Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet.
Ebből a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszítés vonz minket.
---
Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket - bármilyen furcsán hangzik is -, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal.
Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat - ez lehet az ember legfőbb és legalantasabb célja is egyben.
---
Ez a mű éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendő gyakorlatokkal tarkított utazás.
Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia.
Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik - önmagával és másokkal szemben egyaránt.
---
A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
| dahlke_r_a_lélek_árnyai.djvu |
RSS Feed
