ROMANA 198
1. FEJEZET
Mámoros kijózanodás
Elizabeth Lancasternek nem maradt ideje rá, hogy kiáltson. Már éppen lesúrolta az utolsó vécét is, és őrült, hogy nemsokára belezuhanhat az ágyába, mikor valaki hátulról erősen megragadta és magához szorította. Hatalmas kéz tapasztotta be a száját úgy, hogy alig kapott levegőt. Arról nem is álmodhatott, hogy előkapja a pisztolyát.
A vécékefével hátrasújtott láthatatlan támadója felé, de az egyszerűen kicsavarta a kezéből, és a szerszám beleesett a vécékagylóba.
Elizabeth már a kezdet kezdetén tudta, hogy kockázatos dolog csatlakozni az Avalon-szektához. Arra viszont nem számított, hogy ilyen hamar történik vele valami.
Úgy fogja végezni, mint szegény David.
Az ismeretlen férfi széles tapasszal ragasztotta le a száját. A lány hiába rúgkapált, támadója vasmarokkal szorította. Aztán hátracsavarta a karját, és lerántotta a kezéről a gumikesztyűt.
Elizabeth rémülten érezte, hogy bilincs kattan mindkét csuklóján. Jobbra-balra tekergett, mint egy földhöz szegezett kígyó, és meztelen lábával támadója felé rugdosott, hátha ki tudja billenteni az egyensúlyából, de próbálkozásai rendre kudarcba fulladtak.
A helyiség a feje tetejére állt, mikor a férfi megfogta és a vállára dobta, mint egy krumpliszsákot. A homloka támadója hátát verdeste, és mindannyiszor valami kemény tárgynak ütődött. Nem voltak illúziói: az a valami csak fegyver lehetett.
A férfi keze a combjára kulcsolódott, és Elizabeth megdermedt a rémülettől. Végső reménye is szertefoszlott, amikor az ismeretlen levetette a bőrkesztyűjét, és kérges, meleg kezével benyúlt a szoknyája alá... aztán, bármennyire igyekezett összeszorítani, becsúsztatta a kezét a combjai közé.
- Még ilyet - dünnyögte a fém félig csodálkozva, félig mulatva, mikor kitapogatta a pisztoly tokját, amelyet Elizabeth a bal combja belső felére erősített. Majd lassan kivette a pisztolyt a tokból, közben végigsimított vele a lány combján. Megvizsgálta a fegyvert, aztán zsebre vágta.
Hirtelen valaki megnyitotta a mosdó ajtaját, és Elizabeth felemelte a fejét. Kiáltá
3
Roma
Mámoros kijózanodás
sa alig hatolt át a tapaszon, ráadásul hosszú haja az arcába hullt, és semmit sem látott. De hallotta a kopogást és a türelmetlen hangot:
- Ki a fene zárta be az ajtót? Beth! Te vagy odabent?
A férfi ezek szerint bezárta az ajtót! De hogy jöhetett be észrevétlenül egy ilyen nagydarab ember, mialatt ő a vécét takarította?
És egyáltalán: ki lehet az ismeretlen támadb? Az Avalon-szektában senki sem ilyen magas és izmos. Persze lehet, hogy Leo kívülállókat fogad fel a piszkos munkára.
- Hol a kulcs? Valaki hozza már a kulcsot!
A folyosói felfordulás egyáltalán nem zavarta a férfit. Nyilván alaposan eltorlaszolta a bejáratot. Elizabeth hallotta, ahogy az idegen ragtapaszt tép, és több rétegben körbetekeri a bokáján. Aztán a lába következett, nem sokkal a térde felett. Most már szinte meg se tudott moccanni.
Ekkor a férfi kedélyesen a fenekére csapott, és visszahajtotta a szoknyáját. Érdekes módon ez csak növelte Beth rémületét. Most jutott csak eszébe, hogy a férfi esetleg mást is csinálhat vele, mint hogy megöli. Majdnem felsikoltott a felismeréstől.
A támadó felhúzta a bőrkesztyűjét, és elindult az ablak felé, melyen át valószínűleg bejutott a nehéz zárak és a kiváló biztonsági rendszer ellenére. Persze, hiszen nyilvánvalóan parancsot teljesít, gondolta Elizabeth. Közben a férfi kimászott az ablakon, és leugrott a földre. Mindvégig a vállán hurcolta őt, de egy pillanatra sem veszítette el az egyensúlyát.
Október volt, éjszaka már meglehetősen lehűlt a levegő. Átvágtak a szekta birtokán. A fért olyan ruganyosan mozgott, mint egy ragadozó macska, a lány teste azonban minden lépésnél fájdalmasan összerázkódott.
Beértek az erdőbe. Beth érezte, hogy akadályokat kell kikerülniük, de látni nem látta ezeket. Vékony ágak akadtak bele a szoknyájába, és végigkarcolták a bőrét. Érezte a férfi mély, egyenletes lélegzetét és szívének erőteljes dobogását. Még csak ki sem fulladt a cipekedésben!
Végül átnyomakodtak a szögesdrót kerítés résén, amely nyilván a férfi műve volt, és kijutottak az utcára. , ,
A lánnyal megint a szó szoros értelmében megfordult a világ, mikor a férfi talpra állította. Utána egy autónak támasztotta, egy nagy terepjárónak. Elizabeth úgy reszketett, hógy alig tudott megállni a lábán.
Éjjel egy óra lehetett, világított a hold. Az a tény, hogy a férfi nem kötötte be a szemét, megerősítette balsejtelmét, hogy a napjai meg vannak számlálva.
Most először állt szemtől szemben az elrablójával. Nem sokat látott, a férfi alakja egy árnyék volt csak a sok közül. De ami rejtve maradt a szeme elől, azt megsúgták neki az ösztönei.
Hallotta, ahogy a férfi leveti, majd a kocsi tetejére csapja a kesztyűjét, és közelebb jön hozzá.
- Van még más meglepetése is számomra, Lizzy? - kérdezte hirtelen a támadó. És már motozta is, végig a csípőjén, a szoknya korca alatt, aztán fel, egészen a hónaljáig - mindenhol, ahol csak fegyverre bukkanhat. Bármennyire személytelen volt ez az ellenőrzés, a lány mégis erőszakosnak és tolakodónak érezte.
Hogyan fogja elviselni mindezt? És egyáltalán, mit akar tőle ez az ember? Amikor idáig jutott gondolatban, a férfi kihúzta a blúzát a szoknyából, és alányúlt. Beth lehunyta a szemét, és visszatartotta a lélegzetét, mialatt a férfi meggyőződött róla, hogy nem rejteget pisztolyt a melltartójában. Jó rejtekhely egy olyan telt keblű lány számára, mint Beth.
Amaz nagyon igyekezett, nehogy sírva fakadjon. Ha hisztériázni kezd, azzal csak ront a helyzeten. De a fenébe is, nem akar meghalni! Magában átkozta Davidet, amiért ilyesmibe sodorta, és önmagát is, amiért nem hagyta figyelmen kívül az utolsó segélykérését.
Óvatosan kinyitotta a szemét. Elrablója merőn figyelte. Közel állt hozzá, mégsem érintette meg. Ekkor ömleni kezdtek a könnyek a lány szeméből, és alig hallotta meg a férfi halk szavait:
- Ne tegye ezt! - Az ismeretlen a hüvelykujjával letörölte a könnyeit. - Ne sírjon! Az orrán lélegezzen! Nem vehetem le a tapaszt - tette még hozzá magyarázatképpen, aztán egy zsebkendőt nyomott Beth orrához.
- Fújjon bele!
Ez a felszólítás annyira meglepte a lányt, hogy abbahagyta a sírást, és levegő után . kapkodott.
- Fújjon bele! - ismételte meg a férfi, és ő engedelmeskedett.
Megtörölték az orrát, mint egy kisgyereknek, és a férfi eldobta a papír zsebkendőt. Aztán kinyitotta a kocsi ajtaját, és beültette a hátsó ülésre. Beth lehunyta a szemét, mert elvakította a felgyulladó fény, azonkívül félt szembenézni támadójával. Az bekapcsolta a biztonsági övet, és rádobott egy plédet, amely nyakig betakarta.
Elindultak, és Elizabeth a zajokból arra következtetett, hogy hamarosan rákanyarodtak az autópályára. A férfi betartotta a sebességkorlátozást, mert nyilván nem akart lebukni.
Egyszer csak hátranyúlt, és a kezét a lány orra alá tartotta. Meg akart győződni róla, hogy él és lélegzik. Az ujjainak bőrkesztyűszaguk volt.
Elizabeth dobhártyája pattogni kezdett, ami arra utalt, hogy egyre magasabbra vezet az útjuk. Mivel azonban New York államban sok a hegy, ez nem nyújtott semmi támpontot arra nézve, milyen irányba mehetnek.
Azon tűnődött, vajon Leo azt is megmondta-e a férfinak, hol szabaduljon meg tőle. Minden bizonnyal jó messzire kell vinnie a szekta birtokától. Kellemetlen lenne neki, ha David után most egy másik hullát is találnának a szekta területén.
Roma
Mámoros kijózanodás
Körülbelül két óra telhetett el, mire a kocsi megállt. Elrablója kiszállította, és megint a vállára vette.
Kinyitott egy ajtót, és sötét helyiségeken cipelte keresztül. A lány csak a fapadlót és a rongyszőnyeget látta, mikor a férfi felment vele egy lépcsőn, és végigtrappolt a folyo$ón. Hirtelen lekapta a válláról, és egy ágyra dobta. A matrac kemény volt, és Elizabeth nagyot nyekkent. Pislogni kezdett, de amikor a férfi felkapcsolta az éjjeli lámpát, megint lehunyta a szemét.
Mély csend volt. Félelem markolt a lány szívébe.
- Nyissa ki a szemét, Lizzy! - parancsolt rá a hang.
Elizabeth engedelmeskedett, de elfordította a fejét, és a krémszínű falat bámulta. A férfi azonban az álla alá nyúlt,. és kényszerítene, hogy a soméhe nézzen.
A pillantásában nem volt egy szemernyi melegség, egy szemernyi remény sem. Beth torka összeszorult. A hold sápadt fényében alig tudta kivenni a férfi vonásait: a határozott, egyenes orrot, a széles, borostás állat és a telt szájat. A haja csaknem a vállát verdeste. Hátrafésülve hordta, így világosan látszott egy hosszú heg a homlokán. Körülbelül harmincöt éves lehetett, tíz évvel idősebb, mint ő.
Ahogy nézte, hirtelen mintha ismerősnek tűnt volna az arca... leginkább a szeme. De biztos volt benne, hogy még nem találkozott ezzel az emberrel, pedig az tudta a nevét.
A férfi őt méregette. Harag vagy utálat nem volt a tekintetében, inkább valamiféle beletörődés. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta a lány szájáról a ragtapaszt.
A kővetkező pillanatban egy kést húzott elő az övéből.
Most meghalok, mondta magában Elizabeth, és minden más gondolat kiröppent a fejéből. Félretette a büszkeségét, és teli torokból ordítani kezdett, aztán zokogva, esdekelve nézett a férfira.
- Kérem, könyörgök, ne öljön meg! Ne tegye ezt!
A férfi zavarodottan bámulta. Aztán megértés villant a somében, és a tekintete meglágyult. Talán megsajnálta?
Aztán egy hirtelen mozdulattal felhajtotta foglya szoknyáját, és átvágta a ragasztószalagot a lábán.
- Maga ocsmány.. .
A férfi kísérletet tett, hogy visszaragassza a tapaszt Elizabeth szájára, mire a lány megszeppenve elhallgatott. Elrablója ekkor oldalra fordította, és levette a bilincset a kezéről.
A lány lassan az ölébe ejtette a kezét, és masszírozni kezdte elgémberedett, vörös csuklóját. Félénken hátraleskelt a válla fölött. A férfi keresztbe tett karral állt előtte, és mereven nézte.
- Ne higgye, hogy nem használtam volna, ha szükséges - közölte vele, amíg viszszatette a kést az övébe.
- Mit... mit akar tőlem?
A férfi nem válaszolt, hanem az egyik sarokba sétált, ahol néhány nyitott kartondoboz állt. Az egyiket meglökte, és kiborítottá a tartalmát.
- Ezek az én ruháim! - kiáltott fel döbbenten Elizabeth.
A férfi kivett a kupacból egy hálóinget, és az ölébe hajította. - Vegye fel!
A lány a sárga selymet gyűrögette az ujjai között, hogy ne tűnjön fel a keze remegése.
- Ki maga?
- Felveszi egyedül, vagy segítségre van szüksége? - A férfi mind a százkilencven centijével ott magasodott fölötte.
A lány ekkor rájött, hogy ezek azok a dobozok, amelyeket a bérlakása tulajdonosánál hagyott, amikor kiköltözött a brooklyni lakásból.
- Hogy jutott hozzá a holmimhoz? A férfi közelebb lépett.
- Már mondtam ínagának...
- Mit tett Hall-lal? - Az aggodalom, hogy a lakás kedves, öreg tulajdonosát esetleg megölték, megsokszorozta a lány bátorságát.
- Az öregúr aligha vette észre, hogy hiányoznak a maga cuccai - jegyezte meg szárazon a fogvatartója. - Ide figyeljen! Akkor sincs túl sok türelmem, ha jó hangulatban vagyok. Adok magának harminc másodpercet, hogy felvegye azt a rongyot, különben én adom magára.
A lány nyelt egyet, és kibökte: - Hagyjon magamra!
- Nem. Mióta ezt megtaláltam, nem bízom magában. - Elővette a zsebéből a pisztolyt, és tüntetően a magasba emelte. - Előránthat egy kést a ruhája ujjából, vagy ki tudja még, honnan - folytatta, miközben le sem vette a szemét a lány melléről.
- Én nem... nem tudok átöltözni, amíg itt van.
- Ez nagyon megható olyasvalakitől, aki három hétig együtt hált Leóval - vágott vissza a férfi.
- Ez nem így volt!
- Ugyan, hagyjuk ezt! Azt hiszi, nem tudom, hogy mennek a dolgok az Avalonszektában? „Béke, szeretet és természet!" Ugyan, kérem! Ez csak porhintés! Lehet, hogy néhány szegény ördög, aki odatéved, beveszi ezt, de igen tisztelt főnöke, Leo, biztos nem így él.
Ebben tökéletesen igaza volt.
- Tudomásom szerint Leónak megvannak a maga. . . igényei - folytatta az idegen. - És ezeket csak a csinos, fiatal, nőnemű soktatagok tudják kielégíteni.
- De nem én. Én nem tettem ilyet! A férfi ingerülten felhorkant.
- Hülyeség! Tegye meg nekem azt a szívességet, hogy befejezi ezt a színjátékot!
6
Ronl~
Mámoros kijózanodás
Nem vagyok vevő az ártatlan szűzlány szerepére. Inkább tartsa magát a telefonszexreklámban nyújtott alakításához! Az jobban illik magához.
Elizabeth felnyögött. Szóval ez az ember látta azt a szégyenletes reklámklipet! Ez nem fogja növelni a bizalmát iránta.
Istenem, mennyire utálta azt a munkát! Csábosan búgni bele a kagylóba, csókokat cuppogtatni a semmibe! Csak a pénzhiány vette rá, hogy ilyesmit elvállaljon. De hát színésznőként nehéz munkát találni, és a lakbért valamiből ki kellett fizetnie! És ezek csak reklámok voltak, valódi telefonszexet sosem vállalt volna.
Ezt ennek a fickónak is tudnia kell. Csak bántani akarja. De vajon honnan tud róla ennyi mindent? És hogyhogy így beszél Leóról, ha ö a megbízója? Ha viszont nem neki dolgozik, akkor miért hagyja életben...?
A férfi ekkor odalépett hozzá, és elvette tőle a hálóinget.
- De talán éppen arra vár, hogy én vetkőztessem le. - A hangja gyanúsan bársonyos volt. - Erre játszik, Lizzy? Hogy elveszítsem a türelmemet, és...
Elizabeth feltérdelt az ágyra, és kikapta a férfi kezéből a hálóinget.
- Menjen a fenébe! - Halántéka lüktetett az indulattól. - Élvezi, hogy egy kiszolgáltatott lányt terrorizál? Igen? Talán csak így tud... - Jobbnak látta, ha abbahagyja. Szíve hevesen kalapált, és alig kapott levegőt. - És ne hívjon Lizzynek, mert azt ki nem állhatom!
A férfi zavartnak látszott.
- Azt hittem, mindenki Lizzynek hívja.
Csak kevesen hívták így a lányt. Például az, aki ezt az őrültet a nyakára küldte. - Azt szeretem, ha Elizabethnek szólítanak. - Nem mintha valaha valaki is törődött volna azzal, hogy ő mit szeret! - Nem tudna legalább elfordulni, amíg átöltözöm?
A férfi tekintete megkeményedett.
- Nem, mert akkor eldughat valamit.
- Nem dugok el semmit, esküszöm! Csak egy pisztolyom volt.
- Nem tudtam, hogy Leo felfegyverezi az embereit. A hatvanas évek hippi szertartásai mellett szoktak önvédelmi gyakorlatokat is tartani? Egyáltalán, tud bánni a pisztollyal?
A lány sóhajtott.
- Jól tudja, hogy nincs nálam más fegyver. Alaposan átvizsgált.
- Ha azt hiszi, hogy ez alapos vizsgálat volt, akkor téved - nevetett a férfi. - Persze szívesen megmutatom, milyen az alapos motozás.
A lány tudta, hogy képes is lenne rá. Hideg futkosott a hátán, és könnyek gyűltek a szemébe. Visszafojtotta őket, és botladozó ujjakkal elkezdte kigombolni a blúzát. Miközben a blúzra figyelt, megcsapta egy könnyű fuvallat. Felnézett, és azt látta, hogy a goromba alak hátat fordított neki.
- Kap harminc másodpercet - morogta a fém, és tüntetően az órájára nézett. - Mostantól.
Huszonkilenc másodperc múlva Elizabeth eligazgatta magán a hálóinget. A férfi megfordult. A lány régebben szerette ezt a régimódi, ujjatlan selyem hálóinget, és csinosnak érezte benne magát. Most azonban az volt az érzése, hogy csak még sebezhetőbb.
Zavartan kuporgott az ágy szélén, keze az ölében nyugodott. Elnézett az előtte álló férfi mellett, egy régi mosdót bámult, és közben arra gondolt, mennyire látszik át a melle a vékony anyagon.
A férfi közelebb lépett, és ő a lélegzetét is visszafojtotta. De az csak a blúzt és a szoknyát, vagyis a szektatagok egyenruháját és a pisztolytartót vette el.
- Ezeket majd elégetem. - Összegöngyölte a ruhákat. - Mostantól a rendes holmiját fogja hordani - bökött a férfia kartondobozok felé.
Mostantól? Ezek szerint életben marad?
A lány eltökélten felállt. Az utóbbi pár órában elrabolták, végigtapogatták, megalázták és halálra rémítették. Itt az ideje, hogy választ kapjon néhány kérdésre.
- Ki maga? És mi az ördög folyik itt?
- Ezt majd holnap megbeszéljük. Most feküdjön le aludni!
Az ágy kétszemélyes volt, és Elizabeth félig kérdőn, félig rémülten nézett a férfira, akinek a vigyora mindent elárult.
- Ne féljen, békén hagyom - mondta az nyersen.
A lány egyrészt örült, hogy az ismeretlen nem találja elég vonzónak ahhoz, hogy letámadja, másrészt viszont a megjegyzés nem tett jót az önérzetének.
- Jöjjön - szólt a férfi, és egész gyengéden lenyomta az ágyra. - Aludnunk kell pár órát. - Azzal az éjjeliszekrény felé nyúlt, és levette róla a bilincset.
- Ne! - kiáltotta kétségbeesetten a lány, de a bilincs már csattant is a jobb kezén, aztán az ágy támláján.
- Ez felesleges - próbálta meggyőzni a fogvatartóját. - Úgysem mennék sehová. - Na ne mondja! - A férfi betakarta, mint egy kisgyereket. - Mindjárt jövök. - Azzal lekapcsolta a lámpát, és az ajtóhoz ment. Ott megfordult. - Nem alszom túl mélyen, Lizzy!
A lánya másik pillanatban már egyedül is volt a megválaszolatlan kérdéseivel. Lizzy. David is így hívta, bár Beth többször kérte rá, hogy ne tegye. De Davidnek nem lehet köze ehhez az ámokfutóhoz!
Ráadásul David halott.
Még a temetésére sem mehetett el. Aztán ott volt az a furcsa, rémisztő telefonhívás...
Egy ismeretlen hang arra kérte - nem, megparancsolta -, hogy ne tegye be a lábát a templomba és a temetőbe. „Éppen elég bajt okozott már. A család nem kíváncsi magára", hangzott az indoklás.
Ro~unu
Mámoros kijózanodás
A test nélküli hang hetekig kísértette, mígnem a lány majdnem elhitte, amit mondott: „David maga miatt halt meg!"
Elakadt a lélegzete. Az a hang!
Nagy lendülettel fel akart ülni az ágyban, de a bilincs visszarántotta.
Igen, ő látta már ezt a szemet! A támadója szemét. Igaz, hogy csak fényképen. A torka hirtelen kiszáradt. Talán jobb lett volna, ha nem jön rá erre?
Mert most már csak egyetlen kérdés kínozta. Mit akar tenni vele ez az ember?
2. FEJEZET
r 1Lrrr 1 Hívja az alábbi szálmot:
488-5700/ 1410
~C1~~C11>~ ~
Caleb Trent azonnal ráfőtt, hogy Elizabeth nem aludt egy szemet sem. A lány nagy, barna szeme vörös és karikás volt, és kimerülten pislogott.
Így is jó. Nyilván egész éjjel azon tépelődött, miféle bandita rabolta el, és tartja a hatalmában. Választ persze nem kapott.
A lány rekedtes üdvözlése azonban szétrombolta a reményeit. - Jó reggelt, Caleb!
Ez aztán a meglepetés! Éppen le akartawenni róla a bilincset, de a mozdulat most elakadt.
- Jó reggelt, Lizzy! Jól aludt?
- Sokkal kellemesebb dologgal ütöttem agyon az időt. Elképzeltem, ahogy a bíróság elítéli emberrablásért. - Bal kezét védekező mozdulattal a melléhez szorította, és kissé megborzongott.
A férfi úgy fogta meg a bilincset, hogy az ne érjen hozzá Elizabeth csuklójának horzsolásaihoz. De mint mindig, amikor gyengéden akart bánni a lánnyal, emlékezetébe idézte, hogy az öccse e gyalázatos némber miatt végzett magával.
- Nem hord egyenruhát, ugye? - A lány hűvösen és elutasítóan vizsgálgatta. Éjszaka a félelem helyét a harag váltotta fel benne, és most csak az alkalomra vár, hogy fegyvert szerezzen. Nos, jól van, gondolta Caleb, egy darabig jól fogok szórakozni rajta.
- Felejtse el, amit tervez! - figyelmeztette a lányt. - A házat nagyon gondosan kiürítettem. Sehol sem fog kést, üveget vagy nehéz, éles tárgyat találni. Persze a változatosság kedvéért megpróbálhat megfojtani egy kábellel. - Aztán élvezettel ecsetelte Beth lehetőségeit. - Csak magától függ, kedvesem, hogy szót tudunk-e érteni egymással. Ami engem illet, én nem vagyok híve a szokásos kíméletlen módszereknek. A szakadatlan kihallgatás, a magánzárka, a fenyegetés, az alvás megvonása gyors eredményt hozhat, de brutális megoldás. Több problémát okoz, mint amennyit megold. Majdnem hangosan felnevetett, amikor a lány hitetlenkedve rámeredt és felugrott. - Át akar programozni, ugye?
Fényes, kócos barna hajával, kipirult arcával és főleg azzal a fantasztikus mellével, amely minden lélegzetvételnél kirajzolódott a hálóingen - ez a lány minden fia
Ro~u
Mámoros kijózanodás
tal srác álma lehetne! E pillanatban Caleb nagyon megértette az öccsét, amiért az elveszítette a fejét miatta.
- Milyen hamar felfogta -jegyezte meg. - Leo nyilván sok rémtörténettel etette magát ezzel kapcsolatban. És tudja, mi az érdekes? Hogy egytől egyig igazak. Ne akarja megtapasztalni, milyen az átprogramozás.
- Nem értem - nyögte a lány.
- Szerencséjére én civilizált ember vagyok. És ki fogom várni, amíg jobb belátásra tér. Tőbb időbe kerül, de nem bánom - rántott egyet a vállán Caleb. - Időm van bőven. Minden magától függ, Lizzy. És attól, hogyan viselkedik.
- Hogy hogyan viselkedem?
- Ha együttműködik velem, gyorsan az ügy végére járunk. Alaposan megbeszél-. hetjük például, miként jutott arra a nagyon buta elhatározásra, hogy belép az Avalonszektába. Ki tudja, talán egyszer hálás is lesz nekem ezért.
A lány pillantása többet mondott minden szónál: kár a fáradságért!
- Ha azonban rám támad, vagy meg akar szökni, akkor áttérünk a keményebb módszene. - A férfi felemelte a bilincset. - Nekem sokkal egyszerűbb, de magának kevésbé élvezetes. Szóval azt ajánlom, jól gondolja meg!
Elizabeth lerúgta magáról a takarót, és felállt. Lány létére jó magas volt: egy méter hetvenöt centi.
- Ugyan kinek állna érdekében átprogramozni engem? - kérdezte kihívóan. - Senkinek sem mondtam, hogy belépek az Avalon-szektába. De ha mondtam volna is, senki sem törődne vele.
A férfinak megfeszült az álla.
- Látja, ebben tökéletesen igaza van. Az egyetlen ember, akit ez érdekelne, halott. A lány szemében fájdalom villant, és lesütötte a szemét.
- David sosem engedte volna, hogy ezt tegye velem. - Miért? Mert annyira szerette magát?
Elizabeth felemelte az arcát, és a szemébe nézett. Gyász vagy bűntudat tükrözodött a tekintetében, a férfi nem tudta eldönteni, és e pillanatban nem is érdekelte. - Igen - suttogta a lány.
Caleb olyan erősen markolta meg a bilincset, hogy az belevájt Elizabeth húsába. - Davidnek azért kellett meghalnia, mert szerette magát! Annak ellenére, hogy maga csak játszott vele. Mondja, milyen érzés ez a tudat, Lizzy? - Szorosan a lány elé állt, de az nem hátrált meg. - Vagy az okoz magának örömet, ha elhiteti a férfiakkal, hogy érdeklik magát?
- David mondta ezt?
- Hogy ő mit mesélt, azt jobb, ha nem hallja - tért ki a válasz e181 a férfi. - És ha nem akarja, hogy rossz kedvem legyen, hagyjuk a témát!
Elizabeth csalódottnak látszott. Talán azért, gondolta Caleb, mert rájött, hogy en
12
gem nem vesz le a lábamról a kis hazugságaival meg a színészi mutatványaival, amelyekkel elérte, hogy a férfi, aki szerette, végül már nem tudott nélküle élni. Legnagyobb meglepetésére a lány csak ennyit kérdezett:
- És mikőze mindehhez Davidnek?
- Először is szeretném tisztázni, hogy tőlem maga fiíbe is haraphatott volna abban a nyomorult szektában. De David felhívott nem sokkal a halála előtt. Megígértetett velem valamit. Szó szerint ezt mondta: „Lizzynek nincs családja. Senki sem vigyáz rá." Azt akarta, hogy én viseljem a maga gondját, ha vele valami történne.
Úristen! - gondolta Elizabeth. - És maga beleegyezett?
- Megpróbáltam megnyugtatni. Honnan tudhattam volna, hogy fel akarja akasztani magát?
- És így most kénytelen beváltani az ígéretét.
- Úgy ki volt kelve magából, hogy mindent megígértem volna neki. Bátorítottam, hogy jöjjön haza, de azt mondta, még van egy fontos elintéznivalója. - Caleb lemondón tette hozzá: - És mindketten tudjuk, mi volt az.
A férfi összeszorította a fogát, amikor David legutolsó, zavaros telefonhívására gondolt. Az öccse mindig is egy kicsit labilis idegzetű volt, de Lizzy visszautasítása után teljesen elveszítette a valóságérzékét. És ezzel kitűnő fogásnak bizonyult a szekta számára, ahol a fiú sajnos nem találta meg élete értelmét.
Mikor Caleb tudomást szerzett David haláláról, legelőször az jutott eszébe: gyilkosság! De amikor higgadtan gondolkodni kezdett, meg kellett békélnie a valószínű igazsággal.
David nyilvánvalóan azért lépett be a szektába, hogy elfelejtse szerencsétlen kapcsolatát Elizabethszel, és új életet kezdjen. Sajnos azonban éppen a szerencsétlenségek kezdetét jelentette ez a döntés. Amikor legutoljára beszélgettek, David nagyon lehangoltnak, sőt depressziósnak tűnt. A bátyjától kicsikart ígéret mintegy előrevetítette a későbbi tragédiát. Hisz ő maga fogalmazott így: „ha vele valami történne".
Nem, nem szabad, hogy elragadja a fantáziája. Jogi szempontból minden az öngyilkosságra utalt.
- Caleb - szólt lágyan a lány -, miért nem tette azt, amit legbelül akart? Miért nem ment egyszerűen érte, hogy hazavigye?
A férfi nagy lélegzetet vett, és keserűen elmosolyodott. Igyekezett visszafojtani a könnyeit.
- Mert az törvénytelen lett volna. Az emberrablás akkor még túl radikális megoldásnak tűnt számomra. Meggyőztem magam, hogy magától is észhez fog térni.
De nem ez történt. És utána már túl késő volt. Pedig a sors fintora, hogy Calebet éppen ilyen akciókra képezték ki egy különleges egységben. És ő bizonyult az egyik legjobbnak. Amikor azonban arra került a sor, hogy a saját öccsét kell megmentenie, csütörtököt mondott.
13
Roma
Elizabeth átkarolta a férfi vállát, és egyenesen a szemébe nézett.
- Amikor David arra kérte, hogy viselje gondomat, nem hiszem, hogy arra célzott... - Megrázta a fejét, mintha az utóbbi órák történéseit szeretné kiűzni onnan. - Szóval, én tudok vigyázni magamra, és ezennel felmentem az ígérete alól.
- Ez így nem megy, Lizzy. Én a szavamat adtam az öcsémnek, aki maga miatt halt meg. És nem számít, hogy maga nem érdemli meg az időmet és a fáradságomat, ahogy nem érdemelte meg David szerelmét sem... de ez más lapra tartozik. Megígértem neki, hogy megóvom magát a veszélyektől, és ebbe az is beletartozik, hogy ki kellett menekítenem a szektából, és át kell nevelnem, hogy ne is térjen oda vissza. Lehet, hogy nem jutna David sorsára, de épp elég más veszély leselkedik ott magára: kábítószer, AIDS...
- Téved, Caleb. Én nem vagyok igazi tagja az Avalon-szektának. A férfi hangosan és durván felnevetett.
- Hallgasson ide! A másik ok, amiért hajlandó vagyok foglalkozni magával, az, hogy többet akarok megtudni David haláláról. Szerintem ő...
Caleb hirtelen megragadta a lány vállát, és lerántotta a hálóing pántját. És íme, ott díszelgett a jobb vállán egy tetovált nap, az Avalon-szekta tagjainak ismertetőjegye. Elizabeth felfogta a hálóinget, nehogy leessen róla.
- Hadd magyarázzam meg...
- Fogja be a száját! Tartsa meg a hazugságait az olyan fülig szerelmes tacskóknak, mint az öcsém! - Végigsimított az apró tetováláson, és érezte, ahogy a lány megborLOng.
Elizabeth elhúzódott tőle, és megigazította a hálóing vállpántját. Amikor újra felemelte a fejét, a tekintetében harag lángolt.
Caleb nem törődött vele.
- Ha igaz az a valószínűtlen feltételezés, hogy nem tagja a közösségnek, akkor a szekta utáni kémkedés óriási veszélybe sodorta volna magát. És nekem még komolyabb okom lenne rá, hogy közbeavatkozzam.
A lány arckifejezésén látszott, hogy nem jutott idáig gondolatban.
- Lássa be, Lizzy, hogy nem tud túljárni az eszemen. Meg kell győznie róla, hogy hátat fordít ennek az eszemnt szektának, és megint az a kedves, szeretnivaló lány lesz, aki azelőtt volt. És ami a színészi alakítást illeti: egy kicsit jobban kellene strapálnia magát, mert a körülmények maga ellen szólnak.
A lány felszegte az állát.
- Nézze, ha most azonnal elenged, akkor hajlandó vagyok elfelejteni, amit velem tett. De ha továbbra is fogva tart akaratom ellenére, akkor esküszöm, nem nyugszom addig, amíg rács mögé nem kerül.
A fenyegetések nem tették meg a várt hatást. Úgy tűnik, ez a férfi nem engedi addig szabadon, míg nem biztos benne száz százalékig, hogy észhez térítette, és ki
14
Mámoros kijózanodás
ábrándította a szektából. Végül majd még neki kellene hálásnak lennie, amiért beleavatkozott az életébe!
A férfi a kartondobozokra mutatott.
- Pakolja el a holmiját, és hétkor legyen lent a konyhában! - Az órájára pillantott. - Van rá húsz perce. Mostantól kezdve kiveszi a részét a főzésből és a takarításból.
A lány felvonta a szemöldökét.
- Jól értettem? Először elrabol, aztán fogva tart egy idegen házban, és még azt is elvárja, hogy a konyhatündért játsszam? Nos, álmodozzon tovább nyugodtan!
A férfi megvonta a vállát.
- Ahogy gondolja. De ismeri a mondást: aki nem dolgozik, ne is egyék! - Megcsörgette a bilincset. - És persze nincs szabadság sem.
Elizabeth állta a férfi tekintetét, mintha a következő lépést latolgatná. Aztán nagy ívben kikerülte, és a dobozokhoz lépett. Mindegyikbe belekukkantott, és elhúzta a száját, annyira szét voltak dúlva. Annak idején 8 mindent szépen összehajtogatott.
- Átnéztem a holmiját, és néhány dolgot magamhoz vettem - mondta a fém.
- Hadd találjam ki: a késeket, a poharakat és a nehéz, éles tárgyakat - jegyezte meg Elizabeth tárgyilagosan.
- Minden elismerésem, igazán gyorsan tanul. Jól megértjük majd egymást. Mikor Caleb az ajtóhoz lépett, a lány megkérdezte:
- És hová tette a gyógyszereimet?
Gyógyszerek? A férfi a homlokát ráncolta. Nem emlékezett ilyesmire... Aztán leesett a tantusz, és elvigyorodott. Okos húzás! Rosszullétet produkál, és akkor ő kénytelen lenne szabadon engedni!
- Majdnem belesétáltam a csapdába! Azt hiszem, alábecsültem a színészi képességeit! - Elnémult, mert arra lett figyelmes, hogy a lány elsápad. Most aztán színészkedett vagy sem?
Elizabeth lerogyott az ágy szélére, és a kezébe temette az arcát.
- Elhozta azokat a holmikat is, amelyeket a szektában használtam?
- Nos, lássa be, kedvesem, oda mégsem mehettem be teherautóval. - Caleb fél lábbal már kívül volt a küszöbön, de még visszafordult. - Szóval, milyen gyógyszerre lenne szüksége?
- Mindennap be kell vennem a béta-blokkolót. - Azt nem valami szívproblémára írják fel?
- Én azért szedem, hogy ne legyen migrénem.
- Aha. Szóval csak fejfájásról van szó - állapította meg megkönnyebbülten a férfi. Elizabeth kifejezéstelen tekintettel nézett vissza rá.
- Nem, egy szörnyű és hosszan tartó fájdalomról van szó. A migrént fejfájásnak nevezni annyi, mintha a gyomorfekélyre azt mondaná, hogy múló emésztési zavar. Egyébként két másik gyógyszerre is szükségem van: az egyiket azért szedem, hogy
15
Romon
megelőzzem a migrént, a másik egy erős fájdalómcsillapító, ha a másik kettő már nem használ. - A nagy, kifejező szemben reménység csillant. - Beszerezhetjük a receptet is. A doktornő száma...
- Felejtse el! Nem fog itt hosszú időre berendezkedni! Ha meggyőződtem róla, hogy megváltoztatta a véleményét, akkor késedelem nélkül szélnek eresztem. Ha közben egy kis fájdalmat kell elviselnie... hát, engem nem zavar.
Ha egy pofont kent volna le Bethnek, Caleb akkor sem érezte volna magát ilyen utolsó gazembernek. Csak nagy nehezen sikerült felidéznie, mit tett ez a lány Daviddel. De ezúttal még ez sem segített, szemét alaknak tartotta magát.
Elizabethnek nagy erőfeszítésébe került, hogy feltápászkodjon és a komódhoz menjen. Elkezdte összehajtogatni és a fiókokba pakolni a ruháit.
- Húsz perce van rá, Lizzy - emlékeztette a férfi, és kiment a szobából.
Elizabeth az avar lepte ösvényen sétált, mikor az erdő egyszer csak ritkulni kezdett, s nagy rét tárult a szeme elé. A rét is a Trent család birtokához tartozott, vagyis Elizabeth börtönéhez.
David elmesélte neki, hogy huszonhat évvel ezelőtt, az apja halála után az anyja eladta a pompás Central parkbeli lakást Manhattanben, és a fiaival ebbe az adirondacki nyaralóba költözött. Súlyosbodó paranoiája következtében áramot vezetett a nyolchektárnyi birtokot övező drótkerítésbe, és ki sem tette a lábát a kapun.
Vajon hol lehet Mrs. Trent? Most ugyanis csak Caleb és ő az egyedüli lakói a rusztikus, emeletes faháznak. Ahogy a kerítés mentén végiggyalogolt, rájött, hogy az áram még mindig ott kering benne, és ahogy a zajokra fülelt, ráébredt, milyen elszigeteltségben él ezen a birtokon. Akármilyen hangosan kiabálna, egy lélek sem hallaná meg a hangját.
A reggeli és az ebéd valóságos megpróbáltatás volt. A társalgás kizá{ólag az Avalon-szektáról és Leóról folyt. A lány idegeit annyira megviselték ezek a beszélgetések, hogy alig néhány falatot tudott csak lenyelni. De az étel elkészítéséből és a mosogatásból kivette a részét.
Délután viszont azt csinált, amit akart. Amíg tette a dolgát, és nem ellenkezett, addig Caleb hagyott neki időt, hogy „jobb belátásra térjen".
És ő belement. Nem is maradt más választása. Erővel nem győzheti le Calebet. Ha ki akar szabadulni, az csak csellel sikerülhet.
A házban valóban nem talált olyan tárgyat, amelyet fegyverként használhatott volna. Telefonkészüléknek sem akadt nyomára, pedig több csatlakozást is észrevett a falban.
A szerszámoskanprát és a garázst zárva találta, éppúgy, mint az éléskamrát és az egyik pincehelyiséget. De a legrosszabb mégis az volt, hogy nem tudja kizárni a férfit egyik helyiségből sem. Mialatt reggel lezuhanyozott, le sem merte venni a szemét a fürdőszobakilincsről.
16
Mámoros kijózanodás
Caleb reggeli után visszavonult a földszinti irodájába. A maga erőszakos módján felajánlotta neki, hogy érezze jól magát a házban, fedezze fel a környéket. Ezzel azt is el akarta érni, hogy Elizabeth belássa, innen nincs menekvés!
Milyen megható bizalom a részéről! A lány keserűen felnevetett. Amikor egyedül maradt, felfedezte az első emeleten a csapóajtót, és a létrán felmászott a poros padlásra. Ott, a régi bútorok, ruhák és játékok között fontos felfedezést tett. És már egy terv is körvonalazódni kezdett a fejében.
A nap hanyatlófélben volt, és hűvös szellő támadt. Elizabeth mélyebbre dugta a kezét a dzsekijében, és újabb kört írt le a ház körül. Mikor megpillantotta Calebet a verandán, lefékezte a lépteit. A férfi nem vette észre őt, mert minden figyelmét az ölében lévő macska simogatásának szentelte. Lizzy távolról is látta az állat formátlan hasán, hogy kölykei lesznek.
Caleb gyengéden simogatta a fekete bundáját, és közben halkan duruzsolt neki. A macska meghitten dörgölődzött a kezéhez. Caleb arcán méla mosoly játszadozott. Hirtelen eszébe jutott Elizabethnek, hogyan törölte le a férfi a könnyeit a hüvelykujjával. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy gyengéden viselkedett vele. Ám érdekes módon jobban nyugtalanította a gyengédségnek ez a megnyilvánulása, mint a durva bánásmód.
A macska követelőn nyávogott, és Caleb értett a „szóból". Kinyitott egy tonhalas macskakonzervet, mire a cica hálásan dorombolt, és majd kiverte a konzervet a kezéből. A férfi még ki sem kanalazta az egész eledelt a dobozból, a cicus már nagy étvággyal hozzálátott a lakmározáshoz.
Ahogy Elizabeth közelebb ért, Caleb felnézett, és az arca újra kifejezéstelenné vált. Pillantása végigvándorolt a lány agyonhordott dzsekijén, az elromlott cipzáron, a színehagyott macskanadrágon és a kitaposott tornacipőn. Bár egyetlen arcizmával sem árulta el a véleményét, Elizabeth mégis szégyenkezett elhanyagolt külseje miatt. És a férfi ráadásul az összes holmiját átnézte, így tisztában volt vele, milyen szegényes a ruhatára. Még a kedvenc selyem hálóinge is kiárusításból származott!
Beth az arcára kényszerített egy mosolyt, és megköszörülte a torkát.
- Tudja, hogy ha egy macskát rendszeresen etet, akkor odaszokik a házhoz? A fém átható pillantással méregette.
- Hülyeség!
A lány akaratlanul is ökölbe szorította a kezét a dzseki zsebében. Ez a bandita éppen azt akarja elérni, hogy kijöjjön a sodrából. Szerette volna rendre utasítáni, de aztán lemondott róla, mert nem akarta feleslegesen felbosszantani.
A macska közben eltüntette a tonhalas falatokat, és elégedetten nyalogatta a pofáját és a mancsát.
Caleb felállt.
- Nem akartam, hogy ez a szerencsétlen állat pont az én birtokomon haljon éhen -
17
Roma
mondta szinte mentegetőzve, mintha restellné, hogy ellágyult pillanatában rajtakapták. - Nem hiszem, hogy itt maradna. A macska magányos, kóbor állat. Ha megkapta, amit akart, másnap továbbáll.
$s lemond a finom tonhalról? Mikor nemsokára kölykezni fog? - gondolta kétkedve Elizabeth. Hangosan azonban csak annyit mondott:
- Azt hittem, itt lakik az édesanyja.
- Az anyám nem sokkal David után halt meg.
- Ó, igazán sajnálom. - Az őszinte részvétről árulkodó szavak akaratlanul buktak ki a lány száján.
- David halála túl sok volt a szívének.
A férfi jeges pillantása elárulta, mire gondol: ót hibáztatja az anyja haláláért is. David azonban elmondta neki, hogy anyja már régóta betegeskedett. Ezt Calebnek is tudnia kellett, bár a munkája miatt nem töltött sok időt otthon.
Ahogy erre gondolt, nyiladozni kezdett benne a remény. - Magának van egyáltalán szabadsága?
- Kiléptem a hadseregbál.
Ezek szerint David rettenthetetlen bátyja már csak egyszerű civil?!
Eszébe jutott a két fénykép, amelyet róla látott. Az egyik egy bekeretezett portré volt, amely David kandallójának párkányán állt. Caleb azon a képen az ünnepi egyenruháját viselte, barettal a fején, rangjelzéssel a vállán. Davidtál tudta, hogy West Pointban szolgált, mielőtt felvették a Delta Kommandóba,'a hadsereg terroristaellenes elitalakulatába. Ott századosi rangig vitte.
David nemigen hasonlított a fényképről ránéző komoly férfira. Caleb nyolc évvel . idősebb volt nála, és látszott rajta a kemény életfonma, amiről David, a manhattani grafikus nem is álmodhatott.
A másik kép egy pillanatfelvétel volt, David a tárcájában hordta. Ez Calebet valahol-a szabadban, menetfelszerelésben ábrázolta, acélsisakján álcázásképpen lombos kis gallyak ékeskedtek. Öntudatosan nevetett egyenesen bele a kamerába, a kezében géppisztolyt tartott. Ezen a képen sokkal vonzóbbnak és élőbbnek tűnt, mint a portrén.
- Miért hagyta ott a sereget? - kérdezte, de azonnal látta, hogy a férfi nem óhajt válaszolni neki. - Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni - fuzte hozzá azonnal. - Azt megkérdezhetem, mivel foglalkozik most?
Nyilván nem kell keményen dolgoznia a megélhetésért, a Trent család meglehetősen jómódú. De azt nem tudta elképzelni, hogy ez az ember ölbe tett kézzel üljön. - Biztonsági szakértőként dolgozom - válaszolta a férfi szűkszavúan.
- Más szóval: azért alkalmazzák, hogy megakadályozza azt, amit tegnap éjjel velem tett.
Meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi elnyomott egy mosolyt. Caleb lehajolt, hogy megsimogassa a macskát, de az most nem kért a kényeztetésből, és eliramodott.
18
Mámoros kijózanodás
- Hol járt az előbb? - kérdezte a férfi. - Az erdőben.
Caleb vizsgálódva nézett rá.
- Nem szeretném, ha odamenne, ha nem vagyok maga mellett. - Talán oroszlánoktól vagy tigrisektől félt?
- Nem éppen. Tudja maga, milyen sokféle fegyvert lehet készíteni az erdőben fellelhető hétköznapi tárgyakból?
- A seregben tanították meg rá, igaz?
Caleb felállt, és megfogta a lány dzsekijének a hajtókáját.
- Ne! - lépett hátra Elizabeth dühösen. - Ne érjen hozzám! - Tetőtől talpig lekicsinylően végigmérte a férfit. Ha még egyszer hozzányúl, egyszerűen orrba vágja! Jó darabig néztek farkasszemet egymással, míg végül a férfi kijelentette:
- Jól van, akkor adja elő önként, amit talált! - Összefont karral állt előtte, és szemét a dzseki zsebeire villantotta.
- Ugyan, menjen már!
- Figyelmeztetem, Lizzy, nem mindig vagyok ilyen engedékeny hangulatban! A lány nagy lélegzetet vett.
- Mit gondol, mégis mit rejthettem el? Caleb vállat vont.
- Mit tudom én: hegyes botot, követ...
- Követ? - emelte égnek a szemét Elizabeth, majd megrázta a dzsekijét. - Na, most elégedett? Nem fogom álmában agyonütni!
Mikor Caleb megsemmisítő pillantással reagált a szavaira, kipukkadt belőle a nevetés.
- Jellemző a férfiakra, hogy botokkal meg kövekkel törődnek, pedig az erdőben annyi érdekes növényt is lehet találni!
Várt, míg a férfi felfogta a szavai értelmét. Mikor Caleb szeme elkerekedett, vidoran folytatta:
- Nos, akkor nekilátok a vacsorakészítésnek. Azzal ellibbent a fém mellett, és bement a házba.
19
Rongy
- Remélem, sikerülni fog!
Elizabeth a farmerjába törölte izzadt tenyerét, aztán rászorította a szárnyas csavart á kis, kerek kilövőállásra, és beállította a repülési szöget.
A legnehezebb feladat a majdnem egy méter hosszú rúdnak a padlásról való lecsempészése volt. Minden mást el tudott rejteni a bő nadrág zsebében vagy a dzsekije alatt. Végül úgy oldotta meg a dolgot, hogy a rudat bedugta a dzsekije ujjába, és egy kendőt kötött a hegyes végére, nehogy felsértse a karját. Caleb ezalatt a garázsban szöszmötölt a Land Rover körül. Nem valószínű, hogy észrevette, amint Elizabeth elhagyta a házat, és bement az erdőbe. De azért sosem lehet elég óvatos. A férfi megmondta, milyen sors vár rá, ha szökésen kapja.
Beth már három napja úgy tett, mintha hajlandó lenne együttműködni Calebbel, pedig a beszélgetéseik meglehetősen feszült légkörben zajlottak. Három napja várt erre a kedvező alkalomra, hogy tervét megvalósítsa. A padláson, egy csomó ócska sportszer alatt talált rá arra a dobozra, amely a röppentyűt rejtette.
A rudat bedugta a kilövőállás nyílásába, levette a harminc centiméter magas, ezüstszürke röppentyűről az átlátszó műanyag sapkát. Jól megnézte az apró, pirosfehér műanyag ejtőernyőt és a hosszú gumiszalagot, amely az egyes alkatrészeket összetartotta.
Most következett a legveszélyesebb művelet. Kivett a zsebéből egy cédulát, amelyre a nevét és a jelenlegi tartózkodási helyét írta, belegyömöszölte a műanyag sapkába, de jól láthatóan, hogy rögtön észrevegye az, aki megtalálja.
Megállt, és körülkémlelt a csupasz fák között. Nem mintha meghallaná, ha Caleb közeledne. A férfi úgy mozgott, mint egy fantom: még az avar sem zizegett a lába alatt. Sokszor megesett, hogy mire Beth megfordult, Caleb már ott állt mögötte, de lépteinek a neszét sem lehetett hallani. Ez persze nagyon idegesítette.
Szorongás fogta el. Behunyta a szemét, és megnyalta a szája szélét. Istenem, csak nehogy elkapjon a migrén, gondolta. Legalább addig ne, amíg ezt befejezem. Mélyet lélegzett, aztán előhúzta a gyűrött használati utasítást. Még egyszer átfutotta, gyorsan összerakta a rakétát, ellenőrizte a motorját, aztán rögzítette a kilövőálláson. A gyújtózsinór egy öt méter hosszú kábelhez csatlakozott, amely a távirányí
20
3. FEJEZET
Mámoros kijózanodás
tóban végződött. Négy elemet kellett szereznie bele, és csak remélhette, hogy megmenekül, még mielőtt Caleb észreveszi: sem a tévé távirányítója, sem a zseblámpája nem működik.
A távirányítóval a kezében a tisztás széléhez lépett, beledugta a biztonsági kulcsot, mire a kontroll-lámpák kigyulladtak. Elmormolt egy imát, aztán megnyomta az indítógombot.
A rakéta süvítve a levegőbe emelkedett, átrepült a birtokot szegélyező kerítésen, miközben fehér füstcsíkot hagyott maga után.
Elizabeth álmélkodva nézte, ahógy elhúzott a fák koronája fölött, aztán szétrobbant, és a kis ejtőernyő elkezdett lefelé szállingózni.
Hurrá! Sikerült! Most már csak azért kell drukkolnia, nehogy fennakadjon a fák ágai közt, vagy a kis tavak egyikében végezze, vagy...
Nem, erre gondolnia sem szabad! Sikerülni fog, és kész!
A kén szaga erősebb volt, mint a föld őszi illata. Ettől észhez tért, és gyorsan elrejtette az állványt az egyik bokor alatt. Betakargatta színes levelekkel, aztán sietve visszaindult a házba.
Ám a szorongás nem hagyta nyugodni. Biztosan eltart egy ideig, amíg kiheveri az elmúlt órák izgalmait. És persze hiányoznak a gyógyszerei is.
Mikor megpillantotta a házat, belesett a garázsba. A nyitott ajtón át látszott Caleb sötétzöld Land Rovere és anyja régi, de alig használt fekete Lincolnja.
A férfinak ellenben híre-hamva sem volt.
Elizabeth megtorpant. Pulzusa felgyorsult, és bal szemében megérezte a migrén első, heves nyilallásait. Ismét a ház felé nézett, és mintha mozgást észlelt volna a padlás ablakában.
A nyilallás felerősödött, és be kellett hunynia a szemét, mielőtt újra felnézett az ablakra. De megnyugodott, amikor rájött, hogy csak a vonuló felhők tűkörképe verődött vissza az ablaküvegen, és az erős esti szélben hajladozó csupasz ágak árnyéka mozgott a falon. Nagyot nyelt, és bosszúsan korholta magát. Ezért rémült meg ennyire? Éppen most?
Ahbgy a hátsó ajtó felé lépkedett, felfedezett a földön egy kiszáradt tonhalmaradéktól bűzlő tálkát.
Felnyögött, mert még az is fájt, ha elmosolyodott.
Caleb kopogtatás nélkül rontott be Elizabeth hálószobájába, és meglepődött, milyen sötétség fogadta. A figgönyök szorosan be voltak húzva, de így is kí tudta venni az ágyon összegömbölyödve fekvő lány alakját.
Felkapcsolta a villanyt.
Elizabeth felnyögött, karjával eltakarta a szemét, és még kisebbre húzta össze magát.
21
Roma
A férfi az éjjeliszekrényhez ment, és ledobta rá a bilincset. Az nagyot csörrent, és a lány összerándult.
- Hagyjuk a színészkedést, Lizzy! Tudom, hogy ébren van! Fél perce sincs, hogy bejött a siobába. - Odament hozzá, és durván megrázta.
- Hagyjon békén! - sikoltotta a lány, és Caleb meglepetten szót fogadott. - A lámpát! - nyöszörgött Elizabeth. - Oltsa le!
Már miért oltaná le? Mit jelentsen ez a hülyeség?
A lány már három napja az ő szabályaihoz tartotta magát. Na nem mintha egy percig is bízna benne! De hogy ilyen ravasz cselhez dog folyamodni, azt még ő sem feltételezte róla. Alábecsülte ezt a széltoló boszorkát!
Elengedte a karját, de a lány még mindig nem nyitotta ki a szemét. Bal szeméből könny csordógált, és ez már valódinak tűnt.
Már-már hitt neki. Aztán emlékeztette magát, hogy hivatásos színésznővel van dolga. Tudta, hogy Lizzy csak a pénzért csinálta azt a rémes, telefonszexes reklámfilmet, de a színházban, ahol játszott, kiválóan helytállt. Nem volt világrengető tehetség, mégis négy évig szerepelt különböző New York-i társulatoknál, és ez már jelent valamit.
- Caleb... kérem - suttogta a lány vontatottan, mintha még a beszéd is nehezére esne. A szemét továbbra is lehunyva tartotta. - Migrénem van, méghozzá súlyos. És a fény...
- Ez aztán az időzítés, kedvesem! - gúnyolódott a férfi. Vajon a migrén tényleg egyik pillanatról a másikra jelentkezik?
Nagyon lassan, kezét a bal szeme fölött a homlokára szorítva Elizabeth felállt. - Jeget kell szereznem - motyogta, aztán imbolyogva elindult.
A férfi ösztönösen feléje nyújtotta a kezét, hogy támogassa. Egy pillanatra megfeledkezett a haragjáról. Pedig érezte, hogy csók addig van biztonságban, amíg haragudni tud, mert még képes elveszteni a fejét, és beleszédül abba a könnyfátyolos szembe. Nem beszélve arról, hogy ez az álnok n8 még a rendőrséget is képes lett volna a nyakára hozni. Dehogy engedheti meg magának, hogy ellágyuljon! És ennek így is kell maradnia!
Ahogy közelebbről szemügyre vette foglya arcát, látta, hogy eltorzult a fájdalomtól, és izzadságban fürdik.
Elizabeth tovább akart menni, de Caleb ráparancsolt: - Feküdjön le, majd én hozok jeget.
Mikor visszaért, a szoba újra sötétbe burkolódzott. A nap már majdnem lenyugodott, a függönyön csak halvány derengés hatolt át.
- Caleb...?
- Itt vagyok, Lizzy.
A lány felhúzott lábbal, neki háttal feküdt. Ahogy Caleb leült az ágy szélére, las
22
Mámoros kijózanodás
san kinyújtózott és megfordult, csípője kissé hozzáért a férfi derekához. Még a félhomályban is csukva volt a szeme. Az egyik kezét Caleb felé nyújtotta.
Egy kiszolgáltatott ember segélykérő mozdulata volt ez, amely ráadásul bizalomról árulkodott. A férfinak nehéz lett a szíve, de erőt vett magán: elvégre nem érezhet szánalmat ádáz ellensége iránt.
A jégkockákkal teli zacskót óvatosan Elizabeth halántékára helyezte. A lány megfogta, és baka tolta.
- Ott fáj?
- Igen - hallatszott a válasz alig hallhatóan. - Mintha baltával hasogatnák. És mindig ezen az oldalon...
Caleb megérintette foglya arcát, és ujjain érezte a szivárgó könnyeket. Mérgesen felsóhajtott.
- Ú, a fenébe is!
A lány tagadhatatlanul szenvedett. És ezért ő is felelős, mert nem hitte el neki, hogy tényleg szűksége van gyógyszerre. Elszégyellte magát. Azt azért nem bírná elviselni, hogy egy segítségre szoruló nő az ő hibájából, miatta szenvedjen. Mit szólna ehhez David?
Megsimogatta a lány arcát, de annak egy arcizma sem rándult, mintha minden mozgás óriási fájdalmat okozna neki. Ekkor megpróbálta a halántékát dörzsölni, de a lány elkapta a kezét.
- Ne - nyöszörögte, és a férfi tanácstalanul leengedte a karját. - Hozok magának aszpirint.
- Úgysem használ - motyogta Elizabeth, és hirtelen összegörnyedt. - Jaj, ne! - nyögött fel. - Hányingerem van! - Fel akart állni.
- Várjon, segítek! -Caleb a fürdőszoba felé támogatta. A lány flanelingén keresztül, amely ugyanolyan kopott vált, mint az összes többi holmija, érezte, hogy a lányt kiverte a verejték. Gondolta, összefogja a haját a hátán.
- Hagyjon! - kérte Elizabeth erőtlenül. - Menjen innen! - Ne izguljon, éppen elég embert láttam már hányni.
- Kérem. ..
Mivel Caleb továbbra sem mozdult, a lány vakon feléje sújtott. A férfi azonban elkapta a csuklóját.
- Ez nem megoldás, Lizzy. Spóroljon most az energiájával! - Azzal összefogta és megtekerte a lány haját, és betűrte az ing gallérja alá.
- Utálom magát! - fakadt ki a lány.
- Igen, tudom - nyugtatta meg Caleb, és e pillanatban ő is utálta saját magát. Tartotta Elizabeth homlokát, mialatt az mindent kiadott magából. Utána felsegítette, megmosta az arcát, és töltött neki egy pohár hideg vizet, hogy kiöblíthesse a száját. Miközben a hóna alá nyúlva visszakísérte az ágyhoz, mentő ötlete támadt. - Hogy hívják azt a doktornőt? - kérdezte, és visszatette a jeges zacskót Elizabeth
23
Ro~x~a
Mámoros kijózanodás
halántékára. - Lehet, hogy késő, de... - Jegyzettömböt és ceruzát húzott maga elé. - Mondja a nevét és a telefonszámát!
- Moira O'Neal - válaszolta a lány, és lediktálta a számát is. - Jó, akkor most felhívom. Addig pihenjen!
Caleb kihozta az egyik telefont a lezárt kamrából, és üzenetet hagyott a doktornőnek, de szerencsére csak néhány percet kellett várni a visszahívásra.
A férfi elmagyarázta, hogy Lizzy elutazott, és a gyógyszereit otthon felejtette, most pedig elkapta a migrén. A doktornő lediktálta neki a gyógyszerek nevét, és adott néhány jó tanácsot.
Caleb csendben visszament Lizzy szobájába, és az ágy mellé lépett. Nehezére esett, mégis felvette az éjjeliszekrényről a bilincset. A folyosóról beszűrődő fényben látta, hogy Beth mozdulatlanul fekszik az ágyon, egyik karjával eltakarja a szemét. - Caleb?
Nem szabad gondolkodnom, egyszerűen meg kell tennem, mondta magának a férfi.
Lehajolt, és kisimított egy nedves tincset a lány homlokából.
- Most el kell mennem - mondta csendesen. - A gyógyszertár körülbelül húsz percre van innen. Sietek, ahogy csak tudok.
Tedd meg, bátorította magát újra. Gyengéden rákattintotta a bilincset Elizabeth egyik kezére, és odarögzítette az ágyhoz. A lány kinyitotta a szemét, és elgyötört tekintettel nézett rá.
Caleb arra gondolt, hogy megadta a lánynak a választás lehetőségét: vagy együttműködik vele, vagy védekezik, de annak meglesznek a következményei. Azt, hogy rájött az üzelmeire, ráér akkor közölni vele, ha a fájdalmai megszűntek. De bízni nem bízhat benne. Muszáj volt megbilincselnie, mielőtt kiteszi a lábát a házból.
- Nem maradok el sokáig -ígérte, de amikor nem kapott választ, még hozzátette: - Sajnos még nem bízhatok magában.
Elizabeth csuklásszerű hangot hallatott, olyat, mint amikor az ember el akarja fojtani a zokogást. Mégis sírva fakadt, szabad kezét lüktető halántékára szorította. Caleb tudta, hogy a sírás csak súlyosbítja a fájdalmát. Erőt kellett vennie magán, hogy ne kapja a karjába. Ehelyett kinyújtotta a kezét, és finoman megsimogatta a haját.
- Lizry... - suttogta rekedten.
- Caleb, kérem. .. ne tegye ezt! - zokogta Elizabeth. - Itt maradok. .. esküszöm.. . A férfi lehunyta a szemét. Nem bírta elviselni, hogy egy ilyen büszke lány könyörögjön neki. Dühös volt saját magára, amiért megalázkodásra kényszerítene.
- Mi lesz, ha... megint rosszul leszek? - kérdezte a lány remegő hangon.
Erre Caleb is gondolt, de nem ez volt az oka, hogy kivette a zsebéből a bilincs kulcsát.
Mi lett belőlem? - gondolta döbbenten. A hadseregben, a különleges kiképzés idején sem veszítette el soha az emberiességét. Ugyanúgy, ahogy a becsületét sem.
Ez most nem a megfelelő pillanat arra, hogy megbüntesse Lizzyt. Arra ráér később is.
Kinyitotta a bilincset, és félretette. Nagy, kérges tenyerébe vette a lány kis kezét, és megsimogatta a csuklóját, mintha ezzel meg nem történtté tehetné, amit vele művelt.
- Köszönöm - suttogta Elizabeth.
A férfi megrázta a fejét. Ezért nem jár köszönet. Végül halkan csak annyit mondott: - Próbáljon meg aludni! Hamar visszaérek.
Mielőtt azonban a gyógyszertárba indult volna, tett egy kitérőt arra a helyre, ahonnan a rakétát látta felszállni. Csupán pár percébe került, hogy megtalálja a kis ejtőernyőt a falon túl, egy utca közelében. Kész szerencse, hogy még senki sem fedezte fel. Holnapig minden bizopnyal rátalált volna valaki.
Igen, ma duplán szerencséje volt. Éppen kijött a garázsból néhány szerszámért, amikor észrevette, ahogy a rakéta felível a fák fölött. Azonnal felmászott a padlásra, és rájött, miben mesterkedik a lány.
Meg kell adni, némi tiszteletet is érzett iránta azért, hogy meglátta a fantáziát a játékban, és valóra is tudta váltani a tervét. Ő viszont csak hajszál híján úszta meg, hogy el nem kapták emberrablásért.
A sors iróniája mosolyra késztette. Ő volt az egyik legképzettebb kommandós és bombaszakértő az alakulatában. Erre idejön egy szektás nőszemély, és majdnem túljár az eszén egy játékszerrel!
Elizabeth kétségbeesett tette azonban elgondolkodtatta. Mit gondol ez a tyúk, mit csinálna vele? Elvégre nem tarthatja fogva élete végéig! Vagy azt hiszi, hogy vérbosszút akar állni rajta David miatt?
Persze ha belegondol, hogy enyhén szólva nem volt éppen lovagias hozzá, nem csodálkozhat a lány reakcióján. Egyébként számára is rendkívüli volt ez a helyzet: még sohasem kapott olyan feladatot, hogy raboljon el egy védtelen nőt. Vigye el az ördög, dúlt-fölt magában, szép kis bevetésre vállalkoztam ezúttal.
Amit tesz, azt csakis Davidért teszi. Hazudna, ha azt állítaná, hogy az öccse jellemzése Lizzyről nem volt egy kicsit hihetetlen. Ha nem ölte volna meg magát a lány miatt, azt hihetné, hogy David meséi erősen túlzottak voltak.
Az összezártság napjaiban újra meg újra elfogták a kétségek. Biztos, hogy ez az a lány, akiről David annyi keserűséggel beszélt? Aki kidobta és megalázta őt?
Egyre kevésbé tudta ezt elképzelni.
A kocsiban többször is elolvasta Lizzy üzenetét, jobban mondva segélykiáltását, mielőtt fekete bőrdzsekije zsebébe süllyesztette volna.
Nem, nem okozott neki örömet, hogy így kellett bánnia vele.
Lizzy már számtalanszor elmagyarázta neki, hogy csak színleg lépett be a szektába, azért, hogy többet tudjon meg David öngyilkosságáról. De még ha hinne is neki,
24
25
Rongy
Mámoros kijózanodás
néhány bizonyíték ez ellen szól. Elizabethnek minden vagyonát a szektának kellett adományoznia, és hagynia kellett, hogy tetoválják Leo parancsára.
Miközben ezen a visszás helyzeten gondolkodott, sebesen hajtott a patika felé. Megvette a gyógyszereket, és mire visszaért a házhoz, teljesen besötétedett. Telihold világított az égen.
Lizzy ugyanúgy feküdt az ágyon, ahogy otthagyta. Mikor megérintette a vállát, a lány összerezzent.
- Caleb... nagyon rosszul vagyok... - A hangja ijesztően erőtlen és remegő volt. - Nem bírom már.
A férfi gyorsan elővette a fájdalomcsillapítót, amelyet a patikában vásárolt. Figyelmeztette Dr. O'Neal, högy eltart egy ideig, amíg hatni kezd. Teljesen nem fogja megszüntetni a fájdalmakat, mert a migrén már kialakult. De legközelebb ez nem fordulhat elő, mert kiváltotta a megelőzésre felírt gyógyszert is.
Óvatosan megfordította Lizzyt, aki ennek ellenére felkiáltott fájdalmában. Ruhája lucskosan tapadt a testére, pedig a szobában hűvös volt. Segített neki felülni, beadta az orvosságot, és a szájához emelte a poharat.
Ezután a fürdőszobába ment, és forró vizet engedett a kádba. Feltámogatta a lányt, aki alig bírt megállni a lábán. Caleb átkarolta a derekát, hogy megtartsa.
- Hová megyünk? - kérdezte a lány.
- Dr. O'Neal azt mondta, hogy a meleg fürdő segít, ha közben tovább jegeljük a halántékát. Hoztam friss jeget, tessék.
A telihold a tetőablakon át bevilágított a fürdőszobába. Sápadt sugarai jelentették az egyedüli fényforrást, de még ez is túl sok volt Lizzynek. Lehajtott fejjel, lehunyt szemmel állt. Ha a férfi nem tartotta volna, beleesik a kádba.
Caleb elzárta a csapot, és elkezdte kigombolni a lány ingét. Szerencsére Elizabethben nem is tudatosodott, mi történik vele. Mikor azonban a férfi hozzálátott, hogy megszabadítsa minden ruhájától, hirtelen összerezzent, és védekezőn maga elé tartotta a kezét.
- Caleb! - nézett rá szemrehányóan kevésbé fájó szemével. - Egyedül is le tudok vetkőzni, hagyjon hát magamra!
- Alig áll a lábán, és a szemét sem tudja nyitva tartani - ellenkezett a férfi, majd ügyesen kibújtatta az ingből Lizzyt. - Ha itt hagyom, még a végén vízbe fullad. Ahogy Caleb a farmertól is megszabadította, már csak a fehérnemű maradt rajta. - Egyedül akarok maradni - nyöszörögte, miközben Caleb lehúzta róla a zoknit. - Ha aggódik miattam, maradjon az ajtó előtt!
- Nem tudom, miért izgul - mondta a férfi, miközben hátul kikapcsolta a lány melltartóját. - Teljesen sötét van idebent.
- Nem igaz, világos van! - pislogott Lizzy.
- Csak azért mondja, mert nagyon érzékeny a fényre. Ha akarja, meg is esküszöm,
hogy semmit sem Iátok - bizonygatta a férfi, miközben lehúzta róla a bugyit. - Csak vaktában vetkőztetem.
- Hogy hazudhat ekkorát?
- Úgy, hogy lelkiismeretlen gazember vagyok. Azt hittem, már rájött.
Lefelé vándorolt Caleb pillantása, és utána már le sem tudta venni a szemét a lány testéről, aki anyaszült meztelenül állt a mennyezeti ablak alatt, és az ezüstös holdfény fátyolként ölelte körül. A férfi már az első este észrevette, milyen jó alakja van. Már akkor érzékelte ezt, amikor lefogta, hogy ne kapálózzon. De azt álmában sem gondolta volna, hogy ilyen lenyűgöző hatással lesz rá.
Ennek a lánynak nem lenne szabad kopott farmert és viseltes flanelingeket hordania. David helyében ő selyembe-bársonyba öltöztette volna, vagy legalábbis olyan holmiklia, mint amilyen az a hálóing, amit első este dobott oda neki. Mikor abban meglátta, még a lélegzete is elállt.
Ökölbe szorította a kezét. Már attól is a féltékenység lila köde ereszkedett a szemére, hogy elképzelte, amint az öccse lehúzza Lizzyről azt a hálóinget. Igen, ez a lány Davidé volt. De aztán belehajszolta az öccsét a halálba! Ezt sosem szabad elfelejtenie.
Nagy nehezen újra a lány arcára emelte a tekintetét. - Lépjen be a kádba!
- Gyűlölöm magát!
- Jó, ezen már túl vagyunk. Most lépjen be a kádba! - Merre van?
- Közvetlenül maga mellett.
A lány óvatosan a vízbe feküdt, Caleb pedig egy csúsztatott a feje alá.
- Dőljön hátra nyugodtan! - biztatta, és a jeges zacskót a halántékára tette. - Merüljön bele a vízbe, az állítólag jót tesz.
- De olyan fon ó.
- Kibírja vagy sem? - Kibírom.
- Akkor ne szóljon egy szót sem, hanem engedje el magát!
Elizabeth több mint egy órát töltött a kádban, miközben a férfi néha forró vizet engedett bele. Sokáig tartott, de végül tényleg ellazult, és a fájdalmai is csökkentek. Caleb felállt, kinyújtózott, és kilesett a tetőablakon.
- Nahát, telihold van!
Majdnem megijedt, amikor a lány megszólalt. Feléje fordult, és észrevette, hogy mindkét szeme nyitva van. Még pislogott ugyan, ami azt jelezte, hogy zavarja a fény. - Igen, tökéletes holdtölte van. - Elizabeth kissé elfordította a fejét, és ásított. Ahogy megszólalt, mosoly játszott az ajkán. - Vajon mihez kezd most Leo nélkülem? A férfi nagy levegőt vett, lüktetett a halántéka.
összehajtogatott
törülközőt
26
27
Rom
- Talán az igen tisztelt szektavezérük túlságosan aktív ilyenkor? Lizry nyújtózott egyet, és mélyebbre süllyedt a fürdővízben.
- Az Avalon-szektában minden a Föld ritmusa szerint történik. Az emberek élete az évszakokhoz és a holdnaptárhoz igazodik. - Pajkos mosoly suhant át az arcán. - A mi drágalátos főnökünlQe pedig nagy hatással van a telihold. - Pikáns célzása azt mutatta, hogy rá se rántott a férfi csípős megjegyzésére. - Azt hiszem, ideje, hogy kiszálljak a kádból.
Caleb előkészített egy vastag fürdőlepedőt, és segített neki kilépni. Miközben a lány törülközött, megkérdezte:
- Ugye, fáj még?
- Igen, de már sokkal jobb.
Elizabeth magára tekerte a fürdőlepedőt, és visszamentek a sötéthálószobába. Caleb az éjjeliszekrényben hálóing után kutatott. Észre sem vette volna a finom anyagot, ha ujjai meg nem érzik a selyem síkosságát.
Ugyanaz a hálóing volt, amelyet egyszer már megcsodált a holmik között. Barackszínű anyagból készült, a vállpántokat gyönyörű csipke helyettesítette, mely folytatódott az elején és a hátán is.
A férfi áthúzta a hálóinget Lizzy fején, és megcsodálta, ahogy ráomlik a testére. A selyem engedelmesen rásimult az idomaira, mintha rá szabták volna. A lány még szebb és vonzóbb volt benne, mint ruha nélkül.
Eltartott egy darabig, amíg Caleb feleszmélt.
- Ahhoz képest, hogy nappal milyen slamposan öltözködik, az éjszakai ruhatára meglepően elegáns.
- Ezt most bóknak vagy sértésnek szánta?
- Miért? Be akarja írni a megfelelő rovatba? - A férfi felhajtotta az ágytakarót, és megpaskolta a párnát.
Lizzy vállat vont.
- Minden nőnek van valami gyengéje.
- Elég drága kedvtelés... Na jó, vegye bóknak, Lizzy!
A gúnyos vigyor helyett elismerő mosoly jelent meg a férfi ajkán. A lány gyorsan bebújt az ágyba, hátat fordított neki, és nyakig húzta a takarót.
A következő percben megsüllyedt a matrac a férfi súlya alatt. Elizabeth azonnal felült, és döbbenten nézte, hogy Caleb alsónadrágban ül az ágy szélén, és éppen a zokniját húzza le.
- Csak nem akar...? Nem teheti, hogy...	'
- Nyugi, lazítson! - A férfi becsusszant a takaró alá. - Már megmondtam, hogy nem akarom molesztálni, emlékszik?
Persze ez azelőtt volt, hogy meglátta meztelenül a holdfényben. De a történtek ellenére sem fog engedni a testi vágynak, legfdképp azért, mert ez a lány kiszolgáltatott helyzetben van, és ezt nem használhatja ki egy becsületes ember.
28
Mámoros kijózanodás
- Nem akarom, hogy itt töltse az éjszakát - panaszkodott Elizabeth.
Megpróbált kitérni a férfi érintése elől, de Caleb keze már át is ölelte a derekát. A vékony selyem nem sok teret engedett a képzeletnek. Érezni lehetett az alatta lévő test melegét, a bordák ívét és a köldök pici völgyét. Veszélyes területre tévedt, ezért elvette a kezét, és inkább a lány vállára tette.
- Maradok, Lizzy. Szüksége lehet még valamire az éjjel. - Például pár rakétára és ejtőernyőre, tette hozzá gondolatban.
A lány sóhajtott. Nem lehetett tudni, belenyugvást vagy egyetértést fejezett-e ki ez a sóhaj. Teltek a percek, és Caleb már azt hitte, hogy Elizabeth elaludt. Legalábbis remélte. Igyekezett megfeledkezni a meleg női test közelségéről, a selyem hálóing alatt emelkedő domborulatokról.
Közelebb hajolt, és szájával megérintette a lány haját.
- Caleb - szólalt meg Elizabeth váratlanul. - Eddig még senki sem törődött így velem...
Senki?
A lány félig feléje fordult, és megerősítette, amit mondott. - Senki sem gondoskodott így rólam... gyerekkorom óta.
Hogyan? És mi a helyzet Daviddel? Hol volt, amikor a szerelme a borzalmas migréntőlszenvedett?
Elizabeth majdnem szégyenkezve folytatta:
- Úgy félek, amikor elkezdődnek a fájdalmak. Néha már azt kívánom, bárcsak inkább meghalnék. - Megborzongott. - De ma este nem féltem. Amikor rosszabbodott, akkor is arra gondoltam, hogy nemsokára visszajön, hozza a gyógyszereimet... és gondoskodik rólam. És így is történt. - Szembefordult a férfival, és belenézett a szemébe. - Köszönöm.
Caleb elképedt. Elizabeth nem hibáztatta azért, mert ő okozta a fájdalmait, sőt, megköszönte az emberséges bánásmódot, ami a legtermészetesebb dolog a világon. És ekkor a lány egy gyors puszit nyomott az arcára, amitől Caleb valósággal megdermedt.
Aztán Lizzy ugyanolyan gyorsan hátat fordított neki, hozzásimult, és azt suttogta: - Jó éjszakát, barátom!
29
Ron>~
Elizabeth már többször törte rajta a fejét, mit tenne vele Caleb, lia egy időre el kellene mennie a birtokról, amit magában csak Fort Trentnek, azaz Trent Erődnek nevezett. Nos, most megtudta.
- Hol szeretne vámi rám, Lizzy? - szegezte neki a kérdést Caleb.
A férfi előtte állt a tágas konyhában. A lány nagyon idétlennek érezte magát a hímzett köténykében és az edényfogó kesztyűben. Éppen most vette ki a sütőből a két baguette-et, amelyet a hús mellé esznek majd vacsorára. Elizabeth szeretett sütnifőzni. Mást most nem is nagyon csinálhatott. Esetleg olvashatott, álmodozhatott és reménykedhetett. Hogy valaki megmenti.
Még nem adta fel a reményt, hogy valaki megtalálta az üzenetét. Talán csak fennakadt egy ágon az ejtőernyő, és később pottyant le. Tulajdonképpen nem is gondolt másra, csak a cédulájára.
Rápillantott a Caleb kezében csörgő bilincsre, és összeszorult a gyomra. Buta módon azt hitte, hogy nem látja többé ezt a kínzóeszközt, miután Caleb belement, hogy nem láncolja le, amikor olyan rosszul érezte magát. Talán nem játszotta elég jól a meggyőzött, észhez térített, engedelmes lány szerepét? Pedig közben elég jól összecsiszolódtak. Egy idegen azt hihette volna, hogy békében élö házasok. Caleb még a főztjét is meg szokta dicsérni!
Felnézett a férfira, és igyekezett eltitkolni, hogy még a bilincs gondolatától is kirázza a hideg. Remélte, hogy nem futott ki minden vér az arcából. Gyűlölte a kiszolgáltatottságot és a tehetetlenséget.
Caleb az ablakra bámult.
- Be kell vásárolnom, kifogytak a készleteink.
- Igen, észrevettem. - Tejet, kenyeret és tojást hetente kétszer szállított a kifutófiú a kapuig, de a többi élelmiszer lassanként elfogyott. Elizabeth megpróbált mosolyogni. Nem ez a megfelelő alkalom, hogy változtasson az engedelmes lányka szerepén.
De megspórolhatta volna magának az igyekezetet. A fém még csak nem is nézett felé.
- Nos, akkor hol? - mutatta fel a bilincset.
30
4. FEJEZET
Mámoros kijózanodás
- Meddig lesz... távol?
- Körülbelül két órát - túrt bele Caleb a hajába. - Ha nem lesznek sokan a boltban, akkor kevesebbet.
Két óra! Egy örökkévalóság! Elizabeth majdnem elpityeredett. - Legyen a télikert.
- Felőlem... - vonta meg a vállát Caleb.
A lány levetette a kötényt és a kesztyűt, aztán követte börtönőrét a télikertbe, ahová betűztek a késő délelőtti nap sugarai. A férfi a kanapéra mutatott, melyen párna és takaró is volt. Elizabeth kelletlenül leült a kanapéra, és feléje nyújtotta bal csuklóját.
Mikor Caleb föléje hajolt, megpróbálta nem beszívni férfias illatát, de az arca nagyon is közel került az övéhez. A férfi is érezte ezt, és lehajtott fejjel csak a bilincsre koncentrált.
A pulóvere kivágásában a lány megpillantotta az ezüstláncot, melyre már korábban felfigyelt. Vajon milyen medál lóg rajta? Századszor is megnézte a heget a férfi homlokán, és eltűnődött, vajon hogyan szerezte. Ahogy feltűrte a pulóver ujját, láthatóvá vált még egy keskeny heg izmos, szőrös alkarján.
Nem is voltak még ilyen közel egymáshoz - kivéve a migrén utáni reggelt, amikor egymás karjaiban ébredtek fel...
Caleb akkor még aludt. Mellkasa egy ütemben emelkedett-süllyedt Bethével, forró lehelete a haját és a nyakát csiklandozta. A férfi sóhajtott egyet, és még szorosabban ölelte át a derekát. Lizzy szinte hozzápréselődött, és megérezte a fért izgalmát. Ijedtében beleharapott az ajkába. Ha most felébred...
A következő percekben a férfi keze a hasára vándorolt, lábát pedig átvetette a combján, mintha így akarná fogva tartani. Csak az alsónadrág és a vékony selyem hálóing választotta el a testüket. Caleb álmában kéjesen hozzásimult, és Lizzy még jobban összeszorította az ajkát. Olyan elképesztő keménységet érzett...
Csak nem rólam álmodik? - gondolta megszeppenve.
A férfi hüvelykujja a melle alsó részéhez ért. Lizzy visszatartotta még a lélegzetét is, és behunyta a szemét. Megpróbálta elhitetni magával, hogy irtózik a teste minden érintéstől.
Ennek ellenére a mellbimbója azonnal megkeményedett, csaknem átdöfte a puha selymet. Egy pillanatra elfogta a vágy, hogy az a tolakodó kéz csak vándoroljon tovább, találja meg végre a helyét. Becézgesse egy kicsit.	'
És mintha Caleb megérezte volna, mi jár a fejében, feljebb csúsztatta a hüvelykujját.., de aztán hirtelen elkapta. Teste szinte görcsbe rándult, szíve eszeveszett kalimpálásba kezdett, hirtelen elhúzódott tőle, és felült az ágyban.
Elizabeth fázni kezdett, de továbbra is úgy tett, mintha aludna. Caleb elmonmolt egy csendes szitkot, és kiugrott az ágyból. Amint becsukódott mögötte az ajtó, Lizzy nagy űrt érzett maga mellett.
31
Ron>~
Most pedig, miután már napok óta kerülték egymás érintését, kíváncsi volt, vajon a férfi is ugyanazt érzi-e, amit ő.
Caleb bekattintotta a bilincset, felegyenesedett, és azonnal ellépett mellőle. - Hozzak még valamit, mielőtt elmegyek?
- Valami olvasnivaló nem ártana. Csak ne „A jövő katonasága" legyen, könyörgök! A férfi halványan elmosolyodott. Kisietett, és nemsokára egy csomó képes folyóirattal tért vissza.
Mielőtt a lány megszólalhatott volna, sokatmondóan közölte: - Az anyámé volt.
- Vagy úgy...
De Caleb máris sarkon fordult, és magára hagyta a lapokkal.
A percek ólomlábon vánszorogtak. Az volt a legrosszabb, hogy a lánynak fogalma sem volt, mennyi idő telt el, mert a sütés előtt levette a karóráját. Az árnyékokat figyelte, hogyan rövidülnek. Egyértelműen érezte, hogy több idő telt el, mint amenynyit Caleb mondott.
A gyomra figyelmeztetően korgott, és amikor már nagyon éhes lett, tudta, hogy réges-rég elmúlt dél. A friss baguette-ekre gondolt, melyek a.tepsin feküdtek a konyhában. A torka is kiszáradt, és azon töprengett, el tudná-e húzni a kanapét a konyháig, hogy elővegyen a hűtőszekrényből egy üveg hideg kólát.
Délután lett, az árnyékok újra megnyúltak. A télikertbe bekúszott a hűvös levegő, és a lányt nyugtálanság fogta el. Ledobta a földre a divatlapokat, aztán bekucorodott a könnyű takaró alá. Fázott, és dühös volt, hogy szinte mozdulni sem tud. Lebilincselt keze kihűlt és sajgott. De sanyarú helyzete ellenére is egyetlen kérdés foglalkoztatta.
Csak nem esett valami baja annak az ördögfajzatnak? Baleset érte volna? Ugyan! Az az ember sebezhetetlen, mint egy páncélos. Mint kommandós a seregben már minden vészhelyzetet százszor túlélt.
Autóbaleset!
Az ajkába harapott. Ez most jól jönne neki... Minden gondja egy csapásra megoldódna. Ha öntudatlan állapotban kórházba szállítanák a férfit, akkor ide kellene szólniuk telefonon. És mivel senki sem jelentkezne, felküldenének valakit...
És a másik lehetőség? Ha Caleb eszméletén van, akkor gondolnia kell arra, hogy őt itt hagyta...
Ha Caleb eszméletén van... ha él egyáltalán...
Ez a sok „ha" nem volt ínyére. Pulzusa felgyorsult, és a homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. De nem a saját sorsa miatt aggódott.
Caleb végül is nem bántotta, és Elizabeth érezte, hogy nem is ártott volna neki soha. Azt sem tudta elfelejteni, milyen odaadóan ápolta, amikor a migrén...
Meleg, erős kezet érzett a vállán, és egy halk hang ébresztgette. A lány felsikol
32
Mámoros kijózanodás
tolt, és fel akart pattanni. Ahogy a bilincs visszarántotta, heves fájdalom nyilallt a karjába.
- Lizzy, nyugodjon meg, én vagyok az.
A fogoly kábultan nézett fel Calebre, aki gyors mozdulatokkal szabadította meg a bilincstől. Megnyalta a szája szélét, és megdörzsölte az arcát.
- Hány óra van?
A férfi dühösen ingatta a fejét.
- Háromnegyed négy. - Nyelt egyet, és folytatta. - Meghibásodott a kocsim. Elszakadt az ékszíj, be kellett vontatni. Egy csomó időbe telt, mire megjavították. - Kezébe vette a lány bal kezét. - Te jó ég, milyen hideg! - mormogta, és dörzsölni kezdte.
Aztán ráeszmélt, hogy mit is csinál.
- Jobban van? - kérdezte egy idő múlva. Elizabeth bólintott.
- Biztos már majd éhen halt!
- És majdnem szomjan haltam. Ó, Caleb! - kiáltott fel hirtelen. - Annyira aggódtam!
A férfi megszorította a kezét.
- Tudom, Lizzy. De higgye el, visszaértem volna délre. - Azt hittem, magával történt valami.
- Velem? - ráncolta a homlokát Caleb.
A lány felült, lerúgta magáról a takarót, és megdörzsölte a karját.
- Igen, például hogybaleset érte. - A férfi szemébe nézett, és nem tudta elűzni saját szeméből a félelmet, amit az elmúlt órákban átélt. - Azt hittem, megsérült... hogy kórházban fekszik... vagy még rosszabb...
A férfi mélyreható pillantással nézte, és elengedte a kezét.
- Azt hitte, hogy itt marad, ehhez az átkozott kanapéhoz bilincselve, és rémes halál vár magára? - gúnyolódott Caleb könyörtelenül.
Elizabeth lehorgasztotta a fejét, nehogy a férfi meglássa a szemében égő könnyeket. Aztán némán megrázta a fejét.
Caleb nagyot sóhajtott, és a lány vállára tette a kezét.
És akkor Elizabeth megértette. A férfi elhitte, hogy érte aggódott, nem a saját életéért reszketett, de magának sem volt képes bevallani. Mert az aggodalmat katonához, kommandóshoz méltatlan érzésnek tartotta.
Végül csak megveregette Elizabeth vállát, és annyit mondott: - Elpakolom az ennivalót, maga meg pihenjen le!
- Hogy pihenjem ki magam? - húzta fel az orrát a lány. - Ugye most viccel? Miután vécére ment, megivott egy üveg kólát, aztán segített kipakolni a férfinak a Land Roverből. Felnyitotta a zacskókat, és azonnal nekiállt enni.
33
Rom
Az egyik szatyorban kis konzervdobozra bukkant. Mosolyogva dugta Caleb or
ra
- Macskaeledel? - Meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi zavarba jött. - Te jó ég, mennyit vett belőle? - kérdezte, miután belekukkantott a tasakba.
- Olcsóbb, mint a friss tonhal - mordult fel Caleb. - Natasa észre sem fogja venni a különbséget.
- Szóval Natasa... - Elizabeth nem tudta visszafojtani az arcára kiülő gúnyos mosolyt. - Nos, mint tudjuk, Akhilleusznak is volt egy gyenge pontja...
- Adja ide! - Caleb kirántotta a zacskót Elizabeth kezéből, a hosszú szekrényhez vitte, és kipakolt belőle mindent. - Még van egy rekesz ásványvíz a kocsiban - közölte, és gyorsan kitrappolt a konyhából.
Elizabeth egyedül maradt, és körülnézett a helyiségben. Megpillantotta Caleb fekete bőrdzsekijét a fogason. Azonnal megszólalt benne az életösztön, és felismerte a soha vissza nem térő alkalmat. Igazából nem hitte, hogy Caleb olyan óvatlan, és~a zsebében felejti a kapukulcsot vagy a fegyverét, de azért sosem lehet tudni.
Anélkül, hogy egy másodpercre levette volna a szemét a konyhaajtóról, átkutatta az összes zsebet. Volt ott aprópénz, az ékszíjcsere számlája, egy csomag papír zsebkendő.
Majd elnevette magát, mert eszébe jutott az a jelenet, amikor marcona elrablója segített neki orrot fújni. Egészen addig félelmetes, durva gengszternek tartotta, aki kész bármelyik pillanatban lepuffantani. Az eltelt egy hét alatt rájött, hogy ez az ember sokkal bonyolultabb jellem. Már majdnem megismerte a tettei mozgatórugóját. Majdnem...
Amikor az utolsó zsebbe nyúlt, egy gyűrött cédula akadt a kezébe. Kisimította, és azonnal felismerte. Azt hitte, abban a szent pillanatban megnyílik alatta a föld.
- Ez nem lehet igaz! - nyögte. Az a cetli volt, amelyet pár napja kilőtt a rakétával. Az ő egyetlen reménye. A világ elsötétült előtte, és kétségbeesetten kapkodott a kezével, hogy megkapaszkodjon valamiben.
Ekkor két erős kéz nyúlt a karja alá, és megfordította. Arca puha gyapjúhoz ért, nyilván Caleb pulóvere volt az.
- Üljön le, és dugja a fejét a térde közé! - adta ki az utasítást a férfi.
Elizabeth levegő után kapkodott, és a szíve összevissza vert. De a harag erőt adott neki, ellökte magát Calebtől, és az arcába hajította az összekunkorodott cetlit.
Az felvette, megnézte, aztán bedobta a konyhai szeméttartóba. Arca mindvégig kifejezéstelen maradt.
- Maga elvetemült gazember! - sziszegte Elizabeth. - Hagyta, hogy azt higygyem... - A dühtől elcsuklott a hangja. Tudta, hogy hisztérikának tűnik, de nem bánta. - Egész idő alatt hagyta, hogy azt higgyem... - Tanácstalanul felemelte a karját, de túlságosan mérges volt ahhoz, hogy sírni tudjon.
alá.
34
Mámoros kijózanodás
- Nem lett volna szabad ilyesmivel próbálkoznia. - A férfi rekedtes hangjába valami részvétféle keveredett.
- Hogy hagyhatta, hogy reménykedjek... imádkozzak... nap mint nap, holott tudta, hogy mindez hiábavaló? Bolondot csinált belőlem! - Ez volt minden vád közt a legrémesebb. - Miért, Caleb? Az ég szerelmére, miért nem mondta el, hogy megtalálta azt a nyomorult cédulát?
A férfi tekintete elkomorult.
- Nos, mit gondol, miért nem? Mindketten tudjuk, mit ígértem, ha rajtakapom, hogy szökni próbál. Ezt akarta? - kiáltott fel. - Hát hiányzik magának az a durvaság? - COklével lesújtott a szekrényre, hogy az beleremegett. - Ezt kellett volna tennem már a legelején! A fenébe a finom, civilizált módszerekkel! - Fenyegetően közelebb lépett. - Mit szólna, ha két napra kezelésbe venném? Adnék magának negyvennyolc gyönyörű órát. És aztán végeznénk egymással, örökre.
A szavai úgy csattantak Elizabeth fülében, mint megannyi pofon. Pedig nem is hangzik rosszul: végezni egymással, mindörökre.
- De azt megígérem magának, hogy alapos munkát fogok végezni. Nem vágyik majd rá, hogy valaha is megismételjük.
Elizabeth nem gondolkodott, hanem azonnal cselekedett. Amikor a férfi el akarta kapni, felemelte az egyik konyhaszéket, és nagy lendületet vett. Jobbra-balra cselezett a székkel, mígnem levert a konyhapultról néhány teli zacskót. Caleb azonban hirtelen a háta mögé került, és kicsavarta kezéből a széket.
- Most aztán már elég! - mennydörögte.
Elizabeth védekezni kényszerült, de a harag olyan erőt kölcsönzött neki, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Rövid dulakodás után azonban a férfi győzött.
- Minden elismerésem az eddigi alakításáért - jegyezte meg gúnyosan. - Napokig képes volt hitelesen eljátszani az engedelmes lányka szerepét. Pedig olyan alkalom is adódott, például a mai késésem, amikor kikaparhatta volna a szememet. Mégsem tette meg. És ha nem találom meg azt az ejtőernyőt, akkor biztos, hogy bedőlök magának.
Caleb szorítása erősödött, és Elizabeth levegőért kapkodott. Haja az arcába hullott, halántékán kiütött az izzadság.
- Most véget ért a kis színjátéka - folytatta a férfi. - De azért megnyugtató az a tudat, hogy az igazi Lizzynek van vér a pucájában.
Caleb maga felé fordította a lányt, aki ezzel egy időben nagyot rúgott a sípcsontjába, és az öklével mellbe akarta vágni. A férfi azonban idejekorán megragadta az ütésre emelt kezet.
- Amit mondtam, nem biztatásnak szántam - mondta kioktató hangon. - De tudja, mit? Ismerek egy jó helyet, ahol majd lehiggad.
Na tessék, már megint! De legalább végre elengedte! Szóval szereti, ha valakinek van vér a pucájában? Rendben. Mialatt Caleb a kamra felé indult, utánavetette magát, felhúzta a pulóverét, és teljes erőből beleharapott a hátába.
35
RoM,4nu
Mámoros kijózanodás
A férfi felüvöltött, és megpróbálta lerázni magáról. Elizabeth nem tágított, mire Caleb hátranyúlt, és ujjait a lány bordái közé mélyesztette. Elizabeth nem kapott levegőt. Caleb kihasználta előnyét, megpördült, és a lányt nekilökte a kamra polcainak.
- Ne is gondoljon arra, hogy... - Caleb nem fejezhette be, mert félre kellett ugrania a ledőlő polc elől. A rengeteg liszt, cukor, müzli és rizs beterítette a követ.
- Nos, mit szól az új énemhez? - vágta ki diadalmasan Elizabeth.
A férfi az ajtóban állt, fújtatott, és felmérte a károkat. Fenyegetően lassan, kimérten közölte:
- És most mindent feltakarít, az utolsó morzsáig. Ha pedig itt végzett, folytathatja a konyhában.
Elizabeth az összes szitkot a képébe vágta, ami csak az eszébe jutott. Caleb erre dühödten felhorkant.
- Ha gondolja, átültethetjük a gyakorlatba a szidalmait, de abban nem lesz köszönet! - Azzal kiment, és becsapta maga mögött az ajtót. Elizabeth hallotta a zár kattanását.
Amint magára maradt, odavonszolta a létrát az egyetlen, kicsi és magasan lévő szellőzőablak alá, és felállította. Felmászott a párkányig, és kidugta az egyik lábát. Aztán a másikat. Ekkor eszébe jutott, mit szólna Caleb, ha meglátná ebben a pózban. Ez a gondolat megsokszorozta az erejét, és átnyomakodott a csöpp nyíláson.
Az ablak magasan volt, ezért a lány hatalmas huppanással ért földet. De alig ért talajt, azonnal futásnak eredt. Csak el innen, minél messzebb!
5. FEJEZET
Már megint alábecsülte ezt a nőszemélyt! Holott a seregben ezerszer a fejükbe verték, hogy sose becsüljék le az ellenfelet!
Caleb a kamraajtóban állt, végignézett a csatatéren és a parányi szellőzőnyílás alatt álló létrán. Elvégre a lány csak azt tette, amit ő is tett volna a helyében. Csakhogy ő nem fért volna át az ablakon. Neki a zár feltöréséhez kellett volna folyamodnia.
Gondolkodott egy sort, kiment a szabad levegőre, és elindult az erdő felé. Nem tudta, mitévő legyen: várjon, vagy induljon a lány keresésére? Lizzy biztosan fázik. Alkonyodott, és ő már egy órája bolyong egy szál ingben a szabadban.
Megállt, hallgatózott, figyelt minden neszre. Amikor végre meghallotta Elizabeth hangját, összerezzent.
- Kár, hogy nincs nálam egy jó nagy kő! - Fentről jött a hang, Caleb hajdani búvóhelye ablakából, onnan kandikált ki ugyanis a lány, jó három méter magasan Caleb feje fölött. De rögtön el is tűnt, hogy aztán az ajtóban bukkanjon fel. Molyrágta takaró volt a vállán, lekuporodott a küszöbre, maga mellé fektette a felszedett kötélhágcsót, és a lábát lógázta. - Mert ha most kéznél lenne, akkor maga már eszméletlenül heverne a földön. Aztán előszedném a zsebéből a kulcsokat, és akkor bizony a rendőrök ébresztenék fel.
Caleb összefonta a karját a mellén, és elvigyorodott.
- Bizony kár azért a nem létező kőért! Bár ha jól emlékszem, kell ott lenni egy téglának is.
Caleb ugyanis gyerekkorában nagyon szeretett indiánosdit játszani, és kalandkereső kedvében a park legmagasabb fáját szemelte ki arra, hogy a lombjai közé leshelyet, valóságos kis házikót eszkábáljon össze magának. Berendezte mindennel, amit szükségesnek tartott, és természetesen gondoskodott kötélhágcsóról is. Ezt a házikót fedezte fel Elizabeth, amikor az erdőben kószált.
Most pedig színpadiasan sóhajtott.
- Nyugodjon meg, a téglát már megtaláltam, csak szerintem nem elég nagy. - Azzal elő is húzta fegyverét a rongyos takaró alól.
A férfi arcáról lefagyott a mosoly, amikor megpillantotta a téglát, amelyet húsz
37
36
Rom
évvel ezelőtt készített oda, hogy alkalomadtán lezárhassa vele „leshelyének" csapóajtaját.
A fenébe! Már megint alábecsülte a lányt!
- Akkor miért nem teszi meg, Lizzy? Ha azzal kupán vágna, nyugodtan kereket oldhatna.
Elizabeth ránézett a nagy, barna szemével, és csendesen megjegyezte: - Ez nem az én stílusom.
Akkor mi a stílusa? Caleb hátán felállt a szőr. Lizry egyszer tett egy célzást a mérgező növényekre. Akkor ő csak nevetett rajta. És milyen meglepetés érheti még, ha ezúttal is alábecsülte?
Lehet... De mire vélje a délutáni fogadtatást, a lány vallomását, hogy aggódott érte? Igazi könnyek csillogtak a szemében, amikor megérkezett. Nem lehetett kétsége afelől, hogy féltette. Most már el sem tudta képzelni, hogy a lány a vesztét akarja.
- Jöjjön be a házba, Lizzy!
- Azt hiszem, inkább maradok. - Menjek fel magáért?
- Szóval azt akarja, hogy kipróbáljam Elizabeth.
Caleb habozott.
- De biztosan nagyon fázik.
A lány szó nélkül felmutatta a takarót.
- Az a vacak már évtizedek óta ott porosodik. Biztos tele van mindenféle féreggel. Ennek csak lesz foganatja, reménykedett a férfi. Elizabeth azonban még jobban
ezt a téglát? - kérdezte barátságosan
mást. És ha a szag nem zavarja a tetveket, akene.
m fél a bogaraktól! Legszívesebben itt hagyta volna meg! De mi értelme lenne ennek? Lizry megmutatta, elismerését.
hogy maga nagy meglepetés nekem. Egész más, mint ami
hat éve ismertem Davidet. Nagyon jó barátok voltunk, de ez minden.
b közbe akart szólni, hogy elejét vegye a hazugságoknak, ám valami a lány ében elnémította.
- Az öcsém szavaiból én nem csupán barátságra következtettem - ingatta a fejét kétkedőn.
Elizabeth sóhajtott.
38
Mámoros kijózanodás
- Tudom, hogy David kezdetben többet érzett irántam, mint barátságot. De én egyértelműen a tudomására hoztam, hogy köztünk csak barátság lehet, és szerintem ő megértette ezt. Sokat voltunk együtt, néha kettesben, néha barátok közt. Mindig, mindenről el tudtunk beszélgetni. Olyanok voltunk egymásnak, mint a... bajtársak. Nem tudom, ez a megfelelő kifejezés-e erre. David más lányokkal is találkozgatott, de azt hiszem, egyik kapcsolata sem volt komoly. - Megállt egy pillanatra, aztán vontatottan folytatta: - Azt hittem, a rajongása már a múlté. De aztán... tavaly tavasszal elkezdett együtt járni egy csodálatos lánnyal. Isábelle-nek hívták. Ez a lány tényleg szerette Davidet, és tartós kapcsolatra vágyott. Fel nem foghattam, miért utasította vissza David. Megmondtam neki, hogy tökéletesebb feleséget nem is álmodhatna magának. - Keserűen felnevetett. - De ő nem ezt akarta tőlem hallani. Hat évig egyre csak azt várta, hogy megváltoztatom a véleményemet, és viszonozni fogom az érzelmeit. És ez szerintem már nem rajongás volt, hanem valami őrült megszállottság.
Elizabeth mélyen a férfi szemébe nézett. Kis idő múlva folytatta:
- Én mindent megpróbáltam, Caleb. Olyan kíméletesen közöltem vele, amennyire csak tudtam.
- Nem hiszek magának. Úgy tudom, hogy a maguk kapcsolata barátságnak indult, de sokkal több lett belőle. Úgy tudom, még a házasság is szóba került.
- Soha!
- Maga kivárta, míg David minden szempontból magához kötődött és sebezhetővé vált. Aztán önző módon visszautasította, és ezzel kihúzta a talajt a lába alól.
- Nem, nem és nem! - tiltakozott Elizabeth.
- De igen! Maga miatt omlott össze az öcsém! Kinevette a szerelmét! És megsebezte a hűtlenségével!
- Tényleg komolyan gondolja, hogy képes lennék ilyesmire? - Elizabeth szemébe könnyek gyűltek, és az arca lángolni kezdett.
Igen, ezt a kérdést Caleb már magának is ezerszer feltette. Állta a lány pillantását, és észrevette, hogy Beth szája remeg. Ráébredt, mivel bántotta meg: azzal, hogy feltétel nélkül hitt az öccse vádaskodásának. Lehet, hogy David nem úgy látta a dolgokat, amilyenek a valóságban voltak?
Hátat akart fordítani, de akkor Elizabeth utániszólt:
- Hiszen maga is tudja, hogy az öccse meglehetősen éretlen volt. Ráadásul könynyen befolyásolható.
- Lehet, hogy David egy kicsit bizonytalan volt, de semmiképp sem beszélt a levegőbe, mint ahogy most maga.
- Szerintem nem tud róla eleget. Ritkán találkoztak.
Ha Elizabeth a fejéhez vágja a téglát, akkor sem üthetett volna fájóbb sebet rajta. Ő tudta a legjobban, mennyire keveset volt az öccsével, pedig annak nagy szüksége lett volna valakire, akire felnézhet. Így David az erősen befelé forduló anyja mellett
39
Rom
nőtt fel. Tízéves volt, mikor ő bevonult West Pointba, és ezek után nem maradt férfi példaképe.
Nem felelés-e ó is azért, hogy David nem lett az a férfi, akivé válnia kellett volna? Ez a kérdés azóta gyötörte, hogy az öccse öngyilkos lett.
Nem ítélkezett-e sietve, amikor David önpusztító viselkedését Lizzy visszautasításával magyarázta? Persze sokkal könnyebb volt egy soha nem látott ismeretlen nőre hárítani a felelősséget, mint saját magában keresni a hibát.
Mivel sokáig hallgatott, Elizabeth törte meg a csendet: - David nagyon tisztelte magát.
- Tudom - válaszolta a férfi rekedten.
- És tisztában volt azzal is, hogy maga helytelenítené a belépését az Avalon-szektába. Gondolt már arra, hogy amit tett, azért tette, hogy elkerülje a magyarázkodást? - Mire céloz ezzel?
Elizabeth előrehajolt, és magához szorította a téglát.	, - Rám hárította a felelősséget azzal, hogy magának azt mondta: énmiattam lépett be a szektába. Ezzel megkerülte az igazságot.
- És mi lenne az igazság?
- Az, hogy önszántából csatlakozott hozzájuk. Nem ő volt az első, és nem is az utolsó, akit behálóztak. De maga előtt ezt semmiképpen nem ismerte volna be. Nem viselte volna el, hogy maga gyávának, anyámasszony katonájának tartja.
Caleb ökölbe szorította a kezét. Ez a lány azt állítja, hogy David gyáva volt. Ennél jobban nem gyalázhatta volna meg az emlékét. Miért is hagyta, hogy szóhoz jusson? Ez alatt az egy hét alatt bőven volt a lánynak ideje, hogy ezt a történetet kiagyalja. A kétség, amely az előbb gyökeret vert benne, most tovatűnt.
- Megpróbál beadni nekem egy ostoba mesét - válaszolta -, de ez nem fog menni, Lizzy. Lássa be, hogy maga a felelős David haláláért.
- Ha valamiképpen felelős vagyok érte - sóhajtotta Elizabeth -, akkor csak annyiban, hogy nem feküdtem le vele. Ettől aztán én lettem a szemében a szeplőtlen lány mintaképe, és ez csak növelte a rajongását.
- Nehezen hihető ez, hölgyem. Azt akarja mondani, hogy maguk ketten soha...? - Igen. Még szűz vagyok.
Caleb annyira elámult, hogy kibuggyant belőle a nevetés. Elizabeth tanácstalanul nézett le rá, és hiába volt olyan magasan, gyerekesnek, elhagyatottnak látszott.
- b, Lizzy! - A férfi még mindig kuncogott, amikor a szívére tette a kezét. - Én igazán igyekszem megértő lenni. De ezúttal, azt hiszem, elvetette a sulykot. Hány éves egyáltalán? Huszonhárom?
- Huszonöt.
- Jó, tegyük fel, hogy sikerült szűzen leélnie egy negyed századot, még mindig ott a tény: három hetet töltött az Avalon-szektában.
- Ez nem olyan szekta, mint amilyenre gondol.
40
Mámoros kijózanodás
- De a szekta nagyra becsült guruja bizony olyan típus. Mindig friss hús kell neki. Olyan, mint maga. És ha jól hallottam, Leo mindig megkapja, amit akar. Na, jöjjön le végre, kislány! Még hogy maga egész idő alatt a vécét sikálta...
- Ott is csak nyomok után kutattam.
- Hagyjuk ezt a butaságot! - A férfi a ház felé bökött a fejével. - Mozogjon, mert még ma rendet kell tennie a konyhában!
- Nem ettem bolondgombát!
Caleb a téglán tartotta a szemét, miközben azt mondta:
- De bizony úgy lesz, ahogy mondom. És az utolsó morzsáig felsöpör és lesúrol mindent. - Igyekezett szigorúnak és kérlelhetetlennek látszani, de maga sem tudta, miért, már nyájasabban tette hozzá: - Én is segítek.
A lány bizalmatlanul vizslatta, mint aki csapdát szimatol.
- Fogadja ezt köszönetképpen azért, mert nem kaparta ki a szememet. = Pedig megérdemelte volna.
- Pedig megérdemeltem volna.
- Jó, akkor kapja el! - A lány lehajította a téglát, és Caleb éppen időben ugrott el előle. - Tessék, ezt meg tegye a múzeumába! - Azzal ledobta az ócska pokrócot is. - Hová? - kérdezte értetlenül Caleb, miközben a lefelé mászó lány formás fenekében gyönyörködött.
Amikor Elizabeth leért, gyorsan lehajolt, és magához vette a téglát.
- Hiszen tudja... Abba a kamrába, ahol a veszélyes tárgyakat tartja: papírnehezéket, befőttesüveget, gyümölcskést, ilyesmiket... -.Színpadiasan megborzongott. - Maga a tudat is rémisztő, hogy ezek a gyilkos fegyverek mind egy ember kezében vannak.
Caleb a ház felé bökött.
- Na gyerünk! Maga söpör,. én tartom a lapátot.
Fülsiketítő égzengés ébresztette a lányt hajnalban az álmából. Ahogy a zuhogó esőt hallgatta, tudta, hogy úgysem tudna újból elaludni, így aztán inkább felkelt, belebújt régi fürdőköpenyébe, és lement a konyhába, hogy főzzön magának egy kávét.
Az utóbbi négy napban egész jól megvolt „vendéglátójával". Nem volt hajlandó úgy viselkedni, mint egy rabszolga, de arra is ügyelt, hogy ne adjon okot gorombáskodásra. Sajnos, bármit mondott az Avalon-szektában töltött hetekről, mindenre csak dühös szitkozódás, jobb esetben gúnyos fintorgás volt a válasz. Egyebekben viszont Caleb tisztelettel bánt vele, és Elizabeth hébe-hóba elábrándozott róla, hogy más körülmények között milyen jól érezhetnék magukat kettesben.
Sőt talán mennyeien jó dolguk is lehetne. Nem akart hazudni magának arról a vonzalomról, amely ébredezett benne. A férfiból sugárzó öntudat és magabiztosság egyszerre volt izgató és kicsit félelmetes. Eddig még nem ismert hozzá hason
41
Rom
ló férfit, és nem is képzelte volna, hogy valaha vonzódni fog egy ilyen erős és határozott emberhez.
F81eg az ereje, de nem elsősorban a testi ereje ébresztett fél benne valami mély, ősi érzést. Azzal is tisztában volt, hogy ha a férfi szabadon engedi, és ő tovább éli a megszokott életét, mindig érezni fogja ezt a csillapítatlan éhséget.
És soha nem fog találni másik férfit, aki ezt az éhséget csillapítani tudná. Ez örökre emlékeztetni fogja a fogságára.
Ahogy a konyhába tartott, elment a télikert mellett. A közelben villám csattant, és megvilágította az ablak előtt álló alakot.
Caleb háttal állt neki, karja a csupasz mellén összefonva.
Elizabeth megtorpant. Már sokszor elképzelte, milyen lehet a férfi teste a bő pulóver alatt. Most be kellett ismernie, hogy a valóság szebb, mint az álma.
Caleb mindössze egy szürke joggingalsót viselt, amely kissé lecsúszott keskeny csípőjén. Az újabb villámfény megvilágította atlétatestét, amely görög szoborra emlékeztetett.
- Ott akar álldogálni egész nap? - kérdezte Caleb anélkül, hogy hátrafordult volna. Ez nem igazság! A férfi számtalanszor mögéje lopódzott hangtalanul, és ő mezítláb, viharban sem képes mellette elosonni!
Beth odament az ablakhoz, megállt Caleb mellett. - Micsoda vihar! - jegyezte meg.
- Igen...
A férfi hangja fojtottnak tűnt. Talán megzavarta, amikor inkább egyedül szeretett volna maradni... De ahogy visszagondolt, végtére is Caleb szólította meg. Ahogy ránézett, észrevette, milyen feszültséget tükröz az arca. Szája felett apró izzadságcseppek gyöngyöztek, az izmai pattanásig feszültek.
- Valami baj van? - kérdezte Elizabeth. Nagyot dördült az ég.
Caleb összerezzent, pedig látszott rajta, hogy igyekszik uralkodni magán. A lány alig akarta elhinni: ez a férfi fél a vihartól!
Újabb villám csapott le a közelben, majd az dörgés következett.
- Caleb... maga fél a...
Nem, ilyet nem kérdezhet tőle!
A férfi ránézett, aztán nagyot sóhajtott.
- Ez a megmagyarázhatatlan félelem már gyerekkorom óta gyötör. - De hát akkor miért lett robbantási szakértő?
A fér£ vállat vont. - Az egészen más.
Elizabeth sokkal férfiasabbnak tartotta a beismerést, mintha Caleb letagadta volna, ami oly nyilvánvaló.
egész házat megrázkódtató menny
42
Mámoros kijózanodás
- Nos, ezért igazán nem kell szégyenkeznie... Caleb megsemmisítő pillantást vetett rá.
De miért állt ki akkor a vihar kellés közepén az ablakba? Miért tette ki magát a félelmeinek? Ahogy tűnődve ránézett, észrevett a nyakában valami ezüstösen csillogót, és közelebb lépett, hogy megnézze. A kis függőt azonban elrejtette a férfi erős szőrzete. Belenézett Caleb szemébe, és zavartan a függő után nyúlt. Meglepődött, amikor megpillantotta a vékony ezüstkeresztet.
- Az anyámé volt - magyarázta a férF halkan.
Elizabeth bólintott, és tenyerébe fogta a függőt, mielőtt lassan visszatette Caleb mellére. $rezte a szíve dobbanását, és újra felnézett. Megint összetalálkozott a tekintetük, és a lány megborzongott.
Ebben a pillanatban nagyot dörgött az ég. A férfi szívverése érezhetően felgyorsult. Megfogta a lány könyökét, és amikor felhangzott a következő dörgés, szorosan magához húzta.
Nem kerülte Elizabeth tekintetét.
- Most már ismeri az én titkomat. És magának milyen titka van? Mitől fél? - Két kezébe fogta a lány arcát, és bocsánatkérően nézett rá. - Egyet tudnia kell: sosem okoznék fájdalmat magának.
Caleb ajka simogatóan végigcsókolta a lány halántékát. Elizabeth idegei pattanásig feszültek. Amikor a férfi borostás álla is az arcához ért, egész testében megremegett. Az a férfias illat, amelyhez az elmúlt napokban szinte hozzászokott, már-már elvette az eszét, mint valami kábítószer.
Megijedt, ahogy saját ziháló lélegzetét meghallotta, és megpróbált szabadulni Caleb karjaiból, de az nem engedte. Ujjaival végigszántott a haján, és felemelte a fejét. A szájuk egyre közeledett egymáshoz, és Elizabeth szíve majd kiugrott a helyéből.
A férfi viharos szenvedéllyel tapasztotta forró száját az ajkára. A lány erre tétován visszahőkölt, elkapta a fejét, de Caleb még szorosabban ölelte magához, és a hüvelykujjával addig simogatta az ajkát, míg utat nem engedett a nyelvének, hogy mohó, telhetetlen kíváncsisággal felfedezze szájának minden zugát. Kéjes borzongás futott végig Elizabeth combján, és kínzó, égető vágy marcangolta a belsejét.
- Caleb! - zihálta, és megpróbált kibontakozni az ölelésből.
A férfi azonban a fürdőköpenye öve után nyúlt, és kioldotta. Alatta csak egy vékony hálóing volt, így éhes pillantása végigvándorolhatott a lány egész testén, a mellétől egészen le a sötét háromszögig, mely átderengett a könnyű anyagon.
Caleb végigsimította a derekát, aztán két ujja közé csippentette ágaskodó mellbimbóját. Elizabeth felnyögött, és megszorította a férfi csuklóját, amikor az izgalomtól már tüzelt minden porcikája.
A férfi átölelte és magához vonta.
- Lüzzy... - suttogta rekedten. - Szeress! Olyan nagy szükségem van rád!
- Hiszen szeretlek - lehelte a lány. Még sosem érezte magát ilyen pőrének és se
43
Ro~w
bezhetőnek, mint most, amikor sutba dobta az ellenállását, és átadta magát a testi vágynak.
Caleb lefejtette róla a fürdőköpenyt, és a pár lépésre lévő heverőhöz vezette. Leültek, és a fém újra megcsókolta. Mialatt pihekönnyű csókokkal borította a lány arcát és nyakát, ujjai a hálóing gombjain matattak.
Elizabeth lehunyta a szemét, mikor sikerült kigombolnia az elsőt... aztán a másodikat... és a harmadikat. Szíve a várakozástól vad iramban vert. Caleb lecsúsztatta a hálóinge pántját... és kővé dermedt.
A lány zavarodottan nézett fel rá, és nyomban libabőrös lett a háta. Caleb a vállán lévő tetovált napot bámulta megbabonázva, azt a jelet, amelyet az öccse is viselt a halála előtt.
- Jól csináltad, meg kell adni - mondta végül hűvösen. - Daviddel is így kezdődött? Az ő gyengeségeit is kihasználtad, hogy közel férkőzz hozzá?
A szavai mély sebet ütöttek Elizabeth lelkén. - Caleb, kérlek... - suttogta.
- Csakhogy az öcsém esetében nem kellett viharra várnod. (ít sokkal könnyebben tudtad irányítani.
A lány fel akart állni, de Caleb megragadta a könyökét, és visszahúzta. Aztán fölé hajolt, és olyan lett az arca, mint egy vérszomjas ragadozóé. A pici ezüstkereszt lebegni kezdett a lány melle előtt, és megcsillant egy villám fényénél.
- Tényleg jó munkát végeztél, Lizzy - hányt szilQákat a férfi szeme. - Ismertem a történetedet, és mégis majdnem belesétáltam a csapdába. Tudod, bármennyit nyöghetsz és sóhajtozhatsz, egyvalamit nem tudsz eljátszani.
A lány mozdulni sem tudott a döbbenettől, mikor Caleb a hálóinge alá nyúlt, egyenesen a combjai közé. Vadul markolta meg a legérzékenyebb pontján, és Elizabeth felzokogott megalázottságában.
A férfi hirtelen csodálkozva nézett rá.
- Te ocsmány féreg! - sziszegte a lány, amikor újra szóhoz jutott. Kiszabadította magát Caleb karjaiból, és egyensúlyát vesztve a padtóra esett. De villámgyorsan felpattant, botladozva rohanni kezdett, és közben felhúzta a hálóing pántját a vállára. Caleb megpróbálta elkapni, de a lány hanyatt-homlok rohant a bejárati ajtó felé.
- Lizzy, várj!
Már a lépcső alján futott. Nem, a házban nincs biztonságban. És megszégyenülése után látni sem bírja a férfit. Az ajtóhoz szaladt, és remegő ujjakkal matatott a zár körül. Már hallotta Caleb lábdobogását a lépcsőn.
Kétségbeesetten forgatta a kulcsot a zárban, jobbra is, balra is, de az nem engedett. Hátranézett a válla fölött, és látta, hogy Caleb már csak egy ugrásra van tőle. - Lizzy, ne!
Izzadságtól nedves kézzel újra csavargatni kezdte a kulcsot, és feszegette az ajtót. Na végre, kinyílt!
44
Mámoros kijózanodás
Kirohant a jeges szélbe. Az esőcseppek ostorcsapásként verték az arcát. Egy pillanat alatt bőrig ázott, és a vékony hálóing rátapadt a testére.
Caleb még kiabált utána valamit, amit nem értett. Megkockáztatott egy pillantást a háta mögé, és egy villám fényénél látta, ahogy a férfi az ajtóban áll, és felfelé néz. Továbbrohant, közben megbotlott egy gyökérben, és elvágódott a vizes fiíben, de azonnal felszökkent, és szaladt a fához, amelynek ágai közt a kis házikó várta a koszlott pokróccal. Felmászott a kötélhágcsón, és nyomban felhúzta maga után.
Kimerülten elnyúlt a fapadlón, hátát a falnak támasztotta. Odakint patakokban ömlött az eső. A tető résein becsorgott a víz, és már tócsákban állt a padlón.
A lány lihegett, kifújta magát, de már vacogott a foga a hidegben, ráadásul úgy érezte, menten elsüllyed szégyenében. Majdnem odaadta magát Calebnek! Még soha egy férfi iránt sem érezte ezt a kínzó vágyat. Még sosem kívánta ennyire, hogy egyesüljön a teste egy férfiéval.
Szerencsére ezen a helyen egy darabig biztonságban van. Amíg tart a vihar, Caleb nem merészkedik ki.
- Lizzy! - hasított bele a kiáltás a hajnali viharba.
A lány megrémült, a szíve szinte hangosan vert. Odalopakodott a kis ablakhoz, és óvatosan kikukucskált.
Caleb a tisztáson állt, egészen közel hozzá.
A fejét forgatta, ugrásra készen toporgott, mint a zsákmányra leső vad. Elizabeth hátrahúzódott, hogy kikerüljön a látóteréből, de azért nem tudta megállni, hogy lopva ne leskelődjön. Annyit látott, hogy Caleb ügyet sem vet a meztelen mellkasát csapdosó hideg esőre, a csuromvizesen lábára tapadó joggingalsóra, de ahányszor villámlik, összerezzen.
Mintha érezné, hogy figyelik, lassan megfordult, és egyenesen belenézett Elizabeth szemébe. Legalábbis a lánynak úgy tűnt, bár a hajnali derengésben Caleb biztosan nem láthatta meg. Mégis összerázkódott a rémülettől, és egy pillanatig arra gondolt, hogy szörnyű sors vár arra az emberre, akivel egyszer Calebnek meggyűlik a baja. Hisz ilyen mindenre kiképzett izomkolosszussal szemben senkinek sem lehet esélye.
A férfi közelebb jött, szemét le sem vette a házikóról. Elizabeth szinte beleolvadt a hátsó falba, és alig mert levegőt venni.
Ahogy rettegve kifelé bámult, észrevette, hogy a birtok legmagasabb pontján keresett menedéket. Ott, ahová legvalószínűbb, hogy becsap a villám. Nyelt egyet. Így legalább van némi reménye: amíg villámlik, biztonságban van.
Eltelt pár perc, és egy kicsit rendezte a gondolatait. Ebben az ítéletidőben még Caleb scm marad kint, ha nincs esélye az üldözésre. Kínjában is majdnem elnevette magát, amikor a mellette heverő kötélhágcsóra esett a pillantása:
De az öröme nem tartott sokáig. Mocorgást hallott az ajtó felél, és amint an a nézett, felsikoltott rémületében. Az ajtónyílásban egy fej bukkant fel!
45
Ronun~
Caleb mászott fel hozzá.
Elizabeth remegő lábbal megpróbált felállni. A férfi meglökte lábával a hágcsót, és az letekeredett, egészen a földig. Caleb karját és mellét számtalan karcolás díszítette, a nadrágja is elszakadt. Háttal állt az ajtónak, fejét leszegte. Elizabeth először nem látta az arcát, de fenyegető tartása mindent elárult. Aztán a felkelő nap első sugarai megvilágították.
Caleb lassan, ráérősen nézett végig foglyán, ám a szeme tüzelt, mintha le akarná perzselni Beth bőréről a vizesen testére tapadt hálóinget. És ekkor a lány már tudta, mit érez a férfi: kimondhatatlan vágyat!
Caleb odalépett hozzá, megfogta a hálóinget a nyakánál, és egy mozdulattal lehúzta róla. Elizabeth most nem érzett félelmet, csak valami melegséget a testében. A férfi lerúgta magáról a joggingalsót, és láthatóvá tette vágyának erőteljes bizonyítékát. A következő pillanatban derékon ragadta a lányt, felemelte és odanyomta a falhoz.
Elizabeth ösztönösen átkarolta lábával Caleb csípőjét, s a nyakába kapaszkodott. A férfi mélyen a szemébe nézett, odanyomult az ágyékához, és beléhatolt. A rövid, de nyilalló fájdalomtól a lány akaratlanul is visszahőkölt.
Caleb azonnal visszahúzódott, de nem titkolta elképedését. Úgy nézett a lányra, mintha még sosem látta volna. Nem tudta elhinni, hogy ő az első férfi az életében. Egész teste megfeszült, és nagy önuralmába került, hogy ne fejezze be, amit elkezdett. Aztán lassan elengedte a lányt, megfordult, és az ajtóhoz lépett. Két kézzel az ajtófélfához támaszkodott, és kihajolt az esőbe. Áttüzesedett testét próbálta hűteni a rácsorgó vízzel. Megrázta a fejét, mintha ki akarna űzni valamit belőle. Elizabeth felnyalábolta a hálóingét, és megpróbálta magára húzni, de a vizes selyem megakadt a fején, eltakarta a szemét, és alig bírta lejjebb ráncigálni. Kisimította csatakos haját az arcából, és körülnézett.
Egyedül volt, mintha Caleb ott sem lett volna soha.
46
6. FEJEZET
Kilenc, tíz...
Caleb a súlyzóra koncentrált, amely a vállán feküdt. Megpróbálta egy kis testmozgással kiűzni magából a nyugtalanító gondolatokat... nem sok eredménnyel. Tizenegy, tizenkettő...
Izzadságcseppek csordultak le meztelen felsőtestén, a verejték már csípte a friss horzsolásokat.
Tizenhárom, tizennégy...
Szóval egy szüzet támadott le. Már csak ez hiányzott! Milyen döbbenet ült ki Elizabeth arcára, amikor belé akart hatolni. Félelmet és vágyat látott a szemében és... igen, bizalmat.
Tizenöt, tizenhat...
Utálta magát, hogy kis híján megfosztott ártatlanságától egy védtelen lányt. Tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc, húsz!
Letette a súlyzót, hogy pihenjen egy kicsit. Kinyújtóztatta az ujjait, aztán lehajolt, hogy újrakezdje. Mikor meghallotta a háta mögül Lizzy hangját, majdnem a lábára ejtette a súlyzót.
- Egy egész terem zsúfolásig mindenféle életveszélyes szerszámmal! Bámulatos! Caleb óvatosan a mellére helyezte a súlyzót, és megfordult. A nagyhangúra sikeredett belépő ellenére Elizabeth kerülte a férfi pillantását. Szálegyenesen állt, kezét hosszú, zöld pulóverének zsebébe süllyesztette. Már délután volt, de nem találkoztak azóta, hogy börtönőre hajnalban magára hagyta.	'
A lány a polcon sorakozó kézi súlyzókat nézegette, és egyet óvatosan leemelt. - Bejöhetek ide egyáltalán?
- Vállalom a kockázatot - felelte Caleb, holott előző nap még másképp döntött volna. Most azonban nyugodtan folytatta a gyakorlatokat.
A hajnalban történtek után csodálkozott rajta, hogy a lány még szóba áll vele. Tudta, hogy Elizabeth ugyanazt a bizalmas közelséget és olthatatlan vágyat érezte, amit ő. Szégyenkezve gondolt rá, milyen döbbent csalódás ült ki a lány szomorú arcára, mielőtt kirohant az esőbe. Igen, Leo tetoválása élesztette fel újra a gyanúját, de ez nem mentség a számára.
47
Mámoros kijózanodás
Rom
- Mikor születtek Natasa kölykei? - törte meg a csendet Elizabeth.
- Dél körül - válaszolta Caleb. - Zajt hallottam a veranda alatt, és utánanéztem. Addigra már két kölyök megszületett.
- Én négyet számoltam meg. Szóval te voltál a macskabába?
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy lelki támaszt nyújtottam neki. De csodálom, hogy nem hányod a szememre: „Én megmondtam!"
- Mit?
- Hogy nem tudok majd megszabadulni ettől az átkozott, nyivákoló állatsereglettől.
- Ezzel magad is tisztában voltál - vágta rá Elizabeth mosolyogva -, mikor hagytad, hogy Natasa behálózzon.
Ez a lány jobban kiismeri őt, mint szeretné!
Elizabeth most a súlyzópadnak szentelte minden figyelmét, ahol helyet foglalt.
- Nem akarsz te is a padon súlyzózni, hogy erősítsd a mellizmaidat? - kérdezte a férfitól, ám amikor annak testére pillantc`t, be kellett látnia, hogy Caleb erőnléte ma nem a legjobb. Túlságosan megviselte a hajnali kaland. - Na, gyere, majd én segítek - ajánlotta fel a helyét, és még az ülést is megpaskolta.
Caleb úgy érezte, nem utasíthatja vissza az ajánlatot. Az azt jelentené, hogy nem bízik meg benne. És nem akarta, hogy a lány bizalmatlannak tartsa az után, ami reggel történt. Mert a kapcsolatuk gyökeresen megváltozott.
De még nem eléggé.
A férfi kicserélte a rúd végén a súlyokat egy kicsit kisebbekre. Te jó ég, még sosem fordult elő vele, hogy ne tudta volna felemelni ezt a súlyt! Elhelyezkedett az ülésen, megtámasztotta a lábát, és felnézett a lányra.
- Készen állsz? Akkor kezdhetjük - mondta Elizabeth.
Caleb lassan levette az állványról a rudat, a mellére tette, és óvatosan kinyomta. Aztán leeresztette, és kilélegzett.
- Jó formában vagy, Caleb - bátorította a lány egy kis füllentéssel.
De a férfi nem is hallotta. Az ő fejében éppen a lány formái jártak: karcsú, meztelen, eső áztatta teste, melyet átölelt, kerek mellének puha érintése és a szűk, forró és nedves iés ott lent...
Elég ebből! Csak egy vékony tornanadrág van rajta, amely nem tudná elrejteni vágyának jeleit.
- Min mosolyogsz? - kérdezte Elizabeth.	" - A... formámra gondolok.
A lány fogást változtatott, és Caleb észrevette, hogy a karja pont olyan sérülésekkel teli, mint az ő melle és karja.
- Az az átkozott fa! - fakadt ki. - Nem beszélünk, kilélegzünk! - - Igenis, edzőnő!
A lány elfojtott egy mosolyt.
48
Mámoros kijózanodás
Mikor vissza akarta tenni a rudat az állványra, Elizabeth megállította: - Szerintem ki tudod nyomni még egyszer.
Caleb nem volt ennyire biztos benne. Izmai remegtek, és egész testét gyengének érezte. Ez a lány azt akarja, hogy a teljesítőképessége határáig dolgozzon!
- Ne aggódj - biztatta tovább Elizabeth. - Itt vagyok, és segítek, ha kell.
Az emlékképek kéretlenül tolakodtak be Caleb gondolataiba. Ahogy a lány átfonta lábával a csípőjét... ahogy hozzásimult... Ő pedig azt mondta, hogy nem tudna neki fájdalmat okozni. És a lány elhitte. Bízott benne, és kész volt átadni magát neki, mint még egyetlen férfinak sem azelőtt.
És most a lány kéri, hogy bízzon benne.
Istenuccse, felemeli azt az átkozott súlyzót! Mikor lefelé engedte, már úgy érezte, azonnal leejti. Összeszorította a szemét, a lány meg biztatta. Nem is a szavak voltak a fontosak, hanem a hangja.
Mikor Caleb újra kinyitotta a szemét, orra előtt megpillantotta Elizabeth sebes csuklóját, amint készenlétben áll, hogy megfogja a súlyzót. Együtt tették vissza az állványra, és a lány viszonozta kimerült mosolyát. Caleb még sosem érezte magát ennyire közel egyetlen nőhöz sem. Megfogta Elizabeth mindkét kezét, felfelé fordította, és csókokkal borította elgyötört csuklóját.
- Te aztán kiváló kiképző őrmester lennél, Elizabeth. A lány komoly tekintettel méregette.
- Nahát, Elizabethnek szólítottál - suttogta.
- Igen, tényleg. - Caleb zavartan pislogott, és megpróbálta felidézni, mikor gondolt rá utoljára úgy, mint Lizzyre.
A lány az ajkába harapott, szeme gyanúsan csillogott. Most ez az apróság is fontosnak tűnt fel.
- Persze ettől még semmi sem változik köztünk - jegyezte meg halvány mosollyal.
- Azért érdemes volt megpróbálni. - Caleb levetette a kesztyűjét, felvette a padlóról a törülközőt, és ledörzsölte az izzadságot az arcáról és a melléről. - Nem is gondoltam, hogy megkeresel az után... ami történt. Azt hittem, inkább a körmödet élesíted.
Megsimogatta a lány arcát, aki vádlón nézett rá, és nagyot nyelt, mielőtt megkérdezte:
- Mondd, miért hagytad abba?
Caleb rögtön tudta, mit. Mély lélegzetet vett, aztán megfogta Elizabeth kezét.
- Mert meglepődtem. Nem számítottam rá, hogy még szűz vagy. - A lány közbe akart szólni, de nem hagyta. - Igen, tudom, de nem hittem neked. - Ekkor rossz érzés kezdett kúszni a gyomra felé. Mikor mondott még a lány igazat? Ha David ebben hazudott, másban is megtehette...
Elizabeth elkapta a tekintetét, de aztán pirulva viszonozta a pillantását.
49
Rom
- De én nem akartam, hogy abbahagyd. Ezt biztos érezted.
- Az, hogy ott és akkor abba tudtam hagyni, életem legnehezebb tette volt. De meg kellett tennem, mert a védelmem alatt állsz.
- A védelmed alatt?! Milyen lovagias! Mások ezt úgy hívják, hogy törvénytelen fogva tartás!
- Úgy hívod, ahogy akarod, de egy biztos: amíg itt vagy, én felelek érted. A biztonságodért, a megfelelő ellátásodért. És ezzel nem fér össze, hogy... - Majdnem úgy folytatta: hogy szenvedélyesen szeretkezzünk, amíg csak azt nem mondod, egyedül én kellek neked. Megköszörülte a torkát. - Ami ma reggel történt... hiba volt. Nem lett volna szabad engednem, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Nem fog többet előfordulni. - Rövid hallgatás után még hozzátette: - Azt hittem, hogy a huszonöt éves szüzek már rég kihaltak.
A lány vállat vont, megkerülte a padot, és leült mellé.
- Mit mondjak erre? Lehet, hogy én vagyok az effélék utolsó példánya? - És miért alakult így? Félsz az AIDS-től?
- Nem ez az igazi oka. Mindig úgy gondoltam, hogy a szerelem két ember között a legbizalmasabb, legmélyebb élmény. Miért alacsonyítanám le azzal, hogy olyasvalakivel szeretkezem, aki nem jelent számomra semmit?
E szavak mögött az rejlett: te, Caleb, sokat jelentesz nekem. Hisz vele hajlandó lett volna osztozni ebben a „legmélyebb élményben". A férfiból majdnem kitört a lelkesedés, de aztán jobbnak látta, ha visszafogja magát.
- Hogy sikerült végigcsinálnod három hetet a szektában úgy, hogy nem... Elizabeth legyintett a kezével, amikor belefogott a válaszba:
- Ez a Leo egy különc alak. Már az első napon durván rám akaszkodott. - És ez meglepett téged?
- Igen. Úgy tudtam, hogy az Avalon-közösségben nem tűrik az ilyesmit. A szabad szerelemnek nincs helye a tanaikban. Csak a természet tiszteletének és a kemény munkának, főleg a mezőgazdasági munkának.
- És a vécésúrolásnak. Elizabeth elhúzta a száját.
- Igen, ez az újak dolga. Egy darabig házimunkát bíznak rájuk, mielőtt a földekre engedik őket. A szeretetet fontosnak tartják, de csak testvéries formában.
- Szóval a szexuális forradalom még nem érintette meg őket?
- Valahogy úgy. E tekintetben meglehetősen maradiak. Ráadásul olyan keményen dolgoznak, hogy a szexre egyszerűen nem marad energiájuk. Az egyedüli testi kapcsolat az, hogy reggelente megölelik egymást.
- És hogy sikerült leráznod Leót? Azt hallottam, elég makacs.
- Hát, megmondtam neki, hogy még szűz vagyok. Azt hittem, a dolog ezzel el van
intézve, és visszariad majd a tapasztalatlanságomtól. - Fogadjunk, hogy ez inkább olaj volt a tűzre!
50
Mámoros kijózanodás
- Hogy találtad ki?
- Csak próbálkoztam. - Caleb jót derült magában a lány naivitásán.
- Igen, az ártatlanságom teljesen lenyűgözte, és nem akart engedni abból, hogy ő legyen az első. Ettől nem lehetett eltántorítani.
- De valahogy mégis sikerült...
- Na igen... Említettem, mennyire tartják magukat a természet ciklusaihoz. Leo azt mondta, hogy az ártatlanságom virágának leszakításához a legközelebbi teliholdas éjszaka lenne a legmegfelelőbb. Egy ilyen nagy változáshoz...
- És szerencsére nekem sikerült kihoznom téged onnét, mielőtt leszakíthatta volna azt a bizonyos virágot. No és te mit szóltál ehhez? Hajlandó lettél volna...?
- Az isten szerelmére, dehogy! Azt terveztem, hogy kiszököm holdtölte előtt, és utána meg visszamegyek.
- Milyen okos ötlet - gúnyolódott Caleb.
- Ez az egyetlen megoldás jutott csak eszembe - sóhajtotta Elizabeth. - És te is neki adtad a vagyonodat?
- Igen, minden megspórolt pénzemet. - Zsebébe süllyesztette a kezét, és szomorkásan mosolygott. - Mind a háromszáztizenhat dollárt és tizenkilenc centet.
Caleb olyan hitetlenkedve nézett rá, hogy sietett hozzátenni: - Tudod, rossz évet hagytam magam mögött.
Ez bizony a valóság erős szépítése volt. - És hagytad, hogy tetováljanak?
A lány vállat vont.
- Rosszabbat is el tudok képzelni. A férfi erősen a szemébe nézett.
- És most valld be, miért csatlakoztál hozzájuk!
Elizabeth nem kerülte a pillantását. Mivel az arcuk csak néhány centiméterre volt egymástól, Caleb észrevette, hogy a lány szeme a pupillája körül aranybarna.
- Biztos, hogy tudni akarod?
- Ki vele bátran, mielőtt meggondolom magam! Elizabeth nagy levegőt vett.
- David felhívott. Suttogott a telefonban, és nagyon titokzatosnak tűnt. - De mit mondott?
- Hogy fél, mert a közösségben olyasmi történik, amiről nem beszélhet telefonon keresztül. Csak annyit mondott: nem akarja úgy végezni, mint Tessa.
-~Ki az a Tessa?
- Akkor még én sem tudtam, de később kiderítettem, hogy David halála előtt Tessa kilépett a közösségből. Az öcséd a segítségemet kérte. Megígértem neki, hogy másnap találkozunk. Azt mondta, megpróbál kilógni, és olyan... kétségbeesett volt a hangja! - A lány az ajkába harapott.
51
Ro~r,~nu
Caleb tudta, mire gondol. Akkor is ilyen volt David hangja, amikor megkérte, hogy vigyázzon a barátnőjére. De akkor nem említett semmiféle Tessát...
Caleb beletúrt a hajába.
- Ha David azt hitte, valami nincs rendben az Avalon-szektában, engem kellett volna megkérnie, hogy segítsek, nem pedig téged! Végül is az ilyen helyzetek megoldására képeztek ki.
= Szerintem nem tudta volna elviselni a lesújtó véleményedet. Mert ha segítséget kér tőled, akkor az is kiderül, hogy saját akaratából lépett be a szektába.
- Igen, de a körülmények kényszerítették rá... - Az én viselkedésem? Erre gondolsz, ugye?
- Igen - köszörülte a torkát a férfi. Pár napja még nem esett volna nehezére kimondania ezt. - És végül találkoztatok másnap? - kérdezte.
- Nem. Akkor éjjel halt meg.
Egy darabig mindketten hallgattak.
- Elmondjam, mit gondolok arról, miért lépett be a szektába? - tette fel a kérdést Elizabeth.
- Hát, tessék!
- Úgy érzem, több tényező együttes hatásáról lehet szó. A legfontosabb nyilván David lelki beállítottsága. Ő sosem látszott boldognak, nem volt önbizalma, és nehezen tűrte a hétköznapok kihívásait. Egy ilyen ember számára a közösség, a szekta nagy vonzerővel bír. Olyan, mintha visszatérne a boldog gyerekkorba. Gondolj csak bele: minden döntést, felelősséget levesznek a válladról. Nincs gondod az ételre, szállásra, megmondják, mit kell csinálnod, mikor kell felkelned, mikor kell lefeküdnöd. Aki belép, feladja a szabadságát, de cserébe biztonságérzetet, támogatást és elismerést kap.
Igen, ez az élet biztosan vonzotta Davidet. - És? Van más is, ami közrejátszott?
- Igen. Úgy vettem észre, Leo nagyon jó érzékkel szúrja ki a befolyásolható embereket, és aztán pillanatok alatt behálózza őket.
- Na igen. De azért azt sehogy sem tudom elképzelni, hogy az öcsém vécét súrolt. - Azoknak a tagoknak, akik valamilyen különleges vagy hasznos képességgel rendelkeznek, például tudnak főzni vagy könyvelni, nem kell elvégezniük a piszkos munkát.
- De David grafikus volt. Művész! Az ilyeneket szokták a legtöbbet dolgoztatni. - Ez érdekes. Én óvatosan kérdezősködtem erről, és David azt állította, sosem kellett a vécét sikálnia. És a földeken sem dolgozott. Sem a konyhában, sem máshol. Különleges feladatot kapott, amiről sohasem beszélt.
Caleb azonnal felfigyelt. Vajon mit csinálhatott az öccse az Avalon-szektában?
- ígéretet tettem Davidnek, hogy segítek neki, csakhogy... - Elizabeth hangja elcsuklott - ...már elkéstem.
52
Mámoros kijózanodás
Caleb meghatódott a lány sírásra görbülő szája láttán, és vigasztalóan a vállára tette a kezét. Legszívesebben azt mondta volna neki, hogy ne tegyen magának szemrehányást. De ha csak egy szemernyi is igaz abból, amit David elmondott, akkor a halálában Elizabethnek is része van.
- Beleegyeztél, hogy találkozz vele. Mi mást tehettél volna még? A lány tanácstalanul rázta a fejét.
- Értesíthettem volna a rendőrséget. Elmondhattam volna, hogy valami gyanús abban a szektában...
- Egy telefonhívás alapján? Kinevettek volna. Ha nincs bizonyítékuk, nem nyúlnak az Avalon-szektához. Leo nagyon jóban van a helyi politikusokkal, állítólag nagy ősszegekkel támogatta a választási kampányukat.
- De valamit mégiscsak tennem kellett volna! Ennyivel tartoztam Davidnek! Régóta ismertük egymást, és barátok voltunk. Miután meghált, arra gondoltam, ha belépek a szektába; és nyomozni kezdek, legalább utólag megtudom.a teljes igazságot. Mivel éppen lejárt egy szerződésem, mondtam az ügynökömnek, hogy egy időre eltűnök...
- És minden eshetőségre készen magadhoz vetted a kis félautomata pisztolyt. - Pontosan.
- Tudod egyáltalán használni?
A lány lesújtó pillantása többet mondott minden szónál.
- Jó. Hülyeséget kérdeztem.	'
- Ha tudni akarod, rendszeresen gyakoroltam a célba lövést, és fegyvertartási engedélyem is van.
- Nem féltél attól, hogy David mesélt rólad Leónak, és rád ismer a~névről?
- Azt mondtam nekik, hogy titkárnő vagyok, és Bethnek hívnak. Ráadásul az anyám vezetéknevét adtam meg.	'
- És mit derítettél ki az alatt a három hét alatt, amelyet ott töltöttél?
- Nem sokat - sóhajtotta a lány. - Állandóan adtak valami munkát, de azért néhány dologra rájöttem. Valami nem stimmel körülöttük.. A legképtelenebb időpontokban járnak-kelnek bizonyos emberek. Megbeszéléseket folytatnak zárt ajtók mögött. Azért tudok minderről, mert Leo a saját lakásának az egyik szobájában szállásolt el. Nem akarta, hogy a barakkokban lakjam, nehogy valaki megelőzze őt.
- És leszakítsa ártatlanságod virágát? - A férfi a homlokát ráncoltó: - Szóval ott voltál a vezető közvetlen közelében, és csak annyit derítettél ki, hogy néha zárt kö= rű megbeszéléseket tartanak? És mi van, ha csak azt vitatták meg, hány tekercs. vécépapírt vásároljanak?
- Nem, többről van szó. Ott valamilyen gyanús, törvényellénes üzelmeket folytatnak. Érzem.
- Eddig még csak egy dolog írható Leo számlájára: az, hogy gazdag tagokat toboroz, aztán ráveszi őket, hogy hagyják rá a vagyonukat. Ehhez jöhet még, hogy
53
Roma
megkeni a politikusok markát. Leo nagy szélhámos, ezt nem kell bizonygatnod, de alig hiszem, hogy David halála is a lelkén száradna.
- Én nem hiszem, hogy öngyilkosság volt. Szerintem David rájött valamire, és ezért eltették láb alól.
Ez Calebnek is megfordult a fejében, de bizonyíték híján elvetette ezt a lehetőséget. Most is a fejét rázta.
- Nem, ez nevetséges.
- Miért? Te úgy érezted, hogy az öcséd hajlamos az öngyilkosságra? Jó, nem látszott sosem boldognak, de ncm volt depressziós, igaz?
- Nem, mielőtt téged megismert, soha. - Mivel a lány elnémult, hozzátette: - Nem találhatott ki mindent, amit rólad mondott!
Jó, a lány nem az a boszorkány, akinek beállította, de Daviddel akkor is durván és elutasítóan bánt.
- Amit a belépésemről mondtam, azt azért elhitted? - kérdezte fáradtan Elizabeth. - Igen. De szerintem rossz nyomon jársz. David öngyilkos lett, csak mi nem vettük észre, hogy ez a veszély fenyegeti - mondta Caleb fojtott hangon.
- De hogy vehetted volna észre? A férfi ökölbe szorította a kezét.
Meg kellett volna éreznem. A testvéremről volt szó. Fel kellett volna figyelnem valamilyen intő jelre.
- Akkor most kinek is van lelkiismeret-furdalása? - kérdezte a lány. Mivel Caleb nem válaszolt, Elizabeth megfogta a karját. - David felelős volt önmagáért. Te nem tehetsz arról ami történt, éppúgy, ahogy én sem.
- David... gyenge volt.
- És azt hiszed, ennek te vagy az oka, mert keveset voltál otthon? Talán a homlokomra van írva, mit gondolok? - tűnődött a férfi.
- Apánk meghalt, amikor David kétéves volt. Tőbbet kellett volna törődnöm az öcsémmel.
- $z az édesanyád dolga lett volna. Ha valaki egyáltalán hibás, akkor ő volt az. Mennyi idős volt David, amikor West Pointba kerültél?
- Éppen tízéves. Elizabeth elgondolkodott. - Éppen annyi, mint te voltál akkor, amikor apátok meghalt, ugye? - Igen.
- Ki volt a példaképed? A férfi nem válaszolt.
- Tehát neked sem volt senkid, akihez hasonlítani akartál. És mégis sikerült erős és öntudatos férfivá válnod.
- Nem volt más választásom. Nem ismerted az anyámat. - Caleb megdörzsölte a nyakát, és behunyta a szemét, hogy megszabaduljon az emlékektől. - Mikor apa
54
Mámoros kijózanodás
meghalt, mindenki azt hajtogatta, hogy most én lettem a családfő, nekem kell vigyáznom anyámra.
- Milyen korlátoltság és meggondolatlanság ilyet mondani egy kisfiúnak! - csattant fel Elizabeth.
- Csakhogy igazuk volt. Anya olyan... félős, befelé forduló volt. Semmit sem tudott egyedül végigcsinálni. Gyorsan fel kellett nőnöm, hogy levegyem a válláról a felelősséget.
- Hát nem érted? David ugyanolyan idős volt, amikor te elmentél! Valószínű, hogy ugyanolyan labilis lett volna akkor is, ha te otthon maradsz. Az emberek különbözőnek születnek. Lehet, hogy többet örökölt anyádtól, mint te.
Ez a magyarázat meglepte Calebet. Meghatotta a lány igyekezete, hogy megvigasztalja: És egyre inkább el kellett ismernie, hogy erős egyéniség. Ez a nő, aki nem hátrál meg a nehézségek elől, nem lehetett az öccse barátnője. Egyszerre kíváncsi lett rá, miként vált ilyenné.
- És te hogy éltél eddig? - kérdezte. - Mikor veszítetted el a szüleidet? Elizabeth a fejét rázta.
- Az én szüleim nem haltak meg! Hitetlenkedő tekintet szegeződött rá. - David talán azt mondta neked?
- Úgy fogalmazott, hogy egyedül vagy, és nincs senki, aki törődne veled. - Ami igaz, az igaz. Már évek óta nem tartom velük a kapcsolatot.
- Hogyhogy? - csodálkozott Caleb.
- Elváltak még csecsemőkoromban - felelte vonakodva a lány. - A házasságuk nem szerelmi házasság volt. Anyám terhes lett. - Az arcvonásai megfeszültek. - A szülők többsége körömszakadtáig harcol a gyerekéért. Az én szüleim igyekeztek szabadulni tőlem, így évekig ide-oda hányódtam. Később mindketten új családot alapítottak, és gyerekeik is születtek. Olyanok, akiket akartak. Így én ötödik kerék lettem. Mindenkinek a terhére voltam.
Caleb átölelte a súlyzópad támláját, ahelyett hogy a karjába zátta volna a lányt. Megérezte, hogy Elizabeth nem kér mások sajnálatából.
- Nagyon úgy tűnik, hogy a szüleid felületes és önző emberek voltak. A lány hangjában sok elfojtott keserűség bujkált, amikor megszólalt: - Igazad van. Most legalább tudod, miért vagyok olyan, amilyen. Caleb szerette volna visszaszívni óvatlan megjegyzését.
- Nem úgy értettem - kockáztatott meg egy oldalpillantást. - Tudod, hogy bizonyos tekintetben hasonlítunk egymásra? Mind a ketten magányosak vagyunk. Talán a neveltetésünkből adódik... Mindenesetre nem szívesen hagyatkozunk mások jóindulatára.
A lány nyílt tekintettel vallott színt:
55
Rom
- És most már legalább tudod, hogy nem voltam igazi tagja a szektának. - Szemében remény gyúlt, de aztán ki is aludt. - Ennek ellenére nem engedsz el, igaz? - Nem, nem tehetem.
A lány elfordult. Caleb utánanyúlt, de Elizabeth eltolta magáról a kezét.
- Tudod, miért nem? - kérdezte Caleb. - Mert mindez nem változtat azon, amit Davidnek ígértem. Ha igazat beszéltél, akkor egy betolakodó sokkal nagyobb veszélyben van, mint egy igazi szektatag.
Nem mondott többet. Egy szóval sem említette, hogy nagy aggodalom támadt benne, de megpróbálta összeszedni a gondolatait. Szerette volna, ha továbbra is az eszére hallgathat, és figyelmen kívül hagyhatja az érzelmeit, noha már tudta, hogy az érzéseit soha többé nem hagyhatja ki a játszmából...
Nem érinti Önt az áremelés és minden számhoz biztosan hozzájut, HA ELŐF1ZETl Hívja az alábbi számot:
488-5700/ 1410
(e1óSzetés és terjesztés)
7. FEJEZET
Caleb nyugtalanul forgolódott az ágyban, mert sehogy sem jött álom a szemére. Nemrég riadt fel valami furcsa félálomból, amely mintha a kezével lett volna kapcsolatban. Akaratlanul megfogta a jobb csuklóját, és hirtelen fájdalmat érzett.
Kiült az ágy szélére, és felkapcsolta az éjjeli lámpát. A hirtelen fényben pislogva nézett le a kezére, és egyszeriben tökéletesen éber lett.
Néhány évvel ezelőtt volt már része ebben a látványban. Fort Braggben, ÉszakKarolinában gyakorlatoztak a különleges egységgel, és akkor sem érezte a pók csípését. Az allergiás tünet órák múlva jelentkezett: ugyanez az égő, viszkető duzzanat, akkora, mint egy ötvencentes érme, a széle vörös, középen pedig egy sötét hólyag.
Biztos a vacsora előtt történt, amikor a garázsban rendezkedett. Halkan leosont a lépcsőn, és bement a konyha mellett lévő kamrába. Levette a polcról azt a zacskót, amelybe három héttel ezelőtt beletette a gyógyszeres szekrény tartalmát. Volt benne aszpirin, kanalas orvosság köhögés ellen, mindenféle kenőcs, melyet még az anyja... hopp, megvan! Egy doboz antihisztamin tabletta! De amikor kinyitotta, csalódottan látta, hogy üres.
Hajnali két óra volt. Még soká nyitnak a gyógyszertárak, és a közelben sajnos nincs orvosi ügyelet.
Időközben a jobb kezén minden ujja, sőt az egész alkarja bedagadt. A viszketés is egyre kínzóbbá vált. Érdekes, gondolta Caleb, legutóbb nem dagadt fel ennyire a keze.
Kijött a kamrából, bezárta maga után az ajtót, és felballagott a lépcsőn. A hideg ellenére kiverte a veríték. Hogy ez is allergiás reakció volt-e, vagy csak az izgalom tette, nem tudta.
A lépcső tetején Elizabeth állt rózsaszín fürdőköpenyben, összefont karral. A köpeny szegélye alól kilógott egy kis kék színű selyem, és ez mosolyra késztette Calebet.
- Hallottam, hogy lent matatsz. Történt valami? - A lány haja kócosan lógott, szeme kialvatlannak látszott, mégis szédítően nézett ki.
- Kerestem valamit. Feküdj le nyugodtan! - El akart' menni a lány mellett, de az óvatosan megfogta dagadt karját, és szemügyre vette a kézfején lévő hólyagot.
57
Mámoros kijózanodás
Ron~nu
- Csak egy pókcsípés - vonta meg a vállát a férfi, de azért jólesett neki a gondoskodás. Így viselkedik az, aki szereti a másikat, és törődik vele.
- Orvoshoz kell menned!
- Ugyan, már előfordult máskor is. - És ugyanilyen csúnya lett?
- Hát, nem egészen. Majd reggel veszek magamnak gyógyszert. Elizabeth az ajkába harapott.
- Várj csak! Ez lehet, hogy hasonló, mint a méhcsípés. Először csak érzékeny rá az ember, másodszor viszont már életveszélyes lehet!
A férfi erre nem is gondolt.
- Mondtam, hogy reggel veszek gyógyszert. Menj, feküdj vissza! - Azzal elsietett a lány mellett, be a szobájába. Az éjjeliszekrényre hajította a kulcscsomót, és ledobta magát az ágyra.
Arra ébredt, hogy a szíve hihetetlenül gyorsan ver. Körülnézett a hajnali derengésben: egyedül volt a szobájában.
Mélyet lélegzett. Az előbbi álma nagyon valószerű volt. Még most is szinte érezte a lány illatát az orrában.
Megtapogatta a karját. Már csaknem a válláig bedagadt, és gyötrelmesen viszketett. Egész testét rázta a hideg, a torka pedig teljesen kiszáradt.
- A fenébe! - szakadt ki belőle. Kibírja reggelig, amíg kinyit a patika? Egyáltalán el tudja-e vezetni a kocsit ebben az állapotban? Mi lesz, ha nem kap levegőt? Más körülmények között kihívta volna az ügyeletes orvost, de mivel egy nem éppen önszántából itt-tartózkodó vendéget rejteget, ez szóba sem jöhetett.
Kint hirtelen felbőgött egy motor. Caleb azonnal felugrott, és a kulcsok után nyúlt. Semmi! Az ablakhoz rohant, és még látta, amint megcsillan a fény a Land Rover tetején, mielőtt kifordul a kocsibejárón.
Szóval nem álmodott! Elizabeth valóban bent járt a szobájában!
Öklével dühösen belevágott az ablakkeretbe, de majdnem felüvöltött a fájdalomtól. A dagadt keze volt az. Nyögve magához szorította, és leroskadt az ágyra. Aztán majdnem felkacagott kínjában. Szóval még egyszer, utoljára lebecsülte ezt a nőt. Eddig minden éjjel a párnája alá rejtette a kulcscsomót. Rögtön felébredt volna, ha Elizabeth megpróbálja ellopni.
Mostanáig mégsem kísérelte meg. Nem, türelmesen várt a lehetőségre, amikor ő gyenge és sebezhető lesz. Amikor életveszélybe kerül...
Hát, ennyit az aggodalmas tekintetéről és a törődéséről! - Ó, Elizabeth - suttogta. - Pedig még...
Szeretni is tudta volna? Lehunyta a szemét. Igen, az utóbbi hetekben ez az összezártság, közelség, már-már bajtársiasság megtette a hatását.
De ez csak illúzió. Köztük semmi sem változott. A lány fogoly volt, és Caleb a
58
Mámoros kijózanodás
börtönőr. Nem vetheti a szemére, amiért az első adandó alkalommal megszökött a kocsijával azok után, amik itt vele történtek.
És mégis mellbe vágta, amit a lány tett. Sokkal jobban, mint a félelem, hogy esetleg megfullad.
A férfi nem akart felébredni. Az álomba kapaszkodott, élvezte az illúziót, a gyengéd, hűvös ujjak simogatását, a puha ajkak csókját a halántékán. Az ő csókját.
- Caleb... - suttogta Elizabeth.
Alig tudatosodott a férfiban, hogy nincs egyedül, mikor félig öntudatlanul kinyújtotta a kezét, és megragadta a lány csuklóját.
Caleb nem akart hinni a szemének. Tényleg ő az? - Elizabeth...? - lehelte.
- Miért? Ki más lenne? - El akarta húzni a kezét. - Vigyázz, ez fáj.
A férfi csak ekkor vette észre, milyen erősen szorítja a lány kezét. Azonnal elengedte.
- Hát visszafőttél?
Elizabeth értetlenül nézett rá.
- Persze hogy visszajöttem. Ezek szerint mégis észrevetted, hogy elmentem, pedig aludtál... Tessék, vedd be ezt a gyógyszert!
Kihúzott a dobozból egy levél tablettát, és kinyomott belőle egyet. Caleb ismerte a gyógyszert, amit a lány a szájába dugott. A kezébe nyomott egy pohár vizet is, és a férfi lenyelte az orvosságot.
- Szerintem vegyél be kettőt! - mondta Elizabeth, és átnyújtott neki még egy tablettát.
Caleb engedelmeskedett, aztán visszafeküdt. Csodálkozva nézte a lányt. - Honnan szerezted?
- Ráfordultam az autópályára, és az egyik pihenőhelyen gyógyszereket is árultak. Elvittem a tárcádat a komódról, itt a visszajáró pénz. - Benyúlt a nadrágzsebébe, és az éjjeliszekrényre tett pár bankjegyet és fémpénzt.	'
Mint mindig, ez a lány most is feltalálta magát. Caleb mosolyogva megfogta a kezét, és megszorította.
Elizabeth aggodalmasan hajolt föléje. - Jobban lesul, ugye?
A férfi bólintott. Most, hogy a lány újra itt van mellette, biztosan.
- Ajánlom is, mert ha ez a tabletta nem hat rövid időn belül, akkor kénytelen leszek elcipelni téged a legközelebbi orvosi ügyeletre. Jól megijesztettél, tudod?
- Te is engem, kislány. - Caleb a legjobban azonban attól félt, hogy sosem látja viszont.
Elizabeth letette a kulcscsomót a gyógyszer mellé, kisimította a takarót, leoltotta a villanyt, és úgy, ahogy volt, ruhástul a férfi mellé feküdt.
59
Rom
- Nem kell, hogy...
- Ha jól emlékszem, te sem voltál hajlandó egyedül hagyni a migrénemmel. Most viszont te vagy kiszolgáltatott helyzetben. - És mintha csak ezt akanná hangsúlyozni, birtokosi mozdulattal ölelte át a férfi csípőjét.
- Mit szólnál pár lágy tojáshoz? - kérdezte Elizabeth, miközben Caleb elé tette a kávét.
- Inkább nem, köszönöm. A kávé egyelőre elég.
A férfi karja lelappadt, de az arca igencsak megviseltnek tűnt. A lány leült vele szemben a konyhaasztalhoz.
- Tényleg azt hitted, hogy itt hagytalak, nyakig a slamasztikában?
- Mit mondjak erre? - vont vállat Caleb. - Egyetlen mentségem, hogy valószínűleg nem voltam magamnál.
Tréfás válasza ellenére nem mert a lány szemébe nézni. Elizabeth a kávéscsésze peremét simogatta.
- Hát mi ketten talán nem ismerjük egymást olyan jól, mint gondoltam. A férfi sóhajtott, és beletúrt kócos hajába.
- És arra gondoltál-e, hogy ha rendbe jövök, megint ki leszel nekem szolgáltatva? - Talán azt hitted, képes lennék itt hagyni téged életveszélyes állapotban?
- Megtehetted volna, hogy hozzám vágod a gyógyszert, és elhajtasz. Sőt, vissza se kellett volna jönnöd, csak küldened egy ügyeletes orvost vagy mentőt. Elvégre azzal fenyegetőztél, hogy fel fogsz jelenteni emberrablásért.
Ez majdnem úgy hangzott, mintha Caleb a szemére hányta volna, amiért nem így viselkedett. Talán nem kellett volna megbíznia a férfiban, és most ráfizet erre? Mindegy, mi lesz, gondolta a lány, most sem cselekedne másként.
- Meg akartam győződni róla, hogy nem lesz semmi bajod.
Elizabeth egész éjszaka ápolta, és beadta neki az orvosságot, mikor felébredt nyugtalan álmábpl.
- A kapcsolatunk megváltozott, vitézem - mondta halkan. - Szólj, ha nem így gondolod.
A férfi végigsimított borostás állán. - Igen - dörmögte -, megváltozott. - Még mindig fogva akarsz tartani? - Nem.
Elizabeth fellélegzett, aztán észrevette, hogy Caleb kifejezéstelen tekintettel figyeli.
- Visszamész a szektába, ugye? - fgéretet tettem...
- Ne tedd, Elizabeth! Ha valami történne veled... - A férfi nem fejezte be a mondatot.
60
Mámoros kijózanodás
- Ne feledd, hogy te is megtartottad a Davidnek tett ígéretedet.
- Ennek már semmi köze Davidhez! - Caleb felugrott, és öklével az asztalra csapott. - És semmilyen átkozott ígérethez! Most rólunk van szó! Nem viselném el, ha... - Látszott, hogy küszködik, aztán csendesen folytatta: - ...valami bajod esne. Kérlek, maradj, Elizabeth! Nem tartlak vissza akaratod ellenére, de szeretném, ha maradnál.
Ez a beismerés és a kérés nem maradt hatástalan.
- Mindaddig maradok, amíg nem leszel teljesen jól.
Caleb nagyot sóhajtva felállt az asztaltól. És ez meddig fog tartani? Mind a ketten jól tudták, hogy már nincs életveszélyben.	'
- Még mindig elhiszed azokat a rémségeket, amiket David mondott rólam, igaz? A férfi sokáig hallgatott, mielőtt válaszolt volna. Túl sokáig.
- Mindez már a múlté. - De te elhiszed, ugye?
- Ide figyelj - kezdte Caleb lehajtott fejjel, fojtott hangon. - Biztosan nem akartad megbántani őt, mégis ezt tetted. Ez tény. David nagyon érzékeny volt, és a szívére vette a dolgot.
A lány mérgesen az asztalra csapott.
- A fenébe is! Én sosem ámítottam az öcsédet! - De ezt az egészet csak nem találhatta ki! Elizabeth jeges pillantást lövellt felé.
- Pedig, mint tudjuk, annak, amit elmondott, jó része légből kapott volt. Caleb lassan megcsóválta a. fejét.
- Azon gondolkodom, kiderül-e valaha is az igazság.
- Addig is persze sokkal könnyebb rám hárítani a felelősséget.
- Nem... Már nem hárítom rád. - Caleb megkerülte az asztalt, a lány széke mögé állt, és a vállára tette a kezét. - Kérlek, próbálj megérteni! Az öcsém volt. Igaz, hogy nem ismertem olyan jól, mint kellett volna, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy összevissza hazudozott nekem. Erre gondolni sem akarok.
- Akkor mit akarsz tőlem? - kérdezte a lány szomorúan. - Idöt. Hogy kiderítsem, mi az igazság.
Elizabeth az eszével megértette, hogy Caleb nem hiheti hazugságnak, amit az öcscse mondott. A halott családtag állításai állnak szemben az ő állításaival, akit Caleb alig ismer.
És mégis, azután, amit egymás mellett az utóbbi hetekben átéltek, és főleg az elmúlt éjszaka után a férfi bizalmatlansága tőrként hasított a szívébe.
- Elizabeth, gyere ide! - kiabált Caleb a nappaliból.
Csak nem érzi rosszul magát? Még egyszer kiáltott, sürgetően, s a lány majdnem beesett a nappaliba.
61
ROMÁNA
Már éppen meg akarta kérdezni, mi van, mikor Caleb a szája elé emelte az ujját, és a tévé felé intett. Éppen híreket mondtak.
„...tagja volt egy kis New York-i közösségnek, amely Avalon-szektának nevezi magát. Egy vadász találta meg tegnap Tessa Montgomery oszlásnak indult holttestét egy félreeső, erdős területen..."
Elizabeth levegő után kapkodott. A pulzusa olyan sebesen vert, hogy alig hallotta a bemondó szavait.
- Nem azt mondtad, hogy David egy 'Tessa nevű lányt emlegetett? - kérdezte Caleb.
A lány szorongva bólintott.
- Szó szerint azt mondta: „Nem akarom úgy végezni, mint Tessa." - Istenem, hányszor felidézte az utolsó telefonbeszélgetésüket, hányszor törte a fejét, mit kellett volna tennie, hogy megmentse Davidet!
- Biztos ugyanarról a nőről van szó! - folytatta Caleb. - Hány nőt hívhattak Tessának a szektában?
A képernyőn ekkor egy fiatal, csinos nő fényképét mutatták, a riporter pedig azt mondta:
- Az Avalon-szekta szóvivője közölte velünk, hogy Miss Montgomery hetekkel ezelőtt elhagyta a szektát. A rendőrség feltételezése szerint ezután nem sokkal támadhatta meg egy ismeretlen személy. A küisérelmi nyomok alapján bizonyosra vehető, hogy leütötték, aztán megfojtották.
Caleb feszült arccal hallgatott. Elizabeth látta rajta, hogy fontos elhatározásra juxott.
A férfi az ablak felé nézett, úgy mormolta:
- Szóval te azt gondolod, hogy az öcsémet is eltették láb alól? A lány nyelt egyet.
- Igen, azt gondolom. Szerintem így történt.
- Eleinte én sem akartam elhinni, hogy öngyilkos lett. Istenem, miért nem hallgattam az ösztöneimre?
- Ez nem lehet véletlen... David pont akkor beszélt arról, hogy nem akarja úgy végezni, mint Tessa, amikor a nő állítólag elhagyta a szektát.
- És aztán mintegy véletlenül gyilkos támadás áldozata lett. Vajon mennyit tudhatott David? Feltételezhető, hogy a nő nem hagyta el élve a szekta területét. És akkor David sem magának tette a hurkot a nyakába.
- Mi lenne, ha elmennék a rendőrségre, és elmondanám nekik, amit Davidtől tudok? - Hiábavaló fáradozás lenne. Nekik megvan a maguk verziója. Leónak csak azt kell valahogy bebizonyítania, hogy a nő élve hagyta el a szektát. A politikus barátai pedig minden követ meg fognak mozgatni az érdekében.
- Akkor most már érted, miért kell feltétlenül visszamennem oda? - kérdezte Elizabeth.
62
Mámoros kijózanodás
Tessa Montgomery fényképe mintha segítségért kiáltott volna hozzá a képernyőről.
A híradó véget ért, és Caleb kikapcsolta a tévét. Döbbenten és tanácstalanul álltak a nappaliban.
- Nem - mondta aztán határozottan a férfi. - Te itt maradsz. Én megyek oda. - Micsoda?
- Ez túl veszélyes neked. Engem viszont erre képeztek ki. Odamegyek és kiderítem, mi folyik a falaik között. Ha már lesz bizonyíték a kezünkben, akkor fordulhatunk a rendőrséghez.
- Caleb, nem hiszem, hogy sikerrel járnál. Akármi történik is ott, nagyon jól titkolják. Én három hetet töltöttem náluk, és semmi kézzelfoghatót nem fedeztem fel. - Vannak ott zárt helyiségek?
- Persze. Számtalan.
- Na látod! Én elboldogulok a biztonsági rendszerrel és az őrökkel, te csak útban lennél.
- Ez az ajánlat tisztességtelen - ellenkezett Elizabeth. - És azok a zárak nem úgy néznek ki, mintha könnyedén le lehetne verni őket.
- Elfelejted, hogy én le is tudom őket robbantani.
- De ugye nem képzeled, hogy Leo és az emberei tétlenül fogják nézni, ahogy sorra minden zárat kirobbantasz?
A férfi habozva hallgatott, és a lány tudta, hogy új érveket keres. Elizabeth tovább győzködte:
- Visszamegyek a szektába, és elmondom nekik, mi Yörtént. Hogy elraboltak, és megpróbáltak észhez téríteni. Szerintem ők ezt tudják is. És azt fogom hazudni, hogy megszöktem tőled.
Caleb hevesen megrázta a fejét. - Elizabeth, nem...
- Jó, tudom, hogy a múltkor nem voltam valami ügyes, de akkor még nem tudtam, mit keressek. Te viszont mindenre megtaníthatsz. És ha már a kezemben lesz a bizonyíték...
- Álljon meg a menet! Itt valami kimaradt. Hogy jutsz hozzá a bizonyítékhoz, ha minden fontosat zárt ajtók mögött tartanak? - Mikor nem kapott választ, diadalmasan hozzátette: - Na! Ezért kell veled mennem.
Pillantásuk összetalálkozott, és kiolvasták egymás szeméből: ezúttal szükségük van egymásra, hogy kiderítsék az igazságot.
- Nos, kislány, ha sikerrel akarunk járni, ne vesztegessük az időt! - Jó. A holnapi nap kiválóan alkalmas az akcióra.
- Miért? Holdfogyatkozás lesz? - vonta fel a szemöldökét Caleb.
- Igen, az is - kuncogott Elizabeth. - De van egy nyomósabb oka. Elfelejtetted, mi lesz holnap?
63
Ro~u
Mámoros kijózanodás
A férfi a homlokát ráncolta, aztán kibökte: - Halloween! Mindenszentek éjszakája!
- Ezt az estét valódi pogány ünnepként tisztelik a szektában: jelmezbe öltöznek, örömtüzeket gyújtanak, kipihenik a mindennapi munka fáradalmait. És ez idő alatt... - ...lazulnak a biztonsági intézkedések. - Caleb örömében a karjába kapta a lányt. - Legalábbis reménykedjünk benne. - Elizabeth odabújt Calebhez, és jólesően érezte a férfi melegét és erejét. Ha vele dolgozik együtt, nem történhet semmi baj! Caleb gyengéden megsimogatta a haj át, és azt suttogta:
- Nem kell velem jönnöd, Elizabeth. Én azt szeretném, ha rám hagynád ezt az ügyet.
- Én mindenképpen visszamegyek, veled vagy nélküled. A végére kell járnom a dolognak. Próbáld megérteni!
- Igen, megértem... csak... - Sóhajtott, és egy csókot lehelt a lány szájára. Aztán hirtelen fölegyenesedett, és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:
- Én mondom meg, mire figyelj, és meg kell ígérned, hogy mindenben követed az utasításaimat!
Elizabeth boldogan elmosolyodott. - Parancsára, Trent kapitány!
8. FEJEZET
Caleb a lány nyakába tette a kék kendét, ráhajtotta a túlságosan is nagy méretű matrózing gallérját, aztán megkötötte.
- De hiszen te reszketsz - aggodalmaskodott, amikor a pajta félhomályában tervük végrehajtására készülődtek.
Késé délután volt, mikor az utca felől az erdőn át eljutottak a szekta birtokára. A pajtán levő lakatot Caleb könnyedén leverte. Körülbelül négyszáz méterre lehettek most a központi épülettől, ahol Leo lakott és dolgozott.
- Hideg van - mentegetőzött Elizabeth. Pedig még csak hűvös sem volt, de nem akarta, hogy a férfi észrevegye, mennyire fél.
Caleb bedugta a kendő sarkait a flaneling nyitott gallérjába, és még azt is összébb húzta.
- Én már sok veszélyes bevetésen vettem részt ahhoz, hogy pontosan felismerjem a félelmet. Persze minden okod megvan rá, hogy félj. Gondold meg még egyszer a dolgot! Még nincs késő, hogy visszakozz. - A lány válaszolni akart, de Caleb a szájára tette az ujját. - Én nem foglak ezért gyávának tartani.
Elizabeth nagy levegőt vett.
- Jól vagyok. És nem akarok visszavonulót fújni.
Caleb századszor is kitapogatta a matrózing zsebébe dugott kis félautomata pisztolyt.
- Lám-lám, még mindig ott van - hunyorított hamiskásan a lány. Caleb az álla alá nyúlt, és komolyan azt mondta:
- Egy pillanatig se felejtsd el, hogy nem szabad semmi kockázatosat művelned! Csak nézz körül, és ha találsz valami érdekeset, majd én utánajárok. Értetted? Elizabeth csak bólintott. Félt, hogy ha megszólalna, összekoccannának a fogai. - Komolyan beszélek! - A férfi figyelmesen nézett a szemébe. - Várj meg, mielőtt cselekednél! Hánykor találkozunk?
- Tízkor. - Hol?
- Itt, a pajtában.
64
65
Romot
Caleb megfogta a lány kezét, és ellenőrizte a karóráját. A férfi is ideges volt, de Elizabeth tudta, hogy miatta nyugtalan, nem maga miatt.
Caleb letérdelt, és kinyitotta a hátizsákját.
- Jó, akkor most ellenőrizzük még egyszer a varázsdobozomat! - Kivett belőle egy fekete messzelátót, melyhez egy hosszú cső és gumigyűrűk is tartoztak.
- Nem gondolod, hogy ez nem illik a jelmezemhez?
- Ez egy éjszakai távcső, és nekem lesz rá szükségem. Amennyire csak tudom, szeretném követni az eseményeket. Még így is nehéz lesz ilyen távolságból észrevennem téged, ezért viszed magaddal ezt itt.
Egy kis fekete, szögletes szerkentyűt adott a lánynak, rajta egy piros lámpával és egy kis kapcsolóval, melyet háromféle helyzetbe lehetett állítani.
- Még sosem láttam ilyesmit. Caleb felegyenesedett.
- Ez egy infravörös jeladó, meglehetősen egyszerű szerkezet. - Kinyitotta a dobozát, és megmutatta a benné lévő kilencvoltos elemet. - Úgy működik, mint a távirányító. Infravörös fényt bocsát ki, amely szabad szemmel nem látható.
A lány most értette meg, és a távcsőre mutatott. - De ez itt...
- Úgy van. Ennek segítségével meglátom a fényt, és így tudni fogom, merre vagy. Ha bajba kerülsz, vagy sürgős mondanivalód van, csak told a kapcsolót egészen fel! - Megmutatta, hogyan. - Akkor a fény villogni kezd, és én azonnal ott leszek.
- De hová dugjam el? - Aztán követte a férfi pillantását. - A melltartómba? - Hidd el, a... domborulataid jól el fogják rejteni.
- És akkor hogy látod meg a fényt?
- Az infravörös fény átmegy a ruhán. A hatótávolsága gyakorlatilag korlátlan, de olyan helyen kell lenned, hogy láthassalak. Valahol a szabadban, ahol nincs épület vagy valamilyen akadály közted és az erdő között.
- Te az erdőben maradsz?
- Igen. Átfésülöm a terepet, és megkeresem a legalkalmasabb helyet, ahonnan a birtokot szemmel tarthatom.
Elizabeth elmosolyodott.
- Amilyen ügyes vagy, felmászhatsz egy fa tetejére is.
Erre a célzásra összenéztek, és a lány testét jóleső meleg járta át, mikor a férfi elnevette magát. És amikor Caleb a blúzát kezdte kigombolni; úgy érezte, hogy pokoli a hőség a pajtában.
- Mit... csinálsz? - kérdezte levegő után kapkodva.
- Elhelyezem a szerkentyűt. Miért? Mit gondoltál? - Mikor az utolsó gombhoz ért, láthatóvá vált a lány rózsaszín melltartója, amely meglehetősen mély bepillantást engedett.
Caleb elismerően biccentett.
66
Mámoros kijózanodás
- Csodás rejtekhely, nem lesz semmi gond!
A lány már nyúlt a kis dobozért, de Caleb nem adta ki a kezéből. - Ezt hagyd a szakemberre!
Szakember... de vajon miben? Elizabeth alig mert levegőt venni, míg a férfi a mellei közt matatott, és elhelyezte a szerkezetet. Elég sokáig dolgozott vele.
- Hagyd már abba! - szólt rá végül a lány. - Mit? - kérdezte a férfi ártatlan szemmel. - Azt te is nagyon jól tudod.
Caleb vonakodva gombolta vissza a flanelinget. - Nagyon kényelmetlen?
Elizabeth megmozgatta a vállát, egy kissé előretolta, és megrázta a kebleit. - Csináld még egyszer - mondta neki Caleb.
- b, menj a pokolba!
- Arrafelé mostanában nem lesz dolgom.
A szerkezetet rögzítő szíjak kissé szorították a lányt, de a biztonsága megért ennyit.
- Meg tudod nyomni észrevétlenül a kapcsolót? - Igen, menni fog.
Caleb elégedetten bólintott. Komoly arccal Elizabeth vállára tette a kezét. A nagy, súlyos tenyér biztonságérzettel töltötte el a lányt, és legszívesebben a férfi mellett maradt volna.
A szorítás erősödött, mintha Caleb sem akarná elengedni. Fejcsóválva kérdezte: - Biztos, hogy vállalod ezt a kockázatot? Az öcsémért?
A lány feltörni készüld könnyeivel küszködött.
- Davidért már késő. És Tessáért is. De másokat talán megmenthetünk. Bevallom neked, hogy félek. De ha most megfutamodnék, egy életen át szemrehányást tennék magamnak. A becsületemről van szó.
- Te sosem veszítenéd el a becsületedet - mosolyodott el Caleb, és két kezébe fogta a lány arcát. - Bárcsak... bárcsak kezdettől fogva hallgattam volna a megéraésemre veled kapcsolatban!
A lány szíve nagyot dobbant, amikor megértette, mit jelent ez a vallomás. Régóta várt már erre a pillanatra.
- Most már tudom - folytatta Caleb -, hogy amit David rólad mondott... az nem lehet igaz. - Majdhogynem szégyenlősen lesütötte a szemét. Elizabeth még észrevette, hogy a tekintete elhomályosult. - Te jó ég, milyen nehezemre esett ezt kimondani!
A lány elérzékenyült, már-már ölelésre tárta karját, de valami bénultság hatalmasodott el rajta.
Caleb ekkor nyíltan belenézett a szemébe.
- Nem akartalak azzal a tudattal elengedni, hogy nem bízom benned. Becsületesebb
67
Ron~nu
és tisztább vagy, mint bárki, akit ismerek. - Nagy levegőt vett. - Ami David történeteit illeti... azt hiszem, sohasem fogom megtudni, hogy notórius hazudozó volt-e, vagy lelki problémákkal küzdött. Fáj belátnom, mennyire nem ismertem a saját öcsémet. Nem ilyen testvére akartam lenni.
- Ne légy túl szigorú magadhoz! Nem hagytad cserben Davidet. Ha voltak is problémái, azoknak semmi közük ahhoz, hogy te mit tettél vagy mit nem tettél. Egyébként szerintem ő erősebb volt, mint gondolod. Emlékszel, mit mondott utoljára a telefonban? Hogy valamit még el kell intéznie.
- Igen, emlékszem.
- Te azt feltételezted, hogy az öngyilkosságra célzott. Én sosem hittem ebben, és most már te sem. Akkor viszont mi volt az az elintéznivaló? Abból ítélve, amit David megtudhatott, te mit tettél volna a helyében?
Caleb először meglepődött, de aztán bólintott.
- Azt, amit most csinálunk. Ki kell deríteni, mi folyik itt. Megszerezzük a bizonyítékokat, amelyeket a hatóságok elé tárhatunk. Gondolod, hogy ő is...?
- David nem volt gyáva. Mindketten úgy éreztük a hangjából, hogy veszélyben van. Bármikor megszökhetett volna a szektából, mégsem tette. Kitartott, mert a nyomára jutott valaminek. - Elizabeth elmosolyodott. - Több hasonlóság volt köztetek, mint bárki gondolná. David igenis bátor volt, vitézem.
- Igen, bátor... - Caleb elgondolkozva ingatta a fejét. Hála és csodálat bujkált a tekintetében. - Te minduntalan meglepsz engem, kislány. Hogy lehetsz ilyen nagyvonalú és melegszívű az után, amit gondoltam rólad, és amit tettem veled? - Nagyot nyelt. - Nem várom el, hogy megbocsáss. Istenem, én sem tudok megbocsátani magamnak.
- Ami történt, azon nem változtathatunk. Ami viszont a megbocsátást illeti... - Nehezére esett folytatni, de meg kellett tennie. - Fogalmam sincs, meg tudok-e mindent bocsátani neked. De értem, hogy miért cselekedtél így, és legyen ez elég egyelőre.
Három hete élt összezárva ezzel a férfival. Megjárta közben a poklot és a mennyországot. Most időre volt szüksége, hogy úrrá legyen ellentmondásos érzésein. Caleb melle hevesen emelkedett-süllyedt a bőrdzseki és a garbó alatt. Egy hosszú perc után megszólalt:
- Mindent jóvá fogok tenni.
A lány a könnyeivel küszködött. Ekkor Caleb a karjába zárta, és Elizabeth hálásan hozzásimult. A férfi csókokkal borította selymes haját.
- Kedvesem, annyira sajnálom! - Felemelte a lány arcát, megcsókolta csukott szemhéját is, aztán lecsókolta a könnyeket az arcáról. Szája továbbvándorolt a nyakára, ahol az ér szaporán lüktetett.
A lány megborzongott. Már nem sírt, hanem a saját lélegzését figyelte, ami a csendes pajtában lihegésnek hallatszott, és elárulta felfokozott vágyát.
68
Mámoros kijózanodás
- Elizabeth, szeretlek - suttogta a fülébe Caleb. A lány érezte, ahogy a férfi meleg keze a hátát simogatja, és egyre közeledik a melléhez. Ekkor kicsit felemelte a fejét, és az ajkuk varázslatos, követelőző csókban forrt össze. Caleb nyelve sürgető mozdulatokkal járta be a lány szájának minden zugát, és a vágy, amely fellobbant bennük, egyre emésztőbben lángolt. Caleb ujjai birtokba vették a lány mellét, és becézni kezdték ágaskodó mellbimbóját. Elizabeth felnyögött.
- Azt akarom, hogy örökké az enyém légy - suttogta Caleb vágytól rekedten.
És mielőtt Elizabeth feleszmélt volna, érezte, hogy a férfi egész súlyával ránehezedik, és ledönti egy nagy kupac röplabdahálóra.
- Ha elmész, a világ végén is megtalállak - suttogta tovább Caleb, és kigombolta a matrózinget. - Megtalállak, és mindent jóváteszek. Megmutatom, hogy ugyanolyan szükséged van rám, mint nekem rád.
A lánynak a lélegzete is elállt, és már nem tudott tiszta fejjel gondolkodni. Tiltakozni akart, de aztán a száján érezte Caleb meleg, puha ajkát, és a hátán a kezét, ahogy a melltartóját kapcsolja ki.
Miután a férfinak sikerült megszabadítania az in&avörös jeladótól és a melltartótól, éhes tekintettel bámulta a lány mellbimbóját. A félhomályban arcvonásai még határozottabbnak tűntek, és a ragadozókifejezés is megjelent a szemében. De az érintése, a simogató ujjai lágyak, gyengédek voltak. A lány önmagát átadva ölelte magához.
- Olyan sokáig vártam erre, Elizabeth. Már majd megőrültem a vágytól. - Egy hosszú pillanatig összekapcsolódott a tekintetük.
- Caleb... - kezdte Elizabeth, de elcsuklott a hangja, amikor a férfi nyelve becézni kezdte a mellbimbóját. Amikor elkezdte szívni, a lány felsikoltott a gyönyörtől, és belekapaszkodott a férfi hajába. Hogy vissza akarta-e tartani, vagy még szorosabban magához ölelni? Ő maga sem tudta volna megmondani.
Úgy érezte, egész teste elolvad a gyönyörűségtől. A férfi testének súlya egyre mélyebbre nyomta a kötelek puha fészkében, és a lány érezte a férfi sürgető, ágaskodó vágyát.
Caleb hittelen felnézett rá.
- Ha azt akarod, hogy abbahagyjam, most szólj!
Elizabeth válasz helyett előrehajolt, és a szájára tapasztotta a száját.
A hívogató csóktól Calebet mintha elektromosság járta volna át. Viharos szenvedéllyel viszonozta a Lány csókját.
Aztán hirtelen megtorpant, és a szemébe nézett. - Kívánsz?
Elizabeth nyelt egy nagyot. - Nem.
- Te kis hazug!
- Hát jó, talán egy kicsit.
69
Ronr~a
A férfi most körülnézett.
- Ennek nem itt kell megtörténnie. Elizabeth azonban átkarolta a nyakát. - Ugyan, nem számít. Semmi sem számít, csak... te.
Caleb leheletfinom csókokkal borította a halántékát, arcát és száját. Aztán felegyenesedett, és ledobta magáról a bőrdzsekit. Szempillantás alatt megszabadult a vállára szíjazott 45-ös félautomata pisztolytól, mindkét tártól, és elérhető távolságban letette őket maga mellé. Katonához illő gyorsasággal pucérra vetkőzött, végezetül a bokájáról is lecsatolta a 32-es pisztolyt.
A lány fölé térdelt, aki gyönyörködve nézte izmos testét. Pillantása lefelé vándorolt, és megállt a fém gerjedelmének bizonyítékánál. Csak ebben a pillanatban értette meg, milyen döntő lépés előtt áll.
Még a lélegzetét is visszatartotta, úgy nézett a férfi szemébe, melyből tüzes vágy sütött felé. De a mozdulata, mellyel megfogta a kezét, és ágaskodó hímvesszőjéhez vezette, tele volt gyöngédséggel.
Elizabeth óvatosan szót fogadott. Egész más érzés volt, mint ahogy ellcépzelte: kemény és erős, mégis selymes, bársonyos testet öleltek körül ujjai, amelyeket óvatosan mozgatni kezdett. A férfi felnyögött.
- Ez túl jó - suttogta rekedten, és felállt, majd a lányt is felsegítette.
Pillanatok alatt levetkőztette őt, és eléje térdelt. Végigsimította a lábát, aztán átfogta a csípőjét. A következő pillanatban a lány a combján érezte a meleg leheletét, utána a száját.
Felkiáltott a gyönyörtől, és hangját visszaverték a falak. Térde megroggyant, úgy érezte, nyomban összecsuklik. Caleb felváltva becézgette a nyelvével és az ujjával, mígnem Elizabeth teljes súlyával rátámaszkodott, és azt suttogta:
- Nem bírom tovább!
Ekkor a férfi ujja óvatosan felfelé csúszott, és a lány teste egy pillanatra megfeszült. De aztán átadta magát az eddig ismeretlen gyönyörnek, és Caleb ujja még beljebb csúszott.
Elizabeth combja remegni kezdett, légzése hol felgyorsult, hol elakadt. A férfi ujja egyre gyorsabb ritmusban mozgott benne, és a lányt hullámokban borította el a forróság. Olyan heves gyönyört érzett, hogy azt hitte, nem bírja elviselni. Szabadulni próbált, de már nem lett volna ereje hozzá.	,
Úgy érezte, megfordul vele a pajta, mikor a férfi ráfeküdt, és lábával gyengéden szétfeszítette a combjait.
- Drágám, figyelj . .. igyekszem nagyon lassan. .. megpróbálom lassan... - zihálta. Aztán megcsókolta, forrón és hevesen, éhes szája tovább tüzelte a lányt, aki már szinte öntudatlanul vonaglott alatta. Ekkor Caleb beléhatolt. A lány elfojtott egy kiáltást, de a férfi azonnal észrevette, és megtorpant.
- Bízz bennem - suttogta, mélyen a szemébe nézett, és megsimogatta az arcát.
70
Mámoros kijózanodás
Elizabeth minden idegszálával érezte, mennyire uralkodik magán a férfi. Őérte! Hát hogyne bízna meg benne!
Rámosolygott, lábával átkulcsolta a csípőjét, ezzel biztatta némán. Caleb, ahogy ígérte, végtelenül lassan hatolt tovább. Mindig csak egy kicsit. Közben egy pillanatra sem vette le a szemét a gyönyörtől égő arcról.
Mindez annyira szép volt, olyan hihetetlenül csodálatos, hogy a lány testének minden porcikáját, lelke minden rezdülését átadta a gyönyörnek. Önkéntelen mozdulattal hirtelen felemelte a csípőjét, és teljes erejéből a férfihoz tapadt. Saját fojtott sikolyát is mintha messziről hallotta volna.
- Ó, szerelmem - nyögte Caleb már majdnem önuralmát vesztve. - Gyönyörű vagy, és én imádlak!	` Simogatta, ahol érte, miközben egyre gyorsuló ütemben mozogtak, hol elváltak egymástól, hol újra egyesültek. A végső gyönyör szinte összepréselte a testüket, és Elizabeth szinte csodálkozva ért el a csúcsra. Úgy érezte, menten elrepül szédítő magasságokba.
A férfi pár másodperccel utána jutott el a csúcsra, de előbb elszakadt a lánytól. Elizabeth tudta, hogy ezzel ót akarja védeni, és dühös volt magára, amiért nem gondolt más védekezésre.
Sokáig feküdtek egymás karjában, míg a szívverésük ismét lecsendesedett. A lány valami takaró után nézett, mikor Caleb simogatni kezdte a haját.
- Elizabeth... - suttogta. - Minden rendben, drágám?
A lány elmosolyodott és bólintott, de közben fázósan összeborzongott a hidegben. Caleb végigsimogatta a kendővel, aztán felállt, és odavitte neki a ruháit. Segített felöltözni, közben újra rögzítette a melltartóban az infravörös jeladót.
- Caleb, köszönöm, hogy... vigyáztál.
- Nem ez a legbiztosabb módszer, de a semminél jobb. Legközelebb már felkészültebb leszek.
Legközelebb? Elizabeth elbizonytalanodott, de vigyázott rá, hogy ennek semmi jelét se adja.
- Lesz még rá alkalmunk, kedvesem, nem is kevés. - Én... csak összezavarodtam.
- Tudom, és ez csakis az én hibám. - Kezébe fogta a lány arcát, és közelebb hajolt. - De ha tényleg olyan lelkiismeretlen gazember lennék, mint akinek eleinte tartottál, akkor most nem vigyáztam volna, mert hiszen terhesen, méhedben az én gyermekemmel, csak nem adnád ki az utamat.
- De mégis,, mi van közöttünk, Caleb?
A férfi hüvelykujjával megcirógatta a lány arcát, és csókot lehelt a homlokára. - Engedd, hogy bebizonyítsam, mit ének irántad! Adj egy esélyt!
Nagy volt a kísértés, hogy Elizabeth a férfi karjába vesse magát. Önmagát is meglepte, milyen határtalan vágyat érez iránta.
71
ROMÁNA
Ilyen a szerelem?
Hogy bizonyosodhatna meg erről? Még csak három hete, hogy Caleb váratlanul és durván belépett az életébe. Azóta szinte minden mozdulatát figyeli és ellenőrzi. Rajta kívül senkivel sem váltott egy szót sem, és mindenben tőle függött.
Vajon szívből jön ez a vonzalom, vagy csak annak a sajátos együttélésnek a következménye, amely a rabtartó és a fogoly közt kialakult?
- Tegnap azt kérted tőlem, adjak időt, hogy kiderítsd, vajon David hazudott-e rólam - mondta megfontoltan.
- Erre már rájöttem. És nem tartott soká - mosolyodott el Caleb.
- Tudom, és örülök is neki. El sem tudod képzelni, mit jelent nekem, hogy kivívtam a t(szteletedet. És a bizalmadat. Most én kérlek ugyanerre, Caleb. Időre és magányra van szükségem, hogy kiderítsem, mit érzek irántad.
A férfi magához akarta ölelni, de aztán leengedte a karját.
- Rendben van. Ha időre van szükséged, kapsz. - Aztán határozottan hozzátette: - De amit mondtam, azt komolyan gondoltam: mostantól hozzám tartozol, és ezen semmi sem változtat.
72
9. FEJEZET
- $s megsebesített, kedvesem? - Leo egyik kezével Elizabeth tarkbját simogatta. A lánynak nagyon kellett uralkodnia magán, hogy ne rázza le a finom, manikűrözött kezet.
- Nem, csak rettenetesen féltem.
- Persze azonnal jelentettem, hogy elraboltak, de a rendőrség nem állt a helyzet magaslatán, sajnos.
Elizabethnek már a nyelvén volt valami csípős válasz, de aztán bölcsen hallgatott. - Nagyon aggódtunk érted, Beth - folytatta Leo. - Ezeknek az emberrablóknak megvannak az eszközeik... Tudok néhány esetről, amikor molesztálták a fiatal nőket... vagy ami még rosszabb... - Fürkészőn nézett a lány szemébe.
- Nem... - nyelt egyet Elizabeth. - Semmi... ilyesmi nem történt.
A férfi pár másodpercig még farkasszemet nézett vele, aztán azt mondta: - Akkor jó. Megkönnyebbültem.
Leo mögött végig ott állt egy nagydarab férfi, aki kedvtelve legeltette a szemét a lány alakján. Elizabeth bizonytalanul méregette, mire Leo megfordult.
- Nos, igen.. . Történt néhány változás a távollétedben. Miután megesett ez a szörnyűség, a tanácsadóim rábeszéltek, hogy szerződtessek testőrt. Wayne azóta egy percre sem mozdul el mellőlem.
Wayne hatalmas termetű, izmos férfi volt. Sürű, fekete haja éles ellentétben állt Leo vastag, szőke copfjával: És ahogy a testőr ránézett, Elizabeth legszívesebben azon nyomban visszaszaladt volna elrablójához.
Mikor a lány megérkezett, Leót a földszinti közösségi teremben találta. A társaság éppen befejezett egy Halloween-dőlt, és kiment az erdőbe, hogy rőzsét gyűjtsön az esti örömtűhöz. Körben a falakon állatokat ábrázoló maszkok díszelegtek, a kivájt tökökben lámpások pislákoltak.
- Visszamehetek a régi szobámba? - kérdezte a lány.
- Hát persze. Tudtam, hogy vissza fogsz jönni hozzánk. Minden idegszálam érezte. Minket kettőnket titokzatos erők kötnek össze. Érzed te is, Beth?
- Igen, azt hiszem.
Leo közelebb lépett, és a lány vállára tette a kezét.
73
Mámoros kijózanodás
Ro~u
- Holdtöltekor csak rád gondoltam - mondta jelentőségteljesen. Elizabeth megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolt.
- Én is.
A férfi megveregette az arcát. - Gyere be hozzám ma éjjel! Elizabeth szívverése kihagyott. - Ma éjjel? De... most nincs is telihold! Leo állán megfeszültek az izmok.
- A félhold is megteszi. Éppen eleget vártam. Ez már nem kérés volt.
- Rendben, Leo. Azt hiszem.. . most felmegyek a szobámba, és lezuhanyozom. - Nagyszerű, menj csak!
Elizabeth csalódottan hagyta el az épületet. Az idő nagyon szorította. Ha éjfélig nem talál semmit, üres kézzel kell távoznia. Hiszen arra gondolni sem mert, hogy szembeszegüljön Leóval, aki ma feltétlen le akarja szakítani az „ártatlansága virágát".
A szobáját tényleg érintetlenül találta. Megállt az ajtóban, és fülelt. Semmi nesz. Mindenki kiment rőzsét gyűjteni.
Halkan leosont a lépcsőn. Eddig még sosem sikerült körülnéznie Leo személyes lakrészében. Most viszont itt az alkalmas pillanat.
Belépett a nappaliba. Rögtön feltűnt neki, mennyire szereti Leo a drága, modern, bőrből és üvegből készült bútorokat meg a süppedős, keleti szőnyegeket. Bekukkantott a hálószobába. A tágas teret egy hatalmas, fekete selyemtakaróval borított franciaágy uralta. A többi bútor is feketére volt lakkozva, a falakat pedig krémszínű selyemtapéta borította. A berendezés cseppet sem hasonlított a szegényes barakkokra, ahol a többiek szállása volt.
A másik ajtó fényűző fürdőszobába nyílt, mellette pedig a gardrób kapott helyet. Ha valahol sötét üzelmek folytak is, ebben a. lakrészben ilyesminek nyomát sem lehetett látni.
	Már éppen vissza akart vonulni, mikor a lépcső felől halk beszédfoszlányokra lett figyelmes. Egy férfi és egy n8 hangjára. Nyílt a nappali ajtaja, és Elizabeth ereiben meghűlt a vér.
A fürdőszobában akart elrejtőzni, de ha a takarítóbrigád érkezett, akkor ott azonnal megtalálják. Körülnézett a hálószobában, és szeme megakadt a szekrényen. Odaszaladt, kinyitotta a tükrös ajtót, és bekucorodott Leo ruhái közé. A hangok hirtelen felerősödtek. Elizabeth észrevette, hogy az ajtó nem záródik tökéletesen, és egy keskeny résen át kikukucskálhat a hálószobába.
- ...azt akarja, hogy mindenki legyen ott kilenckor, a tűznél - mondta éppen a nő. - la mi lesz az őrséggel? - kérdezte a férfi.
- Azt mondta, egy ember elég lesz a parti idején.
Közelebb léptek a szekrényhez, és Elizabeth szíve majd kiugrott a helyéből. De
Gyere pontban éjfélkor!
74
Mámoros kijózanodás
azok ketten hátat fordítottak neki, leguggoltak, és feltekerték a puha szőnyeget. Alatta láthatóvá vált egy krómozott fémlap.
Elizabethnek majd leesett az álla, mikor a férfi egy süllyesztett fogantyú segítségével felnyitott egy kis csapóajtót, mely egy apró billentyűzetet rejtett. Elizabeth nem tudta kivenni a rajta lévő apró számokat, de megfigyelte, hogy a férfi négyet ütött be, és megpróbálta megjegyezni, merre mozogtak az ujjai.
A fém csapóajtó halk surranással nyílt ki. Egy megvilágított helyiség húzódott meg alatta, de a lány csak a szőnyeggel borított lépcsőt látta.
A két ismeretlen megindult lefelé, miközben a partiról beszélgettek. Ahogy eltűntek a titkos pincében, Elizabeth fellélegzett. Csak most érezte, milyen kevés levegőhöz jut a szekrényben, és milyen melege lett. Izzadság csorgott a mellei között, és a hónalja is átnedvésedett. Úgy érezte, mintha Leo ruhái egyre közelebb nyomulnának hozzá, hogy megfojtsák.
De megpróbálhat-e most kimenekülni a szobából? Nem! Azok ketten bármikor felbukkanhatnak.
Úgy tűnt, egy örökkévalóság telt el, mire visszakeveredtek. A nőnél egy vastag, barna boríték volt. A férfi megnyomott egy gombot a csapóajtó oldalán, mire az becsukódott. Visszagöngyölítették a szőnyeget a helyére, és végre eltávoztak.
Elizabeth kikászálódott a búvóhelyéről. Szóval a nyomára jutott a pincének, ahol Leo titkai rejtőznek. Ezért kellett hát Davidnek és Tessának meghalnia! A véletlen felfedezés okozta lelkesedésébe azonban félelem vegyült. Jó lenne ezt a titkos pincét közelebbről is szemügyre venni. De nem most! Ha azok ketten nem is, de Leo bármikor betoppanhat!
Nem! Várnia kell este kilencig, amikor mindenki a tábortűz köré~gyűlik, és csak egy ember fog őrt állni.
A Calebnek tett ígérete jutott az eszébe. Megesküdött neki, hogy csak körülnéz, és vár a felderítéssel tízig, amikor a férfi csatlakozik hozzá.
Ez volt a terv. De miért ne nézhetne egy kicsit körül addig is, míg a ház teljesen űres? Elképzelte, milyen büszke lenne rá Caleb, ha a találkozójukon már elébe tárhatná a bizonyítékokat!
Nem is tudta, hogy önkéntelenül mosolyra húzódott a szája.
- Leváltom magát, jó? - mondta Elizabeth a szeplős, vörös hajú, húsz-egynéhány éves őrnek, akit még nem ismert. Nyilván akkor érkezett, mikor ő távol volt.
- $n azt a parancsot kaptam, hogy álljak itt egész éjszaka. De ki maga? - A fiú bizalmatlanul méregette a lányt.
- Beth Russell a nevem. Éppen ma jöttem vissza.
- Ja, igen, hallottam magáról. Ugye néhány hete rabolták el? - Igen. A családom felfogadott valakit, hogy neveljen át.
- Jóságos ég! És az átprogramozás tényleg olyan szörnyű, mint mondják?
75
ROMÁNA
- El sem tudom mondani!
- Hogy sikerült megszöknie?
- Úgy tettem, mintha gyenge, gyámoltalan teremtés lennék. És amikor az elrablóm nem volt elég óvatos, elloptam tőle a kulcsokat, és meglógtam. Leóra olyan nagy hatással volt a merészségem, hogy rögtön megkért, csatlakozzam a biztonságiakhoz. Ez tényleg sokkal jobb, mint vécét pucolni. - Kifelé biccentett. - Menjen csak! Én majd tartom a frontot.
Az ör nem tudta, mit csináljon.
- Hát... szívesen elmennék, de azt mondták, egész éjjel maradnom kell. Elizabeth elővette félautomata pisztolyát, és megmutatta a fiúnak.
- Ezt Leótól kaptam. Azt üzeni, keressen magának valami jelmezt, és élvezze a partit! - Elizabeth tudta, hogy csak a biztonságiaknak van fegyverűk.
Az őr megkönnyebbült.
- Szuper! Már itt sem vagyok. Viszlát később!
Alig tűnt el a fiú, Elizabeth visszarohant Leo lakosztályába, és felhajtotta a hálószobai szőnyeget. Felnyitotta a tetőt, amely alatt a billentyűzet rejlett. Izzadt tenyerét az ingébe törölte, és felidézte, hová nyúlt a férfi. Beütött négy számot.
A fémajtó halk surrogással kinyílt. Elizabeth majdnem felujjongott. Nagy levegőt vett, és lement a kivilágított helyiségbe.
Nem tudta pontosan, mire számított, de egész biztosan nem erre. A pincét ultramodern gépekkel rendezték be, olyan volt, mint egy jövő századi iroda. Számítógépek, melyekhez lézernyomtató csatlakozott... szkenner, mellette hatalmas színes fénymásoló... és egy óriási, jól megvilágított íróasztal.
Elizabeth döbbenten bámulta a gépeket. Talán rossz nyomon jár? Leo esetleg csak azért dugta el a gépeket, hogy a szekta tagjai kárt ne tegyenek bennük.
Az egyik falnál, az irodagépek között mosó- és szárítógép állt. Érdekes! Kinyitotta a mosógépet, de az üres volt. Már éppen be akarta csukni az ajtaját, mikor a dob felső részén egy papírt pillantott meg.
Kihalászta, és szeme-szája elállt a csodálkozástót. Egy húszdolláros volt! A felismerés úgy hatott rá, mintha fejbe kólintották volna.
Leo és a bandája pénzt hamisít!
Forgafii kezdte a bankjegyet; tökéletesnek látszott. Valahol olvasta, hogy a hamis papírpénzt ki szokták mosni, hogy használfiak tűnjön.
Vajon ez az egy hamis húszdolláros elég bizonyíték a rendőrségnek? Aligha. Találnia kellene még valamit, de már így is sok időt töltött a pincében. Leo előbb-utóbb észreveszi, hogy a vörös fiú elhagyta az őrhelyét. Remélte, hogy addigra ő már a hetedik határban jár.
Körbeszaladt a helyiségben, kihuzigálta a fiókokat, kinyitotta a szekrényajtókat. Az íróasztalon talált egy dobozt, amelyen az állt: rizspapír. Belenyúlt, és végigsimított rajta. Olyan tapintása volt, mint az új bankjegyeknek. Aztán észrevett mellette
76
Mámoros kijózanodás
egy kisebb dobozt, azt is kinyitotta. Még a szívverése is elállt. Nagy kötegekben ott lapult egy csomó hamis húszdolláros!
Kivett egy köteget, és a zsebébe dugta, a pisztoly mellé. A lépcső alján megállt hallgatózni. Mivel csend honolt a lakosztályban, visszament a hálószobába, megnyomta a gombot, mire a csapóajtó becsukódott. Visszatette a szőnyeget a helyére, és pár másodperc múlva már ott sem volt.
Nagyon igyekezett, nehogy rohanni kezdjen, ahogy távolodott a háztól a pajta felé.
- Beth! Hová igyekszel, kedvesem? - csattant hirtelen Leo hangja valahonnan a sötétségből.
Elizabeth megdermedt, a szíve a tórkában dobogott. A következő pillanatban pislognia kellett, mert egy elemlámpa egyenesen az arcába világított.
- Wayne - mondta Leo szemrehányóan.- Légy szíves...
A lámpa fénye lejjebb vándorolt, majd megállt a lány hullámzó keblén. Az inge nyitva volt, és Elizabeth halálra rémülve gondolt arra, mi lesz, ha megtalálják nála a pénzt és a pisztolyt.
A lámpa ekkor kialudt, és a lány a hold fényénél megpillantotta a két fémsalakot. Leo fehér kabátot viselt, arcán hollómaszk. Wayne, aki magasabb volt főnökénél, szintén fehér kabátot vett fel, a fején azonban medvemaszk ékeskedett hatalmas tépőfogakkal a szájában. A maszkok az egész fejüket eltakarták.
Wayne dörmögött valamit, Leo pedig lefordította:
- Wayne azt szeremé tudni, miért futkározol ilyenkor az erdőben. És meg kell hogy mondjam, a viselkedésed tényleg... kissé különös, Beth. - A hollófej abba az irányba fordult, amerre a lány igyekezett. Leo némán várta a magyarázatot.
Elizabeth megpróbált úrrá lenni a félelmén, és egyenesen belenézett a holló szemébe.
- Azt hiszem... tévedtem... Azt "gondoltam, a többiek arra vannak... - Hátrafelé mutatott, és megvonta a vállát.
Pár másodpercig mindnyájan hallgattak. Aztán Leo sóhajtott, és Elizabeth felé intett.
- Wayne...
A testőr átadta főnökének a lámpát, és a lányhoz lépett. Elizabeth megrémült, de uralkodott magán, s összeszorított szájjal tűrte, hogy a testőr a húsos ujjaival végigtapogassa és megmotozza.
Amikor Wayne előhúzta a pisztolyt, diadalittas képei vágott, amely kimondatlanul is azt jelentette:
- Lelepleztelek!
77
Roma
Caleb vasmarokkal szorította meg a távcsövet, amelyen át látta, hogy a testőr megmotozza a lányt, s előhúz a zsebéből valamit, nyilván a pisztolyt, majd Leo előrelendült. Egész nap őt figyelte a távcsövön át, így tudta, hogy a szektavezér rejtőzködik a groteszk maszk alatt.
Elizabeth a melléhez kapott, és az infravörös jel villogni kezdett.
- Hol az ördögben voltál eddig, Elizabeth? - morogta maga elé Caleb.
A lány, mintha üzenni akarna neki, a pajta felé fordult, mielőtt a testőr lökdösni kezdte a központi épület irányába.
- Jövök, kedvesem! - suttogta Caleb, és elvette szemétől a távcsövet. - Tarts ki! Wayne a hálószobában egy karosszékbe lökte a lányt, aki rettegvé nézett a férfi sötét szemébe, amely a medvemaszk alól villogott rá. Talán azért tartotta magán, hogy még jobban megijessze vele.
És ez sikerült is neki.
Leo ellenben levette az övét, és kisimított pár szőke tincset a homlokából. Elizabeth még sosem látta ilyen jegesnek a pillantását. Ez nem az az ember volt, aki a kozmikus erőkről papolt neki. Ez az ember erőszakot sugárzott, és lerítt róla, hogy mindenre képes.
Wayne már akkor elővett a kabátzsebéből egy nehéz, félautomata fegyvert, amikor beléptek a házba. Most Leo is elővette a pisztolyát, és egyenesen Elizabethre szegezte, miközben a testőrhöz fordult.
- Kinek kellett volna ma este őrködnie?
A medveálarc mögül brummogás tört elő, ami úgy hallatszott, mint „Paul" vagy „Saul".
- Keresd meg!
Elizabeth nem irigyelte a szerencsétlen fiút.
Wayne eltűnt, Leo pedig szorosan a lányhoz lépett. Markában lóbálta a húszdollárosok kötegét. Nem volt értelme tagadni.
.- Szóval... - kezdte Leo, és a pénzköteggel meglegyintette Elisabeth arcát. - ...ezért jöttél ide, vagy csak kíváncsi voltál? És mondd, nem vagy te egy kicsit mohó? Jaj, Caleb, láttad-e a vészjelet? Tudod-e, hogy szükségem van a segítségedre?
78
10. FEJEZET
Mámoros kijózanodás
Tíz óráig még hátra volt legalább húsz perc. Ha Caleb nem látta meg a jelet, akkor még sokáig nem fog kiderülni, hogy veszélybe került. Nem is mert arra gondolni, mi mindent művelhet addig vele Leo és a nagydarab testőre.
A szektavezér még közelebb ment hozzá. Fehér köpenyének a széle hozzáért a lány térdéhez, pisztolyának csövét odanyomta a halántékához. Aztán lassan, vészjósló kedvességgel azt mondta:
- Felteszek néhány kérdést, amelyekre azonnali választ várok. Megértetted, angyalom?
Elizabeth arcára kiült az undor.
- Ugye nem az egészséges vidéki levegő miatt léptél be a szektába, Beth? És én még azt hittem, milyen jó fogást csináltunk veled. Ebből is látszik, az ember nem lehet eléggé óvatos. Mondd csak, abban is hazudtál, hogy szűz vagy?
Azzal ledobta a pénzt az ágyra, és durván megragadta a lány mellét. Elizabeth hátrahőkölt, és lelökte magáról Leo kezét. Az undoron túl sokkal jobban félt attól, hogy a férfi megtalálja nála a jeladót. Mert ha kiderül, hogy van egy társa is, akkor mindketten még nagyobb veszélybe kerülnek.
A férfi vigyorgott.
- Igen, nyilván hazudtál. Nos, ne aggódj, Beth! Ha igaz is, amit állítottál, nem sokáig maradsz ilyen ártatlan. Erről majd gondoskodom... és Wayne is. Aztán pedig... már semmire sem lesz gondod.
- Fel akarsz akasztani, mint Davidet?
- Ó, micsoda meglepetés! Honnan ismered Davidet?
- Vagy inkább megfojtasz és eltemetsz az erdőben, mint Tessát? Leo arca fenyegető grimaszba torzult.
- Tessa ellenem fordult. És David is. De megbűnhődtek érte.
Ekkor visszajött Wayne. Még mindig rajta volt a jelmez: fehér köpeny, medveálarc, no és persze a pisztoly. Leo közben újra a lány homlokának szegezte a fegyverét.
- Ez gyorsan ment, Wayne. Elintézted Raoult? Fojtott bnunmogás volt a válasz.
- Jól van - bólintott Leo. - Legalább van valaki, akire számíthatok. Éppen most meséltem el az ifjú hölgynek, mit érdemelnek az árulók. Lássuk csak, Beth... Tessa haláláról értesülhettél a híradóból, de Davidet személyesen is ismerted, ugye? - Még durvábban nekinyomta a pisztolyt. - Ugye?!
Elizabeth reszketett a haragtól és a félelemtől. - Menj a fenébe!
Wayne megint brummogott valamit az orra alatt, és Leo vigyorogva fordította le: - Attól tartok, arrafelé nem lesz dolgunk mostanában.
Valami hasonlót mondott Caleb is nemrég a pajtában! Akaratlanul is a testőrre pil
79
Roma
lantolt, és libabőrös lett a gondolatra, hogy Leo után ez a gorilla is megerőszakolhatja. Akkor sem veszi majd le magáról az álarcot?
- David Trent sosem említett Beth nevű lányt. Honnan ismerted? - faggatta tovább Leo.
Caleb, siess már, sürgette gondolatban Elisabeth. - A barátom volt.
- Volt még más barátja is, aki a fejébe vette, hogy kockáztatja az életét egy kis detektívesdiért? - Leo lejjebb csúsztatta a pisztolyt, és a lányt kirázta a hideg. - Ki az a lány, aki felhívta a halála napján? Az a Lizzy... - Leo nyilván olvasott Elisabeth arcáról, mert harsányan felnevetett. - Hát persze! Lizzy... Beth... Elisabeth!
- Soká tartott, mire rájöttél.
- Nem túl okos dolog így viselkedni a te helyzetedben. Meg kell mondjam, sokkal bátrabb vagy, mint a barátod. David gyenge volt, és befolyásolható.
- Nem hinném, ha el kellett tenned láb alól.
Wayne erre közelebb lépett, mintha attól tartana, hogy a lány bálmelyik pillanatban szökni próbál.
- Csak magának köszönheti a bajt - folytatta Leo. - Mikor Tessának lelküsmeretfi~rdalása támadt, és azt követelte, hogy hagyjuk abba, kénytelenek voltunk kiiktatni a zavaró tényezőket.
- Miért nem mondod ki, hogy kénytelenek voltatok megölni?
- Sajnos David tanúja volt Tessa halálának, és nagyon kiborult. Mivel tudtam, hogy labilis idegzetű, már figyeltettem egy ideje. De okosabb volt, mint gondoltuk: sikerült félrevezetnie az embereimet annyi időre, míg telefonált. Persze mindegyik telefonunkat felszereltük lehallgatóberendezéssel. Az ember sosem lehet elég óvatos.
Elisabeth kutyául érezte magát. Davidnek az életébe került, hogy hozzá fordult segítségért.
- David nagyon hasznosnak bizonyult, amíg együttműködött velünk - folytatta könyörtelenül Leo. - Igazán kitűnő grafikus volt szegény. Ezért is környékeztem meg. Sajnos nem lett meggyőződéses szektatag. Mindig is tartott a családja ítéletétől. Volt ugyanis egy nagyon határozott fellépésű bátyja. - Szélesen elvigyorodott. - De egy olyan jó fogást, mint David, nem akartam elszalasztani.
- Ügyesen manipuláltad, ha hajlandó volt részt venni a pénzhamisításban. - Felajánlottam neki a segítségemet. Egy fiatalember, aki ilyen magányos... - És ilyen gazdag!
- Bizony, David nem csak egy szempontból volt nyereség a számunkra. Féke ne érts, a tehetsége legalább annyira értékes volt nekünk, mint a pénze. Nagyon jól kiegészítette a munkatársi gárdát.
- Mármint a pénzhamisító bandát. Mert ez a legfőbb tevékenységetek, csakhogy a mezei szektatagoknak erről halvány fogalmuk sincs.
80
Mámoros kijózanodás
- Szükségem volt valamilyen fedőtevékenységre. Az Avalon-szekta zseniális ötlet volt, ha szabad ezt mondanom. Független közösség vagyunk, saját birtokkal, és a jól elhelyezett választási támogatásokért cserébe a hatóságok nem szimatolnak körülöttünk. A külvilág szemében mi vagyunk Szent Ferenc modern utódai. A közösség tagjai pedig tisztelnek, és mindenben engedelmeskednek nekem.
- Igen, a te hatalmas önbizalmadnak jót tesz, hogy egy csomó szolgalelkű ember lesi az óhajaidat, a zavarodott és kiszolgáltatott nők pedig a lábad elé omolnak... - Hát, bizony, nehéz munka ez - vont vállat színpadiasan Leo.
Elisabeth nem mert Wayne felé pillantani. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy szóval tartsa Leót. Hogy minél több időt nyerjen.
- Mit csinálsz tulajdonképpen ennyi hamis pénzzel?
- A kapcsolataim bizonyos... nevezzük úgy: gyógyszer-értékesítési vállalkozásokkal... nagyon gyümölcsözőnek bizonyultak.
- Ezek szerint kábítószer-kereskedelemmel is foglalkozol.
- Milyen durva kifejezés! Valójában azonban tényleg erről van szó. A munkatársaim felhasználják a hamis pénzt, amikor a dél-amerikai drogbáróknak kifizetik az árut.
- És ha alkalomadtán valakit el kell tenned láb alól a cél érdekében, akkor meghozod ezt az áldozatot az üzletért, igaz?
Hosszú szünet következett, mielőtt Leo megszólalt:
- Nem kell túldramatizálni a helyzetet. David minden elmesélt rólad, a színésznőről, aki olyan ártatlan, olyan elérhetetlen... - Elisabeth nem bírta tovább, lehunyta a szemét. - Az az ostoba fiú úgy nézett fel rád, mint egy istennőre. Okosabban tetted volna, ha szétteszed neki a lábad. Akkor veszítettél volna a nimbuszodból. Ó, igen, David fiú minden apró részletet elmesélt a kapcsolatotokról. Hogy már évek óta imádott anélkül, hogy a legcsekélyebb biztatást is kapta volna. És hogy mennyire megdöbbentél, amikor szerelmet vallott neked. Szóval, szegény fiút az őrületbe kergetted.
Elisabeth gyilkos tekintettel mérte végig.
-Davidnek megvoltak a maga gyengeségei, de azért önálló ember volt. És jó ember.
Leo megjátszotta a sértettet. - Ellentétben velem?
- Te arra sem vagy méltó, hogy megcsókold a lába nyomát, Leo. Csaló vagy, hidegvérű gyilkos!
Leónál most már betelt a pohár. Felemelte szabad kezét, hogy lesújtson vele. Elisabeth behunyta a szemét, így nem látta, mit csinált Wayne. Amikor végül ki merte nyitni, azt látta, hogy Wayne a főnöke csuklóját szorongatja.
Leo, aki még mindig a lány torkának szegezte a pisztolyt, vigyorogva nézett Wayne-re, és elhúzta a kezét.
81
Rom
- Jól van, na, ne izgulj! Neon csinálok vele semmit addig, míg meg nem kaptad tőle, amit akarsz.
Wayne odalépett a lányhoz, az álla alá nyúlt, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Elizabeth reszketett, és azt kívánta, bárcsak bátrabb lenne. Aztán összeszedte magát, és egyenesen a medve szemébe pillantott. Majdnem felkiáltott a megdöbbenéstől. A lyukakon át ismerős, világosszürke szempár szegeződött rá. Caleb szeme!
- Igazad van, Wayne. Ez a lányka ritka kincs! Végső soron kár érte. - Leo ezzel egyértelműen arra célzott, hogy végezni kell vele.
Caleb mormogott valamit, ugyanúgy, mint Wayne. Szeme közben a fegyver csövére vándorolt, aztán vissza Elizabethre. A pillantása azt mondta: most nem támadhatok rá Leóra, túl kockázatos. Meglőhetne )~özben.
A lány szeme válaszolt: azt teszem, amit jónak látsz, de csinálj már valamit! Leót nagyon szórakoztatta a testőr viselkedése.
- Úgy látom, nagyon megtetszett neked a kicsike. Caleb egyetértően brummogott, és hátrébb lépett. Leo a szabad kezével simogatni kezdte Elizabeth arcát.
- Ideje, hogy elkezdjük a mi kis külön partinkat, Beth. Gyere, ne légy szégyenlős! Felrántotta a lányt a karosszékből. Elizabeth ösztönösen védekezett, mire a fegyver csöve belemélyedt a torkába. Annyira fájt, hogy majdnem felkiáltott.
- Kár a gőzért, Beth. Ha ellenállsz, rákényszerítesz, hogy gorombább legyek. $s én megígértem Wayne-nek, hogy neki is kijut a szórakozásból.
Caleb csak pár centire volt tőlük, fegyverét készenlétben tartotta. Elizabeth rápillantott, és észrevette, hogy a medveálarc kissé előredől. Caleb alig észrevehetően bólintott. Azt akarta jelezni neki: most még hagyd, ne védekezz! Elizabeth lehunyta a szemét, és nagyot nyelt.
- Tőlem maradhatsz, és nézhetsz minket, Wayne. Nem zavar -jelentette ki Leo. .Caleb beleegyezően brummogott.
- Tudod, Wayne, alamuszi macska nagyot ugrik! - vigyorgott Leo. - Lehet, hogy ez a lány egy vadmacska. Majd viszonzom a szívességedet. Nos, Beth... húzzuk csak le ezt a sok ruhát, és lássuk, mi van alatta!
Elizabeth megnyalta kiszáradt száját, és a pisztolyra pillntott. - Könnyebb lenne, ha ezt elvennéd innen.
- Nem, kislány, a pisztoly marad, ahol van. És most mutasd meg, mit rejtegetsz az inged alatt! - A fegyver csöve megindult lefelé a nyakán, le a két melle között, aztán... Kopp!
A lány összerándult, mikor a fém hozzáért a műanyag dobozhoz. Leo az első pillanatban elképedt, aztán harag lobbant a tekintetében.
- Alaposabban meg kellett volna motoznod, Wayne. Nézzük csak, mi van nálad, Beth! - Azzal benyúlt mélyen az ing kivágásába, és a lány látni vélte, ahogy Caleb teste megfeszül.
82
Mámoros kijózanodós
Leo kiemelte a kis dobozt, és érdeklődve szemlélte.
- Láttam már ilyesmit. Hasznos kis masina. Ismered, Wayne? Caleb is a kezébe vette, és elismerően dörmögött.
- Ez egy infravörös jeladó, Wayne. És azt jelenti, hogy a hölgynek van egy társa is. - Leo belemélyesztette ujjait a lány karjába. - Ki az? - Mikor az nem válaszolt, megcsavarta a karját. Elizabeth iszonyú fájdalmat érzett, és önkéntelenül felkiáltott. - Úgyis meg fogod mondani. Kár a szenvedésért.
Mivel a lány továbbra is hallgatott, Leo Wayne-hez fordult:
- Szólj néhány biztonsági embernek, hogy kutassák át a birtokot! Természetesen feltűnés nélkül.
Elizabeth úgy érezte, mindjárt kiszakad a válla. Könnyek szöktek a szemébe. Leo a pisztoly csövével megkopogtatta a halántékát.
- Beth, ficamítottad már ki a válladat? Ha nem, mindjárt megtudod, milyen az. Később majd egyenként eltöröm a bordáidat is - tette hozzá mézédes hangon. - És utána is biztos eszembe jut valami különlegesség. Egészen addig, amíg meg nem mondod, amit tudni akarok. - A szorítás kibírhatatlanná erősödött. - Jól gondold meg, Beth.
Leo ingerülten pillantott oldalra.
- Mire vársz, Wayne? - Azzal elvette a pisztolyt a lány homlokától, és kifelé intett vele.
- Erre! - válaszolta Caleb, és azonnal lőtt.
Leo felüvöltött, és a kezéhez kapott, amelyből kihullott a fegyver.
Elizabeth félreugrott, és felkapta a pisztolyt a padlóról. Biztonságos távolságból Leóra fogta, és intett neki, hogy ne mozduljon. A karja még mindig pokolian fájt, de biztos kézzel tartotta a pisztolyt.
- Be kellene lépned a különleges osztagba, kedvesem. Igazán tehetséges vagy - szólalt meg Caleb.
Leo hitetlenkedve nézett egyikről a másikra.
- A rohadt életbe! - szaladt ki a száján. - Pont egy katonát kellett kifognia! Caleb maga mellé húzta a lányt.
- A lövést az egész szekta hallotta. Fogadok, hogy azóta már riadóztatták a biztonságinkat - mondta Leo.
- Biztosan - válaszolta Caleb. - Elizabeth, hozzál valamit a kezére!
Leo sebéből a szőnyegre csöpögött a vér. Fehér köpenyét is vörös foltok éktelenítették.
Elizabeth zsebre dugta a pisztolyt, és kihozott egy kéztörlőt a fürdőszobából, amellyel betekerte Leo sebesült kezét.
- Most pedig teszünk egy kirándulást - mondta Caleb. - Baleset érte a szekta főnökét, akit a testőre és hűséges követője elvisz az orvosi ügyeletre. - Leo orra alá
83
nVMANA
Mámoros kijózanodás
dugta a pisztolyt. - Így hangzik a mese, és ha életben akarsz maradni, akkor ehhez tartod magad.
- Ez igen - gúnyolódott Leo. - Mindjárt bepisilek a félelemtől!
- Nem hiszed, hogy szükség esetén meghúznám a ravaszt? - kérdezte hűvösen Caleb.
- Lehet, hogy tévedek - kacagott fel Leo -, de azt hiszem, nem szoktál fegyvertelen, sebesült embereket lődözni.'
Elizabeth remélte, hogy Leo nem feszítette túl a húrt. Látta, hogy Caleb ujja szinte elfehéredett a ravaszon. A következő pillanatban hangos kiáltások és sietős léptek hallatszottak kintről. Leo szemében diadalmas fény villant.	\
Caleb rákoppintott a pisztoly csövével az orrára.
- Ja, nem is említettem... David Trent az öcsém volt.
Leo arca viaszfehér lett. Caleb visszatette a tokjába a pisztolyt, ahol bármikor elérhette. Ekkor három férfi és egy nő rontott be a szobába, mindegyik fegyvert tartott a kezében. Az egyik férfi, aki szakállt viselt, és nyilván a vezetőjük volt, azt kérdezte:
- Mi volt ez a lövés? - Pillantásával közben felmérte Leo kezén a véres kötést. Elizabeth válaszolt:
- Leo pisztolya véletlenül elsült. Éppen indulunk az orvosi ügyeletre. - Caleb és ő közrefogták Leót, és elindultak vele az ajtó felé.
Az emberei bizonytalanul egymásra néztek, aztán a vezetőjük elállta a kijáratot. - Leo! Tényleg...?
- Nem látja, hogy sokkos állapotban van? utunkból, mert még a végén elvérzik!
Leo ijedten ordított rá az emberére:
- Menj már innen, te átkozott bolond! Erre a férfi félreállt, és odaszólt a nőnek: - Állj ki a kocsival!
Aztán levette az övéről a CB-rádiót, és megparancsolta az őrnek, hogy nyissa ki kaput.
Caleb és Elizabeth levonszolták foglyukat a lépcsőn, ki a hűvös éjszakába. A szél feléjük vitte az ünneplők énekét és nevetését.
Egy perc múlva lefékezett mellettük Leo BMW-je, és a nő kiszállt a járó motorú kocsiból.
Caleb intett Elizabethnek, hogy vezessen.
- Hé, Wayne! - szólt rá Calebre a férfi, aki a csoportot vezette. - Vedd le a maszkodat, mielőtt bemész az orvoshoz!
Caleb dünnyögött valami válaszfélét, amikor az épület másik oldaláról hirtelen olyan hang ütötte meg a fülüket, mint amikor egy sebesült állat nyöszörög.
- Szállj be! - parancsolt rá Caleb Elizabethre, és betuszkolta a kormány mögé.
a
- förmedt rá Elizabeth. - Menjen az
Egyszer csak egy hatalmas alak közeledett futva feléjük. A következő másodpercben felismerték: az igazi Wayne volt! A testőr dühösen fújtatva elvette az egyik biztonsági őrtől a fegyverét, mialatt a többiek tanácstalanul néztek hol rá, hol a medveálarcos férfira, aki éppen Leót lökte be a hátsó ülésre.
Mikor Wayne első lövése lepattant a kocsiról, Caleb lehúzta a fejét, és tüzelt. Wayne megrázkódott, és egy kicsit megbillent. A mellkasi lövéstől, amelyet kapott, mindenki más azonnal összeesett volna. Caleb kilőtt egy sorozatot a kocsiajtó mögül, de Wayne azonnal viszonozta a tüzet.
Etizabeth rögtön észrevette, hogy Caleb megsebesült, és felsikoltott. - Indíts! - kiáltotta Caleb. - Gyorsan!
A lány beletaposott a gázba, Caleb pedig bevágta az ajtót, és letépte a fejéről a maszkot.
Ezalatt a többiek is megértették, mi történt, és tüzet nyitottak az elporzó kocsira, de a golyók nem hatoltak át sem a karosszérián, sem az üvegen. Elizabeth aggódva nézett bele a visszapillantó tükörbe. A szakállas férfi éppen a szájához emelte a CB-t, valószínűleg riasztotta a kapuőrt.
Elizabeth eszeveszett sebességgel robogott a bejárat felé. - Caleb, hol talált el?
- A lábamon - nyögte a férfi. - És az oldalamon.
A lány hátrapillantott a válla fölött, és látta, hogy a vörös folt vészes sebességgel terjed a fehér köpenyen.
- Nézd inkább az utat! - szólt rá Caleb.
- Mennyire súlyosak a sebek? Tudnom kell! - erősködött Elizabeth. - Ne törődj semmivel, csak vezess!
A lány magában imádkozott. Közben feltűnt előtte a bejárat, melyet reflektor világított meg. Ahogy a közelébe értek, a kapu becsukódott. Az őrbódéból két férfi rohant ki, lövőállást vettek fel, és tüzet nyitottak rájuk. Elizabeth silcoított, lehúzta a fejét, és azonnal fékezett, de a golyók ezúttal sem törték be a szélvédőt.
- Ez a páncélozott autó egy csomó hamis pénzedbe kerülhetett, Leo. Most viszont nagyon jó szolgálatot tesz nekünk - mondta Caleb.
- Kösz - dohogott Leo. - A gumik is golyóállók? - Természetesen.
Az őrök abbahagyták a tüzelést, mert látták, hogy semmi értelme. A hátuk mögött azonban felbukkant egy kisteherautó, melyből tucatnyi marcona fegyveres szökkent le.
Pillanatok alatt körülvették a BMW-t.
Caleb nyakon ragadta Leót, és a halántékához szorította a pisztolyt, miközben reszketett a fájdalomtól és a vérveszteségtől. Arcán patakokban folyt a veríték. Ennek ellenére erősen tartotta Leót, úgy, hogy a körülöttük állók is jöí lássák.
84
85
Ro~,~nu
- Mondd meg nekik, hogy nyissák kí a kaput!
- Nyissátok ki a kaput! - Leo hangja alig volt több, mint rekedt suttogás. - Hangosabban! - parancsolta Caleb.
- Nyissátok ki a kaput! - rikácsolta Leo, dühtől és félelemtől remegve. Mindenki a szakállas férfira nézett. Az megrázta a fejét.
- Jól van, Leo - mondta vészjóslóan Caleb, és úgy fordította a szektavezért, hogy pont a szakállas férfi szemébe nézzen. - Akkor most elmeséled nekünk, hogy halt meg David. Könyörgött az életéért? És te végignézted, ahogy haldoklott? Biztosan szereted nézni az ilyesmit...
- Nyissátok már ki azt a kaput, idióták! Halljátok? - ordította Leo.
A szakállas dühösen leengedte a fegyverét, és jelt adott a többieknek. A kapu lassan kinyílt, és Elizabeth tövig nyomta a gázpedált.
86
11. FEJEZET
- Holnap majd hazaküldöm gyorspostával. - Elizabeth letette a ragasztószalagot a komódra a csomag mellé, és amikor felnézett, Calebet pillantotta meg a hálószobaajtóban.
- Fáj? - kérdezte a lány. - Nem.
Caleb sebei szépen gyógyultak a két hét alatt.
Elisabeth azonban sosem fogja elfelejteni, milyen félelmet élt át, amikor Calebbel beért a kórházba, és az ápolók sürgősen betolták a műtőbe. Aztán órákig kellett várnia, és közben semmit sem tudott róla. Amikor az egyik ápolónő felvette a beteg adatait, és megkérdezte tőle, milyen viszonyban van a férfival, sokáig gondolkodott, míg végül kibökte:
- A barátnője vagyok.
De mondhatta volna azt is: a foglya, a szeretője, a bajtársa. Ő maga sem tudta eldönteni, kije is ő Calebnek. Az természetes volt, hogy amíg a férfi meggyógyul, mellette marad. Nem akarta, hogy más ápolja.
De szeretkezni nem szeretkeztek többet. Érezte, hogy a férfi kívánja, és 8 is vágyódott utána, de nem engedett a kísértésnek. Előbb el kell mennie innen, hogy tiszta fejjel dönthesse el, mit érez.
- És mikor fogsz jelentkezni? - firtatta a férfi. - Szerinted meddig tart, amíg rájössz, hogy mi ketten összetartozunk? - És amikor a lány nem válaszolt, csendesen hozzátette: - Látlak még egyáltalán?
Elizabeth nem tudta, mit válaszoljon.
- Nem hagylak magadra, amíg bajban vagy. De hamarosan már nem lesz rám szükséged.
- De még mennyire, hogy lesz!
- Tudod, hogy értem. Már képes vagy ellátni magad. És mondtam neked, hogy ha rendbe jössz, elmegyek. Át kell gondolnom.mindent.
Caleb szomorúan elmosolyodott.
- Azt hittem, dalán meggondoltad magad. Olyan... szép volt ez a két hét. Elizabeth nem akarta észrevenni a férfi hangjából kicsendülő fájdalmat. El akart
87
Mámoros kijózanodás
Ro~r~uva
menni, de Caleb kinyújtott kanal elállta az útját. A lány nem sodorta félre, pedig azt kellett volna tennie. Csak hát á maga is vágyott a közelségre.
A férfi átölelte a derekát, magához húzta, és arcát a hajába temette. Elizabeth lehunyta a szemét, és élvezte a pillanatot, amely talán soha meg nem ismétlődik. Caleb félrehúzta a haját, és megcsókolta a nyakát... szeretettel, gyengéden. Elizabeth önkéntelenül hozzásimult. Váratlanul kiszaladt a száján:
- Én nem akarok elmenni tőled.
- Tudom, kedvesem - suttogta Caleb. De azt is tudom, hogy ennek így kell lennie, tette hozzá gondolatban.
Caleb minden idegszálát megfeszítve figyelte, hogy a nő, akit szeret, egy másik férfi karjaiba omlik.
Elizabeth belekapaszkodott Tony szmokingjának hajtókájába, és szerelmesen nézett a szemébe. A lány piros, testhezálló, strasszal díszített estélyi ruhát viselt, amely fedetlenül hagyta a hátát. Oldalt a combjáig fel volt sliccelve, elöl pedig mély kivágás hívogatta a tekintetet.
- Úgy érzem, mintha réges-rég ismernélek, Tony - búgta a lány. - Tényleg csak tizenegy napja, hogy megismerkedtünk?
- Tizenkettő - helyesbített kuncogva a fiatalember. - De mit számít ez?
Caleb mély lélegzetet vett, és megpróbált lazítani. Már több mint három hónapja nem látta a lányt. Azóta, hogy Elizabeth összecsomagolta szegényes holmiját, és visszaköltözött a városba.
Most, hogy ott látta a színpadon Tonyval, be kellett látnia, hogy a lány valószínűleg nem bánkódott utána. Szíve hölgye túlságosan elfoglalt volt az utóbbi időben. Caleb is megpróbált visszailleszkedni a régi kerékvágásba: kézbe vette a birtok és a biztonságtechnikai cég ügyeit. De azért egyetlen napja sem telt el úgy, hogy ne gondolt volna arra a melegszívű, életvidám teremtésre, akivel egy hosszú, gyönyörű hónapot töltött együtt.
Illetve neki gyönyörű volt, a lánynak azonban félelemmel és megalkuvással teli. $s mindezt ő okozta. Elizabeth nyilván igyekszik elfelejteni ezt a rémálmot.
És őt is.
De hiába igyekezett, nem tudta kiverni a lányt a fejéből. Gyakran álmodott róla, maga előtt látta csodás alakját, orrában érezte az illatát, ujjain bőrének selymességét. Mintha az ő része lett volna már.
Keze ökölbe szorult, és a programfüzet megzizzent a markában. Az előtte ülő nő mérgesen hátrafordult. Calebnek pedig végig kellett néznie, hogy a színpadon a darabbeli szerető hosszan, szenvedélyesen megcsókolja az ő kedvesét. Aztán legördült a függöny, és felcsattant a taps.
Pár másodperc múlva kigyúltak a fények, és a színészek sorban a függöny elé vonultak. Ugyan mit szólna Elizabeth, ha tudná, hogy ő is ott ül a közönség soraiban?
88
Mámoros kijózanodás
Örülne neki, vagy lehervadna a mosoly az arcáról? Te jó ég, izzad a tenyere izgalmában!
Végül egy nagy kosár rózsaszín rózsát vittek fel a színpadra, és Tony átadta Elizabethnek a vérbő komédia utolsó előadása alkalmából. Aztán megjelent a rendező is, akit viharos taps fogadott. Caleb is csatlakozott az ünnepléshez.
Miután a színpad kiürült, elindult a ruhatár felé. Megkérdezte a ruhatáros hölgyet: - Hol találom Elizabeth Lancastert? A barátja vagyok.
A fiatal nő egy hosszú folyosóra mutatott:
- Az öltözőjében van, de szerintem bármelyik pillanatban jöhet.
Caleb egy sarokba állt, ahonnan feltűnés nélkül szemmel tarthatta a folyosót. Eltelt negyedóra, ám Elizabeth még nem bukkant fel. Caleb elképzelte, hogyan bújik ki a piros estélyiből...
És ekkor meglátta, amint kilépett az öltözőből. Vastagon bélelt síkabát volt rajta, alatta hosszú gyapjúszoknya, a lábán meg ráncos száni kis csizma. Hát igen, senki sem merészelte volna azt állítani róla, hogy divatbolond!
A lány éppen a vállára kanyarította a táskáját, amikor valaki megszólította. Az illető nyilvánvalóan az öltöző előtt várt rá. A férfi karcsú volt, és magabiztosnak látszott. Elizabeth először meglepődött, de aztán barátságosan elmosolyodott. Vajon egy hódolója lehet az isméretlen? A lány szeme felcsillant, és enyhe pír jelent ~g az arcán.
Caleb egy darabig bosszúsan figyelte őket, de aztán nem bírta tovább, és odalépett hozzájuk. A fölöttébb jóképű fiatalember éppen a névjegyét adta át, és közben azt mondta:
- Majd jelentkezem, és megbeszélünk valamit a jövő hétre, Liz. Calebet elfutotta a méreg, és közbeszólt:
- A hölgyet Elizabethnek hívják!
Végre a lány is észrevette a férfit, és az arca elsötétült a haragtól. A fiatalember vállat vont, és udvariasan mosolygott:
- Hát legyen úgy: Elizabeth.
- Rendben van - válaszolta a lány. - Akkor jövő héten találkozunk. Már alig várom.
Az ismeretlen ezzel otthagyta őket. Egy darabig némán méregették egymást, miközben színészek és technikusok rohangáltak körülöttük. Caleb nem egészen így képzelte a viszontlátást.
- Gratulálok! Nagyon jó voltál... - Mit keresel itt, Caleb?
Nem, á férfi tényleg nem erre számított.
- Csak megnéztem egy kitűnő darabot... és nagy meglepetésbtn voltrészem. A lány lesütötte a szemét.	, - Nem úgy értettem... Csak nem számítottam rád.
89
Ron~,~nu
Mámoros kijózanodás
- Tudom - válaszolta Caleb csendesen. - Nézd, nem kellett volna így viselkednem a látogatóddal. Elvégre semmi közöm hozzá, kivel...
Elizabeth arcára visszatért a sugárzó mosoly.
- Tudod, ki volt ez? - kérdezte, és felmutatta a névjegyet.
- Nem. - Már a férfi nyelvén volt valami csípős megjegyzés, de jobbnak látta, ha lenyeli. - Ki volt?
- Philip Ogilvy, a híres Broadway-producer! Caleb megfordult, de a fiatalember már eltűnt.
- És képzeld, azt mondta, nagyon jó voltam. Meghívott próbajátékra az új showműsorához. Azt ígérte, már holnap felhívja az ügynökömet, hogy megbeszéljenek egy időpontot. Ujjé, de jó kedvem van...
- Ez most örömujjongás volt? - lepődött meg Caleb, hiszen jóformán egyszer sem látta a lányt igazán örülni. Hát persze, mellette talán ilyen öröm nem is lehetséges. Hogy is tehefie ő boldoggá egy New York-i színésznőt... Mindketten jobban járnának, ha most udvariasan, gálánsan meghajolva meghívná egy kávéra, és aztán eltűnne az életéből.
Mielőtt dönthetett volna, Elizabeth rászólt:
- Akkor gyerünk! - Azzal belékarolt, és a kijárat felé húzta. - A Land Roverrel jöttél?
- Igen.
- Jó, akkor nem kell metróznunk. - De hát hová?
- Haza. Tudod, Brooklynban lakom. Caleb szíve nagyot dobbant örömében.
A parkolóházból déli irányba fordultak, és végighajtottak a Broadwayn. A lány az utat magyarázta:
- Menj egészen a Brooklyn hídig, és Caleb azonban félbeszakította:
- Arra számítottam, hogy felhívsz. Elizabeth az utat nézte:
- Még nem jutottaim el odáig.
- Egyáltalán jelentkeztél volna valaha? A lány sóhajtott.
- Egy csomó dolgot át kellett gondolnom. - Tudom. És remélem, sikerült.
- Nagyjából. Mindenesetre most könnyebb beszélnem róla, mint eddig. - Hallgatlak. - Caleb akaratlanul is erősebben markolta a kormányt.
- Amikor... elraboltál, és a házatokban fogva tartottál, úgy tűnt, az egész életem semmivé foszlik: a karrierem, az otthonom... minden.
- Igen. Nehéz időszak volt mindkettőnknek -jegyezte meg halkan Caleb.
ott...
- Neked nem annyira. Elvégre te tartottad kézben a helyzetet. Én csak.. . - A férfi tudta, mit akart mondani: „fogoly voltam, sőt áldozat". - Te irányítottad az életemet, és én elvesztettem a személyiségemet, a szabad akaratomat.
Caleb a homlokát ráncolta. Hallott már ilyesmit azoktól a katonáktól, akiket fogságba ejtettek. A lány folytatta:
- Szerintem te nem vagy tisztában vele, milyen hatást gyakorolsz másokra: Lehet, hogy a katonai kiképzés miatt, lehet, hogy nem. Nagyon erős a kisugárzásod, a tekintélyed... hatalmad van mások felett. Ellened harcolni olyan, mintha az ember egy gőzmozdonyt akarna megállítani.
- Ha jól emlékszem, neked azért néhányszor sikerült - mosolyodott el Caleb.
- Igen. Mert kénytelen voltam megtanulni, hogyan boldoguljak a váratlan helyzetben. És feltétlenül vissza akartam nyerni a függetlenségemet. Ezért dolgozom most ilyen keményen a pályámon.
- Ahogy ez a producer rád rontott az előbb, abból úgy látszik, a legjobb úton haladsz a karrier felé. Egyébként tényleg jól játszottál.
Elizabeth örült a dicséretnek. - Igazán?
Aztán lehervadt a mosoly az arcáról. A Central Park hófödte fái mellett robogtak el, az East Side felé, nem pedig Brooklyn irányába.
- Mit jelentsen ez, Caleb?
- Azt, hogy megint elrabollak.
- Szerinted ez vicces? - meredt rá a lány. Na, most jól mellétrafált.
- Nem, dehogy, kérlek bocsáss meg! Csak feltétlenül szeretnék neked mutafii valamit.
- Ne ijesztgess!
- Utána hazaviszlek, esküszöm. Elizabeth kifejezéstelen arccal elfordult.
- Nézd, ha akarod, azonnal visszafordulok, és hazaviszlek, csak egyetlen szavadba kerül. De nagyon szerefiém, ha megmutathatnék valamit. Sokat jelentene nekem.
- Na jó...
- Köszönörq. - Caleb a lány keze után nyúlt, és megszorította.
Néhány perc múlva megálltak egy villanegyedben. Kiszálltak, és egy kovácsoltvas kapuhoz mentek, ahonnan nyolc lépcső vezetett a villa bejáratáig.
- Hol vagyunk? = kérdezte a lány.
Caleb nem válaszolt, kinyitotta az ajtót, aztán kézen fogta a színésznőt, és előreengedte. Villanyt gyújtott, s a tágas hall abban a pillanatban fényárban úszott, szikrázva csillogott a tölgyfa parketta. A bútorozatlan, üresen tátongó szalonban pedig zöld cserépkandalló ontotta a meleget.
90
91
Rom
Mámoros kijózanodás
Caleb az ajtóból figyelte, ahogy Elizabeth körbesétál a szalonban, és megáll a kandalló előtt, ahol a hálózsákja hevert.
- Még mindig nem értek semmit sem - meresztett nagy szemet a lány.
Caleb kigombolta a dzsekijét, és a zsebébe gyűrte a kesztyűjét. Elizabeth nem akarja megkönnyíteni a dolgát, ez nyilvánvaló.
- Gyere, megmutatom az egész házat. Négyszintes, van egy gyönyörű belső kertje és...
- Most vetted?
A férfi nagy levegőt vett. - Igen. Neked.
A lány szeme elkerekedett, de nem mosolygott. Caleb szerette volna elmondani, hogy azért vette ezt a házat, mert viszonylag közel van a színházhoz, de aztán inkább hallgatott.
- Miért lestél meg a színházban? - kérdezte a lány megenyhülve. - Tudni akartam, miért nem jelentkeztél.
- Szóval kémkedtél?
- Úgy is mondhatjuk. De gondoltam, ideje megnéznem, hol dolgozol, mi a fontos neked. - Türelmetlenül beletúrt a hajába. - Te már ismered a birtokot, ahol lakom... ha nem is önszántadból. Gyere, menjünk ki a kertbe, szeretném megmutatni neked.
A hátsó ajtón át kimentek a szabadba. - Ó, hiszen ez csodálatos!
A benti lámpa fényében hópelyhek táncoltak, és mesebeli hangulatot kölcsönöztek az udvarnak, amely kicsi volt, de rendezett. A pergolát vadszőlő futotta be, amely nyaranta bizonyára kellemes árnyékot adott. Körbesétáltak a kis kertben, lábuk alatt ropogott a frissea hullott hó.
Hátul, a kert végében megálltak egy nehéz, kovácsoltvas pad előtt. Elizabeth lesöpörte a havat a díszes támláról, arcát az ég felé fordította. A hópelyhek csiklandozták az arcát, és megültek a szempilláján. A férfi így, anorákostul, csizmástul földre szállt angyalnak látta...
- Én nagyon restellem magam, mindent megbántam ezerszer - mentegetőzött akadozó nyelvvel - , nem akartalak letámadni, de... - Magához _akarta siorítani a lányt, de az elhúzódott tőle.
- Hidd el, barátom, én már rég megbocsátottam.
Caleb zavarba jött, mint egy csínyen kapott kamasz, megfogta a lány kezét, a mellére tette, hogy ő is érezze a szívverését.
- Bárcsak előbb tudtam volna! - Féltem... - suttogta a lány. - Tőlem?
- Nem, soha. t1 saját érzéseimtől féltem. Nem tudtam eldönteni, hogy azok valódiak-e.
- Hogy érted ezt?
- Miután savretkeztünk. .. nem tudtam eldönteni, nem azért történt-e, mert függtem tőled.
- A Stockholm-szindróma - sóhajtotta Caleb. - A fogoly tébolyult szerelme a fogva tartója iránt.
Elizabeth bólintott.
- És most? Hogy látod három hónap után? - Gyorsan hozzátette: - Persze nem sürgetlek, ha úgy látod jobbnak, én még tudok várni. Ha időre van szükséged... - Feszülten elhallgatott.
- Nem, nem kell főbb idő. - Elizabeth megsimogatta a férfi mellét. - Szeretlek, Caleb. Minél többet voltam távol tőled, annál jobban hiányoztál.
A férfi erre szenvedélyesen magához ölelte, és addig csókolta, amíg levegőért nem kapkodtak. Két keze közé fogta a lány arcát.
- Akarlak... most azonnal. - De Caleb...!
A férfi a padra borította a dzsekijét, és arra döntötte le a lányt. Villámgyorsan felhúzta a szoknyáját, és ügyesen kibújtatta a harisnyából és a bugyiból. Elizabeth megborzongott, de nem a hideg miatt. Combjai között érezte a forrón matató ujjakat, és felnyögött a gyönyörtől.
- b, szerelmem, olyan őrülten vágyódtam utánad!
- Drágám, imádlak! - suttogta Caleb, és a sietségtől kissé ügyetlenül tolta le a nadrágját. Remélte, hogy uralkodni tud magán, hogy annyi gyönyörben részesítse a lányt, amennyiben csak lehet. Gyorsan előhalászott a zsebéből egy óvszert, és feltette magának. Aztán felemelte a padról a lányt, helyet cserélt vele, és lassan az ölébe ültette.
Elizabeth sikolyát sokáig visszhangozták a falak, és Caleb megtorpant. - Fáj~af~tt okoztam? - kérdezte aggodalmasan.
- Dehogy - nyögte a lány. - Csináld tovább! Ez egyszerűen csodálatos! Feltüzelve a lány szavaitól és saját vágyától, Caleb teljes erőből beléhatolt. Mozdulataik egyre gyorsultak, s a lány testén elhatalmasodó kéjtől majd eszét vesztette. Szenvedélyűk magasra csapott, és egyszerre értek fel a csúcsra.
- Jaj nekem! - kiáltott fel Elizabeth mámortól megittasulva, és remegve hanyatlott hátra.- Úgy hallottam, ezt ágyban is lehet csinálni.
- Igazán?	.
A lány szembefordult vele, és boldogan rámosolygott: - Köszönőm, egy betartottad ~ ígéretedet.
- Mit ígértem? - hímta'fel Caleb a szemöldökét.
- Hogy legkőzeld~b ,msJd gondolsz a védekezésre. Már nem is emlékszel?
92
93
Romot
- Vagy úgy... De hát ez természetes. Vettem is mindjárt négy tucattal.
- Azért talán lesz még más módja is, hogy megünnepeljük a viszontlátást - mondta incselkedő hangon Elizabeth.
Caleb átölelte, és mélyen a szemébe nézett. Lassan felálltak, és egymás vállát átölelve visszaballagtak a házba.
A hulló hópelyhek úgy takarták el az alakjukat, mint egy leheletfinom, menyaszszonyi tüllfátyol...