Abronsius professzor utazásai során bejárta Közép-Európát, hűséges tanítványa, Alfred kíséretében.

Abronsius és Alfred összefagyva érkeznek meg egy kis erdélyi falu fogadójába.

A professzor rögtön észreveszi a mennyezetről lelógó fokhagymakoszorúkat, ami vámpírveszélyre utal.

A fogadós azonban tagadja, hogy emiatt lenne ott a fokhagyma, és azt is cáfolja, hogy vár lenne a környéken.

A professzorék szobát vesznek ki, melyhez egy fürdőszoba is tartozik, ahol érkezésük idején éppen a fogadós szépséges lánya, Sarah fürdik egy dézsában.

Abronsius azon örvendezik, hogy egyre közelebb kerülnek a céljukhoz, a fiatal Alfredet azonban a tudomány helyett jobban érdekelné a bájos Sarah.

A lányt apja, Shagal leszidja és alaposan elfenekeli a gyakori fürdés miatt.

Este Alfred a vámpírokról olvas a professzornak, és megtudhatjuk, hogy a vérszívóknak nincsen tükörképük.

A két férfi váratlanul motoszkálást hall a folyosó felől. Shagal az, aki titokban a fiatal cselédlány, Magda kamrájába igyekszik.

A zajra viszont felkel a fogadósné is, és rögvest férje után indul. A fegyverként magával vitt szalámirúddal azonban a sötétben véletlenül a professzort üti le.

Másnap egy ijesztő, púpos alak jelenik meg a fogadóban. Magda ahogy meglátja a férfit, azonnal az asztal alá bújik előle.

Abronsius rájön arra, hogy a púpos egy újabb nyomot jelent, és arra utasítja Alfredot, hogy eredjen a nyomába. Alfred elrejtőzik a púpos férfi szánján.

A szán elindul, majd a havas pusztaság közepén megáll, mert az úton feltűnik egy farkas. A púpos egy cseppet sem ijed meg az állattól, hanem rögtön utánaveti magát. Alfred csak fájdalmas vonyítást hall, néhány perc múlva pedig azt látja, hogy a púpos véres szájjal tér vissza a szánhoz. A halálra rémült vámpírvadász ijedtében leesik a járműről.

Este Sarah bekopogtat Alfredhoz. A professzor éppen alszik. A lány azt kéri, hadd fürödjön meg ismét a dézsában. Arról is beszél, hogy nem érti, apja miért aggatta tele fokhagymával az ő szobáját is.

Közben az éjszakában a púpos ismét a fogadó felé tart: vele utazik a szánon gazdája, Von Krolock gróf.

A fogadóban ezalatt Alfred azon töpreng, hogy vajon leskelődjön-e a kulcslyukon. A dézsában Sarah elszenderedett. Arra ébred, hogy a nyitott tetőablakon át hópihék hullanak a vízbe. A magasból egy idős férfi ereszkedik alá, és rátámad a lányra.

Sarah sikítana, de a férfi befogja a száját, és éles metszőfogaival a lány nyakához hajol. Alfred végül rászánja magát arra, hogy bekukucskáljon a kulcslyukon. A látványtól a szava is elakad.
Rémülten felébreszti a professzort.

Mire Abronsius megérti, miről van szó, és együttesen behatolnak a fürdőbe, Sarah-nak már híre-hamva sincs. Csak a víz habján látható néhány vércsepp tanúskodik arról, hogy mi történt.

Rövidesen megjelenik Shagal is. A tetőablakon keresztül kétségbeesve kiált az éjszakába, hogy a gróf úr adja vissza a lányát. A siránkozáshoz csatlakozik a felesége is, de minden hiába.

A fogadós elszántan beleharap a fokhagymafüzérbe, és nekiindul, hogy visszaszerezze a lányát. Összefagyott tetemét másnap reggel hozzák vissza a falusiak.

Abronsius felfedezi a vámpír harapásának nyomait a tetemen, a falusiak viszont arról beszélnek, hogy vadállatok végeztek a szerencsétlen Shagallal.

Később a professzor megpróbálja rábeszélni a fogadósnét, hogy döfjön egy kihegyezett karót halott férje szívébe, nehogy az vámpírként feltámadjon, ám az asszony ostobaságnak tartja a tanácsot.

Ezért éjszaka Abronsius és Alfred maga próbálja elvégezni ezt a feladatot. Nem járnak sikerrel, Shagal feltámad és elmenekül.

Első útja Magda szobájába vezet: hiába tart a lány maga elé egy keresztet, hogy védekezzen a vámpír ellen.
A fogadós végül elmenekül a vár irányába.

A professzor és segédje sítalpakon indul útnak,
Shagal nyomait követve. Sikerül bejutniuk a várba,
ahol a púpos férfi – Koukol – a vár urához kíséri őket.

Von Krolock bevezeti a vendégeket a könyvtárba, miközben a denevérekről és az alvajárókról beszélget a professzorral.

Találkoznak Von Krolock fiával, Herberttel, aki főleg Alfred iránt mutat kitüntetett érdeklődést.

A vendégek egymásba nyíló szobákat kapnak, Abronsius azonban nem engedi meg, hogy az ijedős Alfred mellette hajtsa álomra a fejét.

Koukol közben elkísérte Von Krolockot és Herbertet a kriptába, hogy gazdái nyugovóra térjenek a koporsóikban. A púpos inas nem engedi, hogy Shagal is a grófi kriptában feküdjön a koporsójába.

Másnap a professzor és Alfred meg akarják keresni a kriptát, ahol Von Krolockék nyugszanak. Alfred ugyan inkább Sarah-t szeretné megtalálni, Abronsius szerint viszont a kripta a fontosabb.

Meglesik Koukolt, aki éppen egy koporsót készít.
Alfred emiatt azt hiszi, Sarah már halott,
ám a professzor megnyugtatja, hogy ha ez így lenne,
akkor a lány már egy kész koporsóban feküdne.

Mivel a kripta bejáratát Koukol egy fejszével a kezében elállja, a professzorék kénytelenek más utat keresni.
A magasból, a várfal havas és keskeny párkányán keresztül közelítik meg a kriptát.

Alfred könnyedén becsúszik a keskeny várablakon keresztül, a professzor azonban beszorul a nyílásba. Nincs mit tenni, Alfrednek egyedül kell cselekednie, és hegyes karókat döfnie a halottak szívébe. A gyáva és kétbalkezes Alfred azonban elügyetlenkedi a dolgot.

Már csak egy megoldás van: vissza kell másznia a várfalra, hogy kiszabadítsa a beszorult professzort.

Alfred útban a tető felé éneket hall a folyosó felől, és elindul a hang irányába. Az egyik szobában megtalálja Sarah-t, aki ismét fürdik.

A lány elmeséli, hogy este bál lesz a várban, melyen boldogan részt venne gyönyörű új ruhájában, ezért csak holnap menne el a fiúval. Alfred hiába mondja neki,
hogy holnap már késő lesz.

Elfordul, hogy a lány ki tudjon mászni a dézsából,
és felöltözzön. Mire újra megfordul, Sarah már eltűnt.
Az ablakon keresztül Alfred meglátja a beszorult professzort, és rögtön eszébe jut, hová is indult eredetileg.

Kiszabadítja ugyan Abronsiust, ám a vámpírölő eszközeiket tartalmazó táska a mélybe zuhan.

Később Alfred ugyanazt az énekhangot hallja,
mint korábban. Újra elindul a hang irányába,
ám Sarah helyett Herbertet találja a dézsa mellett.

A fiatalember megörül Alfred érkezésének, és gyengéd érdeklődést mutat iránta. A gyáva vámpírvadász észreveszi, hogy Herbertnek nincs tükörképe az ággyal szemközti tükörben. A vámpír rátámad, és Alfred alig bír elmenekülni előle.

Abronsiussal együtt felmennek a toronyba, és onnan látják, amint megnyílnak a sírok, és az abból kikelő vámpírok elindulnak a bálba.

Von Krolock kizárja a két férfit a toronyba, Abronsius azonban rájön a kiszabadulás módjára.

A bálon Von Krolock különleges csemegét ígér az egybegyűlteknek. Nem csupán a szépséges Sarah-t, hanem újabb áldozatokat is.

Abronsius és Alfred álruhában beosonnak a bálba,
hogy kiszabadítsák Sarah-t.

A forgatagban könnyedén közel kerülnek a lányhoz,
és beavatják őt a tervbe. Már-már minden sikerül, de aztán lelepleződnek: a szalon nagy tükrében ugyanis csak hármójuknak van tükörképe.

Menekülniük kell, és hogy lerázzák üldözőiket, a professzor és Alfred két szablya segítségével keresztet alkot a terem bejárata előtt. Sikerül eljutniuk a befogott lovasszánhoz, melyen korábban Shagal Magdát is a várba hozta.

A haragos Von Krolock Koukolt küldi a szökevények után, de a púpos a mélybe zuhan, és a farkasok martaléka lesz.

Sarah a szánon ülve bágyadtan dől Alfred vállára,
aki szerelmes szavakat intéz hozzá.

A lány fokozatosan magához tér, de már vámpír lett belőle, és elsőként fiatal imádója nyakát veszi célba.
A kapálózó Alfréd hiába próbál jelet adni a bakon ülő, mit sem sejtő professzornak.