Category: Horvath Ferencne

Horváth Ferencné: Bűbáj 2. (könyvajánló)

19/1/2023

0 Comments

Horváth Ferencné: Bűbáj 1c

29/3/2021

0 Comments

Lányaimat mindig igen szigorúan neveltem. Azt akartam,
hogy ne legyenek egyhelyben toporgó tehetetlen emberek, hanem állják meg a helyüket az életben.

Meghallottam egy alkalommal, hogy fiatalok mehetnek külföldre dolgozni. Éva lányom, ekkor már nyomdai szakmunkás volt. Elhatároztam, hogy kiküldöm.

Otthon mondtam is neki, hogy elmész az NDK-ba.
Mi a csudát keresek én ott? - kérdezte.
Mondom: nyelvet tanulsz, más embereket is megismersz
és találhatsz férjet is magadnak.
---
A 18 éves lányom kézzel-lábbal kapálózott tervem ellen,
de én csak erősködtem, hogy veszíteni nem veszít semmit,
ha nem tetszik, vagy nem jól érzi magát, hát hazajön.
---
Elkezdett németül tanulni, és eljött az idő, hogy búcsúzni kellett tőle. A pályaudvarra kikísérte, a szívem aggódott érte.
Ő vidám volt, mondta nem aggódjam.
---
Levelek váltották egymást oda-vissza. Egy éjjel Évával álmodtam rémálmot. Rögtön fel is ébredtem, és láttam, hogy Éva lányom igen nekikeseredve ül egy vízparton és az öngyilkosságon töri a fejét.
Gyorsan levélírás: Éva, mi van veled? Min töröd az agyad?

Megérkezett a válasz: Anyám nem fenékig tejföl itt az élet. Baleset ért, jobb karomba ólomszilánk ment, vérmérgezést kaptam. Bedagadt a karom, mozdítani sem bírtam, amikorra meg mertem mutatni az orvosnak.

Szerencsére minden rendbe jött. Éva az NDK-ban megismerkedett egy magyar fiatalemberrel, aki a férje lett. Szép családjuk van, egy fiú és egy lány.

Sokszor stoppoltam életemben, sok rendes és becsületes gépkocsivezetővel, férfiakkal és nőkkel találkoztam. Egy hideg téli éjszaka úgy hajnali 2-3 között vett fel egy piros kocsi.
Sötét volt, a vezető a hátsó ajtót nyitotta ki, mivel az első ülésen csomagok voltak.

Beszálltam és mondom a vezetőnek, pontosan olyan hangja van, mint Máté Péternek.
Mosolyogva válaszolta: igen asszonyom, én vagyok.
---
Sajnos, az ember nem mindig tud szépet és jót mondani a jövőjével kapcsolatban. Útközben beszélgettünk magamról, családomról, kérdeztem mikor született ő, illetve a felesége.

Közöltem vele, hogy néhány év múlva a felesége özvegyasszony lesz. Úgy tűnt nem sértődött meg, csak meglepődött.
Az út végén egy füstölt kolbászt adott ajándékba.
---
Nagy megrázkódtatás volt számomra, mikor évek múlva a hírekből értesültem, hogy a számomra is kedves és szimpatikus énekes hirtelen meghalt.

1982 a kutya éve. Számomra is kutya egy év volt. Erzsébet lányom előrehaladott terhessége ellenére is meglátogatott. Visszakísértem Balatonalmádiba, nehogy a hosszú úton valami baj érje.

Az éjszakát Balatonfüreden töltöttem legkisebb lányomnál,
aki a kolléganőjével egy albérletben lakott.
Irénkém reggel korán kelt és már elment dolgozni.
Én szép csendben készülődtem, hogy a kolléganőjét - aki még aludt - ne ébresszem fel. Megmosakodtam és felöltöztem.

Már épp a kilincset fogtam, amikor megszólalt az addig alvó lány: haza tetszik menni? Babonás vagyok, és nem szeretem, ha kíváncsiskodnak, merre- meddig, honnan-hová?

Mondom a lánynak, hogy most már jól elintézett, talán az állomást sem érem el, de ő nem hitt nekem.
Kétkedve mosolygott, lehet hogy bolondnak nézett.

Mikor az állomásra értem, beleakadt a cipőm sarka valamibe és én nagyot estem, alig bírtam felkelni. Mint később megtudtam, eltörött három bordám, a jobb karomban a vékony csont kettérepedt.
Az idegen városban orvoshoz nem akartam fordulni,
jegyet váltottam és hazautaztam.
Fájt az oldalam, a vállam, a csuklóm szaggatott.
Öt napig szenvedtem, mire elmentem a kórházba,
ahol - nem is kell mondanom - jól összeszidtak.

0 Comments

Horváth Ferencné: Bűbáj 1b

29/3/2021

0 Comments

1970. augusztus 30-i Nők Lapjában egy cikk jelent meg, melyben S.Gy. újságíró leírja, hogy nyugaton divat a jövendőmondás tenyérből, kártyából, kávézaccból.

Egy alkalommal, egy balatoni város felé utazva harmadmagammal - írja - ismeretlen asszonyt vettünk fel kocsinkba.

Beszélgetésünk során megkérdezte születési adatainkat,
és a következőket mondta rá, hogy művészlélek vagyok
(azóta verses köteteim jelentek meg), a barátom szereti a potyát (pont ilyennek ismertük), a másik barátomnak, hogy kellemetlen gyermektartási ügye lesz (aki utólag elismerte, hogy nős ember, de fennáll a tartási per).

Ez az asszony nem ismert bennünket, sem körülményeinket, jóslata meglepő és igaz volt, mindenesetre kiváló emberismeretre vallott. Sem azelőtt, sem azóta nem láttuk.
---
Az esemény öt évvel a cikk megjelenése előtt történt.
Én voltam az az asszony.

Egy kedves kolléganőm egy alkalommal társaságba hívott.
Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, viccelődtünk és sokat nevettünk, amellett jövendőt is mondtam.
A háziasszonynak, aki elvált volt, a következőt mondtam:
újból férjhez fogsz menni egy özvegyemberhez,
aki nem sokáig fog élni, özvegyasszony leszel.
Az elvált férjed viszont vízbe fog fulladni.
A lányod meg már 8 hetes terhes.

A háziasszony kinevetett: ugyan Éva, a lányommal nagyon jó a kapcsolatunk, tudnám ha terhes lenne. Férjhez meg nem megyek, mert az elvált férjem egy részeges csavargó volt, megutáltatta velem a férfi nemet, ráadásul 180 cm magas, hogyan fulladhatna vízbe?
---
Jót nevettünk az egészen. Az elkövetkező években mi történt?
Hamarosan megtudta, hogy a lánya terhes. Ő nevelte fel az unokát, aki azóta maga is anya.

Az elvált férj, egy este részegen botorkált hazafelé, nem vette észre az úton kiásott aknát, mely vízzel volt tele, és fejjel lefelé belebukott. Tehetetlen, részeg állapotában nem tudott magán segíteni, másnap találtak rá holtan a járókelők. A 180 cm magas férfi belefulladt a 80 cm-es vízbe.

Az asszonyt meglátogatta egy távoli ismerős nyugdíjas és megkérte a kezét. A kérő szimpatikus lett az asszonynak, hamarosan hozzáment feleségül.
Boldog házasságban éltek egy évig, amikor is a férj hirtelen megbetegedett. A rák támadta meg a szervezetét és meghalt.

1972. október 12. Mint afféle jövendőmondó,
megnézem a kávézaccot és a kártyát.
Ma meghalok, mondom, mire az egyik lányom megszólal: Anyu, ma ne menj sehova.

Ebéd után gondoltam meglátogatom egy jó barátnőmet, átöltöztem. Már éppen indultam volna, mikor váratlanul ismerősök jöttek és hívtak menjek fel velük Pestre.
A reggeli jóslatot már el is felejtettem.
---
Gondoltam meglátogatom a fővárosban élő nővéremet,
és kinézek a temetőbe anyám sírjához.

Fel is érkeztünk minden baj nélkül, elvégeztem látogatásaimat, az ismerősök továbbutaztak, én pedig visszaindultam stoppal. Egy Skoda vett fel, a vezető mellett egy idősebb ember ült, lábánál egy kutya.
---
Ahol kutya, ott a ló, és ott lebeg Damoklész kardja. Veszedelem fenyeget, gondoltam hirtelen és eszembe jutott a reggeli jóslat. A vezető 80 km-es sebességgel vezetett. Beszélgettünk, jósolgattam, de gondolataimról nem beszéltem. Mindenesetre féltem.
---
A kutya adott volt, egyre az utat figyeltem a vezető ülése mögül, hogy ha lovat látok, lebukjam az ülésre. Már elhagytuk Dabast, hirtelen éles fék, nagy csattanás, valami homlokon vágott,
a vér elborította az arcomat, de nem vesztettem el a lélekjelenlétemet.

A vezetőnek sem történt komoly baja, édesapját viszont,
az idős embert, eszméletlenül szállították el a mentők.
---
Az történt, hogy egy lovaskocsi, az egyik mellékútról hirtelen kifordult a főútra, pont az autónak,
a ló elrepült a túloldalra, a kocsirúd felnyársalta a Skodát.

Egy ember leugrott a szekérről és elszaladt. A másik a feleségét kereste, aki az árok szélén ült, és éppen kötözték be.
Odaszól az asszony az urának: Mit csináltál te hülye?

0 Comments

Horváth Ferencné: Bűbáj 1a

29/3/2021

0 Comments

Egy nap találkoztam a férjem egyik kollegájával,
aki elmondta, hogy válnak. Rákérdeztem a születési adataikra. Ő október 30, a felesége április 7-i születésű volt.
Na ez a nő, nem fog válni, inkább megöli magát - mondtam neki.

Később, amikor egyedül várok a folyosón,
egy idős asszony megszólít.
Kérdi, hogy ismerem-e azt a férfit, akivel az előbb beszéltem. Hogyne ismerném, a férjem kollegája.
Nekem meg a vőm, feleli. Beszélgetésbe kezdtünk,
a lánya és a veje rosszul élnek, se vele, se nélküle.
Egy kislány és egy kisfiúk van.

- Kedves néni, azokat a gyermekeket maga fogja felnevelni, mert a lánya meg akarja ölni az urát, utána pedig fel fogja akasztani magát. A férjét megmentik, de sajnos őt már nem.

Rá néhány éve a vasútállomáson, rám szól egy férfi: Horváthné, a műtőben maga jutott az eszembe!
Hirtelen nem tudtam hova tenni a férfit.
Megkérdeztem epe vagy vakbélműtét volt.
Mikor tovább beszélt, ráismertem a férjem kollegájára.

Elmesélte, hogy nem váltak el, kutya-macskaként éltek tovább együtt. Egy reggel félmeztelenül borotválkozott, amikor vita, szóváltás tört ki köztük, és megmondta a feleségének, most már nem bírja továbbá ezt az életet, elmegy és többet haza se tér.

Az asszony erre felkapott egy nagy kést, a férje hátába szúrta, ő pedig beszaladt a szobába, magára zárta az ajtót, és felakasztotta magát. A férj összeesett, elvesztette az eszméletét.
Sikerült az életét a kórházban megmenteni,
de a felesége meghalt. Gyermekeiket a nagymama nevelte fel,
a férfi pedig újból megnősült, s családot alapított.

Egy asszonynak hálából, amiért jó volt hozzám, jósoltam a születési adatok alapján, mégpedig a következőket:
nyerni fog a totón. Valamint azt, hogy 4-5 gyermek közül egyet közlekedési baleset miatt fog elveszíteni,
de már akkor, amikor felnőtt ember lesz. Ez 1965 elején történt.
5 hónappal később 160.000,- Ft-ot nyertek a totón.

Teltek az évek, 1972 körül második lányom, Éva, NDK-ba utazott vissza és felkísértem Pestre, az állomásra. Nagyon sok fiatal volt ott egy csoportban, akik látogatóban voltak itthon. Egy helyes, csinos körszakállas fiú rám köszönt.

Szervusz Kossuth Lajos, üdvözöltem én is, mert pontosan úgy nézett ki a a szakállával. Lányom mondta, hogy ismeri, nagyon rendes fej, ő is kint dolgozik.

Éva amikor legközelebb hazajött, beszámolt arról, hogy három magyar fiút ért az NDK-ban tragikus baleset,
köztük a Kossuth Lajos képű is, s meg is halt.
A neve után tudtam meg, hogy annak a kedves asszonynak
a gyermeke volt az csinos, szimpatikus fiatalember.

Egy régi, volt kolléganőm megkért, mondjak már valami vigasztalót a jövővel kapcsolatban, mert gondjai, problémái vannak. Jóslás közben ahogy látom a kávézaccot,
hirtelen felugrom és kérem, hogy figyelmeztesse a főnökét, óvatosan vezessen, mert egy állat nekimegy a kocsijának.

A kolléganőm bosszúsan felcsattant, hogy jön ide a főnök, rólam beszélj! Próbáltam megnyugtatni.
Elhatároztam felkeresem a főnököt, aki valamikor az én felettesem is volt, hogy figyelmeztessem.

Elhatározásomat hamarosan tett követte. Pár napon belül a főnök kocsival útra indult. Egy közlekedési tábla -szarvas átkelés- veszélyére hívta fel a figyelmét, s ő rám gondolva, lejjebb vette a sebességet és óvatosabban vezetett. Egyszer csak puff, egy másfél mázsás szarvas vágódott neki az autónak.. Szerencsére csak a kocsi sérült meg.

0 Comments

Horváth Ferencné: Bűbáj, avagy az igazmondó Éva asszony (könyvajánló)

29/3/2021

0 Comments

Kéthetes fiatalasszony voltam. Hazahoztam az esküvői fényképeket, nézegettem, szörnyű bánatot éreztem.
Sírni kezdtem, jött a férjem és kérdi, ki bántott. Senki -, mondtam neki. De én érzem, hogy elveszítelek, arra kérem a
Jó Istent, ne halj meg, csak váljunk el. Persze megdorgált.

Teltek-múltak az évek, 1956-ban egyik este hatalmas csattanást hallottam. Mondom a férjemnek, lőttek. Körülnézett az udvaron, sehol semmi, azt mondja hallucináltam.

Másnap reggel bementem a másik szobába, látom, hogy az esküvői képünk nincs a falon, hanem leesve összetörve a földön.
Kétségbe voltam esve, a rámát felemelve a földről csak ennyit mondtam: még 8 évig élünk együtt. Hangos nevetés volt a felet. Ez volt 1956. december 20-án, s különmentünk 1964. október 12-én.

Pestre utaztam egy hajnali vonattal. Velem szemben egy 45 év körüli asszony szunyókált. Tanulmányoztam az arcát, majd apró részletekben az egész asszonyt átvizsgáltam, a következő gondolatok futották át az agyamon: április végű születésű, jó lelkű, de hirtelen haragú munkásasszony, valószínű beteges, nőgyógyászati problémával operálhatták, kivették a méhét.

Utunk végén, Kőbányafelsőnél szedelődzködni kezdett, segítettem a csomagját levenni, mivel panaszkodott, hogy nem tud emelni, amióta megoperálták.
Leszállásig beszédbe elegyedtünk, szót szót követett, és gondolataim igaznak bizonyultak. Az asszony április 25-én született, kivették a méhét négy éve.
A végállomásnál elköszöntünk egymástól, mondtam ne féljen, elég hosszú életű lesz.

A harmadik gyermekemmel voltam áldott állapotban
és beszélgettem a nőgyógyásszal.
Az adjunktus megkérdezte tőlem, hogy mit fog szülni a
felesége, aki már mindenórás.
Megkérdeztem a születési adataikat.
Az orvos augusztus végén, felesége március végén született.
Így egy vagy két fiú születése áll fenn a házasságban.
Mivel az asszony hónapja volt az első, így újra fiúgyermeket várhatnak. Egy fiuk már volt.

Viszont az augusztus végi, szeptember 20-ig született embereknek vigyázni kell a gyermekáldásra, mert ugyan mindent megkapnak az élettől, jó házasságot, pénzt, gazdagságot, viszont a gyermekáldásban egynél több gyermek már problémát hoz.

Felhívtam az orvos figyelmét, hogy legyen ott a szülésnél, nehogy a feleségének, vagy a gyermeknek baja legyen, mert komplikáció várható.

Az orvos felvilágosított, hogy a saját családjánál nem vezethet le szülést. Egy jó barátja fogja ezt ellátni, és beszélni fog vele erről.

Később az orvos elmesélte, hogy valóban fia született, a szülést vezető orvos már a kezét mosta, ő viszont a feleségét figyelte, ahogy ajánlottam. Hirtelen elordította magát: Az istenért ne a kezed mosd, azonnal tampont, mert elvérzik!
A feleségéből patakzott a vér, eszméletvesztés határán járt.

Ketten rendbe hozták a dolgot, anyuka és kisfia ép és egészséges. Azóta az adjunktus már nagypapa lehet.

0 Comments

Horváth Ferencné: Bűbáj 2. (könyvajánló)

Horváth Ferencné: Bűbáj 1c

Horváth Ferencné: Bűbáj 1b

Horváth Ferencné: Bűbáj 1a

Horváth Ferencné: Bűbáj, avagy az igazmondó Éva asszony (könyvajánló)

Ezoterika

Archives

Categories