ROMANA 103
LAS VEGAS-I ESKÜVŐ


1. FEJEZET
Nikki csodálkozva nézett a különös látogatóra, aki a színfalak mögött felkereste. A férfi töpörödött erdei manóra emlékeztette, aki manhattani üzletembernek öltözött. Apró termete ellenére csak úgy sütött belőle a fölényesség.
Nikki, ha rajta múlik, senkit sem engedett volna az öltözőjébe. Ezt az embert azonban Evelyn, az éjszakai mulató társtulajdonosnője személyesen vezette be hozzá, bár közben elég gondterhelt volt az arca.
A furcsa ismeretlen vékony, reszelős hangon közölte, hogy Laslow Roachnak hívják, és ügyvéd. Nikki még teljes színpadi díszben ült az öytöz6asztalánáy, szerepéhez illően kifestve. Roach kérdezés nélkül letelepedett a szobában található egyetlen székre. Drága, fényesre kefélt cipőjének orra alig érte el a földet.
Ráparancsolt Evelynre, hogy hagyja e) az öltözőt, mert nyugodtan szeretne Nikkivel beszélni. A lány megyepetésére Evelyn engedelmeskedett. Kézihajtású, kerekes székével kigördült az ajtón.
Nikki teljesen összezavarodott. Az apró emberkáró) csak három dolgot tudott kapásból megállapítani: hogy gazdag, hogy humortalan, és bármit gondol is Nikkiró), majdnem biztosan téved. Neki ugyanis titkai vannak, és azokat nagyon jól megőrzi! De hát mit akarhat tőle egy ügyvéd? Evelyn sohasem engedte volna ezt a férfit ide, ha nem lenne meggyőződve a becsületességéről. Hiszen úgy vigyáz Nikkire, mint a saját lányára.
Laslow Roach ötven körül járhatott. Hiába volt alacsonyabb és vékonyabb, mint a lány, mégis valahogy fenyegetően hatott. Nem vetette le drága kasmírkabátját, noha a túlzsúfolt öltözőben ugyancsak melege lehetett. Hideg tekintettel nézett Nikkire. A hangja is hidegen csengett.
- Ajánlatom van a maga számára. Teljesen törvényes. Valóra tudom váltani a leghőbb álmát. Komolyan mondom. A leghőbb álmát.
Mi ez az elcsépelt szöveg? Hogy jutott eszébe Evelynnek ezt a fickót rászabadítani? Talán öregszik, és lanyhul az óvatossága?
Nikki hQvösen mosolygott, és megrázta a fejét. Akármit akar is tőle ez az ember, ennél ostobábban nem tálalhatta volna! Nikki Travis már éppen elégszer nézte végig, hova vezet, ha valaki nagy álmokat kerget. Az ő álmai igen szerények, és emellett ki is fog tartani.
Nagynénjével együtt hosszú évekig a szórakoztatóipar nem túl nagyra becsült
Las v egas-~ esxuvo
3
numarvA
intézményeiben keresték a kenyerüket. Nikki tulajdonképpen csak ezt az életet ismerte. Laura néni szerette ezt a világot, unokahúga azonban sohasem tudott megbarátkozni vele.
Laura mindig arra vágyott, hogy „valaki" legyen. Nikki egyetlen célja viszont az volt, hogy önmaga lehessen: egyszerű, józan átlagember. Az élet azonban éppen az ellenkezőjét követelte tőle. Hetenként hat estén gazdag és híres embereket kellett megszemélyesítenie.
Mint korábban Laura, Nikki is hivatásos utánzóművészként dolgozott Evelyn éjszakai mulatójában, New York Greenwich Village nevű negyedében. Laura halála után Evelyn kötelességének érezte, hogy a védőszárnyai alá vegye Nikkit. Vajon hogy tudta ez a Laslow Roach Evelyn éberségét kijátszani? A lány elfordította tekintetét a látogatóról, és a tükörbe pillantott.
A férfi azonban tovább nézte ót hideg, nyugtalanító tekintetével.
- Azt akarom, hogy menjen Las Vegasba, adja ki magát Caressának, és kössön házasságot a nevében!
A férfinak a szempilláj a sem rebbent, miközben az ajánlatát előadta. Aztán kis aranytárcát vett elő a kabátzsebéből, és átadta Nikkinek a névjegyét. Az döbbenetében alig vetett egy futó pillantást a kártyára.
- Hogyan?! -meredt elképedve a látogatóra. - Caressa ügyvédje vagyok:
Nikki alig figyelt a férfi szavaira. Helyette néhai nagynénje rekedt, tönkretett hangját vélte hallani: „Ó, Nikki, ha az élet egyszer felcsillantja a nagy lehetőséget, meg kell ragadnod! Kitudj a? Hátha megkallod azt, amire teljes szíveddel vágysz."
A lánynak végigfutott a hátán a hideg. Nem tudta, hogy ezt a szellemhangot bátorításnak, vagy inkább figyelmeztetésnek tekintse. Hitetlenkedő képet vágott, és úgy tett, mintha az egészet csak ugratásnak tartaná.
A férfi a melegtói egészen kivörösödve várta a lány válaszát. Nikki azonban csak nevetett. Ha fenyegetve érezte magát, gyakran a hetykeség álarca mögé rejtőzött, akárcsak most.
- Nevetséges! Ezt csak kitalálta!
Roach fonnyadt arcán nyoma sem mutatkozott mosolynak.
- Komolyan beszélek. Biztonsági kérdésről van szó. Caressa biztonsági emberei akarj ák, hogy maga Las Vegasba menjen, és Caressaként kössön házasságot. - Házasságot kötni? - nevetett tovább Nikki. - Én kössek házasságot Caressa nevében? Mi ez? Olyan drága az ideje, hogy arra is sajnálja, hogy személyesen lépjen az oltár elé?
Hát persze, hogy el tudja játszani Caressa szerepét, hiszen az utánzás a mestersége! Nikki bánatosan nézte a tükörképét. .
Most is Caressának volt öltözve, arcvonásait gondos festés varázsolta hasonlóvá a híres színésznőéhez. A haja lágy hullámokban omlott a hátára. Ez a hajviselet tette híressé Caressát. Az alakját jól kiemelő ruhán kétezer ezüstös flitter csillogott. Nikki valamennyi átkozott korongocskát saját kezűleg varrta fel.
4
i.as v eges-i esxuv~
- Természetesen nem valóságos esküvőről van szó - jegyezte meg Roach türelmetlenül. - Caressa a világ legjobb biztonsági embereit alkalmazta, és azok mindent alaposan kigondoltak. Csak az a dolga, hogy megjátssza a házasságot, és magára vonja a sajtó figyelmét, elterelve a valódi Caressáról. Maga csak csalimadár.
- És kihez kellene látszólag férjhez mennem? Csak nem Gavin Chandlerhez, ahogy az újságok pletykarovatai írják?
- De, pontosan - felelte az ügyvéd komolyan.
Nikki újra csak nevetett. Gavin Chandler ugyanolyan híres volt, mint Caressa. A kék szemű ausztráliai színész üstökösként robbant be az amerikai filmvilágba. Az eg ik újság azonnal a világ legkívánatosabb férfijának nevezte.
- ~rtem - jegyezte meg Nikki gúnyosan. - Szóval feleségül megyek Gavin Chandlerhez. -A lány a fejét csóválta. Hiába látszik Roach teljesen épelméjűnek, a szavai őrültre vallanak.
- Nem Gavin Chandlerhez - felelte ingerülten az ügyvéd. - Hozzá Caressa megy feleségül. Anyilvánosság teljes kizárásával. ivlessze Vegastól. Magának az a feladata, hogy egy olyan férfival mutatkozzon, akit Chandlernek tarthatpak. Úgy viselkednek, mintha halálosan szerelmesek lennének egymásba, és megrendezik az esküvői szertartást. Ezáltal elterelődik a figyelem Caressáról és Chandlerről. Nikki hűvösen mosolygott az ügyvédre.
- Chandler a megtestesült Adonisz. Senkiről sem hinnék el, hogy ó Chandler. Roachnak arcizma sem rándult.
- Akit én megbíztam, arról már sokszor elhitték. Most is menni fog a dolog, ~~legalábbis messziről. Ez az ember nem más, mint Chandler állandó filmbeli hasonmása, egy hivatásos kaszkadőr.
- Kaszkadőr! - forgatta a szemét gúnyosan Nikki. - Egyre jobb lesz! Roachnak nem volt kedve tréfálkozni.
- Nagyon egyszerű az egész. Maguk ketten a csalimadarak. Lekötik a sajtó figyelmét a hálaadás ünnepén, amikor Caressa és Chandler az esküvőjüket tartj ák. Túl közel azonban ne engedjenek magukhoz senkit! Játsszanak bújócskát a sajtóval! Minden költséget mi állunk. Úgy fog élni, mint egy királynő. Azonkívül a fellépésért tízezer dollár tiszteletdíjat fizetünk.
Nikki arcáról egyszeriben eltűnt a gúnyos mosoly. Jól hallotta? Valóban tízezer dollárt mondott? Az izgalomtól görcsbe rándult a gyomra. Kezébe vette a névjegyet, hogy tanulmányozza. A betlik táncolni kezdtek a szeme előtt.
Most már megértette, miért engedte be Evelyn ezt az embert az öltözőbe. Mert ilyen hatalmas összeget tud neki felajánlani! Hihetetlen összeget-tízezer dollárt! - Ugye, most elállt a szava? - gonoszkodott Roach. - Ugye, a pénz mindent megváltoztat?
- Talán - felelte Nikki sokkal nyugodtabban, mint ami lelkiállapotának megfelelt. - Az is lehet azonban, hogy nem. - Ezzel kivette a csillogó karikákat a füléből.
5
IiUMAIVA
Las v egas-i esxuvo
- Az ügynöknőjének már mindent elmondtam. Belátta, hogy a dolog teljesen törvényes, így nincs ellene kifogása.
Nikéi csak bólintott. Evelyn nem volt ugyan az ügynöknője, de Laura halála után a gondját viselte. Ezért volt hát olyan különös kifejezés Evelyn arcán! b már tudta, milyen ajánlatot fog Roach tenni. Nikéi szíve vadul dobogott. Tízezer dollár teljesen új élet kapuját tárja ki előtte! Valóságos vagyon! Caressa azonban megengedheti magának, hiszen milliókat keres.
Az újságárusbódékban a folyóiratok feléről Caressa mosolyog. A bulvársajtó minden lépését követi, nem tud vele betelni. Caressa az első szőke istennő Marilyn Monroe óta.
- Caressa választotta ki magát - közölte Roach. - A fényképek alapján. Ez a megbízás nagy lépést jelenthet a pályáján. Igazán megtisztelve érezheti magát. Nikéi addig kefélte a haját, míg végre eltűntek belőle a hullámok, és természetes simaságában omlott a vállára. Tudta, hogy nem szabad túlzott lelkesedést mutatnia, hiszen ez a megbízás mégiscsak meglehetősen furcsa.
- Nem törekszem ezen apályán különösebb babérokra - felelte, miközben egyszerQ lófarokba kötötte össze a haját. Szőke volt és kék szemű, mint Caressa. Jelmez és festék nélkül azonban nem hasonlított rá olyan nagyon. Caressa lélegzetelállító szépségével szemben Nikéi inkább finom bájával tűnt ki.
Nikéi már három éve dolgozott a Mirage nevű mulatóban utánzóművészként. Laura halála után, ahogy betöltötte a tizennyolcadik évét, azonnal munkába állt. A mulatóban fellépő művészek mind híres embereket személyesítettek meg: Barbra Streisandot, Michael Jacksont, Diana Rosst, Janet Jacksont. Nikéi olyan sokszor látta nagynénjét Caressa és Marilyn Monroe szerepében, hogy szinte önkéntelenül ráragadt az alakítás minden csínja-bínja.
Nem szerette ezt a munkát, mégis örült, hogy Evelyn biztosította számára a lehetóséget. Végül is jobban fizették, mint bárhol máshol, ahol el tudott volna helyezkedni. Nikéi pedig buzgón gyQjtötte a pénzt. Tervei voltak.
- Még egy hétig sem venném igénybe az értékes idejét. Gondolja csak meg, mennyi idő alatt szedne össze ebben a nyomorúságos lebujban tízezer dollárt! Nikéi egykedvűen vonta meg a vállát. A pénz ugyan csábító, de vajon szívesen tévesztené-e meg komolyan az embereket?
- Azt hiszi, nagy gyönyörűség másvalaki bóréhe bújni? - kérdezte közömbösséget színlelve. - Caressát különösen nehéz utánozni. A színpadon meg tudom csinálni, ott úgyis tisztában van vele a közönség, hogy csak szemfényvesztés az egész. De a való életben? Nem tudja, mit kíván tőlem.
Roach türelmetlenül horkant fel.
- Kevesen kapnak ilyen ragyogó ajánlatot. Caressa magánrepülőjén Las Vegasba utazik, az 6 bundáját viseli, meg az ékszerei pontos mását.
- Csodás! - jegyezte meg Nikéi, miközben lehúzta az olcsó karpereceket. - Az ékszerei pontos mása! EgyszerQen csodás! Gondolom, a magamfajtára igazán nem lehet rábízni az eredeti darabokat.
Roach dühös pillantást vetett rá.
- Fékezze már egy kicsit a nyelvét! Caressa maga sem viseli az eredeti darabokat, ahhoz túl drágák. Így inkább páncélszekrényben órzi őket.
- Hogy mennyit kell szegény gazdagoknak szenvedniük! -gúnyolódott Nikéi, aztán a tükör felé fordult, és törülközőt terített a vállára, és nekiállt eltávolítani a festéket. Szívesen átöltözött volna, de hát sajnos az egyelőre lehetetlen.
- A gazdag és híres emberek valóban szenvednek - helyeselt Roach. - Azért szenvednek, mert alig van magánéletük. Caressa férjhez akar menni, de fél, hogy a tömegtájékoztatási eszközök cirkusszá változtatják az esküvőjét.
Mint a legutóbbit, gondolta Caressa, de nem mondta ki. Roach lejjebb csúszott a szék ülőkéjén.
- Az esküvő szent dolog - mondta szinte könyörögve. - Az újságírók meg fogják próbálni, hógy Caressa életének ezt a legszemélyesebb, legbensőségesebb pillanatát a saját céljaikra kiaknázzák. Caressa azonban ugyanolyan ember, mint bárki más. Szeretne a szülői házban, szűk családi körben megesküdni, a hálaadás ünnepén. A sajtót pedig valahogy távol kell tartani. Azt a lehetőséget kínálom hát magának, hogy segítsen egy embertársán, ~és közben keressen tízezer dollárt.
Nikéi szándékosan kifejezéstelen arcot vágott. Vajon el kellene vállalnom? - töprengett. És egyáltalán képes vagyok-e rá?
- Tízezer dollár óriási összeg - jegyezte meg Roach bosszúsan. - Különben is, mit jelent magának a hálaadás ünnepe? Hiszen nincsen családja. Tudom, mert megkérdeztem az ügynöknőjét. Nem marad le a megbízás miatt a nagymama házában rendezett családi vacsoráról.
Nikéi szorosabban markolta meg a kezében lévő papírtörülközőt. - Mit mondott a családomról?
- Azt, hogy nincs. Nincsen senkije - jelentette ki Roach goromba nyíltsággal. Áztán körülnézett a kopottas öltözőben. - Ha engem kérdez, nem nagyon van miért hálát adnia.
- Csakhogy én nem kérdeztem magát.
Laura halála óta valóban nincs már családja. A hálaadás napja tényleg nem jelent számára semmit. Csak szomorítságot és ürességet. Laura éppen ez idő tájt halt meg. Evelyn pedig utálja az ünnepeket.	'
- Miért utasítaná hát vissza? - unszolta Roach. - Soha ehhez hasonló hálaadás ünnepet nem él át. A Xanadu Szá116 tetőkertjében épült lakosztályban fog lakni. Valóságos kis paradicsom! Magának kellene ezért a lehetőségért fizetni, nem pedig fordítva.
Nikéi a szemétkosárba dobta a használt papírtörülközőket. Minél többet töprengett az ügyvéd ajánlatán, annál keservesebben őrlődött. Mintha ez a gonosz manóra emlékeztető emberke maga az ördög lenne, aki meg akarja vásárolni a lelkét!
- Nem tudom - habozott a lány. - Amfg távol vagyok, az itteni keresetem kiesik. Még az állásomat is elveszíthetem. Evelyn nem az egyedüli tulajdonos.
6
7~
nvmw~
Las Vegas-i esküvő
- Beszéltem Evelynnel - vágott közbe Roach, és szivart vett a szájába. - Személyesen kezeskedem érte, hogy nem veszíti el az állását. Arról is gondoskodom, hogy egy centtel se rövidítsék meg. Caressának elég hatalma van, hogy ezt nyugodtan megígérhessem. Különben is, ha minden sikerölt, már maga választhatja meg, hol akar dolgozni.
Nikki úgy tett, mintha mindez teljesen hidegen hagyná, az arcán azonban elgondolkozó kifejezés jelent meg. A pénzről természetesen sohasem feledkezhet meg. Már pedig ez az ajánlat nagyon csábító.
Roach rágyújtott a szivarra, és töprengve nézegette a lány arcát a tükörben.
- Tudja - jegyezte meg némileg megrökönyödve -, az észbontó hajviselet és a festék nélkül alig látszik többnek tizennyolc évesnél. Kivéve a szemét. Az olyan, mintha százéves lenne. Nem csoda, hogy meg tudja személyesíteni Caressát.
- Semmi kedvem sincs a hálaadás napját egy kaszkadőrrel tölteni. Ezek a fickók őrültek. Sziklákról zuhannak le, keresztülmennek a tűzön. Inkább itthon maradok.
Roach türelmetlenül sóhajtott.
- Gyermekem, maga a végsőkig igénybe veszi a türelmemet. Van még más utánzóművész is a városban. Mondja már meg, mi a gondja! Fél?
Nikki mély lélegzetet vett. Semmiképpen sem akarta, hogy Roach ezzel a csodás ajánlattal elmenjen. Azt szokták mondani, hogy a pénz nem old meg mindent. Nem tudják, mit beszélnek! Nagyon sok mindent meg lehet oldani pénzzel! Nikki gondjait mindenesetre.
Újra a nagynénje hangját hallotta: „Ha az élet egyszer felcsillantja a nagy lehetőséget, meg kell ragadnod. Ki tudja? Hátha megkapod azt, amire teljes szíveddel vágysz."
Nikkit azonban még mindig kétségek gyötörték.
- Ez a vállalkozás veszélyes lehet - felelte komolyan. - Caressa egyes rajongóinak a viselkedése egyenesen őrjöngésig fajulhat. Meg azt is tudom, hogy fenyegető leveleket kap. Vannak, akik féltékenységből meg akarják akadályozni a házasságát Chandlerrel.
Roach olyan türelmetlen kézmozdulattal intette le, mintha egy legyet akarna elhessenteni.
- Minden híres ember kap fenyegető leveleket. Nem leselkedik magára semmiféle veszély. Minden elképzelhető biztonsági intézkedést meg fogunk tenni. A lehető legjobb védelmet kapja.
- Nem - felelte Nikki józanul. - Nekem csak a második legjobb védelem jut. A legjobbat Caressának tartj ák fenn. Hiszen a hírességek esküvőjén egyesek gyakran a legrosszabb oldalukról mutatkoznak meg.
- Pontosan ezért van szükségünk magára - mondta Roach engesztelőleg. - Irátom,ideges. A pénz kiváló eszköz idegesség ellen. Adok magának tizenkétezer dollárt. De ez a legutolsó ajánlatom. Többről nem lehet szó.
Tizenkétezer dollár! A lány pulzusa szaporán lüktetett. Hihetetlen összeg!
8
Tulajdonképpen miért is kellene megijednie Caressa vagy Chandler őrült rajongóitól? Végül is elég jól tud magára vigyázni.
Roachnak igaza van. Még a színjáték hitelessége kedvéért is nyüzsögni fognak körülötte a biztonsági emberek. A kockázat tehát kicsi, a nyereség óriási! A pénzzel egy új, jobb életet kezdhet.
Nikki nyelt egyet, aztán a tükörbe pillantott, ahol pillantása Roachéval találkozott. Bátran állta a férfi tekintetét.
- Tizenkétezer - egyezett bele tárgyilagos hangon, de közben a szíve majd kiugrott a helyéből.
Roachnak arcizma sem rándult. Belenyúlt a kabátja belső zsebébe, és elővett egy papírt.
- Itt van a megállapodás. Beírom az összeget, maga meg aláírja. Azt ugye nem kell külön hangsúlyoznom, milyen szigorúan bizalmas a dolog? Senkinek sem szólhat egy árva szót sem róla. Különben a szerződés érvényét veszti.
Ahogy Nikki megpillantotta az apró betQs záradékot, hirtelen elsápadt.
- Most semmit sem írok alá. Csak majd ha alaposan áttanulmányoztam a szerződést.
Roach sötéten nézett rá.
- Jól van, akkor tanulmányozza át. Megvárom. A lány habozott.
- Nem - mondta aztán meglepően határozott hangon. - Nem tudok kellőképpen odafigyelni, ha néznek. A szerződésekkel óvatosnak kell lenni. Minden szavát meg akarom érteni. Sőt azt akarom, hogy Evelyn is nézze át.
Az ügyvéd bosszúsan rántotta meg a vállát.
- J61 van, vigye haza. De ne felejtse el, hogy a tartalma szigorúan bizalmas! Ha bármi is kiszivárog a sajtó felé, azt megkeserülik. Mindketten.
- Nem kell minket fenyegetni - mosolygott hűvösen Nikki. - Teljesen ártalmatlanok vagyunk.
- Holnap délig van idejűk. Ismeri azt a gyorséttermet a Radio City Music Hall sarkán?
Nikki bólintott.
- Várjon az étterem előtti Odamegyek magáért. - Az ügyvéd kiterítette az okmányt, vette a tollát, és beírta az összeget.
Tizenkétezer dollár! - gondolta Nikki kábultan. A megálmodott jövő kulcsa! Rossz előérzetei hirtelen háttérbe szorultak, rózsaszínben kezdte látni a világot. Roach felállt, odament Nikkihez, és letette a szerződést az öltözőasztalra.
- Őrült lenne, ha nem írná alá - sziszegte. - Ingyen elutazhat Las Vegasba. Öt napig úgy élhet ott, mint valami istennő, aki Adonisz menyasszonya.
Nikki kábultan nézte az okmányt, bár nem igazán látta. A gyomra görcsösen összerándult.
- Milyen kár - jegyezte meg gúnyosan, igyekezve véka alá rejteni valódi érzéseit -, hogy mindez csak látszat.
9
HOMANA
Las Vegas-i esküvő
2. FEJEZET
Nikéi és Evelyn üg~%t sem vetettek a redőny résein át szemükbe világító neonreklám fényére.
- Ez a kaszkadőr aggaszt engem - mondta Evelyn, és a gomolygó füstfellegen át Nikéire nézett. - Úgy tűnik, hogy együtt kell vele laknod.
- Szeretném, ha leszoknál végre a dohányzásról - felelte Nikéi. - Nem tesz jót neked. A kaszkadőrrel pedig ne törődj! Azzal majd elbánok én. Végül is itt nőttem fel - intett a vékony fal felé, amely a mulatótól elválasztotta őket.
Evelyn a Mirage tószomszédságában lévő parányi lakásban lakott, Nikéi pedig közvetlenül fölötte.
- Ugyan! - nevetett fel keserűen Evelyn, aztán köhögni kezdett. - Ha neked is olyan szerencséd van a férfiakkal, mint nekem és Laurának, akkor...
- ...jobb, ha távol tartom magam tőlük - fejezte be a mondatot Nikéi. Ezt a szöveget az utóbbi években éppen eleget hallotta. - Nem vagyok olyan, mint Laura. Én vigyázok magamra.
- Amen! - vágta rá Evelyn meggyőződéssel a hangjában. Székével a konyhaszekrényhez gördült, és kávét töltött magának. -A legjobb tanács, amit valakinek adhatnak az életben, hogy messziről kerülje el a szórakoztatóipart. Kár, hogy engem senki sem figyelmeztetett idejében!
Evelyn szomorúan ingatta a fejét. Az alacsony termetű, gömbölyded asszonynak ráncokkal barázdált arca és akaratos álla volt. Nikéi nagyon aggódott érte, mert eléggé megromlott az egészsége. Most visszérgyulladás láncolta átmenetileg a tolószékhez. Az orvos hiába próbált a lelkére beszélni, hogy kímélje magát, sohasem pihent eleget.
Nikéi az asztalra könyökölt.
- Tizenkétezer dollárral nagyon jbl tudok magamról gondoskodni. Be tudnám fejezni az iskolát, New Jerseybe költöznék, és addig megélnék a pénzemből, amíg kitanulok egy szakmát. Nem kellene többé aggódnod miattam. Eladhatnád az üzletrészedet, és nyugalomba vonulhatnál.
- Nem miattad nem adom el az üzletrészemet - nézett fel dühösen Evelyn -, hanem mert senki sem olyan bolond, hogy megvegye. Tanácsot kértél tőlem. Én megmondtam a véleményemet, a többi már a te dolgod. A saját felelősségedre döntesz. -Az asszony fáradt szeme haragosan szikrázott.
- Tudom - felelte a lány, de nem hagyta magát megtéveszteni. Nagyon jól tudta, hogy Evelyn mindaddig nem adja fel a mulatót, amíg neki biztos állása és szép lakása nem lesz. Úgy tudná le®obban viszonoznia barátnője jóságát, ha mielőbb elindulna a saját útján. Ahhoz azonban pénzre van szüksége.
- Azt mondtad, a szerződés tökéletesen rendben van - próbált harcmodort váltani Nikéi.
Evelyn arca még haragosabb kifejezést öltött.
- Honnan tudjam én azt? Nem vagyok ügyvéd! Ez a kaszkadőr aggaszt. Még hogy utazz egyszerűen Las Vegasba, és élj együtt öt napig ezzel a vakmerő férfival! Te jó ég!
Nikéi kihúzta magát, és igyekezett felelősségteljesnek mutatkozni.
- Miatta aztán igazán ne izgasd magad! Bizonyára telis-tele van forradásokkal. Különben is, mit akarhat tőlem?
- Szép, fiatal nő vagy. Még hogy mit akarhat tőled? Azt, amit valamennyien! Nikéinek lassanként fogyni kezdett a türelme.
- Csakhogy tőlem nem kap semmit! Egyáltalán semmit! A kaszkadőr a legkisebb gondom. A fő kérdés az, hogy meg tudok-e felelni az elvárásnak. Tizenkétezer dollárról van szó! Ez elég egy új élet megalapozásához. De vajon képes vagyok-e a feladatra?
Evelyn a cigarettafüstön keresztül nézte Nikéit. Keserű, kiábrándult tekintetű szeme most még fáradtabbnak látszott, mint azelőtt.
- Nagyon kockázatos vállalkozás. Nem tudom neked megmondani, mit tegyél. Magadnak kell döntened.
Nikéi számított Evelyn támogatására, de csak nagyon ellentmondásos visszajelzéseket kapott tőle.
- Elvállalom - jelentette ki végül határozottan. - Végül is mit veszíthetek?
Gil DeSpain a lakókocsiban a tükör előtt állt. A kocsit munkatársával, Carverrel osztotta meg, aki szintén a lovasmutatványok mestere volt. Gil egy tizenkilencedik századi lovaskatona öltözetét viselte. bsszeszorftotta a fogát, amíg bekötözte a bordáin keresztül húzódó, hatalmas, hasított sebet.
A seb egy 16 patájától származott. Gil éppen egy vízfolyáson át egy meredek lejtőre akart ugratni. A 16 kifogástalanul végrehajtotta az ugrást, a lejtőn azonban kicsúszott a lába a161 a talaj, és kétségbeesett rúgások közepette a sziklára zuhant. Gil még idejében leugrott, nehogy a 16 súlya agyonnyomja. Nem tudott azonban egy szempillantás alatt olyan messzire elhengeredni, hogy biztonságban legyen a ló patájától, mert a válla megakadt egy kőben. Egy rúgás oldalba kapta, és húsz centiméter hosszú sebet hasított rajta.
Gil rettenetesen dühös volt. Mindig mondta Fultonnak, a látványrendezőnek, hogy az emelkedőt be kellene szórni homokkal vagy földdel, nehogy megcsússzon a ló lába. l~lton azonban nem akarta kockáztatni, hogy a felkavarodó por elrontsa a felvételt. Végül mégis beleegyezett, Gil pedig hitt neki.
10
Rom
Amikor azonban sor került a forgatásra, kiderillt, hogy Fulton nem tartotta be a szavát. Ahogy Gil átugratta a vízfolyást, a másik oldalon csak a csupasz szikla várta őket. Lb és lovas a földre zuhant. A 16 olyan súlyosan megsérült, hogy talán bele is pusztul. Gilt három társának kellett lefogni, nehogy ököllel nekiessen Fultonnak.
Gil egyetlen elégtétele az volt, hogy a film főrendező] e azonnal kirúgta Fultont, és egy józan, megfontolt embert állított a helyére.
Carver az ágyon hévert, és egy folyóiratot lapozgatott. Gil nem nagyon kedvelte. Carver semmitől sem félt, fiatal volt és vakmerő. Letette a folyóiratot, és figyelte, ahogy Gil felhúzza a sötétkék, tiszti ingét.
- Miért nem akarsz a hálaadás ünnepén velem jönni Remóba? - kérdezte mellékesen. - Ismerek ott két táncosnőt. Ikrek. Trixinek és Trudinak hívják őket. Csinos lányok.
- Nem érdekelnek - felelte Gil, miközben begombolta a kézelőjét. Huszonkilenc éves volt, majdnem tíz évvel idősebb, mint Carver, magas, karcsú, kisportolt, izmos férfi.
Hála az Egyesült Államok nyugati részén uralkodó időjárásnak, bőre még novemberben is napbarnított volt. Sűrű, sötétbarna, hullámos haját a film kedvéért megnövesztette. Arcát magas pofacsont és határozott áll jellemezte. Szája körül kissé kiábrándult vonást lehetett megfigyelni.
Gil testalkata eléggé hasonlított Chandleréhez, hogy messziről össze lehessen vele téveszteni. Közelebbről megnézve azonban arcuk eléggé különbözött. Chandler világító, kék szemét olyan hosszú szempillák árnyékolták, hogy majdnem lányosnak hatott. Gil mélyen ülő, sötétbarna szeme jellegzetesen éber tekintettel nézett a világba. Chandler telt, érzéki ajkával szemben Gilé lényegesen keskenyebb volt.
- Miért akarsz az ünnepekre visszarepülni Los Angelesbe? Te valamit titkolsz előlem!
- Magánügy - felelte Gil. Carver sok hibája között a kíváncsisága volt a legkellemetlenebb.
Gil kinyitotta a lakókocsi ajtaját, és kilépett a sivatagba a déli hőségbe. Mélyen a homlokába húzta a kalapját, hogy ne vakítsa el a nap. Aztán átgázolt a homokon a másik kocsihoz, ahol a jelmezeket tartották.
Nem mondta meg Carvernek az igazat, és senkinek sem fogja megmondani. Ez a megállapodás része. Először pénzt ajánlottak neki, de ő visszautasította. Akkor még többet kínáltak, a végén már negyvenezer dollárnál tartottak. Gil azonban nemet mondott.
- Mit akar hát? - kérdezte végül Liveringhouse, Gavin Chandler ügyvédje egészen kétségbeesetten. - Mondja meg már végre, hogy mit akar!
Ekkor jött el az a pillanat, amire Gil várt.
- Chandler legközelebbi filmjében én szeretném a látványt rendezni.
- Az nem megy - tiltakozott Liveringhouse. - Chandler ragaszkodik hozzá,
12
Las Vegas-i esküvő
hogy maga legyen a hasonmása. Nem tudná minden veszélyes jelenetben helyettesíteni Chandlert, és egyszersmind a többi kaszkadőrt is irányítani.
- Nekem viszont egyáltalában nem fontos, hogy 6t helyettesítsem. Éppen elég ajánlatot kapok. Másokkal is tudok dolgozni, nem csak Chandlerrel.
- Okvetlenül meg kell magát nyernem erre a feladatra-mondta elkeseredetten Liveringhouse. - Caressa ragaszkodik hozzá, márpedig ennek a nőnek senki sem mer ellentmondani. Már minden utasítást megkaptam. Magának a hálaadás ünnepén Las Vegasba kell utaznia, és ott Chandlerként be kell jelentkeznie a szállodába. El kell terelnie a sajtó figyelmét róla és Caressáról. Senki más nem tudná ezt a feladatot elvégezni.
- ValószínQleg nem. - Gil látta, hogy Chandler legutóbbi filmjének forgatósakor Caressa gyakran mutatkozott a helyszínen. Ez az egész terv nyilván az ő ötlete. Szeretné az orránál fogva vezetni az egész sajtót!
- Elveszíthetem az állásomat - fogta könyörgőre a dolgot Liveringhouse. - Tegye meg, amit Chandler kíván! Majdcsak megkapja valamikor a rendezői lehetőséget is. Legyen már egy kicsit belátó!
- Nem - felelte Gil egyszerQen.
- Azt akarja, hogy térden állva könyörögjek? Gondolatban térdre borulok maga előtt, esküszöm. Menjen Las Vegasba, és személyesítse meg Chandlert! Mit szólna negyvenötezer dollárhoz? A lábai előtt heverve könyörgök, hogy vállalja el ezt a feladatot negyvenötezer dollárért!
Liveringhouse hangja már majdném sírásra hajlott. Gil azonban szilárd maradt. - Nem.
Végül aztán elérte a célját. Ígéretet kapott, hogy Chandler következő filmjében ő rendezi a kaszkadőrmutatványokat. Ezért neki mindössze öt napig Las Vegasban bújócskát kell játszania a sajtóval. Misem könnyebb annál!
Nem ismerte azt a nőt, aki Caressát fogja alakítani, de nem is volt rá különösebben kíváncsi. Úgyis igyekszik majd kitérni az útjából. Melly halála óta nem érdekelték a nők.
Chandler emberei elmondták, hogy hivatásos utánzómQvészről van szó, aki Caressát a megtévesztésig hQen tudja megszemélyesíteni. Gil megkérdezte, hogy rendesen megfizetik-e a művésznőt. Miután azt a választ kapta, hogy természetesen, feltételezte, hogy a lány legalább húszezer dollárt kap.
Végül is ez a feladat meglehetősen veszélyes. Azt beszélik, hogy mióta Caressa Chandlerrel jár, különösen aljas fenyegető leveleket kap. Nyilván valami féltékeny elmeháborodott a feladójuk. Caressa minden jel szerint mágnesként vonzza ezeket az eszelősöket. A biztonsági emberei nagyon aggódnak, csakúgy, mint Chandleréi.
Gil gyanította, hogy az egész Las Vegas-i színjáték nem is annyira a sajtónak sz61, mint inkább a veszedelmes őrültek csapdába csalogatására szolgál. Chandler emberei ezt természetesen nem vallották be, de feltQnóen idegesek lettek, amikor
13
ho~axa
Las Vegas-i esküvő
Gil hangot adott ennek a sejtésének. Liveringhouse elmesélte, hogy a New York-i művésznő mindössze húszéves lehet. Ez cseppet sem tetszett Gilnek.
- Figyelmeztették, hogy a vállalkozás veszélyes lehet? -érdeklődött Chandler ügyvéd] énéi.
- Természetesen - nyugtatta meg Liveringhouse. - Tudja, hogy némi kockázattal jár a dolog.
Amíg Gil a másik kocsi felé ballagott, önkéntelenül is ez a lány járt az eszében. Gil számára mindig a biztonság volt a főparancsolat, különösen Melly tragédiája óta.
Egy húszéves nő túl fiatal. Vajon mennyire tapasztalt? Mennyire felkészült? Elég gyorsan tud-e veszélyhelyzetben cselekedni?
Mint utánzómQvész, a szórakoztatóipar ranglétrájának legalsó fokán áll. Remélhetőleg nem a hírnév utáni áhítozás hajtja, és nem akar öt napon át a befutott kaszkadőr nyakába akaszkodni, hogy megpróbálja kihasználni hollywoodi kapcsolatait. Ebb61 a szánalmas fajtából annyi van, mint a pelyva! Gil teljes szívéből lenézte őket.
A férfi kinyitotta a kocsi ajtaját, és belépett. Kellemesen hűvös levegő fogadta. Adelle, a ruhatárosnő a pult mögötti széken ült, és egy csésze kávé mellett elmerülten olvasott egy pletykalapot. Úgy belefeledkezett egy cikkbe, hogy fel sem nézett, amikor Gil belépett.
- Szervusz, Adelle! - üdvözölte a férfi. - Itt vagyok.
- Jaj, várj egy pillanatig! Úgy látszik, tényleg megteszi! Mármint Gavin Chandler. Valóban megnősül. Még e hónap végén! Azt írják, hogy már tervezik a menyasszonyi ruhát. Valóban össze fognak házasodni!
Adelle komoly arckifejezése nevetésre ingerelte Gilt. - Komolyan? Mikor? Hol?
- Valószínűleg a hálaadás ünnepén - felelte a ruhatárosnő, és letette az újságot. - Feltehetőleg Las Vegasban. Szégyen, gyalázat!
Tehát már beindították a hírverést és a biztonsági gépezetet. Még Adelle is készpénznek vette a Las Vegas-i mesét, pedig ha valaki, hát ő igazán kiismeri magát a szórakoztatóipar berkeiben.
- Mi benne a szégyen, gyalázat? - érdeklődött Gil, miközben Adelle felkötötte rá a vállszalagot és a kardszíjat.
- Az, hogy Gavin éppen ezt a nőt veszi el. Pedig olyan rendes, kedves fickó. Meg tudnám ezt a Caressát ölni! Azt hiszem, minden épeszQ nő így érezne egész Amerikában.
Gil hátán végigfutott a hideg. Ha már a megértő, melegszívű Adelle is' így beszél, vajon hogyan gondolkozhatnak a valódi őrültek?
Ezalatt New Yorkban sűrQn hullott a hó. Nikéi összefagyva állt a Radio City Music Hall közelében a gyorsétterem előtt, és várta Roacht. Ugy festette ki magát, hogy néhány évvel idősebbnek látsszon. Az eget vigasztalanul borító szürke fel
legek ellenére napszemüveget viselt, hogy az ügyvéd ne lássa meg az idegességet a szemén.
Roach pontosan tizenkettőkor megérkezett egy hosszú,.szürke kocsival. A vezető kiugrott, és kitárta Nikéi előtt az ajtót.
A kocsi tágasabbnak tQnt, mint a lány egész lakása. Ebben volt valami ijesztő. Roach egy kézmozdulattal jelezte a vezetőnek, hogy kerülje meg néhányszor a háztömböt. Nikéi alig tudott nyelni. Szó nélkül átnyújtotta Roachnak az aláírt szerződést.
Roach most először mosolyodott el. Örömtelen mosoly volt ez.
- Akkor a szerződés most már érvényes. - Összehaj tolta az okmányt, és betette az aktatáskájába. A zár csattanása ráébresztette Nikéit döntése véglegességére. Aztán Roach megjátszott szívélyességgel megrázta a lány kezét. - Fogadja szerencsekfvánatomatl Jőv6 kedden, este nyolckor magáért megyek. Az éjszakát Caressa lakosztályában tölti a Plaza Szállóban. Nikéiként költőzik be, és Caressaként távozik. Szerda reggel kivisszük a repülőtérre. Közben gondoskodunk róla, hogy az újságírók láthassák. Természetesen az is ki fog tudódni, hogy Las Vegasba utazik, mégpedig Caressa különgépén.
Nikéi gyomra görcsbe rándult az idegességtől és aggodalomtól. A kocka el van vetve 1 Öt napig úgy fog viselkedni, mintha világhírQ lenne. Ez az ára annak, hogy az élete további részében egyszerű átlagemberként élhessen.
- Összeírtam, hogy mi mindent kell még elintéznie hétfőig - közölte Roach, és átnyújtott egy összehajtogatott papírlapot.-Ha akarja, most elolvashatja, hátha nem ért valamit.
Nikéinek megfagyott a vér az ereiben.
- Nincs nálam aszemüvegem-füllentette-, majdkés6bb elolvasom.-Gyorsan zsebre dugta a papírt, és közben leste az ügyvédet, vajon sejti-e, hogy hazudik. Szerencsére nem vett észre semmit!
Nikéi bizonyos dolgokat nem kötött az idegenek orrára. A legrejtettebb, hét lakat alatt őrzött titka pedig az volt, hogy egyfajta olvasási zavarral küszködik, amit az orvosok dyslexiának, szóvakságnak neveznek. Noha magas intelligenciahányadossal, éles elmével és kiváló emlékezőtehetséggel rendelkezett, csak nagy nehezen tudta kibetűzni az írást. Ha Roach ezt tudná, talán nem vállalná a kockázatot, hogy rábízza ezt a kényes feladatot!
Ha megkapja a tizenkétezer dollárt, akkor különleges tanfolyamokon vehet részt, ahol segíteni tudnak rajta, aztán igazi szakmát tanulhat. Végre ugyanolyan ember lehet, mint bárki más. Ez a leghőbb vágya!
Las Vegasban, a Xanadu szálló tetőkertes lakosztályában Gil DeSpain kétségek között hányódott.
- Mondtam, hogy kollagént kellene az ajkába fecskendezni, hogy vastagabb legyen - méltatlankodott Liveringhouse, a magas, kövér ember, aki csontkeretes pápaszemet viselt.
14
15
Rom
A két férfi a lakosztály fehér és arany színekben pompázó nappaij óban ült. Gil DeSpain éppen levette a védőkötést nemrég megsérült bordájáról. Ez is Liveringhouse óhaja volt, aki attól félt, hogy a kötés kilátszik a félig nyitott ing alól, amihez szűk, fekete bőrnadrágot és kígyóbőr cowboycsizmát kellett viselnie. Az utóbbit Gil egyenesen felháborítónak találta.
Az egész jelenség sehogy sem illett ebbe a terembe, a hófehér szőnyegek és a kecses, selyemhuzatos, aranyozottbútorok közé. Liveringhouse pedig kezdett már az idegeire menni.
- Nem engedem, hogy kollagént fecskendezzenek az ajkamba - jelentette ki megvetően. - Ostoba dolog, és ráadásul veszélyes is!
- Még hogy veszélyes? - háborgott Liveringhouse. - Tegnap hatszor zuhant le egy domboldalról. Közben megint eltörte egy bordáját. A múlt héten magára esett egy 16. Most meg azért nyavalyog, hogy a kollagén veszélyes?!
- Azt azért mégsem hagyom, hogy vegyszereket fecskendezzenek a szervezetembe. - Gil befQzte a bórnadrágba Chandler opálokkal kirakott derékszíját. - Chandlernek bajuszt kellett volna növesztenie. Akkor gond nélkül összetévesztenének vele.
- Caressa utálja, ha a férfiak szakállt vagy bajuszt viselnek - bosszankodott Liveringhouse. - Ha valaki túl közel jön magához, el kell takarni a száját. Vagy talán festékkel lehetne megvastagítani. Igen, ez lesz a megoldás!
- Engem ugyan nem fognak kipingálni! - közölte Gil mélységes megvetéssel a hangjában. Aztán odalépett a szobában található egyik dísztükörhöz, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a látványt.
Előkészület gyanánt már lenyíratta a haját olyan rövidre, ahogy Chandler éppen hordta. Most feltette a napszemüvegét. A hasonlóság elég meggyőző volt. Távolról elfogadhatják az ausztrál színésznek.
Közelről nézve Gil arca idősebbnek látszott, és a szája köré kiábrándult vonásokat vésett az idő. Az orrát valamikor betörték, így azóta egy kissé ferde volt. Gil odament a nappali hatalmas ablakához, és nyugodtan kinézett rajta. Lent a mélyben üdén zöldellt a golfpálya és a szállodát körülvevő gyepszőnyeg. Az épületek, kocsik, úszómedencék színei szinte világítottak a napsütésben.
- Késik - jegyezte meg Liveringhouse Nikkire célozva, akinek már meg kellett volna érkeznie.
- Akkor teljesen olyan, mint Caressa. 8 ugyanis mindig elkésik.
- A Silverado huszadik emeletére beköltözött egy fényképész- mondta halkan Liveringhouse, idegesen rágva a körmét, és fejével a szomszédos szállodaépület felé intett. -Teleobjekívje van, és minket figyel. Ebben a pillanatban éppen magára irányítja a lencséjét. Felvételt készít az arcáról-folytatta remegő hangon.
Gil úgy érezte, ez már meghaladja a tűrőképességét. Beletúrt szokatlanul rövid hajába, aztán undorral odavágta a napszemüveget a pamlagra. Liveringhouse-hoz lépett, gorombán vállon ragadta, és maga felé fordította. - Ide figyeljen! Azt akarja, hogy vastagabb legyen az ajkam? Vágjon hát egy
16
Las Vegas-i esküvő
szerűen szájon, akkor maj d feldagad! Még hogy vegyszerek meg festékek! Akkor már sokkal egészségesebb egy jól irányzott ökölcsapás.
A erőszak gondolatára Liveringhouse visszarettent. - Üssem meg?
- Igen. Itt ni. No rajta, csinálja már! Akkor legalább nem kell tovább hallgatnom a siránkozását.
Liveringhouse távolabb húzódott, az ajka remegett. - Nem tudom megütni. Fájdalmat okoznék.
Gil elnézegette a másik egyáltalán nem ökölvívásra termett, kövérkés, fehér kezét.
- Nem hiszem, hogy nagy fájdalmat okozna. Csak csinálja nyugodtan, de aztán hallgasson el végre!
- Megőrült. Maga tényleg teljesen megőrült!
- Nem, csak már elfogyott a türelmem. Belefáradtam az állandó jajgatásába. Ha nem akar megütni, akkor ne panaszkodjon tovább a számra! Különben én húzok be magának egyet, Liveringhouse. És nem tréfálok.
Ebben a pillanatban megszólalt az arany telefonkészülékek egyike. Liveringhouse odasietett, és felkapta a kagylót. Kerek arca rángatózott az idegességtől. - Igen. Igen, uram. -Aztán letette a kagylót, megigazította a nyakkendőjét, é~ az órájára pillantott. - Megérkeztek. A szolgálati felvonóval jönnek fel. Menjef-, ki a teraszral A nő ott fogja üdvözölni. Egyenesen a maga karjába omlik. Legalább egy fényképész tanúja lesz a jelenetnek. Igyekezzen, hogy az egész meggyőző é megható legyen!
- Tudom, mi a dolgom.
- És az ég szerelmére, takarja el a száját! - könyörgött Liveringhouse. Aztán felkapott egy szállodai ismertetőfüzetet az íróasztalról.-Tartsa ezt elgondolkozva a szája elé. Chandlerre jellemző ez az elgondolkozó mozdulat. És el ne feledkezzen a napszemüvegről!
Gil rosszkedvűen vette át a füzetet, aztán feltette a napszemüveget, és kiment a tetőkertbe. Itt legalább nyugton van Liveringhouse-tól! A tetőkert kialakítása éppen olyan pazar volt, mint a lakosztály belső berendezése.
Az úszómedence türkizkéken ragyogott a napsütésben. MQvészien kialakított, lépcsős vízesésen átömlött bele a víz. A kertet bronz és fehér márvány szobrok díszítették. A tető távolabbi végén kis, pálmákkal körülvett mesterséges lagúna kéklett. Három fehér és egy fekete hattyú úszkált benne. A partj án pávák sétáltak. Az egyikük felrikoltott. Lles, vészjósló hangja volt.
Gil a száj a elé tartottá a füzetet, és szórakozottan veregette vele az állát. Amikor meghallotta, hogy nyílik a nappali ajtaja, megállt. A szobából suttogás hallatszott. Gil gyomra enyhén összerándult az idegességtől. Végül is nem színész! A szerelmijelenetekhez nem ért.
Ekkor végre megjelent a tetőkert ajtajában a nő. Noha Gil fel volt készülve, mégis mellbe vágta a látvány.
17
ROINAIVA
Aki előtte áll, az Caressa is, meg nem is1 A nercbunda, a hosszú, hullámos, szőke haj, a napfényben szikrázó gyémántok, a mód, ahogy kifestett száját félrehúzza, sőt még a testtartása is... Mindez hátborzongatóan ismerős!
A vastag festékréteg alatt azonban túlságosan fiatal arc rejtőzött. Még az önbizalmat sugárzó kiállásban is fel lehetett fedezni valami görcsös szorongást. Ez a lány félénkl
Egymásra néztek. A férfi észrevette, hogy a lány szinte hátrahőkölt, ahogy meglátta. Gil már számtalanszor tapasztalta ezt a jelenséget a forgatások alkalmával, így azonnal felismerte. A színésznő hirtelen szinte megbénult a félelemtót.
A férfi még egy lépéssel közelebb ment.
- Caressa! - szólalt meg aztán mély, rekedtes hangján, és kinyújtotta a lány felé a kezét.
Nikki a verandaajtóig még csak bírta valahogy, ott azonban hatalmába xerítette a lámpaláz. Amikor beléptek a lakosztályba, Roach átnyújtott neki egy kézzel írt feljegyzést. Nikki halálra rémülve meredt,a papírlapra.
Ha egy kicsit nyugodtabb lenne, és hagynának neki időt, akkor talán nagy nehezen ki tudná böngészni. Jelen körülmények között azonban biztosan nem tud megbirkózni Roach macskakaparásával!
- Nincs nálam a szemüvegem - mondta elhaló hangon. - Akkor olvassa el később!
Nikki reszketve dugta el a papírt a nercbunda zsebébe. Aztán Roach meg egy Liveringhouse nevQ kövér ember utasítások özönét zúdította a nyakába, hogy szinte beleszédült. Nem fog menni! - gondolta kétségbeesetten.
Mikor aztán végre kilépett a tetőkertbe, hirtelen elemi erővel tört rá a lámpaláz. A Las Vegas-i napfény elvakította. A térde rogyadozni kezdett, és attól tartott, nem áll meg a lábán. Alig kapott levegőt, ami csak fokozta a rémületét. Közel állt hozzá, hogy az idegei felmondják a szolgálatot.
A verandaajtóban azonban mégiscsak sikerült Caressára jellemző testtartásban megállnia. Roach előzőleg tájékoztatta, hogy a szemközti szállodából egy fényképész figyeli. Azzal kell először elhitetnie, hogy ő Caressa.
E pillanatban azonban Nikki úgy érezte, senkit sem tud félrevezetni. Aztán észrevette az úszómedence mellett álló férfit.
- Menjen oda hozzá! - súgta dühösen Roach.
A lány szeme lassacskán hozzászokott az éles fényhez, a szíve azonban még mindig a torkában dobogott. A férfi feléje fordult, és ránézett. Nikkinek úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság telne el. Liveringhouse utasításokat kiabált feléje, ő azonban még mindig képtelen volt megmozdulni.
A tetőteraszon á116 férfi egy lépést közeledett. A lánynak kihagyott a szívverése.
Egek! - gondolta kétségbeesetten. Hiszen ez Gavin Chandler! Ugyanaz a széles
18
Las Vegas-i esküvő '
váll, keskeny csípő, hosszú láb, barna haj! A filmszínész jellegzetes öltözetét viseli, és a haja is ugyanúgy van nyírva.
Igaz ugyan, hogy napszemüveg takarja el a szemét, és valami rejtelmes okból kifolyólag egy színes füzetecskét tart szorosan a szája elé, de semmi kétség! Ez az igazi Gavin Chandler!
Valaki valahol végzetes hibát követett el! De hát Nikki nem tévesztheti meg magát Chandlert! Mit akar tulajdonképpen ez a Roach?
A férfi azonban még egy lépést közeledett, és mintegy megnyugtatásként kinyújtotta feléje a kezét.
Talán mégsem Chandler? - zavarodott meg hirtelen a lány, és kezdett észrevenni néhány apró különbséget. A férfi mindenesetre várta ót, és érezhetően segíteni akart.
- Caressa! -szólt hozzá, és Nikki egy csapásra magához tért. Ez nem Chandler hangja! Mélyebb és sokkal rekedtebb. Nem érződik rajta sem a színészi iskolázottság, sem az ausztráliai hanglejtés.
Nikki újra hallotta a háta mögött Roach és Liveringhouse suttogó utasításait. Tétovázva tett egy lépést a teraszon. Még mindig alig kapott levegőt.
Az ismeretlen férfi megmentette a helyzetet. Egy csapásra Nikkinél termett, és a keblére ölelte a lányt.
- Nyugodjon meg, gyermekem! - suttogta, amint lehajolt hozzá -, hiszen ez csak színjáték.
Egy pillanatra Nikki elmosódva látta maga előtt a férfi feléje közeledő, napbarnított arcát. Aztán érezte a száján meleg ajkát. Kemény, mégis édes csók volt ez. Olyan, mint az életadó t4z.
19
Ro~uva
A férfi ajka meleg volt, csókja tapasztalatról árulkodott. Nikki zavartan hunyta be a szemét. A kaszkadór ügyesen a bunda alá csúsztatta keskeny kezét, és simogatni kezdte a lányt, aki hirtelen nagyon meztelennek érezte magát selyemruhájában, hiszen Caressa szokásához igazodva nem viselt fehérneműt.
A férfi egy pillanatra levette az ajkát a lányéról.
- Vie~onozza a csókot! - súgta. - És fonja a karját a nyakam köré!
Aztán újra birtokba vette a lány száját. Nikki pedig, hálásan a segítségért, de vonakodva átkulcsolta a férfi nyakát.
- Maga DeSpain? - suttogta, miközben a férfi apró csókokkal borította a nyakát.
- Pontosan - felelte amaz, majd szorosan magához ölelte a lányt. - Örülök, hogy megismertem - nyögte ki nagy nehezen Nikki.
- Részemről a szerencse - felelte a férfi, és addig csókolta partnernőjét, amíg az úgy érezte, meginog a lába alatt a talaj.
DeSpain megtévesztően valódinak tűnő szenvedélyességgel lecsúsztatta Nikki válláról a nercbundát, és vággyal telten simogatta a lány csupasz, puha bőrét.
- Engedje a bundát leesni! - mondta közben halkan.
Hatásos színpadi jelenet! -gondolta kábultan Nikki. Leeresztette a karját, mire a bunda lecsúszott a terasz kövezetére.
- Jól van. Most pedig fonja újra körém a karját!
Nikki engedelmeskedett. DeSpain újra csókokkal halmozta el, majd könnyedén felkapta a lányt, bevitte a lakosztályba, és lábával kinyitotta az egyik hálószoba ajtaját. Ott aztán megvárta, amíg az ajtó becsukódik, majd egyszerűen ledobta Nihkit a mennyezetes ágyra.
A lány zavartan egyenesedett fel, és DeSpainre nézett. A férfi levette a napszemüvegét, és kezet nyújtott.
blikki vadul kalapáló szfwel nézett rá. Ez a férfi röviddel ezelőtt olyan szenvedélyesen csókolta, hogy majd az eszét vesztette, most pedig hivatalos hűvösséggel kezet nyújt!
Pillanatnyi tétovázás után megszorította DeSpain keskeny, barna, izmos kezét, ami telis-tele volt forradásokkal.
20
3. FEJEZET
i.as Vegas-i esküvő
- Bocsánat a sok csókolózásért - mondta nyersen a kaszkadór -, de ezeknek nem tetszik a szám.
Hogy lehet, hogy valakinek nem tetszik a szája? - csodálkozott Nikki. Ennél kifejezőbb ajkat még nem is látott! Keskeny, de szép formájú, erős jellemre és némileg keserű humorra engedett következtetni. Nikki szája még mindig bizsergett a csókjától. Önkéntelenül is felmerült benne a kérdés: hogyan csókolhat ez a férfi, ha komolyan gondolja?
Chandler álmatag, kék szemével ellentétben DeSpain szeme sötét és rendkívül éber volt.
- Nem akartam tolakodó lenni, de az a benyomásom támadt, hogy nem képes megmozdulni.
Nikki idegesen nevetett. Szégyellte magát.
- Nem fog többé előfordulni. Ígérem. Nyugodtan bízhat bennem.
Ezt Nikki nagyon komolyan gondolta. A hirtelen rátörő lámpaláz megij esztette. Hálás volt DeSpainnek, hogy felismerte a gondját. De azért Roach figyelmeztethette volna, hogy milyen vonzó emberrel kell együtt dolgoznia! Sokkal jobb megjelenésit, mint a túlságosan is szép Gavin Chandler.
DeSpain ellenőrizte, hogy a teraszra néző ablakokon jól be van-e húzva a függöny, aztán újra Nikki felé fordult, és sötét szemével figyelmesen nézte.
- Akarja ezt a hálószobát? - kérdezte aztán. - Ez a legnagyobb a négy közül. Nekem teljesen mindegy, melyikben alszom.
Nikki lopva figyelte a férfit, és azon töprengett, vajon milyen ember lehet. Nyilvánvalóan sokszor és szívesen lehet friss levegőn, mégis van a viselkedésében valami szigorú komolyság.
Hirtelen berontott a szobába Roach a nercbundával a karján, s a nyomában törtetett Liveringhouse. Roach ingerültnek látszott, Liveringhouse pedig nagyon dühösnek.
- Mi lelte magát? - mérte végig Liveringhouse villámló tekintettel Nikkit. - Csak ennyit tud nyújtani?! Úgy állt ott, mint egy fabábu! Ha egyszer azt mondom, hogy mozogjon, akkor méltóztasson mozogni! Ha nem nyújt olyan teljesítményt, amit elvárunk, akkor lecseréljük. Igazán nem jelent gondot.
- Sajnálom - mondta mereven Nikki, akit nagyon bosszantott ez a hangvétel. - Zavarban voltam.
- Vigyázzon, hogy többet ne forduljon e18!
A lány védekezni akart, de Gil DeSpain megelőzte. Hangja nyugodt volt, mégis kissé fenyegető.
- Hagyja abba, Liveringhouse! Minden próba nélkül kellett előadnunk a jelenetet. Különben is sokkal értelmesebb lett volna, ha nekem kell odamennem hozzá.
Liveringhouse sértődöttnek látszott, de nem szólt egy szót sem. Nikki tQnődött, hogy vajon tart-e DeSpaint6l.
Roach meglengette a lány orra előtt a bundát.
21
Rom
Las Vegas-i esküvő
- És ne ejtse le még egyszer Caressa kabátját! Van egyáltalán fogalma róla, hogy mennyibe kerül egy ilyen darab?
- Én mondtam neki, hogy ejtse a földre - mondta Gil hűvösen. - Caressa ugyanis pontosan ezt tette volna.
- Ez igaz - bólintott Liveringhouse. - Okos ötlet volt. Fokozta a jelenet hatásosságát. Chandler majd kitisztíttatja a bundát.
Roach sötéten mérte végig a másik ügyvédet.
- Caressának magának is telik rá! - Ezzel odadobta a kabátot Nikki fellé az ágyra. - Akassza fel, és ezentúl bánjon vele óvatosabban!
Nikki hűvösen bólintott, de nem mozdult. Nem fog azonnal ugrani, ha ez az ember utasítja valamire.
- Mi a következő feladatunk? - tért a lényegi kérdésre.
- Egy darabig most ne mutatkozzanak! - rendelkezett Roach. - Négy órakor aztán elmennek hazulról. Úgy tesznek, mintha ismeretlenek akarnának maradni. Valójában persze éppen az ellenkezője a cél. Kiváltják a házassági engedélyt, mégpedig Caressa és Gavin nevére. Utána azonnal visszatérnek ide. Abban a hivatalban, ahol kiadják a házassági engedélyt, addigra már lesben áll egy ügynök, aki azonnal riasztja a sajtót. Az estét kettesben töltik. Tfz és tizenegy között aztán kimennek a teraszra, hogy a fényképészek néhány jó felvételt készíthessenek. Játsszák meg, hogy vadul szerelmesek egymásba, mintha el sem tudnák engedni egymás kezét.
Nikki az ajkába harapott. Lopva Gilre pillantott, és ijedten állapította meg, hogy a férfi is éppen ót nézi. Máskor szigorú szája körül most gúnyos mosoly játszott. A lány gyorsan elkapta a tekintetét.
- Vad szerelem! - ismételte úndorral.
Roach elengedte a füle mellett a tiltakozást, s folytatta:
- Mindjárt hozzák a csomagjaikat. A szállodainas a National Inquirer embere. Hasznunkra lehet, de óvatosan kell bánnunk vele. Maga - mutatott Nikkire - tartsa a száját! Bízza rám a beszédet! Magát csak látnia szabad. - Roach most Gil felé fordult, és gyanakodva vette szemügyre. - Nem kellene valamit csinálni a szájával?
Liveringhouse kifejezetten dühösnek látszott.
- Mondtam már, hogy csináljon valamit, de 6 nem hajlandó. - Miért? - nézett Roach mérgesen Gilre.
- Ez már a könyökömön jön ki - vonta meg unottan a vállát Gil, és átment a szomszédos hálószobába.
- Hová megy? - kiáltott utána Roach. - Azt akarom, hogy amikor az inas jön, együtt találja magukat. Az arcukat azonban ne mutassák! Megértették?
Gil, aki már látótávolságon kívül volt, válaszra sem méltatta. Nikki csodálta a merészségét.
Roach Liveringhouse-ra nézett.
- Ha nem tudja kézben tartani ezt az átkozott bajkeverőt...
- Már hogyne tudnáml -vágott közbe felháborodottan Liveringhouse. - Semmiszükség rá, hogy maga itt megjátssza a nagy embert, és aláássa a tekintélyemet) DeSpain legalább érti a dolgát. Ez a gyerek itt - tett egy leereszkedő mozdulatot Nikki felé - azonnal lámpalázat kap, ahogy felmegy a függöny. Jobban tenné, ha vele törődne. DeSpaint pedig bízza rám!
- Igen? - felelte Roach gúnyosan. : Ha olyan biztos a dolgában, akkor most mindjárt mutassa meg! DeSpainnek itt kell lennie, amikor az inas jön. Ha maga nem tudja elvégezni a dolgát, jelentem Caressának. Meglátja, rövid úton elveszíti az állását!
Liveringhouse aggodalmas képet vágott, és Gil után sietett, Roach pedig rosszallóan mérte végig Nikkit.
- Vegye le a kesztyQjét! A szerelmesével lakik ebben a szobában. Lenne szíves eszerint viselkedni?
Nikki felállt, és lehúzta a könyékig érő kesztyűt.
- Maga meg Liveringhouse nagyon gorombák - közölte nyugodtan. - Ne felejtsék el, hogy tőlem és DeSpaintől függenek. Ha ezt emlékezetben tartják, valamennyiünk számára könnyebb lesz.
- Most pontosan úgy beszél, mint Caressa! = fordította iszonyodva az ég felé a szemét Roach.-GyQlölöm ezt az egész nevetséges cirkuszt! -tette hozzá halkan, és kiment szobából.
Nikki végre nyugodtan körülnézhetett a hálószobában. A tágas nappali fehér alapszínét dús aranydíszítés egészítette ki. Gazdagsága ellenére nemes egyszerűség jellemezte. A hálószoba a kelet hangulatát idézte. A falakat halványkék selyem borította, és jól érvényesült a mennyezetes ágy sötétkék selyemkárpitja.
A vastag, kékeszöld padlószőnyeget apró, keleti minták díszítették. A egyik falon aranyozott csempéből és féldrágakövekből kirakott mozaik ragyogott. Egy maharadzsa udvarát ábrázolta, ahol pávák sétáltak, és a szökőkútból feltörő víz ezüstösen csillogott. A helyiség kissé túlzsúfolt hatást kelthetett volna, ha a részletek finom kidolgozása nem forrasztja az egészet tökéletes egységbe.
A nappalihoz hasonlóan a hálószoba is tele volt tükrökkel. De akárhány tükörbe nézett is Nikki, mindegyikből Caressa nézett vissza rá önmaga helyett. Csakhogy Caressa nem szokott ilyen bizonytalannak látszani! Össze kell szednie magát. Mély lélegzetet vett, és határozott arckifejezést öltött. Levette a hamis gyémánt fülbevalót, és az éjjeliszekrényre tette.
Odalépett a legközelebbi tükörhöz, és aggodalmasan igazgatta a haját. Roach azt kívánja, hogy olyan nőt alakítson, aki repes a boldogságtól, mert együtt lehet álmai lovagjával. De hát milyen érzés is az? Nikki nem látott maga előtt példát. Laura szerelmi kapcsolatai sohasem voltak boldogok.
A lány a homlokára húzott egy szőke tincset. Három nyaklánca közül a felttfnóbbeket levette, a legegyszerűbbet azonban magán hagyta. A parányi függő a keblei között himbálózott. Végül kék selyemruhájának pántját visszahúzta a vál
22
23
Rom
iára. A száján a rúzst elmázolta Gil DeSpain csókja. Nikéinek még mindig bizsergett tőle az ajka. Meglepve tapasztalta, hogy ezt a bizsergést kellemesnek találja. A festéket okvetlenül meg kell igazítania! Kiment a fürdőszobába, ahol a márvány öltözőasztalon drága piperecikkek és illatszerek sorakoztak. Mellettük borotvahab, borotvaszesz, férfikölni Chandler számára. Jaj, dehogy! Gilnek! A meghitt kapcsolatot suga116 csendélet láttán a lány megborzongott.
Már évek óta nem élt férfi közelében. Az apjára is alig emlékezett. Ami pedig Laura néni ismerőseit illeti, azokat jobb is, ha elfelejti!
Nekifogott, hogy helyreállítsa Caressa tökéletes vonalú száját.
Valaki kopogott a lakosztály bejárati ajtaján. Nikéi önkéntelenül megmerevedett.
A fürdőszobaajtó nyitva állt. Amikor az inas behozza a csomagokat a hálószobába, a fürdőszobaajtón keresztül láthatja, hogy Caressa a tükör előtt áll. Vajon ennyi elég lesz?
Nikéi hallotta, hogy Roach és Liveringhouse egymás szavába vágva osztogatnak különböző parancsokat az inasnak. Aztán kinyílt a fürdőszoba másik ajtaja, és Gil lépett be. Nem volt rajta ing, és az arca alsó felétvastag borotvahab borította. Sokatmondóan mosolygott, ahogy Nikéihez lépett. A lány számára egyszeriben nagyon szűknek tűnt a tágas helyiség.
- Látja? Nincs is szám! - mutatott a mindent takaró borotvahabra. - Most már elmehetek Chandlernek... vagy akár veszett kutyának. -Ezzel j átékosan morogni kezdett.
Nikéi szélesebbre tárta a fürdőszoba ajtaját.
- Látnia kell minket - bólintott Gil. - Úgy fordulok, hogy oldalról lásson. Álljon mögém, és fonja a karját a derekam köréi így eltakarja a sebhelyek egy részét. Azonkívül nagyon megragadó látvány. Mutassunk neki valami olyat, amit nem fog egyhamar elfelejteni!
Nikéi a tükörből figyelte Gil szemét. Nyugodt tekintete bizalmat ébresztett, mégsem tudta legyőzni félénkségét, hogy kövesse a férfi utasításait.
Gil érezte a lány idegességét.
- Csak nyugodtan) Nem harapok. fgyl Most minden sokkal valódibbnak hat. A férfi megcsókolta Nikéi vállát. Az ajka forró volt, míg beszappanozott álla hűvös és nedves. A lány vállán ottmaradt a borotvahab lenyomata.
- Nem is rossz - jegyezte meg Gil, miután tüzetesen szemügyre vette művét. - De azért lehet még jobb is. Jöjjön csak közelebb! Chandler olyan ember, aki nyomot hagy a szerelmén.
Gil keskeny kezével átfogta Nikéi állát, és alig észrevehető csókot lehelt az arcára. Aztán halványan elmosolyodva felemelte a fejét.
Nikéi szíve nagyot dobbant. Figyelte, ahogy kinyílik a hálószoba ajtaja. Amikorújra a tükörbe nézett, láthatta, hogy hatalmas szappanhabfolt díszeleg az arcán. - Most hátulról kulcsolja a karját a derekam köré! - súgta Gil. - De óvatosan! Az egyik bordám el van törve.
24
Las V egas-i esküvő
Nikéi gyorsan a férfi háta mögé lépett, és engedelmeskedett. Gilnek különlegesen karcsú dereka volt. A bordáin egy friss, halvány rózsaszín forradás húzódott.
Nikéi most hallotta, hogy az inas betolja a csomagokat a szobába. Roach rekedtes hangján az egyik utasítást a másik után adta neki.
- Próbáljon úgy tenni, mintha öröme telne benne! - súgta Gil. - Játsszon egy kicsit!
A férfi lassan végighúzta a borotvát az állán. Nikéi érezte, hogy az inas kíváncsi tekintete rájuk szegeződik. Gyorsan odaszorította az arcát Gil napbarnított vállához.
- Félek, hogy megvágja magát- suttogta.
Gil halkan elnevette magát, és úgy fordult, hogy az inas ne láthassa az arcát, aztán halkan válaszolt:
- Ugyan már! Csak nem képzeli, hogy pengét is tettem a borotvába?
Nikéi mosolygott, és egy kicsit megkönnyebbült. A férfi hátán megrándult egy izom, ahogy a lány lehelete simogatta. Nikéi erősebben átfonta a karjával, és ajkát szeretetteljesen a vállához szorította.
Valahogy nem is tlínt a dolog olyan temlészetellenesnek. Behunyta a szemét, és szorosabban simult Gilhez. Amikor lassan, álmatagon kinyitotta a szemét, tekintete egyenesen az inas kíváncsi pillantásával találkozott. Alacsony, vékony, nehezen megállapítható korú ember volt. Ha valóban titkos tudósító, mint Roach állította, akkor ez a látvány égi ajándék lehetett számára. Caressa és Gavin Chandler a szeme láttára enyelegnek gazdagon díszített lakosztályuk fürdőszobájában!
Az inas hatalmas ruhászsákot hozott a kezében, amit könnyedén a földre ejtett. - Vigyázzon, maga ostoba) - szitkozódott Roach. - Ez az ő ruhája) Biztosan összegyűrte. Mutassa csak, maga szerencsétlenflótás!
Nikéi ámultan nézte, ahogy Roach kinyitotta a zsákot. Hosszú, fehér ruha került elő belőle. Nyilvánvalóan menyasszonyi ruha! Roach úgy tett, mintha ellenőrizni akarná, aztán beakasztotta a szekrénybe.
Az inas arca ravasz és elégedett kifejezést öltött. Nyilván összerakta a tényeket. Nevadában gyorsabban lehet házassági engedélyt kapni, mint bármely másik államban. Las Vegas meg Caressa meg Chandler meg egy menyasszonyi ruha, ez csak egyet jelenthet) Valóban esküvőre készülnek! Ez a hír pedig neki sok pénzt hoz a konyhára!
Roach ötvendolláros bankjegyet vett elő a zsebéből.
- Ne vonjon le hamis következtetést! -figyelmeztette az inast a ruhára mutatva. - Ez csak jelmez. Egy videofilmet forgatunk. Tehát ne fecsegjen! Nem szeretnénk, ha álhírek kapnának szárnyra.
Nikéi j61 tudta, hogy Roach a szavaival pontosan ellenkező hatást akar elérni. Az inas zsebre dugta a pénzt, és újra Gil és Nikéi felé bámult. Tekintetében mohó sóvárgás ült.
25
Nikki szívéről nagy kó esett le, amikor végre becsukódott az ajtó Roach és az inas mögött. Azonnal elengedte Gilt, és egy lépést hátrált. Rogyadozott a térde, és a szíve hevesen dobogott.
Gil megfordult, és egy törülközővel letörölte arcáról a maradék borotvahabot. - Végre valahára elment! - mosolygott Nikkire. - Már kezdett elfogyni a borotvahab. De sikerült jól becsapni őket!
- Az biztos! Csakhogy nehezebb volt, mint gondoltam - bólintott kimerülten a lány.
- Nagyon j61 csinálta - dicsérte a kaszkadőr, majd szinte csalódia$ mozdulattal megveregette a karját, és odadobta neki a törülközőt.
- Tessék! Törölje meg a vállát!
A lány felitatta a habot. Arcáról időközben nagyrészt már eltűnt a folt, mivel rákente Gil lapockájára. Egy pillanatig meg akarta kémi a férfit, hogy törölje le a maradékot; de aztán mégsem merte.
Ebben a pillanatban erőszakosan felszakították a fürdőszoba ajtaját, majd Liveringhouse rontott be rajta.
- Ezt nevezi maga vad szerelemnek? Egyszerűen a háta mögött álldogál, és átkarolja! Így képzeli el a szexbálványt?
Nikki összeszorított foggal, dühösen nézett Liveringhouse-ra.
- Nagyon jól csinálta a dolgát - ismételte Gil, és elvette Nikkitől a törülközőt. - Hagyja már ezt, Liveringhouse!
Most Roach is feltűnt mögöttük.
- Többé-kevésbé j6 volt, de inkább kevésbé - közölte szigorúan. - Legközelebb erőltesse meg egy kicsit jobban magát! Mutasson több érzést! Olvasta az utasításaimat? Meg kellett volna csókolnia a hátát, és egyáltalán többször meg kellett volna érintenie. Úgy kellett volna viselkednie, mintha meg akarná vadítani. Maga meg úgy ölelte, mint a kisgyerek a játékmackóját!
Roach szavai hallatán Nikkinek az arcába szaladt a vér. A utasításokat tartalmazó papírról tökéletesen megfeledkezett! Hirtelen gyámoltalannak és ostobának érezte magát. Roachnak nem árulhat] a el, hogy gond] ai vannak az olvasással. Ezek közül az idegenek közül senki sem tudhatja meg!
Különben is csak most ismerte meg Gil DeSpaint. Éppen eléggé nehezére esett átölelni. De hogy megcsókolja, és meg akarja vadítani? Az igazán szóba sem jöheti
Gil csípőre tette a kezét, és dühösen nézett a két ügyvédre.
- Mondok én maguknak valamit! Ugye azt akarják, viselkedjünk úgy, mintha nászutasok lennénk? Akkor tűnjenek el végre, hogy megismerhessük egymást! Akkor mindjárt jobban fog menni minden. Különben, ha elfelejtették volna, el van törve a bordám. Azért kértem meg Nikkit, hogy legyen óvatos.
Roach orrcimpája remegett a haragtól, de egy lépést hátrált.
- Rendbenvan-feleltemegvetően-,akkorismerjékmegegymást.Denehogy valahol mutatkozzanak az én utasításom nélkül!
26
Las Vegas-i esküvő
- A mi utasításunk nélkül - vágott bele Liveringhouse. Ezzel úgy kihúzta magát, hogy a másik még a szokásosnál is jobban eltörpült mellette.
- Tudom, mi a dolgom - közölte Gil, aztán több szót nem is vesztegetve a két emberre, átment a hálószobájába.
Miután az ügyvédek végre lementek az egy emelettel lejjebb lévő szobájukba, Nikki kivette a nercbunda zsebéből a papírlapot, nézegette, és csóválta a fejét. Roach kézfiása olyan olvashatatlan, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt tel
jesen reménytelen lett volna kiböngészni. Most meg már úgyis késő! Belevágta a jegyzetet a papírkosárba, aztán beakasztotta a kabátot a szekrénybe a menyaszszonyi ruha mellé. Egy darabig tétovázott, hogy ilyen drága ruhához egyáltalán hozzáérhet-e. Aztán mégis óvatosan kivette, és alaposan megnézte. Egészen más, mint amit várt. Túlságosan hagyományos Caressa számára.
A ruha nemes vonalú ujja vállban bő volt, lejjebb ráncok fogták össze, majd szűken folytatódott a csuklóig. A szinte alig kivágott felsőrészt hosszú, bő szoknya egészítette ki. A kézelőt, a ruha elejét, valamint a szoknya alját gyöngyök és csipkebetétek díszítették. Gyönyörű ruha, de talán túlságosan is szemérmes.
Nikki sóhajtva akasztotta vissza a szekrénybe. Nehezen tudta elképzelni, hogy a férfifaló Caressa hirtelen szűzies kislánnyá változzon.
Neki viszont sajnos az ellenkező feladattal kell megküzdenie! Kacér szépséggé kellene átalakulnia. Külsőleg hasonlítani Caressához gyerekjáték, de úgy viselkedni, mint ő, az már egészen más!
Hirtelen rádöbbent, hogy fáj a feje, és rettenetesen éhes. Tegnap este óta az idegességtől egy falat sem ment le a torkán.
Talán ha megmossa az arcát, az agya is kitisztul, gondolta, és kiment a fürdőszobába, hogy eltávolítsa a vastag festékréteget. Kinyitotta a vízcsapot, és addig engedte a vizet, amíg jéghideggé nem vált. Aztán behunyta a szemét, és élvezte a bőrére ömlő tiszta, hideg vizet.
Persze, ha egyedül lenne, egyáltalán nem esne olyan nehezére Caressát alakítani. Ezzel a Gil DeSpainnel együtt azonban valahogy nagyon kínos!
Arcára szorította a puha törülközőt. Szíve még mindig izgatottan dobogott. Eszébe jutott, milyen volt Gil félmeztelen testét átölelni, és arcát a hátához szorítani. Sohasem hitte volna, hogy valaha örömét leli abban, hogy egy férfihoz ilyen közel legyen! Azok után, amit a múltban tapasztalt)
Kopogtak a félig nyitott fürdőszobaajtón, és a lány felriadt gondolataiból. DeSpain az ajtófélfának támaszkodva állt, és sötét szeme behatóan nézte Nikkit, akinek ettől egy pillanatra kihagyott a szívverése.
A férfi időközben átöltözött. Most kifakult farmert és agyonmosott, sötétkék p616t viselt, hozzá egyszerű, barna bórcsizmát. A mellén keresztbe fonta a karját. - Ilyen hát az igazi Nikki. Egek, hiszen maga még gyerek! Hány éves tulajdonképpen?
- Huszonegy vagyok-tiltakozott a lány. Túlságosan meglepődött ahhoz, hogy hazudni tudjon. Általában néhány évvel idősebbnek szokta magát mondani.
27
Rom
- Gyerek még -ismételte a férfi, és a fejét csóválta.
Miközben azonban Gil a szokásos őszinte módján leplezetlenül mustrálta, Nikki egyáltalán nem érezte magát gyereknek, hanem nagyon is felnőtt nőnek. Különös, nyugtalanító érzés kerítette hatalmába. Gyorsan a rúzs után nyúlt. Nem örült, hogy Gil így látta. Általában senki előtt sem mutatkozott festék nélkül. Ha emberek közé kellett mennie, valami álarcfélét szeretett hordani, ami mögé elrejtheti valódi lényét.
Gil azonban megfogta a kezét.
- Ne! - mondta, s figyelmesen nézte a lányt. - Ne tegyen fel megint valami maszkot! Miért akarja a csinos arcát elrejteni?
A lány el akarta húzni a kezét, Gil azonban erősen fogta. Érintése különös, zavarba ejtő érzést okozott. Nikki idegesen nevetett.
- Mert ez a munkám. Mindig olyannak kell lennem, mint valaki más.
- Most azonban nem. Amíg kettesben vagyunk, addig nem. Hadd lássam, milyen az igazi Nikki!
- Nincs igazi Nikki - felelte a lány hűvösen, és kiszabadította a kezét. - Kár is keresni!
Novemberl8-án, CS LI'A 20.20-kor
a N 1. műsorán	BÍTÁSOK
28
A film alapjául szolgáló q~m~íequin® -regény november 9-től kapható a hírlapárusoknál!
4. FEJEZET
Gilnek sehogy sem tetszett, amit Nikki az arcával művelt. Komoran ráncolta hát a homlokát. Ez azonban önmagának is szólt. Tulajdonképpen nem akarta megérinteni a lányt. Bár ne is tette volna! Ettől az érintéstől váratlan tűz lobbant benne lángra.
Eredetileg szinte levegőnek akarta tekinteni az ismeretlen nőt. Csakhogy ez a lány egészen más, mint akire számított! Meglepően szép, a bőre tiszta, enyhén napbarnított, s telt ajka mosolyra termett. Gil mégsem látta sohasem mosolyogni. Lendületes vonalú szemöldöke sötétebb színű, mint a szőke haja, a szempillája pedig majdnem fekete. A legrendkívülibb azonban a gyönyörű kék szeme. Tekintete egyszerre fejez ki óvatosságot és tudásszomjat, ártatlanságot és élettapasztalatot. Csupa ellentmondás és csupa talány!
Nikki szemceruzát ragadott, és pillanatok alatt egészen más szemet rajzolt magának. A tekintete ettől sokkal keményebb lett. Gil legszívesebben közbeavatkozott volna.
- Ne bámuljon már úgy! - szólalt meg a lány. Hangja híívösségének ellentmondott a szája körül megjelenő ideges vonás. - Hogy kerül ide egyáltalán? Nem tanították meg, hogy kopogni illik, mielőtt valaki belép egy helyiségbe?
A férfi újra összefonta mellén a karját.
- Kopogtam, meg szóltam is. Biztosan a vízcsobogástól nem hallotta. Végül is nem zárta be az ajtót. - Gilt bosszantotta, hogy a lány szemlátomást nem bízik meg benne. - Tehát akarja, hogy közelebbről megismerjük egymást? Az segíthetne, hogy egy kicsit feloldódjék. Hiszen csupa feszültség!
Amikor Nikki arca nem volt kifestve, a mély kivágású, vékony pántos, kék selyemruha jelmeznek tűnt rajta. Mostanra olyan arcot festett magának, amely pontosan illett a ruhához.
- Minden okom megvan rá - vonta meg a vállát a lány. - Elvégre eléggé különös kalandba keveredtünk!
- Maga pontosan olyan, mint Caressa. Jobban mondva, pontosan olyanná tudja varázsolni magát. Tudomásom szerint színpadon szokott fellépni. Akkor most miért ideges?
- Mert most nem színpadon vagyunk.
- Shakespeare azt mondta, hogy színház az egész világ.
i.as v egri-i esxuvo
29
lfU~HANA
Las Vegas-i esküvő
- Nem tudom, mit mondott. Nem járok színházba. - De hiszen maga is művésznő!
- Csak megtanultam, hogyan kell Caressát utánozni. Néhány fogás az egész. - Azt mesélték, hogy egy mulatóban dolgozik - csóválta a fejét a férfi.
- Úgy van. De ne bámuljon már így! Lassanként kezd az idegeimre menni! - Bocsánat! - Gil elfordította a tekintetét, és a hálószoba gazdag, keleti pompáját kezdte szemlélni. Az az arc, amit Nikéi most festett magának, úgysem tetszett neki. - Akkor miért vállalta el ezt a feladatot? Nem az a célja, hogy színészként feltűnjön ezzel a fellépésével?
- Nem! - felelte Nikéi olyan hevesen és határozottan, hogy a férfi önkéntelenül is újra felkapta a fejét.
- Tényleg nem valami ugródeszkának szánta a hírnév felé?
- Nem! -felelte Nikéi, miközben haját egyszerű lófarokba fogta össze-, nem akarok filmcsillag lenni. Dehogyis akarok én közelebbi kapcsolatba kerülni ezzel az ónült világgal! Jaj, bocsánat!
A lány bement a szobába, a szekrényhez lépett, elővett egy hosszú, bő, kék inget, és a ruhájára húzta.
- Akad itt valami harapnivaló? - kérdezte, miközben begombolta az inget. - Majd éhen halok.
A művészien kidolgozott arc és a komolyságot sugalló hajviselet dacára Nikéi leginkább egy kislányra emlékeztetett, aki játékból magára húzta a mama ruháját és a papa ingét. Gil soha még ilyen ellentmondásos hatást keltő lényt nem látott.
- Több hűtő is van a szobákban, meg számos italszekrény. Egyébként különös ízlése van az öltözködést illetően.
- Ez nem az én öltözékem! - védekezett Nikéi. - Csak abból válogathatok, amit itt találok. Mit nem adnék például valami rendes fehérneműért! Akad ezekben a hűtőszekrényekben valami szendvicsféle?
- Aligha. Caressa és Chandler csak nyers zöldséget esznek. Mit szólna egy kis friss búzacsírához?
- Csak nem azt akarja mondani, hogy öt napon át rágcsálóknak és madaraknak való eledelen kell élnünk?
- Ez mind hozzátartozik a színjátékhoz-húzta el kissé a száját Gil, látva Nikéi bánatos arckifejezését. - Azt kapjuk, amit az igazi Caressa és Chandler ennének. No, jöjjön! - tessékelte a nappaliba a lányt. - Mindenesetre ihatunk egy pohár szőlőlevet.
- Amíg mások pulykamellet esznek fűszeres mártással, addig nekem magokat kell csipegetnem? - nézett rá rémülten Nikéi, aki mindent összevetve roppant szánalomra méltó látványt nyújtott. A lötyögő férfiing, amelynek kézelője az uj j ai hegyénél fityegett, csak fokozta azt a hatást, amit a gyereklány és a nő különös keveréke keltett.
Ne bámuld már úgy, mint valami csodalényt! -figyelmeztette magát Gil, majd gorombán megszólalt:
- Üljön lel Eszik egy szelet mogyoróvajas kenyeret lekvárral? Esetleg néhány sárgarépát hozzá? Meg ásványvizet?
A mogyoróvaj és a lekvár említésére felderült a lány arca.
Hiába, Nikéi egyszerűen aak egy tapasztalatlan gyerek! - állapította meg Gil. Az én felelősségem, hogy épségben átvészelje ezt a veszélyes színjátékot!
A lány óvatosan leült a pamlag szélére. Ezalatt Gil megkente a kenyeret, kinyitott egy ásványvizet, majd letette a pamlag melletti asztalkára.
- Köszönöm. Megmentette az életemet! - A szendvics nem látszott ugyan különösképpen étvágygerjesztőnek, de Nikéi mohón harapott bele.
Gil leült vele szemben.
- Miért visel tulajdonképpen annyi festéket ? - kérdezte hirtelen.	r .A lány elengedte a füle mellett a kérdést.
- Nem tudom elképzelni, hogy valaki csupa ilyesmit egyen. Tényleg így élnek a szép és híres emberek?
Gil bólintott.
- Igen, mert örökre szépek akarnak maradni. De most mesélje el, hogy maga miért vesz részt ebben a komédiában!
- Kizárólag a pénzért. Azért, hogy végre megszabadulhassak a szórakoztatóipartól és az összes örültségtől.
Miután Nikéi mindent megevett, letette a tányért, és megtörölte a kezét. Szép keze volt. Ahogy Gil ránézett, eszébe jutott, ahogy félénken simogatta a hátát. Önkéntelenül olyan mély lélegzetet vett, hogy belesajdult a fájós bordája.
- És aztán mit akar csinálni? Hol akar letelepedni? - Gooseburgben, New Jersey államban.
Gil nem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát. - Mi van ebben olyan mulatságos?
- A csinos lányok általában a Broadwayre vágynak vagy Hollywoodba, talán Las Vegasba. Nem pedig a New Jersey-beli Gooseburgbe! Mi van ott, ami olyan érdekes?
- Egy szépségszalon-mondta Nikéi óvatosan-, ahol a nők arcát ápolják, meg illatszereket árulnak.
- Meg akarja venni az üzletet?
- Nem, csak ott akarok dolgozni.
A lány lesöpört az öléből néhány morzsát, és az ablakhoz lépett. Kinézett a napfényben fürdő várost körülvevő sivatagra.
- Miért kell ahhoz pénz, hogy dolgozzon? A legtöbb ember azért dolgozik, hogy pénzt szerezzen.
A lány nem nézett rá.
- Be kell fejeznem néhány tanfolyamot, aztán tanulóként kell dolgoznom a szalonban. Ez hat hónapig tart, azalatt nem fizetnek. Az ember nem kaphat meg mindent.
- Értem - mondta tétovázva Gil. Pályafutása során már sok maszkmesterrel
30
31
1lVLIIt11 ~L'l
Las Vegas-i esküvő
találkozott. Hozzájuk képest Nikki feltűnően ügyes. Valaki, aki ilyen szép és tehetséges, miért elégszik meg ilyen kevéssel?
- Ha már mindenképpen arckikészítéssel akar foglalkozni, Manhattanben is találhatna munkát. Vagy akár Hollywoodba is mehetne! Dolgozhatna a televízióban vagy akár a filmnél.
- Mint már mondtam, nem akarok többé kapcsolatba kerülni a szórakoztatóiparral! - tiltakozott hevesen Nikki. - GyQlölöm!
- Miért? - kapta fel a fejét a férfi a lány han®ából kicsendülő feszültség hallatán.
- Erről nem akarok beszélni! Maga egyenesen Hollywoodból jött. Képzelem, milyen nevetségesen hangzik, hogy valaki Gooseburgbe vágyik! Meséljen inkább a saját fényes pályafutásáról! Hogyan tört el a bordája? Farkasszemet nézeti a halállal?
Nagyszerű! -bosszankodott Gil. Tehát csak egy másodpercre lankadt el Nikki szigorú önuralma! Mielőtt azonban elárult volna valamit magáról, már újra összeszedte magát. Nagy gyakorlata lehet a távolságtartásban. Rendkívül nagy gyakorlata!
- Legurultam egy hegyoldalról - felelte nyugodtan. - Óvatosabbnak kellett volna lennie.
- Nagyon óvatos vagyok. Baleset azonban mindig történhet. - Hát az a friss forradás az oldalán?
- Forgatáskor megrúgott egy ló.
- Még egy baleset? - kérdezte némileg fitymálóan Nikki.
- Valóban szokatlan ilyen rövid időn belül két baleset. Vannak azonban olyan filmek, amelyeknél semmi sem sikerül.
- Veszélyes foglalkozása van. - Örömöm telik benne.
- Én biztosan nem élvezném. - Nikki az ablak felé fordult, és fázósan maga köré fonta a karját.
Gil legszívesebben átölelte volna, hogy feloldja a lány kínzó feszültségét. A saját lelke is nyugtalan volt. Nikki miatt. Az általa kiváltott érzések miatt. Felállt, de mégsem ment oda hozzá.
- Maga inkább biztonságban szeretne élni? - kérdezte. A lány nem felelt.
- Senki sincs biztonságban - mondta halkan a férfi, és Mellyre gondolt. - Senki sem tudhatja, mi történik a következő pillanatban.
- lÉn úgy szeretnék élni, hogy mindig tudjam, mi fog történni. A férfi figyelte, hogy táncolnak a napsugarak a lány szőke haján.
- Azt szeretné, ha nyugodtan, kiszámíthatóan telne el az élete? Nem gondolja, hogy az elég unalmas lenne?
- Annyi baj legyen!
- Nem alakftja többé Caressát?
- Soha!
- Ezentúl mindig csak gnmaga lesz?
Nikki újra megvonta a vállát. Ez a mozdulat lassanként kezdett már Gil idegeire menni. Akaratlanul odamedt a lányhoz, és megállt mögötte. Csak a kezét kellene felemelni, és megérinthetni, érezhetné puha testének melegét a lötyögő ing alatt! Gil megdöbbent saját gondolataitól, és összeráncolta a homlokát.
- De hiszen azt mondta, nincs is igazi Nikki, ne is keressem.
A lány összerezzent, hogy olyan közelről hallotta a férfi hangját.
- Úgy van! - felelte olyan kemény hangon, ami szöges ellentétben állt a szemében üló kifejezéssel. - Igazán nagyon kedves volt. Köszönök mindent. Most azonban szeretnék inkább egyedül maradni.
Gil önkéntelenül kinyújtotta a kezét Nikki felé. Ő azonban kitért előle, és egy lépést hátrált. Ahogy a férfi kezét nézte, őszinte aggodalom ült ki az arcára. Aztán mégis mosolyt erőltetett az ajkára.
- Azt hiszem, rövidesed úgyis találkozunk.
- Igen, nemsokára indulunk kiváltani a házassági engedélyt.
A lány arcáról eltQnt a mosoly. Megfordult, és átment a hálószobájába. Gil gondterhelten nézett utána.
Amikor Gil néhány óra múlva kopogott az ajtón, Nikki már indulásra készen állt. Kipihente és összeszedte magát, megacélozta az akaraterejét.
Drága nadrágot viselt, amilyent Caressa szokott. Hozzá fehér kasmírpulóvert, magas sarkú csizmát és pires szarvasbőr kabátkát öltött. Kibontott hajára fekete selyemsálat borított, és söt$t napszemüveget vett fel.
Gil láthatóan visszahőkölt, amikor megpillantotta. Nikkinek ugyancsak nehéz feladatot kellett megoldania, Úgy kell kinéznie, mint Caressa, ha nem akarj a, hogy felismerjék. Gil is napszemüveggel álcázta magát, azonkívül magasra felhajtotta bórkabátja gallérját.
A férfi rámeredt a lányra, és a fejét csóválta.
- Ez ma már a negyedik arca! Ezek közül csak egy tetszett igazán: a sajátja. A lány elengedte a füle mellett a kétélG bókot.
- Csak az a kérdés-felelte méltóságteljesen-, hogy hasonlítok-e Caressához. Mármint olyan vagyok-e, mint ő, amikor éppen másnak akar látszani.
- Igen. Tudja, hogy valósággal megijeszti az embert? Úgy változtatgatja a külsejét, mint a kaméleon.
Nikki kilépett a tágas el$szobába, és megigazította a napszemüvegét. - Persze, hiszen ez a feladatom, meg a magáé is.
Gil a kopott fanmerját finom, méretre szabott, fekete nadrágra cserélte. Szürke selyeminget viselt hozzá, meg a felhajtott nyakú, fekete bórdzsekit. Sötét haja tökéletesen volt fésülve. Csak különösen figyelmes szemlélő vette volna észre, hogy az ajka egy picit keskenyebb, mint Gavin Chandleré.
- Az én munkámnak nem az a lényege, hogy úgy nézzek ki, mint valaki más.
32
33
ROthANA
Las Vegas-i esküvő
Nekem a veszélyes mutatványokat kell végrehajtanom. Ha hasonlítok valakihez, az puszta véletlen.
- De aligha mellékes véletlen! Ha nem hasonlítana Chandlerhez, akkor nem helyettesíthetné 6t ezekben a jelenetekben. Maga is csak kaméleon!
Gil megnyomott egy aranygombot, és kitárult a lakosztály felvonójának ajtaja. - Hát akkor gyerünk! - mondta nem túlságosan lelkesen. - Váltsuk ki azt a házassági engedélyt!
Nikki nagyon izgult, amíg Gillel a hivatalban várakozott. A házassági engedélyt azonban minden nehézség nélkül megkapták. Ahogy kiléptek az utcára, a járókelők közül többen láthatólag felismerték bennük Caressát és Chandlert. Némelyek leplezetlenül bámulták őket, amint két testőr kíséretében a kocsijukhoz mentek.
Nikki megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre benn ült a kocsiban. Nagy kő esett le a szívéről. Gil, aki mellette ült, védelmezően átkarolta. A lány túlságosan kimerült volt, hogy tiltakozzon.
A túloldalon kisebb csődület támadt, mindenki kíváncsian figyelte a hivatal előtt álló, hosszú autót. Nikki szeme egyszer csak megakadt egy férfin, és hirtelen aggodalom töltötte el. Ez az arc határozottan kivált a bámészkodók közül. A férfi ijesztően sápadt volt, és szokatlanul világos szemével meredten bámult Nikki felé. A lány még soha nem látott ilyen különös szempárt. Kékesfehéren világított, mintha nem is földi emberé lenne.	.
A férfi tekintete megbabonázva szegeződött a lányra, ő meg szinte megdermedt a rémülettől. Igyekezett megnyugtatni magát, hogy a tükröző ablaküvegen át nem lehet teljesen belátni a kocsiba.
Amikor végre elindultak, a különös ember belenyúlt khakiszínű kabát] a zsebébe, és megmarkolt valami tárgyat. Az arcán rosszat sejtető mosoly suhant át. Aztán eltűnt a tömegben, mintha csak lidérc lett volna. A lány önkéntelenül összerándult.
- Mi baj van? - suttogta a fülébe Gil. Halkan kellett beszélgetniük, mert a vezetőt nem ismerték.
- Az a férfi - mondta aggodalmasan Nikki, és jobban hozzásimult Gilhez. - Ott állt a másik oldalon. Volt valami különös a tekintetében. Soha még ilyen világos szemet nem láttam.
- Hol van? - kérdezte Gil, és szorosabban karolta át a lányt. - Eltűnt a tömegben. Már nem látom.
A testőrök közül a magasabbik, egy Waldo nevQ, vörös hajú ember igyekezett megnyugtatni.
- Csak hadd bámuljanak! Ne aggódjon, nem eshet semmi baj! Hiszen azért vagyunk itt:
A másik testőr, a fekete bőrű Moses azonban elgondolkozva ráncolta össze a homlokát.
- FeltC~nően világos szem? Akkor lehet, hogy a barátunk volt. Látnunk kellett volna. Tud még valamit mondani róla?
- Minden szokatlanul világos rajta. Szinte természetellenesen fehér a bőre, a szőke haja is fehérbe hajlik. Khakiszfnű kabátot viselt.
- Kire gondol? - kérdezte aggodalmasan Gil.
- Az lehetetlen, hogy ő legyen - vélte Waldo. - Észrevettem volna. Nem is tudunk róla, hogy itt lenne.
- Pedig lehet - vágott közbe Moses. - Már hetek óta híre jár, hogy Caressa idejön. Nem kell hozzá Sherlock Holmesnak lenni, hogy valaki kitalálja: ma házassági engedélyt kér a hivatalnál.
- Lehetetlen - ismételte Waldo makacsul. Aztán pártfogóan Nikkire mosolygott. - De ugye nem viselkedett fenyegetően?
Nikki tétován rándította meg a vállát. Waldo kérdése és megnyugtató mosolya elbizonytalanította. A különös ismeretlen valóban nem csinált semmi fenyegetőt. Csak bámult rá azzal a ijesztő mosollyal. Lehet, hogy puszta képzelgés az egész? A kimerültség lehet az oka. Mindegy. Most már úgysem fog kiderülni.
- Úgy tűnik, ez a fickó mindig mindent tud - ráncolta a homlokát Moses. Waldo észrevétlenül oldalba bökte a könyökével.
- Milyen fickó? - aggodalmaskodott Gil.
- Nem kell félniük- felelte Waldo. - Csak egy bolond. Mindig pontosan tudj a, hol található Caressa. Mindenütt felbukkan, levelekkel ostromolj a, telefonon zaklatja. De nem kell megijedni, még sohasem fenyegette meg Caressát.
- Ez igaz - ismerte el Moses. - Különben karhatalommal tarthatnánk távol a közeléből. Azt azonban nem tudhatjuk, mi forog a fejében.
- Nem is lehet ó - vélte Waldo. - Röviddel ezelőtt még New Yorkban látták. Hogy kerülne ilyen gyorsan ide, egyenesen az anyakönyvi hivatal elé? Ehhez varázslónak kellene lennie.
Gil szorosabban ölelte Nikkit, mintha így akarná addig védelmezni, amíg újra egyedül nem lesznek.
Nikki azonban óvatos volt. Biztos, hogy Gil védelmezni akarja? Vagy inkább elcsábítani?
A férfi érezte a lány növekvő nyugtalanságát. Nikki rémületére lehajtotta a fejét, és gyengéd csókot nyomott az arcára.
- Elfelejtette? Szerelmesek vagyunk. Mosolyogni!
Nikki észrevette, hogy Moses tapintatosan elfordul, Waldo pedig elfojt egy vigyort. Szeretett volna elhúzódni Giltől, mégsem tette, mert nem tudta, nem kém-e a vezető.
- Csak nyugodtan! - súgta a fülébe Gil. - Ne félj, vigyázunk rád!
Amikor a szállodába értek, Nikki bezárkózott a hálószobába, beakasztotta a kabátját a szekrénybe, lehúzta a csizmáját, majd levette a fekete selyemsálat és a napszemüveget.
34
35
rco~va
Las Vegas-i esküvő
Kikefélte a haját, aztán megfürdött a nagy, aranyozott fürdőkádban. Most már végre tisztának érezte magát.
Felvette a lötyögő férfiinget, és lefeküdt az ágyra. Lelki szemei előtt nyugtalanító képek kergették egymást. A kimerültségtől azonban mégis hamarosan elaludt. A képek azonban lidérces álomként akkor is gyötörték.
Hirtelen felriadt álmából. Egy pillanatig csak feküdt, hallgatta a szívverését. Végre rájött, hogy nemcsak a rémképek ijesztették fel, hanem kopogás hangjára ébredt.
Még mindig kábultan feltápászkodott, és az ajtóhoz támolygott. - Ki az és mit akar?
- Itt van két adag bolognai spagetti. Moses csempészte be - hallatszott Gil hangja. - Ha akar valami rendes ételt, jöjjön ki! Még van egy óránk a következő fellépésünkig.
Nikki csendben felsóhajtott arra a gondolatra, hogy rövidesen újra a férfi karjába kell simulnia.
- Nem vagyok éhes - jelentette ki, de hangosan megkonduló gyomra azonnal meghazudtolta a szavait.
- Ez nem igaz! - felelte megvetően Gil. - Nem erőltetem. Leteszem az ételt az ajtó elé. Ha éhen akar maradni, hát tessék! Engem aztán igazán nem izgat. Nikki távolodó léptek zaját hallotta. A gyomra újra megkondult, ezúttal hangosabban. Az ajtó alatt beáradt a tészta ínycsiklandozó illata. Ellenállhatatlan volt. A másik szobából evőeszközcsörgés hallatszott. Gil nyilván asztalhoz ült, és most élvezettel eszik, míg ő az ostoba büszkesége miatt majd éhen hal.
Nikki egy kicsit kinyitotta az ajtót. A hófehér szőnyegen aranyszínű tálca feküdt, rajta arany fedővel letakart tál, abból áradt a csodálatos illat. Volt még a tálcán egy üvegtálka, benne saláta, valamint egy tányér csemege. Míndez ki volt egészítve egy vázával, amelyben rózsa illatozott.
Nikki lehajolt, és gyorsan felvette a tálcát. Újra megkondult a gyomra. Ebben a pillanatban felnézett, egyenesen Gil szemébe.
A férfi az étkezőasztalnál ült, és gúnyosan elhúzta a száját. Aztán üdvözlés gyanánt magasra emelte a kávéscsészét.
- No lám, a kis munkatársnőnk! Csak nem éhes mégis? Egyen csak j6 étvágygyal, kedves kolléganő, és maradjon mindig ilyen aranyos, mint most!
Nikki elpirult. A férfi ma már másodszor látta kifestetlenül!
Gil meredten bámult a köztük lévő ajtóra. A csodálatos étel ízére oda sem figyelt. Csak Nikki arcát látta hamisítatlan, eredeti mivoltában. Mikor Las Vegasba indult, hogy eleget tegyen ennek az őrült megbízásnak, tucatnyi kellemetlen kép merült fel benne az ismeretlen lánnyal kapcsolatban. Nikki azonban semmiben sem támasztotta alá a félelmeit.
Amikor az igazi arcát csodálta, vagy amikor átölelte és megcsókolta, valami megmozdult a lelke mélyén. Melly óta nem érzett ilyesmit. De hát miért? Nem a lány külső szépségén múlik, hiszen rengeteg sokkal szebb, mutatósabb nőt ismert.
Nem is az egyéniségén, hiszen Nikki végtelenül félénk és ellentmondásos lény. Lehet, hogy a jelleme vonzza annyira? A törékenység és a keménység egész különös módon keveredik benne. Tele van vágyakkal, de annyira független, hogy nem fogad el segítséget.
Gil érezte, hogy ez a lány titkokat rejteget, mégpedig sokat. Fel kellene róluk lebbenteni a fátylat. A tudás hatalom. Ha ismerné és értené Nikkit, szertefoszlana a titokzatossága, s talán vele együtt a varázsereje is.
Hiszen mit is kezdhetne egy gyerekkel, akinek legfőbb vágya, hogy arckrémeket áruljon egy gooseburgi üzletben? Egy gyerekkel, aki gyűlöli a szórakoztatóipart, és akinek más vágya sincs, mint hogy az életét biztonságosan és unalmasan rendezze be.
36
37
xo~a
Roach pontosan megszabta, hogy Nikki a megjelenéseinél mit vegyen fel. Erre az estére szűk, fehér bársonynadrágot írt elő, hozzá aranysujtással díszített, csípőig érő, fehér pulóvert. Szőke hajának kibontva, lágy hullámokban kellett a vállára omlania.
Nikki megállapította, hogy a megjelenésében nincs hiba, a festése tökéletes. Lélekben azonban egyáltalán nem érezte olyan j61 magát. Kétségbeesetten igyekezett Gillel szemben távolságot tartani.
Mikor azonban a férfi kopogtatott, önkéntelenül is összerezzent. Egész bensőjében reszketve nyitott ajtót.
- Már kezdenünk kell?
- Igen. - A férfi hangjából bosszúság csendült ki. - Egek, ehhez képtelen vagyok hozzászokni! - szitkozódott halkan.
Gil nem öltözött át, csupán ráhúzott az ingére egy világoskék moherpulóvert, amelynek színe kiemelte napbarnított arcát és sötét haját.
Nikki érverése akaratlanul is felgyorsult.
- Mihez nem tud hozzászokni? - kérdezte zavartan.
- Ahhoz, ahogy maga állandóan változik. - Gil lesújtó pillantást vetett Nikkire. - Egy órával ezelőtt szeplős arcfa kislány nyitott ajtót, akinek rózsaszín ajka csupa üdeség volt. Mostanra eltűnt a kislány, és helyét a szívtipró szőke szépség foglalta el. Az az érzésem, mintha ebben a szobában nem egy, hanem legalább húsz nő rejtőzne!
- Ostobaság! - intette le Nikki, és a legközelebbi tükörhöz lépett, hogy ellenőrizze a maszkját. -Hiszen maga a filmiparban dolgozik. A filmen is minden csak látszat. Magának aztán igazán hozzá kellett ehhez szoknia!
- A filmen persze rendben van, de nem az életben. Állandóan győzködnöm kell magam, hogy valóban maga rejtőzik ebben az álarcban - mondta a férfi mély, lágy hangon. - Maga, nem pedig Caressa. Szeretem ugyanis megkülönböztetni a valódit a hamistól, és szeretem tudni, kivel hozott össze a sors.
- Ejnye, de választékosan fejezi ki magát!
- Az anyám angoltanárnő volt. Talán az érezhető a beszédemen. A lány álla dacosan előreugrott.
38
5. FEJEZET
Las Vegas-i esküvő
- Angoltanárnő? Nahát! Akkor maga nagyon képzett. Látszik, hogy jó nevelést kapott. El vagyok bűvölve.
- Egy kicsit talán jobb nevelést is kaptam, mint szerettem volna. Az apám ugyanis lelkipásztorvolt.
Nikki méregette egy darabig a férfit, hogy nem viccel-e. Az arckifejezése azonban komolynak látszott.
- Lelkipásztor? Csakugyan? Hogy lehet, hogy maga mégis Hollywoodban kötött ki? Talán maga a család fekete báránya?
- Egy ideig valóban az voltam. Aztán elfogadták. Hát maga? Milyen bárány a családban? Fekete? Fehér? Elveszett? Elbitangolt?
Nikki arcár611ehervadt a mosoly.
- Nekem nincs családom. A szüleim előadóművészek voltak. Legalábbis annak hitték magukat. - Nikki lehajtotta fejét, hogy többet ne kelljen találkoznia Gil nyugodt tekintetével. - Ki kellene mennünk a tetőkertbe, hogy letudjuk a feladatunkat. Nekem nagyon nehezemre esik úgy tenni, mintha valaki más lennék.
A lány megfordult, és elhúzta a függönyöket. Aztán megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem sikerült, mert a zár akadt.
- Hagyja, majd én- lépett a háta mögé Gil. -És próbáljon megnyugodni! Úgy kell kilépnünk a tetőre, mintha szerelmespár lennénk. Ezért ne szaladjon egyedül előre! - A fém Nikki dereka köré fonta a karját, és határozottan magához vonta. Majd szabad kezével kinyitotta az ajtót. Forró lehelete izgatóan simogatta a lány nyakát. - Most egészen lassan kimegyünk - mondta.
A kertben megcsapta őket a hűvös, esti levegő. Nikki megborzongott..
- Gyerünk a vízeséshez! - súgta Gil a lány fülébe, és arcon csókolta. Az ajka forró volt. A lány testén furcsa bizsergés futott át.
A kert majdnem az egész tetőt elfoglalta. A fehér kövezeten mindenütt kaktuszok, pálmák, különleges bokrok és virágok álltak különböző dézsákban.
A fQtött úszómedence alulról megvilágított víztükrét szél fodrozta. Felette láthatóan gomolygott a felszálló pára. A vízesést a növények között elrejtett apró, színes lámpák világították meg.
- Kilakik ebben a paradicsomban? -tűnődött hangosan Nikki. -Talán valami herceg?
- Pontosan. Egy arab herceg. Egy nagyon szabad gondolkozású, arab herceg. Száz évre kibérelte a tetőkerti házat, és kölcsönadta Caressának. Erre menjünk! - húzta Gil közelebb a lányt, és egy kis ligetbe vezette. -Annyira azért nem könnyítjük meg a Silverado tetején lesben á116 fényképészek dolgát. Maradjunk egy kicsit rejtve, úgy természetesebbnek hat a jelenet!
Nikki belemosolygott az elképzelt lencsébe. - Fényképészek? Hát már többen is vannak?
- Igen. Ma délután még legalább ketten érkeztek. Roach is a Silveradóból figyel minket, bérelt ott egy szobát. Azt hiszem, saját fényképészt is hozott, hátha
39
HOtHAIYA
a többieknek nem sikerül igazán j6 képet készíteni. Azonkívül persze személyesen is ellenőrizni akarja, jól végezzük-e a dolgunkat.
- Ónültség - felelte Nikki, miközben eltűntek a ligetecske legárnyasabb rejtekében. A kis vízesés hangosan csobogott. A levegőben a klórozott víz szaga keveredett a fenyőillattal.
Gil megállt. Nikki megpróbálta kiszabadítani magát a férfi karj óból, aki azonban szorosan átölelte.
- Maradjon a közelemben! - figyelmeztette Gil. - Ha nem túl j61 is, de azért látnak bennünket. A maga hófehér öltözete különösen messzire látszik.
A vízesés közelében márványpad állt. A pineák ágain keresztül rávetődtek a színes fénysugarak.
- Üljön le! - mondta Gil, és eleresztette Nikkit. - Látom, már megint ideges. - Hogyne lennék az, amikor ennyien kukkolnak?! Ráadásul még Roach is! Caressa és Chandler hogy bírják ezt? Hogy lehet így élni?
Gil letelepedett a lány mellé.
- Ez a gazdagság és hírnév ára. Szerződés az ördöggel.
- Hogy érti ezt? - kérdezte Nikki olyan aggodalmasan, mintha ő is eladta volna a lelkét az ördögnek, amikor aláírta a szerződést Roachcsal.
- Gazdagok és hatalmasok. Ennek fejében azonban elveszítik egészséges emberi kapcsolataikat a társadalommal. Kiben is bízhatnának meg? Honnan tudhatják, hogy valaki igazi barát-e, vagy csak a pénz vonzza? Csapdába kerülnek, és ők maguk válnak áldozattá.
- Iszonyú! -borzongott meg Nikéi, és felnézett a csillagtalan égre. Sötét volt, még a hold sem mutatkozott.
- A filmsztárok egész élete a lencsék előtt zajlik. Az egész világ szeme láttára esnek szerelembe, házasodnak, válnak. Még az ideg-összeroppanásukban vagy halálukban sem rejtőzhetnek el a kíváncsiskodó illetéktelenek elől. A sajtó mindenütt a nyomukban van, és minden magánügyükből szalagcím lesz.
- Rettenetes! Én nem bírnám. - Én sem.
- De hát akkor miért vállalja valaki ezt az életet?
- Mit gondolsz? - A férfi az ujjait a lány ujjai közé fQzte. Nikéinek ettől a váratlan érintéstől elakadt a lélegzete.
- Ne! - tiltakozott szinte könyörgő hangon, a kezét azonban mégsem húzta el. - Pszt! - tette Gil Nikéi szájára az ujját. - Ha eredményesen akarunk együtt dolgozni, jobb, ha tegeződünk. $s nem szabad félned, ha hozzád érek. Próbáld megszokni!
- De nem tudom.
- Már hogyne tudnád! - Gil végighúzta az ujját Nikéi bársonyosan puha ajkán. - Engedd, hogy megérintselek, és te is tanulj meg hozzám érni! Csak úgy fog sikerülni az együttmQködésünk, ha tökéletesen megbízunk egymásban. Érints meg hát, és beszélj hozzám! Hozzá kell szoknod! - Gil megfogta Nikéi szabad
40
Las Vegas-i esküvő
kezét, és az arcához szorította. Meleg és érdes volta bőre. - Így! - biztatta a férfi halkan. - EgyszerQen érints meg! Segítek.
Nikki szíve vadul vert. Gil a szájához húzta a lány kezét, hogy megcsókolhassa a tenyerét. Nikki beleborzongott.
- Kérdeztem valamit - emlékeztette Gil halkan a lányt. - Mit gondolsz, miért törekszenek egyesek annyira a hímévre és gazdagságra, ha ilyen borzasztóan nagy az ára?
- Azt hiszem, csak így érzik magukat tökéletesnek. - Nikki Laurára gondolt, aki szilárdan hitte, hogy csak a hírnév és a szerelem teheti az életet teljessé.
- Tökéletesség? Különös gondolat! Zavarba ejtő. Hogy érted? Magyarázd meg, amíg gyakorolunk!
Nikki gondolatai összevissza kavarogtak. Vajon Gil valóban csak elő akarja készíteni arra, amit a fényképezőgépek előtt rövidesen csinálniuk kell? De ha valóban csak meg akarja nyugtatni, akkor mi izgatta fel ót annyira?
- Némely embereknek - szólalt meg egy idő múlva - szükségük van valamire vagy valakire, hogy kiteljesedettnek érezzék magukat. Lehet az hír, gazdagság vagy hatalom. Ezek nélkül nem érzik magukat teljesnek. Még tán igazán elevennek sem.
Gil Nikki álla alá tette az egyik ujj át, hogy a lány kénytelen legyen ránézni. - Látom, érted őket. Neked azonban mindez nem kell?
Nikéiben ellentmondó érzelmek kavarogtak. Védekezni akart Gil érintése ellen, a lelke mélyén azonban vágyott rá.
- Nem kell - felelte szilárdan. - Nekem nem kell. Neked azonban láthatólag szükséged van ilyesmire. Sőt talán még valami rosszabbra is, különben nem választottál volna ilyen foglalkozást. Te élvezed a veszélyt és a kockázatot!
A férfi egy darabig hallgatott. Keze egy pillanatra megállt a lány arcán, mintha Nikéi meglepte volna.
- Valamikor tényleg nagyon élveztem a munkámat. Most azonban már nem elégít ki. Tovább szeretnék lépni.
- Hogyan? -ijedt meg Nikéi. - Még több veszélyre, még több kockázatra vágysz?
- Nem - tette Gil nyugtatólag a lány karjára a kezét. - Csak nagyobb kihívásra. Megtervezni szeretném a veszélyes jeleneteket, nem csupán végrehajtani. De miért érdekel, mit csinálok?
- Engem ugyan nem érdekel! - tiltakozott a lány. - Nekem igazán teljesen mindegy! Nem kellene már oda mennünk, ahol jobban látnak a fényképészek? Gil felállt, és Nikéit is talpra segítette. A magas, daliás férfi mellett a lány egészen kicsinek érezte magát. Valahogy fenyegetőnek érezte Gil közelségét. A férfi most ránézett, 6 pedig dühösen viszonozta a pillantását.
- Akát gyfflölöd ezt a cirkuszt, akár nem, végig kell csinálnod, ha New Jerseybe akarsz jutni! - közölte a férfi gorombán. - $s nekem is végig kell csi
41
nvmfuva
nálnom, ha rendezni akarok. Nekem sem tetszik a dolog, de nincs más választásom.
- Rendezés? - pillantott fel csodálkozva Nikki. - Ez hát a te jutalmad? Rendező akarsz lenni? Ez a legelcsépeltebb dolog Hollywoodban! - nevetett fel. - Mindenki rendező akar lenni.
A férfi keze erősebben szorította meg a lányt.
- Kímélj meg a gúnyolódástól, Nikki! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ellenségek legyünk! Ahhoz mindkettőnk számára túl nagy a tét.
A lány tudta, hogy helytelenül viselkedett, és el is szégyellte magát. - Sajnálom - mondta megszeppenve -, csak úgy értettem.. .
- Teljesen mindegy, hogy értetted. Meg az is, hogy nagy álmaink vannak vagy kicsik. Azért vagyunk itt, hogy az álmainkat valóra válthassuk. Közös a feladatunk. - A férfi hangja most meglágyult. - Akár tetszik, akár nem, egy csapatot alkotunk. Csak azt szeretném, hogy bízz bennem, és érezd j61 magad mellettem!
A lány bólintott, de nem nézett fel. Bizony, nem mert megbízni ebben a férfiban! Féló, hogy sohasem fogja magát j61 érezni a közelében!
- Készen vagy? - kérdezte Gil, és közelebb vonta magához a lányt. Nikki hirtelen gombócot érzett a torkában.
- Készen vagyok - nyögte ki.
- Akkor átmegyünk a vízesés másik oldalára. Közben átkarollak. A kaktuszágyásoknál állunk meg. Ott elég világos van ahhoz, hogy lássák az arcunkat, de azért nem túl kivehetően. Ott nagyon j6 képet csinálhatnak.
Nikki bólintott. Izgalmában majdnem az ajkába harapott. Idejében eszébe jutott azonban, hogy vigyáznia kell a gondosan festett.szájformájára.
Gil hozzá hajolt.
- Amikor odaérünk, meg foglak ölelni. Valahogy így. - Ezzel a lány csípőjére tette a kezét, és szenvedélyesen magához vonta. - Aztán - folytatta mély hangon-, megcsókollak. Viszonozda csókot! Körülbelül két percig. Mérni fogom az időt. Rendben?
- Rendben - lehelte erőtlenül a lány.
- Amit majd kint csinálunk, azt Caressa, Chandler, a fényképészeit és Roach kedvéért tesszük. Ezt azonban itt a mi magunk kedvéért.
- Mi? - kapkodott levegő után a lány.
Többet azonban nem kérdezhetett, mert Gil csókkal zárta le az ajkát.
A hűvös éjszakában Nikkinek kicsúszott a kezéből a sorsa irányítása. Vágyott is rá, hogy Gil megcsókolja, meg nem is akarta. Kinyitotta a száját, hogy tiltakozzék, hang azonban nem jött ki a torkán. Gil csókjában a gyengédség és az erő ellenállhatatlanul ötvöződött.
Nikkit soha még ilyen szeretetteljes gyöngédséggel nem csókolták meg. Más férfiak csak a saját vágyaikat akarták csillapítani. Egyikük sem igyekezett*neki örömet szerezni. Gil pedig a csók legédesebb titkába akarja bevezetni!
42
i.as v eges-i esxuvo
- Ne küzdj ellenem! - súgta a fülébe a .férfi. - Egy csapat vagyunk! Bízom benned, és te is bízhatsz bennem. Mutasd meg, hogy te is bízol! Viszonozd a csókomat!
Gil a hüvelykujját végighúzta a lány állán. Nikki tudta, hogy vissza kellene utasítania, mégsem szólt semmit, és nem bontakozott ki az ölelésből.
- Csókolj meg! - suttogta a férfi. - Csak egyszer,~gy közönség nélkül. Mellettük zuhogott a vízesés, Nikki azonban nem hallott mást, csak saját hangosan kalapáló szívét.
Gil gyengéden megsimogatta a lány arcát. - Nikki! - kérlelte. - Csókolj meg!
Három szívdobbanás hosszáig a lány csak nézte a férfit, aztán lábujjhegyre ágaskodott, és ajkával óvatosan megérintette Gil száját. A lány ajka reszketett, és a csók után legszívesebben azonnal visszahúzódott volna, de mégsem tette. Meg sem tudott moccanni. Mintha valami varázserő kerítette volna hatalmába! Az érzékei felbolydultak.
- b! - sóhajtott fel akaratlanul, aztán nyomban el is szégyellte magát. -Ijedten kibontakozott Gil öleléséből, és elmerülten nézte a pfneaágakon átszűrődő fénysugarakat.
A férfi kézen fogta Nikkit.
- Gyere! - mondta halkan. - Tegyünk úgy, mintha szerelmesek lennénk!
A lány bólintott. Nagyon félt az előttük álló jelenettől. A lelkében vihar dúlt. Aztán felemelte a fejét.
- Most úgy kellene tennem, mintha meg akarnálak őrj íteni. Amint észrevehetted, nem éppen a legtermészetesebb viselkedés számomra.
Gil a tetőkertnek arra a részére vezette a lányt, amely a legközelebb esett a Silveradóhoz.
- Nem kell okvetlenül vad szenvedélyt mutatnunk. Szép nyugodtan is j6 lesz. Nikki aggodalmasan ráncolta a homlokát.
- De Roach azt mondta...
- Felejtsd el! - vágott a szavába Gil, és átkarolta a vállát. - Egyszerűen mosolyogj rám, és simulj hozzám! A szerelmesek sem rohanj ák le egymást állandóan. Nikki a férfi vállára hajtotta a fejét, és elmerengve mosolygott.
- Honnan tudod? Voltál már szerelmes?
- Igen. Egyszer már voltam. - Gil leült a széles falra, és maga mellé húzta Nikkit. - Akkor beszélgessünk! Közben időről időre megcsókollak.
bükki belenézett a férfi szemébe, amely ugyanolyan sötétnek tűnt, mint a csillagtalan égbolt felettük. Mosolygott, és igyekezett nyugodt hangon megszólalni. - Most bújik ki belőled a rendező, amikor ezeket a jeleneteket kigondolod? A férfi homlokát a lányéhoz szorította, és mutatóujjával megérintette az ajkát. - Nem olyan rendező vagyok. Harapd meg játékosan az ujjamat!
Nikki engedelmeskedett, Gil azonban gyorsabb volt, és még idgben elkapta az ujját.
43
nvm~uw
- Hát akkor milyen rendező vagy?
- Csak a veszélyes műtatványokat akarom rendezni. Dörgöld hozzá az orrodat az enyémhez! -Nikéi megtette, és meglepődött, hogy milyen jólesett. A fém most átkarolta, és gyengéden a fülébe fújt. -Ne ijedj meg, a pulóvered alá fogom csúsztatni a kezemet! Nem kell félni, nem leszek túl tolakodó.
Ahogy Nikéi megérezte meztelen hátán a férfi meleg kezét, eddig ismeretlen forróság öltötte el.
Gil mosolygott. Nikéi az ajkába harapott, és megpróbálta viszonozni a mosolyt. - Csak ilyen icipici mosolyt szánsz rám? Hiszen szeretjük egymást! Mosolyogj egy kicsit szélesebben! Képzeld el, milyen lehet Roach zöldpettyes rózsaszín alsónadrágban!
Nikéi most már sokkal természetesebben mosolygott.
- Jól van! Nagyon szép! Csak így tovább! Nézz továbbra is a szemembe! Nikéi eltűnődött, milyen kifejezés is lehet a szemében. Hiszen a férfi, noha mosolygott, aggodalmasnak látszott.
- Ez az! - szólalt meg Gil. - Most pontosan olyan vagy, mint egy szerelmes nő. Mégiscsak van benned színészi tehetség. - Hosszasan nézte a lányt, aztán megcsóválta a fejét. - Fond a karodat a nyakam köré! És ha megcsókollak, tégy úgy, mintha élveznéd!
Nikéi nyelt egyet és bólintott. Ki tudja, miért, hirtelen könnyek szöktek a szemébe. Szaporán pislogni kezdett, és Gil nyaka köré kulcsolta a kezét.
A férfi észrevette Nikéi szemében a megcsillanó könnyeket, és tekintete még aggodalmasabbá vált. Magához ölelte a lányt, és a vállához szorította arcát, mintha így akarná megnyugtatni. Hosszan tartotta így, és a szíve éppen olyan hevesen vert, mint Nikéié.
Aztán lehajtotta a fejét, megcsókolta, s közben egyre simogatta a hátát. Ezúttal nem kellett mondania, hogy viszonozza a lány a csókot. Megtette azt magától is, szabad akaratából.
Mire aztán Gil végre felemelte a fejét, mindketten kifulladtak az izgalomtól. Gil elsimított egy fürtöt Nikéi arcából, és nézte félig nyitott száját.
- Nikéi - csóválta meg a férfi a fejét -, én is csak ember vagyok. Azt hiszem, jobb, ha most bemegyünk.
A lány szomorúan bólintott. Aztán gyengéden letörölte a férfi ajkáról a rúzsnyomot. Gil elkapta a kezét, és megcsókolta. Amint vággyal teli tekintetük találkozott, mindketten tudták, hogy ez már nem játék.
A lakosztályba érve Gil kitöltött magának egy pohár konyakot, és egy hajtásra kiitta. Az arcán feszültség tükröződött.
- Hát ezen túl vagyunk!
Nikéi idegesen álldogált a teraszajtó közelében. Most tulajdonképpen a szobájába kellene mennie, és be kellene csuknia maga mögött az ajtót! De nem tudta megtenni, még nem.
44
Las v egas-i esxuvo
- Mikor voltál szerelmes? - tudakolta. Gil letette a poharat.
- Néhány évvel ezelőtt.
- Mi történt azzal a nővel, akit szerettél?
A fém mereven a pohárra szegezte a tekintetét. - Meghalt.
- Nagyon sajnálom... Feleségül akartad venni? A férfi kezében megremegett a pohár.
I en. El akartam venni.
- ~!~ - Nikéi leült a pamlagra, és a csizmája orrát bámulta. - Ne haragudj, nem lett volna szabad megkérdeznem. Csak... - Elhallgatott, és gyámoltalanul vállat vont.
- Csak micsoda? - ráncolta össze a homlokát Gil.
Nikéi fáradtnak és zavartnak látszott. Megnedvesítette az ajkát.
- Ha elvetted volna, akkor is itt lennél? Akkor is végigcsinálnád ezt? Különös kérdés! -gondolta a férfi, és úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Ilyen kérdés fel sem merülhetne, ha Melly még élne! Gilt hirtelen bűntudat fogta el. Mellyre kellene gondolnia, nem pedig Nikéire!
Melly volt az egyetlen nő a világon, akit valaha szeretett. Nem engedheti magához közel ezt a gyereket, ezt az idegen lányt, hiszen nincs is bennük semmi közös!
- Nem -felelte, és majdnem dühösen nézett Nikéire. - Nem lennék itt. A lány bólintott, mint aki megelégszik ezzel a válasszal.
- Akkor sem, ha ezzel lehetőséget kapnál, hogy rendező légy, ahogy mindig akartad?
- Nem. Ahhoz találtam volna valami más módot. Őt sohasem hagytam volna egyedül ilyesmi kedvéért.
Nikéi újra bólintott, és a karkötőivel babrált. Gil nem tudta, mire akar a lány kilyukadni. Azt sem tudta, őt magát mi indította arra, hogy mindent elmagyarázzon. Mégis így tett.
- Melanie-nak hívták. Ugyanúgy Montereyből származott, mint én. Nagyon okos volt, és történelmet tanult. Kitüntetéssel végzett. Mégis kaszkadőr akart lenni. Ugyanúgy tetszett neki ez a munka, mint nekem. Nagyon jól csinálta, rendkívül jól.
Nikéi hallgatott, és nem nézett a férfira. Az arckifejezése szomorú volt.
- Egy rodeófilm felvételeinél ismertük meg egymást - folytatta Gil. - Amikor először megláttam, egy kissé vadnak látszó, nagy termetű, barna lovon ült. Me is kérdeztem tőle, egy ilyen törékeny teremtés hogyan boldogul ekkora állattal. meg azt felelte: „Bízd csak rám, cowboy!"
A férfi a múltba merengve mosolygott. Aztán Nikéire nézett. Melly alacsony volt, a haja csillogó sötét, a szeme tüzes fekete, tekintete okos, nevetése vidám, felszabadult. Egészen más volt, mint ez a nő, aki most itt ül vele szemben.
45
nvmana
A férfi arcáról elt{ínt a mosoly.
- Aztán egyszer csak kezdte magát rosszul érezni. Őrültségnek tűnt, hiszen úgy nézett ki, mint a kicsattanó élet. Mikor aztán végül elment az orvoshoz... - a férfi még egy korty konyakot ivott -, azt mondták neki, hogy nagyon beteg. Azt mondták az orvosok, hogy három vagy négy hónapja van hátra. A gyógyszeres kezelésnek már semmi értelme, ahhoz már túlságosan előrehaladott a betegség. A férfi szomorúan csóválta a fejét.
- Nekem kellett közölnöm vele. T81em akarta hallani a rossz híreket, nem az orvosoktól. Megmondtam hát neki, hogy csak négy hónapja van, és nincs semmi esélye, hogy legyőzze a betegséget. - Gil arcán összerándult egy ideg. - Nagyon bátran viselkedett. Azt azonban nem értette meg, hogy nem győzhet. Nem szokott hozzá a vereséghez.
A férfi ujjai görcsösen szorították a poharat.
- Pontosan négy hónapig élt még. Igyekeztünk a hátralévő időt olyan széppé tenni, amennyire csak lehetett. Melanie volt a legszebb n8, akit valaha ismertem. Soha nem találok hozzá hasonlót. Soha!
Nikki felnézett. A térdén összekulcsolta a kezét, és körülnézett a szobában, mint aki nem tudja, mit is mondjon. Aztán megörült, hogy eszébe jutott valami, amivel másra terelheti a szót.
- Miért olyan más ez a szoba, mint az enyém?
- A herceg azt akarta, hogy minden szoba más kor és más vidék ízlését tükrözze. Ezt a helyiséget a francia neoklasszicizmus stílusában rendezték be, a te szobád Indiát idézi, az enyém inkább az olasz reneszánsz világát. Szeretnéd megnézni? Láttál már óegyiptomi konyhát? A mikrohullámú sütőt egy szarkofágban rejtették el.
Nikki megrázta a fejét. Gil semmiképp sem gondolhatja azt, hogy meg akarja magát hfvatni a szobájába! Hiszen ez a fém olyan érzelmeket ébresztett benne, amelyekhez hasonlókat még soha sem tapasztalt!
Ép	a azért érdeklődött nyíltan a másik nő után, mert annyira vonzónak találta Gilt.	pedig éppen olyan nyíltan válaszolt. Melanie-t szerette, az okos, m{ivelt, bátor, szép nőt. Valakit, aki gyökeresen különbözött Nikkitál. A férfi minden szava tőrdöfésként érte.
Hogyan is érdeklődhetne Gil valaha is egy olyan teremtés iránt, akinek nehézségei vannak az olvasással, és cseppet sem nevezhető bátornak? De hát jó is így! Hiszen Nikkinek nem kell semmiféle férfi, még az olyan sem, mint Gil! Független életet kell magának teremtenie. Ezzel tartozik önmagának, Evelynnek és elsősorban Laura emlékének.
Beletúrt a hajába. Gil ugyanolyan aggodalmas tekintettel nézte, mint a teraszon. - Jaj, bárcsak elmehetnék egyszerűen sétálni! - sóhajtott Nikki türelmetlenül. - Olyan itt, mintha kalitkába zártak volna! Még alig láttam valamit Las Vegasból a repülőtérén kívül. - Odalépett az ablakhoz. A függönyök be voltak
46
Las V egas-i esKUVo
húzva.-Arepülótéri váróteremben félkarú rablókvannak. Alighogy kiszáll valaki a gépből, máris játszhat.
- Tudom.
- Vajon Roach megengedné-e, hogy egy rövid időre egyedül kimenjek? Senki sem ismerne fel. Úgy festeném ki magamat, hogy cseppet se hasonlítsak Caressára. Mit gondolsz, elengedne?
- Nem.
Nikki dühösen nézett rá.
- Miért nem? Waldo vagy Moses is velem jöhetne, ha valamelyikük vállalja. - Nem - ismételte Gil kérlelhetetlenül.
- De hát miért nem? A holnapra már teljesen felkészültünk.
- Holnap lesz az esküvő. Roach biztosan ragaszkodik hozzá, hogy aludd ki magad.
- Ma éjszaka képtelen leszek aludni. Sétálni szeretnék.
- Nem teheted - húzta össze a szemöldökét Gil. - Te most Caressa vagy, aki a saját hírnevének a foglya. Ez most egy darabig rád is érvényes.
Nikki nagyot sóhajtott, és még egyszer megpróbálta rendbe hozni zilált haját. - Értem - mondta lemondóan. Csak legalább a függönyöket húzhatná el, hogy gyönyörködhessen a fényárban úszó éjszakai Las Vegasban! De hát ez is lehetetlen. Hiszen állandóan figyelik őket.
- Hát ha annyira akarod, akkor én elmegyek veled sétálni - szólalt meg hirtelen Gil.
A lány meglepve nézett rá. A férfi a falnak támaszkodott, karját keresztbe fonta a mellén, s az arca kifejezéstelen volt. Nikki gyanakodva méregette. Nem tudta, mit is gondoljon.
- De azt mondtad, hogy Roach... Gil megvonta a vállát.
- Roacht nem kell megkérdezni. Azt mondunk neki, amit akarunk. Bármely pillanatban felbukkanhat itt. Majd én elintézem, te csak menj átöltözni! És ne kenj magadra semmit, különben nem viszlek el!
Nikki dühös lett.
- Mindig kifestem magam, sohasem megyek el anélkül, hogy... Megszólalt a telefon, és a lány összerezzent.
- Menj már! - sürgette a férfi a hálószobája ajtaja felé mutatva.
47
líU1NANA
Las Vegas-i esküvő
6. FEJEZET
Nikki gyorsan megtisztította az arcát, aztán megfésülködött. A tükör előtt egy pillanatra tétovázott. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy minden festék nélkül menjen ki az utcára, és mindenki láthassa az igazi arcát. Egy parányi ajakfényt azért mégiscsak magára kent.
Megpróbált Caressa ruhái között valami kevésbé feltűnőt keresni. Végül egy nadrágot húzott fel, és hozzá a lötyögős, kék inget. A híres színésznő pulóverjei és kabátjai mind nagyon feltűnőek voltak, ezért úgy döntött, hogy kabátot nem is vesz fel, inkább fázik.
Aztán szemügyre vette a tükörképét. Fiatalnak és tapasztalatlannak látszott. Egyáltalán nem hasonlított Caressához. A haját két copfba fonta, ettől még kislányosabb benyomást keltett.
Ezután visszatért a nappaliba. Arra számított, hogy Gil közölni fogja, Roach megtiltotta a kirándulást. A férfi azonban már az ajtóban állt és várta. Megint azt a kifakult farmert és pamutinget viselte, mint amit délután. Az öltözéket egy nagyon réginek látszó, barna kabát egészítette ki. Gil orrán csontkeretes pápaszem volt.
Nikki meglepve nézett rá. A testalkatától és a hajától eltekintve még csak nem is hasonlít Gavin Chandlerre! A szemüveg figyelemreméltó hatást váltott ki. Fokozta Gil töprengő arckifejezését.
- Nem is tudtam, hogy szemüveget hordasz.
- Csak olvasáshoz. Viszont így még kevésbé hasonlítok Chandlerhez. Igaz ugyan, hogy a világot egy kissé elmosódottan fogom látni, de itt Vegasban az igazán nem számít.
Olvasáshoz hordja! Ez szíven ütötte Nikkit. Biztosan nagyon sokat olvas! Vajon mit gondolna, ha tudná, hogy ő még Roach néhány soros utasftásait is alig képes kiböngészni? Megvetné? Vagy, ami még rosszabb, talán szánakozna?
- Nem volt semmi bajod Roachcsal? - kérdezte mintegy mellékesen.
- Neki volt baja velem. -A férfi összeráncolt homlokkal nézte a lányt. - Mást nem akarsz felvenni? Fázni fogsz.
- Caressa kabátjai mind nagyon drágának látszanak. Gil levette a sajátját.
- Tessék, vedd fel ezt! Van még másik kabátom is. Nem engedték, hogy néhány saját holmidat is elhozd?
A lány megrázta a fejét, és hagyta, hogy Gil felsegftse rá a kabátot. Különös, meghitt hatást váltott ki, ahogy belebújt ebbe a ruhadarabba, amin még érződött a férfi testének melege.
Gil bement a szobájába, aztán kisvártatva egy kék-fehér, kollégiumi kabátban tért vissza. Kiegészftésül kék baseballsapkát csapott merészen a fejébe. Nikki önkéntelenül elmosolyodott. Olyan benyomást kelt, mint egy edző, aki mellesleg matematikát tanft. Igazán nem emlékeztet az ausztráliai filmcsillagra.
- Hát akkor gyerünk! - mondta a férfi. - Moses is velünk jön, ó sem szeret a szállodában rostokolni.
Kimentek az előszobába. Amfg a felvonóra vártak, Gil tanulmányozta a képüket az ajtók tükrében.
- Olyan vagy, mintha az egyetemről jönnél, nem pedig a sejk lakosztályából - közölte a lánnyal, aki csak megvonta a vállát.
- Te mit tanultál? - tudakolta aztán. - Színház- és filmmffvészetet? A felvonó ajtaja kinyílt. Gil bevezette Nikkit, és közben a fejét rázta.
- Mérnöki tanulmányokat folytattam. De két év után feladtam. Nem nekem találták ki! Jobban vonzott, hogy égő házakból kiugorjak és lovakról bukfencezzem. A bátyám viszont kitartott. 8 már professzor.
Nikki a kabát zsebébe dugta a kezét. Nem tudta elképzelni, hogy valaki önszántából feladja az egyetemi tanulmányokat.
- Én sohasem hagynám abba a tanulást - vélte elgondolkozva. Gil szintén zsebre dugta a kezét. Nem nézett Nikkire.
- Mindenkinek a saját csillagzatát kell követnie. - Az enyém Gooseburgbe vezet.
Gil a homlokát ráncolta.
- Ha egyetemre vágyódsz, oda kell menned. Ha ezt a feladatot elvégeztük, lesz hozzá elég pénzed. Sokkal jobb, mint kenceficéket árulni.
A lift megállt, az ajtók kitárultak. Gil és Nikki kiléptek a tágas előcsarnokba. Moses már várta Sket.
- Nahát! Maga igazán nagyon csinos, kisasszony! Sokkal csinosabb, mint Caressa - állapította meg tárgyilagos hangon.
Nikki zavarában még mélyebbre dugta kezét a kabátzsebben. - Nagyon kedves magától, hogy velünk jön.
- Igazán nem nagy áldozat - rázta a fejét a testőr. - Már nagyon unom, hogy vég nélkül kártyázzam Waldóval. Néha szüksége van az embernek egy kis mozgásra. Felkészült a holnapi nagy napra?
Nikki lesütötte a szemét.
- Amennyire csak lehetett. Moses vigyorgott.
- Roach azt mondja, már sokkal jobban megy a csókolózás. Ma este a teraszon egészen meggyőzőek voltak. Nem éppen úgy csinálták, ahogy ó elképzelte, de azért meggyőző volt.
48
49
HOINAIVA
Nikki nem tudta, mit válaszoljon.
- Gyakorlat teszi a mestert - magyarázta halkan Gil.
- Azt mondják - helyeselt Moses. - Menjenek előre, én meg majd megfelelő távolságból követem magukat!
- Ránk fér, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat, mielőtt folytatjuk ezt az ónült játékot-vélekedett Gil, miközben az oldalkijárat felé tartott.
- Mit nézünk meg? - érdeklődött Nikki. - Ismerős vagy Las Vegasban? A férfi bólintott.
- Mit akarsz látni? Kitörő vulkánt? Fehér tigrist? Sellőt? Bohócokat? Éneklő csontvázat? Cápákkal teli medencét? A süllyedő Titanicot? Vagy inkább egy pohár pezsgőt innál a Grand Canyonnál?
Nikki elképedve nézett rá. Vajon Gil ugratni akarja, vagy mindez valóban létezik? Nyilvánvaló, hogy ez a város még brültebb, mint New York. No de kitörő vulkán meg fehér tigris?
- Azt szeretném látni, hogy milyen Las Vegas valójában. Lehetetlen dolgokat ne mesélj nekem!
Gil kinyitotta az ajtót.
- Vegasban vagyunk, Nikki. Itt semmi sem lehetetlen. Egyáltalán semmi!
Gilnek igaza volt. A Las Vegas-i éjszakában semmi sem tQnt lehetetlennek. Azt hihette volna az ember, hogy a New York-i Nikkinek már semmi sem lesz meglepő.
Vegas azonban valóban lenyűgöző! A Las Vegas körút, amit röviden csak Stripnek becéznek, a világ legtündöklőbb fényjátékát nyújtja. Milliónyi színes villanykörte és neoncső villog egyszerre. Szinte beleszédül az ember.
- Nézd ezt a sok híres nevet! -mutatott körbe Gil az óriási színes feliratokon: - Aladdin, Excalibur, Caesar's Palace, Dunes, Sands.
Még ilyenkor, éjfél tájban is nyüzsögtek az emberek az utcán. Csupa kaland az egész város!
- Az ott mi? - kérdezte Nikki, ahogy befordultak az egyik sarkon. A sötét égen egy hatalmas neoncsövekből formált kép tündöklött. Meglehetősen hiányosan öltözött tehénpásztorlányt ábrázolt, ahogy nagy halom aranyon üldögél.
- Ez a Glitter Gulch. Azok pedig ott a Golden Goose, a Golden Gate meg a Golden Nugget.
Nikki vidáman nézegette a Golden Goose reklámját, melyen egy fehér lúd az aranyló tojásokkal teli fészkén ül. A liba cowboynyakkend6t viselt, és megnyerő mosollyal csalogatta befelé a reménybeli játékosokat.
Nikki ámulva csóválta a fejét. Nem is értette, miként képesek az emberek bent a j átékbarlangokban tölteni az idejüket, ahelyett hogy ebben a káprázatos, kavargó csodavilágban gyönyörködeiének.
A lány hátrapillantott. Körülbelül tfz lépéssel mögöttük jött Moses, aki úgy tett,
50
Las Vegas-i esküvő
mintha nem is ismerné őket. A testőrt láthatóan hidegen hagyta a látványosság, bizonyára túl gyakran látta.
- Meg akarsz nézni valami műsort? -kérdezte Gil.-Az éjszakai előadásokhoz még éppen időben érkeztünk.
Nikki hirtelen kijózanodott. Egyszerre fázni kezdett, és szorosabbra húzta magán a bórkabátot.
- Nem, köszönöm.
- Itt több híresség lép fel, mint bárhol a világon. Szeretnél repülő elefántot látni?
- Köszönöm, nem érdekel - rázta a fejét a lány. - Az elefánt nélkülem is repülhet.
- Komolyan mondod? - pillantott rá a férfi.
- Tényleg vannak itt cápák is - terelte másra a szót a lány -, itt a sivatag közepén? És fehér tigris? Meg bohócok?
- Gyere! Elviszlek a Circus Circusba! A Hiltonban ihatunk valamit, ott van egy nyugodt kávéház. Aztán hazamegyünk. Holnap nehéz napunk lesz.
- Nem felejtettem el.
- Nézz csak oda! - kiáltott fel Gil a másik oldalra mutatva. - Igazi Vegas! Nikki megpróbálta követni a férfi tekintetét.
- Hol? Mire gondolsz?
- Azt olvasd el! Öt percenként duplázódik a nyeremény. Akik a félkarú rablóvaljátszanak, ingyen kesztyűt kapnak.
Nikki összehúzta a szemét. A fényreklámok azonban összeolvadtak a szeme előtt, és olvashatatlanná váltak.
- Ott - mutatta Gil -, a Lucky Lucynál.
- Ó! - Nikki bámulni kezdett egy reklámot, amely pénzérmékből á116 vízesést ábrázolt. Vörös, arany, ezüst és fekete betűkből álló felirat volt rajta. -Igen, az ott!
Gil hosszasan szemlélte a lány arcát, majd a tarka feliratot. - Érdekel? - kérdezte aztán.
- A dupla főnyeremény? Vagy az ingyen kesztyű? Nem, köszönöm. Nem vagyok játékos alkat.
- Bocsánat, elfelejtettem, hogy te a biztonságot szereted. Csak semmi kockázat!
- Én már csak ilyen vagyok. Meglehetősen unalmas, ugye?
- És mit sz61ná1 ahhoz, ott lejjebb? Ahhoz, aminek olyan nagy, kék reklám,~'a van? A Barbary Coast nagyon híres kaszinó. Legalább egy játékra gyere be! Én fizetek.-Afé~ óriási, kék cégtáblákra mutatott. Az egyiken kék betűk villództak, a másikon fehérek. - A Barbary Coastról bizonyára hallottál már. Csak egy forduló rulettet játsszunk, hogy elmondhasd, játszottál Las Vegasban.
- Nem érdekel a Barbary Coast! - indult tovább Nikki. - Merre van a Circeis Circus?
51
no~uva
- Visszafelé, a Striptól egy kicsit délre. Nem tudok hozzászokni ezekhez a copfokhozl Te nem tartozol sem Las Vegasba, sem New Yorkba. Hol a csodában vagy te otthon tulajdonképpen?
- Már megmondtam - vonta meg a vállát Nikki. - New Jerseyben. Én meg a szemüvegedhez nem tudok hozzászokni. Úgy festesz, mint valami könyvmoly. Nikki elképzelte Gilt, ahogy otthon a saját könyvtárában ül, és egy kislámpa fényénél olvas. A háta mögött könyvespolcok, telis-tele könyvekkel. Bőrkötéses, aranymetszésű kötetekkel. Ez a világ zárva maradt Nikki előtt, és ez nagyon szomorúvá tette.
- Nem a könyvmoly a legrosszabb emberfajta - jegyezte meg Gil, és a lányra pillantott.
- Nem sértésnek szántam - felelte Nikki, és hátravetette a copfjait. - Csak elképzeltelek egy könyvtárban ülve. Nem is tudom, miért. Van saját könyvtárad? A férfi mélyebben a szemébe húzta a sapkáját.
- Igen. Van egy házam a hegyekben. Annak az egyik szobáját könyvtárnak rendeztem be. Te sokat olvasol?	.
Nikki gyomra görcsbe rándult. Az álla mégis dacosan előreugrott, mintha nem is zavarná a kérdés.
- Nincs rá elég időm. Csak azt olvastam, amit az iskolában kellett. - És mi tetszett a legjobban?
Jaj, bárcsak abbahagyná már Gil ezt a témát! - Nem is tudom. Talán a versek.
- Tényleg? - Gil megállt, és szorosan fogta Nikki karját. Közben figyelmesen nézte. Erre az érintésre a lány minden érzéke felbolydult: - Mondj el nekem egy verset, Nikki! Az anyám rengeteget tudott, egészen különleges emlékezete volt. Én viszont sohasem voltam képes a verseket megjegyezni.
Nikkinek hirtelen kiszáradt a szája. Megnedvesítette az ajkát, nyelt egyet, és gyanakodva nézett Gike.
- férlek! - unszolta a férfi. - $jnek évadján itt vagyunk egy különös, idegen városban, a sivatag kellős közepén. Most kell nekünk a költészet!
Nikki meglepően sok verset tudott kívülről. Hangszalag segítségével tanulta meg őket, mint sok minden mást. Azonnal eszébe is jutott egy, talán mert éppen Laurára gondolt. Nagy lélegzetet vett; és belekezdett:
Szép hölgyen kár a sóhajért, A férfi mind csapodár. Vitorlát bont, hogy partra ért, S friss szél szárnyán repül már.
52
Las Vegas-i esküvő
- Egy Shakespeare-darabból, de azt már nem tudom, hogy melyikhól. Csak ezt a versszakot tanultam meg belőle.
- Tudsz még mást is? - Igen.
- Adj elő még egyet! Próbálj egyfolytában verseket mondani, amíg el nem érünk a Circus Circusig.
- Miért?
- Nem is tudom. Talán azért, mert a múltra emlékeztet. Képes vagy rá?
- Fogalmam sincs. - A lány Gilre nézett. Ő mosolygott, de szemében a már jól ismert, komoly kifejezés ült.
- Próbáld csak meg!
- Hát jó. - Nikki szíve vadul vert. Nem akart felvágni, de szerette volna bebizonyítani, hogy valami keveset azért ő is tud. Másrészt a verseket valóban szerette, gyönyörűsége telt a rfmekben!
Elmondott egy szabadságot dicsőítő verset, majd a becsületes Tamásról és a tündérkirálynőről szóló balladát. Amikor megérkeztek a Circus Circus rózsaszfnre és fehérré festett épületéhez, éppen egy „Dal" cfmű költeményt fejezett be. Ebben a különös versben arról énekel a költő, hogy megkísértette, aztán kalitkába zárta a szerelem istene.
Gil megállt, belekarolt Nikkibe, szabad kezével pedig megigazította a lány copfjait.
- Csupa ilyen keserű, kiábrándult verset ismersz? Ezek felelnek meg az életérzésednek?
A lány bizalmatlanul nézett vissza rá. Neki eddig még eszébe sem jutott, hogy ezek a versek különösebben keserűek lennének.
- Nem értem, mire gondolsz.
- Ugyanaz a gondolat vonul végig mindegyiken: a férfiakban nem lehet megbízni. A szabadság a legfontosabb. A becsületes Tamás megcsókolja a tündérkirálynőt, ő pedig foglyul ejti. Aki nem áll ellen a szerelemnek, az kalitkában végzi. Csak a szerelmet látod ilyen sötéten, vagy az egész életet?
Nikki nevetéssel próbálta elütni a kérdést.
- Ne kérdezz ilyen komoly dolgokat! Hiszen itt állunk egy kőgorilla és egy neoncsövekből formált, óriási bohóc között, egy cirkuszsátor előtt!
- Komolyan beszélek, Nikki - tette a lány vállára a kezét Gil, és hangjából kihívás csendült ki.
- Én is. Ez a legkülönösebb építmény, amit valaha láttam! Mint egy rózsaszínfehér cuko~gura.
A férfi szája körüli vonások szigorGnak hatottak.
- Te magad is ilyen cukorfigurának látszol, amikor olyan mereven igyekszel mindenáron távolságot tartani. Hiába játszod meg a fölényest és gúnyost!
A lányt ismét szíven találták e szavak, külsőleg azonban éppen olyan fölényesen és gúnyosan viselkedett, mint előtte.
53
A lánykihívó pillantást vetett Gilre. - Elégedett vagy?
- Tudod, hogy ki írta és honnan való az idézet? - kérdezte a férfi.
ROMÁNA
Las Vegas-i esküvő
- Nem hagyom, hogy egy gorilla meg egy bohóc társaságában állj neki az egyéniségemet elemezni! Ez nem éppen a legmegfélelőbb pillanat. Maj d máskor. - Majd máskor. Rövidesen. Három kérdésem van hozzád, Nikki. Kettőre még ma este választ szeretnék kapni. A harmadik ráér azután... szóval később. Addig pedig, gyermekem - húzta meg Gil Nikki hajfonatát -, cirkuszba megyünk!
A lány egy fejrándítással visszavetette hajfonatát a hátára.
Közben hátratekintett, és megpillantotta Mosest. Egy nagy, fehér bohóc mellett álldogált. Látszólag ügyet sem vetett rájuk, Nikki azonban tudta, hogy résen van.
A Circus Circusba lépve Nikki majd elszédült a sok fénytől, színtől; kavargó nyüzsgéstől, hangos zenétől, lármától, a kikiáltók kiabálásától meg a pattogatott kukorica és amerikai mogyoró illatától. A csarnok belsejében, egy széles utca mentén bódék sorakoztak. Mindegyikben lehetett valamit játszani és nyerni.
- Akár egy túlméretezett búcsú - jegyezte meg Gil. - Voltál már búcsúban? Nyert már neked valaki plüssállatot?
Nikki a fejét rázta. Azt sem tudta, merre nézzen hirtelen.
- Akkor nem lehetett túlságosan szép gyermekkorod! - sajnálkozott Gil. Nikki szigorúan nézett rá, a férfi arcán azonban újra az a különös mosoly játszott, ami azt jelezte, hogy csak ugratni akarja.
- Semmi baj nem volt a gyermekkorommal - jegyezte meg durcásan.
- Akkor jó. Ezt a mulasztást azonban pótolni kell! A búcsúban minden kislánynak kell egy lovag, aki fel akar vágni előtte, és csupa hasznavehetetlen tárgyat nyer neki.
- Nem akarom, hogy egy férfi bármit is tegyen értem - rántotta meg a vállát Nikki. Közben észrevétlenül hátrapillantott. Moses néhány méter távolságban figyelt egy csoport látogatót.
- Jaj, Nikki - sóhajtott Gil -, nagyon kemény dió vagy! Valamit csak kell játszanunk Vegasban! Valamikor elég jól kosárlabdáztam. Lássuk csak, tudok-e neked nyerni egy plüsskutyát!
Nikki zavartan a földre szegezte a tekintetét.
- De hát mit kezdjek én egy plüsskutyával? Nem vagyok már gyerek!
- Gyakorolhatod vele a babusgatást és az ölelést. Velem úgysem csinálod szívesen.
- De igazán! - rázta a fejét bosszúsan Nikki, és már semmi kedve sem volt végignézni, ahogy a férfi játszik. Már bánta, hogy nem maradt otthon.
Ahogy így füstölgött magában, Gil egyszer csak vállon veregette, és egy óriási, fehér plüsskutyát nyomott a kezébe. A legalább egyméteres játékállatnak puha bundája és fekete gombszeme volt. A nyakába piros masnit kötöttek. Nikki vonakodva vette át, mégis valami különös elégedettség járta át.
- No, látokmár egy pici mosolyt?-húztafel a szemöldökét Gil.-Nem? Akkor kénytelen vagyok még egy állatot nyerni neked. Meg még egyet. Meg még egyet. - Ne! - tiltakozott Nikki. - Ez is olyan nagy, hogy már alig látok ki mögüle.
- Kettő kell belőle - ugratta a férfi.
Nikki most már csodálattal figyelte, hogyan dobja Gil a labdákat. Született atléta! És milyen összpontosított figyelem ül az arcán! Egyik labda a másik után esett a kosárba, nem is érintve a szélét.
Alig telt el néhány másodperc, Gil máris Nikki kezébe nyomta a második kutyát is. A lány zavartan nevetett.
- Olyan gyerekesnek érzem magam!
- Nagyon helyes! Las Vegas éppen arra való! Lássuk: mi kell még? Egy papagáj, vagy talán kettő?
- Gil!
A férfi nevetve nézte, ahogy a lány a két kutya mögül igyekszik dühös pillantást vetni rá.
- Legalább egy pár papagáj kell még! Meg talán egy majom.
A karikadobó játékban Gil nyert három vidám színű papagájt, a nyíllövésben pedig egy hatalmas, kék mackót, majdnem olyan nagyot, mint a kutyák. A baseballjátékban pedig két majommal egészítette ki az állatseregletet: egy barnával meg egy szürkével.
A második számú kutyát, a mackót, a majmot és két papagájt azonban már Gilnek kellett cipelnie.
- Oda nézz csak! - kiáltott fel, amint egy másik karikadobó bódénál megpillantott egy hatalmas pandát. - Legalább egy méter nyolcvan magas. Ezt meg kell szereznünk! Magasabb, mint Roach.
- Ne! - kérlelte Nikki. - Már ezeket is alig bírjuk! Gil sóhajtva adta meg magát.
- Pedig úgy élvezem. Mintha ősember lennék, aki állatokra vadászik. Sok-sok állatot elejteni egy nő kedvéért! Megmutatni a férfiúi ügyességet! Ha volna még egy szabad kezem, a mellemet verném.
- Gyere! - nevetett Nikki. - Menjünk vissza a szállodába! Gil a fejét rázta.
- Először iszunk valamit a Hiltonban.
- Csak nem állítunk be ennyi állattal egy olyan előkelő helyre?!
- Las Vegasban vagyunk, kincsem. Itt mindent szabad. Nekem aztán elhiheted.
Nikki megadóan vonta meg a vállát. A „kincsem" megszólítás a szívét melengette, bár feltételezte, hogy Hollywoodban a fém ak minden nőt kincsemnek vagy drágámnak szólítanak, és így nem is jelent semmit.
A Circus Circus lármája és villogó fényei után jólesett kilépni az utcára. A Hiltonig rövid volt az út. A szálló a hatalmas méretei ellenére nyugodtabb hatást keltett, mint a többiek.
Nikki örült, hogy Gil egy kisebb, meghitt hangulatú étterembe vezette. Az állatokat szépen sorban leültette maguk mellé a padra. Kisvártatva Moses is megjelent, és letelepedett egy másik asztalhoz.
54
55
R0~
Egy pincérng étlapokat hozott. Nikki azonnal megmerevedett, ahogy meglátta. A sajátját azonnal félre is tolta. Még az ilyen egyszerű dolog is, mint az étlap, csapdát jelenthet számára!
- Rendelj nekem, légy szíves! - kérte a férfit. - Olyan fáradt vagyok, hogy már gondolkodni sem tudok.
Gil mindkettejüknek mexikói módon készftett csirkét rendelt. Magának mexikói sört kért citromkarikával, Nikkinek meg fehérbort. - Vagy szeretnél esetleg inkább valami mást? - kérdezte aztán.
- Nem. Talán a bortól jobban alszom. - Izgulsz a holnapi nap miatt?
- Az esküvő miatt? - mosolygott gúnyosan a lány. - Meg kell hagyni, elég örült dolog! De alaposan megtanultam a szerepemet. Remélem, Roach az utolsó pillanatban nem változtat meg valamit.
A pincérnő meghozta az italokat. Gil kicsavarta a citromot, magasra emelte a poharat, de nem ivott. Nikkit nézte a pohár karimája felett.
- Mondtam, hogy van hozzád néhány kérdésem - szólalt meg halkan. - Kettőre közülük szeretnék ma éjjel választ kapni. Meghallgatod?
Nikkinek minden izma görcsbe rándult, de hűvösen mosolygott.
- ~lajdonképpen nem. De azért kérdezz nyugodtan. Csak ne várj választ!
- Ez az már megint! Ez a fölényes, megjátszott viselkedés, amely mögé elrejtőzöl! Fogadok, hogy ez eddig mindig bevált. Teljesen elbizonytalanítja az embereket. Ebben nagymester vagy, de ezt ne vedd bóknak!
Nikki hallgatott. Gil ivott egy korty sört, és összeráncolta a homlokát.
- Neked nem tetszik ez a munka. Különösen a szerelmi jelenetek zavarnak jobban, mint kellene. Pedig csupán szokványos feladatról van szó.
- Egy színésznek talán szokványos - felelte Nikki mereven. - Csakhogy én nem vagyok színésznő. Valakinek a külsejét utánozni egészen más, mint megjátszani a... tébolyult szerelmest.
- Értem. - A férfi letette a söröspoharat, és keresztbe fonta a karját. - Na jó. Akkor.már mindent szeretnék tudni. Ki vagy te tulajdonképpen? Hol van a családod? Mi történt velük?
- Az nem fontos. Egyedül vagyok. Nincs ebben semmi rossz. Jól elboldogulok egyedül.
- Ez nem válaszi Nagyon jó csapatot alkothatnánk, de ehhez jobban kellene értenem téged. Ez hát az első kérdésem: Mi történt a családoddal?
Nikki nem szívesen beszélt a családjáról vagy a gyermekkoráról. Hiszen annyira másképp nőtt fel, mint a legtöbb ember! Érezte, hogy Gil olyan behatóan figyeli, mintha ezzel elő tudná csalogatni a titkait. Makacsul hallgatott.
- A másik, amit tudni szeretnék, amit tudni akarok, mert mindig tapasztalom, amikor átölellek... Miért esik neked olyan átkozottul nehezedre, hogy megérints egy másik embert, vagy eltűrd, hogy megérintsenek? Hogy vonzalmat mutass vagy elfogadj?
56
Las Vegas-i esküvő
Nikki vállat vont, és kitért a férfi tekintete elől.
Gil a lány álla alá tette az egyik ujját, és kényszerftette, hogy nézzen rá.
- Azt hiszem, ez az igazi kérdés- mondta halkan. - Ki volt az a férfi, aki olyan fájdalmat okozott neked? Ki volt az, és mit tett veled? Olyan mélyen megbántott, hogy már soha sem hevered ki?
Nikki szfwerése kihagyott az ijedségtől. Rémülten nézett Gilre. Két hétpecsétes titkot rejtegetett az emberek elöl. Gil az egyikre, a férfiakra vonatkozóra már rájött. Vajon kitalálja-e a másikat, a sokkal kínosabbat is? Azt, hogy nem tud olvasni! A lányon páni félelem lett úrrá.
57
RoMaxa
Nikéi igyekezett uralkodni magán, ám az első pillanatban mégiscsak elsápadt. Aztán gyorsan leküzdötte a gyengeségét. Gil látta, hogy Nikéi minden akaraterejét latba veti, hogy el ne árulja magát. A szája szöglete egy kicsit felkunkorodott, mintha titokban kinevetné a férfit.
Gil azonban tudta, hogy igaza van. Hiába rejtőzik el Nikéi a hQvös mosoly és a fölényes viselkedés mögé, őt nem tévesztheti meg! Ő rájött az igazságra. Bosszúság és szánakozás keveredett a lelkében egymással. Nikéi csinos, meleg szívű, büszke teremtés. Valaki azonban a múltban olyan mélyen megbánthatta, hogy azóta minden érzését vastag jégpáncél mögé rejti.
- Nem bántott meg senki - közölte a lány megvetően. - Csak éppen nem élvezem, hogy a te karodba kell omlanom. Talán sérti az önérzetedet? Hollywoodban máshoz vagy szokva?
- Nem szeretem, ha valaki nem őszinte. Az én önérzetem pedig köszöni, jó van. Hát a tied? Mitől rettegsz annyira?
A lány félretolta a poharát, pedig még meg sem ízlelte a bort.
- Nem félek semmitől. Szeretném már magam mögött tudni ezt a megbízást, megkapni a pénzemet, és elindulni a magam útján.
A férfi az asztálra könyökölt, és figyelmesen fürkészte a lányt.
- Ide figyelj! Még négy nap áll előttünk, az éjszakákról nem is beszélve. Miért vállaltad el ezt a munkát, ha annyira irtózol tőle?
- Már mondtam - felelte dühösen a lány. - A pénz miatt.
Gil lassanként kezdett méregbe gurulni. Szeretett volna segíteni ezen a szorongással teli, gátlások béklyóiban vergődő gyermeken, de nem tudott. Tehetetlenségében legszívesebben megrázta volna.
Amikor azonban legerősebb volt a kísértés, hogy tényleg megragadja, hirtelen rádöbbent, mit is szeretne voltaképpen: magához ölelni és addig simogatni, becézgetni,amíg végre feloldódik benne a feszültség, addig csókolni, amíg eltűnik szeméből, a gyanakvás és helyét ábrándos vágyakozás foglalja el.
A férfi megijedt saját érzelmeitől. Hiszen nem akar ő Nikéibe beleszeretni! Abból csak baj származna!
- Együtt kell dolgoznom veled, de nem tudok rajtad kügazodni~- mondta. -
58
7. FEJEZET
Las Vegas-i esküvő
Néha a világ legkívánatosabb nőjének látszol, és úgy is viselkedsz. Abban a pillanatban azonban, ha egy férfi hozzád ér, úgy reszketsz, mint a nyúl. Te...
- Nem reszketek, mint a nyúl - vágott a szavába Nikéi. - Lehet, hogy neked tetszik ez a játék, de nekem nem. Én nem vagyok színésznő.
- Dehogynem vagy színésznő! -tiltakozott hevesen Gil. -Hetenként hat estén egy Mirage nevű mulatóban dolgozol. Liveringhouse elmesélte.
- Akkor sem vagyok színésznő. Egy szikrányi tehetség sincs bennem. Ez a megbízás éppen arra kínál lehetőséget, hogy ennek az őrült világnak egyszer s mindenkorra hátat fordíthassak. Lehet, hogy te szereted ezt az életet, de én végtelenül gyűlölöm!
Gil beletúrt rövidre nyírt hajába, ivott néhány korty sört, aztán újra hátradőlt, és a lányra nézett. Ő minden erejével igyekezett higgadtnak mutatkozni, de mintha könny csillogott volna a szemében.
A férfi e pillanatban csak arra vágyott, hogy véget vessen a civódásnak, és átölelje Nikéit. Talán akkor végre felhagyna azzal, hogy alakoskodjék.
- Jól van - szólalt meg aztán fáradtan. - Megpróbáltalak meggyőzni, hogy bízhatsz bennem.
A lány nem felelt semmit.
- Őszintén szólva - folytatta a férfi - kezd már elegem lenni. Akár tetszik neked, akár nem, az a dolgom, hogy úgy tegyek, mintha szerelmes lennék beléd. Ez pedig veled igazán nem egyszertf feladat! Ha félsz tőlem, vagy ha minden férfitól irtózol, mondd meg! Majd megpróbáljuk a legjobbat kihozni a dologból. De légy már egyszer végre őszinte!
Nikéi összeszorította a fogát, majd mély lélegzetet vett.
- Nem félek. Pontosan olyan vagyok, mint bármely más nő. Miért, mit kellene tennem? Minden érintésedre az égnek fordítani a szememet a gyönyörűségtől? - Engem cseppet sem zavarna, ha más lennél. Szinte megszállottan törekszel arra, hogy hétköznapinak tűnj. Pedig te nem vagy tucatember. A legkevésbé sem! - De igen! Egész életemben közönséges, mindennapi ember szerettem volna lenni. Bár csak vége lenne már ennek az egésznek! Most pedig visszamegyek a szállodába. Mégpedig egyedül!
Fel akart állni, hogy távozzon, de Gil gyorsan felugrott, és visszanyomta a székre.
- Nem mégy sehová! - jelentette ki, majd félresöpörte a játékállatokat, és a lány mellé telepedett. Most már el volt zárva a menekülés útja. - Nyugodj már meg! Ha egyedül kiszökünk a városba, nem szabad feltQnést keltenünk. Különben Roach végképp szobafogságra ítél minket. Miért is kellett neki éppen téged alkalmazni, amikor annyi nő van a világon!
Nikéi megbántódott. Noha még makacsabbnak tűnt, mint azelőtt, megint könynyek csillantak meg a szemében. Gil gyQlölte magát ezért. De gyQlölte a lányt is, Chandlert és Caressát, Hollywoodot és az egész világmindenséget.
- Ide figyelj! Én nagyon sok pénzt kapok azért, hogy ebben a komédiában
59
Ror>~
részt vegyek, és te is. Ha te nem tudsz szerepet játszani, akkor nekem kell csinálnom mindkettőnk helyett. Különösen, mivel olyan nagy súlyt fektetsz arra, hogy kedves, hétköznapi teremtés legyél, nem pedig színésznő.
Nikki dühösen nézett rá. Lenyelte a könnyeit, és dacosan felszegte az állát. Gil viszonozta a mérges tekintetet.
- Nem ijesztesz meg. Csak kezdesz már az idegeimre menni. Most pedig választ szeretnék kapni néhány kérdésre. Miért lettél utánzómQvész, ha ennyire irtózol ettől a munkától? Hol vannak a szüleid? Mi történt velük?
Nikki orrcimpái remegtek.
- Meghaltak - felelte. - Énekesek voltak, legalábbis annak tartották magukat. Gil sajnálkozva nézte a lány látható gyötrődését. Borzasztó állapotban lehet szegény!
- Énekesnek tartották magukat?
- Egy népzenei együttes tagjai voltak. Az egyik télen országjáró körstra mentek. Kis repülőgépük Kansas fölött lezuhant, és valamennyien odavesztek. Gil várta a folytatást. Szerette volna megérteni, mi lakik a lány lelke mélyén. Ő azonban semmi mást nem árult el, csak dacot.
- Ez minden - jelentette ki határozottan. - Most elégedett vagy? - Hány éves voltál?
- Négy. - A lány hirtelen nagyon fáradtak látszott, ahogy rátörtek az emlékek. Gil tudta, hogy ha most nem tágít, legalább az igazság egy részét kiszedheti belőle. - És aztán mi történt?	'
- Az anyai nagyanyám magához vett Hollywoodba. Legalábbis egy időre. Számára azonban terhes volt egy unoka jelenléte. Öregítettem. Ugyanis ő meg filmcsillagnak hitte magát.
- Valóban az volt? Tényleg szerepelt filmekben?
- Nem is tudom - felelte Nikki kimerülten. - Kapott néhány kisebb szerepet, de többnyire inkább pincérnőként dolgozott, vagy munkanélküli segélyből élt. Nem illettem bele abba a képbe, amit önmagáról alakított ki. Elég rosszul viseltük el egymást. Aztán a nagynéném vett magához, az apám nővére. Ó is énekesnő volt, legalábbis énekléssel próbálkozott.
- A családod múltja tehát nem éppen sikertörténet. Nikki nem nézett a férfira.
- Pedig a nagynéném tehetséges volt, csak valahogy elkerülte a szerencse. És mindig olyan emberekkel kezdett, akikkel nem kellett volna.
Gil kinyújtotta a kezét a pad támláj án, és közben majdnem hozzáért a lányhoz. - Bizonyára férfiakra gondolsz?
- Hitvány férfiakra - bólintott Nikki.
- Te meg mindent végignéztél - jegyezte meg Gil, és a lány arcélét tanulmányozta. Milyen szép arc! Csak az a szomorú kifejezés tűnne el róla!
- Ugy látszik, nem tudott férfiak nélkül élni, mert újra és újra belebonyolódott valami ostoba kapcsolatba. Pedig a fickók egyike sem ért különösképpen sokat.
60
Las Vegas-i esküvő
- Némelyik talán még verte is?! - Ez azonban nem is annyira kérdésként, mint inkább kijelentésként hangzott.
- Igen - ismerte el Nikki halkan. Úgy tűnt, mintha nem akarná felidézni a múltat, mert az emlékezés túlságosan fáj.
- Némelyikük pedig... - Gilnek hirtelen úgy összeszorult a torka, mint akkoriban,amikor Melly meghalt. - Némelyikük pedig megpróbált átpártolni hozzád. - Amikor idősebb lettem, megpróbálták. Én azonban sohasem engedtem őket közeledni. - A lány ökölbe szorította a kezét. - Néhányszor veréssel is fenyegettek-mesélte keserű kifejezéssel a szemében-, de hiába. Sohasem hagytam, hogy akár egy ujjal is hozzám érjenek.
- Tudom, hogy te küzdő természet vagy - bólintott a férfi. - És mi történt a nagynénéddel?
- Beteg lett. Elvesztette a han®át. Akkor aztán kénytelen volt áttérni az utánzásra. Így csak a száját kellett mozgatnia egy hangszalaghoz. A Mirage-ban dolgozott. Evelyn, a mulató egyik társtulajdonosa a védőszárnya alá vett minket.
- És aztán?
- Laura egyre rosszabbul lett. Végül aztán Evelyn beleegyezett, hogy én vegyem át a nagynéném munkáját. Tulajdonképpen még nem voltam hozzá elég idős, de Evelyn falazott nekem. Nem volt más választásunk, hiszen egyre többet kellett orvosra költeni. Aztán Laura meghalt. Viszont - egyenesedett ki Nikki -, ha innen hazamegyek, végre otthagyhatom a mulatót. Végre lesz egy igazi szakmám! Érted ezt? Végre megteremthetem a hőn óhajtott biztonságot!
- Értem. Akkor hát ezért szeretnél teljesen hétköznapi ember lenni.
- A gyerekkorom éppen eléggé zavaros volt. Állandóan költöztünk. Laura sűrűn váltogatta a munkahelyeit. Hol Miamiban éltünk, hol Bostonban. Ez pedig nem nekem való! Mindig arra vágytam, hogy valahol megtelepedjek, és gyökeret eresszek.
Gil nagyot kortyolt a sörből.	'
- Hát ez az, amit én sohasem akartam. Valahol gyökeret ereszteni! Alig vártam, hogy Montcreyből eljöhessek, világot láthassak, kalandokban legyen részem, és a filmnél dolgozhassak.
- Mindenki azt csinálja, ami neki való.
- Pontosan - felelte Gil, és még egy nagyot húzott a sörből. - A szüleim azt hitték, elment az eszem. Azt akarták, hogy én is professzor legyek, mint a bátyám. Nikki még mindig nem nézett rá.
- Aüg lehet két ember különbözőbb, mint ti ketten. - Bizony, alig.
Egy pillanatra csend telepedett közéjük, mint valami hívatlan vendég.
- Gil - szólalt meg végre a lány -, én tulajdonképpen nem is vagyok éhes. Nem tudnád visszavonni a rendelést?
- Én sem vagyok éhes. Gyerünk vissza a szállodába!
Összeszedték a plüssállatokat, Gil feltette a szemüvegét, és egy húszdolláros
61
Rom
bankjegyet dobott az asztalra. Ahogy felálltak, karon fogta Nikéit. Az el akarta húzni a karját.
- Ide figyelj! - nézett a szemébe komolyan Gil. - Ne szimatolj mindenütt veszélyt! Ez semmi egyéb, mint puszta udvariasság. A világon semmit sem jelent. - Nem is szeretném, ha valamit jelentene!
A férfi összeráncolta a homlokát.
- Az sem jelent semmit, amikor a lakosztályban megérintelek. Az meg a munkánkhoz tartozik. Ha én hozzád érek, az sohasem jelent semmit. Ezt ne felejtsd el!
A lány bólintott. A szeme sarkából látta, hogy Moses is kéri a számláját, majd követi őket.
Kart karba öltve, játék állatokkal megrakodva távoztak az étteremből. Nyilván mindenki szerelmespárnak nézi őket! Nikéi azonban magában egyre csak azt ismételgette, amit Gil az imént mondott neki: ha megérintik vagy megcsókolják egymást, az nem jelent semmit!
A Hilton előtt Gil két taxit látott. Lefoglalta az egyiket, és megvárta, amíg Moses is beszáll a másikba.
- A Xanaduba! - mondta aztán a vezetőnek.
Nikéi erősen magához szorította a kutyát. Valahogy vigasztalást és bátorítást merített belőle.
Hazáig egy szót sem szóltak egymáshoz. Ez volt az életem legőrültebb napja! - gondolta a lány kimerülten.
Behunyta a szemét, és hátradőlt az ülésen. Volt ezen a estén néhány pillanat, amikor úgy érezte magát, mint valami iskoláslány, aki beleszeretett egy nagyon vonzó, de elérhetetlen férfiba. Szégyenkezve kellett tudomásul vennie, hogy Gil átlátott rajta! Figyelmeztette, hogy ne tápláljon hiú reményeket!
De mégis megmutatta a várost, és ragaszkodott hozzá, hogy jobban megismerjen! Csak azért tette, hogy könnyebben tudjon együtt dolgozni velem - vívódott Nikéi.
Tulajdonképpen gyQlölnie kellene, mert arra kényszerítette, hogy a múltjáról beszéljen. Helyette azonban inkább megkönnyebbülést érzett, meg valami különös ürességet. Vágyott is rá, hogy közel kerüljön ehhez a férfihoz, meg félt is tőle. Aggasztotta, hogy hiába küzd az érzései ellen: akarata ellenére szereti és bfzik benne.
- Ébresztő! - súgta a fülébe Gil. - Hazaértünk.
Még hogy haza! Nem otthon ez a szálloda, hanem óriási, csillogó csapda! - Nem aludtam - nyitotta ki a szemét a lány, és elfojtott egy ásítást.
- Pedig azt kellett volna tenned. Fáradt vagy. Nem lett volna szabad kimennünk a városba.
Kiszálltak, és Gil kifizette a taxit. Amfg Nikéi kint várakozott a hideg éjszakai levegőben, tovább ásítozott.
62
Las Vegas-i esküvő
Abban a pillanatban, ahogy Moses taxija is befordult a sarkon, Nikéi észrevett egy embert. Egyszeriben teljesen éber lett. A férfi haját nagy, ellenzős sapka takarta. A biztonsági emberek egyenruháját viselte, sötét nadrágot és világoskék inget. Alacsony, szinte tömzsi ember volt. Az arca semmitmondó, de a szeme!
Nikéi megismerte ezt a világos, jeges pillantású szemet. Ugyanaz a férfi, aki délután a hivatal előtt várt rájuk, ahol kiváltották a házassági engedélyt! Ugyanaz, akit Moses veszélyes rajongónak nevezett. Most pedig itt áll biztonsági embernek öltözve, pisztollyal az övében!
Az ismeretlen tekintete egy pillanatra megpihent Nikéin, de nem csillant meg benne a felismerés. Aztán már el is vegyült a szálló előtt nyüzsgő tömegben. Nikéi aggodalmasan és ámultan nézett utána.
- Mi történt? - kérdezte Gil, ahogy a kocsi elhajtott.
Nikéi hiába kereste fürkészve a furcsa embert, az úgy eltűnt, mint a lidérc.
- Az a különös szemel férfi -mondta halkan a lány -, aki már délután is feltűnt, és Mosesben is aggodalmat keltett. Esküszöm, hogy az előbb itt volt. Bement a szállodába.
- Hol láttad? - Gil ösztönösen karon ragadta Nikéit, és közelebb húzta magához.
- Bement a szálloda főbejáratán. Biztonsági embernek öltözve. Fegyver volt nála.
- Micsoda? - döbbent meg Gil. - Biztonsági embernek öltözve? Hiszen akkor szabadon járhat-kelhet a szállodában! Egészen biztos vagy benne, hogy ugyanaz a fém?
- Bizonyos dolgokra nagyon jól emlékszem - bólintott Nikéi, továbbra is szemmel tartva a bejáratot.
- Moses mindjárt itt lesz. A pincebejáratnál megvárjuk - mondta Gil, és az oldalbejárathoz vezette a lányt.
Moses mosolyogva üdvözölte őket.
- Majdnem kirabolták a Circus Circust=mutatott nevetve a szőrmeállatokra. - Már azt hittem, teherautót kell bérelnem. - Aztán észrevette Gil és Nikéi gondterhelt arckifejezését és egyszeriben eltűnt ajkáról a mosoly. - Mi történt?
A lány akadozva számolt be a történtekről. Gil és Moses egymásra néztek. - Egészen biztos benne? - fordult Nikéihez a testőr.
- Egészen.
- Kiváló az emlékezőtehetsége - mondta Gil. Nikéi ösztönösen hozzábújt, mikor látta, hogy Moses belenyúl abba a zsebébe, ahol a fegyvert tartja.
- Felkísérem magukat a lakosztályukba - közölte komoran a testőr. Kinyitotta az alagsorba vezető ajtót, és intett nekik, hogy kövessék. Aztán sürgetően terelte őket a felvonó felé. Az automata pisztoly már a kezében volt. Alighogy becsukódott mögöttük az ajtó, a másik zsebéből egy kis rádióadót vett elő, és bekapcsolta.
- Sasfészek, itt Herkules beszél. A felvonóban vagyok a két kacsával. Lehet,
63
ROMÁNA
hogy Gonzót látták a szállodában. Ismétlem: lehet, hogy Gonzo a szállodában van, biztonsági őrnek öltözve. Vizsgáld át azonnal a kacsaúsztatót, és ott várj ránk! Vége.
A hangszóróból erősen torzított hang válaszolt, amit Nikki nem értett.
- Rendben - mondta Moses. - Vége. - Ezzel kikapcsolta és zsebre tette a készüléket. - Roachhoz kísérem magukat, amíg átvizsgálják a lakosztályt, és értesítik a szálló biztonsági szolgálatát.
A testőr arckifejezése olyan komoly volt, hogy Nikki még jobban megijedt. Meredten bámulta a pisztolyt.
- Ki az a Gonzo? - kérdezte Gil, és közelebb húzta magához a lányt. - A világos szemű férfi?
Moses bólintott, de nem fífzött hozzá semmit.
- Beszéljen velünk nyíltan! Veszélyes a fickó? És ha igen, mennyire? - Tulajdonképpen nem tudjuk - rázta a fejét Moses.
- Mégis mit gondol? Hiszen ismerd
Moses rövid, jelentőségteljes pillantást vetett Gilre.
- Veszélyessé válhat. Nagyon is lehetséges. Tud fegyverrel bánni, DeSpain? - Igen.
- Akkor jó. Mindjárt szerzek magának.
Moses aggodalmasan nézett Nikkire. A lány most döbbent rá, hogy ha ez a Gonzo veszélyes, csakis ő lehet a célpont!
Moses újra Gilhez fordult.
- ~Viaga felel a hölgy biztonságáért. Az a legkevésbé feltűnő. Egy pillanatra se tévessze szem elől!
Roach kétszobás lakosztálya a tizenkettedik emeleten, épp a tetőkerti villa alatt helyezkedett el. A falakon navajo szőttesek meg az őslakosok életéből vett jeleneteket ábrázoló festmények függtek. A tükrök keretét a hegyvidéki indián törzsek geometriai mintái díszítették.
- Magának vagy nagyon jó szeme van, vagy igen élénk a képzelete! - jegyezte meg dühösen Roach, amint nyugtalanul járkált fel és alá a szobában. - Ahol Caressa felbukkan, mindenütt eszelős őrültek járnak a nyomában. Ha meggondolom, hány évig tanultam jogot! Most meg állandóan hülyékkel és őrültekkel kell foglalkoznom!
Gil levette a szemüvegét, és a pamlag melletti asztalkára helyezte.
- És a Silverado? - kérdezte. - Ellenőriznek minden olyan helyiséget, amelynek a lakosztályunkra nyílik az ablaka? Ha,a fényképészek figyelhetnek minket onnan, akkor az orvlövészek is.
Nikki összerándult. Erre a lehetőségre eddig nem gondolt.
- Természetesen ellenőrzik - felelte dühösen Roach. -A Silverado biztonsági szolgálata együttműködik velünk. Ha azonban a Xanadu nem ellenőriz valakit
64
Las Vegas-i esküvő
pusztán azért, mert biztonsági őrnek öltözött, akkor olyan pert akasztok a nyakukba, hogy örök életre megemlegetik!
Gil figyelmesen nézte Nikkit. Vajon mennyire fél? Nem sikerült megállapítania.
- Még egyszer felhívom a biztonsági szolgálatot - közölte rosszkedvűen Roach. - Addig nem szállok le róluk, amíg fel nem derítik ezt az ügyet. Ma este maguk ketten itt alszanak - adta ki a parancsot. - Én átmegyek Waldo és Moses szobájába, ók pedig a villában töltik az éjszakát.
Az ügyvéd halkan káromkodott, és átment a hálószobába, hogy telefonáljon. Nikki felháborodva fordult Gil felé.
- Nem akarom itt tölteni veled az éjszakát! Ez a lakosztály túl kicsi, csak egy hálószoba van benne.
- Már így el vagy kényeztetve? - mosolygott keserűen Gil. - Máris hozzászoktál, hogy úgy élj, mint egy hercegnő?
- Csak az egyedüllétet szoktam meg.
- Most Caressa vagy, ő pedig soha nincs egyedül. Már elfelejtetted? -A férfi leült a pamlagra, elővette a Mosestől kapott fegyvert, és behatóan tanulmányozta. - Tedd el azt! -parancsolt rá Nikki. - Nem játék!
- Tudok véle bánni. - A férfi ellenőrizte a biztosítózárat, aztán a zsebébe csúsztatta a fegyvert.
- Nem akarom, hogy használd. Erről a fejleményről igazán lemondtam volna! - Én is - felelte a férfi nyugodtan. - Amikor a munkát elvállaltad, tisztában kellett lenned azzal, hogy ilyesmi történhet. Végül is ez hozzátartozik.
A hálószobából átszQrődött Roach hangja, amint ráncba szedte a biztonsági szolgálatot. Aztán véget ért odaát a beszélgetés, és kínos csend állt be. Nikki az ajkába harapott, aztán megszólalt.
- Feldobok egy érmét, hogy melyikünké legyen a hálószoba. így legalább igazságos lesz.
- Mindkettőnké - felelte Gil olyan eltökélten, hogy a lány elképedve nézett rá. A férfi arckifejezése azonban kérlelhetetlen volt.-Ne izgasd fel magad, Nikki! Ez nem közeledési kísérlet. Moses meghagyta, hogy nem szabad rólad levennem a szememet.
- Egészen biztosan nem fogok veled aludni - mondta a lány mélyen elvörösödve.
- Ki a csoda kért arra? Én majd a pamlagon alszom. Valaki megpróbálhat bemászni a hálószoba ablakán. Vagy akár itt is - mutatott a függönnyel takart, csupa üveg ablakra.
- Senki sem mászhat be rajta. Hacsak nem tud repülni!
- Tévedsz. Én is meg tudnám csinálni. A tetőről egyszerűen le lehet kötélen ereszkedni. Legalább két tucat olyan embert ismerek, akiknek ez nem okozna nehézséget.
65
Rom
Nikéi leült Gillel szemben az egyik kárpitozott székre. Valahogy bosszantotta, hogy Gil olyan nyugodt és higgadt.
- Te különleges eset vagy, hiszen ilyen örültségekkel keresed a kenyeredet. A férfi beletúrt sötét hajába.
- Most nem az én munkámat értékeljük, hanem az a kérdés, hogy be tud-e valaki ide mászni. Hát gond nélkül. Söt, biztonsági őrnek öltözve még a kulcsokhoz is hozzáférhet.
Nikéi dühös pillantást vetett Gilre.
- Az nem szerepel a szerződésemben, hogy egy szobában kell aludnom egy férfival!
Gil elgondolkozva nézett rá.
- Fogadni mernék, hogy szóról szóra betanultad a szerződést. - Úgy van - nézett rá hűvösen a lány.
- Tudtam - mosolygott a férfi. - Nos, Nikéi, nekünk az a feladatunk, hogy félrevezessük a sajtót. Biztonsági ügyekben viszont Moses a főnök. Ha ő azt mondja, hogy melletted kell maradnom, akkor én maradok is. Tökéletes úriemberként fogok viselkedni. Akkor sem hálnék veled, ha térden állva könyörögnél. E pillanatban nyílt az ajtó, és Roach lépett be.
- Összeállítottam egy módosftott tervet holnapra, arra az esetre, ha nem sikerülne még ma tisztázni ezt az ügyet - jelentette ki komoran, és Nikéi kezébe nyomott egy papírlapot. - Tessék! Olvassa fel!
Nikéi letette a papírt az asztalkára, és h~vösen nézett Roachra.
- Nem vagyok a titkárnője - jegyezte meg hidegen. - Különben sincs nálam a szemüvegem.
Roach dühösen fordult feléje, de Gil addigra már felvette a lapot. - Majd én felolvasom. Nekem nem tiltja a büszkeségem.
Gil feltette a szemüvegét. Nikéinek egy pillanatra kihagyott a szívverése. Szerette a férfi szemüveges arcát. Sugárzott belőle az okosság és a felelősségérzet. - Először is - kezdte Gil a felolvasást -, az esküvőt legalább egy órával elhalasztjuk.
- Legalább egy órával-bólintott Roach-, hogy azalatt a biztonsági szolgálat mindenre felkészülhessen.
- Másodszor: ha szükséges, az esküvőt a terasz helyett bent a lakosztályban tartjuk.
- Ezt tulajdonképpen nagyon nem szeretném - fűzte hozzá Roach. - Nem is beszélve Caressáról.
- Pedig sokkal biztonságosabb és értelmesebb - jegyezte meg Gil. - Sohasem értettem, hogy a híres emberek miért rendezik szabadtéren az esküvőjüket, ha egyszer nyugalmat akarnak.
- Mert nyilvánosan szeretnek egymás között lenni - gúnyolódott Roach. - Folytassa!
- Harmadszor: további biztonsági embereket kell beállítani. A tetőkerti villát
66
Las Vegas-i esküvő
kordonnal kell körülvenni. Negyedszer: a tizenkettedik, szükség esetén a tizenegyedik emeletet is biztosítani. Minden fényképészt lemondani. Helyette híreszteléseket szárnyra bocsátani.
- A fényképészek lemondása végképp nem tetszik. Hiszen a fényképészek kedvéért rendeztük az egész színjátékot) A fene egye meg!
- Próbálja már a jó oldalát nézni! -vélte Gil, és levette a szemüvegét. -Talán valamennyien hamarabb hazajutunk.
Nikéinek görcsösen összeszorult a gyomra. Figyelte, ahogy Gil hűvösen méregeti az ügyvédet. Hirtelen rádöbbent, hogy Gil hiányozni fog, ha hazatérnek, egyikük a keleti pama, másikuk a nyugatira. Fájdalmasan hiányozni fog!
- Ha nem hagyhatjuk el a lakosztályt, akkor úgysem veheti semmi hasznunkat. Mondja, Roach, mit szólna, ha az esküvő után mindjárt véget vetnénk a játéknak, és hazamennénk?
- $n döntöm el, mi történjen. - Roach összeráncolta a homlokát, és átment a hálószobába. - Felhívom a szobába a testőröket. Egyelőre itt maradnak. Maga pedig, DeSpain, tegye azt, amit Moses mondott! Egy pillanatra se tévessze a lányt szem elől!
Gil feltette a lábát az asztalkára, és tarkóján összekulcsolta a kezét. - Nem is állt szándékomban.
- Maga pedig - fordult Roach fenyegetóleg Nikéi felé - ne csináljon semmi kalamajkát! Ha tudtam volna, milyen nehéz eset, eszembe sem jutott volna alkalmazni. Tartsa hát a száját, és csinálja, amit mondanak magának!
- Igenis, uram! - vágta rá Nikéi némi gGnnyal a hangjában. Roach egy pillanatra fenyegetően nézett rá, aztán Gilhez fordult: - Vigyázzon rá! Magára bfztuk.
67
Rom
Waldo gyorsan összekapkodott Nikéinek és Gilnek néhány személyes tárgyat a lakosztályukban, és lehozta. A lány szemügyre vette a neki becsomagolt hálóinget, és kétségbeesetten sóhajtott:
- Ezt nem vehetem fel egy férfi előtt! - Az átlátszó csipkéből készült, kacér ruhadarabot bedobta a bőröndbe, és aggodalmasan nézett Gilre. - Hát veled mi lesz? Nem hozott neked pizsamát.
- Nem hordok pizsamát, és nyilván Chandler sem.
- Akkor mi van rajtad az ágyban? - Alighogy Nikéi kimondta, már meg is bánta a kérdését.
- Semmi. Legfeljebb néha egy mosoly.
Nikéi becsukta a táskát, és Gil elé perdült, aki a pamlagon üldögélt.
- Csak nem képzeled, hogy anyaszült meztelenül ugrálhatsz itt? Ha csak említesz is ilyesmit, beperellek szexuális zaklatásért!
- Álmomban sem jutott eszembe, csak a kérdésedre válaszoltam. A te kedvedért persze kivételt teszek, és állig felöltözve alszom - gúnyolódott a férú.
- Jól van, én is azt fogom tenni - nyugodott meg Nikéi, és levette Roach ágyáról a türkizkék terítőt.
- Különben-folytatta a férfi, nem nézve a lányra-még senkit sem zaklattam. Ha valaha mégis megtenném, biztosan nem nálad próbálkoznék.
- Ugye, ezt nem bóknak szántad?	.
- Értsd, ahogy akarod- felelte egykedvűen Gil. -Teljesen megértetted Roach módosított tervét, vagy fussuk át még egyszer?
- Minden világos.
- Lenyűgöző! Kár, hogy Gooseburyben akarod elfecsérelni ezt a tehetséget! - Gooseburg - igazította ki a lány. - Különben sem fogom elfecsérelni. Bement a fürdőszobába, és becsapta maga mögött az ajtót. Megmosta az arcát,
és megnézte magát a tükörben. Gyakran mondták már neki, hogy csinos, ó azonban nem volt különösebben elégedett az arcával. Általában túl finomak a vonásai. Jobban szerette volna, ha erőt és határozottságot tükröznek.
Elhatározta, hogy mihelyt leoltják a villanyt, lehúzza a nadrágját. Túl szűk lévén, nagyon kényelmetlen benne aludni. A lötyögős ing elég hosszú, hogy önmagában is takarjon mindent.
68
8. FEJEZET
Las Vegas-i esküvő
Mély lélegzetet vett, és kinyitotta az ajtót.
Gil a pamlagon ült. Farmerjához fehér pólót húzott, amely fokozta azt a kellemes látványt, amit a telet meghazudtoló, napbarnított bőre nyújtott. Karja izmos volt, a mellkasa széles. Nikéinek elakadt a lélegzete.
A férfi elnyúlt a pamlagon. Némileg ki kellett csavarni a tagjait, hogy elférjen. - Nem látszik túlzottan kényelmesnek - jegyezte meg Nikéi, és hirtelen bontudat fogta el. Gil túl magas ahhoz, hogy kényelmesen tudjon aludni a pamlagon! - Nem is olyan rossz.
Nikéi tétovázva állt meg az ágynál. Olyan hatalmas! Szinte el lehet benne veszni. - Azt hiszem - kezdte habozva -, hogy mindketten az ágyban alhatnánk. De csak akkor, ha megígéred, hogy jól viselkedsz.
- Nem. Mindkettőnknek jobb, ha itt maradok. Ne vigy minket a kísértésbe! Bizonyára nem sok fogalmad van a férfiakról.
Nikéi elpirult, és lesütötte a szemét. Gilnek igaza van! Ha egy ágyban aludnának, az biztosan szeretkezéssel végződne.
- Csak nem ebben a szQk nadrágban akarsz aludni? - kérdezte döbbenten a férfi. - Vedd már le azt az átkozott nadrágot! Az az ing akkora, hogy sátornak is beillik. Ígérem, hogy nem foglak letámadni! Helyezd magad kényelembe, a fenébe is, hiszen ki kell magad aludnod!
Nikéi nem válaszolt. Holnap látszat szerint Gil felesége lesz! Lefeküdt az ágyba, és görcsösen magához szorította a párnát.
- Nikéi? - Tessék. - Nem akarod leoltani a lámpát?
Nikéi tulajdonképpen nagyobb biztonságban érezte magát világosban. Veszélyesnek tűnt Gillel egyedül maradni a sötétben. Egy idő múlva azért mégiscsak kikapcsolta az éjjeliszekrényen álló lámpát. Koromsötét lett. Nikéi hallotta, ahogy Gil súlya alatt nyikorog a pamlag.
- Nikéi? - A férfi hangja mély volt, és kissé nyers. - Nem minden férú gazember.
A lány az álláig húzta a takarót. - Nikéi, hallottad?
- Igen.
Jaj, bárcsak el tudná felejteni, hogy Gil itt van! Persze, hogy nem gazember minden férfi, de azért veszélyes lehet. Gil pedig veszélyesebb, mint bárki! Őrültség utána vágyni. Egy olyan férfi után, aki őt sohasem szeretheti. Hiszen Gil valaha egy okos, képzett nőbe volt szerelmes, akivel a hivatás és a könyvek szeretete kötötte össze!
Meg aztán Nikéi nem is akar beleszeretni senkibe! De hiába! Csak feküdt a sötétben, és Gil körül forogtak a gondolatai. Egy örökkévalóságnak tűnt, mfg végre el tudott aludni. S mikor végre elszenderedett, róla álmodott.
Gil viszont alig aludt valamit. Tantaluszi kínokat szenvedett a lány közelségé
69
Ro~a~a
ben. Bárcsak odamehetne hozzá, ölelhetné, simogathatná, becézhetné reggelig! Szinte belecsókolná a lelket! Jaj, ha örömet okozhatna neki, ha boldoggá tehetné! De megálljt parancsolt a vágyainak. Nikkit békén kell hagynia! Amikor a lány szabályos lélegzetéből megállapította, hogy végre elaludt, felkelt, és felgyújtotta a villanyt. Leült a hálószoba kis íróasztalához, és hajnalig kártyát rakosgatott. Közben aggódva gondolt az előtte á116 négy napra.
Nikki gőzölgő kávé, sült sonka és friss zsömle illatára ébredt. Az ablakon besütött a nap. Csodaszép reggel volt, az ég szikrázó kékséggel ragyogott.
Gil állt az ágya mellett, és tálcát tartott a kezében. Türkizkék inget viselt. Vonzóan rajzolódott ki alatta széles válla. Nikkinek szinte belesajdult a szíve, ahogy ránézett.
- J6 reggelt! - üdvözölte a férfi. - Ugye, gyönyörű napunk van? Akarsz házasságot kötni? Hát reggelizni? Persze nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Gil leült az ágy szélére, Nikki ölébe tette a tálcát, és biztos kézzel kitöltötte a kávét. A lány még sohasem reggelizett ágyban. Ellenkezett az elveivel, most mégis nagyon jólesett.
- Minden az eredeti tervek szerint megy. Körülbelül hat óra múlva megesküszünk a teraszon. A biztonsági szolgálat úgy látja, ura a helyzetnek.
Nikki érezte a férfi testmelegét és a borotvaszesz illatát. Igyekezett nem venni tudomást a közelségéről, és a reggelire összpontosítani a figyelmét. Gyorsan szétvágott egy zsömlét, és megkente vajjal.
- Megtalálták már a világos szemű embert?
- Semmi nyoma. Azt remélik, tévedtél. Mindenesetre további biztonsági embereket állítottak be.
Nikki letette a kávéscsészét. Egyszeriben nem tűnt már olyan szépnek a reggel. A különös, sápadt arcú ismeretlen képe nagyon is emlékezetébe vésődött.
- Nem tévedtem. Ugyanazt az embert láttam! És itt volt a szállodában!
- Átkutatták az egész szállodát. Mindenkit ellenőriznek, aki az épületbe belép vagy onnan kimegy.
Nikkinek már teljesen elment az étvágya. Még a kávéját sem akarta meginni. - Okvetlenül kell valamit enned! Nyomaszt a gondolat, hogy itt lehet valahol az az ember?
- Nyomaszt ez az egész! - sóhajtott a lány.
- Engem is. - A férfi figyelmesen nézte. - Neked azonban nem kell félned, mert vigyázok rád. Megígértem Roachnak, hogy mindig a közeledben maradok. A lány egészen meghatódott, de küzdött az érzés ellen. Elfordította hát a tekintetét.
- Tudok én magamra vigyázni.
- De most nem önmagad vagy, hanem Caressa. Ez pedig veszélyes lehet. - Torkig vagyok már azzal, hogy valaki más legyek! - fakadt ki Nikki. Fel akart kelni, de Gil visszatartotta.
70
Las Vegas-i esküvő
- Tényleg önmagad leszel ezentúl? - kérdezte kihívóan. - Nem fogsz senki mást alakítani?
- Senkit. De most engedj felkelni! Vagy már a fürdőszobában sem lehetek egyedül?
- Hogy újra feltehesd az álarcodat? - húzta fel gúnyosan a szemöldökét a férfi. - Maradj inkább itt egy kicsit, és légy egy darabig tényleg önmagad! A változatosság kedvéért legyél egyszer nyílt és őszinte!
- Nyílt vagyok és őszinte! -tiltakozott Nikki, és kibújt az ágyból. - Meg teljesen hétköznapi - gúnyolódott a férfi.
- Az igazán rendjén va16. Nem lakhat mindenki Hollywoodban, és nem dolgozhat mindenki a filmnél!
- Az ég szerelmére, Nikki! - nevetett a fém. - Csak nem aludtál valóban ebben a szűk nadrágban? Csodálom, hogy még mozgatni tudod a lábadat! A félénkséged igazán nem hétköznapi! Egyáltalán semmi sem hétköznapi rajtad.
- A lábamhoz semmi közöd! Olyan hétköznapi akarok lenni, mint egy pár kitaposott cipő. - Ezzel nagy dérrel-durral elvonult a fürdőszobába, és becsapta maga mögött az ajtót.
Kintről meghallotta Gil hangját.
- Ha elkészülsz, fel kell mennünk a villába.
Nikki nem válaszolt. A szíve hevesen dobogott. Nem függök tőle! Senkitől sem akarok függeni! Soha! Egy szép napon ugyanolyan tiszteletre méltó átlagember leszek, mint mindenki más!
Gil gúnyolódása azonban kétséget ébresztett a szívében. Hátha az ő szerény álma ugyanolyan reménytelen, mint Lauráé!
Mihelyt beléptek a villába, Roach egy papírlapot nyomott Nikki kezébe.
- A legújabb változások. - Ezzel válaszra sem várva, kiment a teraszra, ahol hat virágkötő szorgoskodott. Virágokkal és szalagokkal ékesítették a közeledő szertartás színhelyét. Távolabb, a lagúna mellett, hatalmas sátrat állítottak fel a fogadáshoz.
Nikki aggodalmasan nézett Gilre, aki elvette tőle a papírt.
- Semmi jelentős változás. Roach azt akarja, hogy tűzd fel a hajadat olyan nemes egyszerQséggel, ahogy Caressa a legutóbbi videofilmjében hordta. A szertartás után a menyasszonyi csokrot ne a vendégeknek, hanem a koszorúslányoknak dobd, és ne villanjon ki a kék harisnyatartód. Mindennek méltóságteljesnek kell lennie.
Nikki alaposan az emlékezetébe déste az utasításokat. - Ez minden?
- Amikor visszajövünk a lakosztályba, nem emellek át az ölemben a küszöbön, hanem kézen fogva belépünk. Méltóságteljesen.
Liveringhouse sietett hozzájuk. Verejték gyöngyözött a homlokán.
- Az esküvő előtt ne mutatkozzanak! Nehogy valaki meglesse magukat. Men
71
IiU1NANA
Las vegas-~ eslcuvo
jenek az ő hálószobájába-mutatott Nikéi felé. -A másikat hírközpontként használom. Na, rajta!
Ezzel karon ragadta Nikéit, és átvezette a pávákkal díszített hálószobába. Gil gúnyos mosollyal követte őket.
- Ne mutatkozzanak! - ismételte Liveringhouse szigorúan.
- Olyan izgatott, mintha ő lenne a vőlegény - vélte Nikéi, miután Liveringhouse végre kiment a szobából.
- Rövidesen szörnyQ felbolydulás lesz itt- jegyezte meg Gil.-Nagyon jólesne addig még néhány órát aludni egy igazi ágyban. Van ellene valami kifogásod? Nikéi kissé elpirult.
- Tessék, parancsolj! - felelte nyugodtan. - Nekem úgyis beletelik néhány órámba, amíg a hajammal elkészülök. Még szerencse, hogy fátylam lesz.
Gil ásított, leült az ágy szélére, és lehúzta a csizmáját. Nikéi kivett a szekrényből egy krémszínQ pongyolát, és kiment a fürdőszobába.
Amikor két óra múlva újra előkerült, a lakosztály különböző helyiségeiből beszélgetés hallatszott, a teraszon ácsok kalapáltak. Felettük helikopterek zúgtak. Nikéi tudta, hogy a sajtó helikoptereket használ, és a biztonsági szolgálat is bevet legalább kettőt.
Gil DeSpain mindezek ellenére mélyen aludt az ágyban. Nikéi figyelte, ahogy szabályosan emelkedik és süllyed a mellkasa. Eszébe jutott, amikor megérintette rajta a forradást. Valami különös érzés kerekedett fel benne.
Mindenünnen lárma hallatszott a szobába. Roach éppen az esküvői torta miatt kiabált valakivel. Gilnek igaza volt. Valóban felbolydult minden. Az izgatott nyüzsgés kellős közepén csak Gil aludta édesdeden az igazak álmát.
Már az öttagú zenekar is elfoglalta a helyét. Egy kis emelvényt ácsoltak számukra a pálmaligetben.
Nikéi a hálószobában a tükör előtt állt. A haját lazán feltornyozta. A festése olyan tökéletesen sikerült, hogy azt még Roach is kénytelen volt elismerni. Az ünnepélyes alkalom tiszteletére finomabban bánt a festékkel.
A menyasszonyi ruha úgyis éppen eléggé feltűnő volt. Ez addig nem derült ki, amíg csak a szekrényben lógott. Amikor azonban Nikéi felvette, hirtelen úgy érezte magát benne, mint egy mesebeli királykisasszony. A ruha sokkal pompázatosabbnak bizonyult, mint sejtette. A hosszú, selyemből és csipkéből készült ujjat és az uszályt sűrű, gyöngyös hímzés díszítette. A lélegzetelállító hatást tovább fokozta a gyöngyös pártával felerősített fátyol.
Nikéi azon tffnődött, vajon mit szól majd Gil, ha megpillantja. Liveringhouse már egy órája felébresztette, és átvezette egy másik helyiségbe.
Néhány perc múlva felcsendül a nászinduló! Gil már ott áll a teraszon a baldachin alatt, mellette Liveringhouse, aki a násznagyot játssza. Nikéi nyoszolyólánya egy csinos, de hallgatag és kifejezéstelen tekintetű fiatal nő. Lorettának hívják, Caressa unokatestvére.
- Alig ismerem - mondta Loretta Caressáról. - Az igazi esküvőjére eszébe se jutna meghívni. Ezért viszont j61 megfizet, és a ruhát is megtarthatom.
Roach, aki sötét öltönyt és fekete nyakkendőt viselt, a menyasszony tanúját alakította.
Ahogy felcsendültek a nászinduló első hangjai, Nikéi megmerevedett a félelemtől.
- Próbáljon természetesen viselkedni! -mondta Roach -Összpontosítsa minden figyelmét az esküvőre!
Valaki kinyitotta a hálószoba ajtaját. Nikéinek rogyadozni kezdett a térde. Roach karon fogta.
- Kezdődik az előadás - jegyezte meg halkan az ügyvéd. - Lenne szíves mosolyogni? - nézett hílvösen a lányra.
Nikéi mosolygott, ahogy megparancsolták neki, de alig állt a lábán. Loretta már előrement. Elindultak a rózsaszirmokkal beszórt úton.
Nikéi uszályát egy ikerpár, egy kisfiú és egy kislány tartotta. Caressa mostoha unokahúga és unokaöccse, amint Roach elmagyarázta. A szüleiket is meghívták az esküvőre.
A vendégek színészek vagy Caressa távoli rokonai voltak. Valamennyiüknek fizettek a részvételért, és valamennyiüket szerződés kötelezte a hallgatásra. A fizetség felét öt napig visszatartják, hogy mindenki biztosan betartsa az ígéretét.
Útjukat fehér virágtálak és rózsaszín rózsabokrók szegélyezték. A baldachint rózsák és orchideák, fehér és ezüstszínű szalagok díszítették. Nikéi a fátylán keresztül jól látta Gilt. Arcán ünnepélyes kifejezés ült. Mellette Liveringhouse feszített.
Nikéi észrevette, hogy a lagúnában több hattyú úszik, mint máskor, és legalább egy tucattal több páva sétált a teraszon. A légcsavarok robaja láthatólag idegesítette a madarakat. Fenyegetően terjesztették ki gyönyörQséges faroktollaikat.
Az egyik helikopter egy kicsit mélyebbre ereszkedett, hogy a fényképész jobb felvételt készíthessen.
- Hány helikopter köröz felettünk? - kérdezte aggodalmasan Nikéi.
- Hat - felelte Roach halkan. - Caressát megüti a guta. Liz Taylor legutóbbi esküvőjén ugyanis tizenheten voltak.
Tizenhét helikoptert -borzadt el Nikéi, és inkább a rózsaszirmokat nézte. Hiszen ez kész őrület!
Roach titokban oldalba bökte a könyökével.
- Ne a földre mosolyogjon, hanem őrá! A fátyol olyan vékony, mint a pókháló. Tökéletesen átlátszó.
Nikéi fölemelte a fejét, de nem nézett Gilre. Inkább a Silverado felé sandított. Vajon hány tudósító és fényképész rejtőzhet ott? Egészen kétségbeesett arra a gondolatra, hogy hány szem fürkészheti.
Mégis bátran mosolygott tovább. Aztán találkozott a tekintete Gilével, és a mosoly eltűnt az arcáról. A férfi ott állt a baldachin alatt, a jobbj án Liveringhouse,
72
73
numaiva
balján a pap. Hófehér zakója és inge még vonzóbbá tette sötét haját és napbarnított bórét. Liveringhouse, aki sötét öltönyt viselt, idegesen tördelte a kezét.
Nikéi tudta, hogy a pap valójában a rendi békebíró. Csinos kis összeget kap a közreműködésért és a hallgatásért. Arca áhítatos kifejezést öltött.
Nikéi figyelmét azonban Gil bilincselte le. Arckifejezése olyan komoly volt, hogy Nikéi ösztönösen szorosabban markolta a menyasszonyi csokrot. Vajon mi mehet végbe a lelkében?
Köriílbelül ötven vendég ült az összecsukható székeken. Minden szem Nikéire szegeződött, ő azonban alig vett róluk tudomást.
Végre már ő is ott állt a díszes baldachin alatt, és elkezdődött a szertartás. Roach hátralépett, és így Nikéi közvetlenül Gil mellé került.
A férfi váratlanul megfogta a kezét. Nikéi hálás volt érte. Végre valamiből biztonságérzetet és erőt meríthetett. Bizalommal simultak jéghideg ujjai a férfi meleg kezébe. Hiszen úgy meg volt zavarodva, hogy alig tudta, mi történik körülötte.
Aztán meghallotta Gil hangját:
- Igen, akarom. - Olyan hangosan mondta, hogy a légcsavarok robaja ellenére is tisztán érteni lehetett.
A pap most Nikéire emelte a tekintetét. Nyilván azt fo®a kérdezni, szeretni és tisztelni fogja-e ezt a férfit, amíg a halál el nem választja őket egymástól.
Nikéi némán bólintott, mivel a hangja hirtelen cserbenhagyta. Gil megnyugtatóan és bátorítóan szorította meg a kezét.
- Igen, akarom - nyögte ki végül a lány. Valahol felrikoltott egy páva, és egy másik válaszolt rá.
Gil most egy gyémántokkal kirakott platinagyifrűt húzott Nikéi ujjára. Olyan csodaszép, mint maga az ünnepség! Csakhogy ugyanúgy, mint az esküvő, ez sem valódi!
Most Loretta megráncigálta a menyasszonyi ruha ujját, és egy másik platinagyQrűt nyomott a kezébe. Nikéi kábultan húzta Gil ujjára.
A pap férjnek és feleségnek nyilvánította őket. Gil felemelte a menyasszonyi fátylat, és hátravetette Nikéi fején.
- Nikéi - szólalt meg halkan, mély és izgatott hangon. - Soha még ilyen csodaszép nőt nem láttam!
A lány az örömtől és megkönnyebbüléstől elmosolyodott. Aztán hirtelen az ajkán érezte a férfi ajkát.
Ereiben lázasan lüktetett a vér, a füle úgy zúgott, hogy nem hallotta többé sem a légcsavarok robaját, sem a pávák rikoltozását. Egyre jobban elmélyedtek a csókban, és Nikéi lehunyt szeme előtt ezüstös fények táncoltak.
Aztán Gil felemelte a fejét, és hamiskásan rámosolygott. Liveringhouse türelmetlenül kopogtatta a férfi vállát:
- Nem folytathatnánk már az előadást?
Gil elengedte a füle mellett a megjegyzést, és tovább csókolta Nikéit, akit
74
1.as v egas-i esKUVo
ez nem ért váratlanul. Félig nyitott ajakkal, odaadóan viszonozta a csókot. Liveringhouse közben egyre türelmetlenebbül és erőteljesebben veregette a vglegény vállát.
- Már kezdődnie kellene a fogadásnak!
Erre Gil felemelte a fejét, és az inú pár a vendégek felé fordult. Gil karon fogta Nikéit, és a pfnealigetbe vezette, ahol előző este csókolóztak. A terasznak ezt a részét sárga és rózsaszín virágok borították. Csak egy félkör alakú terület maradt szabadon, ahol a vőlegénynek és a menyasszonynak a vendégek jókívánságait kellett fogadniuk. Előzőleg azonban Liveringhouse még elhessentett onnan két pávát.
- Istenem, de gyönyörű esküvő! - törölgette a szemét Loretta. - Eltekintve persze ezektől az átkozott helikopterektől.
= A szemébe ment valami? - kérdezte Nikéi aggodalmasan. - Dehogy. Csak... az esküvőkön mindig elsírom magam. Nikéi csodálkozva nézett rá, Gil pedig nevetett.
- Ennek az esküvőnek csak egyetlen hibája van. Az, hogy nem igazi.
Az egyik helikopter alacsonyabbra ereszkedett, hogy a benne ülő fényképész jó felvételt tudjon csinálni a vendégekről. Gil Nikéivel behúzódott a pfneák védelme alá.
- Tévedtem, még egy hibája van- súgta a lány fülébe. -Ahogy Loretta mondja: ezek az átkozott helikopterek! Harmadiknak pedig itt vannak ezek az ostoba pávák.
Liveringhouse éppen káromkodva hessentette el egyiküket. A madárra ugyanis ellenállhatatlan hatást gyakoroltak a Nikéi uszályát díszítő gyöngyök. Odalopakodva éppen csipkedni kezdte őket.
Az álnásznép felsorakozott, hogy kifejezze jókívánságait az álmenyasszonynak és az álvőlegénynek. A vendégek kezet ráztak Gillel, és arcon csókolták Nikéit. Ő pedig kétségbeesetten igyekezett mosolyogni és úgy tenni, mintha élvezné ezt az egészet.
Alig ment el az utolsó vendég, Roach máris újabb parancsokat osztogatott Nikéinek.
- Menjen a hálószobába! Vegye le a fátylat! Csak oda van gombolva. Hol a csudában vannak ezek az ostoba gyerekek? Talán megszöktek a kis majmok? Nem akarom, hogy a földön húzza az uszályt! Caressa a legközelebbi videofelvételén ezt a ruhát fogja viselni.
- Videofelvételen? - döbbent meg Nikéi. Caressa ezt az álomszép ruhát a fellépéséhez használja) Hiszen ez valóságos szentségtörés!
- Caressa minden lehetőséget megragad az emberek megbotránkoztatására - vigyorodott el Roach. - A legközelebbi felvételén szerepel egy dal, aminek „Fehéret a szüzeknek" a címe. Kétértelmű és kellemetlenül érzéki szöveg.
- Felháborító! - közölte Nikéi hidegen.
75
nvmawn
t.as v egas-i esxuvo
- Gondoljon, amit akar! Akkor is ő a milliomos, maga pedig csak egy ideiglenes alkalmazott. Hol a pokolban lehetnek ezek a kölykök?!
- A kisfiú odaszaladt a szüleihez - szólalt meg Gil ijesztően éles hangon. - A kislány viszont nem akart addig elmenni, amíg maga meg nem engedi. Most aztán megríkatta szegényt! Vigye csak az uszályt maga, maga talpnyaló!
Nikki Gil felé fordult. Ott tartotta a karjában a kislányt, aki arcát a férfi vállára szorította, és halkan sírdogált.
- b! - Nikki ösztönösen simogatni kezdte a kislány hátát.
- Nagyszerűen csinálta a dolgát, még a helikopterektől sem ijedt meg. Maga meg sértegeti! - dühöngött Gil. - Kérjen tőle bocsánatot! Különben mihelyt kikerülünk a fényképészek látóteréből, móresre tanítom magát.
A kislány szorosabban odabújt Gilhez, és még hangosabban kezdett zokogni. Nikkit aggodalommal töltötte el a Gil szemében felvillanó harag. Sietve a két férfi közé lépett.
- Komolyan gondolom - közölte Gil fenyegetően. - Kérjen bocsánatot, és dicsérje meg!
Roach elsápadt. Nem tudni, hogy a haragtól-e vagy a félelemtől.
- Sajnálom, kicsim-mondta álszentül. -Nagyon j61 csináltad. Jutalmul kapsz egy különlegesen nagy darab tortát.
Nikki odahajolt a gyerekhez.
- $n meg adok neked egy akkora szőrkutyát, amilyent még életedben nem láttál - súgta a fülébe. - Az öcséd is kap egyet.
A kislány lassanként abbahagyta a sírást. Kitörölte a szeméből a könnyeket, és dühösen nézett Roachra. A vendégseregből egy fiatal nő sietett feléjük, nyilván a kislány anyja.
- Látod- bátorította a gyereket Nikki-, ott jön az édesanyád. Mindjárt minden rendben lesz.
Ahogy azonban rápillantott Gilre, aki ellenségesen méregette az ügyvédet, rögtön tudta, hogy semmi sem lesz rendben.
76
9. FEJEZET
Amikor végre az utolsó vendég is elment, Nikkinek már fájt az arca a sok kényszeredett mosolygástól. Gil kézen fogta, és Roach utasításainak megfelelően a pávákkal díszített hálószobába vezette.
Nikki kimerülten rogyott le a mennyezetes ágy szélére, és megkönnyebbülten sóhajtott fel. Végre tfil van az esküvőn! Levette a fátylat, és letette a párnára. Gil a szmokingját egy székre akasztotta. Aztán meglazította a nyakkendőjét, kigombolta az inge legfelső gombját, és otthonosan Nikki mellé telepedett.
- Egek! - csóválta a fejét. - Láttál már életedben ekkora cirkuszt? - Nem. Még a Circus Circusban sem.
- Ahogy a páva belopakodott a sátorba, és megcsípte a papot! Az volt aztán valami l - Gil dblt a nevetéstől.
- És amikor a másik a pincért csípte meg! Az pedig ijedtében leejtett egy darab esküvői tortát.
- A koszorúslánynak kellett volna odadobnod a menyasszonyi csokrot, de ő nem tudta elkapni. Így aztán a csokor fülön találta Roacht. Bizonyára nem puszta véletlen volt.
- De igen! -tiltakozott Nikki.-Hát arra emlékszel, amikor az egyik helikopter olyan alacsonyan repült, hogy már azt hittük, ránk dől a sátor?
A férfi arcáról eltűnt a mosoly.
- Az már nem volt tréfa - csóválta a fejét. - Túl közel jött. Veszélyesen közel. - Néha olyan közel jöttek, hogy már attól féltem, a szívóhatás kiemeli a hattyúkat a tóból.
- Az egyik páva bele is sodródott a vízbe-bólintott Gil. - Waldo mentette ki. Láttad?
- Nem láttam, de hallottam róla.
- És Roach hogy megríkatta azt a szegény kislányt! - jegyezte meg Gil még mindig dühösen. - Te viszont nagyszerűen rendbe hoztál mindent. Úgy megörült a kutyának, hogy többé már el sem akarta ereszteni. Olyan nagy, mint ő maga.
- Én nem hoztam rendbe semmit. Minden a te érdemed. Te vetted a karodba a kislányt, és te bírtad rá Roacht, hogy kérjen bocsánatot. - Nikki szeretetteljesen nézte a férfi határozott arcélét.
77
IiUMAIVA
- Roach gorombán beszélt veled a fátyol miatt. Pedig különben is ideges voltál. Te nem vagy úgy hozzászokva a fényképezőgépek össztüzéhez, mint én. Nikla eközben megpróbált boldogulni a ruhája hátán lévő rejtett gombolással. Loretta öltöztette fel, és most kissé izgatta, hogy egyedül sikerülte kiszabadulnia ebből a ruhakölteményből.
- Gyere közelebb, hadd segítsek! - szólt Gil, látva a kínlódását.
- Tényleg megverted volna Roacht? - kérdezte Nikki. Nyugtalanító érzéssel töltötte el, ahogy a férfi ujjal a hátán babrálnak.
- Maradj egy picit nyugton! Vajon ki varrhatta ezeket az átkozott hurkocskákat? Talán parányi tündérujj ak? Nem, nem kezdtem volna Roachcsal verekedni. Nagyon egyoldalú harc lett volna! Csak felemeltem volna a levegőbe, és egy darabig fejjel lefelé lógattam volna. Hadd tudja meg, milyen érzés gyengébbnek lenni! Várj még, már majdnem készen vagyok. Így ni! - Miután Gil az utolsó gombbal is végzett, gyengéden megsimogatta a lány hátát, akin jóleső borzongás futott végig. - Amilyen hideg és merev a ruha, olyan meleg és bársonyosan puha a bőröd- jegyezte meg a férfi. - Az állandóan magadra erőltetett páncélzat mögött is ugyanilyen melegszívű, érző ember lakozik. Ne is tagadd! $s gyönyörű vagy! - mondta elragadtatva, majd megcsókolta a lány vállát.
- Ne! - kiáltott Nikéi rémülten, mert megijedt a benne támadó érzelmektől. El akart húzódni, de nem volt ereje. - Hagyj, kérlek! - lehelte.
- Komolyan gondoltam, hogy te vagy a legszebb teremtés, akit valaha is láttam! - Gil félresimította a lány haját, és megcsókolta a nyakát, majd ajka gyengéden megérintette a száját. - Mondd, hogy hagyjam abba! - suttogta aztán. - Mondd meg, mit tegyek! Azt csinálom, amit te akarsz.
Nikéi behunyta a szemét. A férfi érintésére egyszerre melege lett és a hideg futkosott rajta. Bízni akart Gilben, de rátörtek a fájdalmas emlékek. Szerette volna feléje nyújtani az arcát, hogy újra megcsókolja, az emlékek azonban visszatartották. Nem tudott kiigazodni saját, kavargó érzelmein. Forró könnyek törtek elő a szeméből.
A férfi egy darabig némán átölelve tartotta, majd fátyolos hangon megszólalt: - Ne haragudj, Nikéi, elfelejtettem. Tényleg ilyen nehezedre esik átadni magad az érzéseidnek?
Ő nem válaszolt, csak elfordította az arcát, és a ruhája ujjának ráncaiba rejtette. - Ne! Még tönkreteszed Caressa ruháját. Annyit nem érek meg.
Jaj, dehogynem! - gondolta Nikéi szomorúan. A férfi maga felé fordította a lány arcát, és letörölte a könnyeit. Aztán újra megcsókolta. Végtelenül gyengéd, szinte testvéri csók volt ez.
Aztán felállt, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a lányt.
- Gyere, vedd le ezt az átkozott maskarát, és vegyél fel valami rendes öltözéket! Mindketten túl kimerültek vagyunk ahhoz, hogy tisztán tudjunk gondolkodni. Nagyon fárasztó napunk volt. Menj hát!
78
i.a~ v ega~ i e~nuvv
Amikor Nikki újra előjött a fürdőszobából, a hálószoba már üres volt, a nappaliba vezető ajtó azonban félig nyitva állt.
Nikki Caressa parádés nadrágját viselte, hozzá fekete csizmát és kék kasmírpulóvert. A haját egészen szoros kontyba tűzte, s mivel Gilnek természetes mivoltában tetszik legjobban az arca, még a szokásosnál is több festéket kent magára. Elégedetten lépett a nappaliba. A pamlagon Roach ült. Izgatottnak látszott.
Gil az italszekrénynél állt, és egy pohár likőrt töltött magának. Ahogy Nikki belépett, egy pillanatra felnézett. A lány mesterkélt külseje láttán undorral húzta el a száját.
- Tökéletesen sikerült minden - közölte Roach Nikéivel különösebb lelkesedés nélkül. - Volt két saját fényképészünk is, az egyik a Silveradóban, a másik a biztonsági szolgálat helikopterén. - Az ügyvéd egy halom fényképet dobott a kisasztalra. - Nagyon jók.
Nikéi gépiesen a képek után nyúlt, és megnézte őket. A Silveradóból felvett képeken csak az alakok látszottak, az arcvonásokat nem lehetett felismerni. A helikopterről készültek valamivel jobbak lettek volna, ha a gép mozgása miatt egy kicsit nem mosódott volna el minden. Ezekről a képekről tényleg mindenki nyugodtan elhiheti, hogy Caressát és Chandlert ábrázolják.
- Többet már le sem tudnának közölni a pletykalapok - mosolygott Roach. - Ez lesz az évszázad csalása!
Nikéi visszatette a képeket az asztalra, és leült. - Caressa és Chandler már összeházasodtak?
- Azt csak én tudom egyedül - mosolygott elégedetten az ügyvéd. - Ez szigorúan titkos.
- De nem sokáig marad titokban - szólt oda Gil az italszekrénytől. - Ezt meg hogy érti? - húzta össze a szemöldökét Roach.
- Pontosan úgy, ahogy mondom. Túlságosan sokan tudnak erről a cirkuszról. Nem fognak mind hallgatni. Valaki biztosan elmondja a sajtónak. Ez elkerülhetetlen.
- Mindenki szerződést írt alá - nézett rá dühösen Roach. - Aki nem hallgat, azt beperelem.
- Csakhogy nem fog rájönni, ki volt. A sajtó csak j61 értesült köröket fog emlegetni. Vagy ki tudja, talán éppen maga fo®a kiszivárogtatni.
- Micsoda?! - hördült fel az ügyvéd, és egészen belesápadt a gyanúsításba. - Nyomon követtem Caressa egész pályafutását. Nem áldozott volna erre a színjátékra ennyi költséget és fáradságot, ha az egészet teljesen titokban akarná tartani. Nyilván reklámcélokra akarja felhasználni. Azért nem lesz esélye senkinek, hogy valamit elmeséljen a sajtónak, mert maga vagy Caressa valamelyik másik alkalmazottja meg fogja elózni.
- Mit ért maga ehhez? - húzta el becsmérlőleg a száját Roach. - Maga Hollywoodból jószerével csak a lovakat ismeri.
Gil gúnyosan mosolygott.
79
~iUMA1VA
- Holnap kinyomtatják a fényképeket, a hétvégén teherautószánra hordják szét a folyóiratokat egész Amerikában. Hétfőn már minden újságosnál láthatóak lesznek a nagybetűs címek: A hollywoodi csillag esküvője! Kizárólagos tudósítás fényképekkel!
Nikki Gil arcát kutatta. Úgy beszél, mint aki egészen biztos a dolgában, és Roach láthatólag méregbe is jött tőle.
- Caressa egy teljes hétig uralni fogja a sajtót. Aztán, mondjuk jövő csütörtökön,amikor az érdeklődés alábbhagy, akkor kiszivárogtatja a hírt. Nem is ez volt az igazi esküvő! És most jön csak az igazán izgalmas történet, mégpedig az, hogy Caressa és Chandler szQk körben, ismeretlen helyen, titokban esküdtek! Ujabb időre biztosítva van a főhely a folyóiratokban. Senkit nem láttam még, aki ilyen ügyesen tudja magát állandóan az érdeklődés középpontjába helyezni.
Roach sápadt arcán vörös foltok jelentek meg. Nikki most már tudta, hogy Gil fején találta a szöget.
- Na és? - kérdezte az ügyvéd maró gúnnyal. - Ha valamelyikük elkottyant valamit, a bíróság előtt találja magát. Nem tréfálok!
- Inkább őt kellene figyelmeztetnie - mutatott Nikki felé Gil. - A jövő hét végére tolongani fognak a tudósítók az ajtaja előtt. Joga van hozzá, hogy tudja, mire kell felkészülnie!
Roach alig nézett Nikkire.
- Csak annyit kell tudnia, hogy tartania kell a száját. Mert ha nem...
- Ne fenyegessen minket! Inkább vallja be, hogy a jövő héten egyedül kell megbirkóznunk a sajtóval.
Roach sötéten bámult a poharába.
- Úgy van -ismerte el kelletlenül. - A végén úgyis elmondtam volna.
Nikki eddig azt remélte, hogy ha végre hazarepül, elfelejtheti ezt az egészet. Most pedig kiderül, hogy a cirkusz folytatódik, sőt még a magánéletébe is behatol! - Caressa pedig mindent leír az adójából mint reklámköltséget - folytatta gúnyosan Gil. - Mennyibe kerül ez neki egyáltalán? Félmillióba? Vagy még többe? - Többe - felelte fölényesen Roach. - Meg kellett kettőznie a biztonsági emberek létszámát. Különben is Liz Taylor legutóbbi esküvője másfél millióba került. Caressa csak nem adja alább!
Gil arcáról eltQnt a mosoly. - Nem. Biztosan nem.
Nikki szíve fájdalmasan összeszorult. Több mint egymillió dollár! Ez már megbocsáthatatlan)
- Magát ez miért izgatja? - kérdezte kihívóan Roach. - Úgy élnek itt, mint a királyok) Mikor lesz az életben még egyszer ilyen dolguk?
- Szerencsére soha - mosolygott újra gúnyosan Gil. - Jobban szeretem a saját életemet. Sokkal értelmesebb és biztonságosabb. Erről jut eszembe... Ma nagyon sokan járkáltak ki és be. Mindenkit ellenőrzött a biztonsági szolgálat?
- Igazán tökéletesen dolgoztak. Most már csak az állatgondozók jönnek, hogy
80
Las V egas-i esküvő
elvigyék az esküvő tiszteletére idehozott hattyúkat és pávákat. - Az utóbbi szavaknál kissé eltorzult az ügyvéd arca. -A következő esküvőjén mindenesetre nem tűrök több pávát! Ha még egyet meglátok, nyársra húzom! - Roach felállt. - Most pedig ne mutatkozzanak! Csak akkor menjenek ki a teraszra, ha én mondom! Eddig szerencsénk volt, most már ne kockáztassunk semmit!
- Térjünk csak vissza a biztonsági szolgálatra! - ragaszkodott az eredeti kérdéséhez Gil.
- Most már újra az eredeti létszámmal dolgoznak. Az esküvő volt a fó célpont. Erről jut eszembe, adja csak ide a fegyverét! Ha ideges lesz, és rá talál valakire lőni, Caressát fogják felelősségre vonni.
Gil türelmetlenül állt fel.
- Szeretném inkább megtartani.
- A veszélyhelyzet már elmúlt. Ha mindenáron meg akarja játszani a hőst, akkor inkább a forgatásoknál gyakorolja!
A két férfi úgy meredt egymásra, mint két harci kakas. Nikkinek már nagyon kezdett elege lenni ezekből a jelenetekből. Különben sem mutatkozott azóta a világos szemíl ismeretlen.
- Add oda neki a fegyvert! - kérte Gilt. - Nem szeretem sem az erőszakot, sem a fegyvert. Kérlek!
Gil egy darabig nézte, aztán átment a szobájába, hozta a fegyvert, és átadta Roachnak.
- Nekem ugyan még mindig mása véleményem - jelentette ki.
- Itt csak az én véleményem számít - közölte pimaszul Roach. - Ezt ne felejtse el!
Az ügyvéd sarkon fordult és távozott. Gil bereteszelte mögötte az ajtót, és feltette a biztonsági láncot. Aztán Nikki felé fordult.
- Miért fésülted olyan szorosan hátra a hajadat, és miért kentél magadra ennyi festéket? Azért, mert tudod, hogy nem tetszik nekem?
A lány odament az ablakhoz és kinézett. Hátat fordított a férfinak.
- Félsz álarc nélkül mutatkozni, ugye? - kérdezte Gil. - Félsz attól, hogy szenvedélyt ébresztesz valakiben, vagy benned magadban lobban fel a láng.
A lány visszaengedte a félrehúzott függönyt és hallgatott.
- Pedig te nagyon is fel tudod gyújtani a szíveket - folytatta Gil nyugodtan. - Ezt bóknak szánom, őszinte bóknak.
Nikki most feléje fordult.	,
- Nincs értelme, hogy bármiféle érzelmet táplálj irántam. Effélét meg végképp nem. Hiszen egyáltalán nem is ismersz engem. - Aztán gúnyosan elmosolyodott. - Persze elfelejtettem, hogy a férfiaknak ahhoz egyáltalán nem kell a nőket ismerniük, hogy elcsábítsák. Nálam azonban nincs sok esélyük. Főleg neked nincs.
- Miért főleg nekem nincs? Mert Hollywoodban dolgozom? - Részben - felelte kitérően a lány.
81
liUAfAIYA
- Sohasem fogom feladni. Ez az életem, ez a hivatásom. - Há• akkor légy vele boldog! - vont vállat a lány.
- Azt hiszed, hogy a múltad útjába áll annak, hogy beleszeress valakibe? Tévedsz. Persze talán kell egy kis idö...
Nikki elvörösödött.
- Nekem nincs időm. Elfoglalt ember vagyok. Ez a beszélgetés már túl messzire ment. A jövőben csak akkor találkozom veled, ha Roach parancsolja. Egyébként pedig hagyj békén!
Ezzel sarkon fordult, és elindult a szobája felé.
- Talán attól félsz - szólt utána Gil -, hogy ha megtudják rólad az igazságot, már nem szeretnének igazán? Én azonban tudom az igazságot, és mégis szeretlek. Nikki keze már a kilincsen volt. Megtorpant, de nem fordult meg.
- Tudom az igazságot-ismételte Gil.-A múltkor azt mondtam, hogy van még egy harmadik kérdésem is. Most azonban nem kérdezem, hanem inkább mondom: nem tudsz olvasni. Ezért játszod meg a fölényest. Ezért rejtőzöl különböző álarcok mögé.
Nikki szinte bénultan állt, e szavak megrémítették.
- A múlt éjszaka jöttem rá. Arról, hogy más világító feliratot néztél, mint amiről szó volt. Aztán azt mondtam, hogy nézd a Barbary Coastot, és a Horseshoe-ra mutattam. A Barbary Coast nincs is abban az utcában. Te pedig nem vetted észre, mert nem tudsz olvasni.
Nikki arcát ellepte a pír.
- Tudok olvasni... valamennyire. Be is fogom fejezni az iskolát. Már majdnem készen vagyok...
Gil odalépett hozzá.
- Valami tanulási nehézség? Vagy nem tudtál rendszeresen iskolába járni? Áruld el nekem!
- Hát jól van. Dyslexiában szenvedek. Ez valami olvasási zavar. Hiába mentem egyik iskolából a másikba, sehol sem ismerték fel. Mindenki azt hitte, egyszerűen buta vagyok. Végül aztán magam is elhittem. Gyűlöltem az iskolát, és idő előtt abba is hagytam.
- Értem, Nikki. - Meg akarta érinteni a lány arcát, de 8 ellökte a kezét.
- Nem értesz semmit! - förmedt rá dühösen. - A magad fajta nem is értheti meg! Akinek könyvtára van, egyetemet végzett, az anyja tanárnő, a bátyja meg professzor!
- Úgy értem...
- Azért hagytam abba az iskolát, mert állandóan kudarcot vallottam. Te talán életedben még sohasem vallottál kudarcot! Csak röviddel azelőtt, hogy a nagynéném megbetegedett, akkor jöttem rá, hogy voltaképpen mi a baj velem. Találtam egy megfelelő tanárt, és tanfolyamokat végeztem. Most már be tudom fejezni az iskolát. De fogalmad sincs r61a, hogy milyen keményen meg kellett ezért dolgoznom!
82
Las Vegas-i eslcüvö
A férfi nyugodtan nézett rá.
- Csak azt akartam mondani, ez igazán nem ok arra, hogy kis álmokkal megelégedj. Ezért még nem kell Gooseburgben eltemetkezned, és arckrémeket árulnod. Nem ez az egyetlen lehetőséged.
- De ez a legjobb, ami eddig kínálkozott számomra. Már sokszor mondtam neked teljesen hétköznapi életet szeretnék élni.
- l~n viszont azt mondtam, hogy egyáltalán nem vagy hétköznapi nő. Szép vagy és okos. Megjártad a poklot. Szeretnél érezni, de nem engeded meg magadnak. Kockáztasd meg, ne fojts el csírájában minden érzést! Gyere velem Kaliforniába!
- Hogyan? - meredt rá döbbenten Nikki.
- Mi ketten nagyon különbözőek vagyunk. De erős és őszinte érzés köt minket össze. Gyere velem Kaliforniába! Kockáztasd meg! Aztán majd meglátjuk, miként alakul.
- Mit akarsz tőlem? - ráncolta a homlokát Nikki.
A férfi szorosan megfogta a lány karját. Az arckifejezése olyan komoly volt, hogy Nikki megijedt.
- Arra kérlek, hogy élj velem! Hátha beválik, Nikki! Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de jól sikerülhet.
- Nem hallottad, mit mondtam? Be kell fejeznem az iskolát.
- Azt Kaliforniában is megteheted. Tanárt is találhatsz. Mégpedig a legjobbat. Arr61 gondoskodom.
- Te gondoskodsz róla? Nekem már van állásom, ami vár rám. Én... - Szerzek neked jobb állást.
- Független akarok lenni! - vágta rá hevesen Nikki. - Magam akarok magamról gondoskodni. Ha azt hiszed, hogy Kaliforniába megyek, hogy együtt éljek egy férfival...
- New Jerseyben is valaki biztosítja számodra a lehetőséget, én meg Kaliforniában biztosítom. Mi a különbség? Ne legyél már olyan vaskalapos!
A lány olyan erővel lökte el magától Gilt, hogy az összerándult. Valószínűleg eltalálta a törött bordáját, de most a lány ezzel sem törődött.
- Nem vagyok vaskalapos, csak eltökélt! Te pedig olyan vagy, mint bármely más férfi. Amit nem kaptok meg, megpróbáljátok erőszakkal megszerezni.
Gil hátralépett, de még mindig szorosan tartotta a lány karját.
- Nem kényszerítelek semmire, csak arra kérlek, hallgass meg. Úgy látszik, te minden férfit gyanakvással kezélsz...
- Már miért ne? -vágott a szavába dühösen Nikki a férfi szorító kezére nézve. - Azért, mert időközben már megtapasztalhattad, hogy megbízhatsz bennem. - Nem akarom rád bízni magamat. Megvannak a saját terveim. Nem megyek
Kaliforniába, hogy veled éljek. Keress valaki magadhoz hasonlót! Én nem akarlak téged.
- Nikki - mondta halkan a férfi -, én becsületes akarok lenni. Egyszer már
83
Rom
Las V egas-i esküvő
szerettem valakit. Most még túl korai számomra, hogy teljesen tisztában legyek vele, mit érzek irántad. De hogy vágyakozunk egymás iránt...
A lánv a férfi háta mögött lenyomta a kilincset és kitárta az ajtót.
- Nem akarlak téged - ismételte. - Nem kellesz. Keress magadnak egy hozzád hasonló őrültet!
A férfi villámló szemekkel nézett rá, és egy lépést közeledett.
- Most pedig hagyj békén! - förmedt rá Nikéi. - Ha még egyszer hozzám érsz, hfvom Mosest, hogy védjen meg.
Harciasan méregették egymást. Gil szeme egészen elsötétedett, az orrcimpái iemegtek.
- Kellemes nászéjszakát! - mondta Nikéi, és a férfi orra előtt becsapta az ajtót.
Nikéi a kimerültségtől azonnal elaludt. A nap mozgalmas eseményei és saját ellentmondásos érzelmei minden erejét fölemésztették. Nem lett volna szabad eltűrnie Gil mai közeledését! És nem lett volna szabad olyan dolgokat mondania, amilyeneket mondott!
Harag és bontudat kavargott benne. Nyugtalanul aludt, és vadabbnál vadabb dolgokat álmodott. Így aztán, amikor egy kéz megérintette az arcát, azt hitte, még mindig álmodik. Először Gilre gondolt, csakhogy az 6 keze erőteljes és keskeny.
Az a kéz viszont, amely Nikéi arcát simogatta, puha volt és nyirkos. A legnyugtalanítóbb pedig az volt az egészben, hogy nagyon is valóságosnak tűnt. A lány zavartan és kábultan elfordult, a kéz azonban tolakodóan követte.
Nikéi-végre rászánta magát, hogy kinyissa a szemét. A szobát az éjjeliszekrényen álló lámpa valamennyire megvilágftotta, de kellett néhány pillanat, amíg Nikéi felfogta, mi is történik körülötte.
Újra érezte a nyirkos, kövér kezet, aztán meglátta, hogy egy idegen férfi ül az ágya szélén, és föléje hajol. A lánynak elakadt a lélegzete, és reszketni kezdett. Kinyitotta a száját, hogy kiáltson, de ijedtében egy hang sem jött ki a torkán.
- Még szebb és fiatalabb vagy, mint gondoltam - hízelgett az ismeretlen. Közben másik kezét a lány szájára szorította, hogy ne tudjon sikoltani.
Nikéinek a rémülettől tágra nyílt a szeme. A tompa fényben nem tudta kivenni az idegen arcvonásait. Azt azonban látta, hogy a szeme szokatlanul világos.
- Nyugodj meg, Caressa! - csitította a férfi. - Annyira vágytam utánad. Most végre eljöttem érted!
10. FEJEZET
A lányt halálos rémület fogta el. Ösztönösen teljes erejével beleharapott támadója kezébe, akit ez annyira meglepett, hogy fájdalmában felkiáltott.
A pillanatot kihasználva, Nikéi kiugrott az ágyból, felkapta a legközelebbi vázát, és hozzávágta az ismeretlenhez. De nem sikerült eltalálnia, így a váza a falnak ütődve tört darabokra.
Most végre visszatért Nikéi hangja:
- Gil, Moses, Waldo! - kiáltotta. - Egy férfi van a szobámban! !
Megragadta a kislámpát, amelynek fémtalpa és üvegburája volt. Fenyegetően meglóbálta. Az idegen azonban egyre közeledett feléje. Valamit tartott a kezében! Úristen! Csak nem fegyvert?!
- Gil! - kiáltotta újra. - Moses! Waldo!
Nikéi a nappaliba vezető ajtóhoz szaladt, de zárva találta. Persze, hiszen 6 maga zárta be! Csakhogy most biztosan nem tudná elég gyorsan kinyitni!
A nyitott teraszajtón beáradt a hovös éjszakai levegő. Ez a menekülés egyetlen útja! Nikéi kiszaladt a teraszra. Nadrág és pulóver volt ugyan rajta, a lábán azonban semmi. A márványkövezet pedig rettenetesen hideg volt. Továbbrohant a sorü pálmaligetbe, a vízesés közelébe. A hideg levegő szinte hasogatta a tüdejét.
A liget árnyai közt meghúzódott, és vigyázott, hogy semmi nesszel se vonja magára a figyelmet.
Az ismeretlen a hálószoba ajtajában állt. Alakja sötét árnyként rajzolódott ki a gyér világításban. Egyszerre recsegés-ropogás hallatszott, majd egy jól ismert hang. Gil! Bizonyára betörte a hálószobáikat elválasztó ajtót.
Gil, ne! - gondolta kétségbeesetten. Azt hiszem, fegyver van nála! - Nikéi? - hallatszott Gil aggodalmas hangja. - Nikéi!
Egy lövés dördült el az éjszaka csendjében, aztán egy másik. Nikéinek a rémülettó) elállt a lélegzete. Tudta, hogy Gilnek nincs fegyvere, hiszen Roach elvette tőle. Annak az őrültnek viszont van! Jaj, istenem, miért is kellett Gilt hívnia?
A világos szemo ember ismét megjelent az ajtóban. Szinte álmatag közönynyel nézett körül a teraszon. Mint aki ráér, hiszen áldozata számára úgy sincs menekvés.
Megsebesftette Gilt! -villant át a lány agyán. A gondolatra annyira rosszul lett,
84
85
IiUMANA
hogy térdre rogyott. Lehet, hogy Gil vérzik, és segítségre lenne szüksége! Talán meg is halt! De nem, ilyesmire még csak gondolni sem szabad!
A tám adó most egyenesen a pálmaliget felé tartott, mintha valami hatodik érzék vezérelné. Nikki visszafojtotta a lélegzetét.
A férfi egyre közeledett. A vízesést megvilágító lámpák fényében j611átszott arcán a különös mosoly.
A düh és a Gil miatt érzett fájdalom most minden félelemnél erősebbnek bizonyult. Ez a szörnyeteg semmi esetre sem találhatja térdre esve! Nikki felállt. Még mindig a kezében tartotta a kislámpát. Az üvegbura összetört. Hát ez meg mikor történhetett? A lány valami sötét, ragacsos folyadékot látott az ujjain.
A férfi egyenesen a rejtekhelye felé tartott. Talán látta, amikor idefutott? Néhány lépéssel beljebb húzódott a ligetbe, és kétségbeesetten körülnézett. Hol lehetnek a testőrök? Nem hallották sem Nikki segélykiáltását, sem Gilt, sem a lövéseket?
A vízesés hangosan csobogott, és ragyogott a lámpák fényében. Az úszómedence is fényárban úszott. Akármerre nézett, mindenütt fény és árnyék váltogatta egymást! Márpedig el kell hagynia a ligetet, ha meg akar menekülni. Akármerre fut, egy pillanatra biztosan ráesik a fény.
Ha sikerül visszajutnia a lakosztályba, bezárkózhat valamelyik szobába, és telefonálhat. Minden helyiségben van készülék, még a fürdőszobában is. A legfontosabb azonban, hogy Gil odabent van! És biztosan szüksége van segítségre.
Nikki ellopakodott a liget széléig. A fákat a márványpadozatba vágott, kör alakú mélyedésekbe ültették, a földet pedig fehér kavicsok borították. Nikki felvett egy marék apró követ, és elhajította a liget ellenkező végére, ahol hangosan koppanva hullottak a márványra.
A férfi megtorpant, vigyorgott, majd abba az irányba indult, ahonnan a hang jött. Nikki megvárta, amíg mélyebben behatolt a ligetbe, aztán futásnak eredt. A hálószoba nyitott ajtaja felé szaladt. A háta mögött lépések hallatszottak. - Állj! - kiáltott egy hang.
- Megállni! - parancsolta a másik.
Moses! Waldo! - ismerte fel megkönnyebbülve a hangokat Nikki.
Az öröm azonban még korai volt. Ugyanis az üldözője érte utol, és durván elkapta hátulról. Olyan hevesen rántotta magához, hogy a lámpa is kiesett a lány kezéből, és csörömpölve hullott a földre. A férfi a lány halántékának szegezte a revolvert. Nikki a könyökével oldalba verte támadóját, és belerúgott. Az felnyögött fájdalmában, de továbbra is vasmarokkal tartotta fogva a lányt.
- Hagyd abba, mert lelőlekl Nekem nincs vesztenivalóm. Ha én nem kaphatlak meg, másé sem lehetsz!
Nikki összeszorította a fogait. A hálószobaajtótól körülbelül három méterre voltak. Moses és Waldo fedezékből a támadóra szegezte fegyverét, ő azonban élő pajzsként tartotta maga előtt Nikkit.
86
Las V egas-i esküvő
- Caressa az enyém! -kiáltotta éles hangon.-Most már semmi sem választhat el minket egymástól! Ha bármivel próbálkoznak, lelövöm őt, aztán magamat. Nikki szíve vadul kalapált.
- Hol van a fickó? -hallatszott Moses hangja természetellenesen nyugodtan. - Mondja meg, hol van!
- Chandler? - rikácsolta az eszelős. - Lelőttem! Nincs joga Caressához! Ő az enyém!
Megölte Gilt! Jaj, nem! A lány szeme előtt elsötétedett a világ. Összerogyott, de durván felrántották.
Maradj éber! -parancsolt magára Nikki. Hiszen ő is fél. Valamikor csak elkövet egy aprócska hibát, és akkor megtalálhatom Gilt.
- Engedje el Caressát! - parancsolta Moses. - Be van kerítve. Adja fel! Talán Caressa nem emel vádat maga ellen. Talán önként magával megy. Ne veszélyeztesse se magát, se őt!
Egy pillanatra az ájulás környékezte Nikkit. Ez az őrült nem is tudja, hogy nem az igazi Caressát tartja a karjában! Vajon mit tenne, ha rájönne?
- Ö az enyém! -A férú a terasz másik vége felé célzott, és háromszor elsütötte a fegyvert.
A következő pillanatban fülsiketítő kiáltás hallatszott, és a háztetőről egy alak vetette magát rájuk.
Az őrült lőni próbált, de elkésett. A másik idejében elkapta a csuklóját, és leteperte a földre. Nikki is elesett, de végre szabad volt. A világos szemű férfi a hátán feküdt, és vadul hadonászott. A fegyvert még mindig a kezében tartotta.
Nikki igyekezett higgadtan gondolkozni. Az őrült már éppen eleget lövöldözött. Többet nem szabad neki esélyt adni rá!
Kúszva megkereste a leejtett fém lámpatestet, felkapta, és teljes erejével az őrült felé csapott vele. Noha az egyfolytában mozgott, Nikki mégis fejen találta. Görcsösen összeránduló ujjai közül végre kiesett a fegyver.
Nikki most felpillantott megmentőjére... és egyenesen Gil sötét szemébe nézett. Még soha életében nem nevezett férfit szépnek, Gilről azonban most ez jutott az eszébe. Egyszerűen szép!
- Készönöm! -mondta Gil. Aztán ellenfelét az ingénél fogva felemelte a földről, és úgy állon vágta, hogy az eszméletlenül rogyott vissza.
Gil felállt, és felsegítette Nikkit. A lány egy pillanatra azt hitte, a férfi át fogja ölelni, de nem tette. Megfogta a vállát, és karnyújtásnyi távolságra tartotta magától.
- Gil! -zokogta a lány. -Lövéseket hallottam. Azt mondta... azt hittem, lelőtt téged!
- Az ajtón keresztül lőtt rám - magyarázta Gil. - Amikor az első lövést meghallottam,levetettem magam a földre. Aztán berúgta az ajtót, és újra lőtt. Én pedig holtnak tettettem magam.
- Aztán levetetted magad a tetőről? - Nikki szerette volna átölelni a férfit,
87
HOINAJVA
Las Vegas-i esküvő
érezni a közelségét, és meggyőződni róla, hogy csakugyan sértetlen. - Hogy tudtad megtéveszteni, aztán váratlanul rávetni magad?
A fedi arcvonásai kemények voltak.
- Hiszen ez a szakmám. De te jól vagy?
- Igen - hazudta a lány. Most, hogy elmúlt a veszély, utólag tört rá a félelem. Sérült ujjai is fájtak.
- Reszketsz - nézte aggódva Gil. - Meg a kezed is vérzik. - Itt van egy sebesült - hallatszott a sötétből.
Waldo hangja! Moses is vele volt. Csak nem ót találták el? - Murphy! Ott vagy? - kiáltott Gil.
- Igen - válaszolt egy hang.
- Vidd be a lányt - rendelkezett Gil -, és hívj mentőt!
Tehát Mosesen és Waldón kívül még más biztonsági ember is volt a tetőn! Egy ismerősnek tQnó fém közeledett feléjük, aki éppen visszatette a fegyverét a tokjába.
Gil olyan hirtelen engedte el Nikkt, hogy az már majdnem gorombának hatott. - Vidd magaddal! - szólt oda Murphynek. - Milyen súlyos? - kiáltott aztán Waldo felé.
- Nem tudom - felelte az. - A vállán találta el. Gil hideg tekintetet vetett Nikéire.
- Menj be, és kötözd be magad! És ha még egyszer általánosítva szidalmazod a férfiakat, gondolj arra, hogy egy férfi, mégpedig egy kiváló férfi a te védelmedben sebesült meg.
Nikki rémülten figyelte, ahogy Gil odamegy Moseshez.
- Jöjjön! - szólalt meg a Murphy nevű ember, és karon fogta Nikéit. A lány azonban nem mozdult. Dermedten nézett Gil után. Jaj, miért is mondott neki olyan borzasztó dolgokat? Most már soha többé nem tudja meg nem történtté tenni!
- Befejezddött a hadmQvelet - jelentette ki Roach néhány órával később, amikor már mindenen túl voltak. Az ügyvéd fel-alá járkálta nappaliban. Liveringhouse és a biztonsági szolgálat néhány tagja is jelen volt. - Mindkét célunkat elértük. Eltereltük a sajtó figyelmét az igazi esküvőről, és kivontuk a forgalomból a legveszedelmesebb őrültet. Ezent151 már senkit sem fog fenyegetni.
- Tudta, hogy veszélyes? - nézett rá rémülten Nikki. - Sejtettük.
- És hogyhogy senkit sem fog már fenyegetni? Csak nem öltem meg? - Dehogy ölte meg) - nevetett hidegen Roach. - Csak fáj most a feje.
Nikki megkönnyebbülten dőlt hátra. Gil az italszekrénynél állt, és whiskyt ivott. Tele volt kék foltokkal és karcolásokkal. Az eset óta rendkívül tartózkodóan viselkedett Nikéivel szemben.
Roach azonban beszámolt róla, hogy Moses j61 van. Avállsérülése szerencsére
nem bizonyult olyan súlyosnak, mint eredetileg feltételezték. Ettől Nikki nagyon megkönnyebbült.
Megszólalt az aranyozott telefon, és Roach felvette a kagylót. Egyre mérgesebb hangon beszélt valakivel.
- Akkor kártérítéssel tartoznak! Erről még tárgyalunk! Szükség esetén akár a bíróság előtt! - Elégedett vigyorral az arcán tette le a kagylót. - A szálloda biztonsági szolgálata elismerte, hogy Ganzer a múlt éjszaka behatolt az épületbe, és elrejtőzött a pincében.
Tehát Ganzernek hívják a támadót! -rándult össze Nikki.
- Ma éjszaka leütötte az állatápolót, aki a pávákért jött - folytatta Roach -, elvette az egyenruháját és azt a mágneskártyát, amelyik nyitja a teraszfeljárat ajtaját. Az ápolót összekötözve találták egy faliszekrényben. Mindez a szálloda hibája. Caressa legalább egymillió dollárt fog ezért behajtani.
Nikki bánatosan nézte bekötött kezét. Hiába, Roachék esze mindig csak a pénzen jár!
- Most pedig elutazunk - jelentette ki Roach minden átmenet nélkül. - Már elhíreszteltük, hogy Caressa és Chandler Samoára repülnek nászútra. Azonnal indulunk. A játék véget ért. Mindenki megkapja a teljes fizetségét.
Megint csak a pénz! Nikki egy pillantást vetett Gilre, aki azonban elfordította a tekintetét. Ne fordulj el! - szeretett volna a lány felkiáltani. Beszélnünk kell egymással!
Roach az órájára nézett.
- Caressa gépe készen áll. Mindenki, aki New Yorkba megy, egy órán belül elutazik. Akik Kaliforniába készülnek-pillantott hidegen Gilre és Liveringhousera -, bérelt géppel repülnek. Csomagoljanak! Azt hiszem, senkit sem kell külön figyelmeztetnem, hogy szigorúan hallgatniuk kell.
- Igaza van, Roach - jegyezte meg Gil -, valóban fölösleges figyelmeztetnie. Az ügyvéd jéghidegen mérte végig.
- Mi volna, ha csak egyszer félretenné a maró gúnyt? Miért nem megy már csomagolni?
- Tényleg, miért is ne. - Gil egy futó, gúnyos pillantást vetett Nikéire. -Akkor hát, kicsim, sok szerencsét teljesen hétköznapi emberként New Jerseyben) Nikéinek összefacsarodott a szíve. Ez nem végződhet így! Nem repülhetnek el búcsú nélkül ki keletre, ki nyugatra! Azok után, amit átéltek!
A lány egy hosszú, fájdalmas percig még a fém szemébe nézett, aki most sarkon fordult, és a szobájába ment. Mögötte becsapódott az ajtó.
- Jöjjön! - mondta Roach Nikéinek. - Maga, én, Waldo meg Murphy azonnal indulunk. A holminkat majd valaki összecsomagolja.
Nem, nem érhet ilyen hirtelen véget! Az lehetetlen! Murphy azonban már karon fogta Nikéit.
- Jöjjön! - mondta nyájasan. -Vége van. Végre vége!
88
89
Rom
Las Vegas-i esküvel
- Tekintsen engem jótündérnek - mondta egy kissé mesterkélt hang a telefonban. Caressa volt. - Ganzer sokáig zavart minket. Maga viszont segített elkapni. Szeretném érte megjutalmazni. Teljesítem három kívánságát, ha nem nagyon költséges.
Körülbelül egy hét telt el a kaland óta. Nikéi az öltözőjében ült a mulatóban. Caressának volt öltözve, a megfelelő kellékekkel. Milyen vicces, hogy Caressa éppen most telefonál! Nikéit nem érte váratlanul a hívás, Roach már felkészítette rá.
- Az első kérésem elég nagy - mondta Nikéi rámenősséget mímelve. - A mulató egy része eladó. A barátnőmé, aki szeretne tőle megszabadulni. Szeretném, ha megvásárolná!
- Maga valóban nem ijedős! - jegyezte meg Caressa. - De rendben van. Az embereim majd utánanéznek. Ha az ár elfogadható, megveszem. Aztán?
Nikéi erősebben markolta a kagylót. A második kívánság különösen fontos volt számára.
- A második kívánságom az, hogy a sajtó semmi körülmények között se említse a nevemet. Magánember vagyok, aki teljesen hétköznapi életet szeretne élni. -A lány hangja kissé megremegett.
- Nyilvánosságra fogjuk hozni a történetet - mondta Caressa némi gondolkpdás után. - Hatásos reklám. Nagyon...
- Ez a második kívánságom - vágott a szavába határozottan Nikéi. - Maga mindent meg tud vásárolni. Béreljen fel egy színésznőt, aki vállalja, hogy ő játszotta el a szerepet! Már mondtam, hogy névtelen szeretnék maradni.
Caressa sóhajtott.
- Pedig néhány napra híres lehetne ! Gondolj a csak meg, mi mindent nyerhetne rajta! Rengeteg állásajánlatot kapna. Nagy segítséget jelent az ismert név.
- Nem-felelte eltökélten Nikéi.-Én mindent a magam erejéből akarok elérni. - Maga nehéz tárgyalófél, kedvesem - sóhajtott újra Caressa -, de hát legyen! Nem fogják megemlíteni a nevét.
Nikéi most már megnyugodott. Elérte, amit akart. Evelyn megszabadul a mulatótól ő pedig attól a veszélytől, hogy a neve belekeveredik a történetbe.
- ~s a harmadik kívánsága? - tudakolta Caressa mézédesen. - Pénz? Hiszen tudja, hogy Roach túl keveset fizetett magának. Azért alkalmaztam, mert a fogához veri a garast, a maga esetében azonban...
- Nem kérek több pénzt! - vágott közbe Nikéi. Caressa világában minden a pénz körül forog! - Adott összegért vállaltam el a munkát. Nem kérek többet. - Hát akkor mit akar? Gyémántgyi~rfít? Szőrmebundát? Kocsit? Csak nem házat? Mondtam, hogy nem lehet túlságosan költséges.
Nikéi a hajába túrt.
- Csak azt szeretném, hogy békén hagyjanak! - Egy pillanatra tétovázott. - De megtenné, hogy Gil DeSpainnek átadná az üdvözletemet? És kívánjon neki sok szerencsét a nevemben! Nem tudtam ugyanis elbúcsúzni tőle.
Caressa nevetett.
- Roach már mondta, hogy maga különleges egyéniség. Elpazarol egy kívánságot arra, hogy valakit üdvözöljön? Csak ennyit kell neki mondanom?
Nikéi egy pillanatra elgondolkozott.
- Meg azt, hogy teljes szívemből hálás vagyok neki. Ezt sem volt alkalmam megmondani.
- Tekintse teljesítettnek a kérést. A fickó meg fogja kapni az üzenetet. - Ezzel Caressa elbúcsúzott, és letette a kagylót.
Egy hét múlva Nikéi levelet kapott. Hollywoodi bélyegző volt rajta. Reszkető kézzel bontotta fel. A szépen kirajzolt, nagy, nyomtatott betűkkel írt, rövid levél valóban Giltől jött! A lány szíve hevesen dobogott, összehúzott szemmel silabizálta az fiást.
Mire azonban kibetűzte az üzenetet, csalódott, mert ennyi volt az egész:
Részemről a szerencse. Viszontlátásra, és sok szerencsét: Gil
Nikéi talált magának egy szerény lakást New Jerseyben. A berendezésben az egyetlen fényűzést egy aranyozott keret képezte, amelybe a lány az iskolai végbizonyftványátfoglalta. A hálószobában akasztotta fel, hogy amikor felébred, arra essen az első pillantása. Mikor aztán elvégezte a szépségszalon hat hónapos tanfolyamátvett még egy arany keretet, és a kozmetikusi oklevelet is a bizonyítvány mellé akasztotta.
A következb hat hónap során igen keményen dolgozott, és nagyon büszke volt minc~nre, amit elért. Különösen arra, hogy végre független. Egyre jobban elmélyedt a szakmája rejtelmeiben. Büszke volt magára, sőt majdnem elégedett.
Rövidesen azonban kezdte úgy érezni, hogy valami mégis hiányzik. Pedig Gooseburg semmivel sem rosszabb, mint bármely más kisváros. Egy szép napon aztán döbbenten jött rá, hogy unatkozik.
Pedig mindig nyugodt, kiszámítható életről álmodott. Most megkapta, és mégsem elégedett. Hiányzott Evelyn és a többi utánzóművész. Sőt néha még magamulató is!
Mindenekfelett azonban Gil hiányzott. Hiába igyekezett elfelejteni, nem sikerült. Állandóan csak rá gondolt.
Ebben az egész őrült kalandban egyedül Gil DeSpain volt valódi. Csak néhány plüssállat és egy rövid levél maradt emlékül, meg egy halom elmosódott fénykép az újságokból.
Vajon most mit csinálhat? Milyen nyaktörő mutatványokat tervez? És ő vajon eszébe jut-e valaha? A lány nem nézett többé filmeket. Túlságosan emlékeztetné Gitre, tán a szíve is megszakadna.
Egy téli péntek este, körülbelül egy évvel az őrült Las Vegas-i kaland után, Nikéi utolsónak maradt az üzletben. Már éppen be akarta kapcsolni a riasztóberendezést,amikor egy férfi lépett a boltba.
- Sajnálom - mondta a lány -, már zárva. . .
90
91
Rom
De aztán elakadt a lélegzete. Gil!
A férfi egy kicsit idősebbnek és soványabbnak látszott. A bőre sötétre barnult, a haja hoc ;zabb volt, mint legutóbb. Arckifejezése komoly, tekintete éber. Nikki nem akart hinni a szemének. Pedig valóban Gil volt az!
Egy darabig némán nézték egymást, aztán a férfi megszólalt:
- Látom, még mindig olyan szigorúan hátrafésülöd a hajad. Fogod valaha kibontva hordani?
- Valamikor talán - felelte a lány, és hevesen dobogott a szíve.
- Még mindig elrejted az igazi arcodat. Megengeded egyszer valakinek, hogy valódi szépségében lássa?
- Talán.
- Figyeltem a sorsod alakulását - mondta komolyan a férfi. - Befejezted az iskolát, és kitanultad a szakmát. Úgy élsz és dolgozol itt, ahogy tervezted. Büszke vagy rá?
- Igen -~ bólintott a lány.
A férfi elismerőleg nézett szét az üzletben.
- Szép bolt. Minden vágyad valóra vált? - Gil mélyen a lány szemébe nézett. Látszott, hogy az igazságot akarja hallani.
Nikki megnedvesftette az ajkát, aztán csak a vállát vonta meg. Gil azonban nem hagyta ennyiben.
- Boldog vagy? Valóban boldog?
A büszkesége most azt kfvánná, hogy igent mondjon. Csakhogy a büszkesége most egyáltalán nem olyan fontos!
- Nem - felelte Nikki őszintén.
Gil közelebb hajolt hozzá, és gyengéden megsimogatta az arcát. - Hogy tetszik a biztonságos, kiszámítható élet?
- Hosszú távon unalmas - pislogott bizonytalanul a lány. - És milyen érzés távol lenni a szórakoztatóipartól?
- Nem túl izgalmas. Azt hiszem, mégiscsak a véremben van, csak éppen nem tudtam r61a.
- De arra büszke vagy, hogy független lettél? I en, arra igen.
- ~n is büszke vagyok rád. Többek között azért is jöttem, hogy bocsánatot kérjek.
Nikki zavartan nézett rá.
- Amikor arra kértelek, hogy gyere velem Kaliforniába, ostoba voltam és önző. Tudnom kellett volna, hogy valóra kell váltanod a terveidet ahhoz, hogy igazán magadra találj. Mégpedig egyedül. Ettől akartalak megfosztani. Meg tudsz bocsátani?
- Természetesen. - Nikki már régen megbocsátott. Végül is Gil az életét mentette meg. Lesütötte a szemét, és zavartan nézte a férfi kezét, ahol egy forradás még mindig emlékeztetett arra az éjszakára. - Remélem, jól mennek a dolgaid.
92
Las Vegas-i esküvő
Tudod, nem vagyok tájékozott a hollywoodi eseményeket illetően. Nem olvasok róla az újságokban. Hiszen érted- fűzte hozzá gyámoltalan vállrándítással.
- Értem - felelte a fém, és kereste a szavakat. - Sokat gondoltam rád. - Én is sokat gondoltam rád.
- Te vagy az egyetlen valódi ebben az egész ónült történetben. - A lány alig kapott levegőt. - Amszterdamban forgattam - mesélte a férfi. - Az egyik múzeumban láttam egy csodálatos kínai vázát. Sok száz évvel ezelőtt eltörött, de még akkor kijavították. - Megint megsimogatta a lány arcát, és egészen közel hajolt hozzá. - Szfnarannyal drótozták össze. Ránéztem, és te jutottál az eszembe, Nikki. - Gil mindkét kezével átfogta a lány arcát. - Téged is összetörhetett volna az élet. De nem tehetett semmi sem kárt benned, mert szfnarany az, ami összetart! Okos vagy, bátor és csodaszép! Minden sorscsapást kiálltál. Egyszerűen nem tudtalak elfelejteni. Pedig megpróbáltam. Amszterdamban aztán rádöbbentem, hogy szeretlek.
A lány kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Könnyek szöktek a szemébe. - Ne sfrj! - kérlelte a férfi, és szájon csókolta. Olyan szenvedélyesen, hogy Nikki beleszédült. Aztán kézen fogta a lányt, a pult mögé vezette és átölelte. - Először rosszul tettem fel a kérdést - folytatta Gil, és magához szorftotta Nikkit. - ValószfnQleg most is rosszul fogom feltenni. Nikki, el tudod képzelni, hogy egy másik emberrel együtt légy független? Elhiszed, hogy ha két erős ember együtt él, akkor nem gyengébbek lesznek, hanem erősebbek?
- Igazad volt -mondta a lány bizonytalanul. -Megpróbáltam olyan lenni, mint mindenki más. De ez is csak álarc. Más vagyok, és más is maradok. Az olvasás mindig nehezemre fog esni. Nem zavar téged?
- Miért zavarna? Legalább együtt leszünk mások! El tudod az én életmódomat fogadni?
A lány szorosan hozzásimult. A haja kibomlott a lófarokból, de most nem bánta.
- Hiszen én magam is erre a fajta életre születtem! Csak éppen nem tudtam r61a, vagy nem akartam magamnak bevallani. -A férfi gyönyörűséggel mélyesztette ujjait a lány szabadon omló hajába. - Amit pedig irántad érzek - folytatta lány -, az teljesen valódi. Amíg távol voltál, megbizonyosodtam róla.
Gil újra megcsókolta Nikkit. Az igazi Gil az igazi Nikkit. Ó pedig boldogan viszonozta a csókot.
- És tudnál újra menyasszony lenni? Ezúttal igazi? Pávák, helikopterek és testőrök nélkül.
- De még mennyire! - felelte boldogan a lány, és csókra nyújtotta a száját.
93
Gil a New England állambeli Vermontban forgatott éppen. Nikki és ő egy közeli kisvárosban esküdtek meg. A behavazott festői városka olyan volt, mint egy karácsonyi képeslap.
Nikki azonban mégsem a szépsége miatt választotta ezt a települést, hanem a neve miatt: „Forever", azaz „Mindörökké".
- Ez a szó lesz a szerelmünk és házasságunk jelképe - mondta Nikki, és Gil mélységesen meghatódott.
A legkisebb és legrégibb templomot választották ki. A hegyes tornyú, fehér épület a város szélén, egy hófödte domboldalon állt, mandulafenyőkkel körülvéve.
Egy vasárnap este adta őket össze az ottani lelkész. A templom teljes karácsonyi díszben állt. Fenyő- és gyertyaillat lebegett a levegőben. Az oltár mellett építették fel a betlehemi istállót. A szalma között fekvő kis Jézus körül kíváncsian szaglászott egy szamár. A jászol mellett boldogan mosolygott Mária és József. A három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár hódolattal hajoltak meg, ahogy éppen átnyújtják ajándékaikat. Az istálló felett fényesen ragyogott a betlehemi csillag.
A lelkész felesége, egy alacsony, barna asszony az ifjú pár mellett állt, és mosolyogva szemlélte a megilletődött párt. Gil izgalmában alig találta Nikki gyűrűjét.
Szerény esküvő volt, minden fölösleges cifraság nélkül. Kint hatalnas pelyhekben hullott a hó. Alkonyi fény világította meg az érintetlen hótakarót. Nikki krémszíne selyemruhát viselt, és egy kis, rózsaszín és fehér rózsákból álló csokrot tartott a kezében.
- Akarom - jelentette ki csillogó szemmel.
Gil az ujjára húzta az egyszerű aranygyűrűt, aztán megcsókolta.
A tiszteletes és felesége elégedetten nézte az ifjú párt. Büszkeség töltötte el őket, hogy a Foreverben kötött házasságok, ha az esküvő nélkülözi is a külső pompát, szilárd, belső alapokon nyugszanak, és egy egész életre szólnak.
- Mindörökké! - suttogta Gil.
- Mindörökké! - felelte Nikki, és odaadóan megcsókolta férjét.
94