Blog Archives - CORINA CARSON

Jack Nicholson 3

6/11/2019

Magánélete

Nicholson számos romantikus kapcsolatot folytatott modellekkel és színésznőkkel.
Leghosszabb kapcsolata – ami 17 évig tartott – Anjelica Huston színésznővel volt.
1991-2001 között Lara Flynn Boyle színésznővel élt.
---
Öt gyermeke született.
Sandra Knighttól első leánya, Jennifer Nicholson 1963-ban.

Susan Anspachtól fia, Caleb Nicholson 1970-ben.

Winnie Hollmantól második lánya, Honey Hollman 1981-ben.

Rebeca Broussardtól Loraine Nicholson 1990-ben és Raymond Nicholson 1992-ben.

A Mulholland Drive-on él Beverly Hillsben,
a második otthona Aspenban van, Colorádóban.

2013 szeptember elején bejelentette, hogy végleg visszavonul a színészettől,
mivel memóriaromlása miatt már egyre nehezebben tudja szövegeit megtanulni, s ebből következően megjegyezni.

Jack Nicholson 2

6/11/2019

Az 1970-es évek

Az 1973-as, Az utolsó szolgálat című film főszerepéért elnyerte a Cannes-i fesztivál legjobb férfi színészének járó díjat.

1975-ben végre megkapta a régen várt Oscar-díjat is: a Száll a kakukk fészkére McMurphyjével lenyűgözte a nézőket és a kritikusokat egyaránt.

Ezek után a színész visszavonult a mozi világától egy időre lazítani, hogy aztán újult erővel térhessen vissza a filmvászonra.
---
Az 1980-as évek

1983-ban a Becéző szavak című filmben Garrett Breedlove exűrhajósként Shirley MacLaine-t csábítgatta
és tette ezt olyan jól, hogy élete második Oscar-díját kapta érte.

Élettárásával, Anjelica Hustonnal játszott együtt A Prizzik becsülete című vígjátékban, melyben egy bérgyilkost kellett megformálnia,

majd egy hasonlóan szélsőséges karaktert keltett életre a Gyomok között (1987) című drámában, Meryl Streep oldalán - akivel egy évvel korábban már dolgozott együtt a Féltékenység című film kapcsán.
---
Ezt követően két negatív karakter következett;
előbb magát az ördögöt keltette életre Az eastwicki boszorkányokban, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer és Cher társaságában,
majd a Tim Burton féle Batman című képregényfilmben alakított emlékezeteset, mint Joker.
---
Az 1990-es évek

Danny DeVito életrajzi drámájában a Hoffa című moziban játssza el a címszerepet,
majd Rob Reiner Egy becsületbeli ügy című krimijében
Tom Cruise és Demi Moore párosa akarta legyőzni a Jack által alakított Nathan R. Jessepp ezredest egy katonai tárgyaláson.

1994-ben egy farkasembert keltett életre a Farkasban,
melyben újfent Michelle Pfeiffer a partnere,
majd Sean Penn első rendezésében,
a Menekülés az éjszakába című krimiben vállat főszerepet.
---
Feltűnt a Támad a Mars! című sci-fi vígjátékban,
mint az amerikai elnök,
majd 1997-ben A Lesz ez még így se! című filmben
Helen Hunt oldalán parádézott, mint Melvin Udall,
a több mint excentrikus író szerepével és megint sikert aratott, hiszen harmadszorra is elnyerte az Oscar-szobrocskát.

Ezek után ismét egy kis pihenés következett.
---
A 2000-es évek

Az új évezredben ismét Sean Penn-el forgatott együtt,
Az ígéret megszállottja (2001) című film kapcsán,
melyet a cannes-i fesztiválon is bemutatták.

2003-ban a Minden végzet nehéz című romantikus vígjátékban volt látható, Diane Keaton és Keanu Reeves oldalán.

2006-ban Martin Scorsese A tégla című krimijében játszott egy bostoni, ír maffiafőnököt igen nagy sikerrel.

2007-ben Morgan Freeman társaságában volt látható,
A bakancslista című filmben.

Jack Nicholson 1

6/11/2019

Jack Nicholson

Születési név   John Joseph Nicholson
Született   1937. április 22. (82 éves)
Neptune City, New Jersey, USA
Házastársa   Sandra Knight (1962–1968)
Élettárs       Anjelica Huston
       Rebecca Broussard

Gyermekei
Jennifer Nicholson (1963)
Caleb Goddard (1970)
Honey Hollman (1981)
Lorraine Nicholson (1990)
Raymond Nicholson (1992)
---

Jack Nicholson háromszoros Oscar- és hétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer.

Már 17 éves korában úgy döntött, hogy saját lábára áll, így Los Angelesbe költözött.

Kezdetben az MGM képregényosztályán dolgozott, majd egy idő után ki akarta próbálni magát színészként.

Több tévésorozatban szerepelt, majd a játékfilmek következtek.
Peter Fonda és Dennis Hopper közös filmje, a Szelíd motorosok (1969) hozta meg számára a nemzetközi elismerést és első ízben jelölték Oscar-díjra.
---
1974-ben Roman Polański Kínai negyed című filmjében Nicholson Jake Gittist, egy cinikus magánnyomozót alakított.

Tizenöt évvel később szintén saját főszereplésével megrendezte a folytatást, Cinikus hekus (1990) címmel.

Három Oscarján kívül még kilenc alkalommal jelölte az akadémia.

Bár Nicholson soha egy iskolában nem tanulta a színészetet, mégis a legsikeresebb művésznek mondhatja magát, aki bármilyen műfajban, legyen az dráma, vígjáték vagy thriller, megállja a helyét.
---
Gyerekkora

Jack nem vette túl komolyan a tanulást. Tanulmányi átlaga nagyon gyenge volt, sokszor be sem járt az órákra.
A tanulás helyett inkább az iskolai színielőadásokon jeleskedett.
Tizenhét évesen úgy döntött, saját lábára áll, és bedolgozza magát a filmesiparba.
---
A korai évek

Nicholson kezdetben az MGM képregény osztályán dolgozott mint kifutófiú,
majd később egy színtársulatnál gyakorolta a színészmesterséget.

A televíziós szakmában is felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre.
Szerepelt többek közt a Bronco, a Hawaiian Eye és a Tales Of Wells Fargo című tv-sorozatokban.

Nicholson kapta a Rémségek kicsiny boltja (1960) című filmben a fogorvos fájdalomkedvelő páciensének szerepét.
---
Az 1960-as évek

1969-ben következett a nagy áttörés, ugyanis Peter Fonda és Dennis Hopper hívták meg első filmjükbe, a Szelíd motorosokba.

Ebben Nicholson egy alkoholista ügyvédet formált meg, aki csatlakozik az előbb említett motoros pároshoz országjáró útjukhoz.

Az alkotás sikeres fogadtatásban részesült
és a Cannes-i fesztiválra is nevezve volt.
Nicholson pedig egy csapásra sztár lett
és nem mellékesen megkapta élete első Oscar-díj jelölését is,
a legjobb mellékszereplő kategóriájában.

Vivien Leigh 6

6/11/2019

Vivien Leigh-t korának egyik legszebb színésznőjének tartották, amit a rendezők legtöbb filmjében ki is hangsúlyoztak.
George Cukor szerint Leigh „tökéletes, kiforrott színésznő volt, akinek csak útjában állt szépsége”.

Laurence Olivier véleménye erről hasonló volt:
„A kritikusoknak a színészi teljesítményt kellene értékelniük,
és nem lenne szabad elfogultan ítélkezniük valakiről
pusztán a szépsége miatt.”
---
Garson Kanin osztotta ezt a véleményt: szerinte Leigh „…annyira szép volt, hogy emiatt sokak figyelmét elkerülték nagyszerű színészi képességei. A nagy szépségek ritkán nagy színésznők, egyszerűen azért, mert nincsenek rákényszerülve. Vivien nem ilyen volt; ambiciózus, kitartó, komoly, művészi ihletettségű és nagy tehetségű."
---
Leigh azt mondta, azért játszott a „lehető legtöbbféle és legkülönbözőbb szerepben, hogy tisztába kerüljön saját képességeivel, és hogy eloszlassa a tehetségével kapcsolatban kialakult előítéleteket.”

Úgy vélte, komédiát nehezebb játszani mint tragédiát: „Sokkal könnyebb az emberekből sírást kiváltani, mint megnevettetni őket.”
---

Nagy-Britanniában már első fellépései híressé tették,
de a világ más részein az „Elfújta a szél” megjelenéséig
alig ismerték.

1939-ben a New York Times ezt írta róla:
”Leigh kisasszony Scarlettjével bebizonyította, hogy eredményes volt az a már-már abszurd méreteket öltő tehetségkutatás, amellyel a megfelelő színésznőt keresték, és amely végül is híressé tette őt.

A szerepet mintha neki írták volna. Annyira illett a természetéhez, és művészileg is olyan nagyot alakított benne, hogy más színésznő szóba se jöhetett volna.”
---
Ahogy nőtt a sikere, még a Time magazin borítójára is felkerült Scarlettként.
Leonard Martin szerint minden idők legjobbjai közé tartozik; 1998-ban ezt írta róla: „Leigh briliánsan játszotta szerepét.”
---

A West End-en színre vitt A vágy villamosa című darabban látható alakítását Phyllis Hartnoll színikritikus így jellemezte: „az eddigi szerepei közül ebben bizonyította leginkább színészi képességeit”.

Mindezt abban az időszakban írták, amikor már az angol színházi világ legjobb színésznői közé tartozott.
---
1955 Lady Macbeth szerepét játsza Leigh. Egy színkritikusok körében végzett felmérésben sokan úgy vélték,
ez volt az egyik legnagyobb színházi alakítása.
---
Leigh portréja 1985-ben egy, a Brit Filmév alkalmából kiadott bélyegsorozatra is felkerült olyan nagyságokkal együtt mint Alfred Hitchcock, Charles Chaplin, Peter Sellers és David Niven.

Vivien Leigh 5

6/11/2019

Később bekapcsolódott Olivier európai körútjába, ahol a Titus Andronicus-t adták elő, de az utazásra Leigh gyakori dühkitörései – melyek Olivierre és a társulat többi tagjára irányultak – rányomták a bélyeget.

Miután visszatértek Londonba, Leigh Holman – aki folyamatosan tartotta vele a kapcsolatot – hozzájuk költözött és segített volt felesége ápolásában.
---
Vivien elhúzódó, súlyos betegsége miatt a házaspár eltávolodott egymástól.
Olivier távol tartotta magát Vivientől, nem tudott már mit kezdeni mániákus dühkitöréseitől és más karjában vígasztalódott. Ez a kar - későbbi felesége - Joan Plowright-é volt.
---
Ha egy nő 25 évig él egy férfival, óhatatlanul megérzi ha baj van - és Vivien érezte.
1959 karácsonyát a házaspár, Olivier tanácsára külön töltötte,
Notleyt pedig, a családi otthont, közös döntés alapján eladták.

Vivien egyre kilátástalanabbak látta helyzetét,
még ez évben meghalt édesapja, mely súlyos csapásként érte a színésznőt.
---

Leigh amerikai turnéra készült. Szinte az egész színészgárdát lecserélték.
Vivien "férjét" a darabban, a nála 5 évvel fiatalabb John Merivale játszotta.
John támasza volt a beteg színésznőnek, utolsó mentsvára.
Pontosan ez az, amit Olivier sohasem tudott megadni neki.
Viszony alakult ki köztük, és John biztosította Olivier-t, hogy gondját viseli Viviennek.
---

1959-ben Noël Coward Look after Lulu című komédiájával Leigh új sikert aratott.
A The Times kritikusa szerint „gyönyörű volt, kellően hűvös és minden szituációt mesterien kezelt.”

A válást 1960. december 2-án mondták ki, Londonban,
ugyanazon a napon amikor Roger Gage és Joan Plowright válását is.

A házasság alatt, mindkét fél hűtlen volt a másikhoz. Az angol törvények szerint, ha egy házastársi kapcsolatban, mindkét fél bevallja hűtlenségét, a bírónak kell eldöntenie, melyik fél panasza jogosult.
A bíróság Vivien javára döntött, ennek eredményeképpen Olivier fizette mindkét per költségét.
---
Leigh Merivale-lel való kapcsolata stabilnak tűnt, de nagyon hiányzott neki Olivier.
A színésznő első férjével, Leigh Holman-nel is sok időt töltött.

Merivale 1961 júliusa és 1962 májusa között elkísérte Ausztráliába, Új-Zélandra és Latin Amerikába,
ahol körutazást tett és – Olivier nélkül is – nagy sikereket ért el.
Bár depresszióhullámai nem szűntek, tovább folytatta színházi munkásságát.
---

1963-ban a legjobb színésznőnek járó Tony-díjat ítélték oda neki a Tovarich című Broadway-musicalban alakított szerepéért.
---
Az 1961-es Tavasz Rómában (The Roman Spring of Mrs. Stone)
és az 1965-ös Bolondok hajója (Ship of Fools) című filmekben szintén játszott.
---

1967 májusában Michael Redgrave-vel próbálták
Edward Albee A Delicate Balance című művét,
mikor ismét megbetegedett tuberkulózissal,
de néhány hetes pihenés után úgy tűnt, hogy meggyógyult.
---
Július 7-én este Merivale – szokás szerint – fellépésre ment; amikor éjfél körül hazatért, Leigh már aludt. Körülbelül fél órával később (már július 8-án), amikor lefekvésre készült, holtan talált Vivienre a hálószoba padlóján.

Leigh valószínűleg a fürdőszobába igyekezett, de közben tüdeje megtelt folyadékkal, és összeesett.

Merivale azonnal tudatta halálát Olivier-vel, akit éppen prosztatarákkal kezeltek egy közeli kórházban.
---
A temetést Olivier és Merrivale közösen rendezte el.
A templomi rendezvényt istentisztelettel egybekötve rendezték, és bemutattak egy válogatást Leigh filmjeiből.

Kollégái közül George Cukor mondott búcsúbeszédet.

A holttestet elhamvasztották; hamvait a lakása közelében fekvő tóba szórták.

Vivien Leigh 4

6/11/2019

1948-ban Leigh elkísérte férjét Ausztráliába és Új-Zélandra, színházi pénzgyűjtő körútjára.
A hat hónapos turnénak hatalmas sikere volt, Leigh is remekelt.
A színtársulat tagjai szerint a házaspár sokat veszekedett, elhidegültek egymástól.

A sikeren felbátorodva a pár megpróbált együtt fellépni a londoni West End-en ugyanezekkel a darabokkal
és az Antigonéval, amihez Leigh ragaszkodott,
mert szerette a tragédiaszerepeket.
---

Leigh következő nagyobb szerepe Blanche DuBois volt
a West Enden színre vitt A vágy villamosa című
Tennessee Williams darabban. Olivier lett a rendező.

Számos színpadi fellépés után lefutott Leigh darabja,
de hamarosan elkezdték forgatni annak filmváltozatát.
Leigh jó kapcsolatba került Marlon Brandóval, a film férfi főszereplőjével, de Elia Kazan rendezővel – aki színésznőként nem tartotta őt nagyra – akadtak nehézségei.

Később Kazan megjegyezte róla: „nem volt túl tehetséges,
de ahogy haladt a munka, csodálni kezdtem,
mert a legnagyobb eltökéltség volt benne a kiváló teljesítményre, amit valaha színésznőnél láttam.
Akár tűzön is járt volna azért, hogy javítson színészi játékán.”
---

Leigh-t kimerítette a szerep, de a filmért ragyogó kritikát kapott; megkapta második Oscar-díját (legjobb színésznő),
a brit film- és televízióművészeti akadémia legjobb női főszereplőnek járó díját
(British Academy of Film and Television Arts, BAFTA),
a New York-i filmkritikusok köre legjobb színésznőnek járó díját (New York Film Critics Circle Award for Best Actress),
valamint egy Golden Globe-díj-ra is jelölték.
---
Tennessee Williams szerint Leigh mindent megvalósított a szerepben „amit látni szerettem volna, és sok olyat is amiről álmodni se mertem.”
---

1951-ben Leigh és Olivier két Kleopátráról szóló darabot is színre vitt: Shakespeare Antonius és Kleopátráját
és G. B. Shaw Caesar és Kleopátráját – ezeket felváltva játszották.

Miután kedvező fogadtatást kaptak Angliában, a New York-i Ziegfeld színházban is felléptek velük az 1951/1952-es évadban. Főleg jó kritikákat kaptak, de akadt negatív is. Leigh rettegett a kudarctól. Sikereit figyelmen kívül hagyva, kizárólag ezen az negatív kritikán rágódott.
---

1953-ra Leigh állapota eléggé feljavult ahhoz, hogy játszani tudjon Olivier mellett a The Sleeping Prince (Az alvó herceg) című darabban;

az 1955-ös évadban előadták Stratford-upon-Avon-ban Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok,
Macbeth és a Titus Andronicus című drámáit.
Telt ház előtt játszottak, és jó kritikákat kaptak.
Ebben az időben Leigh állapota stabilnak tűnt.

Leigh-vel a főszerepben, Noël Coward South Sea Bubble című darabja is sikerert aratott.
Ekkor újra terhes lett, és a darabból kilépett.
Néhány héttel később másodszorra is elvetélt,
amit újabb hónapokig tartó depressziós időszak követett.

Vivien Leigh 3

6/11/2019

Leigh remélte, hogy részt vehet majd Alfred Hitchcock
A Manderley-ház asszonya (Rebecca) című új filmjében főszereplő férje mellett.

A válogatásnál meg is jelent, de Selznick, Hitchcock
és George Cukor is nem találta megfelelőnek a szerepre.

Selznick azt is megfigyelte, hogy amíg Olivier meg nem kapta a főszerepet, Leigh a legkisebb lelkesedést sem mutatta a szereppel kapcsolatban, ezért aztán Joan Fontaine-nek adta a szerepet.
---
Az 1940-es Büszkeség és balítélet című film esetében hasonlóképpen elutasították Olivier mellől, így ezt a szerepet végül Greer Garson kapta meg.
---

Az 1940-es Waterloo Bridge című filmben eredetileg együtt játszottak volna, de Selznick végül Olivier-t Robert Taylorra cserélte, aki akkoriban a Metro-Goldwyn-Mayer egyik legünnepeltebb férfiszínésze volt.

Leigh nem akart férje nélkül játszani a filmben, de végül is elvállalta, és a szerepnek köszönhetően Leigh-nek a korábbinál még nagyobb híre lett Hollywoodban.

A film hatalmas sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében és a színésznőnek is ez lett a kedvenc filmje.
---

Olivier és felesége ezután a Rómeó és Júlia közös előadására készült a Broadway-n.
A kritikák szerint: „Bár a fiatal Leigh és Olivier nagyon jól mutatnak egymás mellett, szerepeiket alig tudják eljátszani.” Vivien Leigh gyenge hangját is kifogásolták.
A pár majd minden vagyonát feltette erre a darabra,
ezért a bukás anyagi katasztrófát jelentett számukra.
---

Együtt játszottak az 1941-es Lady Hamilton (That Hamilton Woman) című filmben is, melyben Olivier Horatio Nelsont, míg Leigh Emma Hamiltont alakította.

Nagy-Britannia ekkorra már belépett a háborúba;
ez a film egyike volt azoknak a hollywoodi produkcióknak, melyek célja az volt, hogy felébresszék az amerikai népben a britek iránti szolidaritást.

A film népszerű volt az USA-ban is,
de a Szovjetunióban még nagyobb sikere lett.
Winston Churchill brit elnök több alkalommal meghívta az Olivier házaspárt vacsorákra és egyéb rendezvényekre.
---
A házaspár hamarosan visszaköltözött Angliába, majd Leigh Észak-Afrikában katonákat lelkesítő előadásokon lépett fel, egészen addig, amíg szűnni nem akaró köhögéssel és magas lázzal ágynak nem esett.

1944-ben tuberkulózist állapítottak meg nála, de néhány hetes kórházi kezelés után úgy tűnt, teljesen meggyógyult.
---
1945 tavaszán már a Caesar és Kleopátra című filmet forgatták, mikor kiderült, hogy terhes, nem sokkal később azonban elvetélt.
Ekkor volt az első nagyobb mániás-depressziós idegösszeroppanása (a betegség bipoláris hangulati depresszió néven is ismeretes).
---

1946-ra már annyira feljavult Leigh állapota,
hogy játszani kezdett egy sikeres londoni produkcióban,
Thornton Wilder The skin of our teeth (magyarul: "Hosszú út") című darabjában,
de ekkor készített filmjeinek, a Caesar és Kleopátrá-nak (1945) és az Anna Kareniná-nak (1948) nem volt nagy sikere.
---
1947-ben Olivier-t lovaggá ütötték, és a szertartáson (amit a Buckingham-palotában tartottak) Leigh is jelen volt.
Ezután ő lett Lady Olivier és ezt a címet válásuk után is, egészen haláláig használta.

Vivien Leigh 2

6/11/2019

Laurence Olivier egy színházi előadáson látta először Leigh-t, és miután gratulált neki a darabban nyújtott teljesítményéhez, barátság alakult ki közöttük.

Közös filmjük, az 1937-es Fire Over England – melyben szeretőket játszottak – forgatása során közel kerültek egymáshoz, és hamarosan a valóságban is szerelmi kapcsolat alakult ki köztük.
---
Olivier és Vivien színházban is együtt léptek fel.
Hamarosan összeköltöztek, de sem Holman (Leigh férje),
sem Jill Esmond, Olivier felesége nem volt hajlandó elválni.
---
Leigh első filmje, aminek az USA-ban is nagy sikere lett,
az 1938-as Oxfordi diák (A Yank at Oxford) volt.
A film forgatása alatt elterjedt a hír hogy kiszámíthatatlan, ezért elég nehéz vele dolgozni.
Korda (ügynökén keresztül) figyelmeztette, hogy nem fogja meghosszabbítani vele a szerződést, ha nem változtat viselkedésén.
---

Olivier angliai sikerei ellenére Amerikában kevéssé volt ismert, és korábbi amerikai piacra való betörési kísérletei is sikertelenek maradtak.

Mikor 1939-ben Samuel Goldwyn felajánlotta neki Heathcliff szerepét az Emily Brontë regénye alapján készülő Üvöltő szelek című filmjében, Olivier Hollywoodba utazott, de Leigh-t Londonban hagyta.

Goldwyn felajánlott ugyan a színésznőnek egy mellékszerepet (Isabelláét), de Leigh kijelentette, hogy csak a főhősnő, Cathy szerepét vállalná el. Ekkorra azonban Merle Oberon a szerepet már megkapta.
---

Hollywoodban hatalmas felhajtással kerestek egy megfelelő színésznőt Scarlett alakításához,
Selznick Elfújta a szél című új produkciójához.
Leigh próbaforgatás után megkapta a szerepet.
---
A forgatás nem volt könnyű Leigh számára. Cukor rendezőt Victor Fleming váltotta fel, akivel Vivien gyakran keveredett vitába. Volt, hogy Vivien sírva, Fleming pedig szitkozódva hagyta ott a díszleteket.

Olivia de Havilland színésztársával esténként titokban felkeresték Cukort, tanácsot kérve tőle szerepükkel kapcsolatban.

Vivien mindig dicsérte Clark Gable kedvességét és vele szemben tanusított jó modorát, noha mint színészt lustának és nem elég fogékonynak tartotta.

Együttes munkájukban Vivient a férfi hamis fogsora okozta kellemetlen szájszaga zavarta a legjobban. Jólneveltsége tiltotta, hogy szóvátegye, ugyanakkor szította ellenséges érzületeit Gable-vel szemben.

Tovább nehezítette a dolgát az, hogy voltak hetek, mikor hét teljes napot végigdolgozott, gyakran késő estig; Olivier is hiányzott neki, aki ugyanakkor New Yorkban dolgozott.
---
Az Elfújta a szél azonnali sikert hozott Leigh számára, ő mégis így nyilatkozott egy alkalommal: „Nem vagyok filmsztár – csak egy színésznő vagyok. Egyszerű filmsztárnak lenni: ez egy hamis élet, valótlan értékekkel, ahol csak a hírnév számít. A színházi színésznők sokáig jók tudnak maradni és mindig akadnak érdekes szerepek számukra.”
---

1940 februárjában Jill Esmond elvált Laurence Olivier-től
és Holman is elvált Leigh-től,
bár vele Leigh egész életében jó kapcsolatban maradt.

Olivier fia, Tarquin, anyjánál, Esmondnál maradt,
Leigh lánya, Suzanne, pedig Holman-nél.

Augusztus 30-án Olivier és Leigh zárt körben házasságot kötöttek a kaliforniai Santa Barbarában.

Vivien Leigh 1

6/11/2019

Vivien Leigh

Születési név   Vivian Mary Hartley
Született   1913. november 5.
Dardzsiling, Nyugat-Bengál, India

Elhunyt     1967. július 8. (53 évesen)
London, Anglia

Házastársa   Herbert Leigh Holman (1932-1940)
                              Laurence Olivier (1940-1960)
Élettárs                    John Merivale

Gyermekei   Suzanne Farrington
---
Harmincéves színházi karriere során sokféle karaktert alakított Noël Coward és G. B. Shaw hősnőitől kezdve olyan klasszikusokig, mint Shakespeare Kleopátrája, Júliája vagy Lady Macbethje.
---
Főleg szépségéért dicsőítették, ezért néha úgy érezte,
hogy nem tekintik komoly színésznőnek,
de pályafutásában leginkább gyakori betegségei hátráltatták.

Felnőttkorának egy részében tuberkulózisban szenvedett.
Visszatérő mániás depressziós időszakai – melyekkel először az 1940-es években diagnosztizálták – csak tovább gyengítették. Egyesek szerint nehéz volt vele együtt dolgozni.

1960-ban elvált Olivier-től. Ezután a tuberkulózis okozta haláláig csak elvétve szerepelt filmekben és színdarabokban.
---

Vivian Hartley első színpadi fellépése Little Bo Peep szerepe volt hároméves korában anyja amatőr színtársulatában.

Gertrude Hartley szerette volna egyetlen gyerekébe belenevelni az irodalom iránti rajongást, ezért H. C. Andersentől, Lewis Carrolltól, Rudyard Kiplingtől olvasott neki történeteket, a görög mitológia történetei mellett.

Anyja 1920-ban az angliai Roehampton Szent Szív Rendházába küldte tanulni.
Vivian Európában folytatta tanulmányait,
majd 1931-ben visszatért szüleihez Angliába.

Színésznői ambícióit mindkét szülője támogatta, apja segítségével felvették a londoni Királyi Színművészeti Akadémiára.
---

1931 végén megismerkedett Herbert Leigh Holman-nel,
a nála tizenhárom évvel idősebb ügyvéddel.
Bár az ügyvéd nem tartotta sokra a „színházi embereket”,
1932. december 20-án feleségül vette Viviant,
aki ezután megszakította az akadémián (RADA) folytatott tanulmányait.

1933. október 12-én megszületett Suzanne nevű lányuk,
de Vivian úgy érezte, az anya és háziasszony szerepét
nem neki találták ki.
Barátai javaslatára kisebb szerepet vállalt egy filmben.
---

Ügynöke, John Glidden beajánlotta Viviant Alexander Korda rendezőnek, de Korda visszautasította, mert nem találta elég tehetségesnek mint filmszínésznőt.

Színházi szerepek következtek. Korda látván őt az egyik darab bemutatóján, szerződést kötött vele, Vivien Leigh néven.

Ám mikor Korda javaslatára egy nagyobb színházban lépett fel, kiderült, hogy nem képes kellőképpen érvényesíteni hangját,
és túl nagy volt számára a közönség is.
Nem sokkal ezután már nem is játszott ebben a darabban.

Vivien Leigh filmjei

6/11/2019

Filmszerepei
év    cím        szerep        rendező      más szereplők

1935    The Village Squire    Rose Venables    Reginald Denham    David Horne és Leslie Perrins

1935    Things Are Looking Up    boltoslány    Albert de Corville    Cicely Courtneidge

1935    Look Up and Laugh    Marjorie Belfer    Basil Dean    Gracie Fields

1935    Gentlemen's Agreement    Phil Stanley    George Pearson    Frederick Peisley és Anthony Holles

1937    Fire Over England    Cynthia    William K. Howard    Flora Robson, Raymond Massey, Leslie Banks és Laurence Olivier

1937    Dark Journey    Madeleine Goddard    Victor Saville    Conrad Veidt

1937    Storm in a Teacup    Victoria Gow
Ian Dalrymple és Victor Saville
   Rex Harrison, Cecil Parker és Sara Allgood

1938    Az oxfordi diák
(A Yank at Oxford)    Elsa Craddock    Jack Conway
Robert Taylor, Lionel Barrymore,
Maureen O'Sullivan és Edmund Gwenn

1938    Sidewalks of London    Libby    Tim Whelan
Charles Laughton és Rex Harrison

1939    Elfújta a szél
Gone with the Wind    Scarlett O'Hara    Victor Fleming    Clark Gable, Leslie Howard és Olivia de Havilland

1940
(készült 1937-ben)    21 Days    Wanda    Basil Dean
Leslie Banks és Laurence Olivier

1940    Waterloo híd (Waterloo Bridge)    Myra    Mervyn LeRoy    Robert Taylor, Lucile Watson és Virginia Field

1941    Lady Hamilton    (That Hamilton Woman)
   Emma Hamilton    Alexander Korda
Laurence Olivier, Alan Mowbray, Sara Allgood és Gladys Cooper

1945    Cézár és Kleopátra
(Caesar and Cleopatra)    Kleopátra    Gabriel Pascal
Claude Rains, Stewart Granger és Flora Robson

1948    Anna Karenina    Anna Karenina    Julien Duvivier    Ralph Richardson

1951    A vágy villamosa
(A Streetcar Named Desire)    Blanche DuBois    Elia Kazan    Marlon Brando, Kim Hunter és Karl Malden

1955    The Deep Blue Sea    Hester Collyer    Anatole Litvak    Kenneth More

1961    Tavasz Rómában (The Roman Spring of Mrs. Stone)    Karen Stone    José Quintero    Warren Beatty és Lotte Lenya

1965    Bolondok hajója (Ship of Fools)    Mary Treadwell    Stanley Kramer    Simone Signoret, José Ferrer és Lee Marvin