A történelmi hűség messze elkerüli, inkább egy alternatív múltba kalauzol bennünket, ahol a királyné is fekete volt, ami 1813-ban elképzelhetetlen lett volna.
A ruhák szabása korhű, a színük viszont olyan harsány, amitől az modernnek hat.
A szerelem kérdése tükrözi az adott kor szokásait, viszont a szexualitás ábrázolása eltér a megszokott kosztümös stílustól.
A nők kiszolgáltatott helyzete hű az akkori valósághoz, mégis felvilágosult, erős női karaktereket kapunk.
A PRODUKCIÓ VALAHOGY MÉGIS ÚGY LAVÍROZ A RÉGI ÉS AZ ÚJ DOLGOK KÖZÖTT, HOGY TELJESEN JÓL ELTALÁLT, EMÉSZTHETŐ ÉS ÉLVEZHETŐ EGYVELEGET ALKOT.
---
A sorozat Julia Quinn regénysorozatából készült, annak is az első részét dolgozta fel.
Mivel a könyv nem töltött volna ki nyolc, egyenként egyórás epizódot, így a regény történetét sok változtatással és cselekményszál-bővítéssel turbózták fel.
A TÖRTÉNET TERMÉSZETESEN AZ ELSŐ PILLANATTÓL KEZDVE KISZÁMÍTHATÓ, ENNEK ELLENÉRE MÉGIS KÉPES MEGTARTANI A FIGYELMET.
A sztori központjában a Bridgerton család áll.
Adott egy megözvegyült édesanya (Ruth Gemmel),
aki anno szerelemből házasodott, lett nyolc gyermeke,
négy fiú és négy lány.
Az első évad központi figurája az eladósorba került legidősebb lánygyermek, Daphne (Pheobe Dynevor),
aki édesanyja példájából merítve szerelemből szeretne hozzámenni valakihez, ha lehet, még a báli szezon végéig.
A sorozat az ő és a városba látogató herceg (Regé-Rean Page) szerelmi történetét dolgozza fel.
Mellettük egy másik család, a Featherington is hangsúlyos szerepet kap, plusz rajtuk kívül is akad bőven mellékkarakter.
A párválasztás kérdése fontos egy olyan világban, ahol egyetlen rossz pillantás elérheti, hogy valaki örökre értéktelenné váljon.
Különösen úgy, ha a nőket csupán feleségnek nevelik, akiket a hasonló sorsot megjárt édesanyjuk próbál a lehető legügyesebben értékesíteni.
Ezt spékeli meg a sorozat egyik központi szereplője,
egy Lady Whistleldown álnéven publikáló írónő,
aki rendszeresen jelenteti meg az elit szerelmi életét és botrányait feldolgozó lapját.
Ebben a világban egy-egy Lady Wisteldown-hír konkrét családok jövőjét teheti tönkre.
Botrányokból pedig akad bőven, hála a rengeteg karakternek,
akik közül bár Daphne és Simon emelkedik ki.
---
A sorozat új köntösbe bújtatja a zsánert, amitől azt éri el,
hogy akik szeretik a kosztümös alkotásokat,
ezért az alkotásért is lelkesedni fognak.
A történetben ugyanakkor sok a klisé, a dráma néhol túlnyújtott és unalmas, de a figyelmet végig fenntartja.
A két főszereplő közti kémia megkérdőjelezhetetlen, nagyon jól játszanak vele, hogy addig képesek makacsul közömbösnek maradni, amíg nem néznek egymás szemébe.
AMIKOR A NÉZŐ PEDIG ÉPP AZ UNALOMBA SÜLLYEDNE, AKKOR EGY IZGALMAS VÁGÁSSAL VAGY EGY TELJESEN ODA NEM ILLŐ FORDULATTAL VISSZARÁNGATJÁK A VILÁGBA.
RSS Feed
