Párizs, 1963, hajnali öt óra. Ha valaki azt mondja, Párizs sohasem alszik, hát nem szabad hinni neki.
Hajnali öt órakor Párizs alszik. A Maxim már órák óta bezárt, az Eiffel-torony órák múlva nyit, az utcán ilyenkor csak a szemetesautók járnak.
Egyetlen hely van a városban, ahol ilyenkor nyüzsög leginkább az élet, ez a párizsi nagybani vásárcsarnok, a Les Halles.
Ez az a hely, ahol minden kulináris jó megtalálható, a világ minden tájáról. Hajnalban százával érkeznek az őstermelők és a friss áruval megrakott teherautók, majd a vendéglősök, boltosok viszik tovább az árut.
A vásárcsarnoktól egy saroknyira kezdődik a Rue Casanova, ahol a piac hajnali csúcsforgalmával egyidőben zajlik leginkább az élet.
Aki egy konyakra vágyik, annak ott az éjjel-nappal nyitvatartó bisztró, a Chez Moustache,
de aki más földi földi jót kíván, annak sem kell messzire mennie.
Az utcán álldogáló sok örömlány egyike a szinte kislányosan ártatlan kinézetű Irma, beceneve „az édes”.
Mindig fekete ruhában, smaragdzöld harisnyában és masnival jár, mindenhová magával viszi kis fehér kutyáját.
Mikor a vendégek a „dolog” után kérdezik, ilyen ártatlan kislány hogyan végezhet ilyen munkát, mindig valami megható és szomorú történetet ad elő (pl. konzervatóriumot végzett, de egy baleset során eltörtek az ujjai,
beteg testvérének kórházi költségeit kell fizetni), ilyenkor általában még kap valami pénzt, amit futtatója,
a stricik között is rossz hírű, erőszakos Hippolyte az utolsó fillérig elvesz tőle.
Amíg a lányok dolgoznak, a stricik a Chez Moustache, avagy a Bajuszhoz címzett bisztróban ütik agyon az idejüket, nagyritkán egymást, de leginkább kártyáznak és biliárdoznak.
A bisztró tulaja egy dörzsölt, de ugyanakkor jóindulatú, Moustache (bajusz) becenevű, nagy bajuszú férfiú, eredeti nevén Constaninescu, egy román származású tyúktolvaj.
Állítólag volt orvos és ügyvéd is, de – ahogy szokta mondani – az már egy másik történet.
Ő az, aki mindenkit ismer, aki mindenkivel jóban van és mindenről mindent tud.
Az örömlányok, az őket futtató stricik és a helyi rendőrök között egyfajta élni és élni hagyni megállapodás működik, melyben mindenki tudja a helyét, mindenki megkapja részét az üzletből, minden simán működik.
---
Egy napon Nestor Patou, a kis faluból Párizsba vezényelt fiatal, naiv, becsületes rendőr érkezik a korrupt, régi kolléga helyére.
A rosszlányokat gyanakodva nézegetve megakad a szeme a kislányos Irmán, megkérdezi, mit keres ezen a korai órán egy ilyen fiatal lány ezen a gyanús helyen,
ahol még az is lehet, hogy ezek a lányok esetleg tisztességtelen céllal ácsorognak az utcán,
mire Irma szokása szerint előad egy ártatlan történetet.
Nestor elmegy, de pár perc múlva látja, amint Irma egy férfival felmegy a helyi garniszálló szobájába.
Immár bizonyosra véli, hogy itt erkölcsrendészeti kihágás esete forog fent.
Felháborodva rohan be bisztróba telefonálni a kapitányságra, de Bajusz megpróbálja neki elmagyarázni, hogy ez valós igényt kielégítő, mondhatni jó célért működtetett rendszer, ahol a minden résztvevő a – rendőrt is beleértve – megkapja a részét és tökéletesen elégedett.
Nestor nem hallgat rá, kihívatja a zsupkocsit, az összes lányt beviszik a rendőrségre,
ott azonban kiderül, a helyi rendőrfőnök is a lányok rendszeres ügyfele.
A lányokat elengedik, Nestort azonnali hatállyal kirúgják a rendőrségtől.
RSS Feed
