ROMANA 121 Zátonyok között 1. FEJEZET Carrie próbálkozott szép szóval, meggyőzéssel, sőt fenyegetésekkel is - mindhiába. Még tett egy utolsó kísérletet, de az öreg dízelmotor végképp megmakacsolta magát. A lány halkan szitkozódva mászott fel a fedélzetre vezető lépcsőn. Tulajdonképpen meg se kellett volna próbálnom, bosszankodott. A gépek Jimmy hatáskörébe tartoznak, de a fiú már egy órája késik. Szikrázóan sütött a nap. Carrie a kezével ellenzőt formált a szeme fölé, és módszeresen szemügyre vette a rakpartot. Öccsét mintha a föld nyelte volna el. Megnézheti magát, ha a kezem közé kerül, fogadkozott. Bosszúsan húzta el a száját, amint a fehérre meszelt házakat és raktárépületeket tanulmányozta az öböl túloldalán. Lefogadom, a fiú ott üldögél valamelyik hangulatos tavernában, és bókokkal ostromol egy tüzes szemű helyi szépséget. Nos, tudomásul kell vennie, hogy Jimmy már tizenkilenc éves, és felnőtt férfi. Semmi kifogása az ellen, ha a lányok után jár, de azért ideje, hogy a kötelességeit is komolyan vegye. A két kezük munkájából élnek, és ha ma estig nem tudják leszállítani az árut a deszvoszi régészeti táborba, újabb megrendelő int búcsút nekik. Carrie tarkóján izzadságcseppek gyöngyöztek. Nem is olyan megvetendő dolog egy szőlőlevelekkel befuttatott, félhomályos kiskocsmában kortyolgatni a jéghideg italt, gondolta lemondóan. Augusztusban az Égei-tenger szigeteit szinte perzseli a kegyetlen hőség. A lány a hajó korlátja fölött lopva az áttetszőén kék víztükörre pillantott. Legszívesebben az öböl hűs vizében keresett volna felfrissülést. A Miranda könnyedén himbálózott egy hajó sodrásában, amely éppen most futott ki a kikötőből. Carrie a kezében szorongatott olajos ronggyal szórakozottan megtörölte izzadt homlokát. Új motorra lenne szükség. A hajó bizony már öre-gecske. Őszintén szólva ideje lenne sort keríteni egy nagyjavításra, és át is kellene festeni a vén bárkát. Ne ámítsd magad, Carrie Stevens! Kinek van erre ideje, és főleg pénze? Csak akkor maradhatnak talpon, ha továbbra is rendszeres, megbízható szállítói lesznek a kicsi, isten háta mögötti szigetekriek. A Miranda rendbehozatalához talán egy hónap is kevés, az pedig túl hosszú idő. Bármelyik pillanatban felbukkanhat egy vetélytárs, és akkor lőttek az üzletnek. Romána Carrie - miután újfent végigfuttatta tekintetét a rakparton - megint leszaladt a gépházba. Homlokán kisimultak a bosszús redők, amint reménykedve pillantott a motorra. Sikerülnie kell, mormogta, és elszántan megnyomta az indítógombot. Néhány bágyadt köhögés volt a válasz, majd néma csend. Máskor is előfordult már ilyesmi. Jimmy a csavarkulccsal szokott állítani valamit a motoron, és az nyomban engedelmesen duruzsolni kezd. El kellett volna lesnem a trükköt, gondolta sóhajtva a lány. Sajnos műszaki dolgokban mindig kétbalkezes volt. Néhai édesapja mindenre megtanította, amit a tengerről tudni kell, ismerte az időjárás változásainak előjeleit, pontosan megmondta, mikor érkezik a dagály, mikor kezdődik az apály, és kitűnően eligazodott a térképeken. Szükség esetén bármely világtengeren képes lenne áthajózni, mindössze egy iránytű, egy tengerészeti időmérő és egy szögmérő műszer segítségével. De a gépeket még szegény apjának sem sikerült megszerettetnie vele. A szelepek, szivattyúk és dugattyúk titkai számára valószínűleg örökre rejtve maradnak. Ez megengedhetetlen! - háborgott a lány. Jimmynek pontosan tudnia kell, mi az én dolgom, nekem pedig kutya kötelességem, hogy kiismerjem magam az ő tennivalói között. így mindegyikünk egyedül is elboldogul a hajóval. A Miranda tulajdonjoga fele-fele arányban oszlott meg a két testvér között, mostanában azonban Carrie többször érezte, hogy öccse gondolatait valami egészen más tölti ki. Eljön a nap, amikor már nem lesz kedve a szigetek között hajókázni az öreg bárkával. Esetleg visszautazik Angliába, és összeházasodik egy helyes kislánnyal. Ki vehetné ezt tőle rossz néven? Ebben az esetben ő, Carrie nekiveselkedik, és egyedül csinálja tovább. Angliába semmiképp sem tér vissza. Ha csak eszébe jut a ködös sziget, megrohanják a keserű emlékek. A Miranda bizony benne van már a korban, és látott már szebb napokat is, a lány azonban megtanulta, hogy mindennél jobban becsülje azt, amit csak a hajó nyújthat neki: a függetlenséget. Igaz, egyszer hajlandó lett volna feladni azt egy házassági ígéretért cserébe, ám hamarosan kiderült, hogy Victor adott szava, akárcsak minden, amihez köze van, olyan, mint a hamis pénz: értéktelen. Növekvő elkeseredéssel igyekezett életre kelteni a makacs motort, de az már csak bágyadt hördülésekkel válaszolt. - Ha így folytatja, csakhamar lemerül az aksija - figyelmeztette egy gunyoros hang a fedélzet irányából. Carrie megpördült. A lépcső tetején a beömlő napfény útját magas férfialak állta el. A lány haragosan húzta össze a szemöldökét. Nem szívesen fogadott hívatlan látogatókat a hajón, most mégis igyekezett lecsillapodni. Talán egy jövendőbeli ügyfél. A mostani helyzetben minden rendelést komolyan kell venni. Felkapaszkodott a fedélzetre. A tűző napsugarak elvakították. - Nem tudom a motort... - Zavartan elhallgatott. - Mit nem tud? - érdeklődött mély hangján az idegen. - Beindítani - felelte lemondóan Carrie. Mi van vele? Miért viselkedik úgy, Zátonyok között mint egy gátlásos iskoláslány? Talán azért, mert az ismeretlen egy perc alatt tetőtől talpig végigmustrálta? A férfi magas volt, karcsú, széles vállú, de leginkább mégis a szeme tűnt fel a lánynak. A sugárzó tengerzöld szempár meghökkentően hatott a kreol bőrű arcban. A látogató fekete nadrágot viselt, patyolatfehér, félig kigombolt inget, ami szabadon hagyta izmos mellkasát. Csuklóján arany Rolex óra szikrázott, és a cipője minden bizonnyal Olaszországban készült mérték után. A lány gyomra idegesen összerándult. Ha előérzete nem csal, és az idegen valóban üzleti ügyben keresi, még elképzelni is szörnyű, mit gondolhat most magában. Ez az ócska, toldozott-foldozott halászhajó, amiről hámlik a festék, és még a motorja sem működik, már magában is elég riasztó. Ráadásul maga Carrie is elképesztően festett! Kócos szőke haját egy foltos baseballsapka alá gyömöszölte, Jimmy overallja lötyögött rajta, arcán pedig számos olajfolt éktelenkedett. Hosszabb, döbbent csönd után az idegen elszánta magát. - Miss Stevenst keresem, ennek az... úszó romhalmaznak a tulajdonosát. Carrie dühbe gurult. - Én vagyok Carrie Stevens - mondta méltósággal. - A hajónak semmi komoly baja. Az öcsém pillanatokon belül megérkezik, és - bizonytalan mozdulatot tett a gépház irányába - rendbe hozza a motort. A férfi arcán csalódás tükröződött. - Maga... James Stevens nővére? Hogy mer ez az alak ilyen hangot használni vele? És mi köze Jimmyhez? - Milyen ügyben óhajt velem beszélni, uram? - érdeklődött fagyosan Carrie. - Hamarosan megtudja - hárította el hűvösen a férfi. - Előbb arra kérném, hogy ha módjában áll, vegyen fel egy magára illő holmit, és mossa meg az arcát! Utána majd válaszolok a kérdéseire. Carrie elvörösödött. - Nem vártam látogatót. Éppen dolgozom, láthatta! És hogy mit veszek magamra, az csak rám tartozik! Az idegen arca meg sem rezdült. Kíváncsian előrehajolt, és bekukkantott a gépházba. - Honnan szedte ezt az ősrégi masinát? - érdeklődött fejcsóválva. Látszott, hogy remekül szórakozik. - Igazi műemlék. - Egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. - A lány az ajkába harapott. - Elismerem, hogy egy kicsit koros, de ha egyszer beindul, kifogástalanul működik. Jimmy remekül ért hozzá. Ha ő egyszer rendbe teszi, jó ideig nem mondja fel a szolgálatot. - Ó, igen, James Stevens... -A férfi szája körül gonosz kis mosoly játszadozott. - Azaz Jimmy, ahogy maga szeretetteljesen emlegeti. Ő sajnos a távollétével tündököl, pedig elkelne a segítsége. Hallom, a rakománynak este nyolcig Desz- Romána voszba kell érkeznie. Ezzel a bárkával legalább hatórás az út. - Csuklójára pillantott. - Tíz perccel múlt kettő. - Megcsináljuk - húzta ki magát dacosan Carrie. A mindenedet, Jimmy! Ha pontosan visszajössz, már úton lennénk Deszvosz felé. Az idegen levetette és gondosan a korlátra fektette az ingét. Carrie lenyűgözve nézte napbamított, izmos felsőtestét. Bőre mint a sötét selyem ragyogott a napfényben. - Mi... mit akar csinálni? - kérdezte, mikor végre nagy nehezen meg tudott szólalni. - Megjavítom a motort - közölte a férfi tömör egyszerűséggel. - Maga pedig, Miss Stevens, most rendbe szedi magát. Látni akarom, hogy néz ki valójában. A lány már tiltakozásra nyitotta a száját - de mintha megnémult volna. A zöld szempár pillantásától végigfutott a hátán a hideg. Ez a férfi nem tűri az ellentmondást. Szemmel láthatóan hozzászokott, hogy utasításait azon nyomban végrehajtják. Természetesen semmi joga nem volt ahhoz, hogy a hajón tartózkodjék, Carrie azonban most nem óhajtott erről vitát kezdeni. Nyilván oda se hallgatna. - Éppen zuhanyozni akartam, amikor maga beállított. Amennyiben örömét leli a motor barkácsolásában, hát tegye. Én igazán nem leszek játékrontó. A kabin ajtaját gondosan kulcsra zárta maga mögött. Ki a fene lehet ez a férfi? És mit akar? Nagyon jómódú, az biztos, márpedig a Miranda nem szokta elnyerni a hozzá hasonló pénzeszsákok tetszését. Inkább a Szpirakisz családtól bérelnek egy szép motoros jachtot. Lehet, hogy az idegen valami kétes ajánlatot akar tenni nekik. Akár csempész is lehet, töprengett Carrie. Csak rá kell nézni. Tisztára olyan, mint egy görög maffiózó. No, majd megjön Jimmy, és megmondja neki, hogy az effajta üzletekhez nekik semmi közük, hát fel is út, le is út. A cseppnyi fürdőszobában a lány ledobta magáról az olajos göncöket, és megkönnyebbülve eresztette meg a zuhany forró vizét. Pár perc múlva már tiszta farmerban és fehér pólóban ült a kabin kicsit homályos tükre előtt, és a haját kefélte. Az asztalon gondosan bekeretezve egy megfakult fénykép állt. Carrie letette a kefét, és kezébe vette a képet, ami édesapjáról készült a Miranda fedélzetén röviddel a halála előtt. Arcán széles mosoly, és legyőzhetetlennek látszott. Ha kétségek gyötörték, a lánynak csak erre a képre kellett néznie, máris újra erősnek érezte magát. A Miranda volt apja büszkesége. A férfi egykor a haditengerészet tisztjeként szolgált, később pedig - amíg Carrie és Jimmy anyja élt - hivatalnokként dolgozott. Bár utálta ezt a foglalkozást, panasz soha nem hagyta el a száját, titokban azonban mindig egy saját hajóról ábrándozott. Carrie tizenkét, Jimmy alig hatéves volt, amikor anyjukat halálra gázolta egy autó. A kocsit egy ismert üzletember vezette erősen ittas állapotban. A bíróság Zátonyok között 500 font pénzbüntetésre és két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. És még ezt nevezik igazságszolgáltatásnak! A biztosító szégyenletesen alacsony kártérítést fizetett a porig sújtott családnak. Apjuk, mindentől megundorodva, a gyermekeivel Görögországba utazott. Szinte menekült Angliából, ahol minden a feleségére emlékeztette, és ahol arra lett volna kárhoztatva, hogy hátralévő éveit egy poros irodában töltse el. AMirandát egy Kiparisszia nevű kisváros kikötőjében fedezték fel. A mintegy 18 méter hosszú halászhajó eléggé viharvertnek látszott, mégis első pillantásra beleszerettek. Apjuk felkutatta a tulajdonost, és még aznap megegyeztek. Két nappal később a hajó kifutott délnek, majd megkerülte a Matapan-fokot, és keleti irányba fordulva elérte az Égei-tengert. A kis család elbűvölve ismerkedett a kék tengertől ölelt smaragdszínű szigetekkel. A családfő két hónapig kalandozott kénye-kedvére a vizeken. Valójában az első perctől kezdve tisztában volt azzal, hogy szembe kellene néznie a kérdéssel: miből élnek meg, ha elfogy a pénzük. Ám ő a sorsra bízta magukat, és a sors ez egyszer kegyes volt hozzájuk. Épp egy kis szigettel szemben horgonyoztak, amikor megláttak egy férfit, aki kétségbeesetten integetett feléjük apartróí. Apa leengedte a csónakot, és kievezett. Kiderült, hogy egy nagyobb társaság igyekezett volna a szomszédos szigeten tartandó esküvőre. Meg is egyeztek egy helybéli hajó bérletéről, ám a tulajdonos túlzottan a pohár fenekére nézett a legénybúcsún, és most még a lábán sem tudott megállni, nemhogy a kapitányi hídon. Teljesítették a megbízást. Nemsokára a társaság egy másik tagja kérte fel őket, szállítsanak el neki egy tucat juhot a legközelebbi piacra. így kezdődött. A hír szájról szájra járt. A nagyobb szigetek között rendszeres kompjáratok működnek, de ezek elkerülik a távoli, kisebb szigeteket. A Miranda épp jókor bukkant fel. Attól kezdve teherhajóként szelte a habokat a különböző apró települések között. Ezután következett Carrie életének két legszebb éve. Sajnos ez sem tarthatott örökké. Apja hirtelen ráébredt, hogy bűnösen elhanyagolta gyermekei neveltetését, és visszaküldte őket Angliába, mégpedig két különböző intézetbe. A Mirandán élvezett szabad és fesztelen élet után a lány nehezen tűrte a szigorú iskolai fegyelmet. A szünidőre viszont mindketten Görögországba repültek, ahol felhőtlenül boldog heteket töltöttek apjukkal. A vakáció után követte el a tizennyolc éves Carrie élete legnagyobb ballépését. Még most, hét év után is szinte rosszul lett, ha erre gondolt. Épp akkor határozta el, hogy Angliában marad és továbbtanul, de nem jutott el odáig, hogy beiratkozzék. Miután apja képét a helyére tette, a lány a tükörbe nézett. Nem! Nem akar Victorra gondolni. Már minden elmúlt. Miért tépne fel régi sebeket? Akkor első fájdalmában, mélyen sértve, először apjához akart sietni. Aztán Romána meggondolta magát. Jimmy még iskolába jár, nem hagyhatja cserben! Másrészt szégyellte is magát. Végül is egy rosszul sikerült kapcsolat nem jelentheti azt, hogy ő maga nem ér semmit! Azért is maradni akart, hogy megpróbáljon a saját lábára állni. Beiratkozott egy kétéves üzemgazdasági főiskolára, és mikor megkapta az oklevelét, helyrebillent önbizalommal állás után nézett. Végül is egy utazási irodánál helyezkedett el, ahol jól tudta kamatoztatni a görög szigetvilágban szerzett tapasztalatait. Valahányszor elnézte az ismertetők és a reklámfüzetek csábító fényképeit, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megint a Miranda pallójára léphessen - mégsem engedett a csábításnak. Két év múlva édesapja egy tragikus baleset következtében életét vesztette. Addigra Jimmy már befejezte iskoláit, és autószerelést tanult egy műhelyben. Együtt repültek Görögországba. A temetés után felkeresték apjuk ügyvédjét. - Édesapjuk után nem maradt sok pénz - mondta együtt érző hangon a férfi -, de ha akarják, segíthetek eladni a Mirandát. Egész biztosan akad rá olyan vevő, aki megfelelő árat adna érte. - Nem! - kiáltotta egyszerre, mintegy vezényszóra Carrie és Jimmy. A Miranda volt apjuk beteljesült álma, az ő emlékét sértenék meg, ha eladnák. Már nem köti őket semmi Angliához, megtartják a Mirandát, és ott folytatják a munkát, ahol szegény apjuk abbahagyta. Az ügyvéd kétkedve hallgatta az érveket, ám miután Carrie meggyőzte, hogy mindketten tökéletesen értenek a hajózáshoz, megígérte, hogy elintézi a formaságokat. Három nap múlva, zsebükben apjuk állandó ügyfeleinek névsorával, nekivágtak a tengernek, hogy Naxosztól délre egy kis szigetre leszállítsanak egy halom csövet meg egy szivattyút. Valami felvisított, majd a Miranda teste megrázkódott. Hál' istennek, riadt fel Carrie, ezek szerint megérkezett Jimmy. Most azonnal elküldik az idegent, és figyelmeztetik, hogy ne üsse bele az orrát más dolgába. A tükörbe pillantott. Fürkésző kék szempár nézett rá vissza. Az állandó tűző napsütés egészen világosra szívta amúgy is szőke haját. Fürijeit általában rövidre vágatta, de most hónapok óta nem jutott el a fodrászhoz. Hátul fekete szalaggal lazán összefogott frizurát viselt. Az arcát még akkor sem készítette ki, ha a turistaidényben néhanapján eljutott valamelyik nagyobb szigetre. Belebújt a szandáljába, és felszaladt a lépcsőn. A fedélzeten szinte kővé dermedt a megdöbbenéstől. Az idegen nemcsak a motort hozta működésbe, hanem eloldotta a köteleket is. Most épp a kormánynál állt. A hajó már vagy száz métert távolodott a parttól, és a nyílt tenger felé vette útját. Carrie kétségbeesve nézett körül, de öccsének semmi nyoma... 8 Zátonyok között - Hé! Maga! - kiáltotta dühösen. - Mit művel?! Azonnal forduljon meg! Az idegen ügyet sem vetett rá, nyugodtan tovább tanulmányozta az iránytűt, aztán rögzítette a kormányt, végül megfontoltan lelépdelt a fedélzetre vezető néhány lépcsőfokon. Még mindig nem vette fel az ingét, állapította meg Carrie kissé szorongva. Sötéten nézett a férfira. - Forduljon vissza! Nem indulhatok, meg kell várnom az öcsémet! Az idegen érdeklődve méregette Carrie-t. Sötét szemöldöke a csodálkozástól a homlokára szaladt, s arca ettől szinte ördögi kifejezést öltött. - Maga nem az a nő, akivel az előbb beszéltem, ugye? - érdeklődött. - Arra a formátlan nőszemélyre gondolok, aki úszott az olajban. Maga nem Carrie Stevens, kizárt dolog. Leplezetlenül mohó tekintete szinte levetkőztette Carrie-t. - Maga... nincs joga hozzá... — dadogta a lány. Mintha a falnak beszélt volna. - Nem gondoltam, hogy ilyen csinos, Miss Stevens. Ebben az esetben, amit meg kell tennem, élvezetes is lesz, nem csupán elvégzendő kötelesség. Carrie-nek fogalma sem volt, miről van szó, de megérezte a szavak baljós csengését. Csípőre tett kézzel vetette oda az idegennek: - A kalózkodásáról a rendőrségen teszek bejelentést. - Biztosan nem teszi, Miss Stevens. - Hirtelen elmosolyodott, és napbarnított arcából elővillantak hófehér fogai. - A Miss Stevens olyan hivatalosan hangzik. Mivel hamarosan közeli kapcsolatba kerülünk, ezentúl Carrie-nek szólítom. Én Níkosz Szpirakisz vagyok - mutatkozott be udvariasan, és zöld szemében vidám szikrák gyúltak -, ha ez a név mond magának valamit. - Nem! - kiáltotta indulatosan a lány. - Soha életemben... - elakadt a szava. Szpirakisz? Nem, lehetetlen! Mégis... Csak a hatalom és a gazdagság képes ilyen hűvös önteltséget kölcsönözni valakinek. Carrie jobban szemügyre vette a férfit. -A Szpirakiszok? Akiké szinte minden hajó és olajfaültetvény? Níkosz felemelte a kezét. - Elég! Nem magától fogom megtudni, mi a miénk, és mi nem. Mondjuk, mi vagyunk az egyik leggazdagabb, legerősebb görög család. - Úgy tűnt, nem dicsekszik, pusztán leszögezi a tényeket. Carrie nem kapott levegőt. A Szpirakisz családot mindenki ismerte, de csak csukott ajtók mögött, suttogva beszéltek róluk. Senki sem kockáztatta, hogy egy Szpirakiszt magára haragítson. Carrie legyűrte növekvő riadalmát. - Mr. Szpirakisz - mondta a tőle telhető legnagyobb méltósággal -, nem érdekel, hogy ön gazdag és hatalmas. Nincs joga, hogy ezen a hajón tartózkodjék. Ha nem fordul vissza, majd én megteszem. A hajózási terv szerint körülbelül egy Romána hónap múlva érintjük megint ezt a kikötőt. Nem hagyhatom cserben az öcsémet. Először is meg kell tudnom, nem esett-e baja. - Megnyugtathatom - mondta rideg hangon a férfi -, hogy az öccse biztonságban van, és nem esett bántódása. Legalábbis egyelőre-tette hozzá. -Az egészségi állapotának alakulása egyedül magától függ. A lány elsápadt. - Mit jelentsen ez? Hol van a testvérem? - Az egyik ültetvényünkön dolgozik a nagybátyáim és unokafivéreim szigorú felügyelete alatt. Eljött az ideje, hogy elgondolkozzék bűnös meggondolatlanságáról. Carrie aggodalma nőttön nőtt. - Nem tudom, mit jelent ez az egész, Mr. Szpirakisz, de figyelmeztetem, ha Jimmynek baja esnék, én... Níkosz megvetően lebiggyesztette az ajkát. - Maga ugye nagyon szereti az öccsét? - mérte végig gúnyosan a lányt. - Ostoba kérdés! Hát persze hogy szeretem! Ő az én egész családom! - És ez elég ok arra, hogy elnézze neki, amint egyik lányt bolondítja el a másik után? Carrie szájtátva bámulta. - Jimmy? Maga megőrült! - Úgy látszik, nem ismeri olyan jól, mint ahogy gondolja. Az öccse jóképű srác, és ha akar, nagyon kedves tud lenni. A lányok odavannak érte. Azt hiszi, hogy nem él vissza a lehetőségeivel? - Jimmy nem olyan fiú! - A lány szenvedélyesen kelt testvére védelmére. -Nem mondom, hogy nem jár lányokkal, olyat viszont nem tesz, amit nem szabad. - Világos - gúnyolódott Níkosz. - Egy tizenkilenc éves fiú nem dicsekszik el a nővérének a hódításaival. Carrie kezdte sejteni, mire megy ki a játék, de még reménykedett, hátha téved. Níkosz leolvasta az arcáról vívódását, és elégedetten bólintott. - Némi vigasszal is szolgálhatok. Az öccse tényleg nagyon szereti magát, legalábbis erre a következtetésre jutott a nagybátyám a vele folytatott hosszú és tanulságos beszélgetés alapján. - Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz - közölte Carrie hidegen. - Rendben. Ellenkező esetben én sem vesztegetném itt az időmet. - Végigmérte a lányt. - A változatosság kedvéért most beszéljünk magáról! Meséljen nekem a szeretőiről! Maguknál családi vonás, hogy sűrűn váltogatják a partnereiket? - Takarodjon innen a fenébe! - kiáltotta Carrie lángvörös arccal. - Amennyiben én eltakarodom a fenébe, a kedves öccse követni fog. Mint említettem, a sorsát maga tartja a kezében. - Hangja élesen vágott, mint a penge. Carrie hátán végigfutott a hideg. 10 Zátonyok között - Csak egy barátom volt. Az is évekkel ezelőtt. Níkosz hitetlenkedve húzta fel szemöldökét. - Hülyének néz engem, Miss Stevens? - Nem érdekel, hogy elhiszi-e, vagy sem. Most dolgom van. Nincs időm a szerelemről beszélgetni. - Nincs ideje? Vagy talán nincs kedve? - A férfi kihívóan mérte végig a lányt. -Akár most is kideríthetem. Carrie ki akart térni, de Níkosz gyorsabb volt. Átölelte és magához szorította. - Milyen hajlékony, puha a teste - mondta mosolyogva a férfi. - Meglátom, az ajka is ilyen puha-e. Carrie szorongva fürkészte a titokzatos, zöld szempárt. Mikor a férfi az ajkát kereste, védekezőén megfeszítette testét. Ellenállásával mit sem törődve Níkosz nyelvével a lány ajkát ostromolta, míg az meg nem nyílt előtte. Carrie az effajta kihívásra nem volt felkészülve. így még soha nem csókolták. A vékony pólón keresztül testén érezte a férfi meztelen mellkasának melegét, erős, egyenletes szívverését. Bárcsak lenne rajtam melltartó! - futott át az agyán. Akkor ágaskodó mellbimbóival most nem izgatná fel a végletekig Níkoszt. Carrie térde kezdte felmondani a szolgálatot. Cselekednie kellett. El akarta taszítani magától a férfit, de a sima, meztelen bőrön végigsimítva a lány kéjesen megborzongott. A férfi továbbra is ajkával becézte. Carrie először tétován, majd amikor a vágy elhomályosította a józan értelmet, szenvedélyesen viszonozta az érzéki játékot. Níkosz keze becsúszott a pólója alá. Mikor mellén érezte a simogató ujjakat, a lányt tetőtől talpig megborzongatta a gyönyörteljes vágyakozás, mégis minden maradék erejével ellenállt. Nagyon szégyellte magát, hogy Níkosz ilyen sötét, ismeretlen erőket ébresztett fel benne. Kezét a férfi mellének feszítve sikerült ajkát kiszabadítania a csókból. - Hagyja abba! - lihegte. - Eresszen el, átkozott gazember! Níkosz forró kis csókokkal borította el a lány nyakát. Carrie megtántorodott. Tudta, hogy nem sokáig képes ellenállni. Emésztő vággyal kívánta ezt az embert. A józan ész csepp maradéka tartotta vissza, hogy engedjen teste parancsának. Teljes erejével ellökte magától a férfit. Az vonakodva engedte el, és lihegve lépett hátra. Kezét arcához emelte, aztán pár pillanatig szótlanul nézte az ujján pirosló vércseppet. - Az angol rózsának még tövise is van - mosolygott a lányra. - Ellenáll. Mindenáron megvédi erényét. Maga nem is tudja, Carrie, mekkora öröm ez nekem. 11 Romána 2. FEJEZET Carrie nem szándékosan karmolta meg a férfit, de esze ágában sem volt mentegetőzni. - Ha még egyszer hozzám mer nyúlni, nem a töviseimmel fogok védekezni, hanem veszélyesebb fegyverrel - vetette oda fenyegetően. - Ne aggódjék, Miss Stevens - mosolygott megvetően Níkosz. - Még egyszer nem óhajtom magára erőltetni szerény személyemet. Ha csak a testét akartam volna, maga önkívületben vonaglana a gyönyörtől. Itt, a fedélzeten. Most, hogy újra tiszta fejjel tudott gondolkodni, a lány belátta, mekkora ostobaságot mondott. Erőben semmiképp sem veheti fel a versenyt Níkosszal. Ha az valóban magáévá akarta volna tenni, az a kis macskakarmolás nem tartja vissza. És még valami. Fájdalmasan döbbent rá, milyen elsöprő szenvedélyt ébresztett benne a férfi. Pillanatok alatt izgalomba hozta. Csak utálni tudta magát ezért. Lehet, hogy az önfegyelme merő látszat, és ő is csak olyan, mint a többi könnyű-vérű kis nőcske? Gyűlölettel mérte végig Níkoszt. - Azt hiszi, hogy az öcsém miatt a hatalmába kerített? Mit vétett ő magának? - Nekem semmit - a férfi hangja keserű dühről árulkodott. - A húgomról, Helenről van szó. Carrie nem kapott levegőt. Mintha egy hideg kéz szorította volna össze a torkát. Tudta, mit jelent a görög férfiaknak a „családi becsület". Maga a gondolat is égbekiáltó sértés, hogy egy ágrólszakadt, méghozzá külföldi hajómunkás szemet mer vetni egy ilyen gazdag és befolyásos ember húgára. - Jimmy hallgat rám - mondta sietve. - Figyelmeztetni fogom, hogy a jövőben még csak a közelébe se merészkedjék a húgának. De az biztos, hogy nem akart neki semmi rosszat. Níkosz némán nézett vele farkasszemet. - Helen tizennyolc éves és gyönyörű. Jegyben jár egy barátunk fiával. Hat hónap múlva lenne az esküvőjük, ám a maga öccse miatt erre már nem kerülhet sor. - Ugyan már! Azért ez túlzás! - tiltakozott a lány. - Azért, mert Jimmy egyszer-kétszer találkozott a húgával, nem kell mindjárt... - Jimmy nem csupán találkozott vele - vágott közbe metsző hangon Níkosz -, hanem a becsületébe gázolt. Helen gyermeket vár. 12 Zátonyok között - Ez... ez nem lehet igaz - dadogta holtsápadtan Carrie. - Jimmy nem csinálhatott ilyen őrültséget! Szerintem... Biztos, hogy nem téved? - Éppen csak kiejtette e szavakat, máris rájött, hogy csak olajat önt a tűzre. - Ennyire ostobának tart? A lábamat se teszem erre az ócska bárkára, ha sze-mernyi kétségem lenne! Carrie kis híján rosszul lett. Jimmy, te istenverte hülye! Pont egy Szpirakisz lánnyal kellett kikezdened?! Persze nyilván nem tudta, kivel áll szemben, és a lány elfelejtett bemutatkozni. De még ha semmit sem tudott volna róla, ezt akkor sem lett volna szabad megtennie. Carrie nagyon szégyellte magát. Újból Níkosz haragtól szinte kővé vált arcára pillantott, és már azon volt, hogy megkérdezi, nem a lány csábította-e el Jimmyt, aztán gyorsan letett a szándékáról. Níkosz valószínűleg nyomban megfojtaná. - Kétségbe vagyok esve - mondta őszintén. - Szívből sajnálom a húgát. Jimmynek nincs semmi mentsége. Már nem gyerek, tisztában kell lennie azzal, mit jelent a felelősség. De igazán nem tudom, mi közöm nekem ehhez az ügyhöz. - Egyetért velem abban, hogy a fiú büntetést érdemel? - Attól függ, mit nevez maga büntetésnek - ellenkezett bizalmatlanul Carrie, ugyanis olvasott már egy-két hátborzongató leírást arról, hogyan szokták megtorolni ezek a büszke, pökhendi görög milliomosok a családjuk becsületén esett foltot. És mivel hatalmasok és gazdagok, a kezük nagyon messzire elér. így a törvény őrei adott esetben jobbnak látják, ha másfelé néznek. - Szemet szemért, fogat fogért, Miss Stevens - mosolygott ádázul Níkosz. -Ugye ismeri a bibliai mondást? Carrie egy pillanatig nem értette, mire utal a férfi. Aztán szörnyű előérzete támadt. Níkosz - látva a hatást - jókedvűen bólintott. - Bizony, Miss Stevens. így igazságos. Amit a maga öccse tett a húgommal, azt teszem én is magával. - Kis szünetet tartott. - Teherbe fogom ejteni, Miss Stevens. Boldog gyönyörrel. Carrie-nek elakadt a lélegzete. Kétségbeesve nézett körül, aztán a férfira tekintett. Szeme elsötétült a dühtől és a megvetéstől. - Szóval hazudott - vetette oda. - Mégis meg akar erőszakolni. Maga lehet gazdag, akár becsületesnek is tarthatja magát, de szerintem aki ilyet kitalál, az még csak nem is férfi, csupán egy aljas, elvetemült gazember. - Teljesen félreért, kedves Carrie. Eszem ágában sincs magát megerőszakolni. Éppen ellenkezőleg. Maga fog könyörögni nekem, hogy háljunk együtt. Térden állva fog rimánkodni. - Maga őrült!-A lány elképedve bámult Níkoszra.-Majd ha nyáron havazik. Vagy még akkor sem... - Adok magának egy hónapot. Ennyi ideig hajózunk együtt, és a hónap végére maga terhes lesz, különben... 13 Romána - Különben? - Ó, semmi különös. Visszaküldjük az öccsét. Majdnem sértetlenül. Mindösz-sze a szeretett rokonaim segítenek neki, hogy többé ne kerülhessen ilyen kellemetlen helyzetbe. Níkosz elégedett mosollyal szemlélte Carrie halálra rémült arcát. - Miért nem megy le, és főz nekünk egy kávét? Addig én a motorral foglalkozom. Nagyon mozgalmas, élményekben gazdag hónapnak nézünk elébe, merem állítani. Carrie a kivetett pallón állva figyelte, milyen ügyesen helyezi partra a férfi a rakományt egy kis daru segítségével. John Chambers, a régészek beszerzője, a kezében tartott lista segítségével egyenként ellenőrizte a tételeket. - Úgy látom, Carrie, semmi sem hiányzik. Éppen idejében érkezett. Már kezdtünk aggódni. Szinte mindenből kifogytunk. Egyetlen tartály paraffinunk és két babkonzervünk maradt. - Inge zsebéből borítékot húzott elő. - Itt az új lista. Csak a szokásos. Szeptember elejére várjuk a szállítmányt. - A lány kezébe nyomta a rendelést, és nekilátott, hogy az árut felpakolja a poros terepjáróra. - Nyugodt lehet, Mr. Chambers - mosolygott Carrie. - A Miranda még sohasem hagyta cserben a régészeket. - Ki az új munkaerő? - érdeklődött harsányan John, míg a dobozokat cipelte, és fejével Níkosz felé intett. - Csak ideiglenesen segít nekem - kiáltotta Carrie ugyancsak hangosan. John teli torokból nevetett. - Jimmy megint a lányok után mászkál Míkonoszon, ugye? Ha én még egyszer annyi idős lehetnék... Ez nem volt túl szerencsés megjegyzés, és Carrie a szeme sarkából látta, hogy Níkosz mozdulatlanná dermed. Még néhány percet beszélgetett Johnnal, majd búcsút intett neki. Níkosz helyére erősítette az emelőt, és a karórájára pillantott. - Ha sietünk, egy órán belül Paraxiszra érhetünk. Oldja el a kötelet, én bein-dítom a motort. - Egyelőre még az én hajómon vagyunk. - A lány hangja hidegen csengett. -Nem tűröm, hogy parancsolgasson! Holnap délnek hajózunk. Paraxisz pont az ellenkező irányban fekszik. - Néhány holmit kell vásárolnom - mondta élesen a férfi. - Nincs mit magamra vennem. - Erről nem én tehetek. Gondolta volna meg előbb! Níkosz megragadta a lányt, és egyszerűen kitette a partra. - Ahogy akarja. Itt maradhat éjszakára. Holnap reggel magáért jövök. 14 Zátonyok között Carrie elképedve nézte, amint a férfi sarkon fordul, és eltűnik a gépházban, majd egy pillanat múlva kidugja a fejét a rakodónyíláson. - Az éjszakát például a régész barátainál is töltheti - kiáltotta. - Biztos akad ott egy felesleges sátor. Bár tehetném! — gondolta keserűen a lány. Semmi kedve nem volt Níkosz közelében tölteni az éjszakát, de John már árkon-bokron túl járt a terepjáróval, és az ásatási területig úgy négy mérföldnyit kellene gyalogolnia vaksötétben. Különben is, neki senki ne parancsolgasson! Dacos arckifejezést öltött, és visszaugrott a hajóra. Az indulattól szinte reszketve várta Níkosz felbukkanását. Úgy beolvasok neki, gondolta, hogy azt megemlegeti! A motor dübörögve beindult, s Níkosz nyomban megjelent a fedélzeten. - Ó, hát meggondolta magát? Jól van. Akkor oldja el a hátsó kötelet! - Valamit most rögtön tisztáznunk kell, Mr. Szpirakisz - támadt neki Carrie. -A saját hajómon senki nem fog nekem parancsokat osztogatni. Még maga sem, akármilyen erősnek és mindenhatónak tartja is magát. A Miranda nemcsak a hajóm, hanem az otthonom is. Ha egyikünk a parton tölti az éjszakát, az legfeljebb maga lesz. A férfi szemmel láthatóan jól szórakozott. - Az észrevételét tudomásul vettem. Oldja el a kötelet! - Majd maga, tisztelt uram - sziszegte a lány. - Én most egyedül akarok maradni. Miután becsukta maga mögött a szűk kis kabin ajtaját, Carrie lerogyott az ágy szélére. Állat a tenyerébe támasztva töprengett. Az élete alapjaiban rendült meg. Pár óra leforgása alatt minden összekuszálódott. Ha ez az átkozott alak nem bukkan fel, a mai este is olyan lehetett volna, mint a többi. Jimmy barkácsolna valamit, ő ezalatt elkészítené a vacsorát, s a fedélzeten költenék el az ételt. Aztán elmosogatna, majd a szokásos kártyaparti következne egy üveg bor társaságában. Közben elbeszélgetnének erről-arról. Többnyire Jimmy szokott elsőnek elálmosodni. Amikor olyan meleg az este, mint a mai, felhozza és a hajó orrában teríti le a hálózsákját. Carrie még elüldögél a korlátnak támaszkodva, és addig gyönyörködik a bársonyosan sötét égboltban, a töméntelen sok csillagban, míg lassan erőt nem vesz rajta a fáradtság, és nyugovóra tér. Kettejük életében minden olyan egyszerű volt. Jimmy talán megnősül egy napon, és esetleg ő is megszeret valakit. Ki tudja? Egyikük se törte a fejét ilyesmiken. A jövőt a sorsra bízták, csakúgy mint annak idején az édesapjuk. De a sors most ellenük fordult. Carrie képtelen volt szó nélkül meghajolni Níkosz fenyegetései előtt. Nincs választásom, összegezte az elkeserítő kilátásokat hosszas töprengés után. Bármilyen megalázó és megszégyenítő, engednem kell Níkosz követelésének. Még mindig nem akkora szerencsétlenség, mintha a fiút egy életre megnyomorítanák. 15 Romána Belegondolni is kétségbeejtő: ki kell hordania és világra kell hoznia egy nem várt, nem kívánt gyermeket. De a neheze azután következik. Kötelessége tisztességesen felnevelni a kicsit, és gondoskodni kell saját magáról is. Kénytelen lesz lemondani egész eddigi életmódjáról, amikor olyan szabad volt, mint a madár. A Miranda nem alkalmas gyereknevelésre. Jimmyre sem várnak könnyű évek. El kell tartania felelőtlenül fogant gyermekét és annak anyját. Éjt nappallá téve gürcölhet. Számára véget ért a vidám fiatalság. Hát csak magára vessen! Níkosz Szpirakisz gonosz, kegyetlen ember. Elve a „szemet szemért, fogat fogért", így mondta. Ám ez így nem igazságos. Ég és föld a különbség a között, amit Jimmy tett, és amit Níkosz tervez. Meglehet, hogy Jimmy elcsábította a Szpirakisz lányt - bár még az sem kizárt, hogy fordítva történt -, de biztosan nem követett el rajta erőszakot! Níkosz viszont pontosan ezt akarja, hiába is tagadja. Ha kényszerhelyzetbe hozza, lelkileg zsarolja őt, az sem más, mint erőszak, legfeljebb a végrehajtás módja kifinomultabb. Minél tovább tépelődött, annál kilátástalanabbnak látta a sorsát. Fél óra múlva feladta a meddő harcot saját gondolataival, és felkapaszkodott a fedélzetre. A tenger sima vizén visszatükröződtek a csillagok, és szemben már feltűntek Paraxisz fényei. A Miranda gyorsabban tette meg az utat, mint máskor. A gépek persze túl voltak terhelve, és a szokásosnál több üzemanyag fogyott. Níkosz Szpirakisz ilyen apróságokkal természetesen nem foglalkozott. Carrie hátrapillantott, és látta, hogy a hajó nyílegyenes barázdát hagy maga után. Vonakodva ismerte el, hogy a férfi nagyon jól bánik az öreg bárkával. De minthogy családja a hajózási vállalkozásból gazdagodott meg, szakismerete egyáltalán nem meglepő. A víz fölött eljutottak hozzájuk a sziget zajai. Taxik dudáltak, diszkózene dü-börgött. A parti városkák, nagyobb települések sokszor olyanok, merengett sóhajtva Carrie, mint a kétes erkölcsű széplányok. A legjobb szerelésükben várják az idegeneket az esti szórakozóhelyeken. Ám az effajta lányok - meg a turistacsalogató városok - egy pillanatig sem felejtik el, mennyit hoz a konyhára nekik a szórakozás. Ez a gondolat elszomorította a lányt, együtt szégyenkezett a szigetek erkölcsösebb lakóival. Níkosz hirtelen félfordulattal a vízi járművekkel zsúfolt kikötő felé irányította a Mirandát, és teljes sebességbe kapcsolt. Amint a móló vészesen közeledett, Carrie torkát elszorította a rémület. Az utolsó pillanatban a férfi hirtelen visszavette a sebességet, átfordította a kormányt, majd finoman, óvatosan kiválasztotta az egyetlen szabad helyet, és a part mellé irányította a hajót. Átkozott fickó, gondolta a lány. Az egészet azért csinálta, hogy engem megrémítsen. Karját összefonva, mozdulatlanul nézte, ahogy Níkosz szakszerű mozdu- Zátonyok között latokkal rögzíti a köteleket. Mihelyt ez a szörnyeteg eltűnik a szigeten, eszem valamit, határozta el, aztán magamra zárom az ajtót, és megpróbálok aludni. Níkosz másképp döntött. Szó nélkül karjába kapta és a partra tette Carrie-t. Az ellökte magától. - Hagyjon békén! Mit képzel? Én magával nem megyek sehová! A férfi zöld szeme villant egyet. - Nincs más választása, Carrie. Ha egyedül hagyom, képes valami butaságot csinálni. Mondjuk, nélkülem vág neki a tengernek. Persze hamar utolérném, de esetleg ezalatt... a szerencsétlen öccse... - nem fejezte be a mondatot. - Rendben. ígérem, nem mozdulok a kikötőből. Meg van elégedve? Níkosz egy pillanatig elmélyülten fürkészte a lányt, aztán megrázta a fejét. - Sajnos nem bízom magában. Inkább szemmel tartom. Most elkelne valami éles, szellemes válasz, ám Carrie-nek pillanatnyilag semmi elfogadható nem jutott az eszébe. Letörten sóhajtott. - így már sokkal jobb - állapította meg a férfi elégedetten. - Vásárolok néhány szükséges dolgot, aztán bekapunk valamit, és iszunk egy pohárkával, mint a többi, normális pár. Miért nem nézi a dolgok jó oldalát, és mutat egyszer- a változatosság kedvéért - barátságos arcot? - Mert még mindig csak keresem a helyzet jó oldalát! - vágta oda. - Véletlenül se képzelje, hogy élvezem a társaságát! Níkosz a mutatóujjával felemelte a lány állat, és rámosolygott. - De legalább tegyen úgy, jó? Ez az élvezet a maga számára hamarosan kötelező lesz. A kocsmák és az éjjeli mulatók ajtaja fölötti hangszórókból mennydörgő zene bömbölt. Níkosz rá sem hederített az olcsó kikötői vendéglőkre, és egy csendesebb negyedbe vezette Carrie-t. Beléptek egy nagyon előkelő szállodába, átvágtak a lenyűgöző eleganciát árasztó halion, amelynek végében egy fiatal alkalmazott kitárta előttük az étterem ajtaját. A helyiségben halk zene szólt, az asztalokat hófehér damaszttal, csillogó ezüsttel terítették meg. Hatalmas, szakállas férfi sietett üdvözölni őket. - Sztavrosz, a hölgy Miss Stevens. Szintén a hajózás területén tevékenykedik. - Jókedvűen a lányra pillantott, majd finom gúnnyal folytatta: - Pillanatnyilag cégeink egybeolvadásáról tárgyalunk. Az étterem tulajdonosa színpadiasán meghajolt. - Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Miss Stevens. Níkosz meg én régi jó barátok vagyunk. , Carrie udvariasan mosolygott. Níkosz Szpirakisz barátait ugyan sosem fogja a saját barátai közé sorolni, de a véleményét inkább megtartotta magának. Enélkül is nehéz este várt rá. Sztavrosz egy félreeső asztalhoz vezette őket, és intett a pincérnek, aki hamarosan egy üveg bort és két poharat tett az asztalra. 17 Romána Níkosz megvizsgálta a palackot, szeme tágTa nyílt a csodálkozástól. - Cava Clauss! Hogy tettél erre szert? A tulajdonos arca ragyogott. - Nehezen, Níkosz. De tartalékolok néhány üveggel az olyan barátoknak, mint te. A pincér töltött számukra. Carrie csak lassan emelte szájához a poharát. Jobban szerette a fehér bort, de ezt meglerjően kellemesnek találta. Száraz és testes, állapította meg a második kortynál. Észrevette, hogy Sztavrosz aggodalmas arccal figyeli. - Nagyon finom - nyugtatta meg. A tulajdonos elmosolyodott, és Níkoszhoz fordult. - A hölgynek kitűnő ízlése van. Mit parancsoltok vacsorára? Níkosz a lány felé nyújtotta az étlapot, de az megrázta a fejét. - Szuvlakit kérek - mondta. - Én is - csatlakozott Níkosz. - Előbb azonban szükségem lenne papírra és tollra. Sztavrosz csettintett az ujjával, s a pincér már hozta is az írószerszámokat. Níkosz egy oldalt írt tele a rendeléseivel. - Be tudnád szerezni ezeket, öregem? Sztavrosz átfutotta a listát. - Hogyne - mondta derűsen. - Mindent elintézek. Carrie gyanakodva nézett a távolodó férfi után. - Miről van szó? - Vásárlásról - felelte közönyösen Níkosz. - De lazítson már egy kicsit, és élvezze ezt a pompás bort! Lazítani? Képtelenség. Carrie ivott egy kortyot, és körülnézett. Ha Jimmyvel néhanapján a parton vacsoráznak, mindig olcsó, zajos kis tavernákba térnek be. Ez viszont szemmel láthatóan nagyon drága hely. Ám egy Szpirakisznak az ilyesmi nem jelenthet gondot, sőt valószínűleg érdekelt is az üzletben. Felszolgálták az ételt. A lány gyomra összeszorult a felháborodástól és a feszültségtől, most mégis megjött az étvágya. Talán a bortól, talán a nyárson sült bárány és a felülmúlhatatlan ízléssel összeállított saláták fenséges illatától. Miután a pincér eltüntette az üres tányérokat, Níkosz újból töltött. Rendes körülmények között Carrie nem ivott többet két pohárnál, és ma este már elfogyasztotta szokásos adagját, de pillanatnyi helyzetét igazán nem lehetett rendesnek nevezni. Talán most kellene leinnia magát, fontolgatta. Annyira elmélyedt gondolataiban, hogy csak akkor kapta fel a fejét, amikor a Miranda nevét hallotta említeni. - Mi van a Mirandával? - kérdezte ingerülten. - Azt mondtam, hogy a külseje ellenére kiváló hajó - ismételte Níkosz türelmesen. - Biztos, hogy nem Görögországban építették. Hogy került magához? 18 Zátonyok között - Apánktól örököltük. Eredetileg halászhajónak készült. Igaza van, Skóciában készítették úgy, hogy az Északi-tenger viszontagságos időjárásának is ellen tudjon állni. Az Égei-tengeren is többször került viharba. Carrie látta, hogy Níkosz felhúzza a szemöldökét. Nos, gondolta bosszúsan, ha ez az alak egy hónapig együtt hajózik velem, minden bizonnyal módjában lesz megismerkedni a meltemivel. így nevezik itt az észak felől váratlanul lecsapó, igen heves vihart. Egy kis szerencsével Níkosz egész idő alatt zöld arccal fogja a korlátot támasztani, reménykedett a lány. - Beszéljen az apjáról! Milyen ember volt? Carrie haragosan méregette a szemközt ülő férfit. - Miért nem mindjárt azt kérdezi, mit reggeliztem? Már mindenről kifaggatott. - Szó sincs róla - ellenkezett Níkosz komoly arccal. - Akkor beszéljen inkább a volt barátjáról! Jó szerető volt? Carrie arca lángvörös lett ekkora pimaszság hallatán. - Semmi köze hozzá! - vetette oda dühösen. - Azt én döntöm el. Tehát, halljam! - Nem kényszeríthet! Níkosz sóhajtva húzta végig ujját a pohár peremén. - Nyilván még nem fogta fel a helyzetét, Carrie. Nincs kedvem egy teljes hónapig hallgatni a sértegetéseit, és gyönyörködni a dühtől eltorzult vonásaiban. E perctől kezdve azt teszi, amit én mondok, és legalábbis úgy mutatja, hogy szívesen van velem. - Nem vagyok színésznő. Lehetetlent kíván. - Értem. - A férfi lassan felállt, és hűvösen nézett le a lányra. - Akkor most magára hagyom. Az éjszakai komppal hazautazom, és személyesen veszem kezelésbe a testvérét. A „baleset" után feltehetőleg néhány napot kórházban kell töltenie, de egy hét múlva már akár szaladhat is. Carrie borzadva meredt rá. - Szent ég! Ezt nem teheti... - A hangja elakadt. Persze hogy teheti. Níkosz vadember, nem fontolgatja a tetteit. A férfi várakozóan állt előtte. - Kérem - könyörögte suttogva Carrie. - Üljön le! - Jó, de csak ha megígéri, hogy udvariasabb lesz. Ez egy lázálom, lidércnyomás, gondolta a lány rémülten. Nem, a lidércnyomás nem lehet ilyen borzalmas. Lesütötte a szemét. - Győzött. Megígérem. - Ez nem elég. Mosolyogjon rám, és mondja: Igen, Níkosz. Megígérem. Még szórakozik is, fortyant fel magában Carrie. Nyilván a kínzásban leli örömét. Felnézett. 19 Romána - Igen, Níkosz. Én... én megígérem. - Majdnem megfulladt, amíg ki tudta nyögni. - Egyelőre ennyi elég lesz. Majd gyakorolja egy kicsit, hogy jobban menjen! Níkosz visszaült, és az asztalra könyökölt. - Szóval ott tartottunk, hogy az egykori barátja jó szerető volt-e. - Nem tudom. - Mivel a férfi szeme haragosan villant, Carrie gyorsan folytatta: - Ő volt az egyetlen férfi az életemben, akivel... Honnan tudjam, hogy jó volt-e, vagy sem? - Szívesen hált vele? - makacskodott Níkosz. Carrie egész lénye tiltakozott. Níkosz nyilván azok közé a férfiak közé tartozik, akiket felizgat az ilyenfajta beszélgetés. Már a nyelve hegyén volt egy éles megjegyzés, de eszébe jutott az öccse. - Nem különösebben -vallotta be kicsit zavartan. - Akkor rossz szerető volt. Biztos, hogy nem magában volt a hiba. Magában a hűvös külső mögött szenvedély izzik. Én már kaptam belőle kóstolót. A lány elpirult. Eszébe jutott, hogyan válaszolt a teste a férfi közeledésére. Victortól még az ágyban sem kapott ilyen szívdobogást. - Ezért hagyta ott? - faggatta Níkosz. - Mert nem tudta magát kielégíteni? - Nem, nem. Kiderült, hogy én csak a szombat esti lány vagyok. - Hogyhogy? - Volt egy hétfő esti és egy csütörtök esti lány is. - Tehát hűtlen volt magához? - így is lehet mondani - adott neki igazat szárazon Carrie. Níkosz újra töltött. - És azóta nem volt férfi az életében? A lány a poharára nézett. - Le akar itatni? - Feleljen! Carrie forrt a dühtől. - Azóta nem - vallotta be kényszeredetten. Kis szünetet tartott. - En már egyszer megégettem magam. A férfi elgondolkozva dobolt az asztalon. Erős, mozgékony, ápolt keze volt. A körmök fehér holdjai szinte világítottak. Bólintott. - Azt hiszem, igazat mond. - Miért tesz fel nekem ilyen kérdéseket? Miért érdeklődik a múltam iránt? Mit számítanak magának az én szerelmi tapasztalataim? - Nagyon is számítanak. Fájdalmat akarok okozni az öccsének. Megalázni, ahogy ő megalázta a családomat. Ha maga holmi könnyűvérű pillangó, akkor nem érdemes teherbe ejtenem. Mert az öccse egyáltalán nem fog kétségbeesni, és a legkevésbé sem erezné magát porig alázva. 20 Zátonyok között Carrie nem hitt a fülének. Hidegvérű gazember! Leplezetlen megvetéssel mérte végig Níkoszt. - Nyilván sajnálja, hogy már nem vagyok szűz. Az lenne az igazi, ugye? - Minden nem lehet együtt - vont vállat a férfi. - Szeretném, ha tudná, hogy semmilyen ellenséges érzést nem táplálok maga iránt, sőt kezdem megkedvelni. Maga szép, vonzó lány, s így, mint már említettem, amit meg kell tennem, élvezetes is lesz számomra, nem csupán elvégzendő kötelesség. - Tiltakozó kézmozdulatot tett. - Átérzem a helyzetét, higgye el. De én nem tehetek arról, hogy a testvérének nincs annyi erkölcsi érzéke, mint magának. Nem é.rixiti Önt az áremelés és ruirulexi számtioar. t>iztosa» hozzájut, HA ELŐFIZET! Hívja az alábbi számot: 201-7122/410; 469 (előfizetés és terjesztés) Romána 3. FEJEZET Tehát igazak a Níkoszról szállongó hírek. Ha így bánik azokkal, akiket kedvel, az ellenségeinek nincs semmi esélyük. Hirtelen támadt egy ötlete. Először őrültségnek tűnt, aztán mégis úgy döntött, megkísérli. Kiderülhet, hogy Níkosz csak ijesztgeti. - Beszélni akarok a testvéremmel - bökte ki. A férfi a homlokát ráncolta. - Nem lehet. - Miért? Azt mondta, hogy a birtokukon tartják fogva. Gondolom, van ott telefon. - Persze. De nem célszerű, hogy beszéljenek egymással. Még nem körvonalazódtak pontosan a magukkal kapcsolatos terveim. Mindenesetre az öccsének csak jót tesz, ha egy ideig bizonytalanságban tartjuk. - Mr. Szpirakisz! Maga meg kívánt győződni arról, hogy becsületes vagyok-e. S vajon én honnan tudjam, hogy hihetek-e a szavában? - Kételkedik egy Szpirakisz becsületében? - szorította össze a száját a férfi. -Veszélyes ösvényre tévedt, Miss Stevens. Ajánlom, legyen óvatosabb! - Maga kétségbe vonta az őszinteségemet, és megalázó módon faggatott. Mindössze beszélni szeretnék a testvéremmel. Ha elutasít, nem tudhatom, igazat mond-e. Lehet, hogy az egész csak ügyes üzleti fogás, hogy a piacról kiszorítson minket. - Szamárság - vetette közbe unottan Níkosz. - Csak nem képzeli, hogy engem érdekelhet a maguk kis vacak vállalkozása? Nevetséges! - Akkor tegye lehetővé, hogy beszéljek Jimmy vei! Ha tényleg a foglyuk, tudni akarom, egészséges-e. Maga fenyeget és vádaskodik. Az igazságot akarom hallani! Az ő szájából. - Jó. Beszélhet vele, persze csak röviden. A továbbiakban pedig elvárom, hogy a saját helyzetét minden további vita nélkül elfogadja. - Intett a pincérnek. Feszült csendben várakoztak, míg az visszatért egy rádiótelefonnal. Níkosz tárcsázott. - Androsz? Küldd ide a Stevens fiút! A nővére akar vele beszélni. Az asztal fölött átnyújtotta a készüléket Carrie-nek, aki mohón kapott utána. 22 Zátonyok között Kis kattanás után meghallotta Jimmy hangját. A fiú izgalmában levegő után kapkodott. - Carrie! Te vagy az? - Igen - sóhajtott a lány megkönnyebbülten. - Jimmy... jól vagy? - Persze. - A hangja bosszúsan csengett. - Inkább azt mondd, veled mi van! Honnan ismered Helen bátyját? Carrie behunyta a szemét. Kimondhatatlanul örült, hogy öccse még ép és sértetlen. - Carrie! Hallasz? - Igen, Jimmy. Helen bátyja meglátogatott... - Figyelj! Üzenem neki, ha csak hozzád ér, én... - Ne aggódj! Tudok én magamra vigyázni. Pár pillanatig egyikük sem szólalt meg. - Szóval - törte meg Jimmy a kínos csendet -, én már rég szerettem volna veled Helenről beszélni. Hidd el! Amikor ez a dolog kiderült róla, azonnal rohanni akartam hozzád a Mirandára, de ezek a hülyék elkaptak, és erőszakkal betuszkoltak egy kocsiba. - Ezek szerint igaz, amit rólad és Helenről hallottam? - szegezte neki a kérdést szorongva Carrie. - Tényleg gyereket vár tőled? - Igaz. Apa leszek. - Elcsuklott a hangja. - Most ne vitatkozzunk erről! Szeretnék beszélni Helen bátyjával - tette hozzá Jimmy. Carrie átnyújtotta a készüléket Níkosznak. Az egy pillanatig két ujja között tartotta, majd lassan lenyomta a gombot, és bontott. - Legalább meghallgatta volna, hogy mit akar mondani! - vetette a szemére a lány. - Semmi kedvem a mentegetőzéseit és a siránkozásait meghallgatni. Ehhez túl késő van. - Intett a pincérnek, hogy elviheti a telefont. Feltűnt Sztavrosz, és szélesen Níkoszra mosolygott. - Elintéztem a szállást. A ruhaneműk is megérkeztek. - Rendben. És a többi? - Kézben tartjuk a dolgot. Néhány órán belül elkészül. Nem lesz okod panaszra. A párbeszédből Carrie nem sokat értett, de a „szállás" említésekor felkapta a fejét. Mihelyt Sztavrosz hallótávolságon kívül került, Níkoszhoz fordult. - Nem maradok itt tovább. Visszamegyek a hajóra. - Sajnos, ez most lehetetlen. De ne aggódjék - nyugtatta meg a férfi -, külön szobában töltjük az éjszakát. - És az összekötő ajtót valaki kinyitotta, igaz? - Szó sincs róla. - Níkosz arcából elővillant hófehér foga. - Látom, türelmetlen. Szeretné, ha megtörténne, aminek meg kell történnie. Mégis azt mondom, a mai éjszaka nem alkalmas. Magának nehéz napja volt, és fáradt. Inkább várok, 23 Romána amíg kiheveri a megrázkódtatásokat. Szeretném, ha az esemény egyformán élvezetes lenne mindkettőnk számára. Jól benne jártak már a délelőttben, amikorra a fele utat megtették a következő kikötő felé. Níkosz a térképet vizsgálgatta, aztán az órájára pillantott. - Két óra múlva kikötünk. Mi lesz a rakomány? - Még nem tudom pontosan - válaszolta hűvösen Carrie. - De előbb még kikötünk valahol. - Szilárdan tartotta a kormányt, és kitartóan figyelte a kéklő tengert. A Miranda előtt épp most haladt el egy légpárnás teherhajó. Ilyenek bonyolítják a jelentősebb szigetek közötti forgalmat. - Éspedig? - Níkosz hangja ingerültségről árulkodott. - Majd meglátja. - Carrie örült, hogy legalább a hajón ő az úr, és ez ellen még Níkosz sem tehet semmit. Mindketten farmert és szandált viseltek. A férfi most is derékig meztelen volt, és a szűk kormányfülkében a testük időnként egymáshoz simult. Carrie idegesen összerándult, mert Níkosz ruhátlan melle éppen a karjához ért. Lehet, hogy szándékosan teszi? Érezte, hogy nem tudja tartani az irányt, ha Níkosz kétpercenként föléje hajol, hogy az iránytűt tanulmányozza. - Nézze — a lány hangja, akarata ellenére, megremegett -, itt nincs elég hely két ember számára. Miért nem megy a fedélzetre, és foglalja el magát... valami mással? - Leszünk mi még közelebb is egymáshoz - vigyorgott a férfi. - Azt hittem, már hozzászokott a gondolathoz. Ha zavarja a közelségem, hagyja rám a kormányt! Főzhetne egy kávét. Carrie lehajtott fejjel indult a konyhába. Még mindig fájt a feje. Már fejfájással ébredt. Reggelire csak narancslevet és fájdalomcsillapítókat fogyasztott. - Nincs étvágya? - Níkosz gondterhelten mustrálgatta, mialatt egy hatalmas adag mézes joghurtot kanalazott. - Nem aludt jól? Carrie szó nélkül nézett a szemébe. - Sebaj! A friss tengeri levegő kitisztítja a fejet. Korán reggel hagyták el a szállodát. Níkosz vállára vetette ruhákkal degeszre tömött vadonatúj útitáskáját. A forgalmas utcákon a kikötőbe, onnan a Mirandára kísérte Carrie-t. A fedélzetre érve ledobta a táskát, és bekukkantott a gépházba. - Megmutatom, miért nem akartam, hogy este visszajöjjön a hajóra. - Intett Carrie-nek. - A szemét se tudta volna lehunyni a lármától, amit a szerelők csaptak. Carrie lenézett. - Hiszen ez egy vadonatúj motor! Hogy került ide? - Tegnap este szereltettem be. - Ehhez nem volt joga! Én ezt nem tudom kifizetni! A régit egy nagyjavítással újjá lehetett volna varázsolni. - Senki nem kéri magától a motor árát - csattant fel Níkosz. - Egy hónapon 24 Zátonyok között át fogok ezen a sajkán hajózni, és igazán nem akarok viharba kerülni egy végelgyengülésben szenvedő motorral, ami bármikor kiadhatja a lelkét. A motor tetején átlátszó műanyagba kötött könyv hevert. Níkosz Carrie elé csúsztatta. - Itt a kezelési és karbantartási leírás. Tudom, hogy hadilábon áll a műszaki ismeretekkel. Üres óráiban tanulmányozhatná ezt a könyvet. - Nem hiszem, hogy sok szabad időm lesz. Azzal leszek elfoglalva, hogy megőrizzem az emberi méltóságomat. - A maga helyében nem tulajdonítanék túlzott jelentőséget az emberi méltóságnak -jegyezte meg csípősen Níkosz. - Nem tetszene az öccsének. Megint a fenyegetés, a sötét célzások, gondolta rettegve Carrie. Megnézte az új motort. Tagadhatatlanul szép ajándék. Talán Níkosznak lelkifurdalása van, és így próbál... Ugyan, dehogy! Az ilyen beképzelt, öntelt embereknek nincs bűntudatuk. Valóban a saját bőrét féltheti a vihartól. Tíz perc múlva kifutottak a kikötőből. Carrie felvitte a kávét a kormányfülkébe. Níkosz megköszönte, aztán egy sötét árnyékra mutatott a látóhatáron. - Az már Szkíathosz. - Öt fokkal északra! - parancsolta Carrie. - Szkíathosz mellett van egy kis sziget, először ott kötünk ki. Níkosz elfordította a kormányt, és a lány által megszabott irányba haladt. Carrie gonosz kárörömet érzett. Mikor Níkosz elhatározta, hogy Jimmy helyét elfoglalva vele fog hajózni, fogalma sem volt arról, mire vállalkozik. Most majd megtanulja. Szép kis lecke lesz! Mikor a kis öbölben horgonyt vetettek, a nap már merőlegesen tűzött a fejük fölött. A hőségtől szinte izzott a fedélzet, és a csónak is, amivel partra eveztek. Níkosz kihúzta a kis lélekvesztőt a fövényre. Csípőre tett kézzel végigfuttatta tekintetét a homokos parton, a kicsit beljebb burjánzó bozóton és a bokrok között előtűnő meredek kaptatón. Kérdőn nézett Carrie-re. - És most? A lány a domb tetejére mutatott. - Oda fogok felmászni. Egy idős barátnőmet látogatom meg. Ezzel sarkon fordult, átvágott a forró homokon, és a keskeny ösvényre térve utat tört magának a sűrű növényzeten keresztül. Nem hitte, hogy Níkosz követné. Valószínűleg leheveredik a homokban, vagy úszik egyet. De lehet, hogy mégis győz benne a kíváncsiság. Amikor a háta mögött zörögni kezdtek az ágak, a lány kuncogni kezdett magában. Embert próbáló feladat ilyen hőségben hegyet mászni. Carrie megkönnyebbülve fújta ki magát, mikor a fennsíkra értek. A tenger felől nem látszott a fehérre meszelt házikó és a gondosan művelt veteményeskert. 25 Romána - Kateríni! - kiáltotta Carrie, mikor a ház közelébe értek. A második hívásra egy fekete váükendős alak jelent meg az ajtóban, és intett nekik. - Ki ez az asszony? — tudakolta Níkosz. - Itt él egyedül, hetvenévesen, özvegyen. - Nincs családja? - A gyerekei réges-rég kirepültek egy könnyebb élet reményében. Kateríni nem hajlandó a szigetről elmenni, itt hagyni a férje sírját... - Ezen a helyen nagyon nehéz lehet egyedül élni. Őrültség, hogy nem költözik a családjához. - Mondtam, hogy itt temette el a férjét - rázta a fejét Carrie. - Van, akinek ez fontos. Például nekem is. Kateríni soha nem panaszkodik. Megtermeli magának a zöldséget, gyümölcsöt, tart néhány birkát és kecskét is. A családja időnként küld neki némi pénzt. Egyetlen gond az ivóvíz. A fenti víznyerő régen kiapadt. A sziget egyetlen forrása lent, a domb alján fakad. A háztól néhány lépésnyire Carrie lehalkította a hangját. - Kateríni energikus, független idős hölgy. Mindent maga végez, de negyvenöt liter vizet nem tud egyszerre a dombra felcipelni. - Carrie komolyan nézett Níkosz szemébe. — Hathetente látogatunk ide Jimmyvel. Az öcsém némi kecskesajt fejében felhordja a friss vizet. A tartály feltöltése olykor két órát is igénybe vesz, attól függ, mekkora a szárazság, és mennyi vizet használt el Kateríni. - A kedves öccse, úgy látszik, megszállottan imádja a kecskesajtot -jegyezte meg Níkosz, akin a hegymászás után a fáradtság legcsekélyebb jele sem mutatkozott, még csak nem is szedte gyorsabban a levegőt. - Szó sincs róla. Utálja. - Úgy. Szóval most engem szemelt ki vízhordónak? Mekkora a tartály? - Kilencszáz literes. Ha egyszerre elbír negyvenöt litert, hússzor fordulhat a forrásig és vissza. - Carrie kihívóan mérte végig. - Persze maga ezt biztosan méltóságán alulinak tartja. Talán nincs is igazán jó formában. Gondolom, az ideje legnagyobb részét egy kellemesen hűtött irodában tölti, ahol a telefonkagylónál nehezebb tárgyat nem kell felemelnie. Ilyen ápolt kézzel nem is lehet igazi, kemény munkát végezni. Majd én felhordom a vizet. Egy kicsit tovább fog tartani, de nem hagyhatom Katerínit egyedül küszködni. Mindjárt szólok neki, hogy... - A fenébe, hagyja már abba a siránkozást! - szakította félbe bosszúsan Níkosz. - Megtöltőm azt a nyavalyás tartályt. - Jól van - mosolygott csúfondárosan Carrie. - Reméltem, hogy ezt fogja mondani. Elégedetten állapította meg, hogy Níkosz nem fecsérli az időt. Üdvözölte Katerínit, és már indult is lefelé a domboldalon a két műanyag kannával. Az asszony csalódottan vette tudomásul, hogy Jimmy nem tudott eljönni. Carrie azt füllentette neki, hogy Angliába kellett utaznia. - És ez a Níkosz? - ragyogott fel Kateríni szeme. - Nagyon rokonszenves. 26 Zátonyok között Ideje, hogy egy erős, megbízható férfi álljon melletted. Az ilyenekből jó férj, jó apa lesz. Carrie gyorsan másra terelte a szót, aztán segített kenyeret sütni a szabad ég alatt álló kemencében. A nap kegyetlenül tűzött le rájuk. Amikor a cipók pirulni kezdtek, a két nő leült beszélgetni egy fa árnyékába. Egy pillanatra elhallgattak, amikor Níkosz - kezében egy-egy jó húszliteres kannával - felbukkant a dombtetőn. Carrie látta, hogy meztelen felsőtestének minden izma megfeszül. Nap-barnított mellkasa nedvesen csillogott. Szemét a homlokára kötött kendővel védte az izzadságtól. - Elég lesz ennyi a cipelésből - mondta a lánynak Kateríni. - A tartály már biztosan legalább a feléig megtelt. Többre most nincs is szükség. Hívd csak ide! Mindenkinek jól fog esni egy pohár bor. Carrie nevetett. - Csak csinálja végig! Níkosz szereti a kemény munkát. Sose bocsátana meg, ha nem hagynám, hogy színültig töltse a víztartót. Mit is mondtál éppen az Athénban élő lányodról? Később, miután elbúcsúztak az asszonytól, Níkosz némán tette meg az utat a tengerpartig. Carrie diadalmas mosollyal követte. Szívből remélte, hogy a férfi jó erős izomlázat kapott. A parton a lány a két friss cipót és a sajtot, Kateríni ajándékait elhelyezte a csónakban, majd nekilátott, hogy behúzza azt a vízbe. - Hagyja csak! - morogta kurtán Níkosz. - Pihenni akarok egy kicsit. - Miért? - nézett fel ártatlanul Carrie. - Csak nem erőltette magát túl a víz-hordással? A férfi felsőteste nyirkos volt az izzadságtól. Amikor kinyitotta a nadrágszíját, Carrie arcáról leolvadt a gúnyos mosoly, és mérhetetlen zavart érzett. El akart szaladni, de megbotlott, és a földre huppant. Rémülten nézett fel. Níkosz épp akkor szabadult meg a farmerjától is. Édes istenem, döbbent rá a lány, most fog megtörténni! Bosszút áll rajtam! A következő pillanatban a férfi meztelenül magasodott előtte. Egy jól nevelt fiatal hölgy ilyen helyzetben lángvörösen kapná el a tekintetét, de Carrie képtelen volt levenni róla a szemét. Megbabonázva bámulta. Níkosz combja csupa erő és izom, és... és a... Egek! Mekkora! A lány szája hirtelen kiszáradt. Zavarodott mozdulattal húzódott arrébb. - Ne, Níkosz! Kérem... Azt mondta, hogy nem fog... - Mit nem fogok? - kérdezte az csúfondárosan. - Magát megerőszakolni? Nyugodjék már meg! Bizonyára látott már meztelen férfit. Melegem van, szeretnék felfrissülni. Ha van egy kis józan esze, és nem gondol folyton az erényeire, velem tart, és úszik egyet. -Ezzel sarkon fordult, keresztülfutott az izzó homokon, és belevetette magát a vízbe. Percekig tartott, mire Carrie szívdobogása alábbhagyott. Reszketve állt talpra. 27 Romána Níkosznak igaza van. Neki is jót tennének a hűvös hullámok. Valójában a testét most nem a tűző nap miatt járta át a forróság. Egy pillanatra szinte azt kívánta, hogy... Nem! Erre gondolnom sem szabad, tiltotta meg magának elszántan. Kedve támadt az úszáshoz. De nem itt, Níkosz közelében. Körülnézett, kiszemelte magának a kis öböl szemközti partját, majd nekiindult. Ott jó messze lesz... Mikor elérte a megfelelő helyet, tétován megállt, aztán gyorsan döntött. Lerúgta szandálját, a homokba dobta blúzát, melltartóját, végül világoskék farmerját is. Még vetett egy utolsó bizalmatlan pillantást az öböl túloldalára, aztán futásnak eredt. Amint a tenger mélyülni kezdett, Carrie a hátára fordult, és széttárt karokkal hagyta, hogy az enyhén fodrozódó víz ringassa. Szemét behunyta, megpróbált lazítani, és kiűzni a fejéből egy újból és újból visszatérő gondolatot. Semmi kétség, Níkosz merő kihívásból mutogatta magát ruhátlanul. Kíváncsi volt a hatásra. O meg beleesett a csapdába. Túl hosszan felejtette rajta a szemét, nagyon is hosz-szan... Mindent elárult, amit a férfi tudni akart. A jövőben elővigyázatosabb leszek, fogadta meg magában. Kell lennie valamilyen kiútnak ebből a kutyaszorítóból. Nem engedhet egy ilyen lehetetlen követelésnek. De a saját gyengeségének sem eshet közben áldozatul. Bizony, ismerte el magában, nem vagyok kőből. Nézz szembe a valósággal! Níkosz szemét alak, önző, erőszakos, öntelt zsarnok, de olyan mérhetetlenül vonzó és izgalmas, hogy egy márványszobrot is megbolondítana. Carrie pár percig még élvezte a hűs habokat. Mikor újra a partra ért, Níkosznak nyomát se látta. Gyorsan magára kapkodta ruháit. Felfrissülve futott a csónak felé, ám hirtelen megtorpant. A férfi nadrágja ott hevert a homokban. Tehát bármelyik pillanatban újból itt terem vizesen és anyaszült meztelenül, állapította meg rosszkedvűen. Leült a homokba, állat a kezére támasztva várakozott. Néhány pillanat múlva a szeme sarkából észrevette, hogy Níkosz lendületes karcsapásokkal kifelé úszik. Elfordította a fejét. Kicsit később megkockáztatott egy röpke pillantást, és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a férfi már felöltözött. A hátán feküdt lehunyt szemmel. A lány a szandálját lóbálva elindult felé. Níkosz megérezhette a közelségét, felült, és hosszan a szemébe nézett. Végül megütögette maga mellett a homokot. - Foglaljon helyet! - Nem - tiltakozott nyomban a lány. - Ideje indulnunk. - Ideje megtanulnia, kedves Carrie, hogy ez az állandó ellenkezés nem célravezető. Leül magától, vagy erővel ültessem le? Carrie habozva engedelmeskedett. - Ne olyan messze. Húzódjon már közelebb! Nem harapom le a fejét. A fél-eszű öccséről szeretnék magával beszélni. 28 Zátonyok között A lány kicsit közelebb csúszott. - Ha igaz, amit a húgáról mondott, akkor abban egyetértünk. De ez még nem ok arra, hogy... - Most nem a húgomról van szó - szakította félbe türelmetlenül Níkosz. - Az öccse nagyot hibázik, amikor így akar segíteni az idős hölgynek. Pontosabban csak hiszi, hogy segít. Szerintem komoly veszélybe sodorja. - Nem értem, mire céloz. - Carrie csodálkozva ráncolta a homlokát. - Hogyhogy veszélybe? Azt teszi, amit minden jóérzésű ember tenne a helyében. Segít, ahol tud. - Úgy érti, hogy sajnálja? - A férfi szájából ez úgy hangzott, mintha vádolná. - Nem csak sajnálja - pontosította Carrie -, kettejük között különleges kapcsolat alakult ki. - Miféle kapcsolat? - Jimmy hatéves volt, mikor Katerínit megismerte. Apánk még élt, de Jimmy-nek nagyon hiányzott anyánk. Véletlenül erre a szigetre vetődtünk egy este. A meltemi elől kerestünk menedéket a kis öbölben. Másnap reggelre elmúlt a vihar, de apa elhatározta, hogy néhány napig itt maradunk. Reggeli után az öcsém elment körülnézni. Néhány óra elteltével a keresésére indultunk. Felkapaszkodtunk a dombra, és megláttuk a házat. Jimmy éppen a kecskét fejte. - A visszaemlékezés mosolyt csalt Carrie arcára. - Egy szó, mint száz, Kateríni és Jimmy az első látásra megszerették egymást. Az asszonynak hiányzott a családja, Jimmynek pedig anyára volt szüksége. Mindketten azt találták meg egymásban, amire a legjobban vágytak. Nagyon gyakran meglátogatjuk. - Rendkívül megható - jegyezte meg szárazon Níkosz. - Megmondaná, ki segít, ha a hölgy épp akkor betegszik meg, amikor maguk távol vannak? Az ő korában egy esésből is könnyen lehet láb- vagy kartörés... Neki a családjánál a helye. - Ezt mi is pontosan tudjuk - ellenkezett dacosan Carrie. - Sajnos azonban nincs mit tenni. Még a családja kedvéért sem hajlandó a függetlenségét feladni. - Van mit tenni! Először is abba kell hagyni a tartály töltögetését, ami csak arra jó, hogy nemet tudjon mondani a gyerekeinek. Ha már a maga öccse annyira szívén viseli a hölgy sorsát, ne játssza meg a derék kisfiú szerepét, hanem győzze meg, hogy nem maradhat itt tovább! - Értse meg, Kateríni nem akarja magára hagyni a férje sírját. - Butaság, öregasszonyos beszéd! - Níkosz közönyösen vont vállat. - A sír háborítatlan marad. Bármikor meglátogathatja. Ennek az asszonynak az élete kész börtön. Megint Níkosznak van igaza, bosszankodott Carrie, legalábbis látszólag. A józan észre hivatkozik, mégis minden szava szívtelen, érzéketlen emberre vall. Mást nem is lehet várni tőle! - Most, hogy Jimmy nem jön vissza, az asszonynak úgysem marad más vá- 29 Romána__________________________________________ lasztása. Kénytelen lesz engedni. — A lány hangja keserűen csengett. — A legjobb lesz, ha visszamegyek hozzá, és kíméletesen felvilágosítom a tényekről. Két hét múlva majd érte jövök, addigra hozzászokik a gondolathoz. Níkosz tekintete elsötétült. Carrie felkészült az újabb kitörésre. Ennek az embernek semmi sem jó, amit én mondok, gondolta. - Miért ne jönne vissza a testvére? Semmi oka, hogy ne kerüljön ismét a nővére szerető szárnyai alá. Hogy milyen állapotban, az persze természetesen magától függ. - Mit képzel! Jimmy soha többé nem jön vissza. Nem szokott elfutni a felelősség elől! Feleségül fogja venni a maga húgát, gondoskodik róla és a gyerekről. Ezt a kijelentést Níkosz roppant mulatságosnak találta. - És ki fog gondoskodni magáról és a gyermekéről? Carrie az ajkába harapott. Elfordult, hogy a férfi ne lássa rajta a kétségbeesést. - A házasság szóba sem jöhet - jelentette ki a férfi. - Legyen nyugodt, a családunk törődni fog az öccse gyermekével. Mi majd felneveljük, nem kérünk az apai gondoskodásból. A lánynak minden erejére szükséges volt, hogy féken tartsa a benne feltoluló gyűlöletet. Legszívesebben tíz körmével esett volna a férfinak, és véresre marcangolta volna a kőkemény, gőgös arcot. Percek múlva tudta csak annyira összeszedni magát, hogy képes legyen megszólalni. - Megtudhatom, mit szól ehhez Helen? Vagy neki nincs beleszólása? És ha össze szeretne házasodni Jimmyvel, mert szereti? - A jövőjéről már döntöttünk - szögezte le Níkosz. - Helent Amerikába küldjük. A Szpirakisz család ott élő tagjai viselik majd gondját. Amikor megérkezik, gyászruhát fog viselni. Mindenki sajnálni fogja a tragikusan megözvegyült fiatalasszonyt. Később keresünk neki egy megfelelő férjet. Carrie felugrott. - Maga... maga embertelen vadállat! Elvetemült, aljas... fattyú! Níkosz lassan felállt. - A Szpirakisz családban az egyetlen fattyút az én húgom fogja a világra hozni a maga öccse jóvoltából! - Szeméből hidegen izzó gyűlölet sugárzott, s olyan erővel markolt Carrie hajába, hogy az felnyögött a fájdalomtól. - Maga a végletekig próbára teszi a türelmemet! Én pedig nem vagyok türelmes. Egyszer már figyelmeztettem magát, ne viselkedjék arcátlanul velem, mert megbánja! Miért nem próbálkozik olyasmivel, amivel nem árt magának? Ismeri a játékszabályokat. A játszma hamarosan megkezdődik. Zátonyok között 30 4. FEJEZET Az új szállítmány szinte aA/ira/tí/aegészfedélzetételfoglalta.Tarkaösszevisz-szaságban egymás mellett zsúfolódott egy tucat olajjal teli kőkorsó, négy láda csirke, két kecske, egy gondosan becsomagolt zongora, végül különböző zsákokban gyümölcs és zöldség. A rakomány mellett két öreg férfi gubbasztott, és egész álló nap pipázott. A kormányfülkében Carrie bekapcsolta a rádiót. Az időjárás-jelentés érdekelte, mert bár ezt semmi sem indokolta, még a tenger is tükörsimán nyújtózott előttük, a lánynak rossz előérzete támadt. Túl hosszan tart a jó idő. - Miért járkál ilyen búvalbélelt ábrázattal? Carrie megpördült. Níkosz állt a küszöbön. Négy nap telt el a tengerparti veszekedés óta. Ezalatt valamelyest oldódott közöttük a feszültség. Noha nem sokat beszéltek egymással, legalább felhagytak a kölcsönös sértegetésekkel. - Az időjárás aggaszt! - felelte gondterhelten Carrie. - Mit mond az előrejelzés? - Hogy tovább tart a szép idő. - Értem. És mégis rosszat sejt. - Pontosan. Nyugodtan kinevethet. A férfi tekintete elkomolyodott. - Úgy nézek ki, mint akinek nevetni van kedve? Carrie rápillantott. - Nem nagyon - ismerte el, és elkapta róla a tekintetét. - Én nem derülök jókedvre attól, ha maga aggódik az időjárás miatt. - Igazán? - lepődött meg a lány. Níkosz vállat vont. - Az utóbbi napokban volt alkalmam megfigyelni magát. Tud bánni a hajóval, és jól ismeri a tengert. Megbízom az ösztöneiben. Carrie elpirult a váratlan bóktól. - Nem biztos, hogy kitör a vihar, de ha mégis, nagyon komisz lesz. Níkosz kissé meglepődött. - És miért? - Nézze csak meg a térképet! Láthatja, épp egy zátony fölött haladunk el, a 31 Romána tengermélység nagyon csekély. Észak felé már mélyül a fenék. De itt a vihar magas hullámokat kelt, melyek megtörnek a sekély vízen, és egyszerre több irányból támadnak ránk. Olyan ez, mintha egy óriási bográcsban fortyogó lé tetején hajóznánk. A Miranda nem fog elsüllyedni, de komolyan megsérülhet. Níkosz a térkép fölé hajolt. Meztelen felsőteste megint Carrie karját súrolta. A lány tetőtől talpig megborzongott, mégsem mert arrébbhúzódni. Níkosz még azt képzelné, érzéki jelzéseket küldözget felé. A férfi felegyenesedett. - Jobb lenne a terhet a raktérben elhelyezni. A fedélzet most nem biztonságos. - Már nekem is eszembe jutott. A rakományomban még soha nem esett kár, és szeretném, ha most se történne baja. Elég lesz a zongorát és a kecskéket levinni. A többit szükség esetén percek alatt átrakjuk. A két utast a konyhában helyezzük biztonságba. - Akkor én nekilátok. Carrie bekapcsolta a rádiót. Csak fél füllel hallotta a Mantovani zenekar édesbús dallamait, mert Níkosz munkáját figyelte. A férfi a kis emelő segítségével biztonságosan a raktérbe eresztette a zongorát. Ezután kötélből bölcsőszerű alkalmatosságot hurkolt, belekény szerítette az egy ik felháborodottan tiltakozó kecskét, majd a rugdalózó csomagot leeresztette a hajó gyomrába. A műveletet megismételte a másik állattal is. El kellett ismerni, igen ügyesen tevékenykedett. Maga Jimmy se csinálhatta volna jobban vagy gyorsabban. Már a vízhordásnál kiderült, hogy nem szokatlan neki a kemény munka. Végül a férfi eloldozta a feltekert ponyvákat, hogy szükség esetén a rakteret azonnal le tudják takarni. Carrie az iránytűre pillantott, és gyorsan kiigazította a Miranda haladási irányát. Látod, mi történik, ha nem figyelsz a munkára, és másfelé sandítasz? - korholta magát. Níkosz lépett be az ajtón, és minden további nélkül elhallgattatta a rádiót. - Azonnal kapcsolja vissza! - kiáltotta dühösen a lány. - Majd később. Most magával akarok foglalkozni egy kicsit. Carrie figyelmeztető pillantást vetett rá. - Ha megint Jimmyről meg a maga húgáról kíván előadást tartani, jobb, ha bele se kezd. - Jó. Akkor beszéljünk magáról! - A lány háta mögé lépett, és átkarolta. Carrie görcsösen markolta a kormányt. - Hagyjon békén! Mit képzel? - Arra gondoltam, hogy a lehetőségekhez képest a legkellemesebben töltsük az időt - súgta. A lány érezte, hogy melle megremeg az érintésre a vékony póló alatt. - A tested szeretetre, becézésre vágyódik, Carrie. Ne tagadd le, hiszen érzem! -tért át Níkosz hirtelen a meghittebb tegezésre. 32 Zátonyok között Carrie-nek reszketni kezdett a térde, önkéntelenül a férfihoz támaszkodott. Az meleg ajkával bebarangolta a lány nyakszirtjét, a legvadabb vágyakat ébresztve benne. - Ne, Níkosz! Kérlek, hagyd abba... A férfi meg se hallotta, tovább csókolta. Keze Carrie melléről a póló alá csúszott, és gyengéden a derekát kezdte simogatni. - Kérlek, Níkosz! — könyörgött elhaló hangon. — Ne... - Komolyan mondod? - suttogta a férfi rekedten, miközben tenyerét a nadrág öve alá csúsztatta. - Nem csinálok én semmi rosszat! Csak azt adom neked, amitől sokáig meg voltál fosztva: az érzéki gyönyörűséget. A lány elengedte a kormányt, megragadta Níkosz csuklóját, és kiszabadította magát. A férfi sóhajtva elengedte, karját a mellén összefonva az oldalablakhoz támaszkodott. - Kár! Én nagyon kellemesen éreztem magam. - Sajnálom, hogy elrontottam a szórakozásodat. - Carrie hangja kissé elfúlt. - Ne nyúlj hozzám többet! - Rendben van. így lesz, amíg magad nem kéred. De már nem halogathatod sokáig! Carrie mereven bámult maga elé. Lehet, hogy igaza van, gondolta, én mégsem engedek. - Nagyon alacsony árakkal dolgozol—terelte másra a szót Níkosz.—Szerintem az üzemelési költségeket sem fedezik. - Az én dolgom, hogyan gazdálkodom! - Igaz. Mégis, miután üzletember vagyok, érdekelne, hogy maradhatsz fizetőképes ilyen körülmények között. Miért nem hagy békén csak egy rövid ideig? - morfondírozott Carrie. Mitől olyan átkozottul friss és kipihent mindig? Nekem bezzeg fénylik a homlokom meg az orrom az izzadságtól, ami nem tesz jót az önbizalmamnak. A férfi még mindig figyelmes, kérdő tekintettel nézett rá. A lány tudta, hogy addig nem lesz nyugta, amíg megfelelő választ nem ad neki. - Azért ilyen alacsonyak az árak, mert az ügyfeleim többnyire szegény parasztok. Mint az a két öreg ott. - Széles mozdulatot tett. - Körülöttünk több mint kétezer sziget van. Majd mindegyik kicsiny, gyéren lakott, ezért a rendszeres hajójáratok elkerülik. - Carrie kisimított egy homlokába hulló nyirkos hajfürtöt. -Senki sem törődik a szegény ördögökkel. Mindenki csak a pénzes turisták kegyeit lesi. Persze a látogatókat is jól becsapják. Olcsó lőrét, másodosztályú buzukizenét sóznak rájuk valamelyik szutykos tavernában, s még el is hitetik velük, hogy az igazi Görögországgal ismerkednek. A hozzád hasonlóknak szégyellniük kellene magukat azért, ami a szigeten folyik. Elhanyagolják a világ egyik legrégibb és legfejlettebb kultúráját s a csodás műemlékeket. Níkosz szeme összeszűkült. 33 Romána - A hozzám hasonlóknak? - Igen. Azoknak, akiké a pénz és a hatalom. - En egy Szpirakisz vagyok! - A férfi minden egyes szót külön hangsúlyozott. -És az én családomnak külföldről jött idegenek nem adhatnak felelősségből leckét. Carrie döbbent felháborodással bámulta. Érezte, hogy minden ízében reszket. Feldúlt arckifejezését látva a férfi kissé lecsillapodott, és gúnyos kis mosolyra húzta a száját. - Csak az ostobák dőlnek be az ilyen általánosításoknak... Meg fogsz lepődni, de egyetértek veled. Az az igazság, hogy ebben az országban már hosszabb ideje elhanyagoljuk a kisebb közösségeket. Semmi kétség: te értékes szolgálatot nyújtasz nekik. - Örülök, hogy így látod. - Csak arra akartam kilyukadni, hogy még egy emberbarát vállalkozásnak is legalább annyira nyereségesnek kell lennie, hogy képes legyen a saját költségeit fedezni. Egy hajó üzemeltetése nem csak az üzemanyag árát jelenti. Például ott van az értékcsökkenés, a karbantartás, a kikötői illeték, a biztosítás... - Mondtam már, hogy ne üsd bele az orrod! - vágott közbe zavartan Carrie. - Felejtsd el! Rendben? - Ha mostanáig sikerült elkerülnöd a csődöt, akkor valamit lespóroltál. - Níkosz elgondolkozva szemlélte a lányt. - A biztosítót, igaz? - Nem tudom, miről beszélsz... - A lány hangja bosszúságról árulkodott. - Tényleg? Pedig ezért akartad a zongorát olyan gyorsan levinni a raktérbe. A szállítmány nincs biztosítva. Te mondtad, hogy még soha nem veszett oda semmi, és ha teheted, most sem fog. Valójában nem engedheted meg magadnak, hogy a rakomány megsemmisüljön, mert akkor üzletileg véged van. - A kár megtérülne a nem hivatalos biztosításomból - vetette oda ingerülten Carrie. - Nem hivatalos biztosítás? Miről beszélsz? Tulajdonképpen nem tartozik magyarázattal Níkosznak, viszont örülne, ha a férfi ajkáról lehervadna a gúnyos mosoly. - Egy dologban hasonlítok rád, Mr. Szpirakisz! Szükségtelennek tartom, hogy idegenek figyelmeztessenek a felelősségeimre és a kötelességeimre. Nem vállalom olyan áru szállítását, amelyik értékesebb a bankszámlám összegénél. Az ügyfeleim ezzel tisztában vannak, és megbíznak bennem. Tudják, hogy én megtéríteném az esetleges kárukat, bár eddig erre nem volt szükség. És mivel nem kell a drága biztosítást fizetnem, olcsóbb árat tudok nekik számítani. - Níkosz hallgatott. A lány folytatta: - Tudom, hogy ez nem törvényes. Most fel fogsz jelenteni? - Miket gondolsz, Carrie! - A férfi hangja váratlanul szelíden csengett. -Ahogy lassanként megismerlek, egyre tisztábban látom, hogy nagyon hasonlítunk 34 Zátonyok között egymásra. Ha mi a szívünkön viselünk valamit, nem számít, hogy esetleg ki kell játszanunk a törvényt, nem igaz? Délután kettőkor elérték a soron következő kikötőt, kirakták a rakományt, és sietve útra keltek, hogy még aznap felvegyék a szállítandó árut. Már egy órája hajóztak északnyugat felé, amikor kitört a vihar.vHirtelen erősen lehűlt a levegő, és az eddig tükörsima tengert erős szél borzolta. Níkosz a kormányfülkéből az északi látóhatárt kémlelte a távcsővel. - Igazad volt - mondta gondterhelten. - Jön a meltemi. Amikor egy heves szélroham a Mirandát jobbról kapta el, a kormány nagyot rándult Carrie kezében. Feltámadt a szél, és vadul korbácsolta a hullámokat. A lány megpróbálta a hajót a széllel szemben kormányozni. - Jó lenne forró kávét önteni a termoszba, amíg még lehet - kiáltotta a válla fölött Níkosznak. - Nem tudhatjuk, meddig tart a vihar. Arra számított, hogy Níkosz kikapja a kezéből a kormányt, majd közli vele, hogy a kávéfőzés nőknek való foglalatosság, ám a férfi valami válaszfélét dör-mögve készségesen elbaktatott. A szél egyre jobban bömbölt, és a hullámok már az ablakokat csapdosták. Carrie ismerte azt a különös izgalmat, ami mindig elfogta, mikor az elemekkel kellett szembeszállnia. Most majd kiderül, hogy mennyit tud az új motor. Az üvöltő orkán hatalmas mennyiségű vizet zúdított a kormányfülkére. AMiranda először tiltakozva ágaskodott, és orra magasan a víz fölé emelkedett, majd hirtelen előrebukott, s szinte befurta magát az előtte tornyosuló hullámhegybe. Csak ennél ne legyen rosszabb! - fohászkodott Carrie. Níkosz hamarosan visszatért, s a magával hozott két termoszt a térképtartó alatt helyezte biztonságba. - Bírod tartani? - kérdezte aggodalmasan. A lánynak minden erejére szüksége volt, amikor a hajó megismételte az előbbi mutatványt. - A Mirandával semmi baj - mondta. - Tudtam, hogy megállja a helyét. - Remélem is, mert lesz ez még rosszabb is. - Arcát az ablak üvegéhez szorítva Níkosz figyelmesen tanulmányozta a fedélzetet. - A ponyvák elszabadultak a helyükről! Megyek, megerősítem őket. - Megőrültél? Most nem mehetsz ki! Azon nyomban lesodornának a hullámok. - Muszáj. Ha ekkora víztömeg ömlik a raktérbe, elsüllyedünk. - A férfi igen komolyan nézett Carrie szemébe. - Rád bízom magam. Ha meg tudod tartani a hajót a széllel szemben, minden rendben lesz. Elég erősnek érzed magad? A lány idegesen megnedvesítette az ajkát. - Azt hiszem. Remélem... Níkosz bátorítóan mosolygott. 35 Romána - Biztos, hogy meg tudod csinálni. Az a fontos, hogy amíg a ponyvát meg nem erősítem, ne hagyd oldalra dőlni a hajót. Carrie még egyszer megpróbálta visszatartani útitársát, bár sejtette, hogy hiába. A férfi végig sem hallgatta, kirohant, és előregörnyedve futott a szélben csapkodó ponyvák felé. Carrie összeszorult szívvel figyelte az ablakon keresztül. Amikor egy hatalmas hullám egyszerűen fellökte Níkoszt, a lány rémülten felkiáltott. A Miranda orra most ismét magasba emelkedett, a víz csak úgy zúdult a fedélzetről a tengerbe. Níkosz hason feküdt az emelő alatt, és tíz körmével kapaszkodott a deszkákba. Hirtelen feltápászkodott, és teljes erejéből futni kezdett a raktér felé. Carrie igyekezett uralkodni magán. Erősen markolta a kormányt. Ha most a hajó oldalra dől, Nfkosznak semmi esélye. A férfi felbukkant egy pillanatra, mielőtt a hajó orra a hullámhegybe fúródott. A lány halkan imádkozott. Én vagyok az oka mindennek, vádolta magát keserűen. Nekem kellett volna ellenőriznem, hogy a rakodás után a ponyvák kellően meg lettek-e erősítve. Én jósoltam meg a vihart, de nem tudtam, hogy ilyen kegyetlen erővel tör ránk. Különben nem futottunk volna ki a kikötőből. Ilyen időben még az óriási kompok sem merészkednek tengerre. Eszébe jutott, milyen büszkén dicsekedett Níkosznak, hogy a Miranda az Égei-tenger minden viharával képes dacolni. Talán ezzel megsértette a réges-régi görög isteneket, akik most tiszteletre tanítják. Hosszú percek múlva a férfi végre visszatámolygott a kormányfülkébe. Carrie a megkönnyebbüléstől majdnem sírva fakadt. Níkosz lihegve és bőrig ázva támaszkodott az ajtónak, és a lány kérdő tekintetére néma bólintással válaszolt. Mikor lélegzethez jutott, megnyugtatóan veregette meg Carrie vállát. - Most egy kicsit átveszem a kormányt. Próbálj meg kitölteni nekünk egy csésze kávét! Ez egyszer örült a lány, hogy Níkosz leváltja. Nagyon gyengének érezte magát, és tartott tőle, hogy sokáig már nem képes a hajót irányítani. Sikerült úgy kitöltenie a kávét, hogy mindössze néhány csepp csurrant mellé. Egyik kezével kitámasztotta magát, a másikkal a csészét tartotta Níkosz szájához. Az hálásan pillantott rá. Miután a férfit megitatta, Carrie is kortyolt a meleg italból. - Ez igazán jó... - A szó elhalt Carrie száján, a csésze kicsúszott a kezéből, amikor megpillantotta a hajóra zúduló toronymagas hullámot. Rémült kiáltással kapaszkodott Níkoszba, és úgy tapadt rá, mint folyondár a fára. Végünk van, gondolta. Ez a hullám aprófává hasítja a Mirandát. Hatalmas dübörgés rázta meg a hajót. Lábuk alatt megmozdult a padozat. A tetőzet hatalmas reccsenéssel kettéhasadt, és a repedésen át ömlött rájuk a víz. Carrie arcát Níkosz hátához szorította, s érezte, amint a férfi izmai megfeszülnek az erőfeszítéstől, hogy a kormányt kézben tudja tartani. Aztán bekövetkezett a csoda. A Miranda kiemelkedett az összetorlódott víz- 36 Zátonyok között tömegből, és zavartalanul folytatta az útját. Carrie restellte, hogy ilyen leplezetlenül kimutatta félelmét. Eleresztette Níkoszt, és fel akart egyenesedni, amikor a férfi felkiáltott. - Kapaszkodj csak! Lesznek még gondjaink. Baj van a kormánnyal! A lány döbbenten látta, hogy aMiranda lassan oldalra dől. Níkosz megpróbálta hirtelen átfordítani a kormányt. - Valami biztosan eltörött! - kiáltotta. - Vagy a kormánykerék vált kezelhetetlenné, vagy maga a szerkezet sérült meg. Carrie halálsápadtan meredt rá. A kormány után nyúlt. - Segítek. - Nemigen hitte, hogy segíteni tud, de a tétlen álldogálásnál még ez is jobb. A vihar még egy óra hosszat tombolt, majd olyan hirtelen vonult vissza, mint ahogy kitört. A hullámok elcsitultak, és a Miranda békésen himbálózott a nyugodt víztükrön. Carrie még mindig reszketett. Kidugta a fejét a kormány fülkéből. - Hála istennek! Vége! - lélegzett fel. - Nagyszerűen csináltad, Carrie! — Níkosz elismerően mosolygott, pedig arcára kiült a kimerültség. A lány megzavarodott a váratlan dicsérettől. - Dehogy! Szinte megbénultam a rémülettől. - Azt hiszed, én nem? Valahol horgonyt kell vetnünk. Meg kell néznem, mi történt a kormányművel. Lehet, hogy én is meg tudom javítani. -Fejével az ablak felé intett. — Mintha az ott egy kis sziget lenne... Nézd csak meg! Carrie reszkető kézzel tartotta a távcsövet. - Úgy van. Lakatlannak látszik. A partja sziklás, de délen van egy kis homokos öböl. Carrie Níkoszt figyelte, hogyan próbálja a makacskodó hajót irányváltoztatásra bírni. Nekem most a fedélzeten lenne a helyem, hogy megvizsgáljam a károkat, gondolta. Ehelyett csak állt, mintha a lába gyökeret vert volna. Érezte, hogy különös, nyugtalanító dolog történik vele. Talán a veszély, a kiszámíthatatlan végzet közelsége miatt valami megváltozott közte és Níkosz között? Elgondolkozva felejtette szemét a férfin, és izgalom fogta el. Ez legalább olyan aggasztó, mint a vihar volt, amiből épp most menekültek meg. Níkosz e pillanatban kapaszkodott fel a fedélzetre, majd a lány kezéből kivette a farmerját. Carrie igyekezett másfelé nézni. Amikor lehorgonyoztak a kis zárt öbölben, Níkosz nyomban ledobta ruháit, és a vízbe ugrott, hogy megvizsgálja a kormányszerkezetet. Carrie-t most már nem döbbentette meg annyira, mint az első alkalommal, hogy a férfi teljes nyugalommal meztelenre vetkőzik előtte. Már jobban ismerte őt, tudta, hogy öntörvényű, és saját belátása szerint cselekszik. Nincs tekintettel senki másra. A látszat nem érdekli. 37 Romána - Maga a kormány sértetlen. Viszont valami nincs rendben a kormányművel. Van valahol esetleg egy műszaki rajz a hajóról? - Hogyne. Jimmy kabinjában. Mindjárt hozom. A rajz segítségével Níkosz majdnem pontosan meghatározta a sérülés helyét. - Oda te nem férsz be! - tiltakozott Carrie. Leemelte a fedőlapot, és a kormánymű felé mutatott. - Mit csinálunk, ha beszorulsz? Níkosz vállat vont. - Vagy megpróbálom, vagy itt ragadunk, és várjuk, hátha erre vetődik egy hajó. Akár egy egész hétig is várhatjuk a jó szerencsét. - Zöld szeme villant egyet. - Nem gondolod, hogy a sors vezette a Mirandát ide? - A sors? - Bizony. Tökéletes hely. Teljesen kihalt. Itt aztán senki nem zavarhat minket... - Nagyon sötét lesz odalent - vágott gyorsan közbe Carrie. - Hozok egy elemlámpát. Pár perc múlva Níkosz - egyik kezében a lámpával, a másikban egy csavarkulccsal - fejjel előre bekúszott a nyílásba. Carrie tehetetlenül járkált fel és alá. Elviselhetetlennek érezte, hogy nem képes Níkosznak segíteni. Szörnyű lehet ott lenn! Mint egy koporsóban... Kétségbeesve hajolt előre. - Níkosz? Semmi baj? Tompa mormogás volt a felelet. Carrie ajkába harapott. És ha mégis valami baja történik? Izomgörcsöt kaphat abban a szűk lyukban, vagy elfogyhat a levegő, és elájul. Hogyan mentse ki? Utánabújik ő is, kötelet köt a lábára, s úgy próbálja kihúzni. Az ördögbe is! Meg kellett volna akadályoznom! Kockára tettem az életét csupán azért, hogy ne kelljen vele kettesben maradnom a kormányozhatatlan hajón! Bár mostanság kíméletesebbnek tűnik, nem valószínű, hogy letett volna a tervéről. Valamikor meg kell történnie... Nem mindegy, hogy éppen itt vagy másutt? Nem vonakodhatom tovább, állapította meg magában. Elfogadta ezt a veszélyes helyzetet, mert el akarta kerülni a legrosszabbat. Minden erejével azt akarta, hogy Jimmy épen, egészségesen térjen vissza. - Níkosz! - kiáltott le újra. Mintha a föld mélyéből jönne a halk, érthetetlen válasz. Carrie elhatározta, hogy a tehetetlen morfondírozás helyett inkább főz egy kávét. Jól fog esni a férfinak. Elindult a konyha felé, de megtorpant. És ha Níkosz segítségért kiált, és ő távol van? Habozva fordult vissza, lekuporodott a nyílás mellé, és várt. Hirtelen zaj ütötte meg a fülét, majd a mélyből meghallotta Níkosz fojtott hangját. - Fuss fel a kormányfülkébe! Próbáld meg, hogy most könnyebben mozdul-e a kormány. 38 Zátonyok között Carrie engedelmeskedett. Jobbra, majd balra fordította a kormányt, aztán sietve tájékoztatta Níkoszt. - Már nincs beszorulva! - Nagyszerű. Máris jövök. Carrie felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, de a mosoly rögtön az ajkára fagyott, amikor meglátta, hogy Níkosz az olaj- és piszokfoltok alatt tele van horzsolások-kal, kisebb-nagyobb sebekkel. A férfi lassan felegyenesedett, és kinyújtóztatta sajgó tagjait. - Az egyik rúd volt elgörbülve - magyarázta. - Sikerült kiegyenesítenem. Carrie tetőtől talpig végignézett rajta. - Leginkább egy forró zuhanyra van szükséged. Níkosz érdeklődve vette szemügyre saját mellkasát, lapos hasát. - Nem mondom, komiszul festek. Igazad lehet. - Siess! Öt perc múlva utánad megyek. A zöld szempár felcsillant. - Együtt zuhanyozunk? - Azt azért nem. Viszont a hátad elég csúnya. Egyedül nem tudnád lemosni. A sebeket pedig be kell kenni gyógy kenőccsel. A férfi bólintott. - Értem. Anyai érzéseket ébresztettem benned? Vagy izgalmasnak találod, hogy hozzám érhetsz? Carrie elpirult. - Csak segíteni akarok - válaszolt bosszúsan. - De ha gondolod, felőlem akár vérmérgezést is kaphatsz. Bánom is én! Níkosz megadóan emelte fel a kezét. - Bocsánatot kérek. Mindössze kissé meglep, hogy hirtelen aggódni kezdesz az egészségi állapotom miatt. Amíg a vihar tartott, volt rá magyarázat. De hogy most mi lehet az okod, számomra rejtély. - Hirtelen elmosolyodott. - Öt perc múlva várlak. A lány utánanézett, és ökölbe szorult kezének ujjai lassan szétnyíltak. Mély lélegzetet vett. így jár az ember, ha jót akar, gondolta keserűen. Mi lenne, ha homokot kevernék a kenőcsbe? Jó lecke lenne neki! A fedélzetről induló lépcsősor a hajókonyhába vezetett, amelynek berendezése mosogatóból, gáztűzhelyből, hűtőszekrényből, egy lehajtható asztalból és egy simára gyalult fapadból állt. A konyha után következett két úgynevezett hajókabin, két függönnyel elválasztott fülke, egy egyszerű ö.ltözőasztal és egy szekrény. Szintén függönnyel elkerített helyen volt a vécé és a zuhanyozó. Amikor Carrie odaért, már csobogott a víz, a függöny mögül gőz gomolygott. Níkosz félrehúzta a függönyt, éppen a szappant törölgette a szeméből. - Kicsit előbb érkeztél. Carrie nyugodtan viszonozta a tekintetét. 39 Romána - Egyáltalán nem. Fordulj, kérlek, a fal felé! Níkoszon látszott, hogy nem szívesen tesz eleget a kérésnek. Carrie erősen beszappanozta a kezét, és hozzálátott, hogy óvatosan lemossa a férfi vállát és hátát. - Fáj? - Észre se vettem, hogy már belefogtál. Ne félj, nem vagyok porcelánból. A lány felbátorodva jól megdörzsölte a feszes hátizmokat. - így jobb? - Tökéletes. Csináld csak, valósággal újjászületek tőle. - Most már elég lesz - jelentette ki a lány néhány perc múlva. - A többit egyedül is eléred. A konyhában várlak. Be akarom kenni a hátadat gyógyke-nőccsel. Carrie ruházata még mindig nedves volt a vihartól, és a zuhanytól sem lett szárazabb, ezért gyorsan átöltözött. Ezután feltette a kávét. Vajon igaza lehet Níkosz-nak? A sors vezette őket ebbe az elhagyatott öbölbe? A hely eszményi, itt már nem lehet tovább halogatni az elkerülhetetlent. Ha őszinte akar lenni magához, becsületesen be kell vallania, hogy kívánja fölöttébb vonzó útitársát. Ha most venné a karjaiba, odaadná magát, egy pillanatig sem tiltakozna... Éppen ez a bökkenő. Níkosz ingerii, bosszantja őt, de tőle várja a kezdeményezést. Ez az ára Jimmy szabadságának. Neki magának kell kérnie, hogy legyen szíves vele hálni. Azt is pontosan tudja, mi következik azután. Níkosz teljesen kiélvezi a győzelmét, de a lelke mélyén meg fogja őt vetni. Hiszen ezt a célt tűzte ki maga elé. Jimmyt akarja megbüntetni azzal, hogy a nővérét megalázza. De ezt nem engedheti meg, nem történhet meg! Nem tudná elviselni a megvetését. Mert most már nem közömbös neki, mit gondol róla Níkosz. Ebbe a lehetetlen, kiállhatatlan emberbe kellett - ki tudja milyen okból - beleszeretnie! 40 Zátonyok között 5. FEJEZET Mire Carrie elkészült a kávéval, feltűnt Níkosz, aki közben tiszta farmerba bújt. Más nem is volt rajta. - Foglalj itt helyet! - mutatott a padra Carrie. - Úgy, mintha lovon ülnél. -Kávét töltött neki, aztán közvetlenül a háta mögé telepedett, és ujját a kenőcsbe mártotta. - Lehet, hogy csípni fog egy kicsit. Mialatt Níkosz a kávéját kortyolgatta, Carrie hozzáfogott, hogy ellássa a sérüléseket. - Nagyon fáj? - Csak a türelmemet teszed próbára. A lány óvatosan folytatta a kezelést. J - így ni - jelentette ki határozottan, mikor elkészült. - Most már nem fog begyulladni. A férfi kicsit megmozgatta elmerevedett vállát, aztán megfordult a padon, hogy Carrie-nek a szemébe nézhessen. - A mellemen és a hasamon is megsérültem! - Azt magad is eléred. Níkosz két kézzel emelte fel csészéjét. - Sajnos tele a kezem. Carrie gúnyos mosollyal próbálta szorongását leplezni. - Persze, a nagyságos úr nem fosztja meg magát a jól megérdemelt kávé élvezetétől. Ujja hegyére vett egy kis kenőcsöt, és gondosan kenegetni kezdte a sérüléseket a férfi mellén. Igyekezett úrrá lenni izgalmán. Egy hosszú karcolás lefelé húzódott. A lány érezte, amint arca lángba borul. - És ezzel mi lesz? - Níkosz kicsatolta az övét, és kicsit lejjebb tolta a farmerját. Carrie nagyot nyelt. Egy terjedelmes horzsolás futott a köldöktől lefelé. Amíg a sebet bekente, furcsa gyengeséget érzett. Gyorsan felállt. - Most már el vagy látva - állapította meg erőltetett vidámsággal. - Még egy kis... Níkosz elkapta a csuklóját, és visszahúzta a padra. 41 Romána - Hová sietsz? A jó ápolónő arra is szakít időt, hogy elbeszélgessen a betegével. Azt mondják, elősegíti a gyógyulást. - Nem vagyok ápolónő! - De a szíved és a kezed olyan, akár egy ápolónőé. - Níkosz hangja bársonyosan simogatott. - A kezed és a búzavirágkék szemed tűnt fel nekem legelőször. Igaz, sokkal több nem is látszott belőled. Ember legyen a talpán, aki megmondta volna, hogy szép vagy csúnya lány rejtőzik az olajos massza alatt. - Hagyjuk ezt! - Carrie zavarba jött. - Megyek és kijavítom a kormányfülke tetejét. Níkosz elgondolkozva nézte. Aztán hirtelen talpra ugrott. - Az férfimunka. Majd én rendbe hozom. Te pedig kukkants be a hűtőbe, és találj ki valami vacsorát! -javasolta, és már ott sem volt. Carrie megkönnyebbülten sóhajtott fel, és keze fejével letörölte a homlokát. Ma este kell megtörténnie. Sokáig ezt már nem lehet elviselni. Mikor Carrie - hóna alatt két takaróval - felbukkant a fedélzeten, a lemenő nap utolsó sugarai vörösre festették a kis öbölben a parti homokot, és a keleti égbolton már ott ragyogott az Esthajnalcsillag. A lány mélyet lélegzett a fűszeres illatú levegőből, s a kormányfülke mellett a fedélzetre terítette a takarókat. Felpillantott. Níkosz állt előtte mosolyogva. - Ide telepedünk vacsorázni - magyarázta Carrie. - Gondoltam, ebben a melegben jobb, ha a szabad ég alatt eszünk. A férfi olyan behatóan nézett rá, hogy Carrie érezte, a lelke legmélyébe lát. - Jó ötlet - helyeselt Níkosz. - A mai vacsorát egyiklink sem fogja elfelejteni. Ebben biztos vagyok. - Mindjárt besötétedik. A kormányfülkében van két viharlámpa. Níkosz mosolygott. - Hozom. Szeretem látni, hogy... mit eszem. A lány leszaladt a kabinjába. Ideges pillantást vetett a tükörbe, aztán átkefélte, majd fekete szalaggal fogta össze hosszú, szőke haját. Egyáltalán nem volt megelégedve a külsejével. Sarkon fordult, a konyhában felkapta az előkészített ele-mózsiás kosarat, és felsietett a fedélzetre. A kormányfülke két oldalán egy-egy viharlámpa világított. Níkosz bekapcsolhatta a rádiót, mert kellemes muzsika hangjai ütötték meg Carrie fülét. A lány gondosan elhelyezte a kosarat a takarók mellett. A tat felől a lenyugvó nap festette tűzszínűre a vizet. Carrie elbűvölten könyökölt a korlátra. Níkosz is tiszteletteljes csendben figyelte a természet fenséges színjátékát. A nap lassan a tengerbe bukott. Az ég színe rőtvörösből mélykékre váltott, majd szinte egyenként feltünedeztek a csillagok. A nyugodt tenger alig észrevehetően ringatta a hajót. Csendben sétáltak vissza a fedélzetre. A lámpák libegő fényénél Carrie letérdelt 42 Zátonyok között a takaróra, és egy üveg bort meg két poharat rakott ki a kosárból. Az üveget Níkosz felé nyújtotta. - Tölts, légy szíves! - Danielisz! Újabb meglepetés! - csettintett a férfi elismerően. - Van egy egész rekesszel. Az egyik ügyfelem ezzel egyenlítette ki a számláját. Csak különleges alkalmakkor nyitok ki egy-egy üveggel. Níkosz felhúzta a szemöldökét. - Most mit ünnepelünk? Carrie vállat vont. - Mondjuk azt, hogy megúsztuk a vihart. Erre koccintanunk kell, nem igaz? — Nem várt választ. Óvatosan kiemelt egy termetes edényt a kosárból. — Narancsos csirke. Szerintem nagyon jól készítem. Níkosz elismerően bólintott, amikor Carrie eléje tette a telepakolt tányért. - A hajón van egy csomó konzerv - magyarázta a lány -, de ehhez a borhoz egyiket sem ajánlanám. - Ezzel a félresikerült szellemességgel akarta idegességét leplezni. Hogyan mondjam meg neki, hogy szeretnék lefeküdni vele? Talán a bor segít, fontolgatta, s Níkoszra nézett, aki éppen töltött. Két üveg csak feloldja a gátlásaimat! Elvégre nem tettem józansági fogadalmat... Ma még sokkal vonzóbb, mint eddig. Talán a lámpafény teszi... Másfelé nézett. - Holnap korán kifuthatnánk - mondta társalgási hangon. - Talán behozhatjuk az elveszett időt. - Ez is egy lehetőség - vélte Níkosz. - A másik, hogy megszeretjük ezt a kis öblöt. És ha nekem megtetszik... - Mire gondolsz? A férfi titokzatosan mosolygott, és újabb csirkedarabot tűzött a villájára. Hát ez képtelenség! - gondolta Carrie. Níkosz tökéletesen tudja, mi fog történni, mégis szándékosan arra törekszik, hogy megnehezítse a helyzetemet. Lehet, hogy tartja magát a fenyegetéséhez? Komolyan arra vár, hogy térdre borulva ri-mánkodjam neki, szíveskedjék velem hálni? Níkosz zöld szeme világított a félhomályban. Olyan, mint a prédára lecsapni készülő ragadozó, döbbent rá a lány. Erőt gyűjtött, és a férfi felé nyújtotta a kezét. - Níkosz? - Azt remélte, hogy a férfi a kezénél fogva magához húzza. Szíve a torkában dobogott. Egész teste égett a vágytól. Níkosz rápillantott Carrie kezére, majd egyenesen a szemébe nézett. - Tessék, Carrie. - Nem akarnál... esetleg...? - A lány hangja elfúlt. Egy kis biztatás nélkül képtelen volt szavakba önteni az érzéseit. - Mit nem akarok? - kérdezte szelíden a férfi. 43 Romána Úgy játszik velem, mint macska az egérrel, riadt meg a lány. Az effajta férfiak gyönyörködnek az áldozatuk vergődésében. A csend kezdett nyomasztóvá válni. Végül Níkosz szólalt meg, hangjában csú-folódó részvéttel. - Mi az? Elfelejtettél beszélni? Még egy kis bort? - Újra töltött a lány poharába. - Nincs ebben semmi rossz! Ez nagyon finom bor. Magamnak is töltök még egy kortyocskát. Carrie keze megremegett, amikor átvette a poharat. Elfordult, hogy kitérjen a kutató pillantás elől. Milyen sötét, titokzatos hatalommal rendelkezik fölötte ez a férfi? Hiszen hidegszívű, hajlíthatatlan ember! Miért vágyakozik akkor ő ilyen őrülten arra, hogy magán érezze ölelő karjait, hogy ajkuk találkozzék? Most már nem beszélheti be magának, hogy csakis Jimmyt akarja megmenteni. Képtelenség! Az okot saját magában kell keresnie. De miért?! Níkosz elégedetten tolta félre a tányérját, és megint töltött magának. - Amíg lent voltál, meghallgattam a rádió híreit - vette fel a beszélgetés fonalát. - A viharról is tudósítottak. Egyes helyeken még annál is kegyetlenebb volt, mint amin mi mentünk keresztül. Carrie hirtelen elfelejtette saját gondját-baját. A tengeri emberek között nagy az összetartás. Ha egyikük bajba kerül, az mindannyiuk számára szerencsétlenség. - Áldozatai is voltak? - Szerencsére nem. De a keletkezett károk rendkívül nagyok. Egy komp zátonyra futott, egy tucatnyi jacht pedig felborult, összetört... - Níkosz jelentőségteljesen bólintott. - Könnyen lehettem volna az egyetlen áldozat. Neked köszönhetem, hogy nem történt bajom. - Nekem? - kapta fel a fejét Carrie. Ami azt illeti, ennek inkább a fordítottja igaz. Ha Níkosz nem vállalja a szörnyű kockázatot, nem olyan bátor és elszánt, most aligha lennének itt. - Amíg én a raktér fölé erősítettem a ponyvát, te szinte természetfeletti erővel küzdöttél, hogy megtartsd a Mirandát. Ha a hajó megdől, a lezúduló víztömeg védhetetlenül a tengerbe sodor. Soha vissza nem térő alkalmad lett volna, hogy megszabadulj tőlem. Miért nem használtad ki? Mindenki elhitte volna, hogy szerencsétlenség történt. A lány elképedve bámult rá. - Komolyan azt kérdezed tőlem, miért nem öltelek meg? - Pontosan. Érthető lett volna. Nem igyekeztem megszerettetni magam. Sőt! Komolyan gondolja! Minek néz ez engem?! - Hát... ha te azt hiszed, hogy képes lennék erre, akkor nem vagy valami jó emberismerő. - Carrie a felháborodástól szinte fuldokolt. - Úgy látszik, a Szpirakisz családban a vadon törvényei uralkodnak, de ahonnan én jövök, ott az emberek ezen már régen felülemelkedtek. Níkosz homlokát ráncolva fürkészte a lányt, majd sóhajtott. 44 Zátonyok között - Látom, valóban megsértődtél. Bocsáss meg! Amikor az embert annyi ellenség veszi körül, mindig a legrosszabbra kell felkészülnie. - Elhiszem, hogy sok ellenséggel vagy körülvéve. Nem veszed a fáradságot, hogy barátokat szerezz magadnak. A férfi szeme fenyegetően villant. - Éppen most próbálok barátságosan viselkedni. Ne nehezítsd meg nekem, Carrie! Még hogy ő nehezíti meg! Ez az ember viccel vele! - Rendben van - sóhajtotta. - Megbocsátok. Felejtsük el! Níkosz kicsit közelebb húzódott. - Köszönöm, Carrie. De a tények makacsak. Megmentetted az életemet. Ezen nem tudom magam csak úgy túltenni. Kötelességemnek érzem, hogy megjutalmazzalak. - Nekem nincs szükségem semmiféle jutalomra. Csak annyit ígérj meg, hogy szabadon engeded az öcsémet — mondta Carrie bizalmatlanul. Níkosz most már szorosan a lány mellett ült. - Arról majd később beszélünk. Addig is... a hálám jeléül elfogadnál tőlem egy csókot? - Mit? - Carrie szája hirtelen kiszáradt. - Te... te meg akarsz csókolni? - Csupán hálám jeléül - hangsúlyozta Níkosz. Egészen közel volt az arca, olyan közel, hogy a lány érezte, elmerül, elvész a zöld szempárban. - Hát... ha tényleg ezt akarod... A férfi kedvesen megsimogatta a lány arcát. - Azt hiszem, mind a ketten akarjuk. - Gyengéden megcsókolta, aztán egy pillanatig nem mozdult, majd a lány arcát két kezébe fogta, és ajkával könnyedén, végtelenül izgatóan az ajkát kezdte kóstolgatni. Carrie egész testében reszketett. Bizonytalanul Níkosz vállába kapaszkodott, szíve lázasan dobogott, teste izzott a vágytól. Ajka megnyílt, és Níkosz kíváncsi nyelve bebarangolta szája forró belsejét. Mikor a férfi átölelte, és erős kézzel magával húzta a padlóra, Carrie szíve a torkában dörömbölt. A következő pillanatban magán érezte a férfi testét, súlya szinte a földhöz szögezte. Níkosz lassan felemelte ajkát a lányéról, és mélyen a szemébe nézett. - Veled akarom tölteni az éjszakát, Carrie! Az többször is megpróbált válaszolni, de nem jött ki hang a torkán. Végül feladta, és némán bólintott. - Ha nem akarod, rögtön abbahagyom. - Níkosz csókokkal borította a lány behunyt szemét. Carrie arcán érezte meleg, könnyű leheletét. - Megígértem, hogy nem erőszakollak meg. Ehhez tartom magam. A lány most már nem akart semmit mondani. Kétségbeesett erővel karolta át a férfi nyakát, és olyan szilaj vággyal húzta magához, ami önmaga számára is új 45 Romána és félelmetes volt. Vak szenvedéllyel mélyesztette körmét a hátába, de riadtan kapta vissza a kezét, mert Níkosz felkiáltott fájdalmában. A sebei! Megfeledkezett róluk! A mindent elsöprő vágy elvette az eszét! - Níkosz... bocsáss meg! Nem akartam neked fájdalmat okozni! - suttogta bűntudatosan. A férfi visszahúzódott. Carrie-nek elállt a szívverése. Níkosz nem hisz neki. Azt gondolja, szándékosan tette! - Kérlek, Níkosz - könyörgött. - Kiment a fejemből! Nem akartam... - Elnémult, mert a férfi hirtelen föléje térdelt, és ujját a szájára tette. - Tudom, hogy nem volt szándékos - nyugtatta meg gyöngéden. - Elragadott a szenvedély. Büntetésül most egy ideig nem szabad megmozdulnod. Képes vagy rá, kis nőstény tigrisem? Carrie felnézett rá, szeme titokzatos mélyéből próbálta megfejteni, mit tervez a férfi. Végül beleegyezően bólintott. - Jó - nyugtázta Níkosz, majd kezét elégedetten a póló alá csúsztatta. - Ennyi szépséget nem szabad rejtegetni. - A lány érezte, hogy óvatosan kezdi lehúzni róla a trikót. Halk parancsára engedelmesen felemelte a karját, és a következő pillanatban a póló már mellettük hevert. Nem kellett megkérni, magától felemelkedett kissé. Níkosz kikapcsolta a melltartóját, és azt is elhajította. Carrie most meztelen felsőtesttel feküdt a férfi előtt, és szégyentelenül élvezte elismerő tekintetét. Legbelül ugyan a lelkiismerete halk hangja elítélte teljes gátlástalanságát, de ezt hamar elnémította a mindent elsöprő szenvedély. Níkosz szinte hódolattal érintette meg a lány gömbölyű, feszes keblét, a sötét bimbókat, melyek megkeményedtek becéző simogatása alatt. - Afrodité! — suttogta. — Egy istennő teste! Lehúzta Carrie farmerjának cipzárát, majd lassan, élvezettel kiszabadította a nadrágból a lány csípőjét és hosszú lábát. Most már csak egy pici bugyi maradt rajta, s mikor Níkosz ezt is a többi holmi után dobta, Carrie-t boldog várakozás járta át. Figyelte, mint veti le a férfi saját ruháit is, aztán türelmetlenül átölelte, és lehúzta magához. Ajkuk szenvedélyes csókban forrt össze. Carrie érezte a férfi sürgető vágyát, és megborzongott a gyötrő izgalomtól. Níkosz gyengéd csókokkal borította el nyakától a kebléig, aztán játékosan ha-rapdálta a kínálkozó mellbimbókat. A lány kéjesen nyögdécselt, kezével a Níkosz sűrű, sötét hajába markolt. A férfi Carrie lapos hasát, gömbölyű csípőjét cirógatta, aztán gyengéden széjjelválasztotta a lány combjait, és fölébe kerekedett. Lélegzete felgyorsult, mikor felemelte Carrie csípőjét. A lány az ajkába harapott, hogy ne sikoltson fel, amikor Níkosz egy erőteljes lökéssel beléhatolt, majd egy pillanatig mozdulatlanul pihent meg rajta. Aztán könyökére támaszkodva felemelkedett. Carrie teljes erejével ölelte a férfi nyakát, mintha attól félne, hogy az hirtelen egyedül hagyja őt emésztő vágyával. 46 Zátonyok között Níkosz ránézett, zöld szemében lángok gyúltak. Lassan mozogni kezdett, és Carrie ösztönösen átvette a ritmusát. Leírhatatlan boldogság fogta el, minden más jelentőségét vesztette. Nem létezett már sem idő, sem hely, csak a mindent elsöprő gyönyörűség. Ahogy Níkosz mozgása felgyorsult, a szenvedély egyre magasabbra röpítette őket, s végül elérkeztek az önkívület csúcsára. Carrie hallotta, hogy Níkosz felnyög, érezte, mint rándul meg egész teste, és ettől mámoros gyönyör öntötte el. Karjai között tartotta a férfit, míg jóleső zsibbadást nem érzett. Akkor mély, kielégült sóhajjal hátrahanyatlott. Níkosz megmozdult, és kis csókokat lehelt Carrie szemére, szájára. - Boldoggá tettelek? - Csacsi kérdés! - Carrie megsimogatta Níkosz ajkát. - Nem érezted? Az megcsókolta a lány ujja hegyét. - legközelebb jobb lesz. Akkor már nem leszek ilyen türelmetlen. Carrie megbotránkozott. - Legközelebb? Honnan tudod, hogy lesz legközelebb? - Valami azt súgja. - Níkosz halkan nevetett. Oldalára fordult, és könyökére támaszkodva, szinte a gazda szemével gyönyörködött a lány testében. - Elhatároztam, hogy holnap még itt maradunk. Felderítjük a szigetet. Majd tüzet rakunk a parton, és szeretkezünk. Szeretkezünk? Milyen hidegen és szakszerűen hangzik... A lány most őszintén felháborodott, de tiltakozását Níkosz csókkal fojtotta el. Később a férfi felhozott egy újabb palack bort, s néhány takarót és párnát is. Letérdelt, és töltött az italból. Beszélgetni kezdtek, főként Carrie vitte a szót. Talán a szokatlan mennyiségű bor oldotta meg a nyelvét. Mesélt angliai életéről, meg arról, miért szánta el magát, hogy végleg Görögországban maradjon. Níkosz főként az apja felől érdeklődött, aki biztonságos életét hátrahagyva elindult, hogy megvalósítsa álmait. - Helyesen cselekedett - vélte a férfi. - Az embernek csak egy élete van. Nem szabad elfecsérelni. - Apa is mindig ezt mondta. Sose félj a holnaptól, mert a holnap az a nap, amelyik... szóval... ma van az a nap, amitől tegnap még féltél. Valahogy így mondta. - Értem, mit akart mondani. - Níkosz kivette a poharat Carrie kezéből. - Úgy látom, éppen eleget ittál. A lányt kellemes fáradtság fogta el. Félig leeresztett pillái alól szemrehányóan nézett Níkoszra. - Lehet, hogy igazad van, de részeg nem vagyok! Csak egy kicsit... elfáradtam. Most aludni szeretnék. - Mindkettőnknek jót fog tenni egy kis alvás. Carrie a párnára hajtotta a fejét, de a kezét Níkosz felé nyújtotta. 47 Romána - Gyere. Valami nagy bolondságot fogok mondani. - Éspedig? - A férfi elnyújtózott mellette. - Megkedveltelek. Nem tehetek róla, tudom, hogy nem lenne szabad. - Igazam volt. Mégis sokat ittál. Most fordulj meg, és aludj szépen! Carrie éjszaka egyszer felébredt. Níkosz karját a mellén érezte, hallotta halk, egyenletes lélegzését. Felnézett a csillagokkal behintett, bársonyos égre. A hullámok szelíd csobogással ütődtek a hajó oldalának. Önkéntelenül megsimogatta a férfi meztelen combját. Níkosz sóhajtott álmában. Carrie egy pillanatig ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy felébressze. Még egyszer át szerette volna vele élni azt a földöntúli gyönyörűséget. Már nyúlt is a csípője felé, de visszariadt. Talán haragudna. Inkább hagyom aludni. Elvégre várhatok reggelig. Mosoly suhant át az arcán. Atyaisten, milyen kéjsóvár lettem! És aztán! Elvégre a Victorral való rövid közjátéktól eltekintve csupa erény az életem. Nincs jogom egyszer kitombolni magam? Mire megint felébredt, sütött a nap. Felült, majd mindkét kezével a fejéhez kapott. - Nem érzed jól magad? - Carrie felpillantott. Níkosz állt a korlátnál. - Semmi különös. Másnaposság. - Erre van egy kiváló gyógymód. - Egy kávé és két aszpirin. Fél óra múlva semmi bajom. Níkosz odalépett, és a karjába kapta a lányt. - Kezeskedem, hogy az én gyógymódom sokkal hatásosabb. - Níkosz! Mit akarsz...? - Nem tudta folytatni, mert a férfi átszaladt a fedélzeten, és vele együtt a vízbe ugrott. Carrie prüszkölve, levegőért kapkodva bukkant fel. - De hát... mit képzelsz...? Níkosz átölelte, és csókkal hallgattatta el. Szorosan összefonódva süllyedtek egyre mélyebbre. Carrie-nek épp elfogyott az oxigénje, amikor Níkosz eleresztette. A felszínre érve a lány mohón kapkodta a levegőt. A következő pillanatban Níkosz is felbukkant. Fekete haja a homlokára tapadt, szeme jókedvűen csillogott. - No, hogy áll a fejfájásod? Carrie már nyugodtan lélegzett, s bár élvezte a kellemesen langyos, napsütötte vizet, szemrehányóan fordult Níkosz felé. - A kávé és az aszpirin jobbat tett volna. A férfi magához húzta, és csúfondárosan ránevetett. - Ez a gyógymód sokkal szórakoztatóbb. Ajkuk újból csókban találkozott. Carrie érezte, hogy Níkosz keze lefelé csúszik a hátán. Mást is érzett, s ettől megijedt. - Ne! Níkosz! Itt nem! Megfulladunk! 48 Zátonyok között - Dehogy! - a férfi nevetett, és felemelte a lányt. - Csak tempózz a karoddal. Carrie engedelmeskedett. Amikor lábát a férfi köré fonta, már szaporán szedte a levegőt. Később kiúsztak a szigetre. A lány kimerültén terült el a homokban. Amikor kicsit összeszedte magát, megfordult, és oldalba bökte Níkoszt. - Lehetetlen alak! Szemléltető oktatást adtál a vízi gyógymódból? A férfi csukott szemmel feküdt a hátán, fejét összefont karján nyugtatta. - Mondtam, hogy jobb, mint a tabletták. - Lustán, kényelmesen ejtette ki a szavakat. - Végül is nem fulladtál a tengerbe, és lefogadom, hogy már nem fáj a fejed. - De nagy gyakorlatod van benne! Níkosz mosolygott, Carrie-t pedig hirtelen elfogta a féltékenység. Hány nővel feküdt le mostanáig? Hússzal? Ötvennel? Vagy már nem is számolja? Vajon rangsorolja őket? Osztályzatot ad egytől tízig? Es neki hányast adott? Tapasztaltabb nőkhöz van szokva... Forróvérű, fekete szemű, csábos mosolyú déli szépségekhez... - Mielőtt téged megismertelek - szakította meg a töprengését Níkosz -, azt hittem, hogy az angol nők hidegek és érzéketlenek. Te megváltoztattad a véleményemet. Carrie zavarba jött. A férfi kitalálta a gondolatait. Nos, legalább válaszolt a ki nem mondott kérdésre, csak azt nem tudta eldönteni, hogy ezt bóknak tekintheti-e. Mire utalt valójában? Hogy könnyen megkapta őt? Talán csalódott is egy kicsit, mert nem kellett ellenállását leküzdenie? Biztosan megveti az odaadást, mert így nem tündökölhet a győztes szerepében. Azt pedig, hogy zsarolta Carrie-t, már rég elfelejtette. Ezen még tovább kell gondolkodnom, határozta el. Kelletlenül feltápászkodott. - Éhes vagyok. Megyek, és elkészítem a reggelit. Szólok, ha jöhetsz. - Carrie belegázolt a vízbe, és visszaúszott a Mirandához. Reggeli után megrakták a csónakot, és visszaeveztek a partra. Alaposan bejárták az egész szigetet, felmásztak a legmagasabb domb tetejére is. Közel s távol nem találtak mást, mint sűrű, összevissza nőtt bozótot, kényük-kedvük szerint tenyésző fűféléket és gyomnövényeket. Níkosz az ujja között szétmorzsolt egy rögöt. - Nem csoda, hogy lakatlan. Legfeljebb a kecskéknek való. - Nekem tetszik - ellenkezett Carrie. - Sőt szépnek találom. Még teljesen érintetlen, senki nem fosztotta ki. - Szerinted a gyümölcsösök, a szántók és az olajfaligetek fosztogatás eredményei? - Unalmasak! - Nem hiszem, hogy az éhező milliók osztanák a véleményedet. - Níkosz nevetett a lány ellenkezésén. - Látod, ez a különbség közöttünk. Te ábrándokat 49 Romána kergetsz, én gyakorlatias ember vagyok. Tudom, mit kell tennem, és meg is teszem. Carrie nem szólt többet egészen addig, amíg vissza nem értek a parti fövényre, ahol Níkosz keresett magának egy hosszú fadarabot. Nekilátott, hogy egy éles késsel hegyesre faragja. A lány nem tudta legyőzni kíváncsiságát. - Ez mire szolgál? - Nem hoztunk magunkkal semmi finomságot. Én, a gyakorlat embere, halat fogok a vacsorához. Te pedig, ábrándos kis gondolkodóm, szorgalmasan gyűjtőd majd a hordalékfát a tűzrakáshoz. Ezen az estén a kialvófélben pislákoló tűz mellett Níkosz még egyszer magáévá tette Carrie-t. A lány pontosan tudta, hogy egész életében erről a csodáról álmodozott. Mielőtt elaludt volna a férfi védelmező karjában, már nem volt benne semmi kétség: reménytelenül beleszeretett Níkoszba. Zátonyok között 50 6. FEJEZET Másnap öt óra tájban lehorgonyoztak Tínosz partjainál. Eljött az ideje, hogy Carrie megtudja, mit is jelent ő valójában Níkosznak. Reggel fogott gyanút. A kis öbölben már felszedték a horgonyt, és lassan maguk mögött hagyták a szigetet. A lány felvitte útitársa kávéját a kormányfülkébe, aztán kidugta fejét az oldalablakon, és még egy utolsó pillantást vetett a homokos partra. Felsóhajtott. - Sosem fogom elfelejteni ezt a szigetet... Életem egyik legszebb emléke lesz. - Ugyan miért? Már tegnap is mondtam, hogy eszményi hely... a kecskék számára - vont vállat Níkosz. A lány arcáról lehervadt a mosoly. A válasz szinte mellbe vágta. Igazán nem erre számított. - Hasznos lenne, ha szíveskednél felvilágosítani az útirányról — morogta a férfi. Carrie a térkép után nyúlt. - A mai célunk Tínosz. Itt - bökött rá. - Üzemanyagot, friss vizet és élelmiszert veszünk fel. Ott töltjük az éjszakát, aztán északnak tartunk. - Ismerem Tínoszt - vágott szavába Níkosz. - Van ott egy jó szálloda. Végre kényelmes ágyban alhatunk. - Meguntad az egyszerű életet? - Szó sincs róla. De miért ne vegyük igénybe a kor kínálta áldásokat? - felelte bosszúsan a férfi. Carrie szívesen emlékeztette volna őt arra, hogy hívatlan vendég a hajón, de meggondolta magát. Esetleg olyan dolgok kerülnének szóba, amelyeket jobb elfelejteni. - Megyek takarítani. Két óra múlva átveszem a kormányt. A konyhában Carrie felkapta a nyeles súrolókefét, s minden dühét, csalódottságát a padlón töltötte ki. Jó, jó, nem várta, hogy Níkosz a karjába kapja, és szenvedélyes csókokkal borítsa el, de azért lehetett volna kicsit udvariasabb, nem ennyire mogorva. Még ha a sziget csak a kecskéknek való is, Níkosz számára is jelentenie kell valamit. Hiszen itt szerették egymást először. Carrie olyan erősen markolta meg a súroló nyelét, hogy az ujjai egészen bele-fehéredtek. Nem, nem „szerették egymást". A szerelemnek ehhez semmi köze. 51 Romána Inkább „szeretkeztek", így mondta Níkosz. Végül is ő a „gyakorlat embere", és büszke is rá. Nagy ostobaság volna akármit is belemagyarázni a történtekbe. A padló már ragyogott, ezért nekilátott, hogy fényesre sikálja a tűzhelyet is. A gépies munka közben azon tűnődött, nem túlságosan érzékeny-e. Níkosz valóban kissé hányaveti modorban válaszolgatott, de emiatt nem kell mindjárt sötét következtetéseket levonni. Azután, ahogy ők együtt voltak, már nem lehet... Carrie nem merte befejezni a gondolatot. Elszántan nézett körül, mit súrolhatna még le. Amikor felment, hogy átvegye a kormányzást, frissen készített kávét vitt Níkosz-nak. Reménykedett, hogy jobb kedvében találja. A férfi azonban szótlanul vette át a csészét. Carrie óvatosan érintette meg izmos hátát. - Már alig látszanak a horzsolásaid — mosolygott. — Jót tett nekik a tegnapi sósvizes kezelés. A „vízi gyógymód"-ra való célzás a legkevésbé sem derítette fel Níkoszt. - Lehet - morogta közönyösen. A mogorva fogadtatás láttán Carrie tartózkodó hangon folytatta: - Átveszem a kormányt. A férfi megvonta a vállát, fogta a kávét, és már ott sem volt. Carrie lenyelte csalódását. Níkosz szerint nagy ábrándozó vagyok, elmélkedett, pedig ha a körülmények úgy hozzák, legalább olyan gyakorlatiasnak bizonyulok, mint ő. Jelenleg is például tisztában vagyok azzal, hogy én már megadtam Níkosz-nak, amit akart. Most rajta a sor, teljesítenie kell a megállapodásunk ráeső részét. Alig kötöttek ki Tínoszban, a férfi elsietett, hogy lefoglalja a szállodai szobát. Carrie beszerezte az üzemanyagot, és úgy döntött, hogy az élelmiszert másnap reggel veszi meg a piacon. A parti szivattyúból megtöltötte a víztartályt, majd lezuhanyozott. Tíz perc múlva már piros blúzban és fehér szoknyában lépett a fedélzetre. Körülnézett, de Níkosznak nyomát sem látta. Nyugtalanul járkálni kezdett. Még nem tudta pontosan, hogyan viselkedjék a férfival, azt azonban elhatározta, hogy aznap nem fekszik le vele. Elege lett a komédiából, meg abból, hogy a férfiak csak kihasználják. Victor kénye-kedve szerint becsapta, Níkosz meg általa akarja helyreállítani a családi becsületét, vagy amit ő annak nevez. Ennek vége. Ha az életben még egyszer férfival lesz dolga, annak be kell bizonyítania, hogy valóban szereti őt. Addig egy ujjal se nyúlhat hozzá. Miután Níkosz végre visszaérkezett, Carrie-nek még jó negyedórát kellett türelmetlen várakozással eltöltenie. Amikor a férfi frissen zuhanyozva, tiszta ruhában ismét megjelent, alaposan megnézte magának a lányt. - A blúz jó, de a szoknyád túl rövid. Nem vehetnél fel valami kevésbé kihívó holmit? Carrie dacosan kapta fel a fejét. - Tegnap nem voltál ilyen erkölcsös. 52 Zátonyok között - Az egy lakatlan szigeten történt - emlékeztette Níkosz hűvösen. - Tínosz pedig forgalmas város. Itt ismernek engem. - Ha félsz, hogy ártok a jó hírednek, menj egyedül. Én szívesebben maradok a hajón. Níkosz dühöngve ragadta karon, és a partra vonszolta. Az étterem, ahová betértek, zsúfolásig tele volt, de a főpincér teremtett nekik üres asztalt. Az eddigiekkel ellentétben Níkosz most elbűvölően viselkedett, Carrie viszont hideg udvariasságba burkolózott. Elhatározta, hogy csak két pohárral iszik, és amikor Níkosz harmadszor akart neki tölteni, kezét a pohárra tette. - Köszönöm. Elég volt. - Kitűnő bor. Kár lenne meghagyni. - Idd meg te! Fog az menni. Níkosz a homlokát ráncolta. - Nem érzed jól magad? - Köszönöm, igazán remekül vagyok. A férfi áthajolt az asztalon. - És miért vagy ilyen kimért? - kérdezte halkan. A lány mérgesen csattant fel. - Te sem voltál túlságosan beszédes a nap folyamán. - Az más. Engem egész idő alatt foglalkoztatott valami. A csevegésed folyton kizökkentett. - Tudd meg, valami engem is foglalkoztat. A te csevegésed viszont untat. Fontos dolgokat kell eldöntenem. - Értem. -A férfi tekintete elkomolyodott. -Talán adnál némi felvilágosítást? - Nagyon szívesen, de nem itt. Utálom a nyilvánosság előtt rendezett jeleneteket. Beszélgessünk inkább valami csendesebb helyen! Níkosz mosolygott. - A szállodai szobánk megfelel? - Ha elég vastagok a falak. - Csábítóan hangzik. Azt hiszem, élményekben gazdag éjszakám lesz. Carrie tekintete jéghideggé vált. - Erről kezeskedem, Mr. Szpirakisz. Némán fejezték be az étkezést, majd taxiba ültek. Amint felértek a szobájukba, Níkosz vizsgálgatni kezdte a nagy franciaágyat. - Egész kényelmes - nevetett kihívóan. - Mit szólnál, ha mindjárt kipróbálnánk? - Csinálj, amit akarsz! Nincs szándékomban veled hálni. Sem ma, sem máskor. - Valóban? - Níkosz átható pillantást vetett rá. - Tudod, mi történik az öcséddel, ha így viselkedsz! 53 Romána ~ Nem hagyom többé zsarolni magam! Megkaptad, amit akartál. Követelem, hogy bocsásd szabadon Jimmyt! Ott a telefon az asztalon, máris használhatod. - Szó sem lehet róla. Van még néhány ilyen ötleted? Carrie elnémult. Ilyen kőkemény elutasításra nem számított. Níkosz arckifejezésén a részvét leghalványabb jelét sem tudta felfedezni. Féktelen düh fogta el, mégis tehetetlennek érezte magát. Lerogyott egy székre. - Őrült voltam. Tudhattam volna - nézett fel keserűen Níkoszra. - Szerelmes lettem beléd, és azt hittem... - hangja megbicsaklott. - Azt hittem, lassacskán benned is felébred egy kis érzés irántam. Tévedtem! Te a világon semmit sem érzel. Olyan vagy, mint egy gép, amit csak bosszúállásra állítottak be. - Minek szerettél belém? Ez csak bonyolítja a helyzetet. Bonyolítja? Talán bocsánatot kérjen, hogy bátorkodott az engedélye nélkül belebolondulni? - Én az első perctől becsületes voltam veled - folytatta Níkosz. - Te pedig legalább magaddal szemben légy őszinte! - Mi a fenéről beszélsz? - kérdezte ingerülten Carrie. Níkosz a vállánál fogva felemelte. - Megmondom. Rossz a lelkiismereted, és rám akarod kenni a felelősséget! Carrie úgy meredt rá, mintha a férfi elvesztette volna az eszét. - Semmi okom a lelkiismeret-furdalásra. Neked kellene szégyellned magad. - Saját magadat csapod be, te bolond. A lelkiismereted azt követeli, hogy játszd meg a vértanút, aki feláldozza magát a testvéréért. De az egészséges érzé-kiséged fellázadt. Teljesen kétségbeestél, mert rájöttél, hogy szeretsz velem ágyba bújni. Ez a meztelen igazság. Carrie megpróbálta kiszabadítani magát. - Engedj el! Őrültségeket beszélsz! - Ismerd el! - követelte Níkosz. - Képtelenség! - Igen? Azt hiszed, a férfiak nem veszik észre a női epekedést? Ennek pontos jelei vannak. A nő kicsit hosszabban néz, tágra nyílt szemmel figyel, arca kipirul, megremeg, amikor hozzáérsz. Ha táblát viseltél volna a nyakadban azzal a felirattal: „Tied vagyok, tégy velem, amit akarsz!", az se mondott volna semmi újat. Carrie lesütötte a szemét, nem tudta tovább elviselni Níkosz átható tekintetét. - Hagyod, hogy a képzeleted magával ragadjon - szállt szembe dühösen a férfival. - Szeretnéd, ha így lett volna. Nem kértelek én téged, hogy feküdj le velem. Egyszerűen lerohantál, és... és... - Téged csal meg az emlékezeted! Nem rohantalak le. Az igazság az, hogy megsajnáltalak. Eleinte azt akartam, hogy térden állva kérd, hogy az enyém lehess, de később úgy gondoltam, ez túlzás. Párnákkal és takarókkal megrakodva jelentél meg a fedélzeten, és néhány pohár bor után megpróbáltad minden bátorságodat összeszedni. Mégsem tudtad magad rászánni. Akkor úgy döntöttem, mégis én 54 Zátonyok között leszek a kezdeményező. Meg akartam könnyíteni a helyzetedet. Megköszöntem, hogy megmentetted az életemet, és megkérdeztem, megcsókolhatlak-e. - Kis szünetet tartott. - Ezt vártad, ugye? Carrie mélységesen undorodott önmagától. Valóban ilyen ostoba volt? Ilyen könnyen kiismerhető? Egek, jót szórakozhatott rajtam! Níkosz végre elengedte a lányt, aki visszaroskadt a székre. Nem tudta eldönteni, kit gyűlöl jobban, Níkoszt vagy önmagát. A férfi a telefonhoz lépett, és tárcsázott. Carrie szíve hevesen kezdett dobogni. Talán megenyhül, és elengedi Jimmyt. Mégsem... Csak két üveg bort rendelt. A lány szeme szikrákat szórt. - Nem iszom többet, már megmondtam! Níkosz vállat vont. - Később talán meggondolod magad. Sőt biztosan. Én készséggel elfelejtem ezt a teljesen fölösleges veszekedést. Neked is ezt ajánlom. A férfi nyilvánvaló közönye teljesen kihozta Carrie-t a sodrából. Felugrott, és kirohant a fürdőszobába, ahol egy pillanatig reszketve nézett magával farkasszemet a tükörben. Aztán hideg vízzel lehűtötte égő arcát. Miért beszéltem be magamnak, hogy beleszerettem egy olyan emberbe, mint Níkosz Szpirakisz? - próbált meg tisztábban látni. Ezzel akartam becsapni talán -ha öntudatlanul is- a háborgó lelkiismeretemet? Kétségtelen, ez volt a legjobb mentség arra, hogy le akartam feküdni vele. Ha sikerül elhitetni magammal, hogy szerelmes vagyok belé, akkor már nem terhel semmilyen felelősség. A dolgok rendben vannak. Mire Carrie rászánta magát, és kijött a mosdóból, már felhozták a bort. Kétségbeesett lépésre szánta el magát, s ezzel kijátszotta utolsó kártyáját. - Olyan furcsán émelyeg a gyomrom - hazudta. - Azt hiszem, terhes vagyok. -Zavartan lesütötte a szemét. - Ezt akartad. Semmi akadálya, hogy hazatelefonálj. - Értem. - Níkosz elgondolkozva pillantott rá. - Biztos vagy benne? - Tökéletesen. Sosem szoktam émelyegni. - Rendben van. - A telefon után nyúlt. - Ha szólok, hogy engedjék el a fiút, velem töltőd az éjszakát? Utoljára? Carrie nem kapott levegőt. - Nem... - suttogta. - Én... én... - A férfi átható tekintetétől megzavarodott. - Miért nem? Igazán nem kérek sokat. A testvéred szabad lesz, és ennek fejében te az utolsó éjszakát a karomban töltőd. Ennyire nem irtózhatsz tőlem! A lány lehunyta a szemét. - Rendben van. - Gondoltam. Carrie meglepve kapta fel a fejét, de Níkosz gúnyos mosolyától minden bátorsága elszállt. 55 Romána - Mondd, te tényleg ilyen hülyének tartasz? Honnan tudnád, hogy terhes vagy? Két nap után? Gyere, felejtsük el az egész badarságot, és igyunk egy kis bort! Carrie tehetetlen dühében körmét a tenyerébe vájta. - Undorodom tőled! - Tegnap éjjel más volt a véleményed. Ilyenek az ábrándos lelkek.Te csak azt látod, amit látni akarsz. Legközelebb csak akkor mondd, hogy terhes vagy, ha teljesen biztos vagy benne, mert csak a terhességi vizsgálatnak hiszek. - A lány méltatlankodó kézmozdulatára ügyet sem vetve folytatta: - A vizsgálatot a mi háziorvosunk fogja elvégezni. Egész véletlenül ugyanez az orvos állapította meg a húgom terhességét is. Níkosz töltött, és mintegy mellékesen megjegyezte: - Ha kiderül, hogy tévedtél, újrakezdjük. Nekem nem számít az idő. No, iszol már? Carrie észre sem vette a felé nyújtott poharat. A heverőre roskadt. A lidércnyomás percről percre nyomasztóbbá válik. Mégis kell, hogy legyen kiút! Az biztos, hogy a kérés, könyörgés mit sem használ. Lesújtva meredt maga elé. Aztán összeszedte magát, és elszántan felegyenesedett. - Jól van, Níkosz. Megszülöm a gyermekedet. Reméljük, fiú lesz, ugyanolyan erős, öntudatos, mint az apja. - így legyen! Carrie megvetően mosolygott. - És ha majd olyan nagy lesz, hogy megértse, elmondom neki, mit tettél. Elmondom, hogy cserbenhagytál bennünket. Őt is, engem is. Gyűlölni fog téged. Én pedig szítani fogom benne a gyűlöletet nap mint nap, míg felnőtt férfivá nem válik. Akkor majd felkutat téged, és elpusztít az egész nyavalyás családoddal együtt. Feszült csend állt be. Níkosz merően nézte, végül elmosolyodott. - Úgy beszélsz, mint egy érzelgős opera főszereplője. Éppen csak nem fakadsz dalra. És ha lány lesz? Eltekintve attól, hogy senki sem tudhatja, hol leszünk, mik leszünk húsz év múlva. Édes Carrie, az ilyen fenyegetőzések nem hatnak meg engem. Valami jobb ötlettel állj elő! - Kezébe nyomta az egyik poharat. - Igyál! Látom, szükséged van rá. Carrie belátta, hogy veszített. Öntudatlanul, szinte gépiesen, egy mozdulattal felhajtotta a pohár tartalmát. - Ez már igen - mondta Níkosz elismerően. - Ha a húgod csak kicsit is hasonlít rád, nem tudom elképzelni, mit szeret rajta az öcsém! - sziszegte a lány gyűlölettel. - Nyilván a szépségét. Mint minden Szpirakisz lány, Helen is ragyogó megjelenésű, elbűvölő teremtés. - Hát szerénységgel nem dicsekedhettek, az biztos. A hozzád hasonló Szpira- 56 Zátonyok között kisz fiúkkal együtt szép kis csapat vagytok, mondhatom! Mi folyik az ereitekben? Mert hogy vér nem, annyi szent! Legfeljebb epe. Níkosz nyersen felnevetett, aztán teletöltötte Carrie poharát. - Őszintén szólva a többi Szpirakiszhoz képest én nagyvonalú és megértő vagyok. Nekem köszönheted az öcséd életét. A többiek a legszívesebben azonnal eltették volna láb alól. Nagy nehezen sikerült csak meggyőznöm őket arról, hogy az én tervem sokkal hatásosabb. - Most magának töltött. - Igyunk a testvéredre! Különösen az egészségére! - Száján gúnyos mosollyal felemelte a poharat. - Mondd, a lelkiismereted nem szólal meg néha-néha? - érdeklődött halkan Carrie. - Én is csak nő vagyok, mint a húgod, aki olyan fontos neked. Egy pillanatra mintha fájdalmas kifejezés jelent volna meg Níkosz szemében, ám azon nyomban ki is hunyt. Újból a kemény, hideg férfi tekintett közönyösen rá. - Nincs más választásom. Én vagyok a legidősebb fiú, nekem kell megtorolni a családon esett szégyent. Kötelességem! - Vagy úgy! - Carrie megvetően mérte végig. - Valószínűleg ezt emlegették a római császárok is, amikor az első keresztényeket az oroszlánok elé vetették. - Meglehet - volt a rideg válasz. A lány felhajtotta a borát, és az üres poharat Níkosz felé tartotta. - Tölts! - Két perc alatt ez már a második pohár. Miután Níkosz kiszolgálta, Carrie fogta a poharat, és kisétált az erkélyre. A csendes utcáról felhallatszott az összeölelkezve elhaladó párok vidám beszélgetése, nevetése. Rendes, átlagos emberek, akik élvezik az életet. A lány eltűnődött, tudják-e magukról, hogy boldogok és szerencsések. Őt rémülettel töltötte el, amit Níkosz családjának gyilkos bosszúvágyáról hallott. Jimmy imádja a szabadságot. Szörnyű lehet számára a fogság. Bizonyára minden lehető módon igyekszik rabtartóinak kellemetlenkedni, ám a család megelégelheti a folytonos bosszantást, és esetleg mégis az eredeti terv szerint jár el! Megborzadt a gondolattól. Követelni fogja, hogy telefonon beszélhessen öccsével. Addig pedig engedelmes lesz, és nem ellenkezik. Megitta a harmadik pohár bort, és belépett a szobába. Anélkül, hogy Níkoszra nézett volna, az üveg után nyúlt. - Holnap reggel beszélni akarok a testvéremmel - mondta, miközben színültig töltötte a poharát. - Szemrehányást akarsz tenni neki, amiért ennyi bajt okozott? - Meg akarok bizonyosodni róla, hogy jól van-e. - Erre a szavamat adtam. Carrie legyintett. - Tőle akarom hallani. Annyira elvakít a bosszúvágy, hogy a saját testvéremmel sem engedsz beszélni? 57 Romána Níkosz vállat vont. - Legyen úgy, ahogy akarod. - Ajánlom is - nézett rá Carrie sötéten. A férfi gondterhelten figyelte, ahogy a lány kiüríti a pohár tartalmát, és azon nyomban újra tölt magának. - Be akarsz rúgni? Ez nem könnyű bor! - Annál jobb! - Carrie az ágyra mutatott. - Undorítóan részegen fogok lefeküdni, és a te... nagyjeleneted csúcspontján le foglak hányni. - Szájához emelte a poharat, közben szemmel tartotta Níkoszt. - Ha egy kis szerencsém van, egy életre elmegy a kedved a hancúrozástól. - Tedd le azt a poharat! - változott fenyegetővé Níkosz hangja. - Nevetségessé válsz, és a tetejébe holnap reggel förtelmesen fogod érezni magad. - Még hogy förtelmesen! - Carrie színpadias kétségbeeséssel hangsúlyozta a szavakat. - Szentséges egek! Ó, borzalom! - Csuklani kezdett. - Te piszkos csirkefogó! Az nem borzasztó, hogy egy szép napon egy kis idegen lénnyel a hasamban ébredek fel?! Engem ugyan nem érdekel, hogy fogom érezni magam holnap! - Dacosan leöntötte a torkán a pohár egész tartalmát. - Az első palack kiürült. Itt van még egy. Ne hozassak egy egész ládával? - Miért ne? Ha már itt vagyunk, rendezhetnénk egy jó kis bulit. Neked úgyis ma van a születésnapod. Nem? Nekem sem. Várj csak... Megvan. Tartsunk egy ünnepi fogadást. - Annyira megörült a jó ötletnek, hogy megpróbálta kicibálni a dugót a második üvegből. Níkosz kikapta a kezéből a palackot. - Elég volt! Vetkőzz le! Carrie-vel forgott a szoba. Níkosz a vállánál fogva kapta el. - Mi az? Ennyire türelmetlen vagy? - nevetett vidáman a lány. - Nem türelmetlen, inkább dühös - javította ki a férfi. - Vetkőzz, különben én vetkeztetlek le! - Ó, nem! Azt ugyan nem! - Carrie ellökte magától Níkoszt. - Egyedül is le tudom venni a ruhámat. Egyébként hálás köszönet. Csak nem akarod végignézni? - emelte fel méltatlankodva az ujját. - Legalább fordulj el! Ne aggódj, nem fogok megszökni. Egy másodpercig úgy látszott, mintha Níkosz meg akarná ütni, aztán sóhajtva legyintett, és elfordult. - így már jobb - csevegett Carrie. - Tudom, hogy egy magadfajta férfinak nehezére esik, de ha nagyon akarod, tudsz te úriember módjára is viselkedni. Elég sok időbe telt, míg Carrie-nek sikerült kigombolnia a blúzát. A szoknyájából gyorsan kibújt, de a melltartóval nem boldogult. Csak ne hullámzana úgy a padló! Végül feladta, és megkopogtatta Níkosz vállát. - Bocsánat... - A férfi megfordult. - Sajnálom, de nem tudom kikapcsolni a melltartómat. Talán te... 58 Zátonyok között Níkosz megfordította a lányt, és egy pillanat alatt kinyitotta a kapcsot A melltartó a földre hullott. - Köszönöm. - Carrie-nek alig forgott a nyelve. - Most már elengedhetsz Níkosz lepillantott a lány telt, feszes keblére. - Ez nem jó ötlet. Ahogy te kinézel, mindjárt elterülsz a földön. Mielőtt Carrie észbe kapott volna, Níkosz felemelte, és óvatosan az ágyra tette A lány egy pillanatig némán nézett rá. Maga sem tudta, miért, szeme könnybe lábadt. Az ajka reszketett. - Nem bánnék én semmit - suttogta -, ha erezném, hogy egy icipicit fontos vagyok neked. Becsületszavamra! Semmit se bánnék. Ajkába harapott, lehunyta a szemét, és várt. 59 J Romána 7. FEJEZET Másnap reggel, mikor Carrie felébredt, úgy érezte magát, mintha egy úthenger gázolt volna rajta keresztül. Kinyitotta a szemét, de gyorsan vissza is csukta. Kicsit később újabb, sikeresebb kísérletet tett; képes volt a szemét nyitva tartani. Az elmúlt éjszaka! Uramisten! A legszívesebben megint a fejére húzta volna a takarót. Erőt vett magán, felült és körülnézett. Níkosznak hűlt helye. Aztán meghallotta a fürdőszobából kiszűrődő vízcsobogást. A halántéka lüktetett, a nyelve száraz volt, mint a tapló... Vajon az iszákosok minden reggel így érzik magukat? Hiszen ő nem is ivott olyan sokat. Vagy mégis? Megpróbálta felidézni az éjszaka eseményeit. Veszekedtek Níkosszal, az biztos. Jól megmondta a véleményét neki. És aztán? Níkosz vetkőztette le, vagy ő egyedül is le tudta vetni a ruháit? Csak arra emlékezett, hogy a férfi a karjában vitte az ágyig. - Jó reggelt, Carrie - lépett be Níkosz tetőtől talpig felöltözve. Leült az ágy szélére, és figyelmesen nézte a lányt. - Hogy érzed magad? - Nagyszerűen - válaszolta Carrie fátyolos, rekedt hangon. - Sőt kiválóan! - Nem ez a benyomásom. Úgy nézel ki, mint egy borzalmas vasúti szerencsétlenség egyetlen túlélője. - Te aztán értesz hozzá, hogyan lehet valakinek visszaadni a megtépázott önbizalmát - vágott vissza epésen a lány. - Nem kellett volna annyit innod. Én figyelmeztettelek, de mintha a falnak beszéltem volna. - Felállt. - Én már reggeliztem. Hozassak neked valamit? Mondjuk sonkát tojással? Carrie megborzongott. - Inkább ne, köszönöm. De egy erős, édes kávét szívesen elfogadnék, különösen, ha sok. Níkosz telefonon leadta a rendelést, aztán visszaült az ágyra. - Amikor akarod, telefonálok a birtokra. - Hová? - Te kérted, hogy beszélni akarsz a testvéreddel. Már nem emlékszel? - De... Már eszembe jutott. - A zöld szempár kutató tekintetétől egyre kényelmetlenebbül érezte magát. 60 Zátonyok között - Még mire emlékszel? - Nem szívesen gondolok erre, ha nincs kifogásod ellene. - Carrie a szomszédos, érintetlen ágyra pillantott, és megzavarodva nézett fel.—Mi tehát... mi nem... úgy gondolom... illetve én... - Nem, mi nem - fejezte be a szófoszlányokat nyersen Níkosz. - Pocsék állapotban voltál. Tudom, mi a véleményed rólam, de ilyen mélyre nem süllyedek. -A férfi tekintete elárulta sebzett büszkeségét. - Abban a pillanatban elaludtál, amikor az ágyra tettelek. Előbb megbizonyosodtam róla, hogy kényelmesen fekszel-e, aztán magadra hagytalak. Amikor két óra múlva visszajöttem, úgy horkoltál, mint egy részeg matróz. - A karosszékre mutatott. - Ott aludtam. Átkozottul kényelmetlen volt. Carrie most vette észre, hogy a ruhái szép rendben, összehajtva sorakoznak a fésülködőasztalon. - Köszönöm. - Mit? Azt, hogy törődtem veled, és nem éltem vissza a helyzeteddel? - Tudod jól, hogyan gondolom. Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom! Éppen elég nyomorultul érzem magam. A férfi arca megenyhült. - Az éjjel mindennek elmondtál, piszkos csirkefogónak neveztél. Talán azért viselkedtem így, hogy visszavond, amit a fejemhez vágtál. Carrie a fürdőszoba felé nézett. - Most zuhanyozni szeretnék. - Jó gondolat. Mire készen vagy, itt lesz a kávéd. Níkosz az ablakhoz ment. Mialatt nézelődött, a lány gyorsan kiugrott az ágyból, és eltűnt a fürdőszobában. Carrie élvezte, amint a forró víz végigömlik a testén, majd váltogatva eresztette magára a hideg és a meleg vizet. Kellemesen felfrissült. A mosdón celofánba csomagolt, egyszer használatos fogkefét és egy kis tubus fogkrémet talált. Fogat mosott, utána gyorsan felöltözött. A szobában Níkosz épp kávét töltött a csészébe. Futó pillantást vetett Carrie-re. - Most már nem vagy olyan rossz bőrben. Elmúlt a fejfájásod? A lány bólintott, és kortyolt az édes kávéból. - Hány óra? - Mindjárt kilenc. Van valami sürgős dolgod? - A piacra kell mennem. Gyümölcsöt, zöldséget és főzelékféléket kell vennem. Níkosz felemelte a telefonkagylót, és a szállodaigazgatót kapcsoltatta. - Itt Szpirakisz. Kérem, küldjenek ki valakit a konyháról a piacra! Bizonyos dolgokat kellene beszereznie számomra. Mindjárt megadjuk a pontos listát. Az árut vigyék a Mirandára. A kikötőben horgonyoz. - Carrie felé nyújtotta a kagylót. - Diktáld le neki, mit akarsz! 61 Romána Tehát így csinálják a gazdagok. Nem tülekednek a piacon, hanem kiküldenek a konyháról valakit. Mikor leadta a rendelést, Níkosz a központtól egy távolsági hívást kért. Carrie-nek feltűnt, hogy a férfi türelmetlenül vár a kapcsolásra. - A birtok számát kértem, hogy beszélhess az öcséddel - közölte. - De kérlek, semmi hosszú társalgás! Fogd rövidre a dolgot! Carrie megitta a kávéját, és várakozott. Nem tudta pontosan, mit akar mondani Jimmynek. Azt biztosan, hogy miatta ne nyugtalankodjék. Tisztában volt vele, hogy a fiú jobban aggódik a nővére, mint saját maga miatt. A legfontosabb, hogy hallják egymás hangját. Attól megvigasztalódnak, újból reménykedni kezdenek. Meglehetősen hosszú várakozás után megcsördült a telefon. Níkosz felkapta, majd rövid hallgatás után bosszúsan kérdezte: - Jó számot hívott? - Ingerülten lecsapta a kagylót. - Nem veszik fel. Carrie bizalmatlanul figyelte a férfit, és azt latolgatta, hol itt a csapda, de Níkosz megdöbbenése őszintének látszott. - Talán épp senki nincs otthon. - A főépületben nyolctagú személyzet dolgozik - vetette közbe idegesen a férfi. — Valakinek meg kell hallania a csengést. - Lehet, hogy meghibásodott a vonal. Próbáld meg pár perc múlva újból! - Persze - adott igazat mérgesen a férfi. - De valami nincs rendben. A lányon végigfutott a hideg. - Hogy érted, hogy nincs rendben? Csak nem esett baja a testvéremnek? — kérdezte remegő hangon. - Ha valamelyik rokonod bántotta... - A testvéred tökéletes biztonságban van - ripakodott rá Níkosz. - Honnan tudod? Magad mondtad, hogy lihegnek a bosszúvágytól! Níkosz szeme szikrákat szórt. - Az én parancsom nélkül ott senki nem mer cselekedni! - Mondd csak, a pincében tartjátok a falhoz láncolva, mint egy vadállatot? Szerinted nyilván ez jelenti a biztonságot. - Mindenesetre jellemző rád, hogy ilyen durva fickónak tartasz - vetette oda szárazon a férfi. - Az igazság az, hogy a birtokon sokkal jobb dolga van, mint a Mirandán. Külön szobát kapott az alkalmazottak lakrésze mögött, és ugyanazt a kosztot eszi, mint a többiek. Reggel héttől délig dolgozik az olajfaültetvényen, utána szabadon rendelkezik az idejével. Carrie nem hitt a fülének. - Ha ez igaz lenne, már rég kereket oldott volna. - Azt csinál, amit akar... egy bizonyos határig. - Níkosz szárazon mosolygott. -Nem mehet a főépületbe, és természetesen folyamatos őrizet alatt áll. - Gondolom, egy kétmázsás gorilla kísérgeti, természetesen fegyverrel. - Theo unokabátyámnak nem esne jól ez a személy leírás. Eléggé hiú férfi, és megsértődik, ha a külsejét bírálják. 62 Zátonyok között - Theo unokabátyád menjen a pokolba! - Előbb-utóbb biztosan elmegy, és mi is követjük mindannyian. - Níkosz vállat vont. - Most azonban, ha ráérsz egy kicsit, szeretnék veled megbeszélni valamit. Carrie ivott egy kortyot, közben gyanakodva mérte végig Níkoszt. - Megbeszélni? Ugyan mit? Te aztán eddig nem vetted magadnak a fáradságot... - Kérlek, fogd már magad vissza egy kicsit! Tegnap épp eleget sértegettél. Próbálok veled értelmesen szót érteni, de nem adsz rá lehetőséget. A lány gyorsan letette a csészét. - Rendben van. Hallgatlak. Níkosz egy darabig töprengve nézett maga elé, majd az ablakhoz ment, és kibámult az utcára. - Gondolkoztam - hangja indulatról árulkodott - a gyermekünk jövőjéről. Carrie-nek nagyot dobbant a szíve. Először beszélt kettőjük gyermekéről. - Nem igazságos - tette hozzá Níkosz -, hogy egy ártatlan kicsinek kelljen bűnhődnie más helyett. Ezzel Carrie is teljesen egyetértett, de hogy éppen Níkosz tesz ilyen kijelentést, az nagyon is meglepte. A férfi lassan szembefordult a lánnyal. - A gyermekünket arra neveled, hogy gyűlöljön engem. Ezt vágtad a fejemhez az este. Emlékszel? Carrie nagyot nyelt. - Homályosan. Nem gondoltam komolyan. - Én pedig azt hiszem, nagyon is komolyan gondoltad! Persze én ettől nem ijedek meg. Szeretnék veled nagylelkű lenni, de nem azért, mert megfenyegettél! Níkosz Szpirakiszt nem lehet megfélemlíteni! - Értem. —A lány az ajkába harapott. — Mire utalsz ezzel a „nagylelkűséggel"? Dühbe fogsz gurulni, mégis mielőtt belekezdenél, meg kell mondanom: nem kérek a pénzedből! Felteszem, erre célzói. Ha gyermekem lesz tőled, a te támogatásod nélkül fogom felnevelni. Níkosz le sem vette róla a tekintetét. - Persze, persze, hiszen tudom, tíz körömmel ragaszkodsz a függetlenségedhez. - Igazad van, független nő vagyok. Ám ennek vajmi kevés köze van ehhez az ügyhöz. Nem akarom, hogy pénzzel mosd tisztára a lelkiismeretedet! Níkosz kifürkészhetetlen arckifejezéssel hallgatott. Carrie eltűnődött, mi járhat a férfi eszében. Talán megmozdult benne valami... Nem! Nem érdemes hiú reményeket táplálni. - Az imént mondtad, hogy nem lenne igazságos, ha egy ártatlan gyermek bűnhődne más helyett. És velem mi a helyzet? 63 Romána Níkosz a homlokát ráncolta. - Te nem fogsz bűnhődni. Ha eljön az ideje, a létező legjobb orvosi ellátásban lesz részed, s mindent megkapsz, amire szükséged lehet. - Mondd csak, hol fog minderre sor kerülni? A kedves családod szerető körében? - Tudod, hogy ez lehetetlen. - Persze. Csak tőled akartam hallani. - Te a legjobb magánszana... - Nem, köszönöm, Níkosz. - De miért? - A férfi arcán harag és megrökönyödés tükröződött. - Aki ilyet kérdez, az nem képes megérteni, akárhogy is próbálnám megmagyarázni. Carrie tudta, milyen sokat kockáztat. Níkosz nyilván némileg változtatott a véleményén, és most kissé megzavarodott. Ha a lány visszautasítja az óvatos békeajánlatát, megint keményebb hangnemhez fog folyamodni. - Valamit tényleg megtehetnél, amennyiben valóban nagylelkű akarsz lenni. - Halljam! - bólintott a férfi. Carrie mélyet lélegzett. - Engedd el Jimmyt, Níkosz! Már nincs szükséged túszra. Hiszen csak ezért tartod fogva, nem igaz? Általa akartad biztosítani az együttműködésemet. Ez megtörtént. - A lány meglátta a férfi arcán a még ki nem mondott elutasítást, Ezért gyorsan hozzátette: - Addig maradok veled, amíg... az orvosotok el nem végzi azt a bizonyos vizsgálatot. így jó lesz? Níkosz habozott. - Jimmynek vannak Pireuszban barátai - magyarázta Carrie. - Néhány hetet eltölthetne velük. - És te nem forgatod a szökés gondolatát a fejedben? - Mondtam már. Itt maradok. Hinned kell nekem. A férfi összehúzott szemmel figyelte Carrie-t. - Rendben van. Beleegyezem. A lány úgy érezte, hatalmas kő gördül le a szívéről. - És a másik dologgal hogy állunk? - firtatta Níkosz. - Továbbra sem fogadsz el tőlem semmit a gyerek számára? Vigyázat! - intette magát Carrie. Nehogy mindent elronts! Kicsikartad tőle a beleegyezést. Őrültség lenne ezt veszélyeztetni. Ne feszítsd tovább a húrt, mert felbosszantod, és még meggondolja magát... - Azt még meg kell fontolnom - kerülte ki az egyenes választ. - Idővel előfordulhat, hogy segítségre lesz szükségem. Níkosz egyelőre beérte ennyivel. A telefonhoz lépett, és kérte a központost, hogy ismételje meg az előbbi hívást. Carrie kitöltött még egy csésze kávét, és fülelt. 64 Zátonyok között Níkosznak most sem sikerült beszélnie a családjával. Letette a kagylót, és háttal a lánynak töprengve álldogált egy darabig, aztán hirtelen megfordult. - Idd ki a kávét! Indulunk! Estére a birtokon lehetünk. Carrie szemében vegyes érzelmek tükröződtek. Nem örült a gondolatnak, hogy egyszerűen besétál az oroszlánbarlangba. - Mi bajod? Nem akarod látni a testvéredet, mielőtt elhagy bennünket? - érdeklődött Níkosz gúnyosan. - Itt a jó alkalom. Tudnom kell, mi folyik ott, miért nem veszik fel a telefont. Fejek fognak hullani, az biztos! Minden vállalkozásunk székhelye a birtok. Ott születnek a megbízások, a döntések. Valakinek mindig a telefon mellett kell lennie. Ezen múlik az üzleti siker. Fél órával később a Miranda kifutott a kikötőből. Níkosz kormányzott, Carrie pedig elrakta a friss élelmiszereket. Amikor elkészült, derékig lemeztelenítette magát, és hátát a kormányfülkének támasztva kiült a fedélzetre napozni. Jimmy előtt ezt sohasem tenné, csodálkozott el magában, de Níkosz jelenléte egyáltalán nem feszélyezte. Fél óra elegendő lesz, hogy megtartsa enyhén napbar-nított színét. Aztán gyorsan felöltözik, nehogy leégjen. Most, hogy testvére visszanyeri a szabadságát, figyelmét a saját helyzetének szentelheti. Lehet, hogy kilenc hónap múlva kisbabája születik, jobb, ha minél előbb hozzászokik a gondolathoz. Egy biztos: a tőle telhető legnagyobb gonddal és szeretettel fogja felnevelni. Valószínűleg állandó lakás és állás után kell néznie. Elvégre nem csak a hajókhoz ért, okleveles üzemgazdász is. Pireuszban számos hajózási társaság működik, valamelyiknél találhat munkát. Jimmyt illetően már nem volt ilyen derűlátó. Meg kell őt nyugtatnia, hogy ne éiczzen bűntudatot. Felelőtlenül és ostobán viselkedett, de a legtöbb férfi ugyanezt tette volna. Meglátnak egy csinos lányt, és elvesztik a józan eszüket. Jimmy valószínűleg nem fogja magát könnyen túltenni a történteken. Főként azért, mert a nővére gyermeke szünet nélkül a meggondolatlanságára fogja emlékeztetni. Félő, hogy belebolondul a szégyenbe és az önvádba. Mindkettőjüknekjobb lenne, ha útjaik szétválnának, Jimmy egy másik társ után nézne, és azzal dolgozna tovább a Mirandán. Furcsa, szinte nevetséges, de kicsit sajnálta Níkoszt. Apa lesz, de a gyermekét sohasem fogja látni. Először nyilván nem gondolt erre, de aztán elkezdett töprengeni. Akkor ajánlotta föl a segítségét. Ha Carrie ezt nem fogadja el, az apának semmi esélye sincs, hogy gyermekével találkozhasson. Kívánatos ez? Akármit művelt is vele Níkosz, nem tudja gyűlölni. Nem, ez a férfi nem rossz ember. Őszintén be kell vallania, hogy szívesen hagyta magát elcsábítani. Ha más körülmények között találkoznak, valószínűleg akkor is a bűvkörébe kerül. Fél óra múltán Carrie felhúzta a pólóját, és lement a konyhába. Elkészített egy 65 Romána tál paradicsomos és uborkás szendvicset, a hűtőből kivett egy üveg jéghideg narancslevet, és az egészet felvitte a kormányfülkébe. - Vegyél - kínálta Níkoszt -, addig én átveszem a kormányt. - Vigyázz, rengeteg a jacht — figyelmeztette a férfi, miután töltött magának a gyümölcsléből. - Szél ellen vitorláznak. Bármelyikük felbukkanhat az orrod előtt, amikor a legkevésbé várod. Carrie az ég felé emelte a szemét, és sóhajtott. Níkosz elnevette magát. - Bocsánat. Kiment a fejemből, hogy egy vén tengeri medvével van dolgom. Mialatt Níkosz elfogyasztott néhány szendvicset, Carrie a férfi húga felől kérdezősködött. - Azon tűnődöm, milyen ember lehet. Végül is ugyanabban a cipőben járunk. - Talán lesz rá alkalom, hogy találkozzatok. Biztosan ő is kíváncsi annak a férfinak a nővérére, aki megbecstelenítette őt. Carrie összerezzent a szó hallatán. - Úgy érted, hogy most is a birtokon lakik? - Természetesen. Miért ne? - Úgy beszéltél róla, hogy azt hittem, kegyvesztett lett. Száműztétek egy öreg nénikétekhez egy kis faluba, a hegyek közé. De ha nem így van, biztosan örül, hogy a szerető családja nem taszította ki. Níkosz nem óhajtotta a gúnyt elérteni. - Helen hamarosan Amerikába utazik. Sokkal egyszerűbb, ha addig itthon marad. Természetesen nem hagyhatja el a lakosztályát. Csak a szolgálója van vele. Nem büntetésről van szó, ahogy te gondolod, hanem arról, hogy ne kelljen szégyenkeznie a rokonság előtt. - Valójában kolostorba zártátok. - Kolostorba? - Hagyjuk! De azt még egy szóval sem említetted, hogy tulajdonképpen milyen ember Helen. Tudom, hogy nagyon szép, de biztosan vannak egyéb tulajdonságai is. - Várt egy keveset, majd mintegy mellékesen megjegyezte: - Persze ha nem akarsz róla beszélni, nem erőltetlek. Hiszen ha szégyent hozott a családra, nem akarsz... - Elhallgatott. Remélte, hogy nem ment túl messzire. - Egy kicsit rád hasonlít, Carrie - válaszolt Níkosz. - Bátor és szellemes, sőt jól felvágták a nyelvét. Carrie mozdulatlanul bámult maga elé, nehogy Níkosz meglássa, mennyire elkeserítette, kétségbeejtette, amit neki mondott. Mit ér a bátorság, az éles ész, ha ide jut vele? - Ő is olyan kevéssé gyakorlatias, olyan álmodozó, mint... én? - Pontosan. És mint te, elég értelmes ahhoz, hogy belássa, jobb beletörődni abba, amin úgysem tud változtatni. — Níkosz összeszorított szájjal hallgatott egy kicsit, majd komoran hozzátette: - Igazad van. Szégyent hozott a családunkra. 66 Zátonyok között Helen ugyanolyan vétkes a történtekben, mint az öcséd. Most már belátta, hogy helytelenül cselekedett, ezért... Carrie úgy érezte, nem bírja tovább ezt a beszélgetést. Minek is kezdett kérdezősködni? - Igen, Níkosz. Persze. Ne folytassuk! Nekem ennyi is elég volt. Enélkül is elég rossz a kedvem. - Ebben az esetben mindent meg kell tennünk azért, hogy jobb kedvre derülj - mosolygott kötekedve Níkosz. - A birtok egyik sarkában van egy félreeső villa. Ott töltjük az éjszakát. Gondoskodni fogok róla, hogy ne legyen bor, amivel elhódíthatnád a tiszta tudatodat. - Előrehajolt, és könnyű csókot lehelt a lány fülére. - Képzeld magad elé az összes gyönyörűséget, amit együtt fogunk átélni! - Ezzel kilépett a kormányfülkéből. Carrie gyűlölködve nézett utána. A gyönyör most a legkevésbé sem foglalkoztatta. Legfőképpen Jimmyre gondolt, és arra, mi mindent kell megbeszélniük, amikor végre viszontlátják egymást. Biztosan faggatni fogja, mit tett vele Níkosz. Természetesen hazudhat neki, akármit kitalálhat, amivel megnyugtathatja, de mivel magyarázza meg neki, hogy a férfival kell maradnia? Jimmy magánkívül lenne, ha megtudná az igazat. Nem, ezzel várni kell addig, amíg mindketten kiszabadulnak a Szpirakisz család karmai közül. Addig pedig ki kell gondolnia valami elfogadható mesét arról, miért nem hagyhatja el Níkoszt. 67 Romána 8. FEJEZET Jó mérföldnyire közelítették meg a partot, amikor már tisztán ki lehetett venni, milyen hatalmas a birtok. Saját kikötőjében számos kisebb-nagyobb hajó horgony-zott. Carrie távcsővel figyelte a ki- és berakodással járó sürgés-forgást. Legalább húsz közepes nagyságú teherszállítót látott, megcsodált egy pompás luxushajót, a szép, nagy jachtokat és a sok fürge kis motorcsónakokat. A parton műhelyek és raktárépületek sorakoztak. Mögöttük a domboldalon pillantotta meg a családi kastélyt. A fák közül kivillantak a park smaragdzöld pázsitjának üde foltjai és a tarka virágágyak. A ház mellett, egészen a távoli hegyekig olajfaligetek és gyümölcsöskertek nyújtóztak. Fűszeres illatukat a szél a kikötőig elhozta. Níkosz biztos kézzel a partra kormányozta a Mirandát. Carrie kidobta a kötelet, amit egy munkás a bakhoz rögzített. A hajóval szemben csikorgó kerékkel fehér limuzin fékezett. Még meg sem állt, máris kicsapódtak az ajtók, és két férfi ugrott ki belőle. Egyik torkaszakadtából ordítva rohant Canie felé. Mindennek lehordta a lányt, amiért magánterületen merészelt kikötni. Ekkor lépett ki Níkosz a kormányfülkéből. A férfiak kővé dermedtek, s Carrie látta, hogy zavart pillantásokat váltanak. Níkosz a partra ugrott, és dühösen támadt rájuk. - Ha reggel valaki felveszi a telefont, most nem itt lennék! Felháborító hanyagság! Saját érdeketekben remélem, hogy elfogadható magyarázattal tudtok szolgálni. A két férfi némán, lesütött szemmel toporgott egy ideig, majd összenéztek. Az idősebbik, egy tagbaszakadt, hatvan év körüli férfi félrevonta Níkoszt, és fojtott hangon sebes magyarázatba kezdett. Carrie hirtelen úgy érezte, mintha egy bogár mászna a blúza alatt. A másik férfi merőn bámulta. Fiatal volt, talán vele egykorú, ápolt, jól öltözött. Már duzzadt ajka is sokat elárult, mégis színtelen, kifejezés nélküli szeme tette feltűnővé, sőt visszataszítóvá az arcát. Carrie egy pillanatig keményen állta a tekintetét, majd hátat fordított, és a hajó műszereit vette vizsgálat alá. Furcsa, viszolyogtató figura, gondolta, az ember háta borsózik tőle. Minél előbb találkoznia kell Jimmyvel! Aztán úgy eltűnnek innen, mint a kámfor! 68 Zátonyok között Megkönnyebbülve látta, hogy Níkosz sietős léptekkel tér vissza a fedélzetre, ám az öröme azon nyomban elpárolgott, amint a férfi arcán észrevette a zord kifejezést. - Valami baj van? - Sajnos nyomós oka volt, hogy reggel nem vették fel a telefont. Mindenki a testvéredet kereste. - Jimmyt? Nem értem. Mi történt vele? - Azt mi is szeretnénk tudni! Eltűnt. - Úgy érted, kereket oldott? - Carrie alig tudta visszafojtani diadalmas mosolyát. - Miért jössz ki ennyire a sodrodból? Hiszen most már úgyis el akartad engedni! Kicsit megelőzött, ennyi az egész. - Amíg beszélt, szüntelenül magán érezte a fakó szempár tekintetét. Halkan folytatta: - Ide hallgass! Nem tudom, ki ez az alak, de nekem nagyon ellenszenves. Semmi okunk, hogy itt maradjunk. Szedjük fel a horgonyt, és... - Az az illető, aki nem nyerte el a tetszésedet, Theo unokatestvérem. A név ismerősen hangzott Carrie-nek. - Ő az, aki Jimmyt őrizte? Úgy látszik, nem állt a helyzet magaslatán! - Az öcséd éjjel betegnek tettette magát. A segítőkészen föléje hajoló Theót váratlanul elkapta, leteperte és megkötözte. Csak ma reggel hét órakor tudta magát kiszabadítani. - Ez igen! Jimmy mindig kiválóan értett a tengerészcsomókhoz. Még apánktól tanulta. Carrie egy pillanatig azt hitte, túl messzire ment, és Níkosz mindjárt lekever neki egy pofont. Ösztönösen hátralépett. A zöld szempár szúrós tekintete szinte átfúrta. - Elmegy a kedved a nevetéstől, ha meghallod a folytatást. A testvéred nem egyedül szökött meg. Elrabolta a húgomat is. - A főépületből? Vajon hogyan csinálhatta? - Valószínűleg belopózott Helen szobájába, és megkötözte úgy, mint Theót is. - Níkosz bosszúsan felnevetett. - Nyilván túszként akarja tartani, hogy veled kicserélhesse. De meg fogjuk találni, és akkor... - Nem fejezte be a mondatot. Carrie kétségbeesve hunyta le a szemét. Most keveredett csak igazán nagy bajba az öccse! A lány, amennyire csak tudta, kerülte a rászegeződő gyilkos pillantásokat. A szobában uralkodó ellenséges légkörtől szörnyen ideges lett. Níkosz legalább tíz percig bombázta kérdéseivel a rokonokat és az alkalmazottakat, aztán jól lehordta őket. A díszes társaság szemmel láthatóan mindenért Carrie-t okolta. Mivel Jimmyn nem tudták kitölteni a mérgüket, a nővérét szemelték ki bűnbaknak. Végül Níkosznak elege lett belőlük, és kitessékelte a csapatot. Ám egyiküket 69 Romána nyomban visszahívta. Tizenkilenc év körüli, karcsú, sötét hajú lány volt, egész csinos, leszámítva mogorva arckifejezését. - Parancsoljon, Szpirakisz úr! - Szófia, ez a hölgy Carrie. Ő annak a férfinak a nővére, aki megszöktette a kisasszonyt. Ennek ellenére ugyanúgy szolgáld ki, mint Helent! Először a villában gondoltam elhelyezni, de az adott körülmények között mégis jobb, ha a főépületben kap szobát. A lány bólintott. - Mindenről gondoskodom, Szpirakisz úr. Meddig marad nálunk a vendég? - Legalább egy hónapig. - Carrie-re pillantott, mintha ellentmondásra várna. -Valamit még el kell intéznünk, ugye tudod, Carrie? Sőt most még fontosabb, mint valaha. Ezt az ügyet véglegesen és megnyugtatóan kell lezárnunk. Egyetértesz? - Van választásom? Semmi kétség, ha nem engedelmeskedem, valami szörnyűség történik Jimmyvel. Tehát ott vagyunk, ahol a kezdet kezdetén. - Hát igen. Ezt az öcséd butaságának köszönheted. A vacsoránál alaposabban megtárgyaljuk a jövődet. Carrie leverten követte a lányt. Egyetlen vigasza az volt, hogy Nfkosz utasította Szófiát, bánjon vele tisztelettudóan. Majd kiderül, ez mennyit ér. A lány elutasító, rideg arca nem sok jót ígért. Itt mindenki a legszívesebben megfojtaná... Níkoszt kivéve. A ház kívülről is hatalmasnak látszott, bent azonban bejárhatatlannak tűnt. A rengeteg szoba, folyosó, benyíló azt az érzést keltette Carrie-ben, hogy ha valaki az egyik helyiségből a másikba akar eljutni, a ház alaprajza nélkül menthetetlenül eltéved. Talán őt is bezárják egy félreeső kamrába, és az ajtaja elé fegyveres őrt állítanak. Aztán beléptek egy tágas, kellemesen berendezett szobába. Szófia gondosan becsukta maguk mögött az ajtót, és megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Végre nyugodtan beszélhetünk. Itt senki sem hall minket. - Tessék? - kérdezte Carrie értetlenül. - Szólítson Szófiának, Carrie! Én a barátnője vagyok. Ebben a házban az egyetlen. - Arcáról eltűnt a kelletlen kifejezés. Egy összeesküvő éber figyelmével hallgatózott, majd mosolyogva megkérdezte: - Megfelel a szoba? Ha nem, választhatunk másikat. - Nem. Nagyon szép - felelte Carrie mélységes zavarban. - Mondja, Szófia, hogy érti azt, hogy itt nem hallanak bennünket? A lány megvetően legyintett. - Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. - Mit tudnak? Kik? - Ők. Mindannyian. Ne bízzon bennük! Egyikükben sem. Nehogy rávegyék, hogy akarata ellenére elszólja magát! Hol vannak a holmijai? - kérdezte minden átmenet nélkül. 70 Zátonyok között - Miféle holmijaim? — Carrie még mindig úgy érezte magát, mint aki sűrű ködben tapogatózik. - Hát a bőröndje. A ruhái. - Nincsenek. Csak farmereim meg pólóim vannak, de azok is a hajón maradtak. - Farmerben nem vacsorázhat Níkosszal. - Szófia kikémlelt az ajtón, aztán intett. — Jöjjön velem! Keresünk valami szép ruhát a vacsorához. Carrie habozva követte a lányt a folyosón, amíg egy tömör tölgyfa ajtóhoz nem érkeztek. Szófia a nyakában függő kulccsal kinyitotta az ajtót. Átmentek a szobán, s egy kisebb helyiségbe értek, ahol a lány kitárt egy nagy tükrös ajtót, ami egy beépített ruhásszekrényt takart. Carrie megbámulta a kosztümök, blúzok, szoknyák, nappali és estélyi ruhák, kabátok sokaságát. Óvatosan megérintett egy fekete selyemből készült ruhakölteményt. - Micsoda gyönyörű holmik! Kinek van itt ilyen csodás ruhatára? - Helennek, természetesen. Ez az ő magánlakosztálya. Jó ízlése van, ugye? Carrie visszarántotta a kezét. - Helen! Én nem vehetem fel az ő ruháját! Szófia csodálkozva bámult rá. - De mennyire, hogy felveheti! Hiszen maga Jimmy nővére! Ha itt lenne, örömmel adna magának mindent. - Igazán? - Ez a lány úgy beszél vele, mintha ő, Carrie, mindent tudna. De mit kellene tudnia? Hát persze! Erre már rég rájöhetett volna! - Helen is szereti Jimmyt, ugye? - Hogy szereti-e? Őrülten szeretik egymást. Maga ezt nem tudta?! Carrie a legszívesebben megcsókolta volna Szófiát. - Nem. Eddig nem tudtam. Nagy kő esett le a szívemről. Azt hittem, valami futó kalandról van szó. Sejtelmem se volt arról, mennyire komolyak az érzéseik. - Csodálom, hogy az öccse nem beszélt magának Helenről. A saját nővérének! - A lány meglepetése csak rövid ideig tartott, aztán sűrűn bólogatott. -Biztosan Helen tiltotta meg neki, hogy bárkit is beavasson. Úgy látszik, még önnek se volt szabad tudnia róla. Féltette magát, nehogy baja essék, ha rájönnének. Carrie Szófiát a kezénél fogva maga mellé húzta a heverőre. - Most meséljen el mindent! Hogyan ismerkedtek meg, és mikor... Szófia lelkesen és készségesen mesélt. - Hetenként egyszer el szoktam kísérni Helent vásárolni — fogott bele a történetbe. - Ennek mindig borzasztóan örült, mert csak ilyenkor mehetett el hazulról. Vásároltunk, együtt ebédeltünk valahol, és Helen élvezte, hogy egy rövid ideig úgy élhet, mint más fiatal lányok. Néha elmentünk a strandra vagy moziba... - Hogyan ismerkedett meg az öcsémmel? - szakította félbe Carrie. - Körülbelül fél éve történt. Defektes lett az autónk, és Jimmy segített kereket 71 Romána cserélni. Istenem, Carrie, ha látta volna, hogyan bámulták egymást! Helen még soha nem volt ilyen boldog! Azután mindig találkoztak, ahányszor Jimmy a kikötőbe érkezett... - Mi történt, amikor rájött, hogy terhes? Szófia arcán árnyék suhant át. - Hazugsággal, aljas trükkel kiszedték belőle, ki az apa. Azt mondták, meg akarják hívni, hogy megbeszéljék az esküvő időpontját. - Nfkosz tette ezt? - kérdezte élesen Carrie. Szófia a fejét rázta. - Níkosz éppen üzleti úton volt. A csapdát a többiek állították, a nagybátyja, az unokatestvérei. Hitvány fickók. Helen gyanútlanul megmondta nekik, mikorra várja Jimmyt a kikötőbe. Lesbe álltak, és... A többit nem volt nehéz kitalálni. A rokonok megvalósították a tervüket, a családi becsület jelszavával feltüzelt Níkosz pedig bosszúra éhesen megjelent a Mirandán. A következő kérdést Carrie kicsit szorongva tette fel. Bármi legyen is a válasz, tudnia kell. - Azt mondja, mind aljas fickó. Níkosz is? A lány félrehajtott fejjel kis ideig Carrie arcát fürkészte. - Szerelmes Nfkoszba? - Dehogy! - rázta a fejét, de még a saját fülének sem hangzott valami meggyőzően a válasza. Szófia elmosolyodott. - Maga tudja. De ne eméssze magát ezen! Níkosz igen szigorú, de mindig igazságos, és nagyon jól bánik az alkalmazottakkal. Carrie gondolatban azt ismételgette, hogy neki ugyan mindegy, őt ez nem érdekli - mégis megkönnyebbült. - Hallgasson ide! -mondta komolyan.-Níkosz talán nem is tudja, hogy Helen és Jimmy valóban őszintén szeretik egymást. Ha elmagyarázzuk neki... - Isten őrizz! - rémült meg Szófia. - Soha! Eszébe ne jusson! - De hát miért? Nem fontos neki a húga boldogsága? Szófia keserűen felnevetett. - Maga angol, nem értheti ezt. Ha ilyen egyszerű lenne, gondolja, hogy Helen nem mondta volna meg neki? Carrie sóhajtott. Szófiának igaza van. Itt a nőknek nem lehet saját akaratuk. Szófia hirtelen kajánul felnevetett. - Ezek az alakok nagyon ravasznak képzelik magukat, de Helen és én jól átejtettük őket. Mi készítettük elő Jimmy szökését, és egyikük se fogott gyanút. - Az ajtóra pillantott, kicsit fülelt, majd folytatta: - Jimmyt egy személyzeti szobában tartották fogva, ami éppen az én szobámmal szomszédos. Olyan vékonyak a falak, hogy éjjel halkan tudtunk beszélgetni. Elmondtam neki az értesüléseimet, ő meg 72 Zátonyok között beavatott engem a szökési tervbe. Én csempésztem be neki a tiszta fehérnemű között a kötelet, amivel az őrt megkötözte. - Tehát nem igaz, hogy Helent erőszakkal hurcolta magával? - Dehogy! Helen az ajtó mögött várt rá. Lerohantunk a kikötőbe, és elkötöttek egy csónakot. Úgy tudom, a nagyokosok még mindig nem vették észre a hiányt. Azt hiszik, hogy Jimmy a város irányába menekült, az utcán ellopott egy autót, és azzal folytatja útját. - Most hol lehetnek? Maga tudja? - kérdezte Carrie, és visszafojtotta a lélegzetét. - Nem. Nem akartam tudni. így nem szedhetik ki belőlem. Jimmy viszont azt mondta, maga rá fog jönni a rejtekhelyükre. Carrie egy pillanatig törte a fejét, aztán mosoly derült az arcára. - Azt hiszem, tudom. - Akkor nagyon vigyázzon, nehogy elszólja magát! - óvta Szófia. - De lássuk, amiért idejöttünk! -A beépített szekrényhez lépett. - Mindjárt itt a vacsora ideje. Keressünk valami nagyon szépet magának! Níkosz és Carrie kettesben vacsorázott. Előzőleg a két lány egy mélyen kivágott vörös selyemruha mellett döntött, amely még ki sem volt csomagolva a dobozából. Szófia elmesélte, hogy Helennel együtt vásárolták a meglehetősen merész esti öltözetet, de mire hazaértek, Helen megriadt, és egyszer se merte felvenni. Níkosz hófehér szmokingot és inget, fekete nadrágot viselt. Kimondhatatlanul vonzó volt. Hallgatagon ettek. Miután egy pincér leszedte a terítéket, Níkosz töltött a lánynak még egy pohár bort. - Ne vágj ilyen kétségbeesett arcot, Carrie! Ez nem fog megártani. Szinte nincs is benne alkohol. - Helyes. Szívesen lemondok a gyötrő reggeli fejfájásról. - Jól áll neked ez a ruha. Honnan szerezted? Noha Carrie elhatározta, hogy nem mondja meg az igazat, mégis tétovázott. , - Azt hiszem, Szófiáé. Nagyon kedves és szolgálatkész. - Igen. Rendes lány. Helennel nagyon jó barátságban vannak, majdnem olyanok, mint két testvér. Gondolom, a mi kis Szófiánk többet tud, mint amennyit elárul. Carrie igyekezett meglepetést mutatni. - Nem hiszem. Szófia nagyon aggódik Helenért. És legalább ő nem engem vádol a történtekért, ellentétben a többiekkel. - Ebben a házban senkitől sem kell tartanod. - A lány megjegyzése észrevehetően bosszantotta Níkoszt. - Biztosíthatlak. - Örömmel hallom. - Carrie a savószín szemű fiatalemberre, Theóra gondolt. 73 Romána A kikötőben, mialatt Níkosz beolvasott neki, és a kötelességeire figyelmeztette, Theo Carrie-t bámulta. Úgy meredt rá, mint bárányra az éhes farkas. Sőt az idősebbik férfin is látszott, szívesen rávetné magát. Níkosz szórakozottan forgatta poharát. - Még van egy-két talányos pont ebben a történetben. - Miféle talányos pont? - érdeklődött Carrie ártatlanul. - Azt hittem, már biztosra veszed az emberrablást. Jimmy erőszakkal magával vitte Helent, hogy velem kicserélhesse. - Az öcséd leteperte és megkötözte az őrt, aztán óvatosan besettenkedett Helen lakosztályába. A húgomat is megkötözte, és mint egy összetekert szőnyeget, a vállára vetette, majd a bejárati ajtón keresztül távozott. - Níkosz fejcsóválva rán-colta a homlokát. - Mint egy régi, bűnrossz filmben. Te mit szólsz ehhez? Carrie a vállát vonogatta. Níkosz Szófiát gyanúsítja, s abból indul ki, hogy a lány bizalommal volt a „vendég" iránt. Ezért látszólag mellékes kérdésekkel neki, Carrie-nek igyekszik csapdát állítani. - Milyen véleményem lehetne, ha nem ismerem az eseményeket? - És a finom női ösztönöd? Meg aztán te tudod a legjobban, mire képes az öcséd. - Hát ide figyelj! Semmi esetre se képes arra, hogy elraboljon valakit — vágott vissza Carrie. - Maga a gondolat is nevetséges. Ilyet soha nem tenne. Níkosz merően nézte a lányt. - Azt akarod mondani, Helen önként ment vele? - Lehetséges. A te testvéred. Jobban ismered, mint én, aki életemben nem láttam. - És sejtelmed sincs róla, hová mehettek? Carrie megjátszott türelmetlenséggel emelte szemét a mennyezetre. - Egész este itt fogunk ülni, és te kihallgatást tartasz? Hányszor mondjam, hogy semmit sem tudok? - Említetted, hogy az öcsédnek barátai vannak Pireuszban. - Níkosz nem vett tudomást Carrie kitöréséről. - Gondolod, hogy oda mentek Helennel? Carrie idegesen mosolygott. - Lehet. A címüket akarod tudni? Odaküldhetsz egyet a mindenre kapható szolgáid közül, hogy kiszimatolja, ott vannak-e. Níkosz ivott egy kortyot, hallgatott, és szemmel tartotta Carrie-t. A lány minden színészi képességét latba vetve maga volt a sértett ártatlanság, ám egy pillanatig sem hitte, hogy Níkosz ne látna át rajta. Addig fogja bombázni a kérdéseivel, amíg a feszültség elviselhetetlenné válik. Ez a férfi maga az ördög! Milyen nagyszerű szórakozás lenne az arcába vágni az igazságot, de nem teheti, mert az Szófia számára rettenetes következményekkel járna. Helen és Jimmy se bocsátanak meg neki soha, ha elárulná őket. Carrie tudta, hogy a szerelmespár sorsa most attól 74 Zátonyok között függ, meg tudja-e őrizni titkukat addig, amíg házasságot kötnek, vagy elhagyják az országot. - Egyszer azt mondtad, hogy te igen rossz színésznő vagy. Igazad volt. Tudom, hogy hazudsz. Ha tényleg segíteni akarsz a testvéreden, állj a mi oldalunkra, hogy megtaláljuk őket! Minél előbb, annál jobb. - Semmit sem tudok - erősködött a lány. - Nem lesz bántódásuk. - Komolyan gondolod, hogy elhiszem neked? Azok után, ahogy fenyegetőztél? - Felejtsd el a fenyegetéseket! - válaszolt türelmetlenül Níkosz. - Akkor nagyon dühös voltam. Most már csak a húgomat szeretném épségben visszakapni. Elegem van a megaláztatásokból! Megaláztatások. Tehát erről van szó. Ez a legfőbb gondja. Csak ez fáj neki. A sértett büszkesége. A tudat, hogy mindenki a Szpirakisz családon fog nevetni, ha napvilágra kerül: saját asszonyaik vezetik őket az orruknál fogva. Carrie-t a felháborodás forró hulláma öntötte el. - Te bizony szemrebbenés nélkül meg tudod szégyeníteni az embertársaidat. De bezzeg ha te érzed megalázva magad, az mindjárt más, ugye? Talán a szeretett húgod önszántából szökött meg az öcsémmel. Sőt lehet, hogy segített is neki kiszabadulni. Felmerül a gyanú, hogy esetleg szereti is őt. Mindenesetre gyermeket vár tőle. Végiggondoltad ezt? Níkosz arca mozdulatlan maradt. - Persze, minden apró részletében. Épp ezért szeretném, ha minél előbb visszatérne, mielőtt még nagyobb butaságokat követ el. - A fenébe! Miért butaság, ha valaki szerelmes? - kiáltotta Carrie feldúltan. -A legjobb családban is előfordul. Kivédhetetlenül. Hál' istennek, általában nem akarják megakadályozni. Sőt rendszerint örülnek neki. - A szerelem csak ostoba embereknek való! A mi családunkban senki sem engedheti meg magának, hogy a szerelem elvakítsa józan ítélőképességét. Helen Szpirakisz lány. Tudnia kell a kötelességét. Carrie a legszívesebben a férfi fejéhez vágott volna valamit. - Hát persze! Milyen ostoba voltam! Elfelejtettem, hogy Helen jegyben járt valakivel. Valakivel, aki... illik hozzá! - Minden szavából sistergett a gúny. - Mi ebben olyan különös? - kérdezte Níkosz meglepetten. - Nos, én nemcsak különösnek, hanem nevetségesnek is találom. Úgy éltek, mint a középkorban. A mai világban elfogadhatatlan egy kényszerből kötött házasság. - Ó, persze! - nevetett Níkosz gúnyosan. - Kiment a fejemből, hogy egy regénybe illő ábrándozóval ülök szemközt. Azt hittem, már megtanultam a leckét. De magad is beismerted, hogy jobb belenyugodni a megváltoztathatatlanba. A hatalomnak és a kiváltságoknak áruk van, kedves Carrie. Helennek ezt tudnia kell. 75 Romána Az érdekházasság nem mai találmány. A te hazádban sem. A normann hódítás óta az angol arisztokrácia csak érdekházasságokat köt. - Az ég szerelmére, Níkosz! Helen nem része a cég tőkéjének! Elvárnád tőle, hogy lemondjon szerelemről és boldogságról csupán azért, hogy a család hatalma még szilárdabb, a vagyona még tekintélyesebb legyen? Hát ez... ez... - keresgélte a megfelelő kifejezést - ez torz, természetellenes és megvetésre méltó! Ezenkívül még nevetséges is! - Itt senkit nem érdekel a te véleményed. A családi dolgaink intézése magánügyeink közé tartozik. Azt meg különösen nem szeretjük, ha idegenek akarják előírni nekünk, hogyan éljünk. Carrie-t elkeserítette, hogy Níkosz ilyen sziklaszilárdan hisz a saját téveszméiben. Semmi és senki nem törhette át elvakult gőgjének páncélját. - Tehát kényszeríteni fogod Helent, hogy menjen hozzá az általad kiválasztott férfihoz akkor is, ha nem szereti? - Semmi oka rá, hogy ne szeresse - jelentette ki Níkosz elképesztő biztonsággal. - Ari Palandrousz kifogástalan családból származó egészséges, ápolt fiatalember. Egy ismert és befolyásos bankár fia. Fölösleges időpocsékolás ez a vita, állapította meg keserűen Carrie. Níkosz az ellenérveket egyszerűen lesöpri, és kész. De egy fontos, érdekes kérdés még megválaszolatlan maradt. Kihívó pillantást vetett az asztal fölött a férfira. - Ezek a szabályok a család férfi tagjaira is érvényesek? Mélyen Níkosz szemébe nézett, és várta a választ. Maga sem tudta, miben reménykedik. Egy apró áruló jelben a férfi arcán, szájának kis rándulásában? Szemének egyetlen bűntudatos rebbenésében, vagy akármilyen kis öntudatlan mozdulatban, ami arra vallana, hogy mégsem teljesen biztos abban, amit olyan nagy hangon hirdet? Semmi ilyesmit nem látott. Csak közönyt a szemében. - Igen - mondta ki Níkosz, amitől Carrie tartott. - Nekünk is vannak kötelezettségeink. - Ertem. - Carrie hangja fátyolosán csengett. - Tehát ha véletlenül beleszeretnél valakibe, gondolkodás nélkül lemondanál róla, ha a családi érdek így kívánná? - Én nem engedhetem meg magamnak, hogy szerelmes legyek - felelte nyugodt, minden indulattól mentes hangon a férfi. - Már megmondtam, a mi családunkban ilyesmi nem szokott előfordulni. Carrie fel volt készülve a válaszra, mégis nagyon fájt neki. Sóhajtott. - Ez legalább őszinte beszéd. Úgy tudom... te vagy a család feje. Neked különösen jó példával kell elöl járnod. - így van. Örülök, hogy végre megértetted. - Persze, Níkosz, megértek én mindent. Nagyon is világosan magyaráztad el a helyzetedet, meg az enyémet is. - A lány félretolta poharát, és szalvétával meg- 76 Zátonyok között törölte az ajkát. — Köszönöm a vacsorát és a leckét. Most kérlek, bocsáss meg, fáradt vagyok. - Ne feledd, még mindig érvényes a megállapodásunk. Ahogy mondtad, megint ott vagyunk, ahol a kezdet kezdetén. - Nem, Níkosz, nekünk már nincs megállapodásunk. Tehát kezdet sincs. - Carrie szeme perzselt a gyűlölettől. - Legalábbis most, hogy Jimmy kicsúszott a kezetek közül. Nem tudsz neki ártani, s így felettem sincs hatalmad. - Ez igaz. De amikor megtaláljuk... - Ha megtaláljátok — nyomta meg a szót Carrie. A férfi vállat vont. - Vissza fog jönni. Miattad. Vagy olyan fickó az öcséd, aki cserbenhagyja a nővérét? Most végképp elfogyott Carrie türelme. Felállt, és megpróbált Níkosz mellett elsietni. A férfi elkapta a karját. - Várj csak! Majd Szófia elkísér a szobádba. - Nekem itt nincs szobám! Visszamegyek a Mirandára! Elegem van belőled is, meg a becses családodból is. Menjetek a pokolba mind, ahányan vagytok! És most engedj el! - Nem mész sehová! Addig maradsz itt, amíg én akarom! - Ahhoz be kell engem zárnod! Úgy, mint Jimmyt. - Meg is teszem, ha szükség lesz rá! - Mire mész velem, ha akaratom ellenére itt tartasz? Elhiteted magaddal, hogy kényed-kedved szerint bánhatsz velem... - Ez csakis tőled függ - vágott közbe Níkosz. - Egyelőre még te vagy a vételár, amit a testvérednek a bűnéért fizetnie kell, akár visszaengedi Helent, akár nem! -Hirtelen elengedte a lány karját, és birtokló mozdulattal megmarkolta az állat. - Itt maradsz, nem számít, meddig! Szokd meg a gondolatot! - Elengedte és csengetett, majd a belépő pincérhez fordult. - Küldd ide Szófiát! Mondd meg neki, hogy a hölgy vissza akar vonulni a szobájába. Aztán szólj Theo úrnak, hogy éjjelre küldjön őröket a Mirandára. 77 Romána 9. FEJEZET A szobájában Carrie felháborodva, elkeseredetten roskadt az ágy szélére. Szófia kivett számára egy hálóinget a szekrényből, közben izgatottan érdeklődött, miről beszéltek vacsora közben. - Még nincs baj - felelte fáradtan Carrie. - Nem mondtam neki semmit. - Hála istennek! Nagyon haragszik? - De mennyire! Nemcsak haragszik, hanem kiállhatatlanul, elviselhetetlenül viselkedik. Önhitt, gőgös, érzéketlen alak... - Jimmy és Helen nem gondolták, hogy maga is belekeveredhet az ügybe. Níkosz mit tervez? Itt akarja őrizni, mint egy rabot? - Ne féltsen engem, Szófia! Tudok én vigyázni magamra. - Helent Amerikába akarják küldeni - háborgott Szófia. - Ha megteszik, soha többé nem látja Jimmyt. Ezért menekültek el. - Tudom. A szerelem szavának engedelmeskedtek. Nagyon hálás és boldog vagyok, mert segített nekik. - Nem hiszem, hogy viszontláthatom őket valaha — szomorodott el Szófia. — Ha Helen nincs itt, rám sincs szükség. Ki fognak dobni. Nem is bánom, csak még egyszer láthatnám őket. Persze, ahogy mi szeretnénk: együtt, boldogan. - így lesz, én hiszek benne - szorította meg Carrie a lány kezét. - Ha Jimmy megtudja, hogy itt vagyok, értem jön. Remélem, van annyi esze, hogy előzőleg feleségül veszi Helent. - Igaza van! - derült fel Szófia arca. - Ha már házasok, a család nem tehet semmit! - Izgatottan kuncogott. - Képzelje el, milyen arcot vágnak, amikor megpillantják Helen ujján a jegygyűrűt! Hirtelen egy gondolat villant át Carrie agyán. Mire várna? Az lesz a legjobb, ha gyorsan eltűnik innen. Níkosz figyelteti a Mirandát, de van éppen elég csónak a kikötőben. Talán már ma éjjel megszökhetne... Nem, ezt alaposan meg kell tervezni. Minél tovább tépelődött, annál határozottabban körvonalazódott a szándéka, hogy keresztülhúzza Níkosz számításait. Nagyon is megérdemli, hiszen úgy bánik az embertársaival, mint a sakkfigurákkal. Beavassa a szándékába Szófiát? Inkább nem. Szófia izgalmában egész éjjel ébren hánykolódna. 78 Zátonyok között A lány buzgón sürgölődött a szobában, nemigen akart távozni. Végül Carrie határozottan kijelentette, hogy nincs már semmire szüksége. Végre egyedül maradt. Carrie levetkőzött, magára vette a Szófiától kapott habkönnyű selyem hálóinget, bebújt az ágyba, és eloltotta a lámpát. Nem hitte, hogy tudna aludni. Túl nagy volt a csend. Hiányzott aMiranda himbálózása, a hullámok halk csobogása, a fapalló se nyikorgott. Mennyire hozzászokott ahhoz a meghitt, ütemes kis zajhoz! Egy hét múlva talán már kiderül, terhes-e vagy sem. Most már semmit sem tehet ellene. Mégis, hogy juthatott idáig? - töprengett. Tudhatta volna, hogy Jimmynek előbb-utóbb sikerül megszöknie. Ha vár egy kicsit, nem történik meg mindaz, ami... De megtörtént. És mennyi idő kellett hozzá? Hat nap. A vihar utáni éjszaka engedett Níkosznak. Utána azt hitte, a sors lassan közelebb hozza őket egymáshoz. Néha úgy tűnt, a férfi tisztelni kezdi, talán kicsit kedveli is. Már ezzel is megelégedett. Szerelem? Arról szó sem volt. De ő, mivel egyre szerelmesebb lett, beérte ennyivel. Istenem, hogy lehetett ennyire őrült? Níkosznak igaza van, amikor gyógyíthatatlan álmodozónak nevezi, aki mindig kész elhinni, hogy a dolgokjobbra fordulhatnak. De semmi nem fordul jóra! Níkosz könyörtelenül eltapossa az ábrándokat. Nem jelent ő semmit ennek a férfinak. Még a saját húga sem. Egyedül a családi becsület szent, és a Szpirakisz név a fontos. Más semmi. Később mégis elnyomta az álom, majd hirtelen felriadt. Álmodott, vagy tényleg hallott suttogó hangokat? Erőlködve próbált a sötétségben kivenni valamit. Nem, nem álom volt. Most újra halk beszéd szűrődött be a folyosóról. Felkapcsolta a lámpát, és kiugrott az ágyból. - Ki az? - kérdezte az ajtóban. A suttogás elnémult. - Ki az? - emelte fel a hangját. - Mit akarnak? - Nyissa ki az ajtót, Miss Stevens! - felelte egy rekedt férfihang. - Tűnjön el! - Níkosz küldött magáért. Lent vár az öccse. Jimmy? Itt? Carrie megörült, és már nyúlt a kulcs felé, de keze megállt a levegőben. Valami nincs rendben. Níkosz Szófiát küldte volna, nem pedig olyanokat, akiket jószerével nem is ismer. - Menjen, és mondja meg Níkosznak, küldje fel a testvéremet. A hangját akarom hallani. Az ajtó túloldaláról indulatos suttogás fogadta szavait, majd újból megszólalt az előző hang. - A testvére megsérült a lábán. Már kihívtuk az orvost. Carrie idegesen harapdálta az öklét. És ha igaz? Jimmy lent fekszik szörnyű fájdalmak között, körülötte csupa ellenség... - Hogyan történt? 79 Romána - A hegyekben találtunk rá. El akart futni, de lezuhant egy szikláról. Carrie kihúzta magát. Tudta, hogy egy szó sem igaz az egészből. Még mindig nem vették észre, hogy hiányzik egy csónak. A lány sejtette, mit akarnak vele, és rémülten nézett körül. Az ablak nyitva állt. Leereszkedhetne az erkélyről. És aztán? Hová menne egy szál hálóruhában? Hirtelen a szemébe tűnt a szemközti falon a csengő. Valamelyik személyzeti szobában szólhat. Csengessen Szófiának? Tudna segíteni a lány ebben a helyzetben? Talán elkotródnak, ha hirtelen megjelenne. Meg kell próbálni. Hogy időt nyerjen, hangosan kiszólt. - Várjon! Magamra veszek valamit. Még keresztül sem ért a szobán, recsegve-ropogva betört az ajtó, a szilánkok szerteszét pattogtak. Carrie villámgyorsan megpördült. Ketten voltak. A vastag szájú, savószemű Theo és egy valamivel fiatalabb férfi, aki nagyon hasonlított rá. Nyilván a testvére. Egy pillanatra megtorpantak a küszöbön. Theo megnyalta a száját. - Gondoltuk, egyedül érzi magát - szólalt meg rekedten. - Mi nagyon jó társaság leszünk. - Rosszul gondolták - vágott vissza Carrie. - Azonnal takarodjanak innen! - Nézd csak, milyen barátságtalan - fordult Theo a másikhoz. - Majd leszoktatjuk róla! Carrie a csengő felé ugrott, de Theo gyorsabb volt. A hajánál fogva kapta el a lányt, és maga felé fordította. Carrie felkiáltott. - Ordíthat, ahogy a torkán kifér. Úgyse hallja itt senki. A lehelete fokhagymától bűzlött. Theo intett a másiknak, aki hátracsavarta Carrie karját. Mikor sikoltozni kezdett, izzadt tenyerét a szájára tapasztotta. A lánynak felfordult a gyomra. Már nem volt képes úgy tenni, mintha nem félne. Tudta, mit akarnak. Theo egy mozdulattal letépte róla a hálóinget, s ő ott állt meztelenül, teljesen kiszolgáltatva. A rémülettől szinte megbénult. Theo kezdte kicsatolni az övét. - A maga testvére leütött és megkötözött, Miss Stevens - ordította. - Őt majd később vesszük kezelésbe. Addig is az öcsém és én egy kicsit elszórakozunk magával. Nfkosz már úgyis megkóstolta. Most mi következünk! Carrie a félelemtől félájultan érezte, hogy összecsuklik. A füle zúgott, és amikor a háta mögött álló alak, aki eddig szorosan tartotta, hirtelen eleresztette, le-roskadt a földre. - Mocskos gazemberek! - üvöltötte egy hang az ajtóban. Carrie felemelte a fejét, és Níkoszt látta, amint éppen Theóra ront, s egy jól irányzott ökölcsapással földre teríti. - A fenébe, Níkosz! - siránkozott Theo felszakadt száját tapogatva. - Mi csak viccelni akartunk. - Egy nőt megerőszakolni neked vicc? - mennydörgőit a családfő. 80 Zátonyok között - Mit vagy úgy oda? Ugyanolyan söpredék, mint az öccse. Pont ezért mentél a hajójára. Te akartad, hogy... - Fogd be a szád! - rivallt rá Níkosz. - Ne merd söpredéknek nevezni! Egyi-kőtök se méltó arra, hogy a lábát törölje belétek! Ti vagytok a söpredék! Letérdelt Carrie mellé, és óvatosan megérintette a vállát. - Carrie? Fel tudsz állni? A lány válaszolni próbált, de nem jött ki hang a torkán. Bólintott. - Jól van. - Amint Nfkosz a lány karja után nyúlt, meglátta, hogy a két fickó az ajtó felé iszkol. - Megálljatok! - kiáltott rájuk. - Még nem végeztem veletek! Felsegítette és az ágyra ültette Carrie-t, majd a vállára borított egy takarót. Ezután feltámadó dühvei újra a két alak felé fordult. - Megbecstelenítettétek a Szpirakisz nevet — kiáltotta magánkívül.—Takarodjatok ebből a házból! Most rögtön! így, ahogy vagytok, abban, ami rajtatok van! Vége az autóknak, a hajóknak, a nyereségrészesedésnek! Ha bármelyikőtöket még egyszer meglátom a birtok közelében, azt nyomorékká verem! Kotródjatok a szemem elől! Azok ketten hitetlenkedve bámultak egymásra. - Ezt nem teheted! - tört ki Theo. - Nem foszthatsz meg mindenünktől emiatt a kis... Níkosz egy lépést tett feléjük, ami elegendő volt ahhoz, hogy a másodperc töredéke alatt eltűnjenek. Carrie egész testében reszketett, szíve őrülten dobogott. Amikor Níkosz felemelte és gyengéden átölelte, a lány megpróbálta őt is ellökni magától. - Nem, szerelmem - nyugtatta az halkan -, már elmentek. Biztonságban vagy. A lány rettegése lassan alábbhagyott. Most az ölelő karok védelmet és nyugalmat jelentettek. Níkosz a haját simogatta, és szelíd szóval vigasztalta. Carrie a férfi melléhez szorította az arcát, és erős, egyenletes szívverésétől lassan lecsillapodott. - Meg akartak... - hüppögte. - Éppen jókor jöttél. Honnan tudtad? - Szófia figyelmeztetett. Hangokat hallott, és látta, hogy ezek ketten errefelé settenkednek. - Hála az égnek, és Szófiának is! - tört ki Carrie. - Kiáltottam nekik, hogy menjenek el, erre rám törték az ajtót. - Azt hiszem, nem kellett volna ilyen egyszerűen elengednem őket. Nagy kedvem lenne... - Ne, Níkosz! Kellemetlenséged lehetne miattuk. Annyit nem érnek. - Igazad van. Szemét népség. - Megigazította a lány kócos haját. - Most már biztonságban vagy! A többi nem érdekel. Próbáld meg elfelejteni! Carrie megborzongott. Ezt könnyű mondani, de nem valószínű, hogy valaha is elfelejti ezt az éjszakát. Hirtelen, sebtében magára kapott pongyolában Szófia jelent meg a küszöbön. 81 Romána - Tehetek valamit, Szpirakisz úr? - kérdezte sápadt, feldúlt arccal. Níkosz bólintott. - Igen, Szófia. Hozzál egy kis konyakot, és melegíts tejet Carrie-nek. Aztán, kérlek, hozz rendbe egy másik szobát számára! Legyen benne neked is egy ágy. Azt szeretném, ha az éjszaka hátralevő részében vele maradnál. Miután a lány elment, hogy a megbízást teljesítse, Níkosz felemelte Carrie állat, és gyengéden megcsókolta a száját. - Cserbenhagytalak, szerelmem. Azt állítottam, hogy ebben a házban nincs mitől félned, és lám, mi történt veled. Meg tudsz nekem bocsátani? A lány kutatóan nézett a szemébe. - Níkosz... másodszor szólítasz engem „szerelmem"-nek. Ezt csak úgy mondod, mert szokás, vagy komolyan gondolod? Válasz helyett a férfi újra megcsókolta. „A szerelem csak ostobáknak való." Ezek a szavak még Carrie fülében csengtek. Belevésődtek a szívébe. Níkosz Szpirakisz pedig nem ostoba. Ragyogó napfény áradt be az ablakon, amikor Carrie felébredt. Szófia állt aggódó arccal az ágya mellett, kezében egy csésze gőzölgő kávét tartott. - Jó reggelt, Carrie! Hogy van? Níkosz tudni szeretné, jól aludt-e. Mondtam, hogy igen, de nekem nem hiszi el. Mialatt a kávéját itta, Carrie fejében még egyszer átsuhantak az elmúlt éjszaka eseményei. A színtelen, hüllőszerű szemek... a kéjsóvár tekintet, a fokhagyma-szagú lihegés... az izzadt kéz a száján... és végül védettség és biztonság Níkosz karjában. Tulajdonképpen azt hitte, hogy egy ilyen megpróbáltatás után le sem tudja majd hunyni a szemét, ezzel szemben csak arra emlékezett, hogy a tejet és a konyakot megitta... többre már nem. - Mondja meg Níkosznak, hogy jól vagyok. - Maga is megmondhatja neki, ha lent helyreáll a nyugalom - mosolygott Szófia. - Miért, mi történt? - Ma reggel derült ki, hogy ellopták azt a csónakot. Níkosz őrjöngött, hogy mind ostobák és tehetetlenek. S mivel a két gazembert már kipenderítette, most a többiek egytől egyig reszketnek, hogy mikor kerül rájuk is a sor. - Eszerint már tudják, mi történt az éjszaka? - kérdezte bosszúsan Carrie. - Nálunk semmi nem marad titokban. Ez egy ilyen ház. - Össze fognak súgni a hátam mögött. Valószínűleg ki is nevetnek. - Szó sincs róla - nyugtatta meg Szófia. - Minden alkalmazott boldog, hogy végre nem kell egy levegőt szívnia azzal a két alakkal. S mivel kiderült, hogy Níkosz mennyire nagyra tartja, a maga népszerűsége azonnal megnőtt. - Csak addig akarok itt maradni, amíg okvetlenül szükséges - jelentette ki Carrie. 82 Zátonyok között - A holmiját, amiben érkezett, kimostam és kivasaltam. Mire lezuhanyozik, már itt is lesz. - Köszönöm, Szófia. Carrie a verandán találta Níkoszt reggelizés közben. - Jó reggelt, Carrie. Foglalj helyet! - A szemközti székre mutatott. - Éhes vagy? - Csábító látvány ez a tükörtojás. Én is azt kérek. Níkosz intett egy pincérnek, és rendelt. - Örülök, hogy van étvágyad. Az éjszaka történtek után attól tartottam... - Szeretném az egészet inkább elfelejteni. Amúgy sem jó mindig a tegnapra gondolni. - A kancsóból narancslevet töltött magának. - Szófiától tudom, hogy eltűnt egy csónak. Biztosan ezt is Jimmyre akarod kenni. Elrabolja a húgodat, tetejébe még csónakot is lop. Sose hittem volna, hogy Jimmy ilyen vagány kölyök. Níkosz elengedte a füle mellett a gúnyos szavakat. - Csak ő lehetett. Ha belegondolsz, el kell ismerned. - Részeg turisták vagy a helybéli fiatalok is megtehették - vont vállat a lány. - Azok egy mérföldnél közelebb nem merészkednek a birtokhoz. Vizsgálódó, beható tekintetétől Carrie egyre idegesebb lett. Níkosz nyilvánvalóan nem hagyja magát sarokba szorítani. S Carrie - kerül, amibe kerül - időt akart nyerni, hogy a két fiatal házasságot köthessen. Kateríni szigetén persze erről szó sem lehet. Ott megbújhatnak, míg a vihar el nem ül. De ezek csak képzelgések... Lehet, hogy már össze is házasodtak. így vagy úgy, Níkosz nem fog meghatódni, képes, és hajánál fogva hurcolja vissza a húgát. Megérkezett a reggelije, s Carrie jóízűen nekilátott. Most, hogy a hangulat kissé megenyhült, eltöprenghetett saját sorsa felől is. Helent legalább senki sem kényszerítette a terhességre. Szeretik egymást Jimmyvel. Szabad emberek, és elég felnőttek ahhoz, hogy tudjanak magukra vigyázni. Níkosz a kávéját itta, és közben le sem vette a szemét Carrie-ről. - Menjünk tovább! Onnan, hogy ezek ellopták a csónakot. - Ezek? Tehát mégis azt hiszed, hogy Helen segített az öcsémnek? Níkosz elmosolyodott. A székét kissé elfordította, és elnézett a nyílt tenger felé. - Szerinted hol van a testvéred? - Honnan tudnám? Körülöttünk legalább kétezer kisebb-nagyobb sziget található. - Háromezer. - No látod! A te helyedben felhagynék a kereséssel. Úgysem találod meg őket. - Talán igazad van. - A férfi zöld szeme megvillant. - Akkor nincs más hátra, mint várni, míg az öcséd eljön, hogy kiszabadítson a karmaimból. - Arra jó darabig várhatsz-figyelmeztette Carrie látszólag közönyösen. - Épp elég gondja-baja lehet. Nem hiszem, hogy mostanában velem is tudna törődni. - Remélem, igazad van. Minél később, annál jobb. Már szóltam, hogy készítsék elő a villát számunkra. Mától kezdve minden éjjel én vigyázok rád. 83 Romána Carrie-nek arcába szökött a vér. Nem is annyira Níkosz kijelentésétől, mint inkább attól jött zavarba, hogy újból kettejükre terelődött a szó. Vagy inkább burkolt ajánlatot kapott? Níkosz kétségkívül biztosra veszi, hogy Carrie ismeri az öccse búvóhelyét. A célzással esetleg azt akarja értésére adni, hogy ha elárulja a titkot, elengedi. Helenért cserébe visszakapná a szabadságát. Carrie másra terelte a szót. - Szófia félti az állását. Úgy gondolja, itt már nincs rá szükség. - Egyértelmű, hogy segített nekik a szökésben. - Nem tudom. Ezt tőle kellene megkérdezned - tért ki a lány a válasz elől. -Bár nem valószínű. - Persze hogy segített! Helen mindig megbízott benne. Jó barátnők. - Büntetésül tehát kidobod. Ez a következő lépés, igaz? - Carrie igyekezett kellő megvetéssel szólni. - Egy megalapozatlan gyanú miatt elveszíti a kenyerét. Níkosz a halántékát dörzsölte. - Ne beszélj csacsiságokat! Álmomban sem jut eszembe elbocsátani Szófiát. Jelesre vizsgázott ragaszkodásból és együttérzésből. Talán nem a megfelelő helyen bizonyított, de mindenképp el kell ismerni, hogy figyelmes és becsületes lány. Amikor pedig felismerte rokonaim aljas szándékát, helyén volt az esze is. Nem szállt inába a bátorsága, hanem azon nyomban riasztott engem, s ezzel megakadályozta a készülő gaztettet. Örülnék, ha még néhány ilyen megbízható ember segítségével számolhatnék a környezetemben. - Hát igen. - Carrie úgy érezte, leszerelték, s nehezen találta a megfelelő szavakat. - Szófia boldog lesz, ha megtudja. Níkosz derűsen nézett Carrie szemébe. - Sajnálom, hogy nem viselkedtem a várakozásodnak megfelelően. A jövőben igyekszem kellően kegyetlen és rideg lenni. Carrie zavarba jött. Szótlanul fejezte be a reggelijét. Níkosz felállt. - Aggódtam érted. Féltem, hogy nagyon megvisel az éjszakai támadás. Megnyugodva látom, egész jól összeszedted magad. Gyere, megmutatom neked a birtokot! Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. - Nem, köszönöm. Inkább itt maradok. A férfi megfogta a karját. - Figyelj ide! Engem büszkeséggel tölt el mindaz, amit mi itt megteremtettünk és elértünk. Ne sérts meg! Ne mondd, hogy nem érdekel, amit mutatni akarok! 84 Zátonyok között 10. FEJEZET Tíz perc múlva Carrie Níkosz mellett ült a nyitott terepjáróban. Terjedelmes olajfaligetek és gyümölcsösök között kanyargóit velük az autó egyre magasabbra a hegyekben. Amikor a sima aszfaltot egyenetlen földút váltotta fel, Níkosz megállította a kocsit, és kisegítette Carrie-t. Erős szél fújt a hegytetőn. A lánynak többször is ki kellett simítania a szeméből hosszú, szőke haját, hogy az eléjük táruló elragadó látványban gyönyörködni tudjon. Csak innen fentről látszott igazán, mekkora a birtok. Mélyen alattuk pillantotta meg a hófehéren ragyogó kúriát, ami egészen kicsinek tűnt, akár egy babaház. Mögötte tisztán látszott a kikötő, s utána már csak a csillogó, kék tenger, melynek hullámaira sziporkázó aranyhidat festett a reggeli nap. Carrie tekintetével északról délre követte a part vonalát. - Ötven kilométer mindkét irányban a Szpirakisz-birtok - adta meg a választ a ki nem mondott kérdésre Níkosz. Büszkén mutatott a házra. — A dédapám tette le az alapkövét. Ott épített magának és ifjú feleségének egy faházikót. Látástól vakulásig dolgoztak. Olajfákat telepítettek, vettek egy olajprést, és elkezdték értékesíteni az olívaolajat. Néhány évvel később a dédapám beszerzett egy csónakot, és ettől kezdve télen halászattal foglalkozott. Becsülettel felnevelték a gyermekeiket úgy, hogy egy drachma adósságuk se volt soha. Halála után a fia vette át az üzletet, majd annak a fia. Ő volt az apám. Az általunk előállított olívaolaj egész Európában híres, és az egyetlen kis halászbárka helyett a kikötőben a teherhajók és luxusjachtok sokasága horgonyoz. - Nem mindennapi történet! Micsoda teljesítmény! Alig három nemzedék alatt teremtették meg mindezt. - Hidd el, Carrie, ez több, mint teljesítmény. A szárnyaló képzelet és a nagyon kemény munka együttes eredménye. Talán most megérted, mit jelent számomra a Szpirakisz-örökség. Örömet és büszkeséget, ugyanakkor súlyos terhet és felelősséget is, amit egy életen át viselnem kell. - Részvétet vársz tőlem? Éppen éntőlem? Níkosz arcvonásai megkeményedtek. - Én senkitől sem várok részvétet. De reméltem, hogy megértesz. Carrie körbenézett a tájon. Níkosz birodalma. A felelőssége. Úgynevezett nehéz terhe. A férfi szemébe nézett. 85 Romána__________________________________________ - A mi apánk mindössze egy rozoga halászhajót és sok szegény, de nagyon jó barátot hagyott rám és az öcsémre. Azt hiszem, szerencsésebbek vagyunk nálad! A férfi arca megrándult. Úgy látszik, a lány fájó pontot érintett. Sokáig nézték egymást némán. Aztán Níkosz halkan megszólalt. - Szeretnék lefeküdni veled, Carrie. Most rögtön. Carrie már egy ideje sejtette, milyen gondolatokat forgat a férfi a fejében, ez a szinte udvariatlan nyíltság mégis kihozta a sodrából. - Még mindig teherbe akarsz ejteni? Hív a családi kötelesség? - Nem, dehogy! - Mondtam már, hogy... - Bánom is én, mit mondtál! Még mielőtt a lány észbe kapott volna, Níkosz felkapta, és magához szorította. Carrie az öklét a férfi mellének feszítette. - Engedj el! Figyelmeztetlek, nem tűröm... Níkosz egy csókkal nérnította el. - Nyugi! Kapaszkodj csak a nyakamba, és bízd rám a többit! A férfi könnyedén lépkedett a meredek úton fölfelé, mintha karjaiban a lány súlytalan lenne. Úgy húsz méter után kis fennsíkra értek. Onnan már nem vitte tovább Carrie-t, hanem kézen fogta, és egy öreg, kőből épült házhoz vezette. A lánynak hevesen dobogott a szíve. Tudta, hogy most már nincs visszaút. Szorongva figyelte, amint Níkosz egy kulcsot illeszt a viharvert kapu zárjába. Kívülről rideg benyomást keltett a ház, bent azonban, az egyetlen lakóhelyiségben meglehetősen lakályos és barátságos környezet fogadta őket. A falakat faburkolat fedte, a padlón süppedő szőnyegek hevertek. Könyvekkel zsúfolt polcok tették még otthonosabbá a szobát. Az egyiken helyet szorítottak egy kis zenegépnek és egy tévékészüléknek. Ágy nem volt, csak egy birkabőrrel letakart nagy, széles heverő. - Mindenkinek szüksége van időnként valami olyan helyre, ahol egyedül lehet - magyarázta Níkosz. - Ide nem követnek a kötelezettségeim, magam vagyok. - Én, ha erre vágyom, fejemre húzom a takarót. Níkosz elmosolyodott. - Ez is olyan dolog, amit kedvelek benned. A bolondos angol humorodat. - Nemzeti vonás. Mi angolok vidám mosollyal vállaljuk a legsötétebb óráinkat, ez köztudomású. - A legsötétebb óráidat tegnap éjjel élted át. Én segítettelek át rajtuk. Vagy már elfelejtetted? - Félig-meddig. Köszönöm, hogy eszembe juttatod. - Carrie zavartan nyelt egyet. - Jogosan várod a jutalmad. - Ne sérts meg, Carrie! Nem jár nekem jutalom. A helyemben minden rendes 86 Zátonyok között ember ugyanezt tette volna. Azt szeretném, ha önként lennél az enyém, nem fenyegetésre. Nem megbeszélés szerint. Nem kötelességből. Níkosz magához ölelte a lányt, és Carrie érezte türelmetlen vágyát. A férfi lehajolt, és lassan, szenvedélyesen csókolni kezdte. Carrie térde megrogyott, vére forró tűzként nyargalt az ereiben. Níkosz az ajka után a fülét, nyakát csókolgatta. - De hát miért? - kérdezte a lány elcsukló hangon. - Mert kívánlak, és te is kívánsz. Nyomósabb ok nem létezik, egyetértesz? Carrie szeméből vágy és odaadás sugárzott. Maga sem értette, hogyan kívánhatja a férfit ilyen féktelen vággyal, és miért fontosabb neki mindennél, hogy boldoggá tegye. Az érzelmek nem játszanak semmiféle szerepet. Bár Carrie - mint minden nő - ennél többet szeretett volna, beéri azzal, amit Níkosztól kap. Most akkor ki vagyok én? - tette föl magának a kérdést. Egy könnyű kis nőcske, vagy csak normális, egészséges teremtés, aki nem tud ellenállni egy rendkívül izgató férfinak? Níkosz csodálatos szerető, de a nemi életet sohase téveszti össze a szerelemmel. - Az ördögbe is, Níkosz! Tudod jól a választ. Igen, kívánlak. Egyszerűen nem tudlak visszautasítani. Níkosz lassan Carrie pólója alá csúsztatta a kezét, és ügyesen kinyitotta a melltartó kapcsát. - Nagyon jó. Ezt akartam hallani. - Lassan és élvezettel hozzálátott, hogy levetkőztesse a lányt. Amint eltávolított egy-egy ruhadarabot, gyengéd csókokkal borította a meztelenül maradt testrészt. Mire Carrie alsóneműjét is lehúzta, csókjai már szenvedélyesen, sürgetően perzselték a lány bőrét. Forró ajkával megkereste Carrie combjának bársonyos belső oldalát. A lány reszketett, és hangosan zihált. Soha nem érzett indulatok rázták meg egész testét. Beletúrt Níkosz dús hajába, és alig tudott elnyomni egy feltörni készülő kiáltást. Mikor mindketten érezték, hogy vágyukat már nem lehet tovább fokozni, Níkosz felemelte, és a heverőre fektette a lányt. Carrie félig lehunyt pillái mögül leste, hogyan vetkőzik Níkosz. Sóváran figyelte a ruháitól megszabaduló férfi széles vállát, izmos mellét, lapos hasát, erős combját. Barna bőre selymesen fénylett. Carrie hívogatóan nyújtotta felé kitárt karját. A férfi lassan melléje ereszkedett, és magához szorította, hogy a lány érezze sürgető vágyát. - Kívánlak, akarlak - súgta Níkosz. De ahelyett, hogy fölébe kerekedett volna, tovább vándorolt a lány testén az ajkával, nyelvével. Carrie már szinte eszét vesztette a vágytól, mire megértette, mit is akar Níkosz. Egy másodpercig még késleltették gátlásainak utolsó maradványai, de visszatartani már nem tudták, és a következő pillanatban, mint lovas a lovára, Níkoszra pattant. A férfi összekulcsolta karját Carrie hátán, és közelebb húzta magához a lányt, aki a könyökére támaszkodva előredőlt. Keblei mint érett gyümölcsök ringtak 87 Romána közvetlenül Níkosz arca fölött. Az szájába kapta az egyik mellbimbót, és olyan hevesen szívta, hogy Carrie-t az önkívület határára röpítette. Torkából szaggatott lihegés tört elő. Níkosz gyengéden simogatni kezdte a lány derekát és csípőjét. Amikor a férfi ajka elengedte keblét, Carrie a vágytól reszketve felegyenesedett. Kezét nem a tapasztalat, hanem a sóvárgás és az ösztön vezette, amikor combja közé nyúlva a férfit bevezette magába. A lassú behatolást a kéj forró hullámai követték testében. Fejét hátraszegve, kapkodva szedte a levegőt, csípője ütemes, körkörös mozgásba kezdett. Níkosz felnyögött a gyönyörtől, amikor Carrie egész testében megvonaglott, eljutott a csúcsra, és lihegve, verítékben fürödve rogyott Níkoszra. A férfi erős kézzel felemelte Carrie csípőjét, s egyre gyorsabban és beljebb hatolt. Carrie - valahol a tudata mélyén - elámulva vette tudomásul, hogy másodszor ér, most már a férfival együtt, a gyönyör legmagasabb pontjára. Níkoszra hanyatlott, izzadt homlokát a férfi mellén pihentette. Az kicsit felemelte Carrie arcát, és hosszan, gyengéden szájon csókolta. A lány végül összeszedte magát, és felemelkedett. - Elfáradtam. Úgy érzem magam, mint egy hosszútávfutó verseny után. Níkosz rámosolygott. - Jó voltál. Mondhatnám, rendkívül jó. - Jobb, mint a többi nőismerősöd? - Sokkal jobb. Te vagy a legszenvedélyesebb mind között. Pedig több százzal volt dolgom. Carrie gonoszkodó humort látott a szemében, és ettől egyszerre szétfoszlott a varázs. Hiszékeny kis bolond vagyok, gondolta. Níkosz most mulat rajtam. Elhúzódott mellőle, és gyorsan a padlón termett. Níkosz megfogta a karját, és visszahúzta maga mellé. - Hová mész? - kérdezte. - Felöltözöm - nézett rá Carrie közönyös arccal. - Elvégre mindketten megkaptuk, amit akartunk. Nem? A férfi felkönyökölt. - Várj egy kicsit! Beszélnünk kell egymással. - Hagyjuk már békén az öcsémet és a húgodat! Minek rágjuk ezt a történetet, mint egy régi csontot? - Erélyesen eltolta a férfi kezét, ami éppen a combját ciró-gatta. - Ne kezdd megint a simogatást! Níkosz sértődöttnek látszott. - Miért? Azt hittem, szeretsz. A lány kerülte kedvese kutató tekintetét. - Te megőrültél! Lehet, hogy mondtam valami hasonlót egy gyenge pillanatomban, de akkor még nem ismertelek igazán. Níkosz két ujja közé fogta Carrie állat. - Milyen szép a szád. Kár, hogy nem mondasz vele igazat. 88 Zátonyok között - Szóval hazudok?! - Természetesen. A lánynak arcába szökött a vér. - Elnézést, de szeretnék felöltözni. - Nem lehet - mosolygott Níkosz. - így szeretlek nézni. - Lehet, de én szégyellem magam. - A Mirandán nem szégyellted magad. - Az egészen más volt. Níkosz halkan nevetett. - Ennek semmi értelme. Ha belegondolok, mit csináltunk néhány perccel ezelőtt... Finoman simogatta a lány nyakát és hátát. Carrie úgy tett, mintha nem venné észre. - Tudod, miért hoztalak ide? - Ó, igen. Sejtem. - A lány a szemével a földön szétszórt ruháit vette számba. - Azt hiszed, csak azért, hogy összefeküdjünk? A lány érezte, hogy könny szökik a szemébe. - Meg akartad mutatni a birodalmadat, hogy megértsem, milyen súlyos terhet viselsz a válladon. - így van. Tudnod kell, miért nem engedheti meg magának egy Szpirakisz, hogy szerelmes legyen. - Persze - adott neki igazat fáradtan Carrie. - Kérlek, ne kezdd újra! Eleget hallottam. Tudom, hogy sok, természetesen kiváló családból származó ifjú hölgy kész hozzájárulni tiszteletre méltó nevetek felvirágoztatásához, és megosztani veled a terheket, amelyek alatt már rogyadozol. - Mégis hajlandó voltál lefeküdni velem? - Mi mást tehettem volna? - fortyant fel Carrie. - Vonakodhattál volna. Nem volt erőszak, sem fenyegetés. Nem kötelességből tetted. Emlékszel? Én az elmúlt napokban mindent megtettem, hogy gyűlölj és megvess, ehelyett te önként nekem adtad magad. Nagyon szeretném tudni, miért. Carrie kétségbeesve szorította ökölbe a kezét. Níkosznak nincs joga hozzá, hogy ilyen kérdéseket tegyen fel. - Mondd meg, Carrie! - unszolta a férfi. - Hát jó! - csattant a válasz. - Azért, mert kedvem volt hozzá. - A lány gyorsan felállt, és összeszedte a fehérneműit. - Ne tettesd magad! Tudod te nagyon jól, milyen hatással vagy a nőkre. Én se vagyok különb, mint a többi... hódításod... Níkosz csak mosolygott. - A nemiség különleges dolog, Carrie. Szorosan a szerelemhez kellene tartoznia, ehelyett sokkal inkább az önzésnek egyfajta megnyilvánulása. A legtöbben azért szeretkeznek, mert saját maguknak keresnek kielégülést. Te nem. 89 Romána Neked fontos, hogy én ugyanannyi örömet kapjak, mint te. Csak az tesz így, aki szerelmes. - Miket beszélsz összevissza!? - Carrie dühösen felkapta Níkosz nadrágját, és feléje hajította. - Kérlek, öltözz fel! A férfi lustán felkelt, és kényelmesen öltözni kezdett. - Ez az igazi oka, amiért idehoztalak. Rá akartam jönni, hogy igazából mit érzel irántam. Most már letagadhatod, hogy szeretsz, én megtudtam, amire kíváncsi voltam. Hirtelen minden világossá vált, és ettől Carrie komolyan méregbe gurult. - Remélem, most boldog vagy! Hiszen nemcsak teherbe ejtetted az ostoba kis libát, hanem még beléd is szeretett. Ez világrekord, ugye? - Mérgesen szétkente az arcán a szeméből kibuggyanó könnycseppet. Níkosz homloka ráncba szaladt. - Óriási tévedés! Ha akarod tudni az igazságot... - Az igazságot! Mit tudsz te arról?! Meg a tisztességről? A másik ember érzéseinek tiszteletben tartásáról? Igen, megakadályoztad, hogy az unokatestvéreid megerőszakoljanak, de valójában nincs olyan nagy különbség köztetek. Az se lep meg, hogy a húgod faképnél hagyott titeket. Csak azt remélem, hogy egy boszorkányt veszel feleségül, aki majd pokollá teszi az életedet. A férfi sóhajtott. - Nagy esélyem van rá. Megérdemlem azok után, ahogyan én bántam ővele! - Akkor jó! Sok szerencsét kívánok nektek! Níkosz elmosolyodott úgy, ahogy eddig még soha. Arcán csak melegség tükröződött, nyoma sem maradt a gúnynak, hetykeségnek. Most mit forralhat? A lány zavarba jött, amikor Níkosz kitárt karral kérte: - Gyere már ide, Carrie! - Miért? - Mert a karomban a helyed. - Níkosz, figyelmeztetlek, ne játssz velem! - Ez nem játék, Carrie. - Dehogynem. Volt alkalmam megismerni téged. - Le kell szoknod arról, hogy szünet nélkül ellenkezz velem. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Tudod, milyen pletykásak az emberek. Hamarosan szárnyra kapna a hír: Níkosz Szpirakisszal állandóan vitatkozik a felesége. Carrie összeszorított szájjal hallgatott. Nem akart olyasmit mondani, amivel még nevetségesebbé teszi magát, mert mintha azt hallotta volna... Nem. Lehetetlen. Biztosan rosszul értette. - Mi az? - Níkosz felhúzta a szemöldökét. - Nem hallottad, mit mondtam? Vagy talán nem akarsz Mrs. Szpirakisz lenni? Semmi kétség, Níkosz teljes komolysággal megkérte a kezét. Megnedvesítette az ajkát. 90 Zátonyok között - De miért? Illetve... annyi mindent mondtál, ami... Most pedig...-Zavartan elhallgatott. - Szeretlek, Carrie. A lány szívverése kihagyott egy pillanatra. - De hát azt mondtad... hogy a te kötelességed... - Tévedtem, Carrie. Mélységesen tévedtem. Hadd öleljelek meg! Ez úgysem igaz, gondolta Carrie kábultan. Ha most a karjába vetem magam, a boldogság szétpattan, mint egy szappanbuborék, és Níkosz jót nevet rajtam. Tétovázva elindult, de egyszene a férfi karjában találta magát. Még mindig nem tudta elhinni. Ezt most álmodja. Csak álom lehet. A heverőn szerették egymást, és ő elaludt Níkosz karjában. Bármelyik pillanatban felébredhet... Viszont minden olyan valóságos. Fogja a karját, érzi a szívverését, a lehelete az arcát súrolja... - Még nem válaszoltál, Carrie - emlékeztette halkan Níkosz. Carrie szája kiszáradt. - Igen. A feleséged leszek, ha biztos... - Hangja tétován csengett. - Vagyis ha tényleg szeretsz engem. - Hála az égnek! - sóhajtott megkönnyebbülten Níkosz. - Féltem, hogy sohasem bocsátasz meg nekem. - Nem is akartam. Azt h ittem, hogy egy magadfajta férfi sosem lesz szerelmes. - Pedig ez történt, édesem. Először csak valami különös érzés fogott el, megpróbáltam nem törődni vele, ám egyre erősödött. A vihar alatt már tudtam, miről van szó, de megtiltottam magamnak, hogy így érezzék. - Rekedten felnevetett. -Tudod-e, hogy a sok lapos közhely, amit a kötelességről meg a családi becsületről összehordtam, majdnem a torkomon akadt? Tegnap éjjel a családi becsület szép megnyilvánulásával találkoztam. És ezt akartam én olyan elszántan tisztán tartani! Carrie tiltón Níkosz ajkára tette az ujját. - Nem, drágám. Ennek semmi köze sincs hozzád. Nem hibáztathatod magad egy... - Tévedsz! Magamat kell vádolnom! Theót sohasem szenvedhettem, mégis szemet hunytam a dolgai felett. Nem akartam tudomásul venni, miféle ember valójában, mert ő is Szpirakisz. A családom iránti tisztelet, az összetartás volt számomra a legfontosabb. - Gyengéden beletúrt Carrie hajába, és mélyen a szemébe nézett. — Most már tudom, hogy vak voltam és igazságtalan. Egyszer azt mondtam neked, hogy én gyakorlatias ember vagyok, aki csak a valóságot fogadja el. Sokára értettem meg, mi az igazi valóság. - És mi az? - Az, hogy a szerelem erősebb, mint a vak hűség. Az én dédszüleim, akik mindezt felépítették, szerették egymást. A szerelem és a szeretet adott nekik erőt, hogy a kemény munka és a nélkülözés évein keresztülküzdjék magukat, de ezt a mai Szpirakisz család már elfelejtette. Már csak a saját fontossága érdekli. Hát ez meg fog változni. Gondom lesz rá! 91 Romána Zátonyok között Níkosz nagyon komolyan beszél, gondolta Carrie. Ha apa ezt megérhette volna! Jól megértenék egymást Níkosszal. Már nem érzett se szorongást, se kétséget, csak szívet melengető boldogságot. Csak egyetlen égető kérdés maradt még válasz nélkül. - Mi lesz Helennel és Jimmyvel? - Ó, igen. A szökött szerelmesek... - Níkosz eltűnődött. - Nagy hálával tartozom nekik. Ha ők nincsenek, sohase találkoztam volna veled, és sosem ismertem volna meg a szerelem hatalmát. - Alig várom, hogy megismerhessem a húgodat! - Carrie kissé zavartan nevetett. - Níkosz, azt hiszem... Nem, nem csak hiszem, szinte egészen biztos, tudom, hol vannak. Rögtön el is indulhatunk és... Níkosz elmosolyodott. - Adjunk nekik még néhány zavartalan napot Kateríni szigetén! Aztán visz- szahozzuk őket. - Honnan tudod, hogy ott vannak? - kérdezte döbbenten a lány. - Amikor megtudtam, hogy Jimmy elvitt egy csónakot, eltűnődtem, hová akarhat vele eljutni. Biztosra vehette, hogy az egész Égei-tengert felkutatják utánuk. Tehát egy olyan kis félreeső szigetet kellett találnia, ahol biztonságban érezhetik magukat. - Homlokon csókolta Carrie-t. - Mihelyt a Miranda elkészül, mi visszük meg nekik a jó hírt. Ha még eddig nem házasodtak össze, kettős esküvőt tartunk. - De hiszen a Miranda készen áll! Akár most rögtön indulhatunk. - Nem leszünk játékrontók - folytatta vidáman Níkosz. - Ott vannak egy magányos kis szigeten, amelynek csodálatos strandja van. Szerelmesek, és már rengeteg időt elvesztegettek. Mondd, a helyükben te vágyódnál társaság után? Carrie is nevetett, bár látszott rajta, hogy elképedése még nem múlt el teljesen. - Igazad lehet. Erre nem gondoltam. - Ami a Mirandát illeti... Gyere csak! - Kézen fogva kivezette a lányt a házból. - Van egy kis meglepetésem számodra. - Lementek a terepjáróhoz. Níkosz a kesztyűtartóból előkereste a távcsövet. - Nézd meg a hajódat, és meséld el, mit látsz! Carrie hosszasan nézte a Mirandát. - Embereket látok a fedélzeten. Mit keresnek a hajómon? - kérdezte kicsit aggodalmas hangon, mikor visszaadta a távcsövet. - Teljesítik a megbízást, amit reggel adtam nekik. - A szeme sarkából röpke pillantást vetett Carrie-re. - így az is kiderül, hogy előre ittam a medve bőrére. Még mielőtt te igent mondtál volna, én már elterveztem egyet s mást. Az emberek nagyjavítást végeznek a hajón, tökéletesen rendbe hozzák, és ki is csinosítják. Ugyanolyan kényelmes lesz, mint bármelyik luxusjachtunk. - Níkosz Carrie dereka köré fonta a karját. - A Miranda egy tiszteletre méltó, finom, idős hölgy. 92 Talán túl sok tavaszt látott már, de amíg mi élünk, nem köt ki a roncstelepen. Sok-sok szép emlék fűz hozzá minket. Carrie álmodozva nézett Níkosz szemébe. - Például amikor megjavítottad a kormányművet, és aztán nekem kellett a hátadat megmosni. Níkosz szorosabban ölelte magához. - És amikor a viharral szemben tartottad a hajót, s utána először aludtunk együtt. A fedélzeten, a csillagos ég alatt. - Aztán, amikor velem együtt vetetted magad a hajóról a vízbe! Szentül hittem, hogy megfulladok, de te gondomat viselted... a magad módján. Igaz, ami igaz, nem fulladtam a tengerbe. Sokáig nézték egymást szótlanul, majd ajkuk hosszú csókban egyesült...