A téli asszony (Winter Lady: Minnesota 1983) {Tiffany 36.} Janet Joyce A téli asszony 1. FEJEZET Raine Morgan a jeges hóba döfte síbotjait, aztán a feje búbjára tolta síszemüvegét. Havazott, a hókristályok apró, hegyes nyilakként csaptak a lány arcába, és rátapadtak síruhájára. Észak-Minnesota hegyei fenye getően magasodtak fólé. Raine megpróbált tájékozódni, a kavargó, fehér pelyhek azonban mindent egybemostak, és vastag dunyhát borítottak a fenyőkre. Az egész táj egyformának tűnt. Raine-nek sejtelme sem volt arról, hol lehet. Az egyre erősebben fújó, jéghideg szél kavarta hófúvásban csak néhány méterre lehetett ellátni. A szállodában óvták a rossz időtől, a lány azonban csak megmosolyogta a figyelmeztetést. Születése óta Minnesotában él, miért szállna inába a bátorsága egy kis hóeséstől? Most már bánta magabiztosságát. Már rég vissza szeretett volna menni a szállodába, de letévedt a pályáról, s egy végtelennek tűnő fenyőerdőben kötött ki. Úgy tervezte, egy hetet pihen, mielőtt munkába állna a közkedvelt női képeslapnál, ám szabadsága e pillanatban nem ígérkezett túlságosan sikeresnek. Helyéré tolta szemüvegét, és enyhén terpesztett lábakkal nekiindult a meredek lejtőnek. Az eljegesedett talajon lécei nem tapadtak, s Raine elképedve érezte, hogy mind gyorsabban siklik. Eddig jó síelőnek hitte magát, most azonban rá kellelt döbbennie, hogy tudása közel sem tökéletes. A minneapoíisi park szelíd lankáit egy napon sem lehet említeni ÉszakMinnesota sziklás hegyeivel. A fák között félelmetesen, szinte kísértetiesen süvített a szél. A lány megborzongott. Arca elhalt a csípős hidegtől, a fagyos szél vastag gyapjúsapkáján is áthatolt. Fájni kezdett a fülcimpája. Ha egykettőre nem talál menedéket, teste veszélyesen lehűlhet. Zihálva és kimerülten ért le a lejtő aljára. Levegő után kapkodott. Vigyáznia kell, nehogy minden ereje elhagyja. Egy szurdokba, meredek sziklafalak közé érkezett. Bizonyára a talajt is kövek borítják a hó alatt. Raine hírtelén vízcsobogást hallott, és feszülten fülelni kezdett. Majdnem elállt a szívverése, amikor észrevette, hogy egy sötéten tátongó lyuk felé sodródó jégtáblán áll. Befagyottfolyó az, amit ő völgyfenéknek hitt! A lány tudta, hogy gyorsan cselekednie kell, ám ehelyett csak állt, mintha kővé dermedt volna. Görcsösen igyekezett kitalálni, mit tegyen. Ha összeszedi a bátorságát, és óvatosan hátrálni kezd, beszakadhat 3 Tiff~nnr alatta a jég. Hirtelen azt képzelte, zajt hall a szurdok pereme felől, és felnézett. Odafönt mozgott valami. Talán egy állat figyeli, arra várva, hogy kellő pillanatban rátámadhasson? Egyszerre minden eszébe jutott, amit a hegyekben élő ragádozókról valaha hallott. Rémülten vizslatta a sziklafalat.Amikor az árny újból megmoccant, a lány rémülten felsikított. Aztán sutba dobva minden meggondolást, hanyatt-homlok menekülni kezdett arra, amerről jött. A jég hangos reccsenéssel szakadt be síléce alatt, s mielőtt még Raine elmenekülhetett volna, máris jéghideg víz ölelte körül. Vastag ruhájában súlyos kődarabként merült lefelé. Megpróbált megszabadulni a léctől, amikor azonban sikerült kiszabadítania lábát a kötésből, úgy érezte, így sincs semmi esélye arra, hogy élve kikerüljön innen. Utoljára még zihálva mély lélegzetet vett, aztán összecsapott feje fölött a sötét, hideg víz. Rettenetesen hideg volt. Raine levegőtlen, fekete halotti csendben találta magát. Nem érzett mást, csak fájdalmat. - A fene essen magába, vegyen már levegőt! A lány engedelmeskedett a távolról érkezett barátságtalan hangnak. Erős és fájdalmas lökés szorította ki tüdejéből a vizet. Raine-t köhögés fogta el, és mindent kiadott magából. Túl gyenge volt a védekezéshez. Hagynia kellett, hogy élettelen bábként rázzák. Száján csak úgy dőlt a víz. Félig megfulladt kismacskaként vinnyogott, testét remegés rázta. Arcára könnycseppek fagytak, de annyi ereje sem volt, hogy letörölje őket. Súlyos és vastag anyagba burkolták, s valaki széles vállára vette. Semmit sem bírt tenni ellene, csak reszketett a hidegtől. - Mindjárt odaérünk - ígérte megmentője. Raine nem nyitotta ki a szemét. Csak arra tudott gondolni, hogy nem bírja tovább ezt a rettenetes hideget. Álmot látott. Egy meleg, szép nyári napon Darryllel lementek a strandra. Takarót terítettek a forró homokra, és ráfeküdtek. A nap karjukat és lábukat égette, aztán hirtelen hűvös szél támadt, s Raine libabőrös lett. Össze akart gömbölyödni, de akkor meghallotta Darryl hangját: - Maradj nyugton! Raine rámosolygott a fiúra, és hozzábújt. Darryl a lány bikinifelsőjén matatott, s Raine hiába tolta el a kezét, a fiú végül csak levetkőztette. Keze meleg és gyengéd volt, szavai szelídsége meggyőzte a lányt, A fiú egyszerre Bob Williamsszé, Raine volt vőlegényévé változott. - Szeretlek, de szakmát is akarok - suttogta a lány. Nem lehet Bob felesége, ha a ftú meg akarja tiltani neki, hogy egyetemre menjen, utána pedig állást vállaljon. Raine álmában összekeveredtek az események. Újból átélte azt a napot, amelyen elutazott, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Bob az utolsó pillanatig igyekezett rávenni, hogy maradjon. - Nem, Bob... Nagyon sajnálom. 4 A téli asszony Ezzel beült édesapja autójába. Bob a széles kocsifelhajtón állva nézett utána, amíg az autó el nem tűnt a szeme elől. Négy és fél év múlva Raine mindenes lett a Korunk asszonya képeslapnál. Azóta már a konyhaművészeti rovat szerkesztőjévé küzdötte fól magát, és remélte, hamarosan igényesebb területet bíznak rá. Darryl Standish fényképészként dolgozott a lapnál, s az utóbbi évben viszonylag sok időt töltöttek együtt. Egy idő múlva Raine-nek szörnyen melege lett, és leküzdötte magáról a takaróhegyet. Meg fogja mondani Darrylnek, hogy izzad, és nem kell ennyire betakarni, ha ilyen meleg van. A lány kinyitotta a szemét. Nem a napos strandon volt, hanem egy félhomályos szobában. Odakint vadul süvített a téli szél. Raine még soha nem látta ezt a helyiséget. Falait szabálytalan alakú, durva deszkákból ácsolták, egy kandallóban tűz pislákolt. A lángok tétova fényt vetettek az ágyra, amelyben a lány feküdt. R-aine tekintete a kézzel szőtt takarókra esett, amelyeket éppen letolt magáról. Aztán rettenetesen megijedt, mert észrevette, hogy anyaszült meztelen. Gyorsan magára rántotta az egyik takarót. Újra körülnézett a szobában. Az aprócska ablakon fény szűrődött be. Kis idő múlva meglátta a ruháit. Egy kötélre akasztva száradtak a kandalló előtt. Vajon hogy került ide? Ki vetkőztethette le? Hirtelen felidéződött benne a sötét, hideg víz emléke, és nagyot sóhajtott. „A fene essen magába, vegyen már levegőt..." Raine-nek újra fülében csengett a durva parancs, s nyugalmat erőltetett magára: Egyszerre úgy érezte, nincs egyedül, s lassan oldalt fordította a fejét. A széles ágyon egy férfi aludt mellette! Derékig pokróc takarta, felsőteste azonban meztelen volt. Raine végigjártatta tekintetét az ismeretlen barna, edzett mellkasán, erős nyakán és éles vonású, szép arcán. Barna haja a lángok visszfényében mély rozsdavörösben játszott, orra a régi rómaiakét idézte, szája alvás közben enyhén szétnyílt. A lány megállapította, hogy a férfi ajka érzékiségről, álla akaratosságról és határozottságról árulkodik. Fejét behajlított karján nyugtatta, és mélyen, egyenletesen lélegzett. Raine mozdulatlanul, szinte dermedten meredt a férfira, aki hirtelen kinyitotta sötétbarna szemét, amelyben apró, aranyfényű pontok csillogtak. A lány nagyon ismerősnek érezte ezt a szempárt, a férfi azonban idegennek tűnt számára. - Jó reggelt! - mondta a férfi udvariasan, és feje alatt összefont karral gyönyörködött Raine csupasz mellében, amelyről észrevétlenül lecsúszott a takaró. 5 A téli asszony Az idegen pillantása megtörte a lány bénultságát, és Raine gyorsan állig maga elé rántotta a pokrócot. A férfi szemmel látható derültséggel nézte a lányt. - Reggel még elragadóbb, mint éjszaka. Az ismeretlen nem törődve a lány bíborszínt öltő arcával, kidugta lábát az ágyból, és belebújt kopott farmernadrágjába. Raine rémülten lehunyta a szemét. A férfi nevetve a fürdőszobába indult, és a lány csak akkor merte felnyitni pilláit, amikor becsukódni hallotta az ajtót. - Elárulja, hogy hívják? - kiáltotta a férfi az ajtón keresztül. Raine nem felelt, csak kábultan maga elé meredt. Az idegen barna szeméből a lány világosan kiolvashatta, hogy meztelen mellét nézegetve a férfi kívánatosnak tartotta őt. Még most is a bőrén érezte az ismeretlen perzselő pillantását, s Raine testét kéjes borzongás járta át. Megijesztette saját heves érzelemkitörése. Résen kell lennie ezzel a sugárzóan izgató férfival! Kinyílt az ajtó, és a férfi teljesen felöltözve jött vissza a szobába. Elhúzta a függönyöket,,hogy a jégvirágos üvegeken keresztül bekukkanthasson a sápadt reggeli fény. - Még mindig havazik - jegyezte meg, miközben pillantást sem vetve a lányra a helyiség túloldalán álló tűzhelyhez lépett. - Egy csésze kávé talán megoldja majd a nyelvét. Felrakta a tűzhelyre melegedni a kávénak való vizet, majd széket húzott az ágyhoz, és lovaglóütésben, a támlán keresztbe font karral leült. - Nos, most már talán elmesélhetné, szende szépségem, mit is keresett ebben a farkasordító hidegben egy félig befagyott folyóban? - Síeltem - felelte panaszosan a lány. A férfi szája széle kissé megrándult. - Ó, valóban? - Hangja gúnyosan csengett. Raine dühbe gurult. - Valóban! - Pár pillanatig hallgatott, aztán kitört belőle a kérdés: - Kicsoda maga? Az idegen érdeklődve nézte, hogyan emelkedik és süllyed a takaró Raine mellén. Szemlátomást felbosszantotta a lány kérdése. - Ne tegyen úgy, kisasszony, mintha nem tudná, ki vagyok. Efelől nem lehet kétsége. Engem viszont igencsak érdekelne, hogy maga kicsoda, és kitől tudta, hogy éppen itt vagyok? Raine zavartan hunyorgott. Eddig azt hitte, ez a férfi találta meg, és hozta a kunyhóba. Lehet, hogy más mentette meg, és menekítette ide? Nem, ez aligha lehetséges. Az idegen pontosan tudja, mi történt vele. - Hát nem maga hozott ide? A férfi szeme összeszűkült, és Raine görcsösen melle elé szorítva a takarót, önkéntelenül felült. - Ez már aztán... - mondta lassan a férfi. - Na, ide figyeljen!,Ha visszaadja a ruháimat, amilyen gyorsan csak tudok, e1_tűnök innen. Ugy látom, betolakodónak tart. Akár így van, akár nem, köszönöm, hogy megmentette az életemet. Raine végignézett magán, és hirtelen beléhasított, mekkora fáradságot okozott az ismeretlen fért-inak. Kezdte tisztábban látni a dolgokat, és rájött, hogy álma meleg strandja csak menekülés volt a valóság, a fagy elől. Tisztán hallotta az álmában is hallott han ot. Nem Darryl, hanem ez a férfi parancsolt rá, hogy maradjon nyugton. ~ pedig követte az utasításait, és az idegen meztelen teste-lassan felmelegítette fagyott tagjait. Álomba kellett menekülnie, hogy elviselhesse a bizalmas érintéseket. - És... és köszönök mindent, amit az éjszaka tett. - Ó - nevetett fel a férfi -, szóval mégsem voltam egész idő alatt Darryl vagy Bob? Mégiscsak rájött, hogy az én karomban fekszik? -Arcára megvetó kifejezés ült ki. Raine dacosan előreszegte állát. - Igen, de csak utólag-felelte. -Nagyon jó volthozzám, de most vissza szeretnél menni a szállodába. Van itt telefon? - Nincs - érkezett a barátságtalan válasz. - El vagyunk vágva a külvilágtól. Nincs telefon, nincs autó, és az utak sem járhatóak, amíg ki nem tisztul áz idő. - Aggódni fognak miattam - mondta Raine. - Valahogy értesítenem kellene a szállodát, hogy nem esett bajom. - Sajnálom, de semmi lehetőséget nem látok erre. A barátai kénytelenek lesznek tovább izgulni. Nézzen csak ki az ablakon! -Az idegen egyre hangosabban beszélt, és dühös képet vágva nézett a lányra. - Tizenöt kilométerre van innen a legközelebbi település. Láttam a tegnapi lesiklási kísérletét. Kötve hiszem, hogy síelve tette meg az utat a szállodától idáig. Bárki is rakta ki odafönt az úton, azt biztosan nem gondolta, hogy az első lejtőről azonnal a folyóba száguld. - Miket beszél? Senki sem rakott ki sehol. Egyszerűen eltévedtem. - Raine nem vette észre, hogy durcás gyerekként viselkedik. - Igérem, hogy legközelebb jobban fogom figyelni a jelzéseket. Tényleg lehetetlen kapcsolatba lépni a szállodával? Valószínűleg a lány gyámoltalansága enyhítette meg a férfi vonásait. Tekintetében már nem volt annyi megvetés. Raine fellélegzett. - Mondtam már, hogy képtelenség. Egyébként is örülhet, hogy egyáltalán életben van. Ha nem halászom ki, még mindig ott csücsül a jég alatt. Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Raine lehajtotta a fejét. Nagyon jól tudta, hogy saját butaságának esett áldozatául. Miért is kellett ebben a szörnyű időben ilyen messzire merészkednie a szállodától? Arra még emlékezett, hogy a szelíd lejtőkön csak úgy siklott a léce, arra viszont már nem, mikor tévesztette szem elől a jelzéseket. Sejtelme sem volt, milyen messzire keveredhetett el. 6 i~rranr - Van egyáltalán fogalma arról, milyen sok fejfájást okozott nekem? - kérdezte az idegen. - Tudatzavara volt, én meg nem vagyok orvos. És ha már voltam olyan hülye, és egész éjjel a karomban tartottam, mert annyira reszketett, akkor azt hiszem, joggal tartok igényt arra, hogy elárulja a nevét. - Raine Morfian vagyok - motyogta a lány. A férfi többször megismételte Raine nevét. - Különös, még soha nem hallottam magáról - mondta aztán gyanakodva. A lány elképedt. Mi különös van ebben? Hogy jut egyáltalán eszébe ennek az alaknak, hogy ismerheti őt? - Nincs mit egymás szemére vetnünk - mondta Raine kissé gúnyosan. - Én sem ismerem magát. - Miben sántikál, Miss Morfian? -kérdezte a férfi türelmetlenül. -Újságírók hada készül arra, hogy lerohanja a házam, vagy valami másra számíthatok? Beszéd közben a férfi felemelkedett, egyik lábát a székre tette, és kezét behajlított térdére támasztotta. Ez a tartás valamit felidézett Raine-ben, ismerősnek tűnt neki a beállás. Görcsösen kutatott emlékezetében, hol láthatta már a férfit. Aztán hirtelen eszébe jutott, és szeme tágra nyílt a csodálkozástól. - Hiszen maga Devlin Paige! - suttogta alig hallhatóan. Amerika egyik vezető énekese állt előtte, méghozzá ugyanabban a tartásban,amelyben legutolsó lemezborítójának fényképén látható. Paige hallgatott. - Maga Devlin Paige-ismételte meghangosabban a lány. Még mindig nem tudta elhinni, hogy ez igaz. Talán jobb lett volna, ha megtartja magának a felfedezését. A férfi abban a pillanatban, ahogy Raine hangosan és érthetően kimondta a nevét, nagyot rúgott a széken, és úgy nézett a lányra, mintha legszívesebben megfojtaná. - Súlyos hibát követett el, Miss Morfian. Mindjárt az elején be kellett volna vetnie ezt az ártatlan képet, akkor talán elhittem volna a síelés közben eltévedt kislányról szóló mesét. Azt persze nem gondolom, hogy az úszószámot is előre betervezte, de ugye ettől függetlenül az ágyam volt kisded játékának végcélja? Nagy kár, hogy az éjjel nem volt abban az állapotban, hogy élhessen a kiváló lehetőséggel. Ha majd rájövök, miben sántikál még, esetleg része lehet egy velem töltött szerelmes éjszaka,örö~meiben is. - Azt hiszem, fejébe szállt á dicsőség, Mr. Paige. Eszemben sem volt, és most sincs, hogy lefeküdjek magával. Lehetetlen alak! Raine elhatározta, hogy a lehető leggyorsabban felöltözik, és visszaindul a szállodába. - Valóban? - Devlin figyelmét nem kerülte el a lány hangjából kicsen 8 A zeu asszony dülő bizonytalanság. - Igen figyelemre méltó kijelentés, ha belegondolunk, hogy a takarón kívül semmi sincs magán. A lány szégyenérzetével küszködve felkelt, s a fürdőszoba felé menet levette a kandalló előtti kötélről időközben megszáradt ruháit. Egy pillanatig úgy tűnt, a férfi útját akarja állni, amikor azonban a lány hátat fordított neki, és folytatta útját, Devlin valószínűleg meggondolta magát. Raine kis idő múlva biztonságba került. Egyelőre. Fellélegezve betolta a reteszt, és hátát az ajtónak támasztva néhány pillanatig pihegett. - Mindjárt kész a kávé! - hallotta Devlin kiáltását. - Öt percet kap, utána kihozom onnan. Raine-nek nem kellett kétszer mondani, hogy siessen. A hidegtől reszkétve felhúzta gombos pólójára tarka sípulóverét, aztán belebújt meleg nadrágjába és gyapjúzoknijába. Máris nem fázott annyira, és jobban is érezte magát. A mosdókagyló fölötti tükörbe vetett gyors pillantással ellenőrizte megjelenését. Bár nem tartozott Devlin rajongói közé, annyit el kellett ismernie, hogy a férfi hihetetlenül jóképű. Eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta, Paige nemcsak zeneszerzője, hanem szövegírója is dalainak. Jól tenné, ha másokkal adatná elő őket, gondolta a lány. Raine szerint Devlinnek nem volt különösebben jó han®a, sokkal inkább sugárzó érzékisége vette el női imádóinak az eszét. A lány mindig is visszataszítónak találta az ilyesmit, ám most be kellett vallania önmaga előtt, hogy neki sem sikerült teljesen kivonnia magát Paige sugárzó férfibája alól. Ettől még persze nem vétette magát a nyakába, mint azok a rajongó leánykák, akik csak azért feküdtek levele, hogy később elmesélhessék barátnőiknek, mekkora csoda esett meg velük. Raine a mosdóasztalkán talált kefével végigszántott aranyszőke haján, aztán az asztal alatt álló vödörből vizet öntött a porcelánkagylóba, és megmosta az arcát. Halvány árnyalatú bőre sima volt a fitos orrán lévő néhány vidám szeplőtől eltekintve. A barna szemét árnyékoló sűrű, hosszú szempilla nem szorult festésre. Devlin a kerek faasztalnál ült, amikor Raine előkerült a fürdőszobából, és vizslatón végigmérte a lányt. Úgy tűnt, leginkább Raine tulipiros zoknija nyerte meg a tetszését. .~ lány követte a férfi tekintetét, aztán elnevette magát. - A csizmám is megszáradt? - Megszáradni megszáradt, csak éppen összezsugorodott, és kemény, akár a kő. Ha el akar menni, akkor ebben a dilis zokniban kell megtennie az utat. A lány szó nélkül leült a Devlinnel szembeni székre, és felemelte a már 9 odakészített forró kávét. A férfi időközben reggeliről is gondoskodott. Egy tál zabkása és néhány elszenesedett pirítós tornyosodott előtte. Raine farkaséhes volt, de a ránézésre is élvezhetetlen kását visszautasította, s inkább az egyik égett pirítóssal próbálkozott. - Szakácsnak sem jobb, mint énekesnek-vetette oda aztán gondolkodás nélkül. Azonnal rájött, hogy udvariatlan volt. Szája elé kapva a kezét ijedt hangot hallatott. Devlin hallgatott, és nem mozdult. - Úgy... úgy értem... - hebegte Raine, aztán elnémította a férfi tekintete. Hogy is mondhatott ilyet? Devlin váratlanul felkacagott, és a lány elképedve meredt rá. Úgy látszik, a férfi viccesnek találta a megjegyzését. - Végre egy őszinte nő-mondta végül Devlin, és elismerően megemelte kávéscsészéjét. - Nem haragudott meg érte? - csúszott ki a lány száján a döbbent kérdés. - Miért haragudtam volna meg? Bizonyos fokig igaza van. Esetleg átvehetné a konyhát, amíg eldöntöm, mit kezdjek magával. Raine úgy döntött, nem vesz tudomást az utolsó mondat burkolt fenyegetéséről. - Beéri az álomlovag szerepével? - kérdezte. Paige majdnem belefulladt a kávéba. - Ha nem tudná, magam szerzem a dalaimat - dörmögte, miután sikerült összeszednie magát. - Zeneszerző szakot végeztem. A férfi jókedvét egyre fokozódó harag váltotta fel, és Raine úgy érézte, Devlin felrobban, ha tovább ingerli. Nyilvánvalóan arra számított, hogy szép szavakat hallhat csodálatos zenéjéről, a lánynak azonban esze ágában sem volt, hogy megtegye neki ezt a szívességet. - Ugyan, oda se figyel a zenéjére, aki a testét látja - piszkálódott tovább Raine, és látta, hogy megint telibe talált. Devlin szemmel láthatóan nehezen találta a megfelelő szavakat. - Azt akarja mondani, hogy a számaim csak a külsőm miatt kerülnek fel a slágerlistákra? -kérdezte végül. - Pontosan - vágta rá Raine. - Akárcsak Gloria Dexteréi. Semmi han®a, de a serdülő srácok kapkodják a lemezeit, mert azt képzelik, hogy ezzel őt is megszerzik maguknak. - Hajmeresztő képtelenség! Lehet, hogy akadnak nők, akik hasonló okból veszik a lemezeimet, a három aranylemezt viszont nem az alakomért, hanem a zenémért adták. Az átkozottul jó zenémért. Raine-t szórakoztatta, hogy a férfi magánkívül van. Összezárva ebben a piciny kunyhóban, a lánynak szüksége volt valamire, amivel sikerül rávennie a férfit, hogy betartsa a három lépés távolságot. Úgy látszik, bíráló megjegyzéseivel elérheti a célját... 2. FEJEZET Egy darabig csend telepedett a kunyhóra. Raine lopva a férfit figyelte. - Megvan magának valamelyik lemezem? - törte meg Devlin hirtelen a csendet, s fel-alá kezdett járkálni a parányi helyiségben. - Nincs-felelte Raine. -Csak olyan előadók lemezeire adok ki pénzt, akik valóban konyítanak az énekléshez. Miért hallgatnám sarlatánok üvöltözését, ha olyanok is vannak, akiknek jó a hangjuk? A lány nagy szemével Devlinre nézett. A férfi vészterhesen viszonozta pillantását. - És ténylég nem akar lefeküdni velem? - kérdezte aztán gorombán. - Tényleg nem. Tudja, magasabb igényeket támasztok a férfiakkal szemben. Nem érem be csak a szeretkezéssel, egy jó testtel és egy kellemes arccal. És amennyire meg tudom ítélni, maga semmi mással nem tudna szolgálni. Raine szívből remélte, hogy Devlin végre kidobja. Nem szabad észrevennie, gondolta a lány, hogy ugyanolyan izgatónak találom a testét, mint bármelyik másik nő találná. - Ha igaz, amitmond, akkor árulja el, miért vállalta a megbízást! Vagy esetleg címoldalra való történetet akar kicsalni belőlem, ha ló nincs, a szamár is jó alapon? Raine beszívta alsó ajkát, aztán belekortyolt a kávéba. Magasságos ég, micsoda helyzetbe keveredett! Feleannyira sem voltközömbös a férfi iránt, mint mutatni igyekezett. - Magát illetően semmiféle megbízásom nincs. Valóban újságíró vagyok, de ez még... A férfi félbeszakította: - Aha, szóval újságíró. Jól sejtettem. Nem dőlök be a hazugságainak. Ügy érzem, nem kell védelmembe vennem a zenémet. - Zöldség - dünnyögte a lány. - Tessék? - Zöldség - ismételte meg Raine. - Ételreceptekről,szoktam írni... A főzelékkészítés új módszereiről. - Ó! - Devlin gúnyosan elhúzta a száját. - Vagy úgy! - Bizony úgy - sóhajtott fel a lány. - És azt szeretné megtudni, melyik főzeléket szeretem a legjobban? - Nem igazán érdekel. 10 - Tényleg nem? - Devlin rosszkedve elillant, és most olyan magabiztosan mosolygott, hogy Raine legszívesebben kikaparta volna a szemét. - Nem - sziszegte a lány. - Pedig szakíthatnék néhány percet, hogy meséljek magának a kedvenc csemegéimről - ajánlkozott a férfi. - Különben sincs egyéb dolgunk, amíg ide nem küzdi mágát egy hóeke. Raine a fejét csóválta. - Mi a csudának kellene megtudnom, hogy maga mit eszik szívesen? Devlin szeme elkerekedett. - Hát... izé... a rajongóim... Ezúttal Raine szakította félbe a férfit. - A rajongóit nyilván jobban érdekelné, milyen a nemi teljesítőképessége. - A fenébe! Most zöldségekkel vagy a nemi képességekkel foglalkozik? - Természetesen a zöldségekkel, csak éppen... -A lány elhallgatott. Devlin megkerülte az asztalt, és megállt Raine mellett. Tartása megijesztette a lányt. - Hát ide figyeljen, nekem aztán egyre mégy, mivel tölti meg a hasát a híres Devlin Paige - kezdett rá ismét Raine. - Am ha magának fontos, szívesen feljegyzem, mi a fogára való, és majd átadom a listát pletykarovatunknak. Ok talán közlésre érdemesnek találják az étkezési szokásait. - Hogyhogy talán? Egészen biztosan! Raine hirtelen annyira nevetségesnek érezte a társalgásukat, hogy kuncogni kezdett. Szájára tapasztotta a kezét, hogy elfojtsa a nevetést, de ez sem segített. - Szörnyű... Szörnyű lehet, ha... - A nevetéstől még a könnye is kicsordult. - Szóval szörnyű lehet, ha valakinek az a kényszerképzete, hogy még az étkezésben is rajongói ízlését kell követnie. Mondja, Mr. Paige, sok osztrigát és zellert fogyaszt, hogy megfeleljen férfiúi hírnevének? - Rainenek már megfájdult a gyomra a nevetéstől. - Milyennek találja a következő szöveget, Mr. Paige? „Devlinünk szívesen reggelizik csomós zabkását, mert az ugyanúgy torkán akad, mint a dalai." Raine elnémult, amikor Devlin felrántotta a székről, és magához húzta. A lány a fórú mellkasának támasztotta a kezét, ő azonban vasmarokkal tartotta. - Most aztán elég - mordult Raine-re. Pillantásuk találkozott, és a lány egyszerre tehetetlennek és gyengének érezte magát. Devlin tekintete a szájára siklott, és Raine beleborzongott abba, ahogy a férf"n nézte. - Lenyűgöző - dörmögte Paige. Lehelete Raine arcát simogatta. - Ne, ne... En... - De, de... Te... - Fél kézzel elkápta Raine szőke fürtjeit, másik kezével pedig magához szorította a testét. Ajka a lányét cirógatta, aztán birtokba vette a száját. 12 Raine szíve vadul kalapált. Engedett teste felindulásának, és viszonozta Devlin csókját, karjával közben önkéntelenül átkulcsolta a férfi nyakát. Paige hirtelen eltolta magától a lányt, és egy lépést hátrált. Súlyosan és akadozva lélegzett. Raine szíve hevesen dobogott, úgy érezte, még soha nem vágyott enynyire férfi szerelmére. Kábultan Devlinre nézett. - Sajnálom, elvesztettem a fejem -kért elnézést a férfi, aztán otthagyta a lányt, és kinyitotta a kunyhó ajtaját. Hideg levegő áramlott be, a férfi arcára hópelyhek tapadtak. Megeresztett egy káromkodást, amikor meglátta, mekkora már a hó az ajtó előtt. - A fene essen bele, semmit sem javult az idő! Egyre jobban ellepi a házat a hó, Miss Morgan. Ha nem akarja, hogy megismétlődjék az előbbi eset, ezentúl inkább tartsa meg magának a véleményét. Raine visszaült a~székre. Még minidig gyengének érezte magát, de igyekezett visszanyerni a nyugalmát. Mindketten foglyul estek ebben a parányi kunyhóban, és mivel nem volt más választásuk, bele kellett törődniük helyzetükbe. Miért is ne tudnák megtalálnia közös nevezőt? Csak a férfi értésére kell adnia, hogy elnézi kisiklását, és udvariasabban kell bánnia vele. - Tart itt valamilyen élelmiszert? - kérdezte a lány. - Egy hétre elegendő mennyiségben. - A férfi lezökkent a Raine-nel szemközti székre. - Mivel nem volt megelégedve a szakácstudományommal,jobb lesz, ha inkább maga kotyvaszt össze valamit. - Nem szoktam reggelizni. Maga még nem lakott jól? A férfi kisimított egy tincset a homlokából, és lemondóan felsóhajtott. - De igen. Csak hogy tudja: a zabkása a fülemen jön ki, és soha nem tartottam magam jó szakácsnak. - Csak jó énekesnek. - Raine azonnal elnézést kért epés me®egyzéséért. - Sajnálom. Megbocsáthatatlan kijelentés volt. Kissé... kissé zavarodott vagyok. Nem számítottam arra, hogy magával kell töltenem a szabadságomat egy behavazott kunyhóban. - Tényleg a szabadságát tölti itt, a hegyekben? - kérdezte Devlin néhány másodpercnyi kínos csend-után. - Igen. A férfi ugyan nem mondta ki, de Raine érezte, hogy Devlin már nem annyira bizalmatlan vele szemben. - Láttam egyszer magát a tévében. A fellépés után majdnem összetaposták a rajongói. Már.attól féltem, nem kerül le élve a színpadról. -Raine újabb adag kávét töltött magának. - Miért? - Mit miért? - kérdezte a lány. - Miért nézte végig a közvetítést, ha ki nem állhatja a művészetemet? - Tetszenek a szövegei. Ha megígéri, hogy... izé... nem veszíti el újra a fejét, mondanék még valamit. 13 r~ ~u xa~arwuy - Uralkodni fogok magamon. Beszéljen! - Lehunytam a szemem, és csak a szövegre meg a zenére összpontosítottam. Aztán azt képzeltem, hogy Randy Burke áll a színpadon. O el tudná énekelni a maga dalait. ALement a nap közben meg Neil Diamondra gondoltam. - Köszönöm, igazán köszönöm - mondta Devlin keserűen. -~ Úgy látszik, képtelen abbahagyni. - Maga akarta hallani - felelte Raine kedvesen, és meglepődve látta, hogy a férfi elmosolyodik. - Legközelebb majd figyelmeztessen, hogy szóljak: nem kell feltétlenül őszintének lennie. Még nem találkoztam magához hasonló nővel, Raine Morgan -jelentette ki Devlin. -A legtöbb nő dicshimnuszokat zeng rólam, aztán ágyba akar bújni velem. Maga meg egyfolytában azt adja értésemre, hogy beképzelt széltoló vagyok. - De jóképű széltoló. A lány legszívesebben azonnal leharapta volna a nyelvét. - Maga tényleg megéri a pénzét-mondta a férfi. - $ármi is történjék a következő napokban, unatkozni nem fogunk, annyi szent. ' Devlin tekintete előbb Raine arcára szegeződött, aztán a mellére ván~dorolt, és ott meg is pihent. A lány nagyon is jól tudta, mi járhat a férfi fejében, s ettől zavarba jött. - Mit gondol, mikorra jutunk ki innen? -kérdezte gyorsan, hogy másra terelje Devlin gondolatait. - Egy hétbe alighanem beletelik. Igyekeznünk kell, hogy a lehető legkellemesebben töltsük el ezt az időt. Raine nagyot nyelt. Hogy bírja ki Devlin mellett ennyi ideig anélkül, hogy ne esne kísértésbe? Szomjazott a férfi érintésére, illatára, ajka ízére. Devlin tagadhatatlanul ugyanúgy vágyott őrá. - Tulajdonképpen mi a csudát csinál egy isten háta mögötti, minnesotai kunyhóban?-kérdezte Raine, miután úgy-ahogy sikerült elűznie testi szerelem körül forgó gondolatait. - A Bahamákon vagy valamelyik fényűző szállodában sokkal kényelmésebben ellehetne. Devlin megvetően felhorkant. - Utálom az egész cirkuszt, ami a szakmámmal jár. A kunyhó az egyik barátnőmé, Patricia Blake-é. Ő ajánlotta fel, hogy lazítsak itt egy darabig. Mivel éppen nyugalomra vágytam, és néhány nótát akartam írni, hálásan elfogadtam a felkínált lehetőséget. - Maga Patricia Blake barátja?-A lány hitetlenkedve csóválta a fejét. Patricia Blake a világ egyik legjobb opera-énekesnője, s a férfi olyan közömbösen említette a nevét, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy személyesen ismeri. Devlin elhúzta a száját. - Ismervén zenei képességeimről alkotott nem túl hízelgő véleményét, semmi meglepő nincs abban, hogy különösnek találja barátságomat Patríciával. Tehetsége és tudása első hallásra elragadott. Néhány évvel ezelőtt aztán egy bemutató után egyszerűen hátramentem a színpad mögé a Metropolitanben, hogy megmondjam neki, milyen nagyszerű volt. - Belekortyolt a kávéjába, és huncut fény csillant meg a szemében. - És alighanem hihetetlennek találja, de meglepődve kellett hallanom, hogy ő is a rajongóim közé tartozik. - Na ne vicceljen! - A mondat kicsúszott Raine száján, most már nem szívhatta vissza. Devlin felnevetett. - Úgy tűnik, Miss Blake, szemben egyesekkel, megvan győződve arról, hogy tehetséges vagyok. Szerencsétlen módon jobban bízik bennem, mint én saját magamban. Amióta itt vagyok, még egyetlen han®egyet sem sikerült kipréselnem magamból. A falnak támasztott gitárra mutatott. Most Raine nevette el magát. - Nem csodálom, hogy a főztje elfogyasztása után semmi kedve a zeneszerzéshez. Alighanem állandóan korog a gyomra. Megmentette az életemet, így hát a legkevesebb, amit megtehetek, hogy rendesen főzök magára, amíg itt vagyok. Egyébként... Csak nem maga írja Patricia Blake filmjéhez a zenét? Ha jól emlékszem, valahol azt olvastam, hogy megfilmesítik az életét. Gondolt már arra, hogy csakis zeneszerzéssel foglalkozzék? A lány ijedten összerezzent amikor Devlin hirtelen felpattant, és dühösen meredt rá. - Hogy jut eszébe, hogy én í A férfi han®a egyik pillanatró - Sehonnan sem veszem. Csak nyem, hogy jobban tenné, ha csak írn`~ a számokat, és nem énekelne. Mindenesetre furcsa, hogy egy munkájára vonatkozó ártatlan kérdéstől valaki ennyire kivetkőzzék önmagából. Lehet, hogy fején találtam a szöget, gondolta a lány. Devlin Paige talán azért rejtőzött el itt, hogy megírja a film zenéjét, és a nagyközönségnek nem szabad tudnia a dologról. Raine-t felvillanyozta a gondolat, hogy cikket írhatna a „valódi" Devlin Paige-ről, és végre nem az ételkészítés szófordulatain kellene törnie a fejét. Itt lenne a nagy lehetőség? Hát persze! Nem, mégsem. A férfi csak azért ilyen őszinte hozzá, mert elhitte neki, hogy nem címlaptörténetethajhászik. Képtelenség, hógy tőkétkovácsoljon ebből a helyzetből. Micsoda hülyeség, gondolta. Itt állok életem nagy lehetősége előtt, és nem használhatom ki. Devlinre nézett. Csak nehogy kitalálja, mi jár a fejemben! atom a filmzenét? Honnan veszi? másikr nyers és fagyos lett. ~egsejt,~ttem. Amúgy is az a vélemé 14 15 Délig a legkülönfélébb dolgokról beszélgettek, csak Devlin foglalkozását kerülték. A lányt meglepte, milyen tájékozott és értelmes a férfi. Egy idő után azonban egyre nehezebbre tudott Devlin szavaira összpontosítani, annyira lenyűgözte a férfi hangja. Milyen kár, hogy az énekhangja a nyomába sem ér ennek. A hihetetlenül magával ragadó bariton szinte át~áramlott a lány testén. Nem akart a férfi szemébe nézni, mert tudta, hogy aligha bírna ellenállni neki. Ebben a pillanatban sokkal okosabbnak találta, ha nem Devlinre szegezi tekintetét, hanem inkább a falat bámulja mögötte. Raine mesélt a munkájáról, s arról, hogy több mint egy hónapja egyre inkább elege volt a spárga elkészítési módjainak taglalásából. Devlin harsányan felnevetett, amikor a lány még hozzátette, úgy érzi, négyhetes pihenése alatt elegendő erőt gyűjtött ahhoz, hogy munkába állása után hasonló odaadással foglalkozzék a kelbimbóval. - Most már legalább nemcsak azt tudom magáról, hogy elragadó a teste, és csinos a pofikája, hanem azt is, hogy a zöldségek megszállottja - jegyezte meg tréfálkozva a férfi. Raine magán érezte Devlin cseppet sem tartózkodó pillantását, és elpirult. - A zöldségekkel csak hivatalból foglalkozom - sikerült aztán kinyögnie. - Egyáltalán nem szép magától, hogy az éjszaka történtekre célozgat. Kezdem magam ostobának érezni. - Amennyire másokkal szemben fel van vágva a nyelve, éppen annyira nem bírja elviselni az ugratást, há magáról van szó. - A férfi felvonta a szemöldökét. - Nagyon is jól emlékszem, hogy azt mondta, jó testem van. Csak viszonoztam a bókot. Devlin hangja mélyebbre váltott, és izgató felhangot öltött. Tekintete a lány nyakáról pulóvere alatt domborodó mellére siklott. - Javaslom, hogy folytassuk kevésbé személyes síkon a társalgást, Mr. Paige - mondta kimérten Raine. A férfi már önmagában is eléggé vonzó volt, ha azonban támadásba lendült, és hódítani akart, egyszerűen nem lehetett ellenállni neki. Alány úgy érezte, nem bírna szembeszállni Devlin vonzerejével és hódításával. - Hm... Meglehetősen idétlennek érzem, hogy így udvariaskodunk egymással, amikor gyakorlatilag teste minden négyzetcentiméterét ismerem. Szólítson egyszerűen Devlinnek, én meg Raine-nek fogom hívni magát. Akkor esetleg engem is felvesz majd az esélyesek listájára, ha legközelebb férfival bújik ágyba. Először Darryl, aztán Bob, és most már Devlin is. Ha az a férfi is ugyanazt érzi majd, amit én éreztem, amikor órákig a karomban tartottam, és közben állandóan mások nevén szóiongatott, valószínűleg gondolkodás nélkül kihajítja az ágyából. Raine az ajkába harapott. Szégyenében legszívesebben a fóld alá süllyedt volna. - Mindenáron... Feltétlenül meg akar sérteni, Mr. Paige? Ha nincs 16 n Icu zsaa`vuy ellene kifogása, akkor készítek valami ennivalót. Vegye fizetségnek éjszakai jóságáért! És nagyon hálás lennék, ha nem tenne továbbra is úgy, mintha közöttünk... Mintha maga meg én... A lány elhallgatott, Devlin pedig szemmel látható örömmel fejezte be a félbehagyott mondatot: - Mintha maga meg én lefeküdtünk volna egymással? Mi lenne, ha azt mondanám: egyáltalán nem zavar, ha egy nő szeretkezés közben összekever egy másik férfival? Az énekes szeme huncutul megcsillant, Raine azonban villámsújtotta hangulatában nem vette észre, hogy a férfi csak a tartózkodását akarja megtörni. - Ez... ezzel meg mit akar mondani? - kérdezte természetellenesen vékony hangon. - Nem feküdtünk le egymással -jelentette ki felháborodottan a lány, és felpattant a helyéről. - Mitől ennyire biztos a dólgában?Talán én voltam, aki álmában örömöt okozott magának. Sem nem Darryl, sem nem Bob, hanem én. - Óriási tévedés! -háborgott Raine. -Észrevettem volna, ha magával vagyok. Erre mérget vehet. A lány szentül meg volt győződve arról, hogy tudatalattija nem csaphatta be ennyire. Devlin egyetlen csókja bebizonyította neki, hogy soha többé nem fogja elfelejteni a férfit. Ha testük egymásra talált volna, minden porcikája kitörölhetetlen emlékként őrizné egyesülésük valamennyi pillanatát. - Mit eszünk? - kérdezte a férfi, amikor Raine ~áta mögé lépett a fürdőszobából visszatérve. A lánya melegszendvicsek készítése közben arra g~olt, hogy Devlin szándékosan kínozza testi közelségével. Úgy érezte, a férft rettenetesen szórakoztatja, hogy védtelen vele szemben. - Nem szabályszerű az öltözete, Raine - mondta Devlin, és kötényt kötött a lány nyakába. - Nincs szükségem kötényre - ellenkezett Ráine. A férfi eleresztette a füle mellett a tiltakozást, és a lány önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét, amikor Devlin a derekára tekerte és hátul masnira kötötte a pántot. Túl nagy volt rá a darab. Úgy vélte, a férfié lehet. Nem tévedett. - Magának sokkal jobban áll, mint nekem - jelentette ki Devlin. - Mr. Paige... - kezdte volna Raine. - Devlin - javította.ki a férfi. A lány a tűzhelyre meredt, pár pillanat múlva azonban hirtelen meg-. fordult. Nem kellett volna. Amikor ugyanis felnézett, Devlin pillantása a szájára esett, és Raine azonnal arra vágyott, hogy a férF megcsókolja 17 n~ ~wv>r - Hagyjon végre békén, Mr. Paige! -fortyant fel a lány, és megpróbált átbújni a férfi mellett. Nem járt sikerrel. - Csak ha végre hajlandó lesz Devlinnek szólítani - erősködött a férfi. Raine tudta, hogy nincs más választása. Nagy levegőt vett, és orrát megcsapta Devlin arcvizének kesernyés illata. A fürdőszobában kenhette be magát. A lány csak most vette észre, hogy a férfi arcáról és álláról eltűnt a sötét borosta. - Menjen a pokolba, Devlin! - mondta végül bájos mosollyal az ajkán, és elégedetten vette tudomásul, hogy a férfi barna szemében bosszúság villant meg, mielőtt utat engedett neki. - Nem haragszik, ha előbb eszem valamit? Nem szeretnék éhes gyomorral a pokolra kerülni. Devlin haragja azonnal elszállt, amikor a lány az asztalra tette az aranybarna melegszendvicséket. Gyorsan leült, és tányérjára szedte az adagját. Raine még három falatot sem nyelt le, amikor a férfi már végzett az evéssel. - Úgy látom, valóban régen ehetett rendes ételt - csipkelődött a lány, amikor észrevette, milyen mohón mered Devlin az ő tányérjára. - Amint elmésen megjegyezte, pocsék szakács vagyok - sóhajtott a férfi. - Régebben azt hittem, a főzés a világ legegyszerűbb dolga. Ritkán tévedek ekkorát. Egy hete vagyok itt, és még csak szörnyű zabkását, zacskós levest megmogyoróvajas kenyeret ettem. Úgyszólván az éhhalál küszöbén álltam. Beszéd közben sem vette le a szemét Raine tányérjáról. A lány mosolyogva Devlin elé tolta maradék szendvicsét. - Tessék! Nem bírom tovább nézni a sóvárgó pillantásait. - Ó, maga angyal! A férfi szavai hallatán és hálás tekintete láttán Raine elnevette magát. - Szeretne másik állást? - kérdezte Devlin két falat között. - Nem, teljes mértékig elégedett vagyok a fizetésemmel - felelte a lány. ' - Hajlandó lennék alkalmazni. Raine mindenre számított, csak erre az ajánlatra nem. Hallgatott, de aztán felülkerekedett benne a kíváncsiság. - Miért kínál nekem állást? - Több okból. Először is, mert nagyszerűen főz. Ráadásul újságíró, és így biztosan tud gépelni. - Devlin elmosolyodott. - Már említettem, hogy számokat szeretnék idefönt írni, bár eddig nem jártam túl sok sikerrel. Ebben is szükségem lenne agysegítségére. Raine megpróbált ellenállni a férfi esdeklő tekintetének. - Szívesen főzök magára, amíg itt vagyok, de egyébként... Sajnálom, mást nem vállalhatok. Szeretem a munkámat a lapnál. Eszem ágában sincs, hogy feladjam. Devlin lenyelte az utolsó falatot, csak azután szólalt meg: - Hallgasson inkább végig, mielőtt döntene - kérte. - Rendelkezik még egy igen fontos tulajdonsággal, Raine. Nevezetesen azzal, hogy nem szerelmes belém. Az utolsó nő, aki nekem dolgozott, éppen három óráig állt az alkalmazásomban... - Igen... Miért pont három óráig? Attól tartok, nem értem. - Három órányi munka után éppen meg akartam fürdeni, ám észrevettem, hogy foglalta kád. Ráadásul leplezetlen meghívást kaptam a betolakodótól arra, hogy csatlakozzam. - Komolyan? Raine elhessegette magától az ötletet, hogy elfogadja Devlin ajánlatát. A férfinak arra a megjegyzésére sem akart gondolni, miszerint ő nem szerelmes belé. A fürdőszobai nőre összpontosított. - Gyakran előfordult magával ehhez hasonló eset? - Meg sem tudnám számolni, hányszor -felelte Devlin. Raine majdnem megsajnálta a férfit, abban azonban továbbfa is biztos volt, hogy nem fogadhatja el a felkínált állást. Devlin téved, ha valóban azt hiszi: ő egyáltalán nem vonzódik hozzá. Vajon mennyi időnek kellene eltelnie, amíg ő is ilyen szégyentelenül felkínálkozna, és.a nyakába ugrana,amikor éppen együtt dolgoznak? - Inkább maradok a kelbimbőimnál - mondta aztán. - ,Azért köszönöm. Úgy tűnt, a lány vonakodása csak megerősítette a férfit abbél' zándekában, hogy alkalmazza őt. Meglehetősen magas kezdő fizetést kín ' t és ráadásképp azt is felajánlotta, hogy Raine később cikket írhat róla va__~ melyik női lapnak. - Megfizethetetlen tapasztalatokkal gazdagodhatna mellettem, amelyeket később felhasználhatna pályafutása során - mondta Devlin színpadias kézmozdulattal. - Nézze, tényleg kilátástalan helyzetben vagyok. Csak két ujjal tudok gépelni, és pötyögéssel megy el a drága időm. Nem vagyok kisegítve egy buta libával, aki állandóan csak hízeleg. Eddig csak ilyen libuskákkal hozott össze a sors, de most azt hiszem... - ...hogy én nem vagyok az? - szakította félbe Raine. -Nőnek mindenesetre nő vagyok, és a válaszom végleges: nem! - Raine, értse meg végre, hogy... - Hagyja már abba! - A lány azt ajánlotta, hogy felejtsék el az egészet, és enyhe csalódást érzett, amikor a férfi semmit sem felelt, csak összeszedte az edényt. Abban biztos volt, hogy a férfi mellett szerezhető tapasztalatok nem igazán segítenék szakmai pályafutását. Ha Devlinnek dolgozna, állandóan küzdenie kellene a férfi vonzereje ellen. Elég, ha Devlin csak rámosolyog, vagy ránéz sötét, álmatag szemével, és máris elveszíti a fejét. Elég ebből, te ostoba tyúk! -korholta magát. Nevetségesnek találta a helyzetét. Fogta és a mosogatóba tette az edényt, aztán nagy kondér vizet rákott a tűzhelyre. 18 19 n~ ~wra ~ Raine kitartóan sikálta a tányérokat, amelyeken a kenyérmorzsákon kívül szemernyi kosz sem volt. Magán érezte Devlin tekintetét, miközben vizes ronggyal letörölte a tálalót. - Ha kissé célratörőbben kezelem a lehűlését, biztosan elfogadja az ajánlatomat - jelentette ki a férfi öntelten. A lány megpördült, hogy csípősen megfeleljen neki, ám torkán akadt a szó. Devlin tekintete sípulóvere kivágására siklott, aztán tovább vándorolt, és egész testét bejárta. Raine rettenetesen örült, hogy a bő és vastag gyapjúholmi jól elrejti az alakját. Nyugalmat erőltetett magára. - Nem unja még az ellenállhatatlan szívtipró szerepét? Vagy mindenáron meg akar felelni kétes értékű hírnevének? - támadt a férfira. - Először állást kínál, mert olyan házvezetőnőre és titkárnőre van szüksége, akit hidegen hagynak férfias bájai, aztán azt állítja, hogy akkor bezzeg elfogadnám az ajánlatát, ha lefeküdtünk volna egymással. Hát ez mindennek a teteje! - Csinos, kimondottan csinos - mondta Devlin ügyet sem vetve Raine szavaira, és tovább mustrálta a lányt. Az énekesnek alighanem egyetlen nő sem tudott ellenállni. Hangja meleg és puha volt, akár a bársony, és tekintetétől a lány úgy érezte, átlátszik a pulóvere. Devlin eddig ismeretlen, zavarba ejtő érzéseket váltott ki belőle. Hirtelen forróság öntötte el, és kísértést érzett, hogy kigombolja blúzán a legfelső gombot. Végzetes hiba lett volna. Nem csoda, hogy a nők elolvadnak tőle, és istenítik. Érzékisége előbb-utóbb minden nőnemű lényt levesz a lábáról. Raine-t bosszantotta, hogy Devlin most testének vonzerejét vetette be ellene. - Nagyon hatásos-nyögte, miközben aférfi tekintete tovább simogatta a testét. - Ezzel azonban ugyanúgy nem hat meg, mint az állásajánlatával. Kinőttem már abból a korból, amikor az ember popcsillagokat imád. Ráadásul maga nem is az esetem. Devlin végre levette róla a tekintetét. Heves mozdulattal felemelte a kondért, és a mosogatóba öntötte a gőzölgő vizet. Odadobott Raine-nek egy konyharuhát, ő meg nekiálld a mosogatásnak. Egy szót sem szólt, és nem is nézett a lányra. Raine gyerekesnek találta, hogy valaki ennyi idős korában így viselkedjék. Alighanem még egyetlen nő sem utasította vissza. Tulajdonképpen csodálatos lehet, ha valaki ilyen erős nemi vonzerővel 20 3. FEJEZET bír, gondolta irigykedve a lány. Elképzelte, milyen lenne, ha az ő meleg és behízelgő hangjától, izgalmas beállásától és csábos pillantásától is egyszerre lába elé vetné magát a férfinép. Már a gondolat is magával ragadta. Mosogatás után Raine a kandalló előtt álló régimódi hintaszékbe kuporodott, és a lobogó lángokat nézte. Meg sem próbált beszélgetést kezdeményezni, hiszen már Devlin puszta jelenlététől is gyorsabban dobogott a szíve. Egyszer csak megérezte, hogy a férfi mögéje lépett, és ettől végigfutott a hideg a hátán. Vajon most... Nem, nem érintette meg. Kis idő múlva Devlin odament a vastagon kipárnázott támlásszékhez, és ő is leült. A lány az ajkába harapott. Ijesztő, milyén hatásoa ~, van rá Devlin! Lassanként kínossá vált a csend. Raine szívesen nhondott volna valamit, hogy enyhítse a férfi önérzetén ejtett sebet, aztán győzött benne a dac, és tovább hallgatott. Megpróbálta végiggondolni, mit tesz majd, ha újra biztonságban le§z a szállodában. Nemigen volt kedve ahhoz, hogy folygassa szerencsétlenül indult szabadságát. Sokkal kevésbé tartotta balszerencsésnek landolását a jeges vízben, mint találkozását Devlin Paige-dzsel. Ezentúl a férfi egyetlen dalát sem fogja tudni anélkül végighallgatni, hogy ne jutna eszébe a csókja, és az, hogy meztelenül a karjában feküdt. . - Unalmas lesz a rap, ha így folytatjuk tovább - törte meg végül Devlin a csendet, amelyet csak a fa ropogása és a hintaszék nyikorgása zavart meg néha. A férfi hangja vidáman csengett, úgy látszott, elszállt a rosszkedve. Raine Devlinhez fordult, aztán kisimított arcából egy kósza tincset, és erőtlenül elmosolyodott. - Ha szavát adja, hogy tisztességesen fog viselkedni, én is megteszek minden tőlem telhetőt. Devlin előrehajolt, és térdére támasztotta a könyökét. Összekulcsolta a kezét, és eltűnődve vizsgálgatta a padlót. - Be kell vallanom valamit, Raine. Megkedveltem magát. Hosszú idő óta maga az első nő, aki nem ugrott azonnal a nyakamba. Kérem, bocsássa meg a viselkedésemet. Megszoktam, hogy minden nő, aki felkelti az érdeklődésemet, rögvest igent mond, és elfelejtettem, milyen is, ha valaki hallani sem akar rólam. Raine a férfira nézett, és megijedt Devlin szerencsétlen arckifejezése láttán. - Valószínűleg túlontúl elkapattak a nők - folytatta pár pillanat múlva a férfi. A lány nem tudta, hova vezethet ez a beszélgetés. Szívesen megvigasztalta volna Devlint. Lehet, hogy magányosnak érzi magát, és segítségre szorul? Éppen ő, akit állandóan rajongó nők hada vesz körül? - Komolyan gondoltam az ajánlatom, Raine. Nem könnyíti meg ugyan az életemet, de eddig legalább nem ment az idegeimre. 21 A téli asszony - Újságíró vagyok - mondta. - Nem menne a dolog, és ezzel maga is tisztában van. Szeretem a hivatásom, és még ha fel is hagynék vele... Előbb vagy utóbb valószínűleg ágyba bújnánk. Képtelen lennék arra, hogy így éljek. Maga hamarosan más nők után kajtatna, nekem pedig nem maradna más, mint a könnyes visszaemlékezés a híres popcsillaggal táltött szerelmes éjszakákra. Ennyivel nem érem be. A férfit meglepte és meg is döbbentette Raine őszintesége. A lány lesütötte a szemét, és félrefordult. Nem akarta látni Devlin szemében a melegséget és a vágyat. A férfi oldalról a lány arcát tanulmányozta, és a haján megtörő fényt nézte. Hirtelen azon kapta magát, hogy azt kívánja, minél tovább tartson a rossz idő. A hó jó ürügy, hogy itt tartsa Raine-t. Maga mellett akarta tudni a lányt. Hogy örökre-e? Erre a kérdésre egyelőre nem ismerte a feleletet, de szívesen lettvolna addig együttRaine-nel, amígmegnem találja a választ. - Volna kedve hóembert építeni? -kérdezte Devlin váratlanul. - Hóembert? - kérdezett vissza elképedve a lány. - Igen. Még sohasem épített hóembert? Két nagy hógolyót kell összegörgetni, és... - Dehogynem építettem. Minnesotában nőttem fel, és errefelé hosszú a tél. Már angyalt is készítettem hóból. New York-i lévén inkább maga az, akinek fogalma sincs a hóemberekről.. Devlin felkelt a székről, a lányhoz lépett, és őt is felhúzta ültéből. Aztán odament vele a fából készült ruhásszekrényhez, rövid viharkabátot seg!tett rá, és sapkát nyomott a fejébe. - Azt hiszem, így még nem mehet ki, hótündérke. Devlin Raine zoknijára pillantott, és csizmát húzott elő a szekrényből. A lábbeli túl nagy volt a lányra, de egy pár zoknival kitömték az elejét. A szó szoros értelmében úgy kellett utát ásniuk maguknak, hogy kijussanak, mert vastag hótorlasz emelkedett az ajtó előtt. Amikor végre kint voltak, ziháltak az erőlködéstől. A vihar már lecsendesült, de még mindig szálldogált a hó. - Remélem, a javán már túl vagyunk - lihegte Raine. Devlin csak nevetett a megjegyzésen. Olyan volt, mint egy kisfiú, aki éppen új kalandra indul. Lehet, hogy még soha nem játszott a hóban? - töprengett magában a lány. Talán azt sem tudja, milyen érzés a csodás téli erdőben sétálni, és hallgatni, hogy ropog lábunk alatt a hó? A férfi felnézett a szürke égboltra, és mély lélegzetet vett. Boldognak tűnt. Raine magában elismerte, hogy csodaszép körülöttük a táj. Szél rézfa a fák vastag hókoronáját, a leváló hógomolyagok hangtalanul puffantak a földre. - Akár a mesében - lelkendezett a lány. Devlin viselkedése felbátorította Raine-t. Lehajolt, hógolyót gyúrt, aztán célzott, és dobott. A férfi egy pillanatig elképedve meredt a mellkasa közepén éktelenkedő fehér foltra. Egy másodperc sem telt bele, és a lánynak egy fa mögött kellett fedezéket keresnie, de a megtorlásul küldQtlu asszony nie sem kellett, Mattlockból ugyanis dőlt a szó, és sokkal többet elmesélt, mint amire a lány számított. Ezért inkább csak hallgatott. Az újságíró végre levegőt vett. - Nagyszerű, hogy a lapjuk belement a játékba - dünnyögte Raine. Mattlock úgy beszélt, mintha cinkosok volnának. - Tudjá, Mr. Paige azt mondta, a kárnyékünkre csakúgy sereglenek majd a turisták, ha itt megy először a film. Ugye maga is úgy gondolja, hogy az ó története sokkal érdekesebb, mint a valóság? - Hogyne, természetesen - felelte Raine gúnyosan, és azon törte a fejét, mi mindent mesélhetett még Devlin Floyd Mattlocknak. Nem kellett sokáig várnia a válaszra, az újságíró ugyanis lelkesen tovább beszélt. - AKorunk asszonya kapta meg a forgatásról szóló történet kizárólagos közlésének jogát, a miénk lett viszont a legszebb szerelmi történet a Rómeó és Júlia óta. Még a filmbemutató előtt me®elentetik a Paige-ről szóló cikket? - A cikket? - kérdezett vissza Raine, aztán elnevette magát, hogy így leplezze tájékozatlanságát. _'Sajnos nem árulhatom el, Mr. Mattlock. - Mr. Paige nagyszerűen érti a módját, hogyan lehet hatnia közönségre, és ez valamennyiünknek csak javára válik. Persze Devlin szakmájában tudnia kell az embernek, mit vár tőle a közönség. Cseppet sem hatott volna az emberekre, ha a története nem csodaszép tündérről szól, hanem egy újságírónőről, aki cikket akart írni róla. Egyébként honnan tudta, hogy Paige abba akarja hagyni az éneklést? - A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte - vágta rá Raine az első eszébe jutó közhelyet. - Fogadni mernék, hogy maga újabban a főszerkesztőjük kedven- - ce - mondta Floyd Mattlock némi irigységgel a hangjában, aztán gyorsan elbúcsúzott, mert a másik vonalon keresték. Raine lenyomta a telefon villáját, de nem rakta helyére a kagylót. Kábultan felhívta Sheila Hemmingset, és megtudta tőle, hogy Mattlock igazat mondott. Devlin aznap, amikor Raine is felhívta a főszerkesztőnőt, útban Los Angelesbe bement a szerkesztőségbe, ahol általános izgalmat okozott. Sheila azért nem értesítette Raine-t, mert azt hitte, a lány ismeri Devlin tervét. Most elismerését fejezte ki a jól sikerült rajtaütésért, és közölte, hogy a Devlinnel készített beszélgetést a következő számban tervezik megjelentetni. A főszerkesztőnő fél méterrel a fóld felett járt örömében attól, hogy aKorunk asszonya közli elsőként: Devlin Paige azt tervezi, hogy hátat fordít a színpadnak. A szerkesztőségben tett látogatásakor Devlin meghívót hagyott hátra Raine-nek arra a fogadásra, amelyet Patricia Blake ad saját házában a filmforgatás befejeztével. Ezenkívül a lány elkísérheti magánrepülőgépén a férfit, és annyi fényképet készíthet róla, amennyit csak akar. Raine magánkívül volt, amikor helyére tette a telefonkagylót. Még életében nem találkozott Devlinnél ellenszenvesebb alakkal. Né 33 urravY hány telefonhívás, futó látogatás Sheilánál, és máris minden úgy történik, ahogy ő akarja. A helyi újságé lett á csöpögős szerelmi történet, a Korunk asszonya megkapta a beszélgetés kizárólagos közlési jogát, a film pedig ingyen és bérmentve óriási hírverésben részesült, mielőtt még a mozikba került volna. Raine balszerencsés síelési története és a rákövetkező események Devlin számára nem jelentettek többet reklámlehetőségnél, és ő élt is ezzel. Olyan mesétkerített a jelentéktelen történet köré, amelytől csak még népszerűbb lesz. Szeretném tudni, mit mondhatott Devlin a híres barátainak, gondolta Raine. Vajon tolakodó újságírónőnek állított be, vagy azt mesélte nekik, hogy a buta liba beleszeretett, és azt csinált vele, amit csak akart? Mindenesetre olyan magyarázatot talált, amely mindenkit kielégített, különben néhányan nem sajnálták volna a fáradságot, és a nyomomba erednek, gondolta a lány. Mielőtt személyesen is megismerte volna Devlint, Raine meg volt győződve arról, hogy a férfi sokkal inkább remek külsejének, mint tehetségének köszönheti, hogy befutott. Devlin most bebizonyította, pontosan tudja, hogyan érheti el a céljait. Aligha akad nő, akit ne indítana meg, hogy egy férfi reménytelenül beleszeret egy titokzatos „tündérbe", akinek emléke nem hagyja nyugodni, és csodaszép, érzelmes dalok írására készteti. Már csak a film zenéje miatt is seregestül mennek majd a nők a mozikba! Devlin már rég megírta ezt a zenét, hiszen nemsokára bemutatják a filmet. Nem azért vonult el tehát a világ elől, hogy számokat írjon, hanem mert ki akarta pihenni magát. A lány szeme gyanakvóan összeszűkült. Csak most jött rá, hogy Devlin becsapta. Még hogy magányos kunyhó! Patricia Blake háza, ahol biztosan van telefon, ott áll nem messze a kunyhótól, amelyben két napot töltött a férfival! Már a gondolattól is forrni kezdett a vére. Devlin hülyének nézett, és közben valószínűleg pompásan szórakozott, gondolta dühösen Raine. Csak ágyba akart vinni! Hogy lehetett annyira gyermeteg, hogy a férfi egyetlen szavát is elhitte? Devlin ugyanolyan könnyedén hazudik, mint amilyen könnyedén számai szövegét írja. Ebben az egészben csak a jövő heti cikk tartogat Raine számára jót, hiszen alighanem döntő lépést jelent majd újságírói pályáján. Kénytelen-kelletlen beismerte önmaga előtt, hogy }gálával tartozik Devlinnek a lehetőségért. Hála ide, hála oda, Raine még mindig dühös volt Devlinre, amikor hétfőn bebuszozott Minneapolisba. Úgy érezte, a férfi gátlástalanul kihasználta hiszékenységét.. A szerkesztőségben azonnal a szobájába ment. Sheila már várta. 34 A téli asszony - Maga kis titkolózó - üdvözölte a főszerkesztőnő mosolyogva Raine-t. - Tudja, ki kereste ma reggel telefonon? - Fogalmam sincs. Ki volt az? Raine leült az íróasztalához, és néhány iratot tologatott ide-oda, hogy leplezze zavarát. - Patricia Blake. Nagyon sajnálja, hogy a múlt héten nem találkozott magával. Arra kéri, feltétlenül legyen ott a jövő heti fogadáson, ahol a film készítőit látja vendégül. A forgatókönyv Blake visszaemlékezései alapján készült. Kislánykorában édesapjának kunyhója volt északon. Gondolom, tudja, hogy a kunyhó, amelyben rábukkant Devlin Paige-re, a film egyik díszlete. Filmdíszlet? A kunyhó nem több díszletnél? Raine égető vágyat érzett, hogy bosszút álljon Devlinen. Miért is nem jutott eszembe, miket olvastam a filmről? -kérdezte magától a lány. Valószínűleg annyira elkábított Devlin vonzereje, hogy képtelen voltam egyetlen értelmes gondolatot is megfogalmazni magamban. Csak nagy nehezen tudta Sheila lelkes előadását követni. - A film elsősorbán arról szól, hogyan emeikedett pályája csúcsára Patricia Blake, és mekkora szerelem fűzte Jacob Retteringhez. Hát persze. Raine a legszívesebben lekevert volna magának egy pofont. Most már mindent értett, csak túl későn hullt le a szeméről a hályog. Patricia Blake, a New York-i Metropolitan csillaga egész idö alatt mintegy hallótávolságon belül volt, amíg ők Devlinnel a kunyhóban tartózkodtak. Valószínűleg a szállodába is könnyedén visszavihetett volna a férfi! Érthetetlen, gondolta Raine. Sheila a lap legutolsó számából kitépett cikket lobogtatott Raine orra előtt. A fényképen Patricia Blake ismerős, időtlen és még mindig szép arcát pillantotta meg a lány. Az énekesnő hosszú, fehér kabátot viselt, és egy magas, ezüsthajú férfi oldalán egy fenyőfa előtt állt. Raine nagyon ismerősnek találta a közöttük fekvő juhászkutyát. - Helyes... helyes kutya - mondta a lány, és mérhetetlen haragot érzett. ' - Miss Blake csak pár évvel ezelőtt ismerte meg ezt a férfit. Azaz inkább Mackó, a kutya hozta össze őket. Amikor Devlin nálam járt, elmesélte, Hogy Mackó saját magát al~kítja a filmben. Ugye milyen jópofa? - Bocsásson meg, Sheila. - Raine úgy érezte, egy másodpercig sem bírja tovább. - Fejezzük most be, kérem. Sheila az íróasztal felé lépett, Raine azonban felpattant, és kimenekült a folyosóra. 35 TiFfiwY - Miss Morgan! ' Devlin udvariasan kezet fogott Raine-nel. Egymással szemben álltak a repülőtér aprócska épületében. - Jó napot, Mr. Paige - mondta ugyanolyan udvariasan a lány, és enyhén biccentett a fejével. - Engedje meg, hogy bemutassam a fotósunkat, Darryl Standisht. Darryl egy lépést előrelépett, és kissé meghajolt. Raine mintha úgy látta volna, hogy Devlin állán megrándul egy izom, de... valószínűleg csak káprázott a szeme. A férfiak a fotózásról beszélgettek, így Raine alaposan szemügyre vehette Devlint. A férfi kényelmes, rozsdaszínű kordnadrágot, vastag, fehér ír halászpulóvert és felette durva szövésű tweed félkabátot viselt, s természetesen most is nagyszerűen festett. Sötét, gesztenyebarna haján meg-megtört a fény. A lánynak résen kellett lennie, nehogy újra áldozatul essen Devlin sugárzó férfibájának. - Jöjjön, Raine, ismerkedjen meg a többiekkel is. Devlin a lány karja után nyúlt, Raine azonban visszautasította a férfi kezét, és belekarolt Darrylbe. Devlin erre szemmel láthatóan nem számított. Dühösen összeszorította a száját, aztán elfordult, és a kissé arrébb állók felé indult. Odaérve bemutatta Raine-t és Darrylt az ügynökének, Ron Dunn-nak és magánrepülője pilótájának. Az alacsony, zömök Ron főbólintással köszöntötte a lányt. Az ügynök mellett Devlin titkárnője, Evelyn Smythe állt. A törékény, középkorú nő korán megőszült. Elárulta Raine-nek, hogy már évek óta Devlin mellett dolgozik. ' A mosoly a lány ajkára fagyott, s nem éppen barátságosan nézett Devlinre. Úgy tűnt, a fém sem érzi túl jól magát a bőrében. Hazug alak, gondolta Raine, hazug alak vagy, Devlin! A legjobb akarattal sem tudta elképzelni, hogy ez az alacsony, rókonszenves nő, aki itt áll előtte, valaha is beült Devlin fürdőkádjába, és huncut játékokra csábította a férfit. - Maga is elkísérte Mr. Paige-et a forgatási helyszínekre? - kérdezte Raine a titkárnőtől. - Nem, rengeteg dolgom akadt Los Angelesben, és a forgatásnál nem is volt szüksége titkárnőre. A végén már egyébként is csak apróbb kiigazításokról volt szó. - Evelynnek fogalma sem volt arról, hogy nehéz hely 36 5. FEJEZET A téli asszony zetbe hozta főnökét. - Ez a hétvégi kirándulás jutalom Los Angelesben végzett munkámért. - Mr. Paige ezek szerint megbecsüli magát. Raine megsemmisítő pillantást küldött Evelyn munkaadója felé. Elégedetten állapította meg, hogy Devlin idegesen lesüti a szemét. - Beszállhatunk, Mr. Paige - mondta ebben a pillanatban a pilóta, és a kijárat felé mutatott, amely előtt a kifutópályán ott állt a kis gép. Raine azonnal elindult. Elengedte Darryl karját, és a csoport élén tette meg a rövid utat. Darryl közvetlenül mögötte háladt. A lány éppen fel akart másznia kabinba, amikor meghallotta, hogy Devlin azt tanácsolja a fotósnak, az óvatosság kedvéért nézze át még egyszer a felszerelését. Darryl bólintott, és hátramaradt. Raine ebben a pillanatban csípőjén érezte Devlin kezét. - Beljebb, Miss Morgan! - A férfi maga előtt tolta Raine-t. -A leghátsó kettős ülés a miénk. Onnan csodálatos a kilátás. ' Raine behúzódott a sarokba. Az ülés elég keskenynek látszott két ember számára, és össze is ért a combjuk, amikor Devlin helyet foglalt a lány mellett. A férfi halkan felnevetett, és barátságosan odaintett Darrylnek. - Az lesz a le®obb, ha a pilóta mellé ül. Onnan remek légi felvételeket készíthet. Raine szótlanul figyelte, amint Darryl engedelmesen a pilóta mellett, Evelyn és Ron Dunn pedig őttük foglal helyet. A pilóta meghallgatta az irányítótorony utasításait, az ' végig ördültek a felszállópályán. Raine bosszúsan eltolta Devlin kezét, és a segítsége nélkül kötötte be magát, de közben mindvégig kerülte a férfi tekintetét. Tudta, hogy nem viselkedik felnőtt ember módjára, de nem érdekelte. Éppen elég gondot okozott neki, hogy Devlin mellett kell ülnie, még csak az hiányzik, hogy a férfi meg is érintse. Félrefordult, és a kifutópályára szegezte tekintetét. Raine gyomra összeszorult az izgalomtól, amikor az apró gép felemelkedett a betonról, és széles ívben észak felé kanyarodott. Minneapolis egyre kisebbnek tűnt odalent, a gép gyorsan távolodott a földtől. A lány hamarosan már csak hófödte, országutak átszelte tájat látott maga alatt. Csaknem negyedóra is eltelt, mire Devlin megszólította. - Beszélnünk kell, Raine - súgta a lány fülébe. - Tényleg? Ugyan miről? - Raine, kérlek! A férfi meleg lehelete a lány nyakát simogatta, Raine háta libabőrös lett. Bárcsak ne lenne Devlinnek ekkora hatalma felettem! - gondolta, és végignézett az előttük ülőkön. A pilóta, Darryl és Evelyn ügyet sem vetett rájuk, különben is a motor zúgása elnyomná a hangjukat. Mégis... - Tnnen nem lehet kereket oldani - találtá ki Devlin a lány gondolatát, és Raine ettől csak még gyámoltalanabbnak érezte magát. -Mindent megmagyarázok - kezdte a férfi. 37 Tiffi~nnr - Semmi szükség rá. - Nincs? - Nincs! Keresztüllátok rajtad, és tudom, hogy nagyon elégedett vagy magaddal. - Raine a zajos motorbúgás ellenére is fojtott hangon beszélt. Nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy személyes kapcsolat is fűzi Devlinhez! - Mindenesetre elintéztem, hogy a lapok ne írják meg a nevedet - mondta sértetten a férfi. - Hálával tartozol nekem. El tudod egyáltalán képzelni, mit művelt volna veled a sajtó? - Én is újságíró vagyok - sziszegte a lány -, így természetesen tudom... - Hát akkor? Akkor be kellene... - Semmit sem kell vagy kellene csinálnom! - szólt közbe Raine. Napok óta az a nevetséges történet járta fejében, amelyet a férfi a sajtónak beadott. Most szabad utat engedett a haragjának. - Szemét alak vagy! Pár perccel azután, hogy rám bukkantál, máris egy rendesházban találhattam volna menedéket - olvasta Devlin fejére. - Patricia Blake nem messze lakik a kunyhótól, ahova elhurcoltál. Remélem, soha többé nem kell találkoznom veled, ha túl leszünk ezen a hétvégén, és a táskámban lapul a rólad szóló cikk. Most már a férfi is feldühödött. - Úgy látom, elment az eszed, amióta nem láttalak. Sehova sem hurcoltalak. A kunyhó jó két kilométerre van a háztól, a szálloda pedig négyre vagy ötre. Felelőtlenség lett volna tőlem, ha ilyen messzire szállítalak azután,hogy kihalásztalak a folyóból. Valószínűleg mindketten odaveszünk, ha megpróbállak csuromvizesen, teljesen összefagyva elvinni a házig vagy a szállodába. Ráadásul jó darabig nem voltál eszméletednél. Nem volt időm arra, hogy elgondolkozzam a lehetőségeken. Azt tartottam a legfontosabbnak, hogy felmelegítselek. Mire pedig túljutottál a nehezén, kimerült és fáradt voltam ahhoz, hogy az éjszaka közepén átvergődjek veled a havon. - Még egyszer szeretném hálásan megköszönni, hogy megmentetted az életemet - mondta Raine. - Csak azt magyarázd még meg, miért nem vittél el másnap Patricia Blake-hez vagy a szállodába? A saját lábamon is meg bírtam volna tenni az utat, ezt te sem vitathatod, hiszen nem voltam gyenge a hógolyózáshoz, az egyéb hancúrozásokról nem is beszélve. Devlin ajkán egyszerre mosoly jelent meg. - A hógolyócsata után szerettem volna, ha kicsit még velem maradsz. Meg valöszínűleg el is tévedtem volna. Éj szaka még erősen havazott, ezért jobbnak láttam, ha a kunyhóban maradunk. Ez az igazság. - Az igazság! - fújtatott Raine. - Na jó, ez még talán igaz is lehet. Abból viszont, amit a kunyhóban meséltél, egy szó sem igaz. Miss Smythe évek óta dolgozik nálad, és nem olyannak tűnik, mint aki a fürcjőkádban keresi az örömöket. És az a szegény kóbor kutya, amelyik véletlenül a 38 A teh BsSZOny nyomomra vezetett? Mackó Patricia Blake elkényeztetett kutyusa, és még a filmben is szerepel! Devlin semmit jelét nem mutatta, hogy bűntudat gyötörné. A lány legszívesebben lekevert volna neki egyet. - Hát igen, ebben valóban tódítottam kicsit. Néhány napot pihenéssel akartam tölteni, ezért bújtam el a kíváncsi firkászok elől. El sem tudod képzelni, hányszor megesett már velem ilyesmi, és micsoda hajmeresztő történeteket kerekítettek rólam azok, akiknek állítólag semmi közük az újságíráshoz. Arra gondoltam, valahonnan megtudhattad, hol vagyok éppen, és fejedbe vetted, hogy valamilyen úton-módon vallomást csikarsz ki belőlem. Mindenki hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokkal meggyanúsítson egy szép nőt... Devlin a megértés jelét reste a lány arcán, és bűbájosan Raine-re mosolygott. A lány összeszoríto az ajkát. Napok óta erre az összetűzésre készült, és szentül elhatározta, hogy nem dől be még egyszer a férfi vonzerejének és hazugságainak. - Nem volt elég egyértelmű, hogy véletlenül kerültem arra a környékre? - kérdezte Raine kis idő múlva. - Hamar rájöttem, Életem végéig hálás leszek természetanyánknak, mert lehetővé tette, hogy jobban megismerjelek. Habozás nélkül a fejemhez vágtad, hogy nem sokra becsülsz, és ezt természetesen kihívásnak éreztem. Ráadásul szinte regénybe illő volt a helyzet. Mintha csak mi ketten lettünk volna a világon, egy férfi és egy nő. Időre volt szükségem, hogy bebizonyíthassam neked, félreismertél. Azt akartam, hogy épp annyira vonzódj hozzám, mint én vonzódtam hozzád. Jól éreztem magam a társaságodban, de túl kockázatosnak éreztem, hogy egyet-mást megvalljak neked. Attól féltem, elronthatom, ami éppen csak elkezdődött közöttünk. A lány megdermedt. Devlin önzésében csakis magára, saját vágyaira gondol. Eszébe sem jut, mit érezhet ő. A lány újra összepréselte az ajkát, aztán elfordította a fejét. Egyetlen lépést sem hajlandó a férfi felé tenni. Devlin Paige csak a testét akarja megkapni, ő viszont sokkal többet kíván puszta szeretkezésnél. Raine úgy érezte, Devlintől nem kaphatja meg, amire vágyik. Devlin megérezte a lány ellenkezését. Raine sértődött és ugyanolyan szép, mint amilyennek emlékezett rá. A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy erősebben érezhesse a lány kellemesen nőies illatát. Testével melengette Raine-t, mellette aludt, s erősebben elbűvölte és lenyűgözte, mint eddig bárki más. Lassan mégis kezdte elveszíteni a türelmét. Nem volt ahhoz szokva, hogy meg kelljen magyaráznia a viselkedését. A nők általában nem tettek fel neki kérdéseket, csak hagyták, hogy sodorják őket az események. Ez a 39 ~~rl'ANY A téli asszony nőszemély itt mellette azonban nemcsak azt várja el tőle, hogy megmagyarázza, mit, miért tett, hanem azt is értésére kívánja adni, hogy önzésében mindent elhibázott. Hirtelen elhatározta, hogy megtöri Raine ellenállását. Lássuk csak, szende hóleányka, ki nevet a végén! Pár percig hagyta, hadd duzzogjon Raine, aztán támadásba lendült. Nevetséges lenne, ha nem sikerülne meghódítania a lányt! - Meg foglak csókolni, Raine. Csak azért figyelmeztetlek előre, nehogy felsikíts, és ránk vond a többiek figyelmét. A lány szeme tágra nyílt. Ismét dühbe gurult, most azonban nem annyira a férfira haragudott, mint inkább önmagára, amiért hirtelen izgalom fogta el. Devlin figyelmeztetésül Raine szájára tette az ujját, majd végigsimította és ujjával szétnyitotta a lány ajkát, aztán félig Raine fölé hajolt. A lány moccanni sem mert. Attpl félt, nem lesz elég ereje ahhoz, hogy ellenálljon Devlinnek. Te jó ég, bárcsak ne felelne a teste ennyire érzékenyen a férfi közelségére, s bárcsak el tudná fordítani a tekintetét aranypöttyös, barna szeméről! - Ne! - suttogta Raine, de a szóban több volt a hívogatás, mint az elutasítás. Devlin megcsókolta, és a lány ellenállása elolvadt, miközben a férfi nyelve lassan felderítette a száját. Raine semmire sem tudott gondolni, számára csakis Devlin létezett. A férfi a lány pulóvere alá csúsztatta a kezét. Raine megborzongott. Nem volt felkészülve az érzelmeknek ilyen vad rohamára. Mellbimbója megkeményedett, a lányt hol forróság öntötte el, hol meg reszketett a hidegtől. Devlin halkan felnyögött, Raine pedig önkéntelenül átkulcsolta a férfi nyakát, és a hajába túrt. Mennyire vágyott már arra, hogy megérinthesse Devlint! Raine úgy érezte, eggyé váltak, szívük is egy ütemre vert. A férfi elengedte a lány mellét, és derekára csúsztatta a kezét. Raine lassan visszatért a valóságba. Devlin szája elvált a lány ajkától, a férfi megsimogatta Raine arcát, aztán hátradőlt. Így telt el néhány másodperc. A lány megpróbálta rendbe szedni gondolátait, és igyekezett újra felvértezni magát Devlin vonzerejével szemben. - Na látod? - mondta váratlanul a férfi, és Raine-re kacsintott. - Tudtam, hogy végül felolvad az én kis jéghercegnőm. - Minden rendben, Devlin? - kérdezte Evelyn, és feléjük fordult. - Igen, hogyne. Éppen az olvadásról beszélgetünk -felelte a férfi nagy lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot. A titkárnő elmosolyodott, és újra előrefordult. Raine elvörösödött. Nem volt kétsége afelől, hogy Evelyn Smythe pontosan tudja, mi játszódott le Devlin és őközte a hátsó ülésen. Eltartott egy darabig, amire a lánynak sikerült összeszednie magát. Csak nagy nehezen tudta felidézrty magában, miért is akarja visszautasítani Devlint. Ó igen... Még ném tál~lkozott férfival, akinek annyira ne lettek volna lelkiismereti aggályai, mink neki. Vajon hogyan sikerülhetett azt az érzést ébresztenie benne, hogy ő aWilág legkívánatosabb nője? Azonnal erőtlen kísérletet tett, hogy felébressze szunnyadó haragját. - Kihasználtál! - vetette Devlin szemére. - Ha úgy vesszük, valóban - ismerte el a férfi. . - Másrészt viszont... - Nem fejezte be a mondatot. - Másrészt viszont? - makacskodott Raine. - Másrészt viszont nem értem el, amit akartam. - Ú! - A lány kiesett a szerepéből. - Ez... A helyi sajtónak mindenesetre hajmeresztő történetet sikerült beadnod. El sem tudom képzelni, hogy bárki elhitte azt a maszlagot. - Ez persze hazugság volt. Raine pontosan tudta, hogy a legtöbben készpénznek veszik, amit kinyomtatva látnak. - De bizony elhitték. - Akárhogy is van, Floyd Mattlocfot lefizetted - vádolta meg Devlint a lány. - Nem volt más választásom. - Butaság! Hogyhogy nem volt más választásod? A férfi hallgatott. - A filmzene is rég kész volt már, amikor a kunyhóba jöttél - folytatta Raine. - Állítottam valaha az ellenkezőjét? - Hát... nem. Viszont mindent úgy állítottál be, hogy te járj jól. Most is ugyanezt csinálod. Devlin felsóhajtott. - Elismerem, hogy bűnös vagyok az ellenem felhozott vádakban. Tévedsz azonban, ha azt akarod mondani, hogy Mackót is pont akkorra rendeltem oda, amikor felbukkant. Abban a pillanatban meg tudtam volna fojtani. - Felejtsük el az egészet! - Raine kényelmetlenül feszengett a helyén. Sejtette, hogy Devlin pontosan tudja, mire gondol. - Most, hogy tisztáztuk ezt a sok zagyvaságot, beszéljünk érdekesebb dolgokról - mondta mosolyogva a férfi. - Például miről? -kérdezte gyanakodva a lány. Igyekezett megérteni, hogyan sikerült Devlinnek elérnie, hogy miközben minden vádpontban bűnösnek vallotta magát, mégsem akarja helyben kivégezni. - Hogy haladsz a munkáddal? - kérdezte Devlin. - Nagyszerűen, hála neked. Raine megvető fintort vágott, és a férfinak az a képtelen vágya támadt, hogy megcsókolja a lány orrán a szeplőket. - Na látod, hóleányka, milyen nagyszerűen összevág minden! Ha 40 41 urrannr A téli asszony összefüggésbe hozták volna a nevedet az enyémmel, nyomós okkal haragudhatnál rám. Az újságírók nem ismernek kegyelmet, s akkor vonzó tested minden négyzetcentimétere köztulajdonná vált volna. Raine lecsapta a magas labdát. - Én sem leszek kegyes hozzád. - A férfi értetlen képe kárörömmel töltötte el a lányt. - Ha megjelenik a rólad szóló írásom, vonzó tested minden négyzetcentimétere köztulajdonná válik. Ne feledd, hogy én is az általad oly megvetett újságírók közé tartozom. - Raine, ezt... ezt nem teheted meg - tört ki olyan hevesen Devlinból, hogy Evelyn hátrakapta a fejét. - Amint hallom, rendkívül érdekes társalgásról maradok le éppen - jegyezte meg a titkárnő. - A motor hangja miatt sajnos alig hallok valamit, meg Ron is szörnyű hangosan horkol. Már hozzá is láttak a cikk megvitatásához, Raine? - Nem, még nem. Éppen Mr. Paige méretei iránt érdeklődöm. A lapunkat olvasó hölgyek egészen biztosan sóváran várják, hogy még pontosabb képet alkothassanak maguknak eszményképükről. Evelyn felnevetett. ' - Hé, álljunk csak meg egy pillanatra... - Devlin nyilván nem számított erre a váratlan fordulatra, és hozzá kellett szoknia a gondolathoz. Raine elővette táskájából apró riportermagnóját, és Devlin elé tartotta a mikrofont. Azt csak ő tudta, hogy a készülékben nincs szalag. - Magasság, súly, mellbőség. Ezenkívül olvasóink arról is szívesen értesülnének, milyen méretű alsóneműt visel Devlin Paige, s mekkora megfeszítve karizma körmérete. A férfi arcszíne sötétvörösre váltott. HoT titkárnőjére, hol Raine-re nézett. Evelyn szemmel láthatóan nem érzett együtt vele. A titkárnő újra elnevette magát, és előrefordult. Devlin türelmetlen kézmozdulattal eltolta maga elől a mikrofont, bár arckifejezéséből ítélve a legszívesebben ripityára törte volna az egész készüléket. - Te ajánlottad fel, hogy írhatok rólad-emlékeztette Raine szelíd hangon a férfit. Pár perccel ezelőtt még úgy tűnt, Devlin biztos abban, hogy fölényben van a lánnyal szemben. Most zavartnak és bizonytalannak látszott. Raine-nek arcizma sem rándult, bár csak nehezen sikerült lepleznie diadalérzetét. - Vagy talán nem így volt? -kérdezte a lány. -Természetesen én sem ezt akartam, de... - Raine megrándította a vállát. A lány tisztán érezte, hogy a férfi zavara haragba csap át. Raine nagy levegőt vett, és nyugalmat erőltetett magára. Ha nem vigyáz, Devlin kénye-kedve szerint játszhat az érzéseivel, s tudta, hogy ehhez a játékhoz ő nem elég erős. - Szóval amondó vagy, hogy minden pompásan alakult? - kezdett rá újra Raine, és a férfira mosolygott. - Őszintén hálás vagyok, amiért kihagytad a nevem a történetből. Ettől szavahihetőbb leszek. - Mi leszel? - morogta Devlin. - Szavahihető. Az olvasók előtt. Fenntartásaik lennének velem szemben, ha tudnák, hogyan jutottam ahhoz a páratlan lehetőséghez, hogy cikket készíthetek veled. - Gondolod? A lány bólintott. - Hm... - A férfi áthatóan nézett Raine-re, és a lány egy pillanatra mintha fájdalmat olvasott volna ki a férfi szeméből. Nem, nyilván tévedett. Devlin tekintete jéghideg volt. - Most már biztos, hogy alábecsültelek - mondta kis idő múlva a férfi. - De ez többé nem fordul elő. - Hangja rekedtes lett. - Csak Patrícia házában kezdjük a beszélgetést. Gondolom, a fotósod már elég légi felvételt készített. Megkérdezem, nem akar-e helyet cserélni velem, hogy megvitathassátok a szakmai kérdéseket. Ezzel felállt, átbújt Evelyn és Ron mellett, s elbrement a pilótaüléshez. Raine lehunyta a szemét, hogy ne is lássa a férfit. Valójában örülnie kellett volna, amiért sikerült elejét vennie Devlin újabb közeledési kísérletének. Hát nem ezt akarta? Mégis mindent érzett, csak örömöt nem. Nem tudta, miért, de az az érzése támadt, hogy kicsúszott lába alóla talaj, és mély, sötét gödörbe zuhant. Raine nem rágódhatott sokáig komor gondolatain, mert kis idő múlva Darryl huppant le mellé az ülésre. - Nem értem, miért törik magukat a nők, hogy megkaparintsák ezt a fickót. - Darryl színpadiasan felsóhajtott. - Mit tud ez a Paige, amit én nem? Megmagyaráznád? Raine behatóan végigmérte Darrylt. Semmivel sem volt véznább Devlinnél. Sötétszőke, hullámos hajával, rokonszenves, szabályos arcvonásaival majdnem olyan vonzó volt, mint Paige. Nem volt meg benne azonban az a nyugtalanító sugárzás, amelytől Devlin közelében állandóan ideges feszültség töltötte el a lányt. Darryl társaságában kellemes biztonságban érezte magát. - Bizonyos tekintetben szeretetreméltóbb vagy. Raine olyan erőtlenül beszélt, hogy Darryl felkapta a fejét, és fürkész pillantást vetett a lányra. - Csak nehogy azt mondd, hogy te is ugyanúgy bedőltél neki, mint a többi nő! - A férfi felsóhajtott a lány vörösödő arca láttán. - Jóságos ég! Hogy sikerült ilyen gyorsan levennie a lábadról? Én meg már több mint egy éve kerülgetlek. Jobban kellene lepleznem az érzéseimet, gondolta Raine. Ha Darryl észrevette, hogyan érzek, nem telik bele sok idő, és Devlin is rájön. - Nem dőltem be neki - jelentette ki a lány. - Paige beképzelt és erőszakos nőcsábász. Ám kétségtelenül csodálatos a teste. 42 43 urrAnnr A teu asszony - Ha hazaérünk, azonnal súlyemelési leckéket veszek, és beiratkozom egy férfihájat fejlesztő iskolába. - Darryl megfogta a lány kezét. - Ne mutasd ki előtte, mennyire tapasztalatlan vagy, Raine. Valószínűleg dörzsölt újságírónak tart. Ne áruld el, hogy ez az első komolyabb megbízásod. - Köszönöm a tanácsot- dünnyögte a lány. Furcsamód nem érzett elég erőt magában ahhoz, hogy elmondja Darrylnek, Devlin pontosan tudja, mivel foglalkozott eddig a lapnál. Miért is nem kérdezte meg Sheilától, érdeklődött-e felőle a férfi? Remélhetőleg Devlinnek nem sikerült kiderítenie, mennyire visszahúzódóan él, s még önálló lakása sincs, hanem egy barátnőjével lakik. Rengeteg erőfeszítésébe került, hogy független, önálló nőnek tűnjön a férfi szemében. Ha Devlin mégis megtudta, hogyan él, hamar rájöhet arra is, hogy rászedte, s színlelésének egyetlen célja volt: tőle szerette volna megvédeni magát. Raine pontosan tudta, hogy a férfi kifejezésteli barna szeme nem hazudik, és Devlin valóban szívesen kezdene viszonyt vele. Számára azonban a véget jelentené, ha belemenne egy olcsó kalandba. A lány őszintén remélte, hogy a hétvége után a férfi örökre eltűnik az életéből, s nem telnek bele évek, mire sikerül elfelejtenie Devlint! 6. FEJEZET Vastag tölgyhasábok pattogtak a nyitott kandallóban. Jacob Rettering pár perce igazgatta el őket a piszkavassal. Felesége mosolyogva hozzásimult. Patricia Blake. ugyanolyan vonzó volt pamutnadrágjában és kézzel kötött norvégmintás pulóverében, mintha csillogd estélyi ruhában állna valamelyik operaház színpadán. Társaságában azonnal jól érezték magukat az emberek. Hétvégi látogatóinak egyenként és személyesen mutatta meg szobáikat, és mindégyiküktől megkérdezte, nincs-e szükségük még valamire. Vacsorához a faborítású nappalit uraló kandalló körül helyezkedtek el kényelmesen, tálcával az ölükben. - Még nem találkoztam olyannal, aki jobban készítené a chilit, mint Patricia - hízelgett Devlin. A férfi hanyagul elnyújtózva ült egy barna bőrfotelban. Szemmel láthatóan otthon érezte magát, bizalmas és baráti viszony fűzte a háziakhoz. Éppen egy pohár konyakot vett el egy feszes nadrágot viselő, telt ajkú barna nőtől, aki veszélyesen kivágott pulóverében macskamozdulatokkal Devlin mellé térdelt, és egyik kezét birtoklón a férfi combjára tette. Raine szíve összeszorult, amikor meglátta, hogy a lány ujjai izgató lassúsággal köröznek Devlin szűk farmernadrágján. Az olasz Gisela Gariani fontos mellékszerepet alakított a filmben, s már ma megérkezett a holnapi fogadásra. Szemmel láthatóan halálosan szerelmes volt Devlinbe. - Hiányoztál, drágaságom. Gisela mély, behízelgő hangon beszélt. Fátyolos, zöld macskaszeme rajongással csüggött Devlinen, s miközben nézte, hogyan kortyol a férfi a konyakból, nyelve hegyével megnedvesítette telt, piros ajkát. - Los Angelesben még dolgoznom kellett a filmzenén - mondta Devlin. - Most már azonban csak a bemutatóra várok. Bevallom, rettenetesen örülök, hogy csak a zenei részért vagyok felelős. Nem irigylem azokat, akiknek a sok különálló jelenetből egységes történetet kell összerakniuk. Devlin visszahúzta a lábát, hogy megszabaduljon a fáradhatatlanul combján matató ujjaktól. Raine majdnem elnevette magát, amikor a férfi végül inkább felállt, és a kandalló mellett a falnak támaszkodott. El tudta képzelni, mennyire terhes lehet Devlinnek, ha a nők oly makacsul és könyörtelenül üldözik szerelmükkel, mint Gisela. Azóta nem hagyott nyug 45 44 11rI'ANY tot a férfinak, amióta megérkeztek, és Raine biztosra vette, hogy Devlinnek már az idegeire megy a színésznő. Giselának nagyon csábos hangja és izgató alakja volt, a férfi azonban nem rejtette véka alá, hogy hidegen hagyják a nő bájai. Raine szinte elégtételt érzett. Tetszett neki, hogy a változatosság kedvéért most másképp osztották ki a szerepeket: ezúttal Devlin volt szenvedő alanya a nemi zaklatásnak, és szemlátomást ő sem boldogult jobban, mint Raine boldogult volna hasonló helyzetben. A lány nem sajnálta a férfit. Megérdemli a sorsát, gondolta. Minden fellépésén közszemlére teszi ki a testét. Szépek a dalai, de nem azok miatt telnek meg zsúfolásig a hangversenytermek, hanem Devlin sugárzó érzékisége és éneklését kísérő izgató mozdulatai vonzzák a rajongókat koncertjeire. Giselát szemmel láthatóan rabul ejtette Devlin férfias hódításainak híre, s ennek megfelelően bánt a fé~val. Nem hagyta egykönnyen lerázni magát. Raine alig leplezett élvezettel nézte, amint a színésznő odamegy a férfihoz, átkarolja a nyakát, s egyik tincsét mutatóujja köré tekeri. Patrícia több együttérzést mutatott Devlin iránt, mint Raine, és megpróbálta megszabadítani üldözőjétől a férfit. Ártatlan hangon arra kérte, hozzon be újabb fahasábokat. A tűz fényesen lángolt, s a kandalló mellett halomban állt még a fa. Mindenki átlátott Patrícia kérésén, csak Gisela nem. A színésznő sugárzóan Devlinre mosolygott, és felajánlotta a segítségét. A férfi keservesen felsóhajtott, úgy tűnt, a kétségbeesés határán van. Most Jacob Rettering sietett a segítségére. - Ez a férfiak dolga, Miss Gariani. Nem vennénk a szívünkre, ha megfázna odakint. Maradjon csak itt a tűz mellett, mi majd behozzuk a fát. Devlin határtalanul hálásan és villámgyorsan kabátba bújt, s egy futóbajnokot megszégyenítb sebességgel elhagyta a szobát. Darryl azonnal kihasználta Devlin távollétét, és odament Giselához. Elég volt néhány hízelgő bók, és az olasz nő máris átpártolt hozzá. Pár pillanat múlva kart karba öltve az ajtó felé indultak. Darryl diadalittasan Raine-re nevetett, amikor zsákmányával elvonult a lány előtt. Olyan volt, mint egy vadász, akinek ritka trófeát sikerült ejtenie. Evelyn Ronhoz fordult. - Amint látom, te is elfáradtál. Hosszú volt a nap, én is megyek aludni. Karjánál fogva felhúzta Ront a kanapéról, jó éjszakát kívánt a többieknek, és oldalán Devlin ügynökével felment a tölgylépcsőn a magas helyiséget körülölelő galériára. Patrícia megvárta, amíg becsukódott a távozók mögött az ajtó, aztán leült Raine mellé. - Ne jelezzük Devlinnek, hogy elmúlt a veszély? - kérdezte cinkosan. - Azt hiszem, ma estére sikerült a szerencsétlen fickónak megszaba 46 A téli asszony dulnia üldözőjétől. Úgy érzem, a barátjának egyáltalán nincs ellenére, hogy neki kell helyettesítenie Devlint, és gondoskodni fog arról, hogy Gisela vissza se jöjjön. Raine nem feltételezett volna ilyen rámenősséget Darrylről. Ha elmentek valahova, a férfi szinte hozzá sem ért. Rosszallása kiült az arcára, és Patrícia elmosolyodott. - Van ilyen, kedvesem. Kezdő énekesnő koromban nem egy pályatársnőm gyorsabban érvényesült, mert ugyanazt a módszert alkalmazta, mint Gisela. Valószínűleg ezért is alakította annyira meggyőzően a szerepét. Testre szabott feladat volt. Egyébként Gisela híre hajszálpontosan megfelel a jellemének. Devlinnél más a helyzet. Ezért is nem tud zöld ágra vergődni a hírével. - 'Azt mindenesetre nagyon jól tudja, milyen hatással van a nőkre -jegyezte meg keserűen Raine -, és tőkét is kovácsol belőle. Fabatkát sem ér a hangja, a rajongói azonban rögtön elfelejtik, hogy hamisan énekel, mihelyt elkezdi rázni magát. Patríciából kibuggyant a nevetés a lány fitymáló me®egyzése hallatán, és akarata ellenére Raine is vele nevetett, ám aztán szinte dacosan folytatta: - Nem tudom sajnálni, ha nőnemű rajongói az első adandó alkalommal rávetik magukat. - Raine... Ugye nagyon kedveli Devlint? - kérdezte váratlanul Patrícia. - Nem! De igen. Azaz... -A lány tehetetlenül elhallgatott. Nem értette, hogyan terelődhetett beszélgetésük ilyen gyorsan személyes síkra. Talán attól, hogy első pillanattól kezdve vonzódott Patríciához, és érezte, hogy az asszony is rokonszenvesnek találja öt? - Szeretné, ha esélye lenne nála. Igazam van, Raine? A lány egyre zavartabb lett. Idegesen babrálta egyik ftirtjét. - Nem tudom - mondta végül boldogtalanul. Raine felállt, a kandallóhoz ballagott, és zsebre dugott kézzel a tűzbe bámult. A lány még mindig a kandallónál állt, amikor Jacob és Devlin karjukon fahasábokkal visszatértek a szobába. Raine nem vette észre, hogy Jacob és Patrícia összenéz. Az sem tűnt fel neki, hogy a házaspár elhagyja a nappalit. Amikor egy idő múlva megfordult,, már csak Devlin meg ő voltak a helyiségben. - Folytathatjuk a beszélgetést a személyes adataimról? - kérdezte Devlin. A férfi jobb kezével elkapta Raine csuklóját, és a lány háta mögé szorította. Baljával mágához húzta a lányt. Raine megfordult, hogy kiszabadítsa magát, de nem járt sikerrel. 47 II~fANY A t~u asszony - Hm... - Devlin úgy tett, mintha erősen mérlegelne valamit. - Úgy nézem, kilencven körüli a mellbőséged. Te mennyire becsülöd az enyémet? Raine-t készületlenül érte e váratlan lerohanás. - Ugye nem gondolod komolyan, hogy válaszolok is? - sziszegte. A férfi szorítása erősödött, s a lány rájött, hogy a kínzás csak most kezdődik igazán. Devlin kis idő múlva a derekára tette a kezét. - Derékbőség? Raine hallgatott. - Hát j ó, elárulom. - Hangjából csak úgy áradt a gúny. - Devlin Paige derékbőségé körülbelül nyolcvanöt centiméter. - Nem érdekel. - Nem? Hölgyrajongóimat viszont annál inkább. Gondoljon újságírói kötelességeire, Miss Morgan! - Hagyd abba! - mondta dühösen a lány, és megpróbálta lerázni magáról a fém kezét, amely időközben a csípőjére csúszott. Devlin nem vett tudomást Raine ellenkezéséről. Izgatóan tekergetni kezdte csípőjét, alsóteste többször a lányéhoz ért. Raine-t elöntötte a forróság. Gyorsan lesütötte a szemét. Aférfi felnevetett. Látszott rajta, hogy egyre jobban élvezi a játékot. - Úgy látom, érintésre érzékenyebb vagy - állapította meg gúnyosan. -Jöhet a következő lépés? Félkézzel átkarolta Raine nyakát, ujjait belefúrta a hajába, aztán durván hátrahajtotta a fejét, lehajolt hozzá, és száját a lányéra szorította. Nyelvével szinte gorombán szétnyitotta az ajkát, közben Raine kezét végigvezette a testén, egyre lejjebb haladva, amíg a lány a férfi minden porcikájával megismerkedett, és világosan érezte Devlin izgalmát. Raine reszketni kezdett, átragadt rá a férfi szenvedélye. Devlin kéjesen felnyögött, csókja egyre követelőbb lett, és most már a lány sem bírta tovább leplezni, mennyire kívánja Devlint. Mellbimbója megkeményedett. Jóleső gyengeség fogta el, alig állt a lábán. Devlin a puha, vastag szőnyegre döntötte, és ő is melléfeküdt. Egymással szemben feküdtek, a férfi lábával fogva tartotta Raine-t. Devlin szenvedélye és simogatásai minden mást feledtettek a lánnyal. A férfi kigombolta Raine blúzát, aztán gyors, gyakorlott mozdulattal kinyitotta elölkapcsos melltartóját is. A lány beleremegett, amikor Devlin megsimogatta meztelen mellét. Ujjai addig köröztek bimbója körül, amíg Raine úgy érezte, nem bírja tovább. Kéjesen a férfihoz simult. Devlin belecsókolt a nyakába, aztán ajka játékosan a lány kemény bimbója köré zárult. Raine egyenetlenül lélegzett, és belekapaszkodott a férfiba. Devlin hirtelen elhúzódott tőle, felállt, és lenézett a lányra. Raine úgy érezte, a férfi pillantása égeti meztelen bőrét. - Ha további adatokra van szükséged a cikkedhez, fent megtalálsz: Egymás mellett van a szobánk. Raine képtelen volt mégmoccanni. A gyengéd szenvedély után arculcsapásként érte a visszautasítás. Kábultan a lépcsőn felfelé igyekvő férfi után nézett. Tudta, hogy Devlin is kívánja ót. Hogyan bírta mégis érzéket len gépként leállítani magát? Borzalmas, kiállhatatlan alak! Teljes szívemből gyűlölöm, gondolta a lány. Raine lassan rendbe hozta a ruháját. Már megint túl gyorsan engedett Devlin csábítási művészetének! Még nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy felmenjen a lépcsőn. Lassan a bárpulthoz lépett, whiskyt töltött magának, és egy hajtásra meg is ittá. Az ital égette a száját, de a gyomrában jóleső melegség áradt szét. Soha nem bocsátom meg Devlinnek, amit ma este tett velem, fogadta meg. Soha! Annyira eltöltötte a bosszúvágy, hogy csak sokára hallotta meg a kitartó kaparászást a bejárati ajtón. Kinyitotta, és beengedte Mackót. A kutya boldogan a nyakába ugrott, és üdvözlésül arcon nyalta. Raine csak most vette észre, hogy sír. Mackó a lába elé ült, mintha megérezte volna, milyen boldogtalan a lány. Raine a bárpultra csapta a poharát, és felment a lépcsőn a szobájába. A kutya követte. Alig csukta be Mackó és maga mögött az ajtót, amikor lépéseket hallott. Gyorsan betolta a reteszt, és hátát az ajtónak vetette. Pár pillanat múlva elfordult az ajtógomb. Mackó halkan morogni kezdett. Kintről fojtott szitkozódás, aztán távolodó lépések hangja hallatszott. Raine hallotta, hogy kinyi1ik, májd becsukódik a szomszéd szoba ajtaja. Lehet, hogy Devlin ott akarta folytatni, ahol pár perccel ezelőtt abbahagy ta? A lány nem tudta, mi lesz, ha reggel majd újra a férfi elé kell állnia. Ma éjszaka végképp képtelen lett volna erre. Mackó felugrott az ágyra, és kényelembe helyezte magát. Raine levetkőzött, és meleg flanelhálóingbe bújt. Szinte reszketett a hidegtől. Mackó alá dugta jéghideg lábát, és betakarózott. A szomszéd szobából szünet nélkülijárkálás zaja hallatszott át. Devlin fel-alá rótta a hosszakat szobájában. Végül az ajtóhoz ment, a gomb felé nyúlt, aztán elbizonytalanodott, és zsebre dugott kézzel, habozva megállt. Nem, semmi értelme, hogy még egyszer megpróbáljon~bejutni Raine szobájába. Az ablakhoz lépett, és kinézett a tiszta, csillagfényes éjszakába. Hallotta, mikor jött fel a lány, de túl lassan mozdult: mire odaért, Raine már bereteszelte az ajtaját, és most már biztosan nem nyitná .ki neki. Annyira feldühítette Raine viselkedése, hogy puszta kézzel meg tudta volna fojtani a lányt. Amíg Raine nem mondta, hogy írni akar róla, ártatlannak tartotta, és becsületesebbnek a többi nőnél, akivel eddig találkozott. Nem ment ki a fejéből a pajkos bócsata emléke. Létezik, hogy a nevető hóleányka egyszersmind gátlástalan, hírnévre éhes újságíró? 48 49 Tiffa~nr A t~11 A8820IIy Raine mai viselkedése egyszerűen nem illett abba a képbe, amelyet arról a lányról alakított ki magának, akivel két napot töltött a kunyhóban. Rosszul lett a gondolatra, mit meg nem tett, hogy megvédje Raine jó hírét, s eltitkolja nevét a firkászok elől. Azért fáradt ennyit, hogy olyan nőn segítsen, aki sokkal agyafúrtabb nála? ' A lány ma pompásan mulatott Giselával szemben tanúsított tehetetlenségén, őt meg elfutotta a pulykaméreg. Ezért elégítette ki Raine szakmai érdeklődését oly módon, hogy meglepje vele a lányt. Sok öröme nem lett a dologból, Raine döbbenete azonban egy darabig kielégítette bosszúvágyát. Amikor azonban a lány elbizonytalanodott abban a helyzetben, amelyben egy tapasztalt nő pontosan tudta volna, mit kell tennie, kétségei támadtak. Lehet, hogy igaztalanul büntette meg? Ha Raine tényleg mindenre képes lenne egy címlaptörténetért, most itt feküdne az ágyamban, és nem zárta volna magára az ajtót, gondolta Devlin, aztán azon kezdte törni a fejét, mi lehet a lány és Darryl Standish között. Semmi sem utalt arra, hogy messzebbre mentek volna a baráti kapcsolatnál. Ismeretségük első napján Raine azt mondta, nem fűzik szoros szálak Darrylhez. Ez nyilvánvalóan igaz is, a lány nem hazudott. És ő, Devlin? Ó mit tett? Kínozza, amióta csak ismeri. Lehet, hogy Raine megváltozott viselkedése csak védekezésre szolgál? Ez lenne a magyarázat? Nem volt, s lelki békéje érdekében nem is igen lehetett nagy bizalommal a nők iránt. Raine-ben azonban szívesen megbízott, sőt szinte kétségbeesetten vágyott arra, hogy megbízhasson benne. Övön aluli ütésként érte, amikor a lány a repülőn bevallotta: el akarja árulni. Ma este durván válaszolt erre az árulásra, de most már sejtette, hogy alaposan melléfogott. Raine csak önvédelemből öltötte magára a gátlástalan újságíró jelmezét. Ha valóban ártatlan, akkor ma este mindent tönkretettem, töprengett a férfi. Devlin levetkőzött, és ágyba bújt, ám ugyanúgy elkerülte az álom, mint a lányt a szomszéd szobában. Másnap reggel Raine csak későn ment le reggelizni. Mielőtt leült volna a házigazdák és Evelyn mellé, meggyőződött arról, hogy Devlin nincs ott. Friss kávé csábító illata csapta meg az orrát, a kifli is meleg volt még. - Nem aludt jól, kedvesem? - érdeklődött Patricia aggódva. Raine tudta, hogy a festék nem takarja el egészen a szeme alatthűzódó sötét árkot. Mégis azt remélte, nem veszik majd észre, hogy egy percre sem hunyta le éjjel a szemét. - Nem aludtam túl jól. Valószínűleg a levegőváltozás és az idegen ágy miatt - felelte könnyedén. Senki sem hitte el a magyarázatát. - Devlin sem volt sokkal jobb színben - jegyezte meg Evelyn. Jacob Rettering fürkész pillantást vetett Raine-re. A lány lesütötte a szemét, és a kiflikre összpontosított. Nem érezte jól magát a bőrében. Amikor újra felnézett, minden tekintet rászegeződött. Vajon mit hisznek rólam és Devlinről? - töprengett Raine. Arról nyilván sejtelmük sincs, hogy világok választanak el bennünket egymástól. Patricia megérintette a lány karját. - Biztosan azt hiszi, hogy mindenféléket gondolunk magáról meg Devlinről - mondta. Raine bólintott. - Tudja, mi valamennyien hosszúhosszú évek óta szeretjük Devlint - folytatta Patricia. - Amikor először mesélt arról a szép lányról, akit a szó szoros értelmében befújt a hó a kunyhójába, azthittük, csakfutó kalandról van szó. Nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget az egésznek. Aztán láttuk, mi mindent megtett azért, hogy elterelje magáról a sajtó figyelmét, s hogy elintézze, ne kerüljön be a lapokba a maga neve, Raine. Őszintén szólva nagyon meglepődtünk. Nem szokta ennyire törni magát. Legalábbis azokért nem, akiket alig ismer. Patricia sokatmondóan a lányra mosolygott, aztán tovább beszélt. - Lehet, hogy maga nem úgy látja, mi azonban Devlin családjának tartjuk magunkat. Rajtunk kívül soha senki nem törődött vele. Az utcán nőtt fel, és úgy tett, mintha senki és semmi nem árthatna neki, a versei azonban könnyekre fakasztottak bennünket. Gyerekkorában az egyik árvaházból a másikba került. Amikor ösztöndíjat kapott a zeneművészeti főiskolára, úgy érezte magát, mint a fogoly, akit váratlanul szabadon engednek. Késbbb egy véletlennek köszönhetően fedezték fel. Egy rockegyüttesben énekelt, hogy kiegészítse az ösztöndíját. Lemezszerződést kapott, és az értékesítés érdekében a kiadó könyörtelenül kihasználta Devlin megjelenését és személyiségét. Tavaly aztán ráébredt, hogy ez az élet tönkre fogja tenni. Azt ajánlottuk neki, bontsa fel a szerződését, és csak azzal foglalkozzék, amit mindig is a legszívesebben csinált: a zeneszerzéssel. Devlin habozott. Két héttel ezelőtt azonban váratlánul döntött. Nem találja figyelemre méltónak? Raine csendben hallgatta Patríciát. Lelkében ellentétes érzelmek küzdöttek egymással, és a lelki háború arcára is kiült. Soha nem gondolt arra, hogy Devlinre csak rákényszerítenék nyilvánosság előtti viselkedését. Nem tudta, mit feleljen. - Úgy érti, Devlin döntésének köze van hozzám? - kérdezte végül a lány. Patricia bólintott. - Igen. - Miből gondolja? - Devlintól tudjuk - felelte Patricia. - Elmesélte, hogy maga sok mindent a szemére vetett, amit már ő is régóta érzett. A maga szájából azonban kellemetlenebb volt hallania. Devlin úgy érezte, lekötelezettje 50 51 Ttr~nnr Ronnak, az ügynökének. Amikor azonban maga felnyitotta a szemét, s rájött, hogy elpocsékolja a tehetségét, és a közönségének sem tesz jó szolgálatot azzal, hogy önmagát és a róla kialakult képet adja el nekik, nem pedig a~zenéjét, végleg eldöntötte, hogy felbontja a szerződését. Ron azért kísérte el ide Devlint, hogy elhatározása megváltoztatására bírja. Az ügynök úr azonban ezúttal reménytelen ügyért harcolt. Raine szeme tágra nyílt. - Ezúttal? Devlin ezek szerint már máskor is megpróbálta felrúgni a szerződést? - Nem is egyszer-felelte Patrícia. -Ron azonban minden alkalommal bebeszélte neki, hogy nem okozhat csalódást a rajongóinak. Most azonban nem fo®a hagyni, hogy meggyőzzék. Csodaszép zenét írt a filmünkhöz. A közönség végső soron csak nyer azzal, ha Devlin kedve szerint zenét szerez, és nem lép fel többé. Azt hiszem, ezt időközben Ron is belátta. Ma reggel ugyanis elindult Los Angelesbe. - En... - Raine megilletődötten a fejét csóválta. - Devlin tegnap este nagyon dühös volt rám... Nem, nem mesélheti el, mit tett vele a férfi. Nincs is rá szükség. Jacob megértően bólintott. - Tudtam, hogy kellemetlenség vár magára. Devlin észrevette, hogy jót mulatott Giselával szembeni tehetetlenségén. Olyan vadul vágta a fát, hogy már a látványtól felhólyagosodott a tenyerem. Remélem, nem neveti ki többé Devlint, Raine. A tél hátralévő részére már elég felaprított tűzifánk van, és nincs kedvem öreg csontjaimat csak azért fagyasztani, mert vigyáznom kell, nehogy Devlin kevésbé ártalmatlan dolgon töltse ki a mérgét... - Azt hiszem, nem csak amiatt volt dühös. Raine maga sem értette, miért akar magyarázattal szolgálni a számára szinte vadidegen embereknek. Hogyan is támadhatott az a képtelen gondolatuk, hogy a férfi őszintén érdeklődik iránta? Ez nem igaz. Tegnap este világosan értésére adta, mennyire megveti. Kívánja a testét, Evelyn és Retteringék tévednek azonban, ha azt hiszik, hogy többet érez iránta, mint eddigi szeretői iránt érzett. Nem jelent többet Devlinnek, mint újabb trófeát, amelyet az ágyában szerezhet magának. Nincs más hátra, meg kell értetnie ezzel a három emberrel, hogy ne fáradozzanak tovább. Nem lesz belőlük szerelmespár. - Cikket szeretnék írni róla - állította. - Csak ezért vagyok itt. - Nem kerülte el a figyelmét asztaltársai hitetlenkedő ábrázata. -Devlin valószínűleg nem érdemelte meg a szemrehányásaimat. De talán az én véleményem is hozzájárult ahhoz, hogy végre valóra váltotta rég meghozott döntését. Közöttünk azonban nincs személyes kapcsolat. Meglehetősen kellemetlen, kíváncsi újságírónak tart, aki azt hiszi, nagyot lendít a pályáján, ha cikket írhat a híres Devlin Paige-ről. 52 A téli asszony Raine nem várta meg a többiek válaszát. Felállt, és elhagyta a helyiséget. Először vissza akart menni a szobájába, aztán mégis úgy döntött, hogy inkább sétál egyet. Jót fog tenni egy kis testmozgás a friss levegőn. Viharkabátot és meleg csizmát vett, aztán kilépett a házból. Patrícia és Jacob birtoka csodaszép volt. A lány lassan baktatott lefele a behavazott fenyők szegélyezte kocsifeljárón. Mélyen beszippantotta a hideg, jó ízű levegőt. A hó ropogott a talpa alatt, amikor az erdei ösvényen folytatta útját. Tudta, hova ér,,ha két kilométert megtesz. A kunyhó ugyanolyan volt, amilyennek Raine emlékezetében élt. Az ajtó felé indult, és nem akart odanézni, ahol Devlinnel a hóágyban feküdt. Egy darabig küzdött magával, végül azonban elveszítette a küzdelmet, és odafordította a tekintetét. A szél már eltüntette a hóból testük körvonalainak nyomát, a lány mégis pontosan felismerte azt a helyet, ahol együtt feküdtek. Raine-t meglepte, hogy a kunyhó nem volt bezárva. Kinyitotta az ajtót, és belépett. Most nem száradt fehérnemű a kandalló előtt, á hatalmas ágy azonban, amelyen Devlin meztelen testét ölelve melengette őt, ugyanúgy uralta a szobát, mint akkor. A többi bútor csak a film díszlete volt, s nagyrészt már Olympia Productions feliratú faládákba rakták őket. Ahogy a hóból örökre eltűnt testük nyoma, a kunyhóból sem marad nemsokára több csalóka ábrándnál. 53 111IAhIT Raine szemügyre vette hétvégére magával hozott ruháit, amelyek szép rendben lógtak egy keskeny, népies jellegű szekrényben. Patríciától tudta, hogy az esti társaság nem ad igazán az öltözködési szabályokra, ezért túlságosan ünnepélyesnek érezte, hogy bársonyszoknyát és brokát felsárészt vegyen fel. Végül hosszú, elölgombos, rózsaszínű kötött ruhája és szarvasbőr körömcipője mellett döntött. Amikor elkészült, megszemlélte magát a tükörben. A fülében lógó aranykarikák megcsillantak, ha megmozdította a fejét. Mézszőke haja kibontva, puha hullámokban omlott a vállára. Szemét kiemelte a szempillára és szemhéjra kent festék. Nyakára és csuklójára parfümöt cseppentett, és úgy érezte, így már csatlakozhat a többi vendéghez. A galérián összetalálkozott Evelynnel, és együtt mentek le a lépcsőn. A titkárnő belekarolt Raine-be, s így a lány máris nem érezte magát úgy, mintha idegen lenne. Raine egész nap nem találkozott Devlinnel. A férfia hírek szerint reggeli után azonnal eltűnt, és azóta senki sem látta. A lány Evelynnel az újonnan érkezett vendégek egyik csoportjához lépett, ésmegismerkedett néhány színésszel. Hogy ennyien időt szakítottak, és eljöttek a mai ünnepségre, az Patrícia és művészete előtti tisztelgésük jele volt. Az egyik férfi meg is jegyezte, hogy Patrícián kívül egyetlen nő sem tudta volna elrángatni a munkája mellől. Raine-nek remek emlékezőtehetsége volt, de a biztonság kedvéért magával hozott egy jegyzetfüzetet, hátha hall ezt-azt. Ha valaki Devlint említette, csakis szakmai érdeklődést mutatott, s udvariasan bólintott, ha a többiek szép szavakat mondtak a férfiról. Úgy tűnt, zenéje nagyon fontos szerepet játszik a filmben, sőt még a forgatókönyvre is hatással volt. Jacobot a férfiasan vonzó Kirk Summers alakította a filmben. A színészt rajongó nők serege vette körül, ő viszont főleg Giselának tette a szépet. Az ifjú olasz díva ezt szemmel láthatóan nagyon hízelgőnek találta, s egész este el sem mozdult Summers mellől. Raine majdnem hangosan felnevetett, amikor Darryl-lefényképezte az odaadóan és imádattal Kirkön csüggő Giselát. Titokban elismerte, hogy ő sem tudta teljesen kivonni magát a férfi vonzereje alól. A legszívesebben autogramot kért volna föle, de aztán lemondott a dologról, mert attól félt, rajongó bakfisnak fogják tartani. 54 7. FEJEZET A téli asszony Patrícia kisebb zenekart is szerződtetett a tánchoz. A zenészek a nagy hangversenyzongora körül helyezkedtek el, és néhány pár táncolni kezdett. Darryl Raine-hez lépett. - Hát itt vagyunk, testközelben a gazdag hírességekkel -jegyezte meg a fotós, és öblös pohárban aranybarna, gőzölgő italt nyomott a lány kezébe. - Grog - mondta. Raine belekortyolt, és megnyalta az ajkát. Pompás íze volt. - Gondolom, sikerült néhány remek jelenetet lekapnod = mondta Darrylnek, és nem bírta ki, hogy ne cukkolja a férfit kicsit Gisela miatt. -Azt hiszem, az egyik hölggyel a szó szoros értelmében testközelbe kerültél. Darryl felnevetett: - Ha valakinek a sors ekkora lehetőséget kínál fel, azt teljes mértékben ki kell használni. - A Kirk Summersba karoló sötét hajú szépség felé sandított. - Láthatod, milyen gyorsan elillannak ezek a lehetőségek. - Körülnézett, mintha keresne valakit. - De hová tűnt ittlétünk célja és értelme? - érdeklődött. - Sehol sem látok vihogó hölgykoszorút, és ebből csak arra következtethetek, hogy Devlin még nem mutatkozott ma este. Raine a homlokát ráncolta. Hát mindenki, akár nő, akár férfi, csakis a férfiszépséget látja Devlinben, aki körül úgy rajzanak a nők, mint lepkék a fény körül? Senki sem érzi, hogy Devlin igazából egészen más? - Te nem éreznéd terhesnek, hogy állandóan a középpontban kell állnod? - kérdezte a lány Darryltől. - Nem gondolod, hogy a fogadások, az újságírók és a rajongók egy idő után az idegeire mennek az embernek? Ilyen körülmények között gyakorlatilag nincs is lehetőség a magánéletre. - Nekem nagyon tetszene. - Darryl nem vette komolyan a lányt. - Képzeld csak el, hogy azonnal körülvennének a nők, ha belépnék valahova! A Paradicsomban érezném magam. Raine elnevette magát a férfi me®átszottan kéjsóvár tekintetén, és megpróbálta elmagyarázni neki, mit akart mondani. Minden szavát komolyan gondolta. - Próbáld meg Devlin szemével nézni a dolgokat! Állandóan a sarkában vannak a rajongók, szinte üldözik. Egyáltalán nincs magánélete. Szerintem szörnyű lehet olyan kirakatban élni, ahol köztulajdon a tested. - Még mindig a régi nótát fújod? - kérdezte Devlin a lányháta mögül. Csak a beszélgetés végét kaphatta el, és dühösnek látszott. -Akár hiszed, akár nem, nem köztulajdon a testem, Raine. Nagyon unom már ezt a sületlen szöveget. - Nem azt mondtam... - kezdte volna a lány, Devlin azonban nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. - Elég a buta beszédből! - vágott a szavába. Darryl látta, hogy Devlin szeme veszélyesen megvillan, és jobbnak látta, ha minél hamarabb olajra lép. Együttérzőn Raine-re mosolygott, aztán 55 IIItAIVY A téli asszony az előbb még a bárpultnál támaszkodó kellemes vonalú szőkeség keresésére indult. Devlin komor tekintettel méregette Raine-t. - Gyere, elmegyünk valahová, ahol nyugodtan beszélgethetünk: Raine-nek nem volt más választása, ha nem akart feltűnést kelteni, követnie kellett a férfit. Devlin az öltözőszobába vezette, és egy irhakabátot meg egy hosszú, kapucnis cobolybundát akasztott le a fogasról. A lány vállára terítette a szőrmekabátot, és kituszkolta az ajtón az éjszakába. - Nem vehetem fel csak úgy más kabátját! - ellenkezett Raine. Anynyira már sikerült összeszednie magát, hogy tisztán tudott gondolkodni. - A tulajdonosának biztosan nincs ellene kifogása, ezt elhiheted nekem. A férfi előreszegett álla és elszánt tekintete meggyőzte a lányt arról, hogy minden további ellenkezés felesleges. Egyébként is... nagyon kellemes viselet volt a bunda. Raine végigsimított a szőrmén. Még soha nem viselt ilyen drága holmit, amelyet Devlin oly hanyagul ráterített. A férfi a kocsifelhajtón várakozó lovas szánhoz vezette. - Szállj be! - parancsolt rá. Raine hirtelen megrettent Devlintól, és egy lépést tett vissza, a ház felé. A férfi viselkedése és rideg hangja semmi jót nem ígért. A lány nem akart kettesben lenni vele, főleg nem a balsikerű tegnap este után. Máskor úgy örült volna az éjszakai szánkóútnak, mint egy kisgyerek. A szári olyan volt, mintha az előző századból pottyant volna ide. Az eléfogott fekete ló türelmetlenül topogott a hóban. Ha felvetette a fejét, csilingelni kezdetfa hámra akasztott számtalan csengettyű. Devlin felkapta a lányt, a vastagon kipárnázott ülésre tette, és nehéz gyapjútakarót terített a térdére. Gondosan a lány lába köré tekerte a pokrócot, aztán ő is felült mellé. Megrántotta a gyeplőt, és a ló lassan elindult. Raine hátradőlt, felnézett a sötét égboltra, aztán pár pillanatra lehunyta a szemét. A fémszántalpak gyorsan siklottak a kemény havon. A téli erdő csendjét csak a ló fújtatása és a csengettyűk hanga törte meg. A lány úgy érezte, mintha egy téli mese szereplője lenne, csak a mellette ülő férfi nem illett a képbe. Devlin szinte görcsösen tartotta a gyeplőt, és mereven előrenézett. Hallgatását Raine fenyegetőnek érezte, és rettegett attól, mi várhat rá. Devlin egy apró, védett tisztáson állította meg a szánt. Az ülés előtti rézgyűrűre erősítette a gyeplőt, és hátradőlt. A fák csúcsa között ezüstösen ' átsütő holdat nézte. Érdes volt a hanga, amikor végre megszólalt. - A tegnap este miatt... - Nem szeretnék a tegnap estéről beszélni veled, Devlin! -tort ki szenvedélyesen a lányból. - Légy szíves, vigyél vissza! Semmi kedve nem volt mindig úgy tenni, ahogy éppen a fém hangulata diktálja, és újabb ezernyi szemrehányást sem akart végighallgatni. Fáradt volt ahhoz, hogy állandóan védekezzék. Devlin kinyújtotta a karját, és a lány azt hitte, a férfi magához akarja vonnia Raine azonnal megmerevedett, Devlin azonban csak a kapucnit húzta a lány fejébe. - Tegnap este megbocsáthatatlanul viselkedtem veled. Szívemből sajnálom, Raine - mondta halkan a férfi. - Komolyan beszélsz? - Raine végtelenül elcsodálkozott. - Tudom, hogy nem volt igazam. Időközben rájöttem, hogy egy gátlástalan, dicsvágyó újságírónő még a tegnap este történtek után is bebújt volna az ágyamba, hogy megkapja a történetét. Ó, Raine, próbálj megérteni! Állandóan résen kell lennem. Amikor azt mondtad, hogy csak a cikk miatt vagy itt, hirtelen semmit sem értettem. Éreztem, hogy nem vagy ilyen, váratlan szakmai nagyképűséged azonban az elevenembe talált, és azonnal bosszút akartam állni rajtad. Csak miután megérintettelek, és úgy bántam veled, mint... - Hirtelen elszorult a torka. - Ugye mindent tönkretettem? Szerettem volna még tegnap éjjel bocsánatot kérni tőled, de aztán arra gondoltam, úgysem nyitnál ajtót nekem. - Ném volt jogod ahhoz, hogy úgy bánj velem - jegyezte meg Raine nyugodtan. - Függetlenül attól, mennyire az elevenedbe találtam. A lány szeretett volna megbocsátani Devlinnek. Kétségbeesetten remélte, hogy a férfi nem csak azért kért tőle elnézést, mert túlzott önbecsülése nem viseli el a visszautasítást. - Sohasem jutott eszedbe, hogy nekem is vannak érzéseim -folytatta Raine. - Nem érdekelt, hogy bennem mi megy végbe, csak a saját sértett férfiúi büszkeséged számított. - Nem büszkeség volt. Azért haragudtam, mert azt hittem, becsaptál, és hazudtál nekem. Attól féltem, szórakozol velem. Most már tudom, hogy egyszerűen csak nem bíztál, és most sem bízol bennem. Ez abból is kiderült,;amit a fotósodnak mondtál rólam. Nem voltak éppen hízelgőek a szavaid. Egy. darabig csend honolt közöttük. - Hogyan győzhetnélek meg: nem olyan vagyok, mint amilyennek a közönség előtt mutatom magam? - kérdezte végül Devlin halkan. - Piaci áru lettem, kialakítottak rólam egy képet, amelynek meg kellett felelnem. Soha nem tettem ki magam szívesen közszemlére, nem szerettem kirakatban élni. Raine rájött, hogy a férfi tökéletesen félreértette Darrylnek mondott szavait. - Félreértettél - mondta szelíd hangon a lány. 56 5? TiffANY A téli asszony A férfi feszülten figyelt, és Raine-t meglepte, milyen fontosnak tartja Devlin a véleményét. - Azt mondtam, nehéz lehet számodra, hogy állandóan reflektorfényben kell élned. Még azt is szentül hitted, hogy az embereket érdekli, mit szoktál enni. Szörnyű lehet, ha valakinek így kell élnie. A férfi erőtlenül elmosolyodott, de legalább mosolygott végre. Raine megérezte, hogy lassan oldódik Devlin görcsössége. Vajon bízhat-e benne? Még jobban belebújt a bundába, arcát simogatta a puha, selymes cobolyszőr. - Nem is lenne túl nehéz hozzászoknia hírnévvel járó kellemes dolgokhoz - jegyezte meg a lány. - Ugy dobtad rám ezt a bundát, mintha valamelyik turkálóból ráncigáltad volna elő. A férfi erre már elnevette magát, és Raine vele nevetett. Utána szótlanul ültek egymás mellett. Furcsa feszültség telepedett rájuk. A lány szíve vad kalapálásba kezdett, s idegesen megköszörülte a torkát. - Régen gyakran utaztam telente a szénásszánon - törte meg a csendet-, de ennek már idejét sem tudom... Elmesélte a férfinak, hogy barátaival sokszor felülhettek az óriási szénásszánra, ám utazásuk többnyire úgy végződött, hogy beleestek a hóba. - Nekem ez mind nem adatott meg. Sok mindent csak melletted tanulok meg. - Devlin a lóra mutatott. Raine hirtelen felegyenesedett. - Csak nem azt akarod mondani, hogy még nem volt gyeplő a kezedben? A~férfi a bűntudat legcsekélyebb jele nélkül bólintott. - Lehetetlen alak vagy, Devlin! - Miért? Baj nélkül elhoztam idáig a szánt-mondta a férfi, és a lányra kacsintott. - Úgy tettél, mintha lovas szánon születtél volna - panaszkodott Raine, és a fekete lóra pillantott. - Gondolom, a paci olyan jól kiismeri magát a környéken, hogy magától is idetalált volna. Remélem, azt is tudja, hogyan jutunk megint haza. - Biztosan tudja. Ha eljön az ideje, semmit sem kell csinálnom, és a ló elindul hazafelé. - Devlin kinyújtotta a karját, és magához húzta a lányt. - Egy örökkévalóság óta szeretnék kettesben lenni veled. - Felemelte a lány állát. - Hiányoztál, Raine. Szeretnék... ó, istenem, szeretnék örökre beléd veszni. Szótlanul egymás szemébe néztek. A férfi tekintetéből annyi gyengédséget olvasott ki, hogy Raine-nek túlcsordult a szíve. Meg akarta érinteni Devlint, szerette volna kisimítani homlokából a hajtincset, mint egy kisgyereknek. Felemelte a kezét, és megérintette a férfi arcát. Most nem érezte, milyen hideg van. A sötét, csupa csillag téli égbolt alatt, a fehéren csillogó erdei tisztáson Devlin megcsókolta Raine-t. A lány közelsége felmelegítette és békével töltötte el, csókjából erőt merített. Nem tudta, mikor sikerült elválnia Raine szájától. Óvatosan eltolta magától a lányt. Raine nézte, hogy a férfi újra kézbe veszi a gyeplőt. A ló elindult. A lány tudta, ha nem ellenkezik, a csókkal csupán elkezdődik valami. Azt kívánta, bárcsak soha ne hagyta volna abba Devlin a csókolózást. A férfi vállára hajtotta a fejét. Irhakabátja az arcát cirógatta, miközben a szán lassan siklott a behavazott erdőben. Raine sejtette, hová viszi a férfi, de nem ellenkezett. Ott volt, ahová tartozik: Devlin mellett. A fakunyhó előtt a fekete ló jól nevelten megállt. Az ablak jégvirágain keresztül meleg fény esett a lány arcára. A férfi leugrott a szánról, és a hámmal meg a gyeplővel foglalatoskodott. Azután karjába kapta és a kunyhóba vitte Raine-t. Aranyvörösen lobogó tűz fogadta őket. A lány nem törte azon a fejét, ki rakhatott tüzet. Devlin a kandalló előtt tette le, aztán lesegítette róla a bundát. Nem vigyázott rá különösebben, egyszerűen ledobta a földre. - Finomabban is bánhatnál mások holmijával - korholta mosolyogva Raine, és a fém kabátja alá nyúlt, hogy lekényszerítse róla az irhát. - Csak az érdekel, ami az enyém - mondta rekedt hangon a férfi, és bizonytalan ujjakkal kigombolta a lány ruháját. Utána a melltartóját is kikapcsolta, egy darabig szótlanul nézte, majd lehúzta Raine-t a kandalló előtti puha, vastag szőrmére. A lány hirtelen rádöbbent, hogy Devlin előre kitervelte a regényes kirándulást, de ez most nem érdekelte. Minden más mellékes lett azután, hogy a férfi megfogta a mellét, és gyengéden, izgatóan körözött mellbimbója körül. A lány egész testében reszketni kezdett. - Csodaszép vagy-- suttogta Devlin. Gyorsan lerángatta magáról a pulóvert és az inget, s újra simogatni kezdte Raine-t. A lány fenntartás nélkül átadta magát érzéseinek. Megszédítette a boldogság, amelyet a férfi mellett érzett. Mellbimbóját Devlin mellszőrzete cirógatta, és Raine izgalma egyre nőtt. Meg akarta érinteni a férfit, érezni és simogatni akarta meztelen testét. Türelmetlenül küzdött Devlin nadrágjának cipzárjával, hogy megszabaduljon a kettejüket elválasztó utolsó akadálytól. A férfi végül segítségére sietett, és fehér alsónadrá®óval együtt legyűrte magáról a nadrágot. - Devlin... Raine kéjesen felsóhajtott, miközben a férfi keze lassan bejárta selymes bőrét, felfedezte csípőjét és teste minden hajlatát. Devlin csókokkal borította el a mellét, nyelve játékosan cirógatta a bimbóját. A lány remegett a vágytól. Szenvedélyétől a férfi is felnyögött. Szája a lányét kereste, ajka Raine ajkát perzselte, nyelvével szájának minden szegletét bejárta. A lány újabb és újabb szenvedélyes gyengédséggel viszonozta Devlin 58 59 A téli asszony csókjait és egész testét felderítő mozdulatait, amelyekkel nem tudott betelni. Amikor a férfi ajka Raine álláról a nyakára siklott, és csókokkal borította, a lány belekapaszkodott Devlin hajába, és enyhe ívben megfeszült a teste. - Ó, Devlin... - suttogta. A férfi Raine combja közé csúsztatta a kezét. Ujjai izgató játékba kezdtek. ' - Ma este egészen az enyém leszel, Raine! - mondta rekedten. Alányhoz nem jutott el a szavak értelme. Ujjával végigsimította a sötét szőr alkotta vonalat, amely Devlin mellétől a hasán át lefelé vezetett. Végül megérintette a férfi legérzékenyebb pontját, és Devlin diadalittasan felkiáltott: - Tudtam, hogy a végén megolvadsz, hóleányka! Ez a mondat sem jutott el Raine tudatáig. Becézte, simogatta a férfit, újabb és újabb kéjhullámmal ajándékozta meg. Devlin már nehezen lélegzett. - Ma éjjel az enyém vagy - dörmögte. Ezeket a szavakat már megértette a lány, és hideg zuhanyként hatottak rá. Visszarántotta a kezét. Ma éjjel? Csak ma éjjel? El kell fojtania magában a vágyat, amelyet a férfi ébresztett benne, még mielőtt teljesen az uralma alá kerülne. Ma éjjel'. És az ezután következő éjszakákon? Raine fázni kezdett, a férfi közelsége nem melegítette többé. Devlin kezdettől fogva tudta, hogyan végződik majd ez az este, gondolta dühösen Raine, mozdulatlanul a férfi mellett fekve. Annyira biztos volt a dolgában, hogy mindent előre eltervezett: a szánúttól egészen a regényes kandallótűzig. Ne légy igazságtalan vele! - figyelmeztette egy,belső hang a lányt. Ki tudja, hogy alakul még a dolog? Raine kényszerítene magát, hogy ellenálljon Devlin simogatásainak, és elhúzódott a férfitól. Tisztán kell látnia, tudnia kell, jelent-e valamit Devlinnek. - Mindent előre kiterveltél? - kérdezte halkan a lány. Devlin megcsókolta Raine vállát, és magába szívta selymes bőrének illatát. Nem érzékelte a lány kérdésének élét. Túlságosan elragadta a szenvedély, nem vette észre, hogy már nincsenek egy hullámhosszon. - A kunyhó, a tűz, ez az egész díszlet semmit sem érne nélküled. Később majd pezsgőt is iszunk - dörmögte a férfi, és ajka Raine mellére siklott. Elképedve fölnézett, amikor a lány eltolta magától. - Mi baj? - kérdezte. - Nagyon ügyesen bonyolítottad a szálakat! - Raine nem bírta tovább leplezni csalódottságát. Devlin úgy rendezte meg a csábítási jelenetet, mintha színpadon volnának, s eddig ő is odaadóan alakította a rá kiosztott szerepet. Fájdalmas volt a kijózanodás. - Van nő, aki ellen tudna állni ennek a regényes környezetnek és főleg annak a lehetőségnek, hogy lefekhet a híres Devlin Paige-dzsel? A lány feltérdelt, és dühösen nézett le a férfira. Melle szaporán emelkedett és süllyedt a felháborodástól. Akandalló fényében villogott a szeme. Devlin nem értette, miért változott meg Raine hangulata. - Hé! - A férfi felemelkedett, és megragadta a lány csuklóját, hogy visszahúzza magához. - Mi a fenét jelentsen ez? Raine-t megijesztette Devlin dühös pillantása, de gyorsan összeszedte magát. - Buta voltam, és majdnem szó szerint bedőltem az előadósodnak-mondta a lány. -Szerencsére mégidejében átláttam rajtad. Jegyezd meg magadnak, hogy nem akarok gyűjteményed legújabb trófeája lenni. Annyira nincs szükségem rád. - Tessék? A férfi elengedte Raine csuklóját, és megragadta a felsőkarját. Ujjai fájdalmasan a húsába martak. A lány még soha nem látta ennyire ádáznak. Szeme szikrákat vetett, szája körül éles és mély lett a ránc. - Nem hagyom, hogy tönkretedd ezt az estét! - kiáltotta dühösen Devlin. Raine sebzett őzként nézett rá, mintha vadászától kérne irgalmat, a férfi azonban nem ismert kegyelmet. Egy rántással mellére húzta a lányt, fogait ajkába vájta, kegyetlen vadsággal, tomboló szenvedéllyel és erővel csókolta. Raine kétségbeesetten védekezett, aztán rájött, hogy többre megy, ha semmit sem tesz. Mozdulatlanul feküdt Devlin karjában. Így is eltartott egy darabig, amíg a férfi elengedte. - Nem terveltem ki előre az estét. Úgy nem, ahogy te gondolod. - Elveszett embernek látszott. - Annyira kívánlak, hogy mindent megtennék azért, hogy megkaphassalak. - Ugyan, Devlin Paige egyszerűen nincs ahhoz szokva, hogy ne kapja meg, amit akar-felelte Raine keserűen. -Az egyáltalán nem számít, hogy én mit akarok. Összeszedte a ruháit, felállt, és a fürdőszoba felé indult. Hirtelen túl bizalmasnak érezte, hogy a férfi előtt öltözzék fel. Alig tett meg pár lépést, és Devlin máris útját állta. - Nagyon is számít, mit akarsz - mondta a férfi. - Engem. Raine felismerte a férfin az elszántság jeleit: az előreszegett állat, a villogó szemet, s rájött, hogy nem lesz könnyű megszabadulni tőle. Devlin annyira el van telve önmagával, hogy nem veszi észre, mennyire színpadias, gondolta a lány. 60 61 Tif~anr Raine dacos képet erőltetett magára, nehogy a férfi észrevegye, milyen nyomorultul érzi magát. - Én nem érem be csak testi szerelemmel - mondta a lány. - Tartós kapcsolatra vágyom. - Hirtelen összeszorult a torka, és könnyek peregtek végig az arcán. - A fenébe! - káromkodott Devlin. - Hát akkor elveszlek. - Csak azért, mert akkor meg kell osztanom veled az ágyamat? - kiáltotta Raine kétségbeesetten. A férfi megrándította a vállát. - Ha másként nem megy... - Semmit sem értesz. Semmit! Semmit! Egy szót sem! -mondta a lány. - Dehogynem, csak... - Devlin félbehagyta a mondatot. Zavartan Raine-re meredt, beletúrt a hajába, aztán a mennyezetet bámulta, mintha onnan leolvashatná, mit kell tennie. A lány nagy levegőt vett, és várt. Ösztönösen megérezte, hogy olyan pontra értek, amelyet egyikük sem látott előre. Bénult volt, és képtelen arra, hogy tisztán gondolkodjék. A legszívesebben olyan messzire futott volna, amilyen messzire csak tud, de mozdulni sem bírt. - Nem ezt akartam mondani, Raine. - Devlin lemondóan a fejét csóválta, és a lány vállára tette a kezét. - Állandóan összezavarsz és megbolondítasz, kislány. Úgy látszik, csak butaságokra futja tőlem, ha együtt vagyunk. Mindig minden egészen másként alakul, mint kellene. Szeretnünk kellene egymást, nem szabadna veszekednünk. A férfi Raine szemébe nézett, és a lány olyasmit fedezett fel Devlin tekintete mélyén, ami megrendítette. - A szerelmemet kívánod, Devlin, nem csak a... nem csak testi kapcsolatot akarsz? - kérdezte Raine halkan. - Istenem, hát persze - nyögte Devlin, és átölelte a lányt. - Vágyva vágyom a szerelmedet. Csókja végtelenül gyengéd volt. Ajka szelíden addig simogatta Raine ajkát, amíg a lány kinyitotta a.száját. A férfi teste elmondta neki, mennyire kívánja. Raine tudta, hogy szereti Devlint. Nem tagadhatja és nem fojthatja el tovább az érzéseit. Alány ruhái a földre hullottak, de nem törődött velük. Átadta magát Devlin csókjának. = Tudnál szeretni engem, Raine? - kérdezte halkan a férfi, miután ajkuk elvált egymástól. - Igen - lehelte alig hallhatóan a lány, reszketve az izgalomtól. A férfi szeme új fényben csillogott. - Soha többé nem hagyom, hogy elmenj, hóleányka. Egyszer elengedtelek, még egyszer nem teszem meg. Amilyen gyorsan csak lehet, összeházasodunk. - Tényleg feleségül akarsz venni... szerelemből? - kérdezte Raine, és ragyogni kezdett. Nem volt szüksége biztosítékra, elfogadta válaszként Devlin birtokló csókját. 62 A téli asszony A szél elnyújtott sivítása belehasított a téli éjszakába. Ez volt az első hang, amely újra eljutott Raine tudatáig. A lány kinyitotta a szemét. Végtelen béke töltötte el. Devlin az övé, ő pedig a fémmé. A kandallótűz bronzszínű fényt vetett Devlin meztelen testére és arcára,amelyet Raine mellén pihentetett. Bátortalan mosoly jelent meg a lány ajkán, és megsimogatta a férfi izzadt arcát. Mennyire szép, mennyire kábító volt Devlinnel a szerelem! A férfi kis idő után felemelte a fejét. Raine szinte ijedten nézett rá. - Mennünk kell? - Nem, nem, még sok időnk van, drágám - nyugtatta meg Devlin a lányt. - Itt senki sem zavarhat bennünket. Csak ők léteztek a világon, amikor újra szerették egymást a hosszú, csillagos éjszakán. Utána sokáig beszélgettek önmagukról. Raine még sokáig emlékezett a férfi elalvás előtti utolsó szavaira: - Most mindenkinél többet tudsz rólam. Még senkinek nem meséltem ennyit magamról, mint neked - mondta Devlin. Ugy beszélt, mintha maga is csodálkozna azon, hogy•így történt. Raine a férfihoz bújt, és elégedetten lehunyta a szemét. Boldoggá tette, hogy többet jelent másoknál Devlinnek. EGY TÁRSKERESŐ A FIATALOKÉRT... Szolgáltatásunkat NEKED terveztük, ha 15-28 év közötti fiatal vagy, és szeretnéd, hogy segítsünk a választásban. A legkedveiőbb feltételek mellett tesszük ezt: egy, illetve féléves tagság között választhatsz ~ bárhol is laksz, tagunk lehetsz ~ horoszkóp segítségét is igénybe veheted ~ maximális diszkréciót biztosítunk akciónkon tagsági díjad kétszeresét nyerheted meg Tagsági díjaink: 1 évre 750,-Ft 1/2évre 400,-Ft Horoszkópos társkeresés +200,- Ft Adatlapot és csekket felbélyegzett válaszboríték ellenében küldünkl Ha nem frsz, nem tudunk segíteni! Címünk: Budapest, PF. 701/78 1399. TiFfi~nnr A teu asszony 8. FEJEZET - Egyelőre inkább senkinek ne beszéljünk arról, hogy össze akarunk házasodni - mondta Devlin a lánynak, miközben átvágtak a téli erdőn. Raine alig észrevehetően összerezzent. Ez a hűvös hang nem lehet azé a férfié, aki az éjszaka oly szenvedélyesen szerette őt. Miért kell titkolózniuk? Alig múltak még el Devlin ölelései, alig csillapult a kéj, amelyet csak ő tudott kiváltani belőle... A legszívesebben világgá kiáltaná boldogságát, de a férfi másként érez. - Miért? -kérdezte Raine, és újra bizalmatlanság kerítette hatalmába. Devlin máris megbánta volna házassági ajánlatát? Csak azért kérte volna feleségül, hogy egy boldog éjszakát tölthessen vele a maga teremtette regényes díszletek között? Alány gondolatban azonnal megdorgálta magát. Hogy kételkedhet egy ilyen éjszaka után a férfiban? Biztosan megvan az oka arra, hogy nem akarja közhírré tenni házassági szándékukat. - Meglehetősen zsúfolt hangversenykörút előtt állok. Gyakorlatilag nem lesz egyetlen szabad percem sera, és veled sem tudok majd törődni. Egyébként is éjjel-nappal nyomunkban lenne a sajtó. Nem akarom, hogy olyasminek légy kitéve, amihez nem vagy hozzászokva. - Megállt, és átölelte a lányt. - Nem szeretném, ha az egész világgal osztoznom kellene rajtad. Devlin olyan szorosan ölelte Raine-t, mintha soha többé nem akarná elereszteni. A lány elszégyellte magát, amiért egy pillanatra is megingott bizalma a férfiban. Devlinfelemelte Raine állát, hogy a szemébe nézhessen. - Ugye nem bántad meg máris? - Nem, dehogy! -kiáltotta elfúlva Raine. Mégis szomorúsággal töltötte el, hogy a férfinak hamarosan el kell utaznia. Mennyire magányos lesz nélküle! - Meddig tart a hangversenykörút? - kérdezte. - Az utolsó előadás nem sokkal a film bemutatója után lesz. Bármit megadnék érte, ha egyáltalán nem kellene fellépnem, de már hónapokkal ezelőtt lekötötték a helyszíneket. Nem mondhatom le. Raine megértően bólintott, bár meglehetősen fancsali képet vágott. - Utána olyan hosszú mézesheteket tölthetünk együtt, amilyet csak akarunk - vigasztalta Devlin a lányt. - Hidd el, Raine, tényleg jobb, ha egyelőre senkinek nem beszélünk a házasságunkról. Ha valami kiszivárog, elszabadul a pokol. A férfi kedvesen, szelíden beszélt. Ugyanúgy, ahogy az éjszaka Raine fülébe suttogta a gyengéd szavakat. A Devlin szája körül játszadozó mosoly és szeme nevetése feledtette a lánnyal bánatát. A férfi tekintete az arcát simogatta, aztán megpihent a száján. Devlin rekedten felnyögött, és lehajtotta a fejét. Szeretettel, gyengéden megcsókolta Raine ajkát, szemét és homlokát, aztán elhúzódott a lánytól. - Ha nem indulunk azonnal tovább, Raine, akkor egy magányos vándor sok év. múlva egy szerelmespár jégbe fagyott emlékművére bukkan majd itt. A lány elnevette magát. - Ami igen káros lenne az önről kialakított képre, Mr. Paige. Végül is magát hazánk egyik legtüzesebb szeretőjeként tartják nyilván. Devlin arcáról leolvadt a mosoly. - Nem tudnád elfelejteni ezt a buta hírnevet? A lány meglátta a férfi tekintetében a leheletnyi fájdalmat. - Ó, Devlin, csak vicceltem. Néha eltúlzod az érzékenységet. - Raine oldalra hajtotta a fejét, és huncutul a férfira kacsintott. - Viszont valóban tüzes szerető vagy! Devlin átkarolta Raine vállát, és folytatták útjukat. A keskeny ösvényen már letaposták előttük az utat, a lány azonban nem erdei sétára készült cipőt hordott, és állandóan megcsúszott. Cudar hideg volt, Raine a férfihoz bújt. - Fázol? - kérdezte Devlin. - Hát persze, te kis buta. Ez a csodaszép bunda nem takarja el a lábam, a cipőm meg nem hótaposósra való. - Ezen segíthetünk. -A férfi minden további nélkül felkapta, és ölben vitte tovább a lányt. - Bevallom, sem este, sem ma reggel nem jutott eszembe a lábbelid. A lovat sem lett volna szabad ilyen hidegben egész éjjel a kunyhó előtt kikötve hagynom. Devlin a házig vitte a lányt, és csak a nappaliban tette le a kanapéra. A kandallóban lobogott a tűz: A férfi Raine elé térdelt, és lehúzta lábáról az átázott cipőt. - Úgy látszik, lassan második természetemmé válik, hogy felmelegítselek - nézett fel kisfiús mosollyal a lányra. - Bevallom, első alkalommal jobban tetszétt a feladat. - Na nézd csak, ki van itt! Már kutatócsapatot készültünk küldeni utánatok-kiáltotta Darryl az ajtóból. Raine vissza akarta húzni Devlin kezéből a lábát, a férfi azonban nem engedte. A lány arca égett, és tulipiros lett. Devlin csak somolygott, és cseppet sem zavartatva magát, tovább dörzsölte Raine talpát. - Jó reggelt, Darryl - üdvözölte a férfi kedvesen a fotóst. - Elég képet készített Raine cikkéhez? Mi már mindent megbeszéltünk. Hacsak nincsenek további kérdéseid, Raine. 64 65 unwnY a teu asszony A lány nagyon örült, hogy Darryl nem láthatta Devlin szemérmetlen vigyorgását. A férfi han®ából szerencsére semmi sem hallatszott ki. Még jó, hogy a fogadáson már elég anyagot gyűjtött a cikkhez. Amit az éjszaka a férfi elmesélt neki, azt nem a nyilvánosság fülének szánta. Végszükségben rendelkezésére áll a szerkesztőség irattára is, ha valamilyen adatra lenne még szüksége. - Alighanem egész cikksorozatot írhatnék - mondta Raine, és majdnem hangosan felvisított, amikor Devlin megcsiklandozta a talpát. - Patricia első pillanattól tudta, hogy így lesz - jelentette ki Devlin, és Raine-re kacsintott. - Ez az újságírónő valamennyiünkre kellemes benyomást tett. - Csodálatos - mondta Darryl. - Sheila el lesz ragadtatva. Lehet, hogy elő is léptet, Raine. A lány elárulta volna magát, ha Devlin tovább dörzsölgeti a lábát, ezért inkább felállt. Mosolyogva bejelentette, hogy szeretne átöltözni, és magukra hagyta a férfiakat. Mielőtt felment, még a helyére akasztotta a csodaszép cobolybundát. Tulajdonosa már biztos kereste, és most azt hiszi, ellopták a kabátját. Vajon kié lehet? Majd kideríti, és elnézést kér, amiért kölcsönvette a bundát. , A lépcsőről még visszanézett Devlinre, aztán bement a szobájába. Levetkőzött, és gyorsan lezuhanyozott. Jót tett neki a meleg víz, visszatért az életereje. Utána zöld nadrágba és hozzáillő pulóverbe bújt, s halványan kifestette a szemét. Befejezésül addig kefélte a haját, amíg fürtjei puha hullámokban omlottak a vállára. Mire Raine újra lement, Giselán és Devlinen kívül valamennyien a kiadós reggelinél ültek az ebédlőben. A lány sonkás rántottát szedett a tányérjára, és egy szelet friss pirítóst vett ki a kenyérkosárból. Éppen letelepedett Patricia mellé, amikor Devlin is belépett. A férfi rámosolygott Raine-re, aztán a tálalóhoz lépett, hogy ennivalót hozzon magának. A lány a tekintetével követte. Devlin haja vizes volt; valószínűleg ő is lezuhanyozott. Eltartott egy darabig, amíg Raine újra az ételre tudott összpontosítani. - Remélem, jól szórakozott tegnap este - mondta Patricia a lánynak. -Nem találtam meg a rengeteg ember között. Amikor pedig az utolsó vendég is elbúcsúzott, már olyan késő volt, hogy nem mertem zavarni. - Raine miatt ne aggódjon -vetette közbe Darryl enyhe rosszindulattal. - Meggyőződésem, hogy remekül szórakozott. A lány majdnem félrenyelte a sonkát, és figyelmeztető pillantást küldött Devlin felé. A férfi teljesítette néma kérését, és egy szót sem szólt. Szájának szeglete azonban meg-megrándult, és Raine ebből szavaktaál is jobban értette, hogy Devlin jót mulat magában. A férfi Raine mellett foglalt helyet. - Hogy sikerült a beszélgetés? - érdeklődött Patricia. - Sokat segítene a filmünknek, ha megjelenne róla néhány cikk. - Teljesítettem a kötelességemet - mondta Devlin. - Raine ellesz egy darabig azzal, amit megtudott tőlem. Csak ők ketten tudták, miféle dolgokat tudott meg a lány. Raine-nek vigyáznia kellett, mert majdnem elárulta magát, amikor a férfi rámosolygott. Gyorsan megköszönte Patricia közreműködését, Devlin pedig még egy adag rántottáért indult. Jacob elmosolyodott a férfi hatalmas étvágya láttán. - Úgy látszik, jót tett neked a falusi levegő, Devlin. Ezer éve nem láttam, hogy ennyit ettél volna. A lány a tányérjára meredt. - Sok mindenre me®ött az étvágyam a friss levegőtől - mondta vidáman Devlin. Reggeli után Raine segített Patríciának leszedni az asztalt. A személyzet a tegnap esti sok munka jutalmául mára kimenőt kapott. Devlin eltűnt a dolgozószobában, hogy felhívja Ront. Úgy tervezte, még ma este visszamegy Los Angelesbe, mert elö kell készíteniük a. hangversenykörutat. Minneapolisig Raine és Darryl is együtt repülhet vele. A lány a konyhában tüsténkedett Patríciával. Raine készségesen elmosogatott,amiért háziasszonya hálás mosollyal mondott köszönetet. - Utálom a házi munkát - vallotta be Patricia. Raine elmosolyodott. - En nem. - Hogy tetszett a bunda? - kérdezte kis idő múlva az asszony. - A magáé? - kérdezte Raine zavartan. - Az enyém? - képedt el Patricia. - Dehogy! - Szája elé kapta a kezét. - Jaj, miért jár el mindig a szám? Most mindent elrontottam. Raine értetlenül nézett az énekesnőre. - Devlin... meg akart lepni? Patricia arcáról könnyedén leolvashatta, kinek szánták a bundát. - Enyém a cobóly? - kérdezte értetlenül a lány. - Devlin tegnap reggel mutatta nekem - mondta Patricia. - Azt hittem, már az este odaadta magának. - Csak rám terítette - felelte a lány, és megtörölte a kezét. - De nem mondta, hogy az enyém. Akkor rögtön meg kell... - Nem fejezte be a mondatot, hanem gyorsan kisietett a konyhából. Raine kihozta az öltözőszobából a bundát. Álmodozón végigsimított a puha szőrmén, aztán elindult, hogy illő módon köszönetet mondjon az ajándékozónak. A dolgozószoba ajtaja nyitva volt, Devlin hangja kihallatszott a folyo 66 67 nrr~uvY a teu asszony sóra. A lány éppen be akart lépni, amikor olyasmit hallott, amitől földbe gyökeredzett a lába. - Na mit gondolsz, miért vettem bundát Raine-nek, Ron? ... Hát persze hogy nem akarom elvenni... A fene essen beléd, most az egyszer nem hallgatnál végig? A lány eleget hallott. Falfehér lett, gyomra összerándult, rosszullét környékezte. Azonnal megfordult, és felrohant a szobájába. Az ágyra hajította a drága bundát, és úgy nézett rá, mintha a kabát hirtelen vadállattá változott volna. Raine szeme megtelt könnyel. Mindössze pár másodpercbe telt, és döntött. A szekrényhez lépett; kirángatta és bőröndjébe dobálta a ruháit. Milyen ember vagy te, Devlin? -gondolta. A férfi nyilván a „készségességét" akarta megfizetni a cobollyal, mintha Raine telefonon házhoz rendelhető cafka volna. A férfi minden szava hazugság volt! Érthető, miért akarta elhallgatni mások előtt házassági ajánlatát. Hiszen ő maga mondta, mindent megtenne azért, hogy lefekhessen a lánnyal. A cél érdekében még arra is képes volt, hogy feleségül kérje! Devlin azt állította: nem tervelte ki előre az estét, Raine pedig szívesen hitt neki. A férfit nyilván csak némi vágyai kielégítése vezette, nem tervezett és nem is várt mást, mint huncut, következmények nélküli kalandot. Vajon hány nőt „jutalmazott" már drága bundával egy-egy szerelmes éjszaka után? Raine többé nem bízott benne, és arra sem lett volna képes, hogy idegroham nélkül találkozzon vele. Biztosan bolondot csinálna saját magából, ezt az örömöt pedig nem szerzi meg Devlinnek! A lány tollat és papírt kerített, hogy üzenetet hagyjon a férfinak. Sajnálom, de meggondoltam magam. Így nem fogadhatom el a bundát. Köszönöm, hogy írhatok rólad, szakmailag sokat segít majd a cikk. A bundát és a cédulát Devlin szobájába vitte, mindkettőt az ágyra rakta, aztán Darrylhez szaladt. A fotós szerencsére a szobájában volt, és válaszolt Raine türelmetlen kopogtatására. A lánynak nagy kő esett le a szívéről. Remélhetőleg Darryl nem kezd majd faggatózni, miért akarom azonnal elhagynia házat, gondolta Raine. Nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy bármit megmagyarázzon. Darryl csak rápillantott a lány zavart arcára, és jobbnak látta, ha csendben marad. Kevéssel később újabb tanújelét adta annak, hogy jó barát, akire számítani lehet. A fotós húsz perc alatt mindent elintézett. Közölte Patríciával és Jacobbal, hogy váratlanul sürgős dolga akadt, ezért hamarabb vissza kell utaznia. Csak azt hallgatta el a háziak elől, hogy Raine is veletart. Minek túlbonyolítania helyzetet? Raine úgy érezte, tiltott dolgot művel, amikor a hátsó bejáraton át elhagyta a házat, és beszállt az ott várakozó autóba. Csak azt nem szerette volna, hogy Patricia rossz véleménnyel legyen róla, amikor felfedezi az eltűnését. Majd ír neki, és megpróbálja a lehető legvilágosabban megindokolni hirtelen távozását. A városban hagyták a kocsit, és intézkedtek arról, hogy később visszakerüljön a házhoz. Bérelt autóval utaztak tovább Minneapoliskía. Darryl tiszteletben tartotta a lány érzéseit, és nem faggatta a történtekről. A férfi megpróbált könnyed beszélgetést kezdeményezni, amikor azonban semmire nem kapott választ, ő is elhallgatott. Hagyta, hogy Raine bánatos gondolatain rágódjon. A hosszú úton a lány még egyszer emlékezetébe idézte Devlin hazugságait: Gyűlölte a férfit. Gondolatban egyre határozottabb formát öltött a cikke. Raine kárörvendve újabb és újabb kifejezéseket és rejtett célzásokat ötölt ki, amelyekkel majd bemutatja az olvasóknak e csábos férfi valódi jellemét. Darryl nem adta jelét, hogy észrevette volna, mennyire nekikeseredett a lány, és Raine-nek nem tűntek fel a férfi aggódó oldalpillantásai. A lányt túlságosan lekötötte a belső leszámolás Devlinnel. Másnap reggel Raine szóról szóra papírra vetette, amit az autóban kigondolt. Pontosan érkezett a szerkesztőségbe, és két cikket nyomott Sheila kezébe. Az egyik Devlinről, a másik a Patricia házában rendezett fogadásról szólt. - Nagyon örülök, hogy ilyen hamar visszajött- üdvözölte a főszerkesztőnő megkönnyebbülten a lányt. - A kiadó vezetői már pokollá tették az életemet. Legalább a fogadásról készült írásnak meg kell jelennie a következő számban. Gyorsan átfutotta Raine cikkeit, aztán közölte, hogy a fogadásról szóló tudósítás nagyon tetszik majd az olvasóknak, a másik írással azonban gondjai vannak. ' -. Szerintem ebben túl sok... túl sok a rossz. Nem ártana kissé elvenni a cikk élét. - Sheila felvonta a szemöldökét. - Biztos abban, hogy azt szeretné, így kerüljön nyomtatásba? Raine harcra készen előreszegte az állát, és ebben benne volt a válasz. - Kár. Azt hittem, esetleg kideríti, hogy több is van ebben a férfiban. A javaslata szerint fogom tördeltetni az anyagot. A következő napokat Raine aggódó várakozással töltötte. Meg volt győződve: Devlin önteltsége nem engedi meg, hogy ne vonja kérdőre váratlan elutazása miatt. Úgy tűnt azonban, hogy tévedett. A lány végül arra gon= dolt, hogy eltűnése még kapóra is jött a férfinak, hiszen Devlin így elke 68 69 IIf~ANY A téli asszony rülhette a kínos jelenetet, amikor is személyesen kellett volna kiadnia az útját. Megmaradt a bunda is, jó lesz majd a férfi soron következő áldozatának. Raine távozása semmiféle űrt nem hagyott hátra, hiszen nem jelentett többet a férfinak, mint újabb jelentéktelen nevet hódításai listáján. Connie Masters, akivel a lány közösen bérelt lakást, nem vette észre azonnal a barátnőjében végbement változást. Connie légiutas-kísérőként dolgozott, és gyakran napokig távol volt: Amióta Raine visszatért ÉszakMinnesotából, csak kétszer látták egymást futólag, s nem volt idejük hosszabb beszélgetésre. Hétvégén Connie nem repült, és csak akkor mesélték el egymásnak részletesen, mi mindent csináltak és tapasztaltak az utóbbi időben. A zöld szemű, makrancosan göndör fürtű Connie könnyen bele tudta képzelni magát mások helyzetébe, és jól vágott az esze. Alig váltottak néhány szót, és a lány máris megértette, hogy utolsó beszélgetésük óta döntő változás állt be barátnője életében. Raine-nek szüksége volt arra, hogy valakivel megossza titkát, és apróra elmesélte Connie-nak az egész szerencsétlen történetet. A lány együttértett Raine-nel, és mindennek elmondta a férFt, aki ilyen hitvány módon bánt barátnőjével. Raine nem táplált hiú reményeket. Tudta, hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy kigyógyuljon Devlin iránti szerelméből. Megpróbált úgy élni, mint annak előtte. Nem járt teljes sikerrel, ezért a munkájába temetkezett. Előléptették, ami szinte gúnyolódásnak tűnt a szemében, hiszen végső soron Devlinnek köszönhette a sikert. Semmiféle bizonytalanságot nem érzett, amikor elfoglalta új helyét a legfrissebb eseményekkel foglalkozó rovatnál. Végül is a kisujjában volt a szakma csínja-bínja, és tudta, hogy könnyedén megbirkózik majd új feladatával, hiszen már régen időszerű lett volna az előléptetése.. Támogatás nélkül azonban nemigen lehet feljebb lépni az újságfrói ranglétrán. Az a fontos, kit ismer az ember, és nem az, hogy mit tud. Raine riem volt annyira gyermeteg, hogy azt higgye, magától is ilyen gyorsan haladt volna felfelé. Nagyot lendített rajta, hogy ismeri Devlint és Patricia Blake-et. Időnként azonban eszébe jutott, nem kerül-e majd ugyanilyen gyorsan vissza az élelmiszerrovathoz, ha Devlin intézkedni kezd a cikk elolvasta után. Afelől nem volt kétsége, hogy a férfi nekikeseredetten és teli torokból szórja majd rá átkait. AKorunk asszonya igencsak maradi kiadója pedig talán még fel is mond neki, ha Devlin azt kéri tőle. Nem, az utcára azért mégsem kerülhet, jutott eszébe. Végül is Sheila a foszerkesztő, és ő áldását adta a cikkre. Az egész szerkesztőség felbolydult, amikor megérkeztek a meghívók a film bemutatójára. Raine íróasztala alsó fiókjába dugta a sajátját. Nemigen tudta volna, megmagyarázni, miért nem hajította rögtön a szemétkosárba. A lány nemsokkal azelőtt kapta meg Devlinről írt cikke nyomdai levonatát. Az írás a bemutató utáni napon jelenik majd meg. Raine megrémült saját soraitól. Hogyan vethetett papína ilyen éles bírálatot? Lelkifurdalástól gyötörve úgy döntött, hogy sem a bemutatóra, sem az azt követő fogadásra nem megy el. - A hármas vonalon keresik - szólt fel neki a központos. Raine megdörzsölte a tarkóját, és felvette a kagylót. Jaj, csak nehogy megint a kormányzó mondja le a beszélgetést! Időközben megtapasztalhatta, hogy nem gyerekjáték ismert emberekkel találkozót megbeszélni. A kormányzó már háromszor elhalasztotta a kitűzött időpontot. - Raine? Patricia vagyok. A lány erre a hívásra számított a legkevésbé. Önkéntelenül kihúzta magát ültében. - Patricia? - kérdezett vissza, hogy némi gondolkodási időt nyerjen. - Remélem, nem fontos munkában zavartam meg éppen. Már rég megkaptam a levelét, és azonnal válaszolni is akartam rá, de tudja, hogy van ez. Mindig közbejön valami, és minél jobban halogatjuk, annál kevésbé van erőnk végül rászánni magunkat. Aztán arra gondoltam, úgyis feljövök Minneapolisba a bemutatóra, akkor majd felhívom a szállodából. Sikerült mindent elintéznie? Raine már majdnem elfelejtette, mivel magyarázta meg Patríciának viharos távozását. Azt írta neki: Sheilának sürgősen szüksége volt rá, és azért nem tudott elköszönni, mert abban a pillanatban kapta az értesítést, amikor Darryl indulni készült. Így is éppen csak hogy el tudta még csípni a fotóst. Soványka magyarázat volt, szégyellte is magát érte. - Félre... félreértés történt - hebegte a lány. - Nem is jellemző Sheilára, hogy az emberei után telefonáltasson. Mégis jól jött, hogy hamarabb visszajöttem, mert a magánál rendezett fogadásról írt cikknek a le hető leghamarabb meg kellett jelennie. Még egyszer köszönök mindent, nagyon kedvesek voltak hozzánk a férjével. - Devlinnem lesz ott a bemutatón -közölte Patricia minden bevezetés nélkül. Beszélgetésük azonnal éles fordulatot vett. - Ó! - Raine nagy levegőt vett. - Attól tartok, én sem tudok elmenni. Meglehetősen sok a dolgom. - Tudom, hogy történt valami maguk között. - Patricia köntörfalazás nélkül a lényegre tért. - És most már azt is sejtem, hogy magától épp úgy nem tudok meg semmit, mint Devlintöl. Raine újra mélyet lélegzett, hátha attól majd megnyugszik. Mára férfi nevének puszta említésétől gyorsabban vert a szíve. 70 71 II~IANY A téli asszony - Sajnálom, Patrícia-nyögte ki végül majdnem természetesre sikeredett hangon. - Semmi baj. Patrícia nem kísérletezett tovább, korai volt azonban a lány megkönnyebbülése. - Ragaszkodom hozzá, hogy ott legyen a bemutatón, Raine. Devlin nem jön el, így semmi oka arra, hogy távol maradjon. A főszerkesztőnőjének már megmondtam: nem fogadom el, ha nemet mond. A fogadás után szeretnék nyugodt körülmények között elbeszélgetni magával. A hivatalos rész befejeztével néhány barátunkkal szállodai lakosztályunkban folytatjuk az ünneplést. - Nem hiszem, hogy jól tenném, ha elfogadnám a meghívását, Patrícia - mondta zavartan a lány. Lázasan valamilyen kifogás után kutatott, de nem jutott eszébe elfogadható magyarázat, miért is ne lehetne ott. Végül előrukkolt az igazsággal. - Ha majd elolvassa, amit Devlinről írtam, bánni fogja, hogy ilyen kedves volt hozzám. Csúnya dolog volna, ha ezek után igénybe venném a vendégszeretetét. Szívből sajnálom. - Ne vesse el a sulykot, Raine! - mondta Patrícia határozottan. - Lehet, hogy másként ítéljük meg Devlint, de abban biztos vagyok, hogy nem rágalmazta meg őt, így hát semmi végzetes nem történt. Nyomja a lélkem, hogy maga csak úgy elszaladt, és nem beszéltek még egyszer egymással. Attól félek, nagyrészt én vagyok az oka a szakításuknak. Úgy érzem, valahogy összefügg a dolog azzal az átkozott bundával. Bárcsak tartottam volna a számat! - Halk sóhajtás hallatszott a kagylóból. - Kérem, Raine, jöjjön el, ha másért nem, csak azért, hogy megnyugtassa háborgó lelkiismeretemet. A lány kutyaszorítóba került. Nem hagyhatja, hogy Patrícia olyasmiért hibáztassa magát, amiben semmi része nem volt, és csakis őt meg Devlint érinti. Viszont azt sem mesélheti el az asszonynak, mi történt valójában. Kifogásokkal próbálkozott, Patrícia azonban nem tágított. Raine végül feladta, és megígérte, hogy a bemutató után elmegy Patriciáék házi ünnepségére. Az előadás alatt majd a sajtó számára fenntartott helyre ül, és a hivatalos fogadás után felmegy a szállodai lakosztályba. A fogadáson semiképpen sem akart me®elenni. Nem tudta elképzelni, hogy beszélgetni lenne kedve azután, hogy végighallgatta annak a férfinak a zenéjét, akit egyszerre szeret és megvet. Igen, önmagának bevallotta: annak ellenére szereti Devlint, hogy a férfi megbocsáthátatlanul viselkedett vele. Bármennyire is utálja az ügyet, amelyért Devlin kiáll, bármenynyire is megveti a férfit embertelenségéért, érzelmei cseppet sem gyengültek iránta. Annyira vágyott utána, hogy már fájt. Egyre csak ugyanazon rágódott, újra és újra emlékek gyötörték. Miután befejezte a beszélgetést Patríciával, Raine eltűnődve a semmibe meredt. Mikor is bánta meg először, hogy olyan rossz színben tüntette fel Devlint? Egy órával azután, hogy leadta a cikket? Vagy egy nap múlva? A múlt héten át is akarta írni, az anyag addigra azonban már nyomdában volt. Megpróbálta felidézni régi hara®át, hátha így sikerül megszabadulnia bűntudatától. Éjszakánként azonban Devlin szerelméről és gyengédségeiről álmodott, s álmai elsöpörték gyűlöletét és bosszúvágyát. Hibásnak érezte magát. A világnak talán bemesélheti, hogy Devlin nem több mesterségesen felépített bálványnál, s a fényes külső mögött semmi nincs, ő azonban tudja, hogy ez a kép is hamis. Raine nem hallotta, hogy Darryl bejött a szobájába, és csak akkor nézett fel, amikor a férfi nagyot csettintett az ujjával. - Olvastad? - kérdezte a fotós, és a lány orra elé tartott egy képes hetilapot. A címoldal nagybetűs sorára mutatott: A nap híre: Devlin Paige bejelenti visszavonulását A, cím alatti fényképen Devlin rajongói gyűrűjében állt. A férfi észre sem véve imádóit, kifejezéstelen arccal nézett a fényképezőgépbe. - Nem kell mindjárt mindent elhinni, amit olvasunk - nyögte ki nagy nehezen a lány, és arra gondolt, hogy remélhetőleg abból sem hisznek majd el egy sort sem, amit ő írt Devlinről. Raine gyorsan átfutotta a tudósítást. Megsemmisítő írás volt. Devlin élettelen előadásával csalódást okozott rajongóinak, és a szokásos ráadásók nélkül hagyta el a színpadot. Olyan hírek kaptak lábra, hogy a férfi ritka betegségben'szenved, mások szerint kiégett, megint más vélemények azt mondták, hogy Devlin beleszeretett egy nőbe, aki nem hajlandó osztozni rajta a közönséggel. A lap több olyan nő nevét is megemlítette, aki esetleg szóba jöhet. Raine egyik magyarázatot sem találta helytállónak. Mi történhetett Devlinnel? Hol lehet a férfi, és vajon ki van vele'? A cikkben az állt, hogy Paige a hangverseny után azonnal eltűnt, Patríciától pedig tudta, hogy a bemutatóra sem jön vissza. A lány lerakta a lapot, felállt, és vállára terítette a kabátját. - Hazamegyek - mondta Darrylnek. Végérvényesen ráébredt, hogy a munka sem tudja feledtetni vele Devlint. 72 73 Tiffanr Az érzelmes zene a történet minden fordulatát csak még jobban kiemelte. A nézők szeme előtt megelevenedett Patrícia Blake és Jacob Rettering élete. A dicsőség elválasztotta, a veszély újra összehozta őket. A muzsika elmélyítette a történetet, összekötötte a jeleneteket, és könnyeket csalt a nézők szemébe, amikor a főszereplők sorsa rosszra fordult. Devlin nagy ívű zenéjének utolsó han®ai alatt a főcím futott a vásznon. Raine nagyot nyelt, amikor a férfi nevét olvasta: Zene és hangszerelés: Devlin Paige A lány büszke volt a férfira, szeme megtelt könnyel. Lehullt a függöny, felgyújtották a villanyokat, és még mindig néma csend honolt a teremben. Másodpercek múlva a közönség viharos tetszésnyilvánításban tört ki. A Tegnap fényes diadalmenet előtt áll, ez már a bemutatón nyilvánvalóvá vált. A film jó volt, élettel azonban csak az érzelmes kísérőzene töltötte meg. Raine nem bírt megmozdulni. Cikkében azt írta, hogy az életében valaha hallott legszebb szerelmes dal szerzője felszínes, ostoba bálvány. A mai előadás bebizonyította, hogy állítása fényévekre van az igazságtól. A többiek már a kijáratok felé igyekeztek, amikor a lány még mindig mozdulatlanul a helyén ült. Úgy érezte, még most is fülében cseng a zene, Devlin egyszerre szomorú és vidám dalai, amelyek lelke mélyén megpendítettek egy húrt. Ebben a zenében valamennyi elképzelh~tö emberi érzelem benne volt. Raine lassan felállt. Utolsó pillantást vetett a függönyre, amely mögött még ott villódzott a film zárókockája,, aztán a szőnyeggel borított középső folyosón elhagyta a termet, de nem követte a szállodába, a fogadásra özönlőket. Az utca túloldalán a kis parkban néhány pad állt, a lány ezek felé vette útját. Ott nyugodtan átadhatja magát a gondolatainak. 74 - Raine? Ismerősnek tűnt a hang. A lány felkapta a fejét. Evelyn állt előtte. - Evelyn? Tényleg maga az? - Saját legfelségesebb személyemben. Raine megköszörülte a torkát. - Maga is ott volt a bemutatón? 9. FEJEZET A teh A38ZOIIy - Igen - bólintott Evelyn. Észrevette a lány szemében csillogó könynyeket, de okosabbnak tartotta, ha úgy tesz, mintha nem látná őket. - Igencsak megviselt a film. Mindigelérzékenyülök a szerelmi történeteken, és most mégrosszabb volt, hiszen elég régen ismerem Patríciát és Jacobot. Raine csak bólintott, egy szót sem bírt kinyögni. - Nem akarja elmondani, mi nyomja a lelkét? - kérdezte Evelyn egy idó múlva óvatosan. Leült a lány mellé, de nem nézett rá, nehogy erőszakosnak tűnjék. Raine váratlanul kitört: - Rettenetesen szégyellem magam a Devlinröl írott cikkem miatt. Holnap jelenik meg. És most, hogy hallottam a zenéjét... Istenem, mit tegyek? - Semmit. Szerintem várjon. - A cikkhez széthajtogatható plakát is tartozik, Evelyn -vallotta be a lány. - Na és? - Nagyon... izgató kép van rajta. Evelyn halkan felnevetett. - Emiatt aggódik? A plakát nyilván nagyban segíti majd a lap eladását. - A titkárnő pár pillanatig hallgatott, aztán még hozzátette: - Csak azt csodálom, hogy a lapjuk lehoz ilyesmit. - A főszerkesztőm nagyon eredetinek találta az ötletet - vallotta be töredelmesen Raine. - A cikkben ostoba lepedőbajnoknak, a férfifaló nőstények különleges falatjának írom le Devlint. A plakáthoz Darryl isten tudja, hol, de talált egy fényképet, amelyen Devlin borzalmasan szűk csípőnadrágot visel, és a felsőteste meztelen... A lány tovább beszélt volna, ha nem szakítja félbe Evelyn gurgulázó kacaja. Raine a homlokát ráncolta. Hogy lehet ezen nevetni? Hát nem tudja ez a nö, milyen megsemmisítő következményei lesznek ennek a cikknek? - Hát ez pompás, gyermekem - mondta Evelyn levegő után kapkodva. - Ezzel a módszerrel sokkal többet fognak eladni Devlin lemezeiből, mint bármekkora reklámhadjárattal. Az biztos, hogy ő magánkívül lesz a dühtől, ha elolvassa a cikket. De végül is ő beszélgetett magával, és éppen annak a róla kialakult képnek köszönheti a gazdagságát, amelyet maga most megfogalmaz. Ráadásul mostani helyzetében javára is válhat, ha ilyesmiket írnak róla. Még egy hangversenye hátravan. Hallotta, mi történt az utolsón? Raine bólintott. Evelyn megfogta a lány kezét. Iménti derültsége még mindig nem múlt el teljesen. - Ne féljen semmitől! Devlin amúgy is befejezi énekesi pályafutását, de azért jó lenne, ha utolsó fellépése sikeres lenne. A cikke után mindenesetre pillanatok alatt elkapkodják majd a jegyeket. A nők egymást fogják taposni, és nem érdekli majd őket, szívből énekel-e Devlin, vagy sem. -' Tényleg, mi van vele? Csak nem beteg? 75 urranr A teli SS3ZOIIy A lányt nem érdekelte, milyen gyorsan adják el a jegyeket. Ő Devlinért aggódott, őt szerette, és mindazok ellenére, amit ellene elkövetett, azt akarta, hogy a férfinak ne legyen semmi baja. - A pletykákból egy szó sem igaz. Devlin egyszerűen csak kimerült. Túlerőltette magát. Hallotta, milyen számokat írt a filmhez, aztán rögtön jött a hangversenykörút. Tulajdonképpen pihenésre szorulna, és nem magukból kivetkőzött rajongóival kellene küzdenie. Abban a hangzavarban sokszor saját szavát sem érti az ember. Devlin már nem is énekel, csak üvölt a mikrofonba. - Nála nem számít, jó-e a hangja - mondta Raine. A lány nem vette észre, hogy Evelyn fürkész pillantásokat vet rá. Még beszélgettek egy darabig, és Raine lassan igazat adott a tikárnőnek abban, hogy cikke csak erősíteni fo®a a Devlinről kialakult képet. A férfinak nem lesz kárára a dolog, sőt segíteni fo®a lemezei eladását. Az olvasók megerősítve látják majd mindazt, amit eddig imádottjukról gondoltak. A férfi azonban olvas majd a sorok között, és megérzi, mennyire megveti a lány. Raine az ajkába harapott. - Patricia már biztosan fent van a szállodában. Eljön hozzá? - kérdezte váratlanul Evelyn. - Én... Ó nem, inkább nem. - Raine felállt. - Nagyon kedves volt Patríciától, hogy meghívott, de nem vagyok abban a hangulatban, hogy idegenekkel találkozzam. Hazamegyek. - Butaság! Magának most éppen egy kis eszem-iszomra van szüksége - jelentette ki Evelyn. - Semmi keresnivalóm ott... - pröbálkozott ismét a lány. - Ó, valamennyi azért akad. - Hogyhogy? Evelyn nem felelt. - Rajta, induljunk - mondta válasz helyett. A lány még mindig habozott. - Nem is tudom... - Patricia nagyon szomorú és csalódott lenne, ha távol maradna, Raine. A lány a telefonbeszélgetésükre gondolt. - Patricia magának is elmondta, mi nyomasztja? - Nagy vonalakban -bólintott a titkárnő. -Tudja, Patricia eddigszentül hitte, hogy minden szerelmi viszonyt el tud irányítani a boldog végkifejletig. Most az a kényszerképzete támadt, hogy maguknál elrontott valamit. Százszor elmondtam már neki, hogy valószínűleg egyedül Devlin a felelős, de ő egyre csak önmagát hibáztatja. Fejébe vette, hogy Devlin beleszeretett magába, és ezért hívta meg a házukba. Nagyon megkönynyebbülne, ha a maga szájából hallhatná, hogy nem rajta múlt, ha valami zátonyra futott. Annyit én is látok, hogy maga és Devlin között több volt puszta üzleti kapcsolatnál. Valószínűleg azonban nem jött össze... - Nem - mondta Raine, és elindult. - Nem jött össze. - Lelki szemével látta magukat Devlinnel, amint meztelenül fekszenek a kandalló előtt, a lobogó lángok fényében. - Nos, átjön velem? -kérdezte Evelyn. - Igen - felelte a lány. A titkárnővel folytatott beszélgetés után legalább tiszta lelkiismerettel állhat Patricia Blake és Devlin ismerősei elé. Evelyn meggyőzte arról, hogy a férfinak hasznára lesz az a fajta népszerűsítés, amelyet a cikke kínál. Emiatt tehát nem kell aggódnia. Most már csak azzal a gondolattal kell megbékülnie, hogy a férfi mindennek ellenére megveti majd, ha elolvassa bosszúálló sorait. Mindjárt holnap reggel. - Úgy látszik, már véget ért a hivatalos rész - mondta Evelyn, és megnyomta a felvonó gombját. Patricia és Jacob lakosztályában már összegyűltek legközelebbi barátaik. Raine felismerte a rendezőt, Dean Faningert, és úgy sejtette, hogy az alacsony, ezüsthajú asszony az oldalán a felesége lehet. A lány úgy tervezte, nem marad sokáig. A vendégek valamennyien esti öltözetet viseltek, és Raine örült, hogy új, csillogó, aranyszínű ruháját vette fel. A puha anyag a mellére simult, és csípője vonalát hízelgő hullámokban követve hullott alá a bokájáig. Patricia a nappaliba vezette és átölelte a lányt. - Csak jó barátok vannak itt, Raine. Jöjjön, csatlakozzon hozzánk. Amikor a vendégek poharaikkal az ablakokhoz léptek, hogy megcsodálják az éjszakai kilátást, Raine négyszemközt beszélhetett a háziasszonnyal. - Szeretnék valamit tisztázni, Patricia. Magának semmi köze nem volt ahhoz, hogy úgy döntöttem, minden kapcsolatot megszakítok Devlinnel - kezdte a lány. - A bunda szerepe is másodlagos. Semmi más nem történt, csak rájöttem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, és levontam a szükséges következtetést. Patricia szomorúan csóválta a fejét. - Szívből sajnálom. Abban bíztam, hogy...De hát mit segítek azzal, ha terjengősen ecsetelem, miben bíztam. - Elnézett Raine mellett, és rámosolygott valakire. - Szép tőled, hogy mégis eljöttél. A lány azt hitte, újabb vendég akar gratulálni az énekesnőnek. Raine megfordult, és elképedt. Devlin állt közvetlenül mellette. Csodálatosan festett fekete öltönyében és redőzött, fehér ingében. Aférfi kedvesen elmosolyodott, és arcon csókolta Patríciát, közben még közelebb került Raine-hez. Miközben felegyenesedett, váratlanul elkapta a lány derekát. Raine-t őrült félelem kerítette hatalmába, és le akarta 76 77 IIf~ANIf A téli asszony rázni magáról Devlin kezét. A férfi erre még erősebben szorította, és összehunyorított szemmel nézett a lányra. Raine megérezte, mekkora önuralmába kerül Devlinnek, hogy ne engedjen szabad utat haragjának, és úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy a férfi jelenetet rendezzen. Én hülye liba, gondolta a lány. Miért is nem láttam át Patricia üzelmein? Még ha neki el is hittem, hogy Devlin nem lesz itt, legalább akkor gyanút kellett volna fognom, amikor Evelynnel találkoztam. Minden jel arra vallott, hogy főnökét kísérte el a bemutatóra. Hogy nem jutótt ez mindjárt a parkban eszembe? Evelyn aligha véletlenül bukkant fel ott, és arra sem véletlenül beszélt rá, hogy feljöjjek ide. Csak Patricia szűk baráti köre volt hivatalos a lakosztályba, és a titkárnő biztosan nem tartozik közéjük. Devlin megköszönte a háziasszonynak a meghívást, s még közelebb húzta magához Raine-t, nehogy a lány elmenekülhessen. - Itt maradsz! - súgta a férfi Raine fülébe. Devlin ujjai a lány karjába mélyedtek, miközben a folyosóra vezette Raine-t. Az egyik ajtó előtt a férfi megállt, kulcsot halászott elő zakózsebéből, kinyitotta az ajtót, a szobába tuszkolta a lányt, és melle előtt keresztbe font karral belülről az ajtónak vetette a hátát. Raine fogoly volt. A lány reszketni kezdett félelmében, amikor meglátta a Devlin szeméből sütő haragot. A férfi szótlanul nézett rá. Raine kívánta Devlint, még ha ezt önmagának sem vallotta be. A férfi arcának minden vonására élénken emlékezett. Devlin most olyan hideg szemmel nézett rá, hogy a lány azt hitte, megfagy. Végül nem bírta tovább elviselni a férfi tekintetét. Megfordult, és beljebb ment a szobába. Annyira remegett a térde, hogy le kellett ülnie a legközelebbi székre. Melléhez szorította a táskáját, merevem, egyenes derékkal ült. Nem mert az őrszemként az ajtónál álló és a szemközti ablakra meredő férfira nézni. Valamikor később a lány Devlin halk lépteit hallotta a vastag padlószőnyegen. A férfi felkapcsolta a kislámpát, aztán átvágott a szobán, és háttal neki, zsebre dugott kézzel, enyhe terpeszben megállt az ablak előtt. A csend egyre kínosabbá vált. A lány feszülten várta, hogy Devlin végre feladja rideg hallgatását. Ő maga nem mert kezdeményezni. Alighaném minden egyes szavával csak tovább bőszítené a férfit: Levette a szemét Devlin hátáról, és körülnézett a szobában. AKorunk asszonya legújabb számán akadt meg a tekintete. A lap középen volt kinyitva, ahol a férfiról készült plakátot belefűzték. - Jaj istenem! - szaladt ki önkéntelenül Raine száján. Valaki elküldte Devlinnek a próbanyomatot. Szóval ezért ilyen dühös! A lány eddig azt hitte, a férfi azért haragszik rá, mert szó nélkül eltűnt Patricia házából. Devlin megköszörülte a torkát, de nem fordult hátra. - Háromszor olvastam az átkozott cikkedet, és nagy kedvem lenne ahhoz, hogy kitörjem anyakád. Milyen halkan, fenyegetően halkan beszél, állapította meg Raine feszengve, és kétségbeesetten valamilyen válaszon törte a fejét. - Devlin, mindent megmagyarázok. Én... - Megmagyarázod? - szakította félbe keserűen a férfi, és végre Raine felé fordult. - Köszönöm, nem kérek belőle! Neked alighanem kőből van a szíved. Elkell ismernem, érett színészi alakítást nyújtottál. Valószínűleg ezért dőltem be neki, én bolond. - Devlin, kérlek... - Devlin, kérlek! - utánozta megvetően a férfi. - Mit kérsz? Látom, már nem zöldségekről írsz, ha valaha is írtál róluk -tette hozzá gúnyolódva. - A hegyekben töltött egyetlen szerelmes éjszaka mindenesetre megalapozta szakmai pályafutásodat. Az első perctől fogva ez volt a célod. - Nem igaz! Kérlek, kérlek, higgy nekem! - könyörgött kétségbeesetten Raine. A férfi arcizma megrándult, és megvetően elhúzta a száját. - Higgyek neked? Még egyszer nem fogsz bolondot csinálni belőlem. Cikknek nevezett fércművedben sekélyesnek és felületesnek nevezel. Talán köszönetet kellene érte rebegnem? Devlin odament a lányhoz. Raine úgy érezte, a széken védtelen és kiszolgáltatott. Gyorsan felpattant. Hirtelen dac fogta el. - Arról a Devlin Paige-ről írtam, akit ismerek - védekezett. - Velem szembeni viselkedésed világosan megmutatta, milyen ember vagy. Bebizonyítottad, hogy... - Még semmit sem bizonyítottam be neked, drágaságom - vágott Devlin a lány szavába. - Van fogalmad arról, mit fognak művelni velem a következő hangversenyen a nők, akik készpénznek veszik minden szavadat? Vagy azok, akik felismernek az utcán? Devlin kibújt a zakójából, aztán izgató lassúsággal kioldotta és a padlóra dobta a nyakkendőjét. Szemét közben egy pillanatra sem vette le Raine-ről. A lány bénultan állt. A férfi kinyitotta és levetette a mellényét, utána kihúzta nadrágjából és derékig kigombolta az ingét. Raine megrémült, amikor Devlin többi ruhadarabja is a padlóra került. A lány görcsösen markolta a széktámlát, és véresre harapta az ajkát. - Mi van veled, Raine? Megijeszt meztelen mellkasom látványa? Nem hiszem. Akkor nem írtad volna a cikkedben, hogy izgató a testem. Tulajdonképpen a nyakamba kellene vetned magad. Még meg is könnyítem a dolgodat. Le sem kell tépned rólam a ruhát. Devlin ugyanolyan testtartást vett fel, mint amilyenben a plakát mutatta. Hüvelykujjait nadrágjába akasztotta, és egyik lábát feltette a székre. 78 79 Tiffannr A téli asszony Raine remegni kezdett, és nagyokat nyelt. - Mit csinálsz? -kérdezte rekedten. -Minek... - Elcsuklott a han®a. Önkéntelenül a férfi mellétől a hasán át lefutó selymes szőrcsí7cot nézte. Devlin figyelmét nem kerülte el a lány pillantása, és gúnyosan elmosolyodott. - Meglep a kérdésed, hiszen te állítod, hogy minden nő ugyanazt akarja tőlem. Itt vagyok, csak neked, ebben a szállodai szobában. Mesés alkalom! Mire vársz még? Gyere már! Tudom, hogy a tested nem olyan hideg, mint a szíved. - Hagyd abba! Kérlek, hagyd abba! Amúgy is rosszul érzem magam a cikkem miatt, nem kell, hogy még te is gúnyolódj velem... A lány nem fejezte be a mondatot, hanem az ajtó felé rohant. Három lépést sem tett meg, amikor Devlin máris útját állta. Aférfi fél kezét lazán csípőre téve tornyosult Raine előtt, s olyan volt, mint egy halálos ugrásra készülő párduc. - Ha akartad volna, átírhattad volna a cikket. - Devlin hangja csalókán nyugodt volt. - Mindent szóról szóra úgy gondolsz, ahogy leírtad. - Megpróbáltam átírni, de már késő volt. A cikket addigra már leadták a nyomdába - erősítgette Raine, bár tudta, hogy a férfi egyetlen szavát sem hiszi. Devlin túlságosan dühös és sértett volt. A lány rájött, hogy semmi mást nem tehet: meg kell próbálnia maradék méltóságát megőrizve visszavonulni. Lesimította a ruháját, és hátraszegte a fejét. - Sajnálom, Devlin. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek. - Már kétszer elfutottál előlem. Ezúttal én döntöm el, meddig maradsz! - rivallt Devlin a lányra. - Állításod szerint a nők ellenállhatatlannak találják állatias vonzerőmet. Ugye te is nő vagy? Devlin megragadta a lányt. Raine kétségbeesetten védekezett, de nem bírt a férfival. Devlin sokkal erősebb volt nála, egyszerűen felkapta és a hálószobába vitte a lányt. Gyors léptekkel.átszelte a helyiséget, az ágyra hajította Raine-t, és rávetette magát. Baljával a lány feje fölött lefogta a kezét, jobbjával pedig az állát tartotta, hogy Raine ne tudjon félrefordulni. Devlin szája könyörtelenül birtokba vette a lányét, aztán felemelte a fejét. Úgy nézte Raine-t, mintha azt vizsgálná, elismeri-e a lány, hogy hatalma van fölötte. - Ne! Ne! - kiáltotta Raine kétségbeesetten. - Ne, én nem... Devlin durva csókokkal fojtotta a lányba a tiltakozást, keze közben bejárta Raine testét. Más körülmények között a lányt kéjes vágy járta volna át, most azonban rémülten, a férfi fölényének kiszolgáltatva feküdt. Devlin testének minden mozdulata, a férfi valamennyi érintése mélyen megalázta. Devlin türelmetlenül a lány ruhája alá nyúlt, szétfeszítette a combját és a bugyiján matatott. Raine teste megfeszült. Devlin idegen lett a számára, nem az a figyel mes szerető volt már, aki a kunyhóban ölelte. A lány reszketett, csukott pillái alól könnycseppek bújtak elő. Halk sírás rázta a testét. - Mi van? Talán nem esik jól? - kérdezte a férfi. - Kérlek, Devlin, fejezd be! Fáj. A férfi szótlanul feküdt a lányon, és Raine könnyáztatta, sápadt arcát nézte. - Istenem, Raine - nyögött fel. - Mit művelsz velem? Elengedte a lány csuklóját, és tenyerébe fogta Raine arcát. Nem durva és gonosz volt a mozdulat, hanem kedves és gyengéd. Bűntudatosan nézte Raine duzzadt ajkát, fájdalmas hangot hallatott, aztán lehajolt, és ajka óvatosan megérintette a lányét. Raine nem volt felkészülve erre a hirtelen váltásra. Reszketése remegéssé erősödött. - Raine? A lány nem válaszolt. - Raine, kérlek, mondj már valamit! A lány csak megvető pillantásra méltatta a férfit. Devlin arcizma megrándult, mélyet sóhajtott; és oldalra gördült. Egy darabig a mennyezetet nézte. Raine szótlanul feküdt mellette, és igyekezett összeszedni magát. A férfi hirtelen felkelt, és kiment a hálószobából. A lány a pohár aljára koccanó jégkocka hangját hallotta, aztán megint csend lett. Raine eddig nem ismerte a megaláztatást. Kábultan felkelt az ágyról, és átment a nappaliba. Devlin mereven állt az ablaknál, és az éjszakába bámult. Egyik kezében poharat, a másikban whiskysüveget tartott. A lány Devlinre nézett, de egy szót sem bírt kinyögni. Lassú mozdulattal felemelte táskáját a padlóról, és az ajtó felé indult. Egy pillanatra megtorpant. Bárcsak meg nem történtté lehetne tenni a szakításukat! Lehet, hogy még helyrehozható a kapcsolatuk? Miért is ne maradhatnának legalább barátok? - Tűnj el innen, Raine! - mondta ebben a pillanatban alig hallhatóan Devlin. -Tűnj el, és ne kerülj többé a szemem elé. Látni se bírlak. A férfi fájdalmas han®a azonnal kiűzte a lányt a szobából. Behúzta maga mögött az ajtót, és ezzel örökre kizárta életéből Devlin Paige-et. Raine később nem tudta volna megmondani, hogyan jutott el a felvonóig. Beszállt, megnyomta a földszint gombját, és erőtlenül a bársonnyal bevont kis padra rogyott. Fáradtan a halántékát dörzsölgette. Tulajdónképpen öröm érte az ürömben. Nem tudta, mi fékezte meg a férfit abban, hogy véghezvigye bosszúját, de hálát adott a sorsnak, hogy így alakult. 80 81 Tff~wv A téli asszony 10. FEJEZET Raine repülőgépe jó kétórás késéssel szállt le Chicagóban. A lány keresztülrohant a csarnokon, és taxiba vágta magát. Ma este lesz Devlin búcsúhangversenye. Sheila nem sejthette, hogy a lány az Északi-sarkra is szívesebben repült volna, mint ide. Nem sok hiányzott, hogy visszautasítsa a megbízást. Egy jó újságíró azonban sohasem ad vissza személyes okokból munkát, és Raine elhatározta, hogy felküzdi magát az ország vezető újságírói közé. Amióta Devlin kidobta szállodai szobájából, a lány úgy érezte, csak a munkájában találhat kielégülést. Már egyáltalán nem reménykedett abban, hogy Devlin valahais keresni fogja vele a kapcsolatot. A férfi nem hitte el, hogy tényleg szereti, és árulással gyanúsította. Connie minden elképzelhető módon megpróbálta jókedvre deríteni barátnőjét, Raine-t azonban mélyen lesújtotta a végleges szakítás; és csak munka közben sikerült megfeledkeznie csüggedtségéről. Munkatársai azonban így is észrevették, hogy a lány megváltozott. Fogyókúrázik, vagy nem érzi jól magát? Raine minden kérdés elől kitért, és csak a munkára összpontosított. Mindennap késő éjszakáig írt. Szeme alatt sötét karika éktelenkedett, és le is fogyott. A hangversenypalota felé menet a taxiban elővette púderdobozát, és elfintorodott, amikor belenézett az apró tükörbe. Pontosan úgy festett, ahogyan érezte magát: hajszolt újságírónőnek, aki többórás utazás után késve érkezik meg valahova. Keféjével végigszántott a haján, és megpróbálta kisimítani vászonkosztümje ráncait. A taxi megállt a hangversenypalota előtt. A jegyszedőnő megvető pillantással sújtotta a késve érkezőt, és a jegyét kérte. Raine követte a jegyszedőnőt, s szaporán és zavartan kérte a vele egy sorban ülők elnézését, miközben térdeiken keresztül a helyére küzdötte magát. A hangszórókból olyan hangosan szólt a zene, hogy a lánynak belefájdult a füle. A közönség lelkesen üvöltött. Raine végre a helyére ért, leült, és a színpadra nézett. Szíve összeszorult. Devlin izgató érzékiséggel mozgott a zenére. Testével emelte ki dalai szövegét, és közönsége lassan önkívületbe esett. A lányt a többi nőhöz hasonlóan megigézte a férfi. Devlin felébresztette szunnyadó ösztöneiket. Raine tenyere nedves lett, ajkát kissé eltátotta, lélegzete felgyorsult. Ő is áldozatul esett Devlin Paige sugárzó érzékiségének. A férfi szavait nem értette, mozdulatait annál jobban. Devlin hatalmában tartotta közönségét. Titokban minden nő arra vágyott, hogy a férfi ránézzen, és csak neki énekeljen. A szám végén Devlin térdre esett, és úgy tartotta ezüstszínű mikrofonját, mintha szeretőjét ölelné. A nézők tombolni kezdtek. Többet, egyre többet akartak. ' Devlin jelzett a zenekarnak, és tusfiúsan elmosolyodott. - Rövid szünetet tartunk - mondta aztán a mikrofonba selymesen simogató hangon. A nők kéjesen felnyögtek a nézőtéren. - Hamarosan újra itt leszünk. Raine egy pillanatra lehunyta a szemét. Bevallotta magának, hogy Devlinnek a teremben ülő összes nő fölött hatalma van, nem csak fölötte, aki őszintén szereti a férfit. A lánykinyitotta a szemét, és hunyorogni kezdett. Bal oldalán egy fiatal lány, jobbján idősebb asszony ült. A kislány sugárzó arccal odafordult hozzá. - Ugye milyen mesés? - mondta. - Meg tudnék halni, ha látom. A Raine-tőt jobbra ülö nő elnevette magát a színpadias kijelentés haltatán: " - Nekem a halál az utolsó gondolatom, ha Devlint látom. - Raine-re kacsintott, és oldalba bökte a lányt. - Érti, ugye, mire gondolok? Raine elpirult. - Te j6 ég! - folytatta az asszony. - Hát vannak még lányok, akik el tudnak pirulni? Megpróbálom közelebbről megnézni, mielőtt véget érne a szünet. Hátrajön az öltözőkhöz? Raine a fejét rázta. Nem akarta megkockáztatni, hogy Devlin esetleg meglássa. Ha a nézőtéren marad, nem fenyegeti ez a'veszély. A lány érezte, mennyire fontos Devlinnek a közönség. Vajon hogyan képes elérni, hogy minden néző úgy érzi, csak neki énekel, miközben a színpadról a lámpák vakító fénye miatt legfeljebb sötét tömegnek láthatja a közönséget? A Raine mellett ülő bakfis izgalomtól kipirult, vihogó barátnőivel susmogott. Furcsamód Raine örült Devlint dicsérő szavaiknak, és megmosolyogta lelkes rajongásukat. Most már értette, miért szeretik annyira Devlint, hiszen ő is áldozatul esett sugárzó bájának. A férfi olyan érzéseket ébresztett fel, amelyek minden emberben megvoltak. Nem számított, hogy nem igazán jó a han®a, előadása mindenért kárpótolta hallgatóit és nézőit. A zenekar újra rázendített. A zenészek tarka, flitteres inget és testre simuló nadrágot viseltek, de egyikük sem volt olyan sugárzó egyéniség, mint Devlin. 82 83 Tiff~nnr A téli asszony A nézők visszamentek a helyükre, kialudtak a lámpák. Raine hátradőlt, és mélyet lélegzett. Felkészült arra, hogy újra látnia kell Devlint. A férfi átöltözött, fekete nadrágjához most bő ujjú fekete inget viselt. Műsora vad rockból, érzelemtele szerelmes dalokból és tréfás számokból állt. Bármit énekelt is, a diadalmas férfiasság üzenete áradt szét a teremben. A hangverseny végére a közönség majdnem ugyanannyira kimerült, mint Devlin. A férfi elhagyta a színpadot. Közönsége a nevét kiáltozta, ráadást követeltek. Raine várt. Széke szélén ütve izgatottan a színpadra meredt. Utoljára még emlékezetébe akarta vésni Devlin látványát, hogy aztán-soha többé ne lássa a férfit. Devlin visszajött, és egy kendővel letörölte a homlokát. Magas széket hoztak be neki, és eléje állították a mikrofont. - Bill, behoznád a gitáromat? A zenész egy igencsak viharvert hangszert adott Devlin kezébe. A férfi megpendítette a húrokat. - Készek vagytok arra, hogy meghallgassatok? - kérdezte. A közönség egyszerre kiáltotta az igent. A színpad sötétbe borult, csak egyetlen reflektor világította meg az énekest. A teremben egyszerre néma csend lett. A nézők megérezték, hogy olyan oldaláról ismerhetik meg Devlint, amelyet kedvencük eddig nem mutatott meg nekik. - Talán hallották már, hogy ez az utolsó fellépésem - mondta a férfi halkan, de jól érthetően. - Egy dallal szeretnék elbúcsúzni önöktőt; Minden ember életében eljön egyszer a pillanat, amikor át kell gondolnia, hol tart, hová jutott. Számomra most érkezett el ez a pillanat. Ezt a dalt azoknak írtam, akiknek már rá kellett vagy ezután kell rájönniük arra, hogy elrabolták az, álmaikat. Raine képtelen volt levenni a szemét a férfiról. Tudta, hogy most valami szép és fájdalmas dolog következik. Devlin megpendítette a húrokat, és felcsendültek az első hangok. A férfi .telt, mély hangja szíven találta a lányt. „Szerettem egy lányt, csak a hó s a tél volt ott. Bevonta a tájat a fehér paplan, amikor ráakadtam. Téltündérem lett ő legott...", Raine lehunyta a szemét. Ujra bőrén érezte a kandallótűz melegét, mintha most is meztelenül feküdne Devlin karjában. Aztán arra gondolt, hogy egyetlen másik férfit sem tud majd soha így szeretni. Kiáltani akart, meg akarta mondani a férfinak, hogy itt van, és mindig is itt lesz, ha szüksége van rá. Devlin rekedtesen énekelt veszteségéről, hangját azonban Raine még soha nem hallotta ennyire szépnek, és soha nem hitte volna, hogy egyáltalán így tud énekelni. A férfi mjnden szava fájdalmas emléket idézett fel benne. Véget ért a dal, kialudt a reflektor fénye. Amikor felkapcsolták a te remben a lámpákat, a színpad üres volt. Devlin Paige távozott a színről, és magával vitte Raine lelkét. A teremre csend borult. Senki sem mozdult, senki nem beszélt. Mindenkit váratlanul ért az utolsó dal. Raine könnyes szemmel körbenézett, és észrevette, hogy nem csak ő sír. Kibotladozott a folyosóra, és futásnak eredt. Kifelé menet még hallotta, hogy az emberek tapsolni kezdenek, és tapsuk orkánná erősödik. Leintett egy taxit, és a repülőtérre vitette magát, hogy visszarepüljön Minneapolisba. Négy óra múlva haza is ért. Örült, hogy Connie nem volt otthon. Egyedül akart lenni. Rettegett a következő naptól, amikor le kell adnia a szerkesztőségben a hangversenyről írt tudósítását. Egész éjjel írt. Újra és újra kidobta a telegépelt, könnyáztatta papírlapokat. Végre sikerült két oldalban visszaadnia, milyen széles érzelmi skálán szólt Devlin a közönséghez. Minden érzését belesűrítette a cikkbe, ámelyet a nagy hatású búcsúdal ismertetésével zárt. Ez a dal egyáltalán nem illett bele a közönség által .Devlinről kialakított képbe, mert a férfi valódi énjét tárta fel. A lány cikkében tisztelgett Devlin Paige rendkívüli tehetsége előtt, de írása egyben egy szerelmes asszony üzenete is volt a férfinak. A cikk a Korunk assszonya következő számában jelent meg. Raine képtelen volt még egyszer elolvasni, amit írt, és csak nagy nehezen bírta összeroppanás nélkül elviselni munkatársai dicsérő szavait. Azt mondta magának, jobb lesz, ha nem a vigasztalan jövőn rágódik, hanem úgy fogadja el az életet, ahogy van. Minden egyes nappal csillapul majd a fájdal= ma is... Reggelente, ébredéskor azonban nap mint nap rá kellett döbbennie, hogy a fájdalom mit sem enyhült. Belevetette magát a munkába, hogy ne kelljen Devlinre gondolnia. Éj= szaka, álmában azonban mindig me®elent a férfi. A lapokban is olvasott róla, a rádióban pedig hallotta a szerzeményeit. Devlin új számait mások adták elő, a lány azonban állandóan a férfi hangját vélte hallani. A dallamok szomorúak, a szövegek nagyszerűek voltak. Hogyan írhatott Devlin ily rövid idő alatt ilyen sokat? Lehet, hogy az ő életét is csak a munka tölti ki? Talán ő is felejteni akar? Raine rendreutasította magát. Ne gondolj ilyesmire! Veszélyes lehet. A hírek szerint Devlin újabb filmzenén és egy zenés játékon dolgozik, amelyet jövőre mutatnak be a Broadwayn. Munkája annyira leköti, hogy nem gondol arra a nőre, akit rövid ideig ismert. Raine mostanában gyakrabban látogatta meg a szüleit. A megszokott környezet legalább néhány órára segített a felejtésben. Éppen édesanyjának segített a nappaliban felakasztani az új függönyöket,amikor egy kocsi állt meg a ház előtt. Raine lemászott a létráról, hogy 84 85 Tif~Annr A téli asszony megnézze, ki jött. Nem számítottak látogatóra. A lány elfojtott kiáltására szülei azonnal odasiettek hozzá. - Ki az, Raine? - Caroline Morgan kilesett lánya válla fölött. - Nagy ég! Nem, ez nem lehet! Patricia Blake? - De bizony lehet - dörmögte John Morgan, de az ő hangja sem volt túl magabiztos. Raine természetesen beszámolt szüleinek arról, hogy megismerkedett Patríciával, Morganék azonban legvadabb álmukban sem remélték, hogy egyszer személyesen is megismerik a híres énekesnőt. Arra talán még ennél iskevésbé számítottak, hogy a művésznő sajátházukban látogatja meg őket. Raine fejében vadul kavarogtak a gondolatok. Három hónap telt el azóta, hogy Retteringéknél töltötte a hétvégét. Három hónapja, hogy ő és Devlin... - Majd én fogadom. A lány az ajtóhoz szaladt, hogy beengedje a váratlan vendégeket. Jacob magasabb, Patricia pedig szebb volt, mint ahogy Raine emlékezett rájuk A lány bemutatta őket a szüleinek, és örült, hogy édesapja időközben cipőt húzott. Így legalább nem látszott, hogy éppen azt a lilacsíkos zoknit viseli, amelyet Raine vett neki viccből a születésnapjára. Nagyon . fontos volt számára, hogy a vendégek rokonszenvesnek találják a szüleit, és jól kijöjjenek egymással. Raine feleslegesen aggódott. Pár perc után Retteringék úgy beszélgettek a szüleivel, mintha régi barátok lennének. Kicsit később Caroline Morgan eltűnt a konyhában, hogy teát és némi hideg harapnivalót készítsen. Jacob számtalan kérdést tett fel a lány édesapjának a kandalló feletti kitömött jávorszarvasfejjel kapcsolatban. - Ugye nem számított arra, hogy meglátogatjuk, Raine? - kérdezte Patricia. A kanapén ült, és megpaskolta maga mellett az üres helyet. A lány odaült mellé. , - Nem - felelte -, de nagyon kellemes meglepetést szereztek. Szüleim egyébként is szerették volna személyesen megismerni magukat, de persze nem számítottak arra, hogy erre valaha is sor kerül. Minden lemeze megvan nekik, és soha nem mulasztják el, ha a rádió a Metropolitanből közvetít. - Én is örülök, hogy megismerhettem őket. - Patricia mosolyogva körbenézett. - Nagyon kellemes itt. Raine hallgatott. Miért nem mondja már meg végre Patricia, mi szél hozta ide? Biztosan nem a kitömött szarvasfej és szülei házának kellemes berendezése miatt kerekedtek fel. A vér hangosan dobolt a lány halántékában, a tenyere is nedves lett. Talán azért jött Patricia, hogy közölje vele, Devlinnel valami szörnyűség történt? Nem lehet, az énekesnőn látszana, ha rossz hírt tartogatna számára. Esetleg újabb kísérletet akar tenni, hogy összehozza Devlinnel? Kínzó volt a bizonytalanság. Miért gyötri ilyen sokáig Patricia? - Hogy megy sora, Raine? Patricia fürkészőn nézte a lányt. Kérdéséből több csendült ki szokásos udvariasságnál. - Jóí. Rengeteget dolgozom... - Ühüm... Nagyon meghatott a legutóbbi számukban Devlinnől megjelent cikke. Hosszú hallgatás következett, mindketten gondolataikba merültek. Végül Patricia törte meg a csendet. - Nem akarja megkérdezni, mi van vele? - Az asszony szája körül mosoly játszott. - De. Természetesen. Hogy van Devlin? - nyögte bizonytalan hangon Raine: Mindent tudni akart a férfiról, de nem szerette volna kimutatni az érzéseit. - Ugyanolyan csökönyös, mint maga - mondta ki egyenesen Patricia. -- Nem ismerek maguknál idegőrlőbb párt. A végén még őrületbe kergetnek,' ha így folytatják. A legszívesebben mindketten rohannának a másikhoz, de a büszkeségük, vagy tudja fene, micsodájuk, nem engedi. Raine kinyitotta, majd rögtön be is csukta a száját. - Patricia -kezdett bele aztán mégis a lány. -Azt... azt hiszem, nem érti a helyzetet. Ami köztem és Devlin között volt, annak vége. Utolsó találkozásunkkor világosan az értésemre adta, hogy többé nem akar látni. - Szamárság - jelentette ki a híres opera-énekesnő. - Megsértette a cikkével: Hát nem érti, miért volt olyan dühös? Ha maga semmit sem jelentene neki, közel sem érintette volna ilyen érzékenyen a dolog. Mások sókkal rosszabbakat is írtak már róla, és olyankor Devlin csak a fejét csóválta. A lányban halvány remény ébredt. - Raine, én tudom, hogy maga nem gonosz -folytatta Patricia. - Biztosan megvolt rá az oka, hogy úgy írja meg azt a cikket. Nagyon sértett és dühös lehetett, különben más lett volna az írás kicsengése. Mit akar tenni? Itt fog ülni, és élete végéig a sebeit nyalogatja? A lány megúszta a választ, mert ebben a pillanatban édesanyja teát és szendvicseket hozott be. - Kávé is van. Szóljon, aki inkább azt inna. -Caroline Morgan lerakta a tálcát, és odakiáltott a férfiaknak: -Gyertek, kész a tea! Evés után majd folytatjátok a vadásztörténeteket. Evés közben Raine még egyszer elgondolkozott Patricia szavain. Vajon tényleg a büszkeség tartja távol Devlinnől? Azért nem mer közeledni a férfihoz, mert attól fél, másodszor is visszautasítja? S ha mégis lép, lehet-e 86 87 boldogtalanabb, mint most? Számít-e egyáltalán, ki teszi meg kettejük közül az első lépést, ha van még esélyük? Raine megtudta, hogy Devlin éppen Patríciánál és Jacobnál vari látogatóban. Most már értette, miért tették meg Retteringék a négyórás autóutat. A lány hosszú idő óta most mosolyodott el először. Miközben a többiek Devlinröl beszélgettek, Raine eldöntötte, hogy elkíséri Patríciát és Jacobot. - Hát, hercegnő, Rettering úrék messzire eljöttek érted. - John Morgan a lányára kacsintott. - Ugye nem fáradtak hiába? - Ó... én... nem! Raine sugárzón édesapjára mosolygott, aki mindig hamarabb tudta, mit gondol a lánya, mint Raine kimondta volna. - Jól van. - Jacob olyan jólesően harapott vastag szelet szendvicsébe, mintha ezzel az egész ügy mindenki megelégedésére el is rendeződött volna. Raine felrohant a szobájába, és válogatás nélkül néhány ruhát dobált a bőröndjébe. Hirtelen abbahagyta a csomagolást, és az ágyra roskadt. Egyszerre kétségek rohanták meg. Valóban helyes, amit tesz? Caroline Morgan lépett be, és leült a lánya mellé. Átkarolta Raine vállát. - Ó, mami, és ha látni sem akar? - Soha nem tudod meg, ha nem mégy oda. Igazam van, kedvesem? Caroline segített Raine-nek befejezni a csomagolást, és mielőtt lefelé indultak a lépcsőn, arcon csókolta a lányát. Néhány perc múlva Raine átölelte édesapját, és tőle is elbúcsúzott. - Szereted Devlint, hercegnő? - kérdezte a férfi, és a lány bólintott. Édesapja felnevetett. - Beleszeretett egy slágerénekesbe! 1~lajdonképpen orvost, esetleg farmert szerettem volna vejemül... - Devlin zeneszerző, papa. Nem sokkal később Raine Jacob kényelmes kocsijának hátsó ülésén ült, és a kora tavaszi tájat nézte. Ám semmit sem látott belőle. Csak az járt a fejében, hogy nemsokára Devlin közelében lesz. . Raine megpróbálta előre kigondolni, hogyan fo®a üdvözölni a férfit. Nem akarthebegő bakfisként elébe állni, aki zavarában egyetlen értelmes mondatot sem tud kinyögni. Sajnos azonban semmi nem jutott eszébe, kénytelen lesz az érzéseire hagyatkozni. Kétségbeesetten kapaszkodott a reménybe, amelyet a Patríciával folytatott beszélgetés ébresztett benne. Ez a remény volt és marad mindaddig mindene, amíg vagy átöleli a férfi, akit szeret, vagy végérvényesen megtudja, hogy nem viszonozza a szerelmét. Patrícia és Jacob már régóta ismeri Devlint, nem tévedhetnek. Nem szabad, hogy tévedjenek! 88 11.EEJEZET Raine behúzta könnyű kabátja cipzárját, és zsebre dugta a kezét. A lebukó nap párás rózsaszín fénnyel vonta be a tavaszi erdőt. A lány a keskeny, tűlevél borította ösvényen baktatott a hegyi kunyhó felé. Minden egyes lépéssel közelebb került Devlinhez. Vajon elküldi a férfi? A domb alján kifulladva megállt. Félórával ezelőtt még érezte, hogy nedvesen hűvös az este, a gyaloglástól azonban kimelegedett. Meg kell tennie ezt az utolsó lépést, oda kell állnia Devlin elé, és be kell vallania neki, hogy szereti. Raine bekopogott a kunyhó ajtaján. Nem kapott választ, és attól tartott, hogy a férfi nem nyit ajtót. Újra kopogtatott, most már olyan erővel, hogy belefájdult a keze. Fojtott szitkozódást, majd közeledő lépéseket hallott. Raine és Devlin némán állt egymással szemben. Amit a lány üdvözlésül kigondolt, az elsőtől az utolsó szóig kiment a fejéből a férfi tekintetéből sugárzó jeges elutasítás láttán. Devlin szemében a másodperc töredékéig sem csillant meg az öröm szikrája, arcizma sem rándult. Raine nem bírta állni ezt a tekintetet, és lesütötte a szemét. Ködfátyolon át látta, hogy a férfi mezítláb van, és ki is mondta első eszébe ötlő gondolatát. - Meg fogsz fázni. - Szinte a bőrét égette Devlin elutasító pillantása, és nehéz lett a szíve. - Bemehetek? - Ha nagyon akarsz. A férfi hátrált egy lépést, Raine ellépett mellette, és bement a kunyhóba. Devlin becsukta az ajtót, és nekivetette a hátát. A lány mozdulatlanul a szemközti falra meredt. A csend egyre kínosabb lett. Nem hitte volna, hogy a férfit teljesen érzéketlenül hagyja váratlan felbukkanása. Lehet-e ennyire rideg Devlin? Akkor sem mutatna cseppnyi örömöt sem, ha szeretné őt? Raine biztosra vette, hogy az ő arcáról lerí, mennyire vágyik a férfi után. Devlin azonban aligha vágyódik őutána... - Mit akarsz? - kérdezte végül a férfi nyersen, még mindig az ajtónak vetett háttal. Raine nagyot nyelt. - Én... azt... beszélni szeretnék veled, mert... - Ugyan, ne is erőlködj! - szakította félbe Devlin megvetően a lányt. - Pat küldött, igaz? Bebeszélte neked, hogy vágyódom utánad? Attól 89 A tkli asszony ~irranr A téli asszony tartok, Patricia téved. Csak nyugalmat keresni jöttem ide. - Egyetlen kézmozdulattal körbemutatott a helyiségen. - Éppen takarítok, ezért nem tudlak hellyel kínálni. Le®obb lesz, ha rögtön el is mégy. Raine a torkát köszörülte. - Én... hosszú út áll mögöttem, és fázom. Kaphatnék valamilyen meleg italt, mielőtt visszaindulok? A lány tudta, hogy most időt kell nyernie. Kezdettől fogva érezte, hogy ez a találkozás nem lesz egyszerű. Ilyen hideg fogadtatásra azonban végképp nem számított. Patricia és Jacob minden bizonnyal tévedett. - Kaphatnék esetleg egy csésze kávét? - javasolta Raine bizonytalanul. Remélhetőleg nem kér sokat, bár a férfi szemmel láthatóan alig várja, hogy megszabaduljon tőle. - Nincs készen, főznöm kellene - mondta Devlin kis idő múlva. A férfi han®a udvariatlanul és nyersen csengett, Raine azonban túlságosan boldogtalan volt ahhoz,, hogy megütközzék Devlin udvariatlanságán. - Majd megfőzöm én. - Ezzel el is indult a tűzhely felé. - Nem szeretnélek fárasztani. A férfi dörmögött valamit, amit Raine nem értett, de nem mert visszakérdezni. Vizet tett fel, és kávét készített a poharakba. Furán érezte magát, hogy még mindig kabátban van, ezért kibújt belőle, . és a fogasra akasztotta. Ezután a sapkáját is levette, és kisimította arcából aranyszínű fürtjeit. Raine nemigen tudta, mit kezdjen magával, miközben arra ver,. hogy felforrjon a víz. Zsebre dugta a kezét, és a vizesedényt nézte. Hirtelen észrevette, hogy kicsúszott nadrá®óból az inge. Gyorsan visszagyűrte. Egyszerre különös érzése támadt. Megfordult, és Devlinre nQZett. A férfi őt bámulta, szeme fj~rcsán csillogott. Szóval mégsem annyira közönyös, mint mutatja, gondolta megkönynyebbülten Raine, és rögtön bátrabbnak érezte magát. Nem fordult újra vissza, bár ha akart volna, sem bír. Tekintete Devlin nyakára, majd pulóvere kivágására siklott, amely alól sötét, göndör szőrszálak kukucskáltak elő. A vékony anyagon keresztül jól kivehetőek voltak a férfi izmai. A lány tekintete tovább vándorolt lefelé Devlin derekára, majd szűk farmernadrá®ára. Raine szája kissé kinyílt, a vér vadul áramlott ereiben. Forróság öntötte el. Érezte, hogy mellbimbója megkeményedik, és melle előtt gyorsan keresztbe fonta a karját. Ebben a pillanatban Devlin odalépett hozzá. Szemében a régi tűz égett. - Mindig ugyanoda jutunk. Aférfi reszelős, fojtotthangon beszélt. Közvetlenül a lány előtt megállt, s Raine megigézve nézett a szemébe. - Mit akarsz tőlem, Raine? - kérdezte Devlin, majd félrelökte a lány kezét, és megfogta a mellét. - Ezért jöttél? Hüvelykujjával a lány mellbimbóját simogatta, és Raine pár pillanatra lehunyta a szemét. Nem bírta kivonni magát Devlin hatása alól, és világosan érezte: a fém vágyát fokozza, hogy tudja, mi megy végbe benne. Raine képtelen volt válaszolni, s Devlin még szenvedélyesebben becézte a bimbóját. Mindketten zihálva lélegeztek, ám Devlin a lánnyal ellentétben még ura volt a hangjának. - Miért adjak neked bármit is, Raine? Amióta ismerlek, mindig csak elvettél tőlem valamit. Végre leomlott Devlin védőbástyájának egy darabja, a lány azonban még mindig képtelen volt válaszolni. A férfi izgató közelsége szinte eszét vette. Akarta, hogy a férfi dédelgesse, simogassa,lDevlin azonban visszahúzta a kezét. - Nem! - tört ki a férfi. - Egyszer már megmondtam, hogy soha többé nem akarlak látni, és ezt komolyan is gondoltam. Akkor majdnem megerőszakoltalak. El tudod képzelni, milyen érzés egy férfinak az a tudat, hogy ilyesmire képes? Devlin szavaiból kicsendült, hogy mélyen megveti önmagát. Ez magához térítette a lányt. - De végül nem tetted meg. Sértett és dühös voltál, mégsem tetted meg, Devlin. Raine a férfihoz bújt, átölelte a nyakát, és a mellkasához szorította az arcát. Devlin elképedt. - Istenem! - nyögte a férfi. - Az őrületbe akarsz kergetni? Nem bírok úgy együtt lenni veled, hogy ne kívánnálak. Tűnj el innen,_ Raine, amíg megteheted! , - Szeretlek- suttogta kétségbeesetten a lány Devlin puha pulóverébe. Félelmében, hogy a férfi kidobja, Raine elsírta magát. Devlinbe csimpaszkodott,amikor az el akarta lökni magától. Úgy tűnt, mintha egyszerre eljutott volna a férfi tudatáig, mit is mondott a lány. Mozdulatlanul állt, aztán Raine álla alá nyúlt, és hátrahajtotta a fejét. - Mondd még egyszer! A férfi kutatón Raine szemébe nézett, s a lány megismételte a szót. - Szeretlek. - Akkor miért kellett mindkettőnknek megjárni a poklot? Miért futottál el előlem? Raine nem válaszolt azonnal, és Devlin még erősebben szorította az állát. - Mondd meg, miért! - Véletlenül kihallgattam a Ronnal folytatott telefonbeszélgetésedet Retteringék házában. Azt... azt mondtad neki, hogy nem veszel feleségül. 90 91 TifF~nnr A téli asszony Éppen azelőtt tudtam meg Patríciától, hogy azt a bundát nekem szánod ajándékul. És... és aztkérdezted ftontól, mit gondol, miértvetted a bundát. Ugy gondoltam... azt hittem... - Ugye azt hitted, a bundával akarom megfizetni, hogy lefeküdtél velem? A lány bólintott. - Istenem, Raine, hiszen kevéssel azelőtt kértem meg a kezedet! - Nem így volt. Csak azt mondtad, mindent megtennél, hogy lefeküdjek veled. Később azért beszéltél házasságról, hogy... Tudod jól, mire gondolok. És én bedőltem neked. - Micsoda? - A férfi majd felrobbant dühében, amiért a lány ennyire félreértette. -Azt is mondtam, hogy szeretlek. Nem is egyszer. Raine elengedte Devlint, és a fejét csóválta. - Egyetlenegyszer sem mondtad. - A fenébe! -A férfi már szinte kiabált. -Egész testemmel ezt fejeztem ki. Mi szükség lett volna szavakra? - Neked is szükséged volt arra, hogy halld - felelte majdnem ugyanolyan hangosan a lány. Egymással szemben álltak, és villámló szemekkel méregették egymást, amíg rá nem döbbentek, miket vágtak egymás fejéhez. Végül Devlin kissé keserűen felnevetett. - Már megint ugyanoda jutottunk. Ahányszor csak megpróbálom elmagyarázni, mit érzek irántad, kiabálni kezdünk. Egyezzünk meg abban, hogy először én beszélek, te pedig addig befogod azt a csinos kis szádat. Devlin a hintaszékbe tolta a lányt. Raine észrevette, hogy valódi, öreg bútordánabban ül, nem pedig abban a filmdíszletben, amely három hónappal ezelőtt állt a helyén. A férfi letelepedett Raine-nel szemben, és beszélni kezdett. , - Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, amikor megkérem annak a nőnek a kezét, akit szeretek. - A lányra nézett, és Raine egyetértően bólintott. -Mit tehet azonban egy rockénekes, ha vissza akarja szerezni a kedvesét, aki világosan az értésére adta, hogy megveti őt? Mindent egy lapra kellett feltennem. Apróra elterveztem az egészet. Orákon át rámoltam kifelé a dobozokat, amíg a kunyhó berendezése ugyanúgy festett, mint azelőtt. A tűz égett, a pezsgőt behűtöttem, és mesés szánkőutat készítettem elő. - Devlin elmosolyodott. - Ó, Raine, szőrmébe akartalak bújtatni, hogy tudjam, akkor sem kell fáznod, ha nem vagyok ott, és nem'tudlak melengetni. Ha belenyúltál volna a bunda zsebébe, gyűrűt találtál volna benne. Raine szemében könny csillogott, az öröm könnye. - És én még azt hittem, csak újabb hódítást jelentek neked, Devlin! Nem bíztam benned, és nem hittem el, hogy valóban fontos szerepet szánsz nekem az életedben. Miért éppen rám esett volna a választásod, amikor a világ összes nője szerelmes beléd? - Számomra egészen más vagy, mint a többiek, Raine-mondta a férfi, aztán odament a lányhoz, megfogta a kezét, és felhúzta a székből. - Az első pillanattól kezdve imádlak. - Akkor miért akartad eltitkolni az eljegyzésünket? - Raine a férfihoz simult, és a vállára hajtotta a fejét. Beszívta Devlin jól ismert illatát, és hallgatta, hogyan ver a szíve. A férfi átölelte, aztán leült, és ölébe húzta a lányt. - Mert meg akartalak védeni. Tudtam, mekkora felhajtást rendezne a sajtó, ha fény derülne az eljegyzésünkre. Az újságírók könyörtelenül a nyomodban lettek volna, és attól féltem, szemrehányással illetsz majd érté. Emellett túlságosan sokat jelentettél nekem, nem akartam a nyilvánossággal osztozni rajtad. A hangversenykörút alatt egyébként is csak pillanatokat tölthettünk volna együtt, utána viszont csak az enyém lehettél volna. - Devlin a lányra nevetett. - Nem lépek többé színpadra, a közönséget pedig sokkal kevésbé érdeklik a zeneszerzők, mint az énekesek. - Annyira szeretlek, Devlin, hogy néhány együtt töltött pillanattal is beértem volna. Ott voltam Chicagóban, és hallőttam a Téltündért. Csodaszép dal. - Raine felsóhajtott. - Istenem, hogy fájt a szívem! Biztos voltam benne, hogy örökre elveszítettelek. Mostantól nem szabadulsz tőlem - jelentette ki a férfi. -Azt hiszem, mindkettőnk életét megkönnyítettem volna, ha akkor rögtön az ujjadra húzom a gyűrűt. - Magához ölelte a lányt, és megsimogatta a fejét. - Csak nem jutott eszembe, amikor itt voltunk. A gyűrűnél sokkal fontosabb volt számomra, hogy szeretlek. - Ó, ha legalább sejtettem volna, hogy így van, Devlin! - A cédula... az üzenet, amit nekem hagytál, rettenetesen megrázott - vallotta be a férfi. - Azt hittem, megtaláltad és visszautasítottad a gyűrűmet. Arra a következtetésre jutottam, hogy a cikkért fizettél a testeddel. Aztán elolvastam az írást a lapban, és minden kétségem eloszlott. Szentül hittem, hogy kezdettől fogva a cikkre hajtottál. Én sem bíztam jobban benned, mint te énbennem. Raine kedvesen arcon csókolta, és szorosan magához ölelte aférfit. Devlin alighanem ugyanolyan érzékeny, mint ő. Devlin már akkor is szerette! És most is szereti, annak ellenére, hogy mindketten sok szörnyűséget követtek el egymás ellen. - Ronnak azt mondtam akkor a telefonba, hogy csak a hangversenykörút után veszlek el. Nagyon idegesítette, hogy abba akarom hagyni az éneklést, és attól félt, miattad esetleg nem teljesítem a szerződésben foglaltakat. Ha kicsit tovább hallgattad volna a beszélgetésünket, mindent megértesz. - Szörnyen sajnálom, hogy kételkedtem benned - suttogta a lány. 92 93 - Soha többé nem engedlek el magam mellől - mondta Devlin, és a tenyerébe vette Raine arcát. Ajkuk gyengéd csókban forrt össze, ám vágyuk egyre nőtt, és csókjuk is mind szenvedélyesebbé vált. A lány végül levegő után kapkodva hátrahajtotta a fejét, karjával átkulcsolta Devlin nyakát, és beletúrt a férfi hajába. Annyira boldog volt, hogy újra elsírta magát. Aférffajka Raine arcának minden centiméterétbejárta, lecsókolta róla a könnycseppeket, aztán szájával ismét a lány ajkát kerestE. Keze Raine testén kóborolt, kitapintotta domborulatait, majd a lány pulóvere és inge alá nyúlt, s óvatosan megsimogatta a mellét. Raine a férfi testének érintésére vágyott, s Devlin pulóverével bajlódott. - Egészen közel akarok lenni hozzád - suttogta a lány. A férfi felállt, az ágyhoz vitte és a takaróra fektette Raine-t. Szemében gyengéd ígérettel nézett le rá. A lány feléje nyújtotta a karját, Devlin azonban habozva elfordult. Raine zavartan nézte, hogy a férfi az ajtó mellé állított hátizsákban matat, aztán visszatér hozzá. - Nehogy megint félreértsük egymást - mondta Devlin a lány mellé fekve. - Add a kezed! Raine odanyújtotta neki a jobbját, a férfi pedig gyűrűt húzott az ujjára. A lány könnyfátyolon át nézte a gyémántok koszorúzta aranyszínű topázt. - Devlin...? - A topáz a szemedre és a hajadra emlékeztet. Egyébként csak nem azt akartad mondani, hogy éppen eleget hurcoltam magammal a gyűrűt? - Ó, igen! - A lány viharosan magához ölelte a férfit. - Most már nem vagyok magányos, Raine - suttogta Devlin. - Itt van velem, és mellettem is marad a téltündérem.