Közben salvemeci Venantius is tudomást szerez a könyvről, ami Adelmushoz került, és beleolvas a műbe.

Itt azonban hatni kezd Jorge szörnyű praktikája: az exkönyvtáros a könyv lapjainak szélét fekete méreganyaggal vonta be. A lapok emiatt összeragadnak, az olvasó pedig kénytelen megnyalni az ujját,
ezzel viszont a szervezetébe kerül a gyorsan ölő méreg.

Venantius rövidesen életét veszti.
A holttestet Berengár találja meg, aki nem akarja, hogy az Aedificium épülete gyanúba kerüljön,
ezért elviszi a holttestet, és beledobja egy hordóba, ahol a frissen levágott malac vérét tartják.

Ezután viszont maga Berengár is kíváncsi lesz a könyvre, és ő is belelapoz, és hasonlóképpen végzi az életét: rosszul lesz, a görcsein pedig úgy próbál enyhíteni, hogy vesz egy fürdőt, itt találnak rá a holttestére.

A könyvet ezután Emmerani Severinus, a kolostor füvésze találja meg, aki értesíti Vilmost.

Mire Vilmos és Adso odaérnének hozzá, a könyvtáros, Malakiás Jorge felbujtására meggyilkolja őt
(egy földgömbbel töri be a koponyáját), és visszaszerzi a könyvet Jorgénak.

Vilmos közben azonban rájön a gyilkos személyére, behatol a könyvtár labirintusába, és leleplezi Jorgét.

Jorge azonban közben felgyújtja a könyvtárat. A tűz tovaterjed, és végül az egész kolostor a lángok martaléka lesz.

Bernardo Gui szerepe

Miközben Vilmos nyomoz, megérkezik Bernard Gui,
aki a maga módján szintén megpróbál bűnöst találni,
és talál is (de persze nem az igazit).

A kolostorban él egy torz arcú, érthetetlenül beszélő szerzetes, Salvatore, aki jó barátságban van Varageni Remigiusszal,
a konyhafőnökkel.

Kettejüknek sötét múltjuk van, mert valamikor egy Dolcino nevű szerzetessel garázdálkodtak, aki az egyház ellen harcolt. Bernardo Gui erre rájön, és elfogja őket.

Harmadikként még egy meg nem nevezett parasztlányt is,
akit boszorkánysággal vádol.

A lány úgy került a kolostorba, hogy Remigius ösztönzésére Salvatore nőket visz a kolostorba, akik némi ellenszolgáltatásért (valamilyen ételért) cserébe kielégítik Remigius vágyait.

Gui magával viszi a bűnösöket Avignonba, hogy majd ott ítélkezzenek fölöttük, bár Vilmos szerint a lányt valamikor már útközben kivégzi.

A bűnügyi szál

A titokzatos könyv

Vilmosnak a regény helyszínén másik feladata is akad: a gyilkos kilétének felderítése. A bűntettek hátterében Burgosi Jorge áll.

Jorge valamikor könyvtáros volt, ám később megvakult, de az új könyvtáros, Hildesheimi Malakiás valójában csak az ő bábja, a háttérből ő irányítja a könyvtárat.

Jorge, bár nem lát, kivételes memóriájára támaszkodva még így is nagyszerűen kiismeri magát az Aedificiumban, vagyis abban az épületrészben, amely a konyhát, a szkriptóriumot (azt a csarnokot, ahol a szerzetesek a kéziratokat másolják) foglalja magába.

Jorge mindeközben ijesztően szigorú, szélsőséges és türelmetlen nézeteket vall a keresztény tanításokról.

Úgy gondolja, hogy mindazokat a szövegeket, amelyek ennek ellentmondanak, el kell zárni az emberiség elől.

Az egyik ilyen könyv Arisztotelész műve,
a Poétika második része, amely a legenda szerint létezett,
de nem maradt ránk egyetlen példánya sem.

Arisztotelész az első részben a tragédiával és az eposszal foglalkozott, a második rész pedig a komédiáról és a nevetésről szólt volna.

Arisztotelész a Biblia és az egyházatyák mellett a legfőbb tekintély volt a középkorban.

Jorge szerint a nevetés a legfőbb bűn, hiszen aki nevet, az nem veszi komolyan a világot, így Istent sem. Arisztotelész műve pedig a legfőbb érv lenne a nevetés mellett.

A bűnesetek sora

A könyvtáros segédje, Arundeli Berengár azonban megtalálja és magához veszi a könyvet.

A célja elsősorban nem az, hogy ő maga olvassa, hanem az, hogy megmutassa a fiatal fordítónak és grafikusnak, otrantói Adelmusnak.
Berengárt ugyanis emésztő szenvedélyek fűzik az azonos neműekhez, Adelmus pedig nagyon vonzó fiatal férfi.

Adelmust nagyon izgatja a könyv, ezért Berengár némi ellenszolgáltatásért cserébe megmutatja neki a könyvet.

Adelmusnak azonban olyen borzalmas lelkiismeret-furdalása támad, hogy elszalad gyónni Jorgénak.

Jorge azonban ahelyett, hogy feloldozná vagy vezeklést mérne ki rá, olyannyira ráijeszt a fiúra, hogy az szinte önkívületi állapotba kerül, és leveti magát a toronyból.

Ezután az eset után érkezik meg Vilmos és Adso a kolostorba.

Szereplők:

    Baskerville-i Vilmos – ferences szerzetes
    Melki Adso – Vilmos novíciusa, narrátor
    Burgosi Jorge – exkönyvtáros

    Bernard Gui – a pápa képviselője, inkvizítor
    Otrantói Adelmus – fordító, másoló, miniatúrakészítő. A regény kezdetén már halott.
    Hildesheimei Malakiás – könyvtáros

    Arundeli Berengár – segédkönyvtáros
    Abbo – a kolostor életét irányító apát
    Emmerani Severinus – füvész, a gyógyszerek és mérgek ismerője, őrzője

    Varaginei Remigius – a konyha gondnoka
    Salvatore – ijesztő kinézetű és beszédű szerzetes, Remigius barátja
    Morimondi Miklós – üvegműves, Remigius távozása után a konyha gondnokának nevezik ki

    Casalei Hubertinus – idős ferences szerzetes, Vilmos barátja
    Cesenai Mihály – a ferencesek rendfőnöke
    Salvemeci Venantius – másoló, fordító, a második halott
    Uppsalai Benno – szintén fordító, másoló, később segédkönyvtáros, majd könyvtáros

A történelmi szál

A történet 1327-ben egy olaszországi bencés rendi kolostorban játszódik,
ahová Baskerville-i Vilmos ferences szerzetes és tanítványa, Melki Adso érkeznek a történet elején.

Vilmosnak fontos célja van: itt egyeztet egy találkozóról, amely a tervek szerint XXII. János pápa és a ferencesek között jönne létre.

Az egyház hivatalos szervezete és közöttük lévő teológiai nézeteltérés abból adódik,
hogy a ferencesek szerint az egyháznak nem szabad vagyonnal rendelkeznie, hiszen Jézusnak sem volt semmiféle tulajdona.

A pápa ezt a nézetet élesen elutasítja, mivel itt lényegében, amint Vilmos később utal rá, a hatalom kérdéséről is szó van, hiszen egy birtokok nélküli egyház nem rendelkezne hatalommal.

Az ellenségeskedés azonban senkinek nem áll érdekében, ezért valamilyen módon mindkét fél megállapodást szeretne, miközben a nézeteiből egyik se nagyon hajlandó engedni.
---
A ferencesek ráadásul a császárhoz húznak, ami tovább mélyíti az ellentétet.
Vilmosnak tehát az a megbízatása, hogy létrehozzon egy megbeszélést, amelyben a pápa és a ferencesek rendfőnöke, Cesenai Mihály közötti tárgyalásról, annak módjáról, helyéről, az ott kifejtendő nézetekről egyeztessen a szemben álló felek között, ennek az előzetes találkozónak lenne a helye a kolostor.

A pápát a hírhedt inkvizítor, Bernard Gui képviseli.
Guinak azonban nem igazán az a célja, hogy a békés megegyezést szolgálja, hanem azt, hogy bizonyítsa:
a pápa nem lenne sehol máshol biztonságban, csakis Avignonban, mert minden más helyen az életére törhetnek.
Ez azért fontos Guinak, mert ha a találkozó Avignonban történik, akkor Cesenai Mihály a pápa hatalma alatt fog állni.

Ennek a célnak az eléréséhez kapóra jön a gyilkosságsorozat, ami árnyékot vet a kolostorra.