TIFFANY 105 JoAnn Ross Vigyázz, kész, tűz! Amerikai édesapját keresi az orosz Natasa Mihajlova. Néhány napja van mindössze, hogy megtalálja, különben megfelelő papírok híján kiutasítják az Egyesült Államokból. A tűzoltó Mitch, a város hőse gyors megoldást ajánl a csinos lánynak: feleségül veszi. Így Natasa megkapja a tartózkodási engedélyt, és nyugodtan folytathatja a nyomozást... 1. FEJEZET Mitch Cudahy, a huszonhét éves tűzoltó, aki Arizona állam fővárosában, Phoenixben gyakorolta a hivatását, egyik napról a másikra a hamisítatlan amerikai hősök sorába emelkedett. Halálmegvető bátorsággal, az életét kockáztatva két gyereklányt mentett ki egy lángokban álló lakóházból. Az országos tv-hálózatok még aznap este hatásos képsorokban számoltak be a merész tettról. Phoenix polgármestere emlékéremmel, a tűzoltóság parancsnoka dicsérő oklevéllel tüntette ki Mitch Cudahyt, a két kislány osztálytársai pedig nagy képzelőerőről tanúskodó rajzokkal fejezték ki iránta érzett hálájukat. Az elismerések koronáját az Egyesült Államok elnökének személyes hangvételű levele alkotta, amelyet díszes keretbe foglalva nyomban ki is függesztettek a tizenhármas számú tűzoltóőrs előcsarnokában. Mitch Cudahy nem lett öntelt a személyét övező dicsfénytól. Ellenkezőleg. Finoman szólva különösnek találta, miért kelt ekkora feltűnést, ha valaki eleget tea a kötelességének. Nem is tetszelgett a nemzeti hős szerepében, hanem tette a dolgát, még akkor is, ha olykor már-már nevetséges teendői adódtak. A városi televízió operatőre lencsevégre kapta, amikor egy hétéves kislány cicáját kellett lehoznia egy magas fáról, amelyre a kalandvágyó sziámi felkapaszkodott, de lemászni már nem mert. Az állatvédő egylet emberei méltóságon alulinak találták az efféle macskamentést, s az ügyet a területileg illetékes tűzoltóőrsre bízták. Mitch a hatalmas termetével eléggé nehézkesen mászott egyre feljebb a szüntelenül nyávogó, Buffy névre hallgató macska után. Csakjobbjával tudott az ágakba kapaszkodni, bal kezében egy tonhalas konzervet fogott, amelyet Buffy gazdája csalétkül küldött vele a magasba. - Szagoltasd már meg vele! Mire vársz? - kiáltotta ingerülten a felvágott nyelvű leányka. - Bízd csak rám, tudom, mit csinálok! - válaszolta kínlódva a férfi. Legszívesebben még hozzátette volna, hogy te ördögfióka. A kislány izgatottan várakozott a fa tövében, s láthatóan igen kevéssé volt elégedett a tűzoltó munkájával. Tiffar - Azértnyávog annyira, mert fél! -szólt oda ismét. -Talán nyugtasd meg! - Rögtön megnyugszik. - Mitch a pokolba kívánt minden sziámi cicát. Nem tekintette magát nemzeti hősnek, de arra sem vágyott, hogy a tv esti híradója nevetségessé tegye, és bemutassa, miként vergődik itt az ágak között egy engedetlen macska miatt. Csupán abban bízott, hogy Meredith Roberts, a phoenixi televízió csinos riportere, aki hőstette óta hetenként kétszer megosztotta vele az ágyát, könyörületes lesz iránta, és kiveszi a műsorból ezeket a felvételeket. Ahogy lábát megvetette egy ág villás elágazásában, s a nyitott tonhalas dobozt közelebb emelte a macskához, Buffy még keservesebb nyivákolásba kezdett. - A fenébe is! Legalább szagolj bele! Buffy semmi jelét sem adta, hogy kíváncsi lenne kedvenc fogásának az illatára. Csak kuporgott a lombok között, tengerkék szemét a tűzoltóra meresztette, és nyávogott rendületlenül. A bántóan éles hang úgy hasogatta Mitch dobhártyáját, mintha egy palatáblát kapargatna valaki a körmével. - Ne félj, elkaplak, te átkozott dög! - dühödött meg a férfi. Jóllehet tudta, hogy odalentról a kamera éles szeme minden mozdulatát nyomon követi, vállalta a kockázatot. Elhajította a konzervet, hogy a bal kezének is hasznát vehesse, azután nagy keservesen Buffy közvetlen közelébe kapaszkodott. Az elvékonyodott ágak veszedelmesen hajladoztak alatta, de ezzel most nem törődött. - Megvagy, drágaságom! - nyúlt a macska után. - Vége a kalandozásnak. . . Buffyebben a pillanatban abbahagyta anyivákolást, felborzolta aszőrét, s nagyokat fiíjt a férfira, mintha ellenséget szimatolna benne. - Viszlek a gazdidhoz! -közölte Mitch szinte boldogan, hogy befejezheti ezt a kínos vállalkozást. A sziámi azonban megelőzte. Mielőtt elkaphatta volna, Buffy váratlanul átvetette magát a kezén, a hátára ugrott, majd tűhegyes karmait az ingen keresztül a bőrébe mélyesztette. Mitch Cudahy fájdalmában feljajdult. - A mindenségedet! - Meggondolatlanul olyan hirtelen mozdult el az ágon, hogy az eltörött alatta. Zuhantában jobbra-balra kapkodott, de nem talált fogódzót. Egyjókora kaktusz kellős közepében ért földet. Buffy azonnal leugrott a nemzeti hős biztonságot nyújtó hátáról, és boldogan szaladt a gazdájához. Abban az órában, amikor Mitch Cudahy alsó testrészét egy ápolónő megszabadította a kaktusz hüvelykujjnyi tüskéitól, Natasa Mihajlova a város másik végében, a bevándorlási hivatal irodájában tartózkodott. Minden erejét össze kellett szednie, hogy legyűrje idegességét, amint Donald Potter, a nagy hatalmú szervezet munkatársa szúrós szemmel méregette. A sápadt, lárvaarcú férfi már szinte pokollá tette az életét. - Remélem, ezt nem gondolja komolyan, Mr. Potter! - Nagyon is komolyan gondolom, Miss Mihajlova. A kormány az ilyen kérdésekben nem ismer tréfát. - Az én esetemben, mint már mondtam, tévedésről lehet szó. Egy tévedés miatt csak nem utasíthat ki. - Natasa izgatottságában hátravetette a haját. A legszívesebben kíméletlenül Mr. Potter szemébe vágta volna, hogy ez a tévedés csak egy szőrszálhasogató irodakukac rosszindulatának tudható be. Mr. Potter kimért mozdulattal maga elé húzta a Natasa MLhajloua feliratú dossziét. - Az első vízumkérelmében az írta, hogy ápolónő. - Szentpéterváron ápolónóként dolgoztam egy kórház sebészeti osztályán. - A második kérvényében már arról ír, hogy angolt tanított. - A hivatalnok orra hegyére csúsztatta szemüvegét, s a lencsék fölött gyanakvóan pillantott a lányra. - Egy ápolónő, aki angolt tanít. Nem gondolja, hogy ez eléggé különös? - Édesanyám az Egyesült Államok leningrádi konzulátusán dolgozott mint tolmács - pergette Natasa gépiesen a nyelvét. Hetedszer vagy nyolcadszor adta elő Mr. Potternak az életrajzát, s a tisztviselő már az első alkalommal minden szavát pontosan föl is jegyezte. - Anyám jóvoltából gyermekkorom óta tudok angolul. Amikor a kórházban végeztem a munkámmal, esténként középiskolás diákoknak különórákat adtam, hogy valamiképpen összegyűjtsem az utazáshoz szükséges pénzt. Mr. Potter rövid gondolkodás után visszatolta orrnyergére a szemüveget, majd tovább keresgélt az iratok között. Óráknak tűnő hosszú percek teltek el néma csendben. Sunyi patkány! gondolta fogcsikorgatva Natasa, amint szép sötétbarna szemével egyre türelmetlenebbül nézte az asztala fölé hajló kis hivatalnokot. Ezzel a találó megnevezéssel a főnöknője, Glory illette Mr. Pottert, amikor elkéredzkedett a vendéglóból, hogy eleget tegyen a tisztviselő idézésének. A New York-i repülőtéren kezdődött bevándorlási vesszőfutása során Natasa megszámlálhatatlanul sok packázó hivatalnokkal került szembe, de olyan bizalmatlan és rosszindulatú ember, mint Donald Potter, egy sem akadt közöttük. A férfi, mintha megérezte volna, miféle gondolatokat forgat fejében a lány, fólnézett papírjaiból. - Az angol nyelvórákat adó ápolónő itt Phoenixben átvedlett vendéglőí felszolgálóvá. Ezt sem találja különösnek, Miss Mihajlova? Ti ffwY Natasa kapásból válaszolt: - Nem. A pincérkedés szerintem éppen olyan becsületes foglalkozás, mint a tanári vagy az ápolónői. Donald Potter szája szögletében gunyoros mosolyjelent meg. - Ebben egyetértünk. Ha szereti a legújabb foglalkozását, rengeteg alkalmat talál majd a hazájában, hogy gyakorolja. Különösen most, hogy a McDonalds egyik üzletét a másik után nyitja meg Oroszországban. Natasa homlokán apró verejtékcseppek tűntek fel. A lány ökölbe szorította a kezét, és a két combja közé rejtette. - Csakugyan ki akar utasítani? - Nekem az a feladatom, hogy érvényt szerezzek a törvény előírásainak. A fölényes hangra Natasán olyan indulat vett erőt, hogy alig bírta visszafojtani. Legszívesebben a képére mászott volna ennek az alattomos fráternek. - Értse meg végre, Mr. Potter, az apám amerikai! Azért repültem ide, hogy megkeressem. Donald Potter hatalma tudatában majdhogynem pöffeszkedve dőlt hátra a székén. - Magának fogalma sincs, Miss Mihajlova, hányan állítanak ehhez hasonlót ebben az irodában. - De én az igazat mondom! - Mindenki esküszik rá, hogy igazat mond. A lányt tehetetlenségében a sírás környékezte, elcsuklott a hangja. - Édesanyám rengeteget mesélt az apámról. - A mese, sajnos, nem érv, kisasszony. - Az anyám sohasem hazudott sem nekem, sem másnak, Mr. Potter! - Ezt nincs jogom kétségbe vonni, de érvként nem fogadhatom el. - Akkor adjon lehetőséget rá, hogy bebizonyítsam az igazamat! keményítette meg Natasa a hangját. A hivatalnoknak láthatóan fogyatkozott a türelme. - Nézze, Miss Mihajlova, maga határozott időre szóló vízummaljött az Egyesült Államokba, hogy felkutassa az állítólagos édesapját... - Nincs itt szó semmiféle állítólagos apáról! - háborodott fel a lány. Donald Potter elengedte füle mellett a megjegyzést. - Egy teljes éve van már itt - folytatta -, s ez alatt az idő alatt rendszeresen váltogatta a tartózkodási helyét. Kilencven napnál tovább egyetlen városban sem maradt. Vajon miért? Natasa indulatában legszívesebben az felelte volna: Mit gondolsz, miért, te agyalágyult? De magába gyűrte a haragját. - Azért, mert eddig még nem sikerült megtalálnom az apámat - válaszolta fegyelmezetten. Mr. Potter egyre bizalmatlanabbul méregette a lányt. - Nem arról van inkább szó, hogy szeretett volna eltüntetni bizonyos nyomokat? - Miféle nyomokat, Mr. Potter? - csattant fel Natasa. - Nekem nincs semmi titkolnivalóm. - Mondja maga. - Ha nem hiszi el, amit mondok, akkor küldje utánam a kopóit! Donald Potter céltalannak ítélte a további vitát. A naptárára pillantott. - Ma péntek van. Szerda tíz óráig haladékot kap. Ha addig nem tud hiteles bizonyítékokat bemutatni az apját illetően, huszonnégy órán belül el kell hagynia az Egyesült Államok területét. - A tisztviselő befejezettnek tekintette a kihallgatást, és fölemelkedett a székról. - Ügyvédet természetesen hozhat magával, ez jogában áll. Natasával forogni kezdett a szoba. Tudta, hogy vesztett. Sejtelme sem volt, hogy néhány nap alatt mire mehetne, amikor egy éven keresztül valamennyi próbálkozásával zsákutcábajutott. - Méltányosabb határidőt nem adhatna? -kérdezte már-már megalázkodva. - Nem! - válaszolta ridegen Mr. Potter. Natasa szédelegve hagyta el a hivatal épületét. Mielőtt Moszkvában repülőgépre szállt, alaposan áttanulmányozta az Egyesült Államok bevándorlási törvényeit. New Yorkban első dolga volt, hogy ügyvédhez fordult. A rokonszenves fiatal férfi megnyugtatta, hogy kérelme jogilag semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Az ügyvéd vállalta, hogy mindenben a segítségére lesz, és tekintélyes tiszteletdíjának csupán a felét kérte előlegképpen. A lány jóhiszeműen azonnal fizetett. Amikor két nap múlva a megbeszélt órában fölkereste a férfit, már csak hűlt helyét találta. S ez így ment tizenkét hónapon keresztül, a legkülönbözőbb városokban. Dollárért mindenütt támogatást ígértek neki, zsebre vágták az előleget, az eredmény azonban rendre elmaradt. A végén mindössze arra futotta már a pénzéból, hogy Springfieldben jegyet váltson egy személyvonatra Phoenixig. A lány gyors léptekkel vágott át az úttesten, igyekezett vissza a munkahelyére. A szoros felszolgálói formaruha szemet gyönyörködtetően emelte ki alakjának kívánatos domborulatait. Egy ittas férfi a nyomába is szegődött, s jó ideigkövette, miközben nyálcsorgató vágyakozással bámulta ringatózó csípőjét... Anyai ősei Natasának délceg termetű, büszke orosz főnemesek voltak, az apaiak jóképű, forróvérű ír forradalmárok. Édesapja Leningrádban találkozott Maja Mihajlovával. Egy bostoni újságot tudósított a szovjet hétköznapok eseményeiről. A szemrevaló amerikai férfi és a származása TI ffANY miatt nehezen boldoguló orosz lány érzelmei pillanatok alatt lángra lobbantak. Kapcsolatuk gyümölcse, Natasa azonban már nem ismerhette meg édesapját az újságírót felettesei visszarendelték az Egyesült Államokba s azóta nyoma veszett. Maja Mihajlova, mérhetetlenül sok nehézséggel küszködve, egyedül nevelte fel a lányát. Natasa teljesen belemerült gondolataiba, amint az autóbuszmegállóhoz sietett. Nehezen tudott beletörődni a keserű ténybe, hogy másfél éve elhunyt édesanyjának tanácsaira, féltő szeretetére soha többé nem számíthat. Abban majdnem biztos volt, hogy apját már nem fogja megtalálni, és szerdán délelőtt kézhez kapja a kiutasító végzést. Egy pillanatra felötlött benne, hogy megpróbál eltűnni Donald Potter szeme elől, és titokban folytatja a nyomozást, bujkálva a nagyvárosok rengetegében. De nyomban le is tett erről, hiszen pénz nélkül képtelen lenne boldogulni, arról nem beszélve, hogy a bévándorlási hivatal sűrű szövésű hálóján előbb-utóbb minden bizonnyal fennakadna. Az égbolton szétoszlottak a felhók, a hajnalban lezúdult esőre már csak az úttest mélyedéseiból párolgó tócsák emlékeztettek. Natasa lehajtotta a fej ét, és úgy bandukolt aj árda kókockáin, mintha temetésre menne. Semmi kétsége sem maradt afelől, hogy minden kapu végérvényesen bezárult előtte, mehet vissza oda, ahonnan jött. Hirtelen megtorpant. Az autóbusz abban a pillanatban indult el a megállóból, amikor ő odaért. Szomorúan megállapította, hogy ezek szerint ma nem látja már Mitch Cudahyt, aki a tizenhármas számú tűzoltóőrsnek hordja az ebédet a vendéglóból. Pedig találkozásaiknak ezek a futó pillanatai Natasa számára mindennél többetjelentettek. Első találkozásukra a nagy hős pályafutásához méltó vészhelyzetben került sor. Natasa figyelmetlensége miatt a vendéglő konyhájában tűz támadt. Az ebédért érkező Mitch egy másodpercig sem tétovázott, néhány vödörnyi vízzel megfékezte a lángokat. Amikor elült a sűrű füst, s az utolsó parázs is elhamvadt, szinte érthetetlen módon bocsánatot kért a lánytól, amiért a műanyag borítású padlón szétfolyatta a vizet. Ahogy Natasa csodálkozva a férfi szemébe nézett, mely összekormozódott arcából kristálytiszta fénnyel ragyogott rá, azon nyomban fülig beleszeretett a szálfatermetű tűzoltóba. Natasa hallott Mitch Cudahy Meredith Robertshez, a csinos riporternőhöz fűződő viszonyáról. Azt is tudta, hogy sok, nála jóval csinosabb és rámenősebb phoenixi lány szíve dobog a délceg Mitchért, de titkolt érzelmein ez mit sem változtatott. Ő azzal is megelégedett, hogy delente láthatta, főzhetett neki egy kávét, vagy válthatott vele néhány közömbös szót. Keserűen vette hát tudomásul, hogy a mai találkozásról lekésett. Mialatt a következő buszra várakozott, megakadt a szeme egy kamaszkorú fiún és egy lányon, akik a megálló oszlopához támaszkodva önfeledten csókolóztak. A lány szájával valósággal magába szívta a fiú ajkát, ölét pedig szorosan társa öléhez feszítette. A fiú keze másodpercnyi szünet nélkül kalandozott a lány testén, hogy dédelgető mozdulataival mégjobban felszítsa a vágyát. Amint nézte őket, Natasa néhány pillanatra megfeledkezett súlyos gondjairól. Hátán izgatóan kezdett bizseregni a bőr. Jóllehet a huszonnegyedik évében járt, efféle szenvedélyes csókban még sohasem volt része. Egyelőre nem is találkozott férfival, akitóljó néven vette volna, hogy ilyen leplezetlen formában fejezze ki az iránta érzett sóvárgását. Az egyetlen kivétel talán Mitch Cudahy lehetné... Natasa lehunyta a szemét. Maga elé idézte a daliás férfit, amint megjelenik a vendéglő ajtajában, és mosolyogva ráköszön. Csukott szemmel nem vette észre, hogy egy robogó teherautó belehajt a járda mellett összegyűlt esővízbe, és rózsaszín formaruháját telefröcsköli sárral. iffwi 2. FEJEZET Sógora és egyben legjobb barátja, az ugyancsak tűzoltó Jake Brown kíséretében Mitch Cudahy aznap késve érkezett a vendéglőbe. A kórházban a vártnál hosszabb ideig tartott, amíg kiszedték ülepéból a kaktusz tüskéit. Nem a legjobb hangulatban vette át az őrs ebédjét. Natasa abban a pillanatban lépett be a vendéglő ajtaján, amikor ő befejezte a csomagolást. - Te jóságos ég! - nézett a lány ruhájára. - Mi történt magával? Natasa számára ez az ártatlan kérdés az utolsó csepp volt a pohárban. Önmagának sem tudta volna megmagyarázni, mi történt vele. Egyik pillanatról a másikra olyan heves zokogásban tört ki, hogy Mitch valósággal megrémült. Az el-elcsukló hangra Jake Brown előjött a konyhából. - Miért bántod ezt a szegény lányt? - tekintett szemrehányóan a sógorára. - Eszem ágában sincs bántani... - Akkor miért sír ilyen keservesen? A majd két méter magas Cudahy olyan riadtan pillantott hol a zokogó Natasára, hol Jake-re, mint egy pöttömnyi gyerek, aki véletlenségből felgyújtotta a karácsonyfát. - Hidd el, Jake, én csak... - Mitchel Cudahy! - zendült fel a korosodó főnökasszony, Glory erélyes hangja az éléskamra felől. - Mi az ördögöt csinálsz? Nem tűröm, hogy zaklasd a legjobb felszolgálómat! Jóllehet egy ma született báránynál is ártatlanabb volt, a két tűz közé szorult Mitch azt sem tudta már, fiú-e vagy lány. - Az ég szerelmére, Glory... Csupán azt merészeltem megkérdezni tőle... - Vedd tudomásul - vágott a szavába az asszony -, hogy Natasa a védelmem alatt áll! Vele nem játszadozhatsz úgy, mint a könnyűvérű kis pillangóiddal. Mitch soha nem is tagadta, hogy a nők körében élvezett népszerűségét, ha kedve támadt hozzá, bizony kihasználta. Mióta hőssé avatta a televízió, szinte áradtak címére a fényképes levelek... lányok, sőt többgyerekes családanyákkecsegtető ajánlataival. Glory szerény és visszahúzódó védencével azonban sohasem próbált játszadozni, bár finom vonású arcát nagyon is vonzónak találta, és kecses, hosszú lábszárán is szívesen legeltette a tekintetét. A lány az ajtófélfának dőlt, fejét a karjára hajtotta, válla rázkódott a keserves zokogástól. A férfi mögéje lépett, s olyan szelídre fogta a hangját, amennyire csak tellett tőle. - Natasa, drágaságom, mi a baj? - érintette meg finoman a kezét. A jó szándékú, barátságos Cudahy nőt, gyereket válogatás nélkül szeretett drágaságomnak szólítani, de ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Natasa a gyengéd szavakra fölnézett. Mitch tekintetéből annyi szeretetteljes együttérzés sugárzott, hogy ettől még inkább elérzékenyült, és szinte feltartóztathatatlanul ömlöttek a könnyei. - Jesszusom! - rémült meg Mitch, majd tanácstalanul elhúzódott a lánytól. Mindig is rettegett a könnyektől. Segélyt kérően pillantott Gloryra, aki időközben megjelent a konyha ajtajában. Tekintélyt parancsoló méreteivel és öblös hangjával a sokat próbált asszony Cudahy-t a favágó nagybátyjára emlékeztette. - Légy szíves, és csinálj valamit, mert én nem boldogulok vele - tárta szét Mitch tehetetlenül a karját. - Te csinálj valamit! Te ríkattad meg ezt a szerencsétlen lányt, nem én. - Esküszöm, hogy semmi rosszat nem tettem vele. El sem tudom képzelni, mi lelte. - Ezt másnak mondd, ne nekem! Glory szigorú szavaira Mitch kénytelen-kelletlen újra a lányhoz lépett, és most valami tréfafélével próbálkozott. - Drágaságom - simogatta meg a haját -, ha nem zárja el sürgősen a könnycsapjait, mindjárt nagyobb tócsa lesz a padlón, mint amekkorát én hagytam hátra a múltkor, amikor eloltottam azt a kis tüzet. Emlékszik még? Natasa lelki szemei előtt felrémlett az a pillanat, midőn beleszeretett Mitch Cudahybe. Elcsukló hangon zokogott tovább, még vigasztalanabbul, mint addig. A tűzoltó kínjában a sógorához fordult. - Jake! Tejobban értesz az ilyesmihez... -Jake felesége, Katie mestere volt a hatásos nagyjeleneteknek, de férje kiválóan meg tudta fékezni érzelmi kitöréseit. - Beszélj vele! Jake nem sok hajlandóságot mutatott a közreműködésre. Tiffwr - Először összetöröd a nők szívét, azután keresel valakit, akijóváteszi a disznóságaidat. Ezt mégis hogy képzeled? Mitch Cudahy kifogyott a türelemből. - Miféle disznóságokról beszélsz? - Tudod te azt nagyon jól. - Semmit sem tudok! -dühödött meg Mitch. -Amióta ismerem Natasát alig váltottam vele néhány szót. Más meg nem történt közöttünk. - Nem a beszéden múlik - intette le őket Glory. - Az első három férjem sem beszélt sokat. Fólént az ágyban nem. Ezért is kergettem el óliet, pedig öt gyereket hagytak maguk után. A lány, mintha kiapadtak volna a könnyei, hirtelen abbahagyta a sírást, és szembefordult velük. - Mitch nem tehet semmiről. Minden úgy van, ahogy mondta. - Hallottátok? - tekintett Cudahy Jake-re, azután Gloryra olyan megkönnyebbüléssel, mintha Natasa egy leégett ház romjai alól szabadította volna ki. - Akkor mi történt? - mérte végig Jake a lányt. - Csupa sár a ruhája. - Lefröcskölt egy teherautó - törülgette a könnyeit Natasa. - Attól keseredett így neki? - Dehogy! - fújta ki orrát a lány, majd megpróbált mosolyogni. - Ne haragudjatok, hogy ennyire felzaklattalak benneteket! -pillantott Gloryra. - Tiszta ruhát veszek, aztán sietek dolgozni. Már így is rengeteget késtem. - Sehová se mész! Először hallani akarom, mire jutottál azzal a gazemberrel. Glory hangja nem tűrt ellentmondást, Natasa azonban nem szívesen elevenítette volna föl nyomasztó élményét. - Azt hiszem, Glory, ez most nem érdekes. - Csak ez érdekes! A bárban a déli órákban nem fogadtak vendégeket. Az asszony oda vonult be barátaival. Leültette őket a pult körül sorakozó magas lábú székekre. - Szóval? - nézett a lányra. - Kiutasít. - Az a sunyi patkány! - Ha szerda tíz óráig nem találom meg az apámat, vagy legalábbis hitelesen nem tudom igazolni, hogy az Államokban él, visznek ki a repülőtérre. - Az öt nap -jegyezte komoran Jake. Most már annyi sem - tette hozzá a lány. Nehéz csend ereszkedett közéjük. A hatvanas éveiben járó Glory úgy szerette Natasát, mintha a saját lánya lenne, pedig alig két hónapja dolgozott a vendéglőjében. Lázasan törte a fejét, mit tehetne, hogy megmentse. - Ebbe nem törődhetünk bele - ráncolta össze a homlokát. - Valami megoldás biztosan van. - Valami dörzsölt ügyvédhez kellene fordulni - vélte Jake -, vagy egy ügyes magánnyomozóhoz. Natasa lebiggyesztette a szája szélét. - Köszönöm a tanácsát, Jake, de az ügyvédekből és a nyomozókból elegem van már. Eddig is csak annyira mentem velük, hogy kifosztottak. Glory leintette a lányt. - A pénz nem érdekes. Amiatt ne aggódj! - Springfieldben százötven kemény dollárt fizettem egy magándetektívnek - folytatta Natasa -, aki azt állította, hogy az apám itt dolgozik az egyik phoenixi lap szerkesztőségében. Azután kiderült, hogy puszta porhintés volt az egész. - Most ne a múlton keseregj - nézett a lányra megrovóan Glory -, hanem azzal foglalkozz, hogyan használjuk ki ezt a rövid időt! Natasa kisírt szeme úgy vöröslött, mintha tűzben égne. - Ez az, amit nem tudok - felelte. - Mr. Potter azt mondta, hogy a törvény, az törvény, s ezellen nem tehetek semmit. - Arról a sunyi patkányról hallani sem akarok többet! Jake lecsúszott a székró1, és járkálni kezdett a félhomályos bárhelyiségben. - Vérlázító igazságtalanság ez - morgolódott. - Egyszerűen képtelenség, hogy Natasát kizsuppolják innen, és visszaröpítsék Oroszországba csupán azért, mert még nem sikerült megtalálnia az apját! Glory a pultra csapott. - A mindenségit a buta fejünknek! Ez itt Amerika, nem? Amerikában pedig minden lehetséges, csak ész és lelemény kell hozzá. Ebben az országban semmi sem megoldhatatlan. - Ez sem az - szólalt meg váratlanul Mitch, aki eddig hallgatásba burkolódzott. - Mire gondolsz? - fordult meg a székén felvillanyozódva Glory. - Olyan egyszerű az egész, mint a pofon. - Éspedig? Cudahy megköszörülte a torkát. - Natasának férjhez kell mennie egy amerikai állampolgárhoz. Glory és Jake eltátotta a száját, nem is értették, hogy ez nekik miért nem jutott az eszükbe. A lány nagy szemeket meresztett Mitchre, aztán kissé keserűen elmosolyodott. Ti ffivr - Remek ötlet, kedves Mitch. Csak az a baj, hogy én nem ismerek olyan amerikai férfit, aki feleségül venne. - Dehogynem, drágaságom! Natasa el sem tudta képzelni, hogy a tűzoltó mire céloz. - Ne haragudjon, de nem értem... - Engem csak ismer?! Mitch Cudahyt arra ítélte a sors, hogy holmi egyszemélyesjótékonysági intézményként működjön. Ha bárhol, bármiféle mentőakcióra volt szükség, nyomban előtermett, és a helyszínre sietett. Nem tudatos elhatározás vezette ebben, a beléoltott ösztönök irányították. - Szóval? - hajolt olyan közel a lányhoz, hogy megérezte a leheletét. Natasa még mindig nem akarta, vagy nem merte megérteni, amit hallott. - Bocsásson meg, de... - kezdte, és hátrább húzódott a férfi elől. - Natasa! - csapta össze a kezét Glory. - Süket vagy? Egy született amerikai megkérte a kezedet! - Micsoda lovag! - ingatta némi rosszallással a fejét Jake. - Én mindenesetre megtaláltam a megoldást, amit ti ketten hiába kerestetek. Jake cinkos mosollyal kacsintott Mitchre. - De arra készülj fel, sógorkám, hogy össze is kell költöznötök! Különben fabatkát sem ér az egész. - Erről még ráérünk beszélni. A lányban minden összezavarodott. Amint hallgatta a szóváltást, hol elpirult, hol kiszökött arcából a vér. Szédült, meg kellett kapaszkodnia a pult szegélyében. Glory türelmetlenül pillantott rá. - Az ég szerelmére, kislányom! Mondjál már valamit! A te sorsodról van itt szó, nem a miénkról! Natasa riadtan fordult a férfihoz. - Úgy értsem a szavait - kérdezte akadozva -, hogy hajlandó lenne feleséül venni? - Úgy! A lány érezte, ahogy homlokára kiütközik a verejték. - Ha nem mondasz azonnal igent - kiáltott rá Glory -, olyat teszek, hogy magam is megbánom! Natasa hangja megremegett. - Köszönöm, Mitch... Elfogadom az ajánlatát... - Persze, csak névházasságról lenne szó - igyekezett Cudahy máris lazítani azon a hurkon, amelyet saját maga kötött a nyakára. - A cél az, hogy ne utasítsák ki, mielőtt megtalálja az édesapját. - Én is így gondoltam... - Akkor egyetértünk. - Na végre! - könnyebbült meg Glory. Átölelte Natasát, és jobbrólbalról arcon csókolta. - Tudom, hogy a fiatalok nem ilyen leánykérésről álmodoznak, de itt nem ez a lényeg. - Az asszony Cudahyre emelte a szemét. - Te pedig fogadd legőszintébb elismerésemet, Mitch! Most váltál igazi hőssé. Rögtön tölthetsz is a legjobb whiskymból, mert piszkosul megszomjaztam. - Mielőtt iszunk - állt meg előttük Jake -, döntsük el, mikor és hol lesz az esküvő. Nem volna bölcs dolog szerdán Mr. Potter elé tenni egy kedden, Phoenixben keltezett házassági anyakönyvi kivonatot. Nagyon kilógna a lóláb. - Ez bizony igaz! - helyeselt Glory, és fölhajtotta a whiskyjét. - Ma már késő van - nézett az órájára Jake. - A szombat alkalmasnak látszik erre - vélte az asszony, és Mitchhez fordult. - Ráérsz holnap? - Rá. Hajnalban fejezem be a szolgálatot. - Kitűnő! A kérdés akkor már csak az, hogy hol esküdjetek össze. - Las Vegas? - pillantott Gloryra Jake. - Las Vegas túlságosan flancos, és elég messze is van. - Hát Laughlin? - Az jó. Ha reggel indulnak, délután már itthon is lehetnek. - Mint férj és feleség - nevetett fel harsányan Jake, s ő is felhajtotta a méregerős skót whiskyt. Natasa csak ott ült báván a bárszéken, mintha megnémult volna, mintha fel sem fogná, mennyit fáradozik Glory meg Jake, és mekkora áldozatot vállal Mitch, hogy egyenesbe hozza a sorsát. Az italba is éppen csak belenyalt, de egyetlen kortyot sem ivott. Nem bírta még megemészteni a gondolatot, hogy éppen Mitch révén szabadul ki abból a csapdából, amelyikbe belesétált. Igaz, Szentpéterváron nem egy lányt ismert, aki efféle módon szerzett állampolgárságot az Egyesült Államokban. Az ő esetük azonban meróben más volt. Őket valóban csak a leplezetlen érdek fűzte ahhoz a férfihoz, aki segített rajtuk, sokszor anyagi ellenszolgáltatás fejében. Óvatosan Mitchre tekintett. Az újdonsült vőlegény maga elé meredt a padlóra. Ő nem ihatott, hiszen vezetett, csupán forgatta poharát a pulton. Mitch Cudahy ezekben a pillanatokban sok mindennek látszott, csak boldognak nem. Szeretője, Meredith Roberts járt az eszében. Elképzelte, mekkora gúnnyal fog a szemébe kacagni, ha hírét veszi a legújabb hőstettének. Valószínűleg szóba sem áll vele többé, és mindörökre kiutasítja az ágyából, pedig mióta összebarátkoztak, Mitch egyetlenegyszer sem csalta meg, noha különben szívesen váltogatta a szeretőit. 14 15 A bár ajtajában egy felszolgáló tűnt fel. - Telefonáltak a tűzoltóságtól. A tizenhármas őrs legénysége éhen pusztul, ha perceken belül nem érkezik oda az ebéd. - Egek! - kapott észbe Cudahy, és leugrott a bárszékről. - Már csak az hiányzik, hogy fegyelmit kapjunk. - Álljon meg a menet! - emelte föl a kezét Jake. - Még nem tisztáztuk, hol fogtok lakni. - Mindenki ott lakik majd, ahol eddig lakott-mondta ingerülten Mitch. - Erről szó sem lehet! - szólt közbe Glory határozottan. - A fejemet teszem rá, hogy az a sunyi patkány ellenőriztetni fogja, valóban házasok vagytok-e. - Bizony, Mitch - tette némi kárörömmel sógora vállára a kezét Jake. Akár éjszaka is rátok csengethetnek, hogy bekukucskáljanak a paplan alá. Mitch szombaton háromórás késéssel érkezett Natasa lakására. A lánynak, mialatt egyre idegesebben várakozott rá, rossz sejtelmei támadtak. Óhatatlanul is felötlött benne, hogy a férfi talán meggondolta magát, s lovagiasság ide vagy oda, cserbenhagyta. Mikor azonban ajtót nyitott a kopogására, egyszeriben eloszlottak a kétségei. Bár vőlegénye az alkalomhoz illően a legszebb ruhájában feszített, látszott rajta, hogy halálosan kimerült, és ha elnyújtózhatna egy karosszékben, pillanatok alatt leragadna a szeme. - Bocsánatot kérek - igazította meg a nyakkendőjét -, de hajnalban kigyulladt egy nagy élelmiszerüzlet, és csak most sikerült elszabadulnom. - Semmi baj - mosolygott megértően Natasa -, nincs miért mentegetőznie. - Féltem, azt fogja hinni, hogy én is lóvá teszem, mint az ügyvédjei meg a magánnyomozói. - Inkább aggódtam magáért-pirult el a lány. -Arádió hírt adott a tűzről. - Miattam nem kell aggódnia, én ép bőrrel szoktam megúszni mindent. Natasa sötétszürke kosztümöt viselt, fehér blúzzal és magas sarkú fekete körömcipővel. Szokásától eltérően most az arcát is némileg kikészítette, a táskájába pedig egy selyemfátylat rejtett, hátha szükség lesz rá az esküvőn. Mitch az órájára tekintett. - Azt hiszem, ideje indulnunk. - Semmi akadálya! Laughlin, a Nevada állambeli kisváros a Colorado folyam partján fekszik, néhány órányi autóútra Phoenixtől, közvetlenül Arizona határán túl. A városka Las Vegas példáját követi. Utcáin úgy érik egymást a játékbarlangok, a kaszinók és a pénzintézetek, ahogy egyik szálloda a másikat. Szombaton szép idő volt, és Mitch gyorsan hajtott az autópálya hétvégi forgalmában rendre megelőzte az összetorlódott gépkocsisorokat. Natasa szótlanul ült a férfi mellett, nézte az út két oldalán elsuhanó tájat. Mi tagadás, a fiatal lányok elsöprő többségéhez hasonlóan ő is holmi pompázatos esküvőről álmodozott gyermekkora óta. Soha fel sem ötlött benne, hogy efféle színleges házasságra kényszerülhet, és titokban olyasvalakivel kell oltár elé állnia, aki pusztán lovagiasságból veszi el. Tudta, vajmi kevés esélye van rá, hogy Mitch Cudahy valaha is viszonozza majd az érzelmeit. Amint közeledtek Laughlinhoz, egyre keserűbb hangulat kerítette hatalmába. Mitchet kissé bántotta, hogy a lány ilyen tüntetően hallgat. Úgy érezte, Natasa nem méltányolja kellően a nagyvonalúságát, pedig mint a város ünnepelt hősének akár tíz hajadon is jutott volna minden ujjára, ha rászánja magát, hogy házasságot köt. Csakhogy ilyesmit tenni esze ágában sem volt - a függetlenséget és a szabadságot talán még az életénél is többre becsülte. Cudahy már több ízben megfordult Laughlinban, így nem kellett keresgélnie a Szerelmesek Kápolnáját. Beállt a járda mellé, és kisegítette Natasát a kocsiból. - Menyasszony és vőlegény tegeződni szokott - mondta. - Ha nem akarunk feltűnést kelteni, nekünk is ezt kell tennünk! - Értem - pirult el a lány. - Akkor szervusz! - Szervusz! Miután az irodában elintézték a formaságokat, és Mitch kifizette az esketés borsos díját, elindultak a kápolnához. Odabentról ének- és zeneszó szűrődött ki. Cudahy a küszöbön megtorpant. - Ez nem lehet igaz... - Egy puffadt arcú, hosszú fehér köpenyt viselő férfi vigyorgott rá. Natasa, ahogy nagyra tágult szemmel végigmérte a különös jelenséget, egyszeriben lázba jött. Mintha kedvenc amerikai filmjének a hősét látta volna viszont. - Mitch! Ez olyan, mint Elvis Presley a Szerelem Las Vegasban című filmben! - Én valóban Elvis Presley vagyok - vigyorgott tovább az elhízott férfi. Igyekezett túlkiabálni a rejtett hangfalakból áradó lendületes Elvisszámot. - Az üzlet miatt megváltoztattam az eredeti nevemet. Így jóval sikeresebben működik a kápolna. Cudahy annyira elképedt, hogy el sem tudott mozdulni a helyéről. Ti ffawr - Csak nem azt akarja mondani, hogy maga esketi itt össze a párokat? - Eltalálta, fiatalember. Pontosan ezt akartam mondani. - Szóval lelkész? - Ha nincs kifogása ellene, az vagyok. Mitch megvetően mérte végig a puhány Elvis-utánzót. - Lelkész létére egy rockénekes nevét vette föl, hogy... - Nem egy rockénekesét - szakította félbe a férfi -, hanem a Királyét! Cudahynek elege volt az egészből. Csak annak örült, hogy ennek a szánalmas komédiának egyetlen phoenixi tanúja sincs. Megragadta Natasa karját. - Gyere! - Mitch... Kérlek... A tűzoltó értetlenül bámult a lányra. - Mi van veled? - Ne haragudj, de nekem ez tetszik... Mitch nem akart hinni a fülének. - Templombajöttünk, nem cirkuszba! - Akkor is - makacsolta meg magát Natasa. - Kislánykorom óta ilyen esküvőről ábrándoztam. - Arról ábrándoztál, hogy a hájas, lerobbant Elvis utánzója fog összeadni valakivel? - mérgelődött Cudahy, de nyomban észbe kapott. Mindig óvakodott attól, hogy bárkit is megbántson. - Bocsánatot kérek, uram fordult a lelkészhez -, nem akartam személyeskedni! - Semmi gond! - dörzsölte egymáshoz a két kezét Presley tiszteletes. Tudom, hogy kövér és csúnya vagyok, de élete végén a Király sem nézett ki különbül. Natasa belekarolt a vólegényébe. - Nagyon kérlek, Mitch, ne menjünk el! Már megvannak a papírjaink, és ki is fizettél mindent. Mitch Cudahy a vajszívével megint vérbeli lovagnak bizonyult. - Nem bánom - adta be a derekát. - De ígérd meg, hogy erről otthon hallgatni fogsz! - Úgy fogok hallgatni, mint a sír - ragyogott fel a lány arca. Örömében átkarolta,. és szájon csókolta a férfit. Ahogy Natasa ajka megérintette, s a két kis keble a mellkasához simult, Cudahyt meglepően jó érzés kerítette hatalmába. A lány csókja nemcsak édesdeden lágynak, de izgatónak is bizonyult. Eddig nem sok tapasztalatra tehetett szert ezen a téren, állapította meg magában Mitch. Ezért az erőszak látszatát is igyekezett kerülni, és csak igen óvatosan furakodott be nyelvével a lány ajkai közé. Legnagyobb meglepetésére Natasa semmi ellenállást sem tanúsított, sőt karját szorosabbra fűzte a nyakán, és keblét az ingéhez feszítette. Mitch Cudahyben elemi erővel támadt fel a szenvedély. Mikor azonban megérezte, hogy a lány teste remegni kezd a hirtelen rászabadult vágytól, gyengéden kibontakozott az ölelésbóI, majd hátralépett. - Azt hiszem,.itt az ideje, hogy hozzákezdjünk... - Én is úgy látom - nevetett föl Elvis. - A kis menyasszonya nagyon várja már a nászéjszakát! Natasa szégyenében lesütötte a szemét, és a haja tövéig elvörösödött. A lelkész eléjük állt, és szertartásosan kinyújtotta a kezét. - Gyermekeim, adjátok ide a jegygyűrűket! Mitch a fejéhez kapott. - Az ördögbe is! A gyűrűkról megfeledkeztem. - Nem érdekes - legyintett idegesen Natasa. -Nekem nincs szükségem gyűrűre. - De még mennyire hogy szükséged van rá! - bosszankodott Cudahy. Gondolj csak Mr. Potterra! - Ez igaz - szeppent meg a lány. Elvis arcán diadalittas mosoly terült szét. - Semmi baj, gyermekeim! A jó pásztor mindenre felkészül. - Az asztalhoz ment, és kihúzott egy fiókot. - Van itt néhány gyűrűm, ebből választhattok. A fiókból elókerült, bársonnyal fedett tálcán többjegygyűrű is díszelgetta szerény ezüsttól a csillogó-villogó gyémántosig. Egy kis kartoncédulán valamennyi alatt fel volt tüntetve az ára. Mitch végigjártatta szemét a választékon. A tálca közepén fénylő aranygyűrűre mutatott. - Ehhez mit szólnál? - nézett Natasára. - Gyönyörű! - ámult el a lány. - De rettenetesen drága. - Az nem számít. - Vegyünk inkább egy ezüstöt, az sokkal olcsóbb. - Nem! - közölte határozottan a férfi. Elvis féltette az üzletét, ezért a Mitch által kiválasztott gyűrűt nyomban át is nyújtotta Natasának. - Legalább próbálja fel, édeske! Az aranykarikát mintha a lány ujjára méretezték volna. - Kérjük! - döntött Cudahy. Miután saját részére a legolcsóbb gyűrűt emelte le a tálcáról, már húzta is elő a pénztárcáját. Áldotta az eszét, hogy nemcsak hitelkártyát, hanem készpénzt is hozott magával. Számított rá, hogy nem kevés dollártól fogja megszabadítani ez a nap. Elvis tiszteletes elemében volt, különösképpen, hogy a gyűrűkért járó összeget nyomban bezsebelhette. - Virágotok van, kicsinyeim? TiffwY - Nincs - mormogta Mitch. Röstellte, hogy ez sem jutott eszébe. - Nem is kell - tiltakozott Natasa. Szerette volna Cudahyt megkímélni a további kiadásoktól, de a lelkész hajthatatlannak bizonyult. - Virág nélkül nincs esküvő! - jelentette ki. Pillanatok alatt elővarázsolt egy hatalmas csokrot, és átadta a menyasszonynak. - Ölelje a keblére, angyalka, mintha a vólegényét tartaná a karjában! A szirmok csiklandozták a lány arcát, a virágok illata az orrába csapott. Natasa átszellemülten pillantott Mitchre. - Remek - vigyorgott Elvis csak úgy sugárzott az elégedettségtől. Gyönyörű! Cudahy kiegyenlítette a virágszámlát is. Birkatürelemmel áldotta meg a sors, de félt, hogy önuralma most pillanatokon belül cserbenhagyja. A hangfalakból egymást váltva harsogó Elvis-számok, a kimerítő éjszaka fáradalmai felőrölték az erejét. Ingerülten fordult a lelkészhez. - Most már tényleg elkezdhetnénk! Rohan az idő. - Máris kezdjük. - Elvis tiszteletes irdatlan köpenyében az asztalhoz tipegett, és megnyomott egy piros gombot. - Hívom a feleségemet, ő lesz a tanú. A csengőszóra feltornyozott, rőtvörös hajjal a Szerelem Las Vegasban hősnőjének, Ann-Margaretnek a kísérteties mása lépett ki a szomszédos helyiségből. A termetes asszonyság kitörő lelkesedéssel üdvözölte a fiatal párt, és mind a kettőjüket arcon csókolta. A keskenyre méretezett kápolnában, amelyen együtt vonultak végig, félhomály uralkodott. Az oltárt fehér függöny takarta el az avatatlanok szeme elől, a kövezetet könnyű futószőnyeg borította. - Gyermekeim - fordult a lelkész a fiatal párhoz -, most kérem a gyűrűket! - Ahogy teljesült a kívánsága, a lányra nézett. - Megkérem a menyasszonyt, fáradjon vissza az ajtóig, és akkor induljon az oltárhoz, ha a feleségemmel elkezdjük énekelni a nászindulót. A vőlegény az oltár lépcsője előtt fogja várni. Az ál-Elvis egy zsinórral széthúzta a függönyt. Az oltár közepén hatalmas porcelánváza díszelgett, tele frissen szedett virággal. A váza a fiatal, gitárt tartó Elvis Presley alakját idézte. - Kezdjük! - intett a tiszteletes Ann-Margaretnek. Amint a házaspár rázendített Presley Hawaüan Wedding Songjára, az oltár mögött kifeszített hatalmas vetítővásznon a Kék Hawaü című film esküvői jelenetének képsorai kezdtek el peregni. Mitch a lépcső tövében toporgott. Magában szitkozódott, homlokán apró cseppekben fénylett a verejték. Az ajtó felé nézett. Natasa a fejére illesztette a táskájában magával hozott fátylat. Amint lassú léptekkel, megindultságtól sugárzó arccal közeledett az oltárhoz, a fátyol fehér uszálya kibomlott mögötte. Olyan méltóságteljesen emelgette lábát a futószőnyegen, mintha sok ezer kíváncsi szem figyelné minden mozdulatát. Ő legalább boldog, gondolta Mitch. Ann-Margaret és Elvis tiszteletes közben a nászindulót énekelte. Amint a lány Mitch mellé érkezett, a vetítővászonról eltűntek a film képei, befejeződött az ének, és megkezdődött az esketési szertartás. Mitch orra akkor kezdett el hirtelen vérezni, amikor - már ujján a jegygyűrűvel-kimondta a holtomiglan-holtodiglant. Midőn Elvis felszólítására átölelte immáron törvényes feleségét, hogy megcsókolja, összevérezte fehér blúzát. Hitvesi csók helyett így pecsételte meg esküjét. TiffAnr 3. FEJEZET - Jólvagy?-kérdezteNatasagondterhelten,amikorakápolnakapuján kiléptek a napfényben fürdő utcára. - Remekül vagyok - sziszegte Cudahy a fogai között. Hátrahajtotta a fejét, és egy papír zsebkendőt szorított az orrára, hogy mielőbb elállítsa a vérzést. Annyira kimerült, s oly mértékben megviselték a történtek, hogy nem bírt tovább uralkodni magán. - Egész éjjel tüzet oltottam, három órát vezettem százhúsz kilométeres sebességgel az autópályán, kifizettem egy rakás pénzt ezért az esküvőnek nevezett cirkuszért, két őrült rikácsolása beszakította a dobhártyámat, összevéreztem a feleségem ruháját... Ennél jobban igazán már nem is lehetnék! Natasa, ha nem hallja, el sem tudja képzelni, hogy a szelíd Mitch ilyen dühödt kifakadásra is képes. Riadtan nézett a szemébe. - Ne haragudj, de... - Nagyon kérlek, most inkább ne szólj semmit! Natasa az ajkába harapott, és szótlanul beült a férfi piros sportkocsijába. Mitch letekerte az ablakokat. A véres papír zsebkendőt kidobta a járda szélére, majd az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóba illesztette, és elfordította. A motor köhécselt néhányat, aztán elnémult. A férfi tövig nyomott kuplunggal három-négy új abb kísérletet tett, de mindannyiszor eredménytelenül. - Hogy a nyavalya essen bele! - vágott tenyerével a kormányra. - Már csak ez hiányzott! - Nem gondolod... - próbálkozott szelíden a menyecske. - Arra kértelek, hogy hallgass! - förmedt rá már-már gorombán Mitch. Natasa számára ezzel betelt a pohár. Se szó, se beszéd föltépte az ajtót, vérig sértve kiugrott a kocsiból, és futásnak eredt a járdán. Szemét alak vagyok, kapott észbe nyomban Cudahy, mintha egy vödör jéghideg vizet öntöttek volna a nyakába. Megdörzsölte a halántékát, majd nekilódult, ho utolérje. - Natasa! lj meg! Ám az vissza sem nézett. Jóllehet számottevő előnyre tett szert, Mitch a maradék erejét összeszedve hamar utolérte, s megragadta a karját. - Ne haragudj . . . - Hagyj! - tépte ki magát Natasa, és futott tovább. Mitch most a kosztümkabátjánál fogva csípte el. - Légy szíves, állj meg! Natasa lihegve, szikrázó szemmel nézett a férfira. - Miért álljak meg? - Azért, mert bocsánatot szeretnék kérni. - Mitch is kapkodva szedte a levegőt, annyira kifulladt. - Nehéz napjaim voltak mostanában, és... - Ne mondd! Nekem persze felhőtlen az életem! - Natasa indulatában az anyanyelvére váltott, és orosz szitkok özönét zúdította Mitch Cudahyre. - Ebből sajnos semmit sem értek. - Azt hiszed, nekem könnyű volt? - tért vissza angolra Natasa. Villámlott a tekintete. - Tegnap hallottad, min mentem keresztül, és mit kellett elviselnem attól a lehetetlen Pottertól! De ezt te is nagyon jól tudod! Szeme változatlanul szórta a szikrákat. - Reggel annyit késtél, hogy már azt hittem, oda a nagy lovagiasságod, és semmi sem lesz a esküvőből. Mitch visszafogta a hangját, s a lány keze után nyúlt. - Elmagyaráztam neked, hogy kigyulladt az a nagy élelmiszerüzlet... Natasa elrántotta előle a kezét. - Ezek az áruházak mindig a legjobbkor gyulladnak ki. - Az ég szerelmére! Nem én gyújtottam fel... És a parancsnoknak sem mondhattam, hogy sajnálom, nincs több időm az oltásra, vár a menyasszonyom. - Persze hogy nem. - Szerinted akkor mit kellett volna tennem? - Semmit. Mindent a leobban csináltál. Egymás előtt álltak, és mind a ketten reszkettek az izgalomtól. Natasa a hajába túrt, azután hátravetette összeborzolódott fürtjeit. - Menjünk vissza Elvishez, és kérjük meg, hogy érvénytelenítse a házasságunkat? - kérdezte olyan maró gúnnyal, hogy Cudahy úgy érezte, szégyenében menten a föld alá süllyed. - Megbolondultál? - Nem. - Akkor miért kérdezel ilyen szamárságot? - Mert arra gondoltam, hogy eleged van az egészből, és legszívesebben visszacsinálnál mindent. - Fejezd be, jó? Az előbb már bocsánatot kértem. Natasát szorította a szűk körömcipő. Ahogy a jobb lábát kibújtatta belőle, megingott. Cudahy elkapta a karját, és kihasználta a pillanatot. - Vérzik még az orrom? Tiffr - Nem. Még szerencse... Mitch habozás nélkül szájon csókolta, és nyelvét megforgatta újdonsült hitvese ajkai között. Natasát azonnal elöntötte a forróság. Visszabújt a cipőjébe, és néhány lépésnyire elhátrált a férfitól. - Ezt a csókot a férjemtől vagy Mitch Cudahytó1 kaptam? pillantott meglepetten Mitchre. - Is, is - válaszolta az, majd mosolyogva belekarolt a nejébe. Úgy indultak tovább, mintha semmi sem történt volna közöttük. Natasa egy ideig azt hitte, hogy visszatérnek az autóhoz, aztán rájött, hogy Mitch egészen más irányba vezeti. - Hová megyünk? - Keresünk valami szállodát. - Minek? - Mert nincs kedvem reggelig kószálni az utcákon. Natasa megtorpant. - Hát nem akarsz hazamenni? - Már hogyne akarnék, csak éppen nem tudok! Végképp bedöglött a kocsi. A váratlan fordulat legalább annyira meglepte a fiatalasszonyt, mint amennyire felizgatta. - A szállodából majd keresek telefonon egy szerelőt - folytatta Mitch -, aki hajlandó megjavítani ezt a tragacsot. - Lehet, hogy estére el is készül vele... - Ebben ne reménykedj, drágaságom! Szombat délután van. Laughlint ezen a hétvégén elözönlötték a látogatók, a szállodai szobákat elővételben már rég lefoglalták. A szabadkőművesek hagyományos találkozójukra gyülekeztek, a városi sportcsarnokban pedig az ökölvívó bajnokság mérkőzései folytak. Natasa és Mitch hólyagosra gyalogolta a lábát, mire kóborlásukat a belváros legelólelóbb szállodájában siker koronázta. - Szerencséjük van - mosolygott Mitchre a recepciós lány. - A nászutasok számára fenntartott lakosztály félórája szabadult fel. - Visszamondták? - Igen - kacagott a lány. - A vőlegény, amikor meglátta Elvis tiszteletest, lóhalálában elmenekült a városból. Mitch magába fojtotta, ami a nyelvére kívánkozott. Natasa álmában sem tudta elképzelni, hogy létezik ekkora lakosztály. A bearanyozott lábazaton álló vízágy önmagában akkora volt, mint Szentpéterváron egy többgyermekes család egész hálószobája. Rózsaszín bársonyból varrt terítő fedte, a fejrészen puha, csipkeszegélyű díszpárnák sorakoztak. A mindenfelé függő hatalmas tükrökben csak úgy sziporkázott a délutáni nap fénye. A lány kilépett a cipőjéból, és harisnyában járta körül a lakosztályt. Nem győzött ámuldozni. - Miért van még a mennyezeten is ekkora tükör? - Hogy a nászutasok láthassák, mit művelnek egymással az ágyban mosolygott rá Mitch. - A látvány megsokszorozza a gyönyört. Még nem hallottál róla? - Nem - vallotta be Natasa elpirulva, és a háta is libabőrös lett. Amint az egyik tükörben megpillantotta magát, megállapította, hogy eléggé siralmas látványt nyújt. A haja kócos, arcán a festék, száján a rúzs elkenődött, fehér blúzán pedig ott sötétlik a megszáradt vérfolt. Igen kevéssé tartotta valószínűnek, hogy Mitch Cudahy szívesen mutatkozna vele az ötcsillagos szállodában, amíg rendbe nem hozza magát. - Mit szólnál, ha most megfürödnék? - Azt csinálsz, amit akarsz. A tágas fürdőszobát a fénylő, színes csempesorokkal Natasa legalább annyira megcsodálta, mint a többi helyiséget. Ehhez foghatót sem látott még soha. - Mitch! - kiáltotta, miután elfordította a zárban a kulcsot, és megszabadult a ruháitól. - Igen? - Ez a kád akkora, mint valami medence. - Örülj neki! - És miért kavarog benne a víz? - Azért, hogy a pezsgés felüdítsen. Natasa mindenekelőtt kimosta blúzából a vérfoltot. Bízott benne, hogy mire megfürdik, és kikészíti magát, a cérnavékony pamutkelme is megszárad. Találomra kiválasztott egyet a polcon felsorakoztatott kristályüvegekból, amelyek különféle habfürdóliet tartalmaztak, majd beleereszkedett a kádba. A szüntelenül kavargó víz olyan jótékonyan lazította fel az izmait, mintha valami gyúróasztalon feküdne, és szakértő kéz dolgozna rajta. Nyakig merült a tágas medencében, és élvezte azt a már-már kéjes örömöt, mely úgy hatalmasodott el rajta, mintha hamarjában lett férje tartaná a karjai között. - Mitch? - Hallgatlak. - Ha elkészültem, eszünk valamit? - Persze. - Szerelőt találtál már? TiffAwr - Most keresek. A mosdószivacsból levendulaillat áradt. Natasa, ahogy föl-alá szánkáztatta a testén, maga elé képzelte, hogy Mitch hajol a kád fölé, s az ő hatalmas tenyere simogatja a bőrét. Ettől olyan izgalomba jött, és úgy elszabadult a képzelete, hogyjobbnak látta, ha mielőbb befejezi a lubickolást. A pamutblúz még nem száradt meg teljesen, de ez most vajmi kevéssé érdekelte. Gyorsan felöltözött, rendbe hozta az arcát, megszárította és kifésülte a haját, azután búcsút mondott a csempefalaknak. Férjére a nappaliban talált rá. Széttárt karral, hanyatt feküdt a heverőn, és mélyen aludt. Kimerültségében váratlanul lephette meg az álom, mert még a cipőjét sem vetette le. Ahogy lélegzett, boltozatos mellkasa hol emelkedett, hol leereszkedett, hajából egy tincs a homlokára csúszott. Natasa hosszú percekig mozdulatlanul állt, nem tudta levenni róla a szemét. Megigézve nézte a sűrűn nőtt szempilláit, megindítóan pisze orrát, érzékien telt ajkát, elszántságra valló szögletes állát. Mitch Cudahy az álom kiszolgáltatottságában is lenyűgöző látványt nyújtott, legalábbis ő így érezte, s ha nem uralkodik magán, habozás nélkül melléje fekszik, hogy a karjába zárja. Elfojtotta azonban vágyait, és gyors léptekkel távozott a szobából. A telefon mellé készített jegyzetfüzetre odaírta, hogy Mitch a kávézóban keresse. A szálloda előcsarnokában nyüzsögtek a vendégek. A kávézóval szemközti oldalon egy nagyobb helyiség nyílt. Natasa kíváncsian bekukkantott, és meglepetésében majdnem eltátotta a száját a fényárban úszó termet akárha a Szerelem Las Vegasban című filmből varázsolták volna ide. A magasban - mint villogó üvegfürtök - csillárök ragyogtak, jobbról is, balról is aranyozott oszlopok sora húzódott végig a hatalmas, borvörös szőnyeg mentén. A falakon értékes, dióbarna rámába foglalt festmények pompáztak. Példátlan zűrzavarjellemezte a képet. A benyílókban elhelyezettjátékautomaták fülsiketítően dübörögtek. A játékosok és a kíváncsiskodók, kezükben pezsgővel telt pohárral, úgy tolongtak az automaták körül, hogy a gépekból szinte semmit sem lehetett látni. Időnként kiáltások harsantak föl. Egyesek örömükben, mások csalódottságukban eresztették szabadjára a hangjukat. Natasa nem tudott ellenállni a kísértésnek, magával ragadta a gazdagoknak ez a fényűző világa. Észvesztően izgalmasnak találta, amit látott és hallott. Lassan, nézelődve indult el a teremben, mint egy kíváncsi gyermek, aki életében először merészkedik be valami olyan helyre, amelyet eddig elzártak előle. Alig tett néhány lépést, egy férfi máris megszólította: - Látja ezt? Natasa hátrafordult. Egy ötvenes éveibenjáró, ezüstszürke hajú férfi a szabadkőművesek bojttal díszített vörös sapkájával a fején pénzérmét tartott a két ujja között. - Órák óta csak veszítek, mindössze ennyim maradt. - Ez tényleg nem sok - mosolygott a fiatalasszony tartózkodóan. - A semminél is kevesebb. - Most mihez akar kezdeni? - Szeretném felajánlani magának ezt az egy dollárt. - Nekem? - csodálkozott Natasa. - Magának. - Miért pont nekem? - Azért, mert az arcára van írva, hogy szerencsés. Natasa harsányan fölkacagott. - Én és a szerencse! Kedves uram, ennél nagyobbat még nem tévedett. - Nem hiszem, hogy tévednék - makacsolta meg magát az idegen. Egyébként Ben Houston vagyok Dallasból. - Az én nevem Natasa. Miközben kezet fogtak, Ben Houston végigmérte az ifjú hölgyet. - Maga orosz származású, ugye? A lány, mintha lelepleződött volna, elvörösödött. - A nevemból következtet erre? - Inkább a kiejtésébó1. - Eltalálta. Szentpéterváron születtem. -A férfi kék szeme és nyílt arca bizalomgerjesztőnek tűnt. Natasa úgy érezte, nincs mitől félnie, Ben Houstont nem holmi hátsó szándék vezérli. - Engem eddig még csak baj ért, mással nem dicsekedhetek - mondta keserűen. - A szerencsével születésem óta hadilábon állok. - Mindjárt meglátjuk! - Ben utat tört az egyik automatához, majd a lány kezébe nyomta a dollárt. Natasán olyan izgalom vett erőt, és annyira remegett a keze, hogy majdnem elejtette az érmét. - Azt sem tudom, mit kell csinálni... - Dobja be a dollárt abba a nyílásba - mutatott a templomi persely szájára emlékeztető vájatra a férfi -, azután húzza meg a. kart! Natasa szófogadóan követte Ben utasításait. Amikor meghúzta a kart, a gép dobhártyát hasogató zakatolásba kezdett. A pörgésbe lendült hengerek a középen nyíló három kis ablakban akkora sebességgel futtatták a különböző számokat és képeket, hogy Natasának egyetlenegyet sem sikerült felismernie, bármennyire eróltette is a szemét. Néhány másodperc elteltével a gépezet hirtelen leállt, mintha elromlott volna. Az első, a második, sőt a harmadik ablakban is jól kivehetően Tiffawr megjelent egy-egy hetes. Az automata villogtatni kezdte színes lámpáit, csengók szólaltak meg. A lány rémülten pillantott Ben Houstonra. - Valami baj van? - Még hogy baj van!? Nyert, kedveském! Magáé a főnyeremény. Mielőtt Natasa felocsúdhatott volna, megnyílt a tároló, és egy fémedénybe ontani kezdte a pénzt. A körülállók tapsoltak, majd hangos éljenzésben törtek ki. Mikor az edény megtelt a kis címletű érmékkel, ajátékterem két alkalmazottja egy öblös tálat helyezett a tároló nyílása alá, és abba fogta fel a csörömpölve áradó dollárokat. - Mit mondtam?! - fordult büszkeségtól dagadó kebellel Ben Houston Natasához. - Maga a szerencse lánya. Natasa arca ragyogott. - Még mindig nem akarok hinni a szememnek... - Pedig higgyen neki! - Mit gondol, mennyit nyertem? - Sokat, de rögtön megszámoljuk. Egy fehér inget és fekete rövidnadrágot viselő csinos nő pezsgőt hozott. - Az igazgatóság ajándéka - közölte udvariasan. - Fogadja a legőszintébbjókívánságaimat! - Köszönöm szépen - rebegte Natasa. - Látja? A szerencséseket itt még meg is jutalmazzák. - Ben töltött a két pohárba. - Szinte hihetetlen... - Szereti a pezsgőt? - emelte koccintásra a poharát a férfi. - Bármilyen furcsán hangzik is, de pezsgőt én még sohasem ittam. Nálunk Oroszországban méregdrága. - Akkor most ingyen megkóstolhatja! Natasának annyira ízlett a pezsgő, hogy amíg Ben Houston a nyereményt számolta, buzgón kortyolgatott belőle, és fogadta a bámészkodók jókívánságait. - A nyereménye pontosan négyezer-hétszáznegyvennyolc dollár - tért vissza Ben. A lány alig akarta elhinni, amit hallott. Azután átfutott a fején, hogy ebből a hatalmas összegből könnyűszerrel visszafizethetné Mitchnek, amit az esküvőre költött, sőt talán még arra is telne, hogy újra nyomozót fogadj on apja felkutatására. Ám pillanatokon belül ráébredt, hogy a nyeremény nem őt, hanem Ben Houstont illeti meg, hiszen az ő pénzével játszott. - Ez az összeg természetesen a magáé - fordult Benhez. - Szó sem lehet róla! - tiltakozott Houston. - Miért? Az a dollár, amellyel... - Azt a dollárt - szakította félbe a férfi -valóban tőlem kapta. Csakhogy maga nyert vele. Ha én dobom a gépbe, biztosan elvesztem. - Nem. Ez így nem igazságos! - rázta meg Natasa a fejét. - Legalább felezzünk! - Nem felezünk. - Ben Houston megfogta a lány karját. - Figyeljen rám, kedves! Az én olajkútjaim ontják a fekete aranyat, nem szorulok rá erre a kis pénzre. Maga viszont nem úgy fest, mintha anyagiakban bővelkedne. Jól látom? - Jól - vallotta meg szégyenkezve Natasa. - Remélem, nem sértettem meg? - Dehogy. - Akkor be is fejeztük a vitát! Ben a zsibongó terem hátsó része felé irányította szerencsés kezű új ismerősét. Natasa úgy érezte, mintha lebegve haladna a férfi mellett. A pezsgő, úgy látszik, megtette a magáét. Időnként enyhe szédelgés környékezte. - Hová megyünk? - Folytatjuk a játékot. - Én inkább abbahagynám... - Akire rákacsintott a szerencse, annak nem szabad ilyen hamar abbahagynia! Natasának nem volt elég ereje a tiltakozáshoz. Ben egy zöld posztóval bevont asztal mellett szorított maguknak helyet. Az asztal közepén levő korong szélén harminchat kis vályú helyezkedett el. Minden vályúban egy-egy fekete vagy piros színű szám látszott. - Ez a rulett - magyarázta a férfi, miközben egy halom tarka zsetont helyezett Natasa elé. A lányon ismét erőt vett a játék izgalma, borzongani kezdett a háta. - Mit csináljak? - pillantott Benre. - Válasszon egy számot! Natasa végigfuttatta szemét az asztal hosszában is felsorakoztatott számok oszlopain. - íl sok van belőlük. - Akkor kezdje a színekkel! Fekete vagy piros? Natasának azonnal a tűzoltóautó és Mitch sportkocsijajutott eszébe. - Piros - mondta, majd oda helyezett egy zsetont, ahová Ben Houston mutatott. Mikor a szmokingba öltözöttjátékmester megpörgette a korongot, és a golyó szélsebesen gurulni kezdett a vályúk fölött, Natasa idegességében a tenyerébe mélyesztette körmeit. A korong óráknak tűnő hosszú másodperceken át forgott, s a lány úgy érezte, szétveti a feszültség. A forgás azután fokozatosan lelassult, és a Tiffawr golyó az egyik vályúban állapodott meg, amelyben a piros tízes volt látható. - Nyertem? - Nyert. Natasát akkora öröm kerítette a hatalmába, hogy felsikoltott, és összecsapta a kezét. Ben Houston megértően mosolygott. - Folytatjuk? - Igen! - vágta rá Natasa határozottan. 4. FEJEZET Mitch Cudahy gondterhelten ráncolta össze a homlokát. Több mint két órája, hogy elaludt. Ha Natasa azóta is a kádban ül, olyan lesz a bőre, mint az aszalt szilváé! Ha viszont a meleg víz álomba ringatta, akár meg is fulladhatott... Mitch gyors léptekkel átsietett a szobákon, és kopogott a fürdő ajtaján. - Itt vagy? Mivel nem kapott választ, lenyomta a kilincset. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, s az akasztón megszáradt bolyhos lepedő félreérthetetlenül arra utalt, hogy ifjú neje már rég távozott. Minden bizonnyal megunta a várakozást, és elindult, hogy körülnézzen a szállodában, vagy szemügyre vegye a belváros kirakatait... Cudahy úgy döntött, sürgősen a keresésére indul. Furdalta a lelkiismeret, hiszen magára hagyta Natasát, még ha pusztán a kimerültség döntötte is le a lábáról, és nem állt szándékában aludni. Ajegyzetfüzetre firkantott rövid üzenetet merő véletlenségből fedezte föl. A kávézóban viszont már aggódni kezdett. A füstös helyiségben vörös sapkás, éltes szabadkőművesek hangoskodtak, s ürítgették poharaikból a whiskyt meg a konyakot. Mitch tanácstalanságában egy táncosnőre emlékeztető, formaruhás nóhöz fordult, aki az ajtóbanjárt fel és alá, hogy fogadja a vendégeket. - Bocsásson meg, hölgyem, nem látott itt egy nőt? Az asszony értetlenül mérte végig a férfit. - Huszonnégy éves, sötét kosztümöt visel fehér blúzzal, a haja hosszú és barna - próbálta meg leírni Mitch Natasa küllemét. - Egyedülálló nő nemigenjön ilyenkor a kávézóba. - Az illető nem egyedülálló - tiltakozott ösztönösen a férfi. - A feleségemet keresem. Alig néhány órája, hogy összeházasodtunk. Az asszony halványan elmosolyodott. - Ehhez képest elég hamar elvesztette. Cudahyt ezek a szavak úgy felbőszítették, hogy faképnél hagyta a gunyoros nőszemélyt. Miután letett arról, hogy a biztonságiak segítségét kérje, maga indult Tiffnr hitvese keresésére, s hosszas kutatás után a játékteremben fedezte fel. Vörös sapkás öreg férfiak gyűrűjében ült az egyik kártyaasztalnál. Az egész társaság kitűnő hangulatban volt, harsányan nevetgéltek, miközben kortyolgatták a pezsgőt, és a fiatal asszonykát is ivásra biztatták. Mitch annyira meglepődött, hogy szinte gyökeret eresztett a lába. Sok mindent el tudott volna képzelni, de ezt nem. Az üldözött, mostoha sorsú Natasa Mihajlova, akit névházassággal kell megmenteni a kiutasítástól, egyjátékteremben gondtalanul szórakozik, mialatt ő, az áldozatkész férj aggodalmában tűvé teszi érte a szállodát! Cudahyt úgy elfutotta az indulat, hogy majdnem megfeledkezett magáról. - Hogy kerülsz ide? - lépett dühödten a feleségéhez. - Ó,Mitch...Kialudtadmagad?-ragyogottfölmámorosanNatasaszeme. - Azt az üzenetet hagytad nekem, hogy a kávézóban leszel, nem? - Dehogynem. Csak előbb benéztem ebbe a terembe, és ettől a kedves úrtól - mutatott Ben Houstonra - kaptam egy dollárt, hogy... - Add vissza azt a dollárt, és gyere! -vágott ingerülten Natasa szavába Mitch. Semmi kétsége sem volt afelől, hogy felesége többet ivott a kelleténél. Az asszonyka hadarva beszélt, és egy-egy szón elbotlott a nyelve. A sok korosabb szabadkőműves, egytől egyig a részegség határán, valósággal legeltette rajta a szemét. Mitch magában átkozódott. Ha nem nyomja el az álom, amíg Natasa fürdik, most nem tartanának itt! - Légy szíves, állj föl, és gyere! - ismételte meg az elóbbinél élesebb hangon. - Ha jól emlékszem, enni akartunk. - Szentséges ég, Mitch... Te borzalmasan éhes lehetsz... Ne haragudj, de erről telj esen megfeledkeztem. -A lány bűnbánóan tekintett Cudahyre, de nem emelkedett föl a székról, hanem kiitta a poharából a maradék pezsgőt. A dallasi olajmágnás Mitch elé lépett. - Bocsásson meg, uram! A nevem Ben Houston. Ha nem tévedek, ön Mitchel Cudahy, a kis Natasa férje? - Nem téved, csakugyan az vagyok - vetette oda Mitch szinte kihívóan, miközben kezet fogtak. - És lekötelezne, ha Mrs. Cudahynek szólítaná a feleségemet. - Ahogy parancsolja! - mosolygott bölcs megértéssel Ben. - De szeretnék gratulálni önnek. Mialatt huszonegyeztünk, Mrs. Cudahy akkora elragadtatással mesélt a férjéról, hogy ehhez foghatót még sohasem tapasztaltam. Mitch olyan megalázóan fölényesnek érezte a mágnás hangját, hogy legszívesebben az arcába csapott volna az öklével. - Ő adta nekem az egydollárost - mondta Natasa. - Neki köszönhetem, hogy nyertem. Cudahy homlokán összetorlódtak a ráncok. - Te játszottál is? - Rengeteget játszottam, Mitch - felelte az asszonyka gyermekded ártatlansággal. - El sem tudod képzelni, hogy mennyit! A tűzoltónak torkán akadt a szó. - Játszott, és nyert - tette hozzá Ben Houston. - Mrs. Cudahynek elképesztően szerencsés a keze, és bámulatos az emlékezóképessége. Majdnem kifosztotta az egész kaszinót. - Ben mutatta meg, hogyan működik a játékautomata, ő tanított meg rulettezni, huszonegyezni. Mindent neki köszönhetünk, Mitch! Te is hálával tartozol neki - dóltek Natasából a szavak. Cudahy azt sem tudta, melyik lábára álljon. Zavarban volt. Érezte, hogy az asztalnál ülók mind őrá meresztik a szemüket. - Nézzen oda! - mutatott a mágnás a Natasa előtt feltornyozott zsetonhalomra.-Ez csak a rulettnyereménye. Ha ajátékautomatáét és a kártyáét is hozzáveszem, Mrs. Cudahy több mint tizenkétezer dollárral hagyhatja el a termet. - Tizenkétezer dollár? - ámult el a tűzoltó. - Bizony, Mr. Cudahy! - nevetett föl harsányan Ben Houston. Natasa kezét a zöld posztóra helyezte. - Mitch, mondd már, hogy örülsz! Cudahy nem tehetett mást, teljesítette, amit újdonsült felesége kért. - Örülök. - Tényleg örülsz? - Persze, de azért szeretném, ha elindulnánk végre - toporgott a férfi egyre türelmetlenebbül. Ben Houstonjó érzékkel felmérte a helyzetet. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy magára hagyjuk az ifjú párt- szólt olyan nyomatékkal, hogy a társai is értsenek belőle. Natasa föl akart emelkedni a székról, a lába azonban felmondta a szolgálatot, és visszahuppant az ülókére. - Olyan a térdem, mintha gumiból volna. Mitch a felesége hóna alá nyúlt, majd talpra segítette. - Pityókás vagy. - Mi az, hogy pityókás? - Megártott a pezsgő. - Lehet, hogy túl sokat ittam? - Nem lehet, hanem biztos. A férfi szorosan átkarolta felesége derekát, s elindult vele az előcsarnok felé. Natasa botladozva lépkedett, de azért haladtak, és lassan közeledtek a felvonóhoz. - Mitch... Tiffwir - Igen. - Most haragszol? - Nem. - Egy kicsit se? - Egy kicsit se. Cudahy uralkodott magán, bár mérhetetlenül szégyenkezett, amikor észrevette, hogyjobbról is, balról is kíváncsi tekintetek követik dicstelen elvonulásukat. Legszívesebben a vállára kapta volna az asszonyt, amolyan tűzoltó módra, hogy mielőbb eltűnjenek a vendégek szeme elől. - Mitch... - Mi van? - Mondtam már, hogy neked nyertem? - Még nem mondtad. - Ha mondom, elhiszed? - El. - Mindent vissza fogok fizetni, amit rám költöttél. - Előre is köszönöm. Alig érkeztek meg a lakosztályukba, már csörgött a telefon. Ajátékterem menedzsere jelentkezett. Közölte, hogy amennyiben nincs ellenvetésük, Natasa a nyereményeiért egy csekket kap majd készpénz helyett. Mitch megküszönte a figyelmességet. Az asszonyka a vízágy szélén kuporgott, ahová a férfi ültette. Lerúgta a cipőjét, és fájdalmasan mozgatta a lábujjait, miközben maga elé meredt. - Mitch... - Mondd! - Sajnálom, hogy annyit ittam. Nem lett volna szabad... - Legközelebb kevesebbet iszol. - Mikor megyünk le az étterembe? - Majd ha kialudtad magad. Natasa feltápászkodott az ágyról, de közben megtántorodott, s ha Cudahy nem kapja el, a szőnyegen köt ki. A férfira borult átkarolta a derekát, fejét a vállára hajtotta, és lehunyta a szemét. Néhány pillanatig így álltak, szótlanul. - Emlékszel még az esküvőnkre? - kérdezte aztán Natasa, szinte suttogva, még mindig csukott szemmel. - Persze hogy emlékszem. - Szerinted érvényes? - Hogyne lenne érvényes! - Amikor Elvis azt mondta, hogy csókolj meg, vérezni kezdett az orrod, és csak átöleltél. - Az utcán megcsókoltalak. - Az az utcán volt, és nem az oltár előtt. Natasa olyan szorosan simult Mitchhez, hogy a férfi a ruhán keresztül is érezte, miként keményednek meg a csöppnyi mellbimbói. Ahogy Natasa a fülébe sugdosott, forró, pezsgőillatú lehelete az arcába csapott. - Szeretném, ha most is megcsókolnál... Cudahy nem volt fából. Két keze közé fogta párja arcát, majd a szájára hajolt. Natasa ajka lassan megnyílt. A férfi, miközben nyelve a lány szájában kalandozott, lefejtette róla a kosztümkabátot, s jobbját a blúza alá csúsztatta. Simogatta a hátát, kényeztette gerincoszlopának csigolyáit. A fiatal teremtés bőre szinte felforrósodott a tenyere alatt. Amikor a kebléigjutott, és az ágaskodó kis mellbimbókat kezdte dédelgetni, Natasa torkából kéjes sóhaj szakadt föl. Ez a hang annyira felszította Mitch szenvedélyét, hogy férfiasságát követelődzően a lány öléhez szorította. - Ó, Mitch... - remegett meg Natasa. Karját a férfi nyakára kulcsolta, lábfejét bebújtatta a nadrágszára alá, és nyelvével elszántan a szájába furakodott. Cudahy érezte, ha perceken belül nem vet véget ennek az egyre vadabb csókolózásnak, menthetetlenül elveszett. Legszívesebben letépte volna a lányról a ruháját, de sikerült úrrá lennie a vágyán. Gyengéden lefejtette nyakáról Natasa karját, és elhátrált tőle. - Most aludnod kell! - biztatta rekedten. Az asszonyka imbolyogva állt az ágy előtt, haja összeborzolódott, jobb válla elővillant a blúz alól. Tekintetében olyan csalódottság tükröződött, hogy Cudahy, ha a szívére hallgat, ismét a karjába zárja. - Azt hittem, hogy kívánsz... - Jól hitted - fogta át Mitch Natasa kezét. - Nincs olyan férfi a világon, aki ne kívánna meg egy ilyen szép nőt! - De nekem csak te kellesz, Mitch... Nálad különb férfival még nem találkoztam... - Most a pezsgő beszél belőled. Ha kialudtad magad, mindent másképpen fogsz látni. Cudahy gyengéden megsimogatta az asszony kócos fürtjeit, azután gyors léptekkel elhagyta a szobát. Tudta, hogy ha nem távozik azonnal, képtelen lesz ellenállni a kísértésnek. Mitch Cudahynek nem jött álom a szemére. Az ablakredőny résein már betűzött a nap, ő azonban még mindig csak forgolódott a heverőn. Szüntelenül Natasajárt az eszében. Nem kis riadalommal vette tudomásul, hogy a lány veszedelmesen közel került hozzá. Afelól semmi kétsége sem volt, hogy Natasa gyengéd érzelmeket táplál iránta, s hogy ezekkel ő könnyűszerrel visszaélhetne. Ebben az esetben azonban ocsmányul kihasználná a lányjóhiszeműségét. A férfi attól tartott, hogy csapdába került. Kívánta Natasát, talán szenc Ti ffawr vedélyesebben, mint eddig bárki mást. A házasságukat viszont annak akarta megőrizni, aminek tervezték: pecsétes okmánnyal hitelesített formaságnak, amelynek fejében Natasát nem utasítják ki az Államok területéről. Cudahy emellett őszintén tisztelte a lányt. Úgy vélte, megérdemelne egy hozzá illő, szerető férjet, akivel valódi házasságban élhetne. Magát azonban alkalmatlannak ítélte erre a feladatra, és nem is vágyott rá, sőt kifejezetten viszolygott tőle. Arról azonban sejtelme sem volt, hogyan alakul majd kettőjük viszonya, ha Natasa hozzáköltözik, így igazolva Donald Potter embereinek, hogy valóban házasok. Útban vissza Phoenix felé sem Natasa, sem Mitch nem ejtett szót a szállodában történtekről, noha mindkettejüknek az járt a fejében. Hazaérve Natasa két nagy bőröndbe csomagolta a legszükségesebb holrnijait, azután a férfi lakásához hajtottak. A lépcsóházban Mitch többször köhécselt, mint aki szólásra készül, de nem tudja, miként kezdjen hozzá. - Félek, meg fogsz rémülni a lakásomtól... Szörnyű állapotban van... - Fölösleges emiatt aggódnod. - Nem volt időm rendet csinálni... - Nem baj, én majd rendet rakok! Ahogy a szűk előszobába léptek, és bezárták maguk mögött az ajtót, a férfi jobban meglepődött, mint Natasa. Az általában oly elhanyagolt legénylakásban most a legnagyobb rend és tisztaság uralkodott. Az ablaküvegektól kezdve a kilincsekig minden valósággal ragyogott, sehol egy porpihe vagy maszatos ujjlenyomat. - Ezt nevezed te szörnyű állapotnak? -pillantott a lány Mitchre. Ilyen rend és tisztaság csak nagyon kevés ember otthonában található. A férfi szótlanul állt már azt hitte, megzavarodott, vagy valami idegen lakásba tévedt. Kopott, régi bútorai java részét valaki elszállíttatta, és újakat hozatott a helyükre. Új volt a széles hitvesi ágy, a nagy asztal, a négy szék, a tv-készülékkel szemben elhelyezett heverő a kék kockás pamuttakaróval. Díszgyertyát Cudahy sohasem tartott, most viszont ott pompázott egy piros színű az ágy mellett, a hatalmas, háromlábú állványon. Amint újra és újra végigtekintett a szobán, Mitchnek úgy rémlett, hogy az új szerzeményeket már látta valahol, csak arra nem emlékezett, hogy hol. - Virágot is kaptunk - kiáltotta Natasa a konyhából. A csokor közepébe bújtatva egy rövid levél rejtőzött. Amint átfutotta a sorokat, Mitch azonnal megértett mindent. - Édesanyám szeretettel üdvözöl, és reméli, hogy jól fogod itt érezni magad. - Köszönöm szépen. Ezek szerint neki köszönhető ez a káprázatos rend? - Neki és a húgomnak, Katie-nek. Még azt írja anyám, hogy a hűtőszekrényben találunk egy üveg pezsgőt. A barna serpenyóben levő étel friss, csak föl kell melegítenünk. - Nagyon kedves asszony az édesanyád - mondta Natasa, de a pezsgő puszta gondolatára is futkosni kezdett hátán a hideg. A feje még mindig iszonyúan fájt, mintha egy kókuszdiót törtek volna föl rajta. - Azt hiszem, tegnap annyi pezsgőt ittam, hogy az egy hétre is sok. - A másnaposság, drágaságom, maga a pokol. - Ismered? - De még mennyire! - legyintett Mitch. Már reggel észrevette, hogy Natasa macskajajosan ébredt, és kínlódik, de szándékosan nem ajánlotta föl, hogy hideg borogatást tesz a homlokára. Félt, hogyha babusgatni kezdi az ágyban, megint elragadtatja magát, és ott folytatja, ahol este az utolsó pillanatban sikerült abbahagynia. Amíg Natasa a konyhában foglalatoskodott, a férfi többször is végigárta két csöppnyi szobáját. Az új bútorokkal sehogyan sem tudott megbarátkozni. Azt nem vitatta, hogy sokkal szebbek, mint a régiek, de valahogy nem érezte magát otthon közöttük. Hiányolta a heverő huzatáról a sörfoltokat, amelyek meghitt baráti látogatásokra emlékeztették. A kidudorodó rugókat sem nézegethette, pedig ezek egy hajdani, felejthetetlen szeretkezést juttattak mindig az eszébe. Hirtelen különös izgalom uralkodott el rajta, valami vakrémülethez hasonló fogta el. Úgy érezte, hogy a Natasának tett lovagias ajánlata gyökeresen felforgatta az életét. Önzetlen segítóliészsége foglyul ejtette, s ebből a fogságból nem szabadulhat egyhamar. - Mit csinálsz? - kiáltotta ingerülten a konyha felé. - Nézegetem az edényeket. - Nem csomagolsz ki? - Dehogynem. - Akkor láss hozzá! Natasa a két bőröndöt behozta az előszobából Mitch szándékosan nem segített neki. Úgy gondolta, a különállását minden módon kifejezésre kell juttatnia. - A szekrényeket és a fiókokat úgy rendezd át, ahogyjónak látod. - Miért kellene átrendeznem őket? - tette le a csomagjait Natasa értetlenül a szőnyegre. - Nem szeretném, ha összekeverednének a holmijaink. - Ahogy gondolod... Tiffr Amikor a lány sértett szótlanságba burkolózva fölkattintotta a két bőrönd zárját, Cudahynek hirtelen mehetnéke támadt. - Van még néhány elintéznivalóm. - Mikor jössz haza? - Nem tudom. - A vacsorával megvárjalak? - Ne. Natasa későn kapott észbe. Akaratlanul csúsztak ki a száján ezek az árulkodó kérdések, pedig szentül elhatározta, hogy úgy fog viselkedni, ahogy az egy színlelt házasságban illik. - Mitch... - sietett riadtan a férfi után. - Igen? - állt meg Cudahy az ajtóban. - Ne érts félre! Eszem ágában sincs, hogy bármiben is korlátozzalak. - Nem is tudnál. Mitch Cudahynek valójában nem volt semmi dolga, pusztán arra vágyott, hogy valakivel megossza a gondjait. Vaktában indult el a városban, és csak bandukolt a járdán, amerre a lába vitte. Lelki szemei előtt újra és újra az esendő, kiszolgáltatott Natasa jelent meg. Tudta, hogy most inkább otrombán, mintsem megértően viselkedett vele. Furdalta a bűntudat, hogy nem sikerült olyan lovagiasnak maradnia, mint amilyen eddig volt. Azzal nyugtatta a lelkiismeretét, hogy amit vállalt, azt végül is teljesítette. A lányban nem élhetnek csalóka ábrándok. Felnőtt lévén neki is tudnia kell, hogy a házasságuk csupán a bevándorlási hivatalnak szól. Ő még csak nem is célzott rá, egyetlenegyszer sem, hogy Natasa letelepedési engedélyéért kész lenne feladni a függetlenségét és szabadságát! Találomra kószált az utcákon, mintha a régi életét keresné. Egyszeriben azon kapta magát, hogy ahhoz a házhoz érkezett, amelyben Meredith Roberts lakik. Lám, gondolta, az ösztöneim tudják, hová vezessenek... Némi tétovázás után csengetett a kaputelefonon. - Igen? - zendült föl Meredith fülbemászóan búgó hangja. - Mitch vagyok. Beengednél? - Csak nincs valami baj? - Nincs, de szívesen beszélnék veled. - Sürgős? - Ahogy vesszük... Meredith borvörös fürdóköpenyben jött eléje a liftajtóhoz. - Ne haragudj - mentegetőzött -, de nem számítottam a látogatásodra! Rövidesen adásban leszek, és eléggé igyekeznem kell. - Semmi baj. - Mitch belépett a lakásba, és letelepedett a süppedős heverőre. - Ha menned kell, veled tartok. Amikor előszörjárt a lakásban, úgy érezte, mintha hóvihar söpört volna végig a szobákon. Meredith Robertsnél a mennyezet, a padló, a falak éppen úgy fehérek voltak, mint a bútorok vagy a vázákban díszelgő selyemvirágok. Meredith a magas sarkú, bojtos papucsában megállt Cudahy előtt, és sokatmondóan a szemébe nézett. - Hiányoltalak az éjszaka. - El kellett utaznom. - Hallottam. - Kitól? - Az őrsön mondták, amikor kerestelek. - A riporternő fürkésző tekintettel mérte végig Cudahyt. - Ennek az utazásnak mi köze van a mostani látogatásodhoz? - Gondoltam, elmesélek neked valamit... Meredith nem vette le szemét a férfiról. - Szóval nem egy gyors szeretkezésrejöttél? - Sajnos, nem... - Kár. -Az asszony fölényesen felnevetett, azután megfordult. -Akkor gyere, és amíg felöltözöm, mesélj! Meredith Roberts, mielőtt ruhát öltött, a hálószoba tükre elé ült, és munkába vette az arcát. Mitch mögötte szorongott egy karosszékben. Azon törte a fejét, mit és hogyan mondjon el szeretőjének erről a bizonyos utazásról, ha már ide hozta a lába. - Láss hozzá, drágám - pillantott rá Meredith a tükörből -, mert rohan az idő! Olyan búvalbéleltnek látszol, mintha valami kellemetlenség ért volna. Cudahy bátorságot merített a biztatásból, s a fölösleges részleteket mellőzve elmondta, mi esett meg vele. Amíg beszélt, Meredith szakszerű mozdulatokkal rúzsozta a száját, krémezte a bőrét, s festette ki a szemöldökét. - Szép történet - mondta hűvösen, amikor a férfi befejezte. - Méltó városunk nagy hőséhez. - Kösz! - válaszolta Mitch. Örült, hogy túlesett a gyónással fölérő vallomáson, bár egy kissé még mindig bizonytalannak érezte magát. Nem tudta, mi lesz Meredith végső következtetése. -Arra gondoltam-folytatta-, mivel csak névházasságot kötöttem... - Arra gondoltál - szakította félbe Meredith -, hogy ettől mi még ugyanúgy hancúrozhatunk az ágyban, mint azelőtt. - Úgy van. Az asszony fölemelkedett a székról, és levetette a fürdőköpenyt, hogy sötét ruhát öltsön. Karcsú, indiánbarna teste kívánatosan hajladozott a fehér falak előterében. A televízió nézői nem is sejthették, hogy kedvencük, Ti ffar a képernyőn mindig visszafogottan mosolygó Meredith Roberts, milyen vérforraló szenvedéllyel tud ölelkezni,jobb híján akár egy bolyhos szőnyegen is. Mitch Cudahynek erről számtalan élménye volt. - Kérdezhetek valamit? - érdeklődött Meredith, miközben felhúzta a szoknyát. - Tessék... - A feleséged tudja, hogy most hozzám jöttél? - Nem. - Miért? Ha csupán színleg esküdtetek hűséget egymásnak, akkor mind a kettőtök azt csinál, amit akar. - A mi kapcsolatunk azért egy kicsit bonyolultabb ennél... - Minden házasság bonyolult. - Meredith ezt joggal állapíthatta meg, hiszen huszonnyolc éves létére már háromszor ment férjhez, és vált el. Mitch nézte, amint az asszony megigazítja a harisnyáját, majd egy félmagas sarkú fekete cipóbe bújtatja kecses lábfejét. - Szeretném tudni, Meredith, hogy ezek után... - Mielőtt válaszolnék erre - szakította ismét félbe a riporternő -, beszélni szeretnék a feleségeddel. Ha nem volt szolgálatban, Jake esténként rendszeresen edzett a tűzoltóság épülete mögött kialakított kosárlabdapályán. Mitch most is ott talált rá. Sógora hol távolról röpítette a labdát a kosárba, hol nekifutásból zsákolt. Egyik találatot a másik után érte el, s jóllehet nem akadt társa, úgy rohangált föl-alá a pályán jobbra-balra cselezve, mintha egy egész csapat állna vele szemben. Cudahy egy ideig szótlanul nézte, azután rákiáltott. - Lépéshiba! Jake megtorpant, és hátrafordult. - Igaz - lihegte. Folyt róla a víz, haja csatakosan hullott a homlokába. - Beállsz? - ütögette fél kézzel a betonhoz a labdát. - Nem. - Akkor mi szél hozott ide? - Gondoltam, megnézem, milyen formában vagy. Jake csípőre tette a kezét. - Szerinted? - Mondjuk közepesben. A férfi értette az ugratást, mosolyogva indult a sógorához. - Neked most a feleséged mellett volna a helyed, Mitch. - Persze... - komorodott el Cudahy. - Végül is megnősültél. - Fejezd be, jó? Jake megállt Mitch előtt, és tetőtól talpig végigmérte. - Egy ifjú férj nem lógatja így az orrát. Remélem, nincs valami baj... - De van. Mitch a sógorával a kerítés kőszegélyére telepedett. - Mondd meg őszintén - kérte Cudahy -, kinek fecsegtél erről a dologról? - Senkinek. Csak a feleségem tud róla. - Katie viszont azonnal rohant a mamához, igaz? - Rohanni nem rohant, de az biztos, hogy sietett. Ők takarították ki a lakásodat. Mitch ingerülten beletúrt a hajába. - Senki sem kérte erre őket. - Ugyan már, öregem! Az a két szoba ocsmányabbul festett, mint egy disznóól. Cudahy hirtelen fölemelkedett ültéból. - Az ördögbe is! Én úgy szerettem, ahogy volt! - A helyedben nem dühöngenék, hanem megköszönném nekik, amit tettek. Mitch pulykavörösen nézett a sógorára. - És a régi bútoraimat miért dobálták ki? - Mert olyan ócskák voltak, hogy azokat már csak a szentlélek tartotta egyben. Különben is, jobbakat kaptál. Remélem, rájöttél, honnan származnak. - Nem - csillapodott le hirtelen Mitch. - Rémlik, hogy valaha láttam már őket, de sejtelmem sincs, hogy hol. Jake nem akart hinni a fülének. - Ember! Ezek a nagyanyád bútorai! - A fenébe! - csapott Cudahy a homlokára. Egyszeriben megvilágosodott az emlékezete. Amikor a nagyanyja San Diegóba költözött, mindenét Phoenixben hagyta, hátha az unokáinak még szükségük lesz rá. Cudahy nagymama a rend és tisztaság megszállottja volt, úgy gondozta a holmiját, hogy az idő vasfoga sem hagyott nyomot rajta. - Most már emlékszel? - Hogyne! - bólintott Mitch. - Akkor azt is be kell látnod, hogy nincs miért dühöngened. Megkaptad az örökségedet, és kész. Cudahyjárkálni kezdett a beton szélén. - Nem erről van szó. - Hanem miről? - Nem érzem otthon magam a saját lakásomban. Nem találom a helyemet. Elismerem, szép is, tiszta is, csak éppen nem az, ami volt. Ti ffwr Jake arcán csúfondáros mosolyjelent meg. - Szerintem másfelől fúj a szél. Mitch megállt, és a sógorára nézett. - Mire gondolsz? - Nem mire, hanem kire. A feleségedre. Cudahy újra dühbe gurult. - Nekem nincs feleségem, Jake! Te tudod a legjobban, hogy névházasságot kötöttem. - De a nászéjszakát azért nem hagytad ki - mosolygott egyre gúnyosabban Jake. - Ne is tagadd! - Tévedsz. Laughlinban semmi sem történt közöttünk. - Akkor miért nem jöttetek haza már szombaton? - Azért, mert lerobbant a kocsim. Jake fölemelkedett a kőszegélyról, leporolta rövid szárú sportnadrágját, majd kezét Mitch vállára tette. - Figyelj rám, sógor! Ha igaz, amit mondasz, akkor neked most egy kiadós nászéjszakára lenne szükséged. - Jobb ötleted nincs? - Nincs. És őszintén szólva nem is értem, miért nem indulsz rögtön haza, hogy... - Azégszerelmére,Jake!-vágottközbecudahy.-Mégmindigképtelen vagy felfogni, miről van szó? - Arról, hogy Natasa halálosan szerelmes beléd, te pedig rettegsz, hogy előbb-utóbb ellágyulsz mellette, és akkor vége a szép legényéletednek. Mitchet szinte fejbe kólintották ezek a szavak. - Miket hordasz itt össze? Elment az eszed? Jake mosolyogva nézett végig a sógorán. - Gyere! Meghívlak egy fordulóra. 5. FEJEZET Hajnali kettőre járt, mire Mitch Jake segítségével hazavergődött. A méregerős tequilák és a mexikói sörök megtették a magukét. Feje kóválygott, füle zúgott, lába elnehezült. Botladozva támolygott föl a lépcsőn. A lakásajtó kulcsát csak harmadszori kísérletre sikerült a zár nyílásába illesztenie. Már az előszobában levetkőzött, szétdobálta a ruháit, cipőjét az asztal alá rúgta. Először a konyhába tévedt, s amikor végre betalált a hálószobába, a szőnyeg szegélyében megbotlott, és teljes hosszában végigzuhant az ágyon. Natasa még mindig aggódva virrasztott, amikor Cudahy megérkezett. Hallotta, ahogy Mitch kóválygás közben érthetetlen szavakat mormol maga elé. Mikor az ágyra esett, az utolsó pillanatban húzódott el előle a fal mellé. Amint elterült a lepedőn, a férfi nyomban bódult álomba merült, és hortyogni kezdett. Egy ideig mozdulatlanul hevert, azután hirtelen a másik oldalára vetette magát. Ahogy fordult, jobbja a lány mellén kötött ki. Natasának elakadt a lélegzete. Cudahy anyaszült meztelenül feküdt mellette, annyira közel hozzá, hogy a lábuk is összeért. Félig nyitott szájából az alkohol gőze csapott a lány orrába. Már arra gondolt, hogy óvatosan kimászik az ágyból, és a heverőn készít fekvómelyet magának. Duzzadó keble azonban olyan meghitt fészket talált Mitch hatalmas tenyerében, hogy képtelen volt elmozdulni a helyéró1. Mitch Cudahy álmában egy napfényben fürdő néptelen szigetenjárt. A part forró homokján ölelkezett. A lány, akit a karjában tartott, Natasa Mihajlovát idézte az emlékezetébe. A távolban ringatódzó jachton valaki a Kék Hawaü egyik népszerű dalát énekelte. Az epekedve búgó mély hang mintha Meredith Robertsé lett volna. Ti ffwr A mellette heverő lány szorosan hozzásimult, bőréből a trópusi virágok illata áradt, szájának íze édesebb volt, mint a frissen szedett déligyümölcsöké. Mitch nem tudott betelni vele. Simogatta a lány hátát, a karját, csókokkal borította el testének minden részét. Natasának egy szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a férfi álmában öleli és csókolgatja. De még ez is olyan mérhetetlen boldogsággal töltötte el, hogy a pizsamáját kigombolva Mitch kezének és szájának is szabad utat engedett. Karját óvatosan Cudahy nyaka alá csúsztatta, s nyelvével többször megízlelte mellkasának dús szőrzetét, majd becéző orosz szavakat sugdosott a fülébe. Mikor a férfi a térdét combjai közé tolta, és az öléhez feszítette, Natasa akkora szenvedéllyel szorította össze a lábát, hogy Cudahyfölébredt. Mitch jó ideig csak pislogott kábulatában, mire rájött, hogy kinek a karjában fekszik. - A fenébe... -Nyomban kihengeredett az ágy szélére, és nyakáig húzta a takarót. - Hogy kerültem ide...? - Ide feküdtél. - És mit csináltam? - Aludtál - könyökölt mosolyogva a párnájára Natasa. Cudahy gyanakodva jártatta körbe a szemét a hajnali derengésben. - Te is aludtál? - Persze. - Nem ébresztettelek föl? - Nem - füllentette Natasa. Két arcfelén még ott vöröslöttek a vágy lázrózsái. Álom és valóság összekeveredett Mitch fejében. Ahogy Natasára pillantott, és szemébe ötlött a lány keble, mely kívánatosan bújt elő a pizsamakabát alól, mégjobban elbizonytalanodott. - És álmodtál is? - kérdezte hosszabb hallgatás után. - Igen. - Mit? - Arra már nem emlékszem. Mitch csalódottan vette tudomásul, hogy Natasa begombolj a a pizsamakabátját, s így szemét nem legeltetheti tovább a mellén. A lány elnyújtózott a takaró alatt. - Gondolom, te is álmodtál. - Jól gondolod. - Remélem, nem holmi égő áruházról... - Fogalmam sincs, hogy miről. Az este piszkosul becsíptem. - Tényleg? - színlelte Natasa a meglepettet. - A sógorom úgy töltögette belém a tequilát meg a sört, mintha feneketlen hordó lenne a gyomrom. Natasa oldalról figyelte Mitchet. A férfit kínozhatta a fejfájás, mert a szeme annyira összeszűkült, hogy szinte semmi sem látszott belőle. - Jake nem szokott ilyesmit csinálni. - Nem tudom, mitől vadult be. - Biztosan mondtál neki valamit - puhatolódzott óvatosan az aszszonyka. - Beszélgettünk a régi idókról. - Ha itthon maradsz, és velem beszélgetsz, nem járod meg így. Cudahy érezte, ha bármit válaszol, ingoványos talajra téved. Tekintetével sehol sem lelt rá a ruháira, ezért azután szemérem ide vagy oda, úgy mászott ki a takaró alól, ahogy volt. Natasának kis híján elakadt a lélegzete. Mitch az arányosan kidolgozott izomzatával meztelenül daliásabbnak tűnt, mint egy görög hős szobra. - Ne haragudj, hogy melléd feküdtem - mentegetőzött Cudahy, miközben a fürdőszoba felé indult. - Részegségemben kiment a fejemból, hogy itt vagy. - Az én hibám... - riadt föl ámulatából Natasa. - Ezentúl a heverőn fogok aludni. - Szó sem lehet róla! - Csakis erről lehet szó. Azzal, hogy feleségül vettél, te már megtetted a magadét. Nem foglak még az ágyadból is kitúrni. - Natasa!-fordultvissza,ésemeltemegahangjátmitch.-Amígegyütt kell maradnunk, tied az ágy, és enyém a heverő. A vendégem vagy. A lány úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe. Amíg együtt kell maradnunk... a vendégem vagy - ez a néhány szó egyetlen pillanat alatt éppúgy szétfoszlatta az éjszaka mesés álomvilágát, mint titkolt reményeit. Fejére húzta a paplant, és a könnyeivel küzdött. Míg ő epekedve vágyakozik a férfi szerelme után, Mitch Cudahy azon fáradozik, hogy áttörhetetlen falat emeljen közéjük! Mintha még a lehetőségét is ki akarná zárni, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Jó időbe telt, mire sikerült legyűrnie keserűségét. Amikor újra lehiggadt, gyorsan felöltözött, és rendbe hozta a szemét. Nem szerette volna, ha lelepleződik a férfi előtt. Épp időre készítette el a reggelit. Amint a gépből gőzölögve csordogálni kezdett a kávé, Mitch megjelent a konyhában. Noha majd félórát állt a forró zuhany alatt, és tükörsimára borotválta az arcát, az átdorbézolt éjszaka nyomait nem sikerült eltüntetnie. - Másnapos vagy? - mosolygott rá Natasa olyan megértő kedvességgel, mintha valódi házasok lennének, a mézeshetek kellős közepén. - Asiralomházbankülönbüléreznémmagamat-dörzsöltemegcudahy fájdalmasan a halántékát. - Akkor dupla adag kávét kapsz! Ez talán segít. aa 45 TI ffANY A lány azt a ruhát vette fel, amelyben Mitch még sohasem látta. Glory többször is biztosította afelől, hogy a fehér felsőrész a tengerkék aljjal és a lapos sarkú sötét cipővel remekül áll rajta. - Istenien nézel ki - mérte végig elismerően a férfi. - Ezt bóknak szántad? - Nincs érzékem a bókhoz. Komolyan beszélek. - Akkor köszönöm - pirult el Natasa. Egy nagy bögrét teleöntött kávéval, és Mitch elé tolta az asztalon. - Ülj le, és idd meg! Használni fog. A férfi kortyolt a feketéből, majd ismét a lányra emelte a szemét. - Donald Potter előtt is ebben a ruhában kell megjelenned. Szerintem, ha rád néz, csorogni fog a nyála, és azonnal megkapod a zöld kártyát. - Magasságos ég! - kapott a fejéhez Natasa. - A szerda tíz óráról majdnem el is felejtkeztem. - Riadtan Cudahyre pillantott. Elkísérsz? - Persze. Hiszen ezért kötöttünk házasságot. - Potter biztosan egy csomó dolgot fog kérdezni tólünk aggodalmaskodott Natasa. - Mi meg felelni fogunk a kérdéseire. - De én szinte semmit sem tudok rólad... - Majd megtanulod, amit tudnod kell. - Hogyan? Mitch Cudahy felhajtotta bögréjéből a kávét, azután áthajolt az asztalon, és mutatóujját gyengéden végighúzta Natasa remegő ajkán. - Amíg engem látsz, nincs mitől félned, drágaságom! Natasa megfogadta Mitch tanácsát, és a kihallgatásra azt a ruhát vette föl, amelyet a férfi ajánlott. Mint újdonsült férj Cudahy is kiöltözött, nyakkendóben, sötét zakóban és nadrágban feszített felesége oldalán. Jóllehet percnyi pontossággal érkeztek Donald Potter előszobájába, várakozniuk kellett. Miközben a nő szorgalmasan ismételgette magában a férjére vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, Mitch egyre többször és egyre idegesebben pillantott az órájára. Felháborította az indokolatlan késlekedés. Holmi packázást sejtett mögötte, hiszen az időpontot pénteken maga a hivatalnok határozta meg. - Mi a fenét képzel ez az ember? - hajolt Natasa füléhez. - Mr. Potter állami alkalmazott, biztosan sok a dolga csitította a felesége. - En is állami alkalmazott vagyok. - Nyugodj meg! - Mindjárt rátöröm az ajtót. - Kérlek szépen, Mitch, ne ronts el mindent! Natasa türelmesen ült a műanyag széken. Oroszországban megszokta, hogy a pontosságnak szinte senki sem tulajdonít jelentőséget. Most attól tartott, Mitch elveszti a fejét, és indulatában olyasmit mond vagy tesz, amivel minden esélyüket eljátssza. Végre azután kitárult az ajtó, s az iroda küszöbén megjelent a titkárnő. - Ön Natasa Mihajlova? - Igen - emelkedett föl a fiatal teremtés. Izgalmában krétafehérré vált az arca. - Mr. Potter fogadja önt. - Legfőbb ideje! - mondta epésen Mitch, majd határozott léptekkel elindult a neje után. - Mr. Potter Natasa Mihajlovával kíván beszélni -próbálta meg elállni az útját a titkárnő. - A hölgy a feleségem, és Mrs. Cudahy a neve - tolta félre a nőt Mitch. Donald Potter gondosan áttanulmányozta a házassági anyakönyv kivonatát, s közben egyetlen arcizma sem rándult. Hűvös tárgyilagossággal olvasta végig a bejegyzéseket, ellenőrizte a pecsét hitelességét. Natasa a kívánatos meselenésével semmiféle észlelhető hatást nem gyakorolt a sápatag férfiúra. - Érdekes - nézett szemüvege lencséje fölött Potter először Natasára, majd Mitchre. - Ugye? - vigyorgott a tűzoltó. - Számítottunk rá, hogy meg fog lepődni. - Tévedtek, Mr. Cudahy. Nem lepődtem meg. - Ezt hogy értsem? - Ahogy mondom. - Donald Potter szokásához híven orra hegyére csúsztatta a szemüvegét. - Nagyon sokan folyamodnak ehhez az átlátszó fogáshoz. Ha Natasa Mihajlova azt hiszi, hogy minden rendben van, nagyon téved! Sunyi patkány! - morgolódott magában Mitch indulatosan. - Mr. Potter, a hölgyet most már Mrs. Cudahynek hívják. Nevada és az Egyesült Államok törvényei szerint szombat óta a feleségem. Ebben nincs joga kételkedni! - Ebben nem is kételkedem. Csak elgondolkodtat. - Megtudhatnánk, hogy miért? - Például a házasságkötés időpontja miatt. - Egy szabad országban mindenki akkor és azzal áll oltár elé, amikor és akivel akar. - Ezt sem vitatom. Ti ffawY - Akkor mi a gondja? Natasa homlokát hideg verítékcseppek lepték el. Aggodalmasan nézte, ahogy Donald Potter leveszi a szemüvegét, azután egy darabka szarvasbőrrel mind a két lencsét gondosan átdörzsöli. - Különösnek találom, hogy pénteken Mrs. Cudahy nem is említette, hogy szombaton, azaz másnap házasságot köt egy amerikai állampolgárral- fejezte be a szemüveg tisztogatását Potter. - Azért nem említette, mert akkor még ő sem tudta - mosolyodott el fölényesen Mitch. - Ön szerint tehát habozás nélkül el kell hinnem, hogy a kiutasítás és a házasságkötés időpontja merő véletlenségből esik ilyen közel egymáshoz? - Erről szó sincs! - mosolygott továbbra is Mitch. - A két időpont ön miatt került ilyen közel egymáshoz, Mr. Potter. Ha pénteken nem fenyegeti meg a menyasszonyomat... - Én nem szoktam fenyegetőzni, Mr. Cudahy! - vágott közbe Donald Potter. - Én a törvény betűjének és szellemének szerzek érvényt. Ez a feladatom. - Ahogyparancsolja!-fölényeskedetttovábbatűzoltó.-Péntekenúrrá lett rajtam a pánik, hogy elszakítj ák tőlem Natasa Mihajlovát, és egy percig sem haboztam tovább. - A férfi tüntetően megcsókolta Natasa jéghideg kezét. - A szerelem már csak ilyen, Mr. Potter. A tisztviselő szenvtelen arccal nézte végig, ahogy Mitch, mintha nem tudna parancsolni az érzelmeinek, a nő tenyerébe is belecsókol, majd gyengéden megsimogatja a haját. Natasa megijedt, hogy Cudahy túl átlátszóan tölti be a szerepét, ezért elhajolt mellóle. Donald Potter egy ideig tanulmányozta az asztalán heverő iratokat, azután fölnézett. - Mivel házasságra léptek, külön kell kihallgatnom önöket. Mitchnek arcára fagyott a magabiztos mosoly, de sikerült legyűrnie idegességét. - Nem gondolja, Mr. Potter, hogy túllépi a hatáskörét? - Nem, Mr. Cudahy. Kötelességem meggyőződni róla, hogy valóban együtt élnek-e. - Az ég szerelmére! Azért esküdtünk össze, mert együtt akarunk élni! A tisztviselő, mintha meg sem hallotta volna a tűzoltó kifakadását, Natasára pillantott. - Megkérem, Mrs. Cudahy, hogy foglaljon helyet a váróban! Majd szólítani fogjuk. Natasa alig bírt uralkodni az izgalmán. Képtelen volt a váróban maradni, kiment a folyosóra. Olyan ideges léptekkeljárkált föl-alá egyik ablaktól a másikig, mintha menekülne valaki elől. Mitchcsel otthon begyakorolták a várható kérdésekre adandó válaszokat, azt azonban csak találgatni tudták, hogy Potter végül is mi vagy mik iránt fog érdeklődni. Csupán afelől nem volt kétségük, hogy ha ellentmondásba keverednek egymással, olyan fegyvert adnak az ügybuzgó hivatalnok kezébe, amellyel az egészen biztosan eléri a célját. Sejtelme sem volt Natasának, mennyi ideje vergődött ebben az idegtépő feszültségben. Amikor szólította a titkárnő, csupán egy pillanatra láthatta Cudahyt. Ahogy elhaladtak egymás mellett, a férfi gyengéden megérintette a kezét, és biztatóan rákacsintott. Natas a úgy foglalt helyet az irodában, mintha valami kínpadra ült volna. Ennek ellenére igyekezett nyugalmat parancsolni magára, és összeszedni a gondolatait. - Mrs. Cudahy - emelte rá a szemét Potter -, volna olyan szíves megmondani nekem, hogy mi a kedves anyósa keresztneve? - Margaret. - A sógornőjét hogy hívják? - Katie-nek. - Van gyereke a sógornőjének? - Van. - Fiú vagy lány? - Lány. - Az ön férje szokott inni? Natasa egy pillanatra elbizonytalanodott. - Ritkán... - Alkalmanként? - Igen. Ha elmegy a barátaival beszélgetni, akkor fólhajtanak néhány pohárral. -A lány azt az estét idézte maga elé, amikor Mitch a sárga földig lerészegedett. - Mr. Cudahy mit iszik a legszívesebben? - Tequilát és mexikói sört. . - Értem. Donald Potter előtt egy papírlap feküdt. Natasa válaszai után golyóstollával minden alkalommal feljegyezett valamit erre a lapra. A fiatalasszony majdnem bizonyos volt benne, hogy a feleleteit veti össze a Mitchtől kapott válaszokkal, majd minősíti őket. A hivatalnok átfutotta a jegyzeteit, azután ismét Natasára emelte a tekintetét. - Mrs. Cudahy, a kedves férje a tyúk- vagy a csirkehúst részesíti előnyben? 48 49 Tiffwr - A csirkét. - És mi a kedvenc étele? - A frissen sült marhaszelet vegyes salátával. - Utóételt fogyaszt? - Néha. - Ha igen, akkor mit? - Cseresznyés lepényt vaníliás öntettel. Az almás süteményt kifejezetten utálja. - Értem - mondta újra Donald Potter, miközben szorgalmasan jegyzetelt. Natasa lassan kezdett megnyugodni. Úgy érezte, eddig helytálló válaszokat adott, Mitch étkezési szokásait illetően pedig remekelt. Csupán az italozás tekintetében maradtak benne kétségek, de remélte, hogy a helyes feletekre sikerült ráhibáznia. - Bizonyára jó néhányszor voltak együtt moziban - folytatta Potter a faggatózást olyan szívós kitartással, mintha képtelen volna abbahagyni. - Mondana egy olyan filmet, amelyik mind a kettőjüknek egyformán tetszett? - Szerelem Las Vegasban. - Van közös daluk? - Igen. A Hamaüan Wedding Song - vágta rá kapásból Natasa. Bízott benne, hogy az esküvőjükre való tekintettel Mitch sem mondott mást, jóllehet sem filmekról, sem dalokról nem esett szó közöttük, amikor készültek a kihallgatásra. - Melyik volt az a regény, amelyet a férje mostanában olvasott? A nő elsápadt. Imént támadt önbizalma úgy párolgott el, mint egy gyűszűnyi víz a déli napon. Fogalma sem volt, Mitch miket szokott olvasni. - Nem tudja? - Nem... A férjemet nagyon igénybe veszi a szolgálat, Mr. Potter, és... - A szabadidejében azért biztosan olvas néha. - Biztosan... - rebegte Natasa. - Csak éppen a felesége nem tud róla. Érdekes, ugye? Natasának semmi sem jutott az eszébe, amit válaszolhatott volna. Donald Potter látható elégedettséggel köszörülte meg a torkát. - Ne vegye zokon, Mrs. Cudahy, de most néhány egészen bizalmas természetű kérdést kell intéznem önhöz. Natasa hátán végigfutott a hideg. Ettől a fordulattól félt a legjobban. - Muszáj? - Igen. - Engem úgy tájékoztattak, hogy axragánélet titkát védi a törvény... - Itt most másról van szó. Natasa homlokán kiütközött a verejték. Donald Potter a szemüvege lencséje fölött olyan szúrós szemmel nézett rá, hogy úgy érezte, máris lelepleződött. Szédülés környékezte. Meg kellett markolnia a szék karfáját. - Ön fekszik le először vagy a férje? - Én... - Hálóingben? - Pizsamában... - Mr. Cudahy is? - Igen... Natasa ereje végső megfeszítésével próbálta menteni a menthetőt. Amint azonban a tisztviselő egyre bizalmasabb részletek felől kezdett érdeklődni, ellentmondást ellentmondásra halmozott. Donald Potter az arcátlan kíváncsiságával olyasmiről akart tudomást szerezni, ami eddig még sohasem történt meg közte és bzitch között. Amikor Potter közölte vele, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést, a lány a könnyeivel küzdve, lángvörösen tántorgott ki az irodából. A várószobában Cudahy sietett eléje. - Minden rendben? - Remélem... A férfi gyanakvóan mérte végig feldúlt hitvesét. - Bántott? - Csak nem képzeled... - próbált mosolyogni Natasa, de eleredtek a könnyei. Cudahy észrevette, hogy a titkárnő minden szavukra figyel. Hirtelen hangot váltott. - Ülj be a kocsiba, és várj meg! Nekem még van egy kis elintéznivalóm. Mitch kopogás nélkül rányitotta Donald Potterra az ajtót. A hivatalnokot láthatóan meglepte, hogy Cudahy hirtelen ott termett az asztala előtt. - Úgy emlékszem, mi már befejeztük. - Maga igen, de én még nem - sziszegte a fogai között Nlitch olyan elszántsággal, hogy Potter ijedtében levette a szemüvegét. - Mr. Cudahy! Felszólítom, hogy azonnal hagyja el az irodámat! - Először elmondom, amit akarok. - Akkor hívom a biztonságiakat. - Próbálja meg! Potter leemelte a villáról a telefonkagylót, tárcsázni azonban már nem maradt ideje, mert Mitch áthajolt az asztal fölött, és kitépte kezéből a hallgatót. - Vegye tudomásul, Potter, kikérem magamnak, hogy úgy bánjon a feleségemmel, mint ahogy bánt! 50 51 Tiffwir - Ez az orosz bevándorló csak papíron a maga felesége, Mr. Cudahy. Ha a feje tetejére áll, akkor sem kapja meg. a zöld kártyát! Mitchet úgy elfutotta az indulat, hogy többé nem tudott uralkodni magán. A gallérjánál fogva megragadta a csenevész Donald Pottert, fél kézzel kiemelte a székéből, és alaposan megrázta. - Figyeljen rám, maga sunyi patkány! Natasa Mihajlova a törvényes feleségem! Ha még egyszer megpróbálja elgáncsolni, velem gyűlik meg a baja! - Az erőszakért ebben az országban börtönjár- dadogta Potter a tűzoltó vasmarkában. - Így van! - kiáltotta Mitch. - Gondoskodni fogok róla, hogy gyilkosokkal kerüljön egy cellába! - Cudahy belevágta székébe a hivatalnokot. Az ütődéstól Donald Potterral megindult a kerekes lábú szék, és csak akkor állt meg, amikor nekiütközött a falnak. 6. FEJEZET Natasát annyira megviselte a hosszú kihallgatás, hogy teljesen összetört. Úgy érezte, az utolsó, döntő menetben vesztett, de most már ezzel sem törődött. Donald Potter az alattomos kérdéseivel kiégetett belőle mindent. Elhatározta, hogy az utcán kószálva várja meg Mitchet, nem ül be a kocsij gába. Egy ékszerbolt kirakatában kezdett el nézelődni. A hatalmas üvegtábla mögött gyűrűk, nyakékek, láncok és karperecek ragyogtak vakító fényességgel, ahogy a nap rájuk tűzött. Éppen Elvis tiszteletes gyűrűket rejtegető fiókja jutott az eszébe, amikor valaki észrevétlenül a háta mögé került, s egyetlen mozdulattal leszakította válláról a táskáját, majd futásnak eredt vele a járdán hömpölygő tömegben. Natasába mintha villám hasított volna bele. Nemcsak az iratai voltak a retiküljében, de a csekk is a nyereménye teljes összegével. - Tolvaj ! Fogják meg! - kiáltotta olyan hangerővel, ahogy csak a torkán kifért. Mitch Cudahy, miután a kocsiját üresen találta, erre a kiáltásra figyelt föl. Nem sokat kellett nézelődnie, hogy fölfedezze azt a nyamvadt alakot, aki a járókelók között cikázva igyekezett egérutat nyerni. Azonnal a nyomába eredt. Az elvetemült fickó jelentős előnyre tett szert vele szemben, Mitch azonban jó formában volt. Nyakába kapta a lábát, s egyre közelebb került hozzá. A tolvaj érezte, hogy bajban van, s amennyire csak tellett az erejébö1, rákapcsolt. Gátlástalanul taszigálta félre útjából az embereket, többször vakmerően átvágott az úttesten, sorozatosan fittyet hányt a közlekedési lámpa piros jelzésére. Natasa eléggé lemaradva ugyan, de rohant utánuk. Most már Mitchet féltette, nem a pénzét. Cudahy hajmeresztő ügyességgel cikázott a gépkocsik és az autóbuszok között, hogy valamilyen módon elébe kerüljön a menekülőnek. Egy építkezés felvonulási területén el is vágódott, de nyomban talpon termstt, és olyan iramban nyargalt tovább, mintha sajgó térde és tenyere megtáltosította volna. 1 TifwY Igyekezetét azon a sétatéren koronázta siker, amelynek közepén egy szökólűt vízsugarai törtek a magasba. A kút medencéje előtt csípte nyakon az enyveskezű fiatalembert. Dulakodás közben mind a ketten a medence térdig érő vizébe pottyantak. Mitch pillanatok alatt bőrig ázott, de azért hátratekerte a fiú kezét, s elvette tőle a táskát. Mintha a föld alól került volna elő, két motoros rendőr érkezett a helyszínre, majd röviddel utánuk Natasa. Miután Cudahy röviden beszámolt a történtekről, a rend egyik őre megbilincselte, és elvezette a tolvajt. Natasa nem pillantott sem a táskájára, sem a tolvaj után, őt csak Mitch érdekelte. - Megütötted magad? - kérdezte lihegve. - Egy kicsit. - Nlutasd... A férfi jobb tenyere alaposan felhorzsolódott, több helyen szivárgott belőle a vér. -- Sürgősen fertőtleníteni kellene - aggodalmaskodott Natasa. -- Majd otthon... A lány végigfuttatta a szemét Mitchen. - A nadrágod is elszakadt. - Nem érdekes. A második rendőr Cudahyhez fordult. - Gondolom, feljelentést kívánnak tenni. - Persze. - Nem! - vágott közbe Natasa, ijedtében olyan hangosan, hogy az már kiáltásnak hangzott. Mitch értetlenül nézett a rá. - Tréfálsz? Én majdnem a nyakamat törtem, hogy elcsípjem ezt a gazembert, te pedig... - Épp ez az - szakította félbe idegesen Natasa. - Örüljünk, hogy nem esett komoly bajod... Megvan a csekkem... Megvannak az irataim ... - A tolv ajt pedig hagyjuk futni? - lvliért hagynánk? Most bilincselte meg, és vitte el a rendőr. - Az ég szerelmére, Natasa! Ha most nem jelentjük föl hivatalosan, akkor úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, és simán elengedik. A második rendőr kezdte elveszíteni a türelmét. - Döntsék el végre, velem jönnek, vagy... A lány elbűvölő mosolyt csalt az arcára. - Bocsásson meg - pillantott a rendőrre -, de szeretnék néhány szót váltani a férjemmel! - Karon fogta Mitchet, és néhány lépésnyire elvezette a szökőkúttól. . - Mi ütött beléd? - háborgott a férfi. - Elment a józan eszed? - Halkabban! - kérte riadtan Natasa. - Értsd meg, nem szeretnék a rendőrségre menni. - De miért? - Ha fóljelentjük a tolvajt, ott lesz a nevem egy iraton. - És? - Ebből még bajom lehet. - Hogy az ördögbe lehetne ebből bajod? Nem te loptál, hanem az a kis nyamvadék. - Akkor is. Akinek a neve szerepel a rendőrségen, azzal bármi megeshet. Mitch most értette meg Natasát. Harsányan fölnevetett. - Drágaságom, ne téveszd össze Amerikát Oroszországgal! - Te jóságos ég! - csapta össze Margaret Cudahy a kezét. - Ruhástól vízbe ugrottál? A tűzoltó zavartan mosolygott az édesanyjára. - Ugyan, mama! Lefröcskölt egy locsolóautó. - Csak nem képzeled, hogy ezt el is hiszem? - Akár elhiszed, akár nem, így történt. - Mitch láthatóan fázott. A párjára mutatott. - Ő Natasa, a feleségem. Barátkozzatok össze, addig én rendbe hozom magam! Natasa úgy érezte, mintha parázson állna. Nem gondolta, hogy ilyen körülmények között fog megismerkedni az anyósával. Margaret Cudahynek kulcsa lehetett a fia lakásához, másképpen nem kerülhetett volna ide, ahogy a takarítást és a bútorcserét sem tudta volna lebonyolítani Katie-vel, amíg öli Laughlinban ártak. - Örülök, hogy megismerhetlek, Natasa - ölelte át az anyósa. - Én is, Mrs. Cudahy. - Szeretném, ha Margaretnek szólítanál. - Köszönöm. - Később azután tegezhetsz is, és mamának nevezhetsz, mint a gyerekeim. Persze, csak akkor, ha nincs ellenedre. - Nem lesz ellenemre. Margaret Cudahyn nem hagyott nyomot a múló idő, korát meghazudtolóan fiatalosnak látszott. Termete, arcvonásai egyaránt a fiára emlékezcc TiffwY tettek. Szerény háziruhát viselt, s egész lényéből olyasféle családias meleg sugárzott, amely Natasát azonnal levette a lábáról. - Hogy tetszik a lakás? - kérdezte nem titkolt kíváncsisággal az asszony. - Csodálatos. Mitch rá sem ismert, amikor megérkeztünk. - Muszáj volt átrendezni. Lesült volna a képemról a bőr, ha a fiam egy ólba költözteti be a feleségét. - Én a régi állapotában nem ismertem a lakást. - Mégezaszerencse!-Margaretbelekaroltamenyébe.-Gyere!Főztem nektek teát. Az ízlésesen megterített konyhaasztalra három porcelán csésze volt kikészítve. - Mielőtt bármiról is szót ejtenénk, légy szíves, és mondd meg, mi az ördög történt a fiammal, hogy ilyen vizes lett! - húzott két széket az asztalhoz Margaret. Natasa semmiképpen sem akarta hazugságban hagyni Mitchet. - Vigyázatlanul mentünk át az úttesten, akkor fröcskölte le az az autó. - Szóval nem füllentett? - Nem. - És te hogy úsztad meg? - Nekem sikerült félreugranom. Az asszony rosszallóan csóválta meg a fejét. - Mitch biztosan megint vagánykodott. - Nem tudom - mosolygott a lány -, lehet... - Melletted, remélem, leszokik majd erről az örökös hősködésról. Margaret töltött a csészékbe a teából. - Ha szülsz neki egy trónörököst, a fejemet teszem rá, hogy megszelídül, s olyan lesz, mint egy kezes bárány! Natasa nem mert fölnézni. Döbbenten vette tudomásul, hogy nemcsak Mitch, de Katie és Jake is elhallgatta az asszony előtt, hogy ők Laughlinban csupán névházasságot kötöttek, melynek előbb vagy utóbb mindenképpen vége szakad. - De nincs jogom, és nem is akarok beleszólni abba, ami csak rátok tartozik - kortyolt bele a teába Margaret. - Inkább te mondd el, mire jutottatok a bevándorlási hivatalban! - Bármilyenfurcsánhangzik,denemtudom-emelteszájáhozacsészét a lány. Igyekezett leplezni, mennyire remeg a keze. - Hogyhogy nem tudod? - Azt mondták, majd értesítenek. - Akkor nem kell aggódnod. Nálunk ezekből az ügyekből iszonyatos hűhót csapnak. A törvényes házasság ellen azonban nem tudnak szót emelni. Legfeljebb kíváncsiskodnak majd, hogy nem színleg esküdtetek-e meg. - Lehet... - Biztos. Erre készülj fel! A hivatalnok urak szeretnek a hálószobákban kutakodni. A lány arca lángba borult. - Bocsáss meg, nem tudtam, hogy ennyire szégyenlős vagy! - mentegetőzött Margaret. - Nem vagyok szégyenlős... - vörösödött el még jobban Natasa. - Nincs is miért pirulnod - mosolygott kedvesen az asszony. - Te pontosan úgyjártál a fiammal, mint én a férjemmel. Szerelem első látásra., Képzeld, Mitch apja is tűzoltó volt! Füstmérgezéssel hozták be a mentók. Épp ügyeletes voltam. Az arcát annyira belepte a korom, hogy semmit sem láttam belőle. Mégis azonnal tudtam, hogy számomra ő az igazi. És nem tévedtem. A lány csodálkozva nézett Margaretre. - Szintén ápolónő? - Miért, te is az vagy? - Otthon egy sebészeti osztályon dolgoztam. - Én a Szent József Kórház baleseti osztályán, immáron harminchárom éve. Mitch nem mondta? - Nem. - Az apjáról sem mesélt? - Egy szót sem. Margaret felháborodva tolta félre csészéjét az asztalon. - Sürgősen ráncba kell szedned a férjedet! Ideje, hogy leszokjon erről az értelmetlen titkolózásról. Mitch Cudahy, tetőtól talpig átöltözve, ebben a pillanatban lépett a konyhába. - Kibeszéltétek magatokat? - ajándékozta meg anyját is, Natasát is egy-egy mosollyal. - Téged beszéltünk ki, fiam! - fordult feléje haragosan Margaret. Elsüllyedek a szégyentől, hogy a menyem semmit sem tud a családunkról, ahogy én sem az övéről. - Nagyon kérlek, mama, hagyj föl a szemrehányásaiddal! - Fel is hagyok, légy nyugodt. - Margaret kitolta maga alól a széket. Csak azt szeretném tudni, mikor mentek nászútra! - Még mi sem tudjuk - sietett a válasszal Mitch. - De mentek? - Persze. A férfi aggodalmas pillantást vetett Natasára, a tekintetük azonban nem találkozott, mert a lány mélyen lesütötte a szemét. ! Gl Tiffwr - Azt megértem, hogy az esküvővel sietnetek kellett - folytatta az asszony. -De ez nem lehet ok arra, hogyNatasa lemaradjon a hagyományos amerikai menyasszony-búcsúztatóról. Mitch egyre kényelmetlenebbül érezte magát, szeretett volna mielőbb véget vetni a beszélgetésnek. - Ezt majd később tisztázzuk, mama. Ne haragudj, de nekünk most el kell mennünk! Még egy csomó elintéznivalónk van. - Semmi gond - készülődött Margaret is az induláshoz. - Mi Katie-vel megszervezzük Natasának a búcsúztatót, ebben biztos lehetsz. Neked, fiam, ha nincs kedved hozzá, meg sem kell jelenned rajta! 7. FEJEZET Natasa a kitárt ablak előtt állt. A házsorok között húzódó keskeny utcán végig a távolba nézett. A feltámadó szél pezsdítő illatokat hozott a város körül elterülő mezők és ültetvények felől. Mélyen tüdejére szívta a friss levegőt, de nyomott hangulatán ez sem enyhített. Tehetetlennek, sőt kiszolgáltatottnak érezte magát, talán jobban, mint azelőtt. Miután búcsút vettek az anyósától, a rendőrségen megtették a félj elenté st a tolvaj ellen, majd egy bankban biztonságba helyezték a laughlini nyereményt. Amint útközben emlékezetből fölelevenítették a Donald Potternak adott válaszaikat, lvitch megnyugtatta, hogy nem szerepeltek olyan rossz.rl, mint ahogy ő képzelte. A zöld kártyát mindenképpen meg fogja kapni, legfeljebb Potter egy kicsit még szaglászni akar a lakásuk körül, most már csak ezt kell kiböjtölnüik... Furcsa módon Natasát ez a legcsekélyebb mértékben sem vigasztalta. Szüntelenül az járt az eszében, mi lesz addig, illetve mi lesz azután. Továbbra is színlelésre kényszerült, most már nemcsak a bevándorlási kopók, de Mitch anyja előtt is. A férfi semmi jelét sem adta, hogy változtatott volna az eredeti tervén. Udvarias és kedves volt hozzá, ha azonban beszélgettek, kerülte a kényes témákat. Nappaljobbára szolgálatban volt, az éjszakákat pedig- a heverőn aludta végig, miközben ő álmatlanul vergődött a széles hitvesi ágyban. Natasa helyzetét súlyosbította, hogy Glory átmenetileg nem tartott igényt a munkájára. Egy megszorult rokonát alkalmazta felszolgálónak, aki önhibáján kívül elvesztette az állását. Natasának a sokat megért Glory előtt nem sikerült eltitkolnia Mitch iránt táplált érzelmeit. Az asszony ezért azt tanácsolta neki, hogy otthon tegye hasznossá magát, és mint gondos háziasszony kényszerítse térdre a szabadságát féltő Cudahyt. Glorynak ugyanis szent meggyőződése volt, hogy a tűzoltó a lelke mélyén nem olyan közömbös a lány iránt, mint ahogy mutatja... Natasa kiszakította magát tépelődéséból, és nekilátott a takarításnak. Amikor végzett vele, összegyűjtötte a szennyest, találomra választott a fürdőszobában tárolt, számára ismeretlen mosószerek közül, azután levonult az alagsorba. co Tiffwr Alakóház közös mosókonyhájában senki sem tartózkodott. Az automata rekeszébe kanalazott a mosószerból, a szennyest begyömöszölte a gépbe, majd egy gomb elfordításával működésbe hozta a masinát. Ahelyiség sarkában valaki mindenféle olvasnivalót hagyott felhalmozva egy széken. Natasa szeme egy Nők a konyhríban című füzeten akadt meg. Igen változatos ételrecepteket talált benne. Nyomban egy székre telepedett, és elhatározta, hogy amíg a gép tisztítj a a ruhákat, keres valami ínyenceknek való finomságot, amellyel meglepheti a férjét. Mitch, bármennyire igyekezett is leplezni ezt, szerette a gyomrát, s kiváltképpen a távol-keleti ételeket kedvelte. Natasának vajmi kevés érzéke volt a konyhai tennivalókhoz, Glory is csak felszolgálóként tudta hasznát venni. Ezért azután a lány aprólékos gondossággal mindent kijegyzetelt a füzetból, még olyasmiket is, amiket az asszonyok elsöprő többsége gyermekkorában sajátít el az anyjától. Már négy vagy öt recepttel is végzett, amikor arra figyelt föl, hogy házi vászoncipőj ének a talpa átnedvesedett. Ösztönösen a mosógépre pillantott. Ij edtében néhány másodpercre mozdulatlanná dermedt. A zárófedél alól lávaként bugyogott elő a fehér hab, mintha egy tűzhányó kezdett volna el működni a mosógép mélyében. Ahogy magához tért első ijedségéból, a géphez szaladt, és jobb ötlet híján kinyitotta a fedelét, hogy belenézzen, mi történhetett. Vesztére. A hab így már nem bugyogott, hanem valósággal ömlött a kőpadlóra. Üggyel-bajjal ismét helyére illesztette a fedólapot, majd kikapcsolta a gépet. A motor azonnal leállt, a hab azonban változatlanul áradt kifelé, bár fokozatosan csökkent a mennyisége. Natasa tehetetlenül körülnézett. A mosókonyhát tengerként árasztotta el a buborékokat vető diís folyadék, vészjóslóan közeledve az ajtóhoz. Sejtelme sem volt, hogy mitévő legyen, csak annyit tudott, a legsürgősebben csinálnia kell valamit, mert ellenkező esetben a hab az ajtó alatt kiszivárog a folyosóra. Hirtelen eszébe jutott, hogy a helyiség közepén van egy lefolyó. Miután megszabadult ronggyá ázott cipőjétől, és nadrágszárát a combjára gyűrte, négykézlábra ereszkedve tapogatózott a kőpadlón, hogy rátaláljon erre a lefolyóra. Abban reménykedett, ha fölnyitja a fedelét, a csatorna lassan magába nyeli a habot. Ekkor hallotta meg, hogy kopogós léptekkel közeledik valaki. Ha egy lakó érkezik a szennyesével, nekem örök idólire végem ebben a házban, gondolta rémülten. Kopogtak. Natasa izgalmában visszafojtotta a lélegzetét. Térden állva lapított a kövön, s úgy tett, mintha semmit sem hallana. - Van itt valaki? Erre sem válaszolt. - Halló! Natasa továbbra is néma maradt. Mikor észrevette, hogy lenyomódik a kilincs, mindössze arra telt az erejéből, hogy fölegyenesedjen. Akitáruló ajtóban legnagyobb megdöbbenésére Meredith Robertsjelent meg. Éppen elégszer látta a televízióban, így azonnal ráismert. A népszerű riporternő ízléses öltözéket viselt, s élőben talán még csinosabb volt, mint a képernyőn. - Atyavilág! - ámult el Meredith. - Itt meg mi történt? - Semmi különös - adta meg magát Natasa a sorsának. - Mostam. - Elég sikeresen. - Valamit rosszul csináltam, csak azt nem tudom, hogy mit. - Mindjárt kiderítjük. Natasa nem akart hinni a szemének. Meredith Roberts nem sokat tétovázott. Kulcsra zárta az ajtót, kilépett tűsarkú cipőjéből, lehúzta a harisnyáját, majd mezítláb belegázolt a habba. Csúszkálva a mosókonyha végébe ment, ahol egymás mellett több gép is állt. - Ezt használta? - fogta kézbe a mosóport tartalmazó dobozt. - Igen. - Mennyit tett a gépbe belőle? - Már nem emlékszem. Talán három kanállal, de lehet, hogy néggyel. - Itt a bibi - fordult a riporternő Natasához. - Az ilyen töménységű mosószerból fél kanálnyi is elég. - Sajnos, nem tudtam. - Most legalább megtanulta. Oroszországban nyilván nem ismerik ezt a fajta mosószert. Natasa szeme nagyra tágult. - Hogyjön ide Oroszország? - Úgy, hogy maga orosz - mosolygott Meredith. - Miból gondolja? - Nem gondolom, hanem tudom. A férje elmesélte az esküvőjüket. Natasa annyira megdöbbent, hogy egyetlen szó sem jött a szájára. Gyanakodva nézte, ahogy Meredith a mosószeres dobozt otthonosan visszahelyezi a polcra. - A nevem egyébként Meredith Roberts. A városi TV riportere vagyok. -- Ismerem... Többször láttam már a műsorait... - Remélem, tetszettek. - Meredith olyan jóízűen és őszintén nevette el magát a saját kijelentésén, hogy kínjában a lány is elmosolyodott. - Tetszettek... - Akkor örülök. Natasa úgy érezte, mintha vasmarok szorítaná össze a szívét. Itt áll előtte Mitch városszerte híres szeretője, és tanúja a szégyenének. Most már semmi Tiffwr kétsége sem volt afelől, amire eddig is féltékenyen gyanakodott: Cudahy nem szakította meg a kapcsolatát barátnőjével. Csak az érte váratlanul, hogy Mitch a házasságuk titkába is beavatta Meredith Robertset. Vajon miért? - A férjem nincs itthon - mondta bizalmatlanul. - Én magához jöttem, nem a férjéhez. - Hozzám? - Igen. Támadt egy ötletem. Amennyiben hajlandó a közreműködésre, lehet, hogy napok alatt megoldódnak a gondjai. Mitchel Cudahy hősiességét is én kürtöltem világgá. Natasa most már végképp nem tudta, miként vélekedjen erről a váratlan látogatásról, ahogy arról sem volt sejtelme, végül is hányadán áll Meredith Robertsszel. - Ne haragudjon, nem egészen értem, hogy mire gondol... - Rögtön elmagyarázom, de először tegyük rendbe ezt a mosókonyhát, mielőtt bejön valaki! - A riporternő körülnézett. - Valahol kell lennie egy lefolyónak. - Már kerestem, de nem találtam meg. - Hozzon egy seprűt! Amíg Natasa elökereste a cirokseprűt, Meredith megint csak nem tétovázott. Felhúzta a szoknyáját, s tenyérnyi csipkés bugyijának a szegélye alá gyűrte. Natasa nem kis irigységgel futtatta végig szemét kecsesen ívelt karcsú lábszárán. A riporternő a seprű nyelével néhány pillanat alatt megtalálta a lefolyó nyílását, és lefeszítette róla a fedelet. - Maga menj en az ajtóhoz, onnan kezdje a söprést! Én közben felhígítom a habot, mert túl sűrű, és így nem boldogulunk vele. Meredith Roberts olyan otthonosan tájékozódott a helyiségben, hogy Natasának óhatatlanul arra kellett gondolnia, nem előszörjár itt minden bizonnyal segédkezett már Mitchnek a mosásban. A riporternő egy hosszú gumicsövet erősített a csaphoz, azután ujját ráfeszítette a cső végére, és permetezni kezdte a vizet a habra. - Hogy rövid legyek, az az ötletem támadt, hogy készítek magával egy riportot. - A televízió számára? - Igen. - Miről? - A sok megpróbáltatásáról, az apjáról, a házasságáról, Mr. Potter akadékoskodásáról. Natasa, miközben az ajtótól a lefolyó felé terelte a fokozatosan felhíguló habot, megrémült. - Ebből nekem csak bajom lehet. - Téved! Ez magának csak a hasznára válhat. - Mr. Potter úgy meg fog dühödni, hogy... - Mr. Potter úgy meg fog ijedni, hogy vizesebb lesz a nadrágja, mint most a mi lábunk. A televízió Amerikában nagyhatalom. Natasa nem tudta, mit válaszoljon. Félt az aj ánlattól, de a siker reménye is megkísértette. - Arról se feledkezzék meg-folytatta Meredith -, hogy az édesapja, ha valóban itt él, erre a riportra biztosan jelentkezni fog! Meredith Roberts szakszerűen kezelte a locsolócsövet, mintha világéletében mást sem csinált volna. A bő vízzel elegyedő habot úgy nyelte magába a csatorna, hogy öröm volt nézni. - Szóval? - pillantott a riporternő Natasára. - Hajlandó leülni velem egy beszélgetésre a kamerák elé? A lány tanácstalanságában mély hallgatásba burkolózott, csak a seprű járt a kezében fáradhatatlanul. - Gondolkozzék az ajánlatomon, jó? - Gondolkozom rajta. - De ne húzza sokáig az időt! Ennek a riportnak most volna értelme később már senkit sem fog érdekelni, és talán műsorra sem tűznék. - Értem. A mosókonyha köve megtisztult. Meredith elzárta a csapot, és összetekerte a gumicsövet. - Aztsemtitkolom-fordultNatasafelé-,hogynemcsakjótékonykodni akarok magával. Egy sikeres műsor nekem is szépen hoz a konyhára. Natasa a maradék vizet besöpörte a lefolyóba, azután a csatorna nyMására helyezte a fedelet. - Köszönöm az ajánlatát-mondta halkan. - Két napon belül megadom a választ. - Helyes. Hívjon föl telefonon, itt a számom! - nyújtott át Natasának az asszony egy névjegyet. Mialatt elkezdte szárítani a lábát egy törülközővel, Meredith tekintete a lányjegyzeteire esett. - Ezek mik? - Ételreceptek - pirult el Natasa. Meredith Roberts teli torokból fólkacagott. - Angyalkám! Rég elmúltak már azok az idők, amikor a férfiak a nóben a jó háziasszonyt, a szakácsnőt keresték... Ma agyafúrt szeretőre vágynak! Natasa másnap sem tudott napirendre térni Meredith Roberts látogatása fölött. Hasztalan törte rajta a fejét, vajon miféle szándék vezette hozzá TiffAwir a riporternőt, kinek vagy minek a sugalmazására merült föl benne a televízióban való szerepeltetésének az ötlete. Azt igen kevéssé tartotta valószínűnek, hogy Meredithet pusztán az anyagiak ösztönözték - egy sikeres műsor nekem is szépen hoz a konyhára -, elvégre a kamerák előtt folytatott beszélgetésük akár kudarcba is fulladhat. Ugyancsak rejtélyesnek tartotta, hogy búcsúzás közben Meredith Roberts megígértette vele: sem a találkozásukról, sem a tervezett riportról nem beszél senkinek, legfőképpen Mitchnek nem. A nő jó szándékát azonban nem vitatta. Meredith már-már önfeláldozóan sietett a segítségére, hogy szánalmas melléfogása nyomait közös erővel tüntessék el a mosókonyha kövéről. Natasa őszinte hálát érzett a riporternő iránt, hiszen fenntartás nélkül a segítségére volt a bajban. Azt viszont megint csak nem értette, hogy a szerető miért épp a feleséggeljótékonykodik. Ezt akkor is felfoghatatlannak tartotta, amikor már tudta, hogy Mitch azt sem rejtette véka alá Meredith Roberts előtt, hogy pusztán a látszat kedvéért esküdtek hűséget egymásnak. Lehet, hogy Meredith mindössze kíváncsi volt rá? Hogy egyszerűen csak látni akarta, kinek a kedvéért vállalkozott Mitch Cudahy erre a minden eddiginél meglepóbb hőstettre? De akkor mi szükség volt elóhozakodnia a televízióval? ITatasa nem jutott dűlőre a fejében sorjázó kérdésekkel, egyikre sem sikerült választ találnia. Azt azonban elhatározta, hogy a televíziós szereplést, ha Meredith kitart az ajánlata mellett, nem hárítja el. Reménykedett abban, hogy a riporternőnek igaza lesz, s így talán sikerül az apja nyomára bukkannia. Sütött a nap, az éjszaka lezúdult esőre már csak a fák tövében párolgó tócsák emlékeztettek. Alány a bevásárlócsarnokból éppen hazafelé tartott, szatyrát dugig megpakolta élelmiszerrel. Hajnali virrasztása során rájött, hogy a távol-keleti ínyencségek elkészítése egyelőre meghaladja a képességeit, ezért a Nlitch által kedvelt csirke mellett döntött. Natasa nem húzott harisnyát, mivel nagyon meleg volt. A pántos szandálját vette föl, s kék ingblúzához egy rövid, combközépig érő fehér szoknyát öltött magára. Ahogy lépdelt a kockaköveken, csalhatatlanul megérezte, hogy számos férfi fordul meg utána, és legelteti a szemét meztelen lábán. Ez nem kis önbizalommal töltötte el, hiszen arra utalt, hogy talán még az agyoncsodált, divatlapokban igencsak sokszor szerepelő Meredith Robert.sszel is versenybe szállhat. Otthon, a konyhában késlekedés nélkül munkához látott. Kötényt kötött a derekára, kipakolta a szatyrot, majd az asztalra helyezte a füzetból kimásolt jegyzeteit. Nagy körültekintéssel és elővigyázatossággal kezdett dolgozni tudta, sütésben-főzésben vajmi kevés gyakorlatra tett szert. Édesanyja annak idején fölmentette a konyhai teendők alól. Az asszony erejét nem kímélve arra törekedett, hogy lánya művelje magát, nyelveket tanuljon, s kiváló ápolónő váljon belőle. Natasának sem a gomba, sem a hagyma fólszeletelésével nem volt gondja, bár az egyes szeletek meg sem közelítették azt a már-már mértani tökéletességet, mint a Nők a konyhában színes képén. Ez azonban a legcsekélyebb mértékben sem zavarta, örült, hogy egyszer sem vágott bele az ujjába. A pároláshoz, ahogy a recept előírta, olivaolajat használt. Amikor a serpenyóbe töltötte az olajat, a műanyag palack kicsúszott a kezéből, és az olaj egy része szétfröccsent a lába előtt. A bajt tetézte, hogy midőn a palack után kapott, a lábast, amelybe a hagyma- és gombaszeleteket belevágta, fellökte, így a konyha kövén úszkáló olajba bőven került gomba is, hagyma is. Natasa fennhangon szitkozódni kezdett, először oroszul, azután angolul. De bármennyire mérgelődött, nem tehetett mást, gyorsan fölmosta a követ, s ami veszendóbe ment, azt pótolta. A négy csirkemell kisütése viszont már hibátlanul sikerült. Olyan étvágygerjesztő, aranybarna színben pompáztak, hogy a lány szájában összefutott a nyál, s legszívesebben azonnal beleharapott volna valamelyikbe. A recept úgy írta elő, hogy: Miután a párolt gombát és hagymát körítésképpen elhelyeztük a csirkemellek között, a sültet locsoljuk le egy kevés előmelegített konyakkal, majd a konyakot lobbantsuk lángra. A mindössze néhány pillanatig égő szeszes ital utánozhatatlan ízt ad a baromfikülönlegességnek. Natasa később sem tudott rájönni, hol követte el a hibát. Az előmelegítés során túlságosan felhevítette az italt, vagy a kelleténél többet öntött belőle a csirkére? Az már sosem derül ki. Csupán arra emlékezett, hogy amikor egy gyufaszállal meggyújtotta a konyakot, akkora lángnyelv csapott fel a tálból, hogy ijedtében hátraugrott. A tűz nem akart elhamvadni, sőt egyrevészjóslóbb erőrekapott. Rémületében Natasa egy konyharuhával kezdte csapdosni, hogy eloltsa. Vesztére azonban a konyharuha is tüzet fogott, s ahogy hadonászott vele, a tűzhely fölé beépített légtisztító berendezés szűrőjét is meggyújtotta. Natasa kétségbeesett. A lángoló konyharuhát vigyázatlanul az asztalra dobta, és kiszaladt az előszobába a poroltóért. A nehéz szerkezettel azonban sehogyan sem boldogult. Nagy nehezen kiemelte a sarokból, de egy gyűszűnyi oltóport sem sikerült kicsalnia belőle. A konyhában ekkor már az asztalterítő is lángolt, sőt az asztal lapja is parázslani kezdett. Sűrű füst áramlott ki az ajtón, ablakon. A szomszédok valószínűleg a gomolygó fiistre figyeltek föl, és riasztották a tűzoltóságot. A tizenhármas őrs egyik rohamkocsija érkezett a helyszínre, az autót Mitch Cudahy vezette. A férfi csak akkor eszmélt rá, hogy az ő lakása ég, amikor a járdára lépett. Natasa! - villant át az agyán. Tiffr Fittyet hányva a szabályzatra, a társaihoz egyetlen szót sem szólt, és a súlyos csizmában úgy rohant föl a lépcsőn, mintha edzőcipóben volna. Nejét a hálószobában találta az ajtófélfának támaszkodott, rázta a zokogás. Cudahy megkönnyebbülten tette a vállára a kezét. - Drágaságom... Nem esett bajod? - Istenem, Mitch... - Nem égetted meg magadat? - Neked akartam ebédet készíteni, és... - Az ég szerelmére, Natasa! Arra felelj, amit kérdeztem! - Majdnem felgyújtottam az egész házat - zokogott tovább a lány csillapíthatatlanul. A tűzoltó egy határozott mozdulattal elhúzta Natasát az ajtótól, és szembefordította magával. A fiatalasszony arcán a csorgó könnyek szétmázolták a kormot, haja csatakosan összeragadt és a homlokába hullott, sérülésnek azonban nem látszott nyoma rajta. - Mitch, én... Cudahy átölelte, és magához szorította. - Nyugodj meg, semmi gond! Ilyesmi bárkivel megeshet. Natasa a vastag egyenruhához simult, fejét a férfi vállára hajtotta. - Kérlek szépen, Mitch, ne haragudj... Nekem ez nem megy... -csuklott el a hangja. - Csacsi vagy! - Cudahy az álla alá nyúlt, gyengéden megemelte a fejét, és szájon csókolta. A tűz nem terjedt tovább a konyhából. Az őrs taai megfékezték, s alig negyedóra alatt el is oltották. Amikor levonultak szerelvényeikkel a kocsijukhoz, a folyosón egy ténfergő, sápatag férfiba botlottak. - Keres valakit? - fordult hozzá az egység parancsnoka. - Nem, csak nézem, hogy mi történt. - Tüzet fogott a konyhában egy terítő. - Mr. Cudahy lakásában? - Ott. Donald Potter összeráncolta a homlokát. - Csak nem szándékos gyújtogatás? - Nem, uram. Véletlen baleset. Potter megvárta, amíg valamennyi tűzoltó elhagyja az emeletet. Amikor magára maradt, a lakás nyitott ajtajához lopakodott, majd a küszöbön megállt. Az oszladozó füstben Mitch Cudahyt és Natasa Mihajlovát pillantotta meg. Egymást átkarolva önfeledten csókolóztak. 8. FEJEZET Phoenix még az igazak álmát aludta a hajnali derengésben. Csupán az élelmiszert szállító teherkocsik hangja törte meg a csendet. A fuvallatnál is enyhébb szellő időnként meglebbentette a szétúzott függöny szárnyait. Az álmatlansággal küzdő Natasa a paplant a két combja közé gyűrte, a párnát pedig úgy szorította a keblére, mintha Mitch Cudahyt tartaná a karjában. A férfi nemrég érkezett haza, éjfélkor fejezte be a szolgálatát. Amint levetkőzött és kimerülten a heverőre dőlt, nyomban bódult álomba merült. Takarója lecsúszott a szőnyegre, izmos teste vágyat keltően rajzolódott ki a félhomályban. Natasa nem tudta levenni róla a szemét. Ha enged ösztönei egyre lázasabb késztetésének, átmegy hozzá a heverőre, és tetőtól talpig elhalmozza a csókjaival. A lány maga elé idézte az óráknak tűnő hosszú perceket, amikor a füstben úszó konyha szomszédságában egymásra talált a szájuk, és minden gondról-bajról megfeledkezve átadták magukat az érzelmeiknek. Őt az sem zavarta, hogy Cudahy az egyenruhájában inkább mulatságosnak hatott, mintsem délcegnek, ahogy Mitch sem törődött a névleges feleség arcán szétmaszatolódott korommal. Azok a boldog percek azonban folytatás nélkül maradtak. Cudahy visszabújt a régi bőrébe, s ugyanúgy tartotta a távolságot kettőjük között, mint addig. A tűzről nem esett szó többé közöttük. Mitch ismét nagyvonalúnak bizonyult, egyetlenegyszer sem hányta szemére az ügyetlenségét. A konyhát, Jake ismerősei révén, két mesterember néhány nap alatt rendbe hozta, felújított állapotában talán még mutatósabb lett, mint amilyen a tűz előtt volt. Natasa napközben nem találta a helyét, csak tengett-lengett, mintha ég és föld között lebegne. A főzéssel felhagyott, s Mitch visszatért a Glory vendéglőjében készült ebédhez. A zöld kártyát is hiába várta egyelőre, pedig Margaret megígérte, hogy mihelyt kézhez kapja, kapcsolatai révén besegíti egy átképzóbe, s ha azt elvégzi, újra ápolónóként dolgozhat valamelyik phoenixi kórházban vagy rendelóben. A zöld kártyától a lány azonban félt is. Tudta, hogy ennek átvétele után Ti ffawr Mitchhez fűződő kapcsolata óhatatlanul meg fog lazulni. Amíg nem kapja meg az állampolgárságot, a férfi valószínűleg kitart még mellette, és nem válik el tőle, de minden bizonnyal külön akar majd lakni, hogy a szabadságában senki és semmi se korlátozza. Neki viszont legalább olyan nagy szüksége volt Mitch jelenlétére, mint a sivatagban eltévedt vándornak egy korty vízre. Napról napra szerelmesebb lett a férfiba, s egyre nehezebben viselte el, hogy Mitch Cudahy nem viszonozza az érzelmeit. Azzal tisztában volt, hogy Mitch a testi érintkezést szándékosan kerüli, hiszen a férfi gyaníthatta, hogyha csak egykicsit is erólteti a dolgot, hitvese képtelen lenne ellenállni. Cudahy feltehetően attól tartott, ha egymásra találnak az ágyban, érzelmei veszik át az irányítást, s akkor a színlelt házasság egyik napról a másikra valódivá válik. Mivel Mitch nélkül most már akkor sem tudta volna elképzelni az életét, ha apja valamelyik nap rányitná az ajtót, Natasa szilárdan eltökélte, hogy nem adja föl, és éggel-földdel dacolva megküzd a férjéért. Margaret Cudahy nem volt hajlandó tovább várni, megrendezte Natasának a menyasszony-búcsúztatót. Amíg a menyecskét valami mondvacsinált ürüggyel a városba küldte, Katie-vel és Gloryval Mitch két szobá ában mindent elrendeztek. Négyükön kívül másra nem is számítottak, holmi kortyolgatással egybekötött női pletykálkodást vettek tervbe. A sonkás, halas és kaviáros szendvicseket a pezsgő mellé készítették, a villanyt minden helyiségben leoltották, s a hitvesi ágy tövében elhelyezett nagy, piros díszgyertyát gyújtották meg. A mama példás önfegyelmet tanúsított. Katie a búcsúztató előtt felvilágosította róla, hogy Mitch Natasával Laughlinban csak névházasságot kötött. Pusztán azért állt vele oltár elé, hogy a lányt ne utasítsák ki az Államokból, amíg rá nem lel az apjára. Jóllehet ez keserű csalódást jelentett az asszonynak, egyetlen arcizma rezdülésével sem árulta el, milyen fájdalmasan érinti Katie közlése. Mindenkinél jobban örült volna, ha fia is révbe jut, fölhagy a legényélettel, s nem csapódik egyik nőtől a másikhoz. A remény azonban továbbra is élt benne. A bűbájos Natasánál rátermettebbet el sem tudott volna képzelni Mitch oldalán. Anyai ösztönei azt súgták, előbb vagy utóbb fia is észreveszi, milyen kincset érő lányt fogadott a lakásába. - Mitchet valószínűleg az a riporternő irányítja a háttérbó1 - mondta Katie-nek, miközben székeket húzott az asztalhoz. - A bátyimat a saját munkája irányítja. - Isten bocsássa meg nekem, de rá sem tudok nézni arra a kikent-kifent nőszemélyre! - Ugyan már, mama! Meredith tényleg nagyon csinos. - Tőlem ikár szépségkirálynőnek is megválaszthatják, akkor sem fogok megbartkozni vele. - Azt se felejtsd el, hogy Mitch a hírnevét Meredith Robertsnek köszönheti. - Na ne mondd! Mitch annak köszönheti a hírnevét, hogy két kisgyereket kimentett a halál torkából. - De Meredith készítette vele a riportot. Ha nem kürtöli világgá a hőstettét, ki tudna róla? - Azt a riportot akár egy férfi is elkészíthette volna Mitchcsel. Amikor Natasa visszaérkezett a városból, nem rejtette véka alá, hogy őszintén örül a három nő figyelmességének. Szinte pillanatok alatt felengedett a körükben, és nevetgélve vett részt a férfinem kárára folytatott tréfálkozásban. Margaret nem akarta elrontani a kedvét, miután azonban a harmadik pohár pezsgűt is leengedték a torkukon, nem titkolta tovább, mi nyomja a szívét. - Most hallottam Katie-tól - fordult a lányhoz -, hogy ti csak a látszat kedvéért há:asodtatok össze. Natasának arcára fagyott a mosoly. Először Margaretre, azután Katie-re nézett, de zavarában egyetlen szót sem tudott kipréselni a száján. - Úgy gondoltam - sietett Katie a magyarázattal -, hogy nincs értelme tovább leplezni édesanyám előtt ezt a dolgot. - Nincs :-erősítette meg az idősebb Mrs. Cudahy. -Nyugodtan rögtön megmondha ttátok volna! Natasa a:: ölébe rejtette kezét nem szerette volna, ha észreveszik, mennyire rezket. - Úgy vam... - csuklott el a hangja. - Igazán sajnálom, hogy csalódást okoztam. - Te nem tehetsz semmiről! -nyugtatgatta az asszony. -A fiam vezetett félre, nem te. - Mitch miattam titkolózott - vette ösztönösen védelmébe Natasa a férfit. - Félt, hogy a bevándorlási hivatalban gyanút.fognak, és... - Én megőriztem volna a titkotokat. - Most m. mindegy-próbált véget vetni a meddő szóváltásnak Glory. Akárhogy történt, végül is papír tanúsítja, hogy Natasa és Mitch házasok. Neked pedig, Margaret, most már nemcsak vejed, hanem menyed is van. Ennek örülj, és mással ne törődj! Natasa egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Sok mindenre számított, e 69 Tiffr de arra nem, hogy a tiszteletére rendezett eszem-iszom ilyen kínos fordulatot vesz. Szégyenében a legszívesebben felszívódott volna. Félénken az anyósára pillantott. - Ha sejtem, hogy megbántom vele, nem fogadom el Mitch ajánlatát. - Hogy mondhatsz ilyet, Natasa? Dehogyis bántottál meg! Csak rosszulesik, hogy a fiam ennyire bizalmatlan hozzám. Katie szerette volna megnyugtatni az anyját. - Ismered Mitchet, mama. Ó mindig is ilyen volt. Hősködni ésjótékonykodni éppen úgy imád, mint titkolózni. - Tudom. De ez azért már túlzás. Glory fölhajtotta a negyedik pohár pezsgőt. - Margaretnek igaza van. Ez már több is mint túlzás. Margaret Cudahy érdeklődve fordult az asszony felé. - A titkolózásra célzol? - Nem. Mitch házassági ajánlatára célzok. - Akkor nem értelek... Glory felemelte a mutatóujját. - Gondold csak meg, Margaret! Mikor jutott Mitch eszébe, hogy lovagiasságból megkérje valakinek a kezét? Emlékezetem szerint még soha. - Mire akarsz kilyukadni? - Arra, hogy zöld kártya ide vagy oda, a mi nagy hősünk nem csupán jótékonyságból ragadtatta el magát ennyire. - Hanem? - villant föl cinkosan Katie szeme. Az asszony tenyerével a combjára csapott. - A mindenségedet, Katie! Ne játszd itt meg magad! - Megnyugtatlak, Glory, nem játszom meg magam - nevetett föl a fiatalasszony. Margaret értetlenül tekintett a két nőre. - Hálás lennék, ha megmagyaráznátok, miről van szó! - Arról, mama- pillantott Katie az anyjára -, hogy Glory szerint Mitch nem közömbös Natasa iránt. És azt hiszem, ebben igaza van. - Szóval nem merő lovagiasságból vette feleségül? - Nem. Margaret Cudahy a lány felé fordult. - Te mit szólsz ehhez? Natasa olyan kínban feszengett a székén, mintha tüzes trónon ülne. - Azt hiszem, Glory rosszul látja a dolgot. Mitch sohasem csinált titkot belőle, hogy csak addig marad a férjem, amíg megkapom az állampolgárságot. És addig is csupán színleg. - Ezt kerek perec a szemedbe mondta? - Igen. - Mikor? - Amikor megtette az ajánlatát. De azóta is úgy viselkedik, hogy nem érthetem félre. - Ez mit jelent? - Nagyon kedves, figyelmes, udvarias, mindenben segít... - Néhány pillanatig gondolkodott, hogy folytassa-e, de rájött, hogy ha már itt tartanak, nincs értelme titkolóznia. - Valójában azonban nem tekint a feleségének. - Mese habbal, kislányom! - csattant föl Glory hana. - Bocsáss meg, Glory-fordult Natasa az asszonyfelé-, de nincs igazad. Mitch és köztem ez így van rendjén. Ebben állapodtunk meg. És én a halálom napjáig hálás leszek Margaret fiának, hogy becsülettel állja a szavát. Katie belenyalt a pezsgóbe. - Szerintem mind a kettőtöknek igaza van. A bátyám biztosan úgy viselkedik otthon, ahogy Natasa állítja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közömbös is. Éppen ellenkezőleg. - Úgy bizony - harapott Glory egy jókorát a kaviáros szendvicsból. Te nem ismered Mitchet, Natasa. Ö addig nagylegény, amíg nyeregben van. Ha elveszti lába alól a talajt, inába száll a bátorság, és olyan félénk lesz, mint egy kisgyerek. - Ez igaz - bólintott Margaret. - Mitch szégyelli az érzéseit. Neki könnyebb berontani egy égő lakásba, mint elismerni, hogy szeret valakit. - Na látod! - nézett Glory a lányra. - Az anyák általában ismerik a gyerekeiket. Natasa végképp nem tudta, mint mondjon vagy tegyen. Magánéletének legféltettebb titkai kerültek terítékre, s az effélétól ő világéletében irtózott. De azért azt sem állíthatta, hogy ellenére van ez a beszélgetés, hiszen dédelgetett álmáról folyt a szó. Lelke mélyén titokban reménykedni kezdett, hogy ez a három nő, akinek a jó szándékát nem vitathatta, helyesen ítéli meg Mitch Cudahy magatartását. - És te, Natasa? - fordult feléje Margaret Cudahy. - Szereted a fiamat? Nekünk nyugodtan bevallhatod. Natasa arca lángba borult. - Persze hogy szereti - mondta Glory. - Csak rá kell nézni. - Szerintem is - erősítette meg Katie. - És a bátyám is szereti őt, csak röstelli ezt kimutatni. Natasának most már a két füle is olyan piros lett, mintha befestették volna. Nagy zavarában kereste a szavakat. - Azt hiszem, szeretem... - rebegte olyan gyámoltalanul, mint egy óvodás. - Hiszed vagy tudod? - folytatta a faggatózást Margaret. ffawi - Tudom... - És Mitch? - Ezt tőle kellene megkérdezni... - Nem is sejted, mit érez irántad? - Sejtem, de félek, hogy tévedek... Glory újra töltött a pezsgóból. - Nem tévedsz. Ha vele akarsz élni, kényszerítsd térdre azt a nagy hőst, és csábítsd el! - szólította föl Natasát a tőle megszokott katonás modorban. - Figyelj rám! - fogta át kedvesen fiatal sógornője kezét Katie. Jake nekem időtlen idókig tette a szépet, de nem mondott, és nem is tett semmit. Erre én meguntam a dolgot, fölszólítottam,hogy vegyen feleségül, azután ott helyben rögtön el is csábítottam. Natasa alig akart hinni a fülének. - Ez igaz? - Úgy igaz, ahogy mondom. A lány néhány pillanatig tétovázott. - Én sajnos nem tudom, hogy kell egy férfit elcsábítani. Pláne egy olyan tapasztaltat, mint Mitch. - Ez a világ legegyszerűbb dolga - állt föl Glory. Selyempapírba csomagolt dobozt nyújtott át a lánynak. - Nyisd ki! A dobozból csíkos, csábos színekben pompázó alsónemű került elő. - Egyik este ez legyen rajtad, amikor Mitch hazaér. A többi magától ön. Margaret, miután átlátta a helyzetet, úgy gondolta, ideje más irányba terelni a szót, nehogy Glory, felhevülve a sok pezsgőtól, eléjük tárja szerelmi életének nem éppen szalonképes részleteit. Margaret Cudahy fóltálalta a menyasszonyi tortát, azután bekapcsolta a lemezjátszót. Rövidesen mindannyiuknak újra olyan jókedvük kerekedett, mint az összejövetel kezdetén. Már egyikük sem emlékezett rá, mennyi ideje lehetnek így együtt, amikor az előszobában megszólalt a csengő. Az ajtót nyitó Margaret legnagyobb meglepetésére egy fiatal rendőr lépett a lakásba. - A szomszédok panaszt tettek - mondta, miután illendően köszöntötte az egybegyűlteket. - Túlságosan hangos a zene. - Elnézést kérünk! - pattant föl ijedten Natasa. - Rögtön lehalkítom. - Ne fáradjon! - mérte végig felcsillanó szemmel a rendőr a lányt. - Én majd elintézem... Senki sem gyanította, hogy Glory körmönfont leleményéról van szó. Az asszony azért folyamodott ehhez a csalafintasághoz, hogy Natasát szórakoztassa, Mitchet pedig, amikor hazaér, tettre serkentse. A fiatalember a lemezjátszóhoz ment, de ahelyett, hogy lehalkította volna, felerősítette a zenét. Natasa értetlenül nézett rá. - Most még hangosabb lett. - Nem baj. A rendőr egy pillanatra sem vette le égő szemét a lányról. Derekán kikapcsolta a széles bőrövet, zubbonyát a heverőre dobta. - Ha jól látom, innen hiányzik valami - hajtott fejet Natasa előtt. Megengedi, hogy fölkérjem? Natasa nem tudta volna megmondani, hogy miért, de eszébe se jutott, hogy ellenkezzen. Szó nélkül elfogadta a felkérést. Arendőrkarjába simult, és táncolni kezdett vele. A fiatalember magához vonta. A vékony ing alatt, ahogy lépett, megfeszültek az izmai, és a lány kebléhez dörzsölődtek. Natasa hátán kéjes borzongás futott végig. Karját habozás nélkül a rendőr nyaka köré fonta, arcát az arcához szorította, és Mitch Cudahyre gondolt. - Most mit vacakolsz? - Nem vacakolok. - Akkor ne kéresd magad! - Értsd meg, hogy semmi kedvem sincs hozzá. - Ha megittad az első üveg sört, már lesz. Mitch végül is beadta a derekát, jóllehet minden porcikája tiltakozott az ötlet ellen. Jake és két társa azzal állt elő, hogy miután befejezték a szolgálatot, szerény keretek között holmi megkésett legénybúcsút rendeznek a tiszteletére. - Natasát pezsgővel köszöntik fel az asszonyok, mi pedig téged sörrel és tequilával. - A tequiláról lemondok. - Akkor marad a sör. A törzsvendéglőjük zsúfolásig megtelt már, mire odaérkeztek. A felszolgáló csak a helyiség egyik leghátsó sarkában talált számukra üres asztalt. Mitch gondolatai Natasánál kalandoztak. Mi tagadás, most már bánta, hogy nem ment el a menyasszony-búcsúztatóra, bár az ilyesféle családi összejövetelektól gyermekkora óta viszolygott. A lány társasága azonban fájóan hiányzott neki legalább a szemét szerette volna legeltetni karcsú alakj án. - Mitch! - bökte oldalba a sógora. - Igen. - Mi az ördögöt bámulsz ezen az asztalon? - Semmit. - Csak nem vagy megint boldogtalan? - A mindenségedet, Jake!w- túrt bele a hajába Cudahy. - Nagyon jól tudod, hogy milyen átkozottul boldog vagyok. IffANY - Csend! - intette le őket az egyik társuk. A fényszórók színes sugárkévéi a pódiumot kezdték pásztázni, és megszólalt a zene. Az apró színpadon Miss April Luvjelent meg, aki esténként tánccal egybekötött vetkőzőszámot mutatott be. A hölgyet a legjobb indulattal sem lehetett volna a fiatalok közé sorolni, pedig korát meghazudtoló rugalmassággal mozgott a deszkákon. Miss April Luv egy ideig táncolt, azután hatásvadászó mozdulatokkal megszabadult csipkés szegélyű blúzától, majd rövidke szoknyáját vette le, és a színpad végébe hajította. Szép, hosszú lába volt, bujaságra csábító, dús keble a zene ütemére ringatózott a parányi melltartóban. Mitch fogadni mert volna rá, hogy a nő vagyonokat fizet valamelyik plasztikai sebésznek, aki felsőteste ékességét ilyen hibátlanuljó állapotban tartja. April Luv riszálta a derekát, holjobbra, hol balra hajolt el, s néha a lábát is a magasba emelte. A táncosnő, igazodva a zene ritmusához, kimért léptekkel lejött a dobogóról, és leheletnyi fehérneműjében elindult az asztalok között. Minden porcikája ütemesen mozgott, vastag ajkán fénylett a rúzs. Csábos mosollyal ajándékozta meg a férfiakat, egyiknek-másiknak megérintette az arcát. Ilyenkor dörögni kezdett a taps, néhány nő fel is sikoltott. - Téged néz - súgta Jake izgatottan sógora fülébe. - Persze. - Hidd el! - hajtotta föl Jake a sörét. - Ide fog jönni. - Szeretnéd, mi? - Te talán nem? Mitchnek nem maradt ideje válaszolni April Luv valóban az ő asztalukhoz közeledett, továbbra is körözve a csípőjével. Szélesre tágult, tengerkék szemét Cudahyre meresztette, s olyan kihívóan mérte végig, hogy Jake ereiben valósággal forrni kezdett a vér. Amikor befejeződött a szám, April hanyag mozdulattal fölemelte meztelen lábát, és az asztaluk szélére telepedett. - Tetszel nekem, szépfiú! - nyúlt mosolyogva Mitch álla alá, mintha ahhoz készülődne, hogy szájon csókolja. Cudahy nem akart udvariatlannak mutatkozni. - Te is nekem - felelte. - Nincs kedved hazakísérni? - Kedvem volna, de sajnos nem lehet. - Vár a feleséged, ugye? - Nagyon szigorú asszony - szólt közbe Jake, aki izgatottságában alig tudott ülve maradni a székén. - Kár! - húzta vissza Miss Luv a kezét. - Pedig szívesen veled töltöttem volna ezt az éjszakát. Egy ősz férfi átnyúlt az asztaluk fölött, s néhány bankjegyet dugott a táncosnő melltartója alá. - Köszönöm, drágám! Hálásan köszönöm - villantott rá April Luv egy bűvölő mosolyt, de azután újra Mitchre nézett. - Ha már úgysem jössz velem, most csak neked fogok táncolni. - Előre is köszönöm. - Szeretném, ha sohasem felejtenél el! - Légy nyugodt, így lesz... Amikor a táncosnő elindult a dobogó felé, és intett a zenészeknek, hogy kezdjenek rá, Mitchnek mintha egy nagy kő gördült volna le a mellkasáról. Öröme azonban korainak bizonyult. Közvetlenül a dobogó előtt egy ittas vendég hátulról elkapta Aprilt, belemarkolt a keblébe, majd harapdálni kezdte a nyakát. Miss Luv valószínűleg hozzászokott az efféle otromba bizalmaskodáshoz, mert tétovázás nélkül megfordult, s egy jókora pofont kent le a magáról megfeledkező férfinak. A részeg persze nem hagyta magát. Megtántorodott az ütéstól, de mielőtt a táncosnő felléphetett volna az első lépcsőfokra, megragadta a derekát. Mitch Cudahyben feltámadt a védelmező ösztön. Mivel a kidobóembert, aki érkezésükkor az ajtóban állt, sehol sem látta, kötelességének érezte, hogy maga siessen April Luv segítségére. Lerántotta róla a részeg támadót, s egyetlen jól irányzott ökölcsapással a padlóra küldte. Erre elszabadult a pokol. A vendégek java része ittas volt. Pillanatok alatt pártokra szakadtak, és kíméletlenül egymásnak estek. Senki sem tudta, hogy kit és miért üt, csak vagdalkozottjobbra-balra. Anók sikoltozva segédkeztek a férfiaknak, többen lehúzták a cipőjüket, s annak sarkával csapdosták vélt ellenfelük fejét. Mitchre is záporoztak az ütések. Számos találat érte, de nem ingott meg, és ökölbe szorított keze is járt rendületlenül, akár egy cséphadaró. A pult mögé menekült tulajdonos akkor telefonált rendőrért, amikor egy fékevesztett fiatalokból álló csoport már törni-zúzni kezdte a bár berendezését. Ti ffwr 9. FEJEZET Mitch Cudahy ezen a legújabb hőstettén kevés híján rajta.vesztett. Ha a helyszínre érkezett rendőrök egyike nem rokona Jake-nek, valószínűleg rács mögött tölti az éjszakát. Társai hazáig kísérték, és csak a kapuban vettek tőle búcsút. A férfinak mindene sajgott. Szeme bedagadt, jobb és bal kézfején is fölszakadt a bőr, a horzsolásos sebekból vér szivárgott. Ahogy laaladt fölfelé a lépcsőn, már messziről meghallotta, hogy a menyasszony-búsúztató még nem fejeződött be. A legnagyobb meglepetés azonban akkor érte, amikor benyitott az előszobába. Natasát egy ismeretlen, ingujjra vetkőzött fiatalember karjában pillantotta meg. Szorosan egymáshoz simulva táncoltak a zene ütemére. - Úgy látszik, korán érkeztem - nézett sötéten a lányra. Anélkül hogy bárkit is köszöntött volna, tüntetően bevonult a fürdóbe, és magára zárta az ajtót. Margaret Cudahy, amint fölismerte a helyzetet, már tudta, mi a kötelessége. Befejezettnek nyilvánította a mulatságot, s a mehívottakkal együtt néhány perc alatt távozott a lakásból. Mitch csak akkor jött elő rejtekhelyéról, amikor a szobákna már csend telepedett. - Kitűnően szórakoztál, igaz?-pillantott gyanakvóan az aztalt leszedő lányra. - Nemtagadom-mosolygottvidámanNatasa.-Sokkaljobbanéreztem magamat, mint vártam. - Ennek igazán örülök... - Én is. Édesanyád remek asszony, Mindent megtett, hogy a kedvemben járjon. A férfi elindult a szobában, tett néhány lépést a szőnyegen, azután megtorpant. - És hogy került ide az az ingujjas pofa, akivel táncoltál? A lány csilingelő hangon fölnevetett. - Képzeld, valamelyik szomszéd rendőrt hívott, mert állítlag túlságosan hangosan mulattunk. - Csak nem azt akarod mondani, hogy az a fickó rendőr volt? - De. Mitch bizalmatlanul figyelte Natasát. Az olyanjókedvűen sürgött-forgott a konyha és a szoba között, mint eddig még soha. - Mennyi bírságot fizettetek? - Semennyit. - Ez hogy lehet? - Úgy, hogy a rendőrnek megtetszett a muzsika, és bírságolás helyett fölkért táncolni. Cudahy összeráncolta a homlokát. - Szerintem inkább te tetszettél meg neki. - Nem tudom. Lehet. Natasa mosolyogva eligazította a mintás terítőt az asztalon. Tudatosan nem nézett Mitchre. - Ha időben érkezel haza, veled táncoltam volna. Cudahy zavarba jött. - Jake meghívott egy pohár sörre... - Tényleg? - Igen. - Akkor legalább te is mulattál. - Mulatni nem mulattam, csak ittam egy keveset. Hosszú csend szakadt közéjük. Ahogyvégzett a rendrakással, Natasa hirtelen elkomolyodott, és szembefordult a férfival. Már rég észrevette, hogy Mitch sérüléseket szenvedett valahol, eddig azonban szándékosan vaknak tettette magát. - A szemeddel mi történt? - Bedagadt. - Azt látom. - Nem nagy ügy... Natasa végigfizttatta tekintetét Mitchen. - A kezed vérzik. Ráadásul a jobb is, meg a bal is. - Az sem érdekes. - Nagyon is érdekes! - szólt rá most már erélyesen Natasa. - Ha elfertőződik, még vérmérgezést is kaphatsz. - Olyan határozottnak mutatkozott, hogy a férfi majdhogynem elámult meglepetésében. - Kérlek szépen, Natasa, ne foglalkozz ezzel a pár karcolással! - Szakképzett ápolónő vagyok, azonfelül egyelőre még a feleséged is. - Natasa... A lány elindult a fürdő felé. - Légy szíves, gyere utánam! Mitch egy ideig tétovázott, majd követte. - Tudom, hogy egy névleges feleségnek nincsenek jogai, csak kötelesTi ffawY ségei - folytatta a lány. - A jogaimra én akkor se tartanék igényt, ha lennének. A kötelességeimet azonban teljesíteni fogom, akár tetszik neked, akár nem. A férfi egyik ámulatból a másikba esett. - Az ég szerelmére, mi történt veled? - Semmi. Ülj a kád szélére! Mitch, mint egy engedelmes kisfiú, a kád szélére telepedett. - Miféle jogokról meg kötelességekról beszélsz? - Ha nem akarod megérteni, akkor fölösleges is magyaráznom. Natasa a gyógyszeres szekrényből gézpólyát, ollót, ragtapaszt és fertőtlenítőszert készített elő, majd megnyitotta a kád fölött a vízcsapot. - Add ide a kezedet! A férfi szófogadóan a csap alá tartotta először a jobb, azután a bal kezét. A lány kimosta a sebeket, majd megszárította és körüljódozta őket. Amint a jód a sebhez ért, Cudahy összerándult. - Csíp? - Egy kicsit. - Érdekes - mosolygott Natasa -, hogy a férfiak mennyivel rosszabbul tűrik a fájdalmat, mint a nők! Szerinted mitől van ez? - Attól, hogy ti vagytok a teremtés koronái, és nem mi. - Látod, ez lehet. Mitch hiába várta, hogy Natasa kérdőre vonja, hol vagdalta össze a kezét. A lány olyan távolságtartó szakszerűséggel tisztogatta és fertőtlenítette a sebeit, mintha egy ismeretlen sérült került volna eléje valamelyik rendelóően. A félénk, meggyötört és kiszolgáltatott lány helyett egy öntudatos nő foglalatoskodott vele, aki magabiztosan áll a lábán, és eltökélten teszi a dolgát. A férfi legalábbis így látta, miközben azon töprengett, mi idézhette elő Natasában ilyen hirtelen ezt a változást. Mikor a lány már a kötözéssel is végzett, és a gézpólyát rögzítette a ragtapasszal, valamiféle belső kényszer hatására Mitch kikottyantotta, amit eredetileg akkor sem akart bevallani, ha Natasa rákérdez. - Nem tűzoltás közben sebesültem meg. - Ne mondd! Akkor hol? - kérdezte Natasa, remekül színlelt közömbösséggel. - Abban a bárban, ahová Jake meghívott. - Csak nem verekedtél? Cudahy kereste a szavakat. - Bizonyos April Luv nevű táncosnő szerepelt ott. Őt kellett megvédenem. - Tudtommal a bárokban kidobóembereket alkalmaznak ilyen feladatokra. - Igen, de az a fickó eltűnt valahová. Ha nem sietek Miss Luv segítségére, talán a nyílt színen megerőszakolják! - Értem - mosolygott Natasa olyan maró gúnnyal, hogy Mitch ereiben kis híján megfagyott a vér. - Szóval megint hős voltál. És ugyanúgy megmentetted ezt a táncosnőt az erőszaktól, mint engem a kiutasítástól. - A kettő között azért elég nagy a különbség! - Szerintem semmi. Cudahy legszívesebben a falhoz verte volna a fejét, hogy ostoba módon, kéretlenül elómozakodott ezzel a kalandjával. Nem tudta, miként oszlassa el a félreértést. Óvatosan a lányra pillantott. - Nagyon határozott lettél. Mi történt veled? - Rájöttem, hogy melletted biztonságban vagyok. Natasa a kötszereket visszahelyezte a gyógyszeres szekrénybe. Hogy elérje a szekrény polcát, föl kellett ágaskodnia. Amint lábujjhelyre emelkedett, rózsaszínű sarka elóbukkant a cipóból, s a szoknya olyan magasra csúszott a combján, hogy csipkés bugyija kilátszott alóla. Mitch Cudahyt elemi erővel kerítette hatalmába a vágy. Szerette volna végigcsókolni a lány combját, de nem merte. Jobb ötlet híján letérdelt mögéje a kőre, és gyengéden megérintette a bokáját. - Gyönyörű vagy! - mondta elfúló hangon, már-már suttogva. Natasa, mihelyt megérezte, hogy a férfi keze a bokájához ér, azonnal elhúzta a lábát, és megfordult. - Mit csinálsz? - Csodálatos vagy. - Légy szíves, állj föl! - Te vagy a legszebb nő, akit valaha is láttam. Natasa arcát befutotta a pír. - Nagyon kérlek, ne csináld ezt a cirkuszt! Cudahy nem mozdult el a kőról. Átkarolta a lány lábszárát, és arcát az öléhez szorította. - Ez nem cirkusz, Natasa... Kívánlak... Rettenetesen... Senki mást nem kívántam még így - vallotta be, majd szenvedélyesen megcsókolta hitvese combját. Natasát elöntötte a forróság, egész testében remegni kezdett. - Mitch... Kérlek... - Higgy nekem! Nem hazudok. A lány beletúrt a férfi hajába, majd előrehajolt, és gyengéden megérintette a vállát. - Mindent elhiszek neked, de könyörögve kérlek, állj már föl! Mitch Cudahy kissé esetlenül feltápászkodott. Két bepólyált keze közé fogta Natasa arcát, majd föléje hajolt, és száját leheletfinoman az ajkához érintette. Tiffwr - Le akarok feküdni veled - súgta a fülébe. - Ha elutasítasz, belepusztulok! Natasa néhány pillanatig azt hitte, nem tud ellenállni a kísértésnek, de azután sikerült úrrá lennie az indulatain. - Gyere! - húzödott hátra a férfitól. - Menjünk be innen! Mitch kényszeredetten a nyomába szegődött. Égő szemmel figyelte, milyen kívánatosan ring a lány csípője, és hogyan csapódik a szoknya léptenként a lábszárához. Natasa leült a heverőre. - Csücsülj ide! Alighogy Mitch Natasa mellé telepedett, nyomban a keze után nyúlt, de a lány elhúzta tőle. - Szóval elutasítasz? - Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. - Azt kérdeztem, hogy elutasítasz-e, vagy nem? - Mitch... Szeretnék beszélni veled. - Ha nem akarod, hogy szeretkezzünk, akkor nincs miről beszélnünk. Natasa érezte, sorsdöntő fordulathoz érkezett. Glory tanácsai ott zsongtak a fülében, de a helyzet most mást kínált föl számára -többet, mint amennyit remélni mert. Egy ideig várt a válasszal, azután a férfi szemébe nézett. - Azt akarom, hogy szeretkezzünk, de nem így. - Hogyhogy nem így? - Ne tévessz össze a barátnőiddel! Nekem a szerelmeskedés halálosan komoly dolog. - Nekik is. - Lehet. Csakhogy nálam nagyon sok egyéb is tartozik hozzá. Amíg ezek hiányoznak, képtelen vagyok rászánni magam. A férfi kutatóan mérte végig a lányt. - Pedig kívánsz... - Igen, Mitch. Kívánlak. Hazudnék, ha tagadnám. - Ha egy férfi meg egy nő kívánja egymást, akkor... - Tévedsz! - szakította félbe Natasa. - Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeled. Nekem legalábbis nem. Ezzel hirtelen fölemelkedett a heverőról, és járkálni kezdett a szobában. A világ minden kincsét odaadta volna, ha Mitch kimondja végre azt az egyetlen megváltó szót. De ezt hiába várta. - Hálás lennék, ha elmagyaráznád, mi az, amit hiányolsz a kapcsolatunkból - tekintett rá a férfi. - Nagyon sok mindent. - Például... - Például alig ismerjük egymást. Én szinte semmit sem tudok rólad, és azt hiszem, te sem rólam. - Valamit azért mindketten tudunk. Hiszen készültünk a kihallgatásra. Már nem emlékszel? - Az kevés. Mitch éberen figyelte a lányt. - Szóval időt akarsz, hogy jobban megismerjük egymást? - Igen. - Mennyit? - Azt nem tudnám megmondani. Mitch Cudahy gondterhelten megdörzsölte a halántékát. - Aztán? - Aztán itt van a jövőm - kockáztatta meg Natasa, jóllehet tudta, hogy a szakadék szélén egyensúlyoz. - Ezen mit értsek? - Ha megkapom a zöld kártyát és később az állampolgárságot, elválnak az útjaink. - Így egyeztünk meg, nem? - De. - Akkor mi a gond? - Tulajdonképpen semmi. Talán csak az, hogy hiányozni fogsz. A férfijó ideig komoran hallgatott, majd ő is felemelkedett a heverőról. A lány feszült figyelemmel kísérte minden mozdulatát. Mitch először a két bekötött kezére nézett, s olyan idegenkedve meresztette rájuk a szemét, mintha ebben az állapotukban rájuk sem ismerne. Natasa épp meg akart szólalni, amikor Mitch feléje fordult. - Azt hiszem, sejtem, hová akarsz kilyukadni. A lány szeme csillogni kezdett. - Amennyiben tényleg sejted, legalább egy kérésemet teljesítsd! - Éspedig? - vonta föl a szemöldökét Cudahy. - Többé ne nevezz drágaságomnak! - Miért? - Ha már mindenkit így szólítasz, engem hívj valami másnak... Vészes gyorsasággal közeledett a nevezetes nap, amelyen Arizona állam kormányzója hagyományosan fogadást ad a számottevók tiszteletére. A szavazásra jogosultak testülete egyhangúlag úgy döntött, hogy az Év embere kitüntetést az ünnepségkeretében idén Mitchel Cudahynek adják át, nagy port fölvert gyermekmentése elismeréseként. Mitch az efféle nyilvános szereplésektól viszolygott. Naphosszat azon törte a fejét, miféle kibúvót találhatna, s kit kérhetne meg, hogy helyette átvegye a kitüntetést. ft TiffawY Margaret Cudahynek minden erejét össze kellett szednie, hogy meggyőzze a fiát: nem futamodhat meg. - Elsüllyednék a szégyentől, ha nem mennél el - dorgálta Mitchet, amikor négyszemközt maradtak. - Édesapád ugyanebben a megtiszteltetésben részesült. A köszönóbeszédedben róla is ejthetnél néhány szót, hogy ne menjen feledésbe az emléke. A férfi végül is hajlott anyja szavára, s nekiállt, hogy megírja, majd betanulja beszédét. Katie-nek eközben Natasával gyűlt meg a baj a. A lány hallani sem akart arról, hogy költségekbe verje magát, és új ruhát, harisnyát, cipőt vásároljon az ünnepségre. Megtakarított pénzét az utolsó centig édesapja felkutatására szánta. Csak akkor állt kötélnek, amikor sógornőjének sikerült meggyőznie őt arról, hogy a szmokingba öltözött Mitch oldalán neki is az alkalomhoz illő ruházatot kell viselnie. Majdnem egy fél napig járták a városközpontban az üzleteket, mire végül eredményre jutottak. A cipő és a harisnya tekintetében egyezett az ízlésük, viszont a Katie kedvére való ruhák nem nyerték el Natasa tetszését. Szinte valamennyit túlságosan kihívónak találta ahhoz, hogy magára vegye. Leginkább Katie kedvencétól ódzkodott. Sógornője tűzzel-vassal egy cérnavékony pántú, egybeszabott miniruha mellett kardoskodott, amely rubinpiros színben pompázott, és úgy csillogott-villogott, mintha aranyporral hintették volna be. Katie erősködését csak akkor koronázta siker, amikor az üzlet alkalmazottai is a segítségére siettek, és közös erővel rábeszélték Natasát a vételre. A lány kimerültségében végül beadta a derekát, és abba is beleegyezett, hogy bevásárló körútjuk betetőzéseként fölkeressenek egy kozmetikust. Ahogy hazaért, Natasa azonnal az előszoba nagy tükre elé állt. Előlről is, hátulról is, azután jobbról és balról is szemügyre vette, hogyan fest ebben az új öltözékben. Noha félig-meddig meztelennek érezte magát, azt nem tagadhatta, hogy sógornője jól választott, ahogy a kozmetikus sem végzett rossz munkát az arcán. Mitch a fürdőszobából jött elő, ahol a kulcsra zárt ajtó mögött már szmokingban gyakorolta fennhangon a beszédét. Amikor megpillantotta Natasát, nem akart hinni a szemének. Eltátott szájjal úgy meredt rá, mintha látomása támadt volna. Hosszú percekig egyetlen szót sem tudott kipréselni a száján. A lány zavarba jött. - Nem tetszik? - kérdezte riadtan. - Még hogy nem tetszik?! Csodálatos. - Most ugratsz? - szorult el Natasa torka. - Eszem ágában sincs. Gyönyörködöm benned. Natasa, mint egy táncosnő, körbefordult a férfi előtt. - Szerinted megjelenhetek így a fogadáson? - Csakis így! - Te szmokingban vagy, én meg mintha meztelen lennék... - Gondolod, hogy egy nyakig érő fekete köpeny jobban illene a szmokingom mellé? Ne légy már gyerek! A férfi nem tudott betelni Natasa látványával. Tekintetével többször is végigpásztázta alakjának minden csábos hajlatát és domborulatát. Amikor gyengéden megérintette a csípőjét, Natasa hátán borzongani kezdett a bőr. Mitchen is remekül állt a szmoking, s ő el sem tudott képzelni olyan öltözéket, amely előnyösebben emelné ki lehengerlően férfias alakját. Egyre vészjóslóbban kerítette hatalmába a vágy. - Nem csúszott el a harisnyám varrása? - Egy kicsit. - Lennél szíves megigazítani? - Persze... Natasa kilépett a cipőjéból, majd fél lábon ingadozva kéjesen élvezte, amint Mitch eléje guggolva finom mozdulatokkal egyenesre állítja az új harisnyáj át. Mitch, miután fölegyenesedett, izzó szemmel nézett rá. - Tudod, mihez volna most kedvem? - Nem... A férfi néhány pillanatig tétovázott, azután átfogta Natasa csuklóját, és kezét az öléhez húzta. - Ehhez! A lány arca tűzbe borult, majd egész testében remegni kezdett. Férfit ő még sohasem érintett meg azon a helyen, főként nem ilyen felajzott állapotban. Ijedtében szeretett volna azonnal elugrani tőle, de ereje cserbenhagyta, s keze, bár mozdulatlanul, ott maradt, ahová Mitch helyezte. Ebben a pillanatban szólalt meg az ajtócsengő. - Natasa! Mitch! - kiáltott Margaret a folyosóról. - Indulnunk kell... Ti ffar 10. FEJEZET Agolfklub helyiségeiben megrendezettfogadás minden várakozástfelülmúlóan jól sikerült. Az egybegyűltek dörgő tapssal ünnepelték Mitchel Cudahyt, amikor átvette a kitüntetést. Köszönóbeszéde ugyancsak elismerést aratott. Néhány idősebb nő még könnyezett is, mikor a férfi felidézte példaképnek tekintett édesapja emlékét, aki hősies helytállásával örök időkre beírta nevét szülővárosa történetébe. A hivatalos műsor végeztével az igazi érdeklődést Natasa váltotta ki. A nemzeti hősnek kikiáltott Mitch ifjú feleségét valósággal körülrajongták a férfiak. Bókokkal halmozták el, dicsérték a remekbe szabott ruháját, étellel, itallal kínálták, s egymáson túllicitálva igyekeztek a kedvébenjárni. Néhány percre maga a kormányzó is melléje szegődött, s miközben koccintott vele, őszinte érdeklődéssel tudakozódott az élete felől. Natasa megmámorosodott a sikertól. Az elsó percek elfogódottsága után már olyan otthonosan forgolódott a sok ismeretlen között, mintha élete java részét efféle fogadásokon töltötte volna. Hajnalodott, mire hazaértek. Mitch büszke volt Natasára, örült az osztatlan elismerésnek, amelyet szépségével és kedvességével vívott ki magának. De a lelke mélyén féltékeny is volt rá. Észre kellett vennie, hogy a lány tud bánni az emberekkel, s ha kellő önbizalomra tesz szert, az ő gyámkodása nélkül is célt ér. Különös módon úgy érezte, mintha ezen az estén fordult volna a kocka. Őt kezdte kerülgetni a félelem, hogy elveszti Natasát, aki viszont egyre magabiztosabban állt meg a saját lábán. Mitchet szorította a feszes szmoking. Levetette a kabátját, azután hátrafordult. A lány a nappaliban ült a heverőn, s az Év embere feliratú oklevelet szemlélte, a hozzá tartozó díszes emlékéremmel. Cipőjét, ahogy szokta, letolta a lábáról, finom vonású arca olyan varázslatos fényt kapott az olvasólámpa alatt, mintha a hajnali nap tűzne rá. Natasa, amint megérezte, hogy a férfi figyeli, fölnézett. - Nagyon szép ez a kitüntetés - mosolygott Mitchre. - Nem mindenki dicsekedhet ilyesmivel. A férfi nem válaszolt, lassú léptekkel elindult a pamlaghoz. - Szíveskedj tudomásul venni - folytatta a lány tréfásan -, hogy büszke vagyok rád, még akkor is, ha csak színleg vagy a férjem! Mitch megállt a heverő előtt, nem értette félre a célzást. - Te pedig azt szíveskedj tudomásul venni, hogy én is büszke vagyok rád, még akkor is, ha csak színleg vagy a feleségem! Natasa némi kacérsággal felhúzta a szemöldökét. - Neked mi okod van arra, hogy büszke légy rám? - Sok. - Mondanál legalább egyet abból a sokból? - Az egész fogadáson te arattad a legnagyobb sikert. Úgy rajzottak körülötted a férfiak, mint méhek a kaptár körül. Natasa hiába erőlködött, nem titkolhatta, mennyire boldoggá teszik Mitch elismerő szavai. - Tetszett a ruhám - szerénykedett. - Azért viszont a húgodat illeti elismerés. Ó választotta. - Ezt a ruhát te viselted, nem pedig Katie. - Ha egy ruha szép, nem számít, hogy ki viseli. - Dehogynem! Csak az számít. Mielőtt a lány folytathatta volna, a férfi eléje térdelt, mint a fiirdőszobában a kötözés után. Kézbe vette Natasa csöpp lábfejét, és elborította a csókjaival. A lányhirtelen elhúzta a lábát, fölemelkedett a heverőról, azután hangot váltott: - Egy névleges feleségnek fölösleges csókolgatni a lábát. Mitch annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. Natasa többé egy pillantásra sem méltatta. Bement a fürdóbe, de néhány perc elteltével újra visszatért, most már pizsamában és hálóköntösben. - Ideje, hogy lefeküdjünk aludni. - Holnap szabadnapos vagyok. - Akkor is. -A lány megint azt a hűvös, távolságtartó hangot használta, mint a menyasszony-búcsúztató éjszakáján. -Légy szíves, Mitch, állj félre! - Miért? - Meg akarok ágyazni neked. A névleges feleség köteles gondoskodni ura és jótevője kényelméról. Mitch, jóllehet ijesztő módon kezdtek forrni benne az indulatok, hátralépett, és egy ideig szótlanul nézte Natasát. Az gyakorlott mozdulatokkal lepedőt húzott a pamlagra, a fejrészen elhelyezte a párnát, majd kisimította a paplan ráncait. Cudahyt olyan váratlanul hagyta el az önuralma, hogy maga sem számított rá. - A fenébe ezzel az ágyneművel! - kiáltotta. Egyetlen pillanat alatt OA OG Ti ffiiVr feldúlta Natasa művét. Megragadta a párnát, a lepedőt, a paplant, és széthajigálta a szoba sarkaiba. - Mit csinálsz? - hátrált rémületében a lány az ajtóhoz. - Megőrültél? - Nem. Csak torkig vagyok már azzal, hogy örökösen a kapcsolatunk névleges voltáról szónokolsz. Natasa halálra váltan nézte a magából kivetkőzött Mitchel Cudahyt. Álmában sem tudta volna elképzelni, hogy férje képes így kijönni a sodrából. Amikor csillapodni kezdett a férfi dühe, a lány megfordult, és határozott léptekkel elindult a fürdőszoba felé. - Hová mész? - El. - Hová? - Azt még nem tudom. Mitch már szánta-bánta, hogy ennyire elvesztette a fejét. A lány után sietett, és mielőtt Natasa a fürdő ajtajához ért volna, hátulról átfogta a vállát. - Ne haragudj... Rettenetesen szégyellem a dolgot, de... A lány szembefordult Cudahyvel. Visszafogott volt a hangja. - Nincs de, Mitch. Megértettem, amit mondtál. - Azt hiszem, félreértettél... - Én a történtek után egy percig sem maradhatok itt. - Miért? - Mert tudomásul vettem, hogy a terhedre vagyok. - Natasa lefejtette válláról a férfi kezét. - Szervusz! - lépett hátra. - Köszönöm, amit értem tettél. Amikor kinyitotta az ajtót, hogy a fürdőszobában felöltözzék, Mitch átkarolta a derekát, és maga felé fordította. - A világ minden kincséért sem engednélek el. - Erőszakoskodni akarsz? - Nem. - Mitch Cudahy várt néhány pillanatig, azután kimondta: Szeretlek. Natasa mozdulatlan maradt, és élesen a férfi szemébe nézett. Arca merev volt, csupán a szája szöglete rándult meg. Egyetlen szót sem szólt. - Szeretlek - ismételte meg a férfi. - Hallod? A vörös díszgyertya fénye sejtelmesen ingadozott az ágy fölött. Natasa fejét a kispárnába fúrta, verejtékben úszó, csupasz testét Mitch dédelgetőn ölelte a karjai közé. Két ágaskodó kis mellbimbója a férfi tenyerébe feszült. Cudahy csókolgatta a nyakát és a gerincét, harapdálta a fülét, miközben erőtól duzzadó férfiassága hátulról keresett utat magának a lány combjai között. Natasa életében először részesült azokban az örömökben, amelyeket egy szerető férfi nyújthat egy nőnek. Önfeledten merült el a gyönyör mélységeiben hol nyögdécselt, hol sóhajtozott, hol hideglelősen remegett, hol úgy érezte, perceken belül lángok csapnak föl a bőre alól. Mitch féltő gyengédséggel ölelkezett a lánnyal, noha legszívesebben szabadjára engedte volna azokat a vágyakat, amelyek felgyülemlettek benne, s csillapíthatatlan mohósággal törtek volna elő, ha nem fékezi meg őket. De ismerte a női test titkát. Tudta, hogy csak türelemmel és értő gondossággal lehet minden rejtekében felszítani a szenvedélyt. Hiánytalan élménnyel akarta megajándékozni Natasát, hogy örökre magához kösse. Finoman a hasa alá nyúlt, és a hátára fordította. Csapzott hajától megszabadította a homlokát, és a két szemét kezdte csókolgatni, miközben keze megállíthatatlanul járt a hasán, le, egészen a combja tövéig. A lány Mitch nyakára fonta a karját, és arcát az arcához szorította. - Nagyon szeretsz? - kérdezte már-már fuldokolva, ahogy levegő után kapkodott. - Nagyon. - Mindig szeretni fogsz? - Mindig. Esküszöm. Natasa, mintha meg akarná pecsételni ezt a szót, ajkát a férfi ajkára préselte, s nyelvét elszántan a szájábatolta. Mialatthosszúperceken átvadul átszadozott a nyelvük, a lányj jobb kezével félénken elindult a férfi testén. Egy ideig a mellkasát simogatta, azután fokozatosan egyre lejjebb kalandozott, amíg el nem érte azt, amit keresett. Amikor megérintette, olyan izgalom hatalmasodott el rajta, hogy megvonaglott, és Mitch szájába harapott. Cudahyn kéjes villám hasított végig. Lüktető férfiasságát a lány tétovázó jobbjába segítette, azután ujjával Natasa ölének mélyére hatolt. Amikor köröző mozdulatokkal édesgetni kezdte, a lány felsikoltott. - Ó, Mitch! Natasát magával ragadta a gyönyör hullámverése, erei lüktettek, szíve vadul verte a mellkasát. Csókolta férjét, ahol csak érte, bal keze körmeit a vállába mélyesztette, jobbj ával egyre vadabbul serkentette erőre Cudahy férfiasságát. Amikor öle már parázsként izzott, és úgy érezte, nem bírja tovább, ismét felkiáltott. - Mitch! Akarom! Gyere! A férfi nem kérette magát. Átölelte Natasa derekát, s miközben a lány széttárt lábát a hátára kulcsolta, néhány határozott mozdulattal betört azon a parányi kapun, amelyen előtte még nem jutott át senki. Natasa éles fájdalmat érzett mintha Mitch megfosztotta volna attól a mámoros érzéstől, amelyben eddig részesítette. A férfi továbbra is átölelve tartotta feleségét. - Ne haragudj... Tiffir - Nincs miért haragudnom. - Óvatosabbnak kellett volna lennem... - Tudtad, hogy én...? - Tudtam. És ezért bánt, hogy nem vigyáztam eléggé. De iszonyatosan kívántalak. A lány az arcához szorította Mitch kezét, és megcsókolta. - Én is nagyon kívántalak téged. Natasa ölében a fájdalom újra átadta helyét a vágynak. Mitch férfiassága változatlanul a testében rejtőzött, feszesen és követelőzően, mintha arra készülődne, hogy egyre mélyebben hatoljon belé. - Még mindig kívánlak - mondta halkan a lány. Nyelvét a férfi ajkához érintette, végighúzta a felszínén, majd a szájába csúsztatta. Mitch viszonozta a csókot, azután szorosan magához vonta Natasát, és elindult vele a mennyország felé... A lány üdvözülten forgolódott a karjában, a szenvedély örvényei ismét elragadták, lábát megint a férfi derekára kulcsolta, s ahogy nőtt benne a kéj, sarkával egyre hevesebben kezdte ütögetni Mitch gerincét, mintha gyorsabb ütemre akarná serkenteni. Közösen érték el a célt, szorosan egymáshoz simulva, összeforrotttesttel. Natasa Mitchvállán szenderedett álomba, és mégjavában aludt, amikor megszólalt a telefon. A férfi lekapta a villáról a kagylót, nem szerette volna, ha a párja fölébred. - Mitch? - búgott fel Meredith Roberts jól ismert hangja. - Igen. - Ne haragudj, de most a feleségeddel szeretnék beszélni! - Natasa alszik. Meredith harsányan elnevette magát. - Lassan delet üt az óra, és ti még ágyban vagytok? - A feleségem alszik, nem én. - De te altattad el, ugye? - kérdezte célzatosan a hajdani szerető. A férfi nem válaszolt. - Mitch... Emlékszel még az utolsó találkozásunkra? - Emlékszem. - Arra is emlékszel, hogy mit kérdeztél tőlem? - Igen. - Abban egyeztünk meg, hogy akkor adok választ a kérdésedre, ha előbb beszélek a feleségeddel. - És? - Azóta nemcsak beszéltem Natasával, de egy kitűnő riportot is készítettem vele. - Micsoda? - döbbent meg Cudahy. - Erről most hallok először. - Tudom - mondta magabiztosan a riporterná. - Natasa megtartja a szavát. Azt üzenem neki, hogy holnap este húsz óra harminckor kapcsolja be a televíziót. Mitch nem jutott szóhoz. - Ami pedig a kérdésedet illeti - folytatta Meredith -, a válaszom az, hogy nem. A barátnőim férjével sohasem folytatok viszonyt. Ezzel Meredith Roberts bontotta a vonalat. Natasa és Mitch a szerelem felhőtlen napjait élte. Az a szó, hogy drágaságom, többé egyetlenegyszer sem hagyta el a férfi ajkát, ahogy Natasáét sem a színleg. Nem tudtak betelni egymással, legszívesebben az éjjelt is, a nappalt is a paplan alatt töltötték volna, elrejtőzve az emberek elől. Ebben a csillapíthatatlan mámorban Natasa könnyűszerrel megértette a fér ival, miért engedett Meredith Roberts kérésének, s hogyan barátkozott össze vele a riport próbái és felvétele során. Még a mosókonyhai balfogását sem hallgatta el, amikor Meredith önfeláldozó segítsége húzta ki a pácból. Mitch csak azt nem értette, miért kellett mindezt titokban tartani. - Azért, hogy meglepetés legyen - simította hátra férje haját Natasa. - Nekem is? - Mindenkinek. Meredith azt mondta, az ilyesmi csak akkor hatásos, ha váratlanul robban, mint egy elrejtett pokolgép. Meredith Roberts nem is tévedett. A riport osztatlan érdeklődést váltott ki, néhány országos hálózat is átvette. Szerte az Államok területén emberek százezrei gondolkodtak el szegény Natasa Mihajlova hányattatásain. A lány ugyanis nem tett lakatot a szájára, s nem éppen hízelgő szavakkal emlékezett vissza a szabadság fdldjén szerzett tapasztalatairól. Alig egy héttel a beszélgetés sugárzása után Natasa és Mitch a konyhában reggelizett, amikor megszólalt a csengő. A fiatalasszony összefogta derekán a rövid hálóköntöst, mely meztelen testét fedte, papucsba bújtatta a lábát, majd sietett ajtót nyitni. Szürkésbarna kosztümben egy középkorú nő állt előtte, tömött irattáskát szorított a hóna alá. - Mrs. Cudahy? - Az vagyok. - A nevem Mrs. Kensington. A bevándorlási hivatalból jöttem. Megengedi, hogy bemenjek? - Persze. Parancsoljon! A lány félrehúzódott, hogy utat engedjen a rokonszenves arcú asszonynak, de a nyitott ajtóból nem mozdult el. Ösztönösen arra várt, hogy Donald Potter követi majd a nőt. en Tiffwr Az asszony, mintha gondolatolvasó lett volna, elmosolyodott. - Nyugodtan becsukhatja az ajtót! Ugyancsak hálóköntösben és papucsban, Mitch is előjött a konyhából. - A sunyi patkány már nem is foglalkozik velünk? -kérdezte kihívóan anélkül hogy bemutatkozott volna. Mrs. Kensington nem vette rossz néven a modortalanságot, változatlanul mosolygott. - Mr. Potterra gondol? - Rá. - Stmásbeosztásbahelyezték.Mrs.Cudahyügyévelmárénfoglalkozom. - Ez nem lehet igaz! - vigyorodott el a férfi. - Pedig így van. Mitch átkarolta felesége derekát. - Látod, szívem, isten malmai gyorsabban őrölnek, mint gondoltuk. Mrs. Kensington egy székre helyezte a táskáját. - A főnökeimet elég kellemetlen helyzetbe hozta az a riport, amelyet Mrs. Cudahy adott Meredith Robertsnek. A kormányzó még aznap este felhívta az igazgatót, és érdeklődött, hogy mi az oka a huzavonának. - Pottert ezért mentették föl? - kíváncsiskodott Mitch, alig titkolt kárörömmel. - Ezért is - felelte az asszony. - Miért, más bakot is lőtt? Mrs. Kensington Natasára pillantott. - Szabad benéznem a konyhába? - Természetesen. A nő körbefuttatta tekintetét a helyiségen, azután Mitchhez fordult. - Itt volt a tűz? - Itt. - Mi gyulladt meg? - Csak az asztalterítő és néhány konyharuha. - Meg a légtisztító szűrője - tette hozzá a lány. A férfi gyanakvóan ráncolta össze a homlokát. - Bocsásson meg, de ön honnan tud erről? Az asszony újra elmosolyodott. - A munkatársam, Mr. Potter épp akkor járt itt. Natasa és Mitch ámulva nézett egymásra. - Nem tudták? - Nem. A látogató hol az asszonykára, hol a férfira pillantott, arcáról nem tűnt el a mosoly. - Arról sem hallottak, hogy Donald Potter rendőrségi vizsgálatot kért? Mrs. Cudahyt szándékos gyújtogatással gyanúsította. - Itt nem volt semmiféle vizsgálat - mondta ijedten Natasa. - Tudom. A rendőrség alaptalannak minősítette a feltételezést, és elutasította Mr. Potter indítványát. - Szemét gazember! - futotta el Mitchet az indulat. - Megesküdtem, hogy ha egyszer a kezem közé kerül, én... - Ne mérgelődjön, Mr. Cudahy! - szakította félbe az asszony. - Ennek most már semmi jelentősége. Minden a legnagyobb rendben van. Natasa, ahogy magához tért az ijedségéből, észbe kapott. - Elnézést kérünk az udvariatlanságért... Foglaljon helyet! Megkínálhatom egy csésze kávéval? - Nem, köszönöm szépen - hárította el a meghívást az asszony. Pillanatnyilag két munkakört látok el, és azt sem tudom, hol áll a fejem. Mrs. Kensington Natasa felé fordult, s igyekezett némi ünnepélyes színt adni a hangjának. - Mrs. Cudahy... Az iratait áttanulmányoztam, és megállapítottam, hogy ön törvényes házasságot kötött Mr. Mitchel Cudahyvel. E helyszíni szemle során meggyőződtem róla, hogy ténylegesen együtt él a férjével, s láthatólag bizalmas szálak kötik hozzá. A zöld kártyát tehát napokon belül kézhez kapja, és ha az előírt várakozási idő letelt, állampolgár lesz. A hivatalnoknő kezet nyújtott a lánynak. - Addig is érezze otthon magát nálunk! Amikor Mrs. Kensington mögött becsukódott az ajtó, Natasa és Mitch egymás nyakába borult. Margaret Cudahy megtartotta ígéretét, és a lehetőségeit sem értékelte túl. Szinte senki sem számított rá, hogy Natasa a zöld kártya birtokában, anyósa közbenjárása révén, alig egy hét múlva már beiratkozott hallgatója lesz egy átképző tanfolyamnak. A fiatalasszony szorgalmasan látogatta a foglalkozásokat, s példátlan buzgalommal tanult. Új eljárásokat sajátított el, új műszerek, eszközök és gépek kezelését gyakorolta be. Most ébredt rá, hogy otthon, azon a sebészeten, ahol dolgozott, milyen elmaradott körülmények között, mennyivel több nehézséggel harcolva kellett fáradozniuk egy-egy beteg vagy sérült felépüléséért. Mivel az átképző legj obbj ai közé küzdötte föl magát, ígéretet kapott arra, hogy ha végzett, ő is a Szent József Kórház állományába kerül, ahol Margaret Cudahy immáron több mint három évtizede tevékenykedik. Egyik nap, amikor hazaért, Meredith Roberts levele várt rá. A borítékon nem volt bélyeg. Meredith minden bizonnyal nálukjárt, s csak azért hagyott írásbeli üzenetet a számára, mert sem őt, sem Mitchet nem találta otthon. Ti ffwr Izgalmában Natasa szíve a torkában vert, amikor olvasni kezdte a sebtében papírra firkált, némileg kusza sorokat. Natasa! Személyesen akartam veled közölni az örömhírt, de nem sikerült: édesapád felhívott telefonon! KaLiforniában él, Big Surben, a tengerparton van egy nagy háza. Arra kér, mielób jelentkezz, és költözz hozzá. Remélem, nem lesz kifogásod ellene, hogy az első találkozásotokat filmre vegyük. A riport egyébként nekem is váratlan sikert hozott: a CNN meghívott rnunkatársnak. Holnap repülök a központjukba, hogy rnegbeszéljük a részleteket. Ha visszajöttem, felkereslek. Édesapád címe a következő... Natasa képtelen volt úrrá lenni az érzelmein. Most boldogságában kezdett el úgy zokogni, mint bánatában akkor, amikor az édesanyját elvesztette. Mitchnek csak hajna:ban tudta megmutatn Meredith levelét, miután a férfi szolgálata befejeződött. Legnagyobb meglepetésére Cudahy nem mutatkozott olyan lelkesnek, mint amilyenre számított. Mindössze néhány udvarias csókot és simogatást kapott tőle. - Nem is örülsz? - Dehogynem. - Az a gyanúm, hogy lódítasz. - Ugyan már, Natasa! Aminek te örülsz, annak én is örülök. Őszintén szólva már nem számítottam rá, hogy édesapád elókerül. - Akkor most meglepetésedben vagy ilyen furcsa? - Nem hiszem, hogy furcsa vagyok. De azt nem tagadom, hogy valóban meglepődtem. Mióta együtt töltötték az éjszakákat a széles hitvesi ágyban, mindig meztelenül bújtak a takaró alá. Natasa átvetette csupasz lábát a férje combján, és fóléje hajolt. - Légy szíves, és mondd meg, hogy mi bánt! - Semmi. A lány két keze közé fogta a férfi arcát, mintha szájon akarná csókolni. - Mitch... Kérlek szépen, légy őszinte hozzám! - Ószinte vagyok. Natasa fürkészvejártatta tekintetét Mitchen, simogatta a borostás állát. - Szeretném tudni, mijár most a fejedben. Cudahy egy ideig várt, mintha mérlegelné, mit mondjon, azután felkönyökölt a párnájára. - Édesapád meghívott Big Surbe, hogy költözz hozzá. Legalábbis Meredith szerint. Vigyázz, kész. tűz! - És? - Én viszont itt akarok maradni Phoenixben. A lány olyan felszabadultan nevetett föl, mint amikor Mrs. Kensington kezet fogott vele. - Ö, te szamár! Azt képzeled, hogy el akarlak hagyni? - Ha Kaliforniában telepszel le, akkor sajnos elválnak az útjaink. Natasa átkarolta a férjét. - Az ég szerelmére, Mitch! Az apámnál csak nyaralni fogunk. - De ő azt akarja, hogy vele élj. - Én viszont veled akarok élni. Mitch Cudahy bizalmatlanul méregette a feleségét. - Ezt komolyan mondod? - Olyan komolyan, mint ahogy itt fekszem melletted. - Natasa csókokkal borította el a férfi arcát. - Ettől az egérlyuktól azonban minél előbb szeretnék megválni. Ott a nyereményem a bankban, abból akár két házat is vehetünk. - Én már ki is néztem egyet - mosolygott ravaszkásan Mitch, miután eloszlottak a kételyei. - Tényleg? - lepődött meg Natasa. - Megmutassam a fényképét? Natasa ráfonódott a férfi testére. - Remélem, gondoltál a gyerekeinkre is, és nagy házat választottál! Mitch felelet helyett forrón szájon csókolta a feleségét, és úgy szorította magához, mintha össze akarná roppantani a karjai között.