Vivien Leigh 3

Leigh remélte, hogy részt vehet majd Alfred Hitchcock
A Manderley-ház asszonya (Rebecca) című új filmjében főszereplő férje mellett.

A válogatásnál meg is jelent, de Selznick,  Hitchcock
és George Cukor is nem találta megfelelőnek a szerepre.

Selznick azt is megfigyelte, hogy amíg Olivier meg nem kapta a főszerepet, Leigh a legkisebb lelkesedést sem mutatta a szereppel kapcsolatban, ezért aztán Joan Fontaine-nek adta a szerepet.
---
Az 1940-es Büszkeség és balítélet című film esetében hasonlóképpen elutasították Olivier mellől, így ezt a szerepet végül Greer Garson kapta meg.
---

Az 1940-es Waterloo Bridge című filmben eredetileg együtt játszottak volna, de Selznick végül Olivier-t Robert Taylorra cserélte, aki akkoriban a Metro-Goldwyn-Mayer egyik legünnepeltebb férfiszínésze volt.

Leigh nem akart férje nélkül játszani a filmben, de végül is elvállalta, és a szerepnek köszönhetően Leigh-nek a korábbinál még nagyobb híre lett Hollywoodban.

A film hatalmas sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében és a színésznőnek is ez lett a kedvenc filmje.
---

Olivier és felesége ezután a Rómeó és Júlia közös előadására készült a Broadway-n.
A kritikák szerint: „Bár a fiatal Leigh és Olivier nagyon jól mutatnak egymás mellett, szerepeiket alig tudják eljátszani.” Vivien Leigh gyenge hangját is kifogásolták.
A pár majd minden vagyonát feltette erre a darabra,
ezért a bukás anyagi katasztrófát jelentett számukra.
---

Együtt játszottak az 1941-es Lady Hamilton (That Hamilton Woman) című filmben is, melyben Olivier Horatio Nelsont, míg Leigh Emma Hamiltont alakította.

Nagy-Britannia ekkorra már belépett a háborúba;
ez a film egyike volt azoknak a hollywoodi produkcióknak, melyek célja az volt, hogy felébresszék az amerikai népben a britek iránti szolidaritást.

A film népszerű volt az USA-ban is,
de a Szovjetunióban még nagyobb sikere lett.
Winston Churchill brit elnök  több alkalommal meghívta az Olivier házaspárt vacsorákra és egyéb rendezvényekre.
---
A házaspár hamarosan visszaköltözött Angliába, majd Leigh Észak-Afrikában katonákat lelkesítő előadásokon lépett fel, egészen addig, amíg szűnni nem akaró köhögéssel és magas lázzal ágynak nem esett.

1944-ben tuberkulózist állapítottak meg nála, de néhány hetes kórházi kezelés után úgy tűnt, teljesen meggyógyult.
---
1945 tavaszán már a Caesar és Kleopátra című filmet forgatták, mikor kiderült, hogy terhes, nem sokkal később azonban elvetélt.
Ekkor volt az első nagyobb mániás-depressziós idegösszeroppanása (a betegség bipoláris hangulati depresszió néven is ismeretes).
---

1946-ra már annyira feljavult Leigh állapota,
hogy játszani kezdett egy sikeres londoni produkcióban,
Thornton Wilder The skin of our teeth (magyarul: "Hosszú út") című darabjában,
de ekkor készített filmjeinek, a Caesar és Kleopátrá-nak (1945) és az Anna Kareniná-nak (1948) nem volt nagy sikere.
---
1947-ben Olivier-t lovaggá ütötték, és a szertartáson (amit a Buckingham-palotában tartottak) Leigh is jelen volt.
Ezután ő lett Lady Olivier és ezt a címet válásuk után is, egészen haláláig használta.