romana 026, Sara Cravan: Édes bosszú

1. FEJEZET
- Eddig mindig azt mondtad, ki nem állhatod az ilyen emberhús-kiállításokat vagy rabszolgapiacokat - akadékoskodott Clive.
Carly North a fésülködőasztalnál ülve gyakorlott mozdulatokkal rúzsozta a száját, közben villogó fényképmosolyt küldött az ingerült Clive felé. - Igazad van.
- Akkor meg minek megyünk el erre az idétlen fogadásra? - Megváltozott a véleményem.
- Nem tudom elhinni. - Clive a feleségére nézett, aki Carly ágyán ült, és a Vogue legújabb számát lapozgatta. - Szólj már te is valamit, Margot!
- Csak időpocsékolás lenne - felelte hanyagul az asszony, és fájdalmas arccal nézegette a divatlapot. - Miért is ilyen széles a csípőm?!
- Mert három gyermeket hoztál a világra - felelte Clive, és fekagyogott a tekintete. - Felejtsük el a fogadást, menjünk haza, és társasjátékozzunk a gyerekekkel! Jó? - Nem - válaszolta Margot és Carly egybehangzóan.
- Miért nem? -kérdezte haragosan Clive.
- Mert mindig a gyerekek nyernék - válaszolta a felesége.
- És mert elmegyünk az estélyre. -Carly nagy műgonddal festette a szempilláját. -Ez a fogadás nagyon fontos nekem, Clive.
- Minek ez a felhajtás? - Clive kezdte elveszíteni a türelmét. - A cég pusztán egy csinos lányt keres, aki majd bemutatja az új kozmetikai családot. Ennyi az egész, akármennyire is igyekeznek felfújni a dolog jelentőségét.
Carly felsóhajtott.
- Nem akarod, hogy munkát kapjak, Clive? Végül is az ügynököm vagy.
- Éppen elég munkád van. Gondoskodom róla. Tudok neked valamit, ami mellett eltörpül ez a „Miss Makulátlan" hadjárat. -Odahúzott egy széket Carly mellé, és leült. - A pályád fontos állomásához érkezett, drágám, és nem hiszem, hogy most ez a megbízás lenne a legmegfelelőbb a számodra.
- Minden fotómodellednek ezt mesélted be?
- Természetesen nem. Egy másik lány számára talán éppen ez a nagy kiugrási lehetőség.
- És nekem miért nem?
- Mert legalább egyéves kizárólagos szerződést kellene kötnöd a céggel. Nem
3
nvma~~
fogadhatnál el semmilyen más ajánlatot, örök életedre rajtad maradna a Miss Makulátlan bélyeg.
- Szívesen vállalom ezt a kockázatot.
- De hát miért, az ég szerelmére? Eddig mindig hallgattál rám. Most miért teszed ezt velem, vagyis inkább saját magaddal?
Carly lerakta a szemceruzát.
- Megérzés. Ráadásul nagyon szeretném, ha végre egyszer Steven Kingsland fényképezne.
Margot felnézett a divatlapból.
- Kezdem érteni. Kingsland minden bizonnyal remek férfi, szívdöglesztő, és a külseje is igen vonzó.
- Igen?! - kérdezte megvetően Clive. - Én azt hallottam, hogy kiállhatatlan zsarnok. A modelljei állandóan elbőgik magukat, a munkatársai pedig folyton az idegösszeroppanás határán állnak.
- Fényképezőgéppel a kezében viszont valóságos lángész. Úgy gondolom, a nagy művészeknek el kell néznünk a szeszélyeiket.
- A kozmetikai cég jóval nagyvonalúbb vele - dörmögte morcosan Clive. - Szabad kezet adnak neki Miss Makulátlan kiválasztásában. Ma este reménykedő lányok egész serege fogja Kingsland kegyeit keresni, Carly, akik közül néhányan jobban tennék, ha nem is próbálkoznának. En e neked semmi szükséged. Ha annyira akarod ezt a munkát, beszélek Peter Creeddel. Az 6 ügynökségét bízták meg a hirdetési hadjárat megszervezésével, nyilván van némi befolyása Kingslandre. Creed amúgy is tartozik még nekem egy szívességgel.
- Nem! - Carly ököllel a fésülködóasztatra csapott. Clive és Margot összerezzent. A lány az ajkába harapott. - Ne haragudjatok, de nem szeretném, ha igénybe vennétek a kapcsolataitokat. Elmegyek a fogadásra, és azt akarom, hogy a megjelenésem alapján válasszanak ki.
- És ha nem jön össze? Az nyilvános vereség, drágám. Mindenki megtudja, hogy ott voltál, és étutasítottak.
- Megtisztelő a belém vetett bizalmad - válaszolta gúnyosan Carly.
- A tehető legkomolyabban gondolom. Mi van akkor, ha Steven Kingsland a törékeny, égkék gombszemű, babarózsaszín arcú szőkeségekért döglik?
- Ez a te elképzelésed, nem pedig Mr, Kingslandé - szólt közbe a felesége, és felállt. - Már éppen eleget gyötörted Carlyt, ideje magára hagynunk, hogy nyugodtan felöltözhessék. - Margot megtorpant az ajtóban. - Találkoztál már egyáltalán Steven Kingslanddel, Carly?
- Hogy találkozhatott volna? Természetesen nem - szólt közbe Clive. - Carly még. iskolába járt, amikor Kingsland áttelepült az Államokba, azóta pedig nem járt Angliában. Nem hittem volna, hogy valaha is visszajön.
- Csak úgy kérdeztem. - Margot magával húzta ingerült férjét a nappaliba, és becsukta maguk mögött az ajtót.	,
4
•~•ua.o vvuu~.u
Carly mélyet lélegzett.
- Csak ne izgasd fel magad! - suttogta a tükörképének. - Hosszú este vár még rád.
Hűvös nyugalommal méregette a tükörképét, és igyekezett úgy nézni magára, ahogyan majd később Steven Kingsland látja.
Fényes, szőke haja laza csigákban omlott a vállára. Hosszú, sötét szempilláktól árnyékolt szeme hűvös volt és tiszta, akár az akvamarin. Bőre világos, apró orra egyenes vonalú, nem túlságosan előreugró. Álla erőt sugárzott, szép formájú szája érzékiségről árulkodod.
- Makulátlan - mondta némi gúnnyal önmagának.
Egyszerű szabású, szeme kékjével egyező színű ruhája kellemesen simult hibátlan alakjára, és szabadon hagyta az egyik vállát. Carly nem vett föl ékszert, még órát sem. Nem akarom tudni, mikor van éjfél, gondolta. A végén még visszaváltoznék csúf kislánnyá.
Ez persze merő képtelenség, hiszen Carly North a becsvágyó fotómodellek seregének egyik legújabb és legsikeresebb felfedezettje, meredeken ível fölfelé a pályája. Egy pillanatig eltöprengett azon, vajon miféle nagy feladatot tartogat számára Clive, és megsajnálta a fémet. El kellett ismernie, Clive értó módon egyengette eddig a pályáját, arról már nem is beszélve, hogy Margot-val szinte a második családja lettek.
Nem sejthették, hogy Carly már régóta várta ezt a lehetőséget. Elhatározása szilárd volt, szó sem lehetett meghátrálásról.
Ő lesz Miss Makulátlan. Egyszen3en nem történhet másként!
Néhány csepp parfümöt rakott a füle mögé és a csuklója belső oldalára. A fogadás kezdetéig teljes pompájában kibontakozhat az illat.
Elmosolyodott. Ezt a mosolyát sem Margot, sem Clive nem látta még soha, sót az eleven mosolyáért rajongó fotósok sem ismerhették. Szájszöglete konokul, szinte rosszindulattal rándult össze.
- Steven Kingsland - Carly úgy ejtette ki a nevet, mint egy varázsigét. - Nem fogsz más modellt választani! Csak engem veszel észre! - Felvette a kabátját, aztán átment Clive-hoz és Margot-hoz a nappaliba.
Meleg volt az este, a szálloda dísztermének erkélyre nyt7ó ajtói tárva-nyitva álltak. Az erkélyrbl jól látszott a szálló teraszosan kialakított kertje az ápolt rózsaágyások között kanyargó kövezeti sétautakkal.
Carly az egyik nyitott ajtóban állt. Clive-nak igaza volt, utálom ezeket a fogadásokat, állapította meg bosszús mosollyal. A felhevült testekről felszálló, divatos parfümök illata összekeveredett az alkohol szagával és a mindenütt terjengő cigarettafüsttel.
Egész este vég nélkül folyt a pezsgő. Carly éppen csak beledugta a nyelvét az
5
a.u~~ vaia~~u
italába, mások azonban nem voltak ilyen mértéktartóak. A társalgás egyre hangosabb lett, a nevetések mind élesebbé váltak. Egyik-másik lány már kissé kapatos volt, gondosan kialakított külsejük is kárt szenvedett.
Ha Kingsland még tovább várakoztat minket, az elsőként érkezett vendégeket már a sarokban fekve találja, gondolta Carly. Lehet, hogy éppen ezt akarja, és azt a lányt választja ki, aki a fogadás végén még egyenesen bú állni.
Carly elhúzta a száját. Steven Kingsland késői megjelenése arról árulkodott, hogy a férfi hihetetlenül felfuvalkodott. Minden bizonnyal felette áll az olyan hétköznapi dolgoknak,~mint hogy tekintettel kell lenni émbertársaink érzéseire és hangulatára. Amióta visszatért az Egyesült Államokból, 6t tartják Nagy-Britannia legjobb divatfotósának. ValószínQeg kész büntetés vele dolgozni!
Jól van, gondolta Carly, és kicsit felemelte sűrú haját, hogy a nyakát is hűsítse a frissítő szellő. Nekem ez csak jól jöhet.
- Szia, Carly! - üdvözölte Gina Lesley, akivel valamikor fürdőruha-reklámfotókat készítettek a Bahamákon. - Hát nem hihetetlen? Úgy érzem magam, mintha egy háremben volnék, és arra várnék, hogy megjelenjék végre a szultán, és kiválassza éjszakára a játszótársnőjét.
- Azt hallottam, pontosan így áll a dolog - kotyogott közbe egy vörös hajú, halvány bőrű, tündérarcú lány. -Lauren azt mondja, Steven Kingsland az összes modelljével ágyba bújt. Mit gondoltok, ez igaz?
Gina sokatmondó pillantást vetett Carlyra.
- Egészen biztos, hogy nem. Ha azt a sok lányt mind „megkóstolta" volna, annyi ereje sem maradt volna, hogy elbírja a fényképezőgépet - felelte csípősen Gina.
A vörös hajú sértetten odébbállt. Gina utánafordult.
- Hogy lehet valaki ilyen hülye? A legújabb híresztelés szerint egyébként is csak fecséreljük itt az időnket, mert a nagyúr nem tüntet ki bennünket a jelenlétével.
- Remélem, hogy ez valóban csak húesztelés. - Carlynak nehezére esett, hogy leplezze belső nyugtalanságát.
- Én is. Valaki viszont arra célozgatott, hogy Steven Kingsland teljesen új arcot keres, egy egyszerű lányt az utcáról vagy valami ilyesmit.
- Nem hiszem. Akkor nem adna ki ennyi pénzt a fogadásra az ügynökség.
- Ez aztán az előrelátó gondolkodás - mondta Gina - Egyébként nem hittem volna, hogy eljössz.
Carly vállat vont. - Én is kemény munkával keresem a pént. Bárcsak vége volna az egésznek, és mehetnénk haza! Figyelj csak! Úgy látszik, végre történik valami. Néhány „nagyvad" nyugtalankodni kezdett, Peter Creed pedig fontoskodva le-fül szaladgál. Szerintem valaki mindjárt beszédet tart.
A kozmetikai cég igazgatója lépett a terem végében álló, virágokkal díszített emelvényre. A szokásos üdvözlések után lelkendező előadásba fogott az új kozmetikumcsaládról.
- A Makulátlan nem egyszerűen csak új kozmetikum. Ezt a családot kerek egésznek tekintjük, amely a mai n6 életsinusának része. Termékcsaládunk mentes az aller
giás hatásoktól, és tökéletesen megfelel a divatos n6 igényeinek. Ezenkívül mi vagyunk az első kozmetikai cég, amelyik egy új termék kifejlesztésénél temondott az állatkísérletek alkalmazásáról.
Carly a többiekhez hasonlóan udvariasan tapsolt, aztán újra közelebb lépett az erkélyajtóhoz, hogy friss levegőt szippantson. Ebben a pillanatban meglátta a férfit. Steven Kingsland a szálloda főbejáratától a díszterembe levezetőlépcső legfelső fokán állt, s tekintete a zsúfolásig telt helyiséget pásztázta.
Carly megigézve bámulta. Magas volt, széles vállú, keskeny Csípőjű, és mégsem az, akit általában jóképűnek tartanak. Arcvonásai túlságosan élesek voltak a dús szemöldökkel, az enyhén horgas orral és az erőteljesen előreugró állal. Carly szerint túl keskeny volt az arca, a szája körüli ráncok pedig cinizmusról árulkodtak. A haja kissé hosszabb volt a kelleténél, előírásos szmokingja nem igazán illett hozzá. Gyűrött csokornyakkendőjén látszott, hogy viselője türelmetlenül és ügyetlenkedve kötötte meg. Összes hibája ellenére, vagy éppen miattuk, Kingsland nyugtalanítóan vonzó jelenség volt. Tetőtől talpig férfi, mondta róla valaki egyszer, és nem tévedett. Steven Kingsland élete nagy részét szép nők társaságában tölti, s minden bizonnyal a végsőkig ki is élvezi ezt az életet.
Miközben Carly Kingslandet bámulta, észrevette, hogy rajta kívül senkinek sem tűnt fel a férfi megérkezése. Az összes többi vendég az emelvényre figyelt.
Carly teljes erőből Steven Kingslandre összpontosított, mintha ezzel rábúhatná, hogy (eléforduljon.
Nézz rám, utasította gondolatban. Nézz most rám!
Mintha láthatatlan erő irányítaná, Steven Kingsland lassan megmozdult. Tekintetük összetalálkozott.
Carly egy pillanatig farkasszemet nézett a férfival, aztán látványosan Peter Creedre figyelt, aki a hirdetési hadjárat tervét ismertette a népes hallgatóság előtt.
- A Makulátlan név a tökéletes frissesség, természetesség és tisztaság kifejezője. Ezeket a tulajdonságokat kell a leendő Miss Makulátlannak megjelenítenie.
- Akkor én máris kiestem a versenyhól - suttogta gúnyos mosollyal az ajkán az erősen kifestett Gina.
Carly is kikényszerített magából egy mosolyt, de nem szólalt meg. Gondolatai Steven Kingslandnél jártak. A fém észrevette 6t, de vajon elég-e ennyi?
Fontos nekem ez a dolog, gondolta a lány. Sikerülnie kell!
- Carly! - kacsintott rá Gina. - Látod, ki áll ott fent? Mit gondolsz, mióta van már oü? Odamegyek és bemutatkozom - tökélte el magát. - Jössz te is?
- Később utánad megyek. Friss levegőre van szükségem.
Ez nem csak kifogás volt. Carlyt olyan ellentétes érzések rohanták meg, hogy beleszédült. Kilépett az erkélyre, a kőkorlátnak dőlt, és lebámult a szálloda parkjába. Időközben kivilágították az él6sövényekkel szegélyezett utakat, a meleg esti levegőből rózsák illata áradt. A szálloda fölött aranysarlók: nt állt a hold a mélykék mennybolton.
6
7
L' Ue5 DOS5ZU
Carly esdekelve nézett fel a holdra. - Kedves hold, úgy szeretném, ó mennyire szeretném, hogy...
- Jó estét! - Carly összerezzent a meglepebéstöl. Gyorsan megfordult, közben elejtette a borospoharát, ami szilánkokra tört a csempepadlón. - Minden rendben? - sietett oda hozzá széles léptekkel Kingsland. - Remélem, nem vágta meg magát.
- Nem. $n... Csak a ruhámra fröccsent egy kis bor.
- Sajnálom. -~A férfi előhúzott egy fehér zsebkendőt. - Hadd nézzem! Carly visszakozott.. - Magam is le wdom törtSlni.
Kingsland utánam jött, gondolta. Hát ez hihetetlen! Egyetlen pillanatig nem figyeltem, és meglepett! Még nem készültem fel a találkozásra, az érintésére pedig még kevésbé.
- Ahogy óhajtja - Kingsland hallhatóan kissé meglepődött, de azért odanyújtotta a zsebkendőjét. Carly érezte, hogy a fém minden mozdulatát figyeli, amint reszkető kézzel felitatja a cseppeket a ruhájáról.
- Maga ideges - állapította meg Kingsland minden átmenet nélkül. - Mire számított? Maga ijesztett meg.
- Nem lett volna szabad ilyen csendben maga mögé lépnem. - Steven Kingsland bűnbánóan elmosolyodott, de egyszerre szeretetre méltó is volt. - Maga viszont nagyon jól tudta, hogy követni fogom. Pontosan ezt akarta!
Nem sokat köntörfalaz, gondolta Carly. - Maga szabad ember, Mr. Kingsland - mondta hangosan.
A férfi a fejét csóválta.
- Ma este nem. Dolgozni jöttem ide. Találnom kell egy arcot, egy testet, amire az egész hirdetési hadjárat felépülhet. Őszintén szólva lehetetlennek tartom a dolgot, de Peter Creed rám kényszerítene a rögeszméjét. Hogyan választhatnék ki valakit, amikor azt sem tudom, mit keresek, milyen különleges tulajdonságokra van szükségem? - Kingsland elhallgatott, hQvös pillantással tetőtől talpig végigmérte Carlyt.
A beható mustra és a makacs hallgatás lassan Carly idegeire ment. Hátrált egy lépést, és a mellvédnek támaszkodott. - És most? Most már wdja, mit keres?
- Azt hiszem, igen. Bármennyire is hihetetlen.
Pillantása továbbsiklott a lányon, először a mellén, aztán a combján pihent meg. Olyan volt, mintha a kezével simogatná, és Carlynak tualkodnia kellett magán, hogy ne rázkódjék össze.
Képes leszek-e vajon végigcsinálni, amit kiterveltem - kérdezte magától. Képesnek kell lennem...
Carly elmosolyodott.
- Ez a szokásos szövege, Mr. Kingsland? „Bízd rám magad, kislány, és ünnepelt csillagot varázsolok be161ed." Nem gondolja, hogy kissé lejárt a lemeze?
- De, ha valóban csak szöveg volna. - A férfi hangja ingerültségről árulkodott. - Biztosíthatom azonban, hogy nem csupán üres ígéretről van szó. Hogyhogy még nem ismerem magát? Ki az ügynöke?
- Carly Northnak hívnak, az ügynökömet pering Clive Monroe-nak. És ha nem vigyáz, a végén még hiszek magának.
- Nyugodtan hihet nekem. - Kingsland felvonta a szemöldökét. - Vagy van valami baj?
- Talán nem vagyok elég biztos abban, hogy valóban szeretnék Miss Makulátlan lenni.
- Akkor mit keres ezen a fo~adásort?
- A kíváncsiság hozott ide. Általában úgy kerülöm ezeket a rendezvényeket, mint ördög a tömjénfüstöt.
- Akkor legalább van bennünk valami közös vonás. Szóval előbb rá kell beszélnem a dologra?
- Nem lesz könnyű. Néha nagyon keményfejű vagyok, a pályám pedig amúgy is felfelé ível mostanában. Kérdezze meg Clive-ot!
- Meglesz. De ennyivel nem ússza meg. Egy ideig még itt kell maradnom a fogadáson. Utána meghívhatom vacsorázni?
- Az ügynökömet is?
- Ha ragaszkodik hozzá.
- Felesége van és három gyereke. Lehet, hogy el sem tud jönni. - Annál jobb.
- Maga aztán nem vesztegeti az idejét.
- Mi okom volna rá? Ma kell döntenem, ezúttal eltekintve a személyes érdekeimtől.
- Úgy tűnik; maga megfelel a hírének.
- Miféle híremnek? Idegen vagyok ebben a városban.
- Aligha. Valószínűleg nincs é16 ember az országban, aki még ne hallott volna magáról. .
- A munkámról esetleg. A magánéletemről azonban semmit sem tudnak az emberek, mint ahogy maga sem. Ne hallgasson behál a pletykákra, hanem bízza magát az ösztöneire, Carly North! Saját maga alkosson ítéletet rólam!
- És ha azt súgják az ösztöneim, hogy nagy ívben kerüljem el magát?
- Akkor hazudnak az ösztönei. Különben is: ha így állunk, miért akarta mindenáron felhívni magára a figyelmemet?
- Azt akartam volna?
- Nagyon is jól wdja. Ha pedig nem szakmai okból tette, akkor csak személyes érdeklődés vezethette.
- Ez aztán a szemtelen feltételezés! Steven Kingsland vállat vont.
- Ha igen, akkor legalább megvan a második közös vonásunk. - Mit akar ezzel mondani?
- Nem szemtelenség-e, hogy idejön, így néz ki, ahogyan, és közben egyáltalán nem akar Miss Makulátlan lenni?
Ro~wa
r.QeS DOSSLU
- Nem ezt mondtam - felelte hevesen Carly. - Csak azt, hogy még nem vagyok biztos benne.
- Akkor még egyszer megkérdezem: eljön velem vacsorázni, és megengedi, hogy rábeszéljem?
Carly úgy érezte, mintha szélvihar ragadná magával, ami ellen nem bú védekezni. Egy belső hang azt tanácsolta neki, hogy utasítsa vissza a meghívást, mert túl gyorsan haladnak a dolgok. - Hát jó -felelte mégis némi fontolgatás után - , de semmit sem ígérek meg előre.
- Szakmailag vagy magánemberként? - Is-is.
- Nagyszerű. Így legalább mindketten tudjuk, mit akarunk. - Kingsland elmosolyodott. - Most pedig egy ideig azt kell tennem, amit elvárnak tőlem. El kell vegyülnöm az emberek között, és csevegnem kell néhány vendéggel. Nehogy elfusson közben!
- Ilyesmit már régóta nem teszek.
A férfi bement a fényesen kivilágított terembe, és magára hagyta a lányt. Carlynak remegett a lába, és üres tekintettel meredt a padlóra, miközben még egyszer végiggondolta a történteket.
Utólag már nagyon egyszerűnek tűnt az egész. Talán túlságosan is egyszerűnek. Egyáltalán nem úgy zajlott le a találkozás, ahogyan előre elképzelte.
Mit tettél? - kérdezte magától rosszkedven Carly. Mibe mentél bele? Farkánál fogva elkaptál egy tigrist, és nem mered elengedni.
Most aztán valóban nincs többé visszaút. Talán soha nem is volt. Kihúzta magát, és elindult, hogy megkeresse Clive-ot.
2. FEJEZET
Illik hozzá az autója, gondolta Carly, amikor meglátta Steven Kingsland tetszetős sportkocsiját. Megvetően lebiggyesztett szájjal foglalt helyet a vezető melletti ülésen. Közös távozásuk nagy felzúdulást váltott ki a fogadáson a lányokból.
- Remélem, tisztában vagy vele, mit csinálsz - mondta neki búcsúzóul Clive. - b, efelől semmi kétségem - vetette közbe Margot.
Margot-val vigyáznom kell, szinte semmi sem kerüli el a figyelmét, gondolta Carly, miközben Steven indított.
- Szereti az olasz konyhát? - kérdezte a fém. - Vagy vigyáznia kell a vonalaira? - Szó sincs róla. Azt hiszem, azon szerencsések közé tartozom, akik átlagon felüli mennyiségben képesek feldolgoznia kalóriákat.
- Lehet, hogy azért, mert a maga hűvös külseje mögött minden csak úgy pezseg és forr.
- Ez meg hogy jutott az eszébe? Minden szempontból bonyodalmaktól mentes alkat vagyok:
- Majd kiderül, ha közelebbről megismerjük egymást.
- Nem szeretem az ilyen megjegyzéseket. Senkinek semmi köze a lelki életemhez.
- Ha együtt dolgozunk és jó csapatot akarunk alkotni, nem maradhatunk idegenek egymás számára.
- Maga nagyon biztos a dolgában!
- Ami magát illeti, szép hölgy, egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban. Ezért hívtam meg vacsorára. Ki szeretném deríteni, van-e alapja annak, hogy együtt dolgozzunk.
- És ha nincs?
- Akkor másik Miss Makulátlant keresek magamnak. Végül is senki sem pótolhatatlan.
- Ez figyelmeztetés volt?
- Maga éppen olyan jól tudja, mint én, hogyan működik a szépségszakma. Az ügynöke nem akarja, hogy elvállalja ezt a megbízást, ha jól sejtem.
- Clive-nak fenntartásai vannak.
- Viszont azt mondta, a döntés a maga kezében van. - Steven fürkésző oldalpil
10
R011fANA
~ae~ uv~~u
lantőst vetett Carlyra. - Már arra is gondoltam, csak azért folytatja ezt a játékot velem, mert azt szeretné, ha könyörögnék magának, hogy dolgozzon velem.
- Természetesen erről szó sincs. Mi értelme volna? - Éppen ezt szeretném magától megtudni.
Carly egy másodpercig hallgatott.
- Játsszunk nyr7t lapokkal! Amikor ma este elindultam a fogadásra, nem voltam biztos abban, meg akarom-e kapni a munkát. Százszázalékosan még most sem vagyok biztos benne. Egy dologban azonban igaza van. Valóban föl akartam hívni magamra a figyelmét, pedig akkor még azt sem tudtam, lb maga.
- Milyen hízelgő!
- Számomra zavarba ejtő volt a dolog. Engem is meglepett a saját viselkedésem. Általában nem vagyok ennyire rámenős. - Carly kényszeredetten felnevetett. - Na, most már mindent bevallottam.
- Bűnbánatot azért ne gyakoroljon. Örömömre szolgál, hogy a vonzalom kölcsönös. Most pedig engedjük el magunkat, és élvezzük az este hátralevő részét!
Steven Kingslandnek sikerült az étterem közelében parkolóhelyet találnia. Carly arra számított, a férfi belekarol vagy kézen fogja, míg abejárathoz mennek, Kingsland azonban halvány kísérletet sem tett arra, hogy hozzáérjen. A lányt meglepte ugyan, hogy a kocsiban tett vallomása után Steven ennyire visszafogottan viselkedik, ugyanakkor meg is könnyebbült ettől.
Az étterem kicsi volt és hangulatos. Az asztalokat növényekkel befuttatott farácsok választották el egymástól, az egyik sarokban halkan gitározott egy férfi.
- Mielőtt átköltöztem az Államokba, itt mindig nagyon jókat ettem - magyarázta Steven, és odanyújtotta Carlynak az egyik étlapot.
Az étel most is kitűnő volt. Töltött zucchinit ettek, utána friss kagylót és szalonnával tűzdelt fürjet kukoricakásával. Utóételnek Carly csokoládékrémet, Steven pedig gorgonzola.sajtot és fehérbort rendelt. Befejezésül mindketten kávét kértek.
Vacsora közben hétköznapi dolgokról társalogtak. Caríy arról faggatta Stevent, hogyan élt az Egyesült Államokban és hogy milyen a New York-i divatvilág. Később a férfi arról mesélt, hogy írt egy könyvet, ami a közeljövőben jelenik meg.
- Sokat bolyongtam az Államokban, a könyvem egyfajta képes Odüsszeia, tisztelgésem azon dolgok előtt, amelyek a legjobban tetszettek nekem az USA-ban, azon emberek és helyek előtt, akiket és amelyeket megszerettem.
Carly azon gondolkodott, hány n6 lehetett közöttük.
- Nagyon érdekesen hangzik. Úgy tervezi, hogy visszatér az Államokba? Steven újabb kávét rendelt. - Még nem döntöttem véglegesen. Majd meglátom, hogyan alakulnak a dolgaim, ha teljesítettem a kozmetikai cég megbízását. - Rövid szünetet tartott. - Ha már itt tartunk: hogyan döntött?
- Nem is volt időm, hogy elgondolkodjam rajta.
- Valóban? - Steven a lány szemébe nézett. - Ma este többször az volt az érzésem, hogy mélyen elgondolkozik valamin.
- Sajnálom, ha esetleg figyelmetlen beszélgetőtárs voltam, de...
- Nem ezt mondtam. - Steven előrehajolt. - Ha még mindig nem biztos a dolgában, az lesz talán a legjobb, ha velem tölti a holnapi napot. Készítek magáról néhány felvételt, hátha ezzel meg tudom győzni.
- Holnap nem érek rá. A családomhoz utazom. - Hol él a családja?
- Vidéken. Felettébb nyugodt és unalmas hely.
- Akkor is, ha maga ott van? Ez képtelenség. Tudja mit? Mi lenne, ha magával tartanék? Eredetileg a Temze partján és parkokban akartam sétálgatni magával, a vidéki háttér azonban még szebb lenne.
- Sajnálom, de erről szó sem lehet. Óriási lesz a felfordulás meg a zűrzavar, rengeteg ember nyüzsög majd a házban. A nővérem holnap tartja az eljegyzését.
- Ez nem hangzik túlságosan nyugodtnak és unalmasnak.
- Általában azért az a jellemző. A családom nagyon régimódi, és nem értékeli valami nagyra az én londoni életemet.
- Mit hisz a családja? Hogy maga förteLnes bűnben él? Esetleg én megnyugtathatom őket.
- Hiszen egyáltalán nem is ismer, és fogalma sincs aridl, mi mindenre vagyok képes.	'
- Pillanatnyilag valóban nem ismerem még, azonban feltett szándékom, hogy minden szempontból, valóban minden szempontból megismerjem magát, Carly North.
A férfi elmosolyodott. Amikor hirtelen összenéztek, Carly sebezhetőnek és bizonytalannak érezte magát. Az volt az érzése, hogy Steven pillantása a veséjébe hatol, és minden titkát kilesi.
- Ízléstelennek tartom az ilyen megjegyzéseket-nyögte ki végül fojtott hangon. - Akkor engedje meg, hogy azonnal elnézését kérjem. -Nem hangzott túlságosan bűnbánóan. - Kapcsolatunkat kizárólag a fényképezőgép lencséjén keresztül fogom kezdeményezni, ezt megígérem. - Steven átnyúlt az asztal fölött, és Carly vonakodva megengedte, hogy az övére tegye a kezét. - Akar velem dolgozni, Carly North? Akar az én Miss Makulátlanorr lenni?
- Ezt most még nem tudom megmondani. Elöbb át kell gondolnom a dolgot. - Visszahúzta a kezét. - Ad nekem egy hétvégényi gondolkodási időt?
- Annyi még belefér. - Kingsland határidőnaplót vett e16 a zakója zsebéből, kitépett belőle egy lapot, és ráírta a telefonszámát. - Hívjon fel, ha döntött. Azt mondta, a nővére eljegyzésére megy. És magánál mi a helyzet, Carly? Nem hord jegygyűrűt,
de ez semmit sem jelent. Szabad, vagy az első sarkon les magára a barátja, esetleg a férje?
- Senki sem leselkedik utánam. - Meglepő.
- Én akartam, hogy így legyen. - Carly dühös volt, amiért szinte védekezve válaszolt.
12
13
liUMANA
- Ebben biztos vagyok.
- Én is megkérdezhetem ugyanezt magától. Hány elvált feleséget hagyott hátra összettSrt szívvel Amerikában?
- Egyet sem, és jelenleg sincs Kingslandné. - Steven felnevetett. - Szabad vagyok, mint a madár.
Hát persze, gondolta Carly. Steven Kingsland nem az a fajta férfi, aki valaha is otthonosan berendezkedne. Belép a nők életébe, megkapja, amit akar, és távozik anélkül, hogy egyszer is hátrafordulna. Igazából még szeretni sem kell ahhoz, hogy fájdalmat okozzon az embernek.
Caríy hirtelen fölpattant. - Most már tényleg mennem kell. - Máris?
- Nagyon korán kell kelnem. Segítek anyámnak az előkészületeknél.
- Aha A szerető leány igyekszik vissza a meleg családi fészekbe. Furcsa, egészen másnak képzeltem. Amikor ma este megláttam ott a holdfényben, azt gondoltam, még soha senkit nem láttam, aki ennyire magányos, és ennyire szeret is magányosnak lenni. Ez csak azt mutatja, mekkorát tévedhet az ember.
- Az első benyomás gyakran csal. Hívatna nekem egy taxit?
Steven csodálkozva nézett a lányra. - Enre semmi szükség. Természetesen hazaviszem.
- Nem akarom, hogy kerülnie kelljen miattam.
- Maga nagyon figyelmes. Honnan tudja, hogy kerülő? - Én... Őszintén szólva nem tudom.
- Ezzel le is zárhatjuk a témát, - Steven szólt a pincérnek, hogy hozza a számlát. Carly leplezni igyekezett a haragját.
- Tulajdonképpen sohasem veszi figyelembe, ha nemet mondanak magának? - kérdezte a lány, amikor újra Steven mellett ült a kocsiban, és vonakodva utasítgatta a férFt, merre menjenek a lakásához.
- Ez attól függ, mennyire határozottan mondják azt a nemet. Maga csak megpróbálta eltitkolni előlem, hol lakik. Értelmetlen kísérlet volt.
- Miért?
- Mert számtalan módon kideríthetem a címét. Példának okáért a telefonkönyvb61. - Steven a homlokát ráncolva nézte a lányt. - Nyugodjon meg végre, és hagyja abba ezt a védekező magatartást! Nincs mitől félnie, erre a szavamat adom. Nem fogok nyomást gyakorolni magára, és nem zavarom azzal, hogy ostrom alá veszem a lakása ajtaját. Meglehet, kissé gyorsan haladtak ma este a dolgok, mostantól azonban olyan lassan alakítjuk őket, ahogyan csak akarja.
- Köszönöm. - Carly ökölbe szorította a kezét.
- Amerikában tanultam néhány lazítási gyakorlatot. - Tényleg semmi sem kerüli el a figyelmét, gondolta Carly. - Ha szépen megkér, megtanítom magának.
- Alkalomadtán esetleg majd visszatérek nagyvonalú ajánlatára - felelte a lány olyan vidáman, ahogyan csak telt tble. Ez így nem fog menni, gondolta Carly. Először elhitetem vele, hogy első pillantásra vonzódtam hozzá, aztán meg úgy bánok vele,
14
r.ue~ uux~zu
mint egy leprással. - Igaza van, valóban nagyon különös este volt. Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Én is hasonlóan érzek. Hétvégén talán össze tudjuk szedni magunkat.
Carly nagy megkönnyebbülésére egészen hazáig nem esett több szó köztük. Végül S leven megállt a bérház előtt, ahol a lány lakása volt.
- Nagyon takaros. Úgy látszik, maga tényleg sikeres. Egyedül lakik itt?
- Nem, egy másik lánnyal közösen bérelem a lakást. Az egyik tévétársaságnál dolgozik.
- Itthon van a lakótársa?
- Nincs. Külföldön forgatnak. - Akkor felmegyek magával. Carly felháborodottan nézett a férfu~a.
- Nem azért, amire maga valószíndleg gondol - fűzte hozzá csípősen Steven. - Csak biztos akarok lenni benne, épségben hazaért-e.
- Nem gondolja, hogy túlzásba viszi a gondoskodást?
- Nem. Jó egy éve New Yorkban hazavittem egy nőt. Ő is nagyon önálló volt, és ragaszkodott hozzá, hogy a ház előtt elbúcsúzzunk. Amikor belépett a lakásába, rátámadt egy betörő, és súlyosan megsebesítette. Ha az ajtóig kísértem volna, ez talán nem történik meg. Nem vállalhatom még egyszer ezt a kockázatot.
- Londonban vagyunk, nem New Yorkban, ha még nem vette volna észre.
- Londonban sem csak ártatlan bárányok laknak. - Felment a lány mellett a lépcsőn, és kinyitotta előtte a kaput.
Némán beszálltak a felvonóba. - Adja ide, kérem, a kulcsát!
- Ó, ez már nevetséges! - tört ki Carlyból, amikor odanyújtotta a lakáskulcsot. - Mit gondol, hányszor jöttem már haza éjszaka egyedül? Lucy, a lakótársnőm gyakran van távol.
- Azok az idök már elmúltak. - A férfi kinyitotta az ajtót. - Mától fogva nem kell egyedül lennie, ha nem akar.
- Ez a vaskos célzás arra vonatkozik, hogy be szeretne jönni egy kávéra vagy egy búcsúitalra, ahogy mondani szokás?
- Nem - felelte nyugodtan a fém. - Ez nem vaskos célzás, hanem szándéknyilatkozat a jövőre.
Steven olyan közel állt hozzá, hogy Carly érezte testének melegét. A lány hirtelen alig kapott levegőt. Mindjárt a karjába kap, gondolta ijedten, és az volt az érzése, hogy borotvaélen táncol.
Csókolj meg, rimánkodott magában, és csak úgy zakatolt a szíve. Csókolj meg, akkor legalább túl leszek rajta.
15
Ro~xa
~aes aasszu
Amikor Steven megmozdult, Carly lehunyta a szemét, és szétnyi7t az ajka. Minden porcikája arra várt, hogy a fém átkarolja a derekát és az ajkára tapassza a száját.
- Jó éjszakát, Miss Makulátlan! Hívjon fel, ha visszajött, és közölje, hogyan határozott - Kingsland összesen ennyit mondott, aztán halkan becsukta az ajtót, és távozott.
Carly kinyitotta a szemét, és egy pillanatig mozdulatlanul az ajtóra meredt. Aztán kimerülten felsóhajtott, és reszkető kézzel elfordftoüa a biztonsági zár gombját. Biztos volt benne, hogy Steven megcsókolja, bármennyire is tiltakozott az ellen, hogy feljöjjön vele. Most úgy érezte, a fém bolondnak tartja.
Nevetséges, korholta magát. Steven Kingsland az, aktból bolondot csináltak. Sikerült. Én győztem!
Carly nevetése furcsán visszhangzott a lakás csöndjében.
Levetkőzött, aztán a fürdőszobába ment. Mozdulatlanul állt a zuhany alatt, teljes nyomással engedte hajára és testére a vizet, mintha így akarná eltüntetni Steven Kingsland képét.
Hétfőn majd felhívja a fényképészt, és aztán... Mély lélegzetet vett. Ami azután következik, azon már nem lehet változtatni.
Amikor Carly megfordult, a tükörben meglátta az arcát, és belebofzongott. Mintha egy idegen lett volna. Szeme dühös szikrákat szórt, arca lázban égett, ajka szorosan összepréselődött.
Édes a bosszú, de vajon mekkora árat kell fizetnie érte?
Hírtelem elmosódott előtte a tükörképe. Carly elbőgte magát. Siratta a kislányt, aki valaha volt, és a nőt, aki lett belőle.
Másnap reggel barátságosan és fényesen glzött be a nap a szobába. Carly gyakorlott mozdulatokkal csomagolta össze hétvégére az utazótáskáját. A ruha, amit külön a nővére eljegyzésére vásárolt, védőhuzatban, gondosan felakasztva lógott. Carlynak nevethetnékje támadt, amikor a kocsijához vitte.
Aligha különbözhet egymástól jobban két ruha, mint ez meg amit tegnap este viselt. Carly sem úgy festett azonban, mint az előző esti nő. Egyszeri, krémszínű nadrágkosztümöt viselt világosbarna pólóval. Hosszú haját copfba fonta, arcát egyáltalán nem készítette ki.
Miközben berámolt a kocsiba, lopva körülpillantott. Ígérete ellenére talán valahol itt ólálkodik Steven Kingsland.
b, elég már ebből, figyélmeztette magát. Üldözési mániád lesz a végén.
Az élénk londoni forgalom teljes mértékben igénybe vette Carly figyelmét. Csak akku tudott kicsit lazítani, amikor a sűrQn beépített elővárosok után feltűntek az első fák és rétek. Letekerte az ablakot, hogy beengedje a levegőt, berakott egy kazettát, és Vivaldi zenéjét, A négy évszakot hallgatva élvezte az utazást.
16
Egy bra múlva rákanyarodott a szülei vörös téglás házához vezető, murvával felszórt útra. Megkerülte a házat, és a korábban istá116ként szolgáló épületben, apja Bentleyje és anyja kombija között állította le a Polóját.
Egy pillanatig még ülve maradt, aztán egy elfojtott sóhajtással fogta a csomagját, és a fedett úton az oldalbejárathoz ment.
Már lázasan folytak az ünnepi előkészületek. A gyepre oszlopokkal alátámasztott ponyvatetőt állítottak föl, ami alá egy sereg ember éppen székeket és összecsukható asztalokat hordott. Mialatt Carly a sürgést-forgást nézte, egy virágbolt szálütóautója fordult be az udvarra, és két ciklátmenszínd kezeslábasba öltözött nó szállt ki belőle. Bármelyik pillanatban befuthat a rendezvényszolgálat is az ételekkel és italokkal.
Mami ma biztosan megint elemében van, gondolta Carly, és savanyúan elmosolyodott. Minden bizonnyal főpróbának tartja a mai estélyt Susan esküvőjéhez, én pedig teljesen felesleges vagyok ezeknél az előkészületeknél.
Carly észrevette, hogy valaki mozog a melegházban. Mosolyogva nézte a magas növésó, ősz fémet, aki gyakorlott mozdulatokkal éppen palántázott.
- Szia, papa!
A férfi megfordult, és meglepetten nézett a lányára.
- Ni csak, Caroline. Szóval mégiscsak eljöttél. Anyád nem volt biztos benne... Szép tőled, tényleg szép.	.
- Hiszen megmondtam, hogy eljövök - felelte Carly, és nyugalmat erőltetett magára. - Persze ha nem vártatok, és már foglalt a szobám, akkor a fogadóba is mehetek. - Szó sincs róla. Szerintem szabad a szobád. Anyád éppen Grace nénivel kávézik. Megígértem, hogy én is bemegyek, amint itt végeztem és kezet mostait~, de most... - hagyta félbe a mondatot.
- De most, hogy én is itt vagyok, kivonhatod magad alóla - fejezte be tréfálkozva Carly a gondolatot.
- Hát igen. Tudod, hogy engem nem nagyon érdekelnek az eljegyzésekről és esküvőkről szóló csevegések. Azon sem csodálkoznék, ha már a keresztelőt tervezgetnék.
- Elhiszem. - Carly az apjára mosolygott. - Maradj csak a szeretett növényeidnél, papa. Megpróbálom elérni, hogy ne hiányoljanak.
Carly már a folyosón hallotta Grace néni átható hangját a nappaliból. Anyja nővérének mindengól határozott véleménye volt, a kormányügyektől kezdve egészen az elárusítónők manapság tapasztalható siralmas munkaerkölcséig. Amióta a lánya férj
hez ment, és néhány évvel ezelőtt Új-Zétandra költözött, a néni Bottrnemouthban lakott, és nemigen mozdult ki onnan. Carly nagyon örült volna, ha Susan eljegyzése sem tántorítja el e kiváló szokásától.
Carly belépett a nappaliba, és udvarias mosolyt erőltetett magára. - Szia, mami, szia, Gr~e néni! Hogy vagytok?
Zavart csönd támadt. A lány érezte, hogy a két asszony tetőtől talpig végigméri.
17
Lerakta a táskáját, és az egyik szék támlájára akasztotta a műanyag huzatba bújtatott ruhát.
- Van még kávé? Jólesne egy csészével.
- Icát persze, kedvesem. - Foxcroftné töltött a tálcán álló harmadik csészébe, és odanyújtotta kisebbik lányának. - Kellemes ut~ volt?
- Igen, köszönőm. - Carly lehajolt, először az anyját, aztán inkább csak futólag a nagynénjét is arcon csókolta. - Jól néztek ki!
Anyja zavartan elmosolyodott.
- Te is, kedvesem. Valóban nagyszenten nézel ki. Szerinted is, Grace?
_ Hm - kezdtte Carly nénikéje - ,akárhogy igyekszem, nem vagyok képes megszokni... bárhogy legyen is. Nemrégiben láttam rólad valamelyik lapban egy fényképet, Caroline. Fehér taftból készült, igencsak szokatlan ruhát viselsz, és ütött-kopott házak meg barakkok között állsz.
- Ja igen, a Fabioni-féle ruha. Nagyon jól emlékszem a felvételekre, télvíz idején készültek, a Temze partján. A libabőröm is látszik a lapban?
- Kimondottan furcsának találom - mondta a nénikéje emelt hangon -, hogy egy tekintélyes divatlap úgy gondolja, jó ötletegy estélyi ruhát fényes nappal, rossz időben bemutatni.
- A lapzártáktól függ minden - magyarázta Carly türelmesen. - Bundákat fényképezünk augusztusban és bikiniket decemberben. Ez a modellek sorsa. Hol van Susan? Pihen kicsit a nagy esemény előtt?
- Anthonyval elmentek megnézni a házat, amit a fiú apjától kapnak nászajándékba. Alaposan rendbe kell még hozni, és nem lehet sokáig várni a munkálatok megkezdésével, ita az esküvőig végezni akarnak a felújítással.
- Már kitűzték az esküvő napját? - kérdezte Carly, minUegy mellékesen. - Jóval előbb tudnom kell, hogy szabaddá tehessem azt a napomat.
- Azt hiszem, valamikor októberben lesz - felelte az anyja. - Susan még szeretne erTól beszélni veled.
- Igen? Jól van. - Carly belekortyolt a kávéjába. Érezte, hogy újra beállt a zavart csönd. - Hogy van James és Louise?
- Nagyon hamar megszoktak az új helyen. A faunjuk szerencsére nincs nagyon távoli helyen, így Louise bejár a városba bevásárolni, fodrászhoz és orvoshoz. Egyébként júliusban megint gyermekük lesz - fűzte még hozzá Grace néni.
- Ilyen hamar? - Három gyerek öt év alatt, számolt magában Carly. - Talán jobb volna, ha Louise több időt ttSltene a városban, James „hatósugarán" kívül - tréfálkozott a lány.
- Na de, Caroline! - szólt rá szemrehányóan az anyja, a nagynénje pedig elborzadva húzta fel a szemöldökét.
- Sajnálom. - Carly kiitta a kávéját, és felállt. - Felmegyek és kicsomagolok. A régi szobámban alszom?
- Tulajdonképpen au~a gondoltam, alhatnál a gyerekszobában. Természetesen
csak most az egyszer. Jean és Arthur Lewis olyan messziről jönnek, és úgy gondoltam...
- ...hogy 6k aludjanak a szobámban - fejezte be Carly a mondatot. - Természetesen rendben van. Végül is Lewisék a család régi barátai. Megértem. Na, most felmegyek. Csak szóljatok, ha valamiben a segítségetekre lehetek.
- Kedves tőled, de már a kisujjunkban van a szervezés. - Ebben biztos voltam.
Susan eljegyzését Anthony Fanarrel, a környék leggazdagabb földbirtokosának fiával gondosan megtervezték, s már jó ideje biztosra vették, hogy sor kerül az eseményre. Susan tizennyolc éves korában egy bálon ismerte meg Anthonyt, és azon
nyomban elhatározta, hogy feleségül megy hozzá. Az azóta történtek leginkább egy hosszú és küzdelmes, győzelmekkel és meghátrálásokkal tarkított hadjárathoz hasonlítottak.
Carly már nemegyszer elgondolkozott azon, vajon megér-e Anthony ennyi fáradságot. A fiú nem nézett ki rosszul - jellegzetes szőke, sportos külsej3 fiatalember volt - , és kétségtelenül jobban mutatott, mint a két nővére. Carly mégis unalmasnak
tartotta, hiányolta be161e a humorérzéket. Azonkívül azt gyanította, hogy Anthony örökölte apja erős hajlamát a félrelépésre.
Susan azonban nagy sikerként könyvelte el az eljegyzésüket. Óvakodnom kell attól, hogy az általános lelkendezés közepette én legyek az egyetlen bíráló hang. Susan, szerencsére, amúgy sem hallgatna rám, gondolta Carly, miközben sóhajtva benyitott a gyerekszobába.
A helyiség már egyáltalán nem hasonlított ama a szobára, amit valamikor a nővérével közösen laktak. A régi bútorok eltűntek, s velük együtt a játékok is: a babaház, a hintaló és a fából készült parasztgazdaság az állatokkal. A szobát jelenleg raktárnak
használták. Carly a keskeny ágyra dobta a táskáját. Már csak a fehérre festett ablakrács emlékeztetett a szoba régi rendeltetésére.
A lány az egyik komód nyikorgó fiókjába rámolta útitáskája szerény tartalmát. A fényképet legalulra csomagolta, mint mindig. Most az ágy melletti asztalkára állította. Hosszan, elgondolkodva nézegette. Egy vastag szemüveges, előreálló metszőfogú, szégyenlősen mosolygó kislányt ábrázolt.
Carly összeszorította az öklét. Csak lassan nyújtotta ki újra az ujjait.
Íme, az é16 példa arra, hogyan nem szabad kinéznie valakinek. Ezt a példát soha nem fogom elfelejteni, gondolta magában.
18
19
Ro~wa
Carly megigazította a ruhája kivágását, és fitymáló pillantással végigmérte magát a tükörben. Az alkalomhoz tökéletesen illett a finom selyembbl készült, j6 szabású ruha, a szürke viszont nem állt jól neki. Kontyba csavart hajával olyan jelentéktelen és unalmas volt, mint egy szigorú nevelőnő. Pontosan ezt a hatást kívánta azonban elérni.
A délután alig akart elmúlni. Carly még egyszer bátortalanul felajánlotta a segítségét,amit barátságosan, de igen határozottan visszautasítottak. Ehelyett Grace néni hosszadalmas előadásátkellettvégighallgatniaaz új-zélandi juhtenyésztés gondjairól.
Egy idó után néhány gyerekkori könyvével elvonult a kert egyik csendes zugába. Az Alice csodaországban és A dzsungel könyve ma is elbűvölte. Boldogan mélyedt bele a régi történetekbe.
Később, amikor együtt teáztak, számtalan fényképet kellett végignéznie Jamesról, Louise-ról és a gyerekeikről, melyeket a nénikéje mindenkinek büszkén megm utogatott. Carly igyekezett mindig pontosan azt mondani, amit elvártak tőle.
James igazán jól festett a képeken, napbarnított és atlétatermetű volt Jellegzetes sikerember, akinek minden bejött, amibe csak belefogott Louise annál megviseltebbnek fönt Szőke szépsége megfakult, a gyerekek és a farmon végzett munka valószínűleg túlságosan igénybe vették a fiatalasszonyt.
Louise egyébként mindig inkább a városi életet kedvelte, mindenekelőtt a nyüzsgő Londont, az estélyeket, a színházi előadásokat és a hangversenyeket. Számára a vidék csak arra volt jó, hogy eltöltsön egy-egy nyugodt hétvégét. Carly sohasem értette, miért ment hozzá Jameshez, és miért érte be azzal az élettel, amit 6 kínálhatott neki, ahelyett hogy megállapodott volna valamelyik művelt londoni barátja mellett
Talán Louise úgy gondolta, megér annyit a szerelme, hogy feladja megszokott környezetét. A fényképek láttán Carly ezt egyre kevésbé tartotta valószínűnek. Carly az első adandó alkalommal felment az emeletre, és hosszasan zuhanyozott a gőzölgő víz alatt. Nem feledkezett meg azonban anyja figyelmeztetéséről, hogy idejében engedje át Susannak a fürdőszobát
- Végül is ez az 6 napja, kedvesem - mondta az anyja.
A figyelmeztetés tulajdonképpen felesleges volt. Carlynak egyébként csalódást okozott, hogy nővére csak igen későn jön haza. Régóta nem látta Susant, hosszú ideje nem beszélt vele. Ha jól belegondol, utoljára karácsonykor beszélgették ki magukat
20
Jl:des bosszú
igazából. Azóta, amikor csak Carly hazalátogatott, Susan idejét mindig Anthony kötötte le.
Carly még egyszer megszemlélte magát a tükörben, aztán az órájára pillantott. S usan már biztosan hazaérkezett Lemegyek és beszélgetünk, amíg készülődik, ahogy mindig is tettük, gondolta.
Kis idó múlva a földszinten bekopogott Susa~thoz. Hirtelen eszébe jutott, hogy régebben egyszerűen csak bement volna a nővére szobájába.
- Tessék! - kiáltotta Susan. Amikor Carly belépett, nővére hátrafordult a fésülködőasztal előtt álló forgószékkel. - Ó, te vagy az! - Gépiesen elmosolyodott. - Hogy vagy, Caro?
- Köszönöm, jól. - Carly leült az ágyra. - Mi lenne, ha beszélgetnénk kicsit, amíg öltözködsz?
- Jó, de nincs sok időm. Tovább maradtam Anthonynál, mint eredetileg akartam. Az esküvőnkről beszélgettünk.
- Kifesselek? - kérdezte Carly habozva.
- Ne, köszönöm. - Susan hangja mintha ingerült lett volna. - Nekem talán nem megy olyan szakmai tökéllyel, mint neked, de eddig egyedül is egészen jól elboldogultam. Anthony különben is azt szereti, ha a lehetólegtermészetesebb vagyok.
Carly elvörösödött. - Nem akartalak megbántani. Csak arra gondoltam, közben lazíthatnál.
- Már ellazultam. - Susan a hidratálókrém után nyúlt. - Ha zavarlak, inkább magadra hagylak.
- Maradj nyugodtan. Egyébként is akartam veled beszélni az esküvő miatt - Susan idegesen játszott a krémesdobozzal. - Caro, nagyon bántana, ha nem lennél nyoszolyólány?
- Nem akarod, hogy én legyek a nyoszolyólányod? - döbbent meg Carly. - Hiszen ezt már gyerekkorunkban megígértük egymásnak. Természetesen bántana.
- Igen, tudom - felelte Susan türelmetlenül. - Közben azonban megváltoztak a körülmények. Úgy döntöttem, csak Anthony nővéreit kérem fel. Mindketten szőkék és alacsonyabbak nálad, gyakorlatilag lehetetlen lenne olyan színt találni, ami valamennyiőtöknek jól áll.
- Értem. - Carly megsértődött, lassanként kezdett dühbe gurulni. - Az a gondolat, hogy csak engem kérj fel, nyilván fel sem merült benned.
- Nem, őszintén szólva nem.
- Noha én vagyok az egyetlen testvéred. Most Susan vörösödött el.
- Ide figyelj! Akár tetszik neked, akár nem, én úgy tervezem, hogy csak egyszer megyek férjhez életemben. Ez számomra nagy nap lesz. És nem ttlröm, hogy valaki fölém tornyosuljon. Azt akarom, hogy mindenki csak engem nézzen, amikor az oltár elé lépek, nem pedig azt, aki mögöttem áll.
21
3. FEJEZET
Rom
Edes bosszú
- Csak nem attól félsz, hogy az előtérbe nyomulok? Sohasem tennék ilyet, Sue. Erre megesküszöm.
- Ha zsákot húznál a fejedre, akkor is utánad fordulnának az emberek. A tartásod miatt, amiatt, ahogy mozogsz. - Susan az asztalra csapta a tégelyt. - Semmi értelme, hogy ezen vitatkozzunk. Döntöttem, és már Anthony nővéreivel is megbeszéltem.
- Egyáltalán meg akarsz hívni az esküvödre? Susan egy pillanatig habozott.
- Ne beszélj hülyeségeket!
- Err61 szó sincs. - Carly felállt. Susan túl sokáig késlekedett a válasszal. - Csak most kezdem érteni a dolgot. Már semmi szükség rám itt, ha nem tévedek. Valahányszor csak hazajövök, egyre inkább érzem, hogy kívülálló vagyok köztetek.
- Nem vagy kívülálló - förmedt rá Susan. - Idegen vagy, méghozzá minden tekintetben. Mit gondolsz, milyen érzés volt a szüleinknek és nekem azt hallani, hogy úton-útfélen beszélnek rólad, a változásról, amin keresztülmentél? Milyen érzés volt számunkra a képedet látni a lapokban meg a tévében? Nagyon jól tudod, papa és mama mennyire gyűlöli a feltQnést meg azt, ha valaki okot szolgáltat a pletykálkodásra. Mindig is nagy súlyt fektettek a nyugodt családi életre, amit te szétromboltál. Feltűnést keltesz, állandóan rivaldafényben állsz. Az esküvőmet azonban nem fogod tönkretenni, Caro. Azt akarom, hogy ünnepi esemény legyen, ne pedig mindenféle rámenős fényképészek küzdőtere.
- Nem kell aggódnod -biztosította Carly elkeseredetten a nővérét. - Megígérem, aznap olyan messze leszek innen, amennyire csak lehet. Majd mondd meg, mit szeretnél az esküvődre azon kívül, hogy ne legyek itt!
- De hát most nem mehetsz el! Bármelyik pillanatban megérkezhetnek az első vendégek. Mit szólnának ahhoz, ami itt folyik?
- És ahhoz mit szólnának, hogy a saját nővérem nem akarja, hogy én legyek a nyoszolyólánya? - felelte Carly érdes hangon.
Foxcroftné felsóhajtott. - Szóval megmondta. Azt reméltem, vár még ezzel. Tudtam,hogy fel fogod magad izgatni.
- Enyhe kifejezés. Nem tudok részt venni az eljegyzésen és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, mami. Meg kell értened.
- Anyád ezt egyáltalán nem érti meg - avatkozott közbe a nagynénje. -Elkényeztetett és önző teremtés vagy, Caroline. Semmi okod sincs tehát, hogy csodálkozz, amiért Susan nem akar nyoszolyólányának. Még nem felejtettük el, hogyan viselkedtél Louise esküvőén. Micsoda dolog volt azt állítani, hogy beteg vagy, csak hogy hazavitesd magad! Egyedül magadra gondoltál. Miattad teljesen felborult a nászmenet rendje. Be kellett volna venned egy aszpirint és teljesítened a kötelességedet.
- Ne tessék bemesélni nekem, hogy bárkinek is hiányoztam! Louise csak azért kért fel engem, mert úgy érezte, ez a kötelessége. Valószínűleg megkönnyebbült, amikor megszabadult tőlem, a csúf kiskacsától a hattyúk között.
- Valóban nem voltál valami szép gyerek, de aztán elég határozott lépéseket tettél annak érdekében, hogy változtass ezen - mondta Carly nagynénje megvetően. - Mindig is megvolt arról a véleményem, ha valaki belekontárkodott a természet dolgába. Szegény Sasorrak is sok fájdalmat okozhatott, hiszen mindig is 6 volt a szebb.
- Egy okkal több, hogy visszamenjek Londonba.
- Mindenki arra számít, hogy itt leszel - emelte fel ismét a hangját az anyja. - Érdeklődni fognak utánad.
- Mondd azt nekik, hogy megint megbetegedtem.
A haragtól és a csalódotxságtól reszketve Carly visszasietett az egykori gyerekszobába. Igencsak uralkodnia kellett magán, hogy ne csapja be maga mögött az ajtót, amikor kijött Susantól. Lebontotta a kontyát, és figyelmetlenül a padlóra szórta a hajcsatokat. Szőke fürtjei újra szabadon omlottak a vállára.
Tisztában volt vele, mennyire felizgatták magukat a szülei a pályaválasztása és a mód miatt, ahogyan a célját elérte. Éppen ezért igyekezett minden hazalátogatáskor visszaváltozni Caroline Foxcrofttá, a jelentéktelen húggá. Azt hitte, nagyjából sikerült, de mint kiderült, ez tévedés volt a részéről.
S Tetősen a táskába gyömöszölte a holmiját. A szürke ruhát magán hagyta, átöltözni majd Londonban is ráér. Egy másodperccel sem akart tovább itt maradni.
Éppen leért a csomagjával a lépcsőn, amikor anyja, nyomában Grace nénivel megjelent a nappali ajtajában.
- Caroline? - Anyja az utazótáskára meredt. - Mit csinálsz? - Elutazom. Ahogy valamennyien akarjátok.
- Ezt nem gondolhatod komolyan!
- Sasorrak mindenesetre jobb lesz így.
Amikor a főút felé hajtott, még mindig reszketett a felindultságtól. Egy mellékútról váratlanul traktor kanyarodott ki a kocsija elé, hirtelen fékeznie kellett, hogy ne ütközzék neki. Leállt az útpadkára, a kormányra tette a karját, és ráhajtotta a fejét. Így várta meg, hogy megnyugodjék és újra lassabban verjen a szíve.
Veszélyes ilyen idegesen autót vezetni. Most nem kockáztathat egy balesetet. Az mindent tönkretenne. Vigyáznia kell nehezen elért szépségére, makulátlanul meg kell őriznie. Steven Kingsland számára!
Amikor eszébe jutott a fém, akaratlanul is valamennyi izma megfeszült.
A kertben töltött nyugodt órák alatt Carly szomorúan gondolt a gyerekkorára. Délután még nem volt biztos abban, hogy elfogadja a Miss Makulátlan sierzddést, a Sasorral folytatott veszekedés azonban megerősítette elhatározásában. Még mindig
képtelen volt felfogni, hogy Susan, akivel együtt nőtt fel, aki végül is a nővére, így elutasítja 6t. Gyerekkorukban, a négy év korkülönbség ellenére, nagyon közel álltak egymáshoz.
Susan mindenhova magával vitt, emlékezett vissza Carly. Milyen büszke voltam
22
23
ROlIfANA
~.aes oosszu
a nővéremre! Egyáltalán nem zavart, ha az emberek összehasonlftottak bennünket, és azt mondogatták, milyen csinos Susan.
Carly érezte, hogy elszorul a torka. Lehet, hogy Susan élvezte kettejük ellentétét, s csak annak megerősítésére használta a húgát, hogy 6 csinos és népszerd? Tükröm, tükröm, mondd meg nékem... Annak idején semmi kétség nem fért ahhoz, mit felelne a tüktfr.
Aztán elérkezett Louise esküvőjének a napja, és ennek következtében alapvetően és végérvényesen megváltozott Caroline Foxcroft élete.
Ez a változás eleinte csak értetlenséget, aztán bizonytalanságot, végül teljes elzárkózást váltott ki a szüleiből.
Annyi mindenért meg kell fizetned, Steven Kingsland, gondolta Carly. A~ utolsó fillérig be fogom hajtani rajtad a tartozásodat. Még ma nekilátok.
A lakás a szokottnál is üresebbnek tűnt, amikor Carly belépett és az ágyra dobta a táskáját. Kiment a konyhába, és benézett a hdtóbe. Találomra kivett egy készételt, és betette a mikrohullámú sütőbe, aztán felrakott egy kávét, és elővette a terítéket. Végül a telefonhoz lépett. A számot kívülről tudta. Tárcsázott és várt.
- Itt Steven Kingsland. Sajnálom, hogy pillanatnyilag nem beszélhetek önnel személyesen, a sípszó után azonban üzenetet hagyhat a számomra. Amint tudom, visszahívom.
- Itt Carly North. Ráérek holnap, ha még mindig szándékában áll, hogy próbafelvételeket készít rólam.
Ez megvolna, sóhajtott fel. Kitálalta az ételt. Evés közben kávéillat töltötte be a konyhát. Öntött magának egy csészével, és bement a hálószobába.
Kibújt a szürke ruhából, és hanyagul a padlóra ejtette. Hétfőn elviszi valamelyik használtruha-kereskedésbe, mert látni sem akarja többé. A szennyeskosárba dobta a melltartóját, a bugyiját és a selyemharisnyát, aztán felvette a köntösét. A szigorú szabás a válltömésekkel és a hosszú, melleközét szabadon hagyó hajtókával izgalmas ellentétet alkotott a puha esésd, barackszínd szaténnal. Ez a köntös volt a legdrágább ruhadarab, amit valaha is vásárolt magának. Halvány színe olyan kitünóen illett az arcához és szőke hajához, hogy egyszerden nem bírt ellenállni neki.
Carly mezítláb visszament a nappaliba, és bekapcsolta a televíziót. Semmi igényes mdsorra nem vágyott, csak valami könnyed szórakozásra, hogy ne kell jen gondolkodnia. Biztos volt abban, ha még egyszer végiggondolja a nap eseményeit, akkor elbőgi magát, ezt pedig nem akarta.
Az egyik csatornán éppen egy régi bdndgyi film kezdődött. Carly kényelembe helyezte magát a kanapén, figyelte az izgalmas cselekményt, közben a kávéscsésze oldalán melengette a kezét. Ez ugyan nevetséges volt ezen a meleg, kora nyári estén, a lány azonban úgy didergett, mintha hideg tél volna.
Hirtelen megszólalt a csengő. Carly meglepetten állt fel. A barátai úgy tudják, hogy a szüleinél van, és éppen jól érzi magát Susan eljegyzésén.
- Igen, ki az? - kérdezte kissé barátságtalanul. - En vagyok, Steven. Nyissa ki!
Félig már kinyitotta az ajtót, amikor eszébe jutott, hogy semmi oka nincs engedelmeskedni a felszólftásnak. Ekkor azonban már késő volt. Steven benn állt a nappalijában. - Nincs egy kicsit késő egy be nem jelentett látogatáshoz? - kérdezte tőle kimérten.
- Kíváncsivá tett az üzenete. Mindenekelőtt azért, mert nem hallottam egy estély zajait a háttérhól. Otthon voltam, de mire átkapcsoltam az üzenetrögzítőt, hogy beszéljek magával, addigra letette a kagylót. Ugy döntöttem, szerencsét próbálok, és felugrom magához. - Atható pillantást vetett Carlyra. - Miért jött vissza ilyen hamar a nagy családi összejövetelről?
- Rájöttem, hogy nem vagyok eljegyzési vacsorához illő hangulatban. Remélem, nem kell minden lépésemről számot adnom magának, ha esetleg együtt dolgozunk majd.
- Csak akkor, ha a tetteinek közvetlen kihatásai lesznek a kapcsolatunkra. - Kingsland még mindig a lányt fürkészte. -Feszültnek látszik.
- A visszaúton majdnem balesetem volt, ez kicsit megviselt. Beéri ezzel a magyarázattal?
- Egyelőre igen. - Steven Kingsland beljebb lépett a szobába, és az egyik székre dobta farmerdzsekijét. - Kávéillatot érzek.
A feszes farmernadrág jól kihangsúlyozta a férfi keskeny csípőjét és hosszú lábát. A farmerhoz nyitott nyakú, felgyűrt ujjú fehér inget viselt.
- Nem vagyok igazán vendégfogadó hangulatban. - Carly még mindig a nyitott ajtóban állt.
- Akkor nincs más hátra, meg kell változtatnom a hangulatát - mondta vidáman Steven. - Erre van a konyha?
Carly haragosan becsapta a lakásajtót, és Steven után indult. Kingsland megjelenése zavarba hozta, ilyen fejleményekre még nem volt felkészülve.
- Maga aztán igencsak rámenős!
Steven öntött magának egy csésze kávét. - Mondja ki, amit hallani szeretnék, és már itt sem vagyok.
- Még nem döntöttem.
- Ha ez igaz lenne, nem hívott volna föl.
- Meg akarom várni, hogy elkészüljenek a próbafelvételek. Az is előfordulhat, hogy nem mutatok majd elég jól, és megváltozik rólam a véleménye.
- Ma reggel megnéztem néhány magáról készült képet, és tudom, hogyan mutat rajtuk. Szeretném, ha most az én szememmel látná saját magát.
- Egy köntös, egy test és hozzá szőke haj. Mi olyan érdekes ebben?
- Egy köntös. - Steven végigfuttatta a tekintetét Carly testén, ~s egyértelmden a
24
25
ROMÁNA
lány értésére adta, tudja, hogy a köntös alatt nem visel semmit. - És hozzá szőke haj - ismételte meg Carly szavait. - Természetes a hajszíne?
- Nem éppen.
- Milyen volt eredetileg?
- Nehéz megmondani. Amolyan pocokbarna. - Ez tündérien hangzik.
- Viszont rendkívül unalmas. Kingsland elmosolyodott.
- Dehogyis, szép hölgy. Magán semmi sem lehet unalmas. Nekem mindenesetre a kettes számú hajszín is tetszik.
- Elhiszem. - Nem lehetett nem észrevenni a hangjából kicsengő dühöt. Steven meglepetten nézett a lányra. - Valami rosszat mondtam volna? Carlynak megint uralkodnia kellett magán.
- Tulajdonképpen nem. Csak nehéz napom volt, és magán töltöm ki a dühömet. Amikor ilyen kedvemben vagyok, az a legjobb, ha békén hagynak.
- Ez is egy lehetőség. - Tud jobbat?
Steven hanyagul a mosogatónak támaszkodott, aztán újra végigfuttatta tekintetét a lányon, meg-megpihenve a mély kivágáson és Carly csípőjén. A lány érezte, hogy teste felhevül a férfi érzéki, elismerő pillantása nyomán. Melle furcsán megduzzadt és érzékennyé vált, lába mintha gtuniból lett volna.
Ha már attól remegni kezd a térdem, hogy rám néz, akkor hogyan akarok szorosabb kapcsolatot kialakítani vele, tűnődött magában Carly.
- Ismerek egy sokkal jobb megoldást - válaszolt végül Steven. - Kiváló módszer az ideges feszültségek levezetésére, ha ágyba bújik valakivel. Ez a legtisztább gyógymód.
- Tisztának éppen nem nevezném. - Carlyt bosszantotta, hogy a hangja nagyon izgatottan csengett.
Steven huncutul elmosolyodott. Ha beveti a bájait, nemigen lehet ellenállni neki, gondolta Carly haragosan.
- Ez azt jelenti, hogy elutasítja a csalhatatlan módszeremet? - Attól tartok, igen.
- A jelenlétemben semmitől sem kell tartania. Sem az ágyban, sem azon kívül. - Ne beszéljen így, kérem. - Carly érezte, hogy elpirul.
- Miért, hogy beszélek?
- Mintha már minden eldöntöü dolog volna. Mintha a kezébe venné az életem intézését.
- Lépésről lépésre fogom kézbe venni, és a foglalkozásával kezdem. Meglátja, nem fog fájni. - Kingsland rövid szünetet tartott. - Remélem, hogy az iratai rendben vannak?
- Természetesen. Miért kérdi?
- Mert talán nagyon hamar Görögországba kell utaznunk külső felvételekre. A
26
Édes bosszú
kozmetikai cég igazgatója, Arthur Clement a fotózás idejére felajánlotta á thürszoszi villáját.
- Ezt komolyan gondolja?
- Úgy tűnik. Azt állítja, Thürszosz szigetén nagyszerűek a fényviszonyok, nem zsúfoltak a strandok, sót még egy templomrom is akad. Egész idő alatt a villájában lakhatnánk. - Steven kérdő pillantást vetett Carlyra. - Elég csábítóan hangzik?
- Csodálatosan hangzik.
- Peter Creed is így gondolja. Ő egyébként a lehető leghamarabb neki akar látni a munkának.	,
- Azt mondta, nem kíván sürgetni. Ennek ellenére megígérem, hogy holnap megkapja tőlem a választ.
- Most viszont azt szeretné, ha elmennék. - Carly bólintott. - Akkor nem nagyon marad más választásom - mondta Steven szomorúan. - Pedig sokkal szívesebben itt maradnék, hogy kiderítsem, mi történt tegnap este keltónk között.
- Semmi sem történt - ellenkezett erőtlenül Carly.
- Testileg talán nem. Leginkább azért, mert nem mertem megérinteni. Ezt azonban maga is jól tudja.
A lány lesütötte a szemét. - Igen.
- Végre az őszinteség halvány nyoma -gúnyolódott Steven.
- Általában nem térek ki ennyire a következmények elől. - Carly megpróbált mosolyogni. - Valószínűleg még mindig az események hatása alatt állok. Nem vagyok hozzászokva ehhez...
- Nem csak maga van így ezzel. - A fém arckifejezése szelídebbre váltott. Megtaláltam a helyes hangot, gondolta Carly. Hízeleg a fé~asságának, ha az érzelmi zűrzavaromra célozgatok.
Steven kiitta a kávéját. - Azt szeretném, ha bízna bennem. - Túl sokat kíván tőlem.
- Valójában nagyon keveset kérek. Rettenetesen kíváncsi volnék viszont arra, hogy mi ütött ki balul a családi ünnepségen.
- Ó, ezt gyorsan elmesélhetem. Kisebb vita támadt arról, ki legyen nyoszolyólány a nővérem esküvőjén.
- Másként fogalmazva maga nincs közöttük.
- Pontosan - erősítette meg a férfi feltételezését megjátszott közömbösséggel Carly. - Ez nyilván a sors akarata. - Kicsit habozott, közben izgatottan vert a szíve. - A legutóbbi alkalommal, amikor az oltárhoz kellett kísérnem egy menyasszonyt, az esketés előtt néhány órával megbetegedtem, és otthon kellett maradnom. Azt reméltem, ezúttal nagyobb szerencsém lesz.	.
- A nővére nem akarja, hogy vetélytársa legyen. - Steven elmosolyodott Carly meglepett arckifejezése láttán. - Szóval ez a baj. Ez azonban még mindig nem magyarázza meg, miért olyan szomorú a szeme.
- Azt hiszem, ezt csak maga képzeli bele. Egyszenlen fáradt vagyok.
- Úgy érzem, ez újabb jelzés volt, hogy mennem kell. - Steven szorosan Carly
27
ROMÁNA
>f;aes bOSSZu
`e,	elé lépett, és mutatóujjával gyengéden felemelte a lány állát. - Jó éjszakát, titokzatos szépségem! Holnap tíz óra körül magáért jövök.
A fém lehajolt, és ajkát egy pillanatra gyengéden a lányéhoz érintette. - Látja - mondta szeliden -,nincs mitől tartania. - Ezzel sarkon fordult, s kicsit később Carly hallotta, hogy becsukódik a lakásajtó.
Carly reszkető kézzel megérintette az ajkát. Steven csókja annyira érintőleges volt, hogy először szinte észre sem vette, most mégis minden porcikájában érezte. Bőre bizsergett, és az a különtSs érzése támadt, hogy felsebezték az ajkát.
Steven Kingsland már jó ideje elment, a lénye mégis még mindig betöltötte a helyiséget. Mintha a férfi kitörölhetetlenül, örök érvénnyel rányomta volna a bélyegét Carly konyhájára.
Akárhányszor bejövök majd ide, azt fogom látni, hogy ott áll és figyel, gondolta nyugtalanul Carly. Ha túl leszek ezen a dolgon, azonnal ki kell költöznöm ebből a lakásból, hogy megszabadulhassak Steven emlékképétől.
A mosogatóhoz ment, és kivette be161e a csészét, amelyből Steven ivott. Úgy szemlélte, mint egy idegen tárgyat, és óvatosan végigsimította azt a helyet, ahol a férfi ajka hozzáért.
És még azt hiszi, nincs mitől tartanom, gondolta gúnyosan a lány. Alig hallható kis sikollyal megpördült, és a kicsempézett falhoz vágta a csészét.
MALKO
BAGDAD ÁGYÚI
28
Egy férfias regény a nyomozás szerelmeseinek
4. FEJEZET
Másnap Carly már órákkal azelőtt elkészült, hogy Steven érte jött volna.
Amikor Lucy, a lakótársnője otthon tartózkodott, a vasárnap mindkettejük számára lustálkodással telt. Későn keltek, kényelmesen átlapozgatták a vasárnapi lapokat, és olyan kiadósan bereggeliztek, hogy az ebéd teljesen feleslegessé vált. Ma azonban Carly már hajnal óta talpon volt. Felpróbált vagy fél tucat ruhát, és különféle arckikészítésekkel meg hajviseletekkel kísérletezett. Ehhez képest még mindig nem sikerült megtalálnia azt a külsőt, amilyen ma lenni szeretett volna.
Végül egy fehér, egyszerű szabású, ujjatlan kartonruha mellett döntött. Haját szalaggal összefogta a tarkóján, szemhéját és száját csak enyhén festette ki, de mesterien kihangsúlyozta a szemét és a járomcsontját.
Steven először estélyi ruhában, aztán szinte meztelenül látta őt. Ma mint tiszta és ártatlan jelenséget kell megismernie. Carly szakértő szemmel méregette munkája eredményét a tükörben.
Amikor Steven megérkezett, csak felvonta a szemöldökét, de semmiféle megjegyzést nem tett a lány külsejére.
- Hova megyünk? A Hyde Parkba? - kérdezte Carly. Elégedettség és várakozás töltötte el, amikor beült a férfi mellé a kocsiba.
- Nem, meghittebb környezetet találtam. Gondolom, mára már semmilyen elfoglaltsága nincs.
- Semmi biztosat nem beszéltem meg.
- Akkor jó. - Steven ügyesen kormányozta a kocsit a sűrű forgalomban.
Carly izgatottan figyelte, merre mennek. Amikor látta, hogy a fém nem arra tart, mint amerre 6 indult tegnap, megkönnyebbülten hátradőlt.
Útközben alig váltottak néhány szót, Carly azonban érezte, hogy Steven időnként rá-rápillant.
Nekem is figyelnem kellene 6t, gondolta a lány. Minden mosolyommal és mozdulatommal azt kell bizonyítanom, hogy komolyan érdeklődöm iránta. Bárcsak jobb színésznő lennék!
Carly örült, hogy végre elhagyták a várost, és a tájat nézegethette. Először arra gondolt, hogy a tengerpart felé tartanak, de aztán Steven letért a főútvonalról, és keskeny mellékutakon kanyarogtak.
29
caes Qosszu
A lány úgy érezte, mintha Kingsland egyre jobban behálózná, miközben a hálót 6 maga szőtte. Csak az a kérdés, lb akad végül fenn rajta.
A fém megint metsző pillantást vetett rá. Carly könnyed hangon megkérdezte: - Gondolja, hogy visszatalálunk majd innen?
- Baj volna, ha nem sikeNlne?
- Valakinek biztosan hiányoznánk. Clive aggódna a honoráriuma miatt. Abban is biztos vagyok, hogy valaki magát is szeretné szemmel tartani.
- Hálátlan feladat.
- Ezt nagyon is el tudom képzelni. -Carly élvezettel süttette az arcát. -Micsoda isteni napunk van!
- Amit majd kedvére élvezhet az édenkert egy eldugott zugában. - Ez mindén, amit elárul az úticélunlQól?
- Azt hittem, kedveli a titokzatosságot. Maga is titokzatos.
- Hülyeség. - Carly kinyújtóztatta meztelen karját. - Látja, semmit sem rejtegetek.
- Egész idő alatt magát nézem, csak nemigen tudom, mii is látok. A lány erőltetetten nevetett.
- Hát, azt mondják, a fényképezőgép nem hazudik. Várja ki a végét!
- A fénykép azonban sohasem mondja ki a teljes igazságot. Mindent egybevetve érdekesnek ígérkezik ez a nap. Nem éhes?
- De - vallotta be Carly. Kora reggel készített egy szelet pirítóst, de a felét otthagyta, mert nem volt étvágya
- Akkor most eszünk valamit.
Az út melletti tábla falut jelzett. Tucatnyi házból álló, aprócska település volt. A főtéren, a kis templom és a kocsma előtt autók parkoltak, néhány vendég kihozta a poharát a szabadba, s a napon álldogált vagy üldögélt.
- Lehet, hogy itt csak kenyeret és sajtot lehet kapni - figyelmeztette Steven Carlyt, amikor kiszálltak a kocsiból.
- Az lenne a legjobb. Meg hozzá egy sör.
Amíg Kingsland rendelt a söntésnél, Carly leült az egyetlen szabad asztalhoz. Steven azt kérdezte, van-e valami dolga mára. Vajon hogyan értette? - töprengett a lány. Meddig tart nála a nap, és milyennek tervezi a befejezést? Végül is bevallottam, hogy kölcsönös a vonzalmunk. Semmi jogom felháborodni, ha elvárja, hogy vele töltsem az éjszakát. Nagyon vigyáznom kell, mit teszek és mondok.
- Még mindig a családi viszályon tilnődik? - Steven az asztalra tette a söröspoharakat, és leült Carly mellé a fapadra. Combja a lányéhoz ért.
- Igen. Látszik? Sajnálom. - Carly leküzdötte a vágyat, hogy arrább húzódjék a fé~tól.
- Ürülök, hogy látszanak magán az érzései. Semmit sem kell elrejtenie e161em. Carly különös bizsergést érzett, amikor Steven újabb beható pillantást vetett rá, és idegesen simogatni kezdte a poharát. - Semmilyen titkom nem lehet?
- Nem. Mindent tudni szeretnék magáról. - Hát ez elég aggasztó.
- Nem kell mindent azonnal megtudnom. Lassan és kellemesen ismerjük majd meg egymást. - Lágy hangja szinte simogatta a lányt. - Remélem, maga is meg akar ismerni engem. Akkor majd rájön, hogy nem csak a pályája elómozdftására vagyok alkalmas.
- Nem, most sem fgy gondolok magára.
- Ennek örülök. - Steven megfogta Carly kezét, és az ajkához érintette. - De azért elérem, hogy maga lesz az év, sőt az évtized szenzációja.
Carly nevetéssel igyekezett leplezni a Steven érintésétől támadt izgalmát. - Miért nem mindjárt az évszázadé?
- Az is - ígérte meg komolyan a fém. - Jön a sajtos szendvicsünk.
A pincérnő jóval többet hozott ennél. Két nagy tányér sajtot, sonkát, ropogós héjú, foszlós fehér kenyeret és friss salátát tett le eléjük. Felbolydult érzelmei ellenére Carly remek étvággyal evett.
Evés után Steven a főteret megkerülve a templomhoz vezette a lányt. Egy régi kőkapun keresztül kicsiny parkba értek, amit egy ősöreg tiszafa árnyékolt be. Ágai majdnem a földig hajoltak.
Carlynak a fa alatt kellett pózolnia a fényképezéshez. Karcsú, sápadt alakja nagyszerű ellentétet alkotott a sötét fatörzzsel. A szél összeborzolta a haját, és felkapta a szoknyáját. A fehér anyag felhőként lengte körül a lányt.
Steven rövid, szinte rideg utasításokat adott, minden mozdulatát előírta. Egy idő után Carlynak le kellett vennie a szandálját, és úgy kellett tennie, mintha lábujjhegyre állva éppen el akarna repülni.
- Csodálatos - szólalt meg végül a férfi, és szünetet engedélyezett a lánynak. - Olyan volt, mint a megtestesült tavasz, vagy Perszephoné istennő, aki éppen kimenekült az alvilágból:
- Egyáltalán nem fájt -jelentette ki tréfás hangon Carly. - Pedig azt hallottam, maga rettenetesen megkínozza az embert.
- Az is előfordul. Egyébként éppen csak elkezdtük a munkát. Most pedig keressünk másik helyszínt!
Gyors léptekkel előresietett. Carly csak nagy nehezen bírta követni. - Itt hagyjuk a kocsit?
- Igen, gyalog megyünk. - Steven befordult egy keskeny ösvényre, amely felett összeborult a fák lombja és megszűrte a napsütést. A gyalogút hamarosan ereszkedni kezdett. A domb aljában takaros, favázas falú házikó állt, a tetejét benőtte a moha. Fehérre meszelt falán futórózsa és lila akác kúszott fel, egészen az emeleti ablakokig. - Tetszik? - kérdezte a fém, s mosolygott Carly ámuldozó tekintete láttán.
- Álomszép. Honnan tudott erről a házról?
30
31
rcv~arra
- Ismerem a wlaj~nosát. - Steven kinyitotta a kertkaput.
Carly habowtt, és bizalmatlanul méregette a férfit. - Nem a magáé véletlenül? - Nem, én még sehol sem telepedtem meg igazából. Nem lesz semmi baj. A tulajdonosnő éppen elutazott, de biztosan semmi kifogása nem lesz az ellen, ha készítünk itt néhány felvételt.
Így van-e? - töprengett Carly, miközben a férfit követve megkerülte a házat, és átment egy fából ácsolt kapu alatt. Ha igen, akkor igencsak elnéző az az asszony. Vajon ki lehet?
Amikor azonban körülpillantott, nem gondollcodott tovább ezen, csak gyönyörködött a csodálatos látványban.
A kert mögött patak folydogált, a partjára rengeteg azáleát ültettek, amelyek teljes pompájukban virítottak. A világító vörös, ibolyaszínű és rózsaszín virágszőnyeg a kert szélétől egészen a patakig terjedt. Carlyt lenyűgözte ez a színpompa.
- Na, elámult? Én is mindig így vagyok ezzel. Állandóan azt mondogatom magacnnak, hogy egyáltalán nem lehet olyan szép, ahogyan az emlékeimben él. Aztán amikor eljövök, kiderül, hogy mégsem csalt az emlékezetem. - I{ingsland átkarolta és magához húzta a lányt. - Amikor először megpillantottam magát, azonnal elhatároztam> hogy elhozom ide. Magát ebbe a környezetbe teremtették. - Szorosan magához szorította Carlyt, és a szemébe nézett, aztán bizonytalanul elnevette magát. - A végén még elfelejtem, hogy dolgozni jöttünk ide!
Lehajolt, és ajkát mohón a lányéhoz érintette. Csókja ezúttal egyáltalán nem volt gyors, de gyengéd sem. Éhesen Carlyéra szorította a száját, és kényszerítene, hogy nyissa szét az ajkát.
A Lány selymesnek érezte a szájába hatoló nyelvet. Mint a tűzforró selyem, gondoltakábultan, miközben egyetlen kavargó érzéssé olvadt össze benne a napsütés, az azáleakert, a csobogó patak és Steven csókja.
A férfi Carly hátát simogatta, ujjai végigwngoráztak a lány gerincén. Carly zavartan, mégis vágyakozva simult Stevenhez.
__ Ó, drágára - suttogta fojtoü hangon a fém, és olyan szorosan magához ölelte, hogy Caríy érezte, milyen izgatott Steven. A férfi a lány ruhájának cipzárját kereste. Ett61 a mozdulattól Carly védekezően felemelte a kezét, és teljes er6b61 ellökte magától Stevent.
- Ne! - kiáltotta. - Engedjen el!
A férfi azonnal engedelmeskedett. Carly hátrébb lépett.
- Ne féljen, Carly! Ha egy pillanatig úgy is túnt, mégsem azért hoztam ide, hogy megerőszakoljam vagy akár csak elcsábítsam. De maga... annyira szenvedélyesen viszonozta a csókomat, hogy elvesztettem az önuralmamat.
Én pedig az enyémet, gondolta döbbenten a lány. Egy pillanatra mindenről megfeledkezett, és majdnem átengedte magát egy számára teljesen új és zavarba ejtő élvezetnek. Hogyan engedhette, hogy ilyesmi megtörténjék? Ráadásul éppen Steven Kingslanddel?
32
k:des bosszú
- Nagyon szégyellem magam. - Csak akkor jött rá, hogy hangosan kimondta, mit érez, amikor Steven összevont szemöldökére esett a pillantása.
- Semmi oka rá, hogy szégyellje magát. Messze volwnk attól a ponttól, ahonnan már nincs visszaút. Ezt éppen olyan jól tudja, mint én. - Stevennek hirtelen eszébe jutott valami. - Vagy talán nem is tudja? Ezt akarná az értésemre adni? Hogy maga még soha nem...
- Annyira elképzelhetetlen?
- Nem - felelte Steven nyugodtan. - Most már egyáltalán nem tűnik annyira elképzelhetetlennek. Sok mindent megmagyarázna. Nem értem viszont, hogy miért. Maga szép és távolról sem érzéketlen. Miért nem találta meg eddig az igazi fémet?
Carly félrefordult, és az azáleák fölött a vizet nézte. - Számomra néhány dolog mindig fontosabb volt - felelte lassan. - A pályám, például.
Meg a bosszúm, fűzte hozzá gondolatban.
- Nem lehet, hogy csak ez az oka. - Steven óvón a lány vállára'tette a kezét, és szeretetteljesen tovább beszélt. - Azt hiszem, valaki valamikor megsebezte magát, Carly North. Ez gyanakvóvá és zárkózottá tette. Megígérem azonban, hogy ennek vége.
- Meg akar gyógyítani? - Carly arca kővé meredt. Ürült, hogy Steven a háta mögött áll, és nem láthatja az arckifejezését.
- Meg fogom kísérelni. Természetesen segítene, ha valamit mesélne róla. - Nem most. Egy nap majd elmesélem megígérem.
- Egyelőre beérem ezzel az ígérettel - szólt, és megcsókolta a lány haját. - Szóval többé nem gubózik be előlem. Mostantól kezdve a maga játékszabályai szerint játszunk. Semmi olyasmire nem kényszerítem és semmi olyat nem kérek magától, amire még nincs felkészülve.
- Mennyire megértő és türelmes!
- Egy félreismert szent, ha pontosabbak akarunk lenni - javította ki vidáman Steven. - Mindazonáltal ne áltassa magát, szép hölgy! Annyira nem vagyok önzetlen, hogy ne remélném: egy nap majd kitör magából az összes elfojtott szenvedély, akkor teljesen odaadja magát nekem, ha bírom addig türelemmel. Őszintén szólva, határozottan számítok erre az odaadásra. - Maga felé fordította Carlyt. - Nos, mivel a testemet még nem kívánja, kénytelen vagyok a fényképezőgépemen keresztül kapcsolatot létesíteni magával. Üljön oda a virágok közé!
Carly engedelmeskedett, és mosolyogva a nap felé fordította az arcát. Anélkül, hogy wdta volna, Steven a legjobb fegyvert adta maga ellen a lány kezébe.
A végsőkig próbára teszem majd a türelmét és az önuralmát, gondolta Carly. Meg fogom kínozni, hogy megemlegeti.
Letépett néhány vörös virágot, és feldobta a levegőbe. A, szirmok lehullottak az arcára és a ruhájára.	(
- Nos hát, szép hölgy, elfogadja a szerződést? - kérdezte`Steven. - Vállalja, hogy maga lesz az én Miss Makulátlanorr?
33
Romot
Carly arcán nyoma sem volt személyes érzelmeknek, legszebb szolgálati mosolyát küldte Steven felé.
- Igen.
Visszafelé Carly teljesen kimerülten ült Steven mellett. A próbafelvételek készítésekor a férfi kíméletlenül meghajszolta és agyonugráltatta, amivel sikerült elérnie, hogy a lány annyit mutatott meg magából, amennyit még soha egyetlen fotósnak sem.
Amikor munka közben egyszer tiltakozni próbált, Kingsland kimérten megmagyarázta neki, hogy 6t nem a csinos álarc érdekli, hanem a n6, aki mögötte megbújik. Carlynak, fáradtsága ellenére, el kellett ismernie, hogy még soha nem dolgozott ilyen lelkesen. A Steven Kingslanddel végzett munka talán életem legfontosabb tapasztalata lesz, gondolta szomorúan.
- Eljön velem vacsorázni? - kérdezte a férfi.
- Nem mehetek. Clive és Margot már meghívott.
Ez ugyan nem volt igaz, annyi azonban megfelelt a valóságnak, hogy Clive és Margot vasárnap esténként úgynevezett fogadónapot tartott, ahova valamennyi barátjukat szeretettel elvárták. Többnyire nagyon sokan eljöttek. Beszélgettek, zenéltek, társasjátékokat játszottak, és kiszolgálhatták magukat a konyhában a hatalmas, húsos spagettivel teli tálból.
Carly mindig is szívesen vett részt ezeken az esteken, ma azonban kifejezetten menedék lesz neki Clive és Margot háza. Döbbenten állapította meg, nagyon is csábítónak érezte a lehetőséget, hogy az estét, sót esetleg az éjszakát is Kingslanddel töltheti. Még mindig érezte a férfi perzselő ajkát, szájába hatoló forró nyelvét, keze simogatását, izmos teste közelségét.
Akármilyen kelletlenül is vallotta be magának, egy pillanatra komoly veszélybe került, amikor egy addig ismeretlen vágy támadt fel benne.
Most fáradt, ezért nagyon sebezhető. Ráadásul a tanácsosnál jobban élvezte a Stevennel végzett munkát. Semmi értelme, hogy a nap további részét is vele töltse. Kingsland ugyan az ellensége, ám aggasztóan vonzó jelenség. Minden erejére és önuralmára szüksége lesz, hogy ellent bírjon állni a fém testi és értelmi vonzerejének. - Elárulja ma este Clive-nak, hogyan döntött? Peter Creed természetesen majd felveszi vele a kapcsolatot, hogy tisztázzák a részleteket. - Steven habozott. - Feltételezem, tisztában v^^ a szertildés hátrányaival. Alá kell írnia, hogy amíg Miss Makulátlan, semmilyen más kép nem jelenhet meg magáról.
- Ezzel tisztában vagyok.
- Mertem remélni. A cég máris sok pénzt költött hirdetésre, leginkább Miss Makulátlan felkutatására. Még ennél is többet kell majd kiadniuk a tulajdonképpeni hirdetési hadjárat idején. Ha hiba csúszik a számításukba, nagyon kellemetlenek tudnak lenni.
- Akkor jó lesz, ha nagyon óvatos leszek.
- Mindkettőnknek annak kell lennünk. - Steven megállt az ismerős bérház előtt. Mélyen a lány szemébe nézett, s ujjával végigsimított Carly alsó ajka ívén. -Tényleg
34
Edes bosszú
nem tudom rávenni, hogy gondolja meg magát, és töltse velem az estét? Csak vacsoráról van szó, semmi többről.
- Tudom, de ennek ellenére lehetetlen. - A lány lesütötte a szemét. - Sajnálom. - Én is - mondta Steven szomorúan - , de tudok vámi.
Amikor Carly néhány másodperc múlva belépett a lakásába, úgy vert a szíve, mintha a gyilkosa elől kellett volna futva menekülnie. Az ~jtónak d61t, és levegő után kapkodott
E16fordult már, hogy megcsókolták férfiak. Olyanok, akiket kedvelt. Azok a csókok azonban csak kellemesek voltak, nem öntötte el tőluk olyan forróság, ami további csókok utáni vágyat keltett benne.
Gyűlöli Steven Kingslandet. Vajon miért éppen az 6 érintésének van rá ekkora hatása? Minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy el bírjon válni tőle, és hazajöjjön.
Talán a sors akarja így, gondolta Carly. E16re megbüntet azért, amit Steven ellen akarok elkövetni.
- Hát jó - mondta ki Carly hangosan, amit gondolt. - Ezen nem változtathatok.
- Megváltoztál - állapította meg csodálkozva Margot.
Carly a borosüvegre összpontosította a figyelmét, amit éppen kinyitni készült. - Remélem, előnyömre.
- Ebben nem vagyok igazán biztos.
Carly megjátszott csodálkozással nézett az asszonyra.
- Én leszek Miss Makulátlan, Margot. Ez tehát nem a legjobb pillanat arra, hogy közöld velem, a szépségem máris elhalványult.
- Nem ez a szándékom. Ugyanolyan szép vagy, mint voltál. Az összes nőtlen férfi érted sóvárog, sót még néhány nős ember is. Nem erről van szó, hanem arról, hogy van valami a szemedben, valamilyen szórakozottság, mintha valami titkot akarnál elrejteni. - Elgondolkozva még hozzáfűzte: - Sokkal boldogabb volnék, Carly drágám, ha azt hihetném, hogy édes titokról van szó.
- Túl élénk a fantáziád, Margot. - Carly feltűnő könnyedséggel nevetett. - Nem csoda, hogy sikeres rekl~rttszövegíró vagy.
- Bárcsak képzelődnék! Tulajdonképpen bort akarsz tölteni, vagy az üveget szeretnéd összetörni? - kérdezte vallató pillantással. - Ha jól láttam, igen élénk társalgást folytattál az imént Mark Clayfielddel.
- Rosszallást vélek kihallani a megjegyzésedből.
- Alighanem joggal. - Margot mogyorót rakott egy tálba. - Miért hívod meg, ha nem kedveled?
Margot felsóhajtott.
- Mert Clive-val együtt járt egyetemre, és igen tisztességes újságíró volt, mielőtt eladta magát annak a botránylapnak. Állandóan az az érzésem, hogy a jelenlétében
35
minden szavamat patikamérlegre kell tennem, nehogy Egy unatkozó háziasszony kerge fantazmagóriái cím alatt jelenjenek meg a következő számban.
- Semmi olyat nem mondtam neki, amit felhasználhatna ellenem. Ráadásul nagyon kedves ember.
- Alighanem nagyon kedvére való volna, hogy levetkőzve modellt feküdj a lapja Vasárnapi szépségek poszteréhez.
Carly előrehajtotta a fejét, haja fátyolként hullott az ~ elé.
- Te jó ég! El wdod képzelni, milyen képet vágna Clive, ha meglátna egy ilyen felvételt?
- De még mennyire... és nem is csak az övét! - Margot paprikás tallért rakott szét apró tálkákba, aztán egy tálcára tette őket. - Jut eszembe: milyen volt a vacsora Steven Kingslanddel?
- Egész kellemes. Mit gondolsz, kinyissak egy üveg fehérbort is?
- Ahogy a vendégeinket ismerem, akár többet is. Ez minden, amit Kingslanddel kapcsolatban mondani tudsz?
- Elértem, amit akartam. Fényképeket készített rólam, nemsokára folytatjuk a munkát.
- Hát jó. Gondolom, most grawlálnom kell neked. Már ha el akarod vállalni a Mise Makulátlan szerepet.
- Miért ne akarnám? Az én arcom lesz a legismertebb egész Európában! - Egy ideig biztosan - hagyta helyben Margot. - És utána mihez kezdesz?
- Ezen ráérek majd akkor gondolkodni. - Carly felemelt egy teli tálcát. - Körbeviszem az italt, mielőtt a vendégeid szomjan halnak.
Jaj nekem, gondolta, miközben a tágas, kellemesen berendezett, emberektől nyüzsgő nappaliba tartott. Lehet, hogy Margot mindent wd? Nem, ez képtelenség. Senki sem sejt semmit. Margot már megint kísértetet lát.
Persze nem tisztességes, hogy most titkolózik előtte. Margot az első naptól kezdve - amikor Carly még bizonytalankodott, meg tudja-e csinálni a külsejével a szerencséjét - jb barátnője volt. Sokkal inkább nővérének vagy anyjának érezte, mint a vér szerinti családtagjait. Ráadásul különleges évéke volt a barátnője gondjai iránt. Most is wdja, hogy valami nincs rendben vele, és aggódik miatta.
Amikor majd mindenen túllesznek, Margot valószfnd7eg teljesen összetörik. Bárcsak mindent elmondhatnék neki, gondolta Carly, miközben a vendégekkel csevegett, nevetgélt és körbekínálta a bort. Bárcsak megbízhatnék benne, de nem kockáztathatok. Margot mindent elmondana Clive-vak, ezzel füstbe menne a boszszúm. Túlságosan sokat vártam erre az alkalomra ahhoz, hogy ezt megengedhessem. Pontosabban fogalmazva, az egész életemet az töltötte ki, hogy Steven Kingsland visszatérésére vártam.
36
5. FEJEZET
Carly a folyosón összefutott Clive-val, aki éppen leért az emeletre vezető lépcsőn. - Rossz hírem van a számodra, Carly. Laura érdeklődött utánad. Azt állítja, amikor utoljára itt voltál, megígérted, hogy mesélsz neki. Enélkül most nem hajlandó elaludni.
- Igaza van - vallotta be ttSredelmesen Carly. - Máris fölmegyek hozzá.
Laura, karjában a macijával, egyenes derékkal ült az ágyban, és várakozóan nézett az ajtóra.
- Elkéstél - panaszolta, és puszira tartotta az arcát. - A maci már elaludt.
- Akkor majd halkan mesélek neked, nehogy felébresszem. - A könyvespolcra pillantott. - Mit szeretnél hallani?
- Mesélj a rút kiskacsáról - felelte Laura habozás nélkül.
A kislány megbabonázva hallgatta a történetet. Amint Carly a mese végére ért, azonnal lecsukódott a gyerek szeme.
- Ürülök, hogy a hattyúk legalább kedvelték - dünnyögte álmosan a kislány, és Carlyhoz bújt. - Mi lett volna szegénnyel, ha még ők sem szeretik?
- Nem wdom, Laura -felelte rekedten Carly. - Tényleg nem tudom.
- Akkor talán valami más lett volna be161e - gondolkodott hangosan Laura. - Olyasvalami, ami egyáltalán nem is akart volna lenni. - Egyre halkabban motyogott, és újra lecsukódott a szeme.
Lehet, hogy Laurának igaza van, gondolta Carly. Hirtelen könny futotta el a szemét.
Tudta, a kislány meg sem moccan, ha egyszer már elaludt, nyugodtan lefektethetné, és visszamehetne a többiekhez. Mégsem igyekezett. Élvezte a szoba békás csendjét, és figyelte Laura egyenletes szuszogását.
Mindig is csodálta Clive és Margot családi életét. Most azon töprengétt, milyen lenne, ha neki is volna gyereke, aki benne foganna meg, akit neki kellene megszülnie és szeretnie.
Még soha nem tan6aött el ezen. Túlságosan lekötötte a bosszú gondolata ahhoz, hogy akárcsak mérlegelje is egy másfajta jövő eshetőségét. Miért éppen most jut eszébe, amikor végre karnyújtásnyira van a megálmodott gy6zelemtól? Pont most gyengülne el?
37
It;des bosszú
HOMANA
l~:des bosszú
Carly zajt hallott a háta mögül, és megfordult. Kingsland állt az ajtóban. A lány egy pillanatig azt hitte; csak a képzelete játszik vele, felkorbácsolt érzelmei okozzák az érzékcsalódást. Steven azonban közelebb lépett, s Carly most már tudta, a férfi teljes valójában ott áll előtte. Ijedten összerezzent.
Laura mondott valamit álmában. Carly az öléből gyengéden a párnára fektette a kislány fejét, és megigazította a takaróját.
Steven a folyosón várt rá.
- Úgy látszik, különös tehetségem van hozzá, hogy megijesszem.
- Mit keres itt? - Carly dühös volt. A férfi meglepetésszem megjelenése nagyobb hatással volt rá, mint szerette volna. - Hogy merészelt idejönni? V an valami oka arra, hogy ellenőrizzen?
- Természetesen nincs. Minek néz engem? Clive felhívott, és közölte, hogy maga elújságolta neki a döntését. Azt mondta, még mindig nem lelkesedik igazán a dologén, de azért behűt egy üveg pezsgőt. Meghívott, hogy koccintsak magával a sikerére. Nem mondta?
- Nem.
- Talán jobban tette volna, ha szól magának - mondta hűvösen a férfi - , mert úgy látom, egy kis gondot okozott. Elmehetek, ha akarja. - Sarkon fordult, és elindult a lépcső felé.
- Steven! Kérem, ne menjen el! - Carly utánafutott, és karjánál fogva visszatartotta a férfit. - Sajnálom, hogy így magára förmedtem, de egyszemen nem számítottam rá, hogy idejön. Természetesen koccintanunk kell a közös munkára. Jó ötlet volt Clive-tól.
- Valóban? Na jó, ha így gondolja, szép hölgy.
Carly dühösen felszegte a fejét. - Egyszer már elnézést kértem. Mit kellene még tennem? Térdre borulva esdekeljek a bocsánatáért?
- Nem, inkább magyarázza meg a viselkedését. Úgy látom azonban, hogy erre nincs lehetőség. Ezért inkább lemegyek, megiszom Clive pezsgőjét, aztán távozom. - Nem szeretném, ha így menne el - mondta halkan Carly.
Steven kitartóan nézte a lányt, aztán valamivel enyhültebb hangon megkérdezte: - Biztos ebben?
Carly szótlanul bólintott. Ilyen hangulatban nem engedhette el a férfit, hiszen azzal az egész terv sikerét kockára tenné. Ez még korai volna.
Némi latolgatás után Steven felkínálta neki a karját. Carly belekarolt, és lementek a lépcsőn.
Clive mesteri beszédet tartott Carly Miss Makulátlanná választása alkalmából. Elhitette a vendégekkel, hogy Carly sikere csakis az 6 lankadatlan fáradozásának köszönhető. Steven gúnyos mosollyal nézeti Carlyra.
Ezután Carly és Steven került a társaság középpontjába. Együtt beszélgettek, nevetgéltek a többiekkel, Kingsland mégis hűvösen viselkedett a lánnyal. Carly figyelmét az sem kerülte el, mekkora izgalmat váltott ki a n6kb61 a férfi megjelenése. Az
38
egyik színésznd azonnal ki is sajátította magának. Mel Bolton nagyravágyó szőkeség volt, aki nem túl kifinomult, ám annál hatásosabb módon vetette be a testét. Carly a szeme sarkából figyelte, ahogy Mel, látszólag a gondolataiba merülve, a fényképész inggombjaival játszadozott, miközben csábosan mosolygott.
- Egyelőre csak hízeleg neki a dolog - súgta Margot Carly fülébe - , de én már sokszor láttam Melt bevetés közben. Még húsz percet adok neki, és együtt távoznak. Ó nem, ezt Steven nem teszi meg, gondolta Carly, és ökölbe szorította a kezét. Nem szerepelt a terveiben, hogy egy másik n6 közéjük áll, és eltereli róla Steven figyelmét. Feltétlenül tennie kell valamit.
Odament a férfihoz, belekarcolt, közben futólag rámosolygott Melre.
- Megszöktethetem, Steven? Kifárasztott a délutáni friss levegő, hazamennék. - Ahogy óhajtja - felelte közönyösen Steven.
Miközben keresztülmentek a szobán, a férfi sandán megkérdezte: - Meg akar óvni a kísértéstől? Nem gondoltam volna, hogy ma még igényt tart a kíséretemre.
Carly elvörösödött.
- Beszélnem kell magával. Feltétlenül többet kell tudnom a megbízásról. Biztos már a thürszoszi utazás?
- Ez a kérdés természetesen rettentő sürgős - felelte Steven gúnyosan. - Amennyire tudom, igen a válasz. Egy-két napon belül többet tudunk majd.
- Még mindig nem bocsátott meg nekem? - kérdezte Carly a kocsiban.
- Mit kellene megbocsátanom? Hogy megakadályozta, hogy elfogadjam a kis szőke egyértelmű ajánlatát?
- Természetesen nem ezt - felelte hevesen Carly. - Végül is azt tesz, amit akar. Hanem azt, hogy olyan barátságtalanul üdvözöltem.
- Hagyjuk! Fáradt volt, és a hirtelen feltűnésem kihozta a sodrából. Ez minden. - Általában nem vagyok ennyire indulatos. Ezt bárki megmondhatja magának. - Már megmondták. A tárgyilagosságáról és a jó együttműködéséről híres. Carly érezte, hogy Steven még mindig távolságtartóan viselkedik, s ez egyáltalán nem tetszett neki. A bQvkörében kell tartania, rabul kell ejtenie a férfit. Amikor a kapu elé értek, gyorsan megkérdezte föle: - Nem akar feljönni egy csésze kávém
- Azt hiszem, jobb volna, ha korán nyugovóra térne - felelte Steven. - Annyira azért nem sietős.
- Na jó. Rám férne egy kávé.
Kingsland a nappaliban maradt, amíg Carly a konyhában ténykedett. Amikor kis idő múlva, kezében a tálcával belépett, a férfi a lemezei előtt térdelt.
- Azt mondják, mutasd a könyveidet, és megmondom, ki vagy.'Azon gondolkodom,hogy ez a lemezekre is igaz-e?
- F_s mit árul el rólam a lemezgydjteményem?
- Az első pillanatra maga átlagember. - Steven leült Carly mellé. - Ha azonban
39
alaposabban megvizsgáljuk a dolgot, akkor kiderül, hogy érzelmes lelki alkat, szívesen vállal kockázatot, rejtett mélységei vannak, sőt néhány meglepő ellentmondást is felfedezhetünk. Mit szől a végkövetkeztetésemhez?
- Sokkal érdekesebbnek tüntet fel, mint amilyen vagyok. - Maga nemcsak érdekes, hanem elbávöló is.
Carly töltött, és odanyújtotta a férfinak az egyik csészét. - Gyönyörd bútorai vannak.
- Szerencsém volt. A keresztanyám szép summát hagyott rám, amivel tizennyolc éves koromban szabadon rendelkezhettem.
- Abb61 vette ezt a berendezést is? - Többek közös.
- Okos döntés volt, az árak egyre feljebb kúsznak. - Nem igazán érdekel. Nem akarom ugyanis eladni. - És mit akar?
Carly vállat vont. - Egyszerűen elfogadom, amit az élet kínál.
- És most éppen a szerződést kínálta a kozmetikai céggel. Hamarosan hirdetőtáblákról, újságokból és reklámfilmekből mosolyog majd vissza magára. Ezenkívül egész Európában áruházakat, illatszerboltokat és szépségszalonokat kell sorra látogatnia.
- Ijesztően hangzik
- Viszont nagyon jól fizet. A legtöbb fotómodell idejében gondoskodik a jövőjéről, és valamilyen vállalkozásba fekteti a pénzét, amiből majd megél, ha az ábrázatáért már nem fizetnek. Gondolkozott már ezen?
Nem, gondolta Carly. Mindannak, amit eddig tettem és terveztem, egyetlen célja volt, mégpedig az, hogy téged, Steven Kingsland tönkretegyelek. Ennél tovább soha nem terveztem.
- Azt hiszem, még van néhány j6 évem.
- Még rengeteg gyönyörű év vár magára. - Steven letette az üres csészét. - Nagyon köszönöm a kávét. Most pedig hagyom, hogy nyugodtan ágyba bújhasson. Carly nem nézett a férfu~a, úgy tette fel a kérdés.
- Már tényleg mennie kell, Steven?
Érezte, hogy a fém izmai megfeszülnek - Nem. - Hát akkor... - Carly hátradőlt a kanapén.
Amikor Steven föléhajolt, lehunyta a szemét, átkarolta a fém nyakát, és magához húzta.
Először mozdulatlanul tűrte a férfi gyengéd csókját, amikor azonban abba akarta hagyni, a nyelvével cirógatni kezdte Steven ajkát.
Kingsland azonnal szorosabban ölelte, a csókja egyre szenvedélyesebbé vált. Carly nyomban viszonozta, ugyanolyan vággyal derítette fel Steven száját, mint a fém az övét, s reszkető kézzel simogatta a tarkóját.
Most már mindkelien a kanapén feküdtek, Carly a mellén érezte a fém szapora szívverését.
40
Steven felemelte a kezét, és a vékony selymen keresztül megérintette a lány mellét. Carly érezte, hogy megmerevedik a mellbimbója.
Vigyázz, figyelmeztette egy belső hang. Nem a saját önuralmadat akarod próbára tenni, hanem az övét. Itt és most abba kell hagynod!
A lány bőre bizsergett, vágyta a fém érintését. Kingsland felegyenesedett, izgatottan és bizonytalanul nézett Carlyra, aztán lassan; habozva kigombolta Carly blúzát. A lány nem akarta, hogy a fém ennyire gyengéd legyen. Azt kívánta, hogy türelmetlenül és ktSvetelózőn bánjon vele, amit majd a megfelelő pillanatban a szemére vethet.
Merőn figyelte Steven lassan mozgó kezét. Végre letolta a válláról a blúzt. Amikor a férfi a tenyerébe fogta meztelen mellét, bőre szinte felizzott a keze alatt, és emésztő tűz áradt szét a testében.
- Ó, Carly! - Steven hangja egyszerre volt fájdalmas és vágyakozó. Következd csókjával még szenvedélyesebben vette birtokba a lány száját, mint az előbb.
A férfi Carly mellét simogatta, bimbójátcirógatta. A lánytapró kéjhullámok járták át, Steven gyengéd érintései teljesen új, féktelen vágyat ébresztettek benne.
Az járt a fejében, vajon milyen érzés lenne, ha a férfi mindenhol megérintené, szájával és kezével teste minden négyzetcentiméterét felderítené. Ez a gondolat annyira felkorbácsolta a vérét, hogy halkan felnyögött, és Stevenhez szorította a csípőjét.
- Elég! - Carly mintha több kilométer távolságból hallotta volna a fémet. Úgy érezte, erőszakkal szakítja el valaki Steventól. Kingsland hirtelen átült a kanapé másik végére. Mozdulatlanul, lehunyt szemmel, zihálva szedte a levegőt. - Elég - ismételte meg.
- Miért? - Carly alig akarta elhinni, hogy 6 tette fel ezt a kérdést.
- Mert vagy most abbahagyjuk, vagy az ágyban fejezzük be. - Amikor látta, hogy a lány megriad a kemény hangtól, gyengédebben folytatta. - Tudod egyáltalán, mit teszel velem, szép hölgy? - Beletúrt a t~ajábáp előrehajolt, és összehúzta Carly mellén a blúzt, aztán szeretettel megsimogattá a lá~yq arcát. - Nem akarom kipróbálni, mi történik, ha még egyszer megcsókollak. Ezért most csak jó éjszakát kívánok, és elmegyek. - Az ajtóból még egyszer visszafordult. - Vigyázz, szép hölgy! Egyszer sor kerülhet rá, hogy a szenvedély teljesen elveszi az eszünket.
Becsukta az ajtót, és a lány magára maradt.
Carly egy pillanatig képtelen volt gondolkodni vagy megmoccanni. Végül összeszedte magát, lassan felült, és remegő ujjakkal begombolta a blúzát. Alig-alig fogta fel, hogy kevés híján mi történt vele.
Steven Kingsland karjában megfeledkezett arról, ami öt éve minden tettét mozgatta. Elfelejtette, milyen lelki kínokat okozott neki a fém, amiért 6 akkora testi fájdalmakra vállalkozott.
Kingsland majdnem tönkretette az életét, most pedig ő akarja tönkretenni az övét. Ilyen egyszenl az egész. Hogyan feledkezhetett meg erről, ha csak egy pillanatra is?
41
numana
Mindössze néhány percnyi élvezetég Ráadásul ily mulandó élvezetért.
De hát mire számított? Aki a tűzzel játszik, ne csodálkozzék, ha megégeti a kezét. Carly azt hitte, rég elhamvadtak Steven iránti egykori érzelmei, kioltotta őket a férfi kegyetlensége. Amikor először találkozott Stevennel, és fülig beleszeretett, még szinte gyerek volt. Gyermek, akinek asszonyi igényei és vágyai voltak. Ám miközben a vélt szerelemhól csalódás és gyűlölet lett, a vágy megmaradt. Nem tudott napirendre fémi e felismerés felett.
Feltétlenül meg kell szabadulnia ettől a vágytól, Steven kezének és ajkának emlékét egy másik emlékkel kell kicserélnie.
Nem akarok, de muszáj emlékeznem, gondolta Carly.
Még egyszer fel kell tépnie az öt évvel ezelőtti sebeket, és fel kell idéznie, hogyan és miért lett az belőle, ami. Még egyszer vissza kell gondolnia arra a békés nyári napra, amikor minden elkezdődött...
- Hát nem csodálatos? - kérdezte Louise. - Steven Kingsland vállalta, hogy ő lesz az esküvői fényképészünk. Amikor James elújságolta, alig akartam elhinni. Öten a nyoszolyólányok közül, akik Louise szobájában az utolsó ruhapróbára gyűltek össze, csodálkozásuknak és irigységüknek adtak hangot. Caroline, a hatodik és legfiatalabb koszorúslány tisztában volt vele, hogy az 6 véleményére senki sem kíváncsi. Türelmesen álldogált, amíg a varrónő izgatottan még egyszer ellenőrizte a ruhája felhajtását.
- Honnan ismeri tulajdonképpen James Steven Kingslandet? - kérdezte Caroline nővére, Susan az ágyon elnyúlva, és kivett a mellette levő zacskóból egy pralinét. - Kingsland biztosan sokkal idősebb Jamesnél.
- Csak öt évvel. Az iskolában ismerték meg egymást. Steven volt a diáktanács elnöke és a focicsapat kapitánya. James hősként tisztelte akkoriban. Az iskola elvégzése után sem szakították meg a kapcsolatukat.
- Micsoda szerencséd van, Louise - sóhajtott fel Katie Arnold.
- Egy szépséghibája azért van a dolognak. Kingsland nem csak szokásos esküvői képeket akar készíteni. Azt tervezi, könyvet ad ki, teljes fényképsorozatot egy vidéki esküvőről, annak minden balfogásával és nehézségével együtt. - Louise a torkát köszörülte. - Mamit nem lelkesítette fel, amikor elmeséltem neki, hogy Kingsland azt is le akarja fényképezni, ahogy ő a rendezvényszolgálat embereivel ordibál.
- Rólunk is készít képeket, ruhapróba közben? -kérdezte Katie izgatottan. - Bárcsak az új selyemalsómat vettem volna fel!
- Ürüljetek, ha ma egyáltalán sorra kerültök a próbánál. Caroline-nak rengeteg időre van szüksége - felelte türelmetlenül Louise. - Mi a baj, Barlowné?
- Most meg három centiméterrel hosszabb a ruha.
- Caro biztosan megint görbén áll - szólt közbe Susan. - Állj egyenesen, húgocskám, és igyekezz egy kicsit. Ne várakoztass meg nagyon minket!
42
t'rur.~ u~x~~u
Caroline sóhajtva kihúzta magát, és elvörösödött.
Sue könnyen beszél, gondolta. Én fél fejjel magasabb vagyok, mint ő meg a többi lány. Ezt mindenki észre fogja venni, amikor középen vonulunk majd a templomban. A már szokásává vált ideges mozdulattal helyére tolta a szemüvegét.
- Álljon nyugodtan, Foxcroft kisasszony - kérte a varrónő.
- Jaj istenem, Caro - szidta Louise - , más dolgunk is van. Még mindig nem tudom, hogy j6 leszem így a nyakkivágásom. Lady Dianának jól állt, de nekem... Caroline nagy megkönnyebbülésére a varrónő azonnal szenvedélyesen védelmébe vette a művét. Ez legalább elterelte a figyelmét a vele kapcsolatos gondokról. Repesett a boldogságtól, amikor Louise megkérte, hogy legyen az egyik koszorúslánya, eddig azonban nem sok öröme tellett a dologban. Legfiatalabbként kívülállónak érezte magát. Ő még iskolába járt, az unokatestvérei, a nővére meg a barátnői viszont már felnőtt nők. Legalábbis annak látszottak.
Caroline a homlokát ráncolva a tükörbe nézett. Bebeszélte magának, hogy ha lehajtja a fejét, nem olyan feltünó a hosszú orra. Ha leengedi a vállát, talán nem látszik, hogy lapos mellét kitömött melltartóval pótolták. Bárcsak megnőne már!
- Vehetek egy pralinét, Sue? - kérdezte.
- Szó sem lehet róla! Tudod, mi lesz, ha édességet eszel. Hiányoznak a ronda pattanásaid? Viselkedj okosan!	.
Susan hangsúlya meggyőzte Caroline-t, hogy jobb lesz, ha egyenesen áll, és végre elkészülnek a ruhájával. Akkor elmehet valahova, ahol senkinek sem lesz az útjában. Még fél órát várnia kellett azonban, míg kedvenc farmerjában kiléphetett a szobából. Hector, nagynénje cockerspánielje nyomban mellé szegődött. Láthatóan ő sem találta a helyét a lázas esküvői előkészületek közepette.
- Gyere, öregfiú, lemegyünk a folyóhoz.
A napsütötte folyóparton töltött óra alatt Caroline újra boldog gyermek volt, és önfeledten játszott a kutyával. Egy botot dóBá~t minél távolabbra, amit Hector lelkesen visszahozott. Közben mindketten alapdsan ő zevizezték és összekoszolták magukat.
Hector játékosan mozgott, és lelkesen csóválta a farkát, miközben Caroline nevetve próbálta kicibálnia kutya a szájából a botot. A lány hirtelen valami furcsa zajt hallott, előbb zümmögést, aztán meg egy kattanást.
Megfordult, és néhány méter távolságban egy ismeretlen fiatalembert pillantott meg, kezében fényképezőgéppel.
- Ne hagyd abba! - kérte az idegen. - Csináld csak, mintha itt se lennék. Caroline nem tudott úgy tenni. Zavarában szinte megbénult, és megint helyre tolta lecsúszott szemüvegét.
- Kár - engedte le az ismeretlen a fényképezőgépet. - Azt hittem, készíthetek még néhány pillanatfelvételt, mielőtt észreveszel. Az egész jelenet olyan boldog volt, most meg mindent elrontottam.
43
- Semmi baj. - Caroline a farmerjába törölte koszos kezét. - Egyébként is vissza kell már mennem. Itt a teázás ideje, és biztosan segítenem kell Grace néninek.
- Szóval ide tartozol a házhoz. - A fém elgondolkozva nézte Caroline-t. - A menyasszony rokona vagy?
- Az unokanővérem. Caroline Foxcroftnak hívnak, én vagyok az egyik nyoszolyólány. Életemben először.
- Steven Kingsland vagyok, én leszek az esküvői fényképész.
- Igen, gondoltam. - Caroline elpirult. - Nem gondolja, hogy a többiek hiányolják?
- Már j6 ideje itt vagyok, és majdnem mindenkivel összeismerkedtem. A háznál kisebb nézeteltérés támadt a virágkereskedővel, és jobbnak láttam, ha inkább eljövök sétálni. Mesélte az unokanővéred, hogy mit tervezek?
- Igen. Könyvet akar készíteni az esküvőről. - Caroline elmosolyodott. - Mindannyian híresek leszünk.
- Már há lesz be161e valami. Lehet, hogy nem is olyan jó ötlet. - Rettenetes csalódást okozna ezzel Louise-nak és a többieknek.
- Természetesen az a legfontosabb, hogy ne okozzunk csalódást a menyasszonynak. Majd igyekszem, hogy ne feledkezzem meg en61. Azt hiszem, egészen más könyvet is készíthetnék. Például gyerekekről, akik olyan boldogan játszanak az állataikkal, mint te az előbb.
- Nem vagyok gyerek - ellenkezett felháborodottan Caroline. - Betöltöttem a tizenhetet, jövőre befejezem az iskolát. Hector pedig nem az enyém, hanem Grace nénié. Úgy adódott, hogy mindketten útban voltunk, ezért jöttem ki vele egy kicsit.
- Bocsáss meg, kérlek. Az talán nem is akkora baj, hogy fiatalabbnak látszol a korodnál. Negyvenévesen egész biztosan örülni fogsz majd ennek. - A fényképész az órájára pillantott. - Mit gondolsz, még mindig láb alatt lennénk a házban, vagy menjünk vissza, hogy ne késsük le a teát?
- Inkább menjünk be! Nekem a hátsó ajtón kell bevinnem Hectort. Grace néni megöl, ha ilyen koszosan beengedem a kutyát a nappaliba Nekem is át kell öltöznöm - fűzte hozzá Caroline, koszos farmerjára pillantva.
- Ne várakoztass meg nagyon! - kérte Steven Kingsland. - Nekünk, kívülállóknak össze kell tartanunk. Megegyeztünk?
Caroline szó nélkül bólintott, és kezet rázott vele.
- Rendben van. Akkor hamarosan látjuk egymást. - A férfi mosolyogva elindult a folyóparton.
Caroline az ellenkező irányban, a zöldségeskerten át futott haza Heccorral. Teljesen összezavarodott, fejében kusza érzések és szavak kavarogtak. Torkában dobogott a szíve, amikor Kingsland búcsúmosolyára gondolt.
- Steven Kingsland - suttogta. - Steven Kingsland.
Ez a név csodálatos, meleg és vidám dallamként valamennyi gondolatát túlharsogta.
6. FEJEZET
Amikor teázásnál viszontlátta Steven Kingslandet, a férfi mások társaságában ült, mégis odamosolygott neki. Ez megnyugtatta és boldoggá tette Caroline-t. Igyekezett, hogy semmit ne vegyenek észre rajta. Teájával és szendvicsével az ablak melletti csendes sarokba vonult, és a szeme sarkából Kingslandet figyelte.
A fényképész iránt támadt érzései elkábították. Ezt nevezik a többiek úgy, hogy szerelem elsólátásra? Ha igen, akkor miért nem mondták el rögtön azt is, hogy milyen fájdalmas tud lenni, ha viszonzatlan marad?
Caroline látta, hogy Sue, Katie és a többiek körülugrálják Kingslandet, hogy felhívják magukra a figyelmét. Életében először azt kívánta, bárcsak volna elég önbizalma és tapasztalata, hogy csatlakozfiiassék a lányokhoz.
Sajnos mindkettőnek híján volt, s azt is biztosra vette, hogy Steven cseppet sem örülne az 6 együgyű közeledési kísérteiének. Először is, legalább tíz évvel idősebb nála, másodszor, biztosan van barátnóe, vagyis inkább szeretóe, javította ki magát sebtében Caroline. Igyekezett tárgyilagosan szemlélni a dolgot, bár elvörösödött erre a gondolatra.
A meleg ablaküvegnek d61t, és átadta magát egy csodálatos, nyitott szemmel álmodott álomnak. Újra Stevennel.sétált a folyóparton, újra érezte a férfi kézszorítását, és hallotta, amint Kingsland azt suttogja: „Azt hittem, már mindent tudok a n61a~ő1,: de te, drágám, olyan fiatal és édes vagy..."
- Caro, szedd össze magad, és segíts körbekínálni a szendvicseket! -Susan dühös hangja kíméletlenül visszarángatta Caroline-t a valóságba. - Néha tényleg olyan benyomást keltesz, mintha nem lenne ki az összes kereked.
Néha úgy is érzem magam, gondolta Caroline bűntudatosan, és felállt. Steven Kingslandr6l álmodozni a legostobább dolog, ennél butábbat még életemben nem műveltem. Szerencse, hogy az egész az én titkom, és az is marad.
Nem volt nehéz betartani ezt az elhatározást. Minél inkább közeledett ugyanis az esküvő órája, Kingsland annál jobban belemerült a munkájába Noha állandóan csinos lányok rajongták körül, akik egyértelműen a tudtára adták, hogy szívesen enyelegnének vele vagy még ennél többre is hajlandók volnának, Steven kizárólag a fényképezéssel törődött. Persze 6 a foglalkozásával annyi csinos lányt szerezhet magának, amennyit csak akar.
Kész öröm volt nézni, ahogy Steven Kingsland dolgozott. Pontosan tudta, mit
45
akar, és mindenlánek addig beszélt, amíg megfeleltek az elképzelésének. Még Grace nénit is levette a lábáról.
Caroline azon gondolkozott, mit szólnak majd a többiek, ha a könyv megjelenik. Mivel figyelmesen szemlélte Stevent, látta, hogy a gondosan beállított fényképeken kívül, amelyek egy vidéki esküvő meghitt jeleneteit mutatták, tucatnyi olyan felvételt is készített, amelyek egészen más, kevésbé hízelgő képet nyújtottak. A barátságosan mosolygó, ünneplőbe öltözött embereket megörökítő felvételek metlett olyanok is lesznek, amelyek őszintén megmutatják az ilyen eseményekkel törvényszerűen együtt járó veszekedéseket és feszültséget.
Caroline megpróbálta elképzelni, milyen képet vág majd Grace néni, amikor meglátja magát, amint pulykavörösen, fenyegető arckifejezéssel parancsolgat a sátrat felállitó férfiaknak. Nem tudta, vajon Katie és Sue észrevették-e, hogy Steven is ott volt, amikor végtelennek tetsző vitát folytattak a nyoszolyólányok frizurájáról. És mit szól majd Louise és James ahhoz a képhez, amelyen nem annyira szerelmesen, mint inkább dühösen farkasszemet néznek egymással?
Caroline őszintén remélte, Steven nem veszi észre, hogy figyeli. Harmadik nap reggel azonban a fém megszólította.
- Ha már minden lépésnél a nyomomban vagy, akkor tedd hasznossá magad, és segíts vinnem a felszerelést.
- Hát j6, ha akarja. - Caroline igyekezett közönyösnek mutatkozni, a lelke mélyén azonban ujjongott.
Ez volt élete legboldogabb napja. Steven szigorú főnök volt. Kíméletlenül parancsolgatott, és teljesen begurult, ha Caroline nem jól tartotta a fényszórót, vagy nem elég gyorsan hajtotta végre az utasításait. A lány semmit nem vett tőle zokon. Számára maga volt az öröm, hogy Stevennel dolgozhat, és titokban a munkatársának nevezte magát.
Déltájban Kingsland egy javaslattal állt e16. - Gyere, tűnjünk el egy kicsit ebből a diliházból. Menjünk be ebédelni a faluba!
Á kocsma bejáratánál hirtelen kétkedő pillantást vetett a lányra. - Ugye neked még nem szabad alkoholt innod?
- Majdnem tizennyolc éves vagyok.
- Hát ez az, hogy csak majdnem - mondta szigorúan a fém. - Szóval te CocaColát kapsz, gyermekem.
Caroline arra gondolt, bárcsak elég idős volna hozzá, hogy azt válaszolja: „Köszönöm, de inkább egy jéghideg Daiquirit innék".
Fogalma sem volt, milyen íze van a koktélnak, de tetszett neki a hangzatos név. A helyi kocsma valószínűleg amúgy sem tudott volna ezzel a különleges itallal szolgálni. A tulajdonosnő sokkal jobb véleménnyel lehet a sörről és az angol házi kosztról. Caroline kólát kapott és húspástétomot.
46
~;aes dosszu
- Mit csinálunk ma délután? - kérdezte a lány, amikor az utolsó falattal is megbirkózott.
Steven rövid habozás után válaszolt. - A futórózsák előtt egyenként lefényképezem a nyoszolyólányokat.
- Szerintem a bükköny jobb volna háttérnek. Ahhoz inkább hasonlítunk majd a halványkék és rózsaszín ruhánkban. - Caroline felsóhajtott. - Az én ruhám sápadtlila. Egyáltalán nem áll jól nekem a színe.
- Hát, nem hiszem, hogy ma eljutok odáig, hogy rólad is készítsek felvételeket. Túlságosan rászorulok a segítségedre.
- Nem baj, ha vámom kell. - Caroline elvörösödött, és lehajolt a táskájáért, hogy leplezze a zavarát.
- Kérsz fagylaltot? Úgy látom, más édesség nincs. - Tulajdonképpen nem szabadna fagylaltot ennem.
- Nem hiszem, hogy vigyáznod kellene ~ alakodra - mondta elcsodálkozva Steven.
- Nem, a hülye bőrömről van szó. Ha most kiütéseim lesznek, Louise megöl. - Olyan nagy ennek a veszélye?
- Igen. Többnyire kiütéseket kapok az idegességtől. Nyoszolyólánynak lenni pedig alighanem a legizgahtlasabb,arni életemben történt velem.	'
- Értem. - Steven ivott egy korty sört. - És milyen izgalmak várnak rád a jövőben, Caroline? Mit csinálsz majd; ha befejezted az iskolát?
- Még nem döntöttem. Angolból igazán jó vagyok. Lehetnék esetleg tanárnő. - Nem mondod valami lelkesen.
- Köztiszteletben álló hivatás. - Ezt ki mondta neked?
- A tanárnőm.
Caroline szíve hirtelen vadul dobogni kezdett. Az álmaiban Steven most azt mondaná: „Felejtsd el a tanárnőséget. Nem akarlak elveszíteni. Maradj mellettem, dolgozz velem!" De ez csak a mesében volna így.
A valóságban a fém az órájára pillantott. - Indulnunk kell. Megkértem a lányokat, hogy hozzák magukkal a kedvenc hétköznapi ruhájukat. Szeretném úgy is lefényképezni őket.
- Értem. - Caroline végignézett magán. Ebben jó leszek?
- A te képed már elkészült. EIs6 nap, a folyónál, amikor a kutyával játszottál. Nem emlékszel?
- De. - Caroline igyekezett leplezni a csalódottságát. Akkor azt sem tudta, hogy fényképezik. Nem baj, a hivatalos felvétel úgyis meglesz, még ha azt a ronda sápadtlile ruhát is kell hozzá viselnie.
A biztonság kedvéért mégis átt3ltözöm, hátha meggondolja magát, döntötte el Caroline.
Az új, fehér nadrágját vette fel, amiben jól érvényesült karcsú Iába. Türkizszínű, bő blúza, amit a derekán megkötve viselt, ezzel szemben ügyesen leplezte, hogy túl
47
numtuva
a~uc~ vara~~u
kicsi a melle. Caroline a hajába túrt_ Mi lenne, ha másképp fésülném, töprengett. Katie biztosan kölcsönadja a hajsütő vasát.
Amikor Caroline visszament a házba, nem volt rá alkalma, hogy megkérdezze Kaúe-t. Louise szobájában és a fürdőszobában teljes volt a zárzavar, minden lány izgatottan készülődött.
- Kaúe! - kiáltotta döbbenten és irigykedve Sue. - Nyilván nem ezt akarod felvenni hétköznapi viseletként?!
Kaúe meglengette az apró, fekete bikinit, amit az imént húzott elő a táskájából. - Steven azt kérte, hogy azt vegyük fel, amiben jól érezzük magunkat - magyarázta vihogva. - Én hihetetlenül jól érzem magam ebben.
Sue éppen mondani akart erre valamit, amikor észrevette Caroline-t. - Hát itt vagy végre! Grace néni már mindenhol keresett. Hol az ördögben voltál?
- Stevennek segítettem.
- Ezalatt nyilván azt érted, hogy egész délelőtt a nyomában lihegtél. - Kaúe ingerülten végigmérte Caroline-t. - Attól tartok, ma délután nélkülöznie kell értékes segítné edet. Louise mamája hosszú jegyzéket készített an ól, mit kell elintézned.
- ~! - Caroline lelkesedése egy szempillantás alatt elszállt. - Most rögtön?
- Azt hiszem, ezeket a dolgokat már rég el kellett volna intézni - felelte Kaúe szórakozottan, miközben maga elé tartotta a fürdőruhát, és a tükörben nézegette magát. Szája önelégült mosolyra húzódott. - Igen. Azt hiszem, a bikini lesz a legjobb.
- Caroline! - hallatszott lentről egy parancsoló hang. - Hol van már megint ez a lány?
- Itt - felelte Kaúe kárörvendő mosollyal. - Menj már, kicsim, legyél jó kislány! Lehet, hogy Grace néninek nem is lesz rám sokáig szüksége, gondolta nem lúl nagy meggyőződéssel Caroline.
Reménye alaptalannak bizonyult. Először egy rakás köszönetnyilvánító levelet kellett megcímeznie azoknak, akik már előre elküldték ajándékaikat a jegyespárnak. Amire elkészült, görcsöt kapott a keze. Arra gondolt, bárcsak ne ragaszkodna a nénikéje ahhoz, hogy mindent kézzel kell írni. Írógéppel fele ennyi idd alatt készen lett volna.
Éppen odébb akart állni, amikor nagynénje újra belépett a szobába: - Itt vannak a bélyegek, Caroline. Ha felragasztottad őket, akkor vidd el az egészet a többi levelemmel együtt a postára. Ugorj be Everettnéhez is! Megígérte, hogy összeírja, milyen zeneszámokat fog játszani a templomban a menyasszony érkezése előtt, de még mindig nem kaptam meg tble.
- Ez annyira fontos? - kérdezte Caroline eróden ellenkezéssel a hangjában. - Az esketés e16tú zene végül is csak kellemes aláfestés az embereknek, hogy elnyomja a többiek ruhájára tett gonosz megjegyzéseiket.
- Templomi ünnepről van szó, Caroline - figyelmeztette szemrehányóan a nagynénje. - És azt hallottam, Everettné hajlamos arra, hogy világi muzsikát, sót popzenét is bevegyen a műsorába.
- Hogy mire nem képes?! - suttogta gúnyosan Caroline.
- A legjobb lesz, ha megvárod, amíg elkészíú a listát, és azonnal idehozod - adta ki a parancsot Grace néni, majd kiviharzott.
Caroline közel járt ahhoz, hogy elbőgje magát. Annyira örült a Stevennel töltendő pompás délutánnak, és most ekontották az örömét.
A hőség ellenére futva tette meg az utat Everettnéhez. Beigazolódott a félelme, az orgonistanő sértve érezte magát a kérés miatt.
- Emlékszem, hogy a nagynénéd emlegetett valamilyen listát, de nem vettem komolyan. Hosszú évek óta orgonálok már itt, de még soha senkinek nem volt kifogása a zeneválasztásom ellen. A templomi dalok miatú nagy felhajtás után azt hittem, a nagynénéd boldog lesz, ha rám bízhatja az előzenél.
Caroline-nak hosszú idejébe tellett, amíg kiengesztelte Everettnét, és rávette, hogy írja össze a tervezett zeneszámokat.
- Kisebb változtatásokra mindenesetre fenntartom magamnak a jogot - kiáltotta még utána az utolsó-pillanatban az orgonistanő. Camline félt attól, miként fogadja majd zsémbes nag~yné j~ ezt az üzenetet.
Talán kicsit elodázhatja ezt a szörnyű pillanatot. Biztosan nem feltételezik, hogy ilyen gyorsan megfordult. Megkeresheú Stevet, és elnézést kérhet t61e, amiért cserbenhagyta. Ha szerencséje van, még segíthet is neki.
A hátsó ajtón keresztül besurrant a házba, lerakta a műsort az étkezőasztalra, és kinyargalt a kertbe.
Rózsaillat töltötte be a meleg nyári levegőt. A kertben teljes csend honolt, Caroline azt hitte, már be is fejeződött a nyoszolyólányok fényképezése.
Ekkor meghallotta Kaúe vihogását. Elfojtott, mesterkélt nevetés volt, egyáltalán nem hallatszott vidámnak. Caroline úgy döntött, hogy hallgatózik.
Egy pillanaúg mozdulatlan maradt. Egy belső hang azt tanácsolta, menjen vissza a házba, valami amégis arra késztette, hogy osonjon előre a rózsabokrokig.
A bokrok mögötú területen gondosan nyírott gyep zöldellt, a közepén mohával benőtt napóra ékeskedett. Kaúe izgató testhelyzetben a napára mellett térdelt, és csábosan mosolygott.
A szűk bikiniben hihetetlenül kívánatos lehet, gondolta féltékenyen Caroline.
- Úgy érzem magam, mintha kivágták volna a fényképemet egy lapból, és a falra ragasztották volna - szólalt meg Kaúe. - Szerinted is úgy nézek ki, Steven?
- Ahhoz túl sok rajtad a ruha. - Steven új filmet rakott a gépbe.
- Ezén könnyen segíthetünk. - Kaúe kikapcsolta a bikini parányi felsőrészét, és a fűbe ejtette. Aztán hátradőlt, és fél kézre támaszkodott. - Így jobban tetszik?
- Hatásos - felelte Steven vidáman, de fátyolos hangon. - Maradj így!
Kaúe engedelmeskedett. - Mit gondolsz, lehet belőlem igazi fotómodell?
48
49
1<LVIIIA! V1
L.UCJ UVJJLU
- Nehéz munka A helyedben nem törném magam utána - Nem veszel komolyan.
- Viszont nem is becsüllek alá - felelte Steven rövid habozás után. - Fordulj kicsit oldalra, és a vállad fölött nézz rám! fgy jó, nagyon jó.
- El tudod képzelni, mennyi fáradságomba került, hogy egyedül maradhassak veled? - kérdezte Katie csábosan.
- Ezt nem csak neked köszönhetjük. - Steven hangja szenvtelen maradt, következő szavainál azonban Caroline-nak görcsösen ökölbe szorult a keze. - Viharsebesen végeztem a ttSbbi lánnyal, hogy a délután hátralevő részét neked szentelhessem.
- Ezt már szeretem - nevetett Katie. - A legnehezebben Caroline-tól lehetett megszabadulni. Tényleg, Steven, miért bátorítod ezt a nevetséges, csúf kölyköt, hogy állandóan utánad koslasson?
Steven nem válaszolt azonnal. A hőség ellenére Caroline keze jéghideg lett. A legszívesebben elfutott volna, de úgy érezte, hogy földbe gyökerezett a lába. Megalázottan, lélegzet-visszafojtva várta, mit felel Kingsland.
A férfi szinte arcul csapta a válasszal.
- Azt 1-~iszem, sajnálatból. É16 példája ónnak, hogyan nem szabad valakinek kinéznie.
- Képzelheted, milyen szörnyd, hogy hatodik nyoszolyólányként ott ül a nyakunkon! - nyafogta Katie.
- Miért kellett egyáltalán kiválasztani? Katie vállat vont.
- Nem lehetett elkerülni. Louise csak Susant akarta felkérni, a család azonban megmagyarázta neki, hogy csak akkor kapja meg a csinos unokatestvérkét, ha a csúnyácskát is elvállalja. Mindannyian azt reméltük, hogy Caroline visszautasítja majd a felkérést, de nem így történt. James és Louise magánkívül volt. Caroline olyan, mint egy partra vetett hal. Sokkal fiatalabb nálunk, és szerintem napról napra hosszabb lesz az orra
- Nekem is gondot okoz - mondta Steven. - Hogyan dugjam holnap mögétek? A magassága is rontja a helyzetét. Ki fog magasodni a násznéphól, akár egy zsiráf. A könyvemből könnyen kihagyhatom, a hivatalos fényképekről viszont nem.
Katie megint vihogott.
- Végül is te vagy a fényképész. Mi lenne, ha bemozdulnának azok a felvételek, amelyeken ő is rajta van? Louise és James végtelenül hálás lenne neked, meg a többiek is, természetesen.
- Valamit mindenképpen ki kell találnom - felelte kurtán Steven. - Ez azonban az én gondom, nem a tied. D61j még jobban hátra! Húzd föl kicsit a bal lábadat! Igen, ígY jó.
- Elég ennyi? - Katie látszólag gondolataiba meriilve a bikini nadrágját összetartó keskeny pánttal játszadozott.
- Ezt egyedül te döntheted el. - Steven hangja megint vidáman csengett. - Segíthetnél kicsit a döntésben. Nem bírom kibontani a csomót.
- Bosszantó dolog. - Steven Katie mellé térdelt. Pillanatokkal később a kis fekete háromszögek máris ott feküdtek a felben, a felsőrész mellett. - Na látod, nem is ment olyan nehezen.
Caroline hallotta, hogy Katie újra vihorászik, és látta, hogy átkarolja Steven nyakát. El tudta képzelni, mi lesz a folytatás, s ettől bénultsága is elmúlt. Halkan, lépésről lépésre osont visszafelé, közben reszketett a gondolattól, hogy felfedezik. Kezét még mindig ökölbe szorította, aztán a szája elé kapta, nehogy fájdalmában felkiáltson.
figész testében remegett, úgy érezte, lába alatt megindul a talaj. Elájulok, gondolta. Nem szabad! Itt és most nem. Tovább kell mennem.
Mélyeket lélegzett, míg megnyugodott kicsit, aztán lassan •.Továbblopakodott. Üldözött vadként menekült be a házba. Hányingert érzett, és még éppen időben sikerült beesnie a földszinti fürdőszobába
A folyosóról lépteket hallott. - Caroline? - kérdezte döbbenten Grace néni. - Mi van veled? Most jöttek meg a szüleid, szerettem volna, ha megmutatod nekik a szobáj~t~
Jaroü4~e megpróbált válaszolni, de hirtelen minden forogni kezdett vele, és elsötétült előtte a világ.
Amikor Grace néni meghallotta, hogy unokahúga nem akar részt venni az esküvőn, hanem mindenáron haza kívánja vitetni magát, tombolni kezdett dühében. Caroline bármikor máskor megfélemlítve beadta volna a derekát, akkor azonban hajthatatlan maradt. Ha jól belegondol, Grace néninek azóta egyetlenegyszer sem sikerült megfélemlítenie.
Azon a borzalmas délutánon sem paranccsal, sem fenyegetéssel nem lehetett rávenni Caroline-t arra, hogy térjen jobb belátásra Életében először megmakacsolta magát. Egyre csak azt hajtogatta, túlságosan beteg ahhoz, hogy betöltse nyoszolyólányi feladatát, és mindenképpen haza akar menni. A nénikéje végül is kénytelen volt engedni, azt azonban nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ezt sohasem fogja megbocsátani neki.
Útközben hazafelé Caroline a hátsó ülésen feküdt, és alvást színlelt. Szülei fojtott hangon beszélgettek, és aggódtak lányuk sápadtsága miatt.
A falu orvosát túlságosan megterhelte az éppen tomboló influenzajárvány, csak futólag vizsgálta meg Caroline-t, és kijelentette, hogy ő is a járvány áldozata. Tablettákat írt fel, amiket a lány a vécébe dobott, mihelyt egyedül maradt.
Nem került nagy fáradságába meggyőzni a szüleit, hogy csak néhány napi fekvésre van szüksége, menjenek nyugodtan vissza, és vegyenek részt nélküle az esküvőn. Amint szülei távoztak, Caroline végre szabad folyást engedhetett a könnyeinek. Amikor már nem tudott tovább sírni, hüppögve bámult maga elé.
Mindig is tudta, hogy Susan sókkal csinosabb nála, s gond nélkül meg is békült a
50
51
llV1/lfll Vi
helyzetével. Ez azonban még azelőtt volt, hogy ilyen borzalmas, lesújtó leckét kapott, milyen csúnyának és visszataszítónak találják az emberek.
Steven szavai kitörölhetetlenül bevésődtek az emlékezetébe: „É16 példája annak, hogyan nem szabad valakinek kinéznie."
Hogy mondhatott ilyet, kérdezte újra és újra magától. Hogy lehet ennyire szívtelen?
Hazugság és árulás volt minden óra, amit a férfival eltöltött, amikor élvezte a társaságát és bízni kezdett saját kibontakozó nőiességében.
Steven Kingsland, a barátja, első nagy szerelme még csak csinosnak sem találta 6t, mindössze sajnálatot érzett iránta. Ez volt a legrosszabb, ami valaha megesett vele. Kingsland ráadásul szégyelli őt, ez még sokkal borzalmasabb.
Túlságosan csúnya és suta ahhoz, hogy lefényképezzék. Mindenki torzszülöttnek tartja, a háta mögött kigúnyolják és nevetnek rajta.
Egyáltalán nem érdekelte, mit gondol róla James és Louise. Mindig is sejtette, miért kérték fel, hogy legyen nyoszolyólány az esküvőjükön. Senki véleménye nem számított, csak Stevené...
Zokogva a tenyerébe temette az arcát. Ha Stevenre gondolt, újra kínzó fájdalmat érzett. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy igaz a közmondás: „Ki fülét a falra tapasztja, saját szégyenét hallhatja". Miért is kellett ott maradnia a kertben hallgatózni?
Mert arra számítottam, hogy Steven majd megvéd engem, gondolta zokogva. Amilyen hülye vagyok, azt hitiem, majd dühösen válaszol Katie gonosz megjegyzéseire. Ehelyett...
Caroline olyan erősen beleharapott az ajkába, hogy kiserkent a vére. Minden reménye, minden ártatlan álma odalett. Nem maradt más, mint a borzalmas tény, hogy a többieknek 6 csak a gúny ellenszenves tárgya. Meg a meztelen Katie képe Steven karjában. Ez volt a legszörnyűbb árulás.
Caroline egy álló napig ki sem mozdult a szobájából. Senkit sem akart látni, még az esküvőről időközben visszatért családját sem. Elviselhetetlen volt számára a gondolat, hogy szeretetük mögött esetleg csak titkolt szánalom bújik meg. Lehet, hogy legjobb barátai is csak sajnálják, sót titokban talán még gúnyolódnak is a külsején.
Caroline életében először megértette azokat az embereket, akik elzárkóznak a világ e161, s így védekeznek a fájdalom ellen, amit mások okozhatnak nekik.
Soha többé nem leszek képes bárkinek úgy a szemébe nézni, hogy ne gyanakodjak, nem nevet-e ki engem, gondolta Caroline. Egyszerden nem bírom elviselni... Mindezt Steven Kingsland művelte vele. Szerette a fémet, megbízott benne, és pont 6 tette tönkre az életét. Szerencsétlensége és csalódása lassan haraggá és keserűséggé változott. Eltökélte magában, hogy Kingsland drbgán meg fog fizetni neki mindezért. Ugyanannyi fájdalmat okoz majd neki, mint amennyit magának el kellett szenvednie. - Tönkre fogom tenni az életét - fogadta meg hangosan Caroline.
Már csak azt kell kitalálnia, hogyan érheti ezt el.
52
r.aes uuati~u
A hosszú, magányos órák alatt sok iddt töltött a tűkör előtt. Figyelmesen és behatóan vizsgálgatta az arcát, közben alaposan és tárgyilagosan végiggondolta eddigi életét.
Amikor ezzel végzett, már tudta, mit kell tennie.
- Hát itt vagy végre - köszöntötte Susan Caroline-t, amikor a húga először megjelent apappaliban.
Susan a heverőn feküdt, és egy divatlapot nézegetett. - Alighanem elismered, szépen pácban hagytál bennünket. Hogy a nászmenet jól mutasson, Louise megkért, hogy első nyoszolyólányként egyedül menjek elöl. Katie meg a többiek persze nem nagyon lelkesedtek ezért az ötletért - kuncogott. - Ez amúgy sem volt Katie nagy napja. Ste Kingsland úgy utazott el, hogy eszébe sem jutott elkérni Katie címét vagy te efons ámát. Katie teljesen felbőszült emiatt Szerintem viszont megérdemelte. Nem k llett volna idáig elmennie Kingslanddel.
Susan hirtelen elhallgatott, és csodálkozva nézett Caroline-ra. - Minden rendben, Caro? Egészen elsápadtál.
- Jól vagyok, köszönöm - felelte nyugodtan Caroline.
- Te tudod. Nagyon karikás a szemed. Biztos, hogy már fel szabad kelned? A szisnidó végére teljesen meg kell gyógyulnod.
- Nem megyek többet iskolába.
- Micsoda zagyvaságokat beszélsz? Természetesen visszamégy az iskolába. Fontos vizsgák előtt állsz.
Caroline vállat vont. - Már nem érdekelnek.
Susan döbbenten meredt rá. - És mit akarsz csinálni? - Munkahelyet keresek.
- Miféle munkát találnál bizonyítvány nélkül? Tényleg; Caro, végül is te vagy a könyvmoly a családban.
- Lehet, hogy már nem tetszik nekem ez a szerep.
- Nehéz lesz változtatni rajta. - Sue még mindig nem igazán tudta elhinni, amit hallott. - Mi történt veled, Caro? Mamának és papának már beszámoltál a terveidről? - Nem, még nem.
- Remélem, majd észre térítenek. Hiszen olyan pontosan eltervezted már a jövődet.
- Mások tervezték el helyettem - javította ki Caroline a nővérét. - Most már saját terveim vannak. Nem akarok többé vénkisasszonyként a tanításnak élni.
- És hogyan látsz neki új, dicsőséges jövöd felépítésének? Caroline helyre tolta a szemüvegét.
- Plasztikai műtéttel.
Így is tettem, gondolta Carly, és visszaemlékezett a hosszú és költséges hónapokra, melyek ezt az elhatározását követték. A keresztanyjától örökölt pénz egy részét orra kisebbre igazítására és drága fogszabályozásra költötte. Ezenkívül megváltoztatta az
53
IiVAfAIYA
álla formáját, a szemüveg helyett pedig kontaktlencsét készíttetett magának. Ezután elvégzett egy fotómodell-tanfolyamot, hogy szépen mozogjon és előnyös megvilágításba helyezze új arcát.
Clive már akkor felfedezte, mielőtt elvégezte volna az iskolát.
Ha egyetlen célja az lett volna, hogy sikeres fotómodell legyen, akkor most boldog és elégedett lehetne.
Carly azonban sohasem feledkezett meg arról, miért csinálta végig mindezt. Akárhányszor a tükörbe nézett, mindig Steven Kingslandre gondolt, és azt mondta magának, hogy ha egyszer majd viszontlátja a férfit, megkapja élete nagy lehetőségét. Türelmesnek kell lennie. A sorsnak meg kell adnia számára az alkalmat, hogy ugyanúgy tönkretegye a férfi életét, ahogyan az az övét elrontotta.
Steven Kingsland összetörte a valódi Caroline Foxcroftot, és Carly North, a divatvilág felkapott üdvöskéje lépett a helyébe. A plasztikai sebészet mesterműve volt, aki nem tartozott senkihez, és aki senkit sem szeretett.
Olyan vagyok, mint egy bábu, gondolta undorral Carly. Egy remekül fényképezhető bábu.
Ez a bábu hamarosan bosszút áll mit sem sejtő alkotóján.
Carly keserűen felnevetett, nevetése azonban csakhamar zokogássá változott az éjszaka csendjében.
54
7. FEJEZET
A motorcsónak orra sebesen szántotta a habokat, és hás vízcseppek csapódtak Carly arcába. A háta mögül nevetést és pohárcsörgést hallott. Adonisz, a kapitány kibontott egy üveg ánizspálinkát, és nagyvonalúan megkínálta vele a filmeseket.
Carly barátságosan, de határozottáun visszautasította az italt. Józannak kell maradnia, a	kóc	mostani szakaszában nem engedheti meg magának, hogy hibázzon.
A	ürs	szba indulásig eltelt három hét alatt Steven alig hagyta magára. Akkor is ott állt mellette, amikor aláírta a szerződést, amely arra kötelezte Caroline-t, hogy egy éven keresztül kizárólag a kozmetikai cég rendelkezésére álljon. Az elkerülhetetlen sajtótájékoztatón, ahol Miss Makulátlant először mutatták be a nyilvánosságnak, Steven volt az, aki elhárította a kellemetlen és személyeskedő kérdéseket.
- Ön Nagy-Britannia valamennyi fotómodellje közül választhatott. Miért pont North kisasszony mellett döntött? - kérdezte Stevent az egyik újságíró.
- Aki ilyet kérdez, az vak - felelte Steven hanyagul. - Miss North egyedülállóan szép nő, és nagyszerűen mozog a kamera előtt. Eredeti tehetség. Amint megláttam, azonnal tudtam, hogy csak 6 jöhet szóba.
Carly mosolyt erőltetett magára a válasz hallatán, az asztal alatt azonban olyan erősen összeszorította a kezét, hogy elfehéredtek az ujjai. A legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy ez nem mindig volt így. Hogy Steven Kingsland Caroline Foxcroftként csúnyának tartotta még ahhoz is, hogy a családi album számára lefényképezze, és hogy ekkor nagyon komiszul bánt vele.
Miért nem mondom meg nekik? - töprengett szomorúan. Miért nem fejezem be az egészet, mielőtt túlságosan belebonyolódnék?
A háttérben meglátta Martin Clayfieldet. Találkozott a pillantásuk, és a férfi mosolyogva bólintott. Carlynak szaporán lüktetni kezdett a pulzusa. Lesütötte a szemét. Nem, gondolta. Ha elszántam magam, végigcsinálom, még ha keserd vége lesz is. Az újságok pletykarovatai másnap egytől egyig beszámoltak az eseményről. Ő vagy senki más, jelentette ki Steven Kingsland - hirdette az egyik tudósítás szalagcíme. A szerzők felsorolták azokat a szépségeket, akikkel Kingslandet az utóbbi években az Atlanti-óceán bai és jobb partján látták, továbbá azt állították, csakis a sok pénzt jelentó szerződés miatt tért vissza Nagy-Britanniába, hogy Carly Northszal megcsinálja a Miss Makulátlan hadjáratot. Merész találgatásokba bocsátkoztak arról, mi lehet közte és Carly között.
55
~:aes nosszu
Carly elvörösödött dühében, amikor a szenzációhajhász tudósításokat olvasta. Még dühösebb lett, amikor látta, hogy Stevent szórakoztatják a pletykák és a burkolt célozgatások.
- Pénz és szex - magyarázta a férfi- , ezekkel a témákkal lehet eladni egy újságot. Annak ellenére, hogy nem tették közzé a hivatalos adatokat, mindenki tudja, hogy a Miss Makulátlan kozmetikumcsalád bevezetése minden eddiginél többe fog kerülni. Az újságok két legyet ütnek egy csapásra, hogy azt állítják, tenger sok pénzt kapunk és ráadásul még viszonyunk is van.
- Téged nem zavar, amii az újságok írnak? - kérdezte Carly felindultan.
- Miért zavarna? Mindketten tudjuk, milyen távol járnak a tudósítások a valóságtól.
Carly az ajkába harapott, és elfordult.
Mióta a lakásában majdnem elvesztette a fejét, nagyon elővigyázatosan viselkedett.
Nem mintha szükség lett volna az elővigyázatosságra, vallotta be magának. Gyakran találkozott ugyan Stevennel, a fém azonban nem tett újabb kísérletet, hogy testi kapcsolatot létesítsen vele. Az igazság kedvéért azt is el kellett ismernie, hogy a legutóbbi kísérletért sem Steven volt a felelds.
Egyszerien a nyakába vetettem magam, emlékezett vissza Carly bűntudatosan. Ett61 aztán kikerültek az ellenőrzésünk alól a dolgok.
Nem követett el többé ilyen hibát, és úgy tűnt, Steven megengedi, hogy Carly döntse el, milyen gyorsan alakuljon kettejük kapcsolata. Üdvözlésképpen és búcsúzóul ugyan mindig megcsókolta, de ez többnyire csak az arcára lehelt puszi volt. Ha néha a szájára adott puszit, Carly érezte, mennyire visszafogja magát.
Eddi$ minden a tervei szerint alakalt. Carly azt akarta, hogy Stevnt eméssze utána a vágy. Am a fém is ügyesen adta, és éreztette a lánnyal, hogy kívánja ugyan, de teljes mértékben képes uralkodni a vágyain.
Steven természetesen azt gondolta, mindössze némi türelemre és megértésre van szükség, és Carly a testi igényeitől vagy a kíváncsiságától hajtva előbb vagy utóbb a karjába omlik. Szemmel láthatóan meg volt győződve arról, hogy Thürszoszon a szeretőjévé teheti.
Már nem jártak messze a szigettől.
Carly lépteket hallott a háta mögött a fedélzeten, és önkéntelenül összerázkódott. Tudta, kinek a lépései közelednek. Az elmúlt héten nagyon is ismerősek lettek a számára.
A szerződés aláírása után azonnal megkezdődtek a filmfelvételek. C~ly lélegzetelállító sebességgel száguldott a forgatócsoporttal egyik helyszínről a másikra. Egyik nap még egy Loire menti francia kastélyban volt, másnap már egy angol udvárház parkjában álló kerti lak előtt filmezték.
Peter Creed, a főnök már a legelején elmondta, hogy a reklámhadjárat lényege a helyszínek romantikájában rejlik. Olyan helyeken forgattak, amilyenekről titkon minden n6 álmodik. Máskor Carly örült volna a különleges ruháknak, élvezte volna a
56
Édes bosszú
csodálatos környezetet, valamint a szaktudást, amellyel a rendező és csapata dolgo~ zott, most azonban állandóan üldözte a gondolat, hogy a terveire kell összpontosítania. Éjjelente rémálmok gyötörték, sokszor könnyes szemmel riadt fel.
Ráadásul Steven mindig és mindenhol jelen volt. Közvetlenül a kamera mellett állt, és Carly minden mozdulatát, arca minden rezdülését figyelemmel kísérte. Rengeteg felvételt készített már róla, munkája lényegi részére azonban majd csak Thürszoszon kerül sor.
Thürszoszon mindent lezárok, gondolta Carly.
A lépések közelebb értek hozzá, és Steven hátulról a vállára tette a kezét. A vékony blúzon keresztül érezte a férfi ujjainak szorítását, és kényszerítene magát, hogy nyugodt arccal forduljon felé.
- Adonisz azt mondja, fél óra múlva megérkezünk.
N~ yszerű időnk van a hajókázáshoz - szólt mosolyogva a lány. - Éppen az új napwéd6 kémet próbálom ki.
Remélem, elég sokat hoztál belőle - felelte nyersen a férfi. - Szigorúan tilos a napozás, amíg be nem fejeztük a fényképezést! Egy leégett Miss Makulátlan nem volna túl jó reklám.
- Megpróbálhatnék fehér csi7cok nélkül lebarnulni. - Ezeknél a szavaknál a fém erősen megmarkolta Carly vállát.
Steven azt hiszi, jelzést adtam neki, gondolta elégedetten a lány. Mit is mondott egyszer? Hogy adjam majd értésére, ha készen állok a kapcsolatunk elmélyítésére. Nemsokára rájön, mekkorát tévedett.
- Ha befejeztük a munkát, talán magunlmak is szakíthatunk egy kis időt, és eltölthetünk néhány napot 1vlíkonoszon - javasolta gyengéden Steven. - Tetszett neked a sziget?
- Az a kevés igen, amit a repülótértbl a hajókikötőig láttam.
- Az túl kevés volta Álomszép hely. Szívesen megmutatnám neked. Megengeded?
- Talán - felelte fojtott és sokat sejtető hangon a lány, hogy felszítsa Steven vágyait.
Minél többel kecsegtetem, annál jobban padlóra kerül majdtamikor lerombolom körülötte a világot. Ez pedig már csak idő kérdése.
Carly sokáig várt ene a pillanatra, egész eddigi életét erre építette fel. Most hirtelen mégis úgy érezte, már nem tua a helyzetnek, hanem megváltoztathatatlanul magával ragadta egy áradat.
A dolgok további alakulása annyira öntörvény6nek tűnt, hogy Carly megborzongott a félelemtől.
Lassanként elgyengülök, mondta magának szemrehányón. Hagytam, hogy a csókjaival levegyen a lábamról.
Nem volt tisztességes tőle, hogy a történtek ellenére annyira élvezte Steven érintéseit, de így legalább nem kellett megjátszania magát, ha Steven hozzáért, átkarolta
57
ROMÁNA
vagy megcsókolta. A férfi nyilván túlságosan tapasztalt ahhoz, hogy tettetett szenvedéllyel be lehetne csapni.
Mindenért fizetni kell, gondolta Carly. Még a bosszúért is. Lehet, hogy ezzel a kínzó vággyal fizetek a tervemért.
Peter Creed a kikötőben várta őket.
- Isten hozott benneteket Thürszoszon - kiáltotta, és egy mokány, fehér nadrágot és fehér inget viselő férfira mutatott. - Ez Kósztasz, 6 fog gondoskodni rójunk awillában a feleségével, Pénelopéval. Kósztasz szamárháton elszállítja a csomagokat a házhoz. Nekünk ezen a lépcsőn kell felkapaszkodnunk. Azt ajánlom, ne siessetek, míg meg nem szokjátok a hőséget.
A lépcső meredek volt és egyenetlen, mintha a magas, nyers sziklákba vájták volna. A figyelmeztetés ellenére Carly futólépésben vágott neki az emelkedőnek, és gyorsan maga mögött hagyta a csapat panaszosan sóhajtozó és szitkozódó tagjait. Steven azonban szorosan mellette maradt, bármilyen gyors iramot diktált a lány.
- Versenyzünk? - kérdezte a férfi. - És mit lehet nyerni? - Várj csak, majd meglátod!
- Ha így állunk... - Steven könnyedén megelőzte, és egyre nagyobb előnyre tett szert,
Carly első lendülete gyorsan alább hagyott. A vízen kellemesen hűvös volt, itt azonban kegyetlenül tűzött a nap, és egyáltalán nem mozdult a levegő.
Bárcsak ne kezdtem volna bele ebbe az éretlen csínytevésbe, gondolta Carly. De hát annyi időt kellett nyugton ülni először a repülőn, aztán a kocsiban, végül. meg a motorcsónakban. Steven ráadásul nem tágított me1161e. Egyszerűen meg akart szabadulni tőle, ezért kezdett meggondolatlanul rohanni,. amint szilárd talajt érzett a lába alatt.
Carly megállt egy pillanatra, és csípőre tette a kezét. Mellette, a sziklafalon egy gyík hasalt. Színe annyira beleolvadt a környezetbe, hogy csak lüktető légzéséről lehetett észrevenni.
- Tudom, mit érzel - mondta neki Carly kifulladva. Hangja azonnal elijesztette a kis állatot.
A lépcső végén, a tengerre nyíló teraszon már várta Steven. Carly dacból újra futólépésben tette meg az utolsó néhány métert.
- Hova sietsz? Thürszosz kis sziget. Itt ném futhatsz el e161em.
Carly egy pillanatig döbbenten meredt Stevenre. Úgy érezte, a férfi sejti, mit tervez, és figyelmeztetni akarja. Nem, ez képtelenség. Steven semmit sem sejthet. Honnan is gondolná? Egyébként is mindig van egy hely, ahova el lehet menekülni. Mindig és mindenhol.
- Lehet, hogy csak ezért a látványért rohantál ennyire? - folytatta a fém, és az öböl felé fordította Carlyt.
58
Ir:aes poszti
A lánynak elakadt a lélegzete. A tenger számtalan színárnyalatban csillogott alattuk, a sötét ibolyakéktől egészen a türkizig. A hullámokat fehér tajték koronázta. A távolban felfedezett egy szigetet, aztán még távolabb egy másikat. A zöld partcsíkok mögött a szürke sziklák mélykéknek tűntek a vakító napsütésben.
- Csodálatos! - lelkendezett Carly.
- Makulátlan - fűzte hozzá különös hangsúllyal Steven.
A lány ránézett, és észrevette, hogy a fém nem a kilátást csodálja, hanem 6t. Pillantásuk összetalálkozott, aztán Steven végigmérte a lányt, feszes, a könnyű nyári felsőrész+alatt jól kivehető mellétdl egészen a lapos sarkú szandálból kikandikáló lábujjáig, majd a tekintete visszasiklott Carly ajkára.
- Most pedig kérem a győztesnek járó jutalmat - szólt a férfi, és közelebb lépett. A lány önkéntelenül beleremegeti az örömteli várakozásba. Zavarában ugyanazzal a régi, apró, ideges mozdulattal igazította helyre a napszemüvegét, amelyet az utóbbi években látszólag már elfelejtett.
Steven hirtelen megtorpant, és úgy ráncolta a homlokát, mintha valamilyen elmosódottemlékképet próbálna felidézni.
Carly páni félelmet érlett. Ha Kingsland visszagondol, esetleg eszébe juthat az esetlen bakfis, aküól valamikor már látta ezt a mozdulatot. Ezt nem hagyhatja, feltétlenül másra kell terelnie Steven gondolatait.
Közelebb lépett a fé~hoz, testük szinte összeért. Mosolyogva megnedvesítette az ajkát. - Ürülök, hogy te nyertél - mondta, és lassan Steven vállára tette a kezét.
A férfi azonnal szorosan a karjába vonta, úgy, ahogy a lány lakásán töltött este óta egyszer sem merte. Az arcán tükröződő töprengést leplezetlen vágyakozás váltotta fel. Lehajolt, és szája birtokba vette Carlyét.
A szavakkal és mozdulatokkal félreérthetetlenül értésére adott hívogatás után Carly nem kezdhetett azonnal védekezni, nem lökhette el magától Stevet. Állnia kellett a csókját. Arra azonban már képtelen volt, hogy érzékellenül tűrje a csókot. Amint Steven nyelvét a szájában érezte, testét különös melegség járta át.
Ez veszélyes, gondolta kétségbeesetten. Nem engedhetem. De már késő volt, nem tudott elszakadni Steventól. Vágya győzedelmeskedett a higgadt megfontolás felett. Minél szenvedélyesebben csókolta a férfi, 6 annál szorosabban simult hozzá. A nap heve izzadságot csalt a homlokára, belülről az izgalom égette. Steven nyelve kellemesen hűvös volt.
- Akarlak -szólalt meg a férfi, de ez a szó akár Carly ajkát is elhagyhatta volna. Nemcsak veszélyes volt a helyzet, hanem teljesen örült is.
A hátuk mögül hallatszó köhécselés visszatérítette őket a valóságba. Egy középkorú n6 állt a teraszon, barna szeméből vidámság és érdeklődés sugárzott feléjük. Egyszerű, fekete ruhája fölött fehér kötényt viselt, kezében egy névsort tartott.
- Elnézést, hogy hívják önöket? - kérdezte, és a papírlapot böngészte. - Kingsland a nevem, a hölgy pedig North kisasszony.
- Pénelopé vagyok - mosolygott barátságosan az asszony. Kérem, jöjjenek utánam. Megmutatom a szobáikat.
59
HOMANA
Carly alig mert megmozdulni, úgy remegett a térde. Ett61 az egyetlen csóktól vadul vert a szíve, és minden porcikája égett a vágytól.
- Jól vagy? - kérdezte Steven aggódva.
- Peter Creednek igaza volt- felelte a lány. - Ebbeh a hó~gben nem kellett volna rohannom a lépcsőn.
- Gyere, segítek. - Mielőtt még tiltakozhatott volna, Steven könnyedén ölbe kapta, akár egy kisgyereket. - Menjen csak előre - kérte Pénelopét.
A görög asszony huncutul rájuk nézett, és a házat megkerülve rövid lépcsőhöz vezette őket, amely fölött szinte teljesen összeért a sz6l61ugas.
- Külön bejáratuk lesz - magyarázta Pénelopé. - Itt csak a maguk szobái vannak. Carly igyekezett összeszedni magát, miközben Steven erőlködés nélkül felvitte a lépcsőn. Felborulni látszottak a tervei. Nem számított arra, hogy mindenki abból indul ki, hogy 6k szerelmespár, és ennyire elkülönítve szállásolják el őket.
Rémülten állapította meg, hogy mindkét szoba üvegezett tolóajtaja ugyanarra a teraszra nyílik.
A kinti hőség után kellemesen hűvös fogadta a márványpadlós szobában. A berendezés egyszerű bútorokból állt, ruhásszekrényből, komódból és egy széles ágyból, melyen fehér huzattal bevont párnák hevertek.
Ezt az ágyat nem egyszemélyesnek tervezték, annyi szent!
Steven letette az ágy közepére. Nagyon gyengéden bánt vele, Carlynak mégis erőt kellett vennie magán, hogy ne húzódjon el tőle.
- Tetszik itt maguknak? - Pénelopé elégedetten nézett körül. - Közös fürdőszobájuk lesz, de azt hiszem, ez nem okoz majd gondot -jegyezte meg cinkosan. Carly úgy érezte, ebből számtalan bonyodalom származhat.
- Minden nagyszerd. - Steven barátságosan rámosolygott a gazdasszonyra. - Szóval maga Kósztasz felesége. Már régóta itt dolgozik?
- Amióta Clement úr megépftette a házat. Nagyon jó ember, és örömmel gondoskodom a vendégeiről. Adonisz, aki a csónakkal idehozta magukat, a bátyám. A másik bátyámnak, Joánisznak vendéglője van lent a faiuban, nem messze a kiköt6t61. A parázson sütött kardhal a különlegessége. Saját maga jár halászni.
- Egyszer biztosan meglátogatjuk, igaz, Carly drágám?
- Azt hiszem, én még soha nem ettem kardhalat - dadogta Carly.
- Akkor már előre örülhetsz a nagyszerb élvezetnek. Vacsoráig pihend ki magad! Peter Creed este rövid tájékoztatót tart a csapatnak, most azonban semmi dolgunk. Steven kedvesen Carlyra pillantott, aztán Pénelopéval együtt távozott.
Carly kimerülten lehanyatlott a párnákra. Szíve fokozatosan visszatalált a rendes ütemhez, belső gyengesége is kezdett megszQnni. Ez azonban csak futó érzés volt. Hogyan lehet ilyen fergeteges hatással a testemre az a férfi, akit ennyire gyűlölök, töprengett Carly kétségbeesetten. Mi van velem?
60
~aes oosszu
Te akartad, hogy így történjék, szólalt meg a belső hang. Be akartad cserkészni Steven Kingslandei, azt akartad, hogy vágyakozzék utánad. Most elérted, amit akartál. Megfeledkeztél azonban arról, hogy az ember időnként saját csapdájába esik.
Carly megborzongott. A filmesek már csak egy beállítást vesznek fel vele, aztán visszautaznak Angliába. Utána többé-kevésbé magára marad Stevennel.
Alaposan végiggondolta a szerepet, amelyet játszani fog. Lassan akarja elvenni a férfi eszét.	"
Sajnos mindent nappalra tervezett, az éjszakákat teljesen figyelmen kívül hagyta. Nem számított rá, hogy Steven ilyen közel fog hozzá aludni.
„Itt nem futhatsz el e161em" - jutott eszébe újra és újra a férfi mondata. Nyugtalanul forgolódott az ágyon.
Nemsokára bevégzed a tervedet, mondta magának. Most semmi esetre sem gyengülhetsz el. Nem szabad ehhenekülnöd! Ha már nekifogtál, végig kell csinálnod! Nem vette számításba, milyen sokan belekeverednek az ügybe és milyen messzire ható következményei lesznek személyes bosszúállásának.
An a sem gondolt, hogy a filmezés ennyi örömöt nyújt majd neki. Nehéz munka volt, mégis élvezte, hogy ilyen remek csapattal dolgozhat. A csapat tagjai között valódi baráti viszony alakult ki. Kétségkívül ezek voltak a legjobb reklámfilmek, amelyekben valaha is közreműködött. A rendező és PeterCreed minden forgatási nap végén elégedetten mosolygott.
A végén azonban a befektetett idő, a sok pénz és az összes művészi munka semmivé válik majd, gondolta Carly szomorúan.
Amit most tervez, azt soha nem fogják neki megbocsátani. Ezzel meg kell barátkoznia. Tudatában volt, hogy egész pályáját feláldozza.
Viszontlátásra, Carly North, gondolta leheletnyi szomorúsággal. Elérted a célodat. Hamarosan élvezheted a jól megérdemelt nyugdíjat. Újra feltámadhat Caroline Foxcroft.
Carlyt furcsa félelem kentette hatalmába. Kilehet-e egyszerűen törölni az életéből az új arcot és az új személyiséget, akit megteremtett? Avagy mindörökre a kettős személyiség rabja marad?
Másik oldalára fordult. Szedd össze magad, figyelmeztette haragosan saját magát. Csak a hosszú utazás fárasztott ki.
Szeretett volna kicsit aludni. Aztán majd lezuhanyozik, és készen áil a Steven Kingsland ellen folytatott titkos háború utolsó ütközetére. Kivette a kontaktlencséjét, lehunyt szemmel újra visszafeküdt, és azon igyekezett, hogy ne gondoljon semmire.
Mielőtt sikerült volna végre elaludnia, olyan tisztán látta maga előtt Steven képét, mintha a férfi ott volna a szobában, és az ágy fölé hajolna, hogy hozzáérjen.
Carly a saját kiáltására ébredt. Zavartan nézett körtil a szobában. Egyedül volt. Az órára pillantott, s csodálkozva állapította meg, hogy két teljes órát aludt.
Tényleg egész idő alatt Stevenrdl álmodtam? - tépelődött dobogó szívvel. Nem,
61
1lVOItiI Vf
ez nem lehet igaz. Az álmok rövidek és zavarosak. Az álmom többi részére is emlékeznem kell!
Tudatalattija azonban megtréfálta, és a Stevennel kapcsolatos gondolatokon kívül mindent kitörölt az emlékezetéből. Lassan-lassan észrevette a környezetét: a távolról érkező hangokat, a levelek zizegését a teraszról és egészen közelről a vízcsobogást.
Steven nyilván megelőzte, és éppen a uhany alatt áll. Egy pillanatra maga elé képzelte, amint a karcsú, napbarnított, me~telen testről alágördülnek a vízcseppek. Dühösen igyekezett elhessegetni magától ezt a képet. Közben elöntötte a forróság, mintha véletlenül valóban a zuhany alatt lepte volna meg a fémet.
Remélhetőleg belülről be lehet zárni a fürdőszoba ajtaját, gondolta Carly, nehogy aztán ő nyisson rám zuhanyozás közben.
Amíg aludt, valaki behozta a csomagját. Carly úgy döntött, jobb, ha előszed egy ruhát a vacsorához, mint ha izgató képzelődésre ragadtatja magát.
Kivette a tisztítófolyadékból a kontaktlencséjét. Éppen az ujja hegyére illesztette, amikor a nyitott ablakon beáramló széllökés lefújta róla az apró lapocskát.
- Jaj, nem! Ez nem lehet igaz! - Carly végignézett magán, mert azt remélte, a lencse az ölébe sodródott. Ott azonban nem volt. - Jaj nem! - ismételte meg, és óvatosan felállt, hogy a lehető legkevésbé mozdítsa meg az ágytakarót.
Természetesen voltak pótlencséi, de azokat a fürdőszobaszelQényben felejtette még Londonban. A bőröndben ott rejtőzött a szemüvege, de megesküdött magának, hogy csak végszükség esetén veszi fel. Carly sóhajtozva nyitotta ki a bőröndjét.
- Valami baj van? - kérdezte hirtelen Steven. Hanyagul a fürdőszobaajtónak támaszkodott.
Carly bizonytalan pillantást vetett felé, és látta, hogy a férfi feketén csillogó haja vizesen tapad a fejére. A csípőjére tekert törülköző éppen hogy elfedte a mindenképpen eltakarandót. Az imént elképzelt látvány nyomába sem ért a valóságnak. Carly elpirult.
- Minden rendben - felelte kurtán.
- Akkor elnézést kérek, hogy berontottam. Azt hitiem, hívtál.
Steven már megfordult, és indulni készült, amikor a lány kelletlenül bevallotta: - őszintén szólva, nincs minden rendben. Leesett az egyik kontaktlencsém, és...
- És nem látsz jól, nem tudod megkeresni - fejezte be a fém mosolyogva a mondatot. Óvatosan végigment a szobán, és figyelmesen nézegette a mintás márványpadlót.
- Ez a padló nem igazán könnyíti meg a keresést. Nem láttad véletlenül, hogy merre... Nem, természetesen nem láthattad. - Steven leguggolt, és centiméterről centiméterrre átvizsgálta a kőlapokat. - Azt hiszem, már csak a csodában bízhatunk. Mekkora a baj, ha mégsem következik be? Úgy értem, mennyire látsz kontaktlencse nélkül?
- Nem elég jól. - Carly kezében tartotta a szemüvegtokot. Steven mindjárt el fog csodálkozni, miért nem vette fel a szemüvegét, hogy segítsen neki a keresésben.
A napszemüveggel történt baleset után ezt nem kockáztathatja meg. A keret túl
62
r.aes poszti
ságosan hasotdít ahhoz, amilyet bakfiskorában viselt. Egyszer már, akarata ellenére segített Stevennek az emlékezésben, másodszor talán már sok volna.
- Hány titkot rejtegetsz még előlem? Carly ijedten összerezzent. - Hogy érted?
- Általában észreveszem, ha a modelljeim kontaktlencsét hordanak, nálad azonban nem tdnt fel. Ez is azt bizonyítja, mennyire nehezemre esik, hogy csak a fényképész szemével nézzelek.
- Annyira hozzászoktam a lencsékhez, hogy már észre sem veszem, ha bent vannak. Olyan ügyetlen vagyok! Egyszerűen kifújta a szél a kezemből.
- Azt hitiem, az ilyen balesetek mindennaposak azoknál, akik kontaktlencsét viselnek. - Steven hirtelen lehajolt. - Tartsd vissza a lélegzetedet! Megtörtént a csoda! Megtaláltam ezt a vacakot. Adj egy zsebkendőt!
- Hála istennek! Nem is tudom, hogy köszönjem meg.
A fém huncutul somolygott. - Rengeteg ötletem volna. - Óvatosan a papírzsebkendbbe hajtogatta a lencsét, és odaadta a lánynak.
Hirtelen kínos csend támadt. Steven olyan közel állt hozzá, hogy Carly a fém mellkasának minden egyes nedves szőrszálát jól ki tudta venni. Orrát megcsapta Steven szappanának illata. Milyen egyszerű volna megérinteni, és odakínálni neki az ajkam! Mennyire egyszerű, és mégis mennyire végzetes.
Carly nagy levegőt vett. - Azt mondtad, nem akarsz sürgetni.
- Sajnos, komolyan is gondoltam. - Steven felállt, és szorosabbra tekerte magán a törülközőt. - A türelmem azonban véges, és már nem tart sokáig.
- Ez fenyegetően hangzott - felelte remegő hangon a lány.
- Nem, inkább csak figyelmeztetően - mosolygott Steven szinte személytelenül, és visszament a fürdőszobába.
Carly sokáig mozdulatlanul állt. Lassanként oldódott benne a görcs, és egész testében reszketni kezdett.
63
nvma~r
A sziget kis templomának három épen maradt, barackszínű oszlopa élesen elütött a reggeli égbolt sugárzó kékjétől.
Carly egy olajfa árnyékában várta, hogy a rendező jelt adjon a következő beállítás felvételére. Ez a jelenet nagyon egyszerűnek ígérkezett. A közelieket, amikor a kamera centiméterről centiméterre végigpásztázta a lány új kozmetikai szerekkel kikészített arcát, már felvették.
Most az volt a dolga, hogy lassan végiglépkedjen a templomrom repedezett kőlapjain, aztán pedig az egyik oszlopnak dőlve, merengve a tengert figyelje.
Carly kisimította szellős ruhája redőit. Viselete a régi görögökét utánozta, a ruha ravasz egyszerűsége tökéletesen illeszkedett a környezethez. A fodrásznő feltűzte Carly haját, csak egy hosszú tincs kunkorodott le meztelen vállára.
A ruha szabása hasonlított azéhoz, melyet a Miss Makulátlan kiválasztása alkalmából rendezett fogadáson viselt. Azon az estén kezdődött minden. Akkor látott neki, hogy megvalósítsa bosszúállási terveit. Itt, ezen az apró szigeten kell beteljesülnie a bosszújának.
Könnyű szellő suhant át a sziklás fennsíkon, Carly kissé beleborzongott, miközben a templomromot nézegette. Senki sem tudta, melyik görög istenség szentélye lehetett. Lehet, hogy Nemeszisznek, a bosszú istennőjének temploma volt, gondolta Carly. Hátratámaszkodott, és tűnődve az eget bámulta.
A múlt hét kellemesebben telt el, mint remélte. Reggelente, amíg elviselhető volt a meleg, forgattak, aztán valamennyien lementek az egyik homokos strandra a villa közelében, vagy az úszómedencénél időztek.
Steven nem mindig csaüakozott hozzájuk. A faluban bérelt magának egy motorkerékpárt, s fényképezőgépével felfedezte a szigetet. Egyszer, mintegy mellékesen, azzal a javaslattal állt e16, hogy Carly elkísérhetné, amikor azonban a lány nemet mondott, meg sem próbálta rábeszélni.
Fölöslegesnek bizonyultak Carlynak az elszállásolás miatti aggodalmai is. Előzetes figyelmeztetése ellenére Steven mindig ügyelt arra, hogy feleslegesen ne mutatkozzon a villának abban a részében, melyen ketten osztoztak. A lány így is álmaüanul töltött két éjszakát, amíg rájött, Steven egyelőre nem akarja arra kényszeríteni, hogy megossza vele széles franciaágyát.
64
8. FEJEZET
aiua.o vvm.u
Hálát adott magában a kiváló szépítószereknek,ameíyek eltakarták a szeme alatti sötét karikákat.	'
Tisztában volt vele, hogy Steven csak a megfelelő pillanatra vár.
Ma van az utolsó forgatási nap. Este búcsúvacsorát rendeznek Joánisz kocsmájában,holnaptól pedig Stevenen és rajta kívül csak a személyzet marad a villában. Ett61 Carly kellemeüen szorítást érzett a gyomrában. Ráadásul egész tervét erre a pillanatra hegyezte ki. Arra várt, hogy Steven ki legyen neki szolgáltatva, hogy ugyanúgy romba dönthesse férfiúi büszkeségét, ahogyan Kingsland megmérgezte az 6 ifjúságát.
- Valami baj van?
Carly annyira belemerillt a gondolataiba, hogy nem vette észre Stevet. Összerezzent az ártatlan kérdés hállatán. - Nincs. . . minden rendben van - dadogta. - A lehető legjobban vagyok.
Steven homlokát ráncolva végigmérte. Átható pillantását valóban semmi nem kerülhette el. - Több fáradságodba kerül a Miss Makuláüan szerep, mint amire számítottál?
- Lehet. Mindenesetre kibírom, bár örülnék, ha már túllennénk ezen a jeleneten. - Ezzel én is így vagyok. - Steven hangjában volt valami, ami megdobogtatta Carly szívét: vágyat és boldog várakozást vélt kihallani belőle. A lány lesütötte a szemét, hogy kerülje Steven pillantását.
Rövid hallgatás után a férfi megnyugtatólag folytatta: - Ne aggodalmaskodj, drágám! Peter Creed el van ragadtatva tőled. Engedd el magad, és sétálj, mint egy istennő. Mert az is vagy!
- Nem érzem magam kimondottan istennőnek. Aphrodité pedig aligha volt ilyen szőke, mint én.
- Nem Aphroditéra gondoltam. - Steven egy szépen becsomagolt dobozkát vett e16 a nadrágzsebéből, és kibontotta. -Ez a tied. A faluban fedeztem fel, az ötvösmesternél.
Egy félhold alakú, ezüst hajpántot tartott a tenyerén. Carlynak elállt a lélegzete. - Csodaszép! De nem fogadhatom el.
- Már miért ne fogadhatnád el? Hajban hordják. - Carly uralkodott magán, hogy ne hőköljön hátra, amikor Steven a hajába tette a pántot. - Tudtam! Olyan vagy benne, mint maga Artemisz.
- Miért éppen Artemisz? Ő a vadászat istennője. - A lány dühös volt önmagára, hogy Steven könnyed érintése nem maradt rá hatástalan. Melle megkeményedett, bimbói jól láthatóan meredeztek a vékony ruhaanyag alatt, ami természetesen nem kerülte el a férfi figyelmét.
- Mert szerintem hasonlítasz hozzá. - Steven szinte szomorúan szemlélte a lány izgatottságának bizonyítékát, aztán kiporolt arcát. - Artemisz nagyon hűvös volt. Egyszer darabokra tépett egy férfit, aki túlságosan közel merészkedett hozzá.
- Ez elég kegyeüenül hangzik.
65
- Kegyetlen időket éltek akkoriban. Ma már civilizáltabban rombolunk, az eredmény azonban ugyanaz. - Hirtelen kihívó pillantást vetett a lányra.
Steven mindent tud, gondolta rémülten Carly. Nem, nem lehet, még ha netán emlékszik is arra az esetlen mozdulatra a szemüveggel. Azóta annyira vigyáztam!
- Azt hiszed, hogy tönkre akarlak tenni? - kérdezte bizonytalanul. - Már nem tudom, mit higgyek, szép hölgy. Mondd meg te!
Ebben a pillanatban hívta a rendező. Carly összerezzent, s tétova kislányból azonnal visszaváltozott tapasztalt fotómodellé.
Gondosan betanult, lágy, szinte lebegő járásával végigsétált az egyenetlen kövezeten. Az enyhe szellő hátrafújta leheletvékony ruháját, ami így még jobban rásimult karcsú testére. Halk, elismerő füttyentés hallatszott a forgatócsoport fe161. Amikor a magas márványoszlophoz ért, és nekidőlt, annak az asszonynak a mosolya jelent meg az agykán, aki tisztában van saját szépségével és vonzerejével.
A jelenet után csönd állt be, aztán az egész csapat tapsolni kezdett.
- Nem hiszem, hogy ennél jobban meg lehet csinálni - mondta a rendező - , de a biztonság kedvéért még egy felvételt kell készítenünk. Meg tudnád ismételni az érzékiség és a jéghideg elutasítás keverékét, Carly? - mosolygott kétértelműen. - Ha ez a jelenet ugyanúgy hat a tévénézőkre, mint most ránk, akkor az összes többi kozmetikai cég termékeit örökre elfelejtik.
Szóval meg vannak velem elégedve, gondolta Carly, és lelkiismeret-furdalást érzett,amiért mindenki ennyire lelkes. Ha sejtenék, hogy miattam senki sem láthatja majd a reklámfilmeket! Biztosan szerveznek majd egy másik kampányt egy másik Miss Makulátlannal, de az már nem lesz ugyanaz.
Pontosabban, semmi sem lesz ugyanolyan. Ez az utolsó alkatom...
Carly ennek tudatában visszament, és tökéletesen azt adta e16 a felvevőgép előtt, amit a rendező látni kívánt.
A búcsúesten Joánisz báránysültet szolgált fel friss, ropogós kenyérrel és erős mártásokkal. A vendéglős tarka égőket erősített a sűrű sz6161ugasra, az asztalokra pedig gyertyákat állított.
A ház ajándékaként ouzóval, görög ánizspálinkával kínálta a vendégeket. - Igyunk a sikeretekre, a boldogulásotokra és arra, hogy egy napon majd visszatértek Thürszoszra!
A filmes csapat mosolyogva koccintott. Carly csak színlelte az ivást, tenyerébe rejtette a poharát, senki sem vehette észre, hogy egyetlen korty sem hiányzik belőle. Egy óvatlan pillanatban az asztal alá öntötte a pohár tartalmát. Annyira nem tudott képmutató lenni, hogy még koccintson is...
Amikor lerakta a poharát, észrevette, hogy Steven összevont szemöldökkel figyeli. Vajon már az előbb is nézte? Ha igen, akkor okvetlenül el kell terelnie a gondolatait.
1r:ues aosszu
Az asztalon keresztül sokat ígérően, csábítóan rámosolygott, és S leven arca máris másféle feszültséget sugárzott.
Még egy izgató pillantást küldött a férfi felé; aztán Julie-hoz, a segédrendezőhöz fordult, aki éppen azon sajnálkozott, hogy másnap el kell utaznia.
- Magának szerencséje van, Carly - mondta sóhajtva. - Fogadok, hogy Londonban reggeltől estig esik.
- Végül is dolgozni maradok itt - felelte Carly.
- Dolgozni? -kérdezett vissza tréfásan Julie. - Bárcsak engem is olyan munkával ajándékozott volna meg a sors, mint magát! Nem akar véletlenül cserélni velem? Dehogynem, gondolta Carly. De még mennyire cserélnék! Most mindent megad- ~ nék, ha hétköznapi foglalkozásom lehetne, szerelmes volnék egy ügyvédbe, mint Julie, és esküvői terveket dédelgetnék. Az lenne a legnagyobb gondom, hogy elég nagy lakást keressek magunknak, ahol elfér a hifitornyom meg a lemezgyűjteményem.
Carly nyugodtan válaszolt.
- A fotómodellek élete nem olyan rózsás, mint legtöbben gondolják. Nekem eddig jól ment, de hamarosan leköröznek a fiatalabb és csinosabb lányok.
- Mihez akar később kezdeni? Carly vállat vont.
- Egyszer már óriási fordulatot vett az életem. Lehet, hogy ez megismétlődik.
- Csak nem arra gondol, fiogy férjhez megy? Olyan nagyszerűen néz ki, hogy biztosan seregestül futnak a férfiak maga után.-Julie nem hízelegni akart, kijelentése józan ténymegállapítás volt.
- Nem annyian, mint hiszitc.
- Hm - felelte Julie szárazon. - Egyet biztosan ismerek, és az nincs is túl messze. - Nem tudom, kire gondol - pirult el Carly.
Julie halkan felnevetett.
- Természetesen tudja. Mindenki látja, hogy teljesen magába bolondult. I-Iatlottam, amikor egyszer azt mondta Peter Creednek, hogy úgy érzi, valamikor, sót talán mindig is ismerte magát.
Carlynak elszorult a torka.
- Hú, de kísértetiesen hangzik!
- Lehet, de én hihetetlenül regényesnek találom. - Ezekkel a szavakkal Julie elfordult t61e, és magára hagyta Carlyt a gondolataival.
Ezek a gondolatok nem voltak a legkellemesebbek.
Evés után összetolták az asztalokat, hogy az így szabaddá tett helyen Joánisz görög népi táncokat adhasson elő a fiaival a filmesek tiszteletére. C'arly egy ideig figyelte őket, aztán kisurrant a vendég16b61 a tengerpartra. Oda is elhallatszott a zene és a többiek nevetése.
ldóközben feljött a hold, és fénye ezüstösen tükröződött a tengeren. Carly a félholdat kereste kibontott hajában. Baloldalt a vállára omlott a haja, jobb fe161 Steven
b7
csatja fogta össze a fürtjeit. A forgatócsoport valamennyi tagja megcsodálta a lány új hajékét, és sokatmondó pillantásokat váltottak egymással, amikor meghallották, honnan származik.
A többség láthatóan azt Hitte, hogy Steven és 6 máris szerelmespár, az ezüst félholdat mintegy jegyajándéknak tartották. Carly viszont tisztában volt vele, hogy a hajpánttal csak eggyel nőtt azon dolgok száma, melyeket majd hátrahagy, ha eljömaz ideje.
Szomorúan sóhajtott.
Ha valóban csak a fogadáson ismertük volna meg egymást, s a múlt eseményei nem árnyékolták volna be a találkozást, minden egészen másként alakulhatott volna, gondolta. Minden olyan szép lehetne!
Mindig is abból indult ki, hogy bakfiskorában Steven váltotta ki be161e az első megkívánást, a férfi kegyetlensége csak ezért okozott benne olyan maradandó sérülést.Emiatt nem volt képes másik férfit megszeretni, bármilyen jóképű és megértő is volt. Steven Kingsland minden álmát összetörte, és csírájában fojtotta el ifjonti, együgyű nemiségét.
Amikor a mindene akart lenni, ókkor semmit sem jelentett a féminak! Most pedig, amikor Carly a saját fegyverét kívánja Steven ellen fordítani, hirtelen 6 maga zavarodik teljesen össze.
Csupa gyűlölet volt, amikor azon a bizonyos estén elment a fogadásra, hogy arcát és testét a bosszú szolgálatába állítsa. Arra azonban nem számított, hogy bensejében még ott rejtőznek az egykori rajongás maradványai: Nem vette számításba, mekkora megpróbáltatás lesz, hogy együtt kell lennie Stevennel. Nem tudta, mi történik, ha a fém megérinti, átöleli vagy megcsókolja. Sejtelme sem volt arról, miféle érzéseket vált ki belőle Steven.
Carly North, bármennyire is n6 volt a külseje szerint, belül ugyanaz a sérülékeny gyerek maradt, aki akkoriban beleszeretett Steven Kingslandbe.
Miért kell egyáltalán ilyesmin gondolkodnia? Az egésznek Julie az oka. A házasság említésével 6 csillantotta fel előtte először a lehetőséget, milyen boldog lehetne, ha...
Nem! Hangtalan kiáltás volt ez aszó. Gyűlöli Steven-Kingslandet. Gyűlöli azért, amit vele tett. Egész élete erre a gyűlöletre és a bosszú tervére épült.
Az nem lehet, hogy ennyi éven át csak áltattam magamat, gondolta Carly. Kérlek, könyörgött a holdhoz, engedd, hogy ne legyen igaz!
- Nem akarsz visszajönni a többiekhez?
Carly ijedtében összerezzent. Tudhatta volna, hogy Steven utána fog jönni. A férfi szorosan a háta mögött állt. Csak meg kellett volna fordulnia, és máris S teven karjában találta volna magát. Igyekezett visszanyerni az önuralmát.
- Nem vagyok a legjobb hangulatban. Utalok búcsúzkodni. Azt hittem, sikerül észrevétlenül lelépnem és visszamennem a villába.
- Felkísérjelek?
A lány szótlanul a fejét csóválta. A Steven közelében rátörő elviselhetetlen vágytól
68
i.u~~ uva~~u
elállt a szava. Ez a fém, az ellensége, akit fogadalma szerint porig kell aláznia, ez a férfi az egyetlen, aki csillapítani tudná a vágyát.
Carly lassan megfordult, és hátrált egy lépést. - Ne, köszönöm. Most ne. Ma éjszaka ne.
- De már nemsokára. - Steven szavai nem kérésnek hangzottak. Sokkal inkább azt fejezték ki, hogy véget ért a várakozás.
Carly némán tette meg az utat a holdfényhól a sötétségbe, a meredek lépcsőn a villáig. Amikor Steven már nem láthatta, futásnak eredt.
Másnap reggel Carly mosolyogva integetett az Adonisz motorcsónakján éppen elinduló, nevető és kiabáló utasoknak. Olyan sokszor kellett elmondania, „viszontlátásra", hogy már meg sem hallotta ezt a szót. Az állandó mosolygástól megfájdultak az arcizmai.
A motorcsónak eltűnt a távolban, és 6k kettesben maradtak Stevennel.
Carly nagyot sóhajtott, mert a gyomrában erősödött a napok óta érzett kellemetlen szorítás. Éjszaka már aludni sem bírt t61e, reggelente így meglehetősen viharvertnek látszott. Ez alighanem Stevennek is feltűnt, a férfi ugyanis azt ajánlotta, tartsanak egy nap szünetet, és pihenjék ki magukat a strandon.
Ez a javaslat remekill beleillett Carly terveibe. Elhessegetté a kétségeit, és meggyőzte magát arról, hogy az egész csak néhány pillanatnyi, megmagyarázhatatlan gyengeség volt, aminek igazából semmi jelentősége nincs. Egyedül az számít, amit kezdettől fogva kitervelt, nem pedig ez a képtelen szerelem, ha egyáltalán arról van szó.
- Nagyszerű volt a forgatócsoport - lépen oda hozzá mosolyogva Steven. - Örülök, hogy a hirdetési hadjárat második szakaszában is velük fogunk dolgozni. Carly titkos bűntudattal bólintott.
- Persze csak akkor, ha egyáltalán lesz második szakasz - fűzte hozzá mosolyogva a férfi.
- Ezt hogy érted? - kérdezte rémülten a lány.
- Úgy értem, ha épségben megúszod velem a motorozást. Bocsáss meg, vicc akart lenni, de úgy látom, rosszul sült el. Lazíts, édes! Thürszosz kellemes emlék maradhatna számodra, de többnyire annyira feszült vagy, hogy attól félek, teljesen kikészülsz.
- Még soha nem álltam ennyire a középpontban. Valószínűleg túlságosan nagy nyomás nehezedik rám, ahogy előre megjósoltad.
- Most végre-fellélegezhetsz. Múlt éjjel alig aludtam, mert érted aggódtam. Állandóan téged láttalak, amikor tegnap este otthagytál. Olyan arcot vágtál, mintha a halálos ítéletedet hirdettem volna ki. Tudod, mennyire kívánlak, édes. A vágynak azonban kölcsönösnek kell lennie. Nem magyaráztam volna el elég érthetően?
69
LlV1/LHIVr,
Carlynak egy pillanatra kihagyott a szíve. Szóval Steven további időt ad neki, és ezzel még jobban az 6 kezére játszik. - De, elég érthető voltál. Idétlenül viselkedem. - Nem - ellenkezett gyengéden a fém. - Csak éppen sokkal fiatalabb vagy annál, mint amennyinek látszol, és szívszorító az ártatlanságod. A jó ég tudja, hogyan tudtad ebben a kemény szakmában megőrizni, de remélem, sohasem fogod elveszíteni. Legalábbis,ami az érzelmeidet illeti - tette hozzá sokatmondó mollyal.
Carly lehajolt a táskájáért, hogy elrejtse piruló arcát. - Nem akarunk elindulni?
Carly felült Steven mögé a motorkerékpárra. A menetszélben lobogott a haja. A bukkanós, csupa gödör út nem tette éppen élménnyé élete első motorozását, a csodaszép strand azonban kárpótolta az összes viszontagságért.
Az egész szigeten itt volt a legfinomabb a homok. Steven egy apró, elhagyatott olajfaligetben állította le a motorkerékpárt, ésegy keskeny ösvényen a néptelen partra vezette Carlyt.
- Úgy látom, magaddal hoztad a felszerelésedet. Azt hittem, ma szabadnaposak vagyunk.
- Egyszerűen nem tudok megválni tőle. Zavafl - A legkevésbé sem.
Ma ráadásul valóban így is volt.
Carly leterítette a törülközőjét, és kigombolta hosszú strandingét, amelyet szűk fekete bikinije fölött viselt. Sokáig válogatott a londoni üzletekben, amíg megtalálta a megfelelő darabot.
Korábban soha nem viselt ilyen apró fürdőruhát. A felsőrész éppen csak eltakarta kis, feszes mellét, a nadrág pedig mindössze két parányi háromszöghól állt, melyeket vékony pántok fogtak össze a csípőjén.
Steven tekintetében keveredett a csodálat és a vágy.
- Tetszem? - kérdezte a lány megjátszott vidámsággal. - Lenyűgözöl.
- Már megint túlzol. Több száz lányt láthattál és fényképezhettél már, akikén legfeljebb csak annyi ruha volt, mint most rajtam.
- Ha így is volt, nem emlékszem rájuk.
Gondolj csak vissza, utasította gondolatban Stevent a lány. Gondolj egy évekkel ezelőtti, vidéki esküvőre, amikor egy lány, Katie-nek hívták, levetkőzött neked a napsütésben, és aztán te... te...
Erre a gondolatra, mint mindig, most is ugyanazt a régi fájdalmat és rosszullétet érezte. Képtelen volt védekezni ellene. Ökölbe szorította a kezét, és erőnek eYejével igyekezett összeszedni magát.
- Ha engem is ugyanilyen gyorsan elfelejtesz majd, az nem túl hízelgő rám nézve - szólalt meg végül mosolyogva Carly.
- Téged soha nem felejtelek el. - A férfi bársonyos hangja izgató borzongást váltott ki a lányból.
70
t.uC~ uva~au
- Nem segítene az emlékezetednek, ha készítenél rólam egy fényképet? - nézett szégyellősen Stevenre.
- Attól tartok, most képtelen volnék nyugodtan tartani a gépet. Azt hiszem, úszom egy keveset, hogy lehűtsem magam. - Steven kínkeservesen elmosolyodott.
Carly követte tekintetével a vízbe gázoló fémet. Nem kell elsietned a dolgot, mondta magában. Rengeteg időnk van.
Alaposan bekente magát az erős napvédő krémmel, és kinyújtózott a törülközőn. A békés hely elálmosította, de lehet, hogy csak az álmatlanul töltött éjszakát kellett bepótolnia.
Kis idő múlva Carly ismerős zajra ébredt: egy fényképezőgép zümmögésére és kattanására. Steven néhány méterre ült tőle a homokban.
- Mit csinálsz? - kérdezte haragosan a lány.
- Az alvó Csipkerózsikát fényképezem - felelte habozás nélkül a férfi. - Biztos vagyok benne, hogy a királyfi is megtette volna, ha annak idején lett volna fényképezőgép.
- Micsoda szerencséje volt Csipkerózsikának, hogy még nem volt! Nem tartom tisztességesnek az eljárásodat. Biztosan tátott szájjal horkoltam.
- Nem. Olyan voltál, mint egy édes kislány.
- Err61 fogalmad sem lehet. Nem is tudod, milyen voltam kislánynak. - El wdom képzelni. Alapjában véve nem változnak meg az emberek. Carly mosolyogva nézett a férfira, és megnedvesítette az ajkát.
- Most viszont már nem vagyok gyerek. Nézz rám! - Látom.
- Nem látszik rajtad a teljes meggyőződés. - Carly szíve hevesen vert az izgatoltságtól. - Lehet, hogy megcáfolhatatlanul bizonyítanom kell neked, hogy n6 vagyok.
Akárcsak Katie akkoriban, kikapcsolta a bikinifels6jét, és a homokba ejtette. Minden mozdulata pontosan utánozta azt a jelenetet, amelyet kitörölhetetlenül az emlékezetébe vésett. A tűzzel játszott. Stevennek most biztosan minden az eszébe jut. Persze az is lehet, hogy Katie csak egy volt a számtalan szolgálatkész lány közül, akiknek a felajánlkozását a férfi közönyösen elfogadta, hogy aztán rögtön el is felejtse őket.
Most megfizettetek vele nündent, gondolta Carly. Nemcsak azt, amit ő maga követelt el, de fizetni fog az összes férfiak nevében, akik azt hiszik, kihasználhatják és összetört szívvel magukra hagyhatják a nőket.
Leküzdötte feltörő haragját, és csábítóan hátradőlt. - Így jobb? - Pompás - felelte Steven fojtott hangon.
- Miért nem használod ki az alkalmat? Nem szeretnéd, ha lenne saját fényképalbumod is Miss Makulátlanról?
71
1lV1IIll! Vi
- Nem így nevezném. - Hát hogyan?
- Talán egy élethosszig tartó tanulmány kezdetének. Carly nem erre a válaszra számított.
- Ez nagyon komolyan hangzott. - Úgy is gondolom.
A lány megpróbált nevetni, hogy elvegye a helyzet élét, de egy hang sem hagyta el az ajkát. Hirtelen nyomasztó csönd telepedett közéjük, amelyben szinte hallatszott a szívverésük.
Steven gyámoltalanul, vágyakozva nézte a lányt. Carly úgy érezte, láthatatlan szálak húzzák a férfihoz, szája vonzza az övét, karjával át kell kulcsolnia a nyakát. Hirtelen súlytalannak érezte magát. A vágy édes hullámaiba készült belefulladni, majdnem beleesett a csapdába, amit maga állított fel.
Ez nem történhet meg.
Összeszedte minden akaraterejét, és csábítóan elnyúlt a törülközőn. Saját maga is elcsodálkozott, hogy milyen természetes hangon sikerült megszólalnia. - Magára várok, Kingsland úr.
- Igen? - kérdezte nyugodtan, szinte fenyegetően a fém, és kézbe vette a fényképezőgépet.
Ilyesmi még nem történt meg Carlyjal. Steven a másodperc tört része alatt kivette a kezéből a gyeplőt, ellentmondást nem nlrően utasítgatta, és elérte, hogy a lány többet mutasson magából, mint bármikor ezelőtt. Hol gyengéden, hol keményen záporoztak
a fém szavai. Steven minden mozdulatát megszabta. Amikor végre pihenőt engedélyezett, Carly teljesen kifacsartnak érezte magát. Fényképezésre kínálta fel magát, és Steven kizárólag a fotómodellt látta benne.
- Ennyi elég volt? - kérdezte végül. - Hát neked? - kérdezte vissza Carly.
- Belőled nekem sosem elég - felelte Steven komolyan. - Mára viszont, azt hiszem, az összes lehetőséget kimérítettük.
- Még nem egészen. - Carly feltérdelt és csípőre tette a kezét. - Inkább tegyél be új filmet! - A bikininadrágot összetartó keskeny, fekete pánttal játszadozott. - Nem segítenél?
- Nem - utasította vissza Steven olyan határozottan, hogy Carly visszariadt, mintha a fém megütötte volna.
- Mi... Mi történt? - hebegte. - Még te kérdezed?
- Rengetegszer fényképeztél már meztelen nőket. - Londonban egyszer látta Steven kiállítását. A galéria látogatói az aktképek érzéki kisugárzásáról beszélgettek. Carly azért nézte meg akkor a felvételeket, hogy felfrissítse kelérves emlékeit.
- Az más.	r - Amennyiben?
72
- Ez most nem hivatalos fotózás - felelte a férfi váratlanul gyengéden. - Nem a gép keresőjén foglak először meztelenül látni, szép hölgy. Erre megesküszöm. Rövid, feszült csend után ellentmondást nem tQró hangon még hozzáfQzte: - Most pedig öltözz fel! Visszamegyünk a villába.
Carly reszkető kézzel vette fel a bikinifelsójét és az ingét. Szeme sarkából kileste, hogy a férfi a táskájába rakja a teli filmeket.
Nem ért el mindent, amit akart, de a fényképekkel elérheti a célját. Ha ezek a felvételek megjelennek annak a vasárnapi lapnak a mellékleteként, amelynek Mark Clayfield dolgozik, vége az 6 főszereplésével zajlárMiss Makulátlan hadjáratnak, és ezzel Steven ICingsland pályájának is.
Nyertem, gondolta Carly, és csodálkozott, miért érzi magát ilyen levertnek a győzelem pillanatában.
MALKO
BAGDAD ÁGYÚI
Ajándékozza meg férjét, kedvesét, rokonát!
73
9. FEJEZET
A villában tökéletes nyugalom honolt. Carly az ágyon űlt, és növekvő nyugtalansággal hallgatta a csendet.
A délután nagy részét egyedül töltötte az úszómedencénél. Pénelopé időről időre jégbe hűtött narancslevet hozott neki, és arról is beszámolt, hogy Steven elment valahova a motorral. A görög asszony szavaiból kihallátszott, nem tartja túlságosan okosnak és illendőnek, ha valaki a nap legforróbb óráiban ennyi ideig magára hagyja az imádottját.
Steven távollétében Carlynak sikerült észrevétlenül beszélnie Adonisszal. Megkérte, hogy másnap napfelkeltekor vigye át a motorcsónakjával Milconoszra. Azt füllentette, meglepetést kíván előkészíteni Steven számára. - Egészen különleges meglepetés lesz, Adonisz - mondta, és még csak nem is hazudott.
A szigeten majd közli Adonisszal, forduljon vissza egyedül Thürszoszra, neki egy-két napot még maradnia kell. Mire Steven rájön, hogy Carly egyáltalán nem tér vissza, már késő lesz ahhoz, hogy kövesse. De ha követne is, akkor sem fog megtalálni, gondolta magában.
Addigra ugyanis a tervei szerint márLondonban lesz, és átadja Mark Clayfieldnek a végzetes filmeket, melyeket kétségtelenül Steven Kingslandnek fognak tulajdonítani.
Aztán pedig...
Carly nem akart arra gondolni, mi történik majd azután, milyen lavinát indít el ezzel a cselekedetével, mégsem tudta elterelni erről a gondolatait.
A kozmetikai cég bizonyára bepereli majd 6t és Stevent szerződésszegésért. Ha Stevennek sikerülne is esetleg bizonyítania, hogy nem járult hozzá a felvételek közzétételéhez, súlyos csorbát szenved a szakmai tekintélye.
Amikor Carlynak eszébe jutott, hogy személyes bosszúja következményeit Clive és Margot is meg fogja szenvedni, mindig elszorult a torka. Nekik akart a legkevésbé ártani.
A családja bizonyária föld alá süllyed majd szégyenében, ha megjelennek a képei a lapban. A szüleihez tehát nem menekülhet Steven haragja e161, hiszen valószínűleg kitagadják a családi otthonból.
Minden hidat fel kell égetnie maga mögött.
Ez mindent megér nekem, bizonygatta magának kétségbeesetten. Megéri! Vagy mégsem?
Carly arra várt, hogy megszólaljon a belső hang, amely eddig mindig igazat adott neki. A cél szentesíti az eszközt, és Steven Kingsland rászolgált mindarra, ami rá vár, hajtogatta magában.
Most azonban néma maradt a hang.
Carly reszketve rádöbbent, hogy önző bosszúját a legjobban ő maga fogja megszenvedni.
Azzal mindig is számolt, hogy a kozmetikai cég hatalmas kártérítést követel majd tőle a szerződésszegésért. Arra azonban nem gondolt, hogy a Steven elleni bosszúhadjáratban maradandó lelki sebeket szerezhet. Mindig csak azt a pillanatot várta örömmel, amikor majd Steven ráébred, hogy Carly ugyanúgy elárulta őt, mint valamikor az esküvői fényképész a csúf kamasz lányt.
Arra sem gondolt, hogy nemcsak új életet kell majd felépítenie, hanem arról is számot kell adnia, amit régi életében elkövetett.
Miért pont most kell mindennek az eszembe jutnia, amikor végre elértem, amit akartam? - tépelődött. Nem, még nem értem el egészen. Még észrevétlenül ki kell csennem Steven táskájából a filmeket, de ez nem lesz nehéz.
Carly az órájára pillantott. Hamarosan itt az idő! Nem csoda, hogy ilyén ideges. Megakadt a szeme egy hűvösen és ezüstösen csillogó tárgyon. Odament a fésülködőasztalhoz. Felemelte, és egy pillanatig némán bámulta a félhold alakú pántot, aztán a hajába tűzte.
Pénelopé a teraszon terített meg a vacsorához. Carly merengve nézte a tengert. Thürszosz valóban egy apró paradicsom, gondolta. Bol~g lehettem volna itt Stevennel, ha nem gyűlölném...
Reménytelenül igyekezett másra terelni a gondolatait. Meg kell békülnie azzal, hogy Steven az egyetlen férfi, akit mindig is kívánt és mindig is kívánni fog. A sors kegyetlen játékot üz vele.
Valaki egyszer azt mondta, a szerelmet alig választja el valami a gyűlölettől. Carly számára ez maga volt a szömyú valóság.
Szerette, aztán pedig önemésztő megszállottsággal gyűlölte Stevent. Mostanra olyan szorosan egybeolvadt benne ez a két érzés, hogy a lány már nem tudta, mit gondol és mit érez.
Meleg volt az este, Carly mégis libabőrös lett. Olyan érzések kerítették hatalmukba, melyeket sem megmagyarázni, sem elfojtani nem tudott. Steven az ellensége, elárulta és arra kényszerítene, hogy gyökeresen megváltoztassa az életét. Akkor meg hogyan kívánhatja ennyire ezt a férfit?
Pénelopé retszinát hozott egy kis rézkancsóban. Carly öntött magának egy pohárral, és belenyalt. Szerette a görög bor jellegzetesen gyantás ízét, és remélte, hogy az alkohol felmelegíti. Ma azonban elmaradt ez a hatás.
74
75
11V11/fll Vl
- Bocsáss meg, hogy várnod kellett rám.
Steven elbírásosan meghajolt, és letelepedett a lány mellé. Világos nadrágot és nyitott gallérú, fekete pólót viselt. A haja nedves volt, Carly érezte a fém bóréból felé áradó szappan- és areszeszillatot.
Carlynak kiszáradt a szája. Sóvárgott Steven közelségére, a karjában akart feküdni, fejét a vállára téve belélegezni az illatát.
- Kellemesen töltötted a délutánt? - érdeklődött a fém.
- Igen, jót pihentem. - Úgy udvariaskodtak egymással, mint két jó barát.
- Ennek örülök. - Rövid hallgatás után Steven folytatta: - Sajnálom a ma reggel történteket. Tudod, hogy első pillanattól fogvakívánlak. Azt azonban még nem mondtam el neked, hogy úgy érzem magam, mintha hazaértem volna, mintha megtaláltam volna benned az énem másik felét. Egyfolytában igyekeztem meggyőzni magam, hogy munka közben képes leszek szakmai szempontok szerint, személytelenül bánni veled. Most már tudod, hogy képtelen vagyok erre. Ezért is tűntem el a színről délután. Tudtam, hogy nem bírok tovább úgy veled lenni, hogy ne érjek hozzád. - Hirtelen nyers lett a hangja. - Többet akartam annál, hogy csak megérintselek. Bejártam a motorral a szigetet, és alaposan átgondoltarri mindent.
Carly bizonytalanul mosolygott. - És nem is fényképeztél közben?
- El sem vittem a felszerelést. Mindig csak téged láttalak magam, előtt. Ott vagy a fejemben, a bőröm alatt, mindenütt. - Tétován megsimogatta a lány arcát. - Mit teszel velem? Mit teszünk egymással?
Carly alig hallhatóan a fém nevét suttogta. Steven arca felderült.
Pénelopé két gőzölgő levesestányérral lépett ki a villából. - Görög halleves - jelentette be büszkén. - Ezt feltétlenül meg kell kóstolniuk.
Steven megadta magát a sorsnak, és csak ajkával formázta Carly felé a szót: később.
A vacsora örökkévalóságnak tűnt Carly és Steven számára. Igaz, siettetni sem akarták. Néma egyezséget kötöttek, amit be is tartottak. Carly pontosan tudta, hogy ami most jön, az elkerülhetetlen.
Kielégül és kielégít, aztán szabad lesz, és semmit sem fog megbánnia
Örömét lelte abban, hogy Stevent nézte a gyertya fényében a kis asztal fölött, és élvezte a közösen fogyasztott vacsorát. Ma este Pénelopé is kitett magáért. A levest rizzsel és darált hússal töltött szőlőlevelek követték, azután parázson sütött hús következett. Utóételként mézédes őszibarackot és óriási szemű kék sz616t kaptak. Behűtött, száraz fehérbort ittak hozzá. Erős görög kávéval és finom mandarinlikőrrel fejezték be a vacsorát.
Amikor Carly megitta a kávéját, hatalmába kerítette a várakozás izgalma, öröm és félelem keveredett benne. Olyan, mint amikor a hullámvasúttal felérünk a legmagasabb pontra, és a következő pillanatban a mélybe rohanunk, gondolta.
76
~'•YW Vvw~N
Steven felállt, és Carlyt is felsegítette. Óvatosan kivette a hajából és lerakta az asztalra a félholdat.
- Ezt az éjszakát nem egy szdzies istennővel akarom tölteni.
Felmentek a lakrészükbe. A kertben ciripeltek a tücskök, a tenger felett kerek képpel mosolygott a telihold. Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni, gondolta Carly.
Ama számított, hogy Steven az 6 szobájába vezeti, de a férfi meg sem állt a lány ajtaja előtt, egyenesen a saját szobájába ment.
Az ágy melletti lámpa halvány fényt vetett a hófehér párnára.
Színpadi díszletnek is beillene, gondolta Carly dobogó szívvel. Csak éppen nem tudom a szövegemet! Nem tudom, mit kell tennem, nem tudom...
Hirtelen rájött, hogy az utolsó szavakat hangosan is kimondta, amikor Steven bátorítóan így szólt: - Majd együtt megtanuljuk, édes. Bízz bennem!
Carly most már nem érte be egyetlencsókkal. Átkarolta a férfi nyakát, és szorosan hozzábújt. Mellbimbója megkeményedett,arnikor Stevenhez ért a teste.
A férfi nyelve lassan bejárta a lány ajkát. Carly odaadóan szétnyitottá a száját, s amikor nyelvük összetalálkozott, forró lávaként zubogott ereikben a vér.
Csókjuk egyre szenvedélyesebb és követelőbb lett. Steven módszeresen felfedezte Carly karcsú Testét. Simogatta a hátat, aztán a karját, végül kemény mellét és megduzzadt bimbóját.
Steven kissé eltolta magától Carlyt, hogy szemével is simogathassa a derekát, csípőjét és lapos hasát, mintha örökre emlékezetébe akarná vésni Carly testét, bőre tapintását. A férfi érintésein kívül a lány számára megszánt a világ. Steven ujjai felszaladtak a combján, és Carly szorosan a férfihoz simult. A testüket elválasztó vékony ruhákon keresztül megérezte, milyen izgatott Steven, s ez az izgalom szinte az elviselhetetlenségig fokozta a vágyát.
A férfi fojtott hangon Carly nevét suttogta, ölbe kapta, és az ágyhoz vitte. Melléfeküdt, tenyerébe fogta az arcát, és epekedve megcsókolta. A lány csukott szemmel viszonozta a csókot. Úgy érezte, aranyfények táncolnak a pillái előtt.
Steven egy pillanatra elvette a szájáról az ajkát. Carly kábultan nézett rá. A férfi kedvesen rámosolygott, és a lány csípőjéhez nyúlt. Kioldozta a ruháját összefogó pántot, és türelmetlenül félregyűrte az anyagot.
A lélegzete is elállt a gyönyörüségtól, amikor simogatni kezdte Carly mellének finom, rózsaszín bórét. Merőn a lány szemébe nézett, közben ujjhegyével a sötét bimbók körül körözött, de nem ért hozzájuk. Carly arra vágyott, érintse meg ott is, ám amikor éppen kérni akarta a férfit, hogy vessen véget ennek a mámorítóan érzéki kínzásnak, Steven az ajkával batapasztotta a száját.
A lány türelmetlenül becsúsztatta a kezét Steven inge alá, közben leszakította az egyik gombját. Felsóhajtott, amikor tenyerével végre végigsimított a férfi izmos,
77
izgatóan szőrös mellkasán. Oly régóta várt erre a pillanatra, szinte egész eddigi életét ez a várakozás töltötte ki.
Steven lehajolt, és szájába vette a lány mellbimbóját. Carly halkan nyöszörgött, amikor,a fém nyelve a mellén kalandozott, és ezzel olyan érzéseket keltett benne, melyeket eddig elképzelni sem tudott. Felajzottan simogatta Steven haját, és a fejét melléhez szorította.
Nem bírom tovább, de beleörülnék, ha abbahagyná, gondolta Carly.
A férfi lassan, a csípőjénél fogva megemelte, kihúzta alóla a ruhát, és a földre ejtette. Ő is levetette az ingét, és a lány holmija mellé dobta. Carly fölé térdelt, és ajkával a lány egész testét felfedezte. Carly bizonytalanul, de vágytól vezettetve simogatta Steven vállát és hátát.
A férfi a fülcimpáját harapdálta, a száját, aztán újra a mellét csókolgatta, és közben egész testét simogatta. Gyorsan és ügyesen lehúzta Carlyról a bugyit. Csodáló tekintetétől a lány hirtelen zavarba jött, és elfordította a fejét.
Steven az állánál fogva gyengéden maga felé fordította, Carlynak rá kellett néznie. Meglátta a férfi szemében tüzelő vágyat.
- Nem - szólalt meg fojtott hangon Steven. - Most már nem rejtőzhetsz el előlem, édes. Ehhez már túl késő van, te pedig túlságosan szép vagy.
Átkarolta és szorosan magához húzta a lányt. Amikor újra megcsókolta, Carly levetkőzte minden félénkségét, és mindenben viszonozta a férfi gyengédségeit. Fenntartás nélkül oda akarta adni magát Stevennek. Azt kívánta, hogy testük eggyé váljék...
Carly lassan tért vissza a végtelen magasságokból a valóságba. Kábult volt, arcán élezte, hogy könnyezik.
- Fájdalmat okoztam neked? -kérdezte Steven, amikor meglátta a lány könnyeit. - Ó, édesem, fájdalmat okoztam neked?
- Nem, Steven. - Carly még soha életében nem érezte magát ennyire könnyűnek és felszabadultnak. Ujjhegyével megcirógatta a fém állát. - Nem. Egyszerűen csak nagyon boldog vagyok. Ez minden. - Bizonytalanul még hozzáfűzte: - Steven, én nem tudtam... Sohasem gondoltam, hogy ez ilyen szép lehet.
- Én sem - simult hozzá a fém.
- Ezt nem hiszem el. Hiszen annyi nővel lefeküdtél már... Steven feltámaszkodott, és elképedve nézett Carlyra.
- Hogy gondolhatsz ilyet? Tény, hogy nem vagyok éppen szent, de a hódításaimról szóló mendemondák nagyon eltúlzottak. Mindössze néhány komoly kapcsolat van mögöttem. A futó kalandokat sohasem tartottam sokra.
Carly a legszívesebben felordított volna: „Es Katie? Komoly kapcsolatnak nevezed, hogy lefeküdtél vele?" Hirtelen odalett a boldogság, Carlynak eszébe jutott, mit akar és mit kell tennie.
- Azt hiszem, manapság már egyáltalán nem divat, hogy az ember gyakran váltogassa a partnerét - szólalt meg végre a lány.
- Ez is egyféle magyarázat. Én azonban még azelőtt eldöntöttem, hogyan élek,
78
•~•~ua.o vvw.m
mielőtt egyáltalán tudomást szereztünk az AIDS létezéséről. - Steven rövid szünetet tartott. - Es ha már ilyen nyíltan beszélgetünk, megkérdezhetlek, hogy szedsz-e tablettát, édes?
- Természetesen nem - felelte felháborodva a lány. - Soha nem volt rá sziikségem... - Ijedten félbehagyta a mondatot. - Ú!
- Icát bizony joggal sóhajtozol - gúnyolódott szeretetteljesen Steven, és megsimogatta Carly lapos hasát. - Azon gondolkodom, hogy...
- Ilyen gyorsan nyilván nem történhet meg - mondta a lány sokkal inkább önmagának, mint Stevennek.
- Nem? - Belecsókolt Carly hajába. - Nekem személy szerint nagyon is tetszik a gondolat. Neked nem?
- Nem! - Válasza kiáltásnak hangzott.
- Szeretlek, Carly, és feleségül akarlak venni. Ha te nem ggndolod éppen ilyen komolyan a dolgot, akkor mit keresel az ágyamban?
Megpróbálok végre megszabadulni tőled. Ezt kellett volna válaszolnia, de ehelyett magyarázkodni kezdett: - Ha teherbe esem, nem tudok eleget tenni a Miss Makulátlan szerződésnek.
- Láttam és fényképeztem is már csodaszép terhes asszonyokat. Ha azonban ennyire ijeszt a terhesség gondolata, akkor megfelelő óvintézkedéseket kell tennünk. A szerződésed nem tiltja, hogy férjhez menj. - Steven felemelte Carly állát, és kérdőn a szemébe nézett. - Nos, mit szólsz az ajánlathoz?
- Kicsit korai. - Carly megnedvesítette égő ajkát. - Nem is ismersz igazán.
- Azt hiszem, hogy éppen most a lehető legbizalmasabban megismertelek. És még élek.
- Nem így értettem. Nem tudod, milyen ember vagyok, milyen a családom és így tovább.
- Annyit tudok, hogy meglehetősen különös a családod, akiknek láthatóan teljesen közömbös vagy. Ezenkívül azt is tudom, hogy nem túl régen valaki nagy fájdalmat okozott neked. - Ezzel kisimított egy tincset Carly arcából. - Elhatároztam, hogy az egyikért kárpótollak, a másikból pedig kigyógyítlak. Gondolkodj el ezen, amíg lezuhanyozom,feltéve, ha nem akarsz velem jönni a zuhany alá.	`
A lány a fejét csóválta.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha visszamegyek a szobámba.
- Én viszont jobban szeretném, ha itt maradnál. Az adott körülmények között ma este nem fekszem le veled még egyszer, de szívesen tartanálak a karomban. Carlynak egy pillanatra elállt a szívverése. - Kérlek, Steven. Annyira összezavarodtam. Egy időre egyedül kell maradnom, hogy átgondoljak mindent és döntsek.
- Hát jó. - Világos volt, hogy Steven nem szívesen egyezik bele a lány távozásába. - Remélem, helyesen döntesz majd.
- A ma reggel készített képeket... Ugye nem kevered össze a többivel?
Steven megállt a fürdőszobaajtóban. - Nem, természetesen nem. Azok csak rám tartoznak.
79
- Nem tudnám elviselni, ha más is látná őket. Megkaphatnám őket, hogy vigyázzak rájuk?
Steven csodálkozva vonta fel a szemöldökét.
- Vidd csak el, ha ettől boldogabb vagy - mondta, és eltűnt a fürdőszobában. Carly megvárta, hogy a fém megnyissa a vizet, akkor felkelt és felöltözött. Kivette Steven táskájából a kis műanyag tokokat. Milyen egyszerűen megszerezte! Elég volt elkérni.
„Ha ettől boldogabb vagy" - visszhangzottak benne Steven szavai.
Később, amikor álmatlanul feküdt a sötétben, és arra várt, hogy felkeljen a nap és megjöjjön Adonisz a csónakkal, Carlynak az járt a fejében, hogy Steven az egyetlen, aki boldoggá tehetné. Most rrtégis örökre elveszíti.
_	A Sunday Globe szerkesztőségi szobái egy csupa üveg és beton épületben voltak, nem messze a dokkoktól. Amikor Carly odaért, Mark Clayfield éppen telefonált, így várakoznia kelleti.
- Nem adhatnám oda magának a filmeket? - kérdezte Carly a titkárnőt, és szidta magát, miért is nem fogadon egy küldönctSt. - Nagyon sietek.
- Clayfield úr személyesen kíván önnel beszélni - felelte a titkárnő személytelenül mosolyogva. Ültázéke kerülte a feltűnést, nagyon komolynak látszom.
Carly nem ilyennek képzelte egy olyan szenzációhajhász lap munkatársait, mint a Sunday Globe. Semmi jogom nincs lenézni őket, gondolta keserűen.
Elutazása Thürszoszról és a repülőút Londonba zökkenőmentesen zajlom. Fáradt volt ugyan, és forró fürdőre meg tiszta ruhára vágyott, a reRülótéren mégis úgy döntött, hogy azonnal elviszi Mark Clayfieldnek a finneket.
Meg akart szabadulni a felvételektől. Ha átadta őket, akkor részéről elintézte az ügyet, befejeződött Carly North pályafutása, és szabadon új életet kezdhet. Minél tovább magánál tartja a filmeket, annál nagyobb a kísértés, hogy meggondolja magát, és fenúgja Cíayfielddel kötött megállapodását.
Carly az órájára pillantott. Azt számolgatta, hány óra van most Görögországban. Vajon ráján-e már Steven, hogy nem tér vissza hozzá? Mindössze néhány órányi előnye van, és ezalatt el kell tűnnie a színről. De hogyan és hová?
A titkárnő asztalán felvillant egy lámpa. - Bemehet, North kisasszony.
Mark Clayfield háttal állt az ajtónak, amikor Carly belépett. Megfordult, és tet6tö7 talpig végigmérte a lányt.
- Elhoztam a filmeket, ahogy megígértem.
- Alig várom, hogy láthassam őket. Meztelenül vagy csak felsőrész nélkül csodálható meg rajtuk?
- Azt mondta, félmeztelenül is elég.
80
r.uw uva~~u
- Így van. Álmodozni azért csak szabad. Megérte a dolog? Úgy értem, jól kijöttek a nagyszeré Kingslanddel?
- Fényképeket ígértem magának - felelte fagyosan Carly. - A részleteket, ahogy szokta, találja ki maga hozzájuk!
Clayfield felnevetett. - Ne felejtse el, hogy egy csónakban evezünk, kedves. Nem vitatom el Kingsland úr tehetségét, de a munkái többnyire túlságosan visszafogottak. Remélem, hogy ezúttal új oldaláról mutatkozik be az olvasóinknak.
- Gondolja, hogy a lapja vásárlói tényleg tudnak olvasni? Azt hittem, csak a képeket nézegetik.
- Úgy látszik, ma harapós kedvében van. - Clayfield egy fiókba süllyesztette a filmeket. - Hol érhetjük el, ha esetleg kiegészítő anyagra lenne szükségünk?
- Egyáltalán nem tudnak elérni. Amit csak kaphat tőlem, az ott van a fiókjában. Minden jpt, Clayfield úr!
- Remélem, ezt úgy értene, viszontlátásra - kiáltotta Carly után a férfi. - Ha a jövő vasárnapi számnak sikere lesz, szívesen foglalkoztatnánk újra, és rábeszélnénk, hogy teljesen vetkőzzön le.
Carlyt rosszullét fogta el, forró és keseré ízt érzett a szájában, és még éppen idejében sikerült megtudnia a titkárnőtől, hol a mosdó, mielőtt mindent kiadott volna. - Jól van? Hozzak egy pohár vizet vagy egy csésze kávét?
Carly erőtlenül rámosolygom a titkárnőre. - Nem, köszönöm. Azt hiszem, rosszul viseltem a repülést. A lehető leggyorsabban otthon szeretnék lenni. Hívna nekem egy taxit?
Amikor Carly végre hazaért, a lakásban senkit sem talált. Bement a nappaliba, és körülnézem. Az ablak előtti asztalon friss virágot vett észre, a kanapén egy csomó újság hevert. A jelekből ítélve Lucy, a lakótársnője visszaérkezem külföldről.
Most biztosan dolgozni van. Carly örült ennek. Pillanatnyilag senkivel nem akart beszélni.
Vizet engedem a fürdőkádba, levetkőzött, a szennyeskosárba dobta a ruháit, és tetőtől talpig olyan erősen végigdörzsölte magát, hogy kivörösödött a bőre. Megtörölközöm, és a tükörbe nézem. A szája körüli éles vonalak és a szeme alatti sötét karikák nem tűntek el.
Vajon tisztának érzem-e még magam valaha is? Nemigen him ebben.
Erőnek erejével visszatartotta a kénnyeit. Már késő volt átgondolni, amit tett. Minden hidat felégetett maga mágött, nincs visszaút.	.
Boldognak kellene lennem, győzködte magát, miközben friss alsóneműt vett fel, és tarkóján fekete szalaggal fogta össze a haját. Farmerba és fehér blúzba bújt. Ünnepelnem kellene, nem pedig betegnek és kétségbeesettnek lenni. Így érezheti magát, aki megáll valakit, gondolta. Ilyen ürességet érezhet egy gyilkos. Bizonyos értelemben én is gyilkoltam. Megéltem Steven szerelmét.
Carly előtt megjelent az a kép, ahogyan utoljára látta Stevet. Nem bírt ellenállni a kísértésnek, indulás e1óm még egyszer bement a fém szobájába, hogy titokban búcsút vegyen tőle.
81
Steven az oldalára fordulva, mélyen aludt, békés volt és védtelen, egyik karját a mellette levő üres helyen nyugtatta.
Mintha engem keresne, gondolta Carly. Minden erejét össze kellett. szednie, hogy ne csókolja meg Steven álmában is mosolygó száját.
A lány teste és lelke a férfi után kiáltott, könyörgött, hogy ébredjen fel és tartsa vissza attól, hogy mindkettőjük életét zátonyra futtassa.
Carly könnyes szemmel állt az ablaknál, és megpróbálta felidézni magában, miért is gyűlöli Stevvet, miért volt számára ellenállhatatlanul és önpusztítóan csábító a bosszú. Addig figyelte a férfit, amíg csak el bírta viselni a látványát, aztán kiosont a szobából, akár egy besurranó tolvaj.
Elővette a legkisebb bőröndjét, és beledobálta a legszükségesebb holmikat, amelyekre néhány napos rejtőzködése alatt szüksége lehet. Ha vasárnap az újságban megjelennek a képei, semmi értelme a további bujkálásnak. Akkor már vállalnia kell tettének következményeit.
Titkon azt remélte, Steven annyira dühös és csalódott lesz, hogy soha többé nem akarja majd látni 6t. Nem tudna a férfi elé állni és látni a szemében a szemrehányást. Hirtelen fázni kezdett. Pulóvert terített a vállára. Görögországban meleg volt, itt, Londonban komoran szürke az ég.
Carlynak eszébe jutott valami, és elővette a kis bőröndöt. Két dolgot még el kell intéznie, mielőtt odébbállna.
Először rövid levéllcét írt Lucynak, és közölte vele, hogy pár napra elutazott, de hamarosan hírt ad magáról.
Ezután kivette a kerethól a tizenéves korában készült képet. Még egyszer belenézett a minden bájt nélkülöző, sérülékeny arcba, majd darabolQa tépte és a papírkosárba hajította a képmását.
- A vég - mondta ki hangosan. - Ez itt a vég.
Bőrönddel a kezében, egész testében reszketve ment le a kocsihoz.
82
10. FEJEZET
A fogadó parkolója maj~rrem tele volt, amikor Carly odaért. Leállitotta a kocsit, egy pillanatig ülve maradt és körülnézett.
Még mindig nem értette, miért éppen ide jött. Az út nagy részét szinte önkívületben;, tette meg, vaktában vezetett. Bolond ötlet volt, hogy éppen ezt a falut választotta, de a fogadóban megalhat. Tovább vezetni amúgy is képtelen volna
Kiszállt a kocsiból a szemerkélő esőbe, ami Londontól idáig elkísérte.
A Csak szállóvendégeknek feliratú ajtón keresztül hangulatos fogadóhelyiségbe jutott, amelynek túlsó végében söntéspult állt. A megsiólaló ajtócsengő hangjára fiatal lány került e16. Fekete szoknyát és fehér blúzt viselt.
- Mit óhajt?
- Egy egyágyas szobát szeretnék. Tudom, hogy telefonálnom kellett volna, de... - Ó, hét közben ritkán foglalt minden szobánk, és még nincs itt az igazi nyaralási szezon. - A lány bejelentőlapot és golyóstollat adott Carlynak. - Meddig kíván maradni? - kérdezte barátságosan.	.
- Még nem tudom pontosan. Elég, ha egy nappal hamarabb szólok?
- Ahogy óhajtja Kétágyas szobáink vannak, de önnek csak egyágyas árat kell fizetnie. Ma igen nagy lesz a vacsoraforgalom, de ha enni kíván valamit, akkor fél tíz tájban meg tudjuk oldani.
- Köszönöm, nem vagyok éhes. Hosszú utat tettem meg, gyorsan ágyba szeretnék kerülni.
Carlyt az emeleten egy hangulatos, régimódi bútorzatú, alacsony famennyezetes szobába kísérték. Az ablakból a templomra, a kőkapura és a tiszafára láthatott. A tiszafára, ami alatt Steven az első fényképet készítette róla. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
Steven akkor a tavaszhoz hasonlította, és Perszephonéhoz, a görög istennőhöz, aki egyetlen meggondolatlan tettéért arra ítéltetett, hogy fél életét az alvilágban töltse. Nos, most az Carly North pokolbeli rabsága is megkezdődött. Talán éppen azért tért vissza ebbe a faluba, hogy megkezdje kínszenvedéseit és azért, mert Steven valószíndleg itt keresné legutoljára. Ha egyáltalán meg akarja találni... Megborzongott. Behúzta a függönyt, levetkőzött, és bebújt a paplan alá. A kimerültségtől azonnal elaludt.
83
Edes bosszú
numa~ra
>h:des bosszú
Halk kopogtatás ébresztette fel.	. az?
- Karen vagyok, a recepcióról. Teát hoztam. A főnököm, Mrs. Bennett már aggódott ön miatt.
- Ó! - Carly felkelt, belebújt a köntösébe, és kinyitotta az ajtót. - Teljesen felesleges volt.
- Mondtam neki, hogy nagyon fáradt. - Karen az asztalra tette a tálcát. - De hát majdnem huszonnégy órát aludt.
- Te jó ég! - Carly zavartan elmosolyodott. - Sajnálom. - Nem tesz semmit. Itt óhajt ma vacsorázni?
- Igen. - Carly habozott. - És legalább vasárnapig szeretnék maradni. Megoldható?
- Természetesen. - Karen sugárzóan elmosolyodott. - Egyébként végre elállt az eső.
Amikor Carly elhagyta a szobáját, még túl korán volt a vacsorához, ezért úgy döntött, hogy sétál egyet.
Elvonultak a sötét felhők, a nedves talaj gőzölgött a meleg esti napsütésben. Hirtelen ötlettől vezettetvé Carly megkerülte a templomot, és a kis favázas falú házhoz ment. Pontosan olyan szép volt, amilyennek az emlékezete megőrizte. A futórózsák teljes pompájukban virágoztak, de a patak partján már elnyi7tak az azáleák, Bárcsak hatalmunkban állna visszapergetni az időt és meg nem történtté tenni az utolsó hetek eseményeit, gondolta. Ez persze lehetetlen. A virágok kinyílnak és elhervadnak. A szerelem is kibontakozik, aztán elhal. Az idő feltartóztathatatlan. Azt mondják, begyógyítja a sebeket, de nem akkor, ha valaki szándékosan feltépi álcet. Ha teljesülhetne egy kívánságom, képzelődött tovább, akkor lemennék a ház mögött a patakpartra, és virágba borulva találnám az azáleákat. Ez azt jelentené, hogy még egyszer dönthetek, hogy újra Stevennél lehetek Thürszoszon, hogy nappal együtt dolgozhatunk, éjszaka a karjában alhatok, hogy együtt tervezhetjük közös jövőnket. A kertkapuban Carly megtorpant. Az utolsó pillanatban vette csak észre, hogy a ház előtt mozog valaki. Valószínűleg visszatért a tulajdonosnő.
Magas, erős, éles arcvonású, idősebb asszony volt, sűn3 fehér haján szalmakalapot viselt. Kosarat és kerti ollót tartott a kezében. Amikor felegyenesedett, úgy mérte végig Carlyt, mintha valahonnan tudná, hogy a lány egyszer már behatolt a kertjébe..
„A tulajdonosnőnek biztosan semmi kifogása nem lesz" - mondta akkor Steven. Ez az asszony azonban nem úgy fest, mint aki túlságosan szívélyes egy hívatlan látogatóhoz.
Carly annak idején nem alkotott határozott elképzelést a ház úrnőjéről, de arra legkevésbé sem számított, hogy az asszony ennyire félelmetes lesz.
- Jó estét! Eltévedt? Ez az út egy majorhoz vezet, ha nem tudná.
- Nem tudtam. Itt lakom a fogadóban, és vacsora előtt kicsit körül akartam nézni a faluban.
Ki
- A Fekete L6 nagyon népszerd a nyaralók között. Silvia Bennett minden bizonnyal kitűnő szakácsnő.
- Igen, nos... - Az idős hölgy vizsgáló tekintetétől Carly elpirult, a lábával pedig úgy kapargatta a földet, mint egy kisiskolás, akit valamilyen csínytevés miatt az igazgatónő elé rendeltek. Közben bizonytalanul mosolygott. - Legjobb lesz talán, ha visszamegyek és megkóstolom Bennett asszony vacsoráját.
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de nem érzi jól magát? - Az idős hölgy még behatóbban vizsgálta Carlyt.
- De, jól vagyok. - A lány hátrált egy lépést. - Tényleg minden rendben van. Elnézését kérem, hogy megzavartam. Csodaszép esténk van.
A visszaúton Carlynak uralkodnia kellett magán, hogy ne kezdjen el futni. Ez az asszony alighanem azt hiszi, megszöktem valahonnan. Ha viszont továbbra is a szobámban gubbasztok, a fogadóban fognak örültnek tartani, gondolta bánatosan. Jó lenne, ha szép lassan elkezdenék úgy viselkedni, mint egy igazi nyaraló.
Másnap reggel Carly megkérdezte a segítőkész Karent, milyen érdekes kirándulóhelyek vannak a környéken, aztán becsomagolt ebédjével útnak indult.
A következő napokban számos parkot és régi udvarházat nézett meg. Meglátogatott több fazekasmíjhelyt és iparművészeti boltot, az egyik délutánt pedig egy vadasparkban töltötte.
Bármit is csinált azonban, semmi sem űzte el fájdalmas gondolatait és emlékeit. Azt sem tudta megakadályozni, hogy a végzetes vasárnap egyre közelebb kerüljön.
Szombatról vasárnapra virradóra éjszaka Carly alig-alig aludt, és már hajnalban felébredt. Kényszerítette magát, hogy csak kevéssel reggeli eldtt telefonáljon le a portára, milyen vasárnapi újságjaik vannak.
- Sunday Express és Observer jött - felelte Karen. - Á, és van még egy Sunday Telegraph is.
Carly habozott. - Tulajdonképpen Sunday Globe-ot szerettem volna.
- Globe-ot? - kérdezte meglepetten Karen. - Azt még senki nem kereste nálunk. De gyorsan elszaladok az újságoshoz.
- Ne, ne fáradjon! Magam- is elmehetek.
- Nem fáradság. Fölviszem a szobájába- mondta Kaien szolgálatkészen, és ezzel letette a kagylót.
Carly az ágyra ült. Már megfürdött, most pedig fel kellene öltöznie és le kellene mennie reggelizni, de senkivel nem akart találkozni. Karen elmondása ellenére valaki esetleg mégis láthatta már a mai Sunday Globe-0t, és felismerheti a képek alapján.
Talán ha fölraknám a napszemüvegemet, feltűzném a.hajamat és nem festeném ki magam, töprengett...
84
85
aavirara~ va
Carly gondolatait hirtelen kopogtatás szakította félbe. Ilyen gyorsan visszatért Karen? Mosolyt erőltetett magára, és lenyomta a kilincset.
- Maga aztán hamar... - Ijedtében torkára forrt a szó. - Te? - kérdezte döbbenten. - Nem, ez nem lehet igaz. Képtelenség.
- Szia, Carly! - Steven gyorsan belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót. Egy Sunday Globe-ot húzott elő a zsebéből, és az ágyra dobta. - Az újságod. Megkíméltem a kislányt a lépcsőmászástól.
- Mit keresel itt? Hogy találtál meg?
- b, nem volt nehéz. A nagyanyám felismert a háza előtt. Látta azokat a képeket, amelyeket az azáleái között készítettem rólad, és azt is tudta, hogy el akartalak venni feleségül. Mivel azonban azzal is tisztában volt, hogy velem együtt Görögországban
kellene lenned, és aggasztotta, hogy betegnek látszol, felhívott a londoni lakásomon, és üzenetet hagyott a rögzítőn. - Steven mély lélegzetet vett. - Sajnos nem kaptam meg azonnal az üzenetét, mert Clive-nál voltam. Időközben ugyanis rájöttem, hogy visszarepültél Angliába, és arra gondoltam, valami nagy baj lehet. Először a lakásodon kerestelek, de senki nem volt otthon. Ezért mentem el Clive-hoz, de 6 sem tudott többet, mint én, vagyis hogy két tekercs nagyon is bizalmas filmmel eluntét a föld színéről. Amikor a filmeket megemlítettem, Margot halálsápadt lett. Elmesélte, hogy az estélyükön baráti beszélgetést folytattál Mark Clayfielddel, és neki már akkor is rossz előérzete volt. Azt mondta, kezdettót fogva úgy érezte, te valamilyen rejtélyes októl vezettetve akarsz mindenáron Miss Makulátlan lenni.
- Margot-nak mindig is jó szeme volt - vetette közbe elhaló hangon Carly.
- Elmentünk a lakásodra - folytatta Steven. - Akkor már otthon volt a lakótársnőd, beengedett minket, és megmutatta a leveledet. Akkor találtam meg ezt is a szobádban - húzta e16 a Carlyt bakfisként ábrázoló fényképet, amelyet üggyel-bajjal összeragasztottak. - Ülj le! - parancsolt rá a reszkető lányra. - Nem fogsz nekem itt elájulni, végig kell hallgatnod. Aztán pedig megmagyarázod, miért akartad tönkretenni a hirdetési hadjáratot.
- Nem a hadjáratot - mondta Carly vontatottan. - Csak téged. Tönkre akartam tenni az életedet, ahogyan te tönkretetted az enyémet. - Élesen felnevetett. - Meg kellett tennem.
Steven lekent neki egy pofont.
- Csak semmi ájulás és semmi hisztéria! Szóval az egészet csak azért csináltad végig, hogy engem tönkretegyél. Elismerésem! Igazán jól játszottad a szerepedet. Egyesek szerint talán túlzás volt az ártatlanságodat is feláldozni annak érdekében,
hogy az egész hitelesebb legyen, én azonban mesteri sakkhúzásnak tartom. Nincs az a fém, aki rosszat gondolna arról a nőről, aki olyan odaadó volt, mint te velem. Carly megsimogatta sajgó arcát. - Ne, kérlek...
- Igazából még el sem kezdtem. Még mindig képtelen vagyok tisztán látni. Amikor rájöttem, mire készülsz ellenem, még akkor is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen volt a hajad a párnámon, amikor a karomban feküdtél és teljesen az enyém
lettél. Egyre csak a csodálatos testedet láttam magam előtt, amit egyedül én ismertem.
86
l~:des bosszú
- Keserűen felnevetett. - Természetesen csak addig, amíg át nem adtad a filmeket Mark Clayfieldnek.
Steven Carl kezébe nyomta az újságot. - Most pedig nézd meg jól a posztereket, „Sexy Lady"! övezd életed nagy pillanatát!
Carly reszkető kézzel lapozta fel az újságot.
A képek hirtelen összefolytak a szeme előtt. Egyszerien nem értette, amit látott. Bemutatjuk a csinos Donna Pride-ot, szólt a főcím. Mai vasárnapi szépségünk a tizennyolc éves, brightoni Donna.
Donna telt kebli, izgalmas, hálószobacica-pillantású szőkeség volt, alá a szégyenl~ség legkisebb jele nélkül mindent megmutatott magából, amije volt.
- Nem értem.
- Pedig egyszerű - mondta Steven: - Kapcsolatok kérdése. Amikor rájöttünk, mire készülsz, értesítettük Peter Creedet. Ő megpróbálta kiszedni Mark Clayfieldb6l, hogy jó okkal gyanakszunk-e. Clayfield nem nagyon akart szóba állni Creeddel, ezért Peter magasabb helyre fordult. A kozmetikai cég igazgatója, Arthur Clement régi barátja az újság tulajdonosának, aki ráadásul lekötelezettje Clementnek. Így a negatívokkal együtt visszakaptuk a képeidet.
- Hála istennek - suttogta Carly könnyes szemmel.
- Álszent bestia! - A Steven hangjából kicsendülő megvetés a lány velejéig hatolt. - Azért sírsz, mert nem sikerült az ocsmány terved.
- Nem igaz! Nem értesz semmit.
- Megpróbáltam megérteni. Amikor összeragasztottam azt a fényképet, alig akartam hinni a szememnek. Emlékszem az esküvőre, ahol megismertelek. Amíg Creed és Clement a szerkesztőséggel tárgyalt, én leutaztam a szüleidhez, hogy megértsem a viselkedésed okát. - Kimért hangon folytatta: - A szüleid elmesélték; mi mindent vállaltál azért, hogy megváltoztasd a külsődet. Úgy tint, személyes sértésnek tartják az akkori viselkedésedet. Ám 6k is éppen olyan kevéssé tudták, mint én, hogy miért tetted.
Carly a fényképre mutatott.
- Tudod, hogy néztem ki. Én voltam a rút kiskacsa. Szívem joga volt, hogy amennyire csak lehet, megváltoztassam a külsőmet.
- Te azonban mindent megváltoztattál. Még a hangod is más lett. - A fogszabályozás miatt. Korábban selypítettem.
Steven odalépett Carlyhoz, és a vállánál fogva megrázta. - Mondd meg, miért tetted! Miért tette ki magát ilyen szenvedésnek az az édes, boldog kislány, akit az esküvőn megismertem? Es magyarázd meg, miért akartál tönkretenni!
Steven érintése nyomán Carlyban harag és vágy gyúlt. Lerázta magáról a férfi kezét, és felkelt. - Megmondhatom, miért - felelte dühösen. - A bugyuta, gyerekes szerelem miatt, amit te valószínileg észre sem vettél. Egy Katie Arnold nevű lánnyal voltál együtt a rózsakertben. Gondolom azért, hogy lefényképezd, de rólam beszélgettetek. Azt mondtad, é16 példája vagyok annak, hogyan nem szabad valakinek
87
aava ua~ vi
kinéznie, és mondtál még más hasonló szörnyűségeket is. A hátam mögött kinevettél, mert csúnya voltam. És akkor, akkor...
- Mi volt akkor, Caroline Foxcroft?
- Láttalak benneteket. Katie levetkőzött. Mindent levett magáról. Te pedig... Lefeküdtél vele.
Steven hosszan hallgatott.
- Ez azt jelenti, hogy mindennek én vagyok az oka? Én változtattam keserű szőrnyereggé a sugárzóaq boldog gyermeket? Azért, mert valamiről azt hiszed, hogy láttad és hallottad?
- Sugárzóan boldog? Hogy. mered ezt állítani rólam, mindazok után, amiket mondtál és tettél?
- Te milyennek írnád le magad? - Steven egy fényképet vett elő a levéltárcájából. - Felismered?
Carly elképedt. A felvétel azt a boldog, kutyával játszadozó kislányt ábrázolta, aki 6 volt hajdanán.
- Ezt az egyetlen képet őriztem meg arról az átkozott esküvőről. Édes voltál, barátságos és romlatlan, teljesen más, mint az egész nyafogó, irigyen civakodó népség. Mindig magammal hordom ezt a fényképet. Ama emlékeztet, hogy mennyire tiszta és szeretetre méltó lehet egy ember.
- Mondod most. Én viszont láttalak Katie-vet. Hallottalak benneteket.
- Ürülök, lmgy nem a bíróság előtt állok és nem vagy a tanúm. Pontosan emlékszem ama a délutánra meg Katie bájos vetkőzőjelenetére. Arra is emlékszem, hogy féltékenykedett, mert szívesebben voltam veled, mint vele. Láttam, hogyan bántak
veled a többiek, és féltem, hogy rajtad csattan az ostor, ha megvédelek és alaposan megmondom Katie-nek a véleményemet. Ezért hagytam, hogy az összes mérgét kifújja magából, így legalább neked nem esett bajod. Lehet, hogy hibáztam, de akkor ez fúni az egyedüli helyes megoldásnak. - Steven a fejét csóválta. - Tényleg azt mondtam, hogy é16 példája vagy annak, hogyan nem szabad valakinek kinéznie. Ez így is volt. Senki sem törődött veled, nem foglalkoztak a hajviseleteddel, a bőröddel, a testtartásoddal, sem azzal, hogyan öltözöl. Mindig minden csak a csinos nővérkéd, Susan körül forgott, ez feldühített.
- Mégsem akartál lefényképezni. Még a csoportképre sem.
- Mert nem lehetett nem észrevenni, hogy az ötödik kerék vagy a kocsin. -Steven hangja megenyhült. - Szörnyen meggondolatlan döntés volt, hogy téged is felkértek koszorúslánynak. A ruhád egyáltalán nem illett hozzád, se a színe, se a szabása nem
állt jól neked. Nem akartam még jobban felhívni a figyelmet erre a szomorú tényre. - Steven behatóan méregette Carlyt. - Soha nem készítettem el a könyvet az ésküvőről, Carly. Megcsömörlöttem az egész felhajtástól, és csak néhány jól sikerült megrendelt képet szállítottam le az ünnepségről. Miattad pedig aggódtam, mert nem tudtam, nem támadt-e végül rád Katie. Még a szüleidet is felhívtam, és meg akartalak látogatni. Édesanyád azonban azt mondta, nyugalomra van szükséged. Az volt az
88
Edes bosszú
érzésem, nem akarta, hogy elménjek hozzátok, mert attól tartott, a nővéred után koslatok. Ha tudta volna, hogy...
- Azt akarod ezzel mondani, hogy terveid voltak velem?
- Nem. Egyszerűen aggódtam miattad, ez volt minden. Szívesen mondanám, hogy beléd szerettem úgy, ahogy akkor kinéztél, de ez nem lenne igaz. Azt viszont tudtam, hogy kedves vagy, és meg akartalak védeni.
Carly a tenyerébe temette az arcát.
- Emlékszem, mi történt akkor a kertben...
- Gondolj vissza arra a napra! Beszéljünk arról, amit látni véltél. Végignézted, ahogy Katie levette a bikinijét.
- A segítségeddel.
- KiköttSttem két csomót. Ha jól emlékszem, ugyanerre kértél, amikor... - Steven hirtelen félbehagyta a mondatot, és elsápadt. - Most értek meg néhány dolgot. Katie vetkőzését akartad utánozni, igazam van? Ha nem bolondultam volna annyira beléd, talán még eszembe is jutott volna.
- És miért nem jutott?
- Mert nem volt annyira fontos. Katie Arnold elkényeztetett kis dög, igazi. kis ribanc volt. Mindenáron azt akarta, hogy meztelenül fényképezzem le. Már első nap célozgatott erre. Azt képzelte, ha megpillantom a testét, awágy elveszi az eszem, és ott, helyben lefekszem vele. De tévedett! Félreérthetetlenül az értésére adtam, hogy hidegen hagy. Elég jól nézett ki, de önző kis boszorkány volt, akit halálos ellenségemnek sem kívánnék. - Steven a mutatóujjával felemelte; Carly állát, és a szemébe nézett. - Láttad a felkínálkozását, dé ha tovább ott maradsz, akkor az elutasítást is láthattad volna. Senkivel nem feküdtem le akkor. Azért mentem, hogy fényképezzek, és szívesen foglalkoztam egy gyerekkel, akinek láthatóan barátra volt szüksége. - Steven kisimított Carly homlokából egy hajfürtöt. - Most pedig mondd meg az igazat! Mi dühített jobban: a megjegyzésem, vagy az, hogy azt hitted, Katie szeretője voltam?
- Elfutottam, és rosszul lettem. Nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy vele vagy. Annyira boldogtalan voltam, hogy meg akartam halni.
- Azt mondtad, gyerekes szerelem volt - emlékeztette Steven a lányt. - Most úgy tűnik, több volt annál. A gyerekszerelem idővel elmúlik, a bosszúd mögött valamilyen erősebb érzésnek kell megbújnia
- Mit kívánsz hallani? Hogy komolyan szerettelek? - Csak akkor, ha így volt.
- Mi jelentősége van ennek ennyi év után?
- Nagyon is nagy. Amikor Thürszoszon szerettük egymást, azt mondtam, szeretnélek feleségül venni. Nem adtál világos választ, amit most már meg is értek. Szeretnék viszont egyértelmű feleletet kapni. Azért akartál bosszút állni, mert szerettél és azt hitted, Katie-t többre tartottam nálad?
Carly néhány pillanatig hallgatott, aztán sóhajtva azt mondta:
- Igen. Féltékeny voltam és dühös. Hinni akartam, hogy az összes szörnyűséget,
89
livm~w
amit kihallgattam, komolyan gondoltad, mert így könnyebb volt gyűlölni és felelőssé tenni téged az elrontott életemért. Ahogy te is láttad, csúnyán nem voltam igazán fontos a családomnak. Amióta azonban jól nézek lb, még kevésbé szeretnek. Kellemetlen a számukra, hogy az 6 lányuk vagyok. - Carly bizonytalanul felnevetett. - Ezért is téged tettelek felelőssé.
Steven letérdelt a lány elé, és megfogta a kezét. - Sértett gyerek voltál, aki fájdalmában összevissza csapkodott. Ennek vége. N6 vagy, a szó igazi értelmében. Most nem a múlt az érdekes, hanem a jövő.
- Ugyanezzel az arccal kell tovább élnem.
- Légy végre őszinte, Carly! Az új külsőd valóban tönkretette az életedet? A családodnak kínos. Na és? Lélegzetelállítóan szép vagy, vannak barátaid, akik szeretnek, sikered van. Te vagy Miss Makulátlan.
- Most már aligha. Azok után, ami történt, biztosan nem. Clive, Peter Creed és a többiek mind tudják, hogy tönkre akartam tenni a hadjáratot. Nyilván nem akarnak tovább velem dolgozni.
- Ellenkezőleg, édes. A legdrágább kincsük vagy. Többek között azért jöttem, hogy kiderítsem, mikor állhatsz újra munkába.
- Nem tudnék a szemükbe nézni azok után, amit tettem.
- Azok után, amit tenni akartál - javította ki Steven. -A hivatalos változat szerint hiszékenyen bedőltél a Sunday Globe dörzsölt riporterének, aztán lelkifurdalásod támadt, beavattál minket Peter Creeddel a dologba, mi pedig megakadályoztuk, hogy a felvételek megjelenjenek. Ahogyan voltaképpen te is akartad. Ilyen egyszerű az egész.	,
- Ilyen egyszen3 az egész - ismételte meg Carly, és kitört belőle a sírás. Steven szó nélkül fogta a kezét, amíg a lány abbahagyta a zokogást. - .Tudom, hogy túl kevés a bocsánatkérés mindazért, amit ellened és a többiek ellen majdnem elkövettem, de őszintén sajnálom - szipogta a lány.
- Én pedig azt sajnálom, hogy hagytam, hogy édesanyád lerázzon az esküvő napján. Ha akkor meglátogatlak, talán mindent azonnal tisztázhattunk volna.
- Akkor azonban sohasem született volna meg Carly North.
- Valamilyen változáson akkor is biztosan keresztülmentél volna, ha nem is lenne ennyire szembeötlő a különbség. Carly North sokba került neked, mindenekelőtt emberileg. - Steven kicsit elgondolkodott. - Most viszont vár bennünket a nagyanyám. Megparancsolta, hogy tisztázzuk az ügyet, és aztán vigyelek el hozzá ebédre.
Carly megrettent. - Ez a meghívás túl gyorsan jött. Nem vagyok képes elmenni. Steven felállt. - Akkor egyedül kell mennem.
Amikor a fém keze már a kilincsen volt, Carly halkan megszólalt. - Steven? - Tessék!
- Azt mondtad, szívesen foglalkoztál akkor egy gyerekkel, akinek barátra volt szüksége. Ne menj el! Kérlek! Most megint barátra van szükségem.
- Nekem többre. Szeretőre, feleségre, gyermekeim anyjára. - Csak nem akarsz még mindig elvenni feleségül?
90
)N:(lES bosszú
- Higgy nekem, édes! Ha a Sunday Globe ma fél tucat színes aktképet jelentetett volna meg rólad, akkor is szeretnélek. Akkor is itt volnék, hogy segítsek neked rendbe hozni a zűrzavart, amit okoztál. Összetartozunk, és ezen semmi sem változtathat. A nőt szeretem, aki a lelkedben lakik, nem pusztán a külső burkot. Légy szíves, öltözz fel, és induljunk a nagyanyámhoz, mielőtt elveszteném az eszem!
Carly lassan szétnyitotta a köntösét.
- Tulajdonképpen sok idő van még délig.
- A korábban érkező vendégek pedig legalább annyira udvariatlanok, mint akik elkésnek - helyeselt Steven, a lány minden mozdulatát feszülten figyelve. - Találjuk ki, mivel múlathatnánk ebédig az időt!
- Nehéz lesz. - Carly a földre ejtette a köntöst. - Itt, a faluban nemigen van mit csinálni.
- Miért mondod ezt? Nekem rengeteg olyan elfoglaltság jutott az eszembe, amihez még a szobából sem kell kilépnünk. - Steven bezárta az ajtót, és várakozásteljesen nekitámaszkodott. - Mondd ki a bűvös szót, szép hölgy! A te szádból szeretném hallani.
- Szeretlek! - Carly tisztán és magabiztosan ejtette ki a szót. - Azt hiszem, mindig is szerettelek, és tudom, hogy mindig szeretni foglak. És hozzád megyek feleségül, ha még mindig akarod.
Steven boldogan odalépett Carlyhoz, és a karjába zárta. - Édes, makulátlan szerelmem!
91