Biztos menedék 1. FEJEZET Egy szép, május végi délutánon, amikor Tracy Jessica Harris át akart kelni az úttesten, kis híján elütötte egy száguldó autó. Há nincs ott a ba- rátnője, Gayle Kennedy, akinek a sikolyára visszahőkölt, ha nem olyan gyorsak a reflexei, a sötét színű kocsi kerekei alá került volna. A vezető, mint aki észre sem vette, mi történt, lassítás nélkül továbbhajtott. - T.J,! - Gayle ijedten karon ragadta a barátnőjét. - Semmi bajod? Bár még mindig reszketett a rémülettől, Tracy a rá leginkább jellemző módon viselkedett: dühösen hátravetette a fejét. A kocsi után bámult; a járműnek még rendszáma sem volt! - Te barom, meg is ölhettél volna! -kiabálta. -Máskor ne ülj részegen a kormányhoz! - Ha csak egy másodperccel később lépsz hátra... - Gayle összeráz- kódott. - Ó, T.J., gondolni se merek rá! - Semmi baj, már jól vagyok. Szerencse, hogy idejében figyelmeztettél, A kocsi szinte a semmiből bukkant elő. Akkor vettem csak észre, amikor majdnem késő volt. - Feljelentést kellene tenned - javasolta Gayle felháborodottan. - Gyere,, keressünk egy telefont! - Es mit mondunk a rendőrségen? Hogy egy rendszámtábla nélküli sötét kocsi majdnem kipréselte belőlem a szuszt? A kisujjukat sem fogják mozdítani, - Pfuj! - fintorgott Gayle, - Kipréselte... de gusztustalan! - Bocsáss meg - mormogta T.J., és mosolyogni próbált. - Úgy látszik, azért még nem tértem egészen magamhoz. - Érthető. Folytassuk a bevásárlást, vagy menjünk inkább haza? T.J. határozottan a fejét rázta. Jóllehet Gayle és ő annyira különbözőek voltak, amennyire két nő csak lehet, barátságuk a gimnáziumi évek óta tartott. Mindketten éppen betöltötték a huszonhatodikat, de életük telje- sen eltérően alakult. Gayle, egy természetgyógyász odaadó felesége és három gyermek büsz- ke édesanyja, elégedett háziasszony volt. Minden energiáját a lakás rend- ben tartására és családja ellátására fordította. T.J. ellenben egy atlantai napilap riportereként dolgozott, és a hivatása annyira igénybe vette, hogy magánéletre szinte ideje sem maradt. Akadt ugyan egy-két romantikus érzelmi kapcsolata, de mind zátonyra futott, s a család utáni titkos vágyát 3 TiffAnnr háttérbe szorította az izgalmas történetek és a szalagcímek utáni hajsza. Ennek ellenére a két nő hosszú évek óta ápolta a barátságát, amely mind- kettőjüknek sokat jelentett. - Csak nem szakítom félbe a programomat egy őrült miatt? Nem ha- gyom magam megfélemlíteni! Gayle nevetve söpörte hátra szőke fürtjeit. - Te aztán tényleg nem! Hogy is feledhettem el, hogy T.J. Hamis, a vakmerő, kalandvágyó, hétpróbás riporternő akkor sem retten vissza, ha megérinti a halál szele? T.J. elsötétült arccal vágott át az úttesten-miután figyelmesen körül- nézett. - Igaz, csináltam egypár rázós riportot az atlantai közélet kiválósá- gaival. De azt azért kétlem, hogy valaha is kiérdemlem velük a Pulitzer- díjat. Gayle megállt egy kirakat előtt, amelyben csillogó kristálypoharak kel- lették magukat. - Örülhetsz, hogy egyáltalán van állásod - jegyezte meg. - Hányszor figyelmeztettelek, hogy a heveskedéseid miatt egyszer még bajba kerülsz! Nem lett volna szabad azt mondanod a főszerkesztőnek, hogy nyálas plety- kalapot csinált az újságból, olyat, amely a politikusok szája íze szerint beszél. - De ha egyszer ez az igazság! - felelte T.J. bosszúsan. - Sehogy sem tudom meggyőzni, hogy nem létezik „politikai széljárásnak megfelelő" új- ságírás.Egy jó újságíró tényeket közöl, tekintet nélkül arra, elnyeri-e ezzel mások tetszését. De az új főszerkesztő semmit sem nyomtat ki, amíg nem tanácskozott az ügyvédjével, a közönségkapcsolatok felelősével és a hirde- tésszervezővel. Ebbe bele fogok betegedni! - Akkor sem szabad kendőzetlenül kimondanod, amit gondolsz. Ha nem tanulsz meg megalkudni a körülményekkel, sohasem lépsz előbbre a pályádon. Legalább néha engedhetnél! - Inkább ceruzát árulok a sarkon. - Hát ez az; és mert olyan vagy, amilyen, inkább írsz néhány cikket a pletykarovatnak, mintsem elveszítsd az állásodat. T.J. összerezzent erre a megjegyzésre. - Jó, jó, tudom, fizetnem kell azért, hogy kimondom a véleményemet. De a jövő héten nekilátok új állást keresni. Nem sokáig bírom már ezt a helyzetet. - Lehet, hogy te torkig vagy, de nekem tetszenek az írásaid. Remekül teted az emberek sekélyességét, képmutatását anélkül, hogy bár- yfltan a szemükre vetnél. Talán még hízelgőnek is találják a cikkei- pedig érzem, hogy magadban mulatsz rajtuk. - Csak mert ismersz. Egyébként van néhány rendes ember, akik a gondjukra bízott intézményeket felelősséggel irányítják. Mások viszont... - T.J. sokatmondóan fintorgott. 4 Biztos menedék - Mint például Judy McBain? - Igen. De a férje, az igen tisztelt McBain tanácsos úr nála is rosszabb. Kár, hogy nem voltál ott, amikor a nejével készítettem interjút. A hölgy körbevezetett a házban, és véletlenül megzavartuk a férjét, amint egy üz- letfelével tárgyalt. Te, ahogy az az alak lebarmolta a feleségét! Én még a kutyámhoz sem szólnék ilyen hangon. Soha nem bírtam a fickót, és szinte megsajnáltam Judy McBaint, amiért így leteremtették. - Talán ezért úszta meg a nő ilyen olcsón a cikkedben? Bár azt nem álltad meg, hogy ne idézd szó szerint: „Ha mindenki udvarias és előzékeny lenne felebarátaival, és tiszteletben tartaná a törvényeket, városunk sok- kal kevesebb nehézséggel küzdene." Tényleg ezt mondta? - Ártatlan kék szemmel és teljes meggyőződéssel - erősítette meg T.J. mély sóhaj kíséretében. - Ó, Gayle, feltétlenül új állás után kell néznem! Hé, látod ott azt a piros ruhát? Nick biztosan örülne, ha meglátna téged benne. - Legfeljebb az álmaiban! Ezt a ruhát olyasvalakire szabták, aki húsz centivel magasabb, és jó pár kilóval könnyebb nálam. T.J. szórakozottan beletúrt vállára omló, mahagóniszínű hajába. Ko- rábban derékig érő frizurát viselt, mostanában azonban rövidebbre vágat- ta a haját, és ehhez még nem szokott hozzá. - Nem i~ tudom - mondta elgondolkodva, miközben maga elé képzelte Gayle-t a kihívó ruhában. - Remekül állna. Miért nem próbálod fel? - Semmi értelme. Miért nem próbálod fel te? - Ugyan, hová vennék fel egy vállpántos kisestélyit? Kettőnk közül te élsz társasági életet. - Hányszor próbáltalak összehozni Nick valamelyik barátjával... Ha néha jobb helyekre is járnál ahelyett, hogy örökösen olcsó bárokban ücsö- rögsz a kollégáiddal... T.J. felnevetett, és belekarolt a barátnőjébe. Tudta, mi következik: megint belebonyolódnak megszokott, végeérhetetlen vitájukba. Az iménti kellemetlen közjáték a száguldó autóval már ki is ment a fejükből. Roy Dancer a kocsiból vele együtt kiszálló két férfira, aztán a sarki bár cégtábl$jára pillantott. - Nem tudom, biztonságos-e ez a hely - jegyezte meg bizalmatlanul. Tristan Parrish kérdőn vonta fel az egyik szemöldökét. Szőke fürtjei a homlokába hullottak - sok nő ellenállhatatlannak találta, pedig semmi reményt sem táplálhattak, amióta Tristan rátalált az ő Devonjára. - Nem ez Atlanta legelőkelőbb bárja, de biztosíthatlak, teljesen ve- szélytelen. A vendégek többsége újságíró vagy szolgálaton kívüli rendőr. 5 ~~fANY Biztos menedék Gyakran j árunk ide Neallel, és itt még soha semmilyen kellemetlenségben nem volt részünk. Igaz, Neal? Neal Archer, akit Tristan esküvőjén ismert meg Roy, elvigyorodott. - Igaz. Itt még nem. Roy mosolyogva lépett be, s körülnézett a gyengén megvilágított helyi- ségben. A dohányfüst és szesz megszokott illatának, a gépzenének és a tompa beszédmorajnak köszönhetően egy csapásra otthon érezte magát. Sok időt töltött sötét kocsmákban itthon, Amerikában és a világ más tája- in. Azt hitte, hogy már túllépett a múlton, s a hirtelen feltámadó nosztal- gikus érzések meglepték. Tristan oldalba bökte Royt. - Máskor az ilyen helyeken igyekszel észrevétlen maradni. Most meg úgy állsz itt, mint egy két lábon járó fényreklám. Roynak eszébe sem jutott, hogy fehér nadrágában és pulóverében ma- gára vonhatja a figyelmet. Elege lett abból, hogy mindig sötét sarkokban húzza meg magát. Jóleső érzés volt tudni, hogy nem kell amiatt aggódnia, remek célpontot nyújt valami orvlövésznek. Ma már senki sem vadá- szik rá. - Hé, Tristan, itt vagyunk! A barátságos hang a távolabbi sarokban álló asztalra irányította a fi- gyelmüket, ahonnan egy termetes, szakállas férfi integetett feléjük. - Ő Mitchell Drisco, operatőr a tévétársaságnál, ahol én is dolgo- zom - magyarázta Tristan Roynak. - Rendes fiú. Az pedig ott, mellette T.J. Hamis, a helyi lap riporternője. Biztosan kedvelni fogod. Royt meglepte Tristan jelentőségtejes pillantása, amellyel előbbi sza- vait kfsérte. Neal kaján mosolya nemkülönben. Az operatőr felállt, amikor az asztalhoz értek. - Szia, Tris, mi dolgod itt? - érdeklődött gúnyosan vigyorogva. - Azt hittem, otthon ülsz az asszony szoknyáján, és dajkálod a gyereket. - A feleségem éppen babazsúrt rendez, és minket, férfiakat elzavart otthonról pár órára. Neal, ugye emlékszel még Mitchell Driscóra és T.J. Harrisre? - Persze. Mitchell odébb csúszott, hogy helyet szorítson az érkezőknek. Tristan Roy felé intett a fejével. - Ez Roy Dancer, régi barátom. Egy Karib-tengeri üdülősziget tu- lajdonosa. Figyelmetekbe ajánlom, ha egy kis trópusi kikapcsolódásra vágytok. - De még mennyire vágyunk! - sóhajtott Mitchell. - Örülök, hogy megismertem. Hozzon magának egy széket! Mivel Tristan és Neal már leültek, csak T.J. mellett maradt hely. Ami- kor Roy leereszkedett a székére, gyors pillantást vetett az újságírónőre, és észrevette, hogy az barna szemével áthatóan vizsgálgatja. Melegség, asszonyiság sugárzott a kíváncsi szempárból, és Roy csak most ébredt rá, hogy T.J. Hamis nő, mégpedig a javából. T.J. hanyag, kényelmes testtartással ült, szűk farmerba bújtatott hosszú lábát kinyújtotta az asztal alatt. Karcsú volt, makulátlan bőre nap- barnított, de az arca számított a legfeltűnőbbnek: különleges, aranybarna árnyalatú szemét hosszú, sötét pillák árnyékolták. Szája talán egy csöppet szélesebb volt a kelleténél, ám telt alsó ajka ezt ellensúlyozta. Haja kóco- san hullott a homlokába. Roynak tetszett ez a frizura, mert úgy tűnt, mint- ha a lány most kelt volna fel az ágyból. Tristannak igaza volt: T.J. Hamis tényleg fölkeltette az érdeklődését. Az újságfrónő érezte, hogy Roy figyelmes tekintete rajta nyuszik. A férfi első látásra elbűvölte. Roy magas, karcsú és izmos volt, fehér öltözéke kiemelte hatja sötétjét és nyers, markáns vonásait. Barátságosan mosoly- gott, de a mozgása ragadozóra emlékeztette a lányt. Lehet, hogy ezért futott végig Tracy hátán a hideg, amikór a pillantásuk találkozott? Ezek a szemek... Olyan sötéten csillogtak, hogy a pupillájuk alig vált el a szivárványhár- tyától. A szikrázó tekintet ugyanakkor értelemről árulkodott. Mintha fénypontok táncoltak volna a férfi szemében, amelynek mély sötétje szinte elutasítóan hatott, ám Roy mosolya inkább a közeledés szándékát jelezte. T.J. nem győzte korholni magát. Évek óta nem volt rá férfi ilyen ha- tással, és most sem szándékozott átadni magát az új benyomásnak. Ezért üdvözlésként csupán hűvösen biccentett, és figyelmét Tristanra irányí- totta. - Van rendez? Tristan rákacsintott Nealre, aki tavaly másodszorra is megnősült. - Ó, igen. Neal néhány hónap múlva ismét apa lesz. Most tudták meg Hollyval, hogy ikrekre számíthatnak. - Ikrekre? - T.J. mosolygott. - Gratuláljak, vagy a részvétemről biz- tosítsalak? - Abban mindig egyetértettünk Hollyval, hogy szeretnénk gyereket. Sejthettem volna, hogy rögtön teherbe esik. De hogy ráadásul ikrekkel...! - Nem hibáztathatod egyedül Hofyt - vélekedett Tristan, miközben odaintette a pincérnőt. - Neked is van némi részed a dologban. - Dehogy hibáztatom. Csak azt mondom, ahelyett hogy ezt-azt terve- zek,jobb lett volna, ha előre felkészülök. Amióta megismerkedtünk, Holly fenekestül felforgatta a jól megszervezett életemet. - De hát mindez kedvedre van... vagy nem? - feszegette a kérdést Tristan. - Igen, szeretem a házaséletet - ismerte el Neal. Elégedett mosolya különös gondolatokat ébresztett T.J.-ben. Halvá- nyan bár, de ugyanezt érezte, mint amikor a férjéről vagy a gyermekeiről mesélő Gayle arcát nézte, vagy amikor a szerelemtől és boldogságtól su- valamilyen különleges alkalom, hogy a feleséged babazsúrt 6 7 Tiffi~nnr Biztos menedék gárzó Tristannál és Devonnál járt vendégségben. Nem mintha minden- áron férjhez akarnék menni, nyugtatgatta magát. Csak éppen szerette volna tudni, milyen érzés lehet ennyire kötődni valakihez. - Örülsz a kicsiknek? - kérdezte Nealtől. - Persze. Most, hogy egy csöppet hozzászoktam a gondolathoz, valóban örülök nekik. Szinte el is felejtettem, milyen az, amikor kisbaba van a háznál. Hiszen Sarah lányom a napokban tölti be a huszonkettőt. Ő és a férje úgy döntöttek, várnak még néhány évet a gyermekáldással. Kész szerencse, mert nem tudom, hogyan birkóznék meg azzal, ha egyszerre lennék ifjú apa és nagyapa. - Ha már az apaságnál tartunk - fordult Tracy megint Tristanhoz -, hogy van Courtney? Tristan szeme felragyogott, és a zsebébe nyúlt. - Remekül - közölte. Neal és Roy felnyögött. - Ezt aztán megcsináltad, T.J.! - dörmögte szemrehányón Neal. - Most előveszi a fényképeket, mind a százhetvenet. - Mindössze hatot. Csak a legújabbak vannak nálam - védekezett Tristan. - T.J. és Mitchell biztosan. látni akarják. Nemde? Mindketten ünnepélyesen biztosították róla, hogy nagyon kíváncsiak a képekre. Miután valamennyien illő figyelemmel adóztak Tristan kislánya fotói- nak, Neal, Tristan és Mitchell még egy sört, Roy pedig kávét rendelt. T.J. koktélt kért, és azt szürcsölgette, miközben a többiek beszélgettek. Remél- te, hogy senki sem veszi észre, mennyire érdekli a mellette ülő férfi. Többször is magán érezte új ismerőse tekintetét, s nagy erőfeszítésébe került, hogy ne viszonozza azt. Tartott egy kicsit Roy átható pillantásától és attól, hogy a férfi azonnal rájönne, mennyire a hatása alá került. Amikor a térdük véletlenül összeért, Tracy alig tudtaleplezni a borzongását. Ugyan mi az oka, hogy ennek a férfinak a jelenlétében taknyos bakfis- nak érzi magát? Máskor nem billen ki ilyen könnyen a lelki egyensúlyából. - Olvastam ma reggel a cikkedet, T.J. - jegyezté meg Tristan várat- lanul. A kissé gunyoros hanghordozásra Tracy bizalmatlanul vonta fel a szemöldökét. - Valóban? És volna valami észrevételed, Parrish? - kérdezte negédes mosollyal. - Jól szórakoztam retjta - válaszolta a fém ártatlan képpel, és ango- los akcentusa most a szokottnál is erősebb volt. - Egészen megdöbbentő, milyen jól felvetted a társasági rovat stílusát. Pedig azt hittem, jobban kedveled az igazi, a kemény újságírást. Látom, újabban jobb körökben forogsz... Jaj! A fenébe, Tracy Jessica, ez fájt! A nő elégedetten húzta vissza maga alá a lábát. - Még egy szó a társasági riportjaimról, és életed végéig sántikál- hatsz! - fenyegetőzött a többiek nagy derültségére. - És ne hívj Jessicá- nak! - Na, megállj, T.J.! - mormolta Tristan, sípcsontját dörzsölgetve. - Várj csak... - Hé, T.J., csak nem Tristan ült a kocsiban, amelyik tegnap majdnem elütött? - kiáltott fel Mitchell pimaszul vigyorogva. T.J. mesélt neki az esetről, azt azonban a lány nem említette, hogy rosszul is járhatott volna. Ha a férfi ezzel tisztában van, nyilván nem hozza szóba a dolgot. - Jól értettem? Tegnap majdnem elütötték? - érdeklődött Roy. Arcáról leolvadt a mosoly. T.J. a Roy hangját színező aggodalmat kíváncsiságnak vette - elvégre nem is ismerték egymást -, és csak ennyit felelt: - Egy ittas sofőr. Nem történt semmi bajom, csupán nagyon feldü- hödtem. - Megadtad a rendszámot a rendőrségnek? - kérdezte Tristan. T.J. vállat vont. - Nem is volt rajta rendszámtábla. Mindössze annyit tudtam volna mondani, hogy egy azonosíthatatlan, sötét színű kocsit láttam. Semmi ér- telme sem lett volna feljelentést tenni. - Nem volt rendszáma?-ismételte Neal a homlokát ráncolva. -Eléggé szokatlan. Biztos vagy benne, hogy csak véletlen volt? - Természetesen. Miért kérded? Neal a fejét csóválta. - Valószínűleg üldözési mániában szenvedek, mert azt képzelem, hogy a riporter örökké veszélyben forog. Biztosan azért, mert ilyen kocká- zatos foglalkozást űző barátaim vannak - pillantott jelentőségteljesen Tristanra. - (5, én már lemondtam az írásról - mondta Tristan. - Amióta műsor- vezető vagyok, senki sem feni rám a fogát. - A pletykarovat feltöltésében sincs semmi veszélyes - tette hozzá T.J. Hangján érződött, hogy ezt mennyire sajnálja. -Istenem, de utálom ezeket a cikkeket! Elhatároztam: otthagyom az állásomat. - Ha legalább megtanulnád, hogy néha tartsd a szád! -csóválta a fejét Tristan szomorkás képpel. J61 ismerte az előzményeket, amelyeket köve- tően Tracy büntetésből a.társasági rovathoz került. - Épp oly kevéssé foga megtanulni, mint a disznó a repülést - dör- mögte Mitchell maga elé, s ezzel kiérdemelte T.J. sötét pillantását. Gyor- san megkérdezte: - Kér még valaki inni? Tracy úgy döntött, jót tenne egy kis friss levegő, és a bőrtáskája után nyúlt. Roy Dancer közvetlen közelében az idegei pattanásig feszültek, s ez egyszerre volt nyugtalanító és izgatóan bizsergető. Nem értette, mivel vál- totta ki benne a férfi ezt az erős érdeklődést. Okosabbnak látta, ha távozik, különben még valami ostobaságra vetemedik. Például meghívja vacso- rázni. 8 9 TiffAnnr Biztos menedék - Ideje mennem. Holnap reggel dolgozom. - Ki lesz az áldozat? - kíváncsiskodott Tristan. - Buffy Saint Martin. - Ennél többet nem is kellett a lánynak mon- dania. Tristan felhorkant, de mellőzött minden további véleménynyilvánítást. - Kocsival van? - kérdezte Roy, miközben T.J. pár dollárt tett az asz- talra. - Egy kicsit feljebb parkolok. Roy is felállt. - Elkísérem. T.J. meglepetten nézett föl rá. A maga százhetvenöt centiméteres ter- metével nem szokott hozzá, hogy egy férfi így fölébe magasodjék. Roy leg- alább százkilencven centi magas lehetett. - Köszönöm, de erre semmi szükség. A környék teljesen biztonságos. - Sötétedés után egy nő soha sincs biztonságban az utcán - ellenkezett Roy. - Úgyhogy elkísérem. Neal megköszörülte a torkát. - Légy óvatos, Roy! - Vigyázz rá, Roy - figyelmeztette Tristan is. A riporternő hűvösen nézett újdonsült ismerősére. - Biztosíthatom, Mr. Dancer, hogy tudok magamra vigyázni. Sokéves gyakorlatom van benne. A választ udvarias, de különös, vészjósló mosoly kísérte. - Nem kétlem. Akkor mehetünk? - Ahógy akarja - morogta T.J. - Holnap találkozunk! - intett a barátainak, akik ülve maradtak. Tudták, Tracy csak bosszankodna, ha udvariasságból felállnának. Így is láthatóan felpaprikázta az, hogy Roy te- hetetlen nőként kezeli, aki a kocsijáig sem képes egyedül elmenni. Roy Dancer még nem jött rá, hogyan kell T.J.-vel bánni. Néhány sportöltözéket viselő egyetemista rohamozta meg a bárt, ami- kor az ajtóhoz értek. Roy egy pillanatra az újságírónő hátára tette a kezét, amfg kitértek a betóduló diákok útjából. T.J. hiába erőlködött, hogy el- nyomja az érzést, amelyet a meleg, erős kéz érintése keltett benne. Amint tehette, elhúzódott a férfitól, s a parkoló felé sietett. Nem akarta tovább nyújtani az együttlétet. Ám a férfi három lépés után elkapta a karját. - Miért siet ennyire? - Késő van. - Alig múlt kilenc. Csak azt ne mesélje nekem, hogy ilyen korán szo- kott lefeküdni, és hajnalok hajnalán kel! - Csupán ha szükséges. T.J. megpróbálta lerázni Roy kezét, a férfi azonban még erősebben szo- rította a karját. Tracy szíve hevesen dobogott, remélhetően csak a felhá- borodástól... - Mondták már, hogy egy kicsit tolakodó, Mr. Dancer? Roy elmosolyodott. - Az utóbbi időben nem. - Akkor vegye úgy, hogy most mondták. - Inkább megköszönhetné, hogy biztonságban az autójához kísérem. - Mint említettem, nincs szükségem védelemre. - Társra sincs szüksége? - Nincs. - T.J. határozott mozdulattal húzta elő az indítókulcsot a zsebéből. - Maga valóban ilyen kemény teremtés, vagy csak a harcedzett ripor- ter szerepét játssza? A „keményteremtés" megrándította a vállát, és a gúnyos hang miatti bosszúságát hűvös mosollyal leplezte. - Azt hiszem, ez az, amit sohasem fog megtudni. Roy kedvesen mosolygott, ujjai már szinte gyöngéden simogatták Tracy karját. - Majd meglátjuk - Meddig marad Atlantában, Roy? - kérdezte a nő. Gondolatban azt mérlegelte, meddig kell távol maradnia a barátaitól, nehogy ismét össze- fusson ezzel az alakkal, aki ennyire kihozta a sodrából. - Még nem döntöttem el. Egy kis kikapcsolódásra vágytam, és látni akartam Tristan kislányát, úgyhogy azt mondtam a szigeten munkatár- saimnak: rn~jd észreveszik, ha me®öttem. - Jó mulatság lehet főnöknek lenni. - Többnyire. Tracy megállt ütött-kopott járgánya mellett, és kinyitotta az ajtaját. - Hát akkor köszönöm a felesleges díszkfséretet. - Nagyon szívesen - mondta Roy ragyogó mosollyal. A nő szeretett volna végre beszállni, de a karján nyugvó kéz nem en- gedte. - Nos, akkor jó éjt, Roy, örülök, hogy megismerkedtünk. - Szeretném viszontlátni. Velem töltene egy estét? Tracy habozott. Az esze azt súgta, utasítsa vissza az ajánlatot, de túl erős volt a kísértés, hogy Royjal kettesben lehet. Légy okos! - intette ma- gát. Viselkedj úgy, mint egy tapasztalt, dolgozó nő, ne pedig mint egy éret- len fruska. Igaz, a férfi nagyon vonzotta. Nincs nő, akit hidegen hagyna egy ilyen fickó, tűnődött T.J. Roy hihetetlenül jóképű, férfiasan vonzó. Valahogy más, mint az ismerősei... Nem akart azonban mélyebb viszonyt kezdeni egy férfival, aki csak átutazóban van. Az efféle kalandok mindig hidegen hagyták. A Roy sze- mében játszó szikrákból pedig arra következtetett, aligha töltenék az estét pusztán ártatlan csevegéssel. A kérdés mindössze az, miként utasítsa vissza a meghívást udvariasan, de határozottan. - Rendben. Mikor? - hallotta magát meglepetten. 10 TiffAnnr Biztos,menedék A férfi önelégült mosollyal nyugtázta a választ. - Holnap este. Béreltem kocsit. Hétre magáért megyek. A pokolba! - dühöngött némán Tracy. Ideje volna bebizonyítania ennek a férfinak és saját magának, hogy a legkevésbé sincs elragadtatva. Jó, elmegy vele vacsorázni, utána pedig szépen visszaküldi a szigetére, aztán kitörli az emlékezetéből. - Szóval hétkor. Tristan majd elmagyarázza, hogy talál el a laká- somhoz. - Jól van. Alig várom a holnap estét. A lány a karját szorító ujjakra pillantott, s egyik lábáról a másikra állt türelmetlenségében. - Van még valami? - Csak ennyi - mormolta Roy, s hirtelen megcsókolta. Röpke kis csók volt. Ajkuk alig ért össze. T.J. mégis remegő térddel állt az autó mellett, és nem is mert arra gondolni, mi lett volna, ha Roy úgy istenigazából megcsókolja. - Szerencse, hogy ilyen hamar tisztázni tudtuk a dolgokat - mondta a férfi futó mosollyal. -Jó éjszakát, és vezessen óvatosan! Elengedte Tracy karját, majd hátralépett. Az újságírónő sietve beszállt a kocsijába, és elhajtott. Csupán akkor lélegzett fel megnyugodva, amikor Roy Dancert messze maga mögött tud- hatta. 2. FEJEZET Roy zavarba jött, amikor Tristan, Neal és Mitchell tapssal fogadták az asztalnál. - Ezt mivel érdemeltem ki? - Először fordult elő, hogy nem az történt, amit T.J. akart, és valami- ben kénytelen volt engedni - adott magyarázatot Tristan. Aztán Nealre pillantott. - Megmondtam, hogy ez az acélidegzetű ember elbánik vele. Neal mosolygott. - Ha jól emlékszem, főleg más férfiúi testrészekről volt szó. Tristan megrándftotta a vállát, és visszafordult régi barátjához. - Nos, mit gondolsz róla? - Elviszem holnap vacsorázni. - Meghfvta? - kiáltott fel Mitchell meglepetten. - És beleegyezett? - Igen - bólintott Roy. - Miért ne? - Tényleg, miért is ne? Nem is emlékszem, mikor járt T.J. utoljára valakivel. Azt mondta, leszámolt a férfiakkal, miután Paul Davisszel sza- kított, mert nem képes az életét úgy alakítani, ahogy másoknak tetszik. Nem szerette Davist, de bántotta, hogy eddig soha nem volt része igazi, tartós kapcsolatban. A makacssága és a forrófejűsége nem könnyíti meg éppenséggel a dolgát. - Tőlem lehet forrófejű - jelentette ki Roy. - Ami meg a makacsságot illeti, T.J. a nyomába sem érhet Roy- nak - tette hozzá Tristan. - Megtalálta a zsák a foltját. Roy összevonta szemöldökét. - Ugyan, csak e~ vacsoráról van szó. - Haha! Én is ezt hittem, amikor először vittem el Devont táncolni. - És én is csak ezért hívtam meg Hollyt vacsorázni, mert üzleti ügyben kellett vele tárgyalnom - mondta Neal, és elvigyorodott Roy rémült arcki- fejezésének láttán. Mitchell felmordult. - Hát nem borzasztó? Ezek a srácok megrögzött agglegények voltak, most meg nem elég, hogy papucs alatt hevernek, még a barátaikat is a házasság jármába akarják kényszeríteni! - Nagy zajjal hátralökte a szé- két. - Jobb, ha megyek, amíg szabad emberként tehetem. - Ne aggódj, Drisco! Hozzád egy csodatévő szent kellene házasságszer- zőnek - vetette oda Tristan. 12 13 Ti~fAnnr . Biztos menedék Mitchell mosolygott. - Milyen igaz. No, viszlát! - Nem gondolod, hogy lassan mi is felkerekedhetnénk, Neal? - pillan- tott az órájára Tristan. Neal rábólintott. - A vendégeink már biztosan hazamentek. Meddig tarthat kicsoma- golni pár ajándékot, és felfalni néhány szem süteményt? - EI sem tudod képzelni! - nyögött fel Tristan. -Azért elindulhatnánk. Roynak korán le kell feküdnie. Nem árt, ha kipiheni magát. Holnap T.J.- vel lesz találkája, s minden humorára, a józan eszére és a gyors reflexére is szüksége lesz, ha nem akarja, hogy az este rossz véget érjen. Roy, felállt, és fejcsóválva vette tudomásul Tristan tréfás intelmeit. - Ugy hangzik, mintha egy sárkány megszelídítése várna rám. Higgyétek el, boldogulok vele! - Nagyszerű végszavak, majd emlékeztetünk rajuk - zárta le a témát a barátja, s látványosan az ajtóhoz sántikált, hogy emlékeztesse Royt T.J. rúgására. Csütörtökön hét óra tojt T.J. nyugodtan készülődött az esti találkozóra; meggyőzte magát, hogy tegnap este a kelleténél nagyobb jelentőséget tu- lajdonftott Roy Dancer személyének. Valószfnűleg túl fáradt volt az egész napi munka után. Roy is csak egy férfi; érdekesnek érdekes, de semmi különös. Egy találka, és kész. Túl lesz rajta. Amikor azonban megszólalt a csengő, szíve máris a torkában dobogott, s gondosan felépített önvédelme romba dőlt. Te bolond! - pirongatta ma- gát, ám hiába. Többször is mélyet kellett lélegeznie, hogy képes legyen ajtót nyitni. Zavartan kapkodott, mintha egészen megkergült volna. Roy ismét talpig fehérben jelent meg. Ezúttal kényelmes, méretre sza- bott öltönyt, fehér inget és nyakkendőt viselt. Öltözéke tökéletesnek tűnt; mintha skatulyából húzták volna e18. Frissen vasalt gallérjára göndörödő sötétbarna haja is jól fésült volt. T.J. ellenállt a kísértésnek, hogy kezét végighúzza mahagóniszínű fürt- jein, vagy másként ellenőrizze, minden úgy áll-e rajta, ahogyan kell. Habár a legszebb selyemruhája volt rajta, az elegáns férfi mellett szürke kisegér- nek érezte magát. Pedig rendszerint nem csinált nagy ügyet abból, hogy mit vegyen fel. - Jó estét, T.J.! - hallotta Roy rekedtes hangját. Ha nem akarta volna mindenáron elkerülni kapcsolatuk elmélyülését, bizonyára felébred benne a vágy, hogy ismét hallja a nevét a férf-fitól... de bensőségesebb körülmé- nyek között. - Üdvözlöm, Roy. Remélem, könnyen idetalált. - Ó, hogyne! - A vendég körülnézett a célszerűen berendezett helyi- ségben. - Régóta lakik itt? 14 Nyilván feltűnt neki, mennyire nélkülözi a berendezés a személyes jel- leget. Tracy vállat vont. - Vagy másfél éve. Nem sok időt töltök itthon - fűzte hozzá. - Értem. - Roy ismét a lányra pillantott. T.J. arra gondolt, mi lenne, ha megkínálná a férfit egy itallal, de rögtön el is vetette az ötletet. Minél előbb elhagyják a lakást, és emberek közt lesznek, annál jobb. - Egy pillanat, hozom a táskámat... Roy előzékenyen kinyitotta előtte a kocsiajtót. Tracy ezt a férfira jel- lemző túlzott udvariasság megnyilvánulásaként értékelte. Ezután Roy megkerülte a járművet, és becsúszott a kormány mögé. Az újságírónő is- mét megcsodálta ruganyos mozgását. Végtelenül vonzónak és kimondot- tan férfiasnak találta - sokáig kereste magában a megfelelő szavakata amelyek igazán illenek e szokatlan férfi jelenségre. A biztonsági övvel meggyűlt a baja, és halkan szitkozódott, míg végül sikerült bekötnie ma- gát. Az volt az érzése, hogy Roy mulat rajta, ezért bizalmatlanul nézett rá. - Lám, megint fehérben van! - dőlt hátra T.J. az ülésen. Ray jelen- létének izgató tudata tehette, hogy a kelleténél élesebben tette f`dl a kér- dést: - Ez valami tisztaságmánia? A férfi nem sértődött meg, csak halkan fölnevetett. - Szeretem a fehér színt. - Visel néha mást is? - Nem túl gyakran. Az utóbbi négy évben a fehér, hogy úgy mondjam, a védjegyemmé vált. - Csak négy éve? Azelőtt mit hordott? - Többnyire feketét - felelte a férfi, és feszültebbé vált az arckifeje- zése. - Aztán úgy gondoltam, akkora változás állt be az életemben, hogy a fehér megfelelőbb viselet. Szokatlan és zavarba ejtő férfi. Tracy szeretett volna többet is kihúzni belőle. Talán kevésbé taláua majd nyugtalanítónak, ha többet tud róla. - Mindig az idegenforgalomban dolgozott? - kérdezte, s nyugalomra intette magában a kisördögöt, amely gúnyolódásra sarkallta. - Nem - hangzott a tömör válasz, s ezt nem is követte bővebb magya- rázat, mire Tracy türelmetlenül tovább faggatózott. - És mit csinált korábban? - Mindenfélét. Most jut eszembe, Tristan ajánlott egy jó éttermet, már foglaltam is asztalt. Megfelel? - Persze. -T.J. sóhajtott. A jelek szerint új ismerőse nem óhajt a múlt- járól beszélni. J6 riporterként tudta, hogy mely kérdéseket nem érdemes erőltetni. - Meséljen a szigetéről-javasolta később az olasz étteremben, vacsora közben. Roy jelenlegi munkája biztonságosabb témának tűnt, mint rejté- lyes múltja. - Magáé az egész, ahogy Tristan mondta? 1 15 Tiffi~nnr - Ó, csak egy egészen kis sziget- mosolygott Roy. -A neve Serendipity. Elég közel fekszik a nagyobb szigetekhez, úgyhogy több hajójárat is érinti. Vendégeink átjárnak ezekre kirándulni, vásárolni. Általában azonban lo- vagolnak, teniszeznek, strandolnak. Este meg elzarándokolnak a szom- szédos szigeteken lévő kaszinókba, bár nekünk is vannak klubhelyisé- geink és szalonjaink. Sikerült szerződtetnem néhány kiváló szórakoztatót. - Ha jól értem, Serendipityn mindenből van egy kicsi. - Igaza van. Panaszt ritkán hallok. - Mennyei hely lehet. Mindig vonzotta karibi szigetvilág. - Azt hiszem, itt az alkalom, hogy kielégítse ezt a vágyát. Tracy majdnem félrenyelt. - (5, talán majd egyszer - válaszolta bizonytalanul, és gyorsan témát váltott. - Mióta dolgozik a szakmában? - Úgy négy éve. De a szigetet csak három éve nyitottuk meg a látogatók előtt. Eltartott egy ideig, amíg fogadóképes állapotba hoztuk. Megint ez a „négy éve". Miféle változás történhetett akkor Roy Dancer életében? Mivel foglalkozott azelőtt? Ha az este folyamán nem sikerül ki- derítenem, majd kifaggatom Tristant, döntötte el T.J. - Vannak további tervei? - Szeretnék egy hasonló üdülőközpontot létrehozni a Csendes-óceá- non, de még nem találtam megfelelő szigetet. Remélem, egyszer majd egy szigetekből álló üdülőlánc tulajdonosa leszek, bár az otthonom valószínű- leg mindig Serendipity marad. - Ez aztán igazi kihívás. - És mi a helyzet magával? - vette át Roy a társalgás irányftását. - Tristan célzott rá, hogy nincs megelégedve a jelenlegi munkájával. Tracy kedvetlenül turkált az ételben. - A főnökeimmel nem vagyunk egy véleményen az újságírásról. - Másik laphoz akar menni? - Még nem tudom. Talán sikerül elhelyezkednem szerkesztőként egy kisebb, a mostaninál politikusabb újságnál. Az egyetemen az ottani lap politikai rovatánál dolgoztam, és néhány országos díjat is nyertem az írá- saimmal. Esetleg szívesen dolgoznék egy hfrügynökségnél. -A lány nagyot sóhajtott. - Őszintén szólva a riporteri munka nem egészen olyan, mint amilyennek az egyetemi padban képzeltem. - Milyen tekintetben? - Szinte minden szempontból más. Azt gondoltam, az újságírás... szó- val... tisztességesebb szakma, mint amilyen valójában. - A tárgyilagos újságírásra gondol, amely va18s tényeket tár az olvasók elé; amely megvesztegethető politikusokat leplez le, és az igazakat arra buzdítja, hogy ne térjenek le a helyes útról? Tracynek nevetnie kellett azon, hogy milyen találóan foglalta össze Roy az ifjúkori elképzeléseit majdani hivatásáról. - Igen, valahogy fgy gondoltam. A val8ság az, hogy ezen a pályán is a 16 Biztos menedék pénzé és a hatalomé a döntő szó. Az igazság elleplezése vagy megszépítése meg az üres szenzációhajhászás sokkal gyakoribb, mint hittem. És átko- zottul kevés, amit egy egyszerű riporter tehet ez ellen - fűzte hozzá kese- rűen. - Erről a régi rendőr ismerőseim jutnak eszembe - dünnyögte Roy. - A fiúk hamar megszabadultak az illúzióiktól, amikor szembe találták ma- gukat a hétköznapok valóságával. - Maga is eme egykori rendőrök egyike? - kapaszkodott bele a meg- jegyzésbe T.J. Roy a fejét rázta. - Nem egészen. Hogy ízlik az étel? Tracy csalódottan sóhajtott, amiért a férfi ismét kitért az egyenes vá- lasz elől. - Nagyon finom. - Serendipityn van egy szakácsom, aki kitűnően ért az olasz konyhá- hoz. Meg kellene egyszer kóstolnia, amit borjúhúsból tud varázsolni! A férfi elterelő hadmozdulata tökéletes volt, Tracy ezért megint új irányba próbálta vinni a beszélgetést. - Régóta ismeri Tristant? - Jó pár éve. És maga? - Három-négy éve. A helyi tudósftók mind összefutnak előbb-utóbb. Közös barátok útján ismerkedtünk meg, és gyakran találkozunk abban a bárban, amelyben tegnap is iszogattunk. - T.J. kihasználta az alkalmat, és gyorsan visszakérdezett: - Éa maga hol ismerte meg? - Dél-Amerikában. Ő a katonai hatalomátvételről tudósított, én pedig b&jba kerültem. Tristan éppen akkor ért oda az utcasarokra, amikor egy gerilla a fejemnek szegezte a pisztolya csövét. Egy másodpercen múlt az életem. T.J. torka összeszorult a rémülettál. - És mi történt azután? - érdeklődött lélegzet-visszafojtva. - Tristan felkiáltott. A fickó feléje lőtt, én pedig rávetettem magam, és ártalmatlanná tettem. A lövés elég nagy zűrzavart okozott, fgy el tudtunk menekülni. - Óriási szerencséjük volt, hogy megúszták élve. - Tristan kapott egy golyót a vállába... Azt, amelyet nekem szántak. Soha nem fogom elfelejteni. Lehet, hogy Roy hűséges, megbízható barát-ugyanakkor könyörtelen, elszánt ellenség? T.J. beleborzongott a gondolatba. - Mit csinált a puccs idején Dél-Amerikában? - Ezt is, azt is. Tölthetek még egy kis bort? A nő figyelmesen nézett rá. - Maga nagyon különös ember, Roy Dancer. - Igen, tudom - felelte a férfi nyugodtan. - De már hozzászoktam. Tracynek nevethetnékje támadt. Akár akarta, akár nem, egyre rokon- 17 TiffAnnr Biztos menedék szenvesebbnek találta ezt az alakot. Pedig most sem tudott róla sokkal többet, mint amikor a tekintetük először találkozott. Amikor hazaindultak, T.J. megint ügyetlenkedett a biztonsági övvel. - Hadd segítsek! - &jánlotta Roy. A lány megborzongott, ahogy keze a csat hideg fémje és a férfi meleg ujjai közé szorult. - Köszönöm, most már megy - mondta elfúló hangon. Roy csak mosolygott, ügyesen ide-oda mozgatta a csatot, s az egy kat- tanással a helyére került. - Köszönöm a segftséget - mormolta Tracy, és várta, hogy Roy visz- szahúzza a kezét, s elhelyezkedjék a vezetőülésen. Útitársa azonban nem mozdult, arcuk pedig csupán pár centire volt egymástól. T.J. tekintete a férfi szépen ívelt szQjára tévedt. S jóllehet az előbbi érintés csak pillanat- nyi volt, a kellemes bizsergés nem múlt el. Ha a férfi nem húzódik vissza, még a végén letámadja... No, szép dolog, Harris, ez aztán a hidegvér! - rótta meg magát a lány a gondolatért. Felnézett Royra, s a férfi szeméből sugárzó vágytól elfogta a remegés. A feszültség pillanatról pillanatra fokozódott köztük, mígnem elviselhe- tetlenné vált, s végül T.J. volt az, aki közelebb hajolt. A férfi habozás nélkül kihasználta hirtelen támadt engedékenységét, átkarolta, és forrón meg- csókolta. Tracynek módja sem volt védekezni; a lángoló ajkak olyan szen- vedélyre gyújtották, hogy minden ereje elszállt. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer így fogadja majd egy férfi kö- zeledését. Teljesen átadta magát az ölelésének, sóvárogva nyitotta szét a száját, és szinte önkívületben kulcsolta a karját Roy nyaka köré. Mintha egész életében őrá várt volna. Csak egy csók volt, mégis sokkal több. Felöltözve ültek egy kocsiban, egy nyilvános parkolóban, csupán a karjuk meg az ajkuk ért össze, mégis több szenvedély égett ebben a csókban, mint Tracy összes eddigi szerelmes éjszakájában együttvéve. A lelke legmélyén valami azt súgta, végre rátalálta hozzá illő férfira. Egy férfira, aki egyenrangú társa lehet. A férfira, aki f`ólébe kerekedhet, ha nem vigyáz. Ez a gondolat kijózanította, és hirtelen megdermedt Roy karjában. Nem, semmiképp sem akarta elveszíteni a fejét, és legkevésbé egy férfi miatt, aki csupán napokig marad Atlantában. Összeszedte magát, és el- húzódott tőle. - Úgy gondolom... indulnunk kellene. Roy felnyögött, körülnézett, s bólintott. - Igazad van, nem ez a megfelelő hely. Tracy nem egészen erre gondolt. Mélyet sóhajtott, hogy lehiggadjon; igyekezett elfojtani magában a vágyakozását. Hogyan irányíthatná Royt a kívánt irányba? A pokolba a tapintattal! - Nem akarok lefeküdni veled, Roy. A férfi meglepődött. - Tényleg nem? T.J. nem ezt a választ várta. -- Nem fekszem le idegenekkel. És minthogy már nem sokáig ma- radsz... - És ha tovább maradnék? - kérdezte Roy könnyedén, miközben bein- dította a motort. - Semmin sem változtatna - közölte T.J. határozottan. - Pillanatnyi- lag nem akarok semmiféle viszonyba belebonyolódni. Most minden erőm- mel a pályámat szeretném egyengetni. Nagyon élveztem ezt az estét, de remélem, megérted, hogy az ajtóm előtt véget ér. - Hm... A férfi egy szót sern szólt, s Tracyt bosszantotta, hogy ilyen kínos hely- zetbe került. - Hát akkor? - Mi ez a hát akkor? - Akkor megegyeztünk? Komolyan beszélek. - Felfogtam, amit mondtál. A lánynak megkönnyebbülést kellett volna éreznie, hogy Roy nem bo- nyolítja tovább a dolgot, és nem kezd vitázni. Látszólag beletörődött Tracy döntésébe. De egy ilyen forró csók után legalább erősködhetett volna egy kicsit! Ez a férfi csupa ellentmondás. Akárcsak én, töprengett Tracy. - Örülök, hogy ezt tisztáztuk. A kocai bekanyarodott a T.J. háza előtti parkolóba. - Csak egy dolog kerülte el a figyelmedet - szólalt meg Roy. - Mi lenne az? A férfi hangja lágy volt, mint a selyem, de arcán ördögi mosoly ült. - Nem kértelek, hogy feküdj le velem. Miközben Tracy a kellé válaszon törte a fejét, Roy kiszállt, és az ó ol- dalán is kinyitotta az ajtót. A férfi kedves mosollyal a bejárathoz kísérte T.J.-t, majd megköszönte az estét, és elbúcsúzott. Am a lány még ekkor sem találta a megfelelő szavakat. Legalább a telefonszámomat elkérhette volna! - gondolta mérgesen. Betámolygott a lakásba, bereteszelte az ajtót maga után, és felkattin- totta a villanyt. Hirtelen támadt dührohamában a sarokba vágta a kézi- táskáját. - Micsoda utálatos, pimasz fickó! Életemben nem találkoztam ilyen- nel! Aztán felnevetett. Igen, kezdte megkedvelni Roy Dancert. A fenébe is, hiába tagadná, ez az igazság! 18 19 Tiff~nnr Még egy erőltetett mosoly, még egy modoros kézcsók, és elokádom ma- gam, futott keresztül T.J. agyán. - Ne vágj ilyen utálkozó képet! - súgta oda neki Gabe, a fotós. - Az a dolgunk, hogy beszámoljunk erről az összejövetelről; sem politikai, sem társadalomkritikai elemzést nem várnak tőlünk. - Ez a leghivalkodóbb, legszemforgatóbb és leggusztustalanabb gyü- lekezet, amelyet valaha is láttam! - sziszegte vissza a riporternő. - És elhiheted, hogy nem a levegőbe beszélek. - Teljesen egyetértek - helyeselt Gabe, amilyen halkan csak tudott, közben pedig idegesen pislogott körbe, nem hallotta-e meg valaki, miről beszélnek. - De most még itt vagyunk, és az állásunk függ ettől a tudósí- tástól. Úgyhogy mosolyogj, az ördögbe is, és tégy úgy, mint aki megtisztel- tetésnek veszi, hogy jelen lehet. - Tudod, mihez volna leginkább kedvem? Ám ezt már Tracy nem árulhatta el, mert egy feltűnően öltözött, csillogó gyémántokkal teliaggatott hölgy lerohanta. A nő egyébként semmivel sem rítt ki a hajléktalan gyermekek megsegítésére rendezett jótékonysági bál előkelősködő, vagyonával kérkedő vendégseregéből. Hogy bírják ezek elviselni a saját képmutatásukat? - töprengett az új- ságírónő. Hogy leszek képes bármi jót lefrni erről a hazug, sznob divatbe- mutatóról? - P.J., kedvesem, hadd mutassak be magának valakit, akit feltétlenül meg kell említenie a cikkben - fuvolázta Buffy Saint Martin olyan édes- késen, hogy Tracy majd falra mászott tőle. - Ez Patty Anne Delamonte Birminghamből. Az édesanyja osztálytársam volt. Patty Anne a lányom esküvőjére jött. Említettem már, kedves P.J., hogy a lányom a napokban férjhez megy? A riporternő gépiesen helyesbített T.J.-re, noha tudta, hogy Buffy so- sem fogja megjegyezni a nevét. Ilyen jelentéktelen tudósítók neve nem ér meg ekkora fáradságot. - Ó igen, beszéltünk róla. A társaságnak eme közismert hölgytagjával készített korábbi interjúja során Tracynek volt alkalma hallani az ügyről. Buffy Saint Martin akkor terjengősen ecsetelte az esküvői előkészületek részleteit. Egyebek mellett kitért a nagy eseményen részt vevő neves személyiségekre, a lakodalmi 20 3. FEJEZET Biztos menedék menüre és a nászút állomásaira. Mire befejezték a beszélgetést, T.J. torkig lett a témával és Buffy Saint Martinnal. Most azonban ,íjfent emlékezetébe idézte, hogy kénytelen keményen fegyelmezni magát, elvégre dolgozni jött ide. Kötelességtudóan feljegyezte Patty Anne nevét és társadalmi ran®át, mialatt Gabe a két, zavarát jócs- kán eltúlzó hölgyet fotózta. - Elismerésre méltó kezdeményezés ennek a bálnak a megrendezé- se - ömlengett Patty együgyű mosollyal. Majd Buffy nem kis tetszésére folytatta: -Ámbár ha ezek a lusta h&jléktalanok munkába állnának, ma- guktól megszűnnének a gondok. Van itt dolog elég. Jeffrey és én például régóta keresünk egy kertészt. Meg cselédlányt is. Minden rendes lányt elüldöz tőlünk az az átkozott bevándorlási hivatal, és mindig akkor, ami- kor már sikerült megértetnem velük, mit is várok tőlük. - Igen, manapság nagyon nehéz megbízható személyzetet találni - ér- tett egyet vele Buffy. - Példának okáért ott az a lány, akit a múlt héten vettem fel... - Ezzel a két nő ellejtett anélkül, hogy Gabe-et vagy Tracyt egyetlen további pillantásra méltatta volna. Tracy hunyorgott, arca lángolt a méregtől. - T.J., kérlek, higgadj le! - könyörgött Gabe, és szinte kétségbeeset- ten csimpaszkodott munkatársa karjába. -Azért jöttél, hogy körülnézz és jegyzetelj, nem pedig azért, hogy a vendégeket nevelgesd, vagy megpró- báld őket megváltoztatni. - Eszem ágában sem volt Patty Anne-t átnevelni - ellenkezett az új- ságírónő, és úgy szorította a ceruzáját, hogy az majdnem kettétört. - Csak szerettem volna egy kicsit megtépni a hivalkodó Dior ruháját. Gabe zavartan bámult a két hölgy után. - Ez Dior ruha? Én Armaninak néztem. Tracy megadóan sóhajtott. - A lényeg, hogy ez a ruha ötször annyiba került, mint amennyit ma este a hasjléktalanok javára áldozott. És még elég pimasz is ahhoz, hogy a szegények helyzetét a lustaságukkal magyarázza. Mintha a kertészének meg a cselédjének annyit fizetne, amennyiből eltarthatnák a családjukat! Gabe megcsóválta a fejét. - Mi lelte Dicket, hogy éppen rád osztotta ezt a munkát? - dörmögte. - Ezzel nemcsak téged büntet, hanem azokat is, akik veled kényszerülnek dolgozni. Tracy válaszra sem méltatta. Egymás iránti ellenszenvük kölcsönös volt. Gabe nagyon is igyekezett az új kiadói vezetés kedvében járni. Ha nagybecsű kollégáim közül legalább egy-kettő fellépne a szenzációhajhász stílus ellen, amely az utóbbi időben eluralkodott a lapnál, talán változna valami, gondolta T.J. bosszúsan. - Ki kell mennem-motyogta, becsukta jegyzetfüzetét, és becsúsztatta a kézitáskájába, amely aranyláncon lógott a válláról. -Van már elég anya- 21 Tiffi~nnr Biztos menedék gom, hogy megírjam a cikket, bár egy marék gyomorerősítő tablettára lesz hozzá szükségem. - Jó ötlet - bólogatott Gabe. - Menj haza, és olvasd át a jegyzeteidet. Én csinálok még néhány képet. T.J. határozott léptekkel elhagyta a termet, átvágott az előcsarnokon, és az egyenruhás portás mellett kilépett a hűvös éjszakába. Saját kocsijá- val érkezett az estélyre, de csak kissé távolabb talált parkolóhelyet, mert a bejárat környékét a luxusautóknaktartották fenn. Még mindigforrt ben- ne a méreg, ahogy átment az utcán. Amikor megállta kocsi] a mellett, valaki durván megragadta a táskáj át. - Hé! Tracy dühödten megfordult, és egy piszkos, toprongyosan öltözött fiatal útonállóval találta magát szemben. Az közömbösen méregette, és durván rángatta a táskát, amelyet az újságlrón8 ösztönösen védelmezett. - Engedje el a táskámat, maga szerencsétlen hülye! - sziszegte T.J. A vékony lánc elszakadt, a táska leesett a földre. Egy gyakorlott tolvaj felkapta volna, és kereket oldott volna a zsákmánnyal. A fiú ehelyett kö- zeledni próbált. T.J. észrevette, hogy pár méterre tőlük kezdődik egy út, amely a sötét liget mélyébe vezet. Megsejtette, hogy a támadó] a oda akarj a bevonszolni. Ösztöne és az önvédelmi edzéseken tanultak cselekvésre sarkallták, mielőtt a ~ú hozzáért volna. Magasra lendítette a lábát, és gyomron találta a fickót, aki felköhögött, s megpróbálta a bokáját elkapni. Csakhogy Tracy felkészülten várta, és a következő rúgás célpontja a férfi álla volt. Másod- percnyi előnye birtokában a lány vissza akart rohanni a szállodához, ám ekkor a fiatalember kezében megvillant egy kés pengéje. - Na, várj csak, te szajha! - hörögte, miközben szabad kezével vérző állát tapogatta. - Lássuk, mit kezdesz ezzell A helyzet elég reménytelennek látszott. T.J. minden erejét beleadta egy velőtrázó sikolyba, hogy a közelben sétálók figyelmét magára vonja. Köz- ben levette a cipőjét, és a támadó felé hajította, akinek le kellett buknia, nehogy eltalálja a hegyes cipősarok. Tracy hátrálva igyekezett távolabbra kerülni a bűnözőtől. Támadója azonban nem adta fel, és feléje szúrt. Ekkor Tracy háta mö- gött sietős léptek zaja hallatszott, és valaki nagyot kiáltott. A gazfickónak elment a kedve a további erősködéstől, s elmenekült, mielőtt Tracy fel- ocsúdhatott volna. - Nem történt semmi baja, hölgyem? - Asszonyom, megsebesült? Tracy csak a fejét rázta, és riadtan vette tudomásul, hogy megmentője két tizenéves fiatal, akiknek épphogy serken a szakálluk. Jó, hogy a téma- dója nem várta be őket, még megsérülhettek volna. T.J. megköszönte, amit tettek, megdicsérte őket a bátorságukért. Nem akarta az önérzetüket megsérteni azzal, hogy figyelmezteti őket a meg- gondolatlanságukra. Miután az utóbbi két órát pénzéhes, élvhajhász em- berek között töltötte, nem óhajtott elkedvetleníteni két őszinte, jó szándé- kú fiatalt. Éppen csöngött a telefon, amikor T.J. az esti kaland után hazaért. Fel- kapta a kagylót, mielőtt az üzenetrögzítő bekapcsolhatott volna, de egy pillanat múlva meg is bánta. Biztosan valamelyik kolléga, aki máris tudomást szerzett a rablótámadásról. Egy órája ment rá arra, hogy a rend- 8rségen feuelentést tett, és a fiatalemberről részletes személyleírást adott. Nagy segítségére volt ebben az újságíróként is kamatoztatott megfigyelő- képessége. De most már nem volt kedve erről beszélni. - Halló? - szólt bele a kagylóba. - T.J:? Itt Roy. A kisportolt alkatú, sötét hajú, fehérbe öltözött férfi képe egy csapásra elfeledtette Tracyvel a fényes bált meg a rablótámadást. - Tessék, jó estét... -válaszolta bizonytalanul, a férfi előző esti kurta- furcsa búcsítjára emlékezve. - Remélem, nem zavarlak. - Dehogy. - T.J. táskáját a kanapéra dobta, és letelepedett a telefon- asztal melletti székre. -Most jöttem haza egy jótékonysági bálról, amely- ről tudósítanom kell. - Péntek esti túlóra? Tracy egy szót sem ejtett kellemetlen élményéről. Az örökösen kemény fickót játszó Roy előadást tartana arról, hogy egy nő ne járjon este egyedül az utcán vagy valami hasonlóról. Vitatkozáshoz pedig végképp nem érzett elég erőt. - Igen. A szokásos robot. Pár percig csevegtek, majd Roy váratlanul megkérdezte: - Van kedved holnap este eljönni Tristanékhoz? Lesz náluk egy kis társaság. Biztosan jól éreznéd magad. - Tracy habozott, ezért a férfi foly- tatta: - Csak barátilag érdeklődöm, minden hátsó szándék nélkül. És vé- gül is Tristan legalább annyira a te barátod, mint az enyém. - Rendben - vágta rá T.J. Roy Dancer túlságosan is érdekelte; nem mulasztott volna el a világért sem egy ilyen remek alkalmat, hogy jobban megismerhesse. Abaráti meghívás őszinténekhatott, a férfi a jelek szerint beletörődött abba, hogy köztük mélyebb kapcsolatról nem lehet szó. Habár a „barátság" kifejezés nem fedte tökéletesen mindazt, ami T.J. bensőjében kavargott. - Hány órakor? Roy hangja ezúttal is önelégülten csengett, amikor nyugtázta, hogy T.J. elfogadta a meghívását. De ez most nem zavarta a nőt. Roy Dancer túlfej- 22 23 Tiffi~nnr lett önérzetét majdcsak elviseli valahogy, ha már átvészelt egy jótékony- sági bált és egy rablótámadást egyetlen este. Ezek után néhány Roy Dan- cerrel töltött óra meg se kottyan! A „kis társaság" valójában nem állt másból, mint két párból: belőlük és a vendéglátóikból. Amikor T.J. megértette, hogy enyhén szólva félrevezet- ték, először morcos pillantást vetett Royra, aztán úgy döntött, érdemesebb lazítani és élvezni az estét. Tristan a szokásos csipkelődő modorában üd- vözölte őket, Devon pedig olyan szívélyesen fogadta a vendégeit, hogy azonnal otthon érezték magukat. Devon csinos n8 volt, valamivel idősebb, mint Tracy. Divattervezőként esküvői ruháival jó nevet szerzett magának a szakmajában. A két n6 alig ismerte egymást, de a rokonszenvük kölcsö- nösnek bizonyult. - És hogy van őfelsége ma este? - érdeklődött Roy. - Ma rám mosolygott - jelentette ki Tristan. - Ebben a korban! Ez a kislány kész zseni. Roy Tracyre kacsintott. Ő kicsit bizonytalanul visszahunyorított rá, s közben arra gondolt, mennyire megváltoztatta a férfi szigorú arcát a szív- bőljövő mosoly. - Hol van a kicsi? - fordult Roy ismét a büszke atyához. - Remélem, még nem alszik. - (5, dehogy! Nem fektettük le, hogy láthassátok. - Jó, akkor menjünk! Az öthetes Courtney Elise Parrish bölcsője az elegáns berendezésű nappaliban állt. A szőnyegen papírpelenkás zacskók, plüssállatok, csör- gők, takarók hevertek szanaszét. T.J. az ajkába harapott, hogy elfojtsa mosolyát. Mennyire megváltozott az egykor gondtalan, szabadságát féltő Tristan élete! S mindez a legkevésbé sem zavarta a férfit, sőt soha nem látszott boldogabbnak. Tristan kiemelte a babát a bölcsőből; Devon eközben az ajtó mellől mo- solyogva figyelte férjét. - Hát nem gyönyörű? - Csodaszép baba - felelte Roy őszintén. Eddig nem sok dolga akadt gyerekekkel, s igazából fura kis teremtményeknek tartotta őket, amíg nem tanulják megteljesen az önállóságot. A kis Courtney azonban valóban szép volt: Devon vonásait és Tristan kék szemét örökölte, sima, rózsaszín ar- cocskáját selymes, mézszínű haj foglalta keretbe. -A leghelyesebb gyerek, akit valaha láttam. Tristan sugárzott az örömtől. - Akarod egy kicsit dajkálni? - Nem - válaszolta sietve Roy -, de nagyon kedves tőled... Tristan elnevette magát barátja megrettenése láttán. 24 Biztos menedék - Na, gyere te, T.J., nem nehéz! Nem árt a gyakorlás. - Nem hiszem, hogy ezt gyakorolnom kellene. - Tracy mindkét ke- zét a háta mögé rejtette. - Inkább biztonságos távolságból gyönyörködöm benne. - Én mégiscsak szívesen ringatnám egy kicsit - ajánlkozott Roy hir- telen. - Add ide nekem! Tristan szó nélkül vendége erős karjába tette a kislányt, akit ez a leg- kevésbé sem zavart. Roy, úgy látszik, mindenkit elbűvöl, bárkivel legyen dolga. Egy erős, kemény férfi, karj án egy törékeny gyermekkel - ez a kép mély benyomást gyakorolt Tracyre. Mfg Roy a babához beszélt, a lány az ajkát nézte, és felidézte, milyen érzés volt, amikor ez a száj az övére tapadt. A férfi óvatosan, gyengéden tartotta az emberpalántát, s erről Tracynek az jutott eszébe, milyen is volt hozzásimulni. Elfogta a vágy, hogy ismét átélje azt a cspdás percet. Nahát, Harris, teljesen elment a józan eszed? - korholta magát. Roy Dancer nem is igazán az esete. A férfiúi fölény megtestesítői soha- sem vonzották. Azonkívül volt az életében épp elég bonyodalom, nem akar- ta egy szerelmi viszony terhét is magára venni. Akkor sem, ha teljesen szokványos kapcsolatról lett volna szó. Valami azonban azt súgta, bármi vár rá Roy Dancer társaságában, az cseppet sem lesz szokványos. A leg- ijesztőbb azonban az volt, hogy a férfi olyan érzéseket ébresztett benne, amelyeket nem értett, amelyek megzavarták és elbizonytalanították, sőt néha még az önuralmát is megrendftették. Eddigi rövid ismeretségük alatt mindig keményen fegyelmeznie kellett magát, nehogy olyasmit tegyen, amit később megbánhatna. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy Roy ilyen könnyen le tudta rombolni önvédelme bástyáit. A vacsora közben élénk és kellemes társalgás folyt, amelyhez Tristan élvezetes modorával, Roy száraz humorával, Tracy pedig csípős vicceivel járult hozzá, amelyekkel mindig sikert aratott a férfi kollégáinál is. Devon szerényen a háttérben maradt, de remekül szórakozott. T.J. elégedett volt az estével, amfg Tristan meg nem pendített egy témát, amelyet a lány szeretett volna elkerülni. - Mondd csak, T.J. - kérdezte a házigazda a túrótortát kóstolgatva -, hogy is történt az a tegnapi eset? Megfutamítottál egy rablót? Amint észrevette, hogy Roy arcán hirtelen megfagy a mosoly, Tracy nagyot sóhajtott. - Nem volt nagy ügy - legyintett. - Honnan tudsz róla? - Viccelsz? Mindenki erről beszél. 25 Tiffi~nnr Biztos menedék - Különös - mondta Roy halkan, éles pillantást vetve Tracyre. - Én nem hallottam semmiről. Mi történt? - Egy alak megpróbálta elvenni a kézitáskámat - felelte Tracy könnyedén. -Eszem ágában sem volt neki átengedni, ezért gyomorszájon rúgtam, és visszavettem tőle. Ekkor éppen odaért két fiú, és az illető el- szelelt. Ennyi az egész. - Elfelejtetted megemlíteni, hogy a fickó kést rántott, és feltehetőleg használta is volna, ha nem zavarják meg - egészítette ki az igazságnak nem tettesen megfelelő elbeszélést Tristan. Devon halkan felsikoltott, kezét szája elé kapta, T.J. pedig megsemmi- sítő pillantást vetett a házigazdára. - Azt mondtam, nem volt komoly a dolog, Parrish. - Megsebesültél? - kérdezte Roy szigorú hangon. - Nem, és higgyétek el, hogy ezzel az ügyefogyott tolvajjal történt összetűzésem lényegesen izgalmasabb volt, mint az a végtelenül hosszúra nyúlt jótékonysági rendezvény, amelyet éppen otthagytam. Tristan, el sem tudod képzelni, milyen undorító volt az a bál! Megpróbáltam jóindulattal és pártatlanul frni róla, de nem bírtam megállni, hogy a legförtelmesebb képmutatókról le ne rántsam a leplet. Bár nem tudom, ők vajon mit... - T.J. - vágott a lány szavába Roy nyersen -, ideje lenne már, hogy valaki észre térítsen. Tracy lassan feléje fordult. - Tessék? Roy dühösen nézett rá, amit az újságírónő felettébb igazságtalannak tartott, elvégre előző éjjel ő áldozat volt, nem tettes. - Soha ne kockáztasd a testi épségedet azzal, hogy ellenállsz egy rablónak-magyarázta a férfi. -A legjobb az lett volna, ha átengeded neki a táskát, és gyorsan lelépsz. Akárhány önvédelmi tanfolyamon vettél is részt, egy kés ellen az egész tudásod nem ér semmit. Fel sem fogod, mi történhetett volna? - De igen, azt viszont nem, honnan veszed a bátorságot, hogy ki- oktass! - hördült fel T.J. haragosan. - Tökéletesen átláttam a helyzetet, sértetlenül megúsztam a dolgot, és a táskámat is visszaszereztem. Azt hiszem, mindez magáért beszél. - Ez csak azt bizonyít] a, hogy szerencséd volt. Most. Legközelebb talán átvágott torokkal végzed. Devonnak tágra nyílt a szeme, és rémült hangot hallatott. - Bocsáss meg - fordult Roy Devonhoz. - Csak megpróbálom meg- értetni vele, micsoda ostobaság könnyelműen játszania veszéllyel. Persze T.J. elmondhatta volna, hogy fogalma sem volt a késről, amikor összecsapott a támadóval, és hogy hangosan felsikoltott, amikor meg- látta a fegyvert, meg hogy életében nem érzett még akkora megköny- nyebbülést, mint amikor a két fiatal a segítségére sietett. Elmondhatta volna - de nem akarta. Nem köteles senkinek magyarázkodni, tetteit iga- zolni. Roy Dancernek a legkevésbé. És ha nem tetszik neki valami, akkor tehet egy... - Nem beszélhetnénk valami másról? - avatkozott közbe Tristan, aki egyrészt már bánta, hogy előhozta a témát, másrészt élvezte ezt a kis erő- próbát a barátai között. - Olvastátok Robin Cook legújabb könyvét? Sze- rintem a le®obb, amit valaha írt. Tracy csak Devon kedvéért volt hajlandó más vizekre evezni. Magába fojtotta a mérgét, és kerülte Roy szemrehányó tekintetét. A feszültség las- sacskán enyhült, az újságírónő azonban sejtette, hogy a vita folytatódik, amint kettesben maradnak. Akkor viszont kénytelen lesz néhány dolgot tisztázni. 26 27 Ti~fanr Biztos menedék 4. FEJEZET Roy bevágódott a kormány mögé, becsapta az ajtót, becsatolta az övét, és beindította a motort. Alig várta meg, hogy Tracy is bekösse magát, ki- tolatott a parkolóból, és a nő lakása felé vette az irányt. Egy ideig némán vezetett, aztán megszólalt: - Miért nem ejtettél egy szót sem a támadásról, amikor tegnap este felhívtalak? - Úgy gondoltam, nem tartozik rád. - Igaz. Rám nem tartozik semmi - ismerte el a férfi, és erősebben markolta a kormányt. - De az ég szerelmére, T.J., ha belegondolok, mi történhetett volna veled... Tracy újabb leckéztetésre számított, Roy hangyában azonban olyan őszinte aggodalom csengett, hogy megenyhült iránta. - Semmi bajom sem történt - bizonygatta, ám beleborzongott, ahogy felidéződtek benne szorongatott helyzetének pillanatai. -Bevallom, kicsit féltem, főleg amikor megláttam a kést. De tudok magamra vigyázni. Lá- tod, itt vagyok épen, egészségesen. - Értesítetted a rendőrséget? - Persze. Részletes személyleírást adtam az illetőről. Bár alig hiszem, hogy ér valamit. - Remélem, ezentúl óvatosabb leszel. Manapság nagyon kell vigyázni, különösen egy... a csudába is... egy... - Egy nőnek? - segítette ki T.J. Royt. - Igen, egy nőnek. Felőlem tarthatsz régimódinak... - Annak tartalak. ...mégis - folytatta Dancer zavartalanul_ - úgy gondolom, hogy egy nőnek éjjel veszélyes a nagyvárosok utcáin közlekedni. Biztosan akadt vol- na valaki, aki elkísér a kocsidig. Tracynek eszébe jutott a nyakigláb, ideges Gabe, akinek a jelenléte alig ért volna többet, mint... akár Buffy Saint Martiné. Elmosolyodott ettől a képtelenségtől. = Boldogulok magam is - ismételte. - De ha megnyugtat, ezentúl óva- tosabbleszek. - Az jó lesz. Vajon minden barátjáért ennyire aggódik? - tűnődött T.J. Kérdés per- sze, hogy magát is a barátai közé számíthatja-e. Még mindig nem tudta, hányadán áll Royjal. Bizonyos tekintetben idegenek voltak, más tekintet- ben azonban túlságosan is... Annyira kfvánta Royt, mint addig egyetlen férfit sem. És tudta, hogy ez a vágyakozás kölcsönös. Csakhogy sok év tapasztalata arra tanította, nem okos dolog a hirtelen támadt vágynak engedni. Arra viszont nem mert volna megesküdni, hogy elég ereje lesz ellenállni, ha Roy ma egy csóknál többet kívánna. Miközben oldalról méregette a férfit, és azt latolgatta, milyen kocká- zattaljárna, ha a józan megfontolás ellenére lefeküdne vele, az váratlanul a fékre taposott. Tracy előrezuhant volna, ha az öv meg nem akadályozza. Értetlenül figyelte, amint Roy sebesen forgatja a kormányt, és gázt ad. A kocsi csikorgó gumikkal megpördült a tengelye körül. Mielőtt a lány megkérdezhette volna Roytól, mi a csodát művel, egy autó száguldott át a kereszteződésen, és csak centiméterekre suhant el az övékétől. Az ámokfutó lassítás nélkül, bőgő motorral hajtott tovább. Nem vette figyelembe a piros lámpát sem. Ha Roy nem kapcsol olyan gyorsan, telibe kapja őket - mégpedig Tracy oldalán. Miután a járda mellé parkoltak, nyomasztó csend ereszkedett rájuk. Roy a másik kocsi után nézett; Tracy döbbenten figyelte az arcára kiülő haragot. Ha az illető a kezei közé kerülne, nem úszná meg ép bőrrel! Roy csak lassan nyerte vissza az önuralmát. Arcvonásai ellazultak, a szeme sem szikrázott már a felindultságtól. - Veled minden rendben? - tudakolta, s alaposan végigmérte Tracyt, aki bólintott. De a szíve hevesen vert, és alig kapott levegőt. - Az ég szerelmére, Roy, kis híján belénk jött! Ha nem rántod el a kormányt... Hol tanultál meg fgy vezetni? A férfi elengedte füle mellett a kérdést. Sötét képpel bámult az eltűnt kocsi után. - A pokolba, legalább a rendszámát láttam volna! De minden olyan gyorsan történt, hogy még az autóról sem tudnék használható leírást adni. - Én észre sem vettem addig, amfg el nem húzott előttünk. Azt hiszem, nem bánnám, ha az életem kicsit egyhangúbb volna - próbált Tracy eny- híteni a pillanat feszültségén. Roy furcsán nézett rá. - Az utóbbi napokban feltűnően sokszor fordult elő, hogy az életed egy hajszálon függött. Kétszer majdnem elütöttek, egyszer pedig nem sokon múlt, hogy megkéseljenek. - Ne is juttasd eszembe! Ez azért tényleg sok... ennyi baleset egymás után. - Biztos vagy benne, hogy csak balesetek voltak? - Hogy érted ezt? - T.J., van valami, amit elhallgatsz előlem? Amit nem mondasz el, mert úgy gondolod, semmi közöm hozzá? Amikor Tracy felfogta, mire céloz a másik, megrázta a fejét. 28 29 Tiffi~nnr Biztos menedék - Csak nem hiszed... Roy, ez nevetséges! - Tényleg? - A férfi nagyon komoly volt. - Hát persze. Tiszta véletlen volt mindegyik. Roy szótlanul meredt a lányra. - Nem... nem, az teljes képtelenség, amire gondolsz! Gyakran tör- ténnek közlekedési balesetek, különösen egy ilyen nagy városban. Sajnos ugyanez a helyzet a rablásokkal is. A fickó nyilván azt hitte, a bál egyik gazdag vendégével van dolga. Leesett volna az álla, ha kinyitja a pénztár- cámat! - Nem volt valamilyen kényesebb riportod az utóbbi időben? Nem ké- szültél valamiféle nagy leleplezésre? - A pletykarovatnál? Ugyan! - Azt mondtad, büntetésből helyeztek oda, mert túl nagy hangon bí- ráltad a főszerkesztőt. Szereztél magadnak ellenségeket? Lehet, hogy va- lakinek az útjában állsz? - Nem tudok róla. Roy... - Nem lehetett egy hódolód, akit kikosaraztál? Egy túlságosan ragasz- kodó hajdani barátod? Jelenlegi szeretőd, aki valamiért haragszik rád? - Nem. El sem tudom képzelni, miért akarna valaki ártani nekem. Azonkívül az az őrült, aki áthajtott a piroson, maga is megsérült volna. - Nem feltétlenül. Nem, ha tudja, mit csinál. Tracyt idegesítette a férfi titokzatoskodása; mintha értene ahhoz, mi- ként kell megrendezni egy halálos balesetet anélkül, hogy akár egyetlen haja szála is meggörbülne. - Megmagyaráznád, miért beszélsz úgy velem, mint egy zsaru? Roy összevonta szemöldökét, de nem felelt. - Zsaru voltál, Roy? Ott tanultál meg így vezetni? Azért faggatsz olyan elszántan, mintha egy tanú volnék a kihallgatáson? Ezért tör ki rajtad az üldözési mánia, csak mert néhány szerencsétlen véletlen összejött? - Nem hiszek a véletlenekben. És nem voltam zsaru, legalábbis nem úgy, ahogy gondolod. - Ezt már mondtad. Akkor mi voltál? - A kormány megbízásából évekig a DEA kábítószer-ellenes csoport- jánál dolgoztam. Azután kiszálltam, és visszavonultam a szigetre -felelte a férfi kelletlenül. - Szóval a DEA-nél - ismételte T.J. tágra nyílt szemmel. - Ó! - Nem lepődött meg igazán. Hiszen kezdettől fogva gyanította, hogy Roy az élet sötét oldalát is közelebbről ismeri. Most már azt is sejtette, mit keresett Roy Dél-Amerikában, és miért akarták megölni. - Nem csodálom, hogy minden baleset mögött gyilkossági kfsérletet gyanftasz. A férfi megint keményen belekapaszkodott a kormányba. Szemmel lát- hatóan kényelmetlenül érezte magát. - Inkább azt mondanám, életem korábbi szakaszában kifejlődött ben- nem néhány hasznos ösztön. S ezek most azt sú®ák, hogy nem történhet valakivel három hasonló kellemetlen esemény ilyen rövid időn belül pusz- ta véletlenségből. - Én pedig azt mondom, eltúlzod az egészet. Senkinek sem lehet rá oka, hogy a vesztemet akarja. A legcsekélyebb sem. Royt egyáltalán nem győzték meg a lány szavai, de belátta, hogy nincs értelme folytatni a vitát. Feszült csendben tették meg az út hátralévő részét. Tracy magában mulatott azon, ahogy a férfi egészen a lakása ajtajáig kísérte. Készített már riportot hírességekkel, akiket testőrök vettek körül; Roy hozzájuk hasonlóan viselkedett. Testével szinte takarta Tracyt, s egyik kezét a hátán tartotta, miközben összehúzott szemmel a környéket vizslatta. Mintha minden bokorból veszély leselkedne rájuk! T.J. már ép- pen gunyoros megjegyzést készült tenni, Roy összeszorított ajkára pillant- va azonban jobbnak látta, ha hallgat. Nem hívta be a férfit, aki nem is várt erre. Egyszerűen belépett utána, becsukta az ajtót, és magához vonta. A nő egy másodpercig arra gondolt, hogy kikéri magának ezt a tolakodó viselkedést, ám Roy száját hirtelen a sajátján érezte, s már nem volt mit tenni. Karját a férfi nyakára fonta, ujjaival hullámos, sötét hajába túrt, és átadta magát a csók szenvedé- lyének. Roy először a nyelvével becézgette a száját, mint aki édességet kóstol- gat. Aztán felnyögött a gyönyörűségtől, amikor T.J. készségesen hátrahaj- totta fejét, és szétnyitotta ajkait. A karcsú, hajlékony test engedelmesen simult hozzá, domborulatait mintha csak azért teremtették volna, hogy simogassa őket. A férfi lassan húzta végig a kezét Tracy hátán. Vékony, fekete selyem- blúza alatt érezte meleg bőrét, és elképzelte a nő forró, meztelen testét maga mellett az ágyban. A gondolattól olyan erővel tört rá a vágyakozás, hogy alig tudott uralkodni magán. T.J. még szorosabban bújt hozzá, és mindketten felsóhajtottak a kéjtől, amikor Roy a lány csípőjére csúsztatta a kezét. Soha senkit nem kfvánt ennyire, még azt a nőt sem, aki rövid ideig a felesége volt. Ez a szenvedély nem abból táplálkozott, hogy kicsivel ezelőtt halálos veszélyben forogtak. Ismerte azt a fajta szexuális vágyat, amely egy kockázatos bevetés után támad az emberben, és volt idő, amikor en- gedett is neki, jóllehet gyűlölte az ürességet és csömört, amely az efféle aktusok után eltöltötte. Ez azonban más volt. Az első pillanattól fogva meg akarta kapni Tracyt, és ez a vágy minden vele átélt pillanattal.egyre erősebb lett. Kibontakozott a nő karjából, szemügyre vette az arcát; T.J. lehunyta a szemét, finom, napbarnított bőre halványan kipirult az izgalomtól. Alsó ajka megremegett, amikor Roy végighúzta rajta a mutatóujját, frizurája összekócolódott. A férfinak küzdenie kellett a vággyal, nehogy itt és most a magáévá tegye. 30 31 Biztos menedék Nem pusztán szexuális vonzalom volt, amit érzett. Ez a nő olyan érzel- meket keltett életre benne, amelyek eddig ismeretlenek voltak számára. Jobb, ha most visszavonul. Időre van szüksége, amíg tisztázza magában az érzéseit, és eldönti, mit tegyen. Mindkettőjüknek kell egy kis idő, hiszen még egy hete sem ismerik egymást. Tracy kinyitotta a szemét, és amikor megértette, hogy Roy távozni ké- szül,árnyék futott át az arcán. A csalódottság nyilvánvaló jele elégtétellel töltötte el a férfit. - Ráérsz holnap? - érdeklődött Roy. Bosszantotta, hogy a hangja nem csengett olyan szilárdan, mint szerette volna. - Volna kedved megint velem vacsorázni? - Sajnálom, már van programom - közölte Tracy, és kezét elegáns fekete nadrágja zsebébe süllyesztette. Ám a hanyag mozdulat sem leplez- hette, hogy ugyanúgy megilletődött az iménti csók hevességétől, mint a férfi. Roynak hirtelen eszébe ötlött valami, amitől összeszorult a gyomra: hátha T.J. más férfival találkozik holnap? Semmi joga ugyan efelől kérde- zősködni, mégkevésbé emiatt dühöngeni, de a puszta gondolatra is ökölbe szorult a keze. - Majd felhívlak - mondta sietve, és tett egy lépést az ajtó felé. - Eldöntötted, meddig maradsz a városban? Roy kutató pillantást vetett a lányra, és azt latolgatta, vajon milyen hatást tenne rá, ha hamarosan elhagyná Atlantát. Tracy hangja azonban elárulta, hogy a válasz nem közömbös számára. - Még nem - felelte a férfi különösebb magyarázat nélkül. Azt sem vallotta be Tracynek: nem utazna el anélkül, hogy legalább még egyszer ne lássa. Kezét a kilincsre tette. Jobbnak vélte, ha megy, mielőtt valami ostobaságot tenne. Például megtiltaná Tracynek, hogy más férfiakkal ta- lálkozzék. Csak hát ezzel nem aratna nagy sikert. Ezért csupán ennyit mondott: - Nagyon vigyázz magadra, T.J., és ha szükséged lenne rám... - Ne aggódj, Roy! - szakította félbe Tracy. - Tudok magamra vigyázni. - Remélem is. Jb éjszakát! A férfi kilépett a lakásból, behúzta az ajtót maga után, s határozott léptekkel a bérelt autóhoz ment. Beült, és bedugta a kulcsot a gyújtáskap- csolóba. Könyökét a kormányra támasztva, axcát tenyerébe temetve ült; görcsösen igyekezett lecsillapítani azt a vad vihart, amely még mindig dúlt a lelkében. Nemrég azt hitte, nyugodt pihenéssel töltheti pár napos atlantai sza- badságát. Honnan is sejthette volna, hogy találkozni fog itt egy nővel, aki- nek a társaságában évek alatt kimunkált kemény önfegyelme semmivé lesz? 5. FEJEZET T.J. szombat este óta nem hallott semmit Royról, és ez tovább rontotta hangulatát ezen az amúgy is szörnyen induló hétfői napon. Nem elég, hogy főnökei eltiltották az igazi újságírástól, ami végül is a tanult szakmája, még azt is a fejére olvasták, hogy a jótékonysági bálról készített cikke használhatatlan, nem elég tárgyilagos, ezért át kell írnia. - Nem elégtárgyilagos?-háborgott. -Mindaz, amit leírtam, az összes ostoba nyilatkozattal együtt, a legteljesebb valóság! - Lehetséges - válaszolta leereszkedően a főszerkesztő, Dick Halzin- ger. - Ám azzal nyilván maga is tisztában van, hogy tudósítása egy bizo- nyos véleményt is sugall. A bál vendégeit felületes, hazug, képmutató em- berekként ábrázolja. - Pedig csak a tényeket soroltam fel - vágott vissza Tracy. - Az már az olvasó dolga, hogy ezek alapján véleményt alkosson. - Ez nem szakmai kérdés, Harris. A legnagyobb hirdetőink közül töb- ben jelen voltak a bálon, városunk fontos személyiségeiről nem is beszélve. A cikket átírja, és kész! - Akkor legalább engedélyezze, hogy ne kelljen aláírnom! - Azzal nem lesz gond - felelte Halzinger, arcán széles mosollyal, amely a legkevésbé sem leplezte a heves természetű újságírónő iránti el- lenszenvét. Tracyre még vagy egyórányi munka várt volna íróasztala mellett, de nem törődött vele. Nem bírta tovább a szerkesztőségben, ezért megragadta a táskáját, és kihívó arckifejezéssel elhagyta az irodahelyiséget. Senki sem mert utánaszólni. Elegem van ebből! - gondolta, miközben a kocsijához sietett. Tűrt, ameddig tűrhetett, megtette, amire képes volt. Otthon majd fo®a a tele- font, felveszi a kapcsolatot azzal a dél-karolinai újsággal, amelyet nemrég alápított a bátyja egyik barátja, és bejelentkezik egy bemutatkozó beszél- getésre. Eddig is csak azért habozott, mert nem tudta, hogy a személye iránti érdeklődés a képességeinek vagy a kiadó és a bátyja, Andy közti barátságnak szól-e. Most azonban már ez is hidegen hagyta. Változtatnia kell életén, mi- előtt elveszíti az önbecsülését. Arra sem vesztegeti tovább az idejét, hogy Roy hívását várja. Csinál magának otthon egy szendvicset, és elmegy a törzsbárjába. A kollégái bi- 32 33 TiffAnnr Biztos menedék zonyára megértik, és bátorítani fogják. Nyilván elmondják majd, hogy Tracy jobbat érdemel, s új állást kell keresnie. Mindig számíthatott barátai erkölcsi támogatására, és ma erre volt a legnagyobb szüksége. Nem az izgató Roy Dancerre, aki csak felbosszantja! Éppen elfordítani készült a kulcsot a kocsiajtó zárjában, amikor a nevét hallotta. Kelletlenül pillantott hátra. Sean McLaughlin azonban egyike volt a jelenlegi barátainak; akkor is kiállt mellette, amikor azzal a saját állását tette kockára. Bármennyire szeretett volna Tracy mihamarabb ott- hon lenni, Seannal igazán nem bánhatott udvariatlanul. A kulcsot az ajtóban hagyta, és visszaindult a kollégája felé. Még egy halvány mosolyra is futotta az erejéből. - Szervusz, Sean! Miben segfthetek? - Azt hiszem, ezt inkább én kérdezhetném tőled. Hallottam, mit mon- dott neked Halzinger. Nincs semmi bajod? - Semmi. Csak olyan dühös vagyok, hogy kedvem lenne valakit síp- csonton rúgni! Leginkább persze Halzingert. Sean vigyorgott. - Mekkora szerencséje van, hogy így féken tudod tartani az indula- taidat! - Bizonyára. - Jövő héten Chicagóba megyek, a Tribune-hoz, bemutatkozni. Érdek- lődjek, hogy nincs-e helyük számodra is? - Köszönöm, Sean, de már más irányú terveim vannak. Majd elmon- dom, ha egyenesbe kerültem. - Jó. Lejössz ma a bárba? - Igen, valószínűleg. És te? - Mindenképpen. Tracy bólintott, és visszafordult az autdhoz. - Akkor az esti viszontlátásra! - ,Rendben. Te... Ekkor óriási robaj támadt, majd a fülsiketítő robbanás ereje T.J.-t elő- ször Seanhoz, aztán egy kemény tárgyhoz vágta; a feje nekicsapódott. Mi volt ez, talán egy kocsi? - gondolta kábán a lány. Fájdalmat érzett... és riadalmat... Azután minden elsötétült körülötte. Roy kortyolt egyet az eléje tett kávéból, és undorral elfintorodott. - Rémes ez a lötty! - Én figyelmeztettelek - jegyezte meg Tristan jókedvűen. Miután kör- bevezette barátját a munkahelyén, a tévéállomás épületében, meghívta egy kávéra a büfébe. - A szigeteden túlságosan elkényeztetnek, és már elfelejtetted azokat az időket, amikor ezt a kotyvalékot is a legfinomabb nektárként ittuk volna. - Nem felejtettem el - válaszolta Roy csendesen. - Bár Isten a tanúm, megpróbáltam. Tristan elkomorodott. - Még mindig nem hagsmak nyugodni a régi dolgok? Roy vállat vont, mereven nézte a kezében tartott csészét. - Néha... Nem jönnek ugyan eló olyan gyakran, mint azelőtt, de elég sokszor. - Nem a te hibád volt, Roy. - Tristan már rengetegszer győzködte ba- rátját ugyanezekkel a szavakkal. - Én is ezt ismételgetem magamnak nap mint nap. Olykor el is hiszem. - És amikor nem? Roy nem szólt semmit, Tristan pedig erőltetett nevetéssel másra terelte a szót. - Na, mesélj, hogy álltok T.J.-vel? Gondolom, közölte veled a szombat esti kifakadásod után, mi a véleménye arról, ha beleszólnak az ügyeibe. - Közölte. - T.J. rosszul viseli a kritikát. - Észrevettem. - Néha nehezen tudja kordában tartani az indulatait. - Ez is feltűnt. - Úgy látom, nem zavar különösebben. - Miért zavarna? - Roy ismét kortyolt egyet a kávéból. - Ezek szerint komolyan érdekel? Roy figyelmeztető pillantást vetett Tristanra, amitől az csöppet sem rettent meg, és folytatta: - Elbűvölő nó. Az én ízlésemnek ugyan túl lobbanékony meg kiszámít- hatatlan, de mindig csodáltam a szellemi képességeit, És az alapja sem rossz! Mosoly játszott Roy szája szélén. - Ó, nem, egyáltalán nem rossz. - Sokszor töprengtem azon, talál-e magához való férfit. Néha ko- molyan aggódtam érte. Most, hogy Devonnal boldogan élünk, úgy gondo- lom, mindenkinek szüksége van tárara. Eddig fel sem merült bennem, hogy te és T.J., mert soha nem voltatok ugyanakkor ugyanott, de most hogy... - Áldjon meg a menet, Tristanl Úgy beszélsz, mint egy házasságköz- vetítő. - Azon igyekszem - ismerte be Tristan őszintén. - És hogy csinálom? Roy nevetve csóválta a fejét. - Miként juthatott ilyesmi egyáltalán eszedbe? Tristan is elnevette magát, aztán elkomorodott. 34 35 Tiffi~nnr Biztos menedék - Elszomorít a gondolat, hogy magadban rostokolsz a szigeteden. Tudom, mit jelent a magány, az, amikor magadra maradsz az összes fáj- dalommal és bűntudattal, amikor éjjel csak forgolódsz az ágyban, és azt kfvánod, bár megváltoztathatnád a múltat. Szükséged van valakire, aki a figyelmedet a jelenre irányítja... és a jövőre. Valakire, aki ugyanazt meg- adja neked, amit én Devontól kaptam. Tristan szavai egybecsengtek a titkolt vággyal, amely Roy lelke mélyén ébredezett. Kiitta a förtelmes kávé maradékát, s közben eszébe ötlött, mi- lyen nehezére esett tegnap, hogy ne hívja fel T.J.-t, pedig mennyire sze- rette volna hallania hangját. - Pillanatnyilag elég valószínűtlen, hogy összejöjj ön valami - dörmög- te végül. - Biztos? Ti ketten úgy összeilletek, mint egy pár kesztyű két darabja. Devon is észrevette. - Tényleg van köztünk valami vonzalomféle - vallotta be Roy. - Ta- lán több is. Az útjaink azonban másfelé visznek, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy nő éppen egy kiégett hajdani titkos ügynök lelké- nek ápolgatására vágyik, különösen ha az még mindig a múlt démonaival küszködik. - Roy... Tristan azonban nem folytathatta, mert egy kolléganője lépett az asz- talukhoz, tekintete sötét volt a rémülettől. - Tristan, hallottad, mi történt T.J. Harrisszel és Sean McLaughlin- nal? Most jött faxon a hír. Mindenki erről beszél... Roy megdermedt, és mielőtt Tristan szóhoz jutott volna, rámordult a hölgyre: - Mi történt? A sürgető, nyers hangtól megzavarodott újságfrónő alig tudta kinyögni: - Egy bomba... Roy felugrott az asztaltól, és karon ragadta. - T.J. megsebesült? - Kórházba vitték. Jaj... Tristan! Tristan is felpattant, és kezét megnyugtatóan barátja vállára tette. - Melyik kórházba vitték, Carol? A nő kapkodva válaszolt, és hozzáfűzte: - A legutolsó jelentések szerint mindketten életben vannak. Roy úgy érezte, mintha valaki hatalmas ütést mért volna a gyomorszá- jára. Kíváncsi volt a részletekre, de még jobban szerette volna látni Tracyt. - Elviszel, Tristan? - Magától értetődik. -A férfi előhúzta zsebéből kocsija kulcsait. - Kö- szönöm, Carol. Majd... Barátja akkor már az ajtónál járt, és nem is hallotta, mit mondott Tris- tan kolléganőjének. Minden gondolatát T.J. töltötte be, az aranybarna szempár, amely úgy tud szikrázni a dactól és szenvedélytől, a karcsú, haj- lékony test, amely olyan tökéletesen simult az övéhez... Tracynek nem eshetett baja! Ha elveszítené, akkor mindennek vége volna. T.J. gyenge volt, rémült és ideges - de legfőképpen dühös. Nem csak azért, mert valaki megpróbálta levegőbe röpfteni. Fehér köpenyes szadis- ták serege tapogatta, vizsgálgatta, szurkálta, és mindegyikük ugyanolyan bosszantó módon, leereszkedőn mosolygott rá. - No és ez, Tracy? - kérdezte könnyedén az egyik kínzója. - Fáj? A riporternő eltorzult arccal fújt és szitkozódott. - Igen, fej. Most örül? - Nono, Tracy! - rótta meg az orvos, azaz, mint névtáblájáról kiderült, Stewart doktor. - Hiszen tudja, hogy segíteni akarunk. - Akkor ne szólftson többet Tracynek! - vetette oda T.J. mérgesen, s megfordult a vizsgálóasztalon, amelyen képtelenség volt kényelmesen el- helyezkedni. - És eleget böködött már. Stewart doktor értetlenül ráncolta össze a homlokát. - Itt az áll, hogy magát Tracy Jessica Harrisnek hívják. Szólítsuk in- kább Jessicának? Netán Jessie-nek? Páciense undorral rázta a fejét. - T.J. - morogta barátságtalanul. - Hívjon csak egyszerűen T.J.-nek. Az orvos arca menten felderült. - Jól van, T.J., ha ez megnyugtatja. Most hadd vessek egy pillantást a térdére! A lány hangosan felnyögött. Tudta, mi vár rá, mert a lüktető duzzanatot előzőleg már mások is megvizsgálták, cseppet sem kíméletesen. - Mit művel ott? - hallott hirtelen egy metsző hangot az ajtó felől. - Csak nem okoz neki fájdalmat? T.J. ijedten nézett a hang irányába, és összerándult a halántékába ha- sftb f:`~jdalomtól. Jobb kezét a homlokához akarta emelni, de megakadá- lyozta ebben a karjába szúrt infúziós tű. - Roy... - motyogta. Erőlködött, hogy a látását elhomályosító kqd ellenére jobban ki tudja venni a férfi alakját. - Hogy kerülsz... - Hallgasson rám, uram, várakozzon odakinn! - szólította fel Royt egy ápolónő, aki az inge ujjába kapaszkodva próbálta visszarángatni az erő- szakos látogatót. - Tájékoztatni fogjuk Miss Harris állapotáról. Ha meg- kérhetném... Roy lerázta magáról, mint egy pimasz legyet. Három nagy lépéssel a vizsgálóasztal mellett termett. Stewart doktor tétova mozdulatot tett, 36 37 Ti~Fanr Biztos menedék mintha közbe akarna avatkozni, Roy sötét ábrázatának elszánt kifejezése azonban megállította. T.J. nagy zavarára Roy éppoly alaposan megvizsgálta, mintha orvos lenne. Nem mondhatni, hogy a lány remek formában volt. Homlokát óriási kötés takarta, haja összetapadt a rászáradt vértől, bal karját kézfejtől a könyökéig begipszelték, jobb karját műanyag cső kötötte össze az asztal fölött függő infúziós palackkal. Testének többi részén, amelyet a rövid, vékony hálóing alig takart, zúzódások és karcolások éktelenkedtek. - Rosszabbul néz ki, mint amilyen súlyos-bizonygatta Tracy. Nagyon meghatotta a férfi szeméből sugárzó őszinte aggodalom. Roy enyhén reszkető ujjakkal simított végig a nő arcán. - Nagyon fej? - kérdezte halkan. - Teletömtek gyógyszerekkel. Kicsit kábult vagyok. Nem tudok gon- dolkodni sem... - Különben jól vagy? - Remélem, nemsokára jól leszek. - T.J. megpróbált mosolyogni, sze- mét azonban elöntötte a könny. Dühös hunyorgással igyekezett palástolni gyöngeségét. - T.J. - hajolt hozzá Roy közelebb. - Segítsek az urat kikísérni? - zavarta meg a bensőséges pillanatot egy nyers hang. Termetes rendőr lépett hozzájuk, szorosan nyomában a kardos ápolónő, aki felháborodottan magyarázta: - Mondtam, hogy kinn kell várnia, de. nem hallgatott rám! - Azt akarom, hogy maradjon - jelentette ki Tracy határozottan, és Stewart doktorra nézett, aki a jelenlevők közül a legbefolyásolhatóbb- nak látszott. - Azt akarom, hogy maradjon! - ismételte, és olyan kemény pillantást vetett az orvosra, amilyet csak bírt. Az sietve rábólintott. - Jó, persze... persze, maradhat, ha nem lesz útban. - Semmiben sem fogom akadályozni - ígérte Roy. - Hát akkor semmi gond, ugye, hadnagy úr? A rendőr összevonta a szemöldökét. - Azt hiszem, nincs. Miután azonban Stewart doktor végzett magával, Misa Harris, szeretnék feltenni pár kérdést. - Minden kérdésére választ kap, amint Miss Harris egy kicsit össze- szedte magát - közölte Roy határozottan. A rendőrt bosszantotta a parancsoló hangnem, de Roy pillantásából megértette, hogy jobb lesz odakint várakoznia. Stewart doktor kínosan érezte magát, zavarában a torkát köszörülte. - Maguknak nyilván nagy gyakorlatuk van abban, hogyan hozzanak embereket kellemetlen helyzetbe - élcelődött bizonytalanul. A másik kettő szótlanul meredt rá, ezért az orvos ismét köhécselt, majd sietve munkához látott. - Szeretném még egyszer megnézni a térdét - dörmögte halkan. - De ne okozzon neki fájdalmat! - mordult rá Roy ismét. Stewart doktor bólintott. - Megteszek minden tőlem telhetőt, uram. T.J. elmosolyodott, a könnyei is felszáradtak végre. Roy szemében az aggodalom mellett egy kis öröm is megcsillant. Hiszen megint együtt van- nak! A férfi gyöngéden megfogta Tracy kezét, ujjaik összefonódtak. Amióta T.J. tudatára ébredt, hogy a bombamerénylet ellene irányult, hogy az életére törtek, most érezte magát először igazán biztonságban. 38 39 Tiffannr Biztos menedék Tracy nyögdécselve forgolódott az ágyban. Szeretett volna minél tovább aludni, mert tudta, hogy ha teljesen felébred, ismét rátörnek a kellemetlen érzések. De hiába próbálkozott. A fejét feszítő tompa nyomás, a bal karját hasogató fájdalom, a horzsolások és karcolások sajgása jelezte, hogy el- múlt a gyógyszerek hatása. Az ördögbe is, nem úszta meg olcsón! A legjobban azonban az nyugtalanította, hogy nagy-nagy erőfeszítések árán is csak alig-alig sikerül felidéznie a történteket. Képek villantak föl emlékezetében. Egy nagy robbanás. Fejdalom. Kórház. Sürgölődő orvosok. Rendőrök. Roy. Tristan. Gayle. Egy repülőgép. Egy helikopter... Szeme azonnal tágra nyflt, amint ráébredt, hol is van. Sértetlen jobb kezét a homlokán éktelenkedő kötés elé emelte, s körülnézett az elegánsan berendezett hálószobában, ahol a jó ég tudja mióta aludt. A szoba túlsó oldalának nyitott ablakán át egy pálma ágait látta, a helyiséget trópusi virágok illata és sós tengeri levegő töltötte be. Roy szigetén volt, a férf-i magánlakosztályának hálószobájában! Nem emlékezett pontosan, miként került ide, csak arra, hogy lefekvés előtt kedvenc smaragdzöld hálóingét húzta magára. Ismét megkísérelte emlékezetébe idézni az eseményeket, amelyek az- után zajlottak le, hogy az orvosok kezelésbe vették. A rendőrök mindenféle kérdésekkel zaklatták-kérdésekkel, amelyeket nem tudott megválaszol- ni, mert a leghalványabb sejtelme sem volt róla, miért tett valaki bombát éppen az ő kocsija alá. Azután a biztonságáról volt szó. Határozottan visszautasította a felajánlott rendőri védelmet. Majdnem fölnevetett, amikor eszébe jutott, milyen kitartóan győzködte Roy a rendőröket: T.J. a nyomozás ideje alatt az 6 szigetén lesz a legna- gyobb biztonságban. Ő ugyan próbált tiltakozni, de oda sem figyeltek rá, mintha ott sem lett volna. A továbbiakban pedig- T.J. Harrisre legkevés- bé sem jellemző módon - mindenre rábólintott, nyilván a gyógyszerek ha- tására. Egy éjszakát még a kórházban töltött, amíg Roy előkészftette az uta- zást. Miután Gayle túltette magát az első ijedségen, elment Tracy lakásá- ra, és becsomagolta mindazt, amire szerinte egy Karib-tengeri „üdülés" alatt szükség lehet. Tristan pedig értesítette T.J. családját, hogy ne a saj- tóból tudják meg a történteket. Megnyugtatta a szülőket, hogy a lányuk j6 kezekben van, és vigyáznak rá. A következő, amiről Tracynek maradt 40 6. FEJEZET némi benyomása, hogy egy repülőgép első osztályán szundikál, Roy pedig védelmezőn ül mellette. Ettől úgy érezte, az égvilágon semmi baj sem érheti. Végre enyhült a sokk és a fájdalomcsillapítók kábító hatása; T.J. kezdte megtalálni önmagát. Több kérdés is megfogalmazódott benne. Például: miért nem várták meg, amíg ismét kitisztul a feje, és képes eldönteni, hová akar menni? Miért gondoskodik róla Roy, mintha törvényes kötelékek fűz- nék őket egymáshoz? És ami a legfontosabb: miért próbálták megölni? Felülni készült, amikor Roy belépett. Még csak nem is kopog! -gondolta Tracy morcosan, és visszadőlt a párnáira. A férfi szokásához hium fehér- ben volt: bő szabású nadrágot és pamutinget viselt. A felgyűrt ingujj lát- hatóvá tette izmos karját. Kicsit fáradtnak látszott, de magabiztossága elárulta, hogy nyeregben érzi magát. Most ő dirigál. - Látom, felébredtél. - Ó, minő éleselméjűségre valló megfigyelés! Roy lebiggyesztett ajakkal fogadta az epés megjegyzést. - Végre megint a régi vagy. Már nagyon aggódtam, mert olyan... ked- ves voltál, és kezelhető. - Nos, akkor megnyugodhatsz - vágott vissza a lány vészjóslóan. - Lenne hozzád néhány kérdésem, és nem leszek sem kedves, sem kezelhető, ha nem kapok kielégítő válaszokat. Roy mosolyogva bólintott. - Hát igen, ez tényleg az én igazi T.J.-m. - Mielőtt a nő tiltakozhatott volna a „birtokbavétele" ellen, vendéglátója már folytatta is: - Előbb hadd tudjam meg, nincs-e valamire szükséged. Nem kérsz enni, inni, ne adjak fejdalomcsillapítót? - Csak gyógyszereket ne! - tiltakozott T.J. hevesen. - Rendben. Ha valamit szeretnél, azonnal szólj. Ne szenvedj fölös- legesen, amíg az ágyat nyomod. - Mennyire súlyos az állapotom? - érdeklődött a beteg bizonytalanul. Valahogy kiesett a fejéből, amit az orvosok mondtak. - Enyhe agyrázkódásod van. A bal karod csukló fölött eltört. A tested tele a legkülönbözőbb méretű horzsolásokkal és zúzódásokkal. Ezzel együtt szerencséd volt. - Mi a helyzet Seannal? Roy leült az ágy szélére. - Egy óreja beszéltem Tristannal. McLaughlin is kezdi összeszedni magát, de pár napig még kórházban kell maradnia. Az 6 sérülései valami- vel súlyosabbak, mint a tieid, de semmi maradandó. Elég olcsón megúsz- tátok mindketten. Mivel a bomba a kocsid alatt volt, az üvegszilánkok és a fémforgács java része nem felétek röpült. A te sérüléseidet főleg a rob- banás ereje, a légnyomás okozta. - Igen, szerencsénk volt - dünnyögte T.J. csendesen. Kicsit meg- könnyebbült attól, amit Seanról hallott. 41 Tiff~nnr Biztos menedék - A bombát egy hatvan másodpercre beállított gyújtószerkezettel kö- tötték össze, amely akkor lépett működésbe, amikor bedugtad a kulcsot a zárba. Ha McLaughlin nem szól utánad, akkor éppen a volánnál ültél vol- na a robbanáskor, és nem úszod meg élve. T.J. nagyot nyelt; megértette, milyen kevés választotta el a haláltól. Roy folytatta: - Már többször elismételted, hogy fogalmad sincs, ki és miért akar eltenni láb alól. - Valóban nem tudom - jelentette ki T.J. ezúttal is. - Roy, esküszöm, gőzöm sincs róla! Sót a történtek után is alig tudom elhinni, hogy meg akartak ölni. - Pedig nyugodtan elhiheted. Valakinek erre szól a megbízása. - A megbízása? Úgy gondolod, hivatásos bérgyilkosról van szó? - Nagyon profi nem lehet, ha még mindig életben vagy. Túl sok hibát követett el. - Ha nincs Sean, az utolsó kísérlete sikerrel járt volna. - Igaz. - Roy gyengéden megfogta Tracy kezét. -Az atlantai rendőrség megpróbálja kideríteni, ki rejlik az ügy mögött. Addig a szigeten maradsz. Itt semmi bajod nem eshet. - Teljesen biztos vagy ebben? - kérdezte a nő halkan, és önkéntelenül a nyitott ablak felé nézett. Roy, aki követte a pillantását, mély meggyőződéssel közölte: - Igen. A biztonságot mindig elsőrendű követelménynek tekintettem. Vendégeimet semmiféle kellemetlenség nem érheti. T.J. arra gondolt, milyen sokba kerülhetett Roynak, hogy ideszállítsa, és azt latolgatta, mennyit térít meg mindebből a betegbiztosító. - Intézkedni fogok, hogy utaljon át a bankom ide pénzt. Nem tudom, ki fizette a repülőjegyet, de... - Arra ne legyen gondod, mindent elrendeztem. T.J. megrázta a fejét, ami még mindig fájdalommal járt. - Szó sem lehet róla! Valamennyi kiadásodat megtérítem. Elvárom, hogy nekem is felszámítsd mindazt, amit a sziget többi látogatójának. - Senki más nem lakhatna a lakosztályomban-válaszolta a férfi ked- vesen. - A vendégem vagy, T.J. Kegyeskedj beletörődni, jó? Tracy kísértést érzett, hogy válaszoljon a kihívásra, mégis úgy döntött, erőre kell kapnia, mielőtt újabb vitába bonyolódna. Ezért inkább megkér- dezte: - Hány óra van egyáltalán? - Kilenc. A nő zavartan az ablak felé nézett, amelyen betűzött a nap. - Este? - Kedden, délelőtt tízkor hagyták el Atlantát, legalábbis neki így rémlett. - Reggel. Szerda reggel van. - Szerda. - T.J. hunyorgott, és nagyon dühös képet vágott. - Jó sok fájdalomcsillapítót vetettél be velem, igaz? - Nem kellett erőszakoskodnom. Tegnap nagyon engedelmes voltál. Ha most nevetni kezd, lekeverek neki egy pofont! - gondolta az „enge- delmes" beteg. Még ha ordítani fogok is a fájdalomtól. - Teletömtek mindenféle gyógyszerrel, és ezt te nagyon jól tudtad! - Háát... - Roy igyekezett elnyomni az arcára húzódó vigyort. - Öröm- mel állapíthatom meg, hogy egyre inkább visszanyered a régi formádat. - Ebben bizonyos vagyok. Nincs semmi fontos dolgod most, hogy hazatértél a birodalmadba? Roy méltóságteljesen bólintott. - Rengeteg tennivalóm akad. Csak előbb benéztem hozzád. Biztosan éhes vagy, mindjárt hozatok valami finomat. Mit ennél reggelire? - Semmi szükség rá, hogy ágyba hozzák a reggelit! - jelentette ki a nő, és felhajtotta a paplant. Am rádöbbent, hogy csak egy vékony hálóing van rajta, úgyhogy sürgősen visszarántotta a takaróját. - Ha magamra hagy- nál, felöltöznék. - Nem ártana, ha néhány napig őriznéd az ágyat. Ha nem a bizton- ságodról van szó, még most is kórházban volnál. - Attól nem nyerem vissza az erőmet, ha fekszem. Föl kell kelnem, Roy! A férfi kelletlenül bólintott. - No, jó. De ígérd meg, hogy nem járkálsz sokat! Pihenj csak nyu- godtan. - Vigyázni fogok - bizonygatta T.J. - Tudom, ha nem pihenek eleget, az csak ront az állapotomon. - Kellemesen meglep, hogy ilyen józanul látod a dolgokat. - Ó, köszönöm a bókot - felelte a lány szárazon, és ép kezével az ajtó felé intett. - Ha megbocsátasz... - Nincs szükséged segítségre? Nagyon ügyesen bánok a gombokkal, cipzárakkal és más effélékkel. - Nem kétlem. De boldogulok egyedül is, köszönöm. - Jól van, akkor a szomszéd szobában várlak, és együtt reggelizünk. Nem kell sietned, csak szépen, óvatosan... Tracy felsóhajtott; ám inkább lemondott a visszavágásról. Roy rejtélyesen mosolygott, lehajolt hozzá, és futólag szájon csókolta. Aztán kiment. Tracyt kis híján újra rabul ejtette a férfi varázsa. Beletelt pár percbe, amíg a szíve ismét a szokott, nyugodt ritmusban dobogott. Mire a fejedelmi fürdőszobában lezuhanyozott, és felvett egy kényel- mes, világos, csíkos nadrágkosztümöt, T.J. annyira elfáradt, hogy a leg- szívesebben visszafeküdt volna az ágyba. Bosszantotta, hogy pusztán a reggeli készülődés ennyire kimerítette. Erőt vett magán, mezítláb belebújt a bórszandáljába, haját alaposan kifé- 42 43 Tiffannr Biztos menedék sülte. Aztán leült, berúzsozta az ajkát, s egy kevés festéket tett az arcára meg a szemhéjára. Nem volt túlságosan elégedett, mert megviselt ábrázat nézett vissza rá a tükörből, de járhatott volna rosszabbul is. Igazán nem panaszkodhatom, gondolta, miközben begipszelt karj át be- csúsztatta a nyakában lógó gézhurokba, és átment a szomszédos helyiség- be, ahol Roy várt rá, fgéretéhez híven. A tágas nappaliban vidám színek uralkodtak. Az egyik falat teljes egé- szében hatalmas üveg tolóajtó foglalta el. Egy fülkében kerek kis asztal és négy faragott támlájú szék állt. A hátsó ajtó feltehetőleg a konyhába nyílt, Roy hálószobája pedig a lakosztály túloldalán lehetett. Vajon láthatom, mielőtt elhagyom a szigetet? - tűnődött Tracy. És főleg milyen körülmé- nyek között...? Roy egy karosszékben ült, s a kávéját hörpölte, közben számítógépes kimutatásokat nézegetett. Amikor T.J. belépett, a férfi felállt, és elébe ment. - Kicsit sápadt vagy - dünnyögte. - Biztos, hogy nem szeretnél még ágyban maradni? - Éhes vagyok. Etess meg! - parancsolta tréfásan Tracy. Nem akarta, hogy Roy észrevegye, milyen gyengén áll a lábán. A férfi a karját nyújtotta. - Nem engedhetem, hogy azt terjeszd rólam, kiéheztetem a vendégei- met! Ártana a jó híremnek... Tracy mosolygott, és karját zavartalanul a férfiéba öltötte. - Lesz rá alkalmad, hogy megmutasd, milyen vendéglátó vagy. Roy tekintete a nő kezéről az arcára siklott, és titokzatosan elmosolyo- dott. - Szavadon foglak - mondta halkan. Tracyt elbűvölte a sziget. Éppen ilyennek képzelte a nyaralók trópusi paradicsomát. Mintha fantáziája képeit látná kivetülni a valóságba: pál- mák, homokos tengerpart, színpompás virágok- és mindehhez egy őrjítő- en vonzó kísérő az oldalán. Szedd össze magad, Harris! - rótta meg magát, de lelkesedését nem tudta palástolni. Roy volt az úr a világnak eme szegletében. Fehér öltözetű alkalmazottai a legnagyobb tisztelettel köszöntötték, barátságosan mosolyogtak rá, köz- ben lopva a társnőjét mustrálgatták. A férfi a sziget két étterme közül a kevésbé fényűzőbe vitte vendégét reggelizni. Itt is hódolattal üdvözölték. Ilyen jól megfizeti az embereit, vagy azok ösztönösen érzik, hogy munka- adójuk minden tiszteletet megérdemel? - törte a fejét T.J. - Hányan dolgoznak itt? - tudakolta. Nagyra értékelte a pincérek tapintatos segítscgÉ~t, amikor fél kézzel a tányérja körül ügyetlenkedett. - Ilyen sokan? - fogadta aztán csodálkozva a választ. - És hol lakik ez a rengeteg ember? - Többségük itt, a szigeten. A nyugati oldalon van az alkalmazottak faluja. Szinte minden megtalálható benne: néhány üzlet, egy orvosi ren- delő, óvoda és általános iskola. A nagyobb gyerekek egy másik szigetre járnak tanulni. Tanév közben rendszeres hajójárat viszi át őket. - Lenyűgöző! - A rendszert az egyik korábbi tulajdonos alakította ki, aki már a har- mincas években üdülőtelepet hozott itt létre. Nagyon népszerű volt ez a hely, sokan jártak ide Hollywoodból is. A háború alatt a sziget feledésbe merült, és gazdaságilag megrendült. Az új tulajdonos az ötvenes évek vé- gén vallási közösséget alapított; az itteni lakosokat is igyekezett a maga hitére téríteni. Ekkor sokan távoztak, és a sziget erősen lepusztult. Sokáig elhagyatott volt, amíg apám meg nem vette. Csupán pénzbefektetés volt a célja. Amikor meghalt, én örököltem. De csak négy ével ezelőtt hatá- roztam el, hogy helyreállítom. Az első tulajdonos elképzeléseihez híven újfttattam fel az egészet. - Látom, olajozottan működik minden - jegyezte meg T.J. Azon töprengett, vajon honnan vette Roy azt a valószínűleg tetemes összeget, amelyre ehhez a vállalkozáshoz szükség lehetett. Hiszen voltak itt üdülő- épületek, éttermek, teniszpályák, úszómedencék, csónakkikötők, csóna- kok,egy helikopter-leszállóhely, lovasösvények és egy istálló is. Igazi falu élte életét a szigeten. - Nem akarsz visszamenni és befeküdni? -kérdezte Roy az étteremben elköltött reggeli után. Határozott fejrázás volt a válasz. - Nem vagyok rokkant, Roy, ne is kezelj úgy, mintha az lennék! - Ne haragudj. Nehezemre esik, hogy ne aggódjam, amikor ilyen sá- padtan és elesetten üldögélsz mellettem. - Bevallom, egy kicsit még összetörtnek érzem magam. De talpon akarok maradni. Szükségem van arra az érzésre, hogy ismét ura vagyok a saját életemnek. Ugye megérted? Roy bólintott. - Persze hogy megértem. Mégis mihez lenne kedved? - Szeretnék körülnézni - felelte T.J. megkönnyebbülve, hogy nem kell vitáznia. - És te? Mit csinálsz ma? - Szfvesen körbeviszlek a szigeten. Utána be kell mennem az irodám- ba, hogy tájékozódjam, mi történt a múlt héten. A múlt héten... Még csak egy hete ismerik egymást! - Sajnálom, hogy a szabadságod miattam rövidebbre sikeredett. Roy vállat vont. - Eredetileg is úgy terveztem, hogy ezen a héten hazajövök. - Azt hittem, tovább akartál maradni Atlantában. - Persze, de csak azután, hogy megismertelek - kacsintott a férfi hamiskásan. T.J. nem tudta, hogyan értelmezze ezeket a szavakat, és zavarában 44 45 TiffAnnr megnyalta a szája szélét. Öntudatlan kis mozdulat volt csupán, amelyet azonban a férfi elragadónak talált. . - Nem kell, hogy elkísérj, Roy. Nem akarlak feltartani. - Jeanette, a titkárnőm m&jd jelentkezik, ha szükség van rám. Külön- ben is szeretném személyesen megmutatni neked a szigetet. A nő bólintott, és finom, szende mosollyal köszönte meg vendéglátója kedvességét. Roy először látta ilyennek, majdhogynem félénknek, és ez meghatotta. - Rendben van. És nagyon örülök neki - fogadta el a kíséretet T.J. Ahogy Roy viszonozta a mosolyát, attól izgalom fogta el, s megborzongott. Ez a Roy Dancer veszélyes alak, gondolta szorongva. És mosolya a legve- szedelmesebb fegyvere! 46 7. FEJEZET Roy nagyon büszke volt szigetére, amely békés menedéket nyújtott ne- ki, s megvédte azoktól a gondoktól, amelyekkel a világ többi része küszkö- dött. Az örök napfény parányi birodalmában a szfnek élénken csillogtak, minden egészen más volt, mint életének korábbi, sötét szakaszában. Ezért nagy élvezettel vitte moats körbe Tracyt egy kis, fehér terepjáró- val,amelyet egyszer jókedvében vásárolt, hogy a vendégei rendelkezésére bocsássa. T.J. nem győzte a fejét forgatni, hogy minél többet lásson. - Ezek az úszómedencék igazán gyönyörűek! - kiáltott lelkesen. - Re- mek ötlet volt vfzeséseket és kerteket elhelyezni körülöttük. Így a meden- cék szinte természetes tavakként hatnak. - Pontosan ez volt a szándékom - felelte Roy, és csodálkozott, meny- nyire örül a lány elismerésének. - Hát ez mi? - kérdezte Tracy egy épületre mutatva. - Ez a testedző központunk szaunákkal, tornatermekkel. Aerobicfog- lalkozásokat is tartunk. Mögötte vannak a klubok. Majd minden este élő zenére lehet táncolni, és mint már mondtam, szerződtettem néhány neves művészt, komikust és artistát. Ősztől lépnek fel. Már alig várom, hogy láthassam a műsorukat! ' - És az ott, odaát? - Az az istálló. Onnan egy ösvény vezet a strandra, ahol bárok, nyug- ágyak és napernyők is várják a vendégeket. Búvárfelszereléseket is lehet kölcsönözni. - Vízi mentőket is alkalmazol? - Természetesen. A kirándulás több mint egy órát tartott. Roy ügyelt rá, hogy semmi se maradjon ki. Jó érzés volt Tracyt maga mellett tudni, s jóllehet egymáshoz sem értek, pusztán a nő közelsége is izgalomba hozta. Eredetileg nem állt szándékában sehol sem hosszabban elidőzni, ám egyszer csak egy ösvénynél találták magukat, amely sziklás magaslatra vezetett. Roy ezt a helyet gyakorta felkereste, amikor múltja sötét árnyai gyötörték, és magányra vágyott. Egyetlen látogató sem járt még itt, de T.J.-nek meg akarta mutatni. Egy másodpercre azonban elbizonytalano- dott: nem fo®a-e később kfnozni az emlék, ha a lány majd visszatér a saját világába? - Elég erősnek érzed magad egy kis sétához? - érdeklődött. 47 Biztos menedék Tiff~nnr Biztos menedék - Hogyne. Eddig egész idő alatt csak a kocsiban ültünk - felelte Tracy. A keskeny út felé pillantott, amelyet tábla zárt le: Belépni tilos! - Felte- szem, rád nem vonatkozik a tilalom. Vagy igen? A tiltó tábláknak ugyanis sosem tudtam ellenállni. - A táblát magam tettem ki. - Most már tényleg kíváncsi vagyok, mi lehet odafönn! - jelentette ki T.J., és kikecmergett a terepjáróból. - Szóval kitört belőled az újságíró! - évődött Roy, és átkarolta a dere- kát, amíg felsétáltak a virágok szegélyezte ösvényen. - Lehetséges. Hová visz ez aa út? - Majd meglátod. Vigyázz, egy ág! - Egyedül is tudok járni, Roy. - Igaz. Bocsáss meg! A férfi megfeledkezett róla, hogy T.J. utálja, ha gyámkodnak felette. Fogadni mert volna, hogy a lány kibírhatatlan, ha ágyba kényszerül. Akár- csak ő maga. Néhány pálmaágat azért. félrehajtott Tracy elragadtatott kiáltását: - Jaj, Roy, ez csodaszép! - Valóban. Roy a nő arcát figyelte, miközben az kimerészkedett a meredély szélére. Innen, Serendipity legmagasabb pontjáról szinte az egész szigetet be le- hetett látni; a látvány álomszerű volt. A hosszan elnyúló, fehér homokos parton túl az óceán sziporkázva tükrözte vissza a felhőtlen ég mélykékjét. Roy gyakran gondolt arra, hogy Gauguin is bizonyára szívesen élt és alko- tott volna itt. T.J. mosolyogva fordult hózzá. - Nem csodálom, hogy ezt a kilátást magadnak tartod fenn. Enyhe szellő fújt, belekapott a lány tincseibe, és enyhe pírt varázsolt az arcára. Tracy aranybarna szemében napfény táncolt. A nehéz gipszkö- tés ellenére kihúzott derékkal, felszegett fejjel állt a sziklaszirt peremén. - Igen, szeretném csak magamnak megtartani - válaszolta Roy, de nem a kilátásra gondolt. Gyötrő vágy ébredt benne, teljesen váratlanul. Évek óta először esett volna nehezére, hogy érzelmeit a „barátságos ven- déglátó" szinte már hozzánőtt álarca mögé rejtse. Szeretett volna valami közömböset mondani, hogy áthidalja ézt a nehéz percet, de semmi sem jutott eszébe. Örökkévalóságnak tűnt, amíg némán T.J.-t nézte. A lány pillantása elárulta, hogy pontosan tisztában van a helyzettel. Ha a tekintete elutasító lett volna, a férfi erőt vesz magán, s megálljt parancsol az érzéseinek. Ám Tracy szeméből ugyanazt a szenvedélyt olvasta ki, mint amely őt emész- tette, s ahogy a nő felé lépett, az félúton elébe ment. Ajkuk találkozott, és Tracy odaadóan viszonozta a férfi csókjait. Roy szerette volna minél jobban magához ölelni a karcsú testet, de a gipsz az útból. Hirtelen meghallotta útban volt. T.J. türelmetlenül rántotta ki karját a hurokból, és a háta mögé dugta. Csók közben is mosolyogniuk kellett ezen. Most már akadálytala- nul olvaszthatta őket össze a szenvedély. A hosszú, önfeledt csók után Roy a homlokát Tracyéhez támasztotta, és szemét lehunyva élvezte, ahogy a törékeny nó gyöngéden simul az ő feszült, lázban égő testéhez. Azután Tracy Roy vállára hajtotta a fejét, karját pedig a dereka köré fonta. A gipsz nyomta ugyan a férfi hátát, de nem törődött vele. A lányon újabb remegés futott végig. Kicsit beleszédült a csókba. Resz- ketése erősödött, és Roy megérezte, hogy ez már nem a jóleső borzongás... - Mi a baj, T.J.? Elcsukló hang és fejrázás volta válasz. A férfi hátrább lépett, és Tracy arcát két kezébe fogta. A nő szempillái nedvesen csillogtak, noha T.J. nyilvánvalóan igyekezett nyugalmat eről- tetni magára. Roy szívét gyöngédség árasztotta el. - Mi van veled, kedvesem? - Ne mondd nekem, hogy kedvesem - mormogta Tracy, és megdör- zsölte a szemét. - Semmi bajom. Csak ez az egész dolog olyan... ostoba. Azt hiszem, kimerültebb vagyok, mint gondoltam. Roy hüvelyku,~ával megcirógatta a lány remegő ajkát. - Légy hozzám őszinte. Miért sírsz? - Nem sírok. Csak... - T.J. szeme ismét könnybe lábadt. - A pokol- ba is! - Fej valamid? - Roynak a puszta gondolattól is görcsbe rándult a gyomra. Ha fájdalmai vannak, majd ő gondoskodik róla, hogy csillapítót vegyen be, még ha kényszerítenie kell is rá! - Nem... nem fáj nagyon... - felelte a nő halkan. - Csak... az ördögbe, Roy, félek! Utálok félni, és az is zavar, hogy nem tudom, mihez kezdjek. Roy gyöngéden követte ujjával a Tracy arcán legördülő könnycsepp útját. - Nem csoda, hogy félsz. Más is így érezne a helyedben. Tracy hitetlenkedve nézett rá. - De te nem. A férfi szárazon fölnevetett. - Többször féltem, mint gondolnád. Azt hiszed, nem rémültem halálra, amikor egy gerilla a fejemnek szegezte a fegyverét? Nem akartam meg- halni, de biztosra vettem, hogy végem van. Akkor nagyon féltem. Nem ez volt az egyetlen eset, amikor hajszálon függött az élete. A leg- szörnyűbb ijedség azonban akkor fogta el, amikor meghallotta, hogy T.J. ellen merényletet követtek el. A kórházba menet szinte megbénította a gondolat, hogy talán már késő lesz, mire odaér. Erről azonban inkább hall- gatott, mert úgy érezte, még nem érkezett el a pillanat, hogy megvallja. Azt sem értette igazán, miért jelent számára ilyen sokat ez a nő, akit csak rövid ideje ismer. 48 49 Tiffi~nnr Biztos menedék - Nem érhet semmi baj -hallotta Roy saját rekedtes hangját. - Itt nem bánthat senki. Bárki próbálkozna is, előbb velem gyűlne meg a baja. T.J. pillantásából látszott, hogy hisz a férfinak, mégis megkérdezte: - És ha majd elmegyek innen? Roy gondolni sem akart rá, hogy T.J.-t valaha elengedje a szigetről, de tárgyilagosan válaszolt: - Addigra kiderítik, ki áll az ügy mögött. Rengeteg barátod és értékes kapcsolatod van Atlantában. Minden követ meg fognak mozgatni, hogy a veszély elháruljon. Tracy biccentett. Ismét ura volt érzéseinek, arcán az utolsó könnycsepp is felszáradt. - Bár a leghalványabb sejtelmem volna, mi ez az egész! Bárcsak eszembe jutna valami, amivel segíthetnék a rendőrségnek! De el sem tu- dom képzelni, ki akarhatja a halálomat. - Ne is törd rajta a fejed! Pihend ki magad, és hagyd, hogy az atlantai rendőrség tegye a dolgát. Megegyeztünk? - Igyekezni fogok, de nagyon nehéz másfelé terelni a gondolataimat. - Tudom. A nő töprengve figyelte a tenger fodros hullámait, majd Roy szemébe nézett, és tétován, szégyenlősen így szólt: - Tudod, Roy, még sohasem viselkedtem úgy, mint az előbb... - Tudom. Fölösleges magyarázkodnod. - Nem is akarok magyarázkodni. Csak... szóval... hát meg akarom köszönni... hogy megértesz és ennyire törődsz velem. A férfit mélyen meghatották Tracy szavai. - Szívesen teszem. Ajkát ismét a nőéhez érintette, de aztán gyorsan elhúzódott, mielőtt ismét egymás karjaiba hajtaná őket a vágy. Ennek még nem jött el az ideje. Tracynek most barátra van szüksége. Roy remélte, hogy bírni fogja türe- lemmel addig, amfg a lány is többet akar. Roy ragaszkodott hozzá, hogy T.J. lepihenjen a kirándulás után, és ez alkalommal a nő sem ellenkezett. Kelletlenül bár, de Tracy is elismerte, hogy nyugalomra van szüksége. Feje és karja fajt; úgy érezte, ereje is fogy- tán. Altatót nem volt hajlandó bevenni, az aszpirint azonban elfogadta. Roy mellette maradt, amíg le nem feküdt, és már aludt, amikor a férfi távozott. Két óra múlva Tracy kopogásra ébredt. Álmosan hunyorgott, aztán fel- tápászkodott, hogy ajtót nyisson. Kezét a kilincsre tette, de azonnal vissza is húzta, és gyanakodva kiszólt: - Ki az? - A szobapincér, Miss Harris. Mr. Dancer küldött az ebéddel. T.J. óvatosságból kilesett a kémlelőnyíláson. Jóképű, sötét hajú fiatal- ember állt ott, hófehér pincérkabátban. - Jöjjön be! A pincér" széles mosollyal egyensúlyozta a nagy tálcát a kezében. - A nevem Joe. Ha bármire szüksége lenne, amfg nálunk van, csak szó]jon bátran. - Köszönöm, Jce. A tálca az étkezőfülke asztalkajára került. A szobának ebből a sarkából pompás kilátás nyílt a tengerre. - Itt megfelel? - Igen, köszönöm. Roy nem ebédel velem? - Mr. Dancer szokása szerint szendvicset evett-felelte Joe, és elegáns mozdulattal leemelte a tálcát takaró asztalkendőt. A tányérokon friss sa- láta, roston sült halszelet és sok gyümölcs volt. - Ha még valamit óhajt, Miss Harris, örömömre szolgál, ha segíthetek. - Nagyon kedves, de igazán minden tökéletes - bizonygatta T.J. A pincér udvariasan étköszönt, s újfent emlékeztette rá a vendéget, hogy csak a telefon kagylóját kell fölvennie, ha bármilyen kívánsága tá- mad. Tracyt zavarba hozta, hogy ennyire elkényeztetik. Hamar hozzá lehet szokni a fényűzéshez, gondolta az asztalhoz tele- pedve. Nem csoda, hogy Roy sehová sem kívánkozik a szigetről. Az utolsó falatig elfogyasztatta a bőséges ebédet. Utána azonban nyug- talanság fogta el; fel-alá járkált a lakásban. Vágyakozva gondolt a vízesé- sekkel szegélyezett medencékre és a fürdóruhajára, amelyet Gayle-kicsit meggondolatlanul-szintén becsomagolt. Begipszelt karral ugyanis aligha tud úszni. Végül leült, olvasgatott, megnézett a tévében egy ősrégi filmet, ám az- tán megint úgy érezte, nem bírja tovább. Soha nem tudott sokáig egy hely- ben megmaradni. Éppen azt fontolgatta, mi lenne, ha sétálna egyet a parton, amikor beállított Roy. - Sajnálom, hogy ilyen sokáig magadra hagytalak - mentegetőzött. - Távollétembenegy csomó papírmunka gyűlt össze, és hamar túlakartam lenni a dolgon. T.J. remélte, nem látszik meg rajta, mennyire örül a férfinak. - Nem kívánom, hogy folyton velem foglalkozz. Tudom, mennyi mun- kád van. - Néha több, néha kevesebb. Nem vagy éhes? Van kedved eljönni ve- lem vacsorázni, vagy hozassunk ide valamit? - Szívesen kimozdulnék - válaszolta T.J. gyorsan. Sőt túlontúl gyor- san, gondolta, amint kiejtette a szavakat. Ideje lenne finomítani a modo- romon, intette magát, és eszébe jutott, édeaanyja hányszor figyelmeztette, hogy a tapintat nem az erőssége. - Nem mintha nem tetszene a lakosztá- lyod - sietett a magyarázattal -, nagyon is j61 érzem magam itt, csak nem szoktam hozzá, hogy ennyit rostokoljak a négy fal között. 60 51 Tiff~nnr Biztos menedék - Megértelek - biztosította az együttérzéséről Roy. - Egy idő után én is úgy érzem, fejemre szakad a mennyezet. Ez is egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyek a feleségemet zavarták. Ő szeretett otthon ülni, én viszont igyekszem a szabad levegőre, amint csak tehetem. Válószínűleg gyűlölte volna ezt a szigetet, képtelen lett volna itt élni. T.J. próbálta ellazítani a jobb kezét, amely önkéntelenül ökölbe szorult, amikor Roy a feleségét említette. - Nős voltál? Vajon szerette a feleségét? És az Royt? Milyen volt az az asszony: ked- ves és szelíd - amilyen ő, T.J. sohasem lesz? Összetörte Roy szívét? A mindenségit, egyáltalán mi a csudának izgatja őt ez az egész? Royon látszott, már bánja, hogy előhozta ezt a témát. - Igen,. nős voltam rövid ideig, alig hogy elmúltam húsz. A feleségem a válás után néhány héttel újra férjhez is ment. Meddig tarthatott a házasságuk? Roy sajnálja-e, hogy így ért véget? Lehet, hogy még mindig szereti azt a nőt? - Gyerekeitek vannak? - Nincsenek. Nem voltunk elég ideig együtt ahhoz, hogy a jövőnket tervezgessük. Ő azonban többszörös anya azóta. Vajon Roy sajnálja, hogy azoknak a gyerekeknek nem ő az apja? Talán azért él egyedül a válás óta, mert nem tudja túltenni magát élete nagy csalódásán? Kár, hogy nem tehetem fel ezeket a kérdéseket, gondolta Tracy. - Régi történet. - A férfi nyilvánvalóan szerette volna lezárni a té- mát. - Már közel húsz éve, hogy elváltunk. Őszintén szólva arra sem nagyon emlékszem, hogy nézett ki. - Hány éves vagy? - érdeklődött T.J. hirtelen, csodálkozva, miért nem tette fel eddig ezt a kérdést. - Harmincnyolc. - Nem is látszik - mondta a lány őszintén. Roy olyan karcsú és izmos volt, hogy jó tíz évet letagadhatott volna a korából. Haja sötétjébe még nem vegyültek ősz szálak, napbarnított arcán csupán a szeme és szája környé- kén húzódott néhány aprócska ránc. S amikor mosolygott, ezek a ráncok csak sokkalta érdekesebbé tették határozott vonásait. - Köszönöm. Azért megérzem néha a koromat. Főleg há arra gondolok, hogy te milyen fiatal vagy. Huszonhat? - Honnan tudod? - Tristantól. Megkérdeztem tőle, még akkor este, amikor bemutatott minket egymásnak. - Vagy úgy. És miért? - Pusztán kfváncsiságból. Azt is megkérdeztem, jársz-e valakivel, és felettébb érdekesnek találtam, hogy leszámoltál a férfiakkal, miután sza- kftottál bizonyos Paul Davisszel. Terméazetesen remélem, hogy a férfiak- ról alkotott véleményed idővel megváltozik. Tracy szeme szikrát vetett, arca lángra gyúlt. - Ezt mind Tristan mesélte? - Nem, azt hiszem, Davist Drisco említette. Jellemző! Mitchell épp elég pimasz, hogy elpletykálja a nyomorúsá- gos szerelmi életemet. Majd megkapja ezért a magáét, térjek csak vissza Atlantába! - fortyogott magában T.J. - Azt hittem, Roy, nem ülsz fel az olcsó pletykáknak - jegyezte meg hűvösen. - Úgy látszik, tévedtél. Mi rosszat követett el az a Paul Davis? - Megpróbált megváltoztatni - vágta rá T.J. élesen és kihívón. - Akkor nem lehetett épelméjű. Miért kellene téged megváltoztatni? T.J. leszegte a fejét, zavarában a gézt babrálgatta, amely a gipsz alól kilógott. - Sokan megpróbálták már. Úgy találták, túl szeszélyes vagyok, túl őszinte, túl türelmetlen és túl... - Szerintem elbűvölő vagy - vágott a szavába Roy, s hogy a szemébe nézhessen, ujjával kicsit megemelte az állát. Tracy általában utálta ezt, de Roy érintése annyira jólesett, hogy nem tiltakozott. - Mintha vacsoráról lett volna szó... -A lány szerette volna más irány- ba terelni a beszélgetést. Roy kedvesen elmosolyodott, és egy csókot lehelt az ajkára. - Félórát kapsz, hogy átöltözz. Segftsek? Tudod, a gombokkal meg a cipzárakkal... T.J. fintorogva igyekezett kitérni a férfi elől. - Egyedül is menni fog. Roy vigyorogva indult a hálószobája felé. - Csak szólj, ha szükséged van rám! - Szólok - mondta T.J. alig hallhatóan. Ellenállt a kísértésnek, hogy rögtön Roy után szóljon. Akarta ezt a férfit, mégpedig nagyon. Kész bo- londság azt képzelnie, hogy meg is kaphatja. 52 53 Tiffi~nnr Biztos menedék 8. FEJEZET jel T.J.-t valami felriasztotta álmából. Talán egy madár rikoltott? Fajdalmai ébresztették föl? Vagy csupán nem tud mélyen aludni egy ide- gen ágyban? Kinyitotta a szemét, körbenézett, hogy megnyugtassa magát, teljesen egyedül van. Megkönnyebbülten dőlt vissza a párnáira, és kényelmeseb- ben helyezkedett el. Épp lehunyta a szemét, amikor ismét megütötte a fülét valami nesz. Férfihangot hallott. Azonnal felült, és feszülten figyelt. Szíve gyorsab- ban kezdett verni. Honnan jöhet a hang? Számtalan kellemetlen eshetőség ötlött eszébe. Lehet, hogy titokzatos üldözője máris rátalált? Amikor azonban újból meghallotta a hangot, rögtön tudta, hogy Roy az. - Ne! - kiáltotta a férfi. A hang távolinak tűnt, pedig Roy bizonyára a közeli hálószobafában aludt. - Ne! Mielőtt a második kiáltás is elhangzott volna, T.J. kiugrott az ágyból, és a hang irányába sietett. Meg sem fordult a fejében, hogy veszélybe ke- rülhet. Roy bajban lehet, a segítségére kell sietnie! A férfi hálószobafának &jtaja tárva-nyitva állt. Elfojtott nyögés hallat- szott. T.J. mély levegőt vett, és besurrant az ajtón - menekülésre vagy harcra készen. Roy azonban egyedül volt, az ágyában feküdt. A nyitott ablakon besütő holdfényben alakja sötéten rajzolódott ki a fehér lepedőn. Mellkasa csu- pasz volt, egyik karjával eltakarta az arcát. Ismét felnyögött, olyan gyöt- relmesen, hogy T.J. szíve összeszorult. - Ne! Manuel, fuss! - motyogta rekedt hangon. A férfit lidércnyomásos álom gyötörte. Talán jobb lenne most vissza- menni a szobájába, és mindkettőjüknek megtakarítani néhány kelle- metlen pillanatot... Roy azonban továbbra is nyugtalanul hánykolódott, s olyan szívszaggatóan nyöszörgött, hogy Tracynek nem volt lelke magára hagyni. Óvatosan az ágyhoz lépett, kezét a férfi verítéktől csillogó vállára tette. - Roy... A férfi zihálva ébredt. Szíve hevesen vert, testét hideg rázta, a fejében még mindig lövések robaja visszhangzott, és egy fiú kétségbeesett, fájdal- mas ordítása. Az ördögbe is, hónapok óta nem kínozta ez az álom! Mi válthatta ki újra? Valaki a nevén szólította. Csak most vette észre, hogy nincs egyedül. Minden eshetőségre készen felkönyökölt, s az ágy mellett térdeplő karcsú alakra meredt. - Mit keresel itt? - mordult Tracyre durván. T.J. a nyers hangra visszakapta a kezét. - Bocsáss meg, én csak... A fért-i mélyet sóhajtott, és igyekezett lesimítani kócos haját. - Nem, te bocsáss meg. Tudod... nagyon rám ijesztettél. - Sünálom-válaszolta a lány megértően.-Hajól vagy, visszamegyek a szobámba. -Azzal fel is állt. Roy azonban a csuklója után nyúlt, és visszahúzta. - És te? Jól vagy? Nem fáj semmid? Tracy a fejét rázta. - Nem, csak hallottam, hogy kiabálsz, erre idejöttem. - Ó! - Roy nem engedte el maga mellől a lányt, de kerülte a tekintetét, amikor bevallotta, hogy csupán rémálma volt. - Gyakran előfordul? - Most már nem olyan sokszor, mint azelőtt. - Akarsz... akarsz róla beszélni? - Nem. A nő olyan képet vágott, mint aki éppen ezt a választ várta. Biccentett, és megint indulni készült. - Akkor a le®obb lesz, ha... - Ne menj még! - kérlelte a férfi. Hirtelen úgy érezte, szüksége van T.J. jelenlétére, kezének érintésére. Ám bolondságnak tartotta ezt a vágyat, s ráparancsolt magára, engedje vissza a lányt az ágyába. Ujjai azonban nem engedelmeskedtek, szinte kétségbeesetten kulcsolódtak a törékeny csuklóra. - Nem bírok tovább térdelni - panaszolta T.J. - Fáj a lábam. - Jaj, ne haragudj! - Roy maga mellé vonta az ágy szélére. - Jó lesz így? - Persze. Jobban érzed magad? - Igen. - A férfi törte a fejét, mit mondhatna Tracynek, hogy az mel- lette maradjon, ugyanakkor ne váljon még kínosabbá a helyzet. Éjszaka, kettesben, a hálószobájában... - Biztos, hogy veled minden rendben? - ismételte kicsit ügyetlenül. - Nem küszködsz a sérüléseiddel? - Azt éppen nem mondanám - felelte T.J. vidáman. - Igaz, úgy érzem magam, mint akire rádőlt egy téglafal. De ez azt jelenti, hogy a gyógyulás útjára léptem, mert tegnap még olyan volt, mintha áthajtott volna rajtam egy kamion. Roy mosolygott. - Nem tudom, sajnáljalak-e, vagy örüljek atyógyulásodnak. 54 55 TiffAnnr T.J. vállat vont. - Milyen csendes itt az éjszaka - jegyezte meg pillanatnyi hallgatás után. Csak a hullámverés egyenletes moraját és néha-néha egy bagoly huhogását lehetett hallani. - Valóban. A vendégek általában ügyelnek rá, hogy ne zavarják egy- mást. - Szerintem rég eltették magukat holnapra. Azt hiszem, sehol nem láttam ennyi nászutas párt egy helyen. - Serendipity vonzza a szerelmeseket és a fiatal házasokat. Kevés a gyerekes család, és egyedülá116k is ritkán jönnek ide. - Nem kellemetlen? - tudakolta T.J. könnyedén. - Annyi nő, és mind a másé! Hol találsz magadnak társaságot? - Az utóbbi években nem nagyon vágytam társaságra. Néha átrepülök az Államokba, de a sziget és a többi tervem annyira lekötnek, hogy nem- igen jut időm társasági életre. Roy elhallgatta, hogy eddig minden nő csupán futó érdeklődést ébresz- tett benne - amfg nem találkozott Tracyvel. - Aha! Szóval azért jöttél Atlantába, hogy ott... Roy nem értette, miért fordftja el T.J. hirtelen a tekintetét, és miért hallatszott úgy ez a félmondat, mintha a lány most jött volna rá valamire. Amikor felfogta, miről van szó, a homlokán összeszaladtak a ráncok. - Azért mentem oda, hogy meglátogassam régi barátomat, Tristant és a családját - közölte határozottan. - Nem volt egyéb szándékom. Nem vadásztam nőre. Nem számítottam rá, hogy találkozom veled. - Persze hogy nem, de... - Hidd el - vágott Tracy szavába Roy -, már régóta nem érdekelnek a kis kalandok! Ha lefekszem egy nővel, azt akarom, hogy többről legyen szó, ne pusztán szexről. - Felült az ágyban, takarója az ölébe csúszott. Elgondolkodva simftott végig T.J. égő arcán. - Veled fgy lenne - fűzte hozzá gyöngéden. A lánynak még a lélegzete is elakadt, szinte rémülten nézett Royra. - De én... Roy gyöngéden T.J. szájára tapasztotta a tenyerét. - Nem kívánom, hogy elhamarkodottan dönts. Mindössze azt akar- tam, hogy tudd, kívánlak... amióta csak megláttalak. De nem sürgetlek, nem kérek többet, mint amit magadtól adnál. Ha csupán barátodnak akarsz, hát az leszek... Tracy ajka remegett a férfi ujjainak érintésétől, és Royt elfogta a kísér- tés, hogy máris megszegje éppen elhangzott fgéretét. Sietve visszahúzta a kezét. T.J. nyugtalanul fészkelődött az ágy szélén, egy másodpercig azt gon- dolta, jobb lenne szó nélkül távoznia. Ehelyett azonban egyenesen Roy szemébe nézett, és határozott hangon megszólalt: - Én is akarlak, Roy. De mielőtt... mielőtt folytatjuk, valamit tisztáz- ss Biztos menedék nunk kell-tette hozzá gyorsan, mert a férfi máris türelmetlenül nyújtotta felé a kezét. - Mit? - kérdezte Roy, noha gondolatai csak a nő vallomása körül fo- rogtak. - Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy az életem éppen zsákutcába jutott. Itt ülök pályám romijain, a testem kész roncs, haza sem mehetek, mert valaki, számomra ismeretlen okból, meg akar gyilkolni. Magam sem bízom az érzéseimben, és nem merek semmit sem ígérni, ami a holnapot illeti. Ha beéred azzal, amit pillanatnyilag egymásnak adhatunk, akkor nincs miért türtőztetnünk magunkat. Ha nem, hát... legfeljebb továbbra is barátok maradunk. Roynak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne ölelje rögtön magá- hoz a lányt. - Csak egyet árun még el nekem, T.J. Ugye számodra is több ez, mint testi vonzalom? - Igen, Roy - suttogta a nő. - Fogalmam sincs, mi ez, de sokkal több, mint pusztán vágyakozás. A férfit végtelenül boldoggá tette a válasz. - Örülök - suttogta. Gyöngéden magához vonta Trayt, és megcsókol- ta. Szenvedélyesen, hosszan, mélyen. T.J. Roy nyakára fonta ép karját, és a melléhez simult. Nagy kő esett le a szfvér8l, hogy végre sikerült döntenie, s még csak nem is esett nehe- zére. Úgy érezte, mindig is Royra vágyott, mindig is ezt a pillanatot várta. Roy a lány csfpőjére csúsztatta egyik kezét, a másikkal testének dom- borulatait simogatta a vékony selyem hálóing alatt. A gipsz nehéz volt, és kényelmetlen. T.J. félt, hogy gondja lesz vele, ám amikor Roy erősebben magához szorftotta, a félelme szertefoszlott. Roy mindenre vigyázni fog, futott át rajta, és amióta csak az eszét tudta, először engedett át minden felelősséget egy férfinak. Roy csókolta és csókolta, T.J. szinte már szédült a vágytól. Ekkor Roy ajka vándorútra indult az arcán s a nyakán. Tracy a férfi hajába markolt, és átadta magát a csodálatos érzésnek, amelyet kedvese simogatása s a lázas csókok váltottak ki belőle. Roy egyre leyebb hajolt, lassan kigombolta Tracy hálóingét, és ajkával végigbecézgette a nő bőrének minden egyes négyzetcentiméterét, amely előbukkant a hálóing selyme alól. Amikor az utolsó gombbal is végzett, és Tracy ott feküdt meztelenül, Roy hátrébb húzódott, hogy gyönyörködhessen a látványban. Megigézve nézte, ahogy a holdfény megcsillan a bársonyos bőrön. - T.J. - mondta halk, rekedtes hangon -, gyönyörű vagy! Ez persze nem volt egészen igaz, főleg ami a gipszet és a kék foltokat illeti, de a pillanat nem volt alkalmas vitára. Sőt T.J. abban sem volt biztos, képes lenne-e egyáltalán megszólalni, ha akarna is. Tracy uyai ismét Roy hajába kapaszkodtak, amint a férfi szájába vette ágaskodó mellbimbóját. Forró, bizsergő érzés árasztotta el, és egész teste 57 Tiff~nnr Biztos menedék ívben megfeszült, amikor a férfi keze a combjai közé siklott. Lélegzete szaggatottá vált, torkából kis sikoly tört elő. Lerántotta Royról az útban lévő takarót, s ekkor vette csak észre, hogy a férfi ruhátlanul aludt. Roy szőrös lábát az ő sima, puha combja köré kulcsolta, és szorosan hozzátapadt. T.J. érezte a bőrén Roy lüktető, ke- mény férfiasságát, s megremegett az izgalomtól. Soha életében nem kívánt még így senkit - annyira, hogy szinte fájt. Ujjaival, ajkával hintette azét egész testén a gyönyört Roy, míg fel nem ötlött Tracyben, milyen csúnya, önző dolog, hogy ő csak fekszik, és tétlenül élvezi a dédelgetést. Kedvese felé nyúlt, de az elkapta a csuklóját, és meg- rázta a fejét. - Később... Hosszú még az éjszaka - mondta, és folytatta izgalmas szerelmi játékát. Tracy tiltakozni akart, de nem volt rá módja, mert Roy az öléhez hajolt, és belefúrta arcát a göndör, sötét fürtök közé. Tracyn annyira elhatalma- sodott a kéj, hogy erejéből csak mély sóhajra futotta. Roy egy másodpercre abbahagyta T.J. becézgetését, de csupán azért, hogy védelemről gondoskodjék. Aztán mikor a férfi újra magához szorítot- ta, és erőteljesen beléhatolt, Tracy megemelte a csípőjét, hogy minél mélyebben fogadhassa magába társát. Jövője, sérülései, hivatása, a me- rénylők- mindez mit sem számított. Ebben a varázslatos pillanatban ket- tejükre szűkült le a világ. Tracy azt kfvánta, bár sose érne véget ez az éjszaka... különösen amikor egész belséjét elöntötte a gyönyör hulláma. Teljesen felolvadt ebben az érzésben. Sok időbe telt, mire T.J. felocsúdott önkfvületéből. Elveszítette idő- érzékét, fogalma sem volt róla, mióta van itt, arra sem emlékezett, volt-e valaha ekkora élményben része. Még soha nem adta át magát fenntartá- sok nélkül egyetlen férfinak sem. Belső „ellenőre" mindig jól működött, ez idáig ő minden alkalommal a józan megfigyelő, a gunyoros újságírónő ma- radt... a legmeghittebb pillanatokban is. Ezúttal azonban másképp történtek a dolgok. Kezdettől fogva Roy ra- gadta magához az irányftást, ő vállalja a felelősséget az esetleges követ- kezményekért is. Ha nem így lenne, az éjszaka akkor sem alakult volna másként. T.J. mindenestül átadta magát a pillanat csodájának, s a gon- dolatai közt semmi másnak nem jutott hely. Most mégis elbizonytalanodott, hogyan is vélekedjék az egészről. Egy- felől jó, hogy a változatosság kedvéért más volt az erősebb, más döntött, és másvalaki számolta következményekkel. Ugyanakkor fenyegetőnek érezte, hogy Roy magától értetődően vette át a vezető szerepet. Nem mint- ha attól tartott volna, hogy a férfi valaha is visszaél az erejével. Csak meg- szólalt benne a kisördög, hiszen nem volt hozzászokva az alárendelt- séghez. Roy mellette feküdt; egyik karját T.J. derekán nyugtatta, a lélegzete még mindig gyorsabb volt a szokásosnál. Tracy felidézte a kielégülés el- fojtott kiáltását, amely épp akkor hagyta el Roy ajkát, amikor ő is a csúcs- pontra ért. Roy a lehető legfigyelmesebb, legtapintatosabb és legszen- vedélyesebb szeretőnek bizonyult. Eddig egyetlen férfi sem ajándékoz- ta meg azzal az érzéssel, hogy ő egyedülállóan és ellenállhatatlanul kívá- natos. Roy felemelte a fejét, és rámosolygott. - Minden rendben? Tracy viszonozta a mosolyát. - Igen. - - Nem nyomtam meg a karodat? - Nem, dehogy - dünnyögte T.J. A férfi a szeretkezés mámorában is nagyon vigyázott, minden erejével azon volt, hogy neki is élvezetet szerez- zen. Roy Dancer kétségkívül nem akármilyen ember. Ezt a férfit nem esne nehezére szeretnie, feltéve, ha olyan bolond lenne, hogy átadná magát efféle érzelmeknek... A férfi finoman kisimított egy tincset a homlokából. - Késő van. Aludnod kellene egy kicsit. - Nem vagyok annyira fáradt. - A válasz őszinte volt. Tracy ritkán érezte magát ilyen frissnek. Testében csak lassan hagyott alább az izga- lom, s eközben már az éjszaka folytatásán járt az esze. - És te? - Én sem. - Roy a hátára fordult, ismét magához húzta Tracyt, hogy a lány a fejét a vállára, begipszelt karját pedig a hasára tehesse. -JÓ így? - Nagyon! -Ahogy T.J. szorosan Royhoz simult, arcán érezte a szív- verését. - Tehát nem akarsz most itt hagyni? Szó sincs róla! - gondolta T.J. elégedetten. Egész ével, egész héten, sőt egy egész életen át képes lennék így feküdni. Kicsit megköszörülte a torkát. - Nem, nem sürgős... - Jól van. - Roy játékosan ujjára csavarta T.J. egyik hajtincsét. - Mi- lyen sűrű és selymes a h&jad! - Nem túl rövid? Tudod, régebben a derekamig ért. A férfiak több- ségének az egészen hosszú hajú nők tetszenek. Roy megrándította a vállát. - Gondolom, azért ilyen a frizurád, mert ezt könnyebb kezelni, és neked így tetszik. - Pontosan. - Mindenki viselje a haját úgy, ahogy neki jó. Különben is mindig ked- veltem Jodie Fostert-fűzte hozzá a férfi vigyorogva. -Teljesen odavagyok érte, amikor a kezével elegánsan beletúr a hajába. T.J. felnevetett. - Roy, én a legkevésbé sem hasonlftok Jodie Fosterre! - Igaz, de a frizurád ugyanolyan. 58 59 TiffAnnr - Szóval ez tetszik neked rajtam. - Ugyan már! -tiltakozott Roy komolyan. - Sok minden tetszik rajtad, T.J., és mindennek semmi köze ahhoz, hogy hasonlftasz-e valakire vagy sem. Te egészen rendkívüli vagy. Csodálatos. Páratlan az egész világon. Tracy elpirult e szavak hallatán, és örült, hogy sötét van a szobában. - Hát... köszönöm. Te sem vagy éppenséggel hétköznapi jelenség. Roy felkacagott. - Vigyázz, még bóknak veszem! - Nem lennék itt, ha nem így gondolnám - mondta Tracy halkan, de határozottan. Roy csókot nyomott a homlokára. - Jólesik ezt hallanom. Pár percig bensőséges csendben feküdtek egymás karjában. - Őszintén szólva emlékeztetsz valakire... - kezdte T.J. töprengő hangon. - Kire? - Andyre, a bátyámra. Azt hiszem, kedvelnéd. - Valószínűleg. Miben hasonlftunk? Külsőségekben? - Nem. - Tracy egy pillanatig kereste a megfelelő kifejezést. - Andy nagyon elszánt, ha valamit el akar érni. Olyan magabiztosság árad belőle, hogy ösztönösen megbfznak benne, elfogadják a véleményét, s ez nagyon hasznos a kereskedelmi és a pénzügyi tanácsadásban. Barátságos, kedves ember, de kicsit különc. Azt hiszem, nagyon elégedett önmagával. - Ugy vélem, van néhány közös vonásotok. Tracy bólintott, bár ez a megjegyzés kicsit meglepte. - Lehet benne valami, de csak bizonyos szempontból. Andy sokkal job- ban féken tudja tartani az indulatait, mint én. Mindig a fejemre olvassa, mennyivel könnyebben boldogulnék az emberekkel, ha nem veszíteném el olyan hamar a türelmemet. Bizonyára igaza van, de ha dühbe gurulok, eléggé nehezemre esik, hogy visszafogjam magam, és megfontoltan visel- kedjem. Roy szívből felkacagott. - Nem lep meg, amit mondasz. Volt alkalmam kiismerni téged. - Te sosem veszíted el az önuralmadat? - Csak ritkán. Ha mégis, akkor ott kó kövön nem marad. Peggy, a nővérem régen Hulknak hfvott. Tudod, az egy képregényfigura, aki tom- boló szörnyeteggé válik, ha feldühítik. Csak nagy sokára tanultam meg fegyelmezni magam. Most már többnyire sikerül. - Még nem is említetted, hogy van egy nővéred - csodálkozott T.J. Egy másodpercre csend támadt. - Két nővérem volt, Peggy és Marie - mondta Roy feltűnően kedvetle- nül. -Meghaltak, amikor tizenhárom éves voltam. T.J. felkapta a fejét. ' - Mindketten? 60 Biztos menedék - Igen, anyámmal együtt. Kigyulladt a házunk, és nem tudtak kime- nekülni. - Ó, Roy, nagyon sajnálom... Szörnyű lehetett. - Igen. - Roy felsóhajtott, de most, hogy belekezdett, már nem esett annyira nehezére a beszéd. - Apámmal hétvégi kiránduláson voltunk a cserkészcsapatommal. A tűz égjel tört ki, talán rövidzárlat miatt. Anyám és a testvéreim az ágyukban haltak meg füstmérgezésben. Esélyük sem volt a megmenekülésre. - Apád és te nyilván nagyon elkeseredtetek - vélekedett T.J. halkan. El sem bírta képzelni, mit érezne, ha egy csapásra elveszítené majdnem az egész családját. - Az ellenségemnek sem kfvánom, hogy ilyesmit átéljen. - A szűk- szavú válasz többet elmondott, mintha Roy hosszan ecsetelte volna akkori fejdalmát. - Apám korábban alkoholista volt - folytatta színtelen han- gon. - A szerencsétlenség előtt azonban már évek óta nem ivott. Utána viszont... - Visszaesett? - Nagyon. Szó szerint halálra itta magát. Tizenkilenc éves voltam, amikor meghalt. Ami az anyagiakat illeti, gondoskodott róla, hogy életem végéig ne legyenek nehézségeim. Azóta jórészt egyedül éltem. Már annak előtte is magányos lehetett, gondolta T.J. Megpróbálta be- leélni magát, mit érezhetett Roy, és azon töprengett, a férfit gyötri-e önvád, amiért apjával azon a végzetes éjszakán nem voltak otthon. Túlzott fele- lősségérzetét ismerve, bizonyosra vette, hogy Royt erős bűntudat kínozza. Ép karjával átölelte kedvesét. - Annyira sajnálom... - Rég volt. A férfi fajdalma azonban nem enyhült, hiába telt el annyi év, s ezt T.J. határozottan érezte. - Ugye nagyon fiatalon nősültél? - Talán mert új családot szeretett volna, fűzte hozzá magában a lány. - Épphogy betöltöttem a huszonegyet. Akkor végeztem a főiskolán. - És milyen volt a feleséged? - Vajon Roy mesél róla? És ő tényleg akarja-e hallani? Tracy nem mert volna megesküdni rá, de a kérdés már kicsúszott a száján. - Rendes lány volt, nálam egy évvel fiatalabb. Csinos, kedves és melegszívű. T.J. jogosnak érezte előbbi habozását: ezt valóban nem akarta hallani. - Szeretted? - érdeklődött mégis, valamiféle belső kényszer hatására. - Vonzódtam hozzá. Azt hittem, ez elég. Akkoriban nem tudtam, mi minden kell a házassághoz. Igazából sohasem értettünk szót egymással, nem volt közös az érdeklődési körünk sem. Mindig mást-mást akartunk. Az, hogy „én is ezt szeretném", szinte sosem hangzott el köztünk. Egy év elteltével mindketten tudtuk már, hogy vége. Nagyon tisztességesen visel- 61 Tiffi~nnr Biztos menedék kedett. Megpróbálhatott volna egy halom pénzt kicsikarni tőlem, hiszen volt elég. Nem tette. Csak egy kis anyagi támogatást kért, hogy ismét talpra állhasson, de a tartásd~jat visszautasftotta. Úgy hallom, elég jól megtalálta a helyét az életben: van egy jól menő vállalata, szerető férje és több gyermeke. Remélem, boldog. Igazán megérdemli. T.J. örült, hogy Roy hangjában a legcsekélyebb jelét sem lehetett felfe- dezni elvált felesége utáni vágyakozásnak. Talán családjának elvesztése tanította meg rá, hogy érzelmileg senkihez sem szabad közel kerülnie, mindenkivel megtartsa a három lépés távolságot. Ez lehetett az oka an- nak, hogy a házasságában sem tudott igazán feloldódni. Vajon képes lesz valaha is leküzdeni mélyen gyökerező tartózkodását? Vagy már késő? Ko- rábbi hivatása sem tehette éppen nyitottabbá. - Mára házasságod idején is a kábítószer-ellenes csoportnál dolgoztál? - Igen, rögtön ott álltam munkába, miután elvégeztem a főiskolán a kriminalisztika szakot. - Miért éppen ott? A férfi válla megrándult, arcán megfeszültek az izmok, s ettől különös módon Tracy hirtelen ráébredt meztelenségére. Mégsem húzódott vissza. Élvezte, hogy Royhoz simulhat, és bizalmasan beszélgethet vele. Ez a lelki közelség teljesen új volt számára. Nem volna nehéz hozzászoknia... Vigyázat, Harris, légy résen! - figyelmeztette magát ismét. - Miért mentem a drogosokhoz? - Roy a választ fontolgatta. - Nem is tudom. Megkerestek, és a feladat érdekesnek ígérkezett. Néhány jó ba- rátom kábftószert szedett, ráment a pályájuk, az életük. Egyikük épp a főiskolai diplomaosztás előtt három héttel halt meg túladagolásban. Az örökségemnek köszönhetően anyagilag független voltam, akár dolgoznom sem kellett volna. De én valami értelmeset akartam csinálni, valamit, ami igazi kihívásnak számít. - Gondolom, a munkád megfelelt az elképzeléseidnek. Főleg ami a ki- hívást illeti. - Mondjuk - felelte Roy, de látszott, hogy nem szívesen menne bele a részletekbe. - A feleséged mit szólt a hivatásodhoz? - érdeklődött T.J. hosszabb hallgatás után. - Gyűlölte - vallotta be Rby nyfltan. -Állandóan veszélyben forgott az életem, ráadásul örökké úton voltam. Otthon is folyton a legújabb ügyön járt az eszem. Valószíndleg egyf&jta vetélytársat látott a munkámban, és ezzel közel járt az igazsághoz. - Voltál valaha... Roy beléfojtotta kedvesébe a szót. - Jó lenne egy kicsit aludni. Mit szólsz hozzá? A céli ás egyértelmű volt: elég a kérdésekből, legalábbis egyelőre. Annyi mindenre lett volna T.J. kíváncsi, szerette volna jobban megérteni a férfi bonyolult személyiségét, de belátta, hogy nem lehet mindent egyszerre. Amellett ő is elég fáradtnak érezte magát. - Jobban tudnál aludni, ha visszamennék a saját ágyamba? - kérdez- te, elvégre a férfinak, vele ellentétben, másnap dolgoznia kellett. - Nem. Maradj velem! Nem volt mit tenni, Tracynek engedelmeskednie kellett. Nem is esett nagyon nehezére, hiszen erre vágyott. Lehunyta a szemét, befészkelte magát Roy karjai közé, és ellazult. Egy- szeriben ráébredt, hogy a fájdalmai szinte teljesen megszűntek. Elmoso- lyodott a gondolatra, hogy a Royjal töltött éjszaka többet használt, mint az összes gyógyszer, amit az orvosok felfrtak. Igazán nem lenne ellenemre egy efféle hosszabb kezelés, tűnődött félálomban. T.J. mosolygott álmában. Nem is sejtette, hogy Roy egész éjjel virrasz- tott, és gondterhelten meredt maga elé, miközben szorosan átölelve tar- totta őt. 62 63 Tiffi~nnr A következő három napot Roy úgy szervezte meg, hogy minél több időt tölthessen Tracyvel. Még a munkájába is bevonta. Megismertette az üdülősziget működésével, a személyzeti munkától a karbantartáson át az üzleti kérdésekig. Beavatta a terveibe, és nagyra értékelte a nő őszinte véleményét, eredeti ötleteit. Kilovagoltak a strandra, meguzsonnáztak Roy kedvenc búvóhelyén, gyönyörködtek a végtelen tengerben, és késő éj- szakáig táncoltak, miközben politikáról, vallásról, filozófiáról, művészet- rőlcsevegtek. Olyan jól megértették egymást, hogy T.J. elővette egyik dossziéjából a politikai szatíráit, amelyeket kedvtelésből írogatott. Roy figyelmesen el- olvasta mindet, és többször felnevetett. - T.J., ezek remek írások! - adott hangot elismerésének. - Tényleg nagyon jók. Hogyhogy nem jelentek még meg? - Leginkább azért, mert nemigen próbálkoztam velük - felelte a lány vállát vonogatva. Igyekezett leplezni, mennyire hízelgőnek találja Roy vé- leményét. - Megmutattam ugyan néhányat a lap kiadójának, de csak a száját húzogatta. Azt mondta, túl erősek, csípősek. - Ostobaság! - háborgott Roy. - A közönség éppen ezt a csípős humort kedveli. A megfigyeléseid pedig rendkívül találóak, látszik, hogy nagy ta- pasztalattal rendelkezel. Tracy szinte belepirult a bókba. - Én csak igyekszem... önmagamat adni. - Ez minden sorndból érződik. És jól csinálod, igazán jól - ismételte meg Roy nyomatékosan. T.J. megnyalta a szája szélét, és zavartan köhécselt. - Remélem, a dél-karolinai szerkesztőség is így fog vélekedni. Andy szerint ideje kipróbálnom valami újat. Kérdés, meg tudok-e ott győzni va- lakit arról, hogy közreadják a cikkeimet. Roy arcáról lehervadt a mosoly, amikor Tracy az esetleges új állását említette. A nő pedig eltűnődött: vajon vendéglátójának is olyan nehezére esik máj d a búcsú, mint neki? Különös ürességet érzett a gondolattól, ezért gyorsan elhessegette. Hiszen beletelik még némi időbe, amíg az atlantai nyomozók fényt derítenek az ügyre, és ő elhagyhatja a szigetet. - T.J., ha van kedved, segíthetnél nekem-vetette fel Roy váratlanul. - Ha nem érdekel a dolog, mondd meg. Nem fogom rossz néven venni. 64 9. FEJEZET Biztos menedék - Miről van szó? - Szeretnék készíteni egy ismertető füzetet a szigetről. Az utazási irodák részletes tájékoztatást kérnek, az eddigi prospektusainkkal nin- csenek megelégedve. Azt szeretném, ha az új minden szempontból tökéle- tes lenne, tele szép fotókkal és okos szöveggel, amely felkelti az emberek érdeklődését. Egy reklámügynökséget akartam megbízni, először azonban össze akartam gyűjteni néhány ötletet. Jó, tudom, ez nem a te műfajod, de talán. - Ó, már többtucatnyi reklámszöveget írtam! -Tracyt fellelkesítette a lehetőség, hogy lesz mivel foglalkoznia, amíg Roy az ügyeit intézi. Amellett hasznossá is teheti magát. - Szívesen dolgozom veled. Roy mosolygott. - Köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen megoldod a feladatot. Természetesen megfizetem a fáradozásodat. - Azt már nem! - De bizony. Az ügynökségnek is fizetnem kellett volna. - Roy - T.J. csípőre tette kezét, és egyenest a férfi szemébe nézett -, valahogy viszonozni szeretném, amit eddig értem tettél. Fogadd ezt el, kérlek! Roy csupán mosolygott a lány szavain. Tracy ugyanilyen határozottan ragaszkodott korábban ahhoz, hogy kifizesse ott-tartózkodásának költ- ségeit. - Akkor meg kell találnom a módját, hogy kifejezzem, mennyire érté- kelem a munkádat. T.J. nagyot nyelt, látva a férfi szemében táncoló pajkos szikrákat. Ezzel a dév&j tekintettel találkozott már néhányszor az elmúlt napokban. - Biztosan eszedbe jut majd valami - suttogta kiszáradt torokkal. Roy magához ölelte a lányt. - Igyekezni fogok - válaszolta halkan, és nyelve hegyével megcsiklan- dozta Tracy kívánatos ajkát. Szombat délelőtt T.J. egyedül ült a szobájában. Odakinn csendesen sze- merkélt az eső, táplálta a sziget dús növényzetét. Ez volt az első alkalom megérkezése óta, hogy esett, eltekintve a kora hajnali záportól, amely tegnap ébresztette. Royjal hosszan és egymásba feledkezve szeretkeztek, miközben az esőcseppek az ablakon doboltak, s ettől csak fokozódott a meghitt érzés, amely egybefűzte őket. Tracy szerelmeskedésükre gondolt a szobájában üldögélve, ahol olyan kevés időt töltöttek, amióta így összemelegedtek. Növekvő nyugtalanság fogta el, de ennek semmi köze nem volt a még mindig felderítetlen me- rénylethez. Roy és a kapcsolgtuk miatt aggódott. Minden éjszakával, ame- lyet együtt átéltek, erősödött benne a vágy a férfi újabb ölelése vagy akár 65 Tiff~nnr a puszta jelenléte iránt. Most is annyira sóvárgott Roy után, hogy úgy érezte, élni sem tud nélküle. Ez volna a nagybetűs Szerelem? Mereven bámulta az asztalán fekvő jegyzetfüzetet, de képtelen volt a munkára összpontosítani, amfg a lelkében ekkora zűrzavar uralkodott. Igyekezett összegyűjteni azokat az okokat, amiért nem szabad visszavon- hatatlanul beleszeretnie Roy Dancerbe, pedig mennyivel könnyebb volna beletörődnie az elkerülhetetlenbe. Azonkívül, hogy a hivatásuk elválasztja őket egymástól, Roy egyes jel- lemvonásai is akadályt jelenthettek. Például az, hogy a férfi mindenkiért, aki a közelébe került, felelősnek érezte magát, s önkéntelenül átvette min- denki helyett az irányftást. Tract ugyan teljesen egyenrangú társként kezelte, legalábbis többnyire, de a lánynak örökös készenlétben kellett állnia arra, hogy az elképzelését adott esetben érvényesíteni tudja. Csak- hogy egyáltalán nem kfvánt belebocsátkozni egy olyan viszonyba, amely- ben folyton résen kell lennie. Egyébként sem hitte, hogy Roy sokáig ki- tartanaegy olyan nő mellett, aki nem veti alá magát az,erős akaratának. És ott voltak még a férfi hirtelen hangulatváltozásai, a borús, hallgatag pillanatok, amikor Royt a múlt árnyai nyomasztották. Valami régi f&jda- lom, amelyet T.J. nem értett. Mindez feltehetően a korábbi munkájával fúggött össze, ám Roy nem volt hajlandó a kábftószer-ellenes csoportnál eltöltött évekről beszélni. Ahányszor Tracy erről faggatta, a férfi oly határozottan szakította félbe a beszélgetést, hogy az szinte bántó volt. Az előző éjszakán megint hányko- lódott és nyögött álmában, s Manuel nevét kiáltozta. Még akkor is, amikor Tracy gyöngéden felébresztette, kitért a kérdések elől,-sőt hátat fordí- tott neki. T.J. sokáig feküdt ébren, és azon tépelődött, miféle kapcsolat lehet közöttük, ha élete ilyen fontos szakaszának eseményeibe Roy nem avatja be. Feltűnt neki, hogy Roy munkatársai is alkalmazkodtak a „főnök" rej- télyes hangulatváltásaihoz. Jeanette, a titkárnő, egy fekete szemű, sötét bőrű szépség, akit Tracy kezdettől fogva kedvelt - főként amióta tudta, hogy csak plátói érzelmeket táplál a főnöke iránt -, azt tanácsolta, visel- kedjen úgy, mint a többiek. Hagyja nyugton Royt, amikor kitör rajta a búskomorság, engedje, hogy a gondjait a maga módján oldja meg. Rossz hangulata amúgy sem szokott félóránál tovább tartani, mondta Jeanette. De legfeljebb pár óráig, és aztán Roy ismét a régi. Tracy gyűlölte a rejtélyeket, a titkolézást. Tudta, hogy egy ol an férfi- val, aki falakkal veszi körül magát, képtelen lenne együtt élni. ~ nyíltan feltárta az érzéseit, és nagyon bántotta, hogy Roy elrejti a sajátjait. A férfi minden szenvedélyét beleadta a kapcsolatukba, sokat nevettek együtt, mégis minden mélyebb érzését, gondolatát megtartotta magának. Bizo- nyára ehhez szokott hozzá tizenhárom éves kora óta. Képes-e Roy egyáltalán igazi, odaadó, fenntartások nélküli szerelemre? T.J. csak fgy tudná őt szeretni - ha a férfi hagyná. Mert ha ő mindent 66 Biztos menedék feláldoz a kapcsolatukért, nem érné be azzal, hogy kevesebbet kap vissza a férfitál, mint amennyit adott. Igyekezett elhessegetni a lehangoló gondolatokat, és hogy elfoglalja magát, nekifogott az íróasztalán rendet rakni. Pillantása egy atlantai új- ságra esett, amely már vagy egy hete hányódott az asztalon. A címoldal alsó sarkában észrevett egy fényképet, amely felkeltette az érdeklődését: a férfia képen ismerősnek tűnt neki. A cikkből kiderült, hogy a fotóalany neve Ferrell Reimer. A gyanítha- tóan komoly alvilági befolyással rendelkező ember körülbelül akkor tűnt el, amikor Tracy gondjai is elkezdődtek. Persze lehetetlen, hogy a két dolog között összefüggés legyen, de honnan olyan ismerős ez az arc? Beszélnie kell Royjal! A cikk utolsó soraiból megtudta, hogy röviddel lapzárta előtt megtalál- ták Reimer holttestét. Egyetlen lövéssel végeztek vele, közvetlen közelről. Tracy az ajkába harapott, és kitartóan vizsgálgatta a képet, hogy eszébe jusson, hol látta ezt a férf-it... Majdnem leesett a székről ijedtében , amikor Roy hátulról megszólí- totta. - Nagyon elmerültél a gondolataidban - jegyezte meg a férfi. Az ajtó- félfának dőlve állt, mintha már hosszabb ideje figyelné. Tracy kiejtette kezéből az újságot, és szinte megbabonázva nézte ven- déglátóját, aki épp vizes haját igyekezett a homlokáról hátrébb fésülni. Fehér inge és nadrágja helyenként nedvesen tapadt izmos testére, látvá- nyosan kidomborítva az alakját. T.J.-nek elszorult a torka. - Azt hittem, dolgozol... A férfi vállat vont. - Kellene is. Azután eleredt az eső, és nem tudtam tovább odafigyelni. - Az eső miatt? A férfi huncut mosolya egy dörzsölt kalóznak is becsületére vált volna. - Bizonyt Tegnap reggel óta többé nem eshet úgy az eső, hogy ne fogna el a vágy utánad. T.J. felállt, s Royhoz lépett. - Remélem, csapadékosra fordul az idő. Mindketten mosolyogtak. - Úgy legyen! - suttogta Roy, ls ajkával máris Tracyét kereste. Aztán egyszerűen csak felkapta a nőt, s átvitte a hálószobájába. T.J. úgy döntött, most az egyszer még nem teszi szóvá Roy uralko- dói - bár tagadhatatlanul regényes - viselkedését. A piactér színes forgatagában a világ minden tájáról jött turisták bá- mészkodtak, s úgy nézegették az olcsó, egyszerű emléktárgyakat, mintha kincsekre bukkantak volna. Tucatnyi nyelven, hangosan és élénk kézmoz- 67 dulatokkal próbáltak valamicskét lealkudni az árakból. T.J. és Roy kéz a kézben sétáltak, élvezettel bámészkodtak a tömegben. Szombat délután volt, áthajóztak ebédelni erre a legközelebbi, nagyobb szigetre. Frissen mázolt kis hajók közlekedtek a szigetek közt, a forgalmas kikötőből bevásárolni vagy egyszerűen csak kirándulni vágyó turisták özönlöttek a belváros felé. A menetrend szerint felszálló és földet érő kis utasszállító repülőgépek dübörgése időnként szinte elviselhetetlenné fo- kozza az amúgy is nagy zajt, állapította meg Tracy elégedetlenül. Pedig a kirándulás ötlete tőle származott. Royt csak magának szerette volna néhány órára, távol minden munkától és kötelességtől,, amelyeket Serendipityn soha nem lehetett teljesen a háttérbe szorítani. Ugy gondol- ta,jót fog tenni a férfinak egy kis kikapcsolódás, mert búskomorsági roha- mai egyre gyakoribbak lettek, és Tracy véleménye szerint ennek csakis a túlhakjtott munka lehetett az oka. Roynak kezdetben nem volt ínyére a kirándulás gondolata; azzal érvelt, hogy otthon nagyobb biztonságban vannak. Tracy azonban nem hallgatott rá, és hosszasan magyarázta: el sem tudja képzelni, hogy valaki egészen a karibi szigetvilágig követte volna. Az utóbbi napokban amúgy is azon tépelődött, nem hagyták-e magukat túlzottan megfélemlfteni. Igaz, hogy bombát helyeztek a kocsija alá, de lehet, hogy csak összetévesztették va- lakivel. Sokan járnak az övéhez hasonló ütött-kopott kisautóval. Ami pe- dig a többi esetet illeti, azok mögött talán nem is rejlik semmiféle ártó szándék. - Igazam van? - kérdezte Royt, és remélte, hogy megerősítő választ kap derűlátó helyzetelemzésére. Nagy csalódására Roy nem értett vele egyet, mégis beleegyezett a ki- rándulásba. Előtte persze megtette a szükséges óvintézkedéseket. - Tetszik valami? - kérdezte most Roy a piaci árusok kínálatára mu- tatva. -Mit szólnál egy kagyló nyaklánchoz? Egy fonott táskához? Esetleg egy díszpárnához, amely zenél, ha megnyomják a közepét? Tracy nevetve rázta a fejét. - Nem vagyok valami nagy bevásárló. - Mit szeretnél csinálni? T.J. vágyakozva felsóhajtott, amikor meglátott egy sportos, búvárfel- szerelést cipelő ifjú párt. - Borzasztóan szeretnék úszni, és egy kicsit búvárkodni - felelte irigy- kedve. Roy követte a tekintetét, aztán a gipszre pillantott. - Ot hét múlva leveszik a gipszet, utána nagyokat fogunk úszni és búvárkodni. Csodálatos a víz, élvezni fogod. Hirtelen belehasított a gondolat, hogy öt hét múlva T.J. talán már nem lesz vele - akár megtalálják a rejtélyes merénylőt, akár nem. Tracy nem engedheti meg magának, hogy túl hosszú időre kiessen a munkából. - Majd, egyszer... - válaszolta a nő könnyedén, bár maga sem hitte 68 Biztos menedék igazán, amit mondott. Nehezen tudta elképzelni, hogy egyszer búcsút ve- gyen Roytól, pedig ez elkerülhetetlen volt. Pusztán a gondolattól nyomo- rúságosan érezte magát. Igyekezett a jelenre ösazpontosftani figyelmét, hogy élvezni tudja a Royjal töltött napot. Egyszer csak az a kellemetlen érzése támadt, hogy figyelik. Idegesen körbenézett. Kicsit távolabb észrevett egy kócos fiatalembert, aki hideg kék szemével mereven bámult rá. Állán félig gyógyult seb látszott, Tracy azonban enélkül is felismerte volna. Szinte megbénult a rémülettől. - T.J:? - Roy hangja megtörte a gonosz varázst, amely a fenyegető pillantásoktól a lányt hatalmába kerítette. - Mi van veled? Tracy odakapta a fejét. - Roy, ott áll az a fickó, aki el akarta rabolni a táskámat! Roy izmai megfeszültek, és olyan erősen markolta meg T.J. kezét, hogy a nő u,~ai megroppantak. - Hol? Tracy megfordult, hogy megmutassa... de hirtelen megdermedt. Az il- lető kereket oldott. - Ott volt! -kiáltotta T.J., és a fejét forgatva próbálta felfedezni táma- dóját a tömegben, de nem találta. - Ott állt, és engem bámult. Nagyon jól láttam. - Hogy nézett ki? - Fiatal, a haja hosszú, zsíros, zilált, a szeme talán világoskék... a nézése rosszindulatú. Roy kihasználta a magasságát, sokáig jártatta tekintetét az emberek feje fölött, ám hiába. Ismét Tracyre pillantott; alig titkolta hitetlenségét. - Nem láttam senkit, akire illene a leírásod. A nő gerincén végigfutott a hideg. - Pedig ott volt. Tudom, hogy ő volt az - bizonygatta, és megszorította Roy kezét, mintha ezzel akarna nyomatékot adni szavainak. - Elhiszem, hogy láttál valakit... - Nem valakit, hanem azt az alakot! Az állán még mindig ott a sebhely, ahol eltaláltam a cipőm sarkával. Roy halkan elkáromkodta magát, és a kikötő felé indult. - Gyere! - Hová megyünk? - Haza, Serendipityre. T.J. vissza-visszanézett válla fölött, miközben Roy maga után vonszolta a piactéri forgatagban. - De Roy, nem kellene értesítenünk a rendőrséget? A férfi továbbsietett. - És mit mondjak nekik? - Azt... hogy... Nem is tudom. - Visszamegyünk a szigetre - mondta Roy ellentmondást nem tűr- ve. - Ott biztonságban vagy. 69 Tiffi~nnr Biztos menedék Tracy megtorpant. - Roy? A férf-i türelmetlenül fordult vissza. - Mi az? - Meddig bujkálhatok még nálad? - kérdezte T.J. halkan. Nagyon sze- retett volna kfsérője gondolataiba látni. - Meddig tudsz vigyázni rám? Roy szeme vészjóslón szikrázott, mégis gyöngéden simogatta meg Tracy arcát. - Ameddig szükséges - felelte tömören. T.J. mélyet sóhajtott, s ellenállás nélkül követte Royt a hajóállomásra. 10. FEJEZET - Ha idáig tudta követni, akkor az illetőnek remek kapcsolatai lehet- nek - mondta Roy a telefonba. - Csak Tristan és a nyomozók tudják, hol van T.J. Gondolkodjon el ezen! Rendben, várom a hfvását. Dühödten csapta le a kagylót. Már több telefonáláson túl volt: össze- köttetésbe lépett Tristannal és az atlantai nyomozókkal, most pedig egy befolyásos kormánytisztviselővel beszélt, aki még a régi időkből szívesség- gel tartozott neki. Aválaszok azonban elkedvetlenítették. Pontosabban az, hogy nem kapott választ. A vizsgálat eddig nem vezetett eredményre. Nem bukkantak semmi nyomra, nem találtak senkit, akinek oka lett volna rá, hogy eltegye Tracyt láb a161. Semmit és senkit. Ennek ellenére valaki az újságfrónó életére tört. Nem is egyszer! Az utolsó kfsérlet majdnem sikerült. S ha T.J. szeme nem csalt, akkor most is a sarkában vannak... Roy önkéntelen megszorftotta a markában tartott golyóstollat. A gon- dolattól, hogy valaki ártani akar Tracynek, mély, ösztönös harag fogta el. Ismét felébredt benne az erőszakra való hajlam, amelyről pedig azt hitte, belepte a múlt hamuja. Jóllehet T.J. előtt igyekezett titkolni, az elmúlt hét folyamán indulatai egyre erősödtek. Ha csupán a halványuló kék foltokra esett a pillantása, vagy azt látta, hogy a lány arca megrándul, amikor begipszelt karjával nekiütközik valaminek, feltört benne a vágy, hogy bosszút álljon szenvedésének okozóján. Mindinkább a tudatára ébredt, mennyire magához tartozónak érzi a nőt, és egyre többet gondolt rá, mit jelent számára. Tudta, Tracyt nagyon bántja az, hogy képtelen egyértelműen kimutatni előtte az érzéseit. Holott amit érzett, az valódi volt... és mély. Ép en ez aggasztotta. De hát mit is nyújthat ő T.J.-nek? Eletet egy aprócska f`ólddarabon, távol minden várostól, elvágna a lehetőségtől, hogy a hivatását gyakorolj a. Elszigetelt életet vele kettesben. Egy férfival, akit sötét mútj ének emlékei kínoznak. Egy férfival, akinek sebei olyan mélyek, hogy félő, tán be sem gyógyulnak; aki időnként búskomorságba esik, s még azokat is távol tart] a magától, akik sokat jelentenek számára. Aki éjszakánként felriad, mert álmában most is a már halott ellenségeivel harcol. Ennek ellenére elég volt arra gondolnia, hogy T.J.-t elveszftheti, hogy a lány nem lesz mellette éjjel-nappal, és Royt máris elöntötte a hideg ve- 70 71 Tiffa~nr Biztos menedék ríték. Csakhogy minél jobban félt ettől, annál inkább visszahúzódott, mint- ha fel akarna készülni az elkerülhetetlen szakításra. Az ajtó felől zajt hallott. T.J. állt ott, s nézett rá komoran. Nem mo- solygott, barna szemében sem csillogott a szokásos csábftó fény. Roy sem fogadta mosollyal. Tracy feltűnően komoly volt, töprengő és se- bezhető. Ha kell, az életemet is odaadnám érte, suhant át Roy agyán a gondolat. Tekintetét a nő arcára szegezte, felállt, és elébe ment. Behúzta mögötte az irodaajtót, kezét Tracy csupasz vállára tette, homlokát az övéhez tá- masztotta. - Kiderítettél valami? - kérdezte halkan T.J. - Nem. Roy érezte, hogy a nő nagyot nyel. - Kár. - Itt biztonságban vagy, senki sem bánthat. Higgy nekem, kedvesem! Ezúttal Tracy nem utasította rendre a megszólításért, csupán mélyet sóh&jtott. - Nos, jó. Most mihez kezdünk? Egek, mennyire imádta a lányt Roy a bátorságáért! A lelkéért. Az eszé- ért és a testéért. Egyszerűen: szerelmes belé. Bár kimondani nem akarta, szerette volna ezt valahogy a tudomására hozni. Forró ajkát a nőére tapasztotta. T.J. mintha kicsit meglepődött volna, aztán szétnyitotta ajkait, és mohó szenvedéllyel viszonozta a férfi csókját. Roy jól ismerte már kedvese fék- telen természetét, és számított is a vad viszonzásra. Nem siette el a csókot, élvezte, ahogy nyelvük egymásra talál; finoman harapdálta a nő alsó ajkát. Tracy eleinte reszketett, majd ellazult az ölelő karokban, és fejét hátra- h~jtva, teljesen átadta magát a férfi becézgetésének. Roy lecsúsztatta ujjait T.J. válláról; le a karján, finoman simogatva a napbarnftott, selymes bőrt. Keze hirtelen beleütközött a gipszbe, s ettől megint haragra lobbant, ám sikerült azonnal elfojtania föltámadó indula- tait. Azt akarta, hogy Tracy ne kapjon tőle egyebet, csak gyöngédséget. A lánynak most erre volt a legnagyobb szüksége. Forró csókot lehelt a nyakára, ajkán érezte T.J. mind hevesebbé váló szívverését, nyelve élvezettel játszadozott a nő bársonyos bőrén. Szinte önkfvületben simogatta a formást testet, egy pillanatra a tenyerébe fogta Tracy telt keblét, m&jd ujjai végigsuhantak a karcsú derék és a gömbölyű csípő vonalán, mfg el nem érkeztek a feszes kis fenékig. Roy szorosan ma- gához ölelte a nőt, hadd érezze jobban az izgalmát, szenvedélyének igazi erejét. Érzékeltetni akarta vele, mennyire kívánja, mennyire szüksége van rá. T.J. lassan mozgatta a csípőjét, és Roy felnyögött, amikor vágya egy pillanatra oly gyötrelmesen erős lett, hogy kis haján erőszakba csapott át. Ónuralmát azonban sikerült visszanyernie, nem hiába szerzett benne gya- korlatot magányos éveiben. Tracy könnyű selyemfölsőjének mély kivágása új tájakra vonzotta a férfi ajkát, az apró gombok mintha csak arra vártak volna, hogy kigombolják őket. - Roy - suttogta T.J. rekedtes hangon -, annyira kívánlak! Gyere, menjünk vissza a lakosztályodba. - Nem - válaszolta Roy, aki épp a gombokkal foglalatoskodott. - Itt akarlak! Most. - De mi van, ha... - Nem érdekes. - De... - Tracy nem folytathatta, mert a férfi száját az egyik meredező mellbimbóra nyomta. - Ó, Roy! - nyögött fel kéjesen. Roy átfogta Tracy combját, játékosan megemelte a nőt, szájával a keb- lét simogatta. T.J. nevetve kapaszkodott szerelmese vállába. - Roy, tegyél le! - Szó sem lehet róla! -A férfi nyelvével hol az egyik, hol a másik rózsás bimbót becézgette. Tracy elfúló hangon szólftgatta: - Roy... Roy... - Hm? T.J. megint felsóhajtott: - Ne... ne hagyd abba... Édes terhét Roy a kényelmes kanapéhoz cipelte. Többször aludt már rajta, amikor kimerült a munkában, de mindig csak egyedül. Nem is akar- ta irodai fekvőhelyét senkivel megosztani. Eddig. Most óvatosan lefektette Tracyt, s betérdelt felhúzott lábai közé. Hosszú combját a nő Roy derekára kulcsolta. Egyik kezével le akarta hántani az inget, a másikat végighúzta kedvese nadrá®án. - Érezni akarlak. Vetkőzz le! Roy halkan nevetett a parancsoló hanghordozáson. Lám, az ő Tracyje nem valami félős, szégyenlős kislány! Pár másodperc múlva a zavaró ruhadarabok a pezsgőszínű szőnyegen hévertek, festői összevisszaságban, gazdáik pedig végre egymáshoz simul- hattak. Roy nem akart semmit elsietni, először T.J. gyönyörét szerette volna átélni. Zabolátlan vágya azonban majdnem elragadta, s az erőfeszítés, hogy megőrizze önuralmát, apró verítékcseppeket csalta bőrére. T.J. izgatóan simogatta a férfi testét, és sóváran tapadt hozzá. Csípőjét megemelte, finoman mozgatta, igyekezett becsalogatni szerelmesét oda, ahová az maga is kívánkozott. Roy remegő ujjai végigfutottak Tracy hasán, és végül a combok közti nedves fürtökön állapodtak meg. A n6 készségesen tárta szét lábait, Roy pedig csókolta, ahol érte, végül ott, ahol az előbb még az ujjaival kalandozott. T.J. kéjesen zihált, hullá- mokban tört rá a gyönyör. Roy minden önuralmát összeszedte, hogy kivárja, amíg kedvese a 72 73 Tiffi~nnr Biztos menedék csúcsra jut, és hangosan felsikolt. Csupán ekkor egyenesedett fel, s hatolt be végre a testébe, mindenről elfeledkezve, átadva magát a részegítő vágy- nak. ' Jócskán elmúlt már éjfél, amikor az ágy mellett megszólalt a „csipogó". Roy nyomban felébredt. Tracyre nézett, de a lány szerencsére aludt, mint a bunda. Roy szeméből, a régi beidegződésének köszönhetően, azonnal ki- röppent az álom, és kicsúszott az ágyból. Meztelenül ment át a szomszédos helyiségbe, s felemelte a kagylót. Két hívást is várt. - Mi történt? - kérdezte. - A sziget déli részén kivilágítatlan csónak kötött ki. Úgy látszik, va- laki szeretne észrevétlen maradni. - Készüuünk fel a fogadására - javasolta tömören Roy. A biztonsági szolgálat munkatársa fölnevetett. - Bízza rám, főnök! - Jó. Öt perc múlva ott leszek. Roy letette a kagylót, visszament a hálószobába, és csendben fel- öltözött. Nem akarta felébreszteni a békésen alvó lányt. T.J. mégis felri- adt - talán mert megérezte, hogy valami nincs rendben. - Mit csinálsz, Roy? A férfi közelebb lépett az ablakon beszűrődő holdfényben. T.J. megijedt, amikor észrevette, hogy Roy talpig feketébe öltözött, és revolvert dugott a farmerja övébe. Első gondolata az volt, kész szerencse, hogy Roy hétköznap nem visel sötét ruhadarabokat. A vendégek halálra rémülnének, ha a sziget tulajdonosát ilyen fenyegető jelenségként látnák. - Mi történt? - T.J. ledobta magáról a takarót, és nagy lendülettel az ágy szélére ült. - Hová mégy? - Csak egy gyors biztonsági ellenőrzés. - Roy igyekezett kerülni Tracy tekintetét. - Feküdj vissza, édesem, és aludj tovább! A nő azonban már bele is bújt az ágy mellé készftett rövidnadrágjába. - Ne mondd nekem, hogy édesem! Ea nem úgy nézel ki, mintha csupán ellenőrzésre mennél. Valami nincs rendben, annak akarsz utánanézni. El- kísérlek. - Szó sem lehet róla! T.J. zavartalanul készülődött tovább, sietve felhúzta a trikóját is. A sok kínos gyakorlás jóvoltából már a mozgását akadályozó gipszben is gyorsan tudott öltözködni. - Már hogyne mennék! - közölte határozottan, és a szandálja után nyúlt. - Mi történt, mondj már valamit! Mi van odakinn? - Az ördögbe is, T.J., nem jössz velem, és kész! - Roly olyan pillantást vetett a lányra, amely bárkit rettegéssel töltött volna el; bárkit, aki nem ismerte és nem szerette Royt ennyire. - Valaki megpróbál észrevétlenül behatolni a szigetre, és biztosra veszem, hogy miattad. Úgyhogy maradj itt, és hagyd rám a dolgot! Tracy kissé megrettent ugyan a veszélyt sejtető szavaktól, ennek elle- nére felhúzta a szandálját, és lesimította a h&ját. - Nem, Roy, veled megyek! Nem tudsz visszatartani. - De még mennyire, hogy tudlak! - A férfi keményen megszorította engedetlenkedő szerelmese karját, és ellentmondást nem tűrően kijelen- tette: - Rád zárhatom az ajtót. Tracy elszántsága kissé megingott az éles hangtól és Roy dühödt pil- lantásától. Am még jobban megmakacsolta magát. Nem engedheti, hogy a férfi őmiatta egyedül vállalja a veszélyt! Támogatni akarta, amennyire csak tőle tellett. - Azt próbáld meg! - toppantott kihívóan. Kihúzta magát, és farkas- szemet nézett őrangyalával. Roy elképedve meredt rá. Először merészelt valaki dacolni vele. Majd az órájára pillantott, halkan elkáromkodta magát, és... engedett. - Na jó, gyere... - legyintett kelletlenül. Azután szigorúan hozzáfűz- te: - De azt teszed, amit mondok, és nem leszel az utamban. Világos? - Igenis! -bólintott Tracy megkönnyebbülten. - Nem csinálok semmit, ami veszélybe sodorhatná bármelyikünket. Megígérem. Roy kifelé mutatott. - Akkor menjünk! Maradj szorosan mondok. - Úgy lesz. Tracy követte a férfit. Szfve a torkában dobogott, és némileg megcsap- pant a bátorsága, amikor felfogta a helyzet komolyságát. Kiléptek a trópusi éjszakába, s ekkor annak is a tudatára ébredt, hogy jobban félti Royt, mint saját magát. Nem élné túl, ha valami baja esne! Az is eszébe ötlött, mekkora ostobaság volt azt hinnie, hogy a férfinak éppen az ő segítségére van szüksége. A két betolakodót állig felfegyverzett biztonsági emberek vették körül, és ártalmatlanná tették, mielőtt ők odaértek. Mindez olyan gyorsan és zajtalanul történt, hogy az üdülők semmit sem vettek észre. Hogyan is hihettem, hogy Roynak szüksége lesz rám a bűnözők elfogá- sánál? - tűnődött T.J. Vagy hogy egyáltalán bármikor, bármihez szüksége lehet rám...? mögöttem, amíg mást nem Roy irodájába kísértette a behatolókat, és áttelefonált a legnagyobb sziget rendőrőrsére. Ezután Tracyhez fordult, aki a hálószobai összetűzés óta feltűnően csendesen viselkedett. - Nos, felismered valamelyiket? Tracy bólintott, és a fiatalabb felé intett. A két fogoly megkötözött kéz zel ült egymás mellett. Fegyvereik Roy előtt feküdtek az íróasztalon. - Ez az alak támadt rám Atlantában! bt láttam a piactéren is. 74 75 Tiffarnr Biztos menedék A férfi, akire rámutatott, dühösen hunyorgott, és durva szitkokkal il- lette leleplezőjét. Roy erre a legnagyobb nyugalommal képen törölte. Az ütés a férfit állon találta, feje hangos koppanással a szék támlájának ütődött. T.J. összerán- dult, és döbbenten meredt Royra. Az azonban nem törődött vele, csak ré- mült foglyával. - Ne merészeld ezt a hangot használni! - szólt rá élesen. - Álljon meg a menet! -hördült fel a bűnöző. - Nem bánhat így velem. - Ez a sziget az enyém - felelte Roy vészjósló mosollyal. - Itt azt csi- nálok veletek, amit akarok! Akét fehér egyenruhás izomkolosszus egyetértőn vigyorgott. T.J. tátott szájjal figyelte Royt; nem hitt a szemének, hogy mivé változott át hirtelen a sziget elbűvölő, udvarias vendéglátója. - Most, hogy tisztában vagytok a játékszabályokkal - folytatta Roy karba tett kézzel -, elcseveghetünk egy kicsit. Kinek dolgoztok? Egyikük sem válaszolt, csak az ifjabb vetett segélykérő pillantást a kopasz idősebbre, de az elszántan rázta a fejét. Roy megköszörülte a tor- kát, s megint a fiatalabbhoz fordult. - Talán nem értettétek pontosan a kérdést. Azt akarom tudni, ki bérelt fel titeket, hogy kinyírjátok a barátnőmet. A kérdezett arcát jeges veríték lepte el. - Ha eláruljuk, végünk, amint visszamentünk Atlantába... - A helyetekben emiatt nem aggódnék - győzködte tovább Roy. - Ha nem tudom meg, amit akarok, itt sem kezeskedhetem a testi épségetekért. Egy másodpercre megfeszftette a karizmait, hogy semmi kétséget se hagyjon afelől, mennyire komolyan gondolja, amit mondott. Ki akarta csi- karni belőlük a választ, és látszott, hogy erre bármilyen eszközt felhasz- nálna. - De Roy... A férfi egy pillantással elhallgattatta Trayt. A lány nyelt egyet, s többé nem próbált közbeavatkozni. Hiszen meg is ígértem neki, emlékeztette magát. Azonkívül 8 is kíváncsi volt rá, kinek lehetett útjában. Roy megint az izzadó fiatalemberre nézett. - Szóval? - Han®a halk volt, de fenyegető. Foglya káromkodott, idegesen sandftott sötét képű társára, végül ki- bökte: - McBain. Így hívják a pasast. Többet nem tudok. Roy elégedetten bólintott. - Mond neked valamit ez a név, T.J.? A nó teljesen elképedt. - McBain? Aki a városi tanács képviselője? A bűnöző vállat vont, biccentett, de nem volt hajlandó többet elárulni. Tracy alig fogta fel, amit hallott. Miért akarná McBain megöletni? Hi- szen nem is ismerik egymást! T.J. ugyan sohasem rokonszenvezett vele, és a legutóbbi választáson is ellene szavazott, ám ezen túlmenően nem volt közük egymáshoz, s ezt rögtön közölte is Royjal. - Még sohasem találkoztál vele? - Ezt azért nem mondtam. Egyszer találkoztunk, de csak futólag. Éppen nagyon dühös volt, de nem rám, hanem a feleségére. Interjút ké- szítettem a hölggyel, és miközben megmutatta a házát, bementünk a dol- gozószobába is, és véletlenül megzavartuk... -A lány hirtelen elhallgatott, tenyerét a szája elé kapta. Roy csodálkozva felvonta a szemöldökét. - Csak nem azért uszftott rád bérgyilkosokat, mert tanúja voltál egy családi jelenetnek? - Azért nem is, de... - Tracy emlékezetét megerőltetve próbálta fel- idézni a férfi arcát, akivel McBain akkor tárgyalt. -Jóságos ég! - nyögött fel, és kiszaladt az irodából. Roy Tracy után bámult, aztán odavetette az őröknek: - Tartsátok szemmel ezt a két gazembert! Az alkalmazottak bólintottak, Roy pedig kiviharzott. Kétsége sem volt afelől, hogy még sok munka vár rá ebben az ügyben. T.J.-t a szobájában találta, épp a múlt heti újságot tanulmányozta. - Roy, ez az ember... - mutatta Tracy a címlapon látható fényképet. Roy közömbösen pillantott a fotóra. - Mi van vele? - Ferrell Reimernek hívják, és feltételezik, hogy kapcsolatban állt az atlantai szervezett bűnözéssel. Ebben a cikkben azt olvastam, nem sok- kal azután tűnt el, hogy Judy McBainnél jártam. Azóta megtalálták a hul- láját is. - Mennyiben érint ez téged? - Roy egyből élénkebb lett. - Szinte biztosra veszem, hogy ő volt aznap McBainnél. Reimert még soha nem láttam azelőtt, ezért nem is ismerhettem fel. Csak azon csodál- koztam, miért gurult annyira dühbe a tanácsos úr, amikor megzavartuk a tárgyalásukat. Azt hittem, mindig így bánik a feleségével. Most már gyanftom, hogy egyszerűen beijedt, mert Reimer társaságában láttam. - Egy városi tanácstag természetesen nem örül, ha egy újságíró meg- lepi, amint egy gengszterfőnökkel cseveg. Különösen nem, ha esetleg an- nak meggyilkolását tervezi. - Ha jól tudom, McBainnek kiterjedt üzleti kapcsolatai vannak, de a nevét eddig soha nem hozták összefüggésbe az alvilággal-töprengett han- gosan T.J. - Az utóbbi időben az a hír járta, hogy szeretne szenátor, sőt esetleg kormányzó lenni. - Nem ő lenne az első hatalomvágyó politikus, aki veszélyes játszmák- ba keveredett - állapftotta meg Roy, és fejével az újság felé intett. - A legkisebb gyanú, hogy kapcsolatban áll az alvilággal, romba döntené a politikai pályafutását. - Én pedig annyira el voltam foglalva magammal, annyira feldühített 76 77 TifF~nr a pletykarovathoz történt áthelyezésem, hogy elpuskáztam életem legna- gyobb lehetőségét - fakadt ki T.J. - A fenébe is, milyen ostoba voltam! Miért nem jöttem rá előbb erre az összefüggésre? - Ha valakit meg akarnak ölni, az épp elég ok arra, hogy összezava- rodjék-vigasztalta Roy a lányt. -Azonkívül a kísérleteket eleinte eléggé kontár módon végezték. Ahogy elnéztem azt a két pancsert, akiket McBain felbérelt, már nem is csodálom. Érthető, hogy eszedbe sem jutott összefüg- gést keresni. A bombamerényletig nem is vetted komolyan az egészet. Tracyt azonban nem nyugtatta meg az ésszerű magyarázat. Izgatottan járkált fel-alá a szobában. - Ha alaposabban utánagondoltam volna, főleg azt követően, hogy megláttam itt Reimer képét... De sokkal jobban lefoglalt az, hogy... - El- némult, az ajkába harapott. Roy szerette volna tudni, mit hallgatott el. Talán éppen vele kapcsolat- ban valamit? Am nem akart tolakodó lenni. Meg aztán bizonyos dolgokat sürgősen tisztázniuk kellett. - McBainen kívül talán te vagy az utolsó, aki Reimert élve látta. - Valóban azt hiszed, hogy McBain ölte meg? - Több mint valószfnű. Ha még arra is vette a fáradságot, hogy idáig üldözzön, akkor nyomós oka lehet rá, hogy megszabaduljon tőled. Beszélek az atlantai nyomozókkal. T.J. bólintott. - Jól van. Kintről hangok hallatszottak. Roy kinézett az ablakon. - Megjöttek a rendőrök a két gazfickóért. Miért nem fekszel le, amíg én mindent elintézek? - Nem! - ellenkezett T.J., és határozottan a férfihoz lépett. - Úgysem tudnék aludni. Veled megyek. Maga is meglepődött a saját határozottságán, Roy azonban észrevehe- tően megörült, és egymást átkarolva léptek ki a helyiségből. A férfinak az az érzése támadt, hogy valamit meg kellene mondania Tracynek. Most. Azonnal. Csak sehogy sem jutott eszébe, mi lenne az, ezért inkább hall- gatott. Csak amikor benyitottak az irodába, ahol egy csapat rendőr várakozott, villant át az agyán, hogy fontos alkalmat mulasztott el, s ezt később még megbánhatja. Ismét elnyomta magában ezt az érzést, és minden figyelmét a rá váró feladatokra összpontosította. 78 11. FEJEZET Másnap délután Tristan telefonált, ta~jékoztatta Royt a nyomozás állá- sáról. McBaint letartóztatták, és bizonyftékokat találtak rá, hogy Reimer zsarolta: pénzt és politikai szívességeket kért tőle. Reimer ugyanis tudo- mást szerzett a tanácsos néhány korábbi piszkos üzletéről. T.J. tanúval- lomása derített fényt a McBain és Reimer közti kapcsolatra. Az is kiderült, hogy valóban McBain volt az utolsók egyike, akik Reimert még élve látták. - Azzal, hogy felbérelte ellened ezt á két embert, végleg összeszorult a nyaka körül a hurok. - Roy összefoglalta T.J. számára, amit megtudott. - Nem elég, hogy a fickó pocsék politikus, bűnözőként is tehetségtelennek bizonyult. T.J. bólintott. - Akkor tehát lezárult az ügy - mondta. - Igen, most már vége. Miért nem érzem magam mégsem felszabadultnak? - tűnődött Tracy. Hiszen óriási teher esett le a vállamról. Újabb félelem tört azonban rá, jóllehet egy belső hang egyre ismételgette: „Minden tisztázódott. Vége!" - Tehát most már nyugodtan visszamehetek? - Ujjait nézegette, ide- gesen piszkálgatta a gipszet. - Amikor csak kedved tartja - erősítette meg Roy beleegyezően. Tracy megnyalta az ajkát. - Akkor legjobb lesz minél előbb visszautaznom. Rengeteg dolgom van. Jelentkeznem kell a dél-karolinai lapnál. A családom is szeretne viszontlátni, hogy valamennyien meggyőződjenek róla, épségben megúsz- tam az ügyet. - Én is azt hiszem. Amint indulni akarsz haza, rögtön megteszem a szükséges előkészületeket. Haza? Tracy nem tudta, mit értsen ezalatt. Az atlantai lakását? Egy új lakást Dél-Karolinában? Szülei floridai házát? Egyik sem lesz számá- ra igazi otthon, mert Roy nem lesz vele. Magányos lesz, bárhová megy is. A férfi, akit szeret, itt marad, tovább éli zavartalan életét a szigeten. Nélküle. - Azt hiszem, már holnap elutazom. Kérdezd meg, Roy, nem akarok-e maradni! Kérlek! - fohászkodott ma- gában. - Szólok Jeanette-nek, foglaljon neked helyet az egyik gépen. 79 Biztos menedék TiffAnnr Ha lett volna is a férfinak ellenvetése, a hangja és arckifejezése mind- ebből semmit nem árult el. Tracy szíve összefacsarodott. Amióta a két bűnözőt a rendőrség elszállftotta, Roy olyan távolinak tűnt, mint egy má- sik bolygó. Nincs mit tenni, ő is visszahúzódik a csigaházába. Legalább a méltóságát meg ke116riznie! - Egyébként ma délután még egy csomó papfrmunkát kell elintéz- nem - közölte Roy zsebre dugott kézzel. - A szokásos hó végi dolgok. Kell néhány óra, hogy mindennel végezzek; valószfnűleg késő estére leszek csak kész. Ha gondolod, hozass magadnak valamit a szobapincérrel, vagy foglalok neked asztalt az étteremben. - Rendben - felelte T.J. elfordulva. - Összecsomagolok, és hagylak dolgozni. - Köldök valakit, aki segít. - Köszönöm, nem kell! - utasította vissza a nő az ajánlatot, oda sem pillantva. - Már éppen eleget tettél értem. Könnyek nélkül, felemelt fejjel távozott - a szíve azonban darabokra tört. Roy még sokáig nézett T.J. után, aztán hirtelen dühkitöréssel nekiesett íróasztalának, és mindent lesöpört róla: a számlákat, dossziékat, írósze- reket. Arcát tenyerébe temette, és átkozta magát, amiért hagyta Trayt szó nélkül elmenni. Pedig tudta, hogy semmit nem képes neki nyújtani, amivel maga mellett tarthatta volna. Roy valóban sokáig dolgozott. Legalábbis sokáig maradt az irodáj óban. Vagy azért, mert igazán sok sürgős dolga volt, vagy mert kerülte a talál- kozást Tracyvel, aki végül belefáradt a várakozásba, és lefeküdt. Nyu- galmat azonban az ágyban sem lelt; álmatlanul töltötte az éjszakát. Nyomorultul érezte magát, idegesen forgolódott a nagy, széles ágyon. Sze- retett volna álomba merülve elmenekülni kfnzó gondolatai elől, de tudta, hogy ebben a megváltásban nem lehet része. Ma éjjel nem. Hiszen alig néhány óra múlva el kell hagynia a férfit, akit szeret. Késő éjjel hallotta meg Roy lépteit. Lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy az ~jt~jához ér... de könnyek között kellett tudomásul vennie, hogy a férfi némi tétovázás után továbbmegy, és magára zárja hálószobája ajtaját. Ez volt az első eset az itt-tartózkodása óta, hogy Roy bezárkózott! Egy pillanatra a régi, lobbanékony, fékezhetetlen haragú T.J. kereke- dett felül benne. Ledobta magáról a takarót, s arra készült, hogy bedöröm- böl a férfi ajtaján. Megkérdezi, miért kerüli egyszeriben, mint egy leprást. Talán még egy jobbhorgot is elhelyezne az állán, amiért ekkora fájdalmat 80 Biztos menedék okoz neki. Soha senki nem bánthatta meg Tracy Jessica Hamist büntet- lenül. Ekkor azonban ismét az új T.J. vette át lelkében az uralmat: az, akit a szerelem sebezhetővé tett. Lassan visszadőlt a párnáira. Tudta, semmit sem tehet azért, hogy Roy szeresse, bármennyire vágyik is rá. Lehunyta égő szemét, arcát párnájába fúrta, és azt kívánta, bár minden úgy lenne, mint mielőtt Roy belépett az életébe. Mielőtt meghódította a szívét, amelyet addig bevehetetlennek hitt. Észre sem vette, hogy Roy belépett a szobájába. Csak amikor az meg- érintette a vállát, ocsúdott fel ijedten. Látta, hogy a férfin csupán alsónad- rág van. Ismét megcsodálta izmos alakját, széles mellkasát, lapos hasát, erős combját. Sötét, hullámos haja kócos volt; látszott, ő sem bfrt elaludni. Tracy annyira vágyott az ölelésére, hogy szinte beleremegett. - Mi a baj, Roy? - Hiányoztál az ágyamból. T.J. szíve megtelt reménységgel. - Igazán? - Igazán. - Roy a nő hajába túrt, majd ujjai végigfutottak karcsú nya- kán. - Hozzá kell majd szoknom, miután elmentél. A remény szikrája kihunyt. - Ez már csak így van - felelte Tracy könnyedén. Roy letérdelt az ágy mellé. Szeme fénylett a sötétben. - T.J.... - Tessék! A férfi tétovázott. Amikor végül megszólalt, érezte, nem azok a szavak hagyták el a száját, amelyeket mondani szeretett volna. - Még van egy éjszakánk. Nem tölthetnénk együtt? Tracy visszautasíthatta volna a férfi ajánlatát, és meg is teszi, ha úgy gondolja, Roy csak kihasználja; még egyszer élvezni akarja a testét. A férfi a szívét meghódította ugyan, de büszkesége a régi maradt. Ám volt valami Roy hangjában és tekintetében, ami megfogta. Szokat- lan zavar? A sebezhetőség rezdülése? A védtelenségé, amelyet már ő maga is j61 ismert? Vagy a régi fájdalom, amelyet soha nem tudott igazán meg- érteni? - Roy, azt hiszem... A férfi közvetlen közelről suttogta a fülébe; - Csak még egy éjszakát, T.J. Kérlek! „Kérlek!" Nem lehetett könnyű kimondania ezt a szót. És nem is lehe- tett visszautasftani. - Gyere! - Tracy felkínálta ~jlcát, és Roy boldogan fogadta el. Vadul, szinte őrjöngve szerették egymást. T.J. gyengének és egyúttal erősnek, teljesen kielégültnek, mégis za- vartnak érezte magát, amikor mindennek vége lett, és Roy mélyen aludt a karjában. 81 TiffAnnr Hogyan képes a férfi így szeretkezni vele, ha nem táplál az övéhez ha- sonló felkavaró érzéseket? Éa ha ma este ennyire hiányzott neki, miért akar megszabadulni tőle? A helikopter fúlsiketítő zajjal készült az indulásra, a forgólapátok ka- varta szél felborzolta a közelben állók haját. A bőröndök a fedélzeten voltak, a pilóta csak utasára várt. T.J. elköszönt Jeanette-től és néhány alkalmazottól, már csupán Roytól kellett búcsút vennie. - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg, amit értem tettél - mondta túlkiabálva a zajt. - Már többször megköszönted - emlékeztette őt Roy. Aztán Tracy be- gipszelt karjára nézett, amelyet a nő vászonkendővel kötött fel. - Vigyázz a karodra! - Úgy lesz. Bár Roy arckifejezése nem árult el semmiféle érzelmet, T.J. képtelen volt beszállnia gépbe. Nem bírt elszakadni a férfitól. Roy rámosolygott, de ez csak árnyéka volt máskor oly elbűvölő moso- lyának. - Utálok búcsúzni... - Én is - felelte T.J. Roy odalépett hozzá, arcát két tenyerébe fogta, és csókot lehelt az aj- kára. - Vigyázz magadra! Kerüld a bonyodalmakat. A nő nagy nehezen elmosolyodott. - Az utóbbit nem fgérhetem. - Tudom - válaszolta Roy. - A zűrös helyzetek szinte vonzanak. Mint- ha egyenesen rád várnának, ugye? - A jelek szerint. Roy még egyszer megcsókolta kedvesét, ezúttal forróbban. Azután hát- ralépett. - Viszontlátásra, T.J.! - Viszontlátásra, Roy. Nem fogok bőgni, győzködte magát a lány. Nem fogok bőgni. Most sem- miképpen. Gépiesen tett néhány lépést a helikopter felé; a szél testéhez tapasztot- ta bő blúzát és nadrágját. Váratlanul megtorpant, és hátrafordult. - Veled maradtam volna. -Alig ismert rá a saját hangjára. -Ha meg- ké~sz, itt maradtam volna. Roy megdermedt, csupán arcán rándult meg egy izom. Végül fgy felelt: - Talán velem maradtál volna... egy darabig. Amíg rá nem jössz, hogy nincs, ami itt tartson. Ezért jobb, ha most elmégy. 82 Biztos menedék Tracy nézte, ahogy a férfi ott áll, kihúzott derékkal, elutasítón, és hir- telen kitört belőle: - Te szerencsétlen, vak bolond! Mindenkinek választania kell egyszer az életben. Te, úgy látszik, arra szántad el magad, hogy a mártfrt játszd ezen a szép kis szigeten. Hát jó mulatást hozzá! Hiszen annyira szereted ezt a szerepet... és átkozottul j61 is alakítod! Ezzel sarkon fordult, és a helikopterhez futott. Csak akkor nézett vissza, amikor Roy feje fölött lebegtek. A férfi még mindig ott állt kővé meredve, fehér öltözéke szinte vakftott a napfényben. Tracynek mégis az volt az érzése, sötétárnyék vetül rá, ahogy bénultan néz a gép után. T.J. rövid látogatást tett a családjánál, azután visszatért Atlantába. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy hfrneves személyiség lett belőle: ő volt az a riporternő, aki több merényletet élt túl, és hozzájárult az utóbbi évek egyik legnagyszabásúbb bűntényének felderítéséhez. A lapnál is ész- revehetően j avult a helyzete. Mintha attól, hogy egy ilyen nagy port kavaró eset főszereplője lett, emelkedett volna értéke a munkaadói szemében. A főszerkesztő felajánlotta, hogy visszahelyezi a belpolitikai rovathoz, amit mindig is szeretett volna. Főnöke aggodalmasan kérdezgette, tud-e dol- gozni törött karral. T.J. azonban nem akarta megrövidíteni a betegszabadságát. Időre volt szüksége, hogy előkészítse dél-karolinai bemutatkozását. Az újonnan tá- madt figyelem ellenére sem volt hajlandó az atlantai újságnál maradni. Szerette volna az életét ismét megnyugtatóan elrendezni. Nem érzett kedvet semmihez - sem a munkához, sem a barátaival való találkozás- hoz -, de nem engedhette, hogy egy balsikerű szerelmi ügy tönkretegye az életét. Azelőtt sem hagyta soha, hogy a gondok maguk alá gyűrjék. Minden csapás után összeszedte az erejét, és talpra állt. Mialatt azonban a tükör előtt szépftkezett, ráébredt, hogy most más a helyzet. Igazán szerelmes. Életében először. Ez az érzés nem múlt el csak azért, mert a jelek szerint nem talált viszonzásra. Bármennyire igyekezett is, a szeretett férfit nem tudta száműzni gondolataiból. Két hét telt el azóta, hogy hazatért Serendipityről. Elege lett abból, hogy örökösen a lakásában gubbasszon. Kétszer már találkozott ugyan Gayle-lel, a többi barátjával azonban eddig nem. A külvilággal jóformán csak telefonon érintkezett. Előfordult, hogy bekapcsolta az üzenetrögzftőt, noha otthon volt, mert nem akart a hívásokra válaszolni. Úgy érezte, ki kell végre mozdulnia otthonról, hogy emberekkel talál- kozzék, megigyon egy pohár italt, váltson pár szót másokkal. Szüksége van társaságra, hogy enyhüljön a f~jdaIma - legalább néhány órára. 83 TiffArnr Gyorsan taxit rendelt, mielőtt meggondolhatta volna magát, mert ak- kor ismét keseregve, magányosan tölthette volna az estét. - Szia, T.J.! - üdvözölte nagy hangon Mitchell Drisco, amikor meg- jelent a bárban. Tracy mosolyra húzta szája szélét, és társasága törzsasztalához indult. Útközben fogadta az ismerősök köszönését, minden kérdésre türelmesen válaszolt, és mindenkit megnyugtatott, hogy jól van. Egyszerűen pompá- san érezte magát. - Miért nem hoztál magaddal szócsövet, Drisco? -jegyezte meg szára- zon, amikor végre az asztalhoz ért. - A túlsó háztömbben lakók még nem értesültek róla, hogy megjöttem. Drisco csak vigyorgott sűrű bajusza alatt, és odaintette a felszolgálót. - Vendégem vagy egy sörre. - Meghívsz? Mi ütött beléd? - Nem is tudom. Talán a gipszed miatt van... - felelte a férfi vidáman csillogó szemmel. - Olyan szánalmasan nézel ki vele. Amit erre kapott, attól bárki más fülig pirult volna, ám Drisco csak mosolygott, és megrendelte az italokat. Később egy széles vállú, gyűrött rendőregyenruhás, színes bőrű férfi csatlakozott hozzájuk. - Szervusz, T.J. Jól nézel ki, kislány! Örülök, hogy megint köztünk vagy. - Köszönöm, Luc. És te hogy vagy? Luc vállat vont. - A szokásos. A pincér meghozta a söröket. T.J. érezte, hogy a nyakizmai lassan el- lazulnak, és azon tűnődött, miért is maradt ilyen sokáig távol a barátaitól. Hiszen éppen erre van szüksége: elismerésre, kedvességre, árt~lan csip- kelődésre. - Ohó, végre teljes a banda létszáma! - dörmögte Mitchell. - Hozz egy széket, idegen, és mondd el, mi járatban vagy errefelé! Tristan is letelepedett az asztalhoz. - Üdv, Mitch! Reméltem, T.J., hogy itt talállak. Kerestelek telefonon. - Kerestél? Minek? Tristan mosolygott, és könnyedén megfogta a nő ép kezét. - Csak látni akartalak. Elvégre nem találkoztunk azóta, hogy Roy elmenekített a szigetére. Roy nevének puszta emlftése is elegendő volt ahhoz, hogy szúró fájda- lom nyilalljon Tracy szívébe. Igyekezett leplezni szomorúságát. Nagyot kortyolt söréből, azután megkérdezte: - Hogy van Devon és a kislány? - Köszönöm, jól. El sem hiszed, Courtney milyen gyorsan nő! Feltétle- nül el kell jönnöd hozz ánkvacsorára, akkor magad is meggyőződhetsz róla. 84 Biztos menedék - Nagyon szívesen. - Reggel beszéltem Royjal - folytatta Tristan zavartalanul. T.J. a poharát bámulta, és ujj ával letörölt róla egy cseppet. Tudta, hogy Luc és Mitchell most minden figyelmüket ennek a beszélgetésnek szen- telik. - Ó, valóban? És hogy van? - Nem hallottál róla semmit? - Nem. Habár T.J. nem várta, hogy a férfi jelentkezik, mégis, mielőtt elindult hazulról, azon kapta magát, hogy percekig meredten nézi a telefont. Lehet, hogy eddig azért nem tette ki lábát otthonról, mert azt remélte, Roy fel- hívja? Micsoda ostobaság! - Meglep, amit mondasz - feszengett Tristan, habár Tracynek az volt a benyomása, nagyon is tisztában van vele, mi a helyzet. - Feltűnően fog- lalkoztatta a hogyléted. Mondtam, jobb lenne, ha személyesen érdeklődne. - Nos, eddig nem tette - közölte T.J. durcásan. Tristan hátradőlt a székén, kinyújtotta a lábát. - Értem. - Összevesztél Royjal, vagy mire véljem ezt az egészet? - kérdezte Mitchell a rá jellemző módon, kertelés nélkül. - Nem, nem vesztünk össze. - Megbántottad? - Nem! - vágta rá T.J. indulatosan. - Nem foglalkoznátok inkább va- lami mással? Például a saját dolgaitokkal? Drisco jelentőségteljesen köhécselt, Luchoz fordult, és a legújabb fut- balleredmények taglalásába kezdett. Tristan ellenben megint Tracyhez hajolt, és suttogva beszélt, hogy a többiek ne hallják: - Roy rendes fiú. A legjobb barátom. - Persze. De hát, Tristan... - Csak azt akarom, hogy tudd, megértelek titeket - szakította félbe Tracyt a férfi nyugodtan, ám határozottan. - Roy falat épít maga köré, amely kemény, mint a beton. Belátom, egy olyan nőnek, mint te, nehéz ezt elviselni. Csakhogy ő nem azért rejtőzik falak mögé, mert nem érdeklik az emberek, hanem mert túlságosan is érdeklik. Meg tudod ezt érteni? T.J. lassan bólintott. - Tisztában vagyok vele, hogy mindez a korábbi munkájával függ össze. Valami abból az időből rettenetesen bántja, és képtelen túltenni magát rajta. - Talán egyszer sikerül neki... ha segítséget kap valakitől, aki szereti. Valakitől, aki elég erős és makacs ahhoz, hogy áttörje a falat. - Miből gondolod, hogy szeretem? - vetette oda T.J. a régi karakán modorában. Tristan megértően mosolygott, mint aki sok mindent tud. - Azt hiszed, eltitkolhatsz előlem bármit is, Tracy Jessica? És - fizzte 85 TiffAnnr hozzá gyorsan, látva, hogy T.J. már emeli a lábát - ha még egyszer síp- csonton rúgsz, mindenki szeme láttára a térdemre fektetlek, és elfene- kellek! T.J. rögtön visszatette lábát a földre, de állta Tristan barátságos pil- lantását. Vajon tudja Tristan, hogy ő mindent elkövetett? Roy mellett maradt volna, ha a férfi akár a leghalványabban céloz rá, hogy ezt szeretné, vagy ha csak a karját nyújtotta volna felé. Miként értesse meg Tristannal, hogy Roy kimondatlan kérésére hagyta el a szigetet, nem a saját jószántából? Nem, inkább nem mond semmit. Nem engedi a büszkesége. Hiszen semmi egyebe sem maradt, csak az. 86 12. FEJEZET Roy a sziklaszirten állva végignézett a szigetén; amely valaha nagysze- rű menedéknek ígérkezett. Most azonban akármerre pillantott, mindenütt Tracyt látta; az irodában, az étteremben, a strandon, a lakásában. Az ágyában. Őrülten hiányzott. A nő egy hónapja távozott, s azóta Roy többet emésztette magát szobáj a falai közt, mint bármikor. A múlt árnyai egyre könyörtelenebbül üldözték, néha úgy érezte, végképp elhatalmasodnak fölötte. Miért engedte el T.J.-t, amikor tudta, hogy csak egy szavába kerül, és vele marad? Miért viselkedett ilyen gyáván, életében először? Miért nem hagyott maguknak legalább némi esélyt? Elképzelte, miként folytatja T.J. az életét. Nélküle. Talált vajon új ál- lást? Gyógyul-e szépen a karja? Vigyáz-e magára? Jár-e valakivel? Bánatosan nézte az alant elterülő tájat, amelyre lassan ráereszkedett az alkonyat. Bolond vagy, Dancer! - korholta magát. Menthetetlen bolond. T.J. a karját hajlítgatta, a kezét hol ökölbe szorította, hol szétnyitotta, gyakorlatoztatta az izmait. Közömbösen nézte, hogy a bal karja a jobbhoz képest sovány és betegesen fehér. Előző nap távolították el róla a gipszet, és megnyugtatták, hogy a karja nemsokára visszanyeri régi erejét. Végre valami, ami hamarosan normálisnak mondható az életében! A számítógép képernyőjére pillantott; igyekezett a cikkre összpontosí- tani,amelyet a dél-karolinai lapmegrendelésére frt. Az ottani főszerkesz- tőt érdekelték a munkái, de még nem tisztázták pontosan, mikor lép T.J. végleg a lap alkalmazásába. A billentyűzetre helyezte az uysit, begépelt egy mondatot, kétszer át- olvasta, majd kitörölte. Ismét beütött néhány szót. Könyöke mellett megcsörrent a telefon. Közömbösen emelte fel a kagy- lót. Mindegy volt, ki hfvja - aki érdekelte volna, úgysem telefonál. Gayle akarta elcsábítani egy kis csavargásra vagy moziba. - Hetek óta nem találkoztunk! - mondta szemrehányón. - Igazad van, de ma nem megy. Dolgoznom kell. 87 Biztos menedék TiffArnr Biztos menedék Gayle lemondóan sóhajtott. - Jól van, megértem. De ugye felhívsz, ha látni akarsz? - Persze, persze - ígérte T.J. Tudta, hogy a barátnője aggódik miatta. Ami érthető is, hiszen úgy viselkedik, mint egy szerelmi bánatban szen- vedő bakfis. Ahogy letette a kagylót, szúró fájdalom hasította halántékába. Kiment a fürdőszobába, hogy bevegyen egy aszpirint. - Meddig fogod még ezt csinálni? - kérdezte hangosan a tükörképé- től. - Életed végéig egy férfi után akarsz bánkódni? Viselkedj felnőtt mód- ra, Harris, szedd össze magad! Talán a tükörből visszanéző elgyötört arc látványának, talán a pocsék közérzetének köszönhetően egyszer csak villámként csapott belé a felis- meréságy nem mehet tovább! Kézbe kell vennie az életét. - Gyáva vagy, Harris - mondta lassan, tagoltan. Egész életében mindig megküzdött azért, amit akart, és az egyetlen férfiról, akit szeretett - és mindig is szeretni fog - harc nélkül lemondott. Hová lett a bátorsága, a határozottsága, az elszántsága? Nem hagyhatja, hogy a szerelem két lábon j áró, nyavalygó csődtömeggé változtassa! Valamit tennie kell. Roy szerette, ez kétségtelen; a szenvedélye, a tekintete elárulta. És Tracy még csak meg sem próbálta rávenni, hogy színt valljon! Kivonult a fürdőszobából, és egyenesen a telefonhoz lépett. Felhívj a az utazási irodát, megrendeli a repülőjegyet Serendipityre. Ha az összes meg- takarított pénze rámegy is, meg kell tudnia, van-e még esélyük szorosabb- ra fűzni az éket összekötő szálakat. Ha a férfi egyenesen a szemébe nézve kijelenti, hogy nem akarja őt, ám jó, akkor vége. Túl fogja élni. Esetleg behúz neki egyet a miatta átélt szen- vedésekért. Akkor legalább megpróbálta, és nem kínozza tovább a gondolat, hogy elmulasztott egy lehetőséget. Már éppen tárcsázni kezdett, amikor csengettek. Először nem akart ajtót nyitni, a csengő azonban egyre makacsabbul szólt. Nyilván valame- lyik barátja szeretne a hogyléte felől érdeklődni. Felrántotta az ajtót... és megkönnyebbülten látta, hogy nem kell már ~ldöznie Royt. Ő jött el hozzá! Lélegzetelállítóan vonzó volt a fekete trikó- ban és a kopott farmernadrágban. Tracy keze ökölbe szorult, és Roy gyomrába vágódott. Az ütés váratlanul érte a férfit. Meglepetten hördült fel, s egy másod- percre összegörnyedt. Azután szélesen elvigyorodott, belépett a szobába, és lábával becsukta maga mögött az Bejtót. T.J. óvatosan hátrált, de nem úgy, mintha tartana a bosszútól. Soha- sem félt Roytól, akkor sem, amikor az hatásosan bebizonyította, hogy szükség esetén az erőszaktól sem riad vissza. Kezdettől fogva tetszett neki a férfi bátorsága, heves vérmérséklete. - Drágám, én is örülök, hogy újra látlak. - Ne hívj drágámnak! - fakadt ki T.J. - Mit keresel itt? - Megpróbálkoztam a mártírszereppel, de nem nekem való. Elegem van belőle, hogy egyedül éljek a szép kis szigetemen. - Kutyát kellene tartanod - javasolta T.J. hűvösen, karba tett kézzel. A nő közönyös szavai zavarba ejtették volna Royt, ha nem veszi észre Tracy örömteli szemvillanását, mielőtt kapott egyet a gyomrára. - Nem kell kutya - jelentette ki mosolyogva. - Téged akarlak! - Sajnálom. Nem lenne belőlem jó háziállat. Nálam minden idomítás csődöt mond. Ahhoz sincs kedvem, hogy egy szobában ücsörögjek, és fark- csóválva keringjek körbe-körbe, amíg te a saját különbejáratú szikládon búsongsz. Nem várnám lelkesen, hogy visszagyere és megpaskold a nya- kam, vagy a sarokba zavarj, ha túl sokat kívánok; például őszinteséget, tiszteletet, bizalmat... - Tudom, sok fájdalmat okoztam. De én... - Micsoda?-vágott közbe Tracy. -Nem egyszerűen fájdalmat okoztál. Majdnem tönkretettél! Megpróbáltalak gyűlölni érte. Roy gyöngéden két tenyerébe fogta kedvese arcát, mélyen a szemébe nézette s egyik hüvelykujjával megcsiklandozta az ajkát. - Es sikerült? Valóban gyűlölsz? Tracy ujjai a férfi mellkasának feszültek. - Nem - suttogta elhomályosult szemmel. - Nem, te átokfajzat! Sót... én... Roy hirtelen megcsókolta. Nem bírta tovább. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy Tracyt utoljára a karjában tartotta. T.J. mohón nyitotta csókra az ajkát. Forró szenvedélye meghazudtolta szavainak hűvösségét. Roy pedig csókolta, csókolta, csak annyi szünetet tartott, amíg levegőt vett. Lázasan simogatta az ismerős testet, amely mintha kicsit lefogyott volna. Égő vággyal ölelte magához a nőt. - Egek, mennyire hiányoztál! Tracy is szenvedélyesen karolta át a férfit. - Te is hiányoztál, Roy! Roynak csak most tűnt fel, milyen erősen szorítja a lány. Hátrébb lé- pett, a karjára pillantott. - Eltűnt a gipsz! - kiáltott fel örömmel. - Igen. Tegnap vették le. - Gratulálok a gyógyulásodhoz! - Köszönöm. Kérsz egy italt? Royt mulattatta Tracy háziasszonyi sürgölődése. Ez a nekem való nő, gondolta. Az egyik percben gyomorszájon vág, a következőben pedig itallal kínál. Dehogy kell megváltoznia! T.J. mellett sohasem fog unatkozni. - Inni nem kérek, de szeretnék leülni. Beszélnünk kell egymással. Tracy hunyorgott, mintha nem lenne biztos abban, hogy hallani akarja, 88 89 Tiff~nnr Biztos menedéi~ amit a férfi mondani készül. Roy azonban megnyugtatón mosolygott rá, a kanapéhoz vezette, leült, és maga mellé húzta Trayt. - Azt mondtad, őszinteséget, tiszteletet, bizalmat vársz. - Igen. A hangulatváltásaidat még elviselem, de nem tudok úgy élni, hogy fal húzódjon közöttünk. Tudnom kell, mi bánt, mi nem hagy nyugod- ni. Miért érzed időnként úgy, hogy el kell rejtőznöd az emberek elől? En- gem is beleértve. Roy mélyet lélegzett, s belefogott a mondandójába. Olyasmikről mesélt, amelyekről még soha senkinek, Tristannak sem. Elmondta, mennyire von- zotta a hivatása kalandos, kockázatos jellege, s egyre mélyebbre merült egy olyan világban, amelynek a létezéséről a legtöbb embernek fogalma sincs. Beszélt a munkája sötét, visszataszító oldaláról is, a veszélyekről. Bevallotta, hogy a jót a rossztól elválasztó határ egyre jobban elmosó- dott előtte. A kábítószer elleni harcban ártatlanok is életüket vesztették. Mesélt a tízéves kisfiúról, akit megöltek, amikor az utolsó bevetésén lelep- leződött. - Manuel? - suttogta T.J. Gyöngéden megsimogatta a férfi jobbját, amelyet egész idő alatta kezében tartott. Roy meglepődött. - Honnan tudod... Ja, persze, az álmaim... - Igen. Ezt a nevet kiabáltad álmodban mindig olyan kétségbeesetten, hogy majd meghasadt a szívem. - Magamat okoltam a haláláért - ismerte be Roy. - Hiszen még gyerek volt! Mindenki győzködött, hogy nem az én hibámból történt, nem tehet- tem semmit, hogy megmentsem, de mégis. Ha csak... - Kimerülten felsó- hajtott, és megcsóválta a fejét. - Elég. Túl sok a „ha" és a „de". Az elmúlt négy évben Manuel és a többi ártatlan áldozat arca jelent meg előttem újra meg újra. Túl sok arc... túl sok áldozat. - Gyötröd magad, mert évek óta el akarod fojtani az érzéseidet -mond- ta T.J. megértően. - Bizonyára így kellett tenned, hogy túléld az egészet, hogy el tudd látni a munkádat. Talán a családod elvesztése váltotta ezt ki belőled: mindenért magadat okolod, és senkit sem engedtél túl közel ma- gadhoz, még a feleségedet sem. Roy, bólintott. - Általában sikerült is leplezni az érzéseimet. De nem mindig. - Mert mindent a szívedre veszel. Ez az oka valamennyi bajodnak: az önkínzásnak, az éjszakai lidércnyomásnak, a magány utáni vágynak. - Mint amikor felhők takarják el a napot. - Beszélned kell az érzéseidről, nem pedig magadba fojtani őket - ma- gyarázta T.J. komolyan. - Ereszd ki a bánatodat, ha túl akarsz jutni rajta. Láthatatlan ellenség ellen nem lehet harcolni. - Ma egy jó adagot kieresztettem belőle. Többet mondtam el neked, mint eddig bárkinek. - És most hogy érzed magad? Roy egy másodpercre elmerengett a válaszon, és meglepetten nyugtáz- ta, hogy az évek óta rá nehezedő súly mintha valóban könnyebb lenne egy kicsit. Igen, együtt tud majd élni a múltjával, ha szebb jövőt remélhet. Tracyvelközősen. - Nagyon jó érzés - dünnyögte. T.J. mosolygott. - Örülök. - Szeretlek, T.J. A nő keze megrezzent, Roy pedig lélegzet-visszafojtva várta a választ. Vajon Tracy megcsókolja, és azt feleli, hogy ő is szereti? Vagy megint behúz neki egyet? Nála sose lehet tudni. - Most éppen azt gyakorolod, miként kell kimutatni az érzései- det? - kérdezte a nő bizonytalanul. - Igen. Nos, hogy haladok? - Egészen jól. - Akkor kimondok mindent, ha már úgyis lendületben vagyok. Szeret- lek. El akarlak venni feleségül. Gyerekeket akarok tőled, és melletted sze- retnék megöregedni. Veled akarom eltölteni életem hátralévő részét. Mit szólsz hozzá? T.J. nagyot nyelt, lassan ingatta a fejét. Rettentő zavarban volt. - Én... ném is tudom, mit mondjak. - Neked is meg kell tanulnod, drágám, hogy kimutasd az érzései- det! - incselkedett vele Roy, és remélte, nem látszik meg rajta, mennyire szívszorongva várja a választ. - Esetleg kezdhetnéd azzal, hogy elárulod, mit érzel irántam. Tracy a körmeit vizsgálgatta. - Én... szóval... most... - Ne légy ilyen gyáva, T.J.! Nem áll jól neked. Ki vele! A lány keményen Royra nézett. - Nos, jól van, szeretlek. Most elégedett vagy? Roy táncra tudott volna perdülni örömében. Ehelyett azonban hűvösen bólintott, mint aki éppen ezt a feleletet várta. - És tovább? - Jó, hozzád megyek. De figyelmeztetlek, fel fogom forgatni az élete- det! Azonkívül pocsék feleség leszek. Főzni sem tudok... - Fél tucat szakács kapja tőlem a fizetését. - Nem vagyok háziasszonynak való... - Van házvezetőnőm is. - Nem tudok megalkudni. És nem bírom ki, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó! - Mindkettőnknek meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Azt pedig, hogy az enyém az utolsó szó, majd megszokod. - Erre nem mernék mérget venni. Roy elégedetten mosolygott. 90 91 TiffAnnr Biztos menedék - Van még valami, amire fel kell készülnöm? - Ami a gyerekeket illeti... - Igen? - Valószínűleg anyaszerepben sem fogok remekelni. Fogalmam sincs, mihez kezdjek egy kisbabával. - Nagyszerű anya leszel. Én pedig segítek majd. - Akkor hát mindent tisztáztunk? - T.J. alig tudta elhinni, hogy Roy megkérte a kezét. - Még nem mindent - komolyodott el a férfi. - Mi maradt ki? - A munkád. - Hát igen... - Tudom, mennyire fontos a hivatásod, és megértem, hogy Serendi- pityn nem tudsz igazán alkotni. Ez volt az egyik ok, amiért nem mertelek arra kérni, hogy maradj. Meg az ostobaságom - tette hozzá Roy bocsánat- kérő mosollyal. - Éppen most döntöttem el, hogy otthagyom az állásomat. - De hiszen vannak terveid. Nyilván szeretnél másutt elhelyezked- ni - jegyezte meg Roy nyugodtan. - Nem akarlak akadályozni. Túl j61 csi- nálod, nem hagyhatod a tehetségedet parlagon heverni. Szóval... nem kell feltétlenül a szigeten élnünk. Alkalmazhatnék egy ügyvezétő igazgatót. Oda költözünk, ahol megfelelő állást találsz magadnak. Roy csodálkozva és megrendülten látta, hogy T.J. szeme könnybe lábad. - Nagyon meghat az ajánlatod - válaszolta a nő remegő hangon. - És sokkal többet jelent nekem, mint hinnéd. - Komolyan gondolom, amit mondtam. - Persze. De nem hiszem, hogry élek vele. Legalábbis egyelőre nem. Tudom, milyen fontos számodra az a sziget. - De korántsem olyan fontos, mint a szerelmünk. Tracy elmosolyodott, a könnyei felszáradtak. - Egyezséget ajánlok. Ha elfogadod, lesz alkalmad gyakorolni a nagy- vonalúság erényét. - Mi lenne az? - Egyelőre nem akarok egyetlen lapnál sem elhelyezkedni, ehelyett politikai szatírákat és kommentárokat szeretnék írni. Remélem, találok egy hírügynökséget,amely vevő lesz rajuk. Beszélek a dél-karolinai újság főszerkesztőjével, akinek tetszettek az frásaim, és meggyőzöm, hogy az anyagaimat Serendipityről is el tudom hozzá juttatni. Csakhogy ehhez szükségem van szerződésekre, műholdas összeköttetésre a tévéállomások- kal, egy korszerű számftógépre és telefaxra. Megoldható? - Mindent megkapsz, amit csak kérsz! A legkorszerűbb eszközöket. T.J. a homlokát ráncolta. - Üzleti kölcsönnek fogom tekinteni. Visszafizetem a befektetésedet, amint rendszeres keresetem lesz. - Mi lenne, ha ehelyett bevennél az üzletbe?- érdeklődött Roy, és szá- jához emelte T.J. kezét. - Még beszélünk róla - egyezett bele Tracy. - Később. - Később. - Roy eleresztette a lány kezét, és átölelte a derekát. - Sze- retlek, T.J. A nő karját Roy nyaka köré kulcsolta. - Én is szeretlek. - Nem lesz velem könnyű dolgod, ha hozzám jössz - intette Roy ked- vesét, miközben a nyakát csókolgatta. - Nem fgérhetem meg, hogy vég- képp elfelejtem a múltat. - Melletted leszek mindig, amikor a múlt árnyai előjönnek, és együtt fogunk küzdeni ellenük. Én viszont azt nem ígérhetem meg, hogy soha nem veszítem el a türelmemet, és soha nem fogunk veszekedni. - Nagyokat veszekszünk majd-hagyta rá a lányra Roy, és mosolyogva kezdte kigombolni a blúzát. - Mégis jól megleszünk egymással. T.J. vágyakozva felsóhajtott: - Már alig várom, hogy civakodjunk! - Közben pedig... - Roy újabb gombbal végzett. - Hm... - Tracy lassan húzkodta kifelé a férfi nadrágából a fekete pólót. - Közben pedig... Roy hanyatt döntötte a nőt a kanapé párnáira. Itt és most övé volt minden, amire csak vágyott. T.J.-ben megtalálta mindazt, amit egy igazi társtól várt: erőt és bátorságot, hűséget és mindent elsöprő szenvedélyt. S miközben átadták magukat a szerelem gyönyöreinek, Royban egyre erősödött az a meggyőződés, hogy a múlt kísértetei soha többé nem térnek vissza. 92 93