Gustave Flaubert

H�rom mese

(elbesz�l�sek)


TARTALOM

EGY J�MBOR L�LEK

IRGALMAS SZENT JULI�N LEGEND�JA

HER�DI�S


EGY J�MBOR L�LEK


1

F�lsz�zadon kereszt�l irigykedtek a pont l'�vêque-i h�lgyek Aubainn�ra szolg�l�ja F�licit� miatt.

�vi sz�z frank b�r�rt f�z�tt, takar�tott, varrt, mosott, vasalt, tudott a l�val b�nni, baromfit hizlalt, vajat k�p�lt �s h�ven ragaszkodott �rn�j�hez - aki pedig nem volt kellemes egy�nis�g.

F�rje, egy sz�p fi�, akinek nem volt vagyona, az 1809-ik �v elej�n meghalt �s k�t apr� gyereket, meg egy csom� ad�ss�got hagyott r�.

Aubainn� ekkor eladta fekv�s�geit a gefosses-i �s touques-i k�t tany�n k�v�l, melyek legf�ljebb �tezer frankot hoztak, kik�lt�z�tt a melainebeli h�zb�l a v�s�rt�r m�g� egy szer�nyebb h�zba, amelyet m�g az �sei szereztek.

Ez a palatet�s h�z egy utca �s egy sik�tor k�z�tt �llott, mely a foly�ra torkollott. A szob�kban meg lehetett botlani a hepehup�s padl�n. Keskeny pitvar v�lasztotta el a "terem"-t�l, ahol Aubainn� naphosszat az ablak mellett �ld�g�lt egy n�dfonat� karossz�kben. A feh�rre festett falburkolat ment�n nyolc mahag�ni sz�k sorakozott. Egy barom�ter alatt v�n zongora g�rnyedezett, dobozok �s kartonok g�l�ba rakott t�mege alatt. Egy-egy h�mzett p�sztorle�ny szegte a XV. Lajos st�lus� s�rga kandall�t. A k�z�pen �ll� fali�ra Vesta-templomot �br�zolt; - az eg�sz lak�s kiss� dohosszag� volt, mert a padl� alacsonyabban fek�dt, mint a kert.

Az emeleten az els� szoba az "asszonys�g" t�gas h�l�szob�ja volt, halv�ny vir�gos k�rpittal bor�tva �s a falon egy arck�p: az �r, mint arszl�n. Ebb�l egy kisebb szoba ny�lt, itt k�t �gyacska l�tszott, der�kaljak n�lk�l. Ezut�n k�vetkezett a mindig csukott szalon, tele huzatos b�torokkal. Innen egy folyos� a dolgoz� szob�kba vitt; k�nyvek �s irom�nyok t�lt�tt�k meg a k�nyves polcot, amely h�rom oldalr�l fogta k�r�l a nagy �benfa �r�asztalt. M�g�tte a k�t falmez�t teljesen eltakart�k a tollrajzok, v�zfestm�nyek �s Audran-f�le metszetek jobb id�nek �s odahalt f�ny�z�snek eml�kei.

F�licit� padl�sszob�j�t, mely a r�tekre n�zett, csap�ablak vil�g�totta meg.

M�r hajnalban f�lkelt, hogy a mis�t el ne mulassza, estig szakadatlanul dolgozott, mikor azt�n megvoltak a vacsor�val, elmosogatott, gondosan bez�rta az ajt�t �s fahas�bokat dugott a hamuba, elaludt a t�zhely el�tt, olvas�j�val a kez�ben. Nem volt n�l�n�l konokabb alkudoz� a piacon; ami pedig a tisztas�got illette, f�nyesre s�rolt serpeny�ivel k�ts�gbeejtette a t�bbi csel�dl�nyt. Takar�kos volt, lass� ev�, felcsipegetett az asztalr�l minden morzs�t, abb�l az � sz�m�ra s�t�tt tizenk�t fontos keny�rb�l, amely h�sz napig tartott.

T�len-ny�ron h�tul megt�z�tt babos kend�t hordott, haj�t f�k�t� takarta, sz�rke harisny�t �s piros szokny�t viselt, ujjasa f�l�tt pedig melles k�t�nyt, mint a k�rh�zi �pol�n�k.

Arca sov�ny volt, a hangja �les. Huszon�t �ves kor�ban negyvenre becs�lt�k. �tven �ven fel�l m�r nem lehetett meghat�rozni �letkor�t. Nagy csendess�g�vel, merev testtart�s�val �s kim�rt mozdulataival, mozg� fab�bhoz hasonl�tott, mely g�pezetre j�r.


2

�gy mint m�snak, neki is megvolt a szerelmi t�rt�nete.

Apja, aki k�m�ves volt, egy �llv�nyr�l leest�ben agyonz�zta mag�t. Azut�n anyja is meghalt, n�v�rei sz�tsz�r�dtak, egy f�ldm�ves vette mag�hoz �s m�r kicsi kor�ban tehenek �rz�s�re fogta. Didergett rongyaiban, hasra fek�dve itta a pocsolyavizet, semmi�rt ver�st kapott s v�g�l elkergett�k, mert elt�nt harminc sou, amit nem � lopott el. M�sik tany�ra szeg�d�tt, ahol a baromfit b�zt�k gondjaira, s mert tetszett a gazd�inak, a t�bbiek ir�gykedtek re�.

Egy augusztusi este (akkor tizennyolc �ves volt), a t�bbiek magukkal vitt�k a collevillei v�s�rra. Mindj�rt elsz�d�lt; a cimbalmosok zenebon�ja, a f�nyek a lombok k�z�tt, a ruh�k tarka sz�nei, csipk�k, arany keresztek, az eg�sz ugr�ndoz� sokas�g elk�b�tott�k. Szer�nyen f�lrevonult, amikor egy gazdagon �lt�z�tt fiatalember, aki egy taliga r�dj�ra k�ny�k�lve pip�zgatott, odal�pett hozz� �s t�ncra k�rte. Almabort, k�v�t, m�zeskal�csot fizetett, selyemkend�t vett neki, s azt gondolva, hogy a le�ny el�rti, f�laj�nlotta, hogy haza k�s�ri. Egy zabf�ld sz�l�n durv�n r�vetette mag�t. F�licit� megijedt �s sikoltozni kezdett. A leg�ny eloldalgott.

Egy m�sik este a beaumonti orsz�g�ton nagy, lomha sz�n�sszek�r mellett akart elmenni �s mikor szokny�ja a ker�khez s�rol�dott, megismerte Theodoret. Ez nyugodtan megsz�l�totta s azt mondta, mindent meg kell bocs�tania, mert csak "az ital okozta".

F�licit� nem tudta, mit feleljen �s szeretett volna elszaladni.

Azt�n r�gt�n az arat�sr�l kezdett besz�lni �s a k�zs�g el�lj�r�ir�l; apja ugyanis Collevilleb�l az exoto-i tany�ra k�lt�zk�d�tt �s �gy most �k szomsz�dok lettek. - Ah! - mondta F�licit�.

A leg�ny hozz�tette, hogy meg akarj�k h�zas�tani. Neki azonban nem siet�s, v�r, am�g kedv�re val� akad. F�licit� les�t�tte a szem�t. Erre megk�rdezte, gondolt-e m�r h�zass�gra? F�licit� mosolyogva felelt, hogy nem val� �gy tr�f�lni. - Isten uccse nem tr�f�lok! - �s balkarj�val �tfogta a le�ny derek�t; F�licit�t az �lel�s tartotta fenn l�bon; meglass�tott�k l�pteiket. A sz�l langyos volt, a csillagok ragyogtak, az �ri�si rak�s sz�na el�tt�k rengett a s�t�tben �s a n�gy l� vontatottan l�pkedve verte f�l a port. Majd parancs n�lk�l befordultak jobbra. A leg�ny m�g egyszer megcs�kolta. F�licit� elt�nt a hom�lyban.

A k�vetkez� h�ten Theodore t�bbsz�r kapott tal�lkoz�t a le�nyt�l.

Udvar v�g�ben, fal t�v�ben, mag�nyos fa alatt tal�lkoztak. F�licit� nem volt olyan �rtelemben �rtatlan, mint az �ri kisasszonyok, mert az �llatok kitan�tott�k; de esze �s �szt�nszer� becs�letess�ge meg�vta a buk�st�l. Ellen�ll�sa felkorb�csolta Theodore v�gy�t �s hogy ezt kiel�g�thesse (vagy tal�n �szinte sz�vvel), h�zass�got �g�rt neki. F�licit� t�tov�zott, hogy higgyen-e. A leg�ny nagyban fogadkozott.

Nemsok�ra keserves dolgot vallott be; sz�lei tavaly helyettest �ll�tottak, de az�rt b�rmely nap kaphat beh�v�t �s borzadott a szolg�latt�l. Gy�vas�g�t F�licit� szerelmi bizonys�gnak vette �s m�g jobban beleszeretett.

�jszaka kisz�k�tt a h�zb�l, tal�lk�ra sietett, ahol Theodore f�lelm�vel �s k�ny�rg�seivel gy�t�rte.

A leg�ny v�g�l kijelentette, hogy maga megy a k�zs�gh�z�ra felvil�gos�t�s�rt �s r�k�vetkez� vas�rnap k�zli vele az eredm�nyt, tizenegy �ra �s �jf�l k�z�tt.

A kit�z�tt id�ben F�licit� rohant a kedves�hez.

Helyette egyik bar�tj�t tal�lta ott.

Ez tudatta vele, hogy nem l�thatja viszont Theodoret, aki, hogy be ne sorozz�k, feles�g�l vett egy gazdag �regasszonyt, Mme Lehoussais-t Touquesb�l.

F�jdalma szertelen volt. A f�ldre vetette mag�t, sikongatott, a j� Istent h�vogatta �s ott ny�g�tt egyes-egyed�l a mez�n, m�g f�lt�nt a nap. Akkor visszament a tany�ra s kijelentette, hogy nem marad tov�bb; a h�nap v�g�n, miut�n b�r�t megkapta, minden c�km�kj�t egy kend�be k�t�tte �s elment Pont l'�vêquebe.

A fogad� el�tt megsz�l�tott egy �zvegyi f�k�t�s �riasszonyt, aki �ppen szak�csn�t keresett. A fiatal le�ny nem sokat tudott, de olyan igyekv�nek �s ig�nytelennek mutatkozott, hogy Aubainn� v�gre �gy sz�lt hozz�: No nem b�nom, felfogadlak. Negyed�ra m�lva F�licit� m�r elhelyezkedett Aubainn� h�z�ban.

Eleinte val�s�gos remeg�sben �lt, a "h�zi szok�sok" �s "az �r eml�ke" miatt, de f�k�ppen Paul-t �s Virginie-t b�multa, akik k�z�l az egyik h�t, a m�sik alig n�gy esztend�s volt, �s �gy tetszett neki, mintha ezeket valami dr�ga mat�ri�b�l gy�rt�k volna; h�t�n hordozta �ket, mint a l�, �s nagyon elkeseredett, mikor Aubainn� megtiltotta, hogy minduntalan cs�kolgassa �ket. Mindamellett boldognak �rezte mag�t. Szomor�s�ga f�lengedett a ny�jas k�rnyezetben.

A h�z bar�tai minden cs�t�rt�k�n elj�ttek egy j�tszma bosztonra. F�licit� el�re kik�sz�tette a k�rty�kat �s a l�bmeleg�t�ket. A vend�gek pontban nyolc �rakor �rkeztek �s tizenegy �ra el�tt t�voztak.

A zsib�rus, aki ott lakott az ak�csoron, minden h�tf�n reggel kirakta az �cskavasakat a f�ldre. A v�rost lassank�nt zsibong�s t�lt�tte meg, melyben �sszefolyt a lovak nyer�t�se, a b�r�nyok b�get�se, a diszn�k r�f�g�se �s a kocsik z�rg�se.

D�lfel�, mikor legjav�ban �llt a v�s�r, magas termet� �reg paraszt jelent meg a k�sz�b�n, h�tracsapott sapk�ja alatt horgos orr�val - Robelin, a gefosse-i �rend�s. Nemsok�ra ut�na be�ll�tott Li�bard, a touques-i b�rl�, pirosk�p�, g�mb�ly� kis ember, aki sz�rke zek�t �s sarkanty�s bakancsot hordott. Mind a ketten ty�kokat �s sajtot k�n�lgattak megv�telre f�ldesasszonyuknak. F�licit� k�vetkezetesen kij�tszotta turpiss�gaikat s a parasztok ez�rt mindig elismer�ssel voltak ir�nta, mikor t�voztak.

Eg�sz rendszertelen�l l�togatta Aubainn�t egyik nagyb�tyja, Gremanville m�rki, aki, miut�n elmulatta vagyon�t, Falaise-ben �ldeg�lt megmaradt utols� darab f�ldj�n. Mindig eb�did�ben jelentkezett cs�f uszk�r�val, amely mancsaival minden b�tort bemocskolt. B�rhogy igyekezett is f��rnak l�tszani, eg�szen addig, hogy minden alkalommal megemelte a kalapj�t, valah�nyszor azt mondta: "megboldogult aty�m", a szok�s er�t vett rajta, nekiesett az italnak, egyik poharat t�lt�tte a m�sik ut�n �s megeresztett n�h�ny malacs�got. F�licit� udvariasan kituszkolta. - El�g lesz m�r, monsieur de Gremanville! Viszontl�t�sra! - mondta �s bez�rta az ajt�t.

Ann�l nagyobb �r�mmel nyitotta ki Bourais �rnak, a volt esk�dtnek. Kopasz feje �s feh�r nyakraval�ja, csipk�s ingfodra, b�, barna redingotja �s kerek k�zmozdulata, mellyel a tub�kot felcs�pte, - Bourais �r eg�sz mivolta azzal az izgalommal t�lt�tte el, amit rendk�v�li emberek l�t�s�ra �rz�nk.

Minthogy � kezelte az "asszonys�g" vagyon�t, id�nk�nt bez�rk�zott vele az "�r" dolgoz�szob�j�ba, ahol �r�k hosszat maradtak egy�tt. Bourais �r folyton remegett, hogy h�rbe hozz�k az asszonnyal, igen nagy tiszteletben tartotta a hat�s�gokat. Hogy a gyermekeket sz�rakoztat�an tan�tsa, k�pekben �br�zolt f�ldrajzot aj�nd�kozott nekik. A k�pek k�l�nb�z� jeleneteket mutattak be a vil�g minden t�j�r�l, tollkoron�s emberev�ket, kisasszonyt rabl� majmot, beduinokat a sivatagban, szigonytvet� b�lnahal�szokat stb.

Paul megmagyar�zta F�licit�nek a metszeteket. A le�nynak ebb�l �llt eg�sz tudom�nyos nevel�se.

A gyermekeket Guyot tan�totta, egy szeg�ny �henk�r�sz k�zs�gi irnok, aki a tollk�s�t csizm�ja sz�r�hoz fente �s h�res volt sz�p k�z�r�s�r�l.

Ha sz�p id� volt, m�r kor�n kis�t�ltak a gefosse-i tany�ra.

Az udvar lejt�s volt, k�zep�n �llott a h�z �s a messzes�gben nagy sz�rke foltnak l�tszott a tenger.

F�licit� hideg h�sszeleteket szedett ki a szalmakos�rb�l �s megreggeliztek egy helyis�gben, amely a tejeskamr�b�l ny�lt. Egyetlen visszamaradt r�sze volt ez egy mulat� kast�lynak, amely m�r elporlott. A k�rpit foszl�nyai libegtek a l�ghuzatban. Aubainn� lehajtotta fej�t, �gy r�nehezedtek az eml�kek; a gyermekek nem mertek t�bb� sz�lani.

- J�tsszatok! - mondotta, mire eloldalogtak.

Paul f�lm�szott a padl�sra, madarakat fogdosott, k�veket gur�tott az �sztat�n �s bottal �t�gette a nagy hord�kat, melyek �gy sz�ltak, mint a dobok.

Virginie a h�zinyulakat etette, nekiesett a b�zavir�goknak �s f�rge l�bacsk�i f�lfedt�k csipk�s kis nadr�gj�t.

Egy �szi este a r�ten �t t�rtek haza. Az �jhold megvil�g�totta az �gboltozat egy r�sz�t s a Touques kanyarulatai f�l�tt f�tyolszer� k�d lebegett. A f�ben hever� �kr�k nyugodtan n�zt�k a n�gy elhalad� alakot. Mikor a harmadik legel�h�z �rtek, n�h�ny �k�r felt�p�szkodott �s kar�jban meg�llt el�tt�k. - Ne f�ljenek! - mondta F�licit� �s valami egy�gy� dalt d�dolva h�t�ra csapott az egyiknek, amelyik hozz� legk�zelebb �llott; az �k�r megfordult, a t�bbi ment ut�na. De mikor a k�vetkez� legel�n j�rtak, rettenetes b�g�s hangzott fel. Egy bika volt, amelyet a k�d eltakart el�l�k. Az �llat a k�t n�nek tartott. Aubainn� fut�snak eredt.

- Nem! Nem! - ne szaladjunk! De �k m�g jobban szaladtak �s h�tuk m�g�tt egyre k�zelebbr�l hallatszott a bika hangos zih�l�sa. Pat�i �gy dobogtak a f�v�n, mint a kalap�cs�t�s, most m�r azt�n v�gtatott! F�licit� megfordult, g�r�ngy�ket kapott fel �s a bika szeme k�z� vagdosta. Az �llat beh�zta a fej�t, szarvait el�re szegte �s d�h�ben remegve irt�zatosan b�mb�lt. Aubainn� m�r a legel� sz�l�n volt a k�t kis gyerekkel �s k�ts�gbeesetten igyekezett feljutni a g�tra. F�licit� folytonosan h�tr�lt, k�zben f�ves f�lddel hajig�lta a bik�t - �gy, hogy az belek�pr�zott - �s egyre azt kiab�lta:

- Siessenek! Siessenek!

Aubainn� lem�szott az �rokba, f�ltaszig�lta Virginie-t, azut�n Paul-t, t�bb �zben elbukott, amint pr�b�lt felkapaszkodni a g�tra �s h�la elsz�nts�g�nak, fel is jutott.

A bika egy deszkaker�t�snek szor�totta F�licit�t, tajt�kot f�jt a le�ny arc�ba, m�g egy pillanat �s feld�fi a szarv�val. F�licit� m�g idejekor�n besiklott k�t l�c k�z� s a behem�t �llat zavarodottan megtorpant.

Ez az esem�ny �vekig k�zbesz�d t�rgya volt Pont l'�vêqueben. F�licit� nem b�szk�lkedett a tett�vel, esz�be se jutott, hogy h�stett volt, amit v�ghezvitt.

Virginie teljesen lefoglalta; a kisle�ny nagy ijedelem ut�n ideges rohamokat kapott �s Poupart, az orvos a trouville-i tengeri f�rd�be k�ldte.

A f�rd�hely akkort�jt n�ptelen volt. Aubainn� �rtes�l�seket szerzett, tan�csot k�rt Bouraist�l �s nagy el�k�sz�leteket tett, mintha hossz� �tra kelne.

Poggy�szukat el�z� este elvitette Li�bard a targonc�j�n. M�snap odahozott k�t lovat, egyet n�i nyereggel, amelynek b�rsony p�rn�ja volt; a m�sik l� h�t�n �sszecsavart k�p�nyeg volt, amelyre r� lehetett �lni. Aubainn� be�lt, Li�bard m�g�, F�licit� �lbe vette Virginie-t s Paul felsz�llt a Lechaptois �r szamar�ra, amelyet csak �gy kaptak k�lcs�n, hogy nagyon vigy�znak r�ja.

Az �t oly rossz volt, hogy beletelt k�t �ra, am�g a nyolc kilom�tert megtett�k. A lovak bok�ig g�zoltak a s�rban �s er�sen r�ngatt�k magukat, hogy kil�baljanak bel�le; hol megbotlottak a ker�kv�g�sban, hol meg ugraniok kellett. A Li�bard kanc�ja bizonyos helyeken hirtelen meg�llt; az �reg t�relemmel v�rt, am�g �jra elindul �s az �t ment�n elter�l� f�ldek gazd�ir�l t�rt�nteket mes�lt, amelyekhez erk�lcsi elm�lked�seket f�z�tt. �gy Touquesban, mikor a falu k�zep�n, k�r�l futtatott ablakok mellett haladtak el, v�llvonogatva mondta: - Bizonyos Lehoussainn�, aki hozz� mehetett volna egy fiatal leg�nyhez... A t�bbit m�r nem hallotta F�licit�. A lovak �getni kezdtek, a szam�r nekiiramodott �s valamennyien befordultak egy mezei �tra; a soromp� felh�z�dott, el�termett k�t suhanc �s a tr�gyadomb mellett elhaladva �pp a k�sz�bn�l lesz�lltak.

Li�bard any� f�ldesasszonya l�tt�ra nem tudott hov� lenni �r�m�ben. Vesepecseny�t, hurk�t, kolb�szt, s�lt csirk�t, pezsg� almabort, gy�m�lcstort�t �s bef�tt szilv�t rakott el�b�k �s hozz� sz�peket mondott az asszonys�gnak, hogy szeml�tom�st a legjobb eg�szs�gben van, a kisasszonyk�nak, hogy "csodasz�p" lett, Paul �rfinak, hogy b�mulatosan meger�s�d�tt, nem feledkezve meg a megboldogult nagysz�l�kr�l, akikre j�l eml�keznek a Li�bardok, mert m�r t�bb ivad�k�t szolg�lt�k a csal�dnak. E tany�n rajta volt a v�ns�g, ak�rcsak a gazd�in. A tet� gerend�zat�t megr�gta a sz�, a falak feket�llettek a f�stt�l, az ablakt�bl�k sz�rk�k voltak a port�l. Egy t�lgyfa poh�rsz�ken k�l�nf�le h�zieszk�z�k, b�gr�k, t�ny�rok, cint�lak, farkasfog�k, birka elkampol�k �llottak; egy �ri�si vizipuska megnevettette a gyerekeket. Mind a h�rom udvaron, minden fa t�v�ben gomba n�tt s az �gakon fagy�ngycsom�. N�h�nyat f�ldh�z vert a sz�l. De a t�rzs�k �jra gy�keret eresztett; �s valamennyi g�rnyedezett a sok alm�t�l. A szalmatet�k, melyek barna b�rsonysz�n�ek voltak �s nem egyforma vastagok, a legnagyobb sz�lviharokat is ki�llott�k. De a kocsisz�n m�gis beomlott. Aubainn� meg�g�rte, hogy int�zkedni fog �s meghagyta, hogy �jra szersz�mozz�k f�l az ig�sokat.

M�g f�l�r�ba telt, am�g Trouvilleba �rtek. A kis karav�n lesz�llt �s �tgyalogolt az �corores-on, egy kisz�gell� sziklah�ton a hal�szb�rk�k f�l�tt; h�rom perc m�lva v�get �rt a sziklapart �s bel�ptek D�vid any�hoz, az Arany b�r�ny udvar�ba.

Virginie m�r az els� napok ut�n kiss� mag�hoz t�rt, h�la a leveg�v�ltoz�snak �s a j� f�rd�knek. F�rd�ruha h�j�n, ingben f�rd�tt Aubainn� s a szolg�l�ja �lt�ztette fel egy kis v�m�rh�zban, melyet a f�rd�z�k haszn�ltak.

D�lut�n els�t�ltak a "Fekete Szikl�k"-on t�l a hennequevillei oldalon. Az �sv�ny eleinte dombos ter�leten vitt f�l, melynek p�zsitja olyan volt, mint a parkok�, azt�n f�l�rt egy fenns�kra, ahol legel�k �s sz�nt�f�ldek v�ltakoztak. Az �t sz�l�n �fonyabokrok k�z�tt bor�ka n�tt; itt-ott egy elhalt nagy fa �gai kusz�n rajzol�dtak az �g k�kj�re.

Majdnem mindig letelepedtek egy r�ten, amelyb�l balra Deauville, jobbra le Havre fek�dt, el�tte pedig a nyilt tenger.

A tenger napf�nyben csillogott, felsz�ne t�k�rs�ma volt �s oly nyugodt, hogy morajl�sa alig hallatszott; l�thatatlan verebek csiripeltek �s az eg�szre r�borult a rengeteg �gbolt. Aubainn� a f�ld�n �lve varr�s�n dolgozott, Virginie mellette n�dat font; F�licit� levendulavir�gokat t�pdesett; Paul unta mag�t �s tov�bb akart menni.

M�skor kompon �tkeltek a Touqueson �s elmentek kagyl�t szedni. Az ap�ly tengeri csik�kat, meduz�kat hagyott h�tra �s a gyerekek futottak a hull�mtajt�k ut�n, amelyet odasodort a sz�l.

A b�gyadt hull�mok a homokra ver�dve g�r�gtek v�gig az eg�sz part hossz�ban. A part beleveszett a messzes�gbe, de a sz�raz fel�l d�n�k hat�rolt�k, melyek elv�lasztott�k a Marais nevezet� versenyp�lyaszer� nagy t�rs�gt�l. Ha errefel� s�t�ltak haza, Trouville a lejt� alj�ban l�p�sr�l-l�p�sre n�vekedni l�tszott �s egyenl�tlen h�zai vid�t� �sszevisszas�gban bontakoztak ki.

Nagyon meleg napokon nem mozdultak ki a szob�jukb�l. A vak�t� vil�goss�g a szabadban, f�nys�vokat vont a zsaluk deszk�i k�z�. A faluban semmi zaj. Lent a gyalogj�r�n senki. A sz�tter�l� cs�nd n�velte a t�rgyak nyugalm�t. Valahol messze dugacsol� munk�sok kalap�csai csattogtak a haj�k fenek�n �s a tikkadt sz�l k�tr�nyszagot hozott mag�val.

Legnagyobb mulats�guk a b�rk�k hazat�r�se volt. Mikor m�r �thaladtak a b�j�kon, lebegni kezdtek. A vitorl�k k�tharmad �rbocra ereszkedtek �s l�gg�mbalak�v� dagadt el�vitorl�kkal haladtak tov�bb, a zajg� hull�mok eg�szen a kik�t� k�zep�ig siklottak, ahol egyszerre csak kivetett�k a horgonyt. A haj� ezut�n a rakod�parthoz igazodott. A matr�zok fic�nkol� halakat dob�ltak f�l a haj� fenek�r�l; ezekre egy sor kord�ly v�rakozott a parton, ahol egy raj pamutf�k�t�s asszony f�lragadta a kosar�t �s rohant meg�lelni az ember�t.

Egy napon az asszonyok k�z�l valaki megsz�l�totta F�licit�t; a le�ny kis id� m�lva lelkendezve l�pett a szob�ba. Meglelte egyik testv�r�t; �s Barette Anaszt�zia f�rjezett Lerouxn� megjelent kebl�n egy csecsem�vel, jobb karj�n egy m�sik gyerek, balj�n pedig egy kis matr�zsihederrel, akinek a cs�p�j�n volt a keze �s a f�l�re h�zva a sapk�ja.

Aubainn� negyed�ra m�lva kitess�kelte �ket.

De csak mindig �sszetal�lkoztak vel�k a konyha k�r�l, vagy ha s�t�lni mentek. A f�rj nem mutatkozott.

F�licit� megszerette atyafiait. Takar�t, ingeket, kemenc�t vett nekik; nyilv�nval�an kizs�km�nyolt�k. Aubainn�t bosszantotta a le�ny gyenges�ge, azonk�v�l nem szenvedhette az �csike bizalmaskod�s�t, aki tegezte az � fi�t �s miut�n Virginie k�h�g�tt �s az �vad is elm�lt, hazat�rtek Pont l'�vêquebe.

Bourais �r felvil�gos�totta, melyik koll�giumot v�lassza. A caeni-t tartott�k legjobbnak. Paul-t �tnak ind�tott�k; a fi� katon�san b�cs�zott, boldogan, hogy ezent�l olyan h�zban fog �lni, ahol pajt�sai lesznek.

Aubainn� belet�r�d�tt fia t�voll�t�be, minthogy m�lhatatlanul sz�ks�ges volt. Virginie egyre ritk�bban gondolt r�. F�licit� b�sult a l�rm�ja ut�n. De egy �j elfoglalts�ga m�sfel� terelte; kar�csonyt�l kezdve a kisle�nyt minden nap elk�s�rte a katekizmusra.


3

A templomajt�ban t�rdet hajtott, azut�n megindult a magas haj� dupla sz�ksorai k�z�tt, kinyitotta Aubainn� sz�k�t, be�lt �s k�r�lj�rtatta szemeit.

Jobboldalt a fi�k, baloldalt a le�nyok t�lt�tt�k meg a k�rus �l�seit; a pl�b�nos a k�nyvtart� mellett �llt; a k�rus egyik �vegablaka a Sz�zet �br�zolta, mid�n a Szentl�lek be�rny�kolja; egy m�sikon a gyermek-J�zus el�tt t�rdepelt; �s a szents�gtart� m�g�tt a h�rmas olt�rk�p f�j�ra Szent Mih�ly volt festve, amint a s�rk�nyt leter�ti.

A pap el�sz�r elmondta r�viden a bibliai t�rt�netet. F�licit� l�tni v�lte a Paradicsomot, a Poklot, B�bel torny�t, a l�ngban �ll� v�rosokat, a n�pek pusztul�s�t, a led�nt�tt b�lv�nyokat �s e k�bulatb�l megmaradt benne a magass�gos Isten tisztelete �s haragj�t�l val� f�lelme. K�s�bb s�rva fakadt, mikor Krisztus k�nszenved�s�t hallgatta. Mi�rt is fesz�tett�k meg, hiszen szerette a kisdedeket, t�pl�lta a sokas�got, meggy�gy�totta a vakokat �s j�s�g�ban a szeg�nyek k�zt, egy ist�ll�ban, az almon akart vil�gra j�nni? Vet�sr�l, arat�sr�l, sz�l�sajtol�sr�l, megannyi ismer�s dologr�l sz�lt az Evang�lium, melyek az � �let�ben is szerepeltek; az Isten megszentelte �ket, mikor lej�tt a f�ldre �s F�licit� m�g jobban megszerette a b�r�nyokat a B�r�ny szeretete �ltal �s a galambokat a Szentl�lek kedv��rt.

Alakj�t nehezen tudta elk�pzelni, mert nem mind�g mad�r, n�melykor t�z volt, m�skor meg sz�l. Tal�n az � vil�goss�ga imbolyog �jszaka az ingov�ny sz�l�n, az � lehellete hajtja a felh�ket, az � hangj�t�l sz�lnak sz�pen a harangok; �s �lland� elragadtat�sban �lvezte a falak h�v�ss�g�t �s a templom csendj�t.

Ami a dogm�kat illeti, egy bet�t sem �rtett bel�l�k, s�t nem is pr�b�lta felfogni az �rtelm�ket. A pl�b�nos papolt, a gyerekek felmondt�k a leck�t, � pedig v�gezet�l elaludt �s csak arra �bredt f�l, hogy a t�voz� gyerekek facip�i a k�kock�kon kopogtak.

Ily m�don, hallgatva tanulta meg a katekizmust, miut�n gyermekkor�ban elmulasztott�k vall�sra oktatni �s ett�l fogva elv�gezte Virginie �sszes vall�si gyakorlatait, b�jt�lt, mint �, �s vele ment gy�nni. �rnapj�n egy�tt d�sz�tett�k az olt�rt.

M�r j�el�re izgatta az els� �ldoz�s. L�zba hozta a cipell�, a koszor�, az imak�nyv, a keszty�. Hogy remegett, mikor az any�t �lt�ztette!

Az eg�sz mis�n �t f�lelem szorongatta. Bourais urat eltakarta a k�rus egyik bolthajt�sa, de �pp szemk�zt a sz�zek ny�ja feh�r koszor�jukkal a leeresztett f�tyoluk felett �gy festett, mint egy h�mez� �s messzir�l megismerte az �des cs�pps�get dr�ga kis nyak�r�l �s komoly tart�s�r�l. Megsz�lalt a csengetty�. A fejek lekonyultak; csend lett. Az orgona hangj�ra �nekkar �s sokas�g r�zend�tett az Agnus Dei-re; majd felvonultak a fi�k; �s ut�nuk megindultak a le�nyok. Lassan, l�p�sben, �sszetett kezekkel mentek a f�nyben �sz� olt�r el�, let�rdepeltek az els� l�pcs�fokon, sorban egym�s ut�n vitt�k az olt�ri szents�get �s ugyanabban a sorrendben visszat�rtek a imazs�molyokhoz.

Mikor Virginie-re ker�lt a sor, F�licit� el�rehajolt, hogy l�thassa �s az igaz szeretet ihletts�g�ben �gy tetszett neki, mintha � volna az a gyermek, � viseln� ruh�j�t; mikor Virginie kinyitotta sz�j�t �s leh�nyta szempill�it, F�licit�t az �jul�s k�rny�kezte.

M�snap kor�n reggel jelentkezett a sekresty�ben, hogy a pl�b�nos �r �ldoztassa meg. �h�tattal gy�nt �s �ldozott, de m�r nem �rezte az el�bbi gy�ny�r�s�get.

Aubainn� t�k�letes h�lgyet akart nevelni a le�ny�b�l; �s minthogy Guyot sem angolra, sem pedig zen�re nem tudta tan�tani, elhat�rozta, hogy beadja a honfleurs-i Orsolya-sz�zekhez.

A le�nyka nem ellenkezett, F�licit� s�hajtozott, mert sz�vtelennek tal�lta az asszonys�got. Azut�n esz�be jutott, hogy h�tha �neki van igaza. Ezek a dolgok meghaladt�k bel�t�s�t.

V�gre egy nap rozoga b�toroskocsi �llt meg a kapu el�tt �s kisz�llt egy ap�ca, aki a kisasszony�rt j�tt. F�licit� f�ladogatta a poggy�szt a kocsi tetej�re, kitan�totta a kocsist �s egy csokor iboly�val, hat �veg bef�ttet, meg tizenk�t k�rt�t rakott a kasba.

Virginie az utols� pillanatban g�rcs�s s�r�sban t�rt ki; �t�lelte anyj�t, aki homlokon cs�kolva biztatta: - No, ugyan, ugyan! b�tors�g! b�tors�g! - A h�gcs� f�lh�z�dott s a kocsi elindult.

Aubainn�t elhagyta az ereje; bar�tai, a Lormeau h�zasp�r, Lechaptoisn� asszony, azok a Rochefeuille kisasszonyok, de Houppeville �r �s Bourais este valamennyien elj�ttek hozz�, hogy vigasztalj�k.

Eleinte nagyon szenvedett le�nya t�voll�te miatt. De h�romszor hetenk�nt kapott t�le levelet, a t�bbi napokon maga �rt neki, s�t�lt a kertben, olvasgatott �s ekk�p kit�lt�tte �res �r�it.

Reggelenk�nt F�licit� megszok�sb�l benyitott Virginie szob�j�ba �s a falakat n�zte. Unatkozott, mi�ta nem f�s�lhette a haj�t, nem f�zhette be a top�nk�it, nem vethette meg az �gy�t, - ami�ta kedves kis alakj�t nem l�thatta folyv�st maga el�tt �s nem vezethette k�zenfogva, mikor s�t�lni mentek. t�tlens�g�ben csipk�t pr�b�lt horgolni. De neh�zkes ujjai k�zt elszakadt a c�rna; mindent�l elment a kedve, �lmatlan lett; amint mondani szokta: "Ki volt kezdve."

Hogy legyen kivel "sz�rakoznia", engedelmet k�rt, hadd fogadhassa unoka�ccs�t, Viktort.

A fi� mind�g vas�rnap, mise ut�n j�tt, kipirosodott arccal, mez�telen mellel �s az �tr�l mezei szagot hozott mag�val. F�licit� r�gt�n asztalhoz �ltette.

Egym�ssal szemk�zt �lve eb�deltek; F�licit� mer� takar�koss�gb�l alig evett valamit, de a fi�t �gy t�mte �tellel, hogy v�g�l elnyomta az �lom. Alighogy vecserny�re megsz�lalt a harang, f�l�bresztette, lekef�lte nadr�gj�t, megk�t�tte a nyakkend�j�t �s anyai b�szkes�ggel karj�ra t�maszkodva vonult a templomba. Viktor, amint sz�lei meghagyt�k, hol egy zacsk� porcukrot, hol meg szappant, p�link�t, s�t n�ha p�nzt is, de valamit mind�g elszedett t�le. Ami lyukas holmija volt elvitte hozz�; �s F�licit� mindent boldogan v�llalt, minthogy a fi�nak �gy �jra el kellett j�nnie.

Augusztusban az apja beadta a parti haj�kra.

A sz�nid� akkort�jt kezd�d�tt. A gyerekek haza�rkez�se megvigasztalta. De Paul bogaras lett, Virginie m�r nem volt abban a korban, hogy tegezhesse, ez fesz�lyezetts�ggel j�rt �s ez v�laszfalat vont k�z�j�k.

Viktor azonban megfordult Morlaits-ben, Dunkerque-ben �s Brighton-ban, mindenik �tj�r�l hozott neki valamit. Els� aj�nd�ka gy�ngyh�zdoboz, m�sodik k�v�scs�sze volt; a harmadik pedig egy nagy darab m�zeskal�csember. A fi� kisz�p�lt, megemberesedett, m�r �t�getett a bajusza, becs�letes, ny�lt szeme volt �s tark�j�ra csapott b�rkalapj�val �gy festett, mint egy kis r�vkalauz. F�licit� gy�ny�r�s�ggel hallgatta tenger�sz-sz�val kevert t�rt�neteit.

Egy h�tf�i napon - 1819 j�lius 14-e volt, - (ezt a d�tumot soha el nem felejtette), Viktor tudatta vele, hogy hossz�j�rat� haj�ra szeg�d�tt, harmadnap este a honfleurs-i gyorshaj�val a go�lette-j�hez indul, amely r�videsen elhagyja Havret. Tal�n csak k�t �v mulva ker�l haza.

F�licit�t les�jtotta az ily hossz� t�voll�t lehet�s�ge; �s hogy a fi�nak m�g egyszer istenhozz�dot mondjon, szerd�n este, az asszonys�g vacsor�ja ut�n felh�zta a papucsait �s hanyatt-homlok rohant a Pont l'�vêque-t�l n�gy m�rf�ldnyire fekv� Honfleurig.

Mikor a K�lv�ri�hoz �rt, nem jobbra fordult, hanem balra, a gyalogutakon elt�vedt; �jra visszatal�lt, akikkel sz�ba �llt, hajtott�k, hogy siessen.

K�r�lj�rta a kik�t�t, amelyben egym�s h�t�n �lltak a haj�k, megbotlott a haj�k�telekben; majd l�ba alatt s�llyedni kezdett a f�ld, a l�mp�k f�nye �sszefolyt �s F�licit� azt hitte megh�borodott, mert lovakat l�tott az �gen.

A rakod�part sz�l�n is lovak nyihogtak a nagy v�zt�l megriadva. Egy komp f�lvette �ket �s �tvitte egy haj�ra, ahol almaboros hord�kon, sajtoskosarakon �s liszteszs�kokon tolongtak az utasok; ty�kok kotkod�csol�sa hallatszott, a kapit�ny k�romkodott; a haj�csig�ra pedig egy matr�zfi� k�ny�k�lt, akit mindebb�l nyilv�n semmi sem �rdekelt. F�licit� nem ismerte f�l �s torkaszakadt�b�l kiab�lta a nev�t: - Viktor! A suhanc f�ln�zett s a le�ny fel�je rohant, ekkor hirtelen f�lh�zt�k a l�tr�t.

Az asszonyok �nekelve vontatt�k a haj�t, am�g m�ly v�zbe �rt �s kifutott a kik�t�b�l. Bord�i recsegtek-ropogtak, orr�t neh�z hull�mok csapkodt�k. Vitorl�ja meglebbent, utas m�r nem l�tszott rajta; s a holdf�nyes tenger ez�st�s felsz�n�n fekete foltk�nt bolyongva mindjobban �s jobban halv�nyult, t�nedezett nyoma veszett.

Hazamenet F�licit� megpihent a K�lv�ri�n�l �s Isten kegyelm�be aj�nlotta azt, akit legjobban szeretett. Hossz� ideig mozdulatlanul �llva im�dkozott. Arca k�nnyben �zott, szeme a felh�kbe n�zett. A v�ros aludt, csak a fin�ncok s�t�lgattak; �s a zsilip h�rom r�s�b�l sz�netlen�l zuhogott a v�z, olyan l�rm�val, mint egy hegyipatak. A z�rda �r�ja kett�t �t�tt.

A v�r�szob�t csak reggel nyitj�k; m�r pedig megharagszik az asszonys�g, hogyha elk�sik; �gy h�t visszafordult, �mb�r nagyon szerette volna l�tni a kisebbiket. A fogad�beli l�nyok f�lriadtak, mikor Pont l'�vêque sz�l�re �rt.

Azt a szeg�ny k�lyk�t h�napokig fogj�k dob�lni a tenger hull�mai? F�licit� ezel�tt soha meg nem ijedt, mikor �tra kelt. Bretagneb�l meg Angli�b�l mindenki visszaj�n; hanem Amerika, a gyarmatok, meg az Indi�k ismeretlen, k�d�s tartom�nyok voltak, a vil�g t�ls� v�g�n.

Ezut�n m�r csak az �ccs�re gondolt. Ha er�sen t�z�tt a nap, szomor�s�g gy�t�rte, ha zivataros volt, vill�mcsap�st�l f�ltette. Ilyenkor a sz�lre f�lelt, amely d�r�mb�lt a kandall�ban �s zsindelyeket vert le a h�ztet�r�l; �s szinte l�tta a fi�t, amint h�nyja-veti a fergeteg �s egy t�r�tt �rboc tetej�n hever, m�g feje f�l�tt �sszecsap a tajt�kz� v�z�r. Majd el�j�ttek a k�pes f�ldrajz eml�kei; hol emberev�k falt�k f�l, hol az erdei majmok rabolt�k el; hol pedig haldokolva fetrengett az elhagyott z�tonyon. De k�nl�d�sair�l soha nem besz�lt.

Aubainn� �pp�gy nyugtalankodott a kisl�nya miatt. A kedves testv�rek �gy tal�lt�k, hogy a kicsike nagyon buzg�, de kiss� gyenge; a legcsek�lyebb izgalom leveri a l�b�r�l. Abba kellett hagynia a zongor�z�st.

Anyja meghat�rozott id�k�z�nk�nt levelet v�rt a z�rd�b�l. Egy reggel azonban nem j�tt a post�s. Aubainn� t�relmetlenkedett �s izgatottan j�rt-kelt a szob�ban karossz�k�t�l az ablakig �s vissza. Igaz�n hallatlan! N�gy nap �ta semmi �rtes�t�s.

F�licit� a maga baj�val akarta vigasztalni �s azt tal�lta mondani:

- L�ssa, asszonys�g, �n m�r f�lesztendeje nem kaptan h�rt.

- Ugyan kit�l?

A l�ny szer�nyen felelte:

- Ej, h�t... az �cs�mt�l!

- �gy, az �ccs�t�l! - Aubainn� v�llat vont �s tov�bb j�rk�lt, mintha csak azt mondta volna: Erre igaz�n nem gondoltam! K�l�nben kisebb gondom is nagyobb enn�l! Ki t�r�dik egy rongyos haj�inassal!... Hanem az �n le�nyom... Gondold meg!

F�licit�vel vil�g �let�ben durv�n b�ntak, de ezt m�gis zokon vette az asszonys�gt�l, azt�n elfelejtette.

Nagyon is term�szetesnek tal�lta, hogy a cs�pps�g miatt elvesztette a fej�t.

A k�t gyermek egyform�n kedves volt neki; a sz�v�ben egyes�tette �ket �s sorsukat �sszekapcsolta.

A patikus k�z�lte vele, hogy Viktor haj�ja Havann�ba �rkezett. Ezt a h�rt egyik �js�gban olvasta.

A szivarok ut�n F�licit� azt hitte, hogy Havanna olyan orsz�g, ahol az emberek egyebet se tesznek, csak doh�nyoznak �s Viktor f�stfelh�kben bolyong a szerecsenek k�z�tt. Lehet-e onn�t "sz�ks�g eset�n" sz�razf�ld�n hazaj�nni? H�ny m�rf�ldnyire van Pont l'�vêque-t�l?

Felvil�gos�t�s�rt Bourais �rhoz fordult. A volt esk�dt el�vette az atlasz�t �s nyomban a hossz�s�gi fokok magyar�zat�ba kezdett. Mosolyogva �nt�tte mag�b�l a tudom�nyt, mialatt F�licit�nek t�tva maradt a sz�ja. V�g�l egy hossz�k�s f�ld rongyos sz�l�n valami l�thatatlan fekete pontra nyomkodta ceruz�j�t; ez az, mondta. F�licit� a t�rk�p f�l� hajolt, szeme k�pr�zott a kusza vonalak sz�nes p�kh�l�j�t�l, de nem lett okosabb. Bourais biztatta, sz�ljon, mivel nincs megel�gedve, erre nekib�torodott �s k�rte, hogy mutassa meg a h�zat, amelyikben Viktor lakik. Bourais mind a k�t karj�t kit�rta, nagyot pr�sszentett �s csak �gy rengett a nevet�st�l; ez a nagy egy�gy�s�g f�lcsig�zta j�kedv�t; F�licit� fel nem foghatta az ok�t, mikor � t�n arra v�rt, hogy Viktor k�pe is oda van ping�lva, olyan ostoba volt szeg�ny!

K�t h�ttel ut�bb volt, hogy Li�bard v�s�rr�l j�vet, szok�sa szerint be�ll�tott a konyh�ba �s �tadott neki egy levelet a s�gor�t�l. Minthogy egyik�k sem tudott olvasni, F�licit� az asszony�hoz folyamodott.

Aubainn� letette a k�t�s�t, melyen �ppen a szemeket olvasta, felbontotta a levelet, �sszer�zk�dott �s tompa hangon, m�ly tekintettel mondta:

- Nagy baj... amit itt �rnak... Az �cs�d... Meghalt. T�bb sz�t nem ejtettek.

F�licit� lerogyott egy sz�kbe, feje a falhoz �t�d�tt �s lecsukta kiv�r�s�d�tt szempill�it. Majd fej�t lehorgasztva, karjait l�gatva, mereven b�mulva id�k�z�nk�nt egyre ezt hajtogatta:

- Szeg�ny gyerek! Szeg�ny gyerek!

Li�bard s�hajtozva n�zte. Aubainn� megremegett.

F�laj�nlotta neki, menjen a testv�r�hez Trouville-ba.

F�licit� csak intett, hogy nem k�v�nkozik oda. Hallgattak. A der�k Li�bard �gy v�lte, illend� lesz t�vozni.

F�licit� ezut�n megsz�lalt:

- Az �nekik semmi!

Feje el�rebukott; olykor-olykor g�pies mozdulattal f�lkapta a hossz� k�t�t�ket a munkaasztalr�l.

Asszonyok az udvaron talig�t toltak �t, v�zt�l csepeg� feh�rnem�vel.

Mikor az ablak m�g�l megpillantotta �ket, esz�be jutott a saj�t nagymos�sa; tegnap be�ztatta, ma kell ber�znia �s kiszaladt a szob�b�l.

Tekn�j�t �s mos�sz�k�t odalent hagyta a Touquesn�l. Felt�rte a ruh�ja ujj�t, fogta a sujkol�t �s olyan zajt csapott vele, hogy a szomsz�d kertekig elhallatszott. A mez� elhagyatott volt, sz�l fodrozta a foly� viz�t; a part alj�ban hossz� f�sz�lak borultak a v�zre, mint a hull�k lebeg� hajzata. Visszafojtotta f�jdalm�t; eg�szen estig derekasan viselte mag�t; de a szob�j�ban r�borult a der�kaljra, fej�t p�rn�j�ba f�rta, k�t �kl�t hal�nt�k�hoz nyomta; �gy zokogott.

Hossz� id� mulva mag�t�l a Viktor kapit�ny�t�l hallotta, hogyan halt meg a fi�. S�rgal�zban fek�dt �s hal�lra k�p�ly�zt�k a k�rh�zban. Egyszerre n�gy doktor fogta �s p�r perc mulva meghalt. A f�orvos csak ennyi mondott:

- No, eggyel t�bb!

Sz�lei mind�g embertelen�l b�ntak vele. F�licit� nem �hajtotta l�tni �ket; azok pedig feled�kenys�gb�l, vagy a szeg�ny emberek konoks�g�b�l szint�n nem mozdultak.

Virginie egyre jobban gyeng�lt.

Kihagy� l�lekzete, k�h�csel�se, �lland� l�za, arc�nak t�zes foltjai nagyon rosszat jelentettek. Poupart �r provence-i tart�zkod�st javasolt. Aubainn� beleegyezett �s r�gt�n hazahozta volna a le�ny�t a pont l'�lvêque-i kl�ma n�lk�l.

Megegyezett egy fuvarossal, aki minden kedden elvitte Virginie-t a z�rd�ba. Annak a kertj�ben van egy emelked�s, ahonnan lehet l�tni eg�szen a Szajn�ig. Ott l�pkedett Virginie a sz�raz sz�l�dombon, anyja karj�ba kapaszkodva. Egyet-egyet hunyor�tott, ha a nap hirtelen kib�jt a felh�kb�l �s tov�bb n�zte a messze feh�rl� vitorl�kat, meg k�r�sk�r�l a szemhat�rt, a Tancarville-i kast�lyt�l a havre-i vil�g�t�toronyig. Kis id� mulva lepihentek a lugasban. �desanyja egy hord�cska kit�n� malagabort vett; �s a kisle�ny kacagott arra a gondolatra, hogy becs�p, de nem ivott k�t kortyn�l t�bbet.

Erej�t lassan visszanyerte. Az �sz enyh�n telt. F�licit� megnyugtatta Aubainn�t. Egy este azonban, �pp hosszabb s�t�r�l t�rt haza a hat�rb�l, mikor a Poupart bricsk�j�t pillantotta meg a kapu el�tt; �t pedig az el�szob�ban tal�lta. Aubainn� a kalapj�t k�t�tte fel.

- Add ide a l�bzs�kot, a p�nzt�rc�t, keszty�t; gyorsabban az Isten�rt!

Virginie t�d�gyullad�st kapott, tal�n m�r v�ge is van.

- M�g nincs! - mondta az orvos; �s mindketten be�ltek a kocsiba kavarg� h�pelyhek k�z�tt. K�zeledett az �jszaka. Hideg volt nagyon.

F�licit� a templomba rohant viaszgyerty�t gyujtani. Azut�n szaladt a kocsi ut�n, egy �ra mulva ut�l �rte, h�tul k�nnyed�n felsz�k�tt �s a bev�g�sokba fog�dzott, de akkor jutott esz�be, hogy nyitva hagyta a kertajt�t. H�tha kirabolj�k a h�zat? Erre leugrott a kocsir�l.

M�snap m�r hajnalban f�lkereste a doktort. Hazaj�tt, de m�r kiment a tany�ra. Akkor be�lt a kocsm�ba abban a hitben, hogy az idegenek levelet hoznak neki. V�gt�re hajnalban fel�lt a lisieux-i omnibuszra. A z�rda egy meredek sik�tor v�g�n �llott. Fele�ton k�l�n�s hangok �t�tt�k meg a f�l�t. L�lekharang volt?

- M�svalaki halt meg - gondolta; �s nagy l�rm�val z�rgetett a kapun.

Percek mulva csoszog�s hallatszott, a kapu f�lig kiny�lt �s felt�nt egy ap�ca.

A kedves testv�r b�san mondta: - Az im�nt kiszenvedett.

Ebben a pillanatban a Szent L�n�rd harangja �jb�l megsz�lalt.

F�licit� f�nt volt a m�sodik emeleten.

M�r a k�sz�b�n megpillantotta Virginie-t, aki ott fek�dt kiter�tve, kezei �sszekulcsolva, sz�ja nyitva, feje h�trad�l egy fekete kereszt al�, amely hozz� hajlott, a csendes f�gg�ny�k k�z�tt, melyek nem voltak olyan s�padtak, mint az � arca. Aubainn� az �gy v�g�re borult �s �gy h�rg�tt, mint a haldokl�.

Jobboldalt �llt a fejedelemasszony. A fi�kosszekr�nyen h�rom �g� gyertya, megannyi piros foltnak l�tszott �s az ablakokat befeh�r�tette a k�d. Aubainn�t kivezett�k az ap�c�k.

F�licit� k�t �jszak�n �t nem mozdult a halott mell�l. Sz�zszor elmondta ugyanazt az im�ds�got, szentelt vizet locsolt a paplanra, azut�n vissza�lt �s a halottat n�zte. Az els� �jszaka v�g�n �szrevette, hogy arca megs�rgult, ajkai elk�k�ltek, orra hegyes lett, szemei beestek. T�bbsz�r megcs�kolta azokat a szemeket �s nem is csod�lkozott volna, ha egyszerre csak kiny�ltak volna; a hozz� hasonl� lelkek sz�m�ra a csoda igen k�z�ns�ges valami. Fel�lt�ztette, r�bor�totta a halotti leplet, f�lfektette a ravatalra, fej�re koszor�t tett, haj�t lebontotta. Haja sz�ke volt �s kor�hoz k�pest szokatlanul hossz�. F�licit� lev�gott bel�le egy vastag f�rt�t, fel�t kebl�re cs�sztatta, elt�k�lve, hogy soha meg nem v�lik t�le.

A holttestet Pont l'�vêquebe vitt�k, Aubainn� k�v�ns�ga szerint, aki csukott hint�ban k�s�rte a halottas kocsit.

Mise ut�n m�g h�romnegyed �r�ig tartott az �t a temet�be. Legel�l Paul ment zokogva. M�g�tt�k Bourais �r, nyomukban a v�ros el�kel�s�gei, gy�szba �lt�z�tt asszonyok �s F�licit�. �ccs�re gondolt, akinek nem adhatta meg a v�gs� tisztess�get �s b�nata megk�tszerez�d�tt, mintha egyszerre mindkett�j�k temet�s�re menne.

Aubainn� k�ts�gbees�se hat�rtalan volt.

El�sz�r Isten ellen l�zadott, igazs�gtalannak nevezte, ami�rt elragadta a le�ny�t, mikor � soha nem tett rosszat �s lelkiismerete eg�szen tiszta! De nem! El kellett volna vinnie a d�lvid�kre. M�s orvosok megmentett�k volna! V�dolta mag�t, k�vetni akarta a hal�lba, �lmaiban feliszonyodva sikoltozott. F�k�ppen egy �lom gy�t�rte. F�rje matr�znak �lt�zve, hossz� �tr�l �rkezett meg �s s�rva mondotta, hogy fels� parancsra elj�tt Virginie-�rt. Azt�n sok�ig tanakodtak, hogy hol keressenek neki rejtekhelyet.

Egy �zben mag�b�l kikelve, berohant a kertb�l. Az el�bb - a helyet is mutatta - megjelentek neki apa �s le�nya egym�s mellett �s nem csin�ltak semmit, csak n�ztek r�ja.

H�napokat t�lt�tt a szob�j�ban t�tlen�l. F�licit� a lelk�re besz�lt; tartogatni kell mag�t a fi��rt �s a m�sik�rt, hogy eml�kezhess�k r�ja.

- R�ja? - k�rdezte Aubainn� mintegy �lomb�l �bredezve.

- Vagy igen! igen! Te nem feledkezel meg r�la! - A temet�re c�lzott, amelyt�l �t t�lzott el�vigy�zatoss�gb�l eltiltott�k.

F�licit� naponta l�togatta.

Pontban n�gy �rakor elhagyta az utols� h�zsorokat, f�lballagott a domboldalon, kinyitotta a vasajt�t �s Virginie s�rja el�tt meg�llt. R�zsasz�n� m�rv�nyoszlopocska volt k�talapzattal �s a t�lgyek k�r�lz�rtak egy kicsi kertet. Az �gyak elt�ntek a vir�gtakar� alatt. F�licit� meg�nt�zte a z�ldj�ket s megforgatta a homokot, let�rdepelt, �gy kap�lta a f�ldet. Aubainn�, mikor v�gre megn�zhette, megk�nnyebb�lt, szinte megvigasztal�dott.

Azt�n m�ltak az �vek; egyik a m�sik ut�n �s n�mi v�ltoz�st csup�n a nagy �nnepek visszat�r�se hozott. H�sv�t, Kisasszonynapja, Mindenszentek. A h�zk�r�li esem�nyek hat�rk�vet jelentettek, amelyekre k�s�bb s�r�n hivatkoztak. �gy 1825-ben k�t �veges rendbe hozta az el�szob�t; 1827-ben leszakadt a tet� �s majdnem agyon�t�tt egy embert az udvarban. 1828 nyar�n az asszonys�g meg�ldozott, Bourais ekkort�jt titokzatos m�don elmaradt; �s sorj�ban elk�lt�ztek r�gi �smer�seik, Guyot, az �reg Li�bard, Lechaptoisn�, Robelin �s Gremanville b�csi, akit m�r r�gen meg�t�tte a sz�l.

Egy este a lev�lhord� meghozta Pont l'�vêquebe a j�liusi forradalom h�r�t. P�r nap mulva �j prefektust kaptak b�r� Larsonnière, volt amerikai konzul szem�ly�ben. Feles�gest�l j�tt �s vel�k volt a s�gorn�je, h�rom kisasszony-le�ny�val. Gyakran l�tt�k �ket lenge bl�zokban a kertj�k p�zsitj�n; volt egy szerecsen�k meg egy papag�juk. Megl�togatt�k Aubainn�t, aki vissza is adta a l�togat�st. Valah�nyszor megl�tta �ket, - ha m�g oly messzir�l is - F�licit� szaladt jelenteni az asszony�nak. De Aubainn�t m�r csak a fia levelei hozt�k l�zba.

Paul minden foglalkoz�s�t f�lbehagyta, folyton csak a k�v�h�zakat b�jta. Anyja kifizette ad�ss�gait; erre �jakat csin�lt; �s a s�hajok, melyek Aubainn�t t�rt�k, mik�zben az ablakn�l harisny�t k�t�tt, el�rtek F�licit� f�l�hez, aki rokk�j�t pergette a konyh�ban.

Egy�tt s�t�lgattak f�l �s al� �k�csoron �s mind�g Virginie-r�l besz�lgettek. Tal�lgatt�k, hogy tetszen�k Virginie-nek ez vagy az a dolog �s ilyen vagy amolyan alkalommal vajjon mit mondott volna? A kis le�ny minden apr� holmij�t a k�t�gyas szoba faliszekr�ny�ben �rizt�k. Aubainn� csak nagyritk�n tartott szeml�t ottan. Egy ny�ri d�lut�n r�sz�nta mag�t; molyok r�pk�dtek ki a szekr�nyb�l.

Ruh�csk�i sorban f�ggtek az egyik rekesz alatt, melyben h�rom b�bu fek�dt, egy kis konyha, a karik�ja, meg a mosd�t�la. Szokny�it, harisny�it �s zsebkend�it is el�szedt�k, kiteregett�k az �gyakra, miel�tt �sszehajtott�k volna. A nap r�s�t�tt az el�rvult holmikra, kit�ntette a foltokat �s a test mozg�sa nyom�n t�madt r�ncokat. Izz� �s k�k volt a leveg�, egy rig� f�ty�r�szett, mintha m�ly andalg�sban l�lekzett volna minden. Egy kis kalapot is tal�ltak, hossz�sz�l� pl�sskalap volt, gesztenyesz�n� de teljesen �sszer�gta a moly. F�licit� mag�nak k�vetelte. Mer�n n�ztek �ssze �s szem�k megtelt k�nnyel, majd az �rn� kit�rta karjait, a szolg�l� odaborult, �ssze�lelkeztek, megcs�kolt�k egym�st; b�natuk f�lengedett e cs�kban, mely egyform�v� tette �ket.

�let�kben el�sz�r t�rt�nt vel�k; Aubainn� nem volt �radoz� term�szet�. F�licit� h�l�s volt, mint egy j�t�tem�ny�rt �s att�l kezdve �llati rajong�ssal �s vall�sos rajong�ssal szerette �rn�j�t.

Sz�v�nek j�s�ga kibontakozott.

Ha menetel� ezred dobperg�se hallatszott be az utc�r�l, ki�llt a kapuba egy kancs� almaborral �s inni adott a katon�knak. Oltalm�ba vette a lengyeleket; volt k�zt�k egy, aki megk�rte a kez�t. De azt�n �sszekaptak; reggel ugyanis hajnali mis�r�l j�vet a konyh�ban tal�lta a vit�zt, aki belop�dzott �s v�gan falatozott egy nagy t�l ecetes h�st.

A lengyelek ut�n Colmiche ap� ker�lt sorra, egy nagyon �reg ember, akir�l azt besz�lt�k, hogy 93-ban r�mtetteket m�velt. Egy bed�lt diszn��lban �lt a foly� partj�n. Az utcagyerekek a fal hasad�k�n �t ben�zegettek hozz�, kavicsokkal hajig�lt�k, amelyek nyomor�s�gos beteg�gy�ra hullottak, ahol �lland� rekedts�ggel k�szk�d�tt, a haja nagyon hossz�ra n�tt, szemh�jai gyullad�sban voltak s a karj�n akkora daganata volt, mint a feje. F�licit� feh�rnem�t vitt neki, megpr�b�lta kitakar�tani od�j�t s arr�l �br�ndozott, hogy a mos�konyh�ba sz�ll�solja be, an�lk�l, hogy �tj�ban legyen az asszonys�gnak. Amikor a t�lyog f�lfakadt, mindennap k�t�zte, n�ha kal�csot vitt neki, kifektette egy szalmak�tegre a napba; �s a szeg�ny �reg ny�sz�r�gve �s remegve, kialudt hangj�n megk�sz�nte neki, f�lt att�l, hogy elveszti, karj�t ny�jtotta ut�na, mihelyt t�vozni l�tta. Az �reg meghalt; F�licit� mis�t mondatott a lelke �dv�ss�g��rt.

Ezen a napon nagy boldogs�g �rte; �ppen eb�dkor megjelent Larsonnière b�r�n� szerecsenje, hozta kalitk�ban a papag�jt, a botot, a l�ncot �s a lakatot. A b�r�n� lev�lben k�z�lte Aubainn�vel, hogy az ur�t prefektuss� l�ptett�k el� s hogy este utaznak, k�rte, hogy tisztelet�nek jel��l fogadja el t�le eml�kbe a madarat.

F�licit� k�pzelet�t m�r r�g�ta foglalkoztatta a papag�j, mert Amerik�b�l j�tt �s ez a n�v Viktorra eml�keztette olyannyira, hogy k�rdez�sk�d�tt ut�na a n�gern�l. S�t egyszer ezt mondotta: Asszonyom volna boldog, ha megkaphatn�.

A n�ger visszamondta ezt �rn�j�nek, aki �gysem vihette mag�val s ily m�don szabadult meg t�le.


4

Lulunak h�vt�k. Z�ld hasa volt, r�zsasz�n� farka, k�k kobakja �s aranysz�n� nyaka.

De ki�llhatatlan szok�sa volt, hogy a r�dj�t harapd�lta, toll�t t�pdeste, bepiszk�tott mindent �s vizet fecskendezett a v�lyuj�b�l. Aubainn� r�unt �s mind�r�kre F�licit�nek aj�nd�kozta.

F�licit� tan�tgatta; nemsok�ra v�gan hadarta: "Sz�p fi�! Szolg�ja tekintetes �r! �dv�zl�gy M�ria!" Az ajt� mellett volt a helye �s sokan �lm�lkodtak, hogy nem hallgat a L�ri n�vre, amikor minden papag�jt L�rinak h�vnak. Azt mondt�k, olyan, mint egy pulyka, mint egy fatusk�. Megannyi t�rd�f�s F�licit� sz�v�be! Lulu megfoghatatlanul makacs volt: ha egyszer n�zt�k, egy vil�g�rt ki nem nyitotta a sz�j�t!

Mindamellett kedvelte a t�rsas�got, mert vas�rnaponk�nt mikor azok a Rochefeuille kisasszonyok, de Houppeville uras�g meg az �j ismer�s�k: Onfroy patikus, Varin �r �s Mathieu kapit�ny n�luk k�rty�ztak, sz�rnyaival az ablakot verdeste �s olyan �ktelen ricsajt csapott, hogy odabent egy sz�t sem lehetett hallani.

Bourais �br�zat�t alkalmasint r�m�t� furcs�nak tal�lta. Amint megl�tta, elkezdett torkaszakadt�b�l kacagni. Hars�ny hangja bej�rta az udvart, a falak visszavert�k, a szomsz�dok az ablakokra t�dultak �s �k is nevettek; Bourais �r �gy rettegett a mad�rt�l, hogy a falhoz lapulva, szem�re h�zott kalappal leosont a foly�hoz �s a kertajt�n �t ment be hozz�juk; �s pillant�sai, melyeket a mad�rra l�velt, nem voltak ny�jasnak mondhat�k.

A m�sz�rosleg�ny egyszer megcib�lta Lulut, mert belekapott a h�soskosar�ba; a papag�j att�l fogva mind�g az ing�be csimpaszkodott. Fabu fenyeget�z�tt, hogy kitekeri a nyak�t, pedig � tetov�lt karjai �s vastag pofaszak�lla ellen�re sem volt sz�vtelen ember. S�t! Ink�bb szerette azt a haszontalant, m�g k�romkod�sokra is tan�totta, olyan j� cimbor�ja volt. F�licit� elsz�rnyedt az ilyen besz�dekt�l �s Lulut bevitte a konyh�ba. L�nc�t lekapcsolta �s szabadj�ra engedte a h�zban.

Ha lesz�llt a l�pcs�n, cs�r�t a k�h�z nyomta �s f�lemelte jobb l�b�t, azut�n a balt; F�licit� agg�dott, hogy e testgyakorlat nem okoz-e sz�d�l�st neki? Lulu beteg lett, nem evett �s nem besz�lt. Daganata t�madt a nyelve alatt, amilyent n�ha a ty�kok kapnak. F�licit� meggy�gy�totta �gy, hogy k�rm�vel kit�pte a vadh�st. Paul �r egyszer vigy�zatlanul szem�be f�jta a szivarja f�stj�t; egyszer meg Lormeaun� naperny�je hegy�vel ingerelte s a szeg�ny kis j�sz�g beleharapott; v�gt�re meg elveszett.

F�licit� letette a f�re, hogy kiss� felfriss�lj�n �s egy percre mag�ra hagyta, de mire visszaj�tt, nem lelte a papag�jt. El�sz�r is a bokrokban kereste, a v�z partj�n, a h�ztet�n s nem is figyelt asszony�ra, aki ezt ki�ltotta fel�je: - Vigy�zz az Isten�rt! Megbolondult�l! - Azt�n sorra felkutatta Pont l'�vêque kertjeit; meg�ll�totta a j�r�kel�ket. - K�rem sz�pen, nem l�tt�k v�letlen�l az �n papag�jomat? Azoknak, akik nem ismert�k, le�rta a madarat. Egyszerre �gy r�mlett neki, hogy a malom m�g�tt, a domb alj�n valami z�ldsz�n� j�sz�g repked. De a dombtet�n semmi! Egy h�zal� azt �ll�totta, hogy csak az im�nt l�tta a papag�jt... Simon any� boltj�ban. F�licit� rohanv�st ment oda. Ott meg sem �rtett�k, amit mondott. V�gre hazaker�lt, kimer�lve, kiszakadt cip�ben hal�lra v�lva; �s a pad k�zep�n �lve, az asszonys�g mellett elmondta, hol minden�tt j�rt, de egyszerre csak k�nny� nyom�st �rzett a v�ll�n. Lulu volt! Hol az �rd�gben k�sz�lt? Bizonyosan a hat�rban csavargott! Nehezen gy�gyult fel baj�b�l, azaz, hogy nem is gy�gyult f�l t�bb� soha.

Megh�t�tte mag�t �s torokgyullad�st kapott, amihez csakhamar f�lf�j�s szeg�d�tt. H�rom �v m�lva teljesen megsiket�lt; �s mind�g nagyon hangosan besz�lt, m�g a templomban is.

�mb�r b�nei az egyh�zker�let minden zug�ba elmehettek volna, an�lk�l, hogy � sz�gyenbe ker�lhetett s m�sok meg�tk�ztek volna rajta, a pl�b�nos �r illend�nek tartotta, hogy azont�l csak a sekresty�ben gy�ntassa meg.

A f�lz�g�sokt�l v�gk�p megzavarodott. �rn�je s�r�n mondta: Uramisten! milyen ostoba vagy te! Mire azt felelte: - Igenis asszonys�g - �s keresg�lni kezdett valamit k�r�l�tte.

Kicsiny gondolatk�re m�g sz�kebbre szorult; m�r a harangok se z�gtak, az �k�rb�g�s is megsz�nt. Csupa n�ma k�s�rtet j�rt-kelt k�r�l�tte. Csak egy z�rej jutott el a f�l�hez; a papag�j hangja.

Hogy sz�rakoztassa, Lulu ut�nozta a pecsenyeforgat� serceg�st, a halaskof�k �that� ki�lt�sait, a szemben lak� asztalos f�r�szel�s�t; �s ha csengettek, Aubainn�t ut�nozta. - F�licit�! ajt�t nyiss! ajt�t nyiss!

Hosszas p�rbesz�deik voltak egym�ssal. A papag�j h�rom mondatb�l �ll� tudom�ny�t kerepelte naphosszat, � pedig �sszef�gg�stelen szavakat felelgetett, de azokban eg�sz lelk�t ki�nt�tte. Mag�ny�ban Lulu majdnem a fia volt, a szeret�je. Ujjain m�szk�lt, ajkait harapd�lta, v�llkend�j�t cib�lta; �s minthogy F�licit� fej�t lehajtotta �s dajk�k m�dj�ra ingatta, f�k�t�j�nek k�t sz�le �s a mad�r k�t sz�rnya egy�tt rezegtek.

Ha �sszegy�lemlettek a felh�k �s d�rg�tt az �g, a papag�j nagyokat rikkantott, tal�n visszagondolt az �serd�k zivatarjaira. A v�z csobog�s�t�l megr�szeg�lt, f�ktelen�l csapongott, felsz�llt a tet�zetre, t�rt-z�zott a szob�ban, kisz�k�tt az ablakon �s a kertben lubickolt; de gyorsan bent termett megint �s a t�zhely el�tt ugr�ndozva sz�rogatta toll�t, mik�zben egyszer a fark�t, m�sszor a cs�r�t ford�totta fel�je.

Az 1837-iki borzalmas t�len, mikor a nagy hideg miatt kalitk�j�ban a t�zhely el� �ll�totta, egy reggel halva tal�lta, lecs�ng� fejjel �s karmaival a vasl�cekbe kapaszkodva. V�rt�dul�s �lte volna meg? F�licit� azt tartotta, hogy kutyatejjel megm�rgezt�k; �s b�r semmi bizony�t�ka nem volt, gyan�ja Fabura ir�nyult.

�gy s�rt-r�tt, hogy �rn�je megsajn�lta.

- H�t legyen! Kit�metj�k az istenadt�t!

F�licit� a patikust�l k�rt tan�csot, aki mind�g j� volt a papag�jhoz.

Onfroy Havre-ba �rt. Egy Fellacher nevezet� ember v�llalkozott a munk�ra. De tekintve, hogy a postakocsin n�ha elkall�dtak a csomagok, F�licit� jobbnak l�tta, ha maga viszi Honfleursig.

Az orsz�g�t sz�l�n kopasz almaf�k k�vetkeztek egym�sra. Az �rkokat j�g bor�totta, kuty�k ugattak a tany�k k�r�l; �s az �t k�zep�n F�licit� szapor�n l�pkedett, kab�tja al� dugott kezekkel, fekete facip�j�ben �s �cska kalapj�ban.

Kereszt�lment az erd�n, elhagyta a Haut-Chêne-t, be�rt Saint-Gatienbe.

M�g�tte porfelh�be temetkezve postakocsi robogott le az �ton, vad iramban, mint egy hull�mhegy. A kocsi tetej�n a vezet� felpattant a hely�r�l, mikor �szrevette, hogy az �ton zavartalanul ballag egy asszony, a postakocsis ord�tozott, nem b�rt a n�gy l�val, melyek m�g eszeveszettebb fut�snak eredtek, az els� kett� m�r F�licit�t s�rolta, a kocsis egy ostorcsap�ssal az �t sz�l�re r�p�tette �ket, de m�rg�ben felkapta a nagy ostort �s tet�t�l-talpig v�gigv�gott F�licit�n, hogy az menten hanyattesett.

Mikor mag�hoz t�rt, els� mozdulat�val kibontotta a kosarat. Lulunak h�l' Isten, nem t�rt�nt baja. Jobb arca �gett, keze piros lett, amint hozz�ny�lt, �ml�tt a v�re.

Le�lt egy m�rf�ldk�re, zsebkend�j�vel bek�t�zte az arc�t, megevett egy falat kenyeret, amit el�rel�t�sb�l a kosar�ba tett �s hogy enyh�tse f�jdalm�t, hosszasan n�zte a madarat.

F�l�rt az ecquemauville-i dombtet�re �s megpillantotta a honfleurs-i l�mp�sokat, melyek �gy szikr�ztak az �jszak�ban, mint egy csillag; od�bb a tenger hom�lylott. Egyszerre meg�ll�totta a gyenges�g; �s gyermekkor�nak nyomora, kedvese h�tlens�ge, �ccse utols� �tja, Virginie hal�la el�z�nl�tt�k, mint a tenger hull�mver�se �s a tork�t fojtogatt�k.

Azt�n a haj� kapit�ny�hoz k�ret�z�tt �s lelk�re k�t�tte a csomagj�t, an�lk�l, hogy megmondta volna, mi van benne.

Fellacher sok�ig mag�n�l tartogatta a papag�jt. Mind�g a j�v� h�tre �g�rte; hat h�nap m�lva tudatta, hogy post�ra tette �s t�bb� nem volt sz� r�la.

�gy l�tszott, hogy Lulu m�r soha nem ker�l haza. - Ellopt�k a madarat! - gondolta F�licit�.

V�gre-valah�ra meg�rkezett, �s csodasz�p volt az �benfatalp� fa�gon, fej�t kiss� ferd�n tartva �s sz�j�ban egy di�val, melyet a pazar st�lus kedv��rt bearanyozott az �llatt�m�.

F�licit� a szob�j�ba rejtette.

Ez a helyis�g, ahov� nem sok embert bocs�tott be, k�poln�ra, de baz�rra is eml�keztetett, annyi szent t�rggyal �s annyi tarka-barka holmival volt teleaggatva.

Egy nagy szekr�nyt�l alig lehetett benyitni. Az ablakkal szemben, mely a kertre n�zett al�, kis kerek ny�l�s szolg�lt az udvarra; a vas�gy melletti asztalon volt a mosd�t�l �s k�t f�s� meg egy csorba b�gr�ben kockaalak� k�k szappan. Szerte a falakon kis kalapok, k�pecsk�k. M�ria-k�pek, meg egy k�kuszdi�b�l k�sz�lt szenteltv�ztart� l�gott; a fekete poszt�val bevont olt�rhoz hasonl� fi�kszekr�ny tetej�n a gy�ngyh�zdoboz, melyet Viktort�l kapott, tov�bb� egy �nt�z�kanna, egy gumilabda, egy csom� irka, a k�pes f�ldrajz, egy p�r gyerekcip� �s szalagj�val a t�kr�t tart� sz�gre er�s�tve a Virginie kicsi pl�sskalapja l�gott!

F�licit� �h�tatos tisztelete e tekintetben oly rendk�v�li volt, hogy az �r egyik redingotj�t is ereklye gyan�nt �rizte. A szob�j�ba cipelt minden �cska limlomot, ami Aubainn�nak m�r �tj�ban volt. �gy azt�n a fi�kszekr�ny sz�l�n csin�ltvir�gok hevertek �s a padl�sablak f�lk�j�ben Artois gr�f arck�pe d�szlett.

Egy deszkalap seg�ts�g�vel Lulu elhelyez�st nyert a kandall� cs�v�n, amely kereszt�lh�z�dott a szob�n. Minden reggel, amikor f�l�bredt, megpillantotta a hajnali napf�nyben �s ilyenkor visszagondolt az elm�lt id�kre �s jelent�ktelen esem�nyek a legapr�bb r�szletekig esz�be jutottak, f�jdalom n�lk�l, tele nyugalommal.

Nem �rintkezv�n senkivel, �lland� tompults�gban �lt, mint az alvaj�r�. Az �rnapi k�rmenet fel�l�nk�tette. Gyerty�t �s szalmafonatokat koldult a szomsz�dokt�l, hogy feld�sz�tse az olt�rt, melyet az utc�n emeltek.

A templomban a Szentl�lek n�z�s�be mer�lt. Hasonlatoss�got fedezett fel k�zte �s a papag�j k�z�tt. Hasonlatoss�guk m�g jobban megkapta egy �pinali k�pen, amely a mi Urunk megkeresztel�s�t �br�zolta.

B�bor sz�rnyaival �s smaragdz�ld test�vel Lulunak szakasztott m�sa volt.

Megv�s�rolta �s Artois gr�f hely�re akasztotta s ily m�don egyszerre l�thatta mindkett�j�ket. K�pzelete �sszekapcsolta �ket, a papag�j szentt� magasztosult a Szentl�lek r�v�n, ez pedig elevenebb �s k�zzelfoghat�bb alakot �lt�tt. Az Atyaisten bizony�ra nem galambk�p�ben nyilatkozott meg, mert azoknak az �llatoknak nincsen hangjuk, hanem ink�bb Lulu egyik �s�nek k�p�ben. F�licit� a k�pre tekintve, im�dkozott, de k�zbe-k�zbe a mad�rra is r�pillantgatott. Szeretett volna a M�ria-n�v�rek k�z� bel�pni. Aubainn� lebesz�lte.

Nagyfontoss�g� esem�ny adta el� mag�t. Paul megh�zasodott.

Miut�n egy darabig seg�djegyz� volt, azt�n sorban keresked�, v�mtisztvisel�, ad�ellen�r, s�t m�g v�z- �s erd�biztoss�ggal is megpr�b�lkozott, harminchat esztend�s kor�ban egyszerre csak �gi sugallatra megtal�lta az �tj�t: iktat� lett! Csakhamar olyan kiv�l� k�pess�geket �rult el, hogy ellen�re f�laj�nlotta neki le�nya kez�t �s meg�g�rte, hogy t�mogatni fogja.

Paul ekk�p megkomolyodva bemutatta �desanyj�nak a feles�g�t.

A fiatalasszony lesz�lta a pont-l'�vêque-i szok�sokat, adta a hercegn�t, megb�ntotta F�licit�t. Aubainn� fell�legzett, amikor elment.

Egy h�ttel k�s�bb hallott�k, hogy Bourais elhal�lozott als� Bretagne valamelyik fogad�j�ban. Az �ngyilkoss�gr�l suttog� pletyka igaznak bizonyult; k�telyek mer�ltek fel a becs�letess�g�t illet�leg. Aubainn� �tvizsg�lta sz�mad�sait �s hamar megismerkedett gazs�gainak v�gtelen sorozat�val. J�rad�ksikkaszt�sok, titkos faelad�sok, hamis nyugt�k stb. ker�ltek napvil�gra. R�ad�sul t�rv�nytelen gyerek volt �s egy dozul�i n�szem�llyel bar�tkozott.

Bourais aljass�ga Aubainn�t nagyon lesujtotta. Az 1853. �v m�rcius�ban mellf�j�sa t�madt, nyelve p�r�s volt, a pi�c�k nem enyh�tett�k mellg�rcseit �s a kilencedik napon kim�lt, �ppen hetvenk�t �ves kor�ban.

Fiatalabbnak n�zt�k barna hajfonatai miatt, melyek az �lomsz�n�, himl�helyes archoz tapadtak. Ismer�sei k�z�tt kevesen sajn�lt�k; g�g�s modora elidegen�tette az embereket.

F�licit� megsiratta, ahogy nem szokt�k megsiratni a gazd�kat. Hogy az asszonys�g � el�tte halhatott meg, teljesen megzavarta az esz�t, szem�ben ez ellenkezett a vil�g rendj�vel, megengedhetetlen �s term�szetellenes dolog volt.

T�z nap m�lva - annyi ideig tartott, am�g Besan�onb�l oda�rtek - megj�ttek az �r�k�s�k. A fiatalasszony v�jk�lt a fi�kokban, v�logatott a b�torokb�l, a t�bbit eladta, azut�n visszahajtattak a k�zjegyz�h�z.

Elvitt�k az asszonys�g karossz�k�t, varr�asztalk�j�t, l�bmeleg�t�j�t �s mind a nyolc sz�k�t! A r�zmetszetek hely�n s�rga kock�k l�tszottak a falakon. A k�t kis �gyat is elhurcolt�k �gynem�st�l �s a faliszekr�nyben mi sem maradt Virginie apr� holmijaib�l. F�licit� b�natt�l m�morosan ment f�l a l�pcs�n.

M�snap hirdetm�nyt f�ggesztettek ki az ajt�ra; a patikus F�licit� f�l�be ord�totta, hogy a h�zat dobra �tik.

F�licit� megt�ntorodott �s egy sz�kre roskadt.

Legink�bb az keser�tette, hogy el kell hagynia szob�j�t, ahol szeg�ny Lulunak olyan k�nyelmes lak�sa volt. Szorongva n�zte �t, m�g a Szentl�lekhez foh�szkodott, majd b�lv�nyim�d� szenved�ly�nek engedve, let�rdelt a papag�j el� �s hozz� im�dkozott. A padl�sablakon bet�ncol� napf�ny olykor-olykor a mad�r �vegszem�re esett �s nagy, f�nyes sug�rban sz�k�tt vissza, ami elb�v�lte F�licit�t.

�rn�je h�romsz�znyolcvan frank �vd�jat hagyott r�. A kert ell�tta f�zel�kkel. �lete v�g�ig volt mib�l ruh�zkodnia �s alkonyatkor ment aludni, amivel megtakar�totta a vil�g�t�st.

A h�zb�l soha nem mozdult ki, mert nem akarta l�tni a zsib�rus boltj�t, ahol n�h�ny r�gi b�toruk hevert. Sebes�l�se �ta f�ll�b�ra s�nt�tott �s ereje fogyt�n �jabban Simon any� a t�nkrejutott f�szeresn� j�rt hozz� f�t apr�tani �s vizet merni a k�tr�l.

Szemei meggyeng�ltek. T�bb� nem ny�ltak ki a zsaluk. Egym�sut�n m�ltak az �vek. �s a h�znak nem akadt se b�rl�je, se gazd�ja.

F�licit� att�l val� f�lelm�ben, hogy kikergetik a h�zb�l, sohasem k�v�nt tataroz�st.

A tet�gerend�k megrohadtak; az �gya melletti falb�l egy eg�sz t�len �t sziv�rgott a v�z. H�sv�t ut�n v�rt k�p�tt.

Simon any� erre orvost h�vott. F�licit� tudni szerette volna, hogy mi a baja. De s�ket f�l�vel nem �rtette, hogy mit mondanak, csak egy sz� jutott el a f�l�hez: t�d�gyullad�s. Ezt a sz�t ismerte �s csendesen felelt r�:

- �ppen mint az asszonys�gnak - mondta, rend�n val�nak tal�lta, hogy k�veti �rn�j�t.

Elj�tt a k�rmenet napja.

Az els� olt�rt rendszerint a domb l�b�n�l �ll�tott�k fel, a m�sodikat a posta el�tt, a harmadikat ny�lt utc�n. Ez ut�bbi miatt vita t�madt; a pl�b�nia v�g�l Aubainn� udvar�t jel�lte ki.

F�licit� fulladoz�sai �s l�zai kevesebbek lettek. Em�sztette mag�t, hogy az olt�r�rt nem tehet semmit. Ha legal�bb odahelyezhetn� valamij�t! Esz�be jutott a papag�j. A szomsz�dok ellenkeztek. Ez nem val� - mondott�k. De a pl�b�nos megadta az engedelmet; �s oly nagy volt F�licit� boldogs�ga, hogy k�rlelni kezdte a papot, Lulut, egyetlen kincs�t tartsa meg mag�nak, ha � m�r meghalt.

Keddt�l szombatig egyre s�r�bben k�h�g�tt. Szombat este arca eltorzult, ajka �ny�hez tapadt, halkan ny�sz�rg�tt, m�snap - �rnapj�n - sz�rk�letkor nagyon rosszul lett �s papot hivatott. H�rom �reg n�nike fogta k�r�l, mikor az utols� kenetet f�lvette. Azut�n Fabuval �hajtott besz�lni.

Vas�rnapi �nnepl�ben j�tt, kelletlen�l erre a gy�szos helyre.

- Bocs�sson meg - mondta F�licit� �s er�lk�d�tt, hogy kinyujtsa karj�t. - �n azt hittem, hogy maga volt a gyilkosa!

Mit jelenthetett ez a zagyva besz�d? Ember�l�ssel gyan�s�tani egy olyan embert, mint �! Fabu feld�h�d�tt, pattogni kezdett.

- Szeg�nyke m�r nem tudja, mit besz�l, hisz l�thatja!

F�licit� id�nk�nt l�tom�saival besz�lt. A n�nik�k elt�voztak. Simon any� megeb�delt.

Kicsit k�s�bb fogta Lulut �s odavitte F�licit�hez.

- B�cs�zz el t�le!

Lulut, b�r nem volt hulla, alaposan megr�gt�k a f�rgek, egyik sz�rnya hi�nyzott �s has�b�l kil�gott a k�c. De F�licit� m�r nem l�tott, homlokon cs�kolta �s arc�hoz szor�totta sok�ig. Simon n�ni elvette �s az olt�rhoz vitte.


5

A kasz�l�k ny�ri illatot leheltek; legyek d�ngics�ltek; napf�ny csill�mlott a foly� viz�n �s t�zelt a h�ztet�n. Simon any� visszaj�tt �s szundik�lt.

Harangz�g�sra �bredt f�l; v�ge volt a vecserny�nek. F�licit� �nk�v�let�b�l egyszerre mag�hoz t�rt. A k�rmenetre gondolt �s olyan tiszt�n l�tta maga el�tt, mintha � is k�zt�k lenne.

Iskol�s gyerekek, �nekesek �s t�zolt�k valamennyien a j�rd�n haladtak, az �t k�zep�n pedig legel�l ment a sekresty�s alab�rdj�val felfegyverkezve, nagy keresztj�vel az egyh�zfi, a mester, aki a nebul�kra vigy�zott, meg az ap�ca, aki a kisle�nyok�rt reszketett; a h�rom legszebb le�nyka, �gy f�s�lve, mint az angyalok, r�zsaszirmokat sz�rt a leveg�be, a k�ntor vez�nyelte a zen�t; k�t t�mj�nsz�r� minden l�p�sn�l h�trafordult a szent olt�rhoz, melyet n�gy tan�cstag vitt egy b�borbaldachin alatt �s m�g�tt�k pomp�s miseruh�j�ban a pl�b�nos �r l�pegetett. H�tul hull�mzott �s tolongott a sokas�g.

Hideg verejt�k �t�tt ki F�licit� hal�nt�k�n. Simonn� v�szonronggyal t�r�lgette.

A t�meg moraja er�s�d�tt, egy pillanatig nagyon hangos volt, azt�n mind messzibbr�l hallatszott.

Sort�z reszkettette meg az ablakt�bl�kat. F�licit� szemei forogtak �s alig hallhat� hangon mondta:

- Nem t�rt�nt baja? - �gy f�ltette a papag�jt.

Hal�lh�rg�se egyre hevesebben �s hevesebben r�zta az oldal�t. Sz�ja sz�le tajt�kos volt �s eg�sz teste remegett.

Nemsok�ra k�l�n-k�l�n hallatszott a k�rt�k rivall�sa, a gyermekek cseng� �s a f�rfiak m�ly, d�rg� hangja. Id�k�z�nk�nt mind elhallgattak �s a l�p�sek dobog�sa, melyet a rengeteg vir�g elnyelt, olyan nesszel j�rt, mint a juhny�j odakinn a mez�n.

A paps�g bevonult az udvarra, Simonn� f�lm�szott egy sz�kre �s kin�zett a tet�ablakon, ahonnan j�l l�thatta az olt�rt.

Z�ld lombf�z�rek l�gtak le a csipk�kkel, fodrokkal d�sz�tett olt�rr�l, k�zep�n kis tart� �llott az erekly�kkel, k�t sark�ra k�t kis narancsfa volt �ll�tva �s hossz�ban v�gig ez�st gyertyatart�k �s porcell�nv�z�k, melyekb�l napraforg�k, liliomok, p�nk�sdir�zs�k, gy�sz�vir�gok, hortenziabokr�t�k sz�ktek a magasba. A ki�lt� sz�nek e t�mege ferd�n h�z�dott le az els� l�pcs�fokr�l a sz�nyegig �s tov�bb folytat�dott a k�vezeten; �s t�m�rdek ritka holmi t�rult a n�z�k szeme el�. Volt ott egy aranyozott cukortart� iboly�val koszor�zva, alen�oni k�b�l val� f�lbeval�k csillogtak moha k�z�tt, k�t k�nai erny� t�jk�peket mutatott. Lulut eltakart�k a r�zs�k, csak k�k homloka l�tszott ki, mint egy darab l�pisz.

Templomszolg�k, �nekesek, gyerekek felsorakoztak az udvar h�rom oldal�n. A pap lassan h�gott f�l a l�pcs�fokokon �s letette a csipketer�t�re a nagy arany napot, mely f�nyben sug�rzott. Mind let�rdepeltek. Nagy csendess�g lett. �s a f�st�l�k nekilend�lve sz�ktek fel l�ncocsk�ikon.

K�k f�st sz�llt F�licit� szob�j�ba. Orrcimp�it nyujtotta fel�j�k s misztikus k�jjel sz�vta be, azt�n F�licit� lecsukta szempill�it. Ajkai mosolyogtak. Sz�ve dobog�sa mindegyre gyeng�lt, ahogy kiapad a forr�s �s eleny�szik a visszhang; �s mikor kilehelte v�gs� lehellet�t, �gy r�mlett neki, hogy a kit�rult egekben egy �ri�si papag�jt l�t tr�nolva feje f�l�tt.


Ford�totta Hevesi Andr�s


IRGALMAS SZENT JULI�N LEGEND�JA


1

Juli�n sz�lei domboldalon, s�r� f�k k�zt �p�lt v�rkast�lyban laktak.

A n�gy saroktorony cs�csos tet�j�t �lompikkelyek bor�tott�k, s a falak alapzata sziklat�mb�kre t�maszkodott, amelyek meredeken sz�gelltek a s�nc�rkok fenek�ig.

Az udvar kockak�vei s�m�k voltak, ak�r a templompadozat. Hossz� es�csatorn�k, lefel� t�tog� s�rk�nyokat �br�zol�k, ok�dt�k az es�vizet a gy�jt�medenc�be; �s minden emelet ablakp�rk�nyain festett cser�pd�zs�kban bazsalikom vagy napraforg� vir�tott.

Egy m�sodik, c�l�p�kb�l r�tt ker�t�s el�sz�r is egy gy�m�lcs�skertet z�rt k�r�l, azut�n egy d�szkertet, amelynek gyepsz�nyeg�n a vir�gmozaik n�vbet�ket �br�zolt, tov�bb� lugast, hint�kkal a szabad leveg�n �d�l�k sz�m�ra, s tekep�ly�t az apr�dok mulats�g�ra. A m�sik oldalon volt a kutya�l, az ist�ll�, a s�t�m�hely, a pr�sh�z �s a magt�r. K�r�sk�r�l z�ld legel�p�zsit ter�lt el, s ezt m�g k�l�n er�s t�skes�v�ny ker�tette be.

Oly r�g�ta �ltek b�kess�gben, hogy a kapur�csot m�r le se lehetett ereszteni, a s�nc�rkok tele voltak v�zzel, a fecsk�k a l�r�sekben raktak f�szket �s az istr�zsa, aki eg�sz nap a k�zbens� s�ncon s�t�lt, ha a nap t�ler�sen s�t�tt, beh�z�dott a fak�penyegbe �s aludt, mint a bunda.

Bent a v�rban mindenfel� csillogtak a vasveretek: a szob�kat sz�nyegk�rpit v�dte a hideg ellen; a szekr�nyek roskadoztak a v�szonnem� alatt, a homb�rokban egym�s hegy�n-h�t�n terpeszkedtek a boroshord�k, a nagy t�lgyfal�d�kat majd sz�tnyomta a p�nzeszs�kok terhe.

A fegyveresh�zban z�szl�k �s vad�llatkopony�k k�zt l�that�k voltak  minden id�k �s minden nemzetek fegyverei, kezdve az amalecit�k paritty�in �s a garamant�k kopj�in eg�sz a szarac�n handzs�rokig �s a normand p�nc�lingekig.

A konyha f�ny�rs�n meg lehetett forgatni egy �kr�t; a k�polna pazar d�sz� volt, mint egy kir�ly imaterme. F�lrees� zugban volt egy r�mai st�l� f�rd�medence; de a der�k v�r�r ezt nem haszn�lta, �gy v�lekedv�n, hogy csak b�lv�nyim�d�knak val�.

R�kab�rbekecsben j�rt-kelt eg�sz nap a h�z k�r�l, igazs�got tett a vazallusai k�zt, elsim�totta szomsz�dainak perleked�seit. T�lv�z idej�n eln�zte a hulldog�l� h�pelyheket, vagy kr�nik�kat olvastatott f�l mag�nak. Mihelyt kitavaszodott, �szv�rh�ton elindult a z�ldell� vet�sek sz�l�n h�z�d� keskeny �sv�nyeken, sz�ba �llt a parasztokkal, j�tan�csokkal l�tta el �ket. Sok szerelmi kaland ut�n feles�g�l vette egy f�rang� csal�d kisasszonyl�ny�t.

Nagyon s�padt h�lgy volt, kiss� g�g�s �s komoly. Cs�csos fejd�sz�nek szarvai az ajt�k szem�ld�kf�it s�rolt�k. Ruhausz�lya h�rom l�p�sre h�z�dott ut�na. H�zirendje szab�lyos volt, mint a kolostori �let; minden reggel kiadta a munk�t a szolg�l�inak, fel�gyelt a bef�ttesek �s a ken�cs�k k�sz�t�s�re, a rokk�j�t pergette, vagy olt�rter�t�ket h�mzett. Szorgos im�inak jutalmak�ppen Isten fi�gyermekkel aj�nd�kozta meg.

Volt nagy �r�m �s mulatoz�s, h�rom nap, n�gy �jjel tart� lakoma, lobog� f�kly�k f�ny�ben, h�rf�k zeng� szav�n�l, z�ld lombf�z�rek alatt. Legritk�bb f�szerekkel �zes�tett, �r�nagys�g�ra h�zlalt ty�kokat ettek; egy p�st�tomb�l, a vend�gek sz�rakoztat�s�ra, kis t�rpe ugrott ki; s nem l�v�n el�g iv�kupa, mivel a lakm�roz�k sokas�ga n�tt�n-n�tt, jobb h�j�n vad�szk�rt�kb�l �s sisakokb�l vedelt�k a bort.

A fiatal anya nem vett r�szt az �nneps�gen. Csendesen pihent az �gy�ban. Egy este f�lriadt �s �gy tetszett neki, mintha mozg� �rny�kot l�tna az ablakon bees� holdsug�rban. Dar�ccsuh�s aggasty�n volt, �v�n r�zsaf�z�rt, h�t�n koldustariszny�t viselt, eg�szben remet�nek l�tszott. K�zelebb l�pett a nyoszoly�hoz �s ajkait nem mozgatva �gy sz�l�totta meg:

- � anya, �rvendezz�l! Fiad szent ember leszen!

Az asszony ki�ltani akart; de a jelens�g a holdsugarak k�zt elmos�dva, k�nnyed�n a leveg�be libbent, azut�n elt�nt. A dorb�zol�k dan�ja er�sb�d�tt. A beteg n� angyalok szav�t hall�; feje lecsuklott a v�nkosra, amely egy v�rtan�nak k�rbunkulussal �kes keretbe foglalt csontdarabj�t rejtette mag�ban.

M�snap sorra kik�rdezte a szolg�kat, de egy se l�tta a remet�t. Ak�r �lom volt, ak�r val�s�g, �gi kinyilatkoztat�st kellett hogy l�sson benne; �mde �vakodott, hogy b�rkinek is eml�t�st tegyen r�la, mert f�lt, hogy kev�lys�g b�n�vel fogj�k megv�dolni.

A lakm�roz�k kora hajnalban oszoltak el; �s mikor Juli�n apja kik�s�rte az utols�t, a felvon�h�d el�tt hirtelen egy koldus toppant el�be a sz�rk�letben. Varkocsba font szak�ll� cig�ny volt, k�t karj�n ez�stkarik�kat viselt s a k�t szeme szikr�kat l�velt. �tszellem�lt hangon ezt a p�r sz�t mormolta t�tov�n:

- Jaj! jaj!... a fiad!... sok-sok v�r!... sok diadal!... v�g�l boldog!... cs�sz�ri csal�d...

Lehajolt, hogy f�lszedje az alamizsn�t, �s elveszett, elt�nt a f�ben.

A der�k v�r�r n�zett jobbra, n�zett balra, kiab�lt, ahogy a tork�n kif�rt. Senki. A sz�l suhogott, s f�lsz�lltak a hajnali k�d�k.

A l�tom�st az �lmatlans�gt�l sz�rmaz� k�bults�ggal magyar�zta. "Ha sz�t ejtek r�la kics�folnak" - gondolta. Hanem az�rt a fi�nak rendelt t�nd�kl� �letsors elk�pr�ztatta, j�llehet a j�slat �rtelme hom�lyos volt s abban sem volt biztos, hallotta-e val�ban.

�gy a h�zast�rsak titkot tartottak egym�s el�tt. De mind a ketten egyforma szeretettel d�delgett�k gyermek�ket; �s mivel mintegy Isten kiv�lasztottj�t l�tt�k benne, hat�rtalan gondoskod�ssal vett�k k�r�l. A gyermek a legfinomabb pihetollas nyoszoly�n fek�dt; fej�n�l galambform�j� �r�km�cs �gett; h�rom dajka ringatta; �s a j�l bep�ly�zott, r�zs�sarc�, k�kszem� kisded brok�tzek�j�ben �s gy�ngy�kkel kirakott f�k�t�j�ben olyan volt, mint egy kisj�zus. A fogai sorra kij�ttek, an�lk�l, hogy egyszer is s�rt volna.

H�t�ves kor�ban az anyja �nekelni tan�totta. Hogy b�tors�gra nevelje, az apja l�ra �ltette. A gyermek kacagott �r�m�ben �s hamarosan mindent tudott, amit a harci parip�kr�l tudni kell.

Nagytudom�ny� �reg szerzetest�l tanulta meg a Szent�r�st, az arab sz�mokat, a latin bet�ket s h�rtyapap�rra apr� k�pek fest�s�t. T�vol minden zajt�l, ketten egy�tt dolgoztak egy toronyszob�ban.

Ha v�get �rt a lecke�ra, lementek a kertbe, s ott lass� s�ta k�zben tanulm�nyozt�k a vir�gokat.

N�hanap a v�rs�nc t�v�ben �szv�rkarav�n vonult el, amelyet valami cifra napkeleti ruh�s gyalogv�ndor vezetett. A v�r�r, f�lismerve benne az utaz� kalm�rt, szolg�t k�ld�tt �rte. Az idegen a b�tor�t�sra megszak�t� �tj�t; �s a kast�ly fogad�term�be vezettetv�n, l�d�ib�l v�g b�rsonyokat �s selymeket, aranymarh�kat, illatszereket �s ismeretlen rendeltet�s� k�l�n�s holmikat szedett el�; a v�g�n az atyafi d�s haszonnal t�vozott, s nem �rte semmi b�ntalom. M�skor zar�ndokok csapata z�rgetett be a kapun. �t�zott csuh�ik a t�zhely el�tt g�z�l�gtek; s miut�n j�llaktak, elbesz�lt�k �ti kalandjaikat; le�rt�k a haj�k h�ny�d�s�t a tajt�kz� tengeren, a hossz� gyalogutakat a sivatag forr� homokj�n, a pog�nyok vads�g�t, Sz�ria barlangjait, a Megv�lt� b�lcsej�t �s s�rj�t. Azut�n csuh�juk zseb�b�l el�szedett kagyl�h�jakkal aj�nd�kozt�k meg a nagys�gos ifiurat.

A v�r�r gyakran vend�gelte r�gi fegyverbar�tait. Boroz�s k�zben f�lid�zt�k haditetteiket, az ostromg�pekkel bevett er�d�tm�nyeket, a csod�latos megsebes�l�seket. Juli�n hallgatta �ket �s sikoltozott az elragadtat�st�l; az apja nem is k�telkedett benne, hogy a fi�b�l valaha nagy hadvez�r lesz. �m este, mikor vecserny�r�l j�vet elhaladt a t�rdepl� szeg�nyek k�zt, annyi szer�nys�ggel �s annyi m�lt�s�ggal ny�lt az ersz�ny�be, hogy az anyja biztosra vette: id�vel szent�let� �rsek lesz a fi�b�l.

A k�poln�ban sz�lei k�zt volt a helye; �s ak�rmilyen hossz� volt az istentisztelet, imazs�moly�n t�rden �llva im�dkozta v�gig, �sszekulcsolt k�zzel s a s�veg�t maga mell� t�ve a f�ldre.

Egy nap mise k�zben f�lpillantott s egy kis egeret l�tott el�m�szni a k�fal sz�k r�s�b�l. Az olt�r els� l�pcsej�re surrant �s miut�n k�tszer-h�romszor jobbra-balra megker�lte, elszaladt arra, amerr�l j�tt. K�vetkez� vas�rnap Juli�n izgatottan gondolt arra, hogy viszontl�thatja. Az eg�r �jb�l megjelent; s azut�n minden vas�rnap t�relmetlen�l v�rt re�, gy�l�lni kezdte az egeret �s elhat�rozta, hogy elpuszt�tja.

Bez�rk�zott a k�poln�ba, s�tem�nymorzs�kat sz�rt el a l�pcs�k�n s kez�ben kis botot tartva, a falny�l�s el� telepedett.

Nagysok�ra el�b�jt egy r�zsasz�n� orrocska, majd maga az eg�r. K�nnyed�n r��t�tt �s megd�bbenve l�tta, hogy a kicsiny test nem mozdul t�bb�. V�rcsepp buggyant a k�vezetre. Gyorsan f�lsz�r�totta a tenyer�vel, az egeret kihaj�totta �s senkinek nem sz�lt a dologr�l.

Mindenfajta mad�rk�k csipegett�k a kert magvait. �tlete t�madt: bors�szemeket tett egy cs�ves n�dsz�lba. Mikor a f�n csicserg�st hallott, lassan odasompolygott, azut�n fogta a cs�vet �s telesz�jjal belef�tt; a kis �llatk�k �gy hulltak le a v�llaira, mint a z�pores�. Nem b�rt mag�val, kit�rt bel�le a kacag�s, boldogan �lvezte a gonoszs�g�t.

Egy reggel, a k�z�ps�ncon hazafel� haladt�ban, a s�ncfal orm�n j�kora galambot pillantott meg, amely a napon toll�szkodott. Meg�llt �s n�zte; a fal ezen a helyen meg l�v�n repedve, k�t�rmel�k ker�lt a keze�gy�be. Meglend�tette karj�t. A k�darab le�t�tte a madarat, s a galamb lezuhant az �rokba.

Hanyatt-homlok lerohant, ruh�j�t t�sk�s bog�ncs t�pte, szimatolt mindenfel�, f�rg�bben, mint egy k�ly�kkop�.

A galamb t�rt sz�rnyakkal kap�l�dzott egy fagyalbokor �gai k�zt.

Makacs �letereje ingerelte a fi�t. Elkezdte fojtogatni; �s a mad�rtest vonagl�sa megdobogtatta a sz�v�t, eltelt szilaj, viharos gy�ny�r�s�ggel. Mikor v�gleg megmerev�lt, �rezte, hogy a tagjai elgy�ng�lnek.

Aznap, esteb�d k�zben az apja kijelentette, hogy ekkora leg�nynek m�r meg kell tanulnia a vad�szatot; azzal el�keresett egy �cska �rott f�zetet, amely k�rd�s-feleletekben mag�ban foglalta a vad�szat eg�sz tudom�ny�t. Ebben egy mestervad�sz megmagyar�zta n�vend�k�nek a kutyaidom�t�s, a s�lyomnevel�s m�v�szet�t, hogyan kell csapd�t �ll�tani, a szarvast f�lismerni b�z�r�l, a r�k�t l�bnyom�r�l, a farkast hullad�k�r�l, mi a legjobb m�dja a vadcsap�s megk�l�nb�ztet�s�nek, a vad f�lhajt�s�nak, melyek a legszokottabb b�v�helyek, a legkedvez�bb szelek, f�lsorolv�n v�g�l a jelszavakat s a vad�szati jog szab�lyait.

Mikor Juli�n mindezt k�nyv n�lk�l tudta, az apja �ssze�ll�tott sz�m�ra egy ebfalk�t.

Volt abban el�sz�r is huszonn�gy afrikai ag�r, sebesebbek a gazell�n�l, de k�nnyen megugr�k; azut�n tizenh�t p�r feh�ren foltozott v�r�sbund�s breton vizsla, rend�thetetlen h�s�g�, er�s mellkas�, j� ugat�s �llatok. Vadkanlesre �s veszedelmes cselvad�szatokra negyven kuvasz szolg�lt, bozontosak, mint a medv�k. Szam�rnagys�g�, t�zv�r�s tat�r sinkor�nok, hossz� derek�ak, egyenes l�bsz�r�ak, b�l�ny�ld�z�sre voltak rendeltetve. A spanyol kajt�nok fekete sz�re b�rsonyosan csillogott; az uszk�rok versenyt-csahol�sa t�ltett a kop�k von�t�s�n. Egy k�l�n udvarban l�ncukat r�ncig�lva, szem�ket forgatva nyolc al�n dogg �v�lt�tt, sz�rny� besti�k, amelyek a lovasok has�ig ugrottak �s az oroszl�nt�l sem ijedtek meg.

Vad�szt�sk�k, h�l�k, vad�szhorgok, mindenf�le csapd�k k�sz�ltek h�zilag.

Gyakran kimentek a r�tre, mad�rfog�sra idom�tott kuty�kkal, amelyek hirtelen lesbe ugrottak. Ekkor a lovas falkavezet�k l�p�sr�l-l�p�sre el�rehaladva, az ebek �rz�ketlen test�n �ri�si h�l�t fesz�tettek ki. Egy vez�nysz�ra csahol�sba kezdtek; a f�rjek sokass�ga f�lrebbent; �s a k�rny�k vend�gs�gbe h�vott h�lgyei f�rjeikkel, gyermekeikkel, a csel�ds�g, mind a n�ps�g-katonas�g r�juk vetette mag�t �s k�nny�szerrel �sszefogdosta a madarakat.

Az ebek valamennyien korpakenyeret faltak, k�v�ly�kb�l ittak �s hangzatos nevet viseltek.

A s�lym�szat tal�n m�g a falk�n�l is k�l�nb volt; a kegyelmes �r dr�ga p�nz�rt szerzett be kauk�zusi �lyveket, babiloniai h�j�kat, n�met kerecseneket, �s messzef�ld�n, z�tonyszikl�kon, jeges tengerpartokon foglyul ejtett v�ndors�lymokat. N�ddal f�d�tt f�szer volt a lak�suk, ahol nagys�g szerint az �l�r�dhoz voltak l�ncolva s mindegyik el�tt kis halom f� volt, ahov� id�nk�nt letett�k �ket, hogy f�locs�djanak zsibbadts�gukb�l.

M�skor dobsz�val hajszolt�k f�l a nyulakat. A r�k�t veremben fogt�k, a farkast pedig r�g�s t�rrel, amely elpattanv�n, egyik l�b�n�l kapta el az ordast.

De Juli�n len�zte ezeket a k�nyelmes mesterked�seket; jobban szeretett vad�szgatni mindenkit�l k�l�n, egyed�l a lov�val �s a s�lym�val. T�bbnyire egy nagy h�feh�r scythiai tat�rs�lymot vitt mag�val. R�zsapk�j�n kis tollforg� libegett, k�k l�bain aranycs�rg�k rebegtek; �s szil�rdan tartotta mag�t gazd�ja karj�n, mialatt a sz�guld� paripa mellett elmaradoztak a r�n�k. Juli�n eloldva a p�r�zt, hirtelen szabadj�ra engedte a s�lymot; a vit�z mad�r, mint a ny�l, egyenest az �gnek r�ppent; �s az �gen k�t nem egyforma nagy folt l�tszott. Keringtek, egyes�ltek, majd elt�ntek az az�ros magass�gban. A s�lyom t�tov�z�s n�lk�l lecsapott, sz�tmarcangolt valami madarat, azut�n remeg� sz�rnyakkal visszar�ppent a lovag keszty�j�re.

Juli�n ilym�don vad�szta a k�csagot, a k�ny�t �s a kesely�t.

Szerette k�rtj�nek harsog� szav�val nyomon k�vetni az ebeit, ha domblejt�k�n sz�guldtak, patakokon ugr�ltak �t s visszakanyarodtak az erd�be; �s mikor a szarvas ny�sz�r�gni kezdett harap�saik alatt, hirtelen le�t�tte, azut�n gy�ny�rk�d�tt a kop�k vad �tv�gy�ban, amint moh�n falt�k a g�z�lg� b�r�n darabokra vagdalt �llat h�s�t.

K�d�s napokon a mocs�rba vette be mag�t s l�dra, vidr�ra, r�c�re lesett.

Virradatkor h�rom csatl�s v�rt r� a torn�c alatt; �s az agg szerzetes padl�sszob�ja ablak�b�l hasztalan integetett neki, hogy visszah�vja, Juli�n meg se fordult. Barangolt izz� naps�t�sben, szakad� z�porban, sz�lben-viharban, tenyer�b�l itta a forr�svizet, j�rt�ban ette a vadalm�t, ha elf�radt, lehevert egy t�lgyfa al�; �s �jnek idej�n t�rt haza v�resen, s�rosan, a haja tele t�sk�vel, test�b�l a fenevadak p�r�ja �radt. Hasonlatos lett hozz�juk. Ha az anyja meg�lelte, hidegen fogadta a cs�kj�t, mint aki m�lys�ges dolgokon j�rtatja az esz�t.

Medv�t �lt vad�szk�ssel, bik�t tagl�val, b�l�nyt l�ndzs�val; s�t egy �zben, m�s fegyvere nem l�v�n, bottal v�dte mag�t farkasok ellen, amelyek akaszt�fa alatt hull�kat marcangoltak.

Egy t�li reggelen napf�lkelte el�tt indult el j�l f�lszerelve, v�ll�n kelev�zzel s puzdr�val a nyeregk�p�j�n.

D�n teliv�re nyom�ban k�t borzeb loholt, egyenletes �get�se visszhangot vert a talajon. Ment�j�t zuzmara lepte, mar� sz�l s�v�tett. A szemhat�r egyik fele vil�gosodott; �s a pirkad� vil�goss�gban nyulakat l�tott sz�kd�cselni f�szekodvaik ny�l�sa k�r�l. A k�t borzeb hirtelen r�juk rontott �s egy-kett�re nyakukat szegte.

Csakhamar egy erd�be �rt. Az egyik fa�gon fajdkakas aludt, a hidegt�l �sszezsugorodva, sz�rnya al� dugott fejjel. Juli�n visszak�zb�l egy kardcsap�ssal leszelte a k�t l�b�t s a madarat otthagyva folytatta �tj�t.

H�rom �ra m�lva magas hegy cs�cs�n �llott; olyan magas hegyen, hogy az �gbolt szinte feket�nek l�tszott. El�tte hossz� falform�j� szikla h�z�dott lefel�, egy szakad�kot hidalva �t; s a v�g�n k�t vadkecskebak n�zett le a m�lys�gbe. Juli�nn�l nem volt ny�lvessz� (ugyanis a lov�t h�trahagyta), ez�rt kieszelte, hogy leereszkedik hozz�juk; f�lig megg�rnyedve mez�tl�b v�g�l az els� bakhoz �rt �s t�rrel oldalba d�fte. A m�sik r�m�let�ben a szakad�kba ugrott. Juli�n ut�na vetette mag�t, hogy lesz�rja s ahogy kiegyenesedve lecs�szott, r�esett a m�siknak a hull�j�ra, arccal a m�lys�g fel�, sz�tt�rt karokkal.

Visszat�rve a s�ks�gra egy folyamparti f�zes ment�n haladt. Id�nk�nt alacsonyan rep�l� darvak �sztak el a feje f�l�tt. Juli�n c�lbavette �ket a paritty�j�val �s egyet sem hib�zott el k�z�l�k.

E k�zben a megenyh�lt leveg�n elolvadt a zuzmara, d�s p�r�k sz�lling�ztak �s kis�t�tt a nap. M�r messzir�l el�be csillant egy holtviz� t�, a t�kre mintha �lomb�l lett volna. A t� k�zep�n Juli�n el�tte ismeretlen �llatot l�tott, egy fekete �br�zat� h�dot. B�r nagy volt a t�vols�g, ny�llal leter�tette; csak azt b�nta, hogy nem vihette mag�val a pr�mj�t.

Azut�n magas f�k sorfala k�zt, diadalkapuk�nt �ssze�vel� lombkoron�juk alatt, egy erd� sz�l�hez �rkezett. A boz�tb�l zerge sz�kellt el�, a kereszt�ton d�mvad t�nt fel, borz b�jt ki odv�b�l, a gyepsz�nyegen p�va t�rta legyez�v� farktollait; - mikor valamennyit meg�lte, �jabb zerg�k mutatkoztak, �jabb d�mvadak, �jabb borzok, �jabb p�v�k, azut�n rig�k, szark�k, g�r�nyek, r�k�k, s�n�k, hi�zok, rengeteg �llat, l�p�sr�l l�p�sre szaporod� t�megben. Reszketve keringtek k�r�l�tte, tekintet�k csupa szel�ds�g �s esdekl�s. De Juli�n nem f�radt bele a m�sz�rl�sukba, hol a k�z�j�t ajzva f�l, hol a kardj�t r�ntva ki, hol a t�r�t suhogtatva �s semmire sem gondolt, nem eml�kezett semmire a vil�gon. M�r bizonytalan id� �ta vad�szott valami ismeretlen vid�ken, puszt�n az�rt, mert a vil�gon volt, s azzal a k�nny�s�ggel ment v�gbe k�r�lte minden, amelyet �lmainkban szoktunk tapasztalni. Rendk�v�li l�tv�ny �ll�totta meg. Szarvascsorda ny�zsg�tt egy cirkuszalak� v�lgykatlanban; �s egym�s hegy�n-h�t�n egym�st melengett�k a l�lekzet�kkel, amely a k�dben p�rologni l�tszott.

Arra a kil�t�sra, hogy n�h�ny perc alatt ekkora v�rengz�st vihet v�ghez, a l�lekzete is el�llt a gy�ny�r�s�gt�l. Azut�n lesz�llt a l�r�l, nekigy�rk�z�tt �s elkezdett l�v�ld�zni.

Az els� ny�l s�v�t�s�re valamennyi szarvas egyszerre ford�totta el a fej�t. R�seket v�gott mag�nak a sokas�gukban; panaszos hangok t�rtek fel �s sz�rny� izgalom zavarta meg a csord�t.

A v�lgykatlan fala magasabb volt, semhogy az �llatok kiszabadulhattak volna. Sz�kd�cselve kerestek ki-utat a beker�tett helyb�l. Juli�n c�lzott �s l�tt; �s hullott a ny�l, mint a z�pores�. A megvadult szarvasok d�fk�l�dzni, �gaskodni kezdtek, egym�s h�t�ra kapaszkodtak; �s testeik, �sszegabalyodott agancsaikkal, h�mp�lyg�, helyenk�nt �sszeroskad� halomba tornyosultak.

V�gre kim�ltak mind a homokban elter�lve, tajt�kz� orrlikakkal, kifordult belekkel s a zsigereik vonagl�sa fokr�l-fokra ellankadt. Azut�n t�bbet nem mozdult semmi.

Az �j lesz�llt, �s a s�r� f�k m�g�tt, az �gak k�zein az �g �gy piroslott kereszt�l, mint egy v�res kend�.

Juli�n egy f�nak t�maszkodott. B�m�sz szemekkel n�zte az �ld�kl�s m�rhetetlens�g�t, nem �rtve, hogyan tehette � ezt.

A v�lgykatlan m�sik r�sz�n, az erd� sz�l�n egy szarvasbik�t pillantott meg az �n�j�vel �s a borj�val.

�ri�si fekete bika volt, tizenhat�g� agancsot viselt feh�res sz�r�kkel. Az �n� sz�ke volt, mint a hervadt falomb s a f�vet legelgette; s a borj� j�r�s k�zben sz�vta az anyja t�gy�t.

A k�z�j �jb�l megpend�lt. A borj� sz�rnyet halt. Az anya �gnek emelve szem�t, m�ly, metsz�, emberi hangon f�lhorkant. Juli�n, eg�sz mag�nk�v�l, egyetlen sz�vl�v�ssel leter�tette.

Az �ri�s bika ezt l�tva, magasba sz�k�tt. Juli�n kil�tte r� utols� nyil�t. Homlokon tal�lta, ott maradt bef�r�dva.

A szarvasbika, �gy l�tszott, nem is �rzi; kereszt�lh�gva holttetemeken, ment el�re egyenest, minthogyha r� akarna rontani, hogy fel�klelje, �s Juli�n mondhatatlan iszonyatban g�rnyedt �ssze: a csod�latos �llat meg�llt, �s szikr�z� szemmel, egy p�tri�rka �s egy bossz��ll� �nnep�lyes m�lt�s�g�val, mialatt messzir�l harangsz� kondult, h�romszor elism�telte:

- �tkozott! �tkozott! �tkozott! Elj� a nap, te kegyetlen sz�v�, amikor meg fogod gyilkolni az ap�dat, any�dat!

T�rdei megrogytak, pill�i szel�den lecsuk�dtak �s meghalt.

Juli�n megdermedve �llt, azt�n hirtelen f�radts�g sz�llta meg; �s undor, m�rhetetlen szomor�s�g fogta el. Homlok�t k�t kez�be fogva, sok�ig s�rt.

A lova elveszett; kuty�i elhagyt�k; �gy r�mlett neki, k�r�l�tte a mag�nyoss�g tele van �t fenyeget� bizonytalan veszedelmekkel. Ekkor, mint akit r�mek �ld�znek, a mez�n �t, vakt�ban t�rt �sv�nyen fut�snak eredt �s alig egy pillanat mulva m�r a kast�ly kapuj�n�l volt.

�jszaka nem aludt. A f�gg� m�cs t�tov�n libeg� f�ny�ben folyton az �ri�s fekete szarvast l�tta. A sz�rny� j�slat f�l�ben csengett; pr�b�lta elhallgattatni. "Nem! nem! nem! nem �lhetem meg �ket!" Majd ezt gondolta: "�s m�gis, ha akarn�m?..." �s rettegett, hogy a S�t�n sz�v�be oltja a gonosz sz�nd�kot.

H�rom h�napon �t az anyja remeg� aggodalommal im�dkozott az �gya fej�n�l, az apja pedig ny�gve j�rt-kelt sz�net n�lk�l a folyos�kon. A legh�resebb csodadoktorokat hivatta el, akik t�m�rdek orvoss�got rendeltek. Juli�n baja, mondott�k, �rtalmas sz�lt�l, vagy boldogtalan szerelemt�l sz�rmazik. De az ifj� minden faggat�sra csak a fej�t r�zta.

Lassank�nt visszat�rt az ereje, �s �gy s�t�lt a v�rudvaron, hogy egyfel�l az �reg szerzetes, m�sfel�l a v�r�r vezette karon.

Mikorra teljesen meggy�gyult, kijelentette, hogy t�bbet nem vad�szik.

Az apja, hogy f�lvid�tsa, hatalmas szarac�n pallossal aj�nd�kozta meg.

A kard egy oszlop magas�n, d�szesen csoportos�tott fegyverek k�zt f�gg�tt. Hogy el�rhesse, l�tr�ra volt sz�ks�ge. Juli�n f�lh�gott. A roppant s�ly� kard kics�szott a kez�b�l, �s zuhant�ban oly k�zel s�rolta a der�k v�rurat, hogy beszak�totta a kerek k�penyeg�t; Juli�n, aki azt hitte, hogy meg�lte az apj�t, el�jult.

Ett�l fogva f�lve ker�lt mindenf�le fegyvert. Egy meztelen kardvas l�tt�ra hal�ls�padt lett. Ez a gy�nges�g k�ts�gbeejtette eg�sz csal�dj�t.

V�gt�re az agg szerzetes Isten, a becs�let �s az �s�k nev�ben r�parancsolt, hogy kezdje el �jb�l nemesemberhez ill� testgyakorlatait.

Az apr�dok mindennap kopjavet�ssel sz�rakoztak. Juli�n hamarosan kit�nt ebben a j�t�kban. Kopj�val eltal�lta �vegpalackok nyak�t, ki�t�tte a sz�lkakas fog�t.

Egy ny�ri est�n, olyan id�ben, amikor m�r a f�lhom�ly elmossa a t�rgyak k�rvonalait, a kerti lugasban �ld�g�lt, amikor a kert v�g�ben, a ker�t�s magass�g�ban k�t feh�r sz�rnyat l�tott r�pk�dni. Szent�l hitte, hogy hatty�t l�t �s kopj�t haj�tott fel�. Sz�vett�p� sikolyt hallott.

�desanyja volt, akinek hossz� lebenyes f�k�t�je a deszkapal�nkhoz szegez�d�tt. Juli�n elfutott a v�rb�l �s t�bb� nem l�tt�k.


2

K�bor lovagok csapat�val tal�lkozott, k�z�j�k �llt.

Megtapasztalta az �hs�get, a szomj�s�got, a mocs�rl�zt �s az �l�sdi f�rgeket. Megszokta a harci l�rm�t �s a haldokl�k l�t�s�t. A sz�l kicserzette a b�r�t.

A tagjai megedz�dtek a fegyvervisel�sben; �s mint nagyerej�, b�tor, n�lk�l�z�st b�r� �s ravasz vit�z, k�nny�szerrel kapit�nya lett egy bajnokcsapatnak.

Katon�it kardj�nak hatalmas lend�let�vel vezette �tk�zetbe. Csom�zott k�t�l seg�ly�vel m�szta meg a fellegv�rakat, �jszaka, hint�zva az ork�n szel�ben, mialatt a g�r�gt�z l�ngcs�v�i lept�k el p�nc�lj�t �s forr� szurok, megolvadt �lom csurgott r� az oromzatokr�l. Nem egyszer lezuhan� k� z�zta �ssze a pajzs�t. Emberekkel t�lzs�folt hidak szakadtak le alatta. Tem�rdek fegyver�t suhogtatva tizenn�gy lovason kereszt�lv�gta mag�t. A harcmez�n meg�lt mindenkit, aki ellene szeg�lt. H�szn�l t�bb �zben halott h�re kelt.

Az �r k�l�n�s kegyelm�b�l mind�g megmenek�lt; mert p�rtj�t fogta Isten szolg�inak, az �rv�knak, �zvegyeknek s kiv�ltk�p az elaggottaknak. Ha �regembert l�tott menni maga el�tt, r�ki�ltott, hogy f�l tudja ismerni, mintha csak att�l f�lt volna, hogy t�ved�sb�l meg�li.

Sz�k�tt rabszolg�k, f�ll�zadt zsoldosok, f�ldn�lk�li fattyak, mindenfajta elsz�nt leg�nyek �z�nl�ttek a z�szlaja al� �s � hadsereget toborzott bel�l�k.

A sereg n�tt.

Juli�nnak h�re ment. Keresett hadvez�r lett.

Sorra seg�ts�get ny�jtott a francia tr�n�r�k�snek �s az angol kir�lynak, a jeruzs�lemi templomos rendnek, a parthusok fejedelm�nek, az abbessz�niai n�gusnak �s a kalkuttai cs�sz�rnak. Harcolt a halpikkelyes skandin�vokkal, a v�zil�b�rpajzsot visel�, v�r�s szam�ron lovagl� n�gerekkel, aranys�rga b�r� hindukkal, akik fejd�sz�k f�l�tt t�k�rn�l f�nyesebb sz�les szably�val hadon�sztak. Legy�zte a troglodyt�kat �s az emberev�ket. Barangolt olyan h�verte t�jakon, hogy a nap t�z�ben mag�t�l meggyulladt a haj �s f�klyak�nt lobogott; j�rt olyan fagyban, hogy az emberek karja lev�lt a test�kr�l �s a f�ldre hullott; �s olyan k�d�s vid�ken, hogy a v�ndor imbolyg� k�s�rteteket l�tott maga k�r�l.

Bajba jutott �llamok � t�le k�rtek tan�csot szorults�gukban. K�vetek tal�lkoz�s�n�l v�ratlan felt�teleket t�masztott. Ha valamely uralkod� rosszul viselkedett, ott termett hirtelen�l �s felel�ss�gre vonta. N�pek j�rm�t t�rte sz�t. Toronyba z�rt kir�lyn�ket bocs�tott szabadon. � volt �s senki m�s, aki elpuszt�totta a mil�n�i �ri�sk�gy�t �s az oberbirbachi s�rk�nyt.

T�rt�nt, hogy Occit�nia kir�lya, miut�n legy�zte a spanyol muzulm�nokat, �gyas�v� tette a kordovai kalifa h�g�t; le�nya lett t�le, akit kereszt�ny hitben nevelt. De a kalifa megt�r�si sz�nd�kot sz�nlelve, nagysz�m� fegyveres k�s�rettel ell�togatott hozz�, eg�sz v�r�rs�g�t legyilkolta �s m�lys�ges t�ml�c fenek�re tasz�totta, ahol kegyetlen�l b�nt vele, hogy kifossza kincseib�l.

Juli�n seg�ts�g�re sietett, t�nkretette a hitetlenek sereg�t, a v�rost megsz�llta, a kalif�t meg�lte �s lev�gott fej�t, mint egy r�g�t kereszt�lhaj�totta a v�rs�ncon. Azut�n a cs�sz�rt kiszabad�totta b�rt�n�b�l �s eg�sz udvar�nak sz�ne el�tt vissza�ltette tr�nus�ra.

A cs�sz�r e nagy szolg�lat jutalmak�ppen kos�rsz�mra k�n�lta neki a p�nzt, de Juli�nnak nem kellett. Azt hiv�n, hogy t�bbet akar, a cs�sz�r f�laj�nlotta kincseinek h�romnegyed r�sz�t; �jb�l visszautas�t�sra tal�lt; azut�n fele birodalm�t: Juli�n megk�sz�nte; a cs�sz�r m�r s�rt a bossz�s�gt�l, nem tudv�n, hogyan tan�s�tsa h�l�j�t, amikor homlok�ra �t�tt s egy udvari ember�nek f�l�be s�gott valamit; sz�tt�rult egy ajt� sz�nyegf�gg�nye s ifj� hajadon jelent meg a k�sz�b�n.

Nagy fekete szemei vil�g�tottak mint k�t nagyon szel�d l�mpa. Ajkai b�jos mosolyra ny�ltak. Haja csig�kban omlott f�lig t�rt k�nt�s�nek �kk�veire; �s �ttetsz� ingruh�j�n �t sejtett test�nek ifj� sz�ps�ge. Termete kecses �s form�s volt, dereka karcs�.

Juli�n szerelemre lobban, ann�l is ink�bb, mivel eg�sz addig igen �nmegtart�ztat� �letet �lt.

Feles�g�l vette h�t a cs�sz�r le�ny�t s vele egy�tt �v� lett egy kast�ly is, melyet anyja hagyott nej�nek �r�ks�g�l; esk�v� ut�n pedig v�get nem �r� k�lcs�n�s udvariaskod�sok k�zben v�ltak el.

A feh�r m�rv�nypalota m�r st�lben �p�lt egy kiugr� hegyfokon, narancsligetek k�zt. Vir�gos p�rk�nyok ereszkedtek le eg�sz az �b�l partj�ig, ahol r�zsasz�n kagyl�k recsegtek a l�ptek alatt. A v�rkast�ly m�g�tt legyez�alakban ter�lt sz�t az erd�s�g. Az �g �r�kk� k�k volt �s a f�kat hol a tenger, hol a t�vol szemhat�rt elrekeszt� hegys�g fel�l hajladoztatta a sz�l.

A szob�k alkonyati f�lhom�ly�t a falak zom�ncd�szei der�tett�k f�l. Magas, n�dsz�lv�kony oszlopocsk�k tartott�k a boltozatos kupol�kat, amelyeket a cseppk�barlangok sztalaktitjait ut�nz� domborm�vek d�sz�tettek.

A termekben sz�k�kutak voltak, az udvarokon mozaikok, vir�gd�szes z�r�falak, s az �p�t�szet ezer apr� remekl�se s minden�tt oly m�lys�ges csend, hogy egy szalag s�rl�d�s�t, egy s�haj visszhangj�t meg lehetett hallani.

Juli�n nem viselt t�bb h�bor�t. Nyugodt n�p k�r�ben pihente f�radalmait, �s nap-nap ut�n t�megesen vonultak el el�tte h�vei napkeleties hajlong�sok �s �dv�zl�sek k�zt.

B�borruh�t �ltve mag�ra, egy ablakm�lyed�sben k�ny�k�lve �llt, visszagondolt hajdani vad�szataira, �s szeretett volna a puszt�ban gazell�kat �s struccokat �zni, leop�rdra lesve megb�jni a bambuszn�d k�zt, j�rni a rinoc�rosz-lakta erd�s�get, alig megk�zel�thet� hegyek orm�n v�rni, am�g c�lra kaphatja a kir�lysast, s a tenger j�gmez�in birokra kelni a jegesmedv�kkel.

N�ha �lm�ban �d�m ap�nk k�p�ben l�tta mag�t a paradicsomban mindennem� �llatok k�zepett; el�g volt karj�t kinyujtania, hogy maghaljanak; vagy pedig kettes�vel, nagys�g szerint sorakoztak el el�tte, kezdve az elef�ntokt�l �s oroszl�nokt�l le eg�sz a hermelinekig �s nyulakig, �gy, mint mikor bementek No� b�rk�j�ba. Egy barlang hom�ly�b�l biztosan c�lbatal�l� kopj�kat haj�tott fel�j�k; azt�n v�rta a k�vetkez�t; s ez �gy ment a v�gtelens�gig; mikor f�l�bredt, r�m�t�en forogtak a szemei.

Sz�vets�ges fejedelmek megh�vt�k vad�szatra. Mind�g visszautas�totta abban a hiszemben, hogy ily vezekl�ssel elh�r�thatja balsors�t; mert �gy t�nt f�l neki, hogy az �llatok m�sz�rl�s�val �sszekapcsol�dik sz�leinek sorsa. De szenvedett, hogy nem l�thatja �ket, a m�sik v�gya pedig m�r elviselhetetlenn� fokoz�dott.

Feles�ge b�v�szeket �s t�ncosn�ket rendelt a mulattat�s�ra.

Nyitott gyaloghint�ban s�t�lt vele a mez�n; m�skor cs�nak orr�n hever�szve n�zt�k az �gsz�nk�k v�zben pajz�nkod� halakat. Gyakran vir�gokat sz�rt az arc�ra; vagy l�ba el� kuporodva h�romh�r� mandolinj�n dalokat pengetett; majd k�t �sszekulcsolt kez�t v�ll�ra t�ve, f�l�nk hangon k�rdezte:

- Dr�ga j� uram, mi lelt?

Juli�n nem felelt, vagy zokog�sba t�rt ki; v�gre egy reggelen bevallotta iszony� gondolatait.

Feles�ge ki akarta verni a fej�b�l, m�gpedig helyes okoskod�ssal: a sz�lei m�r alkalmasint elhaltak; s ha valaha viszontl�tja is �ket, mily v�letlen, mily sz�nd�k id�zhetn� el� ezt a sz�rny�s�get? E szerint a f�lelme alaptalan �s nyugodtan elkezdheti �jb�l a vad�szatot.

Juli�n ezeket hallva mosolygott, de nem tudta r�sz�nni mag�t, hogy kiel�g�tse v�gyakoz�s�t.

Egy augusztusi est�n a szob�jukban voltak, az asszony lefekv�shez k�sz�lt s let�rdelt, hogy im�dkozz�k, amikor Juli�n az ablak alatt egy r�ka vakkant�sait, majd halk l�p�seit hallotta; �s a s�t�ts�gben �gy r�mlett neki, hogy �llatok k�s�rteteit l�tja. A k�s�rt�s t�ls�gosan er�s volt. Leakasztotta tegz�t.

Feles�ge meglepett arccal n�zte.

- Csak neked fogadok sz�t! - mondotta Juli�n - virrad�ra itthon leszek.

Az asszony sz�v�t m�gis balv�gzet sejtelme szor�totta el.

Juli�n megnyugtatta, azut�n elment, maga is meglep�dve ked�ly�nek v�ltoz�konys�g�n.

Kis id�re r�, egy apr�d jelentette, hogy k�t ismeretlen j�vev�ny, az uras�g t�voll�t�ben minden�ron t�st�nt besz�lni �hajt a kast�ly �rn�j�vel.

�s nyomban egy aggasty�n meg egy �regasszony l�pett a szob�ba, g�rnyedten, porlepetten, dar�cruh�ban, botra t�maszkodva.

Nekib�torodtak �s kijelentett�k, hogy h�rt hoztak Juli�n sz�leir�l.

Az asszony lehajolt, hogy jobban hallja �ket.

De ekkor egyet�rt�n �sszen�ztek, s azt k�rdez�k, szereti-e m�g Juli�n a sz�leit, emlegeti-e �ket olykor?

- �, hogyne! - sz�lt az asszony.

Ekkor f�lki�ltottak:

- Akkor h�t mi vagyunk! - azzal le�ltek, sz�rnyen f�radtak �s kimer�ltek l�v�n.

Az asszonynak k�ts�gei voltak azir�nt, hogy f�rje csakugyan az � gyermek�k.

�m �k bizonys�got tettek, le�rv�n test�nek k�l�n�s ismertet� jeleit.

Az asszony kiugrott az �gyb�l, apr�dj�t hivatta �s harapnival�t adatott a k�t �regnek.

J�llehet farkas-�hesek voltak, enni m�gsem tudtak; s az asszony titokban eln�zte csontos kez�k reszket�s�t, ahogy megfogt�k az iv�serleget.

Ezerf�l�t k�rdeztek Juli�n fel�l. Az asszony mindenre megfelelt, de gondja volt r�, hogy elhallgassa az �regekre vonatkoz� gy�szos r�geszm�t.

Miut�n hi�ba v�rt�k haza Juli�nt, elhagyt�k kast�lyukat, �s sok-sok �ven �t k�vettek t�tova nyomokat, nem vesztve el a rem�nyt. Annyi p�nz kellett r�v�szeknek �s fogad�soknak, annyit vettek el t�l�k fejedelmek jog szerint, rabl�k er�szakkal, hogy az ersz�ny�k ki�r�lt s koldusbotra jutottak. De mit b�nj�k most m�r, hogy v�gre �lelhetik gyermek�ket: oda voltak az �r�mt�l, hogy ily sz�p feles�ge van �s nem gy�zt�k b�mulni �s cs�kolni.

Nagyon meglepte a k�t �reget a palota gazdags�ga; s a falakat vizsg�lgatva megk�rdezt�k, mit keres ott Occit�nia cs�sz�r�nak a c�mere?

Az asszony �gy felelt:

- � az ap�m.

Az aggasty�n �sszerezzent, mert esz�be jutott a v�ndorcig�ny j�slata; az any�ka pedig a remete szavaira gondolt. Fi�nak t�nd�kl�se bizony�ra nem egy�b, mint az �r�k ragyog�s dicsf�nye, �s mind a ketten b�m�sz szemekkel �ltek az asztali karos gyertyatart� vil�goss�g�ban.

Fiatal korukban gy�ny�r�ek lehettek. Az any�nak m�g minden haja megvolt, finom tincsei h�feh�ren keretezt�k az arc�t, az apa d�lceg termet�vel, hossz� szak�ll�val olyan volt, mint egy templomi szobor.

Juli�n feles�ge r�vette �ket, hogy ne v�rjanak tov�bb a fi�kra. Saj�t �gy�ba fektette �ket, azut�n becsukta az ablakot; elaludtak.

Hajnalodott �s az ablak alatt csicseregni kezdtek a kis madarak.

Juli�n, miut�n ki�rt a parkb�l, szil�rd l�ptekkel j�rta az erd�t, �lvezve a p�zsit puhas�g�t �s a kellemes tiszta leveg�t.

A f�k �rny�ka elter�lt a mohlepte talajon. Itt-ott a hold feh�r foltokat vetett a tiszt�sokra �s � t�tov�zva ment el�re, az hiv�n, hogy v�zt�cs�t l�t maga el�tt, vagy hogy csendes l�pok t�kr�t v�ti �ssze a r�t z�ldj�vel. Szertesz�t nagy n�mas�g honolt; �s egyet sem fedezett f�l a vad�llatok k�z�l, amelyek n�h�ny percre m�g a kast�lya k�r�l k�boroltak.

Az erd� s�r�bb lett, a hom�ly m�lys�gesebb. Meleg sz�l�ramlatok suhantak, tele lankaszt� illatokkal. L�ba avarlevelek tenger�be s�ppedt �s � egy t�lgyh�z t�maszkodott, hogy kiss� kif�jja mag�t.

Hirtelen a h�ta m�g�tt m�g feket�bb t�meg huppant f�l, egy vadkan. Juli�n nem �rt r�, hogy k�zbe kapja �j�t s �gy b�nk�dott ezen, mintha valami nagy baj �rte volna.

Majd, hogy ki�rt az erd�b�l, �l� s�v�ny ment�n sompolyg� farkast pillantott meg.

Juli�n nyilat l�tt ki r�. A farkas meg�llt, h�trafordult, r�n�zett, azt�n folytatta �tj�t. Futt�ban meg�rizte a t�vols�got, id�nk�nt meg�llt, s mihelyt l�tta, hogy c�lba veszik, elkezdett �jb�l szaladni.

Juli�n ilym�don bej�rt egy hat�rtalan s�ks�got, majd egy sor homokbuck�t �s v�g�l nagy f�ldter�let f�l�tt uralkod� fenns�kra �rt. Beomlott s�rok k�zt imitt-amott lapos k�vek voltak elsz�rva. Holttestek csontmaradv�nyain botork�lt; n�mely hely�tt sz�ette keresztf�k d�l�ng�ltek sz�nalmas �llapotban. De a s�rok elmos�d� �rny�k�ban alakok mozogtak �s � d�h�sen sziszeg� hi�n�kat riasztott f�l. A besti�k k�rme kopogott a k�vezett �ton, amint fel� k�zeledtek �s �s�tva szagl�lt�k, �gyhogy kivillant a fog�ny�k. Juli�n kardot r�ntott. Egyszerre minden ir�nyba sz�tfutottak, esetlen�l, hanyatt-homlok v�gtattak tova �s t�voli porfelh�ben t�ntek el.

Egy �ra mulva egy szakad�kban vadbik�ra bukkant, amely szarvait el�reszegve l�b�val h�nyta a homokot. Juli�n a sz�gy�be d�fte a l�ndzs�j�t. Lepattant r�la, mintha a fenevad bronzb�l lett volna; leh�nyta a szem�t, a hal�l�t v�rva. Mikorra f�ln�zett, a bika elt�nt.

Ekkor a lelk�t sz�gyenkez�s sz�llta meg. �me, erej�t let�rte egy fels�bb hatalom; �s az erd�n kereszt�l elindult hazafel�.

K�sz� n�v�nyekbe gabalyodott; kardj�val szelte �t az ind�kat, amikor hirtelen egy nyest a k�t l�ba k�z� siklott, egy p�rduc kereszt�l ugrott a v�ll�n s egy k�risfa t�rzs�n k�gy� teker�dz�tt.

Ugyanezen fa koron�j�r�l �ri�s cs�ka n�zett le Juli�nra; s az �gak k�zt itt-ott t�m�rdek szikra csillant fel, mintha csak az �gbolt az erd�be sz�rta volna minden csillag�t. �llatok szemei voltak, vadmacska-, m�kus-, bagoly-, papag�j- �s majomszemek.

Juli�n r�juk l�tte nyilait; a tollas nyilak mint valami feh�r pillang�k �ltek meg a f�k levelein. K�vekkel dob�lta �ket; a k�vek c�lt t�vesztve hullottak vissza. �tkoz�dott, �tni-verni szerette volna saj�tmag�t, �v�ltve k�romkodott, majd megf�lt a d�ht�l.

�s mind az �llatok, amelyeket valaha �ld�z�tt, most szoros k�rben gy�ltek k�r�je. N�melyik lekuporodott, m�sok f�l�gaskodtak. Juli�n r�m�lett�l dermedten �llt meg k�zt�k, nem volt k�pes meg se moccanni. Akarat�nak legnagyobb megfesz�t�s�vel egy l�p�st tett el�re; az �gakon gubbaszkod�k sz�tt�rt�k sz�rnyukat, a f�ld�n j�r�k megmozd�tott�k tagjaikat, �s valamennyien k�s�ret�be szeg�dtek.

A hi�n�k el�tte haladtak, a farkas �s a vadkan m�g�tte. Jobbr�l a bika himb�lta fej�t; balr�l pedig a k�gy� teste vonaglott a f�ben, m�g a p�rduc h�t�t �velve, hossz�, b�rsonyos l�ptekkel osont el�re. Ahogyan csak b�rt, oly lassan ment, hogy f�l ne ingerelje �ket; �s a boz�tok s�r�j�b�l s�ndiszn�kat, r�k�kat, viper�kat, sak�lokat �s medv�ket l�tott el�b�jni.

Juli�n fut�snak eredt; vele futottak. A k�gy� sziszegett, a b�z�s �llatok nedvedzettek. A vadkan a sark�t d�rzs�lte agyar�val, a farkas a tenyer�t pofasz�r�vel. A majmok fintorogva cs�pkedt�k, a nyest a l�b�ra csavarodott. Egy medve a talp�val vissz�j�r�l leverte a kucsm�j�t; a p�rduc pedig megvet�en ejtett ki fogai k�z�l egy ny�lvessz�t.

Alattomos viselked�s�kb�l g�nyos sz�nd�k �rzett. Ahogy a szem�k sark�b�l figyelt�k �t, mintha bossz��ll� terven t�rt�k volna a fej�ket; �s a rovarok z�mm�g�s�t�l siketen, madarak fark�t�l �sszeverve, �llati lehelletekt�l elfullasztva, sz�tt�rt karokkal, beh�nyt pill�kkal l�pdelt, mint egy vak, annyi ereje sem volt, hogy kegyelem�rt esdekeljen.

Kakassz� szelte �t a leveg�t. T�bb m�s kakas felelt r�, reggeledett, �s t�l a narancsligeten f�lismerte palot�j�nak ormozat�t.

Azut�n egy csapat fogolymadarat pillantott meg, amelyek t�le h�roml�p�snyire a tarl� sz�l�n r�pd�stek. Lekapta k�peny�t �s r�juk ter�tette, mint egy h�l�t. Mikor ism�t levette, egyetlenegyet tal�lt ott, az is m�r r�gen kim�lt �s oszl�snak indult.

Ez a csal�d�s minden m�sn�l jobban elkeser�tette. �jb�l f�lt�madt benne a v�rszomjas v�gy; vad�llatok h�j�n embert akart �lni.

F�lkapaszkodott a h�rom p�rk�nyon �s �kl�vel bez�zta a kaput; de a l�pcs� alj�n szeretett neje jutv�n esz�be, a sz�ve ell�gyult. Bizony�ra alszik, gondolta s meg akarta lepni.

Saruit levetve, halkan elh�zta a reteszt �s bel�pett.

Az �lomkeretbe foglalt ablakszemek elhom�lyos�tott�k a hajnali dereng�st. Juli�n a f�ld�n hever� ruhadarabokba botlott; kiss� od�bb egy m�g megter�tett asztalba �tk�z�tt. "Bizony�ra evett valamit", - �gy sz�lt mag�ban; �s az a szoba sz�glet�ben hom�lyba vesz� �gyhoz l�pett. Mikor az �gy sz�l�re �lt, hogy megcs�kolja asszony�t, s lehajolt a v�nkos f�l�, ahol egym�s mellett a k�t fej pihent - szak�ll �rint�s�t �rezte a sz�j�n.

Visszah�k�lt, azt hiv�n, hogy megbolondult; de azt�n visszament az �gyhoz �s tapogat�dz� ujjai hossz� hajsz�lakat �reztek. Hogy t�ved�s�r�l megbizonyosodj�k, kez�t lassan visszacs�sztatta a v�nkosra. Most csakugyan szak�ll volt �s egy f�rfi! egy f�rfi, aki egy�tt h�lt a feles�g�vel!

M�rhetetlen haragra lobbanva meztelen t�r�vel rohanta meg �ket; toporz�kolt, tajt�kzott, vad�llati ord�t�ssal d�h�ng�tt. Azut�n meg�llt. A sz�vend�f�tt halottak meg se mozdultak.

Fesz�lten figyelte csaknem egyforma kett�s h�rg�s�ket, melynek lass� elhal�s�t �tvette �s folytatta egy harmadik, t�voli hang. Eleinte t�tov�n k�zeledett ez a hosszan elnyujtott panaszos hang, majd er�sb�d�tt �s kegyetlen er�re kapott. Juli�n k�v�dermedten ismert r� a nagy, fekete szarvasbika hal�lh�rg�s�re.

�s mikor megfordult, azt hitte, az ajt� ny�l�s�ban, kez�ben m�csvil�got tartva, feles�g�nek k�s�rtet�t l�tja.

Az �ld�kl�s tombol� zaj�ra j�tt ide az asszony. Egy dermedt pillant�ssal mindent meg�rtett �s iszonyodva elfutott, f�ldre ejtv�n a m�csest.

Juli�n f�lvette.

Apj�t �s anyj�t l�tta maga el�tt hanyatt fekve az �gyon, mell�k�n t�tong� sebbel; arcukon szel�d f�ns�g �lt, mintha �r�kre sz�l� titkot rejtegetn�nek. Sz�tf�cs�lve �s t�cs�kban v�r piroslott feh�r b�r�k�n, az �gy leped�j�n, a f�ld�n �s a h�l�f�lke fal�ra akasztott elef�ntcsontfesz�leten. Az ablak�vegen �t sk�rl�tv�r�sen sz�r�d�tt �t a r�es� napf�ny, megvil�g�tva ezeket a r�t foltokat �s mintegy megszapor�tva szerte a szob�ban. Juli�n a k�t halotthoz rohant, mondv�n s mag�val elhitetni akarv�n, hogy ez nem lehet igaz, hogy t�vedett, hogy akadnak ilyen megmagyar�zhatatlan hasonlatoss�gok. V�gre kiss� meghajolt, hogy eg�sz k�zelr�l l�thassa az aggasty�nt, �s f�lig leh�nyt pill�in �t meredt szemgoly�t pillantott meg, amely perzselte, mit a t�z.

Majd az �gy t�ls� oldal�ra vonszolta mag�t s a m�sik holttestet figyelte, melynek arc�t r�szben elf�dt�k a feh�r hajf�rt�k. Juli�n a f�k�t�szalagok al� dugta ujjait s f�lemelte anyja fej�t; �s megmerev�lt karral tartva, n�zte az arc�t, m�g m�sik kez�ben a m�ccsel r�vil�g�tott. A der�kaljon �tsziv�rg� v�r halkan permetelt a deszkapadl�ra.

Estefel� megjelent a feles�ge el�tt �s elv�ltozott hangon mindenekel�tt r�parancsolt, hogy ne feleljen neki, ne k�zeledj�k hozz�, m�g csak r� se n�zzen t�bb� s hogy elk�rhoz�s terhe alatt teljes�tenie kell minden rendelkez�s�t, amelyek visszavonhatatlanok.

A temet�s t�rt�nj�k �rott utas�t�sai szerint, amelyeket a halottas szob�ban egy imazs�molyon hagyott. Nej�re hagyja palot�j�t, jobb�gyait, minden j�sz�g�t, m�g testi ruh�j�t �s saruit sem tartva meg. Ezeket a h�z l�pcs�j�n fogj�k megtal�lni.

Azt is mondta, hogy feles�ge csak Isten eszk�ze volt, amid�n el�k�sz�tette sz�m�ra a b�nbees�s alkalm�t s ezent�l im�dkoznia kell majd a lelk��rt, minthogy � imm�r nincs t�bb�.

A halottakat nagy pomp�val temett�k el a kast�lyt�l h�romnapi j�r�f�ldre, egy kolostor templom�ban. A gy�szmenetet egy bar�t k�s�rte, szem�re vont csukly�val, t�vol a t�bbiekt�l �s senki sem merte megsz�l�tani.

A mise alatt keresztbe vetett karokkal, hasm�nt fek�dt a f�kapu el�tt, a f�ld por�ban g�rgetve homlok�t.

Temet�s ut�n l�tt�k, amint elindult a hegyek fel� viv� �sv�nyen. N�h�nyszor visszafordult, v�g�l eg�szen elt�nt.


3

Vil�gg� ment �s koldul�sb�l �lt.

Tenyer�t nyujtotta az utakon poroszk�l� lovagok fel�, t�rdet hajtva k�zeledett a f�ldm�vesekhez, vagy mozdulatlanul meg�llt az udvarh�zak ker�t�se el�tt; s az arca oly b�natos volt, hogy soha el nem k�ldt�k alamizsna n�lk�l.

Amikor megal�zkod�s sz�ks�g�rzet�b�l elbesz�lte t�rt�net�t az embereknek, mind elfutottak, s�r�n h�nyva a keresztet. A falvakban, ahol m�r egyszer megfordult, mihelyt r�ismertek, bez�rt�k el�tte a kaput, megfenyegett�k, k�vel megdob�lt�k. A legirgalmasabbak alamizsn�t tettek az ablakukba, azut�n behajtott�k a zsalut, hogy ne l�ss�k, amikor elviszi.

Minden�nn�t el�zetve, ker�lte az embereket; gy�kerekkel, f�vekkel, hullott gy�m�lcs�kkel t�pl�lkozott, meg csig�kkal, miket pocsoly�k partj�n szedett �ssze.

Olykor, hegylejt�n leereszkedve, orm�zatos h�zak zs�folt �sszevisszas�ga t�rult szeme el�, hidakkal, tornyokkal, s�t�t keresztutc�kkal, ahonn�t eg�sz hozz� elhatolt a meg nem sz�n� zsibong�s.

�szt�ne, hogy elvegy�lj�n embert�rsai �let�be, le a v�rosba kergette. �m sz�ve j�gg� dermedt az �llatias arcok, a munkazsivaj, a k�z�mb�s szavak v�s�r�ban. �nnepnapokon, mikor a katedr�lisok b�g� orgonaszava korahajnalt�l �r�met var�zsolt a lakoss�g sz�v�be, eln�zte az utc�n s�t�l� polg�rokat, a tereken t�ncol� fiatalokat, a keresztutakon �des ital k�n�l� sz�k�kutakat, a hercegi palot�k el� teregetett damaszt-sz�nyegeket, este pedig a f�ldszintes h�zak ablakain �t a hossz� csal�di asztalokat, ahol �sz nagyap�k t�rd�k�n ringatt�k kis unok�ikat; ilyenkor fullaszt� zokog�sba t�rt ki �s ment vissza a sivatagba.

Szerelmes eseng�ssel gy�ny�rk�dve figyelte a f�ben csipeget� baromfit, a f�szk�n �l� madarat, a vir�gon k�sz� rovart; de k�zeledt�re mind riadtan menek�ltek, elb�jtak, vagy gyorsan elr�ppentek.

Ism�t a mag�nyoss�got kereste. De ha sz�l f�tt, mintha hal�lh�rg�st hallott volna; a harmat k�nnyei m�sf�le, s�lyosabb cs�ppeket juttattak esz�be. Est�nk�nt a lenyugv� nap v�rt�cs�val �nt�tte el a fellegeket, �s �lm�ban minden �jszaka �jra �t�lte a sz�l�gyilkoss�got.

Vasszeges k�nz��vet �lt�tt. T�rden�llva k�szott f�l minden olyan hegyre, melynek cs�cs�n k�polna volt. De az irgalmatlan gondolatt�l els�t�t�lt a szents�gtart�k ragyog�sa �s a b�nb�nat pokoli gy�trelmeit szenvedte el.

Nem l�zongott Isten ellen, aki a sz�rnytett csap�s�val verte meg, m�gis k�ts�gbeejtette az a gondolat, hogy k�pes volt azt elk�vetni.

Annyira irt�zott tulajdon mag�t�l, hogy az �nj�t�l val� szabadul�s rem�ny�ben k�szakarva hajszolta az �letveszedelmet. Rokkantakat mentett ki a t�zv�szb�l, gyermekeket a forgatagos v�z m�ly�b�l. �rv�ny kivetette, l�ngok megk�m�lt�k.

Id� nem enyh�t� szenved�s�t, amely elviselhetetlenn� v�lt. Elv�gezte mag�ban, hogy meg fog halni.

Egy napon forr�sv�z partj�ra �rt s mid�n f�l�be hajolt, hogy f�lbecs�lje a v�z m�lys�g�t, szikkadt, feh�rszak�llas aggasty�nt pillantott meg, akinek k�lseje oly sz�nalmas volt, hogy l�tt�ra nem tudta mag�ba fojtani a s�r�st. A m�sik is s�rt. Juli�n nem ismerte f�l a t�k�rk�p�t, csak hom�lyosan eml�kezett egy ehhez hasonl� arcra. F�lki�ltott: az �desapja volt. �s nem gondolt r� t�bb�, hogy meg�lje mag�t.

�gy j�rt be messze f�ldeket, hurcolva eml�kei terh�t; �s egy foly�hoz �rkezett, melyen veszedelmes volt az �tkel�s, nagy sebess�ge miatt s mert a partjain sz�les mocs�r ter�lt el. Hossz� id�k �ta nem akadt, aki meg merte volna kock�ztatni.

Juli�n egy rozzant cs�nakot pillantott meg, far�val bes�ppedve, orr�val a n�d k�z� ny�lva. Amint jobban megn�zte, egy p�r evez�t fedezett f�l rajta, �s az a gondolata t�madt, hogy m�sok szolg�lat�ra fogja szentelni �let�t.

Nekifogott, hogy a meredek v�zpart f�l� h�dt�lt�s-f�l�t emeljen, amelyen �t le lehessen jutni a cs�nakig, k�r�mszakad�sig hengergette, �l�ben cipelte a roppant k�veket, elcs�szott, bes�ppedt a mocs�rba, nem egyszer hajsz�lon m�l�sig, hogy oda nem veszett.

Azut�n haj�deszk�kkal kitatarozta a b�rk�t �s v�lyogb�l meg fat�rzsekb�l kunyh�t eszk�b�lt mag�nak.

Az �j r�vnek h�re ment, utasok jelentkeztek. Kend�lobogtat�ssal h�vt�k �t a tuls� partr�l; Juli�n f�rg�n beugrott a cs�nakba. Nagyon sz�les volt, �s t�lterhelt�k mindenf�le poggy�sszal meg limlommal, nem is sz�m�tva a m�lh�s �szv�reket, amelyek f�lelm�kben r�gkap�lva, n�velt�k a rakom�ny s�ly�t. Juli�n nem k�rt semmit a f�rads�g��rt; egyik-m�sik utas marad�k ennival�t adott neki az isz�kja fenek�r�l, vagy m�r hasznavehetetlen, elhordott ruhaf�l�t. Durva fr�terek istentelen szidalmait Juli�n b�ket�r�en fogadta, amire �jabb s�rt�sek �z�ne volt a v�lasz. � be�rte azzal, hogy meg�ldotta �ket.

Kis asztal, zs�moly, sz�raz lombokb�l rakott fekv�hely, h�rom cser�pkors�: ez volt az eg�sz b�torzata. K�t ny�l�s a falon: az ablakok. Egyik oldalon, ameddig a szem ell�tott, term�ketlen s�ks�g ter�lt el, imitt-amott tesped� vadvizekkel; el�tte pedig a nagy folyam z�ldes �rja h�mp�lyg�tt. Tavasszal a nedves talajb�l �radt a poshad�s szaga. K�s�bb forg�sz�l kavarta f�l a port, amely mindenhov� bevette mag�t, iszaposs� tette a vizet �s recsegett a fogak k�zt. M�g k�s�bbi id�szakban a sz�nyogok felh�nyi hada z�mm�g�tt �s cs�pett �jjel-nappal sz�net n�lk�l. Azut�n j�tt a kegyetlen fagy, amely k�v� kem�ny�tette a t�rgyakat �s vadul megk�v�ntatta a h�s�telt.

H�napok elteltek �gy, hogy Juli�n egy �l� lelket nem l�tott. Sokszor leh�nyta a szem�t �s eml�kei sz�rny�n pr�b�lt visszat�rni ifj�kor�ba; - kast�lyudvar t�nt f�l el�tte, agarak a torn�con, inasok a fegyveres-h�zban �s sz�l�ind�k h�s�ben egy sz�kef�rt� ifj�, pr�mekbe �lt�z�tt aggasty�n s nagyb�bit�s d�ma k�zt; egyszerre csak a k�t holttest jelent meg a hely�k�n. Arcra borult a nyoszoly�ja el�tt �s zokogva hajtogatta:

- Jaj, szeg�ny ap�m! szeg�ny any�m, szeg�ny any�m!

�sszeesett �s k�bult f�l�lm�ban v�res l�tom�sai folytat�dtak.

Egy �jjel �lm�b�l arra �bredt, hogy nev�n sz�l�tja valaki. Fesz�lten figyelt �s nem tudott kivenni egyebet, mint a hull�mok morajl�s�t.

De �jb�l megsz�lalt ugyanaz a hang:

- Juli�n!

A tuls� partr�l hallatszott, ami meglepte Juli�nt, tudva a foly� nagy sz�less�g�t.

Harmadszor is sz�l�tott�k:

- Juli�n!

�s ez a hang �gy bongott, mint egy templomharang.

L�mp�s�t meggy�jtva, kil�pett a kunyh�b�l. Vad sz�lvihar d�lta f�l az �jszak�t. A vak s�t�tet a t�ncol� hull�mok csillog�sa t�rte meg itt-ott.

Percnyi haboz�s ut�n Juli�n eloldotta a b�rk�t. A v�z t�st�nt megnyugodott, a cs�nak s�m�n �tsiklott �s a tuls� partba �tk�z�tt, ahol egy f�rfi v�rta.

Rongyos dar�cruh�t viselt, arca gipsz�larchoz volt hasonl�, k�t szeme v�r�sebb, mint az izz� par�zs. Amint a l�mp�val hozz�k�zel�tett, Juli�n �szrevette, hogy ocsm�ny fek�ly bor�tja test�t; magatart�s�ban m�gis volt valami kir�lyi.

Amint besz�llott a b�rk�ba, ez csod�latos m�don al�s�llyedt, szinte recsegett a s�lya alatt; Juli�n egy l�k�ssel helyrebillentette �s evezni kezdett.

Minden egyes lap�tcsap�sra a hull�mtorl�d�s f�lemelte el�ls� r�sz�n a cs�nakot. A tint�n�l feket�bb v�z szilajon tolult �ssze a k�t partszeg�ly fel�l. �rv�nyeket has�tott, hegyeket t�masztott s a l�lekveszt� hol a magasba lend�lt, hol meg lebukott a m�lys�gbe, ahol sz�l dob�lta �s p�rgette.

Juli�n der�kban meghajolt, sz�tt�rta karjait �s k�t l�b�t megfesz�tve, egy t�rzskanyarulattal h�trafordult, hogy t�bb er�t fejthessen ki. Az arc�t d�r csapkodta, az es� a h�t�ba csurgott, a sz�l vad ereje kifullasztotta; elhagyta mag�t. A b�rka most ir�ny n�lk�l h�nyk�dott a v�zen. De �rezte, hogy komoly dologr�l van sz�, parancsr�l, melynek engedelmeskednie kell, �jb�l megragadta az evez�ket; �s a lap�tok csapkod�sa kett�v�gta a vihar tombol�s�t.

El�tte �gett a kis l�mp�s. Az elsuhan� madarak id�nk�nt eltakart�k. De folyton l�tta a cs�nak orr�n oszlopmeredten �ll� b�lpoklos vil�g�t� szemgoly�j�t.

�s ez sok� tartott, nagyon sok�!

Mikor meg�rkeztek a kunyh�ba, Juli�n becsukta az ajt�t �s az idegen a zs�molyra kuporodott. A test�t takar� gyolcsf�le lepel lecs�szott a cs�p�j�ig; v�llai, melle, sov�ny karjai elt�ntek a pikkelyszer� gennyes fek�lyek alatt. Homlok�t m�ly r�ncok bar�zd�lt�k. Orra hely�n g�d�r volt, mint egy csontv�zkopony�n; k�kes ajkai k�r�l s�r� �s f�rtelmes p�raszer� lehellet �ramlott.

- �hezem! - sz�lalt meg.

Juli�n odaadta, amije volt, egy darab avas szalonn�t, n�mi fekete keny�rh�jat.

Az idegen moh�n megevett mindent s ut�na az asztalon, a t�ny�ron s a k�s nyel�n ugyanolyan foltok l�tszottak, mint a test�n.

Azut�n �gy sz�lt:

- Szomj�hozom!

Juli�n a vizeskors��rt ment; s mikor kez�be vette, olyan illat �radt ki bel�le, amelyt�l kit�gult a sz�ve �s az orrlika. Bor volt; mily csod�s lelet! De a b�lpoklos kinyujt� karj�t s egyhajt�sra kiitta a kors�t.

Majd �gy sz�lt:

- F�zom!

Juli�n �g� gyerty�j�val meggyujtott egy mar�k r�zs�t a kunyh� k�zep�n.

A b�lpoklos melegedett a t�zn�l; sark�n guggolva �lt, minden tagja reszketett, hal�ls�padt lett, szemei m�r nem csillogtak, kel�seib�l genny sziv�rgott, s csaknem elhal� hangon suttogta:

- Az �gyadat!

Juli�n gy�ng�den t�mogatta a v�nszorg�t s takar�ul m�g b�rk�j�nak vitorl�j�t is r�ter�tette.

A b�lpoklos ny�sz�rg�tt. Sz�ja sark�b�l kivillantak a fogai, egyre szapor�bb h�rg�sek t�rtek f�l mell�b�l s a hasa minden l�lekzetv�telre eg�sz a gerinc�ig bes�ppedt.

Azut�n leh�nyta pill�it.

- Mintha j�g lenne a tagjaimban! J�jj ide mell�m.

�s Juli�n, f�ltakarva a vitorl�t, lefek�dt a sz�raz levelekre, szorosan mell�.

- Vetk�zz le, hogy �rezzem tested meleg�t!

Juli�n levetette ruh�it; azut�n anyasz�lt meztelen visszafek�dt az �gyba, �s �rezte tagjain a b�lpoklos test�t: k�gy�n�l hidegebb volt �s �rdes, mint a r�spoly.

B�tor�t� szavakkal pr�b�lta megnyugtatni; a m�sik lihegve �gy felelt:

- Jaj! meghalok!... J�jj k�zelebb, meleg�ts �t! Ne csak a kezeddel! nem!

Juli�n hossz�ban v�gigter�lt rajta, ajk�t ajk�ra, mell�t mell�re tapasztv�n.

Ekkor a b�lpoklos mag�hoz szor�totta �s a szemei hirtelen csillagf�nnyel ragyogtak f�l; hajf�rtei megn�ttek, mint a napsugarak; orrlikai r�zsaillatot leheltek, a t�zhely t�mj�nt felh�z�tt, a hull�mok daloltak. Ek�zben v�gtelen gy�ny�r�s�g, f�ld�nt�li �r�m �radt el a k�bult Juli�n lelk�n; �s az, aki �t �lelte, n�tt, egyre n�tt, feje �s l�ba m�r a kunyh� k�t fal�ig �rt. A tet� elt�nt, az �g boltja kit�rult, - �s Juli�n a k�kl� magass�gba emelkedett, szemt�l-szembe a mi Urunk J�zus Krisztussal, aki �t mennyorsz�gba vitte.

Eddig tart Irgalmas Szent Juli�n legend�ja, ilyenform�n olvashat� sz�l�falum templom�ban egy sz�nes ablak�vegen.


Ford�totta: L�nyi Viktor


HER�DI�S


1

Machaerus f�llegv�ra a Holt-tengert�l keletre emelkedett egy k�pform�j� bazaltszikl�n. N�gy m�ly v�lgy fogta k�r�l, kett� oldalt, egy el�l, a negyedik h�tulr�l. A talapzat�hoz h�zak t�maszkodtak, a k�rfalon bel�l, amely hull�mosan k�vette a talaj emelked�seit, s�llyed�seit; �s a v�rost szikl�ba hasogatott cik-cakos �t k�t�tte �ssze a v�rral, amelynek falai sz�zh�sz k�ny�knyire n�ttek, sok b�styasz�glettel �s lyukgatott p�rk�nyzattal, itt is, ott is tornyokba sz�kkenve, amelyek mintegy vir�gd�sz�t alkott�k, ennek a m�lys�g f�l� akasztott k�koszor�nak.

A v�r belsej�ben egy palota �llott, oszlopcsarnokkal �kesen �s egy terasszal tet�zve, amelyet j�vorfakorl�t z�rt k�r�l, rajta pedig �rbocok �llottak, hogy velariumot lehessen f�l�je kifesz�teni.

Egy reggelen, napf�lkelte el�tt, Herodes Antipas tetrarcha r�k�ny�k�lt a korl�tra �s sz�jjeltekintett.

K�zvetlen�l alatta a hegyek tar�ja m�r kezdett kibontakozni, a derekuk azonban le eg�szen a m�lys�gekig, m�g hom�lyban terpeszkedett. K�d lebegett, foszladozott �s a Holt-tenger k�rvonalai el�bukkantak. A hajnal emelkedett Machaerus m�g�l �s piross�got �rasztott sz�t. Csakhamar bevil�g�totta a tengerpart f�veny�t, a dombokat, a sivatagot �s t�volabb Judea valamennyi hegy�t, amelyek szel�den hull�mzottak g�r�ngy�s �s sz�rke fel�let�kkel. Engaddi a k�z�pen feket�llett, mint valami korl�t; Hebron a h�tt�rben k�pba g�mb�ly�d�tt; Eskolnak gr�n�talmaligetei, Soreknak sz�l�skertjei, Karmelnak sz�z�mf�mez�i voltak; az Antonia-torony pedig hatalmas k�t�mbj�vel Jeruzs�lem f�l�tt uralkodott. A tetrarcha jobbra ford�totta a tekintet�t, hogy a Jerik� p�lm�it megszeml�lje; �s az � Galile�j�nak t�bbi v�ros�ra gondolt: Kafarnaumra, Endonra, Nazaretra, T�bi�sra, ahov� tal�n sohasem t�r vissza t�bb�. A Jord�n pedig folydog�lt a szikkadt s�ks�gon. Tiszta feh�rs�g�ben �gy ragyogott, mint egy h�mez�. A t� �ppen lazurk�sz�nbe �lt�z�tt; �s a d�li v�g�n, Jemen fel�l, �szrevett valamit Antipas, aminek megl�t�s�t�l rettegett. Barna s�trak voltak ott sz�tsz�rva, l�ndzs�s f�rfiak j�rk�ltak a lovak k�z�tt �s pisl�kol� t�zek csillogtak, mint a szipork�k, a f�ld szintj�n.

Az arabok kir�ly�nak csapatai voltak ezek, akinek a le�ny�t hazak�ldte, hogy elvehesse Her�di�st, feles�g�t az egyik b�tyj�nak, aki It�li�ban �lt, nem v�gyva a hatalomra.

Antipas a r�maiak seg�ts�g�t v�rta; de Sz�ria helytart�ja, Vitellius, k�sedelmeskedett �s emiatt nyugtalans�g em�sztette Antipast.

Tal�n Agrippa ellene ingerelte a cs�sz�rt? Harmadik fiv�re, F�l�p, Bat�nia uralkod�ja, titkon fegyverkezett. A zsid�k nem akartak t�bb� hallani az � b�lv�nyim�d� erk�lcseir�l, sem a t�bbiek az � uralm�r�l; annyira, hogy m�r habozott is k�t terv k�z�tt: lekenyerezze-e az arabokat, vagy sz�vets�get k�ss�n a p�rtusokkal; �s azon �r�gy alatt, hogy a sz�let�se napj�t �nneplik, a mai napon nagy lakom�ra h�vta a csapatainak vez�reit, a j�sz�gainak korm�nyz�it �s Galilea f�embereit.

�les tekintettel �tf�rk�szett minden utat. N�ptelen volt valamennyi. Sasok sz�llottak �t a feje f�l�tt; a katon�k, a b�stya hossz�ban, falnak d�lve aludtak; meg se moccant semmi a palot�ban.

Egyszerre, mintha a f�ld m�lys�geib�l j�nne, egy t�voli hang els�pasztotta a tetrarch�t. El�rehajolt, hogy jobban hallja, eleny�szett a hang. Majd �jra f�lhangzott; a tetrarcha pedig �sszecsapdosva a tenyer�t, �gy ki�ltozott:

- Mannaej! Mannaej!

Egy f�rfi j�tt el�, �vig meztelen�l, mint a f�rd�k d�rzs�l�-leg�nyei. H�rihorgas, �reg, szik�rtest� ember volt, a combj�n bronztokban r�vid kard l�gott. A haj�t f�s� szor�totta h�tra, ami m�g sz�lesebb� tette a homlok�t. �lmatags�g sz�ntelen�tette el a szemeit, de a fogai villogtak �s a l�bujjai k�nnyed�n �rintett�k a k�lapokat, eg�sz teste hajl�kony volt, ak�r a majom�, az arca pedig m�mia-merevs�g�.

- Hol van? - k�rdezte a tetrarcha.

Mannaej h�tra mutatott a h�velykujj�val �s �gy v�laszolt:

- Ott! m�g mindig!

- Mintha �t hallottam volna!

Antipas egy nagyot l�lekzett, azt�n Jaokanannr�l k�rdez�sk�d�tt, ugyanarr�l, akit a latinok Keresztel� Szent J�nosnak h�vnak. L�tt�k-e �jra azt a k�t embert, akiket a mult h�napban k�ny�r�letess�gb�l bebocs�tottak az � b�rt�n�be �s az�ta hallatszott-e valami r�luk hogy mit csin�lnak?

Mannaej �gy felelt:

- Titokzatos szavakat v�ltottak vele, este, a kereszt�tn�l, mint a tolvajok. Azt�n elt�voztak Fels�-Galilea fel�, el�re bejelentve, hogy nagy h�rt fognak magukkal hozni.

Antipas lehorgasztotta a fej�t �s megr�m�lt arccal sz�lt:

- Vigy�zz r�! Vigy�zz r�! �s senkit se bocs�ss hozz�! Z�rd be j�l a kaput. Rejtegesd az �reget! M�g csak gyan�tani sem szabad senkinek, hogy �l!

Mannaej parancs n�lk�l is m�r v�grehajtotta mindezt; mert Jaokanann zsid� volt, � pedig - amik�nt minden szamarit�nus - �t�lta a zsid�kat.

Az � Garizim-i templomuk, amelyet M�zes Izrael k�z�ppontj�ul jel�lt ki, nem �llott f�nn t�bb� Hyrkan kir�ly �ta; a jeruzs�lemi templom pedig haragra gyullasztotta �ket, mert s�relem �s �r�k�s igazs�gtalans�g volt a szem�kben. Mannaej behatolt ebbe a templomba, hogy halotti csontokkal szennyezze be az olt�rt. T�rsait, akik nem tudtak el�g gyorsan elmenek�lni, lefejezt�k.

K�t domb hajl�sa k�z�tt �szrevette a templomot. A nap megragyogtatta feh�r m�rv�nyfalait �s a tet�zet�nek aranylemezeit. Olyan volt, mint egy f�nyl� hegys�g, valami term�szetf�l�tti dolog, amely gazdags�g�val �s g�gj�vel mindent leig�z.

Ekkor kit�rta karjait Sion fel� �s merev testtel, h�travetve az arc�t, �k�lbe szor�tva a kez�t, �tkot sz�rt a templomra, mert hitte, hogy val�s�gos hatalma van a sz�nak.

Antipas v�gighallgatta �s nem l�tszott rajta semmi megbotr�nkoz�s.

A szamarit�nus m�g hozz�tette:

- N�ha megmozog, menek�lni szeretne, szabadul�st rem�l. M�skor meg nyugodt, mint a beteg �llat; vagy pedig j�rk�l a s�t�ts�gben �s azt ism�telgeti: "Mit b�nom �n?! Hogy � n�vekedhess�k, nekem kell kisebbednem!"

Antipas �s Mannaej egym�sra n�ztek. De a tetrarcha lusta volt r�, hogy gondolkozz�k a dolgon.

A k�r�l�tte lev� hegyek, - megannyi k�v�meredt hull�m - a fekete �regek a meredek part oldal�ban, a k�k �g m�rhetetlens�ge, a napf�ny er�s ragyog�sa, a szakad�kok m�lys�ge: mindez zavarba hozta �t; �s k�ts�gbees�s sz�llotta meg a sivatag l�tt�ra, amely f�lkavart homokj�b�l amfite�trumokat �s rombad�lt palot�kat form�lt. A forr� sz�l k�nk�ves illata, mintha az el�tkozott v�rosok p�r�j�t hozta volna mag�val, amelyek el vannak temetve a partn�l is m�lyebbre, a nehezed� vizek al�. Ezek a jelek, amelyek �r�k haragra vallottak, megriasztott�k a lelk�t; �s ott maradt, k�t karj�val a k�ny�kl�re t�maszkodva, merev szemekkel �s a hal�nt�k�t a tenyer�be fogva. Valaki meg�rintette. H�trafordult. Her�di�s �llott el�tte.

Usz�lyos, k�nny� b�borruha bor�totta, le eg�szen a saruj�ig. �gy szaladt ki a szob�j�b�l, nem is volt rajta sem nyakl�nc, sem f�l�nf�gg�. Fekete haj�nak egyik fonad�ka a karj�ra hullott, a v�ge a k�t keble k�z� b�jt el. Kit�gult orrcimp�i reszkettek; diadalmas �r�m sug�rzott az arc�n; �s hangos hangon �gy sz�lt, megr�zva a tetrarch�t:

- Ceasar szeret minket! Agrippa fogoly!

- Ki mondta?

- Tudom!

Majd hozz�tette:

- Az�rt, mert Caiusnak sz�nta a cs�sz�rs�got!

B�r Agrippa az � alamizsn�ikb�l �lt, m�gis kir�lyi c�mre t�rekedett, amire �k is v�gyakoztak. De ezent�l nincs mit�l tartaniok.

- Tib�rius b�rt�nei nehezen ny�lnak meg �s n�ha az �let sem biztos benn�k.

Antipas meg�rtette Her�di�st; Her�di�s Agrippa n�v�re volt, de az�rt Antipas jogosultnak ismerte el ezt a kegyetlen gondolkoz�s�t. Ezek a gyilkoss�gok term�szetesen k�vetkezm�nyei a dolgoknak, v�gzetszer�en t�rt�nik ez �gy a kir�lyi h�zakban. Her�di�s csal�dj�ban m�r sz�mba sem vett�k �ket.

Azt�n az asszony elmondta a v�llalkoz�sa eg�sz t�rt�net�t: mint v�s�rolta meg a plebejus p�rtfogoltakat, hogyan jutott a levelek titk�hoz, mik�nt �ll�tott k�meket minden ajt� el� �s mily m�don siker�lt neki megnyernie Eutychest, a f�ljelent�t.

- Semmi �ldozatot nem sajn�ltam! �retted nem tettem-e m�r enn�l t�bbet is?... A le�nyomat is elhagytam �retted!

A v�l�s ut�n R�m�ban hagyta le�nygyermek�t, rem�lve, hogy a tetrarch�t�l m�s gyermekei fognak sz�letni. Sohasem besz�lt err�l, Antipasnak f�l is t�nt ez a nagy gy�ng�ds�g.

Kibontott�k a velariumot �s sebbel-lobbal sz�les v�nkosokat hoztak el�j�k. Her�di�s leroskadt a v�nkosokra �s s�rt, h�t�t ford�tva a tetrarcha fel�. Azut�n kez�vel let�r�lte a szempill�it �s kijelentette, hogy nem gondol t�bb� erre �s boldognak �rzi mag�t; �s eml�keztette Antipast a meghitt besz�lget�seikre, ott lenn, az atriumban, esz�be juttatta a tal�lkoz�saikat a f�rd�kben, hossz� s�t�ikat a Via Sacr�n, �s az est�ket, amiket a nagy vill�kban, sz�k�kutak csobog�sa mellett, vir�gs�trak alatt egy�tt t�lt�ttek a r�mai s�ks�gon. �gy n�zett Antipasra, mint akkor r�gen, hozz�s�mulva a mell�hez, cir�gat� �lel�ssel.

- Antipas eltolta �t mag�t�l. A szerelem, amelyet Her�di�s f�l akart �leszteni, olyan t�vol �llott most t�le! �s minden szerencs�tlens�ge ebb�l fakadt; mert idestova tizenk�t esztendeje tart m�r a h�bor�s�g. Bele is �regedett a tetrarcha. A v�llai ibolyasz�n szeg�ly�, s�t�t t�g�ban g�rbedtek; feh�r haja belevegy�lt a szak�ll�ba �s a ponyv�n �thatol� napsug�r f�nyben f�r�szt�tte meg b�natos homlok�t. Her�di�s homloka is r�ncos volt; �s szemt�l-szembe, vad tekintettel szeml�lt�k egym�st.

A hegys�g utai lassan ben�pes�ltek. P�sztorok �kr�ket �szt�k�ltek, gyermekek szamarakat r�ncig�ltak, lov�szok lovakat vezettek. Akik a Machaerus m�g�tti magaslatokr�l ereszkedtek al�, elt�ntek a palota m�g�tt; m�sok a szemk�zt l�v� v�zmos�son h�gtak f�l �s a v�rosba �rve, lerakt�k terheiket az udvarokon. Ezek a tetrarcha sz�ll�t�i voltak �s a szolg�k, akik a vend�gek el�tt �rkeztek.

Balr�l a terasz v�g�ben azonban egy k�z�ns�ges arc� essz�nus jelent meg, feh�r �lt�zetben �s mez�tl�b. Mannaej jobbr�l el�rohant, t�r�t f�lemelve.

Her�di�s r�ki�ltott:

- �ld meg!

- Meg�llj! - sz�lt k�zbe a tetrarcha.

Mannaej nem moccant t�bb�, a m�sik is mozdulatlanul �llott.

Azut�n elt�voztak, mindegyik m�s l�pcs�n, h�tr�lva �s nem vett�k le egym�sr�l a szem�ket.

- Ismerem ezt - sz�lt Her�di�s. - Fanuel a neve �s Jaokanannt akarja l�tni, mert te vaks�godban m�g mind�g �letben tartod �t!

Antipas azt az ellenvet�st tette, hogy m�g valamikor hasznukra lehet a dolog. Jeruzs�lem ellen val� t�mad�sai az � p�rtjukra hangolj�k a zsid�s�got.

- Nem �gy van! - folytatta az asszony - �k minden urat szolg�lnak �s nincs erej�k haz�t teremteni maguknak!

Azt pedig, aki f�lizgatta a n�pet a Nehemi�s idej�b�l maradt rem�nys�ggel, a legjobb politika lenne: eltenni l�b al�l.

- Semmi sem s�rg�s - v�lekedett a tetrarcha. - Jaokannan veszedelmes?! Ugyan! Hogy volna veszedelmes! - Nevet�st er�ltetett.

- Hallgass!

�s Her�di�s �jra elmondta megal�ztat�s�t, ami akkor �rte, mikor egyszer balzsamszed�sre ment Galaad fel�.

- A foly� partj�n emberek �lt�zk�dtek. Oldalt egy halmon egy f�rfi besz�lt hozz�juk. Teveb�r bor�totta a derek�t �s a feje olyan volt mint az oroszl�n�. Amint �szrevett, r�mk�pd�ste a pr�f�t�k minden �tk�t. A szeme goly�ja l�ngban forgott; a hangja b�mb�lt; f�lemelte a karjait, mintha mennyk�vet akart volna k�zbe ragadni. Lehetetlen volt menek�ln�m! A szekerem kereke tengelyig s�ppedt a homokba; csak lassan hagyhattam el a helyet, k�penyembe burkol�dzva �s borzongva a szitkok alatt, amelyek �gy hullottak r�m mint a felh�szakad�s.

Jaokannan t�nkretette Her�di�s �let�t. Mikor elfogt�k �s k�telekkel megk�t�zt�k, a szolg�knak parancsuk volt, hogy sz�rj�k le, ha ellen�ll; de szel�den viselkedett. K�gy�kat eresztettek a b�rt�n�be; a k�gy�k megd�gl�ttek.

A cselvet�sek sikertelens�ge k�ts�gbeejtette Her�di�st. De mi�rt is harcol ez az ember � ellene? Min� �rdek hajtja? Besz�dei, amit a t�meg el�tt ord�tozott, elterjedtek, sz�jr�l-sz�jra j�rtak; Her�di�s minden�tt hallotta �ket tele volt a leveg� vel�k. A l�gi�k ellen lett volna b�tors�ga. De ez a kardn�l is veszedelmesebb er�, amelyet nem lehetett megfogni megd�bbentette �t; �s haragt�l s�padtan futkosott a teraszon, nem tal�lva sz�t, hogy kifejezhesse, ami a lelk�t fojtogatja.

Arra is gondolt, hogy a tetrarcha - engedve a k�zv�lem�nynek - tal�n m�g eltasz�tan� �t mag�t�l. Akkor minden el volna veszve! Gyermekkora �ta azt a v�gyat t�pl�lta mag�ban, hogy egy nagy birodalom lesz az �v�. Ez�rt a c�l�rt hagyta el az els� f�rj�t �s ment hozz� emehhez, aki - �gy gondolta - becsapta �t.

- J� t�maszra tal�ltam, mikor bel�ptem a te csal�dodba!

- Annyit �r, mint a tied! - mondta nyugodtan a tetrarcha.

Her�di�s �rezte, hogy forr az ereiben �seinek, papoknak �s kir�lyoknak v�re.

- Hiszen a te nagyap�d az aszkaloni templomot s�p�rte! A t�bbiek meg p�sztorok voltak, bandit�k, karav�nvezet�k. D�vid kir�ly �ta Jud�nak ad�z� horda! Valamennyi �s�m leverte a ti�idet! Az els� Makkabeus ki�z�tt benneteket Hebronb�l, Hyrkan k�r�lmet�lked�sre k�nyszer�tette a fajt�dat!

�s ki�ntve minden megvet�st, amit a patr�ciusn� egy plebejussal szemben �rez, - J�kob minden gy�l�let�t Edom ir�nt, - szem�re vetette a tetrarch�nak, hogy k�z�mb�sen t�ri e s�rt�seket, hogy puha a farizeusokkal szemben, akik el�rult�k, hogy gy�va a n�ppel szembesz�llni, amely �t�lja �t.

- Te is olyan vagy mint ezek, valld be! �s sajn�lod az arab le�nyt aki k�vek k�r�l t�ncol. Vedd vissza! Eredj, �lj vele, a v�szon-h�z�ban! zab�ld a hamuban s�lt kenyer�t! sz�rcs�ld a juhainak aludt tej�t! cs�kold szederjes orc�it! �s felejts el engem!

A tetrarcha m�r nem hallgatott oda. Egy h�znak a lapos tetej�t n�zte, ahol egy fiatal le�ny �llott, meg egy �reg asszony, aki egy n�dnyel� naperny�t tartott, olyan hossz�t, mint egy horg�szr�d. A sz�nyeg k�zep�n egy nagy nyitott utaz�kos�r volt. �vek, f�tylak, �tv�z�tt f�l�nf�gg�k t�lt�tt�k meg nagy �sszevisszas�gban. A le�ny id�k�z�nk�nt lehajolt a kos�rban l�v� t�rgyakhoz �s meg-megr�zta �ket a leveg�ben. �lt�zete olyan volt, mint a r�mai n�k�: fodrozott tunika, smaragdokkal d�sz�tett peplummal, k�k sz�jacsk�k �vezt�k a haj�t, amely bizony�ra neh�z volt, mert k�zbe-k�zbe megtapogatta a kez�vel. A naperny� �rny�ka ott mozgott felette, f�lig elrejtve az alakj�t. Antipas k�tszer-h�romszor megl�tta a kecses nyak�t, az egyik szeme sark�t, kicsi sz�ja sz�glet�t. Megl�tta a csipej�t�l a nyakszirtj�ig eg�sz termet�t is, amely ruganyosan meg-meghajolt �s ism�t kiegyenesedett. Antipas leste ezt a mozdulat�t �s a l�lekzete meggyorsult; l�ngok gy�ltak ki a szem�ben. Her�di�s figyelte �t.

- Ki ez a le�ny? - k�rdezte a tetrarcha.

Az asszony azt felelte, hogy nem tudja �s hamarosan megnyugodva elt�vozott.

A tetrarch�t m�r v�rt�k az oszlopcsarnokban a Galileabeliek, az �r�stud�k feje, a legel�k f�int�z�je, a s��gyek igazgat�ja �s egy babiloni zsid�, a lovasok kapit�nya. Valamennyien fennsz�val �dv�z�lt�k. Azut�n a tetrarcha visszavonult bels� szob�iba.

Fanuel megjelent az egyik folyos� v�g�n.

- Ah! Megint? Jaokannan miatt j�ssz, ugye?

�s miattad is, fontos dolgot kell k�z�ln�m veled.

�s nyomon k�vette Antipast, bel�pett vele egy hom�lyos lakoszt�lyba.

A napf�ny egy r�csozaton �t hatolt be, amely v�gigh�z�dott a p�rk�ny alatt. A falak gr�n�tsz�nre, csaknem feket�re voltak festve. A h�tt�rben �benfa-�gy terpeszkedett �k�rb�rb�l k�sz�lt hevederrel. Felette aranypajzs f�nylett, mik�nt a nap.

Antipas kereszt�lment a termen �s led�lt az �gyra.

Fanuel �llva maradt. Felemelte a karj�t �s ihletett hangon sz�lt:

- A Magass�gos n�ha-n�ha elk�ld egyet az � fiai k�z�l. Jaokannan k�z�l�k val�. Ha meg�l�d, megb�nh�d�l.

- Hiszen � �ld�z engem! - ki�ltott fel Antipas. - Lehetetlen cselekedetet k�v�nsz t�lem. Azon id� �ta gy�t�r. Pedig eleinte nem voltam kem�ny! M�g azt is megtette, hogy Machaerusb�l embereket k�ld�tt, hogy felforgass�k tartom�nyaimat. Szerencs�tlen �let� ember! Ha engem t�mad, �n v�dekezem!

- Nagyon heves a haragj�ban - viszonozta Fanuel. - Mindegy! Szabadon kell bocs�tani.

- D�h�s vad�llatokat nem engednek ki! - sz�lt a tetrarcha.

Az essz�nus �gy v�laszolt:

- Ne nyugtalankodj! Elmegy � az arabokhoz, a gallusokhoz, a skyth�khoz, az � m�v�nek a vil�g v�g�ig kell terjednie.

Antipast l�that�lag valami vizi� tartotta fogva.

- Nagy az � hatalma!... Akaratom ellen�re is szeretem!

- Akkor h�t, szabad legyen?

A tetrarcha r�zta a fej�t. F�lt Her�di�st�l, Mannaejt�l �s az ismeretlent�l.

Fanuel igyekezett meggy�zni �t �s a terveinek igazol�s�ra f�leml�tette az essz�nusok kir�lyh�s�g�t. Tiszteletben �llottak ezek a szeg�ny emberek, akiket nem hajl�t meg a k�nzat�s, gyolcsba �lt�znek �s olvasnak a csillagokban.

Antipas visszaeml�kezett Fanuel el�bbi szavaira:

- Mi is az, amit olyan fontos dolognak jelezt�l?

Egy n�ger j�tt be. A teste port�l feh�rlett. H�rg�tt �s csak annyit tudott mondani:

- Vitellius!

- Hogyan? j�n?

- L�ttam. Nem telik bele h�rom �ra �s itt lesz!

A folyos�k ajt�f�gg�nyeit mintha sz�l libegtette volna. L�rma t�lt�tte be a kast�lyt, szaladg�l� emberek ki�ltoz�sa, taszig�lt b�torok, cs�r�mp�l� ez�st�k zaja; a tornyok tetej�r�l pedig csigak�rt�k z�gtak, jelad�sul a szertesz�ledt rabszolg�knak.


2

A s�ncokon tolongott a n�p, mikor Vitellius bel�pett az udvarba. A tolm�csa karj�ra t�maszkodott, m�g�tte tollbokr�t�kkal �s k�rt�kkel �kes�tett nagy v�r�s gyaloghint�; a konzulok b�borszeg�ly� t�g�j�t �s saruit viselte, szem�ly�t liktorok vett�k k�r�l.

Ezek a kapunak t�masztott�k a tizenk�t fascest, a sz�jjal �sszek�t�tt p�lc�kat, amelyek k�zep�be egy balta volt er�s�tve. Mindenki megremegett a r�mai n�p f�ns�ge el�tt.

A gyaloghint�, amelyet nyolc ember hozott, meg�llt. Egy nagyhas�, pattan�sos arc� ifj� l�pett ki bel�le; az ujjait igazgy�ngy�k bor�tott�k. Egy serleget nyujtottak �t neki, sz�n�ltig megt�ltve f�szerekt�l illatos borral. Kiitta �s m�sikat k�rt.

A tetrarcha leborult a prokonzul t�rdei el� �s sajn�lkozott, hogy nem �rtes�lt kor�bban a kegyr�l, amelyben az � jelenl�te �ltal r�szes�l. K�l�nben fogadta volna �t az utakon, a Vitelliusokat megillet� h�dolattal. A Vitelliusok Vitellia istenn�t�l sz�rmaztak. A Janiculusr�l a tengerre vezet� �t mindakkorig az � nev�ket viselte. Sz�mtalan kvesztor �s konzul ker�lt ki a csal�db�l; ami pedig Luciust, mostani vend�g�t illeti, h�l�val tartozik neki, a klit�k legy�z�j�nek �s emez ifj� Aulus atyj�nak, aki tulajdonk�ppen a saj�t birodalm�ba j�tt vissza, mert hiszen a Kelet az istenek haz�ja. Mindezeket a hiperbol�kat latinul mondotta. Vitellius k�z�ny�sen fogadta �ket.

Azt v�laszolta, hogy a nagy Her�des el�g dics�s�g egy nemzetnek. Az ath�niek r�b�zt�k az olympiai j�t�kok fel�gyelet�t. Templomokat emelt Augustus tisztelet�re, t�relmes, lelem�nyes �s f�lelmetes volt �s mindig h� a C�z�rokhoz.

Az �rcfej� oszlopok k�z�tt Her�di�s t�nt f�l, cs�sz�rn�i m�lt�s�ggal k�zeledett, asszonyokt�l �s eunuchokt�l k�r�lv�ve, akik aranyozott ez�stt�lc�kon �g� illatszereket hoztak.

A prokonzul h�rom l�p�st tett el�je �s f�hajt�ssal �dv�z�lte az asszonyt.

- Min� boldogs�g! - ki�ltott f�l Her�di�s - hogy Agrippa, Tiberius ellens�ge nem �rthat t�bb�!

A prokonzul nem tudott err�l az esem�nyr�l �s az asszony veszedelmesnek t�nt f�l el�tte; mikor pedig Antipas esk�d�z�tt, hogy mindent megtesz a cs�sz�r�rt, Vitellius hozz�tette:

- M�g a t�bbiek k�r�ra is?

T�szokat vett a parthusok kir�ly�t�l �s a cs�sz�r m�r nem is t�r�d�tt ezzel a dologgal; Antipas ugyanis, aki jelen volt a tan�cskoz�son, hogy �rdemeket szerezzen mag�nak, r�gt�n tov�bb�totta a h�rt. Innen Vitellius m�lys�ges gy�l�lete �s a k�sedelem a seg�ts�g ad�sban.

A tetrarcha dadogott valamit. De Aulus nevetve sz�lt oda neki:

- Nyugodj meg, �n p�rtfogollak!

A prokonzul �gy tett mintha nem hallott volna semmit. Az � vagyona a fia szennyess�g�t�l f�gg�tt; ez a capreai mocs�rvil�g olyan tetemes javakat szerzett neki, hogy nagy figyelmess�ggel b�nt vele, b�r nem b�zott benne, mert a belsej�ben m�rget rejtett.

Tolong�s keletkezett a kapu alatt. Feh�r �szv�rek hossz� sor�t vezett�k be; az �szv�reken papi ruh�ba �lt�z�tt szem�lyek �ltek. Szaddaceusok �s farizeusok voltak, akiket ugyanegy v�gy hajtott Machaerus fel�; a szaddaceusok elnyerni, a farizeusok megtartani akart�k a papi hatalmat. Arcuk komor volt, k�l�n�sen a farizeusok�, akik r�g�ta ellens�gei R�m�nak �s a tetrarch�nak. A tunik�juk usz�lya meg-megakadt a tolong�sban; a tiar�juk pedig megingott a fej�k�n, a pergamen szalagocsk�k f�l�tt, amelyeken mindenf�le �r�sok voltak.

Csaknem egyid�ben �rkeztek meg az el��rs katon�i. A pajzsukat zs�kokba dugt�k, hogy v�dve legyen a port�l; m�g�tt�k pedig Marcellus, a prokonzul hadnagya t�nt f�l a publik�nusokkal, akik fat�bl�csk�kat szorongattak a h�nuk alatt.

Antipas megnevezte k�rnyezet�nek f�bbjeit: Tolmajt, Kanther�t, Sz�hont, Alexandriai Ammoniust, aki szurkot v�s�rolt neki, Na�mannt, k�nny� gyalogosainak kapit�ny�t �s Babil�ni J�szimot.

Azt�n bemutatta a szadduceusokat.

Vitellius �szrevette Mannaejt.

- H�t az ott kicsoda?

A tetrarcha egy mozdulattal �rt�s�re adta, hogy az a h�h�r.

Jonathas, egy apr�, mozg�kony �s g�r�g�l besz�l� ember k�rte a nagyurat, hogy tisztelje meg �ket l�togat�s�val Jeruzs�lemben. Val�sz�n�leg el fog menni.

A g�rbeorr�, hossz�szak�ll� Eleaz�r a farizeusok sz�m�ra k�vetelte a f�papi tal�rt, amit a polg�ri hat�s�g az Antonia-toronyban tart vissza.

Azut�n a Galieabeliekkel bev�dolt�k Poncius Pil�tust. Egy bolond ember ugyanis D�vid aranyed�nyeit kereste valami �regben �s ez�rt Pil�tus t�bbeket meg�letett a lakosok k�z�l; valamennyi v�daskod� egyszerre besz�lt, k�zt�k Mannaej a leghevesebben. Vitellius bizonygatta, hogy a b�n�s�k elveszik b�ntet�s�ket.

Szitkoz�d�s hangzott f�l az egyik oszlop el�tt, ahov� a katon�k a pajzsokat f�laggatt�k. A takar�k leker�ltek a pajzsokr�l �s el�t�nt az umbo-kon a C�z�r k�pm�sa. A zsid�k szem�ben ez b�lv�nyim�d�s volt. Antipas besz�det int�zett hozz�juk, mik�zben Vitellius, aki egy magas sz�ken �lt az oszlopcsarnokban, csod�lkozott a zsid�k haragj�n. Tiberiusnak igaza volt, hogy n�gysz�zat Sz�rd�ni�ba �ld�z�tt k�z�l�k. De a maguk orsz�g�ban er�sek a zsid�k; �s Vitellius elrendelte, hogy vigy�k el a pajzsokat.

Erre k�r�lvett�k a prokonzult �s k�ny�r�gtek neki s�relmeik j�v�t�tel��rt, kedvezm�nyek�rt, alamizsn�k�rt. Egym�s ruh�it szaggatt�k, majd agyontapost�k egym�st; rabszolg�k botokkal �t�ttek sz�t k�z�tt�k jobbra-balra, hogy helyet csin�ljanak. A kapuhoz k�zel�ll�k lementek az �sv�nyen, m�sok f�lfel� j�ttek; oda �s vissza �z�nl�tt a n�p; k�t �radat keresztez�d�tt az embert�megben, amely ott ny�zsg�tt, a falak �vezet�be szorulva.

Vitellius megk�rdezte, mi�rt e sokas�g. Antipas megmondotta az ok�t: az � sz�let�snapi lakom�j�ra gy�ltek �ssze; �s r�mutatott t�bb ember�re, akik a p�rk�nyzaton kihajolva h�zt�k f�l az �ri�si kosarakat, teli h�ssal, gy�m�lccsel �s z�lds�ggel, antilopokat �s g�ly�kat, sz�les, azurk�k halakat, sz�l�t, g�r�gdinny�ket, piramisba rakott gr�n�talm�kat. Aulus nem b�rta t�rt�ztetni mag�t. Rohant a konyh�k fel�, elsz�d�tette �t ez a tobz�d� �telb�s�g, amely b�mulatba ejthette az eg�sz vil�got.

Mikor az egyik pince mellett ment el, fazekakat vett �szre, amelyek olyanok voltak, mint a mellv�rt. Vitellius odament megn�zni �ket; �s k�vetelte, hogy nyiss�k meg neki az er�ss�g f�ldalatti kamr�it.

A kamar�k a szikl�ba voltak v�jva, magasra kiboltozva �s bizonyos t�vols�gokban pill�rekkel al�t�masztva. Az els� kamr�ban r�gi fegyverzeteket tartottak; a m�sodik tele volt d�rd�val, amelyek tollbokr�t�b�l ny�jtogatt�k ki hossz� hegy�ket. A harmadikat, mintha n�dfonad�kkal tap�t�zt�k volna ki, annyi v�kony ny�lvessz� bor�totta, s�r�n egym�s mell� rakva, f�gg�legesen, a falat. G�rbe kardok peng�i f�dt�k a negyediknek a fal�t. Az �t�diknek a k�zep�n tar�jos sisakok sorakoztak, mint valami v�r�sk�gy�-regiment. A hatodikban csak tegzeket lehetett l�tni; a hetedikben csupa l�bv�rtet; a nyolcadik tele volt karvasakkal; a k�vetkez�kben vill�k, cs�kly�k, lajtorj�k, k�tel�kek voltak felhalmozva, s�t m�g gerend�k is voltak ott haj�t�g�pek sz�m�ra �s cs�rg�k a tev�k sz�gy�re! Mivel pedig a hegy a l�ba fel� sz�lesedett, m�hkapt�rszer� belsej�ben a szob�k alatt mindig t�bb szoba volt �s ann�l m�lyebbek voltak a szoba�regek, menn�l lejjebb jutott az ember.

Vitellius, Phineas, a tolm�csa, �s Sisenna, a publik�nusok feje, h�rom eunuch f�kly�ja mellett bej�rt�k a szob�kat. A f�lhom�lyban �t�latos t�rgyak bukkantak el�, barb�rok tal�lm�nyai: sz�gekkel kivert buzog�nyok, sebet m�rgez� haj�t�-d�rd�k, harap�fog�k, amelyek krokodilok �llkapcs�hoz hasonl�tottak; mindent �sszev�ve negyvenezer emberre val� hadiszert �rz�tt a tetrarcha Machaerus v�r�ban.

Arra az eshet�s�gre gy�jt�tte mindezt �ssze, ha esetleg az ellens�gei sz�vetkezn�nek ellene. De a prokonzul azt hihette, �s mondhatta, hogy a r�maiak ellen ir�nyul ez a f�lk�sz�lts�g, �s Antipas igyekezett kimagyar�zni a dolgot.

Nem mind az �v� a hadianyag; nagy r�sz�k v�dekez�s�l szolg�l a rabl�k ellen; k�l�nben is k�szen kell lennie az arabok t�mad�s�ra; egy�bk�nt is az eg�sz m�g az apj�r�l maradt r�. �s h�tulr�l a prokonzul el� ker�lt �s gyors l�ptekkel ment el�re. Azut�n a fal mell� �llt �s sz�tfesz�tve k�t k�ny�k�t, a t�g�j�val igyekezett eltakarni valamit; de egy ajt� kil�tszott a feje felett. Vitellius �szrevette az ajt�t �s tudni akarta, mi van m�g�tte.

- Csak a babiloni tudja felnyitni.

- H�vd le a babilonit!

V�rtak r�.

Az apja az Eufrates partjair�l j�tt, hogy �tsz�z lovassal felaj�nlja mag�t a keleti hat�rok v�delm�re. A kir�lys�g feloszt�sa ut�n Jaszim F�l�pn�l maradt �s most Antipast szolg�lta.

Megjelent a babiloni, �jjal a v�ll�n, korb�ccsal a kez�ben. Kiferd�lt l�bsz�rait soksz�n� szalagok szor�tott�k. Vastag karjai ujjatlan tunik�b�l ny�ltak ki �s pr�msapka �rny�kolta be az arc�t, amelyen gy�r�kbe fodroz�dott a szak�ll.

A babiloni eleinte �gy tett, mintha nem �rten� a dolgot. De Vitellius egy tekintetet vetett Antipasra, aki nyomban megism�telte a parancsot. Ekkor Jaszim r�tette mind a k�t kez�t az ajt�ra. Az ajt� becs�szott a falba.

Meleg leveg� fuvallata �radt ki a s�t�ts�gb�l. Egy folyos� kanyargott el�tt�k lefel�, megindultak rajta �s egy barlangnak a bej�r�s�hoz jutottak, amely terjedelmesebb volt a t�bbi f�ldalatti �regn�l.

A h�tt�rben �rk�dos boltozat ny�lott a szakad�kra, amely err�l az oldalr�l v�dte a fellegv�rat. Jerik�i lonc kapaszkodott a bolthajt�son �s a vir�gait kil�gatta a vil�goss�gra. A f�ld szintj�n egy v�zerecske cs�rgedezett.

Feh�r lovakat l�ttak ott, lehettek vagy sz�zan, �rp�t zab�ltak egy deszk�r�l, amely egy magass�gban �llott a sz�jukkal. Mindegyik l�nak k�kre volt festve a s�r�nye, a pat�ik fonad�kkal voltak beg�ngy�lve �s az �st�k�k a homlokukra l�gott, mint valami par�ka. Hossz� farkukkal lomh�n verdest�k a t�rdeiket. A prokonzul a b�mulatt�l eln�multan �llott.

Csod�latos �llatok voltak ezek, hajl�konyak, mint a k�gy�, k�nnyedek mit a mad�r. Versenyt futottak a lovasok nyil�val, f�lbor�tott�k az embert �s a has�ba haraptak, kil�boltak a szikl�k t�mkeleg�b�l, �tugrottak a szakad�kok f�l�tt �s naphosszat sz�guldoztak a s�kon �r�lt �get�ssel; de az els� parancssz�ra, meg�llottak. Alig l�pett ki Jaszim k�r�je gy�ltek, mint a juhok, mikor megjelenik a p�sztor; �s el�reny�jtva a nyakukat gyermekszemeikkel nyugtalanul n�ztek r�. J�szim szok�sa szerint rekedt hangon kurjantott egyet, ami f�lvid�totta a lovakat; �s m�r �gaskodtak, v�gyakozva a t�rs�gekre �s szaladozni akartak.

Antipas att�l val� f�lt�ben, hogy Vitellius elveszi t�le a parip�kat, ide z�rta �ket, erre a helyre, amely ostrom eset�n az �llatok sz�m�ra volt f�nntartva.

- Rossz ez az ist�ll� - sz�lt a prokonzul - �s te m�gis kiteszed �ket a veszedelemnek! Vedd sz�mon a lovakat, Sisenna!

A publik�nus kih�zott egy t�bl�csk�t az �v�b�l, megsz�molta a lovakat �s f�ljegyezte.

A kincst�ri j�ved�kek tisztvisel�i megvesztegett�k a korm�nyz�kat, hogy szabadon fosztogathass�k a provinci�kat. Sisenna mindenfel� f�rk�szett nyest-fej�vel �s hunyorg� szem�vel.

V�gre visszat�rtek az udvarra.

A k�vezeten imitt-amott kerek bronzlapok bor�tott�k a cisztern�kat. Kiszemelte az egyiket, a legnagyobbat, amelyik alig kongott a sarka alatt. V�ltogatva megkopogtatta valamennyit, azt�n dobogva a l�b�val f�lord�tott:

- Megvan! Megvan! Itt van Her�des kincse!

A kincskeres�s bolondja volt a r�maiaknak.

- Nincsen semmif�le kincs - esk�d�z�tt a tetrarcha.

- De h�t akkor mi van ott alant?

- Semmi! egy ember, egy fogoly.

- Mutasd! - sz�lt Vitellius.

A tetrarcha nem engedelmeskedett; a zsid�k megtudt�k a titkot. Vonakod�sa t�relmetlenn� tette Vitelliust.

- T�rj�tek be! - ki�ltotta a liktoroknak.

Mannaej kital�lta, mire k�sz�lnek. Mikor megl�tott egy fejsz�t, azt hitte Jaokanannt fogj�k lefejezni; �s meg�ll�totta a liktort az els� csap�s ut�n, amit a bronzlapra m�rt; a bronzlap �s a k�vezet k�z� valami kamp�f�l�t akasztott, azt�n hossz�, sov�ny karjait megfesz�tve lassan feszegette a f�delet, amely lev�lt a nyom�sra; mindenki csod�lta az �regnek az erej�t. A bronz fab�l�se alatt egy ugyanolyan m�ret� csap�ajt� volt. Egy �k�lcsap�sra kett�szakadt; t�tong� lyuk ny�lt meg, egy �ri�si �reg, amelyet egy korl�tn�lk�li l�pcs� kanyargott k�r�l; akik az �reg f�l� hajoltak, a fenek�n hom�lyosan valami r�m�t� dolgot vettek �szre.

Emberi l�ny fek�dt ott a f�ld�n, hossz� haja �sszekusz�l�dott az �llatsz�r�kkel, amik a h�t�t f�dt�k.

F�lkelt.

A homloka egy v�zszintesen kifesz�tett r�csozatba �t�d�tt; �s id�nk�nt elt�nt a barlang m�lys�geiben.

A napf�ny megragyogtatta a tiar�k cs�cs�t, a kardok markolat�t �s forr�ra meleg�tette a k�lapokat; �s a p�rk�nyok al�l kirep�l� galambok az udvar f�l�tt kerengtek. Ebben az �r�ban szokott Mannaej magot sz�rni nekik. Most ott guggolt a tetrarcha el�tt, aki Vitellius mellett �llott. A Galileabeliek, a papok �s a katon�k k�rt form�ltak m�g�tt�k; valamennyien hallgattak �s szorongva v�rt�k mi fog t�rt�nni.

El�sz�r is egy m�ly s�hajt�s hallatszott, mint valami f�ldalatti hang.

Her�di�s is meghallotta a palota m�sik v�g�n. Ig�zett�l hajtva �tfurakodott a t�megen; �s egyik kez�t Mannaej v�ll�ra t�ve, el�rehajolt �s hallgat�dzott.

F�lharsogott a hang:

- �tok tire�tok, farizeusok �s szadduceusok, vipera fajzatjai, f�lfuvalkodott t�ml�k, l�rm�z� r�zt�ny�rok!

F�lismert�k Jaokanannt. Sz�jr�l-sz�jra adt�k a nev�t. M�g t�bben sereglettek a ny�l�s k�r�.

- �tok re�d, te n�p! �s �tok Juda �rul�ira, Efraim r�szegesked�ire, �tok azokra, akik a zs�rosf�ld� v�lgyben lakoznak �s akik t�ntorognak a borital g�z�t�l!

- T�njetek el, mik�nt a szertefoly� v�z, mik�nt a h�jatlan csiga, amely cs�szva-m�szva sz�tm�llik, mik�nt az asszony id�tlen magzatja, aki nem l�tja meg a napvil�got.

- Menek�ln�d kell n�ked, Moab, a ciprusligetekbe, mik�nt a ver�b, lyukakba, mik�nt a mezei eg�r. Az er�ss�gek kapui k�nnyebben �sszet�rnek, mint a di�h�j, a falak leomlanak, a v�rosok le�gnek; �s az �r�kk�val� ostora nem sz�nik meg. Env�retekben f�r�szti a tagjaitokat, mik�nt a lent megf�r�sztik a fest�sajt�rban. Sz�tszaggat benneteket, mint az �j borona; a h�sotok cafatjait elsz�rja a hegyeken!

Micsoda h�d�t�r�l besz�l? Tal�n Vitelliusr�l? Csak a r�maiak tudn�nak ilyen �ld�kl�st tenni. Panaszok r�ppentek el az ajkakr�l:

- El�g! el�g m�r! legyen v�ge!

Jaokanann hangosabban folytatta:

- Anyjok holtteteme mellett hamvakban fetrengenek a kisdedek. �jnek idej�n, kardokt�l rettegve, romok k�z�tt kutat keny�r ut�n a n�p. Sak�lok marakodnak csontok�rt a piacokon, hov� est�nk�nt az �regek besz�lget�sre j�nnek vala. A te sz�zeid k�nnyeiket elnyelve, h�rf�znak az idegenek lakom�in �s a te legkedvesebb fiaid meghajtj�k neh�z terhek s�ly�t�l f�lt�rt h�tukat.

A n�p �jra l�tta sz�mkivet�s�nek napjait, eg�sz t�rt�net�nek minden szerencs�tlens�g�t. A r�gi pr�f�t�k ig�i voltak ezek. Jaokanann hatalmas csap�sokk�nt sujtott vel�k.

De a hang gy�ng�dd�, zengzetess�, �nekl�v� v�lt. Szabadul�st hirdetett, f�nyess�get az �gen, megsz�letend� gyermeket, f�lkarral m�r a s�rk�ny barlangj�ban, aranyat az agyag hely�be, virul� r�zsaligetet a sivatagon:

- Ami most hatvan kik�rt �r, nem lesz egy obulus sem. Tejnek forr�sai fakadnak a szikl�b�l; t�lt hassal alusznak el a pr�sh�zakban! Mikor j�ssz el, te, akiben rem�nykedem? M�ris leborulnak minden n�pek �s a te uralmad �r�kk�val� leszen, D�vid fia!

A tetrarcha h�trah�k�lt, mert a D�vid Fi�nak l�tez�se s�rtette �t, mint valami fenyeget�s.

Jaokanann r�t�madt a kir�lys�ga miatt.

- Nincsen m�s kir�ly, csak az �r�kk�val�!

Azt�n megt�madta �t a kertjei, a szobrai, az elef�ntcsontb�torai miatt, mintha � lett volna az istentelen Achab.

Antipas leszak�totta a nyak�r�l a b�rszalagot, amelyen a pecs�tje l�gott �s bedobta a pecs�tet az �regbe, r�sz�lva Jaokanannra, hogy hallgasson.

A hang visszafelelt:

- Ord�tani fogok, mik�nt a medve, mik�nt a vadon puszt�k szamarai, mik�nt a gyermeket sz�l� asszony!

- A te v�rfert�z�sed maga is b�ntet�s, Isten az �szv�reknek medd�s�g�vel vert meg!

Vihog�s szaladt v�gig a t�megen, a hull�mok zajl�s�hoz hasonl�an.

Vitellius makacsul ottmaradt. A tolm�cs k�z�mb�s hangon ism�telte a szitkokat, amiket Jaokanann a maga nyelv�n ord�tozott. A tetrarcha �s Her�di�s k�nytelen volt k�tszer is v�gighallgatni a s�rt�seket. Antipas zih�lt, az asszony pedig meredten b�m�szkodott le az �regbe.

A rettenetes ember f�lfel� ford�totta a fej�t; �s �k�llel megragadta a r�csot, hozz�nyomta az arc�t, amely olyan volt mint a boz�t; benne k�t izz� par�zs.

- Ah! te vagy itt, Jezabel?!

- Megejtetted a sz�v�t a sarudnak nyikorg�s�val. Nyer�tett�l, mint egy kanca. Nyoszoly�dat a hegyekre ter�tetted, hogy beteljes�tsd az �ldozataidat. Az �r elragadja a f�l�nf�gg�det, a b�borruh�idat, lenf�tylaidat, karjaidr�l az aranykarik�kat, l�bujjaidr�l a gy�r�t �s a kis arany f�lholdakat, amelyek a homlokodon reszketnek, ez�st t�kreidet, strucctoll-legyez�idet, gy�ngyh�zas cip�idet, amelyek magasra emelik az alakod, b�szke gy�m�ntjaidat, a hajad illat�t, a k�rmeid fest�k�t �s a puhas�godnak minden mesterked�seit �s nem l�szen el�g k� a te par�znas�god megk�vez�s�re.

Her�di�s maga k�r�l tekintett, mintha v�delmet keresne. A k�pmutat� farizeusok les�t�tt�k a szem�ket. A szadduceusok elford�tott�k a fej�ket, att�l tartva, hogy megs�rtik a prokonzult. Antipas hal�lra s�padt.

A hang er�sb�d�tt, nekilend�lt, meg-megszakadt, mint a mennyd�rg�s �s visszaver�dve a hegyekr�l megsokszorozott csap�sokkal s�jtott le Machaerusra.

- Fek�dj a porba, Babilon le�nya! �rlesd meg a lisztet. Vesd le �vedet, oldd meg saruidat, gy�rd fel a ruh�dat, g�zolj kereszt�l a foly�vizeken, a te sz�gyened felfedeztetik, a te gyal�zatod napvil�gra j�n! Zokogva csikorgatod a fogaidat! Az �r�kk�val� kiirtja a te v�tkeidnek b�z�t! �tkozott! �tkozott! D�g�lj meg, mint a kutya!

A csap�ajt� bez�rult, a fed�lemez visszacsap�dott. Mannaej meg akarta fojtani Jaokanannt.

Her�di�s elt�nt, a farizeusok fel voltak h�borodva. Antipas k�z�j�k ment �s mentegette mag�t.

- Val� igaz, - mondta Eleaz�r - n��l kell venni a testv�r feles�g�t, de Her�di�s nem volt �zvegyasszony �s m�g hozz� gyermeke is volt, ami m�r gyal�zatos dolog.

- T�vedsz! t�vedsz - vetette k�zbe a szadduceus Jonathas. - A t�rv�ny el�t�li ezeket a h�zass�gokat, de az�rt nem tiltja meg hat�rozottan.

- Mindegy! Velem szemben nagyon igazs�gtalanok! - mondta Antipas - mert elv�gre is Absalon atyja feles�g�vel h�lt, Juda a meny�vel, �mon a n�v�r�vel, L�t pedig a le�nyaival.

Aulus, aki k�zben aludt, megjelent ebben a pillanatban. Mikor el�adt�k neki az �gyet, igazat adott a tetrarch�nak. Nem kell nyugtalankodni az eff�le ostobas�gok miatt; �s nagyot kacagott a papok megbotr�nkoz�s�n �s Jaokanann d�h�ng�s�n.

Her�di�s a l�pcs� k�zep�r�l visszafordult Aulus fel�.

- Nincs igazad, nagy�r! Azt parancsolja a n�pnek, hogy tagadja meg az ad�t.

- Igaz volna ez? - k�rdezte r�gt�n a publik�nus.

A v�laszok �ltal�ban igenl�ek voltak. A tetrarcha is meger�s�tette �ket.

Vitellius arra gondolt, hogy a fogoly elmenek�lhet; mivel pedig az Antipas viselked�s�t gyan�snak v�lte, �r�ket �ll�tott a kapukhoz, valamint a falak ment�ben �s az udvarra.

Azut�n a lakoszt�lya fel� indult. A papok k�ld�tts�gei k�vett�k.

A f�paps�gr�l nem besz�ltek, de mindegyik el�adta a maga s�relm�t.

Valamennyien ostromolt�k Vitelliust. Elk�ldte �ket.

Jonathas is t�vozott, mikor �szrevette egy f�lk�ben Antipast, aki egy hossz�haj� feh�rruh�s essz�nussal besz�lgetett; �s m�r sajn�lta, hogy a p�rtj�ra kelt.

Egy gondolat vigasztalta a tetrarch�t.

Jaokanann nem f�gg�tt t�bb� �t�le; a r�maiak v�llalt�k magukra a dolg�t. Mily megk�nnyebb�l�s!

Fanuel akkor ott s�t�lgatott a v�rt�n.

Antipas mag�hoz sz�l�totta �s r�mutatott a katon�kra:

- �k az er�sebbek! Nem tudom kiszabad�tani! nem tehetek r�la!

�res volt az udvar. A rabszolg�k lepihentek. Az �g v�r�ss�g�n, amely l�ngbabor�totta a l�t�hat�rt, a legkisebb f�lfel� ny�l� t�rgy is feket�re rajzol�dott. Antipas j�l kivette a s�f�z�-kunyh�kat a Holt-tenger t�ls� v�g�n, de az arabok s�trait nem l�tta t�bb�. Bizony�ra elvonultak. F�lkelt a hold; megnyugv�s ereszkedett le a sz�v�re.

Fanuel leverten �llott, fej�t a mell�re hajtva. V�gre kimondta, ami a sz�v�n fek�dt.

M�r a h�nap eleje �ta vizsg�lta hajnal el�tt az �gboltozatot, amikor a Perseus csillagzat a Zeniten �llott. Agalah alig mutatkozott, Algol halv�nyultan ragyogott, Mira-Coeti eg�szen elt�nt; ebb�l megj�solta, hogy m�g a mai �jszak�n egy kiv�l� f�rfi� meghal Machaerusban.

Ki lesz az? Vitelliust sokan veszik k�r�l. Jaokanannt nem fogj�k kiv�gezni.

- Akkor h�t �n leszek! - gondolta a tetrarcha.

Tal�n visszaj�nn�nek az arabok? A prokonzul f�lfedezn�, hogy �sszek�ttet�sben �ll a p�rthusokkal. Jeruzs�lemi orgyilkosok k�s�rt�k a papokat; a ruh�zatuk alatt t�r�ket rejtegettek; Fanuel tud�s�ban pedig nem k�telkedett a tetrarcha.

Arra gondolt, hogy Her�di�shoz folyamodik. Pedig gy�l�lte �t. De t�le majd b�tors�got mer�t; �s m�g nem szakadt el minden k�tel�ke annak a var�zsnak, amely egykor leb�v�lte Antipast.

Mikor bel�pett az asszony szob�j�ba, porfir-medenc�ben fah�j f�st�lg�tt; �s minden�tt porok, kenetek, felleghez hasonlatos sz�vetek, pehelyn�l k�nnyebb h�mz�sek hevertek sz�tsz�rtan.

Nem sz�lt Fanuel j�slat�r�l, sem a zsid�kt�l �s arabokt�l val� f�lelm�r�l; Her�di�s gy�vas�ggal v�dolta volna. Csup�n a r�maiakr�l besz�lt; Vitellius nem avatta be a katonai terveibe. F�ltette Vitelliusr�l, hogy bar�tja Caiusnak, akin�l Agrippa gyakran megfordult; sz�m�zet�sbe k�ldik �t, s�t tal�n meg is fojtj�k.

Her�di�s g�g�s t�relmess�ggel igyekezett megnyugtatni a tetrarch�t. V�g�l azut�n egy kis l�dik�b�l furcsa med�li�t vett ki, amelyet Tiberius arck�pe d�sz�tett. Ez el�g arra, hogy els�padjanak a liktorok �s megsemmis�ljenek a v�dak.

Antipas h�l�t�l megindultan k�rdezte t�le, honnan szerezte az �rmet.

- Kaptam - v�laszolta r� az asszony.

A szemk�zti ajt�f�gg�ny m�g�l egy meztelen kar ny�lt el�, egy fiatal, b�jos kar; mintha Polykletos faragta volna ki elef�ntcsontb�l. Kiss� f�lszeg, de m�gis kellemes mozdulattal imbolygott a leveg�ben, hogy el�rjen egy tunik�t, amely ott felejt�d�tt a fal melletti zs�molyon.

Egy �reg asszony �vatosan �tadta neki, f�lreh�zva a f�gg�nyt.

A tetrarcha hom�lyosan visszaeml�kezett valamire, de nem tudott pontosan sz�mot adni mag�nak r�la.

- Tied ez a rabszolga le�ny?

- Mi k�z�d hozz� - felelte Her�di�s.


3

A vend�gek megt�lt�tt�k a lakoma term�t.

H�rmashaj�ja volt a teremnek, mint bazilik�kban �s a haj�kat egym�st�l algunimfa-oszlopok v�lasztott�k el; az oszlopok fej�t bronz-domborm�vek d�sz�tett�k. F�l�tt�k k�t ablaksoros gal�ria h�z�dott; egy harmadik karzat, sodrozott aranyb�l, a h�tt�rben �velt, egy �ri�si boltozattal szemk�zt, amely a terem m�sik v�g�n bontakozott ki.

A haj� hossz�ban asztalok sorakoztak, rajtuk t�zk�tegek �gtek, sz�nes agyagserlegek, r�zt�lak, h�kock�k �s sz�l�halmazok k�zepette; de ez a v�r�s vil�goss�g fokozatosan elhalv�nyult a mennyezet magass�ga miatt �s a f�nypontok �gy ragyogtak, mint �jszaka a fa lombja k�zt el�villan� csillagok. A terem f�ny�l�s�n kereszt�l f�kly�kat lehetett l�tni a h�zak teraszain; Antipas �nnepet rendezett a bar�tainak, a n�p�nek �s mindazoknak, akik elj�ttek hozz�.

Rabszolg�k t�lakat hordoztak k�r�l, f�rg�n, mint a kuty�k, a l�bukon nemezsaruval.

A prokonzuli asztal az aranyos mennyezet alatt j�vorfadeszk�b�l �csolt emelv�nyen �llott. Babiloni sz�nyegek s�trat form�ltak k�r�l�tte.

H�rom elef�ntcsont-�gyon - egyik szemben, kett� oldalt - Vitellius, Aulus �s Antipas hevertek; a prokonzul balra fek�dt, az ajt� mellett, a fia jobbr�l, a tetrarcha a k�z�pen.

Neh�z, fekete k�p�nyeget viselt, amelynek sz�ved�ke nem l�tszott a sz�nes d�szekt�l, az arca ki volt festve, a szak�lla legyez�alakra f�s�lve, az�rporral meghintett haj�t dr�gak�ves diad�m szor�totta. Vitellius nem vette le b�bor�v�t, amely har�nt k�r�tette lenv�szon t�g�j�t. Aulus a h�t�ra k�ttette ez�sttel pikkelyezett, ibolyasz�n selyemruh�j�nak ujjait. Hajzat�nak fonad�kai emeletekbe tornyosodtak �s egy zafir nyakl�nc l�gott le asszonyosan k�v�r �s feh�r mell�re. Mellette egy gy�k�nyen, keresztbe rakott l�bakkal, egy gy�ny�r� gyermek folytonosan mosolygott. A konyh�kban akadt r� �s az�ta nem tudott meglenni n�lk�le; nem tudta megjegyezni chaldeus nev�t, az�rt h�t egyszer�en csak �zsiainak sz�l�totta. Id�nk�nt leheveredett a tricliniumon. Ilyenkor meztelen l�bai uralkodni l�tszottak a gy�lekezet f�l�tt.

Ezen az oldalon a papok foglaltak helyet �s Antipas tisztjei, Jeruzs�lem lakosai, a g�r�g v�rosok f�bbjei; a prokonzul m�g�tt: Marcellus a publik�nusokkal, a tetrarcha bar�tai, K�na, Ptolemais, Jerik� el�kel�i; azut�n �sszevissza Libanon hegyi lak�i �s Her�des �reg katon�i: tizenk�t thr�k, egy gallus, k�t germ�n, gazellavad�szok, idumeai p�sztorok, Palmyra szult�nja, Eziongaber tenger�szei. Mindenki el�tt puha lep�nyt�szta �llott, hogy abba t�r�lj�k az ujjaikat; �s a karjaikat kesely�nyak gyan�nt nyujtogatva szedt�k ki a t�lakb�l az olajbogy�t, piszt�cot, mandul�t. Minden arc vid�man ragyogott a vir�gkoszor�k alatt.

A farizeusok visszautas�tott�k a koszor�kat, ezt a r�mai istentelens�get. �sszeborzadtak, mikor meghintett�k �ket galbanum �s t�mj�n kever�k�vel, amely n�luk egyed�l a templom haszn�lat�ra szolg�lt.

Aulus megd�rzs�lte vele a h�nalj�t; Antipas eg�sz rakom�nnyal �g�rt neki bel�le, h�romkos�rnyit ebb�l a val�s�gos balzsamb�l, amely miatt Cleopatra annyira �h�tozott Palesztin�ra.

Egy kapit�ny �rkezett az im�nt a tetracha tiberiasi hely�rs�g�b�l �s Antipas m�g� telepedett, hogy k�l�n�s esem�nyekr�l tud�s�tsa �t. De a tetrarcha figyelme megoszlott a prokonzul �s a szomsz�d asztalokn�l mondottak k�z�tt.

Jaokanannr�l besz�lgettek k�r�l�tte �s Jaokanann fajt�j�r�l; Gittojbeli Simon t�zzel mossa le a b�n�ket. Valami J�zus nevezet�...

- A legrosszabb valamennyi k�zt - ki�ltott f�l Eleaz�r. - Micsoda gyal�zatos szemf�nyveszt�!

A tetrarcha m�g�l f�lkelt egy f�rfi, s�padtan, mint a chlamys-�nak a szeg�lye. Lesz�llt az emelv�nyr�l �s a farizeusokhoz fordult:

- Hazugs�g! J�zus csod�kat m�vel.

Antipas l�tni szerette volna.

- Mi�rt nem hoztad h�t ide?! Besz�ld el, mik t�rt�ntek!

Ekkor elbesz�lte, hogy neki, Jakabnak, volt egy beteg le�nya �s � elment Kafarnaumba, hogy k�ny�r�gj�n a Mesternek: gy�gy�tsa meg a le�ny�t. A Mester azt felelte:

- T�rj vissza a h�zadba, � meggy�gyult!

�s a k�sz�b�n tal�lta a le�nyt, f�lkelve �gy�r�l, amikor a palota nap�r�ja a harmadik �r�t mutatta, abban a pillanatban, mikor � J�zusn�l j�rt.

Term�szetesen - akad�koskodtak a farizeusok - vannak mindenf�le praktik�k, hat�kony f�vek! Itt Machaerusban is tal�lnak n�ha b�r�szt, amely sebezhetetlenn� tesz, de meggy�gy�tani valakit l�tatlanba, messzir�l: lehetetlen dolog, hacsak a gonosz szellemeket nem haszn�lja f�l J�zus.

�s Antipas bar�tai, Galilea f�bbjei, r�hagyt�k, a fej�ket b�logatva:

- A gonosz szellemeket, nyilv�nval�an a gonosz szellemeket.

Jakab ott �llott az asztalok �s a papok asztala k�z�tt, f�l�nyes arccal, de szel�den hallgatott.

Unszolt�k, hogy besz�ljen.

- Bizony�tsd a hatalm�t!

Jakab meghajtotta v�llait �s halk hangon, lassan, mintha �nmag�t�l ijedt volna meg, �gy sz�lt:

- H�t nem tudj�tok, hogy � a Messi�s?

�sszen�ztek a papok; Vitellius pedig a sz�nak magyar�zat�t k�rdezte. A tolm�cs az els� pillanatban nem is tudott v�laszolni.

- �gy h�vnak �k egy szabad�t�t, aki meghozza nekik minden javak �lvez�s�t �s az uralmat minden n�p f�l�tt. N�melyek m�g azt is mondj�k, hogy k�t Messi�s lesz. Az els�t legy�zik G�g �s Mag�g, az �szak d�monai; de a m�sik meg�li a Gonosz Fejedelm�t; sz�zadok �ta minden percben v�rj�k.

A papok �sszes�gtak-b�gtak, azt�n Ele�z�r vette �t a sz�t.

- El�sz�r is a Messi�s a D�vid fia lesz, nem pedig egy �cs�; �s bet�lti majd a t�rv�nyt. Ez a n�z�reti t�madja a t�rv�nyt; enn�l er�sebb bizony�t�k, hogy Eli�s elj�tte el�zi meg �t.

Jakab visszav�gott:

- De hiszen elj�tt �li�s!

- �li�s! �li�s! - ism�telte a t�meg, v�gig az eg�sz termen.

K�pzelet�kben valamennyien egy aggasty�nt l�ttak r�p�l� holl�sereg alatt, vill�mt�l l�ngralobbantott olt�rt, b�lv�nyim�d� papokat, akiket a zuhatagokba vetettek; �s az asszonyok az emelv�nyeken, a Sarepta-i �zvegyre gondoltak.

Jakab f�radhatatlanul ism�telgette, hogy ismeri �t! L�tta �t! �s a n�p is l�tta!

- Mi a neve?

Erre torkaszakadt�b�l ord�totta:

- Jaokanann!

Antipas h�trahanyatlott, mintha valaki mellbev�gta volna. A szadduceusok Jakabhoz cs�d�ltek. Ele�z�r ki�ltozott, hogy meghallj�k szav�t.

Mikor helyre�llott a cs�nd, �sszefogta a k�peny�t �s k�rd�seket tett, mik�nt a b�r�k.

- Mivelhogy a pr�f�ta meghalt...

Mormog�s szak�totta f�lbe. �gy hitt�k, �li�s elt�nt csup�n.

Eleaz�r haragra gerjedt a t�meg ellen �s tov�bb folytatta a k�rdez�sk�d�seit:

- Azt hiszed, f�lt�mad?

- Mi�rt ne? - felelte r� Jakab.

A szadduceusok v�llukat vonogatt�k; Jonathas, apr� szem�t kid�llesztve, er�ltetett kacag�sba t�rt ki, mint valami boh�c. Semmi sem ostob�bb dolog, mint a testnek ig�nye az �r�k �letre; �s elszavalta a prokonzulnak egy korukbeli k�lt� verssor�t:

Nec crescit, nec post mortem durare videtur.

Aulus azonban a triclinium sz�l�re hajolt, verejt�k �lt ki a homlok�ra, elz�ld�lt az arca �s az �kl�t a gyomr�ra szor�totta.

A szadduceusok nagy f�lindul�st mutattak; - m�snap visszakapt�k a f�paps�got; - Antipas l�that�lag k�ts�gbe volt esve; Vitellius k�z�ny�s maradt. De az�rt heves szorong�s fogta el; a fi�val egy�tt a vagyon�t is elvesz�ten�.

Aulus alig fejezte be a h�ny�st, m�ris �jra enni akart.

- Adjatok m�rv�nyreszel�ket, naxosi pal�t, tengervizet, ak�rmit! Vagy tal�n megf�r�djem?

Havat habzsolt f�l, azt�n - habozva egy t�l commageniai eledel �s k�t s�rgarig� k�z�tt - a m�zes t�k�t v�lasztotta. Az �zsiai n�zte ezt a fal�k�pess�get, amely b�kez� emberre �s egy fels�bb fajra vallott.

Bikaves�t t�laltak f�l, marmot�t, f�lem�l�t, v�gott h�sokat sz�l�lev�lben; �s a papok a f�lt�mad�sr�l vitatkoztak. Ammonius a platonista Philo tan�tv�nya, ostob�knak tartotta �ket �s ezt meg is mondta n�h�ny g�r�gnek, akik g�nyt �ztek a j�slatokb�l. Marcellus �s Jakab �sszeb�jtak.

Marcellus elmes�lte Jakabnak, min� boldogs�got �rzett, mikor Mithra kultusz�ra f�lavatt�k, Jakab pedig biztatta Marcellust, hogy J�zust k�vesse. A Safet-i �s babyloni p�lma- �s tamariszkusz-borok amfor�kb�l t�lcs�rekbe, t�lcs�rekb�l serlegekbe, serlegekb�l pedig lefel� �ml�ttek a garatra; fecsegtek a vend�gek, a sz�vek kit�rultak. Jaszim zsid� l�t�re nem tagadta t�bb�, hogy im�dja a plan�t�kat. Egy aphakai keresked� b�mulatba ejtett sok nom�dot, le�rva el�tt�k a hierapolisi templom csod�it; a nom�dok meg is k�rdezt�k, mennyibe ker�lne az elzar�ndokl�s oda. M�sok viszont �si vall�sukhoz ragaszkodtak. Egy f�lig vak germ�n himnuszt �nekelt, dics��tve Skandin�vi�nak azt a hegyfok�t, ahol megjelentek az istenek sug�rz� alakjukban; a Sichembeliek pedig nem ettek gerliceh�st, tiszteletb�l az Azimagalamb ir�nt.

T�bben �llva t�rsalogtak a terem k�zep�n; �s a lehelletek g�ze �sszevegy�lve a kandel�berek f�stj�vel, k�dd� gomolygott a leveg�ben. Fanuel v�gigment a falak ment�n. Megint az eget vizsg�lta volt; nem ment el eg�szen a tetrarcha k�zel�be, mert f�lt a sok olajfoltt�l, ami az essz�nusok szem�ben nagy tiszt�talans�g.

�t�sek d�ngett�k meg a v�r kapuj�t.

Mindenki tudta m�r, hogy Jaokanann ott van fogs�gban. Emberek f�kly�kkal k�sztak f�l az �sv�nyen; fekete t�meg ny�zsg�tt a hegytorkolatban; �s id�nk�nt f�lord�tottak:

- Jaokanann! Jaokanann!

- Mindent f�lforgat! - mondotta Jonathas.

- Nem lesz t�bb p�nz�nk, ha folytatja! - tett�k hozz� a farizeusok.

�s v�daskod�sok hangzottak fel:

- V�dj meg benn�nket!

- Legyen v�ge!

- Elhagyod a vall�st!

- Istentelen, mint a Her�desek mind!

- Kev�sb�, mint ti - v�gott vissza Antipas. - Az �n ap�m emelte a templomotokat!

Erre a farizeusok, a sz�m�z�ttek fiai �s Mathatias h�vei a csal�dj�nak b�neivel v�dolt�k a tetrarch�t.

Hegyes kopony�juk volt, a szak�lluk borzas, a kez�k v�kony �s k�rttev�, az orruk pisze, nagy, kerek a szem�k �s az �br�zatuk, mint a bulldog�.

Vagy tizenk�t irnok �s templomszolga, akik az �ldozatok hullad�kaib�l �ltek, eg�szen az emelv�nyig nyomultak; �s k�sekkel fenyegett�k Antipast, aki hi�ba sz�nokolt nekik, mik�zben a szadduceusok lanyh�n v�delmezt�k. �szrevette Mannaejt �s intett neki, hogy menjen el, mert Vitellius viselked�se arra mutat, hogy ezek a dolgok nem tartoznak r�.

A farizeusok, akik fekve maradtak a tricliniumokon, egyszerre �rj�ng� d�hben t�rtek ki. �sszez�zdost�k a t�lakat maguk el�tt. Maecen�s kedvenc eledel�t szolg�lt�k f�l nekik: vadszam�rh�s-vagdal�kot, ezt a tiszt�talan h�st.

Aulus g�nyolta �ket a szam�rfej miatt, amit - �gy mondj�k - tiszteletben tartanak �s mindenf�le ep�s megjegyz�st tett a diszn�h�st�l val� tart�zkod�sukra. Bizony�ra az�rt ut�lj�k, mert ez a veszedelmes �llat meg�lte az � Bacchusukat; a bort pedig nagyon szeretik hiszen a templomukban arany sz�l�vessz�t tal�ltak.

A papok nem �rtett�k ezeket a szavakat. Phineas, aki Galile�b�l sz�rmazott, nem akarta leford�tani �ket. Erre Aulus m�rhetetlen haragra gerjedt, amit csak fokozott, hogy az �zsiai f�lelm�ben elsz�k�tt; a lakoma sem volt �ny�re, k�z�ns�gesek voltak az �telek �s a t�lal�s hi�nyos! Megnyugodott, mikor l�tta, hogy sz�riai juhfarkat szolg�lnak f�l, ami olyan, mint egy zs�rk�teg.

A zsid�k jellem�t ut�latosnak tal�lta Vitellius. Val�ban Moloch lehetett az isten�k, akinek olt�rait l�tta �tk�zben; �s esz�be jutottak a gyermek�ldozatok �s annak az embernek a hist�ri�ja, akit titokban hizlaltak. Latin �rz�se undorodva l�zadozott az � t�relmetlens�g�k, k�prombol� d�h�k, esztelen, �llati makacss�guk ellen.

T�vozni akart a prokonzul. Aulus nem mozdult.

Cs�p�ig leeresztve a ruh�j�t, ott fek�dt egy halom ennival� m�g�tt; annyira tele volt, hogy enni sem tudott m�r, de az�rt nem akarta otthagyni a j� falatokat.

A n�p izgatotts�ga n�tt�n-n�tt. M�r f�ggetlens�gi tervekre ragadtatt�k magukat. Izrael r�gi dics�s�g�t emlegett�k. Valamennyi h�d�t� megb�nh�d�tt id�ig: Antigonus, Crassus, Varus...

- Nyomorultak - mondta a prokonzul; mert �rtett sz�riai nyelven: a tolm�csa csak arra volt j�, hogy ideje legyen a v�laszra.

Antipas gyorsan el�h�zta a cs�sz�r �rm�t, reszketve n�zegette �s megmutatta a k�pes fel�t.

Az aranytrib�n f�gg�nyei hirtelen sz�jjelny�ltak; �s gyerty�k f�nyess�g�ben, rabszolg�k �s k�k�rcsinf�z�rek k�z�tt megjelent Her�di�s, - a fej�n assz�r papi s�veggel, amelyet egy �llszalag szor�tott a homlok�ra; csigavonalban g�nd�r�l� hajzata b�bor peplosra omlott le, amely az ujjak hossz�s�g�ban f�l volt has�tva. Jobbra-balra t�le k�t k�sz�rnyeteg - az Atrid�k kincs�nek sz�rnyeihez hasonl�k - �llott az ajt�n�l; - olyan volt Her�di�s, mint Cybele az oroszl�njaival; �s az Antipas f�l�tt emelked� erk�lyr�l, serleggel a kez�ben �gy ki�ltott:

- Sok�ig �ljen a Caesar!

Az �ljenz�st megism�telte Vitellius, azt�n Antipas �s a papok.

A terem m�ly�b�l azonban a meglep�d�snek �s csod�lkoz�snak moraja hallatszott. Egy fiatal le�ny l�pett be.

K�kes f�tyla alatt, amely a kebl�t �s a fej�t takarta, sejteni lehetett a szem�ld�k�nek �veit, a f�l�n f�gg� kalcedonokat �s a b�re feh�rs�g�t. Galambsz�rke, sz�nj�tsz� selyemkend� f�dte a v�llait le a derek�ig, ahol dr�gak�ves �v szor�totta �ssze a selymet. Fekete nadr�gocsk�j�n mandragora volt elhintve �s kolibripih�s apr� papucsait lomposan kopogtatta.

F�nt az emelv�nyen leh�zta a f�tyol�t. Her�di�s volt, a hajdani fiatal Her�di�s. Azt�n t�ncba kezdett.

Egyik l�ba a m�sik el�tt l�pkedet egy fl�ta �s k�t cybele-i cs�rg�dob ritmus�ra. Kerekre nyujtott karjai h�vogattak valakit, aki folyv�st menek�lt el�le. �ld�zte a menek�l�t, k�nnyebben, mint a lepke, mint egy k�v�ncsi Psyche, mint egy k�borl� l�lek - �s szinte elr�p�lt.

A gingra gy�szos hangjai v�ltott�k f�l a cs�rg�ket. Leverts�g k�vette a rem�nyt. A mozdulatai s�hajokat fejeztek ki �s az eg�sz teste akkora s�v�rg�st, hogy nem lehetett tudni, vajjon egy istent sirat-e, vagy meghal az isten karjaiban. F�lig leh�nyta a szempill�it, elcsavarta a derek�t, ringatta a has�t, mint a tenger hull�mz�sa, remegtette a k�t kebl�t �s az arca mozdulatlan maradt �s a l�bai meg nem �llottak.

Vitellius a pantomim Mesterrel hasonl�totta �ssze. Aulus m�g mind�g �klendezett. A tetrarcha �br�ndokba mer�lt �s nem gondolt m�r Her�di�sra. Mintha a szadduceusok mellett l�tta volna �t. A l�tom�s elt�nt.

Nem volt ez l�tom�s. Her�di�s Machaerust�l t�vol neveltette le�ny�t, Salom�t, hogy majd beleszeressen a tetrarcha; a gondolat nagyszer� volt. Most m�r bizonyos volt benne!

Azt�n a kiel�g�lni v�gy� szerelem f�ll�ngol�s�t t�ncolta a le�ny. T�ncolt, mint az indiai papn�k, mint a katarakt�k nubiai asszonyai, mint a Lydia bacch�nsn�i. Hajladozott minden oldalra, mint a vir�g, amit a vihar r�z. F�leinek brili�nsai ugr�ltak, sz�nt j�tszottak a selyemh�t�n; karj�r�l, l�b�r�l, ruh�zat�r�l l�thatatlan szikr�k pattantak sz�t, amik l�ngragyujott�k a f�rfiakat. Egy h�rfa dalra zend�lt; a sokas�g hangos tetsz�snyilv�n�t�sokkal felelt r�. A combjait sz�tterpesztve, be sem hajl�tva a t�rd�t, annyira lehajolt, hogy az �lla a padozatot �rintette; �s az �nmegtart�ztat�shoz szokott nom�dok, a kicsapong�sban j�rtas r�mai katon�k, a fukar publik�nusok, a disput�kban elsavanyodott �reg papok, valamennyien t�grany�lt orrcimp�kkal reszkettek a v�gyakoz�st�l.

Azt�n Antipas asztala k�r�l fordult meg a le�ny, �r�lt sebesen, mint a boszork�nyok p�rgetty�je; �s a gy�ny�r zokog�s�t�l elcsukl� hangon sz�lt hozz�:

- J�jj! J�jj!

Forgott folyton-folyv�st; �s a cimbalmok h�rszakadt�ig z�gtak, a t�meg ord�tozott. A tetrarcha azonban t�lkiab�lt minden hangot:

- J�jj! J�jj! Ti�d lesz Kafarnaum! a Tiberi�s s�ks�ga! a fellegv�raim! a fele kir�lys�gom!

A le�ny a tenyer�re vetette mag�t �s a talp�t a leveg�be emelve v�gigszaladt �gy az emelv�nyen, mint valami nagy szkarabeusz; azt�n hirtelen meg�llott.

A nyaka �s a gerince der�ksz�get form�lt. Combjair�l a sz�nes takar�k a v�llaira hullottak �s - mint a sziv�rv�ny�v - k�r�l�vezt�k az arc�t, egy k�ny�knyire a f�ldt�l. Az ajka festve volt, a szem�ld�ke koromfekete, a szeme csaknem rettenetes �s a homlok�nak verejt�kcseppjei �gy tetszettek, mint feh�r m�rv�nyon a p�ra.

Nem besz�lt t�bb�. Az emberek �sszen�ztek.

Ujjcsettent�s hallatszott a karzatr�l. A le�ny f�lment oda, majd �jra el�j�tt; �s kiss� g�gy�gve, gyermekes arccal ezeket a szavakat ejtette ki:

- Azt akarom, hogy add nekem egy t�lon a fej�t...

Elfelejtette a nevet, de azt�n hozz�tette:

- A Jaokanann fej�t!

A tetrarcha lesujtottan roskadt �ssze.

K�t�tte az adott szava �s a n�p v�rta a teljes�t�s�t. De a hal�l, amit megj�vend�ltek, ha m�svalakit �r, tal�n elh�r�tja t�le a veszedelmet? Ha Jaokanann val�ban �li�s, al�vetheti mag�t a kiv�gz�snek; ha pedig nem az, akkor a gyilkoss�g mit sem sz�m�t.

Mannaej ott �llott mellette �s meg�rtette a sz�nd�k�t.

Vitellius visszah�vta, hogy megmondja neki a jelsz�t, minthogy katon�k �rizt�k az �reget.

Megk�nnyebb�l�s volt ez! Egy perc �s mindennek v�ge lesz!

Mannaej azonban nem v�gezte gyorsan a munk�j�t.

Visszaj�tt, de feld�lt lelki�llapotban.

Negyven �v �ta l�tta el a h�h�r teend�it. � fullasztotta v�zbe Aristobulost, � fojtotta meg Alexandert, � �gette meg elevenen Mathiast, � fejezte le Zosimost, Pappust, Josephust �s Antipatert; �s most nem merte meg�lni Jaokanannt! A fogai vacogtak, eg�sz test�ben reszketett.

Ott l�tta az �reg el�tt a szamarit�nusok F�angyal�t, akit minden�tt szemek bor�tanak: egy �ri�si v�r�s kardot lobogtatott, csipk�zett kardot, mint a l�ngnyelv. K�t katon�t hozott tan�nak mag�val: azok is megmondhatj�k.

Nem l�ttak semmit, csup�n egy zsid� kapit�nyt, aki r�juk rohant �s m�r nem �l t�bb�.

Her�di�s d�he aljas, v�res szitkoz�d�sok �radat�ban t�rt ki. Szaggatta a k�rmeit a karzat r�csozat�n �s a k�t faragott oroszl�n is mintha a saj�t v�ll�t marcangoln� �s ord�tana, mint �.

Antipas ugyan�gy tett, a papok, a katon�k, a farizeusok valamennyien bossz�t k�veteltek �s a t�bbiek z�gol�dtak, hogy k�sleltetik a gy�ny�r� l�tv�nyt.

Mannaej kiment, eltakarva az arc�t.

A vend�gek most m�g nehezebben v�rt�k visszat�rt�t, mint az els� alkalommal. Unatkoztak.

Egyszerre l�p�sek zaja hangzott fel a folyos�k fel�l. T�rhetetlenn� v�lt a nyomaszt� hangulat.

A fej bej�tt; - Mannaej a haj�n�l fogva tartotta, kinyujtott karral, b�szk�n fogadva a tapsokat.

R�tette egy t�lra �s odanyujtotta Salom�nak.

A le�ny f�rg�n f�lment a karzatra; n�h�ny perc m�lva visszahozta a fejet az a v�nasszony, akit a tetrarcha reggel egy h�z lapos tetej�n l�tott, k�s�bb pedig Her�di�s szob�j�ban.

Visszah�k�lt, hogy ne kelljen l�tnia a fejet. Vitellius k�z�mb�s pillant�st vetett a t�lra.

Mannaej lement az emelv�nyr�l �s megmutatta a fejet a r�mai kapit�nyoknak, azt�n mindazoknak, akik ezen az oldalon lakom�ztak.

J�l megn�zt�k.

A gyilkos szersz�m �les peng�je f�l�lr�l lefel� cs�szva megs�rtette az �lkapcs�t. G�rcs�s vonagl�s h�zta �ssze a sz�j k�t sz�glet�t. Megalvadt v�r bor�totta itt-ott a szak�llt. A lez�rt szempill�k halv�nyok voltak, mint a csigah�j; �s k�r�sk�r�l a kandel�berek sugarakat sz�rtak.

A papok asztal�hoz �rkezett a fej. Egy farizeus k�v�ncsian megforgatta; Mannaej pedig visszahelyezte a hely�re �s Aulus el� tette, aki f�l�bredt erre. A szempill�k ny�l�s�n �t a halott szemek �s az elf�nytelenedett szemek mintha mondtak volna valamit egym�snak.

Azut�n Antipasnak mutatta meg Mannaej a fejet. K�nnyek csorogtak v�gig a tetrarcha orc�in.

A f�kly�k kialudtak. A vend�gek elt�voztak; �s nem maradt m�s a teremben, csak Antipas, a hal�nt�k�t a tenyer�be szor�totta, m�g mind�g r�meredt a lev�gott fejre. Fanuel ezalatt a nagy csarnok k�zep�n �llott �s im�kat mormolt kit�rt karokkal.

Mihelyt a nap f�lkelt, az a k�t ember, akiket m�g Jaokanann k�ld�tt volt el, meg�rkezett a v�rva-v�rt felelettel.

Elmondt�k a h�rt Fanuelnak, aki �jjongott.

Azt�n megmutatta nekik a gy�szos t�rgyat a t�lon, a lakoma marad�kai k�z�tt. Az egyik ember ezt mondotta Fanuelnak:

- Vigasztal�dj�l! Al�ment a halottakhoz, hogy hirdesse Krisztus elj�tt�t!

Az essz�nus most m�r meg�rtette a szavakat: "Hogy � n�vekedhess�k, nekem kell kisebbednem."

�s mindh�rman, magukhoz v�ve Jaokanann fej�t, elindultak Galilea fel�.

Mivel nagyon neh�z volt, f�lv�ltva vitt�k a fejet.


Ford�totta Zolnai B�la