JACQUES DAMOUR

ELS� FEJEZET

Mid�n Jacques Damour odalenn Nume�ban kin�zett a v�gtelen tengerre, olykor mintha a maga t�rt�net�t l�tta volna maga el�tt, az ostrom nyomor�s�g�t, a komm�n d�h�t, majd azt a fordulatot, amely megt�p�zva �s szinte agyonsanyargatva ily messzire elsodorta hazulr�l. Nem volt ez tiszta megl�t�s, kellemes vagy meghat� visszaeml�kez�s, hanem elhom�lyosult �rtelem tompa k�r�dz�se, amely mag�t�l visszat�rt a t�nyek �sszeoml�sa k�zepette m�g kiemelked� �s felismerhet� mozzanatokhoz.

Jacques huszonhat�ves kor�ban vette feles�g�l F�liciet, egy tizennyolc�ves sz�p nagy le�nyt, egy La Villette-i gy�m�lcs�rusn� unokah�g�t. Jacques, aki a gy�m�lcs�rusn� �ltal kiadott szob�ban lakott, f�mmunk�s volt �s naponta tizenk�t frankot is megkeresett; a le�ny eleinte varr�n� volt, de minthogy azonnal fi�k sz�letett, �ppen el�g volt neki, hogy a kicsik�t t�pl�lja �s gondoskodj�k a h�ztart�sr�l. Eugène pomp�san felcseperedett. Kilenc �v m�lva le�ny k�vetkezett �s ez, n�v szerint Louise, sok� oly csenev�sz volt, hogy sokat k�lt�ttek orvosokra �s gy�gyszerekre. M�gsem �ltek boldogtalanul. Igaz, hogy Damour h�tf�nk�nt n�ha sz�nnapot csin�lt, de esz�n maradt �s lefek�dt, ha sokat ivott, m�snap pedig, visszat�rve a munk�hoz, semmirekell�nek nevezte �nmag�t. Eugènet m�r tizenk�t �ves kor�ban a satuhoz �ll�tott�k. A fi� alig tudott olvasni �s �rni, de m�r megkereste a maga kenyer�t. F�licie, aki igen tiszta n� volt, �gyesen �s okosan vezette a h�ztart�st, tal�n kiss� "kuty�ul", ahogy az apa mondta, mert t�bbsz�r adott nekik f�zel�ket, mint h�st, hogy baj eset�re garasokat rakhasson f�lre. Ez volt legjobb korszakuk. M�nilmontantban, a Rue des Enviergesben, h�romszob�s lak�suk volt, az apa �s anya szob�ja, Eugène szob�ja �s az eb�dl�, ahol a satukat is elhelyezt�k, nem sz�lva a konyh�r�l �s Louise kamr�j�r�l. Lak�suk az udvar v�g�ben volt, egy kis �p�letben, de leveg�j�k m�gis volt, mert ablakaik egy v�llalkoz� telk�re n�ztek, ahova talig�k reggelt�l estig bont�sb�l ered� t�rmel�keket �s r�gi deszk�kat raktak le.

A h�bor� kit�r�sekor Damour�k t�z �v �ta laktak a Rue des Enviergesben. F�licie, �mb�r m�r negyvenedik �v�hez k�zeledett, fiatal maradt, csak kiss� megh�zott, de g�mb�ly� v�ll�val �s cs�p�ivel a v�rosr�sz sz�passzonya volt. Jacques ellenben mintha kisz�radt volna �s a nyolc �v kork�l�nbs�g m�r �regnek mutatta feles�ge mellett. Louise, aki t�l volt a vesz�lyen, de gyeng�cske maradt, le�nyos sov�nys�g�val apj�ra �t�tt, m�g Eugène, aki ekkor tizenkilenc �ves volt, anyja magas termet�t �s sz�les v�ll�t �r�k�lte. Nagy egyet�rt�sben �ltek, kiv�ve n�h�ny h�tf�t, amikor az apa �s fi� borm�r�sekben id�z�tt. F�licie duzzogott, d�h�s volt az elk�lt�tt p�nz miatt. K�t-h�rom alkalommal m�g veszekedtek is, de ez nem volt komoly dolog, hiszen csak a bor volt benne a hib�s �s az eg�sz h�zban nem lakott rendesebb csal�d. J� p�lda gyan�nt emlegett�k �ket. Mid�n a poroszok P�rizs fel� k�zeledtek �s megkezd�d�tt a rettenetes munkasz�net, t�bb mint ezer frankjuk volt a takar�kp�nzt�rban. Ez sz�p volt olyan munk�sokt�l, akik k�t gyermeket felneveltek.

Az ostrom k�t els� h�napja nem is volt sz�mukra nagyon neh�z. Az eb�dl�ben, ahol a satuk aludtak, m�g feh�r kenyeret �s h�st ettek. Damourt meghatotta egy szomsz�djuk, valami Berru nev� �p�letfest� nyomora �s k�ny�r�letess�gb�l n�ha megh�vta eb�dre. A nagy darab ember azonban csakhamar este-reggel be�ll�tott. M�k�s fick� volt, aki mindig megnevettetett m�sokat, �gyhogy v�g�l is lefegyverezte F�liciet, aki nyugtalankodva �s felh�borodva l�tta ezt a nagysz�jat, amely a legjobb falatokat kapta be. Este k�rty�ztak, elcs�pelt�k a poroszokat. Berru, a hazafi, arr�l besz�lt, hogy akn�kat, f�ldalatti folyos�kat �s a k�rny�ken, elmegy az ellens�g ch�tilloni �s montretouti �tegei al� �s a leveg�be r�p�ti �ket. Majd a korm�nyt t�madta, ezt a gy�va t�rsas�got, amely ki akarta nyitni P�rizs kapuit Bismarck el�tt, csak hogy visszahozz�k V. Henriket. Csak v�llvonogatva n�zheti ezeknek az �rul�knak a k�zt�rsas�g�t. Igen, a k�zt�rsas�g! �s felk�ny�k�lve az asztalra; kurta pip�val sz�j�ban magyar�zta Damournak a maga saj�t korm�ny�t, amelyben mindenki testv�r, mindenki szabad, mialatt igazs�g �s egyenl�s�g uralkodik minden�tt, fenn is, lenn is.

- Mint kilencvenh�romban, - jegyezte meg hat�rozottan, de kev�sb� t�j�kozottan.

Damour komoly maradt. � is k�zt�rsas�gi �rzelm� volt, mert b�lcs�je �ta azt hallotta maga k�r�l, hogy valamikor a k�zt�rsas�g lesz a munk�s diadala, az egyetemes boldogs�g. De nem voltak meg�llapodott n�zetei arr�l, mik�pp menjenek v�gbe a dolgok. �gy h�t figyelmesen hallgatta v�gig Berrut, �gy tal�lta, hogy az igen j�l okoskodik �s hogy a k�zt�rsas�g bizony�ra �gy fog elk�vetkezni, ahogy az mondta.

T�zbe j�tt, szil�rdul hitte, hogy ha eg�sz P�rizs, a f�rfiak, n�k �s gyermekek a Marseillaise hangjai mellett kivonultak volna Versaillesba, kivert�k volna a poroszokat, kezet ny�jtottak volna a vid�knek �s megalap�tott�k volna azt a n�pkorm�nyt, amely minden polg�rnak j�rad�kot biztos�tana.

- Vigy�zz, - ism�telte F�licie bizalmatlans�gt�l eltelve - rossz v�ge lesz a te Berrudnek. Adj neki enni, ha kedved tartja, de hadd verj�k be csak az � fej�t.

F�licie is a k�zt�rsas�got akarta. Negyvennyolcban apja barik�don halt meg. Csakhogy ez az eml�k, ahelyett, hogy felt�zelte volna, megfontoltt� tette. A n�p hely�n tudn�, - szokta mondani - hogyan k�nyszer�ten� igazs�goss�gra a korm�nyt: igen j�l viseln� mag�t. Berru besz�dei felh�bor�tott�k �s megf�leml�tett�k, mert �gy �rezte, hogy nem tisztess�gesek. L�tta, hogy Damour megv�ltozik, olyan modort vesz fel, olyan szavakat haszn�l, amelyek �ppen nem tetszettek neki. De m�g er�sebben nyugtalan�totta az a s�t�ten izz� arckifejez�s, amellyel fia Eugène hallgatta Berrut. Este, mikor Louise elaludt az asztaln�l, Eugène keresztbefonta karjait, sz� n�lk�l lassan megivott egy poh�rka p�link�t �s szem�t a m�zol�ra szegezte, aki P�rizsb�l mindig �rul�sr�l sz�l� rendk�v�li t�rt�neteket hozott haza: a bonapartist�k a Montmartre-r�l jeleket adtak a n�meteknek, vagy liszteszs�kokat �s l�poros hord�kat dobtak a Szajn�ba, hogy miel�bb �t kelljen adniok a v�rost.

- Mesebesz�d! - sz�lt fi�hoz F�licie, miut�n Berru r�sz�nta mag�t a t�voz�sra. - Ne v�gy ilyesmit a fejedbe! Hiszen tudod, hogy hazudik.

- Tudom, amit tudok, - felelt Eugène rettenetes k�zmozdulattal.

December k�zepe t�j�n Damour�k megett�k megtakar�tott p�nz�ket. Minden �r�ban h�r�l hozt�k a poroszok egy-egy veres�g�t vid�ken, egy-egy gy�zelmes kirohan�st, amely v�g�l is fel fogja szabad�tani P�rizst. Damour�k eleinte nem is f�ltek, sz�ntelen abban rem�nykedtek, hogy �jb�l megkezd�dik a munka. F�licie csod�kat m�velt, napr�l-napra �ltek az ostromz�r fekete kenyer�b�l, amelyet csak a kis Louise nem b�rt megem�szteni. Ekkor Damour �s Eugène v�gleg elvesztette a fej�t, ahogy F�licie mondta. Reggelt�l estig t�tlen�l, kiz�kkentek szokott �letm�djukb�l, karjuk petyh�dt lett, mi�ta elhagyt�k a satut �s �r�k�s nyugtalans�gban, v�res r�mk�pekkel teli k�pzel�d�sben �ltek. Mindketten be�lltak egy menetz�szl�aljba, csakhogy az a z�szl�alj, mint sok m�s, ki sem ment az er�d�tm�nyeken t�l �s a leg�nys�g k�rty�z�ssal t�lt�tte idej�t a kasz�rny�ban. Itt azt�n Damour; korg� gyomorral, att�l a tudatt�l �sszeszorult sz�vvel, hogy otthon nyomor uralkodik, a k�l�nb�z� h�rek hallat�ra arra a meggy�z�d�sre jutott, hogy a korm�ny elhat�rozta a n�p kipuszt�t�s�t, csak hogy a k�zt�rsas�g ura legyen. Berrunek igaza van: mindenki tudta, hogy V. Henrik Saint-Germainben tart�zkodik, egy h�zban, amely f�l�tt feh�r z�szl� leng. Ennek azonban v�ge lesz. Egy sz�p reggel majd lepusk�zz�k a gazembereket, akik ki�heztetik a munk�sokat �s bomb�ztatj�k �ket, egyszer�en csak az�rt, hogy helyet adjanak a nemeseknek �s papoknak. Mid�n Damour Eugène-nel hazat�rt, mindketten a k�ls� �r�let l�z�ban �gtek �s csak �ld�kl�sr�l besz�ltek a s�padt �s n�ma F�licie el�tt, aki a rossz t�pl�lkoz�st�l �jra megbetegedett kis Louiset �polta.

V�gre az ostrom befejez�d�tt, megk�t�tt�k a fegyversz�netet �s a poroszok v�gigvonultak a Champs-Elys�es-n. A Rue des Envierges-ben feh�r kenyeret ettek, amelyet F�licie Saint-Denisb�l hozott. De komoran telt el az eb�d. Eugène, aki l�tni akarta a poroszokat, r�szleteket besz�lt el, Damour pedig vill�j�val hadon�szva d�h�sen kiab�lta, hogy le kellett volna fejezni minden t�bornokot. F�licie megharagudott �s kikapta kez�b�l a vill�t. Minthogy a munka m�g mindig nem kezd�d�tt meg, a k�vetkez� napokban Jacques elhat�rozta, hogy a maga sz�ml�j�ra dolgozik: volt n�h�ny �nt�tt darabja, gyertyatart�k, amelyeket ki akart cizell�lni, abban a rem�nyben, hogy eladhatja �ket. Eugène, aki nem tal�lta hely�t, egy �ra m�lva abbahagyta a munk�t. Ami Berrut illeti, az a fegyversz�net �ta elt�nt; k�ts�gk�v�l b�s�gesebb asztalra tal�lt. Egy reggel azonban felt�zelve �ll�tott be, elmondta a montmartrei-i �gyuk eset�t. Minden�tt barik�dok emelkednek, v�gre el�rkezik a n�p diadala; Damour�rt j�tt, azt mondta, hogy minden j� polg�rra sz�ks�g van. Nem t�r�dve F�licie d�lt �br�zat�val, Jacques otthagyta satuj�t. A komm�n volt.

Lej�tsz�dtak a m�rciusi, �prilisi �s m�jusi napok. Ha Jacques Damour f�radt volt �s feles�ge k�rlelte, maradna otthon, �gy felelt:

- H�t a m�sf�l frankom? Ki ad nek�nk kenyeret? F�licie lehajtotta fej�t. Hogy meg�lhessenek, csak az apa m�sf�l frankja �s a fi� m�sf�l frankja �llt rendelkez�s�kre, a nemzet�rs�gnek az a zsoldja, amelyhez akkor m�g bor �s s�s h�s kioszt�sa j�rult. Damour egy�bk�nt meg volt gy�z�dve igaz�r�l, �gy l�tt a versaillesiakra, ahogy a poroszokra l�tt volna, abban a hitben, hogy megmenti a k�zt�rsas�got �s biztos�tja a n�p boldogs�g�t. Az ostrom f�radalmai �s nyomor�s�ga ut�n a polg�rh�bor� a zsarnoks�g r�mk�p�t id�zte fel el�tte, amely ellen n�vtelen h�sk�nt k�zd�tt, elsz�nva r�, hogy meghal a szabads�g v�delm�ben. Nem hatolt bele a kommunista eszme elm�leti sz�vev�ny�be. Az � szem�ben a komm�n egyszer�en a hirdetett aranykor volt, az egyetemes boldogs�g kezdete �s m�g makacsabbul hitte, hogy valahol, Saint-Germainben vagy Versaillesban kir�ly van, aki k�sz arra, hogy vissza�ll�tsa az inkviz�ci�t �s az urak jogait, ha beeresztik P�rizsba. Odahaza k�ptelen lett volna egy l�gynek �rtani, m�g az el��rs�k�n lelkifurdal�s n�lk�l �ld�ste a csend�r�ket. Mikor hazat�rt, kimer�lve, izzadts�gt�l �s port�l feket�n, �r�kat t�lt�tt a kis Louise mellett �s hallgatta l�legzetv�tel�t. F�licie m�r nem is iparkodott visszatartani �s az okos asszonyok higgadts�g�val v�rta a borzalmak v�g�t.

Egyszer m�gis megkock�ztatta azt a megjegyz�st, hogy Berru, az a nagy darab ember, akinek annyit j�r a sz�ja, nem bolond, hogy a puskat�znek kitegye mag�t. El�g �gyes volt hozz�, hogy j� helyet tal�lt a hadbiztoss�gn�l, ez azonban nem akad�lyozta meg abban, hogy mid�n tollakkal �s paszom�nyokkal �kes�tve megjelent Damour�kn�l, fel ne t�zelje Jacquest, besz�deivel, hogy agyon kell l�ni a minisztereket, a k�pvisel�ket, az eg�sz pereputtyot, mihelyt Versaillesban elcs�pik �ket.

- Mi�rt nem megy � maga, ahelyett, hogy m�sokat k�ldene? - jegyezte meg F�licie.

Damour azonban �gy felelt:

- Hallgass. K�teless�gemet teljes�tettem. Ann�l rosszabb azokra n�zve, akik nem teljes�tik a maguk�t.

Egy reggel, �prilis v�ge fel�, hord�gyon hozt�k haza Eugènet a Rue des Enviergesbe. Moulineauxn�l mellen tal�lta egy goly�. Mialatt felvitt�k a l�pcs�n, meghalt. Mid�n Damour este hazat�rt, sz�tlanul tal�lta F�liciet fi�k holtteste mellett. Ez rettenetes csap�s volt, az apa a f�ldre v�g�dott �s feles�ge hagyta, hogy zokogjon, a falnak t�maszkodva. Nem mondott neki semmit, mert nem tudott mit mondani �s ha megsz�lalt volna, odaki�ltotta volna neki: "Ez a te b�n�d!" Becsukta a kamra ajtaj�t, nem csapott l�rm�t, nehogy Louiset megijessze. �s ut�nan�zett, nem kelti-e fel az apa zokog�sa a gyermeket. Mid�n Jacques felemelkedett, hosszan eln�zte Eugène f�nyk�p�t, amelyen a fiatalember mint nemzet�r v�tette le mag�t. Tollat vett el� �s r��rta a f�nyk�pre: "Megbosszullak", al�ja nev�t �s a napot. Ett�l megk�nnyebb�lt. M�snap nagy v�r�s z�szl�kkal d�sz�tett temet�si kocsi vitte a Père-Lachaise temet�be a holttestet, amelyet �ri�si t�meg k�vetett. Az apa hajadonf�tt haladt �s a z�szl�k, e v�res b�bor l�t�sa, amely m�g s�t�tebbnek t�ntette fel a temet�skocsi fekete far�szeit, �d�z gondolatokkal t�lt�tte el sz�v�t. F�licie a Rue de Enviergesben maradt Louise mellett. Damour m�r este visszat�rt az el��rsre csend�r�ket �lni.

V�gre el�rkeztek a m�jusi napok. A versaillesi hadsereg benn volt P�rizsban. Damour k�t napig nem ment haza, z�szl�alj�val a barik�dokat v�delmezve t�zv�szek k�zepette vonult vissza. A harmadik nap reggel�n �ll�tott be a Rue des Enviergesbe, rongyosan, t�ntorogva �s k�b�n, ak�r egy r�szeg. F�licie levetk�ztette �s nedves asztalkend�vel megmosta kezeit, ekkor azonban egy szomsz�dasszony azt mondta, hogy a komm�n�rdok tartj�k m�g a Père-Lachaiset �s a versaillesiak nem tudj�k, hogy emelj�k ki �ket onnan.

- Megyek, - sz�lt Damour elsz�ntan.

Fel�lt�z�tt, vette ruh�j�t. A komm�n utols� v�d�i azonban nem voltak a fenns�kon, a kop�r terepen, ahol Eugène aludt. Jacques mintha azt rem�lte volna, hogy fia s�rj�n �leti meg mag�t. Nem jutott el od�ig. L�ved�kek hullottak, kicsorb�tott�k a nagy s�reml�keket. A szilf�k k�z�tt, a napf�nyben feh�rl� m�rv�nyok k�zt n�h�ny nemzet�r m�g l�d�z�tt a katon�kra, akik piros nadr�gjukban felfel� j�ttek. �s Damour �pp j�kor �rkezett ahhoz, hogy elfogj�k. Harminch�t t�rs�t agyonl�tt�k. Csoda, hogy � megmenek�lt a r�gt�ni igazs�g szolg�ltat�st�l. Tal�n az�rt kegyelmeztek neki, mert feles�ge az el�bb mosta meg kezeit �s � nem l�tt. Egy�bk�nt kimer�lts�ge k�bas�g�ban, a borzalmakt�l let�rve, sohasem eml�kezett a napokra, amelyek most k�vetkeztek. Hat�rozottan lid�rcnyom�s gyan�nt maradt meg benne mindez: a s�t�t helyeken t�lt�tt �r�k, menetel�sek a vak�t� napf�nyben, kiab�l�s, �tlegek, b�m�sz t�megek, amelyek k�zt elhaladt. Mid�n feleszm�lt, Versaillesban volt mint fogoly.

F�licie, aki most is halv�ny �s nyugodt volt, megl�togatta. Miut�n k�z�lte vele, hogy Louise jobban van, sz�tlan maradtak, nem volt t�bb mondanival�juk. T�voz�ban az asszony, hogy b�tors�got �nts�n bel� megjegyezte, hogy foglalkoznak �gy�vel �s majd kih�zz�k innen. Damour megk�rdezte:

- H�t Berru?

- �, - v�laszolt F�licie - Berru biztons�gban van... H�rom nappal a csapatok bevonul�sa el�tt kereket oldott, m�g csak zaklatni sem fogj�k.

Egy h�nap m�lva Damour �tnak indult �j-Kaled�nia fel�. Egyszer� deport�ci�ra �t�lt�k. Minthogy semmi rangja sem volt, a haditan�cs tal�n felmentette volna, ha � nem vallja be nyugodtan, hogy az els� napt�l fogva l�v�ld�z�tt. Utols� tal�lkoz�sukkor �gy sz�lt F�liciehez:

- Visszat�rek. V�rj meg a kisl�nnyal.

Ezt a sz�t hallotta Damour a legtiszt�bban zavaros eml�kei k�z�l, mid�n neh�z fejjel kib�mult a v�gtelen tengerre. N�ha ott lepte meg az �j. A t�volban egy vil�gos folt, olyan mint egy haj� bar�zd�ja, m�g sok� megmaradt �s megszak�totta a leborul� s�t�ts�get �s � �gy �rezte, mintha fel kellene �llnia, hogy a hull�mokon j�rjon �s elmenjen azon a feh�r �ton, hiszen meg�g�rte, hogy visszat�r.

M�SODIK FEJEZET

Nume�ban Damour j�l viselte mag�t. Munk�t tal�lt, rem�nyt ny�jtottak neki a kegyelemre. Igen szel�d ember volt, szeretett a gyermekekkel j�tszani. Nem foglalkozott t�bb� politik�val, keveset �rintkezett t�rsaival, mag�nyosan �lt; legfeljebb azt vethett�k szem�re, hogy nagyritk�n iszik, de r�szegs�g�ben is j� fi� volt, aki forr� k�nnyeket s�rt �s mag�t�l lefek�dt. Megkegyelmez�se teh�t bizonyosnak l�tszott, ekkor azonban egyszerre elt�nt. B�mulva �rtes�ltek r�la, hogy n�gy t�rs�val megsz�k�tt. K�t �v �ta t�bb levelet kapott F�liciet�l, eleinte rendszeresen, ut�bb ritk�bban �s szab�lytalan id�k�z�kben. � el�g gyakran �rt. H�rom h�nap m�lt el h�rek n�lk�l. Ekkor k�ts�gbees�s sz�llta meg a kegyelemre n�zve, amelyre tal�n m�g tov�bbi k�t �vig kellene v�rakoznia �s ama l�zas �r�k egyik�ben, amelyeket m�snap megb�nunk, mindent megkock�ztatott. Egy h�t m�lva tengerparton, n�h�ny m�rf�ldnyi t�vols�gban sz�tz�zott cs�nakot tal�ltak h�rom sz�kev�ny meztelen �s m�r feloszl�ban l�v� hull�j�val. Ezek egyik�ben tan�k felismert�k Damourt. Ugyanolyan termete �s szak�lla volt. Fel�letes vizsg�lat ut�n eleget tettek a formas�goknak �s ki�ll�tott�k a halotti bizony�tv�nyt, majd elk�ldt�k Franciaorsz�gba az �zvegy k�v�ns�g�ra, akit a hat�s�gok �rtes�tettek. Az eg�sz sajt� foglakozott az esettel, a sz�k�snek �s tragikus befejez�s�nek igen dr�mai elbesz�l�se utat tal�lt az eg�sz vil�g �js�gjaiba.

Pedig Damour �lt. �sszet�vesztett�k egyik t�rs�val �s ez ann�l meglep�bb volt, mert a k�t f�rfi nem is hasonl�tott egym�shoz. Egyszer�en csak mindketten hossz� szak�llt viseltek. Damour �s a negyedik sz�kev�ny, aki csodak�ppen �letben maradt, azonnal elv�lt mihelyt angol ter�letre �rtek; sohasem l�tt�k egym�st viszont �s amaz k�ts�gk�v�l elpusztult a s�rgal�zban, amely mag�t Damourt is majdnem elragadta. Az volt az els� gondolata, hogy F�liciet lev�l utj�n �rtes�ti. Kez�be akadt azonban egy �js�g, amelyben sz�k�s�nek elbesz�l�s�t �s hal�l�nak h�r�t tal�lta. Ett�l a pillanatt�l kezdve oktalans�gnak tartotta volna levelet �rni, melyet elfoghatnak, elolvashatnak �s �gy kitudhatj�k az igazat. Nem helyesebb, ha mindenkire n�zve halott marad? Senki sem fog t�bb� miatta nyugtalankodni �s �gy szabadon visszat�rhet Franciaorsz�gba, ahol majd megv�rja az amneszti�t, hogy elismertesse mag�t. Ekkor tartotta a s�rgal�z egy rettenetes rohama egy f�lrees� k�rh�zban heteken �t lek�tve.

Mid�n Damour l�badozni kezdett, lek�zdhetetlen lustas�got �rzett. M�g t�bb h�napon �t igen gyenge maradt, nem volt akarata. A l�z mintegy ki�lte bel�le minden r�gi v�gy�t. Semmit sem k�v�nt, azt k�rdezte mag�ban, mire lenne j�. F�licie �s Louise k�pei elmos�dtak. Ugyan m�g mindig l�tta �ket, de igen t�vol, k�dbe burkolva, �gyhogy n�ha alig ismert re�juk. K�ts�gk�v�l mihelyt er�h�z jut, elutazik hozz�juk. Majd mid�n v�gre talpra �llt, egy m�sik terv foglalta le teljesen. Arr�l �br�ndozott, hogy miel�tt felkeresn� feles�g�t �s le�ny�t, vagyont szerez. Mit is csin�lna P�rizsban? �hen veszne, k�nytelen lenne visszat�rni satuj�hoz �s tal�n nem is tal�lna t�bb� munk�t, mert �gy �rezte, hogy sz�rnyen megv�n�lt. Ellenkez�leg, ha �tmenne Amerik�ba, n�h�ny h�nap alatt �sszeszedhetne vagy sz�zezer frankot. Enn�l a szer�ny �sszegn�l �llapodott meg ama milli�kr�l sz�l� csod�latos t�rt�netek k�zepette, amelyekkel telebesz�lt�k a fej�t. Egy aranyb�ny�ban, amelyet megneveztek el�tte, mindenki, m�g a legszeg�nyebb f�ldmunk�sok is hat h�nap m�lva hint�n j�rnak. �s m�ris elrendezte �let�t: a sz�zezer frankj�val visszat�r Franciaorsz�gba, h�zacsk�t v�s�rol Vincennes k�rny�k�n �s ott �l h�rom-n�gyezer frank �vi j�vedelemb�l, F�licie �s Louise k�zt, elfeledve, boldogan, megszabadulva a politik�t�l. Egy h�nap m�lva Damour Amerik�ban volt.

Ekkor z�rzavaros �let k�vetkezett, amely tal�lomra a k�l�n�s, de egy�ttal k�znapi kalandok eg�sz sor�ba sodorta. Megismerkedett mindenfajta nyomorral, belek�stolt mindenfajta szerencs�be. H�romszor is azt hitte, hogy egy�tt van a sz�zezer frankja, de minden elolvadt az ujjai k�z�tt, meglopt�k �s v�gs� er�fesz�t�s�ben maga vesz�tette el minden�t. V�geredm�nyben sokat szenvedett, dolgozott �s egy inge sem maradt. Miut�n bej�rta a vil�gnak mind a n�gy sark�t, az esem�nyek Angli�ba sodort�k. Innen Br�sszelbe vet�d�tt, mag�nak Franciaorsz�gnak hat�r�ra. Csakhogy m�r nem is gondolt a hazat�r�sre. Mihelyt Amerik�ba �rkezett, �rt F�licienek. H�rom levele v�lasz n�lk�l maradt, feltev�sekre volt utalva: vagy elfogt�k leveleit, vagy feles�ge meghalt, vagy � maga is elhagyta P�rizst. Egy �v m�lva �jabb hasztalan k�s�rletet tett. Hogy ne szolg�ltassa ki mag�t, ha felbontan�k leveleit, �ln�v alatt �rt �s valami koholt �gyr�l besz�lt F�licienek, arra sz�m�tva, hogy � majd r�ismer �r�s�ra �s meg�rti a dolgot. Ez a hossz� hallgat�s mintegy elaltatta eml�keit. � meghalt, senkije sem volt a vil�gon, mi sem volt m�r fontos. Majdnem egy �vig sz�nb�ny�ban dolgozott, a f�ld alatt, nem l�tta t�bb� a napot, t�k�letesen elnyomva, csak evett �s aludt, an�lk�l, hogy m�g egyebet is k�v�nna azon t�l.

Egy este azt hallotta a kocsm�ban, hogy megszavazt�k az amneszti�t �s a komm�n�rdok mind haza t�rnek. Ez fel�bresztette. L�k�st �rez, maga is haza akart menni a t�bbiekkel, hogy viszontl�ssa P�rizsban az utc�t, amelyben lakott. Eleinte tiszt�n �szt�nszer� megmozdul�s volt ez. Majd a vas�ti kocsiban, mely hazafel� vitte, dolgozni kezdett a feje, elgondolta, hogy most �jra elfoglalhatja hely�t a napon, ha siker�l felfedeznie F�liciet �s Louiset. Rem�nyek �bredtek sz�v�ben, hiszen szabad, ny�ltan keresheti �ket �s v�g�l is azt hitte, hogy sz�p csendesen tal�lja majd �ket a Rue des Enviergesi lak�sukban, ter�tett asztallal, mintha v�rtak volna re�. Minden magyar�zatot nyer, valami egyszer� f�lre�rt�s volt az eg�sz. Elmegy az el�lj�r�s�gra, megnevezi mag�t �s a csal�d el�lr�l kezdi egykori �let�t.

P�rizsban zajong� t�meggel volt teli az �szaki p�lyaudvar. �rj�ng� lelkesed�ssel �ljeneztek, mihelyt az utasok megjelentek, kalapokat lengettek, egy nevet ord�tottak. Damour szinte megijedt, nem �rtette a dolgot, azt k�pzelte, hogy csak az�rt j�tt ide ez a sok n�p, hogy �t lehurrogj�k. Majd r�ismert a t�meg �ltal �nnepelt n�vre, a komm�n egyik tagj�nak nev�re, aki v�letlen�l ugyanazon a vonaton utazott �s akit sz�mkivet�s�b�l val� visszat�r�sekor �dv�z�lt a n�p. Damour l�tta arra menni, er�sen megh�zva, nedves szemmel, mosolyogva, meghatva e fogadtat�st�l. Mid�n a h�s fi�kerbe sz�llt, a t�meg, arr�l besz�lt, hogy kifogja a lovat. Tolongtak, az emberi �radat be�z�nl�tt a Rue Lafayette-be �s a fejek tengere f�l�tt m�g sok� l�that� volt a lassan halad� fiaker, mint egy diadalkocsi. �s Damour, akit ide-oda l�kd�stek, taszig�ltak, csak nagy nehezen juthatott ki a k�ls� boulevardokra. Senki sem �gyelt re�. Minden szenved�se, Versailles, a tengeri �t esz�be jutott �s keser�s�g t�lt�tte el.

A k�ls� boulevardokon azonban el�rz�keny�l�s vett rajta er�t. Mindent elfelejtett, �gy tetszett neki, mintha munk�t adott volna le P�rizsban �s most csendesen visszat�rne a Rue des Enviergesbe. �let�nek t�z esztendeje oly s�r�n �s kusz�ltan s�r�s�d�tt benne, hogy �gy �rezte, mintha nem voln�nak egyebek maga m�g�tt a j�rda egyszer� meghosszabbod�s�n�l. M�gis n�mi csod�lkoz�ssal l�tta az egykori szok�sokat, amelyek k�z� oly k�nnyen t�rt vissza. A k�ls� boulevardok sz�lesebbek lehettek; meg�llt, hogy elolvassa a c�gt�bl�kat, meglep�dve, hogy itt l�tja �ket. Nem egyszer� �r�m volt az, hogy �jra r�l�phet a f�ld e megsiratott darabk�j�ra, hanem vegy�l�ke a rom�ncszer� �rzelg�ss�ggel �thatott gyeng�ds�gnek �s valami tompa nyugtalans�gnak, az ismeretlent�l val� nyugtalans�gnak, ez ismert r�gi dolgok l�tt�ra, amelyeket itt tal�lt. Nyugtalans�ga m�g fokoz�dott, mid�n a Rue des Envierges-hez k�zeledett. Elernyedni �rezte mag�t, szeretett volna nem menni tov�bb, mintha katasztr�fa v�rna re�. Minek visszat�rni? mit fog itt csin�lni?

V�g�l a Rue des Enviergesben h�romszor elment a h�z el�tt, an�lk�l, hogy be tudott volna menni. A szemk�zti szenesbolt elt�nt, most gy�m�lcs�rusn� �zlete volt hely�n �s az annak ajtaj�ban �ll� asszony oly el�g�ltnek l�tszott, oly �ntudattal otthon �rezte mag�t, hogy Damour nem mert hozz� fordulni, mint el�bb akarta. Ink�bb mindent megkock�ztatott �s egyenesen a h�zmester f�lk�je fel� tartott. H�nyszor fordult �gy balra a kapubej�rat v�g�ben �s kopogtatott be!

- Itt lakik Damourn�?

- Nem ismerem... Nem lakik n�lunk.

Jacques mozdulatlanul �llva maradt. Az egykori termetes h�zmestern� helyett kis sz�raz, zs�mbes asszony �llt el�tte �s gyanakv�an n�zett re�. Damour �jra megsz�lalt:

- Most t�z �ve Damourn� az udvar v�g�ben lakott.

- T�z �ve! - ki�ltott a h�zmestern�. - Sok v�z folyt le az�ta a Szajn�n!... Csak janu�r �ta vagyunk itt.

- Damourn� tal�n h�trahagyta c�m�t.

- Nem. Nem ismerem.

�s mivel Damour nem t�g�tott, az asszony megharagudott �s megfenyegette, hogy el�h�jja f�rj�t.

- Eh, meddig akar m�g itt szimatolni!... Vannak emberek, akik belop�znak...

Damour elpirult �s hebegve od�bb �llt sz�gyenkezve kirojtosodott nadr�gja �s piszkos r�gi zubbonya miatt. A j�rd�n lehorgasztott fejjel ment tov�bb, majd visszat�rt, mert nem b�rta r�sz�nni mag�t, hogy �gy t�vozz�k. Olyan sz�vt�p� volt ez, mint egy �r�k�s elv�l�s. Tal�n csak megsz�nj�k �s adnak neki n�mi felvil�gos�t�st. �s feln�zett, az ablakokat vizsg�lta, a boltokat f�rk�szte, hogy r�ismerjen egykori lak�hely�re. Ezekben a szeg�ny h�zakban, amelyekben oly s�r�n hullnak a felmond�sok, mint a j�ges�, t�z esztend� el�g volt ahhoz, hogy majdnem mind a lak�t kicser�lje. Egy�bk�nt m�g maradt benne n�mi sz�gyennel vegyes �vatoss�g, az ijedt vads�g egy neme, amely megremegtette arra a gondolatra; hogy r� ismerhetnek. Mid�n visszat�rt az utc�ra, v�gre ismer�s arcokat pillantott meg, a trafikosn�t, egy f�szerest, egy mos�n�t, a p�kn�t, akin�l valamikor v�s�roltak. Ekkor egy negyed�r�ig t�tov�zott, s�t�lt a boltok el�tt, tanakodva mag�ban, melyikbe merjen bel�pni �s annyira szenvedett a bels� k�zdelemt�l, hogy verejt�k �t�tt ki rajta. Dobog� sz�vvel d�nt�tt a p�kn�, egy �lmos, mindig feh�r asszony mellett, mintha egy zs�k lisztb�l b�jt volna ki. Az asszony r�n�zett, de meg sem moccant. Nyilv�n nem ismert re�, lebarnult b�r�vel, az er�s napf�nyt�l les�lt kopasz fej�vel, hossz�, kem�ny szak�ll�val, amely f�lig ellepte arc�t. Ez n�mi b�tors�got �nt�tt bel� �s mid�n kifizetett egy sou �ra kenyeret, meg merte k�rdezni:

- Nincsen vev�i k�zt egy asszony, akinek le�nyk�ja van... Damourn�?

A p�kn� elgondolkozott, majd l�gy hangj�n �gy sz�lt:

- � igen, valamikor, lehets�ges... De az r�gen volt. M�r nem is tudom... Olyan sok emberrel van dolgunk!

Be kellett �rnie ezzel a v�lasszal. A k�vetkez� napokon visszat�rt �s felb�torodva kik�rdezte az embereket, de minden�tt ugyanazzal a k�z�nnyel, ugyanazzal a feled�ssel, olyan ellenmond� �rtes�l�sekkel tal�lkozott, amelyek m�g ink�bb megzavart�k. V�geredm�nyben bizonyosnak l�tszott, hogy F�licie k�r�lbel�l k�t �vvel az � numeai utaz�sa ut�n hagyta el a v�rosr�szt, ugyanakkor, amikor � megsz�k�tt. De senki sem tudta a c�m�t; n�melyek Gros-Caillour�l, m�sok Bercyr�l besz�ltek. M�r nem is eml�keztek a kis Louise-ra. Ez volt a v�g, egy este le�lt a k�ls� boulevard egyik padj�ra �s s�rni kezdett, azt mondta mag�ban, hogy nem kutat tov�bb. Mi lesz vele? P�rizs �resnek l�tszott. N�h�ny garasa, mely lehet�v� tette, hogy visszat�rjen Franciaorsz�gba, fogyt�n volt. Egy darabig elhat�rozta, hogy visszat�r Belgiumba a sz�nb�ny�ba, ahol oly s�t�t van �s ahol egyetlen eml�k n�lk�l �lt, boldogan mint egy �llat, elnyomva a f�ld �lm�t�l. M�gis maradt, nyomor�s�g�ban, �hezve, an�lk�l, hogy munk�t szerezhetett volna mag�nak. Minden�tt visszautas�tott�k, t�l �regnek tal�lt�k. Csak �tven�t�ves volt, de hetven �vesnek n�zt�k, annyira megviselte a t�z�vi szenved�s. �gy k�borolt, mint egy farkas, felkereste a komm�n �ltal fel�gett m�eml�kek �p�tkez�seit, olyan munk�kat keresett, amin�ket gyermekekre �s rokkantakra szoktak b�zni. Egy k�farag�, aki a v�rosh�z�n dolgozott, meg�g�rte neki, hogy megszerzi sz�m�ra szersz�maik �rz�s�t, de az �g�ret megval�s�t�sa k�sett �s � m�r-m�r �hen veszett.

Egy napon a Notre-Dame h�don ama szeg�ny emberek sz�d�l�s�vel n�zte a v�z foly�s�t, akiket vonz az �ngyilkoss�g, majd hirtelen visszah�z�dott a karf�t�l �s ezzel a mozdulat�val majdnem feld�nt�tt egy arra men�t, feh�r zubbonyos nagy fick�t, aki r�t�madt.

- �tkozott barom!

Damour azonban t�granyilt szemmel mereven b�mult re�.

- Berru! - ki�ltotta v�g�l.

Csakugyan Berru volt, Berru, aki csak el�ny�re v�ltozott, virul� arccal, fiatalosan. Hazat�r�se �ta Damour gyakran gondolt re�, de ugyan hol tal�lja meg pajt�s�t, aki k�thetenk�nt k�lt�zk�d�tt? A fest� is kid�llesztette szem�t �s mid�n amaz remeg� hangon megnevezte mag�t, nem akarta elhinni.

- Lehetetlen! micsoda tr�fa!

V�g�l m�gis kezdett r�ismerni, olyan felki�lt�sokkal, amelyek m�r-m�r cs�d�letet id�ztek el� a j�rd�n.

- De hiszen meghalt�l!... No hallod, ezt igaz�n nem v�rtam! Nem lehet �gy fittyet h�nyni a vil�gnak... L�ssuk csak, h�t csakugyan igaz, hogy �lsz?

Damour halkan besz�lt, k�rte, hogy hallgasson. Berru, aki alapj�ban igen mulats�gosnak tartotta ezt, v�g�l karon fogta �s elvitte a Rue Saint-Martin egyik borm�r�s�be. �s elhalmozta k�rd�sekkel, mindent tudni akart.

- Majd r�ker�l a sor, - mondta Damour, miut�n az asztalhoz letelepedtek. - El�sz�r is mi van a feles�gemmel?

Berru �multan n�zett re�.

- Hogyan, a feles�geddel?

- Igen, hol van �? Nem tudod a c�m�t?

A fest� �mulata fokoz�dott. Lassan �gy sz�lt:

- Hogyne, tudom a c�m�t... De te nem tudod a t�rt�nteket?

- Mif�le t�rt�nteket?

Ekkor Berrub�l kit�rt:

- No, ez m�r igaz�n siker�lt! Ugyan, te nem tudsz semmit?... Hiszen a feles�ged �jra f�rjhez ment, �regem!

Damour a kez�ben tartott poharat letette az asztalra �s oly reszket�s fogta el, hogy a bor lecsorgott ujjai k�z�tt. Zubbony�ba t�r�lte �ket �s tompa hangon ism�telte:

- Mit mondasz? �jra f�rjhez ment, �jra f�rjhez ment... Bizonyos?

- Ugyan! te meghalt�l, � �jra f�rjhez ment, ebben nincs semmi csod�latos... Csak �ppen furi, mert �me, most felt�madt�l.

�s mialatt a szeg�ny ember s�padtan, remeg� ajkakkal �lt ott, a fest� elmondta neki a r�szleteket. F�licie most igen boldog. Feles�g�l ment egy m�sz�roshoz Batignolles-ban, a Rue des Moines-ban, egy �zvegy emberhez, akinek �gyeit �gyesen vezette. Sagnard, ez volt a m�sz�ros neve, hatvan �ves, de kit�n� karban lev� k�v�r ember. A Rue Nollet sark�n lev� m�sz�rsz�knek, amely a legforgalmasabbak egyike az eg�sz v�rosr�szben, v�r�sre festett r�csai vannak �s a c�gt�bla k�t sark�t egy-egy aranyozott �k�rfej d�sz�ti.

- No mit fogsz csin�lni? - k�rdezte Berru minden r�szlet ut�n.

A szerencs�tlen, akit elk�pr�ztatott a bolt le�r�sa, t�tova k�zmozdulattal v�laszolt. Majd megl�tja.

- H�t Louise? - k�rdezte hirtelen.

- A kisle�ny? igaz�n nem tudom... Alighanem elhelyezt�k valahol, hogy megszabaduljanak t�le, mert nem l�ttam vel�k... Igaz, legal�bb gyermekedet visszaadhatn�k, ha m�r nem csin�lnak vele semmit. Csakhogy mit kezden�l vele, a h�sz�ves le�nyz�val, hiszen nem �gy festesz, mintha f�nyesen menne a sorod? Nem akarlak megs�rteni, de azt mondhatn� az ember, hogy k�t garast adna neked az utc�n.

Damour sz�tlanul horgasztotta le fej�t, nem tudott mit mondani. Berru m�g egy liter bort rendelt �s vigasztalni akarta.

- L�ssuk csak, mi az �rd�g! ha m�r �letben vagy, vigadj egy kicsit. Nincs minden elveszve, majd rendbe j�n a dolog... Mit fogsz csin�lni?

�s a k�t f�rfi v�ge�rhetetlen vit�ba mer�lt, amelyben ugyan azok az �rvek sz�ntelen visszat�rtek. A fest� azonban nem mondta el, hogy azonnal Damour deport�l�sa ut�n �ssze akart �llni F�licievel, akinek g�mb�ly� v�lla megh�d�totta. �s titkon m�g most is neheztelt re�, ami�rt - k�ts�gk�v�l vagyona miatt - Sagnard m�sz�rost r�szes�tette el�nyben. Mid�n a harmadik liter bort itt�k, felki�ltott:

- �n a te helyedben elmenn�k hozz�juk, ott letelepedn�k �s kitenn�m Sagnard-t az ajt�n, ha bosszantana... Ut�v�gre is te vagy �r. A t�rv�ny melletted van.

Damour lassank�nt becs�pett �s a bor l�ngba bor�totta halv�ny arc�t. Folyton azt ism�telte, hogy majd megl�tja. De Berru egyre �szt�k�lte, megveregette v�ll�t, azt k�rdezte t�le, f�rfi-e. Hogyne volna f�rfi �s mennyire szerette azt az asszonyt! M�g most is annyira szereti, hogy k�pes volna felgy�jtani P�rizst, csak hogy visszakapja �t. Nos, h�t akkor mire v�r? Hiszen az asszony az �v�, �ppen csak vissza kell vennie. A k�t f�rfi, most m�r nagyon ittasan, agyonbesz�lte egym�st.

- Oda megyek! - mondta hirtelen Damour, nagy nehezen felemelkedve.

- Ez m�r teszi! Nagy gy�vas�g lett volna! - ki�ltott Berru. - Veled megyek.

�s elindultak Batignolles fel�.

HARMADIK FEJEZET

A Rue des Moines �s a Rue Nollet sark�n a m�sz�rsz�k gazdagon hatott v�r�s r�csaival �s aranyozott �k�rfejeivel. Feh�r kend�k�n nagy darab h�sok l�gtak, �r�szeletek pedig, amelyek csipk�s sz�l� pap�rzacsk�kb�l kandik�ltak ki, f�z�rk�nt voltak elrendezve. Tem�rdek h�s volt felhalmozva a m�rv�ny asztalokon, lev�gott �s letiszt�tott darabok, r�zsasz�n� borj�h�s, b�borpiros birkah�s, skarl�tv�r�s marhah�s, m�rv�nyszer� zs�rt�megek k�zepette. Ragyogtak a r�zmedenc�k, a m�rleg serpeny�i, a fogas horgai. B�s�g, t�l�rad� eg�szs�g uralkodott a m�rv�nypadl�s, kit�rt ajtaj�, vil�gos boltban, a friss h�s j� illata, amely mintha piross�got var�zsolt volna az eg�sz h�zn�p arc�ra.

A h�tt�rben, az utc�r�l behatol� f�ny teljes vil�goss�g�ban F�licie magas p�nzt�rban �lt, amelyben �vegt�bl�k v�dt�k meg a l�ghuzatt�l. Odabenn, a vid�m visszf�nyek k�zepette, a m�sz�rsz�k r�zsasz�n� vil�goss�g�ban, igen �d�n hatott, ama n�k telt �s �rett �des�g�vel, akik t�l vannak negyvenedik �v�k�n. A takaros m�sz�rosn�, sima b�r�vel, fekete haj�val �s feh�r nyak�val, a j� �zletasszony mosolyg� �s szorgoskod� komolys�g�val �lt ott �s egyik kez�ben tollat tartva, m�sik kez�vel beleny�lva a p�nzt�rba a c�g tisztess�g�t �s vir�gz�s�t k�pviselte. Seg�dek v�gt�k, kim�rt�k a h�st, sz�mokat ki�ltottak, a vev�k elvonultak a p�nzt�r el�tt �s �, mik�zben �tvette t�l�k a p�nzt, szeretetrem�lt� hangon besz�lte meg vel�k a v�rosr�sz �js�gait. �ppen egy beteges arc� asszonyka fizetett ki k�t kotlettet, amelyeket szomor�an n�zett.

- Tizen�t sou, �gy-e? - mondta F�licie. - H�t nincs jobban, Verniern�?

- Nem, nem vagyok jobban, mindig bajom van a gyomrommal. Mindent kiadok, amit magamhoz veszek. Most meg az orvos azt mondja, hogy h�sra van sz�ks�gem, de oly dr�ga!... Hallotta, hogy a sz�nkeresked� meghalt?

- Lehetetlen!

- Neki nem a gyomr�val volt baja, hanem a has�val... K�t kotlett tizen�t sou! M�g a sz�rnyas is kev�sb� dr�ga!

- Nos, ez nem a mi hib�nk, Verniern�. Magunk is alig, tudjuk, hogy j�jj�nk ki vele... Mi az, Charles?

Mik�zben besz�lgetett �s p�nzt visszaadott, szemmel tartotta a boltot �s �szrevette, hogy az egyik seg�d nem hallotta meg, �gyhogy m�g egyszer, hangosabban megk�rdezte:

- Charles, mit akarnak?

De nem v�rta meg a v�laszt. R�ismert a bel�p� k�t ember egyik�re, arra, aki el�l ment.

- Maga az, Berru �r!

L�tszott, hogy �ppen nem �r�l neki, kiss� megvet� kifejez�ssel biggyesztette le ajk�t. A Rue Saint-Martinb�l Batignollesba j�vet a k�t f�rfi t�bbsz�r megpihent a borm�r�sekben, mert az �t hossz� volt �s az � torkuk kisz�radt a hangos besz�dben, �r�k�s vitatkoz�sban. L�tszott, hogy bork�zi �llapotban vannak. Damourt sz�ven tal�lta, mid�n a szemk�zti j�rd�n Berru hirtelen mozdulattal megmutatta neki a p�nzt�r t�kreiben oly sz�pnek �s fiatalnak l�tsz� F�liciet �s �gy sz�lt: "L�tod, ott van!" Ez lehetetlen; csak Louise lehet, aki ennyire hasonl�t anyj�hoz, mert hiszen F�licie felt�tlen�l �regebb. �s ez az eg�sz d�s m�sz�rsz�k, a v�res h�sok, a ragyog� r�zed�nyek, ez a j�l �lt�z�tt polg�ri k�lsej� asszony, aki egy halom p�nzben tartotta kez�t, elvett�k hangj�t �s mer�szs�g�t �s val�s�gos f�lelmet keltettek benne. Szeretett volna hanyatt homlok elszaladni, sz�gyen sz�llta meg, els�padt arra a gondolatra, hogy oda bel�pjen. Soha sem egyezne bele ez a h�lgy, hogy visszavegye �t a sanyar� k�p�vel, nagy szak�ll�val �s piszkos zubbony�val. Sarkon fordult �s tov�bb akart menni a Rue des Moinesban, hogy m�g csak �szre se vegy�k, de Berru visszatartotta:

- Mennyd�rg�s mennyk�! H�t nincs v�r az ereidben?... No, �n a te helyedben ugyancsak megt�ncoltatn�m a burzsujokat! �s nem menn�k el osztozkod�s n�lk�l; igen, az �r�comboknak �s mindennek a fele... Csak el�re, te �zott ty�k!

�s r�k�nyszer�tette Damourt, hogy �tmenjen az utc�n. Majd miut�n megk�rdezte az egyik seg�det, itthon van-e Sagnard �r �s megtudta, hogy a m�sz�ros a v�g�h�don van, � l�pett be els�nek, hogy �l�kre �ll�tsa a dolgokat. Damour szorongva, egy�gy� arccal k�vette.

- Mivel szolg�lhatok Berru �r? - k�rdezte F�licie kev�sb� el�z�keny hangon.

- Nem nekem, - v�laszolt a fest� - hanem ennek a pajt�somnak van valami mondanival�ja.

F�lreh�z�dott �s most Damour szemt�l szemben tal�lta mag�t F�licievel. Az asszony r�n�zett, � iszony� zavarban, val�s�gos k�nszenved�sben les�t�tte szem�t. F�licie arca eleinte undort�l fintorodott el, nyugodt �s boldog arca irt�zatot �rult el e nyomorult v�n korhely l�tt�ra, akin meg�rzett a szeg�nys�g. De m�g mindig n�zte �s hirtelen, an�lk�l, hogy egy sz�t v�ltott volna vele, elfeh�redett, elfojtott egy sikolyt �s kiejtette a kez�ben tartott p�nzt, amelynek tiszta cseng�se hallatszott a fi�kban.

- Mi az? - Csak nem beteg? - k�rdezte Verniern�, aki k�v�ncsis�gb�l ottmaradt.

F�licie olyan mozdulatot tett kez�vel, mintha mindenkit el akarna t�vol�tani. Nem b�rt besz�lni. Nagy nehezen fel�llt �s a m�sz�rsz�k m�g�tt lev� eb�dl� fel� ment. Ut�na elt�nt a k�t f�rfi is, an�lk�l, hogy felsz�l�totta volna �ket, Berru vigyorogva, Damour a f�r�szporral bor�tott padl�ra szegezett szemmel, mintha att�l f�lt volna, hogy elesik.

- No ez m�gis csak furcsa - suttogta Verniern�, mid�n mag�ra maradt a seg�dekkel.

Ezek abbahagyt�k a v�g�st �s m�r�st �s meglep�d�tt pillant�sokat v�ltottak egym�ssal. De nem akart�k magukat kompromitt�lni �s k�z�ny�s arccal folytatt�k munk�jukat, an�lk�l, hogy v�laszoltak volna Verniern�nek, aki a kez�ben tartott k�t kotlettel t�vozott �s mogorva arccal tanulm�nyozta azokat.

Az eb�dl�ben F�licie nyilv�n m�g nem tal�lta mag�t el�g egyed�l. Kinyitott egy m�sodik ajt�t �s h�l�szob�j�ba bocs�totta be a k�t f�rfit. Nagyon rendes, elz�rt, csendes szoba volt ez, feh�r f�gg�ny�kkel az �gyon �s ablakon, aranyozott �r�val, mahag�ni b�torokkal, amelyek egyetlen porszem h�j�n ragyogtak. F�licie k�k ripsz karossz�kbe roskadt �s ezeket a szavakat ism�telte:

- Maga az... maga az...

Damour nem tal�lt szavakat. A szob�t szeml�lte �s nem mert le�lni, mert a sz�kek t�l sz�pek voltak neki. Most is Berru kezdett r�.

- Igen, k�t h�t �ta keresi mag�t... Most tal�lkozott velem �s �n elhoztam ide.

Majd mintha sz�ks�g�t �rezte volna, hogy menteget�zz�k, �gy folytatta:

- Ugye bel�tja, hogy nem cselekedhettem m�sk�pp. � r�gi pajt�som �s megf�jdult a sz�vem, mikor ilyen �llapotban l�ttam a s�rban.

F�licie kiss� �sszeszedte mag�t. � volt az okosabb �s er�sebb is. Mihelyt besz�lni b�rt, ki akart ker�lni e t�rhetetlen helyzetb�l �s megkezdte a rettenetes kimagyar�zkod�st.

- L�ssuk csak, Jacques, mit k�v�nsz t�lem?

Damour nem felelt.

- Igen, - folytatta F�licie - �jra f�rjhez mentem. De ez nem az �n hib�m, hiszen tudod. Halottnak hittelek �s te mit sem tett�l, hogy kiragadj e t�ved�sb�l.

V�gre Damour is megsz�lalt.

- De igen, �rtam neked.

- Esk�sz�m, hogy nem kaptam meg leveleidet. Ismersz, tudod, hogy sohasem hazudtam... �s n�zd csak, itt az okm�ny a fi�komban.

Kinyitott egy �r�asztalt, l�zasan kivett bel�le egy �r�st �s �tadta Damournak, aki k�ba arckifejez�ssel kezdte olvasni. Halotti bizony�tv�nya volt. Majd F�licie �gy folytatta:

- Nos, eg�szen el voltam hagyatva �s engedtem egy ember aj�nlat�nak, aki ki akart emelni nyomoromb�l �s bajaimb�l... Ez az eg�sz hib�m. Engedtem annak a k�s�rt�snek, hogy boldog legyek. Ugye, ez nem b�n?

Jacques lehorgasztott fejjel hallgatta, al�zatosabb �s zavartabb volt, mint maga az asszony. V�g�l feln�zett �s megk�rdezte:

- H�t a le�nyom?

F�licie �jra remegni kezdett. Hebegve mondta:

- Le�nyod?... Nem tudom, m�r nincs n�lam.

- Hogy hogy?

- Igen, nagyn�n�mn�l helyeztem el... Megsz�k�tt, rossz �tra t�rt.

Damour egy darabig sz�tlan maradt, olyan nyugodt arccal, mintha nem �rtette volna meg. Majd hirtelen �, aki annyira elfog�dott, �kl�vel a fi�kos szekr�nyre �t�tt, oly er�vel, hogy a m�rv�nylapon �ll�, kagyl�kkal d�sz�tett doboz t�ncolni kezdett. De nem jutott sz�hoz, mert egy hat�ves fi�cska �s egy n�gy�ves kisle�ny kinyitotta az ajt�t �s az �r�m kit�r�s�vel F�licie nyak�ba ugrott.

- J� napot, anyuka, a kertben voltunk, amott, az utca v�g�ben... Fran�oise azt mondta, hogy haza kell j�nn�nk... �, ha tudn�d, homok van ott �s csirk�k vannak a v�zben...

- J�l van, hagyjatok, - mondta az anya nyersen.

Majd beh�tta a pesztonk�t:

- Fran�oise, vigye ki �ket... Ostobas�g ilyenkor j�nni haza.

A gyermekek elszontyolodva t�voztak, a pesztonka pedig, akit s�rtett �rn�je hangja, megharagudott �s mindkett�t el�re tuszkolta. F�liciet �r�lt f�lelem sz�llta meg, hogy Jacques ellophatja a kicsinyeket; v�ll�ra vethetn� �ket �s elszaladhatna vel�k. Berru, akit senki sem sz�l�tott fel arra, hogy le�lj�n, nyugodtan elter�lt a m�sodik karossz�kben, miut�n bar�tja f�l�be s�gta:

- A kis Sagnardok... �gy n�nek, mint a s�s!

Mid�n becsuk�dott az ajt�, Damour �jra r��t�tt �kl�vel a fi�kos szekr�nyre �s felki�ltott:

- Ez nem minden, a le�nyomat akarom, �s az�rt j�ttem, hogy visszavegyelek.

F�licie eg�szen megdermedt.

- �lj le �s besz�lgess�nk, - mondta. - Az nem seg�t, ha l�rm�t csapsz... H�t �rtem j�tt�l?

- Igen, velem j�ssz, m�g pedig mindj�rt... �n vagyok a f�rjed, az egyed�li igazi f�rjed. �, tudom a jussomat... Ugye Berru, hogy ez a jussom?... Gyer�nk, t�gy sapk�t a fejedre, legyen eszed, ha nem akarod, hogy mindenki megtudja dolgunkat.

F�licie r�n�zett �s d�lt arca akarata ellen�re el�rulta, hogy, m�r nem szereti, hogy m�r f�l �s undorodik t�le rettent�, nyomor�s�gos v�ns�g�ben. Ugyan! �, a feh�r, j�l t�pl�lt h�lgy, aki most m�r hozz�szokott a polg�ri j�l�thez, el�lr�l kezden� egykori neh�z �s szeg�ny �let�t ennek a f�rfinak t�rsas�g�ban, aki olyan mint egy kis�rtet!

- Te elutas�tasz! - folytatta Damour, aki olvasott az asszony arc�b�l. - �, �rtelek, megszoktad, hogy a d�m�t adjad a p�nzt�rban, nekem pedig nincs sem sz�p boltom, sem p�nzzel telt fi�kom, amelyben kedvedre kotor�szhatsz... Meg azut�n itt vannak a gyerekek, akiket az el�bb l�ttam �s akikre nyilv�n jobban vigy�zol, mint Louise-ra! Aki elvesztette a le�nyt, az f�ty�l az ap�ra!... De nem t�r�d�m mindezzel. Azt akarom, hogy velem j�jj �s j�nni fogsz, k�l�nben elmegyek a rend�rs�gre, hogy csend�r�kkel hozzanak vissza hozz�m... Ez az �n jussam, ugye Berru.

A fest� fej�vel helyeselt. Nagyon mulattatta ez a jelenet. M�gis, amikor azt l�tta, hogy Damour d�h�ng �s saj�t szavait�l megm�morosodik, F�licie pedig ereje fogyt�n m�r-m�r zokogni kezd, sz�p szerep elj�tsz�s�ra �rezte mag�t hivatva. Okoskod� hangon sz�lt k�zbe:

- Igen, igen, ez a jussod, de meg kell n�zni, meg kell fontolni a dolgot... �n mindig rendesen viselkedtem... D�nt�s el�tt hely�nval� lenne Sagnard �rral besz�lni, de mivel � nincs itt...

F�lbeszak�totta mag�t, majd megv�ltozott, sz�nlelt megindul�st�l remeg� hangon �gy sz�lt:

- Csakhogy pajt�somnak siet�s a dolog. Neh�z az � helyzet�ben v�rni... �, asszonyom, ha tudn�, mennyit szenvedett! Most pedig nincs egy fityingje sem, �hen pusztul, minden�nnen elutas�tj�k... Mikor az im�nt tal�lkoztam vele, tegnap �ta nem evett.

F�licie, akinek f�lelm�t hirtelen el�rz�keny�l�s v�ltotta fel, nem b�rta visszatartani k�nnyeit, amelyek fojtogatt�k. V�gtelen szomor�s�g, az �let megb�n�sa �s undora sz�llta meg. Ki�lt�sban t�rt ki:

- Bocs�ss meg, Jacques!

Majd, mid�n besz�lni b�rt, �gy sz�lt:

- Ami t�rt�nt, megt�rt�nt. De nem akarom, hogy szerencs�tlen l�gy... Hadd seg�tsek rajtad.

Damour heves mozdulatot tett.

- �gy van, - sz�lt �l�nken Berru. - Ez a h�z el�gg� el van l�tva ahhoz, hogy feles�ged ne hagyjon �res k�zzel... Tegy�k fel, hogy visszautas�tod a p�nzt, de aj�nd�kot mindig elfogadhatsz. Ha csak egy kis h�st ad neki, levest f�zhet mag�nak bel�le, ugye, asszonyom?

- �, Berru �r, mindent, amit csak akar.

De Jacques Damour �jra verni kezdte a fi�kos szekr�nyt �s kiab�lt:

- K�sz�n�m, ebb�l a keny�rb�l nem eszem.

Majd feles�ge szem�be n�zve �gy folytatta:

- Csak t�ged akarlak �s visszakaplak... Tartsd meg a h�sodat!

F�licie �jra r�m�lett�l �s irt�zatt�l eltelve h�tr�lt. Damour ekkor rettenetess� v�lt, arr�l besz�lt, hogy mindent �sszez�z, ocsm�ny v�dakra vetemedett. Le�nya c�m�t akarta, megr�zta a karossz�kben �l� feles�g�t �s azt ord�tozta, hogy az eladta kicsik�t. F�licie, elk�bulva att�l, ami vele t�rt�nt, nem is v�dekezett, hanem lass� hangon ism�telte, hogy nem tudja le�nya c�m�t, amely azonban bizony�ra meg van a rend�rs�gen. V�gre Jacques, aki egy sz�kre telepedett �s esk�d�z�tt, hogy m�g az �rd�g sem mozd�thatja el onnan, hirtelen fel�llt �s a t�bbin�l er�sebb �k�lcsap�s ut�n felki�ltott:

- Mennyd�rg�s mennyk�! h�t elmegyek... Igen, elmegyek, mert kedvem tartja... De nem kell sok� v�rnod, majd visszat�rek, ha itt lesz az embered �s helybenhagylak t�ged, �t, a porontyaidat, az eg�sz �tkozott pereputtyot... V�rj csak, majd megl�tod!

�kl�vel fenyeget�dzve t�vozott. Alapj�ban megk�nnyebb�l�st �rzett, hogy �gy v�gz�d�tt a dolog.

Berru, aki h�tramaradt �s el volt ragadtatva, hogy benne van a dologban, engesztel� hangon mondta:

- Ne f�ljen, nem hagyom �t mag�ra... El kell h�r�tani a szerencs�tlens�get.

Mer�szs�g�ben megfogta �s megcs�kolta az asszony kez�t. Az hagyta, annyira meg volt t�rve; ha f�rje karon fogta volna, elment volna vele. M�gis hallgatta a m�sz�rsz�ken �t t�voz� f�rfiak l�pteit. Az egyik seg�d nagy b�rd�t�sekkel �r�gerincet darabolt fel. Sz�mokat ki�ltottak. Ekkor a j� �zletasszony �szt�ne visszavitte a p�nzt�rba, a vil�gos t�kr�k k�z�, igen s�padtan, de igen nyugodtan, mintha misem t�rt�nt volna.

- Mennyi marad? - k�rdezte.

- H�t frank �tven, asszonyom.

�s F�licie visszaadta az apr�p�nzt.

NEGYEDIK FEJEZET

M�snap szerencse �rte Damourt: a k�farag� bejuttatta �rnek a v�rosh�za �p�tkez�shez. �gy most a f�l�tt az �p�let f�l�tt �rk�d�tt, amelynek felgy�jt�s�ban t�z �v el�tt r�szt vett. Nagyj�b�l kellemes munka volt, ama but�t� foglalkoz�sok egyike, amelyek elzsibbasztj�k az embert. �jjel az �llv�nyok alatt cirk�lt, minden neszre f�lelt, n�ha gipszes zs�kokon aludt el. M�r nem besz�lt r�la, hogy visszat�r Batignollesba. M�gis egyszer, amid�n Berru vill�sreggelit fizetett neki, a harmadik litern�l azt kiab�lta, hogy m�snap lesz a nagy eset. M�snap nem mozdult el az �p�tkez�st�l �s ezent�l ez �gy ment, csak r�szegs�g�ben d�h�ng�tt �s k�vetelte jogait. J�zan �llapotban komoran t�n�d�tt, mintha sz�gyenkezett volna. V�g�l a fest� m�r kig�nyolta, ism�telte, hogy nem f�rfi. De � komoly maradt �s d�nny�gve mondta:

- H�t akkor meg kell �ket �lni!... Csak arra v�rok, hogy r�mj�jj�n.

Egy este elindult, elment a Place Moncey-ig, majd miut�n egy �r�t t�lt�tt egy padon, visszat�rt az �p�lethez. Aznap �gy r�mlett neki, hogy le�nya kocsik�zik el a v�rosh�za el�tt, remek hint� p�rn�in elter�lve. Berru felaj�nlotta neki, hogy tudakoz�dik �s meg volt r�la gy�z�dve, hogy negyvennyolc �r�n bel�l meg tudja Louise c�m�t. De Jacques Damour elutas�totta. Mire j� megtudni? Sz�v�be markolt azonban az a gondolat, hogy az a pomp�san �lt�z�tt sz�p n�, akit a k�t nagy feh�r l�t�l h�zott hint�ban l�tott, le�nya lehet. Szomor�s�ga m�g fokoz�dott. K�st v�s�rolt, megmutatta pajt�s�nak �s azt mondta, hogy a m�sz�roson akar vele eret v�gni. Tetszett neki ez a mond�s, amelyet j��z� nevet�ssel v�ltig ism�telt:

- Eret v�gok a m�sz�roson... Mindenki sorra ker�l, nem igaz?

Ilyenkor Berru �rasz�m tart�ztatta a Rue du Temple egyik borm�r�s�ben �s meg akarta gy�zni r�la, hogy nem szabad senkin sem eret v�gni. Ez ostobas�g, mert egy fejjel megkurt�thatj�k az embert.

�s megfogta kezeit, esk�t k�vetelt t�le, hogy nem keveredik ilyen cs�nya dologba. Damour makacs vigyorg�ssal ism�telte:

- Nem, nem, mindenki sorra ker�l... Eret v�gok a m�sz�roson.

M�ltak a napok �s � nem v�gott rajta eret. Olyan esem�ny k�vetkezett be, amelynek mintha siettetnie kellett volna a katasztr�f�t. Damourt mint meg nem felel�t elbocs�tott�k: egy zivataros �jjel elaludt �s azalatt elloptak egy lap�tot. Ett�l fogva ism�t �hezni kezdett, az utc�kon vonszolta mag�t, m�g b�szk�bb volt, semhogy koldult volna, de csillog� szemmel n�zte a hentesboltok kirakatait. A nyomor, ahelyett, hogy sarkalta volna, elk�b�totta. Megg�rb�tette h�t�t, szomor� t�preng�sbe mer�lt. Mintha m�r nem mert volna Batignollesban mutatkozni, most, hogy nem volt tiszta zubbonya, amelyet felvehetett volna.

Batignollesben F�licie �lland� remeg�sben �lt. Damour l�togat�s�nak est�j�n nem akarta Sagnardnak elmondani a t�rt�nteket, m�snap pedig b�ntotta el�z� esti hallgat�sa, lelkifurdal�st �rzett �s m�r nem volt ereje a besz�dhez. �gy mindig reszketett, minden �r�ban l�tni v�lte els� f�rj�nek megjelen�s�t, r�m�t� jeleneteket k�pzelt. Az volt a legnagyobb baj, hogy a m�sz�rsz�kben sejthettek valamit, mert a seg�dek vigyorogtak �s mid�n Verniern� pontosan elj�tt a maga k�t kotlettj��rt, nyugtalan�t� m�don szedte �ssze az apr�p�nz�t. V�gre egy este F�licie Sagnard nyak�ba borult �s zokogva mindent megvallott neki. Elmondta hogy mit besz�lt Damourral: err�l � nem tehet, mert aki meghalt, annak nem kellene visszat�rnie. Sagnard aki hatvan�ves kor�hoz k�pest igen j�l b�rta mag�t �s der�k ember volt, vigasztalta. Istenem! nem �ppen kellemes, de majd csak rendbe j�n a dolog. Hiszen minden rendbe j�n. �, p�nzes ember l�t�re, aki j�l megvetette l�b�t az �letben, f�leg k�v�ncsis�got �rzett. Majd megn�zik a k�s�rtetet, majd besz�lnek vele. �rdekelte a t�rt�net, olyannyira, hogy mikor amaz hat nap m�lva sem jelentkezett, �gy sz�lt feles�g�hez:

- No, mi az? tal�n cserbenhagy benn�nket... Ha tudn�d c�m�t, magam keresn�m fel.

Majd mid�n az asszony k�ny�rg�tt neki, hogy maradjon veszteg, megjegyezte:

- De kedvesem, csak t�ged akarlak megnyugtatni... Hiszen l�tom, hogy em�szted magad. V�gezni kell a dologgal.

F�licie csakugyan lesov�nyodott a fenyeget� dr�m�t�l val� retteg�s�ben. V�gre egyszer, a m�sz�ros �ppen leszidott egy seg�det, aki elfelejtette a borj�fej viz�t v�ltani, mid�n F�licie s�padtan, dadogva jelent meg:

- Itt van!

- �gy! nagyon helyes! - mondta Sagnard, r�gt�n lecsillapodva. - Vezesd be az eb�dl�be.

�s siets�g n�lk�l odafordult a seg�dhez:

- Mossa meg b� v�zben, mert megromlik.

Bel�pett az eb�dl�be, ahol Damourt �s Berrut tal�lta. Tiszta v�letlen volt, hogy egy�tt j�ttek. Berru a Rue de Clichyben tal�lkozott Damourral; most m�r nem volt vele annyit egy�tt, mert unta nyomor�s�g�t. De mikor megtudta, hogy pajt�sa a Rue des Moines-ba k�sz�l, szemreh�ny�sokban t�rt ki, mert ez az �gy az �v� is volt. �jra pr�dik�lt neki, hangoztatta, hogy meg fogja tudni akad�lyozni benne, hogy odamenjen �s ostobas�gokat csin�ljon; el�llta a j�rd�t, r� akarta k�nyszer�teni, hogy adja �t neki k�s�t. Damour makacs arckifejez�ssel v�llat vont, meg volt a maga terve, amelyet nem mondott el. Minden �szrev�telre �gy felelt:

- Gyere, ha akarsz, de ne bosszants.

Az eb�dl�ben Sagnard nem �ltette le a k�t f�rfit. F�licie a maga szob�j�ba menek�lt, mag�val vitte a gyermekeket �s az ajt� m�g�tt, amelyre k�tszer r�ford�totta a kulcsot, a legnagyobb izgalomban �lt, karjai k�zt mag�hoz szor�tva a gyermekeket, mintha meg akarn� �ket v�deni �s oltalmazni. Amellett az aggodalomt�l z�g� f�llel hallgat�zott, de semmit sem hallott, mert a k�t f�rj a szomsz�d szob�ban zavar�ban hallgatva n�zett egym�sra.

- �gy h�t maga az? - k�rdezte v�g�l Sagnard, csak hogy mondjon valamit.

- Igen, �n vagyok - v�laszolt Damour.

�gy �rezte, hogy a m�sz�ros �rny�kot vet re�. Sagnard alig l�tszott �tven �vesn�l id�sebbnek; sz�p ember volt, �de arccal, r�vidre ny�rt hajjal, szak�ll n�lk�l. Ingujjban, h�feh�r nagy k�t�ny�vel vid�ms�g �s fiatals�g sug�rzott le r�la.

- Vagyis, - folytatta Damour habozva - nem mag�val akarok besz�lni, hanem F�licievel.

Ekkor Sagnard eg�sz biztons�g�t visszanyerte.

- L�ssuk csak, pajt�s, j�jj�nk tiszt�ba egym�ssal. Mi az �rd�g! mit sem vethet�nk egym�s szem�re. Mi�rt faln�k fel egym�st, ha senki sem hib�s?

Damour lehorgasztott fejjel, makacsul n�zte az asztal egyik l�b�t. Tompa hangon d�nny�gte:

- Nem haragszom mag�ra, hagyjon b�k�ben, menjen innen... F�licievel k�v�nok besz�lni.

- Ami azt illeti, nem, nem fog vele besz�lni - mondta nyugodtan a m�sz�ros. - Nem akarom, hogy betegg� tegye, mint m�ltkor. N�lk�le is besz�lhet�nk... Egy�bk�nt, ha �rtelmesen viselkedik, minden j�l fog menni. Minthogy azt mondja, hogy m�g mindig szereti �t, l�ssa be a helyzetet, gondolkodj�k �s cselekedj�k az � boldogs�ga �rdek�ben.

- Hallgasson, - szak�totta f�lbe Damour - akit hirtelen d�h sz�llt meg. - Ne foglalkozz�k semmivel, k�l�nben baj lesz!

Berru, abban a hiszemben, hogy pajt�sa k�st akar r�ntani, buzg�lkodva a k�t f�rfi k�z� vetette mag�t. De Damour visszal�kte.

- Hagyj b�k�ben te is!... Mit�l f�lsz, te h�lye?

- Nyugalom! - ism�telte Sagnard. - Aki haragszik, az nem tudja t�bb�, mit csin�l... Hallja, ha beh�vom F�liciet, �g�rje meg, hogy okos lesz, mert � igen �rz�keny, hiszen �pp oly j�l tudja, mint �n. Ugye egyik�nk sem akarja meg�lni? J�l fog viselkedni?

- Ej, ha az�rt j�ttem volna, hogy rosszul viselkedjek, azon kezdtem volna, hogy minden fecseg�s�vel egy�tt megfojtsam!

Oly m�ly �s f�jdalmas hangon mondta ezt, amely nem t�vesztette el hat�s�t a m�sz�rosra.

- H�t akkor - jelentette ez ki - beh�vom F�liciet... � �n igen igazs�gos vagyok �s meg�rtem, hogy vele akarja megvitatni a dolgot. Joga van hozz�.

Odament az ajt�hoz �s bekopogtatott.

- F�licie! F�licie!

Majd mid�n semmi sem mozdult, mert F�licie, megdermedve e tal�lkoz�s gondolat�t�l, nem b�rt sz�k�r�l felkelni �s m�g er�sebben kebl�hez szor�totta gyermekeit, a m�sz�ros v�g�l is t�relmetlenkedni kezdett.

- F�licie, gyere h�t... Ostobas�g, amit csin�lsz. � azt �g�ri, hogy okosan fog viselkedni.

V�gre a kulcs megfordult a z�rban �s F�licie megjelent, de gondosan bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, hogy biztons�gban hagyja a gyermekeit. �jb�l zavart hallgat�s �llt be. Kutya egy helyzet volt, ahogy Berru mondta.

Damour lass� mondatokban besz�lt, amelyek �sszezavarodtak, mialatt Sagnard az ablakn�l �llt �s ujj�val felemelve az egyik kis feh�r f�gg�nyt, �gy tett, mintha kin�zne az utc�ra. Azt akarta ezzel megmutatni, hogy komoly dolgokban nem kicsinyes.

- Hallgass ide, F�licie, tudod, hogy sohasem voltam gonosz. Ezt elismerheted... Nos, nem ma kezden�k gonosz lenni. Eleinte mindny�jatokat fel akartalak itt koncolni. Azt�n azt k�rdeztem magamban, mi hasznom volna bel�le... Ink�bb r�d b�zom a v�laszt�st. Azt tessz�k, amit akarsz. Igen, minthogy a t�rv�nysz�kek mit sem tehetnek �rt�nk igazs�gszolg�ltat�sukkal, te fogod eld�nteni, melyik�nk tetszik neked jobban. Felelj... Melyik�nkkel akarsz menni, F�licie?

De az asszony nem b�rt v�laszolni. Fojtogatta a felindul�s.

- No j� - folytatta Damour ugyanazon a tompa hangon - �rtem, vele m�sz... Mikor ide j�ttem, m�r tudtam, hogy fordul a dolog... �s ez�rt nem haragszom re�d, v�gt�re is igazat adok neked. Nekem v�gem van, semmim sincs, sz�val nem szeretsz t�bb�, m�g � boldogg� tesz, nem is sz�lva a k�t kis gyermekr�l.

F�licie megrend�lve s�rt.

- Ne s�rj, ez nem szemreh�ny�s. �gy fordultak a dolgok, ez az eg�sz... �s az a gondolatom t�madt, hogy m�g egyszer l�ssalak �s megmondjam neked, hogy nyugodtan alhatsz. Most hogy v�lasztott�l, nem gy�t�rlek t�bb�!... Megt�rt�nt, soha t�bb� nem hallasz r�lam.

Az ajt� fel� indult, de Sagnard nagyon meghatva feltart�ztatta �s �gy sz�lt:

- Maga igaz�n der�k ember!... Lehetetlen �gy sz�tv�lni. Eb�deljen vel�nk.

- Nem, k�sz�n�m, v�laszolt Damour. Berru meglep�dve l�tta az �gy ily mulats�gos fordulat�t �s roppantul megbotr�nkozott, mid�n pajt�sa visszautas�totta a megh�v�st.

- Akkor legal�bb igyunk egyet, - mondta a m�sz�ros. - Mi az �rd�g, csak elfogad n�lunk egy poh�r bort!

Damour nem fogadta el mindj�rt. K�r�lj�rtatta szem�t a tiszta �s vid�m eb�dl�n, feh�r t�lgyfa b�toraival, majd pillant�sa megakadt F�licien, aki k�nny�ztatta arccal k�ny�rg�tt neki, mire �gy sz�lt:

- H�t igen.

Sagnard el volt ragadtatva.

- Gyorsan, F�licie - ki�ltotta - poharakat! Nincs sz�ks�g�nk a csel�dre... N�gy poharat. Neked is koccintanod kell... Pajt�s, maga nagyon kedves, hogy elfogadta �s nem is tudja, milyen �r�met szerzett nekem vele, mert szeretem a j� sz�veket, maga pedig j� sz�v, kezeskedem r�la!

Ezalatt F�licie ideges kezekkel kereste a poh�rsz�kben a poharakat �s boros�vegeket. Elvesztette a fej�t, semmit sem tal�lt meg. Sagnardnak kellett seg�ts�g�re sietnie. Majd miut�n telet�lt�tt�k a poharakat, a t�rsas�g koccintott az asztal k�r�l.

- Eg�szs�g�re!

Damournak, aki szemk�zt �llt F�licievel, ki kellett ny�jtania karj�t, hogy pohar�t meg�rinthesse. Egym�sra n�ztek, n�m�n, a m�lttal szem�kben. Az asszony annyira reszketett, hogy hallani lehetett a krist�ly cseng�s�t, mintha er�s l�zban fogak vacogtak volna. M�r nem tegezt�k egym�st, mintha meghaltak volna �s ezent�l m�r csak az eml�kben fognak �lni.

- A mag��ra!

�s mialatt mind a n�gyen ittak, a nagy hallgat�s k�zepette a gyermekek hangja hallatszott be a szomsz�d szob�b�l. J�tszani kezdtek, kiab�lva, nevetve kerget�ztek. Majd az ajt�t d�ngett�k, anyjukat h�tt�k.

- No j� est�t mindenkinek! - mondta Damour �s letette pohar�t az asztalra.

Elment. F�licie kiegyenesedve, halv�nyan n�zett ut�na, Sagnard pedig udvariasan az ajt�ig k�s�rte az urakat.

�T�DIK FEJEZET

Az utc�n Damour annyira gyors�totta l�pteit, hogy Berru alig b�rta k�vetni. A fest� d�h�ng�tt. A Boulevard des Batignolles-on, mid�n t�rsa l�bai felmondt�k a szolg�latot, �gy hogy leroskadt egy padra, �s �lve maradt, s�padt arccal, sz�r�s szemmel, mindazt kiadta, ami a begy�ben volt. � legal�bb is felpofozta volna a burzsujt �s becses nej�t. Felh�borodott annak l�tt�ra, hogy egy f�rfi �gy minden fenntart�s n�lk�l engedi �t a feles�g�t m�snak. Nagy mamlasznak kell hozz� lenni, igen, mamlasznak, hogy ne haszn�ljon m�s kifejez�st! �s p�ld�t id�zett, egy m�sik komm�n�rdot, aki feles�g�t egy illet�vel tal�lta; nos, a k�t f�rfi �s az asszony egy�tt �l; a legjobb egyet�rt�sben. Mindent el lehet int�zni, csak ne t�tesse mag�t senkise l�v�, mert ebben az eg�sz dologban m�gis csak � a l�!

- Te nem �rted ezt - v�laszolt Damour. - Te is elmehetsz, �gysem vagy bar�tom.

- �n nem vagyok bar�tod! amit �rted tettem!... Gondolkodj�l csak kiss�. Mi lesz veled? Senkid sincs, a k�vezetre ker�lt�l, mint egy kutya �s megd�g�lsz, ha nem h�zlak ki a bajb�l... Hogy �n nem vagyok bar�tod de hiszen ha itt hagylak, a l�baid al� dughatod a fejedet, mint a ty�kok, amelyek megel�gelt�k az �letet.

Damour k�ts�gbeesett mozdulatot tett. Ez igaz, nem maradt sz�m�ra egy�b h�tra, mint hogy vagy a v�zbe ugorj�k, vagy rend�r�kkel szedesse fel mag�t.

- Nos, - folytatta a fest� - annyira bar�tod vagyok, hogy elviszlek valakihez, akin�l meglesz a f�szked �s a betev� falatod!

�s mintegy hirtelen elhat�roz�st�l hajtva fel�llt. Majd er�szakkal mag�val cipelte t�rs�t, aki dadogva k�rdezte:

- Hov�, hov�?

- Majd megl�tod... Ha nem akart�l feles�gedn�l eb�delni, m�sutt eb�delsz... De tartsd eszedben, hogy nem engedem meg, hogy k�t ostobas�got k�vess el egy napon.

Gyorsan ment, v�gig a Rue d'Amsterdamon. A Rue de Berlinben meg�llt egy kis palota el�tt, csengetett �s megk�rdezte az inast�l, aki kaput nyitott, otthon van-e Souvignynn�. �s mivel az inas habozott, megjegyezte:

- Mondja meg neki, hogy Berru van itt. Damour g�piesen k�vette. Ez a v�ratlan l�togat�s, ez a pomp�s palota v�gleg megzavarta a fej�t. Felment. Majd hirtelen igen csinos sz�ke n�cske karjai k�zt tal�lta mag�t, akin �ppen csak csipkepongyola volt.

- Apa, apa!... � milyen kedves mag�t�l, hogy r�vette!

J� le�ny volt, nem b�ntotta az �reg fekete zubbonya, elragadtatva tapsolt a gyermeki gyeng�ds�g hirtelen roham�ban. Apja megr�k�ny�dve, r� sem ismert.

- De hiszen ez Louise! - mondta Berru.

Ekkor dadogva mondta:

- Vagy �gy... Maga nagyon szeretetrem�lt�...

Nem merte tegezni. Louise le�ltette a pamlagra, majd csengetett, hogy senkit se eresszenek be. Damour ezalatt k�r�ln�zett a kasm�rral k�rpitozott szob�ban, amelynek finom gazdags�ga eg�szen el�rz�keny�tette. �s Berru diadalmaskodott, megveregette a v�ll�t.

- No mondod-e m�g, hogy nem vagyok bar�tod?... Tudtam, hogy sz�ks�ged lesz le�nyodra. Akkor megszereztem c�m�t �s elj�ttem hozz�, hogy elmondjam t�rt�netedet. Azonnal azt mondta: Hozza ide!

- Hogyne, szeg�ny ap�m! - suttogta Louise beh�zelg� hangon. - Tudod, �n irt�zom a te k�zt�rsas�godt�l! A kommun�rdok mind cs�nya emberek, akik elpuszt�tan�k a vil�got, ha hagyn�k �ket!... De te az �n kedves ap�m vagy. Eml�kszem, mily j� volt�l hozz�m, amikor beteg voltam, eg�sz kis koromban. Majd megl�tod, mily j�l meg�rtj�k majd egym�st, felt�ve, hogy sohasem besz�l�nk politik�r�l... Els� sorban is mindh�rman megeb�del�nk. Milyen kedves ez!

Majdnem a munk�s t�rd�re �lt, nevetett vil�gos szem�vel �s finom sz�ke haja libegett f�lei k�r�l. Damour er�tlen�l �gy �rezte, hogy valami gy�ny�r�s�ges �rz�s sz�llja meg. Szerette volna visszautas�tani, mert tisztess�gtelennek tetszett neki, hogy ebben a h�zban asztalhoz �lj�n. Most m�r azonban nem volt meg az az er�lye, amellyel az im�nt elhagyta a m�sz�ros�k h�z�t, an�lk�l, hogy csak vissza is n�zett volna, miut�n utolj�ra koccintott. Le�nya nagyon �des volt �s feh�r kezecsk�i, amelyeket az �v�ire helyezett, fogva tartott�k.

- Ugye elfogadod? - ism�telte Louise.

- Igen, - felelte v�gre Damour, mik�zben k�t k�nnycsepp g�rd�lt le a nyomort�l megviselt arc�n.

Berru nagyon �rtelmesnek tal�lta. Mid�n �tmentek az eb�dl�be, az inas jelentette �nagys�g�nak, hogy megj�tt az �r.

- Nem fogadhatom, - v�laszolt Louise nyugodtan. - Mondja meg neki, hogy ap�mmal vagyok. Holnap hatkor, ha �gy akarja.

Az eb�d elragad� volt. Berru mindenf�le m�k�kkal f�szerezte, �gyhogy Louisenak nevett�ben potyogtak a k�nnyei. �jra a Rue des Enviergesben tal�lta mag�t �s ez �nnep volt sz�m�ra. Damour sokat evett �s elnehezedett a f�radts�gt�l �s t�pl�l�kt�l, de meghat� gyeng�ds�ggel mosolygott, valah�nyszor le�nya pillant�s�val tal�lkozott. Az eb�d v�g�n cukrozott bort ittak, amely �gy pezsgett, mint a pezsg� �s mindh�rman becs�ptek. Mikor a csel�ds�g m�r nem volt a szob�ban, az asztalra k�ny�k�lve, r�szegs�g�k m�lab�j�val besz�ltek a m�ltr�l. Berru cigarett�t sodort, amelyet Louise f�lig lehunyt szemmel, elmer�lt arccal sz�tt. Belemelegedett eml�keibe, szeret�ir�l kezdett besz�lni, az els�r�l, egy nagy fiatalemberr�l, aki igen j�l csin�lta a dolgokat.

Majd szigor� v�lem�nyt kock�ztatott meg anyj�r�l.

- Ugye meg�rted, - mondta apj�nak - nem is akarom l�tni, oly rosszul viselte mag�t... Ha akarod, elmegyek �s megmondom neki, mint v�lekedtem arr�l a cs�nya m�dr�l, ahogy t�ged elhagyott.

Damour azonban komolyan kijelentette, hogy feles�ge nem l�tezik t�bb�. Louise hirtelen fel�llt �s felki�ltott:

- Igaz, mutatok neked valamit, aminek �r�lni fogsz.

Elt�nt, de azonnal visszat�rt, cigarett�j�val a sz�j�ban �s r�gi, megs�rgult, sark�n�l beg�rb�tett f�nyk�pet adott �t apj�nak. A munk�s megrend�lt bel� �s zavaros szemeit a f�nyk�pre szegezve dadogta:

- Eugène, szeg�ny Eugènem.

Odaadta a k�pet Berrunek, aki szint�n meghatva suttogta:

- Nagyon hasonl�.

Majd Louisera ker�lt a sor. Egy darabig kez�ben tartotta a f�nyk�pet, de k�nnyek fojtogatt�k �s visszaadta.

- � eml�kszem... Oly kedves volt!

El�rz�kenyed�s�knek engedve mindh�rman egy�tt s�rtak. M�g k�tszer ker�lte meg a f�nyk�p az asztalt, a legmeghat�bb megjegyz�sek k�s�ret�ben. Nagyon megfakult a leveg�n; szeg�ny Eugène, nemzet�ri egyenuh�j�ban, l�zad� legend�ba vesz� �rny�k�nak l�tszott. De megford�tva a k�pet, az apa elolvasta, amit valamikor oda�rt: "Megbosszullak" �s feje f�l�tt csemegek�ssel hadon�szva meg�j�totta esk�j�t:

- Igen, igen, megbosszullak!

- Mikor l�ttam, hogy anya rossz �tra t�r, - besz�lte Louise - nem akartam n�la hagyni szeg�ny fiv�rem arck�p�t. Egy este elcsentem t�le... A tied, ap�m. Neked adom.

Damour pohar�hoz t�masztotta a f�nyk�pet �s m�g mindig n�zte. V�g�l azonban okosan kezdtek besz�lni. Louise, sz�v�re tett k�zzel, ki akarta h�zni szorults�g�b�l. Egy darabig arr�l besz�lt, hogy mag�hoz veszi, de ez alig volt lehets�ges. V�g�l �tlete t�madt: megk�rdezte, hajland� volna-e fel�gyelni arra a birtokra, amelyet most v�s�rolt neki egy �r Mantes mellett. Van ott egy kerti h�z, amelyben havi k�tsz�z frankb�l igen j�l �lhet.

- De hiszen ez a Paradicsom! - ki�ltott Berru, aki pajt�sa nev�ben elfogadta. - Ha unatkozik, elmegyek megl�togatni.

A k�vetkez� h�ten Damour m�r letelepedett Bel-Airben, le�nya birtok�n �s most is ott �l, olyan pihen�sben, amellyel nagyon is tartozott neki a Gondvisel�s, mindama sorscsap�sok ut�n, amelyekkel s�jtotta.

H�zik, m�sodvir�gz�s�t �li, polg�riasan �lt�zk�dik, a volt katona j� �s tisztess�ges k�p�t mutatja. A parasztok m�lyen leemelik el�tte kalapjukat. � vad�szik �s horg�szik. Lehet vele tal�lkozni a napon, az utakon, amint n�zi a b�zaterm�st, az olyan ember nyugodt lelkiismeret�vel, aki senkit sem lopott meg �s keservesen megkeresett j�vedelm�t �lvezi. Amikor le�nya urakkal j�n, tudja, hogy �vja meg rangj�t. Legnagyobb �r�m�re szolg�l, ha le�nya elsz�kik t�rsas�g�t�l �s a kis kerti lakban egy�tt reggeliznek. Ilyenkor egy dajka bec�z� szavait haszn�lja vele szemben, im�dattal n�zi ruh�it �s pomp�s vill�sreggelik ezek, mindenf�le j�kkal, amiket maga f�zet, nem is sz�lva a csemeg�r�l, s�tem�nyekr�l �s cukork�kr�l, amelyeket Louise hoz zsebeiben.

Damour sohasem pr�b�lta viszontl�tni feles�g�t. M�r csak le�nya van, aki megsz�nta �reg apj�t �s aki b�szkes�ge �s �r�me. Egy�bk�nt �ppoly kev�ss� k�s�relte meg, hogy �letbenl�t�t hivatalosan igazoltassa. Mire j� felzavarni a korm�ny �r�sait? Ez m�g csak fokozza k�r�l�tte a csendet. Itt van a maga od�j�ban, elveszve, elfeledve, val�s�gos senki, aki nem pirul gyermeke aj�nd�ka miatt, m�g ha felt�madna, irigyek tal�n megsz�ln�k a helyzet�t, amely v�g�l neki is kellemetlen lehetne.

N�ha azonban nagy v�gs�g van a kerti lakban. Berru t�lt ilyenkor n�gy-�t napot falun. V�gre Damourn�l megtal�lta azt a zugot, amelyr�l mindig �br�ndozott. Bar�tj�val vad�szik, hal�szik, naphosszat hanyatt fekszik a foly� partj�n. Este pedig a k�t pajt�s politiz�l. Berru kihozza P�rizsb�l az anarchista �js�gokat �s miut�n elolvast�k �ket, egyet�rtenek a sz�ks�ges radik�lis rendszab�lyokra n�zve: agyonl�ni a korm�nyt, felakasztani a burzsujokat, meg�getni P�rizst, hogy m�s v�rost �p�tsenek hely�n, a n�p igazi v�ros�t. Mindig az egyetemes boldogs�gr�l besz�lnek, amelyet �ltal�nos �ld�kl�ssel �rnek el. V�gre a lefekv�s pillanat�ban Damour, aki bekeretezte Eugène f�nyk�p�t, odamegy hozz�, megn�zi �s pip�j�val hadon�szva ki�ltja:

- Igen, igen, megbosszullak!

M�snap pedig j�l kipihenve tov�bb horg�szik, Berru pedig, a parton elter�lve, az igazak �lm�t alussza a f�ben.

(V�ge)

EGY SZERELMI �JSZAK��RT

ELS� FEJEZET

P. v�roska dombon �p�lt. A r�gi er�d�tm�nyek l�b�n�l sz�k �s igen m�ly medr� foly� folyik, a Chanteclair, amelyet k�ts�gk�v�l tiszta viz�nek krist�lyos csergedez�se miatt neveznek �gy. Ha a versailles-i �t fel�l �rkezik az ember, egyetlen �v� k�h�d vezet �t a Chanteclairen �s a h�d alacsony �s leg�mb�ly�tett mellv�dei padul szolg�lnak a k�lv�ros valamennyi �regembere sz�m�ra. Szemk�zt a Rue Beau-Soleil emelkedik, v�g�n csendes t�rrel, a Place des Quatre-Femmes-mal, amely nagy k�vekkel van kik�vezve, de amelyet oly s�r� f� vert fel, hogy olyan z�ld, mint egy r�t. A h�zak alusznak. F�l�r�nkint egy-egy arra men� csoszog� l�ptei ugattatnak meg egy kuty�t az ist�ll�ajt� m�g�tt �s az elhagyatott zugba naponta k�tszer m�g csak azok a tisztek visznek be n�mi mozgalmat, akik a Rue Beau-Soleilben l�v� �tkezd�j�kbe mennek.

Julien Michon baloldalt, egy kert�sz h�z�ban lakott, egy els� emeleti nagy szob�ban �s minthogy a kert�sz a h�znak a Rue Catherine-ra n�z� m�sik oldal�t lakta, ahol kertje is volt, Julien nyugodtan �ldeg�lt �s m�r huszon�t �ves kor�ban olyan bogarai voltak, mint egy nyugalomba vonult kispolg�rnak.

A fiatalember m�r igen kor�n elvesztette apj�t �s anyj�t. Michon�k sz�jgy�rt�k voltak Alluetsben. Maintes mellett. Sz�lei hal�la ut�n egyik nagyb�tyja gondoskodott a fi� ell�t�s�r�l, ut�bb azonban a nagyb�csi is elk�lt�z�tt �s Julien �t �v �ta kis �ll�st t�lt�tt be a p.-i postahivatalban. Ezer�tsz�z frank fizet�se volt �s nem rem�lte, hogy valaha is t�bbet kereshet.

Egy�bk�nt m�g f�lre is tett fizet�s�b�l �s a mag��n�l b�s�gesebb �s szerencs�sebb helyzetr�l nem is �lmodott.

A magas termet�, er�s, csontos Juliennek akkora kezei voltak, hogy restellte �ket. R�tnak �rezte mag�t, szegletes fej�vel, amelyet mintha egy szobr�sz durva ujja v�zlatos �llapotban hagyott volna meg. Ez f�l�nkk� tette, kiv�lt kisasszonyok jelenl�t�ben. Mid�n egy mos�n� nevetve mondta neki, hogy nem is olyan cs�nya, eg�szen megzavarodott. H�zon k�v�l karjait l�b�lva, h�t�t megg�rb�tve, fej�t lehorgasztva nagy l�ptekkel igyekezett miel�bb visszat�rni hom�ly�ba. F�lszegs�ge �lland� elvadults�ggal, a k�z�pszer�s�g �s s�t�ts�g sz�ks�g�rzet�vel j�rt. Mintha belet�r�d�tt volna, hogy �gy fog megv�n�lni, egyetlen pajt�ss�g, minden szerelem n�lk�l, kolostorban �l� bar�t hajlamaival.

�s ez az �let nem nyomta sz�les v�ll�t. Alapj�ban igen boldog volt nyugodt �s �tl�tsz� lelk�vel. Mindennapi �letm�dj�t, a maga meg�llap�tott szab�lyaival, der�lts�g hatotta �t. Reggel elment irod�j�ba, b�k�sen folytatta el�z� napi munk�j�t, majd egy cip�csk�t reggelizett �s �jra hozz�l�tott �r�saihoz, v�g�l eb�delt, lefek�dt, aludt. Reggel, ugyanaz a nap kezd�d�tt �jra �s �gy ment ez heteken, h�napokon �t. A napok e lass� perg�se id�vel valami andal�t� zen�vel j�rt, amely az igavon� �s este friss szalm�ban k�r�dz� �kr�k �lm�ba ringatta. Mag�ba sz�tta az egyhang�s�g var�zs�t. N�ha abban tal�lta kedv�t, hogy eb�d ut�n lement a Rue Beau-Soleilen �s le�lt a h�dra, hogy megv�rja a kilenc �r�t. L�b�t a v�z f�l� l�gatta �s n�zte, maga alatt a Chanteclair sz�ntelen foly�s�t, ez�st habjainak tiszta csobog�s�val. A k�t part hossz�ban f�zf�k hajtott�k le s�padt fej�ket �s t�kr�ztett�k k�p�ket. Az eget a sz�rk�let finom hamuja lepte be. �s e nagy nyugalom k�zepette Julien elb�v�lve olyasf�l�re gondolt, hogy a Chanteclair �ppoly boldog lelhet, mint �, mert mindig e m�la csendben ugyanazon f�vek f�l�tt folyik tova. Mid�n a csillagok az �gen ragyogtak, � friss leveg�vel telt t�d�vel hazament lefek�dni.

Julien egy�bk�nt m�s �r�m�ket is megengedett mag�nak. A sz�nnapokon gyalog �tnak indult, eg�szen egyed�l, boldogan, hogy nagyon messze mehet �s f�radts�gt�l megt�rve t�rhet vissza. Azonfel�l �sszebar�tkozott egy munk�ssal, egy n�ma v�sn�kkel, kivel eg�sz d�lut�nokon �t karonfogva s�t�lt a Mailen, an�lk�l, hogy m�g csak egy jelet is v�ltottak volna egym�ssal. M�snap az Utaz�k k�v�h�z�ban mozdulatlans�gba �s gondolkod�sba mer�lve, v�ge�rhetetlen d�ma-j�tszm�ba bocs�tkozott a n�m�val. Egy kuty�j�t kocsi g�zolta el �s � oly kegyelettel �rizte eml�k�t, hogy nem akart t�bbet �llatot tartani. A post�n ugratt�k egy rongyokba burkolt t�z�ves kisle�ny miatt, aki mez�tl�b gyuf�t �rult �s akinek Julien kem�ny soukat aj�nd�kozott, an�lk�l, hogy elvette volna port�k�j�t; de megharagudott �s titokban adott p�nzt a le�nyk�nak. Sohasem l�tt�k este szoknya t�rsas�g�ban az er�d�tm�nyekn�l. A p.-i munk�sn�k, huncut le�nyz� l�t�kre is v�g�l b�k�n hagyt�k, l�tva, hogy elsz�gyelli mag�t el�tt�k �s b�tor�t� nevet�s�ket g�nyol�d�snak veszi. A v�rosban n�melyek h�ly�nek mondt�k, m�g m�sok azt �ll�tott�k, hogy nem lehet megb�zni az ilyen leg�nyekben, akik ily szel�dek �s mag�nyosan �lnek.

Julien Paradicsoma, az a hely, ahol igaz�n fell�legzett, a szob�ja volt. Csak itt �rezte mag�t a vil�gt�l elvonultan. Ilyenkor kiegyenesedett, nevetett mag�ban �s ha megl�tta mag�t a t�k�rben, elcsod�lkozott fiatals�g�n. A szoba t�gas volt, nagy pamlagot, kerek asztalt, k�t sz�ket �s egy karossz�ket helyezett el benne. De m�g maradt benne hely, ahol j�rk�lhatott; az �gy elveszett az �ri�si h�l�f�lke m�ly�ben; a k�t ablak k�z�tt �ll� kis di�fa fi�kos szekr�ny j�t�kszernek hatott. Julien j�rt-kelt a szob�ban, amelyben ily b�ven volt helye, nem unta el mag�t. Hivatal�n k�v�l sohasem �rt, az olvas�s pedig kif�rasztotta. Az az �reg h�lgy, akinek kif�z�s�ben �tkezett, minden �ron ki akarta nevelni �s reg�nyeket k�lcs�nz�tt neki, de � nem tudta elmondani, mi van a k�nyvekben, amikor visszahozta �ket, oly �rtelmetlenek voltak az � szem�ben ezek a komplik�lt t�rt�netek. Rajzolt is kiss�, mindig ugyanazt a n�i fejet, oldaln�zetben, szigor� arckifejez�ssel, sz�les hajfonatokkal �s gy�ngy�kkel �tfont konttyal. Egyetlen szenved�lye a zene volt. Eg�sz est�ken �t fuvol�zott �s ez volt egyszersmind minden sz�rakoz�sa is.

Julien mag�t�l tanult meg fuvol�zni. A piact�r egyik zsib�rus�n�l lev� s�rga f�b�l k�sz�lt r�gi fuvola hossz� ideig h� v�gyainak t�rgya volt. Meg volt hozz� a p�nze, de nem merte megvenni, mert f�lt, hogy nevets�gess� teszi mag�t. V�gre egy este annyira felb�torodott, hogy futva vitte el a fuvol�t, fel�lt�je al� rejtve, mag�hoz szor�tva. Majd z�rt ajt�k �s ablakok m�g�tt, nehogy meghallj�k, k�t �ven �t v�gigb�ng�szett egy r�gi m�dszert, amelyet egy kis k�nyv�rusn�l tal�lt. Csak hat h�nap �ta mert nyitott ablakn�l j�tszani. Kiz�r�lag lass� �s egyszer� r�gi darabokat tudott, m�lt sz�zadbeli rom�ncokat, amelyek v�gtelen�l meghat�k voltak, mid�n az �rz�st�l eltelt tanul� �gyetlens�g�vel dadogta ki �ket. Az enyhe est�ken, mikor a szomsz�ds�g aludt �s e halk dal kihallatszott a gyerty�val megvil�g�tott nagy szob�b�l, a szerelem zeng� hangj�nak lehetett volna mondani, amely a mag�nynak �s �jnek s�gta meg azt, amit f�nyes nappal soha sem mondott volna meg.

Julien, aki k�v�lr�l tudta a darabokat, csupa takar�koss�gb�l gyakran el is f�jta a gyerty�t. Ekkor az ablakn�l �lve, az �g fel� fordulva, s�t�tben j�tszott. A j�r�kel�k fel�t�tt�k a fej�ket, kerest�k honnan j�n ez a halk, csinos zene, amely t�voli f�lem�le dalhoz hasonl�tott. A s�rga f�b�l k�sz�lt r�gi fuvola meg volt kiss� repedve �s ez elf�tyolozta hangj�t, amely �gy hangzott, ak�r egy hajdani marquisn� im�dand� hangja, amely m�g igen tiszt�n dalolta el ifj�kora men�ettjeit. A hangok egyenkint r�pk�dtek el halk sz�rnycsattog�ssal. Mintha csak mag�b�l az �jszak�b�l j�tt volna a zene, annyira elvegy�lt a s�t�ts�g halk fuvallat�val.

Julien ugyan f�lt, hogy a szomsz�ds�g majd panaszkodik. De a vid�ken m�lyen alusznak az emberek. Egy�bk�nt a Places des Quatre-Femmes-on csak egy k�zjegyz�, Savournin mester �s egy nyugd�jazott csend�rtiszt, Pidoux kapit�ny lakott, akik mindketten k�nyelmes szomsz�dok voltak �s kilenckor m�r �gyban fek�dtek �s aludtak. Julien jobban f�lt egy el�kel� h�z, a Marsanne-palota lak�it�l, amely a t�r m�sik oldal�n, �ppen az � ablakaival szemk�zt emelkedett kolostori szigor�s�g� sz�rke �s szomor� homlokzat�val. �t l�pcs�fokb�l �ll� felj�r�, amelyet belepett a f�, vezetett a kerek kapuhoz, amelyet �ri�si szegfejek v�dtek. Az egyetlen emelet t�z ablak�nak t�bl�i mindig ugyanazokban az �r�kban ny�ltak ki �s csuk�dtak be, an�lk�l, hogy a mindig �sszeh�zott f�gg�ny�k�n �t valamit is l�tni lehetett volna a szob�kb�l. Balra a kert nagy gesztenyef�inak z�ld lombozata az er�d�tm�nyekig h�z�dott. �s ez az impoz�ns palota, parkj�val, komor falaival, a kir�lyi unalom kifejez�s�vel meggy�zte Julient arr�l, hogy ha Marsanne-�k nem szeretik a fuvol�t, csak egy sz�t kell sz�lniok, hogy elhallgattass�k.

A fiatalember egy�bk�nt vall�sos tiszteletet �rzett, mid�n kik�ny�k�lt az ablakon, oly hatalmasnak l�tszott az � szem�ben a kert �s az �p�let. Az eg�sz k�rny�ken h�res volt a palota �s azt besz�lt�k, hogy idegenek m�g t�volr�l is elj�nnek, hogy megn�zz�k. Legend�k keringtek Marsanne-�k gazdags�g�r�l is. Julien sok� leste a r�gi h�zat, hogy behatolhasson e mindenhat� gazdags�g titkaiba. De azon �r�k alatt, amikor ott feledkezett, sohasem l�tott a sz�rke homlokzatn�l �s a gesztenyef�k s�t�t t�meg�n�l egyebet. Sohasem ment fel egy l�lek sem a felj�r� meglazult l�pcs�fokain, sohasem ny�lt ki a moh�t�l z�ld kapu. Marsanne-�k nem haszn�lt�k ezt a kaput, a Rue Sainte-Anne-ban l�v� r�csos ajt�n j�rtak be, azonk�v�l egy sik�tor v�g�ben, az er�d�tm�nyek mellett a kertbe egy ajt�cska vezetett, amelyet Julien nem vehetett �szre. Sz�m�ra a palota halott maradt, ak�r a t�nd�rmes�k: palot�i, amelyeket l�thatatlan lak�k n�pes�tenek be. Julien minden reggel �s este csak az inas karjait l�thatta; amint az ablakt�bl�kat kinyitotta vagy becsukta azt�n a h�zra ism�t a mozdulatlans�g m�lab�ja borult, hasonl�an a temet� mag�ny�ban elhagyott s�rhoz. A gesztenyef�k oly s�r�k voltak, hogy �gaikkal elrejtett�k a kert utjait. �s ez a l�gmentesen elz�rk�zott g�g�s �s n�ma �let fokozta a fiatalember elfog�dotts�g�t. Igaz�n ez a komor csend, amelyben a templomok boltozatair�l �rad� vall�sos hangulatot tal�lta meg, volna a gazdags�g?

Lefekv�s el�tt h�nyszor f�jta el gyerty�j�t �s �rahosszat is az ablakn�l maradt, hogy �gy meglepje a Marsanne-palota titkait! �jjel a palota s�t�t folttal takarta el az eget, a gesztenyef�k tintafeket�k voltak. Bel�l gondosan �sszeh�zhatt�k a f�gg�ny�ket, mert semmi f�ny sem sug�rzott ki az ablakt�bl�k r�seib�l. Mag�nak a h�znak nem volt meg a lakott h�zaknak az a l�legz�se, amelyb�l ki lehetett �rezni az alv�k l�legzetv�tel�t. Megsemmis�lt a s�t�tben. Julien ekkor mer�szkedett el�venni fuvol�j�t. B�ntetlen�l j�tszhatott, az �res palota visszaverte a gy�ngy�z� hangok visszhangj�t; n�mely lass�bb fordulatok elvesztek a kert hom�ly�ban, ahol m�g sz�rnycsattog�s sem hallatszott. Mintha a s�rga f�b�l k�sz�lt r�gi fuvola az alv� Csipker�zsika v�rkast�lya el�tt j�tszotta volna �don darabjait.

Egy vas�rnap a templomt�ren a posta egyik alkalmazottja hirtelen egy magas aggasty�nt �s egy �reg h�lgyet mutatott Juliennek �s megnevezte �ket. Marsanne marquis �s marquisn� volt. Oly ritk�n hagyt�k el a h�zat, hogy Julien m�g sohasem l�tta �ket. Roppant hat�st gyakoroltak re�, oly sov�nyaknak �s �nnep�lyeseknek tal�lta �ket kim�rt l�pteikkel, amint csak k�nny� fejbiccent�ssel viszonozt�k azok k�sz�nt�s�t, akik a f�ldig emelt�k el�tt�k kalapjukat. Ekkor koll�g�ja azt is k�z�lte vele, hogy le�nyuk, Th�rèse de Marsanne kisasszony m�g a z�rd�ban van �s hogy Colombel, Savournin mester �rnoka, a le�ny tejtestv�re. Csakugyan, mid�n a k�t �reg bet�rt a Rue Sainte-Anne-ba, az arra men� kis Colombel odament hozz�juk �s a marquis kezet ny�jtott neki, pedig ez oly megtiszteltet�s volt, amelyben senkit sem r�szes�tett. Juliennek f�jt ez a k�zszor�t�s, mert ez a Colombel, eleven szem� gonosz sz�j� h�sz�ves fi�, sok� ellens�ge volt. Ugratta f�l�nks�ge miatt, r�usz�totta a Rue Beau-Soleil mos�n�it, olyannyira, hogy egy sz�p napon az er�d�tm�nyekn�l �k�lviadal volt k�z�tt�k �s a k�zjegyz� �rnoka k�kre vert szemekkel t�vozott onnan. Aznap este, mid�n Julien ezeket a r�szleteket megtudta, m�g halkabban fuvol�zott.

Egy�bk�nt az a nyugtalans�g, amelyet a Marsanne-palota okozott neki, nem zavarta meg �ram� szab�lyoss�g� szok�sait. Hivatal�ba ment, vill�sreggelizett, eb�delt, s�t�lt egyet a Chanteclair partj�n. V�g�l maga a palota is, nagy csendj�vel, r�sze lett b�k�s �let�nek. �gy m�lt el k�t �v. Julien annyira hozz�szokott a f�vel ben�tt l�pcs�kh�z, a sz�rke homlokzathoz, a s�t�t ablakt�bl�khoz, hogy mindez v�glegesnek, a k�rny�k �lm�hoz sz�ks�gesnek t�nt fel el�tte.

Julien �t �v �ta lakott a Place des Quatre-Femmes-on, mid�n egy j�liusi est�n egy esem�ny teljesen felforgatta �let�t. A csillagos �jszaka igen meleg volt. Gyertya n�lk�l fuvol�zott, de sz�rakozottan, lass�tva az �temet, �gyhogy egyes hangokn�l elb�biskolt, hirtelen azonban szemk�zt kiny�lt a Marsanne-palota egyik ablaka �s a s�t�t homlokzatban �l�nken kivil�g�tva t�rva maradt. Le�nyka k�ny�k�lt ki rajta, ott maradt, finom k�rvonalaival �s fel�t�tte fej�t, mintha hallgat�zna. Julien reszketve abbahagyta a j�t�kot. Nem k�l�nb�ztethette meg a le�nyka arc�t, csak m�r kibomlott haj�nak nyak�ra hull� �radat�t l�tta. �s a csend k�zepette halk besz�d �t�tte meg Julien f�l�t.

- Nem hallottad, Fran�oise? Mintha zene lett volna.

- Valami f�lemile, kisasszony, - v�laszolt egy vastag hang bel�lr�l. - Csukja be az ablakot, �vakodj�k az �jjeli bogarakt�l.

Mid�n a homlokzat �jra els�t�tedett, Julien nem b�rt felkelni karossz�k�r�l, szeme m�g tele volt att�l a f�nyl� ny�l�st�l, amely ezt a mindeddig holt homlokzatot megszak�totta. Majd egy �ra m�lva eg�sz halkan �jra fuvol�zni kezdett. Mosolyra ind�totta az a gondolat, hogy a le�nyka k�ts�gk�v�l a gesztenyef�kon dalol� f�lemil�t v�l hallani.

M�SODIK FEJEZET

M�snap a post�n az volt a nagy �js�g, hogy Th�rèse de Marsanne kisasszony kij�tt a z�rd�b�l. Julien nem besz�lte el, hogy kibontott hajjal, meztelen nyakkal l�tta �t. Nagyon nyugtalan volt, valami meghat�rozhatatlan �rz�s t�lt�tte el a le�nnyal szemben, aki meg fogja zavarni szok�sait. Bizony mindig att�l kell majd f�lnie, hogy annak az ablaknak t�bl�i hirtelen kiny�lnak, ez pedig borzaszt�an fesz�lyezn�. M�r nem �rzi mag�t t�bb� otthon, jobban szerette volna, ha f�rfi van ott, mint n�, mert a n�k g�nyol�d�bbak. Hogy is merjen ezent�l fuvol�zni? nagyon is rosszul j�tszik egy kisasszony sz�m�ra, aki k�ts�gk�v�l kony�t a zen�hez. Este teh�t, hossz� t�preng�s ut�n, azt hitte, hogy gy�l�li Th�rèse-t.

Julien lopva t�rt haza szob�j�ba. Nem gy�jtott gyerty�t. Ilyk�ppen � nem l�thatja meg. Azonnal le akart fek�dni, hogy rossz kedv�t jelezze. De nem b�rt ellen�llni annak a k�nyszernek, hogy megtudja, mi t�rt�nik oda�t. Az ablak nem ny�lt ki. Csak t�z �ra t�jt mutatkozott halv�ny f�ny az ablakt�bl�k r�sein �t, de csakhamar ez a f�ny is kialudt �s Julien a s�t�t ablakot n�zhette. Ett�l fogva �nk�nytelen�l minden este �jb�l kezdte ezt a k�mked�st. Leste a palot�t; mint az els� id�kben, most is igyekezett megfigyelni azt a halk l�legz�st, amely megeleven�tette annak n�ma v�n k�veit. L�tsz�lag semmi sem v�ltozott meg, gyakorlott szemre �s f�lre volt sz�ks�g, hogy �szrevegye az �j �letet. N�ha az ablakok m�g�tt elsuhan� f�ny volt ez, a f�gg�ny�knek egy-egy f�lreh�zott cs�cske, �gyhogy l�that�v� v�lt az �ri�si szoba. M�skor k�nny� l�ptek hallatszottak a kertben, a t�volban zongora k�s�rt �neket, vagy pedig a hangok m�g hat�rozatlanabbak maradtak, �ppen csak valami rezg�s jeleztek a r�gi lakban fiatal v�r l�ktet�s�t. Julien azzal magyar�zta �nmaga el�tt k�v�ncsis�g�t, hogy nagyon unja ezt az eg�sz l�rm�t. Mennyire sajn�lta azt az id�t, amid�n az �res palota visszaverte fuvol�ja tomp�tott visszhangj�t!

�mb�r nem vallotta be �nmag�nak, legh�bb v�gyainak egyike az volt, hogy viszontl�ssa Th�rèse-t. R�zs�s arccal, g�nyos kifejez�ssel, csillog� szemekkel k�pzelte el. Minthogy azonban nappal nem mer�szkedett ablak�hoz, csak este, sz�rke �rny�k gyan�nt l�tta. Egy reggel, mid�n betette az egyik ablakt�bl�t, hogy a napt�l v�dje mag�t, megpillantotta Th�rèse-t, amint szob�ja k�zep�n �llt. Julien mozdulatlanul �llva maradt. A le�ny gondolkodni l�tszott, igen magas termet�, igen halv�ny volt, sz�p, szab�lyos arccal. �s Julien majdnem f�lt t�le, annyira elt�r� volt a vid�m k�pt�l, amelyet r�la alkotott. K�l�n�sen felt�nt �l�nk piros �s kiss� nagy sz�ja, valamint m�ly, fekete, f�nytelen szeme, amely kegyetlen kir�lyn�re eml�keztetett. Lassan odament az ablakhoz, de mintha meg sem l�tta volna a fiatalembert, aki nyilv�n t�ls�gosan t�vol volt t�le. A le�ny elt�nt �s nyak�nak ritmikus mozdulata oly b�jos �s er�s volt, hogy Julien, sz�les v�lla ellen�re, gyermekn�l gyeng�bbnek �rezte mag�t mellette. Mid�n megismerte a le�nyt, m�g jobban f�lt t�le.

Nyomor�s�gos �let kezd�d�tt ekkor a fiatalember sz�m�ra. Ez az oly komoly �s oly nemes sz�p kisasszony, aki a k�zel�ben �lt, k�ts�gbe ejtette. Soha sem n�zett re�, m�g csak l�tez�s�r�l sem tudott, de � az�rt nem kev�sb� volt oda att�l a gondolatt�l, hogy a le�ny megl�thatja �s nevets�gesnek tal�lhatja. Beteges f�l�nks�ge elhitette vele, hogy � minden cselekedet�t kilesi, csak hogy g�nyol�dhass�k rajta. �sszeh�zta mag�t ha hazaj�tt, moccanni sem mert szob�j�ban. V�g�l egy h�nap m�lva, b�ntani kezdte a le�ny megvet�se. Mi�rt is nem n�z sohasem re�? Odament az ablakhoz, �res pillant�s�val kin�zett az elhagyatott k�vezetre, majd visszavonult, an�lk�l, hogy sejtette volna a t�r m�sik oldal�n szorong� fiatalembert. �s �pp�gy, ahogy remegett att�l a gondolatt�l, hogy a le�ny �szreveheti, most az�rt s�v�rgott, hogy mag�n �rezze szem�t. � foglalta le �let�nek minden �r�j�t.

Mid�n Th�rèse reggel felkelt, Julien, aki oly pontos volt, megfeledkezett hivatal�r�l. M�g mindig f�lt ett�l a piros ajk� feh�r arct�l, de ez a f�lelem gy�ny�r�s�ggel t�lt�tte el. A f�gg�ny m�g� rejt�zve addig n�zte, m�g csak eg�sz beteg nem lett a retteg�st�l; l�bai felmondt�k a szolg�latot, mintha nagy utat tett volna meg. �br�ndozott, hogy a le�ny hirtelen megpillantja, hogy re� mosolyog �s � nem f�l t�bb�.

Ekkor az a gondolata t�madt, hogy fuvol�ja seg�ts�g�vel elcs�b�tja a le�nyt. A forr� est�ken �jra j�tszani kezdett. Mindk�t ablak�t nyitva hagyta �s a s�t�tben f�jta legr�gibb darabjait, p�sztordalokat, melyek oly naivak voltak, mint a kisl�nyok dalocsk�i. Elny�jtott �s remeg� hangok voltak ezek, amelyek egyszer� �temekben k�vetkeztek egym�sut�n, hasonl�an a r�gi id�k b� szokny�j�ban l�pdel� szerelmes h�lgyeihez. A holdtalan �jszak�kat v�lasztotta; s�t�t volt a t�r �s nem lehetett tudni, honnan j�n ez az �les hang, amely egy �jjeli mad�r l�gy sz�rny�val s�rolta az �lomba mer�lt h�zakat. �s m�r az els� est�n abban az izgalomban volt r�sze, hogy Th�rèse-t lefekv�s el�tt eg�szen feh�rben k�zeledni l�tta az ablakhoz, amelyen kik�ny�k�lt, meglep�dve, hogy �jra felhangzik az a zene, amelyet meg�rkez�se napj�n m�r hallott.

- Hallgasd csak, Fran�oise - mondta komoly hangj�n, a szoba belseje fel� fordulva. - Ez nem mad�r.

- � - v�laszolt egy id�s n�, akinek Julien csak �rny�k�t l�tta, - bizony�ra valami kom�di�s, aki igen messze, a k�lv�rosban sz�rakozik.

- Igen, igen messze - ism�telt a le�ny, r�vid hallgat�s ut�n, az �jszak�ban h�tve meztelen karjait.

Ett�l fogva Julien est�r�l-est�re er�sebben j�tszott. Ajkai alatt megdagadt a hang, l�za �tment a s�rga f�b�l k�sz�lt r�gi fuvol�ba. Th�rèse pedig est�nk�nt csod�lkozva hallgatta ezt az �l� zen�t, amelynek hangjai tet�t�l-tet�ig sz�llva megv�rt�k az �jt, hogy fel�je k�zeledjenek. �rezte, hogy az � ablak�nak sz�l az �jjeli zene, n�ha fel�gaskodott, mintha el akarna n�zni a h�zak f�l�tt. Majd egy este oly k�zelr�l hangzott fel a dal, hogy k�zvetlen�l �rintette �s � kital�lta, hogy itt van mag�n a t�ren, az �lomba mer�lt r�gi hajl�kok egyik�ben. Julien teljes szenved�llyel j�tszott, a fuvola krist�lytiszt�n zengett. A s�t�ts�g oly mer�szs�ggel t�lt�tte el, hogy azt rem�lte, hogy zen�j�nek erej�vel mag�hoz vonhatja a le�nyt. Csakugyan Th�rèse, mintegy oda vonzva �s megh�d�tva, kihajolt az ablakon.

- J�jj�n be - hangzott az id�s h�lgy szava. Az �jszaka zivataros, rosszakat fog �lmodni.

Ez �jszaka Julien nem b�rt aludni. Azt k�pzelte, hogy Th�rèse kital�lta jelenl�t�t, tal�n meg is l�tta. �s l�zasan h�nykol�dott �gy�n, azon t�prengett, ne mutatkozz�k-e m�snap. Felt�tlen�l nevets�ges volna, ha m�g tov�bb is elrejt�zne. M�gis amellett d�nt�tt, hogy nem mutatkozik �s hat �rakor az ablakn�l �ppen vissza akarta tenni tokj�ba a fuvol�t, mid�n Th�rèse ablak�nak t�bl�i hirtelen kiny�ltak.

A le�nyka, aki sohasem kelt fel nyolc �ra el�tt, pongyol�ban jelent meg, h�tul csom�ba k�t�tt hajjal kik�ny�k�lt. Julien bamb�n �llt ott, fej�t felemelve, a le�ny arc�ba n�zve, mialatt f�lszeg kezeivel hi�ba pr�b�lta sz�tszedni a fuvol�t. Th�rèse is n�zte �t, merev, f�l�nyes szemmel. Mintha egy darabig nagy csontjait, rosszul mint�zott roppant test�t, a f�l�nk �ri�s eg�sz cs�nyas�g�t tanulm�nyozta volna benne. �s m�r nem volt az a l�zas gyermek, akit Julien el�z� este l�tott; g�g�s volt �s igen feh�r, fekete szem�vel �s piros ajkaival. Miut�n megb�r�lta, azzal a nyugodt arccal, amellyel azt k�rdezte volna mag�t�l, vajon egy kutya a k�vezeten tetszik-e neki vagy sem, k�nnyed fintorral el�t�lte, majd h�tat ford�tva, siets�g n�lk�l becsukta az ablakot.

Julien reszket� l�bakkal karossz�k�be roskadt. �s szaggatott szavak t�rtek bel�le el�.

- � Istenem! nem tetszem neki... Pedig szeretem �s bele fogok halni!

Kezeibe temette fej�t, zokogott. Minek is mutatkozott. Ha valaki olyan torz alak, b�jjon el �s ne ijesztgesse a le�nyokat. D�h�s volt cs�nyas�g�ra, szidta mag�t. Bizony tov�bbra is a s�t�tben kellett volna fuvol�znia, mint egy �jjeli mad�rnak, amely dal�val h�d�tja meg a sz�veket �s amelynek sohasem szabad a napf�nyben megjelennie, ha tetszeni akar. �gy csak �des zene maradt volna az � sz�m�ra, titokzatos szerelem r�gi dala. Ismeretlen�l im�dta volna, mint egy mesebeli kir�lyfit, aki messzir�l j�tt �s szerelemt�l hal�dik az ablaka alatt. De � durv�n �s but�n megt�rte a var�zst. Most m�r a le�ny tudja, hogy � olyan vaskos, mint egy igavon� �llat �s soha t�bb� nem szereti majd zen�j�t!

Csakugyan, hi�ba vette el� legb�josabb darabjait, hi�ba v�lasztotta a n�v�nyek illat�t�l �thatott langyos �jszak�kat: Th�rèse nem hallgatta, nem hallotta. J�tt-ment szob�j�ban, kik�ny�k�lt az ablakon, mintha � nem is lett volna oda�t, hogy fuvol�ja al�zatos hangjaival elmondja szerelm�t. S�t egy nap �gy ki�ltott fel:

- Istenem! mennyire ideges�t ez a hamis fuvolaj�t�k!

Ekkor Julien k�ts�gbeesetten egy fi�kba dobta hangszer�t �s nem fuvol�zott t�bbet.

Tudnival�, hogy a kis Colombel is g�nyt �z�tt Julienb�l. Mikor egyszer irod�j�ba ment, l�tta, amint az ablakban fuvol�zott �s az�ta, valah�nyszor kereszt�lment a t�ren, gonoszul nevetett. Julien tudta, hogy Marsanne-�k fogadj�k a k�zjegyz� �rnok�t �s ez �sszeszor�totta sz�v�t, nem mintha f�lt�keny lett volna a vakarcsra, hanem mert v�r�t adta volna, hogy egy �rahosszat az � hely�n lehessen. Fran�oise, a fiatalember anyja, �vek �ta a h�zn�l volt �s mint Th�rèse egykori dajk�ja most �rk�d�tt f�l�tte. A nemes kisasszony �s a parasztfi� egy�tt n�tt fel �s term�szetesnek l�tszott, hogy m�g volt benn�k valami egykori pajt�ss�gukb�l. Julient m�gis b�ntotta, hogy az utc�n tal�lkozott az �r�kk� mosolyg�s Colombellel. Ellenszenve m�g fokoz�dott, mid�n r�j�tt, hogy a vakarcs nem is r�t arc�, g�mb�ly�, de igen finom, csinos �s �rd�gi macskafej�vel, z�ld szem�vel �s g�dr�csk�s �ll�n g�nd�r szak�ll�val. � ha m�g egyszer el�be ker�lne az er�d�tm�nyekn�l, dr�g�n megfizettetn� vele azt a boldogs�got, hogy megl�togathatja Th�rèse-t.

Elm�lt egy �v. Julien igen boldogtalan volt. M�r csak Th�rèse-nek �lt. Sz�ve ott volt a j�ghideg palot�ban, amellyel szemk�zt gy�moltalan szerelm�ben hal�dott. Mihelyt egy perccel rendelkezett, ott t�lt�tte el, szem�t a sz�rke falra szegezve, amelynek legkisebb mohos foltjait is ismerte. Hi�ba tartotta nyitva szem�t, hi�ba f�lelt hossz� h�napokon �t, m�g most sem ismerte annak az �nnep�lyes h�znak bels� �let�t, amely eg�sz l�ny�t rabul ejtette. Hat�rozatlan hangok, t�tova felvillan�sok t�v�tra vezett�k. �nnepelnek-e, gy�szolnak-e? nem tudta, a m�sik homlokzaton volt az �let. B�rmir�l �br�ndozhatott, szomor�s�gai vagy �r�mei szerint: Th�rèse �s Colombel l�rm�s j�t�kair�l, a le�nyka mag�nos s�t�ir�l a gesztenyef�k alatt, b�lokr�l, amelyekben a t�ncosok karj�n ringatta mag�t, hirtelen b�natr�l, amikor s�rva �lt a s�t�t szob�kban. Vagy pedig tal�n csak a marquis �s marquisn� apr� l�pteit hallotta, amint �gy tipegtek, mint az egerek a r�gi padl�kon. �s tudatlans�g�ban mindig csak Th�rèse-nek azt az egy ablak�t l�tta, amely �tt�rte a titokzatos falat. A le�nyka naponta mutatkozott, n�m�bban a k�n�l, an�lk�l, hogy megjelen�se valaha is rem�nyt kelthetett volna. Julien mindig megd�bbent t�le, oly ismeretlen �s t�voli maradt sz�m�ra.

Julient azok az �r�k tett�k boldogg�, amikor nyitva maradt az ablak. Ilyenkor, a le�ny t�voll�t�ben, megn�zhette a szob�t. Hat h�napba ker�lt, m�g megtudta, hogy az �gy balra volt, h�l�f�lk�ben, r�zsasz�n� selyem f�gg�ny�kkel. Azut�n tov�bbi hat h�nap m�lva j�tt re�, hogy az �ggyal szemk�zt XV. Lajos st�lus� fi�kosszekr�ny �llt, f�l�tte porcell�nkeretes t�k�rrel. Szemk�zt a feh�r m�rv�nykandall�t l�tta. Ez a szoba volt a meg�lmodott Paradicsom.

Szerelme nem volt nagy k�zdelmek h�j�n. Hetekig bujk�lt, sz�gyenkezve r�ts�ga miatt. Majd neki d�h�d�tt. Sz�ks�g�t �rezte, hogy megmutassa vaskos tagjait, hogy r�k�nyszer�tse l�zban �g� durva arc�nak l�t�s�t. Ilyenkor hetekig az ablakn�l maradt, pillant�saival zaklatta a le�nyt. S�t k�t alkalommal izz� cs�kokat dobott fel�je, a f�l�nk emberek durvas�g�val, ha a vakmer�s�g megbolond�tja �ket.

Th�rèse m�g csak meg sem haragudott. Ha Julien elb�jt, l�tta, mint j�r-kel a le�ny kir�lyn�i tart�s�val, de ha megmutatkozott neki, akkor sem v�ltozott meg modora, s�t m�g g�g�sebb� �s hidegebb� v�lt. Sohasem lepte meg �gy, hogy pillanatra is elhagyta volna mag�t. Ha Julien pillant�s�val tal�lkozott, nem sietett elford�tani fej�t. Mid�n a fiatalember a post�n hallotta, hogy Marsanne kisasszony igen j�mbor �s j�, n�ha hevesen tiltakozott mag�ban. Nem, nem! neki nincs vall�sa �s szereti a v�rt, hiszen ajkai v�resek �s arc�nak halv�nys�ga onnan ered, hogy megveti a vil�got. Azt�n s�rva fakadt, ami�rt megs�rtette �t, bocs�natot k�rt t�le, mint sz�rnyainak tisztas�g�ba burkolt szentt�l.

Ez els� �v alatt a napok minden v�ltoz�s n�lk�l k�vett�k egym�st. A ny�r visszat�r�s�vel Juliennek k�l�n�s benyom�sa volt: mintha Th�rèse m�s l�gk�rben j�rt-kelt volna. M�g mindig ugyanazok az apr� esem�nyek k�vett�k egym�st, az ablakt�bl�kat �pp�gy nyitott�k ki reggel �s csukt�k be este �s a le�ny szab�lyosan, a megszokott �r�kban jelent meg, de valami �j fuvallat �radt ki a szob�b�l. Th�rèse halv�nyabb, magasabb volt. Julien egy l�zas napon l�zas ujjainak hegy�vel harmadszor is cs�kot mert fel�je h�nyni. A le�ny mer�en n�zett re�, nyugtalan�t� komolys�g�val �s nem t�vozott az ablakt�l. A fiatalember vonult vissza b�borv�r�s arccal.

A ny�r v�ge fel� egy �j esem�ny m�lyen megrend�tette Julient, noha mag�ban v�ve igen egyszer� volt. Th�rèse ablaka alkonyatkor majdnem naponta hevesen becsap�dott, �gyhogy az ablakkeret csak �gy recsegett bel�. Ez a robaj mindig f�jdalmasan megriasztotta Julient, akit gy�tr� szorong�s fogott el �s a sz�ve f�jt, an�lk�l, hogy tudta volna, mi�rt. Ez er�szakos megr�zk�d�s ut�n a h�z ism�t visszas�llyedt a hal�lba �s a fiatalember f�lt a csendt�l. Sok� nem b�rta megk�l�nb�ztetni, kinek keze csukja be �gy az ablakot, egy este azonban megl�tta Th�rèse halv�ny kezeit; � volt az, aki oly b�sz lend�lettel forgatta meg a reteszt. �s mid�n egy �ra m�lva siets�g n�lk�l, lass� m�lt�s�ggal �jra kinyitotta az ablakot, f�radtnak l�tszott, lek�ny�k�lt, majd szob�ja tisztas�g�ban tett-vett, le�nyos semmis�gekkel elfoglalva. Julien �res fejjel b�mult, f�l�ben m�g mindig csikorgott a retesz.

Egy �szi est�n, sz�rke, l�gy id�ben, rettenetesen csikorgott a retesz. Julien �sszerezzent �s �nk�nytelen k�nnyek �z�nl�ttek szemeib�l a gy�szos palota el�tt, amely az alkonyatban �rny�kba borult. Reggel esett, a f�lig kopasz gesztenyef�k halotti illatot �rasztottak.

Julien k�zben v�rta, hogy �jra kiny�lj�k az ablak. Hirtelen ki is ny�lt, �ppoly hevesen, ahogy becsuk�dott. Th�rèse megjelent. Eg�szen feh�r volt, igen nagy szemekkel, haja nyak�ba omlott. Meg�llt az ablakban, t�z ujj�t piros sz�j�ra illesztette �s cs�kot dobott Julien fel�.

A fi� mag�nk�v�l szor�totta �kleit mell�hez, mintha k�rdezn�, neki sz�lt-e ez a cs�k.

Ekkor Th�rèse azt hitte, hogy Julien visszariad. Jobban kihajolt, �jra piros sz�j�ra illesztette t�z ujj�t �s m�g egy cs�kot k�ld�tt neki, majd egy harmadikat. Mintha �gy adta volna vissza a fiatalember h�rom cs�kj�t. Julien elh�lt. M�g vil�gos volt �s tiszt�n l�tta a le�nyt az ablak s�t�t h�ttere el�tt.

Mid�n Th�rèse �gy v�lte, hogy m�r megh�d�totta Julient, egy pillant�st vetett a kis t�rre �s fojtott hangon �gy sz�lt:

- J�jj�n.

Julien lement, a palot�hoz k�zeledett. Mid�n felemelte fej�t, kiny�lt a felj�r� ajtaja, az ajt�, amely tal�n m�r egy f�l �vsz�zad �ta el volt reteszelve �s amelynek sz�rnyait moha ragasztotta �ssze. Julien oly b�dult volt, hogy m�r nem is csod�lkozott. Mihelyt bel�pett, a kapu becsuk�dott �s � k�vette a j�ghideg kezecsk�t, amely elvezette. Felment az emeletre, v�gig ment a folyos�n, majd egy szob�n �s v�gre egy szob�ba �rt, amelyre r�ismert. A meg�lmodott Paradicsom volt ez, a r�zsasz�n� selyem f�gg�ny�s szoba. �des lass�s�ggal eny�szett el benne a vil�goss�g. Julien kis�rt�sbe j�tt, hogy let�rdeljen. Th�rèse azonban kiegyenesedve �llt el�tte, er�sen, �sszeszor�tott kezekkel, oly elsz�ntan, hogy gy�ztes maradt a borzong�s f�l�tt, amely r�zta.

- Szeret? - k�rdezte halk hangon.

- � igen, � igen! - dadogott Julien.

De Th�rèse egy mozdulattal mintegy bel�fojtotta a felesleges szavakat. G�g�s arccal, amely mintha term�szetesekk� �s sz�ziesekk� tette volna a le�nyka sz�j�b�l j�v� szavakat, �gy sz�lt:

- Ha odaadn�m magam, ugye mindent megtenne?

Julien nem b�rt felelni, �sszetette kezeit. A le�ny egy cs�kj��rt eladn� mag�t.

- Nos, szolg�latot k�v�nok �nt�l.

Julien bamb�n �llt ott, mire a le�ny hevesen kit�rt, mert �rezte, hogy ereje fogyt�n van �s att�l f�lt, hogy b�tors�ga cserben hagyja. Felki�ltott:

- L�ssuk csak, els�sorban meg kell esk�dni... �n esk�sz�m, hogy tartom magam az alkuhoz... Esk�dj�k, esk�dj�k h�t!

- �, esk�sz�m, mindenre, amit akar - mondta a felt�tlen odaad�s lend�let�vel.

Megm�morosodott a szoba tiszta leveg�j�t�l. A h�l�f�lke f�gg�nyei �ssze voltak h�zva �s m�r mag�nak a sz�zi �gynak gondolata is, a r�zsasz�n� selyem tomp�tott �rny�k�ban, vall�sos elragadtat�ssal t�lt�tte el. Ekkor Th�rèse k�m�letlen kezekkel sz�th�zta a f�gg�ny�ket �s megmutatta a h�l�f�lk�t, amelybe fak� f�nyt vetett az alkony. Az �gy rendetlen volt, a leped� lel�gott, egy p�rn�t, amely a f�ldre esett, mintha harap�s has�tott volna fel. �s az �sszegy�rt csipk�k k�zepette f�rfi teste hevert, mez�tl�b, keresztben fekve.

- �me - magyar�zta Th�rèse elf�l� hangon, - ez az ember a szeret�m volt...Megl�ktem, elesett, nem tudok t�bbet. Sz�val meghalt... �s el kell vinnie. �rti?... Ez az eg�sz, ez az eg�sz. Ez az!

HARMADIK FEJEZET

Th�rèse de Marsanne eg�szen kis kor�ban Colombelt v�lasztotta b�nbaknak. A fi� alig hat h�nappal volt id�sebb, mint � �s anyja Fran�oise mesters�gesen t�pl�lta, hogy a le�nyk�t szoptathassa. Ut�bb, miut�n a h�zban felcserepedett, a fi� valami k�z�phelyet foglalt el az inas �s a kisl�ny j�tsz�pajt�sa k�zt.

Th�rèse rettenetes gyermek volt. Nem mintha fi�snak vagy l�rm�snak mutatkozott volna. S�t ellenkez�leg, valami k�l�n�s komolys�g jellemezte, �gyhogy a l�togat�k, akik el�tt gy�ny�r�en tudott hajb�kolni, j�lnevelt kisasszonynak tekintett�k. De saj�ts�gos �tletei voltak: hirtelen tagolatlan kiab�l�sban, �r�lt toporz�kol�sban t�rt ki, ha egyed�l volt, vagy pedig a kert valamelyik �tj�n hanyatt fek�dt, ott maradt kiny�jt�zva �s makacsul vonakodott felkelni, ama feny�t�kek ellen�re, amelyekben n�ha m�gis r�szes�tett�k.

Sohasem lehetett tudni, mire gondol. M�r nagy gyermekszemeib�l is minden l�ngot kioltott �s ama tiszta t�kr�k hely�n, amelyekben oly �lesen meg lehet l�tni a le�nyk�k lelk�t, k�t tintas�t�ts�g� hom�lyos lyuk volt, amelyekb�l lehetetlen volt b�rmit is kiolvasni.

Hat�ves kor�ban k�nozni kezdte Colombelt. A fi� kicsi �s csenev�sz volt. A le�ny mag�val vitte a kert v�g�be, a gesztenyef�k al�, a lombokt�l els�t�t�tett helyre �s h�t�ra ugrott, vitette mag�t. Eg�sz �rai nyargal�sz�sok voltak ezek egy nagy k�r�nd k�r�l, a le�ny megszor�totta a fi� nyak�t, sark�t oldal�ba v�gta, nem hagyta l�legzethez jutni. A fi� volt a l�, � volt a h�lgy. Mid�n Colombel elb�dulva m�r-m�r elesett, Th�rèse v�rig harapta f�l�t �s oly d�h�dten bel�je kapaszkodott, hogy k�rm�csk�i behatoltak a fi� h�s�ba. �s el�lr�l kezd�d�tt a v�gtat�s, a hat�ves kegyetlen kir�lyn� a f�k k�z�tt sz�guldott a sz�lben leng� hajjal, a fi� h�t�n, aki �llatul szolg�lt neki.

Azut�n a sz�lei jelenl�t�ben, Th�rèse cs�pte �s megtiltotta, hogy kiab�ljon, azzal az �lland� fenyeget�ssel, hogy kidobatja az utc�ra, ha sz�rakoz�saikr�l besz�lni merne. Ilyk�ppen volt egy k�l�n titkos �let�k, olyan egy�ttl�t�k, amely megv�ltozott a vil�g el�tt. Ha egyed�l voltak, Th�rèse �gy b�nt vele, mint valami j�t�kszerrel, amelyet szeretett volna �sszet�rni, hogy megtudja, mi van benne. Hiszen marquis kisasszony volt, l�bain�l l�tta az embereket. Ha m�r ideadt�k neki ezt az emberk�t, hogy j�tssz�k vele, hogyne rendelkezhetne vele tetsz�se szerint. �s minthogy megunta, hogy m�sok szem�t�l t�vol uralkodj�k Colombel f�l�tt, azt az �l�nkebb gy�ny�r�s�get engedte meg mag�nak, hogy nagysz�m� t�rsas�g jelenl�t�ben r�gott bel� vagy sz�rta meg gombost�vel karj�t, mik�zben s�t�t szemeivel megdelejezte, hogy m�g csak meg se moccanjon.

Colombel t�rte ezt a m�rt�r�letet, de olykor n�m�n fell�zadt ellene �s reszketve a f�ldre szegezte a szem�t, nehogy engedjen a kis�rt�snek �s megfojtsa fiatal zsarnok�t. De neki is alattomos term�szete volt. Nem b�nta, ha �t�tt�k. S�t ez valami f�jdalmas gy�ny�rt okozott neki, �gyhogy n�ha maga int�zte �gy a dolgot, hogy megsz�rj�k �s d�h�s, de egyidej�leg j�les� borzong�ssal v�rta a gombost� sz�r�s�t. Ilyenkor gondolatban bossz�ja gy�ny�reinek engedte �t mag�t. Egy�bk�nt m�ris megbosszulta mag�t, sz�nd�kosan k�vekre esett, mag�val r�ntva Th�rèse-t �s nem f�lt t�le, hogy �sszez�zza tagjait, csak a le�ny is meg�sse mag�t. Ha nem ki�ltott, amikor Th�rèse m�sok jelenl�t�ben megsz�rta, ez az�rt t�rt�nt, hogy senkise l�pjen k�zbe. Ehhez csakis kettej�knek volt k�ze �s azt rem�lte, hogy ebb�l a visz�lyb�l valamikor � ker�l el� mint gy�ztes.

A marquis azonban nyugtalankodott le�nya f�ktelen term�szete miatt. �ll�t�lag egyik nagyb�tyj�hoz hasonl�tott, aki rettenetes kalandos �letet �lt �s akit egy k�lv�rosi gyan�s helyen gyilkoltak meg. A Marsanne csal�d t�rt�net�n egy tragikus �r h�z�dott v�gig: nagy id�k�z�kben valami saj�ts�gos fogyatkoz�ssal sz�lettek a csal�d egyes tagjai a b�szke m�lt�s�g� ivad�kok k�zepette. Mintha valami t�boly lett volna ez, az �rzelmek megzavarod�sa, m�rges tajt�k, amely egy id�re l�tsz�lag megtiszt�totta a csal�dot. �vatoss�gb�l teh�t a marquis �gy v�lte, hogy er�lyes nevel�snek kell al�vetnie Th�rèse-t �s z�rd�ban helyezte el, abban a rem�nyben, hogy annak szigor� rendje majd megpuh�tja a le�ny term�szet�t. Tizennyolc �ves kor�ig maradt ott.

Mid�n Th�rèse a z�rd�b�l kij�tt, igen nagy �s okos volt. Sz�lei boldogan l�tt�k m�ly j�mbors�g�t. A templomban kezeire hajtva fej�t, m�ly �h�tatba mer�lt. Odahaza �rtatlans�gt�l �s b�k�t�l illatozott. Csak egy hib�t lehetett a szem�re vetni: torkos volt, reggelt�l estig cukork�kat evett, f�lig lehunyt szemmel, piros ajkainak reng�s�vel szopogatta �ket. Senki sem ismert volna a n�ma �s makacs gyermekre, aki lerongyol�dva t�rt vissza a kertb�l, an�lk�l, hogy meg akarta volna mondani, micsoda j�t�kn�l szaggatta �gy �ssze mag�t. A marquis �s marquisn�, miut�n tizen�t �vig elz�rk�ztak a nagy �res palot�ban, most �gy v�lt�k, hogy �jra kinyithatj�k szalonjukat. N�h�ny eb�det adtak a k�rny�k nemess�g�nek. M�g b�lt is rendeztek. Az volt a sz�nd�kuk, hogy f�rjhez adj�k Th�rèse-t. �s a le�ny hidegs�ge ellen�re is k�szs�ggel r��llt, �lt�zk�d�tt �s t�ncolt, de olyan feh�r arccal, hogy nyugtalan�totta azokat a fiatalembereket, akik bele tal�ltak szeretni.

Th�rèse sohasem besz�lt t�bb� a kis Colombelr�l. A marquis t�r�d�tt vele �s Savournin mestern�l helyezte el, miut�n n�mi oktat�sban r�szes�tette. Egyszer azt�n Fran�oise a palot�ba vitte fi�t �s a le�nyka esz�be juttatta egykori j�tsz�pajt�s�t. Colombel mosolygott, nagyon takaros volt, egy�ltal�n nem j�tt zavarba. Th�rèse nyugodtan n�zett re�, azt mondta, hogy most m�r eml�kszik, majd h�tat ford�tott. Nyolc nap m�lva azonban Colombel visszat�rt �s csakhamar el�lr�l kezdte r�gi szok�sait. Az irod�b�l j�vet minden este ell�togatott a palot�ba, zenem�veket, k�nyveket, albumokat hozott. Nem sokat heder�tettek re�, megb�z�sokkal halmozt�k el, ak�r egy inast vagy szeg�ny rokont. A csal�d f�ggel�ke volt. �gy egyed�l hagyt�k a le�nyk�val is, an�lk�l, hogy rosszra gondoltak volna. Mint azel�tt, egy�tt bez�rk�ztak a nagy szob�kba, �rasz�mra odak�nn maradtak a kert lombjai alatt. Igaz, hogy most m�r nem j�tszott�k a r�gi j�t�kokat. Th�rèse lassan s�t�lgatott �s ruh�ja suhogott a f�ben. Mellette ment Colombel, �gy �lt�zve, mint a v�ros gazdag fiatalemberei �s hajl�kony p�lc�j�val, amely mindig vele volt, a f�ldet �t�gette.

Th�rèse azonban �jra kir�lyn� lett �s Colombel szolga. Most m�r ugyan nem harapta meg, de olyan magatart�ssal s�t�lt mellette, amely lassankint lealacsony�totta �s az uralkod�n� pal�stj�t hordoz� udvari lak�jj� v�ltoztatta �t. Csapong� szesz�lyeivel gy�t�rte a fi�t, gyeng�d szavakban �radozott, majd kegyetlenn� v�lt, egyszer�en a maga mulats�g�ra. Mikor a le�ny elford�totta fej�t, Colombel villog� pillant�st vetett re�, amely olyan volt, mint a t�r �s a romlott fi� eg�sz alakja megny�lt, megfesz�lt, mintha �rul�son t�rn� a fej�t.

Egy ny�ri est�n, a gesztenyef�k s�lyos �rnyai alatt sok� s�t�ltak m�r, mid�n Th�rèse r�vid hallgat�s ut�n komolyan k�rdezte:

- Hallja, Colombel, f�radt vagyok. H�tha most is �gy vinne, mint valamikor, hiszen eml�kszik!

Colombel elnevette mag�t. Majd igen komolyan �gy felelt:

- Sz�vesen, Th�rèse.

De a le�ny tov�bb ment �s csak annyit mondott:

- J�l van, csak tudni akartam.

Folytatt�k s�t�jukat. Lesz�llt az est, a f�k alatt s�t�tek voltak az �rny�kok. A v�ros egyik h�lgy�r�l besz�lgettek, aki akkor ment feles�g�l egy tiszthez. Mid�n keskenyebb �tra t�rtek, a fiatalember f�lre akart h�z�dni, hogy a le�ny menjen el�l, de az el�re l�kte, arra k�nyszer�tette, hogy el�l menjen. Most mindketten hallgattak.

�s Th�rèse a kegyetlen kisle�ny egykori rugalmass�g�val hirtelen Colombel h�t�ra ugrott.

El�re! - mondta r�gi szenved�ly�t�l megv�ltozott, elfojtott hangon.

Kikapta a p�lc�t a fi� kez�b�l, azzal �t�tte. V�ll�ba kapaszkodott, majdnem megfojtotta l�bsz�rainak ideges szor�t�s�val �s �rj�ngve hajszolta a f�k s�t�t �rny�k�ban. Sok� csapkodta a p�lc�val, sarkallta fut�sra, Colombel v�gtat�s�nak zaj�t elfojtotta a f�. Egy sz�t sem sz�lt, megfesz�tette l�bait, v�ll�n ezzel a nagy le�nnyal, akinek s�lya lenyomta nyak�t.

De mikor a le�ny odaki�ltott neki: El�g! � nem �llt meg. Tov�bb v�gtatott, mintha lend�lete mag�val ragadta volna. H�tul �sszefont kezeivel oly er�sen szor�totta mag�hoz a le�ny l�bsz�rait, hogy az nem ugorhatott le. Most a l� bokrosodott meg �s ragadta el a lovasn�t. Hirtelen, a bot�t�sek �s karmol�sok ellen�re, egy f�lszer fel� tartott, amelyben a kert�sz szersz�mait tartotta. Ott ledobta a f�ldre �s a szalm�n fekve er�szakot k�vetett el rajta. V�gre elj�tt az � ideje.

Th�rèse m�g halv�nyabb, sz�ja m�g pirosabb, szeme m�g feket�bb lett. Folytatta �jtatoskod�s�t. N�h�ny nap m�lva a jelenet megism�tl�d�tt: a le�ny Colombel h�t�ra ugrott, meg akarta f�kezni �s most is a f�lszer szalm�j�ra ker�lt. A vil�g szem�ben Th�rèse szel�d volt a fi�hoz, olyan leereszked� volt hozz�, mint egy id�sebb n�v�r. Colombel nyugodtan mosolygott. Mint hat �ves korukban, most is rossz term�szet� �llatok voltak, amelyek titokban csupa mulats�gb�l harapt�k egym�st. Csakhogy ma, a v�gy d�lt �r�iban, a h�m� volt a gy�zelem.

Rettenetes volt szeretkez�s�k. Th�rèse szob�j�ban fogadta Colombelt. �tadta neki az er�d�tm�nyek sik�tor�ra ny�l� ajt�cska kulcs�t. �jjel a fi� k�nytelen volt kereszt�lmenni egy szob�n, amelyben �ppen anyja aludt. De a szerelmesek oly nyugodtak voltak mer�szs�g�kben, hogy sohasem kapt�k rajta �ket. F�nyes nappal tal�lk�kat mertek adni egym�snak. Colombel eb�d el�tt j�tt �s Th�rèse, aki m�r v�rta, becsukta az ablakot, nehogy a szomsz�dok ben�zhessenek. Minden �r�ban sz�ks�g�t �rezt�k annak, hogy l�ss�k egym�st, nem az�rt, hogy a h�sz�ves szerelmesek gyeng�ds�geit mondj�k el egym�snak, hanem az�rt, hogy folytass�k tus�jukat. Gyakran civ�dtak, halk hangon gyal�zt�k egym�st �s ann�l ink�bb reszkettek a d�ht�l, mert nem engedhettek �szt�n�knek, hogy kiab�ljanak �s verekedjenek.

Egy este Colombel eb�d el�tt j�tt. Majd, amikor mez�tl�b �s ingujjban j�rk�lt a szob�ban, az az �tlete t�madt, hogy megfogja Th�rèse-t �s �gy felemelje, ahogy a v�s�ri herkulesek birk�z�s kezdet�n szokt�k. Th�rèse ki akarta szabad�tani mag�t, �gy sz�lt:

- Eressz el, hiszen tudod, hogy er�sebb vagyok mint te. M�g k�rt tenn�k benned.

Colombel elnevette mag�t.

- H�t t�gy, - suttogta.

M�g mindig r�zta a le�nyt; hogy f�ldh�z v�gja. Ekkor Th�rèse bez�rta karjait. Gyakran j�tszottak �gy, a harc �szt�n�t�l hajtva. T�bbnyire Colombel ter�lt el a sz�nyegen, fuldokolva, elernyedt tagokkal. Nagyon kicsi volt, Th�rèse egy �ri�sn� mozdulat�val szor�totta ki bel�le a szuszt.

Ezen a napon azonban Th�rèse elcs�szott �s Colombel hirtelen lend�lettel feld�nt�tte, m�g maga �llva diadalmaskodott.

- L�tod, hogy nem te vagy az er�sebb, - mondta s�rt� nevet�ssel.

Th�rèse els�padt. Lassan felkelt �s n�m�n megt�madta Colombelt, remegve a d�ht�l, �gyhogy m�g a fi� is megborzongott bel�. � megfojtani, v�gezni vele, hogy tehetetlen�l, �r�kre legy�zve maradjon ott! Egy percig egyetlen sz� n�lk�l birk�ztak, lihegve, a szor�t�s alatt ropog� tagokkal. �s ez m�r nem volt j�t�k. Az ember�l�s hideg lehelete s�v�lt�tt fej�k f�l�tt. Colombel h�r�gni kezdett. A le�ny att�l f�lt, hogy meg tal�lj�k hallani �ket �s utols�, rettenetes er�fesz�t�ssel megl�kte. Colombel hal�nt�ka neki�t�d�tt a fi�kos szekr�ny sark�nak �s s�lyosan elter�lt a f�ld�n.

Th�rèse egy darabig fell�legzett. A t�k�r el�tt megigaz�totta haj�t, kisim�totta szokny�j�t, �gy tett, mintha nem t�r�dne a legy�z�ttekkel. Hiszen maga is felt�p�szkodhat. Majd l�b�val meg�rintette �s amikor nem mozdult, v�g�l f�l�je hajolt; mik�zben egy kis borzong�st �rzett. Ekkor l�tta, hogy Colombel arca viaszs�rga, szemei �vegesek; sz�ja eltorzult. Jobb hal�nt�k�n lyuk volt; a hal�nt�k a fi�kos szekr�ny sark�n bez�z�dott. Colombel meghalt.

Th�rèse dermedten emelkedett fel. Hangosan besz�lt a csendben.

- Meghalt! most meghalt!

�s hirtelen a val�s�g �rzete sz�rny� aggodalommal t�lt�tte el. K�ts�gk�v�l volt egy pillanat, amikor meg akarta �lni. De ez csak ostobas�g volt, a d�h �tlete. Mindig meg akarjuk �lni egym�st, ha vereked�nk, csakhogy sohasem �l�nk, mert a halottak nagyon is k�nyelmetlenek. Nem, nem, � nem b�n�s, hiszen nem akarta ezt. �s m�g hozz� a szob�j�ban!

Tov�bb besz�lt, hangosan, szaggatott szavakkal.

- Nos, v�ge... Meghalt, nem mehet el a maga l�b�n.

Az els� pillanat hideg d�bbenet�t l�z k�vette, amely t�zes �ram gyan�nt t�dult belsej�b�l tork�ba. Holt f�rfi van a szob�j�ban. Sohasem magyar�zhatn� meg, hogyan ker�lt ide, mez�tl�b, ingujjban, lyukkal a hal�nt�k�n. El van veszve.

Th�rèse lehajolt, megn�zte a sebet. Megk�v�lt a r�m�lett�l a hulla f�l�tt. Fran�oise-t, Colombel anyj�t hallotta j�nni a folyos�n. M�s nesz is hallatszott, l�ptek zaja, hangok, az aznap tartand� est�ly el�k�sz�letei. Egyik percr�l a m�sikra, kih�hatj�k, �rte j�hetnek. �s itt van ez a halott, a szeret�je, akit meg�lt �s aki b�n�k s�lyos terh�vel nehezedett v�ll�ra!

Ekkor, elb�dulva az agy�ban egyre fokoz�d� zsivajt�l, fel�llt �s keringeni kezdett a szob�ban. Keresett egy �reget, ahova bedobhatn� ezt a testet, amely most elz�rta el�le a j�v�t, a b�torok al�, a sarkokba n�zett, r�zk�dva tehetetlens�ge b�sz reszket�s�t�l. Nem, sehol sem volt hely, a h�l�f�lke nem volt el�gg� m�ly, a szekr�nyek sz�kek voltak, a szob�ban nem volt sz�m�ra seg�ts�g. Pedig itt rejtegett�k cs�kjaikat! Ide j�tt Colombel, halk l�ptekkel, mint egy macska �s t�vozott ugyan�gy. Sohasem hitte volna, hogy oly neh�z.

Th�rèse m�g mindig j�rt-kelt, �ld�z�tt vad �rj�ng� t�nc�val forgott a szob�ban, mid�n hirtelen ihletet v�lt �rezni. H�tha az ablakon dobn� ki Colombelt? De hiszen megtal�ln�k �s kital�ln�k, honnan esett le. M�gis felemelte a f�gg�nyt, hogy kin�zzen az utc�ra �s hirtelen �szrevette oda�t a fiatalembert, a bamba fuvol�st, amint al�zatos kutya kifejez�s�vel az ablakon kik�ny�k�lt. J�l ismerte s�padt �br�zat�t, amely sz�ntelen fel�je fordult �s amelyet m�r megunt, annyi gy�va �rzelmet olvasott ki bel�le. Az al�zatos �s szerelmes Julien l�t�sa hirtelen meg�ll�totta. Ez a menekv�s. Az a bamba oda�t a l�ncra vert kutya gyeng�ds�g�vel szereti �s m�g a b�nben is engedelmeskedne neki. Egy�bk�nt eg�sz sz�v�vel, eg�sz test�vel meg fogja jutalmazni. Nem szerette, mert t�ls�gosan szel�d volt, de szeretni fogja, �r�kre megv�s�rolja teste �nk�ntes adom�ny�val, ha �rte hozz�ny�l a v�rhez. Piros ajkai megrebbentek, mintegy r�mes szerelem iz�t�l, amellyel az ismeretlen vonzotta.

Ekkor gyorsan, mintha egy csom� ruh�t szedett volna fel, felemelte �s az �gyra vitte Colombel holttest�t. Azt�n kinyitotta az ablakot �s cs�kokat h�nyt Julien fel�.

NEGYEDIK FEJEZET

Julien l�z�lomban mozgott. Mid�n r�ismert az �gyon fekv� Colombelre, nem is csod�lkozott, term�szetesnek �s egyszer�nek tal�lta a dolgot. Igen, csakis Colombel lehetett a h�l�f�lke m�ly�ben, bez�zott hal�nt�kkal, borzalmas k�jelg� helyzetben.

Th�rèse most hosszasan besz�lt neki. Eleinte meg sem �rtette, b�dults�g�ban a szavak zavarosan egym�sba folytak. Majd meg�rtette, hogy a le�ny parancsokat ad neki �s odahallgatott. Most nem szabad elhagynia a szob�t, �jf�lig ott kell maradnia �s megv�rnia, m�g a palota els�t�tedik �s ki�r�l. A marquis est�lye megakad�lyozta, hogy kor�bban cselekedjenek, de v�geredm�nyben m�gis kedvez� k�r�lm�nyekkel j�rt, mert sokkal ink�bb lefoglalt mindenkit, semhogy a le�nyka ut�n n�zzen. Mikor elj�n az �ra, Julien a h�t�ra veszi a holttestet, leviszi �s a Rue Beau-Soleilben bedobja a Chanteclairbe. Mi sem lehetett k�nnyebb, tekintve a nyugalmat, amellyel Th�rèse az eg�sz tervet kifejtette.

Elhallgatott, a fiatalember v�ll�ra tette kezeit �s megk�rdezte:

- Meg�rtett? rendben van?

Julien �sszerezzent.

- Igen, igen, ahogy akarja. Az �n� vagyok.

Ekkor Th�rèse igen komolyan lehajolt. Minthogy a fi� nem �rtette meg, mit akar, �gy sz�lt:

- Cs�koljon meg.

Julien borzongva cs�kolta meg a le�ny j�ghideg homlok�t. �s mindketten hallgattak.

Th�rèse �jb�l �sszeh�zta az �gy f�gg�nyeit. Karossz�kbe roskadt �s ott, a s�t�tben v�gre megpihent. Julien egy darabig m�g �llva maradt, majd � is le�lt. Fran�oise m�r nem volt a szomsz�d szob�ban, a h�zb�l csak tompa nesz hallatszott, a szoba, lassankint s�t�ts�gbe borulva, mintha aludt volna.

K�zel egy �ra hosszat semmi sem moccant. Julien er�s �t�seket �rzett agy�ban, amelyek megakad�lyozt�k, hogy gondolkodj�k. Th�rèse-n�l volt �s ez boldogs�ggal t�lt�tte el. Majd hirtelen arra a gondolatra, hogy a h�l�f�lk�ben, amelynek f�gg�nyei �rint�s�kkel borzong�st id�ztek benne el�, hulla van, �gy �rezte, hogy ereje elhagyja. Irgalmas Isten! � szerette ezt a vakarcsot, h�t lehets�ges ez? Megbocs�totta neki, hogy meg�lte, de Colombel meztelen l�bai, az �gy csipk�i k�zt hever� f�rfi meztelen l�bai felgy�jtott�k v�r�t. Mily �r�mmel dobja majd be a Chanteclairbe, a h�dr�l, egy oly m�ly �s s�t�t ponton, amelyet j�l ismert! �gy mindketten megszabadulnak t�le �s azt�n egym�s�i lehetnek. Ekkor a boldogs�g gondolat�ra, amelyr�l reggel m�g �lmodni sem mert, hirtelen az �gyban l�tta mag�t, ugyanazon a helyen, ahol a hulla hevert �s a hely hideg volt �s � r�m�lt irt�zatot �rzett.

A karossz�kben h�trad�lve Th�rèse nem mozdult. Julien az ablak t�tova vil�goss�ga el�tt csak konty�nak magas idom�t k�l�nb�ztette meg. A le�ny kezei k�z� temette arc�t, an�lk�l, hogy tudni lehetett volna, mif�le �rz�s semmis�tette meg ennyire. Tal�n egyszer�en csak testi elernyed�s volt a borzaszt� v�ls�g ut�n, amelyen kereszt�lment? Vagy lelkifurdal�s volt, utols� �lm�t alv� szeret�je f�l�tt �rzett gy�sz? Tal�n nyugodtan azzal foglalkozott, hogy menekv�si terv�t �rlelje, vagy pedig a f�lelem nyomait takarta el �rny�kba szorult arc�n? Julien nem tudta kital�lni.

A nagy csend k�zepette az �ra �t�tt. Th�rèse lassan fel�llt, meggy�jtotta �lt�z�asztala gyerty�it �s szokott sz�p nyugalm�ban, kipihentnek �s er�snek mutatkozott. Mintha megfeledkezett volna a r�zsasz�n� selyemf�gg�ny�k m�g�tt fetreng� holttestr�l �s a szob�ja meghitt elz�rts�g�ban foglalatoskod� egy�n nyugalm�val j�tt-ment. Majd kibontotta haj�t �s h�tra sem fordulva �gy sz�lt:

- Fel�lt�z�m az est�lyre... Ha j�nni tal�l valaki, akkor b�jj�k el a h�l�f�lk�ben.

Julien �lve maradt, a le�nyt n�zte. Az m�r �gy b�nt vele, mintha szeret�je volna, mintha a v�res cinkoss�g, amellyel kettej�ket egybef�zte, hossz� viszony sor�n m�r egym�shoz szoktatta volna �ket.

Th�rèse felemelt karokkal f�s�lk�d�tt. A fiatalember szakadatlanul, borzongva n�zte, oly k�v�natos volt a le�ny, meztelen h�t�val, amint lust�n mozgatta a leveg�ben finom k�ny�keit �s karcs� ujjait, amelyekre r�csavarta a hajf�rt�ket. Tal�n el akarja cs�b�tani, meg akarja neki mutatni, milyen szeret�t kap benne, hogy b�tors�got �nts�n bel�je?

A le�ny cip�it h�zta fel, mid�n l�ptek hallatszottak.

- B�jj�k el a h�l�f�lk�ben, - mondta halkan.

�s gyors mozdulattal Colombel megmerevedett hull�j�ra dobta mind a feh�rnem�t, amelyet levetett, m�g meleg feh�rnem�t, amely az � illat�t�l illatozott.

Fran�oise l�pett be �s �gy sz�lt:

- V�rj�k, kisasszony.

- Megyek, kedvesem, - mondta nyugodtan Th�rèse. - Ejnye, seg�thetn�l ruh�mat felvennem.

Julien a f�gg�ny�k r�s�n kereszt�l mindkettej�ket l�tta, remegett a le�ny vakmer�s�ge miatt �s fogai oly er�sen vacogtak, hogy kez�vel �sszeszor�totta �llkapcs�t, nehogy meghallj�k. Mellette, a n�i ing al�l Colombel egyik megdermedt l�b�t l�tta kil�gni. H�tha Fran�oise, az anya f�lreh�zta volna a f�gg�nyt �s bele�tk�z�tt volna gyermeke l�b�ba, a lel�g� meztelen l�bba!

- Vigy�zz, - ism�telte Th�rèse, - csak lassan, ne t�pd le a vir�gokat.

Hangja ment volt minden felindul�st�l. Most m�r mosolygott, mint egy le�ny, aki boldog, hogy b�lba mehet. Feh�r selyem ruh�ja volt, v�ges v�gig feh�r csipker�zs�kkal d�sz�tve, amelyek k�z�pen piros pettyel voltak megjel�lve. �s ott �llva a szoba k�zep�n olyan volt, mint egy sz�zies feh�rs�g� nagy vir�gcsokor. Meztelen karjai, meztelen nyaka folytatt�k a selyem feh�rs�g�t.

- �, mily sz�p, mily sz�p! - ism�telte megel�gedve a v�n Fran�oise. - H�t a vir�gf�z�re? V�rjon csak!

Keresni l�tszott, a f�gg�ny�kh�z ny�lt, mintha az �gyra akarna n�zni. Julien majdnem elki�ltotta mag�t ijedelm�ben. Th�rèse azonban, siets�g n�lk�l, a t�k�r el�tt mosolyogva �gy sz�lt:

- Ott van a fi�kos szekr�nyen a vir�gf�z�rem. Add ide... � ne ny�lj az �gyamhoz, mindenf�l�t raktam r�. Mindent megbolygatn�l.

Fran�oise seg�tett neki koszor� gyan�nt a fej�re tenni a hossz� csipker�zsa �gat, amelynek egyik hajl�kony v�ge a nyak�ra hullt. Th�rèse egy darabig el�gedetten �llt m�g ott. K�szen volt, keszty�j�t h�zta fel.

- �, - ki�ltott Fran�oise, - a templomban nincsenek olyan szent sz�zek, akik oly feh�rek voln�nak, mint maga!

Ez a b�k �jabb mosolyt csalt a le�nyka arc�ra. M�g egyszer megn�zte mag�t, az ajt� fel� tartott �s �gy sz�lt:

- Gyer�nk, menj�nk le... Elf�jhatod a gyerty�kat.

A hirtelen be�llott s�t�ts�gben Julien hallotta az ajt� csuk�d�s�t �s a t�voz� Th�rèse selyemruh�j�nak suhog�s�t a folyos�n v�gig. Le�lt a f�ldre, az �gy mell�, nem mert m�g kij�nni a h�l�f�lk�b�l. A m�ly s�t�ts�g s�r� f�tyolt vont szeme el�, de tudat�val volt a maga mellett lel�g� meztelen l�bnak, amely mintha az eg�sz szob�t megdermesztette volna. Maga sem tudta, meddig maradt �gy, az �lmoss�g gyan�nt r�nehezed� gondolatok z�rzavar�ban, mid�n �jra ny�lt az ajt�. A selyem suhog�s�b�l r�ismert Th�rèse-re.

Nem ment k�zelebb, csak letett valamit a fi�kos szekr�nyre �s suttogva mondta:

- Tess�k, bizony�ra nem eb�delt... Ennie kell, �rti!

�jra suhogott a ruha �s m�sodszor is v�gigment a folyos�n. Julien, felr�zva zsibbadts�g�b�l, fel�llt. Megfullad a h�l�f�lk�ben, nem b�rt tov�bb ott maradni az �gyn�l, Colombel mellett. Az �ra nyolcat �t�tt, m�g n�gy �r�t kell v�rnia. Ekkor, elfojtva l�ptei zaj�t, j�rni kezdett.

Gyenge vil�goss�g, a csillagos �g vil�goss�ga lehet�v� tette, hogy megk�l�nb�ztesse a b�torok s�t�t idomait. Egyes szegletek hom�lyba mer�ltek. Csak a t�k�r �rizte meg r�gi ez�sth�z hasonl� tompa visszf�ny�t. Julien �ltal�ban nem volt f�l�nk, de voltak pillanatok, amikor ebben a szob�ban ver�t�k �nt�tte el az arc�t. K�r�l�tte a b�torok fekete t�megei megmozdultak, fenyeget� idomokat �lt�ttek. H�romszor �gy r�mlett neki, mintha s�hajokat hallana a h�l�f�lk�b�l. Rettegve �llt meg. Majd mid�n jobban odahallgatott, a mulats�g zaja hallatszott; t�nczene, a t�meg nevet� moraja. Lehunyta szemeit �s hirtelen a szoba s�t�t �rege hely�n nagy f�nyess�g keletkezett, ragyog� szalon, amelyben Th�rèse-t l�tta, amint feh�r ruh�j�ban szerelmetes �tem� t�ncot lejt egy f�rfi karjai k�z�tt. Az eg�sz palota rezgett a boldog zen�t�l. Csak maga volt ebben a rettent� zugban, fogvacogva a borzalomt�l. Egy pillanatig visszariadt, �gnek �llt a haja: mintha f�nyt l�tott volna kigy�lni az egyik sz�ken. Mid�n k�zelebb mert menni �s hozz�ny�lni, l�tta, hogy feh�r szatin der�kf�z�. Felvette, beletemette arc�t a le�nyka amazoni kebl�t�l megpuhult sz�vetbe, hosszan bel�legzette illat�t, hogy elk�b�tsa mag�t.

�, mily gy�ny�r! Mindenr�l meg akart feledkezni. Nem, nem halotti virraszt�s ez, hanem szerelmi virraszt�s. Homlok�t az ablak�vegre nyomta, mialatt a szatin f�z�t tov�bb is sz�j�n tartotta �s v�gigment sz�ve t�rt�net�n. Szemk�zt, az utca m�sik oldal�n szob�j�t l�tta, melynek ablakai nyitva maradtak. Ott cs�b�totta el Th�rèse-t �jtatos zen�j�nek hossz� est�i alatt. Fuvol�ja elzengte �rzelmeit, elmondta vallom�sait, a f�l�nk szerelmes hangj�nak oly �des reszket�s�vel, hogy a le�nyka, legy�zve, v�g�l is r�mosolygott. Ez a szatin, amelyet cs�kolt, az �v�, az � selymes b�r�nek r�szecsk�je, amelyet az�rt hozott neki, hogy ne t�relmetlenkedj�k. �lma oly hat�rozott k�pet �lt�tt, hogy elhagyta az ablakot �s az ajt�hoz sietett, abban a hiszemben, hogy �t hallja.

A szoba hidege v�ll�ra hullott �s kij�zanodva feleszm�lt. Ekkor b�sz elhat�roz�s t�madt benne. � most m�r nem habozik, m�g az �jjel visszat�r. T�l sz�p a le�ny, t�ls�gosan szereti �t. Akik a b�nben szeretik egym�st, azoknak oly szenved�llyel kell szeretni�k, hogy csontjaik ropogjanak bel�. Igen, vissza fog t�rni, m�g pedig futva, egy perc id�vesztes�g n�lk�l, mihelyt a foly�ba dobta a csomagot. �s ideges rohamt�l r�zk�dva, �rj�ngve harapd�lta a szatin f�z�t, eltemette fej�t a sz�vetben, hogy elfojtsa a v�gy zokog�s�t.

Tizet �t�tt az �ra. Julien hallgat�zott. �gy �rezte, mintha �vek �ta volna ott. Majd k�b�n v�rt. Kenyeret �s gy�m�lcs�t tal�lt a keze alatt, �llva, moh�n evett, gyomorf�j�ssal, amelyet nem b�rt lecsillap�tani. Ez tal�n majd er�t ad neki. Majd miut�n evett, roppant f�radts�g sz�llta meg. �gy r�mlett neki, mintha �r�kk� tartana ez az �jszaka. A palot�ban tiszt�bban hallhat� volt a t�voli zene; a t�nc pillanatonkint megr�zk�dtatta a padl�t; fogatok kezdtek robogni. Julien mer�en n�zett az ajt�ra, amelyen a kulcslyuk mintha egyszerre csillagg� v�lt volna. � m�g csak el sem bujt. Ann�l rosszabb, ha valaki be tal�l j�nni!

- Nem, k�sz�n�m, Fran�oise, - mondta Th�rèse, gyerty�val a kez�ben bel�pve. - Majd magam levetk�z�m... fek�dj le; f�radt lehetsz.

Betette az ajt�t, el�re tolta a retesz�t. Azt�n egy darabig mozdulatlanul �llt ott, ajkaira illesztve ujj�t, m�g  mindig kez�ben tartva a gyertyatart�t. A t�nct�l nem lett pirosabb az arca. Nem sz�lt, letette a gyertyatart�t, Juliennel szemk�zt le�lt. M�g egy f�l �r�ig v�rtak, egym�st n�zt�k.

Becsap�dtak az ajt�k, a palota �lomba mer�lt. Th�rèse-t f�leg Fran�oise szomsz�ds�ga nyugtalan�totta, a szoba, ahol az �regasszony aludt. Fran�oise n�h�ny percig j�rk�lt, majd �gya recsegett, lefek�dt bel�. Sok� h�nykol�dott, mintha nem j�nne szem�re �lom. V�gre er�s �s szab�lyos l�legz�s hallatszott az ajt�n kereszt�l.

Th�rèse m�g mindig komolyan n�zte Julient. Csak egy sz�t sz�lt.

- Gyer�nk, - mondotta.

F�lreh�zt�k a f�gg�ny�ket, fel akart�k �lt�ztetni a kis Colombel hull�j�t, amely m�r olyan merev volt, mint egy gy�szos paprikajancsi. Mire elk�sz�ltek ezzel a munk�val, mindkettej�k hal�nt�k�r�l csurgott a ver�t�k.

- Gyer�nk! - mondotta Th�rèse m�sodszor.

Julien minden haboz�s n�lk�l, egyetlen er�fesz�t�ssel megragadta a kis Colombelt �s v�ll�ra vette, ahogy a m�sz�rosok a borjukat veszik fel. Nagy teste megg�rnyedt, a hulla l�bai egy m�ternyire voltak a f�ldt�l.

- �n megyek el�l, - s�gta szapor�n Th�rèse. - Megfogom a fel�lt�j�t, arra kell mennie, amerre vezetem. �s menjen halkan.

El�sz�r is Fran�oise szob�j�n kellett kereszt�l menni�k. Ez volt a rettenetes hely. M�r megtett�k az utat, mid�n a hulla egyik l�ba neki�t�d�tt egy sz�knek. Fran�oise fel�bredt a zajra. Hallott�k, amint felemelte a fej�t �s tompa szavakat motyogott. �k mozdulatlanul �lltak, Th�rèse az ajt�hoz simulva, Julien megg�rnyedve a holttest alatt, att�l a f�lelemt�l eltelve, hogy az anya rajtakapja �ket, amint fi�t a foly�hoz cipelik. Kegyetlen aggodalom perce volt ez. Azt�n Fran�oise nyilv�n elaludt �s �k �vatosan kimentek a folyos�ra.

Itt azonban �jabb ijedts�g v�rta �ket. A marquisn� nem fek�dt le, ajtaja alatt kisz�r�d�tt a vil�goss�g. Ekkor nem mertek sem el�re, sem h�tra menni. Julien �gy �rezte, hogy a kis Colombel lecs�szik a v�ll�r�l, ha m�sodszor is k�nytelen kereszt�lmenni. Fran�oise szob�j�n. K�zel egy negyed�r�ig nem moccantak �s Th�rèse-nek megvolt az a sz�m�t� b�tors�ga, hogy a hull�t t�mogassa, nehogy Julien elf�radjon. V�gre a vil�goss�g kialudt �s �k lemehettek a f�ldszintre. Meg voltak mentve.

Th�rèse nyitotta ki �jra a haszn�laton k�v�l �ll� egykori f�kaput. �s mid�n Julien terh�vel a Place des Quatre-Femmes k�zep�re �rt, megl�tta a felj�r� magass�g�ban �llva, meztelen karokkal, eg�sz feh�ren b�li ruh�j�ban. V�rta �t.

�T�DIK FEJEZET

Julien bikaer�s volt. M�r gyermekkor�ban a faluj�val szomsz�dos erd�ben azzal sz�rakozott, hogy seg�tett a fav�g�knak �s fat�rzseket vett a v�ll�ra. �gy h�t olyan k�nnyen vitte a kis Colombelt, mint egy tollat. Ez a vakarcs csak mad�r volt a nyak�n. Alig �rezte, gonosz �r�m fogta el, hogy ily kev�ss� neh�znek, ily hitv�nynak, ily semminek tal�lja. A kis Colombel nem vigyorog t�bb�, ha elmegy az ablaka alatt, amikor � ott fuvol�zik, nem csipkedi t�bb� tr�f�ival a v�rosban. �s arra a gondolatra, hogy megmeredve �s hidegen viszi �gy szerencs�s vet�lyt�rs�t, az el�gt�tel �rz�se futott v�gig rajta. Egy v�llr�nd�t�ssal feljebb tolta terh�t, �sszeszor�totta fogait �s siettette l�pteit.

A v�ros s�t�t volt. A Place des Quatre-Femmes-on azonban Pidoux kapit�ny ablak�b�l vil�goss�g l�tszott; a kapit�ny bizony�ra rosszul �rezte mag�t, mert a f�gg�ny�k m�g�tt l�that� volt has�nak megnagyobbodott �rny�ka, amely j�tt-ment. Julien nyugtalanul lop�dzott a szemk�zti h�zak hossz�ban, mid�n halk k�h�g�s dermesztette meg. Meg�llt az egyik kapu m�lyed�s�ben �s r�ismert Savourin k�zjegyz� feles�g�re, aki sz�tta a leveg�t �s s�hajtozva n�zte a csillagokat. Ez szerencs�tlen v�letlen volt, ebben az �r�ban a Place des Quatre-Femmes rendszerint m�r m�ly �lomba mer�lt. Savourinn� szerencs�re v�g�l visszat�rt az �gyba Savourin mester mell�, akinek hars�ny hortyog�sa a nyitott ablakon �t kihallatszott az utc�ra. �s mid�n ez az ablak becsuk�dott, Julien gyorsan kereszt�l ment a t�ren, mindig szemmel tartva Pidoux kapit�ny nyugtalan �rny�k�t.

A sz�k Rue Beau-Soleilben v�gre megnyugodott. Itt a h�zak oly k�zel voltak egym�shoz, a k�vezet oly meredek, hogy a csillagok f�nye nem hatolt le a m�lys�gbe, ahol az �rny�kok mintegy s�lyosan le�lepedtek. Mihelyt Julien ily v�dett helyen l�tta mag�t, a szalad�s ellen�llhatatlan ingere hirtelen veszett v�gtat�sra k�sztette. Teljesen tudat�val volt, hogy ez veszedelmes �s ostoba, de nem �llhatta meg, hogy ne v�gtasson, m�g maga m�g�tt �rezte a Place de Quatre-Femmes �res �s vil�gos n�gysz�g�t a jegyz�n� �s kapit�ny ablakaival, amelyek kigy�lva mintegy k�t nagy szemhez hasonl�an n�zt�k. Cip�i oly nagy l�rm�t csaptak a k�vezeten, hogy azt hitte, hogy �ld�zik. Majd hirtelen meg�llt. Harminc m�ternyi t�vols�gb�l meghallotta a tisztek hangj�t, akik egy sz�ke �zvegynek a Rue Beau-Soleilben lev� �tkezd�j�b�l j�ttek. A tiszturak puncsot ihattak valamelyik �thelyezett bajt�rsuk tisztelet�re.

A fiatalember azt mondta mag�ban, hogyha fel�je j�nnek az utc�ban, akkor el van veszve; nem volt mell�kutca, amelyen �t menek�lhetett volna �s sehogy sem lenne el�g ideje ahhoz, hogy visszaforduljon. Hallgatta a csizm�s l�bak l�pteit, a halk kardcs�rg�st �s retteg�s fojtogatta. Egy darabig arr�l sem tudott sz�mot adni mag�nak, vajon a hangok k�zelednek, vagy elt�volodnak-e. De ezek a hangok lassankint eleny�sztek. Julien m�g v�rt, majd r�sz�nta mag�t hogy l�p�seit elfojtva tov�bb menjen. Mez�tl�b ment volna, ha id�t mert volna venni mag�nak, hogy cip�it levesse.

V�gre ki�rt a v�ros kapuja el�.

Nem volt ott sem v�m, sem m�sf�le �rs�g. Szabadon mehetett ki. De a sz�k Rue Beau-Soleilb�l kij�vet, a t�j hirtelen kisz�lesbed�se megr�m�tette. A k�rny�k eg�szen k�k volt, igen l�gy k�k sz�n�; h�s fuvallat volt �rezhet� �s Juliennek �gy r�mlett, mintha �ri�si t�meg v�rn� �s k�lden� arc�ba lehelet�t. Megl�tt�k �t, r�mes ki�lt�s fog elhangzani �s majd hely�hez szegezi �t.

De a h�d m�r itt volt. Julien megk�l�nb�ztette a feh�r utat, a k�t alacsony mellv�det, amelyek olyan sz�rk�k voltak, mint a gr�nitpadok, hallotta a Chanteclair krist�lytiszta csergedez�s�t a magas f�ben. Ekkor el�re mer�szkedett, g�rnyedten haladt, kiker�lve a szabad helyeket, att�l val� f�lt�ben, hogy az ezernyi n�ma tan�, akiket maga k�r�l �rzett, �szre tal�lja venni. Az �t legveszedelmesebb r�sze volt maga a h�d, amelyen nem lesz elfedve, hanem az amfite�trum m�dj�ra �p�lt eg�sz v�ros megl�thatja. Pedig a h�d v�g�re akart menni, arra a helyre, ahol lel�g� l�bakkal rendesen �lni szokott, hogy mag�ba sz�jja a sz�p est�k �des�g�t. A Chanteclair egy nagy m�lyed�sben csendes �s fekete v�zt�k�rr� sz�lesb�lt, amelynek belsej�ben er�sen �rv�nylett a v�z. H�nyszor sz�rakozott Julien azzal, hagy a v�zbe hajig�lt k�vek csobog�s�b�l �t�lje meg annak m�lys�g�t! Akaraterej�t utolj�ra megfesz�tve, �tment a h�don.

Igen itt volt. Julien r�ismert a k�re, amely hossz� ott id�z�seit�l kif�nyesedett. Lehajolt, l�tta a v�zt�kr�t a mosoly gyan�nt rajzol�d� gyors �ramlatokkal. Ez volt az a hely �s a mellv�dre tette le terh�t. Miel�tt azonban a v�zbe dobta volna a kis Colombelt, ellen�llhatatlan k�nyszer sz�llta meg, hogy utolj�ra megn�zze. A v�ros valamennyi polg�r�nak re� szegezett szeme nem akad�lyozta volna meg benne, hogy ezt az el�gt�telt ne szerezze meg mag�nak. N�h�ny pillanatig szemt�l-szemben maradt a hull�val. A hal�nt�k�n lev� lyuk megfeketedett. A t�volban, az �lomba mer�lt t�jban, egy taliga zokog�sszer� l�rm�t csapott Ekkor Julien nem k�slekedett tov�bb �s hogy a t�l hangos csobban�st elker�lje, megfogta a holttestet, elk�s�rte es�s�ben. De maga sem tudta hogyan, a halott karjai nyaka k�r�l fon�dtak, oly er�sen, hogy m�r-m�r �t is beleh�zt�k a v�zbe �s csoda volt, hogy nem esett bele. A kis Colombel mag�val akarta vinni.

Mid�n Julien �jra ott �lt a k�v�n, gyenges�g sz�llta meg. Megt�rten maradt ott, g�rnyedt h�ttal, l�g� l�bakkal, az elf�radt v�ndor elernyedt tart�s�val, ami oly gyakran megesett vele. �s n�zte a v�zt�kr�t, amelyen �jra jelentkeztek a mosolyg� fodrocsk�k. K�ts�gtelen, a kis Colombel mag�val akarta vinni, ak�rhogy meghalt is, megszor�totta a tork�t. Most m�r azonban mindennek v�ge, m�lyen mag�ba sz�tta a szabad term�szet �de illat�t, szem�vel k�vette a foly� ez�st�s csillog�s�t a f�k b�rsonyos �rny�kai k�z�tt �s a term�szetnek ez a zugocsk�ja a b�ke �g�ret�nek, v�g n�lk�li ringat�snak t�nt fel el�tte, titkos �s rejtett gy�ny�r�vel.

Majd Th�rèse-re gondolt. Meg volt r�la gy�z�dve, hogy � v�rja. M�g mindig ott l�tta a rong�lt felj�r�n, a kapuban, amelynek f�j�t kikezdte a moha. Kiegyenesedve �llt ott, feh�r selyemruh�j�ban, amelyet k�z�pen piros pettyel jelzett csipker�zs�k d�sz�tettek. De tal�n m�gis f�zni kezdett. Akkor felmehetett �s szob�j�ban v�rja �t. Nyitva hagyta a kaput, �gy fek�dt le �gy�ba, mint a m�tka menyegz�je est�j�n.

Mily �des �rz�s! Soha egy n� sem v�rta m�g �gy. M�g egy perc �s ott lesz az �g�rt helyen. De l�bai elzsibbadtak, att�l f�lt, hogy elalszik. Csak nem gy�va? �s hogy felr�zza mag�t, maga el� id�zte Th�rèse-t �lt�zk�d�s k�zben, mikor levetette ruh�j�t. Viszontl�tta felemelt karjait, duzzad� kebl�t, a leveg�ben mozg� finom k�ny�k�t �s halv�ny kezeit. Ezekkel az eml�kekkel sarkalta mag�t, az illattal, mely bel�le �radt, sima b�r�vel, a borzalmas k�j szob�j�val, ahol �rj�ng� m�mort ivott. Csak nem mond le a felk�n�lt szenved�lyr�l, amelynek el��ze m�r ott �gett ajkain? Nem, ink�bb t�rden vonszolja mag�t oda, ha l�bai felmondan�k a szolg�latot.

De ez m�r elvesztett �tk�zet volt, amelyben legy�z�tt szerelme v�gleg haldokolt. M�r csak egy ellen�llhatatlan v�gyat �rzett, azt, hogy aludj�k, mindig csak aludj�k. Th�rèse k�pe elhalv�nyult, magas fal emelkedett fel �s elv�lasztotta t�le a le�nyt. Most m�r ha csak v�ll�t is meg�rinti ujj�val, belehalt volna. Kim�l� v�gya hullaszag� volt. Ez teljes lehetetlens�g, a mennyezet bed�lt volna fej�k f�l�tt, ha visszat�rt volna a szob�ba �s test�hez szor�totta volna a le�nyt.

Aludni, mindig aludni, mily j� lelhet az, ha nincs m�r benn�nk semmi, ami meg�rn�, hogy virrasszunk! M�snap nem megy a post�ra, ez sz�ks�gtelen, nem fuvol�zik t�bb�, nem �ll az ablakhoz. �gy h�t mi�rt ne aludj�k mindig? �let�nek v�ge volt, lefekhetett. �s �jra a foly�t n�zte, iparkodott megl�tni, ott van-e m�g a kis Colombel. Colombel �rtelmes fi� volt, bizony�ra tudta, mit csin�lt, amikor mag�val akarta vinni.

Ott volt el�tte a v�zt�k�r nevetg�l� forgatagaival. L�gyan zen�lt a Chanteclair �s a k�rny�ken mindenhat� b�k�j� hom�ly ter�lt el. Julien h�romszor eldadogta Th�rèse nev�t. Azt�n �sszekuporodva, mint egy csomag, nagy loccsan�ssal a v�zbe ejtette mag�t. �s a Chanteclair tov�bb folytatta dan�j�t a f�ben.

Mid�n megtal�lt�k a k�t holttestet, viadalra gondoltak; eg�sz t�rt�netet tal�ltak ki. Julien megleshette a kis Colombelt, hogy cs�fol�d�sai�rt bossz�t �lljon rajta �s a foly�ba vetette mag�t, miut�n hal�nt�k�ra m�rt k��t�ssel meg�lte. H�rom h�nap m�lva Th�rèse de Marsanne kisasszony feles�g�l ment a fiatal V�teuil gr�fhoz. Feh�r ruh�t viselt, sz�p nyugodt arca b�szke tisztas�gban t�nd�k�lt.

(V�ge)

NANTAS

ELS� FEJEZET

A szoba, amelyben Nantas Marseilleb�l val� meg�rkez�se �ta lakott, a Rue de Lille egyik h�z�nak legfels� emelet�n volt, Danvilliers b�r�nak, az �llamtan�cs tagj�nak palot�ja mellett. Ez a h�z is a b�r�� volt, aki egykori gazdas�gi �p�letek hely�re �p�ttette. Ha kihajolt, Nantas megl�thatta a palota kertj�nek egyik sark�t, ahol remek f�k vetettek �rny�kot. Azon t�l, a f�k z�ld koron�i f�l�tt, kil�t�s ny�lt P�rizsra, l�that� volt a Szajna foly�sa, a Tuileries, a Louvre, a k�partok sora, a tet�k eg�sz tengere, a t�volba vesz� P�re-Lachaise-ig.

Sz�k manz�rdszoba volt, a zsindelyez�sbe v�gott ablakkal. Nantas egyszer�en csak egy �ggyal, asztallal �s sz�kkel b�torozta be. Az olcs�s�got kereste, amikor itt megsz�llt, elsz�nva re�, hogy addig tany�zik itt, m�g nem tal�l valami elhelyezked�st. Nem b�ntotta a bepiszkolt pap�rk�rpit �s fekete mennyezet ebben a kop�r �s nyomor�s�gos kamr�ban, amelynek kandall�ja sem volt. Ami�ta szemt�l szemben aludt el a Louvre-ral �s Tuileries-vel, t�bornokhoz hasonl�totta mag�t, aki valami nyomor�s�gos fogad�ban h�l meg az �t sz�l�n, az �ri�si �s gazdag v�ros el�tt, amelyet m�snap rohammal fog bevenni.

Nantas t�rt�nete r�vid volt. Mint egy marseille-i k�m�ves fia sz�l�v�rosa l�ceum�ban kezdte meg tanulm�nyait, anyja becsv�gy� szeretete j�volt�b�l, hogy urat csin�ljon bel�le. Sz�lei v�rt izzadtak, hogy eljuthasson az �retts�gi vizsg�ig. Majd miut�n anyja meghalt, Nantas k�nytelen volt elfogadni egy kis �ll�st egy keresked�n�l, ahol tizenk�t �ven �t olyan �letet tengetett, amelynek egyhang�s�ga elkeser�tette. H�szszor is megsz�k�tt volna, ha gyermeki k�teless�ge nem tartotta volna vissza Marseilleben, apj�n�l, aki leesett az �llv�nyr�l �s munkak�ptelenn� v�lt. Most neki kellett mindenr�l gondoskodnia. Egy este azonban haza�rve, holtan tal�lta a k�m�vest, m�g meleg pip�j�val mellette. H�rom nap m�lva eladta a re�maradt csek�ly holmit �s k�tsz�z frankkal zseb�ben P�rizsba utazott.

Nantas anyj�t�l �r�k�lte a makacs becsv�gyat. Gyors elhat�roz�s�, hideg akarat� fiatalember volt. M�r eg�szen fiatalon er�nek mondta mag�t. Gyakran nevettek rajta, ha bizalmas k�zl�sekre ragadtatta el mag�t �s ism�telte kedvenc mond�s�t: "Er� vagyok." Ez a mond�s komikuss� v�lt, ha v�kony fekete kab�tj�ban l�tt�k, amely fesledezett a v�ll�n �s amelynek ujjai csukl�in f�l�l �rtek. �gy lassank�nt val�s�gos kultuszt �z�tt az er�b�l, csak azt l�tta a vil�gon, abban a meggy�z�d�sben, hogy m�gis csak az er�sek gy�znek. Szerinte el�g akarni �s er�snek lenni. A t�bbi nem fontos.

Vas�rnaponk�nt, amikor egyed�l s�t�lt Marseille ki�gett hat�r�ban, l�ng�sznek �rezte mag�t; l�ny�nek legm�ly�n mintegy �szt�nszer� inger hajtotta el�re; azt�n hazament burgony�t enni rokkant apj�val, de azt mondta mag�ban, hogy valamikor m�g kiv�gja majd a maga r�sz�t abban a t�rsadalomban, amelyben harminc �ves l�t�re m�g semmi sem volt. Nem alacsonyrend� irigys�g, a k�znapi �lvezetek megk�v�n�sa volt ez, hanem egy oly �rtelem �s akarat igen tiszta �rz�se, amelyek nincsenek a maguk hely�n �s logikai k�nyszer�s�gb�l fel sz�nd�koznak emelkedni arra a helyre.

Mihelyt a p�rizsi k�vezetet �rezte talpa alatt, Nantas azt hitte, hogy el�g kiny�jtania kezeit �s azonnal hozz� m�lt� elhelyezked�st tal�l. M�g aznap megind�totta a hadj�ratot. Voltak aj�nl� levelei, amelyeket elvitt a c�mzettekhez, azonk�v�l n�h�ny f�ldij�n�l kopogtatott, akiknek t�mogat�s�t rem�lte. Egy h�nap letelt�vel azonban semmi eredm�nyt sem �rt el; azt mondt�k, hogy az id�pont kedvez�tlen, egy�bk�nt olyan �g�reteket tettek neki, amelyeket nem tartottak meg. K�zben sov�ny ersz�nye ki�r�lt, legfeljebb h�sz frankja maradt. �s ebb�l a h�sz frankb�l kellett m�g egy teljes h�napig �lnie, reggelt�l estig j�rta P�rizst �s f�radts�gt�l megt�rve, mindig �res k�zzel, vil�g�t�s n�lk�l fek�dt le. Nem cs�ggedt, de tompa d�h t�madt benne. Logik�tlannak �s igazs�gtalannak tartotta a sorsot.

Egy este Nantas �tlen t�rt haza. El�z� nap fogyasztotta el utols� darab kenyer�t. Semmi p�nze sem volt �s egyetlen bar�tja sem, akit�l egy frankot k�rhetett volna k�lcs�n. Eg�sz nap esett, ama sz�rke es�k egyike, amelyek P�rizsban oly hidegek. A s�r csak �gy folyt az utc�kon. Nantas, b�rig �zva, Bercybe, majd a Montmartre-ra ment, ahol �ll�sokat jeleztek neki, de Bercyben a hely m�r el volt foglalva, a Montmartre-on pedig nem tal�lt�k �r�s�t el�g sz�pnek. Ez volt k�t utols� rem�nys�ge. B�rmit elfogadott volna, abban a szent meggy�z�d�sben, hogy a legels� alkalommal megalapozza szerencs�j�t. Els� sorban csak kenyeret k�v�nt, meg�lhet�st P�rizsban, egy kis helyet, ahol ut�bb egym�sra rakhatja majd k�veit. Lassan, keser�s�ggel sz�v�ben ment a Montmartre-r�l a Rue de Lille-be. Az es� megsz�nt, dolga ut�n siet� t�meg taszig�lta a j�rd�kon. T�bb percig �llt egy p�nzv�lt� boltja el�tt: �t frank el�g lett volna tal�n ahhoz, hogy valamikor ennek az eg�sz vil�gnak ura legyen; �t frankkal nyolc napig lehet �lni �s nyolc nap alatt sok mindent csin�l az ember. Ily �br�ndoz�s k�zben egy kocsi telefr�csk�lte, le kellett t�r�lnie homlok�t, amelyet s�r mocskolt be. Ekkor gyorsabban l�pdelt, �sszeszor�totta fogait �s d�h�s v�gy sz�llta meg, hogy �kl�vel ess�k neki a t�megnek, amely el�llta az utc�kat: ez megbosszulta volna a sors ostobas�g��rt. A Rue Richelieu-ben majdnem elg�zolta egy omnibusz. A Place du Carrousel k�zep�n irigy pillant�st vetett a Tuileries-re. A Saints-P�res h�don egy j�l �lt�z�tt kisle�ny el�l le kellett t�rnie egyenes �tj�r�l, amelyet falk�t�l �ld�z�tt vadkan konoks�g�val k�vetett �s ezt v�gs� megal�z�snak tekintette: m�g a gyermekek is �tj�t �llt�k! Mid�n v�gre szob�j�ba menek�lt, ahogy a sebes�lt �llat vack�hoz t�r vissza meghalni, kimer�lve roskadt sz�k�re, nadr�gj�t vizsg�lta, amely eg�sz kem�ny lett a s�rt�l �s kitaposott cip�it; amelyekb�l val�s�gos t�csa csurgott a padl�ra.

Ez�ttal mindennek v�ge. Nantas azon t�prengett, hogyan �lje meg mag�t. G�gje m�g mindig megmaradt, �gy v�lte, hogy �ngyilkoss�ga b�ntet�s lesz P�rizsra n�zve. Milyen er� �, milyen hatalmat �rez mag�ban �s senkit sem tal�l, aki felismern�, aki odaadn� neki az els� tall�rt, amelyre sz�ks�ge van! R�mes ostobas�gnak tetszett neki mindez, eg�sz l�nye fell�zadt haragj�ban. Majd roppant sajn�lkoz�s sz�llta meg, amikor pillant�sai felesleges karjaira estek. Pedig nem f�lt semmif�le munk�t�l; kisujja hegy�vel egy vil�got emelt volna fel �s � itt van, kuck�ba szor�tva, tehetetlens�gre k�rhoztatva, �gy em�sztve mag�t, mint oroszl�n a ketrecben. Csakhamar azonban lecsillapodott, nagyobbnak tal�lta a hal�lt. Kis kor�ban hallotta egyszer egy feltal�l� t�rt�net�t, aki az �ltala szerkesztett csod�latos g�pet kalap�ccsal z�zta �ssze a t�meg k�z�nye miatt. Nos, � ez az ember, �j er�t hoz mag�ban, az �rtelem �s akarat ritka g�pezet�t, amelyet most elpuszt�t azzal, hogy fej�t sz�tz�zza a k�vezeten.

A Danvilliers palota nagy f�i m�g�tt le�ldozott a nap, az �szi nap, amelynek arany sugarai felgy�jtott�k a s�rgult leveleket. Nantas, mintegy az �gitest b�cs�j�nak hat�sa alatt, fel�llt. Meg fog halni, vil�goss�gra van sz�ks�ge. Egy darabig kihajolt az ablakon. Egy fasor kanyarulat�n�l, a lombok k�z�tt gyakran l�tott egy igen magas, sz�ke le�nyt, aki fejedelmi g�ggel s�t�lt ott. Nantas nem volt romantikus hajlam�, t�l volt azon a koron, amikor a fiatalemberek arr�l �br�ndoznak a manz�rdszob�kban, hogy nagyvil�gi kisasszonyok nagy szenved�lyeket �s nagy vagyonokat visznek el�j�k. Az �ngyilkoss�gnak e v�gs� �r�j�ban hirtelen m�gis esz�be jutott ez a sz�p, b�szke, sz�ke le�ny. Mi lehet a neve? Ugyanakkor azonban �k�lbe szor�totta kez�t, mert csak gy�l�letet �rzett e palota lak�i ir�nt, amelynek nyitott ablakain �t szigor� pomp�j� r�szleteket l�thatott �s d�h�sen suttogta:

- �, eladn�m magam, eladn�m magam, ha megkapn�m leend� vagyonom els� �t frankj�t!

Az a gondolat foglalkoztatta egy pillanatig, hogy eladja mag�t. Ha lett volna valahol olyan z�logh�z, ahol az akaratra �s er�lyre adnak k�lcs�nt, elment volna oda, hogy elz�logos�tsa mag�t. Mindenf�le �zletre gondolt: egy politikus megv�s�rolja, hogy eszk�z�v� tegye, egy bank�r az�rt szerz�dteti, hogy minden �r�ban felhaszn�lhassa esz�t; �s � elfogadja, megvetve a becs�letet, elhitetve mag�val, hogy el�g az, ha er�s �s valamikor diadalmaskodni fog. Majd elmosolyodott. Mintha volna alkalom eladnia mag�t! A gazfick�k, akik az alkalmakra lesnek, nyomorultul elpusztulnak, an�lk�l, hogy valaha is vev�re bukkantak volna. Nantas f�lt, hogy gy�va, v�dolta mag�t, hogy ezekkel a gondolatokkal csak eltereli figyelm�t a f�dologr�l. �s �jra le�lt, megesk�d�tt, hogy mihelyt eg�szen bes�t�tedik, kiugrik az ablakon.

- Oly f�radt volt azonban, hogy sz�k�n �lve elaludt. Hirtelen hangok �bresztett�k fel. H�zmestern�je h�lgyet vezetett be hozz�.

- Uram, - sz�lalt meg - b�tor voltam felhozni...

�s mid�n �szrevette, hogy a szob�ban nincs vil�g�t�s, gyerty��rt szaladt le. Nyilv�n ismerte a n�t, akit bevezetett �s aki ir�nt tiszteletteljes el�z�kenys�ggel viseltetett.

- Tess�k, - mondta t�voz�ban. - Most besz�lgethetnek, senki sem fogja �n�ket zavarni.

Nantas, szunnyad�s�b�l felriadva, meglep�dve n�zte a h�lgyet. Ez felemelte f�tyl�t. Negyven�t�ves n� volt, kicsi, nagyon k�v�r, a bigott n�k p�ffedt, feh�r �br�zat�val. Nantas sohasem l�tta m�g. Mid�n megk�n�lta az egyetlen sz�kkel �s k�rd�leg n�zett re�, a h�lgy megnevezte mag�t:

- Chuin kisasszony vagyok... Az�rt j�ttem, uram, hogy fontos �gyr�l besz�ljek �nnel.

Nantas k�nytelen volt az �gy sz�l�re le�lni. Chuin kisasszony neve semmit sem mondott neki. Elhat�rozta, hogy megv�rja, m�g a h�lgy kimagyar�zkodik. De az nem sietett, k�r�lhordozta tekintet�t a sz�k szob�ban �s szeml�tom�st habozott, mik�pp kezdje el a besz�lget�st. V�gre igen �des hangon megsz�lalt �s mosollyal emelte ki a finom mondatokat.

- Uram, bar�tn�jek�nt j�v�k... A legmeghat�bb felvil�gos�t�sokat nyertem �nr�l. De �ppen ne gondoljon k�mked�sre. Mindebben csak az a h� v�gy vezet, hogy haszn�ljak �nnek. Tudom, mily kegyetlen volt mostan�ig �n ir�nt az �let �s mily b�tors�ggal k�zd�tt �n, hogy elhelyezkedhess�k, de azt is tudom, mily szomor� eredm�nye van az �n er�fesz�t�seinek... M�g egyszer bocs�natot k�rek, uram, hogy �gy beavatkozom �let�be. Esk�sz�m, hogy csak a rokonszenv...

Nantas, akit elfogott a k�v�ncsis�g, nem szak�totta f�lbe, de azt gondolta, hogy a h�zmestern� szolg�ltathatta mindezeket a r�szleteket. Chuin kisasszony szabadon besz�lhetett, de mindink�bb b�kokhoz, h�zelg� sz�l�sm�dokhoz folyamodott, hogy elmondja mondanival�it.

- Uram, �n nagyj�v�j� fiatalember. B�tor voltam figyelemmel k�s�rni pr�b�lkoz�sait �s nagy benyom�st gyakorolt re�m a szerencs�tlens�gben tan�s�tott dics�retes szil�rds�ga. Sz�val �gy l�tom, hogy sokra vinn�, ha valaki kez�t ny�jtan� �nnek.

Ism�t elhallgatott. V�rta, hogy a fiatalember megsz�laljon. Ez azt hitte, hogy a h�lgy helyet aj�nl neki. Azt felelte, hogy mindent elfogadna. Most azonban, hogy a j�g meg volt t�rve, Chuin kisasszony kereken megk�rdezte:

- Vajon idegenkedne-e att�l a gondolatt�l, hogy megn�s�lj�n?

- Hogy megn�s�ljek! - ki�ltott Nantas. - J� Isten! ugyan ki k�rne bel�lem, madame?... Valami szeg�ny le�ny, akit m�g csak el sem tudn�k tartani.

- Nem, egy igen sz�p, igen gazdag, nagy csal�db�l val� le�nyka, aki egyszerre kez�be adn� az eszk�z�ket, hogy a legmagasabb polcra emelkedhess�k.

Nantas m�r nem nevetett.

- De h�t miben �ll az alku? - k�rdezte �szt�nszer�en halk�tva hangj�t.

- A le�nyka teherben van �s el kell ismerni a gyermeket, - mondta ki egyenesen Chuin kisasszony, aki megfeledkezett kenetteljes fordulatair�l, csak hogy el�bbre vigye az �gyet.

Nantasnak az volt az els� �szt�ne, hogy kidobja az ajt�n a ker�t�n�t.

- Gyal�zatoss�g, amit nekem aj�nl, - suttogta.

- �, gyal�zatoss�g, - ki�ltott Chuin kisasszony, ism�t �desk�s hangj�n - nem fogadom el ezt  a cs�nya sz�t... Az az igazs�g, uram, hogy egy csal�dot ment meg a k�ts�gbees�st�l. Az apa m�g nem tud semmit, a terhess�g m�g csak kezdetleges �llapotban van �s nekem t�madt az �tletem, hogy adjuk f�rjhez miel�bb a szeg�ny le�nyt �s adjuk ki f�rj�t a gyermek apj�nak. Ismerem az ap�t, belehalna. Az �n tervem enyh�ti a csap�st, j�v�t�telben fog hinni... Szerencs�tlens�gre, az igazi cs�b�t� n�s ember. �, uram, vannak emberek, akik igaz�n hijj�n vannak az erk�lcsi �rz�knek...

M�g sok� folytathatta volna. Nantas m�r nem hallgatott oda. Mi�rt is utas�tan� vissza? Hiszen �p az im�nt azt k�v�nta, hogy eladhassa mag�t. Nos, most megv�s�rolj�k. Tiszta ad�s-v�tel ez. � odaadja nev�t �s elhelyezked�st kap �rte. Olyan szerz�d�s ez, mint b�rmely m�s. P�rizs sar�t�l bemocskolt nadr�gj�t n�zte, �rezte, hogy az el�z� nap �ta nem evett, k�t h�napi ut�nj�r�sainak �s megal�ztat�sainak eg�sz d�he visszat�rt sz�v�be. V�gre m�gis csak r�h�g arra a vil�gra, mely eltasz�totta �s az �ngyilkoss�gba kergette.

- Elfogadom, - mondta nyersen.

Majd vil�gos magyar�zatokat k�v�nt Chuin kisasszonyt�l. Mit akar a k�zvet�t�s�rt? A h�lgy tiltakozott, semmit sem akart. M�gis v�g�l h�szezer frankot k�rt a hozom�nyb�l, amelyet a fiatalember kap. �s mivel Nantas nem alkudozott, Chuin kisasszony k�zl�kenny� v�lt.

- Hallgasson ide, �n gondoltam �nre. A fiatal h�lgy nem mondott nemet, mid�n �nt megneveztem. �, ez j� �zlet, k�s�bb majd k�sz�netet mond nekem.

Tal�lhattam volna rangbeli embert is, ismerek egyet, aki kezet cs�kolt volna nekem. De ink�bb a szeg�ny gyermek t�rsas�ga k�r�n k�v�l akartam v�lasztani. Ez reg�nyesebbnek fog l�tszani... Meg azt�n �n tetszik nekem. �n kedves �s er�s feje van. �, sokra fogja vinni. Ne feledkezz�k meg r�lam, teljesen szolg�lat�ra vagyok.

Mindaddig nem eml�tettek nevet. Nantas k�rd�s�re a v�n le�ny fel�llt �s �jra bemutatkozott:

- Chuin kisasszony vagyok... Danvilliers b�r�n� hal�la �ta a b�r� h�z�ban �lek, mint nevel�n�. �n neveltem fel Flavie kisasszonyt, a b�r� �r le�ny�t... Flavie kisasszony a sz�ban l�v� fiatal h�lgy.

�s t�vozott, miut�n tapintatosan letett az asztalra egy �tsz�z frankos bankjegyet tartalmaz� bor�t�kot. Az els� kiad�sok fedez�s�re szolg�l� el�leg volt ez. Miut�n mag�ra maradt, Nantas odament az ablakhoz. Az �jszaka nagyon s�t�t volt �s m�r csak a f�k t�mege volt a s�r�bb �rnyakr�l felismerhet�; egy ablak vil�g�tott a palota s�t�t homlokzat�n. �gy h�t arr�l a magas, sz�ke le�nyr�l van sz�, aki kir�lyn�i l�ptekkel s�t�l �s nem m�lt�ztatott �t �szrevenni. Egy�bk�nt mindegy, ak�r �, ak�r m�s! A n� mit sem sz�m�tott Ekkor Nantas magasabbra emelte szem�t, a hom�lyban morajl� P�rizsra, a bal part utc�ira, tereire, k�partjaira, amelyeket a t�ncol� g�zl�ngok vil�g�tottak meg �s letegezte P�rizst, bizalmaskod�, f�l�nyes volt hozz�:

- Most az eny�m vagy!

M�SODIK FEJEZET

Danvilliers b�r� abban a szalonban tart�zkodott, amely dolgoz�szob�ul szolg�lt neki, b�rk�rpitoz�s� magas, szigor� szob�ban, amely r�gi b�torokkal volt berendezve. K�t napja vill�mcsap�sk�nt �rte Flavie gyal�zat�nak t�rt�nete, amelyet Chuin kisasszony besz�lt el neki. Hi�ba k�sz�tette el� a v�n le�ny a t�nyeket, hi�ba enyh�tette �ket, az aggasty�nt let�rte a csap�s �s csak az a gondolat tartotta m�g fenn, hogy a cs�b�t� v�g�l m�g el�gt�telt adhat. Ezen a reggelen v�rta annak az embernek l�togat�s�t, akit nem is ismert �s aki �gy megfosztotta le�ny�t�l. Csengetett.

- Joseph, j�n majd egy fiatalember, akit bevezet... Senki m�snak nem vagyok itthon.

�s keser� gondolatokba m�lyedt, egyed�l a t�z mellett. K�m�ves fia, �henk�r�sz, akinek semmi bevallhat� foglalkoz�sa sincs! Chuin kisasszony olyan fiatalembernek adta ki, akinek j�v�je van, de mily sz�gyen egy csal�dban, amelyen eddig m�g egy folt sem esett! Flavie a nekibuzdul�s egy nem�vel v�dolta mag�t, hogy nevel�n�j�t a legenyh�bb szemreh�ny�st�l is megk�m�lje. E k�nos vallom�s �ta szob�j�ban maradt, a b�r� nem akarta viszontl�tni. Miel�tt megbocs�tana, maga akarta elint�zni ezt az ocsm�ny �gyet. Mindent el�k�sz�tett mag�ban. De teljesen meg�sz�lt �s feje �regesen reszketett.

- Nantas �r, - jelentette Joseph.

A b�r� nem �llt fel. Csak f�lreford�totta fej�t �s mer�n n�zett a k�zeled� Nantasra. Ennek volt annyi esze, hogy nem engedett v�gy�nak �s nem v�s�rolt �j ruh�t, hanem m�g tiszta, de igen viseltes fekete kab�tot �s nadr�got, �gyhogy egy�ltal�n nem hatott kalandornak, hanem szeg�ny �s gondos di�k benyom�s�t keltette. Meg�llt a szoba k�zep�n �s v�rt, de al�zatoss�g n�lk�l.

- �n az, uram, - hebegte az aggasty�n.

De nem b�rt tov�bb besz�lni, fojtogatta a felindul�s, att�l f�lt, hogy engedni tal�l valami er�szakoss�gnak. R�vid hallgat�s ut�n csak ezt mondta:

- Uram, �n rosszat cselekedett.

�s mid�n Nantas menteget�zni akart, nyomat�kkal ism�telte:

- Rosszat cselekedett... Semmir�l sem akarok tudni, k�rem, ne is iparkodj�k kimagyar�zni a dolgokat. M�g ha le�nyom a nyak�ba varrta volna is mag�t, akkor is ugyanaz az �n b�ne... Csak tolvajok furakodnak be ily er�szakosan a csal�dokba.

Nantas �jra lehajtotta fej�t.

- Ez k�nnyen megszerzett hozom�ny, kelepce, amelyr�l tudta, hogy a le�nyt �s apj�t is megfogja vele...

- Engedje meg, uram, - szak�totta f�lbe felh�borodva a fiatalember.

A b�r� rettenetes mozdulattal intette le.

- Hogyan? ugyan mit engedjek meg?... �nnek itt nincs szava. Azt mondom �nnek, amit meg kell mondanom �s amit v�gig kell hallgatnia, hiszen b�n�sk�nt j�n el�m... Meggyal�zott engem. N�zze ezt a h�zat, csal�dunk t�bb mint h�rom �vsz�zad �ta �lt benne egyetlen mocsokfolt n�lk�l, nem �rzi itt az �vsz�zados becs�letet, a m�lt�s�g �s tisztelet hagyom�ny�t? Nos, uram, �n arcul �t�tt mindent. Majdnem belehaltam �s ma �gy reszketnek kezeim, mintha t�z �vet �regedtem volna egyszerre... Ne sz�ljon �s hallgasson meg.

Nantas nagyon els�padt. Ugyancsak s�lyos szerepet v�llalt mag�ra. M�gis a szenved�ly vaks�g�val hozakodott el�. -  Elvesztettem a fejemet, - suttogta �s valami reg�nyt igyekezett kital�lni. - Nem l�thattam Flavie kisasszonyt...

Le�nya nev�nek hallat�ra a b�r� fel�llt �s d�rg� hangon ki�ltotta:

- Hallgasson! Mondtam �nnek, hogy semmir�l sem akarok tudni. Hogy le�nyom j�rt-e �n ut�n; vagy �n j�tt-e � hozz�, ahhoz semmi k�z�m. T�le sem k�rdeztem semmit, �nt�l sem k�rdezek. Tarts�k maguknak mindketten vallom�saikat, olyan piszok ez, amelybe nem keveredem bele.

Reszketve, kimer�lve �jra le�lt. Nantas, �nuralma ellen�re is m�lyen megindulva hajtotta meg mag�t. Csend �llt be, majd az aggasty�n �zletszer�en sz�raz hangon folytatta.

- Bocs�natot k�rek, uram. Feltettem magamban, hogy meg�vom hidegv�remet. Nem �n van az �n hatalmamban, hanem �n az �n�ben, hiszen ki vagyok �nnek szolg�ltatva. �n az�rt van itt, hogy sz�ks�gess� v�lt meg�llapod�st aj�nljon fel nekem. �llapodjunk h�t meg, uram, �s ett�l fogva olyan hangnemben besz�lt, mint egy jogtan�csos, aki bar�ts�gosan int�z el valami sz�gyenletes pert, amelyhez csak undorral ny�l. Higgadtan mondta:

- Flavie Danvilliers kisasszony anyja hal�lakor k�tsz�zezer frankot �r�k�lt, mely �sszeget csak esk�v�je napj�n vehet fel. Ez az �sszeg m�r kamatozott. Itt vannak egy�bk�nt gy�msz�mad�saim, amelyeket �t akarok �nnek adni.

Kinyitott egy iratcsom�t, sz�mokat olvasott fel. Nantas hi�ba igyekezett elhallgattatni. Most megindul�s fogta el, ez aggasty�n l�tt�ra, aki oly egyenes �s egyszer� volt �s oly nagynak tetszett neki, mi�ta lecsillapodott.

- V�g�l, - mondta a b�r� - a k�zjegyz�m �ltal ma reggel ki�ll�tott szerz�d�sben k�tsz�zezer frank hozom�nyt biztos�tok �nnek. Tudom, hogy nincs semmije. Az esk�v�t k�vet� napon felveheti a k�tsz�zezer frankot bank�romn�l.

- De uram, - sz�lt Nantas - nem k�v�nom a p�nz�t, csak le�ny�t akarom...

A b�r� szav�ba v�gott.

- Nincs joga visszautas�tani �s le�nyom nem mehet feles�g�l olyan emberhez, aki kev�sb� gazdag, mint �... �nnek adom a hozom�nyt, amelyet neki sz�ntam, ez az eg�sz. Meglehet uram, hogy t�bbre sz�m�tott, de gazdagabbnak tartanak, mint amilyen val�ban vagyok.

A fiatalember n�m�n hallgatta meg ezt az utols� kegyetlens�get, mire a b�r� befejezte a megbesz�l�st �s csengetett az inasnak.

- Joseph, mondja meg a kisasszonynak, hogy r�gt�n idev�rom dolgoz�szob�mba.

Fel�llt, egy sz�t sem sz�lt t�bb�, lassan j�rk�lt fel-al�. Nantas mozdulatlanul �llva maradt. Megcsalta ezt az aggasty�nt, kicsinynek �s er�tlennek �rezte mag�t vele szemben. Flavie v�gre bel�pett.

- Le�nyom, - sz�lt a b�r� - itt ez az ember. A t�rv�nyes hat�rid� m�lva meglesz az esk�v�.

�s kiment, magukra hagyta �ket, mintha sz�m�ra m�r l�trej�tt volna a h�zass�g. Az ajt� becsuk�dott, csend �llt be. Nantas �s Flavie egym�sra n�zett. M�g nem l�tt�k egym�st. A fiatalember igen sz�pnek l�tta a le�nyt, halv�ny, b�szke arc�val, sz�rke szem�vel, amelyet nem s�t�tt le. Meglehet, hogy ama h�rom nap alatt, ami�ta nem hagyta el szob�j�t, folyton s�rt, de arca hidegs�ge megfagyaszthatta k�nnyeit. � sz�lalt meg el�sz�r.

- �gy h�t, uram, ez az �gy el van int�zve?

- Igen, kisasszony, - felelt egyszer�en Nantas.

Flavie �nk�nytelen�l elfintor�totta arc�t �s a fiatalemberre hossz� pillant�st vetett, amellyel mintegy az aljass�got kereste benne.

- Ann�l jobb, - jegyezte meg. - F�ltem, hogy senki sem akad ily �zletre.

Nantas ki�rezte hangj�b�l a megvet�st, amellyel s�jtotta. De felemelte fej�t. M�g apja el�tt remegett, mert tudta, hogy megcsalja �t, most szil�rdan meg�llt a le�ny el�tt, aki b�nt�rsa volt.

- Bocs�nat, kisasszony, - mondta nyugodtan �s igen udvariasan - azt hiszem, f�lreismeri a helyzetet, amely mindkett�nket az �n �ltal helyesen min�s�tett �zletre vezet. �gy v�lem, hogy m�t�l fogva az egyenl�s�g alapj�ra kell l�pn�nk...

- �gy! Igaz�n, - szak�totta f�lbe Flavie len�z� mosollyal.

- Igen, a teljes egyenl�s�g alapj�ra... �nnek n�vre van sz�ks�ge, hogy elrejtsen egy ball�p�st, amelyet t�volr�l sem akarok el�t�lni �s �n �nnek adom nevemet. Nekem viszont t�kebefektet�sre, t�rsadalmi �ll�sra van sz�ks�gem, hogy nagy v�llalkoz�sokat hajthassak v�gre �s �n hozza nekem ezeket a t�k�ket. M�t�l fogva �zlett�rsak vagyunk, akiknek befektet�se egyens�lyban �ll egym�ssal �s csak megk�sz�nhetj�k egym�snak k�lcs�n�s szolg�latainkat.

Flavie m�r nem mosolygott. S�rtett b�szkes�g okozta r�nc jelent meg homlok�n. De nem v�laszolt. Azt�n �jra megsz�lalt:

- Ismeri felt�teleimet?

- Nem, kisasszony, - mondta Nantas, aki t�k�letesen meg�vta hidegv�r�t. - Sorolja fel �ket �s m�r el�re al�vetem magam.

Ekkor Flavie, t�tov�z�s vagy pirul�s n�lk�l, hat�rozottan kifejezte mag�t:

- Mindig csak n�vleges f�rjem lesz. A kett�nk �lete t�k�letesen k�l�n�ll� �s sz�tv�lasztott marad. Lemond re�m val� minden jog�r�l �s nekem semmi k�teless�gem sem lesz �nnel szemben.

Nantas minden mondatn�l helyesl�leg b�lintott. � is �gy k�v�nta. Majd megjegyezte:

- Ha azt hinn�m, hogy udvariaskodnom kell, azt mondan�m, hogy ily s�lyos felt�telek k�ts�gbe ejtenek. De f�l�tte �llunk ily �zetlen b�koknak. Igen boldog vagyok, hogy ily b�tran n�z szembe egym�shoz val� helyzet�nkkel. Olyan �sv�nyen l�p�nk be az �letbe, amelyen nem szednek vir�got... Csak egyet k�v�nok �nt�l, kisasszony, azt, hogy ne �ljen szabads�g�val oly m�don, amely k�zbel�p�semet sz�ks�gess� tenn�.

- Uram! - sz�lt hevesen Flavie, akinek b�szkes�ge fell�zadt.

Nantas azonban tiszteletteljesen meghajtotta mag�t �s k�rte, ne s�rt�dj�k meg. Helyzet�k k�nyes, mindkett�j�knek el kell n�zni�k n�mely c�lz�sokat, k�l�nben lehetetlen a j� egyet�rt�s. Nem akart tov�bb id�zni a t�rgyn�l. M�sodik tal�lkoz�suk alkalm�b�l Chuin kisasszony elbesz�lte a fiatalembernek Flavie ball�p�s�t. Cs�b�t�ja valami Fondettes �r volt, egyik z�rdai bar�tn�j�nek f�rje. Egy h�napot n�luk t�lt�tt falun �s egy este a f�rfi karjai k�zt tal�lta mag�t, an�lk�l, hogy voltak�ppen tudta volna, hogy j�tt a dolog �s mily m�rt�kben j�rult ahhoz hozz�. Chuin kisasszony majdnem er�szakr�l besz�lt.

Nantasban hirtelen bar�ts�gos �rz�s mozdult meg. Mint az olyan emberek, akik �ntudat�val vannak erej�knek, sz�vesen adta a j�fi�t.

- N�zze, kisasszony, - ki�ltott - mi nem ismerj�k egym�st, de igaz�n helytelen volna, ha els� l�t�sra meggy�l�ln�k egym�st. Tal�n k�lcs�n�s meg�rt�sre vagyunk teremtve... L�tom, hogy megvet, de csak az�rt, mert nem ismeri t�rt�netemet.

�s nekihev�lve, l�zasan besz�lt, elmondta, mily becsv�gy em�sztette �let�t Marseille-ben, elmondta, mily d�hhel t�lt�tte el k�thavi hi�baval� ut�nj�r�sa P�rizsban. Majd megvet�s�t nyilv�n�totta azir�nt, amit t�rsadalmi konvenci�knak nevezett �s aminek az �tlagemberek al� vannak vetve. Mit hat�roz a t�meg v�lem�nye, ha re� taposunk! Csak fels�bbrend�nek kell lenni. A mindenhat�s�g mindent kiment. �s Nantas nagy von�sokkal v�zolta azt a nagyszab�s� �letet, amelyet most m�r megval�s�that. Semmi akad�lyt�l sem f�lt m�r, semmi sem �llhat az er� �tj�ban, er�s, boldog lesz.

- Ne higgye, hogy k�znapi �rdekeket hajh�szok, - folytatta Nantas. - Nem az �n vagyon��rt adom el magam. P�nze csak eszk�z�l szolg�l sz�momra, hogy eg�sz magasra emelkedjek... �, ha tudn�, mi minden �l bennem, ha tudn�, mily l�zas �jszak�kat t�lt�ttem azzal, hogy v�gig�lmodjam mindig ugyanazt az �lmot, amely azt�n a nappal val�s�g�ban sz�tfoszlott, akkor meg�rtene, akkor tal�n b�szke volna re�, hogy karomra t�maszkodik, hogy v�gre megadja nekem az eszk�z�ket, hogy legyek valaki!

Flavie kiegyenesedve hallgatta, egy arcvon�sa sem r�ndult meg. Nantas pedig oly k�rd�st tett fel mag�ban, amelyet m�r h�rom napja h�nytorgatott, an�lk�l, hogy feleletet tal�lt volna re�: �szrevette-e �t a le�ny az ablakban, hogy ily hamar elfogadta Chuin kisasszony terv�t, mikor az megnevezte �t? Az a k�l�n�s gondolat t�madt benne, hogy a le�ny tal�n reg�nyes szerelemmel megszerette volna �t, ha � felh�borodva visszautas�totta volna a nevel�n� �ltal neki aj�nlott alkut.

Elhallgatott, Flavie j�ghideg maradt. Majd mintha Nantas nem is t�rta volna fel mag�t el�tte, sz�razon ism�telte:

- Teh�t csak n�vleges f�rjem lesz, kett�nk �lete teljesen k�l�n�ll� lesz egym�st�l, felt�tlen szabads�ggal.

Nantas azonnal visszanyerte szertart�sos modor�t, a szerz�d�st megvitat� f�rfi sz�k szav�t.

- Al� van �rva, kisasszony.

�s mag�val el�gedetlen�l t�vozott. Mi�rt is engedett annak az ostoba �szt�nnek, hogy meggy�zze ezt a n�t? � nagyon sz�p �s jobb, ha semmi k�z�ss�g sincs k�zt�k, mert fesz�lyezhetn� �let�ben.

HARMADIK FEJEZET

T�z �v telt el. Egy reggel Nantas abban a dolgoz�szob�ban volt, amelyben Danvilliers b�r� egykor, els� tal�lkoz�suk alkalm�b�l, oly hideg fogadtat�sban r�szes�tette. Most �v� volt ez a dolgoz�szoba; a b�r�, miut�n kib�k�lt le�ny�val �s vej�vel, nekik engedte �t a palot�t �s mag�nak csak a kert m�sik v�g�ben, a Rue de Beaune ment�n lev� pavillont tartotta fenn. T�z �v alatt Nantas a legmagasabb p�nz�gyi �s ipari polcok egyik�t �rte el. Benne volt minden nagy vas�t�p�t�si v�llalkoz�sban, r�sze volt minden telekspekul�ci�ban, amelyek a cs�sz�rs�g els� �veit jellemezt�k �s gyorsan �ri�si vagyont szerzett. De becsv�gya ezzel m�g nem el�g�lt ki, politikai szerepet is akart j�tszani �s siker�lt k�pvisel�nek megv�lasztatnia mag�t egy olyan ker�letben, ahol t�bb birtoka volt. Mihelyt a t�rv�nyhoz� test�let tagja lett, azonnal mint leend� p�nz�gyminiszter l�pett fel. Speci�lis ismeretei �s sz�noki k�pess�ge r�v�n napr�l-napra fontosabb szerepet j�tszott. Egy�bk�nt volt oly �gyes, hogy felt�tlen odaad�st mutatott a cs�sz�rs�g ir�nt, �mb�r p�nz�gyi k�rd�sekben egy�ni te�ri�i voltak, amelyek - mint tudta - er�sen foglalkoztatt�k a cs�sz�rt.

Ezen a reggelen Nantas rendk�v�l el volt foglalva. A nagy irod�kban, amelyeket a sz�lloda f�ldszintj�n rendezett be, csod�s tev�kenys�g uralkodott. Az alkalmazottak serege ny�zsg�tt a r�csok m�g�tt, m�sok sz�ntelen j�ttek-mentek, csapdost�k az ajt�kat; folyton csengett az arany, a nyitott zacsk�k tartalma ki�ml�tt az asztalokra, sz�ntelen�l hallatszott a p�nzt�rba �z�nl� p�nz zen�je �s az �radat mintha m�r az utc�kat is ellepte volna. Az el�szob�ban eg�sz t�meg tolongott, �gyn�k�k, �zletemberek, politikusok, a hatalom el�tt t�rdrehull� eg�sz P�rizs. Gyakran �ra hosszat v�rtak itt el�kel� szem�lyis�gek t�relemmel. Nantas pedig �r�asztal�n�l �lve, �sszek�ttet�sben a vid�kkel �s k�lf�lddel, az eg�sz vil�got fel�lelhette karjaival, v�gre megval�s�totta az er�r�l val� r�gi �lm�t, oly �ri�si g�p �rtelmes rug�j�nak �rezte mag�t, amely kir�lys�gokat �s cs�sz�rs�gokat mozgatott.

Nantas csengetett ajt�n�ll�j�nak. Gondterhesnek l�tszott.

- Germain, - k�rdezte - nem tudja, haza j�tt-e feles�gem?

�s mid�n az ajt�n�ll� azt felelte, hogy nem tudja, meghagyta neki, hogy hijja le feles�ge komorn�j�t. De Germain nem t�vozott.

- Bocs�nat, uram, - suttogta - itt van a t�rv�nyhoz� test�let eln�ke, aki minden �ron be akar j�nni.

Nantas bossz�s mozdulatot tett, majd �gy sz�lt:

- Nos, vezesse be �s tegyen �gy, ahogy mondtam.

El�z� nap a k�lts�gvet�s egyik kiv�l� fontoss�g� k�rd�s�ben Nantas besz�de oly benyom�st keltett, hogy a vit�s javaslatot visszaadt�k a bizotts�gnak, hogy az �ltala jelzett �rtelemben m�dos�ts�k. Az �l�s ut�n h�re j�rt, hogy a p�nz�gyminiszter visszavonul �s egyes csoportokban m�r a fiatal k�pvisel�t jelezt�k ut�dja gyan�nt. � v�llat vont: semmi sem t�rt�nt, csak speci�lis k�rd�sekr�l besz�lt a cs�sz�rral. M�gis, a t�rv�nyhoz� test�let eln�k�nek l�togat�sa nagy jelent�s�g� lehetett. Igyekezett ler�zni mag�r�l a r�nehezed� s�t�t gondolatokat, fel�llt �s kezet szor�tott az eln�kkel.

- Bocs�natot k�rek, herceg, - mondotta. - Nem tudtam, hogy itt van. Higgye el, nagyon meghat a megtiszteltet�s, amelyben r�szes�t.

Egy darabig ide-oda kalandozva, sz�v�lyes hangon besz�lgettek. Majd az eln�k, m�g mindig hat�rozatlanul, �rt�s�re adta, hogy a cs�sz�r k�ldte puhatol�dz�s c�lj�b�l. Elfogadn�-e a p�nz�gyminiszteri t�rc�t �s mily programmal? Ekkor Nantas b�szke hidegv�rrel felt�teleket szabott. Szenvtelen arca m�g�tt azonban diadalmasan ujjongott. V�gre el�rte az utols� l�pcs�fokot, legf�l�l volt. M�g egy l�p�s �s minden fej alatta van. Mid�n az eln�k azzal fejezte be a besz�lget�st, hogy most azonnal a cs�sz�rhoz megy �s k�zli vele a megbesz�lt programot, kiny�lt a lak�sba vezet� ajt�cska �s megjelent a komorna.

Nantas hirtelen els�padt �s nem fejezte be a megkezdett mondatot. Odasietett a komorn�hoz, mik�zben suttogva mondta:

- Bocs�sson meg, herceg...

�s eg�sz halkan kik�rdezte a le�nyt. �gy h�t �rn�je m�r kor�n elment? Nem mondta, hova megy? Mikor j�n haza? A komorna hat�rozatlan v�laszokat adott, �rtelmes le�ny l�t�re, aki nem akarja mag�t kompromitt�lni. Nantas is bel�tta e faggat�z�s naiv volt�t �s v�g�l csak ennyit mondott:

- Mihelyt feles�gem hazaj�n, mondja meg neki, hogy besz�lni szeretn�k vele.

A herceg meglep�dve k�zeledett az egyik ablakhoz �s kin�zett az udvarra. Nantas mag�hoz t�rt, �jra menteget�z�tt. De elvesztette hidegv�r�t, dadogott, �ppen nem �gyes szavakkal lepte meg az eln�k�t.

- No, most elrontottam a dolgomat, - mondta eg�sz hangosan, miut�n az eln�k t�vozott, - a miniszteri t�rca kics�szott a kezemb�l.

Rossz kedv�t d�hrohamok szak�tott�k meg. Egym�sut�n vezett�k be az embereket. Egy m�rn�k jelent�st adott �t neki, amely egy b�nya�zem �ri�si j�vedelmez�s�g�t bizony�totta. Egy diplomata k�lcs�nr�l besz�lt neki, amelyet egy szomsz�dos hatalom akart nyitni P�rizsban. Egym�st �rt�k emberei, akik h�sz jelent�keny �gyr�l adtak sz�mot. V�g�l k�pvisel�t�rsai nagy sz�m�t fogadta; valamennyien t�lzott dics�rettel halmozt�k el el�z� napi besz�d�t. Nantas, karossz�ke m�ly�be h�z�dva, egyetlen mosoly n�lk�l fogadta ezt a t�mj�nez�st. Tov�bb csengett az arany a szomsz�dos irod�kban, gy�rszer� zakatol�s remegtette meg a falakat, mintha itt k�sz�tett�k volna azt a sok cseng� aranyat. Nantasnak csak tollat kellett volna ragadnia, hogy olyan t�viratokat menesszen, amelyek �rkez�se meg�rvendeztette vagy megd�bbentette volna Eur�pa piacait; megakad�lyozhatta vagy siettethette a h�bor�t azzal, hogy t�mogatja vagy ellenzi a k�lcs�nt, amelyr�l besz�ltek neki; m�g Franciaorsz�g k�lts�gvet�se is a kez�ben volt, csakhamar meg fogja tudni, a cs�sz�rs�g mellett lesz-e, vagy ellene. Ez volt a diadal, m�rteken t�l kifejl�d�tt egy�nis�ge volt a k�z�ppont, amely k�r�l eg�sz vil�g forgott. De � nem �lvezte �gy a diadalt, ahogy gondolta. F�rads�got �rzett, m�shol j�rt az esze, a legcsek�lyebb zajra �sszerezzent. Mihelyt l�z, a kiel�g�lt becsv�gy l�za sz�k�tt arc�ba, azonnal elhalv�nyodni �rezte mag�t, mintha h�tulr�l hirtelen hideg k�z �rintette volna meg nyak�t.

K�t �ra m�lt el �s Flavie nem jelentkezett. Nantas beh�vta Germaint �s elk�ldte Danvilliers b�r��rt, ha ugyan otthon van. Mag�ra maradva fel al� j�rt dolgoz�szob�j�ban, aznap senkit sem akart m�r fogadni. Izgalma lassank�nt fokoz�dott. Nyilv�nval�, hogy feles�ge tal�lk�n van. �jra �rintkezhetett Fondettes-tel, aki hat h�nap �ta �zvegy volt. Nantas megtiltotta mag�nak a f�lt�kenys�get; t�z �ven �t szigor�an betartotta a k�t�tt szerz�d�st, csak - mint mondotta, - nem akart nevets�ges lenni. Soha sem engedn� meg feles�g�nek, hogy vesz�lyeztesse helyzet�t, az�ltal, hogy g�ny t�rgy�v� teszi. �s most ereje elhagyta, a f�rj �rz�se, aki nem akar egyebet a becs�l�sn�l, annyira er�t vett rajta, hogy nem �rzett m�g hasonl�t, akkor sem, amikor szerencs�je kezdet�n a legkock�zatosabb j�tszm�kat j�tszotta.

Flavie bel�pett, m�g utcai ruh�ban volt, csak kalapj�t �s keszty�j�t tette le. Nantas, akinek hangja remegett, azt mondta, hogy felment volna hozz�, ha �rtes�tette volna, hogy hazaj�tt. Flavie azonban le sem �lt, hanem ak�r egy siet�s �zleti l�togat�, egy mozdulattal felsz�l�totta, hogy besz�ljen szapor�n.

- Asszonyom, - kezdte el Nantas - sz�ks�gess� v�lt, hogy kimagyar�zkodjunk... Hol j�rt ma reggel?

F�rje remeg� hangja, a durva k�rd�s rendk�v�l meglepte Flavie-t.

- H�t, - v�laszolt hideg hangon - ahol kedvem tartotta.

- �ppen ez az, amit ezent�l nem t�rhetek, folytatta Nantas nagyon elhalv�nyodva. - Jusson esz�be, amit mondtam, nem fogom eln�zni, hogy �n oly m�don haszn�lja fel szabads�g�t, amely megbecstelen�ti nevemet.

Flavie v�gtelen megvet�ssel mosolyodott el.

- Az �n nev�t megbecstelen�teni, uram, de hiszen ez az �n dolga, erre m�r nincs sz�ks�g!

Ekkor Nantas �r�lt d�hhel k�zeledett Flavie fel�, mintha meg akarta volna verni �s hebegve mondta:

- Szerencs�tlen, Fondettes karjai k�z�l j�n... Szeret�je van, tudom.

- Csal�dik, - mondta Flavie, an�lk�l, hogy a fenyeget�s el�l h�tr�lt volna, - sohasem l�ttam viszont Fondettes-et... De ha volna is szeret�m, �n nem vethetn� a szememre. Mennyiben �rinthetn� ez? Megfeledkezik a meg�llapod�sunkr�l.

Nantas egy darabig r�veteg szemmel n�zett re�, majd zokog�sban t�rt ki �s l�baihoz roskadva, ki�lt�sban adta ki sok� elfojtott szenved�ly�t:

- � Flavie, szeretem!

Az asszony, kiegyenesedve, f�lreh�z�dott, mert Nantas meg�rintette ruh�ja sz�l�t. De a szerencs�tlen, t�rd�n vonszolva mag�t, kiny�jtott kezekkel k�vette.

- Szeretem, Flavie, �r�lten szeretem... Nem tudom, hogy j�tt. M�r �vek �ta. �s lassankint teljesen hatalm�ba ker�tett. �, k�zd�ttem, magamhoz m�ltatlannak tartottam ezt a szenved�lyt, visszaeml�keztem els� besz�lget�s�nkre... De ma t�ls�gosan szenvedek, besz�lnem kell �nnel...

Sok� folytatta. Mindannak �sszeoml�sa volt, amiben hitt. Ez az ember, aki az er�be vetette hit�t, aki azt vitatta, hogy az akarat az egyed�li emelty�, amellyel fel lehet emelni a vil�got, megsemmis�lve, lefegyverezve, oly gyeng�n, mint egy gyermek esett el egy n� el�tt. �s a gazdags�gr�l val� �lm�nak megval�sul�s�t, az el�rt magas polcot, mindent oda adott volna az�rt, hogy ez a n� homlok�ra nyomott cs�kkal f�lemelje. � elrontotta diadal�t. Nantas nem hallotta m�r az arany cseng�s�t irod�iban, nem gondolt t�bb� az �dv�zl�s�re idecs�d�lt udvaroncokra, megfeledkezett r�la, hogy a cs�sz�r tal�n ebben a pillanatban h�ja meg a hatalomra. Mindez nem l�tezett. Mindene megvolt �s csak Flaviet akarta. Ha Flavie visszautas�tja, semmije sincs.

- Hallgasson ide, - folytatta, - amit tettem, �n�rt tettem... Eleinte, igaz, �n nem sz�m�tott, csak hi�s�gom kiel�g�t�s�re dolgoztam. Majd �n lett minden gondolatom, minden t�rekv�sem egyed�li c�lja. Azt mondtam magamban, hogy a lehet� legmagasabbra kell emelkednem, hogy �nt meg�rdemeljem. Rem�ltem, hogy aznap, mid�n l�bai el� rakhatom hatalmamat, siker�l megl�gy�tanom. L�tja, hova jutottam. Nem nyertem el bocs�nat�t? K�ny�rg�k, ne vessen meg t�bb�!

Flavie m�g semmit sem sz�lt. Majd nyugodtan mondta:

- �lljon fel, uram, bej�het valaki.

Nantas nem akart, tov�bb k�rlelte. Tal�n v�rt volna, ha nem lett volna f�lt�keny Fondettesre. Meg�rj�tette ez a k�n. Majd nagyon megal�zkodott.

- L�tom, hogy m�g mindig megvet. Nos, v�rjon, ne adja szerelm�t senkinek. Oly nagy dolgokat �g�rek �nnek, hogy egyszer m�gis csak megl�gy�tom. Meg kell bocs�tania, ha heves voltam az el�bb. Nincs hely�n az eszem... �, hadd rem�ljem, hogy valamikor meg fog szeretni!

- Soha! - jelentette ki Flavie er�llyel.

�s minthogy Nantas m�g most is �sszez�zva hevert a f�ld�n, � t�vozni akart. De a f�rfi elvesztette a fej�t, hirtelen d�h�ben fel�llt �s csukl�in�l megragadta. Egy n� sz�llna vele szembe, holott a vil�g l�bain�l hever! Mindent megtehetett, felforgathatta az �llamokat, k�nye szerint vezethette Franciaorsz�got �s ne nyerhetn� el feles�ge szerelm�t! Neki, aki oly er�s, oly hatalmas volt, neki, akinek legkisebb k�v�ns�ga is parancs volt, csak egy v�gya volt m�r �s ez a v�gy sohasem nyert kiel�g�l�st, mert egy teremt�s, aki oly gyenge mint egy gyermek, nem akarja! Flavie karjait szorongatta, rekedt hangon ism�telte:

- Akarom... akarom...

- �s �n nem akarom - mondta Flavie, feh�ren, de t�rhetetlen akarattal.

M�g tartott a k�zdelem, mid�n Danvillers b�r� benyitott az ajt�n. L�tt�ra Nantas eleresztette Flaviet �s felki�ltott:

- Uram, �me a le�nya, aki szeret�j�t�l  t�r vissza... Mondja meg neki, hogy az asszonynak tisztelnie kell f�rje nev�t, m�g akkor is, ha nem szereti �s ha saj�t becs�let�nek gondolata m�r nem tartja vissza.

A b�r�, aki nagyon megv�n�lt, e heves jelenet l�tt�ra a k�sz�b�n �llva maradt. F�jdalmas meglepet�s volt ez re� n�zve. Azt hitte, hogy a h�zasp�r egyet�rt�sben �l, helyeselte �rintkez�s�k szertart�soss�g�t, mert azt gondolta, hogy ez csak a k�lsz�n kedv��rt van �gy. Veje �s � k�t k�l�nb�z� nemzed�kb�l val� volt, de ha a b�r�t b�ntotta is a p�nzember nem �ppen k�nyes tev�kenys�ge, ha el is �t�lt n�mely v�llalkoz�sokat, amelyeket kock�zatosaknak tartott, el kellett ismernie akarat�nak erej�t �s �les esz�t. Most pedig hirtelen belecs�ppent ebbe a dr�m�ba, amelyet nem sejtett.

Mid�n Nantas azzal v�dolta meg Flaviet, hogy szeret�je van, a b�r�, aki �ppoly  szigor�s�ggal b�nt f�rjezett le�ny�val, mintha m�g t�z�ves volna, �nnep�lyesen k�zeledett.

- Esk�sz�m, hogy szeret�j�t�l j�n - ism�telte Nantas, �s l�tja, m�g szembesz�ll velem.

Flavie megvet�en ford�totta el fej�t. Megigaz�totta k�zel�it, amelyeket f�rje hevess�g�ben �sszegy�rt. Arca  halv�ny maradt. Most apja sz�lt hozz�:

- Le�nyom, mi�rt nem v�dekezik? Tal�n igazat mond f�rje? Ezt az utols� b�natot tartogatta volna �regs�gem sz�m�ra?... A s�relem engem is �rint, mert a csal�dban egyetlen tag b�ne el�g ahhoz, hogy valamennyit bemocskolja.

Flavie nem nyomhatta el t�relmetlens�g�t. Ugyan j�kor v�dolja apja! M�g egy darabig t�rte vallat�s�t, mert meg akarta k�m�lni a magyar�zatt�l. Mikor azonban a b�r�, le�nya kih�v� n�mas�g�nak l�tt�ra haragra gerjedt, Flavie v�gre �gy sz�lt:

- Ej ap�m, hadd j�tssza ez az ember szerep�t... Maga nem ismeri �t. Maga ir�nt val� tiszteletb�l ne k�nyszer�tsen arra, hogy besz�ljek.

- � a f�rje - v�laszolt az aggasty�n. - Gyermek�nek apja.

Flavie hirtelen kiegyenesedett.

- Nem, nem, nem � a gyermekem apja... V�g�l is mindent elmondok. Ez az ember m�g csak nem is cs�b�t�, mert az legal�bb ments�g�l szolg�lna neki, ha szeretett volna. Ez az ember egyszer�en eladta mag�t �s beleegyezett abba, hogy m�snak b�n�t leplezze.

A b�r� Nantas fel� fordult, aki hal�lra v�lva h�tr�lt.

- Hallja, ap�m! - folytatta Flavie m�g nagyobb nyomat�kkal, - p�nz�rt eladta mag�t... Sohasem szerettem, soha m�g ujja hegy�vel sem �rintett meg... Nagy b�natt�l akartam mag�t megk�m�lni, megv�s�roltam, hogy hazudjak mag�nak... N�zzen re�, n�zze, igazat mondok-e.

Nantas kezeibe temette arc�t.

- Ma pedig, - folytatta a fiatal asszony - azt akarja, hogy szeressem... T�rdre borult �s s�rt. K�ts�gk�v�l ez is kom�dia. Bocs�sson meg, ap�m, hogy megcsaltam, de h�t igaz�n ez� az ember� vagyok-e?... Most, hogy mindent tud, vigyen mag�val. El�bb er�szakoskodott velem, egy percig sem maradok itt tov�bb.

A b�r� kiegyenesedett g�rnyedts�g�b�l �s sz� n�lk�l karj�t ny�jtotta le�ny�nak. Mindketten v�gigmentek a szob�n, an�lk�l, hogy Nantas egy mozdulattal is visszatartani igyekezett volna �ket. Majd az ajt�n�l az aggasty�n csak annyit mondott:

- Isten vele, uram.

Az ajt� becsuk�dott. Nantas �sszez�zva mag�ra maradt �s �rj�ngve n�zte az �ress�get maga k�r�l. Mid�n Germain bel�pett �s levelet tett le az �r�asztalra, Nantas g�piesen f�lbontotta �s �tfutotta. Ez a lev�l, amely eg�szen a cs�sz�r keze�r�sa volt, rendk�v�l lek�telez� kifejez�sekkel h�tta meg a p�nz�gyminiszt�rium �l�re. Alig �rtette meg. Minden becsv�gy�nak megval�sul�sa m�r nem hatott re�. A szomsz�dos p�nzt�rakban m�g fokoz�dott az arany cseng�se; ez volt az az �ra, amid�n a Nantas-c�g zakatolt, eg�sz vil�got megmozgatott. �s e roppant tev�kenys�g k�zepette, amely az � m�ve volt, hatalma tet�pontj�n, � but�n a cs�sz�r �r�s�ra szegezett szemmel �gy sop�nkodott mint egy gyerek �s megtagadta eg�sz �let�t:

- Nem vagyok boldog... Nem vagyok boldog...

S�rt, feje az �r�asztalra hanyatlott �s forr� k�nnyei elmost�k a levelet, amely miniszterr� nevezte ki.

NEGYEDIK FEJEZET

M�sf�l �v �ta, mi�ta p�nz�gyminiszter volt, �gy l�tszott, mintha Nantas emberf�l�tti munk�val akarn� elb�d�tani mag�t. A dolgoz�szob�j�ban lej�tsz�dott heves jelenetet k�vet� napon megbesz�l�st folytatott Danvilliers b�r�val �s apj�nak tan�cs�ra Flavie beleegyezett abba, hogy visszat�rjen otthon�ba. De a kom�di�n k�v�l, amelyet a vil�g el�tt j�tszaniok kellett, a h�zast�rsak nem sz�ltak t�bb� egym�shoz. Nantas elhat�rozta, hogy nem hagyja el palot�j�t. Este mag�val hozta titk�rait �s otthon folytatta a munk�t.

�let�nek ebben a korszak�ban vitte a legnagyobb dolgokat v�ghez. Bels� hang ihlette, term�keny�tette meg. Amerre ment, a rokonszenv �s b�mulat moraja hallatszott. � azonban �rz�ketlen maradt a dics�retek ir�nt. Mintha csak a jutalom rem�nye n�lk�l dolgozott volna, azzal a gondolattal, hogy csakis a lehetetlen megk�s�rt�se c�lj�b�l halmozza egym�sra az alkot�sokat. Valah�nyszor magasabbra emelkedett, Flavie arc�t f�rk�szte. Nem hatja ez meg v�gre? Nem bocs�tja-e meg neki egykori becstelens�g�t �s nem l�tja-e m�r csak esz�nek diadal�t? De m�g mindig nem vett �szre semmi �rz�st a n� n�ma arc�n �s visszat�rve munk�j�hoz �gy sz�lt mag�ban: "Rajta, az � sz�m�ra m�g nem jutottam fel el�g magasra, m�g tov�bb, m�g mindig emelkedni kell." Ki akarta er�szakolni a boldogs�got, ahogy kier�szakolta a gazdags�got. Erej�be vetett teljes hite visszat�rt, nem ismerte el a vil�gnak m�s rug�j�t, mert az �let akarata hozta l�tre az emberis�get. Ha olykor cs�gged�s sz�llta meg, bez�rk�zott, hogy senki se sejthesse e gyenges�g�t. K�zdelmeire csak fekete karik�s, m�lyen fekv� szemei vallottak, amelyekben olthatatlan t�z lobogott.

Most a f�lt�kenys�g em�sztette. K�nszenved�s volt, hogy nem tudta Flavie-val megszerettetni mag�t, de d�h sz�llta meg, ha arra gondolt, hogy m�snak adhatja mag�t. Csak hogy szabads�g�t fitogtassa, k�pes volt Fondettes-tel h�rbe hozni mag�t. Nantas teh�t �gy tett, mintha nem is foglalkozna vele, holott Flavie legr�videbb t�voll�te is pokoli k�nokat okozott neki. Ha nem f�lt volna att�l, hogy nevets�gess� v�lik, maga ment volna ut�na az utc�n. Ekkor jutott arra a gondolatra, hogy mellette tart valakit, akinek szolg�latait megv�s�rolja.

Chuin kisasszonyt megtartott�k a h�zban. A b�r� hozz� volt szokva. Egy�bk�nt t�l sokat tudott, semhogy meg lehetett volna szabadulni t�le. Egy ideig az volt a v�n le�ny terve, hogy visszavonul azzal a h�szezer frankkal, amelyet az esk�v�t k�vet� napon Nantas lefizetett neki. De k�ts�gk�v�l azt mondta mag�ban, hogy a h�z alkalmas lett arra, hogy a zavarosban hal�szhasson. �jabb alkalomra v�rt teh�t, mert �gy sz�m�tott, hogy m�g vagy h�szezer frankra van sz�ks�ge, ha meg akarja v�s�rolni sz�l�f�ldj�n, Roinville-ben a jegyz� h�z�t, amely fiatal kor�ban b�mulat�nak t�rgya volt.

Nantasnak nem kellett mag�t fesz�lyeznie a v�n le�ny el�tt, akinek �lszentesked�se m�r nem csalhatta meg. M�gis, mikor egy reggel dolgoz�szob�j�ba hivatta �s kertel�s n�lk�l azt k�v�nta t�le, hogy feles�ge legapr�bb cselekedeteir�l is t�j�koztassa, Chuin kisasszony l�tsz�lag felh�borodott �s azt k�rdezte, kinek n�zi �t.

- Ugyan, kisasszony, - mondta Nantas t�relmetlen�l - nagyon sietek, v�rnak. K�rem, v�gezz�nk.

Chuin kisasszony azonban semmir�l sem akart hallani, ha nem tartj�k be a kell� form�kat. Az volt az elve, hogy magukban cs�nya dolgok nincsenek, csak azokk� v�lnak, vagy megsz�nnek cs�ny�k lenni, aszerint, ahogy felt�lalj�k �ket.

- Nos, kisasszony, - folytatta Nantas - j� cselekedetr�l van sz�... F�lek, hogy feles�gem valami b�nat�t titkolja el�ttem. N�h�ny h�t �ta szomor�nak l�tom �s mag�ra gondoltam, hogy felvil�gos�t�st nyerjek.

- Sz�m�that re�m, - sz�lt a v�n le�ny anyai �radoz�ssal. - H� vagyok �rn�mh�z, mindent megtenn�k az � �s az �n becs�let��rt... Holnapt�l kezdve �rk�d�nk f�l�tte.

Nantas meg�g�rte, hogy megjutalmazza szolg�latai�rt. Chuin kisasszony eleinte megharagudott. Majd �gyesen arra k�nyszer�tette Nantast, hogy �llap�tson meg egy �sszeget: t�zezer frankot ad neki, ha forma szerinti bizony�t�kot szolg�ltat neki feles�ge j� vagy rossz magaviselet�r�l. Lassankint odajutottak, hogy tiszt�zt�k a dolgokat.

Ett�l fogva Nantas kevesebbet epekedett. H�rom h�nap m�lt el, nagy munk�ban volt, a k�lts�gvet�st k�sz�tette el�. A cs�sz�rral egyet�rt�leg jelent�keny m�dos�t�sokat vitt bele a p�nz�gyi rendszerbe. Tudta, hogy hevesen t�madj�k majd a k�pvisel�h�zban �s az adatok igen nagy sz�m�t kellett el�ker�tenie. Gyakran eg�sz �jszak�kon �t virrasztott. Ez elk�b�totta �s t�relmetlenn� tette. Ha Chuin kisasszonyt l�tta, r�viden megk�rdezte: Tud-e valamit? sok l�togat�st tett a feles�ge? nem id�z�tt e k�l�n�sebben bizonyos h�zakban? Chuin kisasszony r�szletes napl�t vezetett. Eddig azonban m�g csak jelent�ktelen t�nyeket szedett �ssze. Nantas kezdett megnyugodni, m�g a v�n le�ny n�ha szem�vel hunyorgatott �s azt hajtogatta, hogy tal�n nemsok�ra tud majd valami �js�got.

Chuin kisasszony j�l fontol�ra vette a dolgot. T�zezer frankkal nem tal�lta meg sz�mad�s�t, h�szezerre volt sz�ks�ge, hogy megv�s�rolhassa a jegyz� h�z�t. El�sz�r arra gondolt, hogy eladja mag�t a feles�gnek is, miut�n a f�rjnek m�r eladta mag�t. De ismerte az asszonyt, att�l f�lt, hogy az els� sz�ra elkergeti. M�r r�g�ta, miel�tt m�g ezzel a munk�val megb�zt�k, a saj�t sz�ml�j�ra k�mkedett ut�na, mert azt mondta mag�ban, hogy az urak b�nei teszik a szolg�k szerencs�j�t, de a becs�letnek abba a fajt�j�ba �tk�z�tt, amely ann�l szil�rdabb, mert b�szkes�gen alapul. Ball�p�se �ta Flavie minden f�rfira neheztelt. �gy h�t Chuin kisasszony mit sem rem�lhetett, egy napon azonban Fondettes-tel tal�lkozott, aki oly h�vvel k�rdez�sk�d�tt Flavie ut�n, hogy a v�n le�ny azonnal �szrevette az �r�lt v�gy�t, amellyel annak a percnek eml�k�t�l hajtva k�v�nta, amikor karjai k�zt tartotta �t. �s terve k�szen volt: egyszerre szolg�lni a f�rjet �s szeret�t, ez volt l�ngesz� kombin�ci�ja.

Minden kap�ra j�tt. Fondettes, aki most m�r rem�nytelen visszautas�t�sban r�szes�lt, eg�sz vagyon�t odaadta volna, hogy ism�t �v� legyen a n�, aki m�r az �v� volt. � volt az els�, aki Chuin kisasszonyn�l tapogat�dzott. Felkereste, az �rzelmest j�tszotta, esk�d�z�tt, hogy meg�li mag�t, ha nem seg�t neki. Nyolc nap m�lva, sok-sok �rzelmess�g �s h�z�doz�s ut�n ny�lbe�t�tt�k a dolgot: Fondettes t�zezer frankot fizet �s Chuin kisasszony valamelyik este elrejti �t Flavie szob�j�ban.

M�snap reggel Chuin kisasszony felkereste Nantast.

- Mire j�tt r�? - k�rdezte els�padva a f�rj.

De a v�n le�ny eleinte semmi hat�rozottat sem mondott. �rn�j�nek val�sz�n�leg viszonya van. S�t tal�lk�kat is ad.

- T�nyeket akarok, t�nyeket - ism�telte Nantas d�h�s t�relmetlens�g�ben.

V�gre Chuin kisasszony megnevezte Fondettes-et.

- Ma este feles�ge szob�j�ban lesz.

- J�l van, k�sz�n�m - dadogta Nantas.

�s egy mozdulattal elbocs�totta a nevel�n�t, f�lt, hogy el�rulja el�tte gyenges�g�t. Chuin kisasszonyt meglepte ez a hirtelen kitess�kel�s, de el is volt ragadtatva t�le, mert hossz� vallat�sra k�sz�lt el�, s�t m�r k�szenl�tben tartotta v�laszait is, nehogy belezavarodj�k. �gy h�t k�sz�nt �s b�natos arccal t�vozott.

Nantas fel�llt. Mihelyt mag�ra maradt, hosszan besz�lt.

- Ma este... az � szob�j�ban...

�s fej�hez emelte kezeit, mintha megroppant volna benne valami. Ez a tal�lka, itt a csal�di otthonban, r�m�t� szem�rmetlens�gnek t�nt fel el�tte. Nem t�rhetett ilyen s�rt�st. Hatalmas �klei �sszeszorultak, gyilkoss�gra gondolt d�h�ben. Pedig be kellett fejeznie egy munk�t. H�romszor is le�lt �r�asztala el�, majd �jra felkelt �s valami arra �szt�n�zte, hogy menjen fel azonnal feles�g�hez �s b�njon el vele. V�gre lek�zd�tte mag�t, visszat�rt munk�j�hoz, de esk�d�z�tt, hogy este megfojtja �ket. Ez volt a legnagyobb gy�zelem, amelyet valaha �nmaga f�l�tt aratott.

D�lut�n Nantasnak a cs�sz�r el� kellett terjesztenie a k�lts�gvet�s v�gleges tervezet�t. A cs�sz�r n�h�ny �szrev�tel�re a miniszter t�k�letes biztons�ggal adta meg a felvil�gos�t�sokat. De meg kellett �g�rnie, hogy munk�j�nak egy nagy r�sz�t m�dos�tja. M�snap kellett beny�jtani a javaslatot.

- Fels�g, �jjel elk�sz�l�k vele, - mondotta.

Hazat�r�s k�zben elgondolta: "�jf�lkor meg�l�m �ket, azt�n reggelig befejezhetem munk�mat."

Este, eb�d k�zben Danvilliers b�r� �ppen err�l a k�lts�gvet�si javaslatr�l besz�lt, amely nagy port vert fel. Nem helyeselte mindenben veje p�nz�gyi eszm�it, de nagyvonal�aknak, igen figyelemrem�lt�knak tartotta �ket. Mialatt a b�r�nak v�laszolt, Nantas t�bb �zben �gy �rezte, hogy feles�ge az � szem�re ir�nyozza pillant�sait. Mostan�ban gyakran n�zett re� �gy. Gyeng�ds�g nem volt tekintet�ben, egyszer�en hallgatta �t �s mintha arca m�g�tt olvasni igyekezett volna. Tal�n att�l f�l, hogy el�rult�k, gondolta Nantas. �gy h�t �sszeszedte mag�t, igyekezett eg�szen elfogulatlan lenni, sokat besz�lt, magasr�pt� gondolatokat fejezett ki �s v�g�l meggy�zte ap�s�t, aki meghajolt nagy esze el�tt. Flavie folyton r�n�zett �s egy pillanatig alig �szrevehet� l�gy kifejez�s suhant �t arc�n.

Eg�sz �jf�lig Nantas dolgoz�szob�j�ban �rt. Lassankint belemelegedett �s nem l�tezett sz�m�ra egy�b, csak ez a m�, ez a p�nz�gyi rendszer, amelyet sz�mtalan akad�lyon kereszt�l lassankint fel�p�tett. Mid�n az �ra �jf�lt �t�tt, �szt�nszer�en felemelte fej�t. M�ly cs�nd uralkodott a palot�ban. Hirtelen esz�be jutott minden, a h�zass�gt�r�s lappangott e hallgat�s �s s�t�ts�g m�ly�n. De csak nagy nehezen hagyta el karossz�k�t: habozva tette le toll�t �s indult az ajt� fel�, mintegy hogy engedelmeskedj�k r�gi akarat�nak, amelyet nem tal�lt meg t�bb�. Majd forr�s�g �nt�tte el arc�t, l�ng gy�lt ki szem�ben. �s felment feles�ge lakoszt�ly�ba.

Ezen az est�n Flavie kor�n elbocs�totta komorn�j�t. Egyed�l akart lenni. �jf�lig a kis szalonban maradt, amely h�l�szob�ja el�tt volt. Kereveten fekve k�nyvet vett el�, de a k�nyv minduntalan kiesett kezeib�l �s � r�vedez� szemmel elgondolkodott. Arca l�gy kifejez�st �lt�tt �s pillanatonk�nt s�padt mosoly suhant rajta v�gig.

Hirtelen felriadt. Kopogtattak.

- Ki az?

- Nyissa ki az ajt�t, - v�laszolt Nantes.

Oly nagy meglepet�s volt ez Flaviera n�zve, hogy g�piesen ajt�t nyitott. F�rje m�g soha sem jelent �gy meg n�la. D�lt arccal l�pett be, �tk�zben haragja �jra lobot vetett. Chuin kisasszony, aki a l�pcs�h�zban leste, f�l�be s�gta, hogy Fondettes m�r k�t �ra �ta ott van. �gy h�t nem is mutatott semmi k�m�letet.

- Asszonyom - mondotta, - f�rfi rejt�zik szob�j�ban.

Flavie nem v�laszolt azonnal, oly t�vol esett t�le a gondolat. V�g�l meg�rtette.

- �n megbolondult, uram - suttogta.

De Nantas nem �llt meg vitatkozni, hanem m�ris a szoba fel� indult. Ekkor Flavie egy ugr�ssal az ajt� el� �llt �s felki�ltott:

- Nem fog bemenni... Itthon vagyok �s megtiltom, hogy bemenjen!

B�szk�n kiegyenesedve �rizte az ajt�t. Egy darabig mindketten mozdulatlanak maradtak �s sz� n�lk�l farkasszemet n�ztek egym�ssal. Nantas, kiny�jtott nyakkal, el�retartott kezekkel, m�r-m�r az asszonyra vetette mag�t, hogy bemenjen.

- �lljon f�lre, - suttogta Nantas rekedt hangon. - Er�sebb vagyok mint �n, az�rt is bemegyek.

- Nem, nem megy be, nem akarom.

A f�rj �rj�ngve ism�telte:

- F�rfi van benn, f�rfi...

Az asszony arra sem m�ltatta, hogy meghazudtolja, csak v�llat vont. Majd mid�n Nantas m�g egy l�p�st tett el�re, �gy sz�lt:

- Nos, tegy�k fel, hogy f�rfi van odabenn, mit �rdekelheti ez �nt? H�t nem vagyok szabad?

Nantas �gy visszah�k�lt a sz�t�l, mintha arcul �t�tt�k volna. Val�ban, az asszony szabad volt. Hideg futott v�gig a h�t�n, tiszt�n �rezte, hogy feles�g�� a magasabb rend� szerep, m�g � csak beteg �s logik�tlan gyerek jelenet�t j�tssza el. Nem tartotta be a szerz�d�st, ostoba szenved�lye gy�l�letess� tette. Mi�rt is nem folytatta munk�j�t a dolgoz�szob�ban? Hal�losan els�padt, kimondhatatlan szenved�s �rz�se borult arc�ra. Mid�n Flavie �szrevette f�rje felindul�s�t, f�lre�llt az ajt�b�l �s szeme l�gy kifejez�st �lt�tt.

- N�zze meg, - mondta.

�s maga bel�pett a szob�ba, l�mp�val kez�ben, m�g Nantas a k�sz�b�n maradt. Egy k�zmozdulattal jelezte, hogy felesleges, hogy nem akar l�tni. Flavie azonban most m�r nem t�g�tott. Mid�n az �gyhoz �rt, felemelte a f�gg�ny�ket, amelyek m�g�l el�j�tt az ott rejt�z� Fondettes. Flavie �gy megd�bbent, hogy r�m�lt sikolt�sban t�rt ki.

- Igaz, - hebegte mag�nk�v�l - igaz, ez az ember itt volt... Nem tudtam r�la, �, �letemre esk�sz�m!

Majd akarat�nak megfesz�t�s�vel lecsillapodott, s�t szeml�tom�st megb�nta azt, hogy az el�bb menteget�zni pr�b�lt.

- Igaza volt, uram �s bocs�natot k�rek, - sz�lt Nantashoz �s igyekezett visszanyerni hideg hangj�t.

Ezalatt Fondettes nevets�gesnek �rezte mag�t. Ostoba arcot v�gott, sokat adott volna �rte, hogy a f�rj megharagudj�k. De Nantas hallgatott. Csak nagyon els�padt. Miut�n Fondettes-ra, majd Flavie-ra n�zett, meghajtotta mag�t az asszony el�tt �s csak ennyit mondott:

- Asszonyom, bocs�sson meg, �n szabad.

H�tat ford�tott �s kiment. Megszakadt benne valami, csak izmainak �s csontjainak g�pezete m�k�d�tt m�g. Mid�n �jra dolgoz�szob�j�ban volt, egyenesen odament egy fi�khoz, ahol revolver�t tartotta. Megvizsg�lta a fegyvert, majd, mintegy hogy forma szerint is lek�sse mag�t saj�t mag�val szemben, eg�sz hangosan �gy sz�lt:

- El�g volt, csakhamar meg�l�m magam.

Felcsavarta a hom�lyosan �g� l�mp�t, le�lt �r�asztal�hoz �s nyugodtan folytatta munk�j�t. A nagy csend k�zepette haboz�s n�lk�l fejezte be a megkezdett mondatot. A pap�rlapok szab�lyos egym�sut�nban teltek meg. K�t �ra m�lva, mid�n Flavie, aki kikergette Fondettes-et, mez�tl�b lej�tt hallgat�zni a dolgoz�szoba ajtaj�hoz, csak a toll serceg�s�t hallotta. Ekkor lehajolt �s ben�zett a kulcslyukon, Nantas ugyanazzal a nyugalommal �rt m�g mindig, arca a munka b�k�j�t �s megel�ged�s�t fejezte ki, m�g a l�mpa egy sugara a mellette fekv� revolver cs�v�re esett.

�T�DIK FEJEZET

A palota kertj�vel t�szomsz�dos h�z, amelyet Nantas ap�s�t�l megv�s�rolt, most az � tulajdon�ban volt. Csupa szesz�lyb�l nem engedte meg, hogy b�rbe adj�k a sz�k manzard szob�t, ahol P�rizsba val� �rkez�se ut�n k�t h�napon �t k�szk�d�tt a nyomor�s�ggal. Mi�ta annyira meggazdagodott, t�bb �zben sz�ks�g�t �rezte annak, hogy felmenjen �s n�h�ny �r�ra oda bez�rk�zz�k. Ott szenvedett, ott akart diadalmaskodni. Ha valami akad�llyal tal�lkozott, sz�vesen gondolkodott ott �s jutott �lete nagy elhat�roz�saihoz. Ism�t azz� v�lt ott, aki azel�tt volt. Most mid�n az �ngyilkoss�g elker�lhetetlen volt, itt, ebben a manzard szob�ban akart meghalni.

Nantas csak reggel nyolc �ra t�jt fejezte be munk�j�t. Att�l f�lt, hogy elnyomja a f�radts�g �s hideg v�zben megmosdott. Majd egym�sut�n t�bb hivatalnokot hivatott �s utas�t�sokat adott nekik. Mid�n titk�ra meg�rkezett, tan�cskozott vele: a titk�rnak r�gt�n el kellett vinnie a k�lts�gvet�si javaslatot a Tuileriesbe �s kell� magyar�zatokkal kell szolg�lnia, ha a cs�sz�r �jabb �szrev�teleket tenne. Nantas most m�r azt hitte, hogy mindennek eleget tett. Rendben hagy h�tra mindent, nem megy el �gy, mint egy megt�bolyodott vagyonbukott ember. V�gre �nmag�� volt, rendelkezhetett maga f�l�tt, an�lk�l, hogy �nz�ssel vagy gy�vas�ggal v�dolhatt�k volna.

Kilencet �t�tt az �ra. Itt volt az id�. Mid�n azonban dolgoz�szob�j�b�l t�vozott �s mag�val vitte revolver�t, m�g egy utols� keser�s�get kellett lenyelnie. Chuin kisasszony jelentkezett, hogy felvegye az �g�rt t�zezer frankot, Nantas kifizette �s el kellett t�rnie a n� bizalmaskod�s�t. Any�skodott, szinte �gy b�nt vele, mint egy n�vend�kkel, aki sikert �rt el. Ha m�g habozott volna, ez a sz�gyenletes cinkoss�g meger�s�tette volna az �ngyilkoss�g sz�nd�k�ban. Gyorsan felment �s siets�g�ben az ajt�ban felejtette a kulcsot.

Semmi sem v�ltozott meg. A pap�rk�rpiton m�g ugyan azok a szakad�sok voltak, ott volt m�g az �gy, asztal �s sz�k, amelyek az �cska szeg�nys�g szag�t terjesztett�k. Nantas egy pillanatig besz�tta ezt a leveg�t, amely egykori k�zdelmeire eml�keztette. Majd az ablakhoz k�zeledett �s P�rizsnak ugyanazt a l�tk�p�t l�tta meg, a palota f�it, a Szajn�t, a k�partokat, a jobbpart eg�sz sark�t, a h�zak t�mkeleg�vel, eg�szen a P�re-la-Chaise messzes�g�ig.

A revolver a rozoga asztalon keze �gy�ben fek�dt. Nantas most m�r nem sietett, biztos volt benne, hogy nem j�n fel senki �s zavartalanul meg�lheti mag�t. Elgondolkodott �s azt mondta mag�ban, hogy most ugyanazon a ponton van mint egykor �s az �ngyilkoss�g sz�nd�ka ugyanarra a helyre hozta vissza. Egy este m�r meg akarta mag�t �lni ezen a helyen, de akkor oly szeg�ny volt, hogy nem v�s�rolhatott mag�nak pisztolyt, csak az utca k�vezete �llt rendelkez�s�re, de hiszen a hal�l �pp�gy el�ri ott. Ilyk�ppen az �letben csak a hal�l az, ami nem csal, ami mindig biztosnak �s k�sznek mutatkozik. Nantas csak a hal�lt l�tta megb�zhat�nak, hi�ba n�zett k�r�l, minden eloszlott alatta, csak a hal�l maradt meg bizonyosnak. �s megb�nta, hogy t�z �vvel tov�bb �lt kellet�n�l. Az az �lm�ny, amelyen kereszt�l ment, mialatt gazdags�gra �s hatalomra emelkedett, gyerekesnek t�nt fel el�tte. Mire j� az akaratnak ez az �rv�nyes�t�se, mire j� annyi er� kifejt�se, holott az akarat �s er� igaz�n nem minden? El�g volt egy szenved�ly ahhoz, hogy megsemmis�tse, ostob�n beleszeretett Flavie-ba �s az �p�let, amelyet emelt, recsegett, �sszeomlott mint egy k�rtyav�r, amelyet egy egy�nnek lehelete eld�nt. Mily nyomor�s�gos ez, hasonl� az iskol�s gyerekhez, aki alatt almalop�s k�zben let�rik az �g �s �gy azzal v�sz el, amivel v�tkezett. Az �let butas�g, a fels�bbrend� emberek �ppoly k�znapi m�don fejezik be p�lyafut�sukat, mint az ostob�k.

Nantas felvette az asztalr�l revolver�t �s megt�lt�tte. E v�gs� pillanatban egy utols� f�j� gondolat villant fel benne. Mily nagy dolgokat hozott volna l�tre, ha Flavie meg�rtette volna! Azon a napon, amikor nyak�ba borult volna �s azt mondta volna neki: "Szeretlek!" azon a napon megtal�lta volna az emelty�t, hogy felemelje a vil�got. �s utols� gondolata az er� megvet�se volt, hiszen az er�, amelynek mindent meg kellett volna adnia, nem adhatta meg neki Flavie-t.

Felemelte a fegyvert. Gy�ny�r� reggel volt. A kit�rt ablakon �t behatolt a napf�ny �s szinte megfiatal�totta a manzard szob�t. A t�volban P�rizs elkezdte az �ri�si v�ros napi munk�j�t. Nantas homlok�hoz illesztette a pisztoly cs�v�t.

De hirtelen felpattant az ajt� �s Flavie l�pett be. Egy mozdulattal f�lre�t�tte a fegyvert �s a goly� a mennyezetbe f�r�dott. Egym�sra n�ztek. Flavie �gy lihegett, hogy nem b�rt besz�lni. V�gre most el�sz�r tegezte Nantast �s megtal�lta a sz�t, amelyre az v�rt, az egyed�li sz�t, amely r�vehette, hogy tov�bb �ljen:

- Szeretlek! - ki�ltott a f�rfi nyak�ba borulva, zokogva, b�szkes�g�b�l, eg�sz megh�d�tott l�ny�b�l el�t�r� vallom�ssal, - szeretlek, mert er�s vagy!

(V�ge)

A V�R

ELS� FEJEZET

Vajmi sok volt m�r a sugarakb�l, vir�gokb�l, illatokb�l. Nem f�radt�l m�g bele, Ninon, ez �r�k�s tavaszba? Mindig csak szeretni, mindig a tizenhat�ves kor �lm�t �nekelni. Est�nk�nt m�r elalszol, rossz le�ny, ha hosszan elmes�lem neked a r�zsa kac�rkod�s�t �s a szitak�t� h�tlenked�s�t. Nagy szemeidet lehunyod az unalomt�l �s �n, aki m�r nem mer�thetek bel�l�k ihletet, dadogva hasztalan keresem a kibonyol�t�st.

Majd megmutatom �n a te lusta szempill�idnak, Ninon. Oly rettent� mes�t mondok ma neked, hogy egy h�tig be nem hunyod a szemedet. Hallgass ide. Hossz� mosoly ut�n j�l esik a r�m�let.

M�SODIK FEJEZET

N�gy katona, a gy�zelem est�j�n, a csatat�r egy elhagyott zug�ban t�borozott. Lesz�llt a s�t�t �s �k v�gan lakm�roztak a halottak k�zepette.

A f�ben �lve a t�z k�r�l, b�r�nyszeleteket s�t�ttek, melyeket azt�n m�g eg�sz v�resen k�lt�ttek el. A zsar�tnok v�r�s f�nye hat�rozatlanul vil�g�totta meg �ket, �s �ri�si �rnyaik messze elny�ltak. Id�nk�nt halv�ny f�nyfoltok villantak fel a mellett�k hever� fegyvereken �s ilyenkor a hom�lyban embereket lehetett l�tni, kik nyitott szemekkel aludtak.

A katon�k hossz�akat �s harsog�n nevettek, a n�lk�l, hogy l�tn�k a tekinteteket, melyek re�juk szegez�dtek. Kem�ny nap volt. Nem tudv�n, hogy mit hoz nekik a holnap, �r�ltek az �letnek �s a pillanat pihen�j�nek.

Az �j �s a Hal�l sz�lldosott a csatat�r felett �s nagy sz�rnyaik megzizegtett�k a csendet �s a borzalmat.

A vacsor�val v�gezv�n, Gneuss �nekelni kezdett. Cseng� hangja megt�rt a komor �s vigasztalan l�gben; �neke, mely vid�m volt az ajk�n, zokogva olvadt a visszhangba. A katona, csod�lkozva e hangokon, melyek sz�j�b�l j�ttek �s amelyeket nem ismert, m�g hangosabban �nekelt, mikor a hom�lyb�l egy rettenetes ki�lt�s has�tott a leveg�be.

Gneuss elhallgatott, mintha rosszull�t fogta volna el. Sz�lt Elbergnek:

- Eredj csak, n�zd meg, melyik holttest �bredt fel?

Elberg fogott egy l�nggal �g� fadarabot �s ment. T�rsai p�r pillanatig k�vethett�k tekintet�kkel a f�klya f�ny�n�l. L�tt�k, ahogy lehajol, k�rdezgeti a halottakat, kardj�val piszk�lja a bokrokat. Azut�n elt�nt.

- Cl�rian, - sz�lt Gneuss kis hallgat�s ut�n, - a farkasok �l�lkodnak ma este: menj, n�zz ut�na bar�tunknak.

�s Cl�rian is belet�nt a s�t�tbe.

Gneuss �s Flem, belef�radva a v�rakoz�sba, a f�lig elaludt t�z mellett elny�lva beburkol�ztak k�peny�kbe. Szemeik lehuny�dtak, mikor ism�t az a rettent� ki�lt�s s�v�tett el fej�k felett. Flem n�m�n fel�llt �s nekiindult a hom�lynak, mely k�t bajt�rs�t elnyelte.

Gneuss most egyed�l maradt. F�lelem fogta el, f�lt ett�l a fekete �rv�nyt�l, melyben hal�lh�rg�s bujdokolt. Sz�raz f�vet vetett a par�zsra, azt rem�lve, hogy a t�z vil�goss�ga eloszlatja r�m�let�t. A l�ng felcsapott, v�rsz�n�en, a talajt sz�les vil�gos k�r tette l�that�v� e k�rben fantasztikusan l�ngoltak a bokrok �s a halottakat, kik �rny�kukban aludtak, mintha l�thatatlan kezek r�ncig�lt�k volna.

Gneuss megijedt a vil�goss�gt�l. Sz�th�nyta a meggyulladt �gakat, re�juk taposva eloltotta azokat. Ahogy �jra be�llt a hom�ly, m�g s�lyosabban �s m�g s�r�bben, megreszketett a f�lelemt�l, hogy �jra hallani fogja a hal�lord�t�st. Le�lt, majd felkelt, hogy ki�ltson t�rsainak. Hangj�nak harsog�sa megr�m�tette; f�lt, hogy mag�ra vonta a holttestek figyelm�t.

Felj�tt a hold �s Gneuss megrettenve l�tta, hogy halov�ny f�nysug�r siklik a csatat�ren. Az �jszaka most m�r nem takarta el ennek borzalm�t. A feld�lt, roncsokkal �s halottakkal behintett s�ks�g vil�goss�gb�l sz�tt szemfed�vel bor�tva terjengett a tekintet el�tt; �s e vil�goss�g, mely nem a nappal volt, megvil�g�totta a s�t�ts�get, an�lk�l, hogy eloszlatta volna annak n�ma borzalmait.

Gneuss verejt�kes homlokkal �llt �s arra gondolt, felmegy a dombra, hogy eloltsa az �jszak�k halv�ny sz�v�tnek�t. Azt k�rdezte mag�t�l, mire v�rnak a halottak, hogy felkeljenek �s k�r�lseregelj�k, most, mikor m�r l�tj�k. Mozdulatlans�guk szorong�ssal t�lt�tte el; valami sz�rny�s�gest v�rva, behunyta a szemeit.

�s ahogy �gy �llt, bal sark�n valami langyos melegs�get �rzett. Lehajolt �s egy kis v�rpatakot pillantott meg, mely l�bai alatt folydog�lt. A patak, kavicsr�l kavicsra sz�kkenve, vid�m mormol�ssal folyt; kil�pett a hom�lyb�l, megcsillant a holdsug�rban, hogy tovairamodjon �s visszat�rjen a hom�lyba; azt lehetett volna mondani, hogy valami fekete pikkely� k�gy�, melynek gy�r�i v�gn�k�l siklanak �s k�vetik egym�st. Gneuss h�tral�pett, a n�lk�l, hogy be tudta volna hunyni a szemeit; valami rettenetes fesz�l�s t�gra nyitva tartotta azokat, egyenesen a v�res �rra szegezve.

L�tta, ahogy ez lassan dagadozik, kisz�lesedik medr�ben. A patakb�l foly� lett, lass� �s b�k�s foly�, melyet egy gyermek is k�nny�szerrel �tugorhatott volna. A foly� rohan� �radatt� v�ltozott �s tompa z�g�ssal v�gtatott a talajon, v�r�sl� habot t�rva a parton. A rohan� �radatb�l folyam lett, �ri�si folyam.

E folyam holttesteket sodort mag�val �s borzalmas csoda volt, ahogy ez a v�r oly b�s�gben �ml�tt a sebekb�l, hogy halottakat g�rgetett.

Gneuss egyre h�tr�lt a n�vekv� �radat el�l. M�r nem l�tta a t�ls� partot, �gy t�nt fel neki, hogy a v�lgy t�v� v�ltozott.

Egyszerre sziklafalat �rt a h�t�val; meg kellett �llnia a menek�l�sben. �rezte, hogy a hull�m a t�rd�t verdesi. A halottak, kiket az �r mag�val sodort, bel�je �t�dtek; mindegyik sebhely�k egy-egy sz�j volt, mely g�nyolta r�m�let�t. A s�r� tenger csak dagadt, egyre dagadt; most m�r cs�p�je k�r�l zokogott. Gneuss v�gs� er�fesz�t�ssel fel�gaskodott, belekapaszkodott a szikla hasad�kaiba; a szikla lev�lt, Gneuss visszaesett �s az �r elbor�totta a v�llait.

A s�padt �s komor hold n�zte a tengert, melyben sugarai visszf�ny n�lk�l aludtak ki. A vil�goss�g fent lebegett a l�gben. A roppant ter�t�, csupa hom�ly �s zajg�s, valamely m�lys�g t�tong� ny�l�s�nak l�tszott.

Az �r emelkedett, emelkedett; habj�val v�r�sre festette Gneuss ajkait.

HARMADIK FEJEZET

Hajnalban Elberg vissza�rkezve, fel�bresztette Gneusst, ki fej�t egy k�v�n nyugtatva aludt.

- Bar�tom, - sz�lt, - elt�vedtem a bokrok k�z�tt. Ahogy egy fa t�v�ben le�ltem, meglepett az �lom �s lelkem szemei el�tt k�l�n�s jelenetek vonultak el, melyeknek a fel�bred�s se tudta szerte�zni az eml�k�t.

A vil�g m�g gyermekkor�ban volt. Az �g roppant mosolynak l�tszott. A m�g sz�z f�ld tiszta meztelens�g�ben t�rult ki m�jus sugarainak. A f�sz�l, mely z�ldellt, nagyobb volt, mint amekkora a legnagyobb t�lgyf�nk: a f�k nek�nk ismeretlen lombokat s�toros�tottak a leveg�be. A nedv sz�lesen �ml�tt a vil�g ereiben �s oly b�ven �radt, hogy nem �rve be a n�v�nyekkel, be-becsorgott a szikl�k belsej�be �s �letet adott nekik.

A t�j nyugodtan �s sug�rz�an ter�lt el. A szent term�szet fel�bredt. Mint a gyermek, ki reggelenk�nt t�rdre borul �s megk�sz�ni Istennek a vil�goss�got, az �g fel� �rasztotta �sszes illatait, �sszes dalait, �that� illatokat, mondhatatlan dalokat, melyeket �rz�keim alig tudtak elviselni, annyira isteni benyom�st tettek.

A szel�d �s term�keny f�ld f�jdalom n�lk�l sz�lt. A gy�m�lcsf�k mindenfel� vadon teny�sztek, az utakat gabonamez�k szeg�lyezt�k, mint ma a csal�n. A leveg�ben �rezni lehetett, hogy az emberi verejt�k m�g nem vegy�lt az �g lehelet�be. Isten egymaga dolgozott gyermekei�rt.

Az ember, mik�nt a mad�r, a gondvisel�s adta t�pl�l�kb�l �lt. Istent �ldva szedte a gy�m�lcs�t a f�r�l, a forr�s viz�t itta, est�nk�nt lombfed�l alatt szunnyadt el. Ajkai irt�ztak a h�st�l; nem ismerte a v�r �z�t, csak azok az �telek �zlettek neki, melyeket a harmat �s a napf�ny k�sz�tett lakom�ira.

�gy volt, hogy az ember �rtatlan maradt �s �rtatlans�ga kir�lly� kente a teremt�s t�bbi l�nye felett. Minden csupa egyet�rt�s volt. Valami, nem tudom micsoda feh�rs�g volt a vil�gon, valami magasztos b�ke ringatta a v�gtelens�gben. A madarak sz�rnya, nem menek�l�s c�lj�b�l csapdosott; az erd�k nem rejtegettek menhelyeket a s�r�ben. Isten �sszes teremtm�nyei a napvil�gban �ltek, egyetlen n�pet alkottak �s csak egy t�rv�ny�k volt, a j�s�g.

�n mendeg�ltem e teremtm�nyek k�z�tt, a term�szet k�zepette. �reztem, hogy er�sebb� �s jobb� v�ltam. Keblem hosszan sz�vta mag�ba az �g leveg�j�t. Hogy d�gletes szeleinket odahagytam egy tiszt�bb vil�g e szell�i�rt, az a gy�ny�r�s�ges �rz�sem volt, mint a b�ny�sznak, mikor felj�n a szabad leveg�re.

Ahogy az �lmok angyala m�g egyre csak ringatott, �me, lelkem mit l�tott egy erd�ben, ahova elvet�d�tt.

K�t ember ment egy sz�k �sv�nyen, mely elveszett a lombok alatt. El�l ment a fiatalabb; a gondtalans�g �nekelt az ajk�n; tekintete cir�gatva simogatott minden f�sz�lat. N�ha h�trafordult, hogy re�mosolyogjon t�rs�ra. Nem tudom, micsoda ny�jass�gr�l re�ismertem, hogy ez testv�rnek volt a mosolyg�sa.

A m�sik ember ajka �s szeme komor �s n�ma volt. Gy�l�lk�d� tekintettel lesett az ifj� nyak�ra, meggyors�tva l�pteit �s meg-megbotolva m�g�tte. Mintha �ldozatot �ld�z�tt volna, aki nem menek�l.

L�ttam, amint let�r egy fat�rzset, melyet durv�n hus�ngg� nyesett. Azut�n f�lve, hogy t�rsa elt�nik, ut�na szaladt, h�ta m�g�tt rejtegetve fegyver�t. A fiatalember, ki le�lt, hogy bev�rja, k�zeledt�re felkelt, megcs�kol� a homlok�t, mintha hossz� t�voll�t ut�n tal�lkozott volna vele.

�jra elindultak. A nap lesz�ll�ban volt. A gyermek, a t�volban, az erd� v�gs� t�rzsei k�z�tt megpillantva egy, a nap b�cs�z�s�t�l s�rga domb gyeng�d k�rvonalait, meggyors�totta l�pteit. A s�t�t arc� ember azt hitte, hogy szalad el�le. F�lemelte a hus�ngot.

Ifj� fiv�re h�trafordult. Vid�m biztat� sz� volt az ajk�n. A hus�ng �sszez�zta arc�t �s a v�r kil�vellt.

A f�sz�l, melyre az els� cs�pp re�hullott, irt�zva r�zta le azt a f�ldre. A f�ld reszketve, megr�m�lve beitta e cs�ppet; az undor hosszan elny�l� ki�lt�sa t�rt ki kebl�b�l �s az �sv�ny homokja v�res tajt�kban l�kte ki mag�b�l a sz�rny�s�ges italt.

Az �ldozat ki�lt�s�ra l�ttam, amint a r�m�let szel�t�l �zve, a teremtm�nyek szerteszaladtak. Sz�tfutottak a vil�gban, ker�lve a j�rt utakat; keresztutakra �lltak �s az er�sebbek megt�madt�k a gyeng�bbeket. L�ttam, amint f�lrevonulva csiszolt�k horgaikat �s �les�tett�k karmaikat. A teremt�s nagy �ton�ll�sa megkezd�d�tt.

�s most elvonult el�ttem az �r�k�s menek�l�s. A karvaly lecsapott a fecsk�re, a fecske r�pt�ben elkapta a legyet, a l�gy re�sz�llott a holttetemre. A herny�t�l az oroszl�nig minden teremtm�ny fenyegetve �rezte mag�t. A vil�g beleharapott a fark�ba �s �r�kk� falta mag�t.

Maga a term�szet is, megsz�llva a borzalomt�l, hossz� g�rcsrohamba esett. A l�that�r tiszta vonalai megt�rtek. A hajnalokat �s a napnyugt�kat v�res fellegek k�s�rt�k; a vizek �r�k fokoz�ssal rohantak �s a f�k, �ssze-vissza csavarva �gaikat, minden �vben a f�ldre hullatt�k hervadt leveleiket.

NEGYEDIK FEJEZET

Ahogy Elberg elhallgatott, megjelent Cl�rian. Le�lt k�t bajt�rsa k�z� �s �gy sz�lt hozz�juk:

- Nem tudom, l�ttam-e, vagy pedig �lmodtam, amit el fogok mondani, annyira val�s�g volt az �lom �s annyira �lomnak t�nt fel a val�s�g.

Ott leltem magamat egy �ton, mely �tszelte a vil�got. V�rosok �lltak a ment�ben �s a n�pek rajta j�rtak utaz�saikban.

L�ttam, hogy a k�vei feket�k. L�baim megcs�sztak �s felismertem, hogy a k�vek v�rt�l feket�k. Az �t sz�less�ge ir�ny�ban k�tfel�l lejt�s volt; k�zep�n patak folyt, mely v�r�s �s s�r� vizet g�rgetett.

K�vettem ez utat, melyen ny�zsg�tt a t�meg. Csoportt�l csoporthoz mentem is n�ztem, hogy vonul el el�ttem az �let.

Itt ap�k �ldozt�k fel le�nyaikat, kiknek v�r�t oda�g�rt�k valamely sz�rny�s�ges istennek. A sz�ke fejek lehajoltak a k�s al�, els�padva a hal�l cs�kj�t�l.

Amott remeg� �s b�szke sz�zek �lt�k meg magukat, hogy megmenek�ljenek gyal�zatos �lel�sekt�l �s a sir feh�r �lt�ny��l szolg�lt sz�zess�g�knek.

T�volabb szerelmesek haltak meg cs�kok k�z�tt. Volt, aki elhagyattat�s�t siratva, a parton lehelte ki lelk�t, tekintet�t a habokra f�ggesztve, melyek tovasodort�k a sz�v�t; egy m�sik, kit szerelmes�nek karjai k�z�tt �ltek meg, �tkarolta annak a nyak�t, �r�k �lel�sben forrva �ssze vele.

M�g arr�bb a s�t�ts�gbe �s a nyomorba belef�radt emberek elbocs�tott�k lelk�ket, hogy megtal�ljon egy jobb vil�got, melyet itt a f�ld�n hasztalan kerestek.

A kir�lyok l�ba minden�tt v�res nyomokat hagyott a k�veken. Az egyik fiv�r�nek, a m�sik n�p�nek, megint m�sik Isten�nek v�r�ben tiport. A porban v�r�sl� l�pteik l�tt�ra a n�pek azt mondt�k: kir�ly j�rt erre.

A papok le�lt�k az �ldozatokat, azut�n but�n a g�z�lg� belek f�l� hajolva, azt �ll�tott�k, hogy az �g titkait olvass�k benn�k. Ruh�ik alatt kardot viseltek �s a h�bor�t hirdett�k Isten�k nev�ben. Szavaikra a n�pek egym�snak rontottak �s elem�sztett�k egym�st a k�z�s Atya dics�s�g�re.

Az eg�sz emberis�g r�szeg volt; d�ngette a falakat, hempergett az ut�latos s�rt�l szennyes k�veken. Behunyt szemmel, k�t k�zre fogott k�t�l� karddal csapdosott az �jszak�ban �s �ld�k�lt.

A m�sz�rl�s nedves lehelete lengett a t�meg felett, mely a messzes�gben valami r�t k�dbe veszett. Futott a r�m�let hev�let�ben �s mind d�h�sebb ord�toz�ssal vetette mag�t a tombol�sba. L�bbal tiporta azokat, akik elestek �s a v�gs� csepp v�rt is kinyomta a sebekb�l. Lihegett a d�ht�l �s �tkozta a holttestet, melyb�l m�r nem tudott panaszt kit�pni.

A f�ld ivott, moh�n; gyomra m�r nem undorodott a cs�p�s folyad�kt�l. Mint akit a r�szegs�g elaljas�tott, nyelte a sepr�t.

Meggyors�tottam l�pteimet, sietve, hogy m�r ne l�ssam testv�reimet. A fekete �t mindegyre ugyanoly sz�lesen terjengett; a patak, melyet k�vettem, mintha valami ismeretlen tengerbe h�mp�ly�gtette volna a v�res �radatot.

�s ahogy mentem, a term�szet mind komorabb� �s szigor�bb� v�ltozott. A s�ks�g kebel�t m�ly szakad�kok t�pt�k fel. Sziklat�mb�k kop�r dombokra �s s�t�t v�lgyekre osztott�k a talajt. A dombok n�vekedtek, a v�lgyek egyre m�ly�ltek; a k�b�l hegy lett, a bar�zda m�lys�gg� v�ltozott.

Sehol semmi lomb, m�g moha se; kietlen szikl�k, melyek feje kifeh�redett a napt�l, a l�buk hom�lyos �s s�t�tbe mer�lt. Az �t e szikl�k k�z�tt vonult, hal�los n�mas�gban.

V�gre hirtelen bekanyarodott �s �n s�ri t�jon leltem magamat.

N�gy hegy, mely neh�zkesen egym�snak t�maszkodott, roppant medenc�t form�lt. Meredek �s sima oldalaik, melyek mint egy cyclopsi v�ros falai magasodtak fel, a helyet �ri�si k�tt� v�ltoztatt�k, melynek sz�less�ge kit�lt�tte a l�that�rt.

�s e k�t, melybe a patak bele�ml�tt, tele volt v�rrel. A s�r� �s nyugodt tenger lassan dagadt a m�lys�gb�l. Aludni l�tszott szikla�gy�ban. Az �g b�borfelh�kben t�kr�zte a sz�n�t.

Ekkor meg�rtettem, hogy ide folyik minden v�r, amit az er�szak kiontott. Az els� gyilkoss�gt�l fogva minden seb ebbe az �rv�nybe s�rta k�nnyeit �s a k�nnyek oly b�s�gben �ml�ttek bel�je, hogy az �rv�ny megtelt t�l�k.

- Az �jjel, - sz�lt Gneuss, - l�ttam egy zuhatagot, mely ebbe az �tkozott t�ba sietett.

- Borzalomt�l megsz�llva, - folytatta Cl�rian, - odamentem a perem�hez �s tekintetemmel m�regettem az �radat m�lys�g�t. Tompa morajl�s�b�l megismertem, hogy leterjed a f�ldnek eg�szen a k�zep�ig. Azut�n, ahogy pillant�somat a falakra emeltem, l�ttam, hogy az �r el�ri a cs�csokat. A m�lys�g hangja �gy ki�ltott fel�m: "Az �r, mely emelkedik, mindegyre emelkedni fog �s el�r a tet�kig. M�g tov�bb fog emelkedni �s akkor a sz�rny� medenc�b�l kiszabadult folyam re�z�dul a s�ks�gokra. A hegyek, belef�radva az �radattal val� k�zdelembe, �sszeomlanak. Az eg�sz t� kiz�dul �s el�nti a vil�got. Ekk�nt lesz, hogy az emberek, kik sz�letni fognak, az ap�ikt�l kiontott v�rbe fulladva halnak meg."

- Az id� hamarosan elj�n, - sz�lt Gneuss; - az �jjel m�r magasak voltak a hull�mok.

�T�DIK FEJEZET

A nap m�r kelt, mikor Cl�rian befejezte �lm�nak elbesz�l�s�t. �szak fel�l a reggeli sz�l trombitaharsog�s hangj�t hozta. .jelad�s volt, mely a z�szl� k�r� gy�jt�tte a s�ks�gon sz�tsz�r�dott katon�kat.

A h�rom bajt�rs fel�llt �s szedte a fegyvereit. T�voztak, v�gs� pillant�st vetve a kialudt t�zre, mikor l�tt�k, hogy a magas f�ben futva k�zeledik fel�j�k Flem. L�bai feh�rek voltak a port�l.

- Bar�taim, - sz�lt, - nem tudom, honnan j�v�k, oly sebesen szaladtam. Hossz� �r�kon �t l�ttam a f�k zil�lt sor�t futni ut�nam. L�pteim nesze addig ringatott, m�gnem lehunytam szempill�imat �s folyton szaladva, a n�lk�l, hogy iramod�som meglass�bbodott volna, k�l�n�s �lmot �lmodva aludtam.

Elhagyott dombon leltem magamat. Izz� nap t�z�tt le a nagy szikl�kra. Ak�rhova l�ptem, �gette a l�bomat. Siettem fel�rni a cs�csra.

�s ahogy meggyors�tottam ugr�saimat, megpillantottam egy embert, ki lassan haladt felfel�. T�viskoszor� volt a fej�n; s�lyos teher nyomta a v�llait, v�res verejt�k �ml�tt el az arc�n. K�nosan v�nszorgott, minden l�p�sn�l ingadozva.

A talaj forr� volt, nem b�rtam az �get�s�t; felm�sztam, hogy egy fa alatt, a domb tetej�n v�rjam be, am�g oda�r. Ekkor l�ttam, hogy keresztet cipel. Koszor�j�r�l, s�rfoltos b�borruh�j�r�l azt v�ltem, hogy valami kir�ly �s nagyon �r�ltem szenved�s�nek.

Nyom�ban katon�k haladtak �s l�ndzs�ik vas�val noszogatt�k, hogy szapor�bban l�pjen. A legmagasabb szikl�ra �rve megfosztott�k ruh�it�l �s re�fektett�k a gy�szos faalkotm�nyra.

Az ember szomor�an mosolygott. Kezeit kit�rt tenyerekkel tartotta oda a h�h�roknak; a szegek k�t v�res lyukat �t�ttek rajtuk. Azut�n �sszetette, egym�son keresztbe helyezte l�bait �s egy szeg is el�g volt.

Hanyatt fekve hallgatott �s n�zte az eget. K�t k�nnycsepp lassan v�gigfolyt az arc�n, k�nnycseppek, melyeket nem �rzett �s amelyek beleolvadtak ajkai megad� mosoly�ba.

A keresztet fel�ll�tott�k, a test s�lya r�mesen megn�vesztette a sebeket �s hallottam, ahogy t�rtek a csontok. A megfesz�tett emberen hossz� borzong�s futott v�gig. Azut�n �jra az eget szeml�lte.

�n csak n�ztem. L�tva nagys�g�t a hal�lban, azt mondtam magamban: "Ez az ember nem kir�ly."

�s ekkor megsajn�ltam �s ki�ltottam a katon�knak, hogy sz�rj�k �t a sz�v�t.

A kereszten kis mad�rka �nekelt. �neke szomor� volt �s �gy hangzott a f�lembe, mint egy zokog� sz�znek a szava.

A v�r festi a l�ngot, - mondta, - a v�r b�borba vonja a vil�got, a v�r v�r�s�ti a felleget. Lesz�lltam a homokra, l�baim v�resek lettek; s�roltam a t�lgy �gait, sz�rnyaim v�resek lettek.

Tal�lkoztam egy igazzal, k�vettem. Megf�r�dtem a forr�sban �s ruh�m tiszta volt. �nekem ezt mondta: �rvendezzetek tollaim: ennek az embernek a v�llain nem szennyez be t�bb� benneteket a gyilkoss�g es�je.

�nekem ma ezt mondja: S�rj, Golgotha mad�rk�ja, sirasd bepiszkolt ruh�dat, mely annak a v�r�t�l foltos, ki menhelyet tartogatott sz�modra kebl�ben. Az�rt j�tt, hogy visszaadja a feh�rs�get a mad�rk�knak �s hajh! az emberek k�nyszer�tik, hogy sebei harmat�val �ztasson.

"Rettegek �s siratom bepiszkolt ruh�mat. Hol tal�lom, �h! J�zus! testv�redet, hogy megnyissa el�ttem gyolcsruh�j�t! Ah! szeg�ny mester, mely fiad fogja megmosni tollaimat, melyeket v�red veresre festett?"

A megfesz�tett ember hallgatta a mad�rk�t. A hal�l lehe remegtette szemh�jait; ajkai vonaglottak a hal�lk�zdelemben. Tekintet�t szel�d szemreh�ny�ssal emelte a mad�rra; mosolya sug�rzott, mint a rem�nys�g.

�s most hangos ki�lt�s t�rt ki bel�le. Feje lehanyatlott a kebl�re �s a mad�rka, zokog�sba ragadva, elsz�rnyalt. Az �g els�t�tedett, a f�ld megremegett a hom�lyban.

�n egyre csak szaladtam �s aludtam. Elj�tt a hajnal, a v�lgyek fel�bredtek, nevet�n a reggeli p�r�zatban. Az �jszakai vihar der�ltebb� tette az eget, duzzadtabb� a z�ld leveleket. Azonban az �sv�nyt ugyan azok a t�visek szeg�lyezt�k, melyek este megv�reztek; l�baim alatt ugyan azok a kem�ny �s �les kavicsok g�r�gtek; ugyan azok a k�gy�k k�sztak �s fenyegettek a bokrokban. Az igaznak v�re bele�ml�tt a v�n vil�g ereibe, a n�lk�l, hogy visszaadta volna neki ifj�kor�nak �rtatlans�g�t.

A mad�rka elsz�llt a fejem f�l�tt �s ezt ki�ltotta:

- Hi�ba, hi�ba, nagyon szomor� vagyok. Nem tudok el�gg� tiszta forr�st tal�lni, hogy megf�r�djem. N�zd csak, a f�ld nem is olyan gonosz, mint tegnap. J�zus meghalt �s a f� nem virult ki. Hi�ba, hi�ba, csak egy gyilkoss�ggal t�bb.

HATODIK FEJEZET

A k�rt egyre f�jta, hogy induljanak.

- Fi�k, - sz�lt Gneuss, - cs�nya mesters�g a mi�nk. �lmunkat h�borgatj�k azoknak az �rnyai, akiket lev�gunk. Nekem is, mint nektek, hossz� �r�kon �t mellemen �lt a r�ml�t�s d�mona. Harminc �v �ta �ld�kl�k, sz�ks�gem van az alv�sra. Hagyjuk itt testv�reinket. Tudok egy v�lgyet, hol az ek�k mell�l hi�nyzik az ember. Akarj�tok, hogy meg�zlelj�k a munka f�radalm�t?

- Akarjuk, - feleltek bajt�rsai.

Erre a katon�k nagy g�dr�t �stak egy szikla t�v�ben �s eltemett�k fegyvereiket. Lementek megf�r�dni a patakban, azut�n mind a n�gyen, k�zen fogva egym�st, elt�ntek az �sv�ny fordul�j�n�l.

(V�ge)