A Buendíák utolsó sarja a szobájába zárkózva olvassa végig családjának szanszkritül írt históriáját,
amelynek páros sorait Augustus császár magánhasználatú titkosírásával, a páratlanokat pedig a spártai katonaság módszerével rejtjelezve írt Melchiades.
Amikor az utolsó lapokhoz érkezik, feltámad a szél, ezért gyorsan átugrik néhány oldalt, hogy saját származására fényt derítsen:
de ekkor a szél második rohamának cikloni ereje már kitépte az ajtókat és az ablakokat,
s amikor megtudja, hogy Amarantha Ursula nem a nővére volt, hanem a nagynénje,
s hogy „Francis Drake csak azért támadta meg Riohachát, hogy ők ketten a vér legtekervényesebb labirintusain át egymásra találjanak, és világra hozzák ezt a mitológiai állatot, mely majd véget vet a nemzetségnek”
– Macondo már romokban hever a mitikus erejű orkán örvényében.
---
Amikor pedig kihagy néhány sort, hogy a jóslatok elébe vágva megtudja, mikor és hogyan hal meg,
már érzi, hogy soha többé nem lép ki a szobából,
mert „úgy volt elrendelve, hogy a tükrök városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével,
és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük,
öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen,
mert az olyan nemzetségnek, mely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély ezen a világon”.
 |  |
RSS Feed
