosollyal. - Nagyon szeretném megismerni a férjedet is. Miért nem jöttök el vacsorára hozzánk egyik este?
- Szívesen eljövünk, de nem szeretnénk megzavarni a mézesheteiteket. Lefogadom, hogy mihelyt Michael hazaér, azonnal beestek az ágyba.
Caron arca bíborvörös lett.
- Ugyan - hebegte. - Tényleg szeretném, ha itt vacsoráznátok.
- Akkor kösz a meghívást, számíthattok ránk. Hogy tetszik a ház? - Szép - felelte kitérően.
- Nem emlékeztet itt minden Michael első feleségére? - kérdezte halkan Stephanie, akinek a figyelmét nem kerülte el a lány arcán átsuhanó árnyék.
- De igen. Azt hiszem, tulajdonképpen egyikünk sem szereti ezt a nagy házat. Túl... nem is tudom, hogy fogalmazzam meg... Én a magam részéről sokkal szívesebben laknék egy kisebb, kényelmes villában.
- És Michael?
- Szerintem ő is. Noha azt javasolta, hogy cseréltessem ki a bútort, meg a tapétát, nem hiszem, hogy az bármin is változtatna. Valahogy a légkörrel van baj.
- Igen, értem. Milyen kár, hogy Michael eladta az apja villáját! Az biztosan tetszene. Annak a háznak, hogy úgy mondjam, lelke volt.
- De szeretném látni! - szaladt ki Caron száján. Akkor talán jobban megérteném Michaelt, gondolta.
- Menjünk, és nézzük meg! -javasolta a sógornője.
Hamarosan már a villa felé robogtak Stephanie kocsiján. Néhány mérföldre Dublintől az ír táj teljes változatosságában tárult fel előttük. Hangafüves mezők, tőzeglápos területek, erdei, vörös- és jegenyefenyő erdők váltották egymást; itt-ott feltűnt egy-egy magányosan álló, szép villa, sőt egyszer egy régi, lakatlan monostort is láttak.
Caron nem bírt betelni a táj szépségével. Végül - Wicklow megye egyik falvának széléhez érve - Stephanie lefékezett egy barátságos, fehér téglából épült, rózsaszín ajtós, nádtetős ház előtt.
- Ez az - jelentette ki elégedetten. Mikor kiszálltak, és közelebb mentek az épülethez, meglepetve látták, hogy eladó.
- Gyere, kérdezzük meg, hogy megnézhetjük-e - buzdult fel Caron.
A szintén rózsaszínre mázolt kertkapu félig kidőlt, és a kert igen elhanyagolt benyomást keltett, ám Caron biztos volt benne, hogy régebben gyönyörű lehetett. Éppolyan, amilyennek Michael lefestette, gondolta, ahogy a tekintete végigfutott a mályvával, vadrózsával, margarétával, fuksziával és vagy tucatnyi más - bimbózó vagy már teljesen kinyílt-virággal teleültetett, meglehetősen gazos ágyásokon.
Csalódottan állapították meg, hogy senki sincs otthon, sőt a ház teljesen lakatlannak tűnt, az illetékes ingatlanügynök székhelye pedig természetesen Dublinban volt.
77
nvmwra
- Holnap megszerzem a kulcsokat, és visszajövök-jelentette ki Caron határozottan. - Elhozol?
- Persze! - biztosította Stephanie.
Aznap este Caron csak annyit mondott Michaelnak, hogy Stephanie telefonált neki, de a többiről mélyen hallgatott.
- Engem is felhívott. Ez a nő aztán tudja, hogyan kell lehordani valakit!
Úgy látszik, az ő szemében Stephanie soha nem tehet rosszat, gondolta Caron. Bárcsak engem is ennyire szeretne!
- Meg kellene hívnunk őt és Bruce-t vacsorára - javasolta óvatosan. - Rendben. Mit szólnál a holnap estéhez?
Caron nagyon megörült. Aznap vacsorára sült csirkét készített hagymás-zsályás töltelékkel és friss zöldségkörettel.
Michael jó étvággyal mindent elpusztított, de egész idő alatt alig szólalt meg, teljesen lekötötték a gondolatai. Evés után közölte, hogy hazahozott egy kis munkát, és visszavonul a dolgozószobájába.
Caron alig bírta leplezni a csalódottságát. Azt remélte, együtt töltik az estét.
- Segíthetek? - ajánlkozott, és mikor a férje megrázta a fejét, még jobban megerősödött a gyanúja, hogy a férfi csak azért vette el, mert a testét kívánta. - Legalább megengeded, hogy beüljek hozzád? - kérlelte tovább. - Ígérem, meg se mukkanok.
- Nem, csak zavarnál. Teljesen a munkára kell összpontosítanom - válaszolta Michael ingerülten.
- Lassan kezdem úgy érezni magam, mintha magánzárkában lennék - motyogta Caron. Nem a férfi fülének szánta a szavait, de az mégis meghallotta.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen - szegte fel dacosan az állát. - Hát nem látod, hogy úgy élek itt, mint egy rab? Azt elvárod, hogy egész nap itthon legyek, de amikor hazajössz, nem tartasz igényt a társaságomra! Miért vagy ilyen? Miért vettél feleségül, ha rám se bírsz nézni?
A férfi behunyta a szemét, és mély lélegzetet vett. Mikor újra Caronra pillantott, arca kifejezéstelen volt.
- Azért vettelek el, mert... mert szükségem van rád. - Hát persze! Hogy kielégítsd a vágyaidat!
- És a tiédet, Caron, arról se feledkezz meg! - vágott vissza Savage.
- Valóban, az ágyban tökéletesen megértjük egymást, de hát szerinted csaÍC ennyiből áll egy házasság?
- Azt gondoltam, kezdetnek ennyi is elég. Csak később vettem észre, hogy tévedtem - tette hozzá Michael, még mielőtt Caron felfoghatta volna, mire gondol. - Nem olyan vagy, mint amilyennek tartottalak. - Vonásai megkeményedtek, a szeme elsötétült. Hátralökte a székét, felpattant, és minden további magyarázat nélkül faképnél hagyta a lányt.
Caron egyszerre fázni kezdett. Dideregve ült a székén, és a karját dörzsölgette.
78
Lovasiskola
Egyre világosabbá vált előtte, hogy ennek a házasságnak nem lehet jó vége. Ha száz évig élnének, akkor sem tudná kiismerni a férjét.	'
Másnap reggel a két nő elhozta a villa kulcsát az ingatlanközvetítőtől. Caron megragadta az alkalmat, és meghívta a sógornőjét a férjével aznap este vacsorára. Stephanie boldogan elfogadta a meghívást.
- Bruce már alig várja, hogy megismerjen! - mondta mosolyogva.
Caron meglepetten nézett körül a villában. Kívülről a ház sokkal kisebbnek tűnt, s nem számított rá, hogy ilyen tágas és mégis otthonos. Teljesen be volt bútorozva, és majdnem mindegyik szobába kandallót is építettek.
Az ingatlanügynöktől megtudta, hogy a tulajdonos meghalt, s minthogy a rokonai Amerikában élnek, bútorozottan el akarják adni a villát.
Szóval itt nőtt fel Michael, gondolta elérzékenyülve. Itt futkározott a kertben, itt hancúrozott a patakparton, később pedig, amikor nagyobb lett, itt ápolta a húgát. Hirtelen rájött, hogyan bizonyíthatná be Michaelnak, hogy szereti. Visszaszerzi neki ezt a villát, ez az egyetlen esélye.
Minthogy Stephanie-nak még el kellett mennie a nőgyógyászához, letette őt Michael házának kocsifeljárójánál, és rögtön továbbhajtott.
Elégedetten dudorászva nyitotta ki az ajtót, de a következő pillanatban riadtan hátrahőkölt.
Michael a hallban állt, szétvetett lábbal, s fenyegetően villogott a szeme.
- Hol voltál? - förmedt rá. - Kié az a kocsi, amelyikből kiszálltál? Nem, ne válaszolj! Úgyis tudom, hogy egy pasasé, akit felszedtél valahol. Ha őt akarod, eredj csak utána! Csomagold össze a holmidat, és tűnj el innen! Nem tartóztatlak.
Caron szeme elkerekedett a megdöbbenéstől.
- Tévedsz -ellenkezett hevesen. -Nem férfival voltam, ilyet sosem tennék veled. - Nem? Akkor áruld el, hol jártál tegnap és ma! 6, igen, tudom, hogy tegnap is elmentél valahová. Többször is kerestelek telefonon, de nem vetted fel a kagylót. Este pedig még csak meg sem említetted, hogy nem voltál itthon, hanem még te tettél nekem szemrehányást. Azt vágtad a fejemhez, hogy a munkám fontosabb a számomra, mint te! ICi az ördög az, Caron?
A lány egy pillanatig erős kísértést érzett, hogy eltitkolja az igazat. Ha Michael ilyen kevéssé bízik benne, megérdemli, hogy kétségek közt hányódjék, gondolta haragosan. De mert szerette a férfit, és bármit megtett volna, hogy elnyerje a szerelmét, legyűrte a büszkeségét.
- Akár hiszed, akár nem, Stephanie-val voltam - közölte. - Stephanie-val? - visszhangozta Michael megütközve.
- Úgy van. Együtt ebédeltünk. Megesett rajtam a szíve, nem akarta, hogy egész nap egyedül gubbasszak itthon. Minek is mesélem el mindezt? Hiszen téged csak a
79
LlVLI/t!I ~
Lovasiskola
munkád érdekel, a feleséged csak a második helyet foglalja el a sorban. Kár, hogy erre későn jöttem rá!
- Az eszedbe se jutott, hogy hagyjál egy üzenetet?
- Talán eszembe jutott volna, ha a mienk is olyan házasság lenne, mint a többi. De minthogy világosan a tudtomra adtad, hogy semmit sem jelentek neked, miért izgatnám magam miattad?
- Ha semmit se jelentenél, nem vettelek volna feleségül.
De nem szeretsz! - kesergett magában a lány. E`s ez nagyon fáj.
- Ennek a beszélgetésnek semmi értelme - szólalt meg hidegen. - Ha megbocsátasz, most megyek és lezuhanyozom. Hacsak nem kívánod még mindig, hogy összeszedjem a holmimat és távozzam. - Megállt Michael előtt, és kihívóan a szemébe nézett. Olyan közel volt a férfihoz, hogy érezte a teste melegét.
Michael magához rántotta, és szája az ajkára tapadt. Csókja követelőző volt, és szenvedélyes.
Caron szeretett volna hozzásimulni, de ezúttal - noha ez nem kis erőfeszítésébe került - sikerült elfojtania a vágyait. Nem bírta elfelejteni Michael vészjósló tekintetét, kegyetlen vádjait. Így hát mereven állt, nem viszonozta se a csókját, se az ölelését, s mikor Savage halkan szitkozódva elengedte, emelt fővel, némán felvonult a lépcsőn. Mire a szobájába ért, arca nedves lett a könnyektől.
Villámgyorsan levetkőzött, és a zuhany alá állt, mintha így lemoshatta volna a benne felgyűlt mérhetetlen haragot és csalódottságot. Miért van Michaelnak ilyen rossz véleménye róla? Hát tényleg azt gondolja, hogy ő olyan, mint Josie vagy az anyja? Hogy képes más férfiakkal randevúzni? Hát még mindig nem ismeri?
Mikor kijött a fürdőszobából, csodálkozva látta, hogy Michael az ágy szélén ül. Zavartan szorosabbra húzta magán a törülközőt. Úgy érezte, túlságosan is sebezhető, és nem akarta, hogy a férfi meztelenül lássa.
- Kinek az ötlete volt, hogy találkozzatok, a tiéd vagy Stephanie-é? - Már megint kezded? - csattant fel. - Hát fontos ez?
- Számomra igen. Én ugyanis nem örülök neki, ha boldog-boldogtalannal megtárgyalod a magánügyeinket!
- Stephanie nem boldog-boldogtalan - figyelmeztette Caron, s óvatosan hátralépett, mikor Michael felemelkedett. Noha a férfi megvető tekintete fájt neki, az izgalomtól felpezsdült a vére.
- Nincs rosszabb a rokonoknál - morogta a férfi. - A jó szándék vezeti őket, de rr~indenbe beleütik az orrukat, s ez alól Stephanie sem kivétel. Tegnap alaposan lehordott.
- Tudom, és meg is érdemelted. De ne aggódj, nem meséltem neki a kettőnk 1-apcsolatáról! Pedig isten látja lelkemet, olykor jólesne beszélni valakivel a mi különös házasságunkról. Nem is tudom, miért mentem hozzád feleségül.
- Bizonyára volt rá valami okod! - Michael szeme összeszűkült, ahogy a válaszára várt.
Caron töprengett, hogy mit is mondjon. Vallja be, hogy szereti őt, de nem bírja
80
elviselni, ahogyan bánik vele? Kinevetné érte, vagy kijelentené, hogy bolond, és hogy kezdettől fogva tudnia kellett volna, sosem fogja viszonozni a szerelmét. Nagyot nyelt.
- Azt reméltem, barátok leszünk, és hogy más téren is olyan jöl megértjük majd egymást, mint az ágyban. De te egész nap dolgozol, nem törődsz velem. Egyedül hagysz, és még a segítségemet sem fogadod el...
- Megvan rá az okom - felelte Michael hűvösen. - De most ígérd meg, hogy ha legközelebb csavarogni támad kedved, közlöd velem, hová mégy.
- Valld be, hogy a legszívesebben láncra vernél!
- Badarság! Mindössze arról van szó, hogy aggódom érted. Belátom, nem könnyű a helyzeted, hiszen errefelé senkit sem ismersz, és nincsenek barátaid. De ha unatkozol, miért nem foglalkozol a házzal?
- Mert gyűlölöm! -bökte ki Caron.
Michael meglepetten meredt rá, s hosszan fürkészte az arcát.
- Akkor eladjuk, és elköltözünk-jelentette ki. -Talán sikerül találnunk egy olyan villát, amilyenről mindig álmodtál.
Caron szeme felcsillant.
- Ezt komolyan mondod?
- Természetesen. Azt akarom, hogy boldog légy. Érdeklődj lanközvetítőknél, nézd meg az eladó házakat. Mindent rád bízok.
Caron örömében majdnem a férfi nyakába ugrott. Szerette volna megcsókolni, de Michael időközben már sarkon fordult, és az ajtó felé indult.
Annak idején Josie-nak is ezt mondhatta, és lám, mi lett a vége, gondolta Caron. De ezúttal minden másképp lesz, bennem nem fog csalódni. Hirtelen az eszébe jutott valami, és a férfi után kiáltott.
- Ugye nem felejtetted el, hogy Bruce és Stephanie ma nálunk vacsorázik? Michael megfordult, és összeráncolta a homlokát.
- Tényleg! Szólj, ha megérkeztek! Addig a dolgozószobámban leszek!
az ingat
Caron szeretett főzni, és most, hogy Mrs. Blake gyöngélkedett, végre kedve szerint tehetett-vehetett a konyhában. Már jó előre eltervezte a menüt, s nagy kedvvel nekilátott a munkának.
Noha Michael azt kérte, szóljon, ha megjöttek a vendégek, Caron már jóval az érkezésük előre jelzett időpontja előtt hallotta, hogy felmegy a fürdőszobába, és nem sokkal később megjelent a konyhában. Szürke nadrágjához és halványkék selyemingéhez jól illett szürkéskék nyakkendője; nedves haja arról tanúskodott, hogy le is zuhanyozott. Ahogy Caron orrát megcsapta borotválkozás utáni arcszeszének kellemesen fanyar illata, megborzongott az izgalomtól.
- Valaminek nagyon jó szaga van - jegyezte meg elismerően a fém.
- Végre kiélhettem egy kicsit a főzési szenvedélyemet. Nem is gondolod, mennyire élveztem.
81
!lVLIIHI ~H
LOV8SlS1{OI8
- Ezzel azt akarod mondani, hogy Mrs. Blake felesleges? - kérdezte élesen Michael.
- Jaj, dehogy! - tiltakozott Caron, mikor észrevette, hogy a férfi arca elborul. - Akkor jó, mert az állás az övé, amíg igényt tart rá.
Caron megkönnyebbülten fellélegzett, mikor megszólalt a csengő, és kisietett, hogy beengedje a vendégeket.
Arra számított, hogy Bruce ugyanolyan erőteljes testalkatú, dús, szőkésbarna hajú férfi, mint a bátyja, de tévedett. A fivérek egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Igaz, akárcsak Michael, Bruce is magas volt, s határozott vonalú álla erős akaratról tanúskodott, kék szeme azonban vidáman csillogott, nem pedig olyan jegesen, mint a bátyjáé. Sovány volt, mint egy agár, és sötét haja már ritkult a homlokán.
A két férfi némán átölelte egymást. Emily halála óta első ízben találkoztak. Aztán Bruce Caronhoz fordult, és őt is a karjába zárta.
- Végre megismerhetlek! Stephanie már annyit mesélt rólad! Mikor meghallottam, hogy Michael megnősült, nem akartam elhinni, de most már megértem. Nem csodálom, hogy lecsapott rád. - Rákacsintott a bátyjára. - Szerencsés fickó vagy!
- Nekem is ez a véleményem! - bólogatott vidáman Michael, s büszkén átölelte a feleségét. -Amióta találkoztam ezzel az ifjú hölggyel, gyökeresen megváltozott az életem!
Az este folyamán Michael figyelmesebb és kedvesebb volt, mint valaha. Gyakran megpuszilta Caront, meg-megsimogatta a kezét, és szinte le sem vette róla a szemét. S noha a felesége tisztában volt vele, hogy csak komédiázik, egyre jobban kivirult. Arca kipirosodott, szeme boldogan csillogott. Milyen szép lenne az élet, ha Michael mindig így viselkedne! -gondolta vágyakozva.
- Még sosem láttam Michaelt ilyen felszabadultnak és jókedvűnek - állapította meg Stephanie, mikor segített Caronnak kivinni a tányérokat a konyhába. - Titeket az isten is egymásnak teremtett. Milyen jó, hogy találkoztatok! Legyetek nagyon boldogok!
Caron önkéntelenül elmosolyodott.
- Nagyon szeretem Michaelt - suttogta, s rádöbbent, hogy most először foglalta szavakba az érzéseit. Szégyenlősen lesütötte a szemét.
A sógornője megértően bólintott.
- Ezt felesleges mondanod, az arcodra van írva, éppúgy, mint Michaelnak.
Mit szólnál, ha elárulnám, hogy mindez csak színjáték? Hogy Michaelnak semmit sem. jelentek? - tűnődött Caron bánatosan. A mai este nem várt ajándék, amelynek sajnos túlságosan hamar vége szakad majd, de amíg tart, élvezni akarta.
Michael azonban Stephanie-ék távozása után sem esett ki a „szerepéből", s mikor a karjába zárta, sokkal gyengédebb volt, mint máskor. Ahogy Caron belenézett szenvedélytől lángoló szemébe, egy pillanatra majdnem elhitte, hogy a férje szerelemmel szereti. Vagy talán képzelődik?
Miközben az ágyban fekve hallgatta Michael halk szuszogását, arra gondolt, hogy ez az éjjel talán egy új időszak kezdetét jelenti az életükben.
82
De reggel, mikor felébredt, rájött, hogy csak áltatta magát.
Ismét üres és hideg volt mellette az ágy. Megint csak a teste kellett Michaelnak, és ez rettenetesen fájt neki. Ám ekkor eszébe jutott a villa, és szívében ismét kicsírázott a remény.
Mikor belépett a konyhába, tekintete megakadt egy cédulán, amelyen kulcscsomó feküdt. Összeráncolta a homlokát, ahogy a papírszeletért nyúlt.
A garázsban ott hagytam valamit, aminek a segttségével talán könynyebben megtalálod álmaid villáját.
M.
Kezéből kiesett a cédula, s kirohant az udvarra. Jól sejtette! A garázsban egy vadonatúj, csillogó Alfa Romeo állt.
A legszívesebben táncra perdült volna örömében. Szóval ezért jött tegnap Michael korábban haza. Neki akarta ajándékozni ezt a csodaautót, és ő nem volt itthon. Nem csoda, hogy mérgelődött. De később miért nem említette a kocsit? Sosem fogom megérteni őt, sóhajtott fel.
Nem sokkal később már az ingatlanközvetítőnél ült. Közölte, hogy meg akarja venni a Columbine-lakot, s ugyanakkor el szeretné adni a saját házukat.
- Van egy ügyfelem, aki épp ilyen házat keres - tájékoztatta az ügynök. - Ha az önökét megfelelőnek találja, gyorsan nyélbe üthetjük az adásvételt. Mondja csak, nem áll véletlenül rokonságban a Savage családdal? Az övék volt régebben a Columbine-lak.
- De. Michael Savage a férjem, ő volt a villa előző tulajdonosa. Most szeretnénk visszavásárolni a házat, jobban mondva a férjem szívesen visszaköltözne oda, de nem tudja, hogy eladó, és én meg akarom lepni vele. Ugye titokban tarthatjuk a dolgot?
- Igen, ha van meghatalmazása, és megveheti a villát a saját nevére. Különben a férjének kell aláírnia a papírokat.
- Igen, van meghatalmazásom. Meddig fog tartani, amíg elintézzük a szükséges formaságokat? Ugyanis ki akarom festeni és be akarom rendezni a villát, hogy azonnal beköltözhessünk, mihelyt eladtuk a jelenlegi házunkat.
- Szerencséje van, fiatalasszony! A vevő, aki meg akarta venni a villát, az utolsó pillanatban visszalépett, de a szükséges iratokat időközben már elkészítettük. Ez azt jelenti, hogy egy hétmúlva a magáé a ház, persze csak akkor, ha ki tudja fizetni. Ha nem, akkor sajnos meg kell várnia, amíg kézhez kapja a házuk vételárát.
- A pénz nem lesz gond-felelte Caron határozottan, mert biztos volt benne, hogy Michael szó nélkül a rendelkezésére bocsátja a szükséges összeget.
Hazaérve alig várta, hogy a férje is megjöjjön, és beszámolhasson neki a fejleményekről. Azt, hogy a Columbine-lakot szeretné megvenni, titokban akarta tartani. A szája csalódottan legörbült, mikor Michael magával hozta a könyvelőjét is.
- Fieldinggel még át kell vizsgálnunk a könyveket - magyarázta. - Mit gondolsz, elég lesz hármunknak a vacsora?
83
numfuvA
Lovasiskola
Guy Fielding csak jóval éjfél után távozott, s noha Caron már korábban lefeküdt, még nem aludt. Ott üldögélt az ágyban, leheletvékony rózsaszín hálóingben, amely többet mutatott a testéből, mint amennyit leplezett, és a férjét várta.
- Szeretném megköszönni a kocsit, Michael - kiáltotta izgatottan, mihelyt a férfi belépett a hálószobába. - Gyönyörű!
- Órülök, hogy tetszik - morogta Michael, és elfordult. - Reggel is megköszönhetted volna, ezért nem kellett volna ébren maradnod. Nem mintha nem örülnék, hogy még fenn vagy - tette hozzá mosolyogva, és szinte illetlen gyorsasággal vetkőzni kezdett.
- Még valami másról is akarok beszélni veled - folytatta Caron habozva.
- Nem ér rá reggelig? Egek, Caron, egyszerűen ellenállhatatlan vagy! Tudod, hogy őrülten kívánlak?
- Nem, azazhogy igen, de... Michael, ez tényleg fontos! Találtam egy villát, ami nagyon tetszik, épp nekünk való. Egy hét múlva megkaphatnám a kulcsát, ha ki tudjuk fizetni az árát.
- Miért olyan sürgős? - csodálkozott a férfi.
- Mert még rendbe kell hozni, ha rögtön be akarupk költözni, mihelyt eladtuk ezt a házat.
- Szóval már döntöttél? A lány bólintott.
- Nem kellene előbb még néhány másik házat is megnézned? - Felesleges. Ez az igazi; ahogy megláttam, rögtön tudtam. - Akkor is boldog leszel ott, ha én dolgozom?
Caron megint bólintott.
- Hát jó, nem bánom - egyezett bele Michael. - Remélem, azzal tisztában vagy, hogy én nem érek rá ezzel az üggyel foglalkozni. -
- Neked is tetszeni fog - nyugtatta meg Caron.
- Szerencsére ilyen téren elég hasonló az ízlésünk - dörmögte Michael. - Adok egy csekket, és nyitok egy számlát a bankban a nevedre, így nem kell majd minduntalan hozzám fordulnod, ha új bútorokat vagy bármi mást akarsz venni. Csak arra kérlek, hogy innen semmit se vigyél át, kivéve a Monet-mat - fűzte hozzá fanyar mosollyal.
Caron majd kiugrott a bőréből örömében, de igyekezett leplezni az érzéseit, hiszen nem akarta felkelteni Michael gyanúját. Mikor a férfi átölelte, boldogan hozzásimult, és odaadóan viszonozta csókjait.
Másnap reggel felhívta Stephanie-t, és beszámolt neki a legújabb fejleményekről. - Nahát, hogy te milyen agyafúrt vagy! - nevetett a sógornője. - Biztos, hogy Michael semmit sem sejt?
- Egészen bizonyos. Nem is akarja megnézni. Én viszont szeretném a segítségedet
kérni. Azt akarom, hogy nagyjából minden úgy nézzen ki, mint akkor, amikor Michael ott élt. Emlékszel még rá, hogy milyen volt a ház?
- De még mennyire! Fotografikus emlékezetem van, drágám - tréfálkozott Stephanie. - Szóval egy hét múlva a tiéd a kulcs? Akkor már el is kezdhetjük a keresgélést. Remek mulatság lesz felkutatni a megfelelő bútorokat és dísztárgyakat!
- Hé, csak lassan a testtel! Nem akarom, hogy túlhajszold magad! Ne felejtsd el, hogy vigyáznod kell! -figyelmeztette Caron.
- Ugyan, ne aggódj, makkegészséges vagyok! - nyugtatta meg Stephanie jókedvűen.
Mikor találkoztak, Caron megállapította, hogy a sógornője tényleg remek színben van. A terhesség, úgy látszik, jót tett neki. Talán egyszer majd én is olyan boldog leszek, mint ő, sóhajtott fel vágyakozva.
A következő hetekben teljesen lekötötték a villa berendezésével kapcsolatos feladatok. Fejébe vette, hogy mindent maga csinál a tapétázástól a mázolásig, a bútorok elhelyezésétől a képek felakasztásáig. Arra azonban gondosan ügyelt, hogy mire Michael hazaér, ő is otthon legyen, és a vacsora időben az asztalra kerüljön.
- Mi van a villával? - kérdezte Savage egyik este.
Caron meglepetten pislogott, mert első ízben fordult elő, hogy Michael valami érdeklődést mutatott a ház iránt.
- Lassan, de biztosan haladok- felelte az igazságnak megfelelően, de legnagyobb bosszúságára bűntudatosan elpirult.
- Mi az, hogy haladsz? Csak nem azt akarod mondani, hogy te magad végzed a munkát?
- De igen - vallotta be bátortalanul.
- Egek, Caron! Ha elfogyott a pénzed, miért nem szólsz? Se koldus, se fösvény nem vagyok!
- Már csak a festés és a tapétázás van hátra! - tiltakozott gyorsan. - És én igazán szívesen csinálom.
Michael összeráncolta a homlokát.
- Talán nem ártana, ha mégis odamennék és körülnéznék. Nem szeretném, ha megerőltetnéd magad.
- Ugyan, attól ne félj! Kimondottan élvezem a munkát. - Mégis jobb lenne, ha én...
- Kérlek, Michael - szakította félbe türelmetlenül Caron -, hidd el, feleslegesen aggódsz, és biztos vagyok benne, hogy elégedett leszel a végeredménnyel. Várd meg, amíg minden elkészül! - könyörgött, és elbűvölően rámosolygott. - Szeretnék meglepetést szerezni neked.
- Hát... nem is tudom - mondta kétkedő arccal a férje. - Kérlek!
84
85
liUAfANA
- Sokat jelent a számodra az a villa, igaz? Caron némán bólintott.
- Gyere ide!
Boldogan engedelmeskedett, s Michael gyöngéden magához húzta. Első ízben ölelte át anélkül, hogy le akart volna feküdni vele, s Caron úgy érezte, hogy most valódi érzelem köti össze őket. Talán lassan kezd megkedvelni, reménykedett. Sőt biztos volt benne, hogy a kapcsolatuk fordulóponthoz érkezett, s mikor Michael visszavonult a dolgozószobájába, már nem érezte magát olyan magányosnak, mint korábban.
Rengeteget dolgozott, mert még a házuk eladása előtt be akarta rendezni a villát. Stephanie olykor elkísérte, vagy benézett hozzá. Szeretett volna segíteni, de ő nem engedte.
- Éppolyan szörnyű vagy, mint Bruce-panaszkodott a sógornője. -Ő is úgy bánik velem, mintha porcelánból volnék. Mintha én volnék a világon az első nő, aki gyereket vár.
- Sosem bocsátanám meg magamnak, ha valami bajod esne! - kiáltott le Caron a festőlétra tetejéről. Épp a három közül az utolsó hálószoba mennyezetét festette halványsárgára. Ahogy lenézett, hirtelen furcsa szédülés fogta el. Forogni kezdett vele a világ, és a lába összecsuklott alatta.
- Caron! - sikoltott fel rémülten Stephanie, és feléje szaladt, de már nem tudta elkapni.
86
10. FEJEZET
Caron - bár erősen megütötte magát, és nagyon megijedt - szerencsére megúszta súlyosabb sérülés nélkül.
- Mi történt veled? - kérdezte remegő hangon Stephanie, akit talán még jobban megrázott a baleset, mint őt.
Caron értetlenül megcsóválta a fejét.
- Fogalmam sincs róla. Hirtelen megszédültem.
- Túl sokat dolgoztál. Gyere, ülj le szépen, én meg főzök egy teát!
- De tényleg semmi bajom - tiltakozott, ám Stephanie hajthatatlan maradt.
A nap további részében Caron vigyázott, hogy ne erőltesse meg magát. A sógornője többször is megpróbálta rábeszélni, hogy menjen haza, és feküdjön le, de ő esküdözött, hogy jól van, és kijelentette, hogy Stephanie feleslegesen aggódik.
Mire azonban hazaért, már minden tagja fájt, ezért ahelyett, hogy szokásához híven gyorsan lezuhanyozott volna, meleg vizet engedett a kádba, és belefeküdt.
- Ébresztő!
Caron zavartan pislogott.
- Ma korán megjöttél - motyogta álmosan.
- Nem, nem jöttem meg korán! - mordult rá Michael dühösen. - Te viszont elaludtál a kádban! Hogy lehettél ilyen felelőtlen?
Caron csak ekkor vette észre, hogy libabőrös, és rázza a hideg. Jó sokáig szendereghetett, mert a víz teljesen kihűlt.
- Beteg vagy? Úgy nézel ki, mint akinek felállni sincs ereje - morogta a férfi, és odanyújtotta a kezét. - Mit csináltál a hátaddal? Csupa kék-zöld folt!
- Beütöttem. Nekiszaladtam a létrának- füllentette Caron. - Semmiség az egész. - Semmiség? Láttad, hogy nézel ki? Ki vele! Mi történt?
- Fázom - nyögte vacogó foggal. - Nem lehetne későbbre halasztani ezt a .kihallgatást?
Michael azonnal beburkolta egy bolyhos fürdőlepedőbe, és óvatosan megszárította.
Caronnak minden porcikája sajgott, s a feje nehéz volt, mint az ólom.
- Azt hiszem, okosabb lesz, ha most lefekszem - lehelte, aztán ismét elsötétedett körülötte a világ.
87
Lovasiskola
L(UM~4lVA
A távolból hangokat hallott, Michaelét és egy orvos halk, megnyugtató mormolását; aztán egy pillanatra felvillant előtte a férje sápadt, elkínzott arca. Kicsit később homályosan érzékelte, hogy beteszik egy mentőkocsiba, majd végigviszik egy kórházifolyosón.
Mikor több órával később magához tért, újra teljesen tiszta volt a tudata. Elképedten nézett körül. Mit keres ő egy kórházi szobában? Tekintete megállapodott az ágya mellett ülő Michaelon, aki fáradtnak és szomorúnak tűnt.
Mihelyt a férfi észrevette, hogy Caron felébredt, mosolyt kényszerített az arcára. - Hogy érzed magad?
- Jól. Mi történt? - Elájultál.
- De miért vagyok itt?
Michael rámeredt. A szeme olyan vörös volt, mintha egész éjjel nem aludt volna. - Tényleg nem tudod?
- Csak arra emlékszem, hogy leestem a létráról.
- Stephanie mindent elmondott. Úgy dolgoztál, mint egy megszállott, s mindez a miatt az átkozott villa miatt! A pokolba vele! Látni se akarom! Hallod? Verd ki a fejedből !
Kemény szavai szíven találták Caront, aki erőtlenül visszahanyatlott a párnára. Egy ápolónő, aki nyilván meghallotta Michael kiabálását, besietett, és erélyesen felszólította a férfit, hogy azonnal hagyja el a szobát.
- A feleségének nyugalomra van szüksége, ezt maga is tudja. Kisvártatva megjelent az orvos is.
- Nagy szerencséje volt, asszonyom - mondta barátságos mosollyal. - Könnyen el is vetélhetett volna. Remélem, ezek után majd jobban vigyáz magára. A következő hetekben sokat kell pihennie.
- Hát terhes vagyok? - bámult rá döbbenten Caron.
- Nem tudta? - vonta fel meglepetten szemöldökét az orvos.
- Nem, fogalmam se volt róla. - Igaz, Caron az utóbbi egy-két hétben kicsit furcsán érezté magát, de ezt azzal magyarázta, hogy kimerítették a Michaellal való örökös csatározások és a villában végzett sok munka. Hogy lehetett ilyen ostoba? Szinte mindennap szeretkeztek, és neki eszébe se jutott, hogy teherbe eshet. - Megmondta a férjemnek? - kérdezte csendesen.
- Természetesen.
Azt már nem is kérdezte, hogy Michael hogyan fogadta a hírt. Hiszen látta, milyen dühös volt. A könnyek elöntötték a szemét, és végigfolytak az arcán.
- Sajnálom, hogy ilyen gyerekesen viselkedem - mentegetőzött.
- Sírjon csak nyugodtan, ne szégyellje a könnyeit! Ilyenkor a legtöbb nő érzékenyebb a szokásosnál - vigasztalta az orvos. - Ha betartja az utasításaimat, és ezentúl kíméli magát, hamarosan rendbe jön - tette hozzá mosoyo	a.
- Most aludjon egy kicsit! - rendelkezett a nővér. - )~ pedig megmondom a férjének, hogy menjen haza, és majd később jöjjön vissza.
88
Lovasiskola
Caronnak eszébe sem jutott ellenkezni. Nem akart most találkozni Michaellal. Nem érezte elég erősnek magát egy újabb összecsapáshoz, előbb még meg kellett szoknia a gondolatot, hogy gyereket vár.
Mikor legközelebb felébredt, Stephanie ült az ágya mellett, s aggódó arccal figyelte.
- Jaj, drágám! - sóhajtott fel. - Miket csinálsz! Jobban érzed már magad?
Caron bólintott, de szemét megint elfutották a könnyek. Az im4ént a kisbabáról álmodott. Látta, ahogy a levegőben lebeg, és mind jobban eltávolodik tőle. Michael ugyan kétségbeesetten utánaszaladt és megpróbálta elkapni, de mindig kicsúszott a kezéből.
- Ha tudom, hogy terhes vagy, nem engedem, hogy annyit dolgozz.
- Ha tudom, hogy terhes vagyok, nem is dolgoztam volna annyit-felelte elgyötört arccal. - Michael rettentő dühös. Nem akar gyereket - zokogott fel.
- Miket beszélsz? - hüledezett a sógornője. - Michael imádja a gyerekeket! Honnan veszed ezt a marhaságot?
- Michaellál! Ő maga mondta!
- Á, biztosan nem gondolta komolyan! Talán rossz kedve volt. Caron azonban másképp vélekedett.
- És most még a villától is meg akar szabadulni - siránkozott.
- Jaj, nem! Azok után, hogy annyit törted magad! Elárultad neki, hogy a Columbine-lakról van szó?
- Nem. És te?
Stephanie megrázta a fejét.
- Márpedig én nem mondok le arról a házról. Megpróbálok egy kis időt nyerni, és megbízok egy céget a munkálatok befejezésével, aztán mutatom meg Michaelnak. Remélem, ha meglátja, megváltoztatja a véleményét.
- Ez egy pillanatig sem kétséges - jelentette ki a sógornő bizakodó arccal.
Michael csak estefelé jött vissza a kórházba. Caron attól félt, hogy még mindig neheztel rá, de nagy megkönnyebbülésére a férfi gyengéden rámosolygott, és megfogta a kezét.
- Hogy vagy, drágám? Erőtlenül visszamosolygott rá. - Jól. Megmondta az orvos, hogy mikor mehetek haza?
- Holnap reggel vizit után, ha nem rosszabbodik az állapotod. De utána még sokáig teljes nyugalomra lesz szükséged.
Caron lankadtan bólintott, eszébe sem jutott tiltakozni.
A férje egy darabig hallgatott, és töprengve bámult le összekulcsolt kezükre. - Miért nem árultad el, hogy terhes vagy? - kérdezte végül szelíden.
- Mert nem tudtam. Stephanie-nak épp az állapota miatt nem engedtem meg, hogy segítsen, gondolod, hogy magamra kevésbé vigyáztam volna?
89
Rom
Lovasiskola
- Azt hittem, talán szándékosan... szóval, hogy nem akartad a gyereket, mert... - Mert micsoda?
- Hát... mert nem vagy boldog. Mert olyan a házasságunk, amilyen...
- Bármilyen is a kapcsolatunk, sosem lennék képes ártani a gyermekemnek, ezt el kell hinned! - Caron egy pillanatig tétovázott. Azon tűnődött, mit szólna Michael, ha bevallaná neki, hogy szereti, és hogy a gyermekét is éppúgy fogja szeretni, mint őt, de Michael tekintetében valami visszatartotta. Biztos volt benne, hogy férje nem örül a terhességének. Talán attól fél, a gyerek még szorosabban hozzáköti majd...
Másnap délelőtt Michael hazavitte. Noha nagyon figyelmes és előzékeny volt, Caron tudta, hogy csak megjátssza a szerető férjet, mert nem akarja megbotránkoztatni a kórház személyzetét.
Hazafelé menet mindketten hallgattak, s mikor megérkeztek, és a férfi kisegítette a kocsiból, Caron majdnem elbőgte magát. Ez rettenetes! - gondolta. A szívem alatt hordom a gyermekét, ő mégis ilyen távolságtartóan viselkedik. Ha nem akart gyereket, nem kellett volna lefeküdnie velem! - háborgott magában.
Mrs. Blake viszont nagyon boldog volt, azt sem tudta, hogyan kényeztesse, s ragaszkodott hozzá, hogy a kisujját se mozdítsa.
- Ebből a házból épp egy gyerek hiányzott - hajtogatta. Ebéd után Savage kijelentette, hogy bemegy az irodába.
- Ha van valami kívánságod, szólj Mrs. Blake-nek - mondta hűvösen.
Caron szemét megint elöntötték a könnyek. Most már biztos volt benne, hogy Michaelt se ő, se a gyerekük nem érdekli, s fogalma sem volt róla, hogyan bírja majd ki a terhességet, ha a férje mindvégig ilyen rideg lesz hozzá.
Este ugyan Michael megkérdezte, hogy van, de Caron sejtette, hogy ezt csak udvariasságból teszi. Mikor pedig lefeküdtek, a férfi nyomban elhúzódott tőle, és hátat fordított neki.
Nem mintha szeretkezni akart volna - hiszen még nem heverte ki az esést -; de azt azért nem bánta volna, ha a férje átöleli és megsimogatja. Úgy érezte, ráférne most egy kis babusgatás.
- Úgy viselkedsz, mintha egyedül én tehetnék arról, hogy terhes lettem! -kiáltott fel keserűen. - Nem akarod ezt a gyereket, igaz?
- Marhaság! Miért ne akarnám? - morogta a férfi.
- Mert szerinted még túl korai... Hiszen még az sem biztos, hogy együtt maradunk! - Caronnak semmi kedve nem volt vitába bonyolódni Michaellal, de tisztázni akarta ezt a dolgot, mielőtt még jobban elmélyül köztük a szakadék. - Sajnálom, de ami történt, megtörtént -folytatta -, és nem változtathatunk rajta. Tudom, hogy mérges vagy, de örülnék neki, ha nem rajtam töltenéd ki a haragodat.
- De Caron, semmi ilyet nem teszek! - Akkor miért bánsz így velem?
90
- Úgy bánok veled, mint mindig, azzal a különbséggel, hogy nem nyúlok hozzád. A jelen körülmények között ez érthető, nem?
- A szeretkezéstől nem tiltott el az orvos!
- Tudom, hogy ez az egyetlen dolog a házasságunkban, ami fontos neked -vetette oda Michael ingerülten. - Ne aggódj, csak egy-két napot kell várnod, aztán újra a rendelkezésedre állok.
Caron behunyta a szemét, és görcsösen igyekezett visszafojtani a könnyeit. Hogy gondolhatja azt Michael, hogy őt csak a szex érdekli? Hát még mindig nem ismeri? Nem, tényleg semmit sem változott, ugyanolyan kegyetlen és rideg, mint amilyen eddig volt.
Csalódottan felsóhajtott. A gyereknek tulajdonképpen szorosabban kellett volna összekapcsolnia őket, ehelyett most csak még jobban eltávolodtak egymástól.
Másnap tizenegyig aludt.
Mrs. Blake tálcán felvitte a reggelijét: vajas pirítóst, rántottát és egy csésze forró kamillateát.
- Ez sokkal egészségesebb, mint a szokásos - jelentette ki fontoskodva.
Reggeli után Caron felhívott egy festő-mázoló céget, s megbízta őket, hogy fejezzék be a Columbine-lakban a tapétázást. A kertet már nagyrészt rendbe hozták a szomszédok, akik még emlékeztek a Savage családra, és örültek, hogy Michael visszaköltözik a házba.
Úgy tervezte, hogy mihelyt befejeződnek a munkálatok, s helyükre kerülnek a bútorok, amelyeket Stephanie segítségével nagy gonddal válogatott össze, azonnal megmutatja Michaelnak a villát. Valahányszor erre gondolt, szíve nagyot dobbant az izgalomtól.
Azt remélte, sikerül mindennel elkészülnie, még mielőtt Michaelnak újból eszébe jutna, hogy eladja a még nem is látott villát.
A következő napok valóságos rémálommá váltak a számára. Michael féltő gondoskodással vette körül, de ő úgy érezte, hogy a férje tetteit csak a kötelességtudat, nem pedig a szeretet diktálja. Ráadásul Michael továbbra sem közeledett hozzá az ágyban, pedig Caron nagyon vágyott már az ölelésére. Úgy örült ennek a gyereknek, de mennyivel boldogabb lett volna, ha Michael is osztozik az örömében! A villa volt az utolsó reménye.
Végre elérkezett a várva várt nap. Caron korán felkelt, mert félt, hogy Michael elmegy, még mielőtt beszélhetne vele.
- Michael, a villával kapcsolatban... - kezdte izgatottan.
- Megmondtam, hogy eladjuk, és ez az utolsó szavam! Majdnem elvesztettem
91
~í01NAlVA
miatta a... - Hangja elakadt, és gyorsan felállt. - Még ma délelőtt hívd fel az ingatlanügynököt, és közöld vele, hogy újra meghirdetheti a villát!
- Nem, Michael -rázta meg a fejét Caron. Ő is felállt, és elszántan a fém szemébe nézett. - Az a ház rengeteget jelent nekem, és szerintem nagy meggondolatlanság lenne eladni anélkül, hogy megnéznéd.
- Azt hiszed, ha látnám, megváltoztatnám a véleményemet? - Biztos vagyok benne.
- Akkor rosszul ismersz, kedvesem. Jó, ám legyen! Ha annyira ragaszkodsz hozzá, elmegyek és szemügyre veszem.
- Én azt szeretném, ha együtt néznénk meg.
- Ahogy akarod. Talán az lesz a legjobb, ha rögtön túlesünk a dolgon.
Caron útközben feszülten figyelte a férjét, látta, amint fokozatosan megváltozik az arckifejezése. Mikor maguk mögött hagyták Dublint, és a falucska felé indultak, ahol Savage a gyermekkorát és az ifjúságát töltötte, összeráncolta a homlokát, és mikor Caron szólt, hogy álljon meg a Columbine-lakelőtt, hitetlenkedve megcsóválta a fejét.
Némán kiszállt a kocsiból, kábultan végigsétált a házhoz vezető keskeny ösvényen, tekintete végigfutott az ápolt kerten, végigsimogatta a frissen festett falakat, a csillogó ablaküvegeket. Aztán Caron átnyújtotta neki a kulcsot, s ő szinte félálomban nyitotta ki az ajtót és lépett be a hallba. Egy darabig mozdulatlanul állt.
- Ez nem lehet igaz! - mondta elcsukló hangon. Aztán végigjárta a szobákat, felment az emeletre, és bekukkantott a hálószobákba is.
Caron nem követte. Érezte, mennyire meghatódott, és sejtette, hogy elárasztják az emlékek. Imádkozott, hogy a terve beváljon, és ez a nap valóban fordulópontot jelentsen az életükben.
Mikor Michael lejött, látta, hogy könnyek peregnek végig az arcán. - És ezt mind értem tetted? - fogta meg a vállát gyengéden a férfi. Caron bólintott.
- Mennyit fáradozhattál! És mindezt csak értem... De miért?
- Mert... mert... - Most vagy soha, gondolta Caron. - Mert meg akartam mutatni, mennyire szeretlek.
- Szeretsz? Tényleg szeretsz? -kérdezte rekedten a férje. Zavartan elfordult, látszott, hogy mennyire megilletődött. - Ezt egyszerűen nem tudom elhinni!
- Pedig igaz. El akartam nyerni a szerelmedet, ez volt az egyetlen célom.
- El akartad nyerni a szerelmemet?-Michael megperdült, és hitetlenkedve rámeredt. - De hiszen az már rég a tiéd!
Most Caron lepődött meg.
- Soha, senkit nem szerettem úgy, mint téged - biztosította a férfi, észrevéve kétkedő tekintetét, és remegő kézzel végigsimított a karján. -Benned megtaláltam mindazt,amire egész életemben vágytam.
- De... de olyan...
- ...csúnyán bántam veled, igaz?
92
Lovasiskola
Caron bólintott.
- Önvédelemből tettem, mert nagyon féltem. - Féltél? Mitől?
- Magamtól. Nem bíztam a saját ítéletemben. Attól rettegtem, hogy ha bevallom, mennyire szeretlek, azzal talán mindent tönkreteszek. Nem tudtam, te hogyan érzel irántam, fogalmam se volt róla, hogy szeretsz. Ó, Caron! Azt gondoltam, csak a szex érdekel.
- Hiszen megmondtam, hogy ez nem igaz.
- És én bolond, nem hittem neked. A keserű tapasztalat arra tanított, hogy a nők gyakran színlelnek. Őszintén bevallom, eleinte tényleg csak le akartalak fektetni. Elhatároztam, hogy az enyém leszel, aztán egyszer csak észrevettem, puszta testi vágynál jóval többet érzek irántad.
Caron átölelte Michael nyakát, és csókra nyújtotta a száját. A férje csókja szenvedélyes volt, mint mindig, de ezúttal tudta, hogy szerelemből fakad.
Sokáig álltak összesimulva, és forrón csókolóztak.
- Ó, Caron, vajon képes leszel-e valaha is megbocsátani, hogy olyan durva vo1tam? - nyögött fel Michael. - Megkértem a kezed; mert féltem, hogy különben elveszítelek. Az esküvő után elfogott a bizonytalanság, úgy éreztem, mindent rosszul csináltam. Rábeszéltelek, hogy házasodjunk össze, mert úgy tapasztaltam, testileg nem bírsz ellenállni nekem. Aztán rájöttem, hogy túl sokat kívánok tőled. Önző voltam,csak magamra gondoltam. Nagyon megbántam, amit tettem, és sokat gyötrődtem miatta. Mondd, már akkor is szerettél, amikor a feleségem lettél?
- Persze, különben nem mentem volna hozzád.
- Ezek szerint a kisbabánktól sem akartál megszabadulni?
- Jaj, dehogy, Michael! Esküszöm, nem is sejtettem, hogy terhes fagyok. Időnként kicsit rosszul éreztem magam, de ezt az átélt izgalmaknak és a sok változásnak tulaj - donítottam. Mikor megtudtam, hogy gyereket várok, kimondhatatlanul boldog voltam. Bárcsak te is így éreznél!
- Hát azt hiszed, hogy én nem örülök a gyereknek? Caron szomorúan bólintott.
- Drága, édes gyönyörűségem, hogy lehetsz ilyen butuska? Hiszen alig várom, hogy megszülessen!
- De... mikor hazahoztál a kórházból, rögtön elmentél. Úgy viselkedtél, mintha a gyerek nem is érdekelne. Olyan távolságtartó voltál, és hűvös...
Michael átölelte, és görcsösen magához szorította.
- Mert nem mertem kimutatni az érzéseimet, mert nem tudtam, te hogyan érzel. Gyűlöltem a gondolatot, hogy talán rád erőltettem ezt a terhességet, és' közben nem vettem észre, hogy...
Caron egy hosszú, gyengéd csókkal lezárta az ajkát. Mikor végül levegő után kapkodva elengedték egymást, halkan a fülébe súgta:
- Nem is tudod, hányszor kívántam, hogy így elbeszélgessünk. Érezni akartam, hogy szeretsz, hogy nemcsak szeretőt keresel bennem, hanem társat is.
93
Rom
- Csak az ágyban mertem szabadjára engedni az érzéseimet - vallotta be Michael.-De most majd pótoljuk a mulasztottakat-ígérte csábító mosollyal.-Imádlak, drágám. És én, ostoba, mégis hogy megkeserítettem az életed!
- Csitt! - Caron a szájára tette az ujját. -Azt már rég megbocsátottam és elfelejtettem. Most egyedül a jelen fontos, az, hogy beköltözhetünk az otthonunkba, és végre boldogok lehetünk.
- Sosem hittem, hogy valaha vissza fogok térni ide. Minden olyan... tökéletes, a szobák majdnem teljesen úgy néznek ki, mint rég. Ezt meg hogy csináltad?
- Stephanie segítségével - árulta el Caron. - Erről jut eszembe. Miért hitetted el velem annak idején, hogy Stephanie a feleséged?
- Ostoba ötlet volt. Féltékennyé akartalak tenni.
- Sikerült - nevetett Caron. - Aznap jöttem rá, hogy szeretlek, amikor megjelent Johnnál. Később kezdtem remélni, hogy ez a villa végül összehoz bennünket. Ha kudarcot vallott volna a tervem, azt hiszem, belepusztultam volna. De szeretném, ha ezentúl valamivel kevesebbet dolgoznál.
Michael arcán egy pillanatra árnyék suhant át.
- Nekem is az a leghőbb vágyam, hogy minél többet veled lehessek.-Ha arra gondolok, milyen vak voltam, nem értem magamat. Nem vettem észre, hogy szeretsz, ezért titkoltam el előtted az érzéseimet. Elhiheted, nehezemre esett. De ez most már mind a múlté. Ezentúl minden szabad időmet veled töltöm és persze a gyermekünkkel, jobban mondva, a gyermekeinkkel. Nagy családot akarok, Caron, s azt szeretném, ha ez a villa a boldogság szigete lenne.
- És mi lesz Mrs. Blake-kel? Mit szólnál hozzá, ha megkérnénk, hogy segítsen nekünk a gyereknevelésben?	.
Michael gyengéden megsimogatta a felesége arcát.
- Mondták már, hogy te vagy a legcsodálatosabb asszony a világon?