Category: Allatorvos Sztorik - CORINA CARSON

Egy kisállatrendelő hétköznapjai 4.

11/4/2021

TÖRTÉNETEK...
egy fiatalemberről, aki a hőn szeretett menyétjét kipreparálta és kitömte, miután az elpusztult, majd a kandallópárkányon tartotta.
*
egy fickóról, aki nem jelent meg a megbeszélt időben a rendelésen, mert a buszvezető nem volt hajlandó a sáljában felengedni a buszra. Egy 120 centis beteg királypiton volt a nyakába tekerve.
*
egy hölgyről, akinek elaltattuk a kutyáját,
majd másnap eljött meglátogatni a halott állatot,
hogy kicsinosítsa, mielőtt átadjuk a hullaszállítóknak.
*
Hatalmas kutyáról volt szó. A hölgy besamponozta, megfürdette és megszárította a holttestet,
majd alaposan kikefélte a szőr,
és közben mindvégig halkan dúdolt a fülébe.
Rettentő bizarr volt az egész, mégis elszorult a szívünk.
*
a hölgyről, aki behozta a hullámos papagáját, és megkérdezte, mi lehet az oka, hogy a madár nem eszik, és nem énekel.
A gond csupán az volt, hogy a papagáj már nem élt.
*
egy házaspárról, akik döbbenten vették tudomásul, hogy a macskájuk vemhes. De hogy történhetett? Nem megy sehova, az egyetlen hím a közelében a saját testvére.
Biztos vagyok benne, hogy minden állatorvos
legalább egyszer találkozik ilyen esettel.
*
egy nőről, aki rezzenéstelen arccal tette fel a kérdést, vajon a nemi betegségek terjednek-e a kutya és az ember között.

Egy kisállatrendelő hétköznapjai 3.

11/4/2021

Azzal kezdem, ami legjobban tetszett benne: a borító. Annyira aranyos! Helyesek a kis állatok egymáson, jók a fehér háttér előtt. Cuki, miközben megragadja azt, amiről azt hittem, a kötet szólni fog: a kisállatokról.

Ehhez képest a cselekmény nagy csalódás volt. A szerzőnek
25 évnyi állatorvosi praxis van a háta mögött, biztosan van bőven anekdotája. Ezeket szerettem volna olvasni.
---
Azért van benne ilyen elem is: a kutyus esete, aki megszállottan köveket akart enni, és háromszor is műteni kellett, hiszen egy-egy nagyobb darab elakadt a gyomrában.

A vadnyúlé, akinek eltört a lába. Ez a nyulaknál a legtöbb esetben halálos – tudtam meg innen.

De ennek az egyednek szerencséje volt: egy nyugdíjas öreg rátalált, szeretően ápolgatta és felépült. Annyira megszeretve az öreget, hogy vadból háziállattá vált.
---
Mesél a szerző sok kutyusról, macskákról és azért más kisállatokról is, amelyek előfordultak a praxisában.

Ám a kötet nagyobb részét az tölti ki, amit az állatorvosi praxisról magáról át akar adni. Olvashatunk a fizetésről, miért olyan drágák az állatorvosi szolgáltatások.
Arról, milyen a megfelelő asszisztens. A napi beosztásról és rutinról. Arról, miért olyan magas az öngyilkosság aránya eme szakma tagjai között.

BBetti kritika
*
IDÉZETEK A KÖNYVBŐL
A kutyák egészen másként működnek. A kutya és a tabletta című bejegyzést pontosan három szóval el lehetne intézni: Virsli. Sajt. Mogyoróvaj.
111. oldal
---
A kutyák és a macskák, de különösen a kutyák, mindenféle bizarr dolgot felfalnak. Már meséltem a kedves olvasóknak Billyről, a labrador retrieverről, aki három alkalommal is képes volt pontosan olyan méretű követ lenyelni, ami a gyomráig simán eljutott, onnan viszont nem ment tovább.
Három műtéten is átesett emiatt.

Aztán ott van még Happy, Edwinsonék tacskója, aki egyszer egy csipkés bugyit evett meg, ám amikor eltávolítottuk a ruhadarabot a gyomrából, kiderült, hogy az nem Mrs. Edwinsoné. Kínos!
227-228. oldal
*
A simogatás és a csevegés után az orvos nekiáll megvizsgálni a cicát. A vizsgálat is kellemes, hiszen a kiscica még nem tanulta meg, hogy itt félni kell. Ekkor az ember a cica mellkasára helyezi a fonendoszkópot, és meghallja a… igen, a felerősített dorombolást.
Ez a hangos berregés első hallásra aranyosnak tűnhet,
de valójában rendkívül zavaró, amikor az ember a cica szívét és tüdejét vizsgálná.

Van néhány trükk, amivel elnémíthatjuk a dorombolást, de a kedvencem az, amikor a mellkasára szorított fonendoszkóppal együtt a mosogatóhoz viszem a cicát, és megnyitom a csapot (lassan, óvatosan, nehogy megijedjen).
A víztől a cicák szinte mindig meglepődnek,
és néhány másodpercre abbahagyják a dorombolást.
98. oldal

Egy kisállatrendelő hétköznapjai 2

11/4/2021

Egy imádnivaló, ámde bűnrossz (és természetesen agyonkényeztett) eb gazdájaként rendszeresen megfordulok állatorvosi rendelőben, ahol rengeteg kalandot éltem meg az évek során.

Őkutyasága ugyanis imád társasági életet élni, mindig összehaverodunk a velünk egy légtérben tartózkodó kutyusokkal, leugatjuk a macskákat és érdeklődéssel figyeljük az egyéb állatfajtákat.

Amíg ő a négylábúakkal foglalkozik, én a kétlábúakkal diskurálok, mert ilyenkor persze mindig ezer megbeszélni való akad a kis kedvencekről.
---
Aztán sorra kerülünk, a doktor bácsi vagy a doktor néni megvizsgálja a mama kedvencét, megkapja az éves oltását, megdicsérnek bennünket, hogy milyen szépek és egészségesek vagyunk (mármint nem én, hanem az eb),

még egyszer megdögönyözik őkicsiségét (amúgy egy 25 kilós labrador, de nekem mindig az az apróság marad, akit egykoron elhoztam a menhelyről), fizetek, elbúcsúzunk és hazamegyünk.
---
Na most, ahhoz, hogy minden ilyen flottul menjen, nem csak én kellek, hanem egy jó állatorvos is, akiről tudom, hogy kiváló szakember és nyugodtan rábízhatom a kutyusomat.

Nekem is beletelt jó néhány évbe, amíg megtanultam a helyén kezelni a kutyus orvosi dolgait, kiskorában én is bérletet váltottam a rendelőbe, mert nem tudtam, hogy mi a komoly probléma és mi az, amivel nem kell azonnal rohanni az orvoshoz.
---
Szerencsére mindig megértő állatorvosokkal találkoztam, akik szakszerűen ellátták az ebet, és megnyugtatták a pánikoló mamát (=engem), hogy nincs semmi komolyabb baja.

Volt olyan, hogy egy kisebb műtét után – amikor egy rettenetesen hosszú éjszakára bent kellett hagynom a rendelőben az aprótalpút – egy perccel nyitás után sírva hívtam az orvost, hogy 1. minden rendben van-e 2. mikor mehetek érte.

Minden rendben volt, és nem nevettek ki, akkor sem, amikor rekordidő alatt megjelentem náluk az ajtóban az ebért.
---
Itt abba is hagyom a sztorizgatást, de talán ebből is látszik, mennyire fontos, hogy egy állatorvos ne csak az állatokhoz értsen, hanem az emberekhez is, hiszen a gazdik oda fogják vinni a kedvencüket, ahol úgy érzik, hogy nemcsak vele, hanem velük is foglalkoznak.
---
Olvasás közben volt, hogy sírva nevettem, volt mikor zokogtam, meghatódtam, elgondolkodtam, bólogattam és meglepődtem, receptre írnám fel minden gazdinak.

Baráth_Zsuzsanna kritika
***
Négy nagy részre tagolódik a kötet:
az első amolyan személyes bevezető,
a második kifejezetten a tipikus gazdikról mesél,
míg a harmadik, avagy a legunalmasabb,
a különféle betegségeket veszi górcső alá (példának okáért, milyen vizelet- és széklet típusok léteznek, brrr),
és a legvégén, végre valahára elérkeztünk a könyv legjobb részéhez: az emlékezetes kis betegekhez.
Ebből sokat többet szerettem volna, ez így túl kevés volt.

Sister kritika

Egy kisállatrendelő hétköznapjai (könyvajánló)

11/4/2021

Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai
Vidám történetek kutyákról, macskákról és más állatfajtákról

A kanadai állatorvos őszinte, humoros történetei eredetileg blogbejegyzések formájában láttak napvilágot.

Dr. Schott harmincéves praxisa során szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal:
hogyan adjuk be a tablettát a macskánknak,
milyen zárat szereljünk a hűtőre, ha nem akarjuk, hogy a kutyánké legyen a sült csirke,
és mit kezdjünk a halunkkal, ha az félig lenyelte a társát.
---
A szerző az évek során felismerte, hogy állatorvosként a kis kedvencek mellett a gazdikkal is kell foglalkoznia.

A kisállatrendelő színes mindennapjairól szóló kedves, szórakoztató történetek megnevettetik, elgondolkodtatják, vagy épp meghatják az olvasót, de senkit nem hagynak hidegen.
***
Egy hétköznapi állatorvos leírja, hogy hogy került erre a pályára, tisztázni próbálja a velük kapcsolatos tévhiteket, előítéleteket, és néha irreális elvárásokat,
ezután nagyon hasznos tanácsokkal lát el minket a leggyakrabban felmerülő problémákról,
majd csak a legutolsó részben jönnek ténylegesen a történetek.
Amelyekből vannak megindítóak is.

A legjobb résznek a betegségekkel való jó tanácsokról szólót tartottam!

Legvégül, igen, lenne mit az állatoktól tanulnunk. Mivel ők nincsenek tudatában az idő fogalmával, így minden napot teljesen megélnek. Nekünk is így kéne tenni, és amikor csak lehet, úgy élni, mintha nem lenne holnap!

Riszperidon kritika