TARTALOM
Dorka a bel�thatatlan kansasi r�nas�g kell�s k�zep�n lakott Henrik b�csival, aki f�ldecsk�j�t m�velte, meg Emmi n�nivel, Henrik b�csi feles�g�vel. A h�zuk kicsike volt, mert a f�t, amib�l �p�lt, szek�ren kellett hozni sok-sok m�rf�ldnyi t�vols�gb�l. N�gy fal, padl�, mennyezet: ennyi kell minden szob�hoz; �s abban az egyetlen szob�ban nem volt egy�b, csak egy rozsd�s t�zhely, egy kredenc, egy asztal, h�rom-n�gy sz�k meg az �gyak. Henrik b�csi �s Emmi n�ni egy nagy �gyban aludtak a szoba egyik sark�ban, Dorka meg a kis �gyban a m�sik sarokban. Padl�sa nem volt a h�znak, se pinc�je - csak egy f�ldbe v�jt kicsi lyuk: ciklonpinc�nek h�vj�k az ilyet, mert az eg�sz csal�d beleb�jhat, ha olyan ciklonnak nevezett, hatalmas forg�sz�l t�mad, ami els�p�r minden �tj�ba ker�l� �p�letet. A padl� k�zep�be csap�ajt� volt v�gva, s onn�t l�tra vezetett le a kicsi, s�t�t lyukba.
Ha Dorka ki�llt az ajt�ba, �s k�r�ln�zett, nem l�tott egyebet, csak a nagy sz�rke pr�rit mindenfel�. Egyetlen fa, egyetlen h�z sem bontotta meg a hatalmas lap�ly egyhang�s�g�t, mely mindenfel� addig terjedt, ameddig csak a szem ell�t. A nap sz�rke t�megg� sz�r�totta a sz�nt�f�ldet, melyet sok-sok apr� reped�s bar�zd�lt. M�g a f� se volt z�ld, mert a nap megperzselte a magasra sz�kkent keskeny leveleket, am�g azok is �ppolyan sz�rk�k lettek, mint minden egy�b. A h�z valaha be volt festve, de a naps�t�s felh�lyagos�totta, az es� lemosta a fest�ket, �s most a h�z is megsz�rk�lt, ak�rcsak a t�j.
Mikor Emmi n�ni a h�zba k�lt�z�tt, takaros fiatalasszony volt. De a nap �s a sz�l �t is megv�ltoztatta. Szeme elvesz�tette csillog�s�t, �s fak�sz�rke lett; ajk�r�l, orc�j�r�l lehervadt a piross�g, megsz�rk�lt az is. Aszott, sov�ny n�ni lett bel�le, �s m�r sohasem mosolygott. Mikor az �rva kis Dorka a h�zba ker�lt, Emmi n�ni annyira megr�k�ny�d�tt a kisl�ny nevet�s�t�l, hogy kez�t sz�v�re szor�totta, �s f�lsikoltott, valah�nyszor Dorka csilingel� hangja a f�l�hez jutott, �s az�ta is �lm�lkodva n�zte a le�nyk�t, hogy egy�ltal�n tal�l ezen a vil�gon nevetnival�t.
Henrik b�csi sose nevetett. L�t�st�l vakul�sig dolgozott, nem tudta, mi az �r�m. � is sz�rke volt a hossz� szak�ll�t�l az orm�tlan csizm�j�ig, ritk�n sz�lalt meg, arca mindig szigor� �s �nnep�lyes maradt.
Dork�t csak Tot� nevettette meg, �s Tot� �vta meg att�l, hogy � is �pp�gy elsz�rk�lj�n, mint a k�rnyezete. Tot� nem volt sz�rke: hossz�, selymes sz�r�, fekete kutyus volt, fekete cip�gombszeme vid�man csillogott fura pici orra k�t oldal�n. Eg�sz nap j�tszott, �s Dorka is j�tszott vele, �s nagyon, de nagyon szerette.
Ezen a napon azonban Dorka meg Tot� nem j�tszottak. Henrik b�csi a k�sz�b�n �lt, �s gondterhelten n�zett f�l az �gre, amely m�g a szokottn�l is sz�rk�bb volt. Dorka az ajt�ban �llt, Tot�t karj�ban fogta, �s � is az eget n�zte. Emmi n�ni mosogatott.
Messze �szakon egyszer csak halkan, panaszosan felz�gott a sz�l, �s a magas f� hull�mzott, meghajolt a k�zelg� vihar el�tt. Egyszer csak d�l fel�l is �lesen fels�v�tett a leveg�, �s amikor Henrik b�csi meg Dorka arrafel� n�ztek, l�tt�k, hogy a magas f� azon az oldalon is hull�mzik, megremeg.
Henrik b�csi felugrott.
- Forg�sz�l k�zeledik, Emmi! - sz�lt be a feles�g�nek. - Megyek, ut�nan�zek az �llatoknak. - Azzal m�r szaladt is a teh�n- meg l�ist�ll�k fel�.
Emmi n�ni abbahagyta a mosogat�st, az ajt�hoz l�pett �s kin�zett. Azonnal f�lm�rte a k�zelg� vesz�lyt.
- Siess, Dorka! - ki�ltotta. - Gyorsan a pinc�be!
Tot� kiugrott Dorka karj�b�l, �s az �gy al� b�jt. A le�nyka ut�na vetette mag�t, hogy megfogja. Emmi n�ni nagy ijedelm�ben gyorsan kinyitotta a padl�ba v�gott csap�ajt�t, �s lem�szott a l�tr�n a kis fekete pinceod�ba. Dork�nak v�gre siker�lt megfognia Tot�t, �s � is le akart menni a pinc�be a n�nik�je ut�n. De alig �rt a szoba k�zep�re, mikor a sz�l elb�d�lt, �s a h�z �gy megr�zk�dott, hogy Dorka elvesztette l�ba al�l a talajt, �s hirtelen lehuppant a f�ldre.
�s akkor furcsa dolog t�rt�nt.
A h�z egyet-kett�t perd�lt, �s azut�n lassan a leveg�be emelkedett. Dorka �gy �rezte mag�t, mintha l�gg�mbben sz�llna fel.
Az �szaki meg a d�li sz�l tudniillik �ppen ott tal�lkozott, ahol a h�z �llt, �s �gy ez lett a ciklon kell�s k�zepe. M�rmost a ciklon k�zep�n a leveg� tudvalev�en csendes, de a forg�sz�l nyom�sa minden oldalr�l �rte a h�zat, egyre feljebb-feljebb emelte, am�g a ciklon legtetej�re nem sodr�dott; �s ott fenn azut�n a vihar elragadta, �s sok-sok m�rf�ldnyire vitte onn�t, olyan k�nnyen, ak�r a pehelytollat.
Nagyon s�t�t volt, �s a sz�l f�lelmetesen s�v�tett k�r�s-k�r�l, de Dorka nem f�lt - nagyszer�en b�rta az utaz�st. Az els� n�h�ny fordulatt�l meg ijeszt� billen�st�l eltekintve �gy �rezte mag�t, mint a kisbaba, ha b�lcs�ben ringatj�k.
Tot�nak azonban sehogy se tetszett a dolog. Ide-oda szaladg�lt a szob�ban, �s hangosan csaholt; Dorka pedig nyugodtan �lt a padl�n, �s v�rta, hogy mi lesz.
Egyszer azt�n Tot� t�ls�gosan k�zel ker�lt a nyitott csap�ajt�hoz, �s beesett rajta; a le�nyka el�bb azt hitte, �r�kre elvesztette j�tsz�pajt�s�t. Csakhamar azonban megl�tta a ny�l�sban az egyik f�l�t: az er�s l�gnyom�s tudniillik fenntartotta, �gyhogy nem esett le. Akkor Dorka odak�szott a ny�l�shoz, megragadta Tot�t a f�l�n�l fogva, �s visszah�zta a szob�ba; azut�n pedig becsukta a csap�ajt�t, hogy ne t�rt�nhessen �jabb baleset.
Teltek-m�ltak az �r�k, �s Dorka lassank�nt megfeledkezett f�lelm�r�l; de nagyon mag�nosan �rezte mag�t, �s a sz�l �gy s�v�lt�tt k�r�l�tte, hogy majd megs�ket�lt. Eleinte att�l tartott, hogy �sszet�ri mag�t, ha a h�z majd �jra f�ldet �r; de ahogy m�lt az id�, �s nem t�rt�nt semmi rettenetes, Dorka m�r nem izgult, hanem elt�k�lte, hogy nyugodtan v�rja, mit hoz a j�v�. V�g�l az imbolyg� padl�n �t odak�szott az �gy�hoz, �s belefek�dt; Tot� is f�lm�szott, �s lefek�dt mell�je.
�s hi�ba imbolygott a h�z, hi�ba s�v�lt�tt a sz�l: Dorka becsukta a szem�t, �s hamarosan m�ly �lomba mer�lt.
2. Dorka a mumpicokkal tan�cskozik
Arra �bredt, hogy a h�z megr�zk�dik, m�gpedig olyan hirtelen �s olyan er�sen, hogy - ha nem fekszik a puha �gyban, biztosan meg�t�tte volna mag�t. De m�g �gy is akkor�t z�kkent, hogy a l�legzete elakadt; elk�pzelni se tudta, hogy mi t�rt�nhetett, Tot� pedig odadugta arc�hoz a hideg orrocsk�j�t, �s k�ts�gbeesetten ny�sz�tett. Dorka fel�lt; akkor vette �szre, hogy a h�z m�r nem mozog, �s nincs is s�t�t - az ablakon �t ragyog�an s�t a nap, el�rasztja az eg�sz kicsi szob�t. Dorka kiugrott az �gyb�l, az ajt�hoz szaladt - Tot� a nyom�ban -, �s felr�ntotta az ajt�t.
Felsikoltott �mulat�ban, ahogy k�r�ln�zett, �s a szeme egyre nagyobbra, egyre kerekebbre t�gult meglepet�s�ben.
A forg�sz�l csod�latosan sz�p t�j kell�s k�zep�n tette le a h�zat - forg�sz�lhez k�pest el�gg� szel�den. K�r�s-k�r�l �de p�zsit z�ldellt, tereb�lyes f�k garmad�val termettek a zamatos, nedvd�s gy�m�lcs�t. Mindenfel� gy�ny�r� vir�g�gyak tark�llottak, f�nyes toll�, ritka madarak r�pd�stek, csicseregtek a f�kban, bokrokban. Nem messze kis patak cs�rgedezett csillogva z�ld partjai k�z�tt, halk mormol�sa muzsikak�nt csilingelt a le�nyka f�l�ben, aki olyan sok�ig �lt a szikkadt, sz�rke pr�rin.
Ahogy ott �llt �s elgy�ny�rk�d�tt a sok szebbn�l szebb l�tnival�ban, egyszer csak fura embercsoportot l�tott k�zeledni. Soha �let�ben nem l�tott m�g enn�l k�l�n�sebb figur�kat: sokkal kisebbek voltak, mint a feln�ttek, akik k�zt addig �lt, de az�rt nem voltak t�rp�k. K�r�lbel�l akkor�k voltak, mint Dorka maga, aki kor�hoz k�pest j�l fejlett gyerek volt - de az arcukon l�tszott, hogy sokkal �regebbek.
N�h�ny f�rfi k�zeledett �s egy n�, mindannyian k�l�n�s �lt�z�kben. Cs�csos kalapjuk mintegy k�tarasznyi magasan meredezett fej�k f�l�, kerek karim�j�ra k�r�s-k�r�l kis csengetty�k voltak er�s�tve, s ezek minden l�p�sn�l kedvesen csilingeltek. A f�rfiak kalapja k�k volt, a n�� feh�r, ugyancsak feh�r k�nt�se red�kben cs�ng�tt le v�ll�r�l, pici csillagok voltak elsz�rva rajta, s ezek �gy csillogtak a naps�t�sben, mint megannyi gy�m�nt. A f�rfiak ugyanolyan k�k sz�n� �lt�z�ket viseltek, amilyen a kalapjuk, �s f�nyesre suvikszolt csizm�juk sz�r�n is k�k hajt�ka �keskedett. Dorka olyasforma kor�aknak n�zte �ket, mint Henrik b�csi: kett�nek szak�lla is volt. A kis n�ni azonban sokkal, de sokkal �regebbnek l�tszott: arca csupa r�nc volt, haja majdnem feh�r, j�r�sa is merev.
Dorka a h�z ajtaj�ban �llt, �s l�tta, hogy az emberk�k a h�zhoz k�zeledve megtorpannak, �sszes�gnak, mintha nem mern�nek k�zeledni. V�g�l a kis �reg n�ni odal�pett Dorka el�, m�lyen meghajolt el�tte, �s dallamos hangon megsz�lalt:
�dv�zl�nk t�ged, �, nemes lelk� nagy Var�zsl�n�, a mumpicok orsz�g�ban. Kimondhatatlanul h�l�sak vagyunk neked, ami�rt meg�lted a gonosz Keleti Boszork�nyt, �s felszabad�tottad n�p�nket a neh�z rabs�gb�l.
Dorka �muldozva hallgatta az �dv�zl� szavakat. Vajon mire gondol a kis n�nike, amikor �t var�zsl�n�nek nevezi, �s azt �ll�tja, hogy meg�lte a gonosz Keleti Boszork�nyt? Hiszen �, Dorka, csak egy gy�nge kis l�nyka, aki a l�gynek sem v�t, a forg�sz�l sok-sok m�rf�ldnyire rep�tette hazulr�l, �s m�g soha �let�ben nem �lt meg senkit �s semmit!
De a kis n�ni szeml�tom�st v�laszra v�rt, Dorka teh�t nagy sok�ra, habozva megsz�lalt:
- Nagyon kedves, hogy ezt mondod, de azt hiszem, �sszet�vesztesz valakivel. �n nem �ltem meg senkit.
- H�t ha nem is te magad, de a h�zad - v�laszolta az �reg n�nike nevetve. - �s az m�r egyre megy. Oda n�zz! - folytatta, s a h�z sark�ra mutatott. - Ott a k�t l�ba, l�tod? Ott l�g ki a gerenda al�l.
Dorka odan�zett, �s halkan felsikoltott ijedt�ben. Mert csakugyan, a vastag gerenda al�l, amire a h�z �p�lt, k�t l�bfej �llt ki, hegyes orr� ez�stcipell�be b�jtatva.
- Jaj-jaj! - sop�nkodott a le�nyka, kez�t t�rdelve. - �gy l�tszik, r�esett a h�z! Mit csin�ljunk?
- Nincs mit tenn�nk - v�laszolta a n�nike higgadtan.
- De h�t ki volt ez tulajdonk�ppen? - k�rdezte Dorka.
- Mondtam m�r: a gonosz Keleti Boszork�ny - felelte a n�nike. - Hossz� esztend�k �ta rabszolgas�gban tartotta a mumpicokat, �jjel-nappal csak neki robotoltak. Most felszabadultak, �s szerf�l�tt h�l�sak neked.
- Kik a mumpicok? - tudakolta Dorka.
- Mumpicoknak h�vj�k azt a n�pet, amelyik itt lakik a Kelet orsz�g�ban, ahol a gonosz Keleti Boszork�ny uralkodott.
- Te is mumpic vagy? - k�rdezte Dorka.
- Nem, �n csak j� bar�tjuk vagyok, b�r �szak orsz�g�ban lakom. Mikor a mumpicok l�tt�k, hogy a Keleti Boszork�ny meghalt, gyorsfut�rt szalajtottak �rtem, �s �n azonnal idesiettem. �n az �szaki Boszork�ny vagyok.
- Teremt� Aty�m! - ki�ltott fel Dorka. - Igazi boszork�ny vagy?
- Igazi �m! - felelte a n�nike. - De �n j� boszork�ny vagyok, szeretnek is az emberek. Nem vagyok olyan hatalmas, mint az a Gonosz Boszork�ny volt, aki itt uralkodott, m�sk�pp �n magam szabad�tottam volna fel a mumpicok n�p�t.
- �n azt hittem, minden boszork�ny gonosz! - rebegte a le�nyka, mert mi tagad�s, meg volt szeppenve, hogy egy igazi boszork�nnyal �ll szemt�l szemben.
- �, nem, ez nagy t�ved�s! Oz birodalm�ban mind�ssze n�gy boszork�ny volt, �s azok k�z�l kett�, az �szaki meg a D�li, j� boszork�ny. Ezt biztosan tudom, mert a kett� k�z�l az egyik �n vagyok, �gy h�t nem t�vedhetek. A Keleti meg a Nyugati Boszork�ny csakugyan gonosz volt, de most, hogy az egyiket k�z�l�k meg�lted, Oz birodalm�ban m�r csak egy gonosz boszork�ny maradt, m�gpedig az, aki Nyugaton tany�zik.
Dorka egy percig elt�n�d�tt, majd �gy sz�lt:
- Emmi n�ni azt mondta, hogy a boszork�nyok m�r sok-sok esztend�vel ezel�tt kihaltak.
- Ki az az Emmi n�ni? - k�rdezte a n�nike.
- Emmi n�ni a nagyn�nik�m, Kansasban lakik, �n is onn�t j�v�k.
Az �szaki Boszork�ny gondolataiba mer�lt, fej�t lehajtva, tekintet�t a f�ldre szegezve. Azut�n f�ln�zett, �s ezt mondta:
- Nem tudom, hol van az a Kansas, m�g sose hallottam r�la. De mondd csak: civiliz�lt orsz�g?
- �, igen - felelte Dorka.
- Ah�, �gy m�r �rthet� a dolog. Mert a civiliz�lt orsz�gokban, tudom�som szerint, nincs t�bb� boszork�ny, se t�nd�r, se var�zsl�. De Oz birodalm�ba m�g nem jutott el a civiliz�ci�, mi el vagyunk v�gva a vil�g t�bbi r�sz�t�l. Ez�rt n�lunk m�g ma is vannak var�zsl�k �s boszork�nyok.
- Kik a var�zsl�k? - k�rdezte Dorka.
- Oz maga a legnagyobb Var�zsl�, a B�lcsek B�lcse - v�laszolta az �szaki Boszork�ny, hangj�t suttog�ra fogva. - Hatalmasabb, mint mi, t�bbiek egy�ttv�ve. A Smaragdv�rosban lakik.
Dorka �ppen k�rdezni akart valamit, de akkor a mumpicok, akik addig sz�tlanul �lldog�ltak, egyszer csak nagyot ki�ltottak, �s a h�z sark�ra mutattak, ahol a Gonosz Boszork�ny fek�dt.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte az �reg n�nike, azt�n odan�zett �s felkacagott. A halott Boszork�ny l�ba ugyanis nyomtalanul elt�nt, nem maradt ott semmi, csak az ez�stcipell�.
- Olyan �reg volt, hogy gyorsan porr� aszal�dott a napon - magyar�zta. - Most azt�n igaz�n �s eg�szen v�ge. De az ez�stcip� a ti�d, ezut�n te viseled! - Az �szaki Boszork�ny lehajolt, f�lvette a cip�t, kir�zta bel�le a port, �s �tadta Dork�nak.
- A Keleti Boszork�ny nagyon b�szke volt erre az ez�stcip�re - mondta az egyik mumpic. - Valami var�zslat is f�z�dik hozz�, de hogy mi, azt sosem siker�lt megtudnunk.
Dorka bevitte a cipell�t a h�zba, �s letette az asztalra. Azt�n kij�tt �jra a mumpicokhoz, �s �gy sz�lt hozz�juk:
- Nagyon szeretn�k min�l hamarabb hazaker�lni n�nik�mhez, b�csik�mhoz, mert tudom, agg�dni fognak �rtem. Nem tudn�tok seg�teni, hogy hazatal�ljak?
A mumpicok meg az �szaki Boszork�ny el�bb egym�sra n�ztek, azt�n Dork�ra, v�g�l csak fej�ket r�zt�k.
- Inn�t keletre, nem messze ide, hatalmas sivatag ter�l el - sz�lalt meg az egyik. - Senki sem jut �t rajta �lve.
- D�len ugyanaz a helyzet - sz�lalt meg a m�sodik. - Magam is j�rtam ott, a tulajdon k�t szememmel l�ttam. D�len a kvarangyok orsz�ga ter�l el.
- Tudom�som szerint nyugaton is �gy van - sz�lalt meg a harmadik. - �s a nyugati orsz�gban, ahol a nyugorok laknak, a gonosz Nyugati Boszork�ny uralkodik, �s rabszolg�j�v� tenne, ha megpr�b�ln�l �tkelni a birodalm�n.
- �szak az �n haz�m - sz�lalt meg az �reg n�nike -, �s a sz�l�n azt is a nagy sivatag hat�rolja, amely Oz birodalm�t k�r�lveszi. �gy l�tom, kedvesk�m, itt kell maradnod n�lunk.
Dorka erre keserves s�r�sra fakadt, mert nagyon egyed�l �rezte mag�t az idegenek k�z�tt. K�nnyei l�tt�n a l�gysz�v� mumpicok is el�rz�keny�ltek, t�st�nt el�vett�k zsebkend�j�ket, �s k�nnyeiket kezdt�k t�r�lgetni. A kis �reg n�nike ellenben lekapta a s�veg�t, �s orra hegy�re illesztve, ott egyens�lyozta, am�g h�romig sz�molt:
- Egy, kett� h�rom - mondta lassan, �nnep�lyesen, mire a s�veg menten palat�bl�v� v�ltozott, amelyre nagy feh�r kr�tabet�kkel ez volt fel�rva:
K�LD EL DORK�T SMARAGDV�ROSBA!
A n�nike lekapta orr�r�l a palat�bl�t, elolvasta a feliratot, azt�n megk�rdezte:
- Dork�nak h�vnak, kisl�nyom?
- Igen, Dorka vagyok - felelte a le�nyka, feln�zett, �s megsz�rogatta k�nnyeit.
- Akkor el kell menned a Smaragdv�rosba. Oz tal�n seg�t majd.
- Hol van az a v�ros? - k�rdezte Dorka.
- Az orsz�g kell�s k�zep�n. Oz uralkodik benne, a B�lcs Nagy Var�zsl�, akit eml�tettem.
- J� ember? - tudakolta agg�dva a kisl�ny.
- J� var�zsl�. Hogy ember-e vagy sem, nem tudn�m megmondani, mert sose l�ttam.
- Hogy jutok a Smaragdv�rosba? - k�rdezte Dorka.
- H�t bizony gyalogszerrel kell odamenned. Hossz� utad lesz, a vid�k od�ig hol gy�ny�r�s�ges, hol s�t�t �s f�lelmetes. Mindenesetre megteszek mindent, ami a var�zstudom�nyomt�l telik, hogy meg�vjalak minden rosszt�l.
- Nem j�hetn�l velem? - k�ny�rg�tt a le�nyka, mert az idegen f�ld�n a kis �reg n�nit �rezte egyetlen bar�tj�nak.
- Nem, azt nem tehetem - v�laszolta a n�nike -, de megcs�kollak b�cs�z�ul, m�rpedig senki se meri majd b�ntani azt, aki az �szaki Boszork�ny cs�kj�nak nyom�t viseli.
Odal�pett Dork�hoz, �s szel�den megcs�kolta a homlok�t. Ajka �rint�s�nek nyom�n kerek, sug�rz� folt t�madt, amint Dorka k�s�bb tapasztalta.
- A Smaragdv�rosba vezet� �t s�rga t�gl�val van kik�vezve - magyar�zta a Boszork�ny. - Nem t�vesztheted el. �s ha Oz sz�ne el� ker�lsz, ne ijedj meg, b�tran add el� a t�rt�netedet, �s k�rd meg, hogy seg�tsen rajtad. Minden j�t, kisl�nyom!
A mumpicok m�lyen meghajoltak Dorka el�tt, �s szerencs�s utat k�v�ntak neki, majd elt�ntek a f�k k�z�tt. A Boszork�ny kedvesen biccentett fel�je, h�romszor megperd�lt a bal sark�n, azzal elt�nt, a kicsi Tot� �ri�si meglepet�s�re. Most, hogy a Boszork�ny elt�nt, a kutyus hangosan ugatott ut�na - am�g ott �llt, bezzeg m�g morogni sem mert!
De Dorka tudta r�la, hogy boszork�ny, ez�rt elv�rta t�le, hogy ilyesform�n fog elt�nni, �s nem volt meglepve egy cseppet sem.
3. Dorka megmenti a Mad�rijeszt�t
Amikor Dorka mag�ra maradt, egyszer csak meg�rezte, hogy �hes. Odament a kredenchez, v�gott kenyeret, megkente vajjal. Tot�nak is adott, azt�n sajt�rt vett el�, levitte a kis patakhoz, �s megt�lt�tte krist�lyos, tiszta v�zzel. Tot� odaszaladt a f�khoz, �s hars�nyan ugatta a koron�jukban �l� madarakat. Dorka �rte ment, �s ekkor �szrevette, hogy a f�k �gair�l �rett gy�m�lcs mosolyog re�; szedett bel�le, �ppen erre v�gyott reggelije kieg�sz�t�s��l.
Azt�n visszament a h�zba, j�t ivott a tiszta, friss v�zb�l, Tot�nak is adott bel�le, �s neki�llt, hogy felk�sz�lj�n a hossz� �tra.
Dork�nak a rajta lev�n k�v�l csak egy ruh�ja volt, de az szerencs�re �ppen tiszt�n l�gott egy sz�g�n az �gya mellett. K�k-feh�r kock�s perk�lruh�cska volt, s j�llehet k�kje egy kicsit kifakult a sok mos�sban, az�rt m�g igaz�n csinosnak volt mondhat�. A le�nyka gondosan megmosakodott, azt�n beleb�jt a perk�lruh�ba, fej�re k�t�tte r�zsasz�n� fejk�t�j�t. Fogott egy kis kosarat, kenyeret vett ki a kredencb�l, �s beletette, letakarta tiszta feh�r ruh�val. Azut�n len�zett a l�b�ra, �s �szrevette, hogy milyen �cska, elny�tt a cip�je.
- Ez a cip� m�r nem b�rja ki a hossz� utat, ugye, Tot�k�m? - mondta, �s a kutyus f�ln�zett r� fekete gombszem�vel, fark�t cs�v�lva jelezte, hogy �rti, mir�l van sz�.
Ekkor Dorka megpillantotta az asztalon az ez�stcipell�t, amely valaha a Keleti Boszork�ny� volt.
- Vajon illik-e a l�bamra? - fordult ism�t Tot�hoz. - Nagyon alkalmas lenne a hossz� gyalogl�sra, mert ez azt�n biztosan nem kopik el.
Ler�gta �cska b�rcip�j�t, �s felpr�b�lta az ez�stcipell�t: olyan pomp�san illett a l�b�ra, mintha r�szabt�k volna.
F�lvette a kosar�t:
- Gyere, Tot� - mondta. - Elmegy�nk a Smaragdv�rosba, �s megk�rdezz�k a b�lcs Ozt�l, hogyan juthatunk haza Kansasba.
Becsukta, lelakatolta az ajt�t, �s a kulcsot gondosan ruh�ja zseb�be rejtette, �gy indult el hossz� �tj�ra, �s a kicsi Tot� komolyk�san �getett a nyom�ban.
Az �t t�bbfel� �gazott onn�t, de nem volt neh�z megtal�lni a s�rga t�gl�val k�vezettet. Nemsok�ra m�r f�rg�n l�pkedett a Smaragdv�ros fel�, ez�stcipell�je vid�man kopogott az �t kem�ny, s�rga k�vezet�n. A nap ragyog�an t�z�tt, a madarak �desen csicseregtek, �s Dorka kor�ntsem �rezte mag�t olyan rosszul, mint ahogy egy kisl�ny �rezhetn� mag�t, akit hirtelen kiragadtak otthon�b�l, �s egy idegen orsz�g kell�s k�zep�be pottyantottak.
Ahogy ment, mendeg�lt, meglepetten l�tta, hogy milyen sz�p a vid�k k�r�s-k�r�l. Az utat vid�m k�k sz�n�re festett ker�t�s szeg�lyezte, a beker�tett f�ldeken pedig b�za meg mindenf�le f�zel�k termett. �gy l�tszik, a mumpicok szorgalmasan m�velt�k f�ldjeiket, �s mindenb�l b� term�st takar�tottak be. N�ha-n�ha tanya el�tt haladt el Dorka, a h�z lak�i kiszaladtak, hogy l�ss�k, �s m�lyen meghajoltak el�tte, mert addigra m�r mindenki tudta, hogy � �lte meg a Gonosz Boszork�nyt, � szabad�totta fel a mumpicok n�p�t a rabszolgas�gb�l. A h�zak k�l�nben igen fur�k voltak - kerekek, tet� helyett nagy kupola f�dte mindegyiket, �s valamennyi k�kre volt festve, mert itt a Kelet orsz�g�ban a k�k volt a kedvenc sz�n.
Esteledett. Dorka lassacsk�n elf�radt, hiszen nagy utat tett meg, �s gondolkodni kezdett, vajon hol fogja t�lteni az �jszak�t. Ekkor egy h�zhoz �rkezett, amely valamivel nagyobb volt a t�bbin�l. A h�z el�tt a z�ld gyepen f�rfiak �s n�k t�ncoltak. �t kicsi heged�s h�zta, amilyen hangosan csak tudta, a vend�gek nevettek, �nekeltek. A nagy asztal a sarokban roskadozott a cseng� di�t�l, nagy szem� sz�l�t�l, mindenf�le tort�t�l, s�tem�nyt�l meg egy�b finomn�l finomabb ennival�kt�l.
Az emberk�k sz�v�lyesen k�sz�nt�ttek Dork�t, �s megh�vt�k, vacsor�zzon vel�k, �s t�ltse n�luk az �jszak�t; ez tudniillik az orsz�g egyik leggazdagabb mumpic�nak a h�za volt, s bar�tai az�rt gy�ltek �ssze n�la, hogy meg�nnepelj�k felszabadul�sukat a Gonosz Boszork�ny ig�ja al�l.
Dorka j��z�en meg vacsor�zott, a m�dos gazda maga szolg�lta ki: Boqnak h�vt�k. Vacsora ut�n Dorka a kanap�ra telepedett, �s n�zte a t�ncol�kat.
Mikor Boq megl�tta a le�nyka ez�stcipell�j�t, �gy sz�lt hozz�:
- Te biztosan hatalmas t�nd�r vagy!
- Mi�rt gondolod? - k�rdezte Dorka.
- Mert ez�stcip�ben j�rsz, �s meg�lted a Gonosz Boszork�nyt. Azonk�v�l a ruh�dban sok a feh�r sz�n, m�rpedig csak boszork�nyok �s t�nd�rek j�rnak feh�rben.
- A ruh�m k�k-feh�r kock�s - magyar�zta Dorka, �s kisim�totta szokny�csk�ja gy�r�tt r�ncait.
- Sz�p t�led, hogy ilyen ruh�ban j�rsz - folytatta Boq. - A k�k tudniillik a mumpicok sz�ne, a feh�r pedig a boszork�nyok�; ebb�l l�tjuk, hogy te j�akarat� boszork�ny vagy.
Dorka azt se tudta, mit v�laszoljon erre, mert l�tta: itt �t mindenki boszork�nynak tartja, holott � csak egy eg�szen k�z�ns�ges kisl�ny, akit a forg�sz�l vetett ebbe az idegen orsz�gba.
Mikor belef�radt a t�ncolok n�z�s�be, Boq bevezette a h�zba, ott is egy sz�p szob�ba, ahol puha vetett �gy v�rt re�; az �gyhuzat is csupa k�k volt. Dorka lefek�dt, �s �desen aludt reggelig, ott volt mellette Tot� is, �sszegubbaszkodva a k�k pokr�con.
J� �tv�ggyal reggelizett, ut�na eln�zte, ahogy egy iciri-piciri mumpic kisbaba Tot�val j�tszik: a kutyus farkinc�j�t huzig�lta, visongott, nevetett, �s Dorka nagyszer�en mulatott rajta. Tot� �ri�si felt�n�st keltett a mumpicok k�z�tt, mert sosem l�ttak m�g kuty�t.
- Milyen messze van ide a Smaragdv�ros? - tudakolta Dorka.
- Fogalmam sincs r�la - v�laszolta Boq nagy komolyan -, mert m�g sosem j�rtam ott. �ltal�ban tan�csosabb, hogy az ember ne mer�szkedj�k Oz k�zel�be, hacsak nincs valami elint�znival�ja vele. Mindenesetre hossz� az �t od�ig, sok-sok napig fogsz v�ndorolni. Errefel� term�keny, kies a vid�k, de k�s�bb vad �s vesz�lyes ter�leteken kell �tkelned, miel�tt utad c�lj�hoz �rsz.
Dorka egy kicsit megh�kkent a hallottakt�l, de mivel tudta, hogy csakis Oz seg�ts�g�vel juthat haza Kansasba, nagy b�tran elt�k�lte mag�ban, hogy nem fordul vissza.
Elb�cs�zott h�t �j bar�tait�l, �s ism�t nekiv�gott a s�rga t�gl�val k�vezett �tnak. N�h�ny m�rf�ldnyi gyalogl�s ut�n �gy gondolta, pihen egy kicsik�t, felm�szott az �t menti ker�t�sre, �s le�lt. A ker�t�sen t�l hatalmas b�zat�bla ter�lt el, s a b�zaf�ldben nem messze Dorka egy Mad�rijeszt�t pillantott meg, magas kar� tetej�be sz�rva, hogy elriassza a madarakat az �rett gabon�t�l.
Dorka a kez�be t�masztotta �llat, �s merengve n�zte a Mad�rijeszt�t. Fej�t szalm�val kit�m�tt v�szonzacsk�b�l form�zt�k, szemet, orrot, sz�jat is festettek r�, hogy arca legyen. �cska, hegyes k�k s�veget nyomtak a fej�be, ami valaha az egyik mumpic� lehetett, alakj�nak t�bbi r�sze pedig av�tt, sz�nehagyott k�k �lt�nyb�l k�sz�lt, amit ugyancsak szalm�val t�mtek ki. L�b�n k�k hajt�k�s csizma, amilyent minden f�rfi viselt a mumpicok orsz�g�ban. H�t�ba kar�t sz�rtak, arra tett�k fel, hogy a b�zat�bla f�l� magasodj�k.
Ahogy Dorka komolyan, merengve n�zte a Mad�rijeszt� fura, ping�lt �br�zat�t, egyszer csak meglepetten �szlelte, hogy az a f�l szem�vel r�kacsint. El�bb azt hitte, t�vedett, mert Kansasban a mad�rijeszt�k sohasem kacsingatnak; de a figura most m�r bar�ts�gosan biccentett fel�je. Dorka ekkor lem�szott a ker�t�sr�l, �s odament hozz�; Tot� a kar� k�r�l ugr�lt �s csaholt.
- J� reggelt - mondta a Mad�rijeszt� kiss� rekedtesen.
- Te sz�lt�l? - k�rdezte a le�nyka �muldozva.
- �n h�t, ki m�s? - v�laszolta a Mad�rijeszt�. - Hogy vagy?
- K�sz�n�m sz�pen, nagyon j�l - felelte Dorka udvariasan. - H�t te?
- �n nagyon rosszul �rzem magam - mondta a Mad�rijeszt�, �s r�mosolygott Dork�ra -, mert sz�rnyen unalmas itt felny�rsalva rostokolni �jjel-nappal �s madarakat ijesztgetni.
- Nem tudsz lej�nni? - k�rdezte Dorka.
- Nem, mert ez az �tkozott kar� a h�tamba f�r�dik. Roppantul lek�telezn�l, ha kivenn�d bel�lem.
Dorka felny�lt, �s leemelte a Mad�rijeszt�t a kar�r�l; tudniillik, szalm�val l�v�n kit�mve, igen k�nny� volt.
- Nagyon k�sz�n�m - h�l�lkodott a Mad�rijeszt�, mikor f�ldet �rt. - �gy �rzem magam, mintha �jj�sz�lettem volna.
Dork�nak sz�get �t�tt a fej�be a dolog, mert hogyan sz�lethet �jj� valaki, aki meg sem sz�letett? K�l�nben is furcsa volt l�tni, hogy ez a szalmab�l� ember besz�l, hajlong, j�rk�l.
A Mad�rijeszt� vakar�dzott, azt�n nagyot ny�jt�zott, �s megk�rdezte:
- Ki vagy, �s hov� m�sz?
- Nevem Dorka - v�laszolta a le�nyka. - A Smaragdv�rosba igyekszem, a b�lcs Ozhoz, hogy megk�rjem, k�ldj�n haza Kansasba.
- Hol van a Smaragdv�ros? - k�rdezte a Mad�rijeszt�. - �s ki az az Oz?
- J�, h�t te ezt nem tudod? - �lm�lkodott Dorka.
- Nem bizony; �n nem tudok semmit. Tudod, �n szalm�val vagyok kit�mve, �s egy csepp eszem sincs - magyar�zta b�san a Mad�rijeszt�.
- �, te szeg�ny! - mondta Dorka. - Igaz�n sajn�llak!
- Mit gondolsz, ha elmegyek veled a Smaragdv�rosba, Oz tal�n adna nekem egy kis eszet?
- Azt nem tudom - felelte Dorka. - De ha van kedved, gyere velem mindenk�ppen. Elv�gre ha Oz nem hajland� neked eszet aj�nd�kozni, akkor sem lesz rosszabb, mint eddig volt.
- Az �m, ebben igazad van - helyeselt a Mad�rijeszt�. - Tudod - folytatta bizalmasabban -, azt egy cseppet se b�nom, hogy a l�bam, a karom meg a testem szalm�val van kit�mve, mert semmi se f�j nekem. Ha valaki a l�bamra l�p, vagy gombost�t sz�r bel�m, nem �rzek semmit, r� se heder�tek. De azt nem szeretn�m, ha az emberek tudatlannak mondan�nak, m�rpedig ha a fejemben szalma van �s nem agyvel�, mint a ti�dben, akkor hogyan tanulhatn�k meg valaha is valamit?
Dorka most m�r sz�vb�l sajn�lta a Mad�rijeszt�t.
- Hidd el, �t�rzem a helyzetedet - mondta. - Gyere velem Ozhoz, majd �n megk�rem, tegyen meg mindent az �rdekedben, ami t�le telik.
- Nagyon k�sz�n�m - h�l�lkodott a Mad�rijeszt�.
Visszamentek az �tra. Dorka �tseg�tette a ker�t�sen, �s elindultak egy�tt a s�rga t�gl�s �ton a Smaragdv�ros fel�.
Tot�nak eleinte sehogy se tetszett az �j �tit�rs. �gy szagl�szta k�r�l a kit�m�tt embert, mintha patk�nyf�szket gyan�tana a szalma k�zt, �s t�bbsz�r is bar�ts�gtalanul r�mordult.
- Ne t�r�dj�l vele - biztatta Dorka a Mad�rijeszt�t. - Tot� nem harap.
- �, �n nem f�lek t�le! - bizonygatta a Mad�rijeszt�. - Hiszen �gyse haraphat meg: szalm�b�l vagyok. Add ide a kosaradat, hadd vigyem: �gyse f�radok el soha. El�rulok neked egy titkot - folytatta, ahogy tov�bbmentek. - Csak egyetlenegy valami van a vil�gon, amit�l f�lek.
- Mi az? - k�rdezte Dorka. - A mumpic gazda, aki csin�lt?
- Nem - felelte a Mad�rijeszt�. - Az �g� gyufa.
N�h�ny �ra m�lt�n az �t egyre egyenetlenebb lett, a j�r�s egyre nehezebb, �s a s�rga t�gl�k olyan hepehup�sak voltak, hogy a Mad�rijeszt� folyton csetlett-botlott. N�ha teljesen hi�nyoztak a k�vek, vagy el voltak t�rve, g�dr�k t�madtak, amelyeken Tot� �tugrott, Dorka pedig megker�lte �ket. A Mad�rijeszt�nek azonban nem volt esze, �gy mindig csak ment egyenesen, az orra ut�n, belel�pett a g�dr�kbe, �s ak�rh�nyszor elv�g�dott a kem�ny t�gl�n. F�jni persze nem f�jt neki, �s Dorka mindannyiszor felt�mogatta, talpra �ll�totta, �s ketten egy�tt kacagt�k balszerencs�j�t.
A f�ldek itt sokkal kev�sb� voltak gondozottak, mint �tjuk elej�n. Kevesebb volt a tanya meg a gy�m�lcsfa, �s min�l tov�bb haladtak, ann�l elhagyatottabb, kietlenebb lett a vid�k.
D�lben letelepedtek az �t sz�l�re, egy kis patak partj�n, Dorka kinyitotta kosar�t, �s kenyeret vett ki bel�le. Megk�n�lta a Mad�rijeszt�t is, de az visszautas�totta.
- Sose vagyok �hes - magyar�zta. - �s ez m�g szerencse is. A sz�m tudniillik csak festve van, �s ha lyukat v�gn�k bele, hogy enni tudjak, kij�nne a szalma, amivel ki vagyok t�mve, �s ez elrontan� a fejem form�j�t.
Dorka nyomban bel�tta, hogy ez igaz, teh�t csak b�lintott r�, �s majszolta tov�bb a kenyer�t.
Mikor befejezte az ev�st, a Mad�rijeszt� megk�rte:
- Mes�lj nekem valamit magadr�l �s arr�l az orsz�gr�l, ahonn�t j�tt�l.
�gy h�t Dorka elmondta neki, hogy Kansas milyen kop�r �s sz�rke, meg hogy a forg�sz�l hogyan r�p�tette �t ide ebbe a furcsa orsz�gba, Oz birodalm�ba.
A Mad�rijeszt� figyelmesen hallgatta, s a v�g�n megjegyezte:
- Nem �rtem, mi�rt akarod itt hagyni ezt a gy�ny�r� orsz�got, �s mi�rt k�v�nkozol vissza abba a sz�rke, kop�r Kansasba.
- Csak az�rt nem �rted, mert nincs eszed - felelte Dorka. - Ak�rmilyen siv�r �s sz�rke a haz�nk, mi h�s-v�r emberek sz�vesebben �l�nk ott, mint a vil�g legszebb orsz�g�ban. Minden�tt j�, de a legjobb otthon.
A Mad�rijeszt� fels�hajtott.
- Persze hogy nem �rthetem - mondta. - Ha a ti fejetek is szalm�val volna kit�mve, mint az eny�m, ti is mind a legszebb orsz�gokba k�lt�zn�tek, �s akkor Kansasnak nem maradna egyetlen lak�ja sem. Kansasnak az a szerencs�je, hogy nektek agyvel� van a fejetekben, �s nem szalma.
- Mes�lj valamit, am�g pihen�nk! - k�rte a le�nyka. A Mad�rijeszt� szemreh�ny�an tekintett r�:
- Az �letem olyan r�vid, hogy igaz�n semmit sem tudok a vil�gr�l. Engem csak tegnapel�tt csin�ltak, �s ami azel�tt t�rt�nt, arr�l fogalmam sincs. Szerencs�mre a farmer, mikor a fejemet megcsin�lta, mindj�rt f�let is festett r�, �s �gy hallottam, mit besz�lnek k�r�l�ttem. Ott volt egy m�sik mumpic is, �s az els�, amit hallottam, a gazd�m k�rd�se volt.
- Mit sz�lsz a f�l�hez ?
- Az egyik f�ljebb van, mint a m�sik - jegyezte meg a mumpic.
- Sebaj! - mondta a gazd�m. - Az�rt m�giscsak f�l! - Amiben persze igaza volt.
- Most megcsin�lom a szem�t - folytatta gazd�m. Odafestette a jobb szememet, �s mihelyt befejezte, m�ris r�n�ztem az egy szememmel, azt�n �rdekl�dve n�ztem k�r�l, hiszen ez volt az els� pillant�s, amit a vil�gra vetettem.
- A szeme j�l siker�lt - jegyezte meg a m�sik mumpic, aki a gazd�m munk�j�t figyelte. - Nagyon j�, hogy k�k fest�kkel csin�ltad. Ez a legmegfelel�bb sz�n.
- A m�sikat egy kicsit nagyobbra festem - mondta a gazd�m; �s mikor a m�sodik szemem is elk�sz�lt, sokkal jobban l�ttam, mint azel�tt. Azt�n odaping�lta orromat, sz�jamat, de m�g nem besz�ltem, mert akkor m�g nem tudtam, mire val� a sz�j. Nagyszer� mulats�g volt l�tni, ahogy elk�sz�tik t�rzsemet, karomat, l�bamat; �s mikor v�gre f�ltett�k a fejemet, nagyon b�szke lettem, mert �gy �reztem, �n is vagyok olyan leg�ny, mint m�s.
- Rem�lem, hamarosan elijeszti majd a madarakat - jegyezte meg a gazd�m. - Olyan, ak�r egy igazi ember.
- Hisz igaz�n ember! - mondta r� a m�sik, �s �n igazat adtam neki. A gazd�m a h�na al� kapott, kivitt a b�zaf�ldre, �s f�ltett a kar�ra, ahol te megtal�lt�l. Gazd�m meg a bar�tja csakhamar elmentek, �s magamra hagytak.
- Az egyed�ll�t sehogy sem �zlett, ez�rt megpr�b�ltam ut�nuk sietni, de a l�bam nem �rt le a f�ldig, �gy mit volt mit tennem, ott maradtam a kar�n. Mondom, rosszul esett a mag�ny, mert nem volt mire gondolnom, hisz olyan r�vid id�vel azel�tt k�sz�ltem. Sok varj� meg m�sf�le fajta mad�r rep�lt a b�zaf�ldre, de mihelyt megl�ttak, elsz�lltak �jra, mert azt hitt�k, hogy mumpic vagyok, �s ennek meg�r�ltem, mert �gy fontos szem�lyis�gnek �rezhettem magam. De egy v�n varj� egyre k�zelebb-k�zelebb mer�szkedett hozz�m, v�g�l alaposan szem�gyre vett, a v�llamra telepedett, �s kijelentette:
- No n�zd csak, a gazd�d t�n azt hitte, ilyen k�nnyen t�lj�r az eszemen? Hisz minden �pesz� varj� azonnal megl�tja, hogy te csak szalm�val kit�m�tt b�bu vagy!
Azzal lesz�llt elib�m, �s kedv�re lakm�rozott. Mikor a t�bbi mad�r l�tta, hogy a v�n varj�nak nem esett b�nt�d�sa, �k is odasereglettek, �s �gy kisv�rtatva m�r eg�sz mad�rcsapat ny�zsg�tt a l�bamn�l.
Ez elszomor�tott, mert arra vallott, hogy m�gsem vagyok olyan j� mad�rijeszt�; de a v�n varj� megvigasztalt, mert �gy sz�lt hozz�m:
- Volna csak �sz a fejedben, kom�m, lenn�l olyan leg�ny, mint az emberek, s�t k�l�nb is, mint sokan k�z�l�k. Az �sz az egyetlen, ami sz�m�t ezen a vil�gon, ak�r varj� az ember, ak�r ember.
Mikor a varjak elmentek, gondolkod�ba estem, �s elhat�roztam, lesz, ami lesz, megpr�b�lok egy kis �szre szert tenni. Szerencs�re �ppen akkor j�tt�l te, �s levett�l a kar�r�l; �s abb�l, amit mondt�l, arra k�vetkeztetek, hogy a nagy Oz megaj�nd�koz majd �sszel, mihelyt a Smaragdv�rosba �r�nk.
- �n is rem�lem - mondta Dorka komolyan. - Hiszen l�tom, hogy mennyire k�v�nod.
- �, igen, nagyon k�v�nom! - er�s�tette meg a Mad�rijeszt�. - Olyan k�nyelmetlen �rz�s tudni, hogy az ember ak�rmit mond, csak szalmacs�pl�s!
- H�t akkor gyer�nk - mondta a kisl�ny, �s odaadta kosar�t a Mad�rijeszt�nek.
Az utat most m�r nem szeg�lyezte ker�t�s, m�veletlen ugarf�ldek k�z�tt haladtak tova. Estefel� nagy erd�be �rtek, ahol az �reg f�k olyan magasra n�ttek, �s olyan s�r�n �lltak, hogy �gaik �sszefon�dtak a s�rga t�gl�s �t f�l�tt. Az erd�ben majdnem s�t�t volt, mert a f�k s�r� �gai kiz�rt�k a napf�nyt; de utasaink nem �lltak meg, hanem egyre beljebb hatoltak az erd�be.
- Ha ez az �t bevisz az erd�be, valahol ki is megy bel�le - okoskodott a Mad�rijeszt�. - �s minthogy a Smaragdv�ros az �t m�sik v�g�n van, k�vetn�nk kell az utat, ak�rmerre vezet.
- Ezt igaz�n mindenki tudja - mondta Dorka.
- Vil�gos: az�rt tudom �n is - felelte a Mad�rijeszt�. - Ha �sz kellene hozz�, sose mondtam volna.
Egy �ra m�lva eg�szen bes�t�tedett, tapogat�zva botork�ltak a koromfekete �jszak�ban. Dorka az orr�ig sem l�tott, de Tot� nem b�nta, mert sok kutya a s�t�tben is j�l l�t; �s a Mad�rijeszt� is kijelentette, hogy �ppolyan j�l l�t, mint nappal, �gy h�t Dorka belekarolt, �s eg�sz t�rhet�en haladtak.
- Sz�lj, ha h�zat l�tsz, ahol az �jszak�t t�lthetj�k - k�rte Dorka a Mad�rijeszt�t. - Nagyon k�nyelmetlen �gy a s�t�tben botork�lni.
Kisv�rtatva a Mad�rijeszt� meg�llt.
- Jobbra t�l�nk gerend�b�l meg fa�gakb�l �sszet�kolt kalib�t l�tok - jelentette. - Menj�nk oda?
- Menj�nk bizony! - k�rte a le�nyka. - Hal�losan elf�radtam.
A Mad�rijeszt� odavezette Dork�t a f�k k�z�tt. Mikor oda�rtek, Dorka benyitott, �s a kaliba sark�ban sz�raz falevelekb�l felhalmozott fekhelyet tal�lt. Azonnal v�gigd�lt rajta, �s m�ly, eg�szs�ges �lomba mer�lt; Tot� is mell�je hengeredett. A Mad�rijeszt�, aki sosem f�radt el, oda�llt a m�sik sarokba, �s t�relmesen v�rta a reggelt.
Mikor Dorka f�l�bredt, a nap m�r bes�t�tt a f�k k�z�tt, �s Tot� j� ideje kinn hajkur�szta a madarakat. A Mad�rijeszt� t�relmesen �lldog�lt a sarokban, �s v�rta Dorka f�l�bred�s�t.
- Ki kell menn�nk v�z�rt - mondta Dorka.
- Minek a v�z? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
- Hogy lemossam arcomr�l az �t por�t, meg azt�n hogy igyam bel�le, �s a sz�raz keny�r ne akadjon a torkomon.
- K�nyelmetlen lehet, ha az ember h�sb�l van - t�n�d�tt a Mad�rijeszt�. - Aludni, enni, inni kell! Ezzel szemben van eszed, m�rpedig az sok kellemetlens�ggel f�l�r, ha az ember rendesen tud gondolkodni.
Elhagyt�k a kalib�t, �s addig mentek a f�k k�z�tt, am�g tiszta forr�sra leltek; Dorka megmosdott, ivott, megreggelizett. L�tta, hogy m�r nem sok keny�rke maradt a kos�rban, �s �r�lt, hogy a Mad�rijeszt�nek nincs sz�ks�ge �telre, mert bizony a marad�k alig volt elegend� neki meg Tot�nak aznapra.
Mikor befejezte az �tkez�st, �s vissza akart menni a s�rga t�gl�val k�vezett �tra, egyszer csak halk, keserves ny�g�s �t�tte meg a f�l�t. F�lfigyelt.
- Mi volt ez? - k�rdezte riadtan.
- Fogalmam sincs r�la - felelte a Mad�rijeszt�. - Menj�nk oda, n�zz�k meg.
�pp akkor �jabb ny�g�s hallatszott, s �gy tetszett, a hang a h�tuk m�g�l �rkezik. Megfordultak h�t, �s n�h�ny l�p�st tettek az erd� s�r�j�ben; ekkor Dorka �szrevette, hogy valami megcsillan a s�r� lombon �thatol� napsug�rban. Odaszaladt, �s halkan, meglepetten felsikoltott.
Az egyik nagy f�t f�lig kiv�gt�k; a fa mellett - f�lemelt kez�ben fejsze - egy ember �llt, aki tet�t�l talpig b�dogb�l volt. Feje, karja, l�ba mozgathat� �z�letekkel volt t�rzs�hez er�s�tve, de mereven �llt, mintha nem tudna mozdulni.
Dorka meg a Mad�rijeszt� h�ledezve szeml�lt�k, Tot� pedig hangosan megugatta, �s belekapott a l�b�ba, amibe persze belev�sott a foga.
- Te ny�gt�l? - k�rdezte Dorka.
- �n - v�laszolta a b�dogember. - Egy �ll� esztendeje m�r, hogy itt panaszkodom az erd� s�r�j�n, de m�g soha senki sem hallotta meg a ny�g�semet, senki sem j�tt a seg�ts�gemre.
- Mit tehetn�k �rted? - k�rdezte Dorka halkan, mert nagyon meghatotta a b�dogember szomor� hangja.
- Ker�ts olajoz�t, �s olajozd meg az �z�leteimet - v�laszolta a B�dog Fav�g�. - �gy berozsd�ltam, hogy nem tudok mozogni. De ha j�l megolajozod az �z�leteimet, egyszeriben kutya bajom se lesz t�bb�. A kalib�mban a polcon tal�lsz olajoz�t.
Dorka t�st�nt visszaszaladt a kalib�hoz, meg is tal�lta az olajoz�t, sietett vissza a b�dogemberhez, �s agg�dva k�rdezte:
- Hol vannak az �z�leteid?
- El�sz�r is olajozd meg a nyakamat - mondta a B�dog Fav�g�.
Dorka megolajozta, de mert sz�rnyen rozsd�s volt, a Mad�rijeszt� megfogta a B�dog Fav�g� fej�t, �s �vatosan ide-oda forgatta, am�g sz�p sim�n ment, �s akkor m�r a b�dogember maga is tudta mozgatni.
- Most a kar�z�leteimet olajozd meg - k�rte, �s Dorka megolajozta, a Mad�rijeszt� pedig sz�p gyeng�den meghajlogatta a karj�t, am�g az �z�letei teljesen rozsdamentesek lettek, szinte jobbak, mint �j korukban.
A B�dog Fav�g� megk�nnyebb�lten l�legzett f�l, �s leeresztette a fejsz�j�t, majd a fa t�rzs�nek t�masztotta.
- �gy m�r jobb! - mondta el�gedetten. - Ami�ta berozsd�ltam, fogom ezt a fejsz�t, �r�l�k, hogy v�gre letehetem. No, most m�g a l�bamat is olajozz�tok meg, �s akkor minden rendben lesz.
Gondosan megolajozt�k a l�b�t, am�g az is szabadon, sim�n mozgott; a B�dog Fav�g� nem gy�zte k�sz�nni f�radoz�sukat, igen-igen udvarias �s h�l�s fick�nak l�tszott.
- Ki tudja, meddig �llhattam volna ott, ha nem j�tt�k erre - mondogatta. - Semmi k�ts�g, megmentett�tek az �letemet. De mi sz�l hozott erre, bar�tocsk�im?
- A Smaragdv�rosba igyeksz�nk, a nagy Oz sz�ne el� - felelte Dorka. - A te kalib�dban t�lt�tt�k az �jszak�t.
- �s mit akartok Ozt�l? - tudakolta a B�dog Fav�g�.
- Meg akarom k�rni, hogy k�ldj�n haza Kansasba, �s a Mad�rijeszt� azt szeretn�, ha egy kis eszet rakna a fej�be.
A B�dog Fav�g� er�sen elt�n�d�tt a hallottakon. Kisv�rtatva megsz�lalt:
- Mit gondolsz, tudna Oz nekem sz�vet adni?
- Mi�rt ne? - felelte Dorka. - Az se nehezebb, mint megaj�nd�kozni �sszel ezt a Mad�rijeszt�t itten.
- Igazad van - helyeselt a B�dog Fav�g�. - Ha nincs ellene kifog�sod, �n is elmegyek veletek a Smaragdv�rosba, �s megk�rem Ozt, hogy seg�tsen rajtam.
- Gyere csak - mondta a Mad�rijeszt� sz�v�lyesen, �s Dorka hozz�tette, hogy m�dfelett �r�l a t�rsas�g�nak, �gy h�t a B�dog Fav�g� v�ll�ra vette fejsz�j�t, �s egy�tt elindultak az erd�n �t, am�g vissza nem �rtek a s�rga t�gl�val k�vezett �tra.
A B�dog Fav�g� megk�rte Dork�t, tegye be kos�rk�j�ba az olajoz�t:
- H�tha utol�r az es�, �s �jra berozsd�lok! Akkor bezzeg kap�ra j�n majd.
Keresve sem tal�lhattak volna alkalmasabb �tit�rsat, mert csakhamar ism�t olyan helyre �rtek, ahol a f�k �gai �gy ben�tt�k az utat, hogy lehetetlen volt �thatolni rajtuk. De a B�dog Fav�g� azonnal munk�hoz l�tott, fejsz�je v�gan t�ncolt, �s csakhamar utat nyitott az eg�sz t�rsas�gnak.
Dorka m�lyen gondolataiba mer�lt, olyannyira, hogy �szre sem vette, mikor a Mad�rijeszt� megint belel�pett egy g�d�rbe, �s legurult az �tr�l. Szeg�nynek seg�ts�g�rt kellett ki�ltania, hogy Dorka �szbe kapjon, �s kiseg�tse az �rokb�l.
- M�rt nem ker�lted meg a g�dr�t? - k�rdezte a B�dog Fav�g�.
- Mert nincs hozz� el�g eszem - felelte vid�man a Mad�rijeszt�. - Tudod, a fejem szalm�val van kit�mve, az�rt is megyek Ozhoz, hogy egy kis agyvel�t k�rjek t�le.
- Aha, �rtem! - b�lintott a B�dog Fav�g�. - �mb�tor nem az �sz a legfontosabb ezen a vil�gon.
- Honn�t tudod, neked van? - �rdekl�d�tt a Mad�rijeszt�.
- Nem, az �n fejem teljesen �res - v�laszolta a B�dog Fav�g�. - De valamikor volt eszem, �s sz�vem is volt; �s �gy, mivel mind a kett�t pr�b�ltam, sokkal ink�bb a sz�vet v�lasztan�m.
- Mi�rt? - tudakolta a Mad�rijeszt�.
- Elmondom neked a t�rt�netemet; abb�l majd megtudod. �s mik�zben az erd�n �t bandukoltak, a B�dog Fav�g� a k�vetkez� t�rt�netet besz�lte el �tit�rsainak:
- Ap�m fav�g� volt, f�t d�nt�tt az erd�n, �s eladogatta; abb�l �lt. Mikor f�lcseperedtem, �n is fav�g� lettem, �s ap�m hal�la ut�n gondj�t viseltem �reg �desany�mnak, am�g csak �lt. Amikor meghalt, elhat�roztam, hogy nem �lek tov�bb egyed�l, hanem megh�zasodom.
Megismerkedtem egy mumpic le�nnyal, aki olyan sz�p volt, hogy hamarosan teljes sz�vemmel megszerettem. A l�ny meg�g�rte, hogy hozz�m j�n feles�g�l, mihelyt eleget keresek, hogy egy csinosabb h�zat �p�tsek kett�nk sz�m�ra. Att�l fogva m�g t�bbet dolgoztam, mint valaha. De a l�ny egy �regasszonnyal �lt, aki nem engedte, hogy a l�ny f�rjhez menjen, mert olyan lusta volt, hogy azt akarta, a l�ny maradjon vele, f�zz�n, �s v�gezzen minden h�zimunk�t. Ez�rt a v�nasszony elment a Gonosz Keleti Boszork�nyhoz, �s k�t birk�t meg egy tehenet �g�rt neki, ha megakad�lyozza ezt a h�zass�got. A Gonosz Boszork�ny erre elvar�zsolta a fejsz�met, �s egy napon, amikor inamszakadt�b�l dolgoztam, hogy miel�bb meglegyen az �j h�zam, �s elvehessem a menyasszonyomat - egy nap, mondom, a fejsz�m megcs�szott, �s lev�gta a bal l�bamat.
K�ts�gbe voltam esve, hiszen tudtam, hogy f�ll�b� ember nemigen lehet fav�g�. De elmentem egy b�dogoshoz, �s megk�rtem, csin�ljon nekem �j l�bat b�dogb�l. Az �j l�b kit�n�en bev�lt, mihelyt megszoktam, de a Gonosz Keleti Boszork�ny �ktelen haragra gerjedt, mert meg�g�rte volt az �regasszonynak, hogy nem fogom feles�g�l venni a l�nyt. Mikor megint kimentem az erd�re f�t v�gni, a fejsz�m ism�t megcs�szott, �s lev�gta a jobb l�bamat. Megint elmentem a b�dogoshoz, �s � megint kit�n� l�bat fabrik�lt nekem b�dogb�l. Ezut�n az elvar�zsolt fejsze egym�s ut�n lev�gta mind a k�t karomat, de �n nem t�g�tottam, azokat is p�toltattam a b�dogossal. Akkor azt�n a Gonosz Boszork�ny �gy int�zkedett, hogy a fejsze megint cs�sszon meg, �s v�gja le a fejemet. Ez�ttal m�r igaz�n azt hittem, v�gem van. De a b�dogos �ppen j�kor j�tt arra, �s �j fejet k�sz�tett nekem b�dogb�l.
No, akkor azt hittem, v�gk�pp legy�ztem a Gonosz Boszork�nyt, �s lelkesebben dolgoztam, mint valaha; de nem sejtettem, milyen �d�z �s kegyetlen az �n ellens�gem! �j fog�st eszelt ki, hogy meg�lje szerelmemet a sz�ps�ges mumpic le�ny ir�nt. Fejsz�met �jra megbabon�zta, hogy kics�szott, �s k�tfel� has�totta testemet. A b�dogos ez�ttal is seg�tett, b�dogb�l t�rzset k�sz�tett, �s �z�letekkel hozz�er�s�tette karomat-l�bamat, hogy �ppolyan j�l tudtam mozogni, mint annak el�tte. De jaj, nem volt t�bb� sz�vem, �gy kiveszett bel�lem a szerelem, �s m�r mindegy volt nekem, hogy feles�g�l veszem-e a l�nyt vagy sem. Tal�n m�g most is �l a gonosz �regany� h�z�ban, �s v�rja, hogy �rte menjek.
Testem �gy csillogott a naps�t�sben, hogy val�s�ggal b�szke voltam r�, �s most m�r azt se b�ntam, ha a fejsz�m megcs�szik, hiszen nem ejthetett rajtam sebet. Egyetlen vesz�ly fenyegetett csup�n: hogy az �z�leteim megrozsd�lnak; de mindig a kezem �gy�ben tartottam az olajoz�t, �s gondosan megolajoztam magam, amikor csak sz�ks�g�t l�ttam. Egyszer azonban megfeledkeztem err�l, kinn az erd�n utol�rt a z�por, �s miel�tt �szbe kaptam volna, berozsd�ltak az �z�leteim, ott kellett �llnom az erd�n, am�g csak arra nem vet�dtetek, �s nem seg�tettetek rajtam. Keserves megpr�b�ltat�s volt, mondhatom; de a hossz� esztend� alatt, am�g ott �lltam mozdulatlanul, r��rtem v�giggondolni az �letemet, �s r��bredtem, hogy mind k�z�l a legnagyobb vesztes�g az, hogy nincs t�bb� sz�vem. Am�g szerelmes voltam, �n voltam a legboldogabb ember ezen a f�ld�n; de akinek nincs sz�ve, nem lehet szerelmes. Ez�rt elhat�roztam, hogy sz�vet k�rek Ozt�l, �s ha megkapom, visszamegyek, �s feles�g�l veszem a l�nyt.
Dorka meg a Mad�rijeszt� egyre n�vekv� �rdekl�d�ssel hallgatta v�gig a B�dog Fav�g� elbesz�l�s�t. Most m�r �rtett�k, mi�rt v�gyik r� annyira, hogy sz�ve legyen.
- �n az�rt m�gis ink�bb eszet k�rek Ozt�l, �s nem sz�vet - elm�lkedett a Mad�rijeszt�. - Mert az esztelen nem tudn�, mit kezdjen a sz�v�vel, m�g ha volna is neki.
- �n a sz�vre szavazok - okoskodott a B�dog Fav�g�. - Mert az �sz nem tesz boldogg�, m�rpedig a boldogs�g a legf�bb dolog ezen a vil�gon.
Dorka nem avatkozott a vit�ba, nem tudta eld�nteni, k�t bar�tja k�z�l melyiknek van igaza; de �gy gondolta, ha egyszer hazaker�l Kansasba Emmi n�nj�hez, akkor m�r �des mindegy lesz, hogy a Fav�g� hogy boldogul �sz n�lk�l, a Mad�rijeszt� sz�v n�lk�l, �s mindegyik megkapja-e, amit k�v�n.
Pillanatnyilag csak azon agg�dott, hogy a keny�rke fogyt�n van, m�g egy sz�k�s �tkez�s kettej�knek Tot�val, �s a kos�r ki�r�l. A Fav�g� meg a Mad�rijeszt�, igaz, nem eszik sohasem, de � - Dorka nincs szalm�b�l vagy b�dogb�l, � nem tud meglenni �tel n�lk�l.
Dorka �s t�rsai eg�sz id� alatt s�r� erd�ben haladtak. Az �t tov�bbra is s�rga t�gl�val volt k�vezve, de avar, sz�raz gally bor�totta, �s nem valami k�nyelmes j�r�s esett raj
A rengetegnek abban a r�sz�ben kev�s mad�r akadt, mert a madarak a szabad t�jat, a naps�t�st kedvelik; n�ha-n�ha azonban fenyeget� morg�s hallatszott a s�r�b�l: a f�k k�zt nyilv�n valamif�le vad�llat rejt�zk�d�tt. A kisl�ny sz�ve hevesen kalap�lt a morg�s hallat�ra, mert nem tudta, milyen �llat adja ezt a hangot; Tot� azonban tudta: egy l�p�st sem t�g�tott Dorka oldala mell�l, �s m�g csak nem is ugatott v�laszk�ppen.
- Mikor �r�nk m�r ki az erd�b�l? - k�rdezte a le�nyka a B�dog Fav�g�t�l.
- Nem tudom, sose j�rtam a Smaragdv�rosban - volt a v�lasz. - De ap�m egyszer j�rt ott, mikor �n m�g sutty� leg�nyke voltam, �s azt mondta, hossz� utat kellett megtennie vesz�lyes vid�keken �t, j�llehet mag�nak a v�rosnak a k�rny�ke gy�ny�r� sz�p. De �n nem f�lek semmit�l, am�g k�zn�l van az olajoz�m, a Mad�rijeszt�nek sem �rthat semmi, te pedig homlokodon viseled a J� Boszork�ny cs�kj�nak b�lyeg�t, �s ez megoltalmaz minden bajt�l.
- �s Tot�? - k�rdezte a le�nyka aggodalmasan. - Tot�t mi oltalmazza?
- Tot�t nek�nk kell megv�den�nk, ha bajba ker�l - felelt a B�dog Fav�g�.
Alighogy kimondta, iszony� b�g�s hangzott fel az erd� m�ly�b�l, �s a k�vetkez� pillanatban �ri�si Oroszl�n ugrott el�b�k. Mancsa egyetlen csap�s�val az �t sz�l�re pender�tette a Mad�rijeszt�t, azut�n a B�dog Fav�g�nak ment neki �les karmaival. Legnagyobb �mulat�ra azonban k�rme nem hatolt be a b�dogba, j�llehet a Fav�g� hanyatt esett, �s nem moccant.
A kis Tot� b�tran nekirontott az ellens�gnek, most, hogy v�gre szembeker�lt vele; ugatva szaladt fel�je, �s az Oroszl�n m�r elt�totta a sz�j�t, hogy megharapja, amikor Dorka Tot� �let�t f�ltve, �s a vesz�llyel mit sem t�r�dve, odaugrott el�be, akkor�t csapott az orr�ra, amekkor�t csak tudott, �s r�rivallt:
- Ne merd b�ntani Tot�t! Sz�gyelld magad, ekkora nagy �llat l�tedre nem �tallsz megharapni egy szeg�ny kis kutyust?
- Nem haraptam meg - v�laszolta az Oroszl�n, �s mancs�val d�rzs�lgette Dorka �t�s�nek f�jdalmas nyom�t az orr�n.
- De meg akartad harapni - v�gott vissza a le�nyka. - Tudod, mi vagy te? Gy�va kukac!
- Tudom - v�laszolta az Oroszl�n, �s restelkedve horgasztotta le fej�t. - Mindig is tudtam. De mit tehetn�k ellene?
- Honnan tudjam, ha te se tudod? Meg�tni egy kit�m�tt embert, a szeg�ny Mad�rijeszt�t, ki hallott ilyet?
- �, h�t ki van t�mve? - k�rdezte az Oroszl�n meglepetten, mik�zben n�zte, ahogy Dorka f�lveszi a f�ldr�l a Mad�rijeszt�t, talpra �ll�tja, �s emberi form�ba paskolja.
- Persze hogy ki van t�mve, nem l�tod? - v�laszolta Dorka m�g mindig m�rgesen.
- H�t ez�rt d�lt f�l olyan k�nnyen - jegyezte meg az Oroszl�n. - Mindj�rt csod�lkoztam, hogy akkor�t bukfencezik a leveg�ben. �s ez a m�sik is ki van t�mve?
- Nem, ez b�dogb�l van - magyar�zta Dorka, �s talpra seg�tette a Fav�g�t.
- Ez�rt csorbult ki rajta a k�rm�m - mondta az Oroszl�n. - Ahogy megcsikordult a b�dogon, v�gigfutott a h�tamon a hideg. �s mi ez a kis �llatka, amit annyira f�ltesz?
- Ez a kutyusk�m, a Tot� - v�laszolt Dorka.
- B�dogb�l van, vagy ki van t�mve?
- Egyik sem. Tot� ... iz� ... h�s-kutya.
- Ah�. Figyelemre m�lt� �llat, �s most, hogy jobban megn�zem, csak ugyan nagyon kicsike. Igaz�n csak a magamfajta gy�va akarhat megharapni egy ilyen kicsiny �llatot - folytatta az Oroszl�n b�nb�n�an.
- Hogy lett�l ilyen gy�va? - k�rdezte Dorka, �s �lm�lkodva m�regette a hatalmas fenevadat: akkora volt, mint egy kisebbfajta l�.
- �r�k rejt�ly - v�laszolta az Oroszl�n. - Azt hiszem, �gy sz�lettem. Az erd� �llatai persze elv�rj�k, hogy b�tor legyek, mert az Oroszl�nr�l minden�tt azt tartj�k, hogy az �llatok kir�lya. Azt is kitapasztaltam, hogy ha nagyon hangosan ord�tok, minden teremtett l�lek megijed, �s hanyatt-homlok menek�l el�lem. Valah�nyszor emberrel tal�lkoztam, hal�losan megr�m�ltem; de azt�n elb�d�ltem, �s az ember a nyaka k�z� szedte a l�b�t, �s elrohant. Ha elef�nt, tigris, medve valaha is kikezdett volna velem, �n lettem volna az, aki elszalad, olyan gy�va vagyok; de mihelyt meghallj�k a b�g�semet, mind elhordj�k az irh�jukat, �s �n persze hagyom �ket menek�lni.
- De h�t ez sehogy sincs rendj�n. Az �llatok kir�lya ne legyen gy�va! - jegyezte meg a Mad�rijeszt�.
- Tudom - felelte az Oroszl�n, �s farka bojtj�val egy k�nnycseppet t�r�lt ki a szem�b�l. - Ez az �n nagy b�natom, �s �letem megront�ja. De mit csin�ljak: mihelyt vesz�lyt �rzek, a sz�vem kalap�lni kezd.
- Tal�n sz�vbajos vagy - vetette f�l a B�dog Fav�g�.
- Meglehet - b�lintott� a Gy�va Oroszl�n.
- Ennek �r�lhetsz - f�zte tov�bb a sz�t a B�dog Fav�g� -, mert ez azt jelenti, hogy van sz�ved. Nekem sajnos nincs, ez�rt sz�vbajos sem lehetek.
- Tal�n ha nem volna sz�vem, nem lenn�k gy�va - t�n�d�tt az Oroszl�n.
- Eszed van? - �rdekl�d�tt a Mad�rijeszt�.
- Biztosan van. Sose n�ztem ut�na - v�laszolta az Oroszl�n.
- �n az�rt megyek a nagy Ozhoz, hogy eszet k�rjek t�le - magyar�zta a Mad�rijeszt� -, mert az �n fejem szalm�val van kit�mve.
- �n pedig sz�vet akarok t�le k�rni - k�z�lte a B�dog Fav�g�.
- �n meg azt k�rem t�le, hogy k�ldj�n haza Kansasba Tot�val egy�tt - tette hozz� Dorka.
- Mit gondoltok, Oz tudna nekem b�tors�got adni? - k�rdezte a Gy�va Oroszl�n.
- �ppolyan k�nnyen, mint nekem eszet - sz�lt a Mad�rijeszt�.
- Vagy nekem sz�vet - �gy a B�dog Fav�g�.
- Vagy engem hazak�ldeni Kansasba - f�zte hozz� Dorka.
- Akkor, ha megengeditek, �n is veletek tartok - mondta az Oroszl�n. - Hovatov�bb elviselhetetlennek �rzem az �letemet egy kis b�tors�g n�lk�l.
- Kap�ra j�n a t�rsas�god - felelte Dorka. - Ha vel�nk vagy, a vad�llatok biztosan elker�lnek. Szerintem azok m�g n�lad is gy�v�bbak lehetnek, ha olyan k�nnyen megijednek t�led.
- Val� igaz - mondta az Oroszl�n -, de ett�l �n m�g nem leszek b�trabb, �s am�g tudom magamr�l, hogy gy�va vagyok, addig nem lehetek boldog.
�gy h�t a kis t�rsas�g ism�t elindult c�lja fel�, az Oroszl�n Dorka oldal�n haladt m�lt�s�gteljes l�ptekkel. Tot�nak eleinte sehogy se tetszett az �j �tit�rs, nem tudta elfelejteni, hogy kis h�j�n hal�l�t lelte az Oroszl�n hatalmas �llkapcsa k�z�tt; de ahogy telt-m�lt az id�, lassacsk�n nekib�torodott, �s a v�g�n sz�pen megbar�tkoztak egym�ssal a kutyus meg az Oroszl�n.
Aznap t�bb kaland m�r nem d�lta fel nyugalmukat. Egyszer, igaz, a B�dog Fav�g� r�l�pett egy bog�rra, amely az �t sz�l�n m�szott, �s agyontaposta. Ett�l nagyon elszontyolodott, mert mindig vigy�zott, hogy meg ne b�ntson semmif�le �l�l�nyt; �s ahogy tov�bbment, a szomor�s�g meg a b�nb�nat n�h�ny k�nnycseppet facsart ki szem�b�l. A k�nnyek lassan lecsorogtak orc�j�n, megakadtak als� �llkapcsa zsan�rj�ban, �s ott rozsd�sodni kezdtek. Mikor Dorka legk�zelebb k�rd�st int�zett hozz�, a B�dog Fav�g� nem tudta kinyitni a sz�j�t, mert az �llkapcsa berozsd�lt. Sz�rnyen megijedt, mikor �szrevette, �s �l�nk handaband�z�ssal jelezte Dork�nak, hogy seg�tsen, de a kisl�ny nem �rtette. Az Oroszl�n sem j�tt r�, hogy mi a baj. De a Mad�rijeszt� gyorsan kikapta Dorka kosar�b�l az olajoz�t, �s megolajozta a Fav�g� �llkapcs�t; a Fav�g� �gy pillanatokon bel�l ism�t �ppolyan j�l tudott besz�lni, mint annak el�tte.
- Ebb�l az a tanuls�g - mondotta -, hogy nagyon meg kell n�znem, hov� l�pek. Mert ha megint eltaposn�k valami bogarat vagy rovart, megint elpityeredn�k, �s az �llkapcsom �gy berozsd�lna, hogy nem tudn�k megsz�lalni.
Att�l fogva vigy�zva l�pkedett, �r�kk� az utat k�mlelte, �s ha megl�tott egy-egy picurka hangy�t, �vatosan �tl�pett rajta, nehogy agyontapossa. Tudta mag�r�l, hogy nincs sz�ve, ez�rt k�l�n�sen vigy�zott, hogy sose legyen sz�vtelen vagy kegyetlen senkihez �s semmihez.
- Akinek van sz�ve - szokta mondogatni -, annak van, ami �tbaigaz�tsa, �gy sose kell rosszat cselekednie; de �nnekem nincs sz�vem, �s ez�rt k�l�n�sen kell vigy�znom. Persze ha Oz majd ad nekem sz�vet, m�r nem kell olyan nagyon �vatosnak lennem.
Aznap �jjel - mit volt mit tenni�k - a szabad �g alatt h�ltak, egy nagy fa t�v�ben az erd� m�ly�n, mert h�z nem volt a k�zelben. A lomb megv�dte �ket a harmatt�l, a B�dog Fav�g� j� sok f�t v�gott, �s Dorka hatalmas t�zet rakott, hogy megmelegedj�k, �s kev�sb� �rezze hontalans�g�t. Tot�val megett�k az utols� falatka kenyeret, �s Dork�nak fogalma sem volt r�la, mit fognak reggelizni.
- Ha akarod - aj�nlotta az Oroszl�n -, bemegyek a s�r�be, �s hozok neked egy �zet. Azt megs�theted a t�z�n, tudom, hogy nektek embereknek olyan furcsa �zl�setek van, hogy jobban szeretitek a f�tt �telt, mint a nyerset, �gy azt�n pomp�s reggelid lesz.
- Jaj, ne tedd ezt! K�rlek, ne tedd! - k�ny�rg�tt a B�dog Fav�g�. - Biztosan megsiratn�m azt a szeg�ny �zet, �s akkor az �llkapcsom megint berozsd�lna.
De az Oroszl�n bevette mag�t a rengetegbe, �s megszerezte a maga vacsor�j�t; senki se tudta, nem is firtatta, hogy mit evett, � pedig nem besz�lt r�la. A Mad�rijeszt� di�f�t tal�lt a k�zelben, telis-tele di�val, �s megt�lt�tte vele Dorka kosar�t, hogy hossz� ideig ne legyen gondja elem�zsi�ra. Dorka igen-igen h�l�s volt a Mad�rijeszt�nek kedves gondoskod�s��rt, de j�t nevetett azon, hogy a szeg�ny p�ra milyen �gyetlen�l szedegette a di�t. Kit�m�tt keze olyan orm�tlan volt, a di� pedig olyan apr�, hogy t�bbet elpotyogtatott bel�le, mint amennyit a kos�rba rakott. De nem b�nta, ak�rmeddig tart, m�g megt�lti a kosarat, mert addig legal�bb t�vol tarthatta mag�t a t�zt�l: ugyanis sz�rnyen f�lt, hogy egy szikra belepattan a szalm�j�ba, �s akkor porr� �g. �gy csak messzir�l n�zte a t�zet, csak akkor mer�szkedett k�zelebb, amikor Dorka lefek�dt, hogy betakargassa sz�raz avarral. Az avar finoman meleg�tette Dork�t, s �gy �desen aludt reggelig.
Mikor megvirradt, megmosta az arc�t egy vid�man csobog� kis patakban, �s hamarosan folytatt�k �tjukat a Smaragdv�ros fel�.
Ezt a napjukat azonban sz�mos kaland tark�totta. Alig v�ndoroltak egy �r�t, amikor hatalmas �rkot pillantottak meg maguk el�tt; az �rok �tszelte az utat, �s kett�v�gta az erd�t, ameddig csak a szem ell�t. Nagyon sz�les volt, �s amikor odak�sztak a sz�l�hez, �s belen�ztek, tapasztalt�k, hogy m�lynek is nagyon m�ly, �s alj�b�l hegyes, �les szikl�k �llnak ki. K�t oldala olyan meredek volt, hogy egyik�k sem tudott volna lem�szni, �s m�r-m�r �gy l�tszott, �tjuknak itt v�ge szakad.
- Mit tegy�nk? - k�rdezte Dorka k�ts�gbeesetten.
- Fogalmam sincs - s�hajtott a B�dog Fav�g�; az Oroszl�n megr�zta r�t s�r�ny�t, �s t�n�dve n�zett a szakad�kba. A Mad�rijeszt� azonban �gy okoskodott:
- Rep�lni nem tudunk, annyi szent; �s lem�szni sem tudunk ebbe a m�ly �rokba. Ha nem tudunk �tugrani rajta, akkor itt kell maradnunk.
A Gy�va Oroszl�n a tekintet�vel m�regette a t�vols�got, azut�n megsz�lalt:
- Tal�n �t tudom ugrani.
- Akkor nincs semmi baj - folytatta a Mad�rijeszt� -, mert rendre �tviszel benn�nket a h�tadon, egyik�nket a m�sik ut�n.
- Megpr�b�lom - mondta az Oroszl�n. - Ki v�llalkozik els�nek?
- �n - jelentkezett a Mad�rijeszt�. - Mert ha kis�l, hogy m�gsem tudod �tugrani a szakad�kot, Dorka agyonz�zza mag�t, �s a B�dog Fav�g� is cs�ny�n behorpadhat az �les szikl�kon. Nekem azonban semmi bajom se t�rt�nik, ha le is puffanok a h�tadr�l.
- J�magam is rettenetesen f�lek, hogy beleesem az �rokba - vallotta meg a Gy�va Oroszl�n. - De �gy l�tom, nincs m�s h�tra, meg kell pr�b�lni. �lj f�l a h�tamra, megk�s�relj�k.
A Mad�rijeszt� fel�lt az Oroszl�n h�t�ra, a hatalmas �llat odal�pett a szakad�k sz�l�re, �s lekuporodott.
- Mi�rt nem nekifut�sb�l ugrasz? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
- Mi oroszl�nok nem �gy szoktunk ugrani - v�laszolta a Gy�va Oroszl�n, azzal nekirugaszkodott, a leveg�be sz�kkent, �s m�ris a t�ls� parton termett. T�rsai �rvendezve l�tt�k, hogy milyen k�nnyed�n siker�lt �tugrania; a Mad�rijeszt� lesz�llt a h�t�r�l, �s az Oroszl�n m�ris visszaker�lt az innens� oldalra.
M�sodiknak Dorka akart �tjutni; karj�ba fogta Tot�t, felm�szott az Oroszl�n h�t�ra, f�l kez�vel j� er�sen megkapaszkodott a s�r�ny�ben. A k�vetkez� pillanatban �gy �rezte, mintha rep�lne; de j�form�n miel�tt �szbe kapott volna, m�ris oda�t voltak; a haja sz�la sem g�rb�lt meg. Az Oroszl�n harmadszor is visszament, �s �thozta a B�dog Fav�g�t is; akkor azut�n mind az �ten le�ltek egy kis id�re, hogy az Oroszl�n kif�jhassa mag�t, mert a nagy ugr�sokban kifulladt, �s �gy lihegett, mint egy nagy kutya, ha igen sok�ig szaladt.
Az �rok innens� oldal�n m�g s�r�bb, komorabb, bar�ts�gtalanabb volt az erd�. Mikor az Oroszl�n kipihente mag�t, �jra megindultak a s�rga t�gl�val k�vezett �ton, �s mindegyik azon t�n�d�tt mag�ban, vajon kijutnak-e valaha is a rengetegb�l, megl�tj�k-e �jra a ver�f�nyes k�k eget. Szorong�sukat m�g n�velte, hogy kisv�rtatva furcsa morg�st hallottak az erd� m�ly�n, �s az Oroszl�n megs�gta nekik, hogy az orsz�gnak ezt a r�sz�t a kalid�k lakj�k.
- Kik azok a kalid�k? - k�rdezte a le�nyka.
- F�lelmetes sz�rnyetegek - v�laszolta az Oroszl�n. - Medvetest�k van, tigrisfej�k, �s olyan hossz�, �les karmuk, hogy engem olyan k�nnyen sz�tt�pn�nek, mint �n a kis Tot�t. Rettenetesen f�lek a kalid�kt�l.
- Nem csod�lom - felelte Dorka. - Igaz�n sz�rny� fenevadak lehetnek.
Az Oroszl�n �ppen v�laszolni akart, amikor egyszer csak �jabb szakad�k sz�l�hez �rtek, amely kett�szelte az utat; ez azonban olyan m�ly �s sz�les volt, hogy az Oroszl�n mindj�rt l�tta, semmik�pp sem tudja �tugrani.
Le�ltek h�t tanakodni, hogy mit�v�k legyenek. Hosszas t�preng�s ut�n megsz�lalt a Mad�rijeszt�:
- Itt egy nagy fa az �rok sz�l�n. Ha a B�dog Fav�g� ki tudn� ezt v�gni, de �gy, hogy keresztbe �tessen a szakad�kon, akkor mindannyian �ts�t�lhatn�nk rajta.
- Els�rang� �tlet - mondta az Oroszl�n. - Az ember szinte azt hinn�, nem is szalma van a fejedben, hanem agyvel�.
A Fav�g� t�st�nt munk�hoz l�tott, �s fejsz�je olyan j� �les volt, hogy hamarosan majdnem eg�szen �tv�gta a fa t�rzs�t. Akkor az Oroszl�n a k�t er�s mells� l�b�val nekit�maszkodott a f�nak, �s teljes erej�vel megtasz�totta; a magas fa lassan megd�lt, �s reccsenve-roppanva �tesett a szakad�kon, �gyhogy koron�ja a t�ls� partra ker�lt.
�ppen megindultak a k�l�n�s h�don, amikor hangos morg�sra figyeltek f�l; h�t uramfia, k�t sz�rny�s�ges fenevad rohan fel�j�k, medvetest�, tigrisfej� r�ms�ges �llatok!
- A kalid�k! - mondta a Gy�va Oroszl�n, �s minden �z�ben reszketni kezdett.
- Siess�nk! - ki�ltotta a Mad�rijeszt�. - Kelj�nk �t a t�ls� partra!
Els�nek Dorka kelt �t a h�don. Tot�t karj�ban fogva, nyom�ban a B�dog Fav�g� s ut�na a Mad�rijeszt�. Az Oroszl�n - noha nagyon meg volt ijedve - szembefordult a kalid�kkal, �s akkor�t ord�tott, hogy Dorka felsikoltott, �s a Mad�rijeszt� hanyatt esett, de m�g a v�rszomjas fenevadak is megtorpantak, �s megh�kkenve meredtek r�.
De azut�n l�tt�k, hogy sokkal nagyobbak az Oroszl�nn�l, az is esz�kbe jutott, hogy �k ketten vannak, az Oroszl�n pedig csak egymaga, �gy azt�n megint nekirugaszkodtak. Az Oroszl�n �tszaladt a f�n, azt�n visszafordult, hogy l�ssa, mit csin�lnak a kalid�k. A v�rszomjas kalid�k pillanatnyi haboz�s n�lk�l megindultak a f�n a t�ls� part fel�.
- V�g�nk van - mondta az Oroszl�n Dork�nak. - Ha ide�rnek, sz�tt�pnek benn�nket �les karmaikkal. De h�z�djatok m�g�m, �s �n harcolni fogok ellen�k utols� csepp v�remig.
- Meg�llj! - ki�ltott fel a Mad�rijeszt�. L�zasan t�rte a fej�t, hogy mit lehetne tenni, �s ment� �tlete t�madt: megk�rte a Fav�g�t, v�gja le a f�nak azt a v�g�t, amelyik az � oldalukon t�maszkodott a szakad�k partj�nak. A B�dog Fav�g� fejsz�je azonnal m�k�d�sbe l�pett, �s mikor a k�t kalida m�r majdnem �t�rt, a fa recsegve-ropogva a m�lybe zuhant, s vele egy�tt a k�t vicsorg�, b�sz fenevad is. Hal�lra z�zt�k magukat a szakad�k fenek�nek �les szikl�in.
- Ty�ha! - mondta a Gy�va Oroszl�n, �s �ri�si nagyot szusszant megk�nnyebb�l�s�ben. - �gy l�tom, az �let�nk egy kicsik�t megint meghosszabbodott, �s ennek �szint�n �r�l�k, mert nem �lni valahogy nagyon k�nyelmetlen dolog lehet. �gy megijedtem att�l a k�t ronda d�gt�l, hogy a sz�vem m�g most is kalap�l.
- �, b�rcsak nekem is lenne sz�vem, ami kalap�ljon! - s�hajtott fel a B�dog Fav�g�.
Ez a kaland egyre s�rget�bb v�gyat �bresztett utaz�inkban, hogy kijussanak a rengeteg erd�b�l; meg szapor�zt�k l�pteiket, elannyira, hogy Dorka elf�radt, �s k�nytelen volt fel�lni az Oroszl�n h�t�ra. Nagy �r�m�kre a f�k lassacsk�n megritkultak, �s d�lut�n egyszer csak sebes �raml�s�, sz�les foly�hoz �rtek. A t�ls� parton a s�rga t�gl�val k�vezett �t tarka vir�gokkal pettyezett, sz�ps�ges z�ld mez�k k�zt kanyargott tov�bb, �s minden�tt h�vogat�, gy�m�lcst�l roskadoz� f�k szeg�lyezt�k. �rvendez� sz�vvel gy�ny�rk�dtek a vid�m, sz�p t�jban.
- De hogy kel�nk �t a foly�n? - k�rdezte Dorka.
- Mi sem k�nnyebb ann�l - v�laszolta a Mad�rijeszt�. - A B�dog Fav�g� tutajt �csol nek�nk, �s azon �t�szunk a t�ls� partra.
A Fav�g� el�kapta fejsz�j�t, s neki�llt, hogy ki d�nts�n n�h�ny kisebb f�t, �s azokb�l tutajt �csoljon �ssze. Mialatt ezen dolgozott a Mad�rijeszt� sz�p gy�m�lcsf�t tal�lt a v�zparton, telis-tele �rett gy�m�lccsel. Dorka szerf�l�tt meg�r�lt, hiszen eg�sz nap nem evett m�st, csak di�t; most kedv�re lakm�rozott a zamatos gy�m�lcsb�l.
Hanem tutajt k�sz�teni id�be telik, m�g akkor is, ha valaki olyan �gyes �s f�radhatatlan, mint a B�dog Fav�g�; lesz�llt az �j, �s a tutaj m�g nem k�sz�lt el. �gy h�t kerestek maguknak egy j� kis helyecsk�t a f�k alatt, �s ott t�lt�tt�k az �jszak�t; Dorka a Smaragdv�rosr�l �lmodott, meg Ozr�l, a J�s�gos Var�zsl�r�l, aki hamarosan hazak�ldi �t Kansasba.
Kicsiny t�rsas�gunk m�snap pihenten, rem�nykedve �bredt, �s Dorka kir�lyian bereggelizett - szilv�t, �szibarackot szedett a foly�parti f�kr�l. A gy�m�lcsf�k m�g�tt ott s�t�tlett a rengeteg erd�, amelyen sok viszontags�g ut�n v�g�l is szerencs�sen �tjutottak; el�tt�k azonban m�r kies, sz�p t�j ter�lt el a ver�f�nyben, s szinte h�vogatta �ket a Smaragdv�rosba. A sz�p t�jt�l persze egyel�re m�g elv�lasztotta �ket a folyam; de a tutaj m�r majdnem elk�sz�lt, a B�dog Fav�g� m�g egy-k�t f�t kid�nt�tt, a t�rzseket facsapokkal �sszeeresztette, �s m�ris indulhattak. Dorka a tutaj k�zep�n foglalt helyet, Tot�t �l�ben fogta. Mikor a Gy�va Oroszl�n f�lment r�, a tutaj veszedelmesen megbillent s�lya alatt, de a Mad�rijeszt� meg a B�dog Fav�g� gyorsan a m�sik v�g�re �llt, hogy kiegyenl�tse; kez�kben hossz� rudat fogtak, hogy azzal cs�kly�zz�k �t a tutajt a foly�n.
Eleinte minden j�l ment, de mikor ki�rtek a foly� k�zep�re, a sebes �raml�s egyre messzebb-messzebb sodorta �ket lefel�, egyre t�volabb ker�ltek a s�rga t�gl�s �tt�l, �s a meder olyan m�ly lett, hogy a cs�klya m�r nem �rte a foly� fenek�t.
- Baj van - mondta a B�dog Fav�g�. - Ha nem tudunk kik�tni, az �raml�s elvisz a gonosz Nyugati Boszork�ny f�ldj�re, �s akkor a Boszork�ny megig�z �s szolg�iv� tesz benn�nket.
- �s akkor nem kapok eszet - mondta a Mad�rijeszt�.
- �n pedig nem leszek b�tor - toldotta meg a Gy�va Oroszl�n.
- Nekem meg sose lesz sz�vem! - �gy a B�dog Fav�g�.
- �s �n nem jutok haza Kansasba! - sop�nkodott Dorka.
- Ak�rhogyan is, de el kell jutnunk a Smaragdv�rosba - jelentette ki a Mad�rijeszt�, �s olyan er�sen d�fte be a cs�kly�j�t, hogy a v�ge beleragadt a foly�meder iszapj�ba, �s miel�tt a Mad�rijeszt� kih�zhatta vagy elengedhette volna, elsodr�dott al�la a tutaj, �s � ott maradt a foly� kell�s k�zep�n, a cs�klya v�g�be kapaszkodva.
- J� utat! - ki�ltott t�rsai ut�n, akik igen-igen sajn�lt�k elhagyni a Mad�rijeszt�t; a B�dog Fav�g�nak a k�nnye is eleredt, de szerencs�re esz�be jutott, hogy megrozsd�lhat, �s �gy gyorsan belet�r�lte k�nnyeit Dorka k�t�ny�be.
Szeg�ny Mad�rijeszt�nk persze k�nos helyzetbe ker�lt.
- Most nagyobb p�cban vagyok, mint amikor Dork�val tal�lkoztam - morfond�rozott. - Akkor b�zaf�ld k�zep�n �lltam egy kar�ra felsz�rva, �s ott legal�bb tess�k-l�ss�k ijesztgethettem a madarakat; de ugyan mi haszna egy Mad�rijeszt�nek r�dra h�zva egy foly� kell�s k�zep�n? Nagyon f�lek, hogy �gy sose lesz eszem.
A tutajt egyre tov�bbragadta az �r, �s a Mad�rijeszt� egyre t�volabb ker�lt t�rsait�l. Ekkor megsz�lalt az Oroszl�n:
- Valamit m�gis meg kellene pr�b�lnunk, hogy megmenek�lj�nk. Azt hiszem, tal�n ki tudn�k �szni a partra, �s magam ut�n h�zhatn�m a tutajt, ha j� er�sen megkapaszkodtok a farkamban.
Az Oroszl�n teh�t a foly�ba vetette mag�t, �s a B�dog Fav�g� er�sen megragadta a farka bojtj�t; az Oroszl�n minden erej�t megfesz�tve megindult a part fel�. Hatalmas �llat l�t�re is f�rads�gos munk�t kellett v�geznie, de lassan-lassan siker�lt a tutajt kivontatnia az �raml�sb�l, �s akkor Dorka megragadta a B�dog Fav�g� cs�kly�j�t, �s � is seg�tett partra vinni a tutajt.
Alaposan elf�radtak, mire nagy nehezen partot �rtek, �s kil�ptek az �de z�ld gyepre; azzal is tiszt�ban voltak, hogy a foly� bizony j� darabon elsodorta �ket a Smaragdv�rosba vezet� s�rga t�gl�s �tt�l.
Az Oroszl�n a f�be heveredett, hogy megsz�r�tsa bund�j�t a naps�t�sben, a B�dog Fav�g� pedig megk�rdezte:
- Most mit�v�k legy�nk?
- Ak�rhogy is, de vissza kell jutnunk az �tra - v�laszolta Dorka.
- A legjobb lesz, ha a parton megy�nk f�lfel�, am�g oda nem jutunk - v�lekedett az Oroszl�n.
�gy h�t mikor kipihent�k magukat, Dorka fogta a kosar�t, �s megindultak a f�ves parton felfel�, vissza a s�rga t�gl�s �tig, ahonn�t elsodorta �ket a foly�. �tjuk gy�ny�r� sz�p t�jon �t vezetett, vir�gok �s gy�m�lcsf�k k�z�tt bandukoltak a vid�m naps�t�sben, �s ha nem sajn�lt�k volna annyira a szeg�ny Mad�rijeszt�t, igaz�n j� kedv�k lehetett volna.
Megszapor�zt�k l�pteiket, Dorka csak egyszer �llt meg, hogy egy k�l�n�sen sz�p vir�got leszedjen. Kisv�rtatva a B�dog Fav�g� felki�ltott:
- Oda n�zzetek!
Valamennyien a foly� fel� n�ztek, �s megpillantott�k a Mad�rijeszt�t: ott kuksolt cs�kly�j�ba kapaszkodva a foly� kell�s k�zep�n, �s igen b�natosan festett.
- Mit tehetn�nk �rte? Hogyan menthetn�nk meg �t? - k�rdezte Dorka.
Az Oroszl�n �s a Fav�g� csak a fej�ket r�zt�k: nem jutott esz�kbe semmif�le ment� �tlet. Le�ltek a foly� partj�n, �s b�san tekingettek a Mad�rijeszt� fel�. Egyszer csak arra rep�lt egy G�lya, s mikor megl�tta �ket, lesz�llt a v�z legsz�l�re.
- Kik vagytok �s hov� igyekeztek? - tudakolta.
- Dorka vagyok - felelte a le�nyka -, �s ezek itt a bar�taim, a B�dog Fav�g� meg a Gy�va Oroszl�n; a Smaragdv�rosba tartunk.
- Ez az �t nem oda vezet - mondta a G�lya, �s hossz� nyak�t tekergetve f�rk�szte a furcsa t�rsas�got.
- Tudom - mondta Dorka. - De elvesztett�k a Mad�rijeszt�t, �s azon tanakodunk, hogyan szerezz�k vissza.
- Hol van? - k�rdezte a G�lya.
- Amott ni, a foly� k�zep�n - mutatta a kisl�ny.
- Ha nem volna olyan nagy �s neh�z, kihozn�m - mondta a G�lya.
- Cs�ppet sem neh�z - ki�ltott fel Dorka �l�nken. - Szalm�val van kit�mve! Ha visszahozod, �r�kk� h�l�sak lesz�nk neked.
- Megpr�b�lom - �g�rte a G�lya. - De ha m�gis t�l neh�z, �s nem b�rom el, akkor k�nytelen leszek a v�zbe ejteni.
Azzal a leveg�be emelkedett, �s a foly� felett odasz�llt, ahol a Mad�rijeszt� kuksolt a r�d v�g�n fennakadva. A G�lya megragadta er�s cs�r�vel, �s a leveg�n �t kivitte a partra, ahol Dorka v�rta az Oroszl�nn�l, a B�dog Fav�g�val meg Tot�val egy�tt.
Mikor a Mad�rijeszt� ism�t visszaker�lt bar�tai k�z�, �gy meg�r�lt, hogy sorra meg�lelgette �ket, m�g Tot�t meg az Oroszl�nt is; �s mikor elindultak, hars�ny "ihajja-csuhajj�"-val k�s�rte minden l�p�s�t, olyan t�l�rad�an boldog volt.
- M�r att�l f�ltem, �r�kre ott maradok a v�zben - magyar�zta. - De ez az aranyos G�lya megmentett. Ha valaha is szert teszek egy kis �szre, megkeresem, �s �n is teszek neki valami sz�vess�get viszonz�sul.
- Sose f�radj - sz�lt le a G�lya, aki ott rep�lt felett�k. - Mindig sz�vesen seg�tek azon, aki bajba ker�lt. De most mennem kell, v�rnak a fi�k�im otthon a f�szekben. Rem�lem, megtal�lj�tok a Smaragdv�rost, �s Oz seg�t majd rajtatok.
- K�sz�nj�k sz�pen - mondta Dorka, a kedves G�lya pedig a magasba emelkedett, �s csakhamar elt�nt szem�k el�l.
Bar�taink mentek, mendeg�ltek tov�bb a parton, hallgatt�k a tarka toll� madarak �nek�t, �s gy�ny�rk�dtek a vir�gokban. Olyan s�r�n �lltak, hogy val�s�gos sz�nyeget alkottak a f�ld�n. �ri�si s�rga, feh�r, k�k, lila vir�gok v�ltakoztak hatalmas piros pipacsokkal, amelyeknek �l�nk, ragyog� sz�n�t�l Dork�nak szinte k�pr�zott a szeme.
- Ugye, milyen sz�pek? - lelkendezett a kisl�ny, ahogy besz�vta a vir�gok �des illat�t.
- Alighanem - hagyta r� a Mad�rijeszt�. - Ha lesz agyvel�m, val�sz�n�leg jobban fogom �lvezni.
- Ha volna sz�vem, szeretn�m �ket! - f�zte tov�bb a sz�t a B�dog Fav�g�.
- Mindig szerettem a vir�got - jegyezte meg az Oroszl�n. - Olyan t�r�keny �s gy�moltalan. De az erd�ben nincsenek olyan sz�p sz�nes vir�gok, mint ezek itten.
Ahogy haladtak, egyre t�bb �s t�bb lett a nagy piros pipacs �s egyre kevesebb a m�sf�le fajta vir�g; csakhamar �ri�si pipacsf�ld k�zep�be ker�ltek. M�rmost k�ztudom�s� dolog, hogy ahol nagyon sok pipacs van egy�tt, a szaguk olyan er�s, hogy aki beleheli, elalszik, �s ha az alv�t nem viszik ki gyorsan a vir�gok k�z�l, soha t�bb� nem �bred f�l. Dorka azonban nem tudta ezt, nem is tudott kik�szol�dni a pipi-piros vir�gok k�z�l, mert a pipacsf�ldnek nem volt se v�ge, se hossza; szemh�ja �gy egyre jobban elnehez�lt, �s a v�g�n �gy �rezte, musz�j le�lnie, hogy pihenjen, aludj�k.
De a B�dog Fav�g� nem engedte.
- Sietn�nk kell, hogy s�t�ted�s el�tt visszajussunk a s�rga t�gl�val k�vezett �tra - biztatta Dork�t, �s a Mad�rijeszt� is meger�s�tette ezt. �gy h�t mentek, mendeg�ltek m�g egy darabig, de a v�g�n Dorka m�r nem �llt a l�b�n. Szeme akaratlanul lehuny�dott, a le�nyka elfelejtette, hol van, �s elv�g�dott a pipacsok k�z�tt, m�ly �lomba mer�lt.
- Mit tegy�nk? - k�rdezte a B�dog Fav�g�.
- Ha itt hagyjuk, meghal - mondta az Oroszl�n. - A pipacs szaga meg�l benn�nket, �l�l�nyeket. J�magam is alig b�rom nyitva tartani a szemem, �s a kutya m�ris alszik.
Tot� csakugyan lefek�dt kis �rn�je mell�. A Mad�rijeszt�t meg a B�dog Fav�g�t azonban nem b�ntotta a szag, mert nem voltak h�sb�l �s v�rb�l.
- Rohanj, ahogy csak tudsz - biztatta a Mad�rijeszt� az Oroszl�nt. - A le�nyk�t kivissz�k, de ha te is elalszol, nem b�runk el, mert igen neh�z vagy.
Az Oroszl�n �sszeszedte marad�k erej�t, �s nekiiramodott, amilyen gyorsan csak tudott. Egykett�re elt�nt szem el�l.
- Gyere, csin�ljunk sz�ket a kez�nkb�l, �s vigy�k - mondta a Mad�rijeszt�. F�lvett�k Tot�t, �s Dorka �l�be tett�k, azt�n �sszefog�zva sz�ket form�ltak, aminek a kez�k volt az �l�k�je, karjuk volt a karja, �s azon vitt�k az alv� le�nyk�t a vir�gokon �t.
Mentek, mentek, mendeg�ltek, de �gy tetszett, a hal�lt hoz� nagy vir�gsz�nyeg sohasem �r v�get. K�vett�k a foly� kanyarulat�t, �s egyszer csak r�bukkantak cimbor�jukra, az Oroszl�nra. M�g ez a hatalmas �llat sem b�rta el a pipacsok szag�t, feladta a k�zdelmet, �s elter�lt alva, nem messze a pipacsf�ld sz�l�t�l, ahol m�r selymes z�ld r�t ter�lt el�b�k.
- Nem seg�thet�nk rajta - �llap�totta meg b�san a B�dog Fav�g�. - Olyan neh�z, hogy nem tudjuk f�lemelni. Itt kell hagynunk, hogy �r�k �lm�t aludja; tal�n arr�l fog �lmodni, hogy v�gre megj�tt a b�tors�ga.
- Sajn�lom szeg�nyt - mondta a Mad�rijeszt�. - Gy�va l�t�re is j� cimbora volt. De hi�ba, menj�nk tov�bb.
Kivitt�k az alv� kisl�nyt egy kies helyre a foly� ment�n, j� messze a pipacsf�ldt�l, hogy ne kelljen tov�bb belehelnie a vir�gok hal�lt hoz�, m�rges illat�t, gyeng�den lefektett�k a puha f�be, �s v�rtak, am�g a friss szell� f�l�breszti.
- Most m�r nem lehet�nk messze a s�rga t�gl�s �tt�l - jegyezte meg a Mad�rijeszt�, Dorka mellett �llva. - Csaknem ugyanannyit j�tt�nk f�lfel�, amennyit levitt a foly�.
A B�dog Fav�g� �ppen v�laszolni akart, amikor fenyeget� morg�st hallott maga m�g�tt, �s ahogy megford�totta a fej�t (kit�n�en m�k�d�tt, csap�gyon forgott), k�l�n�s �llatot pillantott meg, amely hatalmas ugr�sokkal k�zeledett fel�j�k a r�ten �t. Csakhamar meg�llap�totta, hogy nem m�s, mint egy hatalmas, s�rga vadmacska, s alighanem �ld�z valamit, mert f�l�t lesunyta, pof�j�t elt�totta, hogy kil�tszott k�t cs�f fogsora, v�r�s szeme pedig t�zelt, mint a par�zs. Ahogy k�zelebb �rt, a Fav�g� azt is �szrevette, hogy picike sz�rke mezei eg�r menek�l el�le, �s j�llehet nem volt sz�ve, annyit az�rt tudott, hogy a Vadmacsk�t�l gonosz dolog �ld�z�be venni egy ilyen �rtatlan, aranyos kis j�sz�got.
F�lemelte fejsz�j�t, �s amikor a Vadmacska elszaladt mellette, vill�mgyors �t�ssel les�jtott r�, �s lev�gta a fej�t. A gonosz �llat k�t darabban hemperedett a l�ba el�.
A mezei pocok, megszabadulv�n ellens�g�t�l, meg�llt, odatipegett a B�dog Fav�g�hoz, �s v�konyka, cincog� hangon megsz�lalt:
- K�sz�n�m! K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letemet!
- �, k�rlek, ne is eml�tsd, semmis�g az eg�sz! - v�laszolta a B�dog Fav�g�. - Tudod, nekem nincs sz�vem, �s az�rt igyekszem mindenkin seg�teni, aki t�mogat�sra szorul, m�g ha csak egy kis eg�r is az illet�.
- Csak eg�r?! - m�ltatlankodott a pici �llat. - �n kir�lyn� vagyok, a mezei pockok kir�lyn�je!
- Ejha! - �lm�lkodott a Fav�g�, �s m�lyen meghajolt.
Ez�rt nemcsak b�tor, hanem nagy tettet vitt�l v�ghez, amikor megmentetted az �letemet - tette hozz� a Kir�lyn�.
Abban a pillanatban egy sereg mezei pocok szaladt oda mindenfel�l, amilyen gyorsan csak apr� l�baik vitt�k �ket; mikor megl�tt�k Kir�lyn�j�ket, felki�ltottak:
- �, fels�ges Kir�lyn�nk, m�r azt hitt�k, v�ged van! Hogy tudt�l megmenek�lni a r�ms�ges Vadmacsk�t�l?
�s valamennyien olyan m�lyen meghajoltak, hogy majdnem t�t�gast �lltak kis kir�lyn�j�k el�tt.
- Ez a j�pofa b�dogember itten meg�lte a Vadmacsk�t, �s megmentette az �letemet. H�l�b�l ez�rt elrendelem, hogy m�t�l fogva valamennyien �t szolg�lj�tok, �s teljes�ts�tek minden k�v�ns�g�t.
- Igenis! - cincogt�k k�rusban a pockok, �s abban a minut�ban sz�tszaladtak, mert Tot� f�l�bredt, a sok pocok l�tt�n �rvendezve elvakkantotta mag�t, �s k�z�j�k rontott. M�r Kansasban is mindig sz�vesen hajkur�szta az egereket, nem l�tott ebben semmi rosszat.
De a B�dog Fav�g� �l�be kapta a kuty�t, �s j� er�sen fogta, k�zben pedig odasz�lt a pockoknak:
- Gyertek vissza! Gyertek vissza! Tot� nem b�nt benneteket!
A Kir�lyn� kidugta fej�t egy f�csom� al�l, �s f�l�nken cincogta:
- Igaz�n nem fog megharapni?
- Ne f�ljetek, nem engedem, hogy megharapjon! - �g�rte a B�dog Fav�g�.
A pockok egym�s ut�n visszamer�szkedtek, �s Tot� most m�r nem ugatta meg �ket, de megpr�b�lt kievick�lni a Fav�g� karj�b�l, �s meg is harapta volna, ha nem tudja, hogy �gyis hi�ba, mert b�dogb�l van.
V�g�l a legnagyobbik pocok megsz�lalt:
- Tehet�nk valamit, amivel megh�l�ljuk, hogy megmentetted Kir�lyn�nk �let�t?
- Nem, nem hiszem - felelte a Fav�g�, de a Mad�rijeszt�, aki id�k�zben gondolkozni pr�b�lt, b�r ez nem siker�lt, mert a feje szalm�val volt kit�mve, gyorsan megsz�lalt:
- Dehogyse! Ments�tek meg a bar�tunkat, a Gy�va Oroszl�nt, aki elaludt a pipacsf�ld�n.
- Oroszl�n?! - sikoltott fel a Kir�lyn�. - Hiszen az felfal mindannyiunkat!
- Sz� sincs r�la - jelentette ki a Mad�rijeszt�. - Ez az Oroszl�n gy�va.
- Igaz�n? - �lm�lkodott a Kir�lyn�.
- � maga mondja - bizonygatta a Mad�rijeszt�. - K�l�nben se b�ntana soha senkit, aki a bar�tunk. Ha seg�tsz megmenteni, szavamat adom r�, hogy a hajatok sz�la se g�rb�l meg.
- Helyes - mondta a Kir�lyn�. - Megb�zunk benned. Mit tegy�nk teh�t?
- Sokan vannak ezek a pockok, akik t�ged Kir�lyn�j�knek tisztelnek, �s sz�t fogadnak neked?
- �, igen, sok-sok ezren!
- Akkor parancsold meg nekik, hogy j�jjenek ide mihamarabb, �s mindegyik hozzon mag�val egy hossz� madzagot.
A Kir�lyn� ekkor k�s�ret�hez fordult, �s meghagyta udvari pockainak, siessenek, �s azonnal h�vj�k �ssze az eg�sz n�pet. A pockok, mihelyt megkapt�k a parancsot, sz�tszaladtak a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba.
A Mad�rijeszt� most a B�dog Fav�g�hoz fordult:
- Most pedig menj le a foly�partra, v�gj ki annyi f�t, amennyi kell, �s k�sz�ts er�s szekeret, amelyik elb�rja az Oroszl�nt.
A Fav�g� t�st�nt munk�hoz l�tott, �s lombjukt�l-gallyaikt�l megtiszt�tott fat�rzsekb�l csakhamar szekeret �csolt �ssze; a n�gy kereket a legvastagabbik fat�rzs n�gy kurta darabk�j�b�l k�sz�tette. Olyan gyorsan, olyan j�l dolgozott, hogy mire a pockok vissza�rkeztek, a szek�r is elk�sz�lt.
Mindenfel�l sereglettek, ezren �s ezren, kicsik �s nagyok �s k�zepesek; �s mindegyik egy darabka madzagot hozott a sz�j�ban. Dorka akkort�jt ocs�dott f�l m�ly �lm�b�l, �s k�pzelhetj�k csod�lkoz�s�t, amikor felnyitotta szem�t, �s tapasztalta, hogy a f�ben fekszik, sz�z meg sz�z mezei pocok �ll k�r�l�tte, �s n�zegeti f�l�nk pillog�ssal. De a Mad�rijeszt� mindent megmagyar�zott, majd a m�lt�s�gteljes kis Kir�lyn�h�z fordulva �gy sz�lt:
- Engedd meg, Dorka, hogy bemutassam neked a Kir�lyn� �fels�g�t.
Dorka komolyan b�lintott, a kis Kir�lyn� hajb�kolt, �s csakhamar j�l �sszebar�tkozott a le�nyk�val.
A Mad�rijeszt� �s a Fav�g� most neki�lltak, �s a pockokat a magukkal hozott madzag seg�ts�g�vel odak�t�zt�k a szek�rhez. A madzag egyik v�g�t a pockok nyaka k�r� er�s�tett�k, m�sik v�g�t pedig a szek�rhez. A szek�r persze sok sz�zszor nagyobb volt, mint a piciny �llatok, amelyeknek el kellett h�zniuk; de mikor valamennyi pockot befogt�k, eg�sz k�nnyen elindultak vele. M�g a Mad�rijeszt� �s a B�dog Fav�g� is fel�lt r�, �s a fura apr� lovacsk�k f�rg�n elh�zt�k a kocsit oda, ahol az Oroszl�n fek�dt, m�ly �lomba mer�lve.
Keserves munk�val, nagy nehezen f�ltett�k a neh�z Oroszl�nt a szek�rre, �s azut�n a Kir�lyn� gyorsan kiadta a parancsot az indul�sra, mert att�l f�lt, ha a pockok t�l sok�ig id�znek a pipacsok k�z�tt, �k is elalszanak.
Ak�rmilyen sokan voltak, eleinte meg sem tudt�k mozd�tani a neh�z teherrel megrakott szekeret; de a Fav�g� �s a Mad�rijeszt� megtolt�k h�tulr�l, �s akkor nagy nehezen elindultak. Hamarosan kigur�tott�k az Oroszl�nt a pipacsf�ldr�l a z�ld mez�re, ahol tiszta, friss leveg�t sz�hatott ism�t a pipacsok m�rges kig�z�lg�sei helyett.
Dorka el�j�k ment, �s melegen megk�sz�nte a kicsi pockoknak, hogy megmentett�k bar�tj�t a biztos hal�lt�l. Annyira megszerette az �ri�si Oroszl�nt, hogy sz�vb�l �r�lt megmenek�l�s�nek.
A pockok, miut�n kifogt�k �ket a sz�k�rb�l, a magas f�v�n �t f�rg�n siettek otthonuk fel�. Utols�nak a Kir�lyn� b�cs�zott:
- Ha b�rmikor sz�ks�ged lenne r�nk, �llj ki a r�tre, �s ki�lts; mi meghalljuk majd, �s azonnal seg�ts�gedre siet�nk. �lj boldogul!
- A viszontl�t�sra! - k�sz�ntek valamennyien, �s a kicsi Kir�lyn� f�rg�n elszaladt; Dorka a karj�ba vette Tot�t, �s er�sen fogta, nehogy ut�na szaladjon �s megijessze.
Azut�n le�ltek az Oroszl�n mell�, �s v�rt�k, hogy f�l�bredjen. A Mad�rijeszt� finom gy�m�lcs�t hozott Dork�nak egy k�zeli f�r�l, �s a le�nyka j��z�en megvacsor�zott.
A Gy�va Oroszl�n csak hossz� id� m�lt�n t�rt mag�hoz, mert igen sok�ig fek�dt a pipacsok k�z�tt, s lehelte be hal�lt hoz� illatukat; de amikor felnyitotta szem�t, �s lem�szott a szek�rr�l, m�dfelett �r�lt, hogy m�g �letben van.
- Rohantam, ahogy csak tudtam - magyar�zta, mik�zben �s�tva le�lt. - De t�ls�gosan er�s volt a vir�gok szaga. Hogy hoztatok ki?
T�rsai elbesz�lt�k, hogy a mezei pockok �nzetlen seg�ts�g�vel siker�lt megmenteni az �let�t; �s a Gy�va Oroszl�n nevetve jegyezte meg:
- L�m, �n mindig azt hittem magamr�l, hogy f�lelmetes, er�s �llat vagyok; a pici, t�r�keny vir�gok m�gis kis h�j�n meg�ltek, �s a cs�pp mezei pockok mentett�k meg az �letemet. Milyen k�l�n�s! De bar�taim, most mihez kezd�nk?
- Most el�sz�r is vissza kell tal�lnunk a s�rga t�gl�val k�vezett �tra - mondta Dorka. - Azut�n pedig meg sem �llunk a Smaragdv�rosig.
Az Oroszl�n kipihente mag�t, ism�t ereje telj�ben volt, �gy h�t elindultak �jra a selymes, friss r�ten �t, ahol igen kellemes j�r�s esett. Nemsok�ra r�tal�ltak a s�rga t�gl�s �tra, �s most m�r toronyir�nt haladtak a Smaragdv�ros fel�, ahol a nagy �s b�lcs Oz tany�zik.
Az �t onn�t m�r sim�n, j�l volt k�vezve, sz�p volt a t�j is k�r�s-k�r�l, s utasaink sz�ve �rvendezett, hogy maguk m�g�tt hagyt�k a rengeteg erd�t, s vele egy�tt a tem�rdek vesz�lyt, amely borong�s s�r�j�ben r�juk leselkedett. Az utat itt ism�t ker�t�s szeg�lyezte, de valamennyi z�ldre volt festve; �s amikor tany�hoz �rtek, az is z�ld sz�nben vir�tott. A d�lut�n folyam�n t�bb eff�le kis paraszth�z mellett haladtak el, n�ha a h�zak lak�i kil�ptek a kapuhoz, �s �gy n�ztek r�juk, mintha k�rdezni akarn�nak valamit, de senki sem k�zeledett hozz�juk, senki sem sz�l�totta meg �ket - annyira f�ltek a hatalmas Oroszl�nt�l. Az emberek egyt�l egyig gy�ny�r� smaragdz�ld ruh�ba voltak �lt�zve, �s cs�csos s�veget viseltek, olyasf�l�t, mint a mumpicok.
- �gy n�zem, m�r Oz birodalm�ban j�runk - v�lekedett Dorka. - Alighanem k�zeled�nk a Smaragdv�roshoz.
- �gy �m - er�s�tette meg a Mad�rijeszt�. - Itt minden z�ld, ellent�tben a mumpicok orsz�g�val, akiknek k�k a kedvenc sz�n�k. De errefel� az emberek nem olyan bar�ts�gosak, mint a mumpicok, �s att�l tartok, nem tal�lunk senkit, aki �jszak�ra befogadna.
- Szeretn�k v�gre egyebet is enni, nemcsak gy�m�lcs�t - mondta a le�nyka. - �s Tot� is biztosan nagyon �hes. �lljunk meg a legk�zelebbi h�zn�l, �s sz�l�tsuk meg, aki benne lakik.
�gy h�t, mikor a legk�zelebbi tekint�lyes tany�hoz �rtek, Dorka nagy b�tran odament az ajt�hoz, �s bekopogott. Az ajt� r�snyire kiny�lt, �pp csak annyira, hogy egy asszony kikukucsk�lhatott rajta, �s megk�rdezte :
- Mit k�v�nsz, kisl�ny, �s mi�rt van veled az a hatalmas oroszl�n?
- Szeretn�nk bet�rni �jszak�ra, ha megengedn�d. Az Oroszl�n bar�tom �s �tit�rsam, �s a vil�g�rt sem b�ntana senkit.
- Szel�d? - k�rdezte az asszony, �s egy kicsit jobban kinyitotta az ajt�t.
- �, nagyon - felelte Dorka -, �s r�ad�sul m�g gy�va is, �gyhogy jobban f�l t�led, mint te �t�le.
Az asszony megh�nyta-vetette mag�ban a dolgot, m�g egyszer szem�gyre vette az Oroszl�nt, v�g�l �gy sz�lt:
- Nem b�nom, ha igazat besz�lsz, akkor jertek be, adok nektek vacsor�t �s h�l�helyet.
Bementek h�t valamennyien a h�zba, ahol az asszonyon k�v�l m�g h�rman laktak, egy f�rfi �s k�t gyerek. A f�rfinak f�jt a l�ba, �s a pamlagon fek�dt a szoba sark�ban. Valamennyien �ri�si meglepet�ssel szeml�lt�k a furcsa komp�ni�t, �s mialatt az asszony vacsor�hoz ter�tett, a f�rfi megk�rdezte:
- Hov� igyekeztek?
- A Smaragdv�rosba, a nagy Oz sz�ne el�.
- Csakugyan? - �lm�lkodott a f�rfi. - �s gondolod, hogy Oz fogad majd benneteket?
- Mi�rt ne fogadna? - k�rdezte Dorka.
- �gy h�rlik, hogy senkit sem enged a sz�ne el�. J�magam sokszor j�rtam m�r a Smaragdv�rosban, csod�latos �s gy�ny�r� hely, annyit mondhatok; de m�g sohasem l�ttam a nagy Ozt, �s sose besz�ltem haland� emberrel, aki l�tta volna.
- Nem j�r ki? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
- Soha. Nap nap ut�n ott �l a palot�ja nagy tr�nterm�ben, �s m�g a szolg�i sem l�tj�k soha szemt�l szembe.
- Vajon milyen lehet? - t�n�d�tt a le�nyka.
- Neh�z megmondani - magyar�zta a f�rfi. - Tudod, Oz hatalmas, nagy var�zsl�, olyan alakot �lt, amilyent akar. Az egyik azt mondja, olyan, mint egy mad�r, a m�sik szerint olyan az alakja, mint az elef�nt�, a harmadik szerint pedig macsk�hoz hasonl�t. Ism�t m�sok el�tt �gy jelenik meg, mint gy�ny�r� sz�p t�nd�r vagy kis man�, vagy b�rmif�le m�s alakban, amint �ppen kedve tartja. De hogy milyen igaz�b�l, a maga term�szetes alakj�ban, azt senki emberfia nem tudja.
- Milyen k�l�n�s! - mondta Dorka. - De nek�nk mindenk�ppen tal�lkoznunk kell vele, k�l�nben hi�ba tett�k meg ezt a hossz�, nagy utat.
- Mi�rt akartok besz�lni a f�lelmetes Ozzal? - k�rdezte a f�rfi.
- Meg akarom k�rni, hogy adjon nekem egy kis eszet - v�laszolt els�nek a Mad�rijeszt�.
- �, enn�l mi sem k�nnyebb; Oznak �gyis t�bb esze van, mint amennyit haszn�lni tud.
- �n pedig sz�vet akarok t�le k�rni - mondta a B�dog Fav�g�.
- �, ez neki annyi, mint a semmi: eg�sz gy�jtem�nye van mindenf�le m�ret� �s alak� sz�vekb�l.
- �n pedig b�tors�got szeretn�k t�le k�rni - vallotta meg a Gy�va Oroszl�n.
- Oz egy nagy k�cs�g b�tors�got tart a tr�nterm�ben, arany f�d�vel letakarva, hogy ki ne csorduljon. Sz�vesen ad majd neked is bel�le.
- �n pedig meg akarom k�rni, hogy k�ldj�n haza Kansasba - mondta Dorka.
- Hol van az a Kansas? - k�rdezte a f�rfi meglepetten.
- Azt nem tudom - felelte Dorka r�stelkedve. - De az otthonom, �s biztosan tudom, hogy valahol kell lennie.
- T�bb mint val�sz�n�. Nos, Oz mindent tud, �s biztosan Kansast is megtal�lja majd neked. De el�bb a sz�ne el� kell ker�ln�d, �s ez a dolog nehezebbik r�sze, mert a Nagy Var�zsl� nem sz�vesen fogad, �s t�bbnyire az t�rt�nik, amit � akar. - A f�rfi ezut�n Tot�hoz fordult:
- H�t te mit k�v�nsz?
De Tot� csak a fark�t cs�v�lta, mert ak�r hiszitek, ak�r nem: nem tudott besz�lni.
Az asszony most vacsor�hoz sz�l�totta a t�rsas�got, �gy h�t az asztal k�r� telepedtek, �s Dorka nagy �lvezettel falatozott: el�bb k�s�t evett, azt�n r�ntottat �s hozz� finom feh�r cip�t. Az Oroszl�n is megk�stolta a k�s�t, de azt mondta, nem �zlik neki, mert zabb�l van, m�rpedig a zab l�nak val� eledel, nem pedig Oroszl�nnak. A Mad�rijeszt� �s a B�dog Fav�g� semmit sem evett, Tot� pedig mindenb�l egy kicsit, �s nagyon �r�lt, hogy olyan j� vacsor�t kap.
Vacsora ut�n az asszony �gyat vetett Dork�nak, Tot� is mell�je fek�dt, az Oroszl�n pedig az ajt�t �rizte, hogy senki se zavarja �lm�t. A Mad�rijeszt� meg a B�dog Fav�g� a sarokba h�z�dtak, �s csendesen �lldog�ltak eg�sz �jszaka, b�r aludni persze nem tudtak.
M�snap reggel, mihelyt megvirradt, �tnak eredtek, �s csakhamar gy�ny�r� z�ld ragyog�st pillantottak meg maguk el�tt az �gen.
- Az biztosan a Smaragdv�ros - v�lte Dorka.
Ahogy tov�bbhaladtak, a z�ld f�ny egyre er�s�d�tt, �s �gy l�tszott, v�gre el�rkeznek hossz� �tjuk c�lj�hoz. M�gis d�lut�n lett, mire a v�rost k�r�lvev� falhoz �rtek. Er�s, magas k�fal volt, s ugyancsak �l�nk z�ld sz�n�.
A s�rga t�gl�s �t egyenesen nekivezetett egy smaragdokkal kivert, hatalmas nagy kapunak; a smaragdok �gy t�nd�k�ltek a napf�nyben, hogy m�g a Mad�rijeszt� festett szem�t is elvak�tott�k csillog�sukkal.
A kapun cseng� is volt; Dorka megnyomta a gombot, s bentr�l ez�st�s csilingel�s hallatszott. Azut�n a nagy kapu lassan kiny�lt, bar�taink bel�ptek, �s magas, boltozatos teremben tal�lt�k magukat, amelynek falain ugyancsak megsz�ml�lhatatlan sok smaragd t�nd�k�lt.
Kis emberke �llott el�tt�k, k�r�lbel�l akkora, mint egy mumpic. Tet�t�l talpig z�ldbe volt �lt�zve, m�g a b�re is z�ldes sz�nbe j�tszott, �s nagy z�ld l�da �llt mellette.
Ahogy megpillantotta Dork�t �s t�rsait, az emberke megk�rdezte:
- Mi j�ratban vagytok a Smaragdv�rosban?
- A hatalmas Ozzal szeretn�nk besz�lni - felelte Dorka. Az emberke �gy megh�kkent ett�l a v�laszt�l, hogy le�lt gondolkozni, �s h�ledezve cs�v�lta fej�t.
- Esztend�k �ta senkinek sem jutott ilyesmi esz�be - sz�lalt meg nagy sok�ra. - Oz hatalmas �s rettenetes, �s ha hi� vagy oktondi k�r�ssel fordultok hozz�, �s megzavarj�tok b�lcs elm�lked�seiben, k�nnyen feld�h�dik, �s egyetlen pillanat alatt megsemmis�t benneteket.
- Csakhogy a mi k�r�s�nk se nem hi�, se nem oktondi - m�ltatlankodott a Mad�rijeszt�. - Hanem ellenkez�leg, nagyon is fontos. �s mi �gy hallottuk, hogy Oz j�s�gos var�zsl�.
- Ez val� igaz - er�s�tette meg a z�ld emberke. - B�lcsen �s j�s�gosan uralkodik a Smaragdv�roson. De aki nem becs�letes, vagy aki puszta k�v�ncsis�gb�l k�zeledik hozz�, azzal cs�ny�n elb�nik, �s mind ez ideig kevesen mer�szelt�k k�rni, hogy szemt�l szembe l�ss�k. �n vagyok a Kapu�rz� Kulcs�r, �s ha csakugyan l�tni akarj�tok a hatalmas Ozt, k�nytelen vagyok odavezetni benneteket a palot�j�hoz. De el�bb szem�veget kell vennetek.
- Mi�rt? - k�rdezte Dorka.
- Mert szem�veg n�lk�l a Smaragdv�ros t�nd�kl� ragyog�sa megvak�tana. M�g aki itt lakik, annak is �jjel-nappal szem�veget kell hordania. Mindenkire r� van lakatolva, mert Oz �gy rendelte el, amikor a v�ros �p�lt, �s �n �rz�m az egyetlen kulcsot, amely a z�rat nyitja.
Kinyitotta a nagy l�d�t, �s Dorka megl�tta, hogy sz�n�ltig tele van mindenf�le m�ret� �s alak� p�paszemmel. Valamennyinek z�ld volt az �vege. A Kapu�rz� Kulcs�r kikeresett egyet, amely �ppen r�illett Dorka orr�ra, �s r�pr�b�lta. A sz�r�hoz k�t aranyp�nt volt er�s�tve, ami k�r�lfutott a fej�n, �s h�tul �ssze�rt, a Kapu�rz� Kulcs�r bekattantotta a lakatot, �s bez�rta egy pici kulccsal, amelyet l�ncon a nyak�ban viselt, �gy h�t Dorka m�g ha akarja, akkor sem vehette volna le a szem�veget, de igaz�n nem is tiltakozott ellene, mert hiszen a vil�g�rt sem akart megvakulni a Smaragdv�ros ragyog�s�t�l.
Azut�n a z�ld emberke a Mad�rijeszt�t, a B�dog Fav�g�t, az Oroszl�nt, de m�g a kicsi Tot�t is f�lszerelte p�paszemmel, �s valamennyit r�juk lakatolta.
V�g�l � maga is felvette okul�r�j�t, �s kijelentette, hajland� �ket elvezetni a nagy Oz palot�j�hoz. Egy falba vert sz�gr�l nagy aranykulcsot akasztott le, azzal kinyitotta a bels� kaput, �s azon �t utasaink bel�ptek a Smaragdv�rosba.
Dork�t �s bar�tait m�g a z�ld szem�vegen �t is elk�pr�ztatta a csod�latos v�ros ragyog�sa. Az utc�kat z�ld m�rv�nyb�l �p�lt gy�ny�r� palot�k szeg�lyezt�k, melyeknek fala minden�tt szikr�z� smaragdokkal volt megt�zdelve. A k�vezet is z�ld m�rv�nyb�l k�sz�lt, �s ahol a m�rv�nylapok �ssze�rtek, smaragdok ragyogtak s�r� sorokba rakva a f�nyes naps�t�sben. Az ablakok is z�ld �vegb�l voltak, de m�g az �g is z�ldesbe j�tszott a v�ros felett, �s a nap sugarai is z�lden ragyogtak. Az utc�n tenger n�p - f�rfi, n�, gyermek - ny�zsg�tt, valamennyien z�ld ruh�ba voltak �lt�zve, �s b�r�k is kiss� z�ldes �rnyalat� volt. Megb�mult�k Dork�t �s furcsa t�rsas�g�t, de senki se sz�lt hozz�juk, �s a gyerekek az Oroszl�n l�tt�n elszaladtak, �s anyjuk szokny�ja m�g� b�jtak. �zleteket is l�tott Dorka, �s �szrevette, hogy a kirakatokban is minden z�ld. Z�ld cukork�t, z�ld pattogatott kukoric�t �rultak, no meg z�ld cip�t, z�ld kalapot, mindenf�le fajta z�ld ruhanem�t. Egy hely�tt z�ld limon�d�t �rult egy b�csi, �s mikor a gyerekek v�s�roltak bel�le, Dorka megfigyelte, hogy z�ld p�nzzel fizetnek �rte.
Lovat vagy m�s �llatot sehol sem l�tott Dorka; az emberek kicsi z�ld kocsit toltak, azon sz�ll�tottak minden sz�ll�tanival�t. Mindenki boldognak, el�gedettnek, j�m�d�nak l�tszott.
A Kapu�rz� Kulcs�r sok-sok utc�n vezette �ket v�gig, am�g csak a v�ros kell�s k�zep�be nem �rtek, egy nagy hatalmas palot�hoz: ebben lakott Oz, a B�lcsek B�lcse. A kapuban z�ld egyenruh�s, z�ld szak�ll� katona silbakolt.
A Kapu�rz� Kulcs�r �gy sz�lt hozz�:
- Idegenek �rkeztek, a hatalmas Ozzal k�v�nnak besz�lni.
- L�pjetek be - v�laszolt a katona. - Mindj�rt elviszem hozz� �zeneteteket.
Bel�ptek h�t a palota kapuj�n, �s odabenn nagy terembe vezett�k �ket, melynek padl�j�t z�ld sz�nyeg bor�totta, �s smaragdberak�sos, gy�ny�r� z�ld b�torokkal volt berendezve. Miel�tt bel�ptek, a katona utas�t�s�ra megt�r�lt�k a l�bukat az ajt�ba tett z�ld l�bt�rl�n, s mikor le�ltek, a katona udvariasan �gy sz�lt hozz�juk:
- K�rlek, helyezkedjetek k�nyelembe, am�g �n odamegyek a tr�nterem ajtaj�hoz, �s jelentem Oznak, hogy itt vagytok.
Azzal elt�nt, �s j� sok�ig nem t�rt vissza. Amikor v�gre visszaj�tt, Dorka megk�rdezte:
- L�ttad Ozt?
- �, nem - v�laszolt a katona. - M�g soha �letemben nem l�ttam. De besz�ltem vele, �s �tadtam neki, amit �zentetek. � a spanyolfal m�g�l meghallotta, amit mondok, �s kisz�lt, hogy megadja nektek a kihallgat�st, ha annyira k�v�nj�tok, de mindegyik�t�knek k�l�n-k�l�n kell el�be j�rulnotok, �s mindennap csak egyet-egyet hajland� fogadni k�z�letek. Ezek szerint t�bb napig maradtok itt a Palot�ban, teh�t szob�t kell nektek kijel�ln�m, ahol kipihenhetitek az �t f�radalmait.
- K�sz�nj�k sz�pen - mondta a le�nyka. - Ez igaz�n nagyon kedves a hatalmas Ozt�l.
A katona most belef�jt z�ld s�pj�ba, mire csinos z�ld selyemruh�ba �lt�z�tt fiatal l�ny l�pett be a terembe. Gy�ny�r� z�ld haja volt �s z�ld szeme; m�lyen meghajolt Dorka el�tt:
- K�vess engem, megmutatom a szob�dat.
Dorka teh�t egyel�re elb�cs�zott bar�tait�l - Tot�t kiv�ve; a kutyust karj�ba kapta, �s k�vette a z�ld le�nyt h�t folyos�n, h�rom l�pcs�n, am�g a palota homlokzati sz�rny�ba nem �rtek, annak is egy aranyos szob�j�ba, amelyn�l szebbet Dorka m�g sosem l�tott. K�nyelmes puha �gy volt benne, z�ld selyemhuzatokkal meg z�ld b�rsonyf�gg�nnyel, a k�zep�n piciny sz�k�k�t illatos z�ld sugarat permetezett a leveg�be, amely gy�ny�r�en faragott z�ld m�rv�nymedenc�be hullott vissza. Az ablakban sz�p z�ld vir�gok d�szelegtek, �s a polcon z�ld k�nyvecsk�k sorakoztak. Mikor Dorka egy �res �r�j�ban megn�zegette a k�nyveket, olyan fura z�ld k�pecsk�ket l�tott benn�k, hogy nem gy�z�tt kacagni rajtuk.
A szekr�nyben csupa z�ld ruha l�gott, selyemb�l, b�rsonyb�l, mindenf�le dr�ga kelm�b�l; �s valamennyi t�k�letesen illett Dork�ra.
- �rezd magad itthon - sz�lt a z�ld le�ny -, �s ha b�rmit k�v�nsz, csengess. Oz holnap reggel �rted k�ld.
Azzal mag�ra hagyta Dork�t, �s visszament a t�bbiek�rt. Sorra a szob�jukba vezette �ket, s valamennyien igen sz�p lak�st kaptak a palota m�s-m�s sz�rny�ban. A Mad�rijeszt� persze semmi �r�m�t sem lelte sz�ll�s�ban, mert ahogy mag�ra maradt, but�csk�n meg�llt egy helyben, nem messze az ajt�t�l, hogy ott v�rja be a reggelt. A lefekv�s nem pihentette, szem�t nem tudta becsukni; �gy h�t eg�sz �jszaka csak �llt �s egy kis p�kot n�zett, amelyik a szoba sark�ban h�l�j�t sz�v�gette - �szre sem vette, hogy a vil�g legszebb szob�j�ba ker�lt. A B�dog Fav�g� mer� megszok�sb�l v�gigfek�dt ugyan az �gy�n, mert m�g eml�kezett r�, hogy �gy szokta meg, amikor h�sb�l �s v�rb�l volt; de mivel nem tudott aludni, azzal t�lt�tte az �jszak�t, hogy az �z�leteit mozgatta, ellen�rizte, kell�en mozg�kony-e minden tagja. Az Oroszl�n jobban �r�lt volna, ha sz�raz avaron fekhet az erd� m�ly�n, �s rosszul �rezte mag�t n�gy fal k�z� z�rva; de volt annyi esze, hogy nem b�nk�dott emiatt, hanem felugrott az �gyra, �sszehengeredett, mint egy nagy macska, �s egykett�re �lomba dorombolta mag�t.
M�snap reggeli ut�n a z�ld le�nyz� elj�tt Dork��rt, �s r�adta a szekr�nyben tal�lhat� legszebb ruh�csk�t, z�ld selyembrok�tb�l. Dorka z�ld selyemk�t�nyk�t vett, z�ld szalagot k�t�tt Tot� nyaka k�r� is, azzal elindultak a nagy Oz tr�nterme fel�.
El�bb t�gas terembe jutottak, ahol d�szesen �lt�z�tt udvaroncok �s udvarh�lgyek �lldog�ltak. Semmi m�s dolguk nem volt, mint az, hogy egym�ssal csevegjenek, de minden �ldott reggel elj�ttek a tr�nterem el�, noha Oz sohasem engedte �ket a sz�ne el�. Mikor Dorka bel�pett, �rdekl�dve tekintettek r�, �s egyik�k s�gva megk�rdezte:
- Csakugyan szemt�l szembe akarsz ker�lni a f�lelmetes Ozzal?
- Mi�rt ne? - v�laszolt a le�nyka. - Felt�ve, ha � megengedi.
- Oz l�tni akar - mondta r� a katona, aki el�z� nap elvitte Dorka �zenet�t Oznak. - B�r �ltal�ban nem szereti, ha l�tni akarj�k �t. Mi tagad�s, el�bb haragosan kijelentette, hogy k�ldjelek el; de azt�n megtudakolta, kif�le-mif�le vagy, �s mikor elmondtam, hogy ez�stcipell�ben �rkezt�l, ez l�that�an �rdekelte. Mikor azt�n hozz�tettem, hogy homlokodon a J� Boszork�ny cs�kj�nak a jegy�t viseled, �gy hat�rozott, hogy m�gis sz�ne el� bocs�t.
Ekkor megsz�lalt a cseng�, �s a z�ld le�nyz� �gy sz�lt Dork�hoz:
- Ez a jel. A tr�nterembe egyed�l kell bemenned.
Kinyitott egy kis ajt�t, Dorka b�tran bel�pett rajta, �s csodasz�p teremben tal�lta mag�t. A hatalmas, kerek helyis�g fala, boltozatos teteje, padl�ja mind-mind hatalmas smaragdokkal volt kirakva, egyik a m�sik mellett. A kupola tetej�b�l nagy f�nyess�g �radt, napn�l is f�nyesebb, �s a smaragdok k�pr�zatos�n szikr�ztak a nagy vil�goss�gban.
A legjobban azonban a terem k�zep�n �ll� hatalmas z�ld m�rv�ny tr�nsz�k vonta mag�ra Dorka figyelm�t. A sz�k is - ak�rcsak az eg�sz terem - �kk�vekt�l szikr�zott. A k�zep�n pedig egy �ri�si Fej �lt - test nem volt hozz�, sem l�bak vagy karok, egysz�val semmi. Haj sem bor�totta kopony�j�t, de volt szeme, orra, sz�ja, �s sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint a legnagyobb �ri�s feje.
Ahogy Dorka rettegve, csod�lkozva r�meredt, a Fej szeme lassan fel�je fordult, s r�szegez�d�tt mer�, �les tekintete. Azut�n a sz�ja is megmozdult, �s Dorka zeng�, m�ly hangot hallott:
- Oz vagyok, a hatalmas, a f�lelmetes. Ki vagy, �s mi�rt j�rulsz elib�m?
A hang nem volt annyira ijeszt�, amilyent az ember egy ekkora Fejt�l elv�rt volna, ez�rt Dorka nekib�torodott, �s �gy v�laszolt:
- Dorka vagyok, a kicsi, a szel�d. Seg�ts�get k�rek t�led. A szem egy j� percig f�rk�szte, elgondolkozva. Majd ism�t megsz�lalt a hang:
- Hol szerezted ezt az ez�stcip�t?
- A gonosz Keleti Boszork�nyt�l vettem el, mikor a h�zam r�esett �s agyon�t�tte.
- �s hogyan ker�lt a jel a homlokodra? - folytatta a hang a vallat�st.
- A j�s�gos �szaki Boszork�ny cs�kolt meg, amikor elbocs�tott �s hozz�d utas�tott.
A szem ism�t sok�ig f�rk�szte Dork�t, �s l�tta, hogy igazat mond. Azut�n Oz megk�rdezte:
- Mit k�v�nsz t�lem?
- K�ldj haza Kansasba, Emmi n�nihez �s Henrik b�csihoz - k�rte a le�nyka. - Sz�p az orsz�god, de �n nem szeretek itt lenni. �s Emmi n�ni biztosan m�r nagyon agg�dik �rtem, hogy hol maradok ilyen sok�.
A szem h�rmat kacsintott, azt�n feln�zett a mennyezetre, majd le a padl�ra, �s olyan furcs�n forgott ide-oda, hogy �gy r�mlett, egyszerre l�tja a terem minden zug�t. V�g�l ism�t Dork�ra szegezte tekintet�t:
- �s mi�rt tegyem ezt meg a kedved�rt? - k�rdezte.
- Az�rt, mert te er�s vagy, �n pedig gyenge; mert te nagy var�zsl� vagy, �n pedig csak egy �gyefogyott kisl�ny.
- M�gis el�g er�s volt�l hozz�, hogy meg�ld a gonosz Keleti Boszork�nyt!
- Az csak v�letlen�l t�rt�nt - felelte Dorka egyszer�en. - Arr�l nem tehettem.
- Nos, halld v�laszomat - mondta a Fej. - Nem k�rheted, hogy hazak�ldjelek Kansasba, am�g viszontszolg�latot nem teszel nekem. A mi orsz�gunkban mindenki megfizet minden�rt, amiben r�szes�l. Ha azt akarod, hogy var�zser�met arra haszn�ljam, hogy hazak�ldjelek, el�bb neked is tenned kell �rtem valamit. Seg�ts rajtam, �s �n is seg�tek rajtad.
- Mit tegyek?
- �ld meg a gonosz Nyugati Boszork�nyt.
- De �n ezt nem tudom megtenni! - ki�ltott fel a le�nyka elk�pedve.
- Meg�lted a Keleti Boszork�nyt, �s l�badon viseled az ez�stcip�t, amelyben hatalmas var�zser� lakozik. Most m�r csak egyetlen Gonosz Boszork�ny maradt eg�sz orsz�gomban; ha jelented nekem, hogy eltetted l�b al�l, akkor hazak�ldelek Kansasba, el�bb nem.
A kisl�ny s�rva fakadt csal�dotts�g�ban, a Szem pedig kacsintott, �s szorongva tekintett re�, mintha a hatalmas Oz �gy �rezn�, Dorka tudna rajta seg�teni, csak akarnia kell.
- Sose �ltem meg senkit sz�nd�kosan - zokogott Dorka. - De m�g ha akarn�m is, hogyan tudn�m meg�lni a Gonosz Boszork�nyt? Ha te, a nagy �s f�lelmetes, nem tudod ezt megtenni, hogy tehetn�m meg �n?
- Azt nem tudom - mondta a Fej. - De ez v�gleges v�laszom: am�g a Gonosz Boszork�ny meg nem halt, nem l�tod viszont nagyb�ty�dat, n�nik�det. Ne felejtsd el: a Boszork�ny gonosz, gonoszn�l is gonoszabb, okvetlen�l el kell tenni l�b al�l. Most eredj, �s ne is pr�b�lj a sz�nem el� ker�lni, am�g el nem v�gezted dolgodat.
Dorka b�natosan kisomford�lt a tr�nteremb�l, �s bar�taihoz sietett. Az Oroszl�n, a Mad�rijeszt� meg a B�dog Fav�g� m�r alig v�rt�k, hogy megtudj�k, mit mondott Oz.
- Rem�nytelen a helyzetem - s�hajtozott Dorka. - Oz addig nem hajland� engem hazak�ldeni, am�g meg nem �l�m a gonosz Nyugati Boszork�nyt, ezt pedig �gyse tudom megtenni.
Bar�tai elb�sultak ennek hallat�ra, de nem tudtak seg�teni rajta; Dorka visszament h�t szob�csk�j�ba, lefek�dt, �s �lomba s�rta mag�t.
M�snap reggel a z�ldszak�ll� katona elj�tt a Mad�rijeszt��rt:
- Gyere velem, Oz k�ld�tt �rted.
A Mad�rijeszt� k�vette a katon�t, bejutott a nagy tr�nterembe, h�t uramfia, mit l�t: a tr�nsz�ken egy t�nd�rsz�p H�lgy �l, z�ld muszlinba �lt�zve, leoml� z�ld f�rtjein �kk�ves korona. V�ll�b�l pedig k�pr�zatos sz�n� sz�rnyak n�ttek ki, olyan pelyhes-k�nny�ek, hogy a legkisebb l�g�raml�sra is megremegtek.
A Mad�rijeszt� meghajolt a gy�ny�r� teremt�s el�tt, olyan kecsesen, ahogy csak a szalmat�m�se engedte. A sz�ps�ges H�lgy szel�den r�tekintett, �s �gy sz�lt:
- �n vagyok Oz, a hatalmas, a f�lelmetes. Ki vagy te, �s mi�rt j�rulsz elib�m?
A Mad�rijeszt� arra k�sz�lt, hogy a nagy Fejet fogja l�tni, amelyr�l Dorka besz�molt, ez�rt m�dfelett meglep�d�tt; de az�rt b�tran v�laszolt:
- �n csak egy szalm�val kit�m�tt Mad�rijeszt� vagyok, ez�rt nincsen eszem. Az�rt j�ttem hozz�d, hogy megk�rjelek, t�gy eszet a fejembe a szalma helyett, hogy olyann� lehessek, mint ak�rki m�s a birodalmadban.
- �s m�rt tegyem ezt meg a kedved�rt?
- Az�rt, mert b�lcs �s hatalmas vagy, �s senki m�s nem seg�thet rajtam - felelte a Mad�rijeszt�.
- Sosem teszek sz�vess�get viszontsz�vess�g n�lk�l - mondotta a H�lgy. - De annyit meg�g�rhetek: ha meg�l�d a gonosz Nyugati Boszork�nyt, rengeteg eszet adok neked, olyan j� min�s�g� eszet, hogy te leszel a legb�lcsebb ember Oz eg�sz birodalm�ban.
- Azt hittem, azt akarod, hogy Dorka �lje meg a Boszork�nyt - mondta a Mad�rijeszt� meglepetten.
- �nnekem �des mindegy, hogy ki �li meg a Boszork�nyt. De am�g meg nem halt, addig nem teljes�tem a k�v�ns�godat. Most eredj, �s addig ne is pr�b�lj a sz�nem el� ker�lni, am�g ki nem �rdemelted az eszet, amire olyan er�sen v�gyol.
A Mad�rijeszt� nagy b�natosan visszament bar�taihoz, �s besz�molt arr�l, amit Oz neki mondott. Dorka szerf�l�tt meglep�d�tt, amikor azt hallotta, hogy a Nagy Var�zsl� nem egy Fej, amilyennek � l�tta, hanem egy t�nd�rsz�p H�lgy.
- Hi�ba sz�p - jegyezte meg a Mad�rijeszt�. - �gy l�tszik, �pp�gy nincs sz�ve, mint a B�dog Fav�g�nak.
M�snap reggel a z�ld pofaszak�llas katona a B�dog Fav�g�hoz kopogott be, mondv�n:
- Oz h�vat. K�vess.
A B�dog Fav�g� k�vette a katon�t, �s eljutott a tr�nteremig. Tal�lgatta, vajon milyen alakban tal�lja majd Ozt, Fej avagy t�nd�rsz�p H�lgy alakj�ban, de nagyon rem�lte, hogy a sz�p H�lgy v�rja majd odabenn. �gy okoskodott ugyanis: "Ha a Fej fogad, akkor biztosan nem kapok sz�vet, hiszen egy fejnek nem lehet sz�ve, �s ez�rt nem is eshet meg a sz�ve rajtam. De ha a t�nd�rsz�p H�lgy fogad odabenn, akkor nemhi�ba k�ny�rg�k majd sz�v�rt, mert a h�lgyek h�r szerint sohasem sz�vtelenek."
De mikor a Fav�g� bel�pett a nagy tr�nterembe, nem l�tott ott sem Fejet, sem H�lgyet, mert Oz ez�ttal f�lelmetes Fenevad k�p�be �lt�z�tt. Csaknem akkora volt, mint egy elef�nt, �s a hatalmas tr�nsz�k roskadozott s�lya alatt. Feje orrszarv��hoz hasonl�tott, de �t szeme volt, test�b�l �t hossz� kar n�tt ki, �s alul �t v�kony, hossz� l�b. Tet�t�l talpig vastag, gyapjas sz�rzet bor�totta, egy sz� mint sz�z, fertelmesebb sz�rnyeteget m�g �lm�ban sem l�tott soha senki. M�g szerencse, hogy a B�dog Fav�g�nak nem volt sz�ve, mert gyorsan, hangosan vert volna f�lelm�ben, �gy azonban, mivel b�dogb�l volt, nem is f�lt, csak roppantul csal�dott.
- �n vagyok Oz, a hatalmas, a f�lelmetes - sz�lalt meg a sz�rnyeteg, �s besz�de egyeden hangos b�g�ss� olvadt �ssze. - Ki vagy te, �s mi�rt j�rulsz elib�m?
- Fav�g� vagyok, m�gpedig talpig b�dogb�l. Ez�rt nincs sz�vem, �s nem tudok szeretni. Arra k�rlek, adj nekem sz�vet, hogy olyan lehessek, mint a t�bbi ember.
- �s mi�rt tegyem ezt meg a kedved�rt?
- Mert k�rem, �s mert csak te teljes�theted ezt a k�r�semet - felelte a B�dog Fav�g�.
Oz nagyot mordult erre, s azut�n goromb�n kijelentette:
- Ha sz�vet k�v�nsz, ki kell �rdemelned.
- Hogyan? - k�rdezte a Fav�g�.
- Seg�ts Dork�nak meg�lni a gonosz Nyugati Boszork�nyt. Ha a Boszork�ny meghalt, gyere vissza, �s akkor neked adom a legnagyobb, leggyeng�debb, legszerelmesebb sz�vet, amely birodalmamban tal�lhat�.
A B�dog Fav�g� teh�t - mit volt mit tennie - nagy b�natosan visszament bar�taihoz, �s besz�molt a f�lelmetes sz�rnyetegr�l, amelyet l�tott. Valamennyien el�multak, hogy a Nagy Var�zsl� h�nyf�le alakot tud �lteni, �s az Oroszl�n azt mondta:
- Ha sz�rnyeteg k�p�ben tal�lom, akkor�t ord�tok, amekkora a torkomon kif�r, �s �gy r�ijesztek, hogy minden k�r�semet teljes�ti. Ha t�nd�rsz�p H�lgy k�p�ben lelem, �gy teszek majd, mintha r� akarn�m magam vetni, �gy k�nyszer�tem, hogy tegye meg, amit k�rek. De ha a Fejet tal�lom ott, arra is r�ijesztek: addig fogom ide-oda gur�tani a teremben, am�g meg nem �g�ri, hogy minden k�v�ns�gunkat teljes�ti. Teh�t b�zzatok, bar�taim, minden rendbe j�n.
M�snap reggel a z�ld pofaszak�llas katona az Oroszl�nt vezette el a tr�nteremhez, �s k�ldte be a nagy Oz sz�ne el�.
Az Oroszl�n b�tran bement az ajt�n, s ahogy k�r�ln�zett, nagy megd�bben�s�re hatalmas T�zg�mb�t l�tott meg a tr�nsz�k el�tt, de olyan t�zeset, l�ngol�t, hogy alig b�rt r�n�zni. Els� gondolata az volt, hogy Oz v�letlen�l t�zet fogott �s el�g; de mikor k�zeledni pr�b�lt, olyan forr�s�g l�vellt fel�je, hogy m�g a bajsza is megp�rk�l�d�tt, �s remegve h�tr�lt az ajt� fel�.
A T�zg�mbb�l m�ly, nyugodt hang sz�lalt meg:
- �n vagyok Oz, a hatalmas, a f�lelmetes. Ki vagy te, �s mi�rt j�rulsz elib�m?
- �n a Gy�va Oroszl�n vagyok. Mindent�l f�lek. Az�rt j�ttem, hogy megk�rjelek, adj nekem b�tors�got, hogy val�ban az �llatok kir�lya lehessek, ahogy az emberek neveznek.
- �s mi�rt adjak neked b�tors�got?
- Mert te vagy a legnagyobb a var�zsl�k k�z�tt, �s csakis neked van hozz� hatalmad, hogy k�r�semet teljes�tsd - felelte a Gy�va Oroszl�n.
A T�zg�mb egy ideig vadul l�ngolt, majd ism�t megsz�lalt a hang:
- Hozz�l bizonys�got arr�l, hogy a Gonosz Boszork�ny meghalt, �s abban a minut�ban b�torr� teszlek. De am�g a Boszork�ny �l, megmaradsz gy�v�nak.
Az Oroszl�n haragudott e szavak�rt, de nem tudott mit v�laszolni, �s ahogy t�n�dve �llt, �s a T�zg�mb�t n�zte, olyan t�rhetetlen�l nagy lett a forr�s�g, hogy riadtan sarkon fordult, �s kirohant a tr�nteremb�l. F�ll�legzett, mikor vissza�rkezett v�rakoz� bar�taihoz, �s besz�molhatott nekik a Nagy Var�zsl�val t�rt�nt rettenetes tal�lkoz�s�r�l.
- Mit�v�k legy�nk? - s�hajtott Dorka b�natosan.
- Nincs m�s h�tra, el kell menn�nk a nyugorok orsz�g�ba, meg kell keresn�nk a Gonosz Boszork�nyt, �s el kell tenn�nk l�b al�l - v�lekedett az Oroszl�n.
- �s ha nem siker�l? - k�rdezte a le�nyka.
- Akkor sose leszek b�tor - mondta az Oroszl�n.
- Nekem pedig sose lesz eszem - f�zte hozz� a Mad�rijeszt�.
- Se nekem sz�vem - sz�lt a B�dog Fav�g�.
- �n pedig soha t�bb� nem l�tom viszont Emmi n�nit �s Henrik b�csit - mondta a kisl�ny, �s elpityeredett.
- Vigy�zz! - sz�lt r� a z�ld le�nyz�. - A k�nnycseppek fokot hagynak a sz�p z�ld selyemruh�don!
Dorka teh�t megt�r�lte a szem�t, �s ekk�ppen folytatta:
- Val�ban nincs m�s h�tra, meg kell k�s�reln�nk; de �n igaz�n nem akarok meg�lni senkit, ink�bb sose l�ssam Emmi n�nit.
- Veled megyek, de t�ls�gosan gy�va vagyok hozz�, hogy meg�ljem a Boszork�nyt - mondta az Oroszl�n.
- �n is elk�s�rlek - jelentette ki a Mad�rijeszt� -, de amilyen esztelen vagyok, nem sok hasznomat l�tod majd.
- �nnekem nincs hozz� sz�vem, hogy ak�r egy Boszork�nyt is b�ntsak - jegyezte meg a B�dog Fav�g� -, de ha mind mentek, term�szetesen �n is veletek tartok.
Elhat�rozt�k teh�t, hogy m�snap reggel �tnak indulnak, �s a B�dog Fav�g� meg�les�tette a fejsz�j�t egy z�ld k�sz�r�k�v�n, �s j�l megolajozta valamennyi �z�let�t. A Mad�rijeszt� friss szalm�t t�m�tt test�be, �s Dorka �jonnan festette a szem�t, hogy jobban l�sson. A z�ld le�nyz�, aki kedvesen p�rtjukat fogta, megt�lt�tte Dorka kos�rk�j�t mindenf�le finom elem�zsi�val, �s z�ld szalagon cseng�t akasztott Tot� nyak�ba.
Kor�n lefek�dtek, �s m�lyen aludtak hajnalhasadt�ig. Akkor f�l�bresztette �ket a palota h�ts� udvar�ban lak� z�ld kakas kukor�kol�sa meg egy ty�k kotkod�csol�sa, amelyik z�ld toj�st tojott.
12. A Gonosz Boszork�ny keres�se
A z�ld szak�ll� katona v�gigvezette �ket a Smaragdv�ros utc�in, am�g ism�t oda�rkeztek a Kapu�rz� Kulcs�r szob�j�ba. A Kulcs�r kinyitotta szem�veg�k lakatj�t, az okul�r�kat ism�t elz�rta a nagy l�d�ba, �s azut�n el�z�kenyen kit�rta a kaput bar�taink el�tt.
- Melyik �t vezet a gonosz Nyugati Boszork�nyhoz? - tudakolta Dorka.
- Oda nem vezet �t - v�laszolta a Kapu�rz� Kulcs�r. - Arra sose megy senki.
- Akkor hogyan tal�ljuk meg a Boszork�nyt? - k�rdezte a kisl�ny.
- Mi sem k�nnyebb - felelte a Kulcs�r. - Mihelyt megtudja, hogy a nyugorok orsz�g�ban j�rtok, azonnal odasiet, �s rabs�gba vet benneteket.
- Nono, azt tal�n m�gsem - ellenkezett a Mad�rijeszt�. - Tudniillik el akarjuk �t puszt�tani.
- �, az eg�szen m�s - mondta a Kapu�rz� Kulcs�r. - Eddig m�g senki sem puszt�totta el, �s az�rt term�szetesen azt hittem, hogy benneteket is rabs�gba vet, mint ahogy a t�bbiekkel tette. De vigy�zzatok, mert nagyon gonosz �s nagyon m�rges, a v�g�n t�n nem is engedi meg, hogy elpuszt�ts�tok. Tartsatok mindig nyugatnak, amerre a nap le�ldozik, akkor biztosan r�tal�ltok.
Megk�sz�nt�k a j� tan�csot, �s elb�cs�ztak t�le; azut�n pedig a sz�zszorsz�ppel, bogl�rk�val pettyezett selymes z�ld r�ten �t megindultak nyugatnak. Dorka most is a sz�p selyemruh�j�t viselte, amelyet a palot�ban kapott, de legnagyobb meglepet�s�re �szlelte, hogy a sz�ne z�ldb�l feh�rre v�ltozott. Tot� nyak�ban a szalag is elvesztette z�ld sz�n�t, �s �pp�gy kifeh�redett, mint Dorka ruh�ja.
A Smaragdv�ros elmaradt m�g�tt�k. Ahogy tov�bbhaladtak, egyre r�g�sebb, egyenetlenebb lett az �t; itt a Nyugat orsz�g�ban nem volt se h�z, se tanya, �s a f�ldet sem m�velte senki.
D�lut�n a nap forr�n s�t�tt arcukba, mert nem volt sehol fa, amely �rny�kot vessen; j�form�n be sem esteledett, �s Dorka, Tot� meg az Oroszl�n m�ris nagyon elf�radtak. Lefek�dtek a f�be, �s azonnal elaludtak, a Fav�g� �s a Mad�rijeszt� pedig �rizt�k �lmukat.
A gonosz Nyugati Boszork�nynak csak egyetlen szeme volt, de az �lesebb, mint a leger�sebb t�vcs�, �s mindenhov� ell�tott vele.
Ahogy ott �lt a v�ra kapuj�ban, v�letlen�l k�r�ln�zett, �s egyszeriben megl�tta Dork�t, ahogy ott fek�dt �s aludt, bar�tai t�rsas�g�ban. Ak�rmilyen messze voltak is, a Gonosz Boszork�ny felb�sz�lt, hogy behatoltak orsz�g�ba, ez�rt belef�jt ez�sts�pj�ba, amely a nyak�ban l�gott.
A s�pjelre �ri�si farkasok csord�ja sereglett k�r�je, valamennyi hossz� l�b�, par�zsszem�, �les fog�.
- L�tj�tok azokat az embereket ott? - mondta. - Menjetek oda, �s t�pj�tek �ket sz�t!
- Nem teszed �ket rabszolg�idd�? - k�rdezte a farkascsorda vez�re.
- Nem, mert az egyik b�dogb�l van, a m�sik szalm�b�l, a harmadik egy kisl�ny �s a negyedik egy oroszl�n. Egyik�k sem val� munk�ra, ez�rt t�pj�tek csak izinkekre mind a n�gy�ket.
- Helyes - mondta a farkas, �s elviharzott, t�rsai pedig k�vett�k.
Szerencs�re a Mad�rijeszt� meg a B�dog Fav�g� virrasztottak, �s meghallott�k a farkascsorda k�zeledt�t.
- Ezekkel �n fogok megbirk�zni - sz�lt a Fav�g� a Mad�rijeszt�h�z. - �llj a h�tam m�g�, �n fogadom �ket.
Felragadta �lesre k�sz�r�lt fejsz�j�t, �s amikor a vez�rfarkas oda�rt, a B�dog Fav�g� meglend�tette karj�t, �s egyetlen csap�ssal lev�gta a farkas fej�t, hogy az �llat menten kilehelte lelk�t. Alighogy a Fav�g� �jra meglend�tette fejsz�j�t, m�ris ott termett a m�sodik farkas, de az is elhullott az �les fejszecsap�s alatt. Negyvenen voltak a farkasok, �s a B�dog Fav�g� negyvenszer lend�tette meg fejsz�j�t, m�g a v�g�n nagy halomban hevertek k�r�l�tte a d�gl�tt farkasok.
Akkor a Fav�g� letette fegyver�t, �s le�lt a Mad�rijeszt� mell�.
- Ez j� munka volt, kom�m - mondta elismer�en a Mad�rijeszt�.
Megv�rt�k, am�g Dorka m�snap reggel f�l�bredt. A le�nyka megr�m�lt a sok ordas farkas l�tt�n, de a B�dog Fav�g� mindent elmagyar�zott. Dorka megk�sz�nte neki, amit �rett�k tett, azut�n megreggelizett, �s ism�t �tnak eredtek valamennyien.
Reggelre kelve a Gonosz Boszork�ny is kil�pett v�ra kapuj�ban, �s k�r�ln�zett mindent l�t� egyetlen szem�vel. H�t l�tja �m, hogy farkasai mind egy sz�lig holtan hevernek, az idegenek pedig folytatj�k �tjukat orsz�g�n kereszt�l. Ett�l m�g jobban nekib�sz�lt, �s k�tszer belef�jt ez�sts�pj�ba.
Abban a minut�ban vad fekete varjak �ri�si csapata sz�llt fel�je; olyan sokan voltak, hogy az eget is els�t�t�tett�k.
�s a Gonosz Boszork�ny �gy sz�lt a Varj�kir�lyhoz:
- L�tj�tok azokat az idegeneket ott? Sz�lljatok oda, �s v�jj�tok ki a szem�ket, azt�n szaggass�tok �ket izinkekre.
A varjak hatalmas rajban rep�ltek Dork��k fel�. Mikor a kisl�ny megl�tta �ket, nagyon megijedt, de a Mad�rijeszt� �gy sz�lt:
- Most rajtam a sor. Fek�djetek le mell�m, �s ne f�ljetek, a hajatok sz�la se g�rb�l meg.
Valamennyien lefek�dtek teh�t a f�ldre, csak a Mad�rijeszt� maradt �llva, �s sz�tt�rta karj�t. Mikor a varjak megl�tt�k, megijedtek t�le, mert a varj� mindig megijed a mad�rijeszt�t�l - �s nem mertek k�zeledni. V�g�l azonban megsz�lalt a Varj�kir�ly:
- Ez csak kit�m�tt ember. Odamegyek, �s kiv�jom a szem�t.
Azzal nekirep�lt a Mad�rijeszt�nek, de a Mad�rijeszt� elkapta, �s kitekerte a nyak�t. Akkor egy m�sik varj� rep�lt oda, de a Mad�rijeszt� annak is kitekerte a nyak�t. Negyvenen voltak a varjak, �s a Mad�rijeszt� sorra mind a negyvennek kitekerte a nyak�t, am�g mind ott hevertek el�tte holtan. Akkor odasz�lt t�rsainak, hogy f�l�llhatnak - �s a kis t�rsas�g ism�t folytatta �tj�t.
Mikor a Gonosz Boszork�ny megint arrafel� k�mlelt, �s megl�tta, hogy h�s�ges varjai mind egy sz�lig holtan hevernek a f�ld�n, �ktelen haragra gerjedt, �s h�romszor f�jta meg ez�sts�pj�t.
A leveg� abban a minut�ban megtelt hangos z�g�ssal, �s hatalmas fekete m�hraj jelent meg engedelmesen.
- Menjetek oda, �s cs�pj�tek hal�lra a betolakod�kat! - parancsolta a Boszork�ny, �s a m�hek megfordultak, �s vill�mgyorsan odasz�lltak, ahol Dorka �s t�rsai bandukoltak. De a B�dog Fav�g� m�r messzir�l megl�tta �ket, �s a Mad�rijeszt�nek ment� �tlete t�madt.
- Szedd ki bel�lem a szalm�t, �s takard be vele a kisl�nyt, a kutyust meg az Oroszl�nt - mondotta. - Akkor a m�hek nem tudj�k megcs�pni �ket.
A B�dog Fav�g� megtette, amit a Mad�rijeszt� mondott, �s mivel Dorka eg�szen k�zel fek�dt az Oroszl�nhoz, �s Tot�t a karj�ba vette, a szalma teljesen betakarta mindh�rmukat.
Mire a m�hek oda�rtek, nem tal�ltak senkit, csak a B�dog Fav�g�t; nekirep�ltek, hogy agyoncs�pj�k, de full�nkjuk mind-mind belet�rt a b�dogba, a Fav�g�nak pedig kutya baja se lett. Minthogy a m�h nem �lhet tov�bb, ha a full�nkja elt�rik, a fekete m�hrajnak ezzel mind egy sz�lig befellegzett, vastag r�tegben hevertek a f�ld�n, a B�dog Fav�g� k�r�l, mint egy nagy rak�s apr� szem� fekete sz�n.
Dorka, Tot� meg az Oroszl�n felt�p�szkodtak, a l�nyka a Fav�g� seg�ts�g�vel visszagy�m�sz�lte a szalm�t a Mad�rijeszt�be, s az szebb lett, mint �jkor�ban volt. Azzal ism�t nekiv�gtak az �tnak.
Mikor a Gonosz Boszork�ny megl�tta h�s�ges m�heit apr� szem� sz�n gyan�nt ott heverni, olyan �ktelen haragra gerjedt, hogy toporz�kolt, haj�t t�pte, fog�t csikorgatta. Akkor odah�vta egy tucat rabszolg�j�t- ezek a nyugorok voltak -, �s hegyes l�ndzs�t adott a kez�kbe, r�juk parancsolv�n, hogy azonnal rontsanak r� a betolakod�kra, �s puszt�ts�k el �ket.
A nyugorok nem voltak valami b�tor vit�zek, de a parancs - parancs; elmas�roztak teh�t, am�g Dork��khoz nem �rtek. Ekkor az Oroszl�n elb�d�lt, �s nekik ugrott, mire a szeg�ny nyugorok �gy megijedtek, hogy a nyakuk k�z� szedt�k a l�bukat, �s elinaltak, amilyen gyorsan csak b�rtak.
Mikor vissza�rkeztek a v�rba, a Gonosz Boszork�ny sz�jjal alaposan elt�ng�lta, �s dolgukra k�ldte �ket; ezek ut�n pedig le�lt t�prengeni, hogy mit�v� legyen. Sehogy sem �rtette, mi�rt f�lt kudarcba minden fondorlata, mellyel az idegenek �let�t ki akarta oltani; de mivel nemcsak gonosz volt, hanem hatalmas is, egykett�re �jabb tervet kov�csolt.
Szekr�ny�ben �rz�tt egy Aranysipk�t, melyen rubintos-gy�m�ntos karika futott k�r�l. Ennek az Aranysipk�nak var�zsereje volt. Akinek birtok�ba ker�lt, az h�romszor seg�ts�g�l h�vhatta a Sz�rnyas Majmokat, �s ezek h�rom k�v�ns�g�t teljes�tett�k. De senki sem h�vhatta �ket t�bbsz�r, mint h�romszor. A Gonosz Boszork�ny k�tszer m�r ig�nybe vette az Aranysipka b�v�s erej�t: el�sz�r akkor, amikor leig�zta a nyugorokat, �s uralkod�jukk� tette mag�t. Ezt a Sz�rnyas Majmok seg�ts�g�vel �rte el. M�sod�zben akkor h�vta �ket seg�ts�g�l, amikor a nagy Ozzal h�bor�skodott, �s ki�zte �t a Nyugat orsz�g�b�l. Ezt is a Sz�rnyas Majmok t�mogat�s�val hajtotta v�gre. Most m�r csak egyetlenegyszer vehette ig�nybe az Aranysipka b�v�s erej�t, ez�rt nem akart ehhez folyamodni, am�g minden m�s lehet�s�g�t ki nem mer�tette. Most azonban, hogy szilaj farkasai, vad varjai, full�nkos fekete m�hei mind elpusztultak, �s rabszolg�it megf�leml�tette a Gy�va Oroszl�n, bel�tta, nincs m�s h�tra, ha meg akarja semmis�teni Dork�t �s cimbor�it.
El�vette h�t szekr�ny�b�l az Aranysipk�t, �s a fej�re tette. Azut�n bal l�b�ra �llt, �s lassan mormolta:
- Ep-pe, pep-pe, kak-ke!
Majd a jobb l�b�ra �llt, �s �gy sz�lt:
- Hil-l�, hol-l�, hel-l�!
V�g�l a k�t l�b�ra �llt, �s hangosan elki�ltotta mag�t:
- Ziz-zi, zuz-zi, zikk!
A var�zslat megkezd�d�tt. Els�t�t�lt az �g, a leveg�t mennyd�rg�sszer� morajl�s t�lt�tte be. Sz�rnyak suhog�sa hallatszott, nevet�s, rik�csol�s, azut�n ism�t kibukkant a nap, �s f�ny�ben ott �llt a Gonosz Boszork�ny, hatalmas majomcsapatt�l k�r�lv�ve. Mindegyik majomnak a v�ll�b�l egy p�r hatalmas, er�s sz�rny n�tt ki.
Az egyik majom sokkal nagyobb volt, mint a t�bbi - �gy tetszett, ez a vez�r�k. Odarep�lt a Boszork�nyhoz, �s �gy sz�lt hozz�:
- Harmadszor �s utolj�ra h�vt�l benn�nket. Mit k�v�nsz?
- Menjetek, keress�tek meg az orsz�gomba betolakodott idegeneket, �s puszt�ts�tok el valamennyit, kiv�ve az Oroszl�nt. Az Oroszl�nt pedig hozz�tok ide, mert elhat�roztam, hogy felszersz�mozom, mint a lovat, �s befogom munk�ra.
- Parancsod teljes�l - jelentette ki a vez�rmajom; �s a Sz�rnyas Majmok nagy karattyol�ssal, l�rm�val, sz�rnysuhog�ssal elrep�ltek oda, ahol Dorka �s t�rsai v�ndoroltak.
N�h�ny majom felkapta a B�dog Fav�g�t, �s a leveg�n �t elvitte egy �les szikl�kkal fogazott hegyvid�k f�l�; ott leejtett�k, a szeg�ny Fav�g� a nagy magass�gb�l a sziklaszirtekre pottyant, �s �gy kicsorbult, behorpadt, hogy se moccanni, se nyikkanni nem b�rt.
M�sok a Mad�rijeszt�t ragadt�k el, �s hossz� ujjaikkal mind kicib�lt�k a szalm�t fej�b�l, ruh�j�b�l. Kalapj�t, cip�j�t, ruh�zat�t kis moty�ba csom�zt�k �ssze, �s egy magas fa koron�j�ba dobt�k.
A t�bbi majom er�s k�t�lhurkot vetett az Oroszl�n k�r�, k�r�ltekert�k, �s szorosan megk�t�zt�k test�t, fej�t, l�b�t, am�g nem tudott se harapni, se karmolni, sem b�rmi m�don k�zdeni ellen�k. Akkor a leveg�be emelt�k, �s elrep�tett�k a Boszork�ny v�r�ba, ott berakt�k egy vasr�ccsal k�r�lker�tett kicsiny udvarba, ahonn�t nem tudott kiszabadulni.
Dork�t azonban nem b�ntott�k. A le�nyka csak �llt, Tot�t karj�ban fogva, t�rsai gy�szos sors�t figyelte, �s v�rta, hogy mikor ker�l re� a sor. A Sz�rnyas Majmok vez�re oda is rep�lt hozz�, hossz�, sz�r�s karj�t kiny�jtva �s f�lelmetesen vigyorogva ronda pof�j�val; de megl�tta Dorka homlok�n a J� Boszork�ny cs�kj�nak jegy�t, �s megtorpant, t�rsainak is intett, hogy ne ny�ljanak hozz�.
- Ezt a kisl�nyt nem b�nthatjuk - magyar�zta nekik -, mert a J� hatalm�ban �ll, az pedig er�sebb, mint a Gonosz hatalma. Az egyetlen, amit tehet�nk, hogy elvissz�k �t a Gonosz Boszork�ny v�r�ba, �s otthagyjuk.
A Sz�rnyas Majmok teh�t gyeng�den, �vatosan a leveg�be emelt�k Dork�t, �s sz�lsebesen elrep�tett�k a v�rig, ott pedig letett�k a kapu k�sz�b�re. Azut�n a vez�rmajom ekk�ppen sz�lt a Boszork�nyhoz:
- Parancsodat v�grehajtottuk, amennyiben hatalmunkban �llt. A B�dog Fav�g� �s a Mad�rijeszt� elpusztult, az Oroszl�n megk�t�zve itt van az udvarodban. Ezt a le�nyk�t nem merj�k b�ntani, sem a kuty�j�t. Hatalmad f�l�tt�nk ezennel v�get �rt, soha t�bb� nem l�tsz benn�nket.
Azzal a Sz�rnyas Majmok rik�csolva, nevetve, l�rm�s�n a leveg�be emelkedtek, �s csakhamar elt�ntek szem el�l.
A Gonosz Boszork�ny meglepetten, agg�dva �szlelte Dorka homlok�n a jelet, mert tudta, hogy nemcsak a Sz�rnyas Majmok - � maga sem b�nthatja a kisl�nyt semmi m�don. Len�zett Dorka l�b�ra, �s az ez�stcipell� l�tt�n remegni kezdett f�lelm�ben, mert j�l tudta, milyen hatalmas var�zser� lakik benne. Els� gondolata az volt, hogy elszalad Dorka el�l; de azut�n v�letlen�l a szem�be n�zett, �s megl�tta, milyen egy�gy� gyermeki l�lek lakozik a le�nyk�ban, s azt is �szrevette, hogy fogalma sincsen a b�v�s er�r�l, amellyel �t az ez�stcipell� felruh�zza, �gy h�t mag�ban kuncogott, �s ezt gondolta: "Ak�rhogy van is, m�giscsak rabszolg�mm� tehetem, mert nem tudja, hogyan �ljen a hatalm�val." Fennsz�val pedig szigor�an r�ripakodott Dork�ra:
- Gyere velem, �s j�l vigy�zz, teljes�tsd minden parancsomat, mert ha nem fogadsz sz�t, v�gzek veled, mint ahogy v�geztem a B�dog Fav�g�val meg a Mad�rijeszt�vel. Dorka k�vette a Boszork�nyt v�ra sok-sok gy�ny�r� term�n kereszt�l, m�g csak a konyh�ba nem �rtek; ott a Boszork�ny r�parancsolt, hogy mossa el a fazekakat, l�basokat, s�p�rj�n ki, �s rakja a t�zet, hogy ki ne aludj�k.
Dorka engedelmesen munk�hoz l�tott, s elhat�rozta, t�le telhet�en szorgalmasan fog dolgozni - annyira �r�lt, hogy a Gonosz Boszork�ny nem �li meg.
A Boszork�ny ek�zben �gy hat�rozott, kimegy az udvarra, �s befogja a Gy�va Oroszl�nt, mint a lovat; milyen mulats�gos lesz - gondolta -, ha Oroszl�n fogja h�zni a hint�j�t, valah�nyszor kedve szottyan kikocsizni. De mikor kinyitotta a kaput, az Oroszl�n elb�d�lt, �s �gy nekirontott, hogy a Boszork�ny megijedt, kiszaladt, �s bev�gta a kaput.
- Ha nem tudlak felszersz�mozni - sz�lt be a kapu r�cs�n �t az Oroszl�nnak -, majd ki�heztetlek! Egy falatot se kapsz enni, am�g meg nem juh�szodul.
Att�l fogva nem etette a rab Oroszl�nt, de minden d�lben lement �s megk�rdezte:
- No, mi lesz? Megengeded, hogy f�lszersz�mozzalak?
�s az Oroszl�n mindennap ezt v�laszolta:
- Nem. Ha bej�ssz, megharaplak.
Mit gondoltok, mi�rt nem adta be a derek�t az Oroszl�n? Mert Dorka minden �jjel, mikor a Gonosz Boszork�ny m�lyen aludt, vitt neki �telt a konyhaszekr�nyb�l. Az Oroszl�n j�llakott, azt�n lefek�dt szalma�gy�ra, Dorka mell� b�jt, fej�t az Oroszl�n puha, kese s�r�ny�re fektette, �s �gy kettecsk�n megh�nyt�k-vetett�k bajaikat, s azon tanakodtak, mik�ppen lehetne megsz�kni. De bel�tt�k, sehogy sem tudnak kijutni a v�rb�l, mert �lland�an �rzik a s�rga nyugorok, akik a Gonosz Boszork�ny rabszolg�i, �s annyira rettegnek t�le, hogy nem merik megszegni parancs�t.
A le�nyk�nak eg�sz nap kem�nyen kellett dolgoznia, �s a Boszork�ny gyakran megfenyegette, hogy megveri az �cska parapl�val, amelyet �lland�an mag�val hordott. Val�j�ban nem merte meg�tni Dork�t - a homlok�n viselt jel miatt, de a le�nyka ezt nem tudta, �s sz�rnyen f�lt a Boszork�nyt�l, meg Tot�t is f�ltette. A Boszork�ny egyszer meg�t�tte Tot�t a parapl�j�val, �s a b�tor kis kutya nekirontott, �s beleharapott a l�bikr�j�ba. A Boszork�ny nem v�rzett ott, ahol Tot� megharapta, mert olyan gonosz volt, hogy m�r a v�re is besz�radt. Dorka sorsa teh�t rosszra fordult, s � maga is egyre jobban elkeseredett, ahogy bel�tta, hogy t�volabb ker�lt Kansast�l, Emmi n�nit�l, Henrik b�csit�l, mint valaha. N�ha �r�k hosszat s�rdog�lt, Tot� el�tte �lt, feln�zett r�, �s keservesen von�tott, hogy mutassa, mennyire egy�tt �rez kis �rn�j�vel. Tot�nak voltak�ppen �des mindegy volt, hogy Kansasban van-e vagy Oz birodalm�ban, am�g Dork�val egy�tt lehetett; de tudta, hogy a kisl�ny b�nk�dik, �s ez�rt � is b�nk�dott.
Nom�rmost a Gonosz Boszork�nynak egyetlen v�gya volt: hogy megkaparintsa az ez�stcipell�t, amelyet Dorka �lland�an viselt. M�hei, varjai, farkasai halomra pusztultak, az Aranysipka var�zshatalm�t elhaszn�lta; de ha meg tudn� szerezni az ez�stcipell�t, nagyobb er�re tenne szert, mint amennyi azel�tt birtok�ban volt. Gondosan figyelte Dork�t, leste, nem veti-e le valamikor a cip�j�t, gondolv�n, hogy akkor ellophatn�. De a le�nyka olyan b�szke volt csinos top�nk�j�ra, hogy sohasem vetette le, csak ha f�rd�tt, meg �jszaka, ha aludt. De a Boszork�ny annyira f�lt a s�t�tben, hogy �jszaka nem mert belop�zni Dorka szob�j�ba, a v�zt�l pedig m�g sokkal jobban f�lt, mint a s�t�ts�gt�l, �s �gy sosem mer�szkedett Dorka k�zel�be, amikor f�rd�tt. A v�n Boszork�ny tudniillik sosem ny�lt v�zhez, �s gondosan �gyelt r�, hogy v�z sohase �rintse test�t.
A gonosz teremt�s azonban nagyon �rm�nyos volt, �s v�g�l kieszelte a m�dj�t, hogyan kaparinthatn� meg, amire v�gyik. A konyha k�zep�re vasrudat helyezett, �s a vasrudat azt�n var�zslattal l�thatatlann� tette, �gy mikor Dorka v�gigment a konyh�n, megbotlott a l�thatatlan akad�lyban, �s teljes hossz�ban elv�g�dott. Nem nagyon �t�tte meg mag�t, de az egyik l�b�r�l leesett az ez�stcip�, �s miel�tt ut�nany�lhatott volna, a gonosz Boszork�ny felkapta, �s a maga pipasz�r l�b�ra h�zta.
M�dfelett meg�r�lt ravasz cselfog�sa siker�nek, hiszen ha az egyik cip� a birtok�ban van, az �v� a b�v�s er� fele is, �s Dorka m�g akkor sem haszn�lhatn� ellene, ha tudn�, hogy hogyan kell.
A kisl�ny megharagudott a f�l cip�je elveszt�n, �s r�sz�lt a Boszork�nyra:
- Add vissza a cip�met!
- Nem adom - rik�csolta a Boszork�ny. - Most m�r az �n cip�m, �s nem a ti�d!
- Gonosz vagy! - ki�ltott fel Dorka. - Nincs jogod elvenni a cip�met!
A Boszork�ny a szeme k�z� nevetett:
- Ak�rmit mondasz, megtartom, �s el�bb-ut�bb a m�sikat is elveszem t�led!
Dorka �gy megharagudott erre, hogy felkapta a keze �gy�ben �ll� vizescs�br�t, �s tartalm�t a gonosz Boszork�nyra z�d�totta. A Boszork�ny tet�t�l talpig vizes lett, �s abban a pillanatban r�m�lten felvis�tott: azut�n a h�ledez� Dorka szeme l�tt�ra fogyni, zsugorodni kezdett.
- Ide n�zz, mit csin�lt�l! - vis�totta. - Egy pillanat, �s elolvadok!
- Jaj de sajn�lom! - sop�nkodott Dorka, mert csakugyan nagyon megr�m�lt, l�tv�n, hogy a Boszork�ny �gy olvad el a szeme l�tt�ra, mint cukor a te�ban.
- Nem tudtad, hogy a v�z a vesztem? - nyiv�kolt a Boszork�ny elhal� hangon.
- Dehogyis, honn�t tudtam volna? - felelte Dorka.
- Egykett�re elolvadok, �s az eg�sz v�ram a ti�d lesz. Gonosz voltam vil�g�letemben, de sose hittem volna, hogy egy ilyen p�tt�mnyi kisl�ny elolvaszt, �s v�get vet minden gonoszs�gomnak. Ide n�zz ... elt�n�k!
E szavakkal a Boszork�ny �sszeesett, alaktalan, ny�l�s, barna massza maradt a nyom�ban, �s lassan terjedt, sz�tfolyt a konyha padl�j�n. Mikor Dorka l�tta, hogy a Boszork�ny semmiv� olvadt, hozott m�g egy v�d�r vizet, �s azzal le�nt�tte a barna cs�fs�got. Azt�n az eg�szet kis�p�rte az ajt�n. F�lvette az ez�stcip�t - ez volt minden, ami a v�n bany�b�l megmaradt -, megtiszt�totta, megt�r�lte, �s ism�t a l�b�ra h�zta. Most v�gre szabad volt, azt tehette, amit akart! Kiszaladt az udvarra, hogy el�js�golja az Oroszl�nnak: a gonosz Nyugati Boszork�ny elpusztult, �s �k nem rabok t�bb� az idegen orsz�gban.
A Gy�va Oroszl�n nagyon meg�r�lt, amikor megtudta, hogy a Gonosz Boszork�ny elolvadt egy rocska v�zt�l; Dorka nyomban kinyitotta ketrece kapuj�t, �s kiszabad�totta bar�tj�t. Egy�tt bementek a v�rba, �s Dorka els� dolga volt, hogy �sszeh�vja a nyugorokat, �s k�z�lje vel�k, hogy nem rabszolg�k t�bb�.
Nagy �rvendez�s t�madt erre a s�rga nyugorok k�z�tt, hiszen hossz� esztend�kig robotoltak a Gonosz Boszork�ny szolg�lat�ban, aki r�ad�sul kegyetlen�l sanyargatta �ket. �r�k id�kre nemzeti �nnepp� jel�lt�k ki ezt a napot, �s most is nagy lakom�kkal, t�nccal, vid�ms�ggal �lt�k meg.
- Boldogs�gomhoz csak az hi�nyzik, hogy bar�taink, a Mad�rijeszt� �s a B�dog Fav�g� is vel�nk legyenek - mondta az Oroszl�n.
- Mit gondolsz, nem menthetn�nk meg �ket? - k�rdezte a le�nyka sz�vszorongva.
- Pr�b�ljuk meg! - mondta az Oroszl�n.
�sszeh�vt�k a s�rga nyugorokat, �s megk�rdezt�k, nem seg�ten�nek-e elt�nt bar�taik megment�s�ben, �s a nyugorok kijelentett�k, boldogan megtesznek minden t�l�k telhet�t Dork��rt, aki felszabad�totta �ket. Dorka teh�t kiv�lasztott n�h�ny nyugort, aki a legokosabbnak l�tszott, �s elindultak. Eg�sz nap �s m�snap d�lel�tt tartott az �tjuk, am�g el�rtek arra a szikl�s fenns�kra, ahol a B�dog Fav�g� fek�dt behorpadva, elg�rb�lve, mellette a fejsz�je, de annak is elt�rt a nyele, foka pedig megrozsd�lt.
A nyugorok �vatosan f�lemelt�k, �s karjukban vitt�k vissza a S�rga V�rba. Dorka n�h�ny k�nnyet ejtett kedves cimbor�ja �llapota felett, az Oroszl�n pedig komolyan, b�natosan n�zett maga el�. A v�rba vissza�rve Dorka megk�rdezte a nyugorokt�l, nem akad-e k�zt�k t�rt�netesen b�dogos.
- �, igen, kit�n� b�dogosaink vannak - v�laszolt�k a nyugorok.
- Akkor hozz�tok ide �ket - k�rte Dorka, �s mikor a b�dogosok megj�ttek szersz�maikkal, megk�rdezte t�l�k: - Ki tudj�tok-e egyengetni ennek a szeg�ny B�dog Fav�g�nak a horpad�sait, vissza tudj�tok-e hajl�tani eredeti alakj�ba, meg tudj�tok-e hegeszteni, ahol elt�rt?
A b�dogosok alaposan megvizsg�lt�k a Fav�g�t, �s azut�n azt v�laszolt�k, igenis, meg tudj�k repar�lni, jobb lesz, mint �j kor�ban. Munk�hoz is l�ttak a v�r egyik nagy s�rga term�ben, h�rom nap, n�gy �jszaka dolgoztak, kalap�lt�k, g�rb�tgett�k, hajl�tgatt�k, hegesztett�k, szegecselt�k, f�nyes�tett�k a B�dog Fav�g� l�b�t, t�rzs�t, karj�t, fej�t, am�g t�k�letesen visszanyerte r�gi form�j�t, �s �z�letei is kifog�stalanul m�k�dtek. Foltoz�s l�tszott ugyan rajta imitt-amott, de a b�dogosok remekeltek, �s mivel a Fav�g� egy cseppet sem volt hi�, nem b�nta a foltokat.
Amikor v�gre bes�t�lt Dorka szob�j�ba, hogy megk�sz�nje az �letment�st, �r�mk�nnyeket s�rt, �s Dorka gondosan t�r�lgette k�t�ny�vel a k�nnycseppeket, nehogy a Fav�g� �z�letei megrozsd�ljanak. Ugyanakkor azonban az � k�nnyei is s�r�n hullottak �r�m�ben, hogy viszontl�thatja r�gi j� bar�tj�t, �s ezeket a k�nnycseppeket nem kellett let�r�lni. Az oroszl�n viszont annyiszor t�r�lte meg szem�t a farka bojtj�val, hogy a farka csuromvizes lett, �s k�nytelen volt kimenni az udvarra, �s a fark�t a napra tartani, hogy megsz�radjon.
- B�rcsak a Mad�rijeszt� is vel�nk volna! - s�hajtott fel a B�dog Fav�g�, amikor Dorka elbesz�lte neki a t�rt�nteket. - M�r csak ez hi�nyzik a boldogs�gomhoz.
- Menj�nk, keress�k meg! - javasolta a le�nyka.
Ism�t seg�ts�g�l h�vta a nyugorokat, elindultak, �s mentek, mendeg�ltek, eg�sz �ldott nap �s m�g m�snap d�lel�tt, am�g a nagy f�hoz nem �rtek, amelynek a koron�j�ba a Sz�rnyas Majmok odadobt�k a Mad�rijeszt� �lt�z�k�t.
Magas, sud�r fa volt, �s a t�rzse olyan sima, s�kos, hogy senki se tudott r� f�lm�szni; de a B�dog Fav�g� azon nyomban feltal�lta mag�t:
- Kid�nt�m a f�t, �s akkor visszaszerezz�k a Mad�rijeszt� ruh�j�t. Tudni val�, hogy mialatt a b�dogosok a Fav�g�t repar�lt�k, egy aranym�ves nyugor sz�narany nyelet kov�csolt a fejsz�j�nek, a r�gi t�r�tt fanyele helyett. Egy m�sik nyugor pedig a fejsze fok�t f�nyes�tette, am�g a rozsda mind lej�tt r�la, �s �gy csillogott, mint a vert ez�st.
A sz�t tett k�vette, a B�dog Fav�g� munk�hoz l�tott, �s a magas fa csakhamar recsegve-ropogva kid�lt; a Mad�rijeszt� ruh�ja kiesett az �gak k�z�l, �s a f�ldre gurult.
Dorka f�lszedte, a nyugorok haza vitt�k a S�rga V�rba, ott kit�mt�k sz�p tiszta, �j szalm�val, �s egykett�re ott �llt el�tt�k a Mad�rijeszt�, d�lcegebben, mint �j kor�ban, �s nem gy�z�tt h�l�lkodni, ami�rt megmentett�k az �let�t.
Most, hogy ism�t egy�tt voltak, Dorka �s bar�tai boldog napokat t�lt�ttek a S�rga V�rban, ahol minden k�nyelemben r�sz�k volt.
Egy nap azonban Dork�nak esz�be jutott Emmi n�ni, �s ezt mondta: - Tudj�tok mit? Menj�nk vissza Ozhoz, �s k�vetelj�k t�le, hogy v�ltsa be �g�ret�t.
- Az �m - helyeselt a Fav�g�. - Akkor v�gre megkapom a sz�vemet!
- �s �n az eszemet! - f�zte hozz� a Mad�rijeszt� �rvendezve.
- �n meg a b�tors�gomat! - merengett az Oroszl�n.
- �n pedig hazaker�l�k Kansasba! - tapsikolt Dorka. - Jaj, induljunk vissza a Smaragdv�rosba m�r holnap reggel!
Elhat�rozt�k teh�t, hogy elindulnak. M�snap �sszeh�vt�k a nyugorokat, �s elb�cs�ztak t�l�k. A nyugorok sz�vb�l sajn�lt�k, hogy el kell bocs�taniuk vend�geiket; kiv�lt a B�dog Fav�g�t �gy megszerett�k, hogy k�rve k�rt�k, maradjon n�luk, �s uralkodj�k f�l�tt�k meg a Nyugat S�rga Orsz�ga f�l�tt. Mikor azt�n l�tt�k, hogy bar�taink elhat�roz�sa megm�s�thatatlan, a nyugorok egy-egy arany nyak�rvet aj�nd�koztak Tot�nak meg az Oroszl�nnak, Dork�nak pedig gy�m�ntokkal kivert sz�p arany kark�t�t; a Mad�rijeszt�t aranygombos s�tap�lc�val aj�nd�kozt�k meg, hogy el ne ess�k �tk�zben, a B�dog Fav�g�nak pedig dr�gak�ves, aranyberak�sos, sz�nez�st olajoz�kann�val kedveskedtek.
Mindegyik�k takaros kis besz�det v�gott ki a nyugoroknak k�sz�net�k jel��l, �s ut�na addig r�zogatt�k egym�s kez�t, am�g megf�jdult a karjuk.
Dorka kinyitotta a Boszork�ny szekr�ny�t, hogy kosar�t megrakja �ti elem�zsi�val, s ekkor megpillantotta az Aranysipk�t. Felpr�b�lta, �s tapasztalta, hogy pontosan illik a fej�re. Var�zserej�r�l sejtelme sem volt, csak azt l�tta, hogy csinos, �gy h�t elhat�rozta, hogy ezent�l ezt fogja viselni, �s r�zsasz�n� f�k�t�j�t a kosar�ba rejtette.
Miut�n ekk�pp f�lk�sz�ltek az �tra, elindultak a Smaragdv�ros fel�; a nyugorok h�romszoros �ljenz�ssel �s sok-sok j�k�v�ns�ggal bocs�tott�k �ket �tjukra.
Bizony�ra eml�keztek m�g r�, hogy a Gonosz Boszork�ny v�r�t�l a Smaragdv�rosig nem vezetett �t, de m�g csak �sv�ny sem. Mikor utasaink a Boszork�nyt kerest�k, a Boszork�ny megl�tta k�zeledt�ket, �s a Sz�rnyas Majmokat k�ldte el �rt�k. De sokkal nehezebb volt visszatal�lni a bogl�rk�val, sz�zszorsz�ppel pettyezett r�teken �t, mint odafel�, mikor a Sz�rnyas Majmok karj�ban utaztak. Tudt�k persze, hogy egyenesen keletnek kell tartaniuk, a felkel� nap fel�, �s a helyes ir�nyba indultak is el. De d�lben, mikor a nap �pp a fej�k f�l�tt �llt, nem tudt�k, merre van kelet, merre nyugat, �s elt�vedtek a vir�gos r�teken. De az�rt nem �lltak meg, mentek, mentek egyre tov�bb, �jszaka felj�tt a hold, �s az vil�g�tott, akkor lefek�dtek az illatos, b�borsz�n� vir�gok k�z�, �s �desen aludtak reggelig - kiv�ve persze a Mad�rijeszt�t meg a B�dog Fav�g�t.
Reggel a nap felh� m�g� b�jt, de az�rt elindultak, mintha csak tudn�k, hogy merre kell menni�k.
- Ha el�g sok�ig gyalogolunk, valamikor csak el�rkez�nk valahov� - v�lekedett Dorka.
De teltek-m�ltak a napok, �s utasaink tov�bbra sem l�ttak maguk el�tt m�st, mint a b�borsz�n� vir�gokkal telehintett r�tet. A Mad�rijeszt� m�ltatlankodni kezdett:
- �gy l�tom, elt�vedt�nk, �s ha nem tal�lunk r� a helyes �tra, �s nem jutunk vissza a Smaragdv�rosba, sose kapom meg az eszemet.
- Sem �n a sz�vemet - tette hozz� a B�dog Fav�g�. - Alig v�rom, hogy visszaker�lj�nk Ozhoz, m�rpedig az utunk tagadhatatlanul igen hossz�ra ny�lik!
- A magamfajta gy�v�nak rosszul esik �m, hogy �r�kk� gyalogoljon, �s sose jusson sehov� - ny�sz�rg�tt az Oroszl�n.
Dorka is elcs�ggedt. Le�lt a f�be, �s szomor�an n�zett t�rsaira, t�rsai is le�ltek, �s Dork�ra n�ztek tan�cstalanul, Tot� pedig azt tapasztalta, hogy �let�ben el�sz�r t�l f�radt ahhoz, hogy �ld�z�be vegye a feje f�l�tt elsz�ll� pillang�t; csak �lt, l�gatta a nyelv�t, �s lihegett, �s �gy n�zett Dork�ra, mintha azt k�rdezn�, hogy h�t most mit csin�ljanak.
Dork�nak csakugyan t�madt egy �tlete:
- Mit sz�ln�tok hozz�, ha ideh�vn�m a mezei pockokat? �k val�sz�n�leg tudj�k, merre vezet az �t a Smaragdv�rosba.
- Persze hogy tudj�k! - ki�ltott fel a Mad�rijeszt�. - Hogy ez eddig nem jutott esz�nkbe!
Dorka belef�jt a kicsi s�pba, amelyet �lland�an a nyak�ban hordott, mi�ta a Kir�lyn�t�l kapta. Pillanatokon bel�l apr� l�bak surrog�sa hallatszott, �s sok-sok mezei pocok szaladt oda Dork�hoz. K�zt�k volt maga a Kir�lyn� is. Halk, cincog� hangj�n k�rdezte:
- Mit tehetek bar�taim�rt?
- Elt�vedt�nk - v�laszolta Dorka. - Meg tudn�d mondani, hogy jutunk inn�t a Smaragdv�rosba?
- Hogyne tudn�m - mondta a Kir�lyn�. - De nagyon hossz� az �t, mert eg�sz id� alatt csak t�volodtatok t�le. - Azut�n megl�tta Dorka Aranysipk�j�t, �s megk�rdezte: - M�rt nem haszn�lod fel az Aranysipka var�zserej�t, �s h�vod seg�ts�g�l a Sz�rnyas Majmokat? �k egykett�re odarep�tenek!
- Nem tudtam, hogy a sipk�nak var�zsereje van - �lm�lkodott Dorka.
- Mit kell vele csin�lni?
- A var�zsige bele van �rva a sipka b�l�s�be - v�laszolta a Kir�lyn�.
- De ha ideh�vod a Sz�rnyas Majmokat, akkor mi eliszkolunk, mert nagyon pajkos �llatok, �s mulats�gukra szolg�l, ha benn�nket k�nozhatnak.
- Engem nem b�ntanak? - k�rdezte agg�dva a kisl�ny.
- � nem, az Aranysipka tulajdonos�nak sz�t fogadnak! Isten veled! - b�cs�zott a Kir�lyn�, �s f�rg�n elszaladt, pocokn�p�vel egy�tt.
Dorka belen�zett az Aranysipk�ba, �s n�h�ny sz�t l�tott a b�l�s�be bele�rva. Aha, ez biztosan a var�zsige - gondolta, �s figyelmesen elolvasta a haszn�lati utas�t�st. Azut�n visszatette fej�re a sipk�t, �s bal l�b�ra �llt.
- Ep-pe, pep-pe, kak-ke! - mormolta.
- Mit mondt�l? - �rdekl�d�tt a Mad�rijeszt�, mert nem �rtette, hogy Dorka mit m�vel.
- Hil-l�, hol-l�, hel-l�! - folytatta Dorka, jobb l�b�ra �llva.
- Hell�! - v�laszolt a B�dog Fav�g�, mintha k�sz�nne.
- Ziz-zi, zuz-zi, zikk! - fejezte be Dorka, mind a k�t l�b�n �llva. Alighogy a b�v�s ig�k elhangzottak, nagy sz�rnysuhog�s, makog�s t�madt, �s a Sz�rnyas Majmok hada megjelent. A Majomkir�ly m�lyen meghajolt Dorka el�tt, �s megk�rdezte:
- Mi a parancsod?
- El akarunk jutni a Smaragdv�rosba, �s elt�vedt�nk.
- Majd elvisz�nk! - sz�lt a Kir�ly, �s mihelyt kimondta, k�t majom m�ris a karj�ba kapta Dork�t, �s elsz�llt vele. Ugyan�gy a Mad�rijeszt�t, a B�dog Fav�g�t meg az Oroszl�nt is a leveg�be emelt�k, egy kisebbfajta majom pedig Tot�t kapta a karj�ba, �s a t�bbiek ut�n rep�lt, noha a kutyus minden�ron meg akarta harapni.
A Mad�rijeszt� �s a B�dog Fav�g� eleinte nagyon meg voltak ijedve, mert eml�keztek r�, annak idej�n milyen cs�ny�n elb�ntak vel�k a Sz�rnyas Majmok; de csakhamar l�tt�k, hogy most semmi rosszban nem s�ntik�lnak, �gy h�t nekib�torodva �lvezt�k a rep�l�st, �s gy�ny�rk�dtek az alattuk elter�l� sz�p kertekben meg erd�s�gekben.
Dork�t a k�t legnagyobbik majom vitte, s egyik�k maga volt a Kir�ly. Sz�ket form�ltak kez�kb�l, �s gondosan �gyeltek r�, nehogy bajt csin�ljanak.
- Mi�rt tartoztok engedelmess�ggel az Aranysipka birtokos�nak? - tudakolta Dorka.
- �, annak hossz� hist�ri�ja van - nevetett a Majomkir�ly. - De mivel hossz� �t van el�tt�nk, elsz�rakoztatlak vele, ha k�v�nod.
- Nagyon szeretn�m hallani - mondta Dorka.
- Egykor szabadok voltunk - kezdte a Kir�ly. - Vid�man �lt�nk a rengetegben, f�r�l f�ra sz�lltunk, di�t, gy�m�lcs�t ett�nk, egysz�val �lt�k vil�gunkat, �s senkinek sem tartoztunk engedelmess�ggel. Nem mondom, olykor tal�n egy kicsit t�ls�gosan csintalanok voltunk, lesz�lltunk, �s megcib�ltuk egy-egy sz�rnyatlan �llat fark�t, madarakat hajkur�sztunk, �s di�val dob�ltuk az erd�t j�r� embereket. De gondtalanul, boldogan, vid�man �lt�nk. Sok-sok �ve ennek, m�g miel�tt Oz lesz�llt a felh�kb�l, hogy uralkodj�k az orsz�g felett.
Akkoriban lakott idefenn, �szakon, egy sz�ps�ges kir�lyl�ny, aki egy�ttal hatalmas t�nd�r is volt. Var�zserej�t csak arra haszn�lta, hogy seg�tsen a n�pnek, b�ntani sosem b�ntott senkit, aki j� volt. Boh�k�nak h�vt�k, �s nagy rubint�mb�kb�l �p�tett gy�ny�r� palot�ban lakott. Mindenki szerette, de az volt a legnagyobb b�nata, hogy nem tal�lt senkit, akit viszontszerethetett volna, mert minden f�rfi t�ls�gosan buta �s r�t volt hozz� k�pest. V�g�l m�gis tal�lt egy fi�t, aki d�lceg volt, f�rfias, �s �veit meghazudtol�an b�lcs. Boh�ka elt�k�lte, hogy mihelyt a fi� f�rfiv� serd�l, hozz�megy feles�g�l; ez�rt elvitte rubintos palot�j�ba, �s minden var�zshatalm�t arra ford�totta, hogy min�l er�sebb�, szebb�, jobb� tegye. Mire f�rfiv� �rlel�d�tt, �gy h�rlett, hogy Kel�ln�l - mert ez volt a neve - j�s�gosabb �s b�lcsebb embert az eg�sz orsz�gban nem tal�lni, egy�bk�nt pedig olyan dali�s, olyan sz�p volt, hogy Boh�ka tiszta sz�v�b�l szerette, �s m�r jav�ban k�sz�l�d�tt a lakodalomra.
Akkoriban nagyaty�m volt a Sz�rnyas Majmok kir�lya, �s az �reg�r a j� tr�f�t m�g a j� vacsor�n�l is jobban szerette. N�p�nk akkoriban Boh�ka palot�j�nak k�zel�ben lakott az erd�ben. Egy napon, nem sokkal az esk�v� el�tt, nagyaty�m �ppen s�t�lni rep�lt a csapat�val, amikor megpillantotta Kel�lt a foly�parton, talpig r�zsasz�n� selyembe, v�r�s b�rsonyba �lt�zve, �s nyomban elhat�rozta, hogy megtr�f�lja. Szav�ra a csapat lesz�llt, megragadta Kel�lt, f�lemelte, �s kivitte a foly� k�zep�ig, ott azt�n belepottyantottak a v�zbe.
"Rajta, �ssz�l ki, cifra bar�tom! - ki�ltott le nagyaty�m. - Hadd l�ssuk, nem �rt-e a v�z a sz�p ruh�dnak!"
Kel�lnak persze volt annyi esze, hogy nyomban �szni kezdett; ak�rmilyen j�l ment sora, nem volt elk�nyeztetve. Nevetett, amikor kibukkant a v�z felsz�n�re, �s hamarosan ki�szott a partra. De mikor Boh�ka lelkendezve odaszaladt hozz�, l�tta, hogy selyem-b�rsony g�ny�ja t�nkrement a v�zben.
Boh�ka �ktelen haragra gerjedt, mert persze tudta, hogy ki volt a tettes. Maga el� cit�lta a Sz�rnyas Majmok nemzets�g�t, �s el�sz�r �gy rendelkezett, hogy valamennyinek a sz�rny�t k�t�zz�k meg, �s azt�n b�njanak vel�k �gy, ahogyan �k Kel�llal b�ntak, azaz dobj�k �ket a foly�ba. De nagyaty�m sz�vhez sz�l�an k�ny�rg�tt, mert tudta, hogy a Majmok mind egy sz�lig a foly�ba f�ln�nak, ha megk�t�z�tt sz�rnyakkal beledobj�k �ket, �s Kel�l is p�rtjukat fogta; �gy h�t Boh�ka a v�g�n megkegyelmezett nekik, azzal a felt�tellel, hogy ezt�n tartoznak teljes�teni az Aranysipka tulajdonos�nak h�rom parancs�t. Az aranysipka eredetileg Kel�l sz�m�ra k�sz�lt n�szaj�nd�kul, �s �ll�t�lag a kir�lyl�ny f�l orsz�ga volt az �ra. Nagyaty�m meg a t�bbiek term�szetesen haboz�s n�lk�l elfogadt�k ezt a felt�telt, �s �gy esett, hogy h�rom �zben tartozunk rendelkez�s�re �llni a sipka tulajdonos�nak, b�rki l�gyen is az.
- �s ki� volt eddig a sipka? - tudakolta Dorka, akit m�dfelett �rdekelt ez a hist�ria.
- Az Aranysipka els� birtokosa Kel�l maga volt - folytatta a Majomkir�ly -, �gy h�t � volt az els�, aki nek�nk parancsolt. Mivel menyasszonya annyira megut�lt, hogy l�tni sem b�rt benn�nket, nem sokkal esk�v�je ut�n �sszeh�vta eg�sz nemzets�g�nket az erd�n, �s elrendelte, hogy tart�zkodjunk mindig olyan t�vol a palot�t�l, hogy Boh�ka soha t�bb� ne l�sson Sz�rnyas Majmot. Ezt ann�l is sz�vesebben megtett�k, mert hiszen nagyon f�lt�nk t�le. Enn�l t�bb k�teless�g�nk nem is volt, am�g a gonosz Nyugati Boszork�ny meg nem kaparintotta az Aranysipk�t. Akkor el�bb a nyugorok leig�z�s�ban kellett seg�dkezn�nk, azut�n pedig Ozt kellett ki�ld�zn�nk Nyugat orsz�g�b�l. Most a ti�d az Aranysipka, �s h�rom �zben a te akaratodnak tartozunk engedelmess�ggel.
Mikor a Majomkir�ly befejezte elbesz�l�s�t, Dorka len�zett, �s megpillantotta a Smaragdv�ros f�nyes z�ld falait. El�mult, hogy milyen gyorsan tett�k meg a hossz� utat, �s nagyon �r�lt, hogy m�ris meg�rkeztek. A furcsa teremt�sek �vatosan letett�k Dork�t a Smaragdv�ros kapuja el�tt, a Kir�ly m�lyen meghajolt Dorka el�tt, �s azt�n sebesen elsz�llt, csapat�val egy�tt.
- Ugye, milyen kellemes utaz�s volt? - fordult a le�nyka t�rsaihoz.
- Az �m, �s gyors szabadul�s a bajb�l! - mondta az Oroszl�n. - Milyen j�, hogy elhoztad ezt a var�zserej� sipk�t!
15. A f�lelmetes Oz leleplez�se
Utaz�ink odal�ptek a Smaragdv�ros hatalmas kapuj�hoz, �s becs�ngettek. T�bbsz�r is kellett csengetni�k, m�g a kaput kinyitott�k: ugyanaz a Kapu�rz� Kulcs�r �llt el�tt�k, akivel els� ottj�rtukkor megismerkedtek.
- Nini, h�t visszaj�ttetek? - k�rdezte �muldozva.
- Nem l�tod? - k�rdezte vissza a Mad�rijeszt�.
- Azt hittem, elmentetek a gonosz Nyugati Boszork�nyhoz.
- Val�ban, ott j�rtunk - er�s�tette meg a Mad�rijeszt�.
- �s elengedett benneteket? - k�rdezte a Kapu�rz� Kulcs�r tov�bbra is �lm�lkodva.
- K�nytelen volt vele: tudniillik elolvadt - magyar�zta a Mad�rijeszt�.
- Elolvadt?! Ez azt�n az �r�mh�r! - lelkendezett a Kulcs�r. - Ki olvasztotta el?
- Dorka - felelte az Oroszl�n m�lt�s�gteljesen.
- J�s�gos isten! - ki�ltott fel a Kulcs�r, �s m�lyen-m�lyen meghajolt a le�nyka el�tt.
Azt�n bevezette �ket a szob�j�ba, a nagy l�d�b�l el�vette a szem�vegeket, �s a fej�kre lakatolta, �pp�gy, mint el�sz�r. Majd a bels� kapun �t bel�ptek a Smaragdv�rosba, �s mikor a n�p a Kapu�rz� Kulcs�rt�l meghallotta, hogy ez a kisl�ny elolvasztotta a gonosz Nyugati Boszork�nyt, hatalmas t�meg gy�lt k�r�j�k �s k�s�rte �ket Oz palot�j�ig.
A z�ld pofaszak�llas katona most is ott str�zs�lt a kapuban, de azon nyomban bebocs�totta �ket; benn a sz�p z�ld le�nyz� fogadta �ket, �s mindegyik�ket azonnal a szob�j�ba vezette, hogy pihenjenek, am�g a nagy Oz h�vatja �ket.
A katona �ziben tudt�ra adta Oznak, hogy Dorka �s t�rsai visszat�rtek, miut�n elpuszt�tott�k a Gonosz Boszork�nyt; de Oz nem v�laszolt. Azt hitt�k, a B�lcs Var�zsl� nyomban h�vatni fogja �ket, de nem �zent. Nem �zent sem m�snap, sem a k�vetkez� napon, sem az azut�n k�vetkez�n. Beleuntak a hosszas v�rakoz�sba, t�relmetlenkedtek, a v�g�n m�r bosszankodtak, hogy Oz ilyen cs�ny�n viselkedik, miut�n veszedelmes kalandokba �s szolgas�gba k�ldte �ket. A Mad�rijeszt� v�g�l is megk�rte a z�ld le�nyt, tov�bb�tsa Oznak m�sodik �zenet�ket, miszerint - ha Oz nem fogadja �ket halad�ktalanul, a Sz�rnyas Majmokat fogj�k seg�ts�g�l h�vni, hogy kitapasztalj�k, vajon hajland�-e Oz bev�ltani az �g�ret�t. Mikor a Var�zsl� meghallotta ezt az �zenetet, annyira megijedt, hogy azonnal ki�zent, m�snap reggel pontosan kilenc �ra �s n�gy perckor v�rja �ket a tr�nteremben. Egyszer ugyanis �sszeakadt a Sz�rnyas Majmokkal a Nyugat orsz�g�ban, �s nem �hajtott vel�k t�bbsz�r tal�lkozni.
Utaz�ink mind a n�gyen �lmatlanul t�lt�tt�k az �jszak�t; mindegyik az adom�nyra gondolt, amelyet Oz kil�t�sba helyezett nekik. Dorka csak egyszer aludt el n�h�ny percre, akkor is azt �lmodta, hogy Kansasban van, �s Emmi n�ni elmondja neki, milyen boldog, hogy a h�gocsk�ja haza�rkezett.
M�snap reggel pontosan kilenc �rakor �rt�k j�tt a z�ld pofaszak�llas katona, �s n�gy perccel k�s�bb valamennyien bel�ptek a tr�nterembe, a nagy Oz sz�ne el�.
Term�szetesen mind a n�gyen azt v�rt�k, hogy ugyanabban az alakban fogj�k l�tni a Var�zsl�t, amelyben els� �zben megjelent, de milyen nagy volt meglepet�s�k, amikor k�r�ln�ztek - �s senkit sem l�ttak a nagy tr�nteremben. K�zelebb h�z�dtak az ajt�hoz �s egym�shoz, mert az �res terem cs�ndje f�lelmetesebb volt Oz valamennyi megjelen�si form�j�n�l.
Egyszer csak hangot hallottak, amely mintha a nagy kupola al�l zengett volna. �nnep�lyesen sz�lt:
- �n vagyok Oz, a hatalmas, a f�lelmetes. Mi�rt j�rultok sz�nem el�?
Bar�taink ism�t k�r�ln�ztek, kik�mlelt�k a terem minden zug�t, de nem l�ttak senkit. V�g�l Dorka megk�rdezte:
- Hol vagy?
- Minden�tt jelen vagyok, de haland� szem nem l�that. Most le�l�k tr�nusomra, hogy sz�t v�lthassunk. - Most csakugyan �gy r�mlett, mintha a Hang a tr�nsz�k fel�l sz�lna, �gy h�t bar�taink odal�ptek, felsorakoztak a tr�nsz�k el�tt, �s Dorka �gy sz�lt:
- Az�rt j�tt�nk, hogy bev�ltsd �g�retedet, Oz.
- Mif�le �g�retet?
- Meg�g�rted, hogy ha meg�l�m a Gonosz Boszork�nyt, hazak�ldesz Kansasba.
- Nekem pedig eszet �g�rt�l - toldotta meg a Mad�rijeszt�.
- �s nekem sz�vet - mondta a B�dog Fav�g�.
- �nnekem meg�g�rted, hogy b�torr� teszel - tette hozz� a Gy�va Oroszl�n.
- De h�t csakugyan elpusztult a Gonosz Boszork�ny? - k�rdezte a Hang, �s Dork�nak �gy r�mlett, mintha megremegne egy kicsik�t.
- El - v�laszolta. - Le�nt�ttem egy cs�b�r v�zzel, �s elolvadt.
- Ez azt�n a v�ratlan h�r! - mondta a Hang. - No j�, jertek el holnap, mert �t kell gondolnom a dolgot, �s ahhoz id� kell.
- �ppen el�g hossz� gondolkod�si id�t adtunk neked - fortyant fel a B�dog Fav�g�.
- Egy nappal se v�runk tov�bb! - jelentette ki a Mad�rijeszt�.
- Meg kell tartanod az �g�retedet! - ki�ltott fel Dorka.
Az Oroszl�n �gy gondolta, nem �rt egy kicsik�t r�ijeszteni a Var�zsl�ra, �s ez�rt hosszan, hangosan elb�d�lt; ord�t�sa olyan f�lelmetes volt, hogy Tot� megijedt, f�lreugrott, �s feld�nt�tte a sarokban �ll� spanyolfalat. Ahogy a spanyolfal nagy zajjal felborult, mind odan�ztek, �s a k�vetkez� pillanatban k�v� meredtek �mulatukban. A sarokban tudniillik, azon a helyen, amelyet az im�nt m�g eltakart a spanyolfal, kopasz fej�, csupa r�nc �br�zat� kis �regemberke �llott, szeml�tom�st �ppoly meglepetten, mint �k valamennyien. A Fav�g� f�lemelte fejsz�j�t, odaszaladt, �s r�rivallt a kis emberk�re:
- Ki vagy?
- �n vagyok Oz, a hatalmas, a f�lelmetes - v�laszolta a kis �regember remeg� hangon. - Ne �ss meg, k�rlek, �s megteszek mindent, amit csak k�v�ntok.
Bar�taink d�bbenten, k�tkedve meredtek r�.
- �n azt hittem, hogy Oz egy nagy Fej - mondta Dorka.
- �s �n azt hittem, hogy sz�ps�ges H�lgy - sz�lt a Mad�rijeszt�.
- �n pedig azt hittem, hogy f�lelmetes Fenevad - mondta a B�dog Fav�g�.
- �s �n azt hittem, hogy Oz egy nagy T�zg�mb - ki�ltott fel az Oroszl�n.
- Nem, t�vedtetek - sz�lt a kis�reg szel�den. - Csaltam.
- Csalt�l! - ki�ltott fel Dorka. - H�t nem vagy nagy var�zsl�?
- Csitt, kedvesem - k�rte a kis�reg. - Ne besz�lj olyan hangosan, mert meghallj�k, �s akkor v�gem. Mindenki azt hiszi r�lam, hogy nagy var�zsl� vagyok.
- H�t nem vagy? - k�rdezte ism�t Dorka.
- Sz� sincs r�la, kedvesk�m; eg�szen k�z�ns�ges ember vagyok.
- M�g ann�l is kevesebb - sz�lt k�zbe a Mad�rijeszt� b�natosan. - Sz�lh�mos vagy!
- Fej�n tal�ltad a sz�get! - ki�ltott fel a kis �regember, kez�t d�rzs�lgetve, mintha roppantul tetszen�k neki ez a kifejez�s. - Sz�lh�mos vagyok.
- De h�t ez rettenetes! - sop�nkodott a B�dog Fav�g�. - Hogy kapok �n akkor sz�vet?
- �s �n b�tors�got? - k�rdezte az Oroszl�n.
- Vagy �n agyvel�t? - jajvesz�kelt a Mad�rijeszt�, �s a kab�tja ujj�val t�r�lgette oml� k�nnyeit.
- Kedves bar�taim - k�rte Oz -, ne besz�ljetek most ezekr�l a csek�lys�gekr�l. Ink�bb gondoljatok r�m, �s arra, hogy milyen rettenetes p�cban vagyok. Mi lesz velem, ha lelepleznek?
- H�t nem tudj�k r�lad, hogy sz�lh�mos vagy? - k�rdezte Dorka.
- Nem, senki se tudja, csak ti n�gyen ... �s �n magam - v�laszolta Oz. - Olyan r�g�ta bolond�tom a vil�got, hogy m�r azt hittem, sose j�nnek r�. Nagy hiba volt, hogy egy�ltal�ban beengedtelek titeket a tr�nterembe. �ltal�ban nem fogadom m�g alattval�imat sem, ez�rt mind azt hiszik, hogy f�lelmetes vagyok.
- Csak azt nem �rtem, hogy csin�ltad, hogy el�sz�r egy nagy Fej alakj�ban jelent�l meg el�ttem? - k�rdezte Dorka zavartan.
- �, az csak az egyik tr�kk�m volt - v�laszolta Oz. - Gyere ide, k�rlek, �s mindj�rt megmagyar�zom.
Bevezette �ket egy kis szob�ba a tr�nterem m�g�tt, �s az egyik sarokba mutatott: ott fek�dt a Nagy Fej, sok-sok r�teg egym�s f�l� ragasztott papirosb�l �llt, s az arcot nagy gonddal festett�k re�.
- Ezt a fejet dr�ton lel�gattam a plafonr�l - magyar�zta Oz. - A spanyolfal m�g�tt �lltam, �s sz�lakat r�ngattam, �gy mozgattam a szemeket, l�togattam a sz�j�t.
- �s a hangja? - faggatta tov�bb a kisl�ny.
- �, �n hasbesz�l� vagyok - magyar�zta a kis �regember. - A hangom erej�t tetsz�s szerint tudom ide-oda ir�ny�tani, ez�rt hihett�tek, hogy a Fejb�l sz�l. Itt van a t�bbi holmi, amivel becsaptalak benneteket. - Azzal megmutatta a Mad�rijeszt�nek a ruh�t �s az �larcot, amelyben Sz�ps�ges H�lgyk�nt jelent meg el�tte; a B�dog Fav�g� l�tta, hogy a f�lelmetes Fenevad nem egy�b, mint egy csom� �llatb�r �sszevarrva �s l�cekre fesz�tve: ami pedig a T�zg�mb�t illeti, azt is a mennyezetr�l l�gatta le a hamis var�zsl�, �s val�j�ban csak egy nagy gyapotg�mb volt, semmi m�s, de ha le�nt�tt�k olajjal, l�ngolva �gett.
- Igaz�n sz�gyellhetned magad, hogy �gy sz�lh�moskodol - mondta a Mad�rijeszt� szemreh�ny�an.
- Sz�, ami sz�, nagyon r�stellem - vallotta meg a kis ember b�san. - De igaz�n nem volt m�s megold�s. �ljetek le, k�rlek, van itt el�g sz�k, �s elbesz�lem nektek a t�rt�netemet.
Le�ltek h�t, �s az �regember �gy kezdte:
- Omah�ban sz�lettem ...
- Nini, hisz az nincs messze Kansast�l! - ki�ltott fel Dorka.
- Nem; de inn�t ann�l messzebb van - v�laszolta az �regember, b�s fejcs�v�l�ssal. - Ahogy feln�ttem, hasbesz�l� lettem, kit�n� mester volt az oktat�m. Kit�n�en tudom ut�nozni a vil�g minden �llat�t vagy madar�t. - Ny�vogott egyet, s olyan h�ven ut�nozta a kiscic�t, hogy Tot� a f�l�t hegyezte, �s izgatottan k�mlelt jobbra-balra. - Egy id� m�lva - folytatta Oz - beleuntam a hasbesz�l� mesters�gbe, �s ballonos lettem.
- H�t az meg micsoda? - �rdekl�d�tt Dorka.
- Az egy olyan ember, aki a v�ndorcirkusz el�ad�sai napjain l�gg�mbbel felsz�ll a leveg�be, hogy nagy t�meget cs�d�tsen �ssze, �s azok azt�n megv�lts�k a jegy�ket a cirkuszba - magyar�zta az �reg.
- Aha, m�r �rtem - b�lintott Dorka.
- Noh�t, egy napon megint �gy felsz�lltam a l�gg�mbbel, �s a tart�k�telek �gy �sszegabalyodtak, hogy nem tudtam lej�nni. A ballon egyre feljebb sz�llt, f�l a felh�k f�l�, olyan magasra, hogy a l�g�raml�s elkapta �s elsodorta, vitte, sok-sok m�rf�ldnyire. Egy teljes nap, teljes �jjel utaztam �gy a leveg�ben; a m�sodik nap hajnal�n arra �bredtem, hogy ballonom k�l�n�s, csod�latosan sz�p t�j f�l�tt �szik. Azut�n lassan leereszkedett, minden baj n�lk�l f�ldet �rtem. De furcsa, ismeretlen n�p k�z� pottyantam, s mivel a felh�kb�l �rkeztem, ezek az emberk�k azt hitt�k, hogy �n hatalmas var�zsl� vagyok. Term�szetesen nem c�foltam meg ezt a hiedelm�ket, mert tartottak t�lem, �s meg�g�rt�k, hogy mindenben teljes�tik akaratomat.
A magam mulats�g�ra, no meg hogy a der�k emberk�ket foglalkoztassam, elrendeltem, hogy �p�ts�k meg ezt a v�rost, s benne a palot�mat; mindezt k�szs�gesen, �gyesen v�grehajtott�k. A k�r�l�tte elter�l� sz�p z�ld t�jr�l eszembe jutott, hogy elnevezzem Smaragdv�rosnak, �s hogy m�g jobban ki�rdemelje nev�t, z�ld szem�veget adattam minden lakos�ra, hogy mindent z�ldnek l�ssanak maguk k�r�l.
- H�t nem z�ld itt minden? - �lm�lkodott Dorka.
- Semmivel sem z�ldebb, mint b�rhol m�sutt; de ha z�ld szem�vegen �t n�zed a vil�got, akkor term�szetesen mindent z�ldnek l�tsz. A Smaragdv�ros sok-sok esztendeje �p�lt, mert mikor a l�gg�mb idehozott, fiatal f�rfi voltam, most pedig m�r nagyon �reg vagyok. De az alattval�im olyan r�g�ta viselik a z�ld szem�veget, hogy a legt�bben csakugyan szent�l hiszik, hogy Smaragdv�ros az, amiben laknak; tagadhatatlanul sz�p is ez a hely, tem�rdek dr�gak�, nemesf�m �keskedik mindenfel�, �s minden megvan itt, ami csak kell a lakoss�g boldogs�g�hoz. J�l b�ntam n�pemmel, szeretnek is engem, de mi�ta ez a palota meg�p�lt, bez�rk�ztam, �s nem fogadok senkit. A legjobban a Boszork�nyokt�l f�ltem, mert hisz nekem nincs var�zshatalmam, �k ellenben, amint ezt csakhamar tapasztaltam, val�ban rendk�v�li dolgokat tudnak m�velni. N�gy boszork�ny �lt ebben az orsz�gban, �szak, Kelet, D�l �s Nyugat n�pei f�l�tt uralkodtak. Szerencs�mre �szak �s D�l Boszork�nya j� boszork�ny, s tudtam, hogy ez a kett� sohasem b�ntana; de a Keleti meg a Nyugati Boszork�ny gonoszn�l is gonoszabb, s ha nem hitt�k volna, hogy n�luk is hatalmasabb vagyok, eg�sz biztosan elpuszt�tanak, �gy is hal�los retteg�sben �ltem esztend�kig, s k�pzelheted �r�m�met, mikor megtudtam, hogy a h�zad r�esett a gonosz Keleti Boszork�nyra, �s agyon�t�tte. Mikor idej�tt�l, f�t-f�t �g�rtem, csak hogy hajland� l�gy eltenni l�b al�l a m�sik gonosz Boszork�nyt; de most, hogy elolvasztottad, sz�gyenszemre be kell vallanom, hogy �g�reteimet nem tudom bev�ltani.
- Szerintem te nagyon rossz ember vagy - jelentette ki Dorka.
- Sz� sincs r�la, aranyom, �n igaz�n nagyon j� ember vagyok, csak rossz var�zsl�, ezt el kell ismernem.
- Nem tudsz nekem eszet adni? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
- Nem, de nincs is r� sz�ks�ged. Mindennap tanulsz valamit. N�zd meg a kisbab�t: van agyveleje, m�gse tud semmit. A tud�st a tapasztalat hozza meg, �s min�l tov�bb j�rk�lsz a f�ld�n, ann�l t�bb tapasztalatra teszel szert.
- Az meglehet, de az�rt nagyon szerencs�tlen leszek, ha nem adsz nekem agyvel�t.
Az �lvar�zsl� t�n�dve n�zett re�. Fels�hajtott:
- H�t... amint m�r mondtam, nem vagyok valami nagy var�zsl�, de ha minden�ron akarod, gyere el holnap reggel, �s akkor telet�m�m a fejedet agyvel�vel. De azt m�r nem tudom megmondani, hogy hogyan haszn�ld; azt magadnak kell kis�tn�d.
- K�sz�n�m, k�sz�n�m! - lelkendezett a Mad�rijeszt�. - Majd megtal�lom a m�dj�t, sose f�lj!
- H�t az �n b�tors�gommal mi lesz? - k�rdezte az Oroszl�n agg�dva.
- �, te nagyon b�tor vagy - felelte Oz. - Csak egy kis �nbizalom hi�nyzik bel�led. Nincs olyan �l�l�ny, amelyik ne f�lne, ha vesz�lybe ker�l. Az igazi b�tors�g �ppen az, hogy akkor is ki�lld a vesz�lyt, ha f�lsz t�le; m�rpedig ezzel a fajta b�tors�ggal te b�s�gesen el vagy l�tva.
- Lehets�ges, de az�rt �n m�gis f�lek - vitatkozott az Oroszl�n. - Komolyan mondom, nagyon szerencs�tlen leszek, ha nem adsz nekem abb�l a b�tors�gb�l, amelyik elfeledteti az emberrel, hogy f�l.
- Helyes; gyere el holnap reggel, �s felruh�zlak ezzel a b�tors�ggal.
- �s az �n sz�vemmel mi lesz? - k�rdezte a B�dog Fav�g�.
- Ami azt illeti - v�laszolt Oz -, szerintem rosszul teszed, hogy minden�ron sz�vet akarsz. A sz�v a legt�bb embert boldogtalann� teszi. �n azt mondom neked: szerencs�s fick� vagy, hogy nincsen sz�ved.
- Ez felfog�s dolga - mondta a Fav�g�. - �n z�gol�d�s n�lk�l fogom elviselni a vil�g minden boldogtalans�g�t, ha adsz nekem sz�vet.
- Nem b�nom - b�lintott Oz megad�an. - Gyere vissza holnap reggel, �s megkapod a sz�vedet. Olyan r�g�ta j�tszom a hatalmas var�zsl�t, hogy b�zv�st j�tszhatom m�g egy kicsit tov�bb.
- �s �n hogy jutok haza Kansasba? - k�rdezte Dorka.
- Ezen bizony m�g t�prengenem kell egy kicsit - v�laszolta az �reg. - Adj nekem k�t-h�rom nap gondolkoz�si id�t-, megpr�b�lom kifund�lni a m�dj�t, hogy hogyan vigyelek �t a sivatagon. Addig mindannyian a vend�geim vagytok, palot�mban laktok, �s n�pem minden k�v�ns�gotokat �s parancsotokat teljes�ti. Csak egyetlenegyet k�rek cser�be a seg�ts�gem�rt, ak�rmennyit �r is: hogy meg�rzitek titkomat, �s nem �rulj�tok el senkinek, hogy sz�lh�mos vagyok.
Bar�taink meg�g�rt�k, hogy egyetlen sz�val sem �rulj�k el azt, amit megtudtak. Mikor visszamentek szob�jukba, sz�les j�kedvre der�ltek. M�g Dorka is b�zott benne, hogy "a hatalmas �s f�lelmetes sz�lh�mos" megtal�lja a m�dj�t, �s hazak�ldi �t Kansasba; ha pedig ezt v�ghez viszi, Dorka hajland� volt neki mindent megbocs�tani.
16. A nagy sz�lh�mos var�zsereje
M�snap reggel a Mad�rijeszt� �gy sz�lt bar�taihoz:
- K�v�njatok nekem szerencs�t, megyek Ozhoz, �s v�gre-valah�ra megkapom az eszemet. Mire visszat�rek, olyan leszek, mint mindenki m�s.
- �n olyannak szeretlek, amilyen vagy - mondta Dorka bens�s�gesen.
- Nagyon kedves t�led, hogy szeretsz egy Mad�rijeszt�t - v�laszolta emez. - De biztosan t�bbre becs�lsz majd, ha meghallod a remek gondolatokat, amelyeket az �j agyvel�m kitermel.
Azzal vid�man elb�cs�zott valamennyi�kt�l, elment a tr�nterem el�, �s bekopogott.
- Szabad! - sz�lt ki Oz.
A Mad�rijeszt� bel�pett, �s a kis emberk�t az ablakn�l �lve tal�lta, gondolataiba mer�lve.
- Az eszem v�gett j�ttem - b�kte ki a Mad�rijeszt� f�l�nken.
- Igen, igen, persze; �lj le, k�rlek, ebbe a sz�kbe - mondta Oz. - Ugye, nem veszed zokon, hogy leszedem a fejedet, de m�sk�pp nem tudom berakni az �j agyvel�det az �t megillet� helyre.
- Tess�k csak, vedd le b�tran, csak az a fontos, hogy jobb legyen, mire visszateszed.
A Var�zsl� teh�t levette a Mad�rijeszt� fej�t, �s kir�zta bel�le a szalm�t. Azt�n bement a h�ts� szob�ba, fogott egy messzely korp�t, azt �sszekeverte egy j�kora csom� zsilettpeng�vel. Mikor mindezt alaposan �sszer�zta, bet�lt�tte a Mad�rijeszt� fej�nek a fels� r�sz�be, a t�bbit pedig j�l kit�mte szalm�val, hogy a kever�k a hely�n maradjon.
Azzal visszaillesztette a fejet a hely�re, �s �gy sz�lt a Mad�rijeszt�h�z:
- M�t�l fogva �j ember vagy, �gy v�g az eszed, mint a borotva!
A Mad�rijeszt� boldogan, b�szk�n fogadta legh�bb k�v�ns�ga teljes�l�s�t, melegen megk�sz�nte Oznak f�radoz�s�t, �s visszasietett bar�taihoz.
Dorka k�v�ncsian m�regette bar�tj�t: kopony�ja val�s�ggal duzzadt az �szt�l.
- Hogy �rzed magad? - k�rdezte.
- Okosnak �rzem magam - v�laszolta a Mad�rijeszt� komolyan. - Ha hozz�szokom az �j eszemhez, mindent tudni fogok.
- Mik azok a fura, pengeszer� dolgok, amik ki�llnak a fejedb�l? - k�rdezte a B�dog Fav�g�.
- Azok mutatj�k, hogy milyen �les az esze - v�gta r� az Oroszl�n.
- No, megyek �n is Ozhoz, a sz�vem�rt! - sz�lt a Fav�g�, azzal ment � is a tr�nterem el�, �s bekopogott az ajt�n.
- Szabad! - ki�ltott ki Oz.
A Fav�g� bel�pett:
- A sz�vem�rt j�ttem.
- Helyes - mondta a kis ember. - De el�re figyelmeztetlek, lyukat kell v�gnom a melledbe, hogy behelyezhessem a sz�vedet. Rem�lem, nem fog nagyon f�jni.
- �, cseppet sem - felelte a Fav�g�. - Nem is fogom �rezni. Oz teh�t b�dogv�g� oll�t vett el�, �s azzal kis, n�gysz�gletes lyukat v�gott a B�dog Fav�g� mellkas�nak bal oldal�ba. Azt�n a szekr�nyb�l gy�ny�r� sz�vet vett el�: piros selyemb�l k�sz�lt, �s f�r�szporral volt kit�mve.
- Nem gy�ny�r�? - k�rdezte.
- Sz�pnek sz�p - b�lintott a Fav�g� �rvendezve. - De mondd, gyeng�d-e ez a sz�v?
- �, nagyon gyeng�d! - v�laszolta Oz, betette a sz�vet a Fav�g� mell�be, azut�n visszaillesztette a kiv�gott n�gysz�get, �s gondosan odaforrasztotta, ahonn�t kivette.
- Tess�k - mondta el�gedetten. - Most azt�n olyan sz�ved van, amire mindenki b�szke lehetne. Sajn�lom, hogy foltot kellett raknom a melledre, de h�t an�lk�l nem tudtam volna megoldani.
- Sose b�nd a foltot! - kurjantotta boldogan a Fav�g�. - �r�kk� h�l�s leszek neked, sose felejtem el a j�s�godat.
- Sz�ra sem �rdemes - szer�nykedett a Var�zsl�.
A B�dog Fav�g� visszasietett bar�taihoz, akik melegen gratul�ltak neki szerencs�j�hez.
Most az Oroszl�n ment el, �s kopogtatott a tr�nterem ajtaj�n.
- Szabad! - sz�lt ki Oz.
- A b�tors�gom�rt j�ttem - sz�lt az Oroszl�n, ahogy bel�pett.
- Helyes - b�lintott a kis �reg. - M�ris adom.
Odal�pett a szekr�nyhez, felny�lt, �s a legmagasabb polcr�l sz�gletes z�ld �veget vett le, a tartalm�t bele�nt�tte egy m�v�szien faragott, z�ldarany t�lba, s azt a Gy�va Oroszl�n el� tette. Az Oroszl�n megszagolta, mint akinek sehogy sem �zlik, de a Var�zsl� r�sz�lt:
- Idd meg.
- Mi ez? - k�rdezte az Oroszl�n.
- Hogy is mondjam: ha benned volna, b�tors�g volna. De persze tudod, hogy a b�tors�g, az mindig bel�l van: �gy ezt se nevezhetj�k b�tors�gnak, am�g le nem nyelted. Ez�rt azt aj�nlom, hajtsd fel �zibe.
Az Oroszl�n nem sokat teket�ri�zott, fen�kig �r�tette a csuprot.
- No, mit �rzel? - �rdekl�d�tt Oz.
- B�tornak �rzem magam! - jelentette ki az Oroszl�n, �s boldogan sietett vissza bar�taihoz, hogy el�js�golja nekik szerencs�j�t.
Mikor Oz mag�ra maradt, elmosolyodott: �me, gondolta, siker�lt megadnia a Mad�rijeszt�nek, a B�dog Fav�g�nak meg a Gy�va Oroszl�nnak pontosan azt, amit akartak. "Hogyan is hagyhatn�m abba a sz�lh�moskod�st - t�n�d�tt -, amikor mindenki olyasmit k�v�n t�lem, amir�l �gyis tudj�k, hogy megval�s�thatatlan? K�nny� volt boldogg� tennem a Mad�rijeszt�t, az Oroszl�nt meg a B�dog Fav�g�t, mert azt hitt�k, hogy mindenhat� vagyok. De ahhoz m�r sokkal t�bb fant�zia kell, hogy Dork�t visszavigyem Kansasba, �s egyel�re fogalmam sincs r�la, mik�ppen fogjak hozz�."
Dorka h�rom napig nem hallott Ozr�l. Mi t�r�s-tagad�s, sz�vszorongva t�lt�tte ezt a h�rom napot, holott bar�tai mind a h�rman el�gedettek, boldogok voltak. A Mad�rijeszt� azt �ll�totta, hogy a feje telis-tele van a legcsod�sabb gondolatokkal, de nem volt hajland� el�rulni �ket, mert �gyis tudta, hogy rajta k�v�l �gysem �rten� senki. A B�dog Fav�g� minden l�p�sn�l �rezte, ahogy a sz�ve z�ty�g a mell�ben; �s v�ltig bizonygatta Dork�nak, hogy �rzi, �j sz�ve gyeng�debb, j�s�gosabb, mint a r�gi, amelyre m�g h�s-v�r ember kor�b�l eml�kszik. Az Oroszl�n kijelentette, hogy nem f�l m�g az �rd�gt�l sem, b�tran szembesz�llna egy eg�sz hadsereggel vagy egy tucatnyi kalid�val.
A kis t�rsas�g minden tagja el�gedett volt, kiv�ve Dork�t, aki jobban v�gyott haza, mint valaha.
Negyednap azt�n, nagy �r�m�re, Oz v�gre h�vatta, �s mikor Dorka bel�pett a tr�nterembe, az �regember igen bar�ts�gosan e szavakkal fogadta :
- �lj le, aranyom. Azt hiszem, kieszeltem a m�dj�t, hogy kivigyelek ebb�l az orsz�gb�l.
- Haza Kansasba? - kapott a sz�n Dorka.
- Abban m�r nem vagyok olyan biztos - felelte Oz. - Tudniillik fogalmam sincs r�la, hogy Kansas merre van inn�t. De az els� az, hogy �t kell keln�nk a sivatagon, a t�bbi m�r gyerekj�t�k.
- �s hogyan kelhet�nk �t a sivatagon? - k�rdezte a le�nyka.
- Elmondom, mit �kuml�ltam ki - folytatta az �regemberke. - Amint tudod, �n l�gg�mb�n �rkeztem ide ebbe az orsz�gba. Te is a leveg�n �t j�tt�l, a forg�sz�l hozott ide. Ebb�l arra k�vetkeztetek, hogy a sivatagon a legbiztosabban a leveg�ben kelhet�nk �t. Nom�rmost az nem �ll hatalmamban, hogy forg�szelet kavarjak, de ahogy fontol�ra vettem a dolgot, �gy l�tom, hogy l�gg�mb�t, azt tudn�k csin�lni.
- Hogyan?
- A l�gg�mb selyemb�l k�sz�l - magyar�zta Oz. - A selymet enyvvel kell bevonni, hogy ne eressze ki a g�zt. Selyem van b�ven a palot�mban, �gyhogy a l�gg�mb elk�sz�t�se nem �tk�zik neh�zs�gbe. Ezzel szemben eg�sz birodalmamban nem tal�lni alkalmas g�zt, amivel megt�lts�k, hogy felsz�llhasson.
- Ha nem sz�ll fel a l�gg�mb, mi hasznunk bel�le? - k�rdezte Dorka.
- Nem sok, ebben igazad van - felelte Oz. - De nemcsak g�zzal lehet megt�lteni a l�gg�mb�t, hogy felsz�lljon, hanem forr� leveg�vel is. Ez persze nem olyan j�, mint a g�z, mert ha a forr� leveg� kih�l, a l�gg�mb leereszkedik a sivatagban, �s akkor mindkett�nknek v�ge.
- Mindkett�nknek? - ki�ltott fel a le�nyka. - H�t te is velem j�ssz?
- Veled h�t - felelte Oz. - Megel�geltem a sz�lh�moskod�st. Ha kij�nn�k a palot�mb�l, a n�p csakhamar r�j�nne, hogy nem vagyok var�zsl�, �s akkor megharagudn�nak r�m, ami�rt olyan sok�ig l�v� tettem �ket. �gy h�t bez�rk�zva kell �lnem, �s ezt m�r igaz�n nagyon unom. Ink�bb elmegyek veled Kansasba, �s �jra elszeg�d�m a cirkuszhoz.
- Nagy �r�m�mre szolg�l, ha egy�tt mehet�nk - udvariaskodott Dorka.
- K�sz�n�m a kedvess�gedet - mondta Oz. - Most pedig seg�ts nekem varrni, ak�r mindj�rt hozz�l�thatunk a l�gg�mb elk�sz�t�s�hez.
Dorka t�t, c�rn�t ker�tett, Oz a megfelel� alakra szabta a selymet, Dorka pedig takarosan �sszevarrta a cs�kokat. El�bb vil�gosz�ld s�v k�vetkezett, ut�na s�t�tz�ld, v�g�l smaragdz�ld cs�k, mert Oznak �gy tetszett, hogy a l�gg�mb�t az orsz�g z�ld sz�n�nek k�l�nb�z� �rnyalataib�l toldj�k �ssze. Dorka h�rom teljes napig varrta a cs�kokat, s mire elk�sz�lt, j� hatm�teres selyemzs�k fek�dt el�tt�k.
Oz bevonta a belsej�t v�kony enyvr�teggel, hogy l�gmentess� szigetelje; ezek ut�n kijelentette, hogy a l�gg�mb elk�sz�lt.
- Igen �m, de kos�r is kell, amiben utazzunk - jutott esz�be. A z�ld pofaszak�llas katon�t gyorsan elk�ldte egy nagy ruh�sszakajt��rt, s azt t�bb k�t�llel j� er�sen a l�gg�mb alj�hoz er�s�tette.
Mikor mindez megvolt, Oz kihirdette n�p�nek, hogy elmegy megl�togatni egy hatalmas var�zsl�t�rs�t, aki a felh�k k�z�tt lakik. A h�r vill�mgyorsan elterjedt v�rosszerte, �s az eg�sz n�p �sszecs�d�lt, hogy tan�ja legyen a csod�latos esem�nynek.
Oz parancs�ra a l�gg�mb�t kivitt�k a palota el�, �s az emberek t�tott sz�jjal b�mult�k. A B�dog Fav�g� nagy halom f�t v�gott, most meggy�jtotta, �s Oz a l�gg�mb nyitott v�g�t a m�glya f�l� tartotta, hogy a t�zb�l felsz�ll� forr� leveg� a l�gg�mbbe ker�lj�n. A ballon lassacsk�n felf�j�dott �s f�lemelkedett, hogy a kos�r feneke �ppen csak �rintette a f�ldet.
Ekkor Oz besz�llt a kos�rba, �s fennsz�val kihirdette n�p�nek:
- Elmegyek l�togat�ba hatalmas var�zsl�testv�remhez. T�voll�temben a Mad�rijeszt� uralkodik helyettem. Elrendelem, hogy parancsait �pp�gy teljes�ts�tek, mint az eny�meket.
A l�gg�mb azalatt m�r er�sen r�ngatta a k�telet, amellyel a f�ldh�z volt er�s�tve, mert a benne lev� forr� leveg� annyival k�nnyebb volt, mint a k�r�l�tte lev� hideg leveg�, hogy minden�ron fel akarta vinni a ballont.
- Gyere, Dorka! - s�rgette a Var�zsl�. - Siess, sz�llj be, mert elrep�l a l�gg�mb!
- Nem tal�lom Tot�t! - ki�ltotta a le�nyka k�ts�gbeesetten, mert nem akarta elhagyni kiskuty�j�t. Tot� a t�meg k�z� szaladt, hogy megugasson egy kiscic�t; Dorka nagy nehezen v�gre megtal�lta, karj�ba kapta, �s szaladt vele a l�gg�mb fel�.
M�r csak n�h�ny l�p�snyire volt a l�gg�mbt�l, Oz m�r fel�je ny�jtotta karj�t, hogy beseg�tse, mikor - reccs! elszakadt a k�t�l, �s a l�gg�mb a leveg�be emelkedett - Dorka n�lk�l.
- Gyere vissza, Oz! - sikoltozott. - �n is veled akarok menni!
- Nem tudok visszamenni, aranyom! - ki�ltott le Oz a kos�rb�l. - �g veled!
- Isten hozz�d! - ki�ltott mindenki, �s minden szem felfel� tekintett, a fellegekbe, ahol Oz lebegett a kos�rban, percr�l percre magasabbra emelkedve.
�s att�l fogva soha t�bb� nem l�tt�k Ozt, a B�lcsek B�lcs�t, �mb�tor meglehet, hogy �ps�gben eljutott Omah�ba, �s m�g ma is �l ott, ha meg nem halt. De n�pe szeretettel eml�kszik r�, �s ilyesform�n emlegeti:
- Oz mindig a javunkat akarta. Mikor itt volt, meg�p�tette nek�nk ezt a gy�ny�r� Smaragdv�rost, �s most, hogy elment, itt hagyta uralkod�nkul a B�lcs Mad�rijeszt�t.
M�gis hossz� napokon �t gy�szolt�k a Csod�latos Var�zsl�t, �s eg�szen vigasztalhatatlanok voltak.
Dorka keservesen s�rt, mikor l�tta, hogy rem�nys�ge - hogy hazajusson Kansasba - ism�t f�stbe ment; de mikor azt�n v�giggondolta a dolgot, m�giscsak �r�lt, hogy nem sz�llt fel a l�gg�mbben. Azt azonban t�rsaival egy�tt sz�vb�l sajn�lta, hogy Ozt elvesz�tette. A B�dog Fav�g� odament hozz�, �s �gy sz�lt:
- H�l�tlans�g volna r�szemr�l, ha nem gy�szoln�m meg azt, akit�l a pomp�s sz�vemet aj�nd�kba kaptam. Szeretn�k egy-k�t k�nnyet ejteni �rte, ha voln�l olyan sz�ves �s let�r�lgetn�d, nehogy megrozsd�ljak.
- �r�mest - mondta Dorka, �s azonnal t�r�lk�z�t vett el�. A B�dog Fav�g� n�h�ny percig s�rt, Dorka pedig �gyelte k�nnyeit, �s gondosan let�r�lgette �ket a t�r�lk�z�vel. Mikor a Fav�g� befejezte a s�r�st, megk�sz�nte Dorka seg�ts�g�t, �s alaposan megolajozta mag�t dr�gak�ves olajoz�j�val, nehogy baj �rje.
Most a Mad�rijeszt� lett a Smaragdv�ros ura, �s j�llehet nem volt var�zsl�, a n�p igen b�szke volt r�, "mert - �gy mondott�k - nincs a vil�gon m�g egy v�ros, amelyben egy kit�m�tt ember volna az �r!" �s ebben - a maguk szempontj�b�l - teljesen igazuk volt.
A l�gg�mb felsz�ll�s�t �s Oz elt�n�s�t k�vet� napon n�gy bar�tunk gy�l�st tartott a tr�nteremben, hogy megh�nyj�k-vess�k dolgaikat. A Mad�rijeszt� a nagy tr�nsz�ken �lt, a m�sik h�rom pedig el�tte �llt nagy tisztelettud�an.
- Helyzet�nk nem �ppen rossz - kezdte az �j uralkod� -, mert a mi�nk ez a palota meg a Smaragdv�ros, azt tehetj�k, amihez kedv�nk van. Ha meggondolom, hogy nem is olyan r�gen kar�ba h�zva �lltam egy paraszt b�zaf�ldj�n, most pedig ennek a gy�ny�r� v�rosnak vagyok az uralkod�ja, mondhatom, meg vagyok el�gedve sorsommal.
- �n sem panaszkodom - f�zte tov�bb a sz�t a B�dog Fav�g�. - Az �j sz�vem kit�n�en m�k�dik, �s igaz�n ez volt az egyetlen, amit k�v�ntam magamnak.
- Ami engem illet, be�rem a tudattal, hogy n�lam b�trabb �llat alig van, �s aligha volt ezen a vil�gon - jegyezte meg az Oroszl�n szer�nyen.
- Ha Dorka hajland� volna itt maradni a Smaragdv�rosban, boldogan �lhetn�nk itt egy�tt, m�g a vil�g s m�g k�t nap - folytatta a Mad�rijeszt�.
- De �n nem akarok itt maradni! - sir�nkozott Dorka. - �n haza akarok menni Kansasba, �s ott akarok �lni Emmi n�nivel meg Henrik b�csival.
- H�t akkor mit csin�ljunk? - t�n�d�tt a Fav�g�.
A Mad�rijeszt� elhat�rozta, hogy gondolkodni fog, �s annyira t�rte a fej�t, hogy a zsilettpeng�k mindenfel� ki�lltak a kopony�j�b�l. V�g�l megsz�lalt:
- Hopp, megvan! H�vjuk ide a Sz�rnyas Majmokat, �s k�rj�k meg �ket, hogy rep�tsenek �t a sivatagon!
- Nagyszer� �tlet! - �rvendezett Dorka. - Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Szaladok az Aranysipk�m�rt.
Behozta a sipk�t a tr�nterembe, elmondta a var�zsig�t, �s a Sz�rnyas Majmok hada csakhamar berep�lt a nyitott ablakon; a Majomkir�ly m�lyen meghajolt el�tte.
- M�sod�zben sz�l�tott�l benn�nket. Mit k�v�nsz?
- Szeretn�m, ha hazavinn�tek Kansasba - felelte Dorka.
- Ezt nem tudjuk megtenni - v�laszolta a Kir�ly. - Mi ide tartozunk, ebbe az orsz�gba, s ezt nem hagyhatjuk el. Tudtommal egyetlen Sz�rnyas Majom sem j�rt m�g Kansasban, �s nem is fog soha, mert nem vagyunk odaval�k. Boldogan �llunk rendelkez�sedre mindenben, amire k�pesek vagyunk, de a sivatagon nem kelhet�nk �t. �lj boldogul!
A Majomkir�ly �jra meghajolt Dorka el�tt, azut�n kiterjesztette sz�rnyait, �s elsz�llt a nyitott ablakon �t; n�pe k�vette.
Dorka kis h�j�n s�rva fakadt csal�d�s�ban.
- Hi�ba pazaroltam el az Aranysipka b�v�s erej�t! A Sz�rnyas Majmok nem tudnak rajtam seg�teni.
- Ez igaz�n nagyon k�nos! - sajn�lkozott a gyeng�d sz�v� Fav�g�. A Mad�rijeszt� megint gondolkodott, �s a kopony�ja olyan rettenetesen kidagadt, hogy Dorka m�r-m�r att�l f�lt, megreped.
- H�vjuk be a z�ld bark�s katon�t - javasolta v�g�l a Mad�rijeszt�. - Hallgassuk meg a tan�cs�t.
Beh�vt�k teh�t a z�ld pofaszak�llas katon�t; f�lve l�pett be a tr�nterembe, mert Oz idej�n sohasem l�phette �t a k�sz�b�t.
- Ez a kisl�ny �t akar kelni a sivatagon - fordult a Mad�rijeszt� a katon�hoz. - Hogyan fogjon hozz�?
- Fogalmam sincs - v�laszolta a katona. - Soha senki sem kelt m�g �t a sivatagon, hacsak nem Oz maga.
- �s nincs az orsz�gban senki, aki seg�thetne rajtam? - k�rdezte Dorka s�rget�n.
- Tal�n Glinda - javasolta a katona.
- Ki az a Glinda? - tudakolta a Mad�rijeszt�.
- A D�li Boszork�ny. � a leghatalmasabb valamennyi Boszork�ny k�z�l, �s a kvarangyok n�p�n uralkodik. A palot�ja a sivatag legsz�l�n �ll, �s �gy k�nnyen meglehet, hogy tudja, hogyan kell �tjutni rajta.
- Glinda j� Boszork�ny, ugye? - k�rdezte a le�nyka.
- A kvarangyok szerint j� - felelte a katona. - Mindenesetre kedves mindenkihez. �gy hallottam, hogy nagyon sz�p, �s tudja az �r�k ifj�s�g titk�t, pedig m�r sok-sok �ve �l ezen a f�ld�n.
- Hogy juthatok a v�r�hoz? - k�rdezte Dorka.
- Az �t ny�legyenest d�lnek vezet - felelte a katona. - De �ll�t�lag sz�z vesz�ly fenyegeti az utaz�t. Az erd� tele vad�llatokkal, meg azt�n egy k�l�n�s emberfajta is lakik arra, akik nem szeretik, ha idegenek kelnek �t orsz�gukon. �pp ez�rt m�g soha egyetlen kvarangy sem j�tt fel a Smaragdv�rosba.
Mikor a katona elment, a Mad�rijeszt� �gy sz�lt:
- Vesz�ly ide, vesz�ly oda, m�giscsak a legokosabb, amit Dorka tehet, ha elmegy a D�l orsz�g�ba, �s Glind�hoz folyamodik seg�ts�g�rt. Mert ha itt marad, sose ker�l haza Kansasba.
- �gy l�tom, te megint gondolkozt�l! - jegyezte meg a B�dog Fav�g�.
- �rd�g�d van! - b�lintott a Mad�rijeszt�.
- �n is elmegyek Dork�val - jelentette ki az Oroszl�n. - Meguntam a v�rost, visszav�gyom a szabadba, az erd�be. Elv�gre m�giscsak vad�llat vagyok, vagy mi a sz�sz! Meg azt�n kell valaki, aki vigy�zzon Dork�ra.
- Szent igaz! - hagyta helyben a B�dog Fav�g�. - Tal�n az �n fejsz�mnek is haszn�t veszi; �n is elk�s�rem Dork�t a D�l orsz�g�ba.
- Mikor indulunk? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
- H�t te is vel�nk j�ssz? - k�rdezt�k a t�bbiek meglepetten.
- Term�szetesen! Dorka n�lk�l sose kaptam volna eszet. � szedett le a kar�r�l a b�zaf�ld kell�s k�zep�n, �s � hozott el a Smaragdv�rosba. Neki k�sz�nhetem a szerencs�met, �s addig nem hagyom el, am�g istenigaz�b�l �s v�gleg el nem indul haza Kansasba.
- K�sz�n�m! - h�l�lkodott Dorka. - Igaz�n olyan kedvesek vagytok hozz�m valamennyien! De szeretn�k min�l hamarabb elindulni.
- Holnap reggel indulunk! - hat�rozott a Mad�rijeszt�. - Most teh�t k�sz�lj�nk fel mindny�jan a hossz� �tra.
M�snap reggel Dorka cs�kkal b�cs�zott a kedves z�ld le�nyt�l, valamennyien melegen megszorongatt�k a z�ld pofaszak�llas katona kez�t, aki a kapuig k�s�rte �ket. Mikor a Kapu�rz� Kulcs�r ism�t megl�tta �ket, m�dfelett elcsod�lkozott, hogy otthagyj�k a gy�ny�r� Smaragdv�rost, �s �j kalandoknak v�gnak neki. De t�st�nt leoldotta szem�veg�ket, s eltette a nagy l�d�ba, azut�n pedig zs�ksz�mra adta vel�k a j�k�v�ns�gokat. A Mad�rijeszt�t m�g k�l�n is figyelmeztette:
- Most te vagy az uralkod�nk, teh�t hamarosan vissza kell t�rned hozz�nk!
- Sietek, amennyire t�lem telik - fogadkozott a Mad�rijeszt�. - De el�bb haza kell seg�tenem Dork�t.
Dorka is elb�cs�zott a j�akarat� Kapu�rz�t�l, �s �gy h�l�lkodott neki:
- J�l ment sorom n�latok, mindenki j�l b�nt velem ebben a gy�ny�r� v�rosban. Kimondhatatlanul h�l�s vagyok nektek.
- Sz�ra sem �rdemes, kisl�nyom - v�laszolt a Kapu�rz� Kulcs�r. - �r�ln�nk, ha itt maradn�l vel�nk, de ha az a k�v�ns�god, hogy hazamenj Kansasba, sz�vb�l k�v�nom, hogy megleld az utat! - Azzal kinyitotta a k�ls� fal kapuj�t, bar�taink kil�ptek rajta, �s elindultak a D�l orsz�ga fel�.
Melegen t�z�tt a nap, valamennyien tele voltak bizakod�ssal, vid�man besz�lgettek, nevetg�ltek. Dorka �jfent abban rem�nykedett, hogy r�videsen hazaker�l, a Mad�rijeszt� meg a B�dog Fav�g� pedig �r�ltek, hogy seg�ts�g�re lehetnek. Az Oroszl�n �lvezettel szagl�szta a friss leveg�t, �s �rvendezve cs�v�lta fark�t, Tot� pedig ide-oda szaladg�lt, kergette a pillang�kat, �s vid�man csaholt.
- Nem val� nekem a v�rosi �let - jegyezte meg az Oroszl�n, mik�zben f�rg�n cs�rtetett el�re az �ton. - Er�sen lefogytam a Smaragdv�rosban, �s m�r alig v�rom, hogy megmutathassam a t�bbi �llatnak, milyen b�tor lettem.
Visszan�ztek, s m�g egy utols� pillant�st vetettek a Smaragdv�rosra. De m�r csak a tornyokat, b�sty�kat l�tt�k a z�ld fal m�g�tt, �s mindenek f�l� tornyosulva Oz palot�j�nak ormait, kupol�j�t.
- M�gse volt olyan rossz var�zsl� ez az Oz - jegyezte meg a B�dog Fav�g�, ahogy a sz�ve ide-oda z�tyk�l�d�tt a mell�ben.
- Bizony, nekem is adott eszet, m�gpedig igen kiv�l� eszet - toldotta meg a Mad�rijeszt�.
- Ha � is bevett volna egy adaggal abb�l a b�tors�gb�l, amit velem itatott, b�tor ember lett volna bel�le - jegyezte meg az Oroszl�n.
Dorka nem sz�lt semmit. Oz nem tartotta meg, amit neki �g�rt, de megtett minden t�le telhet�t, �s Dorka ez�rt nem neheztelt r�. Amint � maga mondotta: j� ember volt, csak rossz var�zsl�.
Els� nap a vir�gos z�ld mez�k�n �t vezetett �tjuk, amelyek a Smaragdv�rost minden oldalr�l k�r�lvett�k. Aznap �jszaka a szabad �g alatt h�ltak a puha f�ben, �s nagyszer�en aludtak.
M�snap reggel folytatt�k �tjukat, s addig mentek, mendeg�ltek, am�g s�r� erd�h�z nem �rtek. �gy tetszett, nemigen ker�lhetik meg, mert jobbra is, balra is addig terjedt, ameddig csak a szem ell�t; meg azt�n nem is mertek elt�rni �tjuk ir�ny�t�l, nehogy elt�vedjenek, �gy h�t kerest�k, hol lenne a legalkalmasabb behatolniuk a s�r� rengetegbe.
A Mad�rijeszt� haladt legel�l. V�gre tal�lt egy nagy f�t, melynek koron�ja olyan tereb�lyes volt, hogy alatta elf�rt az eg�sz t�rsas�g. Megindult h�t a t�bbiek el�tt, de mihelyt oda�rt a fa al�, a fa �gai lehajoltak, k�r�je tekeredtek, �s a k�vetkez� pillanatban f�lemelt�k a f�ldr�l, �s kihaj�tott�k t�rsai k�z�.
A Mad�rijeszt� nem �t�tte meg mag�t, de roppantul meglep�d�tt, �s meglehet�s k�bultan n�zett maga el�, mikor Dorka f�lszedte �s talpra �ll�totta.
- Itt is behatolhatunk a f�k k�z� - sz�lt oda az Oroszl�n.
- Hadd menjek el�re - aj�nlkozott a Mad�rijeszt�. - Nekem nem �rt, ha ide-oda hajig�lnak.
Odament egy m�sik f�hoz, de m�g be sem fejezte mond�k�j�t, a fa �gai ism�t k�r�je tekeredtek �s kidobt�k.
- Jaj de furcsa! - ki�ltott fel Dorka. - Mit�v�k legy�nk?
- Ezek a f�k, �gy l�tszik, a fej�kbe vett�k, hogy harcolni fognak ellen�nk, �s megakasztanak utunkban - jegyezte meg az Oroszl�n.
- No, most �n is szerencs�t pr�b�lok - jelentette ki a B�dog Fav�g�, �s fejsz�j�t k�szenl�tben tartva, megindult az els� fa fel�, amely olyan cs�ny�n elb�nt a Mad�rijeszt�vel. Mikor egy nagy �g lehajolt, hogy megragadja, a Fav�g� olyan er�vel s�jtott-fel�je, hogy egy csap�ssal kett�has�totta. A fa koron�ja egyszeriben remegni kezdett, mintha f�jdalm�ban r�zk�dn�k, �s a B�dog Fav�g� b�ntatlanul elhaladt alatta.
- Ut�nam! - sz�lt vissza t�rsainak. - Gyorsan!
Futva megindultak, �s �ps�gben �tjutottak a fa alatt, csak a kis Tot�t kapta el egy v�konyka �g, s addig r�zta, am�g a kutyus von�tani kezdett. De a Fav�g� gyorsan lemetszette az �gat, �s kiszabad�totta a kuty�t.
Az erd� t�bbi f�ja nem tett r� k�s�rletet, hogy feltart�ztassa �ket, s ebb�l arra k�vetkeztettek, hogy nyilv�n csak az erd� sz�l�n �ll� hatalmas f�k tudj�k �gy �nk�nt mozgatni �gaikat: alighanem �k az erd� rend�rei, s az�rt kapt�k b�v�s erej�ket, hogy a nemk�v�natos idegeneket t�vol tarts�k.
Utasaink most m�r h�bor�tatlanul keltek �t az erd�n, eg�szen a t�ls� sz�l�ig. Ott azonban legnagyobb meglepet�s�kre magas fal z�rta el �tjukat, amely olyan volt, mintha teljes eg�sz�ben feh�r porcel�nb�l �p�lt volna: felsz�ne sima, s�kos volt, ak�r valami t�l vagy t�ny�r, �s sokkal magasabb volt, mint �k maguk.
- Most mit csin�ljunk? - k�rdezte Dorka tan�cstalanul.
- �t kell jutnunk a falon - v�lekedett a B�dog Fav�g�. - Majd fabrik�lok l�tr�t.
20. A porcel�n csecsebecs�k orsz�ga
Mialatt a B�dog Fav�g� lajtorj�t eszk�b�lt az erd�ben szerzett f�b�l, Dorka lefek�dt aludni, mert nagyon elf�radt a hossz� �ton. Az oroszl�n is a f�ldre kuporodott, s Tot� is lefek�dt mell�je.
A Mad�rijeszt� eln�zte a B�dog Fav�g�t, ahogy a l�tr�n dolgozik, s ezenk�zben �gy morfond�rozott:
- Sehogy se tudom kital�lni, hogy mi�rt van itt ez a fal, sem azt, hogy mib�l �p�lt.
- Pihentesd az agyadat, �s ne t�r�dj a fallal - csit�totta a Fav�g�. - Majd ha �tm�sztunk rajta, megl�tjuk, mi van a t�ls� oldal�n.
A lajtorja nemsok�ra elk�sz�lt. Kiss� orm�tlannak l�tszott, de a Fav�g� szerint el�g er�s, �s megfelel a c�lnak. A Mad�rijeszt� f�l�bresztette az alv�kat, �s el�js�golta nekik, hogy a l�tra k�sz. Els�nek � maga m�szott fel rajta, de olyan �gyetlen volt, hogy Dorka k�nytelen volt nyomon k�vetni �s megt�masztani, hogy le ne ess�k. Mikor od�ig felkapaszkodott, hogy �tl�tott a t�ls� oldalra, a Mad�rijeszt� felki�ltott:
- Ty�ha!
- Ne �llj meg! - sz�lt r� Dorka.
A Mad�rijeszt� tov�bbm�szott, �s le�lt a fal tetej�be; akkor Dorka feje is kibukkant, �s � is elki�ltotta mag�t, ak�r a Mad�rijeszt�:
- Ty�ha!
Harmadiknak Tot� �rt f�l, �s t�st�nt ugatni kezdett, de Dorka lecsendes�tette.
Tot� ut�n az Oroszl�n k�vetkezett, �s utols�nak a B�dog Fav�g�; de mind a ketten ty�h�t ki�ltottak, mihelyt �tl�ttak a fal t�ls� oldal�ra. V�g�l valamennyien ott �ltek egy sorban a fal tetej�n, �s k�l�n�s l�tv�ny t�rult a szem�k el�.
Sz�p nagy s�ks�g ter�lt elib�k, melynek talaja olyan sima, f�nyes �s feh�r volt, mint egy nagy t�ny�r. Az imitt-amott elsz�rt h�zak mind porcel�nb�l voltak, vid�m, tarka sz�nekre festve. Icipici volt mindah�ny, a legnagyobbik is alig �rt Dorka derek�ig. Itt-ott csinos kicsi pajt�k, f�szerek is voltak, k�r�l�tt�k porcel�n ker�t�s, �s mindenfel� tehenek, juhok, lovak, malacok, csirk�k, egyenk�nt �s csoportosan - valamennyi porcel�nb�l.
De a legfurcs�bbak ennek a k�l�n�s orsz�gnak a lakosai voltak. Volt ott p�sztorl�nyka, arannyal pettyezett ruh�csk�ban, �l�nk sz�n� pruszlikban, t�nem�nyes arany-, ez�st-, b�bor�lt�z�k� kir�lyl�ny, azt�n piros vagy s�rga vagy k�k cs�kos t�rdnadr�gba �lt�z�tt p�sztor, cipell�j�n aranycsat; dr�gak�ves koron�t visel�, selyemment�s, hermelin pal�stos kir�lyfi meg hegyes s�veg�, b� ruh�j� boh�c, kinek orc�j�ra k�t piros p�tty volt festve. �s ami a legk�l�n�sebb: ezek az emberek egyt�l egyig porcel�nb�l voltak, porcel�nb�l volt a ruh�juk is, �s mind olyan apr�k�k voltak, hogy a legmagasabbik k�z�l�k legf�ljebb ha Dorka t�rd�ig �rt.
Utasainkra eleinte r� se heder�tett senki, csak egy felt�n�en nagy fej�, v�r�sbarna kis porcel�n kutyus szaladt oda a falhoz, �s ugatta meg �ket v�konyka hangon; azut�n megint elszaladt.
- Hogy jutunk le a falr�l? - k�rdezte Dorka.
A l�tra olyan neh�z volt, hogy nem tudt�k felh�zni, ez�rt a Mad�rijeszt� levetette mag�t a fal tetej�r�l, a t�bbiek pedig r�ugrottak, hogy meg ne �ss�k magukat a kem�ny porcel�nf�ld�n. Nagyon vigy�ztak, hogy ne ugorjanak a fej�re, �s meg ne v�gj�k a l�bukat a zsilettpeng�kkel. Amikor valamennyien szerencs�sen f�ldet �rtek, f�lszedt�k a Mad�rijeszt�t, akinek a test�t eg�szen laposra tapost�k, �s ism�t visszar�zt�k eredeti alakj�ba.
- �t kell keln�nk ezen a furcsa orsz�gon, �s ki kell jutnunk a m�sik oldal�n - okoskodott Dorka. - Mindenk�ppen tartanunk kell az ir�nyt, �s csakis d�lnek szabad haladnunk.
Elindultak teh�t a porcel�n emberk�k orsz�g�n �t, �s els�nek egy porcel�n fej�l�nyk�hoz �rtek, aki �ppen porcel�n teh�nk�j�t fejte. Az idegenek k�zeledt�re a teh�n nagyot r�gott, feld�nt�tte a fej�sz�ket, a sajt�rt �s mag�t a l�nyt is; mindez nagy cs�r�mp�l�ssel sz�tgurult a porcel�nf�ld�n.
Dorka r�m�lten l�tta, hogy a teh�nnek az egyik l�ba let�r�tt, a sajt�r apr� szil�nkokban hever a f�ld�n, a szeg�ny fej�l�nyk�nak pedig kicsorbult a bal k�ny�ke.
- N�zze meg az ember! - zs�mbelt a fej�l�ny. - Mit m�veltek itt! A tehenemnek let�r�tt a l�ba, most vihetem a jav�t�ba, hogy odaragassz�k! Mi jut eszetekbe, hogy idej�tt�k, �s megijesztitek a teh�nk�met?
- Ne haragudj�l! Nem k�szakarva tett�k! - k�rlelte Dorka. De a takaros kis fej�l�ny nem is v�laszolt d�h�ben. F�lvette a tehene let�rt l�b�t, �s durc�san elindult, a szeg�ny p�ra pedig h�rom l�bon bicegett m�g�tte. Elmenet a l�ny a v�lla f�l�tt m�g t�bbsz�r is szemreh�ny�an visszan�zett a bumfordi idegenekre, akik ilyen bajba sodort�k; kicsorbult k�ny�k�t szorosan test�hez szor�totta.
Dorka odavolt sajn�lkoz�s�ban.
- Nagyon kell vigy�znunk - mondta a gyeng�d sz�v� B�dog Fav�g� -, mert k�nnyen helyrehozhatatlan bajt okozhatunk ezeknek az aranyos kis emberk�knek.
Ahogy tov�bbmentek, egyszer csak gy�ny�r� ruh�ba �lt�z�tt fiatal kir�lyl�ny j�tt szembe Dork�val; az idegenek l�tt�n megtorpant, majd fut�snak eredt.
Dorka jobban szem�gyre akarta venni, s ez�rt ut�naszaladt; de a porcel�n kir�lykisasszony felsikoltott:
- Ne kergess! Ne kergess!
Olyan ijedt hangocsk�n sz�lt, hogy Dorka meg�llt, �s megk�rdezte:
- Mi�rt ne?
A kir�lykisasszony is meg�llt, biztons�gos t�volban, �s �gy v�laszolt:
- Mert ha futok, k�nnyen eleshetek, �s �sszet�rhetem magam.
- De h�t akkor is megragaszthatnak, nem? - k�rdezte Dorka.
- Meg, meg, de h�t ragaszt�s ut�n az ember m�r sose olyan csinos mint eredetileg volt!
- Persze, persze, azt el tudom k�pzelni - b�logatott Dorka.
- N�zd, itt van p�ld�ul Dzs�ker b�csi, az egyik boh�cunk - folytatta a porcel�n kir�lykisasszony. - � mindig t�t�gast akar �llni, �s m�r olyan sokszor �sszet�rte mag�t, hogy sz�z meg sz�z helyen kellett megragasztani. El�g siralmasan fest; �ppen itt j�n, magad is l�thatod.
Csakugyan, j�pofa kis boh�c j�tt �ppen fel�j�k, �s Dorka �szrevette, hogy hi�ba a piros-s�rga-z�ld csinos ruha, mindenfel� csupa reped�s, hasad�s az eg�sz emberke, ami vil�gosan mutatja, hogy hol minden�tt kellett m�r �sszeragasztani.
A boh�c a zseb�be m�lyesztette mind a k�t kez�t, felf�jta a k�p�t, �s nevets�gesen b�logatott; azut�n pedig a k�vetkez� versik�t hadarta:
|
Mint borj� az �jkaput H�lgyik�m, �gy b�mulod Dzs�ker b�csit, szeg�nyt! Sorsod olyan mostoha, Hogy nem l�tt�l m�g soha Vid�m �regleg�nyt? |
- Hallgasson, uram! - sz�lt r� a kir�lykisasszony. - Nem l�tja, hogy ezek itt idegenek, �s meg kell adni nekik a kell� tiszteletet?
- H�t ez tal�n nem tiszteletad�s? - mondta a boh�c, �s a feje tetej�re �llt.
- Ne t�r�djetek Dzs�ker b�csival - sz�lt a kir�lyl�ny a j�vev�nyekhez. - T�bb �zben elrepedt az esze tokja, az�rt olyan h�bortos.
- �, nem baj! - hagyta r� Dorka. - De te olyan sz�p vagy, hogy igaz�n sz�vb�l meg tudn�lak szeretni. Nem engedn�d meg, hogy magammal vigyelek Kansasba, �s oda�ll�tsalak Emmi n�ni kandall�p�rk�ny�ra ? Elf�rn�l a kosaramban.
- Ezzel nagyon szerencs�tlenn� tenn�l - v�laszolta a porcel�n kir�lykisasszony. - N�zd, mi itt a saj�t orsz�gunkban boldogan �l�nk, mert besz�lhet�nk, mozoghatunk kedv�nk szerint. De ha valamelyik�nket elviszik inn�t, annak a tagjai t�st�nt megmerevednek, att�l fogva m�r nem tehet semmit, csak �ll, �s csod�ltatja mag�t. Persze nem is v�rnak t�l�nk egyebet, amikor ott �llunk vil�gszerte a vitrinekben, kandall�p�rk�nyokon meg szalonasztalokon, de elhiheted, sokkal vid�mabban �l�nk itt a haz�nkban.
- A vil�g�rt sem akarlak szerencs�tlenn� tenni! - ki�ltott f�l Dorka. - Ink�bb elb�cs�zom t�led: �lj boldogul!
- Isten veled - b�cs�zott a kir�lyl�ny.
Utasaink �vatosan bandukoltak �t Porcel�norsz�gon. A kicsiny �llatok, emberek elszaladtak el�l�k, mert att�l f�ltek, hogy a j�vev�nyek �sszet�rik �ket; t�n egy �ra sem telt bele, �s bar�taink m�ris eljutottak az orsz�g t�ls� sz�l�re, melyet ism�t porcel�nfal hat�rolt.
Ez a fal azonban nem volt olyan magas, mint az els�, �s az Oroszl�n h�t�ra �llva, valamennyien fel tudtak kapaszkodni a fal tetej�re; akkor az Oroszl�n nekirugaszkodott, �s maga is felugrott a falra, de ugr�s k�zben a fark�val feld�nt�tt egy porcel�n templomot, amely diribdarabk�kra t�r�tt.
- K�r �rte - sajn�lkozott Dorka. - De v�geredm�nyben azt hiszem, j�l j�rtunk, hogy nem tett�nk t�bb k�rt ezekben a kis emberk�kben, csak egy teh�n l�b�t t�rt�k el meg ezt a templomot. Hisz mind olyan sz�rnyen t�r�kenyek!
- De m�g mennyire - helyeselt a Mad�rijeszt�. - Mondhatom, �r�l�k, hogy szalm�b�l vagyok, �s nem egyk�nnyen s�r�l�k meg. Rosszabb dolgok is vannak a vil�gon, mint Mad�rijeszt�nek lenni.
21. Az Oroszl�n az �llatok kir�lya lesz
Mikor utasaink lem�sztak a porcel�nfalr�l, magas �s sz�r�s f�vel ben�tt, mocsaras, semly�kes, kellemetlen vid�kre ker�ltek. Alig-alig lehetett elker�lni, hogy minduntalan s�ros g�dr�kbe ne pottyanjanak, mert a s�r� f� eltakarta szem el�l. Nagy �vatosan m�gis siker�lt �tkelni�k az ingov�nyon, �s szil�rdabb talajra ker�ltek. Ott azonban m�g vadabb, m�g zordonabb lett a vid�k, sok�ig g�zoltak �t f�rads�gosan a s�r� boz�ton, s v�g�l ism�t rengeteg erd�be jutottak, �regebb s hatalmasabb f�k k�z�, mint amilyeneket valaha is l�ttak.
- Milyen gy�ny�r� ez az erd�! - mondta az Oroszl�n, �s kedvtelve n�zett k�r�l. - Soha �letemben nem l�ttam enn�l szebbet.
- Kicsit bar�ts�gtalan - v�lekedett a Mad�rijeszt�.
- Cseppet sem! - ellenkezett az Oroszl�n. - Sz�vesen el�ldeg�ln�k itt �letem v�g�ig. N�zd, milyen puha az avar a l�pted alatt, milyen �de z�ld a moha, amely belepi a v�n f�k t�rzs�t. Vad�llat keresve sem tal�lhatna nekival�bb tany�t!
- Tal�n vannak is itt vad�llatok - jegyezte meg Dorka.
- Biztosan vannak - felelte az Oroszl�n. - De egyel�re m�g egyet sem l�ttam k�z�l�k.
Addig mentek, mendeg�ltek befel� az erd� s�r�j�be, am�g eg�szen r�juk s�t�tedett. Akkor Dorka, Tot� meg az Oroszl�n lefek�dtek aludni, a B�dog Fav�g� meg a Mad�rijeszt� pedig �rk�dtek, mint rendesen.
Reggelre kelve folytatt�k �tjukat. De m�g nem jutottak messzire, mikor egyszer csak morg�s �t�tte meg f�l�ket, mintha sok-sok vad�llat morogna egyszerre. Tot� ny�sz�rg�tt egy kicsik�t, de a t�bbiek f�l sem vett�k, csak mentek tov�bb a j�l kitaposott �sv�nyen, am�g egyszer csak tiszt�sra �rtek, �s mit l�ttak: a tiszt�son sz�z meg sz�z mindenf�le fajta vad�llat gy�lt �ssze. Volt ott tigris, elef�nt, medve, farkas, r�ka meg mindenf�le m�s, amir�l az iskol�ban tanultunk - �s Dorka az els� pillanatban bizony megszeppent. De az Oroszl�n megmagyar�zta neki, hogy az �llatok �ppen gy�l�st tartanak, �s b�g�s�kb�l, morg�sukb�l arra lehet k�vetkeztetni, hogy nagy bajban vannak.
Mik�zben besz�lt, az �llatok megpillantott�k, �s a nagy gy�lekezet mintegy var�zs�t�sre elcs�ndesedett. Akkor a legnagyobbik tigris odal�pett az Oroszl�nhoz, meghajolt el�tte, �s �gy sz�lt:
- Isten hozott, �llatok kir�lya! �ppen j�kor j�tt�l, hogy seg�ts legy�zni ellens�g�nket, �s visszahozd a b�k�t rengeteg erd�nkbe.
- Ki fenyeget? - k�rdezte az Oroszl�n m�lt�s�gteljesen.
- F�lelmetes ellens�g j�tt az erd�nkbe nemr�g. A fertelmes sz�rnyeteg olyasf�le form�j�, mint egy �ri�si p�k, teste akkora, mint egy elef�nt�, minden l�ba egyenk�nt olyan vastag �s hossz�, mint egy-egy fa t�rzse. Nyolc ekkora l�bon k�szik a rengetegen �t, �s ha b�rmif�le �llat az �tj�ba ker�l, megragadja �s bekapja, felfalja, mint p�k a legyet. Senki fia nincs biztons�gban, am�g ez a sz�rnyeteg �l, ez�rt j�tt�nk itt �ssze, hogy megvitassuk, mit tehetn�nk a magunk v�delm�ben; a legjobb pillanatban �rkezt�l k�z�nk.
Az Oroszl�n elgondolkozott.
- Van-e k�ztetek oroszl�n? - k�rdezte.
- Nincsen. Volt n�h�ny, de a sz�rnyeteg valamennyit f�lfalta. K�l�nben egyik sem volt olyan nagy �s olyan b�tor, mint te.
- Ha elpuszt�tom ellens�geteket, h�doltok majd nekem, mint az Erd� Kir�ly�nak? - k�rdezte az Oroszl�n.
- �r�mest! - v�laszolta a tigris, �s nyom�ban valamennyi �llat elord�totta mag�t: - �r�mest! - hogy visszhangzott bel� az erd�.
- Hol tany�zik most az a nagy p�kf�les�g? - tudakolta az Oroszl�n.
- Amott, a t�lgyek k�z�tt - mutatta a tigris a mells� mancs�val.
- Vigy�zzatok addig a bar�taimra - mondta az Oroszl�n. - Megyek is m�r, megk�zd�k a sz�rnyeteggel.
Azzal elk�sz�nt bar�tait�l, �s b�szk�n elvonult, hogy megv�vjon az ellennel.
Az �ri�sp�k �ppen aludt, mikor az Oroszl�n r�bukkant, �s olyan fertelmesen r�t volt, hogy az Oroszl�n elfintor�totta az orr�t ut�lat�ban. L�ba megfelelt a tigris le�r�s�nak, hatalmas test�t durva fekete s�rte bor�totta. Hatalmas sz�j�ban arasznyi �les fogak sorakoztak; de fej�t dar�zs derek�n�l is v�konyabb nyak f�zte orm�tlan test�hez. Az Oroszl�n ebb�l mindj�rt kital�lta, hol a legtan�csosabb megt�madnia a sz�rnyeteget; �s mivel tudta, hogy k�nnyebben megbirk�zik vele �lm�ban, mint hogyha f�l�bred, t�st�nt nekirugaszkodott, �s egyetlen �ri�si ugr�ssal a sz�rnyeteg h�t�n termett, �s �les karm�, hatalmas mancs�nak egyetlen �t�s�vel elv�lasztotta a p�k fej�t a t�rzs�t�l. Azt�n leugrott a h�t�r�l, �s megv�rta, am�g hossz� l�bai m�r nem r�ngat�znak: tudta, hogy akkor m�r eg�szen �s v�gleg elpusztult.
Visszament a tiszt�sra, ahol az �llatok m�r v�rt�k, �s b�szk�n kijelentette:
- Imm�r nem kell f�lnetek ellens�getekt�l.
Az �llatok ekkor h�doltak az Oroszl�nnak mint kir�lyuknak; �s az Oroszl�n meg�g�rte, hogy mihelyt Dorka biztons�gosan �tban van hazafel�, Kansasba, visszaj�n hozz�juk, �s uralkodni fog rajtuk.
Utasaink az erd� h�tralev� r�sz�n tov�bbi kalandok n�lk�l keltek �t; mikor ki�rtek a f�k hom�ly�b�l, orm�t�l a l�b�ig hatalmas szikladarabokkal telesz�rt meredek dombot l�ttak maguk el�tt.
- No, erre bizony neh�z lesz felkapaszkodni - mondta a Mad�rijeszt�. - De hi�ba, �t kell keln�nk rajta.
Megindult h�t el�l, �s t�rsai k�vett�k. Alighogy az els� szikl�hoz �rtek, durva hang rivallt r�juk:
- Vissza!
- Ki sz�lt? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
A szikla f�l�tt egy fej jelent meg, �s ugyanaz a hang �gy folytatta:
- Ez a hegy a mi�nk, nem enged�nk �t rajta senkit.
- De nek�nk �t kell jutnunk - vitatkozott a Mad�rijeszt�. - A kvarangyok orsz�g�ba igyeksz�nk.
- Itt ugyan nem mentek �t! - mordult a hang, �s a szikla m�g�l a legfur�bb ember l�pett el�, akit bar�taink csak valaha l�ttak.
Kurta, z�m�k kis test�n �ri�si lapos fej �lt, amely csupa r�nc nyakb�l n�tt ki. Karja azonban egy�ltal�n nem volt, �s ennek l�tt�n a Mad�rijeszt� biztosra vette, hogy ez az �gyefogyott figura semmik�pp sem tudja �ket megakasztani �tjukban.
- Sajn�lom, nem fogadhatjuk meg szavadat, �t kell keln�nk a dombodon, ak�r tetszik, ak�r sem - mondta teh�t, �s vakmer�en nekiindult.
Ekkor az emberke feje vill�mgyorsan el�rerugaszkodott, nyaka kiny�lt, �s a lapos feje b�bja �gy hasba v�gta a Mad�rijeszt�t, hogy hanyatt-homlok lebukfencezett a lejt�n. Azt�n a fej - csaknem �ppoly gyorsan, mint ahogy kiny�lt - visszat�rt a t�rzsh�z, �s a fura emberke nyersen felr�h�g�tt:
- L�tod? Nem olyan egyszer�, mint k�pzelted!
A hegyoldalb�l cs�fond�ros hahota hangzott fel k�rusban, �s Dorka sz�z meg sz�z kartalan Kalap�csfejet pillantott meg: minden szikla m�g�tt ott kuksolt egy-egy.
Az Oroszl�nt felb�sz�tette a Mad�rijeszt� baleset�t k�s�r� nevet�s, �s mennyd�rg�sszer� ord�t�ssal nekirontott a domboldalnak.
Egy Kalap�csfej ism�t �klel�snek lend�lt, �s a hatalmas Oroszl�n �gy gurult le a lejt�n, mintha �gy�goly� tal�lta volna el.
Dorka leszaladt, talpra seg�tette a Mad�rijeszt�t, az Oroszl�n odas�ntik�lt hozz�, �sszeverve, f�j�s tagokkal, �s azt mondta:
- Hi�ba harcoln�nk olyan emberek ellen, akik a fej�kkel �klelnek; ezekkel senki sem b�r.
- De h�t mit csin�ljunk? - k�rdezte Dorka tan�cstalanul.
- H�vd seg�ts�g�l a Sz�rnyas Majmokat - javasolta a B�dog Fav�g�. - Jogodban �ll m�g egy alkalommal ig�nybe venni �ket.
- Helyes! - mondta Dorka, fej�re, h�zta az Aranysipk�t, �s elmormolta a var�zsig�t.
A Majmok ez�ttal is �ppoly gyorsan megjelentek, mint az el�z� alkalmakkor, egykett�re ott termett az eg�sz csapat.
- Mi a parancsod? - tudakolta a Majomkir�ly, �s m�lyen meghajolt Dorka el�tt.
- Vigy�l �t benn�nket a hegyen, a kvarangyok orsz�g�ba - k�rte a le�nyka.
- Parancsodat teljes�tj�k - v�laszolta a Majomkir�ly, �s a Sz�rnyas Majmok egyszeriben felkapt�k utasainkat, Tot�val egy�tt, �s elsz�lltak vel�k. Mikor a domb felett rep�ltek, a Kalap�csfejek �v�lt�ttek d�h�kben, �s fej�ket egyre magasabbra ny�jtogatt�k a leveg�be, de nem tudt�k el�rni a Sz�rnyas Majmokat; Dorka �s t�rsai �gy biztons�gban �tjutottak a hegyen, �s f�ldet �rtek a kvarangyok sz�p orsz�g�ban.
- Utolj�ra jelent�nk meg parancsodra - sz�lt ekkor Dork�hoz a kir�lyuk: - Istenhozz�d, sok szerencs�t!
- �lj boldogul, �s k�sz�n�m a seg�ts�gedet! - v�laszolta a le�nyka; akkor a Majmok a leveg�be emelkedtek, �s egyetlen szempillant�s alatt elt�ntek.
A kvarangyok orsz�ga boldog, gazdag vid�knek tetszett. �rlel�d� b�zaf�ldek k�z�tt j�l k�vezett utak kanyarogtak, �d�n csobog� patakok folydog�ltak, amelyeken er�s k�hidak vezettek �t. Hidak, h�zak, ker�t�sek mind �l�nkpirosra voltak festve, mint ahogy a nyugorok orsz�g�ban minden s�rga volt, a mumpicokn�l pedig k�k. A kicsi, k�v�r, j�indulat�nak l�tsz� kvarangyok maguk is mind pirosba voltak �lt�zve, s ruh�zatuk �l�nken vir�tott a z�ld f� meg a s�rgul� gabona k�z�tt.
A Sz�rnyas Majmok egy tanya k�zel�ben tett�k le bar�tainkat; odamentek �s bekopogtak. A gazda feles�ge nyitott ajt�t, �s mikor Dorka enni k�rt, az asszony finom eb�det szolg�lt fel mindannyiuknak, h�romf�le t�szt�val, n�gyf�le s�tem�nnyel, Tot�r�l k�l�n is gondoskodott, t�lban tejecsk�t tett el�be.
- Messze van ide Glinda v�ra? - k�rdezte a le�nyka.
- �, nem, nincs m�r messze - v�laszolta az asszony. - Menjetek csak egyenesen d�lnek, hamarosan oda�rtek.
Megk�sz�nt�k a j� eb�det, �s �jult er�vel elindultak; addig mentek, mendeg�ltek sz�ke b�zaf�ldek k�z�tt, takaros k�hidakon �t, am�g gy�ny�r� sz�p kast�lyt pillantottak meg maguk el�tt. Aranypaszom�ntos, v�r�s egyenruh�ba �lt�z�tt h�rom sz�p fiatal l�ny �llt �rt a kapuban, s mikor Dorka oda�rt, egyik�k megsz�l�totta:
- Mi j�ratban vagytok a D�l orsz�g�ban?
- A J� Boszork�nnyal szeretn�nk besz�lni, aki itt uralkodik - felelte Dorka. - Bevezetn�l hozz�?
- Mondd meg a nevedet, majd megk�rdem Glind�t, hogy fogad-e! Megmondt�k, �s a katonal�ny elt�nt a kast�lyban. Kisv�rtatva visszaj�tt, �s k�z�lte, hogy Glinda azonnal fogadja Dork�t �s t�rsait.
23. Glinda teljes�ti Dorka k�v�ns�g�t
Miel�tt Glinda sz�ne el� ker�ltek, bevezett�k �ket a kast�ly egyik szob�j�ba, �s ott Dorka megmosta arc�t, �s megf�s�lk�d�tt, az Oroszl�n kir�zta s�r�ny�b�l a port, a Mad�rijeszt� legjobb form�j�ba paskolta mag�t, a Fav�g� kif�nyes�tette b�dogj�t, �s megolajozta �z�leteit.
Mikor valamennyien udvark�pesek lettek, a katonal�ny bevezette �ket a nagy terembe, ahol Glinda, a J� Boszork�ny �lt rubintos tr�nus�n.
Sz�pnek, fiatalnak l�tt�k. D�s, v�r�s haja hossz� csig�kban omlott v�ll�ra. Ruh�ja tiszta feh�r volt, k�k szeme bar�ts�gosan sug�rzott a kisl�nyra.
- Mi j�ratban vagy, gyermekem? - sz�l�totta.
Dorka elbesz�lte Glind�nak eg�sz t�rt�net�t: hogyan sodorta a forg�sz�l Oz birodalm�ba, hogyan ker�lt �ssze t�rsaival, milyen csod�latos kalandokon mentek kereszt�l.
- Egyetlen k�v�ns�gom - v�gezte -, hogy hazaker�ljek Kansasba, mert Emmi n�ni biztosan m�r azt hiszi, hogy valami sz�rny� baj �rt, �s gy�szruh�t �lt miattam; m�rpedig az nagyon sokba ker�l, �s hacsak nem sokkal jobb a term�s ez id�n, mint tavaly volt, akkor Henrik b�csinak erre nincs p�nze.
Glinda lehajolt, �s megcs�kolta a kisl�ny bizalommal fel�je emelked�, b�jos arcocsk�j�t.
- Isten �ldja meg a j� sz�vedet - mondotta. - Bizonyosan tal�lok r� m�dot, hogy haza juttassalak Kansasba. De - tette hozz� - ha hazak�ldlek, nekem kell adnod az Aranysipk�t.
- Sz�ves �r�mest! - ki�ltott fel Dorka. - Hiszen �n m�r �gysem veszem haszn�t, te pedig h�rom �zben rendelkezhetsz a Sz�rnyas Majmok felett.
- Azt hiszem, �ppen h�romszor lesz sz�ks�gem r�juk - mondta Glinda mosolyogva.
Dorka �tadta Glind�nak az Aranysipk�t, �s a Boszork�ny azt k�rdezte a Mad�rijeszt�t�l:
- Mit fogsz csin�lni, ha Dorka elhagy benn�nket?
- Visszamegyek a Smaragdv�rosba - felelte. - Oz tudniillik engem jel�lt ki ut�d�ul, �s a n�p is kedvel. Egyetlen gondom, hogy hogyan jutok �t a Kalap�csfej�ek Hegy�n.
- Az Aranysipka var�zshatalm�n�l fogva megk�rem majd a Sz�rnyas Majmokat, vigyenek el a Smaragdv�ros kapuj�ig. K�r volna a n�pet megfosztani egy ilyen kiv�l� uralkod�t�l.
- Igaz�n olyan kiv�l� vagyok? - k�rdezte a Mad�rijeszt�.
- H�t... mindenesetre kiv�teles vagy - felelte Glinda. Azt�n a B�dog Fav�g�hoz fordult:
- �s veled mi lesz, ha Dorka hazamegy?
A B�dog Fav�g� fejsz�j�re t�maszkodva elt�n�d�tt.
- A nyugorok nagyon megkedveltek, mikor a Gonosz Boszork�ny elolvadt, azt szerett�k volna, ha ott maradok, �s uralkodom rajtuk. �n is megszerettem �ket, �s ha visszajutn�k a Nyugat Orsz�g�ba, sz�vesen uralkodn�k ott �letem v�g�ig.
- M�sodszorra azt parancsolom majd a Sz�rnyas Majmoknak - �g�rte Glinda -, hogy t�ged �ps�gben elvigyenek a nyugorokhoz. L�tszatra tal�n valamivel kisebb az agyvel�d, mint a Mad�rijeszt��, de az eszed igaz�b�l ragyog�, kiv�lt, ha j�l kif�nyes�ted, �s bizonyos vagyok benne, hogy b�lcsen, j�l fogsz uralkodni a nyugor n�pen.
Glinda most a nagy, s�r�nyes Oroszl�nhoz fordult, �s t�le k�rdezte:
- H�t te mit akarsz csin�lni, ha Dorka hazat�rt �v�ihez?
- A Kalap�csfej�ek Hegy�n t�l van egy rengeteg erd�, �s annak az erd�nek az �llatai megv�lasztottak engem kir�lyuknak. Ha oda visszaker�lhetn�k, boldogan �ln�k ott hal�lom napj�ig.
- Harmadik parancsom teh�t az lesz, hogy a Sz�rnyas Majmok vigyenek el t�ged abba az erd�be - mondta a J� Boszork�ny. - Ezzel ki is mer�tettem az Aranysipka b�v�s erej�t, �s ut�na visszaadom a Majomkir�lynak, hogy ezut�n szabad legyen eg�sz nemzets�g�vel egy�tt.
A Mad�rijeszt�, a B�dog Fav�g� meg az Oroszl�n nem gy�z�tt h�l�lkodni Glind�nak, Dorka pedig lelkesen felki�ltott:
- Te igaz�n �ppolyan j� vagy, mint amilyen sz�p! De m�g nem �rultad el, hogyan jutok haza Kansasba.
- Ez�stcipell�d k�nnyed�n �trep�t a sivatagon - v�laszolta Glinda. - Ha ismerted volna var�zserej�t, ak�r a legels� napon visszaker�lhett�l volna Emmi n�n�dhez.
- De akkor �n sose kaptam volna meg a csod�latos eszemet! - ki�ltott fel a Mad�rijeszt�. - Eg�sz �letemet egy b�zaf�ld kell�s k�zep�n t�lthettem volna kar�ba h�zva.
- Nekem pedig sose lett volna meg a nagyszer� sz�vem - mondta a B�dog Fav�g�. - Ott rozsd�sodtam volna az erd� k�zep�n, m�g a vil�g s m�g k�t nap.
- �n pedig mind�r�kre gy�va maradtam volna - f�zte tov�bb az Oroszl�n. - �s az erd� minden vadja g�rbe szemmel n�zett volna r�m.
- Ez mind igaz - ismerte el Dorka. - Boldog vagyok, hogy seg�thettem bar�taimon. De most, hogy mindegyik megkapta, ami legh�bb v�gya volt, �s r�ad�sul m�g birodalomhoz is jutott, amelyben uralkodj�k, szeretn�k v�gre hazamenni Kansasba.
- Az ez�stcip� sokf�le b�v�s tulajdons�ga k�z� tartozik - mondta Glinda -, hogy a vil�gon b�rhov� elrep�t h�rom l�p�ssel, �s egy-egy l�p�s nem tart tov�bb a szempillant�sn�l. Semmi m�st sem kell tenned, csak h�romszor egym�s ut�n �ssze�tn�d a bok�dat, �s megparancsolnod a cip�nek, hogy vigyen el oda, ahov� el akarsz jutni.
- �, igaz�n! - lelkendezett a le�nyka. - Akkor h�t menten megparancsolom, hogy vigyen haza Kansasba!
Azzal az Oroszl�n nyak�ba borult, megcs�kolta, �s gyeng�den megsimogatta nagy, bozontos fej�t. Azt�n a B�dog Fav�g�t cs�kolta �ssze b�cs�z�ul, �s a Fav�g� �gy s�rt, hogy �z�letei a legnagyobb vesz�lyben forogtak. A Mad�rijeszt�t csak j� er�sen mag�hoz �lelte, ahelyett hogy ping�lt arc�t megcs�kolta volna; � maga is elpityeredett, annyira f�jt megv�lnia kedves �tit�rsait�l.
A j�s�gos Glinda lesz�llt rubintos tr�nus�r�l, hogy � is megcs�kolja a kisl�nyt b�cs�z�ul, �s Dorka sz�vb�l megk�sz�nte neki ir�nta meg bar�tai ir�nt tan�s�tott sok-sok kedvess�g�t.
Azut�n karj�ba kapta Tot�t, m�g egy utols� istenhozz�dot mondott bar�tainak, majd h�romszor �ssze�t�tte cip�je sark�t, �s elki�ltotta mag�t:
- Vigy�l haza Emmi n�nihez!
�s m�r rep�lt is a leveg�n �t, olyan sebesen, hogy nem l�tott, nem hallott egyebet, csak a sz�l s�v�t�s�t a f�le mellett.
Az ez�stcipell� csak h�rmat l�pett, azt�n meg�llt, m�gpedig olyan hirtelen, hogy Dorka a f�be hemperedett, �s h�rmat bucsk�zott, miel�tt �szrevette, hogy hol is van tulajdonk�ppen.
V�gre fel�lt �s k�r�ln�zett.
- �risten! - ki�ltott fel.
Tudniillik a kansasi pr�ri kell�s k�zep�n �lt, el�tte Henrik b�csi �j h�za, melyet akkor �p�tett, amikor a ciklon elvitte a r�git. Henrik b�csi �ppen a teheneket fejte az udvaron, Tot� pedig kiugrott Dorka �l�b�l, �s vid�man csaholva szaladt fel�je.
Dorka felt�p�szkodott, �s akkor vette csak �szre, hogy harisny�ban van. Az ez�stcip� rep�l�s k�zben leesett a l�b�r�l, �s �r�kre elveszett a sivatagban.
Emmi n�ni �ppen kil�pett a h�zb�l, hogy meg�nt�zze a kelk�poszt�t. Feln�zett, �s megl�tta Dork�t, amint fel�je szaladt.
- Dr�ga kisl�nyom! - sikoltott fel Emmi n�ni, karj�ba z�rta a le�nyk�t, �s cs�kokkal bor�totta arc�t. - Honn�t ker�lt�l el�?
- Oz birodalm�b�l - v�laszolta a kisl�ny komolyan. - Tot� is itt van. Jaj, Emmi n�ni, milyen j�, hogy �jra itthon vagyok!