Blog Archives - CORINA CARSON

Barátnőim a terhességről (könyvajánló)

10/3/2018

Barátnőim az anyaság első évéről (könyvajánló)

10/3/2018

Könnyed hangvételű, őszinte, humoros alapmű kezdő anyák számára. – (People Magazine)

Eufória – A csecsemő valami tudatmódosító szer?
Férj? Milyen férj? A kisbaba mellett a nagy gyerekkel is foglalkozni kell? Lóg az orrom, lóg – Rossz gondolataim vannak.

Kérem vissza a testem! Ami helyrehozható, és ami nem. Beszűkültem? – Csak a saját gyerekemről bírok beszélni. Muszáj házitündérré válnom? Kiborít a mosás, a főzés, a mosogatás.

Anyaverseny – Miért csinál ő mindent jobban?

Újra munkában – Ilyen rossz anya vagyok?

A csecsemővel kapcsolatban mindenki számtalan tanáccsal látja el a kismamákat. Abban azonban senki sem nyújt segítséget, hogyan foglalkozzunk saját magunkkal.

Minden helyzetben alkalmazható csodaszerek természetesen nem léteznek, de a szülőszoba négyszeres veteránja,
Vicki Iovine válaszol a kérdéseinkre, körüljárja félelmeinket és megnevettet minket úgy, ahogy csak a legjobb barátnőnk képes.

Vicki Lovine: Barátnőim a terhességről

10/3/2018

A dolog szabályos menete a következő:
mikor az első gyereked cumija a földre pottyan, a sterilizálóba rakod vagy leforrázod, mielőtt visszaadnád neki.

Mikor a második gyereked cumija esik le, elmosogatod forró vízben, úgy adod vissza.

Mikor a harmadik gyereked cumija esik le, lenyalod neki, úgy adod vissza.

Úgyse találod ki, hogyan intézzük a cumiügyet a negyedik gyerekemnél! Ha leejti, észre se veszi senki, neki kell kirángatni a kutya szájából és visszarakni a magáéba.

vicki_iovine_barátnőim_a_terhességről.pdf
File Size:	1122 kb
File Type:	pdf

Boruvka felügyelő szomorúsága (könyvajánló)

10/3/2018

Borůvka felügyelő természetfölötti képességei
Ten. sax. solo
A tudományos módszer

Halál a Tű-fokon
Kinek a következtetése?
A horizontális gyilkosság

A jó öreg daktiloszkópia
A hulló fény
Az arisztotelészi logika

Az öreg kandúr vége
Borůvka felügyelő legkönnyebb esete
Bűntény a leányiskolában

A kéz, amely a bölcsőt ringatja

10/3/2018

a_kez_amely_a_bolcsot_ringatja_-_amanda_silver.epub
File Size:	142 kb
File Type:	epub

Életadó alvás (könyvajánló)

10/3/2018

Alvás, álom, álmatlanság (könyvajánló)

10/3/2018

Jó tanácsok minden kerti munkához (könyvajánló)

9/3/2018

Andersen: Tizenketten a postakocsin

9/3/2018

Csikorgott a fagy, szélcsend volt, a tiszta ég csupa csillag.

– Bumm! – ágyúlövés köszöntötte az új esztendőt; Szilveszter éjszakája volt, és tizenkettőt kongattak a toronyban. (…)

Javában folyt az ünnepi vigasság, amikor a postakocsi tizenkét utasával megállt a város kapuja előtt.

Ugyan kiket hozhatott? (…)

– Jó reggelt! – köszöntötték a kapu őrét.

– Jó reggelt! – felelte az, mert az óra már elkongatta az éjfélt. Aztán megkérdezte az első utast, amikor kilépett a kocsiból: – Mi a neve? Mi a foglalkozása?

– Nézd meg az útlevelemben! Tudsz olvasni! – felelte az első utas. – Én: én vagyok! – szép szál legény volt, prémes bekecset, prémmel bélelt csizmát viselt. – Az vagyok, akiben annyian reménykednek. Látogass meg holnap, újévi ajándékot kapsz tőlem. (…) Január a nevem.

Nyomban utána a második utas szökkent le nagy vidáman a postakocsi hágcsóján, álarcosbálok, komédiák, táncos mulatságok fő-fő mestere. Nem volt nála egyéb, csak egy nagy hordó.

– Ebből a hordóból ugranak majd ki farsangkor a jókedv ördögei! – kiáltotta. (…) Éljen a vígság!

– Tilos a csendháborítás! – intette rendre az őr.

– Nekem ugyan nem tilos! – kiáltotta hetykén az utas. – Karnevál hercege vagyok. Február a nevem.

Előbukkant a harmadik utas is. Ösztövér legény volt. Ínséges formájú, mint a böjt maga. Időjóslással foglalkozott, s az bizony nem valami zsíros hivatal. (…) – Március, hopp! – kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a kocsiból, és meglökte az előtte állót. De ez a negyedik csak lódított, áprilist akart járatni a társával, így mutatkozott be az őrnek. Bolondos legénynek látszott, olyannak, akinek több az ünnepnapja a munkás napjánál. (…)

Nyomában egy hajadon libbent le a kocsiról.

– Május vagyok! – mutatkozott be. Bükkfalevél színű selyemruhát viselt, kökörcsin koszorút a hajában; Ó de gyönyörű szép volt! (…)

– Most jön a menyecske! – kiáltották, s lesegítették az ifjú Június asszonyt a kocsihágcsón. Szép, sudár teremtés volt, rátarti és fürge mozgású. Látszott rajta, azért jött a világra, hogy munkára tanítsa az álomszuszékokat. De lakomát is adott, méghozzá az esztendő leghosszabbik napján, hogy vendégeinek ideje legyen a sokféle jót elfogyasztani. (…) Különben sohasem utazott egyedül: mindenüvé elkísérte öccse, a Július.

Piros arcú legény volt ez a Július, szalmakalap hetykélkedett a fején. Kevés málhája volt, nem is jó a nagy melegben sokat cipelni, csak fürdősapkáját meg úszónadrágját lóbálta a kezében.

Aztán az anyja következett, Augusztus asszonyság. Ez aztán ügyes asszony volt! Gyümölcsöt árult, halastavai voltak, érett kalászú gabonaföldjei. (…)

Utána egy férfi lépett ki a kocsiból, festőféle volt, a színek mestere: Szeptember. Ha akarta, vörösre, aranyosra, barnára festegette az erdő minden zöld levelét. Munka közben feketerigók hangján fütyörészett; ráérős idejében komlósört erjesztett, mert ehhez is értett. Egy festékesdoboz meg egy nagy ecset volt minden útipoggyásza.

Földesúr formájú bátyja követte a sorban; most is a szántás-vetés járt az eszében, egyre azon törte a fejét; elvetett-e mindent idejében. De a vadászat örömeiről se feledkezett meg: vadászpuska csöve meredt Október uraság válla mögött, vadászkutya szökdelt a sarkában, dió csörgött-zörgött a tarisznyájában. Temérdek málhája volt, még egy újfajta ekét is hozott magával. Egyre csak a földről beszélt, de alig lehetett érteni a szavát bátyja hangos prüszkölésétől meg krákogásától.

Olyan náthás volt ez a szegény November, hogy lepedőt használt zsebkendőnek, de még így, betegen is el kellett kísérnie a béreseket az új helyre, ahová beszegődtek. (…)

Utolsónak az öreg December anyóka kászálódott le a kocsiról. Parazsasfazekat hozott a kezében, mégis didergett. De a szeme fénylett, mint két tiszta csillag. Másik kezében virágcserép: egy zsenge kis fenyő zöldellt benne. – Ezt mindenüvé magammal viszem – mondta. (…)

– No, mehet a kocsi tovább! – kiáltott a városkapu őre. – Megvan mind a tizenkét utas. Jöhet a következő postakocsi!

Előbb ezt a tizenkettőt bocsátjuk be a kapun – mondta a városkapitány. – Lépjenek be sorra, egymás után! Az útlevelük itt marad, egy-egy hónapig érvényes mindegyik. Tessék belépni, Január uraság! (…)

Andersen: A tűzszerszám és egyéb mesék (könyvajánló)

9/3/2018