101. füzet '98. márc. 194 Ft A tehetséges houstoni ügyvédnő, Bridget feledhetetlen éjszakát tölt együtt Jeremiah-val, a penningtoni marhatenyésztővel. A körülmények sem mindennapiak: a lány egy szokatlan árverésen szerezte meg magának a vonzó farmergazdát... Mary Lynn Baxter Legényárverés Penningtonban igen kevés az asszony. A fiatal farmergazdák ezért legényárverést rendeznek,amelyre meghívnak minden érdeklődő hölgyet. A nők licitálhatnak a kiválasztott cowboyra, aki aztán feleségül veszi a legtöbbet ígérőt. Így köt házasságot a városi ügyvédnő, Bridget és a marhatenyésztő Jeremiah... 1. FEJEZET Jeremiah Davis komoran szemlélte a nyeregből a legelő düledező kerí- tését. Valaha büszke férfi volt - büszke a birtokára, a marháira és a feleségére. Most egyre az a mondásjárt a fejében, amelyet gyakran hallott apjától gyerekkorában: "A büszkeség a bukás előjele." Márpedig Jeremiah hatalmasat bukott. Először meggondolatlanul fek- tette be a pénzét, s elúszott minden megtakarított vagyona, aztán megbe- tegedtek a borjúk a ranchon, s ez elvitte az utolsó centjét is. A végső csapást felesége halálajelentette. Magányos ember lett belőle, akit a sors mindenétól megfosztott, ami valaha fontos volt neki. A büszkeség kiüresedett szóvá vált számára. A Davis-ranch Utah állam délnyugati részén feküdt. A legközelebbi városkában, Penningtonban, csupán néhány bolt és egy benzinkút műkö- dött. Amikor napjában egyszer keresztülszáguldott rajta egy v onat, az álmukból felriasztott kutyák dühösen csaholva kergették egy darabig a zakatoló szerelvényt, aztán lustán újra elnyúltak a porban. Talán fel kellene adnom, gondolta csüggedten Jeremiah. Az ördögbe a birtokkal! Apám egész életén át gürcölt, s mi haszna volt belőle? A látóhatárt fürkészve Hurricane felé pillantott - a városban találhatna magának rendes munkát. De akar-e egyáltalán "rendes munkát"? Hogyan élhetne ő egy széltében-hosszában aszfalttal borított világban? Közeledett a birtok közepén álló lakóépülethez. Amíg élt a felesége, példás rendben tartotta a házat. Az egész környékró'1 csodájára jártak. Most az is legalább olyan vigasztalan látványt nyújtott, mint amilyen kilátástalannak Jeremiah a saját életét érezte. Hirtelen elege lett az önsajnálatból. Dühítette a gyengesége. Tudta, a szűnni nem akaró, búskomor tépelődés sehová sem vezet. Amint beért a házba, egyenesen a konyhába sietett, s kalapját az egyik székre hajította. Tükörtojást akart sütni magának, ám amikor a tojás érthetetlen okokból odaégett, a konyha pedig megtelt füsttel, serpenyőstül a szemétbe vágta, és kibontotta az utolsó zacskó burgonyaszirmot. A fenébe is, ez nem mehet így tovább! - mérgelődött magában. Amikor megcsörrent a telefon, felvette a kagylót, és teli szájjal belemorgott. - Hé, Jeremiah! Mi van veled? - Csak a napok múlnak, a nyomorúság a régi, Nelson. 3 Tiff~r - Olyan furcsa a hangod. - Épp ebédelek. Tartós frissességet - zacskóból. - Ha szeretnél valami rendeset enni, gyere át hozzánk! Sharon... - Köszönöm, nem. Ebéd helyett legutóbb is egy nevadai feleségjelöltet tálaltatok fel nekem. - Az igazat megvallva, most is hasonló ügyben kereslek. - Felejtsd el! Már megmondtam, hogy nem érdekel. Olyan nehéz ezt felfogni? - Hallgass végig, Davis! Ez most közügy! Jeremiah az ég felé fordította a szemét. Johnny Nelson, akit amúgy jó barátj ának és dolgos farmernek tartott, néha olyan csökönyös tudott lenni, akár egy szamár. - Rendben, Nelson, ne kímélj! - dörmögte. - Árverést szervezünk, öregfiú. - A legutóbbi árverésen elveszítettem az utolsó ingemet is. Miért izgatna a következő? - Mert ez tetszeni fog, ebben biztos vagyok. - Hát jó - sóhajtott Jeremiah. - Folytasd! Csupa fül vagyok. - Nézd csak, mi megy a tévében! - kiáltotta Tiffany. Bridget egy zacskó burgonyaszirommal a kezében visszajött a nappaliba. - Mi? - Ilyen még nem volt! / A WNN stúdiójában a műsorvezető két férfit faggatott, akik vele szem- ben egy kanapén feszengtek. - Nézd azt az őrjítő hapsit! - mutatott lelkesen Tiffany a bal oldalon ülőre. - Miről van szó? - Pszt! Figyelj oda! Bridget a beszélgetés egyik résztvevőjét sem találta különösen vonzó- nak. Az utóbbi időben különben is meggyűlt a baja a férfiakkal. - Na, mit szólsz? - fordult hozzá Tiffany. - Mihez? - Nem is figyelsz oda! Bridget ettől kezdve valamivel figyelmesebben követte a beszélgetést, ám a témát nemcsak hihetetlennek, hanem egyenesen őrültségnek tartot- ta. A műsor vendégei Utah-ból, egy isten háta mögötti településról érkez- tek, a nevadai határszélról, ahol nyilván több a férfi, mint nő. Ezért aztán a két férfiúnak feltett szándéka volt, hogy különleges árverést szerveznek, amelyen ők maguk, illetve néhány barátjuk kerülné- nek kalapács alá. Abban reménykedtek, hogy a hír hallatán az Egyesült Államok minden részébó'1 odasereglenek majd az érdeklődő hölgyek. Legényárverés - Hát egyetlen nő sincs a környéken?-faggatózott a műsor házigazdája. - Akad néhány, de igen nagyok a távolságok. Ha éjszaka hazakísérek egy hölgyet, örülhetek, ha hajnalra visszaérek, s máris vár a munka. Tudja, mindannyian gazdálkodók vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy szoknyavadászatra pazaroljuk az időnket. - Nos, önök is hallhatták, hölgyeim, itt a soha vissza nem térő alkalom! - mondta széles mosollyal a műsorvezető. - Elárulná, uram, hol rendezik meg ezt a páratlan legényárverést? - Utah államban, Penningtonban - felelte a farmer, és megadta az árverés pontos dátumát is. - Megtartják a pénzt, amit kínálnak magukért? - Az egész bevétel egy női menhelyé lesz. Nem mintha sok ilyen intézmény lenne felénk, mi ugyanis szeretjük a nóket. Csak épp kevés van belőlük. Ezért is szeretnénk megismerkedni az árverés révén néhány kedves, remélhetőleg csinos hölggyel, akiknek nem lenne kifogásuk a utah-i farmerélet ellen. - Na persze, fiacskám! -jegyezte meg Bridget szárazon. - Alig várom, hogy az életemet mezítláb, gyerekkel a hasamban tölthessem valahol Utah-ban. És ha épp nem vagyok terhes, fogdoshatom a borj akat lasszóval, beleégethetem a bélyeget a bőrükbe, meg takarót is horgolhatok! - Menjünk el! - unszolta Tiffany, és színpadias pózba vágta magát. Bridget akaratlanul is felnevetett, amikor rápillantott. Milyen kár, hogy barátnőjének nem teljesült leghőbb vágya, s nem léphetett a világotjelentő deszkákra! Hosszú, szóke hajával, szürke szemével és tehetségével hatal- mas sikereket arathatott volna. A dolgok sajnos másképp alakultak, Tiffany az egyik legelókelóbb houstoni áruház textilbeszerzőjeként dolgozott. - Az ég szerelmére, Tiff, kinek jutna eszébe, hogy fizessen ezekért a dilinyósokért? - Annyira unatkozom! Az egész életem egy katasztrófa - adott nyoma- tékot Tiffany saját szavainak néhány drámai kézmozdulattal. Bridget együtt érzően sóhajtott. - Az én életem sem fenékig tejfel. De ez korántsem jelenti azt, hogy a következő vonattal Penningtonba kellene utaznom. - Szerinted repülővel nem is lehet odamenni? - Ahogy a szavaikból kivettem, Salt Lake Cityben van a legközelebbi repülőtér, ott pedig bérelhetsz magadnak egy málhás szamarat. De mit tudok én Utah-ról? - Körülbelül annyit, amennyit én. Egyébként hülyeség, hogy az életem egy katasztrófa - húzta el a száját Tiffany. - Annyi az egész, hogy nagyon le vagyok lombozódva. Utálom a munkámat! - Neked legalább van - válaszolta kimérten Bridget. - Bármikor szívesen cserélnék veled. Te vagy a legjobb ügyvédnő Houstonban, az eszed úgy vág, mint a borotva, és szédítően csinos vagy. - Csak éppen munkám nincs. 5 Ti ffa~r - Majd lesz. Nemsokára érted verseng a város összes ügyvédi irodája. - Tévedsz, Tiff? Amint híre megy, hogy Mason Wainwrightot feljelentet- tem szexuális zaklatásért, nekem végem. Egyetlen ügyvédi iroda sem fog Houstonban munkát kínálni. Erre mérget vehetsz. - Még egy okkal több, hogy expressz-szamarat bérelj Utah-ba. - Miss Russell! - szólalt meg Bridget legünnepélyesebb tárgyalótermi hang án. -A szerencsej játék roppant kockázatos, márpedig egy ilyen utah-i kirándulás minden bizonnyal annak számít, még akkor is, ha Houstonban semmilyen jövő nem vár rám. - Ez nem igaz, s ezt te is nagyon jól tudod. Apád volt az egyik legjobb ügyvéd Houstonban, és a szavának még mindig súlya van. Olyan ajtókat nyithat meg előtted, amelyek az egyszerű földi halandó számára örökre zárva maradnának. - Még ha akarná, akkor sem kérném meg soha ilyesmire. Ráadásul jelenleg nem vagyok a kedvence. Anyám és ő9 hogy úgy mondjam, kissé neheztelnek rám. - És te hogy érzed magad? - kérdezte Tiffany. Bridget esüggedten a kanapé párnájára hajtotta a fejét. - Rosszul. Olyan szívesen elmondtam volna nekik, mi zajlik bennem valójában! - És miért nem tetted meg? - Mert elájultak volna a döbbenettól. - Na és? - vigyorgott Tiffany pimaszul. - Mindig is tudtam: velődig romlott vagy, és éj sötét a lelked! -kacsintott rá Bridget. - Úgy érted, őszinte vagyok? - Igen... A szüleim viszont nagyon merevek. -Bridget idegesen a haj gába túrt. - S ami még rosszabb, elvárják tőlem, hogy olyan legyek, mint ők. - Amilyen nem vagy, és amilyen soha nem is leszel. - Néha úgy érzem, csak örökbe fogadtak! - Ki kell ábrándítsalak: nagyon hasonlítasz anyádra, aki még mindig lélegzetelállítóan vonzó nő. - Tiffany vigasztalóan átölelte a barátnője vállát. - Mit szólnál egy kávéhoz? - Kávét nem kérek, de szívesen innék egyjeges teát. - Máris hozom - buzgólkodott Tiffany. Bridget bánatosan magához ölelt egy párnát. Hogyan is érthetné meg őt Tiff? Hatgyerekes családban nőtt fel, s a szüleik sohasem szóltak bele a döntéseikbe. Ő viszont úgymond "ezüstkanállal a szájában" született, s balszerencséj lére egyke volt, akitől mindig elvárták, hogy megfelelj en szülei kívánságainak és igényeinek. Ha legalább a Wainwright ellen indított perben számíthatna rájuk! Ám a szülei sajnos legkisebb jelét sem mutatták a segító'készségnek. Épp ellenkezőleg, magukon kívül voltak, s azt követelték tőle, hogy azonnal vonja vissza a feljelentést... Legényárverps - Hogy mersz ilyesmit tenni, anélkül hogy előtte megbeszélnéd velem? - üvöltötte az apja, Allen Martin. - Miért, apa? Végtére is Wainwright nem téged molesztált. Azonkívül pedig felnőtt nő vagyok, jogom van önálló döntéseket hozni. - Ez igaz, csakhogy, amint látom, hiányzik belőled a józan belátás. - Apádnak igaza van, kedvesem - vetette közbe az anyja, Anita. - El sem akarom hinni, hogy be akarod sározni egy olyan feddhetetlenjellemű férfi nevét, mint Wainwright. - Figyeltétek egyáltalán arra, amit mondtam? Wainwright... A fe- nébe is! - Ebből elég, kisasszony! -fojtotta belé a szót az apja. - Nem tűröm ezt a hangnemet! Mason Wainwright régi barátom, és kitűnő ügyvéd. Te is nagyon jól tudod, hogy együtt járunk templomba... vagy legalábbis tud- hatnád, ha gyakrabban kísérnél el bennünket. Makulátlan hírű férfi! Biztosan nem olyan ember, aki aljas kéjencként rád vetné magát. A lány mérgében és elkeseredettségében legszívesebben felüvöltött volna. Hogyan hihetnek a szülei inkább ennek az undorító alaknak, mint neki? Másrészt persze nem talált ebben semmi meglepőt. Apja a nyugdí- jazása után is szoros kapcsolatban maradt régi munkatársaival. Az ügy- védek többsége nagyra becsülte szakértelmét, és bonyolult esetekben mindig hozzá fordultak tanácsért. Allen Martin most mégis egy képmutató gazember, egy szexmániás oldalára állt! - Azt hiszitek, hogy bolhából elefántot csinálok? Természetesenjogotok van azt gondolni, amit akartok, de nem fogom visszavonni a feljelentést - makacskodott Bridget. Legnagyobb bosszúságára azonban rákényszerült, hogy magába fojtsa dühét, és beadja a derekát... - Fogadni mernék, tudom, mitől komorodtál el - szólalt meg Tiffany, miközben letette a teát az asztalra. - A szüleidre gondolsz. Igazam van? Bridget felsóhajtott. - I~azad van. - Es rájuk fogsz hallgatni? - Úgy érted, visszavonom-e a feljelentést? Már megtettem. - Ez nem lehet igaz! Meddig tűröd még, hogy pórázon vezessenek? - Nem miattuk tettem, l~ff. Lynette Scarborough-nak, a cég másik jogásznőjének, akit Wainwright szintén zaklatott, és aki mellém akart állni a perben, hirtelen inába szállt a bátorsága. Megtagadta a tanúskodást, márpedig az ő vallomása nélkül egyedül maradok Wainwright kijelenté- seivel szemben. - Biztosan megfélemlítette az a piszok alak. - Ha jól sejtem, megfenyegette, hogy feketelistára teszi, és soha többé nem fog állást kapni ebben a városban, csakúgy, mint én. Márpedig a kolléganőm elvált, és egyedül neveli a két gyerekét. - Mit akarsz tenni? 6 7 Tiffaw~r Bridget vállat vont. - Máshol kell gyümölcsöztetnem ügyvédi tapasztalataimat, amíg elég jó nem leszek ahhoz, hogy saját irodát nyissak, amit amúgy is jobban szeretnék, mint nagy cégeknek dolgozni. A ba, csak az, hogy a történtek után a legtöbben ferde szemmel néznek rám. Úgy bánnak velem, mintha leprás lennék. - Ilyen súlyos a helyzet? - Még ennél is súlyosabb. Talán elmehetnék Dallasba vagy San Anto- nióba, ha kapnék egy jó ajánlólevelet. - A helyedben erre nem számítanék. - Nem is áltatom magam. - Hamilton mit szól az egészhez? - kérdezte Tiffany, ám a következő pillanatban lemondóan legyintett. - Ne szólj semmit, kitalálom! Éppolyan dühös, mint a szüleid. - Ígyvan.-Bridgetarcánkesernyésmosolyjelentmeg.-Hajólsejtem, nem zártad túlságosan a szívedbe a barátomat. Tiffany megvetően felhorkant: - Szép kis barát! Ugye nem akarsz hozzámenni? Ugyanolyan, mint az apád, ha nem rosszabb. Hamilton Price szerintem még az ágyban sem veszi le a vaskalapját. - Kérlek, ne kezdd előlről! Még csak el sem jegyeztük egymást. - Az jó. Végre még egy jó hír, aminek örülhet az ember. - És mi a másik? - kíváncsiskodott Bridget. - Elég, ha egyetlen szót mondok: Utah! - Ugye tréfálsz? - Nem! Átkozottul komolyan gondolom. Olyan komolyan, mint életem- ben még semmit. - Nos, ha érdekel a véleményem, te megbuggyantál, kedves Tiff. - Ugyan már, Bridget! Hová lett belőled a kalandvágy? - Ahová való. A szemetes mélyén hever, a karrieremmel együtt. - Mindkettőnknek jót tenne egy kis levegőváltozás. Kiveszek néhány nap szabadságot, te pedig amúgy is szabad vagy, mint a madár. - Tényleg komolyan gondolod? - Végre történik valami a dögunalmas életünkben! Ingyen láthatunk néhány étvágygerjesztő legényembert - nevetett föl Tiffany kacéran. - Ki tudja, lehet, hogy találok valakit, akivel el tudnám tölteni hátralévő napj aimat.. . - Teljesen becsavarodtál, Tifl? - Szóval? Eljössz? - Egészen biztosan nem. - Miért? Az a bajod, hogy túlságosan komolyan veszed az életet. Mit veszíthetsz? - Semmit. Leszámítva a drága időmet. - Ugyan már, Bridget! A kedvemért... Legényárverés - Szinte mindent megtennék érted, de ezt nem, Tiff. És mondhatsz vagy tehetsz, amit akarsz, hat ökörrel sem tudnál elvonszolni abba az isten háta mögötti porfészekbe. - Fogadunk? - Rendben. Mi a tét? - Ötven dollár. Bridget felnevetett, s az ajtóhoz lépett. - Hová mégy? Még meg sem ittad a jeges teádat. - Jobb ha megyek, mielőtt átragad rám az őrületed. - Gyáva nyúl! - gúnyolódott Tiffany. Barátnője közönyösen vállat vont. - A válaszom még mindig "nem", és legjobb, ha most azonnal legom- bolod nekem azt az ötvenest, ugyanis soha nem fogsz rávenni ilyen marhaságra! 9 Tiff~nr 2. FEJEZET Körös-körül vöröslő hegyek törtek az ég felé, a köztük elterülő tágas mezókön burjánzó bivalyfű zöldellt. Bridget még mindig képtelen volt elhinni, hogy valóban itt van az árverésen Penningtonban. Attól a tudattól pedig egyenesen a rosszullét környékezte, hogy az első sorban ül, szemben a színpaddal, s éppoly kíváncsian tekergeti a nyakát, mint Tiffany vagy a többi nő. Miközben barátnője leplezetlen érdeklődéssel mustrálta a félrehúzódva beszélgető helybeli férfiakat, Bridget megtiltotta magának, hogy erre a szintre süllyedjen, és csupán futó pillantást vetett a "felhozatalra". Épp elég kínosan érintette, hogy egyáltalán hagyta magát rábeszélni erre az őrült utazásra. - Na, mi van? - Mi lenne? - kérdezett vissza mogorván. - Ugyan, Bridget! Ne legyél ilyen savanyú! Ha már eljöttél, ne foszd meg magad a szórakozástól. Élvezzük ki ezt a nyalánkságot az utolsó cseppig! Utána eszünk egy kicsit a grillről, aztán szépen visszamegyünk a motelba. - És azonnal hazarepülünk. - Csak előbb körülnézünk a környéken. Még soha nem jártam ilyen távol nyugaton, és szeretném kihasználni az alkalmat. Olyan képet vágsz, mintha most ment volna át előtted az úton Wainwright! Bridget felsóhajtott, ám nyomban azután elmosolyodott. - Lehetetlen alak vagy! - Ezért szeretsz. Ami pedig az ötven dollárt illeti... - Menj a pokolba, Tiff? Tessék, itt van. Tiffany látható elégedettséggel vette el a pénzt. - Hidd el, meg fog térülni! Nagyszerűen szórakozol majd. - Hát persze, biztosan. A mai napot mindig is kedves emlékként fogom megőrizni az emlékezetemben - felelte Bridget gunyorosan, és elfordult. A következő másodpercben Tiffany oldalba bökte. - Hé, nézd azt a fekete hajú bajuszost! Azt tehetne velem az ágyban, amihez csak kedve van... - Viselkedj már! Úgy csinálsz, mintha évezredek óta nem láttál volna férfit. 10 ILegényárverés - Nos, ha nem csal az emlékezetem, kettőnk közül neked van barátod - súgta Tiffany. Akit minden valószínűség szerint sokáig nem fogok látni, fűzte hozzá gondolatban Bridget, s eszébe jutott, milyenjelenetet rendezett Hamilton, amikor közölte vele, hogy néhány napra elutazik Tiffanyvel. Ott tornyosult előtte makulátlan öltönyében, mind a százkilencven centijével. Tőzsdeügy- nökként tóliét kovácsolt magának sugárzó mosolyából, ám Bridgetet ezen a napon nem aj ándékozta meg ezzel a mosollyal, hanem ingerülten ráncolta a homlokát... - Tudod jól, mit gondolok erről a Tiffanyről! - csattant fel a férfi szokatlan nyerseséggel. Bridget - ahogy az utóbbi időben oly sokszor, ha Hamilton a közelébe került - most is dühbe gurult. - Nem kell, hogy kedveld. De vedd tudomásul, hogy a barátnőm! - Jobbat is találhattál volna. Végül is... - Tartsd meg magadnak a jó tanácsaidat! Nem érdekel, mit gondolsz Tiffról vagy bármelyik barátomról. - Mi ütött beléd? A lány rezzenéstelen arccal állta Hamilton vizslató pillantását. - Ez mit jelentsen? - kérdezett vissza harciasan. - Tudod te azt nagyon jól! Mióta az a képtelen ötleted támadt, hogy feljelented Wainwrightot, és felmondasz, mintha kicseréltek volna. Nem ismerek rád. - Lehet, hogy nem is ismertél soha. Talán jobb lenne, ha egy ideig szüneteltetnénk a barátságunkat. - Ha kíváncsi vagy a véleményemre, szerintem épp ezt tesszük. Olyan régóta távol tartod magad tőlem, hogy szinte már nem is emlékszem, milyen a közeledben lenni. - Sajnálom, de tudod, meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, ráadásul egyedül kell megoldanom a gondjaimat, a családom vagy a te segítséged nélkül. A férfi elvörösödött. - Mert nem értünk egyet az eljárásoddal. - Nos, mindenesetre köszönöm, hogy ilyen bátran kiállsz mellettem, Hamilton - vágta rá Bridget epésen. - Nem így értettem. Én... - Felejtsd el! Nem akarok többé hallani erről. Erre a beszélgetésre tegnap került sor, és Bridget most azon tűnődött, miért is nem hallgatott Hamiltonra, legalább a utah-i utazást illetően. Mi a fenét keresek én itt? - töprengett, mialatt a színpadon az együttes egy countryszámot kezdettjátszani. Jóllehet számtalan kellemetlen következ- ménnyel kellett megküzdenie a Wainwright-üggyel kapcsolatosan, és a szülei hetek óta egyetlenjó szót sem szóltak hozzá, levertsége távolról sem magyarázta meg ezt a különös és tőle teljesen idegen viselkedést. 11 TiffwY Végtére is harmincegy éves, felnőtt nő! Életében sok csalódást és visszautasítást kellett már elviselnie, különösen a szüleitől, akik mindig valamiféle kirakati bábut láttak benne, nem pedig hús-vér embert, akinek érzelmei vannak és szeretetre vágyik. Úgy érezte, csak álmodja az egészet. Egészen más elképzelései voltak a felszabadult szórakozásról, mint hogy farmeres és cowboycsizmás nők gyűrűjében ücsörö~ön, és egy iszonyatos együttes dübörgő zenéjével ron- gálj a a dobhártyáj át. A körülötte üló'k-Tiffanyt is beleértve- úgy vihogtak, mintha csiklandoznák őket, s úgy tettek, mintha életükben nem láttak volna még férfit. Az pedig különösen kellemetlenül érintette, hogy az egész árverést - amint arra a körös-körül elhelyezett kamerákból következtetni lehetett - filmre vették. - Felkészültél, Bridget? - Mire, Tiff? - Az ég szerelmére! Mikor ébredsz fel végre? A kikiáltó már a szín- padon áll. - Nem is tudom, mihez kezdjek örömömben. - Erőltesd meg magad egy kicsit! Ha sikerül felengedned, a végén még jól is érezheted magad. Bridget nagyon is tudatában volt, milyen lehetetlenül viselkedik, ám nem érezte magát idevalónak, és boldogtalan volt. Tulajdonképpen Hous- tonban lenne a helye, kényelmes kosztümben kellene ülnie egy tárgyaló- teremben, a többi ügyvéd között. Ehelyett testhez simuló farmer, férfiing és cowboycsizma van rajta, ami iszonyatosan nyomja a lábát, s egy kényel- metlen összecsukható széken kuporog egy sebtében öss~etákolt színpad előtt. - Rendben, befogom a számat, Tiff. De ha még egyszer megpróbálsz rábeszélni valami hasonló őrültségre, megfojtalak! Tiffany nevetését elnyomta a kikiáltó han~a: - Hölgyeim, és azon kevés uraim, akik a mai napon idetévedtek! Isten hozta önöket egy olyan rendezvényen, amelyhez hasonlóra még soha nem került sor az Egyesült Államok történetében! - Azt elhiszem... - dünnyögte Bridget, s a következő pillanatban barátnője könyökét érezte a bordái között. - Lehiggadsz végre, és rendesen viselkedsz!? - sziszegte a fülébe Tiffany. - Tanulmányozd inkább a felhozatalt! Ki tudja, talán belehaba- rodsz az egyik pompás hímbe... - Talán egy másik életemben, ha ütődöttkéntjövök világra -válaszolta az ügyvédnő, s tekintetét dacosan a kikiáltó felé fordította. - Tartogatunk néhány igazi ínyencfalatot az önök számára, hölgyeim! Az árverés után pedig káprázatos lakoma várja önöket, mindenki annyit ihat és ehet, amennyi beléfér! És természetesen táncolhatnak is majd a választottjukkal. Ugye nem semmi? A nők lelkes ujjongásban törtek ki. Bridget megrökönyödve pillantott Legényárverés hátra a válla felett. Vajon honnan csődült ide ennyi szerelemre éhes nó'? Kiveszett belőlük minden szemérem? S főként mit keres itt ő, Bridget Martin? A szülei nem tudják, hová ment, és milyen lehetetlen helyzetbe hozta magát. Ha meglátnák egyetlen lányukat a televízióban... Bele se mert gondolni. - Most pedig, hölgyeim, lássuk az első férfit! Íme, Mr. Ken Jefferson! A hölgyközönség elismerően füttyögetett. - Hű! Ezt nézd meg! - szisszent föl Tiffany. Bridget kelletlenül a színpadra nézett, s közönyösen bámulta a vigyorgó cowboyt. Nem értette, mit talál Tiffany különösnek a férfiban. Őt teljesen hidegen hagyta a látvány. Ám véleményéveljól hallhatóan egyedül maradt, ahogy azt a többi nő sikoltozása bizonyította. - Szent ég! - suttogta Tiffany. - Esküszöm, Bridget, ha lenne pénzem és nem lenne munkám, már csak heccből is licitálnék! - Ha úgy érted ezt, hogy csak mert nincs munkám, de van pénzem, akkor... - Hé, csak vicceltem! Természetesen nem licitálhatsz, mert apád a végén még szobafogságra ítélne. - Igazad van. Nem fogok licitálni, de nem apa miatt. - Holott nagyszerű szórakozás volna... - Ki van zárva! A végén még megnyerném a licitet... Tényleg, akkor mi van, ha valaki licitál, és elnyer egy férfit? - Sejtelmem sincs. Azt hiszem, először megismerkednek, aztán való- színűleg nyomban az oltár és az ágy következik - kuncogott Tiffany. - Persze, nem feltétlenül ebben a sorrendben. - Ez undorító! - Számodra talán, kedveském. Csakhogy ennek az árverésnek ez a célja. Ezek a férfiak nőt keresnek, aki mellettük dolgozik és velük él. - Felőlem... Legyenek boldogok! Koppant a kalapács. - Kent nyolcszáz dollárért elnyerte ez a szerencsés, fiatal hölgy - jelentette be a kikiáltó. - Jön a kettes számú tétel! - nyögött fel Tiffany. - Mindjárt elájulok... Bridget hitetlenkedve figyelte, mennyi nő alkudozik a második hímre, akit mindennek lehetett nevezni, csak éppjövágásúnak nem. Mégis elkelt ötszázötven dollárért. A következő tucatnyi férfi ködgomolyként úszott át Bridget szeme előtt a színpadon. Egyik sem keltette fel az érdeklődését. Csak akkor zökkent ki közönyéból, amikor Tiffany izgatottan fészkelődni kezdett mellette. - Jóságos ég! Ez egyre jobb lesz. Micsoda csődör! - Egek, Tiff? Uralkodj magadon! - mondta az ügyvédnő rosszallóan, aztán a színpadra pillantott. Az odafent álló férfi állhatatosan meredt rá. Bridget azon kapta magát, hogy képtelen levenni róla a szemét. Idegességében nagyot nyelt, s életében először érezte úgy, mintha villám csapott volna belé. Meg akart mozdulni, 12 1 13 Tiff~r el akarta fordítani a fejét, hogy kiszabadítsa magát ebből a különös kábulatból, ám pillantását varázserővel vonzotta a férfi. Tulajdonképpen nem tudta volna ajóképűjelzővel illetni, noha napbar- nított arca a szabálytalan vonások ellenére is vonzó volt, csakúgy, mint inas teste. Valójában a zöld szempár hatott rá felkavaróan. Még egyetlen férfi sem nézett így rá életében, egyszerre izgatóan és fenyegetően is - fóliént nem Hamilton. Vajon mi késztethet egy ilyen férfit arra, hogy részt vegyen ezen az árverésen? - töprengett. Bár neki édes mindegy. Eszében sincs nevetsé- gessé tenni magát ebben az esztelen felfordulásban! A férfi pillantása továbbra is rászegeződött. - Nos, ki kínál még többet Mr. Jeremiah Davisért, hölgyeim? Mintha képtelen lenne testének parancsolni, Bridget felpattant, és be- kiabálta: - Ezer dollár! - Ezer dollár először, ezer dollár másodszor... - A kikiáltó hatalmasat csapott kalapácsával az asztalra. - Senki többet, harmadszor. Elkelt! Az első sorban ülő, alacsony, vörös hajú hölgyé. A közönség tapsolt és kurjongatott, mialatt Tiffany megragadta Brídget karját, és visszacibálta a székre. - Elment az eszed? Bridget csak nagyon távolról hallotta barátnője hangját. Hatalmas erőfeszítés árán tudta elfordítani tekintetét a fé~ról, akinek a kikiáltó bátorítóan megveregette a vállát. - Tudod, mit tettél?! - visította Tiffany. Bridget megpróbált válaszolni, s úgy viselkedni, mint az a józan gondol- kodású nő, akinek eddig hitte magát. De egyetlen szót sem tudott kinyögni. Megbénult a nyelve. - Egyszerűen el sem tudom hinni! -bámult rá Tiffany olyan tekintettel, mintha barátnője most érkezett volna a Marsról. Az ügyvédnő kábán megrázta a fejét, és kezét a hasára szorította. - Azt hiszem, rosszul vagyok. - Megérdemled - felelte Tiffany a szája körül hamiskás mosollyal. - Mi olyan vicces ebben? - Még kérded? Azok után, amit Houstonban hajtogattál? "Eszem ágában sincs jegyet venni ebbe a kísértetvárosba, licitálni meg végképp nem fogok." Most pedig tessék, kinyitod azt a hatalmas szádat, és bemondod a legmaga- sabb összeget! - Most mit tegyek, Tiff? - Edd meg szépen, amit főztél! De ha ez vigasztal, tiéd a legjobb áru. Nekem elhiheted, a legeslegjobb. - Ne gyötörj, kérlek! - Én gyötörlek? - tört ki Tiffany hahotázó nevetésben. - Arról te magad gondoskodsz. Végtére is egy lepedőt kell legombolnod ezért a hímért. 1d Legényárverés Bridget soha életében nem szégyellte még magát ennyire. Ám ami megtörtént, az megtörtént. Nem csinálhatj a vissza. Lelke mélyén már csak abban bízott, hogy talál kiutat. - És most, Bridget? - Hol van? - A cowboyodra gondolsz? - Nem a cowboyom! De rá gondoltam. - Nos, pillanatnyilag a társai között ácsorog, és kíváncsian bámul feléd. - Ugye rettentően élvezed a helyzetet'? - Így van. És feszülten várom, hogyan mászik ki a csávából a tanult jogásznő. Bridget első gondolata az volt, hogy kitekeri Tiffany nyakát. Ám ebben a pillanatban újra koppant a kikiáltó kalapácsa. - Enr~yi lett volna, hölgyeim! Önök választottak, s ezzel sokat segítettek abban, hogy dollárezreket gyűjtsünk a menhelyünk számára. Itt az ideje, hogy a győztesek karon fogják az elnyert férfiakat, és belevessék magukat az élvezetekbe! Az összes nő nevetett és tapsolt, leszámítva Bridgetet, aki mozdulat- lanná dermedve ült a székén, s azt kívánta, bárcsak láthatatlan lenne. Vett néhány mély lélegzetet, s gyámoltalan pillantást küldött barátnője felé. - Most mit fogsz tenni? - kérdezte Tiffany. Az ügyvédnőt nem tévesztette meg .az együtt érző hang. Tudta, hogy Tiffanyt valójában nevetőgörcs fojtogatja. Végül is rászolgált. Drágán meg kell fizetnie azért, hogy álszenteskedő önhittségében úgy gondolta, fel van vértezve minden ellen! - Bárcsak tudnám, Tiff? -Jeremiah Davis bizonyára mindjárt megszó- lítj a. . . Biztosan azt hiszi, hogy bolondul a férfiakért. Mi lesz, ha egyszerűen lerohanj a. ..? Úgy tűnt, Tiffany fejében is hasonló gondolatok járnak. - Ahogy elnézem, a nyereményed egyetlen másodperc alatt elfeledteti majd veled Hamiltont. Egek, láttad mekkora keze van? Nem is beszélve más testrészeinek lenyűgöző méreteiről... Bridget egyre idegesebb lett. - Kifizetem a pénzt, aztán lelépünk. - Anélkül hogy akár egyetlen szót is váltanál vele? - Igen. - Felejtsd el! Ezek a férfiak komoly kapcsolatot akarnak kötni azokkal a nőkkel, akik megvették óliet. Az egészből az érdekli a gazdákat, hogy találjanak egy asszonyt, aki megosztja velük az életüket. És a munkájukat- fűzte hozzá Tiffanyjelentőségteljesen. - Nos, azt leshetik! Nem tudom, az előbb mi ütött belém. Ki sem akartam nyitni a számat. - Ha több pénzem lenne, én is megcsíptem volna magamnak. 15 Tiffa~nr - Szívesen neked adom. - Csakhogy a tiéd, drágám! Ezer dollárodba került. Figyelj, én elve- gyülök a tömegben, és keresek valami innivalót! Velem jössz? Bridget megrázta a fejét. - A gondolatától is rosszul vagyok. - Én megyek. - Egyedül hagysz? - Miért ne? Ha jól tudom, nagylány vagy már, és évek óta egyedül öltözködsz. Ráadásul épp most vettél magadnak valakit, aki segít maid a vetkőzésnél. - Ezért még megfizetsz, Tiffany Russell! Tiffany azonban vidáman odébbállt. Bridget egy ideig azon töprengett, kövesse-e, de úgy érezte, nem bírnák a lábai. Leobb, ha bevesz egy nyugtatót. Sietve elöliotort egy pirulát a táskájából, és szárazon lenyelte. - Nem zavarja a társaságom? Idegesen fordult Jeremiah Davis felé. Közelről nézve a férfi még lenyű- gözó'bbnek és félelmetesebbnek tűnt. Legalább egy kilencven magas volt. Bridget egyetlen szót sem tudott kinyögni, s némán a mellette lévő székre mutatott. Orrát megcsapta a férfi arcszeszének illata. Az illat nem volt tolakodó, a lány szívét azonban éppúgy megdobogtatta, mint a cowboy iménti, hihetetlenül erős kisugárzása a színpadon. Jeremiah nyilván észrevette Bridget zavarát, xi~ert szája körül szelíd mosolyjelent meg. - Nem akarja elárulni a nevét? - kérdezte mély, kissé reszelős hangon. Ha Bridget össze akarta hasonlítani a cowboy baritonját Hamilton magas orrhangjával, mindenképpen Hamilton húzta a rövidebbet. Ami a többit illette, össze sem lehetett mérni a két férfit. - Nos? Az ügyvédnő idegesen megköszörülte a torkát. - Bridget Martinnak hívnak. - Ugye nem idevalósi, Bridget? - Texasból jöttem. - Mindjárt gondoltam. Szeretem azokat a nóket, akik a déli államok telt akcentusával beszélnek. Fogadni mernék, hogy minden nőt szeretsz, akár van akcentusa, akár nincs! - gondolta Bridget. De mit érdekel engem, ha akár a világ összes nője körül ott legyeskedik ez a cowboy? - E miatt a cirkusz miatt utazott ide? - Meglehetősen lenézően beszél az árverésról. Miért vett rajta részt, ha nem szereti az ilyesmit? - Azt hittem, ez világos. Asszonyra van szükségem. Bridget lélegzete elakadt. A férfi úgy nézett rá, hogy az volt az érzése, ő az egyetlen nő a világon. Enyhe borzongás futott végig a testén, aztán pillantását zavartan a földre szegezte. 16 Legényárverés - Attól tartok, tévedésről van szó. Én csak a menhelynek akartam segíteni. Nekem nincs szükségem férfira - nyögte ki akadozva. - Hát persze hogy nincs, hölgyem. Minden bizonnyal gyakran röpköd Amerika egyik végébó'1 a másikba, s megfontolás nélkül szórja a pénzét. Valószínűlegmég adókedvezménytis elszámol azilyenkiadásokért... Most azonban itt van. Csak kerüljön egyszer Tiffany a kezem közé! - füstölgött magában Bridget. Persze, még ha megtalálnám is, ebből a kelepcéból aligha ránt- hatna ki. Én vagyok a felo.lős az egé~szért, egyedül kell kimásznom e'oból a kutyaszorítíibt~l . . . - Megbocsát egy pillanatra? - Tulajdonképpen nem kellett vécére mennie, de hadd higgye csak azt ez a cowboy! Valójában némi időt akart nyerni, hogy gondolkozhasson. Még jobb, ha kitér a további beszélgetés elől, megkeresi Tiffanyt, és titokban elszöknek. A pénzt természetesen kifizeti. Egy csekket villámgyorsan ki lehet tölteni. A cowboy meg vegyen magának egy elektromos takarót, ha éjjel melegséget akar az ágyában! Ha van egyáltalán villany a ranchán. Jeremiah Davis egyszerre állt föl vele, és megérintette cowboykalapjá- nak peremét. - Természetesen. Itt megvárom. Sok megbeszélnivalónk van, Bridget Martin. Örülök, hogy Texasbóljött. Így legalább nem kell elmagyaráznom magának a különbséget egy Hereford és egy Charolais között. Bridget idegesen nyelt egyet. Tévedés, cowboyom, gondolta. Semmi meg- beszélnivalónk nincs, mivel eszem ágában sincs folytatni ezt a társalgást. Az azonban mégis bosszantotta, hogy nem tud megfelelni a férfi elvárá- sainak. A mindenségit, mi lehet az a Charolais...? 17 Ti ffAtv~r 3. FEJEZET Jeremiah alig akarta elhinni, hogy ekkora szerencse érte a hosszú balszerencse-sorozat után. Egy ilyen nő licitált rá! Egy belső hang azonban figyelmeztette: Bridget Martinnak nem itt a helye. Ez rögtön kiderült, amikor megemlítette előtte a Charolais-tehene- ket. Már a külseje is arról árulkodott, hogy máshová való. Nem olyan, mint a többiek, akik megjelentek az árverésen. Mégis hagytad magad behúzni a csőbe! -ismerte be önmagának kertelés nélkül Davis. - Ugyan már, ne légy játékrontó! - mondta neki a legényárverés előtt az egyik ismerőse. -Egy cipó'benjárunk. Te is egyedül élsz, asszony nélkül, s reményed sincs arra, hogy felbukkanjon valaki a házad táján. Vegyi.ik kezünkbe a dolgot! Jeremiah kezdettől fogva kételkedett a sikerbe~i, ám amikor odafenn állt a színpadon, a visongató nők előtt, és rém nevetségesnek érezte magát, megpillantotta Bridget Martint, aki rabul ejtette. Most is őt nézte, amint sietős léptekkel távolodott, s pulzusa hevesebben kezdett verni. Tudta, hogy okosabban tenné, ha szemét nem legeltetné a lány formás fenekén, de képtelen volt elfordítani a fejét. Mi ütött belé? Soha életében nem váltott ki belőle egyetlen nő sem ehhez hasonló hatást, még a felesége sem. Miután Bridget eltűnt a mosdóban, Jeremiah letörölte az izzadságot a homlokáról. Érzéki gondolatait sajnos nem tudta kitörölni a fejéből. Ahogy az imént leült Bridget mellé; úgy lengte körül parfümjének illata, gyengéden és szelíden, akár egy simogatás. A nő közelsége elakasztotta a lélegzetét. Gyönyörűnek találta elefántcsont-fehérségű bőrét, szelíd arcát keretező vörös haját, hatalmas barna szemét, magas arccsontját, tökéletes alakú orrát és érzéki ajkát. Amikor aztán Bridget reszketve lélegzetet vett, s a flaneling puha anyaga látni engedte telt mellének körvonalait, Jeremiah-t hirtelen elön- tötte a forróság. Bárcsak többet ivott volna két pohár sörnél! Ez a kívánság csak erősödött benne, amikor Bridget bánatos tekintettel kilépett a mosdóból. Halkan káromkodott, s feszülten figyelte, vajon a nő visszajön-e hozzá, vagy egyszerűen faképnél hagyja. Ha van esze, kereket old, gondolta. Mégsem akarta, hogy Bridget Martin eltűnjön. Legényárverés - Kér valamit inni? - kérdezte, s megpróbált tudomást sem venni megzabolázhatatlan érzéki vágyairól. - Figyeljen ide, Mr. Davis! Képtelen vagyok... - Miért? Texasban nem isznak az emberek? - Természetesen igen, de én... - Higgye el, számomra legalább olyan kínos ez a helyzet, mint magának, de próbáljon meg úgy tenni, mintha társaságban lennénk, és hétköznapi körülmények között ismerkedtünk volna meg egymással! - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Beszélnünk kell. Tudja, nekem nincs szüksé.. . - Ha azt akarja mondani, amire gondolok, akkor innom kell egy sört. Maga pedig ihatna egy puncsot. Legalább ennyivel tartozik nekem, ha már túllicitálta azokat a nóket, akik komoly szándékkal érkeztek! - Ami azt illeti, igaza van, Mr. Davis. A férfi a belül attól tartott, hogy ez lesz az első és utolsó találkozásuk. - Nem akarJeremiah-nak szólítani? Ezer dollártfizetett ezért ajogáért. - A jó célért, nem magáért. - Ezt mintha már mondta volna - mosolyodott el Davis. - Nos, iszunk egyet? - Ez a nő a lehető leggyorsabban meg akar szabadulni tőlem, állapította meg magában. Csakhogy nem fogom megkönnyíteni a dolgát! - Nem bánom, igyunk valamit. De figyelmeztetem, nem áll szándékom- ban hosszabb ideig itt maradni! Jeremiah legszívesebben ráripakodott volna, hogy nagyon is tisztában van ezzel, de visszafogta magát. Letelepedtek egy félreeső sarokban. Itt is hangosan szólt a zene, ám kiabálniuk azért nem kellett. Bridget a puncsával volt elfoglalva. Jeremiah a söröspoharába bámult, és elhatározta, hogy egy ideig kizárólag semleges témákról fog társalogni. - Úgy látom, a barátnője jól szórakozik. Remek táncos. - Inkább táncol, mint eszik. - És maga? - Mi van velem? - Táncolni vagy enni szeretjobban? Amikor Bridget gondolataiba mélyedve végigsimított nyelvével az aj- kán, Jeremiah mélyet lélegzett. Pillantásuk találkozott, s egymásba fonó- dott. A férfi teste mégjobban felforrósodott, próbálta legyűrni egyre erősödő vágyakozását, mert gyűlölte, ha elveszti uralmát az akarata felett. Ám ebben a pillanatban tehetetlennek érezte magát, teljesen ki volt szolgál- tatva heves érzelmeinek. - Sem, sem. Viszont egy kis puncsot kérnék még. Jeremiah megérezte a Bridget hangjában bujkáló kétségbeesést, de nem tette szóvá. Neki is jólesett volna még egy sör, de tudta, ha nem vigyáz arra, hogy tiszta maradjon a feje, olyasmit tesz, amit élete végéig bánni fog. Például addig csókolja Bridgetet, amíg egészen el nem merül az illatában... 18 19 TiffAw~r Amikor néhány perc múlva visszatért a punccsal, Bridget a barátnőjét figyelte, aki valami texasi táncra tanította a partnerét. Davis lélegzete ismét elakadt, amint odanyújtotta a poharat, s ujjaik összeértek. Bridget elvörösödött, aztán nagyot kortyolt az italából. - Szédülök. Mennem kéne... - jegyezte meg bizonytalanul, és a pír elöntötte karcsü nyakát is. Jeremiah pillantása megakadt az ing nyitott gallérján, majd lejjebb siklott. Vajon a melle is piros lett...? - Jöjjön, táncoljunk! -javasolta rekedten. - Miért kellene táncolnunk, Mr. Davis? - Mert hosszú az út Texastól idáig, és a helyzet roppant kínos a maga számára. És mert pompás az illata, és jól néz ki, és egészen biztosan nem kell legényárverésre járnia, hogy férfit találjon magának. És mert... - Jól van, ennyi elég! - vágott a szavába zavartan a lány. Jeremiah erősen megmarkolta a karját, és a táncolók közé vezette. Bridget tag~ai megfeszültek, s mereven bámult át a férfi válla felett. A lassú szám alatt a legtöbb pár olyan bizalmasan simult egymáshoz, mintha édes kettesben lenne. Jeremiah felsóhajtott. A többi nő láthatóan nagyon elégedett a válasz- tásával. Csak Bridget Martin nem! Mi késztette egyáltalán arra, hogy eljöjjön ide, és részt vegyen valamiben, amit megvet és lenéz? De még ennél is jobban foglalkoztatta a fériit az a kérdés, vajon mit találhatott benne annyira vonzónak ez a hölgy, hogy egy ezrest ajánljö érte. - Lazítson! - biztatta. - Nem megy - vallotta be Bridget elfúló hangon. Jeremiah szinte már sajnálta. A következő pillanatban azonban meg- gondolta magát. Végtére is felnőtt nő! Ha menni akar, megteheti. Szelíden, szinte játékosan kisimított az arcából egy tincset. - Ne! - suttogta ijedten Bridget, és szétnyílt az ajka. - Maga idegesebb egy vadlónál is. Higgye el, semmi oka a félelemre! Nem fogom bántani. Jeremiah legnagyobb meglepetésére a következő pillanatban a lány meleg teste az övéhez simult. - Olyan furcsán érzem magam - dünnyögte Bridget, s egyik karját a férfi nyaka köré fonta. A cowboy forró lehelete a fülét csiklandozta. - Mindig azt hittem, hogy a texasiak bírják az italt-mormolta Jeremiah, s elnevette magát. - Azt hiszem, kicsit megártott magának a puncs. Bridget elmosolyodott, aztán még szorosabban Davishez simult. Jeremiah nem tudta, mitévő legyen. Érezte, ahogy a lány mellbimbója a mellkasánakfeszül, s már-már attól tartott, elveszíti maradékjózanságát is. Azzal azonban tisztában volt még, hogy ez a kisded játék sehová sem vezet. Övé ugyan a főnyeremény, de nem szabad belekóstolnia. Az egész helyzet túlságosan álomszerű ahhoz, hogy igaz legyen. Őrültség! És veszé- lyes is, mert ő maga sem színjózan. Legényár~erés Megmámorosodott ettől a nőtől, akit a karjában tart, akinek édes mind- egy, hogy ő létezik-e vagy sem. Hiszen épp az imént mondta Bridget, hogy nincs szüksége férfira, s csakis a jó cél érdekében költekezett! Jeremiah rég nem látott már egy halomban ezer dollárt, és most egy olyan nővel táncol, akinek egy ekkora összeg hétköznapi dolog. Bődületesen nagy marha vagy! - szitkozódott magában. A nő elengedte a nyakát, s keze lassanként lefelé csúszott; először a derekát ölelte, majd megállapodott a fenekén. Bridget halkan felnyögött, és megmozdította a tagjait. Valami a szájára tapadt, valami feszes, forró. Mintha megcsókolták volna, ráadásul úgy, hopy beleszédült. Osztönösen tiltakozni akart, s résnyire kinyitotta a szemét. Ám csak annyit látott, hogy két izmos kar fonódik köré. Jólesően felsóhajtott. Egek, miért is tiltakozna valami ellen, ami ennyire felizgatja, és ilyen gyönyörűséggel tölti el? Még soha nem érezte magát ilyen jól. Álmodik? Hát persze. Csakis álom lehet, hogy egy ilyen csodálatos férfi karjában hever. De miért meztelen? Soha életében nem aludt még meztelenül. A követ- kező pillanatban megmozdult mellette valaki, s a holdfényben látta az arcát, ahogy föléhajol. Mi történik itt? - Én vagyok az. Minden rendben... - suttogta a férfi. Csakhogy nem lehet minden rendben, ha meztelenül fekszik egy isme- retlen férfival egy ágyban, aki szintén anyaszült meztelen! A hátára fordult, ám ennél többre nem futotta erejéből, hirtelen rátört az álmosság. Miért nem mondja meg ennek az idegennek, hogy elege van a simogatásból, és szíveskedjen elengedni őt? Vagy miért nem ugrik fel és küldi a pokolba a fickót? Mert forró vágyakozást ébreszt benne, azért. Talán elkábították? Vagy ennek az erőt sugárzó testnek a közelségétó'1 szédült meg, és attól a forróságtól, amely a férfi ügyes kezének érintései nyomán öntötte el? Nem, nem álmodik! Nem a képzelete játszik vele. Ahhoz az érzései túlságosan erőteljesek. Ki lehet ez a férfi? Meg kellene tiltania neki, hogy folytassa. Szemrehányással kellene illetnie, amiért visszaélt a bizalmával. Egyáltalán ki ez az alak?! De hogyan is gondolkodhatna tiszta fejjel, miközben egy érdes kéz csodákat művel a testével? Megvonaglott, s próbálta észre téríteni magát. Védekezni akart, és el szerette volna taszítani magától az ismeretlent. Csakhogy az tartogatott még számára néhány édes kínt. - Nem... Ne... - nyögött fel Bridget, de száját csak rekedtes suttogás hagyta el. - De igen! - Mit csinálsz? - Egek, hiszen pontosan érzi, mit csinál! Elérte, hogy érzékei lángba boruljanak a sóvárgástól. zn 1 2i Tiffwir - Amit te is akarsz. Bár Bridget tágra nyitotta szemét, és végre egészen felébredt, tekinte- tében még mindig kábulat tükröződött, s képtelen volt észhez térni. - Mit teszel velem? - Szeretlek. Hagyjam abba? Igen! -kiáltotta a józan esze, ám teste egészen másra vágyott. S a teste győzedelmeskedett. Mivel nem kapott választ, Jeremiah a fülébe súgta: - Semmi rosszat nem teszünk. Tudom, hogy te is kívánsz engem. Engedd el magad, és csak érezz! Érezd, mennyire akarlak! Es ő érezte, érezte, ahogy társa keményen, forrón és feszesen izzó bőréhez simul, s elfúló nyögései elárulták, mennyire vágyik ő is a férfira. Davis keze megérintette az arcát, a nyakát, a vállát, a mellét, a derekát, majd a combját. Aztán a következő pillanatban a férfi zihálva ráhengere- dett. Megtámaszkodott mellette az ágyon, nehogy a súlyával szétlapítsa, és szomjúhozó száját Bridget ajkára tapasztotta. Közben kezét a nő két combja közé csúsztatta, és újra simogatni kezdte. - Ó, kérlek... - emelte fel mámorosan Bridget a csípőjét. - Gyere! - Ó, kedvesem! Igen! - nyögött fel Jeremiah. Néhány erőteljes mozdu- lattal, keményen és mélyen beléhatolt. Bridget a szenvedély emésztő tüzében égve erős testének feszült. Davis mozgása lelassult. Kedvesére nézett, megmarkolta a mellét, s meredező mellbimbóit simogatta. Bridgetet mind gyakrabban borították el a gyönyör forró hullámai, és minden pillanatban attól tartott, nem bírja tovább. Akaratlanul is megfeszítette a testét. - Semmi baj, kicsim! Ne küzdj ellene! A soha nem ismert kéj hulláma magával ragadta a nőt. Az önkívület mámorában Davis csípője köré fonta a lábát, teste meg-megvonaglott, miközben magához préselte Jeremiah-t. - Így már jó lesz... - súgta fülébe a férfi. Önuralmát elveszítve, egyre vadabb mozdulatokkal hatolt mind mélyebben szerelmesébe, aki kéjesen felsikoltott. Egyszerre nyelte el őket a szenvedély tengere. Percek múltán is átölelve tartották egymást, élvezték a másik közelsé- gét. Aztán újra hatalmába kerítette őket a vágyakozás. Jeremiah-nak sikerült erős kezével és forró ajkával ismét olyan gyönyört okozni társának, amelyró'1 az mindeddig álmodni sem mert volna. Bridget furcsán bágyadtnak érezte magát. Lángolt a bőre, s alig tudta kinyitni a szemét; olyan volt, mintha a szemhéját leragasztották volna. Óvatosan megmozdult, ám nyomban össze is rándult, mert sajgott minden izma. Megnedvesítette az ajkát, s újra összerezzent, mert duzzadt ajka is szokatlanul érzékeny volt. Legényárverés Pillantását körbejártatta a szobán, próbált tájékozódni, de a helyiség teljesen idegen volt számára. Lassan az oldalára fordult. Egy férfi feküdt mellette az ágyban, takaró nélkül, anyaszült meztele- nül - az a férfi, akit megnyert az árverésen. Jeremiah Davis. Nem! Az esze hevesen tiltakozott azellen, hogy szembenézzen a tényekkel, amikor a tegnap este és az elmúlt éjszaka emlékei fokozatosan tudatosultak benne. Rémületében kis híján felsikoltott, és legszívesebben felugrott volna az ágyból, hogy hanyatt-homlok elrohanjon. De nem akarta felébreszteni az idegent. Kétségbeesésében eltakarta az arcát. Ez a férfi minden tekintetben idegen számára, ám ami a testét illeti... Tudatát elárasztották a forró szenvedély, a lázasan suttogott szavak, a férfi izzadt bőrének és testének emlékképei, annak a testnek az emléke, amely eggyé olvadt az övével. Magába fojtott egy sóhajt. Nem akart a történtekre gondolni. Minden azon az átkozott táncparketten kezdődött, vagyis nem, már korábban, amikor a puncsot itta. Az, hogy előtte bevett egy nyugtatót, csak rontott a helyzeten. Igaz, mentségéül szolgálhat, hogy egészen addig nem vette észre, milyen erős a puncs, amíg megtántorodva neki nem dőlt Jeremiah-nak, azután pedig rácsimpaszkodott, akár egy szerelmes kamasz- lány... - Jobb, ha most megyek- szólalt meg egyjózanabb pillanatában, aztán csuklani és kuncogni kezdett. - Nem is tudom... - válaszolta a férfi, s megcsókolta a nyakát. - Hagyja abba! - követelte Bridget, hangja azonban nem csengett túlzottan felháborodottan. - Nincs hozzá joga! - Szerintem viszont van. Főként, mivel testének minden négyzetcenti- méterével hozzám tapad. A kezével pedig már legalább egy órája a fene- kemet markolássza. - Nem akartam... - Csitt... ne mondjon semmit! - dörmögte Jeremiah, s forró lehelete végigsimított Bridget arcán, miközben ő is megmarkolta a lány fenekét, és közelebb húzta magához. - Kérem... - esdekelt Bridget alig hallhatóan. A férfi ismét megcsókolta - ezúttal a száján. Ez a csók volt az első az utána következóli közül, amelyektől az ügyvédnő úgy érezte, forog vele a világ. Aztán összeveszett Tiffanyvel. - Elment az eszed? - förmedt rá a barátnője, miután kiszabadította őt Jeremiah karjaiból, hogy a mosdóban kissé magához térítse. - Fogalmam sincs, miről beszélsz - felelte Bridget kótyagosan. - Hát persze hogy nincs! Nézni is rossz, ahogy mindenki szeme láttára tapogatjátok egymást. Tudod egyáltalán, hol járt a kezed? - Mi nem is... Úgy értem... - Honnan tudod? Tökrészeg vagy. / 23 TlffANY - Te talán nem érzed jól magad? Tiff'any bosszúsan félhorkant. - Már nem! Most pedig visszamegyek a motelba. Jössz, vagy maradsz? - Nem, velem jön. Mindketten a hang irányába fordultak, s meglátták a mosdó előtt várakozó Jeremiah-t. Bridget kuncogott, s kezét a szája elé tartotta. - Hukk... Tiffany megvettsen mérte végig a férfit. - Bízhatok benne; hogy vigyáz rá? - Ne aggódjon! - vágta rá habozás nélkül Jeremiah. - Akkor viszlát a motelban, Bridget! Ő azonban nem ért oda a motelba. Tiffany ezért minden bizonnyal kitekeri a nyakát... De mit számít mindez? Bridget az alvó Jeremiah-ra sandított. Próbáljon meg kilopózni a szo- bából? A félelem visszatartotta. Maga sem tudta, mitől fél. Mozdulatlanul feküdt az ágyban, s próbálta rendbe szedni a gondolatait. Eszébe jutott a tegnapi este egy további részlete. Amikor a rendezvény a vége felé közeledett, valaki felkiáltott: - Megmutassuk új barátnőinknek, milyen az, amikor reng a lábunk alatt a talaj? Lelkes kurjongatás és fülsiketítő dübörgés söpört végig a termen. Bridget egyszer csak egy kisteherautóban találta magát Jeremiah-val, ahol egy takaró alatt egymáshoz simultak, s addig csókolták és simogatták egymást, mígnem a teste reszketni kezdett a vágyakozástól. Kockás férfi- inge valahogy kigombolódott, melltartója kikapcsolódott. - Hé, turbékoló galambocskáim! - kiáltott oda nekik egy cowboy nevet- ve. - Ott a békebíró háza. Álljunk meg talán, hogy összeadjon benneteket, mielőtt még nem késő"? A kisteherautóban nevetés visszhangzott. - Akarod? - súgta a férfi Bridget fülébe. - Megőrültél? - zihálta a lány . - Igen, bizonyára elment az eszem. De ha jól sejtem, mindkettőnké. Mielőtt Bridget akár egy szót is szólhatott volna, Jeremiah egy ingerlő csókkal lezárta a száját. Arról, hogyanjutottak aztán ebbe a szobába, az ügyvédnőnek elmosódott emlékei sem voltak. Ami az eltelt időt illeti, kibogozhatatlan zűrzavar uralkodott a fejében. Legjobb, ha nem is gondol a tegnapi napra, mert a végén még belebolondul! Jeremiah váratlanul megmozdult mellette. Felült, s arcán hanyag mo- soly jelent meg. - Jó reggelt, Mrs. Davis! Bridget rémülten kapta föl a fejét, s hatalmas szemeket meresztett Jeremiah-ra. Legényárverés 4. FEJEZET Hogyhogy Mrs. Davis? Bridgetnek hirtelen émelyegni kezdett a gyomra, s egy pillanatig attól tartott, hányni fog. Nem, ez lehetetlen! Bizonyára félreértette Jeremiah Davist - vagy tényleg megbolondult. - Egy~szavad sincs? Ráadásul tegez, állapította meg nyugtalanul. - Szóval semmire sem emlékszel - szögezte le Jeremiah szárazon. - Amire emlékszem-válaszolta Bridget-. épp elég ahhoz, hogy tudjam, hazudsz. - Mi értelme lenne magázni egy férfit, akivel egész éjszaka meztelenül feküdt az ágyban? Még akkor is, ha egyébként alig ismeri... Ebbe a gondolatba belepirult, nyakáig felhúzta a takarót, s görcsösen szorította, mintha az lenne az utolsó szalmaszál, an~.elybe kapaszkodhat. - Nem hazudok - túrt hajába a férfi. - Akkor miért neveztél Mrs. Davisnek? Szellemeskedn.i akartál? Jeremiah halkan káromkodott, aztán fanyarul elmosolyodott. - Hát persze, Bridget. Mindig viccelni szoktam a házassággal. - De hát mi nem vagyunk házasok! -vágta rá a lány határozott hangon, bár szíve a torkában dobogott. Ez a Davis túlságosan közel van hozzá. Pv'Iiért nem kel már fel? Legnagyobb rémületére, Bridgetnek most még a szeme is könnybe lábadt. Ajkába harapott, s elfordította a tekintetét. - Megint nem talált, Mrs. Davis. Bridget hirtelen újra ómely égni kezdett, s ezúttal nem volt benne biztos, le tudja-e gyűrni a hányingert. - Valami baj van? - hajolt fölé aggodalmas tekintettel Jeremiah. Az ügyvédnő mély lélegzetet vett, s eleresztette füle mellett a kérdést. - Nem hiszek neked - mondta kétségbeesetten. Soha életében nem érezte még ilyen boldogtalannak magát. Ha nem vesz be azonnal egy nyugtatót, hisztérikus rohamot fog kapni. - Emlékeznék, ha ilyen őrült- ségre vetemedtem volna. - Szóval nem hiszel nekem? És ehhez mit szólsz? - Jeremiah elvett az éjjeliszekrényról egy papírt. - Nézd meg jól! Ez egy házassági anyakönyvi kivonat. Nem fogod kitalálni, kinek a neve áll rajta! Bridget első gondolata az volt, hogy pofon vágja a férfit, valami mégis vsszatartotta. Ez már nem játék... 24 ( 25 TiffiwY Szíve vadul vert, gyomra görcsbe rándult. Sietve felkapta az ágy mellett a földön heverő táskáját, eló'kotort belőle egy nyugtatót, és szárazon lenvelte. - Milyen tabletta volt? - Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal! - Mifelénk a feleségek minden titkukat elmondják a férjüknek. - Hagyd abba! Nem vagyok a feleséged! - csattant föl Bridget. - A fenébe is! Nézd meg az anyakönyvi kivonatot! Engedelmeskedett a goromba felszólításnak, aztán másodpercekig né- mán bámult maga elé. Úgy érezte, mintha baseballütővel fejbe vágták volna. - Most már elhiszed? Itt áll fehéren-feketén. - Szégyentelenül kihasználtad az állapotomat, te átkozott... Láttad, hogy becsíptem, és nem tudom, mit teszek. - Pontosan tudtad, mit teszel. Ne akarj azzal áltatni, hogy fogalmad sem volt, mit csinálsz, amikor tegnap éjjel rám másztál! Bridget elfehéredett, és minden önuralmát elveszítve reszketni kezdett. - Te... Te mocsok... - Ne izgasd föl magad! Rosszabbat is mondtak már rám, mégis túléltem. - Iszonyatos félreértés az egész! - A lány ajka remegett. - És vedd tudomásul, semmi közöm hozzád! Megértetted? - Kicsit késő, hölgyem! - Jeremiah tekintetében ádáz düh villogott. - Amikor odakanyarítottad a neved ennek a papírnak az aljára, egy szerző- dést írtál alá. Jóban, rosszban! És én gondoskodni fogok róla, hogy be is tartsd. Világos? - Menj a pokolba! A férfi nem válaszolt. Bridget egy pillanatig attól tartott, hogy túl messzire ment, és Jeremiah megüti, de a férfi csak hátrahajtotta a fejét, és keserű nevetésre fakadt. Azután kikászálódott az ágyból, s anyaszült meztelenül kiegyenesedett. Nem is oly rég ebbe az izmos vállba mélyesztetted a körmödet, amikor Jeremiah... Bridget el akarta fordítani a fejét, nem akarta látni a feszes izmokat és a karcsú csípőt. Mégis megbabonázva bámulta, ahogy a férfi elvonul a fürdőszobába. Miután becsapódott az ajtó, a "fiatalasszony" orra hegyéig húzta a takarót. Mibe keveredett? Valahogy rendet kell csinálnia a fejében! Ennek a férfinak a kezében egy házassági okirat van, amely azt bizonyítja, hogy ők férj és feleség. Higgadtan végig kell gondolnia, hogyan mászhat ki ebből a kutya aszorítóból! Újra reszketni kezdett, s mélyeket lélegzett. Nem fog pánikba esni, arról gondoskodik a nyugtató, ám ez még korán sem jelenti azt, hogy tudná, hogyan tovább. Tiffany alaposan meg fogja mondani a véleményét. Te jó ég, Tiffl Egészen biztosan magánkívül van már az aggodalomtól... Bridget elkínzottan felnyögött. Ha tetszik, ha nem, fel kell hívnia a Legényárverés barátnőjét. Másrészt azonban Tiffany megérdemli, ha aggódik. Végtére is az ő bűne, hogy itt vagyok, gondolta dacosan. Házassági szerződés ide vagy oda, bármit állítson is Jeremiah, nem kényszerítheti, hogy vele maradjon. Vagy mégis? Ki van szolgáltatva neki? Marhaság! Életében egyetlen férfinak sem volt kiszolgáltatva, sem Jeremiah-nak, sem az apjának, sem Hamiltonnak, s legfóképp Mr. Wain- wrightnak nem. Keményen megküzdött a függetlenségéért. Már fiatalon szilárdan elha- tározta, nem lesz olyan, mint az anyja, aki tűrte, hogy a férje uralkodjék felette. Utah-ban is bizonyára van valamilyen lehetőség, hogy érvénytelenítse a házassági szerződést. Vagy talán Nevadában házasodtak össze? Mindenek- előtt fel kell öltöznie, és vissza kell repülnie Houstonba. Igen ám, de kihez? Houstonban éppoly sok gond várja, mint itt. Szülei nem állnak szóba vele, munkája nincs, Hamilton pedig elviselhetetlenül fafejű. Mit tegyen hát? Minden agytekervényét megeróltetve próbált gondol- kozni. Miért nem marad itt egy ideig? Szüksége van egy helyre, ahol szellemileg és testileg felfrissülhet, és új erőre kaphat. Mert bármennyire megrémítette is a felismerés, nem lett volna képes egyedül helytállni a tárgyalóteremben. Mióta az orvos kóros szorongást állapított meg, amely időnként szabályszerű hisztérikus rohamokat váltott ki nála, elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy elvállalj on egy ügyet. Nem folytathatja a munkáját, amíg le nem győzi ezt a szorongást. S ezen az isten háta mögötti helyen valami lenyűgözte. Penningtonnak megvan a maga sajátos bája, morfondírozott. Itt biztosan kipihenhetné magát... Persze, előbb véget kell vetnie az ehhez az idegen cowboyhoz fűződő, lehetetlen kapcsolatának. Érvényteleníttetni kell a házasságot, a férfit pedig el kell távolítania az útjából! - Most már csak meg kell mondanod neki - biztatta magát, és elszántan felült az ágyban. Jeremiah figyelte, hogyan fut szét a tojássárgája a serpenyóben. - A francba! - szitkozódott. Ami ma rosszul sikerülhet, az mind rosszul is sikerül. Közben Bridgetre gondolt, és felsóhajtott. Hogyan lehetett olyan ostoba, hogy elvette feleségül? Még csak részeg sem volt. Egész idő alatt pontosan tudta, mit tesz. Amikor valaki azt javasolta, hogy álljanak meg a békebírónál, ő bele- egyezett. Bridget mámorító csókjainak íze ott égett az ajkán, s még érezte kezében telt mellének tapintását. Aztán egyik lépés követte a másikat, s tessék, nős férfi lett belőle. Ó, egek! Olyan erősen reszketett a keze, hogy le kellett tennie a serpenyőt. Az ablakhoz ment, s a láthatáron magasodó fenséges hegyeket bámulta. Ez a kép máskor mindig megnyugtatta. Ma azonban csak Bridget arca lebegett 26 27 TiffwY előtte, amilyennek tegnap éjszaka látta: izzadságtól csillogón és kipirultan, miközben a lány lovagló helyzetben ült rajta, s vadul szerette... Homlokát a hűvös ablaküveghez szorította. Margaret halála után meg- esküdött, hogy soha többé nem nősül meg, s minden erejével próbálta betartani a fogadalmát. Ám amikor tegnap megpillantotta Bridgetet, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Valami, ami még soha életé- ben nem fordult elő vele. Nem lett volna jobb, ha egyszerűen csak lefekszel Bridgettel? Nem kellett volna azonnal feleségül venned, az ördögbe is! Az volna a legjobb és legkézenfekvó'bb megoldás, ha hagyná elmenni. Mert még ha Bridget hajlandó lenne is egy fedél alatt lakni vele, ami egyébként láthatóan esze ágában sincs, nem működne köztük a dolog. Ez a nő egészen más világból származik. Gazdag és öntudatos, bármelyik férfival felvehetné a versenyt. Mégis, Jeremiah-nak minden porcikája tiltakozott azellen, hogy futni hagyja, bár maga sem értette igazán, miért. Hacsak nem zabolátlan vágyakozása az oka annak, hogy itt akarja tartani. Hallott már ilyesfajta megszállottságról, s tudta, vannak nők, akik bármelyik férfit képesek megfosztani a józan eszétől és ítéló'képességétól. Ám ő maga még soha nem élt át ehhez hasonlót - legalábbis a Bridget Martin előtti időkben. Egyetlen ember sem váltott ki belőle még olyan erős hatást, mint ez a nő. Igaz, Bridget is feltétel nélkül odaadta magát neki, így aztán ő sem parancsolt megálljt az ösztöneinek. Halkan káromkodott. Halott feleségével szemben érzett bűntudata hosszú másodpercekre elszorította a torkát. Útjárakell engednie Bridgetet, ki kell törölnie emlékezetéből a múlt éjszakát, s úgy kell tovább élnie, mintha mi sem történt volna! Nagy levegőt vett. Pontosan ezt fogja tenni. Megmondja a nőnek, hogy igaza volt, és ami történt, nem egyszerűen őrültség, hanem egyenesen nevetséges. Felhívhatná Reagent, az öreg békebírót, és megkérhetné, hogy tépje szét a házasságlevelet... - Jeremiah? Meg sem hallotta, amikor Bridget kijött a konyhába. Megfordult, s a számára alapjában véve idegen nőre bámult. Ebben a pillanatban ösztö- nösén megérezte, soha nem fogja önszántából elengedni. Bridget mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Olyan állatias vonzerővel hatott rá ez a férfi, hogy beleborzongott. Még soha életében nem váltott ki belőle senki ilyen heves érzelmeket, s ez az érzés nemcsak meglepte, hanem egyszersmind meg is szégyenítette, mert kép- telen volt elkapni "uráról" a tekintetét. Davis nemrég zuhanyozott, kissé hosszú haj a nedvesen a nyakába lógott. Ingét lecserélte ugyan, ám a tegnapi, testhez simuló farmert viselte. Bridget lelki szemei előtt hirtelen megjelent a kép, ahogy a férfi tegnap szinte letépte magáról a ruháit, hogy felfedje izmos testét, s keményen, Legényárverés vad szenvedéllyel a magáévá tegye. Érezte, hogy elpirul, és sietve lehajtotta a fejét. - Jó reggelt! - köszöntötte a férfi. Bridget biccentett, aztán felnézett. Jeremiah olyan beható pillantással mérte végig, hogy átforrósodott a teste. A levegő szinte sistergett a feszült- ségtől. - Bármit állítasz is, nem tarthatsz itt akaratom ellenére. - Noha az ügyvédnő elhatározta, itt marad a faluban, mindenképpen el akart tűnni Jeremiah házából, éspedig a lehető leggyorsabban. - Igazad van. Ahhoz nincs jogom. A lány meglepődött. Nem számított ilyen nyugodt beleegyezésre. Mire számított valójában? Tényleg attól tartott, hogy Jeremiah barlanglakóhoz illő módon, erőszakkal fosa kényszeríteni, hogyvele maradjon? Badarság. Lehet, hogy Jeremiah kissé nyers modorú, de az ösztönei azt súgták, soha nem okozna neki fájdalmat. Tegnap éjjel tapasztalhatta, hogy milyen, s be kellett ismernie, nem is kívánhatna magának szenvedélyesebb, szelídebb és figyelmesebb szeretőt. Megint elpirult. - Kérsz kávét? - kérdezte hanyagul a férfi. - Köszönöm, nem... Jeremiah vállat vont. - Ahogy akarod. Én viszont még megiszom az enyémet. Kávé nélkül képtelen vagyok magamhoz térni. Ajkához emelte a csészét, s a lány meredten bámulta, ahogy fel-alá mozog az ádámcsutkája. Combjai közt enyhe rángást érzett, s idegesen nyelt egyet. Hihetetlen, hogy tegnap éjjel a nyelvével simogatta a férfi nyakát! S megengedte neki, hogy ajkával kikutassa teste legtitkosabb zugait. . . - Nem fog ez menni nekünk-hallotta saját kétségbeesett hangját. Kit akar tulajdonképpen meggyőzni? Jeremiah-t vagy önmagát? - Én nem így látom a dolgot. Nekem inkább az a benyomásom, hogy sok közös vonásunk van. Bridget szíve majd kiugrott a helyéból. Azt kívánta, bárcsak ellenkez- hetne, ám Jeremiah igazat mondott. Az utolsó szó azonban akkor se legyen az övé! - Az csak szex volt -jelentette ki, és felszegte az állát. - Sem több, sem kevesebb! - S te azt nem tartod fontosnak? - érdeklődött homlokát ráncolva a férfi. - Talán fontos, talán nem, de önmagában kevés. -Az ördögbe! Ahelyett hogy méltóságteljesen véget vetne ennek az őrült történetnek, és eltűnne innen, most belegabalyodik a saját hálójába... - Márpedig nem fog menni - ismételte Bridget, jóllehet hangja éppoly kevés meggyőződésról tanúsko- dott, mint az imént. 28 29 Tiffa~r - Honnan tudod, ha ki sem próbáltad? Tegnap éjjel elég jól ment. Több mint elég jól. - Figyelj rám... - Azonkívül - vágott a szavába Jeremiah - szükségem van egy asz- szonyra a házban, és ez az asszony te vagy. Bridget szeme villámokat szórt. Szóval mégiscsak eló'bújik belőle a vadember! - Egyvalamit nagyon szeretnék tudni - vetette oda lenézően. - Miért kellett neked ez az ostoba árverés, hogy asszonyt találj? Úgy értem, hogy te... Hogyan kérdezhette meg ezt Jeremiah-tól? Ezzel csak bókol neki. Mit érdekli őt az, hogy Mr. Davis miért akart fellépni a színpadon egy falkányi nő előtt? Szedd a sátorfádat minél előbb! Csak ezzel törődj! - győzködte magát, ám tapodtat sem mozdult, várta a választ. - Hiszen én? Jó vagyok az ágyban? - Azt semmi esetre sem mondanám! -fortyant fel Bridget. - Egyszerűen felejtsd el a tegnap éjszakát, rendben?! Hiba volt. - Biztos vagy benne? - A férfi arcán szégyentelen mosoly terült szét. - Biztosan akad a környékbeli falvakban egy nő, akivel összejöhetnél. - Ez nagyon elhagyatott hely, és nem sok nő hajlandó lemondani a városi életről, hogy ideköltözhessen. - Úgy érted, hogy neked még soha...? - ...hogy soha nem volt tartós kapcsolatom? - A férfi koppanva az asztalra rakta a csészét, majd színtelen hangon folytatta: - Nem, ez egyáltalán nem azt jelenti. Özvegy vagyok. - Özvegy? - ismételte Bridget hitetlenkedve. - A feleségem három évvel ezelőtt halt meg. - Hogyan... Úgy értem, nagyon fiatal lehetett. - Szívinfarktust kapott. A családjában sok volt a szívbeteg. - Sajnálom. - Én is. A beállott feszült csendben meredten bámulták egymást. A lány egyre nyugtalanabb lett, s reszketve megnyalta cserepes ajkát. - És te? - szólalt meg a cowboy. - Voltál már férjnél? Vagy talán most is férjnél vagy? - Természetesen nem. - Ó, dehogynem! -javította ki szelíden Jeremiah. - Csak nem akarod tudomásul venni -fűzte hozzá. - És mit csinálsz...? -Arra számított, hogy a lány segít neki befejezni a mondatot. - Houstonban? Ott lakom. Volt ebben a beszélgetésben valami valószerűtlen. Ő, Bridget Martin, ennek a férfinak a karjai közt töltötte az egész éjszakát, s a legtöbb idő szenvedélyes és odaadó szeretkezéssel telt. Közben semmit sem tudtak egymásról. Ez nemcsak szokatlan, hanem veszélyes is, különösen, hogy emlékezete szerint Jeremiah nem használt óvszert... Legényárverés - Van valakid Houstonban? Úgy értem, aki fontos neked. - Igen is, meg nem is. - Na, szépen vagyunk. Hogy értsem ezt? - Egyáltalán nem kell megértened! Mert semmi közöd hozzá. - A lány- nak izgalmában remegni kezdett a térde, ezért gyorsan leült. A világos konyha falait sárgára festették, a szekrényeket fehérre. A pulton egy halomnyi papír meg minden elképzelhető lom mellett egy kosár megfakult selyemvirág állt. A konyha nem tűnt egyértelműen elhanyagolt- nak, de látszott rajta, hogy nincs asszony a háznál. - És mivel foglalkozol Houstonban? - Ügyvéd vagyok. Jeremíah füttyentett. - Meglep? Davis gunyorosan nézett Bridgetre, tekintete végigsiklott a testén. Különösen a mellén időzött sokáig a pillantása, s a lánynak ettől megint elakadt a lélegzete. - Meglehetősen. Soha nem láttam még ügyvédnőt cowboycsizmában. Bridgetnek már a nyelvén volt a kérdés, hány ügyvédnőt látott egyál- talán életében, de nem akarta megsérteni Jeremiah-t. Igaz, hogy a civili- zációtól távol eső vidéken lakik, de valami azt súgta Bridgetnek, hogy se nem buta, se nem műveletlen. Azonkívül nem akarta bevallani, milyen kellemetlenül érzi magát ebben a színdarabban. Nem akart elárulni sem- mit a magánéletéról. És valószínűleg a férfi sem akar beszélni vele a személyes dolgairól. Mégis kénytelen volt feltenni neki egy kérdést: - Miért tetted ezt? Miért vettél feleségül? Hiszen láttad, hogy túl sokat ittam, és nem tudok magamról. - Tényleg semmire sem emlékszel? - Csak arra, hogy valaki felkiáltott, álljunk meg a békebírónál. - Aztán már minden ment a maga útján. - Ugye te nem voltál részeg? - Nem. - A pokolba veled! - Ne üvöltözz! Miértjöttél el egyáltalán erre az árverésre? - Unalmamban. Tulajdonképpen fogadásból. - Szóval eszed ágában sem volt részt venni a licitben? - Persze hogy nem! - Akkor miért csináltad az egészet? - Pillanatnyi elmezavar, vagy valami ilyesmi. Magam sem értem - válaszolta Bridget kétségbeesetten. - Hát ez baj! Én ugyanis kizárólag azért hagytam rábeszélni magam erre a cirkuszra, mert asszonyra van szükségem. - És erre a célra sikerült kiválasztanod a legőrültebb, legközépkoribb módszert, amiró'1 valaha hallottam. Ugye nem feltételeztétek, hogy a megjelent nők közül akár csak egy is komolyan veszi a dolgot? 30 31 TIffANY - Természetesen komolyan gondolták. Nyilván nekik is égető szüksé- gük volt egy férfira. Úgy tűnik, te vagy az egyetlen kivétel. Nem minden nő tartozik az elkényeztetett felső tízezerhez, és kap meg mindent ezüst- tálcán felszolgálva, amire csak vágyik. - Hogy merészelsz ilyet mondani? Semmit sem tudsz rólam! - A viselkedésedből látom, hogy fikarcnyit sem érdekel, mit gondol, vagy hogyan él a világ fennmaradó kilencvenkilenc százaléka. Lehet, hogy ízléstelennek tartod az egészet, de azok a férfiak, akik tegnap a színpadon álltak teljesen őszinték voltak. - Es te? Hiszen azt mondtad, téged alig lehetett rábeszélni. Jeremiah nem válaszolt, s a lány belül úgy érezte, diadalt aratott. Tehát érzékeny pontra sikerült tapintania! A férfi vásári komédiának tartotta az árverést, csak túlságosan gyáva ezt most kertelés nélkül bevallani. A cowboy közelebb lépett hozzá, és ádáz pillantást vetett rá. - Mindketten csapdába estünk, bárki hibájából történt is. A nevadai törvények szerint házasok vagyunk. - Egyik kezét a lány vállára tette, és magától értetődő mozduiattal megsimogatta. - Amíg kitaláljuk, mitévó'k legyünk, azt javaslom, rendezkedj be kényelmesen nálam! Nekem most ki kell mennem az állatokhoz - mondta. Az állatok! Ki kell mennie az állatokhoz? Bridget szeme megteltkönnyel. Mibe mászott bele? Az ég szerelmére, mit tett? - Jeremiah! A férfi kifürkészhetetlen tekintettel nézett rá. - Mi van? - Tudnom... tudnom kell. Használtál valamit, úgy értem...? Űgytűnt, Jeremiah olvas a gondolataiban, és arcvonásai megenylW ltek. - Nem. De ne aggódj, a feleségem halála óta senkivel sem voltam együtt! - Kiment, és bevágta maga mögött az ajtót. A lány elővette a zsebkendőjét, amögé próbálta zokogását rejteni. Meg- szólalt a telefon. Vegye fel? Lehet, hogy Tiffany keresi... Habozás nélkül a készülékhez rohant, és felkapta a kagylót. - Davis lakás - suttogta. - Hála az égnek! - Tiff, tudtam, hogy te vagy. - Ez minden, amit mondani akarsz? - Jobb, ha nem kérdezősködsz. - Még hogy ne kérdezősködjek? Gyerünk, ki vele! Mi van? - Jeremiah Davis ranchán vagyok. - Na ne mondd! Erre már rájöttem. És mióta vagy már ott? Semmi válasz. - Bridget! - Egész éjjel itt voltam... - Remélem, a kanapén aludtál! - Jobb, ha nem faggatsz, Tiff. Legényárverés - Azt hiszem, igazad van. Neked teljesen elment az eszed. - Tül sokat ittam. - Sejtettem! Soha nem szoktál inni, Bridget. Mi ütött beléd? Jeremiah Davis, mondta magában a lány. - Folytasd! Mi történt tegnap éjjel? Mivel Tiffany sem tudott a nyugtatókról, Bridget hebegve csak ennyit válaszolt: - Mindenről az az átkozott puncs tehet. Hiszen tudod, mennyire nem bírom az italt. - A hajadnál fogva kellett volna az autóhoz cibáljalak, mielőtt késő lett volna. Ha valaki olyan érzékeny, mint te vagyjobban teszi, ha nemjátszik a tűzzel, amikor... - Tiff, be kell vallanom még valamit. De meg kell esküdnöd, hogy senkinek nem mondod el. Legkevésbé a szüleimnek! - Hallgatlak! - Én... Vagyis mi... tegnap éjjel összeházasodtunk. - Istenem, ne hagyj el! Becsavarodtál? - Kérlek, ne olyan hangosan! Még meghallja valaki. - Ki a fene hallhatna meg itt? Egy árva lélek sincs ebben a motelnak nevezett kócerájban. - Legjobb lenne, Tiff, ha egyszerűen hazamennél. - Nélküled? - képedt el a másik lány. - Igen. Egyelőre. - Es te mit fogsz csinálni? - Megpróbálok kimászni valahogyan ebből a kelepcéből. Nem utaz- hatok el úgy, hogy itt hagyok egy férjet. Tiffany nagyot sóhajtott. - Csak annyit mondhatok, hogy az ég legyen veled! - dünnyögte ki- merülten. - Majdjelentkezem. - Biztos, hogy nem akarsz inkább most mindjárt velem jönni? - Kívánj sok szerencsét, Tiff? - Tegyél valamit! Végtére is ügyvéd vagy. Az az alak nem kényszeríthet erre a házasságra. Feltéve, ha te nem akarod. Bridget erre semmit sem válaszolt. Barátnője ismét felsóhajtott. - Bizonyos területeken nagyon értheti a dolgát ez a te cowboyod - fűzte még hozzá, aztán letette a kagylót. Bridget céklavörös fejjel bámulta a telefont. Szíve a torkában dobogott. 32 33 Tiffaw~r 5. FEJEZET - A környék összes pletykafészke rólad pusmog. Jeremiah homlokát ráncolva nézett régi barátnőjére, Irma Quillre. - Ezt akartad elmondani? - Ne vágj olyan ártatlan képet! A hetven felé járó Irma gondozta a penningtoni könyvtárat, s ő vezette a helyi szatócsboltot is. Éles eszű, kiváló humorú, törékeny nő volt. Ezért aztán többnyire megbocsátották neki kíméletlen kérdéseit, különösen, ha közben beszélgetőpartnerére mosolygott. Sosem csinált titkot belőle, hogy szívén viseli Jeremiah sorsát, főként mióta a férfi megözvegyült. - Van friss zöldséged? Irma elhúzta a száját, majd fürgén felállt, és hozott két csésze kávét a konyhából. Amint visszaért a bolt hátsó felében kialakított társalgóba, szúrós pillantást vetett Jeremiah-ra. - Ne beszélj mellé! Tudod jól, hogy annyi zöldséget kapsz tőlem, amennyi csak beléd fér! A férfi nem sértődött meg a kemény hangnemtól, csak bágyadtan elmosolyodott. - Rendben, Irma. Mire vagy kíváncsi? - Nem az a fontos, én mire vagyok kíváncsi, hanem az, hogy te mit forgatsz a fejedben! Soha nem szoktál alkonyat előtt bejönni a városba, és rendszerint nem a hűtóládámban vagy a kertemben található zöldségról szoktál társalogni velem. - Igazad van - felelte Jeremiah. Levette széles karimájú kalapját, és lehuppant egy székre. - Mivel amúgy is beszélik már az emberek, gondolom, tudod, miért vagyok itt. - Inkább a te szádból szeretném hallani, fiam, mint az öreg Swansoné- ból, aki mindenbe beleüti az orrát! - Hát ő is hallotta már? - Bármennyire azt hajtogatja is, hogy süket, mint a nagyágyú, mindent meghall, amit akar - legyintett ingerülten Irma. - Tudni akarom, igaz-e a pletyka. Jeremiah színlelt könnyedséggel kortyolt bele a kávéj gába, és azt kívánta, bárcsak valami erősebb ital lenne, hogy kissé oldja a görcsöt a gyomrában. Csakhogy ivással nem lehet megoldani a gondokat! Ezt Margaret halála Legényárverés után megtanulta. Akkor sem az alkohol, hanem Lilah, a nagynénje segített neki talpra állni. - Ne kertelj tovább, Jeremiah! Ki vele! Megkönnyebbülsz, meglátod. A férfi megrázta a fejét, ám legbelül hálás volt, hogy Irma kizökkentette a gondolataiból. Még akkor is, ha a jelen szemernyivel sem kevésbé nyomasztó, mint a múlt. Mélyet lélegzett, aztán bejelentette: - Tegnap éjjel megnősültem. Az idős hölgy színpadias sóhaj kíséretében lehunyta a szemét, azután csak azért nyitotta ki, hogy rosszalló tekintettel nézhessen pártfogoltjára. - Kár, hogy túl magas és öreg vagy ahhoz, hogy elfenekeljelek. - Sajnos, azzal sem mennénk már sokra. - Részeg voltál. Eltaláltam? - Csak egy-két sört ittam. - Úgy érted, teljesen magadnál voltál, amikor elvetted azt a nőt? - Pontosan tudtam, mit teszek. - Ezt nem mondod komolyan! - Első pillanattól fogva tudtam, hogy akarom. Irma másodpercekig nem jutott szóhoz, ami egyébként ritkán fordult vele elő. - Miért kellett azonnal a békebíróhoz cipelned? Úgy tudtam, manapság nem kell mindjárt megvenni a tehenet, ha meg akarja fejni az ember. Jeremiah dühösen felpattant. - Nagyon vicces! - Hidd el, Jeremiah, eszemben sem volt viccelni! - Nézd meg előbb, csak aztán mondj ítéletet! Ez a lány más. Nem afféle könnyű nőcske. Valami egészen különleges. - Te talán nem vagy az? - Nem úgy, mint ő. - Badarság. Néhány nő ölni tudna, csak hogy az ágyadba fekhessen. - Miért kellett mégis elárvereztetnem magam, hogy szerezzek egyet? - vágott vissza a férfi keserű gúnnyal. - Mert túlságosan makacs és csökönyös vagy, és nem engeded meg a barátaidnak, hogy összehozzanak egy kedves lánnyal, azért. Jeremiah cifrát káromkodott. - Ha akarnám, sem maradna itt semmiféle "kedves lány", én pedig nem költözhetnék hozzá. - Miért nem? - Mert van egy ranchom, amit soha nem fogok feladni. Irma fölsóhajtott. - Még akkor sem, ha ilyen nehezen tudsz csak talpon maradni? - Akkor sem! Minden egyes négyzetméterét szeretem, és semmilyen fáradságtól sem riadok vissza, hogy felvirágoztassam. Ha belepusztulok is, piacra kerülnek a marháim! Az idős asszony szelíden megszorította Jeremiah kezét. 34 35 Ti ffwY - Ülj vissza! Ne érts félre, Jeremiah! Nagyon szeretném, hogy rendbe szedd a ranchot, és hiszem, hogy sikerülni fog. De leginkább azt szeretném, hogy boldog legyél. Miben más ez a nő, mint a többi? Honnan jött? - Houstonból. Keres valamit, éppúgy, mint én, de nem tudom, mit. Biztos vagyok benne, hogy boldoggá tudna tenni. Irma először meghatottan elmosolyodott, aztán az arca ismét komoly lett. - Meséltél már róla a nagynénédnek? - Nem, és nem is áll szándékomban - emelte fel elutasítóan a kezét Davis, amikor Irma tiltakozni akart. - Legalábbis egyelőre nem. - Tényleg úgy gondolod, hogy vanjövője ennek a házasságnak? -nézett rá mély aggodalommal az idős asszony. Jeremiah elszántan fejébe nyomta a kalapját. - Egyik pillanatban igen, a másikban nem. Teljesen összezavarodtam. - Szerinted még otthon találod? - Sejtelmem sincs. Mindenesetre most indulnom kell. Egy borjú farfek- véssel akarvilágrajönni. - Hazafelé szólhatnál Minshew doktornak. - Nem tudom megfizetni az öregurat. Azonkívül hihetetlenül csö- könyös. - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! - húzta el a száját Irma. - Te csökönyösebb vagy minden állatorvosnál, akit valaha ismertem. Jeremiah felnevetett, áthajolt az asztal felett, és kedvesen megcsípte Irma arcát. - Maradj mindig olyan, amilyen vagy, Irma! Davis már a kocsijánál járt, amikor az idős nő utánakiáltott: - Taylorról beszéltél már a feleségednek? Jeremiah olyan hirtelen mozdulattal fordult a hang irányába, hogy Irma riadtan elhallgatott. - Nem, arra még nem készültem fel. - Jaj, fiam, nem lesz ez így jó... - Szeretném, ha először hozzászokna a gondolathoz, hogy a feleségem. - Davis maga is úgy érezte, ez gyenge kifogás. De valahogyan védekeznie kellett. Pillanatnyilag nagyon sebezhetőnek érezte magát, és félt. Ám ezt senkinek sem szabad megtudnia, még Irmának sem, aki a saját fiaként szereti. Végtére is egy férfi legyen büszke! Nem mutathat félelmet, leg- alábbis ezt várják el tőle. - Minél előbb mesélj neki Taylorról, Jeremiah! A férfi némán bólintott, aztán bemászott a kocsijába. Nem pillantott vissza, pontosan tudta, hogy Irma gondterhelt arccal ingatja a fejét. Jelenleg nem Taylor jelentette számára a legnagyobb problémát. Sokkal inkább nyugtalanította az, hogy Bridget esetleg már el is tűnt a házából. Legényárverés Bridget a kisteherautó brummogásából tudta, hogy Jeremiah visszaért, mégsem mozdult, csak ült a konyhaasztalnál. Hogyan jönne ő ahhoz, hogy a ház kapujában fogadja a férfit? Elhitte neki, hogy az állatokat akarja megnézni, de nyilván máshol járt. Vajon hol? Mit érdekel az téged? - társalgott önmagával, miután Jeremiah nem jött be a házba. Mindegy... Végtére is nem a te dolgod. Ám a következő pillanatban megértette, hogy ezentúl minden, ami a férfival történik, az ő dolga is. Jeremiah a férje. Kész őrület! Hogy elterelje a figyelmét, úgy döntött, elfoglalja magát. Végigjárta a házat, s alaposan szemügyre vette a három kifejezetten ízlésesen berendezett hálószobát. A bőrbútorok, a kandalló és a sok könyvespolc otthonos hangulatot kölcsönzött a nappalinak is. Feltűnt neki, hogy sehol sem talált fényképet Jeremiah néhai feleségéről. Amikor megpróbálta elképzelni, milyen lehetett itt a férfi élete, miután az asszony halálát követően magára maradt, furcsa érzése támadt. Hogyan volt képes Jeremiah vele ugyanabban az ágyban aludni, amelyet valaha a feleségével osztott meg? Kinézett a ház mögötti kertre nyíló ablakon, és közben ezen a kérdésen töprengett. Gyomra görcsbe rándult. Davisnek bizonyára semmit sem jelen- tett a vele töltött éjszaka, neki viszont nagyon sokat. Soha életében nem érintette még meg úgy férfi a lelkét, mint Jeremiah. Lehet, hogy ez tartja itt? Hangokat hallott a ház bejárata felől, s ez eltérítette a gondolataitól. Legalább nem kell most azonnal választ adnia erre a nyugtalanító kérdés- re... Amikor kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, ki lehet az, majdnem felsikoltott rémületében. Az egyik nagy tévéállomás stúdiókocsija állt a ház előtt. - Szentséges ég, már csak ez hiányzott! - nyögött fel, s kezét a szája elé kapta. Az operatőr elkezdte beállítani a kamerát, miközben egy másik férfi mikrofonnal a kezében feléje sietett. - Ön az a Bridget Martin, aki részt vett a tegnapi legényárverésen? - Azonnal kapcsolja ki a kamerát! - követelte az ügyvédnő. - Miért, asszonyom? Mi csak a munkánkat végezzük. És ez nagyszerű sztorinak ígérkezik! Ezzel tisztában kell lennie. - Nem akarok... - Mi történik itt? Bridget megfordult, s rémülten kapott levegő után. Jeremiah hátratolta fején a kalapját, és láthatóvá vált dühtől eltorzult arca. Ingéból és farmeréből csöpögött a vér, véres kezét egy rongyba törölte. Mit csinálhatott? - riadt meg még jobban Bridget. Szerencsére sérülé- seket nem fedezett fel a férfin. - Nem tudsz olvasni, barátocskám? - kérdezte a riportert fenyegető hangon Davis. - De, természetesen, csak... 36 37 Tiff~r - Nem láttad a kerítésen a feliratot, hogy illetékteleneknek tilos a belépés? - Igen, de... - Semmi de, barátom! Az a tábla a te biztonságod érdekében lóg ott, nem miattam. Szóval, ha nem akarod, hogy lenyomjam a torkodon a mikrofonodat, szálljatok be szépen a barátoddal a kocsitokba, és húzzátok el a csikot, amíg szépen beszélek! Megértettél? Bridget elindult lefelé a verandáról, és csak akkor állt meg, amikor Jeremiah mellé ért. Szíve izgatottan dobogott, mert még mindig nem tudta, mitől lett véres Jeremiah, nem is szólva a rászegeződő kameráról. Davis elkapta a pillantását, és halkan odaszólt neki: - Megellett az egyik tehén, és a borjú farfekvésben jött világra. - Nem akadályozhatnak meg a munkánkban! - makacskodott a ripor- ter, az operatőr pedig még közelebb lépett. Jeremiah ingerült mozdulattal félretolta a kamerát. - Nagyothallasz? Másként is beszélhetünk. - Még mielőtt az felocsúd- hatott volna, meglökte az operatőrt, aki a fenekére huppant, s oldalra gördülve próbálta védeni a kamerát. Davis azonban mellétérdelt, kitépte kezéből a felvevőt, s kikapta belőle a filmet. - Fogadok, hogy lusták voltatok tekercset váltani, mielőtt idejöttetek! Ezen bizonyára minden rajta van, amit ma fölvettetek, az összes riport, amivel a környéken élóket zaklattátok! A tévések viselkedése egy csapásra megváltozott. Abbahagyták a fenye- getőzést, és könyörgőre fogták a dolgot: - De Mr. Davis, a céljaink közösek... - Nem hinném. A ti legfőbb célotok az legyen, hogy amilyen gyorsan csak lehet, beüljetek a kocsitokba, és eltűnjetek. Ha pedig nem akarjátok kiköpni a fogaitokat, a filmet szépen itt hagyjátok, barátaim! Az operatőr felkászálódott, a riporter segítségével összekeresgélte szét- gurult filmes kellékeit, majd mindketten bevágódtak ajárműbe. Jeremiah csak most vette észre a második operatőrt, aki a kocsiban maradt, és nyilván rögzítette a dulakodást. - A mindenségit! Miután a riporter lezárta belülről az ajtót, letekerte az ablakot, és kikiáltotta: - Nyugodtan megtarthatja azt a filmet, Davis, kiváló anyagunk van a másikon! Jeremiah magánkívül volt a méregtől, elkezdett rohanni az autó felé, ám a sofőr gázt adott, és a stáb elporzott. Bridget kábán állt a veranda alján, s próbálta tisztázni magában, mi történt. A riporterek megjelenése súlyosbította a helyzetét. Nincs más választása, mindent el kell mondania a szüleinek! - Nos, ketyegni kezdett a pokolgép - közölte Jeremiah gondterhelten. - Ezt a felvételt ma este bizonyára minden híradóban bemutatják. Legényárverés - Tixdom - suttogta Bridget még mindig kábultan. - Mondd csak! Hol tanultál meg bánni a kamerával? Pontosan tudtad, hogyan kell kivenni a filmet. - Az egyetemi éveim alatt egy ideig egy tévéállomásnak dolgoztam. - Hát egyetemre jártál? - Persze. Mezőgazdaságira. Miért csodálkozol? Azt hitted, faragatlan vidéki tuskó vagyok, csak mert részt vettem a legényárverésen? A lány döbbenten hallgatott. - Hogy állsz evés dolgában? Nem vagy éhes? - érdeklődött Jeremiah. - Éhes? - kérdezett vissza Bridget. - Texasban nem eszitek meg a marháitokat, csak nézegetitek őket? - Haha, milyen vicces vagy! Egyébként pedig nem vagyok éhes. - Én viszont igen. Mi lesz vacsorára? Bridget először nem értette, hová akar kilyukadni a férfi. Amikor derengeni kezdett neki, dühében egészen megfeledkezett a gondjairól. Ez nem lehet igaz! Csak nem hiszi, hogy főzni fog rá?! Davis pillantása mindenesetre arról árulkodott, hogy halálosan komolyan gondolj a a dolgot. - Nos? - türelmetlenkedett a cowboy. A lány ridegen rámosolygott. - Fogyókúra, mi más? - Hol a kötényed?-kérdezte Jeremiah, amikor a zuhanyozás végeztével bejött a konyhába. Borotválkozás utáni arcszeszének kellemes illata be- lengte a konyhát. Miről is beszélt az imént a férfi? - tűnődött Bridget. Csakis rossz tréfának szánhatta a kérdést! Mindazonáltal gyanította, hogy Jeremiah ezt a kérdést éppoly komolyan gondolja, mint az előzőt. Nem válaszolt neki. A jelenlétében elakadt a szava, és nehezére esett elfojtani érzel- meinek hirtelen fellángolását. Miért kavarja fel ennyire ez a férfi? Ijesztő... Jeremiah tapodtat sem mozdult, és válaszra várt, Bridget mégsem szólt egy szót sem. A férfi nyitott, fehér inget és farmert viselt. Nagyon fáradtnak látszott, mintha kemény munkával töltött nap állna mögötte. S ez így is volt. Le kellett vezetnie egy nehéz ellést, azután pedig el kellett zavarnia a pimasz tévéseket. Ami azt illeti, Bridget sem érezte magát kirobbanó formában, különösen, ha eszébe jutott, miként viselkedett a férfi karjában előző éjjel. Hirtelen újra valószerűtlennek találta az egészet. Ha könyvben olvassa ezt a történetet, vagy valaki elmeséli neki, egyetlen szavát sem hiszi el. Ám mindez mégis valóság. Itt ül egy utah-i farmer házának konyháj ában, s néhány méternyire tőle egy idegen férfi áll, aki mellékesen a férje. Hogyan kerülhetett sor erre a házasságra? 38 39 TiffwY Jeremiah beleszimatolt a levegőbe. - Nem érzem, hogy főne valami. - Ennek egyetlen oka lehet. Nevezetesen az, hogy semmi sem fő - válaszolta az ügyvédnő negédes hangon. - Ugye csak tréfának szántad a dolgot a fogyókúrás konyhával? Bridget felállt, s ügyelt rá, hogy megmaradjon kettejük között a három lépés távolság. Nem akart közelebb lépni a férfihoz, nem bízott benne. Önmagában talán még kevésbé. - A félreértések elkerülése végett - szólalt meg kisvártatva-, soha nem viccelek a konyhaművészetemmel, jóllehet az maga egy vicc. Nem tudok főzni, de ha tudnék, akkor sem lennék cseléd a konyhádban! A férfi arcáról eltűnt a mosoly, ám hangja nyugodtan csengett: - Amint látom, más téren kell bizonyítanod a képességeidet. - Éspedig? - Például a veteményeskertben és a ranchon. Tudsz lovagolni? - Természetesen nem. Jeremiah a hajába túrt, és halkan káromkodott, de közben egyetlen másodpercre sem vette le szemét a lányról. Bridget idegesen harapdálni kezdte a szája szélét, amikor észrevette, hogy a férfi állhatatosan a mellét nézi. Jeremiah tegnap ajkával, nyelvével, majd egészen gyengéden a fogaival becézte a keblét, s mindezt olyan odaadóan tette, hogy... Egek! Szedd össze magad! - parancsolt magára ijedten. Nem szabad erre gondolnod! - Soha életemben nem ültem még lovon - bökte ki végül. - És mi a helyzet a kerti munkával? - Sajnálom, de aligha tudnám megkülönböztetni a gereblye egyik végét a másiktól. Tehenészlányként pedig, nos... - Bridget kényszeredetten fölnevetett. - Úgy fest, rossz vásárt csináltál velem. Jeremiah zöld szeme villámokat szórt az elfojtott dühtől, amikor köz- vetlenül előtte megállt. - Eszembesemjutott,hogyidáigfajulezavásárikomédia-fűztehozzá a lány. Minden erejét megfeszítve próbált higgadtságot színlelni. Ám a férfi olyan közel volt hozzá, hogy egészen pontosan látta a szeme és a szája körül húzódó finom redóliet, amelyeket tegnap éjjel számtalanszor csókolt. Elég volt erre gondolnia, és máris elöntötte a forróság. Össze kellett szednie magát, nehogy felnyögjön. - Kissé megkéstél ezzel a felismeréssel - vigyorodott el Jeremiah. - Egyébként mindig megfeledkezel egy apró tényről: a feleségem vagy, tehát vége a vásári komédiának! - Azon változtathatunk. - Nem, a mindenségit! Az előbb azt mondtad, sem főzni, sem gereblyéz- ni, sem lovagolni nem tudsz. - Pontosan. Magad is láthatod, semmi értelme, hogy itt tarts -jelen- tette ki Bridget, és nem mozdult. Még akkor sem, amikor a férfi az ujjával Legényárverés cirógatni kezdte az arcát. Érintésével nyilván azt akarta a tudomására hozni, hogy hozzá tartozik. A lányt hirtelen érthetetlen vágy kerítette hatalmába, hogy Jeremiah mellkasára hajtsa a fejét. - Mondd csak, van egyáltalán valami, amihez értesz? Úgy értem, az ágyon kívül. - Jeremiah hangja rekedtes suttogássá vált, és lehelete végigsimított a lány bőrén. Bridgetnek számítania kellett volna erre a megjegyzésre, a kijelentés mégis váratlanul érte. Ez az átkozott gazfickó! Keze ökölbe szorult, és nagy levegőt vett, nehogy pofon vágja ezt a pimasz alakot. Sikerült uralkodnia magán, de csak azért, mert biztosra vette, hogy Jeremiah arra számít, el fogja veszíteni az önuralmát. Ezt a szívességet nem akarta megtenni neki. - Te nyavalyás! - fakadt ki, s a dühtől remegett á szája széle. - Megmondom neked, mihez értek! Úgy tudok érvelni a tárgyalóteremben, mint rajtam kívül kevesen. Ha pedig Houstonban vacsorázni óhajtok, asztalt foglaltatok a legjobb étteremben. - Itt hatásszünetet tartott, aztán tagoltan hozzátette: - Lásd be végre, kizárt, hogy bármilyen kapcsolat is legyen közöttünk! - Nem, semmi esetre sem az - vágta rá a férfi, és megragadta a vállát. - Akarod tudni, miért? Bridget öklével kétségbeesetten döngetni kezdte Jeremiah széles mell- kasát. - Nem, a fenébe, nem akarom tudni! - Ó, dehogynem! Épp ideje, hogy szembenézz a tényekkel! - Én nem nézek szembe velük? - Igen, te. - A férfi átölelte mindkét karj ávah és magához szorította. - Tudod, milyen érzelmeket ébresztesz bennem? Úgy érzem magam mellet- ted, mint egy szexre éhes tizenéves! - Jeremiah, kérlek... - esedezett a lány. - Hagyd abba! Úgy viselkedsz, akár egy gyerek. A férfi ajkával végigsimított Bridget nyakán, aki halkan felnyögve hozzásimult. - Így már jobb - mormolta Davis. - Emlékszel még, mikor tegnap éjjel könyörögtél, hogy megérintselek, megcsókoljalak, és olyan forró vágyako- zást ébresszek benned, mint... - Nem! - rázta meg hevesen fejét az ügyvédnő. Hallani sem akarta, mennyire kivetkőzött tegnap önmagából. Soha azelőtt nem viselkedett így! - Szeretkezni akarok veled - súgta a férfi lélegzetét visszafojtva. Kezét Bridget inge alá csúsztatta, és megmarkolta meztelen mellét. A lány felnyögött. Pont ma nem vett fel melltartót! Jeremiah szeme felvillant, és Bridget a hasán érezte a gerjedelmét. - Kérlek, hagyd abba! - Nem tudom. Az ügyvédnő ellenállása egyre gyengült, s amikor Jeremiah száját az ő 40 41 Tiffaw~r reszkető ajkára szorította, elveszett. Minden forogni kezdett körülötte. Mindkét kezével a férfiba kapaszkodva, tehetetlenül állt szemben egyre fokozódó vágyakozásával, miközben Jeremiah nyelve követelően a szájába hatolt. Emésztő sóvárgással feszült a férfi testének, utolsó cseppig ki akarta élvezni ezt a kínzó közelséget-Jeremiah illatát, feszes száját, izzó nyelvét. Mohón fogadta magába, és végigkóstolta az összes érzelmet, ami az utolsó felejthetetlen éjszakát idézte fel benne. A férfi hozzáért Bridget nadrágjának cipzárához. Csak ebben a pillanatban vált a lány számára rémisztően világossá, mit tesz. Hajszál híján minden megismétlődött, pedig most egyetlen kortyot sem ivott! Ha nem parancsol azonnal megálljt ennek az őrületnek, mindj árt ott fog feküdni Jeremiah-val a padlón - vagy a konyhaasztalon. Szenvedé- lyesen szeretkeznek majd, és nem lesz képes megtagadni tőle semmit. - Eressz! - zihálta. A férfi éppoly váratlanul engedte el, mint amilyen váratlanul az imént átölelte. Bridget egész testében reszketett, bágyadtnak és kielégületlennek érez- te magát, hiányzott neki Jeremiah vágyakozása és ölelésének melege. Ajkába harapott, és pillantása Davis felajzott férfiasságára siklott. - Ennek véget kell vetni - suttogta. - Mondtam már neked, hogy nem lehet minden bajt megoldani a szexszel! - Az én bajaimat mindenesetre orvosolhatnád ezzel a módszerrel másra amúgy sem vagy alkalmas. - Menj a pokolba! - Máris ott vagyok, édesem. Elég, ha még egy pillantást vetsz a farme- rem cipzárjára. Bridget fülig pirult. - Lehetetlen alak vagy! Egyébként pedig nem a cipzárodat néztem. - Mindketten tudjuk, hogy hazudsz! - Jeremiah a hajába túrt, s mély lélegzetet vett. - Rendben, tehát lehetetlen alak vagyok, azonkívül magá- nyos, akárcsak te. Az utolsó megjegyzés váratlanul érte a lányt, s éppúgy felkavarta, mint a csók. Rémülten meredt Jeremiah-ra. - Házasok vagyunk, és valamilyen okból nem akarsz eltűnni innen legalábbis nem azonnal. - Én... - Hagyd, hogy végigmondjam, Bridget! Többnyire bízhatok az ösztöne- imben. Márpedig azok azt súgják, hogy te valaki vagy valami elől bujkálsz vagy menekülsz. Vagy mindkettő. - Miból gondolod? - kérdezte az ügyvédnő. Hangja megbicsaklott az elfojtott félelemtől. - Ezt sú~ák az ösztöneim. - Mindkét vádpontban ártatlan vagyok - szögezte le Bridget. - Vedd 42 Legényárverés tudomásul, hogy van otthonom, és vannak szüleim, akik szeretnek! - Csak épp nem úgy, ahogy én szeretném, fűzte hozzá gondolatban. Ám ezt Jeremiah-nak nem kell tudnia. - S ha jól sejtem, a férfi, aki neked olyan fontos, szintén szeret. - Természetesen. - Nem igazán mértékadó véleményem szerint nem lennél itt, ha az életed olyan tökéletes volna, mint amilyennek lefestetted. Ez egyszerűen nem logikus, kedveském! Bridget feldühödött. Az imént még szinte fájóan vágyott rá, hogy szeret- kezzen a férfival, most pedig éppoly fájóan arra vágyik, hogy kikaparhassa a szemét! Meg fog őrülni... - Nem vagyok a kedveskéd! - sziszegte. - Épp az ellenkezőjében kellene reménykedned. Végtére is a felesé- gem vagy. - És veled mi van? - kérdezte a nő csípősen. - Mi lenne? - Anyád, apád, testvéreid? Egyszóval: a családod? - Tízéves koromban a szüleim meghaltak. Anyám rákos volt, apám szívinfarktust kapott. A lány szeme rémületében tágra nyílt. - És ki gondoskodott rólad? - Egy nagynéni meg egy nagybácsi, de a nagybátyám nem él már. - Jeremiah egy pillanatig habozott, aztán folytatta: - A középiskola után bevonultam, majd egyetemre kerültem, onnan pedig vissza ide, a ranchra, amelyet a szüleim hagytak rám. - Aztán elvetted a kamaszkori szerelmedet. - Ezt meg honnan tudod? - Kitaláltam... Milyen volt a feleséged? Jeremiah arcán a mély gyász kifejezése suhant át. - Ha nincs ellene kifogásod, inkább nem beszélnék róla. - Természetesen nincs - mondta Bridget szelíden. - De valami mást szívesen megtudnék. Amíg nem voltál idehaza, egy kicsit körülnéztem a házban. - És? - Kíváncsi lennék, kinek ajátékait láttam az egyik hálószobában. - Ha Davisnek lenne gyereke, bizonyára megmondta volna már nekem, tépelő- dött a lány. Azonkívül meglehetősen nehéz egy gyereket eldugni. - Azok az... egyik barátom gyerekének a játékai... - válaszolta lehor- gasztott fejjel Jeremiah. - Felejtsd el! - folytatta rekedtes hangon. - Tehát ahogy már mondtam, ha lenne nő az életemben, nem fanyalodtam volna olyan megoldásra, mint a legényárverés. - Elhiszem. Én sem tudok elképzelni más okot. Némán néztek egymásra. - Tehát hajlandó vagy? 43 Tiffaw~r - Mire? - Arra, hogy esélyt adj a házasságunknak. Bridget teljesen össze volt zavarodva, és nem tudta, hogyan öntse szavakba azt, amit gondol. - De meg kell egyeznünk egy alapszabályban... Nem kell szeretkeznem veled. - Ó, dehogynem! - Nem! - kiáltotta mérgesen a lány. Vészjósló tekintettel méregették egymást. Végül Jeremiah gorombán odavetette: - Akkor szíveskedjél sürgősen kitalálni valami egyebet, amiben hasz- nossá teheted itt magad! Legényárverés 6. FEJEZET El kellett volna hívnom az állatorvost, gondolta Jeremiah, és károm- kodott. Akkor talán megmaradt volna a borjú. De miből fizettem volna ki az öreget...? Ezért sem volt semmi értelme utólag szitkozódni. Gyűlölte a szegénységét, ám mindaddig, amíg el nem adja a marhákat, egyetlen felesleges centje sincsen. Ráadásul most egy asszonyról is gondoskod- nia kell. A forró vágyakozás égető érzése kerítette hatalmába. Egyszerűen kép- telen volt ügyet sem vetni rá, és a legszívesebben tört, zúzott volna, csak hogy elterelje a gondolatait kielégületlenségéről. Begöngyölte a borjú tetemét egy műanyag ponyvába. Annyira bízott benne, hogy minden rendben lesz, de sajnos tévedett. Majd kiküldi Willie Sampsont egy távoli legelőre, hogy ott földelje el a borjút. Hálát adhatok istennek ezért a Willie-ért, gondolta, s kinyújtóztatta sajgó izmait. Willie-nek, öreg barátjának nyugdíjas lévén nemigen akadt más dolga, mint hogy besegítsen neki a ranchon, no és hogy Irma körül sündörögjön. Jeremiah komor tekintete felvidult, ha eszébe jutott az idős úr, aki egy szintén nem éppen fiatal hölgynek teszi a szépet. Irma mindazonáltal a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte Willie iránt, legalábbis ezt állította. Jeremiah azonban úgy vélte, öreg barátnőjének tiltakozása túlságosan heves ahhoz, hogy őszinte legyen. De mit érdekli őt mások szerelmi élete, ha a sajátja ilyen szánalomra méltó? - Szerelmi élet... - dünnyögte megvetően az orra alatt. - Na persze, Davis! - Tekintetében keserű gúnnyal a vízzel teli porcelán mosdókagyló- hoz lépett, és leöblítette a kezét. Megmarkolta a megrepedezett peremet, és mélyet lélegzett. Ám ez sem segített. Az elmúlt éjszaka egyetlen, hosszan tartó kínszenvedés volt, s úgy ébredt, mint akit kerékbe törtek. Bridget Martin - mert Davisnek még magában sem merte nevezni - valóban csak két napja lenne része az életének? Úgy érezte, már évek óta vele él. Újra káromkodott, aztán beletörölte farmerébe nedves kezét. Kint su- gárzó napsütés fogadta, ám nem volt olyan hangulatban, hogy élvezze a gyönyörű, tavaszi reggelt. Gondolatai egészen máshol kalandoztak. Egyes-egyedül a házában élő, lélegzetelállító és konok vörös szépségre 45 Tiff~nr tudott gondolni. Reggel csakis miatta volt olyan rossz kedve, s annak is ő lesz az oka, ha munkáj át a ranchon csak nagy üggyel-bajj al tudja elvégezni, mivel egész éjszaka szinte egyetlen percet sem aludt. Hogyan is jöhetne álom a szemére, ha izzik a vágytól, hogy megérinthesse a mellette fekvő nőt, de nem teheti? - A francba! A szitkozódás természetesen szintén nem segített. A tegnapi napra gondolt, meg arra, hogyan folytatódott heves vitájuk, miután percekig ellenségesen bámulták egymást... - De hiszen már szerelmeskedtünk, a pokolba is! - szólalt meg, miután nem bírta tovább elviselni a feszült csendet. - Nem nevezném szerelemnek azt, ami köztünk történt - fortyant fel Bridget. - Nevezd, aminek akarod, az igazság az, hogy mindkettőnknek nagy szükségünk volt rá, és nagyon élveztük! Ha ezt tagadod, saját magadnak hazudsz. - Nem hazudok. - Pompás, akkor ezt tisztáztuk. - Nem, semmit sem tisztáztunk! - toppantott a lány. Aztán megismé- telte: - Ha maradok is, nem fogok veled szeretkezni. - A feleségem vagy, Bridget. A feleségek szeretkeznek a férjükkel. - Én... - Szabad akaratodbóljöttél ide, emlékszel? Az árverésen licitáltál, hogy megvegyél. Lehet, hogy tényleg csak anyuka gazdag, elkényeztetett szeme fénye vagy, aki rosszalkodni akart kicsit. En mindenesetre azt hiszem, sokkal több van a háttérben. - Jeremiah felemelte a kezét, nehogy Bridget a szavába vágjon, de a lány nem hagyta magát. - Egyik változa~od sem fedi a valóságot. - Tulajdonképpen nem is fontos, legalábbis egyelőre. A lényeg, hogy itt vagy, na meg hogy házasok vagyunk. Szükségem van egy nőre. Minden szempontból. Hosszas hallgatás következett. Bridget szemmel láthatóan összezavaro- dott, s a férfi kihasználta a helyzetet. - Engem még vár némi munka. Te meg elgondolkodhatnál azon, amit mondtam. Nos, Bridget elgondolkodhatott, mert este ha nem is Jeremiah-val, de mellette aludt. Egész éjjel képtelen volt fölengedni. A férfi pontosan érezte ezt, s amikor ráadásul a bánatot is megpillan- totta a szemében, döntő elhatározásra jutott. Csak akkor fogja újra átölelni, ha Bridget ugyanannyira vágyik rá, mint ő. Mindaddig türe- lemre inti magát, és gyakorolni fogja az önmegtartóztatás erényét... Hátat fordított Bridgetnek. Sokáig nyitott szemmel feküdt a sötétben, és már hajnalban felkelt. A lány még aludt, ám nem merte sokáig nézni, különösen nem azt a helyet, Legényárverés ahol a túl bő pizsama, amit ő adott kölcsön neki, szinte teljesen szabadon hagyta fedetlen mellét. Sietve felöltözött, és miközben fáradtan dörzsölte vörös szemét, rádöb- bent, hogy önfeláldozó elhatározásával egyetlen gondját sem oldotta meg. Ajózan eszére kellene hallgatnia, és felszólítania Bridgetet, hogy szedje a sátorfáját. Bridgetból soha nem lesz igazi farmerfeleség, s jobb volna már most feladni az egyenlőtlen küzdelmet. Megviselte a szüntelen veszekedés. Ügyvédként Bridget remekül vitat- kozott, érvelt, ő ezzel szemben a nyugalmat és a békét szerette, amelyben Margaret mellett része volt. Csakhogy a felesége soha nem hevítette föl ennyire a vérét... Amikor elindult most a konyhába, hogy egyen valamit, meghallotta Bridget hangját. Telefonált. Bárkivel beszélt is, nem telhetett benne sok öröme. Jeremiah felsóhajtott, s kinyitotta a nyikorgó hátsó ajtót, amit már hónapok óta elfelejtett megolajozni. Magába fojtott egy káromkodást, és nehogy akár csak a gyanúja is felmerüljön, hogy hallgatózik, legjobbnak tartotta, ha megmutatja magát Bridgetnek. Amikor azután belépett, a lány heves mozdulattal megfordult. Szeme haragosan izzott, ám mérgét ezúttal kivételesen nem Davisen töltöt- te ki. - Tudom, hogy nagyon felbőszítettelek benneteket, apa, de nem dönt- hettek állandóan a fejem fölött az életemró'l... Igen, el tudom képzelni, hogy Hamilton milyen dühös... Miért nem beszélünk az egészről máskor, ha valamivel nyugodtabbak vagyunk? - Egy ideig még hallgatta a választ, aztán letette a kagylót. - Szóval a párod dühös. - Ne kezdd előlről, Jeremiah! - A derék Hamiltonnak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy férjhez mentél, éspedig nem hozzá. - Davis a legszívesebben sípcsonton rúgta volna magát. Ennyit ért hát az elhatározása, hogy megmondja a lánynak, szabad, és oda megy, ahova akar...? De hát kezdettől fogva nyitva áll Bridget előtt az ajtó! Miért kellene neki elküldenie? Ha a lány nem akarja őt, bármikor odébbállhat. - Ne veszekedjünk most, kérlek! - Az ügyvédnő hangja gyanúsan remegett. - Nem bírom tovább. - Én sem. Ha jól sejtem, láttak a tévében. A lány bólintott. - Ugye nem kell külön mondanom, hogy a szüleimnek elegük van belőlem? - Nagyon bánt? - Nagyon. Nem tudom elviselni. - Bridget csak most döbbent rá, milyen nyíltan beszélt a szüleiról, és lesütötte a szemét. - Megmondtad nekik? 46 47 Tiffw~r - Azt, hogy... hogy összeházasodtunk? - Még kiejteni is nehezére esett ezt a szót. Jeremiah bólintott. - Nem. Azt nem élnék túl. Legalábbis még nem. - Ha jól értem, valamikor tehát meg akarod mondani nekik. Bridget még mindig nem mert Jeremiah szemébe nézni. - Előbb vagy utóbb meg kell tennem. De azt, hogy egy árverésen vettelek meg, és hogy... - Itt összerándult, majd kapkodva folytatta: - Ráadásul a hírekból kellett megtudniuk. Jeremiah arca elkomorodott. - Ha eszembe jutnak azok a nyomorult gazemberek, akik jogellene- sen bemerészkedtek a ranchomra, bánom, hogy nem törtem ripityára a felszerelésüket. - Szerintem elég egyértelműen tudomásukra hoztad a vélemé- nyedet. Mindketten felnevettek. Pillantásuk találkozott, s tekintetük nyomban ismét komollyá vált. - És... és hol jártál? - kérdezte Bridget sietve, hogy megtörje a rájuk telepedett feszült csendet. - Az istállóban - mondta Jeremiah. - Megdöglött a borjú. - Nagyon sajnálom - suttogta a lány elszomorodva. A férfi látta, hogy valóban együtt érez vele, és ettől máris jobb kedvre derült. Azon töprengett, hogyan lehetne úrrá a zavarukon, aztán kimondta, ami elsőként eszébe jutott: - Figyelj csak, szükségem lenne néhány dologra a városból! Nem hoznád el helyettem? - Nagyon szívesen. Magamnak is kell vásárolnom ezt-azt. - Amikor Bridget a barátnőjével beszélt, teljesen megfeledkezett az útitáskájáról. Tiff valószínűleg magával vitte Houstonba. Mivel azonban rövid utazásra készült, eleve kevés holmit hozott magával. - Nos, ha abban reménykedsz, hogy Penningtonban a legújabb divat szerint készült ruhákat vásárolhatsz, akkor sajnos csalódni fogsz - figyel- meztette Jeremiah. - Farmert meg néhány pólót biztosan kapok. Meg néhány személyes holmit. . . Melltartókat meg bugyikat, gondolta Jeremiah, de okosabbnak látta, ha nem mondja ki. Tőle nyugodtan szaladgálhatna a ranchon melltartó és bugyi nélkül... - Azt hiszem, meg fogod találni a legszükségesebbet - dünnyögte, s azon töprengett, vajon van-e most a lányon melltartó. Bridget flanelingé- nek mellrészén ugyanis két zseb volt, úgyhogy nem tudta pontosan meg- állapítani. - De többre ne számíts - tette még hozzá tárgyilagosan. - Ne reménykedj nagy választékban! - Nem érdekes. 48 Legényárverés Jeremiah bólintott, sietve felírta egy papírra a beszerzendő dolgokat, s átnyújtotta a listát. - A kisteherautóval kell menned. A lány ijedten nézett rá. - Ne aggódj, a kocsi az egyetlen, ami ezen a ranchon új. - Nos, ebben az esetben elboldogulok vele - mosolyodott el Bridget. Hosszú percekig tartott, mire a férfinak sikerült legyőznie magában a vágyat, hogy átölelje őt, megcsókolj a gyönyörű ajkát, és megsimogassa puha mellét, amit egyszerűen képtelen volt feledni. Megköszörülte a torkát. - Bent a városban nézz be a szatócsüzletbe, és keresd Irmát! Kedves idős hölgy, tetszeni fog neked. - Kedves idős hölgy? Ahogy gondolod. Jeremiah belenyúlt nadrágzsebébe, s átadta az indítókulcsot. - Vezess óvatosan! Bridget bólintott, s izgatottan megnyalta az ajkát. Rendben - susogta. Mielőtt kiment a házból, Jeremiah még odakiáltott neki: - Van valami különleges kívánságod a vacsorát illetően? - Szerinted kevésbé vagyok nőies, mert nem tudok főzni? A kérdés olyan váratlanul érte a férfit, hogy zavarában nem tudott azonnal válaszolni. Azonkívül a Bridget hangjában bujkáló bizonytalan- ság még, erősebb vágyat ébresztett benne, hogy viharos sebességgel átölelje. Am még idejében összeszedte magát. Nem akarta elárulni, hogy bármit tesz is a lány, az szemernyivel sem csökkenti szemében a nőies- ségét. Azt azonban sajnos nem sikerült megállnia, hogy tekintetét élvezettel végig ne jártassa Bridget izgató, kerekded formáin. Amikor végre meg tudott szólalni, hangja olyan szelíd volt, mint még soha: - Egészen biztosan nem, kedvesem. Nőiesebb vagy, mint ahogy azt valószínűleg te magad gondolod. Bridget egy ideig úgy állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Aztán sarkon fordult, és szabályosan kirohant a házból. A férfi csak akkor mozdult el a helyéről, amikor felbőgött a motor. Odament a szekrényhez, eló'kapott egy serpenyőt, s a tűzhelyre vágta. - Mikor tanulod meg végre tartani a szádat, Davis? Bridget az első sebességet kereshette, s a váltó hangos recsegésének hallatán Jeremiah gyomra görcsbe rándult. A hang úgy hatott rá, mintha valaki krétát csikorgatott volna egy táblán. Még kétszer szorította össze a fogát, szilárdan eltökélve, hogy nem vesz tudomást féltett járművének kínzatásáról. Mindazonáltal egy különösen fülsértő kísérletnél, amikor a váltó több mint tíz másodpercig recsegett-ropogott, az ablakhoz iramodott. Biztos, hogy Bridget életében nem ült még sebességváltós kocsiban! A zöld furgon apró ugrásokkal haladt előre. Egek, még néhány perc, és kicserélheti a kuplungot! Kirohant a házból, át az udvaron, de sajnos későn 49 TI ffANY érkezett. Néhány további csikordulást és két hatalmas ugrást követően a jármű sebesen távolodni kezdett az úton. Jeremiah csüggedten a porba rúgott csizmája orrával. Ez a nő tényleg szinte semmit sem képes jól csinálni?! Ezen a vidéken egyetlen ember sem akadt, aki ne tudta volna használni a sebességváltót, így aztán eszébe sem jutott, hogy ez bárkinek gondot jelenthet - most persze alapos leckét kapott. Esélyei arra nézve, hogy szegény kocsi autómentővel fog hazaérkezni, körülbelül hetven a harminc- hoz álltak. A kuplungot valószínűleg már most sem tartja több egyetlen csavarnál. Mindennek ellenére elnevette magát. Még ha egy új kuplungba vagy új hajtóműbe kerül is, a világ minden kincséért sem szalasztotta volna el hogy láthassa, ahogy Bridget "egyetlen ugrással" a városban terem. Bridget barátságosan rámosolygott a törékeny idős hölgyre. - Gyakrabban kellene mosolyognia, kedveském! -jegyezte meg Irma jóindulatúan. Fejét kissé oldalra hajtotta, és kíváncsian végigmérte Bridgetet. - Az utóbbi időben nem sok okom volt arra, hogy mosolyo~ak. - Megbánta talán, hogy hozzáment Jeremiah-hoz? Bridget kínosan érezte magát. Irma szókimondása váratlanul érte pedig lassanként hozzászokhatott volna már beszélgetőpartnere modorá- hoz. Több mint félóráj a ücsörgött Irma parányi társalgój ában, frissen főzött kávéját itta, saját sütésű kenyerét ette vajjal és dzsemmel, s élvezte, hogy itt lehet. Első pillantásra szívébe zárta Jeremiah barátnőjét, noha az idős asszony nem rejtette véka alá a véleményét. Szerencsére mindeddig egyet- len megjegyzést sem tett nem éppen hagyománytisztelő házasságkötésük- kel kapcsolatosan. - Nos, a legtöbb házasság nem ilyen szokatlan körülmények között kezdődik - felelte a lány rövid hallgatás után. Irma bólintott, majd megértően megfogta Bridget kezét. - A legfontosabb az, kedveském, hogy mindketten elhatározzátok, fenn akarjátok tartani ezt a házasságot, és hogy mindent megtegyetek ennek érdekében. - Valóban úgy gondolja, hogy ez lehetséges? - Hát persze! Minden lehetséges, amit az ember szívből kíván. - Ha jól sejtem, magának nagyon fontos Jeremiah. - Ő az a fiam, aki nem adatott meg nekem, s életében nagyon sok sorscsapást kellett elszenvednie. Más szóval, ne okozzak neki még több bánatot, fordította le saját nyelvére Bridget Irma szavait. - A felesége korai halálára gondol? - Mindenekelőtt arra. Meg sok minden másra is. Rossz volt a termés, az állatállomány pedig megcsappant, mert sok tehene megbetegedett. 50 Legényárverés - Mégsem hagyja el magát - mondta a lány elismerően némi hallga- tás után. - Ez azért van, mert a mások gondja mindig fontosabb neki, mint a sajátja, bár mindig is különc volt. - Meglehetősen ellentmondásos ember. Az idős hölgy felsóhajtott. - Margaret halála után elásta magát a ranchon, s éjt nappallá téve robotolt. Alig lehetett látni a városban. - Mi van a nagynénjével? Látogatja? - Hetente legalább kétszer. Nagyon jó viszonyban vannak, de... Bridget érdeklődve várta a folytatást. - De? = faggatta Irmát, mert azt remélte, most megtudhat valamit Jeremiah családjáról, mindenekelőtt a volt feleségéről. Csak nem akart tapintatlanul rákérdezni. Arra várt, hogy Irma magától meséljen neki. - Á, semmi! - legyintett az idős asszony. - Már így is túl sokat be- széltem - tette hozzá, és elmosolyodott. - Egyszer megütöm még emiatt a bokámat, de magát nagyon kedvelem, Bridget Davis. A lány viszonozta a szívből jövő mosolyt, noha a Davis név hallatán a gyomra görcsbe rándult. - Én is kedvelem magát, Irma Quill. - Szóval itt marad? - kérdezte Irma izgatottan. - Úgy érti, Jeremiah-val maradok-e? - Igen. - Pillanatnyilag nemigen tudom elképzelni magunkat igazi házaspár- ként. De Jeremiah-ban van valami... - Tixdom - bólintott Irma. - Nem kell magyarázkodnia vagy mentege- tőznie! Nagyon is megértem magát. Húsz perccel később, miközben a néptelen országúton a ranch felé tartott, Bridget fejében még mindig Irma szavai motoszkáltak. Igen, Jeremiah valóban nem mindennapi férfi. S ezt annyira egyértel- műen érezte, hogy elég volt egy szobában lennie vele, hogy sóvárogva vágyjon az érintésére. Mindenesetre ez az állapot hosszú távon sem az idegeinek, sem a szívének nem fogjót tenni. Hosszú távon? Igaz, hogy megvette az összes szükséges ruhaneműt, s beszerezte mindazt, amit Jeremiah összeírt, arról azonban fogalma sem volt, fogja-e használni az újonnan vásárolt holmikat. Ez a gondolat kedvét szegte. Mélyet sóhajtott, és igyekezett más irányba terelni a gondolatait. Még soha nem töltött ennyi időt vidéken, s bár ez az egyszerű élet tulajdonképpen idegen volt számára, valahogy mégis megnyugtatta. Érez- hetően felszabadultabb lett. Ha még egy ideig itt marad, elhajíthatja a tablettáit... - Aztán majd felébredsz, kedvesem! - szólalt meg hangosan, és arca gunyoros mosolyra húzódott. 51 Ti ffa~Y Soha nem tudna hozzászokni a magányhoz, az összkomfort hiányához, az itteni időjáráshoz és a települések közötti irdatlan távolságokhoz. Embereket akart maga körül, és nagyvárosi fényeket. Egész életében magányos volt. Márpedig azt örökre megelégelte. Most mégis itt van, s a helyzet nem úgy fest, hogy minden további nélkül ki tudna mászni a kelepcéból. . . Ám a legjobban az nyugtalanította, hogy nem olyan sietős számára elhagyni Jeremiah-t - ráadásul mindez a legutóbbi, iszonyatos éjszaka ellenére, amelyen egy ágyban aludtak ugyan, de nem szeretkeztek. Talán ez volt a legkínosabb helyzet, amit valaha ki kellett bírnia. S mivel nem volt önsanyargató típus, csakis ellenérzéssel tudott az előtte álló éjszakára gondolni. Amikor valamivel később fékezett a ranch épülete előtt, Jeremiah épp befordult a ház sarkánál. Bridget szíve hatalmasat dobbant. Bárcsak tudná, mi van ebben a férfiban, amitől a pulzusa megvadul, s oly fájóan édes vágyakozás ébred benne! Ám amint Davis dühös arccal a furgonhoz lépett és feltépte az ajtót, Bridgetból egyszeriben elpárolgott minden iránta érzett melegség. - Hol a fenében jártál? - förmedt rá gorombán Jeremiah. - Köszönöm, jól vagyok, Davis. Hát maga? - vágott vissza a lány ridegen, bár belül fortyogott. - Nagyon jól tudod, hol jártam, miért kérdezed? - Nem siettél vissza, annyi szent. Bridget a tőle telhető legelókelóbb mozdulatokkal lekászálódott a magas vezetőülésról. - Na és? Megkedveltem Irmát, a kenyere pedig egyenesen isteni. - Ez minden, amit mondani tudsz? - Igen. Most pedig állj félre az utamból, és szíveskedjél békén hagyni! Jeremiah odébb lépett, a lány pedig eltűnt a házban. Minden lépésnél a hátában érezte a férfi dühös pillantását. Még szerencse, hogy a tekintet nem tud ölni, gondolta mérgesen. Mi a fenéért is nem megyek vissza oda, ahová tartozom? A következő hét folyamán Bridget egyre sűrűbben tette fel magának ezt a kérdést, mert semmi, de az égvilágon semmi sem sikerült neki. Megpróbált lovagolni, ám amint felült a lóra, azonnal leesett. Gereb- lyézni akart a kertben, és felhólyagosodott a tenyere. Próbált összeütni valamit a konyhában, s közben majdnem sikerült lángba borítania az épületet. Jeremiah nem kifejezetten türelmes hozzáállása ezekhez a sikertelen kísérletekhez nem könnyítette meg a dolgát. Amúgy is elgyötört idegei pattanásig feszültek. A lovaglási kísérlet meghiúsulásának láttán a férfi 52 Legényárverés legalább megpróbálta elfojtani a mosolyát, a jövőben végzendő kerti mun- ka megkönnyítésére pedig adott Bridgetnek egy kesztyűt, ám amikor a mennyezetig füstfelhó'be borítva találta a konyhát, kifakadt: - Az ördögbe is, asszony! - Ne merj üvöltözni velem! -sivította Bridget. -Legalább megpróbálok valami értelmes dolgot csinálni. - Nem erőlteted meg magad túlzottan. Egek! Igazi sorscsapás vagy! Ez a megjegyzés határtalanul felbőszítette a lányt, de még ezt is köny- nyebben elviselte, mint a Jeremiah-val töltött éjszakákat. Azok voltak a legiszonyatosabbak. Ott feküdt mellette, saját oldalára húzódva, olyan távol tőle, hogy néha már attól félt, leesik a földre. A férfi még véletlenül sem ért hozzá. Az egészben ez volt a legborzalmasabb. Végül, pontosan két éjszakával ezelőtt, Jeremiah felkönyökölt, és a holdfényben Bridgetre bámult. - Ez nem mehet így tovább. Hallod? Miért nem engedsz föl egy kicsit? - Én?'- csattant fel a lány. Nem akart hinni a fülének. - Miért nem te? - Ne félj, nem áll szándékomban rád erőszakolni magam! - Egyszer már megtetted. - Ez szemenszedett hazugság. Te éppúgy akartál engem, mint én téged. Ismerd el végre! De ne aggódj! Nem fog még egyszer előfordulni - mondta Jeremiah, s tüntetően hátat fordított. Bridget felült. - Ebben igazad van, ugyanis átköltözöm egy másik szobába. Most azonnal! Fenyegetését be is váltotta, s immár két napja egyedül aludt az egyik vendégszobában. Egyfajta fegyverszünetet kötöttek Jeremiah-val, ami mindazonáltal nem számított baráti kéznyújtásnak, s a lány sejtette, hogy Davis sem fogja sokáig bírni a közöttük vibráló, már-már tapintható feszültséget. Egyikőjüknek egészen biztosan elfogy a türelme, bár valószí- nűbb, hogy mindkettőjüknek. Éjszakánként hallotta, ahogy Jeremiah a vékony válaszfal túloldalán nyugtalanul forgolódik az ágyban. Miért nem vet véget ennek a komédiának, és miért nem megy vissza Houstonba? Mert nem akar, ilyen egyszerű a válasz. Houstonban minden a régi. Nincs munkája, Tiffanyn kívül igazi barátja sincs, szülei pedig túlságosan el vannak foglalva önmagukkal, semhogy vele törődjenek. A nevelésük mindig is csak abból állt, hogy rá akarták kényszeríteni a saját életfelfogásukat. Mély szomorúság kerítette hatalmába Bridgetet, és kibuggyantak a könnyei. Az igazi élet mégis Texasban várj a, s ezt a tényt nem tagadhatj a önmaga előtt tovább. Azonkívül mindene megvan ahhoz, hogy előlről kezdje az életét. Legfőbb ideje, hogy abbahagyja ezt a kisded játékot, visszatérjen Texasba, s úgy viselkedjen, mint egy okos és tárgyilagos nő. A kendőzetlen valóság azonban az, hogy nem akarja elhagyni Jeremiah 53 Ti ff~or Davist. Nem szereti, valószínűleg soha nem is fogja szeretni, de kívánja. S míg perzselő vágyakozását ki nem elégítette, nem tud elmenni tőle, bármennyire szeretne is. Tehát beismerte önmagának az igazságot. Most tulajdonképpenjobban kellene éreznie magát. Akkor miért nincs mégis így...? - Légy végre felnőtt, Bridget! - dünnyögte keserűen. Letörölte a köny- nyeket az arcáról, s kedvetlenül turkált a felpuhult kukoricapehelyben. A telefoncsörgésre fólkapta a fejét, aztán csak bámulta a készüléket. Jeremiah majd felveszi. Ám ekkor eszébe jutott, hogy a férfi a csűrben van. Sóhajtva a konyhapulthoz lépett, és felvette a kagylót. - Halló? - Wayne Parker, houstoni ügyvéd vagyok. Bridget akaratlanul is erősebben szorította a telefont. - A Parker, Hughés és Lambert Irodától? - kérdezte tiszteletteljes hangon. - Pontosan. - Örvendek, hogy megismerhetem, Mr. Parker, még ha csak telefonon keresztül is. - Nos, ennek nem kell örökre így maradnia. - Ezt hogyan érti? - A lány az izgatottságtól reszketni kezdett. Miért hívja fel Wayne Parker? Igaz, hogy jó barátja az apjának, de mégis. - Üreseclés van a houstoni irodánkban. Ha akarja, az állás a magáé. Bridget másodpercekig hallgatott. - Csak így? - kérdezte aztán akadozva. - Csak így. - Apám kérte meg rá? Mert ha így van... - Egy pillanat, Miss Martin, ne olyan hevesen! Lehet, hogy Allen jó barátunk, de a legcsekélyebb beleszólása sincs abba, miként válogassuk össze a munkatársainkat. - Akkor miért rám gondoltak? - Mert maga átkozottuljó ügyvéd, és éppen ilyenre van szükségünk. - Tud a szexuális zaklatás miatt tett feljelentésemról? - Bridget úgy gondolta, lesobb, ha kezdettó'1 fogva őszinte. Ez megkímélheti a későbbi fejtöréstól és a felesleges csalódásoktól. - Igen, de annak semmi köze hozzánk. Az a maga ügye. Szóval, hogy dönt? Érdekli az ajánlatunk? - Nagyon. - Rendben. Mikor beszélhetünk személyesen? - Milyen feladatokat kell ellátnom a cégnél? - Lennének büntetőeljárások. Mindenekelőtt kábítószeres ügyek. Ki- sebb perek, de idővel más, érdekes eseteket is magára bíznánk. Egek, hiszen mindig is erről álmodott! Vajon meg tud majd birkózni a feladattal? Pillanatnyilag ugyan elég erősnek érezte magát, és nem voltak szorongásos rohamai, mégsem akarta elsietni a döntést. 54 Legényárverés - Nagyon érdekel a munka, de kérek egy kis gondolkodási időt. - Egy hét elég? - Csak egy hét? - Attól tartok, igen, Miss Martin. Sürgősen be kell töltenünk az állást. - Köszönöm a bizalmukat, és mindenképpen komolyan el fogok gondol- kozni az ajánlatukon. Örültem, hogy beszélhettem önnel, Mr. Parker. - Bridget letette a kagylót, és merengve pillantott maga elé. - Ki az a Mr. Parker? A lány nem hallotta, hogy Jeremiah bejött a konyhába, s ijedtében összerezzent. - Megijesztettél - mondta, ám a hangja inkább bágyadtan, mint rémül- ten csengett. - Sajnálom. Nem akartam. Jeremiah izzadtnak, felhevültnek és kimerültnek látszott a munkától. Bridget azonban így is megszédült a látványától. S ennek oka legkevésbé sem az ijedelem volt. Ha Jeremiah nyomban magához rántja, nem védekezik. Kényszerítette magát, hogy a semmibe nézzen a férfi feje fölött. - Szóval ki ez a Parker? - Houstoni ügyvéd. - És mit akart tőled? - Jeremiah igyekezett eltitkolni, mennyire aggódik. - Állást kínált - felelte büszkén Bridget. Most láthatja Jeremiah, mennyire keresett ember ő a szakmájában! - Aha. Csend következett. - Elfogadod az ajánlatot? - kérdezte végül a férfi. - Én... Ismét megszólalt a telefon. - A francba! - szitkozódott Jeremiah. Pillantása Bridget ajkán pihent, és esze ágában sem volt felvenni a kagylót. A lány idegesen megköszörülte a torkát. - Nem akarod felvenni? - tudakolta bizonytalanul. - Szeretnéd, ha én venném fel? - kérdezett vissza a férfi szinte gorombán. Bridget nagyot nyelt. - Igen... Természetesen. Davis a telefonhoz lépett. Miután egy percig némán hallgatott, hirtelen elsápadt. - Máris ott vagyok! - Mi történt? - érdeklődött a lány nyugtalanul. Nyilvánvalö volt, hogy Jeremiah rossz hírt kapott. - Azonnal indulnom kell. John Henry háza lángokban áll, és a tűz továbbterjedhet. 55 Ti ffaw~r - Veled megyek! - Nem! - torpant meg a férfi. - Arról szó sem lehet! Csak útban lennél. Lesújtó véleménye fájt Bridgetnek, és dacosan felszegte az állát. - Ne félj, nem leszek útban! Azonkívül nem te fogod megmondani, mit tegyek és mit ne. - A furgonhoz sietett, és fürgén bemászott az anyósülésre. - Csak nőkkel ne kezdjen az ember! - sziszegte Jeremiah dühösen. Beült a kormány mögé, bevágta az ajtót, és beindította a motort. Csikorog- tak a kerekek, amikor gázt adott. Legényár~erés 7. FEJEZET Jeremiah életében csak egyetlenegyszer, a felesége halálakor érezte magát ennyire elesettnek. A tragédia óta eltelt három év begyógyította a sebeit, és elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy tovább éljen, bármily örömtelennek tűnt is számára néha a létezés. Ám amikor három nappal ezelőtt John Henry házához ment, s meglátta a lehangoló romhalmazt, amely az egykor szép épületból megmaradt, gyomrában újra feltámadt a régről ismert émelygés. Mégiscsak vannak csodák, gondolta most, miközben körülnézett, és látta, hogy az állványzat mögött egy új ház körvonalai bontakoznak ki. A régi épület teljesen kiégett, s amikor Bridget és ő megérkeztek, a tüzet még nem sikerült egészen megfékezni, még mindig fenyegetést jelentett. A nap hátralévő részét kitöltötte a lángokkal folytatott küzdelem, nehogy a legelő is odavesszen. Megrázó élmény volt. Soha nem fogja feledni, éppoly kevéssé, mint Bridget. Ezt pontosan tudta, bár alig váltottak egymással néhány szót, amikor a tűzvész estéjén hazafelé tartottak... - Bekössem a kezed? - kérdezte odahaza halkan a lány. Davis csodálkozva fordult felé. Pillantása Bridget szájára siklott, és pulzusa hevesebben kezdett verni, mert a lány szétnyitotta az ajkát. - Felejtsd el a kezemet! A testem egy másik részének sokkal nagyobb szüksége lenne rá, hogy elsősegélyben részesítsd. Bridget szeme tágra nyílt. - Nem tudnám megtenni... - suttogta. - Nem tudod vagy nem akarod? - Adj még egy kis időt, kérlek... A mindenségit! Már három napj a ennek, s még mindig képtelen kiverni fejéből a jelenetet. - Hé, Davis, gyere ide! - kiáltotta most az egyik barátja. Jeremiah mély lélegzetet vett, és lassan kifújta a levegőt. - Nyugalom! Jövök már. Pokolian nehezére esett a munkára összpontosítani, mert Bridget a közelében volt, és átkozottul szűk farmert viselt. Karcsú, hajlékony alakja úgy vonzotta a tekintetét, akár egy mágnes. Épp a gyerekekkel fogócská- zott, akiket a szüleik magukkal hoztak. Jól értett a nyelvükön, bár ő maga valószínűleg tagadta volna. 57 Tiffw~r Talán mégiscsak beszélnem kellene vele, tépelődött Jeremiah. Nem, inkább nem, győzte meg magát. Mert ha kiönti neki a szívét, Bridget biztosan rögtön szedi a sátorfáját. Úgysem marad sokáig... Amíg azonban itt van, élvezni akarja, hogy láthatja. Tetszett neki, ahogy a haja csillog a napsütésben. Olyan volt, mint egy sugárzó vörösarany korona. Szerette Bridget kerek fenekét, amelyen feszült a farmer. Alapjában véve minden porcikáját szerette. Mégsem lehet az övé... Bridget valóban nem alkalmas farmerfeleségnek, bár a saját világában bizonyára talpraesett és ügyes. Ám ahelyett, hogy Jeremiah visszaküldte volna oda, ahová tartozik, meghatotta a lány sebezhetősége, és arra késztette, hogy megóvja az élet keménységétól. Margarettel is óvatosan kellett bánnia, de Bridget esetében minden még bonyolultabb volt. A lány sokkal több érzelmet ébresztett benne. Egyszerre összezavarta és felizgatta, s olyan érzéseket váltott ki belőle, amelyek nem hagyták nyugodni. Vajon mennyi ideig lesz képes megtartóztatni magát, mielőtt egy éjszaka rátörne a szobájában és leteperné - mit sem törődve a következ- ményekkel? - Davis, nem üdülni jöttél! - reccsent rá nyersen az egyik cowboy. - Sajnálom. - Láss munkához végre! Jeremiah elvigyorodott, felvette a kalapácsát, s legyűrte magában a vágyat, hogy Bridgetre nézzen. - Biztos vagyok benne, hogy most vágyik csak igazán vissza a nagy- városba! - fordult a lányhoz eközben Irma. Bridget rámosolygott. - Nem igazán. - Ne ugrasson, kedvesem! - vonta fel szemöldökét kételkedve az idős hölgy. - Nem, tényleg nem. Valószínűleg nem itt van a helyem, mégsem vágyom vissza. Irma egyik kezét a lány vállára tette, és szelíden megszorította. - Ha ez vigasztalja, megnyugtathatom, hogy nagyon is itt a helye. Az oltásnál igazi hősként viselkedett. - Semmit sem csináltam, de legalább megpróbáltam. - Ugyanannyit tett, mint bárki más. - Ez nem igaz ugyan, de azért kedves, hogy ezt mondja. Jeremiah szájából soha nem hangzana el ilyen dicséret, gondolta Bridget. Pedig a férfi véleménye volt számára a legfontosabb. Ám Irma és a többi nő kedvessége is jólesett neki. Mindenki elismerte, hogy segíteni akart a tűzvész megfékezésében, jóllehet nem tehetett sokat. Az utóbbi napokban tulajdonképpen csak a gyerekekre vigyázott, mialatt a többi nő főzött vagy segített a férfiaknak az ácsmunkában. Legényár~erés - Ahelyett hogy szüntelenül kételkedik önmagában, megveregethet- né a saját vállát - folytatta Irma. - Tényleg nagyszerűen viselkedett, kedvesem! - Az imént is nevetségessé tettem magam. - Higgye el, én sem az anyatejjel szívtam magamba, mi az a szelemen! - Lehet, hogy nem mindig tudta, mi az a szelemen, de bizonyára bármikor képes volt felvinni egy szegekkel teli vödröt egy létrán. Irma elnevette magát. - Az csak egy apró baleset volt. Az ilyesmi előfordul. Egyszerűen felejtse el! Na, nekem mennem kell. Vár a boltom. - Szerintem Jeremiah is nemsokára haza akar menni. Tudja, az állatok - magyarázta Bridget, és körülnézett, hol lehet a férfi. - Még találkozunk, kedvesem. - Remélem, Irma! Irma távozása után Bridget az idős asszony jó szándékú tanácsán töprengett. Lehet, hogy tényleg túlságosan türelmetlen önmagával szem- ben? Susan Henry is megköszönte neki, hogy segített. Tény, hogy közte és a környékbeli nők között nagyon jó kapcsolat alakult ki. Legtöbbjük ezen a vidéken született, néhányan azonban az árverés után marad- tak itt. Bridgetre mély benyomást gyakorolt a helybeliek segító'készsége és barátságos viselkedése. John Henry szomszédai minden dolgukat félbe- hagyták, hogy idejöhessenek. Különösen Jeremiah aggódott a szomszé- daiért. Ő pedig nevetségessé tette magát, amikor életében először fizikai mun- kával bízták meg. Iszonyatosan szégyenkezett. Az történt, hogy a tetőn dolgozó férfiak kértek egy vödör szöget. Bridget körülnézett, s látta, hogy ő az egyetlen a közelben, így hát megtöltött egy vödröt szegekkel. Csak akkor vette észre, milyen nehéz, amikor fölemelte. Mégis elhatározta, hogy odaviszi... Méterról méterre cipelte a terhet, s minden egyes alkalommal összerán- dult, ha a vödör a lábához ütődött. Amikor végre odaért a létra legalsó fokához, és fel akarta adni Jeremiah-nak a szögeket, megbotlott, s vödrös- tól, szögestól elterült a földön. Jeremiah azonnal ott termett mellette. - Minden rendben? - kérdezte aggodalmas hangon. - Igen. - A lány szégyentől égő arccal felkászálódott. - Hé, Davis! - kiáltott le egy férfi a tetőról. - Most aztán tényleg azt sem tudod, hol áll a fejed, mi? Jeremiah komor pillantást vetett felé. - Ugyan már! Csak tréfáltam. A feleséged tényleg remek segítség. Ez nem felelt meg a valóságnak, s ezt Davis is pontosan tudta. Bridget ezt követően alig várta, hogy hazamenjenek. Az órák lassan vánszorogtak. Időnként figyelte, ahogy "ura" a tetőn dolgozik, ing nélkül, 58 59 Tiffw~r izzadságtól fénylő felsőtesttel, s elöntötte a forró vágyakozás. Amikor Jeremiah végül lemászott, és elindult felé, szíve vadul kalapált. - Indulhatunk haza? -kérdezte a cowboy, és fejébe tette a kalapját. Haza... Hamarosan már az autóban ültek, és a Davis-ranch felé tartottak. Ahogy a veranda lépcsőin mentek felfelé, Bridget lába minden lépésnél megsajdult. - Aúi - szisszent fel, amikor beléptek a nappaliba. - Megsérültél? - kérdezte a férfi. - Nem, semmi az egész. Bizonyára meghúzódott néhányizmom, amikor elestem a vödörrel. Tényleg nem komoly. Te biztosan sokkal jobban elfá- radtál, mint én. Úgy nézel ki, mint aki állva elalszik. - Én jól vagyok. - Nem, ez nem igaz. - Úgy beszélsz, mint egy feleség, kedv... - szakította félbe hirtelen a mondatot Jeremiah. Aztán nyersen hozzátette: - Persze, mindketten tud- juk, hogy nem vag az. Némán bámulták egymást. A lány úgy érezte, gombóc van a torkában, s mielőtt halkan megszólalt, köhintett egyet. - Ez nem a legalkalmasabb pillanat a veszekedésre. Jobb lenne, ha lefeküdnél. - Neked pedig haza kellene menned. Bridget értetlenül nézett Jeremiah-ra. - Hogy mondtad? - Jól hallottad. - Itthon vagyok. - Nem, dehogy vagy! - nevetett fel gúnyosan a férfi. - Úgy érted, menjek vissza Houstonba? - Pontosan úgy. - De... - Bridget zavartan ingatta a fejét. Jeremiah megragadta a kezét, és komoran a horzsolásokra pillantott, majd a lány szemébe nézett. - Nyilvánvaló, hogy ez itt nem a te világod. Eredj vissza oda, ahová tartozol! - Egy pillanat! - kiáltotta Bridget, s védekezés helyett támadásba lendült. - Még nem tartok ott, hogy elmenjek. De ha megteszem, akkor csakis az én feltételeim mellett fogok úgy dönteni! - Ha maradsz, akkor én diktálom a feltételeket. - És mik lennének azok? Jeremiah tekintete végigsiklott a lány zihálva emelkedő és süllyedő mellén, aztán újra a szemébe nézett. - Te az ágyamban, én pedig benned. - A következő másodpercben mohón csókolni kezdte Bridget nyakát, fülét és arcát. A lány megszédült, s meg kellett kapaszkodnia Jeremiah-ban, nehogy elessen. 60 Legényárver~és - Kérlek, ne... - könyörgött alig hallhatóan. - Képtelen vagyok megfékezni magam. Mit művelsz velem? Megőrjí- tesz! -mormolta Jeremiah, aztán szája a lány ajkára tapadt, s olyan forrón és elszántan csókolta, hogy Bridget ajka szinte lángra lobbant. - Nem... nem szabad... Őrült... őrültség... - Kellesz nekem. Érezned kell, mennyire! - Neked csak a szex hiányzik. - Miért küzdesz ellenem? Nagyon is jól tudod, hogy mindketten akar- juk. És mindkettőnknek szüksége van a másikra. - Nekem... Nekem nem kell küzdenem ellened -jelentette ki Bridget, csak éppen a szavai nem hangzottak meggyőzően. A férfi szája, felajzott- sága, amit Bridget pontosan érzett a csípőjén, megfosztották az akaratától. Nem érzett mást, csak izzó, forró vágyakozást. Jeremiah keményen és ellentmondás nem tűrő módon, újra és újra megcsókolta, aztán felkapta, s az ágyához cipelte. Bridget egész testében reszketett. Alig bírta kivárni, hogy a férfi ledobálja magáról a ruháit. Miközben Jeremiah őt vetkőztette, szinte perzselték a férfi érintései. - Túl szép vagy ahhoz, hogy igaz légy. Félek, hogy elillansz, ha meg- érintelek, s rá kell döbbennem, hogy az egész csak szép álom volt! - Csss... - Bridget nem akart most beszélgetni. A szavak csak megtör- nék a pillanat varázsát. Azt akarta, hogy Jeremiah megcsókolja, és szen- vedélyesen viszonozni akarta a csókjait. Érezni akarta a kettejük között izzó, mindent elsöprő szenvedélyt. - Értem - suttogta a férfi. Bridget a gyönyörűségtól felzokogott, amikor Jeremiah érdes kezével lassan végigsimított a testén. Mielőtt ujjával beléhatolt, megsimogatta a legféltettebb helyet. - Jeremiah... Jeremiah... Kérlek, gyere... Nem akart engedni a vágyakozásnak, de úgy érezte, mintha egész teste lángba borult volna. Minden porcikája a férfi után sóvárgott. Eddig még senkinek sem sikerült ilyen szenvedélyt ébresztenie benne, olyan mélysé- ges vágyat, hogy ne akarjon mást, csak érezni magában a másikat, és teljesen odaadni magát neki. - Én is ugyanezt érzem, kedves. Képtelen vagyok tovább várni. A lány izgatóan és mohón még tovább korbácsolta Davis szenvedélyét. Körmével végigsimított izmos hátán, feszes fenekén és erős combjain. - Te kis boszorkány! - Jeremiah föléhajolt, szájába vette egyik mell- bimbóját, és közben beléhatolt. Bridget borzongva kapaszkodott széles vállába, s lábát csípője köré fonta. Minden könyörgése és unszolása ellenére a férfi olyan sokáig akarta nyújtani a beteljesülés pillanatát, ameddig csak tudta, hogy Bridget izzó vágyakozása a leirhatatlanságig fokozódjon. - Jeremiah! A férfi erős lökésekkel újra és újra beléhatolt, mígnem mindketten 61 Tiffw~r felkiáltottak. Magával ragadta óliet a végtelen kéj mámora. Szenvedélyük csak a legnagyobb boldogság örökkévaló pillanata után csendesedett el, s anélkül hogy elváltak volna egymástól, mély, pihentető álomba merültek. Amikor Bridgetet felébresztették a napsugarak, rögtön észrevette, hogy nincs mellette Jeremiah. Rádöbbent, hogy másodszor is elkövette ugyanazt a megbocsáthatatlan hibát, de nem akart ezen tépelődni. Felkelt, fölvette a melltartóját meg a bugyiját, aztán elindult a fürdőszobába. Kinyitotta az ajtót, s földbe gyökerezett a lába. Jeremiah anyaszült meztelenül állt a tükör előtt, és borotválkozott. - Jó reggelt! - szólt, s mintha mi sem történt volna, folytatta a borot- válkozást. - Bocsáss meg... - Gyere csak be! - Én... én inkább várok - dadogta Bridget. - Mitől jöttél zavarba? Nem gondolod, hogy kissé megkéstél a szégyen- lősséggel? - Ez egyáltalán nem vicces. Jeremiah elvigyorodott, de tapintatosan témát váltott. - Nincs kedved lovagolni? - Most? - Miért ne? Gyönyörű a reggel. Bridget elkínzott arccal nézett fel a lóra. Úgy tűnt neki, hogy ez a leghatalmasabb állat, amelyet életében látott. - Nem fog bántani - nyugtatta meg Jeremiah. - Megígérem. A lány gyanakvóan szemügyre vette a lovat. - Miért nem inkább kancát adsz alám? Egy nőnemű lénnyel könnyeb- ben szót érthetnék - nevetgélt idegesen. - Olyan hatalmasnak és félelme- tesnek tűnik! - Meglehetősen nagyra nőtt, de a kanca sem kisebb - biztosította Jere- miah, aztán előrehajolt, és szenvedélyesen megcsókolta az ügyvédnőt. - Hmm, ez finom! Ha nem hagyod abba azonnal az idó'húzást, Mrs. Davis, elfelejthetjük a mai lovaglóórát! - És mit csinálunk helyette? - Befekszünk a szénába, és kizárólag a kéjelgésnek szenteljük az időt! - Sajnálom, de egy ideig kénytelen leszel megzabolázni a vágyaidat. Feltett szándékom ugyanis, hogy a mai napon elsajátítom a lovaglás tudományát. Ha törik, ha szakad! -Jóllehet Mackie, a csődörjól neveltnek és ártalmatlannak látszott, Bridget nem bízott benne igazán. Azzal a magabiztossággal, amelynek szikrája sem volt meg benne, bátran hozzá- fűzte: - Nagylány vagyok már, és tapasztalt ügyvédnő. Egyszerűen azt 62 Legényárverés képzelem, hogy a houstoni ügyész áll előttem, s örömmel várom, hogy megkeseríthessem az életét. Jeremiah derűsen felnevetett. - Helyben vagyunk, kislány. Fűts be a jó öreg Mackie-nek! Mutasd meg neki, ki itt a főnök! Ám abban a pillanatban, amikor Bridget belekapaszkodott a nyereg- kápába, s egyik lábát a kengyelbe tette, hangos puskalövés törte meg a reggel csendjét. Jeremiah bosszúsan összerezzent. - Ki az ördög... Mackie teste megremegett, hegyezni kezdte a fülét, és vadul kapált a lábával. A lány rémülten felsikoltott, és próbált megkapaszkodni a nyereg- kápában. - Bridget! Engedd el! Hallotta Jeremiah nyers parancsát, de képtelen volt engedelmeskedni neki, habár valószínűleg az élete múlott ezen. - Engedd el! - üvöltötte a férfi újra. - Jövök! Talán ez az utolsó szó volt az, amelyből sikerült bátorságot merítenie Bridgetnek ahhoz, hogy meg akarja tenni, amit a férfi parancsol. De megdermedt, úgy érezte, keze oda van szegezve a nyeregkápához, homlo- kán izzadságcseppek gyöngyöztek a félelemtől. Mi lesz, ha zuhanás közben minden csontját összetöri? - Mire vársz? Tedd, amit mondtam! Végre sikerült neki, elengedte a nyeregkápát, s tompa puffanással a földre huppant. Miközben mozdulatlanul feküdt, ezernyi csillag táncolt a szeme előtt. - Minden rendben? Bridget! Válaszolj! Képtelen volt akár egyetlen szót is kinyögni. Élek! - pillanatnyilag ez volt az egyetlen gondolata. A férfi mély aggodalommal hajolt le hozzá. Bridget nyöszörögni kezdett. - Maradj nyugton! - szólt rá a cowboy. Óvatosan végigtapogatta a testét, s közben állandóan ezt kérdezgette: - Fáj? Meg tudod mozdítani? - Igen - suttogta Bridget. - Igen. - Úgy látom, nem törött el semmid. Halálra rémítettél. - Mi történt? - Valami idióta lőgyakorlatokat tart a ranchon, holott szigorúan meg- tiltottam. Darabokra tépem, ha a kezem közé kerül! - Nyugodj meg, tényleg nincs semmi bajom! De ma már nem vágyom lovaglóleckére. Jeremiah reszkető kézzel, gyengéden megérintette a lány sápadt arcát. - Ha bajod esett volna... - Elharapta a mondat végét, és megpróbált lehiggadni. - Semmi bajom. Legalábbis semmi komoly. Csak a büszkeségem szen- vedett csorbát. 63 Ti ffawir - Nem kellett volna eróltetnem, hogy megtanulj lovagolni. - Hé! Én is meg akartam tanulni, és akarok is! -mosolygott rá Bridget. - Csak úgy döntöttem, mégsem ma. A férfi megkönnyebbülten felnevetett. - Biztos vagy benne, hogy még mindig akarod? - Egészen. Most pedig lennél szíves lemászni rólam? - Nem. A levegő hirtelen vibrálni kezdett körülöttük. - Ez meg mitjelentsen? - Azt, hogy végre megteszem, amit egész idő alatt meg akartam tenni- jelentette ki Jeremiah. Simogatni kezdte a lány csípőjét, óvato- san lehúzta a cipzárját, s kezét lassan és nagyon szelíden a farmer- nadrágjába csúsztatta. - Itt nem tört el valamid? Bridget felsóhajtott, és csábosan megemelte a csípőjét. - Nem hiszem. - Akkor jó. Mert nem szeretnék fájdalmat okozni neked. A lány Jeremiah nyaka köré fonta a karját, lehúzta magához a fejét, és a fülébe súgta: - Egyetlen panaszos hangot sem fogsz hallani. Legényárverés 8. FEJEZET - Soha nem szeretkeztem még senkivel szabad ég alatt - suttogta Jeremiah, és ügyesen kibújtatta a lányt a farmerból meg a bugyiból. - A feleségeddel sem? - csúszott ki Bridget száján. A férfi arca kissé elkomorodott, ám nyomban azután higgadtan ezt válaszolta: - Ő másfajta volt. Bridget nem tudta, meg kellene-e sértődnie, inkább lerángatta Davis cipzárját, s vágyakozva kiszabadította felajzott férfiasságát. Nagyot nyelt, majd vontatottan megkérdezte: - Az mit jelent? - Feltétlenül beszélnünk kell erről? - Igen. -Amikor azonban Jeremiah érzékien simogatni kezdte a hasát, a lány úgy érezte, elolvad. - Számára nem volt különösebben fontos a szex. - De azért ugye szeretted? - Igen, szerettem - felelte halkan Jeremiah. - De soha nem voltam szenvedélyesen szerelmes belé. Ez lényeges különbség. - Lehajolt Bridget- hez, és forrón megcsókolta. - Azt hiszem, eleget beszéltünk. A lány nem ellenkezett. Hogyan is tehette volna, miközben Jeremiah perzselő érintései a hetedik mennyországba repítették? Mindene reszketett a kéjtől, teste a férfiéhoz feszült. Jeremiah megra- gadta a csípőjét, s egyetlen mozdulattal beléhatolt. Csak a szél hallotta Bridget kiáltását, a legmámorítóbb kéj sikolyát. A férfi hosszú ideig kifürkészhetetlen pillantással nézte, és szelíden kisimí- totta homlokából nedves haját. - Minden rendben, kedves? - Én jól vagyok - mosolygott rá Bridget. - Fogadok, hogy holnap nem ezt fogod mondani. - Emiatt ráérek majd akkor aggódni. Jeremiah nagyot nyelt, mintha bátorságot akarna meríteni ahhoz, amit mondani akar. - Mi lesz a felkínált állással? Bridget arca elkomolyodott. - Mi lenne? 64 65 Tiffw~r - Elfogadod? - Nem - vágta rá a lány, s a következő másodpercben az ajkába harapott. Miért válaszolta ezt? Hiszen még nem döntötte el. - Hála istennek! - suttogta Jeremiah. Egek, mit tettem? - korholta magát Bridget. Érezte a férfi forró száját a nyakán, ahogy csókolta, és erős ölelését, amint újra magához szorította. Elgondolkozva nézett át a fák ágai között. Mennyivel másabb és mennyivel izgatóbb a puszta földön szeretkezni! A szabad ég alatt, csendtól és békétól övezve. . . Örökre boldog lehetne itt? Tényleg el tudja képzelni Jeremiah-val a j övőj ét? A következő napokban a ranchon az élet visszatért megszokott medrébe, s Jeremiah olyan nyugodtnak és elégedettnek érezte magát, mint már régóta nem. Miután megtanította Bridgetet felszállni Mackie-re, kétszer is kilovagolt vele a legelőre, s megmutatta a gulyát, amelyre olyan büszke volt, s amelybe minden reményét öntötte. - Nem állítom, hogy értek a gazdálkodáshoz, de miért nem javítod ki a kerítést? - A költségek miatt - felelte a férfi komor arccal. - Bocsáss meg! Amint látom, szokás szerint megint sikerült beletipor- nom a lelkivilágodba. - Nem tesz semmit. Olyan apró lábaid vannak, hogy nem zavar igazán. Bridget fanyarul elmosolyodott. - Azt hittem, van egy pásztorod, aki segít. - Ez igaz. Csakhogy ő inkább a barátom, így aztán akkor és abban segít, amikor és amiben éppen tud. - Értem. - Ne aggódj! Minden rendbe fog jönni. Ha eladtam az állatokat, lesz elég pénzem, hogy elvégezzem a szükséges javításokat. - Szeretném, ha minden úgy menne, ahogy reméled. Jeremiah már majdnem helyesbített "ahogy mi reméljük"-re, de képte- len volt kimondani a szavakat. A félelem elszorította a torkát; a félelem, hogy soha nem fog megadatni számukra ez a "mi". Am a lány még itt volt, és szeretkezés közben leírhatatlan gyönyöröket élt át vele. Vajon érez valami mást is Bridget iránt ezen a megzabolázhatatlan szenvedélyen kívül? A szerelemben nem hitt már. Margaretet sem úgy szerette, ahogy talán kötelessége lett volna. Margaret minden szempontból tökéletes farmerfeleségnek számított. Pontosan tudta, mi a dolga. Jeremiah szinte mindennap reggeltől estig dolgozott, s ha hazaért, rend és tisztaság Legényárverés fogadta, az étel az asztalon várta. Ha pedig szeretkezni támadt kedve, az asszony soha nem tagadta meg magát tőle. Amióta azonban Bridget belépett az életébe, rádöbbent, hogy Marga- rettel csupán együtt élt, de nem volt közöttük élő kapcsolat. A lány addig ismeretlen érzelmeket kavart föl a lelke mélyén. Szerelmes lenne? Nem, egészen biztosan nem. Valószínűleg képtelen igazán szeretni. Ehhez túlságosan gyenge és önző. Máskülönben soha nem küldte volna el Taylort. Megrázta fejét, hogy elhessegesse ezeket a gyötrő gondolatokat. Pedig előbb vagy utóbb szembe kell néznie a történtekkel, főként kínzó bűntuda- tával, amiért Taylort elhanyagolta. Bridget egy szép napon el fog tűnni. Érezte, hogy a lány csupán el akar rejtőzni valaki vagy valami elől. Csak nem bízik meg benne annyira, hogy beszéljen erről, s ezt nagyon is megértette, hiszen ő maga is eltitkolta előtte az igazságot. Annyit tudott felhozni saját mentségére, hogy mindössze két hete vannak együtt. Mindazonáltal, amikor belegondolt, hogy elveszítheti Bridgetet, és egy reggelen úgy ébred, hogy üres mellette az ágy, rosszullét kerülgette. Este, a napi munkától kimerülten - megbélyegezte az összes marhát - a fürdőszobába akart menni, hogy lezuhanyozzon, amikor megtorpant, és beleszimatolt a levegőbe. Lehetséges, hogy ételszagot érez? Bridget nekiállt volna főzni? Elvigyorodott, és megpróbálta elképzelni, milyen lesz az étel íze. Alap- jában véve azonban ez nem is fontos. A mindenségit! Bridget főz! Ám nyomban rende is utasította magát. Nem szabad hamis reményeket táplálnia. Készülj fel a legrosszabbra, öregfiú, úgysem fog sokáig tartani! -mondta magában, aztán belépett a zuhany alá, és a szappanért nyúlt. Az egészet magadnak köszönheted! Miért kellett részt venned a legényárverésen? Jót tett neki az önmagával folytatott párbeszéd, s élvezte, ahogy a meleg víz felfrissíti fáradt testét. Váratlanul azonban kinyílt a zuhanyzófülke ajtaja, s ő elképedve fordult hátra. Bridget állt előtte pucéran - szép volt, akár egy istennő. A látvány felkorbácsolta a cowboy vérét. - Nem vágysz társaságra? - kérdezte csábosan a lány. - Dehogynem! Roppant magányos vagyok idebenn... Bridget becsukta maga mögött a fülke ajtaját, s megérintette Jeremiah ágaskodó férfiasságát. - Ó, Bridget! - suttogta Davis, és megborzongva fújta ki a levegőt. Csak jó idő múlva váltak el egymástól. Bridget lépett ki elsóliént a zuhanyzóból, s bár Jeremiah-nak épp az imént volt része a legtökéletesebb kielégülésben, felizgatta a nő formás fenekének látványa, ahogy lehajolt, hogy megtörölje a lábát. - Hmm... Micsoda kilátás! 66 .~, 67 Tiffw~r - Hát neked sosem elég? - Belóled? Soha. A lány elpirult. - Én... Telefoncsörgés szakította félbe a mondatot. Talán jobb is így, gondolta Jeremiah. Bizonyára amúgy sem tetszett volna neki Bridget válasza. Nem akarta, hogy bármi megzavarja kettejük hosszú küzdelem árán meglelt békéjét. - Felveszed? - kérdezte, s a törülköző után nyúlt. - Biztosan Irma az, meg akar hívni a templomi ünnepségre. - El akarsz menni? - Természetesen, ha neked is van kedved. Bridget nem válaszolt, némán elindult a telefonhoz. Jeremiahjókedvűen dudorászott. A világ legboldogabb férfijának érezte magát. Bridget még mindig a felesége, itt van a házában és az ágyában. Mi mást akarhatna még? - Jeremiah? - Mi van? Velem is akar beszélni? - Nem, nem Irma volt. A férfi csodálkozva vonta fel a szemöldökét. - Téged kerestek? - Nem, téged. - Ki volt az? Ott van még? - Letette. A nagynénéd volt. - Tehát visszajött... - Miért? Hol volt? - Meglátogatta a bátyját. - Szóval ezért nem mutattál be neki. - És te most bemutatkoztál? - Igen. - A feleségemként? - Igen. - Es mit mondott a nagynéném? - Azt hiszem, megdöbbent, de nem kérdezősködött. Tulajdonképpen azért hívott, mert tegnap este, amikor hazaért, elesett, és eltörte a lábát. Jeremiah rémülten felkapta a fejét. - Jóságos ég! Hol van most? - Otthon. Az egyik szomszédja van vele, egy özvegyasszony. - Miért nem telefonált már tegnap este? - Azt tőle kell megkérdezned - nézett Davisre Bridget furcsa tekintet- tel. - És még valamit mondott - folytatta komoly arccal. A férfi szíve a torkában dobogott. - Mit? - kérdezte türelmetlenül, bár maga is sejtette a választ. - Azt mondta, menj el Taylorért, és hozd haza. Jeremiah, ki az a Taylor? Legényár~erés A férfi elfordult. Tekintete bizonyára elárulná zaklatottságát, s nem akarta, hogy Bridget észrevegye. - Taylor az ötéves lányom. Bridget sóbálvánnyá dermedt. Mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. - Tudom, hogy el kellett volna mondanom - mentegetőzött Jeremiah. Lehajtotta a fejét, és csípője köré csavarta a törülközőt. A lány próbálta megőrizni hidegvérét. Hatalmas levegőt vett, mert úgy érezte, megfullad. Egy gyerek! Jeremiah-nak gyereke van! Maga a tény is épp eléggé megrémítette, de méginkább az, hogy a férfi nem mondta el neki. Nem tudta szavakba önteni a felháborodottságát. - Hazudtál nekem, Jeremiah! A férfi teste görcsbe rándult, mintha megütötték volna. - Azt hiszem, túlságosan keményen fogalmaztál. - Hogy tehettél ilyet? Davis elhárítóan felemelte a kezét. - Ha az a szándékod, hogy még több szemrehányást tegyél, legjobb, ha felöltözöm. - Akkor öltözz fel, a fenébe! - Bridget sarkon fordult, berohant a hálószobába, és bevágta maga mögött az ajtót. Reszketve az ajtónak dőlt, és a könnyeivel küszködött. Rémülten érezte, ahogy elfogja az a jól ismert rosszullét, amely a hisztérikus rohamait szokta megelőzni. Nem, csak azért sem fog rohamot kapni! Elhatározta, hogy nem hagyja el magát. Ökölbe szorította a kezét, és lassan, egyenletesen lélegzett. Kis idő múltán szédülése enyhült, és megszűnt a reszketés is. Nem akarta megadni Jeremiah-nak azt az elégtételt, hogy lássa, milyen mélyen megsebezte őt. Az utóbbi időben komolyan azon gondolkozott, hogy itt marad ezen az isten háta mögötti helyen, és kezdett reménykedni, hogy valóban boldog lehet. Okosabbnak kellett volna lennie. Tudnia kellett volna, hogy Jeremiah nem az az ember, akinek mutatja magát! Most olyan érzése támadt, mintha fejbe kólintották volna. Egy gyerek! Egek, fogalma sincs a gyerekekről! Az eshetőség, hogy gondoskodnia kell egy ötéves kislányról, félelemmel töltötte el - bár alapjában véve minden gyerek esetében ugyanígy érzett volna, mindegy, mennyi idős. A legrosszabb azonban az volt, hogy úgy érezte, elárulták. Azt hitte, Jeremiah Davisben olyan férfira lelt, aki zárkózott ugyan, de őszinte. Most pedig rá kellett döbbennie, hogy álnok hazudozó. Vajon mit titkol még előle? Épp akkor lépett el az ajtótól, amikorJeremiah a másik oldalon lenyomta a kilincset. Bridget sietve a szoba közepére ment, és sötéten végigmérte az alsónadrágban belépő férfit. 68 69 - Azt hittem, fel akarsz öltözni. - Bármennyire meglep, nem a fürdőszobában tartom a ruháimat. Egyébként pedig fel vagyok öltözve. - Hát persze! - sziszegte Bridget, és dühösen elnézett Jeremiah mellett. Nem akarta, hogy figyelmét elterelje a férfi széles, meztelen mellkasa és izmos combja. Világosan akart látni. Tudni akarta, miért hazudott neki Jeremiah. Miközben a férfi a szekrényhez lépett, ő várakozva nézte. Eszében sem volt bárhogy is megkönnyíteni a dolgát. - Nos - kezdte Jeremiah higgadtan, miután felvette farmerét és ingét. - Ha jól sejtem, elérkezett a pillanat, amire vártunk. A pillanat, amikor háttérben a lemenő nappal, lassan eltűnsz a láthatáron. Az ügyvédnő egyre dühösebb lett. - Hogyan vagy képes még viccelni is ezzel? - Hidd el, semmi kedvem viccelni! - dőlt sóhajtva a falnak a férfi. - Számomra a lányom nem vicc. - És mikor akartál beszélni róla? - Bridget újra reszketni kez- dett. Karját összekulcsolta a melle előtt, nehogy Jeremiah bármit is észrevegyen. - Mit tettél volna, ha rögtön elmondom? - Először te válaszolj! - Rendben, és a jó ég a megmondhatója, megérdemled, hogy válaszol- jak - dörzsölte meg fáradtan az arcát Davis. - Nem tudom. - Ez a válaszod? - Nézd, biztosan meséltem volna róla neked, de... - Mi az a de? Hogyan titkolhattad el előlem, hogy gyereked van? - Mert sejtelmem sem volt, meddig maradsz, azért! Bridget annyira megdöbbent, hogy egy pillanatig nem tudta, mit feleljen. A mindenségit, a férfinak kellene hogy lelküsmeret-furdalása legyen, nem pedig neki! - Ezért úgy gondoltad, hogy addig eldughatod előlem a gyereket. - Az ördögbe, Bridget! - válaszolta Jeremiah elkínzott arccal. - Nem így volt. - Akkor hogy volt? - Amikor Margaret meghalt, iszonyatos állapotba kerültem. Nagyon magányosnak éreztem magam, és anyagi gondjaim voltak, mégnagyobbak, mint most. A temetés árát is alig tudtam kinyögni... Ivásra adtam a fejem, s elkezdtem fürdeni az önsajnálatban. - Tehát a nagynénéd vette magához Taylort. - Igen, így valahogy. Nem voltam alkalmas apának. Azonkívül Taylor- nak női gondoskodás kellett, legalábbis akkoriban így gondoltam. - Több év eltelt már azóta. Hogyan voltál képes ennyi ideig távol élni a lányodtól? - Hetente legalább kétszer meglátogatom, néha gyakrabban is. Néhány Legényárverés nappal az árverés előtt a nagynéném elutazott a bátyjához, és termé- szetesen magával vitte Taylort, hiszen még óvodás. Bridget zavartan rázta meg a fejét. Még nem dolgozta fel egészen a hallottakat. Nem volt gyereke, de nem bírta felfogni, miként mondhatott le Jeremiah a lányáról. - Tizdom, mit gondolsz most rólam. Szemét alaknak tartasz. A lány először elpirult, aztán egyenesen a férfi szemébe nézett. - Igen. - Annak idején azt tettem, amit le~obbnak hittem a lányom számára. Épp akkor vesztettem el a feleségemet, Taylor anyját. Nem állítom, hogy nem követtem el hibát. Nem vagyok tökéletes apa, de mindig a legjobbat akartam Taylornak. - Arra célzol, hogy nem bántál meg semmit? - Megmondtam már, hogy becsavarodtam! Margaretnek a fényképeit sem bírtam látni. Úgy éreztem, mintha szándékosan hagyott volna el. Szóval ezért nincsenek családi fotók sehol a házban, gondolta Bridget. - Sajnállak a téged ért veszteségért, de ez még korántsem magyarázza meg, miért kellett hazudnod nekem. - Nem hazudtam neked. - Dehogynem, azt tetted! Azt állítottad, hogy egy barátod gyerekének a játékait láttam az egyik szobában. - Elismerem, nem mondtam igazat. De nem mondhattam el az igazat. És te? Te talán nyugodtan kijelentheted, hogy teljesen őszinte voltál hozzám, és nincsenek előttem titkaid, amelyekróljobb, ha nem tudok? - Megnyugtathatlak, nekem nincs gyerekem. Mellesleg úgy vélted, nincs jogom megtudni, hogy van egy kislányod? Jeremiah megdörzsölte a homlokát, s nagyon boldogtalannak tűnt. - Természetesen jogod van hozzá. Csak nem találtam a megfelelő szavakat. Amikor pedig úgy éreztem, megvannak, nem tudtam kimon- dani őket. - Miért nem, Jeremiah? - A kérdés olyan halk volt, hogy a lány maga sem tudta, vajon Davis meghallotta-e. Jeremiah azonban válaszolt: - Mert attól féltem, hogy elveszítelek. - Soha nem voltam a tiéd, tehát el sem veszíthetsz. - A francba, Bridget! Jeremiah tekintetében aggodalom és fáradtság tükröződött, s a lánynak fájt, hogy így kell látnia. Pillanatok alatt döntött. - Ne veszekedjünk, inkább menjünk el Taylorért! Lilah Davis háza pontosan olyan volt, amilyennek a lány Jeremiah elbeszélése alapján elképzelte. Kicsi, ám választékos ízléssel berendezett 70 71 Tf f~y Legényárverés és csillogóan tiszta házikó. Bridget most feszengve ült az asszony előtt, aki anyjaként nevelte föl Jeremiah-t. - Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell megismerkednünk - mondta nyíltan Lilah. - Én is. Jeremiah és Taylor bementek a gyerekszobába, hogy összecsomagolják a kislány holmiját. Lilah megkérte Bridgetet, hogy melegítsen egy kávét, s a lány örült, hogy elfoglalhatja magát. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy Taylor visszakerüljön az apja mellé. Bridget Lilah-ra mosolygott. Davis elmondta neki, hogy a nagynénje elmúlt hetvenéves, ám valój ában ötvennek sem látszott. Karcsú volt, arcán egyetlen mély ráncot sem lehetett felfedezni. Jeremiah nagyon ragaszko- dott hozzá, s ez nyilvánvalóan kölcsönös volt. - Szerintem is, és ezt megmondtam Jeremiah-nak - szólalt meg egy korty kávé után Bridget. - De most úgy gondolom, elfogult voltam, és elhamarkodottan ítéltem. Maga tökéletes anya volt Taylor számára. Mihez kezd ezek után? Lilah elmosolyodott. - Felkészültem erre a napra, ha nem is ilyennek képzeltem. - Megértem - pillantott a lány az idős hölgy felpolcolt, begipszelt lábára. - De valahogy megleszek majd. Harminc évig ápolónó'ként dolgoztam, tudom, milyen tornagyakorlatokat kell végeznem. Amíg pedig meg nem szabadulok ettől az átkozott gipsztől, felfogadok egy társalkodónőt. -Lilah a gyerekszoba felé pillantott. - Nagyon remélem, hogy maga és Taylorjól megértik majd egymást. - Ebben biztos vagyok - dünnyögte Bridget, és lesütött szemmel újra belekortyolt a kávéjába. - Mondtam már, mennyire örülök, hogy épp maga lett Jeremiah felesége? - Nem is ismer. Hogyan... - Tetszik nekem. Azonkívül soha életemben nem láttam még Jeremiah arcán, hogy annyira szerelmes lett volna, mint amikor magára néz. Boldog- gá fogja tenni. De csak az ágyban, márpedig az nem elég, gondolta Bridget, és közben szörnyű bűntudat kínozta. - Nem volt semmi kifogása a penningtoni árverés ellen, Lilah? - Kezdettől fogva nagyszerű ötletnek tartottam - nevetett fel derűsen a nagynéni. - Bár be kell vallanom, megrökönyödtem, amikor megtudtam, hogy Jeremiah elvette magát feleségül. - Én is. - Hogyan? - kapta fel a fejét Lilah. - Semmi, csak tréfáltam. - Mi a véleménye a mi kis Taylorunkról? Hát nem igazi kincs? 72 De, az, gondolta Bridget, s eszébe jutott első találkozása Jeremiah lányával... Amikor Davis fékezett a furgonnal a ház előtt, nyomban kivágódott az ajtó, s Taylor az apja ölelő karjába rohant. A férfi szeretettel átölelte, és körülforgatta a levegóően. Taylor sima barna hajú, nagyon törékeny kislány volt, világosbarna szeme vidáman csillogott, orrát megszámlálhatatlanul sok szeplő borította. - Te ki vagy? - kérdezte kíváncsian. Bridget tétován mosolygott, mert nem jutott eszébe semmilyen találó válasz. - Taylor, kedvesem, nem illik ilyet kérdezni - korholta Jeremiah a lánykát, és látszott, hogy feszélyezve érzi magát. - Gyere, becsomagoljuk a holmidat! Közben elárulok neked egy titkot, jó? Félórája már ennek, ám apa és lánya még nem került elő. - Bridget, figyel rám? - nézett vendégére Lilah kifürkészhetetlen te- kintettel. - Bocsásson meg, kérem! Másholjárt az eszem. - Semmi baj, csak éppen azt kérdeztem... Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Taylor meg Jeremiah belépett a nappaliba. A férfi gyengéd pillantást vetett nagynénjére. - Úgy tűnik, elkészültünk. - Akkor legjobb, ha azonnal elindultok - mondta elszomorodva Lilah. Bridget felállt. - Odakint megvárlak benneteket - szólt tapintatosan, hogy az asszony zavartalanul búcsút vehessen Jeremiah-tól és Taylortól. Lilah hálásan rámosolygott. Tlzdod, hogy az anyukám angyal lett? Bridget szíve összeszorult, és egy pillanatig a könnyeivel küzdött. Jeremiah, Taylor és ő az autóban ültek, a ranchhoz vezető úton haladtak s anélkül hogy Jeremiah mondta volna neki, Bridget tudta, hogy beszélt lányával a házasságukról. - Kislányom, megkértelek, hogy... - Semmi baj, Jeremiah! - vágott a férfi szavába Bridget szelíden, és Taylorhoz fordult. - Anyukád boldog asszony. - A mennyben van Jézussal... Neked vannak gyerekeid? - Nincsenek. - Bridget mosolyt kényszerített az arcára. - Baj? - Tulajdonképpen nem, de akkor mostantól sokat leszek majd egyedül. - Bizonyára sok barátod van. - Sandy a legjobb barátnőm, de ezentúl biztos ritkán fogom látni. - Ugyan miért? - szólt közbe Jeremiah. - Ha meglátogatjuk Lilah-t, Sandyvel is találkozhatsz. Taylor nem válaszolt. - Sok barátot találsz majd az új óvodában is - próbálta felvidítani 73 Tiff~nr Bridget a kislány bánatos arcát. Taylor láthatóan boldogtalannak érzi magát. És ebben neki is része van! Miért nem pakoltad össze a holmidat, és tűntél el örökre, amíg nem volt késő? - tépelődött. Jeremiah úgyis ezt várja tóled. Miért nem tetted meg? - Itthon vagyunk -jelentette ki a férfi. Némán bementek a házba. Jeremiah a nappaliban magasba emelte a lányát. - Ideje lefeküdni, kisasszony! - Máris? - Igen. Mindannyiunknak fárasztó napunk volt. Jeremiah már elindult Taylorral a gyerekszobába, amikor a kislány megfordult, és tiszta, világosbarna szemével Bridgetre nézett. - Apa azt mondta, hogy te vagy az új anyukám. 74 Legényárverés 9. FEJEZET Megölöm! - dühöngött magában Bridget. Hogyan merészelte azt mon- dani Jeremiah a lányának, hogy ő az új anyja? Csak nem hiszi azt komolyan a férf"i, hogy Bridget Martin örökre itt akar maradni?! Az lesz a legjobb, ha most mindjárt elmegy. Összecsomagolja a kevéske holmiját, és a lehető leggyorsabban eltűnik. De csak állt a nappali közepén, mint akinek földbe gyökerezett a lába, és forrt a dühtől, akár egy diáklány, akit megsértettek az első találkáján. A fenébe! Végtére is felnőtt nő. Semmi szüksége erre a pimasz cowboyra! Élni fogja a saját életét. Visszatér Houstonba, és mindent előlről kezd. Miért... - Meglep, hogy még itt vagy. Bridget hátrafordult. A férfi az ajtófélfának támaszkodott. - Engem is, ha kíváncsi vagy az igazságra. - Ugye most haragszol rám? - Ez megközelítőleg sem fejezi ki azt, amit irántad érzek. - Mondanom kellett valamit, Bridget. - Mi lett volna, ha a változatosság kedvéért elmondod az igazságot? Persze, azt lassanként már fel sem ismered, még ha... - A lány ijedten félbeszakította a mondatot, amikor Jeremiah két lépéssel előtte termett. - Ne mondd ezt! Nem szoktam hazudni, s ezt te is tudod. A feleségem vagy, így hát Taylor anyja is, én legalábbis így gondolom. - A mostohaanyja. - Ez szőrszálhasogatás. Bridget úgy érezte, a beszélgetés irányítása kicsúszik a kezei közül. Mit tegyen, hogy józanságot öntsön Jeremiah koponyájába? Szerencsére úgy tűnt, a férfi sem akarja túlfeszíteni a húrt. - Lehet, hogy valóban túllőttem kissé a célon. Amikor azonban Taylor kifaggatott rólad, és tudni akarta, mit keresel itt, egyszerűen kicsúszott a számon - suttogta lehorgasztott fővel. Olyan bizonytalannak és sebezhetőnek látszott, hogy a lány már-már megbocsátott neki. Magába kellett fojtania a vágyat, hogy átölelje, és fejét a mellkasára hajtsa. De nem hagyhatja, hogy Jeremiah vagy a lánya azt higgye, valaha is jó anya lesz belőle! Még akkor sem, ha szereti a gyereke- ket, és régen arról álmodozott, hogy neki is lesz majd egy. Idól~özben 75 Tiffi azonban rájött, hogy ez képtelenség. Mindenekelőtt a saját anyja nem volt jó példakép, a szorongásos rohamok pedig, amelyek néha rátörnek, egyér- telműen azellen szólnak, hogy jó anya lehetne... - Mit fogsz most tenni, Bridget? Elmégy? - Mondj egyetlen elfogadható érvet, ami miatt maradnom kellene! - Házasok vagyunk. - Azon könnyű változtatni. - Igen, ez igaz. Tehát visszatérsz a nagyvárosi életbe? Bridget nem válaszolt. Képtelen volt rá. Egyik pillanatban itt akart maradni, a másikban el akart menekülni. Ám alapjában véve, a legelső nap óta ugyanazt érezte ez iránt a lehetetlen alak iránt: mérhetetlen vonzalmat. Jeremiah szelíden megsimogatta a kezét. - Szükségem van rád, Bridget-mondta rekedten, szinte szégyenlősen. A kijelentés egyszerűsége megérintette az ügyvédnő szívét. Ráadásul, ha Jeremiah ilyen mélyen és szerelmesen nézett, képtelen volt bármit is megtagadni tőle. - Rendben, maradok - szólalt meg halkan. - De nem várhatod el tőlem... Jeremiah megadóan felemelte a kezét. - Tudom. Nem várhatom el tőled, hogy Taylor anyukája legyél. Most, hogy a férfi ezt kimondta, Bridget ridegszívűnek és embertelennek érezte magát. De nem áltathatja sem Jeremiah-t, sem Taylort. - Sajnálom, de így van. - Ne kínozd magad! Megértem. És kettőnkkel mi lesz? - Hagyjuk, hogy a dolgok maguktól elrendeződjenek! Újabb hét telt el. Bridget már három hete élt a ranchon, s mind gyakrabban fordult elő, hogyJeremiah-val az ágyon kívül is jól megértették egymást. Ám bármennyire kellemes meglepetéstjelentett is ez a lánynak, óvakodott attól, hogy hamis reményekben ringassa rr~agát. Leginkább az lepte meg, ahogyan a Taylorhoz fűződő kapcsolata alakult. A kislány belopta magát a szívébe, és Bridget lassanként egyre kevésbé aggódott amiatt, vajon meg tud-e felelni az anyaszerepnek. Taylor szere- tettel és az anyára vágyó gyermek igyekezetével elfogadta őt. De anyunak nem nevezte. Bridget sejtette, hogy Jeremiah megtiltotta neki, és ezzel egyetértett. Taylornak eddigi rövid élete során épp elég szenvedést kellett elviselnie. Bridget nem akart neki még több bánatot okozni. - Milyen jó meleg vagy! - suttogta Jeremiah, és közelebb húzódott Bridgethez. A lány felnevetett, és nagyot nyújtózott. A takaró lejjebb csúszott, s 76 fölfedte egyik mellét. A férfi nyomban szájába vette a fedetlenül maradt mellbimbót. - Hmm, ez nagyon finom, Jeremiah! Egyetlen nő sem vágyhat ennél többre... - Talán azért van így, mert képtelen vagyok betelni veled. - Nekem sem elég soha abból, hogy magamban érezzelek - felelte Bridget, és átölelte a férfit. Korán feküdtek le, nyomban sötétedés után, mert a fárasztó munkával töltött nap végén elcsigázottak voltak. Jeremiah-nak sikerült eladnia néhány tehenet, és a pénzből megvett mindent, ami a kerítés javításához kellett. Bridget pedig bement a városba, és segített Irmának kipakolni az új árut. A szeretkezéshez mégsem voltak fáradtak. Telefoncsörgés rántotta vissza óliet a valóságba. - A mindenségit! - dörmögte Jeremiah. Nehogy felébressze Taylort, Bridget sietve felkapta a kagylót. - Halló! - szólt a készülékbe akadozó hangon, mert a férfi épp ingerlő csókokkal borította a hasát. - Bridget, te vagy az? - Apa! Jeremiah kelletlenül fölemelte a fejét. - Mikor jössz végre haza? Így is elég sokáig tartott már ez a komédia. Anyád nagyon aggódik amiatt, hogy... együtt élsz azzal a férfival. A lány tudta, hogy Jeremiah minden szót hall, mert arca elkomorult, és ingerülten összeszorította az ajkát. - Apa, ez nem a legmegfelelőbb pillanat, hogy mindezt megbeszéljük. Majd visszahívlak. - Nem. Most akarom tisztázni a dolgot! Nincs mentség a viselkedé- sedre. - Nem is akarok mentegetőzni miatta. Ez az én életem. - Nem várhatod el tólem, hogy tétlenül nézzem, ahogy tönkreteszed. - Allen Martin egy pillanatra elhallgatott. - Van itt valaki, aki szeretne beszélni veled - szólalt meg kisvártatva. - Én már feladtam a reményt, hogy észre téríthetlek. - Ennek igazán örülök - vigyorodott el Jeremiah. Bridget rámosolygott, ám arca nyomban ismét komollyá vált, amikor meghallotta, ki beszél. - Hamilton! Jeremiah halkan káromkodott. - Mi van veled, Bridget? El sem tudom hinni, hogy még mindig azon az isten háta mögötti helyen vagy, és azzal a... - A lehető legalkalmatlanabb pillanatot választottad erre a beszélge- tésre, Hamilton. Majd felhívlak benneteket! - hadarta a lány, és sietve letette a kagylót. - Tulajdonképpen miértjöttél ide? 77 Ti ff~nr Jeremiah kérdése olyan váratlanul érte az ügyvédnőt, hogy őszintén válaszolt: - Kerestem egy nyugodt helyet, ahol kipihenhetem magam. - Miért? Beteg voltál? - Hallottál valamit beteges szorongásról, hisztérikus rohamokról? - Igen, ilyen betegségben szenved az egyik barátom, aki részt vett az árverésen. - Nos, a rohamok nálam néha olyan súlyosak, hogy be kell vennem egy tablettát. Ezért voltam olyan kába az árverés utáni éjszakán. - Sajnálom - mondta Jeremiah komoly arccal. - Nem akartam togább fürdeni az önsajnálatban, más utat kerestem, hogy kilábalhassak a bajaimból. - Ez nyugodtabb vidék, mint Houston? Bridget kitért a férfi pillantása elől. - Pontosan. Jeremiah megfogta az állát, és maga felé fordította a fejét. - Biztos vagy benne, hogy ennyire egyszerű a magyarázat? Nem volt más oka? Az ösztöneim azt sú~ák... - Felejtsd el az ösztöneidet! Nem volt más okom -jelentette ki a lány szemrebbenés nélkül. Már majdnem elmesélte a feljelentés történetét. De miért kellene erre a kellemetlen témára terelni a szót, ha nem feltétlenül szükséges? Mikor fogod megmondani a szüleidnek meg ennek a félkegyelmű Hamiltonnak, hogy házasok vagyunk? - nézett mélyen a lány szemébe Davis. - Nemsokára. - Megígéred? Semmit sem ígérhetek Jeremiah-nak, suhant át a lány agyán. Viszont tehetek valami mást... - Szeress tovább, Jeremiah! A férfi elégedetten sóhajtott, és a legnagyobb örömmel teljesítette a kérést. - Te és apa szoktatok szerelmeskedni? - kérdezte ártatlanul Taylor. - Az ég áldjon meg, honnanjut eszedbe ilyesmi?-dadogta zavarodottan Bridget. A nappali kanapéján ültek a kislánnyal, és a tanult ügyvédnő lázasan törte a fejét a megfelelő válaszon. Jeremiah lányával délután kint szorgoskodtak a veteményeskertben, ahol Taylor egy sor paradicsomot ültetett. Bridget segített neki egy kicsit, ám a munkajavát hatalmas lelkesedéssel a kislány végezte. Jeremiah időnként átnézett hozzájuk a legelőról, jókedvűen ingatta a fejét, elmosolyodott, aztán visszalovagolt. Néhány nappal ezelőtt Bridget megkérdezte tőle, nem akarja-e beíratni Taylort az óvodába. A férfi csak vállat vont, és azt mondta, a legközelebbi is mérföldekre van. Erre Bridget 78 felajánlotta, hogy reggelenként elviszi, délután pedig hazahozza a gye- reket. - Mark azt mondta az óvodában, hogy az ő szülei szoktak szerel- meskedni - közölte a kislány most komoly képpel. Bridget elfojtott egy mosolyt. - Tudod egyáltalán, mi a szerelmeskedés? Taylor elgondolkozott. - Igen, körülbelül. Nem olyan, mint amikor göngyölt húst csinálnak? Mark azt mondta... - Rendben, ennyit erről, kisasszony! Mark téved. És jobb lenne, ha nem mondaná el neked, mik. csinálnak vagy mit nem csinálnak a szülei. - Miért? - érdeklődött Taylor gyanútlanul. - Mert az valami nagyon bizalmas, személyes jellegű dolog. Azonkívül csak felnőttek csinálják. De hogy válaszoljak a kérdésedre, édesapád és én szoktunk szerelmeskedni... - Bridget nem mondhatta ki, ami szinte magá- tól értetődően eszébe jutott, mert őszinte akart lenni Taylorral. És bár egyre gyakrabban gondolkozott el azon, hogy talán mégiscsak szerelem az, ami őt és Jeremiah-t egymáshoz köti, egyáltalán nem volt még biztos ebben. - Még sok év fog eltelni, mire el kell töprengened ezeken a dolgokon. Most inkább az olvasás és az írás érdekeljen! Taylor hozzábújt, és Bridget furcsa melegséget érzett a szíve táján. - Már rég tudok olvasni és írni - dicsekedett a kislány. - Akkor mutasd meg! - Na még ilyet, Brewer! Minek köszönhetem ezt a megtisztelő láto- gatást? - lepődött meg Jeremiah. Reagen Brewer, a békebíró, aki összeadta őket Bridgettel, elmosolyo- dott. Ám ez nem a megszokott, derűs mosolyvolt. Látszott, hogy nyomasztja valami. - Beszélnem kell veled - mondta érdes hansán. - Legalább szusszanok egyet. A nap ma megint kíméletlenül éget. Gyere, menjünk a fák árnyékába! Nos, mi a baj? -karolta át Jeremiah öreg barátj a vállát, s komótosan elindultak egy kisebb facsoport felé. - Ha azért jöttél, hogy vegyél tőlem néhány tehenet... - Nem a teheneid miatt jöttem, Jeremiah - legyintett Brewer, aztán elmondta, miért látogatta meg. Alig fejezte be a mondókáját, Jeremiah magánkívül ordítani kezdett vele. - A francba, a francba, a francba! A káromkodástól sajnos cseppet sem könnyebbült meg. Az egyik mar- hája megdöglött, ráadásul épp az a tenyészbika, amelyet alig két hónapja 79 szerzett. Reagen Brewer tegnapi látogatása után már csak egy járvány hiányzott neki. Pillanatnyilag képtelen volt azon töprengeni, amit Brewer mondott. Erejéból nem futja mindkét bajára, márpedig semmiképpen sem engedheti meg magának, hogy elhanyagolja az állatokat! Azokból él, ha mégoly szerény körülmények között is. Meg kell tudnia, mitől pusztult el a bika. A gondolattól, hogy esetleg tüdővész tör ki a marhák közt, pánikba esett. Mert ha kiderül, hogy így van, le kell vágnia az egész állományt. Minden erejével próbálta felidézni magában, nem tűnt-e föl neki valami különös az állatok viselkedésében. Étvágytalanság, levertség... Egy autó hangja zökkentette ki tépelődéséből. Minshew doktor érkezett a furgonjával. - Hé, fiam, miért vágsz ilyen fancsali képet? - érdeklődött, miközben nyögve kikászálódott az autóból. - Jó napot, Minshew! - üdvözölte Jeremiah az állatorvost, aztán meg- mutatta neki az elpusztult bikát. - Mikor találtad meg? - Röviddel azelőtt, hogy felhívtalak. Az állatorvos megvizsgálta a tetemet, azután nehézkesen fölegyene- sedett. - Úgy nagyjából sejtem, mi végzett vele. De csinálnom kell még néhány laborvizsgálatot. - Lehet, hogy tüdővész? - kérdezte Jeremiah. - Ha jól belegondolok, vannak erre utalójelek. - Elképzelhető. - Az ördögbe is, én... - Davis úgy érezte, mintha fojtogatnák. Sóhajtva nézett le a döglött bikára; látta, ahogy a jövőt illető minden reménye és álma szertefoszlik. Minshew együtt érzően megveregette a vállát. - Tudom, mit jelentenek számodra az állataid. De ne add fel a reményt, fiam! Talán mégsem olyan nagy a baj, mint hisszük. Még valami bántja Jeremiah-t, nemcsak a tenyészbika elvesztése. Bridget biztos volt ebben, ám képtelen volt kitalálni, mi lehet az. Jere- miah nem árulta el neki, pedig jó néhányszor rákérdezett, mi baja. Immár majdnem egy hónapot töltött a ranchon. És már egy ideje úgy éltek együtt, mint igazi férj és feleség, mint egy rendes család. Mióta visszautasította a houstoni állást, nyugodtabbnak érezte magát, napról napra szebbnek találta, és végre élvezni is tudta az életet. Ebben Taylornak hatalmas szerepe volt. Bridget nagyon megszerette Jeremiah lányát, bár néha nehezére esett találó válaszokat adni a kislány kérdéseire. Noha sem ő, sem Jeremiah nem beszélt szerelemról, házasságuk jól működött. Bridget ugyanakkor soha nem feledkezett meg arról, hogy valami hiányzik a kettejük kapcsolatából, és úgy gondolta, Jeremiah 80 Legényárverés hasonlóan érez. Mindketten kerülték ezt a témát, nehogy veszélyeztessék a törékeny békét. Azonkívül Bridget egyáltalán nem volt biztos benne, hogy alkalmas far- merfeleségnek. Annyi mindent kellene tudnia! Vajon meg fogja tanulni valaha? És valóban hajlandó mindazt feladni, amiért olyan keményen meg- dolgozott Houstonban, hogy itt, vidéken élhessen anyaként és feleségként? Mikor lesz végre képes őszintén megválaszolni ezeket a kérdéseket? És nemcsak önmaga, hanem a szülei előtt is. Ha Jeremiah átölelte és meg- csókolta, úgy érezte, örökre itt akar maradni. Miközben nézte, ahogy férje a legelőn töltött hosszú nap után asztalhoz ül, egyetlen kívánsága az volt, hogy letörölje arcáról a gondterhelt és feszült vonásokat. - Párolt húst készítettem vacsorára. - Ezúttal mit felejtettél ki belőle? - élcelődött a férfi. A háziasszony csípőre tette a kezét, és szigorúan nézett Jeremiah-ra. - Kénytelen leszek tenni valamit, hogy befogj am azt a hatalmas szádat! Davis szeme kihívóan villogott. - Gyere ide, máris kezdheted! Remegő térdekkel ment oda a lány Jeremiah-hoz, aki az ölébe ültette. Bridget érezte felajzottságát, s hatalmába kerítette a vad vágyakozás. - Mit szólnál hozzá, ha átugranánk a párolt húst, és mindjárt a desz- szerttel kezdenénk? - incselkedett a férfi, ajkát Bridget nyakára tapasztva. - Nincs desszert. - Tévedsz. Te vagy a desszert, legalábbis az enyém! - Taylor egy barátnőjénél töltötte az éjszakát, úgyhogy senki sem lephette meg őket. - Mindig is szerettem volna széken szeretkezni veled. - Ez úgy nagyjából az egyetlen hely, ahol még nem próbáltuk ki. - Itt az ideje, hogy pótoljuk a mulasztást! - csúsztatta Jeremiah a kezét Bridget pólója alá. - Szeretem, ha nincs rajtad melltartó. - Be kellett látnom, puszta időpazarlás felvenni, amikor minden egyes alkalommal úgyis leveszed rólam. - Sajnos, nem elég gyakran. Bridget színlelt felháborodással nézett rá. - Hallod-e, Jeremiah Davis... - Mondtam már, milyen gyönyörű a melled? - Ma reggel óta még egyszer sem - nevette el magát a lány. Jeremiah forrón szájon csókolta. - Tudom, hogy gondjaid vannak a marhák miatt - súgta a fülébe Bridget, miután levegőhöz jutott. - Nézd, van pénzem... - Sajnálom, azt nem engedhetem. - De... - Felejtsd el, Bridget, hallani sem akarok erről! Ha az állatok tényleg betegek, és le kell vágni őket, akkor elölről fogom kezdeni. De most hagyjuk ezt... - A férfi folytatta az édes becézgetést. 81 Tiffw~r Váratlanul megszólalt a telefon. - A fenébe! - káromkodott Davis. - Ez nem lehet igaz! - Fel kell vennünk. Lehet, hogy Taylor hív. Vagy a nagynénéd. A férfi felállt, de közben majd felfalta a szemével Bridgetet. Ám amint fölvette a kagylót, arckifejezése egy csapásra megváltozott, s a lány hallotta, ahogy felsóhajt. - Na még ilyet! - bökte ki, és fülig érő szájjal elvigyorodott. Bridget nyomban kitalálta, ki van a vonal túlsó végén, és azt is, hogy mit mondott. Nincs járvány, gondolta, és végtelenül megkönnyebbült. - A bikának semmilyen fertőző betegsége nem volt! -újságolta boldogan Jeremiah, alighogy letette a kagylót, és ujjongva körbetáncolta Bridgettel a konyhát. - O, hiszen ez csodálatos! - Ezt meg kell ünnepelnünk, de előtte el kell mondanom neked valamit. . . Csak képzelődöm, vagy tényleg megint gondterhelt a hangja? - töp- rengett a lány. Ám képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni. Jeremiah percekkel azelőtt lángba borította a testét, és most forrón vágyakozott az érintésére. - Nem várhatnál egy kicsit? - Nyelvével végigsimított a férfi ajkán, és elégedetten hallotta, ahogy Jeremiah felnyög. - Igaz is. Ha jól emlékszem, félbehagytunk egy meglehetősen fontos dolgot - mormolta Davis, és szorosan magához ölelve a lányt, erős testével visszanyomta a székre. - Kivel beszélek? - szólt Bridget a kagylóba. - Lynette Scarborough vagyok. Emlékszik még rám? - Bocsásson meg! Természetesen emlékszem. Csak nem számítottam rá, hogy felhív. Ez minden. - Vettem magamnak a bátorságot, és felkutattam a barátnőjét, Tif fanyt, ő adta meg nekem ezt a számot. Bridgetnek le kellett ülnie az ágy szélére. A nyitott fürdőszobaajtó felé pillantott. A zuhanyból folyt a víz, és látta Jeremiah körvonalait a csukott fülkeajtó mögött. Örült, hogy a férfi nem hallhatja, amit mond, és hogy Taylor ilyen korán lefeküdt. - Mit tehetek önért, Lynette? Néhány perc múlva az ügyvédnő letette a kagylót, s homlokát ráncolva bámult maga elé. Jeremiah épp ekkorjött ki a fürdőszobából. - Mi baj, Bridget? - Épp telefonáltam. - Ki volt az? Nagyon zaklatottnak látszol - állapította meg Davis. - Van valami, amit el kellett volna mondanom neked... - Nem lep meg. Tudtam, hogy titkolsz előttem valamit. - Kérlek, Jeremiah, ne tégy szemrehányást! 82 Legényárverés - Igazad van. Csupa fül vagyok. Bridget töviről hegyire elmesélte neki a Wainwright-ügyet, s hogy szexuális zaklatásért feljelentette a férfit. - Hadd töltsek kettesben egyszer öt percet ezzel a szemét alakkal, és soha többé nem fog eszébe jutni, hogy molesztáljon egy nőt! Gondoskodom róla, hogy élete végéig szopránt énekeljen a kórusban. - Meg is érdemelné, és épp ezért nincs más választásom. Houstonba kell mennem. Jeremiah teste görcsbe rándult. - Hogy mit kell tenned? - kérdezte rövid hallgatás után olyan hangon, hogy megdermedt körülötte a levegő. - Ki kell vonni a fickót a forgalomból. Főként, mivel most újra kezdi. Feltétlenül ki kell használnom, hogy Lynette hajlandó ellene vallani a bíróságon. - Miért? - Hogyhogy miért? Épp az előbb magyaráztam el. Eltekintve attól a ténytől, hogy az az alak perverz, meghurcolta a nevemet és tönkretette a karrieremet. Ezért fizetnie kell! - Tehát a bosszú fontosabb neked, mint én. - Ezt nem mondtam. - Nem így mondtad, de a lényeg ez volt. - Nem. - Ne vitatkozzunk ezen! Mi lesz velem? Velünk? - Értsd meg, Jeremiah, a kettőnk dolgán ez semmit sem változtat! Amint vége a pernek, visszajövök hozzád és Taylorhoz. - Hát persze! - Ne nehezítsd meg a dolgomat! - Miért kell neked is ott lenned? Miért nem hagyod, hogy az a másik nő tanúvallomást tegyen, és sarokba szorítsa azt a piszkot? - Mert a törvény másként rendelkezik. Perújrafelvételt kell kérnem, és szeretnék ott lenni, amikor megkapja a jól megérdemelt büntetését - szegte föl Bridget dacosan az állát. - Nem a te nevedet sározta be. - Ha a kapcsolatunk tényleg fontos lenne neked, akkor nem érdekelne, milyen badarságot hordanak össze rólad mások. Milyen kapcsolatunk van nekünk? - kiáltotta volna legszívesebben a lány. Jeremiah soha nem mondta neki, hogy szereti, még most sem. Jóllehet ő maga sem mondta ki soha, de... Egek! Hiszen szereti! Szerelmes Jeremiah Davisbe... Iszonyúan érezte magát. - Semmi köze egyiknek a másikhoz - felelte bágyadtan. - Ó, dehogynem, a mi esetünkben nagyon is sok. Ha elmégy, soha nem fogsz visszajönni. Soha! - Ez nevetséges. Persze hogy visszajövök! Mivel a férfi nem válaszolt, és Bridget látta szemében a gyanakvást, úgy érezte, mintha szíven döfték volna. Idegesen nyelt egyet. 83 Tiffw~r - Mit akarsz mondani ezzel? - Ha elmégy, nem kell megeró'ltetned magad, hogy visszagyere. - Ne! Ne mondd ezt, Jeremiah! - Még ha akarnálak, sem tudnálak visszatartani. Szabad vagy. Bridget a könnyeivel küszködött. - Egyetlen szót sem értek. - Néhány nappal ezelőtt nálam járt Reagen Brewer, az öreg békebíró, aki összeadott minket. - És? - Részeg volt a legényárverés éjszakáján. De ettől függetlenül sem volt joga összeesketni bennünket - mondta kifejezéstelen arccal a férfi. - Elvesztette az idei választásokat, úgyhogy aznap éjjel már nem volt hivatalban. A lány rémülten a szívéhez kapott. - Úgy... úgy érted...? - Igen, pontosan úgy. Nem vagyunk házasok. Le 10. FEJEZET Jeremiah letörölte homlokáról az izzadságot, s felpillantott az égre. A nap perzselt, a forróság megint elviselhetetlen volt, ő mégsem tartott szünetet, erőteljes ütésekkel és elfojtott dühvel lesújtott a következő tuskóra. Két napja a villám belevágott az egyik fába. Jeremiah nem akarta elégetni, úgy döntött inkább, felhasogatja, jó lesz a kandallóba, noha a fáskamra színültig volt. Majd ad belőle Irmának vagy bárkinek, akinek tűzifára lesz szüksége. A fizikai munka elterelte figyelmét komor gondo- latairól, s ettől megkönnyebbült. Este játszik majd egy kicsit Taylorral, megfürdeti, aztán mesél neki. Olyan fáradt akart lenni, hogy azonnal mély álomba merüljön, amint fejét lehajtja a párnára. Így volt ez mostanában minden este. Mégsem tudott megnyugodni. Valahányszor becsukta a szemét, Bridget arca merült fel előtte. A naptól - vagy talán a könnyeitól? - elvakítva teljes erőből lecsapott a baltával. Nem lepte meg, hogy két héttel ezelőtt, a veszekedésük utáni reggelen nem találta maga mellett Bridgetet; megint átköltözött a másik hálószo- bába. Ám amikor az állatok etetése után Jeremiah visszament a házba, hiába kopogott az ajtaján, senki sem válaszolt. Szörnyű sejtelme tá- madt... Elszántan benyitott, s rögtön körülburkolta Bridget illata. Ám ő maga nem volt sehol. Kétségbeesve leült az ágyra, amelyen a lány aludt. Ekkor látta meg a párnán heverő cédulát: Megkértem Irmát, hogy jöjjön értem. Kérlek, add czt üdL,özletemet Taylornak! Jeremiah összegyűrte a papírt, és felnyögött. Hogyan mondja meg a kislányának, hogy Bridget elment? Ez a feladat pontosan olyan nehéznek bizonyult, mint ahogy elképzelte. Taylor az anyja halálakor még nagyon kicsi volt, de ötéves fejjel már meglehetősen pontosan értette, mi történik körülötte. - Bridget elment, kedvesem - közölte vele a férfi, és tudta, hogy nem épp tökéletesen oldja meg a helyzetet. De nem tehetett semmit, amivel segíthetett volna Taylornak. A kislány az ölében ült, hatalmas, barna szeme megtelt könnyel. 84 I 85 Tiffwir - Meghalt, apa? - Nem, kicsim, nem halt meg. - Akkor miért ment el? Azt hittem, szeret bennünket. - Szeret is. Sőt téged nagyon szeret. Taylor szeméből patakzott a könny. - Akkor miért ment el? - Meg kell értened, hogy nem volt hozzászokva a mi életformánkhoz, kicsim. Nem arra született, hogy farmerfeleség legyen. - Miért nem? Hiszen egész jól főzött már a végén, és még gereblyézni is megtanult... Igaz, nem túl jól. A férfi mosolyogni akart, de nem sikerült neki. Nem volt biztos benne, hogy valaha is tud még mosolyogni, legalábbis nem úgy, hogy a szeme is mosolyogjon. Túlságosan fájt neki, hogy Bridget elhagyta. - Tudod, az itteni élet nem csak gereblyézésból és főzésból áll. - Tudom, de... - Meglátod, minden rendbe jön! Mi ketten egy csapat vagyunk. Igaz, nem voltam túlságosanjó apa, különösen, miután anyu meghalt, de annak idején nagyon elesettnek éreztem magam. Érted, mit akarok ezzel monda- ni? Úgy beszélek veled, akár egy felnőttel, de... Taylor apró kezét vigasztalóan apja arcára tette. - Semmi baj, apa. Megértelek. Bridget is azt mondta, hogy én már nagyon sok mindent értek. - Bridget sok okos dolgot mondott, de most elment. Nekünk pedig előlről kell kezdenünk mindent. A kislány szótlanul töprengett. Jeremiah visszafojtotta lélegzetét, s belül azért könyörgött, hogy meg tudjon felelni a lányának. - Jól van, apa. De én mégis szeretném visszakapni Bridgetet - nézett a papára dacosan Taylor. - Azt mondtad, ő az új anyukám. A férfi iszonyatosan tehetetlennek érezte magát. - Az is volt... egy darabig... de nem működött a dolog. Texasban... saját élete van. Taylor kiszabadította magát apja öleléséből, és felugrott. - Nem érdekel! Azt akarom, hogy visszajöjjön! - Taylor, kérlek... A kislány befogta a fülét. - Nem! - kiáltotta toporzékolva, aztán a szobájába rohant. Jeremiah káromkodott, amikor egy súlyos fadarab, amelyet épp akkor hasított ketté, a csizmája orrára esett. Megérdemelte, ha azt hitte, hogy favágással megoldhatja az összes baját! Földhöz vágta a baltát, elsántikált a legközelebbi fához, és nekitámasz- kodott. Elővette a zsebkendőjét, és megtörölte vele a homlokát. Eleinte nem aggódott különösebben Taylorért. Úgy gondolta, előbb vagy utóbb megvigasztalódik, ahogy a legtöbb gyerek. Csakhogy tévedett. A 86 kislány könnyei elapadtak ugyan, de szomorú tekintete mély fájdalomról árulkodott. Ennél is sokkal rosszabb volt, hogy nem tudta igazán, miként vigasztalj a meg, mivel ő maga is vigaszra szorult volna. Margaret is hiányzott neki, de inkább csak önző okokból. Erre időközben már rájött. Mindent megtett a feleségéért, ám szégyenkezve be kellett ismernie, hogy inkább függött az asszonytól, mintsem szerette. Bridgettel más volt a helyzet. Amióta elment, Jeremiah úgy érezte, mintha kitépték volna a szívét. Szerette volna? Igen, a fenébe is! Méghozzá régóta. Csak túlságosan büszke volt ahhoz, hogy bevallja magának - és megmondja Bridgetnek. Ha megvallja neki a szerelmét, talán még mindig vele lenne... Ugyan! Sohasem szokott volna hozzá az itteni élethez. Alig négy hét múltán már visszavágyott a nagyvárosba. Így aztán neki meg Taylornak úgy kell tovább élniük, mintha Bridget nem létezett volna soha. Ennél mi sem egyszerűbb! - mondta magának maró gúnnyal. Egyetlen percig sem hitte, hogy képes Bridget nélkül élni. De legalább meg kell próbálnia - Taylor kedvéért. Nem akarta, hogy a lányának újra szörnyű csalódást kelljen átélnie. Sóhajtva hozzálátott halomba rakni a felhasogatott fát, aztán hazalova- golt. Először is zuhanyozik, aztán elkészítik a vacsorát Taylorral... - Szia, apa! - üdvözölte a kislány. - Szia, kicsim! - A férfi észrevette, hogy Taylor ajka reszket. - Mi baj? Nem érzedjól magad? - De. - Te beteg vagy, aranyom! - Nem gondolod, hogy Bridget visszajön, ha nagyon szépen megkér- jük rá? A férfi elgyötört arccal hunyta le a szemét. - Ó, Taylor, nem hiszem... - De azért nem árt, ha megkérdezzük, vagy nem? Jeremiah nem tudta, mit válaszoljon. Teljes volt fejében a zűrzavar. - Na, mit szólsz? Tetszik? Bridget megfordult, és merengve apjára nézett, aki az ablaknál állt, és fürkésző szemmel méregette. - Nagyon szép, de... - Semmi de! Köszönd meg szépen, és ezzel kész. A lány felsóhajtott, aztán leült az íróasztal mögötti kényelmes fotelba. A fényűzően berendezett irodát apja vette neki. - Nem tehetem, apa. Nem megy ilyen egyszerűen... 87 Tiffw~r - És miért nem, ha szabad tudnom?-kérdezte szigorúan Allen Martin. - Mindig saját ügyvédi irodát akartál, vagy nem? - De igen - felelte Bridget bágyadtan. - Elég különös módon fejezed ki a háládat. - Nézd, apa, amit ki akarok fejezni, az az, hogy az egész lenyűgöző. - Bridget körbehordozta tekintetét a helyiségen. Allen Martin arcvonásai kissé megenyhültek. - Meg akartunk lepni anyáddal. - Ez sikerült. - Jól van. Most már csupán rajtad múlik, élsz-e az eséllyel, amit kaptál tőlünk. - Nem tudom, akarom-e ezt az esélyt, apa. - Hogyan? - hüledezett Allen Martin. - Szükségem van némi időre. - Épp elég időt kaptál már. Két hetet! Bridget nem akart most veszekedni az apjával. Egyedül akart lenni. - Szeretnék egyedül maradni. - Azt reméltük, hogy velünk ebédelsz - sértődött meg az apja. - Ma inkább nem. - Na jó. Remélem, nemsokárajelentkezel. Annyira örülök, hogy észhez tértél, és otthagytad azt a porfészket! - fordult vissza a küszöbről Allen. - Viszlát, apa! Bridget hátradólt a kényelmes fotelban, és szabad folyást engedett eddig görcsösen visszatartott könnyeinek. Azután belenyúlt a táskájába, és elővett egy nyugtatót. Másodpercekig bámulta, mielőtt szárazon lenyelte volna. A ranchon egyetlen tablettát sem kellett bevennie, miután hozzászokott az ottani élethez. Ám amikor egész testében reszketve bemászott Irma furgonjába, megint sürgősen szüksége lett egyre. Felsóhajtott, és figyelmesen szemügyre vette az irodát. Semmi kétség, ez Houston legszebb, legfmomabb ízléssel berendezett ügyvédi irodája. De miért nem tölti el akkor izgatott örömmel, hogy mindez az övé, s ezzel dédelgetett álma a saját irodáról valóra vált? A Houstonban töltött első napokban még elszántan vissza akart térni Utah-ba. Jeremiah észhez fog térni, és fel fogja hívni... A férfi azonban nem jelentkezett. Hogyan éljen együtt valakivel, aki nem bízik benne, és egyetlenegyszer sem mondta neki, hogy szereti? A felismerés, hogy kettejüknek semmi esélyük a közös jövőre, szörnyen kétségbe ejtette. Mégis összeszedte minden erejét, nehogy elveszítse a pert Wainwright ellen. Az ügyvédet végül nyilvános bocsánatkérésre ítélték, ő pedig a per után meglepő módon hízelgő ajánlatokat kapott a város legjobb irodáitól. Mindegyiket elutasította, mert saját irodát akart. Ám ahelyett, hogy azon törte volna a fejét, ki lesz az első ügyfele, szüntelenül arra gondolt, mit csinálhat éppen Jeremiah és Taylor. A férfi 88 Legényárverés valószínűleg kint van a legelőn, Taylor pedig a kertben, és talán megint ültet valamit. Hiszen annyira szeret ültetni! Hirtelen olyan rosszullét fogta el, hogy kezét a hasára tette, és össze- görnyedt. Ne, nem akarom! - gondolta elgyötörten. Már tegnap este, Tiffany lakásában is hányt vacsora után... - Egek, Bridget! - mondta aggodalmas hangon a barátnője, és nedves ruhát tett a homlokára. - Mi van veled? Nagyon rossz? - Nem, mindjártjobban leszek. Néhány perc múlva valóban jobban lett, Tiffanyt azonban ez nem nyugtatta meg. - Szeretném hinni, hogy valami vírus vagy a chiliszószom az oka, de tudom, hogy nem így van. - Ezzel meg mit akarsz mondani? - Az összetört szíved az oka, kedvesem. Azellen pedig nincs orvosság. - Tiffany! - Nevezzük végre nevén a gyereket! Mindketten tudjuk, hogy bele- szerettél abba a penningtoni cowboyba. Csak azt nem értem, hogy akkor miért hagytad ott. - Mert elküldött, azért. - Ezt kétlem. De még ha ezt tette is, fogadok, hogy nem úgy gondolta. Nyakamat rá, odavolt, amikor megmondtad neki, hogy ott akarod hagyni a ranchot, és vissza akarsz jönni Houstonba. - Én nem így fogalmaztam. Azonkívül nem akartam végleg eljönni, vissza akartam térni a per után. - Amit ő persze nem hitt el neked, és én meg is értem. Egyszer elveszített már valakit, akit szeretett. Biztosan azt gondolta, hogy most téged is elrabol tőle valami. A korábbi életed. - Mit akarsz mondani ezzel, Tiff? - Semmit. De akár van róla papír, akár nincs, ha engem egy alak annyira levenne a lábamról, hogy nélküle egy rakás nyomorúságnak érzem magam, biztosan mellette maradnék. - Ó, Tiff'! - zokogott fel Bridget. - Nem tudom, mit tegyek. Tiffanylevette barátnője homlokáról a borogatást, és segítettneki felülni a kanapén, ahová lefeküdt. - Dehogynem, Bridget. Nagyon is jól tudod! - Igazad van. Csak azt nem tudom, vajon képes leszek-e megtenni. - Menni fog, ne aggódj! Most, hogy felidézte magában ezt a beszélgetést, visszatért Bridgetbe az élet. Felállt, az ablakhoz lépett, és lenézett az utcára. Mit keres itt egyáltalán? Már nem érzi magát otthon Houstonban. Utah államban, Penningtonban van az otthona. Csak le kell tennie a szükséges vizsgákat, és Utah-ban is gyakorolhatja a hivatását... Rövid töprengés után felvette kulcsait az íróasztalról, és az ajtóhoz ment. 89 Tiff~r - Kérjük a Western Airlines 404-es járatának utasait, fáradjanak a C kapuhoz! Végre! - gondolta Bridget, aki már több mint egy órája a repülőtéren rostokolt. Ám ahelyett, hogy elindult volna a C kapuhoz, egy megmagya- rázhatatlan érzés visszatartotta, és pillantása az érkezési csarnokbavezető folyosóra tévedt. Nem, mondta magában, és megrázta fejét. Ez nem lehet igaz! Már látomásai is vannak! Ám amikor a férfi közelebb ért, megbizonyosodhatott róla, hogy ő az - Jeremiah Davis személyesen. Valamit tennie kell, hogy felhívja magára a meredten előrebámuló férfi figyelmét. . . - Jeremiah! - kiáltotta. A férfi megtorpant, megfordult - és hitetlenkedve tágra nyitotta a szemét. Egyszerre kezdtek el rohanni egymás felé. Azután ott álltak egymással szemben, de nem merték megérinteni a másikat, mintha még mindig nem akarnák elhinni, hogy ez lehetséges. - Egek, Bridget! Mondd, hogy nem álmodom! - Valódi vagyok - suttogta a lány, és mutatóujjával megbökdöste Jeremiah mellkasát. Davis lefogta a kezét, s a nő érezhette, milyen vadul zakatol a szíve. - Hogy kerültél ide? Mit keresel itt? - hebegte Bridget. Jeremiah megköszörülte a torkát. - Taylor a felelős érte. Ő bízott meg azzal, hogy kérjelek meg, gyere vissza, mert szeret téged. - És te? Te szeretsz? - Jobban, mint az életemet. - Én is mindennél jobban szeretlek, Jeremiah! A férfi ekkor magához szorította Bridgetet, és a folyosó közepén meg- csókolta. - Mi lesz velünk? - Az attól függ. Ezúttal nem kellene elhibáznunk. A lány szíve akkorát dobbant, hogy képtelen volt egyetlen szót is kinyögni. - Úgy gondoltam, újra összeházasodhatnánk. De ezúttal hivatalosan, ahogy illik. Mit szólsz hozzá? -A férfi vidám nevetése ellenére Bridget úgy érezte, Jeremiah nem egészen biztos a válaszban. - Igent mondok. Igen! Igen! A következő csók volt a leggyengédebb, amelyet a lány életében kapott. Azután Jeremiah átkarolta a vállát, és elindultak. Miközben elhaladtak egy szemetesvödör mellett, Bridget belehajította azt a kis üvegcsét, amelyben a nyugtatóit tartotta. Soha többé nem lesz szüksége rájuk! Amikor Bridget felébredt, egy pillanatig nem tudta, hol van. Nem zavarta különösebben ez az állapot, hiszen egy férfi meleg, meztelen 90 Legényárverés testét érezte maga alatt. Azét a férfiét, akit szeret és kíván. Jeremiah Davisét. Körülnézett, s amikor a homályban kibontakoztak előtte a szoba körvo- nalai, rögtön rájött, hogy otthon vannak, utah-i ranchukon. Az óra hetet mutatott. Nem kellett volna már rég felkelnie? Nem, ő még ráér. De Jeremiah? Nem kellett volna a marhák után néznie? És hol van Taylor? Egyébként is, miért alszanak ma ilyen sokáig? Ó, hát persze! Tegnap a szülei houstoni házában összeházasodtak. Az esküvő után pedig iderepült Jeremiah-val, miközben Taylor és Lilah a szülei vendégeként még Houstonban maradt. A legszívesebben indiántáncot lejtett volna az örömtől. Jeremiah még a repülőtéren megkérte a kezét, s ő olyan hangosan mondott igent, hogy mindenki meghallotta. A repülőtérró'1 egyenesen a szüleihez mentek, akik kénytelenek voltak elfogadni, hogy Jeremiah és ő határtalanul szeretik egymást. Végül rájuk is átragadt ajegyespár boldog izgatottsága, s megtörtént az, amit Bridget a szüleitől soha nem remélt. Taylor és Lilah az első géppel Houstonba repült, Bridget és a szülei pedig lázasan készülődtek az esküvőre. S maga az esküvő... Minden percét élvezte. - Akarod-e Bridget Martin ezt a férfit...? - Akarom. Az esketést követő fogadáson, Martinék házának kertjében a feleség tanúja, Tiffany, félrevonta Bridgetet. - Ugye megmondtam, hogy sikerülni fog! - Igen, sikerült. Hát nem csodálatos ez az egész? Hát nem csodála- tos férfi? - Nem is tudom... - emelte az égre a szemét Tiffany színpadiasan. Bridget kedvesen meglegyintette. - Lehetetlen nőszemély vagy, Tiff? Várj csak, egyszer még te is leszel szerelmes! - Ebben ne légy olyan biztos! Szerintem engem beoltottak szerelem ellen. Azonkívül túlságosan szeretem az én önző kis énemet. Ha ügyvéd lennék, és az apám berendezne nekem egy csinós irodát Houstonban... - Hurricane-ben is nyithatok irodát. - És kit fogsz képviselni? A szomszéd bikáit, akik áttörték a kerítést? - Mit főztetek ki már megint, Bridget? - lépett hozzájuk Jeremiah. Még mielőtt a fiatalasszony válaszolhatott volna, elébük penderült Tay- lor, és Bridgethez simult. Ennivalóan festett rózsamintás ruhácskájában. - Szeretlek, anyu - mondta. - Én is szeretlek, kicsim - simogatta meg gyengéden Bridget. Taylor elégedetten szaladt vissza Lilah-hoz, aki az esküvői tortával volt elfoglalva. Tiffany hamiskásan Jeremiah-ra mosolygott, és visszatért a férfi eredeti kérdésére. 91 Tff - Semmit sem főztünk ki. - Egyetlen szavadat sem hiszem. - Nem tesz semmit. Egyébként elképesztően jól festesz - folytatta Tiffany, és barátnőjére kacsintott. A férfin fekete farmer, fekete frakk, fehér ing és csokornyakkendő volt. Öltözetét fekete cowboykalap tette teljessé. - Tetszik a ruhám? - kérdezte kétkedve. - Bármennyire nehezemre esik is bevallani, tetszik. - Kár, hogy nem tudsz megválni a nagyvárostól! Ha velünkjönnél, Tiff, valószínűleg találnék neked is egy cowboyt, különösen, ha felveszel egy feszes farmert. Bridget elnevette magát. - Nos, azt hiszem, ezt elfelejthetjük, Jeremiah. Ez a nagyvárosi úri- hölgy soha többé nem fog elkódorogni a vadonba! A férfi szeretettel magához ölelte Bridgetet. - Ideje indulnunk, kedvesem! Rengeteg munka vár ránk. - Nem inkább szórakozást akartál mondani? - vigyorgott Tiffany. - Természetesen igazad van, mint mindig - vágott vissza Jeremiah.. - Mikor láthatlak, Tiff? - fordult az újdonsült Mrs. Davis a barátnő- jéhez. - Ha legközelebb Houstonba jössz. Addig is hadd öleljelek meg! Attól tartok, ennek az ölelésnek sokáig ki kell tartania. - Rendben, hölgyeim! Több érzelmes pillanatot nem tudnék ma már elviselni. Sietnünk kell, drágám, különben lekéssük a gépet! - sürgette Jeremiah a feleségét. - Hová ilyen sietősen, Davis? - kiáltotta az egyik vendég, miközben a többiek hangosan éljeneztek. - Sürgősen le kell vennem ezt az inget. Hihetetlen, mennyire szűk a gallérj a. A házban Bridget csibészes pillantást vetett a férjére, s ujja hegyével lassan végigsimított a farmerje sliccén. - Nemcsak a gallér szűk neked - suttogta; és hosszan, szenvedélyesen szájon csókolta az urát. - Ha nem kellene elérnünk a repülőt, most rögtön megfizettetném magával ennek a csóknak árát, asszonyom! Amit aztán meg is tett, alighogy a ranchra értek... Bridget alvó férjére pillantott, majd izgatón hozzádörzsölte a csípőjét. - Igazán kedves módját választottad az ébresztésnek. - Csak kedves? - Mennyei! - suttogta Jeremiah rekedtes hangon. - De nem kellene inkább felkelnünk? Megnézhetnénk az irodát, amit találtam neked. - Majd később, édesem... A férfi kéjesen felnyögött, ahogy hitvese keze bebarangolta a testét. 92 - Jó. De tényleg menjünk el! Azt akarom, hogy ne add fel a hivatá- sodat. - Én is azt szeretném, és gyakorolni is fogom mindaddig, amíg nem akadályoz háziasszonyi teendőim ellátásában. - Mint például a főzés és a kertészkedés? - Pontosan. És ki tudja? Lehet, hogy én leszek a legjobb farmerfeleség egész Penningtonban - kuncogott Bridget. - Egyet biztosan tudok. Mindennél jobban szeretlek. - Én is szeretlek, Jeremiah. - Akkor mi lenne, ha abbahagynánk a beszélgetést, és folytatnánk, amit elkezdtél...? - Már azt hittem, soha nem jut eszedbe! HARLEC~UIN R minden perce különleges M 102. Patrícia Keelyn Forró nyomon Amikor húga eltűnik, Jessica a magándetektív Samhez fordul segítségért. A férfi azonban vona- kodik elvállalni a megbízatást, és Jessie kénytelen maga nyomozásba kezdeni. Bizonyítékok után ku- tatva még sógora házába sem rest betőrni, csak- hogy lefülelik és letartóztatják. Sam menti ki szorult helyzetéből... I~apható 1998. április 21-től a hírlapárusoknál! MEGSÚGJLIK, hogy az előfizetés gazdaságos - mert nem kerül többe, mintha újságárusnál venné, a kézbesítési díjat Kiadónk fizeti; takarékos - mert az előfizetési díj az előfizetett időszak alatt nem változik; kényelmes - mert minden lapot otthonába kézbesítünk; biztos - mert az előfizető akkor is kézhez kapja a lapot, ha az már az újságárusoknál elfogyott; kímélő - mert becsomagolva fóliázva küldjük a lapot. Ha tehát elő akar fizetni, töltse ki az alábbi megrendelőlapot, vagy hívja a 201-7122/410; 460 és 469 telefonszámot. Megrendeló neve: Irányítószám: aooooo Út, utca, tér: oooaoo Házszám, emelet. ajló: Teletonszám: oooooaooa Telepolés: 00oooooao ooaoooooo Előfizetési díj:1/4 év1/2 év1 év 1134;Ft2268;Ft4536;Ft 0*000 Ro~*o00 zang * 000 582;Ft1164;Ft2328;Ft . . 00 000 2 regény azonos napon a megrendelő aláírása Figyelem! Megrendelését a befizetésétől számítva, hozzávetőlegesen 1 hónap múlva teljesítik. Kérjük hogy a megrendelőlapot felbélyegzett borítékban az alábbi címre küldjék: HARLEQUIN Magyarország Kft. Terjesztés 1122 Budapest, Városmajor u. 11. Ha az előfizetés meghosszabbítását OTP számláról kívánja rendezni, megbízásra vonatkozó formanyomtatványt küldünk Önnek, ha ezt a négyzetet 0 beikszeli. A feltüntetett előfizetési díjak belföldi kézbesítés esetére érvényesek. Személyes adatait csak arra használjuk, hogy előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióinkra, kiadványainkra figyelmét felhívjuk. Nevét és címét addig az időpontig folyamatosan felhasz- náljuk, amíg Ön levélben nem kéri adatainak törlését nyilvántartásunkból. Beküldési határidő: 1998. május 7. Címünk: 1535 Budapest, Pf. 768. rv A borítékra írják rá: "E Ön 1(~.~e ------- A ter~neszetes nemcsak a szerelemben .. .. k ul onl ees... Amenny nnkre legalább 1 O db nyereményszelvényt a )úlia 169-170., 171-172. Romana 159-160., 161 -162. Szívhang 102-103., 104-105. Tiffany 101-102. Bianca 86-87. füzetekből, akkor azon 10 szerencsés olvasónk között lehet, akik egyenként 10.000 Ft értékű kozmetikai csomagot nyernek. Kellemes olvasást és sok szerencsét kívánunk! . . iz 15 iz 2Q~i7vi.v 22, sis -~~,~~i9 F t L. .. -- 2s2s HARLEUI N i n inripn rvpr~P Iri il?inlpopcTM